Fable Jégtánc

Vavyan<br />

<strong>Fable</strong><br />

<strong>Jégtánc</strong><br />

Fabyen Kiadó, Budapest, 1998<br />

© Molnár Éva, 1994, 1998<br />

Minden jog fenntartva, beleértve az egész vagy részletek<br />

reprodukálásának jogát!<br />

A szerző lovas fényképét Bánfalvy Tamás készítette<br />

Grafika: Boros-Szikszai<br />

Ennek a könyvnek az elkészítése érdekében<br />

egyetlen újabb fának sem kellett meghalnia...<br />

Fabyen Könyvkiadó<br />

E könyvnek az a példánya, amit Ön a kezében tart,<br />

csakis akkor hiteles, ha igazoló matrica található benne!<br />

Ne vásároljon kalózpéldányt!<br />

Kiadta a Fabyen Könyvkiadó<br />

A kiadásért felel:<br />

Harangozó Margit ügyvezető igazgató<br />

Szerkesztő: a szerző szerkesztője<br />

Korrektúra: Kiss István<br />

Készült 32 ív (A/5) terjedelemben<br />

Nyomta és kötötte<br />

a Kaposvári Nyomda Kft.<br />

Felelős vezető: Mike Ferenc<br />

A nyomdai megrendelés törzsszáma: 180292<br />

Készült Kaposváron az 1998. évben<br />

ISBN 963 85712 2 5

---

Legközelibb barátomnak,<br />

gurumnak és<br />

udvari költőmnek:<br />

Fodor Ákosnak.<br />

Külön köszönet a <strong>Jégtánc</strong>-blues<br />

című versért.<br />

MOSTANÁBAN<br />

A repülőgép, közel akkora, mint maga a városrész, amelyre<br />

ráhullott, kormos lángcsóvává vált az alkonyi ég alatt. Nem robbant<br />

fel: füstölögve kettétörött; mállott darabjai ernyedten ereszkedtek<br />

alá, rombolás nélkül fennakadtak a tetőtornyokon, a képbe<br />

illeszkedtek; e különös katasztrófa-látomás olybá tűnt fel, akárha a<br />

házakra tűzték volna a titáni fémtömeget.<br />

A kettényílott törzsből valósággal kibuggyantak a zúzott, véres<br />

emberi testek. Agyagcserepekként hullottak a föld felé, sikoltozva,<br />

üvöltve, az irtózattól olyképpen torzzá nyúlott arccal, mintha<br />

Dali-képek volnának; aztán szétcsattantak, miként a fakadásig érlelt<br />

dinnye.<br />

S amikor az utolsó test is elkenődött a felporzó aszfalton, a fejek<br />

elszakadtak a törzstől, veszett szélroham kapott beléjük, és<br />

sodorta, görgette őket; játszi könnyedén, akár a papírszemetet.<br />

S ahogy a fejek gurultak, fordulóról fordulóra foszlott róluk bőr és<br />

hús; hegedűhúrokként pattantak el az izmok, mígnem a koponyák<br />

lemeztelenedtek.<br />

Ekkor, mintha zsinórok mozgatnák őket, a pucér csontfők<br />

felúsztak a levegőbe, és kacarászva, csörögve ellebegtek az<br />

épületek között.<br />

Átcsordultak a falakon, befolytak az ablakokon, holtra rémítve az<br />

eleveneket. Tükörképekké változtak: ajaktalan vicsorral<br />

mindenünnen ők bámultak vissza a rájuk meredő szemű, viszolygó<br />

emberekre: tükörből, vitrinajtóból, faliképről, pohár faláról, ital<br />

felszínéről.<br />

Végül beszivárogtak a szorosra zárt szemhéjak mögé, s a

---

lelkekbe hatoltak.<br />

Jade az ablakból nézte végig a repülőgép pusztulását; attól félt,<br />

hogy ráomlik a ház, robbanástól, tűztől, kínpusztulástól tartott, ám<br />

minden rettegettnél iszonyúbb rossz következett. Látta az utasok<br />

szörnyhalálát, majd azt is, miként alakulnak át zombinál is<br />

viszolyogtatóbb rémekké, hogy megrohamozzák az embereket, az<br />

élőket. Kísértetkoponyák rajzottak az ablak előtt, esőcseppekként<br />

csordultak le az üvegen. Midőn egy pillanatra eltűntek, az alkonyat<br />

megsűrűsödött, s megdöndült az ajtó.<br />

Jade sarkon pördült, s nem hitt a szemének, holott már eddig<br />

sem igen hitt neki: az ajtó élesen kirajzolódott a krémes<br />

szürkületben, más-világi, bíbor izzás keretezte.<br />

A lány körülpillantott a szobán, s az asztalt választotta, de tüstént<br />

nevetést hallott; azok nevettek: rajta. Hogyan is hihette, hogy<br />

megakadályozhatja őket a bejutásban!? Akár asztallal, akár<br />

falakkal, bármivel?!<br />

Mégis futásnak eredt, ráhajolt az asztalra, és elindult vele a<br />

parázsló szegély felé – későn, hiszen a szellemfők már benn voltak,<br />

a falakon folydogáltak, áttűntek a tévé képernyőjén, felmerültek a<br />

parketta rései közül, előszivárogtak a szekrényből.<br />

Jade mindenesetre az ajtó elé tolta az asztalt. Legalább ott ne<br />

jussanak be. Amikor végzett, a falhoz simult, hiszen nem volt több<br />

tennivalója.<br />

Aztán csak állt lélegzet-visszafojtott, dermedt undorban, s<br />

már-már irigyelte a körülötte rajzó lényeket: azok csak<br />

szörnyethaltak, ám ő szörnyetélt.<br />

Ekkor a tátongó szemüregű, csont-vigyorú szellemfők arcot<br />

öltöttek, s csupán félig-meddig testetlent. A lány által ismert, a<br />

lelkiismeretében lappangó emberekre emlékeztettek, hasonlítottak;<br />

megjelenítették mindazokat, akiket valaha megbántott, akiknek<br />

ártott, akiket gyűlölt, de azokat is, akiknek bántódásától tartott.<br />

Jade, noha tudta, hogy álmodik, eleven-élesen látta az izzó<br />

ajtókeretet, mint már annyiszor e gyakorta visszatérő rémálomból<br />

menekültében. Kábultan próbált kiserkenni az ágyból, ám hajszálra<br />

olyan tehetetlennek érezte magát, mint a hátára fordított<br />

teknősbéka.<br />

Vállat vont, és fekve maradt. Fenébe az éjszakai

---

asztaltologatással! Soha többé nem dől be az álom-horrornak!<br />

Az éj neszei a szobába surrantak. A nyitott ablak előtt fémes<br />

hangon, kifulladtan pengtek a tücskök, akárha nem is gyanítanák,<br />

hogy talán órákon belül véget ér a gyönyörű, gondtalan nyár.<br />

Túlérett körte szakadt el a fától, s toccsant a fűben. A belső<br />

párkányon csendesen surrogott a ventilátor.<br />

Jade arra fordította a fejét. A függöny mintáin túl kékezüsten<br />

derengő telihold felelevenítette az álmot, a halovány fényben<br />

fluoreszkálni látszó ventilátor zombikat forgatott, szellempofákat<br />

szórt maga köré.<br />

Jade éberré ijedt. Eltökélte, hogy felkel, és szól Sachelnek,<br />

hiszen ez az álom szinte mindig veszély közeledtére figyelmeztette,<br />

de aztán elringatta a már-már érzéki lustaság. Méhében<br />

mozgolódott a magzat, nem oly élénken, mint egyébkor, éppen<br />

csak úszkált, faltól falig, lomhán.<br />

Jade lehunyta és kinyitotta a szemét. Tisztán látta a ventilátort,<br />

azt és nem mást, a szörnyképek eltűntek. Régi nyarak ötlöttek<br />

eszébe, száznyi emlék buggyant fel emlékezetéből, s a lány kis<br />

híján felnevetett.<br />

Az életem, gondolta, lepereg előttem az én derék, förtelmes<br />

életem, s ez miért is ne jelenthetné épp azt, hogy rövidesen<br />

meghalok!?<br />

Belepusztul a szülésbe, gyermekágyi láz perzseli el!? Ettől<br />

kuncognia kellett, pláne, mikor felidézett egy jellegzetes<br />

férfi-mondatot: "A terhesség nem egyéb, mint a rák társadalmilag<br />

elfogadott formája, amely nem halálos kimenetelű".<br />

Jöttek, tódultak az emlékek, kalapszám.<br />

ANNO<br />

Amikor először szökött meg otthonról, gondosan felpakolt, hiszen<br />

nem nélkülözni óhajtott, csakcsupán élni végre; becsomagolta a<br />

legszebb ruháit, konzerveket, szalvétát, ó, naftalin-szagú egek!,<br />

még esernyőt és kispárnát is vitt magával! A degeszre tömött<br />

hátitáska csaknem hanyatt rántotta, a vállára dobott léggömb-forma<br />

sportszatyor ólomsúlya alatt a karja készült tőből kiszakadni.

---

A tizenhárom éves Jade konokul vonszolta terheit, jóllehet<br />

sejtelme sem volt arról, hová megy. Ment, cipekedett, átaraszolt a<br />

városon, alkonyatra egy parkba érkezett, s úgy félt, hogy majdnem<br />

belehalt. Mégis bevackolta magát egy bozótba, azt hitte, tuti<br />

biztonságos helyre, a feje alá tette a kispárnát, bámulta a jeges<br />

fényű csillagokat, és a frász törte ki az éjszaka neszeitől.<br />

Nem tudhatta, hogy sünök zörögnek, szuszognak körülötte,<br />

hiszen addig csak a tévében látott vadon élő állatokat. Fogalma<br />

sem volt a szenderekről, e hatalmas éjszakai lepkékről, melyek<br />

röptét lúdbőr-meresztő surrogás kíséri, melyek szálltukban nem<br />

átallanak az ember hajához horzsolódni, s ilyképpen halálos<br />

riadalmat okozni. Bagoly már vagy száz éve nem tévedt arrafelé,<br />

ahol ő lakott; a parkban élt néhány, sírbéli hangúak.<br />

A fáradt Jade szemernyit sem aludt, rettegés, lelkifurdalás<br />

csipkedte.<br />

Anyjáék keresik már. Talán el is siratták. Ezenközben<br />

néhányszor összevitatkoztak azon, ki a hibás az eltűnése miatt.<br />

Oda-vissza megvádolták egymást; a csatából anyja került ki<br />

győztesen, mint mindig, pedig apja tudott hangosabban üvölteni.<br />

Mostanra tehát eldőlt már, hogy apa tehet mindenről, mert<br />

keményebben kellett volna fognia őt. Így hát apa derekasan<br />

megfogadta, hogy ha megkerül – ha megkerül! –, eltiltja mindattól,<br />

amitől véletlenül, szórakozottságból vagy merő jóindulatból ez idáig<br />

még nem tiltotta el. Megfogadta, hogy megveri, minden eddigi<br />

megverést felülmúlóan. Alighanem azt is eltökélték, hogy a jövőben<br />

– csak Jade tudhatta, hiszen eldöntötte: nincs közös jövőjük – még<br />

alaposabban beosztják az idejét, nehogy csupán egyetlen szabad<br />

perce is maradjon, holmi önálló elképzelések, gondolatok,<br />

magánvágyak dédelgetésére.<br />

A kislány hánykolódott a bokrok alatt, néhányszor egészen<br />

mozdulatlanná fagyott félelmében, ha lépteket, hangokat hallott.<br />

Mégsem vágyott haza. Semmije sem volt otthon. Mások gyerekei<br />

akár évtizedekig is őrizgetik az első mackót vagy babát, ő már nem<br />

emlékezett arra, miféle játék is volt az első, csupán annak<br />

melegségéről, puhaságáról maradt haloványan édes emléke.<br />

Szőrmeállatai gyakorta cserélődtek, úgymond higiénés okokból,<br />

aztán egyszerre csak nem is kapott több meleget és puhát, hiszen

---

"ezek a vackok úgyis csak elpiszkolódnak".<br />

Őt is folyton az elpiszkolódástól féltették. Haját, fülét, körmét,<br />

kezét, ruháját, de főként a lelkét. Lelkét, amely mégiscsak szülői<br />

hatásra feketült feketévé.<br />

Jade tizenhárom éves volt; amit még nem tudott, azt már<br />

sejtette; a jövőjén törte a fejét a parkban, s e jövőkép ekkor elfért<br />

egyetlen szóban, mit szóban!?, sikolyban: szabadulni!<br />

Apja, anyja keresi őt. Keresik, mert úgy szokás, ha elvész az<br />

ember gyereke. Keresik, mert sokat fektettek bele.<br />

Apja nagyszabású, ámde reménytelen álma ekként festett:<br />

FÉRFI akart lenni, a férfiasság minden velejárójával. Tekintélyre,<br />

jómódra vágyott. Ámde soha, sehol, senki nem tisztelte; szerencse,<br />

siker széles ívben elkerülte őt. Hitte, hogy legalább szép. Ám a<br />

tükörből folyton egy kurta lábú, kövér, zavaros tekintetű illető<br />

meredt rá. Mindennek a tetejébe a felesége sem szerette eléggé.<br />

Eléggé?! Semennyire sem szerette. Viszont felhasználta, és ha jól<br />

működött, szexuálisan megjutalmazta. Így hát jól működött, s<br />

eközben kevésnyi humorérzéke teljesen elsorvadt, lelke eltorzult.<br />

Ha olykor nevetett is, nem derűvel: szájából mérgeszöld epe<br />

csurrant.<br />

Jade az anyja feneketlen, bűnös butaságát okolta életük<br />

sivárságáért. Ez elől menekült, előbb álmaiba átmentve a lelkét,<br />

majd valóságosan is világgá szökve. Ha a képzeletében szőtt<br />

mesékben szörnyek kerültek elő, azok holtbiztosan anyjára<br />

fajzottak. Ha furcsa neszezés hallszott az őt rejtő bokrok környékén,<br />

perverzeket, gyilkosokat, rémeket sejtető, aminőkkel áldott gonosz<br />

szülei szokták volt ijesztgetni, a veszély is anyjára hasonlított.<br />

Végül mégiscsak elmúlt az éj, és Jade előbújhatott. Egész nap<br />

kószált, nézelődött, csodálkozott, és szerfelett élvezte, hogy senki<br />

nem kommentálja, mit lát, hogy végre a saját szemével nézhet a<br />

világra. Amely egy tizenhárom éves, brutálisan kritikus kamasz felől<br />

nézvést sem volt gyönyörű, ám annál színesebbnek és<br />

érdekesebbnek tetszett.<br />

Este zsibbadt-fáradtan tért vissza a holmijait őrző bozóthoz, a<br />

feje alá tette a kispárnát, és ha nyugtalanul is, de aludt néhány órát.<br />

Hajnaltájt bukkantak rá a rendőrök, véletlenül; a közelben lelt,<br />

langyosodó holttesthez keresgéltek nyomokat. Ezért aztán eleinte

---

nem is azt kérdezgették, hogy kiféle ő, és mit keres ott, hanem arról<br />

faggatták, látta-hallotta-e a gyilkosságot.<br />

Jade tudta, hogy mindennek vége, a zsaruk hamarosan<br />

hazaviszik őt. Nem felelt kérdéseikre, s mert erre az eshetőségre is<br />

felkészült, bevetette a papagáj-effektust. Elvégre tizenhárom év<br />

alatt éppen eleget megtanult a színlelésről, hamisságról.<br />

Legott eljátszotta a depressziós madarat.<br />

Nem nagy ügy. A papagáj, ha hajlamos erre, ráadásul bezárják<br />

és nincs párja, vagy elveszti azt, búskomorrá válhat, s egy<br />

búskomor papagájnak nem jelent nehézséget a kalitka tetőrácsába<br />

akasztott csőrrel csüggeszkedni órákon, napokon át, a pusztulásig.<br />

Még látványosabb a végzetes bánat, ha a madár a lábánál fogva<br />

függeszti fel magát, és fejjel lefelé lóg a rúdon, holtáig.<br />

Jade kinézte a legközelebbi fát, s jobb térdét egy ág köré fonva<br />

ráfüggeszkedett. Egyre vörösebb arccal, szédülve csüngött.<br />

Lógtában a fekete zsákba cipzározott holttest körvonalait bámulta, s<br />

hallgatta, miként találgatják a zsaruk, hogy ő most effektíve<br />

bolond-e, vagy egyszerűen csak hülyét csinál belőlük. Hagyták,<br />

hadd lógjon. Majd elfárad.<br />

Az áldott hülye rendőrök nem tudhatták, hogy három éves kora<br />

óta balett-órákra jár – pontosabban: járatják –, s ennek<br />

köszönhetően meglehetősen edzett. Lógott hát, felakasztva, semmi<br />

mást nem csinált, csupán azt, amit egész eddigi életében: elviselte<br />

a nemszeretem-helyzetet. Tíz esztendeje ekként hegedült, gyűlölve<br />

a hangszert, már-már meggyűlölve magát a zenét is, ekként<br />

ugrabugrált a rózsaszínű tütüben, egykedvű arckifejezés mögé<br />

rejtve vágyát, hogy igazából táncolhasson, elszabadultan,<br />

fékevesztetten. Ekként magolta a matekot és a számítástechnikát,<br />

utálva mindazt, amit – önszántából rátalálva – akár még<br />

szerethetett is volna.<br />

Végül a faághoz görcsösült, és orvos kellett ahhoz, hogy<br />

kiinjekciózza lábából a kampót.<br />

Azután persze hazavitték, s átnyújtották a szüleinek, akik csupán<br />

addig könnyeztek meghatott örömükben, míg a zsaruk és a<br />

szomszédok láthatták őket. Mihelyst magukra maradtak, apja<br />

elővette a korbácsot – amelyet Jade szerint azért tartott, hogy majd<br />

egyszer, valamikor, ha sikerül végre összeszednie a tetthez kellő

---

átorságot, anyját verje el –, és hisztérikusan agyba-főbe csépelte<br />

háládatlan szülöttét. E hősi cselekedetre szemrehányások lavinája<br />

következett, majd a szokásos tiltások.<br />

Jade azt hitte, már semmi nincs, amitől eltilthatnák. Tévedett.<br />

Tévedése nem rázta meg. Felment a cellájába, kilépett az<br />

erkélyre, átmászott a korláton, és a lábával egy rácsra akasztotta<br />

magát. A parányi kert fölött lógott, fejjel lefelé, a szomszédok lanyha<br />

érdeklődésétől kísérve, akik – valamelyest ismervén szüleit –, azt<br />

gondolták, hogy csak a kiszabott büntetését tölti.<br />

Akkoriban már egyetlen környékbeli sem állt szóba velük – vele<br />

sem –, ezért aztán csügghetett nyugodtan.<br />

Anyja fedezte fel a szégyent (szégyen az, amit a szomszédok<br />

meglátnak), de nem tudta lerimánkodni a korlátról. Küldte hát az<br />

apát, aki ordított, pszichiáterrel fenyegetőzött, hízelgett, majd,<br />

látván, hogy nem ér célt, viszont többen is figyelik, a francba<br />

zavarta a bámészkodókat, azután addig rugdosta a korláthoz<br />

dermedt ujjait, mígnem azok engedtek.<br />

Jade háromméteres zuhanás végén ért földet.<br />

Bár csak néhány csontja sajgott, azt mímelte, hogy meghalt.<br />

Nagy kedve lett volna ehhez, tehát kitűnően el tudta játszani.<br />

Apja a kertbe rohanva ráborult és csaknem sírva fakadt. Anyja –<br />

az árgus –, akit nem lehetett hülyére venni, látván férje<br />

férfiatlanságát, személyesen intézkedett, jóllehet általában csupán<br />

a háttérből irányította az eseményeket. Talpra rántotta Jade-et, és<br />

kimeredve lüktető szemmel, reszkető szájszéllel addig üvöltözött az<br />

arcába, mígnem a gyerek hányni kezdett.<br />

Újra a cellájába zárták, s az erkélyajtó kulcsát magukkal vitték.<br />

Jade visszatért a madárhalálhoz. Széket tolt az ajtó elé,<br />

felhúzódzkodott a karnisra, a fogai közé harapta a rudat, és<br />

elszántan lógott rajta.<br />

A szemközt lakók – bármennyire kevéssé is szerették –, reggel<br />

kihívták a zsarukat.<br />

Azok mentőt rendeltek a házhoz.<br />

Jade a pszichiátrián találta magát.<br />

A szennyes ruha továbbítására szolgáló csúszdán át lépett meg.<br />

Három napig étlen-szomjan bolyongott a városban. Negyednap<br />

beszédelgett egy élelmiszerüzletbe, magához szorított egy flaska

---

tejet és egy kalácsot, majd futásnak eredt.<br />

Az üzlet alkalmazottja két háztömbön át kergette, mielőtt letett<br />

volna róla.<br />

Jade ekkor kezdte gyanítani, hogy valami emberfeletti lehet<br />

benne, valami olyanféle erő, amit sajátos neveltetése hozott<br />

felszínre benne, s amit voltaképpen a szülői terrornak köszönhet.<br />

Bevette magát a legközelebbi játszótérre, lerogyott egy padra, és<br />

nekiesett az ételnek. Rajta kívül csak néhány fekete bőrű,<br />

tízéves-forma srác őgyelgett a hinták között. Bár szülei mindig óvták<br />

a játszóterektől, a lány úgy hitte, nincs félnivalója.<br />

A srácok észrevétlenül cserkészték be, akár a fenevadak.<br />

Támadásuk meglepte Jade-et, s bár sokáig bírta a harcot, végül<br />

mégis legyűrték, majd csaknem megölték, merő mulatságból.<br />

Sokáig emlékezett a három szörnyeteg vigyorú, fekete kölyökre;<br />

egyikük járomcsontján medúzaformájú, rikító anyajegy bíborlott, a<br />

másik srác világtalan jobb szemét opálos hártya fedte, a harmadik<br />

fiú úgy festett, mintha sörétes puskával arcon lőtték volna; pár év<br />

múlva ádázul keresni is kezdte őket, tudván, hogy tartozik nekik.<br />

A játszótérről az ambulanciára került.<br />

Szülei érte mentek. A kórházi személyzet előtt eljátszották<br />

szokásos gyengédségi-roham című számukat, amelyet mindig a<br />

négy fal közti megtorlás követett.<br />

Jade tehát nem mehetett haza velük.<br />

Menet közben ugrott ki a robogó kocsiból, a vállán átgurulva<br />

fékezte az esést, s már-már szabadnak hitte magát, amikor<br />

feltápászkodtában megtaszította egy késve fékező furgon.<br />

Újra az ambulancián kötött ki; onnan azonban legnagyobb<br />

megkönnyebbülésére nem haza, hanem a pszichiátriára szállították.<br />

Gondosan zárták szobája ajtaját, az ápolók érkezésére<br />

kulcscsörgés figyelmeztette. Néhány napig senki sem macerálta,<br />

majd hirtelen megszállták. Mintha valamennyi lélekdoktornak az lett<br />

volna az ambíciója, hogy őt szóra bírja, hogy éppen őbelé nyerjen<br />

betekintést.<br />

Frászt! Jade senkivel nem állt szóba, s ha már elviselhetetlennek<br />

érezte a háborgatást, a szoba falához ment, és ott állt tótágast,<br />

órákon át.<br />

Papagájhalál-gyakorlatai napról napra erősebbé tették. A tizedik

---

napon, amikor egy asszisztensnő kulcsolta be magát a szobába,<br />

hogy vért vegyen tőle, s leült a hátán fekvő Jade ágya szélére, a<br />

lány váratlanul páros lábbal állon rúgta, elvette a kulcsot a köpeny<br />

zsebéből, és kisurrant a folyosóra.<br />

A szennyes-csúszdán keresztül próbált szökni, leseperve<br />

magától a nyomába vetődő mosodai alkalmazottat.<br />

A férfi segítségért kiáltott, a segítség meg is érkezett, két<br />

marcona ápoló személyében.<br />

Jade rúgott-harapott, s mert nem hiába edzette fogait és<br />

végtagjait, egérutat nyert.<br />

A következő bolti lopásnál a szomszédos ékszerüzlet biztonsági<br />

embere fogta el. A szekrény-méretű, fekete benga fürgébb és<br />

erősebb volt nála.<br />

Jade végigrettegte a fogdában töltött éjszakát, de immár nem<br />

kellett volna félnie.<br />

Szülei nem akarták hazavinni többé. Látni sem akarták.<br />

Javítóintézetbe került.<br />

Haját kurtára vágták, uniformist húztak rá, de nem macerálták.<br />

Előfordult, hogy egy-egy pszichológus néhány tétova próbakört tett<br />

körülötte, ám igazából egyikük sem erőlködött. A felnőtt népségtől<br />

tehát végre nyugta lehetett.<br />

Társnői nem aggasztották. Elijesztette vagy megverte őket, ha<br />

kerülgetni, fenyegetni próbálták.<br />

A tanítási órákon figyelmesen hallgatta az előadót, délutánonként<br />

a könyvtárban ült és habzsolta a betűket, egyik könyvet a másik<br />

után olvasva, válogatatlanul, végre tiltatlanul. Esténként a<br />

kondícionáló teremben kínozta magát. Naponta harminc kilométert<br />

letekert az edzőkerékpáron, súlyokat emelgetett, szombatonként<br />

eljárt a tánc- és illemórára, s a fiatal oktató hamarosan felfigyelt<br />

kétségbeesett, már-már eszeveszett mozgásvágyára.<br />

A tánctanár érdeklődése felszította a társnők féltékenységét.<br />

Jade mind többet verekedett, és mind nagyobb tiszteletet harcolt ki<br />

magának. Mire mindenkit elriasztott maga mellől, a múló idő<br />

lelohasztotta a szerető családi otthonból hozott gyűlöletét, s<br />

felébredt benne a közlési vágy.<br />

A táncoktatót érte a kétes értékű dicsőség: ő hallhatta elsőül<br />

beszélni az állati sorba menekült lányt. Neki fogalmazta meg

---

először: a gyűlölet olyan, mint a rosszindulatú daganat,<br />

fékevesztetten terjed, mígnem mindent elgennyesít.<br />

Jade az anyjáról beszélt, s mivel végre beszélni mert róla, kissé<br />

megkönnyebbült, mintha mérges keléstől szabadult volna.<br />

Kimondta, hogy anyja beteg, korcs, torz lélek; szavakat keresett<br />

– és hála a befalt könyveknek, viszonylag könnyedén talált is –<br />

annak kifejezésére, miként terrorizálták őt szülei megzápult<br />

élet-ábrándjai. Elmesélte, milyen furcsa, fájó szégyent érzett,<br />

meglesvén anyját, amint az az ő tüllfodros tütüjét feszegette<br />

magára, suta spiccre állva a tükör előtt, majd a csípőjéről lepattogzó<br />

ruhát félrehajítva, undorral bámulta lankadt mellű, hullafoltosan<br />

sápadt, hamar elvénült testét, s ezen undorral támadott a lányára;<br />

ezen undora vezérelte, mérgezte egész életét, ez szította beteges<br />

irigységét tulajdon gyereke, férje, barátai, egész környezete iránt.<br />

A fiatal férfi, aki nem csupán mozgáskultúrát, de elemi kultúrát és<br />

jó modort is tanított az intézeti lányoknak, eleinte rémülten, majd<br />

egyre érdeklődőbben hallgatta a ráfakadó vallomásokat. Észrevette,<br />

hogy szombatonkénti beszélgetéseik egyre intimebbé válnak, majd<br />

arra is felfigyelt, amit Jade titkolni próbált előtte: kapcsolatuk több<br />

mint baráti, a lány belészeretett. Idősebb fivérként avagy fiatal<br />

apaként felfogott szerepe ezzel összeomlott; szívesen lelécelt volna<br />

a várható bonyodalmak elől, tudván tudva, hogy Jade nem viselné<br />

el, ha visszautasítaná, márpedig szombatról szombatra mind<br />

közelebb jutottak a pillanathoz, amikor erről is beszélniük kellett.<br />

A tanár tévedett, Jade sosem hozta szóba a szerelmet. Egyfelől<br />

azért, mert az ő szemében a harmincas férfi matuzsálemnek<br />

számított. Másfelől azért, mert intézeti életében is változások<br />

történtek: a számosszor megvert társnők mindent elkövettek, hogy<br />

behódolhassanak neki, s ő elfogadja végre hódolatukat.<br />

Jade ezen meg sem lepődött. Túl gyakran látta csúszni-mászni a<br />

szüleit. Emlékezett a behódolási pózhoz felöltött mosolyukra, amely<br />

úgy festett, mintha dilettáns szobrász faragta volna: lerítt az<br />

arcukról, repedezett, ropogott. S amikor a pózt kiváltó személy<br />

hallótávolon kívül került, a silány tekla mosoly nem csupán<br />

elfoszlott, de azt valóságos gyűlölet-orgia követte, az imént még<br />

olyannyira megbecsült illető hátba köpdösésével, káromlásával,<br />

kiátkozásával.

---

Jóllehet Jade tudta, hogy társnői alázatának semmi közük a<br />

szeretethez, az intézet személyzete csupán annyit látott mindebből,<br />

hogy a lány állapota javult, kapcsolatai rendeződtek.<br />

Felvetődött a hazabocsátás gondolata.<br />

Az utolsó szombati beszélgetés következett, és a tánctanár<br />

bebizonyíthatta, hogy méltó a látens szerelemre.<br />

Jade két címet kapott tőle.<br />

Hétfő reggel a szülők azzal a másíthatatlan szándékkal álltak az<br />

igazgató elé, hogy közlik: nincs szükségük az elvetemült kölyökre.<br />

Mielőtt egyetlen szót ejthettek volna, sajnálkozva a tudomásukra<br />

hozták a döbbenetes hírt: Jade megszökött. Amint magukhoz tértek<br />

a sokkból, kilátásba helyezték, hogy pert indítanak az intézet ellen.<br />

Az apa rikácsolva üvöltött, az anya félrehúzódva állt, készen<br />

arra, hogy ringbe szálljon, ha férje kifulladna.<br />

Jade elvergődött az egyik címre.<br />

Borostás, rozoga aggastyán fogadta.<br />

– Szólíts Tiltonnak – mondta.<br />

Szállást és ételt adott a lánynak, voltaképpen semmiért.<br />

– Beteg vagyok – közölte a vacsoránál. – Az orvos szerint<br />

legfeljebb hét-nyolc hónapom van hátra. Addig nálam maradhatsz,<br />

ha néha szólsz hozzám, és később, ha tényleg úgy adja az élet,<br />

elhívod a dokit, amikor döglődni látsz.<br />

Jade gyanakodva bólogatott. Éjszakára magára zárta az ajtót.<br />

Hasztalan, félelme nem kisebbedett. Anyja – élethosszig kísértő<br />

ártó szelleme – a párnájára hajolva sugdosott a fülébe, azzal<br />

kecsegtetve a dohos ágyneműben rettegő lányt, hogy Tilton majd<br />

jól rátör, megerőszakolja, megfojtja, felaprítja, maradványait<br />

szemeteszsákba gyömöszöli, és a folyóba gurítja.<br />

A fura házigazda semmi effélét nem művelt.<br />

Reggel leültek az asztal mellé; két morc alak. Szótlanul<br />

falatoztak.<br />

Jade alaposan megnézte a csontszikár fickót.<br />

Tilton horpadt arcán őszülő szálakkal keveredő fekete szőrzet<br />

virított, nem szakáll, ám voltaképpen nem is borosta; úgy festett,<br />

mint valami hanyagul odatapasztott vendéghaj.

---

– Ötvenkét éves vagyok – közölte később a férfi. – Egy bárban<br />

szaxiztam végig az életemet. Megjelent egy lemezem, az egyik dal<br />

rendesen befutott, máig világsláger maradt. A jogdíjaknak hála,<br />

megengedhetem magamnak, hogy beteg legyek. Téged is<br />

megengedhetlek magamnak.<br />

Jade szétnézett a két hálófülkés, morzsányi lakásban.<br />

Kiszellőztette az ágyneműt. Letörölte a port a régimódi bútorokról; s<br />

noha erős volt a kísértés: Tiltonon otthagyta.<br />

Azután elment a másik címre, ahol is, bűvöletére, kondícionáló<br />

szalont talált, amely a nagyzoló DRILL BÁR nevet nyerte a<br />

keresztségben.<br />

Nem panaszkodhatott, drillezték rendesen. Önvédelemre<br />

tanították, acéllá gyúratták izmait, a csillagokig növeszthette<br />

állóképességét.<br />

Tellettek-múlottak a hetek, hónapok.<br />

Jade rögeszméje állandósult: meg kell találnia a három játszótéri<br />

kölyköt. Rögeszmézhetett, semmi más dolga nem volt. Reggel<br />

rendbe tette a lakást, néhány szót váltott az egyre kedvesebbnek<br />

érzett Tiltonnal, majd elvonult a Drill Bárba, és késő délutánig<br />

megszállottan edzett. Soha többé nem nyúlhat hozzá sem zsaru,<br />

sem kisebb-nagyobb bengák.<br />

Időnként idegen pasasok jelentek meg az edzéseken, és<br />

tűnődve figyelték az éles gyakorlatokat, a valódi rúgásokat, az igazi<br />

vért.<br />

Egy napon az egyik rezzenetlen képű férfi megszólította Jade-et.<br />

– Nincs kedved ahhoz, hogy zsarunak állj? – kérdezte.<br />

Vén fickó volt, lehetett már vagy huszonnyolc-harminc éves.<br />

Jade rávicsorította a legcsúnyább fintorát.<br />

– Forduljon ki a bokám, ha megteszem – felelte.<br />

A férfi vállat vont, és kislattyogott a teremből.<br />

Néhány hét múlva újabb arc vált ki a fal mellé tett padon dekkoló<br />

bámészkodók közül. Ez a fickó jobban érdekelte Jade-et, hiszen<br />

húszas évei elején járt, nagyon szőke volt, nagyon kéklő szemű,<br />

széltében-hosszában gazdagon izmolt.<br />

– Szerintem felsőbb osztályba léphetnél – mondta, fogpiszkálót<br />

szopogatva.<br />

– He? – nézett rá Jade félrehajtott fejjel.

---

– Itt már nem tanulhatsz többet. Ha eljössz az én titkos<br />

termeimbe, szélsebesen profit csinálnak belőled.<br />

– Profi micsodát? – firtatta a lány.<br />

– Profi mozgásbűvészt.<br />

– Bűvészt mondtál?<br />

– Figyelj csak – mondta a pasas, meglötyögtetve a testét. Kivette<br />

fogai közül a fogpiszkálót, és Jade-re mutatott vele. – Szólíts<br />

Nazirnak, és ne is próbálj szemétkedni velem. Nazir úrnak is<br />

hívhatnál, ha figyelembe venném a kettőnk közti különbözést.<br />

– Milyen különbözést? – kérdezte Jade harciasan. – Ne tedd az<br />

elmédet, mert végigharaplak, mint a varrógép.<br />

– Eltöröm a géptűdet, kis hülye. Akarod, hogy halljanak rólad a<br />

zsaruk? Könnyen a fülükbe szivároghat, hogy téged keresnek jó<br />

ideje, szülői felbujtásra, te meg egy rozzant bárzenésszel hetyegsz.<br />

Tilton a sitten találhatja magát, és mielőtt még elrohasztaná a rák, a<br />

gázkamrába löknék fajtalankodásért.<br />

Jade ekkoriban már erősen Tilton-érzékeny volt. És a Drill Bár<br />

eminense.<br />

A behemót Nazir tehát hosszasan babusgathatta önnön<br />

összetalpazott szervezetét.<br />

Amikor negyedórával később a zuhanyozóból kilépő lány előtt<br />

termett, úgy festett, többé-kevésbé kiheverte a belső szerveit ért<br />

katasztrófát.<br />

– Hallgass végig – kérte, immár szerényebben. – Tudom, amit<br />

tudok. Hamarosan pénzre lesz szükséged, és én tudnék neked<br />

munkát adni. Semmi mást nem kérek, pusztán csak annyit, hogy<br />

nézd meg, mit kínáltam. Nálam megtanulhatod mindazt, amit csak<br />

kevesen tudnak...<br />

– Gagyi – fújt megvetően Jade. De azért nem mozdult.<br />

Nazir folytatta.<br />

– Eljössz, szétnézel. Kötelezettség nélkül. Ha igent mondasz,<br />

nem kérek tandíjat, majd százalékot adsz a bevételedből. Na?<br />

– Kurvának látszom?<br />

– Folyton félreértesz.<br />

– Lehet, hogy nem vagy eléggé világos.<br />

– Hát nem – Nazir elnevette magát. – Sötét vagyok, a pokolnál is<br />

sötétebb. Ezért hiszem, hogy mi jól megértenénk egymást. Akarsz

---

pénzért verekedni? Tudom, hogy akarsz, neked az kevés, amit itt<br />

kiadhatsz magadból. Csíped a zsarukat? Csípnéd, ha<br />

visszavinnének az idegbajos anyádhoz? Hogy könyvelő lehess,<br />

mint apád?!<br />

– Mit tudsz te rólam!?<br />

– Mindent. Én alaposan megválogatom az embereimet.<br />

Szabadon dönthetsz. Mondhatsz igent, de nemet is. Utóbbi esetben<br />

azonban, sajna, gyorsan hazakerülsz a mamihoz.<br />

– Meg akarsz halni? – csodálkozott Jade.<br />

Nazir szeme felcsillant.<br />

– Ez az, ezt láttam meg benned! Ölhetsz, kedvedre. Ezt kínálom<br />

jó ideje.<br />

Jade elment a titkos termekbe.<br />

Azonnal fegyvert adtak a kezébe.<br />

Azelőtt csak légpuskával találkozott, amelyet nem érinthetett<br />

meg, viszont lekísérhette apját az alagsorba, és megtekinthette<br />

durrogó, csattogó lőgyakorlatát. Az ideggyenge férfiú e játszogatás<br />

után már-már machónak érezte magát; egyszer odáig<br />

merészkedett, hogy az alagsorból előkerülve hitvese lángostészta<br />

állagú fenekébe markolt.<br />

Nazir titkos termei egy ódon ház labirintus-szerű pincesorában<br />

lappangtak.<br />

Jade remek játszóhelynek találta a sötét folyosókat, a kőrakások,<br />

vaslépcsők, szétdobált zsákok között megbúvó és mindig váratlanul<br />

támadó társakat, a festéket lövellő fegyvereket, az izgalmas<br />

bújócskát.<br />

Minden alkalommal más és más feladatot kapott. Hol egy zöld<br />

sapkás fickót kellett megtalálnia, visszaverve az útjába pattanó,<br />

vérszomjas tagokat, hol egy elrejtett táskáért folyt a hajsza. A<br />

nehezebb feladatok is csak eleinte okoztak nehézséget: úgy kellett<br />

végigfutnia a labirintuson, mégpedig rekord-idő alatt, hogy senki se<br />

vegye észre ottlétét.<br />

Iszonyatosan gyors és veszélyes lett. Kedve szerint vált csaknem<br />

láthatatlanná.<br />

A legkülönbözőbb fegyverekkel gyakoroltatták. Megtanulta<br />

használatukat, a szélsebes tárcserét, a pontos célzást és a halálos<br />

biztonságot.

---

Szuper ölőgépet faragtak belőle.<br />

Ha a másik pasas hívó szavára hallgat, akkor is csak ugyanezt<br />

tanulta volna: gyilkolásból diplomázik, csekély különbséggel; abban<br />

az esetben nem killer, hanem zsaru a neve.<br />

Tilton előtt mélyen hallgatott Nazirról és speciális tantárgyairól.<br />

Letelt a doktor által kiszabott hét-nyolc hónap, és a férfi még<br />

mindig e világon volt, béltartalma egy zacskóba ürült, amit ő<br />

komposzt-automatának nevezett, mondván: elég, ha beteszi az<br />

ételt a szájába, és kisvártatva előjön a humusz a hasából.<br />

Jade-et furcsa módon nem zavarta e bizarr helyzet, sokkal<br />

jobban aggasztotta Tilton szokatlan rakosgatási láza, a csaknem<br />

mániákus keresés-kutatás, melynek során előszedegette<br />

elfeledettnek hitt emléktárgyait, és hosszan merengett fölöttük.<br />

Egy este, nem sokkal vacsora után, a férfi elmerült rozzant<br />

íróasztala fiókjaiban. Egyszer csak összezárt ujjakkal<br />

felegyenesedett.<br />

– Ezt a követ úgy hívják, mint téged – mondta, s az asztal lapjára<br />

koppantott valamit. – Jade. Kemény, konok drágakő, nagyon nehéz<br />

megmunkálni.<br />

Hosszan mesélt a jádéról, kékesszürke szemét a lányra<br />

függesztve, gyakran köhécselve.<br />

A lány nemigen figyelt, a Tilton tüdejéből kihallatszó hangok<br />

borzongatták, a fenyegető szörcsögés, bugyborékolás.<br />

Aztán megkapta a követ, de nem nyúlt érte; hirtelen arról kezdett<br />

mesélni, merre járt aznap, milyen remek mulatságot talált a<br />

játékteremben, hány pontot ért el a nyerőgépekkel, összevissza<br />

hazudozott a szkander-automatáról és más játékprogramokról, mert<br />

beszélnie kellett pincebéli élményeiről, de nem mondhatta el az<br />

igazat.<br />

Tilton úgy hallgatta őt, mint egy másik gyermek, majd<br />

rácsodálkozott:<br />

– Tényleg soha nem engedték meg otthon, hogy kölyök lehess?<br />

Lehet, hogy késő, és már sosem játszhatod ki magad?<br />

– Attól tartasz, hogy holtomig gyerekes maradok? – kérdezte<br />

Jade.<br />

– Azt gondolom, ha mindezt a maga idejében átélhetted volna,<br />

most már komolyabb dolgok foglalkoztatnának.

---

– Mint például a háztartástan?<br />

– Ne piszkoskodj, én nem akarok neked utat kijelölni, nem<br />

mutatok rá életed fényes ösvényére, a magamét sem leltem meg<br />

soha. Nincs is ilyen. Csupán azon merengtem el egy pillanatig,<br />

hogy régen kifutottad volna magadból az egészséges<br />

agresszivitást, ha hagyják. De ha ez megmarad benned, ha<br />

állandósul, akkor már aligha mondható egészségesnek.<br />

– Én meg azon gondolkozom, mi a fene van a hazudozással.<br />

Tudod, azt hittem, csak gyűlöletből, félelemből lehet hazudni.<br />

Létezik, hogy az ember szeretetből és féltésből is hazudásra<br />

kényszerülhet?<br />

– Hát persze – bólintott Tilton. – Kímélsz engem, ezért nem<br />

teszed szóvá, hogy víz bugyborékol a tüdőmben. Kímélem magam,<br />

ezért nem veszek tudomást arról, hogy szétzabál a kór. Máris<br />

túléltem a halálom napját. Kímélsz a csalódástól, ezért nem árulod<br />

el, hogy Nazirhoz szegődtél.<br />

– Honnan tudod?<br />

– Mit nem tud a roskadt szaxis?!<br />

– Oké, beszéljünk arról, mit tud az agg bárzenész. Például eltart<br />

és elvisel és talán még kedvel is engem, a nagy rakás problémát.<br />

Mások koravénné válnak, ha feszélyezik a sráckorukat, én nem<br />

koravén lettem, hanem későn-gyerek.<br />

– Kinövöd. Tudod, most kedvemre való volna egy drámai jelenet.<br />

Én itten haldoklom csendben, te meg a térdeimhez ülsz, és sűrűn<br />

hulló könnyekkel a szemedben megfogadod, hogy sosem ölsz<br />

embert.<br />

– Megfogadjam? – kérdezte Jade komolyan.<br />

– Ne! – rimánkodott Tilton. – Ne fogadj meg semmit. Gondoskodj<br />

magadról, ahogy tudsz, s ha az a legjobb tudásod, amit Nazir annak<br />

hisz, akkor élj aszerint. Engedelmeddel én még itt maradnék egy kis<br />

ideig. Napról napra rohadtabbul fogom érezni magam.<br />

– Napról napra szeretni foglak.<br />

– Gyűlölni fogsz, mert rövidesen meghalok, ezzel hálálván meg a<br />

szeretetedet.<br />

– Fölényesen kijelentem: nem foglak gyűlölni. Hé, ne szólj közbe,<br />

ez nem szentséges fogadalom, ez komoly ám! Neked az a helyed<br />

nálam, hogy szeresselek. Ilyesmiben nem tévedek. Eleddig csak a

---

gyűlölettel volt dolgom; ezért az már teljesen elértéktelenedett, az<br />

csak bóvli, csupán gagyi nekem.<br />

– Add ide a szaximat.<br />

Tilton egész éjjel dallamokat hajkurászott a hangszeren,<br />

ki-kifulladva, hörgő köhécseléssel.<br />

Jade két csukott ajtón keresztül is hallotta rohamait, de nem tette<br />

szóvá a zenélést. Tudta, ha meglesz a keresett dallam – ha<br />

meglesz!? –, Tilton tovább él néhány héttel.<br />

Másnap estére megszületett a dal. Tilton a combjára fektetett<br />

füzet fölé görnyedve hangjegyeket kapirgált. Időnként izzadt<br />

tenyérrel összeborzolta foltokban fakuló, fekete haját. Kékesszürke<br />

arcbőre fluoreszkálni látszott. Halántékáról veríték-gleccser mászott<br />

füle, gallérja felé. Valahányszor végigrázta testét a köhögés, Jade<br />

úgy érezte, vele együtt fulladozik.<br />

A doktor jöttére vártak.<br />

– Kórházba kéne menned – mondta a gyógyász, eltéve<br />

fonendoszkópját. – Nem mész, tudom. Felírok néhány dolgot, Jade<br />

majd beléd bökdösi az injekciókat. Megszabadítunk a tüdődön lévő<br />

víztől, fájdalmaidtól, szorongásaidtól.<br />

– Máris morfium? – kérdezte Tilton.<br />

A doktor nem felelt, a lányt részesítette továbbképzésben.<br />

Megmutatta, hogyan szorítsa el a gumiszalaggal a páciens felkarját,<br />

miként gyúrja elő a besüppedt vénát, és mi módon vezesse bele a<br />

tűt. Elmagyarázta, melyik ampulla mire való, mikor alkalmazandó.<br />

Ezután megtanította az intramuszkuláris injekció beadására, a<br />

műanyag zsák cseréjére, lelkére kötve, hogy mindig ügyeljen a<br />

tisztaságra. Elmagyarázta a vízhajtás lényegét és a vele<br />

kapcsolatos tennivalókat, lenyelt egy pohár sört, majd egy marék<br />

receptet hátrahagyva távozott.<br />

Tilton tíz percenként járt vizelni, viszont lassacskán<br />

elcsendesedett a tüdeje, és ritkultak köhögőrohamai is.<br />

Fél tíz tájt megszólalt a csengő. Jade ajtót nyitott, és a küszöbre<br />

fagyott rémületében.<br />

Az öreg krapek tenyerelt a lépcsőház falán, az, aki a Drill Bárban<br />

zsarunak csábította.

---

Egy zsaru!<br />

A lány a fejét rázta.<br />

– Tűnj el innen, vagy megöllek! – sziszegte.<br />

– Tiltonhoz jöttem – felelte a pasas. Zsebre vágta a kezét, és<br />

érdeklődőn fürkészte Jade arcát. – Beengedsz?<br />

– És ha nem?<br />

– Van fegyverem – vont vállat a kérdezett.<br />

– De meddig?!<br />

– Elveszed? – A férfi arcán őszinte csodálkozás látszott.<br />

– Elveszem – bólintott a lány elszántan. – Kibiztosítom, a<br />

torkodra dugom, és elsütöm.<br />

A pasas ijedtében a két tenyere mögé rejtette az arcát. Ujjai<br />

fedezékéből kiabált be a lakásba.<br />

– Tilton, nem félsz egy fedél alatt aludni egy hirig kiscsajjal!?<br />

– Bárd! – hallatszott bentről. – Bújj beljebb! Azt hittem, már nem<br />

is jössz.<br />

– Hogyne jöttem volna – felelte a hajlott korú zsaru, átbújva a<br />

fintorgó Jade karja alatt. – Egy hete nem láttalak. Hoztam egy<br />

flaska whiskyt.<br />

– Visszaviheted – mondta a lány. – Tilton most nem ihat.<br />

– Akkor te tarts velem – indítványozta Bárd, a megfeszülő Jade<br />

vállára ejtve a kezét.<br />

A roskadt bárzenész a lányra vigyorgott.<br />

– Nehogy kárt tegyél a barátomban – kérte. – Ő Bárd.<br />

– Úgy, mint hentesbárd? – Jade kifordult az ölelésből.<br />

– Úgy, mint dalonc. Gyönyörűen énekel. Írtam egy dalt. Hol a<br />

szaxim?<br />

– Hol a kotta? – kérdezte a vén krapek. Töltött két pohár italt,<br />

leült Tilton közelében, és megköszörülte a torkát.<br />

Jade elfordult, látni sem bírta, hogy azok ketten meghitten<br />

fenékig ürítik a poharukat.<br />

– Nnna – mondta Tilton. – Kezdhetjük?<br />

– Tőlem?! Én mindig a hangomnál vagyok, te keresed örökké a<br />

trombitádat.<br />

– Szaxofon – morogta a lány, nem értvén, miért is olyan feszült<br />

még mindig.<br />

Bárd felpillantott a kezében tartott füzetlapról. Ujjaival

---

hátrasimította a homlokába hullott hajtincseket.<br />

Jade úgy látta, hogy a férfi enyhén kancsalít. Nem volt biztos<br />

abban, hogy jól látja, mivel vaskos szemöldök és szűk szemrés állt<br />

hibákat fürkésző tekintete útjába.<br />

– Tilton, ez átkozottul jó! – lelkesedett Bárd.<br />

Felszűkölt, sírva fakadt a szaxofon. A keserű hangok betöltötték<br />

a parányi nappalit.<br />

Bárd kivárta a pillanatát, és énekelni kezdett. Reszelősen mély,<br />

hajlékony hangja kitűnően illett a blues-ritmushoz. Minden szót<br />

érthetően ejtett.<br />

Jade először hallotta a szöveget. A dal tőle búcsúzott, kedvesen,<br />

fennköltség nélkül, neki mégis bőgnie kellett volna, üvöltve, pláne,<br />

amikor Bárd hangja is elfulladt, rekedtessé vált, valósággal<br />

elcsuklott.<br />

– Bocs – nyögte a zsaru, ölébe ejtve a papírlapot. – Fussunk neki<br />

még egyszer. Érzelemátvitel forog fenn.<br />

– Ne sirassatok, még élek – vigyorgott Tilton. És tényleg élt.<br />

Szeme túlragyogta aranyló szaxiját.<br />

Jade megkínálta magát egy pohár itallal, fennállása óta az<br />

elsővel. Csaknem megfulladt tőle, de legalább alibit adott a<br />

szemébe tódult könnyeknek.<br />

A kamarazenekar ismét a dallamok közé csapott. Bárd ezúttal<br />

megőrizte higgadtságát. Azután lenyeltek még egy korty whiskyt, és<br />

felelevenítették régi repertoárjukat.<br />

Mindhárman felvidultak. Tilton kisvártatva kivonult a<br />

fürdőszobába.<br />

Bárd leplezetlen nyíltsággal nézte a lányt.<br />

– Hallom, Nazirnak igent mondtál.<br />

– Aha. Ő nem zsaru. Látni sem bírom a fajtádat.<br />

– Mert egyszer-kétszer visszavittek a szüleidhez? Többen<br />

túlélték, hogy családban nőttek fel.<br />

– Mit akarsz?<br />

– Semmit. Örülök, hogy Tilton megírta ezt a dalt. Sőt, köszönöm<br />

neked. Évek óta nem rajzolt egyetlen hangjegyet sem.<br />

Jade nem tudott mit felelni. Mivel az elmúlt napokban három<br />

könyvet is olvasott a testbeszédről, megpróbálta kiértékelni a férfi<br />

tartását. Bárd kinyújtott lábbal, karjait összefonva terpeszkedett a

---

fotelben, csak félig-meddig lazán, becsukódottságáról egymásba<br />

font karjai árulkodtak. A lány sehová se jutott e megállapítással.<br />

– Hány éves vagy? – kérdezte a zsaru.<br />

– Tizenhat elmúltam, jócskán. De te már nagyon öreg vagy.<br />

Bárd bólintott, mosoly futott át az arcán.<br />

– Pár év, és harminc leszek. Ha addig meg nem ölsz.<br />

– Te úgy beszélsz velem, mint egy bűnözővel?!<br />

– Úgy találod?<br />

– Nem is tudom, miért állok szóba veled.<br />

– Talán azért, mert Tilton pisilni ment, és attól tartasz, hogy<br />

elemelnék valamit, ha magamra hagynál.<br />

– Kinyírlak, és az ajtóra szögezem a bőrödet.<br />

Tilton lépett közéjük. Még mindig ragyogott a szeme. Látszott<br />

rajta, hogy az ital a fejébe szállt. Visszaroskadt a karosszékébe, és<br />

rájuk vigyorgott.<br />

– Eszembe jutott valami; nehogy ledumáljatok!<br />

– Dehogyis! – felelte Bárd. – Indítsd el.<br />

– Ha lehet egy utolsó kívánságom... Lehet?<br />

– Lehet – bólintott Jade.<br />

– Jó. Holnap éjjel mutasd meg nekünk Nazir pincéjét.<br />

– Nektek?! – nyögte a lány.<br />

– Szeretném, ha Bárd is ott lenne. Ha netán Nazirék rajtakapnak,<br />

és futni kell, ő a vállára dobhatna.<br />

A zsaru nevetett.<br />

Jade komoran méregette őket.<br />

– Ha ez megnyugtat – kezdte Bárd –, jártam már ott, egyedül,<br />

bárki tudta nélkül. Szó sincs összeesküvésről.<br />

– Játszani akarok, mint egy kis hapek – ujjongott Tilton. –<br />

Kipirosítalak benneteket a festéklövedékekkel!<br />

A zsaru felsóhajtott.<br />

– Még nem tudom, mikor érek ide holnap. Komoly munkát<br />

kaptam. Hallottál a létrás emberről?<br />

– Olvastam róla az újságban. Őt kell megcsípned? Férfimeló!<br />

A pasasok nevettek.<br />

Jade rájuk förmedt.<br />

– Beavatnátok?!<br />

– Persze – mondta Bárd. – Egy álmatlan, beteges fickó éjjelente

---

létrára kap, emeleti hálószoba ablakokba mászik, és ráhozza a<br />

frászt a benn alvó nőkre.<br />

A lány jó ideig a tüdejében tartotta a levegőt. Pillantása pasasról<br />

pasasra vándorolt.<br />

– Hülyéskedtek velem? – kérdezte végül, nagy robajjal kiürítve<br />

légzőszerveit.<br />

– Konkrétan komoly voltam – biztosította a zsaru.<br />

– Konkrétan hülye vagy – közölte a lány.<br />

Tilton – mint empata – megjegyezte:<br />

– Nem hiszi el.<br />

– Persze, hogy nem hiszem el! Hogy' járkálhat valaki az utcán<br />

egy baromi nagy létrával, feltűnés nélkül?!<br />

– Ezt én sem értem – mélázott Bárd.<br />

– Mert nincs fantáziátok! – rikkantott Tilton, aki már vagy húsz<br />

perce egyet sem köhintett. – Felfújható létrája van!<br />

– Mint egy úszógumi? – A zsaru homlokráncolva töprengett. –<br />

Nem lehet. Több helyütt direkt a futórózsához támasztotta a létrát.<br />

Mármost, ha az tényleg gumiból lenne, emberünk hatalmas<br />

durranással elszállt volna a Holdig.<br />

– Neked figyelned kell a létrával kóborló pasikat?! –<br />

szörnyülködött Jade. – Ezért hívtál engem zsarunak?! Erre a melóra<br />

szántál? Ilyen tré volnék?<br />

– Konkrétan úgy néz ki a helyzet, hogy kicsivel ezelőtt másféle<br />

nyomozást végeztem, ám mert túlhevültem tőle, pihentetőbe tettek.<br />

De el ne fussak a kérdésed mellett: nem vagy tré. Tovább<br />

árnyalom: nem tré vagy, hanem álomian jó. Ilyen bige<br />

évezredenként legfeljebb egy születik. Hosszan figyeltelek, és nem<br />

tudtam eldönteni, gumiból, kígyóból, netán tigrisből vagy-e. Ne érts<br />

félre, a mozgásodról beszélek.<br />

– Mindjárt gondoltam.<br />

Tilton halkan megjegyezte:<br />

– Fiatalkorú.<br />

– Valóságos liliom – bólintott Bárd.<br />

– Mi van?! – kérdezte Jade.<br />

– Semmi különös, csupán arra emlékeztettük egymást, hogy jó<br />

darabig még egyáltalán nem vehetünk számításba téged, mint nőt.<br />

– És ha csak sokára válok nővé, addig mi leszek?

---

– Nem tudjuk – felelte Tilton.<br />

– Gyerek? – puhatolta Bárd.<br />

– Nem gyerek! – tiltakozott a bárzenész.<br />

Jade felemelkedett.<br />

– Ti csak legyetek magasröptűek, én most mélyen elalszom.<br />

– Szia – búcsúztatták egyszerre.<br />

A lány a szobájába vonult, de nem és nem jött álom a szemére.<br />

Egész éjjel szólt a szaxofon, időnként Bárd reszelős hangja<br />

csatlakozott hozzá, s Tilton csak néha-néha köhintett.<br />

Másnap Nazir meglepetéssel várta Jade-et.<br />

– Közlekedéstan – közölte. És tovább sorolta: – Menekülés- és<br />

üldözéstan. Gázolástan. Motoron. Autóféleségeken. Jöhet?<br />

– Jöhet.<br />

Kikocsiztak az isten háta mögé. Nazir egy homlokszalagos,<br />

villogó szemű, hanyag mozgású fickóra bízta a lányt.<br />

– Szólíts Olasznak – mondta a pasas.<br />

– Hé, Olasz!<br />

– Jó! Kezdhetjük. Vezettél már?<br />

– Soha.<br />

– Biciklizni tudsz?<br />

– Igen. Volt háromkerekűm és tekertem szobakerékpárt.<br />

– Nyalánk. Alig maradt átadnivalóm.<br />

Olasz kibújt az ingéből. Pántlikányi birkózó-trikót viselt izmos<br />

mellkasán. Meglazította feszes farmernadrágja derékszíját,<br />

felpattant egy böhöm motor nyergébe, és maga elé intette a lányt.<br />

– Először megmutatom, hogyan kell haladni vele. Később azt<br />

vesszük át, miként tehetsz szert effélékre.<br />

– Úgy érted, hogy megtanítasz motort, kocsit lopni?<br />

– Zsenánt lenne?<br />

– Fenét.<br />

– Ha netán morális gátlások ragadnának torkon, a<br />

legkönnyebben úgy szabadulhatsz tőlük, ha arra gondolsz, mit<br />

szólnának tettedhez a szüleid.<br />

– Jó tanács; nem gagyi – bólintott Jade.<br />

Olasz megragadta a kezét a kormányon. A gép elbődült,

---

felágaskodott alattuk, és kilőtt velük.<br />

Valamivel később Jade egyedül ült fel a motorra, és remekül<br />

boldogult is vele.<br />

Déltájban dzsipbe szálltak.<br />

Olasz a motorzúgást túlkiabálva magyarázott.<br />

– Ne feledd el, az utcán emberekkel is találkozhatsz.<br />

Gyalogokkal, más autósokkal. Csinálj, amit akarsz, de viszonylag<br />

csekély emberáldozattal. Csak pénzért gázolj, másképp nem éri<br />

meg. Vezess élénk tekintettel, reflexesen. A zsarukat ne vedd<br />

emberszámba, akkor nem lesz gondod. Grátisz átmehetsz rajtuk,<br />

legfeljebb otthon fognak hiányozni, de az sem biztos. Nagy<br />

vonalakban ennyi az egész. Akcióba jövet-menet persze egészen<br />

más a helyzet. Akkor úgy surranj, mint egy kisegér, nehogy<br />

felfigyeljen rád a kutyasétáltató néni, a parki pereces, vagy az<br />

újságárus. Mert ezek csak azért vannak a világon, hogy téged<br />

kiszúrjanak. És neked fogalmad sem lesz arról, ki jegyezte meg a<br />

kocsid rendszámát, a fejed formáját. Melóban sose kelts gyanút.<br />

– Ültél már? – kérdezte a lány.<br />

– Nem is fogok. – A férfi kétszáz hófehér foggal nevetett.<br />

Halványkék szeme holdezüst szikrákat vetett.<br />

Estére Jade eljutott a vezetéstani diplomáig. Motorlopás és<br />

kocsifeltörés tantárgyakból be kellett érnie elvi oklevéllel.<br />

Viszont a dzsip hátsó ülésén elvesztette a szüzességét. Emiatt<br />

szemernyit sem bánkódott, úgysem vette semmi hasznát.<br />

Olasz úgy szeretkezett, ahogy akcióban vezetett: észrevétlenül<br />

surrant, mint a kisegér; nem keltett figyelmet.<br />

Később Jade öt percig is eltöprengett azon, miért kell akkora<br />

feneket keríteni a szexnek. Nem találkozott a felelettel.<br />

Este türelmetlenül várta, hogy Bárd befusson.<br />

– Megfogtad a létrás embert? – kérdezte.<br />

A férfi a fejét rázta.<br />

– Jó – bólintott a lány. – Bejelentést teszek. Ugrott a<br />

hosszadalmas várás. Nő vagyok. Mától. Semmi liliom.<br />

– Legalább élvezted?! – nyögte Bárd.<br />

– Kellett volna?!<br />

– Benne van a pakliban – felelte Tilton.<br />

– Komolyan mondjátok?

---

– Ha léteznek egyáltalában komoly dolgok, akkor ezek egyike az<br />

orgazmus – mondta Bárd.<br />

– Becsszó?<br />

– Úgy is kifejezhetném magam – dünnyögte Tilton hosszabb<br />

köhögésroham után –, hogy a szerelem nem gagyi.<br />

– Sze-re-lem?! – értetlenkedett Jade.<br />

A zsaru egy maréknyi fiktív vizet sepert le a homlokáról.<br />

– Sze-re-lem. Majd egyszer részletesen kibeszéljük. Most csak<br />

annyit, hogy ezentúl ki ne menj a házból védőgumi nélkül. Tilton,<br />

azt hiszem, ez a te tiszted. Mesélj neki kósza tripperekről,<br />

banyaszerű hölgyekről, akik nem éppen nettek, de mindig készek<br />

bevetni a horgolótűt egy nem kívánt magzat ellen, meg effélékről.<br />

– Rengeteget olvasok – jelentette ki Jade. – A technikáról nem<br />

mondtatok semmi újat. És volt gumi, láttam.<br />

– Hurrá. Más egyéb? – kérdezte a bárzenész. – Van még valami<br />

tagló a tarsolyodban?<br />

– Megtanultam vezetni! – vágta ki büszkén a lány.<br />

– Ma?! – csuklotta Bárd, olyan hangon, mintha sírna.<br />

– Ma hát! Mivel tegnap még nem tudtam.<br />

– Már csak az a kérdés, holnap tudni fogod-e.<br />

– Attól tartok, megint szemétkedtek velem – állapította meg<br />

Jade.<br />

Bárd kivett a zsebéből egy kulcsot, és a tenyerébe tette.<br />

– A kocsimat nyitja, indítja. Te vagy az első, akinek odaadom. Te<br />

megmutatod, hogy konkrétan tudsz vezetni, mi meg elhisszük.<br />

Korrekt?<br />

Felkeresték a kapu előtt veszteglő Fordot.<br />

A lány kinyitotta az ajtót. Kulcs nélkül.<br />

– Szintén ma tanultad? – nyikkant Bárd.<br />

– Konkrétan ma.<br />

– Olyan ez a hirig bige, mint egy bűnügyi panoptikum – mondta a<br />

zsaru.<br />

– Én szeretem – sóhajtotta Tilton.<br />

Jade bemutatta tudományát. A pasasoknak el kellett ismerniük:<br />

tényleg vezet, méghozzá jól; de nem nézték el neki azt a<br />

csekélységet, hogy fogalma sincs a közlekedés szabályairól, s a<br />

táblákról azért nem vesz tudomást, mert azok kívül esnek

---

szemmagasságán.<br />

Kicsivel elhalasztották a betörést Nazir pincéjébe. Köröztek a<br />

városban, s Bárd kibeszélhette magát: jobbkéz-szabályról,<br />

elsőbbségadásról, párhuzamos közlekedésről, előzésről,<br />

udvariasságról, effélékről.<br />

Jade egyszeri hallásra megjegyezte a hallottakat.<br />

– Lássuk be, ez konkrétan szokatlan egy nőtől – mélázott a<br />

zsaru.<br />

– Eszméletlenül hülyének kellene lenned ehhez – csatlakozott<br />

Tilton.<br />

– Ne felejtsétek el, nálam teljességgel hiányoznak az alapok –<br />

magyarázta bölcsen a lány. – Nekem nem azt mondták áldott<br />

szemét szüleim, hogy ezt vagy azt úgysem tudnám megcsinálni,<br />

hanem eleve eltiltottak mindentől. Következésképpen nem<br />

alakulhattak ki gátlásaim. Azok híján pedig: íme, gátlás- és<br />

szorongásmentesen ügyes vagyok.<br />

– Honnan szed ez ilyeneket?! – fordult hátra Bárd.<br />

Tilton elvigyorodott a hátsó ülésen.<br />

– Olvas. Eszelősen sokat és sokfélét olvas, és bármit megjegyez,<br />

amit érdekesnek talál; nem halmoz fel az agyában szemetet, mivel<br />

maga válogatja meg olvasmányait. Egyszerűen olyan a csaj, mint a<br />

báli öltönyöm: minden ragad rá.<br />

Jade ment, mendegélt a forgalomban a Forddal, és egyszerre<br />

csak látnia kellett: némelyek közlekedési ismeretei zéró-szintűek.<br />

Jött egy kocsi balról, kilencvennel, aljasul, és csak a lány reflexén<br />

múlott, hogy elmaradt a totálkár.<br />

Jade eszét vesztette dühében.<br />

Gázt adott, megtekerte a kormánykereket, és a tovasöprő Opel<br />

nyomába szegődött.<br />

– Szeretném, ha nem törnéd össze a kocsimat – suttogta Bárd.<br />

– Jó, akkor majd az opelistáét töröm össze.<br />

Utolérte a menekülőt, rádudált, majd elévágott, és eltorlaszolta<br />

az útját. Azután kiugrott a Fordból, és a bűnös kocsihoz lépett.<br />

Kitárta az ajtót, leseperte a vezető kezét a rikoltozó kürtről.<br />

– Nem a szonáriumban vagy! – közölte, nyitásképpen. – Figyelj,<br />

kocsis, csak azt akarom mondani, hogy szerintem nem ártana<br />

elmerülnöd a jobb kezedről elnevezett szabály mélyebb

---

megismerésében.<br />

Az opelista – harmincas éveiben éltesedő, lapos homlokú, heves<br />

fickó – kiugrott a járgányból, nem üres kézzel: gázpisztolyát<br />

markolászta.<br />

– Kérj bocsánatot! – üvöltötte. – Vagy úgy megríkatlak, hogy a<br />

Niagara elapad irigységében!<br />

Jade szája lebiggyedt.<br />

– Tényleg képes lennél rám lőni?! – kérdezte, csaknem<br />

hüppögve.<br />

Az opelista elvigyorodott, és mutatta, hogy gondolkozás nélkül<br />

képes lenne: a lány arca elé emelte a fegyvert.<br />

Mire az amúgy gyors és tevékeny Bárd odaért, a mérgeskedő<br />

pasas hasmánt hevert a földön, ezét-azát fájlalva,<br />

mozgásképtelenül.<br />

Jade a gázpisztolyt nézegette. Megmutatta a zsarunak is.<br />

– Most rekviráltam – újságolta. Végigmérte Bárdot,<br />

megállapította, hogy a férfi ezúttal nem kancsalít, ám észrevett rajta<br />

egyebet. – Tisztára kékeszöld a fejed. Te lunáriumba jársz?<br />

– Húzzunk innen – javallotta Bárd.<br />

– Valami ciki van?<br />

– Vérciki van, Mylady. Zsaru vagyok. Kiment a fejedből?<br />

– Már-már – sóhajtotta Jade. – Kezdtelek is megkedvelni, puszta<br />

feledékenységből.<br />

Kereket oldottak.<br />

Tilton csendesen vigyorgott a hátsó ülésen.<br />

– Ne vedd zokon, Bárd, de én élvezem. Mintha újra kölyök<br />

lennék.<br />

– Persze, ti csak legyetek kölykök, a balhét majd elviszem én.<br />

– Pikírt a pasi – mondta a lány. – Fogadjunk, hogy nős vagy.<br />

– Miből gondolod?<br />

– A nős pasik tök hülyék, folyton a felelősségérzetükkel vannak<br />

elfoglalva. Minden este a lelkiismeretük várja őket otthon, a tűzhely<br />

mellett.<br />

– Na? – kérdezte Tilton.<br />

Bárd felsóhajtott.<br />

– Nem vagyok nős. Nem is voltam.<br />

– De azért... – súgta a bárzenész.

---

– De azért együtt élek a barátnőmmel, aki szintén zsaru, és ha<br />

elmesélném neki ezt a históriát, valószínűleg padlót fogna.<br />

– Tök nagyot koppanna a feje – bólintott Jade. – Milyen históriát?<br />

– A történet ekként hangzik: legkedvesebb barátom a hajlékába<br />

fogadott egy fiatalkorú leányt, akit eltűntként köröz a rendőrség, s<br />

ez a leány máris profi bűnöző, magam láttam.<br />

– Tilton kedvéért nem dobsz fel?<br />

– Legyek őszinte?<br />

– Persze. Nekem mindent elmondhatsz.<br />

Bárd elnevette magát, de nem felelt.<br />

Jade a járda mellé kormányozta az autót, leállította a motort, és<br />

a férfi felé fordult. Két tenyere közé fogta az arcát, s közel hajolt<br />

hozzá.<br />

– Nézz a szemembe, ez most nagyon fontos nekem. Meg akarok<br />

győződni arról, hogy kancsalítasz-e.<br />

– Csak ilyen közelről – mondta Bárd.<br />

– Jól van. És most felelj. Miért nem dobsz fel?<br />

– Főleg Tilton miatt. Aztán meg főleg miattad.<br />

– Figyelj feszülten. Azt hiszem, én most kamaszodom. Sőt, most<br />

csinálok egyszerre mindent, pluszban mindazt, amitől eddig<br />

tiltogattak. Néha nagyon furcsán érzem magam.<br />

– Simán megértelek – bólintott a férfi.<br />

Jade elengedte az arcát, és visszahúzódott a helyére.<br />

– "Miattam" miért nem dobsz fel?<br />

– Mert nem akarsz visszamenni a szüleidhez. Mert Tiltonra van<br />

szükséged. Ő a családod, őt szereted, mit vezércikkezzek ezen?!<br />

– Jó, ne ragozd. Hadd tegyek fel néhány egyszerűbb kérdést.<br />

Tudod, mit csinálok, tudod Nazirt. Ezen a ponton nyugodtan<br />

félretehetnéd Tiltont. Javítóba vitethetnél. Miért hagyod, hogy<br />

killerré legyek?<br />

– Vigyázz, mit felelsz – szólt a szaxis. – A dramaturgiában ezt<br />

fordulópontnak vagy minek hívják.<br />

– Hiába szeretnék gondosan válaszolni, nem én vagyok az, aki<br />

ezt a helyzetet foghegyről feloldja. Tulajdonképpen már azt sem<br />

értem, miért engem feszegetnek ezek a kérdések. Most te felelj,<br />

Mylady. Miért épp engem kérdezel?<br />

– Hiszen te képviseled itt a zsaruságot.

---

– Oszlasd el a rögeszmédet. Nem vagyok egy bármit is képviselő<br />

alkat. Azért vagyok itt, mert a tizennyolcadik születésnapomon<br />

betértem a Sárkánytej Bárba, hogy nyilvánosan igyak egy pohár<br />

whiskyt. Tilton ott fújta a szaxiját, néhány bögre whiskyvel később<br />

nekem is megengedte, hogy belefújjak, aztán együtt énekeltünk, a<br />

padlón ülve, de ez már zárás után történt, és azóta, alig hiszem el,<br />

hogy csaknem tíz éve, sűrűn előfordulunk egymás társaságában.<br />

Szabadidőmben nem vagyok zsaru, legalábbis igyekszem<br />

korlátozni eme hajlandóságomat. Nazirra visszatérve: úgy érzem,<br />

perceken belül megkapod az első megbízatást, amely ekként fog<br />

festeni: meg kell verned, vagy le kell puffantanod valakit. Mivel<br />

Nazir a bűnözőktől szerzi a munkáját, valószínűleg egy másik<br />

bűnözőt, esetleg egy zsarut kell kikészítened. Ezekben a<br />

pillanatokban Nazir úgyannyira nem tudhatja, mint te vagy én, hogy<br />

képes leszel-e végrehajtani azt, amivel majd megbíz.<br />

– Képes leszek.<br />

– Nincs hozzáfűznivalóm – mondta Bárd, olyan arccal, mint<br />

akinek igenis volna közlendője, ám azt akár az élete árán is<br />

megtartja magának.<br />

Jade a hengerek közé csapott.<br />

Rövidesen a pince-labirintus előtt álltak, és a lány eltűnődhetett<br />

azon, hogy érdemes-e egyáltalán megkülönböztetni zsarut és<br />

bűnözőt, ugyanis Bárd úgy hatolt át a bejáratot őrző kódzáron,<br />

mintha az ajtónyitás összes trükkjét a börtön-akadémián tanulta<br />

volna, egy haldokló, vén betörővel a karjában.<br />

Besurrantak Nazir termeibe.<br />

Az előtérben Jade kiosztotta a gyakorló fegyvereket, s közben<br />

felettébb kellemesen bizsergette a tudat, hogy a tilosnál is<br />

tilosabbat művel; titkos helyen, tiltott játszadozásra készül,<br />

illetéktelenekkel, lopva.<br />

Észrevette, hogy Tilton sem kevésbé élvezi a helyzetet. A férfi<br />

nem látszott roskadtnak, arca megszínesedett, s mintha a<br />

köhécselésről is teljesen megfeledkezett volna.<br />

Velük ellentétben Bárd erősen ráncolta a homlokát, mintegy<br />

akadályfutásra kényszerítve az ott gyöngyöző verítékcseppeket; a<br />

feszültség résnyire szűkítette szemét, ádámcsutkája<br />

páternoszterezett.

---

– Elmehetnénk inkább a Quasarba – javasolta.<br />

– Majd ezután – felelte Tilton, megmarkolva játszófegyverét.<br />

Jade bekapcsolta a harctéri világítást, amelyet inkább<br />

sötétítésnek nevezhetett volna. Elfoglalták helyüket a<br />

labirintus-rendszer egy-egy bejáratánál, majd adott jelre – a zsaru<br />

sóhajtott – futásnak eredtek. Irány az ellenséges bázis: a<br />

legeldugottabb ponton feltornyozott ládarakás.<br />

A lány saját rekordját is felülmúlva, pillanatok alatt sértetlenül<br />

odaért.<br />

Ott pedig azt hitte, rögtön elájul vagy éleset sikolt, mint a filmbéli<br />

csajok, hiszen Bárd megelőzte őt, a ládák mögött rejtőzve várta, s<br />

abban a másodpercben tekerte ki kezéből a fegyvert, amikor ő<br />

fölényesen elmosolyodott.<br />

– Ez nem lehet – suttogta Jade. – Csaltál. De hogyan?!<br />

A zsaru a füléhez hajolt.<br />

– Pontosan tudod, hogy nem csalhattam. Jó vagyok. És most,<br />

miután összemértük magunkat, gyere, játsszunk Tiltonnal, hiszen<br />

ezért jöttünk.<br />

Visszasurrantak az akadályok között, majd különválva futkosni<br />

kezdtek, seregnyi lőalkalomhoz juttatva Tiltont. Az egyébkor<br />

pacifista szaxis élt a felkínált lehetőségekkel, és festéklövedékeivel<br />

húsvéti tojásokká pirosította őket, egyet sem köhintve; még a<br />

lélegzetvételét sem hallották.<br />

Végül Tilton elfoglalta a bázist, és diadalt ült a ládahegy<br />

tetejében.<br />

Azután kilopakodtak a pincéből. Bárd bezárta az ajtót; Jade<br />

észrevette, hogy változatlanul verítékes a homloka.<br />

– Féltél? – kérdezte a kocsiban.<br />

– Mindkettőtök helyett, plusz a magam nevében – vallotta be a<br />

férfi. – És ha nem szabadulhatok meg gyorsan a festékfoltoktól,<br />

hányni is fogok.<br />

– Szerintem hulla jó volt – közölte Tilton. – Köszönettel tartozom<br />

nektek, hogy én lehettem a Top Gun. Ezt félretéve: melyiktek futott<br />

célba elsőként?<br />

Bárd hallgatott. A lány úgyszintén.<br />

– Értem – sóhajtott a bárzenész. – Sajnálom, Jade. Haragszol<br />

rá?

---

– Utálom.<br />

– Túlzol.<br />

– Lószart. Azért akarok brutálban a legjobb lenni, hogy többé ne<br />

vihessenek haza a zsaruk. Erre az első jött-ment héről kiderül, hogy<br />

szupermen. Milyen lehet a többi?!<br />

Tilton, túljutva depresszióján, melyet az afölött érzett döbbenet<br />

váltott ki, miszerint az élet véges, futólépésre váltott. Szervezete<br />

hozzászokott a fájdalomcsillapítókhoz, azok többé már nem<br />

döntötték ágynak, csupán kellemesen elzsongították. Dalok<br />

születtek, gyors egymásutánban, amelyek a terméketlen évek során<br />

gyülemlettek fel benne, hangjegyek, verssorok kapaszkodtak elő a<br />

lelkéből.<br />

Jade a Bárdtól elszenvedett vereség után félredobta a<br />

könyveket, s minden idejét az edzőtermekben töltötte; kék-zöld<br />

foltokkal tarkítva, görnyedtre verve járt haza, majd nyögdécselve<br />

hajolgatott Tilton körül, mert ahhoz ragaszkodott, hogy ő láthassa el<br />

a beteget. Ügyes volt, és a férfi rábízta magát; észrevétlenül jutottak<br />

a szeretet mélyére, amikor az egyik már nem szégyenkezik állapota<br />

miatt, s a másiknak pedig nem teher, hanem öröm a gondoskodás.<br />

Egy délután a lány részeg léptekkel támolygott be az ajtón,<br />

szeme alatt lilálló folttal, véres szájjal.<br />

Tilton felnézett a füzetéből, és megcsóválta a fejét.<br />

– Megöleted magad – mondta.<br />

– Tanácsot akarsz adni?! – förmedt rá Jade, majd enyhülten tette<br />

hozzá: – Bocsáss meg, legközelibb, egyetlen barátom, talált apám<br />

és a többi. Csak a fejemet látod, a ruha alatt még tropább vagyok.<br />

A legjobb akarok lenni, s hamarosan az is leszek. Akkor majd újra<br />

kiállok a zsaru ellen.<br />

– Felejtsd el. Bárd cseppnyi kölyök kora óta harcművészkedik, ne<br />

ellene keményítsd magad, inkább tanulj tőle.<br />

– Zsaru – szisszent a lány.<br />

– Kicsit megszállottan hülye vagy – legyintett Tilton. Felállt<br />

karosszékéből, átkarolta a lányt, és a tükör elé vezette. – Mit látsz?<br />

– Téged és engem. Te sokkal jobban nézel ki.<br />

– Magadat nézd. Milyen a hajad?

---

– Kócos, ragad az izzadtságtól. Mindjárt megmosom.<br />

– Szép a hajad. Érett, fényes héjú, bronzbarna vadgesztenyéket<br />

juttat eszembe. És te ezt az erős szálú, dús, vad hajzatot fogod<br />

össze ócska, hupisárga kompótos-gumival. Milyen a szemed?<br />

– Kivert.<br />

– Hajolj közelebb a tükörhöz. A szemed most haragoszöld, mert<br />

lámpafénynél mindig elsötétül. Napvilágnál elhalványul, kékbe<br />

játszik.<br />

– Sose figyeltem.<br />

– Azt hiszed, ismered a testedet, mert tudod róla, hogy<br />

hajlékony, tud szaltózni, lemegy hídba, spárgába, állja a rúgásokat,<br />

és...<br />

– És? – kérdezte Jade sürgetőn.<br />

– Elsősorban nő vagy, s csak másodsorban erőgép. Most ne arra<br />

koncentrálj, mit tud a tested, azt nézd: milyen. Kitől örökölted a<br />

szépséget?<br />

– Nem vagyok szép. Lovasszobor-vörös a hajam, na és?! Apám,<br />

anyám barna szemű, barna hajú, mindketten formátlanok. Anyám<br />

megmondta: pár év múlva pontosan olyan rom leszek, mint ő;<br />

sosem fogok elhízni, ő sem hízott el, csak valahogy megkelt a bőre<br />

és elfolyósodott. Megnyúlt a melle, megroggyant a feneke,<br />

összeesett a haja, arca elszürkült. Huszonöt éves korára vége volt<br />

az alakjának, s csak örülhetek majd, ha az enyém addig is kitart.<br />

Amikor ezt mondta, vagy bármi mást, olyan érzésem támadt,<br />

mintha éppen elátkozott volna. Jó, neked hiszek. Szép a hajam, a<br />

szemem. De szeplős a képem.<br />

– Csakugyan szeplős – vigyorgott Tilton. – Mivel fehér a bőröd.<br />

Ha lebarnul az arcod, elhalványulnak a szeplők, amelyek tényleg<br />

nem kellenek, csupán annyira, mint szárak a nadrágra. Pimasszá,<br />

hetykévé teszik vonásaidat. Vigyázhatnál az erősítéssel, mert<br />

ehhez a keskeny, kecses fejformához nem illik a robusztus test. A<br />

pasasok nem szívesen bámulják egy nő táblásra gyúrt mellizmait.<br />

Azt szeretik, ha lágyabb formák villannak elő a dekoltázsból.<br />

– Na?! – nevetett zavartan a lány.<br />

– Nem legyőznöd kell másokat; elég, ha bárkivel elboldogulsz.<br />

Most söpörj el zuhanyozni, tüntesd el a monoklidat, és hagyd<br />

szabadon a hajadat.

---

– Hogyan tüntessem el?! Ragadjak fejszét? Netán szerinted<br />

másként is el lehet távolítani egy vérömlenyt?<br />

– Sminkkel.<br />

Tilton nem is sejtette, mekkora ötlettel ajándékozta meg a lányt.<br />

Midőn egy óra múlva viszontlátta, nem akarta felismerni.<br />

Jade tündöklő hajjal, felnőtt nővé sminkelve toppant elé, s a<br />

döbbent szaxis elejtette a markában szorongatott gyűrűt. Amikor<br />

visszanyerte lélekjelenlétét, az ékszerért nyúlt.<br />

– Na ugye?! – mondta. – Már attól féltem, sosem mehetünk<br />

együtt emberek közé. Velem tartasz a Sárkánytejbe? Senki sem<br />

fogja a korodat kérdezgetni, egyetlen zsaru sem gondol majd arra,<br />

hogy visszatoloncoljon a szüleidhez. Nézd meg ezt a követ.<br />

Jade megnézte. A gyűrűt formázó ezüstfoglalat sárkánymancsai<br />

borsónyi gyöngyszem-féleséget szorongattak.<br />

– Olyan ez az izé, mintha megvakult volna. Tekla?!<br />

– Miiii? – hörrent Tilton.<br />

– Nem tekla, nem, nem, dehogy! Titokzatos, mint a Hold. Mi ez?<br />

– Opál. Kényes, halékony kő, nem örök életű, mint egyéb<br />

drágakövek. De nem is áll szóba akárkivel. Hiába választanád<br />

talizmánul, ha te nem kellesz neki. Kérdezd meg tőle, akar-e téged.<br />

A lány felhúzta a gyűrűt. Az ujja köré fonódó sárkánykezekben<br />

tartott opál szenderegni látszott.<br />

– Kellek? – kérdezte. A szaxisra nézett. – Nem felel.<br />

– Nem felel, mert még nem tudja, méltó vagy-e hozzá. Egy<br />

időben a gemmológia volt a lázam. Összegyűjtöttem egy csomó<br />

követ, medálba, gyűrűbe foglaltattam őket. Némelyiket sosem<br />

mertem viselni, annyira hittem varázserejükben. Ha az opál nem<br />

kedveli a tulajdonosát, fatális dolgok eshetnek meg az illetővel.<br />

– Komolyan mondod?<br />

– A legkomolyabban.<br />

– És azt akarod, hogy viseljem? Nem féltesz?!<br />

– Féltelek. Ezért bízlak az opálra. Remélem, vigyázni fog rád.<br />

– Reméled... – morogta Jade, noha nem tulajdonított<br />

jelentőséget a hallottaknak. A gyűrű csak egyféleképpen vigyázhat<br />

rá: robusztusságával fokozhatja pofonjai hatékonyságát.<br />

Elindultak a Sárkánytejbe.<br />

Bélműtétje óta Tilton a morzsányi lakásba száműzte magát,

---

orvosán, Jade-en és Bárdon kívül mindenki mástól elzárkózva, ama<br />

meggyőződéstől vezérelve, hogy állapota nem publikus.<br />

A lány a gyógyulás jelének vélte hirtelen támadt mehetnékjeit,<br />

zenélését. Valósággal belelovalta magát a reménybe, majd a hitbe:<br />

Tilton rendbe jön, élni fog.<br />

S mintha barátja a kedvében akart volna járni, felment a<br />

pódiumra, és elfújta régi dalait. Jade őt hallgatva a gyűrűt forgatta<br />

az ujján, körmeivel a sárkánykarmokat simogatva, az opálhoz<br />

fohászkodott: ne is törődj velem, ne rám vigyázz, hanem Tiltonra.<br />

– Kár érted – sóhajtotta Bárd, az asztalához telepedve. –<br />

Csaknem nőt formázol. Holott mégiscsak egy hirig bige vagy.<br />

Jade-et más gondolat foglalkoztatta.<br />

– Nézd, milyen jól bírja. Nem hörög, nem köhög, teli tüdőből fújja<br />

a szaxit. Meggyógyult.<br />

Bárd hosszas, töprengő hallgatás után a lányra villantotta<br />

mélyenülő, sötét szemét.<br />

– Ne ámítsd magad.<br />

– Köszi, klassz tanács. Ilyet vártam kedvenc barátjától. Hozzád<br />

képest még egy hóember is parázslik. Igyál egy whiskyt, verj meg<br />

egy polgárt, és menj a francba, tetű zsaru.<br />

– Tudsz bánni a férfiakkal – bólintott Bárd, majd székét a pódium<br />

felé fordítva, átadta magát a műélvezetnek.<br />

Jade észrevétlenül kisurrant a bárból. A markában szorongatott<br />

(lopott) kulccsal kinyitotta a Fordot, s a kormány mögé huppant.<br />

Céltalanul keringett az utcákon.<br />

Hízott, dagadt benne a fájdalmas düh. Képtelen volt megbirkózni<br />

vele, s lassan odáig jutott, hogy bárkivel, bármivel szívesen<br />

megbirkózna. Ha méltányos dramaturgia szerint működne az élet,<br />

akkor most lélekszakadva az útjába vetne néhány kardfogú tigrist,<br />

vörös khmert – vagy a szüleit. És ő kiadhatná pokoli dühét.<br />

– Miért ne? – suttogta fennhangon.<br />

Már tudta, merre tartson.<br />

A gázra taposott. A kertváros felé süvített, az utcát keresve,<br />

ahonnan bő három évvel ezelőtt elmenekült, mielőtt még áldott<br />

elvetemült elei a végső őrületbe kergethették volna.<br />

Kikapott egy szálat a jobb oldali ülésen hányódó cigarettás<br />

dobozból. A szárított gyógyfüvekből sodort bagót Bárd szívogatta,

---

állítása szerint azért, mert az majd megszabadítja őt a<br />

nikotinéhségtől. Időnként a fogai közé tolt egy-egy gyógyerejű<br />

cigiszálat, mélységes undorral pöfékelte penetráns füstjét, majd<br />

sietve megvált tőle. De sosem kárpótolta magát valódi dohánnyal.<br />

Jade a cigarettába ízlelt, s még ördögibb düh kerítette<br />

hatalmába. Kész, elsikáltatott: máris leszokott, mielőtt még rákapott<br />

volna. E gyógyfüves füstnél tán a halál is jobban esett volna.<br />

A dohányzásról leszoktató cigarettáról eszébe jutottak a<br />

hülyébbnél hülyébb katalógusok, amelyek rendszeresen<br />

megjelentek a postaládájukban. Ezekből a gagyi-prosikból aztán<br />

ruhát, cipőt, toronyórát, karácsonyfadíszt, kerti növényt, soha el<br />

nem korhadó koporsót rendelhettek. S anyja rendelt is,<br />

megszállottan.<br />

Aztán a hordhatatlan ruhák, cipők felkerültek a padlásra, a<br />

muzsikáló toronyórát és a fényreklámmal vetekvő karácsonyfadíszt<br />

senki sem irigyelte tőlük (már mindenkinek volt), a kerti növényt egy<br />

hét alatt elvitte valami diftéria, az előrelátó módon beszerzett<br />

koporsó egy darabig az előszobában álldogált, majd lekerült az<br />

alagsorba, s ott három hónap alatt elporladt.<br />

Egyszer valaki – aligha áldott szüleinek odaadó híve – merő<br />

humorból csomagot rendelt a nevükben. Anyja kifizette és átvette a<br />

küldeményt, mivel azt hitte, a fittnes-tapaszok érkeztek meg,<br />

amelyeket csak fel kellett volna ragasztania ezére meg azára, hogy<br />

néhány nap múlva feszes húsú, izmos nőként lássa viszont magát a<br />

tükörben, miként még soha.<br />

Türelmetlenül kibontotta a dobozt, ám hirtelen olyan lett a feje,<br />

mint a padlizsán.<br />

Férfiúnak szánt, elöl-hátul kacéran kivágott, húslészínű<br />

sztreccs-bodyt tartott a kezében, amely – a mellékelt tájékoztató<br />

szerint – különösen alkalmas arra, hogy az erotikus pasasokat még<br />

szexisebbé változtassa.<br />

Minthogy a csomagküldő cég nem vállalt felelősséget a bornírt<br />

tréfákért, és mert a szex-dressz sokba került, meg kellett keresni a<br />

beleillő erotikus pasast, aki még dögösebbé válhatott általa.<br />

Nem teljesült be a Hamupipőke-történet. Nem írtak ki<br />

szépségversenyt. Az első arra járó hímnemű egyedre esett a<br />

választás.

---

Az amúgy tágulékony modellt csizmahúzó közreműködésével<br />

juttatták fel apja nem mindennapi alakjára.<br />

Nos. A látvány minden képzeletet felülmúlt.<br />

A repedező cuccban parádézó, szórványosan szőrös,<br />

szalonnaszerű test láttán Jade visítozós nevetésben tört ki, s apját<br />

olyan szumó-birkózóhoz hasonlította, aki mellesleg nőimitátor;<br />

szentül hitte, hogy ezen még fejletlen humorérzékű szüleinek is<br />

röhögniük kell.<br />

Tévedett. Apja felháborodott a leánygyermek feneketlen<br />

cinizmusán. Mérgében talpig bevörösödött, akár egy világnagy<br />

vérhólyag, és tartós szobafogsággal sújtotta az elvetemült sarjat.<br />

Jade a cellájában tölthette a nyár legszebb heteit, az ablakból<br />

szemlélve a környékbeli srácok gondtalan vakációzását.<br />

Egy napon apja megragadta a fűnyírót, és a bivalyerős gép<br />

nyomában a kertbe hömpölygött; természetesen az erotikusan<br />

kivágott, dögös színű dresszben.<br />

Kisebb csődület támadt az utcában. Szem nem maradt szárazon.<br />

Aznap este a hermetikusan záró redőnyök mögött szülei arról<br />

fecserésztek, milyen "rohadt szemetek" a szomszédok. Ám csak<br />

azért röhöghetnek rajtuk, és folyton csak rajtuk, mert magukat nem<br />

veszik észre. S ezzel terítékre kerültek a környékbeliek vérlázító<br />

hibái, jellemgyengeségei.<br />

Jade megfigyelése szerint általában csak kétféle baj lehetett<br />

mindenkivel: az illető vagy csóróbb, vagy tehetősebb volt náluk. Az<br />

előbbi típust alapállásból megvetették, s ilyképpen is érintkeztek<br />

vele. A módosabbakat sem különböztették meg a különösen<br />

veszélyes bűnözőktől, ám ha remélhettek tőlük valamit, mindaddig,<br />

míg e remény kitartott, émelyítő hízelgéssel kerülgették őket,<br />

hibáikat csak négyszemközt elemezgetve; ha viszont eleve nem<br />

számíthattak tőlük semmire, irigységük nyíltan fortyogott.<br />

Ok és ürügy. Jade, aki az elmúlt években egyetlenegy hivatalos<br />

tankönyvet sem vett a kezébe, viszont felhabzsolt mindent, amit<br />

érdekesnek tartott, értette már, mi motiválta eleit, ám ettől szikrányit<br />

sem lett megértőbb irántuk.<br />

Sőt, ha belegondolt, hogy eleinte milyen remek cinkosuk volt,<br />

ökölbe szorult a keze, s köpködni szeretett volna. Igen, zsenge<br />

éveiben, midőn még vakon imádta szüleit, gyermeki lelkesedéssel

---

észt vett piszkos játékaikban.<br />

Tíz éves lehetett, amikor fény gyúlt az agyában; midőn apja<br />

különösen gusztustalan, rikácsolós műsort rendezett a szemközt<br />

lakókkal, mire is az inzultált felek egyike higgadtan a tudomására<br />

hozta, hogy néhány szóban összefoglalhatja a személyiségét:<br />

dagadt s egyre dagad, ráadásul rosszindulatú is: akár egy tumor.<br />

Ezután Jade gyakran hallotta, hogy apját Tumorként emlegetik.<br />

Ha a család együtt távozott otthonról, a környékbeli gyerekek<br />

egyként visongták: Ott megy Tumor és csapata!<br />

Ezután még hányszor, de hányszor megszégyenült!?<br />

Neki mindig affektálós hülyékkel kellett barátkoznia, akiknek<br />

sosem volt egy saját gondolatuk sem, ezek a szánalmas vakarékok,<br />

akár valami növendék szajkók, folyton a felnőttektől felszedett<br />

baromságokat hangoztatták. Örökké csak a ruhájukra vigyáztak,<br />

lenézve azokat a – távolról szemlélt – srácokat, akiket szüleik<br />

játszani is engedtek.<br />

Játszani! Jade is játszhatott, persze. Főként egyedül, akkor is<br />

egyedül, ha a szalonképesnek nyilvánított "barátok" vették körül.<br />

Mivel nem ők választották egymást, legfeljebb cinkosok lehettek,<br />

haverok soha. Ezért aztán együtt unatkoztak, s amit ennek<br />

jegyében műveltek, arról áldott világtalan szüleik azt gondolták:<br />

"íme, a játék". Mindegyikük más és más hangfekvésben vijjogott, de<br />

általában az ultrahang-tartományon belül, és pusztán csak azon<br />

okból, hogy magukra vonják a felnőttek figyelmét, kiváltsák<br />

gondoskodásukat, még akkor is, ha ez csupán letolásban nyilvánul<br />

meg.<br />

Más. Szívatás. Jade ebben a műfajban egyetemi színvonalú<br />

oktatásban részesült. Elei diplomás szívatók voltak. Amikor éppen<br />

nem rikácsoltak kiszemelt áldozatukkal, akkor sem tartottak<br />

tűzszünetet: apró-cseprő aljasságokat eszeltek ki. Szerfelett<br />

hatásos és mulatságos játszószer a gigászi gledícsia-tövis: nincs<br />

vele sok tennivaló; elegendő beleszúrni a kiszemelt kocsi egyik<br />

gumijába. Gyanútlan áldozatod csak vezet és vezet, a tövis<br />

dolgozik. Felaprítja a gumi belsejét. Ha kliensed megússza is a<br />

defektet, még mindig feldobhatja a talpát mérgében, midőn a<br />

gumi-klinikán a tudomására hozzák, hogy kimúlt abroncsát<br />

elhantolhatja, viszont vehet újat, sokért.

---

Az sem kevésbé mókás, ha légpuskánkkal meglapulunk az<br />

erkélyen, és az alkalmas pillanatban leterítjük az ellen macskáját.<br />

Hogy' fog zokogni az a szemét! A tetemmel a karjában! Úgy kell<br />

neki.<br />

Eme Szívasd, ahol éred! játék a munkahelyen is kiválóan<br />

működtethető, ott persze kockázatosabb, végre is az ember az<br />

állásával játszik, ha véletlenül a főnök kedvencét pécézi ki<br />

magának. Ennek is van ellenszere: smúzolj jobban, mint az a<br />

piszok. Ha te smúzolsz elsőként, te nevetsz a végén. A főnök<br />

sokáig tolerálja, ha afféle siratófalnak használod.<br />

Persze, főnöke válogatja. Apja eleinte évenként, majd<br />

hathavonként, utóbb szinte havonta kényszerült állást változtatni.<br />

Minél inkább elvadult, annál rövidebb ideig bírták elviselni, s minél<br />

gyakrabban söpörték ki az utcára, annál veszettebbé vált. Ez<br />

persze életszínvonaluk hanyatlásával járt, ugyanakkor azt kellett<br />

látniuk, hogy mások köszönik, jól élnek. Hát ez elviselhetetlen volt<br />

számukra.<br />

S mindennek Jade kortyolgatta a levét.<br />

Apja megállapította magáról, hogy ő egy tehetség, akinek éppen<br />

ezért üldöztetést kell elszenvednie. Hisz csak egy könyvelő. Majd a<br />

gyerek, aki a származásából kifolyólag csakis géniusz lehet, a<br />

gyerek művész lesz! Hegedűn, vagy tütüben.<br />

Tévedni emberi dolog; apuka tévedhetetlen.<br />

Jade felnevetett a kölcsönvett Ford kormánya mögött.<br />

Művész lesz! Rögvest megmutatja áldott sivár eleinek, mekkora<br />

művész falkúszásban, betörésben.<br />

Leállította a kocsit, és besétált a csendes zsákutcába, amelynek<br />

végében az otthon, az édes állott.<br />

Nem félt attól, hogy felismerheti valaki, hiszen Tiltont is zavarba<br />

hozta a sminkjével. Egyébként is, ha akarja, láthatatlanná válhat.<br />

Még a kutyák sem neszelték meg, egyetlen vakkantás sem<br />

hallatszott a kerítések mögül.<br />

A kapuhoz érkezett, s egy pillanatra összeszorult a torka, elakadt<br />

a lélegzete, görcsbe rándult a gyomra, egyszóval jelentkeztek a jól<br />

ismert, gyűlölt szorongásos tünetek, amelyek mindig elfogták e<br />

helyütt, áldott hülye eleitől való féltében.<br />

Mit keres itt!? Hiszen szívesebben nyaralna egy haláltáborban,

---

semhogy valaha is hazatérjen!?<br />

Dehogyis tért haza.<br />

S ekkor felfigyelt a változásokra.<br />

A rengeteg növény – fák, cserjék, virágok, s nem csupán a<br />

puszta fű –, az egykor szürke, immár fehérre festett házfal, a<br />

barátságos-sárgán fénylő, redőnytelen ablakok óvatosságra<br />

intették.<br />

Elolvasta a csengőgomb alatt függő névtáblát.<br />

Bólintott. Sejthette volna.<br />

Elköltöztek.<br />

Nem élhettek itt tovább, miután elszigetelték magukat a<br />

szomszédoktól, s jóllehet seregnyi szégyenkeznivalót eltakarhattak<br />

a folyton behúzott függönyökkel, a vastag redőnyökkel, még azt a<br />

perverziójukat is, hogy állandóan másokra leskelnek; legsúlyosabb<br />

kudarcukat el nem rejthették: a mintagyerek – a drill-bébi –<br />

elmenekült tőlük.<br />

Jade futásnak eredt. Behuppant a Fordba, és a gázpedálra<br />

taposott.<br />

Hajtott, mint egy kamikáze. Mindenkit maga mögött hagyott.<br />

Bőgött, sikoltozott a motor; erről megint apja jutott eszébe – aki<br />

hasonlóképpen dúvad módra vezetett –, s még gyorsabban<br />

száguldott, hátha az emlékeit is elhagyhatná végre.<br />

Ha azonban igaz, amit nemrégiben olvasott, úgysem<br />

menekülhet.<br />

Pszichológusok szerint az ember élete első hat évében sajátítja<br />

el mindazt, ami később majd a jellemeként kerül említésre; az első<br />

hat esztendőben lezajlik a legintimebb személyi számítógép: az agy<br />

beprogramozása. Jade tudta, hogy seregnyi téves adatot kell<br />

törölnie, újakra cserélnie.<br />

Kanárisárga Golf húzott mellé. A két kocsi orra egymás mellett<br />

feszült.<br />

Aztán a Ford megugrott, már-már repült.<br />

Az utcai lámpák feketésszürke fényfoltokat maszatoltak az útra, s<br />

Jade rádöbbent, hogy elment az esze, hiszen száznegyvennel<br />

rohan, miközben legfeljebb kilencvennel lát.<br />

Észre sem venné, ha ember vagy állat kerülne elé, néhány<br />

másodpercig nem is érzékelné a kocsi döccenését.

---

Halálsikoly hurkolódott az idegeire; elhomályosuló szemek<br />

meredtek rá, majd kialudtak – az opálgyűrű, a fenébe is! –, s egy<br />

percig nem tudta eldönteni, valóban megtörtént-e, vagy csak<br />

képzelte.<br />

Megtörtént; vele. Oly élénken átélte a víziót, hogy az alig<br />

különbözött egy valóságos eseménytől: az úton nem maradt<br />

holttest, ám rémült lelkében ott hevert.<br />

A Golf elhussant a pokolba. A Ford lassult, egyre lassult,<br />

mígnem kicsordogált az út szélére, akár egy sodródó csónak.<br />

A lány a kormányra hajtotta a fejét, pár percig alig lélegzett.<br />

Egyszerre csak felemelte a kezét, és a gyűrűre meredt.<br />

Az opál. Meg mert volna esküdni, hogy a kő fokozta látomássá a<br />

kósza gondolatot. Aztán rádöbbent, hogy ez marhaság, lehetetlen.<br />

Gázt adott, visszatért az útra. Illedelmesen vezetett, ám továbbra<br />

is érezte a kő erejét.<br />

Sötétség hömpölygött körülötte és benne, egészen különös,<br />

sosem tapasztalt, horror-féle feszültség zizegett idegein. Hiába<br />

zárta ki a lehetőséget, be kellett vallania: a gyűrű hatalma fogott<br />

rajta, s ettől kezdte azt hinni: bolond. Végre megbolondult, más sem<br />

hiányzott. Ha nem Tiltontól kapta volna, habozás nélkül lerántja<br />

ujjáról az opált szorongató sárkánymancsokat.<br />

Nevetségesnek érezte felháborodását. Lám, önnönmagával<br />

vitázik, hogy lehet-e eleven lény egy kő?!<br />

Ez még egy buddhistának is megártana.<br />

Ekkor váratlanul elésiklott egy kocsi, beállt az úttestet kettéosztó<br />

szaggatott vonal fölé, s lassúdadan csorgott előre, egyszerre<br />

mindkét sávban, senkivel, semmivel nem törődve.<br />

Zsaruautó volt, a tetőre tűzött forgólámpa kék villódzása szinte<br />

hipnotizált.<br />

A lány megpróbált lemaradni, de lassabban már nem gurulhatott,<br />

majd előzésre gondolt, ám nem fért el az út közepét uraló járgány<br />

mellett.<br />

Hirtelen haraggal a kürtre tenyerelt.<br />

Aztán rádöbbent, hogy ezt nem kellett volna tennie.<br />

Elkésett a felismeréssel. A zsaruautó bal oldali ablakán kinyúlt<br />

egy kar, és kicsápolta őt az út szélére.<br />

Jade engedelmesen félreállt. Kiszállt a kocsiból. Előresietett az

---

ügybuzgónak látszó zsarukhoz.<br />

Helyzetén nem tépelődött. Körözik, nincs jogosítványa,<br />

kölcsöncsente a Fordot.<br />

Felcsattant.<br />

– Mit képzelnek az urak?! Magukat azért fizetik, hogy<br />

szolgáljanak, s nem azért, hogy az utcát bitorolják. Milyen jogon<br />

molesztálnak engem?! Mert sérelmezni merészeltem az áldott aljas<br />

közlekedési stílusukat?<br />

– Láthatnám a papírjait, hölgyem?! – kérdezte az egyik zsaru;<br />

köpcös, fölényes fickó.<br />

Társa oldalra húzódott, Jade mellé.<br />

– Tudja mit?! – csattant fel a lány. – Korrekt leszek magával.<br />

Konkrétan ki követte el a kihágást? Ugyebár maga vezette a<br />

tragacsot?! Szívesen megnézném a jogosítványában, vajon<br />

hányasra vizsgázott volántanból.<br />

– Az iratait, hölgyem – sziszegte a köpcös.<br />

A másik zsaru csúnya vigyorral a derékszíja alá dugta a<br />

hüvelykujját.<br />

Jade hátrább lépett.<br />

Kiszámította mozdulatai ívét, de egyelőre nem tett többet.<br />

Élvezte a helyzetet. Ezek itt hekusok. Csak az imént szórakoztak<br />

vele, és persze nem látják be, hogy ők a hunyók. És egyelőre –<br />

avagy úgy általában – fogalmuk sincs, milyen jó fogásra<br />

számíthatnának.<br />

– Ismerik a legkedvencebb viccemet? Magas tétbe fogadok,<br />

hogy nem. Nos: hárman ülnek egy asztalnál; az egyik csúnya, a<br />

másik buta – és a harmadik is pasas! És most utoljára kérem a<br />

jogsiját, hapsikám – közölte Jade, előrecsúsztatott jobb lábát<br />

rugóztatva, csípőre vágott kézzel, talpig szigorban.<br />

Választ nem is várt.<br />

Fellendítette a lábát, és kifordult. Talpa, ökle elszáguldott.<br />

Bármily hihetetlen volt is, eddig tartott, s nem tovább.<br />

Tök hikomat lett mindkét egyén.<br />

Jade nyugodtan lehajolt. Összeszedte a fegyvereiket. Benyúlt a<br />

járőrkocsiba, kirántotta helyéről a rádió mikrofonját, és messzire<br />

hajította, majd ezt tette a járgány kulcsaival is.<br />

Ezután sarkon fordult, visszaült a Fordba, és elhasított a

---

tetthelyről.<br />

Nos hát. Ennyi az egész. Ezektől rettegett éveken át?!<br />

Soha többé nem törődik a zsarukkal, legfeljebb eggyel, azzal az<br />

árva példánnyal, aki rövidesen felelősségre vonja, hogy miért is az<br />

ő kocsiját használja hirig kirándulásaihoz?!<br />

Amint a bárba lépett, leült Bárd mellé, kiejtette ujjai közül a<br />

kulcsot, és kérdezetlenül gyónni kezdett.<br />

– Szóval, lehet, hogy köröztetni fogják a kocsidat, persze, csak<br />

akkor, ha a két mandró nem marad élethossziglan amnéziás, szóval<br />

egyáltalán nem valószínű, hogy rád találnának a rendszám alapján,<br />

mert a rádiójukat is eldobtam a francba, meg különben is úgy<br />

láttam, nem jók a palik már semmire, legfeljebb egy szervbank<br />

vehetné hasznukat, már ha egyáltalán ép a májuk, meg egyebük.<br />

Nem is értem egyébként, mert alig-alig rúgtam, és az öklöm sem<br />

nagyobb, mint egy kismadáré, de a saját szememnek hinnem kell,<br />

nemde, márpedig a tagok rendesen lehevertek az út porába. Hulla<br />

komolyan! Két mandró, totál invalidusok, ott hátaznak a téren.<br />

Bárd mély lélegzetet vett, tenyerével félreseperte a homlokán<br />

lógó vízfüggönyt, tágra nyitotta a szemét, és közel hajolt Jade-hez.<br />

– Konkrétan miről beszélsz? – kérdezte.<br />

– Iszonyat, hogy' tudsz izzadni – sóhajtotta a lány barátságosan.<br />

– Örökké gyöngyözik a homlokod. Talán citromsavval kéne<br />

védekezned a vízkövesedés ellen. Na, figyelj, elmondom újra...<br />

– Ne újra mondd el, hanem értelmesen. Kik hátaznak a tér<br />

porában?<br />

– Hát, nem pandabocsok. Megjegyzem, azt hittem, hogy<br />

legalább az egyikük méltó ellenfél lesz számomra, de úgy<br />

kifeküdtek tíz másodperc alatt, mint a kuglik. Nem baj, mostantól<br />

nyugodtabb leszek a magadfajták láttán.<br />

– Úgy értsem, hogy megtámadtál két zsarut?<br />

– Per-sacc így kellene értened, mert ezt magyarázom fél órája,<br />

de ha az agyad is annyira verítékezik, mint a homlokod, nem csoda,<br />

hogy késedelmes a felfogásod. Mellesleg eddig sem voltam nagy<br />

véleménnyel a hékről, de a történtek után egyenesen megvetem<br />

őket. Viszont imádom a kocsidat! Tök szuperszonikus. Ha már nem

---

kell, ne dobd el; jó lesz nekem.<br />

– Örömest elfenekelnélek.<br />

– Felejtsd el, ha nem akarsz te is hikomattá válni. Persze, a<br />

romosságnak is vannak előnyei. Egy rokkanttól senki sem várja el,<br />

hogy átadja a helyét a villamosszékben. Mit iszol? Adsz egy pirinyó<br />

kortyot?<br />

– Hadd hívjam fel a figyelmedet arra a csekélységre, hogy ezek<br />

után az összes zsaru lélekszakadva fog keresgélni. Téged.<br />

– Butaság – legyintett Jade. – Ha az ipsék valami szokatlan<br />

véletlen folytán megjegyezték volna a rendszámodat, és kínpadra<br />

vonnának, legfeljebb majd azt vallod, hogy a barátnőd használta a<br />

kocsidat és az öklét.<br />

– A barátnőm is zsaru – morogta Bárd.<br />

– Mondhatnám, hogy ez az ő privát ügye, de nem tehetem, mert<br />

egy zsaru már súlyos közügy. A te csajod lesz Alibi baba és a<br />

negyven rabló. Soha nem jutok hekuskézre. Fogadunk?<br />

– Nem tudok rajtad segíteni – sóhajtott a férfi.<br />

– Legalább megpróbálhatnád.<br />

Jade az elkövetkező napokban nőül tanult.<br />

Elolvasott vagy tizenkét könyvalkotást a különféle sminkelési<br />

technikákról és a nagyvilági viselkedésről. Szerfelett kézügyes volt,<br />

fénysebesen tanult; alig egy hét múlva bármilyen nőfigurát el tudott<br />

játszani, s a szerephez illő arckikészítést is mámorító gyorsasággal<br />

végezte.<br />

Mivel Tilton pompásan érezte magát, hiszen Óz-nagyságrendű<br />

csoda történt vele: hajdani ügynöke előbukkant a feledés fátyolai<br />

mögül, és legott eladta egy lemezcégnek a szaxis újszülött dalait,<br />

Jade-nek rengeteg ideje maradt arra, hogy edzés előtt és után<br />

órákat töltsön a városban, különböző nőtípusokat tanulmányozva.<br />

Rájött, hogy pusztán fellépés kérdése, kifélének, hány évesnek<br />

láttatja magát.<br />

A vele egykorúak nemigen érdekelték. Vihogósnak, éretlennek<br />

találta őket. Ha olykor-olykor némi sápasztó irigység sajdult benne,<br />

látván lányokat, akik zavartalanul élhették meg az emberélet ifjonti<br />

korszakait, szétmorzsolta a kósza érzést, és annál szilajabbul<br />

vágyódott a felnőttlétbe.<br />

Cuccok, ideálok nem vonzották. Nem készült sem titkon, sem

---

nyílt elszántsággal – miként kortársnői – a menyegző című aktusra,<br />

melyről azt gondolta, hogy ez a legtöbb lány egyetlen és legfőbb<br />

életcélja, így, amint megvalósítják, életük célját és értelmét is veszti.<br />

Talán, ha kevesebb időt tölt a cellájában, ha szülei valahogy azt<br />

is megakadályozhatták volna, hogy gondolkozzon, más szemmel<br />

látja a világot.<br />

Talán, ha nem Tilton képében találkozik a szeretettel, akkor ez<br />

az érzelem mentes maradhatott volna a szűkölő féltéstől, s nem<br />

maródik belé a rögeszme, hogy szeretni valakit nem egyéb, mint<br />

nap mint nap átélni az elvesztése miatti rettegés gyötrelmét; hogy a<br />

szeretés szép érzésére mindenkor rátelepül a szörnyeteg fájdalom.<br />

S amikor ilyenféle gondolatok környékezték, elment Nazir titkos<br />

termeibe, és kihajszolta magából a feszültséget.<br />

Hamarosan megkapta első feladatát.<br />

A megbízatás nem érte váratlanul, hiszen akkor már három napja<br />

a célba lövést kellett gyakorolnia, egyebet nem is csinálhatott.<br />

Aztán egyszerre csak Nazir előtte termett, s azt mondta:<br />

– Itt az ideje, hogy törlessz a tandíjból. Alkonyattájt kimész a<br />

száztizenkettes út huszonhármas kilométerének közelébe. Ez egy<br />

dombtető. Kábé öt óra tájt megpillantasz egy fakószürke<br />

Cherokee-t, tetején négy csicsa reflektorral. A dzsip lefelé fog<br />

döngetni. Négy lövésből elintézed a négy tetőcsillárt. Nem hibázol.<br />

A kocsinak, a sofőrnek nem eshet baja. Azután elpucolsz a seggbe,<br />

nyomtalanul. Értetted?<br />

– Mi lesz a kocsiban ülő taggal? – kérdezte Jade.<br />

Nazir elnevette magát. Ha mosolygott, szögletes arca<br />

megenyhült, vonásai már-már emberivé szelídültek.<br />

– Mi lesz vele?! Megtelik a gatyája barna macival. Nem fog<br />

zsarukért kiáltani, mivel éppen a te precíz lövéseidtől jön meg az<br />

esze.<br />

– Ennyi?! – sóhajtott Jade. – Szerintem tutibban megjönne az<br />

esze, ha megverhetném.<br />

– Nem kétlem, szilajul megvernéd. Amiben kételkedem: tudsz-e<br />

halálos biztonsággal célozni? Meglátjuk. Ne akard mindjárt<br />

elnökgyilkossággal kezdeni. Hosszú, zaftos pályafutás áll előtted,<br />

mindenre lesz alkalmad. Ha elszúrod, eladlak egy stricinek, aki<br />

majd három nap alatt összefekteti veled a lét, amivel a képzésért

---

lógsz nekem.<br />

– Nem szúrom el – felelte a lány. – Ám ha mégis, nyomban<br />

utána téged foglak be a célkeresztbe, nehogy még egyszer<br />

fenyegetőzni merj velem.<br />

Nazir marokra kapott egy flintát, kiürítette a tárat, majd<br />

látványosan négy golyót nyomott bele, s nem többet.<br />

Jade kezébe adta a fegyvert, azután lehajolt kissé, hüvelyk- és<br />

mutatóujja közé fogta a lány állát, s komoran így szólt:<br />

– Ne fenyegess engem, mert megszívod.<br />

– Te kezdted.<br />

– Piszokul vésd rá a fejedben lévő kőtáblára: itt én dirigálok, én<br />

fenyegetek, én vagyok a boss, te meg kussolsz és<br />

engedelmeskedsz. Kár lenne téged felzabáltatni a halakkal. De ne<br />

feledd: megtörténhet. És most térjünk vissza a munkához:<br />

természetesen kocsival kell odamenned. Ez már a te gondod.<br />

Jade elmélázott.<br />

Tiszta sor, nem kérheti el Bárd járgányát, mondván, hogy<br />

embervadászathoz kell. Nincs más hátra, mint a szerzés.<br />

Gyönyörű dzsipet lopott.<br />

Tereptarka, gallytörő rácsos, mozgékony modellen hajtott a<br />

tetthelyre. Letért az útról, átdöcögött a gazos vízelvezető árkon,<br />

amely szemernyi akadályt sem jelentett a kocsinak, átgázolt egy<br />

tüskés bozóton, majd elhelyezkedett a növényzet takarásában.<br />

Nem becsülte alá a feladatát, de nem is rettegett tőle.<br />

Néhány másodperce lesz arra, hogy a dombtetőn felbukkanó<br />

Cherokee-t felismerje és elintézze, ám ez – úgy vélte – legfeljebb<br />

annyi erőfeszítést kíván tőle, mint ha nyerőgépen játszana végig<br />

egy programot, amelyben kellemetlen lények hemzsegnek, de<br />

lézerfegyvere biztos lövéseitől valamennyien elhullanak, hajszálnyi<br />

esély nélkül. Jade-et nem is kedvelték a játéktermekben; egyetlen<br />

pénzérmével járt szórakozni, s mindig újabb és újabb meneteket<br />

nyert a szánalmasan legyőzött gépektől.<br />

Kóstolgatta a flintát.<br />

A dombtetőn kuporgó, lenyugodni készülő Nap a szemébe tűzött;<br />

a vérnarancs vakulat nem kedvezett a célzásnak. Akkor sem<br />

szúrhatja el.<br />

Megint eszébe jutott az otthoni drill. Minden hegedű-óra előtt

---

hosszan tömték az agyát intelmekkel. Minden unalmas, száraz,<br />

istenverte órára olyan felkészülést követeltek tőle, mintha zord<br />

publikum előtt készült volna fellépni, mintha bármi is múlott volna<br />

azon, miként játszik.<br />

Játék?! Játék az, amit élvezetből tesz az ember, márpedig ő<br />

átkozottul kevéssé élvezte a vonóhuzavonát.<br />

Kellőképpen felheccelte magát az emlékezéssel.<br />

Midőn a patkányszürke járgány felbukkant a keresőben, s a<br />

mögötte trónoló Nap beborította lángolni látszó fényével, Jade<br />

különös kegyelemben részesült.<br />

Nem vakult el, nem bántotta szemét az aranyvörös izzás.<br />

Pontosan kivette a tetőlámpákat, szám szerint négyet.<br />

Gyors egymásutánban négyszer rúgta vállon a flinta.<br />

A Cherokee vezetője megrettent a lövésektől, a feje fölött<br />

szétcsattanó reflektorok csörömpölésétől.<br />

A kocsi valósággal megtántorodott az úton, jobbra-balra<br />

támolygott, majd az árokba csúszott, amelyen – normális<br />

körülmények között – vígan keresztülhajthatott volna.<br />

Jade nem várt tovább.<br />

Hátrahajította muskétáját, a gázpedálra taposott, és a korábban<br />

kiszemelt erdei ösvényen át elporzott a tetthelyről.<br />

Amikor néhány kilométerrel távolabb kikanyarodott az útra,<br />

megnövekedett zsaruforgalomra számított, ám látnia kellett, hogy<br />

egy árva hekus sem vesztegeti az idejét a Cherokee-val történtekre.<br />

Vállat vont, elmosolyodott, és eldúdolt egy régről ismert, gonosz<br />

gyermekdalt. Legszívesebben táncra perdült volna.<br />

Sikerült! Ez is sikerült. Nazir, a szőke herkules elégedett lehet<br />

vele.<br />

Az lesz!<br />

S amikor majd hangot ad ennek, Jade felvetheti végre az ötletét:<br />

a pasas jóarcú, ám kongóan üres; pazarlás lenne kihasználatlanul<br />

hagyni a fejében tátongó űrt: térképet, rágó- és óvgumit, valamint<br />

kesztyűt lehetne tartani benne.<br />

Egy percig még a Cherokee-ban ülő egyénen is gondolkozott.<br />

Végül azt sütötte ki, hogy nem szeretne cserélni vele. A fickó félni<br />

tanul; lám, tőle kapta az első leckét.<br />

Azután az is megfordult a fejében: vajon mit szólna mindehhez

---

Tilton? És Bárd?<br />

Csakhogy ők mit sem sejtettek Jade kirándulásáról.<br />

A szaxis napok óta nyaggatta őket: vigyék el a Quasárba.<br />

Így hát aznap este elvitték.<br />

A Quasar nem más volt, mint Nazir titkos termeinek legális<br />

kisöccse, afféle lézer-játszótér.<br />

A játszani vágyók tetemes belépti díj ellenében piros vagy zöld<br />

színű védőmellényt öltöttek, flintát markoltak, amely hosszú<br />

köldökzsinórral csatlakozott a mellénybe épített érzékelőhöz, s<br />

berajzottak egy csaknem teljesen sötét terembe.<br />

A két csapat, a zöldek és pirosak felsorakoztak a vályúra<br />

emlékeztető töltőhely előtt, s az életet lehelt fegyvereikbe: szám<br />

szerint négyet, vagy húsz lövésnyi energiát.<br />

Ezután a játékosok ész nélkül futásnak eredtek, felfelé a<br />

kanyargós lépcsősoron, emeletről emeletre, tarkán villódzó<br />

diszkólámpák között, ezer decibellel üvöltő zenétől ajzottan, hogy<br />

bevegyék a legfelső szinten álló ellenséges objektumot. A<br />

legtöbben sosem jutottak túl az első emeleten, mivel lépten-nyomon<br />

lelőtték őket; négy életük pillanatok alatt elfogyott, s ilyenkor vissza<br />

kellett loholniuk a töltőhelyre, új életeket vételezni.<br />

Tilton szerfelett élvezte a tizenöt perces játékot, lélekszakadva<br />

rohangált, fedezékről fedezékre, mégis folyton eltalálva, újra és újra<br />

felújítva életeit.<br />

Akárha nem is akart volna egyebet, mint kizsarolni a látszólagos<br />

halhatatlanságot. A mellény enyhe rezgéssel jelezte a találatot,<br />

ugyanakkor a fegyver digitális kijelzője is mutatta, hány élete,<br />

mennyi lövése maradt a harcosnak.<br />

A mezőny szilajul lövöldözve futkározott, egyazon csapat tagjai is<br />

szorgalmasan irtották egymást, főként azok, akik először játszottak,<br />

nem érezvén a csata tétjét. Ám mivel a mellények érzékelői egy<br />

számítógépbe továbbították a találatokat, a játékidő leteltével<br />

mindenki kézbe kapott egy papírost, amely első ránézésre<br />

villanyszámlára emlékeztetett.<br />

E cédula olvastán a játékosok megtudhatták, hányszor terítették<br />

le csapattársaikat, s azok őket; hány ellenfelet lőttek le, s hányan<br />

őket; hány alkalommal vételeztek életet, eltalálták-e az ellenséges<br />

objektumot, mely tettet a gép alkalmanként ezer ponttal honorált, s

---

végül az is kiderült, ki milyen harcos.<br />

A legmagasabb pontszámot elért játékos elnyerte a Top Gun<br />

címet, a többiek néhány szavas értékelést olvashattak<br />

tevékenységükről, dicsérőt vagy finoman megrovót.<br />

S aki csak megkóstolta ezt a cédulát, hamarosan befizetett a<br />

következő futamra, immár a kitűnő minősítést hajszolva. Csupán<br />

Tiltont nem kapta el a versenyszellem. Noha ő is a<br />

Quasar-mániások táborába tartozott, neki csak az ölébe hulló életek<br />

kellettek, hogy legott el is herdálja azokat, akár egy tékozló<br />

milliárdos. Barátai, felismervén e szenvedélyét, lemondtak a közös<br />

harcolásról.<br />

Jade mindig Bárd ellen játszott, s amikor a csata-idő lejárta után<br />

lucskosra izzadtan, szivacs-szomjasan beültek egy csehóba,<br />

egymás kezéből tépdesték ki az értékelő cédulákat.<br />

Mivel saját csapatukban mindketten Top Gunok lettek, jóízű<br />

vitatkozás közepette csupáncsak azt kellett eldönteniük, ki a Top<br />

Gunabb.<br />

Azon az estén Jade tökéletesen megfeledkezett barátai<br />

ottlétéről, mivel a zöld mellényes ellenfelek csapatában ismerős<br />

arcokat pillantott meg.<br />

Bár csaknem négy év telt el a parkbéli megveretése óta, élesen<br />

emlékezett támadóira, a fekete fenevadakra. Régtől dédelgette a<br />

bosszú édes gondolatát.<br />

Ők voltak azok, Jade egy pillanatig sem kétlette.<br />

Az egyik fekete arcon medúzaszerű, rémséges anyajegy<br />

bíborlott, a másikat lyukacsok rútították, a harmadik fiú világtalan<br />

jobb szeme tejopálra emlékeztetett.<br />

Hajdani találkozásuk óta hórihorgasra nyurgultak, már-már<br />

felnőttnek látszottak, jóllehet nem lehettek idősebbek<br />

tizenhárom-tizennégy évesnél.<br />

A játék első percében kiderült, hogy gyakorlott versenyzők.<br />

Összehangolt taktika szerint mozogtak, a félszemű és az<br />

anyajegyes fedezte a harmadik srácot, aki bevette magát egy<br />

paraván mögé, ahonnan tűz alatt tarthatta a lépcsőn felfelé siető<br />

piros mellényeseket.<br />

Bárd mit sem sejtett a fickók kilétéről, de mivel velük került egy<br />

csapatba, sértetlenül felnyargalhatott a harmadik szintre, és

---

eleüríthette tárát az ellenséges objektumba.<br />

Jade ügyet sem vetett a többi zöld mellényes játékosra; közöttük<br />

rohant fel a lépcsőn, elképedésük folytán eltalálatlanul, és a három<br />

rossz arcú fickó háta mögé lopódzott.<br />

Kifüstölte őket tuti fedezékükből, nem hagyott nyugtot nekik, de<br />

azok is jók voltak, s ráadásul feketék: beleolvadtak a terem<br />

sötétségébe, elsurrantak előle, hátba támadták.<br />

A lány azon fáradozott, hogy külön tartsa és egyenként<br />

becserkéssze őket.<br />

Éppen az opálos szemű fickóra vadászott, amikor a töltőhelyről<br />

visszafelé tartó Bárd meglőtte őt.<br />

Jade érezte, hogy mellénye bebizsereg; valósággal megdermedt,<br />

holott fedezékbe kellett volna sietnie, mivel találat esetén a<br />

lézer-flinta néhány másodpercre használhatatlanná vált.<br />

Félfenéken kuporgott egy paraván mögött, tudván tudva,<br />

mekkora hibát követ el, midőn a lyukacsos bőrű srác előtte termett,<br />

s közvetlen közelről, hidegvérrel háromszor belelőtt, majd otthagyta,<br />

hiszen nem volt több élete.<br />

Jade lebotorkált a töltőhelyre; rémlett neki, hogy elment Tilton<br />

mellett, s a szaxis döbbenten bámulta feldúlt vonásait.<br />

Jade rémülten töprengett.<br />

Amint személyessé vált a harc, elfeledett mindent, amit Nazir<br />

termeiben tanult, s noha a küzdelem nem élesben zajlott, mégsem<br />

volt többé játék.<br />

Fejben tartotta, hogy itt és most nem számolhat le a fickókkal, de<br />

az adott keretek között sem tudott fölébük kerekedni, egyszerűen<br />

azért, mert valósággal fojtogatta a gyűlölet.<br />

Hibát hibára halmozott, csaknem piramist épített belőlük, s<br />

csupán Tiltonnak köszönhette – földöntúli arckifejezése láttán a jó<br />

szaxis az őrangyalául szegődött –, hogy nem végezték ki többször.<br />

Amikor letelt a játékidő, és kellékeiket letéve elhagyták a termet,<br />

Jade nem mozdult az értékelő-lapért. Sötét letargiában,<br />

félrehúzódva állt, percenként harmincat lélegezve, mégis fuldoklón.<br />

Pánik; ez a pánik! Tudta, döntenie kell, mit tegyen. Bizonyosra<br />

vette, hogy a fickók nem emlékeznek az arcára, csak azért hajtottak<br />

rá, mert ő kezdett velük; ám ha most elengedi őket, talán sosem<br />

bukkan rájuk többé.

---

Tilton átvette a lapját, de nem pillantott bele, a lány vonásait<br />

fürkészte, akárcsak Bárd. Úgy bámultak rá, mintha most érkezett<br />

volna a Holdról, s kilenc ízelt lábon állna előttük.<br />

A három srác is őt nézte, azzal a feledhetetlenül gonosz<br />

vigyorral, amellyel akkor hajoltak megvert, félájult teste fölé.<br />

Jade kényszeredetten elnevette magát. Ekkor a feketék sarkon<br />

fordultak, és bevonultak a szomszédos csehóba.<br />

A lány úgy érezte, az elképedtnek tetsző pasasok magyarázatra<br />

várnak.<br />

– Elvették a túlélő tejemet – közölte.<br />

– He? – nyekkent Tilton.<br />

Jade legyintett.<br />

Besétáltak a zsúfolt kocsmába, lerogytak egy sarokasztalhoz, és<br />

forró teát rendeltek. A futkosástól átizzadt ruhájuk valósággal<br />

gőzölgött testükön.<br />

A szaxis egyet sem köhintve legyezgette magát; úgy festett, akár<br />

egy könnyebben kifulladt atléta.<br />

– Ismered őket? – kérdezte, látván, hogy a lány továbbra is<br />

szemmel tartja a feketéket.<br />

– Elvették a túlélő tejét, hallottad – morogta Bárd, fel sem<br />

pillantva cédulájából.<br />

– Mifene az a "túlélő tej"? – mélázott Tilton.<br />

A zsaru vállat vont.<br />

– Okos ember túlélő felszerelés nélkül el sem indul a sivatagba<br />

vagy a vadonba. Ez a tej is valami olyasmi lehet. Ahogy elnézem,<br />

konkrétan sosem tudjuk meg.<br />

– Kalács is volt – sóhajtotta Jade.<br />

Bárd mégiscsak felnézett a kezében tartott cetliből.<br />

– A túlélő kalácsától is megfosztották – tudatta Tiltonnal.<br />

– Hát ez mégiscsak...! – nyögte a szaxis kékülő fejjel. –<br />

Négyeljük fel őket!<br />

– Kár a baromkodásért – mondta a lány komoran. – Az imént<br />

kiderült, ki a barátom, és ki nem. Bárd, te direkt meglőttél engem!<br />

– Mivel ellenfelek voltunk. Te pirosban virítottál, én meg zöldben,<br />

márpedig a játék szabályai azt diktálják, hogy a másmilyen színű<br />

mellényre kell lőni. Szerintem a zöldhöz képest a piros konkrétan<br />

másmilyen szín.

---

– Ne mondd még egyszer, hogy konkrétan! – vicsorgott Jade.<br />

Bárd áthajolt az asztalon. Összeért az orruk.<br />

– Nagyon figyelj! – kezdte a férfi. – Nazirtól mindent megtanultál,<br />

amit egy robot csak megtanulhat.<br />

– Egy mi?!<br />

– Egy gép: egy Terminátor. Már csak egy apróságot kell<br />

elsajátítanod, de ebben senki nem segíthet, ezt a leckét te adod,<br />

magadnak: hidegvérből.<br />

– Fel tudnám szögezni a skalpodat az ajtóra! – felelte Jade.<br />

Orruk csaknem összeszikrázott.<br />

– Fel tudnád, hisz a művelet csakcsupán szög, kalapács, skalp<br />

és ajtó kérdése. Mármost: az imént pedzegettem a "hidegvér"-t. Hát<br />

ezért.<br />

– Ne fölényeskedj velem!<br />

– Minden helyzetben őrizd meg a higgadtságodat – mondta<br />

lassan, szuggesztíven a zsaru.<br />

Míg ezt mondta, kecsesen félrehajolt az arca felé vágtató forró<br />

tea útjából.<br />

Tilton köhintett, ám csupán a figyelem felkeltése céljából. Azután<br />

így szólt:<br />

– Jade, te kiszolgáltatod magad az indulataidnak. Bárd nem<br />

azért provokál, hogy megőrülj, pusztán csak illusztrálni óhajtja, mit<br />

értett azon, hogy "hidegvér".<br />

– Megölöm – mondta a lány. – Lassan, ízről ízre, kéjjel<br />

méghozzá.<br />

Tilton Bárdhoz fordult.<br />

– Reménytelen – sóhajtotta.<br />

– Mit tegyünk? A túlélő teája is a tapétán füstölög. Konkrétan.<br />

– Ne rokkázz az idegeimen! – kérte Jade.<br />

– Tehát – szólt a zsaru, ernyedni érezvén a feszültséget –, mi<br />

terheli a nem túl előnyös küllemű feketék számláját?<br />

– Köszönöm a leckét – felelte a lány, s felállt, hogy a távozó<br />

fickók nyomába szegődjék.<br />

– Hidegvér – súgta utána Tilton.<br />

Ráfért a jó tanács.

---

A fekete fickók ráérősen lötyögtek az utcán, kirakattól kirakatig,<br />

főként bőrcuccokra sóvárogva; gyíkburgert vettek egy utcai árustól,<br />

és fel is falták, majd bevették magukat az őrjöngően zsúfolt<br />

szórakoztató negyed, a helyi Soho mélyére.<br />

Hétvégi éjszaka volt, varázslatosan derült égbolttal, enyhe<br />

levegővel áldott. Mintha mindenki, s nem csupán a város népe, de<br />

valamennyi földlakó az élv-negyedben tolongott volna; ifjú anyák a<br />

derekukra kötött kendőben alvó csecsemővel, még ifjabb leányok a<br />

legvadabb szerelésükben, már-már elkopott nők harsányra<br />

sminkelve; suhancok, stricik, egyéb szépfiúk. Fekete, sárga, vörös<br />

és fehér emberek s ezek fantázia-gazdag színvariációi<br />

hömpölyögtek odakinn, beáradtak az éjjel is nyitva tartó<br />

gagyi-butikokba, falták az utcai pultosok kínálta tarka<br />

szendvicseket, stresszburgereket, vedelték a sört és a kólát. A<br />

népség helyenként türelmes sorba rendeződve várta, hogy<br />

bejusson egy-egy moziba, diszkóba, sznoboknak fenntartott<br />

étterembe, s a gyaloglábúakkal elöntött úttesten gleccser-lomha<br />

áradatként vánszorogtak a nyitott tetejű kocsik, a vadászó taxik.<br />

Minden korosztály, valamennyi stílusirányzat képviseltette magát.<br />

Szegecsekkel kivert bőrcuccban parádézó, rikító kakastaréjt viselő<br />

ifjak, szivárványozó muszlinba bújt, komondor-loncsos hajzatú<br />

színesbőrűek, arisztokratikusan elegáns hattyúfehérek vonultak,<br />

grasszáltak, látszólag céltalanul. Ismeretségek köttettek: játszi<br />

könnyedséggel; kurta kapcsolatok értek véget: viharos<br />

szenvedélyességgel.<br />

Jade-re különösen hatott a forgatagló, dekadens karnevál. A<br />

jókedv mögött látta az erőlködést, a könnyedség mögött a görcsös<br />

szorongást, a nyüzsgésben a kétségbeesést; a haláltáncot. Mintha<br />

nem is maguk az eleven emberek, hanem a megtestesült, hús-vér<br />

álmok és remények árasztották volna el az utcákat, hogy<br />

megvalósuljanak végre, ám minden tekintet mélyén ott lappangott a<br />

szomorúság, annak biztos tudata, hogy a reggel borzongató<br />

kijózanodást hoz magával, miként mindig; s mint mindannyiszor, a<br />

következő hétvégén ismét visszatér e lázas állapot.<br />

A három fiú láthatóan élvezte a szélvész tempójú éjt; Jade alig<br />

győzte iramukat, a lökdösődős tumultusban több ízben elvesztette<br />

őket szem elől, már csak azért is, mert bőven akadt privát

---

ámulnivalója, hiszen őt is átitatta a tömeg hangulata, érzelmi<br />

részegsége.<br />

Így sodródtak el a negyed szegélyén épült bazár-sorig, az<br />

éjjel-nappal működő bolhapiacra, amely bár egy történelmi<br />

személyiség dicső nevét viselte, Teherán néven élt a köztudatban,<br />

s ekként említődött a turista-kalauzokban is; a tér fölött magasodó,<br />

bronzból öntött derék hadfi posztumusz bosszúságára, kinek nap<br />

mint nap, de különösen hétvégeken azt kellett tapasztalnia, hogy a<br />

nemzetért hozott vér-, fog- és lábáldozata teremtett lelket sem<br />

érdekel, s ha néha-néha valaki lekaparja róla a hájasra babusgatott<br />

galambok trágyáját, csak azért teszi, hogy azt legott el is adja<br />

hiszékeny háziasszonyoknak, mint tuti galapagoszi guánót.<br />

A bazár-sor kereskedői énekelve, kiáltozva kínálták portékájukat.<br />

Jade gyakran megfordult errefelé, szerette e tér kissé óságos,<br />

jócskán csibészes légkörét. Ha itt kikiáltó lehetett volna!?<br />

Számosszor elképzelte, miként szavalna csengő hangon:<br />

– Hölgyek, urak, prolik és lumpenek, stricik, tolvajok, orgazdák,<br />

mucák, macák, apácák, figyelem! Vásárolják meg nálunk a<br />

legfrissebb divat után készült modelleket! Kisnadrág, nagynadrág,<br />

blúz, pulóver, bugyi, zokni, mi szem-szájnak ingere, itt kapható!<br />

Nálunk első a vásárló, garantáltan olcsó a portékánk! Ha nálunk<br />

vesz pamutnadrágot, egyszer húzza fel, azután elteszi<br />

felmosórongynak! Ha a mi farmerárunkat választja, nem bánja meg,<br />

mert az bizony holnapra összemegy, színét veszti, szétmállik!<br />

Nézzen végig régiség-, háztartási cucc-, ékszerkínálatunk végtelen<br />

során! Ha tegnap feltörték házát, kocsiját, letépték nyakáról az<br />

aranyláncot, letörték ujját a gyűrűvel együtt, elveszettnek hitt értékét<br />

nálunk potom pénzért visszavásárolhatja! Hölgyeim, macák, mucák!<br />

Csokoládé ízű, koromfekete gumi óvszert vegyenek, fenséges<br />

illúziót kapnak! Uraim, stricik, tolvajok, itt a felfújható, leengedhető<br />

guminő, mézédes a torka is, csak rajzszegbe ne ültessék a bestiát!<br />

Prolik és lumpenek, itt az olcsó import szesz, vigyék, igyák,<br />

denaturált! Fegyvert, lőszert, páncéltörőt énekelek! Itt a világ<br />

szemete, tessék, csak folyvást!<br />

Itt mindenki őrjöngésesen vásárolt, abban a hitben, hogy az<br />

évszázad vételét bonyolítja le. Itt az is bedőlt valamelyik árus édes<br />

szavának, aki direkt fanyalogni jött ki. Itt arattak a zsebből lopók,

---

vastagodtak az orgazdák, lányok keltek el, és fiúk találtak<br />

könnyedén fizető nőkre.<br />

Jade a fekete srácokat figyelte.<br />

A gonoszok rutinos unottsággal metszették a zsebeket. Az<br />

opálszemű meglökte a kiszemelt áldozatot, s míg a hűlt szemét<br />

mutogatva kimagyarázkodott, két társa megszabadította balekjét a<br />

tárcájától. Fürgén dolgoztak, néhány perc alatt lekaszálták a piacot.<br />

Ezután folytatták lötyögős sétájukat.<br />

Egy kapu alatt vadiúj bőrdzsekit zsákmányoltak, a kukák közt<br />

hagyva az ájult tulajdonost. Egy fodros hajú, rémült lánytól<br />

sétálómagnót rekviráltak, egy bozontos fejű, nyomorék lábú utcai<br />

zenésztől elszedték síró-zokogó tangóharmonikáját, hogy a szeme<br />

láttára egy autó alá lökjék.<br />

Hosszan követtek egy szagos csövest, kukától kukáig kísérve a<br />

gyanútlan gyűjtögetőt, aki egy horpadt műanyag pohárral járta a<br />

szemeteseket, az elhajigált sörösdobozokat fejve, cseppről cseppre<br />

gyarapítva azon esti nektárkincsét.<br />

S amikor végre összegyűlt néhány kortynyi zavaros nedű, és a<br />

szomjazó hajléktalan gyengéd ceremónia kíséretében az ajkához<br />

emelte a poharat, a medúzaképű srác kirúgta kezéből a sörét.<br />

És végül hazatértek.<br />

Felosontak egy koszlott bérház második emeletére, eltűntek egy<br />

ajtó mögött, s Jade a retkes falhoz ragadva várt negyedórát, majd a<br />

címet megjegyezve ő is hazasétált.<br />

Tilton elaggott foteljében ülve dolgozott, macimintás<br />

gyapjútakaróval a térdein, görnyedten körmölte a hangjegyeket,<br />

dalfoszlányokat mormolt el újra és még egyszer, s nem látszott<br />

észrevenni a körülötte járkáló lányt.<br />

– Jól vagy? – kérdezte Jade nagyvártatva.<br />

– Aha – mondta a szaxis.<br />

Hazudott, hiszen a medveábrás takaróval, kottával, fotellal együtt<br />

sem nyomott negyven kilót, horpadt, szürke arcán gazként kúszott a<br />

felemás színű szakáll.<br />

Jade leült a térdéhez. Szótlanul kuporgott a lábzsámolyon,<br />

félrehajtott fejjel nézve az átszellemült zenészt.<br />

Tilton lassan tért vissza a valódi világba, mint aki nehezen ébred;<br />

a lányra bámult, és fáradtan elmosolyodott.

---

– Megölted őket – mondta.<br />

– Még nem.<br />

– Mire vársz?<br />

Jade vállat vont.<br />

– Jól vagy? – kérdezte újra.<br />

– Most nincs időm meghalni. Előbb befejezem a lemezt. Miattad<br />

is maradnom kellene, mit tudom én, férjhez adhatnálak egy biztos<br />

jövőjű fickóhoz, esetleg megvárhatnám, míg elvégzel egy<br />

háztartástani tanfolyamot, vagy valami vöröskeresztes frászt.<br />

Nyugtalanít, hogy üres kézzel hagylak itt. Még egy életbölcsességet<br />

sem testálok rád. Na várj, azért egy okosság még talán telik tőlem.<br />

Miről is szóljon?<br />

– Hagyd ezt a hülyeséget. Ne hagyakozz, ne mondj semmit, csak<br />

még sokáig ne halj meg.<br />

– Volt énnekem egy feleségem. Ugyanabban a bárban énekelt,<br />

rekedtesebb és mélyebb hangja volt, mint Bárdnak. Éjjel zenéltünk,<br />

nappal aludtunk, délután a szomjúságra ébredtünk, vedeltük a<br />

párlatokat, tízesével szívtuk a cigiket. Nadia nem főzött, általában<br />

kocsmákban, éttermekben ettünk, általában mindent, ami ártalmas.<br />

A fűszeres, maró, füstölt, színezett, tartósítószeres kajákat imádtuk.<br />

Egy szép napon Nadia arra ébredt, hogy kevés vagyok hozzá,<br />

kevés neki a dizőzködés. Elment, felhagyott a piával, fogott egy<br />

férjet, módosat, boldog lett. Mikor ennek hírét vettem, azt mondtam,<br />

nekem sem árthat meg ki az egészséges élet. Egy cseppnyi szeszt<br />

sem vettem a számba. Cékla- és répaleven éltem, míg be nem<br />

pirultam. Jó srác voltam, és mégsem volt minek örülnöm. Aztán<br />

kiderült, hogy homárom van. Pár méter belet kidobtak belőlem, a<br />

végét kivarrták a hasamra, döglődöm. És most, szinte már<br />

posztumusz, írtam egy pár dalt, vannak haverjaim, van egy<br />

barátom, és szeretlek téged. Röviden: holtom peremén kényeztet<br />

az élet. Kell ennél több? Az ember választja a betegségeit. Én ezt<br />

választottam, ebbe menekültem, mert azt hittem, nem kínálkozik<br />

más megoldás. Tudod, amikor elfog a herót, amikor az élet minden<br />

rezdülésében csupán terhes kihívást látsz, amikor jobban esik<br />

keseregve nyavalyogni, irigyen gyűlölködni, mintsem épeszű dolgot<br />

cselekedni, amikor feladod magadban a harmóniát, betegséget<br />

választasz. Azt hiszed, jól elbújtál a terhek elől, téged hagyjanak a

---

francba, elvégre te beteg vagy. És ekkor az is leszel, jönnek sorban<br />

a tünetek, és te tényleg átkozottul lepusztulsz, önnönmagadat<br />

füstölöd ki a tutinak hitt, helyes kis menedékedből. Szóval, amikor<br />

az élet valami kínos helyzetet bűvöl eléd, ne bújj el előle. Nem lehet<br />

elbújni. Ne gyűlölettel kezeld, ne koholt "tünetekkel" cimkézd fel a<br />

bajt. Vállald magad. S ha a saját szemedbe nézel, meglátod, semmi<br />

sem olyan súlyos, amilyennek látszik, a problémák orvosolhatók,<br />

viszont a neurózis, a stressz, ha engedsz neki, tényleg megöl. Nem<br />

tudom, mi van velünk, maiakkal. Eszünkbe sem jut, hogy lassítsunk,<br />

és ott keressük örömeinket, ahol meg is találjuk: emberi<br />

mivoltunkban. Lélekszakadva elrohanunk magunk mellett, már<br />

kölyökkorunkban, hisz készen kapjuk fantáziánk pótszerét, a színes<br />

képek áradatát, holott nem volnánk rászorulva, mert ez a sok silány<br />

villódzás a képzeletünk bokájáig sem ér. Hazug, hamis igényeket<br />

táplálnak belénk, s ha nem vagyunk elég jó viszonyban<br />

önmagunkkal, el is hisszük, hogy önszántunkból és igazából<br />

vágyunk a temérdek haszontalanságra. Egyszercsak<br />

összeroppanunk e sok fölös teher alatt. Nos. Menj, feküdj le, mert<br />

reggelig is ellocsognék. Voltaképpen örömömben fecsegek, hiszen<br />

végre megint tudok dalt írni, de mit sem mondtam azzal, hogy<br />

tudok; nem én tudom a dalt, ő tud engem. A zeném<br />

kiválasztottjának érzem magam, és ráadásul nem a falnak írok,<br />

nem csupán egy bárnyi embernek, hanem az örökkévalóságnak:<br />

lemezre! Milyen fura: engem már rég felfalt a homár és a kukacok,<br />

valami mégis itt marad belőlem, nem is akármi: lelkem foszlányai,<br />

néhány hangulat a jobbik énemtől. Mi az, még nem alszol?!<br />

Jade elfészkelte magát a zsámolyon. Fejét Tilton térdére hajtva<br />

jelezte, hogy meghozza az áldozatot: hallgatja őt reggelig.<br />

S a roskadt szaxis meghányta-vetette az élet dolgait, gyakorta<br />

vitába szállva magamagával, olykor-olykor egy köhögésnyi szünetet<br />

tartva, hangjában beletörődő szomorúsággal.<br />

Végül is nem fejtette meg, mivégre él-hal, de töprengése nem<br />

múlt el nyomtalanul, gondolatai – az ő rekedtes hangján – gyakorta<br />

visszatértek Jade-hez, évek múltán is.<br />

Reggelre a lány rádöbbent, hogy Tilton pontosan addig tartja<br />

életben magát, amíg lemeze elkészül.<br />

Másnap estére új dal született, amelyet a megrendült Jade

---

minden eddiginél felkavaróbbnak, minden létezőnél szebbnek<br />

érzett. Megrettent attól, hogy ez már felülmúlhatatlan, tehát az<br />

utolsó. Ellepte a fájdalom.<br />

Lement az utcára, megleste az érkező Bárdot, de képtelen volt<br />

megszólalni. A meglepett férfi mellére vetette magát, és átsírta az<br />

ingét.<br />

– Tilton rosszul van? – kérdezte a zsaru rémülten.<br />

Jade csak a fejét rázta, s ömlöttek könnyei. Kapott egy<br />

terebélyes férfizsebkendőt, majd mállékonyakat, papírból, s amikor<br />

Bárd készlete kimerült, a lány sűrű szipogások közepette<br />

megszólalt, s bár tudta, hogy lehetetlent akar, azt követelte: tartsák<br />

életben Tiltont, zenéltessék évszázadokon át.<br />

– Ha meghallgatod az új számát, el ne áruld, hogy tökéletes,<br />

nem szabad tudnia, nehogy abbahagyja a dalírást!<br />

– Szerinted tökéletes?<br />

Összeölelkezve álltak az utcán, eső szemerkélt, a gomolygó<br />

párában kísértetiesnek tetszettek a lámpafények, egy esőcsepp<br />

Bárd szempilláján egyensúlyozva tűzopálnak tettette magát, majd<br />

lepergett és összetört.<br />

– Tökéletes – bólintott Jade. – De el ne áruld neki!<br />

– Azt hiszed, hogy tovább él, ha ócsárolni kezdjük a munkáját?!<br />

A lány felnyögött, és ellépett a zsaru elől.<br />

– Ha olyan messze laknál, mint amilyen hülye vagy, sose érnél<br />

haza – közölte dühösen.<br />

– Erre még visszatérünk, most onnan folytasd, hogy mit<br />

tehetnénk Tiltonért!?<br />

– Nyugodtan dicsérd meg a dalát, de nyomban tedd hozzá, hogy<br />

most aztán már csak egy hajszál választja el attól, amit keres. Amíg<br />

ebben a hajszál-hitében megtartjuk, nem bír el vele a halál.<br />

– Meglehetősen romantikus elképzelés – jegyezte meg Bárd. –<br />

Mégsem vagyok ellene. Szedd rendbe az arcodat, és menjünk fel,<br />

mielőtt tébécét kapnánk.<br />

Mire a lakásba léptek, Tilton magnószalagra fújta a zenét, s<br />

ilyképpen saját szaxofon-kíséretével énekelhette el a dalát. A<br />

szöveg nem szólt semmi különösről, nem volt egy testamentum, a<br />

világot sem váltotta meg, legfeljebb hármójuk lelkét kavarta fel.<br />

A szaxofon sírt, nevetett, majd egykedvűen brummogott,

---

miközben Tilton, fogai közt egy meggyújtatlan cigarettával,<br />

szenvtelen, érdes hangon elmondta néhány gondolatát. A zene<br />

feleselt a szöveggel, ellenpontozta, felerősítette azt.<br />

Bárd letaglózottan hallgatott, majd, látván, hogy a szaxis a<br />

véleményére kíváncsi, Jade-re pillantott, mintegy emlékeztetvén<br />

magát a megállapodásukra, s megfontoltan így szólt:<br />

– Úgy érzem, ez valami nagy dolognak a kezdete. Súrolja a<br />

zsenialitást.<br />

– Súrolja? – kérdezte Tilton felvont szemöldökkel. – Ez azért<br />

túlzás. De nem rossz, érzem, hogy nem rossz. Próbáljuk meg<br />

együtt.<br />

– Majd én trombitálok – ajánlotta Bárd.<br />

Felkapta a hangszert, és belefújt.<br />

Tilton meggyújtotta a száraz ajkaira ragadt cigarettaszálat, és<br />

csaknem egykedvűen, reszelős-füstösen elmondta versét.<br />

A szaxi hangja meg-megbicsaklott, a zsaru szemébe könnyek<br />

gyűltek.<br />

Jade érezte, hogy nem sokáig bírja már; a gyönyörűen szomorú<br />

dal hallatán olyan fájdalom kínozta, mintha egy Mengele-szerű<br />

fogorvos az összes fogában egyszerre ölt volna ideget.<br />

Úgy döntött, elmenekül otthonról.<br />

Készülődni kezdett. Túl sokáig sminkelt, s váltogatta a ruhákat,<br />

hogy minél nagykorúbbnak mutatkozhasson. Időközben Bárd is<br />

kiborult, és letette a szaxofont.<br />

– Veled tarthatunk? – kérdezte Tilton a sürgölődő lánytól.<br />

– Jóformán sehova sem megyek – felelte Jade.<br />

– Hisz ez remek – mondta a zsaru. – Mi is oda készülünk.<br />

A lány kapott az alkalmon.<br />

– Vezethetem a kocsidat?<br />

– Na, és mit csinálsz, ha zsaruk karjaiba rohanunk? Azt persze<br />

tudjuk, mit műveltél a minap, a téma gyakran szóba jön a Yardon.<br />

Marha mázlid van, mellesleg, mivel a palik tényleg elfelejtették,<br />

vagy meg sem jegyezték a kocsi rendszámát. Még valami: e két<br />

díszhekus egyébként is ölbe tett kezes semmittevést folytat,<br />

ugyanis a veled való találkozásuk másnapján egy orvoscsoport<br />

hivatalból feljelentette őket, mivelhogy kezeltek egy pácienst, aki<br />

főként nekik köszönhette kómás állapotát.

---

– Na ugye!? – sóhajtott Jade.<br />

– Úgy esett, hogy egy cukorbeteg úriember a zsúfolt munkanapja<br />

után hazafelé tartott a kocsijával, és még a volán mögött is tele volt<br />

a feje mindenfélével, eszébe sem ötlött, hogy aznap alig evett.<br />

Hirtelen rájött a szédülés, kézremegés, és más klasszikus tünetek,<br />

de egy árva szőlőcukrot sem lelt a kesztyűtartóban. Gondolta,<br />

valahogy csak kihúzza hazáig, ám egyre gyengébb, bizonytalanabb<br />

lett, és ekkor a két zsaru lemeszelte őt. Az úriember még örvendett<br />

is, hogy földlakókba botlott, talán szerezhet tőlük néhány szem<br />

kockacukrot, amivel már kibírja, míg hazaér. Ám amikor cukrot kért,<br />

bilincset kapott, hiába mutogatta orvosi papírját. Közölték vele, hogy<br />

részeg és narkós, e véleményüktöl nem tágítottak. Addig fújatták<br />

vele a szondát, míg csaknem elájult, utána, mivel már eléggé kék<br />

volt, zöldre verték, gumibottal és ököllel. Aztán otthagyták<br />

eszméletlenül a kocsija mellett. Szerencsére éppen arra járt egy<br />

orvos, és fölé hajolván megérezte a jellegzetes aceton-szagot, mire<br />

is íziben mentőt hívott. Emberünk két nap múlva mászott elő a<br />

kómából, addigra már a két zsaru is invalidus volt, neked<br />

köszönhetően. Az újságok nem tudnak betelni a csemegével. Az<br />

egyik riporter kiderítette, hogy a két díszzsaru sűrűn élt ama<br />

módszerrel, mellyel téged is felbőszítettek: beálltak az út közepére<br />

vánszorogni, s ha ez nem tetszett valakinek, megbírságolták avagy<br />

megverték az illetőt.<br />

Ekkor már a Fordban ültek. Jade vezetett.<br />

Tilton elterpeszkedett a hátsó ülésen, de annak így is csak<br />

néhány négyzetcentiméterét töltötte be.<br />

– Mi van a létrás pacákkal? – kérdezte, majd rövid töprengés<br />

után hozzátette: – Legkedvesebb barátom, Bárd, egy pillanatig se<br />

gondold, hogy bevettem a hantát, miszerint a te talentumoddal<br />

kukkolókra kell vadászni, mégis érdekel a fabulád.<br />

– Ó, a létrás pacák! – legyintett a zsaru. – Az az ügy csúf véget<br />

ért. A mandró talált egy hangulatosnak tetsző hálószobaablakot,<br />

mire is a párkányhoz támasztotta a lajtorját, fel is hágott reá, s<br />

éppen belekezdett erotikus felhangú monológjába, midőn a fürtös<br />

hajú, gömbölyű vállú Júlia kipattant az ágyból, rekordidő alatt<br />

megtette a nyoszolya és az ablak közti távot, és nekifutásból<br />

eltaszította a létrát a házfaltól. Sajna, a lendület őt is magával

---

agadta, így hát együtt szárnyaltak lefelé, alul a kukkos, felül az<br />

atlétanő, köztük a lajtorja. S a földön néhány muskátlival,<br />

törperózsával beültetett amfora fogadta őket. A létrás pasas a<br />

legkülönfélébb csontjaival zúzta szét az agyagedényeket. Aztán<br />

csak hevert összetörten, az egyszerűség kedvéért azt mérlegelve<br />

immár, hogy mely csontja nem mállott el, és ekkor jött a tiló: Júlia<br />

lazán lemászott róla, és bebizonyította, hogy ő voltaképpen fiú.<br />

Mellesleg ezzel is dugulásig tele volt a sajtó; "Rómeó és a<br />

transzvesztita", "Az erotomán sündisznó esete az aberrált<br />

sárkefével" és egyéb címeken.<br />

– Na jó – mondta Jade. – De még mindig nem tudjuk, miért is<br />

nem szúrt rendőrszemet az éji utcán létrával kóborló elmés!?<br />

– Nagyon egyszerű – felelte Bárd. – Nem létrával kóborolt.<br />

– Nem volt privát létrája?! – hörrent Tilton.<br />

– Nem. Olyan házakat szemelt ki, amelyekben három fontos<br />

tényezőt együtt talált: emeleti hálószobaablakot, magános női<br />

hölgyet és a kert valamely zugában eldugott lajtorját. Saját<br />

létrájukról szólította meg a nőket. Azután, amíg azok sikoltoztak és<br />

zsarukért telefonáltak, komótosan visszadugta a lajtorját a sövény<br />

mögé, az eresz alá, vagy ahova kellett, és fütyörögve hazasétált.<br />

– De romantikus! – nyögte Jade.<br />

Közben persze közlekedett. Higgadtan vezetett, azt szemlélve,<br />

miként csinálják mások. Gyakran csóválta a fejét.<br />

– Nincs erkölcsük a népeknek – állapította meg. – Semmilyen<br />

téren nem erkölcsösek. Konkrétan itt, az Amazonok Terén sem<br />

azok.<br />

– Nem tipikus – vetette ellen Bárd.<br />

– Na jó, nem egyformák az erkölcstelenségben, de azért<br />

tipizálhatók. Vannak a faltörők. Jönnek mögöttem, én fékezek, mert<br />

humán tényezők használják a zebrát, mire a faltörő azonnal sávot<br />

vált, gázt ad, majd ő is észlel hirtelen, és vészfékez. Aztán már<br />

zizzen is az üvegeshez egy marék törmelékkel, és kéri szépen a<br />

tagot, hogy puzlézza össze a szélvédőjét. Ennyiből nem jön ki,<br />

sajnálkozik az üvegező, mire a faltörő a fejéhez kap, és kifeszeget a<br />

homlokából, szeméből, tarkójából néhány további üvegdarabot,<br />

hátha azzal együtt már elég lesz a nyersanyag az új ablakhoz.<br />

– Ó, te vérmarha! – súgta szeretettel Tilton.

---

– És akkor még említésbe hoznám a következő típust. Kalapban<br />

van, mégsem Gorbacsov, mi az!? A kalapos autós rém! Rém, hogy<br />

milyen! Annyit fékezget, hogy már azt hiszed: a féklámpával<br />

indexel. Tisztára ideg-elme leszel mögötte, folyton attól félsz:<br />

helyzet van. A szemed az üvegig gúvad, mint egy teleszkóp. Azután<br />

elzsibbadsz, belátván, hogy ez csak egy kalapos, ez egy nem<br />

komoly egyén. És ekkor ő világcsúcsot fékez, mire te kiütöd a<br />

szélvédődet, és kerozin nélkül röpülsz Honoluluig, helyből<br />

felszállva!<br />

– Bekapnék egy sört – lehelte Tilton.<br />

– Oké, sörözni megyünk – hagyta rá Jade. – Beszélnék még a<br />

tömegi morcról. Az egy szörnyű firma! Kijön az utcára kocsin, aztán<br />

csak néz és bőszül, hogy hát honnét ez a sok nép itt szerte-körül?!<br />

Vérbe borul a szeme, az idege. Biztosan tudja, hogy mindenki<br />

ellene él és autózik. És legott támadásba lendül. Ha mindkét keze<br />

foglalt az ökölrázásból kifolyólag, akkor térddel nyomja a kürtöt. A<br />

tömegi morc különösen gyűlöli a turistákat és más tévelygőket.<br />

Amint kiböki, hogy egy kocsiban túlteng a térképburján, felörül:<br />

kapás van. Nem kerüli ki, de nem is igazítja útba ama<br />

szerencsétlent, aki azt sem tudja, miféle kontinensen jár, hanem<br />

űzőbe veszi, a járgánya lökhárítójára tapad a sajátjával, az összes<br />

végtagját ökölbe szorítva lóbálja, a térdével vagy az állával a kürtöt<br />

püföli, a feje pedig széttorzul és elszíneződik, miközben úgy huhog<br />

és grimaszol, akár egy hevenyen felizgult csimpánzcsapat.<br />

– Eddig úgy hangzott, mintha éppen hetvenkét éve vezetnél –<br />

dünnyögte Bárd. – Rendes tudományos kutatók ennyi időt szánnak<br />

az elektronmikroszkóp alá lapított baktérium fürkészésére.<br />

– Mert én nyitott szemmel járok, zsarukán. A tömegi morc<br />

enyhébb formája a müezzin. Az egyén azt tartja magáról, hogy ő<br />

tojta a vezetéstant. Hozzá képest mindenki csíkos hátú vadmalac.<br />

Ezt lépten-nyomon hangoztatja, de csak üvöltve. Kiszól, beszól,<br />

rendezkedik, anyádba küldöget. A müezzin csak deréktól lefelé<br />

tartózkodik a kocsijában, a többi része kívül lóg, és ordít. Amúgy<br />

pedig az egész közlekedés nem egyéb, mint egy végtelen,<br />

folyamatos rangsorvita. Én tépek el, te tépsz el, hülye, aki lemarad.<br />

És a játszma teljesen emancipált, ha azt vesszük, hogy a nők is<br />

pontosan olyan kivagyi majmok tudnak lenni, mint a pasasok. Ti is

---

látjátok, ugye, hogy itt per-has tízlépésenként felfestettek egy-egy<br />

zebrát, amit a városlakó népek használnak is, például fel-alá járnak<br />

rajta. Mármost, itt tépek én eme Forddal, ami, lássuk be, nem egy<br />

palacsintasütő. Tépek, úgyannyira, hogy helyzet esetén meg tudjak<br />

állni, és ekkor, lássátok a szemetekkel, jönnek az öt lóerős<br />

bevásárló-kocsik, egyéb nippek, és elvágtatnak mellettem,<br />

mutatván, hogy akár még hetvennel, nyolcvannal is bírnak döngetni!<br />

Itt, ahol az utca minden egyes négyzetméterére tizenkilenc védtelen<br />

sétáló jut! Hát nem folyton a nyuszi jut eszembe, aki meglesi a<br />

rókaszülők távozását, és legott bekopogtat a házba, majd<br />

hüvelykjét a nadrágtartója gumiján huzigálva megkérdi, amúgy<br />

vagányosan: kisróka, itthon van az apukád?!<br />

Bárd hátrafordult.<br />

– Tilton, te is hallod ezt?<br />

– Csermelytisztán.<br />

– Te is a hirig bige szájából hallod?<br />

– Konkrétan.<br />

– Jó – bólintott a zsaru. – Már attól féltem, hogy húgyköves az<br />

agyam.<br />

– Ha arra célzol – csattant fel Jade –, hogy felívelőben lévő<br />

karrierem természete és a humánus közlekedés összeférhetetlen,<br />

kérlek szépen: szállj ki. Szállj ki, mert nem értesz semmit. Vagy<br />

maradj itt, és magyarázd meg, látsz-e valami különbséget a<br />

zsaruszakma és a hirigszakma között!? Mert én nem látok.<br />

Mivelhogy nincs is különbség. Gondolj csak a két invalidusra!<br />

– Felívelőben lévő karriered természetéről még nem tudsz<br />

semmit, és közel annyit tudsz a zsaruszakmáról is. Ha erről akarsz<br />

vitatkozni, szívesen leszek partnered.<br />

– Legyél te partnere Drakulának az éjféli bálban. Vagy tudod<br />

mit?! Álljon a hátadba egy nagybőgő és a kolera pengesse!<br />

Tilton magyarázólag fordult Bárdhoz:<br />

– Tudod, a leánygyermeket intézményesen javították, onnan a<br />

szókincse.<br />

– Az semmi! – közölte Jade. – Azért vittek a javítóba, mert<br />

megléptem a pszichiátriáról! Apám, a gumimaci és anyám, a fapina<br />

tétetett oda, hogy legyen nekem gyermekkorom: gumiszobában<br />

gumisakk!

---

– Hogy' beszélsz?! – hörrent Tilton.<br />

– Hogy' beszéljek?! Az ideg-elmés múltammal?! Hánynom kell,<br />

ha kulcsot látok! Engem folyton bezártak valami szobába! Hát most<br />

kinn vagyok, és kinn is maradok, és nekem ne mondja meg egy<br />

buzi zsaru, hogy miként kell humánusan autózni!<br />

– Veszekedni akarunk? – érdeklődött Tilton.<br />

– Ha érdekel a véleményem: én akaratomon kívül veszekszem! –<br />

sóhajtotta Jade.<br />

– Ami engem illet – jegyezte meg csendesen Bárd –, nem is<br />

veszekszem.<br />

– Nem veszekszik?! – kaccantott keserűt a lány. – Örökké beszól<br />

valamit, amitől elfakad az epém, talán még a májam is.<br />

– És nemde, azért leszel tőle ideges, mert igaza van?! –<br />

állapította meg Tilton.<br />

Jade megállította a kocsit, és hátrafordult.<br />

– Nem azt szeretem benned, hogy nem ellenkezel velem. A<br />

ragya tudja, miért szeretlek. Különben Bárdot is bírom, de ezért<br />

szívesen lapockán rúgnám magam. Szerinte bűnöző vagyok,<br />

szerintem a zsaruk is azok. Mit kell ezen vitatkozni?! Nesztek, itt<br />

egy söröző, két óra múlva értetek jövök!<br />

– Nem hagyom el a kocsimat – mondta Bárd.<br />

– Veled tartok, pajtás – felelte Tilton.<br />

Jade gázt adott.<br />

Kigurultak a városból.<br />

Sokáig hallgattak, azután Bárd váratlanul megkérdezte a lánytól,<br />

hogy mit végzett Nazirnak.<br />

– Még szinte semmit.<br />

– És a "szinte" hogy' festett?<br />

– Ráijesztettem valakire. A tagnak haja szála sem görbült. Nem<br />

is láttuk egymás arcát.<br />

– Tehát fegyver – bólintott a pasas.<br />

– Ebből is láthatod, hogy jól bánok vele.<br />

– Pont a fegyverrel kell jól bánnod?!<br />

– Ha most a kezembe ajánlod a főzőkanalat, kiborítalak a<br />

bőrödből és a csontvázadon fogok xilofonozni.

---

– Hű, ver a víz – mondta Bárd unottan. – Tehát jó messziről<br />

rálőttél valakire. Mondjuk, leütötted a fejéről a kalapot.<br />

– Mondjuk. Na és?!<br />

– Semmi. – A zsaru vállat vont. – Semmi különös. Ismerem.<br />

Velem is megtették, pusztán csak figyelmeztetésképpen. Egy golyó<br />

az ablakfába, midőn azt szemlélgettem, milyen idő járja odakinn.<br />

Nem esett bajom. Csak éppen gyomorfekélyt kaptam, és a fekély<br />

perforált; mindez egytized másodperc alatt. Bagatell.<br />

– Hát jó – sóhajtott Jade, a karjait széttárva. – És akkor mi van?!<br />

– Fogd meg szépen a kormányt, azt a kerékforma micsodát<br />

magad előtt – kérte Tilton.<br />

A lány megfogta.<br />

– Mi most konkrétan autózunk? – érdeklődött a zsaru, két karját<br />

összefonva a mellkasán.<br />

– Ha nem rágják a szádba, fel sem tűnik? Igen, autózunk. Ja,<br />

még meg sem említettem a közszereplő nevű firmát. Az illető<br />

hébe-hóba felbukkan a tévében, és ettől azt gondolja magáról, hogy<br />

ő egy mega-sztár. Előszeretettel autózik a legforgalmasabb<br />

útvonalakon, lecsavart ablakkal, csípőig kikönyökölve, ajakán<br />

finomdad mosollyal. S amikor a zebrán átkelő tömegbe hajt, leveszi<br />

lábát a gázról, pár ujjal a hajába túr, és szerfelett élvezi, hogy<br />

hódolók toporognak körülötte.<br />

– Olyan gonosz vagy, hogy Szaddám Huszein már nem is olyan<br />

gonosz melletted – közölte Bárd.<br />

– Miért utál ez engem? – mélázott Jade.<br />

Hirtelen kiment fejéből a kérdés, mert egy szuperszonikus<br />

Yamaha dübörgött el mellettük.<br />

– Hogy folytassam a tipizálást, az ilyen egyén a kamikáze. Ezt<br />

csak az érdekli, hogy szörnyű módon meghalhasson. – Jade a<br />

tükörbe pillantott. – Jön a következő – jelentette.<br />

Olyan hangot hallottak, mintha titáni dongó zúgott volna el<br />

mellettük, azután máris távolodóban látták a fekete Kawasakit.<br />

Mivel a forgalomban éppen apály állott be, a lány úgy döntött, a<br />

gázra lép.<br />

Kétsávos főútvonalon hasítottak, a szitáló eső óangol<br />

hangulatúvá ködösítette az éjszakát.<br />

A Ford megugrott, s fürgén falta a Kawasaki előnyét.

---

Az élen repesztő motoros és az utána nyomuló másik tudomást<br />

sem vett a külvilágról. Csak egymással törődtek.<br />

Az üldöző messzire ment a törődésben: fegyvert rángatott elő<br />

bőrkabátja alól.<br />

A szemből közeledő kocsik lámpáinak ellenfénye mintegy<br />

kiemelte sziluettjét: a sárpermetet szóró kerekeket, a nedves<br />

bőrruhát, a fekete kesztyűs kézben felmeredő kicsiny géppisztolyt,<br />

a bárányfelhő-mintás szkafander kék-fehér csillogását.<br />

Jade először fel sem fogta, hogy nem versengést, hanem<br />

üldözést lát; mintha csupán egy videokazetta borítója elevenedett<br />

volna meg előtte. A szkafanderen tekergőző felhőket bámulva fura<br />

érzése támadt, akárha a motoros fejébe, egyenesen az agyára<br />

meredne.<br />

Bárd zökkentette ki az igézetből.<br />

Holott a zsaru egy szót sem szólt. Jobbját a kabátja alá<br />

csúsztatta, s amikor visszahúzta, stukkert tartott a kezében.<br />

Jade a szeme sarkából vette észre a mozdulatát.<br />

Azonnal észhez tért, és Bárdra rivallt.<br />

– Na nem! Ez nem a Quasar!<br />

Folytatta volna, de hangját vette a géppisztolysorozat ropogása.<br />

Az élen vágtató motor megingott, majd rohant tovább. Maga<br />

mögött hagyott egy láthatóan tétovává váló Nissant. A kocsi<br />

vezetője tudta, hogy fedezékül használják; cseppnyi ingadozás után<br />

kihúzódott az út szélére, sorsára hagyva az üldözöttet.<br />

Tilton megszólalt a lány mögött.<br />

– Segíts Bárdnak. Engem ne félts; összefonódtam a biztonsági<br />

övvel.<br />

– Az öv és a golyóálló mellény nem ugyanaz – mondta Jade, de<br />

ő sem hallotta: újabb sorozat vágott a szavába.<br />

A menekülő megrántotta a gázkart. Görcsösen kapaszkodott a<br />

kormányba.<br />

A Yamaha felágaskodott, akár egy táltos, és vezetője alól<br />

kiugorva tovább vágtatott.<br />

A menetszél bíbor esőt vágott a Ford szélvédőjére, az ablaktörlő<br />

lapátok egyenletesen szétmázolták.<br />

Jade nem látta a vértől, csupán félte, hogy a sebesült vagy halott<br />

férfi teste előttük hever az úton.

---

Kétségbeesetten fékezett.<br />

Bárd a kapcsolóhoz kapott. Vizet árasztott az üvegre; a lapátok<br />

eszeveszetten hadonászva pillanatok alatt láthatóvá tették a<br />

borzalmat: a lelőtt motoros testét még sodorta a lendület, mintha<br />

szökevény gépét akarná utolérni.<br />

Az elárvult Yamaha megdőlt, majd imbolyogni kezdett, azután<br />

részeg támolygásba fogott, átcsúszott a bal oldalra, s az akaratán<br />

kívül sikló, csapódó emberi test közeledett a motorhoz – és<br />

szemből feléjük vágtatott egy mozdony-nagy kamion.<br />

A Kawasaki lelassított, a géppisztoly az immár bizonyosan halott<br />

férfira szegeződött.<br />

Bárd leeresztette az ablakot. Elsütötte fegyverét.<br />

Jade nem is érzékelte, hány lövést hall, tágra meredt szemmel<br />

bámult a kamion rohamosan növekvő lámpáiba, a magatehetetlenül<br />

rángó Yamahára és a földhöz csapódó, felemelkedő, tört<br />

csontokkal hánykolt testre.<br />

Azután a megbillenő Kawasakira meredt, az éles fordulóra,<br />

amellyel a felhőmintás sisakos fickó az út jobb szélére rántotta<br />

szétlőtt abroncsú gépét, s mintha avas pókháló szakadozna a<br />

fejében iszonyú sikollyal, úgy érzékelte a fékcsikorgást.<br />

A behemót kamion megállt, egy szörnyű pillanatig<br />

lengve-imbolyogva, akárha a borulás gondolatával játszana, s<br />

mintegy varázsütésre, mozdulatlanná vált a repkedő test, a<br />

gazdátlan motor is.<br />

Jade rádöbbent, hogy fékpedált taposó lábát görcsös fájdalom<br />

húzza. Lazítani próbált, de nyomban meg is feledkezett kínjáról,<br />

látván, hogy a géppisztolyos férfi valósággal kihajítja maga alól a<br />

nyomorékká lett motort, hasmánt elvetődik az útpadkán, és<br />

szélsebes mozdulattal a Ford felé fordítja fegyvere csövét.<br />

Bárd az ajtót kilökve a földre hemperedett.<br />

Gurultában nyitott tüzet.<br />

A motoros sikoltva eldobta Uziját, ép kezével megragadta átlőtt<br />

csuklóját, a hátára fordult, és térdét felhúzva, hisztérikusan<br />

rúgkapálva tovább sikítozott. Pokolbéli hang tört elő szkafandere<br />

mögül.<br />

Jade kiszökkent a kocsiból.<br />

A fegyverhez rohant. El is érte.

---

A zsaru ekkor ért az áriázó fickó mellé.<br />

A sebesült hihetetlen fürgeséggel hasra fordult.<br />

Jade arra lett figyelmes, hogy egy iszonyú erejű kéz fonódik a<br />

bokája köré. Azonnal fellendítette szabad lábát, ám a bukósisak<br />

felfogta a rúgását.<br />

Immár a fegyverre koncentrált, csakis a fegyverre, nehogy a férfi<br />

elérje a géppisztolyt. Még egyszer megismételte a láblendítést,<br />

ezúttal azonban az Uzit vette célba, s az átszánkázott a széles út<br />

másik oldalára.<br />

Bárd lecsapott, karja kétszer villant, s Jade érezte, hogy bokáján<br />

kienged a szorítás.<br />

A fickó hason feküdt a nyálkás flaszteron, hátán összebilincselt<br />

kézzel.<br />

Tehetetlen dühében újra ordítani kezdett. A szkafander<br />

földöntúlivá torzította a hangját.<br />

Azután szirénázó, villogófényes kocsik érkeztek, és Jade<br />

visszahúzódott Tilton mellé; együtt nézték az ablakon folyó esőn túl<br />

tevékenykedő zsarukat, mentősöket. A hideg nyirkosság átjárta<br />

őket, egymás vállán dideregve figyelték, amint egy csapat ügybuzgó<br />

mentős kihántja ruhájából az áldozatot, szita felsőteste láttán<br />

megállapítják halálát, majd ráemelik a tetemet egy fekete zsákra, és<br />

összehúzzák fölötte a cipzárt.<br />

Végre Bárd behuppant a kocsiba.<br />

– Vezetek – közölte, mintha minden azért történt volna, mert nem<br />

ő ült a kormánynál.<br />

Jade egyetlen hanggal sem ellenkezett.<br />

Tilton néhány szót morzsolt a fogai között, alig értették.<br />

– Mi volt ez?! – motyogta.<br />

A zsaru vállat vont.<br />

– Leszámolás-féle lehetett.<br />

– "Féle"?! – nyögte Jade. – Gondolom, maga a leszámolás<br />

pediglen arról ismerszik meg, hogy letépett fejekkel rakják ki az utat<br />

innen Jerikóig.<br />

– Ne most – kérte Bárd. – Aludj rá egyet. Holnap megbeszéljük.<br />

– Ha holnap, hát holnap – hagyta rá a lány. Bárdnak igaza<br />

lehetett. Kibírhatatlanul vágyakozott az ágyába.<br />

Hamarosan megkapta. Végignyúlt a lepedőn, átölelte kispárnáját,

---

és hánykolódva próbált elaludni, ám egyre csak a szkafanderétől<br />

megszabadított gyilkos arcát látta maga előtt, a felborzolódott hajú,<br />

kősó-szürke szemű, torz vonású fiatal férfit, s fázott a gyűlöletétől,<br />

mely elharaptatta vele a nyelvét, hogy vért szivárgó szájjal Bárdra<br />

vicsorogja átkait.<br />

Azután látta a zsaru hosszú lábú alakját, eső-fényes, kurta<br />

bőrkabátját, ökölbe szorított, majd zsebbe süllyesztett kezét;<br />

toporgását a halott motoros, a Yamaha-roncs és a magánkívül<br />

futkározó kamionsofőr között, a segítségre várván.<br />

Bárd sűrűn bozontos szemöldökkel árnyékolt, mélyenülő sötét<br />

szeme résnyire keskenyült, szája feszesre dermedt, testét is<br />

megmerevítette a lassan oldódó feszültség, hiába hintázott hosszú<br />

lábain, rakosgatta testsúlyát jobbról-balra, el nem rejthette a<br />

történtek fölötti megrendülését.<br />

Tilton ijedte, igaz döbbenete is megjelent Jade előtt, a foltokban<br />

őszülő, meredt kefehaj, a járomcsontokra szikkadt szürkés arcbőr, a<br />

beesett szemek mélyén lappangó fájdalom, majd az egész testén<br />

átszitáló remegés jelezte, hogy a szaxis lelke legeldugottabb<br />

zugában is átélte és átéli újra meg újra a vad rohanást, a Yamahás<br />

férfi buktát, megint látja az átlyuggatott testből a szélvédőre<br />

csapódó vért, amelyet az ablaktörlő lapátok alig áttetsző, bíbor<br />

filmmé kentek.<br />

Jade mindenkit felidézett, csak a fiatal lányt, önmagát nem<br />

láthatta a volán mögött. Tudta, hogy gépiesen, ösztönösen<br />

cselekedett, amikor lassított, fékezett, kiugrott, szaladt – a<br />

filmkockák nem illettek egymáshoz, hosszú szünetek szorultak<br />

közéjük. Képtelen volt folyamatos egésszé vágni az emlékképeket,<br />

s bár a zsaru azt ajánlotta, hogy aludjon egyet a lidércnyomásra,<br />

sejtette: sosem tisztul le benne, mi is történt valójában; mégis<br />

hasznát vette az éjszakának, mert világossá vált előtte: saját sorsát<br />

látta, mintegy figyelmeztetésképpen.<br />

Reggelre kelve megkeményedett.<br />

Délelőttjét Nazir termeiben töltötte. Éji kalandjáról hallgatott,<br />

viszont bezsebelte a szőke herkules dicséretét a Cherokee-ért.<br />

Azután nem akart hinni a fülének, mert szinte nyomban<br />

megkapta következő feladatát.<br />

– Éjjel elkíséred Alaint egy házhoz. Semmi dolgod nem lesz, fogd

---

fel tanulmányi kirándulásnak. Alain bezizzen az épületbe, és<br />

megtáncoltatja a gazdát. Megvárod, míg végez, azután elváltok.<br />

Ennyi.<br />

– Minek? Küldj egyedül, vagy hadd menjek be vele. Így semmi<br />

értelme, csak az időmet toszom el.<br />

Nazir megpillantott egy fiktív hajszálat a lány vállán. Levette.<br />

Pupillája parányivá szűkült, írisze zölden felparázslott. Mozdulata,<br />

arca fenyegetést tükrözött.<br />

– Baromi összeggel tartozol nekem a képzésért. Ha a fél várost<br />

pépesre vered, még akkor is az adósom vagy. Azt csinálod, amit<br />

mondok! És örök időkre vésd a fejedbe: utálom, ha visszapofázol.<br />

– Nyugodtan utálhatod, ez mit sem változtat az én személyes<br />

véleményemen, miszerint vákuum van a te nagy fejedben. Ne<br />

próbálgass, próbálj ki!<br />

– Még nem – szögezte le Nazir. – Elmész Alainnel, magadba<br />

szívod, amit látsz, azután hazasöpörsz a kiságyadba. És ha még<br />

egyszer előjössz a fejemmel, megzabáltatlak a halakkal.<br />

Jade felsóhajtott.<br />

– A kóbor ebet nem hatod meg a fenyegetőzéseddel. El se<br />

hiszem, hogy tied ez a kóceráj, de az végképp nem férne az<br />

elmémbe, ha más bízta volna rád, mert te egyszerűen kevés vagy<br />

ehhez. Tudsz követni, Nazir madám? Már bocs a megszólításért,<br />

de kijár neked a titulus, végre is szolgáltatóházat vezetsz: killerek<br />

madámja vagy.<br />

Nazir nagyot nyelt, ádámcsutkája kidudorodott, mintha a torkán<br />

akadt volna a falat. Azután elmosolyodott, de olyképpen festett,<br />

mint egy száját nyaldosó piranha a strandolók között.<br />

– Mondd utánam: nem ugatok vissza.<br />

– Nem ugatsz vissza – mondta Jade.<br />

– Alázatos és engedelmes leszek.<br />

– Alázatos és engedelmes leszel.<br />

Nazir végképp feldühödött. Megragadta a lány vállát, és ujjai<br />

hidegre fehérüléséig szorította.<br />

– Na – nyögte kisvártatva. – Értesz már?<br />

– Aha – felelte Jade. – Most én mutatok valamit. Nálad tanultam.<br />

Két tánclépést tett, mire Nazir lement spárgába, a legkevésbé<br />

sem szabad elhatározásából.

---

A lány leguggolt a verítékező pasas elé, s békítően rámosolygott.<br />

– Igazad van, Nazir madám. Elmegyek Alainnel, s felszívom a<br />

tanulnivalókat. Te szép vagy és okos. Felsegítelek.<br />

Nazir félrelökte a kezét. Feltápászkodott, zsebre vágta ökleit,<br />

majd rövid tűnődés után megjegyezte:<br />

– Tapsikolj örömödben: megkegyelmezek, egyelőre. Nem kell a<br />

kirúgástól félned.<br />

– Tudom. Nem mondhatsz fel nekem. A rabszolgákat eladják.<br />

– Okos. Saját? – vicsorgott Nazir.<br />

– Folklór.<br />

– Éjjel meg ne lásson valaki! Fegyvert nem vihettek.<br />

– Puszta kezes keringő – bólintott Jade.<br />

Még zuhanyozás, öltözködés közben is füstölgött. Olyannyira<br />

felzaklatta az esti feladat pitiánersége, hogy nem is hazafelé vette<br />

útját.<br />

A belvárosba sétált, kirakatokat szemlélt, eltűrve a tolongó<br />

turisták lökdösődését, s lassan higgadni kezdett, látván az idegenek<br />

szemében égő mohó lázat, a bármit, akármit: mindent vásárolni űző<br />

szenvedélyt, s a gagyi-butikok keménykötésű, cinikus eladóit, akik e<br />

mánián tollasodtak, noha nem játszi módon, hiszen naponta<br />

többször meg kellett vívniuk a kis tolvajokkal, a bizsu-gyűrűket,<br />

tarka órákat, bőrsapkákat elemelő, sápadt elvetemültekkel.<br />

Az értékesebb holmit vastag láncok rögzítették a tárlóhoz, az<br />

árusok kézből mutogatták a portékát, bizalmatlanul markolva, el<br />

nem engedve azt, s némelyiküknél a durvaságig fokozódott az<br />

örökös rettegés: pénzt követeltek, mielőtt még az alku létrejött<br />

volna.<br />

Egy elegáns turistanő a falat támasztó, ezerszínűre festett tarajú,<br />

rojtos bőrcuccokba préselt dagadt lánycsoportot fotózta<br />

gyanútlanul, nem is sejtve, hogy azok művészkedése végeztével<br />

pénzt fognak követelni tőle a modellségért. Midőn ez bekövetkezett,<br />

a harmincas nő elcsodálkozott egy pillanatra, majd maga elé<br />

fordította polaroid gépét, s amikor abból kiöltött nyelvként előjött a<br />

róla készült felvétel, a fotót kecses mozdulattal átnyújtotta a<br />

dühüket is feledő, meghökkent lányok vezérszónokának, és odébb<br />

sétált.<br />

A kedélyes délután hajszálnyit sem különbözött a naponta

---

megismétlődő délutánoktól; szalajtott csavargó nyargalt a tömeg<br />

közt, félrelökdösve az útjába kerülőket. Egy üveg italt szorított<br />

magához, miként anya a porontyát, s természetesen nem hiányzott<br />

lelkes üldözője sem, keményített egyenruhás biztonsági egyén<br />

képében.<br />

A két pasas meredt nyakkal porzott a járdán. A menekülő előnye<br />

rohamosan csökkent; a fogó már nyújtotta markát a csavargó<br />

grabancáért, amikor – hogy hogy nem –, Jade-be ütközött.<br />

A lány ijedt sikollyal elterült a járdán. A biztonsági egyén a<br />

lábaiba gabalyodott, és elnyúlt rajta.<br />

Csak futólag heverésztek egymáson.<br />

Röpke viszonyuk nem édesedhetett el, mert az ocsúdozó Jade<br />

kikérte magának a pasas viselkedését.<br />

A biztonsági ember a csavargóról megfeledkezve bocsánatkérést<br />

hebegett; felsegítette a lányt, leporolta a ruháját, zavarában talán<br />

még a kezét is megkérte volna.<br />

Jade-et nevetés fojtogatta, kaján. Sietősen elköszönt balesetes<br />

partnerétől, és a Teherán felé vette útját.<br />

Két kört tett a bazársoron, megbámult mindent, a horgolt terítőtől<br />

a "Papa keze" című háztartási eszközig; találkozni remélt a három<br />

fekete fickóval, tudván, hogy immár nem vesztené el a fejét miattuk.<br />

Ám azok nem ott zsebeltek aznap, így hát a pofon-parti elmaradt.<br />

Jade tovább fente a fogát rájuk.<br />

Vett egy fekete sapkát, kötöttet, amolyan bejglivé feltekerhető és<br />

álarccá lecsavarható fazonút. Végre is, készült az esti programjára,<br />

s egyszerűbbnek látszott a sapka mögé bújni, semmint fekete<br />

festékkel álcázni arcbőre világító fehérségét. Zsebre vágta<br />

szerzeményét, és két bódéval távolabb már meg is bánta a vételt,<br />

hiszen ilyen sapkát minden hülye felvehet, ha puszta kezes bálba<br />

vagy bankrablásra indul. Valami egyénibbet szeretett volna, de még<br />

egy fáradt ötlete sem akadt arra nézvést, miként egyéníthetné<br />

magát, mint bűnöző.<br />

"Bűnöző", ezt alighanem Bárdtól hallotta, szintúgy a "hirig<br />

bige"-titulust, valamint a "bűnügyi panoptikum"-ot is. Mégsem a<br />

zsaru szókincsén töprengett el, de még a megjegyzései mögött<br />

alig-alig rejtegetett szándékán sem.<br />

Inkább azon mélázott, miként lehetséges, hogy két kérője közül

---

Nazirt választotta, holott a két fickó egyazon csapatban el sem<br />

indulhatna az állatok olimpiáján.<br />

Nazir a sakálok közt versengene, holtbiztosan.<br />

Hát Bárd?<br />

Már látta is a pasast, villogóan fényes testű, vibráló izmú,<br />

selymes sörényű táltosok közt, s ebbe a fantáziaképbe mélyen,<br />

forrón belepirult.<br />

Nyomban elhatározta, hogy amint hazaér, valamelyik pszichés<br />

könyvében utánaolvas e fura tünetekkel kísért gondolatnak.<br />

Ekkor egy lepusztult öltözékű, régebben borostásodó,<br />

kulturálisan is elhanyagolt férfi szegődött mellé. Arcán kretén<br />

vigyorral, szótlanul kísérni kezdte, láthatóan azon tépelődve, mi<br />

szépet és kellemtelit mondhatna.<br />

Jade-nek nem jelentett újságot a fickónép tolakodása, egy ideje<br />

hozzászokott, hogy némelyik pasas utánaszól, gorombaságát<br />

szellemességnek vélvén. Ez az egyén iparművésznek látszott, a<br />

vakoló-iparban jártasnak.<br />

Hosszas, megfontolt fogalmazgatás után megszólította a lányt.<br />

– Úgy kinyalnálak – mondta.<br />

– Miért, dugni nem tudsz? – kérdezte Jade.<br />

A fickó tetőtől talpig felcsillant.<br />

– Dehogynem!<br />

– Akkor vitézül dugd meg otthon a bakkecskét! – ajánlotta a lány,<br />

és hogy kitérjen a megtorlás elől, benyitott az útjába került parányi<br />

ócskásüzletbe.<br />

Odabenn dohos, nyirkos levegő fogadta, eldönthetetlen volt,<br />

hogy azon áll-e, avagy a kicsorbult betonpadlón.<br />

Lélegzet-visszafojtva nézett körül a pókhálósnak rémlő<br />

relikviákkal zsúfolt boltban, s egy pillanatig azt hitte, valamelyik<br />

Spielberg-film kulcshelyszínére csöppent.<br />

Rögvest előkerül a kínai mosolyú boltos, rásóz egy ládikót,<br />

amelyből egy puha bundájú, tündöklő szemű szörnyecske kerül elő,<br />

amelyre nem szabad vizet hullajtani.<br />

Sőt, továbbment a képzelgésben. Stephen Kingig meg sem állt;<br />

maga az ördög itt a gazda. Rögvest elszabadul a pokol.<br />

De vagy egy percig egymagában ácsorgott a nedves pincék<br />

szagát lehelő helyiségben, lámpákat, szobrokat, ládákat,

---

festményeket bámulva, egyre kevésbé csodálkozva azon, hogy a<br />

régiségboltokban bármilyen műfajú képzelet rohanásba kezd, s az<br />

ilyen-olyan előjelű varázslatokig meg sem áll.<br />

Jade tekintete s vele a fantáziája egy életnagyságú bábun<br />

állapodott meg. Egy ifjú nőn, akit valamely gonoszság fekete<br />

pillangóvá változtatott. Fekete tüllből készült a ruhája, réteg rétegre<br />

omlott, az egymásra hajló szegélyeken szürkült a hímpor, az<br />

ezüstös szélű szárnyak csüggedten konyultak, s a kissé félrebillent<br />

pillangó-forma maszk mögül előbukkant a valahai női lény hegyesre<br />

formált álla, fehérlő homloka és egy vörösarany hajtincse.<br />

Jade körüljárta a bábut, nem is sejtvén, mit néz, vagy mit keres.<br />

Nyugtalanító gondolat-magzat mocorgott az agyában, de egyelőre<br />

még körvonalai is alig látszottak.<br />

Valaki köhintett a raktárba vezető ajtó előtt tornyosuló íróasztal<br />

tájékán, talán az egyik, álmos-lusta oroszlánt formázó asztalláb.<br />

A lány spiccre emelkedett. Krómozott karfák, kerékküllök<br />

csillantak az ajtóban; a szegényes világítás nem segített többet.<br />

Jade erőltette a szemét, hogy kivehesse a tolószékben ülő,<br />

szürkénél is szürkébb alakot az íróasztal árnyékában. Rettentően<br />

öreg ember lappangott a homályban, lehetett akár hatvanöt<br />

esztendős is. Szögletes arcára a keserűség személyesen véshette<br />

fel a vonásokat: apró, kőszín szempárt, és közéjük, az orrnyeregtől<br />

a hajtőig két függőleges, mély barázdát; vércsecsőrre mintázott az<br />

orr; az ajkak, két keskeny vonal, az áll felé görbültek. A téglalap<br />

formájú állcsont élesen kirajzolódott, akár egy hanyagul betolt fiók.<br />

– Vesz vagy elad? – recsegte a fosszília olyan hangon, mintha<br />

szikkadt pókhálót tépdesnének.<br />

– Ámulok – felelte Jade. Akárha táncra kérné a pillangóbábut,<br />

kitárt karokkal, kecsesen meghajolt előtte.<br />

A tolószék előrelendült, s meghökkentően finom ujjak fogták át a<br />

lány csuklóját.<br />

– Szép gyűrű – hasadozott a hang.<br />

A lány nem rántotta el a kezét, s a mennyezeten lógó égő<br />

iparkodóan világolt. A sárkánymancsokban tartott opálkő belseje<br />

felizzott, mintha élne, akár egy hiú nő szeme, ha bókot hall.<br />

– Eladja? – kérdezte a fosszília.<br />

– Sosem.

---

– Ereklye?<br />

– Afféle.<br />

– Több annál – vélekedett az aggastyán.<br />

Jade nem felelt, por kaparta a torkát.<br />

– Hisz benne? – firtatta a vénség. Elengedte a lány kezét, és<br />

visszatolatott a homályba. Kihúzott egy fiókot, az ölébe helyezte.<br />

Felnézett, tekintete valósággal döfött. Választ várt.<br />

– Higgyek benne? – nyikkant Jade. Mélyen csodálkozott magán.<br />

Áhítatféle hangulat lengedezett a lelkében, holott a józan esze felől<br />

egy fuvallat azt súgta: nevetnie kellene, de legalábbis kuncogni.<br />

– Nem az én dolgom, a kettőjüké – vont vállat az ócskás. –<br />

Lépjen ide. Mit lát?<br />

– A teliholdat, ezüstfoglalatban – mondta a lány vizsgai hangon,<br />

kissé rémülten. Szerette volna elvenni, akár elrabolni is az ápolt<br />

ujjak közé tekert láncra függesztett medált, mert egy pillanatra olyan<br />

érzése támadt, mintha a mesébe tévedt volna, olyatén<br />

megbízással, hogy szerezze vissza az éj világát a varázslótól.<br />

– Jó válasz – bólintott a régiség. – Ez egy holdkő. Ha adnám, s<br />

ha megvenné, de nem adom, mert nem eladó, s nem is vehetné,<br />

hisz nincs rá pénze, különös dolgok történhetnének magával,<br />

különösen különösek.<br />

– Miért mutatja? – sóhajtott Jade.<br />

– Miért? Nem vett észre engem, amikor ide belépett. Láttam,<br />

amint megbabonázta a pillangó. De nem látom, hogy tudná, mi<br />

történt magával.<br />

– És ha rájövök, enyém lehet a holdkő?<br />

– Ha rájön, visszatérünk a medálhoz.<br />

– Szeretnék kijózanodni – mondta őszintén a lány, majd az<br />

igazabb őszinteség kedvéért hozzátette: – Szeretnék is, meg nem<br />

is.<br />

A fosszília nevetett. Arca megélénkült és felderült. Hibátlan fogai<br />

akár valódiak is lehettek.<br />

– Gyakran elszáll? – kérdezte.<br />

– Nem eléggé.<br />

– Szokott drogozni?<br />

– Nincs rá szükségem. Van valakim, aki elröpít a zenéjével. –<br />

Jézusom, ki beszél itt?!, gondolta, de a révületből nem zökkent ki. –

---

Valamim, ami olykor a szárnyára vesz. Sosem is töprengek ezen,<br />

egyszerűen csak élvezem.<br />

– Látom még? – Elbocsátásnak hangzott. A medál visszakerült a<br />

fiókba, a fiók az asztalba, a tolószék mély árnyékba farolt.<br />

– Lehet – sóhajtotta Jade.<br />

Még a bűvölet hatása alatt volt, amikor a szürkülő utcára lépett.<br />

Úgy érezte, nem jár, hanem lebeg, úszik a méltatlanul mocskos,<br />

rágógumi-kérges aszfalt fölött.<br />

Valaki megragadta a karját.<br />

Az iparművész. Várt rá, és közben kigondolta a megfelelő<br />

mondatot.<br />

Jade elhúzódott, és tovalebegett.<br />

– Figyelj már! – loholt mellette a pasas. – Nincs ám kecském!<br />

– És ha kecske nincsen, nő is jó lesz? Vegyél egyet.<br />

– Mennyit kérsz?<br />

A lány megtorpant.<br />

Jéghidegre józanodott. A fosszília nem mondott árat, de sejteni<br />

engedte, hogy úgysincs annyi pénze. Legyen?<br />

Tetőtől talpig végigmérte kérőjét. Győzködte magát. Egyik<br />

szakma olyan, mint a másik. Nem is lehet olyan gempa a<br />

kurva-ipar, hisz oly sokan űzik. Mindazonáltal mégsem lehet<br />

elhirtelenkedni egy ilyen sorsfordító döntést. Meg kell vitatni<br />

Tiltonnal. Esetleg Bárddal is.<br />

– Kibírod holnapig? – kérdezte a pasastól.<br />

Az iparművész nem úgy festett, mint aki kibírná. Enyhén nyálzott<br />

az istenadta. Jade nem is várta meg a válaszát.<br />

– Holnap ilyenkor ugyanitt várhatsz.<br />

A pasas szeme kidülledt.<br />

– Mostan! – nyafogta.<br />

– Nem bánom, ha ennyire sürgős, alapozzál egy profival!<br />

A lány futásnak eredt.<br />

A vörös-sárgán aranyló, párateli délutánt váratlan sietséggel<br />

követte a ridegen hűvös este, amelyben már a tél fenyegetése<br />

érződött. A házak egymáshoz roskadtan álltak, mintha fáztukban<br />

bújnának össze, ablakaik mögött gyertyaláng-sárga, nyugodt fények<br />

melegítettek.<br />

Jade szíve összefacsarodott, szeretett volna mihamarabb

---

hazaérni, látni Tiltont, elmondani neki, hol járt; tőle megtudni, mi<br />

történt vele az ócskás boltjában, miféle igézet lelt reá s lepte el.<br />

Hirtelen eszébe villant megbízása, és ekkor megkondult a közeli<br />

templom harangja. Jade számolta az ütéseket. Lesz rá idő,<br />

nyugtatta magát, megtapogatta a zsebébe süllyesztett sapkát,<br />

rádöbbent, hogy éhe marcangolja, és rohant tovább, elhagyva a<br />

forgalomban araszoló, meg-megrekedő autókat, de ujjongása őt<br />

magát is megelőzte.<br />

Még be sem nyitott az ajtón, máris zihálta:<br />

– Képzeld, Tilton, tök hihetetlen dolog történt velem, asszem<br />

betévedtem egy folyosóra, vagy inkább egy átjáróba a valóságos és<br />

az igazi között, mert már nem voltam ezen a földön és még nem is<br />

jártam a más-világban, valahol félúton lehettem a kettő között, és<br />

egy vénséges vén szivarral találkoztam, aki eszméletlenül furákat<br />

mondott, csoda, hogy egyáltalán értettem. Te, ez tök hasadás, már<br />

azt sem tudom, én voltam-e én, vagy valaki más járt bennem, ugye,<br />

világos!?<br />

Tilton a térdei közé eresztette a szaxofont, és elvigyorodott.<br />

– Orgazmusod volt netán?<br />

– Miért, az ilyen? Valami varázslat fogott rajtam.<br />

Jade ledobta a kabátját, és szélesre tárta a hűtőgép ajtaját.<br />

– Kajáltál? – kérdezte.<br />

– Igen, de képtelen leszek emészteni, ha meghagysz a kétségek<br />

között.<br />

– Mindjárt folytatom, csak magamhoz húzok egy teli tálat. Jól<br />

vagy?<br />

– Már nem. Öldös a kíváncsiság.<br />

Jade fél perc alatt megterítette az asztalt, kettészelt egy zsemlét,<br />

teletömte felvágottal, beleharapott, és Tiltonra nézett.<br />

– Mondjam degesz szájjal, vagy vársz egy percet?<br />

– Várok – sóhajtott a szaxis. Felemelte a hangszerét, és belefújt.<br />

A lány őrült tempóban rágott, nyelt, aztán egyszerre csak, akárha<br />

állkapcsa zsibbadt volna, méla kérődzésre váltott, s tágra nyílt<br />

szemmel hallgatta a menyegzőien vidám dallamokat.<br />

– Ez új? – nyögte, amikor a szaxi elnémult.<br />

– Még rajta lóg a köldökzsinór.<br />

– Szeretnék táncra perdülni.

---

– Nosza.<br />

Tilton teleszívta a tüdejét, de a hangszerbe fújni már nem volt<br />

ideje.<br />

Bárd robbant be az ajtón.<br />

– Mi van?! Ez már nem is kopog? – méltatlankodott Jade.<br />

– Ó, a francba! – köszönt az érkezett.<br />

Ledobta bőrdzsekijét, gépies sietséggel lehántotta hónaljtokját, s<br />

már-már letette azt is, amikor a lányra pillantva észbe kapott, és<br />

visszafegyverkezett. Felfoghatatlan zaklatottságában<br />

megfeledkezett széles karimájú kalapjáról. Levetette magát a<br />

fotelba. Kinyújtóztatta lábait. Tekintete kitisztult.<br />

Rosszkedvűen felnevetett.<br />

Jade gyanította, hogy benarkózott.<br />

– Nem vagyok normális! – tájékoztatta feszült közönségét Bárd,<br />

miután kikacarászta magát.<br />

– Vannak tünetek – hagyta rá Tilton.<br />

– Rohantam, hogy megvigasztaljalak. Elterveztem, hogy a<br />

karomba veszlek, ringatva babusgatlak, megnyugtató közhelyeket<br />

súgdosok a füledbe.<br />

– Engem?! – firtatta a szaxis döbbenten. – Halálhíremet vetted?<br />

– Az övét – nevetett keserűt a zsaru, Jade felé intve. – És jöttem,<br />

mielőtt elemésztenéd magad a bánatban.<br />

– Ami engem illet, jól vagyok – újságolta a lány.<br />

– Mi az, hogy jól vagy?! – grimaszolt Bárd.<br />

– Hogy érted a "mi az, hogy"-ot?<br />

– Pont olyan érdes a modorod, mint egyébkor, legfeljebb egy<br />

szemernyivel tovább szépültél tegnap óta.<br />

Jade-nek elállt a lélegzete, s úgy rémlett, a falióra is visszatartja<br />

a tiktakolást néhány pillanatra.<br />

Bárd is meglepődött tulajdon szavain, majd az arcára rántotta a<br />

kalapját, s mögüle dünnyögte:<br />

– Hát, nem kicsiny a megkönnyebbülésem, bár nem teljes. Fene<br />

se érti, örömömben még kedves is vagyok.<br />

Tilton hallgatta őket, pillantása ide-oda pattant, akár egy<br />

pingpong-partin. Mindentudó vigyor bújt meg szájzugában. Aztán<br />

felkapta a szaxit, és a hangok közé csapott.<br />

Jade lenyelt egy pohár paradicsomlevet, az utolsó kortyokat

---

hagyta elcsurranni. Vérző szájjal, véres nyakkal elvágódott a<br />

szőnyegen Bárd lába előtt, lehunyta a szemét, s nem mozdult.<br />

Semmi sem történt. A szaxi menyegzőre szólított, a lány<br />

teteménél senki sem tett részvétlátogatást.<br />

Jade elunta magát, s felült. Úgy rémlett, a zsaru rosszallóan néz<br />

rá a szemével azonos színű barna kalap szegélye alól.<br />

A hangja is komor fekvésben szólt.<br />

– Éppen letettem a lantot mára, amikor jött a hír, hogy egy<br />

eszetlen leányifjonc elkötött egy zsarukocsit, üldözése folyamatban.<br />

Az őt kergető kollégák pazar élő adásban számoltak be a<br />

fejleményekről, nem feledkeztek meg a személyleírásról sem, s az<br />

úgy illett rád, mint Hamupipőke lábára az üvegtopán. Majdan a<br />

leányka halálra gázolt egy csordultig telt kukát, azután cserben<br />

hagyta. Száguldtában mindenféle neveletlenségeket mutogatott az<br />

őt üldöző hekusoknak, s az ebben tanúsított leleményessége is rád<br />

vallott. Már éppen azon tűnődtem, milyen trükkel foglak kiváltani a<br />

Bastille-ból, amikor egy szempillantás alatt úgy istenigazából<br />

megidegesedett a hangulat. A közvetítésben jóformán csak<br />

indulatszavak hangzottak el, főként jajgatás, majd hirtelen csend<br />

lett. Egy perc múlva a kollégák síri hangon közölték, hogy a lopott<br />

kocsi áttört a vasúti sorompón, és összerohant a bedübörgő<br />

vonattal. Kaptam magam, és ideloholtam.<br />

– Tiszta szerencse, hogy nem utánad érkeztem – mondta Jade.<br />

– Még megzavartam volna a halotti toromat.<br />

– Hazudnék, ha azt állítanám, hogy vibrálóan empatikus vagy.<br />

– Mondj igazat – biztatta a lány.<br />

Lekapta a zsaru fejfedőjét, a tükör elé lebbent vele, feltekerte a<br />

haját, és ráhúzta a kalapot.<br />

– Most én mesélek, a tiednél sokkalta szebbet. Délután a<br />

Teheránon jártamban betévedtem egy régiségboltba, és ne<br />

higgyétek, hogy csak a filmekben történhet ilyesmi, szinte nyomban<br />

ellepett valami lebegésszerű, furcsa hangulat. Mindenféle ócskaság<br />

porosodott köröskörül, de állt ott egy bábu, akkora, mint én, egy<br />

lány, akit fekete pillangóvá változtattak. Széttárt szárnyú fekete<br />

pillangó volt a maszkja is, és éppen arra gondoltam, hogy valami<br />

bizonyosan történni fog a varázzsal, ha leveszem a maszkot – Nem<br />

is gondoltad!, förmedt fel a fejében egy hang, és ekkor belévillant:

---

ez az, szinte már rájöttem! –, amikor egy terjedelmes asztal<br />

árnyékában megszólalt egy régiség, maga a boltos, és látni akarta<br />

az opálköves gyűrűmet, azután mutatott egy medált, amelynek<br />

láttán azt éreztem, amit soha kirakat előtt: ez KELL nekem! Azután<br />

azt mondta, a medál nem eladó, de úgyse lenne annyi pénzem,<br />

meg azt, hogy ha az opál és én-nem-tudom-mi, meg ha úgy<br />

egyáltalán megértem azt, ami történt velem, akkor esetleg mégis az<br />

enyém lehet, és akkor kijöttem, illetve kilebegtem, mert a lábam<br />

egyáltalán nem is érte a földet, és akkor a kecskés pasi megtörte a<br />

varázst. Ja, szerintetek gempa dolog a prostitúció?<br />

– Mármost, ha elég világosan nem értek egy mukkot sem, akkor<br />

szerintem nem a vevővel, hanem az adóval lehet némi zűr – felelte<br />

Tilton.<br />

– Hogyan fogalmazzam, hogy értsed a nyelvezetet?! Nos. Ciki<br />

volna, ha kurva lennék? Ezúttal vetted?<br />

– Vettem – bólintott a kérdezett. – Azért óhajtanál szakmát<br />

változtatni, hogy megvehesd a medált?<br />

– Nem is kéjvágyból.<br />

– Hát ez szerencse – szúrta közbe Bárd.<br />

– Egészen sokáig érteni véltem a mesédet, de amikor a kecskés<br />

pasi bejött a képbe, mindent összezavart – sajnálkozott Tilton.<br />

Jade tehát kitért az iparművészre, azt sem feledvén el említésbe<br />

hozni, hogy a prostitúciós dilemmát másnap délutánig el kell<br />

dönteni.<br />

A zsaru a kabátja ujjával legyezte magát.<br />

– Konkrétan ez a párbeszéd zajlott le köztetek?<br />

– Ékezetről ékezetre.<br />

– Eszeveszett, hogy mivé lesznek a cukorfalat csecsemők,<br />

amikre annyi nő áhítozik!<br />

– Netán a tied is? – figyelt fel Tilton.<br />

– Pedzi kis ideje.<br />

– Megérem a kézfogódat?<br />

– Kívánom neked. Halhatatlan leszel.<br />

– Szóljatok, ha kinősültétek magatokat – füstölgött Jade. – Még<br />

kábé tíz percet tudok rátok szánni, azután el kell mennem. –<br />

Mintegy illusztrálásképpen előrántotta nadrágzsebéből a fekete<br />

sapkát, és felhúzta a kezére, közel hónaljig.

---

– Nem bírom tovább! – nyögte Bárd.<br />

– Haladjunk lépésről lépésre – ajánlotta a szaxis. – Ami a fura<br />

ócskásodat illeti, ezt a titkot felfejted komolyabb külső segítség<br />

nélkül is. Azt hiszem, embered és te magad is azon kivételezettek<br />

közé tartoztok, akiknek féktelen képzelet adatott, akiknek életre kel<br />

az, amiben hisznek, még akkor is, ha erről a hitükről sejtelmük<br />

sincs. Ennél több aligha kell ahhoz, hogy megkapd tőle a medált.<br />

Kevesebb, azaz a kurvaság biztos melléfogás lenne. A következő<br />

kérdés: kurvulni vagy nem kurvulni?<br />

– Hát ebbe én elaggok! – fortyant fel a zsaru. – Ne köntörfalazz<br />

már annyit, mint egy gyermekpszichológus! Régesrégen a fejére<br />

kellett volna üvöltened, hogy mivel játszik! Láttátok tegnap éjjel! Ez<br />

a kurva-probléma ugyanaz a kategória! Borítsd rá a sajtburát, az<br />

istenit! Ki se engedd a házból!<br />

– Nézd már! – hökkent meg Jade. – Apám, anyám közös<br />

dublőre! Tudod, kit zársz be?! Azt hiszed, nem láttam, hogy nem<br />

merted letenni a buzi stukkeredet?! Attól félsz tán, hogy<br />

elsuhintom?! Különben kölcsönadhatnád ma estére, lehet, hogy jól<br />

jönne.<br />

Kerozint loccsintott a tűzre. Bárd kiemelkedett a fotelból, és<br />

elkapta a vállát. Lehajolt hozzá; legfeljebb egy cigarettapapír fért<br />

volna el az orruk között.<br />

– Tilton kísérletezhet azzal, hogy mi lesz belőled, veled, ha<br />

látszólag mindent rád hagy, ha úgy próbál hatni rád, hogy észre se<br />

vedd...<br />

– Ő szelídít – vágott közbe a lány –, te pedig idomítanál. És ez<br />

az, amiből elegem lett tizenhárom éves koromra!<br />

– Bocsánat, igazad van! – A zsaru kifújta magát, elengedte a<br />

lányt, és visszaroskadt a fotelba. – Bocsánat. Beavattál engem is,<br />

ebből arra következtettem, hogy az én véleményem is érdekel!<br />

Biztosan az agyamra ment a sok hulla és az emberi roncsok,<br />

akikkel eddig dolgom volt. Felforrt a hűtővizem a vonat alá<br />

kocsikázó kis bige miatt is. Maradjunk annyiban, hogy szerintem ne<br />

legyél senki kecskéje, se dohányért, se tudatlanságból. Ha az<br />

ócskásod mégiscsak pénzért adná a medált, s mégsem azért, amit<br />

Tiltonnal hisztek, hogy elég neki, ha lemész előtte hídba alfában,<br />

akkor nevezd meg az összeget, és odaadom neked. Dugás nélkül.

---

Még valamit: ha netán azért készülnél bárhová is ma éjjel, mert<br />

Nazir kényszerít, s nem a saját hülye fejed akaratából, csak szólj,<br />

és...<br />

– Komolyan azt képzeled, hogy Nazir madám kényszeríthetne<br />

engem bármire is?! Iziben meghalna!<br />

– Komolyan azt hiszed, hogy ha Nazir olyan "meghalós" fajta<br />

lenne, gondtalanul űzhetné az iparát?!<br />

– Komolyan érdekel, miért is madámkodhat Nazir a bérverő<br />

szalonjában, amikor ilyen dörgedelmesen jó a rendőrségünk?!<br />

– Ennek megfejtését a fantáziádra bízom, feltéve, hogy akad<br />

benne egy szabad zug, ami nem tündérmesékkel és akciófilmekkel<br />

van tele! Könnyítésül elárulom, hogy az átlagemberekhez képest a<br />

zsaruk igencsak halékonyak. De a halékonynál is halékonyabbak<br />

azok a zsaruk, akik hebehurgyaságból két tűz közé keverednek.<br />

Azok, akiket frontálisan a bűnözök fenyegetnek, tarkó felől pedig a<br />

saját testületük!<br />

– Az aortám leszakad! – sóhajtott Jade. – Meg sem próbálom<br />

visszagyűrni ömlő könnyeimet! Netán azért lettél s maradtál hekus,<br />

hogy az érző szívű kamaszlányokat megríkasd viszontagságaid<br />

ecsetelésével?!<br />

– Majd egyszer, ha felnősz, mondom: ha felnősz, elmesélem,<br />

miért lettem zsaru. De lehet, hogy akkorra már a magam ura,<br />

hekusa leszek.<br />

– Kiváltod a privátot? És akkor egy harapással lemetszed Nazir<br />

madám hét fejét? Ne ébresszetek fel! Mélyen álmodom!<br />

– Mélyen hülye vagy – legyintett Bárd.<br />

– Azt hiszem, mindent átvettünk – nyilatkozta Tilton, s visszatért<br />

a zenéléshez.<br />

Jade rápillantott. Szóval neki adsz igazat, a zsaru a te szószólód.<br />

Pedig te is megmaradnál a szeretetemben, ha úgy beszélnél velem,<br />

mint ő, ha bátran kimondanád, mennyire féltesz.<br />

A lány a tükörhöz táncolt, megcsodálta a homlokába csúszó<br />

férfikalapot, majd úgy emelte le a fejéről, hogy alágyűrt haja szálról<br />

szálra bomlott elő, lágyan, selymesen szálldosva, akár a reklámbéli<br />

szuperszép nők sörénye.<br />

Azután megrázta a fejét, s a bronzvörös zuhatag szétfröccsenő<br />

parázsként örvénylett a válla körül.

---

A tükörben látta, hogy Bárd eltakarja a szemét. Kettőt pördült; a<br />

második kör végén felült a fotel karfájára, hátradőlt a zsaru előtt, és<br />

a pasas fejére tette a kalapot.<br />

– Nagyon fáj, amit mondanom kell – közölte.<br />

Bárd elvette a tenyerét a szeme elől, és végigsvenkelt a karfákon<br />

ívbe feszült, már-már az ölében heverő lányon. Tarkóra pöckölte a<br />

kalapját.<br />

– Hadd fájjon – szólt vitézül.<br />

– Nos: nem haragszom rád. Nekem fáj.<br />

– Nagyon? – csodálkozott a zsaru.<br />

– Nagyon.<br />

Jade leszökkent a fotelről, visszalépett a tükörhöz, és a fejébe<br />

rántotta a kötött sapkát. Lehúzta a nyakáig, azután tapogatózva a<br />

fürdőszobába botorkált. Kisvártatva egy manikűrollóval tért vissza.<br />

Elvaklászott Bárdig, letérdelt előtte, és hadonászva kínálgatta<br />

neki az ollót.<br />

– Vágd ki!<br />

Nem kért. Parancsolt.<br />

A jó zsaru tudta, miért öt éri a megtiszteltetés. Elvette az ollót.<br />

– A szemednél? – kérdezte.<br />

– A jobbnál és a balnál is.<br />

Bárd metélt, majd tovább érdeklődött.<br />

– Az orrodnál?<br />

– Nem kell.<br />

– Talán a szádnál?<br />

– Ott sem.<br />

– Akkor végeztünk is.<br />

Jade tágra nyílt szemekkel rábámult a lyukakon át.<br />

– Ostoba. A homlokom közepén vágd ki. Végezetül.<br />

– Kivágom, ha bevallod, jól szórakozol-e!? Velem.<br />

– Nem eléggé.<br />

– Na, engeszteld ki a homlokánál, azután hadd menjen a vészbe<br />

– morogta Tilton, és rázendített legújabb számára.<br />

Jade pulóvert, pamutnadrágot, magas szárú tornacipőt,<br />

tollkabátot öltött; valamennyi darabja pasztellfekete színben

---

üdéllett. Sapkáját, kesztyűjét zsebre gyűrte, és útnak indult.<br />

Az utcán elégedetten szemlélte lámpafények kergette árnyékát,<br />

amint az körözött körülötte, olykor óriásira nyúlva elévágott, máskor<br />

melléhúzódott, és összetörpült, de nem lehetett belőle kivenni, hogy<br />

a kabát kövérítette nyurga alak férfi vagy nő-e, s a lány pontosan<br />

ezt akarta. Nazir madám szolidan kondi-szalonra keresztelt<br />

gyúrótermeiben nem sok bige fordult meg, sőt, éppenséggel kevés,<br />

s ha ő tartósan óhajtotta űzni választott szakmáját, nem mehetett<br />

híre annak, hogy egy lánynemű egyén is tevékenykedik a pályán.<br />

Előbb ért a találkahelyre, mint Alain.<br />

Állongott a galambtrágyás tér sarkán, egy tavaszig szünetelő<br />

kőkútnak támaszkodva, s lassan felheccelte magát. Éppen eleget<br />

gyakorolt Alainnel és másokkal is, hogy tudja: talán nem erősebb<br />

náluk, de hajlékonyabb, fürgébb és ügyesebb, vagyis<br />

eredményesebb, ám mégis ő a beosztott tanonc. Ha a Cherokee-t<br />

megcsinálhatta egyedül, Nazir madám bármit rábízhatna.<br />

Alain tovább késlekedett, két gyalogrendőr sétált át a téren, jól<br />

megnézték Jade-et, de nem zaklatták. Alighogy a hekusok eltűntek,<br />

két beszeszelt turista közelgett, egymást karolva, kabát nélkül,<br />

hasig kigombolt ingben, gőzölgő lehelettel. Ők is megbámulták a<br />

lányt, s mintha valami eszükbe ötlött volna, de nem bírtak rájönni,<br />

mi is az. Rövid, tántorgó ácsorgás után sarkukon fordultak, és<br />

elbukdácsoltak a belváros felé.<br />

Végre Alain is előkerült.<br />

A kígyóforma, halvány-kreol bőrű, sötét szemű figura orra alatt<br />

két függőleges csík ékeskedett; a büszke tulajdonos szerint bajusz,<br />

Jade szerint permanens orrcsurgás. Egy percig elvitatkoztak a<br />

késésen, majd szótlanul útnak indultak.<br />

– Action – közölte Alain egy sötétbe borult kertben kuporgó<br />

háznál.<br />

Jade körülnézett.<br />

A járda mellett egyetlen autó sem vesztegelt, csupán két leejtett<br />

vállú, lompos kuka bugyogta tartalmát. A hajdani kovácsmester az<br />

állatos korszakát élhette, midőn megalkotta a kerítést; kakast,<br />

tyúkot, kacsát, bárányt, terelőebet komponált a műbe, amely úgy<br />

hatott a városi utcán, miként Schwarzenegger festene tüllfodros<br />

tütüben. A dárdahegyekkel tűzdelt kerítésen túl örökzöld bokrok

---

komor körvonalai sejlettek, s az újonnan akáclilára festett ház<br />

ablakaiban sötétség könyökölt.<br />

– Várj meg a kertben – súgta Alain.<br />

Felpillantott a kapura, majd Jade-re nézett, és vigyorogva<br />

félrehúzta kabátja szárnyát; bal karja alatt megvillant a bőrtokba<br />

csúsztatott fegyvermarkolat.<br />

– Arról volt szó, hogy… – szisszent a lány.<br />

Alain visszahátrált, s lehajolt hozzá. Vigyorgott.<br />

– Jól elnevezted Nazirt. Mióta meghallottuk, aki meri,<br />

madámozza. Ne vedd komolyan a pasit. Ő csak felveszi a<br />

megrendelést, és kiadja a parancsot. A lé java az övé, mi viszont<br />

játszhatunk az életünkkel. Ha rám hallgatsz, holnap kimész a<br />

Teheránra, és veszel egy stukkert. Ha nem akarsz költeni, elszeded<br />

egy hekusét. Amiről a madám nem tud, az olyan, mintha nem is<br />

létezne. Tudod, ha ez a stukker nálam van, én tök nyugodt vagyok.<br />

Alain nekifutott, és átlendült a dárdák fölött. Jade követte.<br />

Meglapultak a kertben, vártak, de semmi mozgást nem észleltek.<br />

Ekkor görnyedten körbejárták a házat, azt figyelvén, miként lehetne<br />

bejutni. A tatarozók csak nemrég vonulhattak vissza a falakról, még<br />

nem sikerült eltakarítaniuk a festéskor keletkezett temérdek sittet;<br />

időnként törmelék reccsent lopakodó talpuk alatt. A ház frontján, a<br />

csaknem teljesen üvegfalú nappali támadhatatlannak ígérkezett. A<br />

hátsó fal tövében lebetonozott rózsabokor agonizált, hervadó<br />

virágai teaillatot leheltek; az első fagyra várhattak, miként a<br />

megváltásra.<br />

A bokor fölött résnyire nyitott ablak ingerkedett Alainnel.<br />

– Itt besiklok.<br />

– Nem tudom – nyögte Jade. Olyan érzése támadt, mintha az<br />

opál átizzította volna a foglalatát, és az ujját perzselgetné.<br />

– Mit nem tudsz?<br />

– Te nyitva hagynád az ablakot ilyen zegernye időben?<br />

– Én nem, de mi van akkor, ha ez egy asztmás?! Ne majrézz,<br />

nekem kell bemenni. Öt perc múlva itt vagyok.<br />

A kígyószerű alaknak meg sem kottyant az ablak magassága.<br />

Szempillantás alatt beivódott a házba.<br />

Jade a gyér lombú rózsabokorra hajolt, s belélegezte egy<br />

papírszerűvé száradt virág illatát. Mint a mezei füvekkel tömött

---

párnák, úgy illatozott a rózsa, az elhalt nyárra emlékeztetőn,<br />

szelíden.<br />

Jade elmozdult az ablak alól, ám ugyane pillanatban meg is<br />

dermedt, mert a ház sarkán túl fénycsóva lobbant a kert bokraira. A<br />

nappaliból áradó éles, kékesfehér lámpavilág valósággal felizzította<br />

a tűztövis bokrok piros és sárga termésfürtök alatt roskadó ágait.<br />

De az opál is izzott a fekete kesztyű alatt.<br />

A lány a bozótba surrant, s a lomb fedezékében került előre, bár<br />

már rosszat sejtve, még az áldott kretén kertészt átkozva, aki a<br />

teljes botanikából csak a borbolyát és a tűztövist bírta megjegyezni.<br />

Hempergessen meg a rángógörcs a tüskéid között! Ám a dohogás<br />

a beszívott levegővel együtt benne rekedt, amikor felnézett a<br />

fényárban úszó üvegfalakra.<br />

A hodály nappali közepe táján Alain toporgott, s mint cserkelő<br />

vadak, négy fegyveres körözött körülötte. Az ötödik egyén,<br />

bizonyára a házigazda, éppen italt töltött a fából faragott bárpultnál,<br />

vaskos ujjai közt füstölgő szivarral. Miután a gazda az italba ízlelt,<br />

Alain felé bökött a szivarral, s mondott valamit.<br />

A négy marcona egyike a zakója alá nyúlt. Hangtompítót húzott<br />

elő, s élveteg lassúsággal pisztolya csövére tekerte. Egy másik<br />

figura, avarsárga öltönye bal hóna alatt éktelen dudorral, szélesre<br />

tárta a teraszajtót.<br />

Jade lázasan töprengett. Társa csapdába sétált. Ő fegyvertelen.<br />

E ponton megdöccent az agya. Halk pukkanást hallott, s látta,<br />

hogy Alain eldől, majd átlőtt jobb térde köré, mintegy a fájdalomra<br />

tekeri a testét.<br />

A lány nemigen értette, mi történik. Oké, a gazda valamiképpen<br />

megtudta, hogy hívatlan vendég lepi meg. Nem sütivel készült a<br />

fogadására, hanem killerekkel.<br />

De hiszen Alaint kivégzik!, sikoltott némán, meghallván a<br />

második pukkanást.<br />

Alaint a mögötte terpeszkedő kanapéhoz vágta a lövés ereje.<br />

A férfi, tenyerét a vállán ütött sebre szorítva, tejesedő szemmel<br />

meredt az ujjai közül bugyogó sűrű vérre. S mert keze közel járt a<br />

kabátja alá rejtett fegyverhez, mert a fájdalom és az eszelős félelem<br />

megvadította, képes volt stukkert rántani, és kínkönnyein át<br />

megcélozni hóhérát.

---

Jade előrevetette magát a vendégkedvelő tövisek közt, s<br />

felragadott egy törött tégladarabot. Abban a pillanatban, amikor<br />

Alain tüzet nyitott, a féltégla áttört az üvegen, és leterítette az<br />

avarsárga zakós bérencet.<br />

Vad lövöldözés vette kezdetét.<br />

A jégcsaposra sebzett ablaktábla megrendült és leomlott.<br />

Alain madzagos figuraként rángatózott a testébe vágódó golyók<br />

lökéseitől. Vaktában lövöldözött, mígnem elszállt belőle az élet.<br />

A házigazda lebukott a pult mögé, és fülére tapasztott kézzel<br />

üvöltött félelmében.<br />

A hangtompítós killer a szőnyegen ülve meredt sebeire, két keze<br />

tétován lebegett előtte, miközben testéből, akár egy egérrágta<br />

öntözőcsőből, lüktető sugarakban spriccelt a vér.<br />

A sárga zakós bérenc mozdulatlanul hevert, a féltéglára hajtott<br />

fejjel, mintha csak szenderegne.<br />

Két társa óvatosan a terasz felé indult.<br />

Jade rosszul lett, s nem csak majdnem. A vacsorára begyűrt<br />

szendvics falatjai a torka felé indultak, végtagjai hirtelen kihűltek, s<br />

kíméletlen remegés lobbant a lábujjaiból a vállához. Vörösség áradt<br />

a fejébe. Néhány másodpercre elvakult a tűzlabda izzásától, majd<br />

váratlanul kitisztult előtte a világ; megfeledkezett émelygéséről,<br />

keze ökölbe szorult, s meghallotta, hogy a magasban helikopter<br />

mennydörög.<br />

Időközben a két fegyveres kisurrant a házból, s szétfutottak a<br />

kertben, elhagyván a nappaliból kitóduló fénykört.<br />

A dübörgés erősödött, s bekövetkezett a legrosszabb, ami ezen<br />

az estén még történhetett. Reflektor gyúlt a magasban, a fénycsóva<br />

a kerteket kotorászta, azt kutatván, melyik házban folyhat a<br />

stukker-szeánsz.<br />

Istenverte, rohadt zsaruk; árgus, telefonhoz rohangáló<br />

szomszédok, istenverte Nazir!<br />

Jade lekuporodott a földre, egészen rásimult, már-már<br />

beleolvadt. Ág reccsent a közelében, de nem is ág, inkább szövet<br />

recsegett, tövisek tépázták.<br />

A lány teknőc-lassúsággal kúszott előre. Kihasználva, hogy<br />

néhány perccel régebben ismeri a terepet, a bokrok és a kerítés<br />

közti keskeny ösvényen araszolt, s csaknem köszönetet rebegett a

---

helikopteres zsaruknak, amikor fénykörük megvilágította a<br />

borbolyában lapító killert.<br />

Jade helyből szállt fel. Lábbal előre érkezett a zavarodott arcba.<br />

Kettőt rúgott, felkapta az elejtett fegyvert, s a pisztolyaggyal<br />

halántékon csapta a kábult fickót, habár csak a teljesség kedvéért.<br />

A helikopter hangszórója unalmas felszólításokat üvöltött; a<br />

robajló fémmadár helyben lebegett. A reflektor a célkörébe fogta<br />

Jade-et.<br />

A lány megpillantotta a másik fegyverest a fénycsóva peremén.<br />

Nyomban megfeledkezett a vadkacsa-vadászatra emlékeztetően<br />

kínos helyzetről.<br />

A killer lassan kifelé hátrált a fényudvarból, közben célba vette<br />

szintén pompásan megvilágított ellenfelét.<br />

A zsaruk szónoklata ahhoz a ponthoz érkezett, hogy most aztán<br />

jönnek a figyelmeztető lövések.<br />

Nem a levegőbe beszéltek, csakugyan tüzelgetni kezdtek. Nem<br />

sikerült több figyelmet kivívniuk, mint a döngicsélő szúnyogoknak,<br />

hiszen a földiek egymásba feledkeztek.<br />

Jade visszakaparintotta a leterített bérenc fegyverét. Két golyó<br />

süvített el a válla fölött. Hármat küldött viszonzásul. Egy lövést<br />

elvétett.<br />

A killer mégis elcsendesedett egy sittrakás tövében.<br />

Ám a zsaruk egyre komolyabban lövészkedtek.<br />

Jade a hátára hemperedett, és a magasba lőtt.<br />

A helikopter reflektora kilobbant. Szikraeső hullott alá.<br />

Szinte nyomban meggyulladt a másik fényszóró, de mire<br />

célkörébe fogta a kertet, Jade az épületbe szaladt.<br />

Ezt a tettét a nappali közepén kezdte is megbánni, hiszen<br />

hallhatóvá vált a közelgő zsarukocsik hisztérikus vijjogása, és a<br />

háznál különb csapdát elképzelni sem lehetett volna.<br />

Ám ekkor megpillantotta a bárpult mögött hasaló házigazdát.<br />

Minden egyéb kiment a fejéből.<br />

Talpra rántotta a súlyos egyént. Azt akarta, hogy látogatása<br />

sokáig megmaradjon a pasas emlékezetében. Sietnie kellett, ezért<br />

apró, gyors rúgásokkal nyitotta meg az emlékkönyvet. Feljegyzett<br />

néhány bölcseletet a hasi- és gyomortájékra, végül egy<br />

halántékütéssel becsukta az albumot, és elengedte az izzadtságtól

---

síkos gazdát.<br />

A hodályon átvágva nagyon ügyelt, nehogy Alainre nézzen, ám<br />

mégis a látóterébe nyomult a kép: a kifacsarodott tagokkal, görcsös<br />

pózban heverő test, ruháján a mocsokfoltoknak rémlő<br />

golyónyomok, s köröskörül tengernyi alvadó vér, akár egy dermedő<br />

tűzzománc-folyam.<br />

Amikor kilépett a nappaliból, lekattintotta a lámpát. Néhány<br />

másodpercig várt, hogy újra látni kezdjen.<br />

Besietett a legközelebbi nyitott ajtón; liliom-fehér törülközök<br />

fogták közre, a sarokban akkora kád állt, mint az ő hálószobája.<br />

Felpattant a nyitott ablakba, s kipréselte magát a szűk nyíláson.<br />

A rózsabokorban landolt, letört egy virágot, és a testébe fogadott<br />

néhány tövist.<br />

A kapu előtt kocsiajtók csapódtak; a helikopter fényszórója a<br />

terasz előtti térséget célozta.<br />

Jade átküzdötte magát a hátsó kert növényzetén. Itt szelídebb<br />

flórát talált, bókoló madárbirsek és nyíratlan loncok ölelték körül.<br />

Felhúzódzkodott a kőkerítés tetejére, s átgurult a szomszéd kertbe.<br />

Felfedeztetéstől nem kellett tartania, a háziak a kapu előtt tátották a<br />

szájukat.<br />

Csak a kutyájuk volt éber.<br />

A behemót véreb hajmeresztő morgással cammogott elő a<br />

lugasból.<br />

Jade küzdőállásba szökkent.<br />

A reflektorfény rájuk talált.<br />

A rotweiler lehetett szerfelett kötelességtudó, ámde olyan kövér<br />

volt, mint egy szalonna. Sonka combjai roskadoztak hízott hátsó<br />

fele alatt.<br />

– Hikomat! Menj a helyedre! – parancsolta a lány.<br />

Az eb leült, felemelte egyik hátsó lábát, hogy zavarát<br />

vakarózással palástolja, ám ez a tette tragikus<br />

egyensúlyzavarokhoz vezetett.<br />

A rotweiler felborult és elgurult a fűben, ettől viszont ismét<br />

vérömleny szökkent az agyára. Morogva, fogát csattogtatva görgött<br />

tova, egyre maga köré kapdosva, hátha elkaphatná a pimaszt, aki<br />

ezt tette vele.<br />

Jade nem lélegezhetett fel, hiszen ott állt a vakító fénykörben, és

---

a hangszóró tudatta vele: ha megmoccan, lelövik.<br />

Felemelte a karját.<br />

Felmérte, milyen messze lehet a fénykör szegélye.<br />

Azután ugrott, s hallotta, hogy golyók porzanak a nyomában.<br />

Elérte a következő kerítést, azon is átlendült, mielőtt a reflektor<br />

befoghatta volna. Tudta, hogy a gyalogzsaruk az utca felől tépnek<br />

utána.<br />

Négykézláb surrant a bokrok alatt; ha a fénycsóva a közelében<br />

kotorászott, moccanatlanná dermedt az örökzöld lombok alatt.<br />

Áldotta a babérmeggy sövényt. Se nem szúr, se nem alacsony;<br />

jótékonyan rejtegető.<br />

Óvatosan teknőcölt előre.<br />

Felvert egy alvó macskát, s első ijedtében azt hitte, valamilyen<br />

szörnnyel futott össze, mert egy feltupírozott szőrű, sziszegő,<br />

köpködő bestia vágódott az arcába, kilencvenkét kimeresztett<br />

körömmel.<br />

Szerencsére a cicus nem forszírozta a csatázást, dühe kiadtával<br />

továbbállt, ám magával ragadta a végtagjaira gabalyodott kötött<br />

sapkát is.<br />

Jade megdermedt. Fedetlen arccal egyetlen pillanatra sem<br />

kerülhet a reflektor elé. Legfeljebb azért, hogy lelövesse magát.<br />

Frászt! Hogy Bárdnak legyen igaza?!<br />

A kretén macska a közelben hempergett, a végtagjaira<br />

csavarodott ellenséggel vívott, olyan hangokat hallatva, mint egy<br />

törött gázcső.<br />

Jade kiugrott a bokorból, maga alá gyűrte a szörnyet, lefejtette<br />

róla álcáját, azután messzire hajította a tébolyodottan harcoló házi<br />

kedvencet, és visszavonult a babérmeggy ölére.<br />

A helikopter reflektora a feje fölé ért.<br />

Jade a földbe simult.<br />

Néhány végtelennek tetsző pillanat múltával a fénykör odébb<br />

mozdult.<br />

A lány felszökkent, és átmászott a kerítésen. Utcán találta magát,<br />

a járda szélén sorakozó fák alatt autók ácsorogtak.<br />

Jade hasra vetődött, és becsusszant egy kocsi alá. Arcát a<br />

flaszterhoz simította, alig lélegzett, a rotor dübörgését hallgatta.<br />

A helikopter eltávolodott. Egy darabig a közelben körözött, majd

---

átadta a terepet a gyalogrendőröknek, akik kézi reflektorokkal<br />

átkutatták a környék összes kertjét, hajlékát.<br />

A lány nem tudta, mennyi ideje hasalhat a kocsi alatt. Órák vagy<br />

évezredek is elmúlhattak. Az útra pettyent olajcseppek is<br />

megavasodtak.<br />

Amikor úgy gondolta, elcsendesedett a táj, és talán a zsaruk is<br />

belefeledkeztek Alain és a killerek földi maradványaiba, kikúszott<br />

rejtekéből, és futásnak eredt.<br />

Szaladtában lehúzta és zsebre gyűrte álcáját, közben hálát adott<br />

magának, amiért visszazsákmányolta a macskától. Ha nem tette<br />

volna, immár laborosok nyammognának hajszálain. Hamarosan<br />

kidobolnák, hogy gesztenyevörös hajú női egyén volt az elkövető.<br />

Voltaképpen ő most mit követett el?!<br />

Jobbnak látszott nem is gondolkozni ezen a kérdésen.<br />

Jade azon kapta magát, hogy a Teheránon jár. Átkelt a piacon;<br />

az ócskás kirakata elé vitte a lába.<br />

Belesett a sötét üzletbe. Nem látott semmit, mégis érezte, hogy a<br />

pillangólány és a holdkő tud róla, mi több, ők csalták oda.<br />

Megpróbált nevetni, de csak kurta, sziszegő hang facsarodott fel<br />

a torkából. Lefejtette magát a mocskos üvegről, és hazafelé indult.<br />

Tolószék gurult az utca végében, megkurtított síbotokkal hajtott,<br />

különös jármű. Jade kilépett, hátha a fosszília sízik amott, de mielőtt<br />

a sarokhoz ért volna, eltűnt a tolókocsi.<br />

Tiltont ébren találta. A szaxis nem zenélt, nem írt verset, nem<br />

kapirgált hangjegyeket. Köhögött.<br />

Két fuldoklásos roham között megállapította, hogy Jade arca<br />

kísértetiesen úgy néz ki, mintha nemrég néhány tigrissel vívott<br />

volna közelharcot.<br />

A lány injekciót szúrt Tilton vézna combjába, majd hozzálátott,<br />

hogy kioperálja magából a rózsatöviseket. A tollkabát visszaverte a<br />

támadást, de a pamutnadrág nem, így aztán a műtéti terület combés<br />

fenéktájra korlátozódott.<br />

Aznap éjjel álmodott először a városra hulló repülőgépből<br />

elősereglő szellemalakokkal. A legelső kísértet, akit felismert, Alain<br />

volt.

---

Másnap arra toppant a gályaterembe, hogy társai Nazirt<br />

szorongatják.<br />

Madámjuk csak a vállát vonogatta, és azt ismételgette: elég baj<br />

neki az, ami történt, még a nyakába találnak zúdulni a hekusok,<br />

úgyis régen kóstolgatják már a szalonját, hogy hát az nem is<br />

akármilyen kondi-terem, hanem bérenc-képezde, és ő már azt sem<br />

tudja, kit kenegessen meg a magas hivatalokban a nyugalma<br />

végett. Különben is, tőle csak embert kértek, könnyed testi<br />

sértegetés céljából, mit tehet ő arról, hogy valahol valakik<br />

belekavartak a fekás üstbe.<br />

Azután a társak Jade körül sorakoztak fel, s tőle óhajtották<br />

hallani, miként zajlott a bál.<br />

– Nem volt puszta kezes – mondta a lány, keményen Nazir<br />

szemébe nézve. – És a legkevésbé sem volt zavartalan. Alain lassú<br />

kínhalált halt. Odacsődült az összes zsaru, égiek és földiek. Alig<br />

tudtam meglépni. De a gazda megkapta a betevőjét.<br />

– Miért nem ölted meg?! – habzott az egyik kolléga, Olló<br />

csúfnevű. – Kinyíratta Alaint!<br />

– Láttam a reggeli híradóban, mi maradt belőle – bólogatott<br />

komoran a homokzsák alakú Victor.<br />

– Sztár lettél, téged is láttalak! – újságolta a százkilencvenhat<br />

centis, mindig vihorászó kínai fickó, CsámCsong becenevű. – Már<br />

ha te voltál az a nyakba húzott sapkás fazon, akinek a viháncolását<br />

filmre vette a helikopter kamerája. Ez a csaj egy női Jackie Chan!<br />

– Azért nehogy elbízd magad – intette Olló. – Nem te voltál a fő<br />

sztár a reggeli zaftosban, hanem az a három pasas, akik nyuszi-,<br />

bárány- és tehén álarcban berontottak egy ékszerészhez,<br />

összesöpörtek pár marék brillt, és aztán nyomtalanul felszívódtak. A<br />

biztonsági kamera szépen felvette őket. Nyuszi! Meg bárány! A<br />

bamba tehén ripityommá lőtte a brillész kirakatát! Röhögtemben<br />

leszaggattam a pizsim gombjait!<br />

Nazir elunta, hogy farkasszemet nézzen Jade-del.<br />

– Menj ki Olaszhoz a sunyiba, és tanulj még tőle valamit! Nehogy<br />

itt lógj, ha netán a zsaruk meglepnének! Mondd csak, a pacákod<br />

haverja, az a langaléta hekus mennyit tud a dolgaidról?<br />

– Nem az én haverom. Elviszel Olaszhoz?<br />

Nazir szinte felsikított felháborodásában.

---

– Az urasági kocsis, az vigyen el téged! Szerezz egy tragacsot!<br />

Nem a dajkád vagyok!<br />

– Oké, Nazir madám. Már el is tűntem.<br />

– Várj csak – szólt a herkules. – Este, ha úgy látod, tiszta a<br />

légkör, nézz be hozzám. Érik számodra egy meló. Egyébként jó<br />

voltál. Arról szólt a küldetés, hogy a célpont kapja meg a testi<br />

sértését. Megkapta; a körülményekre borítsunk fátylat.<br />

– A válladra. Hetet. És riszálj a hasaddal, amíg össze nem esel –<br />

morogta Jade. Füstölögve kivonult a pincéből. Lopjon kocsit!<br />

Lopott. Nem válogatott, beérte egy Fiat Pandával. Amíg a<br />

felgerjedt tulajnő a zöldségessel nevetgélt, a háta mögött szépen<br />

beült a járgányba, elfordította az indítókulcsot, és elporoszkált.<br />

Lehet, hogy mostanáig fel sem tűnt a Panda hiánya. A nő<br />

viselkedéséből kitetszett: a nyalka banánárust szánja déli fogásnak.<br />

Jó kéjvágyat!<br />

A tetthelytől biztonságos távolságban megállította a kocsit, s mert<br />

az isten háta mögé készült, átszálazta a kölcsönjárgányban<br />

található kazettákat. Nem sokáig tartotta fel magát, három<br />

zajhordozót talált, valamennyi szokatlan műsort kínált.<br />

"Leszoktam!", hirdette az egyik. "Karcsú leszek!", ígérte a második;<br />

a harmadik szép álmokkal kecsegtetett e sok aszkézis után.<br />

Jade úgy döntött, karcsú lesz. Belökte a kazettát a magnóba.<br />

Fura hangokat hallott, mintha egy gyanakvó mosónő a könyökével<br />

kavargatná a teknőbe mért vizet, attól tartva, hogy talán túl sok<br />

marólúgot lottyintott bele. A bugyborgás elmúltával vajazott női<br />

orgánum következett.<br />

– Édes hallgatóm, gondolom, megnyugodtál már e fenségesen<br />

előkelő testzenétől.<br />

Testzene?! Korgott a gyomra?<br />

– Nézz a tükörbe. Nézd, bele sem férsz. Kövér vagy. De mit<br />

kövér?! Hájas vagy, mint egy elefánt. Mint egy tapír. A férfiak rád se<br />

néznek. Senki sem akar megcsókolni, nem szánja ajkaid közé bíbor<br />

nyelvét.<br />

Bíbor nyelv? Valamelyik kölyökbetegség tünete. Talán a<br />

kanyaróé? Orvosilag málnanyelv a neve.<br />

– Na, ugye, látni sem bírod magad?! Fordulj vissza a tükörhöz!<br />

Viseld el annak a zsíros dögnek a látványát, akit te tettél olyanná!

---

Én mindjárt agresszív leszek! Illik így beszélni?<br />

– Nézz a tükörbe, és ismételgesd velem: ronda vagyok, kövér<br />

vagyok, ronda vagyok, kövér vagyok...<br />

Ilyen nincs. És ezért a műsorért pénzt kértek?!<br />

– Most menj ki a konyhába, és nyisd ki a frizsider-ajtót. Dobd ki a<br />

szalonnát. Utálod a szalonnát! Most a szalámit! Rühelled a<br />

szalámit!<br />

Téged rühellek!<br />

– Dobd ki a tejszínt. Okádsz a tejszíntől! Söpörd le a polcról a<br />

tojásokat! Ki nem állhatod a tojást! Na? Mi maradt?<br />

Alighanem a hőmérő. Kidobjam?<br />

– Még mindig több, mint elég, ami a hűtőben maradt! Finom<br />

répácska, hers, hers! Káposzta! Megőrülsz a káposztáért! Saláta!<br />

Imádod a salátát. Hoppá! A sarokban sunyin megbújt a majonézes<br />

tubus! Azonnal dobd ki a majonézt! Utálod a majonézt!<br />

A lágerparancsnok jelenti a lágerkonyhából: ma is jót legelünk,<br />

nyulacskáim!<br />

– Most persze azt hiszed, nagy-nagy áldozatot hoztál! Fenét!<br />

Saját jól felfogott érdekedben tettél néhány döntő lépést! És mielőtt<br />

még meginognál, lépj vissza a tükörhöz! Látod azt a gusztustalan,<br />

zsíros testet? Nem látod, ha nem veszed le a ruhádat! Vetkőzz!<br />

Na!<br />

– Vetkőzz, mintha férfi előtt tennéd, és kritikusan vedd<br />

szemügyre magad! Számold össze a tokáidat! Hiába hordasz sálat,<br />

messziről ordítanak a tokáid!<br />

Láger néni, tessék mondani: mit ordítanak a tokák?!<br />

– És ha a két kezeden összeszámláltad a tokákat, olvasd meg,<br />

hány hurka ül a nyakad körül! Gusztustalan vagy, mint egy tál forró<br />

zsír! Milyen a vállad? Hát nem gömbölyű, az biztos! Légpárnás!<br />

Most jó alaposan vedd szemügyre a melleidet!<br />

Megvan! Ezt ordítják a tokák hanyatt-homlok: tudják, mi van a<br />

delnő két melle közt? A köldöke!<br />

– Látod azt a két kinyúlt, leeresztett luftballont? Puhák és zsíros<br />

tapintásúak, mint a főtt szalonna! Borsódzik a hátad, ha a melledet<br />

nézed! Pillants a hasadra!<br />

Nem bírom, mindjárt ki kell hajolnom az ablakon! Ez rosszabb,<br />

mint egy gazdagon illusztrált kórbonctan könyv! Jade továbbtekerte

---

a szalagot.<br />

– Ronda vagy! Ilyen rondát még életedben sem láttál! És ez mind<br />

te vagy! Ronda! Kövér! Fuj, fuj!<br />

Meg fogok verni valakit! Nem, vessünk számot a tényekkel. Nem<br />

vagyok ronda. Kövér meg aztán pláne nem. Különben a kövér sem<br />

okvetlenül ronda. A véznák is lehetnek különösen szépek. Mint<br />

például Tilton.<br />

– Gondold át a szexuális életedet! Lépésről lépésre!<br />

Ettől a lelki masszázstól csak egyszer nem eszel: soha többé. Ez<br />

nem tréning, hanem terror. Nem a tükörhöz megy a delikvens.<br />

Magára nyitja a gázt.<br />

– Senki, senki nem akar veled lefeküdni! De még megcsókolni,<br />

gyengéden átölelni sem akar senki! Mikor sugdostak utoljára<br />

bohóságokat a füledbe? Gyalázatosan nézel ki, te, te emberiség<br />

szégyene!<br />

Jade kinyomta a kazettát a magnóból, és széles ívben elhajította.<br />

De azért csak nem lett jobban. Valósággal tajtékzott a dühtől,<br />

amikor behajtott Olasz telepére. A szilaj kocsik, böhöm motorok<br />

süttették magukat a késő őszi napsugárral. Sár kérgesedett a mély<br />

keréknyomokban.<br />

Olasz a kalyibájában ült, és nácikat kergetett számítógépe<br />

monitorán.<br />

– Nazir küldött – mondta a lány.<br />

– Fogj meg valamit, és menj vele – felelte a pasas, fel sem nézve<br />

az egerészésből.<br />

– Már fogtam. Azzal jöttem.<br />

– Hagyj békén.<br />

Olasz lelőtt három gestapóst. Kettőt felrúgott, egynek kiverte az<br />

összes fogát, mégis beszorult egy pincébe.<br />

Jade kifordult a szabad ég alá, megtekintette a<br />

járgányválasztékot, de valahogy egyikre sem támadt gusztusa.<br />

Visszament.<br />

Olasz kikapcsolta a gépet, és székét megfordítva a lányra nézett.<br />

– Milyen a fejed?<br />

– Konkrétan melyik vonásom érdekel? Ha a karmolásokra célzol,<br />

semmi különös. Macskával borotválkoztam.<br />

– Gyakoroljunk?

---

– Azért jöttem.<br />

– Feküdj a hencserre, rögtön jövök.<br />

– Mit csináljak?! – hörrent Jade. Nem mintha nem értette volna.<br />

Mindamellett a pasas nem úgy festett, mint akit marcangol a<br />

vágy.<br />

– Ha nem jó a hencser, vágd el magad a szőnyegen. Remélem,<br />

nincs rajtad harisnyanadrág, mert attól lehervadok.<br />

– Azok odakinn egy szálig lopott kocsik?<br />

– Azt hitted, vettem őket? Én a szellemi apportot adtam a<br />

vállalkozáshoz.<br />

– Na persze. Nem újság.<br />

– Társalgunk, vagy kettyintünk? Tedd le a nadrágodat, de a többi<br />

cuccot hagyd magadon. Nem bírom a libabőrös csajokat.<br />

– Nem társalgunk, nem kettyintünk. És ha nem is vezetünk,<br />

márpedig nem vezetünk, mert ugyan mit tanulhatnék még tőled,<br />

akkor üdvözlégy, elmegyek.<br />

– Egy fenét mész el. Amikor már ennyire begerjedtem.<br />

– Ami most rád jött, nem szex, hanem erőszak.<br />

– Hívd, aminek akarod. – Olasz megragadta a lány csuklóját. –<br />

Ne pakold magad, a múltkor tök vazelinozottan mentek a dolgok.<br />

– A múltkoriról csak annyit, hogy oly rövid idő alatt oly sokat még<br />

sosem unatkoztam.<br />

Olasz megvakarta az állát. Töprengőnek látszott. Jobb keze<br />

azonban változatlanul présben tartotta a lány csuklóját.<br />

– Kifejtenéd, hogy mit akartál mondani? – kérdezte végül,<br />

sehová sem jutván a megerőltető gondolkodással.<br />

– A te szex-tudásod olyan, mint egy lapos közhely. Senki nem<br />

kér belőle másodszor. Még mindig nem érted? Engedd el a<br />

karomat, mert az enyém. Hulla dühös vagyok, és nem szeretnélek<br />

éppen téged lábközt rúgni, mivel hálás fajta vagyok, és észben<br />

tartom, hogy mégiscsak tőled tanultam vezetni.<br />

Olasz bámulatos éleselméjűséggel kapcsolt.<br />

– Nem akarod a kettyintést?<br />

– Mi az, hogy nem akarom?! Ha kell, az életed árán<br />

akadályozom meg.<br />

– Ugye, csak hülyéskedsz?!<br />

– Mi az, neked hélium van a fejedben? Engedd el a karomat,

---

máris üszkösödik.<br />

Olasz csúnyán elvigyorodott, és a csuklójánál fogva magához<br />

rántotta a lányt.<br />

Azután berepült a hencser és a kalyiba durva deszkafala közé,<br />

hátában néhány különösen gyalulatlan szálkával, combjai közt<br />

parázsló kínnal, szemében ritka férfikönnyekkel.<br />

Jade, látván, hogy a pasas nincs jól, betakarta őt a sáros<br />

szőnyeggel, és kiment a Pandához.<br />

A kocsit a banánárus utcai standjának közelében hagyta.<br />

Sétára indult.<br />

Felhőmagas irodaházak tornyosultak fölötte; e monstrumok<br />

között a legszélesebb utca is sikátorrá szűkült, a levegőben<br />

megrekkent a benzinfüst.<br />

Jade teljesen elkedvetlenedett.<br />

A nyomasztó negyedből kitörve az üzletsoron találta magát. A<br />

mohó tömeg kirakattól kirakatig lökdöste, akár egy eldobott<br />

hamburgeres dobozt. Minden üzletből más és más zene<br />

hömpölygött a járdára, slágeresek. De végső soron valamennyi<br />

kirakat ugyanazt a portékát kínálta: emléktárgyakat, divatholmikat,<br />

viharosan elavuló bolondságokat, szellemesnek szánt<br />

képeslapokat.<br />

Az üzleteknek helyet adó épületek a tarka portálok fölött<br />

visszanyerték egyéniségüket, de senki nem figyelt az<br />

emeletmagasan álló kariatidákra, a koromlepte falból előkandikáló<br />

kőoroszlánokra, istenarcokra, girlandokra és virágkosarakra, a<br />

faragott erkélykorlátokra, a lakószobák ablakpárkányain álló<br />

madárkalitkákra, virágládákra, amelyekben fázósan hervadozott a<br />

petúnia és hosszú őszben bízott a fagyékony muskátli.<br />

A város meg- és elbűvölt mindenkit, végre is, évszázadok óta<br />

épült, terjeszkedett; leégett, talpra szökkent; megcsúfult és<br />

kicsinosították, bővítették széltében, majd fölfelé; befogadott<br />

boldog-boldogtalant, fehér, sárga, barna és fekete lakói a<br />

tarkaságig keveredtek egymással, rengeteg parkjában évgyűrűk<br />

gyűltek a hars zöld fák törzsében, s midőn végképp a száguldás lett<br />

a követendő életforma, a fák méltóságteljesen helyben maradtak,<br />

nyugalmat és harmóniát árasztva, hiábavalón.<br />

Megint a Teherán. Jade alig hitte, hogy újra ott jár.

---

Az árusok hevenyészett gondoláin lifegő zsákvásznakba,<br />

nejlonlapokba, napszítta ponyvákba markolt a szél; e<br />

vitorlacsattogásra emlékeztető hang úgyannyira a piachoz tartozott,<br />

akár a kifürkészhetetlen mosolyú kínaiak csecsebecséi: rizspapír<br />

napernyői, festett legyezői, füstölőrudacskái, acélgolyói, bohém<br />

karórái, egyszer használható pamutholmijai; miként a<br />

lángcsapta-sötét arcú pakisztáni bőrárusok cukorka-édes mosolya,<br />

nőszédítő, pergő nyelvű áradozása, hízelgő alkudozása, amelybe<br />

mindannyiszor belecsillant néminemű játékos szexualitás is; a<br />

vajszín bőrű, lagymatag fehérek főleg a napi reklámokban hirdetett<br />

cikkek silány utánzatait kínálták, ha nem is agresszíven, de cinikus<br />

unottsággal, és ott reppeltek mellettük a mindig feldobott, folyton<br />

vonagló, olajos szemefehérű, csupa-száj feketék, vudu<br />

varázslatokat, hímzett kelméket, szíjas sarukat tukmálva.<br />

Kapható volt könyv, új és régi; avítt porcelántálak, regényeket<br />

mesélő teás készletek, zokogtató pásztorlánykák, édeskés pudlik;<br />

mókás órák és előkelő, szekrényes ingásak; régi lemezek: az<br />

ifjúság visszahozhatóságával kecsegtetők, hivalgó CD-k; használt,<br />

használatlan és használhatatlan holmik pazar összevisszasága; a<br />

Teherán, akár a frissiben vízbe dobott pezsgőtabletta, forrt és<br />

lüktetett.<br />

Bájolt, bűvölt, csalt, taszított és visszasírt.<br />

Ott lézengtek a szürke mimikrinek öltözött fülbe sugdosók, tőlük<br />

drogot, fegyvert, nőt, fiút és bérgyilkost lehetett venni, de rendelésre<br />

csecsemőt és szervdonort is szállítottak.<br />

– Kettő kilócska Bé pozos máj rendel!<br />

– Arkangyalt hozok, nem is babácskát; ajándék ez a vétel,<br />

jókedvemben megtoldom egy zacskó Liberóval!<br />

– Tőlem olyan gránátokat vehet, amiktől a Reichstag újra porig<br />

ég!<br />

– Drága uram, olyan kerek seggű fiúcskát kap tőlem, göndört,<br />

kacérat, akivel learathat minden virágszálat a gyönyörök kertjében!<br />

– Szépasszony, az én jó emberem úgy elintézi a kiskegyed utált<br />

férjét, hogy írmagja sem marad a szarházinak!<br />

– Ne fizessen méregdrága repülőutakért, az én porommal a<br />

mennyországig szállhat!<br />

– Az én kurvám nem közönséges kurva, az én kurvám olyan

---

kurva, akivel úgy elperzseli az ágyat, parkettát, hogy az alsó<br />

szomszédnál tér magához!<br />

Fűthető pultokból ételillatok áradtak, a világ konyhái<br />

képviseltették magukat; mindenki ehetett, amit csak akart, lótuszt,<br />

bambuszrügyet, articsókát, vajazott avokádót, pizzát, piláfot,<br />

polipot, kagylót, rántott macskacombot. Szendvics-paletta<br />

kínálkozott nikkeltálcákon: sárga, narancs, zöld, barna kenőcsök<br />

virítottak szelt kenyereken.<br />

Jade különösen a dilisekhez vonzódott. A vakító indián<br />

asszonyhoz, például. A jó lélek hófehérnek született, egyszer csak<br />

kattant valami az agyában, mire kirojtozta még a hálóingét is, haját<br />

varkocsba fonta és feltollazta, mokaszint eszkábált duci lábfejére,<br />

tarisznyát szőtt ujjnyi vastag fonalakból, rákapott a pipára;<br />

varázstévő talizmánokat kínált, kissámliról.<br />

A vállig omló hajú, ősz költő rímeket árult, a helyszínen faragta<br />

valamennyit, költeményei fennkölt érzületekről szólottak, kivesző<br />

nemzet-tudatot gyászoltak, de rendelésre lakodalmas vagy gyászos<br />

verset is kovácsolt; délutánonta az ügetőre hordta soknyi pátosszal<br />

keresett kevésnyi bevételét.<br />

De istenigazából az ócskásbolt vonzotta, ezúttal. Addig-addig<br />

ténfergett a piacon, mígnem a tér oldalában álló üzlet elé tévedt.<br />

Mélyet lélegzett, és benyitott. A pillangónő ott állt, ahol szokott,<br />

titkát azóta sem fedte fel senkinek, s a terebélyes íróasztal<br />

árnyékában megcsillantak a tolószék kerékküllői.<br />

– Máris? – kérdezte a fosszília. Álla előreugrott, ha nem is<br />

csengetve, miként a pénztárgép fiókja, midőn kiforr a végösszeg.<br />

– Látni szeretném a medált. És kérdeznék valamit.<br />

– Kérdezni? Milyen kérdés az, amire nem válaszolhat<br />

önmagának?<br />

Jade-nek kedve szottyant gorombát felelni. Mit játszogat vele a<br />

mészlerakat? Az egyenes beszéd korát éljük, nemde?! Nem érünk<br />

rá topázni!<br />

A kőszín szemek észrevették dühe lobbanását.<br />

– Ne legyen türelmetlen. Hány éves is? Tizenhét? Tudom, maga<br />

azt hiszi, hogy a fekete pillangó fogta meg a lelkét. Nem a pillangó<br />

az, ami nem hagyja nyugodni, hanem a titokzatossága. Szeretne<br />

szintén titokzatos lenni? Rejtőzködni? Hogy aztán, mikor már

---

ezerszám váltogatta arcait, ráleljen magamagára? Emelje fel a láda<br />

fedelét a bábu előtt. Tessék: álarcok, maszkok. Nem az a maszk<br />

számít, amit félrelök. Ám amit megfog és az arca elé emel, az már<br />

egy-egy vonás magából. Az ember nem ilyen vagy olyan, hanem<br />

ilyen is meg olyan is. Ne akarjon mindennek szilárd körvonalakat,<br />

érzelmeire fogantyúkat, hogy megragadhassa azokat. Vagyunk<br />

néhányan ilyen furcsa halandók. Nem racionálisak, hanem<br />

emocionálisak. Nem baj, ha nem értenek minket, még az sem baj,<br />

ha bolondnak tartanak. Mélységesen nem számít, milyennek látnak<br />

bennünket mások, ha a mi ablakaink a képzeletre nyílnak, s ha a<br />

tükreink olyan világba vezetnek, ahová a köznapok embere soha el<br />

nem juthat. Maga még csak sejti, hogy közülünk való, még tapadni<br />

próbál a valósághoz: bizonyára durva életet él, mert az azzal<br />

kecsegteti: oda tartozik, s nem emide. Korán jött, de miért siet!?<br />

Várjon, s lassan magára talál, ami keresi.<br />

Jade mélyet lélegezve visszacsapta a láda fedelét, s úgy<br />

emelkedett fel guggoltából, hogy most aztán helyre teszi az agg<br />

szemfényvesztőt.<br />

– Megnézte tegnap a gyűrűmet, igaz?! Na most, nem sokkal<br />

később ez a gyűrű kis híján megsütötte az ujjamat. Akitől kaptam,<br />

az sem volt tök normális, mert arról szövegelt: ha az opál elfogad<br />

engem, akkor jön rám jó világ. Én még azt is beveszem, akár a<br />

kanalast, hogy esetleg, talántán lehetségesek efféle dolgok. Tegyük<br />

fel, hogy én igenis kapcsolatot, eleven kapcsolatot tartok fenn a<br />

gyűrűvel. De hogyan és miért? Ezt magyarázza meg!<br />

– Ha magyarázatra van szüksége, forduljon a tudós<br />

akadémikusokhoz. Ők meg fogják magyarázni, és maga továbbra<br />

sem fogja érteni. Ha azonban érezni akarja a gyűrűjét s majdan a<br />

medálját, akkor ne csináljon semmit. Egyszerűen ne csináljon<br />

semmit ez ügyben, mivel egyrészt hasztalan, másrészt felesleges.<br />

Éljen együtt e különösségével, sőt, élvezze, hisz ezért is adatott.<br />

Vannak a földlakók, akik úgy élnek, akár a versenycsigák, leloholják<br />

élethosszukat, és soha el nem szabadulhatnak a sorspályáról,<br />

amelyhez nyálkájuk nyálasítja őket. És vannak a világlakók, akik<br />

otthonosak itt is, ott is, mert egy plusz gén folytán velük született a<br />

harmónia, és mert a képzeletükre hagyják magukat. Most nem hisz<br />

nekem, mivel tele a feje káosszal. Egyszer majd minden leülepedik,

---

ami most kavarog. Engedje meg, hogy én kérdezzek valamit.<br />

Vonzza a holdkő medál? Olyannyira vonzza, hogy nem tud<br />

ellenállni? Érzi, hogy mindennél jobban kell magának? Ha a válasza<br />

háromszoros igen, akkor tudhatja, hogy nem kérdezni jött hozzám,<br />

csupán a bizonyosságért. Ha játszi kedve úgy hozza, jöjjön el<br />

máskor is. Bármikor kölcsönveheti bármelyik álarcot. És egy napon<br />

a holdkő magával megy majd, és együtt maradnak.<br />

– Nem értem, mit mond, csak sejtem.<br />

– Ennyi elég is. E szókat, mint ösztön és érzelem,<br />

alantasságokként emlegetik, holott csak szándék vagy tett lehet<br />

alantas és szégyenletes.<br />

Jade zúgó fejjel fordult ki a boltból, s amikor egy kéz markolta<br />

vállon, azt hitte, az iparművész jött el a kétes randira.<br />

De ekkor felbődült az eltéveszthetetlen fejhang.<br />

– Megvagy, te kis ribanc!<br />

Jade az apjára bámult.<br />

Olyan tempóban dolgozott az agya, hogy a legjobb számítógépet<br />

is porig alázta volna. Érzékelte, hogy apja valósággal jól öltözött, ha<br />

csak olyképpen is, mint a vidéki népek vasárnap délelőtt,<br />

templom-időben. úgy illett rá a pengére vasalt nadrág, szösztelen<br />

zakó, fehér ing, vonuló vadludakkal ékes nyakkendő, akár<br />

mikrosütőre a bóbita. Seszőke haja megritkult, verdeső tekintete<br />

még hajszoltabb lett, belülről zavarja, űzi valami, a járomcsontját<br />

elfedő hájpárna teltebbé vált, csaknem kicsattant, hosszú orra<br />

tovább hegyesedett, meztelen csigát formázó szája elkeskenyült, és<br />

az állpárna, amely kinél túlzott jólétről, kinél túlzottan zavaros<br />

elméről árulkodik, olyannyira felduzzadt, hogy kisvánkosnak is<br />

elment volna.<br />

Apja a felfedezést követő üvöltést elhallatva tétovázni kezdett,<br />

vajon mitévő is legyen a föllelt gyermekkel. Arcán, akár egy<br />

felpörgetett filmen a jelenetek, villámsebesen váltogatták egymást<br />

az indulatok: szeme villogott, kidülledt, visszaesett, szája széle<br />

vibrált és remegett; tüdeje zihált.<br />

A kövér test által félig takarva, oldalvást, ott állt anyja is.<br />

Jade agya letapogatott mindent, ami érzékelhető: elegáns, fehér

---

gyapjúkardigán, vajszínű selyemblúz; zsabó, bross, fuksz, minden<br />

mennyiségben. Lentebb kifent élű, habszín gyapjúnadrág, a<br />

borsosabbik árfekvésűből, kígyóbőr cipő fémsarokkal – és anyja<br />

mindkét kezében számos reklámtáska, jobb áruházak emblémáival<br />

díszesek.<br />

Fénytelen haját frizura merevítette hullámossá, de szemében a<br />

régi pokoltűz lobogott, amely nem érte be annyival, hogy őt<br />

eméssze, médiumán keresztül elemésztett mindent, ami a közelébe<br />

került. Ám a túl keskeny, folyton lefegve vibráló, elmésről valló<br />

szájon újdonság: önelégült mosoly tanyázott.<br />

Még mindig csupán egytized másodperc telt el találkozásuk óta,<br />

s Jade eljutott a felismerésig: azért borult anyja fejére ez a hülye<br />

vigyor, akár egy fényesre pucolt uborkás üveg, mert ő most<br />

szemtanúja lett áruházba járós, puccos jómóduknak. Mindazonáltal<br />

az áldott pszicho mama úgy festett a parádés ruhákban, mint egy<br />

tízgyermekes, vészesen vérszegény mosónő, amikor<br />

tündérjelmezben botorkál el az iskolabálba.<br />

A következő pillanattöredék gyakorlatiasabb kérdéskört vetett fel:<br />

el kell lógni a helyzetből, mihamarább. Ennek módjai azonban<br />

szerfelett változatosak lehetnek: toroljon vagy ne toroljon? Szakítsa<br />

ki magát, esetleg gyermeki szeretettel rúgja ki apuka alól a lábát,<br />

netán kezdjen sikoltozni, hogy még le is pörkölje őket az utcanép<br />

előtt?!<br />

A találgatósdinak véget vetett az ezt követő pillanat.<br />

Apja olyat tett, aminőt mindig is szeretett volna, bárhányszor<br />

felszökkent benne a vágyakozás; be jó volna férfinak lenni!<br />

Apja pisztolyt rántott. Bal kézzel a meglelt poronty grabancát<br />

szorongatta, míg a jobbjában tartott stukkert a grabanc ráncaiba<br />

rejtette az utcán járkálók szeme elöl.<br />

– Most hazajössz velünk! Aztán majd meglátod!<br />

Jade magához tért. Oké, a találkozás megrendítette. Volt mit<br />

bámullani az áldott kretén szülőpáron. Felért egy állatkerti sétával.<br />

Ám a stukkeresdi olyan ügyfordulatnak számított, amelynek<br />

megoldása tiszta elmét kívánt. Nem hamarkodta el a feszültség<br />

feloldását, hiszen még nem is fecserésztek.<br />

– Papa! – mondta. – Na és mama! Milyen szépek vagytok!<br />

Larry és Hildy Ullman akár elégedett is lehetett volna, ha nem

---

hiányzik ez a képességük. Valóban saját gyermekükre bukkantak<br />

az utcán – az utcán! –, hiszen az azonosítás az összes felek<br />

részéről azonos eredményt hozott. Mindenki mindenkit<br />

tévedhetetlenül felismert, noha arról szó sem volt, hogy ez bárkinek<br />

is örömet szerzett volna.<br />

Larry, miután leánya elfúlóan leszépezte őket, még egyet<br />

villantott. Hátraszólt hitvesének:<br />

– Hildy, gurulj ide a Mercivel!<br />

– Merci! – füttyentett Jade. – Nafene. Fenn van a körhinta?<br />

Sztár-szakma lett a könyvelés?<br />

– Nem az a lényeg, hogy könyvelsz – szentenciázott Larry,<br />

miközben Hildy mélyen a nadrágzsebébe nyúlt a kocsikulcsért –,<br />

hanem az, hogy mit és miként, de ami a legfőbb: kinek!?<br />

– Én is mondanék valamit – kezdeményezte Jade, miután anyja<br />

és a száz szatyor eltépett a Merciért. – A stukkerrel kapcsolatban.<br />

– A pisztoly marad! Hazajöhettél volna, ha akartad vol...<br />

– Elköltöztetek!<br />

– Naná, majd ott aggunk el a csóró népség közt! Anyád nem<br />

bírja a proliszagot.<br />

– Éreztem is, hogy legalább fél üveg parfümmel küzd a sajátja<br />

ellen. Nem vennéd ki a stukkert a dzsekim redőiből?<br />

– De nem ám, mert elfutsz, mint a nyúl! Majd ha mindent<br />

tisztáztunk, és döntöttünk a sorsod felől, lehet, hogy elveszem!<br />

– Elmondanám, mit gondolok itt és most. Ha bírnám, hogy<br />

mások döntögessenek a sorsom felől, pláne ti, akkor nálatok<br />

maradtam volna. Ám úgyannyira nem bírom, mint antilop a<br />

hátúszást. Az általad kínált sorsnál még az is édesebb, ha íziben<br />

hátba lősz. De beszéljünk rólad, kedvenc témádról. Papa, figyelj jól,<br />

a lányod mondja, nem akárki: nem való stukker kicsinyes ember<br />

kezébe. Veszélyes. Majd' mindenki kezében haláli vészes, de a te<br />

kezedben egy percig sem maradhat. Gyermek és fegyver tartására<br />

nem vagy alkalmas.<br />

Apja hunyorogva figyelte, mit is mond a leány. Mindig hunyorgott,<br />

ha a fennforgó téma erős koncentrációt kívánt.<br />

– Kegyetlenül lemaradtál, a mezőny meg elszaladt – állapította<br />

meg Jade. – Lemegyek a szintedre, bár csak azért, hogy jól<br />

megérts: dobd el a stukkert, mint a tüzes vasat, mert te olyan hülye

---

vagy, hogy még el is sütöd! Nem tudom, mivel szedted össze a<br />

rengeteg pénzt, de ha jól sejtem, nem lehet nyugalmas az életed.<br />

Lám, még mindig a stukker! Zsebben hordod, habozás nélkül érte<br />

nyúlsz! Ezt te nem engedheted meg magadnak. Ehhez te sok is,<br />

kevés is vagy. Látom, megint csak kullogsz a szellemem után.<br />

Ha más módon is, de Larry beérte a leányt. Fergeteges pofont<br />

szánt neki, ám fellendített bal karja megroppant Jade könyökén.<br />

– Ne csinálj jelenetet, papa. Elvégre az utcán vagyunk. Ne kezdj<br />

ordítani se, hanem hegyezd a füled, sietek, otthon száz csecsemő,<br />

kilenc szex-éhes szerető nyűge vár. – Látta, hogy apja szeme<br />

fokozottan dülled, mégis zavartalanul folytatta. – Gondolj a Mercire,<br />

meg egyéb kincseidre. Ha itt most cirkuszolni, pláne lövöldözni<br />

kezdel, sittre visznek a hekusok, és megint leépül a karriered.<br />

Szegény mama odalesz, ha visszakerül a prolik közé, pedig hát...<br />

Na, jobbára efféléket tarts észben, mielőtt a stukkerért nyúlnál.<br />

Ugye, neked fogalmad sincs, miért akarnál most hozzátok hurcolni<br />

engem?! Már nem vehetitek semmi hasznomat. Hajdan én voltam a<br />

ti félresikerült életetek mindösszes reménye, én meg aljasul<br />

elvetéltem talmi álmaitokat. Az én életem akkor is az enyém, ha<br />

általatok kaptam. Ne követelj hálát azért a szapora lihegésért,<br />

amelyből megkeletkeztem. Fikarcnyi szeretetet sem adtatok. Nem<br />

volt miből. Ti nem szerettek senkit, egymást sem. Nos, az ilyen<br />

egyének ne nyúljanak késhez, stukkerhez, mert abból csak baj lesz,<br />

országos, világos. Most viszont, ha megbocsátasz, mennem kell,<br />

úgyhogy rakd el a pisztolyt, és köszönj szépen.<br />

– Nem mész sehová! – vicsorított az apja, s szemlátomást<br />

iszonyú energiát követelt tőle dühe féken tartása. – Velünk jössz, és<br />

meghallgatod ítéletünket.<br />

– Papa, a ti ítéleteitek senkit sem érdekelnek. Emlékezz, ti<br />

voltatok a közröhej tárgya az utcánkban. Benneteket csak sajnálni<br />

és lesajnálni lehet. Most fenn vagy, te tudod, hol. Kapaszkodj<br />

erősen, és uralkodj az elmekórod fölött. Az lesz a legokosabb, ha a<br />

stukkert lehúzod a slózin. Mélyen piti vagy hozzá.<br />

– Megöllek! Már tudom, miért viszlek haza! Hogy ne lássa senki,<br />

amikor szétlövöm a förtelmes pofádat!<br />

– Papa, úgy beszélsz, mint egy rosszféle proli. Azokban a<br />

körökben, ahová mindig is vágytál, a vagyon és a pucc édeskevés,

---

ott legfőbb érték a jó modor. Látom, a vércsere megvolt, a legszebb<br />

kék árnyalatból vettél néhány palacknyit. Kevés. Úriember nem<br />

ordít, pláne nyilvánosan nem, fegyverrel meg végképp nem<br />

hadonászik. Úriember titkárt, sofőrt és bérgyilkost tart. Sokat kell<br />

még tanulnod.<br />

– Megdögölesztelek! – lihegte Larry vértolulásos fejjel.<br />

A sarok felöl felbukkant a Merci, persze: fekete. A büszke Hildy<br />

tiporta a gázt, kuplungot, mindent, amit ért, miáltal a járgány úgy<br />

ugrabugrált, mint egy húsvéti kisbárány.<br />

– Jön a mama – újságolta Jade.<br />

Apja megfordult, ezért nem láthatta, mi történik vele és miként.<br />

Mindössze annyit érzékelt, hogy lucskos tenyeréből eltűnt a<br />

pisztoly.<br />

Visszapördült lánya felé, ám hamvát sem látta a fegyvernek.<br />

Üres markába meredt, értetlenül.<br />

Amikor felnézett, úgy festett, mint aki közelharcra készül.<br />

– Ne hülyéskedj, papa – óvta Jade zsebre vágott kézzel.<br />

Larry a lányra vetette magát.<br />

Ám mielőtt még kárt tehettek volna egymásban, ott termett az<br />

iparművész, és a ringbe ugrott, hogy elvitassa nőjét a<br />

konkurenciától.<br />

Csúnya pankráció következett.<br />

Hildy kirúgta maga alól a Mercit, és retiküljét két kézre kapva<br />

férje segítségére rohant.<br />

Siettében csupán a kézifékről feledkezett meg, ezért az<br />

álomkocsi lassan tovagurult a lejtős úton.<br />

Jade lefülelte a szökevényt. Behuppant a volán mögé,<br />

elfordította a rókafarkat himbáló kulcsot, amire a motor halk<br />

dorombolással reagált. Gázt adott, de a kuplungot nem engedte fel.<br />

Sikoltottak a gumik, és ettől a szörnyű hangtól Larry feledte a<br />

vállát rángató alakot.<br />

Odapördült, s megdermedt a látványtól. Arca előtt villant valami,<br />

sebesen közeledőn.<br />

Az iparművész ökle.<br />

Hildy toporzékolva visítozott, hiszen pipogya férje kifeküdt, büdös<br />

kurva lánya pedig hirtelen felengedett kuplunggal, padlógázzal<br />

kiröpítette az ócska térről az álomautót.

---

Hiába, az élet nem tövig marcipán.<br />

Jade csupán néhány háztömbnyit kocsikázott, ám addig is<br />

méltatlanul bánt a Mercivel.<br />

Azután lefékezett egy járdaszélen ácsorgó zsaru mellett,<br />

gondosan bezárta az autót, lesimított róla néhány porszemet, majd<br />

a rókafarok-díszes kulcsot a hökkent poszt markába tette: – A<br />

papám Mercije – mondván.<br />

– A papám stukkere – csacsogta azután otthon, az asztal<br />

közepére csapva a műtárgyat.<br />

Két fürkész szempár is meredt rá, Tiltoné és Bárdé.<br />

Mindazonáltal a pasasok gondterheltnek rémlettek, s szemlátomást<br />

nem szervi baj gyötörte őket.<br />

– Mi van? – kérdezte Jade. – Megint a halálhíremet hoztad?<br />

Képzeljétek, találkoztam a papámmal! Amikor meglátott, kitörő<br />

örömében egyből pisztolyt rántott. A mamám is ott volt, aztán<br />

odahozta a Mercit is. Tök snassz kocsi, csalódtam a márkában.<br />

Nem volt abban se automata sebváltó, se légkondi, se hátvakaró.<br />

– Na jó – adta be a derekát Bárd. – Sosem szünetelsz? Minden<br />

lépésedre esik egy stukker-história? Egymagaddal megtöltenéd a<br />

horror-múzeumot.<br />

– Köszi, kedves vagy, karmollak. Mit szólsz a haverodhoz,<br />

Tilton? Egyszerűen CACIB a pasi. Fajtagyőztes.<br />

– Melyik történettel startolsz? – kérdezte a zsaru.<br />

– Rád bízom a választást. Noha ma semmi különös nem történt,<br />

leszámítva Olaszt, merthogy neki telement a háta szálkákkal, aztán<br />

dumáltam kicsit a fosszíliával, aki tök jókat mondott arról, hogy sült<br />

bolond vagyok, végül jött a papa a mamával, a stukkerrel és a<br />

Mercivel. Ja, meg a kérőm is ott volt, de nem is vettem észre addig,<br />

amíg be nem mázolt a papának. Na! Mi a ragyától vagytok olyan<br />

ünnepélyesek, mint egy fáklyásmenet?<br />

– Komolyan beszélsz? – mozdult meg Tilton, a tenyerére fektetve<br />

a pisztolyt. – Apádtól vetted el?<br />

– Hidd el, nem maradhatott nála. Nem valók egymáshoz. Ez a<br />

stukker hozzá képest egy IQ-bajnok.<br />

Bárd elvigyorodott.

---

Jade bólintott.<br />

– Na ugye?! Nem savanykodhatsz örökké.<br />

– Mi van a szálkás palival? – csapongott Tilton témától témáig,<br />

akár egy lámpafénytől részegült molypille.<br />

– Nem gyárilag szálkás, hanem cirka déltől. Igen, úgy delelőtájt<br />

elégeltem meg, hogy elszorítja a keringést a karomban.<br />

Figyelmeztettem, hogy nem akarnék elüszkösödni, de csak nem<br />

eresztett. Mi több. És ez már sok volt.<br />

– És ekkor elszálkásítottad – következtetett Bárd.<br />

– El.<br />

– Pompás. Mit szólnál egy filmhez?<br />

Jade felujjongott, és helyből felszállva a zsaru ölébe ugrott.<br />

Elhelyezkedett a férfi combjain, átfonta a nyakát, és csókot mázolt a<br />

homlokára.<br />

– Moziba megyünk!<br />

– A mozi jött ide – hangzott a helyreigazítás. – Mássz le rólam.<br />

– Összenyálaztalak?<br />

– Nem kicsit.<br />

– Azért szeretsz?<br />

– Másért szeretlek.<br />

– Mi másért?<br />

– Azért, mert mélyen hülye vagy. Bár ez nem mentség a<br />

tetteidre, viszont flastrom sebzett lelkiismeretemnek.<br />

– Néha te is tök hindiül beszélsz, mint a fosszília. Tényleg le kell<br />

másznom? Olyan romantikus itt ülni rajtad. Végső soron mégiscsak<br />

egy férfi vagy. Néha azt súgja valami, hogy esetleg még a zsaru is<br />

ember.<br />

– Zizzenj el rólam – Bárd felállt, és betöltött egy kazettát a<br />

képmagnóba.<br />

– Mi a mozi címe? – érdeklődött Jade a szőnyegről, ahová<br />

pottyant.<br />

– Triklopsz – felelte a mozista.<br />

– Dögunalom lehet, és még pattogatott kukorica sincsen.<br />

– Fogd be a szád, és nyisd ki a szemed.<br />

Kezdetét vette a vetítés. Az első képkockák láttán a lány a száját<br />

elnyitotta, a szemét eltakarta.<br />

Kisvártatva mégiscsak felpillantott, s végigélte előző éjszakai

---

kalandját, ezúttal a zsaruhelikopter nézőpontjából. Miként moziban<br />

a széknyikorgás, emitt Tilton halkabb-hangosabb légvételei jelezték<br />

a feszültség fokozódását. Bárd mozdulatlanul ült foteljében, akár<br />

egy gránitszobor.<br />

Jade nem örült a látottaknak, a felejtésre akarta hagyni<br />

hányattatásait. Mégis néznie kellett, amint úgy forgolódik, fut,<br />

mászik, verekszik a reflektor jégfehér fénykörében, mintha<br />

pódiumon. Nem emlékezett, hogy ilyen sűrűn a magasba pillantott<br />

volna, ám látnia kellett: nagyon is észben tartotta a helikopter<br />

ottlétét.<br />

Bárd mégiscsak felszisszent egyszer, amikor a fekete ruhás alak<br />

hanyatt vetette magát, és a fényszóróra lőtt.<br />

Pár másodpercre elsötétült a kép, s amikor újra fellobbant a<br />

fénykör, már csak néhány moccanatlanul heverő test maradt a<br />

színen, s köröskörül az egykedvű bokrok.<br />

Jade lázasan töprengett, majd úgy határozott: hülyére veszi a<br />

figurát, ha eljő a számonkérés perce. Mert az könyörtelenül<br />

elérkezni ígérkezett, de addig is végig kellett nézni a filmet, a<br />

harciasan elguruló rotweilertől a fényudvarból kilendülő, golyókkal<br />

kísért röptű alak eltűntéig.<br />

E ponton Tilton felnyögött.<br />

És végre véget ért a mozi.<br />

Bárd tekintete Jade-re szegeződött, csaknem effektíve.<br />

– Mi a ragyát fixírozol? – morrant a lány. – Mi közöm az<br />

egészhez?<br />

– Azt én nem tudom. Mindösszesen annyit tudok, hogy tegnap<br />

este sajátkezűleg lyukasztottam ki egy fekete kötött sapkát. A<br />

harmadik rést a homlokrészen nyitottam. Mit ád az ég, filmünk<br />

sztárjának is három nyílás van a sapkáján, a harmadik a homlokán,<br />

mintha egy triklopsszal lenne dolgunk. Amúgy elmegy a szerelés,<br />

mert az atyaisten se mondaná meg, hogy egy női lényt látunk<br />

véréles akcióban.<br />

– Talán te kaptad a bájos feladatot, hogy találd meg a triklopszot,<br />

mert ő az oka minden földi rosszságnak?<br />

– Az égnek hála, nem én kaptam.<br />

– Hát akkor?<br />

Tilton megköszörülte a torkát.

---

– Háromszázig számoltam, azután feladtam. Háromszáznál is<br />

több alkalom nyílott arra, hogy most aztán meghalj.<br />

– Túlzol. – Jade szívbéli fájdalmat olvasott ki a szaxis szeméből.<br />

Erőltetetten felnevetett. – A legjobb résznél nem is volt ott a<br />

kamera. Pedig a jelenet az Aliens-be kívánkozott. Tudjátok, miután<br />

a szörnytaknyó előcsászármetszi magát az egyik asztronautából,<br />

hamarost támadozni kezd. A következő asztronauta frontálisan<br />

kapja a kis jószágot, egyenest a képébe. A taknyó rászívja magát a<br />

palira, aki aztán vergődik vele, borulásig. Na, engem is hasonló<br />

támadás ért, csak az én küzdelmem az Aliens-bélit is felülmúlta.<br />

Győztem. A kis jószág csupán egy macska volt.<br />

Még megmosolyogtatnia sem sikerült Tiltont. Elkeseredésében<br />

Bárdra támadt.<br />

– Gyönyörűen megcsillogtattad a brilles zsarulogikádat.<br />

Káprázunk, mint a tűzijátékon! Mondd, hogy legalább boldog vagy!<br />

– Boldog a fene. Hallgass ide, hirig bige: piszkosul nem rólam<br />

van szó. Hanem konkrétan terólad. Tényleg meg akarsz halni?!<br />

Jade nézte, nézte Bárdot; szeme megtelt könnyel, szája<br />

lebiggyedt. Szűkölve tört fel belőle a kérdés.<br />

– Tilton talán akar?! Dehogyis akar, és mégsem múlhat el perc,<br />

amelyben eszemben ne volna, hogy Tiltonnak igenis látnia kell,<br />

amint lassan megvénülök, elhull a hajam, közben persze szép<br />

csendesen beleőrülök a szaxizásába, aztán majd őszi alkonyokon<br />

toligáljuk egymás tolószékét az öregotthon parkjában. Nahát!<br />

– Te tényleg bele akarsz őrülni az én szaxizásomba?<br />

– Nem azonnal, hanem úgy ötven-hatvan év alatt.<br />

– Tolókocsi-versenyt tartanánk?<br />

– Ühüm.<br />

– Ne bőgj.<br />

– Nem szoktam bőgni.<br />

– Nem is. Jade, az első perctől tudod, hogy apránként<br />

haldoklom.<br />

– Tudom. Mondtad. Muszáj ebbe beleélnem magam?!<br />

– Legalábbis barátkozz meg a gondolattal. Bár én nemsokára<br />

végleg elhalványulok, a Föld forog tovább.<br />

– Az már egy másik forgás, másik Föld lesz, Tilton. Én sem<br />

leszek ugyanaz. A haverod máris szégyell, egy rút napon majd meg

---

sem ismer. Te olyan vagy, mintha atyai barátom lennél, a ti<br />

gyönyörű egymáshoz-ragaszkodásotok engem is melenget. És a<br />

filmen nem azt láttátok, ami történt. Dehogyis akartam ott pusztulni,<br />

nem játszom ilyesmit. Éppenséggel az történt, hogy mindenképpen<br />

haza akartam jönni. Maradjunk annyiban, hogy egyikünk sem akar<br />

meghalni, mégis esélyesek vagyunk erre, bárhol, bármikor.<br />

– Fenét szégyellek – mondta Bárd. – Amint látod, akkor is<br />

megismerlek, ha nem kellene. Továbbá a szívem szerint én is atyai<br />

barátod szándékszom lenni, legfeljebb az eszem nem engedi.<br />

– Sajnos több az eszed, mint a szíved.<br />

– Remélem.<br />

– Kapd be, nasizz jót. Kiveheted a filmet, el is dobhatod.<br />

– Még nincs vége.<br />

– Nem lehet. Másutt nem jártam.<br />

– Felvettem a híradóból a vágott anyagot.<br />

Le is vetítette. Abban már földi kamera is dolgozott; körüljárta a<br />

véralvadék-tócsában elnyúlt, hideg-holt Alaint; megmutatta a<br />

féltégla vánkosáról felkeltett bérenc zavarodott hőbörgését, a<br />

hangtompítós pasas szétomlott zsigereit, a kertben vonagló,<br />

válságos állapotú killereket. Ám nem sztárolta a szivarozásában<br />

megzavart, telefirkált emlékkönyvű házigazdát, s a kommentár is<br />

bandák közti leszámolásról ködösített.<br />

– Hát így megy ez zsarukörökben – bólogatott epésen Jade. –<br />

Ha a történtekről egy defektes büfitek sincs, kitaláltok valami<br />

emészthető marhaságot.<br />

Bárd nem felelt, mert a triklopszot mutatták, szemcsésre<br />

nagyítva, erős lassításban, a sapkáján vágott, szokatlan elosztású<br />

réseket hangsúlyozva.<br />

– Köröznek – mondta Bárd.<br />

– Kit köröznek? Egy fekete ruhás valakit, akiről azt hiszik, hogy<br />

pasas, még a bőre színét is csak feltételezni merik.<br />

A film tovább pergett. A tudósítás immár az ékszerésznél történt<br />

rablásról szólt.<br />

Jade nem tehetett róla, kuncognia kellett, amikor megpillantotta a<br />

felfegyverzett növényevőket. Nem csodálta, hogy Olló röhögtében<br />

megszaggatta a pizsamáját, az álarcok valóban lenyűgözőek voltak.<br />

A kommentár itt három magas férfit emlegetett, s ez volt minden

---

támpont, amellyel a nézőktől kért segítséget aládúcolhatta. A<br />

jámbor képű rablók fürgén mozogtak, mintha csak siklanának, s<br />

ebből arra lehetett következtetni, hogy láttak már belülről<br />

tornatermet, ám ez is édeskevésnek bizonyult a zsaruk<br />

üdvözüléséhez.<br />

Mindhárom fűevő tucat-sportcipőt, egyen-farmert, bordó<br />

vászondzsekit és vastag, hulla-zöld gumikesztyűt viselt, bőrükből<br />

még bélyegnyi sem villant elő. A nem túl előkelő, nem is tágas<br />

ékszerüzlet gyér világításában a maszkok a szemeket is<br />

elárnyékolták; a fegyveresek sem néztek a kamerába, a zsaruk<br />

feltevése szerint nem is tudtak róla. A bárány, a ma született,<br />

egyszer mégis felpillantott, alighanem a rémült brillész feje fölött<br />

lógó, váratlanul megkonduló órára; a kamera elcsípte elforduló<br />

arcát, bari-profilját, s a kérkedő-dühödt mozdulatot, amellyel<br />

mellmagasságba rántotta géppisztolyát, és a lelkesen csatlakozó<br />

tehénnel kánonban körbesorozta a boltot. A nyúl felmarkolta a<br />

pulton duzzadozó plüss-zacskót, és a kabátja alá tömte.<br />

Ezután a brémai muzsikusok sarkukon fordultak, és kitéptek az<br />

utcára.<br />

A nyuszi megtorpant az ajtóban. Maszkja mögött a szeme<br />

elnyelte a lámpafényt, miként az orvosi rendelők átláthatatlan<br />

ablakai a kíváncsi pillantásokat. Mi az, hogy mindenki tüzelt, csak ő<br />

nem?! Csípőre kapta a géppisztolyt, és néhány szökellő, hosszú<br />

tánclépéssel körbeugrándozta az üzletet, s akárha gitározna,<br />

megeresztett egy búcsúsorozatot.<br />

– Tudom, ki ez a tag – legyintett Jade. – Az AC/DC nevű banda<br />

vezérgitárosa. Tök ugyanaz a mozgás, a hangszerfogás.<br />

– Hívtalak, hogy légy zsaru.<br />

– Hát nem is megyek. – A lány még mondott volna valami<br />

kevéssé barátságosat, amikor a gyűrűjére tévedt a pillantása. A kő<br />

felszikrázott, ám csak olyanformán, miként az opál képes: inkább<br />

elnyelvén, semmint sokszorozottan visszatündökölvén a fényt. És<br />

mégis, Jade-nek ez a szépség volt kedvesebb, a kialvó csillagszóró<br />

utolsó sercenéseihez hasonló szikrázás; kedvesebb a gyémánt<br />

önelégült, hidegen tékozló ragyogásánál.<br />

Ráncba szaladt a homloka. Tudta, hogy valami történik vele, s<br />

nem tudta utolérni, mi az.

---

– Te kaptad a brémai muzsikusokat? – kérdezte szórakozottan.<br />

– Enyémek – sóhajtott Bárd.<br />

– Suhancok – vélekedett Jade. – Meglett ékszerrablók nem<br />

utánozzák kedvenc gitárosukat. Nem is feledkeznek meg magukról<br />

akció közben.<br />

Akció, akció, akció, kongott a fejében. Tisztára, mint a<br />

Quasárban. De az csak egy játszóhely, ott mindenki leereszti a<br />

nyomásfölösleget az agyáról, és amikor az óra lecsengeti a<br />

kalandot, ziháló-izzadtan megállnak a harcolók, s még az ellenfelek<br />

is összevigyorognak.<br />

Ám az otti móka a kinti vérvalóság tükre, jutott eszébe; felsőteste<br />

megremegett, ahogy a Quasar-béli mellény bebizsereg: játék volt az<br />

is, amikor eltalálva lapult a paraván mögött, s míg lézerfegyvere<br />

hosszú másodpercekre lőképtelenné vált, az egyik langaléta fekete<br />

kölyök fölé állt, és hidegvérrel beleeresztett hármat, éppen annyit,<br />

hogy valahány – habár pótolható – játékélete odalegyen.<br />

Nem így végezte Alain? Kéjjel öldösték, szétdurrantván a térdét,<br />

majd a vállát is, és ki tudja, meddig haldokolhatott volna a kínban,<br />

ha nem rántja elő a stukkerét. De miért nem tette meg hamarabb?<br />

Nos, alighanem azért, mert Nazir madám tilalma ellenére viselte<br />

fegyverét, s e tiltáson csupán a gyötrelem oldhatott; későn.<br />

S az is eszébe jutott, hogy a három fekete gonoszok, három,<br />

három, három!, akkor is megtették volna vele, ha éles helyzetben<br />

adódik alkalmuk erre. Hiszen sajátszeműleg látta összeszokott<br />

markecolásukat, trükkös zsebmetszési módszerüket. A világtalan<br />

szemű srác; a szem, amely nem tükröz, s ha csillan is, tompán,<br />

mint...<br />

Jade csaknem kitépte Bárd kezéből a távkapcsolót.<br />

Visszatekerte a filmet. Türelmetlenül várta, hogy a fűevők kilépjenek<br />

az ajtón, s a nyuszi ugrabugrálni kezdjen – a gumifülek lebegtek és<br />

a szem...<br />

...miként az orvosi rendelők átláthatatlan ablakai a kíváncsi<br />

pillantásokat...<br />

Kimerevítette a képet.<br />

Az istenedet, Jade, emlékezz a fekete kölykökre, akik megvertek<br />

és elvették a túlélő tejedet; a három féreg közül leginkább a<br />

félszeműre! A jobb szeme tejopál!, és most nézd meg a guminyulat!

---

Nem úgy tartja a fejét, miként a madár?! Akár a madárfélék, az<br />

oldalt ülő szemükkel, félrehajtott fejjel figyel, mindig a látnivaló felé<br />

nyújtóztatva a nyakát...<br />

Visszatekerte a filmet.<br />

Csak a nyúlra koncentrált, és az nem rágcsáló-mód tartotta a<br />

fejét, hanem akként, mint a baromfi, ám bármely irányú volt is a<br />

mozgás, amelyre felfigyelt, a bal szemével fordult arra, nyakát<br />

csavargatva.<br />

Jade megizzadt. Kikapcsolta a készüléket, félredobta a<br />

kapcsolót, a térdére könyökölt, töprengett. Nincs mire várnia. A<br />

bizonyossághoz ugyan kissé több kell, a régen dédelgetett<br />

bosszuláshoz már ennyi is elég.<br />

Megköszörülte a torkát. Mutatóujjára tekert egy kósza hajtincset,<br />

felcsavarta, letekerte, felcsavarta újra, s egyre szélesebb, egyre<br />

komiszabb mosoly hömpölyödött el az arcán.<br />

– Te Bárd – kezdte, mintha csak mellékesen szólna –, kéred a<br />

brémai muzsikusokat? Egy szavadba kerül, és tied mind a három.<br />

– Ismered őket? – kérdezte a zsaru, inkább félvállról; úgy festett,<br />

nemigen hisz a szónak.<br />

– Te is ismered őket.<br />

– Hát persze. Vasárnap elidőztem a ketrecüknél az állatkertben.<br />

– Höhő. Hadd oszlassam el a tévhitedet. Ezek nem egy nyúl, egy<br />

bárány és egy tehén, te mélyen szamár! Ez három kölyök; feketék,<br />

de nem ezért rondák. Markecoló, zsebmetsző, tolvajló, verekedő,<br />

gonosz kis férgek. Magasra nyúlt kamaszok. Férfiválluk főleg<br />

habszivacs, kedvencük az AC/DC, a Quasar, a Teherán és az én<br />

túlélő kortyaim.<br />

– Kriptába teszel a túlélő kakaóddal! – nyüszített Bárd. – E<br />

három bűntevő pasas legalább száznyolcvan magas, lábuk<br />

negyvennégy-negyvenötös.<br />

– Gyere velem sétálni. Jövet-menet megszólítjuk a tizenhárom<br />

éves srácokat, hányas cipőt hordanak, s míg megvallják, lecentized<br />

a testhosszukat. Hatalmas lészen a te elképedésed! A zsarusuliban<br />

van megfigyelőkészség nevű tantárgy? Csukd be a szemed, és<br />

meséld el emlékezetből, hogy néztek ki a srácok a lézerjátszóban!?<br />

– Jó. Feketék voltak, ez biztos.<br />

– Akár a kátrány. Tovább.

---

– Az egyik már kiskorában sem bírt magával, szétkaparta a<br />

bárányhimlőjét. A hólyagokból krátereket vájt. A másiknak másféle<br />

csúfság van az arcán...<br />

– Pók? Polip? Medúza?<br />

– Egy biztos: féltenyérnyi ocsmány szemölcs, vagy anyajegy. A<br />

harmadik... – Bárd lélegzete elakadt.<br />

– Na, mi van a harmadikkal? – kérdezte Jade tanítónénisen.<br />

– Az egyik szemére...<br />

– Opál.<br />

A zsarura került a sor, hogy zaklatottan tekergesse a filmet.<br />

Kimerevítette a csípőből géppisztolyozó nyúl képét.<br />

– Itt megvárlak benneteket – mondta Tilton. – Menjetek.<br />

– Hová?! – döbbent rá Bárd.<br />

– Hogyhogy hová? Sitkózd be a kis disznókat! Nem emlékszel,<br />

hogy elszedték Jade-től még a túlélő kalácsot is?! Ide vezetett e<br />

sötét sorspálya: tegnap már elrabolták egy szegény ékszerész<br />

túlélő brilljeit! Rágondolni is hajmeresztő, hogy mi lesz a következő<br />

húzásuk.<br />

– Azon éjszaka, amikor utánuk eredtem, megfigyelhettem,<br />

miként metszenek zsebet, markecolnak bőrdzsekit, rekvirálnak<br />

walkmant.<br />

– Hallod, Bárd?! Hány túlélő tárca száradhat a mocskos<br />

lelkükön?!<br />

– Ne idétlenkedj, Tilton. Momentán nem megyek sehová,<br />

különösen Jade-del nem. Majd holnap megpróbálom kideríteni, kik<br />

ezek.<br />

– Te nem jössz velem?! – fortyant a lány. – Eszedbe sem jut, mi<br />

van akkor, ha én nem akarlak kézen fogni, és elvezetni a<br />

küszöbükre, ahol aztán kecsesen megkérdezheted tőlük,<br />

kicsodák?!<br />

Bárd ádámcsutkája, mintha kergetnék, eltűnt a barna pulóver<br />

nyakában, majd előszökkent, s megbújt az álla alatt. Ezt<br />

megismételte néhányszor.<br />

Jade elcsodálta, milyen mozgékony a kis csont.<br />

– Oké – nyögte a zsaru kisvártatva, miután túlesett a könnyű<br />

sokkon, s kezdte hinni, hogy méltósága szinte a régi töretlen. –<br />

Zseni vagy, babám.

---

– Egy zsenibaba – toldotta Tilton. – Sőt, Zseni Baba és a három<br />

rabló. Rajtad a sor, tégy valamit a szituációval. Ha szabad súgnom:<br />

fogd kézen és kövesd a hirig bigét.<br />

Bárd vívott magával, e küzdelemben bőven adott és kapott, végül<br />

a feleket kiszámolták.<br />

– Megmondom, min tépődöm – gyónta. – Jade igazán nagyon<br />

helyes, kedves, makulátlan leány. Mint mindnyájan tudjuk.<br />

– Morálice – szúrta közbe a szaxis.<br />

– És ez az angyalkára fajzott teremtés leleplez nekem három<br />

hasonszőrű arkangyalt, akikkel mindösszesen annyi a baja, hogy a<br />

múlt évezredben elszedték a túlélő sütijét.<br />

– Kakcsiját – helyesbített Tilton.<br />

– Kakcsiját – hagyta rá Bárd. – De nem folytatom a gőgicsét. El<br />

kell árulnom; piszkosul nem tetszik nekem az ötlet, hogy vele kéz a<br />

kézben képviseljem a törvényt. Tudtatok követni?<br />

– A sarkadon állunk – felelte Jade. – Te egyazon kalap alá<br />

veszel engem a brémaiakkal?!<br />

– Nem tagadom.<br />

– Ritka fazon vagy. Elenyészően ritka, akár zárdában a<br />

fitymacsattogás. Sebaj, zsaru, nem fogok neked könyörögni.<br />

Fogdosd össze őket a saját eszközeiddel. Állatian ráérsz a<br />

nyugdíjig.<br />

Bárd akkorát sóhajtott, mint egy felnyársalt gumiköpeny.<br />

– Gyerünk – mondta.<br />

Útnak indultak. A Ford egyszerűen nem állt a ház előtt.<br />

– Ellopták a kocsidat? – sopánkodott Jade.<br />

– Nem – szólt sötéten a zsaru.<br />

Öles léptekkel haladt, a lány lélekszakadva követte.<br />

– Ha nem lopták el, akkor miért nincs meg?<br />

– Muszáj mindig kocsival járni?<br />

– Nem, ha telik helikopterre. Hol a járgányod?<br />

– Szállj le rólam.<br />

– Eltörted! Valld be!<br />

– Tényleg eltörött itt-ott.<br />

– Aha. A csajod törte el! Te is benne ültél?

---

– Nem tartozik rád.<br />

– Szóval nem tartozik rám?! Akkor kitalálom. A csajod nem csípi,<br />

hogy folyton Tiltonnal lógsz. Nem is hiszi! Az egy olyan csaj, akinek<br />

nem ér fel az eszéig a barátság. Cirkuszolt veled. Azt akarja, hogy<br />

elvedd. E célért még egy gyerek sem drága.<br />

– Fecsegsz összevissza.<br />

– Ne ints le, forró nyomon járok! Mindig csak Tilton, soha<br />

kézfogó!? Mit lép ilyenkor egy csaj? Teherbe esik. És ha már ott<br />

van a teherben, jöhet a menyegző, meg az otthon-ülés. Erről<br />

fecserésztetek az áldott ártatlan Fordban. Te nem rezdültél együtt<br />

vele. Erre ő a kormányhoz nyúlt. Így volt?<br />

– Nem egészen – felelte Bárd.<br />

– Hanem?<br />

– Más is szóba került. Nem óhajtok menyegzőt, csecsemőt, de<br />

még az együttlétet sem óhajtom egy ideje. Azon is tépődöm néhány<br />

hete, hogy privatizálom a szaktudásomat. Semelyik elképzelésem<br />

sem nyerte el a tetszését. Gyakorlatilag szakítottunk. Kiló<br />

negyvennél, az autósztrádán. Nagyon bír engem a csaj. Azt akarta,<br />

hogy együtt haljunk meg, elvégre ő úgysem éli túl a búcsúzást.<br />

Egyszerre nyúlt a kormányért és a kézifékért. A Ford eldózerolt<br />

némi korlátot és útszéli sövényt. Hajunk szála sem görbült.<br />

Felfúvódtak a légzsákok, és az ülésekhez bénítottak mindkettőnket.<br />

Csillapíthatatlan röhögés kapott el. Még sosem szakítottam plafonig<br />

érő műhabban, lufival teli szájjal.<br />

– De azóta átgondoltad a történteket, és elkapott a szomorúság.<br />

– Naná. Nem oly régen még szerelmes voltam a csajba. A<br />

munkámba. Ép volt a tragacsom. Eléggé elkeserítő, nem!?<br />

– Te balladai sorsú, nyomorú zsaru! Ne csüggedj a<br />

végtelenségig, hamarosan elkapjuk a brémai muzsikusokat. Száz<br />

évnyi Bastille néz ki a rablós fiúknak.<br />

– Inkább nyolc-tíz kiló ólom, cirka. Ha már itt tartunk, elmondom<br />

neked, miért hihetetlen, hogy kedvenc suhancaid vitték volna el a<br />

köveket. Azokat a brilleket képtelenség eladni, ugyanis nem<br />

született orgazda, aki eléggé merész lenne megvenni Jaco<br />

Montana elrabolt kincseit.<br />

Jade kecses testcsellel megtorpanásra kényszerítette a férfit.<br />

Félrehajtott fejjel, kihívóan meredt a komor arcra.

---

– Mármost: ki a ragya az a Jaco Montana, hogy úgy kelljen ejteni<br />

a nevét, mintha kolerát terjesztene!?<br />

– Nem terjeszti – mondta Bárd. – Ő maga a kolera.<br />

– Politikus?<br />

– Jó az iránytűd. Az ilyenek gengszterként kezdik, és szép<br />

durván megszereznek minden létező hatalmat. Tényleg sosem<br />

hallottad ezt a nevet? Nehezen hiszem el. Nem tudom bizonyítani,<br />

de majdnem biztosra veszem, hogy az ő alkalmazásában állsz.<br />

Tőle nem férek Nazirhoz. Na jó: Jaco Montana bízta az ékszerészre<br />

a maréknyi brillt, hogy azok míves fukszokká változzanak. Nyakék,<br />

karkötő, gyűrű készüljön belőlük a Hölgynek.<br />

– Miféle hölgynek?<br />

– Olyan vagyok, mint a bulvársajtó. Mesei történettel<br />

szórakoztatlak, mely túl szépséges ahhoz, hogy hihető legyen. Jaco<br />

Montana elérkezettnek látja az időt a nősülésre.<br />

– Veled ellentétben.<br />

– Minden gondolata és tette ellentétes az enyémekkel. Jaco<br />

Montana betöltötte a harmincat, magáénak tudhatja a fél világot, s<br />

nemrég szülei figyelmeztették: a jóféle dinasztia nem halhat ki.<br />

Montana bólintott, a brillekbe markolt, és elindult az ékszerészhez,<br />

olyatén szándékkal, hogy amint a smukkok elkészülnek, mindenüvé<br />

magával fogja hurcolni azokat, s mihelyt megpillantja a hozzájuk illő<br />

Hölgyet, legott ráaggatja a temérdek kincset, kézkérés gyanánt.<br />

– Csakhogy a brémai muzsikusok keresztülhúzták a romantikát.<br />

Maffió-papa és maffia-mama szerfelett megzabosodott. A<br />

bosszantó malőr miatt késedelmet szenved a dinasztia-gyarapítás.<br />

Te viszont, mint zsaru, kedves gengsztered elrabolt drágaköveit<br />

keresgéled. Tényleg bulvársajtós téma. Nem esik nehezemre<br />

kikövetkeztetni, hogy Montanáék fejvadászai sem egyébbel<br />

vacakolnak mostanában. Eszerint vérdíj is várható. Vérdíjnak lenni<br />

kell! Lásd, kivel van dolgod, neked szerzem meg a köveket. Grátisz.<br />

Lemondok a tiszteletdíjamról. Elvégre Montanához is fordulhatnék<br />

az okosságommal.<br />

– Soha nem teszek le régi szándékomról: amíg élünk, kísérteni<br />

foglak, hogy kerülj át a bűnözés másik oldalára.<br />

– A zsaruk térfelére? Ahol ugyanaz a teendő, mint emitt, azzal a<br />

különbséggel, hogy másképp hívják!?

---

– Verd ki a fejedből ezt a marhaságot. A zsaruk és a bűnözök<br />

nem egyforma tárgyakból diplomáznak – felelte Bárd. – Még nem<br />

csináltál semmi jóvátehetetlent.<br />

– De már tiszta sem vagyok.<br />

– Akkora az igazságérzeted, hogy el sem fér benned. Ha<br />

Nazirnál maradsz, előbb-utóbb megőrjít a lelkiismereted.<br />

– Ne toborozz, nem állok zsarunak. Akkor sem, ha fejlettebb az<br />

igazságérzetem, mint, teszem azt, a melleim.<br />

– Ha kezed-lábad töröd, hogy minél alpáribb légy, akkor sem fog<br />

sikerülni.<br />

– Miért nem? – kérdezte Jade.<br />

– Mert nem vagy alpári. Nem vagy bűnöző-típus.<br />

– Hanem mi vagyok? Nem is ez a fő. Felhívom a figyelmedet a<br />

skizódra. Az imént még azt hangoztattad, hogy nem óhajtod velem<br />

kéz a kézben képviselni a törvényt. A brémaiakkal vettél egy sapka<br />

alá. Most meg a kísértéssel fenyegetőzöl. Van fogalmad, legalább<br />

halovány, hogy mégis mi a fenét akarsz tőlem?!<br />

Ezúttal Bárd vágott be a lány elé.<br />

– Nincs – közölte komoran. – De nem magam miatt, hanem<br />

miattad nincs. Fogalmam sincs, mit kezdjek az általad képviselt<br />

problémával.<br />

– Problémának nevezel?<br />

– Tizenhét éves vagy, hirig és bige. Ragyogó képességekkel,<br />

zűrzavaros észjárással. Mindaz, amit megtanultál, plusz, amit érzel,<br />

jókora kuplerájjá állt össze a fejedben. Még legalább öt évre volna<br />

szükséged ahhoz, hogy rendet tégy magadban. Addig viszont<br />

ezerszer elzüllesz.<br />

– Hülye vagy.<br />

– Hülye – bólintott Bárd.<br />

Ebben maradtak. A zsaru mérföldes léptekkel haladt a kitűzött<br />

úticél felé.<br />

Jade szökdécselve, kifulladtan követte. Közben zúgó fejjel<br />

tépelődött a pasas közlendőjén. De csak azt tudta kisütni, és<br />

következtetésében semmi újszerűt nem lelt, hogy Bárd azt akarja,<br />

csinálja ugyanazt, amit eddig, ám a zsaruság képviseletében, s ez<br />

esetben akár a Becsületrendet is elnyerheti. Totális agyhasadás<br />

volt. Miért jobbak nála a helikopteres hekusok? Pláne az a kettő,

---

akiket invalidusokká tett a téren?! Marhaság.<br />

Átsöpörtek a belvároson, bevették magukat a turisták által<br />

gyérebben látogatott vidékre. Kopár utcákon jártak, hámló vakolatú<br />

bérházak, mélán böfögő kukák között.<br />

Beléptek a brémaiak házába. Jade visszatartotta a lélegzetét.<br />

Több évtizedes penetra áradt a festékszóróval dekorált falakból, az<br />

enyészedő korlátokból, lépcsőfokokból.<br />

Bárd elbizonytalanodott, s lendületét vesztette. Megrogyott vállal<br />

megtorpant, és a lányra csodálkozott.<br />

– Mit keresek én itt? – nyögte.<br />

Jade látta, hogy a zsaru már megint konfliktusba keveredett a<br />

lelkiismeretével. Mielőtt szóvá tehette volna, mennyire untatja ez a<br />

program, futó léptek, nevető hangok hallatszottak az emelet felől.<br />

Bárd felületes ránézésre is úgy festett, mint az az egyén, aki<br />

hirtelen rádöbben élete legsúlyosabb kudarcára: képtelen<br />

láthatatlanná válni.<br />

Jade tudta, milyen a tökéletes mimikri.<br />

A falhoz simult, két tenyere közé fogta a zsaru arcát, és magához<br />

húzta. Moziplakátra illő filmcsókban forrtak össze: ajak az állon,<br />

ajak az orr mellett, akár Humphrey Bogart és Ingrid Bergman a<br />

Casablancában.<br />

Jade-et nevetés fojtogatta, mert felötlött benne: olyan ez a<br />

műcsók, mintha pudingot ennének; a léptek elhaladtak mellettük,<br />

majd eltávolodtak, s a lány már nem nevetgélt, a férfi arcszeszének<br />

illatával és a reggel óta kiserkent borosta szurkálásával ismerkedett,<br />

ám azt is érezte, hogy a konspiratíve lerohant Bárd válla, karja<br />

botmerev, s majd' eltörik.<br />

Kibontakozott az ölelésből.<br />

– Nem ők voltak – mondta. Furcsa düh szállta meg.<br />

Közlendőjéhez hozzáfogalmazott némi gorombaságot is. – Még ne<br />

ájulj el, lopódzzunk tovább.<br />

– Lehet, hogy inkább elájulok – vallotta be Bárd. – Az rendben<br />

van, hogy én itt vagyok, de a te jelenléted...?!<br />

– Tudom – legyintett unottan Jade. – Millió lőfegyverrel állnak<br />

lesben az ajtó mögött. Gyerünk. És ha megint szembejönne valaki,<br />

a láthatatlanná válás másik módját választjuk: te ütemesen verni<br />

kezdesz engem. Ez esetben sem fogunk feltűnést kelteni.

---

– Néhány kurta, röpke év alatt milyen bölcsre művelted magad!?<br />

Jade nem felelt, megállt egy valaha fehér, immár egérszürke ajtó<br />

előtt, és bekopogott. Félrehúzódva álltak, vártak; mi sem történt.<br />

A lány benyitott, talppal, miként tanulta. A kulcsra zárt ajtó csak a<br />

második rohamának engedett.<br />

Jade lendületből a lakásban termett, ám szinte ugyanabból a<br />

lendületből visszafordult volna, ha nem ütközik Bárdba.<br />

Az ajtó a pokolra nyílott, legalábbis erre következtettek az<br />

irtózatos szag-effektusokból. Hányadék-, ürülék- és rothadásbűzök<br />

küzdöttek egymással az elsőbbségért. A pucér izzóval megvilágított<br />

helyiség előszoba-féle lehetett volna, ha csak csipetnyi<br />

lakásjelleggel is bír. Mocskos kartondobozok dülöngéltek a fal<br />

mellett, lucskos ágyneműfoszlányok lógadoztak belőlük. Jade<br />

esküdni mert volna, hogy kórházi pecséteket lát a<br />

felismerhetetlen-szürke rongyok némelyikén.<br />

– Mi ez?! – nyögte a zsaru. A rosszullét meglehetősen magához<br />

térítette; mutatóujját a stukker ravaszára tekerve, a csövet a<br />

plafonnak szegezve, ügyes szökellésekkel haladt a legközelebbi<br />

ajtó felé.<br />

Benyitott, ám két lépés után megtorpant. A szobaszerű<br />

helyiségben tömény oroszlánszag fogadta, az ágyneműhegyek a<br />

csillárt érték volna, ha lett volna csillár, de nem volt, mert ebben a<br />

háztartásban minden garast drogra tettek félre.<br />

A drogista a leírhatatlan állagú lepedőhalomba vájt fészkében<br />

feküdt; sárgára fakult bőre a csontjaira aszott, húsát felélte a<br />

szenvedély, haja elhullott, szeme kiégett, fogai elkorhadtak. A<br />

valahai fekete férfi roncsa mocorgott, reszketés hullámoztatta.<br />

Jade felnyögött a saját váladékaiban heverő, mumifikáltnak<br />

rémlő test fölött.<br />

Azután kitámolyogtak a barlangból, célba véve a következő s<br />

egyben utolsó ajtót. Beléptek. Több-funkciós szobában találták<br />

magukat.<br />

Három bevetetlen ágy, csorba szélű porcelán mosdókagyló,<br />

csaknem tiszta villanytűzhely, mennyezetig érő sarokszekrény,<br />

ételmaradékokkal borított asztal, bicegő lábú székek álldogáltak a<br />

helyiségben; a pucér nőkkel ékes zuhanyfüggöny mögött<br />

vécé-csésze rejtekezett.

---

A zsaru lehajolt az asztalhoz, félresöpört néhány zsírfoltos<br />

papírzacskót, és rábukkant a háztartás sarkalatos kellékeire: a<br />

gyógyszertári csomagolású fecskendő- és tűkollekcióra. Hiába<br />

turkált tovább, drogot nem talált.<br />

– Tudod, mit művelek? – kérdezte keskeny szájjal.<br />

– Házkutit tartasz – bólintott Jade.<br />

– "Házkuti"?! – morogta a pasas undorral. – Konkrétan lábbal<br />

tiprom a törvényt.<br />

Jade nem is felelt, torkig volt a pasas lelkével. Kinyitotta a<br />

szekrényt, és átvizsgálta tartalmát. A ruhahalmok mögé nyúlt, s<br />

füttyentett.<br />

Azután Bárd lábai elé hajigálta a gumiálarcokat. Nyuszit, bárányt,<br />

tehenet.<br />

– Na?! – firtatta. – Ehhez mit szól a törvény?<br />

A zsaru is régészkedett.<br />

Felforgatták a szobát. Átnyálazták az ágyneműt, felszedték a<br />

muzeális szőnyeget, bekukkantottak a falakra rajzszögezett<br />

poszterek mögé, kihúztak minden fiókot, tűvé tették a víztartályt.<br />

Rejtekhelyet nem találtak.<br />

– A három maszk elegendő lesz – vigasztalta magát Bárd. –<br />

Szerzek írást, és tovább keresgélünk a kollégákkal.<br />

– Lehet, hogy nem itt dugták el a köveket. Elég, hogy az apjukat<br />

dugdossák. Gondolom, az imént megcsodált zombi a család feje. A<br />

fiúcskák menetrendszerűen ellátják droggal, és néhanap kifosztják<br />

valamelyik kórház mosodáját, hogy szépen megalmozhassanak a<br />

papának. Naná: ezerszer jobb egy vegetatív apa, mint az árvaház.<br />

Bárd nem figyelt a lányra, a sarokra fordított szekrényt nézte<br />

merengőn.<br />

Jade dicséretképpen vállon veregette a pasast, majd<br />

nekifeszültek, és félrehúzták a monstrumot.<br />

Azután visszatolták. A brillek fel nem foghatták, miért is kell<br />

tovább lapulniuk a méltatlan helyen.<br />

– Nos – kezdte Bárd, miközben azon fáradoztak, hogy ottjártuk<br />

nyomait eltüntessék –, elsőül a fiúkat kell kézen fogni. Azután jöhet<br />

a házkuti.<br />

– Akkor hát foglaljunk helyet, és várjuk meg a lombevőket.<br />

– Eszement ötlet. Szemernyi jogcímünk sincs arra, hogy itt

---

lógjunk. Különben sem tudnék ölbe tett kézzel várni.<br />

– Játszhatnál zseb-zsötemet. Biztos ismered.<br />

Bárd visszavágásra készült, ám ekkor a zombi elhalón<br />

öklendezni kezdett a barlangjában. Kisiettek a lakásból, s amíg<br />

Jade őrködött, a zsaru helyrebűvölte a betalpazott ajtót.<br />

Elmentek mindenhová, ahol csak ráakadhattak volna a három<br />

fickóra. Megvártak egy menetet a Quasarban, de az izzadtan<br />

kisereglő játékosok között nem láttak ismerősen rút arcokat.<br />

Végigjártak egy csomó játéktermet, hiábavalón.<br />

Cirkáltak az élvnegyedben; Jade olykor szívesen elnézgelődött<br />

volna, ám Bárd nem engedte, a kezénél fogva vonszolta el a<br />

bámulásra méltó teremtmények, mozikirakatok elől.<br />

Körüljárták a pezsgő Teheránt; a sápasztó lámpák alatt vacogó<br />

árusok megpróbálták rájuk tukmálni készletüket. Bárdot főleg<br />

férfidolgokkal kínálgatták: gumikalapáccsal, pajszerrel, elektromos<br />

fűrésszel; Jade-et inkább finomabb fehérneműk, illatszerek, ehető<br />

óvgumik felmutogatásával óhajtották kísértésbe ejteni.<br />

A lány a tér túlsó oldalára csábult volna, az ócskás kirakata elé.<br />

S ahogy sóvárogva arrafelé tekintgetett, látta, hogy az ajtó szélesre<br />

tárul. Előbukkant a csillogóra glancolt tolókocsi, az ajtó bezárult, és<br />

a kurta síbotok hajtotta járgány tovatűnt a kis házak sorfala előtt.<br />

– Ott megy a fosszília – újságolta Jade.<br />

Bárd elnézett a mutatott irányba, ám ott csak néhány gömbjuhar<br />

hajigálta pergamen lombját. A zsaru vállat vont, s már-már valami<br />

gorombát mondott volna, amikor hirtelen észrevett három ólálkodó<br />

alakot. Csuklón ragadta a lányt, és elrántotta a földtől.<br />

– A muzsikusok! – súgta Bárd, kései magyarázatképpen.<br />

Ekkor már rohant, magával vonszolva Jade-et is.<br />

– Olyan hülye vagy, hogy az atom sem csapna beléd – lihegte a<br />

lány, és kényszerűségből felvette az ámokfutás tempóját, nehogy<br />

Bárd továbbra is lendkerekesnek nézze őt.<br />

Néhány másodperc alatt beérték a fekete srácokat.<br />

A legények ezúttal is megfelelő szórakozást találtak maguknak.<br />

Miként néhány nappal korábban megviláglott, különösen vonzották<br />

őket a kiszolgáltatottak és szánalmas sorsúak.

---

Jade-en éppen csak átvillant a tangóharmonikájától megfosztott<br />

kéregető és a sörcseppeket gyűjtögető nincstelen képe, ám rögtön<br />

kitúrta őket a düh, midőn a srácok lecsaptak az előttük guruló<br />

régiségkereskedőre.<br />

Ketten kétfelől kapták el a síbotokkal hajtott kocsit. A harmadik<br />

kölyök szemből támadott. Széles ívben elhajították a botokat; a<br />

medúza-foltos fickó hanyagul kiborította székéből az erőtlenül<br />

tiltakozó öregembert, majd ketten az ülésre préselték magukat. A<br />

himlő-sebhelyes srác fél lábbal a kocsi keresztvasára pattant.<br />

Jade-től elrollerezhettek volna. A lány nem velük törődött. A<br />

hátán fekvő, csodálatosan türelmesnek tetsző aggastyán fölé hajolt,<br />

s megkönnyebbülve látta, hogy él. Felültette a csonkolt lábú férfit,<br />

hátát a falnak támasztotta. Összeszedte a szétdobált botokat.<br />

Az események után pillantva megállapította, hogy Bárd –<br />

zsarusága dacára – figyelemreméltó jellem.<br />

A pasas a tovagördülő társaság után vetette magát. A gallérjánál<br />

fogva elkapta a kocsit hajtó srácot, és szenvedélyesen<br />

félrehajította. Azután megragadta a széket, kiszórta belőle utasait –<br />

és futni hagyta őket.<br />

A maga részéről visszatért a tolókocsival a tulajdonosához.<br />

Karjára vette a fosszíliát, és elhelyezte az ülésen. Megkérdezte, jól<br />

van-e annyira, hogy egyedül hagyhassák.<br />

Ám amikor elhangzott a méltóságteljes "igen", megragadta Jade<br />

karját, és ötödik sebességből indított.<br />

– Halálod után elhamvasztatlak – zihálta a lány<br />

bosszúszomjasan. – Homokórába töltetem a poraidat. Akkor majd<br />

megtudod, milyen a robot.<br />

– Ó, a homokóra! – lihegte a zsaru. Bőrkabátja szárnyai súlyosan<br />

csattogtak csípőjén. – Kilenc éves voltam, amikor a szüleim<br />

elváltak. Apám Új-Zélandig meg sem állt. Szerettem az öreget,<br />

naponta felhívtam. Anyám célzatosan az orrom elé tette a<br />

homokórát. Később a fejemet ütötte vele.<br />

– Te szegény, homokórától retardált egyén – sóhajtotta Jade.<br />

Nem sopánkodott tovább. újra sóhajtott; az elhaló légvétel immár<br />

a három kölyök váratlan eltűntének szólt.<br />

Az ördög volna a cinkosuk? A föld nyelte el őket?<br />

Bárd többet látott. Kézen fogta Jade-et, és besétált vele az

---

útjukba eső kopott műintézménybe, amely – külsejéből ítélve –<br />

csakis kórház lehetett. Amint áthaladtak a fáradt forgóajtón,<br />

megnyugtató látvány fogadta őket. Tudták, jó nyomon járnak: a<br />

portás ájultan hevert a fertőtlenítő szagú kőpadlón.<br />

A folyosó végéről sikoltozás hallatszott.<br />

Futásnak eredtek. Elloholtak néhány feltűnően izgatott nővér<br />

mellett, majd beestek a kezelőbe.<br />

A három fickó állt előttük. A Teheránon jártukban nem<br />

vesztegették idejüket. Az "idei tél slágere"-ként megénekelt<br />

sapkákat viselték. A tarka fonalakból létrehozott modell fejrészén<br />

kutyafülek ágaskodtak, a homlokon felirat díszelgett: MILK. Ezzel<br />

még nem ért véget a szivárványos sapka, egészen nyakig<br />

folytatódott, csupán a szemeket hagyta szabadon.<br />

A három kölyök egyike egy tiltakozó nővért szorongatott.<br />

A másik kettő a bezúzott üvegű gyógyszerszekrényben kutatott.<br />

Bárdék felbukkanása nem hozta zavarba őket.<br />

Magabízásukat a vonagló ápolónő halántékához szorított stukker<br />

indokolta.<br />

A zsaru felemelte a kezét, mutatván, hogy fegyvertelen. Jade<br />

beszivárgott a kezelőbe, s szinte észrevétlenül helyezkedett, nem<br />

törődve Bárd szigorú szemvillanásaival.<br />

– Na, fiúk – mondta a lány. – Nem akarunk nektek rosszat. A<br />

mozitól jöttünk.<br />

– Kuss! – rikkantotta a félszemű, a felsikoltó nővér fülébe tolva<br />

stukkere csövét. – Megmondtam, nem kell más, mindössze néhány<br />

ampulla morfium. Szélsebesen add elő, különben a falra mázolom<br />

az agyvelődet!<br />

– Az alsó szekrényben van – sírta a nő. – Fémkazettában.<br />

– Kösz, cicus – nevetett a szekrényt rámoló srácok egyike, és<br />

egy rúgással leszakította az ajtót.<br />

Benyúlt a kazettáért. Felemelkedett, bólintott.<br />

Jade megsejtette, hogy a félszemű lőni készül.<br />

Megmozdult, hogy magára vonja a figyelmét.<br />

– Szereplőket keresünk. Mozifilmhez – hadarta hamis<br />

lelkesedéssel. – Állandóan rohantok! Álljatok már meg egy kicsit!<br />

Beszélgessünk!<br />

A lány hevesen mutogatva, de lassan járkált a három fickó előtt,

---

magára irányítva tekintetüket. Látta, hogy szavát sem értik, ám azt<br />

is, hogy Bárd – pillanatnyi elbizonytalanodásukat kihasználva –<br />

előrelép.<br />

– Ne csináljatok hülyeséget – mondta lágy hangon Jade. –<br />

Főszerepeket kínálunk. Beszéljük meg nyugodtabb körülmények<br />

között.<br />

– Téged már láttalak valahol – mondta a félszemű félrebillentett<br />

fejjel.<br />

– Nézz meg jobban – biztatta a lány. – Na, melyik film jut<br />

eszedbe rólam?<br />

A kölyök oldalra hajtott fejjel bámult.<br />

Az opálos szem nem látta, amikor a zsaru elemelkedett a<br />

padlótól.<br />

Amint Bárd bámulatos fürgeséggel lefegyverezte a srácot, Jade<br />

is előrelendült.<br />

Nem nyúlt a kölykökhöz, csupán az útjukba állt. Előttük táncolt;<br />

szóval tartotta őket.<br />

– A Walt Disney Stúdióból jöttünk. Állatszereplőket keresünk az<br />

új filmünkhöz. A brémai muzsikusokhoz. Nyulat, birkát, marhát.<br />

Kitört a téboly.<br />

A nővér sikoltozva kimenekült a kezelőből, társnői a folyosón<br />

csatlakoztak hozzá.<br />

A nyurga kölykökről kiderült, hogy nem csak a Quasarban<br />

mozgékonyak. Élesben is megállták a helyüket. Fürgén cseleztek,<br />

öklük, talpuk hihetetlenül robbanékonynak bizonyult. Dühödten<br />

vágytak menekülni.<br />

A medúza-foltos srác kitört a folyosóra. A főbejárat felé nem<br />

menekülhetett, mivel a felocsúdott portás kissé támolyogva bár, de<br />

kivont hokiütővel állt őrhelyén; az imént még gyámoltalanul visítozó<br />

nővérek is csatasorba rendeződtek: ki széket, ki partvist választott<br />

fegyverül; néhány marcona fehér köpenyes férfi csatlakozott<br />

hozzájuk.<br />

Bárd félredobta a félszemű srácot; a himlőhelyessel még nem<br />

végzett.<br />

A medúza-foltos fickó a folyosó vége felé iramodott. Berúgta az<br />

útjába álló lengőajtót, s az a lélekszakadva odaérkező Jade-en<br />

torolta meg sérelmét: kegyetlenül leterítette az óvatlan lányt.

---

Időközben Bárd tudatta a személyzettel, hogy zsaru; rájuk bízta a<br />

kezelő kövén szertehagyott alélt bűnözőket, majd a felkecmergő<br />

Jade-et átugorva a harmadik kölyök után iramodott.<br />

A menekülő megpróbálkozott az elébe kerülő ajtóval.<br />

Keresztültépett a kihalt laboratóriumon; vonulási útvonalát<br />

üvegtörmelék szegélyezte. A labor végében csendes lépcsőházra<br />

bukkant. A lépcsőkön felrobogva tágas folyosóra érkezett. A szinten<br />

dolgozó nővérek meglepetten fogadták, a lenti műsor híre még nem<br />

ért fel hozzájuk.<br />

A srác szélsebesen megkerülte félköríves pultjukat, és cselesen<br />

visszafelé készült, ám Bárd – mivel nem nyargalt utána –,<br />

kényelmesen elévághatott volna.<br />

A kölyök időben felismerte helyzetét.<br />

Megfordult, átlendült a pult fölött, magával sodorva a személyzet<br />

egyik oszlopos tagját, majd berohant egy kórterembe.<br />

Alvó és riadozó betegek ágyai fölött és alatt folytatódott a<br />

fogócska.<br />

A kórterem akár egérfogó is lehetett volna, hiszen csak egy ajtaja<br />

volt, a srác azonban az ablakkal is beérte. Felkapott egy széket,<br />

bezúzta az üveget, s mire a zsaru a nyomába ért, ellökte magát a<br />

párkányról.<br />

Több méternyi zuhanás után a portál fölé nyúló ponyvatetőn<br />

landolt. Mivel rugózó térddel óhajtott földet érni, két lába átfúródott<br />

a vásznon, s ő felakadt, akár egy ejtőernyős a lombban. Ráadásul a<br />

vijjogó zsarukocsikkal egyszerre érkezett. Hiába tépte, foszlatta<br />

kelepcéjét, nem szabadulhatott.<br />

Bárd nem sietett utána. Az ablakban állva figyelte a fickó<br />

hasztalan küzdelmét.<br />

Az oda toppanó Jade szikrányit sem teketóriázott, neki<br />

leszámolnivalói voltak a műugróval.<br />

Átvetette magát a párkányon. Rövidre szabta ugrását, nem<br />

robbantotta szét a vásznat. A kölyökhöz gurult, és elkapta a vállát.<br />

Bárd nehéz sóhajjal megvált páholyától, és kisietett a folyosóra.<br />

Mire az utcára ért, összesereglett kollégái elszánták magukat<br />

arra, hogy leszedik a két tépekedőt, akár az agyaggalambokat.<br />

A zsaru leintette őket.<br />

Időközben Jade kiszabadította a fickót szorult helyzetéből, s bár

---

hálára egyáltalán nem számított, az állára mért íves rúgás<br />

mégiscsak meglepte.<br />

Egyensúlyát veszítve felhemperedett a ponyván, és<br />

megállíthatatlan gurulásba kezdett.<br />

Egy szörnyű pillanatig imbolygott a tető szélén, majd elkapta a<br />

vászon fodordíszét.<br />

Azután csak lógott a járda fölött, a ponyva vészjós recsegését<br />

hallgatva.<br />

A fickó utánagurult, mi több, eltökélte magát, hogy rajta keresztül<br />

rövidíti le a földre vezető útját.<br />

Jade kétségbeesetten kapaszkodott, miközben azt észlelte, hogy<br />

a szenya alak póznának használja a testét. Aztán hirtelen<br />

bedühödött, és elengedte a fodordíszt.<br />

A három-négy méteres zuhanás végén a lányt kettőzött<br />

szerencse érte. Egy bambán bámészkodó zsaru került legalulra,<br />

középen a medúza-foltos srác landolt, s ily módon Jade párnákon<br />

landolt.<br />

Lepattant a rakás tetejéről, szenvedélyesen magához rántotta<br />

kiválasztottját, és szemernyit sem nőiesen, legott lefejelte.<br />

Azután Bárdhoz szédelgett, és megtámaszkodott a mellkasán. A<br />

pasas rávigyorgott, jóllehet meglehetősen feszültnek tetszett a<br />

vigyora.<br />

– Válj kámforrá, mielőtt kérdezgetni kezdenek – mondta. – Majd<br />

utánad megyek, ha végeztem. Legkésőbb reggel találkozunk.<br />

– Nem tudok járni – súgta Jade.<br />

– Dehogynem. Muszáj.<br />

– Gyengédségre vágyom. Lehet, hogy ez a szenya kirúgta a<br />

fogamat is.<br />

– Holnap veszünk neked kerámia-protézist. Söpörj már el!<br />

Bárd ellépett mellőle; a lány a járdaszegélyhez támolygott, és<br />

leereszkedett rá. Senki sem törődött vele.<br />

A zsaruk fontoskodva gyűjtögették a bűntevők maradványait,<br />

földig sújtott kollégájukat ápolászták, némelyikük rövid interjúkkal<br />

kedveskedett az odasereglő utcai népnek.<br />

Jade eltűnését csak akkor vették észre, amikor a történtek<br />

felelevenítésében a "pofozkodó agyaggalambok" című, szerintük<br />

roppant mókás motívumhoz érkeztek.

---

– Hová lett a csaj? – hörrentek.<br />

Bárd a haját tépve követelte, hogy szedjék elő a tanúját, akár a<br />

csatornából is. Addig is, míg a felizgatott hekusok bőszen<br />

keresgéltek, az egyik járőrkocsi rádióján felhívatta főnökét, és<br />

kicsikarta az álmosan mortyogó pasasból, hogy misztikus<br />

gyorsasággal elintézze a házkutatási engedélyt.<br />

Jade a Teherán felé került. Aggódott a fosszíliáért, hiszen nem<br />

mindennapi megrázkódtatás érte az aggastyánt. Belesett a kirakat<br />

homályló üvegén, de csak az éj hömpölygött odabenn.<br />

Valósággal megrémült, amikor váratlanul feltárult az ajtó.<br />

– Jöjjön be – recsegte a régiség. – Éppen elkészült a tea.<br />

A lány nem sokáig tétovázott. Belépett a félreguruló tolószék<br />

mellett, és követte az öregembert a hátsó helyiségbe.<br />

Az irodának és raktárnak használt szobában ládatornyok<br />

magasodtak, régesrégi porok szaga érződött, a mennyezetről<br />

tépett-szürke pókszálak lengedeztek, akár az ökörnyál. Egyetlen<br />

szék állt a ládatumultus közepén. Jade leereszkedett a szélére, s<br />

szinte nyomban megérezte, hogy nem közönséges bútor közelébe<br />

került.<br />

Megmarkolta a karfát, hátracsúszott, elfészkelődött, és látta,<br />

milyen törpe a hatalmas trónuson.<br />

Lehunyta a szemét, s amikor újra felnézett, egy csésze illatos tea<br />

gőzölgött mellette a karfán.<br />

– Megviseltnek látszik – mondta az öreg. – Pihenjen nyugodtan.<br />

– Csak tudni akartam, jól van-e. Nem szeretném zavarni.<br />

– Sosem zavar. Jól vagyok. Gyerekkoromban vesztettem el a<br />

lábaimat. Sok évtized alatt megszoktam már, hogy némelyek<br />

örömüket lelik a kicsúfolásomban, nem is sejtvén, hogy voltaképpen<br />

önmagukat alázzák meg, nem engem. Remélem, nem ért félre, ha<br />

odaadom magának a medált. Nem fizetségnek szánom azért, amit<br />

tett, egyszerűbb a magyarázat. Ma este történt valami, aminek<br />

bekövetkeztét későbbre vártam. Bezárom a boltot.<br />

– Miért?<br />

– Belefáradtam abba, hogy várjam a vevőket. Egy vevő már<br />

régen kerülget, bár neki nem a portékám, hanem az egész háztömb

---

kell, hogy elsodorja innen, és áruházpalotát emeljen a helyére. Ma<br />

este – a soron utolsóként – én is beadtam a derekamat. Elmegyek,<br />

és semmit nem akarok magammal vinni. Rengeteg pénzt kapok<br />

ezért az odúért. Válasszon, amit csak kíván.<br />

– Nem tehetem.<br />

– Dehogynem teheti. Nem utasíthat vissza. Tudom, mit<br />

választana. Az álarcokat és a holdkövet. Ha elárulja a címét, holnap<br />

a lakására küldetem a ládát.<br />

– Gondolkoznom kell. Váratlanul ért az ajándéka.<br />

– Dehogyis kell gondolkoznia. Magának jók a reflexei. Láttam<br />

délután, láttam nemrég. Habozás nélkül, gyorsan cselekszik. Máris<br />

mondjon igent.<br />

– Igen. És köszönöm. Látom még?<br />

– Minek?<br />

– Szeretem hallgatni. És majdnem biztosan tudom, hogy egyszer<br />

világossá válik előttem mindaz, amit mondott.<br />

– Mindent elmondtam, mindent elvégeztem. A bazár bezár. Éljen<br />

boldogan. Ez nem formális jókívánság, maga hajlamos a<br />

boldogságra.<br />

– Nem vettem észre.<br />

– A privát szögesdrótja mögül szemléli a világot. Majd<br />

kiszabadul. Mi történt a három útonállóval?<br />

– Azt hittem, tudja.<br />

A régiség megcsikorduló állal elmosolyodott.<br />

– Afféle látnoknak tart. Pedig én nem látom, csupán sejtem vagy<br />

érzem a dolgokat. Miként maga is. Lehet, hogy ehhez semmi közük<br />

nincs holmi gyűrűknek és medáloknak, lehet, hogy van. A barátja,<br />

akivel ma este láttam, jó szagú, tiszta lelkű ember. A barátja?<br />

Jade eltűnődött. Végül bólintott.<br />

– A barátom.<br />

– Nehezére esett belátni.<br />

– Igen. Az útonállók sittre kerültek. Nemsokára házkutit tartanak<br />

náluk, és megtalálják Jaco Montana brilljeit. Egy darabig nem<br />

jönnek a Teheránra.<br />

– Jaco Montana – sóhajtotta az öreg. – Ő már otthon van a<br />

Teheránon.<br />

– Neki adja el a boltját?

---

– Ő fogja leromboltatni.<br />

Jade felemelkedett a különös karosszékből, amelyben szinte<br />

olvatagnak érezte magát.<br />

– Mennem kell.<br />

– A címe – emlékeztette a régiség.<br />

Azután elváltak.<br />

Amikor hazaért, Tilton a szaxofont fújta, a testformáját régen<br />

felvett, kérgesre öregedett bőrfotelben ülve, combjain a macimintás<br />

pléddel, felborzolódott hajjal, verítéklucskos homlokkal, lázas<br />

szemmel, s a járomcsontjáról lefelé csordogáló, néhol fekete, néhol<br />

hattyúősz szakáll olybá festett, mint a kisebb tűzvészt átélt, majd<br />

zúzmarásra fagyott préri.<br />

Jade láttán az ölébe engedte hangszerét, és felvonta<br />

szemöldökét.<br />

– Bárd leteperte őket – újságolta a lány. Furcsán érezte magát,<br />

együtt kavargott benne az imént hallott dal, az ócskás szavai, az<br />

elmúlt órák feszültsége, s még valami különös érzés, amely mintha<br />

feledékenységére emlékeztette volna, de nem tudott rájönni, mit<br />

mulasztott el.<br />

– Fürödj meg, és takarózz be jéggel – tanácsolta Tilton.<br />

Melengető tekintettel nézegette a lányt. – Jól szétkaptak.<br />

– Megtaláltuk a brilleket.<br />

A szaxis bólintott.<br />

– Gondoltam.<br />

– Te tényleg hittél nekem?<br />

– Mindig hiszek neked, kivéve, amikor hazudsz. Felismerted az<br />

egyik fickót, de hozzátettél mást is, mondjuk, jó adag intuíciót. És<br />

bejött.<br />

– Bárd azt mondta, eljön, ha végzett.<br />

– Pár perccel ezelőtt telefonált. Kérdezte, hazaértél-e. Aggódik<br />

érted.<br />

– Bárhányszor aggódni kezd, mindig tökre beidegesedik tőle.<br />

Szerintem gyogyós a pasi.<br />

– Aha, hál'istennek – vigyorgott Tilton. – Különben nem lenne a<br />

barátom.

---

– Te hogy vagy?<br />

– Frankón. Itt járt a doki, s csak bámult, hogy még élek. Már rég<br />

a kriptában lenne a helyem. Beadott egy sapkára való oltást,<br />

cserébe meghallgatta két új nótámat, végül közölte, hogy fél órát se<br />

ad, ha tovább fújom a szaxit.<br />

– Hülyén hangzana, ha azt kérném, hogy hallgass rá? – kérdezte<br />

Jade.<br />

– Hülyén hangzott – felelte Tilton. – Te is tudod, alighanem a<br />

huszonkilencedik érzékeddel, ám azért elújságolom: addig élek,<br />

amíg zenélek, de nem azért zenélek, hogy éljek, hanem azért, mert<br />

e furaféle, kései apaságom rengeteg érzést szabadított fel bennem,<br />

vagy ha nem az, akkor a puszta lényed; olyan érzéseket, amelyek<br />

meglétéről nemhogy nem tudtam, de hinni se reméltem, hogy a<br />

regényeken túl is léteznek. Előző, többszörösen körkörös<br />

mondatomra visszatekintve: eléggé kusza voltam.<br />

Megpróbálhatnám megmagyarázni, mire gondolok, de marhára kár<br />

lenne a fáradságért, hiszen úgyis érted. Így hát most mindentől<br />

független magyarázatba kezdek. Itt vagy te. Érzelmi képleted így<br />

fest: némelyeket szeretek, egyeseket utálok. A dalonc, közismert<br />

nevén Bárd, a neveltetése foglya: azt sulykolták belé, hogy<br />

férfiember nem mutatja ki az érzelmeit. Ha néha-néha kivételt tesz,<br />

szörnyen feldühödik. Velem meg úgy áll a helyzet, hogy dögrováson<br />

vagyok, s ebben a státuszban bármit megengedhetek magamnak,<br />

akár még azt is, hogy sült szentimentális legyek. Megvesztegettem<br />

magamat, és szabadon eresztettem az érzelmeimet. Elárulhatom:<br />

nagyon jó. Persze, nem hiheted el, nem erről szól a világunk. De<br />

tudod mit?! Ha most elém állna az Ördög, s azt ajánlaná: a<br />

lelkemért cserében tíz év életet ad, farkán fordítanám, és kivágnám<br />

a házból. Írtam erről egy felelgetős dalt. Ha Bárd megjön, előadjuk,<br />

én leszek a kísértő, ő pedig a megkísértett. A te dalod is elkészült.<br />

Címe: <strong>Jégtánc</strong>-blues. Tengerszem hártyás jegén táncolsz, hóval<br />

borított jegenyefenyők alatt. A hó szinte izzik körös-körülötted,<br />

gyöngéd kékre halványítva az éjjel feketéjét, a telihold elmosódik a<br />

párában, és mintha higanyezüstöt verítékezne, szellemképesek a<br />

csillagok, s oly közel hajol az ég a földhöz, hogy már-már<br />

összeölelkezik vele. Rideg gyönyörűség, téli mese. Az életed.<br />

Táncolsz, félszegen, attól tartva, hogy beroppan alattad a vékony

---

jég, táncolsz, részegülten, már nem törődve a jeges mélységgel, s<br />

egyszercsak felemelkedsz. Felujjongsz, hiszen szárnyalsz, ám<br />

ekkor elbotlasz, kékre-zöldre ütöd magad, de felkelsz, és kezded<br />

elölről, és folytatod, amikor megroppan a jég, és térdig merülsz a<br />

vízbe, kibotorkálsz és táncolsz, mígnem merevre fagynak a<br />

csontjaid, táncolsz lassulón, hanyatlón, s ha kibírod, felébred a Nap<br />

és megmelenget. Na. Már nem akarom sokáig húzni. Talán<br />

megvárom a karácsonyt, s ha elvisztek, elmegyek veletek néhány<br />

napra a télbe. Beszéljünk komoly dolgokról. Aláírtam egy<br />

szerződést, és jelentős előleget nyaltam fel. Nem hagylak itt pénz<br />

nélkül. Mielőtt felcsattannál, hozzáteszem: nélkülem se maradsz,<br />

visszajárok hozzád minden nap és éjjel, ott leszek álmaidban és<br />

ébrenléteidben, le- és megfogom a kezed csontujjaimmal, te sem<br />

láthatod, de érzed majd. Ez ellen nincs orvosság, hiába is fordulsz<br />

diligyógyászhoz.<br />

– Tilton, te mélyen hülye, szeretlek és megfürdöm. Addig talán<br />

további dilisségeken törhetnéd a fejed.<br />

Jade kisírta magát a zuhany alatt, könnyeit elmosta a langyos<br />

víz. A fosszília elköszönt tőle, Tilton is búcsúzgat; a nem is evilági,<br />

különös emberek elhagyják, magukkal viszik a nevenincs varázst,<br />

amelybe éppen csak beleízlelt.<br />

A törülközőt ledobva körülnézett, mintha máris el kellene válnia<br />

otthonától, merengőn bámulta a falicsempék hajszálrepedéseit, a<br />

vízcsap szájáról le-lecsöppenő vizet, a mosógép kerek ablakát, a<br />

takarítószeres szekrény hevenyen rozsdásodó rozsdamentes<br />

fogantyúját, a csőrös vödröt, az ajtón lógó tárnicskék frottírköntöst,<br />

a tükörre szikkadt, cseppnyi borotvahabot.<br />

A köntösbe bújt, feltépte az ajtót, megállt a<br />

konyha-étkező-nappali-műterem célú helyiségben, és egyenként<br />

leltárba vette az ott látható tárgyakat, nehogy egyszer majd ne<br />

tudjon visszaemlékezni valamelyikre. Kopott lakkozású parketta;<br />

gubancosan rojtos gyapjúszőnyeg, pitypangsárga, két példányban;<br />

filmrendezői karosszék, vászon, támláján Fellini-felirat; böhöm fotel,<br />

hatalmas kar- és háttámlával, plüssborítású, barnamedve színű;<br />

benne Bárd, száján flaska, sörrel, szemében némi döbbenet;<br />

kényelmesre koptatott bőrfotel, fekete; ölében Tilton a szaxofonnal,<br />

térdén gyerektakaróval; négyszögletes asztal, körülötte három szék,

---

összekaristolt fapult, brummogó hűtőszekrény, ujjnyomokkal ékes,<br />

üvegajtós konyhaszekrény, tavalyelőtti naptár a falon, ama<br />

napraforgóvirág-arany augusztus óta nem lapozták, fali<br />

telefonkészülék, üveges arcú televízió, poros tetejű képmagnó,<br />

zsúfolt könyvespolc; szedett-vedett, barátságos-szomorú otthon.<br />

– Mi van veled? – érdeklődött Bárd az üveg szája mellől; kifújt<br />

levegője megszorult és hajókürtként sikkantott a flaskában.<br />

– Velem? – rezzent meg Jade.<br />

A kis bigyók számbavételénél tartott: porcelán Buddha-szobor,<br />

élénk színekkel festett, vidám jószág; faragott fatálban tengeri<br />

kagylók, sünházak, korallágacskák; emberfej-forma üveglámpa;<br />

ásvány- és lemezgyűjtemény...<br />

– Zavarhatlak? – tolakodott a zsaru. – Azért jöttem utánad e<br />

hajnali órán, hogy lássam, jól vagy-e. Számos marhaságot<br />

műveltél, és ezt még melegében óhajtottam megbeszélni veled.<br />

Figyelsz rám?<br />

– Nem – mondta a lány.<br />

– Akkor figyelj. Első lecke: a túsz biztonsága fontosabb, mint az<br />

akció sikere. Emlékszel félszemű barátunkra, kezében stukkerrel,<br />

másik markában a nővérrel?<br />

– Naná.<br />

– Ilyen esetben nem jópofizunk, miként te tetted.<br />

– Ha nem tettem volna, a hapek lelövi a nőt.<br />

– Fáradt vagyok a vitatkozáshoz. Megjegyezted? A túsz<br />

biztonsága fontosabb, mint az akció sikere.<br />

– Megjegyezhetem éppen, legfeljebb nem hiszem el.<br />

– Második lecke...<br />

– Nem érdekel. Letartóztattad a brilleket?<br />

– Igen.<br />

– Ne köszönd meg. Megyek az ágyamba, de nyitva hagyom az<br />

ajtót. Játsszátok el Tilton dalait, azután adjatok egy-egy jó<br />

éjt-csókocskát, és majd csak holnaptól leszek felnőtt.<br />

– Tényleg nem kellene tovább halogatnod – dünnyögte epésen a<br />

zsaru. Nem túlzott, valóban fáradt volt, mint a forgóajtó. Keskeny<br />

résben bujkáló szeme barnája alig látszott. Tilton felé nyújtotta a<br />

kezét. – Hol a partitúra? – kérdezte.<br />

Jade nyugovóra tért, a pasasok előbb csak zümmögőn

---

gyakoroltak, majd komolyra fordították tevékenységüket, és<br />

átengedték magukat a zenének.<br />

Előbb a Kísértést adták elő, felelgetős, feleselős modorban.<br />

A lány felült az ágyban. Bámulta a szobába szüremlő,<br />

porszemcséket rezgető fénynyalábot, az utcai lámpa által az ablak<br />

négyszögébe rajzolt platánfa-kísértetet, s hallgatta Tilton<br />

fulladt-mély hangján a lelket kérincsélő, sündörgő, komisz Ördög<br />

mind dühödtebb követelőzését, a végül már szinte hason csúszó<br />

rimánkodást; és elhitte a dalnak, elhitte a hiábavalóan megkísértett<br />

Bárd tiszta-mély hangjának, hogy elég a boldogsághoz, ha szereted<br />

az életet, még viszonzatlanul is elég, hiszen ez a szeretet<br />

megláttatja veled az egyszerű szépségeket, és forrásvíz-üde<br />

harmóniával tölt el.<br />

A <strong>Jégtánc</strong>-blues hallatán újra elfogta a jól ismert, bőszítő érzés:<br />

sírnia kellett, és sírt volna, ha nem költi el a könnyeit a<br />

fürdőszobában, hiszen Tilton zenéje, szavai, szaxijának túlcsorduló<br />

hangja elgyönyörítette, megrázta, lesújtotta.<br />

A dalonc is el-elfúlt éneklés közben, de azért vitézül kitartott, s<br />

végezetül megjegyezte, hogy tíz éve, midőn nagyfiúvá válását<br />

ünnepelte kedvenc bár-szaxofonistájával, tudta, mekkora<br />

tehetséggel sodorta össze a sorsa, de azt azért nem hitte volna,<br />

hogy ekkorával, s mert mindkét pasas mélyen meghatódott, Tilton<br />

néhány éktelenül hamis hangot facsart ki a hangszeréből, hátha<br />

ettől megkönnyebbülnek.<br />

Azután felkerekedtek, besomfordáltak a leányszobába, megálltak<br />

az ágy mellett, leróni a jó éjt-csókokat, s Jade, bár megfogadta,<br />

hogy két marékkal osztja szét közöttük szeretetét, hirtelen sutának<br />

érezte magát, s úgy tett, mintha aludna, mert szégyellte volna, ha<br />

orrhangon szólal meg, ha mégis kitódulnak a könnyei, amikor<br />

megköszöni nekik szomorú-szép élményét, s elátkozza őket,<br />

ugyanezért.<br />

Úgy tett, mintha aludna, s ők úgy tettek, mintha elhinnék neki;<br />

Tilton ismerősen poros szakállszagú homlokcsókját Bárd friss<br />

sörszagú halántékcsókja követte, majd behúzták az ajtót, és<br />

folytatták a zenélést, és aznap éjjel senki sem aludt, talán a<br />

szomszédságban sem, de senki nem is tette szóvá.

---

Reggel Jade belépett Nazir labirintusába; alighogy átöltözött, a<br />

morcos madám éles gyakorlást rendelt el, s mindjárt három<br />

vérszomjas pasast küldött rá.<br />

A lány derekasan harcolt, orrvérzésig – és azon túl is.<br />

Egyszerre csak Nazir lefújta a vendettát, s átnyújtotta a lánynak<br />

csipkeszegélyes zsebkendőjét.<br />

– Hm? – kérdezte, miután Jade szétkente arcán a vért.<br />

– Mit "hm"?!<br />

– Teljes az amnéziád? – csodálkozott Nazir félrebillentett fejjel.<br />

Jade-en átvillámlott a felfedezés. Hát ezért nyűtte egész este az<br />

a fura hiányérzet! A madámról feledkezett meg. Nagy cucc.<br />

– Azt mondtad, estefelé jöjjek vissza, ha tiszta a légkör.<br />

– Éterien tiszta volt.<br />

– De nem körülöttem. Hulla komoly dolgokkal voltam elfoglalva.<br />

Miért, mi van? Mit mulasztottam el?<br />

– Adósom vagy, és törlesztened kell. Ma este kocsiba ülsz...<br />

– Lopom?<br />

– Lopod, találod, vagy elkötöd, nekem tök nyolc. Figyelj,<br />

felskiccelem a tennivalódat: elhajtasz egy kies helyre, ahol egy<br />

furgont és legalább négy pasast találsz. A pasasokat<br />

hatástalanítod, aztán bepattansz a furgonba, és elviszed azt egy<br />

másik kies helyre.<br />

– Egyedül?<br />

– Teljesen. Fegyvert vihetsz, használhatod is, ha szükséges.<br />

Felismerhetetlenné kell tenned magad. A furgon hátuljába nem<br />

nézhetsz be. Ha eltoszod, halcsali lesz belőled.<br />

– Oké – bólintott Jade. – Vállalom. Cizellálhatod.<br />

Nazir az irodájába vezette a lányt, és beavatta a részletekbe,<br />

megadván a helyszínek és a furgon koordinátáit. Ezután említésbe<br />

hozta, hogy a derék, érdemtelenül megbántott Olasz revansra<br />

készül, majd délig tartó gályázást rendelt el; közben hamvasra<br />

gyalulta az arcát Braunjával, brillantint kent a hajára, nyakkendőt<br />

kötött, és elsöpört, mert meghívást kapott a zsaruktól, gyanúja<br />

szerint Alain porhüvelyének azonosítása ügyében.<br />

Jade két óra tájban ért haza, gályázás címén többé-kevésbé<br />

agyonverve, viszont kész tervvel a megbízás kivitelezését illetően.

---

Szerencséje volt, Tilton édesdeden aludt tenyérnyi hálószobájában,<br />

így nem kellett elmagyaráznia, miért roskadt a válla, mitől sántikál.<br />

Beállt a tus alá, s mazochista kéjjel árasztotta magára a hideg<br />

vizet, majd bevonult a szobájába, és áttekintette ruhatárát. Azután<br />

elnyúlt az ágyon, és forgolódás nélkül aludt napestig.<br />

Havazást ígérő, harapós, friss hideg fogadta az esti utcán. Nem<br />

akarta elhinni. Ilyenkor még egyszerűen nem eshet hó, nem lehet<br />

hideg, hiszen a gyönyörű, hosszú ősz mindeddig megőrizte a fák<br />

lombját; sem a növények, sem a telet rühellő városi lelkek nem<br />

készültek fel a zegernyére. Jade a zimankó-gyűlölők közé tartozott,<br />

utálta a nagykabátot, sapkát, kesztyűt, következésképpen mindig<br />

fázott, kezét vörösre rágta a hideg; a január derekán könyörtelenül<br />

támadó kátrányos, fullasztó szmogot pedig a legtöbb rossznál<br />

rosszabbul tűrte.<br />

A telet mindez hidegen hagyta.<br />

A hívatlan tél mindent beborító, patkányszürke felhő képében a<br />

városra terült, kövér hasa tetőket, kéményeket horzsolt; járványként<br />

terjesztette a depressziót.<br />

A lány is elkapta a búskomorságot, hiába dagasztotta mellét a<br />

büszkeség: remek álcázást eszelt ki, s nem csupán kieszelte, de<br />

meg is valósította. Hiszen egy perce sincs: Bárd rezzenetlen arccal<br />

ment el mellette, egyszerűen nem ismert rá. A zsaru derék,<br />

törvénytisztelő fejében meg sem foganhatott a gondolat, hogy a<br />

tűsarkú cipős, neccharisnyás, bőr miniszoknyás, prémkeppes,<br />

frissen borotvált, rikítóra sminkelt, sikítozóan szőke kis<br />

transzvesztita ne adj' isten, Jade is lehet.<br />

A lány a kényelmetlen cipőben meg-megbicsakló lábbal, vacogva<br />

sietett az utcán; összefogta maga előtt a tenyérnyi keppet, ám az<br />

szemernyit sem melegített, mindössze egyetlen funkciót látott el:<br />

befödte hónaljtokban lappangó stukkerét.<br />

Jade két órát áldozott megtévesztő sminkjére. A borosta-árnyék<br />

elkészítése tartott legtovább, hiszen nem lehetett túl feltűnő, viszont<br />

decensen kéklenie kellett, pontosan olyképpen, miként a legtöbb<br />

pasas arcán. Remekül sikerült.<br />

A lány úgy festett, mint azok a férfiak, akik életük valamely

---

szakaszában rádöbbennek, hogy némely gének kiszúrtak velük,<br />

külsejük megtévesztő, hiszen ők valójában nők, s ettől a<br />

felismeréstől menten elmetani esetté válnak, joggal.<br />

Épeszű ember mit is kezdhetne ilyen problémával? Ép ésszel<br />

semmit. Elsőül tehát ezt az akadályt kell félregördíteni az útból,<br />

enélkül már megy is minden, mint az ostorfonás.<br />

De hát ez általános alapszabály: nem csupán transzvesztitákra,<br />

hanem valamennyi kényszeres átváltozóra vonatkozik.<br />

Önnönmagadhoz képest bármi lehetsz, elég, ha leszámolsz a saját<br />

agyaddal. Alighanem a politikusok is így keletkeznek.<br />

Ezen gondolatok közepette Jade autót adoptált. Nem sokat<br />

válogatott, az útjába kerülő bébirózsaszínű Suzukit megfelelőnek<br />

találta. Az első kilométereken kissé feszélyezte az ablaküvegek<br />

rózsás árnyalata, ám mivel ez nem csupán a karosszériával, hanem<br />

az ő álcájával is harmonizált, beletörődött abba, hogy a kezdődő<br />

hóesés kábán szállingózó pelyhei málnaszörpöt, vattacukrot, híg<br />

vért juttatnak az eszébe.<br />

A fűtés kifogástalanul működött, a lány felmelegedett, s bár a<br />

pedálok taposása közben a – majd' harminc centis – cipősarkai<br />

gyakran a padlóhoz szorultak, ezáltal váratlan zökkenőkkel tarkítva<br />

egyébként sem teljesen kiforrott vezetési stílusát, úgy festett, képes<br />

lesz a feladatára koncentrálni. Találomra kiválasztott egy kazettát. A<br />

magnó becuppantotta táplálékát.<br />

Mielőtt még a zene felcsendült volna, Jade tudta, hogy a Suzuki<br />

tulajdonosa nő, s ezt nem csupán a kocsi babaszíneiből<br />

következtette ki. A visszapillantó tükrön fényképes autóillatosító<br />

ringatózott: a fotón a zárkózott mosolyú Jean-Claude Van Damme<br />

ácsorgott, duzzadó emlői előtt összefont karjain morcosan<br />

dudorodó izmokkal, himbálódzás közben tömény édességű<br />

virágillatot pöfékelve. A vezetőülés előtt egy pár kopott sarkú,<br />

kényelmes körömcipő hevert, a műszerfalra ragasztott csíptető<br />

másik mozisztárt tartott fogva, utóbbi nem illatozott, egyszerűen<br />

csak széplett, már amennyire tellett tőle.<br />

A pasas izmai láttán Jade elégedetten bólintott.<br />

Helyes, végre-valahára emancipáltuk a férfiakat. Eddig csak<br />

nekünk, nőknek kellett állandó gyötrelmek közepette diétáznunk, a<br />

kifulladásig tornáznunk, szőrtépetésre járnunk; aggódhattunk az

---

arc- és szemszerte váratlanul szétkenődő festékeink miatt,<br />

rezgethettük mázsás műszempilláinkat. Ám mivel mindettől<br />

alaposan túlszépültünk, lassacskán szemet szúrt a pasasoknak,<br />

hogy hozzánk képest kopottasak, véznácskák, szürkén satnyák. És<br />

ez drámaian megrendítette a pacáktársadalmat; mindjárt még<br />

problémásabbá vált a potenciájuk. És mindennek a tetejébe<br />

megjelentek a filmvásznon az atléták, herkulesek. Mit volt mit tenni,<br />

a pacákok letették a sörös flaskát, sportlapot, és elvánszorogtak a<br />

konditerembe, onnan a fodrászhoz, kozmetikushoz. És mintha<br />

kezdenének lépést tartani az emancipációval. Azért persze maradt<br />

még néhány nyitott kérdés.<br />

E gondolatsor nem teljesen saját megfigyeléseken alapult. Jade<br />

az elmúlt napokban tucatnyi könyvet olvasott a témáról, amelyektől<br />

legfeljebb tájékozottabb lett, okosabb semmiképp sem.<br />

Így tehát elhatározta, hogy ezentúl élményszerzésre fog<br />

törekedni. Olasz szóba sem jöhetett, mint élményforrás. Hát akkor<br />

kicsoda?<br />

Jade átfutott férfiismerősei során. Talán Nazir madám? Sajnos,<br />

őt nehéz volna pacákszámba venni. Valamelyik edzőtermi fickó? De<br />

melyik?!<br />

Sóhajtva nyugtázta, hogy a látóhatár pereméig egyetlenegy<br />

valamirevaló férfit sem lát. Pedig eljött a pasasozás ideje. Tizenhét<br />

múlt, maholnap matróna.<br />

A diszkréten sercegő-sistergő hangszórókból előtört a zene.<br />

Hajlékonyan mély hangú fickó énekelgetett, orgánuma néhol<br />

valósággal felparázslott, másutt fátyolosan orrhangúvá vált; s lehet,<br />

hogy bizonyos körökben olyan napon, amelynek reggelén Pavarottit<br />

emlegették volt, legfeljebb csupán a délutáni órákban kerülhetett<br />

volna szóba ezen dalonc, mégis rávette Jade-et, hogy vele együtt<br />

dúdoljon, vagy éppenséggel lélegzet-visszafojtva hallgassa, sejtvén:<br />

e hang női mivoltában rázza meg és fel. Lehetett a pasas kövér<br />

vagy rút, trancsírozós sorozatgyilkos avagy rögzött alkoholista,<br />

tökmindegy, Jade két dal leforgása alatt beleszeretett a hangjába.<br />

Kitapogatta és a szeme elé emelte a kazettatokot. Megjegyezte,<br />

hogy a parázsos orgánum birtoklóját Leonard Cohennek hívják.<br />

Intenzív kéjjel fürdőzött tovább a legtöbb érzékét felbolygató<br />

hangban, viszont úticélját illetően is csaknem teljesen

---

felborzolódott.<br />

Az első pillanattól kezdve zavarta valami a rábízott feladatban.<br />

Nem került komolyabb fejtörésébe, hogy rájöjjön, mi nyugtalanítja.<br />

Nazir nem azért eresztett rá három durva dromedárt, mert ő<br />

elfelejtette előző esti randijukat, nem. A madám döntését főként a<br />

ma esti megbízás motiválta. Jade-nek fel kellett keményednie,<br />

elvégre négy férfi ellen indult akcióba, mi több: "feltehetően" négy<br />

ellen, úgyhogy a négy pacák akár öt, de hét is lehetett, három<br />

aligha. Ki tudja, talán valamennyien szumó-birkózók, vagy befutott<br />

pankrátorok; esetleg Hulk Hogan és tanítványai személyesen?!<br />

Akárhonnan nézte, minden irányból azt kellett látnia, hogy<br />

nemigen úszhatja meg stukkerhasználat nélkül.<br />

És pontosan ez a momentum zavarta.<br />

Holott ezúttal Bárd nem láthatta működés közben, és feltehetően<br />

holnap sem fogja látni őt, mint videosztárt; hiszen a<br />

zsaru-helikopterek csak elvétve cirkálnak elhagyatott, huszadrendű<br />

országutak mentén.<br />

E gondolatmenetből arra a következtetésre kényszerült, hogy<br />

nem Bárd tartja vissza őt bárminemű jóvátehetetlen tettől; ő maga,<br />

önként berzenkedik. Talán a motoros leszámolás látványa, esetleg<br />

Alain halála idézte elő ezt az elváltozást. Hiszen kísérteties<br />

álmaiban megjelent a két motoros fickó, felbukkant Alain – és<br />

délutáni rémálmát immár a félszemű srác stukkere által rettegésben<br />

tartott nővér alakja tetézte.<br />

Jade kikapcsolta a magnót. Hát persze. Pszichés befolyás érte, a<br />

tudatalattija felől, amerről köztudottan védtelen. Cohent hallgatva<br />

folyton Bárd hangja motoszkált benne, ám a furmányos zsaru<br />

ezúttal nem énekelt, hanem a lelkére dumált. Gyávítgatta őt.<br />

A lány megkönnyebbült. Megvan a bűnbak. Mivel mindeddig<br />

csak vele került elvi ellentétbe, ideje volna kinevezni Bárdot örökös,<br />

tiszteletbeli bűnbaknak.<br />

De mit számít, mit gondol Bárd az ő cselekedeteiről?!<br />

Nos, a zsaru tépődései láttán Jade-nek mindig súlyos<br />

mondanivalójú regények jutottak az eszébe, amelyek azt az<br />

üzenetet hordozták, hogy a legszorosabbra kötött kapcsolatot is<br />

felőrölheti az egyik fél – többnyire a hanyatt-homlok lelkiző egyén –<br />

összeroppanása. Márpedig a zsaru előbb-utóbb elér arra a pontra,

---

ahonnan már nem lehet tekintettel furaszerű barátságukra, amely<br />

ponton legyűri őt lázas törvényimádata.<br />

Egyszóval: minél többet tud vagy sejt róla a zsaru, annál<br />

hamarabb bekövetkezik köztük a végső összecsapás. Nehéz volt<br />

elképzelni, mégsem látszott lehetetlennek.<br />

Mi történhet? Bárd fehér lovon eldobog érte, és bilincset csattint<br />

a csuklójára? S ha ő ellenáll, a pasas golyót ereszt a szívébe?<br />

Jade nézte a reflektorok előtt tündöklően fehérlő utat. Öklömnyi,<br />

lágy hópelyhek tapadtak a szélvédőre. Bár a kocsiban huszonöt<br />

fokos meleg dühöngött, legalábbis a digitális kijelző szerint, a lány<br />

fázósan összeborzongott, mivel a gondolatlánc utolsó szeméhez<br />

érkezett, ráadásul sejtette is, mit talál a végponton, mégis csaknem<br />

rosszul lett tőle. Nem, ilyesmi csak a súlyos mondandójú,<br />

üzenethordozó műalkotásokban fordulhat elő; a regényeken túl fel<br />

sem vetődhet efféle probléma.<br />

De már látta is önnönmagát, amint agg jósnőnek vagy kártyavető<br />

cigányasszonynak álcázva lappang egy homályos kapualjban,<br />

körülötte színültig tömött kukák rogyadoznak, émelyítő<br />

rothadásszag terjeng a levegőben, seregnyi pók sző hálót a baljós<br />

falzugokban, patkányok üzekednek a pincelejáróban, odakinn<br />

szürke eső szitál.<br />

Minden adott egy balladához – netán egy blueshoz, amelyet már<br />

nem Tilton fog szaxiba fújni –, és ekkor felbukkan a mit sem sejtő<br />

Bárd, az agg jósnő elébe toppan, a kezéért nyúl, és olvasni kezd a<br />

tenyeréből, majd egy esernyővázból barkácsolt tőrrel szíven szúrja<br />

a hőn szeretett, ámde meghasonlott hekust.<br />

Jade felnyögött. Bekapcsolta a magnót, és Cohen varázsos<br />

hangjával elzsongatta a képzeletét. Néha Van Damme-ra pillantott;<br />

a pasas egykedvűen lóbálózva árasztotta magából a vastag<br />

virágillatot, s lassan átitatta vele a lányt.<br />

A tél – kortes-fogásként – a szebbik oldalát mutatta, persze csak<br />

kezdetnek. Lágyan behavazta a tájat, miként a frissen sült, édes<br />

fánkot lepi a porcukor. A hópelyhek mind kövérebbé hízva, mind<br />

sűrűbben követték egymást, csillámos fátylat borítottak a fákra, s<br />

néhány tűnő pillanatig a kígyózó aszfaltút úgy tetszett, akár egy<br />

keleti esküvő színtere, a földre szórt cseresznyevirágokkal.<br />

Menyegzőivé vált a táj, s Jade fejében egyre többször megszólalt

---

egy harang, amely különös, sóvárgást keltő, kedves hangon ezt<br />

csilingelte: ka-rá-csony, ka-rá-csony.<br />

Akárha hangfogóként borult volna az útra, a hó elnyelte a gumik<br />

surrogását, a motor halk hangja is elenyészett a meseire fehéredett<br />

tájban.<br />

Jade megállt egy percre. Leengedte az ablakot, s hallgatta a<br />

suttogó, mély csendet. Arra gondolt, hogy ilyenkor hihetetlen és<br />

mégis természetes eseményeknek kellene bekövetkezniük.<br />

Szépségbe illőeknek.<br />

Ehhez képest emlékeztette magát a feladatára; folytatta útját a<br />

hatástalanítandó pasasok felé.<br />

Az utat szegélyező korláton pirosló prizmák vidáman<br />

felszikráztak az autólámpák közeledtére, a kilométerjelző oszlopok<br />

félrecsapott hókucsmát viseltek, s megpróbáltak gombának<br />

látszani, unták már örökké ugyanazokat a számokat mutogatni.<br />

Némelyik nem is mutatta, megbújt a hó alatt.<br />

Jade ujjai megnyirkosodtak a kesztyűben. Még három kilométer.<br />

Lassított. Mióta erre az útra hajtott, alig találkozott járművekkel.<br />

Néhány teherautó, kisebb furgon, egy-két személykocsi hajtott el<br />

mellette.<br />

A visszapillantó tükörbe nézett. Lágy lámpafény-kettős csillogott<br />

mögötte, százötven-kétszáz méternyire. Úgy döntött, félreáll,<br />

elengedi a közelgő autót. Azután mégis tovább hajtott, szinte<br />

lépésben. Ellenőrizte és kibiztosította stukkerét.<br />

Megigazította a melleit. Mivel a sajátja nem volt kellően<br />

terebélyes, néhány, válltöméshez használatos szivacslappal<br />

korrigálta a hiányt, ám ezek időközben kissé kirázódtak a melltartó<br />

kosarából. Midőn úgy találta, hogy szédítő keblei eléggé peckesen<br />

állnak, feszesre húzta fölöttük a fehér pulóvert, gondosan<br />

elrendezte keppjét: a hónaljtok nem villanhatott elő. Combtőig<br />

felhúzta a bőrszoknyát, levélboríték méretű táskájából<br />

előcsippentett egy cigarettaszálat, mély lélegzetet vett, s a kesztyű<br />

alatt lapító opálra nézett.<br />

A gyűrű lassan átmelegedett, de nem forrósodott fel. A kő<br />

élettelennek látszott a holdtalan éjszakán.<br />

A lámpafény-kettős vakító ezüstre festette a visszapillantó tükröt,<br />

a kocsi a Suzuki mögé ért.

---

Jade megpillantotta az út bal oldalán veszteglő cápaszürke<br />

furgont. Egy pillanatra elakadt a lélegzete, hiszen nem látott<br />

körülötte mozgást, emberi alakokat. A furgon mögött fekete<br />

Mercedes parkolt. A Suzuki lámpái a belsejébe világítottak, az<br />

utastér üres volt.<br />

Végre moccant valami. Talán a fénytől vonzottan, két férfi lépett<br />

elő a furgon mögül. Jade hallotta a becsapott hátsó ajtó tompa<br />

döndülését.<br />

Balra indexelt, átkanyarodott a furgon mellé.<br />

Leengedte az ablakot. Kihúzta a szivargyújtót, és felmutatta a<br />

rámeredő pasasoknak.<br />

– Bocsi, drágák – kezdte émelyítő mosollyal –, kipurcant ez a<br />

szar.<br />

A járgány, amely eddig a nyomában gurult, lassan eltávolodott a<br />

hóesésben.<br />

Jade hanyag mozdulattal kivágta a hóba a szivargyújtót.<br />

– Holnap eldobom a kicsi kocsit is. Veszek újat.<br />

A harminc-negyven év közötti, életerőtől duzzadó pasasok arcát<br />

figyelte. Látta, amint enyhül feszültségük. Egyikük pengeszáján<br />

mosolyféle ködlött fel.<br />

Jade a fogai közé tolta a cigarettát.<br />

– Iciri-piciri tüzecske kéne, semmi más – búgta. Két ujja közé<br />

csippentette a szálat, lassan körbenyalta ajkait. Már nem érzett<br />

szorongást. Élvezte játékát. – Adtok? – kérdezte.<br />

A pengeszájú pacák bólintott, elvigyorodott, és lázas sietséggel<br />

végigütögette kabátja zsebeit.<br />

Jade figyelt. Ez csak két fickó, bárhonnan számolja.<br />

A másik férfi a szemébe húzott baseball-sapka sildje alól<br />

idegesen fürkészte az utat, ám, az égnek hála, senki sem közelgett.<br />

A pengeszájú megtalálta az öngyújtót. A Suzuki mellé lépett,<br />

tenyere fészkébe rejtette a lángot.<br />

Jade meggyújtotta a cigit, nem szívta le a füstöt, a pasas arcába<br />

fújta, s igézően mosolygott.<br />

– Ezt a kitolást – mondta, és a szájából előgomolygó<br />

párabuborék körbecirógatta a férfiarcot. – Úgyszólván nyár volt,<br />

amikor elindultam. Most mihez kezdek? Nézd, drága, mi van a<br />

lábamon. Szinte szandiban vagyok.

---

A pengeszájú bekukkantott az autóba. Torkos pillantása hosszan<br />

időzött a szoknya és a neccharisnya találkozásánál.<br />

– Te fiú vagy? – kérdezte, cigarettára gyújtva, szemét Jade<br />

combtövén legeltetve.<br />

– Igen is, meg nem is – kuncogott a lány. – Na, köszi a<br />

lángocskát, tépek tovább, mert piszok hideg van.<br />

– Mi az, hogy igen is, meg nem is? – firtatta a pengeszájú.<br />

Jade gyöngyözőt kacagott, és mutatta, hogy kinyitná az ajtót.<br />

– Vigyázz pici, meg ne üsselek – mondta.<br />

A pasas félreállt, az ajtó kitárult.<br />

Jade kifordult. Keresztbe vetette lábait a küszöbön.<br />

– Látod? – kérdezte, noha nyilvánvaló volt, hogy a pacák teljesen<br />

látja. Engedte felcsúszni a szoknyáját. – Már szervileg is kislány<br />

vagyok. Még egy iciri-piciri hormonozás, és szakállkám sem lesz.<br />

A pasas elgondolkozva nevetgélt. Társa türelmetlennek látszott.<br />

Jade rámosolygott.<br />

– Elakadtatok a hóban, picik? Ne búsuljatok, alig fél év, és itt a<br />

tavasz. Ismeritek: "se keze, se lába, folyton a kocsmában ül, mi<br />

az"?<br />

– Mi az? – morogta a baseball-sapkás mogorván.<br />

– Törzsvendég – vágta rá a lány.<br />

A morc pacák gurgulázott egyet, a pengeszájú harsányan<br />

felnevetett.<br />

Jade nézte őket. Felmérte, hogy a vastag kabátok miatt csakis<br />

fejre támadhat.<br />

Tovább mosolygott.<br />

– Van még. Három tetem úszik a folyóban, fej fej mellett. Mi az?<br />

– Na? – kérdezte a pengeszájú, és közelebb lépett. Tenyere<br />

elpihent a lány térdén.<br />

A morcona is tett néhány lépést, hogy jobban hallja a megfejtést.<br />

– Holtverseny – turbékolt Jade.<br />

Felemelte a bal lábát, lepottyantotta róla a körömcipőt. Nem<br />

bánta, hogy a pacákok mélyen alá bámulnak. Lerúgta a másik<br />

topánt is.<br />

– Ennek a szandinak semmi haszna térdig hóban – nevetett.<br />

– Finom illatod van – szimatolt a pengeszájú. Tenyere<br />

hernyószerű mozgással a szoknya széle felé indult a térdéről.

---

– Van Damme átjárt – magyarázta Jade. Iszonyatosan fázott.<br />

Beleszívott a cigibe, majd átpöccintette a szálat a tapogatózó pasas<br />

válla fölött. – Na köszike, ez jólesett. Megyek, mert meghűl a<br />

petefészkem. Feladnád a szandimat, picim?<br />

A morc pasas boldogan fogadta távozási szándékát. Lehajolt az<br />

egyik cipőért.<br />

A pengeszájú tovább araszolt előre. Ujjai hegyével a szoknya<br />

szegélyéhez érkezett. Tudni vágyta, milyen meglepetést tartogat az<br />

ex-fiú. Láthatóan izgalomban volt, és nem csak anatómiailag.<br />

Alighanem fel sem fogta, vagy ha igen, nem sokat tépelődhetett<br />

rajta, amikor a gömbölyű térd, akár egy faltörő kos, a homlokába<br />

száguldott.<br />

A másik pasas a puha hóban egerészte a kiscipőt, midőn Jade<br />

talpéle végigvágott a halántékán.<br />

A lány kiugrott a kocsiból, a kábult pengeszájút használva<br />

szőnyegül. Bár a mogorva fickó is elnyúlt, jobbnak látszott, ha kap<br />

még egyet, biztosítékul.<br />

Jade lehajolt, szélsebes mozdulatokkal átkutatta a vastag<br />

kabátokat.<br />

Majdnem elájult ijedtében, amikor kihúzta az Uzit a<br />

baseball-sapkás fickó dzsekije alól. A pengeszájú csak a szexuális<br />

ösztönei felől volt védtelen, amúgy ő is Uzival büszkélkedhetett.<br />

Túl könnyen ment, túl könnyen ment!<br />

Jade elhallgattatta a fejében kiáltozó hangot. A pasasok<br />

hevertek, egyikük szerte, másikuk szét. De mindketten a furgon<br />

útjában.<br />

Ó, a francba, hol itt a könnyűség?!<br />

A lány nekifeszült, hogy félrerángassa a magatehetetlen testeket.<br />

Harisnyája rögtön megszívta magát hideg nyirokkal, s a<br />

lábszárközépig érő, puhának, tapadósnak tetsző hó szeszélyesen<br />

csúszott.<br />

Jade felkarolta a morcabbik korpuszt, és hátrafelé vonszolta.<br />

Megcsúszott és elvágódott; a férfi nyugodtan pihentette a fejét az<br />

ölében.<br />

Jade nyögdécselve kimászott alóla. Szeme szikrázott a hidegtől.<br />

Újra nekifutott, és végre sikerült félrevonszolnia a súlyos egyént.<br />

Ezután a pengeszájú pacákhoz lépett. A torkos fickó szempilláját

---

elepte a hó.<br />

A zúzmarás pillák meg-megrezzentek.<br />

Az alattomos pasas fel sem ülhetett. A lány talpa gyorsabb volt<br />

nála.<br />

A pacák visszafeküdt a hóra, és Jade, miközben a gallérjánál<br />

fogva félregörgette, szívből kívánta, hogy a két fickót majd csak az<br />

ibolyázók találják meg.<br />

Nem került különösebb erőfeszítésébe kívülről látni, mit művel.<br />

Mint egy horror-hősnő, tetemekkel huzakodik a mélyülő hóban.<br />

Még mindig nem járt arra senki, az égnek hála.<br />

Jade, elhárítván az eleven úttorlaszokat, holott bárki más<br />

szemrebbenés nélkül áthajtott volna rajtuk, kikapta a Suzukiból a<br />

táskáját, és az Uzikkal együtt a furgonba hajította.<br />

Csalinak használt cipőit elnyelte a hó. Szitkozódva lehajolt, és<br />

ásott, mint a borz, de csak a jobb lábára illő topánt találta meg.<br />

Mi a "könnyű"?!<br />

Könnyek közt fúrta az átkozott havat, mígnem végre ráakadt a<br />

balos cipőre is.<br />

Nyomás, tűnés!<br />

Beugrott a furgon kormánya mögé, indított, s a motor azonnal<br />

bepöccent. Gázt adott.<br />

A kocsi nem moccant. A kerekek szánalmasan pörögtek, maguk<br />

köré fröcskölve a havat.<br />

– Ne áss el minket, édesem! – rimánkodott a lány.<br />

Nyugi!<br />

Rádöbbent, hogy az ótvar járgány hátsókerék meghajtású.<br />

– Ó, a francba, most rükvercben kell hazamennem!? – nyögte.<br />

Hátramenetbe kapcsolt, gázt adott. A furgon kirobbant a maga<br />

vájta gödörből, csattanósan orrba nyomta a védtelen Mercedest,<br />

majd egy gázfröccs hatására, immár előre, kivágtatott az útra.<br />

Jade fellélegzett. Felcsavarta a fűtést, megmozgatta<br />

elgémberedett lábujjait. Azután oldalt pillantott, és megint ájulnia<br />

kellett.<br />

Ha valami zsaru lemeszeli, elsőül az ülés elé szórt Uzikat fogja<br />

észrevenni.<br />

Lassított. Eldobhatná a fegyvereket, a hó majd eltünteti<br />

mindkettőt.

---

Eldobhatná, de nem dobja el!<br />

Hátranyúlt, hogy félrerántsa a rakodótérbe nyíló apró ablakot. A<br />

pöcök beragadt, az ablak nem moccant. A ráncigálásra csupán a<br />

kormánykerék reagált; a furgon részegen kacsázott a sikamlós<br />

pályán.<br />

Jade a visszapillantó tükörbe lesett. Sehol egy teremtett lélek.<br />

Megállt az út közepén, s a cipőt mellőzve kiugrott a kocsiból.<br />

Hátraszaladt az Uzikkal.<br />

Kinyitotta az ajtót, mire a rakodótérben kigyúlt a lámpa, ha<br />

mégoly csekély fénnyel is.<br />

A lány élesen felsikoltott.<br />

Két férfi feküdt a csomagteret megtöltő lapos ládák tetején.<br />

Halottabbak a halottnál. Vérük alvadozott.<br />

Egyikük bokáig érő fekete szövetkabátot viselt, melyet átlósan<br />

téptek fel a golyók. A halott férfi tágra nyílt, fénytelen szeme a kocsi<br />

mennyezetére meredt, pilláin vércseppek dermedeztek.<br />

A másik pasas szörmebéléses farmerdzsekiben hevert a<br />

ládarakáson, bíbor tócsában. Őt alighanem hátulról gyilkolták meg.<br />

Jade kinyújtotta a kezét, hogy felnyisson egy ládát, de mindenütt<br />

csak vérbe nyúlt volna.<br />

Bevágta az ajtót, szipogva visszanyelte rémülete könnyeit, és az<br />

Uzikkal együtt a furgonba ült.<br />

Gázt adott, és legott elsüllyedt, miként induláskor.<br />

Már nem is kellett a ládákban turkálnia. Ráeszmélt, miért olyan<br />

süppedékeny a megpakolt autó. Vas és ólom.<br />

Hátramenetbe kapcsolt, újra a pedálra taposott. Együtt nyögött a<br />

hörgő, jajgató motorral. S végre, kifaroltak az abroncsok ásta<br />

mélyedésből.<br />

Lámpafények csillantak hátulról.<br />

Jaj, ne! A lerúgott fickók feléledtek, és utánam eredtek a<br />

Mercivel!?<br />

Tudta, ha nem téved, használnia kell az Uzikat.<br />

A tükörre szegezte a tekintetét. A kocsi nem jött közelebb, nem<br />

gyorsított. A világító hóban feketének sem látszott.<br />

Csak egy éjkék Audi poroszkált mögötte.<br />

Jade megnyugodott. Már amennyire megnyugodhatott, két<br />

tetemmel és egy rakomány fegyverrel a fedélzeten.

---

Bekapcsolta a rádiót. Reklám reklámra hágott, boldog lihegés<br />

lengett az éterből, a búgó nők mosóporféleségeknek és röpképes<br />

intim betéteknek örvendeztek, a szívdermesztő férfihangok dögös<br />

dezodoroktól ujjongtak.<br />

Az út másik oldalán sárgán villogó tetőlámpákkal hóeke<br />

közeledett, akár valami fémszörny, rettentő állkapcsa spriccelve<br />

túrta a havat.<br />

Jade elnémította a rádiót, átváltott a magnóra. Diszkózene<br />

dübörgött a hangszórókból.<br />

Szép. Halottaskocsi, táncdallamra.<br />

Ekkor kék tetővillogó fénye bűvölte meg. Száz méternyire lehetett<br />

előtte.<br />

Zsaruk!<br />

A gázra lépett, fejében sötét elhatározás körvonalazódott. A jobb<br />

oldali ülésre készítette a géppisztolyokat.<br />

A zsaruk ügyet sem vetettek rá. Az árokba fordult személykocsik<br />

körül sürgölődtek.<br />

Jade a gyűrűjéhez fohászkodott.<br />

Add, hogy ne kelljen megölnöm valakit. Add, hogy legalább<br />

zsarura ne kelljen lőnöm!<br />

Ment tovább. A furgon meg-megcsúszott, mégsem vett vissza a<br />

gázból.<br />

A külvárosba érve felidézte fejében a további útvonalat. Hajtott,<br />

halálos eltökéltséggel.<br />

Mintha karneválra érkezett volna. Hótúró szörnygépek állkapcsa<br />

csattogott körös-körül. Vijjogó mentőkocsik, rendőrjárőrök robogtak<br />

mindenfelé. Sárga, piros és kék tetőfények vibráltak úton-útfélen.<br />

A város eszét vesztette a havazástól. Hófalók rohantak<br />

lakomázni, hisztérikus autósok ütköztek egymásnak, robotolhattak a<br />

baleseti sebészek, és nyilván rengeteg gipsz fogyott.<br />

Jade zavartalanul hurcolta szörnyű szállítmányát, senkit sem<br />

érdekelt. Talán akkor sem vonhatta volna el a figyelmet a<br />

meteorológiai körülményekről, ha a hajuknál fogva vonszolja maga<br />

után a véres hullákat.<br />

Hópánikban őrjöngött a város.<br />

Amit a felhők fehérre cukroztak, azt a gépek sebtében<br />

visszafestették feketére. Amint tovagurultak, a hó újra bevonta a

---

szennyet, ám kisvártatva előcammogott a következő szörny, és<br />

ismét elfeketült az úttest.<br />

Jade eljátszott a gondolattal: mi lenne, ha egyszer,<br />

egyetlenegyszer békén hagynák a havat; ha mindenki csak sétálna<br />

rajta, hallgatná, miként nyeli el a léptek neszét, ha lovasszánok<br />

futnának a tündöklő utcákon, és rénszarvasaival eljönne a Télapó?<br />

Hullák a fedélzeten!<br />

Egyszerűen nem hagyhatta, hogy folyton a véres tetemekre<br />

gondoljon, de nem is tudott másra figyelni; ha egy pillanatra<br />

kikapcsolt, kéklő tetőfény villant elé, s újra fohászkodnia kellett. A<br />

gyűrűhöz.<br />

A gyűrű, mintha a körülötte csapongó gondolatok keltették volna<br />

életre, felizzott az ujján. Talán azért, mert a dupla kesztyűben –<br />

gumi és csipke – már-már habzón izzadt a tenyere.<br />

Végre elhagyta a karneválozó negyedet. Szögletes,<br />

képzelettelenül tervezett épületek közé ért, melyek úgy kuporogtak<br />

körös-körül, akár a rossz sors titáni dobókockái, melyekkel valaha<br />

eldöntötték: itt pedig szürkeség lészen, s az lett. A kockák ott<br />

maradtak, ahová gurultak, s lassan bevonta őket a kedvetlen<br />

penész. Az ablaktalan raktárépületek rozsdás redőnyei a néptelen<br />

utcát vicsorogták, a lámpák nem kínlódtak a fénnyel, jószerivel csak<br />

a hó világított, az egyre mélyülő, háborítatlan-gyönyörű hó.<br />

Jade mégiscsak visszakívánkozott a hóekék biztonságos,<br />

szervezett világába, de főként haza vágyott, Tilton közelébe; a szaxi<br />

hangját sóvárogta, a csúfondáros, édes-bús, harsány dallamokat<br />

vágyta, a zenehangokra csimpaszkodó, azoktól elszaladó,<br />

incselkedő szavakat akarta hallani, átforrósodott teás bögrével a<br />

kezében, tárnicskék köntösben; otthon.<br />

Rozsdarágta tábla bukkant elé, sarkaiba málladozó hópamacsok<br />

kapaszkodtak, 2434 – olvasta Jade, s fellélegzett.<br />

Megérkezett. A megbízást teljesítette.<br />

Itt leállítja a motort, kilép a halottaskocsiból, és meredt sarkain<br />

eltipeg a térdig érő nyirokban. Taxiba nem ül, talán meg se fagy.<br />

A nem túl széles úttest összeolvadt a keskeny járdával, melynek<br />

nyomvonalát csak a roskadozó fák jelezték.<br />

Jade halálos komolysággal, indexelve bekanyarodott az egyik fa<br />

alá.

---

Látta a hó alá temetett zöldellő levéltömeget és az ágakról<br />

alácsüngő érett, bíbor almákat. És mert efféle tüneményt még soha<br />

nem tapasztalt, megilletődötten elbámészkodott; szívét<br />

átmelengette a ritka látvány hihetetlen szépsége.<br />

Persze, a visszapillantó tükörben felbukkanó fénykör-duót is<br />

látta.<br />

Csak éppen nem engedte a tudatához.<br />

A gyűrű térítette magához, és ha mégsem, akkor is a gyűrűnek<br />

tulajdonította az agyába fecskendező adrenalin-fröccsöt, amelytől<br />

néhány másodpercre maga a vörös Nap lángolt fel a fejében.<br />

És ha se a gyűrű, se az adrenalin nem tehetett a fejét kitöltő<br />

vörösségről, akkor a géppisztolysorozat tűzijátékát élte meg<br />

szerfelett intenzíven.<br />

A golyók kevéssel a teste előtt martak a műszerfal tetejébe, és<br />

szétrobbantották a szélvédőt.<br />

A járgány, amelyből a sorozatot küldték, a furgon elé száguldott.<br />

Jade magához tért, bár szívesebben elájult volna. Átvetette<br />

magát az ülésen. Üvegtörmelék ropogott a testén. Felkapta az Uzit,<br />

és kigurult a jobb oldali ajtón.<br />

Röptében nyitott tüzet a furgon előtt keresztbe fordult kocsira.<br />

Azután belehasalt a szúrós üvegkásába, amit magával sodort az<br />

utastérből.<br />

Támadói is kiugráltak a kocsijukból. Egyet leszedett szálltában, a<br />

másik három besöpört a karosszéria mögé.<br />

Úgy festett, nincs számukra más fedezék, csupán az autók.<br />

Jade lappangott, számolászott. Ha kiürül a tár, előkaphatja a<br />

másik Uzit, és a stukker is a hóna alatt lóg.<br />

Egy rózsafüzérre való golyó – akár egy lánc gyorsan fogyatkozó<br />

szemei – választja el a haláltól.<br />

A nagytestű Renault gonoszul tornyosult az úton; orra az egyik<br />

hóval borított, gazdagon termő almafa alá nyúlt.<br />

Jade felsóhajtott, s a lombra célozva kilőtt egy sorozatot.<br />

A tár kiürült.<br />

A Renault előtt hasaló komiszokat hó- és almagörgeteg temette<br />

maga alá.

---

Jade felegyenesedett, megtehette, mivel leendő gyilkosai a<br />

lavinával birkóztak. Megragadta a másik Uzit.<br />

Markában a fegyverrel, végigvágódott a földön.<br />

A támadók járgánya felé indult, hasmánt.<br />

Vakító fényességű reflektorok lobbantak mögötte.<br />

Sivító abroncsokkal újabb kocsi érkezett.<br />

Mit érkezett?! Száguldva közéjük fröccsent.<br />

Röpülve, majd megcsúszva, és két keréken piruettezve.<br />

Jade félregurult az ágaskodva robogó járgány elől, amely rövid<br />

siklás után visszabillent négy kerékre, és a Renault felől kelepelő<br />

sorozatokra rá sem rántva, hörgő motorral a kocsira rontott.<br />

A bősz musztángként rohamozó éjkék Audi oldalba kapta és<br />

megpörgette a Renault-t.<br />

A kocsi mögött kushadó fegyveresek üvöltve talpra szökkentek.<br />

És eldőltek, mint a tekebábuk, ki a kocsitól, ki az Uzitól eltaláltan.<br />

Az Audi jobb oldali ajtaja kivágódott.<br />

– Szállj be! – parancsolta egy komor hang.<br />

Jade engedelmesen futott, és beugrott az autóba.<br />

Az egyik leterített fegyveres szörnyű zombi-arccal, imbolyogva<br />

feltérdelt, és célba vette a lányt.<br />

A zsaru átnyúlt a kormány fölött, baljával lerántotta Jade-et.<br />

Jobbjában felugatott az automata fegyver. Töltényhüvelyeket<br />

okádott maga köré.<br />

Azután a kocsi padlógázzal elrugaszkodott a földtől, és<br />

kiszáguldott a pokolbéli utcából.<br />

Jade roskadt vállal, félájultan gubbasztott a zsaru mellett, egy<br />

éles kanyarban a férfi vállára dőlt, s amikor felnézett, közvetlen<br />

közelről láthatta düh komorította arcvonásait.<br />

A pasas nem szólt semmit, de nem is keltett épeszű benyomást.<br />

Lázasan kanyargott az elszórt kockaépületek között.<br />

Egyszercsak eléjük toppant egy hótól roskadó telefonfülke.<br />

A zsaru a fékre taposott.<br />

Jade összemérte a koponyája szakítószilárdságát a<br />

szélvédőével. Döntetlenre végeztek.<br />

Bárd kiugrott a kocsiból, átlendült a gőzölgő motorháztető fölött,<br />

és kiemelte a lányt az ülésből. A fülkéhez cipelte, plasztikkártyát<br />

nyomott a kezébe.

---

– Hívd fel a Yardot! Mondd, hogy lövöldözést hallottál a<br />

környéken, és tedd le a kagylót! Nyomás!<br />

Jade hipnotizáltan engedelmeskedett.<br />

Míg elhadarta közlendőjét, Bárd a kabátja alá dugott kézzel<br />

figyelte a kihalt utcát.<br />

Amikor visszatámolygott a kocsiba, ugyanazt élte át, amit az<br />

imént.<br />

Padlógáz, vad kanyarok. Dühtől torz fej.<br />

A gyűrű már nem égette az ujját. Lefejtette kezéről a<br />

kesztyűrétegeket. Időnként a zsarura hanyatlott. Érezte, amint a<br />

hideg felfelé rágja magát a lábszárán, a hasa felé tartva.<br />

Lepillantott, s látnia kellett szakadozott bőrminijét, vérfoltos<br />

pulóverét.<br />

Végre a zsaru megszólalt, de csupán undorának adott hangot.<br />

– Milyen szagod van?!<br />

– Van Damme – felelte Jade készségesen. – Egészen belém<br />

ivódott.<br />

És ekkor, eltávolodva az összevérezett utcától, a<br />

halottaskocsitól, a Renault romjaitól, a zsaru megint a fékre<br />

feszítette a talpát, és a járdaszegély mellé zökkentette az autót.<br />

Jade-hez fordult, megragadta a vállát, ám csak azért, hogy<br />

leszaggassa róla a prémkeppet. Ezután felkapta az ablaktörlő<br />

rongyot, és nekiugrott a lány sminkjének. Percekig dörzsölte az<br />

arcát, nyüszítve vonagló tiltakozásával mit sem törődve.<br />

Jade elernyedt, lehunyt szemmel várta, mi fő ki a rohamból. A<br />

lucskos rongy nyaldosta a bőrét. Amikor úgy érezte, nem bírja<br />

tovább, erőtlenül a zsaru csuklójába kapaszkodott.<br />

– Engedj el – kérte.<br />

Bárd lehajította a rongyot. Végignézett Jade-en, s tekintetén<br />

látszott, hogy megint felfedezett rajta valami tűrhetetlent.<br />

– Ne! – sikoltotta a lány, s mindkét kezével a férfiba<br />

kapaszkodott. – Ne! – bugyborékolta. És kirobbant belőle a<br />

zokogás.<br />

A zsaru nem hatódott meg. Nem ért rá a dührohamától.<br />

– Mit műveltél már megint, te eszement, hülye bige?! – kérdezte,<br />

bár inkább csak akadémikusan.<br />

Jade rábámult két tenyere ernyője mögül, s éppen arra készült,

---

hogy a bőgést szüneteltetve ő is emelt hangú kérdéseket tegyen fel,<br />

midőn Bárd vad mozdulattal az ócska rongyért nyúlt, és újfent az<br />

arcának esett vele.<br />

A lány kivárta az alkalmas pillanatot, és ekkor rácsattintotta a<br />

fogait a pasas kézfejére.<br />

– Kopj már le! – üvöltötte teli szájjal.<br />

– Eressz el, mielőtt felpofozlak! – tanácsolta Bárd fogcsikorgatva.<br />

Jade kiköpte a kezét.<br />

Elhamarkodta. A zsaru újra támadott, ezúttal a lány túlzó mellei<br />

ellen emelt kifogást: felhajtotta a pulóvert, és széthajigálta a<br />

kocsiban a melltartóba gyömöszölt válltöméseket.<br />

Jade lebámult saját összekarmolt, vércsíkos hasára, aztán<br />

megtorpant a tekintete a zsaru hosszú ujjú, keskeny kezén, amely<br />

intim tájain ténykedett.<br />

– Hé! – nyögte. – Azért a saját mellemet nem téped le, ugye?!<br />

– A fejedet szeretném letépni! – közölte az őrjöngő.<br />

Hopp, megpillantott egy bújdonc válltömést a kosárkában.<br />

Lecsapott rá.<br />

Félúton elbizonytalanodott. Ahhoz, hogy szert tegyen a<br />

szivacsra, Jade melléhez kellett volna érnie. Korrigálta mozdulatát.<br />

Letépte a melltartót. A válltömés magától aláhullott.<br />

Forrt a dühük.<br />

Jade a zsaru nyaka köré fonta a karjait. Fogaik összekoccantak,<br />

nem mozi- és nem szerelmi csókban keveredett a szájuk. Dühödten<br />

harapták, megpróbálták elnyelni egymást.<br />

Egyszerre csak a pasas kijózanodott.<br />

Félretolta Jade-et, visszadőlt az ülésébe, lehunyta, majd<br />

kinyitotta a szemét, ám vonásai nem simultak ki jelentősen.<br />

– Nos – nyögte rekedten. – Részemről újra fehér ember vagyok.<br />

Jade még pihegett kissé. Azt kívánta – de mit kívánta?!, akarta!!!<br />

–, hogy folytassák a kannibál csókot, hogy szétmarcangolják<br />

egymást, szakadjon le minden ruhájuk, vad lökésekkel birkózzon a<br />

testük, az őrület elszálltáig.<br />

Bárd felé fordult, tekintete követte a férfi szájából serkenő<br />

vércsepp útját, amint lassan az állcsúcsra gördül, majd leveti magát<br />

a nadrág ölére.<br />

– Jézusom! – nyögte. Tisztult az agya. Megigazította a pulóverét.

---

A zsaru öt ujjal hátratúrta a homlokába tódult tincseket. A lányra<br />

nézett.<br />

– Majdnem megerőszakoltalak – mondta.<br />

– Én is téged.<br />

Bárd kézháttal megtörölte a száját, a vérre bámult, majd vissza<br />

Jade arcára – és a rongyért nyúlt.<br />

– Ne! – A lány összetöppedt az ülésben.<br />

Bárd megtorpant, keze irányt változtatott, a kesztyűtartóba kotort.<br />

Papír zsebkendőket húzott elő.<br />

– Mit művelsz? – kérdezte, szinte finoman törölgetve a lány<br />

arcát. – Magaddal, másokkal, pláne velem?! Tudod, mit éreztem?!<br />

Ölni akartalak! Arra készültem, hogy felnyársaljalak és<br />

szétmarcangoljam a torkodat! Nem voltam ember! "Jézusom"?!<br />

Ennyi?! Délután felhívtam Tiltont, ő mondta, hogy ma este aligha<br />

tartasz velünk kocsmázni, mivel órák óta fested magad, és máris<br />

úgy nézel ki, mint egy félbuzi. Aztán elriszáltál mellettem az utcán,<br />

és csak az illatodról ismertem rád: ugyanazt a szappant, dezodort<br />

használod, mint Tilton, s mióta nem dohányzom, olyan a<br />

szaglásom, akár egy vizsláé. Utánad eredtem. Te feltörted a<br />

babakocsit, én elcsentem az Audit, mert tudnom kellett, hová tépsz<br />

ebben a maskarában. Amikor megálltál a furgon mellett,<br />

továbbgurultam pár száz méternyit, eloltottam a lámpát és<br />

visszafordultam. Láttam, miként illegeted, mutogatod, fogdostatod<br />

magad, láttam, milyen hidegvérrel rúgod le a palikat. Tovább<br />

követtelek. És most itt és így vagyunk. Szégyenkezem. Undorodom.<br />

Mi volt abban a tetves furgonban?!<br />

– Nem tudom. Az volt a melóm, hogy lecsapjam a furgon körül<br />

lézengő palikat, és a kocsit a raktárhoz vigyem.<br />

– Mi volt benne?! Láttam, amikor hátramentél a géppisztolyokkal,<br />

és azt is, hogy valami visszafutamított.<br />

– Semmi különös. Csak egy rakomány fegyver, gondolom. Meg<br />

két néhai egyén, langyosodófélben. Azok a pasik végeztek velük,<br />

feltehetően a fegyverek átvétele után, akiket utóbb "hidegvérrel"<br />

lerúgtam. Sejtelmem sincs, mi történt.<br />

– Nem tartod különösnek, hogy Nazir megbízásai mindig<br />

másként sülnek el, mint kéne?!<br />

Jade, kissé ostobán, maga elé suttogott.

---

– Megmentetted az életemet.<br />

– Azért, hogy személyesen öljelek meg. Tisztában vagy azzal,<br />

hogy mit tettem?!<br />

A lány tudta már: lelkizés készül.<br />

Bárd felnyögött, újra igazított a homlokában kószáló tincseken,<br />

de nem piperkőcségből, hanem kiújuló idegességében. Azután<br />

előszámlálta ujjait, és vádlón felmeresztette azokat, egyiket a másik<br />

után. Jade attól tartott, hogy végül lemetszi valamennyit, miként a<br />

bűntevők fejét.<br />

– Egy: kocsit loptam. Kettő: tétlenül végignéztem a hóban folyó<br />

hiriget. Három: a következő hirigbe be is avatkoztam. Négy:<br />

össze-vissza zúztam a lopott kocsit. Öt: dühömben majdnem<br />

kéjgyilkossá váltam. És mindezt zsaru létemre. Te minduntalan<br />

kiforgatsz emberi mivoltomból.<br />

– Észrevettem – bólintott a lány, s pimaszul hozzátette: – Talán<br />

szakgyógyászhoz kellene fordulod.<br />

– Hozzád fordulok! – hörrent a pasas. – És mégiscsak<br />

megfojtalak!<br />

Jade előrehajolt, hogy zsebkendőt vegyen elő a kesztyűtartóból.<br />

Fegyvere kicsúszott a tokból.<br />

A stukker, melyet órákkal korábban kibiztosított, úgy döntött, itt<br />

az ő ideje, és dobhártyatépő dörrenéssel csatlakozott a<br />

társalgáshoz.<br />

A golyó átütötte a padlót. Csípős lőporfüst keveredett Van<br />

Damme krémsűrű virágillatával.<br />

Bárd visszaőrült.<br />

Lecsapott az öntevékeny fegyverre. Úgy fogta, mint egy skorpiót.<br />

Meglengette Jade orra előtt.<br />

– Fogadni mernék, hogy csecsemő korodban már a cumidat is<br />

elsütötted! Adj hálát az úristennek, amiért nem a hónod alatt durrant<br />

el ez a szar!<br />

– Mit idegeskedsz egy kis malőr miatt?!<br />

– "Malőr"?! – sikított a zsaru. – Átfér az öklöm a padlórésen!<br />

– Tilton fatálisan tévedett, mikor azt állította, hogy te nem mered<br />

kimutatni az érzelmeidet.<br />

– Ezek nem az érzelmeim, hülye, hirig bige! Ezek a már-már<br />

állati indulataim! Mostanáig azt sem tudtam, hogy szunnyadnak

---

ennem!<br />

Jade mégiscsak elővett egy zsebkendőt, ezúttal lövöldözés<br />

nélkül. Bárdhoz hajolt, és letörölte a szája szélére dermedt<br />

vércseppet.<br />

– Úgy csókolok, mint egy vámpír – merengett, közel a pasas<br />

arcához. Mutatóujját a zsebkendőbe dugta, és a fintorgó zsaru<br />

ajkához nyomta. – Nyálazd meg. Rád száradt.<br />

– Mássz le rólam – kérte Bárd.<br />

– Nincs két órája, hogy végigfutottam az ismerős pacákok során,<br />

szóba jöhető férfit keresve köztük. Tudom már, miért nem<br />

gondoltam rád. Elfojtásból. Azért nem jutottál eszembe, mert nem<br />

akartam ezzel is szembenézni.<br />

– Te jó isten! Mivel?!<br />

– Te vagy a szóba jöhető férfi. Az egyetlen.<br />

– Mondd, konkrétan miről beszélsz? – A zsaru kezdett újra<br />

becsavarodni. Szeme tágra nyílt, mellkasa hullámzott.<br />

Hirtelen lesöpörte a lányt a válláról, elfordította az indítókulcsot,<br />

és a gázra taposott.<br />

Az Audi az út közepére repült, megrázta a farát, de folytatta a<br />

száguldást.<br />

Jade az elharapott nyelvéből serkenő vér sós ízét kóstolgatta.<br />

Bárd rövid töprengés után megszólalt.<br />

– Figyelj jól, istenverte, hirig bige! Megőrülök tőled, és ez<br />

már-már ugyanaz, mintha érted őrülnék meg. Nem kell átitatnunk a<br />

kapcsolatunkat mindenféle érzelgős baromsággal. Húsz perce<br />

sincs, hogy a halál torkában jártál, korai még a cinizmus. Azzal<br />

foglalkozz, ami történt. Lásd be: szakítanod kell Nazirral, és<br />

egyáltalán, ezzel az életformával. Miért nem elég neked a korodbeli<br />

csitrik természettől fogva zűrös élete?<br />

– Most kiköpötten úgy nyilvánultam meg, miként az egy<br />

korombeli csitrihez illő. Kis híján szerelmet vallottam neked. Pedig<br />

nem is erről van szó. Különben mindegy is, mert csípőből rávágtad:<br />

cinizmus.<br />

– Tudod, hogy nézel ki ebben az útszéli lotyó-maskarában,<br />

hupisárgára festett hajjal, rongyos fuszekliben, lila combokkal?!<br />

Tudod, milyen borzalmas pacsuliszag árad belőled?! Tudod, mi<br />

lesz, ha valamelyik fegyverüzér megtalál?! Tudod, mi lesz, ha ők

---

futni hagynak, de a zsaruk rád akadnak?!<br />

– Tökéletes biztonságban érzem magam, akár a kandalló mellett.<br />

Legszívesebben hozzád gömbölyödnék, a számba kapnám a<br />

hüvelykujjamat, és elaludnék.<br />

– Nem veszel le a lábamról.<br />

– De. Tegnap éjjel nem aludtam, amikor bejöttetek Tiltonnal jó<br />

éjt-csókozni. Úgy elmondtam volna, milyen mélyen éltek a<br />

lelkemben, milyen nagyon szeretlek benneteket. Szeretnék a<br />

lábaitok elé gömbölyödni, mindig a közeletekbe vágyom, és alig<br />

tudom elmondani, mert félek, hogy ha beszélek róla, elfoszlik a<br />

szeretet, de ez nem lehet, igaz!?<br />

– Jade!<br />

– Ne szólj rám. Befejezem. Arra kényszeríted magad, hogy<br />

mindenáron gyereknek láss engem. Úgy aggódsz értem és<br />

dühöngsz rám, miként a gyerekéért aggódik és dühöng az ember.<br />

Ha elfogadnál annak, aki vagyok, ha nőszámba is vennél, íziben<br />

másként festene minden.<br />

– Nem kényszerből látlak gyereknek, hanem azért, mert gyerek<br />

vagy. Hónapokig titkon találkozgattunk Tiltonnal, nehogy<br />

összezavarodj egy zsaru barát miatt. Komolyan, úgy bujkáltunk,<br />

mint a tiltott szeretők. Az én bűnöm, hogy nem bírtam így folytatni,<br />

én akartalak mindenáron megismerni, miután a Drill Bárban<br />

visszautasítottál. Fogalmam sem volt, hogy ebbe majd bele is<br />

őrülök, hiszen eszeveszetten féltem attól Tiltont, hogy ő temessen<br />

el téged. Vedd már észre, hülye bige, te tartod életben az egyetlen<br />

barátomat!<br />

– Egyszóval akként aggódsz értem, ahogy egy áramfejlesztőért<br />

aggódik az ember?! Nevezz hát el engem is valamidnek, mondjuk a<br />

te egyetlen dinamódnak, vagy igaz generátorodnak! Seggfej!<br />

Az Audi a ház elé kanyarodott.<br />

Bárd áthajolt Jade előtt, és kilökte az ajtót.<br />

– Menj fel, nyugtasd meg Tiltont, és fürödj meg. Leteszem<br />

valahol a kocsironcsot, és én is jövök.<br />

– Fordulj fel.<br />

– Ez a beszéd illik egy rendes csitrihez.<br />

Bárd gázt adott, és elsöpört. Az ajtó a sarok táján becsukta<br />

magát.

---

Jade rohantában megtorpant. Két hatalmas, postakocsira illő,<br />

ódon faláda ácsorgott a nappaliban, eltorlaszolva a bejáratot.<br />

– Utazunk? – kérdezte.<br />

Tilton nem felelt rögtön, két percébe is beletellett, míg befogadta<br />

a lány látványát.<br />

Majd így nyikkant:<br />

– Részemről mindenre nyitott vagyok.<br />

– Akkor utazzunk. A hó már leesett, hamarosan a tengerszemek<br />

is befagynak. Korcsolyát kérek karácsonyra. Mi ez a cucc?<br />

– Ócskás barátod ajándéka. Négy görnyedt pali trógerolta a<br />

szoba közepére. Köszöntek, és távoztak. Vártalak, hogy élve<br />

érkezz, és felnyisd a küldeményt. Bárdot nem láttad?<br />

– Meg is haraptam, különben ő is engem.<br />

– Pocsékul festesz.<br />

– Igaz barátod mindjárt jön, csak letörli ujjnyomait a kocsiról, amit<br />

lopott. Túlélt több szélütést, és még az érzelmeimbe sem fulladt<br />

bele. Megfürdöm, mert úgy rémlik, hánynotok kell, ha rám néztek.<br />

– Nem tagadom – bólintott Tilton.<br />

Jade átszökkent az egyik útonálló láda fölött, és a fürdőszoba<br />

felé sietett.<br />

A szaxis utána szólt.<br />

– Mit mondtál Bárdról?<br />

– Rühellem a pasast.<br />

– Kár értetek – sóhajtott Tilton.<br />

– Hogy' érted ezt?<br />

– Ennyi érzelem akár egy égig érő szerelmet is eltáplálna.<br />

– Mi ez az ócska kerítő-szöveg?<br />

– Menj fürödni.<br />

Jade az ajtófélfába markolt. Toppantott dermedt lábával, amitől<br />

az csillagszikrás fájdalommal életre kelt.<br />

– A kurva életbe! – jajgatott a lány. – Megyek! A könnyeimmel<br />

fogok zuhanyozni! Csípőig lefagyott a lábam, letört a bokám, hasi<br />

szerveimben hurut tombol, mindenki ellenem lődözött és velem<br />

ordított ma. Isteni nap volt.<br />

– Te voltál kovácsa.

---

– Ó, te kínai bölcs!<br />

– Jut eszembe, az ismeretlen kínai bölcs óv az olyan embertől,<br />

akinek a szava nem, csupán a hangja ver visszhangot a kútban.<br />

– Tehát ne ordítsak?<br />

– Megtennéd?<br />

– Drága Tilton: kérjed, hogy borotváljam tarra a fejem, és menjek<br />

el buddhistának. Kérjed, hogy fojtsam vízbe magam. Kérj bármit!<br />

– Bármit?<br />

– Bármit?! Mindent kérhetsz, Tilton!<br />

– Menj, fürödj meg, mert nem szokásom szakadt nőimitátorokkal<br />

bájfecsegni.<br />

– A diszkriminálás nem demokratikus.<br />

– A szakadt buzi sem szalonképes.<br />

Jade sóhajtott; ezt az asszót elvesztette, Tiltonnál maradt az<br />

utolsó szó.<br />

Benyitott a fürdőszobába, és legott szemközt találta magát a<br />

tükörrel.<br />

Éles sikoly tépázta szét a csendet.<br />

– Mi van? – érdeklődött a szaxis a nappaliból.<br />

– Igazad – nyögte a lány, háttal az ajtónak.<br />

Fél óra múlva jött elő. Hajáról eltávolította a pintysárga festéket,<br />

arcáról a szétmázolt sminket, testéről a vért. Tárnicskék<br />

frottírköntösben rogyott a fotelba. Lábszárát, combját karmolások<br />

ékesítették.<br />

A jámboran sörözgető pasasokra nézett, előbb az egyikre, majd<br />

a másikra.<br />

– Melyiktek vállal kisebb hasműtétet?<br />

– Rajtad? – kérdezte Tilton óvatosan.<br />

Jade bólintott.<br />

– Ki kéne szerelni néhány üvegszilánkot a hasamból. Külsőleg.<br />

– Menj a szobádba – szólott Bárd. – Ravatalozd fel magad az<br />

ágyon.<br />

Kisvártatva utána ment, és az olvasólámpa nem éppen vakító<br />

fényében a hasa fölé hajolt. Fájdalmas dolgokat művelt, ám minden<br />

kellemetlen mozdulata végén letett egy üvegforgácsot az<br />

éjjeliszekrényen heverő könyv borítójára. Legvégül fél flaska<br />

alkoholt locsolt végig a lányon, s azt mondta:

---

– Most jön a feketeleves.<br />

– Éhes is vagyok.<br />

– Kérlek, gondolkozz: mit hagytál szét a különféle<br />

vérfürdö-színtereken?!<br />

– Ujjlenyomatot semmiképpen, dupla kesztyűben mentem el<br />

itthonról, és csak a te lopott kocsidban bújtam ki belőle. A<br />

furgonban maradt a kicsi tatyó, de az úgysem az enyém volt, a<br />

kukából szedtem ki ma délután. Egy doboz cigi volt benne. Nemde,<br />

én nem dohányzom!? Jaj, a szandim! Az is ott maradt. De ne<br />

búsulj, azt is a kukában találtam, sosem hordanék efféle kiscipőt.<br />

Tudod, kié lehetett? Hamupipőke valamelyik nővére kaphatta egy<br />

csodás bálon, de alighogy hazabicegett benne, bevágta a<br />

szemétbe, mert baromira törte a lábát. Ekkora bütykei lettek, ni! –<br />

Jade felmutatta az ökleit, és Bárdra mosolygott. – Rendben letetted<br />

az Audit? Egy árva ujjnyomot sem hagytál szét benne?<br />

A zsaru elvigyorodott.<br />

– Steril a kocsi, ne izgulj. Utánad hoztam az összes melleidet,<br />

meg a többi cuccodat is. Reggelre belepi a hó az Audit, ettől persze<br />

az én szégyenem nem kisebbedik. Felnyitod a ládáidat?<br />

– Mindjárt. Csak egy kicsit még ünnepibbé kéne tenni a<br />

hangulatomat.<br />

Bárd meghökkent.<br />

– Ünnepi a hangulatod?!<br />

– Ünnepiesedik. Tudom, hogy vérciki, de gondolj bele te is.<br />

Csupa gonosz komisztevővel, nem pedig nyájas polgárokkal<br />

afféroztunk. Egyik brigantibb volt, mint a másik. Életünket és<br />

vérünket akarták. Naná, hogy javul a hangulatom, hiszen itthon<br />

vagyok, üvegtelen a hasam, már nem úgy néztek rám, mint egy<br />

kosár kukacra, és két gyönyörű kincsesláda áll a nappaliban.<br />

Tudom, melyikben van a medál, mert annak a ládának forróbb az<br />

aurája. Fogadunk?<br />

– Eleve vesztes vagyok – legyintett a zsaru.<br />

A lámpa fénye, akár egy színezüst gombostűfej,<br />

visszatükröződött a pupillájáról. Vonásai ellazultak.<br />

Jade felemelte a kezét, s mutatóujjával megérintette a férfi<br />

homlokát.<br />

– Tudod, hogy már nem kockás a fejed? Amikor golyós vagy,

---

függőleges ráncok jelennek meg az orrod fölött, és találkoznak a<br />

homlokodat szeldeső vízszintes barázdákkal. Olyankor úgy nézel ki,<br />

mint egy matekfüzet, aki hárpia is.<br />

– Szörnyen hülye vagy. Amikor hallgatlak, az jár a fejemben,<br />

hogy ilyen szöveggel meseíró vagy ügyvéd lehetnél. Amikor nézlek,<br />

arra gondolok, hogy ilyen külsővel mindenki kedvence lehetnél.<br />

– A ragya akar mindenki kedvence lenni.<br />

Tilton hangját hallották.<br />

– Érdekel valakit a friss meleg jázmintea?<br />

– Engem! – kiáltott Jade. – Rettentően felcsigáz!<br />

Bárd folytatta:<br />

– El tudlak képzelni gyerekekkel és állatokkal körülvéve, lazán<br />

feltűzött hajjal, kecsesen kivágott, bő szoknyás ruhában, mezítláb,<br />

egy vidéki ház tornácán, nyáridőben, alkonyattájt, amikor a fények<br />

legszebben illenek a színeidhez. A te elevenséged, száguldó<br />

temperamentumod nem városba való.<br />

– Egy zsaru, aki romantikus. Képzeld el, fejném a tehenet,<br />

kecskét, hasogatnám a tűzrevalót, és a gyerekeimet lóháton<br />

szülném meg, vagy a jászolban, a szalmán.<br />

– Teszem azt. Te folyton mesélnél nekik, azt sem tudván, hogy<br />

éppen mesélsz, midőn Hamupipőke nővérének tyúkszemét, netán a<br />

kockás homlokú zsarut emlegetnéd. Azért nem illesz ebbe a<br />

világba, mert túlteng benned az életöröm.<br />

– Feledve van a hirig bige?<br />

– Nincs feledve.<br />

– Szóval haragszol is, meg nem is?<br />

– Amolyan félkockás vagyok.<br />

– Süssek neked bundás kenyeret?<br />

– Megillet némi jutalom az operációért.<br />

Kirobogtak a nappaliba.<br />

Jade Tiltonra nézett, és sugárzón közölte:<br />

– Megbocsátott!<br />

A konyhafrontra perdült, tojásokat tört fel, olajat hevített.<br />

– Tilton, látnod kell a havat. Észveszejtően szépséges. Képzeld<br />

el, mit művelt a fákkal, nem is hinnél a szemednek: bepelyhezte,<br />

betakarta őket. Legtöbbjüknek még nem volt kedve levetni a<br />

lombját, hiszen gyengéden napsugaras volt az indián nyár, ráértek

---

volna a tetszhalállal. Láttam egy egész allét, talpig lombban,<br />

böhönc starking almákat lóbálva, a hó úgy borult föléjük, akár az<br />

oltalmazó ég, vagy mint egy iglu. Ez az igazi karácsonyfa, nem<br />

gondolod!? Amit senki nem nyű ki a földből, amit nem te díszítesz<br />

muszájból, mivelhogy hagyomány van. Szóval ez a hó ajándékot<br />

hozott nekünk, hátha van szemünk meglátni páratlan szépségét.<br />

Tilton megköszörülte a torkát. Bárdra nézett.<br />

– Hol jártatok? Arborétumban?<br />

A zsaru rosszkedvűen vállat vont.<br />

Jade megforgatta a kenyérszeleteket a tojáshabban.<br />

– Anyámék minden évben vettek egy lemészárolt fenyőfát,<br />

teleaggatták villódzó villanyégőkkel, és a szegény fa ott oszladozott<br />

hetekig; egész fenyőerdők agóniája az ember szeretetünnepe. Nem<br />

vagyunk mi barbárok? Áldozatot mutatunk be olyan hagyományok<br />

oltárán, amelyekről már csak homályos sejtésünk van. Libát,<br />

pulykát, malacot, bárányt, fenyőt áldozunk. Most olvastam, hogy<br />

egyes helyeken tavasszal az apanép kivonul az erdőre, lebaltáznak<br />

egy sereg sudár nyírfát, és felállítják a kertkapuban, egyszerűen<br />

azért, hogy mindenki tudja: szűzlány van a háznál. Jöhetnek a<br />

kérők. A szűz is mindjárt megjön, éppen csak beszaladt a városba,<br />

könnyű kis küretre.<br />

Bárdnak elállt a lélegzete.<br />

Jade beleejtette a kenyérszeleteket a forró olajba.<br />

– Nem akarok barbár lenni. Ha nem lesz fenyőfa a kertemben,<br />

kert híján, akkor inkább veszek egy műanyag karácsonyfát, és<br />

amikor hagyomány van, kinyitom, mint egy esernyőt, aztán a<br />

hagyomány múltával összecsukom és elteszem. Berakok néhány<br />

fenyőgallyat a szobába, az illatukért, és megsütöm a fahéjas,<br />

szegfűszeges, mézes süteményt. Szilveszterkor malacvérben<br />

dagonyázunk, húsvétkor bárányéban, karácsonykor pulykákat<br />

öldösünk. Barbárság.<br />

A zsaru levegőt vett.<br />

– Mennyivel lélekemelőbb embereket öldösni, nemde!? –<br />

mondta. – Jut eszembe: mostál kezet azóta?<br />

– Mostam – bólintott Jade.<br />

Tányérra szedte a sárgálló kabátban gubbasztó<br />

kenyérszeleteket. Megterített, és asztalhoz vezényelte a pasasokat.

---

– Tudom, mit akartál sugallani a kézmosással – szólt később. –<br />

Nem figyeltél. Arról beszéltem, hogy barbárok vagyunk.<br />

– Jól van, megnyugtattál – biccentett Bárd.<br />

Az éjjeli lakoma végeztével Tilton a szájára vonta szaxiját.<br />

Jade a két láda közé lépett. Az ajtóban állóra mutatott.<br />

– Ebben van a medál.<br />

– Süt az aurája – hagyta rá a zsaru.<br />

Nem csak a medál volt a ládában.<br />

Amikor Jade áhítatos mozdulattal felemelte a fedelet, a<br />

pillangó-hölgy valósággal kiemelkedett belőle, mint aki hosszas<br />

kuporgás után talpra szökve kinyújtózhat végre.<br />

– Ez él? – kérdezte Bárd, a stukkerével játszogatva.<br />

Jade fütyült a cinikusra, kisegítette a fekete pillangót a<br />

szőnyegre, elsimította szárnyait, és a maszkja mögé kukkantott.<br />

Rizspor-fehér, kifejezéstelen arca láttán visszaigazította az álarcot.<br />

Kecsesen meghajolt, és táncra perdült a vörösarany hajú lánnyal.<br />

Tilton fújta nekik a csűrdöngölőt.<br />

– Hol akarod tartani? – kérdezte a zsaru, midőn a kifulladt<br />

táncosnők a szőnyegre pilledtek.<br />

– A szobámban. Kérd fel a barátnőmet, szívesen táncolna veled.<br />

– A szafari-kalapom nélkül sosem lepkézek.<br />

Jade a tenyérnyi szobába kísérte vendégét, és hellyel kínálta az<br />

ablak mellett. A pillangó-hölgy leereszkedett a támlátlan székre, és<br />

kibámult a pelyhező hóba, a platánfa csillámszikrás ágaira.<br />

Jade visszatért a ládához, és óvatosan kézbe fogta az egyik,<br />

zizegő szalmába burkolt csomagot. Szálról szálra fejtette le a<br />

védőréteget.<br />

Tündökölt a szeme izgatottságában.<br />

Óezüst figurát tartott a kezében, s az belesimult két tenyerébe.<br />

Az ágaskodó ló egyetlen szarva mesterien csiszolt hegyikristályból<br />

készült.<br />

Tilton letette a szaxofont, és nehézkesen felállt a fotelből.<br />

– Odamehetek? – kérdezte. – Megnézhetem?<br />

– Az unikornis – suttogta Jade.<br />

Tovább kutatott.<br />

A szaxis lekuporodott mellé, és ámultan nézegette az egyszarvút.<br />

Majd a sárkányfigurát, amely smaragd szemmel hunyorgott a

---

lámpafényben; a szárnyas lovat, amely hegyikristály réten<br />

legelészett; a zafírszemű, jóllakott baglyot.<br />

Gyöngyház fedelű dobozt találtak, s az csilingelőn zenélni<br />

kezdett, amikor felnyitották a fedelét. Belül, pirosló plüss fészekben<br />

ezüst ékszerek lapultak: a türkizszemű bagoly kitárt szárnyakkal<br />

ölelte az ujjat, amelyre ráhúzták; a gyűrűforma, parányi<br />

sárkánykölyök úgy simult Jade mutatóujjára, miként az anyjához; a<br />

középső ujjra kívánkozó, nyújtott könnycsepp-forma gyűrűben<br />

jókora gránátkő izzott, oly kifinomultan játszadozva a ráhulló<br />

fénnyel, miként érett asszony az izgalmas férfival.<br />

Öklömnyi gömbök, tojások következtek: a csiszolt kövek<br />

drágakő-lenyomatokat őriztek, Tilton szinte valamennyinek tudta a<br />

nevét, és nem restellette sorra becézni őket.<br />

Apró ezüst dobozkából a holdkő medál is előkerült. Jade a<br />

szájához emelte, leheletével átforrósította, majd a fény felé emelve<br />

figyelte, hogyan húzódik vissza a párafátyol, miként sejlik elő a kő<br />

pazar szépsége.<br />

– Még ne vedd fel – óvta Tilton. – Tedd az ablakba, holdfényre,<br />

hogy feltöltődhessen. Azután óvatosan, lépésről lépésre közeledj<br />

hozzá. A holdkövet rohammal nem teheted a magadévá, őt csak<br />

gyöngéd szeretettel hódíthatod meg, feltéve persze, hogy nem<br />

viharos viszonyra, hanem tartós kapcsolatra vágysz.<br />

Bárd felhorkant.<br />

– No lám, boszorkánymester a legjobb barátom. És a<br />

banyatanonc mohón kortyolja ajkairól az igét.<br />

– Ironizálhatsz – vigyorgott a szaxis. A tenyerében lapuló, tompa<br />

fényű követ nézte. – Ő nem hivalkodik, nem tündököl, nem engedi<br />

át a tekintetet, ám éppen visszafogottsága, intim játékossága teszi<br />

értékessé. Ez a kő úgy viszonyul a gyémánthoz, mint az igazi élet a<br />

reklámfilmek világához. Első ránézésre az utóbbi látszik<br />

szépségesnek, holott csak átlátszó csillogással üres. Jade, ha a<br />

holdkövet meg akarod szerezni, úgy fogj hozzá, akár ha életed<br />

pasasát akarnád magadhoz szeretni. Igen, szeresd magadhoz.<br />

Nézd meg jól, ez a kő belül él, nem a felszínen, mint a gyémánt. A<br />

holdkőnek mélye van, engedd, hogy befogadjon, s visszatükrözzön,<br />

mint a szerelem.<br />

– Jézusom! – nyögte Bárd.

---

Jade felkapta a fejét.<br />

– Szánlak, te szegény. Még nem is mentünk messzire, és máris<br />

lemaradtál?!<br />

– Konkrétan azért nyöszörgök, én, szánandó pór, mert szívesen<br />

veletek tartanék, ha nem hiányoznának a vonatkozó képességeim.<br />

úgy fest ez a dolog, hogy ti adó-vevők vagytok, én csupán vevő.<br />

Úgy is mondhatnám: van hallásom, csak nem sztereó. Ne<br />

zavartassátok magatokat. Élvezettel figyellek benneteket. De mint<br />

kívülrekedt, olykor kénytelen vagyok hangot adni kételyeimnek.<br />

– Én értelek – bólintott Tilton szeretettel.<br />

Jade megdöbbent tőlük, nem először, de ezúttal nem tépelődött<br />

ezen, mert más kérdés foglalkoztatta. Tiltonra nézett.<br />

– És ha nem tudom magamhoz szeretni? Ha nem kellek neki?<br />

– Az olyan volna, mint ha nem tudnád megszerettetni magad<br />

életed pasasával. Nem egyszerű kudarc, hanem totális csőd lenne.<br />

– Miért ne tudnád? – csodálkozott Bárd a lányra.<br />

– Mondjuk, azért, mert a holdkő eltökélné: márpedig ő nem<br />

hagyja levenni magát a lábáról, ha fene fenét tunkol, akkor sem.<br />

Lehet, hogy ez a példány egy fafej?! Egy konok, istenverte hülye?!<br />

– Mint? – kérdezte a szaxis.<br />

Jade nem válaszolt. Átgázolt a térdig érő szalmán, és felnyitotta<br />

a második ládát.<br />

Megtalálta az álarcokat, amelyek selyemszerű, mégsem fényes<br />

anyagból készültek. Legtöbbjük fekete volt, csupán mintájuk<br />

különbözött. Az egyik maszkot széttárt szárnyú, csillámló pillangó<br />

takarta, a másikra kibontott pávafarkat hímeztek, a harmadikon<br />

kisebb lepkék pihentek, egyik a szemöldökön, a másik a<br />

járomcsonton; a következő két ellentétes arcfélből állt, az egyik sírt,<br />

a másik nevetett; egyik-másik maszkot pókháló vagy tüllfátyol<br />

egyénítette, esetleg madársereg repdesett rajta.<br />

Előkerült egy furcsa ruhadarab, a hasított bőr legging és a<br />

farmernadrág egybeforrott változata. Jade felkiáltott: lónadrág! és<br />

íziben belebújt. Úgy tetszett, mintha a testrevaló kifejezetten neki<br />

készült volna.<br />

Talált továbbá egy egészen furcsa holmit, amely első ránézésre<br />

olybá festett, mint egy nagy maréknyi, összegyúrt pókháló. Amikor<br />

szétbontotta, kiderült, hogy különös kelméből szőtt kezeslábast tart

---

a kezében. Felöltötte, s a pacákok színe elé perdült benne.<br />

– Lepetézek – suttogta Bárd. – Sőt: lerakom a póktojásaimat.<br />

Tilton semmit sem szólt, de arca elárulta, hogy a modell elnyerte<br />

tetszését.<br />

A fekete alapon ezüstszürke pókhálóban parádézó lány feltette a<br />

ruhához illő maszkot, s midőn vidáman forgolódott a szőnyegen, a<br />

zsaru újabb bornírt megjegyzésre ragadtatta magát.<br />

– Fogadjunk, hogy a holnaputáni lapok bűnügyi rovatában<br />

találkozunk legközelebb ezzel a cuccal.<br />

– Pazar ötlet! – ujjongott Jade.<br />

Felpróbált még néhány holmit, a nindzsa-maskarától a fél szobát<br />

beterítő felleghajtóig, csatos, pántos, szöges bőrmellényeket.<br />

Azután megtalálta a korcsolyacipőt, és ettől teljesen elszállt.<br />

A magasszárú, prémmel bélelt, fűzős bőrcipő a lábára olvadt, a<br />

keskeny korcsolyavasak vakítóan fénylettek.<br />

– Nem lehet igaz – sóhajtotta Jade. – Hiszen csak az imént<br />

kértem, és íme, itt van.<br />

– Parafenomének között ez már csak így megyen – dünnyögte a<br />

zsaru. – Az ősz csont megérezte, mit kívánsz, és a kori menten ide<br />

teleportált. Jól áll a lónadrághoz.<br />

– Miért kaptam mindezt?<br />

– Mielőtt tovább bontogatnád a mikulás-csomagokat, sóhajts<br />

még néhányat, s amire vágysz, megtalálod.<br />

– Tudod, hogy szép lenne?!<br />

– Persze, hogy tudom, én is voltam kisfiú. Mit szólnál pár száz<br />

ólomkatonához?<br />

Jade letelepedett a szőnyegre, levette a korcsolyát, néhány<br />

percig forgatta, simogatta, dédelgette, majd visszahajolt a láda fölé.<br />

– Inkább egy gyönyörű, régi órára vágyom, szép hangúra.<br />

Ott volt az óra, szalmába burkolva. Nem nagyobb, de<br />

érdekesebb egy táskarádiónál, szekrényét fából faragták, csiszolt<br />

hegyikristályokkal kirakott számlapját domború üveglap fedte, s<br />

amikor a kismutató a tizenkettes számra simult, az óraszekrényből<br />

kibújt egy rejtett fiók, amelyben kecses táncos-figurák forgolódtak<br />

menüett-dallamra.<br />

Tilton a térdét csapkodva, izgatottan nevetett.<br />

– Kívánj még valamit!

---

Jade eltöprengett.<br />

– Lássuk csak, mire vágyom?! Sajnos, semmi kézzel fogható<br />

nem jut az eszembe. Vágyaim immár érzelmi természetűek.<br />

Ezután sorra bontogatta a többi csomagot.<br />

Apróbb-nagyobb csecsebecsék, dísztárgyak kerültek elő; fából,<br />

fémből, üvegből metszett holmik, aminőket nem a nappaliban álló<br />

vitrinben tart az ember, hanem a hálószobájában, az ágyához<br />

közel, hogy reggel, amikor kinyitja a szemét, azokat pillantsa meg<br />

elsőül; és e privát hangulatkeltő szerek – amelyek idegennek talán<br />

semmit sem nyújtanak – édes-kedves ízt adnak a napkezdetnek.<br />

A különféle figurák ízelítőt hoztak mindabból, amit az emberi<br />

képzelet, játékosság és mesélő kedv szép ízléssel teremhetett.<br />

Jade a láda fenekén gömbölyödő, utolsó csomaghoz érkezett.<br />

– Mi lehet? – kérdezte Tiltont.<br />

– Talán a Kék Kristály – vélekedett a kérdezett.<br />

– Mi az?<br />

– Megkapod a könyvet, amelyből megtudhatod. Gyerünk, törd fel<br />

az utolsó pecsétet.<br />

– Varázsinasok egymás közt – morogta Bárd.<br />

– Profánkodunk? – vigyorgott Tilton.<br />

– Úgy festetek, mint a megbűvöltek.<br />

– Igen, mert kicsit boldogok vagyunk.<br />

– Erre való hajlammal én is bírok, csak a képességem hiányzik<br />

hozzá.<br />

– Ne búsulj, dalonc barátom, képességed is létezik, csak látens.<br />

Jade kiemelte a gömbölyűt a ládából, de nem mert nekikezdeni a<br />

szalmának.<br />

– Figyelj csak, házi orákulum. Mit is mondtál az előbb? Az utolsó<br />

pecsétről?<br />

– Azt hiszed, hogy ez egyszerű ajándék? Nem, Jade.<br />

Bonyolultabb vagy primitívebb ez. Ha elfogadod, nem csupán<br />

tárgyakat fogadsz el. Ha feltöröd az utolsó pecsétet,<br />

visszavonhatatlanul más leszel; akkor elfogadod a különbözésedet.<br />

Nem különb leszel, hanem könnyebben megkülönböztethető.<br />

Játsszunk a képzelettel, hiszen erről szól a küldemény: ezek a<br />

holmik valamilyen oknál fogva különleges örömöt okoztak a<br />

gazdájuknak, talán azáltal, hogy megnyugtatták, felderítették,

---

meséltek neki, mulattatták, serkentették a fantáziáját, mély<br />

gondolatokra ösztönözték, mit tudom én. Ezek a tárgyak, mivel<br />

rendelkeznek ezzel a mágikus képességgel, bármit mondjon is erről<br />

az Akadémia, nem kerülhetnek olyan tulajdonosokhoz, akik<br />

érzéketlenek rájuk. Vedd olybá, hogy ez a különös, valamiképpen<br />

eleven hagyaték hozzád kívánkozott, ezért kaptad meg. Feltöröd?<br />

– Feltörjem? – Jade a szaxisra nézett.<br />

Tilton halványan vállat vont.<br />

Ezután Jade a zsarut szúrta fel a tekintetére.<br />

Bárd elmerengett.<br />

– Szerintem ez újfent amolyan kelepce-szagú dramaturgiai<br />

fordulópont. Ha rosszul válaszolok, a bige elszúrhatja az életét. Itt<br />

csak egy megfontolt, lehetőleg intenzíven szemüveges,<br />

nagyszakállú gyermek-pszichológus segíthet.<br />

– Bárd!!!<br />

– Ó, a francba! Hát mi változhat?! Legfeljebb talpig pókhálóban<br />

fogsz kísérteni éjjelente, szerenádot adsz a holdkőnek, hogy<br />

elnyerjed vonzalmát, s ha mégsem nyered el, akkor besavanyodsz.<br />

Hozzám adod a pille bábut, és ha ragályos ez a dolog, én el is<br />

veszem. Törd fel! Viszont hadd mondjak valamit az én<br />

földhözragadt, józan, zsaru eszemmel: gyújts gyertyát, ha tudod, mi<br />

a kegyelet. Ha ez a sok ámok, amit összehordtatok, fikarcnyit is<br />

való lehet, ócskás barátod aligha él már.<br />

– Dehogynem él! Nagyon is él, csak éppen becsukja a boltját,<br />

mert Jaco Montana építkezni akar azon a környéken.<br />

– Nofene. Eszerint nem fogtam mellé. Jobb, ha meggyújtod az<br />

emlékgyertyát.<br />

– Mondd, Tilton, mi barátit találsz ezen az alakon?! – dühöngött<br />

Jade.<br />

– Nem tudom – habozott a szaxis. – Talán a szemét. Jópofa<br />

szeme van. Olyan barátin néz vele. Az is lehet, hogy a<br />

Borsalino-kalapjáért kedvelem.<br />

Bárd megköszörülte a torkát.<br />

– Az esti körülmények, no meg a szeánsz miatt még nem nyílott<br />

alkalom, de most megemlíteném, ha már úgyis szóba került:<br />

Montana visszakapta köveit, s olyannyira megörült ennek, hogy<br />

holnap délután kettőkor látni akar az irodájában.

---

– Pezsgőt kapsz – bátorította Jade.<br />

– Nem kétséges. Amint az sem, hogy Montana tudni akarja majd,<br />

miként leltem a köveire.<br />

– Jól figyelj, zsaru. Csináld utánam: lesütöd a szemedet, és<br />

megrezgeted a pilláidat. Azután felvágsz a tekinteteddel, majd<br />

leviszed azt féllaposba, és finom mosollyal bevallod: virtuóz vagy<br />

zsarunak. Ennyi. Gyakorold.<br />

– Montana nem hülye.<br />

– Hülye, vagy sem, kénytelen lesz hinni neked.<br />

– Nem lepődnék meg, ha élénken érdeklődne irántad.<br />

– Nyugodtan mondd meg neki: köszike, jól vagyok, nő a körmöm,<br />

ha le nem rágom.<br />

Tilton türelmetlennek látszott.<br />

– Törd már fel! – rimánkodott.<br />

Így hát Jade nem halogathatta tovább, kihámozta a gömbölyűt a<br />

szalmából.<br />

A kisebb játéklabda nagyságú, ám annál súlyosabb darab<br />

kristálygömbnek bizonyult.<br />

– A varázsló mozija – örvendezett a zsaru, "már csak ez<br />

hiányzott" arckifejezéssel.<br />

Jade a két tenyere közé fogta a gömböt, és belenézett.<br />

Apróbb-nagyobb gyöngycseppeket, felhőgomolyokat, tétova<br />

kékeket és rózsaszíneket látott benne, és a szobát kicsiben; látta<br />

Tiltont vigyorogni, Bárdot a szemöldökét fejtetőn álló V-re húzni,<br />

látta a saját arcát, szeme zöld ragyogását; aztán egyszerre csak<br />

belelátta az egész világot, és annak részleteiből mindazt, amit csak<br />

akart, és játszott egy keveset: nézett benne egeret, virágot,<br />

hóvihart, villámló eget, levét folyató görögdinnyét, szagolt orgonát,<br />

siklott korcsolyán.<br />

Gondolta, elmélyítette kapcsolatát a gömbbel. Megkérdezte tőle<br />

a jövőjét.<br />

Talán rosszul tette fel a kérdést. A varázskristály mindenesetre<br />

azt mímelte, hogy ő csak egy gömböc tükör.<br />

– Mi van? – firtatta a zsaru, látván, hogy Jade leteszi a<br />

játszószert. – Nem működik az üveged?<br />

– Nem üveg – mondta Tilton. – Hegyikristály.<br />

– Biztos van különbség – bólintott Bárd.

---

Jade végignézett a szőnyegen elhelyezett tárgyakon.<br />

– Ez egy vagyon – lehelte.<br />

– Mindent összevetve, egy rozzant kocsit sem kapnál ezért a<br />

cuccért – állapította meg az áldott érzéketlen zsaru.<br />

– Mi volna, ha nem a dolgok piaci értékét néznéd?!<br />

– Hanem? A dolgoknak mijét nézzem? Oké, akármi másukra<br />

vetem a tekintetem, nyögnöm kell: "ez egy vagyon". Csak ne látnám<br />

most is magam előtt azt a felemás nemű, rikító hajú, felcsúszott<br />

szoknyájú akárkit, amint cigarettafüstöt fújogatva illegeti magát a<br />

bugyijától szédülő pasiknak. Csak ne látnám azt a profi rúgást,<br />

majdnem egyidőben mindkét lábbal, mellyel két balekot<br />

hatástalanított egy csapásra. Tilton, képzeld magad elé fogadott<br />

leánykádat, midőn a szügyig érő hóban húzza-vonja a lerúgott<br />

palikat.<br />

– Tök skizó vagy. Fordulj szakorvoshoz – javallotta Jade.<br />

– Ettől féltem, és lám: kiderült. Én vagyok skizó.<br />

– Ki más?! Nos, ha a továbbiakban tudtok nélkülözni, aludni<br />

mennék.<br />

– Persze – bólintott Bárd. – Szép álmokat. Mi jól elleszünk ebben<br />

a jászolban, elkérődzünk a szalmán, jámborul, mélán.<br />

– Azt mondod, álljak neki takarítani? Most?<br />

– Ne halaszd holnapra, amit én is megtehetek.<br />

– Okos beszéd.<br />

Jade visszavonult. A holdkő medált a párkányra helyezte, bebújt<br />

a takaró alá, aztán csak bámulta a platánfát az ablak előtt, a<br />

pillangó-hölggyel együtt.<br />

Hiába várt, a szaxi nem szólalt meg.<br />

A pasasok halkan beszélgettek, fel-felnevettek, majd a hangok<br />

mormolóvá távolodtak, és a lány elúszott egy álmon.<br />

Jade fel nem foghatta, minek örül Nazir. A madám vigyorgott,<br />

mint egy koponya. Hellyel kínálta a lányt, majd leült vele szemközt,<br />

és egy marék bankjegyet dobott kettőjük közé az asztalra.<br />

– A tiszteletdíjad – mondta. – Költsd el. A megbízóm elégedett a<br />

munkáddal.<br />

– A kedves illető lehet elégedett, én nem vagyok az. Elfelejtetted

---

megemlíteni, hogy bonyodalmak várhatók.<br />

– Ugyan már, miféle bonyodalmak!? Igaz, a zsaruk kicsődültek a<br />

raktárhoz, de annyira lekötötték őket a kocsironcs körül heverő<br />

ipsék, hogy a furgonra rá se köptek. A küldemény megérkezett a<br />

címzetthez. Beszéljünk másról. Egy úr szeretne megismerkedni<br />

veled.<br />

Jade az információ első felén rágódott. Bárd teljesen kockás<br />

lesz, amikor megtudja, hogy a furgon nem került zsarukézre.<br />

– Mi a válaszod? – kérdezte Nazir, hosszas locsogás végeztével.<br />

A lány rádöbbent, hogy talán figyelnie kellett volna. De hát a<br />

madámnak csak az izomzata volt érdekes, azzal meg már régen<br />

eltelt.<br />

– Mi volt a kérdés?<br />

– Ha van kérdés, majd Montana teszi fel. Tizenegykor vár az<br />

irodájában.<br />

– Türelmes a pasas? Jó, ha igen, ugyanis még tizenöt órakor<br />

sem leszek ott. Nehogy megüsse a szél, vagy valami más.<br />

– Montanának nem szoktak nemet mondani.<br />

– Hát ha majd egyszer-kétszer mégis ezt hallja: nem, kénytelen<br />

lesz megszokni, nem gondolod!?<br />

– El kell menned hozzá!<br />

– Meg kell verni?<br />

– Isten őrizz!<br />

– Akkor talán lőjem le? Boldogan lelövöm, ha jól megfizeted.<br />

– Pipikém, ilyet még mókából se ejts ki a szádon!<br />

Jade felemelkedett. Nadrágja farzsebébe gyűrte a pénzt. S ha<br />

már úgyis az asztal fölé hajolt, ott is maradt, Nazirhoz közel.<br />

– Micsodácskádnak neveztél? Tényleg lepipikédeztél? Jegyezd<br />

meg a nevemet, okos pacák vagy te, néhány órácskát<br />

gyakorolgatod, és menni fog.<br />

– Komolyan halcsali akarsz lenni?! Mert te szólíthatsz engem<br />

Nazir madámnak?! Te kijelentheted, hogy nem mész el<br />

Montanához?! Ki vagy te?!<br />

– Nazir madám, anélkül higgy nekem, hogy a diliflepnit<br />

mutogatnám: ha azt hallom, "halcsali", kényszeresen ütnöm kell. És<br />

ha megütöttelek, utána nem fogsz vigyorogni, mint Hamlet tenyerén<br />

a kis halálfej, mert nem lesz mivel. Jegyezd meg: dolgozom neked,

---

de nem kedvellek, a barátaidat nem látogatom, a becézgetést<br />

rosszul tűröm, a fenyegetést pláne.<br />

Nazir elsötétült. Néhányszor balról jobbra rázta a fejét, de nem<br />

chorea-roham okán, csupán egy zavaró hajtincs lógott a<br />

homlokába.<br />

– Oké – mondta sziklaridegen. – Megmondom Montanának.<br />

– Köszi, kedves vagy. Mehetek gyakorolni?<br />

– Mehetsz. Adok egy tanácsot: gyakorolgasd, hogyan lehet<br />

sikkesen összeesni, miután hátulról beléd eresztettek egy tár ólmot.<br />

– Begyakorlom – bólintott Jade. – Tüchtigen fogok lerogyni,<br />

akárcsak egy úrinő. Viszont-tanácsot adok: még ma menj el a<br />

fogászodhoz, és készíttess tartalék fogsort, hogy kéznél legyen,<br />

amikor legközelebb kiejted a szádon a halcsalit.<br />

A lány az öltözőbe viharzott. Pár perc múlva megjelent az<br />

edzőterem ajtajában, végignézte az izzadó pacákokat, és összevont<br />

szemöldökkel rájuk förmedt:<br />

– Szidtátok az anyámat?!<br />

Mivel beléjük kötött, jól megverték.<br />

Azután köré ültek, orra vérét törölgették, egyiküktől kapott egy<br />

szelet csokit, s midőn már nevetgéltek, Jade megállapította, hogy<br />

azért nem lát közöttük szóba jöhető pasast, mert túl fiatalok,<br />

egyikük sem idősebb huszonötnél.<br />

A lány felnyögött.<br />

Istenem, gerontofil vagyok!<br />

Ezen újra feldühödve talpra szökkent, és folytatta a gyakorlást.<br />

Később, zuhanyozás közben eltökélte, hogy a Teherán felé sétál<br />

haza, beugrik a fosszíliához, és megköszöni az ajándékot.<br />

Felöltötte a legginggel kombinált farmernadrágot, fehér alapon<br />

fekete pöttyös selyemmel bélelt, csupa-cipzár bőrmellényét, s ekkor<br />

ismét eleredt az orra vére. Hátrahajtott fejjel, fél kézzel a<br />

zsebkendőt szorítva öltözött tovább, majd így lépett ki az utcára.<br />

Az égbolt szelíden kéklett, az éjjel lehullott hó piszkos kupacokba<br />

tornyozva kásásodott a járdaszegély mellett. A fák szórakozottan<br />

potyogtatták hidegcsípte leveleiket.<br />

Jade nyakficamosan bandukolt, időnként elvette orrától a<br />

zsebkendőt, s megvizsgálta, elállt-e a vérzés. A sarokhoz közeledve<br />

kinézett egy szemétkosarat, és célba vette a marokra gyűrt

---

zsebkendővel. Anyahajónyi luxuskocsi fékezett mellette, de ő ügyet<br />

sem vetett rá, nehogy a tulaj sóvárnak higgye.<br />

Hirtelen kinyílt a hátsó ajtó, és egy terebélyes pacák ugrott eléje.<br />

Az illető komódnak is elment volna, nyolc-tíz fiókosnak.<br />

– Gyere velem – mondta a szögletes egyén. Koromfekete<br />

gyapjúkabátot viselt, jobb karját a bal hónalja alatt hordta, ujjai<br />

bizonyára stukkerben végződtek. Dühödten rágott valamit, a feje is<br />

szögletes volt, Jade-nek nem tetszett.<br />

Ezért aztán a lány unott arccal kikerülte a pacákot, és folytatta<br />

útját a szemétkosár felé.<br />

Hallotta, hogy a fickó dübörögve utána ered. Meggyorsította<br />

lépteit.<br />

A pasas behozta a lemaradást.<br />

Jade kitért előle; egyvonalba kerültek.<br />

A lány fellendítette a lábát, mire a fickó belefejelt a<br />

szemétkosárba. Szeretett volna kiemelkedni onnan, ám a kas<br />

összepasszolt a koponyájával.<br />

– Tapír – sóhajtotta Jade, és egy újabb láblendítéssel<br />

elmélyítette szoros kötödésüket.<br />

A következő pillanatban hideg vas tapadt a tarkójára.<br />

Biztosítószeg csattant a füle mellett.<br />

– Gyerünk, szállj be a kocsiba – kérlelte egy rekedtesen kaján<br />

hang.<br />

– Abba? – Jade a csatahajóra mutatott.<br />

– Úgy ám – felelte a fegyveres.<br />

A tapír lefeszegette a fejéről a háborogva nyikorgó<br />

szemétkosarat, és Jade elé penderült.<br />

A fegyveres gyors mozdulattal átkarolta a lányt, és félreugrott<br />

vele.<br />

Eközben a dühös pasas ökle elszállt, és a kilencven kilométeres<br />

átlagsebességű pöröly – nem lévén mibe ütköznie – lerántotta<br />

lábáról a tulajdonosát.<br />

Jade nem akart hinni a szemének. Ilyen hülyét a Csupasz<br />

pisztoly óta nem látott.<br />

A tapír pörgött kettőt saját felgyorsult karja körül, akár egy<br />

diszkoszvető, majd lesütött szemmel beszédelgett a hatüléses<br />

kocsiba. Leülepedett Jade-del szemközt, s babrálni kezdte a

---

körmeit.<br />

A lány megnézte magának a stukkeres egyént. A fickó mellette<br />

telepedett le, s eltette a fegyvert.<br />

– Nem lesz szükség rá. Minek ellenkeznél? – nevetett<br />

rekedtesen. Albínóféle lehetett, tejfölszőke haja, jégkék szeme volt.<br />

– A cimborám kicsit hevülékeny. Tudod, mi a neve? Pörölycápa.<br />

– Gondolom, te vagy a Dajkacápa. Montana büszke lehet rátok.<br />

– Büszke is – vigyorgott a jégszemű.<br />

A csatahajó megindult velük. Jade nem látta a sofőrt, mert az a<br />

páncélozott válaszfal túloldalán ült.<br />

Eljátszott a gondolattal, hogy kiszállhatna, sorsára hagyván a két<br />

kretént, csakhogy a történtek után szerfelett kíváncsi lett a<br />

gazdájukra.<br />

Elképzelte Jaco Montanát. Bibircsókos arcú, matrózinges,<br />

térdnadrágos, kövér pasas jelent meg lelki szemei előtt, amolyan<br />

papa-mama kicsikéje.<br />

Felkuncogott. Újra eleredt az orra vére.<br />

– Úgy kellett – morogta a tapír, zsebkendőt lökve az ölébe.<br />

Jade hátrahajtotta a fejét.<br />

Amikor a kocsi megállt, a kretének összekocogtatták a<br />

koponyájukat afölötti igyekezetükben, hogy minél lovagiasabban<br />

segítsék ki az ajtón a gazda vendégét.<br />

A lány palotányi ház előtt találta magát. Az albínó nyomában<br />

felsétált a márványlépcsőn. A tapír a háta mögött szuszogott,<br />

egyszer a sarkára taposott, s ettől oly idegessé vált, hogy százszor<br />

is elnézést kért.<br />

– Ne hajbókolj már – szólt rá Jade. – Tisztára karikás lesz a<br />

szemed.<br />

A kretének a könyvtárszobába vezették.<br />

A lány megállt a körbepolcozott terem közepén. Egy percig<br />

elveszettnek érezte magát. Süppedős szőnyeg simult a lába alá,<br />

körös-körül könyvek tornyosultak, nyomasztó bőségben. Ha<br />

bezárnák ide, s csak akkor engednék szabadon, amikor az utolsó<br />

betűvel is végzett, hatszáz év múlva jutna ki.<br />

A katedrális-magasságú mennyezeten jégcsapforma<br />

csingi-lingikkel gazdagon díszes csillárok függeszkedtek. A<br />

befüggönyözött ablak előtt franciaágy méretű íróasztal

---

terpeszkedett, mögötte trónszék állt, üresen.<br />

– Örülök, hogy eljött – mondta egy hang. – Foglaljon helyet.<br />

Jade lassan körbefordult. Senki nem volt a szobában rajta kívül.<br />

Mielőtt még misztifikálhatta volna a körülményt, felfedezett egy<br />

vastagon elfüggönyözött oldalajtót. A brokátkupac mögül jött a<br />

hang.<br />

– Kösz, Montana, piszok kedves. Láthatom, vagy csak<br />

asztrálteste van?<br />

– Rögtön jövök – biztosította a hang.<br />

– Mit csinál ott? Bilizik?<br />

A hang nevetett, s Jade-nek el kellett ismernie: nem találja<br />

kellemetlennek. Bársonyos, sikamlós bariton volt.<br />

– Remélem, az embereim nem viselkedtek udvariatlanul – szólott<br />

a függöny.<br />

– Á, dehogy. Maga az udvariatlan, Montana. Ha újra látni óhajt,<br />

ne a kretén-kommandót küldje értem, mert sokra tartom magam, és<br />

olykor sértődős vagyok. Sokáig sminkel még?<br />

– Hány éves, kisasszony?<br />

– Attól tartok, mire előbújik, betöltöm a harmincat.<br />

– Sosem bocsátanám meg magamnak, ha hagynám elvirágozni<br />

a szőnyeg közepén – felelte Montana.<br />

Meglebbent a függöny, és előlépett mögüle a házigazda.<br />

Jade a férfira meredt, s fél perc múlva azon kapta magát, hogy<br />

elfelejtett levegőt venni. Arra gondolt: ezt hívhatják sorsszerű<br />

találkozásnak.<br />

Nézték, nézegették egymást.<br />

Azután Montana megmozdult, elmosolyodott, s a varázs megtört.<br />

– Megkínálhatom egy itallal?<br />

– Kösz nem, és székkel sem. Mondja el, mit akar.<br />

– Látja, ezért érdeklődtem a kora felől. Üde pimaszsága miatt.<br />

Jade zsebre vágta az ökleit. Behajlított térddel hintáztatta magát.<br />

Szerfelett élvezte a találkozást.<br />

Montana középmagas, izmosan karcsú férfi volt. Fekete<br />

szövetöltönyét aligha varratta, az rajta nőtt, legalábbis úgy simult rá,<br />

mintha nem is a ruhája, hanem a bőre lenne. Tojáskrém színű,<br />

finom selyeminget viselt, egy árnyalattal sötétebb nyakkendővel.<br />

Lenyűgöző arca volt: feje, álla szögletes, vonásai finomak, szája

---

keskeny vonalú, mozgékony; orra elegáns; nagy szemei feketék, a<br />

sötét szemekre jellemző komorságot nélkülözően komoly<br />

tekintetűek, bűvösek. E szempár elhitette, hogy tulajdonosa<br />

érdeklődő ember, aki mindig végighallgatja azt, aki beszél hozzá. A<br />

keskeny, egyenes vonalú szemöldök fölött tiszta homlok<br />

magasodott. A rövidre vágott fekete haj hangsúlyossá tette a simára<br />

borotvált arcbőr fehérségét.<br />

Három jelző tolongott Jade fejében: elegáns, finom, érzéki.<br />

Bár igyekezett eszméletében tartani, hogy főgengszterrel áll<br />

szemközt, legnagyobb megdöbbenésére ez a tény nemigen<br />

zavarta.<br />

A férfi fel-alá sétálgatott az íróasztal előtt. Az asztal végénél<br />

ruganyosan megfordult, s újra útnak indult. Minden fordulónál<br />

leheletnyi illatszerfelhő lebbent el róla, amely hajszálra olyan<br />

elegáns, finom és érzéki volt, mint maga Montana.<br />

– Sosem szédül el, amikor így ringlispílezik? – kérdezte Jade.<br />

A férfi elefántcsont papírvágó kést kapott fel az asztalról, s azzal<br />

játszogatott.<br />

– Éppen kérdezni akartam, nem fél-e, hogy visszere lesz az<br />

álldogálástól – mondta.<br />

– Bájos – mosolygott a lány.<br />

Montana megállt, ismét szemügyre vette vendégét.<br />

Jade arra gondolt, hogy ezt a példányt egyszerűen képtelen<br />

volna lepasasozni.<br />

– Gorombáskodtak az embereim? Mintha csak az imént vérzett<br />

volna az orra.<br />

– Az emberei szuperek. Ha máskor is ezeket küldi, száz év<br />

magányra kárhoztatom. De hiszen mondtam már. Maga aztán nem<br />

egy pacák.<br />

– Nem?<br />

– Nem ám.<br />

– Szerintem mégiscsak le kellene ülnünk. Hátha úgy könnyebben<br />

megy a csevely.<br />

– Leüljünk?<br />

Montana bólintott.<br />

– Megkínálhatom az asztal szélével? Leereszkedünk rá, mint a<br />

fecskék, és ha nincs ellenére, töltök egy-egy pohár pezsgőt...

---

– Személyesen?<br />

– Ezzel a két kezemmel – mondta a férfi, felmutatva ápolt körmű,<br />

szép kezeit.<br />

– Oké – bólintott Jade.<br />

Montana rámosolygott, és visszavonult a függöny mögé.<br />

– Értem már – szólt Jade. – Zugivó.<br />

– Amikor az embereim szóltak, hogy megérkeztek magával,<br />

muszáj volt bekapnom egy pohár italt a nagy ijedség előtt. Bevallom<br />

őszintén, nem erre számítottam.<br />

– Nem mire?<br />

– Azt hittem, Jade Ullman százhúsz kilós, csupa fehérje, durva<br />

kis csaj.<br />

– Hé, Montana, választékos úr nem ejti ki a száján azt, hogy<br />

"csaj". Jade Ullman ötvenöt kilós, durva kis csaj. Honnan a ragyából<br />

tudja a vezetéknevemet? Évtizedek óta készülök arra, hogy<br />

megváltoztassam. És ha csak egy szemernyit is hasonlítanék<br />

valamelyik szülémre, habozás nélkül plasztikai sebészhez<br />

fordulnék.<br />

A férfi előjött a függöny mögül. Bele sem gabalyodott, tálcát sem<br />

cipelt. Elegánsan tartotta a talpas kelyheket, csuklóján vékony<br />

aranylánc, mandzsettáin brillköves gombok csillantak.<br />

– Magáról enni lehetne – sóhajtotta Jade. – Tudom, mit rejteget a<br />

firhang mögött. Az autoklávot.<br />

– Helyes lány – felelte Montana.<br />

És elvigyorodott.<br />

A lány valósággal irtózott e kifejezéstől egy ilyen úrral<br />

kapcsolatban, ám ez mit sem változtatott azon, hogy Montana<br />

bizony vigyorgott, és szemlátomást ugyanúgy élvezte a helyzetet,<br />

mint Jade.<br />

Ültek az asztal szélén, akár a fecskék a villanyspárgán, és<br />

kortyolgatták a pezsgőt.<br />

– Szinte sajnálom, hogy hamarosan megzavarnak bennünket –<br />

búsongott a férfi.<br />

– Ne nyisson ajtót. Üzenje ki, hogy elutazott a<br />

Galápagosz-szigetekre.<br />

– Nem lehetek udvariatlan a meghívott vendégemmel. Közös<br />

ismerősünket várom. Zsaru az illető. Ma délután már találkoztunk

---

az irodámban, de akkor valahogy nem volt csevegős kedvében.<br />

Talán a maga társaságában megered a nyelve. Pedig semmi<br />

olyasmit nem kérdeztem tőle, amit ne tudnék.<br />

– Ez lehetett a baj. A zsarut idegesíti, ha valaki hülye.<br />

– Ugyan már. Az említett urat még sosem láttam idegesnek.<br />

– Majd most látni fogja. Ha a kretén-kommandójával hozatja ide,<br />

tök kockás lesz a feje.<br />

– Gondolkoztam azon, miért nem jött el hozzám ma délelőtt. Azt<br />

akarta, hogy a zsaruval beszéljek először.<br />

Jade eltöprengett.<br />

– Ezt akartam volna?<br />

– Egyáltalán nem akart beszélni velem? Hiszen nem is ismert!<br />

Honnan tudhatta, hogy kibírhatatlan vagyok?<br />

– Előítéletes vagyok, tudja. Na, de a maffiáról egy szót se, vagy<br />

semmit.<br />

– Olyan üzletember vagyok, mint bárki más.<br />

– Nem olyan – ingatta a fejét Jade. – Még hozzájuk képest is<br />

porcelán.<br />

– Gúnyolódik?<br />

– Magával?!<br />

– A következőt tudom: bár zsaru barátunk csökönyösen nem<br />

akart emlékezni a maga szerepére, azért mégis a fülembe jutott a<br />

kis kórházi affér, melynek során maga megemlítette a brémai<br />

muzsikusokat és a Walt Disney Stúdiót. Maguk már ekkor is tudták,<br />

hogy a koraérett fiúk követték el a csínyt az ékszerésznél, holott<br />

zsaru barátunk ragaszkodik a saját verziójához, miszerint erre csak<br />

a házkutatás során, véletlenszerűen derült fény.<br />

– Egy stukkerrel sakkban tartott nővér utóbb bármire emlékezhet.<br />

Rémesen meg volt ijedve szegény.<br />

– Azt gondolom, hogy közös barátunk a maga érdekében nem<br />

említette a szerepét. Elképzelni sem tudom, mitől tart. Hiszen<br />

végtelenül hálás vagyok a briliánsok visszaszerzése miatt. Miért<br />

bántanám magát? És ha nem bántom, mégis, mivel árthatnék?<br />

Kinyílt az ajtó, akárha forgószél tépte volna fel.<br />

Fejjel előre – alighanem a normális közlekedési módján – a<br />

diszkoszvető zuhant a szobába.<br />

– Jön Bárd – suttogta Jade áhítattal.

---

A zsaru, udvarias pasas lévén, az albínót is előreengedte, miként<br />

a lufi madzagját engedi el az ember. A jégszemű a levegőbe<br />

emelkedett, ám mert nem volt benne elegendő gáz a<br />

fennmaradáshoz, le is bucskázott.<br />

A kényszerleszálló mögött felbukkant Bárd. Nem egyszerűen<br />

kockás, hanem francia-kockás volt a homloka. Toronyiránt haladt,<br />

két lépéssel Montana előtt termett, hajszálnyival előtte lefékezett,<br />

majd lehajolt, hogy egyvonalba kerüljön az arcuk.<br />

– Montana, túlment minden határon! Most sittre vágom<br />

emberrablás miatt!<br />

– Kit raboltam el? – hökkent meg a férfi.<br />

A kretének kiillantak az ajtón.<br />

Bárd megemelte a hangját.<br />

– Jade-et.<br />

Montana felnevetett.<br />

– Szamár ötlet. El van rabolva, kedvesem?<br />

– Nem vagyok elrabolva, igaz, nem is önként jöttem – felelte a<br />

lány.<br />

Bárd megszemlélte egymás mellett fecskéző, meghitten<br />

pezsgőzgető kettősüket.<br />

Ellépett Montana elől. De homlokán továbbra is gyököt lehetett<br />

vonni.<br />

– Fenntartom a vádat – mondta.<br />

– Jó, akkor menjünk bele a részletekbe. Elraboltattam Jade<br />

Ullmant. Létezik egyáltalán Jade Ullman? Nem létezik. Az ország<br />

rendőrsége régóta keresi az eltűnt kislányt. Keresi, keresgéli, és<br />

nem találja. Szegény, talán már meg is halt. Nos, mit kezd ezzel a<br />

csekélységgel?<br />

Úgy festett, Bárd nem tud vele mit kezdeni. A lányhoz fordult;<br />

tüstént felfedezte drámai orrsérülését.<br />

– Ezt Montana pojácái tették veled?<br />

– Ezek kretének ahhoz – nyugtatta Jade. – A gályán nyomtak<br />

orrba. Ne idegeskedj, semmi okod rá. Nem mondtam el neki<br />

semmit. Mindent tud.<br />

– Klassz – bólintott Bárd. Elvigyorodott. Ám úgy festett, homloka<br />

kockás marad, amíg a maffia-trón várományosa a közelében<br />

tartózkodik.

---

– Hozathatok egy pohár pezsgőt? – kérdezte a házigazda.<br />

– Csak baráti körben nyúlok alkoholhoz – morogta a zsaru.<br />

– Hiszen ott van. Azért hoztam össze ezt a bensőséges<br />

találkozót, hogy megköszönjem, amit tettek. Visszaszerezték féltett<br />

briliánsaimat...<br />

– Pici bocs! – Jade felemelte a mutatóujját. – Nem a brilljeiért<br />

tettük.<br />

– Ne legyen ünneprontó, kedvesem! Nem kérdezem, honnan<br />

ismerték azokat a komisz kölyköket, ez maradjon a maguk titka. Fel<br />

sem ötlik bennem, hogy a Quasarban is találkozhattak velük...<br />

– Megint bocs! Magát még sosem láttam a Quasarban. Jöjjön el<br />

egyszer, ezennel meghívom! Karmolni fogja. De valami könnyű,<br />

sportos cuccot húzzon fel a játékhoz, mert ez a fekete porcelán<br />

tutira szöszös lesz.<br />

– Köszönöm, boldogan magával tartok.<br />

– Muszáj folyton a szavamba vágnia? Ott tartottam, hogy a<br />

brémai muzsikusok már a Quasar előtt ismertek voltak...<br />

– Most következik a túlélő kalács – sóhajtotta Bárd, s olyan<br />

mozdulatot tett, mintha csípőre akarná vágni a kezét, aztán inkább<br />

átölelte magát.<br />

Jade jól ismerte ezt a – soha mástól nem látott – gesztust, amely<br />

az indulatosnak induló mozdulatot lefékezve karolásba ment át,<br />

arról árulkodva, hogy Bárd mintegy lefogja magát; hasa előtt<br />

keresztezett karjai csaknem körülölelték a törzsét, akár a<br />

kényszerzubbony.<br />

– Jó, akkor nem következik a túlélő kalács, pedig<br />

kulcsfontosságú a történet szempontjából. Szóval ismertük, és a<br />

tévében felismertük a fiúkat. Különben a maga fejvadászai is<br />

rájöhettek volna, hogy a nyúl az egyik szemére homály.<br />

Montana a zsaru felé fordult.<br />

– Lebilincselő a bájos hölgy – mondta. – Egyetért velem?<br />

Bárd szótlanul ölelkezett sajátmagával.<br />

Jade összehasonlította a két pasast. Legfeljebb két hét eltéréssel<br />

lehetett volna őket egymás után emlegetni, egy napon<br />

semmiképpen sem.<br />

A kecses Montana mellett a zsaru behemótnak látszott, jóllehet<br />

egy deka súlyfelesleggel és kirívó izomzattal sem rendelkezett.

---

Bárd hátrafésülve hordta félhosszú, sötét haját, tarkóján hanyagul<br />

kunkorogtak a tincsek. Hosszú arcát szögletes állcsont rajzolta<br />

kemény vonásúvá; szája telt, orra finom vonalú volt. Szűk<br />

szemrésben bujkáló barna szemének a vaskos szemöldök vetette<br />

árnyék segített a rejtőzködésben; többszintes homlokát barázdák<br />

szeldesték.<br />

Alakja nem választékos eleganciát sugárzott; magabiztosság,<br />

lendület áradt belőle, s Jade azt is tudta, hogy a valóságosnál jóval<br />

magabiztosabbnak látszik, viszont jelentősen mozgékonyabb, mint<br />

amennyi kinéz belőle. Öltözéke is jócskán elütött Montanáétól.<br />

Fekete farmernadrágot viselt, bordás kötött pulóvert, lezser<br />

bőrdzsekit és barna Borsalino-kalapot.<br />

– Jade – rezzentette fel a dalonc mély hangja –, akadozik a<br />

társalgás.<br />

– Persze, mert egy percre elbambultam. Szóval megkapta a<br />

brilljeit, megittuk a pezsgőt, pöpec a kéglije, a kreténeket cserélje le<br />

jobbakra. Mi van még?<br />

– Megmondom – felelte Montana, ismét a papírvágóval babrálva.<br />

– Gondolkoztam, hogyan jutalmazzam meg magukat.<br />

Gondolkoztam, és megleltem a megoldást.<br />

– Tartsa meg a jutalmat, jól jöhet az még pezsgőre, homárra.<br />

– Az imént szóba került a maga kis problémája, éspedig az, hogy<br />

hivatalosan nem létezik. Illetve: nem létezhet, hacsak nem akar<br />

visszakerülni a becses szüleihez. Tudom, mennyire nem akar.<br />

Személyiséget adok magának: új nevet, hiteles múltat.<br />

– Ez már sok! Nem leszek a felesége!<br />

– Majd túlteszem magam ezen a csalódáson. Mit szólna a<br />

következőkhöz: születési anyakönyv, oltási igazolvány, iskolai<br />

bizonyítvány, jogosítvány? Picit idősebbé válik a papírok által, de<br />

legalább nagykorú lesz. Nos?<br />

– Komolyan beszél? És azt is elárulja, hová teszi a lányt, aki ez<br />

idáig birtokolta a felsoroltakat?<br />

– Komolyan beszélek. A részleteket bízza rám.<br />

– Jade! – mondta a zsaru – Ne tárgyalj vele!<br />

– Hallottad, mit kapok? Létezni fogok! Léteznem lehet! Teljes<br />

mellszélességgel megállhatok az összes hekusok előtt! Montana,<br />

ha legközelebb elveszít valamit, szóljon nyugodtan!

---

– Jade! – nyögte Bárd. Ádámcsutkája vészesen<br />

páternoszterezett.<br />

A maffia-trón várományosa mosolygott.<br />

– Ha legközelebb meghívom, ugye, nem utasít vissza?!<br />

– Meglátom, mit tehetek – felelte a lány.<br />

A fekete szempár komolyan, kedvtelve méregette.<br />

– Mit akarhatott tőlem? – kérdezte Jade hazafelé menet, a<br />

kocsiban.<br />

A zsaru rá sem nézett. Oly élénk figyelmet tanúsított a<br />

kormánykerék iránt, mintha űrsiklót vezetne.<br />

– Lekötelezted őt, ő is lekötelezett téged. Ha már jól<br />

belegabalyodtál a hálóiba, megtudod, mit akar – felelte. – Nem<br />

kellett volna szóba állnod vele.<br />

– Tök szexis férfi.<br />

– Szexis? – hökkent meg Bárd. Elnevette magát. – Ez a vonása<br />

még sosem szúrt szemet. Nem találod gusztustalannak a<br />

módszerét? Erőszakkal cipeltetett magához, aztán értem küldte a<br />

két pojácát. Tudod, mi volt ez? Holt közönséges<br />

mindenhatósági-demonstráció. Megmutatta nekünk, hol lakik az<br />

Atyaisten. És te pihegsz tőle?!<br />

– Lásd be, van stílusa.<br />

– Te sem panaszkodhatsz.<br />

– Úgy beszéltem vele, ahogy te mindig is szerettél volna.<br />

– Ha nekem is bájosan szeplős arcom, zöld szemem és vöröslő<br />

hajam volna, ha pimaszul szétálló mellű, tenyérnyi fenekű,<br />

pillesúlyú bige volnék, valóban kevesebbet kellene bajlódnom a<br />

diplomáciával. És ha egy hangyányit rá is játszanék a libaságomra,<br />

máris nyert ügyem lenne.<br />

– Te zsaru – köhintett a lány. – Te lelibáztál engem?<br />

– Nem bírom elhinni, amit láttam. Azt a decens taperolást, amit a<br />

szemetekkel véghezvittetek!? Azt a fülledt évődést!<br />

– Fülledt volt?<br />

– Rekkenő!<br />

– Jól van – suttogta Jade megbántottan. – Honnan vetted ezt az<br />

autót? Rákaptál a lopásra?

---

– A barátnőmé.<br />

– Mégsem szakítottál?<br />

– De igen, szakítottam.<br />

– A csajjal igen, a kocsijával nem?<br />

– Ó, hiszen csak az imént voltál szemtanúja annak, hogy az élet<br />

nem olyan egyszerű, mint vasárnapi újságban a keresztrejtvény.<br />

– Tehát nem szakítottál.<br />

– De, szakítottam. Ám nem úgy szakadt, ahogy elterveztem. –<br />

Bárd tenyéréllel a kormányra csapott. – Voltaképpen mi közöd<br />

hozzá?!<br />

– Semmi – húzódott vissza a lány. – Okosabb, ha a saját<br />

dolgommal törődöm, hogy vigyem is valamire, nemde!? Érzékelted,<br />

milyen elegáns volt a pasi? Huhh! Egy hajszál, egy morzsányi korpa<br />

sem volt az öltönyén. Ilyet eddig csak a moziban láttam. Montana<br />

elegáns, finom, érzéki, úr.<br />

– Hímes tojást is tud tüsszenteni – morogta a zsaru.<br />

– Biztos, hogy a spermabankárok versengenek a magjáért.<br />

Megemlíthetnéd a barátnődnek: vegyen egy tubusnyit, tartsa a<br />

frigóban; tüszőrepedéskor csak csőre tölti a tubust, aztán lesz neki<br />

tüchtig csecsemője. Minek fárasztaná magát veled?! Láthatod a<br />

példámon: egy gyereknek nem kell apa, se anya. Talán még<br />

megérem: tubusok és Petri-csészék közt fognak bonyolódni ezek a<br />

dolgok.<br />

Bárd összeborzadt.<br />

– Bolond kedvencem, befognád!? A legrepedtebb sarkú utcai<br />

lotyót sem bátorítanám arra, hogy Montanától foganjon kölyköt.<br />

Szállj le a barátnőmről.<br />

– Miért mondod? Mire számíthat tőled? Marha nehéz szülése<br />

lenne. Képzeld el a nyolc kiló önsúlyú újszülöttet, amint több<br />

kötetnyi törvénykönyvet szorongatva, szaxofonnal a nyakában<br />

világra jön! És legott lelkizni kezd! Brrr! Bezzeg Montanától picinyke,<br />

biliárdgolyóra beretvált, egyből pelenkatiszta gyereket szülne.<br />

– Hogy' juthat eszedbe ennyi baromság!?<br />

– Tőled. Nem te szövegeltél a vasárnapi rejtvényújságról?! És<br />

ezzel elárultad, hogy helyzeted változatlan: bár kedvenc Fordod<br />

feláldozása árán is szakítani próbáltál, a csajnál volt az adu-ász:<br />

halványan kilátásba helyezte az apaságodat. Remélem,

---

aszketizálsz.<br />

– Mit csinálok?<br />

– Mellé fekszel, és hozzányúlatlanul hagyod. Jut eszembe,<br />

olvastam az újságban, hogy egy nimfi nő minden nap elővette a<br />

szaknévsort, és betűről betűre végigment rajta. Naponta másik<br />

szerelőt hívott a lakására, aztán megkötözte és kiadósan<br />

megerőszakolta a pasast. Már hónapok óta űzte ezt, amikor végre<br />

az egyik pali, legyőzve természetes szemérmét, feljelentette a nőt a<br />

zsaruknál. Azok persze, mivel született cinikusok, szépen<br />

kiröhögték, ám kisvártatva megint jött egy kisírt szemű pacák,<br />

szintén megerőszakolásra panaszkodva. Ekkor a zsaruk hirdetést<br />

adtak fel a lapokban, kérve a károsultakat: jelentkezzenek. És azok<br />

jelentkeztek is. Vagy száz áldozat könnyezett a tárgyaláson!<br />

Mondd, hogy' lehet egy pasast megerőszakolni? Nem kizárt ez<br />

anatómiailag? Úgy tudom, erekció nélkül nem megy a szex. A<br />

megkötözött pacákok vadul hánykolták magukat a rézágyon, a nimfi<br />

mégis megtette velük. Lehetséges?<br />

– Azt hiszem. Igen.<br />

– Úgy, hogy hozzád bújik, csókol és simogat? Te hiába vagy<br />

hideg, ha ő forró?<br />

– Valahogy úgy.<br />

– De hát ez akarat-átvitel.<br />

– Olyasmi.<br />

– A pszichológusok szerint csak az erősebb képes erre a<br />

gyengébbel. Száznyi pacák akaratát győzte le ama egy nőé? Ez azt<br />

jelenti, hogy mégsem ti vagytok az erősebb nem?!<br />

– Hová akarsz megérkezni?<br />

– Az aszkézisedhez. Fekszel a csaj mellett, akit nem szeretsz<br />

már. Ő hozzád bújik, simogat, csókolgat, mire te eszedet veszted.<br />

Egy napon a csaj gömbölyödni kezd, és te azon kapod magad,<br />

hogy illendőségből oltár elé vitted. Ásó, kapa, nagyharang,<br />

boldogtalanul éltek, míg meg nem haltok.<br />

– Amikor elküldtem a barátnőmet, azt felelte, ő el is megy,<br />

mihelyst megfelelő lakást talál. Addig gavallérosan átengedtem neki<br />

a hálószobát, én a vendégszobában alszom. Ő viszont kölcsönadta<br />

a kocsiját, amíg az enyémet újjá varázsolják. És a fejünk fölött<br />

lebeg a bizonytalanság. Kapásod van, igen, már szakítófélben

---

voltunk, midőn még be-beengedtem az ágyamba. És már tíz napja<br />

késik a menstruációnk.<br />

– Ne várjátok, hiába. Pár nap múlva szédülni kezdtek, émelyetek<br />

lesz. Gyereket vártok. Menyegzőztök. Gratulálok.<br />

– Ne gratulálj. Nem szeretem, és nem akarok vele élni.<br />

– Na és a gyerek? – hüledezett Jade. – Nem olyannak ismerlek,<br />

mint aki küretre megy.<br />

– Hogy' döntöttél? – kérdezte Bárd. Jóllehet vigyorogni próbált, a<br />

helyzet bizarrságát érzékeltetendő, nem alakított meggyőzőt.<br />

– Ha neked lennék, mint ahogy nem vagyok, határidőt tűznék ki a<br />

hajlékom elhagyására. Ha ezt kellő szigorral adnám elő, a csaj öt<br />

percen belül találna lakást. Gondolom, szerelmetek hajnalán<br />

naponta bevette a tablettát. Mióta alkonyodik, nem szedi, viszont<br />

szorgalmasan látogatja az ágyadat. Ezt nem úgy nevezik, hogy<br />

előre megfontolt szándékkal, aljas indokból elkövetett gonosztett?<br />

Enyhébben szemlélve: zsarolás. Persze, ne hidd, hogy sajnállak.<br />

Nem mondom, megindítóan esendő vagy, mint férfi, mégsem<br />

szánlak. Legközelebb jobban nézd meg, kivel kefélsz.<br />

– Szóval te kirúgnád?<br />

– Föld körüli pályára állítanám.<br />

– A gyerekkel együtt?<br />

– Eszméletlen, milyen védtelenek vagytok a szexuális<br />

ösztöneitek felől! Na, ne izgulj, még nincs veszve semmi. Számos<br />

variáció lehetséges: a csaj eltép a hajlékból, és küretre megy, vagy<br />

úgy dönt, megeszi, amit főzött. Ez esetben szülni fog. És ha<br />

megszült, még mindig választhatsz: pusztán csak anyagilag állsz a<br />

gyerek mellé, vagy netán apaként is, valaminő kompromisszummal.<br />

De még az is lehetséges, hogy a csaj eltép, és te izzadva vársz<br />

tíz-húsz hónapig, ám csak nem indul meg a szülés. Akár az is<br />

megeshet, hogy a csaj kisöpör a lakásból, s amint leér, bedobja az<br />

ablakodat egy kaviccsal, és az összes szomszédod kocsányon lógó<br />

füle hallatára közli veled: még gyerekcsinálásra sem voltál jó.<br />

– Bárha! – nyögte a pasas.<br />

– Ha már az ágyban tök tehetetlen voltál, és furtonfurt hagytad<br />

magad gerincre vágni, legalább most légy férfi!<br />

– Akkor most az leszek. Tegnap éjjel azért hívattam fel veled a<br />

Yardot, hogy a kollégák elkapják a fegyverszállítmányt. Ehhez

---

képest, míg ők a Renault roncsa körül helyszíneltek, jött egy pasas,<br />

és zavartalanul elvitte a furgont. Más. Utánanéztem a Suzuki<br />

tulajdonosának, csak úgy privátból. Nem fogod elhinni: az illető egy<br />

szexuális kaméleon.<br />

– Ez nagyon ciki – sóhajtott Jade. – De hol voltál itt férfi?<br />

– Hát ott, ahol egymással szemközt álltunk: a csalóka nemű<br />

egyén és én.<br />

– A nyomorú pária beszedhet miattam néhány illetéktelen pofont,<br />

amikor majd a fegyverszállítmány hollétéről kérdezik.<br />

– Imádkozz, hogy megússza ennyivel.<br />

– Jó, majd befoglalom a Miatyánkba a mi buzinkat is.<br />

Hószöszök szállongtak az elszürkült, leroggyant égből. Veszett<br />

pásztorkutyaként futkosó szél sodorta rakásra a felhőket, tépdeste<br />

és szerteszórta a fák sárgára fázott leveleit.<br />

– Nem tudom, hova kirándultatsz a csajod tragacsán. Ha netán<br />

úgy döntöttél volna, hogy most azonnal jelentkezel vasectomiára,<br />

nagyon szívesen elkísérlek, mint a családom barátját, akár a<br />

körmömet is rághatod műtét közben, csak szólj előtte. Részemről a<br />

Teheránra vágyakozom.<br />

– Ne vágyakozz. Jártam ott ma délelőtt. Üres a<br />

régiségkereskedés. Szerintem hagyd ennyiben, hogy kevésbé<br />

fájjon.<br />

– Inkább menjünk vasectomiára?<br />

– Vasectomiára sem megyünk.<br />

– Amíg nem kötteted el a reprodukciós vezetékedet, nem leszel<br />

biztonságban a kalandor csajoktól. Vacak kis műtét, szemernyit<br />

sem fáj, és egy centit sem veszítesz a férfiasságodból.<br />

– Kopj le, nem bírom az erőszakos bigéket. Jut eszembe, hány<br />

évet kapott a nimfi?<br />

– Sehányat. Csak az ágyhoz bilincselést ismerte el, az erőszakot<br />

nem. Megúszta pár hónap felfüggesztettel. Végül a bíró<br />

odacsúsztatta a névjegyét a csajnak, mondván, hogy virtuóz<br />

kenyérpirító-javításban.<br />

Napokon át öklömnyi hópelyhek hullottak. Hideg éjszakák<br />

váltogatták a rideg nappalokat, a fagyos égbolt egyre csak fakadt. A

---

járdaszélekre tornyozott hóból falak, majd tornyok emelkedtek. A<br />

meteorológusok sápítoztak: még sosem volt ilyen tartós hideg,<br />

ekkora havazás november derekán; szakmai felháborodásukat a<br />

sokéves átlag szította, viszont arra nézvést, hogy mégis, mi<br />

várható, meg sem próbáltak a szokásos műholdas<br />

hókuszpókusszal válaszolni; komoran vállat vontak.<br />

A hófalók csömört kaptak, émelyegve támolyogtak az utakon. Ha<br />

mégis az állkapcsuk közé haraptak egy-egy falatot, nem volt hova<br />

üríteniük. Mindent hó borított. A havat is hó borította.<br />

Aki még e jégkorszak előtt messzire utazott, nem térhetett<br />

vissza. A repülőterek lehúzták a redőnyt. Az autópályák<br />

összeolvadtak a környező tájjal. A városlakók pánikba estek.<br />

Rekordmennyiség fogyott kenyérsütő gépekből, lisztből, élesztőből,<br />

gyufából és sóból. Korábban teljesen épeszűnek ismert emberek<br />

mázsaszám cipelték haza a sót; betették a kamrába, és<br />

elégedetten azt gondolták: immár kihúzom tavaszig.<br />

Jade-nek szörnyen fúrta az oldalát a sóláz. Az útra szórni tilos,<br />

megenni brrr, akkor mi a fenének a tengernyi só!? Aztán rájött: a<br />

népek alighanem abban teszik el magukat tavaszig.<br />

A fél kontinens hó alatt fuldoklott. Az országló elmék azon<br />

tépelődtek: kihirdetik a rendkívüli állapotot, aztán persze nem<br />

hirdettek ki semmit, mert nem ildomos nyíltan farba rúgni a<br />

demokráciát, és különben is: ki látott már ítéletidőt, amelyet<br />

megfutamíthatnak rohamzsaruk, katonák?!<br />

Hanem az egyének, akik eleddig eléggé unták egymást, furcsa<br />

módon felhagytak közönyükkel, és összefogtak, mondván, hogy<br />

embert próbál a veszedelem. Számosan kiállották a próbát.<br />

Jutalmul elhagyhatták behavazott hajlékaikat, tejet találtak a<br />

boltokban, friss napilapot az újságosnál.<br />

A tévéállomások reggeltől estig a Tél tábornokkal vívott heroikus<br />

küzdelemről tudósítottak; legkedvencebb híreiket azoknak a nőknek<br />

köszönhették, akik éppen e válságos időszakban fogtak a<br />

szüléshez.<br />

Jade és Tilton napokon át éjjel-nappal bámulta a hírcsatorna<br />

műsorát. Bármi bomba hírnek számított, attól a pillanattól kezdve,<br />

hogy elakadt a hóban. A vajúdó nőket szállító mentőkocsik igen<br />

sűrűn estek hófogságba. Rengeteg gyerek született az ennyiedik és

---

az annyiadik kilométerszelvénynél, néhányan a külvilágtól elzárt<br />

települések felszabadítására kivezényelt katonaság lánctalpasaiban<br />

jöttek a világra; több asszony nem jutott el a közeli kórházba sem,<br />

ezért orvosuk telefonon vezényelte le a szülést; egy – a klinikáján<br />

igen elfoglalt – szülész hazafaxolta az egyetemi tankönyv ide<br />

vonatkozó fejezetét tolófájásoktól gyötört, behavazott feleségének.<br />

Ezt a hírállomást Jade egyszerűen csak szülőcsatornaként<br />

emlegette.<br />

Ami az átlagos, dermesztő telek idején sosem fordult elő: a<br />

polgárokat érdekelni kezdte a hajléktalanok sorsa. Mivel egy csomó<br />

bál és egyéb rongyrázatási esemény elmaradt a meteorológiai<br />

körülmények miatt, bizonyos társadalmi osztályok némely tagjain<br />

elúrhodott a feleslegesség és céltalanság érzete;<br />

Anyegin-effektusuk orvoslására csak egyetlen gyógymódot láttak:<br />

jót kellett tenniük. S miután nekifogtak jócselekedeteiknek,<br />

rádöbbentek, hogy alig valamivel fárasztóbb meg is tenni, mint<br />

pusztán csak megígérni.<br />

Némely nagyasszonyok még élvezték is. Meglátogatták a<br />

kórházban a fagyhaláltól megmentett nincsteleneket, személyesen<br />

tartották szájukhoz a teás csészét; menhelyeket avattak fel,<br />

alapítványokat hoztak létre és jelentős összegekkel járultak hozzá<br />

működtetésükhöz.<br />

Még Jaco Montana anyja sem akart kimaradni a<br />

jótékonykodásból, ezért amikor az egyik vidéki állatkert vezetője a<br />

nyilvánossághoz fordult segítségért, Montana asszony nyomban<br />

felajánlotta, hogy szalonjába fogadja a fagyhaláltól fenyegetett<br />

afrikai elefántot.<br />

A jégkorszak második hetében hirtelen abbamaradt a havazás; a<br />

legjobbkor, hiszen nem fért volna több. Kékre virult az ég, és<br />

halványan, lábadozón felcsillant a Nap. És – miként tisztességes<br />

januári napsütésekkor szokás, bár főként észak-szerte – irtózatosan<br />

hideg lett. Mindenki visszasírta a korábbi hetek átlagos fagyait.<br />

Szemernyit sem olvadt a hó, ám azért változtatott arculatán: a<br />

hómezők jégpályákká váltak.<br />

A tévés stábok hősök után kutattak. A zegernye rosszvoltából<br />

néhány tévés maga is hőssé lett.<br />

Az egyik stáb Pulitzer-díj-esélyes tudósítója eljutott az isten háta

---

mögé, és csőre töltött mikrofonja elé állította a tanya urát.<br />

– Gratulálok – mondta. – Úgy hallottam, két napos a fia. És azt is<br />

beszélik, hogy sajátkezűleg vezette le a felesége szülését.<br />

– Pedig a tehénhez mindig kihívom a doktort – bólintott a jókora,<br />

vérbő férfiú. – Nem nagy ügy különben, ez már a negyedik gyerek.<br />

Nem estem kétségbe, amikor szólt az asszony, hogy eljött az ideje.<br />

Tudja, a feleségem olyan hirtelenszülő fajta, állítólag már az anyja<br />

is ilyen volt. Amikor az asszony azt mondja, hamarosan szülni fog,<br />

azt szó szerint kell venni. Ezt az elsőnél még nem tudtam. Úgyhogy<br />

nyakkendőt kötöttem, félcipőre cseréltem a gumicsizmát, kihoztam<br />

a kocsit a garázsból, beültettem nőmet, és a gázra tapostam, mert<br />

ugye, innen a klinika százharminc kilométer. Hát, kérem, együtt<br />

nyögtem, lélegeztem az asszonnyal, egészen jól bírtuk. Beértünk a<br />

városba, nőm kezdett türelmetlenkedni. Biztattam én, hogy már<br />

csak tíz-húsz percig kell visszatartania, de hát beszélhettem én a<br />

természet törvényének! A kórháztól két saroknyira, a piros lámpánál<br />

vesztegeltünk épp, amikor az asszony nagyot sikított, majd így<br />

szólt: fiad lett, Horace. Na, másodszorra már borzasztóan résen<br />

voltam. A nyolcadik hónaptól kezdve fél szemmel folyton Wilmát<br />

lestem, ha egyet sóhajtott, betuszkoltam a kocsiba. Amikor azt<br />

mondta, hogy hamarosan szülni fog, már félúton jártunk a város<br />

felé. Teljesen esélyes voltam! Be kellett volna érnem vele a<br />

szülőszobára! És nem, és nem! A teherpályaudvar előtt jártunk,<br />

vagy öt percnyire a klinikától, amikor Wilma szólt: lányod lett,<br />

Horace. Na, amikor harmadszor is bejelentette, hogy alighanem<br />

terhes, elvégeztem egy piszok drága, spéci autóvezetési<br />

tanfolyamot, megtanultam mindenféle trükköket, mestervizsgát<br />

tettem, végül még egy híres kaszkadőrt is versenyre hívtam, és<br />

lepipáltam roncskocsi-átugratásban. Na, mondom, ha most sem<br />

érek be Wilmával a szülőszobára, akkor végem. Akkor nem vagyok<br />

férfi, de még ember sem. Az állapot vége felé állandóan nőm<br />

sarkában koslattam, minden rezdülését figyeltem. Nem tolsz ki<br />

velem, Wilma! Orvoskézre adlak! Kórházi ágyon fogsz szülni! Na,<br />

egyszercsak nőm azt mondja: mintha kezdődne, Horace. Ölbe<br />

kaptam, bedobtam a hátsó ülésre, kilencvennel startoltunk. Hát,<br />

uram, öt kilométernyire jutottunk, épp a Shell-kút mellett döngettem,<br />

amikor Wilma szóla: fiad született. Nem megyek bele a

---

lelkiállapotomba. Lényeg az, hogy amikor tegnapelőtt nőm megint<br />

szülni készült, kimentem a garázsba, belebújtam a szerelőcuccba,<br />

és felkaptam a franciakulcsot. Mire így bemosakodva, tettre készen<br />

a szobába értem, azt mondá az asszony: újabb fiad lett, Horace.<br />

Ezekben a napokban Bárd úgyszólván náluk lakott, bár jószerivel<br />

csak aludni járt haza. Amikor megérkezett, lezuhanyozott, és<br />

elvackolt a nappaliban felállított kempingágyon. Remekül aludt a<br />

legnagyobb lármában is, nem zavarta a szülőcsatorna műsora,<br />

Tilton és Jade kommentárjai, nevetgélésük.<br />

Nazir a hóesés második napján sílécre kapott, és elsöpört a<br />

hegyekbe. Aztán csak nézte, hogy nő a hó és fogy a panzió<br />

élelemkészlete. Hiába tartóztatták észérvekkel, folyton ki akart<br />

menni a sípályára. A harmadik napon ki is szökött; íziben maga alá<br />

temette egy kisebb lavina; a panziósék bernáthegyi kutyája ásta ki a<br />

görgeteg alól.<br />

Az ötödik napon a lábát törte, s még csak nem is sílécen, hanem<br />

zuhanyozás miatt; mivel testápolás közben rálépett a nyitott<br />

krémszappanos flakonra. Ez padlógáz volt, a javából. Nem akadt<br />

ember, aki megállíthatta volna.<br />

Nazir megindult a folyamatosan krémet lövellő, síkos flakonon,<br />

akár egy gördeszkán, és megrohamozta a fürdőszoba ajtót, amely –<br />

sajnálatos –, az étterembe vezető lépcsőre nyílott. Az ajtó legott<br />

megadta magát.<br />

Nazir madám leszáguldott a lépcsőn, áthasított a szórványosan<br />

vendégekkel tarkított asztalok között, beszakította a bárpultot, és a<br />

mögötte álló, áthatóan sikoltozó panziósnőt a falhoz préselve,<br />

azonmód pucéran, pezsgő habbal lepetve, elaléllott rajta.<br />

Lábát a bősz férj törte el, utóbb.<br />

Jade tehát átkozottul ráért a semmittevésre.<br />

Egy este Bárd karikás szemekkel lépett be az ajtón.<br />

– Vége – mondta. – Szabadságot vettem ki. Csomagoljatok,<br />

utazunk. Megtartjuk a karácsonyt.<br />

Senki sem érvelt ellene, nem hivatkoztak hóra, hidegre, naptár<br />

szerinti karácsonyra, nekiálltak csomagolni.<br />

Bárd terepjárót bérelt az útra, noha inkább motoros szánt kellett

---

volna beszereznie. Kezdetben Jade-del felváltva vezettek a téli<br />

üdülőhely felé tartó kacskaringós, keskeny szerpentinen. Jóízűen<br />

elvitatkozgattak azon, hogy vajon hóval csipkézett hegyek, vagy<br />

effektíve hóból lévő hegyek tornyosulnak-e föléjük. Mindegy is volt,<br />

meg nem is.<br />

A kocsiba szerelt hőmérő, amely mínusz öt fok alatt élénk<br />

ciripeléssel figyelmeztetett a zegernyére, végigtücsközte a több<br />

órás utazást.<br />

Tilton szaxizásba fojtotta minden aggályát. Ha lélegzetvételnyi<br />

szünetet tartott, követelte, hallgassanak időjárás-jelentést. Amitől<br />

persze cseppet sem lett boldogabb, hiszen az éteri hangok a<br />

helyzet fokozódását ígérték, és egyre azt hajtogatták: ilyen időben<br />

épeszű ember ki nem mozdul a kandalló mellől.<br />

Tündöklően, vakító fényesen hideg volt, a kocsi motorja hörgött<br />

az emelkedőkön; a hajmeresztő, síkos lejtőkön viszont<br />

macska-módra dorombolt, miközben a kaszni saját súlyától<br />

megsarkantyúzva lefelé vágtatott.<br />

Az úti körülményeknek hála, egyikük sem fázott, sőt, többet<br />

izzadtak, mint a legbőszebb nyarakon. A jégpálya időnként<br />

rövidebb-hosszabb alagutakon bújt keresztül, néhol fából-fémből<br />

eszkábált tetőféleség borult az út fölé, amely – Bárd szerint – a<br />

lavina felfogására szolgált. Az ostoba hó mindezt nem tudta, ezért a<br />

legelképesztőbb helyeken omlott az útra és emelt torlaszokat.<br />

Már-már hozzáedződtek, hogy néhány kilométernyi kacskaringózás<br />

után ki kell pattanniuk a kocsiból, havat lapátolni.<br />

A hóláncokkal felékszerezett terepjáró szerette letaposni a<br />

hebehurgyán félrehányt görgeteg maradékát, imádta a vészes<br />

lejtőket, mi több, a billegő fahídakon való átkelést egyenesen<br />

romantikusnak találta, csupán hegymenetben kedvetlenedett el.<br />

Jade sokat tanulhatott volna a téli vezetésről, ha a zsaru, azt<br />

hangoztatva, hogy képtelen ölbe tett kézzel ülni, ki nem űzi a<br />

kormány mögül. Félúton járhattak, amikor Bárd megelégelte a<br />

gyakori helycserét, és kijelentette: ő a kormányos. Azután nagyképű<br />

oktatásba fogott, főként lejtőn lefelé, midőn Tilton a szemébe húzta<br />

a sapkáját, és fehérülő ujjakkal csimpaszkodott a szaxijába, Jade<br />

pedig ujjongva fészkelődött afölötti örömében, hogy már megint a<br />

mélység felé csúsznak. Motorfék, magyarázta a zsaru, nem

---

ördöngösség, pusztán csak motorfék. És tényleg: visszakapcsolt<br />

kettesbe, levette lábát a pedálról, mire a kaszni csúszkálás nélkül<br />

lelassult, és kecsesen lebírta a kanyart, egyiket a másik után.<br />

Jade méltatlankodva rámutatott, hogy ebben semmi izgalmas<br />

nincsen, és lám, a szakadék is sápadozik dühében. Ha ő ülne Bárd<br />

helyében, kilencvennel hajtűzne a tükörjégen, és piszok jókat<br />

sikoltozhatnának. A zsaru mellett utazni nem egyszerűen<br />

biztonságos, hanem egyenesen dögunalmas.<br />

Tilton elhalóan megjegyezte, hogy feltűnően toleránsabb a<br />

dögunalommal, mint a hat-, vagy akár csak háromszáz méteres<br />

zuhanással szemben.<br />

– Vihánc bige – dünnyögte Bárd.<br />

A lány sértődötten elterpeszkedett az ülésen, és a fosszíliától<br />

kapott korcsolyát forgatta, melyet merő türelmetlenségből a keze<br />

ügyében tartott, nehogy elszalassza a jégtáncoláshoz adandó<br />

alkalmakat. A puha fekete bőrből varrott cipő nézegetése,<br />

tapogatása kivételes élvezethez juttatta.<br />

– Nem kontár formázta a csukámat. Ez csak a cipőépítők<br />

királyának műve lehet. Finom, gyönyörű, meleg, mindig divatban<br />

maradó, noha egy picit talán konzervatív. Ez a modell sokkal<br />

bestiább lenne enyhén kivágott orral, parány tűsarokkal.<br />

– Aha – mondta Tilton. – Én brillekkel cicomáznám a korivas élét.<br />

– Valami gumi is kéne rá. Pokolian csúszhat – csatlakozott Bárd.<br />

– Nem kellemetlenkedni óhajtok, csupáncsak felötlött bennem a<br />

kérdés: tudsz te egyáltalán korcsolyázni?<br />

– Velemszületetten? Vezetni tudtam? Bármit megtanulok.<br />

– Nem kétlem, csak az a kérdés, hogy konkrétan korcsolyázni ki<br />

tanít meg? Rám ne számíts, ehhez én trampli vagyok.<br />

– Én meg kripli – szólt a szaxis.<br />

– Napokon át tévéztem. A képernyőről tanultam meg a szülést.<br />

Szinte tuti, hogy akár a vakbelemet is ki tudnám venni a<br />

konyhaasztalon.<br />

– Tudsz szülni? – ámult Bárd. – Még sokra viszed.<br />

– Feleljetek egy találós kérdésre: nyolc lába van, negyven az<br />

IQ-ja, mi az!?<br />

– Pók?<br />

– Polip?

---

– Négy pasas meccset néz.<br />

– Mi ebben a vicces?<br />

– Ugye?!<br />

Tilton felnyögött.<br />

– Felőlem bármi lehetsz, csak feminista ne legyél. Elmegy tőlük a<br />

humorérzékem. Ígérd meg halódó barátodnak, hogy nem leszel<br />

feminista!<br />

– Nem leszek. De fenntartom a jogot arra, hogy jóízűen<br />

elszórakozhassak a pasasok összes gőgjén, görcsén, dilijén.<br />

– Hát persze – hagyta rá a szaxis.<br />

Jade hátrafordult, és komolyan a szemébe nézett.<br />

– Becsszóra nem fogod összekeverni az öncélú feminizmussal?<br />

– Én talán nem, de mi lesz a többi pacákkal?<br />

– Nem árt, ha beavatlak a férfilélek rejtelmeibe – mondta Bárd. –<br />

Érzékenyek vagyunk; sosem szeretjük, ha nevetnek rajtunk, akkor<br />

meg aztán pláne utáljuk, amikor éppen komikusan viselkedünk.<br />

Ennyi az egész, jegyezd meg jól.<br />

– Az ilyenek miatt mennek el a nők feministának.<br />

– Mindjárt megérkezünk.<br />

– Engem máris az foglalkoztat, miként fogunk innen hazajutni –<br />

jegyezte meg Tilton. – Hát persze! Tavasszal lecsordogálunk egy<br />

gleccserrel. Ha addig éhen nem halunk.<br />

– Majd vadászunk.<br />

– Errefelé már csak a zuzmó él meg.<br />

– Egymásra is vadászhatunk, nemde?!<br />

– A zuzmó roppant laktató, olvastam – szögezte le Jade.<br />

– Igen, ha az ember rénszarvas – ismerte el Bárd, majd<br />

előrehajolt, fejét kis híján a szélvédőbe ütve, s azt mondta: –<br />

Szánnyomokat látok.<br />

– Itt járt a Télapó! Siess, hátha utolérjük. Feladnám a<br />

rendelésemet – ujjongott Jade, majd hirtelen behörgött egy korty<br />

levegőt, s benn tartotta.<br />

A terepjáró elsuhant néhány felszerszámozatlanul ténfergő,<br />

villódzó izmú, gomoly leheletű ló mellett. Slank jegenyefenyők<br />

nyújtóztak körös-körül. Száznyi ágemeletű, szélesen terebélyes,<br />

méltóságteli cédrus magasodott közöttük; oly kirívóan széplett, akár<br />

baromfiudvarban a kiterített farokuszályú páva; vastag ágait

---

zúzmara cukrozta, napfény tündökölt rajtuk.<br />

Az idős cédrus árnyékában gerendaház lapult a hóban. Mire a<br />

tövébe értek, palotává növekedett. A szánnyomok az épület<br />

főbejáratához vezettek; a terepjáró vígan vette a kanyart, amely<br />

mögött újabb hörrenésnyi szépség fogadta őket.<br />

Sudár fenyőkkel ékes dombok kuporogtak a befagyott tó körül,<br />

ölelvén azt, mint képet a keret, s amikor kiléptek a kocsiból,<br />

felhorgadt a szél, felmarkolta a tavat borító zúzmarát, és hegynek<br />

felfelé tovaviharzott vele.<br />

Valami rém, sőt, rémcsorda, dobhártyaszaggató, rettenetes<br />

tülkölésbe, trombitálásba kezdett, majd tulajdon hangjába<br />

szerelmesedve abbahagyni sem tudta. A szemközt tornyosuló hegy<br />

és a lábánál kucorgó dombok egyenként verték vissza a véget érni<br />

nem akaró, zengő rikácsot.<br />

Jade felpillantott a cédrusra, s az első ágemeleten megpillantotta<br />

a hangadókat: gömbölyded testű, pettyes tollazatú, fehér maszkos<br />

fejükön púpkoronás madarakat.<br />

– Keselyűk – morogta, iménti örömét ellebbenni érezvén.<br />

– Nem hinném – ellenkezett Tilton.<br />

– Gyöngytyúkok – mondta Bárd. – Kiváló házőrzők, mint hallható.<br />

– Továbbá a kertészeim – folytatta egy hang a nyitott garázsajtó<br />

felől. – Felfalnak minden férget és gyommagvat.<br />

– Na ne – nyögte Jade. – Hogyan tudják kiválogatni a<br />

haszonmagok közül a gyomokéit?!<br />

– Na jó, néha elvétik. A zsenge füvet és a krókusz-bimbókat is<br />

kedvelik.<br />

A gazda hangja hallatán a macska nagyságú teremtmények<br />

rikácsoló kedve lohadásnak indult. Egy-két tétova trombitaszóló<br />

után elhalt a lárma.<br />

– Továbbá a dércsípte káposztának sem tudnak ellenállni –<br />

sorolta a gazda az ajtó mögül, korábbi tevés-vevését is folytatva,<br />

ami különféle fémtárgyak egymáshoz csörrentéséből állott. – A<br />

gyenge salátát is imádják, és ha nyáron a kertben terítünk<br />

reggelihez, képesek összehangolt légitámadást intézni a felvágottak<br />

ellen. De ha látnák, milyen helyesek lábujjhegyen pipiskedve a<br />

mályvabokrok előtt, amint szökdécselve csipegetik a bodobácsokat!<br />

Ellenállhatatlanul bájosak, ha mégoly tyúkeszűek is. És amikor

---

kötelékrepülést rendeznek! Fergeteges! Ahol egy csapat<br />

gyöngytyúk dübörgő stukaként lecsap, ott a legmerészebb pasasok<br />

is hasra vágják magukat, még a mélyebb pocsolyákban is.<br />

Jade a szaxishoz fordult.<br />

– Tartsunk gyöngytyúkot – kérte.<br />

– Nem hiszem, hogy kedvelnék a szomszédainkat.<br />

– Sosem szelídülnek kézhez – méltatta tyúkjait a gazda. – De<br />

egészen megejtő a helyhez kötődésük.<br />

Ekkor előlépett a garázsból, kezében jókora fazekat tartva, majd<br />

annak tartalmát egyenletesen szétszórta a havon.<br />

A gyöngytyúkok kevés eszüket is elvesztették a magáradat<br />

láttán. Némelyik zuhanórepülésben hagyta el a cédrust, mások<br />

féltéglaként buktak alá a magasból, szárnyaik tapsorkánként<br />

dübörögtek, izgatott rikácsolásuk nem is közelített a madárdalhoz.<br />

De előözönlöttek egyéb zajos, felhevült baromfifélék is,<br />

valamennyien légi úton. Különös szerzetek toporogtak közöttük,<br />

egyikük-másikuk homlok-kontyocskával, vagy janicsárfarokkal<br />

büszkélkedett.<br />

Néhány aggasztóan nagy termetű, hófehér tollazatú lény<br />

toronylott közöttük, ezek némelyike az állától a begyéig lógó<br />

hússzínű laffantyút viselt, ami kiadós strapák során megnyúlósodott<br />

herezacskóra emlékeztetett.<br />

A gazda kedélyesen elbugyborékolta magát, mire a fehér óriások<br />

viszont-bugyborékoltak, és megrezgették a begyük közepéből<br />

kimeredő, sisakforgóra hasonlító fekete szőrtincset.<br />

– Mik ezek a pornográfikus állatok?! – hörrent Jade.<br />

– Fehér pulykakakasok. Tetszenek?<br />

– Fiatalon is ilyenek?<br />

– Nem, hölgyem, fiatalon még tojások. Isten hozta magukat.<br />

Morgan vagyok, az önök házigazdája. Fáradjanak a házba,<br />

Morganné megmutatja maguknak a lakosztályukat. Kegyetlen hideg<br />

van, nem gondolják? A tavalyi telet is csak néhány vendégünk<br />

feláldozásával tudtuk átvészelni. Legtöbbjüket vadasan kedveltük.<br />

– Na, és a rengeteg tyúkféle?<br />

– Csak nem képzeli, hogy Morganék védtelen pipiket öldöső<br />

barbárok?!<br />

Morgan a megtévesztésig úgy festett, miként a vidéklakóknak

---

szóló pitymallati tévéműsorok gazdái: apró szeme derűsen fénylett,<br />

pozsgája piroslott, kónya bajusza dereslett. Erőteljes testét<br />

báránybekecsbe burkolta, lábán vakító-fényes csizma feszült.<br />

Morganné cseppnyi termetű, gombócdad asszony volt,<br />

perzsamacskákéra emlékeztető lapos arcformával és vonásokkal.<br />

Halkan, kedves hangon beszélt, akárha dorombolna.<br />

Felhömpölygött előttük az emeletre vezető lépcsőkön, majd a<br />

festett-faragott, díszes fabútorokkal berendezett folyosó végén nyíló<br />

ajtót kitárva félreállt.<br />

Megérintette Tilton könyökét.<br />

– Az én főztömön majd felerősödik. Mert most nem valami<br />

szívderítő látvány. Nézze meg jól az emberemet. Egy hetet adok, és<br />

olyan lesz maga is.<br />

– Mesés lenne, asszonyom.<br />

– Valami bánat, az rágja. A városiak mind ilyenek.<br />

– Mindezen túl kissé haldoklom is, de ígérem, ezzel nem fogom<br />

zavarni.<br />

– Majd én leszoktatom magát a haldoklásról. A nagyanyám volt<br />

ilyen. Harminchat éven át mindig utoljára ült közénk az ünnepi<br />

asztalhoz.<br />

Időközben Jade felfedezte a lakosztály minden szegletét. A tágas<br />

nappaliból nyíló hálószobák közül azt választotta, amelyet a józan<br />

ész felől nézvést férfiembernek illett volna birtokba vennie,<br />

tekintettel a mahagónira festett falakra, a bútorzat dohányszínére,<br />

az ágynemű – néhány sárgálló banánnal élénkített – feketéjére.<br />

Holdkő medálját elhelyezte a kényelmesen széles ablakpárkányon,<br />

megállapította, hogy – naná! – éppen a fehér pulykák lakóhelyül<br />

választott cédruságára nyílik az ablaka, frottírköntösét az ágy<br />

végébe hajította, majd szemlét tartott az egyetlen fürdőszobában.<br />

Bárd és Tilton is választhatott: egyiküket élénkkék, másikukat<br />

Barbie-rózsaszín hálószoba várta. Mindketten morogtak kissé, és<br />

megpróbáltak besompolyogni az elfoglalt rezidenciára.<br />

– Értsd meg – magyarázta a zsaru –, ezek a bús, sötét színek<br />

nem illenek a miliődhöz. Minden arra vall, hogy ez direkt férfiszoba.<br />

– Fenét. És a banán-szimbólumok?<br />

– Pláne.<br />

Jade nem engedett, így hát Tilton bevonult a kék szobába, és

---

ezzel eldőlt a vita. Bárd megjegyezte, hogy látja már, csak sofőrnek<br />

kellett, és hosszan, kétségbeesetten tanulmányozta a pünkösdi<br />

rózsa-színű ágyneműhuzatot pazarító, édeskésre vett állatfigurákat.<br />

– Aludtam már padlón és puszta földön, lápban piócák között... –<br />

mélázott.<br />

– Hát lövészárokban? – érdeklődött Jade pimaszul.<br />

– De ebben nem alszom. Kihurcolkodom a nappaliba.<br />

– És viszed magaddal a szobádból az ágyneműt – nevetett a<br />

lány.<br />

– Elhoztad a jósgömböt?<br />

– Nem.<br />

– Eszerint tőlem kell megtudnod, hogy hamarost kitekertetik a te<br />

ékesívű nyakad.<br />

Jade nem felelt. Visszavonult öltözködni. Néhány perc múlva<br />

megjelent a tóparton, csizmáját korcsolyacipőre cserélte, és<br />

nekivágott a jégnek.<br />

Nem lódított, valóban nem tudott korcsolyázni. Ámde eltökélte,<br />

hogy megtanul.<br />

Egy óra múlva Morganné, majd Bárd és Tilton is ebédhez<br />

szólította. Nem is válaszolt. Teljességgel lekötötte a problémája. Fel<br />

nem foghatta, miért ismétlődik meg vele folyton ugyanaz: rálép a<br />

jégre, előrecsúsztatja a lábát, előbb a balt, azután a jobbot, ám<br />

ahelyett, hogy bármerre is haladna, hol angol, hol pedig francia<br />

spárgában köt ki.<br />

Két óra elteltével leszámolt a spárgákkal. Érdekesen bukdácsolt<br />

a jégen. Nekilendült, megtett néhány apró, botorkáló lépést –<br />

csaknem siklott –, és ekkor a feje az élre állt, elhúzta, lerántotta.<br />

Mire vacsorázni hívták, ezt a nehézséget is leküzdötte. Igazából<br />

siklott, szaladt a jégen, jóllehet bájtalanul, állandóan az egyensúlyát<br />

féltve.<br />

Nem vacsorázott, nem fázott, s bár besötétedett, a hó fehére<br />

kékre derítette az égboltot, fényes csillagok függtek a fák fölött,<br />

mintegy az ágaikon, és izzott a telihold. A ház mellett álló lucfenyőn<br />

színes lámpafüzér ragyogott, a levegőt élesre fente a hideg, akár a<br />

korcsolyavasat.<br />

Jade futott, nyargalt, szárnyalt, siklott a jégen. Már ura volt<br />

mozgásának: versenyt szaladt a hajába markoló, fütyülő széllel, és

---

olykor még saját árnyékát is elvesztette.<br />

Tilton a nappali földig érő ablaka mögül nézte a hólepte tájon<br />

derengő éjjelt és az elszánt lányt. Néha elüvegesedő tekintettel a<br />

szaxiért, vagy papírért, tollért kapott. Dúdolgatott, apró kortyokban<br />

szívta magába a sűrű barna sört, s egyáltalán nem érdekelték a<br />

szervezetében végbemenő kóros folyamatok. Az öblös fotelban<br />

elterpeszkedve beitta a tél varázsos szépségű, nyugalmas<br />

hangulatát, pislákoló gyertya és illó fenyőgyanta illatát szívta a<br />

tüdejébe, és azt gondolta: boldog. És mindössze ennyi az egész;<br />

amíg megszállottan, kétségbeesetten űzte e jó érzést, az félénken<br />

elbújt előle, ám most, midőn leült csendben, előmerészkedett és<br />

rátalált.<br />

Bárd látta, hogy Tilton sugárzik, dallamokkal kergetőzik, verset<br />

körmöl. Kabátba, csizmába bújt, és kiment a házból. Zsebre vágott<br />

kézzel megállt a cédrus alatt, s hallgatta az ágakon gubbasztó<br />

madarak pittyegését, fuvolázó, álmos cserrenéseit. Azután elindult<br />

a recsegő havon, és a tópartra sétált.<br />

Jade merev végtagokkal, immár inkább dühödt kínnal, semmint<br />

játékosan botladozott a jégen. Mint ha valaki ráparancsolt volna: ha<br />

ma meg nem teszed, halálnak halálával halsz. És a lány<br />

összefagyottan, kimerülten dolgozott, hogy megtanulja a<br />

hátramenetet. Korcsolyavasai egymásba akadtak, két lépésenként<br />

elesett, végül már felállni sem bírt, didergéstől rángatózva ült a<br />

jégen.<br />

– Gyere be – kérte Bárd.<br />

– Majd bemegyek, ha tudok korizni.<br />

– Tudsz már.<br />

– Csak előre.<br />

– Holnap megtanulsz rükvercelni.<br />

– Biztos?<br />

– Hiszen tudod, milyen konok bige vagy.<br />

Bárd a jégre merészkedett, hogy felsegítse a lányt. Talpra<br />

állította, de képtelen volt megtartani.<br />

Azután csak ültek egymás mellett, és sóhajtozva sajogtak.<br />

– Főleg a fenekem tört össze – vacogta Jade.<br />

– Mesélhetnék a bokámról.<br />

– Itt fagyunk meg?

---

– Ez adatott. Megfagyhatnánk valahol a trópusokon is, de mi ezt<br />

a zord helyet választottuk.<br />

– Piszokul éhes vagyok. Menj odébb, mert mindjárt kiharapok<br />

egy darabot a válladból.<br />

– Rengeteg ízben kérleltünk, hogy fáradj asztalhoz.<br />

– Mit ettetek?<br />

– Meleget, omlósat, finomat.<br />

Jade széttárta a karjait, s e mozdulatba befoglalta a zord helyet.<br />

– Te is látod, milyen szép?<br />

– Látom – bólintott a zsaru.<br />

– Be kéne menni.<br />

– Bizony.<br />

– Maradj ülve, én felállok, ha foghatom közben a válladat.<br />

– Tied.<br />

Jade talpra kászálódott, s lábon maradt, ha bizonytalanul is.<br />

Csúszkáló vasai strigulákat kapartak a jégbe.<br />

– Menj ki, én majd lassan, öregesen követlek – mondta Bárd. –<br />

Ha agyrázkódás és nyílt törés nélkül partra jutok, megpróbálok<br />

segíteni neked.<br />

Sikerült. Partot értek. Bárd tevékennyé vált, amint biztos talajt<br />

érzett a talpa alatt. Vállra vetette a merevre dermedt bajnoknőt, és<br />

a házba cipelte. Elvonult vele a bárpultnál babráló Morgan előtt.<br />

– Kér sört? – kérdezte a gazda. – Nagyon finom. Sosem tudok<br />

neki ellenállni.<br />

– Kösz, most nem érek rá.<br />

– Látom, pingvint fogott. Hallgasson rám, régi jégtudor vagyok.<br />

Állítsa be a hideg zuhany alá.<br />

– Meleget! – sikította Jade.<br />

– Tegye hidegre – mondta Morgan. – Tíz perc múlva felviszek<br />

egy kancsó teát.<br />

Bárd megfogadta a tanácsot. A nappaliba lépve a kanapéra<br />

fektette a lányt, levette a cipőjét, csörgősre fagyott felsőruháit, majd<br />

ismét felkapta, bevitte a fürdőszobába, és a zuhanyrózsa alatt a<br />

csempéhez támasztotta.<br />

Ezután mély lélegzetet vett, és ütközésig nyitotta a hideg csapot.<br />

Jade feljajdult.<br />

– Forró!

---

– Francokat forró.<br />

– De igenis, tűzforró!<br />

– Nem látod, hogy jegesmedvék folynak a csapból?!<br />

– Semmit sem látok, amíg így érzek!<br />

– Fogd be a szád, és intézd magadat. Ne felejts el levetkőzni,<br />

mielőtt a szappanért nyúlsz.<br />

Bárd behúzta a zuhanyfüggönyt, és kimenekült a fürdőszobából.<br />

Egy darabig csak a vízcsobogás szűrődött ki az ajtó mögül, s a<br />

zsaru éppen vívódni kezdett, hogy a lány talán már meg is fulladt,<br />

amikor csatakiáltás harsant.<br />

– Te szemét! Ez tényleg rohadt hideg!<br />

– Melegszik már – vigyorgott Tilton. – Kár, hogy máris feljöttetek.<br />

Élveztem a jégbalettet.<br />

– Kibicnek semmi se csúszós.<br />

Bárd leereszkedett a földig érő ablak előtt álló karosszékbe, és<br />

homlokráncolva kibámult a hóba.<br />

Tilton sörös dobozt nyújtott felé.<br />

– Cseh barna. Mint a nektár. Nem részegít, és víztornyot sem<br />

csinál az emberből. Morgan a messzi Prágából hozatja.<br />

– Nem kérek.<br />

– Unatkozol?<br />

– Nem. Azt figyelem, órák óta, hogy csendesen, jólesően elomlik<br />

bennem minden nyavalyatörés. Ez a hely csinálja?<br />

– Azt hiszem. Itt széthullhatsz és újjáépülhetsz.<br />

– Nem cseng rosszul. De azért mégiscsak notórius városlakó<br />

vagyok. Gyakran átfut a fejemen, mi folyhat most odahaza.<br />

Tilton vállat vont.<br />

– Mi folyna? Csak a szokásos. Semmit nem kér tőled ez a hely.<br />

Legfeljebb egyet: fogadd el szép érzéseidet. Engedd ellazulni<br />

magad. Eressz le. Ülj a fotelban, és kandikálj ki a fejedből. Képes<br />

vagy rá?<br />

– Igyekszem legyőzni magam.<br />

Nagyot durrant a fürdőszobaajtó, akár egy riasztópisztoly. A<br />

következő lövést a hálószobaajtó adta le. Jade közlekedett.<br />

A harmadik robajjal megjelent közöttük, céklaszínűen, köntösbe<br />

bugyolálva, a banánmintás takarót vonszolva. Elvetette magát a<br />

keskeny kanapén, betakarózott, és kasztanyettezni kezdett, a

---

fogaival.<br />

– Fázol? – kérdezte Tilton. Szakszerű kérdés volt.<br />

Jade kilökte a karját a takaró alól.<br />

– Nézzétek: rángatózom. Elképzelhető, hogy fázom, de ha<br />

mégsem, akkor momentán epilepsziás vagyok. A szemétláda<br />

barátod jeges vizet eresztett rám. Teljesen eldugult a lefolyó a<br />

milliónyi rozmártól, fókától.<br />

– Kérsz egy korty hideg sört?<br />

Jade utálkozva kattogott tovább.<br />

A pasasok töprengve bámulták.<br />

– Ha cérnát fűznék a szemfogába, felvarrhatná a nadrágom<br />

szárát – mélázott a praktikus Tilton.<br />

– Gomblyukazni is tudnék – ajánlkozott Jade.<br />

– És még olló sem kell, amint végzett, elharapja a szálat – ámult<br />

Bárd. – Szabadalmaztatni kéne. A Barbie-baba holt unalmas. Itt a<br />

Singer-bige.<br />

– De hol van Morgan? A forró teával? – nyafogta a lány. – Ha<br />

még sokáig késik, kénytelen leszek magamra rántani valakit.<br />

– A radiátorhoz mit szólnál?<br />

– Túl hideg. Nincs néhány gyűrött göncötök? Kivasalhatnátok<br />

rajtam. Úristen! Perverz vagyok? Folyton hajszárítók, teafőzők és<br />

vasalók járnak a fejemben. Szeretkezni akarok velük!<br />

– Hát bizony, nem természetes vágyak ezek – állapította meg<br />

Tilton. – Férfira már régen nem is gondolsz?<br />

– Ugyan! Mit nyújthatna holmi pasas egy gőzölős vasalóhoz<br />

képest?!<br />

Morgan cipőorral kopogtatott, majd könyékkel nyitott be. Az<br />

asztalra tette a tálcát, csészébe töltötte a teát, és megízesítette –<br />

saját ízlése szerint – mézzel és citrommal.<br />

Jade méltányolta a gusztusát. Mohón kortyolta a forró italt;<br />

csattogó fogai kicsorbították a csészét.<br />

– Jól érzik magukat nálunk? – kérdezte Morgan.<br />

– Olyan bódult vagyok, mint aki egész nap kokózott – felelte<br />

Bárd.<br />

– A klíma teszi. Így hat a városiakra. Kóvályognak, szédelegnek,<br />

folyton aludnának, csakugyan, mintha benarkóztak volna. Mifelénk<br />

oxigén is van a levegőben. Maguk már nem is tudják, mi az.

---

– Remélem, meg lehet szokni – mondta Jade. Két ujjal<br />

lecsippentett a nyelvéről egy csészemorzsát. – Azt hiszem, nem<br />

csinálok mosatlant. Leőrlöm a porcelánját.<br />

– A feleségem vacsorát készít magának.<br />

– Szeretetre méltó hölgy.<br />

– Aggódik magáért, mint minden soványért. A soványaknak<br />

szörnyű lehet az emésztésük, a szexuális életük, a lelkiviláguk. Az<br />

én testideálom Tina Turner. Csodás alakú nő. És mennyivel<br />

gyönyörűbb lenne kövéren!<br />

– Szerintem máris teljesen gyönyörű – állította Jade. – Túl azon,<br />

hogy eleven színpadi máglya.<br />

Morgan kiballagott a szobából. Az ajtóban még eszébe ötlött<br />

valami.<br />

– Ültek már lovasszánon? Naná, hogy nem. Ha kedvük<br />

szottyanna, megkóstolhatnák ezt az élményt. Nem bánnák meg.<br />

Miután távozott, Jade elcsendesedett a takaró alatt. Teáját<br />

szopogatva felváltva szemlélte a körülötte ülő pasasokat és az<br />

ablakon túl békéllő tájat. Néha elhalóan felsóhajtott.<br />

Tilton szaxizott, dudolászott, hangjegyeket rajzolt a combján<br />

nyugvó füzetbe; Bárd kinyújtott lábakkal hevert foteljében,<br />

szemrése egyre keskenyült, majd eltűnt.<br />

Jade azt hitte, a zsaru elaludt. Félrelökte a banánmintás takarót,<br />

és lemászott a kanapéról. Lekuporodott a férfi lábainál, és az arcát<br />

tanulmányozta.<br />

Tilton felpillantott a kottából.<br />

– Mit csinálsz? – kérdezte.<br />

– Segíteni próbálok neki.<br />

– Kedves szándék. Miben?<br />

– Pihenni jött, nemde?! Mostanáig a bűnözőket hajhászta; immár<br />

lazíthatna, de nem tud. Energiát sugárzok belé.<br />

– Jól teszed, sugározz.<br />

– Nem veszel komolyan?<br />

– Dehogynem – bólintott Tilton.<br />

Jade elidőzött Bárd közelében, majd felkelt, és a takarót<br />

felnyalábolva a szobájába vonult. Elnyúlt az ágyon, homályosuló<br />

szemmel nézte a cédruságon gubbasztó alvó madarakat; mire<br />

Morgan kopogtatott a vacsorájával, fáradt álomba ájult.

---

Reggel tettre készen pattant ki az ágyból. Tiltont ugyanott találta,<br />

ahol éjjel utoljára látta.<br />

– Nem is aludtál?<br />

– De, szemernyit. Sok időt nem vesztegethetek ilyesmire<br />

hátralévő napjaimból. Ne izgulj, tök jól vagyok.<br />

– Szuper. Kajálok, és megyek korizni. A rend derék őre<br />

mégiscsak beletörődött a babaágyba?<br />

– Azt mondta, olyannyira megfáradt, hogy még a szépérzéke is<br />

cserbenhagyta. És ezzel beájult a bundabugyi-rózsaszínek közé.<br />

– És még alszik.<br />

– Másképp aligha piheni ki magát.<br />

– Te is szeretnél reggelizni?<br />

Tilton bólintott, bár nem túl meggyőzően, s máris visszamerült<br />

komponáló-füzetébe.<br />

Jade a zsaru hálószobájába surrant. Fel nem foghatta, hogyan is<br />

alhat a pasas, amikor ezerágra süt a Nap, egyenesen a csupasz<br />

hasára.<br />

Leült az ágy szélére, s tapintatosan elénekelt egy gyermekdalt.<br />

Azután elmondott egy hülye viccet. Semmi sem történt.<br />

Bárd az igazak álmát aludta, bizonyára megérdemelten. Degesz<br />

párnája a szőnyegen hevert, a könnyű takaró csupán a lábát fedte.<br />

Klasszikus pizsamát nem viselt, háló-toalettje köldöktől combtőig<br />

érő, fekete pettyes fehér selyemnadrágocskából állott.<br />

Jade pillantása bejárta a pasas testét. Mellkasán egyetlen<br />

szőrszálat sem fedezett fel; a szép formájú, mély köldök alól<br />

cipzár-széles, fekete prémcsík vonult a selyemnadrág rejtekébe.<br />

A lány addig-addig bámészkodott, mígnem heves zavar fogta el.<br />

A zsaru álláig rántotta a takarót, felpattant mellőle, majd lassan<br />

visszaereszkedett, s az arca fölé hajolt. Árnyékot vetett a férfira. A<br />

Nap melege átforrósította a hátát, tarkóját. Mutatóujja élét<br />

végighúzta a zsaru állán; a borosta recsegése megriasztotta.<br />

Rajtakapottan visszarántotta az ujját, mintha valami szégyenleteset<br />

művelt volna.<br />

Mégsem menekült el az ágyról; bátorságot gyűjtött, és újra<br />

megcirógatta az arcot, ujja hegyével körberajzolta a száj vonalát, a

---

kócos szemöldököt, a szempillák hegyét, s csaknem elhűlten figyelt<br />

magára, a lábujjaiból felfelé áramló, az egész testét birtokba vevő<br />

hideglelős reszketésre.<br />

Bárd a csuklójára fonta az ujjait. Röpke atyai csókot lehelt a<br />

kézfejére, mielőtt félretolta volna a kezét. Nem nézett fel.<br />

– Egész nap ágyban maradsz? – kérdezte Jade, s rémülten<br />

hallotta tompa, csaknem fulladt hangját.<br />

– Attól függ, meddig akarsz itt ülni – felelte Bárd, szintén<br />

hangszálkárosultan. – Pendelyben mégsem cirkálhatok előtted.<br />

– Ó, a pendelyed miatt ne aggódj, ismerem jól: kábé<br />

huszonhárom fekete pötty és pontosan négy darab fehér gomb van<br />

rajta. Ettől nyugodtan felkelhetsz.<br />

– Egy gonddal kevesebb, de még így is maradt bőven elegendő.<br />

– Arra célzol, hogy menjek ki?<br />

A férfi szeme tágra nyílt.<br />

– Konkrétan megkérlek, többé ne tégy ilyet.<br />

Bárd hasra fordult, felszedte a szőnyegről a párnáját, néhány<br />

dörgő pofonnal az ágy végébe púpozta, majd felült, és<br />

méltóságteljesen összefonta karjait a mellkasán.<br />

Töprengőn ráncolták a homlokukat.<br />

– Nem vagyok gyerek – mondta Jade az elmegyakorlat<br />

végeztével. – Egyenes és őszinte leszek: visszavonhatatlanul,<br />

végérvényesen nő vagyok, tudom, mert egyre gyakrabban vágyom<br />

férfira, és nem afféle unott kíváncsisággal, amivel először<br />

kipróbáltam a szexet, hanem igazi, fojtó vággyal.<br />

– És?! – kérdezte Bárd. Határozottan kockásodott a homloka.<br />

– Látom, kezdesz beidegesedni.<br />

– Már beidegesedtem.<br />

– Fel nem foghatom, mitől.<br />

– Gondoltam – bólintott fanyarul a férfi.<br />

– De talán megmagyarázod.<br />

– Nem szeretnék erről beszélgetni.<br />

– Márpedig telepatikus úton nem oldhatjuk meg a dolgot.<br />

– Tegyünk egy próbát – ajánlotta Bárd.<br />

– Nem, beszélni akarok róla!<br />

– Figyelmeztetlek, nem vagyok a pszichiátered, sőt, még csak<br />

nem is konyítok a pszichológiához.

---

– Mégis szeretném veled megfelezni a problémámat.<br />

– Ó, nem!<br />

– De. Egyre gyakrabban rajtad felejtem a szemem, rengetegszer<br />

rajtakapom a gondolataimat nálad. Kívánom a közelségedet, és<br />

szeretnék minél közelebb kerülni hozzád. Az előbb néztelek, majd<br />

megérintettelek, és rémülten éreztem, mennyire vágyom rád.<br />

– Igen – felelte a pasas.<br />

– Mi "igen"?<br />

– Igen: tudom, ismerem. Menj ki a jégre, és csúszkálás közben<br />

gondolkozz egy kicsit. Rá fogsz jönni, hogy nem old meg semmit,<br />

ha összefekszünk. Én is annyit néztelek, hogy már akkor is láttalak,<br />

ha ott sem voltál. Téged láttalak, amikor a barátnőm volt mellettem.<br />

Ha beszélt hozzám, kietlennek éreztem a szavait, mert az járt a<br />

fejemben, te mit mondtál volna. Visszavonhatatlanul elhidegültem<br />

tőle, holott nem akarok hozzád forrósodni. Menj, táncolj, és rá fogsz<br />

jönni, semmi keresnivalónk egymásnál. Mihez kezdhetnék veled?<br />

Mi hasznomat vennéd?<br />

– Jó, elgondolkozom. Este megkapod a válaszomat.<br />

– Estig nem nyerek egérutat.<br />

– Mekkora egérutat szeretnél? Élethossziglanit?<br />

– Nem tudom.<br />

– Mégis?!<br />

– Komolyan úgy képzeled, hogy az ilyesmit fel lehet tüntetni egy<br />

határidő-naplóban?!<br />

– Nem tudom, mit képzeljek – vont vállat Jade. – Miért rettegsz<br />

az érzelmektől? Tényleg ennyire veszedelmesek?<br />

– Megint összekevered a fogalmakat. A vak vágyainkról<br />

csevegünk.<br />

– Vakok?! Mindösszes vágyaim téged látnak.<br />

– Ezért vakok. Keress másik pasast, égesd meg őt, vagy<br />

magadat.<br />

– Köszi, klassz tanács, megfogadom. Ami bennünket illet,<br />

valameddig még eltengődünk így egymás mellett ebben a<br />

szado-mazo-spártai idillben, nemde!?<br />

– Tudsz jobbat?<br />

– Csak csupa jobbat tudnék.<br />

– Szörnyen tévedsz.

---

– És ha kettőnk közül mégis te élsz tévedésben, egy napon<br />

akkor is rádöbbensz, ha közben netán kolostorba vonulsz. Széjjel<br />

fogod tépdesni az olvasódat! Megtaposod és leköpöd a csuhádat,<br />

majd meglátod! Egyszerűen nem értelek! Ha netán ez tartana<br />

vissza: nem hiszem, hogy Tilton rossz szemmel nézné, ha<br />

"összefeküdnénk". Akarod, hogy megkérdezzem tőle?<br />

– Szemernyit sem akarom, hogy belerángasd a hülye játékodba.<br />

A megkérdezése nélkül is tudható, hogy nem nézné rossz<br />

szemmel.<br />

Jade felpattant az ágy széléről. Az ajtóhoz süvített, megállt a<br />

küszöbön, kezét csípőre tette, bal lábát keresztbe fektette a jobb<br />

előtt, és megszólította az átszellemülten komponáló, vétlen szaxist.<br />

– Tilton! Mondd meg igaz lelkedre, rossz szemmel néznéd, ha…<br />

Egy pillanatra elhallgatott, mert a fejéhez repített párnában<br />

amúgy is elfulladt volna a hangja. Amint megszabadult a<br />

tolltömegtől, folytatta:<br />

– …összefeküdnénk?<br />

A szaxis megfordította a foteljét, hogy tetőtől talpig láthassa a<br />

kérdezőt.<br />

– Nem hiszem, hogy rám tartoznék, miként azt sem, hogy ezen<br />

múlnék – felelte.<br />

– Zavarna?<br />

– Ilyen formában tényleg zavar. Viszont aligha bánnám, ha<br />

némileg érettebben bonyolítanád. Bár innen nem látom a másik<br />

felet, szerintem átkozottul dühös rád. Teljes joggal. A párna után<br />

esetleg még az éjjeliszekrényt is a fejedhez vágja. De lehet, hogy<br />

inkább lepuffant. Sosem fekszik le a stukkere nélkül.<br />

– De hát mi bajotok van velem?!<br />

– Lehet, hogy csupán a tetemes korkülönbség miatt nem<br />

rezonálunk egymással bizonyos kérdésekben. Írtam egy dalt<br />

rólatok.<br />

– Abból megtudom?<br />

– Mit?<br />

– Hogy mivel szúrtam el.<br />

Bárd megjelent mellette az ajtóban, farmernadrágba<br />

gombolkozva, mezítláb.<br />

– Ne haragudj, Tilton – mondta, útban a fürdőszoba felé. Még a

---

tarkója is kockásnak rémlett.<br />

Jade az ablakhoz sétált, és a szaxissal szemközt lerogyott a<br />

kanapéra, oly megtörten, s elhaló sóhajjal, miként az csak egy<br />

sorscsapott tizenévestől telik.<br />

– Elszúrtam. De mivel?<br />

– Jó ég, kölyök! Nem szúrtál el semmit. Ne akard, hogy barátod,<br />

fivéred, pasasod legyen egy személyben, pláne egy szuszra; ő nem<br />

bírja ezt a tempót, ismerhetnéd már. Még azt sem heverte ki, hogy<br />

bármennyire nem akarta, te mégis a szívébe loptad magad. Elvégre<br />

távolról sem vagy álmai hölgye, lásd be.<br />

– Nem vagyok ronda, se buta, se unalmas. Legalábbis úgy<br />

látom, hogy tetszem neki, meg tudom nevettetni, képes vagyok<br />

feldühíteni, és legalább annyira élvezi, ha velem lehet, mint<br />

amennyire a falra mászik ettől. Elismeri a képességeimet, és<br />

majdnem úgy tud velem beszélgetni, miként veled. Ez mind semmi<br />

az álom-hölgységhez?! Milyen legyek, hogy álmai hölgyévé váljak?<br />

– Feltett szándékod? – kérdezte komolyan Tilton.<br />

Bárd kilépett a fürdőszobából, és zsebre dugott kézzel megállt az<br />

ajtóban.<br />

– Feltett szándékod? – visszhangozta a szaxist.<br />

Jade elfintorodott.<br />

– Hát ez nevetséges! Minek képzeli magát ez a felfuvalkodott,<br />

hülye zsaru?! Minden ujjamra találok két tucat pasast. Pár hét<br />

múlva Jaco Montana ágyából küldök nektek üdvözlőlapot!<br />

Akarjátok?<br />

Bárd Tiltonhoz fordult.<br />

– Fogadni mernék, hogy szépreményű mostohaleányunk több<br />

kosárnyi salátává olvasott, ostoba lányregényt rejteget az ágya<br />

alatt.<br />

– Néha valóban úgy reagál arra, amit az élet ad fel neki, mintha<br />

egy rózsaszín fedelű füzetből mászott volna elő – bólogatott a<br />

szaxis.<br />

– Mi ez a bizarr szülői értekezlet a fejem fölött?! – nyögte Jade. –<br />

Jól hallok?! Nos: szépreményű mostohalányotok reggelizni vonul,<br />

azután korizni megy. És ha végre leolvadunk erről az átkozott<br />

hegyről, Jaco Montana hencseréig meg sem állok!<br />

– Majd ha beszélni lehet veled, ezt is megbeszéljük – felelte

---

Bárd.<br />

– Egy perccel ezelőttig lehetett volna beszélni velem.<br />

Elszalasztottad az alkalmat, pedig az igencsak felkínálkozott.<br />

A zsaru kétségbeesett arccal meredt Tiltonra.<br />

– Te érted, miről szól ez a kilátástalan vita?! Fogalmam sincs,<br />

egyáltalán miért került eléd, pláne fel nem foghatom, mit keres<br />

közöttünk Montana. Még egyszer kérlek: ne haragudj.<br />

– Nincs harag – mondta a szaxis. – Már jó ideje esedékes volt<br />

eme fecsej, és még az sem lepett meg, hogy Jade belekevert<br />

engem, mint afféle kinnfentest. Ne nézzetek rám tányérszemekkel,<br />

akár a marslakók. Kénytelen voltam észrevenni, mi zajlik köztetek,<br />

hiszen előttem történt meg veletek, látnom kellett. És én láttam is,<br />

mi több, titkon reméltem és vágytam, hogy megtörténjen.<br />

Hiányoznak belőlem az aggályaid, Bárd, és mégis megértelek.<br />

Emésszétek magatokat és egymást; végre is, olvadékony érzelem<br />

az, amit ingyen ád az élet.<br />

– Nehogy azt hidd, hogy ő volt álmaim pasasa, mert az<br />

álompacák szélsebes lovas, királyian gazdag és belém szerelmes –<br />

sóhajtotta Jade. – Különben is, már csak álmaim reggelije jár a<br />

fejemben: kakaó és kalács. De legalább egy szikkadt sercli,<br />

kevésnyi hólével. Megértem a kannibalizmust. Sőt: támogatom!<br />

Bárd, nem a testedet akarom, hanem a húsodat.<br />

Később, a hátrafelé korcsolyázás titkát megfejtvén, végre otthon<br />

a jégen, szilajul száguldozva és tánclépéseket próbálgatva,<br />

elgondolkozhatott Bárd feladványán, s meglepte, milyen kevéssé<br />

fontos az, amit nemrég oly gyötrőnek érzett.<br />

Zavara elmúlt, ismét szégyenpír nélkül szólhatott a zsaruhoz, és<br />

szólt is, megkérte, hozza le walkmanjét, és lehetőleg olyan kazettát<br />

készítsen bele, amelynek zenéjére akár táncot is rophat. Óhaja<br />

teljesült, s mielőtt még a fejhallgató jármot a fejére húzta volna,<br />

türelmesen végighallgatta Morgan intelmeit, miszerint kerülje a tó<br />

túlsó végét, mivel ott meleg vizű forrás buzog, és nem kellő a<br />

jegesedés. Ezután – immár az agyába áradó zene ritmusára<br />

lépegetve – elkísérte a szitkozódva csúszkáló gazdát a tó több<br />

pontjára, és roppant élvezettel figyelte a lékvágás fáradságos<br />

mutatványát.<br />

Morgan néhány óvatos lépés megtétele után úgy vélte, csizmája

---

gumitalpa prímán tapad a jégen. Ekkor felgyorsított, ám mindjárt a<br />

második lépésnél meg is csúszott. A jobbjában lóbált lékhasító<br />

szerszámot egyensúlyozás céljából a feje fölé lendítette, s gúvadt<br />

szemmel taposott, noha csak helybenjárva, a talpon maradásért.<br />

Ezt átlagosan tizenöt lépésenként adta elő, Jade igaz tetszésére.<br />

Olyan volt, mint egy akcióba lendülő, enyhébben gyengeelméjű<br />

horror-hős, aki a menetiránnyal ellenkezőleg tép a mozgójárdán,<br />

vészterhesen lóbálva élesre fent szekercéjét.<br />

Miután a gazda mégiscsak véghezvitte szándékát, és levegőhöz<br />

juttatta pontyait, sajgó derekát markolászva partra kecmergett.<br />

Ekkor – sikerét elirigyelve – a gyöngytyúkok követték példáját.<br />

Valaminő, csak általuk látható zsákmány reményében<br />

bukórepülésben csaptak le a jégtükörre.<br />

Jade csaknem felsírt nevettében, látván a tucatnyi behemót<br />

baromfi páni riadalmát, midőn azt tapasztalták, hogy folyton<br />

kiszalad alóluk a talaj, s ők bizony farkon csúsznak, bősz<br />

rikácsolásuk éppoly kevéssé segít rajtuk, mint szárnyaik<br />

motolla-szerű pörgetése; cikloni sebességgel, megállíthatatlanul<br />

robognak a jégen, s fékezésül leszorított sarkantyúik szikrákat<br />

hánynak amúgy is szikrázó hátsójuk alá, mintegy tovább tüzelve<br />

őket.<br />

Azután megfeledkezett mindenről, tánclépéseket próbálgatott, s<br />

a partot csupán azért közelítette meg, hogy elhajítsa egy-egy<br />

feleslegessé vált ruhadarabját. Amikor már csak feszes<br />

pamutnadrágja és a számos cipzárral ellátott mellény maradt rajta,<br />

megértette a jégtáncosokat, akik egy szál dresszben merészkednek<br />

a pályára. A forgásokat gyakorolva kiszemelt egy fenyőfát, s<br />

élvezettel figyelte egyre gyorsuló pörgésében, amint a fa is táncra<br />

kel.<br />

Sejtette, hogy a környezet viszi véghez benne a varázslatot.<br />

Mélységes mély, derűs nyugalom áradt el a lelkében, olyanféle,<br />

amit sosem ismerhetett, hiszen eleddig nem adatott meg neki, hogy<br />

ennyire magára maradjon magával.<br />

Rádöbbent, milyen termékenyítő az egyedüllét, amelytől a<br />

legtöbben szorongva rettegnek; s hinni vélte: némelyik magányost<br />

azért gyötri tébolyulttá a magában-lét, mert rossz a társasága.<br />

A fejhallgatóból egyenesen az agyába ömlött a zene, eláradt

---

izmaiban, és táncolni segítette; bármit megcsinált a jégen, s ha<br />

néha-néha elvágódott is, sérülését nem bánta, a fizikai fájdalom<br />

nem szivároghatott át a lelkében nőtt várfalon, amely mögött száz<br />

mozival felérő filmet szemlélt, s csak pillanatokra ötlött az eszébe,<br />

hogy ebben a mesei kábulatban a belégzett levegő is részes lehet,<br />

amelyről Bárd és Morgan is azt állította: hatása narkóéval vetekszik.<br />

A földön mégoly lélekszakadva rohanva sem érhette el azt a<br />

sebességet, amit a jégen könnyedén felvett; parketten a<br />

legmámorosabb mozgás sem lepte meg a jégtánc végtelen<br />

szabadságával. Tudta, ha akarna, repülhetne, hite szerint bármire<br />

képessé vált, s még azt is tudta, hogy ez nem önámítás, csupán<br />

játszi kacérság magamagával.<br />

Néhány óra alatt megtanulta vakon elkerülni a lék-csapdákat;<br />

oda sem nézve húzott el mellettük, s miután kirohanta, eltáncolta<br />

feszültségeit, győzött kíváncsisága; elsiklott a tó másik végéhez. A<br />

forrás környékén kristálybuborékos, üvegszerű hártya hasalt a<br />

felszínen, olykor lágyan felhullámzott, meg-megreccsent.<br />

Jade lábujjhegyre emelkedett a korcsolyavassal, és apró<br />

léptekkel haladt előre a fehérségét mindjobban elveszítő, vékonyuló<br />

jégen. Tudni akarta, tudnia kellett, meddig mehet el, túl a<br />

biztonságon, de még innen az esztelen kockázaton.<br />

Kikapcsolta a magnót, tarkójára tolta a jármot, hogy hallja, ha<br />

pisszenve, roppanva óvatosságra inti a jég, s egyszerre csak,<br />

miként az újdonsült autós, aki már húsz saroknyit is vezetett,<br />

méghozzá koccanatlanul, és erre a gázra tapos, abban a<br />

meggyőződésben, hogy immár piszok jó sofőr, a lány is<br />

felgyorsította lépteit a figyelmeztetően buborékosodó jéghártyán, s<br />

kisvártatva, akár a zsenialitásától részegült autós, akivel váratlanul<br />

ritka csoda történik: a szeme láttára bújik elő a földből egy suháng,<br />

és századmásodpercek alatt vaskos törzsű faóriássá nő, a<br />

szélvédőbe hízva, majd az utastérbe robbanva, Jade is megélhette<br />

szuper mivoltának viharos széthulltát.<br />

A leheletnyi jéghártya csupán akkorát roppant, mint egy kitörő<br />

fog.<br />

A lány bal lába megállíthatatlanul süllyedt a dermesztő vízben;<br />

merültében összeszabdalta bőrét a tőrösre hasadt jég.<br />

Jade hasra vetette magát, s nem bánva, ha amputálja is

---

ehabzsolt lábát, kirántotta a kelepcéből, és hemperegve igyekezett<br />

visszafelé, a biztonságba. Néhányszor átfordult a csípőjén, de alig<br />

haladt. Széthasogatott nadrágjából vörös hús bámészkodott a<br />

messze fröccsenő vércseppek után.<br />

A jég, ha már belefogott, robbanásszerűen tovább repedt,<br />

táblásra roppant, majd elcsendesedett.<br />

Jade vadul hempergőzött, ám csak lassan távolodott a<br />

csapdákban gazdag szakasztól. Mire szilárd talajra küzdötte magát,<br />

és a felállással próbálkozhatott, lábán páncéllá fagyott a véres<br />

nadrág, felsőtestére dermedt a robbanásoktól felfröcskölt víz.<br />

A távoli túlparton Morgan hadonászva ordítozott, felrémített<br />

baromfinépe tülkölve, rikácsolva körözött körülötte.<br />

Morganné is előszaladt a házból, siettében ráfutott egy jégfoltra,<br />

és óriás gumilabdaként a magasba pattant, azután ádáz gurulásba<br />

kezdett a tó felé lejtő parton, gyorsan vastagodó hórétegeket vonva<br />

magára. Lázasan hízó lavinaként görgött előre, sikoltása egyre<br />

fulladtabban szólt, majd elhalt.<br />

Tilton kitárta emeleti ablakát, és komor sziluettként toporgott a<br />

magasban.<br />

Jade mindezt érzékelte, miként a hiányt is: a létszám messze<br />

nem teljes, a szóló felmentő sereg hiányzik; kénytelen lesz egyedül<br />

megoldani a problémáját.<br />

Morgan a hitvese segítségére sietett. Olyan hévvel túrta a havat,<br />

akár egy veszett borz, szeszélyes gyakorisággal hanyatt vágódva a<br />

jégen, mégsem csüggedve, mígnem előásta és szenvedélyesen<br />

összeölelgette asszonyát.<br />

A lány döbbenten bámulta saját metamorfózisát: rohamosan<br />

zúzmarásodott, jégcsapok növekedtek rajta, jégvirágok bontottak<br />

szirmot hajában, mellkasán, combjain; páncélja nőttön-nőtt,<br />

mozgását nehezítve. Összeszedte magát, és elindult a ház felé,<br />

szárnyaló siklás helyett lomposan botorkálva, vékonyhangú,<br />

vinnyogó kínnevetést hallatva; sziszegve, átkozódva.<br />

Tilton, látván, hogy Morganné megmenekülésének örömére a<br />

házastársak gátlásosan szemérmetes, ám mégis előjátékszerű<br />

csókváltásba bonyolódtak, és a hóemberré püffedt Jade is közelít a<br />

parthoz, ajkára kapta a szaxofont.<br />

Vidám játéka megdöbbentette a köröző baromfihadat, amely,

---

mintha Orfeuszt hallaná, a hóra ereszkedett és félrehajtott fejjel<br />

fülelte a zenét.<br />

Jade vadul hadonászva, lépésben haladt előre, olykor letörött<br />

róla egy-egy jégcsap, s mire partot ért, jégvirágai is hervadásnak<br />

indultak.<br />

Csaknem sírva fakadt dühében, amikor – kisebb földrengést<br />

előidézve – lerogyott a hóra a csizmája mellett, hogy kifűzze<br />

korcsolyacipőjét, és ekkor a turbék házaspár döbbenten rámeredt,<br />

majd mindketten csillapíthatatlan nevetésben törtek ki.<br />

A lány morgott valamit a kárörömről; állán repedezett a<br />

zúzmara-borosta, és bár levette a korcsolyacipőt, merev lábát<br />

képtelen volt csizmába bújtatni, de felállni sem bírt.<br />

Morganék segítségnyújtás helyett a térdüket csapkodták; Jade<br />

azt hitte, ez a vég, rosszabb már nem történhet vele, midőn a ház<br />

mögött kanyargó útról porhavat spriccelő, lobogó sörényű, villámló<br />

izmú fekete paripa nyargalt elő, nyergében Bárddal.<br />

Az áldott aljas lovas megbámulta a dagadt hóembert, sőt,<br />

Jade-re ismert benne, ám nem vetette le magát a magasból.<br />

Poroszkálóra fogta táltosát, és néhányszor körbejárta a lányt, majd<br />

a bajuszát pödörintgető, elvetemülten virgonc Morganre nézett.<br />

– Fogadni mernék, hogy a lelkére kötötte, merre ne menjen a<br />

tavon, hacsak nem akar a jég alá szakadni.<br />

– Bingó – bólintott a gazda. – Óvtam a veszélytől.<br />

– Szeretnék talpra állni! – kiáltotta Jade.<br />

– Csak tessék – biztatta Bárd.<br />

Lesiklott a nyeregből, és Morgan kezébe adta a szárat. Azután<br />

gyengéd pusmogásba feledkezett a ló fejével, a segítségében<br />

bizakodó lányról tudomást sem véve.<br />

Jade négykézlábról próbálta álló helyzetbe küzdeni magát,<br />

átkozódva, hogy minek is ült le, hiszen lendületből eljuthatott volna<br />

a házig. Addig-addig kísérletezett a<br />

himbálózásból-felemelkedni-taktikával, mígnem hanyatt esett, és<br />

Morganné mintájára tovagurult a lejtőn, vissza a tóra.<br />

Ez végre kimozdította közönyükből a pacákokat, s azok<br />

felszedték, és a házba támogatták a lányt; végül Bárd – unott<br />

megjegyzéseket ejtegetve – betámasztotta a zuhany alá, és<br />

rányitotta a hideg vizet.

---

– A gázcsapot is rám nyithatnád – vacogta utána Jade, de<br />

addigra a pasas távozott, ő pedig olvadozni kezdett, majd kiolvadt,<br />

és ekkor a sebei kinyíltak, és híg vért patakzottak.<br />

Jade kimenekült a lába alá folydogáló rózsás színű léből, és<br />

felforgatta a fürdőszobai szekrényt, de nem lelt flastromot a sebeire.<br />

A mosdókagyló peremébe kapaszkodva, tágra nyílt szemmel<br />

meredt tükörképére; mereven állt és vérzett, várva, mikor vérzik el,<br />

mígnem beleringatta magát eme önkínzó, hisztérikus rémképbe, s<br />

hamarosan érezni vélte a tüneteket: hidegrázás, szédülés fogta el.<br />

A nappaliból beszivárgó szóváltást egyre távolabbról hallotta, az<br />

ájulás szegélyén billegett, majd eltökélten alávetette magát.<br />

Már nem érzékelte, hogy Tilton benyit az ajtón, és a háta mögé<br />

sietve felfogja zuhanását.<br />

Néhány perccel később királynőként fogadta udvartartása<br />

sürgölődését. A kanapén feküdt, Bárd hajolt a sebei fölé, Tilton<br />

forró boros teát szürcsöltetett vele, Morganné a kezét tördelve<br />

jajveszékelt. Morgan a vörösbor vérképző szerepéről tartott<br />

előadást, majd azt berekesztve a szaxisra pillantott.<br />

– Mindig ennyi baj van a kislánnyal? – kérdezte.<br />

– Mindig – hangzott a válasz.<br />

– Szertelen teremtés – sóhajtott a perzsamacska arcú asszony.<br />

– Szertelen?! – mordult Bárd. – Konkrétan egy megátalkodott,<br />

hülye bige.<br />

– Én is téged – súgta Jade.<br />

– Miii? – nyikkant a pasas, noha többnyire nem volt ostoba.<br />

Tilton védelmébe vette a lányt.<br />

– Mindnyájan emlékszünk, milyen nehéz volt számunkra ez az<br />

életkor, ugye?! Sose felejtem el, mekkora káosz volt a fejemben<br />

tizenhárom és tizenkilenc éves korom között. Azóta sem sokat<br />

javult a helyzet.<br />

– Ma éjjel havazni fog, és holnapra megenyhül a hideg. Reggel<br />

túrára indulunk a lovasszánnal – vigyorgott Morgan. – Viszünk egy<br />

kosár elemózsiát, teát, forralt bort.<br />

– Jó mulatást – bólintott Jade lehunyt szemmel.<br />

– Te nem jössz? – hökkent meg Tilton.

---

– Koriznom kell.<br />

– És ki fog kihalászni a lékből? – hördült Bárd.<br />

– Én itthon maradok – nyugtatta Morganné.<br />

A gazda felörült.<br />

– Na látják, nem lesz itt semmi baj! A vak majd elvezetgeti a<br />

világtalant.<br />

– Azt reméltem, már tudsz korizni, de mivel még nem tudsz<br />

lovagolni, azzal is megpróbálkozol – mélázott Bárd.<br />

– Nem elég dúsan mézes a madzagod – felelte Jade.<br />

Közben a zsaru végzett a sebellátással. Betakargatta a lányt,<br />

majd felemelkedett mellőle, és kiment a szobából. Morganék is<br />

utána szivárogtak.<br />

Tilton ülve maradt a kanapé végében. Letette az üres bögrét,<br />

megsimogatta Jade haját.<br />

– Amúgy jól érzed itt magad? – kérdezte.<br />

– Ühüm. Játszd el az új dalaidat!<br />

– A dalonc nélkül csak fél zenekar vagyok.<br />

– Hova lett a pasi?<br />

– Gondolom, sétálni ment. Kissé zaklatott reggel óta.<br />

– Tudom, most megkérsz, hogy ne molesztáljam őt.<br />

– Dehogy kérlek. Tőlem nyugodtan molesztálhatod. Ha nem így<br />

látnám, hosszasan mesélnék neked a női büszkeségről, amely<br />

talán csak a mozivásznon létezik.<br />

– Beszéltetek rólam?<br />

– Nem.<br />

– Akkor min vitatkoztatok, amíg a fürdőszobában voltam?<br />

– Bár aggasztóan elmélyült a csend odabenn, mi mégsem<br />

tudtunk megegyezni, melyikünk nyissa rád az ajtót. Úgy<br />

vélekedtem, ő jobb erőben van ahhoz, hogy kimentsen téged a<br />

lefolyóból, ő viszont váltig állította: kutya bajod, csak éppen időbe<br />

telik, amíg az Óz Bádogemberéből visszaolvadsz női lénnyé.<br />

– Mitévő legyek?<br />

Tilton átült az ablakkal szemközt álló fotelbe, ahonnan rálátott a<br />

tóra, a ház mellett magasodó, csillagkáprázattal fénylő lucfenyőre, a<br />

derengő égen vágtató, habzó felhőkre. Hallották az izmosodó szél<br />

ágsuhogtató, cserepet zörgető rohamait.<br />

– Tanáccsal nem szolgálhatok. Azt viszont nem egyszer

---

észrevettem, mit tesz egy nővel, ha izgalmas férfi van a közelében.<br />

A legkevésbé sem érdekes nő is kivirul és megszépül ettől.<br />

Ugyanez fordítva is igaz. Ti ketten állandóan stimuláljátok egymást.<br />

Igaz barátom mostanában férfiasabb, mint valaha, és te is<br />

valamelyest ritkábban viselkedsz kölyökmód.<br />

– Na és?! – nyehegte Jade. – Azt hiszed, jó így nekem?!<br />

– De nem is túl rossz, igaz!? Ha valami újszerű szeszély lepi el<br />

az agyadat, azonnal kimegy a fejedből Bárd.<br />

– Sose teljesen.<br />

– Jó. Majd elmúlik, vagy elsodor benneteket. Így nem marad.<br />

– Mondd csak, Tilton, amikor tizenhét éves voltál, lehetett sejteni,<br />

milyen leszel majdan?<br />

– Legfeljebb sejteni lehetett. Az ember állandóan változik,<br />

fiatalabb korában viharosan, később megállapodottabb ritmusban.<br />

Általában szeretjük másokra kenni rossz sorsunkat, én belátom:<br />

sajátkezűleg szúrtam el az életemet. Nem jöttem rá, pedig<br />

üvegtiszta: a kreatív periódusok kiégett időszakokokkal váltakoznak;<br />

én mindannyiszor kétségbe estem, ha nem keresett fel a zene, azt<br />

hittem, vége a tehetségemnek, az alkoholhoz menekültem, s végül<br />

már valósággal bujkáltam a fejemben formálódó dalok elől.<br />

Imádtam az önsajnálatban dagonyázni. Egy napon rádöbbentem,<br />

mennyi mindent hagytam kifolyni az ujjaim közül. Ha újra elapad<br />

bennem a dal, nem biztos, hogy túlélem a passzív szakaszt. Talán<br />

nem is kellene túlélnem. Szinte mindent elmondtam.<br />

– Fenét mindent. Nap mint nap tanulok tőled valamit. Még<br />

rengeteg dolgod van.<br />

– Ha elmegyek is, veled maradok; erre csupán a szeretet képes.<br />

Morganné a csukott ajtó mögül vacsorázni szólította őket.<br />

Letelepedtek a mahagóni-burkolatú ebédlőben, lámpa csak a<br />

bárpult fölött világított, az asztalokon gyertyák riszálták sárgás<br />

lángjukat, a párkányon is különböző nagyságú gyertyák sorakoztak,<br />

a tükrös ablaküvegben bámulván magukat; odakinn a sötétség<br />

azon fáradozott, hogy teljessé válhassék, ám a földet és a fákat<br />

borító hó izzása zöld-ezüstre fakította az éjszakát. A szél fütyült,<br />

dobogott, ledöntögette az ágakra vastagodott havat, átfújta a tó<br />

fölött, és keresztülsodorta a hegyen. Gomolyfelhőket hajkurászott,<br />

de azok fogytával többé nem boldogult; az újonnan érkező

---

hájas-lomha fellegek lehorgonyozták magukat a fenyők<br />

koronacsúcsain, felszúrt bensőjükből daraszerű pelyhek szitáltak<br />

alá. A kifulladt szél elterült a bokrok alatt, s a végigrepedt felhőkből<br />

kiömlött a rengeteg hó. A kövérkés pelyhek összetapadtak<br />

fáztukban, lusta táncolással süllyedtek a föld felé.<br />

Jade az ablakkal szemközt ülve a hóesésben gyönyörködött,<br />

íriszén a gyertyalángok visszfénye ragyogott. Fogalma sem volt, mit<br />

eszik, iszik, elragadtatottságában csak a kinti tündöklést látta, a<br />

lucfenyőn ágaskodó izzókra telepedő, majd leolvadó pelyhek<br />

csillámló fény-játékát.<br />

Morganék a szomszédos asztalnál falatoztak, mormolón<br />

beszélgetve, olykor át-átszólva hozzájuk; a gazda időnként felkelt,<br />

és sűrű habú, haragosbarna sört csapolt a pultnál.<br />

Bárd gépiesen evett, a tányérja mellé támasztott komponáló<br />

füzetben lapozgatva. Amikor a délután készült dalhoz ért, komoran<br />

felsóhajtott.<br />

– Ezt nem tudom elénekelni – mondta.<br />

– Én sem – vigasztalta Tilton.<br />

– Ehhez egy előrehaladottan iszákos, több üveg lúgot felnyalt,<br />

három ízben is átvágott torkú dizőz kellene.<br />

– Igen – bólintott a szaxis.<br />

A két pasas egyként Jade-re meredt.<br />

A lány pillantása rájuk rebbent.<br />

– Mi van? – kérdezte.<br />

– Egyáltalán, ismeri a kottát? – dünnyögte a dalonc.<br />

– Persze, hiszen hegedülni taníttatták.<br />

– Énekhang dolgában hogy' áll?<br />

– Alt – felelte Tilton. – Néha, esküszöm, basszusba hajlik,<br />

alighanem a mutálásnak betudhatóan.<br />

– Mit akartok? – nyögte Jade.<br />

Bárd eléje tolta a füzetet.<br />

A lány a verset futotta át elsőként, majd dúdolásra fordította a<br />

hangjegyeket. Ha elvétette, újból nekirugaszkodott.<br />

– Pazar – mondta végül, mutatóujjával visszajuttatva a partitúrát<br />

a dalonc elé, és hatalmasat harapott egy viaszos héjú almából.<br />

– Elénekelnéd? – puhatolta a zsaru.<br />

– Ha Tilton kéri – hangzott a válasz.

---

– Mindketten kérünk – felelte a szaxis.<br />

– Nem jó, csak te kérj. Ahhoz ugyanis, hogy ez a nóta a kedved<br />

szerint hangozzék, erőszakot kell tennem a hangképző szerveimen.<br />

Lehet, hogy ha elénekelem a dalt, utána viszont beszélni nem tudok<br />

majd soha többé.<br />

– Ennyire azért nem vészes.<br />

– Oké – bólintott a lány. Bárdra nézve pattintott az ujjával: – A<br />

szaxiját!<br />

Letette az almát, és elszántan magába döntötte az előtte<br />

tornyosuló krigliben habzó sört.<br />

Amikor a zsaru felsietett a szobába, Jade Tiltonhoz fordult.<br />

– Utána megpróbálkozhatok a <strong>Jégtánc</strong>-blues-zal?<br />

– Utána bármivel.<br />

Bárd lóhalálában érkezett a szaxofonnal. Tilton skálázott, torkát<br />

reszelgette, dümmögött egy keveset, mielőtt a hangszerbe fújt<br />

volna, s Jade sejtette, hogy zavarában bohóckodik, hiszen a dalt<br />

ex-feleségének, az ő hangjára írta.<br />

A Búcsú-lázban egy keserű, keresetlenül közönséges nő köszönt<br />

el mélyen megunt kedvesétől, keményen gördülő, gunyoros<br />

szavakkal.<br />

Jade emlékezett, milyennek írta le Tilton a valahai bárdizőz,<br />

azóta gazdagné hangját. Amíg a szaxis gyakorolgatott, hogy ráizzon<br />

a dallamaira, a pult mögé lépett, levett a polcról egy doboz<br />

cigarettát, s a gyertyaláng fölé hajolva meggyújtott egy szálat.<br />

Azután felült az asztal szélére, a combjára fektette a füzetet, s<br />

intett: kezdhetik.<br />

Ő maga is megdöbbent, de látta a pasasok őszinte elborzadását,<br />

amikor megreccsent a hangja, s már az első strófában híven hozta<br />

a tányérokat csapkodó, lelketlenül acsargó, porig alázó asszonyt.<br />

Azután az is meghökkentette, mennyire nem esik nehezére<br />

azonosulnia a szereppel, s képes volt áthozni a torkán, amint<br />

ugyanez a hárpia el-elfúl, elbizonytalanodik, reménykedőn, hátha<br />

még visszavonhatna mindent, de hiába, mennie kell, s iszonyú<br />

bíbor dühét fájdalom festi fekete-kékre.<br />

– Jézusom – nyögte Tilton a végén. – A hideg futkos a hátamon.<br />

Mintha Nadiát hallottam volna.<br />

Bárd empatikusan a barátja elé tolt egy pohár sört, majd kilopta

---

Jade ujjai közül a cigarettát, és beletörte a hamutartóba.<br />

Morgan megköszörülte a torkát, pödört egyet a bajuszán, s azt<br />

mondta:<br />

– Ha folytatják, a következő sörkörre a vendégeim.<br />

– Hagyja csak – legyintett Tilton. – Még sosem tudtuk<br />

abbahagyni, ha egyszer belefogtunk.<br />

Jade Nadia-hangon felcsattant:<br />

– Mindenki látta, hogy ez a derék szenya hekus terrorizálta a<br />

cigimet?!<br />

A jelenlévők bólogattak.<br />

– Jó – nyugtázta a lány átvágott-torkú sóhajjal. – Akkor most<br />

rágyújtok, és mostantól kezdve dohányozni fogok. És ha valaki<br />

veszi a merszet, és a cigimhez nyúl, számoljon a kínhalállal.<br />

– Nem szeretném, ha cigarettát vennél a szádba – mondta Bárd.<br />

– Lehet, hogy az álombige nem dohányzik, én viszont igen!<br />

Megszaggattam az összes hangszálamat, megleptem magamat,<br />

valamint mindenkit azzal, hogy képes vagyok elénekelni egy<br />

átoknehéz nótát, és a derék szenya hekus csak annyit tud<br />

hozzátenni mindehhez, hogy ne cigizzek!?<br />

– Nem volt rossz – közölte a zsaru.<br />

– Mi nem volt rossz?<br />

– A produkciód.<br />

Jade rámeredt. Csaknem sírva fakadt dühében.<br />

– Nem volt rossz?! Eszméletlenül jó volt! Legalábbis így elsőre.<br />

Nagy szerencse, hogy mélyen mutálok. És most rágyújtok.<br />

Bárd a háta mögé nyúlt, derékszíja alól kihúzta a stukkert, és<br />

letette az asztalra. Azután komoly szemmel a lányra nézett.<br />

– Ha megteszed, kilövöm a szádból a cigarettát.<br />

Jade Tiltonhoz fordult.<br />

– Higgyek neki?<br />

A kérdezett megfontoltan bólintott.<br />

Morganné a férjére pillantott.<br />

– Mit gondolsz, drágám? Leölik egymást?<br />

A gazda vállat vont, s a bajuszában babrált három ujjal.<br />

Jade felemelkedett az asztal széléről, fogta a füzetet, és az<br />

ablakhoz lépett vele. Szeme összevillant Tiltonéval. A szaxis<br />

felkapta a hangszert, majd gondolt egyet, s Bárdra nézett.

---

– Te is beszállhatsz – mondta, izgatottan ragyogva. – Jade<br />

megpróbálkozna a <strong>Jégtánc</strong>-blueszal.<br />

– Nem szállhat be – tiltakozott a lány. – Nálam van a szöveg.<br />

– Tudom fejből – felelte a zsaru.<br />

– Nagyokos – morogta Jade. – Én is tudom fejből.<br />

Ellépett az ablaktól, és Bárddal szemközt felült az asztalra.<br />

Tilton a hangok közé csapott.<br />

A jég<br />

meg az ég<br />

szikrázva simul össze,<br />

a szél<br />

se beszél:<br />

por-hóval kergetődzve<br />

játszanak<br />

– mert szabad...<br />

E fényes-boldog pusztaságban<br />

nincs hazug szó: tisztaság van;<br />

senki se kényszerít, senki se tiltja, hogy válassz,<br />

itt te vagy a kérdés és csak te lehetsz a válasz!<br />

Égnek<br />

és jégnek<br />

kristály síkjai közt suhan a lélek...<br />

a levegő penge-éles és szesz-tömény,<br />

itt mégse félek, mégsem érzem a vesztemet én;<br />

röpülve, zuhanva,<br />

pörögve, suhanva<br />

szótlanul mond hálát jégnek és égnek<br />

a táncba-szabadult, eszelős-tiszta lélek!<br />

Oly jó:<br />

erre nincs szó!<br />

S ha vége a dalnak és fárad a láb:<br />

a JÉGTÁNC minden kis karcos nyomát<br />

némán begyógyítja a szűz hó.

---

Később, a gyertyalángok melegségétől, hóeséstől, zenéléstől<br />

elvarázsoltan kisétáltak a tópartra. Jade felöltötte a korcsolyacipőt,<br />

és a jégre merészkedett, de a hízó hóban megtett néhány<br />

bukdácsoló lépés után lemondott a csúszkálásról.<br />

Tilton pár perc alatt átfázott, és borongós hangon megjegyezte,<br />

hogy a szobából nézve számottevően kellemesebbnek látja az<br />

éghajlatot. Sarkon fordult, és elment.<br />

Jade visszahúzta a csizmáját, átvetette vállán a korcsolyacipőket,<br />

és a havat rugdosva fel-alá járt a fák alatt.<br />

Bárd a cédrus törzséhez támaszkodva, zsebre vágott kézzel<br />

hallgatta a bóbiskoló madarak motyogását, és szórakozott<br />

képregény-buborékokat eregetett szájából a hideg levegőbe.<br />

Jade nem akart odamenni hozzá, így hát kellőleg feldühödött,<br />

amikor egyszerre csak ott találta magát a pasas színe előtt.<br />

Zavartan állongott vele szemközt, ökleit a zsebébe süllyesztve,<br />

figyelve a páragomolyok előállításán fáradozó zsarut. Lassan<br />

előhúzta kezét a zsebéből, két ujja között egy cigarettaszállal.<br />

Rágyújtott, és felpillantott a magasba, mert a madarak mozgolódni<br />

kezdtek fölötte.<br />

– Arról volt szó, hogy este megmondom – kezdte, és formás<br />

füstkarikát lökött ki a szájából.<br />

Bárd ránézett. Karjait összefonta a mellén, jobb lábát átvetette a<br />

bal előtt, s ezzel a testtartással értésre adta teljes bezárkózását.<br />

Homlokán feltűntek az egymást keresztező vonalak, szeme, szája<br />

elkeskenyült.<br />

Jade összeborzongott.<br />

– Úgy festesz, mint egy égő gyújtózsinór. Az volt a kérdés, mihez<br />

kezdhetnél velem, és én mi hasznodat venném, nemde!?<br />

– Egérutat kértem.<br />

– De nem nyertél.<br />

– Dobd el azt a szart.<br />

– Ízlik. Stukkert rántasz?<br />

– Marhaság volt beígérnem. Lehetőséget adtam arra, hogy<br />

kedvedre bosszanthass. Szívd, ha jólesik. Sőt, kínálj meg engem is.<br />

Jade a pasas ajkai közé tolta a cigijét.<br />

Bárd két ujjal megfogta a cigarettaszálat, és lassan

---

szétmorzsolta.<br />

A lány új cigire gyújtott, s karikákat formázott füstjéből.<br />

Viselkedésükből kiviláglott: sejtelmük sincs, miként fogjanak<br />

magvas társalgáshoz.<br />

Jade szembenézett a helyzettel.<br />

– Kíncselekvés, amit művelünk – mondta.<br />

– Nem először – hagyta rá a férfi.<br />

– Nem bánom, még van tartalék a pakliban, azzal is telik az idő,<br />

ha egyik cigiről a másikra kapunk.<br />

– Még néhány szippantás, és mennyeien kanális-ízű lesz a szád.<br />

– Na és, azt hiszed, a sörtől méz-ízű!?<br />

– Nem tudom, mit higgyek – vont vállat Bárd. Kisimult homlokkal<br />

elmosolyodott. Kinyújtotta a kezét, elvette a cigarettát a lány fogai<br />

közül, kettétörte, és ledobta a hóra. Előrelépett, és Jade szájához<br />

hajolt.<br />

Rövid tétovázás után megkóstolta, milyen ízű. Sörtől, füsttől<br />

kesernyés, ám mind édesebb csókot váltottak.<br />

Azután már csak egymás szájának édesét, melegét érezték,<br />

lélegzetük elfúlt, és szívük vadul kalapált, vért zúgatott a fülükben,<br />

és mivel az ájulás is megkörnyékezte őket, kis híján leborultak a<br />

hóra.<br />

Bárd elengedte a lányt, hátralépett, és visszadőlt a fatörzshöz.<br />

– Ezt tisztáztuk – mondta rekedten.<br />

Jade egy lépést tett utána, majd még egyet, s ekkor már összeért<br />

a kabátjuk. Széthajtotta dzsekije szárnyait, és a férfi arcába nézett.<br />

– Engedj közelebb – kérte.<br />

Bárd a fejét rázta, de nem tiltakozott, amikor a lány lehúzta<br />

kabátján a cipzárt, s két tenyerét a pulóvere alá csúsztatva<br />

hozzásimult.<br />

– Ímhol a válasz az összes kérdésedre – sóhajtotta Jade a férfi<br />

mellére hajtott fejjel. – Mit kezdhetnél velem, s mi hasznodat<br />

venném? Te is érzed mindezt az izgalmat és jót? Engedj még<br />

közelebb.<br />

Tenyerét a zsaru hátára, majd a derekára csúsztatta. A<br />

nadrágszíj alatt lapuló stukker rideg, fémes érintése némileg<br />

lehűtötte. Hátrahajtott fejjel felnézett.<br />

– Sétáljunk egyet – javasolta Bárd.

---

– Közben fogod a kezemet?<br />

– Már régen fognom kéne, mert aggasztóan tevékeny.<br />

– Félsz, hogy elcsenem a stukkeredet? Egyáltalán, minek hordod<br />

itt, ahol a maffia sem jár?!<br />

– Megszokásból. Az ember begombolja a nadrágját, beköti a<br />

cipőjét, és magához veszi a stukkerét.<br />

– Egyet se sétáljunk! Üljünk le itt a fa tövében, és beszélgessünk.<br />

– Máris térdig állunk csikkben, guánóban.<br />

– Még soha senki nem csókolt meg. Csak te.<br />

– Igazán? Az elszálkásított fickó talán a higiénikus szex híve?<br />

– Vele nem csókolóztam. Mással se. Fogalmam sem volt arról,<br />

hogy ez ilyen jó.<br />

– Talán ezért terjedt el széles körben.<br />

– Tudnál nemet mondani, ha azt kérném, csókolj meg újra?<br />

– Tudnék.<br />

– Csókolj meg újra.<br />

Bárd nemet mondott, és megcsókolta. A kezét is kivette a<br />

zsebéből, noha nem azért, hogy átölelje a lányt, hanem kézenfogás<br />

végett.<br />

Jade félbeszakította a csókot, és keserűen elnevette magát.<br />

– Úgy viselkedsz, mintha a szüzességedre vigyáznál. Olvastam<br />

egy regényben, és nem az ágy alatt dugdosottak valamelyikében,<br />

hogy akkor szoktak így tenni a pasasok, ha szeplőtelenségi<br />

fogadalom köti őket, vagy ha súlyosan fertőző nemibetegek, na és<br />

persze akkor, ha szex-képtelenek. Veled mi a helyzet?<br />

– Ha érett, felnőtt nő lennél, meg se futamíthatnál. De gyerek<br />

vagy, akit túlságosan is szeretek. Éppen ezért nem fogadhatom el,<br />

amivel kedveskedni szeretnél, s nem azért, mert kedvem ellen való.<br />

Hiszen egyáltalán nem a kedvem tiltakozik ellene, hanem az<br />

eszem. A nagyon kedves, intenzíven szemüveges, kenderszakállú<br />

gyermek-pszichológus talán megértethetné veled, amit nekem nem<br />

sikerült.<br />

– Próbáld meg.<br />

– Ó, Jade! – nyögte a pasas a szemét forgatva.<br />

Ellökte magát a fa törzsétől, és a lány kényszeredetten utána<br />

indult. Zsebre dugott kézzel sétáltak a puha havon.<br />

– Ha mindig ekkora feneket kerítenél a szerelmi ügyeidnek,

---

egymillió nedvedző pattanásnak kellene borítania a fejedet. Ha<br />

olyan okos és előrelátó lennél, amilyennek velem szemben<br />

mutatkozol, aligha kerültél volna olyan helyzetbe, aminőbe a csajod<br />

belesodort. Szültök?<br />

– Nem szülünk.<br />

– Biztos?<br />

– Biztos. A sarkamra álltam, miként tanácsoltad, és ez nyomban<br />

megoldotta a helyzetet.<br />

– Tehát ahhoz nem vagyok gyerek, hogy helyrepofozzam<br />

helyetted az életedet, feltéve persze, ha nem követelek részt belőle.<br />

Ha érett, felnőtt nő lennék, nem haboznál közel engedni magadhoz.<br />

Százhetvenöt centi magas vagyok, és máris annyit éltem, mint egy<br />

matróna. Tizenhárom éves korom óta magam irányítom a<br />

sorsomat, a legtöbb választásom önkéntes és nem rám<br />

kényszerített.<br />

Bárd cöcögött néhányat.<br />

– Hát ez eszméletlen! – jajdult Jade. – Mit vársz tőlem?! Igen,<br />

feltett szándékom, hogy én legyek az álombige! Ne hidd, hogy<br />

összetévesztem a dolgokat. Ne jöjj nekem az intenzíven kretén<br />

gyermek-pszichológus szöveggel! Nem pót-apát és szerelmetes<br />

barátot, nem is fél-fivért látok benned. A Bárd nevű férfit látom<br />

benned, azt a férfit, akibe a búbomig szerelmes vagyok, és azt se<br />

hidd, hogy ez könnyen ment, mert baromian harcoltam ellene,<br />

csakhogy vesztettem! Vesztettem, és már szemernyit sem bánom,<br />

és örülök annak, hogy eléggé merész voltam elmondani, örülök<br />

ennek a helynek, a hulló hónak! Egész esténk gyönyörű volt az<br />

együtt zenéléssel és énekléssel, és még gyönyörűbb lesz, mert ma<br />

éjjel veled alszom.<br />

A zsaru megtorpant, és fejét ingatva a lányra nézett.<br />

– Egy rakás rettentő bonyolult dolgot játszva megértesz, csak ezt<br />

az egyszerűt nem érted!? Nem lennénk boldogabbak, ha együtt<br />

aludnánk.<br />

– Nem a fenét!<br />

– Rettentően figyelj! Megingathatatlanul tudom: nem lenne erőm<br />

ehhez a kapcsolathoz, hiszen bármitől próbállak visszatartani, annál<br />

inkább véghezviszed azt. Mert a lehető legjobb úton jársz ahhoz,<br />

hogy sittre vagy kriptába kerülj. Ha úgy tetszik: magamat akarom

---

megkímélni az ezzel járó megrázkódtatástól. Gyerek vagy, s mint<br />

olyan, kiszámíthatatlan.<br />

– A ragyába, miről beszélsz!? Nem azt kértem, hogy vegyél<br />

feleségül!<br />

– Az álombigét feleségül veszi az ember. Azután<br />

boldog-boldogtalanul élnek, míg meg nem halnak.<br />

– Eszemben sincs férjhez menni. Úgyhogy emiatt ne aggódj.<br />

– Ez az utolsó, ami aggaszt.<br />

– Mi az első?<br />

– Nem engedem, hogy tovább fontosodj.<br />

– Máris fontos vagyok neked?<br />

– Meglehetősen.<br />

– Jó ég, minden klappol! Majd megveszünk egymásért! És erre ki<br />

veti magát a boldogságunk útjába? Mindjárt sikítok! Hadd<br />

kérdezzek még egyet: ha langy bizsergést éreznénk, akkor<br />

szakítanál az aggályaiddal?<br />

– Langy bizsergés esetén nem lennének aggályaim. Te nem az a<br />

lány vagy nekem, aki langyul bizserget. Az a lány vagy, akivel túl<br />

korán, vagy túl későn találkoztam.<br />

– Rosszkor jöttem? Hogy a fene egye meg! De a ragyába,<br />

mondd már meg: mégis mitévők legyünk!?<br />

– Pokoli nehezen barátkoztunk össze, de végül bekövetkezett.<br />

Maradjunk így.<br />

Jade komisz nevetést hallatott, a hó lefojtotta a hangját, s a<br />

dombok tompán suttogva visszhangozták.<br />

– Maradjunk így?! Lehet álló farkat konzerválni?!<br />

– A barátságról beszéltünk.<br />

– Hé, hekus, neked fogalomzavaraid vannak. A barátság közel<br />

olyan komoly, mint a szerelem. Ha az egyik nem megy, nem<br />

működhet a másik sem.<br />

– Eszerint nincs választásunk – sóhajtott Bárd.<br />

Jade szembefordult vele. Megmarkolta a kabátja gallérját, s<br />

lábujjhegyre ágaskodott a férfi arca előtt.<br />

– Le fogsz lépni!? Ugye, te nyomban megpattansz az életemből,<br />

ha nem lesz Tilton?! Elveszítelek mindkettőtöket!? Azt reméltem,<br />

segíteni fogunk egymásnak, hogy túléljük a hiányát, abban bíztam,<br />

nem kell teljesen vele halnunk...

---

Bárd a szavába vágott.<br />

– Hosszú ideje próbálom felkészíteni magam a túlélésre, épp<br />

ezért régen tudom: hiába. Amikor majd Tilton elmegy, jórészt vele<br />

halok: sokáig zombi leszek lelkileg. Semmi kedvem másik, hasonló<br />

kaliberű veszteségnek kitenni magam.<br />

– Tényleg le kellene ülnünk, a fene tudja, meddig bírok így<br />

spiccen állni, hogy mélyen a szemedbe nézhessek!? Nem én<br />

szorulok a kenderszakállúra, neked kellene sürgősen szakorvosi<br />

segítség! Olyan racionális vagy, mint az atombomba képlete. Nem<br />

állítom, hogy tévedsz, amikor az eszed felől ilyennek vagy olyannak<br />

látod a dolgokat, csak félek: fel sem ötlik benned, hogy mindent<br />

nagyban befolyásolnak az érzelmek, hangulatok, ezért aztán<br />

nemigen számolsz velük. Nézd csak: átvesszük egymás szavait, te<br />

Tiltonéit, én a tieidet és viszont, egymásra örökítünk mozdulatokat;<br />

észre sem vesszük, oly természetes. Tilton talán csakugyan meghal<br />

valamikor, és mi érzelmileg vele halunk, de mivel ő már lényünk<br />

része, egyszercsak feléled a szívünk, és ő tovább él velünk; ő maga<br />

fogja enyhíteni saját hiányát, biztosra veszem. De mi elérhetnénk<br />

egymást, és ha nem nyúlsz értem, akkor tényleg élőhalottakká<br />

válunk, és élethossziglan önnönmagunkat is gyászoljuk majd, és<br />

ebből nem kérek.<br />

Bárd a fejét rázogatta, mintha víz ment volna a fülébe.<br />

– Miért kap el az ismerős érzés, mint nem is rég, miután egy<br />

kisded vérfürdőből hazatérve azt kezdted fejtegetni, milyen<br />

szégyenletesen barbárok vagyunk a védtelen karácsonyfák<br />

lemészárlása miatt?! Nem tudom eldönteni, mély vagy-e, vagy<br />

sekély. Nem tudom, ki vagy!<br />

– Ne csüggedj, szerelmem, ettől még nyugodtan velem alhatsz.<br />

Amint módom lesz rá, a fenekemre tetováltatom a nevemet, meg a<br />

hasamra és a bal mellemre, hogy mindig tudd, ki vagyok. Az se<br />

idegesítsen túlzottan, hogy nem mutatja neked grafikon, mekkora<br />

az én mélységem, mert az adat úgysem végleges. Egyéb kifogás?<br />

– Mit művelsz velem?!<br />

– Ó, hát csak foglalkozom veled, az analitikusod se tenné<br />

különbül. Amit magadba fojtasz, az belül alattomban tovább rág. És<br />

ha megszabadulsz egy-két nyavalyás görcstől, több hely jut az<br />

örömöknek. Különben mindezt nekem kéne tőled hallanom, mint

---

korelnöktől, de mit tegyünk!? Az életben a nevetés az egyik<br />

legkomolyabb dolog, éspedig azért, mert a legfontosabbak közül<br />

való. De ez már filozófia, és biztosan magas neked. Egyébként<br />

átázott a csizmám, és mindjárt ránk virrad. Nézz fel a nappali<br />

ablakára: a lámpafény is alszik már. Gyere.<br />

– Mostanáig olyan pasasnak ismertem magam, aki maga<br />

kezdeményez.<br />

– Ha ez kifogás, ezt is elütöm. Nem adok öt percet, és átveheted<br />

a kezdeményezést. A csók után a szexuál-életemben is első<br />

lehetsz. Nehogy felemlegesd a szálkás hátú pacákot! Azt csakis<br />

érted tettem, hogy nyugodtan nőnek tarthass.<br />

– Ilyen nincs! Rögtön lábon lövöm magam!<br />

Jade kézen fogta a pasast, és a ház felé indult vele. Ügyelt arra,<br />

hogy a hangja továbbra is türelmes maradjon.<br />

– Késő a szánom-bánom. Nemde, emlékszel, mikor azt<br />

latolgattad Tiltonnal, mitől lesz a csöpp kislányból nő?! Ezen ne<br />

múljék, gondoltam. Aztán persze szívtad magad. Kész szerencse,<br />

hogy nem ragadtam le Olasz mellett, mert akkor most ellőhetnéd a<br />

tökeidet is.<br />

– Ebből elég, te nagyon nem normális – mondta Bárd a lépcső<br />

tövében. – Menj, térj nyugovóra, álmodj szépeket. Én még csapolok<br />

egy krigli sört, és megemésztem az életemet.<br />

– Kosarat adtál?<br />

– Nem is kicsit: televásárolhatod karácsonyra.<br />

– Nem fogod megbánni?<br />

– De.<br />

– Akkor jó. Meg is érdemled. Szia.<br />

A zsaru egy óra múlva lopakodott a lakosztályba. Lábujjhegyen<br />

zuhanyozott, majd elszöszmötölt a tükör előtt. Azután a szobájába<br />

surrant, és kulcsra zárta az ajtót.<br />

Bebújt az ágyba.<br />

Jade hozzá simult.<br />

– Álmon halok – dünnyögte.<br />

– Hirtelen senki más nem jut az eszembe, akihez szórakozni<br />

küldhetnélek – felelte Bárd.

---

– Veled istenien szórakozom.<br />

– Söpörj kifelé a szobámból, ha nem akarod, hogy én dobjalak ki.<br />

– Ne bolondozz. Bezártad az ajtót.<br />

– Kettőre.<br />

– De előbb meggyőződtél arról, hogy itt vagyok.<br />

– Tudod bizonyítani?<br />

– Nem, de ha akarod, elhitetem veled.<br />

– Már nem halsz álmon?<br />

– Egy kicsit még visszatarthatom.<br />

Bárd fanyar nevetést hallatott.<br />

– Mi bajod? – suttogta Jade.<br />

– Még kérdezed?!<br />

– Kérdezi a fene. Nem azért vártam rád álmatlanul, hogy<br />

fecserésszek. Vigyázz, felkapcsolom a lámpát.<br />

– Minek?!<br />

– Ne izgulj, nem jönnek be a szúnyogok. Zárva az ablak.<br />

Jade felkattintotta az olvasólámpát. Tenyerével elfedte a szemét.<br />

Bárd széthajtogatta az ujjait.<br />

A lány felpillantott, és elmosolyodott.<br />

– Félek ám – mondta.<br />

– Van is mitől.<br />

– Hála az égnek – felelte Jade megkönnyebbülten. Felült, hátát a<br />

párnának támasztotta, és végignézett a férfin. – Nehezet kérek<br />

tőled, álompasas: nyugodtan veszítsd el a fejedet. Nincs mitől<br />

tartanod. A hencser szemernyit sem nyikorog, makkegészséges<br />

vagyok, momentán nem foganok, vágyom rád. Örülök, hogy látlak:<br />

szép vagy. Persze, pasas ritkán hall ilyesmit. Hála a<br />

neveltetésemnek, ami elmaradt, nem játszom klisé szerinti női<br />

szerepet. Gyönyörködöm benned, s nem csupán titkon. Tudod-e,<br />

hogy átváltozó-fenomén vagy? Amikor először találkoztunk,<br />

aggastyánnak láttalak a huszon-rengeteg éveddel. Szépnek egy<br />

percig se. Amikor mégis szépülni kezdtél a szememben, azt hittem,<br />

megúszom, ha csökönyösen kancsalnak látlak. Azóta ott tartunk,<br />

hogy bandzsalként is tetszenél, mi több: egyenesen megveszek a<br />

kínai szemedtől. És tovább csapongok. Kedvelem a<br />

páternoszterező kis csontot a nyakadon: szeretném finoman a<br />

fogaim közé venni, mint macska a kölykét. A szádat azért bámulom

---

szívesen, mert hiányzik a sarkából a lefelé biggyedő, neurotikus<br />

ránc, a szád sarka még olyankor is fölfelé görbül, ha éppen<br />

francia-kockás a homlokod pokoli dühödben; nos hát: ez a lelki<br />

egészség jele. Kedvemre való a kezed, hosszú ujjaid, szögletes,<br />

tiszta körmeid, hiszen a durva kéz goromba természetre vall.<br />

Nyugodtan felsorolhatnálak porcikáról porcikára. Örömmel nézlek,<br />

és eszeveszetten furdal, hová lesz a keskeny szőrcsík a pöttyös<br />

selyemben. Úgyhogy felderítem.<br />

Bárd kínos zavarában a torkát reszelgette. Azután kisimuló<br />

arccal felkönyökölt, és Jade előrehajolt, hogy a férfi elérje a száját.<br />

Szelíden csókolták egymást, egyre fékezve, visszatartva a vihart, s<br />

az nem is tolakodott, tudván: úgyis elszabadulhat végül.<br />

Jade óhaja szerint porcikáról porcikára ismerkedett a férfitesttel;<br />

megérintette és végigízlelte, kikövetelve és elfogadva a<br />

viszont-érintést, gyönyörtől borzongva, sóhajtozva.<br />

S a boldog öröm mellett, félig-meddig öntudatlanul, moccanó<br />

ijedtséggel figyelte, mint veszti el különvalóságát, miként olvasztja<br />

össze a másikkal a valamennyi érzékét felőrjítő, gyötrelmesen<br />

gyönyörű testvarázs; még nem tudva, de sejtve már, miért<br />

ódzkodott a férfi a szerelem odaadó-elvevő-leromboló-mássá tévő<br />

hatalmától, amelyben az ember éppúgy lehet derűs alattvaló, mint<br />

zsarnokát gyűlölő szolga, ám akár királlyá vagy istenné is válhat.<br />

És később, amikor elengedték egymást, Jade meglepődött, hogy<br />

máris falánk vágyat érez, jóllehet joggal hihette, hogy a robbanás,<br />

amelyhez feltébolyult érzékeik hajszolták őket, kioltja és elsimogatja<br />

a feszültséget, s végül nyugalmat oszt ajándékul.<br />

A férfihoz simult, bőre örült az érintés selymes melegének, az<br />

áramkör zümmögve felizzott, egyikük sem alhatott. Megrettenve<br />

hallgattak, s Jade tudta már, ami vesztenivalója volt, azt el is<br />

vesztette, maradéktalanul.<br />

Ezt a fajta gyönyört csak szerelemmel együtt adja az élet, s az<br />

utóbbival nem hajigálózik oly könnyedén. E testet-lelket átható<br />

érzéssel – hogy a teljes mégse lehessen tökéletes – kéz a kézben<br />

jár a fullasztó féltés; miként a kupori szűköl pénze fölött: ha nem<br />

ereszti is, elragadhatják tőle.<br />

Nem adom, hitte Jade, s ezzel elaludt valahára.

---

Reggel felnézett, és az ablakra látott, kéken virult az ég, a<br />

hófelhők tovatűntek; lábában megmoccantak az izmok, és talpra<br />

szökkentették.<br />

Amikor megfordult, észrevette az ágyon heverő pasast; riadt<br />

mosollyal üdvözölte, és kimenekült a szobából, mert egyszerre<br />

rászakadtak összes félszei.<br />

Bárd és Tilton utolérte a reggeliző asztalnál. Szótlanul falatoztak;<br />

Morganné a pult körül sürgölődött, Morgan a lovakat szíjazta a<br />

szánhoz odakinn.<br />

A halkan duruzsoló rádió időváltozást, enyhülést ígért. A<br />

nagyvilág hírei azonban a változatlansággal ijesztettek: harcolás,<br />

tűz, szünet nélkül. A honi újságok elősorolásakor Morganné<br />

megtorpant, keze megmerevedett a felkapott kosárral; figyelőn<br />

félrehajtott macskafejjel hallgatta a beszámolót a határ felé tartó<br />

vonaton lezajlott lövöldözésről, a fegyveresek szökéséről. Majd Tom<br />

Waits énekelt egy kesernyés dalt a hajnalról; jellegzetes<br />

légkalapács-basszusát tangóharmonika-kíséret enyhítette.<br />

Morganné megelevenedett, és kivitte a kosarat a szánhoz.<br />

– Ami jó, az szuper – bólogatott Tilton, Waits szurokforró,<br />

pokolmélyi hangjának élveztén.<br />

A penetráns szépségű orgánumra zenegyalázó banda<br />

következett; fakutya-szoprán zsolozsmázott a végkimerülésig,<br />

történetesen ezt a szöveget:<br />

A szerelem trónusa a szeretkezés, a kéj a korona rajta.<br />

– Minden oké? – kérdezte Tilton. Szeme megakadt a lány<br />

nyakában függő holdkő-medálon.<br />

Jade majd' méter magasról a kakaóba ejtette a kiflivéget.<br />

– Megyek korizni – mondta, és – székét hátrarúgva – ment.<br />

Kisvártatva a szaxis a szánra ült, ám íziben eltűnt szem elől,<br />

mivel a gondos Morganné három vastag gyapjútakarót borított rá,<br />

meghűlés ellen. Morgan a lovak mögé pattanva, lucskos<br />

frottírtörülköző-hangon egy közismert, de felismerhetetlen<br />

karácsonyi dalocskát cifrázgatott.<br />

Bárd a fekete táltos nyergében feszített. Csodálattal bámulta a<br />

szorgalmasan robotoló, szélütöttnek rémlő Jade-et.<br />

A lány a vastagon behavazott jég tetején berregett a hólapáttal,

---

idestova fertályórája, és még mindig csak egy pódiumnyi területet<br />

tisztított meg. Sejtette persze, hogy rossz a taktikája. Hatalmas<br />

hóadagokkal púpozta meg a lapátot, ezért aztán, amikor elsöprő<br />

lendülettel a nyélnek feszült, általában tapodtat sem mozdíthatott<br />

rajta, viszont vehemensen hasra esett. Tajtékozva feltápászkodott,<br />

kezdte elölről.<br />

A szán elindult, Tilton kiszabadította jobbját a gyapjútengerből,<br />

és csókokkal hajigálózott. Jade, szemében dühkönnyekkel, szintén<br />

búcsúcsókokat szórt maga köré.<br />

Amint a kirándulók eltűntek a szeme elől, lehajította a lapátot, és<br />

benézett a garázsba, hogy rohanjon egy kört a terepjáróval. Ekkor<br />

eszébe jutott: az imént a kakaója mellett mélázó Bárd ismerkedési<br />

délelőttöt rendezett a kabátja zsebében összegyűlt kacatokkal –<br />

közöttük a kocsikulccsal –, majd az egész szemétdombot fásultan<br />

visszasöpörte a szöszmők közé. Morgan rozoga tragacsát a<br />

kulcstalan dzsip torlaszolta el; Jade ráébredt, hogy autózási ötlete<br />

egy bagolyköpetet sem ér; elvégre szabadságon nem és nem lop<br />

kocsit!<br />

Sóhajtozva leballagott a tópartra, és ismét hólapátra kapott.<br />

Taktikát változtatott. Apránként tolta félre a havat, s ily módon<br />

röpke két óra alatt stadionnyi jégpályát hozott létre. Diadalmas<br />

végberregéssel elhajította a lapátot, fejére húzta a jármot, és<br />

bekapcsolta a zenét. Táncolás közben gyorsan megfeledkezett<br />

fáradtságáról, lelki nyavalyáját azonban percre sem feledhette.<br />

Időnként felpillantott; a cédrus méltósággal állt a helyén, a panzió<br />

kéményéből szilfid füstkígyó bodorgott az égre, Morganné<br />

alighanem a konyhában tett-vett, a baromfisereg a ház eresze alatt<br />

hómentesen maradt ösvényen gyommagvazott, és a bágyadt Nap<br />

ragyogni próbált, a távoli tavaszt sóvárogván.<br />

Jade néhány új kűrt talált ki, melyek gyakorlása közben a<br />

kívánatosnál sűrűbben verte magát a jéghez. Egy földrengés-szerű<br />

eséstől felszakadt néhány seb a combján, s a szivárgó vér a<br />

bőréhez dermesztette nadrágját. Ez a körülmény elkedvetlenítette,<br />

így aztán még gyakrabban elvágódott, s kezdte sejteni, hogy az<br />

ilyen ócska napot ágyban kell tölteni, akkor nagy baj nem történhet.<br />

Midőn ezt kisütötte, mindjárt el is hárította az ötletet azzal, hogy<br />

sosem szabad feladni. Felhangosította a zenét, és újra

---

megpróbálkozott a tripla leszúrt combnyaktörésnek elnevezett,<br />

bonyolult ugrással, melynek végén aztán akkorát zuhant, akár egy<br />

világbajnok. Csaknem léket vágott a vastag jégbe.<br />

Fátyolos tekintettel felpillantott, s meglátta a levegőben köröző,<br />

rémült szárnyashadat. Morgan aligha bocsátja meg neki, ha<br />

dögkeselyű-szerű madárkái őmiatta térnek át a költöző életmódra,<br />

ijedtükben Afrikáig meg sem állva. Hát majd vigyáz.<br />

Elkínzottan feltápászkodott. Semmit nem hallott a fülébe üvöltő<br />

zenétől, azt sem, recsegnek-e a csontjai.<br />

Ekkor különös természeti tüneményt észlelt. Korcsolyacipője előtt<br />

néhány centivel kipukkant a jég. A felporzó robbanás nyomában<br />

szűk rés keletkezett, legfeljebb egy ujja fért volna bele.<br />

Jade felnézett, és továbbra sem akart hinni a szemének.<br />

A ház előtt, közel a parthoz, három roppant idegesnek látszó,<br />

ismeretlen pasas nyüzsgött. Egyikük a vonagló Morgannéval<br />

birkózott, a másik le-föl rohangált, míg a harmadik fickó a kezében<br />

tartott stukkerrel hadonászott.<br />

A lány kénytelen volt felfogni: az imént pisztolygolyó csapódott<br />

be a lába előtt. A stukkeres tag tőle akar valamit, és bármi legyen is<br />

az, intenzíven akarja.<br />

Kikapcsolta a magnót, és bizonytalanul előrébb csúszkált.<br />

– Gyere már ide, te süket liba! – üvöltötte a pasas céklaszínű<br />

arccal, miközben a felbolydult madársereg éktelenül rikácsolt a<br />

magasban.<br />

Morganné torka szakadtából sikoltozva, tébolyultan vergődött<br />

támadója karjai közt. Esélyesnek látszott a szabadulásra, mivel a<br />

fickó sehol sem tudta megragadni és fogva tartani a mindenütt<br />

gömbölyű asszonyt.<br />

Egyszerre csak a pacák elvesztette a türelmét, a földre vágta a<br />

markában maradt női kardigánt, és tehetetlen dühében ő is<br />

felsikított.<br />

Nem csoda, ha ebben a harctéri lármában Jade nem értette a<br />

stukkeres egyén szavait.<br />

Tovább csoszogott előre, s mire a part közelébe ért, különös<br />

metamorfózison ment keresztül: ha még nyálzik is, teljesen<br />

hibbantnak nézhették volna. Mindazonáltal nem óhajtotta túljátszani<br />

a szerepet, amíg nem tudta, mi folyik körülötte.

---

– Botorkálj már ide, az istenedet! – tombolta a pacák.<br />

– Jövök már – felelte szinte lelkesen. – Csak hát erősen csúszik.<br />

– Persze, hogy csúszik, azért jég! – üvöltött a stukkeres egyén<br />

magánkívül.<br />

A lány egyetértése jeléül hevesen bólogatott, közben egy<br />

szemvillanással érzékelte, hogy Morganné immár<br />

gyúrótábla-mereven, némán áll a havon, és támadója, ugyancsak<br />

felhagyván a sikítással, mögötte tornyosul, egyik kezével a hajába<br />

markolva, jobbjában pisztollyal.<br />

– Mit akar maga? – kérdezte Jade, tíz lépésnyire a parton<br />

várakozó pasastól, malomvitorlaként pörgetve karjait, majd<br />

drámaian elterülve a jégen.<br />

– Én még életemben nem láttam ilyen hülyét! Miért nem maradtál<br />

fekve, még a bölcsőben, ha nem tudsz megállni a két bal lábadon?!<br />

Azt mondtam, gyere ki!<br />

A lány igyekvőn nekikészült, hogy feltápászkodjon, de lábai<br />

folyton szétcsúsztak. Néhány gyötrelmes kísérlet után lenn maradt<br />

spárgában.<br />

– Kinn még így se járok – mondta csüggedten.<br />

Nem látta a harmadik idegent.<br />

Hová lett a harmadik pasas, egyáltalán kik ezek, és miért nincs itt<br />

legalább egy rendes ember, aki férfi?!<br />

– Na jól van – sóhajtott a fegyveres, belátván, hogy a lány<br />

teljesen hibbant, nem csak szellemileg, de fizikailag is. – Figyelj ide,<br />

aranyoskám. Nekünk kocsi kell.<br />

– Kocsi?! – visszhangozta Jade homlokráncolva. – Lerobbantak?<br />

– Kocsi kell! A garázsban áll is kocsi. – A pasas dobozformát<br />

rajzolt a kezével, majd a hüvelyk- és mutatóujját összecsippentve<br />

lóbáló mozdulatot tett. – Hol a kulcsa?<br />

A lány megállapította, hogy a tag nem csak hülyének, de<br />

külföldinek vagy süketnémának is hiszi. Gondolta, meglepi az áldott<br />

barom egyént egy kis jutalomjátékkal: diszkréten kifordította a<br />

szemét, s nyelvét a fogai közé tolva hebegte:<br />

– A kocsié?<br />

– A kocsié – vinnyogott a pasas. – Hol a kulcsa?<br />

– Apukámnál – vágta ki Jade büszkén. – Apukám elment a<br />

szánnal, meg a kocsikulccsal. Nemrég. A kis kék gyógyszeremért.

---

Amit szedek.<br />

– Na jó – sóhajtotta a pasas, leguggolva a hóban. – Hogy lehet<br />

innen elmenni?<br />

– Hát úúgy, hogy a ház mögött jobbra megyen az út a városba, a<br />

vonathoz. – Jade átélten zakatolt, pöfögött egy percet.<br />

– Nem kell vonat! A kocsit akarom!<br />

Hülye eszű, ha tragacs kell, kösd el és indítsd be magadnak!<br />

Erre is én tanítsalak meg?! Majd ha olvad! Mellesleg, ha keresnek<br />

benneteket, az utakat is ellenőrzik! Mi a ragyát meséltek a rádióban<br />

a vasúti lövöldözésről?<br />

A lány látta, hogy a toronymagas pacák a házba taszigálja<br />

Morgannét. A harmadik fickó is előkerült. Lógó orral lépett ki a<br />

garázsból. Feléjük indult.<br />

– A dzsip előtt áll egy másik kocsi – folytatta a stukkeres, hite<br />

szerint türelmes gyógypedagógus-hangon. – Annak hol a kulcsa?<br />

– Apukám azt mondta: ez egy roncs! És akkor belerúgott a<br />

kerekébe, nagyot. És azután a kulcsot lehúzta a budin. Se vonat, se<br />

kocsi? Menjenek át a hegyen! – Ezzel a háta mögé mögött. –<br />

Apukám néha átmegy a hegyen, és akkor mindenféle állatokat lő a<br />

puskájával. Arrafelé útlevél is kell, tudom, mert apukám sose nem<br />

vihet el magával, mert útlevél kell.<br />

A lógó orrú fickó féltérdre ereszkedett a másik mellett. Úgy<br />

festett, fegyvertelen.<br />

– Szar a helyzet – újságolta a stukkeres. – Nincs meg a<br />

kocsikulcs. Viszont a hegyen túl ott a határ. Vágjunk neki! Melyiket<br />

vigyük magunkkal túsznak? Amaz járni sem tud a hájtól, emez tök<br />

hülye. És még annyira sem tud járni.<br />

– Ezt könnyebben magunkkal ráncigáljuk, mint a dagadt nőt.<br />

Bemegyek, összeszedek valami kaját, azután indulhatunk.<br />

– Kötözzétek össze a spinkót, és nyírjátok ki a telefont!<br />

– Fordítva nem jobb lenne?! – kacagott a fickó, és már nem<br />

lógott az orra, de nem szépült meg jelentősen.<br />

Jade ült a jégen, s tetszett neki a fordulat.<br />

A túsz biztonsága fontosabb, mint az akció sikere. Ha Morgannét<br />

a házban hagyják, és mindhárom pacák a tóhoz jön, végre léphet<br />

valamit. Elég, ha az egyiket lefegyverzi, és máris uralkodhat a<br />

helyzeten; feltéve persze, hogy a lógó orrúnak valóban nincs egy

---

ejtekágyúja.<br />

– Kászálódj fel onnan, mert aztán majd végignyavalygod nekem<br />

az utat a felfázásoddal – mondta a stukkeres pasas, csaknem<br />

aggódva.<br />

Jade ringatta magát szerteszét heverő lábai közt ülve.<br />

Egyszer-kétszer kifordult a szeme, elnyílt a szája.<br />

Ettől persze pompásan látta a bő harmincas fickó avassárga<br />

csigákba pöndörödött, félhosszú haját, fakóbarna szemét, apró<br />

orrát, feszes pengeszáját; a szőrmeszegélyes bőrkabátot kitöltő<br />

széles vállát, nadrágrepesztő, vaskos combját, gólem termetét.<br />

A jégre kell csalnom őket. Akkor nem számít, mekkorák.<br />

– Azt ugatom, hogy állj fel! – ordította a gólem.<br />

És hanyag mozdulattal zsebre vágta a stukkert!<br />

Jade majdnem felugrott örömében, hogy megcsókolja az<br />

eszementet. Fészkelődni kezdett, lefeszítette a tenyerét, felhúzta<br />

jobb térdét, és megmutatta: ebben a pózban is bravúrosan el tud<br />

csúszni, nem is egyszer.<br />

Addig-addig tramplizott, mígnem a pasas beleőrült. És a jégre<br />

robogott, hogy ő majd talpra rántja a béna bigét!<br />

A másik két fickó ekkor lépett ki a házból; lassú léptekkel<br />

közeledtek.<br />

Korai lett volna a gólemhez nyúlni. Ezért Jade úgy tett, mintha<br />

megijedne a felé vágtató pacáktól; vinnyogva futásnak eredt a<br />

térdein.<br />

A nagytestű egyén csaknem három lépést tett meg a jégen,<br />

ekkor megingott, de lábon maradt. Sokáig helyben futott, már-már<br />

remélhette, hogy kihúzza így tavaszig, amikor rianás-szerű robajjal,<br />

hirtelen hanyatt vágódott.<br />

Jade nyomban visszafordult, s miközben síri hangon jajveszékelt,<br />

úgy helyezkedett, hogy eltakarja a kábultan heverő gólemet<br />

rohanvást közeledő társai elől. Villámgyorsan kilopta zsebéből a<br />

stukkert, és mert kimeredő szeméből nemtetszést olvasott ki, a<br />

markolattal halántékon csapta a pasast.<br />

A fegyvert nadrágja derekába rejtve, folytatta az óbégatást.<br />

A baromfiak hisztérikusan tülkölve, dörgő szárnyakkal keringtek a<br />

magasban.<br />

A két épkézláb pasas a jégpályára vágtatott.

---

A toronymagas egyén, azt kiáltva: A francba, a csukám bőrtalpú!,<br />

borzalmasan elvágódott, s a társa porhüvelyéhez vezető utat a<br />

medencecsontján csúszva tette meg.<br />

Az egyetlen épkézláb fickó visszavett kezdősebességéből;<br />

meglepő könnyedséggel lépegetett Jade felé.<br />

A lány látta otromba, csúszhatlan hegymászó bakancsát, de nem<br />

nézegette sokáig, más dolga lévén.<br />

Hibbantságával felhagyva talpra szökkent, és a hanyatvást<br />

érkező egyén fogadására sietett. Amikor kellően megközelítették<br />

egymást, fellendítette a lábát. A korcsolyacipő élével halántékon<br />

suhintotta a pasast; és az elvesztette az eszméletét, de nem a<br />

lendületét.<br />

Jade az utolsó pillanatban ugrotta át a tovább robogó testet.<br />

És ekkor elfogta a kétség: biztosan a madarakat hallja?!<br />

A magasba nézett. Az ametiszt-ragyogású égen helikopter<br />

lebegett, süllyedőn.<br />

Szemmagasságban is lebegett valami, ám az rohamosan<br />

közeledett.<br />

Jade félresiklott az arca felé szárnyaló hegymászó bakancs<br />

útjából, és szinte belesietett a fickó öklébe. Bár a pörölycsapás<br />

félrecsúszott, és vesztett erejéből, mégis csaknem lemorzsolta bal<br />

vállát.<br />

Az ütés lendülete odébb taszította a lányt.<br />

Jade hadonászva kereste az egyensúlyát; a szikár egyén újra<br />

támadott, és fergeteges mozgása világossá tette, miért nem hord<br />

lőfegyvert: a stukker csak akadályozná a kickboxban.<br />

A golyó csak fogja?!<br />

A lány előrántotta a nadrág derekába rejtett pisztolyt. Mielőtt még<br />

marokra kaphatta volna, a testharcos kirúgta a kezéből, csaknem<br />

elrúgva vele három ujját is.<br />

Az ótvarba, akármilyen gyors is, korcsolyában csak jobb<br />

vagyok!?<br />

Nekifutott, és a stukker után rohant, aztán mégsem hajolhatott le<br />

érte, mivel heveny üldöztetéstől szenvedett. Vad rúgással odébb<br />

pöccintette a fegyvert, és újra utána iramodott.<br />

A fickó villámlóan követte, folyton a sarkában járt.<br />

Jade egyszerűen nem bírta elhinni, hogy hús-vér ember lépést

---

tarthasson a korcsolya sebességével. Valahányszor megközelítette<br />

a fegyvert, mindössze annyi előnye maradt, hogy tovább passzolja,<br />

nem nyúlhatott érte.<br />

Sajátságos hokimeccset vívtak.<br />

A helikopter valóságos hóvihart támasztva a fejük fölött robajlott.<br />

A hihetetlen testügyességű fickó azon fáradozott, hogy elkapja<br />

Jade-et, és túszként hasznosítsa a zsarukkal szemben.<br />

A lánynak sokkal praktikusabb ötlete támadt.<br />

Tudta, merre csalogassa a kickboxert. Még húsz métert kellett<br />

megtennie a misztikusan fürge üldözővel a sarkában.<br />

A tó fölött örvénylő hóban lelassult a korcsolya, ám a<br />

túrabakancs felgyorsulhatott.<br />

Még tizenöt méter!<br />

Jade hátrapillantott a válla fölött, s rémülten látta a nyomában<br />

loholó pasas utána lendített karját. Elhajolt előle, irányt változtatott,<br />

majd újra belehúzott, és a stukkert maga előtt terelgetve, végre a<br />

lékhez érkezett.<br />

A fegyver eltűnt a férfiváll-szélességű lyukban.<br />

A lány dobbantott, és felhúzott lábakkal átrepült a lék fölött.<br />

A kickboxer vérszomjasan tépett utána.<br />

És bal lábbal telibe kapta a jégbe vágott nyílást.<br />

Jade mérlegállásban pördült vissza.<br />

A korcsolyavas éle az éppen könnyűbúvárnak készülődő fickó<br />

állát érte.<br />

Ugyanakkor a rúgás lendülete megemelte a lékbe csúszott testet.<br />

A vérző pasas ügyet sem vetett a fájdalomra; jobb vállára dőlve,<br />

fogcsikorgatva kiküzdötte magát a csapdából. Még a fejét rázogatva<br />

szédelgett, amikor Jade lába újra fellendült. Ezúttal nem a vas,<br />

csupán a cipő éle sújtott le a kickboxer nyakára.<br />

A helikopter valósággal lehorgonyzott a levegőben a fejük fölött,<br />

és a gépből alázúdított köteleken seregnyi feketébe öltözött<br />

pókember siklott lefelé.<br />

Jade kissé eltávolodott a fickótól, akinek immár ismét lógott az<br />

orra, ám annyira mégsem csüggedt el a rúgásoktól, hogy ne<br />

forgasson a fejében gonosz terveket.<br />

A kommandósok földet értek.<br />

Hárman a kickboxerre vetették magukat, és ha nem is játszi

---

könnyedén, végül mégiscsak lebirkózták, majd félholtra verték a<br />

tébolyultan védekező férfit.<br />

Jade örvendezett: kifújhatja magát.<br />

Derűs hangulata húsz másodpercig sem tartott.<br />

Látogatói érkeztek.<br />

Három kommandós ugrott rá, komoly szándékkal: főleg a<br />

gyomrát, és más hasi szerveit ütötték.<br />

Először szép szóval próbálta megmagyarázni nekik, hogy ő<br />

ártalmatlanná tétel nélkül is tök ártalmatlan, kiváltképp rájuk<br />

nézvést. Ám mert az ember hangja elhalóvá válik, ha válogatott<br />

öklök mártakoznak a gyomrában, szavát sem értették, de nem is<br />

érdeklődtek mondanivalója iránt.<br />

Jade védekezni kényszerült.<br />

Felrántott térddel állon rúgta legbuzgóbb látogatóját, a másik<br />

kettőnek a fejét koccantotta egymáshoz.<br />

Egyetlen lélegzetvételnyi előnyhöz jutott, nem többhöz.<br />

A negyedik versenyző kibiztosított géppisztollyal érkezett.<br />

– Hozzám ne nyúlj, rohadt zsaru! – csuklotta Jade felhullámzó<br />

gyomorral.<br />

Az bizony hozzányúlt volna a fegyvercsővel, ám ekkor a jég<br />

felszínét borító havat felporozva, fekete táltos száguldott közéjük.<br />

Bárd levetette magát a nyeregből.<br />

Igazolványát közvetlen közelről mutatta meg kollégájának: a<br />

jelvény lenyomata még órákig látszott a kommandós homlokán.<br />

Jade feltérdelt, majd előregörnyedt.<br />

– Tisztára, mint a mesékben!? – nyögte, kiöklendezve a reggelit.<br />

Csakhamar a kanapén feküdt, miként azt már megszokhatta,<br />

aggódó arcoktól körülvéve, mégsem érezte magát királynőien.<br />

Néhány fekete ruhás hekus kérlelte: bocsásson meg, és ő szíve<br />

szerint holtáig haragudott volna, ám Bárd figyelmeztetően<br />

megszorította a kezét, erre ő feloldozta bűneikből a nyavalyásokat.<br />

Miután az áldott agyalágyult különítményesek elhúztak az<br />

ótvarba, Jade felfigyelt arra, hogy testszerte flastromok borítják, és<br />

nem holmi hanyagul összecsapott borotválkozás emlékére.<br />

Végre valakinek eszébe jutott: talán tájékozódni szeretne,

---

voltaképpen mi is történt vele. Bárd volt a figyelmes illető.<br />

Története arról szólt, hogy a határ felé igyekvő expresszen a<br />

fináncok szerfelett gyanúsnak találtak három férfit, ám amikor<br />

megmotozták volna őket, a pasasok fegyvert rántottak, és halomba<br />

lőtték őket, a fülkében tartózkodó utasokkal együtt, majd a folyosóra<br />

menekültek, feltépték az ajtót, és leugrottak a robogó vonatról.<br />

Bár üldözésük azonnal kezdetét vette, a sötétség és a szakadó<br />

hó nekik kedvezett. Néhány órán belül a kommandós alakulat is a<br />

helyszínre érkezett, de virradatig várniuk kellett a kutatás<br />

kiterjesztésével.<br />

A zsaruk abban bíztak, hogy a menekülők nem ismerik a terepet,<br />

és a zord időjárástól megrémülve meg sem próbálnak gyalog<br />

átkelni a hegyeken. Ezért főleg a közeli városra koncentrálták<br />

figyelmüket.<br />

Morgannek feltűnt a városba vezető út környékén hemzsegő<br />

regimentnyi határőr és fekete ruhás rohamzsaru. Barátságosan<br />

megérdeklődte tőlük, miért rajzanak annyira; válaszként<br />

figyelmeztették: ha három idegen férfival találkozna, meg se<br />

próbáljon ellenállni nekik, mert a fegyveresek habozás nélkül tüzet<br />

nyithatnak rájuk.<br />

– Ha például a szánomat akarják, odaadjam nekik!? – töprengett<br />

Morgan. – A lovacskáimat? Soha!<br />

Tovább mentek, egyre a hallottakon rágódva.<br />

Egyszer csak Tilton elhalóan azt javasolta: robogjanak haza,<br />

mert ő bizony rosszat sejt.<br />

Bárd nyugtatta: ugyan, mit keresnének a szökevények a<br />

panzióban!? Ám ha már felvetette a kérdést, el is tűnődött rajta. És<br />

egyre több okot látott arra, hogy igazat adjon a szaxisnak.<br />

Morgan vita nélkül megfordította a szánt. A visszaút különös<br />

módon sokkal hosszabbnak rémlett, kivált, amikor megpillantották a<br />

panzió felé igyekvő zsaruhelikoptert.<br />

Bárd megsarkantyúzta a lovat, és előreszáguldott.<br />

Jade mindent értett, csupán azt találta felfoghatatlannak, hogy<br />

miért estek neki a kommandósok.<br />

– Három vérszomjas fegyverest üldöztek, akik egy csomó<br />

halottat és sebesültet hagytak a vonaton – érvelt a zsaru. – Az<br />

ilyenek nem érdemelnek kíméletet.

---

– De miért estek nekem?! – feszegette a lány csökönyösen. –<br />

Szabad szemmel is láthatták, hogy én nem fegyveres, hanem<br />

korcsolyás vagyok! Idegeskedni már nem is volt miért, mivel addigra<br />

elsikáltam az egész ügyet. Na, miért verték agyon a gyomromat?!<br />

– Honnan a francból tudták volna, hogy ki vagy?! A magasból<br />

látták a szerteszét heverő testeket a jégen, a futkározásodat,<br />

összecsapásaidat a pasival. Felmérték, hogy veszedelmesek<br />

vagytok.<br />

– Nem győzöl meg! – ingatta fejét a lány. – Újra rühellem a<br />

zsarukat, pedig már majdnem megszűntem rühelleni őket! Nem is<br />

köszöntek! Meg se kérdezték, ki vagyok. Csak rám ugrottak,<br />

hárman egyszerre! A negyedik meg a géppisztolyát hegyezte!<br />

– A pasasok heroint csempésztek. És miután néhány embert is<br />

megöltek, a legrosszabb nézett ki nekik. A rohamzsaruk kemény<br />

ellenállásra készültek fel. Ha egy hóembert leltek volna a tavon, azt<br />

is leverik, mert plafoni idegállapotban voltak. Fogalmad sincs,<br />

milyen veszélyes ez a munka.<br />

– Honnan is tudnám?! – fortyant fel Jade. – Miután két ipsét<br />

kiterítettem, és éppen végeztem volna a harmadikkal is!?<br />

– Hogy' csináltad? – kérdezte Bárd.<br />

– Ravaszul csinálta! – áradozott Morganné. – De még milyen<br />

agyafúrtan! A jégre csalogatta őket! Megjátszotta, hogy hülye. Még<br />

én is elhittem, azt gondoltam, az ijedtségtől megháborodott<br />

szegényke.<br />

Jade a zsarura mosolygott.<br />

– Te mondtad: a túsz mindenekfelett! Úgyhogy semmit sem<br />

tettem, amíg Morganné közelében voltak.<br />

Ezután élethűen előadta a történteket.<br />

Végül Bárd csak ennyit jegyzett meg:<br />

– Ez a bige egy bűnügyi kaméleon.<br />

– Büszke vagyok rá – bólintott Tilton.<br />

– Nekem viszont semmi okom az elégedettségre – sóhajtott a<br />

lány. – A szikár pasi nagyon jó volt, sokkal jobb nálam. Ha nem a<br />

jégen csapunk össze, nullányi esélyem sem lett volna vele<br />

szemben. Egyszóval: számos okom van arra, hogy<br />

vigasztalhatatlan legyek.<br />

– Meg se próbálkozzunk a vigasztalásoddal? – érdeklődött Tilton.

---

– Kár a babráért.<br />

– Mihez kezdünk egy sült depressziós bigével?!<br />

– Pár napig ágyban hagyjuk – mondta Bárd. – Hátha beheged.<br />

Merő seb és véraláfutás.<br />

– Lelkileg máris oszlásnak indultam – felelte Jade. – Mi az, hogy<br />

valaki jobb nálam?!<br />

Bárd lesütött szemmel, szerényen megjegyezte:<br />

– Vagyunk néhányan.<br />

A lány ráhagyta, s álomba ájult.<br />

Patkányodú-szerű sötétbe került, félelem zümmögött a ragacsos<br />

levegőben, mocskos rongyokba bugyolált, görnyedten surranó<br />

lények vették körül, emberre formázók és mégsem emberiek.<br />

Csakhamar átragadt rá a rettegésük, noha nem tudta, mitől is kell<br />

félnie. Együtt osont a többiekkel, meg-meglapult, majd velük együtt<br />

leste – gyáva alázattal! – a közéjük toppanó fura teremtményt;<br />

melyet mintha fából metszettek volna: egy síkidom bukkant fel a<br />

folyosón, nem járt, olyasformán haladt, miként egy szögletes kerék.<br />

És ez az akármi lehetett ott a Mindenható; kénye-kedvére irtotta az<br />

emberféléket. Ha eldurrantott egy felfújt luftballont, Jade mellett<br />

valaki felfúvódott és szétcsattant; ha a döcögősen görgő rémből<br />

elszállt egy kés, valamelyik rettegőnek kifordult az összes zsigere.<br />

Az elfuserált fafigurára fajzott akármi közönyösen pusztított.<br />

S amikor a lány azt hitte, belefásult már a félelembe, őrá került a<br />

sor. A síkidom felfújt egy luftballont, és midőn az elpukkant, Jade-et<br />

iszonyú fájdalom emelte el a földtől, hegyesre püffedt a hasa, majd<br />

szétrobbant. Hallotta saját kínsikolyát, holtan hevert a mocsokban,<br />

miként egy darab rongy, és tudott minderről: holtáról,<br />

megsemmisüléséről! Ez maga volt a borzalom.<br />

Az ágyon fekvő lány sikoltott álmában, teste hídba feszült, s nem<br />

ernyedt.<br />

Azután azt álmodta, hogy újraéled, de nem kérte ezt az életet, a<br />

testét-lelkét lucskosító, szűkölő félelmet, és mégis, amikor egy átlós<br />

irányú géppisztolysorozat kettészakította a törzsét, olyan fájdalmat,<br />

olyan élnivágyást és veszteséget érzett, akár egy elevenen élő lény.<br />

Ezzel még nem volt vége, az álom újra és újra feltámasztotta,<br />

majd ismét elpusztította, és nem volt menekvés, nem lehetett<br />

kikapaszkodni belőle.

---

Tilton a vergődő lány fölé hajolt. Döbbenten nézte földszürkére<br />

vált bőrét, a szemhéja mögött vágtató, vak szemgolyót; görcsbe<br />

merevült ujjait, reménytelen, irtózatos küzdelmét szörnyetegeivel.<br />

Azt hitte, láz teszi ezt Jade-del, ám amikor a homlokára simította a<br />

kezét, jéghideg veríték nyirka tapadt tenyeréhez.<br />

Bárd indult, hogy orvost hívjon.<br />

Tilton leintette. Lekapcsolta a lány nyakában függő medált, és<br />

visszatette az ablakpárkányra.<br />

Jade szinte nyomban megkönnyebbült. Az ébredés feleútján<br />

visszafordult, és aludt tovább; vonásai kisimultak, eszeveszetten<br />

rohanó, rémálom-látó szeme elpihent, bogokba feszült izmai<br />

elernyedtek.<br />

Másnap reggelig aludt, frissen ébredt, mégis szomorú kedvvel.<br />

Elmesélte álmát Tiltonnak, s a szaxis tudta a választ.<br />

– Még ne tedd fel a medált. Várd meg, amíg a kő viszont-szeret.<br />

– Meddig várjak? És hogyan tudom meg, ha lehet már?<br />

Tilton vállat vont.<br />

Bárd csaknem elemelkedett a padlótól felfortyanó dühében.<br />

– Nem kétlem, hogy a rühes medál csinálta, hiszen magam<br />

láttam. De ha ez a kő átkozott, miért nem dobjátok szemétre?!<br />

– Nem érted – sóhajtott a szaxis.<br />

– Nem, valóban nem értem. Ugyanis meghaladja mindazt, amit<br />

épeszű ember felfoghat!<br />

– Mi az, hogy épeszű ember? – kérdezte Jade.<br />

Bárd meghökkent. Tűnődött egy percig.<br />

– Ezt meg ti nem értitek – szögezte le végül. Fásultnak látszott.<br />

A lány sugárzóan elmosolyodott.<br />

– A kickboxer nem volt jobb nálam! A holdkő akarta, hogy<br />

kudarcot valljak.<br />

– Hát persze – nyögte a zsaru. Csüggedten az ajtó felé indult. –<br />

Megyek, kikeresztelkedem. Aztán leölök valami állatot, és<br />

megfürösztlek benneteket a vérében. Talán felszegezek az ajtóra<br />

egy élő denevért; esetleg forró smárolásba fogok egy varanggyal.<br />

– Profán duma – mondta Jade.<br />

– Nem bánjátok, ha megőrülök? – udvariaskodott Bárd.<br />

Ráhagyták.<br />

Tellettek-múlottak a napok. Jade lábra állt, újra korcsolyára

---

kapott, ám mert az idő megenyhült, a jég elvékonyult és fellazult. A<br />

morzsolódó kásában nem ment a táncolás. A lány felült a szánra,<br />

majd átnyergelt egy hátaslóra.<br />

A dühöngésesen áradó napsütés zöldre vetkőztette a<br />

hóba-zúzmarába burkolódzott fenyőket, rügyeket hizlalt a mezítlen<br />

fákon, fűfoltokat hívott elő, tavasszal ámított, és mindenki örömest<br />

hitt is neki.<br />

Karácsony közeledtével újabb vendégek érkeztek a panzióba.<br />

Ők pedig haza indultak.<br />

Semmi sem úgy történt, miként hitték.<br />

Tilton eladta új dalait, és máris még újabbakat írt; úgy tetszett,<br />

lelke kiapadhatatlan. Általában egyformán érezte magát a<br />

betegségben, kedve azonban napról napra virulóbbá vált,<br />

valamiféle szenvedélyes, lázas lelkiállapot lett úrrá rajta. Ha nem<br />

hangjegyet vagy verset körmölt, és éppen a szaxit sem fújta, akkor<br />

mesélt, beszélt, kedves költőitől idézett, megemlékezett filmekről,<br />

regényekről, blues-kocsmákról, nőkről.<br />

Bárddal ellentétben megbocsátotta Jaco Montana karácsonyi<br />

látogatását, és Jade-del együtt örvendezett a hivatalos pecsétekkel<br />

bőven ellátott ajándék-iratoknak.<br />

Azután végigzenélte a szilveszter éjszakát; gyermekien ragyogó<br />

szemmel bámulta az éjféli tűzijátékot.<br />

Sörrel traktálta értetlenül vigyorgó házidokiját.<br />

Egy napon küldönc érkezett, vadonatúj lemezét hozta, és ekkor<br />

Tilton örömkönnyeket patakzott.<br />

Egy februári éjszakán váratlanul rosszul lett.<br />

Mellkasát markolászva nyögdécselt. Teste meg-megrándult.<br />

Combjáról lecsúszott a takaró.<br />

Jade azonnal a gyógyszeres fióknál termett. Letörte néhány<br />

ampulla nyakát, tűt rántott a fecskendőre.<br />

Tilton félretolta a kezét. Szürke arccal, keservesen<br />

elmosolyodott.<br />

– Feladom. Már csak kínjainkat lehetne fokozni; örömeink<br />

felülmúlhatatlanok.<br />

Testét görcsök rázkódtatták, kivetették a fotelból. Hörögve

---

küzdött egy korty levegőért.<br />

Bárd vette a karjába, és nézte végig tehetetlenül, miként fullad<br />

meg rettenetes vonaglással, csontvékony ujjaival a karjába<br />

kapaszkodva.<br />

Jade eszelősen hajtogatta: nem, neem, NEM!<br />

Nem lehet, hogy az eddigi mámor haldoklás lett volna! Hiszen<br />

immár mindnyájan hitték a csodát: a gyógyulásét.<br />

Tilton az ágy tetején feküdt, kisfiú-sovány teste szinte meg sem<br />

nyomta a paplant; élete után gyorsan illant melege is.<br />

A doki kitöltötte a papírokat, s előtte, utána is hasztalan fáradt<br />

azzal, hogy lezárja a halott szemét. Tilton a mennyezetre meredt,<br />

míg el nem vitték.<br />

Emlékek ezrei zümmögtek a lakásban.<br />

Jade bármihez nyúlt, mintha Tiltont érintette volna. Éjjel-nappal a<br />

munka-kazettákat hallgatta, nem evett, nem mosdott. Hevert az<br />

ágyon, és azt várta, mindjárt tisztázódik a tévedés: Tilton visszajön,<br />

gyógyultan.<br />

Harmadnap Bárd kiborította az ágyból, rákiabált, fürdeni küldte,<br />

majd teát főzött, kenyeret pirított, és falatonként diktálta bele,<br />

közben egyfolytában szóval tartotta, eltervezve helyette a jövőjét, és<br />

Jade mindent elfogadott, azt is, hogy lakást talált neki, és másnap<br />

elköltözteti.<br />

Egész éjjel csomagoltak; a lány holmiját ládákba, dobozokba<br />

tömték.<br />

Lépten-nyomon Tiltonhoz értek, akárha barátjuk, immár<br />

láthatatlanul, körülöttük lábatlankodott volna; kezük ügyébe<br />

helyezte tablettáit, melyek egykor tüneteit enyhítették, szétgurított a<br />

fotelból egy maréknyi rágott végű, tompa hegyű ceruzát;<br />

megmutatta az ágya melletti szekrényke fiókjába dugott titkos<br />

versét, és mivel már úgysem volt rá szüksége: lelökte az asztalról<br />

kedvenc teás bögréjét, majd hajnaltájt halványan belefújt a<br />

szaxofonba.<br />

Ekkor Jade beszélni kezdett hozzá, mintha Tilton most is a kopott<br />

fotel mélyén kuporogna, térdein a macimintás pléddel.<br />

Reggel megérkezett a költöztető cég furgonja; két egykedvű férfi<br />

kihordta a lakásból az utazóládákat, az összekötözött papír<br />

dobozokat, a bútorokat a hálószobából és Tilton foteljét a

---

gyerektakaróval.<br />

Midőn Bárd benyitott az új lakásba, Jade megtorpant mögötte a<br />

folyosón, és semmit sem látón körülpillantott, miként a vakok.<br />

A szemközti lakás ajtajában álló öregasszony megszólította:<br />

– Miért sír, kedves? – kérdezte.<br />

– Meghalt az apám – felelte a lány.<br />

Bárd mély hangja visszhangosan kongott az üres falak között.<br />

A férfi úgy beszélt, akár egy gép. Szavak után kapkodott.<br />

– Tilton mindenét rád hagyta. Ha elkelt a lakása, az ügyvédje<br />

majd értesít. Ezzel a hitelkártyával nyúlhatsz a pénzhez, erre a<br />

számlára érkeznek a jogdíjak. Imádkozz, hogy a lemezei<br />

befussanak, annál több lé üti a markodat. Ezt a kéglit rendbe kell<br />

hozatni, de várj vele tavaszig. Mindenekelőtt szedd össze magad.<br />

Reggelente kelj fel, időnként egyél és zuhanyozz. A Montanától<br />

kapott papírok szerint teljesen nagylány vagy. Élj felnőttként.<br />

– Elmész? – csodálkozott Jade.<br />

A lakás régóta üresen állhatott; a hajdani meszelés sárgára<br />

vénült, különösen az ablakokkal szembeni falakon; mintha az erős<br />

napfény égette volna a sárgás négyszögeket a szoba egyes<br />

pontjaira.<br />

– Elmegyek – bólintott a zsaru. – Most is a melóból lógok. Holnap<br />

kilencre érted jövök, együtt megyünk a temetésre. Légy készen,<br />

nehogy elkéssünk.<br />

Miután Bárd elviharzott, Jade a két ablak közé állította a fotelt, a<br />

bezúduló fények kereszttüzébe.<br />

– Ahogy szereted, Tilton – mondta. – Ugye, jó lesz így?!<br />

Végigjárta a lakást, kinyitogatta a beépített szekrényeket a<br />

konyhában. Bekapcsolta a tetszhalott frizsidert, csupán az<br />

elektromos neszek kedvéért. Megnézte a fürdőszobát, de aligha<br />

látta; a falak mentén körbesétálta a tágas nappalit, a feleakkora<br />

hálószobát és az onnan nyíló gardróbfülkét. Tett egy kört a lakást<br />

övező erkélyen, azután hátát a falnak vetve leült a fotel elé, és<br />

Tiltonra nézett.<br />

– Látlak. És azt ne hidd, hogy begolyóztam, netán Pszichót<br />

játszom! Tök normális vagyok. Szeretném, ha ezt el is hinnéd, ezért

---

lassan összeszedem magam. Holnap valami temetésre kell<br />

mennem Bárddal, de azután rögtön dologhoz látok. Mindenekelőtt<br />

kerítek egy kivitelezőt, mégpedig ügyeset, aki rendbe szedeti a<br />

kéglit. Akárkit nem hívhatok, elvégre itt lakunk, és nincs szükségünk<br />

seregnyi hülyére, akik tatarozás ürügyén halálra zaklatnak<br />

bennünket. Sürgős a dolog. Nem várhatunk tavaszig, máris<br />

hosszabbodnak a nappalok, egyre erősebb fény ömlik be az<br />

ablakokon. Mielőbb festetni kell, hogy feltehessem a függönyt.<br />

Tetszene egy laza, ekrü-színű csipkefüggöny? Kissé ódon, de<br />

éppen ezért hangulatos. A kandik ellen pedig választhatnánk<br />

valamilyen bambuszredőnyt, mintásat vagy minta nélkülit. Az nem<br />

sötétít, csak leskelni nem enged. Ha egyetértesz, a falak fehéren<br />

maradhatnának, hogy minél világosabb legyen a lakás. Mázlisták<br />

vagyunk ezzel a kéglivel. Egész nap fürdőzhetünk a fényben, nem<br />

lesz örökös félhomály, mint a régi romban. Meglátod, jót fog tenni<br />

az egészségednek. Most mennem kell, Nazir vár. Muszáj<br />

dolgoznom, a felújításhoz rengeteg pénzre lesz szükségünk. A te<br />

számládhoz egyelőre nem nyúlunk, oké!? Ha beszélsz Bárddal,<br />

puhatold ki, mi lelte. Aggódom érte. Olyan üres a szeme. Na, szia.<br />

Jade kirobogott a házból. Az utcán megtorpant, és megpróbálta<br />

betájolni magát, de nem és nem jött rá, hol van.<br />

Végső kétségbeesésében megszólított egy szőke copfos, nyurga<br />

fickót, s az útba igazította a legközelebbi metróállomáshoz.<br />

– Hallom, bekrepált a krapekod – fogadta Nazir, begipszelt lábát<br />

az íróasztal lapján hevertetve.<br />

– Nahát, fogadd részvétemet – felelte Jade udvarias<br />

szánakozással. Hirtelen elmosolyodott. – Képzeld, elköltöztünk! A<br />

kégli pazar: teljesen napfényes, akár egy reklámfilm! Ugyanis<br />

kördéli fekvésű!<br />

Nazir előrehajolt összefirkált gipszcsizmája fölött.<br />

– Milyen az a kördéli fekvés?!<br />

– Kérdezd meg Tiltontól. Imádja!<br />

A herkules köhintett, felvont szemöldöke a homlokán ragadt.<br />

– Voltaképpen azért hívattalak, mert volna néhány meló. Persze,<br />

ha nem vagy jól, nem muszáj megcsinálnod. Menj szaniba, idegi<br />

alapon. Pár hétig elnélkülözlek.<br />

– Ki mondta, hogy nem vagyok jól?! Biztosan az irigyeim

---

terjesztik ezt a marhaságot. Veszett jól vagyok. Sorold, mit kell<br />

tennem.<br />

– Menj gyurmázni, majd megnézem, milyen formában vagy, és<br />

eldöntöm, rád bízhatom-e a munkákat.<br />

Jade nem vitatkozott, s ez nem kerülte el Nazir figyelmét.<br />

Amikor késő délután ismét leültek az irodában, a herkules<br />

enyhén gondterheltnek látszott.<br />

– Látszólag tökéletesen rendben vagy, engem mégis nyugtalanít<br />

valami. Ha a saját eszemre hallgatnék, nem engednélek emberek<br />

közé, de az egyik kliensem név szerint téged akar. Holnap délután<br />

menj el Jaco Montanához. Ismered a járást, nemde?! Ha szégyent<br />

hozol rám, letagadom az ismeretségünket! Ma éjszakára is van egy<br />

megbízásod. Afféle "tedd rosszkedvűvé"-akciót kell lezavarnod,<br />

csupán ijesztésképpen. Semmi nyolc napon túl gyógyulót ne csinálj.<br />

Elég, ha nyavalyatörőssé teszed a célszemélyt, ha egyszer s<br />

mindenkorra elveszed a kedvét a zsarolástól. Figyelsz rám?<br />

Jade felpillantott a mutatóujja körméről.<br />

– Naná – felelte. – Nem ismersz valakit, aki építészeti munkák<br />

kivitelezésével foglalkozik? Olyan illetőre gondolok, akinek<br />

elmondom, milyennek szeretnék látni egy lakást, és a többi az ő<br />

dolga: összeszedi a megfelelő szakembereket, elvégezteti velük a<br />

melót, a körmükre néz, kifizeti a bérüket és a többi.<br />

Nazir eltűnődött. Arcán komisz vigyor úrhodott el.<br />

– Hallottam egy tagról, aki ilyesmiből él, és nem is rosszul.<br />

Holnap megkapod az adatait, oké!? Most azonban, ha lehetne, a<br />

saját feladatodra koncentrálj.<br />

– Lökjed – bólintott Jade.<br />

A pókhálómintás jelmezt választotta az akcióhoz, a hozzá illő<br />

álarccal. Gumikesztyűje fölött fekete cérnakesztyűt viselt. Bokáig<br />

érő pelerint borított kezeslábasára; magas szárú fekete sportcipőt<br />

húzott.<br />

Hamar megtalálta a keresett címet. A betonkerítést gond nélkül<br />

leküzdötte. A fal túloldalán némi meglepetés érte.<br />

Dús kertre, gondozott pázsitra számított, ehelyett földhányások,<br />

törmelékrakások fogadták, jelezvén, hogy a ház csak nemrég épült

---

fel, és se pénz, se igény nincs a befejezésére; végre is, egy hajlékot<br />

akkor lehet késznek nevezni, ha már a kertépítész is végzett: valóvá<br />

álmodta a kertet.<br />

A háromszintes, gigászi épületet ki- és beszögellő falak, sárgaréz<br />

(vagy színarany?) esőcsatornák és párkányok igyekeztek<br />

látványossá tenni, az ablakokat napraforgó-sárga spaletták<br />

takarták.<br />

Jade a töredezett betonjárdán lépdelve körüljárta a házat. A déli<br />

oldalon tágas, márványburkolású terasz fogadta, melyet néhány<br />

fehérre mázolt kovácsolt vas szék és egy asztal éktelenített. Az ajtó<br />

melletti falszegletben összecsukott napernyő szobrozott, valóságos<br />

kuriózum: ritka csúf mintázatú darab lévén. A terasz bútorzatából<br />

nem hiányzott a kandalló-utánzatú flekkensütő; Jade nyári alkonyt<br />

képzelt maga elé: a ház gazdái vendégeik társaságában<br />

lakomáznak az asztal körül, s a kert fáiban gyönyörködnek,<br />

amelyek felaprítva és takaros gúlába rakva enyészednek a<br />

közelben.<br />

A lány visszatért a garázshoz. Felfedezte a gondatlanul<br />

elhelyezett telefonvezetéket. Ha már belebotlott, el is vágta.<br />

Ezután nesztelenül megküzdött az ajtózárral, és a garázsba<br />

lépett. Kedélyes rendetlenség fogadta: a fal mentén kiselejtezett<br />

bútorok álltak rakáson, lejárt naptárok lógtak a szerszámos polcok<br />

között. Fagyasztóláda zümmögött az egyik sarokban. A helyiség<br />

ékköve, a vakítóra glancolt Mercedes hajszálpontosan a mértani<br />

középpontban ragyogott.<br />

Jade körülnézett. Talált néhány apróságot – rongyokat,<br />

szerszámokat, csírázó burgonyát és tottyadt hagymát -; ezeket<br />

beillesztette a kipufogócsöbe.<br />

Felemelte a fagyasztóláda tetejét; mély megrendülésére két<br />

összehajtogatott, pucolatlan szarvas zúzmarás teteme meredt rá.<br />

Áramtalanította kriptájukat.<br />

Magához vett néhány kelléket, egyebek között egy tubus<br />

pillanatragasztót. Megpróbálkozott a garázsból a házba vezető<br />

ajtóval, s nem tévedett: ezt is zárva találta. Ebből és az eddigiekből<br />

kikövetkeztette, hogy a fickó, akit rosszkedvűvé kell tennie,<br />

alapvetően gyanakvó, nem túlzottan kulturált, hevenyészett<br />

ízlésvilágú egyén lehet.

---

Kinyitotta az ajtót, és a konyhában találta magát. Megállt,<br />

megvárta, amíg szeme a sötétséghez szokik, és látni kezd. Ezután<br />

megtekintette a bútorzatot, majd átrendezte a helyiséget, s a<br />

változtatást alaposan az emlékezetébe véste.<br />

Felkereste a gazdagon berendezett kamrát, és kihordott minden<br />

hasznosíthatót. Benézett a hűtőgépbe, s magához vett egy üveg<br />

pezsgőt.<br />

Zajtalanul ténykedve haladt helyiségről helyiségre, egyre feljebb.<br />

Végre a hálószoba ajtóhoz érkezett.<br />

Észrevétlenül besurrant. Megállt a dupla ágy bal oldalánál.<br />

Hallgatta az alvó férfi szuszogását. Amikor bizonyosra vette, hogy<br />

az ágyban heverő két egyén mélyen, gondtalanul alszik, kezét a<br />

párna alá csúsztatta, s megmarkolta a lappangó stukkert. Kiürítette<br />

a tárat. A töltényeket szétszórta a szőnyegen.<br />

Visszadugta a fegyvert a helyére.<br />

Ezután felrázta a pezsgőt, meglazította a dugót leszorító<br />

fémhálót, és az éjjeliszekrényre állította a flaskát.<br />

Kihátrált a szobából. Az ajtót félig nyitva hagyta.<br />

A felhergelt pezsgő kissé megvárakoztatta. Végül mégiscsak<br />

felrobbant. A hálót lerúgva irtózatos erejű detonációval kilövellte a<br />

dugót, amely utóbb még egyszer elsült, midőn a plafonról<br />

visszatértében leborította a kerámia lámpát a jobb oldali<br />

éjjeliszekrényről.<br />

Megrendült az ágy. A felriadt férfi nyögdécselt, a nő sikoltozott.<br />

A pasas kikapta stukkerét a párna alól. Az éjjeliszekrényen<br />

ácsorgó lámpa kapcsolója után tapogatózva beletenyerelt a<br />

szesztócsába.<br />

– Te hagytad itt a pezsgőt? – kérdezte dühösen a nőtől.<br />

Jade csaknem felsikított a férfi hangja hallatán. Eltökélte, hogy<br />

reggel első dolga lesz eltörni Nazir ép lábát. Ez a gondolat<br />

visszazökkentette feladatához.<br />

A pasas lehurrogta a háborgó asszonyt. Megtalálta a kapcsolót,<br />

ám hiába kattogtatta, az égő nem reagált. Kis tapogatózás után<br />

felfedezte, hogy a villanyzsinór elmetsződött.<br />

– Hildy, te szórakoztál?! – hörögte felháborodottan, mintha nem<br />

tudná, hogy asszonya és a humorérzék több fényévnyi távolságot<br />

tart egymással.

---

– Nézd már meg, mi van a házban! – visította a kérdezett. – Vidd<br />

a pisztolyodat!<br />

– Jó, jó! Maradj itt, és ne mozdulj! – mondta Larry, mint talpig<br />

férfi.<br />

Lemászott az ágyról. Nem keresgélte a papucsát – pedig nem is<br />

találta volna – indult mezítláb.<br />

Íziben rágyalogolt a töltényekre. Feljajdult, majd elvágódott.<br />

Koponyájával kis híján lehasította az ágy sarkát.<br />

Dühödten szökkent talpra. Rohanvást igyekezett az ajtóhoz.<br />

Szemernyit sem látott. Így hát éktelen robajjal landolt a félig nyitott<br />

ajtó élén, amely a sípcsontjától a homlokáig érő fájdalommal<br />

ajándékozta meg.<br />

Larry dühödt oroszlánüvöltést hallatott. A folyosóra sántikált.<br />

Kitapogatta a villanykapcsolót, ám meg nem mozdíthatta, mivel ezt<br />

a pillanatragasztó nem engedte.<br />

Jade a lépcső tetején várta a célszemélyt. Vele ellentétben<br />

tűrhetően látott, ha csak körvonalakat is. Legurított a lépcsőn egy<br />

faszobrocskát.<br />

Larry lélegzetvételnyi szünetet tartott az őrjöngésben. Úgy hitte, a<br />

betolakodó menekül, az ő lépteit hallja. Megsarkantyúzta magát, és<br />

utána robogott. Elsüvített a falnál lapító lány mellett.<br />

Jade nem hagyta ki a ziccert. Fellendített lába elkaszálta a<br />

pasast.<br />

Larry ekkor már elérte a végsebességét. Ezért aztán úgy<br />

szárnyalt a földszintig, hogy szinte nem is súrolta a lépcsőfokokat.<br />

Hasmánt érkezett, egyenesen a lejáró aljába készített fotelbe,<br />

amelyet lendületből elsodort.<br />

Jade nesztelenül lefelé indult.<br />

Hildy hangja hallatszott az emeletről:<br />

– Mi van? Elkaptad?<br />

– Azt hiszem – lihegte Larry, elszántan fojtogatva a fotel karfáját.<br />

Jade elsurrant mellette.<br />

– Hívd a rendőrséget! – vijjogta az asszony.<br />

– Hülye vagy?! – nyikkant a férfi, a kérdést félig-meddig magához<br />

intézve, hiszen felismerte, hogy nem élőt, de nem is embert<br />

szorongat.<br />

Lemászott a fotelról, és átvágott a szalonon. Azaz csak átvágott

---

volna, ám hiába hitte, hogy vakon is kitalál a helyiségből, a bútorok<br />

összeesküdtek ellene, és eltorlaszolták az útját. Székeket,<br />

virágtartókat borított fel, s ráadásul a szőnyeg is felemelkedett<br />

minden lépte nyomán, mintha legszívesebben vele tartana.<br />

Ragaszkodását a temérdek szétlocsolt méz eredményezte.<br />

Jade kikerülte a csapdákat, és a pasast megelőzve az ebédlőbe<br />

lopakodott.<br />

Larry megint megpróbálkozott a villanykapcsolóval, ám az nem<br />

moccant, hiába püfölte ököllel. Ekkor a férfi az állólámpa irányába<br />

indult, csakhogy az is elköltözött megszokott helyéről. Mindazonáltal<br />

nem kerülték el egymást, mi több: frontálisan ütköztek.<br />

Larry vicsorogva, szitkozódva bömbölt. Mézes talpával áthaladt a<br />

szegfűszegekkel gazdagon felhintett zónán.<br />

Immár a kínok kínjait kellett kiállania minden lépésnél, holott<br />

ezután következett a java. Az ebédlő talaját szárazbab és<br />

aprószemű rizs borította. Köröskörül szétlocsolt lekvár, vastagon<br />

felkent mogyorókrém gondoskodott arról, hogy az előbbiek jól<br />

tapadjanak. Az élmény teljessé tételéről és a gerincroppanásra<br />

emlékeztető hang-effektusokról szeszélyesen elhelyezett<br />

tyúktojások gondoskodtak.<br />

A bútorok is felcserélték korábbi helyüket. Larry keserves léptei<br />

nyomán asztalok, székek, porcelántárgyak borultak; az ajtóban<br />

vasalódeszka ágaskodott, és nem késlekedett a támadással.<br />

Hildy, a pokoli lármát hallván, azt hitte, hitvese cselgáncsozik a<br />

besurranóval. Leóvakodott a lépcsőn, és a villanykapcsoló felé<br />

indult. ő sem számított az útonálló berendezési tárgyakra.<br />

Földrengés-szerű robajjal botorkált előre.<br />

Larry visszafordult az ebédlőből.<br />

– Most megvagy! – üvöltötte.<br />

Rambóként a szalonban termett, és elsütötte stukkerét.<br />

Jade csaknem összeesett ijedtében, midőn a fegyver szikraesőt<br />

okádva eldördült.<br />

Hildy éktelen rikácsolással reagált a feje fölött elsüvítő golyóra.<br />

Hirtelen felindulásában tagolatlanul ejtette a szavakat. Tolmács<br />

kellett volna közlendője megértéséhez. A magas frekvenciájú<br />

szitokáradatból csupán két szót lehetett tisztán kivenni; ám a<br />

gyilkos! és a balfasz! gyakori ismétlődése hallatán nem volt nehéz a

---

mondanivalóra következtetni.<br />

– Eltaláltalak? – rebegte Larry.<br />

Szerfelett ostoba kérdés volt. Ha eltalálnak valakit, a<br />

továbbiakban az illető roppant szerény magaviseletet tanúsít, s ez<br />

éppenséggel nem jellemezte Hildy hozzáállását.<br />

Larry hirtelen megelégelte asszonya szirénázását.<br />

– Pofa be! – kérte keresetlenül, és visszatért az ebédlőbe.<br />

Jade, túljutván a megrázkódtatásom, hogy a stukker csövében<br />

hagyott egy golyót, s azt ő is bekaphatta volna, enyhén<br />

felborzolódva várta az alkalmat a játszogatás folytatására.<br />

Larry bicegve, magasra emelt talppal robogott előre. Tovább<br />

bízott a villanykapcsolókban, de egyet sem bírt életre pofozni.<br />

Kiért a konyhába.<br />

Megállt a küszöbön, és meredten bámulta a kinyíló hűtőajtót.<br />

A frigó sápatag világításában ijesztő figurát látott.<br />

A mozdulatlan lény – nyilván szellemalak – teste kékezüstben<br />

fluoreszkált.<br />

Talán nem is test volt, hanem valóban az, aminek látszott:<br />

hatalmas, felizzó pókháló.<br />

A férfi állva maradt a küszöbön. Egy percig kapaszkodott az<br />

ajtófába, de mert nem talált fogást rajta, velőtrázóan megcsikorduló<br />

körmökkel, lassan a konyhakőre csúszott.<br />

Lefeküdt, és úgy maradt.<br />

Jade sarkon fordult. Kiment a garázsba, a vállára kanyarította<br />

fekete köpenyét, és elhagyta a felbolydított házat.<br />

A kerítés túloldalán megállt egy percre, lerántotta fejéről az<br />

álarcot, és kifújta magát.<br />

Már éppen tovább indult volna, amikor lármát hallott a garázsból.<br />

Larry feléledhetett; úgy rémlett, mintha a Mercit gerjesztené.<br />

Ám a kocsi csak nem gerjedt.<br />

Kisvártatva borzalmas robbanással elsült a kipufogócső.<br />

Jade futásnak eredt.<br />

Csodálatosan hazatalált.<br />

Azután csak állt a folyosón, homlokát a lakás ajtajához simítva,<br />

viharosan könnyesedő szemmel.

---

Odabenn szólt a szaxofon.<br />

Összeszedte magát, és benyitott. Nesztelen léptekkel ért a<br />

nappaliba, s úgy érte a csalódás, mintha hirtelen szíven szúrták<br />

volna.<br />

A két ablak közötti falnál, Tilton foteljével szemközt, Bárd ült a<br />

földön, és lezárt szemhéja mögül szivárgó könnyekkel,<br />

elkeseredetten fújta a szaxofont.<br />

Amikor Jade megállt az ajtóban, a zsaru felpillantott, majd<br />

játszott tovább, talpig feketében, fájdalomtól sötéten.<br />

Jade leereszkedett mellé.<br />

Átölelte a férfi vállát.<br />

Néhány kifulladt futammal elnémult a hangszer.<br />

Bárd felnézett, felfogta a lány öltözékét.<br />

– Tehát nem nyugszol – sóhajtotta.<br />

– Kell a pénz.<br />

– Hát persze.<br />

– Kérsz sört?<br />

– Hoztam whiskyt. Már meg is ittam. Hol jártál?<br />

– Eldzsaltam, rossz kedvet hozni valakire. Az ipse és neje mától<br />

élénken hisz a kísértetekben és azok jövés-menésében.<br />

– Már nem sok kell ahhoz, hogy kiábránduljak belőled – felelte a<br />

zsaru.<br />

– Ezen fáradozol?<br />

– Nem fáradság. Szinte mindent elvégzel helyettem.<br />

Jade tűnődött, mit is mondhatna. Semmi sem jutott eszébe,<br />

semmi publikus.<br />

Arról nem beszélt volna, az élete árán sem, hogy ama együtt<br />

töltött éjszaka óta, amelyről már azt sem tudta biztosan: valóság<br />

volt-e egyáltalán, nőttön-hízik benne a fájdalom.<br />

A zsaru azóta nem engedte közel magához. E veszteség kínjait<br />

Tilton halála betetőzte. És bár a lány pontosan tudta, hogy ez így<br />

lesz, sőt, talán éppen ezért, tökélyre vitte az önámítást; egy<br />

szirénhang állandóan dúdolt a lelkében: minden gyönyörűen rendbe<br />

jön.<br />

Nos, az üres fotellal szemközt, a keserűvé részegedett Bárddal<br />

az oldalán nem sok választása maradt.<br />

Eltökélte, hogy túléli az egészet; csakazértis túléli.

---

Felkecmergett a padlóról, és a fürdőszobába vánszorgott. Kibújt<br />

a pókhálómintás jelmezből. Lezser testfürdőt vett. Ágyba zuhant.<br />

Erővel kényszerítette magát, hogy semleges témákon<br />

töprengjen.<br />

Mint például a Larry és Hildy Ullman palotájában tett látogatás.<br />

Nem azért szándékozott eltörni Nazir ép lábát – esetleg még<br />

egyszer a másikat?! –, mint ha a felismerés pillanatában a<br />

szüleiként gondolt volna a hitvespárra, nem. Sok éve annak, hogy<br />

kitagadta őket. Nem érzett irántuk szánalmat. Miattuk szégyent<br />

sem.<br />

Nazir lábának csupán azért kell törnie, mert fölösleges<br />

kockázatnak tette ki őt azzal, hogy elhallgatta, ki a célszemély.<br />

Meglepetésében elárulhatta vagy elragadtathatta volna magát.<br />

Ellenben, ha tudja, hová készül, bizonyára alaposabban felkészül,<br />

jobban megerőlteti a fantáziáját; Ullmanék gyengéit ismervén<br />

szórakoztatóbb műsort is kieszelhetett volna.<br />

Eljátszott egy óságos emlékével. Tizenkét éves lehetett, midőn<br />

osztályfőnöke megkérte, hogy táncoljon a farsangi műsorban.<br />

Boldogan vállalta a szereplést, hiszen a tanárnő ráhagyta, mit ad<br />

elő.<br />

Elérkezett a fellépés pillanata.<br />

Jade kiszaladt a színpadra, lábán ezüstös balettcipő ragyogott,<br />

tütüjét hófehér tüll fodrozta.<br />

Csajkovszkij-zenére lejtett néhány kört, aztán változott a tempó,<br />

és a kislány kánkánnal folytatta műsorát. Ezután twiszt, majd rock<br />

and roll következett, végül eltáncolt egy Michael Jackson-számot.<br />

Jelmeze, műsora óriási sikert aratott, a vidám közönség<br />

visszakövetelte a színpadra.<br />

Otthon apja hosszan csépelte, előbb puszta kézzel, majd<br />

nadrágszíjjal. Egy hétig nem jöhetett elő a szobájából. Anyja<br />

napokon át rikácsolva sopánkodott a "gyalázat" miatt. Így lejáratni a<br />

fenséges balettcipőt!? Szégyent hozni a tütüre!?<br />

Jade azóta is emlékezett a dörgő tapsra, a sikerre. A dörgő<br />

pofonokra és a ringyózásra. Hiába tudta biztosan, hogy műsora jó<br />

volt, eredeti és ötletes; e kettő: siker és gyalázás elválaszthatatlanul<br />

összeforrt benne.<br />

Bárd a szobába nyitott. Leült az ágy szélére. Tenyerét a lány

---

arcára simította. Jade fogai összekoccantak hideg ujjainak<br />

érintésétől.<br />

– Úgy érzem magam, mint amputáció után – mondta a férfi. –<br />

Mintha kivágták volna a szívemet.<br />

– Volt?<br />

– Ráadásul hanyagul végezték el a szervirtást. Nagyon fáj. Miért<br />

nem vagy holt-mindennapi kis bige, aki fölött gyámkodhatnék?! Ha<br />

nem szerethetek félelem nélkül, akkor nem merhetek szeretni.<br />

– Gőzöd sincs, mit akarsz?<br />

– De. Pontosan tudom, mit akarok, és gyűjtöm az erőt, hogy<br />

megtehessem.<br />

– Tilton mellé temetsz?<br />

– Néha majd látni szeretnélek. Megbeszélhetnénk, hogy s mint<br />

vagyunk.<br />

– Aludd ki magad. Hátha mást gondolsz józanon.<br />

– Józanon sokkal rosszabb.<br />

– Köpj fel, és állj alá. Esküszöm, azt hittem, te vagy A FÉRFI.<br />

Nem is érdekel, mit akarok én?!<br />

– Látom én, hogy te mit akarsz – mondta a zsaru nehezen forgó<br />

nyelvvel, már-már ráismerhetetlenül. – Killerkedni akarsz. Üsd,<br />

vágd, nem apád!<br />

– De. Ma speciel az apám volt. Ex-apámnál kísértettem.<br />

– Ezért még neked is néminemű bűntudatot kellene érezned.<br />

– Nyugodtan rám bízhatod, mikor mit érzek.<br />

– Rád bízom – bólintott Bárd. Kezét visszavonta Jade arcáról. –<br />

Nem leszek bűnrészes az életedben.<br />

– Most éppen szakítunk? Nem árt, ha tudom.<br />

– Szakítunk? Tépünk? Roncsolunk? Ha véget vetünk is ennek,<br />

aligha ér véget. De majd kiheverjük.<br />

Bárd eszméletvesztésesen elaludt. Leheletéből whisky-bűz áradt.<br />

Jade elfordult tőle, feje alá tette a karját, és csakhamar utolérte<br />

ájult álmában.<br />

Reggel Bárd ágyba celebrálta a teát, vajas kalácsot. Ő nem<br />

evett, fájlalta a fejét, szíve hűlt helyét. Alig látott duzzadt<br />

szemhéjától. Várakozás közben alsóajkát harapdálta.

---

Amikor a reggelizés végeztével lehajolt a tálcáért, varangy-hideg<br />

ujjaival Jade kezéhez ért.<br />

– Öltözz – mondta, olyan hangon, mintha jeget rágna.<br />

A lány kimászott a takaró alól. A nappalin áthaladva odaszólt<br />

Tiltonnak.<br />

– Csinálj valamit. Tök stresszes a barátod.<br />

A délelőtt további része vészesen hasonlított egy bűnrossz<br />

álomra.<br />

Penge szél borotválta arcukat. Bőrüket foltosra marta, könnyeket<br />

lopott szemükbe.<br />

Jade kőtáblákkal ékes halmokat látott körös-körül. Lábánál<br />

komor gödör tátongott, s valaki – talán a szél – egyre azt üvöltözte<br />

a fülébe: ugorj!<br />

Rajtuk kívül nyolc-tíz ismeretlen ember topogott a koporsó körül;<br />

a pap vazelinozott hangon kántált, a nyers színű faládát borító,<br />

gyanta illatú koszorúkra kötözött szalagok csattogva lobogtak.<br />

Jade tekintete érdeklődés nélkül, mintegy hipnotizáltan követte<br />

az előtte hullámzó selyemszalag aranyló feliratát: Nadia, Nadia,<br />

Nadia.<br />

Ólomszürke fellegek lógtak a magasban, lerogyással fenyegetők.<br />

Amikor a föld befödte a koporsót, a szél újra rohamozott.<br />

Elsodorta a felhőket, majd maga is odébbállt.<br />

A fakókék égen hatalmasan, narancsvörösen felfénylett a Nap.<br />

úgy festett, akár egy felszakított seb, mint egy kitépett, lángoló szív.<br />

Bárd kézen fogta a lányt, és kivezette az utcára.<br />

– Szia – sóhajtotta a temetőkapuban. – Majd látjuk egymást.<br />

– Nem teheted.<br />

– Mást nem tehetek. Vigyázz magadra.<br />

– Ha akarod, vigyázhatsz rám.<br />

– Sosem engedted. Mennem kell.<br />

Jade kihúzta ujjait a kezéből. Elfordult, és elindult a<br />

borzongatóan hideg utcán. Két lépésnyire sem látott ömlő<br />

könnyeitől.<br />

Az üvöltő hang tovább kísértette, koponyája belerezonált: Ugorj!<br />

Ugorj!<br />

Valahogy eljutott az edzőszalonba.<br />

Addig hajtott, rohant, mászott, homokzsákolt és ugrókötelezett,

---

mígnem a hang suttogóvá halkult. Ekkor beállt a hideg tus alá; majd<br />

kérdőre vonta Nazirt.<br />

Azután elment Jaco Montanához.<br />

MOSTANÁBAN<br />

Jade elszunnyadt, a szörny-álom visszatért. A lezuhant<br />

repülőgépből előseregellő szellemlények beszivárogtak menekülő<br />

tudatába.<br />

Már oly sok éve űzte ez az álom, hogy kellő rutinnal szökött előle.<br />

Felkapaszkodott az ébrenlétbe. Néhány fantom elkísérte. Ez is régi<br />

trükkjük volt; besiklottak a résbe, amely az álmodást a valótól<br />

elválasztotta, s ha Jade túl gyorsan haladt visszafelé, némelyik<br />

rémalak átcsúszott vele. Csupán a pirkadat tüntethette el őket.<br />

Jade nem vett tudomást róluk. Felült az ágyon, gépiesen<br />

masszírozta égő ujját, hátha enyhítheti az opálköves gyűrű okozta<br />

fájdalmat.<br />

Mielőtt még eszébe juthatott volna, hogy a kő – akár az álom –<br />

veszélyre figyelmezteti, felfigyelt arra, hogy a magzat nem moccan.<br />

Talán éppen erre ébredt?!<br />

Hasára csúsztatta a tenyerét, s különös, rémisztő érzése támadt:<br />

mintha egy jókora kő feszítené belülről.<br />

Letette lábát a szőnyegre, erőt gyűjtött a felálláshoz. A hirtelen<br />

riadalom valósággal megbénította.<br />

Hallotta saját szívverését. A dübörgő tam-tamok visszaverődtek a<br />

falakról.<br />

Nem akart egyedül maradni. Ha felkel, és kimegy a szobából, ha<br />

csak a ház elé sétál is, a bársonyos kékségű égbolt alatt biztosan<br />

lehiggad.<br />

Lassan felemelkedett. Ekkor, akárha gyomron vágták volna, éles<br />

fájdalom hasított belé. Azután valamelyest tompulva szétterjedt a<br />

hasában. Átjárta, megreszkettette a csontjait is.<br />

Eszébe villant, hátha ez már a szülés kezdete. Nem lehet, attól<br />

tíz nap választja el. De hát miért ne lehetne?!<br />

Az órára nézett. Négy huszonhárom, mormolta gépiesen. Ha<br />

visszatér a fájdalom, kiszámíthatja, milyen időközönként várhat rá.

---

Álldogált a szőnyegen, immár kevésbé rettegve, száraz torokkal.<br />

Rávette magát, hogy elinduljon az ajtó felé. Ha nem ihat egy pohár<br />

narancslevet, szétporlad.<br />

Megfogta a kilincset. Várt, nem történt semmi. A magzat nem<br />

moccant, a tompa fájdalom szétoszlott, a jókora kő tovább feszített.<br />

Kilépett a szobából. Vaktában nekivágott a sötét folyosónak.<br />

Nem borított fel semmit; ismerte a járást.<br />

A konyhában felkapcsolta a lámpát, töltött egy pohár<br />

narancslevet, spongya-mohósággal szívta magába. Leült egy<br />

székre, férfi-mód: combjai nem értek össze. Kihúzta magát, mint<br />

ilyenkor mindig, hogy hasa magasabbra kerüljön, és ne<br />

akadályozza a nőies ülésben. A trükk ezúttal nem segített.<br />

Jade – ha terhessége meglepetésként érte is – tudatosan készült<br />

a szülésre. Tudta, mire számíthat, midőn elérkezik az ideje.<br />

Lesimította pamutingét, és végignézett magán. Valóban: nem túl<br />

nagy, de feltűnően hegyes hasa alakot változtatott. Eddig úgy<br />

festett, mintha rögbi-labdát nyelt volna. Immár arra a falánkra<br />

emlékeztetett, aki egészben vett be egy földgömböt.<br />

Felnyögött. Hiszen ez a tünet – a leszálló has – azt jelenti, közelg<br />

a szülés.<br />

A rossz álom összezavarta.<br />

Felnézett a faliórára. Tíz perc telt el a szamurájkardként<br />

beléhasító kín óta, s az mindeddig nem ismétlődött meg.<br />

Sóhajtva felállt. A teknősbéka-érzés nem hagyta el. Az utóbbi<br />

három hétben egyre nehezebben viselte állapotát, s ezért a<br />

kellemetlenségért az sem vigasztalta, hogy az első nyolc hónapban<br />

épp oly könnyedén mozgott, mint bármikor.<br />

Kisétált a verandára.<br />

Sachel a fonott karosszékben ült, lábát a korlátra fektetve,<br />

tökéletesen éberen. Jade-re mosolygott.<br />

– Nem hagy aludni?<br />

– Borzalmakat álmodtam össze.<br />

– Ülj le néhány percre. Megnyugszol.<br />

– Nem tudok ülni. Feküdni sem tudok. Úgy érzem magam, mint<br />

egy teli esővizes hordó. Úgy is nézek ki.<br />

– Ó, dehogy – vigasztalta a férfi, ám vigyora, hangsúlya<br />

állításának ellenkezőjéről árulkodott.

---

A tücskök lélegzetvétel nélkül zengtek. Halpénz-ezüst, hűvös<br />

fények folydogáltak az égboltról. A levegőnek száraz fehérbor íze<br />

volt.<br />

Jade előrelépett, éppen akkor, amikor újra jelentkezett a<br />

fájdalom. Elkapta és megszorította a korlátot. Teleszívta tüdejét, és<br />

sokáig benn tartotta a levegőt. Ez némileg enyhítette a kínt.<br />

Sachel felpattant. A lány mellé lépett.<br />

– Jól vagy? – kérdezte.<br />

– Hány óra van?<br />

– Négy harminchét.<br />

– Tizennégy perc telt el az első óta.<br />

– Kérlek, Jade – mondta a pasas komolyan –, ne hamarkodd el.<br />

Legalább holnapig bírd ki.<br />

– Még semmi sem biztos. Csak kétszer éreztem. Tudom, soha<br />

rosszabbkor nem jöhetne, mint ma. De ne aggódj, ha komoly,<br />

beülök a kocsiba, és eltépek a klinikára.<br />

– Mi az neked?! Százötven kilométernyi autózás hegyek között,<br />

az isten háta mögött, szülőfájásokkal?!<br />

– Nem kell eltúlozni. Ha még néhányszor jelentkezik a fájdalom,<br />

elindulok. Még ha lépésben hajtok is, három óra alatt a kórházba<br />

érek. Lehet, hogy a gyerek csak estére születik meg. Ne törődj<br />

velem, főnök. Neked az a dolgod, hogy tízre a tárgyaláson legyél az<br />

élő, eleven Vance-szel. Utána bőven ráérsz meglátogatni engem.<br />

– Félek, nem fog férfiasan csengeni, amit mondok...<br />

– Akkor ne mondd! Nehogy kárt tégy a nimbuszodban! Neked az<br />

a dolgod, hogy Vance-re vigyázz, emez meg az én dolgom.<br />

Megoldom.<br />

– Nem visz rá a lélek, hogy veszekedjek veled. De nem árt, ha<br />

kitalálod, mit gondolok.<br />

– Arra gondolj, mint főnök, hogy néhány hónap múlva<br />

dolgozhatok. Vance alszik?<br />

– Idáig hallszik a horkolása. Nem vitatkozom veled. Különben is,<br />

korai még a szülésről beszélni.<br />

– Haha – felelte Jade.<br />

Nem tudta volna megmagyarázni, miért veszi biztosra, hogy<br />

elérkezett az idő. Nem kapaszkodhatott részletekbe, ám úgy<br />

általában érezte: más-állapotba került. Ez a gondolat

---

megmosolyogtatta. Jóllehet csaknem kilenc hónapja tart a másság,<br />

ezúttal – s csak éjfél óta – hirtelen mindenféle furcsaság ment<br />

végbe a szervezetében. Újszerű a bizsergető mellfeszülés, a torkát<br />

kaparó szomjúság, a lesüllyedt has – és persze a fájdalom.<br />

Megmarkolta a korlátot.<br />

Sachel látta elfehéredő ujjait.<br />

– Négy ötvenegy – mondta.<br />

– Azt hiszem, összeszedem a holmimat.<br />

– Elviszlek. Felkeltem Vance-t, becuccolunk a kocsimba.<br />

Leteszlek a kórházban. Padlógázzal még időben a tárgyalásra<br />

érhetünk.<br />

– Éppen csak a biztonsági intézkedésekre nem lesz idő. Felejtsd<br />

el. Miért van az, hogy a pasasok folyton pánikba esnek, ha egy nő<br />

szülni kezd?! Hát persze: az egyetemes bűntudat! Valóságos<br />

pénisz-frász!<br />

– Pénisz-frász! – nyögte Sachel. Komoran felnevetett. – Csinálj,<br />

amit akarsz. Miért pont ilyenkor változna meg a jellemed?! Csak<br />

éppen aggódtam, amúgy vénasszonyosan. Ne törődj velem.<br />

Megtiszteltetésnek venném, ha segíthetnék a csomagolásban.<br />

– Kösz, de járóképes vagyok.<br />

– Járó-, vezető- és szülőképes. Üljek vissza, és bámuljam a<br />

napkeltét, mintha mi sem történt volna?! Remélem, legalább az<br />

újságokból megtudom, mid született! Ne haragudj.<br />

A tücskök lélegzet-visszafojtva hallgattak. Az égbolton<br />

aranysárga sávok kevergőztek bazsarózsa-vörös foltokkal. Kopott<br />

az éjszaka.<br />

Jade máskor talán felfigyelt volna az elmélyülő csendre.<br />

Sachelnek feltűnt a tücskök hallgatása, ám mert továbbra is azt<br />

latolgatta, miképpen lehetne Jade segítségére, mire tudatosította<br />

volna a veszélyt, a ciripelés folytatódott.<br />

A lány visszatért a szobájába. Sporttáskát dobott a szőnyegre, és<br />

átgondolta, mit kell magával vinnie. Ruhát, amelyben – immár<br />

karcsún – hazajön majd. Ezt a darabot régen kiválasztotta, hiszen<br />

alig várta, hogy visszanyerje megszokott formáját. És mivel ezt<br />

veszi elő utoljára, ennek kell a táska aljára kerülnie. Fürgén pakolt;<br />

kétszer fordult a fürdőszobában, mire összeszedte a törülközőt,<br />

szappant, fogkefét, fogkrémet, egyéb piperéket.

---

Egy pillanatra elcsodálkozott, milyen tevékeny. Hát persze.<br />

Hamarosan túlesik mindenen, karjába veheti az újszülöttet.<br />

Visszatérnek a bérelt házba, maradnak karácsonyig, azután<br />

hazaköltöznek a városba, és ő hamarosan újra munkához lát.<br />

Sachel megjelent az ajtóban. Kezét nyújtotta a táskáért, s Jade<br />

nem akart vele vitatkozni, ezért hagyta, hogy a kocsihoz vigye a<br />

holmiját.<br />

Kiment a konyhába, megivott egy pohár narancslevet, majd állva<br />

kivárta, míg átsöpör rajta a következő fájdalom, azután a verandára<br />

sietett.<br />

Sachel becsukta a csomagtartót. Fejcsóválva nézte a lányt.<br />

– A hátsó ülésen találsz dobozos narancslevet – mondta. Kis<br />

töprengés után hozzátette: – A benzinkúttól telefonálhatsz<br />

mentőért.<br />

– Oké, ha sürgősre fordul, telefonálok – ígérte Jade.<br />

– Egy szavadba kerül...<br />

– Rendes vagy. Egyedül megyek.<br />

– Este meglátogatlak – bólintott Sachel.<br />

– Várni fogunk, Opal és én.<br />

– Még mindig hiszed, hogy lány lesz?<br />

– Lányra vágyom.<br />

– Azért nem ártana, ha fiúnéven is gondolkodnál.<br />

– Juszt sem.<br />

Jade lábujjhegyre emelkedett, és megcsókolta a férfi arcát.<br />

– Ümm – mondta Sachel. – Féltem, hogy kezet rázol velem, mint<br />

egy nem túl közeli ismerőssel.<br />

Átölelte a lányt.<br />

Jade érezte a mellkasát szorító félelmet, de mindjárt el is<br />

hessentette szorongását. Nem egy nőt ismert, akik túlélték a<br />

szülést. Lehet, hogy neki is sikerül.<br />

Átkarolta Sachel derekát. Ujjai a derékszíj alá dugott pisztolyhoz<br />

értek. Visszahúzta a kezét.<br />

Beült a kocsiba. Elfordította az indítókulcsot, és még egyszer<br />

Sachelre nézett. Mosolyogni próbált, de sejtette, hogy lesír róla a<br />

rémület.<br />

– Szia, főnök – sóhajtotta. – Gondoljunk egymásra.<br />

– Csak, ha kéred.

---

Sachel egy pillanatra megmerevedett. Mintha minden<br />

idegszálával figyelne valamire. Idegennek talán fel sem tűnt volna.<br />

Jade rosszat sejtett.<br />

A pasas magához tért. Hátrált néhány lépésnyit, majd a<br />

csomagtartó fedélre csapott, akárha lovat nógatna.<br />

– Menj már! – kiáltotta.<br />

Jade a gázra taposott. Visító gumikkal kanyarodott az autóútra.<br />

A tükörből látta, hogy Sachel a házba siet, és becsukja az ajtót<br />

maga mögött.<br />

Nem értette, mi történt, ám a torkát markolászó szorongás<br />

veszedelmet sejtetett. A gyűrű perzselte az ujját.<br />

Nem lehet, gondolta, nem lehet, hogy éppen most vágjon be<br />

valami. Senki sem tudja, hogy Sachel nála dekkol az ügyfelével.<br />

Senki sem tudja?<br />

Ha éjjelente sétára indult a fűszeresen hűvös, zamatos bor ízű<br />

levegőn, közeledtére elnémultak a tücskök, és mintha még a<br />

lélegzetüket is visszatartották volna, nehogy elárulják hollétüket.<br />

Azután a háta mögött újra felzengett a fémes hangú kar.<br />

Persze, a tücskök!<br />

Jade gépiesen kormányozta a kocsit. A következő kanyar után<br />

már nem látta a házat. Bár nehezére esett a hajolgatás, kinyitotta a<br />

kesztyűtartót és beletúrt. Megmarkolta az ujjai közé akadó tartalék<br />

tárat, kidobta a jobb oldali ülésre, és tovább matatott a kazetták,<br />

papír zsebkendők között, jól tudván, hogy feleslegesen<br />

reménykedik.<br />

Szülni indultál! Kézenfekvő, hogy ehhez legfőképpen stukkerre<br />

nincs szükséged!<br />

A józan eszére felügyelő belső hangnak igaza volt, és Jade talán<br />

rá is hagyta volna, ám túl régen együtt élt az okvetetlenkedővel.<br />

Ráunt.<br />

Tény, hogy a legtöbb nő stukker nélkül jár a szülészetre.<br />

Mindazonáltal a pisztolynak itt kell lennie valahol a kocsiban.<br />

Nyugodtan itt lehet, végre is bejegyzett önvédelmi fegyver.<br />

Jade hangosan szólította a stukkert, bár még mindig nem értette,<br />

mit akar tőle. Senki nem jelentkezett.<br />

Újabb fájdalom mart a hasába, ujjai kihűltek, megnyirkosodtak a<br />

kormánykeréken. Levette lábát a gázpedálról. Az órára pillantott, de

---

a számokat nem fogta fel.<br />

És ekkor eszébe jutott.<br />

Félrekormányozta a kocsit, a fékre lépett.<br />

Kinyitotta maga mellett az ajtót, sejtvén, hogy még így sem tud<br />

kényelmesen az ülés alá nyúlni.<br />

A teknősbéka-effektus. Az indiánok befogják a teknőst,<br />

hazacipelik, és a hátára fektetik a kunyhójuk mellett. Az eleven<br />

húskészlet pedig szépen megvárja – el nem inalhat –, mígnem<br />

ráfanyalodnak, és levágják végre.<br />

Efféle hátára fordított, magatehetetlen teremtménynek érezte<br />

magát Jade is. Egyszerűen nem tudott az ülése alá nyúlni, hasa<br />

folyton útban volt.<br />

Ki kellett szállnia a kocsiból, hogy a stukkerhez férjen. Rövid<br />

keresgélés után, néhány ablaktörlő rongyot félredobva, megtalálta<br />

fegyverét. Tenyerébe pattintotta a tárat. A töltények katonás<br />

rendben szorongtak egymás mellett, akár a dobozolt szardíniák.<br />

Visszatette a tárat, és mozdult, hogy belökje a stukkert a sutba,<br />

amikor meghallotta a távoli lövöldözést.<br />

Nem akarta elhinni.<br />

Ám mert a fegyverdörgés egyre erősödött, tudomásul kellett<br />

vennie: támadás érte Sachelt és Vance-t.<br />

A francba!<br />

Fel nem foghatta, miként lehetséges, hogy sejtette, tudta előre,<br />

mi több: készült is rá?!<br />

Mert hiszen készült: kezében a stukker, az ülésen a tartalék tár!<br />

Az álom? A gyűrű? A meglapuló tücskök? Sachel<br />

megdermedése, majd sürgetése?!<br />

De akkor is, mit keres kezében a stukker!?<br />

Jade visszapréselte magát a kormány mögé. Gázt adott, balra<br />

kanyarodott, és máris a házhoz vezető, ritkán használt, hepehupás<br />

földúton gurult.<br />

Ha netán nem esik bajod, akkor Sachel fog megölni! Megfojt, ha<br />

megtudja, mit művelsz!<br />

Helyes! Fojtson! Csak élő ember tud torkot szorongatni.<br />

Nem csupán a két pasasért aggódott. Elképzelte, milyen<br />

rombolást végez az ostrom az épületen; minden ótvar golyónyom<br />

miatt, valamennyi bezúzott ablaktábláért, összetört ajtóért sajgott a

---

szíve.<br />

A földutat szegélyező elvadult zöldsövény eltakarta előle a házat,<br />

de őt is elfedte a támadók elől. A tükörbe pillantott. Hála a tegnap<br />

éjszakai zápornak, nem kavarog mögötte több méter magas<br />

porfelleg.<br />

Járgánya direkt élvezte a gidres-gödrös utat, végre is, ilyen<br />

terepre tervezték. Jade zötykölődött az ülésben. Ha veseköve<br />

volna, orvosi javallatra kellene rázatnia magát. De vajon mit szólna<br />

a szülész doki, ha most látná?! Bizonyára viharosan<br />

megkopaszodna, hiszen fölöttébb aggódékony férfiú.<br />

Az ám, de nem látja. Sem a petefürkész, sem a ház ostromlói –<br />

és (az égnek hála) Sachel sem.<br />

A korábbi tébolyult lövöldözés szórványossá csendesedett.<br />

Latolgatta, milyen távolságra lehet a tetthelytől. Lehet, hogy nem<br />

látják, de hamarosan meghallhatják a dízelmotor mély hangú<br />

brummogását. Felvitte a kocsit az előtte magasodó emelkedő<br />

tetejére, és ott levette a gyújtást. A terepjáró lendületből gurult<br />

tovább.<br />

Jade végiggondolta, mit léphet, ha elfogy az iram. A földút a ház<br />

körül csoportosuló fák mögötti tisztás mellett fut, távol az épülettől.<br />

Ha a támadók autóval érkeztek, alighanem ugyanazt a taktikát<br />

alkalmazták, amit most ő. Az emelkedő tetejéről elnémított motorral<br />

gurultak alá. A korszerű járgányok amúgy is halk járásúak,<br />

valóságos lopakodók.<br />

A terepjáró lelassult, majd megállt.<br />

A lány marokra kapta a stukkert, kantáros farmernadrágja<br />

zsebébe dugta a tartalék tárat, és a csatazaj irányába indult a<br />

sövény fedezékében. Alig tért el a tisztás felé vezető iránytól.<br />

Áldotta összes szerencseköveit: a nyárvégi pompában virágzó<br />

rét szélén két kocsi ácsorgott, szemlátomást üresen.<br />

Jade óvatosan megközelítette az elhagyottnak tetsző járműveket.<br />

Az egyik autó nyitott csomagtartójába pillantva teljesen elképedt.<br />

A ránézésre felvett leltár így festett: egy golyószóró, a hozzá<br />

való, teli hevederrel; több marék kézigránát; egy AK 47-es<br />

géppisztoly; néhány stukker és két revolver.

---

Vance, mint egy bizonyos ügy koronatanúja, gyakran<br />

hangoztatta, hogy arról is órákig tudna mesélni, hová lesznek a<br />

zsaruk által elkobozott fegyverek.<br />

Íme, Vance. Valakik azon fáradoznak, hogy te csak ne nagyon<br />

mesélgess, erről se.<br />

Jade felkapott két kézigránátot. Kihúzta a biztosítószegeket. Az<br />

egyik gömböcöt a nyitott csomagtartóba dobta, párját<br />

bepottyantotta a távolabb veszteglő társtettes kocsi nyitott ablakán.<br />

Azután futásnak eredt. És persze megint az indiánok eleven<br />

éléskamrája járt a fejében. Végül mégiscsak visszatért másik<br />

hasonlatához. Hiszen úgy szaladt – immár az ostromlott ház<br />

irányába – akár egy csordultig telt esővizes hordó.<br />

Elbotlott néhányszor, de nem vágódott el.<br />

Opalra máris vigyázott az őrangyal, akit az élet első esztendeire<br />

utal ki a sors, azzal a megbízással, hogy ügyeljen a kisgyermek<br />

eséseire. És a láthatatlan testőr résen áll, időben felfogja a zuhanó<br />

testet, s az megússza kisebb horzsolásokkal, míg a bukás felnőtt<br />

szemtanúi nem győznek csodálkozni: hihetetlen, hogy tudnak<br />

mindig olyan szerencsésen esni a kicsinyek!?<br />

A lány számolt futtában. A kritikus számjegyhez érve egy<br />

csipkebokor közelében járt. Elvetette magát a földön. Mivel hasalni<br />

már hónapok óta nem tudott, az oldalára feküdt, és eltakarta fejét a<br />

karjával.<br />

Gyors egymásutánban robbantak a kézigránátok. A detonációk<br />

csaknem egybeolvadtak. Izzó fémdarabok emelkedtek a magasba,<br />

majd szétszóródtak a kátyúkkal teli földúton és annak környékén.<br />

Jade felült. A csipkebokor fedezékéből látta a ház<br />

golyónyomoktól viseltes elejét. A verandán ólálkodó fegyveresek<br />

dühödt meglepődését.<br />

Ekkor eszébe jutott a pince. A ledöngölt padlójú, tágas kamrából<br />

nyíló csapóajtón át az egérjárta pincébe lehet jutni!<br />

Előbb is gondolhatott volna arra, hogy Sachel nem feledkezik<br />

meg a remek búvóhelyről, és ha úgy találja, ügyük vesztésre áll,<br />

lemenekül Vance-szel.<br />

Azon túl, hogy a pincében épségben átvészelhetnek tüzet,<br />

robbanást, észrevétlenül kijuthatnak az agyafúrtan eldugott<br />

szellőzőablakon, és az ostromlók hátába kerülhetnek.

---

Jade fedezék után nézett, mivel a fegyveresek tűz alá vették a<br />

csipkebokor vidékét. Gurulni nem tudott, mint fénykorában.<br />

Bearaszolt egy fa mögé, amelynek törzse némileg vastagabb volt<br />

nála, és célba vette a fonott szék mellett lövöldöző alakot.<br />

Mire meghúzta a ravaszt, szemét már a következő rosszakaróján<br />

tartotta. Két lövéssel két találatot ért el.<br />

Sachel mostanában már legszívesebben tolószékben<br />

kocsikáztatta volna, látván elnehezülését. A pasasok rögtön azt<br />

hiszik, hogy ez az állapot a teljes tehetetlenséggel azonos.<br />

Némelyik nő bedől ennek, mások egyenesen elvárják, páran kikérik<br />

maguknak.<br />

Miközben ezt végiggondolta, helyet változtatott, hiszen az<br />

időközben fedezékbe vonult támadók megsejtették, merrefelé kell<br />

viszonozniuk a tüzet a tuti találat reményében.<br />

Elhagyott terepjárója irányába mozdult el, fától fáig lopakodva,<br />

minden lőlehetőséget kihasználva.<br />

Rövidesen tárcserére kényszerült. A ház körül nem látott<br />

mozgást, viszont feltűnt neki egy villanás a fakorlátnál, és meg volt<br />

győződve arról, hogy az egyik fegyveres ásta be magát a veranda<br />

alá.<br />

Éberen figyelt. Megkockáztatott egy-egy pillantást az épülettől<br />

húsz lépésnyire álló, sziklakertnek tetsző, örökzöldekkel benőtt kőés<br />

földhalom felé.<br />

Ha Sachel egyáltalán él még, és az eszét is használja, arról<br />

várható a felbukkanása, hiszen a sziklakert a ház alapjánál jóval<br />

kiterjedtebb pince ablakát álcázza.<br />

Észrevette, hogy porfelhő rebben a veranda padlója alatt. Két<br />

kézre fogta a stukkert, és lőtt. Tisztán hallotta a találatot kísérő<br />

jajdulást.<br />

Fekete ingbe bújtatott férfiváll és egy pisztolycső moccant az<br />

épület sarkánál.<br />

Jade célzott, de valaki más lőtt. Konkrétan a sziklakertben lapító<br />

kénsárga lombú kúszófenyő tüzelt.<br />

A fegyveres összerándult, és roggyant térddel lecsúszott a<br />

deszkafalon.<br />

A támadók fel nem foghatták, mi történik körülöttük. Immár a<br />

második külsős vadászik rájuk, holott mindenkinek odabenn kellene

---

eszketnie, tőlük való féltében.<br />

A lány utánaszámolt. Amikor a detonációk meglepték az ölési<br />

tevékenységben elfoglalt pasasokat, a ház frontjánál öt alakot látott.<br />

A két kocsiban legfeljebb tíz fegyveres érkezhetett, közülük öt<br />

biztosan elfogyott, másik kettő-három elrongyolódott. Ha néhányan<br />

rejtőzködnek is a ház mögött, a kúszófenyő már elbír velük.<br />

A túlerőnek befellegzett. Ő akár odébb is állhatna. Annál is<br />

inkább, mivel harmadszor hasít testébe a fájdalom, mióta kiszállt a<br />

kocsiból.<br />

De aztán képtelen volt elmozdulni rejtő helyéről. Nem a<br />

szándéka hibádzott.<br />

Lőttek rá, legalább ketten.<br />

Egyik rosszakarója ugyanaz a fickó lehetett, akit az imént piszkált<br />

meg a veranda alatti porban. A másik pasas a napellenző tető<br />

legvaskosabb tartóoszlopa mögül lövészkedett.<br />

A kúszófenyő sem segíthette ki Jade-et. A gonoszokat nem<br />

lehetett látni a sziklakert felől.<br />

Az ótvarba! Most mi lesz? Kicsi Opal, légy belátó, várj még egy<br />

kicsit. Halasszuk el a találkozásunkat! Nem sokkal, legfeljebb egy<br />

órával. Majd szólok, ha jöhetsz!<br />

A géppisztollyal piszkálódó tartóoszlop tárat cserélt, és folytatta a<br />

tüzelést. A veranda alatt sem akart kifogyni a muníció.<br />

Amúgy csend és nyugalom honolt az összes többi irányban.<br />

Illetve majdnem.<br />

Egy fegyveres hasmánt próbált átkelni a ház előtti füvön. Amikor<br />

a kúszófenyő látószögébe ért, a növény tüzet nyitott rá.<br />

A pasas, a közelében becsapódó golyóktól felserkenve, talpra<br />

szökkent, és futásnak eredt az erdősáv felé.<br />

Jade – többször kicsúfolt szokásának rabjaként – a füléhez<br />

tartotta pisztolyát, és megrázta néhányszor, a csörgésből próbálván<br />

kikövetkeztetni, mi lehet a helyzet a tárban. A stukkerből kiszűrődő<br />

hangok takarékosságra intették.<br />

Ezzel a ceremóniával elszalasztotta a menekülőt, ám nem úgy a<br />

kúszófenyő.<br />

Midőn a fúriadühös fegyveres visszapördült, hogy viszonozza a<br />

lövöldözést, golyót kapott a térdébe. A kín visszafektette a földre.<br />

Azután Jade róla is megfeledkezett.

---

A géppisztolyozó tartóoszlop mögött, a ház falán váratlanul<br />

feltárult az átlyuggatott spaletta.<br />

Sachel robbant elő mögüle.<br />

Átgurult a párkányon, és röptében leterítette a gonoszt.<br />

Az orvlövésszel végezvén talpra szökkent. Mielőtt Jade sikolya<br />

figyelmeztethette volna, felfigyelt arra, hogy a padló alól lőnek rá.<br />

Néhány hosszú ugrással helyet változtatott, ám eközben is<br />

szaporán viszonozta a lövéseket.<br />

Azután tárcserére kényszerült. Szemfényvesztő gyorsasággal<br />

végezte a műveletet, mégis elvesztegetett néhány pillanatot.<br />

A padló alatt lapuló fickó szélsebesen bukkant elő rejtekéből.<br />

Megpördült, és féltérden célba vette Sachelt.<br />

Jade tüzelt, és nem vétette el a pasast. Annak mégis volt annyi<br />

ideje, hogy meghúzza a ravaszt. Ezután elégedetten hagyta ott a<br />

fogát, Jade és Sachel által keresztüllőve.<br />

Sachelt a ház falához vágta a fájdalom. Fehér ingén bíbor folt<br />

tűnt fel, elborította jobb vállát. Mellkasa, hasa felé terjengett tovább.<br />

A kénsárga kúszófenyő kiáltott valamit, a távol álló Jade nem<br />

értette. A sebesült Sachel nem látszott boldognak, midőn válaszolt<br />

Vance-nek.<br />

Olybá festett, hogy véget ért az istenverte lőgyakorlat.<br />

Jade úgy döntött, nem nyargal a házhoz, elvégre nem is tud<br />

nyargalászni. Elbaktat a kocsijához, beül a kormány mögé, s<br />

ilyképpen keresi fel főnökét. A karosszéria talán felfogja Sachel első<br />

dührohamát.<br />

– Jade! Az istenedet! – harsogta a férfi a távolból. – Jól vagy?<br />

– Jól hát! – kiáltott a lány. – Nem úgy, mint te! Elvigyelek?<br />

– Ne kerülj a szemfogaim elé!<br />

Jade nem felelt. Folytatta útját a kocsi felé. Úgy vette észre,<br />

kevésbé kínozza meg a fájás, ha járkál közben.<br />

Sachel utánaszólt, de ő már nem értette a szavait. Kilépett, és<br />

kisvártatva az ülés alá lökte a stukkert, majd felöltötte a terepjárót.<br />

Úgy érezte magát, mint egy kövér ember, degesz hátizsákkal.<br />

Indított, gázt adott.<br />

– Oké, Opal – mondta. – Elhárult a vész. Tüstént megyünk a

---

kórházba. Hosszú, unalomban bővelkedő útra számíthatsz. Ha még<br />

emlékszel kisebb korodból, rém sivár a terep. Igyunk néhány<br />

kortyot!<br />

Hátranyúlt egy narancsleves dobozért. Elnevette magát.<br />

Nahát, beszélgetek a lányommal!?<br />

Fél kézzel átdöfte a szívószálat a dobozon, majd mohón kortyolni<br />

kezdett. Ugyanaz a pánikszerű szomjúság rohanta meg, amely<br />

hajnal óta üldözte.<br />

Izgatott tülkölést hallott.<br />

A kürt egyre közelebbről rikoltozott.<br />

Eszerint Sachel kocsijának nem esett baja, Vance is előmászott<br />

a pincéből, és most ezerrel söpörnek utána.<br />

Jade ugyan még nem látta őket a sövénytől, de úgy számolta,<br />

egy perce sincs a drámai találkozásig. Ő legfeljebb<br />

hússzal-harminccal zötyög a kátyúk közt, míg a pasasok járgánya<br />

akadálytalanul száguldhat a jó úton.<br />

Ha Sachel véletlenül köszönetet akarna rebegni azért, mert<br />

segített megmenteni az ügyfelét – és ezzel az Ügyet – valószínűleg<br />

csak a kirobbanóan őszinte, kiabálósan előadott letolás után fog<br />

erre sort keríteni. Esetleg.<br />

Jade-et olyannyira lekötötte a narancsnedv szürcsölésével<br />

összekötött töprengés, hogy csaknem áthajtott az úton heverő<br />

testen. Bár úgy látta, már nem sok kárt tehet a véres nadrágszárú,<br />

mozdulatlan férfiban, mégis félrekapta a kormányt.<br />

Csak ezután kezdett tépelődni: miféle tetem heverdez amott, s<br />

vajon miként került oda?<br />

Mire ráeszmélt, hogy szerencsekövei forrnak izgalmukban, és a<br />

tülkölés szűnni sem akar, valamint kezdte szamárságnak hinni az<br />

iménti kormánykorrekciót, összes felismerésével elkésett.<br />

A tükörbe nézett. Semmiféle test nem hevert mögötte.<br />

Viszont nem álmodta az úton fekvő alakot, nem és nem.<br />

A pasas a jobb oldali ajtó kilincsébe csimpaszkodva szökdécselt<br />

a kocsi mellett.<br />

Egyszercsak feltépte az ajtót, és bár Jade gázt adott, már le nem<br />

rázhatta látogatóját.<br />

A férfi bevágódott mellé, s mindjárt két stukkert fogott rá.<br />

Csatakosra izzadt, sötét haja a szemébe lógott, arcvonásait düh

---

és kín torzította eszeveszetté.<br />

– Hajts! – üvöltötte.<br />

Jade-nek feltűnt a fickó mereven tartott lába az átvérzett<br />

nadrágban.<br />

A hasmánt menekülő gonosz, akit Vance lőtt térden a<br />

kúszófenyő alól. És Vance látta, merre tart a sebesült!<br />

Köszi, fiúk! Hát ezért téptek utánam éktelen tülköléssel!?<br />

Sachel kocsija kirobbant a sövény mögül. A terepjáró elé pördült<br />

és megállt, mielőtt a karosszériák egymáshoz ütődhettek volna.<br />

Egyetlen másodperc sem telt el: a fegyveres elvágódott az<br />

ülésen, és mindkét stukkerét Jade testéhez szorítva ordította a válla<br />

fölött:<br />

– Menjetek a pokolba, különben szétlövöm a nőt!<br />

A vérző vállú Sachel megdermedt a kocsiból kifelé nyomultában.<br />

Nyelt néhányat, szeme Jade szemét faggatta, s a lány szomorúan<br />

bólintott.<br />

– Oké! – felelte a férfi hihetetlen nyugalommal. – Visszaülök! Mit<br />

akarsz?<br />

– Indíts! – parancsolta a fegyveres Jade-nek, majd felemelte a<br />

hangját: – Ha száz méternél közelebb jöttök, szétloccsantom a nőt!<br />

Nem kaptok el! Inkább fölrobbantom az egész szart!<br />

– Hé, egy pillanat! – mondta Sachel, higgadtan, akár egy<br />

gleccser. – A benzinkútnál beszélünk!<br />

– Nincs miről beszélnünk!<br />

– Tankolnotok kell. Közben majd csevegéssel ütjük agyon az<br />

időt.<br />

A fegyveres a műszerfalra lesett.<br />

– Indíts! – üvöltötte.<br />

Sachel kocsija félregurult az útból.<br />

Jade elhajtott mellette, s észrevette a hátsó ülésen heverő<br />

Vance-t.<br />

Szitkozódni támadt kedve.<br />

Úgy festett, elrontotta a mai programot. Mindenkiét.<br />

A stukkeres fickó egy mozdulattal hátradöntötte az ülést, és<br />

elnyúlt rajta.<br />

– Állítsd úgy a tükröt, hogy fekve is lássam a másik kocsit! –<br />

parancsolta.

---

Jade vita nélkül engedelmeskedett. Azon töprengett, miként<br />

kaparhatná elő a stukkert az ülése alól.<br />

– Hol tartod a mentődobozt? – nyüszített a pasas.<br />

– A csomagtartóban. Hajtsa le a hátsó ülést, és hozzáfér.<br />

A fickó nyögdécselve, hosszan szöszmötölt. Végre megküzdött a<br />

nehézségekkel. Előrángatta a dobozt. Tartalmát az ölébe borította.<br />

Jade-től kevéssé tartott, ám a gyanakvással nem hagyott fel.<br />

Letette a pisztolyokat, ügyelve arra, hogy a lány ne férhessen<br />

hozzájuk. A szemlátomást életlen ollót félredobva kést rántott, azzal<br />

hasította végig nadrágja szárát.<br />

Szétroncsolt térde láttán őrjöngésben tört ki.<br />

Jade odapillantott. Felfordult a gyomra. Ugyanekkor újabb fájás<br />

hasított belé. Elhomályosult szemmel, vakon meredt az útra, s<br />

kedve lett volna elájulni, itthagyva ezt a tébolyt.<br />

Tudta, nem teheti.<br />

A messzinél is messzibb múltból csengett fülébe a parancsolat:<br />

A túsz biztonsága mindenekfelett!<br />

A túsz nem más, mint Opal.<br />

A pasas a mutatóujjával kotorászott a sebben, azután hosszan<br />

üvöltött fájdalmában.<br />

Jade nem bánta volna, ha folytatja; ha az eszméletvesztésig<br />

tunkolja magát, ám ez az eshetőség a fickó fejében is megfordult,<br />

bár az is lehet, hogy csupán megelégelte a kínt. A sebre öntött egy<br />

ampullányi csípmentes jódot, majd átkötötte, leragasztotta a térdét.<br />

– Kiment a golyó? – kérdezte Jade.<br />

– Na és, ha nem?! – fortyant fel a pasas.<br />

A következő pillanatban megdöbbentő felfedezést tett:<br />

– Te terhes vagy! – ordította.<br />

Jade megrökönyödött.<br />

– Én?!<br />

– Te, te! Ne szórakozz velem! Mikor szülsz?<br />

– Egy hónap múlva.<br />

– Biztos, hogy nem fog rád jönni? A körülményektől?<br />

– Imádkozzon, hogy ne jöjjön rám. Nem hiszem, hogy maga<br />

tudna vezetni ezzel a térddel.<br />

A lány remélte, hogy válaszával a fickó értésére adta: szüksége<br />

van rá, mint sofőrre.

---

Bár a középső tükröt nem használhatta, és a külsők kisebb képet<br />

adtak, látta, hogy Sachel kitartóan követi őket, kínosan ügyelve a<br />

kikötött távolság megtartására. Impresszióként érzékelte a hátsó<br />

ülésen gubbasztó Vance mozgolódását: úgy sejtette, az ügyfél a<br />

védelmezője vállsebét kötözi, loppal.<br />

Míg hátrafelé figyelt, elszalasztotta utasa ötletrohamát. Már csak<br />

a gonoszságra figyelt fel.<br />

A pasas marokra kapott egy gézpólyát, és nekiállt Jade nyaka,<br />

válla köré tekergetni.<br />

– Mit művel? – kérdezte a lány.<br />

Csúnya kuncogást kapott válaszul. A pasas tovább tekercselt, s<br />

ezalatt sem tette le a jobbjában szorongatott stukkert.<br />

Hogy hogy nem, a pólyába beépített egy kézigránátot, a<br />

biztosítószegen fityegő karikába pórázt fűzött, és azt a saját<br />

testéhez erősítette.<br />

– Ha a barátod le találna lőni a hátsó kocsiból, téged is viszlek<br />

magammal – mondta, munkája végeztével.<br />

– Ügyes – felelte a lány. – A hátsó ülésen talál üdítőt.<br />

Szopogasson el egyet. Én is kérek. Vigyázzon a bombájára, amikor<br />

hátramászik.<br />

– Hé – nyögte a férfi elhűlten. – Hogy hívnak?<br />

Jade elárulta a nevét.<br />

A pasas bólintott. A pórázzal játszogatva hirtelen így szólt:<br />

– Szólíts Londonnak.<br />

– Jack a keresztneve?<br />

– Az összes nevem London.<br />

– Helló, London. Ismertem egy fickót, akit Olasznak hívtak.<br />

– Jó, legyen a keresztnevem: Angol.<br />

Jade a férfira nézett. London horpadt arccal szürcsölte a<br />

narancslevet. Kifacsart pózban hevert az ülésen, egyszerre ügyelve<br />

sérült lába kényelmére és arra, hogy fedezékben legyen a Sachel<br />

által feladható golyók elől.<br />

A lány bekapta a szívószálat. Mohón oltotta szomját. Csupán egy<br />

fájás erejéig tartott pihenőt a kortyolásban. Ismét elfelejtett az órára<br />

pillantani. Ha megkérhetné tétlen utasát, hogy figyelje a perceket!?<br />

Érzékelte, hogy nyugalma lassan átragad a fickóra. A<br />

legveszélyesebb szakaszon: a pánikon túl vannak.

---

Nemsokára a benzinkúthoz érnek; ha ott nem tud<br />

kockázatmentesen kiszabadulni, akkor a hátralévő úton kell<br />

kieszelnie egy működő mentőötletet.<br />

Mindezen kívül már csak egy csekélységgel muszáj<br />

megbirkóznia: London nem veheti észre fájdalmait, még csak<br />

gyanút sem foghat. Különben előveszi a hisztéria, amit a szülés<br />

szokott kiváltani a pasasokból.<br />

– Van férjed? – csevegett London.<br />

– Nincs.<br />

– Volt?<br />

– Nem.<br />

– Lesz?<br />

– Minek?<br />

– Nincs apja a gyereknek?<br />

– Mindössze egyszer találkoztunk. Az illető Petri-csésze képében<br />

csavarta el a fejemet.<br />

– Sperma-bank? – hörrent a férfi. – Na és mi van, ha a gyerek<br />

valami pigmeus lesz? Nem értem a mai csajokat. Ugye, csak<br />

blöfföltél?<br />

– Maga blöffölt a bombával?<br />

– Nem! Én sosem blöffölök! Épp ezért elárulom: meg fogsz halni!<br />

Láttunk elhajtani. Megúszhattad volna. De te visszajöttél, és<br />

felrobbantottad a kocsijainkat, lövöldöztél ránk! Te voltál, igaz!?<br />

– Pillantson rám – mosolygott Jade. – Kinézi belőlem?<br />

– Hát nem. – London vállat vont. – Ettől még meg fogsz halni.<br />

Sosem találkozol a pigmeusoddal.<br />

A lány nem felelt. Megpróbálta tartósítani megejtő mosolyát,<br />

noha a hasába tépő fájdalom azon iparkodott, hogy letörölje azt az<br />

arcáról.<br />

London nem figyelt rá, saját kínjai kötötték le.<br />

Jade remélte, hogy a pasas előbb-utóbb eszméletét veszti.<br />

Csaknem egy kilométert gyalogolt szétlőtt térddel, kivérezve.<br />

De miként kerülte el az úton álló terepjárót? Ha belebotlott volna,<br />

eltép vele, isten hírével. Mindenkinek eggyel kevesebb gondja<br />

lenne, ha ez a féleszű nem csak néz, hanem lát is.<br />

– Miért nem mész gyorsabban?! – vinnyogott London, a lábát<br />

simogatva.

---

– Mert ragyaverte, lomha dízelmotor van a kocsiban – felelte<br />

Jade.<br />

Nem emlegette fel az egyéb körülményeket. A keskeny aszfaltút<br />

erdőben kanyargott, gyakori kapcsolgatást, éber figyelmet követelve<br />

a vezetőtől.<br />

Noha az autózás többnyire nyugtatólag hatott a lányra, idegei<br />

ezúttal nem akartak megmaradni a higgadt-fokozaton. Persze, hogy<br />

nem, hiszen átgondolta, mi történhet a benzinkútnál, és íziben<br />

szertefoszlottak dédelgetett reményei.<br />

Ha odaérnek – nemsokára! – Londonnal kéz a kézben<br />

kikecmereg a kocsiból, s eljátssza (el ő!), milyen félelmetesnek<br />

találja a testére pólyázott kézigránátot. Mivel azonban már volt<br />

dolga effélével, tudta, hogy még akkor is lenne ideje letépni<br />

magáról és elhajítani az ótvarba, ha rabtartója hirtelen elszelelne a<br />

kirántott biztosítószeggel.<br />

Aranyos ötlet, aprócska szépséghibával. Ugyan merrefelé<br />

dobálgat az ember egy felheccölt kézigránátot – a benzinkútnál?!<br />

Londonra sandított. A középmagas férfi háromrét hajtogatott<br />

testtel szorongott a hátradöntött ülésen. Mellkasig nyitott inge alatt<br />

további gránát-gömböcök dudorodtak. Egyik stukkerét a nadrág<br />

dereka alá döfte, ám a másikat nem eresztette ki a kezéből.<br />

Fájdalmaira koncentrált, arcvonásai percről percre torzultabbá<br />

váltak.<br />

Jade újabb kitörésre számított. El kellett terelnie a férfi figyelmét<br />

a kínról.<br />

– A benzinkútnál szerezhetne magának fájdalomcsillapítót –<br />

mondta.<br />

– Nem kell!<br />

– Nem a fenét! Hacsak nem mazochista. Nézzen a tükörbe. Nem<br />

a megszokott, jóképű, fiatal arcot fogja látni, hanem egy szenvedő<br />

gyűrött fejét. Hullámokban önti el a fájdalom? Próbálja meg a<br />

terhestornát. Szívja be a levegőt, mélyen, le a hasáig, és tartsa<br />

benn, amíg csak tudja, azután nagyon-nagyon lassan fújja ki, és<br />

kezdje elölről. Lássunk hozzá, én is magával csinálom. Beszív!<br />

A férfi engedelmeskedett. Behörpölték a levegőt, majd arcuk<br />

pirosodtáig a tüdejükben tartották. Sziszegve fújták ki.<br />

– Jó! – lelkesedett a lány. – Adjon egy kazettát a kesztyűtartóból.

---

A zene is segít elterelni a figyelmét a sebről. Vigyázzon a<br />

bombájára, amikor előrehajol. Ez az, ügyes. Ne hagyja abba a<br />

lélegzést! Szívja be a levegőt! Mélyebben! Jó!<br />

London végezte a rábízottakat.<br />

Jade hipnotikusan beszélt hozzá; szuszogó légvételeiktől<br />

visszhangzott a kocsi, akár egy intenzív osztály.<br />

Megszólalt a magnó. Leonard Cohen hangjára folytatták<br />

légzőgyakorlataikat.<br />

Jade két fájást vészelt át, ezúttal nem feledkezett meg az óráról:<br />

nyolc perc telt el közöttük.<br />

– Könnyebb? – kérdezte a férfit.<br />

– Mintha. Csakhogy utálom ám, ha hülyét csinálnak belőlem!<br />

– Szívja be a levegőt! Tartsa benn! Tovább!<br />

– Kussoljál, mert lelőlek!<br />

– De hát mi a baj? Azt mondta, használ.<br />

– Használ! De ne használjon, ha terhestorna! Minek nézel<br />

engem?!<br />

Jade felnyögött.<br />

– Oké, jogos, rosszul fogalmaztam. Nem az a terhestorna, amit<br />

most csinálunk. Mi fájdalomkönnyítő légzőgyakorlatokat végzünk.<br />

Óhajtja a tornát is megpróbálni? Lássunk hozzá: ugorjon kis<br />

terpeszbe, nyújtsa előre a karját...<br />

– Jól van, elég! Lélegezzünk.<br />

Hangos, ütemes szuszogással megérkeztek a benzinkúthoz.<br />

Az alkalmazott a kocsi hátuljához lépett.<br />

– Na gyerünk, kifelé! – parancsolta London. – Azt akarom, hogy<br />

a barátod is lássa a komolyságomat!<br />

Jade csaknem szívszélhűdést kapott, látván, hogy a pasas a<br />

jobb oldali ülés felé ráncigálja a biztosítószegre eszkábált<br />

gézpórázzal.<br />

– Hidegvér, London – kérte nyugodt hangon, ám legalább<br />

kétszázas pulzussal. – Nem tudok átmászni a váltókarokon.<br />

Próbáljuk meg emerre.<br />

– Neked elment az eszed! Nem vagyok artista a térdemmel!<br />

– Tele parancsolja? – kérdezte a kutas.<br />

– Tele – sóhajtotta a lány. – Ne rángassa a pokolgépét, mert<br />

elszállunk az egész benzinkúttal együtt!

---

– Ha te nem tudsz átmászni emerre, én sem tudok amarra!<br />

Különben is, minek ebbe a tragacsba két sebességváltó?!<br />

– A másik a terepváltó. Próbáljunk megegyezni.<br />

– Nincs megegyezés! Ha nem mászol utánam, röpülsz!<br />

Az egyre indulatosabb London kifelé lódult, és Jade kénytelen<br />

volt követni.<br />

A kutas úgy tett, mintha semmi furcsaságot nem látna<br />

viselkedésükben.<br />

Mire kikecmeregtek a kocsiból, Sachel mellettük termett.<br />

Stukkere csövét felfelé irányítva, szétvetett lábbal megállt a<br />

közelükben. Néhány gyors pillantással felmérte Jade<br />

kézigránát-díszét és London vastagon bekötözött térdét.<br />

– Mit szólnál, ha beugranék túsznak a lány helyett? –<br />

indítványozta.<br />

– Azt szólnám, hogy szó sem lehet róla! Nem hülyültem meg!<br />

Menj hátrább, és tedd el a fegyvert!<br />

– Mit akarsz? – forszírozta Sachel, két lépést hátrálva, pisztolyát<br />

a veséje fölé dugva. – Elkaplak! Nem tudsz olyan cseles lenni, hogy<br />

szét ne tépjelek végül! Ez rád is vonatkozik, Jade! Ha még egyszer<br />

a közeledbe jutok, fogcsattogtatva a torkodra vetem magam!<br />

– Úgy gondolod, ez a fenyegetőzésre legalkalmasabb pillanat?<br />

Mi volna, ha közmegegyeznétek: ki mit akar, és mehetnénk innen<br />

tovább?! Itt egy csikket nem tanácsos elejteni, ti meg úgy<br />

hadonásztok a stukkerekkel, mint két Terminátor!<br />

Sachel előrehajolt. Vívódni látszott.<br />

– Én vagyok a hülye, vagy én vagyok a hülye?<br />

– Is, is – felelte Jade. – Örömmel hallom, hogy engem<br />

hibáztatsz.<br />

– Milyen humoros az élet! Kit hibáztassak? Én adtalak<br />

gengszterkézre?<br />

– Miattam gyűlt össze a hóhérbrigád?<br />

– Hajnal óta tenyészek a frászban! – panaszolta Sachel.<br />

– Megszakad a szívem! Remélem, rendbe jössz! Ha egyikünk<br />

meghalna, akkor rád hagyom a stressz-oldó teakeverékemet.<br />

– Meddig akarsz furikázni ezzel a G.I. Joe-szerű kreténnel?

---

– Ő is ordít velem, de feleannyit sem, mint te!<br />

– Még szép! Feleannyira sem ismer, mint én!<br />

London az egyik üvöltő félről a másikra kapkodta a fejét, mintha<br />

Wimbledonban lenne. Szeretett volna szóhoz jutni.<br />

Nem hagyták.<br />

– Zömítsünk! – javallotta Jade. – Próbáltál magadra cserélni,<br />

nem sikerült. Ha nincs más ötleted, továbbhajtok G.I. Joe-val.<br />

– Nincs annál szebb, mint amikor két vak vezeti át egymást az<br />

úton!<br />

– Ezért álltunk meg?! Hogy epigrammázz?<br />

– Parányom, te summa cum laude végeznéd a<br />

vasorrúbába-képzőt!<br />

London a félőrültnek tetsző Sachelre ripakodott:<br />

– Nem tűröm, hogy így beszélj a hölggyel!<br />

Sachel elképedt egy pillanatra, majd még előrébb hajolt, hangját<br />

lehalkította:<br />

– Sokkal engedelmesebb szolgája vagyok, mint te valaha is<br />

leszel!<br />

– Kezdem azt hinni, hogy te vagy a pigmeus apja!<br />

Jade közbeszólt:<br />

– Ugyan, London, láthatná, hogy szemernyit sem hasonlít egy<br />

Petri-csészére!<br />

– Hát ez még egy buddhistának is megártana! – hörrent Sachel.<br />

Ismét Jade-hez intézte szavait. – Menj csak! Menj vele! Mi az, hogy<br />

London?! Ez a pali kész Kambodzsa! Ha nem műmellet hord, akkor<br />

kézigránátokkal van kitömve! Stukker a markában! Stukker a<br />

gatyakorcában: remélem, herén lövi magát! Rólad most nem<br />

beszélek, mert még megüt a szél, életem virágjában. De azt azért<br />

elárulhatnád, miként akarsz megszabadulni tőle, ha nem azon vagy<br />

te is, hogy helyet cseréljek veled!?<br />

– Nincs helycsere! – szögezte le London. – Nincs megállapodás.<br />

Megyünk tovább, mint eddig, és ajánlom, ne kezdj lövöldözni, mert<br />

akkor robbantok. És abban a pillanatban, amikor megunom, hogy<br />

követsz: neked befellegzett!<br />

– Hát persze – bólintott Sachel, némileg higgadtabban. – Az<br />

utolsó hír jogán, mely megillet engem, mielőtt megboldogulnék,<br />

elárulhatnád, mit tervezel a lánnyal.

---

– Titok – súgta gonosz vigyorral London, és sérült lábát húzva, a<br />

kocsi felé hátrált.<br />

Jade követni kényszerült a pasast. Őrült ötlet cikázott át az<br />

agyán.<br />

Most kellene bedobnia, hogy koszos az ablak!<br />

Ha letörölhetné a szélvédőt, az ülése alá kellene nyúlnia. És<br />

akkor nem a rongyot, hanem a stukkert kapná kézbe. Amely vagy<br />

üres, vagy nem.<br />

Orosz rulett. Letett róla. Legközelebb tök automata fegyvert vesz,<br />

az szól, ha kiürült.<br />

Amúgy nyilván nem véletlen, hogy sem Sachel, sem Vance nem<br />

kezdett lövöldözésbe a benzinkútnál.<br />

Az sem meglepő, hogy Vance nem mutatkozott a killer előtt.<br />

Ha London rájönne, hogy él, maga követelné a túszcserét.<br />

De ez csak az egyik ok a fickó rejtegetésére.<br />

Jade átmászott a jobb oldali ülésen, és a kormány mögé gyűrte a<br />

hasát.<br />

Újabb fájdalomhullám terjedt szét benne. Hasfalrepesztő, éles,<br />

ijesztő kín, melyet égő érzés kísért: mintha parazsat izzítottak volna<br />

a testében.<br />

Mély lélegzetet vett, és benn tartotta, Remélte, mindeközben<br />

arcizma sem rezzen.<br />

London behevert mellé, és ráfüggesztette a tekintetét.<br />

– Mi van? – kérdezte. – Miért nem indítasz?<br />

– Ki fizet? – érdeklődött a kutas jámborul, a jobb oldali ablak<br />

mellett.<br />

London teljesen megrökönyödött. Felháborodásában térdsebéről<br />

is megfeledkezve felült, és az alkalmazott orra alá dörgölte<br />

pisztolyát.<br />

– Láttál te már olyan barmot, aki fegyverrel a markában bárhol is<br />

fizetni akart volna?! – ordította.<br />

Felültében kitépte a biztosítószeget a kézigránátból.<br />

Ráadásul észre sem vette, mi történt.<br />

Jade a gázpedálra taposott.<br />

Pillanatok alatt maguk mögött hagyták a tátott szájú kutast.<br />

– Vágja le, és dobja ki! – kiáltotta a lány.<br />

Padlóig nyomta a pedált, hogy minél messzebb kerüljenek a

---

enzinkúttól.<br />

London meredten bámulta a csuklóján himbálózó, elszabadult<br />

pórázt.<br />

– Úristen! – nyöszörögte, pániktól bénultan.<br />

– Vágja már le az ótvar bombáját, és dobja ki! – üvöltötte Jade.<br />

Tudta, hogy máris sok, túl sok időt elvesztegettek.<br />

Behunyta a szemét.<br />

ANNO<br />

Jaco Montana úgy hatott rá, mint ama két alkalommal, midőn<br />

találkoztak.<br />

Hosszan, feszülten nézték egymást.<br />

Izgalmuk átragadt az inas kezében tartott kristálypohárra. A<br />

talpas kehely szétrobbant.<br />

Montana elmosolyodott.<br />

Amúgy az anyahajónyi íróasztal szélén ültek, mint először.<br />

– Lám – mondta a férfi. – Jack idáig még egyetlen poharat sem<br />

tört el.<br />

– Nem én tettem – mentegetőzött az inas. – Magától törött el.<br />

– Jól van, elmehet. Majd én kiszolgálom a hölgyet.<br />

Jack kisomfordált.<br />

Montana nem mozdult a helyéről. Titkolatlan gyönyörűséggel<br />

bámulta a lányt.<br />

– Talán nem is tudom megfogalmazni, milyen hatást tesz rám –<br />

sóhajtott töprengőn.<br />

– Majd én szavakba gyúrom – ajánlotta Jade. – Mondjuk, így is<br />

kifejezhetné magát: úgy hat rám, mint szívbajosra a pacemaker.<br />

– Köszönöm, hogy kisegített. Engedelmével tovább töröm a<br />

fejemet egy szalonképesebb metaforán.<br />

– Azért hívott, hogy lírai gyöngyszemeket hozzunk felszínre<br />

magunkból?<br />

– Nem. Szeretnék ajánlatot tenni magának. Ne értsen félre!<br />

Aszexuális kalandra hívom.<br />

– Elképeszt. Nos?<br />

– Bevezetőül fogadja részvétemet a haláleset miatt. Erről többet

---

nem beszélek. Munkát ajánlok. Gyakorta megesik, hogy előkelő<br />

rendezvényen kell megjelennem. Ilyen alkalmakkor nem szívesen<br />

látok magam körül gusztustalan testű férfiakat, aminők a testőreim:<br />

valóságos gorillák. Minthogy az úri közönség báljain a lőfegyvereket<br />

egyébként is illik a ruhatárban hagyni, úgy gondoltam, humán<br />

tartozékaikat sem vinném a bálterembe, ám őrizetlenül mégsem<br />

maradhatok. Szeretném, ha maga vigyázna rám. Finom ruhában,<br />

szépen, fegyvertelenül. Ha igent mond, ezzel sok elfoglaltságra tesz<br />

szert. Hetente egy-két-három bálon számítanak a megjelenésemre.<br />

Mit felel?<br />

Jade leperdült az asztal széléről, és megállt a férfi előtt.<br />

– Szinkronizálnám az imént hallottakat. Ha jól értettem, veretes<br />

szövege nem egyébről, mint arról szólt, hogy bizonyos napokon,<br />

estelente csípjem ki magam, és tornyosuljak maga mellett,<br />

holt-unalmas partikon, míg gorillái odakinn asznak a fogason.<br />

Montana bólintott.<br />

– Azt hiszem, kitűnően szinkronizáljuk egymást. A velem töltött<br />

estéit természetesen nagyvonalúan honorálom. Mielőtt bármit<br />

mondana, fontolja meg: talán kissé unatkozni fog, de remélhetőleg<br />

nem kell verekednie, csekély a kockázat, és ez a munka a<br />

törvénnyel sem ellenkezik. Az is magától értetődik, hogy estélyi<br />

öltözékéről magam gondoskodom.<br />

A férfi italt töltött.<br />

Koccintottak. Jade a pezsgőbe kortyolt, és letette a poharat.<br />

– Kedvel engem? – kérdezte Montana.<br />

– Még nem tudom. De feldob, mint egy pacemaker. Ha<br />

vállalnám, amire kér, kompromittálnám magam. Tudja, hogy nincs<br />

jó híre?<br />

– Egy-két zsaru előtt biztosan kompromittálódna.<br />

– Mellesleg ez is szerepel szándékai között?<br />

A férfi vállat vont, elmosolyodott.<br />

– Miért ne?<br />

– Mást is tartogat? – kérdezte Jade.<br />

– Nem tudja még, kedvel-e. Ami engem illet, néhány rövid<br />

találkozás után nyugodtan mondhatom: megkedveltem magát.<br />

Sosem fogom olyasmire kérni, amit nem akar. Óhaját mindenkor<br />

tiszteletben tartom majd. Nem alkalmazottamnak, hanem hölgynek

---

tekintem. Maga tehetséges, értelmes lány. Mozgása, ügyessége<br />

egyenesen bámulatos. Kár lenne azonban, ha a szellemi tőkéjét<br />

elvesztegetné. Amíg nekem dolgozik, megengedhetné magának,<br />

hogy tanuljon, letegye a szükséges vizsgákat, amelyeket a<br />

társadalom megkíván egy ifjú hölgytől. Nem kell iskolába járnia, de<br />

muszáj tanulnia. Végbizonyítványai a tudását fogják tükrözni, tehát<br />

iparkodjék. Szándékomban áll, hogy a segítségére legyek ebben.<br />

Kérem, most mondjon igent.<br />

– Bocs, pirinyót lemaradtam a szinkronnal. Azt akarja, hogy<br />

elsajátítsam ezt a körmönfontan unalmas beszédstílust?<br />

– Nem! Szeretem, ahogy beszél.<br />

– Hát mit akar? Kikupál és nőül kér?<br />

– Megfordult a fejemben, de nem tehetem. Ezt még én sem<br />

engedhetem meg magamnak.<br />

– Mármint az alulnősülést?<br />

– Pontosan.<br />

– Akkor nem értem. De úgyis rájövök, hol van az eb hantja! Hát<br />

persze! Megpróbál lekötelezni. De miért? Mi haszna belőle? Ez az!<br />

Attól tart, hogy egy szép napon kibérelnek: öljem le Jaco<br />

Montanát?! Ez idáig egy tallért sem költött rám, tehát most még<br />

hihet az őszinteségemben: soha nem fogok fegyvert emelni<br />

magára.<br />

A férfi kissé hátrahajolt, sötét szemében mosoly ragyogott, ám<br />

arcvonásainak komolysága nem változott.<br />

– Nem? És miért nem? – kérdezte.<br />

– Nem vagyok szerelmes magába, azt sem tudom,<br />

megkedvelem-e valaha, mint Jaco Montanát. Amikor idejöttem, még<br />

úgy éreztem magam, akár egy kiürített, elreménytelenedett<br />

postaláda. Amióta megláttam, ismét tudatába jutottam női<br />

mivoltomnak. Mintha életre keltett volna. Semmi mással, pusztán<br />

azzal, hogy maga egy férfi. Millióból legfeljebb egy ilyen találkozás<br />

jön össze: két ember egymásra néz, és máris tudván tudják, ők egy<br />

férfi és egy nő. Szép érzést adott nekem. Nem voltam túl elvont?<br />

– Szeretem, hogy nyílt és természetes. Mintha nyaralnék, amikor<br />

velem van.<br />

– Ugye, tiszta holliday?! Jobb, mint a Pepsi-érzés. Oké, Jaco,<br />

nem fosztogatom tovább az idejét. IGEN. Igent mondok mindarra,

---

amit elmondott, és arra is, amiről hallgatott. Mikor bálozunk?<br />

– Ma este. Ha ráér.<br />

– Semmi másom nincs, csak ráérő időm. Felülmúlhatatlan<br />

barátom és választott apám meghalt.<br />

– És a zsaru?<br />

– Feltette, hogy zombivá lesz, és mert nagy varázsló: sikerült<br />

neki.<br />

– Kivárom, amíg kiszeret belőle.<br />

– Nincs annyi élete.<br />

– Meglátjuk.<br />

Jade hosszan készülődött. Méltó akart lenni a Montanától kapott<br />

öltözékhez. Célját elérte, hiszen alig ismert magára, amikor végzett<br />

a sminkeléssel, fésülködéssel. Koránál kissé idősebbnek,<br />

önmagánál jóval szebbnek látszott a tükörben.<br />

Felöltötte a rafinált szabású csontfehér ruhát, és elállt a<br />

lélegzete. úgy festett, akár egy táncosnő. A selyem felsőrész lágyan<br />

átölelte, a több rétegnyi csipkéből készült szoknya valósággal<br />

körülrepülte, egyik lábát térdig, a másikat mindössze combközépig<br />

takarva.<br />

Belelépett a fehér körömcipőbe, és táncra perdült Tilton fotelja<br />

körül.<br />

– Tetszem? – kérdezte a harmadik kör után. – Felkértek, hogy én<br />

legyek az esztétikus gorilla. Mit gondolsz? Jut eszembe, Nazir<br />

szerzett nekünk egy kivitelezőt. Richie Doopley-nak hívják a tagot.<br />

Délután felhívtam telefonon. Érdekli a munka. Holnap eljön, felméri<br />

a teendőket. Azt mondta, két napon belül elkészíti a költségvetést,<br />

és ha elfogadjuk, hétfőn már küldi is a melósokat. Sajnos, rossz<br />

hírem is van: Bárd hallani sem akar rólunk. Örökrészét, a szaxofont<br />

is elvitte, hogy ne kelljen többé idejönnie. Ne búsulj, Tilton,<br />

esküszöm neked, hogy túléljük a dolgot! Ne is beszéljünk róla. Most<br />

elmegyek. álmodj keserves-gyönyörű blues-nótákat. Ja, nagy<br />

durranás lett a lemezed! Pedig nem is te fújsz és énekelsz rajta.<br />

Képzeld, mekkorát szólna, ha személyesen adnád elő a dalaidat!<br />

Én inkább a munkakazettákat hallgatom. Igaz, hogy sercegnek<br />

kissé, de a zenélésed, a hangod mindenért kárpótol.

---

Jade féltérdre ereszkedett a fotel előtt. Arcát a karfához simította.<br />

– Nem szokásom érzelegni, de hát ezt úgyis tudod. Az istenit,<br />

dehogynem! Éppen téged próbáljalak megtéveszteni?! Nagyon<br />

hiányzol!<br />

Montana tucatnyi irigyet szerzett magának azzal, hogy a<br />

ruhatárban hagyta púpos zakójú gólemjeit, és a tündöklő Jade-del<br />

jelent meg a bálteremben. Nemigen hittek neki, midőn testőreként<br />

mutatta be a lányt; de nem is hozták zavarba a tréfálkozósan<br />

kétkedő megjegyzések, melyek eme kisded közlést helyettesítették:<br />

"hiszi a piszi".<br />

Jade villámgyorsan eltelt a látnivalókkal. Mindenki roppant<br />

elegáns volt, a hölgyek ruháin fodrok váltakoztak bodrokkal, az urak<br />

szmokingját messzire kerülték a ráncok, gyűrődések; pöpec<br />

nyakkendő-propellereket viseltek. Az ékszerek pompállottak.<br />

Ám az arcok, fütyülve a kozmetikusok erőfeszítéseire, nem bírták<br />

elhitetni – hisz maguk sem hitték –, hogy ez a nap a felhőtlen<br />

vidámságé, az önfeledt szórakozásé.<br />

Jade elcicázott a gondolattal: ha egy szemfüles pszichiáter<br />

tévedne a bálakolba, néhány percnyi – akár felületes – szemlélődés<br />

után nyugodt szívvel bezárathatná az ajtókat, és ápolókért<br />

üzenhetne. A lány sejtette: kezelés nélkül ő sem szabadulhatna a<br />

neurotikusok zsúrjáról.<br />

Ha létezne műszer, amely kimutatja az emberi lényekből áradó<br />

zavaró, rosszféle sugárzást, az e helyütt bevetve folyamatosan<br />

sípolna, szirénázna. Ide mindenki azért jött el, hogy nyélbe üssön<br />

egy-egy régebben döcögő üzletkötést, hogy megnyerje egy-egy<br />

hatalmasság jóindulatát, hogy csípős szócsatában padlóra vigye<br />

egzisztenciális ellenfelét: munkavacsora volt, valami egyébnek<br />

álcázva, s ezen okból ordított is belőle a hamisság.<br />

Montana nyájas csevegést folytatott a rendőrfönökkel, a<br />

polgármesterrel, egy cukorkagyárossal és a város legmenőbb<br />

biztonsági szolgálatának vezetőjével. Utóbbit figyelmeztette: a<br />

kontinens legjobb testőrét csípte el az orra elől.<br />

A számottevően ronda pasas elvigyorodott, tetőtől talpig<br />

végigmustrálta Jade-et, majd vállat vonva így szólt:<br />

– Kénytelen vagyok hinni önnek. Ma este aligha nyílik alkalom<br />

arra, hogy a hölgy bemutassa rátermettségét.

---

Amikor kikerültek a főbiztonságis hallószögéből, Montana<br />

elsuttogta Jade-nek, hogy a pasas bűnözőként kezdte pályafutását,<br />

majd a zsaruk elől megpattanva jelentkezett az idegenlégióba, ahol<br />

aztán befejezték profivá képzését. Csakhogy a légió szigorú<br />

körülményei között nem kamatoztathatta tudását, így hát<br />

megpattant onnan is, és zsoldosként öldökölte körbe a világot. Nem<br />

is létezik nála remekebb biztonsági szakember.<br />

Ezután jó darabig semmi említésre méltó nem történt.<br />

Montana kellemesen csevegett, fecserészett mindazokkal, akik<br />

tették neki a szépet. A turbékoló trubadúrok közül a rendőrfőnök és<br />

a polgármester tűnt ki, ők több körben is rárepültek a maffia<br />

trónörökösére.<br />

Előbbi számosszor megköszönte a brillek visszaszerzéséért<br />

folyósított pénzjutalmat, és több ízben célzott arra, hogy karrierje<br />

szempontjából fontos lenne, ha Montana segítene neki egy<br />

zsiványbanda felszámolásában.<br />

Végül megalkudtak. A főzsaru megígérte, hogy ebben-abban<br />

szemet huny, mire is Jaco biztosította: megkapja a körözött<br />

bűnözőket.<br />

Jade nem nyilvánított véleményt. Komolyan vette, hogy nem<br />

partnerként, hanem testóvónőként szerepel a pasas oldalán.<br />

Rezzenetlen arccal kísérgette oltalmazottját, s mindig tudta, mi<br />

történik körülöttük a teremben.<br />

A polgármester – szorongó, májbántalmaktól gyötört úr – arról<br />

lantozott Montanának, hogy néhány újságíró sértő érdeklődéssel<br />

kíséri legutóbbi ingatlanügyletüket. Aggodalma láttán Montana<br />

közölte, hogy gondja lesz a sajtóra.<br />

Rohamosan fogyott a pezsgő, apály állott be a bóléstálakban,<br />

ám nem a hangulat hágott a tetőfokára, csupán némelyek<br />

véralkoholszintje.<br />

– Szörnyen unatkozhat – sajnálkozott Montana.<br />

Jade éppen ráhagyni készült, midőn megpillantott egy fehér<br />

szmokingos, hórihorgas alakot. Elfúlt a lélegzete.<br />

Még egyszer megnézte az újonnan érkezett pasast, hátha<br />

tévedett. A széltében is jelentékeny, hosszában is feltűnő,<br />

hátrafésült hajú, sötét szemű férfi minden irányból Bárdra<br />

hasonlított.

---

A lány reménykedett, hátha mégsem ő az.<br />

Ekkor a fehér szmokingos fickó társa, egy kerek fejű, masszív<br />

bútordarabra emlékeztető alak, felfigyelt Montanára. Tolakodó,<br />

bántó bámulásba kezdett. Vészesen részegnek látszott.<br />

Imbolyogva hallgatta a rendőrfőnök pohárköszöntőjét, amely<br />

nagyjából arról szólt, hogy amióta ő itt a törvényfelelős, a bűnözők<br />

felhagytak gonosztetteikkel, mi több: szemfelszedéssel és egyéb<br />

finom kézimunkákkal keresik a kenyerüket, ám mivel ő tudja, hogy<br />

az érdem nem csupán az övé, hanem derék beosztottaié is,<br />

néhányukat meghívta egy koccintásra.<br />

Mint például Jordan nyomozót, aki a minap kapta el a város<br />

hölgyeit rettegésben tartó nyakfelmetsző szatírt.<br />

E méltatás hallatán az elkeseredetten ittas pasas gúnyosan<br />

meghajolt, majd tovább bámulta Montanát.<br />

A rendőrfőnök folytatta örömbeszédét; elsorolt még három nevet,<br />

majd magához szólította a fehér szmokingos figurát.<br />

Nem lehet Bárd, gondolta Jade. A pasas lengedező ezüst<br />

fülbevalót viselt, noha csak a jobb fülében, kisujján ezüstgyűrű<br />

csillant. És hattyúfehér szmokingban állongott az áporodott mosolyú<br />

törvényfelelős mellett. Egyik körülmény sem vallott Bárdra.<br />

A rendőrfőnök megszorongatta, megrázta, majd megpaskolta a<br />

kezét, azután hallgatóságához visszafordulva meghatottan éltette<br />

Flash nyomozót, aki nemrég bravúrosan visszaszerezte a<br />

nagyrabecsült Jaco Montana elrabolt családi ékszereit.<br />

Flash nyomozó széles, telt száján fintorok vonaglottak; szűk<br />

résben rejtező szeme megállapodott Jade-en, és sötét lobot vetett.<br />

A lány immár nyugodtan biztosra vehette: a csalóka külsőségek<br />

ellenére Bárd áll előtte. Bárd személyesen, alighanem egy másik,<br />

alapozó jellegű szeszzsúrról érkezvén, leheletnyit ittasan, tüntetően<br />

elegánsan és felékszerezve.<br />

Montana halk torokhangon kuncogott.<br />

– Szólhatott volna – morogta Jade.<br />

– Nem akartam elrontani az örömét.<br />

– Szó sincs örömről.<br />

– Az ürömére is gondot fordítok.<br />

A rendőrfőnök ömlengésének végeztével Jordan nyomozó<br />

felhagyott a szalonképes viselkedéssel. Ha már kiszemelte

---

Montanát, megindult felé.<br />

Jade előrébb lépett, félig eltakarva védencét.<br />

Kecses terpeszben megállt, várva, mit tartogat a közeledő férfi.<br />

Jordan harmincas éveinek közepén járhatott, vörösbe játszó<br />

arcszíne robbanékonyságot sejtetett, testszerte megmutatkozó<br />

gömbölyűségei torkosságról árulkodtak. Úgy festett, mint aki nem<br />

csupán a báli szezonban vesz magához alkoholt, és egy percre<br />

sem veti meg a szénhidrát- és koleszterindús ételféleségeket; aki<br />

magamagát dédelgeti, mivel az élet nem őt babusgatja. Lehet, hogy<br />

a kölcsönzőben talált volna alakjára illő szmokingot, de nem is<br />

keresgélt effélét. Öltönye elképesztően gyűrött volt; ám az is lehet,<br />

hogy kreppből készült. Nagykockás flaneling villant ki zakója alól.<br />

Elszántan törtetett Montana felé.<br />

– Jaco! – kiáltotta négy lépésnyiről. – Te itt?! Mit keresel te itt,<br />

ahová rendes embereket is meghívtak, he?! Micsoda világ ez?<br />

Jade rámosolygott.<br />

– Uram, hadd kérjem meg valamire. Legyen kedves, forduljon<br />

sarkon, zizzenjen ki az épület elé, és nézze meg a homlokzatot. Ha<br />

véletlenül nincs kiírva, hogy kocsma, akkor vissza se jöjjön.<br />

Köszönöm.<br />

A dühödt pasas ügyet sem vetett a lányra.<br />

– Jaco, szép nap a mai. Szép, mert szétlövöm a fejedet. Most.<br />

Jordan murénaszerű vigyorral a zakója alá nyúlt.<br />

Jade elkapta és hátratörte az alkarját, közben belépett mögé, és<br />

kibillentette egyensúlyából. Olyannyira meglepte a férfit, hogy<br />

zavartalanul előadhatta az alapfokú mozgássort.<br />

Jordan elnyúlt a padlón.<br />

Jade a nyakára térdelt, és elvette a fegyverét.<br />

Mire Bárd beavatkozhatott volna, a lány talpra szökkent, s illő<br />

komolysággal kibiztosította a stukkert.<br />

A vendégsereg, mely eddig visszafojtott lélegzettel várt a vérre,<br />

szintén illő módon viselkedett. A hölgyek sikoltozásban törtek ki,<br />

míg az urak mérhetetlenül felháborodtak.<br />

A rendőrfőnök személyesen csörtetett a helyszínre, hogy<br />

korholásban részesítse az eszement Jordan nyomozót.<br />

Nagy fehér falba: Bárdba ütközött.<br />

A zsaru félretolta a felkent főnököt. Felsegítette kollégáját, aki

---

úgy kapaszkodott a karjába, s oly hunyorgón nézett körül, mintha<br />

fogalma sem lenne a történtekről, mint aki zavaros álomból ébred, s<br />

azt sem tudja, hol van.<br />

– Menj haza, Rylou – mondta Bárd. – Menj szépen.<br />

Jordan tántorogva kifelé indult. A rendőrfőnök ordítani készült,<br />

mert példát akart statuálni.<br />

Bárd leintette. De egy pillanatra sem vette le a szemét Jade-ről.<br />

– Ez szép – nyögte hosszas fogalmazgatás után. – Minden<br />

rémálmomat felülmúltad. Sok sötét tettre számítottam tőled, most<br />

mégis be kell vallanom: megleptél. Ébren volnék? Tényleg Montana<br />

testőre vagy?<br />

– Amit lázálomnak véltél, az maga az élet. És most hátrálj<br />

néhány lépésnyit, mert túl közel vagy.<br />

– És ha nem? Akkor lepuffantasz?<br />

– Ha okot adsz rá, használni fogom a fegyvert.<br />

– Lepuffantanál?<br />

– Hová kéred a lőgalacsint? Tehetem a lábfejedbe, a térdedbe,<br />

esetleg a válladba. Régi ismeretségünkre való tekintettel rád bízom<br />

a választást.<br />

Úgy festett, Bárd megfeledkezett a köréjük gyűlő közönségről,<br />

még a zsebre vágott kézzel álló, elégedett mosolyú Montanáról is.<br />

Mindenképpen tisztán akart látni.<br />

– Szóval rám lőnél – sóhajtotta. – A pasas, akit padlóra vittél,<br />

Rylou Jordan, őskollégám. Sok éve talpal azért, hogy rács mögött<br />

tudhassa a Montana család egyik-másik tagját. Ma este konkrétan<br />

részeg is volt, ilyesmi előfordul. Add ide a stukkert.<br />

– Nem adom.<br />

– Vegyem el?<br />

– Nem lesz rá időd.<br />

Bárd keserűen felnevetett.<br />

– Azt már értem, mit keresel te itt. Illesz a társaságba, mint<br />

méregfog a viperához. Én megyek el. De nem felejtem el, hogy<br />

kezet emeltél a haveromra.<br />

– Rád is kezet emeltem volna – nyugtatta Jade a pasast.<br />

– Flash nyomozó! – nyikorgott a rendőrfőnök.<br />

A zsaru oda sem figyelt. Utálkozva Montana felé intett a fejével.<br />

– Ha mellette maradsz, bővelkedni fogsz az alkalmakban, hogy

---

kezet, fegyvert emelhess rám.<br />

– Milyen szépek talpig fehérben – sóhajtotta Montana. – Mint egy<br />

jegyespár.<br />

Nem kellett volna megszólalnia.<br />

Bárd nem törődött többé a rászegezett stukkerrel.<br />

Előrelépett, és a fülében csillogó ezüstfüggőt meglóbálva, ígyen<br />

szólt:<br />

– Elegáns. Finom. Érzéki. Úr. Tök szexis.<br />

Minden jelzőnek nyomatékot adott a mutatóujjával, melyet<br />

ütemesen belebökött Montana szíve fölött a szmokingba.<br />

Jade nem és nem tudott fellépni ellene.<br />

A zsaru rávigyorgott.<br />

– Gyönyörű vagy ma este, hirig bige.<br />

– Csókoltatlak a ragyával.<br />

– Megengedsz egy tanácsot? – kérdezte a zsaru a sarkain<br />

billegve. – Máskor ne csinálj botrányt az urak bálján.<br />

Ezzel választ sem várva kiviharzott a teremből.<br />

Miután a citromsárgára fonnyadt rendőrfőnök kiszabadkozta<br />

magát, és egy percre magukra maradtak, Montana megjegyezte:<br />

– Ne aggassza, hogy képtelen volt megvédeni tőle. Hiszen a<br />

támadása egyértelműen magának szólt.<br />

– Számított erre?<br />

– Reméltem, hogy nem múlik el eseménytelenül az éjszaka.<br />

– Jaco, maga kitüntetéssel végezne a méregkeverő-képzőben.<br />

– Ezentúl csak olyan bálokba megyünk, amelyeken álomba<br />

unhatja magát.<br />

Jade nem bírt magához térni.<br />

– Látta, mi volt a fülében?!<br />

Montana elmosolyodott.<br />

– Holnap küldetek neki valami márkás sminkkészletet.<br />

– Nem tudom elhinni – borzadt tovább a lány.<br />

– Vajon miért illetett azokkal a szavakkal?<br />

– Tőlem idézett.<br />

– Remélni sem mertem, hogy ilyennek tart.<br />

– Ilyennek tartom – bólintott Jade.

---

Montana ugyan ragaszkodott ahhoz, hogy hazavitesse a lányt,<br />

mégsem tudta átvinni rá az akaratát. Jade beleszimatolt az éjbe, és<br />

illatától megrészegülve a sétát választotta, s mint kihangsúlyozta:<br />

egyedül.<br />

Montana elporzott a limuzinnal, a lány begombolta a kabátját, és<br />

útnak indult. Tavaszt párállott, lehelt, lihegett a levegő, s bár hűvöse<br />

rágogatta Jade harisnyába bújtatott lábszárát, ügyet sem vetett e<br />

kellemetlenségre, hiszen a régóta húzódó tél, a homályos, kurta<br />

nappalok megalvasztották vérét, elapasztották kedvét, depressziót<br />

varrtak a nyakába, s végre, e harapható, mámorítóan fűszeres<br />

tavaszillatot kortyolva érezni vélte, hogy megéled, robbanásszerűen<br />

elevenedik.<br />

Futásnak eredt. Fájdalmait feledve, mámorosan ujjongott: él,<br />

vele is megesett a gyönyörű varázslat, amely tavaszonta életre<br />

simogatja a tetszhalott természetet.<br />

Amikor kifulladt, lelassította lépteit, s apránként eszébe jutott<br />

mindaz, amit a futással maga mögött hagyni remélt. Szorította a<br />

cipő, s a bordái mögött újra felzúgott az a fagyos szélroham, amely<br />

– mintha mélységes mély barlang fenekéről törne fel –<br />

veszteségeire emlékeztette kriptalehével.<br />

Szorongás facsarta össze a szívét, a gyűrű átforrósodott az<br />

ujján: szakasztott úgy érezte magát, mint hajdan, hazafelé tartva,<br />

szülei fogadtatásától rettegve, amikor kabátjával együtt az előszobai<br />

fogason kellett hagynia gyermeklétét, életörömét, mindösszes<br />

vidámságát, mert odabenn elmei alapon várták.<br />

Ha véletlenül nem vele volt baj, a tébolyra ürügy akkor is akadt<br />

gazdagon; Jade benyitott, s menten mintha bányába szállt volna<br />

alá, gyűlölt kényszermunkára. Anyja zavaros szemmel fogadta,<br />

láthatatlan villámok cikáztak körös-körül, még akkor is a lányba<br />

csapdosva, ha éppen nem ő volt a célpont.<br />

Eszébe jutott a szélkakas, noha egyáltalán nem akart emlékezni<br />

rá, ám valahol a lelke mélyén sejtette, hogy az emlék a minapi<br />

kísértet-látogatással összefüggésben tör fel, alig szemernyi<br />

bűntudatát ellensúlyozandó; úgy fogta fel, akárha tudatalattija<br />

tavaszi lomtalanításában venne részt: ha ezt most átgondolja, utána<br />

el is dobhatja, mindörökre megszabadul tőle.<br />

A sárgaréz szélkakas majdnem eltette láb alól a szüleit; őrületet

---

vitt a házhoz az átkozott baromfi. Apja, anyja imádattal csüggtek<br />

rajta, hiszen szélkakasa aztán egyik szomszédnak sem volt, se<br />

közel, se távol.<br />

Latolgatni kezdték, hová tegyék. A ház ormára azért nem<br />

szívesen ültették volna, mert ha magasan áll, kisebbnek látszik.<br />

Tegyék talán a kapu fölé? Egy fenét! Már holnap bottal üthetnék<br />

a nyomát! Oszlopra kell állítani az ablak előtt, akkor Hildy, aki egész<br />

nap a függöny mögött posztol, szemmel tarthatja.<br />

És lőn. Larry legyőzte szokásos renyheségét, amely mindig<br />

elővette, valahányszor eltervezett valami munkafélét. Levert egy<br />

gerendát az előkertben, és ráhelyezte a szélkakast.<br />

A rézbaromfi tette a dolgát, jelezte a szélirányt, ám nem<br />

nyikorgott eléggé, ezért kevéssé vonta magára a figyelmet. Larry<br />

újra vette a fáradságot, és alaposan megszórta homokkal. Ettől<br />

kezdve a rézkakas visszataszítóan csikorgott, Jade fejfájást kapott<br />

tőle, s már-már attól félt, hogy fogai kifordulnak az ínyéből.<br />

Csakhamar kezdődtek a bonyodalmak. Szélmentes időkben<br />

madárkák szállottak a műtárgyra, ellátván azt névjegyükkel. Hildy<br />

feltüzelte a férjét, aki aztán légpuskára kapott, és hisztérikusan<br />

vadászott mindenre, ami repült és tolla volt.<br />

Ennek a szomszédok jogos önvédelemből véget vetettek egy<br />

napon, riasztván a rendőrséget, hiszen ekkor már utcaszerte<br />

szálldostak a lőgalacsinok.<br />

A madarak után újabb kártevők támadtak a szélkakasra. Hildy a<br />

fejébe vette, hogy az utcakölykök direkt az ő kincsüket csúzlizzák.<br />

Jóllehet főállású leselkedései közepette semmi effélét nem látott, az<br />

idea gyökeret vert a fejében, majd meghorgonyzott Larry elméjében<br />

is. Naponta összeszámlálták a sárgarézen esett horpadásokat.<br />

A szélkakas molesztálásának témája állandósult a háznál.<br />

A házaspár egymást tüzelte reggeltől reggelig. Lépten-nyomon<br />

meggyanúsították az eddig is sokat szenvedett szomszédokat.<br />

Éjjelente Larry őrséget adott a műtárgy mellett, s ha elunta magát,<br />

indult elégtételt venni: az egyik alantas szomszéd kocsiján a<br />

szélvédőt zúzta be, a másikén a karosszériát karcolta össze, a<br />

harmadikéra festékoldót löttyintett.<br />

Közben a rézkakas, mivel fújta a szél és verte az eső, viharosan<br />

patinásodott. Hildy és Larry tudván tudta, hogy ezt is az utcabéli

---

népség csinálja; a kertjükbe surranva nap mint nap valami zöldes<br />

penésszel locsolásszák a baromfit, puszta gonoszságból.<br />

Jade örülhetett volna, hogy szülei végre nem vele foglalkoznak,<br />

ám mert egy idő után torkig telt a kakas-témával, és mert amúgyis<br />

torkig volt a családi zárt osztállyal, és mivel éppen végzett egy<br />

elmebajtani könyvvel is, felhívta derék, beteg elei figyelmét arra,<br />

hogy ők aztán igazán mindent megtettek annak érdekében, hogy<br />

nyugodtan paranoiásak lehessenek. Nem kevés fáradságukba<br />

került, de elérték: közutálatnak örvendenek, leszámítva azt a<br />

kevésnyi velük egyívású illetőt, aki még szól hozzájuk.<br />

Jade-et félig-meddig agyonverték; halmazati büntetésül újabb<br />

különórára íratták be.<br />

És a szélkakas-ügyet is megoldották: apja eltervezte, hogy<br />

cselekedni fog, s mint ilyenkor mindig, leült enni. Ezúttal azonban<br />

mégsem sikkadt el a tennivaló, Hildy éberen őrködött a családfő<br />

ígérete fölött.<br />

Így hát egy ködös hajnalon Larry kilopódzott a kertbe, ásót<br />

ragadott, és gödröt kapart a földbe. Belehelyezte és betemette a<br />

szélkakast, végül egy félmázsás követ gördített rá. Néhány napig<br />

szinte boldogan éltek, azon kacarászva, milyen pompásan kitoltak<br />

az utcabéli szemét népséggel.<br />

Jeges veríték csordogált Jade hátán, mire az emlék végére ért.<br />

Tudta, hogy nem csupán bűntudat ellen kell szüleire gondolnia,<br />

tudatalattijának egyéb célja is van ezzel, s már-már ráocsúdott, mi<br />

az. A családi zárt osztály légköre sokat formált rajta. Évek óta csak<br />

menekül, nem a józan ész vezérli, hanem a pánik.<br />

És íme, válaszúthoz érkezett. Tilton halott. Ó, dehogy! Tilton él,<br />

csupán asztráltestté olvadt. Bárd lelécelt, gyáva lévén ahhoz, hogy<br />

éppen őt merje szeretni.<br />

Már nem kell futnia. Beledöbbent a felismerés: azt kell<br />

eldöntenie, valóban így akar-e élni; csakugyan bérgonoszként<br />

óhajt-e karriert csinálni!? Bárdnak igaza lehetett, amikor sürgette:<br />

addig határozzon, amíg jóvátehetetlen tett nem terheli. Még nem<br />

késő.<br />

A varázsos levegő átfújta a tüdejét, és megborzolta lelke<br />

felszínét is. Eltökélte, hogy gondolkozni fog, majd, nemsokára; ha<br />

elcsendesedik benne a keserű, dühös fájdalom.

---

Jade a ház elé ért. Alig várta, hogy lerúghassa a tűsarkú cipőt, s<br />

a kopott bőrfotel elé térdelve kifaggathassa Tiltont, mi a véleménye<br />

nyugtalanító gondolatairól.<br />

Aztán hirtelen arra lett figyelmes, hogy hurkot vetnek a nyakába.<br />

A háta mögé ólálkodott férfi a térdével is besegített a fojtásba.<br />

A lány meglepődött és megrettent, s ha csak egy pillanatra is,<br />

ennyi elég volt ahhoz, hogy a műanyag zsinór áthasítsa nyakbőrét.<br />

Csaknem elkésett a reagálással, levegője rohamosan fogyott.<br />

A fickó fél lábon állt mögötte, jobb térdét a gerincoszlopának<br />

feszítve.<br />

Jade hátralépve kibillentette egyensúlyából a támadóját.<br />

Kesztyűs jobbját a hurok alá bújtatta. Bal kézzel ütött.<br />

Azután kifordult, letépte magáról a zsinórt, és lábát fellendítve<br />

néhány sarokrúgással kedvetlenítette el hóhérát.<br />

A férfi torokhangú kiáltást hallatva térdre rogyott fájdalmában.<br />

Sísapka fedte el arcát.<br />

Jade azon mesterkedett, hogy a maszk mögé pillanthasson, ám<br />

a fickó gyorsan feltámadt hamvaiból, és megpróbálta lerohanni a<br />

lányt.<br />

Jade bevetette egyik kedvenc trükkjét: futásnak eredt, majd<br />

váratlanul visszafordult, kitért a tovarobogó alak elől, és<br />

cipősarokkal utána rúgott.<br />

A fickó kínjában csaknem lement hídba.<br />

Fájdalomordítása ismerős hangot sejtetett.<br />

Jade óvakodott attól, hogy megközelítse az elszántságában<br />

máris újra tevékeny egyént, ezért inkább az egerészést folytatta.<br />

A pasas felpattant, és bár feltűnően amortizáltnak rémlett, a<br />

ragadozó-ösztöntől hajtva, az elfutó lány után vetette magát.<br />

Már-már az utcasarokhoz értek, midőn Jade letért a járdáról, és<br />

egy parkoló mikrobusz mögé húzódott.<br />

A fogócska ezzel véget is ért.<br />

Diszkó-kék lámpáit villogtató zsaruautó pördült az utcába.<br />

Fülsértő gumisikollyal vette a kanyart, majd szirénáját bekapcsolva<br />

keresztbe fordult a megtorpanó támadó előtt.<br />

Jade felemelkedett a mikrobusz takarásában, s amíg a zsaruk a<br />

sísapkás fickót szólítgatták megadásra, ő a lámpaárnyékban<br />

parkoló kocsik fedezékében hazasurrant.

---

A kapuból visszanézve még látta a túloldali járdán tovaloholó<br />

pasast.<br />

A sziréna vijjogásába figyelmeztető lövések robaja vegyült.<br />

Nem várta meg a fejleményeket. Fehér ruháját terebélyesedő<br />

bíbor folt éktelenítette. Ügyelve, hogy ne ejtsen vércseppet a<br />

lépcsőre, a lakásba surrant, s egy percig is várt, mielőtt merészen a<br />

tükörbe pillantott.<br />

Azt látta, amitől rettegett.<br />

Úgy festett, mint akinek csak az imént vágták át a torkát.<br />

A bíborló metszési vonalat véraláfutások szegélyezték. A rútnál<br />

is rondább seb mélyebbnek mutatta magát a valóságosnál.<br />

Jade megállapította, hogy az ütőere ép, s mindjárt lassabban<br />

vette a levegőt. A csaphoz hajolt, lenyelt néhány korty vizet,<br />

leöblítette és átkötötte a nyakát.<br />

Szórványos lövöldözést hallott az utcáról.<br />

Nem lépett az ablakhoz, számolt a kósza golyókkal. Majd ama<br />

álmatlan személy, aki a küzdelem láttán riasztotta a zsarukat,<br />

helyette is megtekinti az űzőcske végkifejletét.<br />

Lehúzta a cipőjét. Elképedt a véres fémsarkak láttán.<br />

Sejtette, ki volt a sísapkás egyén, aki fojtóhurokkal lesett rá az<br />

utcán. Nem lesz gond rábizonyítani; az illető legalább három<br />

tőrdöfést visel a testén: a cipősarok nyomait.<br />

Jade kibújt a pocsékká vérzett ruhából, és a zuhany alá állt.<br />

Még akkor is ott állt, a gomolygó gőztől elvakítva, amikor Bárd<br />

lerohanta.<br />

A zsaru forgószélként rontott a fürdőszobába. Egyetlen<br />

mozdulattal kirántotta a forró víz alól a lányt, és letépte nyakáról a<br />

gézsálat.<br />

– Ezt a trehányságot! Majd én befejezem! – üvöltötte<br />

magánkívül.<br />

– Láthatás van? – kérdezte Jade.<br />

Kisiklott a markából, elzárta a vizet, maga köré tekerte a<br />

fürdőlepedőt, és a gutaütöttségtől immár szoborszerűnek tetsző<br />

pasasra nézett.<br />

– Jó estét – mondta. – Mivel szolgálhatok?<br />

– Soha jobbat – felelte Bárd, immár magához térő-félben. –<br />

Tépek idefelé, mert nem alhatok, amíg nem tisztáztunk egyet s

---

mást, és mit hallok a zsarurádióban!? Azt hallom, hogy utcai<br />

támadáshoz riasztják a kollégákat, és persze, erre a címre!? Mire<br />

galambőszen ideérek, kiderül, hogy a támadó meglépett, holott két<br />

zsaru két tár ólmot lőtt utána, de az áldozatból sem maradt több,<br />

mint néhány vérpecsét a flaszteron. Ki volt az?<br />

– Micsoda ki volt? – kérdezte Jade.<br />

Felöltötte tárnicskék köntösét. Bekötötte vérző nyakát.<br />

– Azt mondod, nem tartozik rám?! – hörrent Bárd hosszas<br />

töprengés után.<br />

– Barkochbázni jöttél éjjel kettőkor?<br />

– Voltaképpen nem. Azért téptem ide, hogy elmondjam a<br />

véleményemet pályafutásod csúcsáról.<br />

– Már elmondtad.<br />

– Neem, dehogy mondtam el – lehelte a zsaru, némileg<br />

megrökönyödve. – Én ott talpig úrban adtam elő magam, méltón a<br />

szmokinghoz.<br />

– Én ott egy talpig buzit láttam!<br />

– Te a rendőrfőnökről beszélsz, míg én magamat forszírozom.<br />

Nos, kis bige, figyelj jól, a tárgyra térek. Szépen felmondasz<br />

Montanának!<br />

– Eszemben sincs.<br />

– Közlöd vele, hogy nem leszel többé a testőre.<br />

– Montana testőre vagyok. Ha úgy tetszik: testfelügyelője,<br />

testbiztonságisa, testvédője, testóvónője. Sőt: testangyala. Te pedig<br />

menj a ragyába!<br />

– Nem ragaszkodhatsz ehhez a penetráns hülyeséghez. Gyere,<br />

menjünk ki a gőzből, leülünk szépen, és jól átbeszéljük. Ki volt a<br />

fojtogató?<br />

– Kopj már le rólam!<br />

– Legalább annyit árulj el, tudod-e, ki volt!?<br />

– Igen, tudom.<br />

– Neve?<br />

– Nem tartozik rád. És én sem tartozom rád. Azt csinálok, amit<br />

akarok, azt őrzök, akit akarok, és azzal fojtogattatom magam, akivel<br />

csak kedvem van!<br />

Bárd felemelte a padlóról az egykor szálldosó-szép báli ruhát,<br />

megforgatta ujjai közt, majd dühödten a falhoz vágta.

---

Felkapta az egyik körömcipőt, és végighúzta kézfején a sarkát.<br />

Undorral felnyögött a véres nyálka láttán.<br />

– Mit műveltél ezzel?!<br />

– Nem fogod elhinni: rúgtam vele.<br />

– Esküszöm, kitalpalom neked, hogy fegyverviselési engedély<br />

felmutatása nélkül még a cipőboltban se szolgáljanak ki!<br />

– Elmeséljem, mire vagyok képes egy tyúktojással?<br />

– Hálaistennek, nem kell horrorfilmre költenem, elvégre itt vagy<br />

te! – Bárd karon ragadta a lányt, és kivonszolta a fürdőszobából. –<br />

Nem akarom, hogy Montanának dolgozz! És Nazirnak se.<br />

– Folyton azzal tömöd a fejem, mit nem akarsz. Nem érdekel, mit<br />

nem akarsz! Hagyjál élni végre!<br />

– Hát élet ez?!<br />

– Éppen te kérdezed?! Te zombi!<br />

Bárd mélyet sóhajtott.<br />

– Kezdjük elölről. Higgadtan, hüllőszerűen. – Tekintete a lány<br />

nyakára tévedt. Visszakockásodott a homloka. – Ki volt az?!<br />

– Semmi közöd hozzá.<br />

– Éppen ezért nyugodtan megmondhatod.<br />

– És ha nem?<br />

– Akkor lejárom az ismerőseidet. És akiben megtalálom a<br />

cipősarkad nyomát, azt kalitkába csukom.<br />

– Köszi, nagyon kedves tőled. Akkor talán végeztünk is. Ég<br />

áldjon.<br />

– Komolyan mondom, azt hittem, egy szavamba kerül, és észhez<br />

térsz végre.<br />

– Tényleg egy szavadba került volna.<br />

– Melyik az a szó?<br />

– Menj már az ótvarba! És ha megkérhetlek, ezentúl ne hozzám<br />

járj ordítani, elvégre tele a város sportpályákkal.<br />

Bárd tágra nyílt szemmel, kábultan nézett rá.<br />

– Fejtsd meg nekem, miért nem tudunk szót érteni!? Fejtsd meg<br />

te, mert én fel nem foghatom!<br />

– Nem beszéled a nyelvemet. Nem úgy, mint Jaco. Ő rám nézett<br />

párszor, úgy vásárolta a fehér ruhát. A szemével levette a<br />

méreteimet!<br />

– Neked ennyi elég is?! Ahányszor én már rád néztem a

---

szememmel! Naphosszat küldhetném rád a cipőt, ruhát! Még a<br />

koporsóméretben sem tévednék! Ennyi?! Számosszor<br />

figyelmeztettelek, Jade! Te bűnöző vagy, én meg zsaru. Ne kerülj<br />

az utamba, mert többé nem teszek kivételt veled!<br />

– Nem csak ennyi. Azt akarja, hogy tanuljak, és ne vesszek<br />

kárba.<br />

– Ezt Montana mondta?! – kérdezte Bárd olyan arccal, mint aki<br />

nem és nem hisz a hallószervének.<br />

Jade bólintott.<br />

A zsaru zavartan megvakarta a fejét. Kisujján megcsillant az<br />

ezüstkarika.<br />

– Szédülök – mondta. – Annyi energiát feccöltem beléd,<br />

amennyivel három fővárost évtizedekig kivilágíthattam volna, és te<br />

arra a csecsemőfenék arcú palira hallgatsz, aki a szemével vesz<br />

rólad méretet, majd azt mondja, hogy tanulj, meg azt: ne vessz<br />

kárba. És én még azt hittem, hogy szar a helyzet! Holott dehogy<br />

szar: megaszar! Tényleg elmegyek. Ki fojtogatott?<br />

– Nem mondom meg, mert ő még ezzel sem törölhette ki a<br />

fejemből, hogy sokat köszönhetek neki!<br />

Bárd eltöprengett.<br />

– Nazir nem lehetett, mert még sétálógipszben tartják. Lássuk<br />

csak: ki kötelezett le annyira, hogy nyugodtan megfojthasson?!<br />

– Menj már! Csókoltatlak a kolerával.<br />

Bárd felvillanó szemmel a homlokára csapott, és kiszáguldott az<br />

ajtón.<br />

Jade másnap az edzőteremben hallotta a hírt: a zsaruk hajnaltájt<br />

razziával lepték meg Olaszt. Találtak is a telepén néhány körözött<br />

kocsit, motort, de benne is találtak ezt-azt: két golyót és több szúrt<br />

sebet. Ezért aztán az üszkösödő fenomént egyenesen a kórházba<br />

szállították.<br />

Déltájt Nazir az irodájába rendelte Jade-et.<br />

– Négyszemközt elmondhatod. Te sebesítetted meg?<br />

– Ha netán Olasz volt az álarcos pasas, aki hurokkal<br />

kedveskedett a nyakamnak, akkor sem sebesíthettem meg, mivel<br />

szánalmasan fegyvertelen voltam. Gondolod, hogy ő ugrott rám a

---

sötétből? Sosem bántottam meg.<br />

– De. Egyszer. Amikor falhoz kented a saját birtokán.<br />

– Régen is volt, igazságom is volt.<br />

– Olasz nagyon érzékeny.<br />

– Ha ő fojtogatott érzékenységében, és azok a golyók vannak<br />

benne, amiket az odasiető zsaruktól szedett össze, akkor mielőbb<br />

tudasd vele: amint kimerészkedik a sittről, elkapom, mégpedig úgy,<br />

mint a skorpiót: a méregszervénél fogva! Okosabban teszi, ha<br />

életfogytiglanit sír ki a bírótól.<br />

Jade Nazirra vágta az ajtót. Elmagyarázta néhány érdeklődőnek,<br />

hogy azért hord sálat, mert torokgyíkot kapott.<br />

Azután hazasietett, és megismerkedett Richie Doopley-val.<br />

A megnyerő külsejű, vajazott modorú fickó körbejárta a hajlékot.<br />

Mindezt megfontolt komolysággal cselekedte, gyöngyfogait<br />

csillogtatva.<br />

Azután gyanús mozdulatot tett a fotel előtt.<br />

– Ne üljön rá! – sikoltotta Jade.<br />

– Kire?! – kérdezte Doopley döbbenten.<br />

A lány köhögött, megigazította a haját. Vállat vont.<br />

– Hát a fotelre. Három lába hiányzik.<br />

A fickónak máris máshol járt az esze, s alighanem Jade<br />

bankszámláján.<br />

– Hétfőn kezdhetjük a munkát. Tudnia kell, nem lesz olcsó.<br />

Romosabb a lakás, mint gondoltam. Előbb a kőműveseket hozom<br />

el, azután sorban a többi mestert. Na, de előbb a költségvetés.<br />

Holnapután találkozhatnánk, megnézi, reálisnak tartja-e az<br />

ajánlatomat.<br />

Ezután a pasas áradóan ecsetelte, milyen nagyszabású dolgokat<br />

vitt már véghez, minő építészeti remekműveket hozott létre, és itt<br />

megemlítette valamelyik televíziós szága valamelyik szereplőjét,<br />

akinél úszómedencét alkotott.<br />

Mivel Jade sem nem sikoltozott izgalmában, sem nem kollabált,<br />

Doopley rálicitált saját magára, ezúttal egy világhírű operaénekes<br />

szaletlijét felemlegetve. Jade szemét ettől sem lepték el a könnyek.<br />

A pasas zavartan töprengett, mivel kápráztathatná el.<br />

Kiderült, hogy egy világszerte híres írónál is dolgozott, ám ennek<br />

cirkalmaiba nem ment bele, mivel megpillantotta a holdkő medált az

---

ablakpárkányon, és azonnal tudni akarta, Jade nem szeretné-e<br />

megajándékozni vele.<br />

Noha kosarat kapott, Doopley-t nem olyan fából esztergálták,<br />

hogy cseppségeken fennakadjon. Nem baj, ha nem adja, mondta<br />

Jade-nek, akkor nyugodtan szerezhet neki egy ugyanolyat.<br />

Még eszébe jutott egy s más, végezetül rátért saját házának<br />

részletekbe menő ismertetésére.<br />

A lány kétszer szólt hozzá a hallottakhoz; Doopley pontosan<br />

kétszer hívta fel a figyelmét apróbb nyelvhelyességi hibákra, de<br />

kihangsúlyozta: elnézően kezeli a kérdést. Azután felfigyelt a<br />

nyakba kötött sálra, és parttalanul taglalta, mit adna torokfájásra az<br />

a füvesember, akinek hét nyelven beszélő garázst épített a minap.<br />

Jade, ha türelmesebb, jobban szórakozott volna. Ám folyton<br />

máshol járt az esze. Hol Bárdon, hol Montanán; hol pedig Olaszon,<br />

aki talán már lekerült a műtőasztalról. Még a szomszéd kertje is<br />

felötlött előtte.<br />

Miután Doopley távozott, a lány kilépett az erkélyre, és átnézett<br />

az ominózus kertbe, amely napok óta csigázta kíváncsiságát. A<br />

kerítés mentén sorakozó hamisciprusok továbbra is fürkész<br />

pillantása útját állták, ám remélni engedték: jól gyanítja, ilyen<br />

csuda-különös kertet eleddig aligha látott. Percig sem kétlette, hogy<br />

egy napon közelebb kerülhet hozzá, mivel szomszédjával máris<br />

beszélő viszonyban volt. Pár nappal korábban tőle kérdezte meg az<br />

utcán: ugyanvajon hol van most, és miként juthatna innen a<br />

belvárosba.<br />

Azután meghányta-vetette Tiltonnal a lakásfelújítást.<br />

Egyetértettek abban, hogy jó lesz vigyázni a nyálkás modorú<br />

Doopley-val.<br />

Hamarosan csomagja érkezett, amely több kiló tankönyvet és<br />

vizsgatételeket tartalmazott. Sóhajtva letelepedett a könyvekkel, és<br />

aznap éjjel végre jóízűen aludt.<br />

Másnap Montana titkára bálba diszponálta.<br />

Jade átunatkozta a mulatságot. Végighallgatta, minő<br />

megállapodások köttetnek körülötte, s bálzárásra rálelt az ilyetén<br />

összejövetelek megfelelő elnevezésére: panama-zsúr.<br />

Vele ellentétben Jaco szemernyit sem unatkozott, mivel egyre az<br />

a kérdés foglalkoztatta, mi történt a lány nyakával. Megszállott

---

érdeklődése elnyerte jutalmát. Jade beszámolt a támadásról.<br />

A bál után Montana hazakísértette testangyalát.<br />

Jade sosem volt annyira egyedül, mint aznap éjjel; mikor a<br />

lakásba nyitott, elárvult kulcsba botlott, melyet csak a zsaru<br />

hajíthatott át a levélbedobó nyíláson.<br />

Díszes papírba burkolt csomagot lelt az ágyán. Agyafúrt<br />

szabású, tojáshéjszínű selyemruhát bontott ki belőle, alakjára illő<br />

darabot, s egy sornyi írást: Ha csak ennyin múlna!?<br />

Tudta, nem lesz több láthatás, ezzel Bárd véglegesítette<br />

kapcsolatuk halálát.<br />

Jade átszenvedte az éjszakát.<br />

Sírt. Sírt fel-alá járva, ágyán elvágódva, háton és mellen; sírt<br />

Tilton fotelje elé kuporodva. Rengeteg papír zsebkendőt<br />

fogyasztott. Már-már kiszáradt. Egyszerre csak megtalálta és<br />

megitta a nappaliban kallódó fél üveg whiskyt, s az még jobban<br />

megríkatta.<br />

Gyermekded fogadalmakat tett, miként is torolhatná meg a rajta<br />

esett sérelmet. Bíbor ködös fantáziáiban óriási ceremónia<br />

kíséretében feleségül ment Montanához, és valamennyi<br />

nőmagazinnak nyilatkozott szerelmetes örömeiről. Két tucat<br />

gyermekkel ajándékozta meg hőn szeretett férjét, és immár<br />

huszonhatan turbékoltak nagy boldogan. Bárd persze cölibátusban<br />

élt, napról napra aszottabbnak látszott, mígnem elaszott végképp.<br />

A következő cinemascope bosszú-mozi Jade, a szuperkiller<br />

címen került vetítésre részeg elméjében. Ez már horror-elemekben<br />

is bővelkedett, s a happy end-jelenetben Bárd látványos<br />

önakasztást követett el.<br />

Pitymallattájt, midőn a külvilággal együtt lelke is világosodni<br />

kezdett, átismételte fantáziáit, és ördögi nevetésre fakadt. Nem<br />

létezik, hogy ilyen hülye legyen! Hogy egy pasas efféléket<br />

válthasson ki belőle! Hiszen teljesen kifordult magamagából!<br />

Aztán hirtelen beszáradt a nevethetnékje. Elvégre szemernyit<br />

sem mulattató a testét-lelkét átható, férges gyűlölet, s ha csak erre<br />

képes, kár volt elmenekülnie áldott retardált családjától; ha ilyen<br />

mocsaras, eszelős gondolatok vigasztalhatják, akkor éppen azt<br />

nem találta meg, aminek keresésére indult anno: emberi valóját.<br />

Leült Tilton asztráltérdeihez; ott aludt el a kopott parkettán, az

---

ablakokon beözönlő fény melegében.<br />

A következő hetek veszett tempóban robogtak tova. Jade edzett,<br />

tanult, bálozni kísérte Montanát, és Nazir megbízásainak<br />

teljesítésére is jutott ideje.<br />

Beiratkozott egy tanfolyamra, amely azzal kecsegtette, hogy<br />

önismeretre tanítja. Semmi újat nem hallott, viszont elgondolkozott<br />

azon, mivé lesz az emberiség, ha világszerte kívánalommá válik a<br />

keep smiling.<br />

Otthon gyakorolhatott. Doopley virtuóz ígéretei közül alig<br />

egy-kettő teljesült. Álmatag mesterek szöszmötöltek a mind<br />

romosabbá váló lakásban. Jade szakadatlanul mosolygott, miként<br />

tanulta.<br />

A kivitelező is folyton mosolygott, sztorizott, önnön hiúságát<br />

legyezőzte; mesélt a feleségéről, olyképpen, mint egy<br />

haszonállatról; dicsekedett a barátnőjével: akárha egy sportkocsi<br />

előnyeit ismertetné. Folyton kéregetett, a hálószobában heverő<br />

holmik közül ezt-azt: lemezt, könyvet, dísz- és emléktárgyakat, s bár<br />

a munka alig haladt, nap mint nap pénzt követelt.<br />

Ha netán Jade türelmét vesztette, és a befejezést sürgette,<br />

Doopley tragikusan megsértődött, s csak hosszas vigasztalás után<br />

tért magához a sokkból.<br />

A lány már nem mosolygott, hanem kínnal nevetett, látván,<br />

milyen ügyesen manipulálja, fosztogatja őt a pasas.<br />

Egy napon gyanút fogott, Nazirra nézvést. Lerohanta a szőke<br />

herkulest, és kérdőre vonta: miért pont Doopley-t ajánlotta neki?!<br />

– Mert a fickó egy sármos szélhámos. Tudom: az én házamon is<br />

ő dolgozott. Motiválni akartalak. Hogy kedved támadjon őt<br />

rosszkedvűvé tenni.<br />

– Motiválva vagyok. Többször megfordult a fejemben, hogy<br />

takarosan meg kéne vernem.<br />

– Tedd azt. Örök hálára köteleznél.<br />

Jade felderült.<br />

– Ó, nem is említetted, hogy levették a gipszedet!? Nem<br />

hiányzik? Ugyanis, ha hiányzik, kevésbé leszel elkeseredett, amikor<br />

majd megint gipszbe teszik a vádlidat.<br />

– Nem áll szándékomban újra eltörni – közölte Nazir.<br />

– Nekem igen.

---

Doopley felélte a lány türelemtartalékait. Mosolytalan<br />

beszélgetés zajlott le közöttük. A pasas megpróbálta lecsillapítani<br />

Jade-et, mégpedig arra hivatkozva, miszerint nem tehet arról, hogy<br />

a munkavégzés céljából diszponált mesterek nem jelennek meg a<br />

hajlékban.<br />

A lány rávilágított: senki más nem tehet róla, csakis ő, elvégre az<br />

a dolga, hogy erről gondoskodjék.<br />

Ekkor Doopley pénzt kért, de nem kapott. Viszont kisvártatva<br />

arra lett figyelmes, hogy leveti vakító ingét, és ernyedt pocakját<br />

villogtatva kétkezi munkát végez. Míg ő kényszeredetten falat vakolt<br />

és parkettát javított, Jade sem tétlenkedett: bravúrosan elintézte a<br />

villanyszerelési teendőket.<br />

A nyomorú sorsú kivitelező lidércnyomásos napokat élt át. Ha<br />

sem ő, sem más iparművész nem jelent meg a hajlékban, Jade<br />

taxiba ült, és érte ment. Túszul ejtette saját házában, hazavitte, és<br />

munkába állította.<br />

Doopley nem panaszkodhatott, Jade sokat segített neki.<br />

Szorgosan festették a falat, lecsiszolták a parkettát, és bevonták<br />

lakkal. Felszerelték a kapcsolókat, karnisokat, elrendezték az<br />

újonnan vett bútorokat, kicsempézték a fürdőszobát, és álomivá<br />

varázsolták a konyhát. Végül kéz a kézben kitakarítottak.<br />

Jade pezsgőt bontott.<br />

Doopley kortyolt az italból. Köhintett, arcára fátyolos mosolyt<br />

csiholt, és megpróbálta elkunyerálni a nappalit ékesítő ódivatú<br />

csipkefüggönyt, ám mert nem kapta meg, beérte a csomagolásául<br />

szolgáló élénkmintás reklámszatyorral.<br />

Majd javasolta: számoljanak el, és megnevezte a tartozás<br />

összegét.<br />

Jade pontról pontra végigment vele a költségvetési táblázat<br />

oszlopain, rámutatván, hogy nincs tartozása, mi több, kifejezetten<br />

túlfizetés forog fenn.<br />

– Tartsa meg a visszajárót – mondta végül nagyvonalúan.<br />

Doopley-t megütötte a szél.<br />

– Jelentős összeggel jön nekem! – ordította bíbor fejjel.<br />

– Most vezettem le magának, hogy el nem végzett munkáért,<br />

valamint az én sajátkezű trógerolásomért nem szép dolog pénzt<br />

követelni.

---

– Ugye, csak viccel?! – sóhajtott Doopley, s hosszas keresgélés<br />

után rálelt a szebbik mosolyára, amely többnyire bevált a női<br />

ügyfelekkel szemben.<br />

– Fenét viccelek. Remélem, okul az esetből. Sőt, javaslom,<br />

vegye fel a referencia-sztorijai közé.<br />

– Ismerek valakit, akinek módjában áll, hogy behajtsa magán az<br />

adósságát.<br />

– Mit nem mond? – álmélkodott Jade.<br />

– Jól hallotta. Van egy emberem, mellesleg az ő házát is én<br />

kiviteleztettem, mégpedig teljes megelégedésére, aki képes arra,<br />

hogy kiveresse magából a pénzemet.<br />

– Hát ez unfrankó – sóhajtotta a lány.<br />

– Nem "unfrankó". Hányszor mondtam magának, hogy így nem<br />

beszélünk?! Miféle szóösszetétel ez?!<br />

– Valóban adósa vagyok: sokat tanultam magától<br />

emberismeretből. Nyelvtanleckéinek viszont semmi hasznát nem<br />

vettem. Minden egyebet kifizettem. Távozna?<br />

Doopley felállt, kék szeme elfeketült.<br />

– Vegye tudomásul: ha legközelebb kivitelezőre lesz szüksége,<br />

engem hiába keres meg!<br />

Jade bólintott, s önfegyelmének hála, nem fakadt ki belőle a<br />

nevetés.<br />

Nazir könnyesen fogadta másnap.<br />

– A cipőmbe vizeltem a röhögéstől – újságolta. – Kaptam egy<br />

megbízást.<br />

– Tudom. Kivel veretsz meg?<br />

A herkules elővett a fiókból egy marék bankjegyet, és<br />

meglobogtatta.<br />

– Richie Doopley adta a fejedért; gondolom, belőled vasalta ki.<br />

Visszakapod, ha elkedvetleníted a tagot.<br />

– Mennyire? – kérdezte Jade.<br />

– Jócskán – felelte Nazir. – Ez eszméletlen! Mit mondtál neki, mi<br />

a foglalkozásod?<br />

– Úgy tudja, hogy éltes hölgyeket tornáztatok.<br />

– Nem rossz. Mozgasd meg őt is.<br />

Néhány napig nem jutott idő a megbízásra.<br />

Jade vizsgázni járt. Cserébe érettségi bizonyítványt kapott, a

---

Montana által ajándékozott új nevén, mint Rochelle Ariza.<br />

Azonnal az üvegeshez sietett, és berámáztatta a dokumentumot.<br />

Azután betette a komódfiókba, a fehérneműi alá.<br />

Pár percig elmélázott fölötte. Kedvelte új vezetéknevét, főként<br />

azért, mert az nem emlékeztette szüleire. Jaco oldalán számosszor<br />

elgyakorolhatta, miként cseng, ha Rochelle Arizaként mutatkozik<br />

be, hozzátéve: szólítson Jade-nek.<br />

Diadalmasan, mámorítóan kitört a tavasz. A kopár fatorzók szinte<br />

órák alatt öltötték fel fluoreszkáló, zsenge-zöld lombjukat. A<br />

madarak teli torokból ujjongták életörömüket. A levegőt pattanásig<br />

feszítették a tündér illatok, s Jade is észlelte szervezetében a<br />

vágtázni hajszoló, ijesztően vakmerő részegületet.<br />

Robbanásszerűen kivirult a világ.<br />

Montana sportolással ünnepelte a kellemes időt. A lány őrködött<br />

fölötte a golfpályán, de néhány óra múltával úgy érezte, súlyosan<br />

megőrül.<br />

– Jaco – sóhajtotta. – Testgondnoki hatásköröm milyen<br />

kiterjedésű?<br />

A kérdezett homlokráncolva koncentrált, hogy a kellő szögben<br />

üthesse meg a labdát.<br />

– Határtalan – felelte szórakozottan.<br />

– Jó, mert akkor megvédem az unalomtól is. Tegye le a<br />

csizmahúzót, és tépjünk el a Quasarba.<br />

– Unja a golfot?! – csodálkozott Montana. Megpöccintette a<br />

szabad szemmel alig látható labdát.<br />

– Látja, ez az! Megtébolyodom az izgalomtól: begurítja, nem<br />

gurítja?! Nem bírom ki!<br />

A labda eltűnt egy távoli lyukban.<br />

Jaco lelkesen utána indult, sarkában a felszereléssel megpakolt<br />

kocsit tologató inassal. Néhány lépéssel elhalt golfgerjedelme;<br />

megtorpant, és Jade felé fordult.<br />

– A Quasarba? – kérdezte töprengőn.<br />

– Oda. Vagy akárhová.<br />

Montana bólintott, széles ívben elhajította az ütőt, és Jade<br />

kezéért nyúlt. Futásnak eredtek a körömollóval ápolt, naponta

---

eszelt pázsiton.<br />

Bezuhantak a limuzinba, az elképedt gorillák közé.<br />

Jaco közölte az útirányt a sofőrrel, így aztán még eggyel bővült a<br />

hökkent alkalmazottak száma.<br />

A kigyúrt legények megörültek a hírnek, miszerint ők is<br />

játszhatnak egy menetet a lézer-harctéren, de azt már nem<br />

méltányolták, hogy a kocsiban kellett hagyniuk a fegyvereiket.<br />

– Mi van, ha ez kelepce? – aggodalmaskodott egyikük, immár a<br />

hadszíntéren.<br />

– Arra céloz netán, hogy a Keresztfiú életére török? – firtatta<br />

Jade, majd választ sem várva, vállat vont. – Ez esetben<br />

megmutathatják, mit tudnak a puszta kezes személyvédelemről.<br />

Felöltötték a piros mellényeket, megmarkolták a lézerfegyvert, és<br />

az üvöltő zenétől félig süketen szembeszálltak a zöld csapattal.<br />

Montana – varázslat! – még akkor is elegáns benyomást tett<br />

Jade-re, midőn a zöldektől üldöztetve nekifutott a rácsos<br />

fémpadlón, majd hasra vetődve siklott tovább. E kűrt a vállán<br />

átfordulva fejezte be, a fedezékéül kiszemelt paraván mögött, s<br />

máris tüzet nyitott az ellenre.<br />

Jade, aki évek óta kedvelte és idegnyugtatóul használta e helyet,<br />

felfelé sietett, hogy megsemmisítse a zöldek főhadiszállását.<br />

Úgyszólván zavartalanul jutott a harmadik szintre, s miután kilőtte a<br />

tárat, megkezdte az ereszkedést a töltőhelyhez. Remekül<br />

tájékozódott a félhomályban, többnyire a korláton csúszott lefelé,<br />

vagy egyszerűen átvetette magát a különböző szinteket összekötő<br />

fémhidak fölött.<br />

Útközben megpillantotta az egyik Montana-legényt, igencsak<br />

szorult helyzetben. A fickó találatot kapott; lézerflintája néhány<br />

másodpercre használhatatlanná vált. Jade rémülten nézte bal<br />

hónalja felé kapó, gépies mozdulatát, az arcára támolygó csalódott<br />

dühöt; s nem győzte áldani magát, amiért még a kocsiban<br />

lefegyvereztette a társaságot.<br />

Újratöltötte mordályát, és ismét nekivágott a lesilövészektől<br />

veszedelmes lépcsősornak. Ha a helyzet úgy kívánta, habozás<br />

nélkül hasra vetette magát, csúszott, rohant, hempergőzött, miként<br />

Nazir termeiben szokta, tüzelt csípőből, csuklóból, vállból, talán<br />

csak foghegyről nem; elsöprően profi voltával a rutinosabb

---

játékosokat is lekörözte.<br />

A mozgalmasan feszült húsz perc alatt többször összefutott<br />

Montanával. Örömmel figyelte a nemrég még oly higgadtan<br />

golfolászó férfi viharos átlényegülését Han Solóvá.<br />

Azután lecsengették a játékot, és ők átvehették értékelő<br />

szelvényüket.<br />

Jaco tökéletesen megfeledkezett gentleman mivoltáról; kisfiús<br />

ujjongással lobogtatta cetlijét, majd magához rántotta Jade-et, és<br />

kiadósan megölelgette.<br />

A lány megállapította, hogy Montana belsőleg hibátlanul<br />

légkondicionált, mivel az összes többi játékossal ellentétben<br />

árnyalatnyit sem verítékezett, visszafogott, decens illatából mit sem<br />

veszített.<br />

Az egyik gólem, a hónalja felé kapdosó, grimaszolva összegyűrte<br />

saját céduláját, és a háta mögé vágta.<br />

– Bezzeg, ha bevihettem volna a stukkeromat…! – dünnyögte.<br />

– Hallja, Jaco!? Az embere közveszélyes. Nem fél tőle? –<br />

szörnyedt el Jade.<br />

– Nem is tudom – felelte a férfi töprengőn.<br />

Egyszerre csak határozott: a kocsiba parancsolta és hazaküldte<br />

kíséretét.<br />

Kettesben maradtak az élvnegyed forgatagában.<br />

Jade zsebre vágta a kezét, és előre indult. Montana hamar<br />

utolérte, s eleinte szerfelett élvezte a kerülgetős-lökdösődős sétát,<br />

tökéletes inkognitóját, amelyet az a tény biztosított, hogy úgy<br />

festett, mint egy kedvesével kószáló járókelő.<br />

– Na milyen? – kérdezte Jade.<br />

– Fura – lehelte Jaco. – Az az érzésem, senki sem tudja, ki<br />

vagyok.<br />

– Rossz érzés, Keresztfiú?<br />

– Nem is tudom. A hiúságom... Amikor négy jól megtermett<br />

gorilla kísérget, a vak is látja, hogy a gyűrű közepén valaki van.<br />

– Ó, dehogy, a négy meláktól még nyugodtan senki marad. Attól<br />

lesz valaki, s elsősorban a saját szemében, ha mindenestől vállalja<br />

önmagát. Fogadni mernék, arra gondol, mit fog szólni a családja.<br />

Keresztanya nem fogja megdicsérni.<br />

– Honnan tudja?

---

A lány vállat vont. Máris másutt járt az esze.<br />

– Nézze meg az én Teheránomat. Nézze meg az elárvult<br />

ócskásboltot, amelynek helyére áruházpalotát álmodott. Nem a<br />

bűntudatára pályázom. Ízleljen meg néhány ismeretlen hangulatot.<br />

– Római vakáció?<br />

– Ha akarja!? Jöjjön bátran, a gardróbszekrényei nélkül az eb<br />

sem ismer magára. Csak a zsebmetszők érdeklődésére számíthat.<br />

– A magáéra is számítok.<br />

– Megkapta, nem tegnap.<br />

Jade mesélt. Mesélt az ő városáról, a gyalogszerrel, közvetlen<br />

közelről szemügyre vett utcákról, kapualjakról és kukák kincseiről;<br />

parkokról, piacokról; a fosszíliáról és csodáiról; a holdkő medálról,<br />

amely még nem döntötte el: viszontszeresse-e őt.<br />

Azután Montana beszélt; lazán, fésületlenül, mellőzve a<br />

választékos fordulatokat. Elmondta, hogy ő sokadik generációs<br />

maffiózó, s amikor e szót kiejtette, halkan felnevetett; elei mindent<br />

elvégeztek helyette "hegedűtokkal" a kezükben, neki már csak bele<br />

kellett születnie a hatalomba, és bár sokat szépített a képen, Jade<br />

mindent ráhagyott, mivel úgy érezte, Jaco őszintén hiszi azt, amit<br />

állít.<br />

Alkonyatig sétálgattak a városban, majd asztalhoz ültek egy<br />

olasz étteremben.<br />

– Jade, remélem, nem veszi zokon, ennyi elég volt nekem az<br />

egzotikus kirándulásból. Visszavágyom megszokott közegembe.<br />

Holnap meg szépen elviszem a balhét. Anyám haragja<br />

veszedelmesnek ígérkezik. Egyébként sem nézi jó szemmel a<br />

maga felbukkanását mellettem.<br />

– Én ezt nem furcsállom.<br />

– Amíg úgy gondolja, hogy a szeretőm, nem lehet semmi baj.<br />

Amint elrémül a barátságunktól, megpróbál majd közbelépni.<br />

– Tudnom kell minderről? – kérdezte Jade.<br />

Montana bólintott. Komoly fekete szeme végigsimogatta a lány<br />

arcát.<br />

– Egy napon el kell küldenem. Jobb, ha tudja: ezért.<br />

– Elfogadhatom, de meg nem érthetem. Sosem voltam jó<br />

szüleim engedelmes gyermeke.<br />

Jaco pezsgőt hozatott.

---

– A sikeres vizsgákra! – emelte poharát. – Máris a jövőjén töröm<br />

a fejem. Nazir mellett nem maradhat.<br />

– Ezt már unom.<br />

– Bocsásson meg, nem szívesen adok igazat zsaru barátunknak,<br />

és gyanítom, ő untatta ezzel a témával, de kitartok amellett, hogy<br />

Nazir mellett kevés jóra számíthat. Arra is gondoltam, hogy Del<br />

Maar figyelmébe ajánlom. Talán emlékszik, ő a biztonsági ügyek<br />

legfőbb szakembere.<br />

– A néhai légiós – bólintott Jade.<br />

– Igen. Del Maar egy pörölycápa. Nem jönnének ki egymással.<br />

Maga nem sokra becsülné őt, miként Nazirt sem túlzottan tiszteli,<br />

ám az előbbi úr ezt nem is nyelné le magától.<br />

– Talán ostyában beadhatnám neki.<br />

– Del Maart csak háromszor szólíthatná madámnak: először,<br />

utoljára és soha többé.<br />

– Megszólítanám negyedszer is, a temetésén. Maga mindent tud<br />

rólam?<br />

– Mindenről tudnom kell. Ez az én élet- és vagyonbiztosításom.<br />

Jade bekanalazta a minestrone levest. A tenger gyümölcsei már<br />

nem érdekelték.<br />

– Ne haragudjon, hogy sötét vizekre eveztem – kérte Montana. –<br />

Ez mind csak mellébeszélés, mert képtelen vagyok szóba hozni azt,<br />

ami valójában foglalkoztat.<br />

– Segíthetek? – kérdezte Jade félrehajtott fejjel. – Vajon<br />

feloldaná a gátlásait, ha elárulnám, mi az, ami engem foglalkoztat?<br />

Időnként visszatér egy álmom, amelyben magával szemközt állok,<br />

meztelen talpammal a cipőjén, és kibontom a nyakkendőjét,<br />

leveszem a zakóját, megszabadítom az ingétől, és ekkor maga ott<br />

áll előttem: nyakkendőben, ingben, zakóban. Rétegről rétegre<br />

hántom le, akár a hagyma héját, és sosem találom a bőrét. Nincs<br />

teste, csak öltönye van.<br />

– Az én álmom kevésbé bizarr. Szeretnék végre arra ébredni,<br />

hogy elzsibbadt a karom a feje alatt. Minden találkozásunk előtt azt<br />

remélem, ezúttal talán már jelt ad nekem: elfeledte közös<br />

barátunkat.<br />

– Erre a jelre hiába vár, de talán figyeljen egy másikra.<br />

– Mifélére?

---

– Már megadtam.<br />

– Megbeszélhetnénk ezt nálam, egy pohár ital mellett?<br />

– Csak ha hazaszól előtte, hogy készítsék ki a<br />

bélyeggyűjteményét.<br />

– Komolyzenei felvételeket gyűjtök.<br />

Montana magához intette a pincért, s arra kérte, rendeljen taxit<br />

az étterem elé. Jade sétát javasolt.<br />

– Utálatos a közbiztonság – figyelmeztette Jaco.<br />

– Semmi sem lehet utálatos ilyen pazar tavaszban.<br />

Kiléptek az utcára.<br />

– Időt akar nyerni? – puhatolózott Montana.<br />

– Az érdekli, meggondoltam-e?<br />

– Attól félek, mindössze arról van szó, hogy csupán eltökélte.<br />

– Muszáj nyakra-főre ragozni?<br />

– Szeretném hinni, hogy kedvel.<br />

– Elhinné, ha mondanám?<br />

– Jobban érezném magam.<br />

– Mitől érzi rosszul magát?<br />

– Hiszen tudja – sóhajtotta a férfi.<br />

Jade felnevetett.<br />

– Badar ember, mit akar?! Félórája sincs, hogy tisztázta velem a<br />

viszonyunkat. Ezek után egyenesen elvárja a komplikációkat? Nem<br />

fogom a szerelmemmel nehezíteni az életét. Továbbá nem<br />

tagadom ki azt, akit szerettem. Pechje van: nem túl egyszerű nőt<br />

talált.<br />

Montana elébe vágott. Szembefordult vele, az arcához hajolt.<br />

– Félénken remélem, hogy megismétli, amit ma tett velem. Hogy<br />

elragad még a megszokásaimtól, és én is úgy akarom majd, hogy<br />

elragadjon, miként ma. Kicsit tétován vágyom, hogy megtegye.<br />

– Istenem! – nyögte Jade. – A pasasok mind egyformák. Lelkük<br />

van!<br />

Kénytelen volt átvenni a kezdeményezést.<br />

Átkarolta Jaco nyakát, és megcsókolta a száját. Rémült, puha<br />

csók sikeredett elszántságából. Enyhén mulattatta a gondolat:<br />

ilyesmi sem fordult elő a Keresztfiúval, akinek elei oly sok<br />

generáción át űzték a maffia-szakmát, hogy ő már arisztokratának<br />

születhetett: az utcán csennek csókot tőle, s éppen egy

---

higanygőzlámpa fénykörében.<br />

Elengedték egymást, Montana tágra nyílt szemmel nézte az<br />

arcát.<br />

Jade a férfi válla mellett a parkoló kocsisor árnyékából előtűnő,<br />

lassan, fenyegetően közeledő alakokat figyelte.<br />

– Tényleg taxit kellett volna hívnunk – sóhajtotta.<br />

– Ne féljen, amíg engem lát – mondta Jaco. – Bízza rám,<br />

elintézem őket. Figyeljen.<br />

A férfi megfordult, felsőtestével eltakarva a lányt a közeledők<br />

elől.<br />

A fiatal, túljátszottan topis versenyzők merészen felgyorsították<br />

lépteiket.<br />

– De szép ruci – örvendezett az élenjáró fickó, ujjheggyel<br />

megpöccintve Jaco zakóját. – Ide a bukszát, vagy a hitelkártyát!<br />

Jade kilépett a férfitest árnyékából, és végigmérte a négy<br />

legényt. Az egyik csúnya volt, a másik nagyon ronda, a többiek<br />

csupán pocsékok.<br />

– Egyikteket sem irigylem a társaságáért – mondta, mert nem<br />

akart kimaradni az eseményekből.<br />

Az élfickó felemelte a kezét. Rugós kés csattant a markában.<br />

Montana összeborzongott.<br />

– Juj – szólt hidegen.<br />

A penge fenyegetően a hasa felé vágott.<br />

– A hitelkártyát! – üvöltötte a srác.<br />

Jaco a belső zsebébe nyúlt, és átadott egy kis kártyát a késes<br />

szakembernek.<br />

A fickó hátrált egy lépésnyit. A feje fölött lógó lámpa fényében<br />

böngészte zsákmányát.<br />

Hirtelen becsattintotta kését, és éles rikoltást hallatva futásnak<br />

eredt.<br />

Társai vágtában követték.<br />

Jade ámult.<br />

– Mit adott neki? A jóskártya pakliból a halált?<br />

– Átvitt értelemben igen. Átnyújtottam a névjegyemet.<br />

– Jó érzés lehet a népszerűség – látta be a lány. – Máris sokat<br />

javult a közbiztonság.<br />

– Na látja. Most már foghatok egy taxit?

---

– Nincs több névjegye?<br />

– Félek, hogy túlhűl a pezsgő.<br />

Jade körülnézett. Senkit sem látott a közelükben.<br />

– Nem hallottam, hogyan fejezte ki magát – mondta jóindulatúan.<br />

Közönséges emberfia órákig hadonászhatott volna az út szélén.<br />

Montanának az első arra tévedő taxi készséggel megállt.<br />

– Imponál ez nekem – sóhajtott a lány, behuppanva a hátsó<br />

ülésre.<br />

Azután azon kapta magát, hogy rémülten gubbaszt a férfi mellett,<br />

heves szívdobogással a mellkasában, szurkáló fájdalmakkal – vagy<br />

izgalommal? – a bordáin, valamint számos más neurotikus tünettel<br />

testszerte.<br />

Félek, és akarom.<br />

Összegömbölyödött, majd kihúzta magát, amikor átfutott rajta a<br />

gondolat: Bárd valahogy megláthatja.<br />

Meztelen talpával Jaco cipőjére állt, kibontotta a nyakkendőjét,<br />

lecsúsztatta válláról a zakót, és kigombolta az ingét. Megcsókolta a<br />

férfi bőrét, s közben elvesztette összes ruháját.<br />

Mellkasuk összesimult, érzésük szerint sistergően.<br />

Egyre merészebben, mind szilajabbul csókolták egymást, és<br />

lassan megfeledkeztek minden egyébről. Végignyúltak a vízzel<br />

töltött, hullámzó matracon, s az körülölelte, lágyan táncoltatta őket.<br />

Karos tartókban álló gyertyák mézsárga lángjai ringatóztak<br />

körülöttük.<br />

Montana némán élvezte gyönyörét, kitágult pupillája elnyelte<br />

íriszét, csókmarta szája duzzadtan piroslott. Hosszan nézték<br />

egymást, azután egyszerre zárult le szemük.<br />

Jade felsóhajtott, feje a hanyatt fekvő férfi vállára ernyedt.<br />

Sokáig alig moccantak. Jaco ujjai a lány hajával játszottak.<br />

Jade felkönyökölt.<br />

– Mondhatok valamit? – kérdezte.<br />

– Ha lehet, akkor kíméletesen – lehelte Jaco. – Még néhány<br />

percig semmi fájót nem tudnék elviselni.<br />

– Kár.<br />

– Jézusom.

---

– Nem, nem – tiltakozott Jade. – Szerintem félreért. Mindig ilyen<br />

szeretőre vágytam. De ha nem szállhatok le a dagonya-ágyról,<br />

rögtön rosszul leszek. Valami tengeri betegség lehet. Nincs itt egy<br />

jegesmedve bőr?<br />

Összekapaszkodva a szőnyegre gurultak. Ezúttal Montana került<br />

felülre.<br />

– Jobb? – kérdezte.<br />

– Lehetne tökéletesebb.<br />

Az lett. Így hát újabb fejvesztésen kapták magukat.<br />

Jaco nem bírt néma maradni, s Jade hamar lehunyta a szemét.<br />

– Nem tudom elhinni – mondta a férfi, jóval később, pezsgős<br />

pohárral a kezében. Törökülésben ült a szőnyegen, mindössze egy<br />

díszpárnával takarózva.<br />

– Semmiképpen se erőltesse – javasolta a lány, nyíltan<br />

szemlélve a szolárium-barna, sima bőrű, esztétikus testet. – Jaco,<br />

magának fölösleges luxus az öltöny. Így is teljesen szalonképes.<br />

– Szeretném, ha velem aludna.<br />

– Folyton háborgatnánk egymást.<br />

– Úgy érzem, sosem laknék jól magával.<br />

– Ne kockáztassunk. Elmegyek.<br />

– Maradjon. Egy héten belül semmiféle báli esemény nem<br />

várható.<br />

– Nem bánnám, ha teljes bálelzáródást kapna.<br />

– Nagyon unja?<br />

– Nagyon. De maga ezzel ne törődjön.<br />

Montana letette a poharat. Jade szájához hajolt.<br />

– Szeretnék kiigazodni rajtad – sóhajtotta.<br />

– Rém egyszerű.<br />

– Nem akarlak elveszíteni.<br />

– Épp csak hazamennék egy kicsit.<br />

– Miért?<br />

– Rég aludtam parkban, és szőnyegen sem tudnék.<br />

– Látlak még?<br />

– Csak hívnod kell. – Jade megcsókolta a férfit, majd a<br />

homlokához simította a homlokát. – Szeretném kimondani, amit<br />

szívesen hallanál, és nem lenne hazugság, de nem megy. Top Gun<br />

vagy, Jaco. Ezt majd felfogalmazom valami választékos szintre. Adj

---

időt.<br />

Montana bólintott. A lány boldogan visszaszédült volna a<br />

karjaiba, hogy azután unásig ott maradjon, ám sürgősen beszélnie<br />

kellett Tiltonnal.<br />

Addig fáradozott, mígnem megszólíttatta magát Chris-Maxszel.<br />

Így hívták a nyurga, szőke fickót az erkélyével szemközti kertből.<br />

Eleinte csak össze-összemosolyogtak, midőn Chris-Max a<br />

hamisciprusok övezte, hatalmas területen tett-vett, Jade pedig a<br />

korláthoz támaszkodva sütkérezett, nem titkolt érdeklődéssel<br />

kísérve a fiatal férfi kivehetetlen, furcsa tevékenységét.<br />

– Átjönnél? – kérdezte egy napon az előkelően karcsú, sugárzó<br />

pasas.<br />

– Bűnös kíváncsiság emészt – felelte Jade.<br />

A látogatáshoz meg kellett kerülnie a háztömböt, de megérte. Az<br />

emeletes bérházak túloldalán hófehérre festett kőfal fogadta, a<br />

névtáblán mindössze ennyi állt: Chris-Max.<br />

– A művésznevem – mondta a pasas, szélesre tárva a kaput.<br />

– És a művészeted? – kérdezte Jade.<br />

– Élő kerti szobrokat és tűzfal-festményeket csinálok.<br />

– Nem az örökkévalóságnak dolgozol?<br />

– Én csak játszadozom. Nem is szeretem, ha művésznek<br />

neveznek.<br />

Végigsétáltak a kerten, s a lány úgy érezte, a mesébe tévedt.<br />

Fűvel, kövirózsával, egyéb zöldekkel benőtt eleven szobrok,<br />

domborművek hevertek szanaszét. Egy örökzöld olajbokor mögül<br />

derékig beásott nőalak bukkant elé, majd néhány lépés után<br />

megszakadt a sétaút, hogy helyet adjon egy, a földön hasaló,<br />

szétvetett karú embernek. Azután férfifejbe botlott, s<br />

megcsodálhatta római arcélét.<br />

Chris-Max elmagyarázta, hogy sem kő, sem gipsz nem<br />

szükséges szobrai létrehozásához. Csak föld és növények. Így<br />

aztán valamennyit azon a helyen alkotja meg, ahol majd élni<br />

fognak. Mivel effélét senki más nem csinál, ötletét, technikáját<br />

levédette. Ő tehát monopólium-tulajdonos. Örökzöld, könnyen<br />

kezelhető, kivételes szépségű növényanyaggal dolgozik.

---

Megmutatta készülő művét, a teknősbékát. Először<br />

földkeverékből megformázza a figurát. Néhány napig öntözi,<br />

aszgatja, hogy ülepedjen, tömörödjön, s amikor a forma összeáll,<br />

leborítja egy speciális hálóval, amely pár hónap alatt elbomlik;<br />

amikorra a beleültetett növények megkapaszkodnak. A teknős<br />

páncéllemezei attól válnak jól kivehetővé, hogy különféle színű<br />

csenkeszfüvekből rakja ki azokat. Ez a fűféle lassan nő, nyírható,<br />

némi gondozás fejében sokáig fenntartható formát biztosít.<br />

Ugyanígy készült a női torzó. Előbb földből formázta meg, s<br />

amikor látta, hogy már nem mállik, lefedte a hálóval, és beültette<br />

füvekkel.<br />

A terméskövekből összedobált, hellyel-közzel fehérre festett<br />

kerítés is szolgált néhány szellemes meglepetéssel. A zugokban,<br />

benyílókban növény- és kerámiaszobrok ékeskedtek.<br />

Loboncos páfrány kuporgott a falon, fejmagasságban.<br />

Agyagkalitka óvta a leeséstől. A légies levelek kinyúltak a rácsokon,<br />

s a legenyhébb fuvallatra táncolni kezdtek. Néhány lépéssel<br />

távolabb jókora amfora ácsorgott, mely úgy festett, mintha csak félig<br />

sikerült volna átbújnia a falon. Henye örökzöld kapaszkodott kifelé a<br />

száján. Ezután fülkeszerű benyíló következett, amelyben<br />

porcelános nőalak álldogált, feltartott tenyerében sziklanövények<br />

zöldelltek, kötényében törpefácska virágzott.<br />

Gömbölyded örökzöldek félkaréjában kényelmesen háttámlás,<br />

eleven pad várta vendégét; a karfáit, támláját benőtt zöld és<br />

aranyszínű pázsitmoha éppen virágzott, parányi fehér szirmokat<br />

ringatón. Kecses fahidak íveltek a semmiből a semmibe, sziklák<br />

közt forrásvíz vágtázott, majd növényalagútba bújt.<br />

Jade mindent szemügyre vett, a leghangulatosabb szobrokhoz<br />

többször visszatért. Chris-Max lelkesen magyarázott, megmutatta<br />

üvegházát, ahol maga szaporította zöldkellékeit.<br />

– Nagyon fontos, különösen eleinte, hogy az élő szobor ne<br />

száradhasson ki. Itt az örökzöld fák óvják őket a túlzott napsütéstől.<br />

Sokat dolgozom megrendelésre. Vannak hozzám hasonlóan<br />

hóbortos emberek, akik szívesen látnak effélét a kertjükben.<br />

Némelyeknél szenvedéllyé válik e szobrok gyűjtése. Ők minden<br />

tavasszal felkeresnek, elmesélik, mit találtak ki a vége-hossza nincs<br />

téli sötétségben, én megyek, és megcsinálom. Sokan gyűlölik az

---

ablakukkal szemközt meredő tűzfalat. Odahívnak, rám bízzák,<br />

milyen kép ragad meg, és én azt megfestem, aztán, amikor néhány<br />

év múlva unalmassá válik, újat álmodom helyette. Jobb ízlésű,<br />

kulturált országokban régi hagyomány a virágszobrok készítése. De<br />

az egynyáriakból komponált figurák nem tartósak, csak az elnyílásig<br />

mutatnak. Vannak kultúrák, ahol a cirkalmasan nyírott bokrokat, a<br />

szigorú, zárt formákat kedvelik. Másutt a lágyan, szabadon<br />

hullámzó, természetesnek ható beültetést részesítik előnyben. A<br />

Távol-Keleten következetesen metszenek és formáznak, a császári<br />

paloták kertjei ma is úgy néznek ki, mint hatszáz éve egyfolytában.<br />

Azt hiszem, valamennyi irányzat hatott a stílusomra. Szöszmötös<br />

munka. Nagyon szeretem. Nem egyszer úgy jövök haza a városból,<br />

mint egy két lábon járó, kibiztosított kézigránát. Olyankor be se<br />

megyek a házba, nekivágok a kertnek, igazítok ezen a szobron,<br />

babrálok azon a növényen, és észre sem veszem: máris<br />

megnyugodtam. Te mivel foglalkozol?<br />

– Fogyasztó tornagyakorlatokkal gyötrök túltáplált hölgyeket.<br />

Sokkal érdekesebb, amit te művelsz. Jó ideje az erkélyről bámulom<br />

a kertedet, noha látni nem, csak sejteni lehet, hogy egészen<br />

különleges. Köszönöm, hogy megmutattad.<br />

– Szeretem, szívesen mutogatom. Nem zavar az sem, ha<br />

fitymálják vagy kinevetik. Baráti kapcsolatot tartok egy csomó<br />

emberrel, akik szintén buknak a zöldre, pontosan ismerjük egymás<br />

kertjét és növényálmait, de még soha nem beszéltünk például arról,<br />

hogy kire-mire szavazunk majd a választáson.<br />

– Tényleg, nemsokára várnak az urnák. Gengszterváltás lesz.<br />

Chris-Max besietett a házba, és kihozott két doboz sört.<br />

Koccintottak.<br />

– Úgy nézlek, először engednek a szavazófülkébe.<br />

Jade kortyolt az italból.<br />

– Tök szűz vagyok, mint választópolgár. Nem szeretem a<br />

demagógokat, az ősözőket, a nácikat és más szélsőségeseket.<br />

Itthon maradok. Nézegetem a fáid hegyét az erkélyről.<br />

– Inkább járulj velem az urnák elé. Tégy valamit az ellen, amit<br />

nem szeretsz. A te voksod is kell ahhoz, hogy visszaszoruljon a<br />

félelmetes. Amúgy pedig bármikor átjöhetsz hozzám; ha kedved<br />

tartja, segíthetsz is.

---

– Leszel a barátom?!<br />

Chris-Max nevetve bólintott.<br />

Hiába minden, Tilton – összegezte később a lány, a szaxis<br />

asztráltérdei előtt kuporogva. – Minden habos és torta, én mégis<br />

vigasztalhatatlan vagyok. Ráadásul semmi kedvem a ma esti<br />

mókához. Azt hiszem, Chris-Max eleven domborművei között múlt<br />

ki a Doopley iránt táplált dühöm. Mégis muszáj elmennem, várnak a<br />

fiúk. Jut eszembe, neked is tudnod kell: mostanában jól<br />

besavanyodtam, és egy csomó dolog elkerülte a figyelmemet. A<br />

szalonbéli srácok felvilágosítottak: Nazir madám egyre vadabb<br />

akciókba szalajtja őket. Erről én mit sem sejtettem, hiszen nekem a<br />

nőiesen gyengéd bulik jutottak. Gyanítom, hogy Jaco még ennél is<br />

informáltabb; ezért bérelt ki a bálokra. Megpróbál távol tartani a<br />

madám ügyeitől. Oké, nem kell emlékeztetned, egy percre sem<br />

tágít a fejemből, hogy Bárd sem egyéb érdekében fáradozott. Azon<br />

töprengj, mellesleg velem együtt, mitévő legyek. Elképzelni sem<br />

akarom, hogy mást is csinálhatnék. Én erre születtem, miként<br />

Chris-Max a kerti szöszmötre. Csapongok, naná. Akkor most<br />

konkrét leszek. Doopley ma éjjel szívni fog. Felbérelte Nazirt, hogy<br />

szedessen szét engem. Ha igaz, ezt az estét a kedvenc<br />

sörözőjében tölti, a haverjaival bámultatva magát. Az egyik<br />

asztalnál ott lesz az öt kibérelt fiú a szalonból. Zárójelben: egész<br />

nap a pofon-show koreográfiáját gyakoroltuk. Aztán majd én is<br />

betévedek. Szerephez juthat még a történetben Doopley<br />

büszkesége, a Wrangler dzsip, valamint egy Nissan terepjáró. Ez<br />

volt a színlap. Mennem kell.<br />

Jade klasszikus sörözőbe nyitott. A fenyőfa asztalokat rojtos<br />

szélű, nagykockás – kék-kékebb – abroszok óvták a mócsingoktól,<br />

nedvektől. A széktámlákat jókora, rusztikus szívek pompásították. A<br />

kövér karú, telihold pocakú csapos nyersszín, lakkos pult mögött<br />

fejte a sört. A pult sarkán álló televízió szolgáltatta a képi rágógumit.<br />

A bejárati fal mellett két nyerőgép ácsorgott, szakadatlanul<br />

pöncögve-ciripelve, nehogy a vendégek megfeledkezzenek<br />

ottlétükről. A helyiség közepén biliárdasztal zöldellt.<br />

Doopley éppen a dákóját krétázta, midőn a lány átvonult a

---

helyiségen, és felkúszott a pult előtt tornyosuló, gémeskút-magas<br />

hokedlik egyikére.<br />

Jade kért egy krigli sört, majd a hasas korsóval a kezében<br />

körülnézett, és látványosan a rámeredő Richie-re ismert.<br />

– Helló! – mondta, szétáradó mosollyal az arcán. Biccentett a<br />

férfit körülálló haveroknak. – Jó srác a barátjuk. Csak munkát és<br />

főként lozsit ne bízzanak rá.<br />

Futó pillantással felfogta öt társa jelenlétét.<br />

A legények a Nazirtól kapott fejpénzből lakomáztak; máglyányi<br />

hasábburgonya és alig-alig leölt, majd átsütött állat húsa borította<br />

tányérjukat. Vígan pancsoltak a kecsöpben, nyakalták a sört.<br />

Citrom, a likacsos arcbőrű, zömök hongkongi fickó, felállt<br />

székéről, a pulthoz lépett, és cigarettát kért. Közben észrevétlenül<br />

Jade könyökéhez csúsztatta Nissanja kulcsát.<br />

A paklit zsebre vágva visszafelé indult. Megállt Doopley mellett,<br />

és zavarba ejtő taglejtésekkel értésére adta, hogy ő az egyik<br />

fejvadász, majd gonosz vigyorral a vadra mutatott.<br />

A megbízó olyan ideges lett a váratlan terhelő körülményektől,<br />

hogy még biliárdozni is elfelejtett. Rezgő kézzel megtaszított dákója<br />

csaknem felhasította a zöld posztót.<br />

Jade egy kolibri kecsével szívogatta a nektárt a krigliből, a falakra<br />

lógatott reklámplakátokat nézdegélve, láthatóan ártatlanul és<br />

végzetéről mit sem sejtőn.<br />

A csapos besokallt a zenei csatorna műsorától, amelyben<br />

feltűnően érdektelen fekete fiúk reppeltek, egyik egykutya banda a<br />

másik után, végeláthatatlanul, mélyen a legtalajmentibb nívó alatt.<br />

Átváltott a sportcsatornára. A kevésnyi vendéggel együtt mintegy<br />

három percig feszülten figyelte a golf-közvetítést, ám csak a szél<br />

borzolta az idegeket, valamint a játékos selyemsálát, bogozta<br />

cipőfűzőjét, fésülgette a frissen manikűrözött gyepet, más nem<br />

történt. A következő kattanás a dolce vitát hozta a terembe,<br />

tudatosítva a bámész nézőkben, hogy milyen kevés kell a<br />

boldogsághoz: nedv-elnyelő tampon, habtalan mosópor, teljes<br />

értékű kutyatáp, korpamentesség.<br />

A kitartó csapos tovább kotorászott a mennyei műsorok<br />

választékában, s végre Jade ízlése szerint választott. Ráakadt a<br />

táncos csatornára, amely naphosszat akrobatikusan mozgó, szép

---

emberi testekkel kedveskedett szemnek-fülnek, nagyvonalúan<br />

megengedve bármi műfajt, csupán a táncra koncentrálva.<br />

A biliárdozó társaság végignézett egy parázsos tangót, majd az<br />

azt követő menüetten elandalodva visszafordult a zöldellő<br />

asztalhoz.<br />

A lány szemmel tartotta a pulton heverő távkapcsolót, készen<br />

arra, hogy közbelépjen, ha a csapos érte nyúlna.<br />

A nyitott ajtón beszüremlett a kinti sötétség, s az a csiklandó,<br />

mágikus tavasz-illat, amely fergeteges virágzásra bírja az orgonát.<br />

Ez Jade-re sem maradt hatástalan. Érzelmes hangvételű<br />

gondolatok özönlöttek rá. Szeretett volna előrántani valahonnan egy<br />

idősebb barátnőt, aki talán megmondhatná, mennyi a korhatár,<br />

mikortól nem kavarhatják fel többé ilyetén érzékzavaró, zsarnoki<br />

ingerek. Éltes barátnő híján találgatni kényszerült. Még húsz év?<br />

Harminc?<br />

Ekkor tekintete az ajtó mellett ülő páros cirka ötven esztendős<br />

hölgytagjára esett, aki partnere legenyhébb pillantásaira is pörgő<br />

búgócsiga gyanánt reagált, és nehéz sóhajjal lemondott arról, hogy<br />

valaha is megszabaduljon a szerelemtől.<br />

Amit kristálytisztán egyvalaki képviselt; szobra ott állt a lelkében,<br />

magasan, sötéten, lezserül hátrafésült hajjal, résnyire szűkült<br />

szemmel, széles száján kósza fintorral, köldöke alatt a<br />

cipzár-keskeny fekete prémcsíkkal.<br />

Jade elbámult az ötvenes nő feje fölött, világtalanná váló<br />

tekintete megtapadt egy falrepedésen, már nem tudta, hol van, azt<br />

sem, hogy minek. Jóllehet kínzó szenvedélyét nem kis fáradsággal<br />

hantolta föld alá, és bár kőhegyeket cipelt rá, az orgonát ingerlő<br />

illatból egy kortynyi is elég volt ahhoz, hogy a kínszenv játszi<br />

könnyedén lerázza magáról súlyos hantját, és szétáradjon benne.<br />

Azt hitte, a lelkében szól a szaxofon, játékos, lírai futamokkal.<br />

Aztán megérintette egy rekedtes-mély, hajlékony énekhang, a<br />

Bárdéhoz közel eső tartományból, ellebbentve füléről a hajat,<br />

közvetlen közelről dúdolva:<br />

A jég<br />

meg az ég<br />

szikrázva simul össze,<br />

a szél

---

se beszél:<br />

por-hóval kergetődzve<br />

játszanak...<br />

Jade felrezzent. A dal a készülékből jött, a képernyőn sudár lány<br />

siklott a jégen, repedt farmerban, szél-duzzasztotta bőrmellényben,<br />

hajnalvörös, szálldosó hajjal, mindentől elszabadultan, tomboló<br />

örömmel.<br />

A kép alsó sarkában néhány másodpercig elidőzött egy felirat,<br />

Tilton és az előadók nevével – Jade vállára vaskos kéz nehezült.<br />

– Hé, bringa, szóvá kell tennem, hogy soknyi lével lógsz egy<br />

illetőnek!<br />

A lány félresöpörte Citrom mancsát; a jégtáncosnő kék árnyakat<br />

vető karcsú lucfenyők között keringett, a csillagos égbolt<br />

higanyezüst szikrákat sercegve aláereszkedett.<br />

– Te nem figyelsz rám! – háborgott Citrom, megtaszítva Jade-et.<br />

– Nem tudsz várni egy kicsit?! – morrant a lány.<br />

A zömök hongkongi nem tudott. Fel nem foghatta, hogy el<br />

kellene térülnie a forgatókönyvtől.<br />

Jade hajába markolt, és leemelte a lányt a toronymagas<br />

hokedliról.<br />

Égnek<br />

és jégnek<br />

kristály síkjai közt suhan a lélek...<br />

Szólt a dal, és megbeszélés szerint elszállt Citrom irtózatos erejű<br />

ökle; de Jade még nem volt kész, nem hajolt el.<br />

A pöröly a pult oldalához csapta a fejét. Arca, halántéka<br />

felrepedt, szétfröccsenő vére bepettyezte a meglepett Citrom ingét.<br />

Jade elvesztette a kapcsolatot a zenével, és úgy általában a<br />

külvilággal. Megzöttyentett agyában harangkondulás<br />

harangkondulást követett. Teste lassan lecsúszott a padlóra.<br />

Citrom katicabogár-pettyesen, tanácstalanul téblábolt fölötte.<br />

Doopley kezében megmeredt a dákó, s fejében csilingelt a<br />

pénztárgép, midőn azon töprengett: vajon elegendő vért kapott-e a<br />

pénzéért.<br />

Ez a gondolat a javulás első jele volt. Jade megrázta magát,<br />

próbált nem figyelni dühére, mely a fájdalommal együtt elöntötte.<br />

Beletörölte vérét a pulóvere ujjába, és talpra szökkent. Emlékeztette

---

magát: ez csak játék; játszunk, nem élesben megy!<br />

Félrebotorkált a hongkongi közeléből, elvett egy szalvétát a<br />

karnyújtásnyira álló asztalról, és megtörölte az arcát. Végigfuttatta<br />

nyelvét a fogsorán. Vért ízlelt, törést nem érzékelt.<br />

Megköszörülte a torkát.<br />

– Ez ellen nem lehet enciklikát kiadni – mondta.<br />

Gondolta, imponálna Doopley-nak, ha tovább patakzana. Ezért a<br />

padlóra köpte a szájában felgyülemlett vért.<br />

Gyönyörűen virtuóz, játszi komoly szaxofon-szóló hallatszott a<br />

pult felöl. Ki tudja, mikor láthatja legközelebb a klipet?!<br />

Akkor jégtánc!<br />

Kűr!<br />

Váratlanul visszapördült. Félköríves rúgással lepte meg a<br />

bűntudattól gyötört Citromot. A zömök test felemelkedett, majd<br />

lehátazott a biliárdasztalon.<br />

Doopley kezében elroppant a dákó.<br />

A félreeső asztalnál bámészkodó fejvadászok egyként<br />

felugrottak, és Jade felé indultak.<br />

Citrom lemászott a zöldterületről.<br />

A lány forgolódott, szemmel tartotta a közeledőket. Jöhet a show.<br />

A száznyi érzelmet átfogó és felbolygató szaxofon-szólótól<br />

lúdbőrösen táncra perdült.<br />

Lendült, ugrott, siklott, szaltózott, a begyakorolt koreográfia<br />

szerint. Elsöpörte, letaglózta, szétmorzsolta támadóit.<br />

A pasasok teli hassal is jól működtek. Ostromoltak, csalódtak,<br />

újra próbálkoztak, úsztak a levegőn, tovarobogtak a hátukon, és<br />

elhullottak.<br />

Oly jó:<br />

erre nincs szó!<br />

S ha vége a dalnak és fárad a láb:<br />

a JÉGTÁNC minden kis karcos nyomát<br />

némán begyógyítja a szűz hó.<br />

A többiek már régen holtnak tettették magukat, mint a bogarak;<br />

Citrom még játszotta a keljfeljancsit. Kitartóan támadott, elszállt,<br />

visszajött.<br />

Végül menekülőre fogta.<br />

A megrökönyödött, alabástrom-sápadt Doopley-hoz bújt, a háta

---

mögül rettegett, kattogó fogakkal:<br />

– Hé, most már csináljon valamit! Maga akarta a bringa skalpját!<br />

Üssön! Üsse meg, nehogy kárba vesszen a lozsija!<br />

A zene elhalt. A csapos a távkapcsolóval püfölte a pultot, és a<br />

zsarukat emlegette. A nyerőgépek villogón cincogtak az ajtó mellett.<br />

Jade felvont szemöldökkel Doopley elé lépett.<br />

– Mit hallok, csínycsont? Költött rám? Maga!?<br />

A kérdőre vont férfiú elhajította a dákó maradékát, sarkosan<br />

megfordult, és kislisszolt a csehóból. Vágtatvást igyekezett a<br />

felbizsuzott Wrangler dzsip felé.<br />

Citrom utolsót csápolt.<br />

Jade lerúgta a kis fickót, majd ledőlő teste elé görnyedt, és<br />

felfogta őt a jobb vállán.<br />

Ezután kisétált vele az ajtón. A Nissanhoz iparkodott.<br />

Citrom vinnyogva röhögött a vállán.<br />

– Ne rázkódj, mert elejtelek – morogta a lány. – Rá is szolgáltál.<br />

Elbaltáztad a sminkemet, ráadásul mázsásra zabáltad magad.<br />

A pasas tovább kuncogott.<br />

– Azt mondtad neki: csínycsont?! Még jó, hogy nem huncut<br />

porcogónak nevezted! Halál hülye bringa vagy! Bírlak!<br />

Doopley ötödik nekifutásra életre keltette járgányát.<br />

Gázt adott, lekapta lábát a kuplungról.<br />

– Vigyázz! – hörögte a himbálódzó hongkongi.<br />

Nem hiába izgult.<br />

A bozótnyüvő rácsokkal gazdagon felszerelt dzsip csaknem<br />

ágaskodva rontott feléjük.<br />

Jade oldalt vetődött a buldózer elől, átgurult a vállán, majd a<br />

Doopley nagynénikéjét rágalmazó Citrommal együtt a Nissan<br />

terepjáró mögé hasalt.<br />

A bősz Wrangler elrobogott.<br />

A lány talpra szökkent, kinyitotta a hátsó ajtót, és benyomta a<br />

hongkongit az ülésre. A kormány mögé pattant, bekapcsolta a<br />

magnót, a gyújtást, és a gázpedálra taposott.<br />

Vágtattak.<br />

– Jó lenne, ha kicsit figyelnél rám! – üvöltötte Citrom a lány háta<br />

mögött. – Vedd már le a hangerőt, mielőtt szétszakad a torkom! A<br />

pasi minden pénteken erre megy haza a lebujból, ismeri a terepet!

---

Baromi gubancos hegyi út ez, légy észnél!<br />

Jade lehalkította a magnót, a padlóba nyomta a gázpedált.<br />

– Kötözd be és meg magad! Ez a velejéig kártékony pasas át<br />

akart hajtani rajtunk! De mi tudjuk, hogy mindene a kis Wranglere.<br />

Péntekente előszedi, kiglancolja számtalan tetőlámpáját, krómozott<br />

gallytörőit, a motorháztetőre eszkábált, formatervezést megúszott<br />

kürtöcskéit, és ő a macho. Kiló harminccal tép a zegzugos hegyi<br />

úton, és belehalna a szégyenbe, ha valaki lehagyná. Hát most<br />

magunk mögé kenjük!<br />

– Jaj – sóhajtotta Citrom. – Arafat hozzád képest már nem is<br />

fanatikus. Haragszol?<br />

– A fél fejemért? Dehogy.<br />

– Mert ha nem haragszol, akkor lassíts!<br />

Jade az ellenkezőjét vágyta, de nem nyomhatta tovább a<br />

gázpedált, mivel már koccanásig nyomta. Érdekesen szeszélyes<br />

kanyarok jöttek szemből, ám a négykerékmeghajtás végül mindig<br />

az úton marasztotta a hátulját rázó, riszáló, zokogó abroncsú<br />

járgányt.<br />

A Wrangler bíborló fenéklámpái ötven méterrel előttük kellették<br />

magukat.<br />

– Amúgy milyen kocsival jár a pasi? – kérdezte Citrom.<br />

Jade vállat vont.<br />

– Valami gömbölyded, krumpli-forma kis csodával. Manapság<br />

mindenki ilyennel tép. Tökmindegy, mit írnak a hátuljára, egy<br />

kaptafa az összes gömböc. Nem véletlen, hogy azzal a géppel nem<br />

mer kijönni erre az útra. A második hajtűben kigurulna.<br />

Kiveszkődtek néhány zegzugos kanyarból.<br />

A hongkongi jojóként pattogott a hátsó ülésen. Fel is hagyott a<br />

szépen csobogó, könnyed társalgással.<br />

– Látod egyáltalán a kilométerórát?! – nyüszítette.<br />

– Ne az utat nézzem? – informálódott Jade.<br />

– De, de! Az órát majd én nézem neked. Tudod, hogy ez a kocsi<br />

az összes vagyonom?<br />

– Muszáj gratulálnom. Príma befektetés volt.<br />

A Nissan megközelítette a Wranglert. Enyhén meg is érintette a<br />

fenekét.<br />

Citrom felsírt. Jade visszavett a gázból.

---

Kissé lemaradtak. A lány előzni készült, amikor szemből<br />

reflektorfény villant rájuk.<br />

– Ki ne menj! – szűkölt a hongkongi.<br />

– Ne izgulj.<br />

– Már nem izgulok. Infarktusom van.<br />

– Nincs más hátra, kíméld magad – tanácsolta Jade.<br />

A közeledő kocsi elhúzott mellettük.<br />

A Nissan kilőtt, felzárkózott a Wrangler mellé. Ötödik<br />

sebességben, összehorzsolódó ajtókkal vették a következő kanyart,<br />

amely előtt bármely épeszű vezető visszakapcsolt volna kettesbe.<br />

A lány átnézett a dzsipbe.<br />

Doopley felborzolódott hajjal markolta a kormányt.<br />

Jade mellette maradt, további két nyaktörő kanyaron át.<br />

Azután előzésbe kezdett.<br />

Idegesítő magabiztossággal vált el a végsebességén hörgő<br />

Wrangler mellől.<br />

A Nissannak voltak még tartalékai. Hirtelen megugrott, és<br />

otthagyta a felbizsuzott dzsipet.<br />

A lány félhangosan eltűnődött:<br />

– Mit élveznek ezen a pasik?!<br />

– A nénikéd élvezi!<br />

– Ne tantizz! Kapaszkodj!<br />

Jade a fékre taposott, s hogy teljesebb legyen az élmény, a<br />

kuplungot is kinyomta. A kocsi eleje leblokkolt, a vége nyomult<br />

tovább. Mintha egy hegy omlott volna a nyakukba. Keresztbe<br />

fordultak az úton.<br />

Citrom elemelkedett az üléstől, átrepült a támla fölött, és<br />

szélvédőt fogott.<br />

Velőthasogató fékcsikorgás hallatszott hátulról.<br />

A Wrangler majdnem időben megtorpant. Szinte alig taszította<br />

meg a Nissant.<br />

Citrom ismét a levegőbe emelkedett. Ezúttal a kesztyűtartó állt az<br />

útjába.<br />

Jade megpaskolta a fickó arcát.<br />

– Megvagy, gumilabda?<br />

– Meg, meg – nyehegett a kérdezett.<br />

– Biztosan el tudod vezetni a Wranglert?

---

– Csak abba a kocsiba nem ülök többé, amelyikben te is benne<br />

ülsz.<br />

Jade kilökte az ajtót.<br />

Látta a fák közé menekülő Doopley-t.<br />

Élvezte a pasas páni félelmét.<br />

A keresésére indult, vadkanként csörtetve az óavaron, arra<br />

azonban ügyelve, nehogy véletlenül meg is találja a rejtőzködőt.<br />

Mit tehetne még vele?<br />

Citrom átült a dzsipbe, s az összes kürtöt végigpróbálva,<br />

virgoncan elsöpört.<br />

Jade sarkon fordult, és elhajtott a Nissannal.<br />

Montana meglátogatta Jade-et. Két gorillát az ajtó elé állított, a<br />

többi a limuzinból tartotta szemmel a ház bejáratát.<br />

– Nem is feltűnő – vélekedett a lány. – Tényleg, egyáltalán. Tök<br />

véletlen lesz, ha ezer firkánc idegyűlik. Holnap megnézhetsz az<br />

összes bulvárlap címlapján. Könnyen megismersz majd, mivel oda<br />

lesz írva, kövérkés betűkkel: Montana új csaja, vagy valami ilyesmi.<br />

– Voltaképpen miért nem akarsz fotómodell lenni?<br />

– Túl azon, hogy ezt a szakmát sem nekem találták ki, hol<br />

vagyok én a fotómodelltől? Persze, még nőhetek, fogyizhatok.<br />

Amint kettő-tíz magas leszek, és kibírom napi egy levél salátán,<br />

íziben ropi-lábakra kapok, és lazán kígyózva a kifutóra zizzenek.<br />

– Megmutatod a lakást?<br />

– Persze, érezd otthon magad.<br />

– Igyekszem. Tárlatvezetés közben ejthetnél néhány szót az<br />

arcodról.<br />

– Látszik?! Két napja jegelem.<br />

– Megütött valaki?<br />

– De csak tévedésből.<br />

– Másvalakit akart megütni?<br />

– Az úgy volt, hogy megbeszéltük: ő üt, én meg elhajolok, de<br />

aztán mégsem hajoltam el, mert bámulásba feledkeztem.<br />

– Érdekesedik – mondta Montana.<br />

– Ugye?! Ha unod a tévémesét, keress fel engem. A mesélők is<br />

folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez

---

a csodatételük titka, hogy tudd.<br />

Ezenközben megtekintették a hajlékot.<br />

Jaco elidőzött a hálószobában álló franciaágynál.<br />

– Sejtem, mi furdal – bólintott Jade. – A válaszom: igen és nem.<br />

Montana kérdőn felvonta a szemöldökét.<br />

A lány sóhajtott.<br />

– Igen: aludt benne. Nem: nem volt szex.<br />

– Beteg szegény?<br />

– Nem, csak zombi.<br />

Jaco megérintette a lány állát.<br />

– Furcsán zavart vagy.<br />

– Dehogy, csupán az a helyzet, hogy tök hamupipőkésen érzem<br />

magam, mióta betetted a lábadat. Mostanáig elragadtatottan<br />

gyönyörködtem a lakásban, pár perce valahogy fekete-fehérben<br />

látom az egészet. Szóval, ahová belépsz, ott főként te ragyogsz.<br />

Ismered: "Elegáns. Finom. Érzéki. Úr."<br />

– "Tök szexi?" – firtatta Jaco.<br />

– Hálistennek, igen.<br />

Hosszadalmas csókba keveredtek. Vetkőzéssel és<br />

vetkőztetéssel egyaránt kísérleteztek, aminek az lett az eredménye,<br />

hogy Laokoón-csoport-szerűen belegabalyodtak a ruháikba és<br />

különféle végtagjaikba. Mivel ezt a körülményt mulattatónak találták,<br />

zavaruk is felengedett, és végül eljutottak az ágyig.<br />

Visszafogott szenvedélyességgel, gyengéden élvezték egymást.<br />

Azután csak hevertek jóllakottan, összeölelkezve.<br />

– Szeretlek – sóhajtotta Montana, a lány fölé hajolva.<br />

Jade felemelte a kezét, mutatóujja hegyével olvasta a férfiarcot;<br />

a redőtlen, sima homlokot, a rövid, egyenes vonalú szemöldököt, a<br />

merev pillák szegélyezte szemhéjat, a feszes ajkakat.<br />

– Mit felelsz? – sürgette Jaco.<br />

– Látod, hogy gondolkozom. Eszméletlen, mit műveltél velem az<br />

imént. Szerintem még a vércsoportom is megváltozott.<br />

– Légy komoly.<br />

– Nem megy, Jaco. Világraszóló orgazmus után hogyan is<br />

lehetnék komoly? Örülök neked. Kedvellek. Jó veled. Ultra jó.<br />

Montana a hátára fordult. Tágra nyílt szemmel nézte a nem<br />

különösebben érdekfeszítő mennyezetet.

---

– Hoztam pezsgőt – mondta, hosszas tűnődés után.<br />

– És visszaviszed, vagy megisszuk?<br />

– Te mire innád?<br />

– Arra, hogy szemernyit sem tévedtünk. Megláttuk egymást, és<br />

tudtuk: csodálatosan összeillenénk az ágyban. Te talán csalódtál?<br />

– Magamban. Nem gondoltam, hogy ennyire fontossá válsz<br />

nekem.<br />

– Jaj, ne. Akkor most szakítunk? – nyögte Jade.<br />

Jaco felkönyökölt.<br />

– Miért szakítanánk?<br />

– Mert e kettő együtt jár.<br />

– Úgy érted, ha az ember azt érzi, hogy a másik<br />

nélkülözhetetlenné, halálosan fontossá vált számára, akkor<br />

szakítani kell?!<br />

– Nem?<br />

Montana töprengve elbabrált egy vöröses hajtinccsel.<br />

Azután pupilla-fekete pillantással Jade szemébe nézett.<br />

– Még az is lehet, hogy neki van igaza. Mégis meg tudnám ölni.<br />

– Ha hinni lehet a szóbeszédnek, ez a szándék nem szokatlan<br />

tőled.<br />

– Ez öv alá ment.<br />

– Nincs is öved.<br />

Jade felemelkedett az ágyról. Kisétált a pezsgőért.<br />

Mire visszatért, Jaco öltönyben állt az ablak előtt. Megfordult, a<br />

tárnicskék köntösre meredt, és elfintorodott.<br />

– Borzalmas – suttogta.<br />

– Szerintem gyönyörű. Szeretném, ha ebben temetnének. Tilton<br />

vette nekem, amikor befogadott.<br />

– Az a rozoga fekete fotel is az övé volt. Igaz?<br />

– Igen. Feltegyem a lemezét?<br />

– Hiszen így sem vagy velem.<br />

– Feltörjük a pezsgőt, vagy szárazon emésztjük egymást?<br />

Jaco fogta a flaskát, és észrevétlenül kiemelte a dugóját.<br />

Töltött a poharakba. Ittak.<br />

Montana fel-alá járt a szobában.<br />

– Úgy jöttem, hogy reggelig veled maradok. Nem is kell<br />

kérdeznem, tudom, hogy nem szeretnéd. Mondj már valamit!

---

– Hát tudod, ha így felszólítanak, akkor egyenesen megkukulok.<br />

Jöjj máskor is, hamarosan.<br />

A férfi átölelte, magához szorította Jade-et.<br />

– Ne haragudj, hogy lerohantalak. Teljesen összezavarodtam<br />

tőled. Legközelebb kerülni fogom a kínos témákat.<br />

Ezzel elment.<br />

A lány hajnalig üldögélt az ágyon; az elerőtlenedett pezsgőt<br />

szürcsölgetve hallgatta Tilton munkakazettáját.<br />

Jade nem tudta elcsípni a <strong>Jégtánc</strong>-blues klipet egyik muzikális<br />

csatornán sem, viszont a dal feldolgozása ellenében átutalt összeg<br />

hamarosan kopogtatott a bankszámláján. Néhány percre feloldozta<br />

magát hozzá nem nyúlási fogadalma alól, kézhez vette a pénzt, és<br />

vásárolt egy majdnem vadonatúj Chevy Blazert.<br />

Metálfényű, mohazöld terepjáróját haladéktalanul riasztóval<br />

láttatta el, mégpedig olyan modellel, amellyel szemben az Olasztól<br />

szerzett, zseniálisan profi autónyitó-lopó ketyere mit sem ért.<br />

Tett néhány próbakört a kocsival, ám mert lépten-nyomon<br />

lézerező zsarukba botlott, pedig csak hajszálnyival lépte át az<br />

alkotmányos sebességhatárt, eltökélte: többé nem ad fotótémát a<br />

leselkedő közlekedésieknek.<br />

A folyópartra hajtott, és gondoskodott járgánya iszappakolásáról.<br />

A legfinomabb folyami sárral dolgozta meg a két rendszámtáblát.<br />

Friss szellő fújdogált, a tavasz észrevétlenül nyárrá hevült; a<br />

pakolás gyorsan száradt, szépen fedett, s a szándékosság sem<br />

túlzottan ordított róla.<br />

Művével végezvén visszagurult a városba a kivehetetlen<br />

rendszámú fantom-géppel, mert találkája volt Chris-Maxszel.<br />

A hajlékonyan magas, szőkén borostás, lófarokba kötött sörényű<br />

férfi derűsen fogadta a lányt. Videokazettát nyújtott felé.<br />

– Tessék. Elkaptam neked. Napjában háromszor is nyomják,<br />

hatodik a toplistán. Apád dala.<br />

Jade akrobatikusan Chris-Max nyakába ugrott örömében.<br />

Azután a lírai naplemente pasztelles fényében besétáltak a<br />

városba, háztűzfalnézőbe.<br />

Chris-Maxszel szinte bármiről lehetett beszélni; ő mindig tudott

---

nevetni, nem rágatta magát búval-bánattal. Abból a ritka,<br />

kiegyensúlyozott fajtából származott, amelynek egyedei<br />

harmóniában élnek és túlélnek, mert értékrendszerük egyszerű és<br />

természetes, az agresszív jellemvonások – nagyravágyás, hiúság,<br />

irigység, féltékenység – hiányoznak belőlük, ezek helyét ironikus<br />

derű, szeretet és melegség tölti be.<br />

Jade bármikor számíthatott a pasasra. Ha csupán emberi szót<br />

akart hallani, ha muszáj volt valakinek elújságolnia: gyönyörűen süt<br />

a Nap, ha nem akart egyedül vacsorázni, telefonvégre kapta<br />

Chris-Maxet, és a férfi sugárzása máris megmelengette. Voltak<br />

napok, amikor nem is találkoztak, csak a kagylón keresztül tartották<br />

a kapcsolatot; máskor kifulladásig dolgoztak a fényjárta kertben,<br />

földet hordtak, sarat dagasztottak, palántákat ültettek, azt kívánva<br />

nekik: éljetek sokáig.<br />

Chris-Max ideális pasas volt. De Jade-től akár homokos is<br />

lehetett volna, és viszont. Eszükbe sem jutott, hogy egymásba<br />

szeressenek. Elválaszthatatlan barátokká váltak.<br />

Megnéztek néhány elevenné varázsolt tűzfalat.<br />

Jade elképedt tőlük; valamennyi mozgalmas jelenetet ábrázolt,<br />

mégsem a reklámfilmek sterilizált, elhülyült boldogságát árasztották;<br />

minden ecsetvonás egy-egy halk-szép hangulatot lopott a falra a<br />

képzeletből.<br />

A családi nappalit valóban évekig lehetett volna bámulni, az<br />

ablakon rézsút behömpölygő, mézlő fény látványa emlékek,<br />

sóvárgások végtelen sorát ébresztette fel, a lazán félrehúzott<br />

függöny mintázatának röntgenképe végignyúlt a padlón, s az így<br />

keletkezett rajzolat Andersen-meséket suttogott.<br />

Jade több száz évre visszamenőleg belelátta a sarokban álló<br />

fotelba a család tagjait, holott Chris-Max monumentális festményein<br />

nem szerepeltek emberi alakok. Egyszerűen csak ott termettek,<br />

mindenki számára mások, fülön fogták a teáskannát, leültek a<br />

magas támlájú, kényelmes fotelba, az ablak elé léptek, s a fény<br />

aranylóvá fürösztötte őket.<br />

Chris-Max a velejéig művész volt, épp ezért soha nem is nevezte<br />

annak magát. A rajta átszüremlő képvilág abból a birodalomból<br />

származott, ahonnan Tilton meg a Teherán ócskása jött – és még<br />

számosan; alighanem onnan járt át ide Henri Rousseau is,

---

szemérmesen tündöklő képeit festeni.<br />

A szőke pasas nyugodtan örülhetett: házfali festménye vonzotta<br />

a lelki egyívásúakat, sznobokat és turistákat; a mélyülő<br />

szürkületben is többen fotóztak, egy kisebb társaság a látvány<br />

értelmezésébe bonyolódva, emelt hangon vitatkozott, egy<br />

farmeroverallos fiatal lány a nyakát hátraszegve bámulta a képet,<br />

steppeltre ráncolt homloka lassan kisimult, arcán mosoly áradt el.<br />

– Gyere – mondta Chris-Max. – Villázzunk a fejünkbe valami<br />

ételfélét.<br />

Beestek az első étterembe, amely azonnal nevezetes lett<br />

számukra. A mesterkélt félhomályban üresen álló asztalsor<br />

végében egy elfajzott Liszt Ferenc gyúrta a zongorát; vállára omló,<br />

kevés szálú fehér haja bőszen szálldosott, hosszú, indaszerű karjai<br />

görcsösen csapkodtak, ám ennek eredményeként mégsem zene<br />

jött a világra, hanem agresszív kakofónia.<br />

A pincér megvárakoztatta őket. Nem jól tette. Üldögélés közben<br />

viharosan múlott az étvágyuk, életkedvük, s már-már<br />

humanizmusuk is bágyadozni kezdett.<br />

Aztán egyszerre csak ott állt mellettük a felszolgáló, fekete<br />

frakkban, oly keskeny arccal, mintha csak profilja lenne.<br />

– Szabadságon van a zongoristájuk? – nyögte Chris-Max, a<br />

halántékát masszírozva, mivel a szóbeszéd szerint ez jót tesz<br />

fejgörcs ellen.<br />

– Ő a zongoristánk – mutatott a pincér a billentyűkön tébolygó,<br />

méltán ősz férfiúra.<br />

– Azt hittem, ő a helyettes – sóhajtott a pasas csalódottan.<br />

– Nem – mondta a pincér. – Ő a zongorista. Igen tehetséges.<br />

Igen művész.<br />

– Zongorában? – hökkent meg Jade. – A konyhájuk is ilyen? –<br />

Eszébe ötlött valami. Megragadta Chris-Max karját. – Tudom, ki ez!<br />

Láttam az újságban a fantomképét! Ez a zongorakalapácsos<br />

gyilkos!<br />

Kirúgták maguk alól a széket, és az utcára menekültek. Két<br />

saroknyit loholtak, majd egymás karjába dőltek, zihálni.<br />

– Elkeseredetten éhes vagyok – panaszolta Chris-Max.<br />

– Elviszlek egy helyre, ahol füst van és doh van és blues szól.<br />

Beszélik, hogy a konyhában láttak már csótányt, és az étlap sem

---

francia nyelvű.<br />

A Sárkánytej falai kidudorodtak a vendégektől. A pincér mégis<br />

helyet szorított nekik a mosdóajtó mellett álló parányi<br />

presszóasztalnál. Eléjük tette az étlapot; egyet, mert nem fért több,<br />

az is lelógott a kerek asztallapról.<br />

A szemközti falnál álló miniatűr pódiumon – talán egy<br />

bűvésztrükk folytán – elfért egy zongora, a hozzá való székkel és<br />

zongoráló egyénnel, továbbá egy szaxofon és kezelőszemélyzete,<br />

valamint egy széltében igencsak helyigényes tangóharmonika és<br />

megszólaltatója, végül egy talpig fekete sztreccsruhába bújt,<br />

kesernyés hangú énekesnő mikrofonostól.<br />

És ami mindezekből előjött és megszólalt, arra jólesett enni, inni,<br />

és az ember tétován még arra is gondolt: nem bánom, hogy<br />

megszülettem.<br />

Jade sem bánta, legfeljebb szemernyit, hiszen a pódium hátsó<br />

sarka mellett szorongó asztalnál Bárd könyökölt, és szívósan ivott;<br />

úgy festett, napok óta nem látott borotvát; ha mégis mutatnának<br />

neki egyet, talán szájharmonikázni próbálna rajta.<br />

Néhány percen belül megkapták a vacsorát. Magukhoz szorított<br />

könyékkel ettek, mintha csak francia nevelőnőtől tanulták volna,<br />

időnként virtuóz módon elkapták a lebillenni készülő salátás tálat, a<br />

sört üvegből kortyolták, melyet – hely híján – a szék lába mellett<br />

parkoltattak, amikor éppen nem használták.<br />

Köröskörül mindenki lázasan dohányzott, némelyek egyenesen<br />

pipát szívtak, de ezt a körülményt érzéstelenítés-szerűen feledtette<br />

a zene.<br />

Chris-Max hallgatott, olykor harapott a sörből, sápadtbarna<br />

szeme egyre élénkebben tükrözte a fényeket, melyek egy része<br />

belülről jött, a többit a blues gyújtotta.<br />

Jade az öklére támasztott állal nézte eltökélten züllő szerelmét,<br />

az ismerős dalokat együtt dúdolta a megrázóan jó hangú<br />

énekesnővel, söréről megfeledkezett; ellepte és betemette a<br />

szomorúság.<br />

Egyszercsak felriadt, az órára pillantott, és megérintette<br />

Chris-Max keskeny kézfejét.<br />

– Egy óra múlva dolgom lesz. Nemsokára el kéne indulnunk.<br />

– Dolgod, éjjel?

---

– Szóval, az a helyzet, tudod, hogy kíméletlenül meg kell<br />

tornáztatnom egy kövérkés hölgyet, neki nem számít, hogy éjszaka<br />

van, ugyanis ma érkezett a Föld bolygó túloldaláról, és az<br />

időeltolódás miatt észre sem veszi, ha itt éjfélt üt az óra, és... –<br />

Néhány pillanatra magába fojtotta a szót, azután így folytatta: –<br />

Soha többé nem akarok hazudni neked. Profi verekedő vagyok, ez<br />

a szakmám. Ma éjjel efféle dolgom lesz.<br />

Chris-Max hosszan figyelte az arcát. Megfogta a kezét,<br />

egyenként végignézte az ujjait. Talán az ökölharcosokra jellemző<br />

bőrkeményedéseket kereste, amelyek legalább oly jellegzetesek,<br />

mint a birkózók karfiolrózsává gyürmölt fülei.<br />

– Elhiszem – mondta végül. – Tudsz arról, hogy pályát<br />

tévesztettél?<br />

– Téveszteni emberi dolog.<br />

– Majd kiigazodik – mondta Chris-Max. Felállt, és a mosdóba<br />

sietett.<br />

Bárd, aki belépésük pillanatától tudott róluk, ám mégsem látszott<br />

észrevenni őket, kitolta maga alól a széket. Néhány csalóka<br />

pillanatig úgy rémlett, megül a levegőben is, de hirtelen győzni<br />

kezdett a gravitáció. A pasas nem adta fel; rozzantan felemelkedett,<br />

és elindult az asztalok között.<br />

Teljesen toprongy volt. Gyűrött bőrkabát lógott vállain, el nem<br />

fedhetve valaha még gombokat is látott ingét, több helyütt repedt<br />

fekete farmernadrágját. Cipőjét sár kérgezte.<br />

Arcilag sem keltett jó benyomást. Összetapadt tincsek lógtak a<br />

homlokába, duzzadt szemhéja véreres szemére borult,<br />

borostagyom borította puffadt bőrét, alsóajkát feketén varasodó<br />

sebek csúfították.<br />

A zombi Jade felé imbolygott.<br />

Azután elhúzott mellette.<br />

A mosdóajtó kilincsével a kezében, hányavetin hátraszólt a válla<br />

fölött:<br />

– Mi újság nálad?<br />

– Pasashegyek vannak.<br />

– Derék – felelte a zsaru, és a kifelé igyekvő tűzfal-festőt<br />

gyalogútnak vélve, a mosdóba támolygott.<br />

Jade nem úszta meg kevéssel.

---

Hazafelé menet Chris-Max feltett néhány egyszerű kérdést. A<br />

lány nem tudott nem válaszolni.<br />

Így aztán arra figyelt fel, hogy kölyökkoráról mesél, a<br />

lelkét-elméjét rágó férges gyűlöletről. A családi zárt osztályról, a két<br />

főápoltról.<br />

Beszélt, beszélt, egyre halkabban, immár csodálkozva: kívülről<br />

látja a múltat, akárha ablaküvegen át figyelné.<br />

És egyszerre észrevette: nincs benne több indulat, hiszen<br />

ironizál, önmagán is, mi több: főként önmagán.<br />

Chris-Max jótékony figyelme, megjegyzései tovább vezették a<br />

történetben. Kiáradt belőle Tilton, és miközben róla beszélt,<br />

rádöbbent: napok óta nem kuporgott a fotel előtt; ha közlendője<br />

támadt, Chris-Maxhez fordult.<br />

Felismerése kézenfekvőnek tetszett, ki is mondta:<br />

– Te vagy az ő reinkarnációja.<br />

És a szőke fickó nem nevezte ezért hülyének.<br />

Jade füstölgött.<br />

Az akció tétje mindösszesen egy járgány volt. Egy autó.<br />

Citrom társaságában indult a kocsiért.<br />

– Szerinted kell ez nekünk? – firtatta. – Egy pléhtragacsért<br />

vásároztatjuk a bőrünket.<br />

– Nem úgy van az – ellenkezett Citrom. – A pléhtragacs egy<br />

igen-igen spéci, egyedi igény szerint épített, páncélozott, golyóálló<br />

ablakos, kurva drága, piszok előkelő, viharsebes Mercedes. És<br />

ellopták. És a tulaj vissza akarja kapni. És még azt is megértem,<br />

hogy a lopós pasasok fogait is akarja.<br />

– Konkrétan?<br />

– Ja. Nazir mondta, ha tehetem, vigyek neki egy marékkal.<br />

– Fogat?!<br />

– Vagy hajat, fejbőrrel együtt.<br />

– Csak horrorizálsz.<br />

– Nem én. A madám tisztára elszállt. Amíg a gipszben<br />

gubbasztott, kigondolta, hogy ha már övé ez a tetves izomszalon,<br />

miért is ne lehetne övé valamennyi, városszerte. Vagyunk mi olyan<br />

jók, hogy leverjük a konkurenciát.

---

– Na ne.<br />

– De – bólintott Citrom. – Nazir háborúra készül, ám pech,<br />

mindenki ellenzi a tervét, és szövetségesek nélkül tapodtat sem<br />

juthat közelebb a céljához. Félre a pletykát, a mi programunk<br />

másról szól. Hazavisszük a Mercit a gazdinak. Leverjük az értelmi<br />

főnököt a házában, aztán leverjük a szerelőket a műhelyben, és ha<br />

kis szerencsénk van, még nem mázolták át, szét sem szedték a<br />

kocsit. Milyen stratégiát ajánlasz? Terheléses frászt, mint a<br />

sörözőben, vagy késleltetettet, mint legutóbb, a fegyverszerzéses<br />

buliban?<br />

Gyalogláb mendegéltek, hogy könnyebben<br />

szétspriccelhessenek, ha bajba jutnak. Jade, arcát a babráló szélbe<br />

simítva, eltöprengett.<br />

– Legyen késleltetett frász – javallotta.<br />

Ez azt jelentette, hogy valaminő ártatlan trükkel kicsalják a<br />

házból a célszemélyt, s amikor az látja, hogy minden rendben,<br />

visszatér a hajlékba; ám időközben egyikük besurran a háta mögött.<br />

Aztán odabenn a házigazda frászhatású meglepetésbe botlik.<br />

Így működött ez akkor is, midőn Nazir adott egy címet, ahonnan<br />

egy koffernyi fegyvert kellett elhozni. Egyikük kicsalta a lakás tulaját,<br />

közben a másikuk belopódzott, majd a balhé kitörtekor beengedte<br />

társát. Végül Citrom méltatlankodva cipelte az ólmos koffert a<br />

városon át, bokortól bokorig.<br />

Lementek a térképről, és már ott is voltak. Félig-valameddig kész<br />

házak ácsorogtak a hűvös éjben, út még csak a tervrajzokon<br />

létezett. Titáni vakondtúrások között óvakodtak előre, s nem csupán<br />

arra ügyeltek, hogy észrevétlenek maradjanak, a cipőjükre is<br />

vigyázniuk kellett, a tenger sár miatt.<br />

Jade végignézett magán. Válogatott ruhadarabjai feketéllettek.<br />

Tollal bélelt mellénye férfiasan erőteljessé torzította formáját.<br />

Felhúzta a kesztyűt, sapka alá gyömöszölte a haját, arca elé<br />

illesztette a mattfekete pillangó maszkot.<br />

Citrom is tollászkodott. Néhány mozdulattal később úgy festett,<br />

akár egy fekete nindzsa.<br />

– Aztán nehogy Jackie Channek képzeld magad – óvta a lány.<br />

– Nem fogok baromkodni – ígérte a hongkongi.<br />

A célszemély háza az épülő negyed közepe táján emelkedett.

---

Lapos tetős műhely támaszkodott a palota oldalához. A kerítés<br />

betonalapja szürke szalagként futott a telek körül.<br />

Citrom felszívódott.<br />

Jade is elfoglalta a helyét. Örült, hogy a hongkongival dolgozhat.<br />

Egy húron pendültek, képesek voltak kiszámítani a másik következő<br />

lépését, még a váratlan helyzetekben is, ezért egymás alá<br />

játszhattak.<br />

Citrom ekként fogalmazta ezt: mi egymás szeméről tudunk<br />

gondolatot olvasni.<br />

Kavics koppant, üveg csörrent a ház hátsó frontjánál.<br />

A lány a falhoz lapult, és várt.<br />

Hamarosan ajtónyikorgást, bizonytalan morgást, majd távolodó<br />

lépéseket hallott. Azután semmit.<br />

Ekkor ellökte magát a közelében merengő, passzív betonkeverő<br />

mellől, és a bejárathoz surrant.<br />

Beillant az ajtón. Körülnézett a csupasz izzóval megvilágított<br />

helyiségben, majd a szemközti fal elé akasztott, daróc-szerű<br />

függöny mögé pillantott. Úgy tetszett, egyelőre ez a<br />

gardróbszekrény. Bebújt a kabátok közé.<br />

Léptek csikordultak az ajtó előtt. Csoszogás, toporgás hallatszott.<br />

A kliens szabadulni próbált az udvarban felszedett sártól.<br />

Végre belépett. Kulcsra zárta az ajtót maga mögött. Lehajolt,<br />

felkapta a földön heverő vállfát, rákanyarította katonai<br />

származásúnak rémlő mellényét, és vaktában benyújtotta a függöny<br />

mögé.<br />

Jade szorongva figyelt; a fémkampó nem és nem akadt fenn a<br />

rúdon, jóllehet egyre türelmetlenebb mozdulatokkal késztették erre.<br />

Mit lehetett tenni? A lány dühösen forgó szemmel előrehajolt, és<br />

a fogai közé harapta a vállfát.<br />

A kliens léptei eltávolodtak. Nyílt a frigóajtó, sörösdoboz fedele<br />

pattant.<br />

Jade elhelyezte a mellényt a tartórúdon, majd villámgyorsan át is<br />

kutatta, mert szerfelett kíváncsi volt, mitől érezte dögnehéznek.<br />

A harmincnyi zsebből két teli tárat, egy rugós kést és egy<br />

goromba küllemű Magnumot szedett össze. Magához vette a talált<br />

tárgyakat.<br />

A kliens begurgulázta a sört, és büfizett kettőt.

---

A lány kinézett rejtekéből. Megállapította, hogy a konyhából nem<br />

láthatják.<br />

Elhagyta a kabáti társaságot, az ajtóhoz lebbent, és nesztelenül<br />

elfordította a kulcsot a zárban.<br />

Ezután a nappaliba látogatott, helyet foglalt a kanapén, és<br />

megköszörülte a torkát.<br />

A kliens négy másodperc alatt érte el végsebességét. Ennyi<br />

kellett ahhoz, hogy a küszöbre robbanjon, és legott legyökerezzék.<br />

A kanapéján ücsörgő fekete alakra bámult.<br />

– Kicsoda maga?! – nyikkant.<br />

Választ sem várva sarkon fordult. Rohant volna a függönyhöz, a<br />

derék Magnumért.<br />

Kisvártatva visszahátrált a folyosóról. Felemelt kézzel tolatott,<br />

mígnem elbotlott a kanapé szélében. Lerogyott Jade mellé.<br />

Citrom szétvetett lábakkal megállt előtte. Játszogatott a<br />

stukkerével.<br />

– Valaki azt üzeni neked, hogy legközelebb megdögleszt –<br />

mondta kásás négerhangon. – Már akkor is, ha csupán egy lapos<br />

pillantást vetsz a kocsijára.<br />

A kliens fulladozva kapkodta a levegőt. Negyvenesforma,<br />

széthízott, körszakállas pasas volt, az a fajta, aki a fordítva feltett<br />

baseball-sapka nélkül pucérnak érzi magát.<br />

Elérkezett a pillanat. Fogát kellett volna venni a fickónak.<br />

Jade átpattant a kanapé támlája fölött.<br />

Várta, hogy a kliens tegyen valamit. Kapjon fel egy vázát, vágja<br />

hozzá a papucsát. Ehelyett azt kérdezte, sírástól elcsukló hangon:<br />

– Kinek a milyen kocsija?!<br />

A lány elfojtott egy sóhajt. Tiszta sor, eltévedtek. Frászt hoztak<br />

egy ártatlan polgárra. Aki mellesleg elég tekintélyes fegyverzettel<br />

őrzi a portáját.<br />

Citrom felskiccelte, kinek milyen kocsijáról beszél.<br />

A kliens arca viharosan elzöldült.<br />

– Én nem tudtam, hogy az övé! Nekem csak megtetszett!<br />

Caaaarlo! – üvöltötte.<br />

Jade a hongkongi gondjaira hagyta a pasast.<br />

Ő Carlo fogadására sietett. Jól sejtette, a műhelyből ajtó nyílott a<br />

konyhába.

---

Megállt mögötte.<br />

A hű Carlo nem várakoztatta meg.<br />

Vágtatvást érkezett, az utálatos közviszonyokra való tekintettel,<br />

csőre töltött stukkerrel a kezében.<br />

Tanult bűnözőre valló módon, lábbal rúgta be az ajtót, majd<br />

látván, hogy a konyha üres, átvetődött a helyiségen, és a folyosó<br />

felé repült tovább. A nappaliból hallatszó zajok végleg<br />

megalapozták rosszhiszeműségét.<br />

Jade utána sietett.<br />

Carlo nem pillanthatta meg gazdáját. A folyosó közepe táján<br />

eszméletét vesztette.<br />

A lány elvette a fegyverét.<br />

Nadrágja derekába dugta a stukkert, a Magnum mellé.<br />

Citrom kipattant a nappaliból. Mély csönd maradt mögötte.<br />

Jade a konyha felől, a hongkongi kívülről kereste fel a műhelyt.<br />

A még vakolatlan, máris olajpecsétes szereldében egyetlen<br />

járgány állt: a Mercedes. Hárman buzgólkodtak rajta.<br />

Egy méhésznek öltözött fickó lázpiros festéket ontó<br />

szórópisztollyal tüsténkedett az első ajtó mellett, s a nemrég<br />

hófehér autó – újságpapírral betapasztott ablakokkal, megvakítva –<br />

megadó méltósággal tűrte a megaláztatást.<br />

A másik szerelő a csomagtartóba görnyedve matatott valamin.<br />

A harmadik pasas éppen végzett a rendszámtábla<br />

leszerelésével. Felegyenesedett, és a betoppanó Citromra pillantott.<br />

Bűvészinas lehetett, mielőtt bűnözőnek állt. Csaknem<br />

követhetetlen gyorsasággal cserélte át a kezében tartott táblát<br />

pisztolyra.<br />

Már-már lelkesen tüzet nyitott, midőn Jade meglepte oldalról.<br />

Kirúgta markából a stukkert.<br />

Közben Citrom a Merci hátuljánál termett, és lecsukta a<br />

csomagtartót.<br />

A deréktól fölfelé benn rekedt pasas felüvöltött fájdalmában.<br />

A hongkongi villámgyorsan felrántotta a fedelet, bár csak azért,<br />

hogy a szórópisztolyos fickó festéktámadását kivédje.<br />

Jade a szerelőaknába rúgta a valahai bűvészinas stukkerét.<br />

A felkeményedni látszó pasast szemmel tartva hátralépett, és<br />

egy oldalrúgással lefegyverezte a hongkongi megpirosításán

---

fáradozó festőt.<br />

Citrom megkönnyebbülten visszacsukta a csomagtartót. A fedél<br />

alatt rekedt szerelő ernyedten lógott a kocsi hátulján.<br />

Jade partnere készre keményedett. A polchoz ugorva hajigálózni<br />

kezdett a szerszámokkal. Súlyos fémtárgyak röpködtek.<br />

A lány felkapott egy hegesztőmaszkot, és pajzsként az arca elé<br />

tartva közeledett a pasashoz.<br />

A fickó úgy döntött, hogy nehezebb fegyverzethez nyúl.<br />

Belecsimpaszkodott a könyökénél álló satuba, ám megmozdítani<br />

sem bírta azt, mivel csavarok fogták tartóbakjához. Míg a satuval<br />

vívott, Jade lábnyújtásnyira megközelítette.<br />

A lány a levegőbe emelkedett, és kirúgott. Lefelé ereszkedtében<br />

elsütötte ökleit, egyiket a másik után.<br />

A bűvészinas lehanyatlott.<br />

Citrom végzett a festővel. Az ájult fickót mormoló<br />

kegyeletnyilvánítás közepette az aknába gurította.<br />

Jade a Mercihez pattant, s mindenekelőtt megszabadította az<br />

ájult szerelőtől.<br />

A hongkongi átvette tőle a lankadt testet, és a gödörbe görgette,<br />

társa mellé.<br />

A lány az ablakokra csirizelt újságpapírra vetette magát. A szélek<br />

könnyedén szakadtak, a közepe viszont prímán tapadt. Dühödten<br />

körbekarmolászta az autót, ám mindenütt ugyanazt tapasztalta.<br />

– Menjünk már! – türelmetlenkedett Citrom.<br />

Jade a kormány mögé vetette magát, és elárasztotta vízzel a<br />

szélvédőn feszülő újságoldalakat. Beindította az ablaktörlőt. A betűk<br />

szétkenődtek, a sajtódarab foszladozott, túrósodott.<br />

– Tekerd le az ablakokat! – kiáltotta a hongkonginak. A gyűrű<br />

melengette az ujját. – És tartsd nyitva a szemed!<br />

Beindította a motort.<br />

Citrom az ablaktekerőket keresgélte, majd hirtelen felfogta, hogy<br />

nemrég lezajlott egy technikai forradalom.<br />

Végre rálelt a megfelelő gombokra. Az oldalablakok hangtalanul<br />

lesiklottak.<br />

Jade a kapcsolókarokat rángatta. A kocsi elején, hátulján víz<br />

áradt, a csökönyös papírcafrangokkal küzdő lapátok sivítottak.<br />

A látási viszonyok hajszálnyit sem javultak.

---

Jade kikönyökölt az ablakon, kidugta a fejét, és gázt adott, hogy<br />

nekitolasson a műhelyajtónak.<br />

Citrom valósággal felsikított.<br />

A lány lehurrogta:<br />

– Páncélozott!<br />

A Merci ajtót nyitott magának.<br />

A szerelőaknából kiemelkedett a bűvészinas törzse.<br />

Jobb keze fegyverben végződött.<br />

Jade továbbra is hátrafelé figyelt.<br />

A lövés dörrenése megrázta a műhely falait.<br />

A pasas hisztérikusan hadonászott a stukkerrel.<br />

Kilőtte a tárat a sebesen távolodó kocsira.<br />

Mire a mit sem látó Citrom fegyvert rántott, a Merci kifarolt az<br />

ajtón, megfordult és nekivágott a kátyús földútnak.<br />

Jade felemelkedett a kormány mögött, ahová az első lövés<br />

csattanása után gépiesen – és immár feleslegesen – levetette<br />

magát.<br />

Nem akarta elhinni, hogy eltalálták.<br />

Hiszen nem érzett semmit.<br />

A bal karját sem.<br />

Rémülten nyomta a gázpedált.<br />

A kormánnyal fél kézzel is boldogult, és miután kivette a váltókart<br />

a hátramenetből, azzal sem volt gondja; az automatika dolgozott<br />

helyette.<br />

– Hát ez óriási! – örvendezett Citrom. – Még jó, hogy páncélozott<br />

a járgány.<br />

– Még jó – hagyta rá Jade.<br />

A lankadatlanul hajladozó ablaktörlő lapátok végeztek a<br />

napilappal. Már csak az üveget karistolták. A látási viszonyok sokat<br />

javultak.<br />

A leengedett oldalablakok között akadálytalanul ki-be járt a<br />

huzat.<br />

– Nem felhőtlen – morogta a hongkongi.<br />

– Nem – látta be a lány. – Patakzom.<br />

– Hogyhogy?<br />

– Kaptam egyet a vállamba. Vagy a karomba.<br />

– Lemegyek hídba! Beül a páncélautóba, és első dolga az, hogy

---

megsebesül!<br />

A Mercedesnek meg sem kottyant az úttalan út; vidoran pattogott<br />

a hepehupák fölött. Végre is, arra a célra készült, hogy lőjenek rá,<br />

mocsárban hajszolják.<br />

Jade érezte, hogy vérkígyó araszol a karján, s mire ezt érezni<br />

kezdte, a fájdalom is megérkezett.<br />

– Cseréljünk helyet – ajánlotta Citrom. – Akkor nyaldoshatnád a<br />

sebedet. Hol a golyó?<br />

– Hol lenne?! Bennem.<br />

– Az nagyon nem jó. Ha letettük a Mercit, megnézlek.<br />

Jade érzése szerint tíz év is eltelt addig.<br />

Egy óra múlva golyótlanítva, bekötözött karral feküdt az ágyán. A<br />

fájdalom úgy tett, mintha otthon lenne nála.<br />

Vacogó fogakkal bámulta a ködösülő mennyezetet. Könyörögve<br />

vágyta az álmot. Hiába.<br />

Napokig nem mozdult ki a lakásból. Kíváncsi volt, mikor hal meg.<br />

Nem mintha végzetes sebet kapott volna; hangulata vált tragikussá.<br />

Odakinn eső hullott a búskomor égből, homályos nappalokra<br />

kátrányszín éjek következtek. Chris-Max vidékre ment, szoborkertet<br />

építeni.<br />

Jóllehet Jade nem evett és alig ivott, nem tartott a kiszáradástól.<br />

A kinti nyirok lassan átitatta a lakást, ágyneműjét, őt magát; érezte,<br />

hogy nemsokára megpenészedik.<br />

Az eb sem csörrentette rá a telefont. Senkit nem érdekelt,<br />

eleven-e, vagy már oszlásnak indult.<br />

Sokadnap, melynek délutánjára a szél és a Nap közös<br />

erőfeszítéssel széttúrta a patkányszürke felhőzetet, és csaknem<br />

élhetővé derült a világ, Jade a fürdőszobában járván, észrevett egy<br />

arcot a tükörben.<br />

Riadtan köszöntötte, és öreganyámnak szólította, de ez nem<br />

hozott neki szerencsét.<br />

A tükörbéli csúf banya utánozta őt.<br />

A lány közelebb hajolt, és a képre meredt.<br />

A vele szemben álló rémség sem tett egyebet, fénytelen szeme<br />

kigúvadt, mintha teleszkópos lenne; tincsekbe tapadt, szöszös haja

---

mereven az arcába lógott, penészszürke bőrét rothadás-árnyékok<br />

foltozták, cserepes szája megrepedezett, és fekete vér szivárgott<br />

belőle.<br />

Jade ráöltötte a nyelvét; a banya viszonozta: lepedékes, élettelen<br />

bőrdarab leffent elő fogai közül.<br />

Jade a zuhany alá menekült, minden testhajlatába beengedte a<br />

langyos vizet, sokáig öblítette a száját, azután még tíz percig sikálta<br />

a fogait.<br />

Félős-kíváncsian óvakodott vissza a tükörhöz.<br />

Ekkor már magára ismert, legalábbis hajdani önmaga színtelen<br />

árnyékára, amely hiába mozgott s ha felszínesen lélegzett is,<br />

nemigen élt; és mert ragyogása kihunyt, semmi sem szépítette.<br />

Elijedt a tükör elől. A nappaliba támolygott. Bekapcsolta a<br />

televíziót; a szögletes hüllőszem rámeredt, képekkel villódzott.<br />

Benézett a hűtőgépbe, de abban csak sárgás lámpafény lakott a<br />

hűvös, rácsos polcok között.<br />

Az étkezőpulton egy kosár gyümölcs álldogált.<br />

Jade megörült egy almának. Fel-alá járkált a lakásban,<br />

ropogtatta az almát, alig hitte savanykásan édes ízét, bement a<br />

gardróbszobába, magához ölelte a pillangó-hölgyet, sétára indult<br />

vele, majd leültette őt Tilton foteljének karfájára.<br />

Azután kimerülten elnyúlt a tévé előtt terebélyesedő kanapén,<br />

ujjaival a fonott asztalka tetején heverő könyvek borítóján<br />

zongorázott, felemelte a telefont, s hallgatta kagylócsöndjét.<br />

Felvonta szemöldökét. Lemászott a szőnyegre, négykézláb<br />

elindult a zsinór mentén. Egyszerre csak a kanóc végére ért. Kézbe<br />

vette a dugót, forgatta, nézegette. Azután bedugta a fali<br />

konnektorba.<br />

Halálos fáradtan kuporgott a földön, látta az elhagyott kanapét,<br />

ám az mintha egy másik kontinensen állt volna, ködökön túl.<br />

Felmérte a távolságot. Még ma visszajuthatna hozzá.<br />

Maradt. Porcica törleszkedett zsibbadó térdéhez. Megpöccintette<br />

körme hegyével.<br />

A képernyőn kék háttér előtt sárga férfi ült. Papírlap zizzent<br />

kezében.<br />

Hangja átszüremlett a szobán, Jade vállára hullt, kopogón.<br />

– Ma hajnalban ismeretlen fegyveresek behatoltak John Cabrera

---

kertvárosi házába, és hangtompítós fegyverekből leadott lövésekkel<br />

végeztek a háztulajdonossal és feleségével, valamint két<br />

testőrükkel.<br />

John Cabrera?<br />

– Az áldozat ismert személyiség volt, gyakran reklámozott,<br />

ATHOS nevű vállalkozása biztonsági személyzet és testőrök<br />

kiképzésével és közvetítésével foglalkozott.<br />

Izom-szalon?!<br />

– A holttesteket reggel fedezte fel a munkába érkező<br />

házvezetőnő. A rendőrség forró-nyomos csoportja azonnal a<br />

helyszínre sietett. Az első hivatalos nyilatkozat szerint a kivégzés<br />

módja profi bérgyilkosokra vall. Valamennyi áldozattal fejlövés<br />

végzett. A házaspár valószínűleg fel sem ébredt, a két testőrt is<br />

meglepetésként érte a támadás, védekezésre gyakorlatilag<br />

alkalmuk sem nyílott. Egy szemtanú két férfit látott távozni a<br />

házból...<br />

A kutyasétáltató ember. Akiből aztán szemtanú válik.<br />

– Segítségével fantomkép készült az egyik támadóról. Kérjük, ha<br />

valaki felismeri...<br />

Olló!<br />

Mit keresett volna ott Olló?! Miért mászkált Cabrera<br />

kőkerítésének tetején, hajnaltájt?!<br />

Jade a számítógép rajzolta képre meredt, s megpróbálta elhitetni<br />

magával, hogy nem azt a pasast látja, akivel nap mint nap<br />

találkozott a madám gyúrószalonjában; nem, a rajz még csak nem<br />

is hasonlít a fickóra, akinek kedvenc szófordulata, hogy<br />

megszaggattam a pizsim gombjait, s aki oly sokszor gyakorolta vele<br />

a közelharcot.<br />

Ám a rajz mégiscsak hasonlított, de legalábbis emlékeztetett a<br />

teuton-szőke, jégkék szemű, kemény vonású Ollóra.<br />

Na nem! Jade határozott. Visszafekszik, és meghal. Meghal<br />

szégyenében. Már úgyis régen itt az ideje.<br />

Éles hangú, türelmetlen rikoltozást hallott. Ijedtében talpra<br />

szökkent, és felkapta a telefonkagylót.<br />

A rikoltozás egy pillanatig sem szünetelt.<br />

Ó, persze! Jade megörült éleselméjűségének. A csengő!<br />

Kinyitotta az ajtót.

---

– Halló? – szólt.<br />

Cinemascope alak toporgott a küszöbön, széltében jelentősen,<br />

hosszában teljesen betöltve az ajtónyílást.<br />

A zsaru beviharzott, vállon ragadta a lányt, és a nappali közepéig<br />

meg sem állt vele. Lenyomta a kanapéra, fél fenékkel mellé<br />

ereszkedett.<br />

– Ismét láthatás van? – érdeklődött Jade. Megfogadta, hogy<br />

türelmes lesz.<br />

– Hallgass ide! Nem balhézni jöttem, fejben tartom, hogy barátok<br />

vagyunk. Őrületes bajban vagy...<br />

Bárd magába fojtotta a szót. Felfogta végre a lány képét.<br />

– Te vagy az, Jade? – nyögte.<br />

– Nehogy azt hidd, hogy te fessebb vagy.<br />

A zsaru felszökkent mellőle, elhúzta a függönyt, és szélesre tárta<br />

az ablakot. – Mikor szellőztettél utoljára? Itt még egy dögvirág is<br />

elhervadna.<br />

Mondhatott, amit akart; lehet, hogy magabiztosabb léptekkel<br />

közlekedett, mint legutóbb a Sárkánytejben, de állaga nem sokat<br />

javult azóta. Időközben talán hajat mosott, borotválkozott, ruhát<br />

váltott. Egyszer. Cipőjén felújította a sárbevonatot.<br />

Visszatért Jade-hez. Térdre ereszkedett előtte, figyelmesen<br />

nézte az arcát, lehúzta alsó szemhéját.<br />

Jade nyelvet öltött, mint a doktor bácsinál.<br />

A pasas megrázta a vállát.<br />

A lány felszisszent.<br />

Bárd felfedezte karján a régen cserélt, nedves kötést.<br />

Azután zsaru-precizitással további felfedezéseket tett.<br />

Megtalálta a Merci-lopó társaságtól adoptált fegyvereket.<br />

– Mi ez a stukker-bazár? Mi van veled? Hol jártál ma hajnalban?<br />

Jade vállat vont.<br />

– Nincs alibim.<br />

– Jártál Cabreránál?<br />

– Hülye vagy te? Majd bevallom, ha kérdezed, mi!? Bizonyítsd<br />

rám.<br />

– Mondd, hogy nem!<br />

– Nem. Na, elhitted?<br />

– Nem tehetted.

---

– Miért nem?<br />

– Képtelen vagyok elhinni, hogy ölni tudnál. Hogy odasurransz<br />

alvó emberek párnája mellé, és hidegvérrel golyót röpítesz a<br />

fejükbe. Még akkor is képtelen vagyok elhinni, ha elhiszem.<br />

– Furákat mondasz.<br />

Bárd kikapcsolta a tévét. Belső zsebébe nyúlt; négyrét hajtott<br />

papírlapot lebbentett Jade elé.<br />

– Te persze tudod, ki ez!?<br />

– Sosem láttam az ipsét – ingatta fejét a lány.<br />

A zsaru öt ujjal a hajába túrt, majd belecsimpaszkodott egy<br />

tincsbe. Mégsem lett nyugodtabb. Felpattant, felrántotta ültéből<br />

Jade-et.<br />

– Én már nem tudom, mikor mit ígérek neked! Azt mondom, ne<br />

kerülj utamba, aztán eljövök, hátha segíthetek rajtad, és közben<br />

gőzöm sincs, mit higgyek, de félek attól, hogy nincs tovább.<br />

– Nyugi – sóhajtotta a lány, kezében a hibbantnak tetsző<br />

pasastól elcsent stukkerrel. – Nem gondolod, hogy olyanok<br />

vagyunk, mint az Addams Family?<br />

– Nos, szerintem Nazir Cantin végeztette ki Cabreráékat,<br />

mégpedig a saját embereivel. Amikor távozófélben a killerek<br />

átmásztak a kerítésen, egyikük álarca fennakadt egy ágon.<br />

Kollégád, ahelyett, hogy hagyta volna a fenébe a maszkot,<br />

huzakodni kezdett a faággal. Mire visszaszerezte tőle az álarcot, és<br />

elhúzott a társa után, a szemtanú jól az agyába véste a vonásait.<br />

Nézd meg újra a rajzot. Lehet, hogy nem ismered fel a tagot,<br />

viszont jól ismered. Marad a kérdés: ki volt a másik killer? Tedd le a<br />

pisztolyomat!<br />

– Majd leteszem, ha már lelőttelek.<br />

– Remek ötlet. Kérhetnék egy golyót a szívembe?<br />

– Minek? Már úgysem élsz.<br />

Jade a kanapéra hajította a stukkert.<br />

Bárd felsóhajtott.<br />

– Élek vagy halok, oly mindegy, rohadtul érzem magam.<br />

Folytassuk. Ha te voltál: vajon a házaspárt nyírtad ki, vagy a<br />

testőröket?<br />

– Kiszáradt a szám. Különben leköpnélek.<br />

– Azt állítod, nem te voltál?! Honnan tudtad, miért jöttem?

---

Honnan tudod, hogy Cabrera halott?<br />

– Ezt keresztkérdésnek szántad?<br />

– Amikor bejöttem, azt kérdeztem, hol jártál hajnalban. Erre te<br />

azt felelted: "nincs alibim". Tudsz a Cabrera-gyilkosságról.<br />

– Mindenki tud róla. Öt perccel előtte láttam a tévében a<br />

fantomképet.<br />

– Tehát hol jártál?<br />

– Nem tudnám két tanúval bizonyítani, hogy az ágyamban<br />

fetrengtem.<br />

– Egyesével fetrengsz velük?<br />

– Képzeld, ilyen monogám vagyok!<br />

– Van egy rossz hírem, meg nincsen jó: te voltál, vagy sem,<br />

Nazirnak vége, s akkor neked is befellegzett. A város minden<br />

kopója Cabrera gyilkosait kajtatja, de ez csak a kisebbik baj<br />

Cantinnek. Nagy búja az lehet, hogy amíg mi szorgalmasan<br />

gyűjtögetjük az ellene szóló bizonyítékokat, ő egy másodpercnyi<br />

előnyhöz sem jut, mert alvilági kollégáit nem köti gúzsba a törvény,<br />

nekik bizonyítatlanul is elég, ha tudják: ő küldte a killereket. Nazir<br />

halott, akkor is, ha mozog még. Mondhatnád, hogy sebaj, kapsz<br />

munkát Montanától. Ne reméld! Ma hajnal óta persona non grata<br />

vagy, még akkor is, ha Cabreráék vére nem rajtad szárad.<br />

– Ha ettől nyugodtabb leszel, bevallom neked: semmi közöm a<br />

vérengzéshez, nem is tudtam arról, hogy ilyesmi készül.<br />

– Pompás. Lépjünk tovább. Robert Rafael, gúnynevén Olló<br />

látható a képen. Hol rejtőzik a pasas? Ki volt a másik?<br />

– Nazirtól kérdezted már?<br />

– Sajnos, fel nem foghatta, miről beszélek.<br />

– Nem könnyű a zsaruélet. Nos, szerintem mindent kivettünk a<br />

témából. Maradsz még? Semmivel sem kínálhatlak. Úgy egy hete<br />

nem jártam az utcán, így üzletben sem.<br />

A zsaru az ajtó felé indult.<br />

– A stukkered – emlékeztette Jade.<br />

Bárd megfordult, mintha csak arra várt volna, hogy visszahívják.<br />

Veséje fölé döfte a fegyvert, megállt a lány előtt, s habozni látszott,<br />

megérintse-e száradó haját. Kisujján, fülcimpáján ezüstgyűrűt viselt,<br />

előbbi tátott szájú sárkánygyíkot, utóbbi hal-csontvázat formázott.<br />

A lány rámosolygott.

---

– De jól nézel ki! Kopaszodsz.<br />

– Egy hónap alatt egyetlen hajszálat találtam a fésűben.<br />

– Mert csak egyszer fogtál magadra fésűt. Ha hullott tincsekre<br />

vagy kíváncsi, nézd meg az ujjaid közét.<br />

– Hát – látta be sóhajtva Bárd –, vicces vagy. Mikor takarítottál<br />

utoljára? Most már ne fáradj, élből hívhatod a ciánozókat.<br />

– Megvárhatnád őket. Gondolom, téged is szívesen lefújnak.<br />

– Tényleg elhagytam magam mostanában – ismerte el a zsaru. –<br />

Nem eszem, viszont iszom, és hetek óta nem találom a<br />

mosodásom címét. Szerintem nem tudnál kisegíteni a magadéval.<br />

– Tényleg nem, de nem is fontos. Éppen meghalni készültem,<br />

amikor jöttél.<br />

– Te sosem unatkozol. Nos, örülök, hogy láttalak. Könnyen<br />

megőrizlek az emlékezetemben: feledhetetlenül pocsék vagy ma.<br />

– Mintha tükörbe néznék, amikor látlak.<br />

– Leszel még csúnyább is, csak gondolj arra, hogy mától<br />

nyugodtan félhetsz.<br />

– Nem félek. Szégyenkezem.<br />

– Miért?<br />

– Szégyenletesnek találom, amit művelek. A Cabrera-ügy csak<br />

hab a marcipánon, azt bizonyítja: jó okom van a szégyenletre.<br />

Bárd leejtett állal meredt a lányra. Nyakán vadul<br />

páternoszterezett a kis csont. Kinyújtotta a kezét, de képtelen volt<br />

megérinteni a köntös vállát.<br />

– Kicserélem a kötésedet – mondta tétován. – És meghallgatlak.<br />

– Nem sietsz?<br />

– De.<br />

– Nem utálsz?<br />

– Akarom, de nem mindig sikerül. Tudnál segíteni: ótvarolj egy<br />

kicsit. Kopaszodom?<br />

– Jól áll, ha mondom.<br />

A zsaru elvigyorodott. Öt ujjal hátrafésülte haját a homlokából.<br />

Követte a lányt a fürdőszobába.<br />

Jade megállt a mosdókagyló mellett.<br />

– Gondolom, előbb bemosakszol.<br />

– Konkrétan steril leszek, ha megtörlöm a kezem a<br />

nadrágomban.

---

A lány kötszert vett elő a faliszekrényből. Bárd kezébe adta az<br />

ollót, és ledobta köntösét.<br />

– A vakbeledet nem veszem ki – nyögte a zsaru. – Felöltözhetsz.<br />

Elég, ha a karodat izolálod.<br />

Levágta az amortizálódott kötést a sebről.<br />

– Hogy' szerezted? – kérdezte.<br />

Hallgatta a történetet. Az előszónál tiszta gézzel látta el a lány<br />

karját, és feladta a köntösét.<br />

Azután csak állt, a porcelán mosdókagylónak támaszkodva,<br />

összefont karokkal, szűkre húzott szemmel, paplanos homlokkal.<br />

– Ez volt minden? – nyögte végül hökkenten. – Manapság a<br />

zsaruk sem járnak másként, ha elmennek egy lopott járgányért.<br />

Lőnek rájuk, nem adják, vissza kell venniük. Hol itt a szégyen?<br />

Terhes vagy, és nem volt esküvő?<br />

– Tényleg nem érted? Ha valaki kérdezi, mi a foglalkozásom,<br />

nekiállok kövér nőkről és csípőfogyasztó gyakorlatokról hazudozni.<br />

– Mint például Stingnek?<br />

– Kinek?!<br />

– Nem Stinggel voltál a Sárkánytejben? Azt hittem. Na, és talán<br />

nem hitte el a kövér nőket? Cicegett a nyelvével, és azt mondta:<br />

"nem inkább bérgyilkos vagy, kis bige"?<br />

– Miért csinálod ezt?! – csattant fel Jade.<br />

– Hát azért, mert pattanásig feszült idegrendszerrel figyellek, és<br />

mégsem értelek!<br />

– Mit nem értesz? Szerinted hullahegyek kellenek ahhoz, hogy<br />

herótom legyen az egésztől? Mindent megcsináltam, amivel Nazir<br />

megbízott. Senkit nem nyírtam ki, és bárkivel volt is dolgom, egyik<br />

ipse sem rohant a zsarukhoz, mert mind sáros volt. Tudod mit?<br />

Eleinte még élveztem is, játéknak hittem.<br />

– Félni kezdtél?<br />

– Igen. Magamtól.<br />

Bárd csodálkozó képpel felvonta fél szemöldökét; várta a<br />

folytatást.<br />

– Nézzük például Larry Ullmant – sóhajtott Jade.<br />

– Az apádat – bólintott a zsaru.<br />

– Tilton az apám.<br />

– Hát akkor nézzük például Larry Ullmant.

---

– Meg kellett ijesztenem őt, mert elvállalta néhány gyanús cég<br />

könyvelési ügyeit, majd arcátlan zsarolásukba kezdett. Ezt<br />

egyébként utóbb szedtem ki Nazirból, mert amikor megálltam Larry<br />

ágya mellett, még gőzöm sem volt arról, ki a kliens. Hozzá sem<br />

nyúltam, mégis hullára kicsináltam idegileg. Ha arra gondolok, hogy<br />

meg is érdemelte, akkor sem érzek semmiféle elégtételt, mert a<br />

másik oldal is épp olyan szennyes, mint ő.<br />

– És szép lassan beszennyeződtél te is.<br />

– Mindenfelől – bólintott Jade.<br />

– És nem bírod elviselni?<br />

– Nem, képzeld, hogy nem. Amióta fel is fogom, nem bírom<br />

elviselni.<br />

– És azt gondolod, ha nem eszel, nem kelsz fel, nem mész ki,<br />

akkor elemészt a szégyen? Nem emészt el.<br />

– Hátha mégis. Te zombi lettél, Chris-Max vidékre utazott, Jacót<br />

nem tudom megszeretni: egyedül vagyok, meghalok.<br />

– Jézusom, mekkora kölyök vagy!<br />

– Nem vagyok kölyök! Nemrég vizsgáztam érettségből, ott hever<br />

a passzus a bugyijaim alatt, rámában.<br />

– Oké – mondta Bárd csitítólag. – Mielőtt zombi lettem volna, úgy<br />

vetted hasznomat, hogy mindent megcsináltál, amit én elleneztem.<br />

– De most már nem ellenzed.<br />

– Ha ezen múlik, továbbra is távol tartom magam tőled.<br />

– Amikor jöttél, azt mondtad, a barátom vagy.<br />

– Amennyivel több vagyok annál! Gondolj bele, csak nálam van<br />

priuszod, a gengszter-nyilvántartóban nyomod sincs. Jól van, kicsi<br />

bige. Emésztődj, majd csak kifő belőle valami. Chris-Maxed<br />

nemsokára hazajön, és te bevallod neki, hogy nem az vagy, akinek<br />

hisz. Az a tiszta szemű fickó meg fog érteni. És talán újra<br />

visszaszépülsz.<br />

– Ha vársz egy kicsit, kisminkelem magam, és meglátod, milyen<br />

szép vagyok.<br />

– Kis bige, sminkelhetsz, maszkolhatsz, tök hiába. Kár a<br />

habarcsért, ha belül nem tündökölsz. Olyan a szemed, mint egy<br />

kialudt mécses.<br />

– Mindent elkövetsz azért, hogy meggyűlöljelek.<br />

– Mindent elkövetek. A fene tudja: miért?

---

– Most már örökre zombi maradsz?<br />

– Elhatározásra jutottam. Többé nem piálok, kivakaródzom. Új<br />

életet kezdek: a régi már megaszar.<br />

– A fülgyűrű marad?<br />

– Mindent nem dobok el. Nem tetszik?<br />

– De. Jobb, mint a múltkori csingi-lingi.<br />

– Vigyázz magadra. Nazir pánikba eshet.<br />

– Ha rá vadászol, te is a lába alá kerülhetsz, amikor kapkodni<br />

kezd: fűhöz-fához, fegyverhez.<br />

A zsaru megvonta a vállát.<br />

– Legfeljebb bérgyilkost ereszt utánam. Talán éppen téged.<br />

– Rólam ne is álmodozz.<br />

– Kellemes délután volt – biccentett Bárd. – Egyszer együtt<br />

vacsorázhatnánk. Holnapután?<br />

– Bálba megyek Montanával.<br />

– Pedig vacsora közben, egy szál gyertya fénye mellett, róla is<br />

tudtam volna kérdezni egyet s mást. Majd máskor. Légy boldog.<br />

– Én?!<br />

– Nem is én!<br />

A zsaru elrobogott.<br />

Jade magára maradt, s azon tűnődött, miként lehetséges, hogy<br />

még soha nem kérdezte meg Bárd keresztnevét.<br />

Leült, ölbe vette a telefonkönyvet, és kinyitotta az F-betűnél.<br />

Csupán hat oldalnyi Flasht talált.<br />

Arra ébredt, hogy napsugarak bolondoznak a szobában,<br />

aranylók, sárgásak, melengetők. Porszemekkel vonatoztak, a falra<br />

karcolták a függöny mintáit, firkáltak az ágyneműre.<br />

Cápaéhség mardosta. Azonnal egy tányérnyi tükörtojást vizionált<br />

maga elé.<br />

Oly élénk képet teremtett, hogy a fehér-arany tojássült illatát is<br />

érezni vélte. Lehet, hogy nazionált is?<br />

Levetette magát az ágyról.<br />

Kicsit tartott a fürdőszobai tükörtől. Az öregasszony nem volt ott.<br />

Kékbe játszón zöld szemű, enyhén sápadt, rágott alsóajkú ifjú nő<br />

helyettesítette a csúf banyát.

---

Beült a Blazerbe. Kifelé igyekezett a városból. Egyszer csak az út<br />

mellett termett egy hajlott hátú panzió, s reggelizni hívta.<br />

Letelepedett a teraszon, lógó fejű, lázas színű muskátlik és<br />

szenvedélyesen kéklő legyezővirág-zuhatagok között.<br />

Pirítóst, tükörtojást, sonkát és citromos teát kért.<br />

Bomlottan tűzött a Nap, túlexponálva az asztali csendélet, a<br />

tébolyultan boldog virágok képét.<br />

Jade alig hitte; soha ilyen elevennek nem érezte magát. Ivott egy<br />

csésze kávét, diónyi tejszínnel és csokoládé-reszelékkel, majd a<br />

kocsiról megfeledkezve sétára indult.<br />

Gondolkozni próbált; emez erőfeszítéséből semmi sem sült ki.<br />

Inkább nem is erőltette. Hagyta sodortatni magát, úszott a fénnyel,<br />

a levegő illatával, megfoghatatlan, kedves érzéseivel. Úgy hitte,<br />

láthatatlanná vált, összeolvadt a gyönyörű délelőttel, része a<br />

nyárnak. Mélyzöld lombok bókoltak körülötte, szinte fájón, szívet<br />

szúróan szépek; nyalka füvek, érzéki virágok és torkos rovarok<br />

fertőzték cifrátalan, tiszta életörömükkel.<br />

Betért a pszichológushoz.<br />

A lelkénc táblája azt ígérte, hogy 4x2 órás csoportfoglalkozáson<br />

bárkit önbecsülésre tanít.<br />

Hát ez volt az, ami Jade-re is bőven ráfért volna.<br />

Nagyon sima, nagyon mosolygós, legfeljebb negyvenes nő<br />

fogadta.<br />

– Éppen jókor érkezett – mondta. – Holnap kezdek az új<br />

csoporttal. Nézze meg az előző kurzus fináléját. Ma foglaljuk össze,<br />

ki mennyit profitált az órákból. Jöjjön be közénk, figyeljen és döntse<br />

el, megéri-e a befektetés.<br />

Jade leült a világos szobában.<br />

– Azért jöttem ide – kezdte egy szürke-szerű, fiatal nő –, mert<br />

nem tudtam elviselni a környezetemet. És ha valamit vagy valakit<br />

nem kedvelünk, szemünk eltorzítja azt. Ma már tudom: a világ, a<br />

környezetem hozzám torzult, én voltam a rút. Itt megismertem<br />

önmagamat. Tudom, hogy eddigi életmódommal saját<br />

boldogtalanságom fenntartásán és elmélyítésén fáradoztam. Sok<br />

kellemetlenséget okoztam ismerőseimnek, hiszen mindenkibe<br />

belekötöttem, azt gondolván, ez a bátorság; mert irigyeltem mások<br />

sikerét, abban a hitben, hogy a sikeresek lenéznek engem, pedig

---

alig törődtek velem: minél jobban gyűlölködtem, annál kevésbé. Sok<br />

embert megtámadtam, fejükre olvastam hibáikat. Ma már tudom:<br />

aki sokakat meg akar változtatni, annak önmagán kell változtatnia.<br />

Soha vissza nem kapom, amit elvesztegettem. Ha mindama<br />

energiát, amit mások zaklatására fordítottam, a boldogulásomba<br />

fektettem volna, már száztornyú palotában élhetnék, a Beverly<br />

Hillsen.<br />

A pszichológusnő szót adott a következő kliensnek.<br />

Az ötvenes évei derekán járó zömök férfi kerek arcán gunyoros<br />

ráncok és keserű redők váltakoztak. Kerek, kopasz folt sárgállott<br />

fejtetőjén, akár egy homoknyelv. Ezen öblöt félhosszú, befelé<br />

kunkorodó, szürkés haj karéjozta. A pasas úgy festett, mint egy<br />

festetlen bohóc.<br />

– Nem voltam egyenes. Hízelegtem, intrikáltam, barátságot<br />

színleltem, kedvességet hazudtam, élősködtem. Egyszerre csak<br />

észrevettem, hogy mindenki visszahúzódik tőlem. Rájöttem, hogy<br />

az emberek átlátnak rajtam. Nagy kudarc volt. Ám még nem tudom,<br />

milyen legyek, ha már olyan, mint voltam, nem lehetek többé. Azt<br />

hiszem, a következő kurzusra is itt maradok. Attól félek, legvégül az<br />

derül ki: én nem is vagyok, saját egyéniség híján nem is létezem.<br />

A pszichológusnő lemondó félmosollyal bólintott a férfinak, s az<br />

úgy dőlt hátra székén, mint aki most értesült a belgyógyászától:<br />

gyógyíthatatlan betegségben szenved.<br />

Jade kényelmetlenül feszengett. Nem volt biztos abban, hogy<br />

képes végighallgatni még tíz ember vallomását, ám biztosan tudta:<br />

ha kérdeznék, képtelen volna magáról beszélni. Végül mégis<br />

maradt, azt képzelve, karneváli forgatagba vegyült; éjfél elmúlt, az<br />

utolsó dallam is elfoszlott már, s e percben mindenki ledobja<br />

álarcát; némelyek magukra ismernek, mások lelket sem lelnek<br />

levetett maszkjuk mögött.<br />

És ha már a karneválon járt, sietősen elindult a boltozatos terem<br />

oszlopai között. A tükörhöz érve figyelte, miként kavarognak<br />

mögötte a pompás ruhákba öltözött alakok, majd elszántan előre<br />

nézett, s megkönnyebbült: volt arca; jádezöld szeme áttetszően<br />

ragyogott.<br />

Körülötte tarkán hullámzott a pörgeteg, s azon túl, odakünn: a<br />

valóságban, magukról vallottak az emberek, hangjuk halkan

---

kopogott, akár szőlőlugas levelein az eső. Jade körülnézett a<br />

karneváli tömegben, ismerősöket keresve, és egyszerre rádöbbent:<br />

ismer mindenkit, noha sokukat először látja.<br />

Ekkor felállt, és elköszönt.<br />

Az utcán mély lélegzetet vett, majd futásnak eredt.<br />

Nem tudta eldönteni: e távozással vajon megfutamodott vagy<br />

megmenekült?<br />

Nem üres kézzel jött el, hiszen megértett valamit.<br />

Ám lelkében továbbra is ott görbéllett a kérdőjel, amely bevitte a<br />

rendelőbe.<br />

A kérdőjel ácsorgott. És nem állt utána a megismerni áhított<br />

kijelentő mondat.<br />

Jade lelassította lépteit. Ha még sokáig bonyolítja, csalhatatlanul<br />

eltéved.<br />

Végre látni kezdte, merre jár.<br />

Városa sosem fért össze az elmúlt idők jelképeit irtogató<br />

barbarizmussal, itt a szobrokat nem koszorúzták nyakra-főre, se<br />

nem döntögették; az utcákat csupán egyszer tartották keresztvíz<br />

alá, nevük többé nem változott. Így aztán a matuzsálemi korú<br />

parkok mélyén ős-idős kastélyok álltak, homlokzatukon akkor is<br />

háborítatlan családi címerrel, ha időközben száz gazda is kihalt<br />

vénülő falaik közül. Időtlen kövekből emelt lépcsősorok kanyarogtak<br />

a hegyoldalban, a régi városfal foghíjaiban növények telepedtek<br />

meg.<br />

Jade felfelé indult. Bíbor gyertyájú nyári orgonák szegélyezték a<br />

lépcsőkorlátot; örökzöld magnóliafák hajoltak föléjük, messzire<br />

illatozó csontfehér virágaik nektárcsészéiben kövér dongók légiói<br />

hempergőztek, valóságos bacchanáliát csapva.<br />

A lépcső tetejét keresztező, ódon házakkal zsúfolt keskeny utca<br />

púpos hátú macskakövein végtelen kocsisor parkolt, noha forgalom<br />

alig volt. Néhány turista lézengett a járdákon, kiskorú biciklisták<br />

karikáztak fel s alá; az öklömnyi előkertekben skarlát futórózsák<br />

lángoltak.<br />

Jade ténfergő léptekkel haladt, mint aki gondtalan.<br />

Bámészkodott; felfogta az erkélyen száradó ruhát, a lábtörlőn<br />

könyökölő macskát, a csőrcsatát vívó rigók lármás hadijátékát, a<br />

motorját brummogtató srác büszke vigyorát.

---

A járda szélén állongó, vászonmellénybe bújt, sötét szemű férfit.<br />

És a mellette topogó, cikázó tekintetű másikat; ez a pasas is<br />

mellényt viselt, könyökcsőre fajzott nadrághoz.<br />

Féltéglát lóbált a kezében.<br />

Jade lélekben vállat vont, és ment tovább.<br />

Üveg csörrent mögötte, kocsiajtó nyikordult.<br />

Néhány lépés után a lány mégiscsak hátranézett.<br />

A pasasok kezdték teljesen a magukévá tenni a bezúzott ablakú<br />

Audit.<br />

Kapkodva matattak a kormánykerék alatt. Várható volt, hogy<br />

rögvest rövidre zárják viszonyukat a járgánnyal.<br />

Ekkor, jóval mögöttük, az utca végében feltűnt egy poroszkálva<br />

haladó, mit sem sejtő zsarukocsi.<br />

A kiskorú biciklisták a rendőrök elé hajtottak.<br />

A bűntevők gyanútlanul babráltak a drótokkal.<br />

Jade pancserokat sóhajtva átsietett az úttesten, és nekivágott a<br />

házak közé bújt, felfelé vezető lépcsősornak.<br />

Azután megállt, és a korlátra könyökölt.<br />

Gondolta, mozizik egyet.<br />

A fakezűek levelezőn végezték a tolvaj-akadémiát. Jade már-már<br />

odafüttyentett nekik, hogy felajánlja a segítségét.<br />

Közben a zsaruk felfogták, miért oly izgatottak az utcai kölykök.<br />

Gázt adtak, bekapcsolták a diszkólámpát; felvijjogott a sziréna.<br />

A mellényes pasasok szörnyen meglepődtek. Erre aztán nem<br />

számítottak. Még ilyet?!<br />

Kiugrottak a mozdíthatatlan kocsiból.<br />

Egyikük a magasba kígyózó lépcsősor felé igyekezett.<br />

A másik fickó elloholt a járdán.<br />

A zsarukocsi lefékezett.<br />

A jobb oldali ülésről kipattanó egyenruhás a Jade-hez közeledő<br />

pasas után vetette magát.<br />

Társa a másik menekülőt űzve továbbhajtott.<br />

A lány habozott. Közbelépjen? S ha igen, kit gáncsoljon el? A<br />

zsarut? Vagy a tolvajt?<br />

A sötét szemű férfi – alig néhány lépésnyire tőle – váratlanul<br />

visszapördült, és fegyvert rántott.<br />

Azonnal lőtt.

---

Az egyenruhás megroggyant.<br />

A lépcsősor oldalához vetette magát, ám ez sem segített rajta.<br />

Teste fedezetlen maradt, stukkeréért sem kaphatott.<br />

Észrevette a fegyveres férfi közelében álló lányt, és<br />

kétségbeesetten rákiáltott:<br />

– Meneküljön!<br />

Ekkor újabb lövés dörrent. Odalenn a másik tolvaj is rájött, hogy<br />

ő voltaképpen mesterlövész.<br />

Üveg robbant. Fék csikorgott.<br />

A járőrkocsi lelassult, majd megállt. A zsaru a kormánykerékre<br />

borult.<br />

A kályhacső nadrágos fickó diadalmasan a levegőbe pattant,<br />

ujjongó kiáltást hallatott, és futott tovább.<br />

Villámgyorsan történt mindez.<br />

Jade nem tudott arról, hogy döntött volna; a teste vitte.<br />

Ellendült a korláttól. Elkapta a tolvaj csuklóját. A lendület<br />

elsodorta őket.<br />

Mire néhány lépcsőfokkal lejjebb, imitt-amott kissé összezúzódva<br />

leszállt a fickóról, kezében az adoptált stukkerrel, vele már nem volt<br />

több gondja.<br />

A pasas lehunyt szemmel, mozdulatlanul hevert, legfeljebb két<br />

lépésnyire a sérült rendőrtől.<br />

Jade a zsaru fölé hajolt. Látta, hogy térdlövést kapott. Elvette tőle<br />

a bilincset.<br />

Visszalépett az ájult tolvajhoz, és a korláthoz lakatolta a<br />

csuklóját.<br />

A zsákmányolt fegyvert letette a fájdalmában vonagló<br />

egyenruhás mellé.<br />

Futásnak eredt.<br />

Érzékelte, hogy olyan kihalt az utca, mint atomtámadás után. A<br />

biciklisták eltűntek, csupán az ifjú motoros bőgette gépét a távoli<br />

saroknál. Saját lármájától nem hallhatta a lövéseket, és mert<br />

sorozatban megnyert krossz-versenyekről álmodozott, elkerülte<br />

figyelmét, mi történik körülötte.<br />

A csőnadrágos férfi néhány lépésnyire járt tőle.<br />

Jade kitárta a járőrkocsi ajtaját. Megmozdította a kormányra<br />

bukott testet. Átemelte a jobb oldali ülésre, majd a támlát kissé

---

megdöntve, félig fekvő helyzetbe igazította a sérültet.<br />

A zsaru eszméleténél volt, homályos szemmel, zihálva lélegzett.<br />

A zubbonyán ütött lyuk körül vérfolt terebélyesedett, olyan színű,<br />

mint az előkerti rózsák.<br />

– Semmi baj – nyögte Jade. De már bánta is, hogy megszólalt;<br />

nagyobb marhaságot nem is mondhatott volna.<br />

Az ülésre vetette magát. Megmarkolta a kormányt, ujjai<br />

megcsúsztak a zsaru alvadozó vérén.<br />

Nadrágjába törölte a tenyerét, és a rádió mikrofonjáért nyúlt.<br />

A megszólított diszpécser tudni akarta, kicsoda ő, és melyik<br />

kocsiból beszél.<br />

Jade szigorúan saját tárgyánál maradt. Közölte, hogy<br />

rohammentőt kér a Zsámoly utcába; a járőr mindkét tagja<br />

megsebesült, egyikük a térdén, társa súlyosabban: mellkasán érte a<br />

lövés. A fegyveres támadók egyike továbbra is menekül.<br />

Ledobta a mikrofont, és beindította a járgányt.<br />

A könyökcső nadrágos, görbe lábú tolvaj éppen motort rekvirált.<br />

A kamaszkorú tulajdonost félretaszítva nyeregbe pattant, hogy<br />

eltépjen.<br />

Jade szélsebesen megközelítette a menekülőt.<br />

Mellé húzott, és lehagyta.<br />

És hirtelen a fékre lépett.<br />

Azután kilökte az ajtót.<br />

A pasas, fél kézzel a kormányt markolva, jobbjával a mellénye<br />

alatt kotorászott.<br />

Mielőtt még előkaphatta volna kedvenc stukkerét, a motor első<br />

kereke a kocsiajtóba ütközött.<br />

A fickó arra lett figyelmes, hogy elemelkedik a nyeregtől, és fejjel<br />

előre repülni kezd.<br />

Nem érhetett a szép ívű bukfenc végére. Felakadt a letekert<br />

ablak keretében.<br />

Jade kiszökkent a kocsiból, a pasas hajába markolt, és<br />

felrántotta a fejét, nem tovább, csupán az ajtó pereméig.<br />

A csőnadrágos ernyedten visszahasalt a kocsiajtóra, mintha csak<br />

száradni akadt volna oda.<br />

A lány félretaszította a motort, felszedte a földről az elejtett<br />

stukkert.

---

Levette az egyenruhás derékszíjáról a bilincset, és rácsattintotta<br />

az eszmélődő tolvaj csuklójára, majd a karperecnél fogva letépte a<br />

fickót az ajtóról.<br />

– Állj fel – mondta hűvösen.<br />

A pasas fél könyékre támaszkodva felült; alattomos pillantása<br />

fel-le cikázott, arca elsötétült.<br />

– Ne törd a fejed – figyelmeztette Jade. – Ezt nyugodtan rám<br />

bízhatod. Feltápászkodnál végre?!<br />

Nem várt tovább, a hajánál fogva felsegítette ültéből a fickót.<br />

Mire a csőnadrágos alak felocsúdott, a lány a hátsó ajtó kilincséhez<br />

bilincselte a karját, majd visszahuppant a kormány mögé, és a<br />

gázra lépett.<br />

A pasas felfogta, mi vár rá. Rekedtes üvöltést hallatott, szabad<br />

öklével az ablakra sújtott, ám nem tombolhatott tovább;<br />

koncentrálnia kellett.<br />

Jade hátramenetbe kapcsolt, megtekerte a kormányt, gázt adott.<br />

A tükörben látta, hogy foglya is buzgón manőverezik, nehogy<br />

lemaradjon valahogy. Gyorsan, ügyesen megfordultak.<br />

A járőrkocsi jó tempóban haladt visszafelé, az események<br />

kiindulópontjához; a lépcsőn hátrahagyottakhoz.<br />

A hátsó ajtóhoz bilincselt pasas elkeseredetten loholt mellettük.<br />

Jade a sebesültre pillantott. A fiatal zsaru erőlködve lélegzett,<br />

homlokán verítékcseppek gyülekeztek.<br />

A lány felsóhajtott; erre a fordulatra egyikük sem számított, talán<br />

még az Audi elkötésén fáradozó fickók sem hitték volna, milyen<br />

hirtelen megtörténhet, hogy kis tolvajból rendőrgyilkos váljék.<br />

Min múlott? A kevésen? A véletlenen?<br />

"Rendőrgyilkos"?! Szinte babonásan lökte félre a gondolatot. A<br />

zsaru él, és életben kell maradnia!<br />

Lefékezett a lépcső tövében. Elsöprő dühétől hajtva kiugrott a<br />

kocsiból, és leütötte a kifulladt fickót.<br />

A járgányt megkerülve a sérült rendőrhöz hajolt. Kinyitotta<br />

zubbonyát, szembenézett a sebbel.<br />

– Megúszod – mondta megkönnyebbülten, látván, hogy a golyó a<br />

kulcscsont alatt hatolt a testbe.<br />

A zsaru bágyadt fintorral válaszolt. Megmozdította a karját, és<br />

megfogta Jade kezét.

---

A lány megrémült. Érzelmek áradtak felé: hála, félelem, remény,<br />

megnyugvás; mindez együtt, és szinte szelíden.<br />

Nézte a fiatal rendőrt, végigsimította verítéknyirkos arcát, és<br />

egyszerre megfogalmazódott fejében ama kijelentő mondat, és így<br />

hangzott: velük akarok, nem ellenük.<br />

Közeledő szirénaszó hallatszott.<br />

Feltűnt a mentőkocsi. Zsarujárgány tépett utána.<br />

Azután hordágyra fektették a vérző férfit, és Jade észrevétlenül<br />

felszívódott az utcát ellepő kíváncsiak tolongásában.<br />

Amint hazaért, megfürdött, és tiszta ruhát húzott, zsaruvéres<br />

nadrágját bedobta a mosógépbe, azután fel-alá járt, de hiába<br />

kereste, nem találta a helyét.<br />

Gyűrűje sütögette az ujját, már-már ott tartott, hogy lehúzza és<br />

elgurítja a szőnyegen. Ledőlt a kanapéra, elszántan el is aludt, ám<br />

amint megpillantotta rettegett lázálmát: a zuhanó repülőgépet,<br />

felpattant, előbb, mint szemhéja. Egy percig ült vakon, kábán<br />

billegve, megfejthetetlen pánikban.<br />

Mi van?! Most mi van?<br />

A tündérmesei reggel után azt remélte: végleg kitámolygott a<br />

gödörből, ám hangulata viharzó hullámvasútja megint a mélybe<br />

robogott vele.<br />

Egyedül volt, kívül-belül; ez az este el nem múló hosszúnak<br />

ígérkezett, midőn végre – vox humana! – Chris-Max telefonált,<br />

mindenekelőtt azt firtatva, miért nem vette fel a kagylót majd' egy<br />

héten át, azután elujjongta, mi szépet alkotott, s megsúgta azt is:<br />

két nap múlva hazajön.<br />

A fecsej végeztével valamivel vonzóbbnak tetszett a világ; Jade<br />

majdnem olvasott: tartotta s lapozta a könyvet, épp csak a szöveg<br />

nem fért az agyához.<br />

Megörült tehát, mikor rikkantott a csengő, s Citrom a nappaliba<br />

poroszkált.<br />

A hongkongi gondterheltnek látszott; fiktív kavicsot rugdalgatva<br />

járkált a kanapé körül.<br />

– Gyógyul a karod? – érdeklődött, nem túl kíváncsian.<br />

– Már használtam is – bólintott Jade.

---

Nem sürgette a komor fickót; sejtette, előbb-utóbb kiderül, mi<br />

hozta ide.<br />

– Hallottad...? – nyögte végre a hongkongi.<br />

– Néztem tévét. Ki volt Olló társa?<br />

– Semmit sem tudok, és a madám sem akar tudni semmit.<br />

Bezárkózott a házába, éjjel-nappal őrizteti magát leghűbb<br />

legényeivel.<br />

– Tele a tütüm az egésszel – morogta Jade.<br />

– Én lelécelek. Elvégzem a mai melót; egyszersmind feladom az<br />

utolsó kenetet eddigi pályafutásomnak. Neked is ezt tanácsolom.<br />

Gyere velem, még egyet tombolunk együtt. Aztán szívódj fel. A<br />

zsaruk szép lassan lejárnak mindenkit Nazir köreiből.<br />

– Engem már lejártak.<br />

– Na persze, te vagy a legtisztább a csapatban. Csak tudnám,<br />

Nazir mire tartogatott. Valamiért nagyon ügyelt, nehogy túlzottan<br />

összevérezd magad. Nem hiszem, hogy beléd esett volna, ő inkább<br />

a könnyen kezelhető nőkre bukik, nem a... Mondj egy szinonimát a<br />

bérgyilkosra! De kedves legyen!<br />

Jade kis töprengés után kivágta:<br />

– Vérenc. Na, milyen?<br />

– Elmegy – dünnyögte Citrom.<br />

– Mi az, hogy "elmegy"?!<br />

– "Elmegy": ez esetben a "zseniális" szinonimája! Körülbelül<br />

meddig várjak arra, hogy elkészülj?!<br />

– Még nem mondtad, hová és kire megyünk. Egyet tudok, és<br />

ezzel egyetértek: utoljára – felelte Jade.<br />

– A célszemély ötcsillagos, turbó macho. Besomfordálunk a<br />

házába, és nagyon elkedvetlenítjük a tagot. Öltözz már! Nem árt, ha<br />

a stukkerodat is felkötöd.<br />

– Ez Nazir óhaja?<br />

– Meg az életösztöné. A mai kliens nem piskóta.<br />

Jade habozni látszott. Citrom megpaskolászta a vállát.<br />

– Gyere már, legalább agyonütjük az esténket!<br />

Megálltak a kiszemelt házzal szemközti járdán, egy furgon<br />

árnyékában.

---

Jade csappant kedvvel vette szemügyre a megostromolandó<br />

objektumot. Úgy festett, az ötcsillagos, turbó macho nem az<br />

ágyában várja, hogy meglepjék. A behúzott sötétítő függöny mögül<br />

lámpafény szüremlett az előkertet uraló tulipánfa köré.<br />

Embermagas, nyíratlan babérmeggy-sövény jelképezte a kerthatárt.<br />

Autó nem vesztegelt a járda mellett. Ez akár azt is jelenthette,<br />

hogy gazdája régen a garázsba vitte kocsiját, és hamarosan<br />

nyugovóra tér maga is.<br />

– Belógok a kertbe – súgta Jade. – Szétnézek, miként juthatnánk<br />

beljebb.<br />

– Oké – bólintott Citrom. – Hegyezd a szemed!<br />

A lány körülpillantott; nem látott kutyát sétáltató embert.<br />

Arcába húzta sapkáját, ujjaira igazította a kesztyűt. Nesztelenül<br />

átolvadt a sövényen.<br />

Ebben a pillanatban elaludt a lámpa a függöny mögött.<br />

Jade majdnem sarkon fordult. Hiszen az opálköves gyűrű órák<br />

óta perzselgette az ujját. Délután a lázálom is próbálkozott nála.<br />

Minden ómen együtt volt ahhoz, hogy mentegetőzés nélkül,<br />

magabiztosan megfutamodhasson.<br />

Görnyedten vívódott egy lilálló labdákat virágzó hortenziabokor<br />

mellett, amikor meghallotta, hogy moccan a bejárati ajtó kilincse. Ha<br />

a pasas kilép, és nem hülye vagy világtalan, íziben észreveszi az<br />

előkertjében ólálkodó idegent.<br />

Jade felfeküdt a levegőre. Elhussant a ház oldala mellett.<br />

Lelapult a fal tövében, amelyen kénsárga levelű borostyán kúszott;<br />

ez a körülmény ezúttal nem bírt vigasztalóan hatni rá.<br />

Ha a pasas azért jön ki, mert lefekvés előtt szükségét érzi egy<br />

jóízű kerti sétának, akkor legfeljebb nem az ágyában fog<br />

meglepődni, hanem a frissen nyírt gyepén.<br />

Jade nemrég vágott fű fanyar illatát érezte. Viszont nem hallott<br />

lépteket. Halkan nyikordult a kertkapu. Ezután sem hallott lépteket.<br />

Tehát a pasas kilebegett az utcára, és tovaúszott a levegőben.<br />

Valami kísértet lehet. Óriási!<br />

Eldöntötte, hogy felkel, Citromtól nem búcsúzik, beivódik az<br />

éjszakába, mintha itt sem járt volna.<br />

Ekkor a hongkongi váratlanul mellette termett.<br />

Jade kis híján felsikított.

---

– Hülye – suttogta rémülten. – Arra vágyol, hogy leüsselek?<br />

– Marha mákunk van – vigyorgott Citrom. – A pacák felöltötte a<br />

fitness-cuccát, és futni ment. Az ajtót sem zárta be maga után, ilyen<br />

közbiztonság mellett!? Gyerünk.<br />

A házba lopakodtak.<br />

Jade körülnézett a sötétben, emlékezetébe véste a bútorok<br />

körvonalait.<br />

A hongkongi intett, hogy menjen beljebb a lakásban, majd<br />

lebukott a kanapé mögé, és komor csettentéssel kibiztosította<br />

pisztolyát.<br />

A lány elszédült. Úgy döntött, mégis hazamegy.<br />

Citrom rápisszegett.<br />

– Húzd már meg magad valahol!<br />

Jade kitámolygott a nappaliból. Keskeny folyosón találta magát.<br />

Benyitott a legközelebbi ajtón. Várt, míg felszakadozott a sötétség.<br />

Hatalmas, bevetetlen ágy körvonalai bontakoztak ki előtte.<br />

Macskaszem. Tilton egyszer azt mondta: macskaszeme van,<br />

hiszen ott is lát, ahol más ember már fehér bottal sem boldogul.<br />

Bekukkantott a következő ajtó mögé. Lassan végigjárta a lakást.<br />

Kutyát, kanárit, alvó asszonyt nem talált.<br />

Gondolta, ideje, hogy megülepedjen egy zugban.<br />

A kliens mindjárt hazazihál, és Citrom stukkerébe fut a<br />

nappaliban.<br />

Vánszorogtak a percek, senki sem érkezett.<br />

Jade már-már lecsillapodott unalmában. Megfordult a fejében,<br />

hogy ledőlhetne a hálószobában, amíg a pasas visszakocog. Az<br />

opálgyűrű átforrósodott; a léha ötlet azonnal feledésbe merült.<br />

A lány visszasurrant a folyosóra. Meglapult a nappali ajtaja<br />

mellett.<br />

Soha jobbkor. A következő pillanatban megérkezett a ház ura.<br />

Jókora pasas vonult a lakásba. Bő pamutmelegítőt viselt; a<br />

felsőrész kámzsáját a fejére húzva, izzadt haját dörzsölgette.<br />

A férfi a kanapé mellett magasodó állólámpa felé tartott.<br />

Egyszercsak megtorpant.<br />

Váratlanul a földre dobta magát, félrerúgta az ülőbútort.<br />

Áthemperedett a szobán.<br />

És mire egy fotel mögött feltérdelt, stukkert tartott a kezében.

---

Jade komolyan rosszul lett.<br />

Ilyen akció – gyors, pontos, váratlan – legfeljebb egy kobrától<br />

várható.<br />

Honnan a fenéből tudta a pasas, hogy nincs egyedül? Ettől<br />

ötcsillagos és turbó?<br />

Citrom – a ráborított kanapé alatt – nem teketóriázhatott.<br />

Tüzet nyitott a fotelra.<br />

A lány oldalról látta a csuklyás fickót.<br />

Aztán sehol sem látta.<br />

A pasas eltűnt!<br />

A hongkongi – mivel lövéseire senki sem felelt –<br />

elbizonytalanodott.<br />

Odébb gurult előbbi helyéről, és a szemét meresztgette a<br />

sötétben.<br />

Ekkor Jade megpillantotta a fantomot.<br />

A pasas a szobát megkerülve Citrom háta mögé jutott.<br />

A lány kiáltani akart. Talán azt, hogy ELÉG!<br />

Azután mély csendben maradt.<br />

Levegőt sem vett.<br />

A férfi lelökte fejéről a kámzsát. Görnyedten előrevetődött.<br />

Elkapta a hongkongit, és karját megroppantva megszabadította<br />

fegyverétől.<br />

A kis fickót maga elé tartva felemelkedett.<br />

Ha netán takarózni akart volna vele, nem volt szerencséje:<br />

minden irányban kilógott mögüle.<br />

Erre magától is rájött. Visszahúzódott a feldöntött kanapé<br />

fedezékébe, és azt mondta:<br />

– Gyere elő!<br />

Jade nem moccant, jóllehet tudta, hogy konkrétan öt szólítják.<br />

Immáron semmit sem látott; az ülőbútor bevált, mint fedezék.<br />

Viszont kitűnően hallotta: pankráció alakult ki mögötte.<br />

Citrom nem olcsón adta a bőrét. Kiszabadította magát, és<br />

szembeszállt a pasassal.<br />

Öklök pufogtak, dörögtek.<br />

Azután csend lett.<br />

Jade hiába hegyezte a fülét, szemét. Semmit sem érzékelt.<br />

Ebből tudta: a kobra felé kúszik.

---

Elhátrált a folyosón.<br />

Jóindulatát bizonyítandó, a földre dobta stukkerét.<br />

A fürdőszobába menekült. Magára zárta az ajtót.<br />

Gyanította, hogy ezzel legfeljebb három másodperc haladékot<br />

nyert.<br />

Jól sejtette.<br />

A ház ura rányitott: lábbal, zsaru-mód.<br />

Jade tovább hátrált. Elbotlott a zuhanytálca peremében. A falba<br />

verte a fejét.<br />

Kábultan lecsúszott a csempén.<br />

A pasas fölötte termett, és kinyitotta a csapot.<br />

A hideg víz záporában a lány végre elsírhatta magát.<br />

A zsaru elkapta a pulóverét, és talpra rántotta.<br />

Fél kézzel hátranyúlt, és felkapcsolta a tükör fölött lógó lámpát.<br />

Letépte Jade sapkáját.<br />

És felnyögött:<br />

– A kurva életbe!<br />

– Nem tudtam! – szipogta a lány.<br />

Bárd elzárta a vizet, sarkon fordult, és kiment.<br />

Csak néhány percig maradt távol.<br />

Amikor visszatért, Jade-et ugyanott találta, ahol hagyta.<br />

– Kelj fel! – mondta.<br />

A lány nem mozdult.<br />

– Esküszöm, nem tudtam, hogy te...! Nem baj, ha nem hiszed el<br />

– hebegte csattogó fogakkal.<br />

– És ha nem én, hanem más? Mi a különbség?!<br />

Jade feltérdelt, és kimászott a kőre.<br />

– Nincs mentségem – felelte. Előrenyújtotta karjait. – Rám<br />

teheted a bilincset.<br />

– Már rátettem a kollégádra a garázsban. Nincs több.<br />

Bárd komoran nézte a vizes ruhában didergő lányt, azután<br />

sóhajtva mellé térdelt, lefejtette pulóverét, kifűzte cipőjét, lehántotta<br />

nadrágját, végül fürdőlepedőt dobott rá, felnyalábolta és a<br />

hálószobába vitte.<br />

Majd' egy méter magasról ejtette az ágyra.<br />

Szégyenében Jade nyekkenni sem mert.<br />

A zsaru ráborította a takarót, és leereszkedett mellé.

---

Jade szabaddá tette a szemét.<br />

Nézték egymást.<br />

Bárd lassan megenyhült, kockás homloka kisimult, ám vonásai<br />

nem derültek fel.<br />

– Én meg konkrétan elhittem neked, hogy vége a killerségnek –<br />

mondta, keserű nevetést hallatva. – Nézz rám. Hajat vágattam,<br />

borotválkoztam, füvet is nyírtam: nyakig merültem az új életbe. Erre<br />

idejössz nekem Bruce Lee-vel. Úgy érzem magam, mint egy ma<br />

született naiv. Kapsz kölcsön pár cuccot. Vedd fel, és menj a<br />

pokolba.<br />

Jade nézte a zsarut, és az viszont-nézte öt: paplan szegélyezte,<br />

könnyes-zöld szemét.<br />

– Mindörök szerelmem – suttogta a lány.<br />

– Link bige – sóhajtotta Bárd.<br />

– Mi a keresztneved?<br />

– Nem ölhetsz meg, amíg nem tudod?<br />

Jade kiszabadította karjait a takaró alól, felült, és átölelte a férfi<br />

nyakát. Reszketett, nem a hidegtől, immár a szégyentől sem; az<br />

agyába ragadt félelem rázta a testét: Bárd is halandó. úgy<br />

meglepődött ezen, amennyire megrémült tőle. Aztán még a pasas<br />

közelsége is reszkettetőleg hatott rá, de erre gondolni sem mert;<br />

érezni is elég volt.<br />

A zsaru lefejtette karjait a nyakáról; kissé eltartotta magától a<br />

lányt, talán azért, hogy élesebben lássa; szemlátomást<br />

másodpercről másodpercre komorabbá, szinte dühössé vált,<br />

hirtelen előrehajolt, akárha harapni készülne, s bár megcsókolta,<br />

valójában csakugyan harapta a száját.<br />

Azután Jade-re borult, lerántotta magáról a kámzsás felsőrészt,<br />

és segített a lánynak, hogy megszabadítsa a nadrágtól. Meztelen<br />

testük összetapadt, csókjaik mit sem szelídültek. Tébolyultan<br />

ölelkeztek, mintha harcolnának.<br />

A zsaru hason feküdt, álmatlanul ráncolta a homlokát. Jade<br />

hevert mellette, s nem vette le róla a szemét.<br />

Sokáig bírták a hallgatást, de egyszerre csak a pasas nem bírta<br />

tovább.

---

– Sachel a nevem – mondta.<br />

A lány nem felelt, közelebb csusszant hozzá, megérintette a<br />

hátát.<br />

Bárd elhúzódott, és felkönyökölt.<br />

– Emlékszel a hóeséses, transzvesztita éjszakára?<br />

Jade tudta, hogy ennek már jó vége nem lehet. Bólintott.<br />

Bár a pasas nem folytatta, a lány sejtette, mire gondol: a<br />

rémálom-szerű lövöldözést követően őrjöngésesen veszekedtek a<br />

kocsiban, Bárd egy lucskos ronggyal mázolgatta arcán a festéket,<br />

és melltömését tépkedte, és akkor éreztek olyan dühöt, olyan<br />

komor, vad vágyat, fekete szerelmet, amelytől elrémülve majdnem<br />

megerőszakoltalak, nyögte a zsaru, én is téged, suttogta Jade – és<br />

azóta vágyta azt a marcangoló ölelést.<br />

Odakinn pitymallott.<br />

Sachel szótlanul tovább könyökölt, s Jade felkelt mellőle.<br />

A fürdőszobába ment, lezuhanyozott, sebesre mart szájára<br />

krémet keresve kinyitotta a faliszekrény tükörajtaját. Maréknyi arcés<br />

szemfestéket látott a polcon. Nyugodtan kisminkelhette volna<br />

magát.<br />

Ciklámenlila rúzst választott, azzal írta a tükörre búcsúszavát.<br />

Felhúzta nyirkos ruháit.<br />

Bárd megállt az ajtóban.<br />

– Elmész? – kérdezte.<br />

A szép emlékű, sokpettyes selyemnadrágot viselte. És néhány<br />

friss karmolást, fognyomot, főként mellkasszerte.<br />

– Kínos lenne, ha találkoznánk – mondta Jade, felmutatva, majd<br />

túljátszott könnyedséggel a háta mögé hajítva a kezében tartott<br />

rúzst.<br />

– Nem hiszem, hogy pont most jönne ide. Már egy hete faképnél<br />

hagyott. Vagy régebben. Nem emlékszem: hulla részeg voltam.<br />

– Miért kérdezted, hogy elmegyek-e!? Csak nem beszélgetni<br />

akarsz velem?<br />

– Miért ne? Ha már rajtakaptalak, amint a kinyírásomon<br />

fáradozol, és még az is megtörtént, amire jobban vágytunk, mint<br />

valaha a karácsonyra, akár beszélgethetnénk is, nem gondolod!?<br />

– Mit akarsz?<br />

– Például azt, hogy vedd le a vizes cuccaidat, mielőtt valami

---

gyógyíthatatlan nyavalyába esnél. Ja, és tudod, ha ebben a<br />

városban valahol zsarukra lövöldöznek, annak hamar híre megy a<br />

köreinkben. Készültem hozzád. Meg akartam kérdezni, nem jártál-e<br />

véletlenül a Zsámoly utcában. A személyleírás rád vallott, csak a<br />

tett nem. Képzeld, egy kis bige bedolgozott a zsaruknak, amikor<br />

rájuk lőtt két autótolvaj. Megmentette az életüket.<br />

– Készültél hozzám, de nem jöttél.<br />

– Említettem már: azon fáradoztam, hogy visszanyerjem emberi<br />

formámat. Gondoltam: talán méltányolnád. Azonkívül két bujkáló<br />

bérgyilkost keresgéltem.<br />

– Na, és elkaptad őket?<br />

– Volt szerencsém. Nem tudtad? Pedig kis barátod, aki jelenleg<br />

gúzsba bilincselve heverget a garázsban, említhette volna neked.<br />

Azért jött, mert Nazir Cantin éktelenül begurult rám, és szépen<br />

megkérte őt: ugyan nyírjon már ki engem. Érthető: elege lett<br />

belőlem.<br />

– Nem logikus. Téged kinyíratni nem engem ajánlott volna<br />

társnak.<br />

– Dehogynem logikus. Te Montana nője vagy.<br />

– Mert a tied nem lehettem.<br />

– Még egy ok arra, hogy örömmel kicsinálj.<br />

– Várj csak. Szó nem volt ölésről. Azért jöttünk, hogy<br />

elkedvetlenítsünk egy ötcsillagos, turbó machót.<br />

– Te meg elhitted?<br />

– Amikor bejöttünk a lakásba, és Citrom kibiztosította a<br />

stukkerét, gyanút fogtam...<br />

– A bizonyossághoz csak le kellett volna lőnie engem. Te pedig,<br />

zsarugyilkosságba keveredve, mitévő lehetnél? Csinos kis kelepce.<br />

– Azt hittem, kettőnkről akarsz beszélni velem.<br />

– Kettőnkről beszélek. Nem fázol, talpig nyirokban? Dobd le a<br />

göncöt, és menj vissza az ágyba.<br />

– A te ágyadba?<br />

– Máséba kívánkozol?<br />

– Nem.<br />

– Akkor nosza. Tegnap cseréltem az ágyneműt.<br />

Jade két kézzel a mosdókagyló szélébe kapaszkodott.<br />

– Olyan kedves vagy, hogy az már gyanús.

---

– Ó, a francba! – nyögte Sachel a szemét forgatva. – Csak<br />

kérdezni akarok valamit!<br />

A lány a hálószobába ment. A takaró alatt bújt ki ruháiból.<br />

A pasas megvárta, míg végez a szemérmes mutatvánnyal.<br />

– Emlékszel, miről kérdeztelek legeslegelőször?<br />

– Igen. Zsarunak toboroztál.<br />

– Te pedig elküldtél. Az ótvarba, vagy a ragyába, nem tudom<br />

pontosan. Nos. A jövő hónaptól privát leszek. Dolgoznál-e velem?<br />

Talán nem lesz olyan mozgalmas az életed, mint Nazir mellett, de<br />

végső soron azt csinálhatnád, amit szeretsz, és nem törvényen<br />

kívül. Ráadásul folyton rajtad tarthatnám az egyik szememet.<br />

Mondjuk, a balt.<br />

– Miért?<br />

– Miért tartanám rajtad a szememet?<br />

– Miért akarsz velem dolgozni?<br />

Bárd vállat vont. Farmernadrágba bújt, pólót húzott.<br />

– Mert jó vagy annak, ami vagy, kicsi bige. Gondolj vissza az<br />

éjszakára. Számosszor lelőhettél volna, attól kezdve, hogy a<br />

lakásba léptem. Rögtön megismertél?<br />

– Nem. Csak amikor Citrom mögé kerültél, és levetted a<br />

kámzsát. És ha igent mondok?<br />

– Akkor ezentúl kéz a kézben dolgozunk. Aludj rá egyet. Most<br />

mennem kell. A közeljövőben tedd szabaddá valamelyik estédet.<br />

Mondjuk, a holnapit. Együtt vacsorázhatnánk. Addig viszont jól<br />

gondold meg, mit felelsz. Ha engem választasz, dobnod kell<br />

Montanát. Remélem, egyetértesz.<br />

Jade nem felelt. Félt. Ha szól, ha moccan: felébred.<br />

Sachel várt egy percig, azután elment.<br />

Nem bírta elhinni. Magához ölelte a kispárnát, arcára szorította,<br />

beszívta illatát. Felkelt, körbejárta a lakást, amely nem ugyanaz volt<br />

már, mint éjjel, a kavargó homályban. Megnézte a nappali falán, a<br />

fotel karfáján sötétlő golyónyomokat, találkozott Tilton<br />

szaxofonjával, ivott egy csésze hideg kávét a zordon konyhában.<br />

Azután felhúzta továbbra is nedves ruháit, és hazament.<br />

Forró fürdőt vett, majd ágyba bújt, aludni képtelenül.

---

Gondolkozott a történteken, és nem túl sokat értett meg belőlük.<br />

Nazir a szeme láttára veszett meg, ő mégsem vett észre semmit;<br />

Citromról nem is szólva. Mi jöhet még?<br />

Mintha kérdésére válaszolna, felrikoltott a telefon, s bármily<br />

hihetetlennek tetszett, Montana személyesen beszélt hozzá.<br />

– Szeretném, ha már délután találkoznánk, hogy kettesben is<br />

lehessünk. Ide tudnál jönni öt órára?<br />

– Oké – felelte Jade.<br />

– Oké? – ismételte Jaco. – Nem hangzott lelkesen.<br />

– Ötkor ott leszek.<br />

A lány kipattant az ágyból, beült a Blazerbe. Délutánig csavargott<br />

a városon kívül; egy tóparti hotel teraszán ebédelt.<br />

A szemközti asztalnál ülő pasas kedvtelve legeltette rajta a<br />

szemét, majd a belső zsebébe nyúlva szögletes púderkompaktot<br />

vett elő, és hosszan nézegette magát tükrében.<br />

Jade azonban tudta: ez csak érzéki csalódás. A doboz nem más,<br />

mint menedzser-kalkulátor, gazdája nem az arcára kenendő<br />

hímport tartja benne, csupán az emlékezetét. A pacák hiszi, hogy<br />

imponál, ha előrántja zsebagyát, s közben üres feje is kiszellőzik.<br />

– Beírhatnám holnapra? – kérdezte a pasas, ujjait a prünty<br />

gombjai fölé lebbentve, akár zongorista a koncert kezdetén.<br />

– Ebben az életben már minden napom táblás – felelte Jade.<br />

– Ó, milyen kár! – sóhajtott az udvarló, elsüllyesztve a<br />

zsebféltekét.<br />

Jade, pontban öt órakor, Montana könyvtárszobájába lépett. Az<br />

inas köhintett, meghajtotta felsőtestét, és kihátrált.<br />

Jaco megszólalt az oldalajtón lógó bársonyfüggöny mögött:<br />

– Gyere be.<br />

A lány áhítatosan a szentélybe óvakodott. Hát most megtudja, mi<br />

van ott. Gúlába rakott géppisztolyokra, pezsgős üvegektől<br />

roskadozó polcokra, néhány tartalék kalucsnira számított.<br />

Színházi öltözőre emlékeztető, intimen megvilágított, ablaktalan<br />

szobában találta magát. Nyomasztó színösszeállítású keleti<br />

szőnyeggel letakart heverő állt a bal oldali falnál; az ajtóval<br />

szemben elhelyezett asztal fölött díszkeretes tükör függött, egy<br />

rúdon váltás öltönyök csimpaszkodtak, egy tölgyfa szekrényke<br />

hűtőgépet rejtett.

---

– Tölthetek pezsgőt? – kérdezte Jaco.<br />

– Nem kérek.<br />

– Nem zavar, ha én iszom?<br />

Jade türelmetlenül intett, hogy tegye.<br />

– Az én kis zugom – mutatott körbe Montana. – Ha elfáradok az<br />

íróasztalnál, itt ledőlhetek kicsit. Azon a díványon hoztam meg<br />

életem legfontosabb döntéseit. Foglalj helyet.<br />

– A döntéshozó díványon?<br />

– Igen, ott, hátha neked is hasznodra válik. Úgy sejtem, volna<br />

min gondolkoznod, hiszen Nazir két emberét lecsukták.<br />

Gyilkossággal vádolják őket, és nem alaptalanul. Talán csak napok<br />

kérdése, mikor tartóztatják le Nazirt is. Egyelőre semmit nem<br />

tudnak a nyakába varrni, de jobb, ha többé a közelébe sem mész.<br />

Néhány nap múlva kiveszem a szabadságomat, és hajóra szállok.<br />

Lehetnél állandó testőröm; ez esetben velem tarthatnál. Mire<br />

visszajövünk, feledésbe merül a Cabrera-gyilkosság.<br />

– Semmi közöm hozzá. Miért kellene eltűnnöm?<br />

– Mert Cantinnek dolgoztál. Zaklathatnak a zsaruk.<br />

– Túl fogom élni.<br />

– Kívánom neked. Bizonyos jelekből már legutóbbi<br />

együttlétünkkor kikövetkeztettem, hogy kettőnk románca véget ért.<br />

Nagyon fájlalom, de természetesen elfogadom az új helyzetet. El<br />

kell mondanom neked valamit. Apám betegeskedik egy ideje, ezért<br />

anyám vezényli a család ügyeit. Nemrég azon kaptam magam,<br />

hogy nem veszem jó néven féltő gondoskodását. Anyám nem túl<br />

intellektuális asszony, ezért a problémák elhárításához szívesen<br />

alkalmaz idejétmúlt módszereket, például durva erőszakot.<br />

Elhatároztam, hogy leveszem válláról a terheket. Kérlek, ma este<br />

különösen légy éber.<br />

– Várj, várj, lemaradtam a fordításban. Ha jól értem, tele lett a<br />

tütüd a családi matriarchátussal. Az öreglány geriátriai esetté vált,<br />

nyugdíjba küldöd. És ezt ma este, a krém színe előtt hozod a<br />

tudomására. Azért legyek éber, nehogy kikaparja a szemedet?<br />

Montana alig hallhatóan elnevette magát. Komor fekete szeme<br />

felcsillant.<br />

A tükör alatt álló asztal lapjára ülve feltűrte zakója ujját, és<br />

csaknem fesztelenül folytatta:

---

– A tágas külvilág szemében régen én vagyok a család feje.<br />

Szűkebb környezetem azonban jól tudja, hogy minden anyám óhaja<br />

szerint történik. Azt is, hogy ő rendelkezik az ehhez szükséges<br />

eszközökkel. Például Arlo Del Maart is ő fedezte fel, és ő segített<br />

neki létrehozni a valódi tevékenységét jól leplező biztonsági<br />

szolgálatát.<br />

– Akárcsak Nazirét és Cabreráét?<br />

– Nem jársz messze az igazságtól. Családom valamilyen szinten<br />

érdekelt a legtöbb efféle vállalkozásban. Nazir csak afféle kiskutya<br />

Del Maarhoz képest. Az ő szalonja főleg tehetségkutatás céljait és<br />

apróbb afférok elsimítását szolgálta. Például neki köszönhető, hogy<br />

te most itt vagy. Ami pedig csakis neked köszönhető: röpke, ám<br />

annál üdébb kapcsolatunk hozzásegített a döntéshez. Anyám azt<br />

akarja, hogy megnősüljek, már a jövendőbelimet is kiszemelte. Én<br />

azonban szeretném a saját kezemben tartani a sorsomat. Hála<br />

néked, eljutottam a lázadásig. Szereped ebben teljesen spontán,<br />

elegendő volt hozzá a lényed. Nos. Miután anyám tudomására<br />

hoztam, hogy leveszem válláról a további terheket, megszabadulok<br />

Del Maartól, mert nem bízom abban az alakban. Egyszerűen nem<br />

szalonképes a fickó, s nem csupán külsőleg. Ezt azért tudatom<br />

veled, mert megfordult a fejemben, hogy idővel átvehetnéd a helyét.<br />

Tessék: két ajánlatot is kaptál tőlem.<br />

– Örömmel hallom, hogy szerepelek a terveidben. Köszönöm<br />

neked. Hálából ma este nagyon fogok vigyázni rád. Állandó<br />

testőröd nem lehetek, tengerre nem szállok veled, mert itt akarok<br />

maradni. A másik ajánlat úgyis csak feltételes. Ráérünk beszélni<br />

róla.<br />

Montana bólintott, felhajtotta italát.<br />

– Remélem, megengeded, hogy én öltöztesselek fel ma estére.<br />

Mielőtt Jade felelhetett volna, az inas gyengéden bekopogott, és<br />

jelentette az elsápadó Jacónak, hogy édesanyja óhajt vele beszélni.<br />

– Vezesse be anyámat – sóhajtotta Montana. – Említette, hogy<br />

nem vagyok egyedül?<br />

– Nem, uram.<br />

– Továbbra se említse.<br />

– Igen, uram. Montana asszony egy barátjával, Del Maar úrral<br />

érkezett.

---

– Várom őket.<br />

Az inas hátat fordított, és kiment.<br />

Montana azt mondta:<br />

– A franc essen bele.<br />

És nem úgy festett, mint egy határozott férfi, kinek szerepében<br />

csak az imént tündökölt. Rajtakapott, rémült fiúcskára<br />

emlékeztetett.<br />

– Ebből én kimaradnék – közölte Jade. – De te azért ne izgulj,<br />

Jaco. Tartsd észben, hogy általában a zsarnoki anyjuktól rettegő,<br />

szorongásos fiúkból lesznek a pszichopata sorozatgyilkosok.<br />

Részemről visszavonulok a dívány alá. Szólj, ha megoldottad az<br />

életedet.<br />

A lány bukórepülésben foglalta el rejtekhelyét, ám gonosz<br />

kuncogásával újra felborzolta a hűvösödni látszó Jaco idegeit.<br />

A férfi lepisszegte, megigazította zakója ujját, rántott egyet<br />

mandzsettáin, és kisétált a függöny elé.<br />

Jade fél perc leforgása alatt megbánta az imént még vonzónak<br />

tetsző ötletet. De aztán újfent kuncogtatónak találta a helyzetet.<br />

– Micsoda meglepetés, anyám! – szólott Jaco a függönyön túl. –<br />

Volt valami különös okod a látogatásra? Hiszen a bálban úgyis<br />

találkoztunk volna. Milyen kedves tőled, hogy Del Maar urat is<br />

magaddal hoztad!<br />

A lány azt latolgatta a dívány alatt, hogy mennyi idő alatt<br />

háborodna meg, ha képmutató társalgási gyakorlatokra<br />

kényszerítenék. Öt percet adott magának.<br />

– Azért jöttem személyesen, mert nem akartam telefonon<br />

mondani, hogy nagyon remélem, a történtek után nem hozod<br />

magaddal azt a... azt a kis testőrödet.<br />

– Miféle történtekre célzol, anyám? – kérdezte Montana.<br />

Hangsúlya hallatán a lány tudta már: Jaco visszatalált<br />

eltökéltségéhez.<br />

– Remélem, te is hallottad, hogy a rendőrség letartóztatta a<br />

Cabrera-gyilkosság gyanúsítottjait, akik mellesleg Cantin emberei,<br />

csakúgy, mint a te kis testőröd, akivel jó ideje megbotránkoztatsz<br />

engem és a társaságunkat!<br />

– Hallottam a hírt, anyám. Ha Cantin két embere követte el a<br />

vérontást, akkor dicséret illeti a rendőrök gyors munkáját.

---

Montana anyuka hangot váltott.<br />

– Hülye vagy, kisfiam! Ugye, nem képzeled, hogy ezentúl is azzal<br />

a kis nővel mutogatod magad?! Azért hoztam magammal Arlót,<br />

mert meg kell beszélnünk, mit tegyünk, hogy elejét vegyük a<br />

botránynak.<br />

– Miféle botránytól tartasz, anyám?<br />

– Cantinnek bűnhődnie kell. Mielőtt még letartóztatnák, és<br />

vallatóra fognák. Nem gondolod, hogy a gyilkosság után azért nem<br />

tűnt el, mert a mi segítségünkben bízik? Nem kompromittálhatjuk<br />

magunkat azzal, hogy gondoskodunk a védelméről!<br />

– Természetesen igazad van, anyám. Nem fogjuk megvédeni<br />

Cantint. Ha ő intézkedett a vérontásról, akkor tettéért felelnie kell.<br />

Úgy értem, hogy bíróság előtt.<br />

– Ezt egyáltalán nem tartom okos ötletnek!<br />

– Talán azért, mert fáradt vagy, anyám. Gondolkozz el azon,<br />

hogy jót tenne neked, ha megpihennél. A gondokat nyugodtan rám<br />

hagyhatod.<br />

– Nem vagyok fáradt, csak ideges!<br />

– Meghallgatná a tanácsomat? – kérdezte Del Maar. – A<br />

rendőrség is értékelné, ha mi simítanánk el az ügyet. Meg kell<br />

büntetnünk Nazir Cantint. Hullája láttán a zsaruk tudnák: ezzel a<br />

gesztussal jeleztük, hogy mélységesen megvetjük rémtettét.<br />

– Maga is hallgasson meg engem – mondta Jaco sötéten. – Sem<br />

a rendőrségnek, sem nekem nincs szükségem efféle gesztusokra.<br />

A maga gesztusaitól mélységesen hánynom kell!<br />

Montana anyuka borzongva felsikoltott:<br />

– Jaco! Kisfiam, hogy' lehetsz ilyen durva és közönséges?!<br />

– Elnézést, most el kell intéznem valami fontosabbat. Néhány<br />

perc múlva újra itt leszek – közölte a férfi, és elhagyta a<br />

könyvtárszobát.<br />

– Arlo, iszik valamit? – nyögte az asszony. – Nekem muszáj<br />

lenyelnem egy korty italt, mert teljesen meg vagyok rendülve. Jöjjön<br />

velem a szeparéba, megdézsmáljuk a fiam pezsgőjét!<br />

Jade nem örült a zugivászatnak. Meglebbent a függöny, és a<br />

dívány szőnyegrojttal fedett szegélyénél felbukkant egy pár<br />

körömcipő. Del Maar nesztelen léptekkel nyomult mellette.<br />

Poharak csilingeltek. Ital csurrant.

---

Jade nem becsülte alá a hajdanvolt légióst.<br />

Kifejezetten örült, hogy aznap még nem parfümözött.<br />

Légvételeire is ügyelt. Olyan érzése volt, mintha vipera csúszkálna<br />

a szobában.<br />

– Vegyen pisztáciát – kedveskedett az asszony. – Mit szól? Az<br />

utóbbi időben nem ismerek a fiamra. Nem szereti az ötleteimet.<br />

Nos, ha nem az ő tudtával, akkor anélkül kell rendeznünk ezt az<br />

ügyet. Intézze el Cantint! Aztán a lányt is törje el!<br />

– Kéz? Láb? – érdeklődött Del Maar.<br />

Pisztácia héja roppant.<br />

– Gerinc – felelte Montana anyuka.<br />

Jade ökölbe szorította a kezét, attól félve, hogy körmei<br />

megcsikordulnak a padlón.<br />

– A fia nem kedvel engem – mondta Del Maar.<br />

– Ne aggódjon, majd megkedveli magát, ha ráébred, hogy csak a<br />

javát akarjuk.<br />

– Nem tudom – dünnyögte töprengőn a férfi.<br />

– Ugyan, majd négyszemközt megmosom Jaco fejét. Elnézést<br />

fog kérni magától az iménti bántó megjegyzésért. Rendben, Arlo?<br />

Ha pedig elintézte, amiről beszéltünk, találni fog egy komolyabb<br />

összeget a bankszámláján. Utazzon el néhány hétre valami<br />

kellemes, trópusi tengerpartra.<br />

– Ahogy óhajtja, asszonyom. Holnap személyesen intézkedem.<br />

Megfelel így önnek?<br />

– Személyesen? – sóhajtott az asszony izgatottan. – Köszönöm!<br />

Örülök, hogy magára mindig számíthatok.<br />

Jaco lépett a szobába.<br />

– Nos? – kérdezte ridegen. – Maradt még valami, vagy<br />

elmondtad mindazt, ami e váratlan látogatásra ösztönzött?!<br />

– Adósom maradtál a válasszal – emlékeztette az asszony.<br />

– Ezentúl figyelj jobban, ha hozzád beszélek, anyám. Azt<br />

válaszoltam: NEM. Nem akarom, hogy Cantinnel foglalkozz, vele<br />

majd a rendőrség törődik. Nem tartom botrányosnak testőrnőm<br />

jelenlétét az estélyeken. Nem akarom, hogy tovább fáradj a család<br />

ügyeivel.<br />

– Hallotta ezt, Arlo? – hördült Montana anyuka.<br />

– Nem – felelte Del Maar. – Semmit sem hallottam.

---

– Ehhez tartsd magad, kisfiam! – mondta az asszony, és<br />

kikopogott a szobából.<br />

Hű fegyverhordozója zajtalanul követte.<br />

Jaco vékony szivarra gyújtott. Ezt a luxust ritkán engedte meg<br />

magának.<br />

Felvont szemöldökkel figyelte a tükör előtt forgolódó lányt.<br />

– Voltaképpen meg tudom állni – sóhajtotta könnyed<br />

vállrándítással. – De nem könnyű.<br />

– A szivart? – kérdezte Jade. Nem tehetett róla, elvarázsolta a<br />

Jacótól kapott szamócaszín ruha.<br />

– Lökött leányzó – vigyorgott a férfi. – Ki beszél itt a szivarról?<br />

Rólad van szó. Szívesen megcsókolnálak.<br />

– Tied az egész homlokom.<br />

Jade megpördült a tükör előtt. A vele szemben álló lány is<br />

tánclépéseket gyakorolt. Rövid szoknyájának fodrai úsztak<br />

körülötte.<br />

– Sose vegyél fel hosszú ruhát! Vétek lenne eltakarni a lábaidat.<br />

Ilyen izmokat még a vegetáriánusok is szívesen elbámulnak.<br />

Hallottál valami érdekeset?<br />

– Ezt persze csak mellesleg kérdezed, ugye?! Pezsgőztek,<br />

pisztáciát rágcsáltak, anyád megígérte Del Maarnak, hogy<br />

bocsánatot kérsz tőle.<br />

Jaco cöcögött.<br />

– Milyen korlátolt asszony!<br />

– Több annál: kész margó. Te viszont kezdesz természetesen<br />

viselkedni – állapította meg Jade. – Nem lehet, hogy ez a te<br />

esetedben természetellenes?<br />

– Rákaptam az ízére. Olyan, mint az ásványvíz. Nincs benne<br />

semmi különös, és mégis. Hajlandó volnál elárulni, mit hallottál?<br />

– Anyád Nazir miatt háborgott. Aztán miattad, meg miattam is.<br />

Égetnivaló asszony. Részemről sok csókot küldök neki. Bibircsókot.<br />

– Gondolom, Nazir jó kezekben van. Flash foglalkozik vele.<br />

Szerinted örül neki?<br />

– Flash törődésének? Nem hinném. Tegnap még ki akarta<br />

nyíratni a jó zsarut. Velem.

---

Jaco felnevetett. Elnyomta a szivart, a tükör elé állt, és igazított<br />

nyakkendője propellerén.<br />

– Nőismeretből elégtelen – mondta. – Flash hogy van?<br />

– Már nem annyira zombi. Inkább eleven, mint holt. Del Maarral<br />

még sok bajod lesz.<br />

– Igen?<br />

– Igen. Tök hiú és szadista. Ha egyszer beindul, nem lehet<br />

megállítani. Anyád hízelgett neki, trópusi tengerparttal kecsegtette.<br />

Beindult a pacák.<br />

– Mire?<br />

– Inkább nem mondom meg.<br />

– Gondolod, azért hagytam magukra őket, hogy most meg tőled<br />

ne tudjam meg, milyen cselt szőttek?!<br />

– Nagy hibám, hogy egyszerre csak egy pasast tudok szeretni.<br />

Ha előbb találkozom veled, most érted rajonganék. Ne törődj vele,<br />

mit hallottam. Bízd az emésztőrendszeremre.<br />

– Igazán? – hörrent Jaco. – Tudd meg, ha volna bennem<br />

férfiszolidaritás, figyelmeztetném Del Maart, hogy babonásan<br />

óvakodjon tőled.<br />

– És milyen jól tennéd! – bólintott Jade. – Indulhatunk?<br />

– Csobbanjunk bele! – mondta a férfi megadóan. – Ma este<br />

összeviselkedem néhány üzletet. És elfoglalom a családi trónt.<br />

Nagy hömpöly volt: szédítő ruhák, mosolyok, ékszerek. Dínom.<br />

Dánom.<br />

Jacóról lerítt a feszültség; nem szorongónak látszott, hanem<br />

elsodróan energikusnak. Jól állt neki.<br />

Montana asszony fádlila nagyestélyit viselt, Del Maarral<br />

kísérgettette magát a teremben. A magas, karcsú asszony arcán<br />

nyomot hagyott a mindenhatói életmód. Vonásait szikárrá tette,<br />

orrát kihegyezte, állát cipószerűvé torzította, bőrét elszürkítette.<br />

Ha valaki sokat foglalkozik csúf dolgokkal, az előbb-utóbb testileg<br />

is megmutatkozik rajta.<br />

Ez különösen illett Del Maarra.<br />

A hajdani légiós rossz emlékű harci baleset nyomait viselte<br />

arcán. Úgy festett, mintha kézigránáttal sminkelt volna.

---

Előszeretettel kérkedett azzal, hogy egy akció után a plasztikai<br />

sebészek varrták vissza bal keze három ujját.<br />

Amint elfordult, a rossz nyelvek megjegyezték, hogy alighanem<br />

ugyanaz történt a fejével, de a szívével is.<br />

Nem szerették őt a társaságban. Viszont féltek tőle, ezért<br />

émelyítő kedvesen bántak vele.<br />

Del Maar bizonyára tudta ezt, ám elrendezte magával. Oly<br />

remekül, mint a legtöbb despota, ki kezdetben még tisztában van<br />

azzal, hogy álnok a hízelgés, hamis a szeretet, mellyel talpnyalói<br />

körülveszik, később azonban hinni kezdi, hogy ő valóban szép,<br />

okos és hatalmas, elvégre számosan esküsznek erre.<br />

Jaco remekül időzítette műsorát. Megvárta, míg mindenki<br />

megteszi kötelező tiszteletköreit, a báli tudósítók végeznek a<br />

büfében, és a csúcspontján túljutott hangulat fonnyadásnak indul.<br />

Ekkor figyelmet kért. Elegánsan kettőt tapsolt, mire négy<br />

oszlopos gorillája a terembe áradt. Egyikük színbőr diplomatatáskát<br />

hordozott, a többiek csak a szokásos púpot a hónuk alatt.<br />

Montana az anyja elé járult, megölelte, kétfelől arcon, majd<br />

kézen csókolta a döbbent, ám hősiesen mosolygó asszonyt, és a<br />

csődülethez fordult.<br />

– Íme, az én hőn szeretett, kedves, jó anyám. Egy élet<br />

fáradtságával törékeny asszonyi vállain. Anya, aki csak egy van! –<br />

áradozott. Ördögien ragyogott a szeme.<br />

Jade attól tartott, hogy a férfi elneveti magát. De ha Jaco nem,<br />

akkor ő bizonyosan felkuncog, pláne, ha netán az anyai visszerek is<br />

szóba kerülnek.<br />

– Anyám elhatározta, hogy megpihen, visszavonul a társasági<br />

élettől, családi kötelezettségeitől. Kívánok neki békés öregkort.<br />

Miként köztudott, egykor elhatároztam: ha megtalálom az asszonyt,<br />

az egyetlent, akit szeretni érdemes, kincsekkel borítom a testét. Az<br />

egyetlen, legfőbb asszony egy férfi életében nem más, mint az<br />

édesanyja! Anyám, fogadd el szeretetem és tiszteletem jeléül!<br />

A táskahordozó gorilla előlépett, és asztalt formált vaskos<br />

karjaiból.<br />

Jaco felnyitotta a fedelet, és a felhördülő vendégsereg szeme<br />

láttára anyjára aggatta a platinába foglalt briliánsokat; diadémot,<br />

nyakéket, karkötőt, melltűt, gyűrűt.

---

Kedvesen előadott lapos közhelyei, finoman éreztetett iróniája,<br />

no és persze: tékozlóan nagyvonalú hatalomfosztási gesztusa<br />

elsöprő sikert aratott. Mintha valamennyi jelenlévő régen erre az<br />

alkalomra várt volna. Senki sem kételkedett, tiltakozott. A társaság<br />

tombolva tapsolt, éljenzett; a tudósítók fotóztak, jegyzeteltek.<br />

Montana asszony képtelen volt túlmosolyogni tündöklő brilljeit.<br />

Azután, alighanem először életében: elsírta magát.<br />

– Szép volt! – súgta Jade a szája sarkából.<br />

Jaco visszasúgott:<br />

– És pokoli drága!<br />

Később, miután anyja – meghatottságára hivatkozva –<br />

visszavonult, Montana hozzáfűzte:<br />

– Viszont a tripláját is megérte volna.<br />

– Te színhazug! – mosolygott a lány.<br />

Az est hátralévő részében Del Maarra koncentrált. A férfi<br />

elszántan ivott, és egyre dühödtebbnek látszott. Végül már le sem<br />

vette róluk a szemét.<br />

– Gázszagot érzek – mondta Jade. – Vigyázni kéne a<br />

dohányzással. Jut eszembe: tudod-e, kit kell segítségül hívni, ha<br />

vak esik a kútba?<br />

– Nos?<br />

– A vakmerőt.<br />

Jaco a fogai közé harapott egy szivart. És Del Maarra nézve<br />

pattintott az ujjával.<br />

Az ex-zsoldos íziben ott termett, és kézigránátot formázó<br />

öngyújtójával tüzet adott Montanának. Közben, mintegy véletlenül,<br />

könyökével meglökte Jade-et.<br />

– Milyen parfümöt használ, Arlo? – kérdezte a lány. –<br />

Kénkőszagot érzek.<br />

– Jó orra van – bólintott Del Maar. Pillátlan szürke szemében<br />

fekete szikrák lobbantak. – Nemsokára elviszi az ördög.<br />

– Remélem, figyelt ma este, barátom – mondta Jaco. –<br />

Megbízatásai lejártak.<br />

– A legjobban fizetett tenorral is előfordul, hogy csak úgy,<br />

örömből énekel.<br />

– Ha már szóba jött a dal – lelkesedett a lány –, képzeljék,<br />

olvastam valahol a gyöngytyúk énekéről. Gyöngymadaras háznál

---

nem marad meg a patkány. A derék ocsmány rágcsáló nem bírja<br />

azt a hangfrekvenciát. Ahol a gyöngytyúk dalol, a patkány batyuba<br />

pakol, és tovasöpör.<br />

– Nincs olyan szerencséje, pipikém – vicsorított Del Maar, és<br />

kurtát biccentve odébbállt.<br />

– Hűűű – fújt Jade. – Mostantól gyalog jártamban sem árthat, ha<br />

visszapillantó tükröt használok.<br />

Nem vette félvállról a fenyegetést. Próbálta ugyan, de nem ment.<br />

Miután hajnaltájban hazasurrant – eltervelve: ágyba bújik, és a<br />

Bárddal elköltendő vacsoráig fel sem kel – csakhamar azon kapta<br />

magát, hogy osonó árnyakat lát, neszekre fülel, és stukkerét<br />

szorongatja, már-már felforralva a markolatot. Józan esze hiába<br />

sugdosta: Del Maar először is Nazirral végez, s csak azután kerít<br />

sort őrá, szemernyit sem lett nyugodtabb.<br />

Felhagyott zaklatott alvási kísérleteivel. Összekapta<br />

legszükségesebb holmijait, és – az utca érintése nélkül –<br />

átlátogatott Chris-Max házába. A nappali ablakát elfüggönyözve<br />

elvackolt a kanapén. Félálomban eszébe villant, hogy barátja<br />

érkezése aznapra várható. De hát csak nem ijednek meg<br />

egymástól?!<br />

Ami azt illeti: megijedtek.<br />

Ám csak illó nyavalyatörés volt, szót se vesztegettek rá.<br />

Jade felöltötte a Bárdtól kapott tojáshéjszínű selyemruhát,<br />

Chris-Max elmesélte, milyen szobrokat készített, vicceket cseréltek,<br />

majd megosztoztak ama aforizmán, melyet a férfi fogalmazott a<br />

szerelemről, egy hátrahagyott női hölgytől ihletetten.<br />

Ezután a lány elköszönt, hóna alá vette holmiját, és<br />

megközelítette a Blazert. Tudta, hogy tette mélyen paranoid, mégis<br />

átvizsgálta a kocsit és környékét, mielőtt útnak indult volna.<br />

Vigasztalan gondolattal vigasztalkodott: Del Maar bizonyosan nem<br />

bombával készülődik ellene; találkozásuk intimebb lesz: szorosan<br />

testközeli.<br />

Létrejött a légyott Bárddal, és átmenetileg megfeledkezett<br />

félelmeiről.<br />

A pasas kitett magáért: sötét öltönyben, hamvasra borotváltan,

---

nemrég fésülten ült az éttermi asztalnál.<br />

– Meghalt valaki? – aggódott Jade.<br />

Sachelt teljesen lekötötte, hogy befogadja az általa választott<br />

ruhát viselő lány képét.<br />

– Jó nő leszel, ha majd megnősz – mondta.<br />

– Csak ilyen fáradt, kialvatlan bókokra számíthatok ma este?<br />

– Mit innál?<br />

– Paradicsomlevet.<br />

– Szóba sem jöhet valami ünnepélyesebb ital?<br />

– Inkább te légy mámorító.<br />

– Megpróbálom – ígérte a pasas. – Ha te is behúzod a körmeidet<br />

és vizespohárba teszed a méregfogaidat.<br />

Jade felmutatta ökölbe szorított kezét, és az ínyére horpasztotta<br />

ajkait.<br />

– Jó – mondta Sachel. – Döntöttél? Igent mondasz nekem?<br />

– Mire? – kérdezte Jade.<br />

– Istenem, mire!? Bármire. Mindenre!<br />

– Igen!<br />

A pincér étlapot tett eléjük, és elsietett az italrendeléssel.<br />

Bárd kibontotta kravátlija csomóját, mert érzése szerint eleget<br />

volt már elegáns. A lány kezéért nyúlt, végignézett gyűrűin, majd<br />

megreszelgette a torkát, és mondókájába fogott.<br />

– Beszállok egy magáncégbe. Jövendőbeli társam húsz évig volt<br />

közszolgálati zsaru, ám egy napon rádöbbent: belepusztul, ha nem<br />

lehet szabad ember. Én is rengeteget tépelődtem, ezerszer<br />

meggondoltam magam, hol pro, hol kontra, mire igent mondtam<br />

neki. Ha csatlakozol hozzánk, ki fogsz borulni néhányszor, hiszen<br />

sokat kell majd tanulnod: a lő-, pofon- és rúg-jártasság kevés ezen<br />

a pályán; a kriminalisztikai- és jogjártasságot is meg kell szerezni.<br />

Mindazonáltal nem féltelek.<br />

– Nem?<br />

– Nem. Ha kiborulsz, számíthatsz rám. Velem nyugodtan<br />

balhézhatsz, ordítozhatsz.<br />

– Tehát tudod, mivel tartozol nekem! Ó, mennyit szenvedtem<br />

tőled! Esküszöm, visszakapod!<br />

– Jókat vokálozunk majd együtt – hagyta rá Bárd.<br />

Paradicsomlével koccintottak. Megrendelték az ételt.

---

Elsőül a salátástál érkezett az asztalra.<br />

Harsogóan friss uborkaszeletek, salátalevelek,<br />

paradicsomkarikák és paprikacsíkok duzzadtak a tányéron, apróra<br />

vágott petrezselyemmel, citromfűvel és juhsajttal hintve.<br />

Mire belakmározták a zöldféléket, a fő fogás is megérkezett:<br />

töltött szőlőlevelek és tengeri halak ringtak illatos mártásokon.<br />

Gyertyaláng riszált az asztal közepén, a háttérben szívet tépő<br />

mediterrán zene szólt.<br />

– Beszélhetnénk a magánviszonyunkról is? – kérdezte Sachel.<br />

– Reméltem, hogy szóba kerül. Tudnod kell, szeretlek,<br />

titkolatlanul; oly magától értetődően, miként lélegzetet veszek.<br />

Végül is, jó érzés ez nekem. Ám azért viszonzatlanul mégiscsak tök<br />

féloldalas.<br />

– Soha, tizedmásodpercig sem szerettél viszonzatlanul. Ami<br />

neked oly természetes, mint a lélegzetvétel, számomra folytonos<br />

küzdelmet jelentett.<br />

– Hát csak úgy szeress, ahogyan szeretni érdemes. Semmivel<br />

sem törődve, szabadnak hagyva engem.<br />

– Nem megy. Amire kérsz, azonos a lassú kínhalállal. Nem<br />

kívánom, hogy változz meg. Tedd azt, amit eddig; ám ezentúl<br />

többek hasznára. Megpróbálok úrrá lenni önzésemen, bár ez<br />

úgysem fog menni: továbbra is aggódni fogok érted, mindig<br />

megkísérlem majd, hogy elriasszalak attól, ami veszélyes.<br />

– Jól értem?! – nyögte Jade.<br />

– Igazából nem tudom, egyáltalán érted-e. Elmentem, és nem<br />

akartam visszatérni, de folyton azon kaptam magam, hogy<br />

ürügyeket keresek, miként láthatnálak. Belém ivódtál, lelkem része<br />

vagy, narkó, amiért élni érdemes. Éretlen kölyöknek hittelek, holott<br />

te tudtad, mindvégig tudtad, hogy egymás nélkül nem élhetjük túl<br />

Tilton elvesztését, egymás elvesztése pedig végképp kicsinál<br />

mindkettőnket. Sokáig saját szememet kiszúrva, vakon hittem, hogy<br />

ez csupán hóember-szerelem, elillan vele a tél. Amikor láttam,<br />

mennyire lepusztultál, rút öröm simogatta szívemet: lám, neked<br />

sem jobb nélkülem, aztán elkapott a félelem: mi lesz, ha tényleg<br />

tönkremész; te is?! Még mindig tartja magát a rögeszmém,<br />

miszerint nem ez az, amire te vágysz.<br />

– Mindörök kedvesem: be sem érném fékezett habzású

---

szerelemmel! Hónapokon át gyűjtöttem a merszet, hogy arra<br />

kérjelek: menjünk közös pszichiáterhez. Legalább elröhögcsélnénk<br />

az időt. És végül szépen kisimulnának a ráncok a homlokunkon.<br />

– Montana miatt még nem aggódtam. Mi több, azzal vigasztaltam<br />

magam, hogy jobb, ha ezen is túlesel. De amikor megláttalak azzal<br />

a tiszta szemű fickóval, inamba szállt a bátorságom. Felijesztett a<br />

félsz: végérvényesen elveszíthetlek.<br />

– Chris-Max a barátom.<br />

– Bonyolultan szorult helyzetbe sodortam magamat. Nincs<br />

mentség. Önzésem, konokságom nem minősíthető<br />

mentőkörülménynek.<br />

– Tényleg – mondta Jade. – Te visszaesőként hülye vagy. Én<br />

pedig notóriusan szeretlek. Azzal a tudattal együtt, hogy te a<br />

neveltetésed szerint egy férfi vagy, aki nem szolgáltatja ki magát<br />

holmi érzelmeknek.<br />

– Most már bevallhatom: érzelem-orientált vagyok. Mint afféle<br />

emberi lény.<br />

– Én eddig is tudtam, de nem baj, hogy te is rájöttél.<br />

– Ettől a hetyke pimaszságtól továbbra is kiakadok. Megjegyzem,<br />

te sem vagy egy macho öröme-jellegű bige.<br />

– Bóknak vettem.<br />

– Holott nem annak szántam. Maradt valami tisztázatlanul?<br />

– Semmi. Mindent elmondtál magadnak, amit régen tudnod<br />

kellene.<br />

– Nem tudom hova értékelni ezt a megjegyzést.<br />

– Gondolkozz rajta. Előtted az élet.<br />

Sachel megfogta a kezét.<br />

– Megszerettelek életre-halálra – mondta. – Nincs más hátra:<br />

száguldjunk haza. Szatíros rutinnal akarom letépni a ruhádat. Nos:<br />

hozzád, vagy hozzám?<br />

Jade felsóhajtott.<br />

– Kutyából nem lesz tepertő – kezdte, fejét a pasas vállára<br />

hajtva. – Ordítani fogsz. Az a helyzet, hogy ma este még el kell<br />

intéznem valamit.<br />

– Gondolom, egy idősebb hölgy fenékizmait tornáztatod acélosra<br />

– jegyezte meg Sachel úgyis linkelni fogsz-hangon.<br />

– Soha többé nem hazudnék, ha nem kényszerítenél rá. Gondolj

---

arra, hogy egyszer talán még te is apa leszel, és nem eshetsz abba<br />

a hibába, amelybe az én méltán kitagadott szüleim ásták mélyre<br />

magukat. Csak a te hozzáállásodon múlik, hogy mások őszinték-e<br />

veled. Tegnap este fültanúja voltam annak, hogy Montana asszony<br />

megbízta udvari hóhérát Nazir kinyírásával.<br />

– Montana asszony? – ismételte Bárd.<br />

– Nem szívesen hallod, hogy nem Jaco a főludas?<br />

– Tényleg nem ő?<br />

– Az öreglány tök hülye.<br />

– Legalább a kora miatt tisztelhetnéd.<br />

– Az ő esetében a hajlott kor súlyosbító körülmény: azt jelenti,<br />

hogy igen régen és következetesen hülye. Sötét szelleméről pedig<br />

csak ennyit: ha egy egész reaktort kötnének rá, akkor sem bírna<br />

több fényt kibocsátani, mint egy szentjánosbogár. Szerinte Nazirnak<br />

halnia kell. Velem elnézőbb, kevéssel is beéri: csupán a<br />

gerincemnek kell törnie.<br />

Bárd kétkedni látszott. Halványan kockásodott a homloka.<br />

– És ez a te füled hallatára hangzott el?<br />

– Nem sejtettek a fülem hallatáról.<br />

– Hallgatóztál?!<br />

– Alapjában véve nem. Egyszerűen éppen láthatatlan voltam,<br />

midőn megbeszélték gyilkos teendőiket. Jacónak nem árultam el,<br />

mit főztek. Te most nyugodtan menj haza, egy-két órán belül én is<br />

ott leszek.<br />

Az utcára léptek.<br />

Sachel elégedettnek látszott önmagával, hiszen gyengéden bánt<br />

a fizetőpincérrel, és a vendégek nyugalmára való tekintettel<br />

visszafojtotta kikívánkozó kérdéseit. Az étterem parkolója azonban<br />

néptelennek tetszett.<br />

– És most hová is készülsz? – firtatta emelt hangon.<br />

– Elnézek Nazirhoz. Talán megemlítem neki, mit hallottam.<br />

– Gondolod, hogy még nem jutott eszébe ez az eshetőség?!<br />

– Hátha iparkodott kiverni a fejéből.<br />

– Nem értem! – szisszent a férfi. Megragadta Jade vállát. –<br />

Tudod, hogy Del Maar feni rád a fogát, és te hulla nyugodtan<br />

randizol velem?!<br />

– Ki sem ejtettem ezt a nevet.

---

– Ismerem a családot. Del Maar a legfőbb udvari pribékjük.<br />

Tényleg nem tudod, milyen a fickó?!<br />

– Rút féreg, kívül-belül. Épp ezért nem félek tőle.<br />

– Épp ezért kéne félned tőle. Na és, most mi a szándékod?<br />

Megemlíted Nazirnak, hogy zárja gondosabban a házát, és ezzel<br />

kész?!<br />

Jade kinyitotta a Blazer hátsó ajtaját. Kilépett körömtopánjából.<br />

Fekete nadrágot és edzőcipőt húzott. Kibújt a selyemruhából,<br />

fekete pulóvert öltött magára. Nadrágja derekába csúsztatta<br />

stukkerét. Sötét sapka alá rejtette a haját.<br />

– Szia – mondta Bárdnak, csókot lehelve a szájára.<br />

– Ne guzsalyozz az idegeimmel! – óvta a pasas.<br />

– Egy óra múlva nálad leszek. És ha akarod, jól megbeszéljük az<br />

egészet.<br />

A zsaru mély lélegzetet vett.<br />

– Nem tudom, miként fogalmazzak, hogy minél rondább legyen...<br />

– Engedj elmenni – kérte Jade.<br />

Bárd kinyitotta a kocsiajtót, és a jobb oldali ülésre vetette magát.<br />

– Mehetünk – közölte.<br />

– De nekem tényleg fogalmam sincs, mit teszek, ha Nazirhoz<br />

érek! – mondta a lány, már-már kiabálva.<br />

– Indíts!<br />

Jade beült a kormány mögé. A terepjáró futásnak eredt.<br />

– Tépődtél, és gőzöd sincs, mihez kezdj a problémával?! –<br />

dühöngött Sachel. – Mit remélsz most? Nazirért aggódsz? Mert ha<br />

igen, szólj a zsaruknak.<br />

– Na és a zsaruk mit tehetnek érte?<br />

– Megvédhetik a rosszakarójától. És mivel jelenleg éppen a<br />

rosszakaróját fedezi azzal, hogy nem és nem dúdol pályafutásáról,<br />

ezt a kötelezettségét nyugodtan semmisnek tekintheti. A Montana<br />

család már nem szereti őt, Nazirnak nem kell tovább hallgatnia.<br />

– A szemedbe nevetne, ha ezt neki mondanád.<br />

– Akarod, hogy próbára tegyem?! Legalább elhintenék benne<br />

néhány kétséget. Ez is valami.<br />

– Nem megy – sóhajtotta Jade. – Keresztanya mélyen hiszi,<br />

hogy Nazir kinyíratásával kifejezetten a zsaruknak tesz szívességet.<br />

Del Maarnak is meggyőződése: szerfelett értékelnétek ezt a

---

gesztust.<br />

Bárd legyintett.<br />

– Időpocsékolás. Hiába figyelmezteted Nazirt, hogy zárjon ajtót,<br />

ablakot, ha az a patkány feni rá a fogát.<br />

– Szerinted is patkány? Végre valamiben egyetértünk. Igaz, Del<br />

Maar berágott picit, amikor lepatkányoztam...<br />

– Kardomba hanyatlom! – kiáltotta Bárd. – Neked teljesen elment<br />

az a csipetnyi eszed?! Tudod, kit provokáltál?!<br />

– Jól érzékelem, hogy remegvén rettegsz Del Maartól?<br />

– Jól érzékeled, hogy Del Maar nem egy szem pörkölt mogyoró,<br />

amit bekapsz, és elropogtatod. Annak a fickónak doktorija van<br />

ölészetből! Olyan misztikusan működik, hogy képtelenség elkapni.<br />

Egy darab szappanból tűzfegyvert eszkábál, körömlakk-lemosóból<br />

képes bombát gyártani. Sosem hagy nyomot, nem maradnak utána<br />

eleven szemtanúk.<br />

– Méltatásodat hallván az jutott eszembe, hogy ezt a pasast<br />

kevés sittre juttatni; ezt meg kell ölni.<br />

– Nagyon sokra tartalak, Jade, ezt jól tudod. De ehhez te kevés<br />

vagy.<br />

– Ezért jöhetsz velem.<br />

– Hová?! Mit akarsz teljesen vaktában, rögtönözve?! – üvöltötte a<br />

zsaru.<br />

Jade is felemelte a hangját.<br />

– Nem érted, hogy nem ülhetek otthon, arra várva, mikor kap el?!<br />

Hogy nem mehetek hozzád, ugyanezért?! Hogy valahová<br />

mégiscsak mennem kell, valamit csinálnom kell, őrülés ellen?!<br />

Tessék, máris vokálozunk, noha nincs harminc perce, hogy<br />

kölcsönösen szerelmet vallottunk!<br />

– Ez mit sem változtat a vallomás érvényességén. Nem bírom<br />

elnézni szélütés nélkül, milyen sebességgel rohansz a vesztedbe.<br />

A lány felsóhajtott.<br />

– Minden maradt a régiben. Csak nemrég hívtál, hogy dolgozzam<br />

veled. A magánzsaruk élete sem szügyig tejföl. Örökké ordítozni<br />

fogunk egymással?<br />

– Örökké félteni foglak. Te vagy az álombige. Szeretném, ha élve<br />

öregednél meg mellettem.<br />

– Ne izgulj, hatvan év úgy elszalad, mint egy perc! Azután

---

vasárnaponta tolókocsi-versenyt rendezünk az Aggok Otthonában,<br />

és lélekben Tilton is velünk lesz. Meglátod, a bukmékerek kaszálni<br />

fognak a tolószék-derbyjeinken! Ha máris meggondoltad magad, és<br />

nem akarod, hogy együtt dolgozzunk, akkor most szólj, keresek<br />

más munkát. Lássuk csak: lehetnék Montana állandó testőre.<br />

Másféle, de teljesen zseniális ötlet: esetleg a használt-cucc üzletek<br />

mintájára second hand éttermet nyithatnék. Továbbá kacérkodom<br />

az újságírás gondolatával is, bár ettől a pályától némileg<br />

visszariaszt, hogy tutira sérvet kapnék az örökös górcső-cipeléstől.<br />

Valamirevaló firkánc egy lépést sem tesz a górcsöve nélkül,<br />

úgyhogy zsenánt lenne, ha szabad szemmel tanulmányoznám a<br />

társadalom rákfenéit. Na persze, sérv ellen kereshetnék egy kiváló<br />

látszerészt, aki a górcsövemet alkalmassá tenné lornyon-szerű<br />

viselésre. Sőt: feltaláltathatnám vele a kontaktlencse elvén működő<br />

modellt, amelyet munkába menet a szemüregembe<br />

süllyeszthetnék, a gályanap végén pedig előpattinthatnék. Mit<br />

szólsz?<br />

Bárd szédülve ingatta a fejét.<br />

– Elszántabban kellett volna küzdenem az ellen, hogy<br />

betüremkedj az életembe!<br />

Jade felnyögött.<br />

– Kezded elölről? – kérdezte vészjóslóan. – Miközben Del Maar<br />

és pribékjei talán már be is toppantak a madámhoz, és éppen így<br />

szólnak hozzá: Ne izgulj miattunk, mert – ahogy mondani szokás –<br />

nem ellened jöttünk, hanem érted! Jut eszembe, ismered az egeres<br />

viccet!? Két egérlány találkozik, és elújságolják egymásnak, hogy<br />

nemrég férjhez mentek. Egyikük fényképet ránt elő a zsebéből, és<br />

boldog büszkeséggel mutatja az ő jóképű, macho férjét. A másik<br />

egérlány sem akar lemaradni, ő is előszedi hitvese fotóját. Társnője<br />

nézi, nézi, majd elhűlten felnyög: "De hiszen ez egy denevér!"<br />

"Igen?" – nyehegi a másik. – "A szemét! Nekem meg azt mondta,<br />

hogy pilóta!"<br />

Sachel nem felelt.<br />

Megérkeztek Nazir házához.<br />

Bárd – kezdetnek – beérte a megfigyelői státusszal. Egyetlen

---

megjegyzést sem fűzött Jade tevékenységéhez.<br />

A lány a vége-hossza nincs kőfal végénél álló nyírfaligetben<br />

hagyta a kocsit. Fellendült a kerítés tetejére, lekúszott a túloldalán,<br />

és elpihent a bozótban. Nazir nem sokat költött kertészre, vagy ha<br />

igen, nem nézett alaposan az alkalmazott körmére, ezért a házát<br />

övező park borzasra vadult. Remek búvóhelyeket kínálgatott<br />

bármely rejtőzködni vágyónak.<br />

A zsaru a lány mellé hasalt. Noha szerfelett furdalta az oldalát,<br />

miért settenkednek, nem kérdezte meg; árnyékként viselkedett.<br />

Jade lassan előre indult. Gyűrűje melengette az ujját, és ő<br />

kételkedés nélkül hitt neki.<br />

A villát körüljáró sétaút mentén elhelyezett romantikus<br />

gázlámpák kissé ködös fénye kísértetiessé komorította a<br />

környezetet. Virágillatot hurcoló szél motoszkált a lombokban,<br />

leveleket tépdesett az ágakról, némelyiket vitorlázó repülésre vitte,<br />

az ősz közeledtére emlékeztetvén. A kihaltnak rémlő épület bezárt<br />

ablakainak üvegében a Hold bámulta önmagát.<br />

Jade a növényzet árnyékában igyekezett a ház felé. Fel nem<br />

foghatta, miért nem lát őröket. Abban bízott, hogy előbb veszi észre<br />

a strázsát, mint az őt, ám midőn ez bekövetkezett, a lélegzete is<br />

elállt.<br />

Csaknem elbotlott a földön heverő testőrben.<br />

Megfordította a hason fekvő férfit. A langyos testben szikrányi<br />

élet jelét sem lelte. Sebet, vérnyomot nem látott rajta.<br />

A tetem furcsán meg-megbicsakló feje csigolyatörésről<br />

árulkodott.<br />

Sachel a holttest mellé térdelt. Megérintette nyakát, csuklóját.<br />

– Teljesen friss – súgta.<br />

Jade ismerte a testőrt, tudta keresztnevét, többször gyakorolt<br />

vele, bár sosem dolgoztak együtt.<br />

Megfogta a férfi nyirkosan hűvös kezét, amely akár élő emberé is<br />

lehetett volna. Puha bőrű, hűlő kézfejét nézte, szakadozott szélű,<br />

tövig kurta körmeit, s magában felsóhajtott: soha ne bízd az<br />

életedet lerágott körmű biztonsági emberre!<br />

Del Maar olyannyira bizonyosra ment, hogy el sem vitte a<br />

nyakatört testőr fegyverét.<br />

Jade magához vette a tetem alá szorult géppisztolyt, gépiesen

---

megszagolta csövét, majd görnyedten tovább indult. Tébolyultan<br />

virágzó rózsabokrok kísérték a házig, hullott szirmok heveredtek<br />

talpa alá, s a fűszeres virágillat azt próbálta elhitetni vele, hogy az<br />

élet örökkévaló.<br />

A teraszlépcső tövében átvágott nyakú férfi feküdt,<br />

haláltusájában összetört tövises ágak között, hátraszegett fejjel;<br />

bíbor vére a lángvörös szirmokon alvadozott.<br />

– A francba – sóhajtotta a zsaru.<br />

Jade a villa falának tövében zöldellő bokrok között folytatta útját,<br />

és mert az opálköves gyűrű átforrósodott, minden idegszálával<br />

figyelte, mi történik körülötte.<br />

A ház nyugati oldalához kanyarodtak. Bárd megérintette a vállát.<br />

Elhasaltak a sudár díszfüvek között.<br />

Üvegtörmelék csillant előttük.<br />

Felpattantak, és eltávolodtak az épülettől. Az egyik emeleti<br />

ablakra bámultak. A jégcsaposra törött üveg láttán visszaóvakodtak<br />

a fal közelébe.<br />

Nazir teteme a dáliaágyásban hevert, színes virágfejek hajoltak<br />

fölé, üvegdarabok csillámlottak körös-körül.<br />

Jade halkan felnyögött. Nazirt az emeleti szobában lepték meg,<br />

és hasát felhasítva, kihajították a csukott ablakon.<br />

Ez a tett legalább két szakszörnyeteg ténykedésére vallott.<br />

Nem mentek a holttest közelébe, tovább surrantak a bokrok<br />

takarásában.<br />

Az északi oldalon a harmadik testőr tetemébe botlottak.<br />

Jade leült a földre, hátát egy fa törzséhez támasztotta, érezte,<br />

fogytán a levegője, több rémtett látványát nem képes elviselni.<br />

– Del Maar, te patkány! – kiáltotta iszonyodva.<br />

Saját hangja kijózanította és felrázta kétségbeeséséből. Elvetette<br />

magát a füvön, és elhemperedett egy bokor felé.<br />

A következő pillanatban golyót kapott a mögötte álló fa, azon a<br />

ponton, ahol az imént még az ő feje volt.<br />

Del Maar hang után is eltájékozódik, akár a denevér.<br />

Jade felkapott egy követ, és elhajította. Amint a kő leesett, lövés<br />

dörrent.<br />

A lány körülpillantott, és sehol sem látta a zsarut.<br />

Bárd vadászláztól hajtva Del Maar után eredt.

---

A villa keleti részén heves lövöldözés kezdődött.<br />

Jade minden dörejre összerándult, s azt remélte, ez volt az<br />

utolsó. Görnyedten megkerülte az épületet.<br />

Észrevette a fák felé futó sötét ruhás alakokat.<br />

Az egyik férfi sántítva rohant a sűrűbe. Társa kissé lemaradva,<br />

vaktában lövöldözve fedezte a sérültet.<br />

Bárd éppen tárat cserélt, amikor Jade rábukkant egy terebélyes<br />

hortenziabokor mögött.<br />

A két sötét ruhás pasast elnyelte a kerítést szegélyező<br />

bozótrengeteg.<br />

– Gyerünk a kocsihoz! – mondta a zsaru.<br />

Fedezetlenül, cikázva rohantak át a tisztáson, Del Maarék éber<br />

figyelmétől kísérve.<br />

Jade mindörökre emlékezetébe véshette, milyen hangon<br />

fütyülnek a testközelben szálldosó golyók.<br />

Sértetlenül eljutottak a kőfalig, amelynek túloldaláról<br />

motorköszörülés hangja hallatszott.<br />

Sachel a kerítés tetejére lendült, hasra vetette magát, és<br />

találomra tüzet nyitott.<br />

A motor elnémult, üveg csörömpölt.<br />

A zsaru a földre vetette magát, és a hang irányába indult.<br />

Jade lélegzet-visszafojtva suhant mellette.<br />

Abban a pillanatban, amikor megpillantották a bezúzott<br />

szélvédőjű Range Rovert, életre kelt a járgány motorja.<br />

Del Maar eltorzult arccal ült a kormánynál, társa beszállni készült<br />

a jobb oldali ajtón.<br />

Bárd elemelkedett a földtől, felhasalt a terepjáró elejére.<br />

Siklórepüléssel közeledett az ex-légiós felé.<br />

Jade a másik fickóra vetette magát. Lábát fellendítve eltérítette a<br />

sérült férfit a kilincstől.<br />

Cserébe mázsás cipőtalpat kapott a vállgödrébe.<br />

Mindketten elszálltak a rúgás lendületétől.<br />

Sachel öklei Del Maar vonásain dolgoztak.<br />

A hajdani zsoldos elveszítette maradék jóképűségét, majd a<br />

fegyverét is.<br />

Bárd kitépte a férfit a kocsiból.<br />

A sűrűn álló nyírfák tövében folytatták a küzdelmet.

---

Jade-et egy behemót kőhöz csapta a vérző lábú fickó rúgása.<br />

A lány úgy érezte, máris teljesült a Keresztanya óhaja: gerince<br />

töröttebb nem is lehetne.<br />

Felülni próbált, amikor a mázsás cipőtalp újra felé indult.<br />

Alkarral hárította a rúgást; így legalább a válla is leszakadhatott.<br />

Közben felemelt lábai ollójába kapta a férfi másik – sérült – lábát.<br />

A fickó ordítva ledőlt, feje vészesen közelgett a lány homlokához.<br />

Jade félrehajolt – izmai akkor is szétszakadtak volna, ha gumiból<br />

vannak –, a behemót kő lefékezte a bivalykoponyát.<br />

Jade kimászott az ájult test alól. Szeme kínkönnyekkel telt meg.<br />

Néhány rettenetes pillanatig attól félt, hogy nem tud talpon<br />

maradni, végül mégis sikerült – ha nem is délcegen – felállnia.<br />

Imbolyogva elindult. Az első lépések irányát szédülő feje diktálta.<br />

Ha nem is éles képpel, de érzékelte, hogy Sachel és Del Maar<br />

forgolódik a közelében.<br />

Megrázta a fejét, kidörgölte szeméből a homályt.<br />

Elégedett lehetett, ellátott a nyírfaliget kezdetéig. Kivette az ötven<br />

méternyire ácsorgó Blazer körvonalait.<br />

A következő pillanatban Del Maar elhussant mellette a<br />

levegőben, hátúszással.<br />

A másik fickó prüszkölve, bugyborékolva éledezett.<br />

Jade látta, hogy a pasas keze a közelében heverő stukker felé<br />

araszol.<br />

Aztán végre fel is fogta, mit lát.<br />

Elrúgta magát a földtől. Elszámította a távolságot. Röptében<br />

pályakorrekciót hajtott végre, és mégis elvétette.<br />

Így esett, hogy nem a stukkert és az érte igyekvő végtagot,<br />

hanem a rossz emlékezetű, terebélyes követ találta telibe.<br />

Mire diagnosztizálhatta volna, hogy alighanem a lábát törte, a<br />

bivalykoponya az arcát vette célba.<br />

Jobb híján csőre töltötte a tíz körmét, és ily módon némileg<br />

lefékezte a becsapódást.<br />

Sachel észrevette Jade szorult helyzetét. Eldobta Del Maart,<br />

akivel éppen bizarr tangót járt, és kezelésbe vette a sérült lábú<br />

fickót.<br />

Néhány rúgással eltántorította a lány közeléből, majd az alig<br />

visszaszerzett fegyvertől is; kedve után már-már a nyakát szegte.

---

Ekkor a terepjáró mellé ejtett Del Maar újfent erőre kapott, és a<br />

Range-be vetette magát. A motor azonnal felbizsergett.<br />

Bárd lehajolt Jade-ért. Egymásba kapaszkodva gurultak félre a<br />

feléjük csörtető kocsi útjából.<br />

A sérült lábú bérgyilkos kerekre tágult szemmel, rémülettől bénán<br />

bámulta a rárontó Range Rovert.<br />

A zsaru bepattant a Blazer kormánya mögé, és azonnal indított.<br />

Jade még a beszállásnál tartott; a nyírfák alól elrugaszkodó kocsi<br />

lendülete kényelembe helyezte sajgó testét az ülésen.<br />

– Jól vagy? – kérdezte Sachel.<br />

A lány elhalóan sziszegett. Kínjain nem akart osztozni a Range<br />

Rover üldözésével elfoglalt Sachellel. A rábízott fegyvereket<br />

rakosgatta, pakolászta; kíncselekvés volt ez is: ha ölbe vette, ha<br />

lábhoz tette a két stukkert és a géppisztolyt, azok mindenütt fájtak<br />

összezúzott tagjainak.<br />

– Te zsaru – nyögte a lány, felhagyva a fegyverbazár<br />

elrendezésével –, fogadni mernék, hogy neked már volt dolgod Del<br />

Maarral. Az az impresszióm, hogy a pasas fél tőled.<br />

– Volt vele dolgom, de nem úgy, miként te gondolod. Egy<br />

gyurmaszalonban futottunk össze, ő is húsnézőben járt ott, meg én<br />

is. Két robusztus testőr és egy flaskahordozó volt vele, utóbbi<br />

szorgosan cumiztatta a gazdát. Del Maarról lesírt, hogy nem<br />

tetszenek neki a kedvéért pofozkodó atléták. Egyszer csak előttem<br />

termett, és felszólított: mutassuk meg nekik, milyennek kellene<br />

lenniük. Elfogadtam a kihívást. Del Maar részeg volt, s mint olyan, a<br />

józan átlagembernél ütés- és nyűgállóbb, viszont nem volt formája<br />

csúcsán. Mélyen belevertem a tatamiba. A magam részéről<br />

semmire nem következtettem a sikerből, ám úgy látszik, ő igen.<br />

A Range Rover száguldott előttük. A széles fejtámla eltakarta a<br />

kormánynál ülő alakot. Körös-körül sokasodtak a lámpák, élénkült a<br />

forgalom.<br />

Jade marokra kapta a stukkerét, és a támlára célzott vele.<br />

Sachel félretolta a kezét.<br />

– Ne itt. Miért nincs egy CB-rádió ebben az átkozott kocsiban?!<br />

– Képzeld, sziréna sincs!

---

Jade végignézett a mellette ülő férfin, és elhordott öltönye, arca<br />

láttán megsajdult benne a szeretet.<br />

Sachel rápillantott, mosolyt csiholt szája szegletén.<br />

– Vegyél fel leltárt a porcikáidról – mondta.<br />

A lány legyintett.<br />

– Egy se ép. Hadd lőjem le a patkányt. A benzinünk fogytáig<br />

akarod kergetni?<br />

– Ne fölényeskedj, ő legalább olyan biztos a győzelmében, amint<br />

mi a sajátunkban.<br />

– Butaság. Tele vagyunk lőszerszámmal. Uzink is van.<br />

Miként a következő pillanatban kiderült, Del Maar komolyabb<br />

tűzerővel bírt.<br />

Kidobott valamit az ablakon. A kis gömböc pörögve lebegett a<br />

levegőben, mielőtt a flaszterra pottyant volna.<br />

Sachel a gázra taposott, és félrekapta a kormányt.<br />

A Blazer megpördült, és a széles főutat megfelező korlátot<br />

átszakítva, az élősövényt szecskázva rohant tovább, visszafelé.<br />

Jade az üvegről visszapattantában – szivaccsal párnázott<br />

szélvédőről ábrándozva – elkapta a kesztyűtartó fölé szerelt<br />

majrévasat. Még akkor is kétségbeesetten markolta, amikor<br />

tűzgolyóvá robbant mögöttük a kézigránát.<br />

Mákjukra csupán a detonáció szelét érezték; más kocsi sem járt<br />

a közelben.<br />

A Range Rover vészesen távolodott.<br />

Sachel a padlóba taposta a gázpedált, és újra fordított a<br />

terepjárón. Sikítozva bömbölő kürttel robogtak Del Maar után a<br />

szembejövő forgalom – éppen gyéren használt – sávjában.<br />

Jade fennhangon fohászkodott, a gyűrű a bőrébe égett.<br />

A Blazer behozta lemaradását. Felzárkózott a sövényen túl<br />

száguldó Range mellé, majd hirtelen kitört, és egy átjáróban<br />

visszatért az igaz útra, motorházhossznyira az üldözött járgány<br />

előtt.<br />

Jade elengedte a majrévasat. Megfordult, és feltérdelt az ülésen.<br />

Kézbe kapta az Uzit.<br />

Del Maar eltorzult arcát bámulta, az arcot, amelyet sosem látott<br />

másmilyennek, és felfogta végre, hogy a férfi is géppisztolyt tart a<br />

kezében.

---

A Blazer melletti sávban robogó kocsi hatalmas műanyag<br />

hordókkal megpakolt utánfutót vonszolt, messze mögöttük<br />

zsarujárgány szirénája üvöltött, mind hangosabban és<br />

hisztérikusabban.<br />

Sachel a tükröket figyelve Jade-re kiáltott:<br />

– Élve akarom! Lőj a hordókra!<br />

Egyszerre ugatott fel a két fegyver. Del Maar lövéseitől leomlott a<br />

hátsó ablak, a lány sorozata nyomán aranyszínű étolaj robbant elő<br />

a hordókból.<br />

A valahai zsoldos nem tüzelhetett újra; elvesztette uralmát az<br />

olajon rohanó kocsi fölött.<br />

A Range Rover össze-vissza csúszkálva, a korlátnak ütközve,<br />

majd visszacsapódva, szikrázó karosszériával bukdácsolt az úton.<br />

A hordókat fuvarozó kocsi csikorgó gumikkal félreállt, vezetője<br />

átmászott a jobb oldalra, és az ajtót kilökve elmenekült a közelből.<br />

Sachel áttért a külső sávba, és azt figyelte, mit művel a botladozó<br />

Range.<br />

Del Maar fékezni próbált, vesztére.<br />

A Range Rover megtáltosodott. Szétnyírta a korlátot. A sövénybe<br />

rohant, és fennakadt rajta.<br />

A bérgyilkos képtelen volt kinyitni a tövises bokrokba szorult ajtót.<br />

Felállt az ülésre, és fejjel előre kitúrta magát a szélvédő hűlt<br />

helyén.<br />

Sachel kirúgta maga alól a Blazert. Átrohant a kihaltnak tetsző<br />

úton.<br />

Del Maar a motorháztetőn hasalva felemelkedett, és elhajította a<br />

markában szorongatott kézigránátot.<br />

Jade kihemperedett a kocsiból. Talpra szökkent, fejvesztett<br />

sietséggel elsántikált a közelből, és hasra vetette magát a mocskos<br />

földön.<br />

A detonáció lángba borította és felemelte a Blazert, egy tűnő<br />

pillanatig a levegőben marasztotta, azután szétvetette.<br />

Sachel még a robbanás előtt a sövény mögé vetődött.<br />

Del Maar ugyancsak fedezékbe készült a kocsi elejéről, midőn<br />

nadrágszára beakadt a motorháztetőt leszorító horogba.<br />

A bérgyilkos megcsúszott, és többé nem szabadulhatott.<br />

A robbanás szélvihara hánykolta a testét, izzó fémrészek

---

csapódtak hozzá.<br />

Egyszerre csak leszakadt a fémhorogról.<br />

Felemelte a fejét szétzúzott csontjai romjain.<br />

Sachel előmerészkedett a megtépázott sövény mögül.<br />

Az olajos hordók orrfacsaró bűzzel égve olvadoztak, füstölgő<br />

fémdarabok hevertek körös-körül.<br />

Del Maar elernyedt.<br />

Jade térdre tápászkodott; úgy hitte, képtelen lenne átvergődni az<br />

úton.<br />

Látta a valahai bérgyilkos fölé hajoló Bárdot, és a katasztrófa<br />

fináléjára érkező, csikorogva fékező zsarukocsit.<br />

A jobb oldali ajtón kipattanó fegyverest, kezében az automata<br />

fegyvert.<br />

Az ideges zsaru lőtt, kilőtte a tárat.<br />

Társa rávetette magát a kormány mögül, és félrerántotta pisztolyt<br />

szorongató kezét.<br />

És Jade látta az összerándulva lehanyatló Sachelt.<br />

Felkelt a térdeiről.<br />

A földön fekvő Bárd nem mozdult.<br />

Teste körül vérfolt hízott.<br />

Jade nem tudott volna számot adni a következő percekről.<br />

Hisztérikus, kétségbeesett üvöltést hallott. Alighanem a sajátját.<br />

A zsarukocsit vezető pasas letérdelt Sachel mellett. Megérintette<br />

a nyakát, megfogta a csuklóját, legalább haloványan verdeső<br />

artériát keresve.<br />

A másik zsaru, füstölgő pisztolyát elejtve, kábán keringett a<br />

járgány ajtaja mellett, s mintha imát mormolt volna a<br />

madzagspirálos mikrofonba.<br />

Azután Jade ott ült az úton, ölében Sachel fejével, combjain a<br />

férfi gyorsan langyosodó vérével. A kigombolt ing alatt, akár a nyíló<br />

rózsák, bíbor sebek lángoltak.<br />

Száz vagy ezer évvel később síró-rívó mentőkocsi érkezett.<br />

Jade-et elvonszolták az útból, Bárdot tolókocsira emelték, és<br />

eszeveszett sietséggel elrobogtak vele.<br />

Valamikor felkelt a Nap, fátyolos fényeket folyatott a plafonig

---

felcsempézett kórházi várószobára. Jade egy fotelban ült, szeme<br />

előtt karikák vibráltak, amelyekből időnként összeállt egy szó:<br />

MŰTŐ, majd szétfoszlott újra.<br />

Egy férfi megszólította. Azt mondta, ő Renis, Flash jövendő<br />

társa. Sajnálkozott, többször megérintette Jade vállát, nem<br />

bizalmasan, olyképpen inkább, mintha valamiféle életjelet akarna<br />

lelni rajta.<br />

Azután egy asszony érkezett, közel olyan magas, mint Sachel,<br />

dübörgő léptű, férfias teremtés. Jade ránézett, és azt gondolta, bár<br />

anélkül, hogy felfogta volna: lódad, és ezt a szót hajtogatta<br />

magában, egészen addig, mígnem az értelmét vesztette, majd<br />

lassan elülepedett benne, hozzátompult a lelkében terebélyesedő,<br />

szörnyű csendhez.<br />

Jade érzékelte, miként egy fa érzékeli a körülötte elsuhanó<br />

évtizedeket, amint az asszony fel-le dübörög, és megállít mindenkit,<br />

hallani akarván, mi van a fiával.<br />

Dél lett, ételillat terjengett körös-körül, alig zavaróbb, mint egy<br />

dünnyögő légy.<br />

Montana egyedül jött, fekete szeme komoran, tompán fénylett,<br />

megfogta a kezét, beszélt hozzá, és ő értette szavait, ám azok<br />

mégsem érdekelték.<br />

Azután Jaco csettintett az ujjaival, és orvosok lepték el a szobát,<br />

mindegyik őt akarta látni, a szeme fehérét vizslatták, csontjait,<br />

pulzusát tapogatták, egyikük orvul megszúrta, majd minden<br />

elfehéredett, égetően fehérré vált, mígnem Jade belevakult.<br />

Amikor érzékletei visszatértek, ugyanazt a vakságot látta, ezúttal<br />

feketében. A hátán feküdt egy sötét szobában.<br />

Jaco megmoccant mellette, kivált a sötétségből, és azt mondta:<br />

– Hallasz, Jade?! Flash él!<br />

Rögtön fel akart kelni, indulni, hogy lássa, beszéljen vele,<br />

megérintse és el se engedje.<br />

Jaco szelíden visszanyomta a párnára.<br />

– Nem mászkálhatsz, cinkcsizmát húztak a lábadra. Tudom,<br />

hogy téged ez nem érdekel. Flash...<br />

– Sachel – javította ki a lány.<br />

Montana bólintott.<br />

– Sachel alszik még. Három golyót vettek ki belőle az orvosok.

---

Maratoni műtét volt, seregnyi komplikációval.<br />

Jade felült, a férfi visszafektette.<br />

Azután ápolónő lépett a szobába, tűt szúrt a combjába, s megint<br />

jött a fehér vakulat.<br />

Amikor felébredt, és kisántikált a folyosóra, reggel lehetett, ismét.<br />

A nővér észrevette, karon fogta és az ágyba tuszkolta.<br />

– Alszik még – mondta. – Ráér maga is.<br />

Montana újra mellette ült, száraz kezében tartva a kezét.<br />

– Ha elmesélnéd az ügyvédemnek, hogy mi történt veletek, akkor<br />

ő képviselhetne téged, és nem zaklatnának a zsaruk.<br />

Jade bólintott, majd egy roppant sima, nagyon<br />

mandzsettagombos pasas füle hallatára visszaemlékezett a<br />

történtekre.<br />

Ezután már csak egy zsaru háborgatta a lányt, az ideges, aki<br />

lelőtte Sachelt. Elmondta tízszer, és századszor már könnyek közt:<br />

mennyire sajnálja, azóta teljesen kivan; majd – választ nem kapván<br />

– kikullogott a szobából.<br />

– Alszik még – mondta a nővér.<br />

Jade hazament, kisírta magát Chris-Max kebelén. Evett, ivott, ha<br />

el nem felejtette.<br />

Meghallgatta Renist, átvette tőle a feljegyzéseket, amelyek arra<br />

emlékeztették, mikor, milyen előadásra kell mennie.<br />

Eljárt, fakón. Éjhosszakat tanult; felelt, ha kérdezték, tette a<br />

dolgát, akár egy gép.<br />

– Alszik még – mondták a kórházban.<br />

De legalább láthatta az arcát. Kétnaponta megborotválta, nem<br />

bízta volna másra, vigyázott a testéből szerteágazó csövekre,<br />

melyeken át vért és infúziót kapott, melyek hőmérsékletét és<br />

szívműködését érzékelték.<br />

– Sokat álmodik – mondta orvosa, a monitoron hullámzó<br />

EEG-görbére mutatva.<br />

Chris-Max nem hagyta magára Jade-et, moziba, színházba vitte,<br />

nem bánván, hogy csak olyképpen, akár egy kabátot; reggel<br />

felcsörgette, és gyakran érdeklődött, evett-e aznap.<br />

Renis, a szürke hajú, szürke szemű és szürkén borostás, élénk

---

kedélyű magánzsaru feltette magában, hogy Sachel rendbe jön, és<br />

megértette Jade-del is: együtt kell várniuk, amikor majd kilép a<br />

kórházból. Renis noszogatta, ha elfásult a tankönyvek fölött, a<br />

lármás lőteremben megfogta remegő kezét, és ő szólt: késő ősz<br />

van már, öltözzön melegebben.<br />

– Alszik még – mondták a kórházban.<br />

Sachel lehunyt szemmel feküdt, egyre halványabban,<br />

vékonyulón.<br />

Jade naponta végigmasszírozta, átgyúrta izmait – a nővérek<br />

megmutatták, miként forgassa az ágyban – gondozta, vigyázott rá,<br />

erőt sugárzott belé. A holdkő medált a nyakába akasztotta: ha<br />

engem nem, hát őt szeresd, ő úgyis ellenállhatatlan.<br />

A Sachel ágya mellé állított magnóból szívdobogás-halkan<br />

szóltak Tilton dalai, a tenger, az eső és az erdő hangjai. A nővérek<br />

is tudták, hogy ez fontos; Jade távollétében cserélgették a<br />

kazettákat, naphosszat.<br />

Sachel aludt, és senki sem sejtette, meddig alszik még, de<br />

mindenki hitte, hogy végül felébred. Jade hetente vágta a körmeit,<br />

havonta megkurtította a haját. Mesékkel táplálta, amelyeket akkor<br />

talált ki, s elmondta azt is, merre járt aznap, kivel találkozott,<br />

elújságolta Jaco utazását a tengereken.<br />

Beszélt Chris-Maxről, sőt, olykor őt is magával vitte; s ha az ágy<br />

mellett összetalálkozott a lódad asszonnyal – Sachel anyjával –,<br />

üdvözölték egymást, és egyikük kiment, hogy ne zavarja a másik<br />

együttlétét a férfival.<br />

Egy napon Renis szólt Jade-nek, hogy szeretne rábízni egy<br />

klienst.<br />

– Nem kell több – tördelte kezét a zaklatottnak tetsző fiatal nő –,<br />

pusztán csak annyi, hogy holnap éjjel a lakásomban aludjon.<br />

Amúgy soha nem félek. Ennyire.<br />

Másnap a lány korán búcsúzott Sacheltől, mondván, hogy éjjel<br />

vigyáznia kell valakire, aki gyilkosától tart, majd eszébe jutott új<br />

kocsija, de nem arról mesélt, hanem a hőn szeretett és elvesztett<br />

Blazerről, azután az autóvezetés áldott terápiás hatásáról.<br />

– Talán azért olyan jótét a kocsikázás, mert őrülten kell figyelnem<br />

közben – magyarázta. – Tudod, gyalogszerrel inkább lehetek<br />

alvajáró, de a kormány mögött ülve másokra is gondolnom kell.

---

Néhány órányi vezetés után elevenebbnek érzem magam, mint<br />

hónapok óta bármikor.<br />

Megcsókolta Sachelt, fordított Tilton kazettáján, és kisurrant az<br />

estébe.<br />

Másnap a szokottnál később érkezett. – Alszik még – köszöntötte<br />

az ismerős nővér. Belépett a surrogó gépek közé, a férfi arcához<br />

simította az arcát; nem kapcsolta fel az ágy fölötti lámpát.<br />

– Nemsokára itt a karácsony – mondta. – Idén még szemernyi hó<br />

sem esett, és máris kurták a nappalok. Jobb, ha félhomályban<br />

beszélgetünk, nem egy majális az arcom. Napok óta Morganék<br />

panziója jár a fejemben, életem legszebb két hete a havas hegyek<br />

között. Tilton virult, te nemkülönben, én meg korizni tanultam.<br />

Hullott a hó, és gyertyalángok ringatóztak körülöttünk az ebédlőben,<br />

amikor együtt zenéltünk, és elénekelhettem Tilton dalait. Emlékszel<br />

arra az éjre? A gyönyörű nem más, mint azon éjszaka. Na most,<br />

ahhoz képest a tegnap éjszaka maga a förtelem, a cafrangos pokol.<br />

Kezdem az elején. Jött egy ügyfél, mondván, hogy nem szeretné,<br />

ha skizónak vagy paranoidnak néznénk, de ő ezen az éjszakán<br />

egyszerűen nem mer egyedül maradni, nem kér többet, csupán<br />

annyit – és rendesen megfizeti –, hogy valaki üljön mellette, míg ő<br />

rettegve virraszt. Ugyanis. Most megfogom a kezed, nehogy félni<br />

kezdj, mert horrort fogok ám mesélni. Szólj, ha nem bírod hallgatni,<br />

akkor abbahagyom. Szóval, a kliens, amúgy harminc éves, vidám<br />

csaj, bocs: bige, előadta házassága történetét. Három évvel ezelőtt,<br />

éppen az ominózus napon megismerkedett egy pasassal, aki<br />

megtestesítette mindösszes álmait. A szuper szenvedélyes, izzó,<br />

szép szál, deli pacák kis darabig hevesen udvarolgatott, aztán<br />

kézen ragadta és az oltár elé vezette az ügyfelet. Pár hónapig<br />

minden rendben ment, a pacák felírta a napi 3x2 szeretkezést, be is<br />

vették; folyt a turbék, mígnem egy napon mégiscsak feltűnt a<br />

kliensnek, hogy fojtogatja őt már ez a ménkű nagy szerelem.<br />

Kezdett vonakodni, ment volna olykor régi barátokhoz, ide is meg<br />

oda is, aztán kiderült: nem lehet. Tellettek-múlottak az idők, elszállt<br />

két súlyos év. A szenvedélytől izzó férj immár az őrülettől parázslott,<br />

és eléggé célzatosan említésbe hozta az ügyfélnek, hogy volt már

---

neki egy rosszcsont felesége, meghalt szegény, mit ád az ég,<br />

éppen a megismerkedésük évfordulóján. Ezzel jó kis szöget vert a<br />

kliens fejébe, aki nekiállt régészkedni a múltban, és kiderítette:<br />

tébolyult gyilkos végzett elődjével. Tiszta Kékszakállú-történet, bírod<br />

még!? Nos, a bige összevetette a nyomozáskor összegyűlt<br />

adatokat saját, a férjét illető ismereteivel, és erre az kezdett<br />

motoszkálni a fejében, hogy tudja, ki volt a gyilkos. Na, egy<br />

szerencsés pillanatban összepakolt, és meglépett a házból,<br />

amelyben egyébként majdnem fogolyként élt. Állást, küllemet és<br />

nevet változtatott. Jó ideig biztonságban érezte magát, aztán<br />

egyszerre elhatalmasodott rajta a rögeszme: figyelik. Az ember,<br />

kivált, ha nő, megérzi az ilyesmit, még akkor is, ha konkrét jelét<br />

nem látja. Máskülönben kisvártatva a konkrét jelek is szaporodni<br />

kezdtek. A kliens meg volt győződve arról, hogy a távollétében<br />

járkál valaki a lakásában, összefogdossa a cuccait, különösen az<br />

intimebb darabokat. Még később egyre vadabb, bizarrabb<br />

nyomokat talált. Összecsomagolt, és elköltözött, de rossz érzése<br />

nem szűnt meg. Elment a zsarukhoz, elmondta, mi bántja, mire azt<br />

a választ kapta, hogy kevesebbet tévézzen, vigyázzon, mit olvas, és<br />

ha valaki babrálni kezd a nyakán egy éjszaka, akkor nyugodtan<br />

hívja fel őket a közismert számon. Nos, mivel viharosan közelgett a<br />

nap, az évforduló napja, amelyen az előd is elhunyni kényszerült, a<br />

kliens egyre idegesebb lett. Beállított Renishez. Hát én tegnap el is<br />

mentem hozzá, jó előre megkértem, szót se ejtsünk a férjéről,<br />

nehogy hisztériába hergelje magát. Körbejártam a lakást,<br />

megnéztem az összes ajtót, ablakot, minden rendben lévőnek<br />

látszott, de az én ujjamon a gyűrű megint nagy tüzet rakott,<br />

úgyhogy az éjszaka előrehaladtával csak ültünk a bigével az ágy<br />

két oldalán, kistányér szemeket meresztettünk az összenyitott<br />

ajtókra és a lakásszerte égve hagyott lámpákra. Úgy dübörgött a<br />

csend, mint a szívünk. Majdnem megsüketültünk. Egyébként<br />

próbálkoztunk mi azzal is, hogy jobb kedvre derítsük egymást.<br />

Sachel, nem is hittem volna, hogy annyi rengeteg morbid viccet<br />

ismerek, amennyi tegnap éjjel az eszembe jutott! Esküszöm,<br />

legalább a fele akkor fogamzott meg az agyamban! Nem<br />

feszegetlek tovább, órákig nem történt semmi, már-már azt hittem,<br />

szépen ránk pirkad a reggel, időnként körbedzsaltam a kéglit,

---

stukkerrel a hónom alatt ellenőriztem, nem akar-e valaki bekúszni<br />

egy ablakon, vagy az ajtó alatt. Sehol senki, csak bennünk izzott a<br />

ménkűnyi frász. Lehet, hogy lelövöm a poént, de előre elárulom<br />

neked, hogy a pasi mindvégig ott volt velünk a hálószobában! Az<br />

elmúlt heteket, amíg a bige dolgozni járt, azzal töltötte, hogy a<br />

szekrény mögött bontogatta a falat, minden nap egy kicsit,<br />

távozáskor összetakarított, és kihordta a sittet, szóval, vájt magának<br />

egy fülkét, aztán elmozdíthatóvá tette a szekrény hátsó lapját, és<br />

aznap beállt oda, várt, míg el nem unta, biztosan beleröhögött a<br />

markába, amikor hallotta, hogy benézünk az ágy alá, a<br />

szekrényekbe, még a komódfiókba is. Na, amikor úgy pitymallás-tájt<br />

elzsibbadtunk a félésben, a pacák előrobbant a vállfák mögül,<br />

marha nagy mordállyal a kezében, és azon örömködött, hogy dupla<br />

élvezetben lesz része, mivel ketten vagyunk.<br />

Jade érezte, amint Sachel ujjai átmelegszenek forró kezében.<br />

Arcát a férfi karjára hajtva, halkan folytatta:<br />

– Nem fárasztalak a technikai részletekkel. A pasas őrült volt,<br />

zseniálisan megtervezte az akcióját. A mordályt a volt feleségére<br />

szegezve eldobatta velem a stukkert, majd arra kényszerített,<br />

kötözzem meg az ügyfelet, és ha végeztem, ő engem fog<br />

megkötözni, azután a többit bízvást ráhagyhatjuk. Tök tutira ment,<br />

hajszál híjával. Ő nem tudta, amit én igen: a kliens párnája alatt<br />

lappangó pisztolyt, úgyhogy zsibbadtan nekiálltam béklyóba verni a<br />

bigét, egyre a párna fölött körözve, az alkalomra lesve, amely –<br />

persze – nem annyira siet megérkezni, ha egy mordállyal<br />

toporognak az ember feje fölött. A kliens ráérzett, mit akarok,<br />

gondolta, segít elterelni a pacák figyelmét. Óriási hisztit csapott a<br />

gúzsozás miatt, tehát látványosan hajba kaptunk. A dilipata meg<br />

odajött, hogy szétválasszon minket; hülye lett volna közénk lőni, és<br />

elrontani a tökéletesre tervelt műsorát. Nahát, ilyen hiszékenyek a<br />

pacákok! Amint karnyújtásnyira megközelített, elszedtem a<br />

mordályát. Kis darabig amolyan kocsmafiak módján, eléggé rondán<br />

dulakodtunk az ágy körül, bekaptam néhányszor az öklét, pár<br />

tincsem is elhullott, de közben a kliens előszedte a stukkert a párna<br />

alól, én meg szert tettem a mordályra. Lábon lőttem a dilipatát, a<br />

kliens meg lepisztolyozta, és bénultságomban képtelen voltam<br />

megakadályozni. Ezt később a zsaruk a jegyzőkönyvbe is bevették.

---

Aztán egy nyomozó vigasztalgatta az ügyfelet, aki egyébként húsz<br />

évet használt el az életéből ezen az egy éjszakán, hogy tényleg<br />

milyen igaza volt, amikor a rendőrségre ment panaszkodni, és nagy<br />

kár, hogy akkor nem volt nyomós ok a gyanakvásra! Ekkor te<br />

jutottál eszembe, és megemlítettelek a zsaruknak, mert veled<br />

ilyesmi biztosan nem fordult volna elő. Késő délelőtt volt, mire<br />

mindebből hazaértem. Borzalmasan elaludtam, ezért jöttem most<br />

később.<br />

Jade felemelkedett, kibontott egy aranyló narancsot a bőréből,<br />

kicsavarta levét, és megnedvesítette vele Sachel nyelvét, ajkait,<br />

ügyelve, nehogy a lé a torkára szaladjon.<br />

A magnóban morajlott a tenger; a véráramlás lassú, nyugalmas<br />

ütemében lötybölve, simogatva a partot, olyanféle hangon, aminőt<br />

legfeljebb a méhben lebegő magzat, vagy a kedvese mellkasán<br />

alvó ember hallhat.<br />

Jade leült a székre, Sachel takarón fekvő tenyere alá csúsztatta<br />

a kezét, és felsóhajtott.<br />

– Renis jó választás volt. Derék pasas. Amilyen higgadt, hagyná,<br />

hogy favágó rönknek használjam a fejét, és akkor se igen<br />

méltatlankodna, ha mellécsapnék a fejszével. Azért persze ő is<br />

kocsonyás lett idegileg, amikor meghallotta az éjjel történteket.<br />

Ugyanis eredetileg szavát sem hitte a kliensnek. Csupán azt<br />

szerette volna, ha a bige – kívánsága szerint – nyugodtan tölti el a<br />

rettegett éjszakát. Különös, a történtek szemernyit sem zavarták<br />

meg napok óta visszakéredzkedő emlékeimet. Most is élesen<br />

magam előtt látom a befagyott tavat, Tiltont a földig érő ablak<br />

mögött, hallom a korcsolyavas karistolását. Hallom az ezer-érzelmű,<br />

erotikus szaxofont. A hangunkat, Sachel: ahogy kettőnk hangja<br />

összeolvadt, amikor a <strong>Jégtánc</strong>-bluest énekeltünk, és utána mi is<br />

összeolvadtunk, mindenestől, és azóta elválaszthatatlan vagyok<br />

tőled, és most nem fogom megígérni, hogy ezentúl jó leszek, és<br />

nem ragasztom a használt rágót a tányér karimájára, és arra sem<br />

merném letenni az esküt, hogy soha nem veszekednék, hetykéznék<br />

veled, mert úgyis elcsábulnék, amint alkalmat adnál rá, igenis<br />

eszméletlenül jólesne, ha vokáloznánk egy jót. Csak hát az a<br />

helyzet, hogy beszakadt alattunk a jég; nem csoda, eléggé vékony<br />

volt. Térüljünk vissza a naposabbik oldalra. Holnap moziba megyek

---

Chris-Maxszel, felírtam a füzetembe, hogy mikor és mire, de a<br />

kocsiban maradt a füzetem, különben most már anélkül is<br />

elboldogulok olykor, és ha sem Chris-Max, sem Renis nem szól<br />

rám, akkor sem tévesztem el, hogy hidegben csizmát kell húzni, és<br />

ha tanulás közben piszokul nem figyelek arra, amit olvasok, akkor is<br />

megragad az anyag a fejemben, de tök tényleg, és szóról szóra; ez<br />

eléggé érdekes. Karácsonyra nem veszek leölt fenyőfát, Chris-Max<br />

kertjében gyönyörűre díszítünk egy elevent, látni fogom az ablakból,<br />

és majd Tilton foteljét is áttolom arra az oldalra. Mostanában néha<br />

én is a fotelba ülök, lehunyom a szemem, és kisvártatva olyan lesz<br />

a fejem, mint egy mesekönyv. Utána sokkal jobban érzem magam,<br />

akárha valami elixírt ittam volna. A nyakadban a holdkő, talán te<br />

észre sem vetted, napok óta szebb és szépül, mintha megtalálta<br />

volna azt, akihez tartozni vágyott. Azt mondta a doki, sokat<br />

álmodsz. Kérem a követ, adjon neked szép álmokat; egyáltalán<br />

nem kell reklámfilm-szépeknek lenniük, de álmaid mindenkor<br />

kedvesek legyenek; olyanok, akár az élet. Akkor kedves az élet, ha<br />

az összes baj és fene ellenére is szerelmesen érzed, hogy<br />

viszont-szeret.<br />

Jade megérintette a férfiarcot, mutatóujját végighúzta a máris<br />

száraz ajkakon, majd kezét visszacsúsztatta Sachel tenyere alá, és<br />

a válla mellé hajtotta a fejét a párnára.<br />

– Mindjárt megmasszírozlak – ígérte, szinte lustán. – Különben<br />

teljesen kimennél a formádból. Szerintem már nem kellene<br />

leguggolnod ahhoz, hogy sértetlen homlokkal bemehess egy ajtón.<br />

Karácsonyra gumikarikát kapsz, és majd együtt nyomkodjuk<br />

óraszámra. Különben még megrémülnél, ha nem tudnál rögtön<br />

délcegen lepattanni az ágyról, amikor felébredsz. Előre kérlek, ne<br />

haragudj, ha majd néhány napig tükröt sem adok a kezedbe.<br />

Ugyanis enyhén sápadt vagy, jobb, ha nem látod.<br />

Szavai emlékezésbe ringatták; megjelent előtte Sachel,<br />

mindmegannyi arcával, olyannyira fájón, hogy le kellett hunynia a<br />

szemét.<br />

Látta Borsalino-kalapban, dühösen és vigyorogva, látta felfújt<br />

arccal szaxizni, a szájára illesztett flaskából sört kortyolni; látta<br />

Tiltonnal énekelve, látta lepusztultan, csapzott hajjal, látta önfeledt<br />

mosolyú arcát, és hallotta, amint érdes, régen használt hangon

---

megszólal:<br />

– Talán belenyugszom, ha többé nem látsz őrjítőnek. Legfeljebb<br />

olyan szállodában töltjük a nászutunkat, ahol naponta tűzriadót<br />

tartanak; meglátod, ha más nem, ez majd felizgat.<br />

Jade mosolyogva bólintott, és közelebb simította arcát a férfi<br />

vállához.<br />

– Bódult jó – sóhajtotta. – Bizonyára erről magyarázott hosszan a<br />

fosszília és Tilton is. Már értem őket a tükrön túli világgal. Úgy<br />

hallucinálok, mintha élnék.<br />

Élménye tovább tökéletesedett, de ezt már nem hitte el: amikor<br />

Sachel ujjai megszorították a kezét, felpattant a párnáról.<br />

A férfiarc fölé hajolt, és sírva fakadt, és felnevetett: Sachel nézte<br />

őt, eleven, igazi pillantással.<br />

A pasas visszatérését kísérő percek éppúgy kiestek<br />

emlékezetéből, mint azok, amelyekben elvesztésével szembesült.<br />

Úgy rémlett, ezúttal sírt, nevetett, imádkozott, és kiabált.<br />

Biztosan kiabált, különben nem rohantak volna össze a nővérek.<br />

Sachel tűnődve szemlélte a körülötte támadt felfordulást, ráncok<br />

hullámzottak homlokán, amikor karját felemelve észrevette a<br />

műanyag csövet, majd feje fölött a kéklő monitorokat.<br />

– Úristen! – nyögte Jade, továbbra is őrjöngve örömében. –<br />

Szeretnék tangózni veled!<br />

– Máris – sóhajtotta Sachel.<br />

A besereglő orvos félretolta Jade-et, és a fonendoszkóp hideg<br />

karikájával körbejárta Bárd mellkasát, lassan halványuló köröket<br />

hagyva sápadt bőrén. Biztosan zavarában tette, elvégre a<br />

kardiográf továbbra is szorgalmasan rajzolászta a páciens<br />

szívizmainak rebbenéseit.<br />

Másnap Jade az intenzív-szobába nyitva kikapcsolt gépekkel és<br />

frissre húzott ággyal találta szemközt magát.<br />

A nővérek legyezték életre a lányt, azután végigkísérték a<br />

folyosón, és belökték egy kórterembe, majd behúzták mögötte az<br />

ajtót.<br />

Sachel aludt, takarója környékén egyetlen cső sem indázott.<br />

Jade leült mellé, fogta a kezét, nézte az arcát, és tudta: nem

---

írná ki még egyszer, amit az elmúlt hónapokban elviselt;<br />

legközelebb abba is belehal, ha a pasas csupán fogat húzat.<br />

A férfikéz viszonozta az érintést; Sachel felnézett, fáradtnak és<br />

távolinak látszott, de sebei gyógyultával már lelke is élni készült.<br />

A lány eltökélte, hogy segít neki; beszélt hozzá, s látta rajta,<br />

figyelne ő, de képtelen; még fogva tartják a túloldalon, s<br />

visszarántják, ha szabadulna. Jade sejtette, hogy kétségkívül azok<br />

vannak többen, de hozzá képest vajon túlerőben vannak-e!?<br />

A holdkőre nézett a férfi nyakában. A kő sejtelmesen derengett<br />

telihold foglalatában, és szebb volt, mint hajdan, midőn előbukkant<br />

az ócskás fiókjából, hogy lenyűgözze őt.<br />

Egy álomhosszal később Sachel felébredt, immár az élet<br />

térfelén; emlékképeket rakosgatott, s Jade rádöbbent: csaknem<br />

minden megragadt benne, ami az elmúlt időben körülötte történt.<br />

Tudott a műtétről, látogatóiról, Jade meséiről és igaz történeteiről, s<br />

lassan szétválogatta a valót és az álmait.<br />

Elkortyolta egy narancs levét, megesküdve arra, hogy egyedül is<br />

elbírja a poharat, és el is bírta. Azután elbüszkélkedett egyszerű<br />

örömeivel, olyanfélékkel, mint a látás, a nyíló-csukódó ajtó szelének<br />

érzékelése fedetlen bőrén, a fogmosás, s mint például az önálló<br />

pisilésben rejlő intimitás.<br />

– Marokgyűrűt ígértél – emlékeztetett, megerősítve hitében a<br />

lányt: a füle tényleg ébren töltötte a hosszú alvás idejét.<br />

– Átmenetileg megszoríthatnád a kezemet – ajánlotta Jade.<br />

– Ne hazudj – kérte Sachel, amikor ő a szorítás éreztén feljajdult,<br />

mintha fájna. – Tudod, mit? Akár hazudhatsz is, hiszen jól ismerlek.<br />

Beszélgettek, a férfi el-elszunnyadt, vissza-visszahúzta őt a<br />

túlpart, ám egyre rövidebb ottlétekre távozott; közben rájuk<br />

öregedett az éjszaka, és senki sem törődött velük, egy kurta<br />

oda-vissza út után Sachel hirtelen felült az ágyon, és azt mondta:<br />

– Szeretnék megfürödni. Segítesz?<br />

Jade tudta, ha fordítva történik, ha ő kéri ezt azonos helyzetben,<br />

óhaja vitába torkollik. Bólintott. Levetkőzött, és megállt az ágy<br />

mellett.<br />

Sachel a padlóra helyezte talpait, majd lassan felegyenesedett.<br />

Arca mészpor-fehérre sápadt, s Jade fogta, tartotta és beszélt<br />

hozzá, ájulás ellen; beszéltette, kérdésekkel bombázta – és talpon

---

maradtak.<br />

Elindultak a három lépésnyire lévő fürdőszoba felé, és ha órák<br />

múltán is, de megérkeztek.<br />

A lidércnyomással vetekvő tortúra jutalmául a langyos vizet<br />

permetező zuhanyrózsa alá állhattak. Düledezve, imbolygósan<br />

összeölelkeztek, egyaránt megosztván nyomorukat és<br />

sikerélményüket.<br />

A visszaút már rövidebbre sikerült.<br />

Sachel az ágy szélére ült, Jade leereszkedett mellé.<br />

Végigdőltek az ágyon, összesimultak, és szótlan, reszkető,<br />

félszeg örömmel szerették egymást, majd a lány felkönyökölt,<br />

lecsókolt a férfi szempillájáról egy könnycseppet; nézte és lassan<br />

visszatükrözte mosolyát.<br />

Azután elaludtak.<br />

Mire Sachel felébredt, Jade felöltözve ült mellette a széken.<br />

– Mennem kell – sóhajtotta.<br />

– Igaz volt? – kérdezte a férfi.<br />

– Vagy ugyanazt álmodtuk – felelte Jade.<br />

Elmúlt a karácsony, új év érkezett, és lehullott a hó, hideg<br />

csikorgott a városon, roppant jegek híztak.<br />

A lány élvezte alig használt terepjáróját, melyet a biztosítótól<br />

kapott fabatkákból vásárolt; barátkozott, de meg nem<br />

barátkozhatott a dízelmotorral, ám mert a zegernye időjárás<br />

elriasztotta az utcákról az autósokat, ő vidáman tépett a jégen, és<br />

elképzelni sem tudta volna, hogy valaha is lapos kocsiba üljön, s ne<br />

merjen áthajtani egy kövön az alvázcsere kockáztatása nélkül.<br />

Emlékezetébe idézte, amit egyszer egy taxistól hallott; a pasas<br />

kitűnő életmentő trükknek tartotta a kocsijába szerelt rejtett<br />

kapcsolót, mellyel szükség esetén észrevétlenül leállíthatja a<br />

motort, ha például fuvar közben megtámadják, ugyanis egy döglött<br />

járgány mindig képes elterelni a legelszántabb zsiványok figyelmét<br />

is, legalább fél percnyire, az ölésről – és fél perc alatt akármi jó is<br />

történhet.<br />

Az új kocsi kapott ilyen kapcsolót, majd, miután észvesztő<br />

terepeken is kiállta a próbát, Jade nevet is adott neki, így lett belőle

---

Jégjáró.<br />

Sachel nem örült a lány útjainak, vagy ha mégis, hát jól leplezte<br />

örömét. Egyébként egy perc szabad ideje sem volt, ébredése óta<br />

folyamatosan sztárolták, titkát kutatva: minden elképzelhető<br />

eszközzel megvizsgálták, ám semmire sem jutottak annak<br />

megfejtésében: ugyan mitől is éledt fel!?<br />

Jade fel nem foghatta, miként lehetnek ilyennyire világtalanok az<br />

orvosok, hiszen csupáncsak a holdkő medálra kellett volna<br />

pillantaniuk a válaszért.<br />

Egy szép, hideg napon Bárd megvadult. Kijelentette, hogy elege<br />

van az aszalódásból, fel akar kelni, elmegy innen, haza, ahol<br />

segíthet magán: hat számmal nagyobb a bőre hozzá képest, folyton<br />

a saját csontjaiba üti-veri magát, tornázni, mozogni, edzeni akar.<br />

Indul.<br />

Orvosa lélekszakadva várta Jade-et.<br />

– Beszéljen vele – kérte a doktor. – Senki nem hiszi el nekem, de<br />

én tudom, hogy magának köszönheti az életét. Maga sírta,<br />

könyörögte, szerette vissza őt, és ez az ember most megveszett!<br />

Ha rohanásra vált, meghal! Fékezze, kérem!<br />

Jade némi – vokálozással édesített – vita árán meggyőzte<br />

Sachelt, hogy vesse alá magát az orvosok akaratának. Hiszen azok<br />

megígérték, bármit művelhet, ha közben eltűri magán az<br />

elektródákat, és amint a gép nyugalomra inti, ő szépen leereszt.<br />

Bárd tehát sziámi ikréül fogadta a kardiográfot, együtt tekerték az<br />

edzőkerékpárt, emelgették a súlyokat és mászták a bordásfalat.<br />

Amint a gép besokallt, a zsaru leült, és az újságba lapozott.<br />

Jutalmul a rehabilitációs részleg tornatermében tölthette napjait.<br />

Jade sem unatkozott. Renis megbízásából ezúttal egy fiatal nőre<br />

vigyázott.<br />

A nő férje, mint sikeres üzletember, felhívta magára néhány<br />

zsaroló figyelmét, és mert nem és nem fizetett, szigorúan<br />

megfenyegették.<br />

A pasas szerfelett bonyolult biztonsági berendezéssel szereltette<br />

fel a házát, két behemót testőre nélkül a kertbe se ment ki. Három<br />

hétnyi szobafogság után a felesége kezdett megzavarodni, és<br />

folyton távozni kívánt otthonról.<br />

A férfi látta a Több mint testőrt, és hallott Stefanie hercegnőről is,

---

ezért hímnemű csőszt nem mert felfogadni.<br />

Megbízta Renist, hogy találja meg a zsarolókat, és addig<br />

szerezzen egy acélos izmú, kiváló lőképességű, ámde eunuch<br />

testőrt Rhandi, a felesége mellé.<br />

Renis Jade-et ajánlotta.<br />

Így aztán a lány megismerhette a város elegáns üzleteit,<br />

legmenőbb fodrászát és kozmetikusát. Ragaszkodott ahhoz, hogy<br />

kliensét a Jégjárón fuvarozza.<br />

Néhány nap elteltével Rhandi rákapott a kocsikázás ízére. Mindig<br />

más és más időpontban, sosem azonos útvonalon indultak napi<br />

körútjukra, ám egyszer sem hagyták ki a város legnagyobb parkját,<br />

amelyen autóval is áthajthatott az, aki elfogadta a húsz kilométeres<br />

sebességkorlátozást, valamint a rendelkezés komolyan vétele<br />

céljából harminc méterenként elhelyezett fekvő-rendőröket, vagyis<br />

az autósok életét bearanyozó, alattomos kocsitördelő sáncokat.<br />

Minden nap a park mélyére gurultak, Jégjárót az út szélén<br />

hagyták, és hatalmas sétát tettek a csupasz koronájú fák alatt, a<br />

ropogó hóval takarózó füvön. Gyümölcsdarabkákkal és magokkal<br />

kínálták a befagyott tavon didergő hattyúkat, vadkacsákat, az<br />

odasereglő sirályokat és apróbb madarakat.<br />

Rhandi, a magas, szőke, hímporosan hamvas ifjú nő leginkább<br />

az ő Montijáról beszélt, a férjről, aki igen sűrűn az agyára ment.<br />

Monti reklámfilmekben utazott, otthon bevezette a patriarchátust:<br />

az ő feleségének nem kell jogosítvány, nem kell munkahely,<br />

barátnőkre sincs szüksége, pláne ilyen derék, jól kereső férj mellett.<br />

Rhandi elárulta, hogy szerinte a legtöbb reklámfilm maga a<br />

tökéletes giccs: hazug, számító és cukros.<br />

Jade halványan vállat vont, és megkérdezte az ügyfelet,<br />

közölte-e ezt a férjével. Mint kiviláglott, Rhandi nem közölte még,<br />

ugyanis eddigi életében látott már néhány remek reklámot is, és<br />

egyelőre bízik abban, hogy Monti képes lesz felülmúlni önmagát.<br />

Azután a fázós levelű rhododendron-bokrok mellett<br />

visszasétáltak a kocsihoz, amely nekilódult velük, ügyet sem vetve<br />

a fekvő-rendőr sáncokra.<br />

Sachel napról napra erősödött, bár még mindig csupán fakó

---

árnyéka volt a hajdani cinemascope pasasnak. Doktorai<br />

engedményekkel jutalmazták türelmét: különválhatott a<br />

kardiográftól, és látogathatta az uszodát, "legfeljebb ezer méterig".<br />

Az uszodai személyzet hamar megkedvelte a morc zsarut, nem<br />

is árulkodtak rá, hogy egy hét alatt eljutott ötezerig, és a táv<br />

megtétele után még csak nem is lihegett.<br />

Jade meglepte Sachelt egy pulzusszámláló, hőmérsékletmérő<br />

karórával, tiltakozását ekként elhárítva: "Swatch".<br />

A tél nem volt már oly délceg, mint kezdetben. Olykor illatos,<br />

tavaszias szelek rohantak át a vacogó város fölött, könnyezőre<br />

simogatva a tetők szélein csimpaszkodó jégcsapokat. A<br />

bodzabokrokon alvó rügyek nyújtózkodni kezdtek, a madarak<br />

szerelmes füttyöket próbálgattak; a Nap toldogatta fennlétei idejét.<br />

Jade azon kapta magát, hogy mimózát megszégyenítően<br />

érzékeny, lépten-nyomon meghatódik, szünet nélkül sóvárogja<br />

kedvesét.<br />

Egy acélosan télies, február végi napon felsóhajtott:<br />

– Kolostorba vonulok, ha még egy hétig itt maradsz.<br />

– Nem maradok – felelte Sachel. – Készülj, hazamegyek. Nem<br />

kell gyertyadísz, sem habos hálóing. Egy teljes hónapot ágyban<br />

akarok tölteni veled. Kikeletig mi sem kelünk. Viszont tennünk<br />

kellene valamit gyermekáldás ellen. Még téged sem neveltelek fel.<br />

Hosszú, szenvedélyes csókot váltottak, közben ezerszer<br />

megfogadván, majd folyton fogadalmukra emlékeztetvén egymást:<br />

immár kibírják a pasas hazatértéig. Bármi áron.<br />

Másnap Jade révetegen vezette a terepjárót.<br />

Rhandi lélegzetvétel nélkül arról beszélt, hogy Monti még sosem<br />

vette ki a szabadságát, ám most megesküdött: ezt a nyarat nem<br />

tékozolja munkára; utazni fognak, elutaznak!<br />

A lány hümmögött, majd csaknem álomba unta magát a<br />

fodrásznál.<br />

Rhandi észrevette kínját, ezért lemondta a kozmetikust, és<br />

"gyorsan, a parkba!"-kiáltással az utcára szaladt. A beígért nyaralás<br />

örömétől átszellemülten a kocsihoz táncolt. Elnyúlt a hátsó ülésen.<br />

Fülledt trópusi éjszakákról fecserészett.

---

Jade megértően bólogatott, ő csupán a másnap éjszakát várta,<br />

de soha türelmetlenebbül.<br />

Napfény áradt körös-körül, jeget ríkató, fákat ébresztő<br />

melegséggel; a tél szánalmas dühvel próbálta tartani magát. A park<br />

útjait szegélyező rhododendron-bokrok kövérlő bimbóikkal<br />

kérkedtek.<br />

Jade nem sajnálta a gázt: a terepjáró a hasmánt-zsaruk sáncain<br />

pattogott; kliense felhagyott az álmodozással. Azon vetélkedtek,<br />

melyikük tudja többször a kocsitetőbe ütni a fejét.<br />

– Úgy érzem magam, mint sulista koromban! – sivalgott Rhandi<br />

nevetve, és tíz ujjal rongálta alig félórája komponált frizuráját.<br />

Jade meg akarta kérdezni, vajon jól emlékszik-e: nemde<br />

Hófehérke volt az a mesehősnő, akit a törpék ilyképpen<br />

szabadítottak meg a torkán akadt almacsutkától, midőn a<br />

visszapillantó tükörbe nézett.<br />

Mustársárga furgon nyomult utánuk, fel-le szökdécselve a<br />

zsarucsapdákon, és úgy festett, vezetője azon iparkodik, hogy<br />

eléjük vágva megállásra kényszerítse őket.<br />

A lány belátta, a pacákoknak igazuk van, emberrabláshoz ez a<br />

legalkalmasabb helyszín, rajtuk kívül teremtett lélek sem kocsizik<br />

errefelé.<br />

És ha a furgon bírja a pattogást, akkor le is fogja hagyni őket,<br />

mivel a dízelmotoros Jégjáró – a boldogult, virgonc Blazerrel<br />

ellentétben – nem kimondott versenyparipa.<br />

– Nyugodj el, Rhandi – mondta Jade. – Kinyitották a gázcsapot.<br />

– Gáz van? Hol? – szimatolt az ügyfél, s mert közben a fejét is<br />

beverte, vidáman elnevette magát.<br />

– Mögöttünk – felelte a lány, azon tépelődve, mitévő lehetne.<br />

Mélyen a padlóba nyomta a pedált. A terepjáró eszeveszetten<br />

szökdelt.<br />

Rhandi hátralesett, s gyors észjárású teremtés lévén, íziben<br />

eldobta magát az ülésen.<br />

– Kapd ki a stukkert! – kiáltotta, vidámságából alig veszítve.<br />

Jade felmorrant.<br />

– Ne hülyéskedj!<br />

Úgy döntött, nem provokálja a pacákokat.<br />

Nem is kellett.

---

A furgon felgyorsult, orra idegölő magabiztossággal közeledett a<br />

terepjáró hátuljához.<br />

A vezető mellett ülő fickó, a hasmánt-zsaruk dobálgatásától<br />

felbőszülten, és alighanem a járgányt is féltve, fegyvert rántott.<br />

Az ablakon kikönyökölve célba vette Jade-et, eltökélten, hogy le<br />

is lövi, mielőtt még a kocsitető ütemesen szétverné a fejét.<br />

Első lövése elszállt az égbe, mert egy púpzsaru megtaszította a<br />

könyökét.<br />

Másodszor is gondosan célzott. Ezúttal csaknem önmagát találta<br />

homlokon, szintén a hánykoltatás miatt.<br />

Társa vadul nyomta a gázt, már amikor éppen nem a levegőben<br />

tartózkodott a remek rugózású ülés jóvoltából.<br />

A furgon felzárkózott a terepjáró mellé.<br />

Ez a körülmény kedvezett a célzásnak.<br />

– Kapaszkodj! – dirigált Jade. – És tekerd le az ablakot!<br />

– Bekapcsoltam az övet! – jelentette Rhandi.<br />

– Azonnal kapcsold ki!<br />

Jade jobbra rántotta a kormányt.<br />

Leszáguldottak az útról. A kásásodó hóval borított füvön<br />

robogtak tovább.<br />

Rhandi felült, meglátta, merre tartanak.<br />

Halk sikollyal visszahanyatlott.<br />

– Nem nagyon tudok úszni! – kiáltotta.<br />

– Jeges vízben úgyse nagyon lehet – vigasztalta Jade.<br />

Remélte, hogy a fickóknak feltűnt már: a terepjáró utasai kollektív<br />

öngyilkosságra készülnek.<br />

Ha feltűnt is nekik, nem szegte kedvüket.<br />

A furgon vészesen tépett utánuk, a csúszós lütyőben olyképpen<br />

rázogatva a farát, miként egy frissen fürdött kacsa.<br />

Jade számolt: még hatvan méter, még ötven...<br />

Gyors mozdulattal bekapcsolta a magnót, és feltekerte a<br />

hangerőt.<br />

Megszólaltatta a kürtöt a hattyúk elijesztése céljából.<br />

Tükörjég feszült a napsütötte tavon.<br />

A furgon utasa mindenképpen meg akarta állítani őket.<br />

Egyáltalán nem bízott abban a jégben. Társa ép eszében végképp<br />

nem bízott, gyanítván: ha a terepjáró a jégre rohan, ők sem tesznek

---

másként.<br />

A pasas tehát célba vette a dzsip bal hátsó kerekét, és kilőtte a<br />

tárat.<br />

Jade imádkozott. A lövések célt tévesztettek.<br />

A terepjáró a tóra vágtatott.<br />

Leonard Cohen önfeledt éneklése elfedte a jég recsegését.<br />

Ha recsegett egyáltalán.<br />

Jade toronyiránt szelte át a tavat, a kormányt nem babrálta,<br />

nehogy megcsússzanak, a gázadagolással is vigyázott.<br />

Rhandi elhalóan nyöszörgött hátul.<br />

Akárhogy is, szép út volt. A fagyott víztükör vakítóan csillámlott,<br />

tündökölt körülöttük.<br />

Közelgett a part.<br />

Jégjáró lendületből felszaladt az emelkedő tetejére.<br />

Jade finoman fékezett. A kocsi megpördült, és megállt.<br />

– Rhandi – sóhajtott a lány. – Jól vagy?<br />

A furgon a tó közepénél járhatott, midőn vezetője<br />

elbizonytalanodott, majd pánikba esett.<br />

A rémült kapkodás nem segített a kormányozhatatlanná tébolyult<br />

kocsin.<br />

Rettenetes, hegyomlás-szerű döndüléssel beszakadt alatta a jég.<br />

A furgon eltűnt a mélyben.<br />

– És? – kérdezte Renis, amikor Jade idáig ért beszámolójában.<br />

– A pacákok kimásztak a furgonból, én pedig szárazra segítettem<br />

őket. Azóta a Bastille-ban melegednek.<br />

– Erről ne beszéljen Sachelnek – tanácsolta a férfi.<br />

– Ne aggódjon. Vigyázok az idegeire – felelte a lány.<br />

Köszönt, és elrohant, ezer dolga lévén. Roskadásig bevásárolt a<br />

másnapi vacsorához, azután testfürdőt vett, és felkeresett egy<br />

nőorvost, mondván, hogy valamilyen kíméletes fogamzásgátlóra<br />

volna szüksége.<br />

A jóságos arcú, gyengéd szavú doktor megvizsgálta, majd<br />

leültette az asztala mellé. Sokáig elmélyülten szemlélte a tollát,<br />

majd egy szöszmőt, mely átlebegett a szobán. Megreszelgette a<br />

torkát, és végre Jade-re nézett.

---

– Jól emlékszem? Fogamzásgátlót szeretne?<br />

– Igen, ugyanis... Igen.<br />

– Nos – kezdte a doktor bénító gyengédséggel –, attól tartok, egy<br />

darabig nem lesz rá szüksége. Ön ugyanis állapotos.<br />

Jade előrehajolt.<br />

– Lehetetlen. Holnap esténél előbb semmiképpen sem eshettem<br />

teherbe.<br />

– Mikor volt a legutóbbi menstruációja?<br />

– Két-három hete.<br />

– Sajnos, ilyesmi előfordul olykor. A hölgy még úgy tudja, minden<br />

rendben van, és a magzat már három-négy hónapos. Az öné<br />

körülbelül tíz hetes. Ahhoz, hogy a továbbiakat megbeszélhessük,<br />

el kellene döntenie, megtartja-e a terhességét. Aludjon rá néhányat.<br />

Hétfőn négykor újra várom.<br />

Jade kábultan ténfergett az utcán.<br />

Gyereket vár.<br />

Lánya lesz, biztosan tudta. Nevet is adott neki.<br />

Opal.<br />

Visszaemlékezett a tíz hét előtti kórházi éjszakára. Valóban<br />

mindent elkövettek Opal fogantatása érdekében.<br />

De hiszen Sachel is akkor született – igaz, ő már másodszor.<br />

Legalábbis így szokták mondani.<br />

Sachel. Hát ez az.<br />

Mit fog szólni?<br />

Jade ismerte a férfi hozzáállását. Eleget beszélgettek erről,<br />

anno, jóllehet más nővel összefüggésben.<br />

Na és, muszáj megtudnia?!<br />

Több kérdés zúgott a fejében, mint válasz, egy azonban fel sem<br />

merült.<br />

Opal marad.<br />

Hazament, lefeküdt, kábultan aludt reggelig.<br />

Azután elrobogott Sachel házába, kitette a pókok szűrét, táncra<br />

perdült a porszívóval, majd nekiállt vacsorát készíteni. Lefejtette a<br />

celofánt a papírtálcán heverő hússzeletekről, kinyitotta a csapot,<br />

felkapott egy szeletet, hogy lefürössze, és majdnem elájult.<br />

Valami kéklett a csomagban, és nem is akárhogyan, hanem<br />

amolyan dögkékbe játszóan.

---

Jade összeszedte magát. A tálca fölé hajolt. Megtekintette a<br />

leletet.<br />

Gumikesztyű ujja – vagy gumikesztyűs ujj?! – buggyant elő az<br />

egyik hússzelet alól.<br />

Milyen hús ez?! Kinek a teteme?!<br />

Bedobta az egészet a szemétbe, majd lehúzta a kukában.<br />

Sokáig csak ácsorgott a konyha közepén, azon tűnődve, hogy<br />

mostantól mit egyen!?<br />

Sachel ott találta a dilemmájával, midőn a taxit elhajítva a házba<br />

sietett, és fel nem foghatta, milyen drámáról beszél a lány, a<br />

vacsora pedig egyáltalán nem érdekelte; mire az ágyig sodródtak,<br />

elejtették a ruháikat, nem lesz baj?, kérdezte valamikor a férfi, Jade<br />

üdvözült mosollyal megrázta a fejét, azután elvesztek egymásban.<br />

Hetekig tartott a kábult-szerelmes állapot, emlegették is olykor,<br />

döbbenten kissé: sosem hitték volna, hogy valaha is ennyire<br />

odaadják és átengedik magukat egymásnak.<br />

Egy napon Jade törölközés közben észrevette, hogy látszik.<br />

Döntött: elmondja.<br />

Aztán nem mondta el, sem aznap, sem később.<br />

Opal megmozdult. Eleinte csupán bizsergés-szerű érzést<br />

okozott, kisvártatva hullámzani, rúgkapálni kezdett.<br />

Jade újra döntött, és nem hozta szóba.<br />

Sachel dolgozott, élvezte a másféle zsaruságot; sürgette az<br />

összeköltözést, fel nem foghatta, miért akar Jade folyton<br />

hazamenni, amikor nála is teljesen otthon van, s oly önfeledten,<br />

titkolatlanul szerette a lányt, hogy időbe tellett, míg felfigyelt<br />

elhidegülésére.<br />

Jade az újsághirdetéseket bújva fedezte fel a kiadó házat az<br />

isten háta mögött. Elköszönt Chris-Maxtől, mondván, hogy néhány<br />

hónapnyi egyedüllétre vágyik, majd Renisnek is szólt; hebegősen<br />

zavaros magyarázkodásából a férfi csupán a kulcsszavakat fogta<br />

fel.<br />

Azután kocsiba ült, és birtokba vette a házat.<br />

Az első hét elmúltával még szenvedélyesen vágyott visszatérni,<br />

ám az idő múlásával lassan megnyugodott, a nyárba melegedő

---

természet elbágyasztotta. Teltek a napok, órákat sétált, tornázott,<br />

olvasott, néha a városba hajtott, felkereste doktorát, és bevásárolt.<br />

Megérett a cseresznye. Jade felkapaszkodott a hatalmas fa<br />

lombjába, lovaglóülésbe helyezkedett egy ágon, és jóízűen<br />

ropogtatta a sötét levű gyümölcsöt, azzal szórakozván, milyen<br />

messzire tudja elpöccinteni a magot két ujja közül.<br />

A magasból látta az úton közeledő autót. Nem mert mozdulni.<br />

Kisvártatva a kocsi lefékezett a ház előtt. Sachel kiszállt,<br />

körülpillantott, a lányt szólongatva végigjárta a szobákat.<br />

Jade egy ágba kapaszkodott. Menj el, menj el – hajtogatta,<br />

tudván: nem akarja, hogy elmenjen.<br />

Lepöccintett egy magot a kocsijához siető zsaru lába elé.<br />

Sachel a magasba pillantott, és egy perc múlva fenn ült a fán,<br />

egy ágemelettel lejjebb, mint a lány.<br />

– Szia – mondta.<br />

– Jól nézel ki – felelte Jade.<br />

– Beszélhetnénk?<br />

– Persze.<br />

Sachel levette napszemüvegét, szárát az ing zsebébe<br />

akasztotta, a szájába hajított egy cseresznyét, és fejét hátraszegve<br />

nézte a lányt.<br />

– Tudni szeretném, mi ütött beléd. Mondd el, essünk túl rajta.<br />

Nekem így nem megy, olyan vagyok, mint egy futóbolond. Vége?<br />

– Neked kell eldöntened.<br />

A férfi felhörrent.<br />

– Nekem?! Mi a fene ez az egész?!<br />

Jade válaszolni próbált, de képtelen volt hangot kiadni.<br />

Sachel feljebb lépdelt az ágak közt, végignézett a lányon; arcára<br />

kiült a döbbenet.<br />

– Ne egyél több cseresznyét! – nyögte.<br />

A hajához kapott, azután Jade felé nyúlt, de visszahúzta a kezét.<br />

– Nem hiszem el! – sóhajtotta. – Ezért?! Ezért?!<br />

– Nem tudok róla beszélni. Kezdettől nem tudok, amióta felötlött<br />

bennem, hogy olyat is mondhatnál, amivel végképp elrontanál<br />

mindent.<br />

Sachel leült egy ágra, hosszan töprengett, mielőtt megszólalt<br />

volna.

---

– Hét hónapos – mondta Jade.<br />

A férfi tovább töprengett, átkutatta az emlékezetét. Hirtelen<br />

felderült az arca, majd visszakomorodott.<br />

– Nem értem – sóhajtotta fejcsóválva. – Az első pillanattól<br />

tudom, hogy szemernyit sem vagy normális, de ez mindent felülmúl,<br />

Jade! Nem akarom elhinni! Történt valami olyan szörnyűség, amitől<br />

neked vissza kellett mászni a fára?!<br />

– Gyerekem lesz.<br />

– Már rövid nadrágos kisfiú korom óta felismerem a terhes nőket.<br />

Ez alkalommal is látom, hogy... Mi az, hogy "gyereked"?!<br />

Gyermeket vársz, egyedül. De a mienket. Miért nem figyelmeztettél,<br />

hogy nem szeretsz?<br />

– Szeretlek.<br />

– Ne beszélj képtelenségeket! Egy hónapja kereslek, tisztára<br />

ámokfutó lett belőlem. Ide hallgass! Innen okvetlenül le kell<br />

másznunk, holtbiztos, hogy ide fel nem jön a pap!<br />

– Ne hidd, hogy ezt várom tőled, vagy a paptól.<br />

– Nem tudom, mit higgyek. Az előbbi óhajomat nem csak a<br />

gyerek ihlette, de ha már szóba került, még ma az oltár elé kéne<br />

sietnünk, amíg csupán torkosnak látszol. Különben mit<br />

hülyéskedsz?! Nem emlékszel? "Az álombigét feleségül veszi az<br />

ember. Aztán élnek boldog-boldogtalanul, míg meg nem halnak."<br />

– Ne beszéljünk erről egy darabig.<br />

– Éppenséggel beszélni akarok, erről is, másról is. Ha már<br />

bravúros nyomozás árán rád találtam. Szövegelsz, ha kell, ha nem,<br />

nem létezik a világon olyan helyzet, amiből ne tudnád kiszövegelni<br />

magad. Miért esett olyan fene nehezedre azt mondani: "gyereket<br />

várok"? Lehet, tényleg lehet, hogy nem azonnal ugrottam volna a<br />

nyakadba. De mostanáig halogatni?! Hová ugorjak most rajtad?<br />

Elmúltam harminc, senkit nem szerettem annyira, mint téged,<br />

elképzelni sem tudom, hogy nélküled éljek. Ómódi pasas vagyok,<br />

én az álombigét feleségül kérem. Akkor is, ha amúgy a bige<br />

hajszálnyit sem normális. Csupán akkor nem, persze, ha ő nemet<br />

mond. Nem hiszem el! Itt ülök egy cseresznyefán, és hosszú ideje<br />

rimánkodom idülten állapotos szerelmemnek, hogy legyen a<br />

feleségem!<br />

– Majd egyszer.

---

– Hát persze, hogy egyszer, ez kézenfekvő. Nem kell évente<br />

megújíttatni azt, ami megköttetett.<br />

– Mostanában biztosan nem veszel rá.<br />

– Oké – felelte békülékenyen Sachel. – Egyet tisztázzunk:<br />

hajlasz?<br />

– Igen.<br />

– Jó. Következő pont: szerencsés pasasok kilenc hónapig<br />

készülhetnek az apaságra, a tervszerűbbek persze sokkal tovább.<br />

Itt állok én, szűkmarkúan mért két hónappal. Hogyan készüljek fel<br />

ilyen rövid idő alatt a szülésre?!<br />

– Egyedül szülök.<br />

– Miért? Egyedül estél teherbe?<br />

– Ha érvnek szántad, nem győztél meg.<br />

– Szeretnék melletted lenni, fogni a kezedet, törölgetni a<br />

homlokodat, az elsők között meglátni a hapekot.<br />

– Lány lesz.<br />

– Igen? Orvos mondta? Papírt adott róla?<br />

– Tudom, hogy lány. Opal a neve.<br />

– Oké, úgy látom, bármiről boldogan, órákig is elvitatkozol, ezt a<br />

dolgot azonban szentül eltökélted. Lány lesz. Lehetek az apja?<br />

– Ha akarod.<br />

– Ó, a francba! Menjünk már le innen, kapaszkodás közben nem<br />

tudok hadonászni! Vagy te itt laksz? Pedig lakályos a ház is.<br />

Megvallom neked, minden eshetőséget végigmandolinoztam az<br />

eltűnéseddel kapcsolatban, ezt az egyet viszont kihagytam a<br />

számításból. Még mindig nem fér a fejembe. Nem akarnád<br />

megmagyarázni?<br />

– Elölről akarod kezdeni?<br />

– A legelejéről.<br />

– Amióta ismerlek, tudom rólad, hogy nem akarsz gyereket.<br />

Sachel megrökönyödött.<br />

– Én mondtam?!<br />

– Szóba került, emlékezhetnél.<br />

– Rosszul emlékszel, Jade. Az került szóba, hogy másvalakivel<br />

nem akarok családot alapítani. Való igaz, megfordult néhány női<br />

személy az életemben, akikkel nem vágytam fészket rakni, költeni.<br />

– Mielőtt kijöttél a kórházból, magad mondtad, hogy tennünk

---

kellene valamit gyermekáldás ellen.<br />

– Holott.<br />

– Akkor még nem is sejtettem, hogy holott. Tanácsodtól<br />

vezérelve elmentem az orvoshoz...<br />

– Várj, várj! Úgy veszem ki a szavaidból, hogy a szóban forgó<br />

gyermek nem csupán kettőnk műve, hanem a véletlené is.<br />

Mármost: meg sem fordult a fejedben, hogy engem is akkora<br />

örömmel töltene el a váratlan gólyahír, mint téged?!<br />

– Meg sem fordult – bólintott Jade.<br />

– Tiszta hülye vagy. És én szeretlek. Még ilyet!? Tényleg le kéne<br />

kúsznunk innen. Sürget az idő, réklit kell horgolnom, miegymás. Na,<br />

lejössz?<br />

Lement.<br />

Sachel előresietett, és érte nyújtotta a kezét.<br />

Jade megkapaszkodott az ágban.<br />

– Nem vagyok beteg, se mozgáskorlátozott.<br />

– Persze, hogy nem, de ha memória-korlátozott sem vagy,<br />

emlékezz vissza: ez a mozdulat mindenkor kijár egy bigének.<br />

Jade elfogadta a férfi karját. Azután elálldogáltak egymással<br />

szemben.<br />

Sachel bizonytalanul, centiről centire lépett közelebb, mígnem az<br />

utolsó centi is elfogyott. Akkor lehajolt, eléggé nyilvánvaló<br />

szándékkal, de félúton megtorpant.<br />

– Ezt lehet? – kérdezte.<br />

– Tudtam, hogy kiborítasz! – csattant fel Jade. – Mindent lehet.<br />

– Fenét mindent. Meg ne lássalak még egyszer a cseresznyefán.<br />

Ezzel megcsókolta a lányt.<br />

A házba mentek, és az árnyékos szobában az ágyra dőltek.<br />

Sachel látni akarta Jade hasát, és mert nem nevezte pocaknak,<br />

megláthatta.<br />

Körbecsodálta, megérintette, megsimogatta, és púpnak nevezte.<br />

Pechje volt, a lány halálra sértődött.<br />

– Anyám mesélte – mondta a zsaru a női hátnak –, hogy amikor<br />

terhes volt, döbbenetesen érzékennyé vált. Például ültek az<br />

asztalnál apámmal, mélán eszegettek, egyszer csak apám sót kért.<br />

Anyám a falhoz vágta a sótartót, kirúgta maga alól a széket, és<br />

"most már nem is vagyok éhes!"– felkiáltással a szobájába rohant

---

zokogni.<br />

Jade megfordult.<br />

– Tényleg?<br />

– Becsszóra.<br />

– Jól van, hívhatod púpnak.<br />

– További engedmények?<br />

– Nem várhatók.<br />

– Veled alhatok? – kérdezte Sachel.<br />

Éberen feküdtek egymással szembefordulva a nyáréjszaka<br />

ciripelő csendjében, Opal mocorgására figyelve, s a férfi<br />

megpróbálta kitalálni, hogy apró láb vagy kéz tapogatózik-e felé a<br />

púpon keresztül. Olykor rajtaütésszerűen felkapcsolta a lámpát, és<br />

sikerült meglesnie a lány hasán átfutó, hullámzásra emlékeztető<br />

mozgást.<br />

Pár nap múlva elment, majd azzal a hírrel érkezett vissza, hogy<br />

Renis tudja őt nélkülözni néhány hétig.<br />

Ekkor került szóba Vance. Jade ötlete volt: a tárgyalás előtti<br />

napokat nála is eltölthetnék.<br />

Sokáig tartott a békesség. Már-már émelyegtek az örökös<br />

egyetértéstől.<br />

A tárgyalás előestéjén, a vacsoránál szóba kerültek Sachel<br />

tervei.<br />

– Zárt műsor lesz, komoly őrizettel – nyugtatta magát a zsaru. –<br />

Egyáltalán nem biztos, hogy bárki is fenné a fogát Vance-re.<br />

– Nem hát. Mivel Vance a zsaruk és a szervezett bűnözés<br />

összefonódásáról szóló ügy koronatanúja, más nem is fenheti rá a<br />

fogát, csupán zsaruk és gengszterek.<br />

– Mi azonban, hála a tőled tanultaknak, felismerhetetlenre<br />

maszkoljuk magunkat, és észrevétlenül jutunk a terembe.<br />

– Mint gázóra- és kottaleolvasók? Elég lenne Vance-t<br />

családapásra maszkolni, és én bevihetném – rukkolt ki Jade.<br />

Sachel elemelkedett a székről dühében.<br />

– Ekkora hülyeséget még sosem hallottam! És ha valami balhé<br />

lesz?<br />

– Azt mondtad, nem lesz – vont vállat a lány, és mert nem találta

---

eléggé bosszúsnak a pasast, hozzászúrta: – főnök. De ez még nem<br />

minden. Ha bementetek, ki is kell jönni onnan.<br />

– Kifelé már Renis lép a helyemre.<br />

– És te benn maradsz?<br />

– Nem maradok benn – morogta Sachel, s elszólás-szerűen<br />

játszogatott a késsel.<br />

Megszólalt Vance, aki maszkolás nélkül úgy festett, mint egy ír<br />

favágó.<br />

– Velem egyáltalán nem számolsz. Jól bánok a fegyverrel.<br />

– Örömmel hallom. Akkor tehát minden rendben.<br />

Hangsúlya nyilvánvalóvá tette, hogy a világon semmit nem tart<br />

rendben lévőnek.<br />

Vance tapintatosan elvonult aludni.<br />

Ők pedig esthosszat vitatkoztak – olykor kifejezetten vokálozva –,<br />

majd Sachel kiült a tornácra, és Jade, hosszú idő óta először:<br />

egyedül nyúlt el az ágyon.<br />

Várt, de a zsaru nem jött be, ilyképpen éreztetve vele: ezúttal<br />

mélyre döfte benne a tüskét.<br />

Majd pedig a hajnal minden elképzelésüket átfestette.<br />

Jade heves rántást érzett.<br />

Azt hitte, ez már a robbanás előszele. Rettegve felnézett, és azt<br />

látta, hogy London – fogazott élű késsel a kezében – kihajít valamit<br />

az ablakon.<br />

Fehér gézcsík vergődött a szélben.<br />

Az átkozott kézigránát a bozótba repült.<br />

Jade a gázpedálra taposott. A terepjáró megrándult alattuk, és<br />

kilőtt.<br />

A lány nem érzett megkönnyebbülést; tágra nyílt szemmel a<br />

tükörbe meredt.<br />

Sachel kocsija ekkor gördült el a benzinkúttól.<br />

Mi tartott ennyi ideig, hála Istennek?!<br />

A felrobbanó gránát fekete magvú tűzgolyóbissá változott.<br />

Földet lövellt a magasba, ágakat tépett és hajigált.<br />

Kövek repkedtek mindenfelé, géppisztolysorozatként döngették a<br />

karosszériát, s egy nagyobb kő, vagy a légnyomás bezúzta a hátsó

---

ablakot.<br />

Jade érezte, hogy föld szóródik a nyakába, szúrva, csipkedve a<br />

bőrét.<br />

Hasán fájdalom hömpölygött keresztül.<br />

London üvöltött, miként a halálba rohamozó katonák – azután<br />

csend lett, síri.<br />

A férfi szája nyitva maradt, akár egy óriási O.<br />

Aztán nevetni kezdett, eszelős, nyálas, káráló nevetéssel.<br />

– A túlélő kés! – kiáltotta. Nyammogva csókolgatta a pengét. –<br />

Ezért túlélő a kis drága!<br />

Jade a tükröt figyelte.<br />

Sachel időben észrevette az alacsonyan szálló gránátot, és<br />

kitérhetett a robbanás elől.<br />

Immár a megtépázott úton szétszóródott törmeléket kerülgette.<br />

London cigarettát harapott a fogai közé.<br />

– Adj tüzet! – mondta, amúgy stricisen.<br />

A lány előrenyúlt, és benyomott egy gombot a műszerfalon. Nem<br />

nézett a férfi felé, mert ha odanéz, biztosan belekarmol.<br />

Valami ütemesen klakk-klakkolt.<br />

– Mi a túrót csinálsz?! – üvöltötte London.<br />

Jade összerezzent.<br />

– Mit csinálok?<br />

– Tüzet kértem! Te meg az elakadásjelzőt villogtatod!<br />

– Eltévesztettem! Rakjon tüzet magának, ha cigizni akar!<br />

A férfi ököllel sújtott a gombra. Azután visszakézből a lány vállára<br />

csapott.<br />

– Vigyázz a szádra! – mondta, elfeketülő arccal.<br />

Jade érezte a nyakába fröccsent földszemcsék csiklandó<br />

csúszkálását.<br />

Az üléstámlához fente a hátát. A lúdbőröztető viszketés<br />

szemernyit sem csillapult.<br />

Felemelte a karját. Fájdalom nyilallt a vállába, London öklének<br />

emlékére.<br />

– Szedje ki a nyakamból – kérte nagyon halkan, minden<br />

önuralmát latba vetve, hogy ki ne ugorjon a kocsiból. Hisztéria<br />

kerülgette.<br />

– Mit? – kérdezte London, iménti idegrohama után már-már

---

derűsen.<br />

– Valamit. Sok, mászkáló valamit – felelte Jade fojtott dühvel. –<br />

De marha gyorsan, különben helyből megőrülök!<br />

A pasas feljebb tornázta magát az ülésen. Vinnyogva nevetett.<br />

– Bogaracskák? Az is lehet, hogy kisegér? Juj! Amikor pisztolyt<br />

fogtam rád, a szemed sem rebbent. Most meg cirkuszolsz egy kis<br />

rovar-sétafika miatt?!<br />

Ekkor Jade elszánta magát.<br />

London a könyöke közelében csúfolkodott, s bár lüktetően fájt a<br />

válla, biztosra vette, hogy elegendő erőt vihetne az ütésbe.<br />

A tarkóján folyó jövés-menés eltérítette szándékától.<br />

A fickó fél fenéken feljebb csúszott az ülésen, ügyelve arra, hogy<br />

sérült lábát ne mozdítsa ki nyugalmi helyzetéből. Suta mozdulattal<br />

végiglegyezett a lány tarkóján, majd megrázta a kezét.<br />

– A kurva életbe! – nyögte, és hirtelen felült.<br />

A lábába szaggató kíntól felüvöltött, de ez csak fokozta undorát.<br />

Dühödt vöröshangyák rohangáltak ujjain, amelyek mintha a<br />

sebében tomboló fájdalmat testesítették volna meg.<br />

– Az a kurva detonáció egy teljes hangyabolyt vágott közénk!<br />

Fúriákat! Mekkorák ezek?!<br />

– Csináljon valamit – sóhajtotta a lány, közel a rosszulléthez.<br />

London határozott, lendületes mozdulatokkal levágta róla a<br />

gézcsíkokat, és a hangyák ellen indult velük. Hadonászott,<br />

csapdosott, sepregetett, fújt és szitkozódott.<br />

Jade hasába fájdalom mart. Megfeledkezett a nyakáról,<br />

úgyszólván minden egyébről; az a fájdalom maga volt a pokol, és<br />

nem szűnt, nem enyhült. Szétterjedt benne, marcangolta.<br />

Aztán hirtelen odébbállt.<br />

A lány átnézett a könnyein, visszaigazította a kocsit az út<br />

széléről. Londonra sandított. A férfi kihúzódott az ajtóhoz,<br />

eltávolodott a könyökétől.<br />

Alkalmat kell találni, pillanatokon belül tenni kell valamit.<br />

Jade tudta: nem bírja tovább.<br />

A kitaposott, keskeny aszfaltcsík toronymagas fák alatt<br />

kanyargott a hegyről lefelé. Apró kövek reccsentek az abroncsok<br />

alatt, mennydörgés robajlott az égen.<br />

A félig fekvő London megélénkült, felsőtestét forgatva lesett

---

fölfelé.<br />

Kötését vér itatta át, előbb csak pecsétnek látszott, majd<br />

tenyérnyivé nőtt, és tovább terebélyesedett.<br />

– Helikopter! – ordította a férfi. – Zsaruk!<br />

Talán jelét akarta adni, milyen éber, mennyire elszánt: fegyvert<br />

markoló karját kidugta az ablakon, és találomra kilőtte a tárat.<br />

– Na, és ha visszalőnek? – érdeklődött Jade hűvösen.<br />

– Nem tehetik. Itt vagy te. Túszom van!<br />

– Ők is tudják?<br />

– Hülye vagy te?! Persze, hogy tudják! A feka hekus riadóztatta<br />

őket a benzinkúttól! Mit gondolsz, miért maradt le?<br />

Újabb fájás hömpölygött a lány testébe. Az eddigiek is rendre<br />

különböztek egymástól, ez sem hasonlított elődeire. Azzal<br />

fenyegetett, hogy felrobbantja a hasát, szétszaggatja combjait. Azt<br />

hitte, sosem múlik el, s amikor mégis elcsillapult, már a<br />

következőtől rettegett.<br />

Nemsokára az alagúthoz érnek. Két kilométernyi félhomály várja<br />

őket a kivájt hegy mélyében.<br />

Kiengedte a hasába szívott levegőt. Csaknem normális hangon<br />

szólt Londonhoz.<br />

– Ha maradt még kötszer, cseréljen kötést, különben elvérzik.<br />

– Te csak ne aggódj értem!<br />

Jade nem felelt.<br />

Hátranézett. Sachel kocsija felbukkant a mögöttük hagyott<br />

kanyarban.<br />

London zaklatottan fészkelődött mellette, megpróbálta<br />

kényelmesen elhelyezni magát, ugyanakkor mindent látni akart, ami<br />

körülötte történik.<br />

Inge alól elővett egy gránátot, marokra fogva tartotta a<br />

mellkasán. Félni látszott.<br />

A helikopter a terepjáró fölött lebegett, éktelen, kibírhatatlan<br />

dübörgéssel.<br />

Jade átgondolta, mi történhet.<br />

Javasolhatná a pasasnak, hogy az alagút előtt szórja el a<br />

bombáját, néhány percre feltartva ezzel Sacheléket. Azután ugorjon<br />

ki, és szívódjon fel az erdőben. Időbe telik, amíg az üldözök<br />

rájönnek, hogy nem ül a kocsiban.

---

Az ötlet azonnal elhunyt, amint világra jött. London két lépés<br />

előnyhöz sem jutna sérült térddel, és ezt élénken tudja is. Egyetlen<br />

biztosítéka nem más, mint Jade. Ezt a helyzetet kell fenntartania,<br />

amíg csak lehetséges.<br />

Hát tovább nem lehetséges.<br />

A következő kanyar után megpillantotta az alagút bejáratát. A<br />

kiszélesedő út jobb oldalán feltűnő parkolóban üresen álltak a<br />

deszkaasztalok.<br />

A robajló helikopter lejjebb ereszkedett, már-már a kocsitetőre<br />

telepedett.<br />

London felüvöltött. Kilesett az ablakon, de rögtön vissza is<br />

rántotta a vállát, meglátván a gép nyitott ajtajában ülő fegyverest.<br />

Jade villámgyors mozdulattal elpöccintette a rejtett kapcsolót. A<br />

motor leállt.<br />

A terepjáró lendületből gurult tovább, lassulón, a lány az<br />

indítókulcsot tekergette, s persze, hiába.<br />

– Mi van?! – üvöltötte a férfi.<br />

– Nem tudom! Lerohadt!<br />

– Próbálgasd!<br />

Jade próbálgatta, a pokolba kívánva a fölöttük lógó helikoptert.<br />

A motor nem és nem indult.<br />

Sachel kocsija illő távolságban megállt mögöttük. A zsaru intett a<br />

helikopter vezetőjének.<br />

A bőgő rotorú gép elmozdult kissé, magasabbra emelkedett,<br />

majd az alagút bejárata fölé lebbent, és félfordulatot tett. Az ajtóban<br />

kuporgó mesterlövész remekül rájuk látott. Mégsem emelte fel a<br />

combjára fektetett flintát.<br />

Jade felpillantott, és meglökte London könyökét.<br />

– Szedd már le, mert sokkos leszek tőle!<br />

A pasas elnyúlt mellette, ép lábát a kesztyűtartónak feszítve<br />

hátrább tolta magát, és résnyire nyitotta a hátsó ajtót.<br />

Jade visszapöccintette a kapcsolót.<br />

– Hajolj elém, hogy eltakarj! – üvöltötte London.<br />

A lány átdőlt a jobb oldali ülés fölé.<br />

Talpát a gázpedálra feszítette, megszorította az indítókulcsot.<br />

A pasas ismét lökött magán egyet, lába elvált a kesztyűtartótól,<br />

vállát a hátsó ülés széléhez támasztotta.

---

Hirtelen kilökte az ajtót, hogy tüzet nyisson a helikopterre.<br />

Jade indított, vadul felengedte a kuplungot. Tövig nyomta a gázt,<br />

és balra tekerte a kormányt.<br />

A terepjáró csaknem elemelkedett az aszfalttól.<br />

London bizonytalanul fekvő testét megtaszította a kocsi<br />

lendülete.<br />

Válla az ajtónyílásban rekedt, az ajtó rávágódott.<br />

Jade a gázpedált taposva forgatta, pörgette az autót.<br />

London üvöltve kapaszkodott a bal kezével, ernyedt jobb karja a<br />

kitáruló, becsapódó ajtó útjában lógott, fegyvere elveszett.<br />

Sachel rohant feléjük.<br />

A lány még egyet fordított a kormányon, majd megállította a<br />

kocsit a lefékező zsaru mellett. Hátralökte ülését, és kipattant a<br />

terepjáróból.<br />

Elbotorkált az út széléhez, átölelt egy platánfát, vagy inkább<br />

megkapaszkodott benne.<br />

Ha nem teszi, a rotorszél feldöntötte volna. A helikopter az útra<br />

ereszkedett.<br />

Sachel a földre dobta a megbilincselt, lefegyverzett Londont, és<br />

Jade-hez sietett.<br />

– Jól vagy?<br />

A lány hozzásimult, a mellkasára hajtotta a fejét, és addig fel<br />

sem emelte, amíg a hasába maró fájdalom át nem viharzott rajta.<br />

– A vállad? – kérdezte, amikor felnézett.<br />

– Semmi baja, csak horzsolta a golyó. Indulj, a légitaxi előállt.<br />

– És ti?<br />

– Elnapoltatjuk a tárgyalást. Nemsokára utánad megyek.<br />

Sachel átengedte a lányt a hozzájuk lépő férfinak.<br />

A helikopter a magasba emelkedett.<br />

Jade hátradőlt az ülésen, lehunyta a szemét. Fohászkodott.<br />

Nem akarok a levegőben szülni!<br />

Ágyban, párnák közt szült.<br />

Fiút.<br />

Estefelé az apró lény ökölbe szorított kézzel feküdt anyja ágyán,<br />

s azon fáradozott, hogy lábujjait is ökölbe szorítsa. Szemlátomást

---

kedvelte a kerek helyzeteket, mert a négy ököllel elkészülvén<br />

felhúzta térdeit, és labdává gömbölyödött.<br />

Jade nézte az arcát, szűkrésű, feketén-kék szemét a<br />

lusta-duzzadt szemhéj mögött, szálldosóan puha, sűrű fekete haját,<br />

melyet a fürösztés után a nővér azon nedvesen hátrafésült.<br />

Sachel lépett a szobába, arcán titkolatlan vigyorral. Egyébként is<br />

kicsattanónak látszott.<br />

– Mit hallok?! – mondta.<br />

Megcsókolta Jade-et.<br />

A gyermek fölé hajolt, és megdöbbent.<br />

Azután igazított a haján, hogy szemernyi eltérés se legyen<br />

kettőjük között.<br />

– Most mi lesz? – kérdezte. – Annyira fiú, mint én. Ugrott az Opal<br />

név. Mit választottál helyette?<br />

– Mit szólnál... – kezdte Jade, majd elnémult, látván, hogy Sachel<br />

elhűl, lassan leereszkedik a székre, és tétován magára mutat.<br />

– Megkérdezel?! Te megkérdezel engem, hogy mit szólnék?<br />

Mihez?<br />

– Ne hülyéskedj, csak az időt vesztegetjük, miközben a gyerek<br />

névtelen!<br />

– Dehogy névtelen, hiszen Flash, csak rá kell nézni.<br />

– És? – sóhajtott Jade. – Mit szólnál...?<br />

Sachel bólintott.<br />

Tenyerét a hasonmás fej alá csúsztatva magához emelte a fiát,<br />

és megkérdezte:<br />

– Te is egyetértesz a névadással, Tilton Flash?