akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d

dc_145_10 

AKADÉMIAI DOKTORI ÉRTEKEZÉS 

SVPPLEMENTVM AD LEXICON LATINITATIS 

MEDII AEVI HVNGARIAE 

A-I 

PARS PRIMA ET SECVNDA 

COMPOSVIT/KÉSZÍTETTE: 

SZOVÁK KORNÉL 

BUDAPEST 2011. 

1

dc_145_10 

Tartalomjegyzék 

Előszó 3-4 

Bevezető 5-112 

I. A Magyarországi Középkori Latinság Szótára forrásbázisának létrejötte 4-21 

1. A kérdés távolabbi története 4-7 

2. Az UAI felkérésének előzményei 7-8 

3. A középlatin lexikográfia Magyarországon 8-10 

4. A magyar nemzeti bizottság megalakulása és az indulás évtizede 10-14 

5. A munka újraindulása és a megjelentetés 14-19 

6. A szótár tartalma 19-21 

II. A forrásbázis problémái 21-76 

1. Műfaji és tartalmi összetétel 21-23 

2. A nyelvi összetétele 24-26 

3. A magyar kontribució 26-29 

4. A ’millemagister’ 29-36 

5. Az egyedi használatú szavak 37-44 

6. A nyelvi igényesség szintjei 44-48 

7. A lehetséges szaknyelv kérdése: a heraldika 48-62 

8. Tematikus vokabuláriumok 62-63 

9. A történeti és filológiai érték kettőssége 63-69 

10. A nyelv bővülésének szabálytalan lehetőségei 69-70 

11. Az onomasztikon kérdése 70-75 

12. A kiegészítés szempontjai és irányai 75-77 

III. Összegzés és eredmény 77-79 

IV. Az adatok kiválogatásának és összeállításának szempontjai 79-83 

V. Könyvészet és rövidítésjegyzék 84-112 

SVPPLEMENTVM AD LEXICON LATINITATIS MEDII AEVI HVNGARIAE 

A-I. PARS PRIMA 113-230 

A 113-132 

B 132-136 

C 136-166 

D 166-181 

E 181-194 

F 194-202 

G 202-206 

H 206-211 

I 211-230 

PARS SECVNDA 231-441 

PARS TERTIA 441-457 

2

dc_145_10 

“Összefoglalásként kijelenthetjük, hogy egy korszerű hazai latin szótár első 5 kötetét tartjuk kezünkben. Mivel a 

hazai latin nyelv az egész középkoron át meghatározó szerepet töltött be a magyar írásbeliség megindulásában, a 

magasabb irodalmi nyelv kialakulásában, anyanyelvünk fejlődésében, ezért a MKLSz megjelenését 

tudománytörténeti eseményként kell értékelnünk. E szótárral a magyar tudományos élet munkásai, a magyar 

művelődéstörténet vizsgálói , a történeti nyelvészet kutatói egy európai szintű � a továbbiakban nélkülözhetetlen � 

munkaeszközhöz jutottak. Tudomásom szerint a MKLSz.-ról külföldön eddig 12 elismerő ismertetés jelent meg.” 

Előszó 

FEHÉRTÓI KATALIN, Magyar Nyelv 96 (2000) 239-244. 

Már a középkori latinság szótárát szerkesztő kutatócsoportban dolgoztam, amikor egy 

alkalommal gimnáziumi latintanárom, Bánhegyi Miksa atya azzal hívott fel, hogy őt 

érdekelték volna az ’apsis’ szó pontos jelentése és a használatát bizonyító adatok, de bizony a 

mi, akkor már megjelent első kötetünkben egy utalót talált az ’absis’ alaktól az ’apsis’-hoz, 

ahol azonban semmit nem talált. Kínos magyarázkodás után arra jutottam, hogy bizonnyal 

eredetileg a Gyöngyösi-féle szójegyzék cédulája tévesztette meg a szerkesztőt (ott ugyanis 

valóban szerepel ilyen alak), a szócikkíró azonban „nem engedelmeskedett”, ahogy a 

feldolgozási szabályzat tanította, negligálta az adatot. Hosszú ideig megnyugtatott a 

magyarázat, mígnem kezembe került Balogh Jolán nagy adattára, ahol is a budai 

építkezésekre és épületekre vonatkozó adatok között oolyan Bonfini-idézetre bukkantam, 

amelyben szerepelt a kérdéses kifejezés, Miksa atyát erről már sajnos nem értesíthettem, bár 

nem is hiszem, hogy élete végéig foglalkoztatta volna az amúgy jelentéktelen probléma. 

Gondoltam először arra, hogy Balogh még a régi fóliáns-kiadásból szerezte az adatot, 

amelyben a közismerten 16. századi argumentumok sajátosan keveredtek az originális 

szöveggel, de rövid utánanézés után kiderült, hogy nem így van. Sőt, nem csak ez Bonfini 

használta építészeti szakszó hiányzik a gyűjteményünkből, hanem más terminus technicusok 

mellett egyszerű közsszavak is. A teljes Bonfini-korpusz alapos áttanulmányozása után már 

egy igen csak tisztes csokor állt rendelkezésemre, amit Ianus újonnan előkerült költeménye is 

tetemesen gyarapított. Most már adódott az a lehetőség, hogy a saját gyűjtésemet 

szembesítsem a megjelent kötetekbe foglalt anyaggal. Ez azt a lehetőséget kínálta egyrészt, 

hogy a Magyarországi Középkori Latinság Szótára megjelent szóanyagának a 

megbízhatóságát ellenőrizzem, másrészt következtetéseket vonjak le a középkori 

magyarországi latinság terjedelmére és fejlődési tendenciáira. A kilátások nem is csaltak meg, 

értékes következtetések adódtak a munka végeztével. 

3

Jelen munkám két szerkezeti egységből áll. A bevezető röviden ismerteti a Középkori 

Magyarországi Latinság Szótára forrásbázisának és nyomtatott köteteinek létrejöttét, mivel 

ezek ismerete elengedhetetlen a benne foglalt szóanyag értékelésénél. A második részben 

rövid fejezetek keretében igyekeztem bemutatni azokat a legfontosabb lehetőségeket és 

problémákat, melyekkel a hazai latin lexikográfusnak munkája során nap mint nap szembe 

kell néznie, illetve levontam a szótári forrásbázisra vonatkozó következtetéseimet. Munkám 

lényegi, a kutatók számára jóval hasznosabb része azonban a második szerkezeti egység, mely 

tulajdonképpen a megjelent kötetek kiegészítését tartalmazza abban a rendben, amelyben a 

Szótárban is találnánk őket. Ezt az egységet három részre osztottam. Az első sorozat mintegy 

1000 új szócikket tartalmaz, olyan szavak dokumentációjával, melyek eddig nem szerepeltek 

a Középkori Magyarországi Latinság Szótárában (a szótárszerűség megőrzése érdekében itt 

sorkihagyással tagoltam a szócikkeket, de nem alkalmaztam sorközt). A második részben 

szerepel az a szóállomány, mely a már ismert szavak dokumentációját kronológiai vagy 

egyszerűen számszerűen bővíti, ezek az adatok rendszerint egy-egy szó egykori használatát 

biztosabb alapokra helyezi. Végezetül harmadikként csatoltam a szerkezeti egységhez a hazai 

középkori szójegyzékek betűrendbe rendezett vonatkozó anyagát, mivel ezek fontos 

kontrollehetőséget biztosítanak a teljes, forrásokból kinyert szóanyag értékelésénél. 

Az eredmény megnyugtatónak látszik. A Szótár mintegy 12.000 valós szócikkét 

mintegy 1000 önálló szóval sikerült gyarapítani. Az szavak számából adódik, hogy valódi 

nagyszótár áll (egyelőre nyomtatott formában az ábécé feléig) a rendelkezésünkre, másrészt a 

hiányok nem haladják meg a 10 %-ot, vagyis a szótár megbízható. Ezekkel a 

következtetésekkel bocsátom munkámat azok bírálatára, akik naponként szembesülnek a 

szavakban rejlő lehetőségekkel. 

Budapest, 2011. január 

dc_145_10 

4

Bevezető 

I. A Magyarországi Középkori Latinság Szótára forrásbázisának létrejötte 

1. A kérdés távolabbi története 

A középlatin lexikográfia, ha nem is az antik latin nyelvével mérhető, de immár mégiscsak 

jelentős, két évszázados múltra tekinthet vissza a tudománytörténetben. Az első nagy és 

átfogó modern szótári összefoglaló, Ambrogio Calepino Vocabulariuma a korszak nyelvét 

még mint élő idiómát foglalta rendszerbe, ennek több nyelvű kiadásai a nemzeti szótárírást is 

megtermékenyítették. 1 A középkor latin nyelvével való foglalatoskodást eredetileg merőben 

történészi érdekek diktálták, a latin filológusok érdeklődését lassanként az a felismerés 

váltotta ki, hogy a középkorban a latin még semmiképpen nem tekinthető holt nyelvnek, ha 

nem is volt a szó mai értelmében senkinek az anyanyelve. 

A latin bizonyos társadalmi közegben az élő kommunikáció eszköze volt egyrészt, 

másrészt pedig a hivatali és irodalmi írásbeliség eszközeként szoros és mindennapos 

kapcsolatban állt a helyileg beszélt (szubsztrátum) nyelvekkel. A beszélők ugyan nem az 

anyatejjel szívták magukba, többnyire 3-5 esztendős koruktól kezdték csak tanulni, s nem is 

ezen a nyelven gondolkodtak, kifejezőkészségük azonban személyes adottságoktól függően 

(így volt ez egészen a 19. század közepéig) igen magas színvonalú volt. A szubsztrátum 

nyelvvel való intenzív kapcsolat két jelentős fejlemény alapja lett. Az egyik, hogy a latin 

nyelv már a kései antikvitás (az ún. Spätlatein vagy Late Latin) óta rendszeresen 

korszerűsödött és bővült, a változó világ jelenségeinek leírására részint saját szabályai szerint 

képzett, részint kölcsönzött és a maga formájára alakított kifejezéseket, melyek egyre 

dúsították a szókincsét, olyannyira, hogy időnként ez a jelenség purista reakciókat váltott ki. 

Másik viszont, hogy a latin esztétikai mércéivel és kifejezési formáinak gazdagságával a 

nemzeti irodalmi nyelvek nevelőszülője lett, s bármennyire is megkezdték, főképp a 19. 

század elejétől, egyes felekezetek körében már jóval korábbtól Európa nyelvei saját latin alóli 

„felszabadító harcukat”, annak alapvető hatásaitól már megszabadulni soha nem voltak 

képesek. Az antik nyelv filológusait lassanként az is a későbbi korok latinságához vonzotta, 

hogy az 500 és 1500 közötti időszakból, tehát nagyjából a klasszikus módon középkornak 

tekintett korból óvatos számítások szerint is mintegy tízszer annyi szöveg maradt korunkra, 

mint az antikvitásból, s míg az ókor teljesen feldolgozatlan (= „szűz”) szövegeinek száma 

1 Melich, Calepinus III-XIII. 

dc_145_10 

5

lassanként elfogyott, a középkori latinságé nagyjából arányait tekintve változatlan maradt. A 

középkor végére nézve igen megszívlelendő jelenséget mutat az a becslés, mely a nemzeti 

nyelvek rohamos előretörésének ellenére is a középkor végére a latin írásbeliség termékeinek 

arányát a nemzeti nyelvekének a tízszeresére teszi. 2 A belátás ezek után egyszerű volt és 

vállalható: a középkori és humanista latin az antik latinság szerves fejleménye, a latin nyelv 

történetének (két e gymástól bizonyos határok mentén elkülönülő) zárófejezete. Fontos 

felismerés volt az is, hogy a korszak nyelvi emlékeivel való foglalkozás latin filológiai 

képzettséget tételez fel. Ez a fajta képzettség azonban mindaddig nem számított 

különlegesnek, tehát nem kellett hangsúlyozni, amíg a 19. század végén az egyre 

specializálódó szaktudományok rendszerében végleg elvált egymástól a régi korokkal 

foglalkozó két tudományág: a történetkutatás és a (klasszikus) filológia. Mivel a vázolt 

fejlődés során a normalizáló tendenciák rendre visszatérítették a nyelvet az antik alapokhoz, a 

grammatika valójában változatlan maradt, alapvetően a vulgáris latin fejlődési irányait és 

jelenségeit szintetizáló kései latinra orientálódott, s a szintaxis maga is csak tulajdonképpen 

jelentéktelennek tekinthető módosulásokat szenvedett. A valóban – már a kortársaknak is – 

feltűnő változást a lexikai anyag tetemes bővülése jelentette, ez vetette fel egyre követelőbben 

egy megbízható és könnyen használható szótárnak az igényét. 

Az első, aki a középkor (aetas media) és a saját korát közvetlenül megelőző időszak 

(aetas infima) latinságát már történeti távlatból igyekezett glosszáriumba rendezni, s ezzel 

felbecsülhetetlen segédeszközt készített a korszak jobb megismerése érdekében, Charles du 

Fresne, Sieur Du Cange (1610 -1688) volt. Du Cange szótára eredetileg 1678-ban látott 

először napvilágot három kötetben Glossarium mediae et infimae Latinitatis címen, de 

másfélszáz esztendő elmúltával szükségessé vált kibővítése, melynek közzétételére hét 

kötetben G. A. L. Henschel szerkesztésében 1840-1850 között került sor, majd több kiadás 

után ennek az átdolgozása is elkerülhetetlenné vált, s így született meg ötödik kiadás gyanánt 

1883-1885 között Léopold Favre gondozásában a legendás tíz kötetes párizsi kiadás, 

melynek a használhatóságát mi sem bizonyíthatná jobban, mint az a tény, hogy 1954-ben a 

grazi Akademische Druck- und Verlagsanstalt fotomechanikus utánnyomatot készített róla 

annak ellenére, hogy időközben komoly nemzetközi erőfeszítések történtek egy korszerű 

középkori latin szótár létrehozására. A strasbourgi Charles Schmidt Petit supplément-ja 1906- 

ban ismét csak jelzés volt arra, hogy a renovációs munkálatok ellenére a klasszikus 

glosszárium mind rendszere, mind forráskezelő technikája miatt gyorsan avul, használata 

2 Sprandel, Gesellschaft 107-120, 244-258. 

dc_145_10 

6

nehézkes és nem elégít már ki korszerű igényeket. Egyre elengedhetetlenebbnek látszott a 

kérdéssel való korszerű szembenézés, annál is inkább, mert 1900-tól kezdve öt német 

akadémia szövetsége elkezdte közzétenni a latin nyelv kincsestárát, a Thesaurus Linguae 

Latinaet, mely a kezdetektől a 8. századig, tehát a korai középkorig fogta át a latin nyelv 

történetét. 

2. Az UAI felkérésének előzményei 

dc_145_10 

Az a gondolat, hogy a Du Cange-féle glosszáriumot újfent ki kellene egészíteni, első ízben 

1913-ban a Londoni Történészkongresszuson merült fel történész és jogász körökben. Ekkor 

még az volt az elképzelés, hogy szerkesszenek egy történeti érdekű, történeti szempontokat 

előtérbe helyező középkori latin műszótárat ( „un lexique des termes techniques du latin 

médiéval”), de a háború a tervet hosszú időre elnapolta. Újabb felelevenítésére 1920-ban, 

rögtön az Union Académique Internationale megalakulását követően került sor, amikor Henri 

Pirenne belga gazdaságtörténész indítványozta, hogy az európai akadémiák működjenek 

együtt a terv megvalósításában. Ekkor azonban már egy teljes latin szótár ( „dictionnaire 

complet de la latinité médiéval”) létrehozását tűzték ki célul, ráadásul az 1921-1923-ban folyó 

előkészítő tárgyalások során az is kikristályosodott, hogy filológiai szempontokat érvényesítő 

szótár létrehozása a cél, tehát elsőrangú szemponttá váltak az orthográfiai kérdések, a kritikai 

kiadások, ill. a kéziratokkal való összevetés a megbízhatatlan edíciók esetében. Az előzetes 

tervek szerint a szótárnak csak a 6-11. század közti latin emlékeket kellett volna feldolgoznia 

(„bas latinité”), s erre építették volna folytatásként az egyes országok és nemzetek a saját 

területük latinságának lexikális földolgozását az ezredfordulótól, végül azonban a 

feldolgozandó anyag a 800 és 1200 közötti időszak latinságára módosult. 1924-ben döntés 

született a módszer kérdésében, mely szerint az anyag feldolgozását az egyes országok 

akadémiáinak felügyelete alatt működő nemzeti bizottságok végzik, ezek munkáját pedig a 

Párizsban székelő központi bizottság („Comité central”), központi iroda és a mellette működő 

titkárság koordinálja. Jellemző módon a háborút követő években a kompetenciát az újonnan 

meghúzott politikai határok szerint jelölték ki, a nemzeti érzékenység nagy szerepet kapott az 

előzetes munkaprogramban. A szerkesztés elvi egységének érdekében döntöttek arról is, hogy 

„Archivum Latinitatis Medii Aevi. Bulletin Du Cange” címen folyóiratot indít a központi 

iroda, melynek olyasfajta szerepet szántak, mint az „Archiv für lateinische Lexikographie” a 

Thesaurus Linguae Latinae mellett, vagy az „Ephemeris Épigraphique”-é a Corpus 

Inscriptionum Latinarum esetében. A munka ezen döntéseknek megfelelően folyt egészen 

1928-ig, amikor is felmerült annak az igénye, hogy az anyagot a reneszánsz koráig kellene 

7

összegyűjteni, s az ebben az ügyben lefolyt vita ismét négy esztendőt vett igénybe. Az egyik 

javaslat fenntartotta az eredeti tervet, miszerint a cél egy teljes szótár (thesaurus) létrehozása, 

s az időhatárt 1200-ig tolta ki; a másik javaslat a reneszánsz-kutatók érdekeit érvényesítve 

1500-ig tolta ugyan ki az időhatárt, de csak a Forcellini–De Vit-féle szótárból hiányzó 

anyagot dolgozta volna fel glosszárium jelleggel. Végre is 1932-ben a központi irodánál 

döntés született a kérdést illetően, s szükségessé vált azon országok tagakadémiáinak a 

felkérése is, melyek eredetileg kimaradtak a munkából, hisz nem rendelkeztek a területükön 

1000 előtt keletkezett latin szövegekkel. Mivel a Magyar Tudományos Akadémia 1927-ben 

szintén tagja lett az Union Académique Internationale-nak, 1932-ben felszólítást kapott arra, 

hogy vegyen részt a Novum Glossarium Mediae Latinitatis előkészítő és feldolgozó 

munkálataiban. 3 

dc_145_10 

3. A középlatin lexikográfia Magyarországon 

A magyar histórikusok történeti szövegek értelmezéséhez a 19. század végéig kénytelenek 

voltak megelégedni Szenci Molnár Albert 1604-ben napvilágot látott Dictionariumával, 

illetve Pápai Páriz Ferencnek az eredetileg Nagyszebenben 1767-ben, majd később másutt 

számos kiadásban megjelent Dictionarium manuale Latino-Ungaricum et Ungarico-Latino- 

Germanicumával, esetleg Márton Józsefnek a Bécsben 1818-ban Bécsben kiadott Lexicon 

trilingue Latino-Hungarico-Germanicumával. Ezek a szótárak ugyanis saját koruk latin 

nyelvhasználatát igyekeztek szótári rendszerben az olvasóközönség elé tárni, s ebben a 

nyelvhasználatban rengeteg középkori és koraújkori eredetű latin szó ill. jelentés élt tovább. 

Történtek ugyan korábban is kísérletek egy magyar „Du Cange” megszerkesztetésére (1787- 

ben pl. száz arany jutalmat tűztek ki egy olyan szótár létrehozásáért, melynek a címe 

Glossarium mediae et infimae Latinitatis Hungaricae Ecclesiastico-Historico-Diplomatico- 

Iuridico-Oeconomico-Dicasterialis-Philologico-Reale lett volna, s a jelentéseket németül, 

magyarul és horvátul magyarázta volna meg), de ezek kegyes kívánságok maradtak. 1894-ben 

azonban Ponori Thewrewk Emil, Finály Henrik, Imre Sándor és Hegedűs István 

előterjesztésére sok éves előzmények útán (az ügy 1888 óta rendszeresen szerepelt az 

Akadémia napirendjén) a Magyar Tudományos Akadémia pályadíjat tűzött ki egy szótár 

összeállítására, mely a közép- és újkorban Magyarországon használatos latin szavak jelentését 

az antikvitás latin nyelvén és magyarul egyaránt megmagyarázza. Miután 1888 óta 

rendszeresen foglalkozott a középkori és kora újkori latin emlékek latin nyelvének kérdésével, 

3 Harmatta, Előszó V-IX. Fráterné, Bizottságok 365-374. 

8

dc_145_10 

az akadémiai pályázatot Bartal Antal Glossarium mediae et infimae Latinitatis regni 

Hungariae-ja nyerte el, mely 1901-ben Budapest mellett Lipcsében, a nagynevű Teubner 

Kiadó műhelyében is napvilágot látott 4 . Bár Bartal glosszáriuma saját korában sem volt 

korszerű, mégis jó hazai és nemzetközi visszhangot kapott, s azóta történésznemzedékek sora 

használta legfontosabb, gyakran szinte egyedüli lexikai segédeszközeként, ennek folytán mára 

szinte fogalommá vált Bartal neve és munkája. A szójegyzék használati értékét nem csak az 

jelzi, hogy az összes jelentős középlatin filológiai és történeti segédtudományi kézikönyv 

máig hivatkozik rá szinte kivétel nélkül 5 , de az is, hogy a Hildesheim és New York székhelyű 

Georg Olms Verlag 1970-ben, Budapesten pedig az Állami Könyvterjesztő Vállalat reprint 

sorozata 1983-ban közzé tette fotomechanikus újranyomásban. Az azonban hamar kiderült, 

hogy a középlatin szótár ügye ezzel sem oldódott meg megnyugtatóan. Amint a Du Cange- 

glosszárium esetében is történt, egyre másre derültek ki a hiányosságok (hangsúlyozni kell 

azonban, hogy csak egy létező kézikönyv hiányosságai tudnak kiderülni!), s a különböző 

szakterületek művelői kiegészítő szójegyzékeket kezdtek közzétenni saját szak- vagy 

tudományterületük legfontosabb folyóirataiban. 1902-ben Heinrich Gusztáv és Némethy Géza 

már felhívást tettek közzé a Magyar Történelmi Társulat folyóiratában, a Századokban 

kiegészítések közzétételére, amire válaszul 1902–1913 között a folyóirat hasábjain Dőry 

Ferenc, Révész Kálmán, Jurkovich Emil, Kemény Lajos és Hóman Bálint összesen tíz 

közleményben 6 , a Magyar Nyelv 1905. évi kötetében Borovszky Samu egy közleményben 7 , az 

Egyetemes Philologiai Közlöny évfolyamaiban pedig 1902–1913 között Hegedűs István, 

Závodszky Levente, Vértesy Dezső, Endrei Gerzson összesen hét közleményben 8 , önálló 

formában pedig 1909-ben és 1913-ban Budó Jusztin 9 és Hóman Bálint 10 bocsátották a kutatók 

rendelkezésére saját gyűjteményeiket. A pótlások megjelenési helyei egyben kijelölték azokat a 

tudományágakat is, melyeknek az érdeklődésére a középlatin szótár számíthatott: ezek a magyar 

nyelvtudomány, a történettudomány és a filológia. A tény ugyan érdekes, hogy Eperjessy 

Kálmán és Juhász László latin nyelvű történeti szöveggyűjteményükhöz függelékként egy 

egészen jól használható szótárt is csatoltak 1935-ben 11 , s ennek segítségével szintén 

4 

Bartal, Glossarium. 

5 

Legújabban pl. Mantello - Rigg, Medieval Latin 105. 

6 

Századok 36 (1902) 589-590, 690-691, 784-787, 882-884, 960-964; 37 (1903) 190-192, 388-389, 685-687, 584- 

585; 47 (1913) 67-71. 

7 

Magyar Nyelv 1905, 41. 

8 

EPhK 26 (1902) 117-118, 216-218; 27 (1903) 467-473; 28 (1904) 219-221; 29 (1905) 31-35; 30 (1906) 689-693; 

32 (1908) 280-286; 37 (1913) 724-729. 

9 

Budó, Symbolae. 

10 

Glossarium. In: Hóman, Pénztörténet 660-675. 

11 

Szótár. In: Eperjessy – Juhász, Szemelvények 238-266. 

9

dc_145_10 

nemzedékek szereztek lexikai ismereteket, de a probléma akut mivoltán lényegében mit sem 

változtatott a dolog. Már csak azért sem, mert időközben a szótár egyszerű jelentésmegadó 

kézikönyvből kutatásmódszertani segéd- vagy kézikönyvvé lépett elő. Az előzményekből annyi 

mindenesetre világosan kiderült, hogy a magyarországi latinság szótárának megalkotása már az 

1920-as nemzetközi eseményeket megelőzően is, hosszú időn keresztül olyan tudományos terv 

volt, mely számos tudományágat érdekelt, s melyet a Magyar Tudományos Akadémia szinte 

létrejötte pillanatától támogatott. Ennek érdekében a legkülönbözőbb szakterületek kutatói és 

egyetemi oktatói óriási magánerőfeszítéseket tettek a közelebbi és a régmúltban. Maga a 

megoldás azonban intézményes hátteret igényelt, hogy kilépjen a magánszférából. A kérdés 

további sorsa merőben összefüggött az egyetemi oktatással, azokkal a kísérletekkel, melyek a 

kései és keresztény (Révai József, Czebe Gyula) vagy a középkori latinságnak (ifj. Horváth 

János és Mezey László) egyetemi katedrát próbáltak teremteni. 

4. A magyar nemzeti bizottság megalakulása és az indulás évtizede 12 

A nemzetközi latin szótár ügye szerencsésen találkozott a régóta meglévő magyarországi 

igénnyel. Az Union Académique felkérését véleményezésre az Akadémia a Történelmi 

Bizottságnak osztotta ki, amely 1933. június 19-i ülésén foglalkozott is az üggyel, és a felkérést 

örömmel fogadta. A Történelmi Bizottság javaslata értelmében az Akadémia osztályközi 

bizottságot alakított az MTA Középkori Latin Szótárbizottsága néven, melynek formális alakuló 

ülésére 1934. március 12-én került sor, ahol is megjelent dr. Balogh Jenő, az Akadémia akkori 

főtitkára is, hisz ekkor kapta a Magyar Tudományos Akadémia egyik első nemzetközi 

együttműködésre szóló felkérését. Az ülésen elnökké választották Szentpétery Imrét, a magyar 

diplomatika nemzetközi hírnevű kutatóját, előadóvá pedig a Ianus-monográfus Huszti Józsefet. 

Az I. Osztály részéről Gombocz Zoltán osztályelnök, Láng Nándor, Förster Aurél és 

Jakubovich Emil akadémikusok, a II. Osztály részéről pedig Fináczy Ernő osztálytitkár, 

Lukinich Imre, Gombos Ferenc Albin, Hajnal István és Dőry Ferenc akadémikusok kaptak 

felkérést a tagságra, a névsor kevéssel utóbb Láng Nándorral, a Debreceni Egyetem 

professzorával egészült ki. Állandó munkatársként Fludorovits Jolánt kérték fel a szótár 

szervezési és adminisztratív feladatainak elvégzésére. A Bizottság összetétele nem csak azt 

mutatja, hogy a szótár létrehozásában a magyar tudományosság komoly interdiszciplináris 

erőfeszítéseket tett, de geográfiai értelemben is felölelte az ország számos tudományos 

12 Alapvető forrás az irattárunk munkalapjai mellett Dr. Fludorovits Jolán Budapesten, 1951. május 14-én az új 

Bizottság kérésére készült ,,Beszámoló a Középkori- és Magyarországi-Latin Szótár munkálatairól 1934-1951. 

febr.-ig” című összefoglalója, Harmatta előszava is erre támaszkodott. 

10

dc_145_10 

műhelyét Budapesttől Pécsen és Szegeden át Debrecenig. Rögtön az első ülésen 

körvonalazódott az a kettős feladat, melynek megoldása a Bizottságra várt: a középkori források 

kicéduláztatásával egyrészt eleget tenni a nemzetközi együttműködés kívánalmainak, másrészt 

pedig az így felgyűjtött anyagból megalapozni a magyarországi középkori latinság teljes 

szótárát. Szerencsés módon a Bizottság már ekkor úgy döntött, hogy nem tartja magát a Comité 

central instrukciói értelmében a trianoni határokhoz, hanem a történelmi Magyarországon 

keletkezett szövegek feldolgozására törekszik, de a korban szokatlan módon nyitva hagyta a 

lehetőséget az utódállamokkal való baráti tudományos együttműködésre is. 1935. április 1-én a 

Bizottság jelentésben számolt be a Comité central-nak megalakulásáról, szervezetéről és az 

előkészítő munkálatok megindításáról. A munka megindítása előtt Fludorovits Jolán megbízták 

azzal, hogy az Union Académique utasításait sajátos szempontok szerint átdolgozza. A két célt 

már a gyűjtés során meg kívánták különböztetni azzal, hogy a Párizsba küldendő anyagot fehér 

színű cédulákra, az itthon felhasználandó anyagot pedig kék színű cédulákra jegyeztették ki. Az 

első és legfontosabb lépés a források listájának összeállítása volt, ezt követően pedig az 

értelmezhető és következetes rövidítési rendszer. Elvileg négy csoportra osztották a 

feldolgozást: okleveles anyag (Szentpétery Imre), törvények (Dőry Ferenc), elbeszélő források 

(Jakubovich Emil) és szójegyzékek; a szakrális rendeltetésű szövegek jegyzékének 

összeállítására sem ekkor, sem a későbbiekben nem találtak embert, bár az ekkoriban 

Münchenben tanulmányait végző ifj. Horváth János neve többször is felmerült és a 

későbbiekben tett is ezirányú lépéseket. A lista beküldése az ALMA hasábjain való 

megjelentetés céljából végül elmaradt, mivel évről-évre bővült azoknak a forrásoknak a köre, 

melyeket felvettek a jegyzékbe. Az indulás után nem sokkal súlyos veszteségek érték a 

vállalkozást: elhúnyt Gombocz Zoltán, Fináczy Ernő és Jakubovich Emil, akik tudásukkal és 

tapasztalataikkal sokat segítettek a csoport munkájában. Részben az ő helyükre, részben 

kibővítésként Madzsar Imrét, Kováts Ferencet, Pais Dezsőt, Szidarovszky Jánost és Melich 

Jánost kérték fel. A munkatársak toborzásának első időszakában úgy látszott, hogy a 

történészek jelentős szerepet vállalnak a munkavégzésben, érett kutatókként és az ifjabb 

generáció tagjaiként egyaránt szóba kerültek az Anonymus monográfus Szilágyi Loránd, a 

filológiai módszer történeti alkalmazásának lehetőségeit kutató Istványi Géza és Guoth Kálmán, 

a Szentpétery-tanítvány premontrei szerzetes Kumorovitz L. Bernát, a társadalomtörténész 

Kring (később Komjáthy) Miklós és a levéltáros (később évtizedeken át az Archivio Segreto 

vezető beosztású levéltárosa) Pásztor Lajos. Mivel őket inkább a tárgyi-tartalmi vonatkozások 

foglalkoztatták, kevésbé találták vonzónak a gyűjtőmunkát. Végül kizárólag Fischer (később 

Ferenczy) Endre volt az egyetlen, aki történészként Szt. István okleveleinek kicédulázásával 

11

észt vett a munkában, a feladat egyébiránt teljességgel a filológusokra hárult. Ugyan az 

utóbbiak közt is voltak olyanok, akiknek a lelkesedése szalmalángnak bizonyult, mint Kardos 

Tibor, Tomasz Jenő és Polednik Gyula, lassanként azonban kialakult azoknak az állandó 

munkatársaknak a köre, akiket a rendkívül alacsony, kezdetben cédulánként 5 filléres, később 

már 10 filléres díjazás sem tudott elriasztani: Mészáros Ede az elbeszélő és korai okleveles 

források, Ács Károly a törvények, Misner Béla a Hunyadi kori szövegek Gáldi László a 

szójegyzékek, Hardy Laura pedig a szakrális rendeltetésű szövegek, főleg zsinati határozatok 

kicédulázására vállalkoztak, akikhez Kövendi Dénes a családi okmánytárak, Waczulik Margit 

az elméleti jellegű munkák (traktátusok) és Mayer Erzsébet a prédikációk feldolgozásával 

csatlakoztak alkalmanként. Horváth János a liturgikus költészet és a Ritus et ordo című 

inkunábulum feldolgozását végezte 1936-ban, de később külföldi tanulmányai miatt hosszú 

időre kivált a munkából. 

Az 1935. esztendő folyamán fontos kérdésekben kellett állás foglalni. Először is meg 

kellett határozni a korszakhatárt, melynek keretein belül a keletkezett szövegek feldolgozandók. 

Miután a lengyelek 1550-ben állapodtak meg, sőt alkalmanként túl is léptek ezen az időponton, 

alkalmasnak látszott átmenetileg az 1440. év, de végül a Bizottság, rugalmasan kezelendő 

formában ugyan, a magyar középkor hagyományos határa, az 1526. esztendő mellett döntött. A 

másik lényeges kérdés a kéziratokhoz való viszony problémája volt. Azt természetesen nem 

vállalhatta a munkacsoport, hogy a teljes kiadatlan forrásanyagra kiterjeszti a gyűjtést, de a 

megbízhatatlan edíciókban rendelkezésre álló szövegek esetében elkerülhetetlennek látszott a 

kéziratok figyelembe vétele. Végül arra való tekintettel, hogy nem állt rendelkezésre megfelelő, 

paleográfiában is járatos szakember, aki vállalta volna a cédulázást, a kérdést a Bizottság 

függőben hagyta. Végül lényegi kérdésnek bizonyult a szövegkiadások közti hierarchia 

megállapítása, köztudomásúlag a legtöbb forrásszöveg ugyanis több kiadásban is rendelkezésre 

állt, s ezek közül nem mindig a legújabb volt a legmegbízhatóbb. A gyűjtésnél problémaként 

merült fel az adategység fogalma, aminek a következtében az oklevelek esetében pl. nem 

kiadványokat céduláztattak, hanem tematikus ill. kronológikus egységeket alakítottak ki. 

Elviekben a Comité central utasításának megfelelően exhaustív módszert követtek, tehát 

minden szóra, lett légyen az középkori vagy antik, az adott egységből legalább egy adatot 

kiírtak. 

dc_145_10 

A cédulázó munkálatok egyik hatásaként feltétlenül meg kell említeni, amint arra Huszti 

József is kitér a Bizottság 1936. október 27-i ülésének jegyzőkönyvében, hogy intenzív 

kutatások indulhattak meg a magyarországi latin filológia területén. A szójegyzékeket cédulázó 

12

Gáldi László a szójegyzékeknek 13 , Ács Károly Szerémi Györgynek latinságáról értekezett, 

Istványi Géza a középlatin filológia aktuális helyzetét foglalta össze a német történettudomány 

vezető folyóiratában, a Deutsches Archivban 14 , s Guoth Kálmán hasontárgyú cikke mellett a 

mesterük tiszteletére írt Szentpétery Emlékkönyvben 15 . A rendkívüli cédulamennyiséget 

termelő Mészáros Ede (1935 és 1958 -ban bekövetkezett halála között 114.214 darab cédula 

elkészülte köthető hozzá) a Műhely / Ergastérion című folyóiratban összefoglalhatónak vélte a 

magyarországi latinság főbb szabályait 16 . Ezen cikke körül parázs vita kerekedett, melynek 

eredményeként Huszti tisztázta a Szt. István-kori latinság eredetének és összetételének 

kérdését 17 . 

1935-1944 között a gyűjtőmunka valóban lenyűgöző méreteket öltött. Az 1935-ben 

rendelkezésre álló 5000 cédulát 1936-ban 5 munkatárs közel 60.000, 1937-ben 7 munkatárs 

22.000, 1938-ban 8 munkatárs 30.000, 1939-ben 6 munkatárs 23.000, 1940-ben 7 munkatárs 

22.000, 1941-ben 6 munkatárs 21.000, 1942-ben 5 munkatárs 29.000, 1943-ban 4 munkatárs 

17.000, 1944-ben pedig 3 munkatárs 5000 cédulával gyarapította, aminek eredményeként 1944- 

re a cédulák száma a Novum Glossariumnak kiküldött fehér cédulákkal együtt meghaladta a 

230.000-et, azok nélkül pedig a 180.000-et, ami már valóban tetemes forrásbázisnak tekinthető. 

A bizottság évente egyszer ülésezett, s időközben több ízben kiegészült új tagokkal. A munka 

szervezési feladatai azonban ekkor már zömükben Huszti Józsefre, a bizottság referensére és 

Fludorovits Jolánra, az egyetlen állandó munkatársra hárultak. A valóban lendületes munkának 

a háború vetett gátat. Egyrészt az Union Académique-kel való kapcsolat fokozatosan lazult, 

mígnem 1942-ben egészen megszakadt, ekkortól már a magyar Bizottságnak jelentéseit sem 

volt hova elküldenie. Ennek folyományaként a hazai latin szótár megalapozásának ügye került 

előtérbe. Másrészt a cédulázó munkatársak közül többek sorsát tragikusan befolyásolta a 

háború, közülük a Németországba hurcolt munkaszolgálatos Misner Béla soha nem térhetett 

vissza ... 1944 őszén, Budapest ostroma előtt az egész cédula-anyagot leszögezett ládákban az 

Akadémia pincéjében helyezték el, ahol a front elvonulása után Huszti és Fludorovits a ládákat 

felfeszítve és a cédulák egy részét szétszórva találták. Mihelyt alkalom adódott rá, Fludorovits a 

teljes cédula-állományt az Akadémiai Könyvtár tisztviselőinek és altisztjeinek segítségével 

felhozatta és a könyvtárban helyeztette el. Itt a helyhiány miatt többször cserélt helyet az anyag, 

1951 elején azután az MTA kézirattárának új helyiségébe került, s itt is maradt, mígnem az újjá 

13 Gáldi, Contributions. 

14 Istványi, Philologie. 

15 Guoth, Latinság. Istványi, Középlatin. 

16 Mészáros , Közép-latinság. 

17 Huszti, Szent István. 

dc_145_10 

13

alakult Bizottság nevében Horváth János 1951. április 12-én gondoskodott az anyagnak az 

Eötvös Collegium Könyvtárába való átszállításáról. 

5. A munka újraindulása és a megjelentetés 18 

Az időközben Horváth János vezetésére bízott vállalkozás 1951-ben meglehetős 

nehézségek közepette ugyan, de ismét elkezdődött. A munka lelke továbbra is — egészen 

1954-ben bekövetkezett haláláig — Huszti József volt, aki első lépésként felmérte az 

elszenvedett károkat, majd az addigi gyűjtés hiányosságait, s folyamatos cédulázó munkával 

gondoskodott ezek pótlásáról. Különösen a folyóiratokban és gyűjteményes munkákban talált 

olyan oklevélközléseket, melyek tetemesen bővíthették a nyelvi anyagot. Halálával a munka 

megfelelő munkahely és állandó munkatárs hiányában mintegy három esztendeig látszólag 

szünetelt, de a munkalapok tanúsága szerint a cédulák továbbra is folyamatosan érkeztek be a 

korábbi megbízatásoknak megfelelően, méghozzá tetemes számban: 1952-ben Györkössy 

Alajos, Mészáros Ede, Wagner József, Módi Mihály, 1953-ban Huszti József, Baloghy 

Mária, Györkössy Alajos, Mezey László, Mészáros Ede, Wagner József, 1954-ben Kápolnay 

Lajos, 1955-ben Vermes Stefánia, Mészáros Ede, Waczulik Margit, 1956-ban Mészáros Ede 

és Waczulik Margit, 1957-ben Mészáros Ede, Szalay Ágnes, Waczulik Margit, 1958-ban 

Mészáros Ede, 1959-ben pedig Waczulik Margit, Mészáros Ede és Zsilka János cédulái 

gyarapították a korábbi gyűjteményt. 1957-ben végre az Akadémia Irodalomtörténeti Intézete 

biztosított egy helyiséget és egy főfoglalkozású állás is létrejött, s ezzel megteremtődött annak 

a lehetősége, hogy megkezdődjék a gyűjtött anyag számbavétele, ellenőrzése és most már 

külső munkatársak bevonásával a nemzetközi kötelezettségvállalásnak megfelelően az 1200 

előtti cédulák betűrendezése. 

Közben az Union Académique is elhatározta a háború megszakította vállalkozás 

folytatását, s a vállalkozás irányítását 1954-ben a dán Franz Blatt aarhusi professzorra bízta, 

akinek a munkájának köszönhetően a Novum Glossarium L betűt magába foglaló első füzete 

1957-ben napvilágot láthatott. Bár a füzetek megjelentetése azóta akadozik, elméleti kételyek 

is nem kis mértékben merültek fel a nemzetközi latin szótár megvalósíthatóságát illetően, és 

az ábécé közepén indult szótár még nem érte el az S betűt, így gyakorlati haszna is rendkívül 

kevés, az azonban mindenki előtt világos és kétségbe vonhatatlan, hogy a nagyvállalkozás 

számos nemzeti latin szótárt indított útjára. 1953-ban megindult a lengyel, 1959-ben a német, 

1960-ban a katalán, 1968-ban a svéd, 1975-ben a harmincas évek előzményei után (Latham 

18 Harmatta , Előszó. 

dc_145_10 

14

1934-1935-ös Medieval Latin Word-List-je) az angol, 1977-ben pedig a holland és a cseh 

középlatin szótárak megjelentetése. Közülük mind a mai napig csak kevesen jutottak közel a 

megvalósuláshoz: a finn (1958), az olasz (1970) és a jugoszláv (1978) szótári munkálatok 

lényegében a megjelentetéssel befejeződtek, s Du Cange glosszáriumának kivonataként 

megjelent egy kéziszótár is időközben (Niermeyer), a lengyelek, a svédek, a hollandok, a 

katalánok szótára már közel jár a betűrend végéhez 19 , s ebben a sorban a magyar szótár ügye 

sem áll már olyan rosszul. Időközben ugyanis az MTA is felvette a kapcsolatokat az 

Unionnal, és újból bekapcsolódott a Novum Glossarium munkálataiba. Az 1200 előtti anyag 

betűrendbe szedését követően azonban kiderült, hogy a harmincas években kialakított gyűjtési 

utasítások nem felelnek meg a Novum Glossarium korszerű követelményeinek. 1960-1962 

között ezért újra cédulázásba kellett kezdeni, de ekkor már a korai, 1200 terjedő anyag teljes 

kicédulázása volt a cél. Ennek megvalósítását Horváth János megbízásából Boronkai Iván 

irányította, akit Boros Vilma, Hackel Anna, Karancsy Lászlóné, Redl Károly, Szepessy Tibor, 

Waczulik Margit és Teész Frigyesné cédulázó munkája támogatott, s hozzájuk 1963-1966 

között Kenéz Győző, Oszvald Ferenc, Pataki János levéltárosok, valamint Miklósváry 

Józsefné (Borzsák Erzsébet) és Kerényi Ká rolyné csatlakozott. A nagy jelentőségű revízió 

következtében azután egyrészt a 11-12. század forrásanyaga minőségileg szinte teljes 

mértékben megújult, azaz nincs olyan szó vagy fontos jelentésárnyalat, amelyet ne lehetne a 

cédulák segítségével dokumentálni; másrészt az eredetileg meglévő cédulaállomány 

hozzávetőlegesen megháromszorozódott. 

A korszerűbb és nagyobb számú adat birtokában Horváth János végre elkezdhette a 

magyar kötelezettség teljesítését, s az L—M—N betűs szóanyagnak a Novum Glossarium 

számára történő megszerkesztését. A szavak adatait először is jelentéstani kategóriák szerint 

kellett besorolni, amelyben nagy segítséget jelentett a Thesaurus Linguae Latinae 

feldolgozása. Ezt követően a jelentéstani kategórián belül kronológiai rendet kellett teremteni, 

folyamatosan ügyelve arra, hogy az összeállított anyag a lehető legteljesebben tükrözze mind 

műfaji, mind pedig a feldolgozott adatok számának tekintetében az 1200-ig terjedő 

magyarországi latinságot. Végül az így kialakított jelentéskategóriákat franciául is értelmezni 

kellett. Az ily módon megszerkesztett és a Comité central-nak kiküldött szóanyagot azután a 

Novum Glossarium szerkesztői valóbban kiaknázták, hisz az 1962-ben (Meabilis -Miles), 

1963-ban (Miles -Mozytia) és 1965-ben (Mox -Nazaza) napvilágot látott fsciculusok már 

tekintélyes mennyiségű magyarországi anyagot tartalmaznak, több száz dokumentáló adat 

19 Solymosi, Középkori latinság 81-82. 

dc_145_10 

15

mellett önálló jelentéskategóriákat is 20 . 

dc_145_10 

Ezt követően 1964-ben Horváth János a szótári munkálatok irányítását Boronkai 

Ivánnak adta át, aki az MTA támogatása folytán 1960 óta másodmagával fofoglalkozásúként 

dolgozhatott a szótári anyag előkészítésén, s hamarosan négy részfmunkaidős munkatárs is 

segítette a feladatok elvégzésében. A munkának ekkortól fogva az MTA Ókortudományi 

Tanszéki Kutatócsoport adott otthont. Mivel a nemzetközi vállalásnak továbbra is eleget 

kellett tenni, Boronkainak először az O és P betűk anyagát kellett megszerkesztenie a fentiek 

szerint, amit azután megfelelő formában ki is küldött a Novum Glossarium számára. Másik 

soron következő feladata a fiatal szerkesztőnek az volt, hogy a magyarországi szótár tervét 

tető alá hozza. Mivel a háború után nem alakult újjá a szótár munkálatait felügyelő akadémiai 

bizottság, ekkor Boronkai nem számíthatott ennek sem elvi, sem gyakorlati támogatására. Az 

ezzel kapcsolatos első feladat az összes céduláknak egységes betűrendbe rendezése és 

továbbra is meglévő hiányok kiküszöbölés volt. Az egész anyag abszolút betűrendbe szedése 

lehetővé tette, hogy az időközben 750000-re szaporodott cédulákat, gyakorlatilag a középkori 

magyar történeti forrásanyag egységes tárgymutatóját,mindazok a szakemberek 

használhassák, akiknek ez a kutatásait előmozdíthatja. Történészek közül elsősorban 

Solymosi László, a magyar nyelvészek sorából pedig Büki Béla mélyedt el az anyag saját 

szakmai szempontjaik szerinti vizsgálatában. A rendezés másik hozadéka az volt, hogy a 

szerkesztő felmérhette a továbbra is fennálló hiányokat, gondoskodhatott pótlásukról, 

mindenesetre megállapíthatta azt, hogy az összegyűjtött adatbázis kiválóan alkalmas arra, 

hogy az előzetes terveknek megfelelően a magyarországi latin nyelvhasználatot reprezentáló 

és dokumentáló szótár készülhessen belőle. Időközben Boronkai Iván állhatatos antikváriumi 

és akadémiai könyvtári másolati gyűjtőmunkája eredményeképpen létrejött az a könyvtári 

infrastrukturális környezet is, mely nemcsak a szótári munkát támogatja mindmáig 

hatékonyan, hanem különböző filológiai és történeti kutatásokhoz is jó alapot szolgáltat. A 

szorosabb értelemben vett szótári könyvtárhoz járult a filológus Révay Józsefnek főleg a kései 

és keresztény antikvitásra nézve tartalmas és gazdag könyvtára, ill. Trencsényi Waldapfel 

Imre szintén kitűnő klasszika-filológiai könyvgyűjteménye. A munka alapfeltétele azonban 

mégiscsak a társvállalkozások megjelent köteteinek beszerzése volt, e tekintetben bizton 

állítható, hogy manapság a szótár szerkesztősége rendelkezik a legteljesebb és a 

legkönnyebben használható ilyen tárgyú gyűjteménnyel Magyarországon. 

20 A Szótár szerkesztőinek feladata többek között az is, hogy figyeljék és regisztrálják a magyar közreműködés 

hasznosításának arányait. Vö. az elmondottakat többek között Boronkai Iván ismertetéseivel a Novum 

Glossarium űjabban megjelent köteteiről: Antik Tanulmányok 30 (1983) 158-159 (Op-Or); 32 (1985-1986) 120 

(Or-Oz). 

16

Ezen előzmények után elódázhatatlanná vált a magyarországi szótár végleges 

tervezetének az elkészítése, amelynél szerencsére már jó és használható minták álltak 

rendelkezésre. A tervezésnél főleg a Thesaurus Linguae Latinae rendszerét alapul vevő, 

thezaurizáló jellegű Mittellateinisches Wörterbuch addig megjelent I. kötetét vették alapul, a 

terv megvitatására aztán az MTA I. Osztálya ad hoc bizottságot állított fel, melynek tagjai — 

Benkő Loránd, Boronkai Iván, Borsa Iván, Borzsák István, Csóka J. Lajos, Györffy György, 

Harmatta János, Horváth János, Mályusz Elemér, Mezey László, Mollay Károly, Székely 

György és Tarnai Andor, a magyarországi középkori latinság kutatásában érdekelt 

tudományágak képviselői – először írásban, majd két alkalommal – a 1973. december 13-án 

és 1974. március 15-én tartott bizottsági üléseken – szóban is kifejtették véleményüket az 

elkészült tervezetről, amelyet alapjában véve alkalmasnak találtak, s ennek következtében a 

tervezet a Klasszika-filológiai Bizottság és az azóta sajnálatos módon megszűnt Középkori 

Munkabizottság elé kerülhetett megvitatásra. A két akadémiai bizottság véleménye alapján az 

MTA I. Osztálya is elfogadta és jóváhagyta a tervezetet, s ezzel a magyar szótár kiadási 

munkálatai zöld utat kaptak. 

A szótár előkészítése a háború után is megtermékenyítőleg hatottak a középlatin 

filológiai és eszmetörténeti kutatásokra. 1974-ben a középkori kútfők tartalmi és kronológiai 

kérdéseit vitatták meg filológusok és történészek 21 , majd 1975-ben a szótár munkálataival 

kapcsolatban rendeztek tudományos kollokviumot, mely számos külföldi kutató is meghívást 

kapott. 22 1977. május 4-én Harmatta János az Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományok 

Osztálya ülésén ismertette az elvégzett munkálatokat, s ugyanott Boronkai Iván bemutatta 

hozzászólások reményében a szótár mutatványát 23 . A szótár történetében az 1977. év 

egyébként is új korszak kezdetét jelentette. Az Akadémia Központi Hivatal 

Társadalomtudományi Főosztálya ez évtől kezdve ugyanis négy, ill. öt állandó és több 

ideiglenes munkatárs közreműködését biztosította a szótár munkálataiban, amelynek felelős 

szerkesztőjéül Boronkai Ivánt, az irodalomtudományok kandidátusát jelölték ki. 1978-ban ily 

módon felállhatott az MTA Ókortudományi Tanszéki Kutatócsoportján belül — jórészt 

kezdő, a középkorkutatásban alig járatos fiatal latin szakos tanárokból — az a 

munkaközösség, amelynek állhatatos és egyre színvonalasabb munkája nyomán a szótár 

megjelentetésének ügye is napirendre került. Ugyanebben az évben az MTA I. Osztálya 

jóváhagyta a Magyarországi Középkori Latinság Szótára szerkesztő-bizottságának 

21 Középkori kútfőink. 

22 Colloque. 

23 Harmatta, Szótár. Boronkai, Mutatvány. 

dc_145_10 

17

dc_145_10 

összetételét, mely ismét azt mutatta, hogy a latin szótár létrejötte számos tudományág érdekét 

szolgálja és interdiszciplináris együttműködés jegyében fog megszületni a régóta kívánt mű. 

A Harmatta János elnökletével megalakult bizottság tagjai lettek Benkő Loránd, Borzsák 

István, Csapodi Csaba, Fügedi Erik, Györffy György, Hadrovics László, Karácsonyi Béla, 

Klaniczay Tibor, Mályusz Elemér, Mezey László, Mollay Károly, Sinkovics István és Székely 

György. 1991-ben az időközben elhúnyt Mezey László helyére Vízkelety András, 1992-ben 

Sinkovics István és Mályusz Elemér helyére Érszegi Géza és Engel Pál kerültek. Újabb 

időkben távozott az élők sorából Karácsonyi Béla, Klaniczay Tibor, Mollay Károly és 

Hadrovics László. A többnyire akadémikusokból álló bizottság hatékony támogatása mellett 

(itt külön ki kell emelni a középkori kutatások ügye felett mindenkor éberen őrködő 

Klaniczay Tibor, valamint a lektorként is áldozatos munkát végző Fügedi Erik és Borzsák 

István támogatását) megkezdődhetett a készülőfélben lévő munka kiadásra való előkészítése. 

A kézirat még akkori viszonyokhoz képest is sokáig feküdt a kiadónál, végül azonban 1987- 

1989-ben és 1991-ben Boronkai Iván szerkesztésében az Akadémiai Kiadó gondozásában 

végre megjelenhetett az A-B ill. C betűket felölelő I-II. kötet 365 ill. 461 oldalon, ekkor még 

3-3 fasciculusban, melyeknek munkatársai Bellus Ibolya, Boronkai Iván, Déri Balázs, Hegyi 

Balázs, Mezey Ágnes, Szabó Mária, Szabó Zsuzsanna, Ványai Katalin, majd Hegyi György, 

Pataki Mária, Szécsi Katalin és Szovák Kornél voltak. Az első köteteket Borzsák István és 

Fügedi Erik lektorálták. A D-E betűket magába foglaló III. kötet, mely már az Argumentum 

Kiadó és az Akadémiai Kiadó közös gondozásában, Boronkai Iván és Bellus Ibolya 

szerkesztésében jelent meg, összesen 501 oldalt ölel fel, munkatársai pedig Bellus Ibolya, 

Boronkai Iván, Déri Balázs, Hegyi György, Romhányi Beatrix, Szabó Mária és Szovák 

Kornél, lektorai pedig Érszegi Géza és Fügedi Erik voltak. A IV. kötet az F-G-H betűkkel 

1993-ban látott napvilágot Boronkai Iván és Szovák Kornél szerkesztésében az Argumentum 

Kiadónál, 307 oldalon, Bellus Ibolya, Boronkai Iván, Déri Balázs, Romhányi Beatrix, Szabó 

Mária és Szovák Kornél munkájaként, Borzsák István és Solymosi László lektori munkája 

mellett. Végül az I betűt magába foglaló V. kötet kiadására Boronkai Iván időközbeni halála 

és a szerkesztőség elhelyezési körülményeinek megváltozása miatt 1999-ben került sor 465 

oldalon Szovák Kornél szerkesztésében, Bellus Ibolya, Boronkai Iván, Déri Balázs, Kisdi 

Klára, Monostori Martina, Szabó Mária és Szovák Kornél közreműködése mellett, Borzsák 

István és Solymosi László lektorálásában. 1987-1999 bő évtizede alatt 2099 oldalt sikerült 

megjelentetni az egymást sorban követő, egyre gazdagabb tartalmú és kiegyensúlyozottabb 

kötetekben, miközben a csoport 1993 augusztusában újfent eleget tett a Novum Glossarium 

iránti kötelezettségnek, s kiküldte Párizsba az S-Z betűk feldolgozott teljes anyagát, amivel 

18

utolérték az új Du Cange aktuális munkálatait. Időközben nagy érvágást jelentett a 

munkálatok számára, hogy több tapasztalt és begyakorolt munkatárs kivált az ekkorra már 

összeszokott csapatból, s a munkát 1960 óta szervező és jelentős részben végző Boronkai 

Iván, a vállalkozás lelke, 1995. május 13-án elhúnyt. A főszerkesztői feladatokat ekkortól 

Szovák Kornél vette át. A folyamatosan bővülő forrásbázisról a második kötettől a 

forrásjegyzék kiegészítései tesznek tanúbizonyságot, a II. kötetben 4, a III-ban 2, a IV-ben 2, 

az V-ben 8, tehát összesen 16 oldalon, ami pontosan a fele az eredeti, 32 oldalas 

forrásjegyzéknek. A megjelent kötetek a történész Solymosi László 24 és a magyar nyelvész 

Fehértói Katalin 25 részéről igen jó hazai és nemzetközi visszhangot kaptak a tudományos 

szaksajtóban, a német R. Gründel és K. Nehring, a magyar származású, nyugaton élő G. 

Silagi és A. P. Orbán, az angol R. P. H. Green, a belga A. Dierkens valamint az olasz R. 

Bracchi egyaránt kiemelték a magyar teljesítmény értékeit, s főleg azt hangsúlyozták, hogy a 

szótár segítségével milyen kiváló tájékoztatást kaphat a nyugati filológus és történész a 

magyarországi középkori forrásanyag tekintetében. 26 Közben persze az is kiderült, hogy 

minden újabban előkerülő forrás újabb szavakat és jelentéseket hoz napvilágra. Ennek folytán 

a szerkesztőség úgy döntött, hogy egy leendő supplementum-kötet megalapozásaként 

pótlások formájában bocsájtja a használók rendelkezésére a felgyülemlett értékes anyagot. 

Kezdetben hazai folyóiratban 27 jelent meg két értékes közlemény, végül az Archivum 

Latinitatis Medii Aevi felkérésére ezek egyesítve és kiegészítve a Novum Glossarium 

folyóiratának hasábjain is megjelentek. 28 

6. A szótár tartalma 

A Magyarországi Középkori Latinság Szótára olyan, tíz kötetre tervezett értelmező 

szótár, amely azoknak a legtöbbnyire már nyomtatásban megjelent latin nyelvű szövegeknek 

a szavait tartalmazza és értelmezi, amelyek a középkorban Magyarországon keletkeztek, ill. 

magyarországi használatra készültek vagy használatban voltak. Mivel az első ismert 

magyarországi oklevél 1002-ben kelt, kezdő időhatárként az 1000. esztendő kínálkozott. A 

végső határt a mohácsi vész évében, 1526-ban — a magyar középkor hagyományos felső 

24 Solymosi, Középkori latinság. 

25 Fehértói Szótára. 

26 Humanistica Lovaniensia, XXXVIII (1989), p. 369 (regisztráció). The Library Quar terly, 1990/jan., p. 88 

(regisztráció). Deutsche Literaturzeitung, 1 12 (1991 )/jan. -febr., pp. 2932 (R. Gründel). Oxford Journals, 1991 

/1 , pp. 131-132 (R.P.H. Green). Salesianum, 53 (1991)12, p. 448 (R. Bracchi). Deutsche Literaturzeitung, 113 

(1992)/nov.-dec., pp. 769-770 (R. Gründel). Deutsches Archiv für Erforschung des Mittelalters, 48 (1992)/1, pp. 

290-291 (G. S.). Mnemosyne, XLVI (1993)11 , pp. 1 19-121 (A.P. Orbán). 

27 Boronkai – Szovák, Pótlások. Szovák , Pótlások. 

28 ALMA 1995. 

dc_145_10 

19

dc_145_10 

korhatárában — határozható meg, mivel a középkortudomány művelői úgy látják, hogy az ezt 

követő korszak műfajokban is, mennyiségi szempontból is lényeges gyarapodást 

eredményezett az írásbeliségben; az újkorinak tekinthető latin nyelvű források feldolgozása 

más, újabb vállalkozás feladata kell hogy legyen (a felső határt hosszú ideig határozatlanság 

előzte meg: 1526 mellett a gyűjtésből láthatólag szóba került 1540, a középkori magyar állam 

függetlenségének végleges elvesztése, ill. 1600 is). Ugyancsak külön feladatot jelent az adott 

időszak névanyagának összegyűjtése és szótárszerű feldolgozása (onomasticon); ezt tehát az 

MKLSz nem tekintette feladatának. A középkori Magyarország természetesen a maitól vagy a 

közelmúltétól eltérő határok és közjogi keretek között értendő fogalom. Magába foglalja a 

mai Szlovák Köztársaságnak szinte egész területét, Erdélyt, a Bánságot, Horvátországot, 

Szlavóniát is, hiszen ezek mind a Regnum Hungariae határai között helyezkedtek el, a magyar 

király uralkodott fölöttük. Azok a források, amelyek a fenti értelemben vett területről a jelzett 

időhatárok között ránk maradtak, természetesen nem azonosak annak az időszaknak az 

írásbeli termésével: ebből igen sok elpusztult, de remélhetőleg egy bizonyos százaléka csak 

időlegesen lappang. Azonban még így is tekintélyes azon forrásműveknek a száma, amelyeket 

az MKLSz szerkesztői feldolgoznak és idéznek — nem számítva a folyamatosan megjelenő 

újabb forráskiadványok anyagát, amelyet igyekeznek bevonni a feldolgozásba. Ami pedig az 

írott források műfaji színképét illeti, ez is meglehetősen gazdagnak mutatkozik. A — tág 

értelemben vett — történeti kútfők csoportjába tartoznak a törvények, oklevelek, gazdasági 

följegyzések, a levelek (misszilisek) java része, valamint a geszták és króniká k; terjedelmét 

tekintve ez a csoport a legnagyobb, és az újabb meg újabb publikációknak köszönhetően 

állandóan terebélyesedik. Az — ugyancsak tágan értelmezett — szépirodalom körébe 

vonhatók a legendák (noha történeti, egyháztörténeti, liturgiatörténeti je lentőségük 

elvitathatatlan), részben a fent már említett geszták és krónikák is, valamint a költői 

alkotások. Ez a felsorolás nem teljes, s nem tekinthető teljesen egzaktnak sem: inkább csupán 

vázlatos képet kíván nyújtani az anyagról. Nem szabad megfeledkezni azokról a szövegekről 

sem, amelyek eredetije görög nyelven íródott, fordításuk azonban a magyarországi latinságot 

gazdagítja. Eme forrásanyag szókincsét dolgozza föl az MKLSz, tekintet nélkül arra, hogy 

egy-egy szó ókori vagy középkori-e, hogy jelentése a klasszikus korból már adatolt-e, vagy a 

középkorban új jelentéssel használták. Ilyenformán a szótár középkori kultúra bő adattára, 

mondhatni: kincstára, vagyis a szó eredeti értelmében vett thesaurus. Ennek pedig nem csupán 

a hazai középkorkutatás szempontjából van nagy jelentősége, hanem ama szerepénél fogva is, 

amit —forráskiadványaink sokszor elavult vagy jórészt hozzáférhetetlen volta következtében 

— a középkori magyarországi írásbeliség (elemeinek) a külföldi kutatók számára való 

20

feltárása jelent. Ezt szolgálja az is, hogy — miként ez külföldi társvállalkozások esetében is 

látható — a szójelentéseket és a szótár használatához nélkülözhetetlen magyarázatokat latinul 

is megtalálja a használó, lévén ez — főként a középkorkutatásban — még ma is 

nélkülözhetetlen közvetítő nyelv. Külön ki kell emelni az MKLSz szerepét abban a 

tekintetben, hogy a szerzőgárda számos esetben regisztrálja a szövegkiadások hibáit, sőt tesz 

— igen sok esetben száz százalékos biztonsággal — javaslatot azok korrigálására. Ennek nem 

csupán a szótárban közölt forrásidézetekben van nyoma, hanem esetenként ösztönző erővel 

hat új szövegkiadás készítésére is. 

A Magyar Tudományos Akadémia 1932 óta nagy emberi energiákat és gazdasági 

erőforrásokat mozgósított és fektetett be a hosszútávú nemzetközi együttműködés érdekében, 

s ezeknek az energiáknak és befektetéseknek köszönhetően a vállalkozás még ma is él és 

folyamatosan törekszik céllitűzései megvalósítására. Huszti József, Horváth János és 

Boronkai Iván szervező és tervező munkája nyomán a szerkesztés ma már rutin feladat, 

melybe a jövendőbeli fiatalabb munkatársak is könnyen, főleg pedig gyorsan beletanulhatnak. 

A szótár kevés megmaradt munkatársa igyekszik eleget tenni továbbra is azoknak a 

nemzetközi kötelezettségeknek, mely az 1932. évi felkérés folytán a magyar tudományosságra 

hárulnak. 

1. Műfaji és tartalmi összetétel 

dc_145_10 

II. A forrásbázis problémái 

Egykor fontos vita zajlott a magyar történettudomány területén arról, hogy milyen kiterjedésű 

is valójában a magyar középkor forrásanyaga. A vitaindító, mint számos más esetben is, a 

latinos műveltségű Mályusz Elemér volt, aki összevetette a magyar kútfőállományra 

vonatkozó becsléseket egyfelől a francia, másfelől az orosz forrásadottságokkal. Azt 

állapította meg, hogy a magyar helyzet valójában ideálisnak mondható, lévén, hogy a 

forrásbázis terjedelme messze meghaladja a kelet-európai és északi népekéit, tehát merőben 

alkalmas arra, hogy a történelem legfontosabb jelenségeiről alapos, ha nem is kimerítő képet 

alkothassunk. Másfelől a nyugati viszonyokhoz képesti korlátozottságában is értékek rejlenek, 

többek között az, hogy akár egy személy számára is egy élet munkájával áttekinthető. 

Mályusz optimista következtetései többek között a Zsigmond-kori oklevéltár tapasztalatain 

alapultak, s arra is vezették a neves történészt (aki nem mellesleg az elbeszélő források 

tekintetében is múlhatatlan érdemeket szerzett a tudományosságban), hogy megkockáztassa, 

egy-egy nagyobb korszak okleveles forrásait akár egy személy is eredményesen 

21

kivonatolhatja kellő hozzáértés esetén. 29 Borsa Iván a gyakorlati szakember, a levéltáros 

oldaláról közelítette a kérdéshez. Azon túl, hogy Mályusz valóban különös – talán a korszak 

számlájára írandó – ideológiai kiszólásait helyreigazította, vele szemben a kollektív és a 

lépésről lépésre haladó építő munka jelentőségét hangsúlyozta. Akkaoriban rakta ugyanis le 

annak a nagy munkának az alapjait, mely valódi eredményeit csak kigondolójának halála után 

hozta meg, igaz, ekkor ténylegesen olyan ideális helyzetbe hozván a magyar középkor 

kutatóját, amilyenről Mályusz valójában nem is nagyon álmodhatott. A diplomatikai 

fényképgyűjteménynek és az eredetiben őrzött okleveleknek az egységes rendszerben való 

feldolgozása, a levéltári adatbázis, melynek célhoz érésében oly sokan nem hittek az építkezés 

évtizedeiben, ma már valóban a külföldi kuatókéhoz képest igen jó helyzetbe hozza a magyar 

szakembert, aki otthon, az íróasztalánál foglalkozhat olyan forrásokkal, melyeket az 

elszakított területek vagy éppen a Vatikán levéltárai őriznek. 30 A vitát azért is fontosnak kell 

tartanunk, mert a magyar tudományosságban a Marczali Henrik jelentette kezdetektől 

eltekintve a tudományosság német orientációja ellenére sem alakult ki az összefoglaló 

forrástan műfaji igénye, mely sok tekintetben a szótári feldolgozás arányait is másképp 

alakíthatta volna. Tankönyvi ill. ismeretterjesztő jellege ellenére jelentőséget tulajdonítok 

ezért Engel Pál lényegi meglátásait összegző mondatainak. 31 Engel könyve bevezetésében az 

angol olvasóközönségnek jelezni kívánta azokat a kereteket és korlátokat, melyek között a 

magyar középkor kutatójának munkálkodnia kell, s melyek miatt merőben másként láttatja 

saját országa régmúltját, mint pl. egy angolszász szerző. Először is az elbeszélő forrásokon 

belül a műfaji monotóniát fájlalja, hiányolja a családi krónikákat, naplókat, memoárokat. Azt 

is nehezményezi, hogy valójában egy-egy eseményt legtöbbnyire csak egyféle előadásban, 

megközelítésben ismerünk. Kiemeli ugyanakkor az oklevelek ún. narrációinak a nyugat- 

európaiakhoz képest különös, de örvendetes hazai szokását, azt a mondhatni krónikákba illő 

mesélőkedvet, amellyel az adománnyerők érdemeit ecsetelik. Engel 300 ezerre becsüli a 13. 

század elejétől megsokasodó okleveleknek a számát, melyből általános becslés szerint 

hozzávetőleg 10 ezer esik az Árpád-korra. Végezetül megjegyzi, hogy a kormányzati 

iratanyag műfaji összetétele is egyenetlen (természetszerűleg a történész az országos 

adóösszeírásokat hiányolja), bár arányosan oszlik központi (udvari) és vidéki írásbeliségre, s 

egyébként is az egykor keletkezett iratanyagnak csupán az egy-két százaléka maradt a 

korunkra. A neves humanizmus-kutató, Pajorin Klára is utalt arra a sajátos magyarországi 

29 Mályusz, Medievisztika Kiindulópontként nem mellesleg Mályusz a Klasszika filológia tudománytörténetét 

vázolta fel. 

30 Borsa, Medievisztika. 

31 Engel, Szent István 3-4. 

dc_145_10 

22

helyzetre, hogy 1472-ig a humanista prózairodalmat kizárólag két műfaj, az epistula és az 

oratio képviselték, míg más műfajok, mint például a dialogus és a morális párbeszéd, 

teljességgel hiányoztak. 32 A nyelvi forrásanyag értékelésénél ezeket a szempontokat ajánlatos 

lesz figyelembe venni. 

Már a források jellegének leegyszerűsítő megkülönböztetése is olyan arányokat mutat, 

melyek sokban a Mályusz – Borsa vita fejleményeit és Engel Pál következtetéseit támasztják 

alá. A nyomtatott szótárkötetek rövidítésjegyzékei összesen 420 kiadványt ill. egyedi művet 

tüntettek fel az eddigiekben, ezek nagy részének tartalma tágabb megközelítésben 

homogénnek tekinthető. A szövegkiadások feldolgozottsága természetesen merőben eltérő, 

Fejér Codex Diplomaticusának 44 kötete pl. mondhatni kiaknázatlannak tekinthető, míg Vitéz 

János korpusza és a Szentpétery Scriptoresében megjelent szövegek kimerítően, – bátran 

állíthatjuk 100 %-osan – ki lettek cédulázva. A műfajok megkülönböztetése ugyan maga sem 

áll minden esetben vitán felül. Az Árpád-kori legendák pl. egyfelől tartalmuk szerint 

hagiográfiai, esztétikai igényeik szerint irodalmi munkák, legszerencsésebb azonban őket az 

elbeszélő jellegű művek között számon tartani, már csak azért is, mert talán a történetkutatók 

vizsgálták őket a legtöbbet. Ezekkel a megkötésekkel is egyértelmű, hogy a feldolgozott 

anyagot uralják a hivatali és kormányzati írásbeliség forrásai: a 217 oklevéltár (közte a MOL 

gyűjteményét jelölő Dl/Df jelzet) és a 100 egyedileg feltüntetett normatív forrás az egész 

forrásbázis kétharmadát teszi ki. Hogy a fennmaradó, egymástól amúgy sem könnyűszerrel 

megkülönbözetethető elbeszélő jellegű szövegeket miként osztjuk csoportokra, majdhogynem 

elhanyagolható. Mindenesetre 40 mű ebből egyértelműen a magyarországi humanizmus 

alkotása. 12 mű esetében a traktátus jelleg az uralkodó, ezek között azonban a zenei 

értekezéstől a teológiai és retorikai tarktátuson keresztül az államelméleti munkáig terjed a 

színvilág. Liturgikus emlékek közé soroltam a teljes sermo-irodalmat és a himnuszanyagot is, 

ezek száma így összességében is csak 13, igaz, hogy olyan – valójában teljes egészében még 

kiaknázatlan – korpuszok tartoznak ide, mint a késő középkor obszerváns prédikátorainak 

sermo-gyűjteményei. A maradék 38 munkában az elbeszélő jelleg dominál, de – mint fentebb 

utaltam rá, – ezek között a terejdelmesebb szövegű krónikák mellett szerepelnek a szentek 

legendái és Bonfini nagy történeti szintézise is. A forrásanyag ilyesfajta összetétele azt a 

benyomást erősíti, hogy a feldolgozott nyelvi anyag a hétköznapi latin nyelvhasználatnak 

hűbb tükre, mint az esztétikai-alkotói normára összpontosító nyelvnek. 

32 Pajorin, Crusades 244. 

dc_145_10 

23

2. A nyelvi összetétele 

dc_145_10 

A középkori Magyar Királyságban és a király udvarban a királyság megalapításától fogva 

számos nyelvet beszéltek. Legkorábbi szöveges emlékeink írói minden bizonnyal a Nyugatról 

István király hívására az országba érkezett papság köréből kerültek ki. Az első biztosan 

hazánkban született író Mór, pécsi püspök volt, aki rövid legendát írt a vágvölgyi remeték 

életéről, munkáján azonban alig tapasztalható, hogy gondolatait magyar anyanyelvén formálta 

volna meg. A Nagyobb István-legenda írója már csak öntudatánál fogva is szükségszerűen 

magyar kellett legyen, s ezt követően egyre kivételesebbek lehettek az olyan esetek, mint 

Fulco vendégé, aki nyugati bevándorlóként írástudásával alapozta meg itteni életét. A 12. 

századtól kisebb-nagyobb hullámokban érkeztek és települtek le az országban idegen ajkú, 

főleg német és vallon/olasz ( Latinus) kevert népességű csoportok, melyek még a 15. 

században is bizonyíthatóan, majd azon túl is őrizték anyanyelvüket. Történtek is kísérletek a 

– elsősorban a szlovákiai diplomatika részéről – arra, hogy az oklevéladás folyamatában az 

oklevélnyerő szerepét hangsúlyozva az oklevelek latin nyelvében és formakincsében a helyi – 

adott esetben szláv – lakosság nyelvi hatásait mutassák ki. A kísérlet már csak azért is 

eredménytelenségre volt ítélve, mert a középkor öt évszázada alatt a magyar nyelv maradandó 

hatását (ún. hungarizmusokat) sem sikerült biztonsággal kimutatnia a kutatásnak, 33 kivéve 

természetesen a latinba került latinosított magyar szavakat. A korabeli Európa és a 

keresztény/katolikus egyház latin nyelve adta azt a lehetőséget, hogy magasan képzett 

egyháziak ne csak hazájukban, hanem más országokban is kereshessék boldogulásukat. 

Magyarok is nem kis számban kerültek külföldre, s közülük nem kevesen éppen írói 

vénájuknak és latin nyelvi ismereteiknek köszönhették a megélhetést. Ilyen volt többek között 

Andreas Hungarus is, aki Dél-Itáliában foglalkozott krónikaírással, de ilyen kellett legyen az 

Osztrák Ritmusos Krónika névtelen krónikaírója is. 34 

István király alatt és kora elmúltával egyaránt jöttek a magyar király udvarába írók, 

akik a hazai latinság színvilágát gazdagították. Ilyen volt mindenek előtt a sokáig rejtélyes 

Szent Gellért, a magyar történelem első ismert vértanúja, akinek munkája – amellett, hogy a 

korabeli Európában is párját ritkitó alkotás – nem kevés fejtörésre adott okot a magyar 

filológusoknak és szótáríróknak. 35 A Kálmán király törvénykönyvének bevezetőjét író 

Albericus szövegén is érződik írójának idegen volta. Önmagában is fontos tény, hogy egyes 

görög egyházatyák nyugati recepciója éppen a Kárpát-medencében kezdődött meg, egy 

33 Harmatta, Remarques. 

34 Körmendi, Gertrúd 177-185. 

35 Déri, Szent Gellért. Nemerkényi, Szent Gellért. GER. (Karácsonyi-Szegfű) V-XII. 

24

Velencéből Magyarországon át Konstantinápolyba utazó szerzetes, bizonyos Cerbanus volt 

az, aki a pásztói monostorban talált görög kódexekből egyes részeket a 12. század közepén 

latinra fordított. Cerbanust követően a 13. század elején apátkodott Zircen az a Limoge-i 

János, aki ugyan később visszatért hazájába, de itteni apátsága idején állított össze egy rövid 

ars dictaminist, mely a retorikai irodalom egyetlen terméke a magyar középkorból 

(fennmaradt kódexe később Petrarca tulajdonában volt). Külföldiek voltak a Iulianus 

domonkos szerzetes keleti kutatóútjáról beszámolót író Riccardus és a skolasztikus latinság 

legkorábbi magyarországi képviselője, a pápai legátus kíséretében hazánkba érkezett Rogerius 

mester is. 36 Bizonyosnak látszik az is, hogy a sajátos sorsú kéziratban korunkra maradt 

Margit-jegyzőkönyv írója is itáliai jegyző lehetett a szentséget vizsgáló pápai biztosok 

mellett. Az 1350-es években járt Nagy Lajos udvarában sajátos diplomáciai megbízással 

Mügelni Henrik osztrák mesterdalnok, aki nem csak németre fordított egy régi magyar 

krónikát (ismeretes, hogy a 12. század végi szintézis zárórészei csak az ő német fordításában 

ismertek), de elkezdte egy latin nyelvű rímes krónika megfogalmazását is. Az pedig széles 

körben ismert tény, hogy Mátyás udvarában számos itáliai író alkotott, közülük feldolgozásra 

kerültek a latin szótár anyagában Galeotto Marzio, Petrus Ransanus és Antonio Bonfini, majd 

a Jagelló korból a morva Stephanus Taurinus szövegei. Kérdés persze, hogy a lista nem lenne- 

e teljesebb pl. Lorenzo de Monacis kiseposzával, melyet a későbbi magyar szintézis szerzője 

is bőven kiaknázott az Anjou-kor végére vonatkozóan. 

Ezen szerzők száma látszatra alacsonynak tűnik, szótárban való reprezentáltságuk 

azonban nagyon magas. Ezt egyrészt különös szóhasználatuk (pl. Szt. Gellért), másrészt 

munkájuk óriási terjedelme és szemlélete indokolják (pl. Bonfini) . Szt. Gellért különösen 

találékony, a korabeli irodalomban teljességgel egyedi nyelvhasználatával szembeötlő, 

Bonfini ugyanakkor munkája tartalmában ugyan alig mutat bármiféle eredetiséget, abban 

azonban igen, hogy saját kora jelenségeit antik szavakkal és fogalmakkal igyekezett leírni. 37 

Iohannes Lemovicensis az eddigiekben alig kutatott retorikai szókincse s Rogerius 

skolasztikus szavai szintúgy jelentősen gyarapították a latin szótár anyagát. Feldolgozásukról 

már csak azért sem volt ajánlatos lemondani, mert eredeti hazájukban a lexikográfiai kutatás 

(el)hanyagolta ezeket a szerzőket. Munkáikat pedig egyébiránt valóban a Magyar Királyság 

területén, rendszerint a királyi udvar környezetében hozták létre. 

A szerzői listában szerepelnek olyanok is, akik Magyarországon születtek és tanultak, 

de egyházi (esetleg szerzetesi) pályájukat másutt, főleg Itáliában járták be. Közülük is említést 

36 Horváth, Stílusproblémák 239-254. 

37 Kulcsár, Bonfini 9-102. 

dc_145_10 

25

érdemel Andreas Pannonius, Hunyadi egykori harcosa, vagy az Erdélyből származó Nicolaus 

de Mirabilibus, de Gyöngyösi Gergely is egyes munkáit a római pálos kolostorban alkotta. 38 

Aligha lehet kétséges, bárhol is temették el végül őket, vagy bárhol is élték le felnőttkoruk 

nagy részét, hogy a gyermekkorukban, a hazai iskolákban elsajátított latin nyelvük a hazai 

latinság szerves részét képezi, s bizonnyal a szótári rövidítésjegyzékben olvasható névsor 

messze sem kimerítő (Leibici Márton mellett többeket is sorolhatnánk). A spalatói Tamás 

főesperes krónikáját és a Zára ostromát elbeszélő munkát a munka megkezdése után a 

szerkesztők kiiktatták a szerzői jegyzékből, így Tuberó munkája sem kívánkozik ide, bár 

elgodolkoztató, hogy mennyivel lenne kevesebb alap ezek szerepeltetésére, mint az itáliai 

humanistákéra. 

A magyarországi latinság fogalma tehát nem csak időben, műfajilag, de szerzői 

tekintetében is meglehetősen összetett és színes. Annak megítélése azonban, hogy mennyiben 

alapul az antik latinság szókincsén, mennyiben nem, ma még pontosan nem lehetséges. Abban 

azonban biztosak lehetünk, hogy nagyjából a Marian Plezia által a lengyel latinságra elosztott 

százalékos arányok érvényesülhettek benne. 39 Amint azt Plezia is megállapította, az 

újításoknak legalább 90 %-a nálunk is szabályos latin elemekből képződött. Az a kevés, ami 

mégsem, éppen nem érdektelen számunkra. 

3. A magyar kontribució 

dc_145_10 

A középkori latin nyelv történetében három nagy purista mozgalom különböztethető 

meg, közülük az utolsó, a humanizmus, azzal, hogy az antik nyelvi esztétikát szabta normául, 

valójában a további fejlődésre tette képtelenné. Az első nyelvtisztító irányzat a Meroving 

időkben a latin nyelvbe benyomult újlatin elemket igyekezett azzal kiszűrni, hogy a 

szóhasználat normájává az antik auktorok általi használatot tette. A 12. század új szellemi 

irányzatai azonban már nem csak azzal a problémával szembesültek, hogy újra nagy számban 

jelentek meg népnyelvi eredetű szavak a latin szövegekben, hanem azzal is, hogy az antik 

auktorok szókincse immár alkalmatlannak bizonyult olyan fogalmak jelölésére, melyek nélkül 

pl. a skolasztikus gondolkodás egyszerűen nem működhetett. Ekkor az a megoldás született, 

hogy az antik latin nyelv képzési szabályait tették normává, vagyis az újításnak szabályos 

latin szóból szabályos képzési módon kellett létrejönnie, s akkor minden további nélkül 

legitimitást nyert a magasabb rendű (irodalmi vagy filozóiai) írásbeliségben is. 40 Nem 

38 Sarbak, Prior General 251. 

39 Plezia, La structure. Prinz, Słownik. 

40 Norberg, Manuale 25-121. Bourgain – Hubert, Le Latin 15-70, különösen a ’Les tendances novatrices’ c. 

26

dc_145_10 

meglepő tehát, hogy a humanizmus idejéig, majd a műveltség megoszlása után az ún. 

kolostori irodalomban ezt követően is az újítások alapvetően antik latin elemekből építkeztek. 

A lengyel és a horvát szótár összehasonlításában az is megállapítható, hogy a valódi 

népnyelvi előzményből képzett latin szavak száma merőben alacsony, ellenben egyik- 

másiknak a használata igen kiterjedt. Ezek között idében az első feltehetőleg a ’iocuscidarius’ 

volt, mely a 11. század második felének társadalmi fejlődését tükrözte. A szó minden 

valószínűség szerint a ’jókszedő’ (~ javak összegyűjtője) magyar szóból keletkezett az 1104. 

év előttre keltezett törvényben, miután vulgáris alakja (joccedeth) már szerepelt a László 

nevéhez kapcsolt ún. III. törvénykönyvben, 1077 előtt. Ez utóbbi törvénykönyv a vulgárnyelvi 

szót latinul is körülírta mint ’rerum fugitivarum collector’, így van annak némi valószínűsége, 

hogy a három adat összefügg egymással. Kálmánnal a korábban jellemző kóborlás mint 

társadalmi probléma megszűnt, a szó sem lehetett nagyon hosszú életű, forrásban 

mindenesetre többé nem fordult elő. Ezt követte időrendben egy, a 12. század első 

harmadának a végére kiformálódó új társadalmi csoport jelölésére az egyetlen olyan magyar 

szóból képzett latin alak, melyről kis túlzással állíthatnánk, hogy nemzetközi vándorszó lett, a 

lengyel szótár tanúsága szerint mindenesetre a középkori lengyel városokban a várost vezető 

előkelőnek a jelölésére szolgált, egyébiránt Nagy Lajos lengyel királyként is kibocsátott 

okleveleiben ill. ezek későbbi lengyel excerptumaiban fordul elő. 41 A ’iobagio’ szó sajátos 

módon újfent a ’jó’ melléknévből keletkezett, középfokra emelés után látták el az egyébként 

szabályos –io latin raggal, első latin előfordulása 1111-re, majd ezt követően 1116-1131 

közöttre tehető, amikor is a mellette szereplő „non ignobilis” (= nobilis) jelző talán az ekkor 

még nem elterjedt szót igyekezett latin megfelelővel magyarázni. A ’nobilis’ kifejezés maga 

is csak a 11. század második felében tűnt fel, s a 13. században vette csak fel azt a jelentését, 

mely a középkor végéig, sőt azon túl is jellemezte. 42 A ’iobagio’ igen nagy jövőre tekintett, 

egész szóbokor fejlődött ki körülötte ( coniobagio, coniobagionatus, iobagio, iobagionatus, 

iobagionalis, iobagionaliter, iobagionatus 3, iobagionissa), s emellett formagazdagsága 

mutatja, miként küzdött a latin betű a magyar hangok visszaadásával 43 . Mivel a jobbágy által 

jelölt társadalmi csoportok messze túlélték a Mohácsi vészt, hihetőleg ez tekinthető a 

leghosszabb életű ilyesfajta szónak. 44 Még akkor is, ha a magyar szokásjog műszavaként 

keletkezett ’birsagium’ és származékai (’birsagio, -onis, birsagiare, birsagiensis, birsagiatio, 

alfejezet, 59 sk. Brunhölzl, Lateinische Sprache. 

41 Lex.Lat.Pol. V, fasc. 7 (41) (1982), 1032. 

42 A nobilis-ignobilis szópár első előfordulására ld. Bolla, A jogilag egységes 36-37, továbbá Tresz, Korjellemző 

53. A jelentés társadalmi változást követő átalakulására ld. Zsoldos, Eléggé nemes 13-17. 

43 Erre máig alapvető: Kniezsa, Helyesírásunk, különösen 9-60. 

44 Tresz, Korjellemző 56-57, illetve Szilágyi, Anonymus-kérdés 19-20. 

27

dc_145_10 

birsagialis’) vetekedett vele az újkorig, de pályafutását a rendelkezésre álló adatok szerint 

csak 1239-ben kezdte. A 13. századra szűkült le a magyar ’csöbör’ szóból képzett ’cibrio’ 

latin alaknak az elterjedtsége, igaz akkor igen nagy számú forrásadat igazolja a létét. Időben 

és térben is korlátozott volt a királyi várszervezet fontos kategóriáját jelölő ’hodnogio’, mely 

egy 1239-i eset kivételével csak és kizárólag az 1208-1235 között felvett váradi tüzesvaspróba 

bejegyzésekben szerepel, amiről egyébként tudnivaló, hogy a társadalmi 

csoportmegnevezések egészen különös tárháza (valamelyest viszonylagossá is teszi az értékét, 

hogy kézirata nincs, pusztán abból a nyomtatványból ismert, melyben Fráter György 1550- 

ben közzététette. A 13. századi gesztákban tűnik fel Hispánia nevének népetimológiás 

magyarázataként a magyar ispán szóból képzett ’ispanus’, ennek azonban a hétköznapi 

használata csak a 15. század közepén kezdődött, a ’comes’ közismert és kiterjedt használata 

feltehetőleg némileg visszaszorította a kifejezés használatát. Az Anonymusnál vulgáris 

szórványként feltűnő ’aldumas’ két latin származéka ( aldamasium, aldomasintus 3) szintén 

nem tekinthetett nagy jövőre, egy-egy forrás használta őket a 14. században, igaz, egyik az 

elején, a másik meg a végén. Az ’irharius’ (= irhatímár) is inkább eseti ötletnek látszik, bár 

érdekessé teszi, hogy az egyik legnevezetesebb formuláskönyvben, a Nyirkállói kódexben 

maradt fenn. Ezeken kívül még vagy három tucat magyar tőszóból latin képzővel latinosított 

alak fordul elő a forrásokban ( bocharius, bucharius, busgana, chapraga, chiapo, chizma, 

chuha, chyco, chyga, cologireta, cormanista, czipo, czipello, dalamana, duhna, ewrii (= 

őrök), fedalle, gerezna, istrango). Nehéz lenne állást foglalni abban, hogy a ’fertale’ és a 

’gallerium’ az eredetileg a magyarba is átadó németből közvetlenül, vagy magyar 

közvetítéssel került a latin nyelvbe. Ugyanez a helyzet a sokat vitatott ’cymerarius’ esetében 

is, ott sem egyértelműen eldönthető, hogy a francia vagy a már magyarrá vált szó volt-e a 

latin képzés alapja. 45 Végezetül a kenéz jelentésű ’canesius’ csak azért érdemel figyelmet, 

mert nem magyar anyanyelvűek gyártottak belőle latin szót, hanem Rogerius mester Carmen 

miserabiléje tartalmazza ezt a különös alakot. 

A megjelent kötetek mintegy 30 esetben indeclinabile vagy vox pro Latino usitata 

minősítéssel tartalmaznak valódi vulgáris szórványokat is. Ezeknek a köre azonbann 

bizonnyal nem lehet teljes, ezért gyakorlatban is jobban segítettük volna a magyarországi latin 

forrásokat olvasó idegen ajkú kutatót, ha ezek önálló címszóként való kezelése helyett a 

TESz, az Oklevélszótár és a Régi Magyar Glosszáriumok megfelelő helyeire utaltuk volna. 

45 Jakubovich , Nagy Lajos. Bertényi Iván: A magyarországi Anjouk heraldikájának néhány kérdése. 

Művészettörténeti Értesítő 35 (1986) 57 és 62 sk. Hoffmann, Bibliofilek 224: Jelenlegi ismereteink szerint az 

1320-1340-es évek szóhasználatában a 'cimier' – amiből a magyar 'címer' szó ered – sisakdíszt jelentett. 

28

Két eset azonban mégis elgondolkodtató, mert szem előtt tartván a középkori latin élőnyelvi 

sajátosságát, feltételezi az állandó interakciót a két nyelv között. Az egyik a ’grezin’, a másik 

pedig a ’haller’, mert az előzőre jelen gyűjtésemben előkerült egy ’grisinum, -i’, az utóbbira 

pedig egy ’hallense, -is’ alak, mindkettő semleges nemű. 

Az már régóta ismert tény, hogy a latin is adott át közvetlenül jövevényszavakat a 

magyarba, ezeknek a latin eredetét gyakran máig könnyű felismerni. 46 A mondatszerkezet és a 

szóalkotás módja esetén azonban gyakran nem könnyű eldönteni, hogy vajon latin képzéssel 

vagy magyar módszerrel állunk-e szemben. Jellemző esete ennek a számnevekkel szintaktikai 

viszonyt létesítő ragok és jelek nélkül, egyszerűen nominativusban összetett szavak csoportja. 

A magyar nyelvből ugyanis két olyan jelenség is gyanúba fogható lenne, mely hasonló 

jellemzőket mutat. Egyik az ősi, török népektől átvett steppei népnávadási szokás, mely a 

törzsek számát tőszámnévként tette össze a vezértörzs nevével, s így alakította ki az új 

népnevet (így jött létre a középkori magyarországi forrásanyagból ismert hetumoger, azaz 

’hétmagyar’ népnév is). A másik a helynévadásnak az a különös módja, mely puszta 

személynevekből képző és rag alkalmazása nélkül alkotta meg az új helyneveket. Abban a 

tekintetben, hogy azok a szavak, melyek a latin forrásokban hasonló formát mutatnak, nem 

eredeztethetők egyik szokásból sem, gyanút ébreszthetnek az antik latin nyelv ’duumvir, 

decemvir, centumvir’ típusú kifejezései. A ’decemlanceatus’ mindenesetre meggondolandó, 

itt ugyanis nem tíz lándzsával felszerelt személyről van szó, hanem egy olyan tíz főből álló 

csoportról, akiknek maguk közül egyet kell lándzsával felszerelve a királyi hadba küldenie. 47 

Igen hasonló lehet a tízszemély, azaz a ’decempersona’ és a jogintézmény, a 

’decempersonatus’ esete is, de itt már a képzés valójában azonos a ’decemvir’-ével. Szintén 

számnévből és névszóból összetett főnév a ’millemagister’, amivel lehetséges tanulságai miatt 

az alábbiakban némileg bővebben foglalkozom. 

4. A ’millemagister’ 

dc_145_10 

Közismert, hogy a német és a magyar nyelv egyaránt rendelkezik egy-egy olyan kifejezéssel, 

mely mindkét nyelvben azonos jelentésű tagokból s azonos módon van összetéve, s első 

ránézésre egyik a másik tükörfordításának látszik. A két kifejezés a német Tausendkünstler és 

a magyar ezermester. Az ezermester szót pozitív értelemben arra az emberre használjuk, aki 

sokoldalú, sokmindenhez ért, mivel azonban non omnia possumus omnes, negatív értelemben 

a sarlatánt értjük alatta. A francia, az angol és az olasz arra a fogalomra, melyet a fenti 

46 Fludorovits, Jövevényszavak 1-6. 

47 Az adatokat ld. ALMA 1995, 79-80, valamint Supplementum, pars prima. 

29

kifejezések a német és a magyar nyelvben jelölnek, vagy körülírást használ ( jack-of-all- 

trades, homme universel), vagy a bűvész, szemfényvesztő jelentésű szóval (prestidigitatore) él 

helyette. A német etimológiai és nyelvtörténeti középszótárak általában regisztrálják azt a 

tényt, hogy a Tausendkünstler eredetileg az ördög megnevezésére szolgált, s az ördögnek a 

ravaszságát, azt a képességét kívánta plasztikusan kifejezni, hogy az eredetileg jónak teremtett 

embert csalárd módon félrevezeti, s ezen tevékenysége során rendkívül sok alattomos eszközt 

képes felhasználni. Pusztán az eddig elmondottak ismeretében is legalább a patrisztikus korig 

visszanyúló fogalomtörténetet Meinolf Schumacher tárta fel, 48 aki megállapította és 

bőségesen illusztrálta példákkal, hogy a kérdéses kifejezés esetében a keresztény 

antikrecepció egy apró darabkájáról van szó, melynek kezdőpontja nem más, mint Vergilius 

Aeneise. Az Aeneis VII. énekében ugyanis a haragos Iuno istennő eképpen szól Allectóhoz, a 

viszályt szító alvilági démonhoz, akitől segítséget kér: 

Nincs olyan egy-szivü két testvér, kit harcba ne vinnél, 

ház, amelyet haragod fel nem dúl, gyászt, temetést küldsz 

és a családra csapást. A te elnevezésed ezernyi, 

s van vagy ezer cseled ártani ... 

(Lakatos István) 

„... tibi nomina mille, / mille nocendi artes.” 49 A hely keresztény 

átértelmezéséhez elvi alapot biztosítottak a 95. zsoltár azon szavai, melyek szerint „a 

pogányok istenei mind csak hamis démonok” (Ps. 95, 5). Ettől fogva a keresztény 

irodalomban az ezer féle mesterkedés rendszerint az ördög csalárdságának sokféleségét 

jelölte. Hogy az egyébként a teljességet jelentő ezres szám ezesetben a ’sok, nagyon sok’ 

kifejezésére szolgál, Schumacher egy Petrus Chrysologus-hellyel igazolta. A beszédei folytán 

nagy hatású 5. századi ravennai érsek, Nagy Szent Leó pápa bizalmasa egyik beszédében 

ugyanis e szavakkal fordult híveihez: „testvéreim, ... az ördög a gonoszságnak különb s 

különb fajtájával, a csalás sokféle módozatával ( multimoda arte fallendi) ... zavarja meg az 

emberek érzékeit ...” Bizonyos jelekből ítélve az egykori Vergilius-citátum már Augustinus 

idejére szólássá vált: több ízben is így használta leveleiben és költeményeiben az 5. századi 

nolai püspök, Paulinus (’hostis noster, cui mille nocendi artes’), vagy az 500 körül biblikus 

eposzt költő Vienne-i püspök, Alcimus Avitus, és a 7. századi, görögül is jól tudó, klasszikus 

műveltségű Malmesbury-i apát, Aldhelmus. Hieronymus a remeteséget odahagyó 

48 Schumacher, Teufel. 

49 Vergilius, Aeneis VII,337-338. 

dc_145_10 

30

dc_145_10 

Heliodorushoz intézett levelében hívta fel barátja figyelmét a kísértő veszélyekre, 

figyelmeztetéséhez egész kis bűnkatalógust állított össze. Szerinte az ördög mindig akkor 

támad az emberre, mikor az a legnagyobb biztonságban érzi magát tőle: „azért jár a 

nyomomban a fényűzés, azért tör rám a kapzsiság, azért akar Krisztus helyett istenem lenni a 

gyomrom, azért űz a vágy, hogy elmeneküljek a bennem lakó Szentlélek elől, hogy 

templomát beszennyezzem, mondom: nyomomban jár az ellenség, kinek ezer neve van, s 

ártásra ezerféle mesterkedése (cui nomina mille, mille nocendi artes), s én szerencsétlen, 

győztesnek vélem magamat, miközben éppen fogságba esek.” A 4. századi, afrikai 

származású Zénó, veronai püspök is beszélt híveihez szóló prédikációiban az ördög számtalan 

különböző ártalmas mesterkedéséről: „egyeseket őrültté, másokat tébolyulttá, megint másokat 

gyilkossá, házasságtörővé, szentségtörővé, másokat meg vakká tesz a kapzsiság. Hosszú lenne 

egyenként végigvenni: különböző s számtalan módja van az ártásra (varias atque 

innumerabiles nocendi artes habet).” Augustinus a De civitate Deiben többször is szóba hozta 

az ördögi mesterkedést. Egyik helyen azokról a varázslókról beszélt, akiknek kedvükre van 

az ártalom ezer féle módozata (VIII,18): „azonban kétségtelenül szeretik ezeket a színpadi 

gyalázatosságokat, amelyektől elfordul a szemérmetesség. Szeretik a gonoszok között a 

varázslóknak ezerféleképpen megnyilvánuló veszedelmes fogásait, amelyeket nem kedvel az 

ártatlanság (amant in maleficiis magorum mille nocendi artes). ” 50 Másutt meg azokról a 

tisztátalan lelkekről tett említést a hippói püspök, akik azért találták ki a jóslást, hogy az 

embereket ezzel a boszorkánysággal is hatalmukba kerítsék, egyebütt meg ugyanezen cél 

érdekében isteneknek adják ki magukat: „de azok a démonok, akiket ők isteneknek 

gondolnak, azt akarják, hogy olyan gonoszságot is beszéljenek róluk, amiket el sem követtek, 

csakhogy az emberi lelkeket ezzel a hiedelemmel mintegy hálóval körülfonják és magukkal 

hurcolják az előre meghatározott győzelemre. Akár olyan emberek követték el ezeket, akik 

örülnek, hogy az emberek tévelygését tetszéssel fogadják az istenek, ezért a gúny és a csalás 

ezer fortélyával azon mesterkélnek, hogy őket tiszteljék istenekként (se ... colendos mille 

nocendi fallendique artibus interponunt, II, 10). Vagy pedig egyáltalán egy ember sem 

követte el azokat a bűnöket, amelyeket azonban nagyon szívesen fogadnak a gonosz lelkek, 

ha az istenekről ilyet gondolnak azért, hogy úgy lássék, mintha a bűn és a gyalázat 

elkövetéséhez a megfelelő példaképet az égből hozták volna a földre.” 51 A szerző 

stílusművészetét dícséri egy helyütt a vergiliusi eredetű szólás átformálása: a XIX,23-ban a 

50 Aurelius Augustinus püspöknek a pogányok ellen Isten városáról írt huszonkét könyve. Ford.: Dr. Földváry 

Antal. II. Pécs 1943, 150. Földváry A. Dombart Teubner-kiadása nyomán regisztrálta a Vergilius-citátumot! 

Dombart 348. 

51 Augustinus I, 126. Dombart itt is regisztrálta a Vergilius-locust, Földváry azonban ehelyütt nem jelzi. 

31

szokásos alak helyett nocendi milleformis astutiaról beszél a hippói püspök. Ami Augustinus 

nagy hatású művében a teológiai elmélet szintjén marad, az Sulpicius Severus vitája szerint 

Szent Márton életében valós tapasztalattá vált: az ördög ugyanis pogány istenségek különböző 

megjelenési formáit öltve magára kísértette meg Tours városának püspökét: „az ördög, 

amikor ezerféle ártó szándékú mesterkedéssel (mille nocendi artibus) próbálta a szent férfiút 

becsapni, gyakran a legkülönbözőbb formákban mutatkozott előtte. Megtörtént, hogy Juppiter 

vagy legtöbbször Merkur alakjában, gyakran meg Venus és Minerva formáját magára öltve 

jelent meg neki.” 52 A későbbi szentéletrajzokban is gyakori motívum az ezerféle módon 

mesterkedő kísértő. Életrajzírója szerint Szent Gutlac, a 714-ben meghalt angolszász remete 

egy lakatlan szigeten szintén számos kísértést és támadást állt ki. Ezeket számos Aeneis- 

citátum alkalmazásával ecsetelte Crowland-i Felix, aki jól felismerhető módon alapul vette a 

régibb szerzetestörténeteket is. Egyik ilyen alkalommal Szent Gutlac az őt megtámadó breton 

rablóbandában felismerte az ezerféle mesterkedéssel és formában kísértő ősellenséget, akit 

azután egy pontosan megadott zsoltáridézettel egy szempillantás alatt elűzött. A szólás 

hovatovább olyan nészerűségre tett szert, hogy szinte bibliai idézet rangjára emelkedett. 

Scriptum est-tel hivatkozott rá pl. az 5-6. század fordulóján élt nagy hatású szónok, Arles-i 

Caesarius: „Ugyanis ki lenne képes akárcsak elgondolni, hogy ne mondjam, elősorolni, az 

ősellenség cseleit és csapdáit, akiről írva van, ezer a neve, és ezer ártalmas mesterkedése 

(dolos et insidias hostis antiqui, de quo scriptum est, 'cui nomina mille, et mille nocendi 

artes)”. Ugyanígy említi több alkalommal is a helyet Bingeni Hildegard a 12. században. A 

Schumacher által felsorolt adatok szinte vég nélkül szaporíthatók lennének a korszerű digitális 

adatbázisok segítségével. Álljon itt még egy szép Karoling-kori hely, mivel ez a kor mint 

láncszem hiányzik a német szerző illusztratív anyagából. Alcuin, a Karoling-reneszánsz 

vezéregyénisége 798-ban e szavakkal fordult barátjához és pályatársához, Paulinus aquileiai 

püspökhöz: „Hőn buzgó szeretetetek az Örök Király táborát mindenkoron s mindenünnen a 

hit legyőzhetetlen pajzsaival vértezze fel, nehogy az ősellenség agyafúrt ravaszsága valamely 

oldalról gonoszságának utat találhasson hozzá. Bár neki ezer módja van az ártásra (mille 

habeat artes nocendi), sokkal inkább szükségszerű, hogy nekünk meg ezerféle módunk 

legyen a védekezésre, akik hiszünk abban, aki azt mondja: higgyetek, én legyőztem a 

világot.” 53 

dc_145_10 

52 Sulpicius 58. 

53 MGH Epist.Karol. II,221 (139): ’Semper ferventissima caritas vestra castra perpetui regis undique 

invictissimis fidei clypeis muniat, ne antiqui hostis versutia aliqua ex parte aditum suae nequitiae invenire 

valeat. Etsi ille mille habeat artes nocendi, multo magis nobis necesse est mille habere artes defendendi, 

credentibus in eum, qui ait: 'Confidite, ego vici mundum!’ 

32

dc_145_10 

Ettől a ponttól Schumacher figyelme elsősorban a középfelnémet adatok elemzésére 

összpontosul, melyek a mi szempontunkból ehelyütt kevésbé érdemelnek figyelmet. A német 

szerző ugyanakkor átsiklik azon a tényen, mely a további fogalomfejlődés szempontjából 

kulcsfontosságú. A vergiliusi kifejezés ugyanis kiszakad eredeti környezetéből, egy szavas 

maximává válik, s ily módon képezi alapját a német és a magyar kifejezésnek egyaránt. A 

fogalom újrafogalmazására abban a korban kerül sor, amikor a skolasztikus gondolkodásmód 

átalakítja a Karoling-korban kijegecesedett latin nyelvi normákat. Mivel a „mille” már a kései 

antikvitásban is szerepelt összetételben (pl. ’milleformis’), kézenfekvő volt, hogy a bonyolult 

körülírást egy rövid, egy szavas kifejezésbe vonják össze az analógia segítségével. Az új 

kifejezés a ’milleartifex’ lett. Úgy tűnik, a szót először Szent Meneleus Ménat-i apát (†720 k.) 

ismeretlen 11. századi életrajzírója vetette pergamenre, talán ő maga alkotta. Azt írja a 

szentéletű apátról, hogy mivel munkálkodása Istennek is, az embereknek is kedves volt, azt 

„ille mille-artifex, callidus depravator recti operis” meg akarta zavarni. Más helyütt is 

használja a kifejezést, de ott is értelmező kíséretében („ille mille-artifex, diabolus”). 54 A 12. 

század közepén Izsák stellai ciszterci apát (1147 -1178) használta szentbeszédében a 

’milleartifex’ kifejezést az ördögre 55 , majd Szent Norbert, magdeburgi érseknek, a premontrei 

rend alapítójának második, 1157-1161 között keletkezett életrajza említi meg többször is. 

Egyik hely szerint mikor a Norberthez özönlő művelt és írástudatlan tömegben akadt egy 

ember, aki Dániel próféta nyomán a világvége és az antikrisztus eljövetelét kezdte hírdetni, 

Szent Norbert leleplezte a hamis prófétát. „Rögtön, mihelyt észrevette az a lélek,” – írja a 

legenda, – „hogy az igazság és gyönyörűség hallgatói rajtakapták, amilyen mesterkedő 

ezermester (ut est milleartifex artificiosus), a csálárdságnak más fajtáit kutatja.” 56 Később egy 

csöndes téli éjszakán az égi reményről és a boldogság dicsőségéről beszélgetett társaival, 

egyesek szomjúságának az oltására vízért küldte a testvéreket, de amikor azok visszaérkeztek, 

kérdőre vonta őket, hogy miért hoztak tisztátalan vizet. Azok tiltakoztak ugyan, de miután 

fényt gyújtanak, kiderül, hogy egy szörnyű nagy béka ül az edény fenekén. Ezután a testvérek 

annak rendje s módja szerint megrémültek, hogy télen efféle féreg nem szokott lenni, meg a 

forrás is, az edény is tiszta volt. Szent Norbert a megnyugtatásukra a következőket mondta: 

„testvéreim, mit csodálkoztok? Az ezermester az a semmirekellő lélek (milleartifex est ille 

spiritus nequam), aki ellenségesen üldöz bennünket. De vessétek el őt, mert nagyobb az ő 

54 Sumacher, Teufel 70-7. 

55 Sumacher, Teufel 71. 

56 MPL 170, 130 B: ’Porro dum ab auditoribus veritatis et dulcedinis falsus ille spiritus se ex parte deprehendi 

cerneret, ut est mille artifex artificiosus, deceptionis alia genera exquirit’. 

33

avaszságának és furfangjának kevélysége, mint az ereje. 57 Szent István királyunk sógorának, 

az 1146-ban kanonizált II. Henrik császárnak az életrajzát a 13. század elején egy harmadik 

toldalékkal látták el, melyben a Henrik életéből egyébként hiányzó mirákulumokat pótolták. 

Ebben a toldalékban is több ízben találkozunk a vizsgált kifejezéssel: „mivel azonban ezen a 

módon semmit sem ért el ez az ezermester, akiket így a vétekre nem sikerült rávennie, azokat 

másfajta csalárdsággal próbálta rászedni.” 58 A képes kifejezést a világkrónika és 

szentbeszédíró, Martinus Polonusként is ismert Troppaui Márton is előszeretettel alkalmazta 

szentbeszédeiben. Az 1278-ban elhúnyt domonkos szerző sermogyűjteménye oly nagy hatást 

ért el, hogy számos kézirata mellett 1484-ben Strasbourgban nyomtatásban is megjelent. 

Szerinte a démont azért nevezik „ezermesternek, mert végtelen számú mesterkedést ismer 

arra, hogy megcsalja” az embert. 59 A 13. századból Schumacher egy középfelnémet 

szentbeszédben talált egy olyan adatot is, melyben a ’milleartifex’ kifejezés együtt szerepel a 

vergiliusi citátummal, s az egészet a hitszónok németre is lefordította. Egyet érthetünk a 

német szerzővel abban, hogy a hely világosan árulkodik a ’milleartifex’ vergiliusi 

eredetéről. 60 A kifejezés útja innét már a 15. század második felének népszerű vallásos 

irodalmába vezet: számos németalföldi szentbeszéd-gyűjteményben és népszerű teológiai 

értekezésben kimutatható a használata. Ismereteink szerint a latin formát itt alkalmazta 

először emberre Willen van Berchen Gelder város krónikájában 1480-ban. 61 A 15. század 

végén egy lengyelországi oklevél, tehát egy alapvetően a használati írásbeliség körébe tartozó 

szöveg, egy nő öngyilkosságával kapcsolatban már magyarázat és körülírás nélkül használta a 

kifejezést, összetéve egy újabb elemmel, a ’magister’-rel: „mulier ... persuasu milleartificis 

magistri ducta laqueo ... se ad trabeam ... suspendit.” 62 

A vergiliusi ihletésű kifejezés az Ernst-kódex tanúsága szerint Szent Márton 

életrajzában már a 12. században jelen volt Magyarországon 63 , s egy 1233. évi oklevél az 

ördög mesterkedését ars nepharianak 64 nevezi. Első biztos hazai előfordulsása a 

későközépkor nagy krónikaszintéziséből, Thuróczi János munkájából mutatható ki. Itt a 

kancelláriai latin nyelvhasználat jeles képviselője a huszita kezdetekről írja: „Volebat enim 

milleartifex illos, quos sui cultus voluptas non capiebat, saltem prodigiorum irretire ostentis, 

57 

MPL 170, 1315 A: ’Quid ... fratres miramini? Milleartifex est ille spiritus nequam, qui inimicando nos 

persequitur, sed proicite eum, quia maior est eius versutiae et subtilitatis arrogantia, quam fortitudo’. 

58 

Sumacher, Teufel 70-71. 

59 

Lex.Lat.Pol. VI (fasc. 3,47) 1987, 326. 

60 

Sumacher, Teuel 70. 

61 

Lex. Lat. Ned. I (1977) 582. 

62 

Lex. Lat. Pol. VI, fasc. 3, 47 (1987), 326. 

63 

Varjú, Legendae 54-56. 

64 PRT I, 718. 

dc_145_10 

34

quod et factum est.” (764; 209. cap.). A helyhez sem a latinos műveltségű Mályusz Elemér 

kommentárja, sem a középlatinista filológus Horváth János kommentárja nem fűzött 

magyarázatot, a legújabb fordítás készítője, Bellus Ibolya a ’milleartifex’ szót Vergiliustól 

sugalmazott kifejezésként magyarázta, hivatkozva az Aenesi megfelelő helyére (389. o. 70 

jz.). A fordítónak – mint láttuk – abban kétségtelenül van némi igaza, hogy a szó története 

Vergiliusig vezethető vissza, abban azonban bizonyosan téved, hogy onnét is honosodott 

volna meg. A ’milleartifex’-hez képest ugyanis van egy a mi szavunkhoz közelebb álló 

kifejezés is, ti. a ’millemagister’. 

dc_145_10 

Nehéz lenne pontosan meghatározni, hogy mikor és mi módon jutott el 

Magyarországra a középlatin ’milleartifex’ kifejezés. Nem kizárt, hogy a premontreiek hozták 

rendalapítójuk életrajzában, s akkor talán a népnyelvi tükörszó is megszülethetett ebből 

valamelyik premontrei apácák számára készült fordításban a 16. század elején. Szerepel 

azonban a szó a 15. század végi magyar obszerváns hitszónok, Temesvári Pelbárt Európa- 

szerte népszerű (a mohácsi vészig Hagenauban, Párizsban, Velencében és Strasbourgban 

mintegy 20 kiadást megért) mariológiai szentbeszédgyűjteményében, a Stellariumban. 

Köztudott, hogy a neves prédikátor munkáit az írátudatlan nép és az egyszerű lelkészkedő 

papság szem előtt tartásával írta. Nyilván nem véletlen, hogy a gyűjtemény számos darabját a 

magyar nyelvű kódexirodalomba is átültették a 16. század elejének többnyire névtelen 

fordítói: viszonylag szöveghű fordításokat találunk a Teleki-, Kazinczy-, Tihanyi- és a 

Horvát-kódexekben. A szerző a 11. könyvben Mária igen nagy méltóságáról és kiváltságairól 

értekezett, és az egyik fejezetben Mária folttalan tisztaságát magasztalta. Mária Pelbárt szerint 

olyan fokú tisztaságot nyert Istentől, hogy belül a lelke kísérthetetlen volt, „kívülről azonban 

alkalomadtán öt érzékszerve vagy az ördög őt is megkísérthette, aki ezermestere a kísértésnek 

(qui est milleartifex in tentando), s aki még Krisztus megkísértésétől sem retten vissza.” 65 A 

11. könyv elkerülte a fennmaradt fordítások tanúsága szerint a fordítók figyelmét, talán az 

érdeklődésüket is, így a közvetlen láncszemet nem tudom meghatározni. Ha Temesvári 

Pelbárt mellé felsorakoztatjuk a fentebb idézett helyeket, mindenesetre feltűnő, hogy jelentős 

része az előfordulásoknak népszerű egyházi műfajban, legtöbbnyire szentbeszédben született. 

Minden valószínűség szerint ezen az úton jött létre a magyar ’ezermester’ szó is. Pais Dezső 

ugyan 1967-ben még német tükörszónak gondolta, történeti etimológiai szótárunk mindkét 

változata már úgy ítélte meg, hogy a német és a magyar szó egymástól függetlenül jött létre. 

Pais álláspontja a fentiek fényében valóban tarthatatlan, de a TESz szócikkírójának sem 

65 PELB.TEM. Stell. p.183 r : ’Potuit ergo et Virgo Beata tentari saltem ab extrinseco occasione accepta per 

quinque sensus vel a diabolo, qui milleartifex in tentando, qui etiam ipsum Christum non fuit reveritus tentare.’ 

35

adhatunk fenntartás nélkül igazat, a két kifejezés keletkezése nem teljesen független 

egymástól, hisz mindkettő a középlatin ’milleartifex’ tükörfordításával jött létre, mondhatni 

annak a tükörszavai. 66 Két későközépkori szójegyzékünk is ugyanazokkal a német és magyar 

kifejezésekkel adja vissza a latin artifex szót: Murmelius (1533, Krakkó) és Verancsics 

Faustus (1595, Velence) szótárai egyaránt ú gy vélik, hogy az artifex magyar megfelelője a 

mester, német megfelelője a Kunstner/Kinstler. 67 Az ezermester legkorábbi magyar 

előfordulásai a Magyar Nyelvtörténeti Szótár szerint szintén azt támasztják alá, hogy 

ezermester szavunk hátterében az ördögre alkalmazott kép bújik meg. Madarász Márton 

1635-ben Lőcsén kiadott szent elmélkedései csakúgy a sátán ezermesterségét emlegetik, 

miként Comenius mester 1697-ben megjelentetett szótára, vagy Miskolci Gáspár 1702-es 

jeles vadkertje, s még Faludi Ferenc 18. századi munkáiban is a sátán az ezermesterség 

megtestesítője. 68 A profán értelem minden bizonnyal csak a legutóbbi két század során 

alakulhatott ki. 

Egy Vergilius tollán született képet az egyházatyák átértelmeztek az ördögre, s a 

kifejezés előtt ezzel nagy perspektívát nyitottak. Ezt követően a 12. század skolasztikus 

nyelvelmélete a körülírást egy szóba sűrítette s elszakította eredeti szövegkörnyezetétől, 

sokáig azonban csak értelmezőkkel használták. 69 A 13. században német nyelvterületen ill. a 

15. század második és a 16. század első felében magyar nyelvterületen azután a középlatin 

kifejezésből tükörfordítással a későközépkor hozta létre a Tausendkünstler és az ezermester 

szavakat. A tükörfordítás láthatólag azon a két nyelvterületen történt meg, ahol a hithírdető 

irodalomnak a legnagyobb tere nyílt és a legnagyobb hatást tudta kifejteni: ezesetben tehát a 

középlatin szó közvetítője a népnyelvbe kétséget kizáróan a sermo-irodalom volt. A hosszan 

ecsetelt történet eszerint két fontos tanulsággal jár. Az egyik, hogy a középlatin kifejezés 

történeti formálódásának hosszú útján nyelvi eszközökkel összekötötte az antikvitás és a késő 

középkori Magyarország műveltségét, a szavak mögött tehát igen távoli művelődéstörténeti 

háttér áll. A másik, hogy a közönségével feltételezhető intenzív kapcsolata miatt a 

sermoirodalomnak igen nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk a hazai latinság fejlődése és 

összetétele tekintetében, ajánlatos lesz tehát a jövőben a teljes rendelkezésre álló korpuszt 

feldolgozni. 

dc_145_10 

66 

TESz I,820. EtWbUng. I (1992) 346. Pais: Mny 63 (1967) 135. 

67 

RMG 490-491. 

68 

Szarvas – Simonyi, Szótár II,788. 

69 

Az értelmező használata annak a jele, hogy a beszélő nem biztos abban, hogy a közönsége megérti szavait, ld. 

példának erre Lodomér érsek nevezetes levelét a ’non tam sancti- quam antimonialis’-ról: Szovák, Tracce. 

36

5. Az egyedi használatú szavak 

dc_145_10 

Az új szóalakok és jelentések, mint a Supplementumból jól látszik, akkor igazán meggyőzőek, 

ha a képzés szabályosságán túl további adatok is igazolják magyarázatukat. Az mindenesetre 

első megközelítésre is jól látszik és lényeges tapasztalat, hogy azokban az esetekben, amikor 

egyedi előfordulás van feltüntetve a szótári szócikkben, s a szóra újabb forrásadat is előkerül, 

az értelmezések rendszerint jól kiegészítik egymást. Gyöngyösi Gergely munkáját Horváth 

János irodalomtörténete nyomán hagyományosan a kolostori latinság körébe sorolhatjuk. 

Ennek fontos jellemzője, hogy intenzíven hatottak rá a humanizmus nyelvszemléletéből eredő 

jelenségek, de annak esztétikai szempontját nem tette magáévá, azaz továbbra is a 

skolasztikus nyelvelmélet alapjaira helyezkedett. A megállapítás első felét azok az esetek 

támasztják alá, amikor a szó létét Gyöngyösié mellett humanista szerzőtől származó 

forrásadat is alátámasztja, de más nem (ilyen pl. a ’ius’ [= leves], ahol Galeottóval találkozik 

a pálos szerző, a ’commentari’, ahol Bonfinivel és Váradi Péterrel [bár más értelemben], a 

’complexio’, ahol többek között Hagymási Bálinttal, vagy a ’dediscere’, ahol meg éppen 

Ianusszal). Az említett ’ius’ arra is rávilágít, hogy a humanistákkal közös volt a mindennapi 

élet jelenségeinek megnevezésére irányuló törekvés (ilyen egyedi előfordulások 

Gyöngyösinél a ’botum, cerussa’ stb). A találkozásra azonban jellemzőbb eset, amikor saját 

egyházi környezetén belül használ azonos, de egyébként egyedi vagy ritka kifejezéseket. 

Gyöngyösi ilyen szempontból a értelemszerűen teológusokkal (Szt. Gellért, Cerbanus), de 

leginkább az obszerváns prédikátorokkal mutat nyelvi egyezést, ami fontos megerősítése a 

kolostori latinság fogalmának (pl. csak Pelbárttal közös a használata a ’historialis, intellectio, 

involuntarius, irreligiosus’ stb. szavaknak, de például a Pécsi egyetemi beszédek néven ismert 

sermo-gyűjteményével az ’impossibilitas’). Ami azonban még ennél is feltűnőbb, hogy 

Gyöngyösi számos esetben egyedi módon gyarapította a latin szókincset, olyan esetekben pl. 

mint a ’candicatio, corrigibilitas, deceptrix, despectus 3, disciplinatus 3, distorte, 

eiaculatorius, eiector, emendatorius, excultor, exhonoro, frixare, fucate, imbecillare, 

impeditivus, incensare, incoinquinatus, independenter, indigestibilis, inebrietas, ingrassari, 

insperato, instructivus, Iobicus, iuncus’. Ezek a szavak egyedül az ő szövegeiből 

dokumentálhatóak, jelentős részük különösebb magyarázatot nem igénylő módon a 

skolasztikus nyelvszemlélet képzési elvein alapul. Ha mármost számba veszem azokat az 

egyedi előfordulásokat is, melyek a Supplementumban szerepelnek a pálos szerző neve alatt, a 

fentebb mondottak csak még erősebb alátámasztást nyernek. Gyöngyösi újabban feldolgozott 

munkáiból származik az előzőekben felsorolt 25 kifejezéshez hasonlóan további 33 szó: 

’absinthiare, aequanimis, asininus, basse, bissextilis, burdo, caste, celatio, complusculus, 

37

dc_145_10 

compunctivus, consolativus, contenebrare, contemnere, conventualiter, corviger, definitorius, 

delatus, despicabilis, discretus, discussor, edentulus, elucubrare, examinanter, fenestripar, 

fiscella, flebotomia (= phleb -), frontisecus, gemmicula, habituatio, illicitare, indiscusse, 

infrigero, inspirative, intellegibilis’. Az utóbbi felsorolásban is feltűnőek a rendi életre és 

szervezetre vonatkozó egyedi kifejezések (’conventualiter, definitorius, discretus, habituatio, 

indiscusse’), melyek szükségszerűen arra irányítják a figyelmet, hogy a szóhasználat mögött 

esetleg eszmei törekvések is megbújhattak. Önmagában az a tény, hogy az egyes 

szerzetesrendek sajátos terminológiát alakítottak ki a rendi szervezetre, nem különös, 

mondhatni a mindennapi élet követelményének tekinthető. 70 A ferencesek sajátos jelentésben 

használták a ’custodia’ (= őrkerület, redni szervezeti egys ég) és a ’commissarius, 

commissariatus’ szavakat 71 , a domonkosok a ’contrata’-t szótárunkban eddig nem 

dokumentált módon szintén ’rendi kerület’ értelemben alkalmazták 72 , a becések a prépostnak 

adtak csak rájuk jellemző tartalmat. Ha azonban az említett pálos előfordulásokhoz 

hozzávesszük még azt a három esetet is, amikor a szintén újonnan feldolgozott Hadnagy 

Bálintéval egyezik Gyöngyösi szóhasználata (’contutari, generalatus, coenobialis ’), csak 

megerősödik előbbi benyomásunk. Mind Gyöngyösiről, mind Hadnagyról az irodalomtörténet 

tanítja, 73 hogy szellemi tevékenységük a rendi fegyelem és szellem megújítására 

összpontosított. A mirákulumjegyzék összeállítása és a rendi történetírás egyaránt arra 

irányult, hogy a dicső múlt felvillantásával a szomorú jelen szerzeteseit heroizmussal töltsék 

el. Különösen a ’coenobialis’ melléknévnek tulajdoníthatunk e tekintetben jelentőséget, mert 

nem csak a két neves középkorvégi pálos munkáiban fordulnak elő, hanem a rendi 

oklevelezés egyes darabjaiban is, így óhatatlanul azt a benyomást keltik, hogy a 

’remete(kolostor, -ház stb.)’ értelmű szó következetes használata a rendi írásbeliségben a 

sajátos rendi öntudat egyik legfontosabb megnyilvánulása kellett legyen. 

Amellet sem érdemes megjegyzés nélkül elmennünk, hogy az újonnan feldolgozott 

munkákból előkerült adatok egy-egy szerzőre vagy műveltségi körre (pl. kolostori latinitás) 

nézve sajátos egyezéseket mutatnak. Aligha csodálkozunk azon az elmondottak fényében, 

hogy az ’incorrigibilitas’ szó újfent Gyöngyösinél tűnik fel, miután egy másik munkájában is 

70 Sokat várhatunk ebben a vonatkozásban a rendi formuláskönyvek közzétételétől (tudomásom szerint Sarbak 

Gábor a Liber viridis, Molnár Antal a Szűcs Jenő által már sok tekintetben kiaknázott ferences levelezőkönyvek 

kiadásán dolgozik). Fontos hozadéka lehet ezeknek a munkáknak a rendi vokabulárium összeállítása. 

71 LLMAeH s.v. Szovák, Győri őrség 17. A ’commissariatus’-ra ld. Supplementum, pars prima. 

72 Gabriel ... episcopus ... anno Christi 1501 ... preterea per singulos conventus contrate nostre legavit scutellam 

unam argenteam: c.1524 M.Sion 1867 p.605. Nam quilibet conventus tocius contrate dilatus est illis ex bonis in 

numero ad minus vigintiquinque florenorum: Ibid. p.606. Vö. Ipolyi megjegyzésével a 671. oldalon utalássa 

DuC II,576-ra. 

73 Sarbak, Prior General. Tarnai, Irodalmi gondolkodás 103-155. 

38

használta azt 74 , ellentéte, a ’corrigibilitas’ pedig – fentebb láthattuk – szintén az ő 

kifejezéskincséhez tartozik. 

A szerzetesek közötti kummunikációban is feltűnnek olyan szavak, melyeket más 

forrástípúsokból nem remélhetünk, egyelőre nem is találtunk. Az intézményrendszeren belüli 

szolidaritás egyik fontos eszköze lehetett az a sajátos nyelvi usus, melyet a szerzethez 

tartozók maguk között használtak. Ennek egyik ékes tanúbizonysága az az oklevél, mely a 

pálosok kézikönyvében, a Liber viridisben maradt fenn, és a bencésekkel való viszony 

rendezésére irányult. Magát a szöveget ígérvényként a bencések, eddig ismeretlen 

reformkáptalana állították ki 1395-ben, különös benne a beöltözésre és a habitus-használatra 

utaló kifejezésanyag: 

Obligatoria, quod nullus frater heremita in ordinem Sancti Benedicti accipiatur et 

acceptus extradari debeat: 

Nos Emericus Pechwaradiensis, Henricus Sancti Benedicti de Iuxta Gron, alter 

Henricus Zuburiensis et Iohannes de Batha monasteriorum abbates presidentes capitulo 

generali venerabilium dominorum abbatum nigri ordinis Sancti Benedicti in provincia 

Hungarie existencium notum facimus universis et singulis, quorum interest seu interesse 

poterit, quod nos de voluntate et consensu omnium et singulorum predictorum 

dominorum abbatum religiosis viris Sancti Pauli primi heremite de Noztre et de Thold in 

persona ordinis ipsorum vigore litterarum apostolicarum universas et singulas personas, 

quas dixerint et notaverint de ordine ipsorum ad nostrum ordinem fuisse translatas et 

ipsius nostri ordinis habitu habituatas, a nobis instanter requirentibus et ipsis restitui 

postulantibus in quibuscumque monasteriis ordinis nostri ipse persone residere 

dinoscuntur et qualicumque emineant dignitate, statu seu condicione, spopondemus et 

tenore presencium spondemus ad festum Beati Adalberti martiris proxime venturum in 

Strigonium et in presenciam reverendissimi in Christo patris, domini Iohannis 

archiepiscopi ecclesie Strigoniensis et iudicis sui per ipsum ad hoc delegandi seu 

subdelegandi, procul mota qualibet occasione seu dilacione mittere et destinare, ita 

videlicet, ut si examinante sano iudicio dictorum domini archiepiscopi et sui iudicis 

supradicte persone seu alique ex ipsis in prefato nostro ordine decrete fuerint legittime 

posse permanere, tunc cum quiete ad loca ipsarum in ipso ordine habita libere et 

expedite remeabunt; si autem non fuerint ad nostrum pertinere ordinem declarate et ad 

ordinem prefatorum fratrum heremitarum transferri debere iudicate, tunc deinceps nullus 

ex eisdem personis, sive fuerit abbas, sive non, in aliquo loco seu monasterio nostri 

ordinis ad residendum erit acceptandus. Datum in prefato capitulo secundo die festi 

Beati Luce ewangeliste ad Sanctum Andream de Wysegrad celebrato. Anno Domini 

millesimo tricentesimo nonagesimo quinto. 75 

Mint fentebb mondottam, Szent Gellért Deliberatiojának szóhasználata egészen 

különleges színfoltja a magyarországi latinságnak. 76 Mivel a hazai írásbeliség első 

74 LLMAeH s.v. és GREG.GYÖNGY. Constit. p.143. 

75 Df 286489 fol. 56v. Egykorú feljegyzés a bal margón a szöveg elején: Valet; a végén: 1395. 

76 Nemerkényi, Szent Gellért. 

dc_145_10 

39

korszakának legterjedelmesebb szövege, ráadásul a bibliakommentár műfajának egyedülálló 

darabja irodalmunkban, aligha csodálkozhatunk azon, hogy a Magyarországi Latinság 

Szótárának második leggyakrabban idézett szerzője ( az eddigiekben összesen mintegy 3100 

esetben hivatkozott rá a Szótár). Az korábban sem volt kétséges a kutatástörténetben, hogy 

Gellérttel Itália latin nyelvhasználata érkezett el hazánkba, összevetve azonban a 11. század 

elejének másik itáliai hullámát dokumentáli veszprémi alapítólevéllel 77 , első ránézésre 

megállapítható, hogy Itálián belül is különös összetételű nyelvvel van dolgunk. 78 Ez részben a 

szerző velencei származásából adódik, az általa használt kifejezések között vannak olyanok 

(mindenek előtt a ’favolare’ ige és az ’instantaria’ főnév 79 tekintehők ilyeneknek), melyek 

valójában itáliai (= olasz) szavak latinosítás használatából erednek. Összesen 177 esetben 

állapítható meg bizonyossággal, hogy Gellért a munkájában egyedi alakban használt egy-egy 

szót. A teológusok későbbiekben is jellemző vonzódásával fordult a természeti / 

természettudományos ismerete felé. Állattani szótárát nemrégiben állították össze, 80 ebbe a 

körbe sorolhatók állatnevekből továbbképzett szavai, mint ’accipitrinus, columbiliter, 

corviliter, corvinus, ericius, hirciliter’, de ide sorolhatók a drágakövek (’amethystus, beryllus, 

chrysolithus, chrysoprasus, hyacinthus’), a szelek (’altanus, Circius, euroauster, Favonius’) 

valamint a csillagképek és csillagászati jelenségek (’Arctophylax, canicula, Hyades,), továbbá 

a tudományágak (’geometrica ,’ az ’arithmetica’ használatában Temesvári Pelbárttal 

találkozik) megnevezései. Tudományos érdeklődésének bizonyítékai a retorikai műszavak 

(’allegoria, allegorizo, anagoge, figurate, formativus, hyperbolicus’) és a görög eredetű szavak 

(’aion, anasceuicus, anomalus, delta, dissologice, dissologicus, hieromysta 81 , holocaustoma’), 

utóbbiak még abban az esetben is, ha egyébként ma már nagyfokú biznyossággal állítható, 

hogy görög ismereteit Gellért közvetítő forrásból (többek között Isidorus enciklopédiájából és 

Pseudo Dionysius Areopagita teológiai összefoglalásának latin fordításából) vette. 82 A 

magyar történetkutatásban is komoly érdeklődést váltott ki Gellért eretnekjegyzéke, már csak 

azért is, mert a történeti és külföldi eretnekmozgalmak mellett egy hazai eretnekségről is 

beszámol, sőt ennek a főbb állításait is ismerteti. 83 A történeti eretnekségek megnevezéséről 

77 

DHA I, 54-58. 

78 

Az az feltételezés, mely az Új Magyar Irodalmi Lexikon (szerk.: Péter László. Budapest 2000, 955) második 

kiadásában is napvilágot látott, miszerint esetleg Gellért írta volna István király Intelmeit, nyeli okoból teljes 

biztonsággal kizárható. 

79 

Déri, Szent Gellért 388. 

80 

Déri, Állatok. 

81 

Redl , Problémák 212, felveti a ’hieromista’ szóval kapcsolatban, hogy eredete latin forrásból egyelőre nem 

tisztázott. 

82 Redl, Problémák 211-213. 

83 Redl, Problémák. Gerics, Egyház 88-114. 

dc_145_10 

40

már rég kiderült, hogy ezek nagyrészt Isidorus enciklopédiájából származnak, neveiket 

azonban – mivel nem egyenes idézetben szerepelnek – a hazai latinitás részeként tartjuk 

számon (’ agnosticus, alogii, angeliani, antropomorphitae, apostolici, aquarius, artotyritae, 

cataphrygii, cathari, encratitae, gnosticus, Hermogenianus’). Az olasz eredetű és tudós 

forrásból eredő szavak használata mellett azt is megállapította a filológiai kutatás, hogy 

Gellért törekedett az egyedi megfogalmazások és megnevezések alkalmazására. Katénás 

gondolatmenetét, gondolatainak hullámzását nem csak különös mondatfűzései és szövegének 

rímes elemei, de egyedi hangzású kifejezései is fokozottan érzékletessé tették a hallgatók 

számára. 84 A Cantica canticorum ószövetségi könyvének megnevezésére pl. több más 

megjelölés mellett a ’Fescennium’ városnévből képzett antik eredetű költészeti műszót is 

használta, melynek jelentése a nyugati latin nyelvhasználatban lassanként a nászdaltól a 

bölcsődalig terjed, Gellérténél egyértelműen a „lakodalmas, nászdal” értelemben. 85 Anélkül, 

hogy Hadnagy Bálintról komolyan feltételeznénk, hogy olvashatta a Magyarországon 

recepcióval 86 nem bíró Deliberatiót, akár azt is mondhatnánk, volt kitől tanulnia, hisz egy 

írásában a számára – úgy látszik – nem különösképpen rokonszenves Legenda Aureát ’afféle 

csúfolódó írásnak vagy gyászos koholmánynak’ nevezte, 87 amivel tulajdonképpen Gellért 

egyedi használatához társul szegődött. A csanádi püspök maradék egyedi használatú szavai 

feltűnő vonzódást mutatnak az expressivitást erősítő partikulák (igekötők stb.), a túlképzés és 

a fosztóképző használata iránt. Ezen egyedi, mostanáig csak Gellért munkájából dokumentált 

szavak jegyzéke a következő: 

84 Boronkai, Cerbanus 141. 

85 Déri: Szent Gellért 388. Déri, Tekintetes. 

86 Gerics (Állam 98.) joggal teszi fel, hogy az ősgeszta, de legfőképp az ős-Gellért-legenda írója még ismerhette 

a személyes irodalmi hagyatékot. 

87 Supplementum s.v. 

dc_145_10 

41

aculeatus 

adiosum 

adorabilis 

adorsio 

adversatrix 

affatim 

affurcilare 

angelice 

anulator 

archileviticus 

aspirator 

assuete 

avolans 

bastire 

beatrix 

belligeratio 

bisulcus 

boniformis 

assimilatio 

auditio 

beatificus 

bestialiter 

cartallum 

cernibilis 

cervicositas 

cherubinalis 

cimex 

circulosus 

circumprehendo 

circumstantiare 

clatrum 

coaequalitas 

coaeternitas 

collaboro 

collegius 

comparcum 

concatenatio 

conclaresco 

confluctuatio 

coniector 

considerator 

consimilitudo 

contector 

contemplabilis 

contemplabilitas 

contravenientia 

controversialis 

corruptibilitas 

corruptibiliter 

cruciformis 

culmus 

damnatius 

debacchatio 

Deiloquus 

demulcatio 

denticatus 

derivative 

desudatio 

devoratio 

dextre 

diducere 

disciplinaliter 

disciplinator 

discoloritas 

discretive 

discriminatio 

discurse 

disputator 

diutinare 

divine 

docte 

duodenarius 

duplicatius 

elimate 

enucleator 

enuntiatio 

epithalamium 

eruditoria 

essentiatio 

exemplicator 

exemplicare 

explicator 

exsertus 

extente 

extrorsus 

formator 

formulatim 

fragror 

fuscitas 

genimen 

granditer 

haeresiarchus 

humectatio 

hymnificus 

illitterate 

immeditabilis 

immysterialis 

impenetrabilis 

impertitor 

impressus 

inaestimabilitas 

incircumscriptio 

incoadunatus 

incommutabilitas 

incontaminatus 

incorporalis 

indiculum 

indisgregabiliter 

indisiungibilis 

inevulsibiliter 

infereus 

inflate 

inflictio 

ingratis 

innumerabiliter 

inspirator 

instantaria 

instructus 3 

insuadibilis 

insufflatio 

interrogatus 

invisibilitas 

irreligiose 

irreserabilis 

irreseratus 3 

irrigatio 

irrigator 

Annak ma már egyre kisebb az esélye, hogy a 11-12. századi hazai latinság forrásszövegeinek 

köre tetemesen kibővüljön, kivételes esetek azonban bármikor adódhatnak. Gellértről az 

életéről szóló történeti források némi anakronizmussal állították, hogy sermókban tanította és 

buzdította a hitre a rábízottakat. Arra már a régebbi irodalom is rámutatott, hogy a legendában 

említett tematikus sermo a skolasztika műfaja, így önmagában nem okozott nagy meglepetést, 

hogy az 1982-ben előkerült rövid Gellérttől származó töredék a szent szerző beszédeit ’omelia 

et sermo’ néven nevezi, ezek tehát inkább a homiletikus beszéd jegyeihez álltak közelebb. 

Rövidsége miatt a fragmentum, – ami valójában a homília-gyűjtemény utóirata, – szókincse 

alig alkalmas részletes összehasonlításra. Az azonban könnyű szerrel megállapítható, hogy pl. 

az ’adorior, -iri, -orsus sum’ ige használatában – bár a Deliberatióban való előfordulás mellett 

van egy 15. századi adat is rá a Szótárban – feltűnően egyezik a szóhasználat. Az sem látszik 

mellékesnek, hogy az ’aedificatio’ főnevet Cerbanust mintegy száz esztendővel megelőzve 

használja a töredék morális, azaz ’épülés’ értelemben. 88 Az ilyen apró egyezések is érdemben 

járulnak hozzá a lexikai bázis értékeléséhez. 

Ha már most más szerzők egyedi szóhasználatát illetve a magyarországi latinsághoz 

való személyes hozzájárulását a fenti, kétségtelenül hibalehetőséget is rejtő módszerrel 

88 Heinzer, Gerhard 7. 

dc_145_10 

irrisio 

42

megvizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy hogy a szintén itáliai, de fő forrása, Flavius 

Blondus nyomán sokkal inkább az antik nyelvhasználatra orientálódott Antonio Bonfini a 

megjelent Szótár tanúsága szerint 154 esetben használt csak tőle dokumentálható szót, a 

puszta számokban tehát évszázadokkal korábbi honfitársával vetekszik. Nem így a magyar 

történetírás alapvető emlékei. Kézaitól, akiről a történetírás szinte megkérdőjelezhetetlenül 

tanítja, hogy munkáját „olasz piacra” szánta, s ezért alkalmazott számos italicizmust a 

művében, pusztán 13 esetben „jegyez” magában szótári szócikket. A Képes Krónika, a 14. 

század nagy szintézise valamivel több, 20 esetben teszi ezt, de egyedi kifejezései közül 

legalább kettő (’eufugere, exadulterium’) hibaként keletkezett. Még a szintén itáliai Rogerius 

mester sem tűnik ki ebben a tekintetben, pedig tőle skolasztikus újításoktól hemzsegő nyelvet 

várnánk, csak 8 saját szava van eddig. Végezetül a már említett, talán lotaringiai író által 

pergamenre vetett istváni Intelmek csak háromszor használ egyedi szót – persze lássuk a 

fáktól az erdőt: esztétikai-stilisztikai és tartalmi-eszmei igényessége a legújabb vizsgálatok 

szerint is vitán felül áll. 89 Az már nem is meglepő, hogy P. mester szintén a lista végén áll 

összesen négy előfordulásával, az ő esetében ugyanakkor azt is hozzá kell tegyük, hogy 

ragokkal lejegyzett szórványszavai és személy- és helynevei magukban is azt a képzetet 

keltik, hogy nyelvhasználata mögött – ha nem is szóhasználatában, – de nyelvi 

egyszerűségében és gondolkodásában egyediséget sejtsünk. Ez az aránytalanság a ’nyelvújító’ 

idegenek és a ’maradi’ hazaik között az oklevelek vizsgálatával azonnal helyreáll, valahonnét 

ugyanis jönnie kell annak a mintegy 2000 egyedi szóalaknak, ami a mondott számítások után 

még mindig fennmarad. Érdemes azonban még egy pillantást vetni a magyarországi 

humanizmus atyjára és legkedvesebb tanítványára. 

Vitéz János nyelvhasználatával kapcsolatban Boronkai Iván tanulmányaira 

támaszkodva Pajorin Klára tett közzé fontos megfigyeléseket. A neves humanizmuskutató 

arra a meggyőződésre jutott ugyanis, hogy Vitéz nyelvi igényessége mind lexikai, mind 

stilisztikai és retorikai tekintetben messze elmarad az olasz humanisták nyelvi esztétikai 

mércéitől. 90 Egyedi használatú szavainak száma valamivel magasabb, mint a történeti 

irodalomé, de messze sem éri el Gellért vagy Bonfini arányait, összesen 38, de ebben 

beleszámítottunk két interiectiót is (’ah, heodum’, utóbbit a titkár, Ivanics Pál vígjáté kra 

jellemző műszónak tartja). Az arányokat azonban végül helyrebillenti a tanítvány. Ianus 

szóhasználatának eegyedisége szoros kapcsolatban áll iskolázottságával (Guarino és Itália) 

valamint költői eredetiségével, nála az egyedi szavak szám az eddigi szótárkötetek alapján 

89 Szűcs, Intelmek. Kapitánffy: Hungarobyzanzina 17-37. Adamik, Intelmek. Nemerkényi, Intelmek. 

90 Pajori, Vitéz 540. 

dc_145_10 

43

meghaladja a 200-at. 

6. A nyelvi igényesség szintjei 

Pajorin Klára kutatásai nyomán megerősödött tehát az a megfigyelés, mely határt húz 

az esztétikailag magas színvonalú humanista és egyszerűen csak igényes kancelláriai latinitás 

között. Azt persze nem téveszthetjük szem elől, hogy az itáliai humanizmus maga is a 

szentszéki kancelláriából nőtte ki magát. Továbbá azt sem, hogy Bonfini esztétikai 

igényessége és tartalmi önállótlansága éppen fordított arányban áll Vitéz gondolati 

eredetiségével, s az is megszívlelendő, hogy Vitéz kimért, tiszta fogalmazása milyen messze 

áll Thuróczinak néha az értelmezhetetlenségig tudálékos, „barokkos” fogalmazataitól. Hogy 

mindezt világosabban lássuk érdemes az alábbi történetet szemrevételezni. 

Abban ugyan továbbra is igazat kell adnom Engel Pál fentebb idézett szavainak, hogy 

saját történelmünk szegénységének egyik szomorú jele, hogy a történéseket csak egyféle 

beállításban ismerjük. Ha nem is az országos történetre vonatkozólag, inkább az exemplum és 

a mirákulum határán mozogva is, mégiscsak rendelkezünk egy rövid elbeszéléssel, amit 

három különböző, feltehetőleg részben egymásra, részben szóbeli forrásokra támaszkodó író 

is lejegyzett, három különböző stílus alkalmazásával. 91 A történetet több feljegyzésben 

ismerjük. Bonfini közvetlen forrása minden bizonnyal Thuróczy János 1487-ben megjelent 

Krónikája (IV,17 ) volt, máig nem teljesen tisztázott azonban a viszony Thuróczy és az 

obszerváns ferences prédikáció-szerzõ, Temesvári Pelbárt lejegyzése között, Laskai Osvát 

történetéről nem is beszélve. Temesvári maga is hivatkozott külföldi párhuzamokra, így 

kétségtelen, hogy a történet alapját a nemzetközi legenda-folklór közkincse képezte. 92 A 

három lejegyzés mindenesetre tanulságos a háromféle nyelvi szint (human ista, középkori 

kancelláriai vagy értekezõ, középkori kolostori) összevetésére, a körülötte kialakult vita pedig 

módszertanilag érdekes. 

Temesvári Pelbárt verziója (Stellarium, lib. XII, pars II, art. 1): 

Sed quoniam manus Domini non est abbreviata, his etiam nostris temporibus certa 

acciderunt miracula ad id fidem facientia. Nimirum fidedignis viris, qui affuerunt et 

viderunt, referentibus didici, quod cum ad partes Transalpinas imperator Sigismundus 

bellando accessisset, contigit inibi quendam militem cecidisse. Post multos autem annos 

cum iterato idem imperator partes ad illas cum exercitu accessisset, ecce omnibus 

audientibus vox quasi fletus scilicet ac lugubris sibillationis cepit insonare. Cumque 

cuncti, quidnam foret, mirarentur, de mandato imperatoris ceperunt inquirere inter 

91 Tímár, A levágott fej 317-319. 

92 Mályusz, Commentarii II/2, 269-271. 

dc_145_10 

44

dc_145_10 

vepres silvasque et lucos circumadiacentes. Et ecce repererunt quoddam cadaver iacere 

in quodam rubo putrefactum adeo, quod increscentes iunci et spine veprium ipsum 

pertransiundo penetraverant et ex illo cadavere sonus ille flebilis audiebatur resonare. 

Unde clara voce ait astantibus et, quid foret, conquirentibus dicens: , Habetisne 

presbyterum, cui confitear. Afferte mihi, domini. Ego enim iam ante annos plures in 

bello Sigismundi imperatoris miles affui et in hoc loco pugne corrui. Sed quoniam beate 

Marie in vita mea semper devote servivi, ideo eius meritis faventibus id mihi a Deo 

concessum est et donatum misericorditer, ne anima mea a corpore isto iam pene 

consumpto et thabefacto dissolveretur, ut damnationem eternam evaderem. Unde tota 

anima mea in me tenetur, nec mori possum, donec plene confitear, quia habeo 

damnabilia crimina, que commiseram. Et pro veritate huius confirmanda mox, ut 

confessus fuero, a flebili sibillo hoc meum cadaver cessabit anima dissoluta, que usque 

modo miraculose est per Virginem Beatam retenta.” Tunc obtulerunt ei sacerdotem et 

facta confessione ac absolutione mox resoluta anima vocis illius sonus cessavit. Et tunc 

tam imperator, quam omnes, qui aderant, Deum et Beatam Mariam laudaverunt. Ecce 

ergo miraculum. 

Thuróczi János lejegyzése (IV,17): 

Huius belli exitum ingens subsecutum est miraculum. Enimvero cum post hanc cladem 

duo vel citra preterissent anni, et quidam visendorum ossium interfectorum gratia in 

huius campum certaminis accessissent, dumque mirabundi innumeras hominum pariter 

et iumentorum ibidem occisorum admirarentur costas, e vestigio vocem quasi humanam 

tenuem pariter et difficilem audierunt. Attoniti igitur huc atque illuc respiciunt, 

neminem tamen vident, quare se fantasmata ludi arbitrantur, nec minus pavore perculsi 

diu stetere. Et cum vocem illam continuari interque rumores, quos audiebant, nomen 

celeste domini nostriIesu Christi et eius genitricis gloriosissime Marie crebrius recitari 

adverterunt, in animum reversi inquirentes, quidnam hoc miraculi esset, ulterius 

processerunt. Tandem humana tabe spoliata ossa natis circumquaque virentibus herbis 

inter orta solum caput integrum invenerunt. O, celi regina gloriosissima, tuum quo 

laudum preconio sanctum maggnificemus nomen, quas tibi gratiarum referamus 

actiones, qua te veneremur gloria, dum cuncte tuas in laudes humane sufficiant vires 

minime. Ille tuis cesset a laudibus, tuo sancto qui nomine invocato tuam non sensit 

benivolentiam, tua etenim petens suffragia et ad tua sancta confugiens presidia a te 

derelictus est nemo. Magno nobis exemplo est, virgo sacrata, hoc ingens, quod homine 

in hoc nobis ostendisti, miraculum. Nam cum totum corpus exanimatum tabidumque 

solum caput vivere et linguam loqui conspexerunt, stupidi ingenti capiuntur admiratione, 

tantos quod per dies estatis fervidus ardor hiemisque austerus rigor ac inedia et sitis 

totius corporis consumpta carne solum caput reservavere. Admirantibus igitur illis: 

,,Quid admiramini,” inquit, “creatura Dei et Christianus sum, qui si Christiani estis, 

illius pro nomine, propter vos in cruce qui mortuus est, querite mihi sacerdotem, ut 

confitear.” Interrogatus tandem, quomodo nanque illos usque ad dies vixisset, respondit: 

“Gloriosissima virgo Maria me fovit pariterque ut sine perceptione ecclesiasticorum 

sacramentorum non decederem, me vestrum usque adventum conservavit, et, nisi 

confitear, mori nequeo.” Interrogatus rursus: “Qua de ratione ipsa virgo gloriosa te tanto 

prosequitur beneficio?” Respondit: “Vigilias septem festivitatum illius semper in pane et 

aqua ieiunavi, et illius festivitates summa cum devotione celebravi, viteque et mortis 

omnis spes ipsa mihi fuit.” Accersito tandem sacerdote et confessione ceterisque, que 

subsequi debebant, peractis dissolutus quievit in pace. 

45

dc_145_10 

Bonfini változata (BONF. III,3,152-158): 

At illud incredibile, quod paulo post accidit, miraculum silentio preteriri non potest. 

Secundo namque tertiove anno, cum plerique in eum campum descendissent, ubi 

patratam stragem fuisse memorant, editissimumque cadaverum acervum spectarent, 

emissam inter ossa subinde vocem exaudivere faustissima Iesu Christi salvatoris et dive 

Marie virginis nomina resonantem. Admiratio simul et pavor hos incessit; cum ad verba 

subticuissent, eadem paulo post quasi difficulter expressa accepere. Dum vocis locum 

inter ossa disquirerent, portenti desiderio succensi loquax inter cadavera caput inveniunt. 

Quod ubi homines sibi adesse novit, Quid tam, inquit, stupidi, hic statis, viri? 

Christianus ego sum et magne matri dive Marie semper addictus inexpiatus 

inconfessusque in hoc bello occubui. Magna dea, in cuius tutela vitam degi, me eterni 

supplicii reum esse non patitur; hic me adhuc lingue compotem servavit, ut et delicta 

fateri et animum sacris rite apostolicis lustrare queam, proinde sacerdotem, qui 

confessionem exaudiat et me expiatum reddat, accersite, queso. Rogatus, quid tantum a 

dea beneficii promeruisset, respondit peculiare sibi id in vita fuisse numen, septena 

quotannis in vita sua festa reverendissime celebrasse religiosissimisque ieiuniis ex pane 

dumtaxat et aqua decorasse, sacris fuisse quam studiosissime operatum, illi tantum 

numini cunctas animi vires dedicasse. Accersito e pago proximo sacerdote confessionem 

rite transegit et impetrata erratorum omnium remissione acceptaque novissima 

lustratione id defuncti caput repente conticuit perpetuoque quievit. 

A három szöveg közül Temesvárié egyértelműen nyelvi értelemben is a közérthetőségre, 

egyszerűségre törekvő megfogalmazás. Thurócziét leginkább a nyelvileg ugyan kiogástalan, 

de a tartalommal nem arányos, dagályos stilisztikai fordulatok jellemzik (pl. ’ visendorum 

ossium interfectorum gratia’). Kétségtelen, hogy Bonfini az, aki leginkább törekszik a történet 

körülményeinek antik fogalmakkal történő leírására, azt is gondolhatnánk, hogy valamiféle 

sajátos humanista ideológiai semlegességre. Az olyan kifejezések, mint az ’animum lustrare, 

aliqm expiatum reddere (=absolvere) munkájában másutt is az antikvitás alapján állónak 

mutatják a neves történetírót, a ’Magna Mater’-hez azonban neki is hozzá kellett tennie a 

’Diva Maria’ értelmezőt, elkerülendő a szinkrétizmus vádját. 93 Könnyebb helyzetben volt 

akkor, amikor munkája más helyein a politikai intézményrendszert „antikizálta” (pl. a nádor 

’praetorii praefectus’ lett; a legérdekesebb kísérlet azonban Hunyadi János kormányzói 

működésének ’interrex’ minősítése, amit a munkában a cseh kormányzó Podjebrád György is 

méltán érdemel ki, de Garai László nádorra alkalmazása a szónak már némi zavart okoz). 94 

Kézai nyelvi ismeretei és érdeklődése: bizonytalan eredetű elemek 

Fentebb utaltam rá, hogy Kézai nyelvével kapcsolatban régi feltevés, hogy hemzseg az 

93 Kulcsár Péter munkájából világos, hogy Bonfini szövegismerete alapvetően másodlagos volt, Blondus 

enciklopédiáin alapult, ld. Kulcsár, Bonfini 28-102. 

94 Bonfini egyik érdekes „átértelmezése” a szent = divus megjelölés, miként itt Szűz Máriára alkalmazva 

olvassuk. Ennek előzményeire és politikai összefüggéseire ld. Tringli, Liberty 145. 

46

dc_145_10 

italicizmusoktól, s ebből is következik, hogy munkáját itáliai olvasóközönségne szánta. Ezt a 

megállapítást az is megerősítette, hogy utóélete valóban csak egy 14. századi velencei írónál 

mutatható ki (már amennyiben persze eltekintünk attól a ténytől, hogy huntörténete a magyar 

krónikák meghatározó szerkezeti eleme lett a későbbiekben, s Werbőczi Tripartituma 

közvetítésével minden középkori magyarországi szövegét messze meghaladó hatást fejtett ki 

az újkor végéig bezárólag). Az nem kérdés, hogy Kézai Simont érdekelte a nyelv, ez talán 

összefüggött alacsony származásával is: nyelvtudás birtokában olyan világ nyilt ták terekkel 

előtte, amilyenről a Kinza pusztai várjobbágyok között nem is álmodhatott. Érdeklődésének 

egyik fontos jele, amikor a német nyelvjárások között az antik történetíráséhoz hasonló 

megkülönbözetést tesz. Valóban bizonnyal beszélt is valamilyen német nyelvjárást, ezt 

bizonyítja az általa lejegyzett ’legerfalk’német szó mellett etimologikus névfejtő módszere is 

(pl. Strassburg etimológiájából jól látszik, hogy ismerte és használta is a német Straßet). 

Eredeti francia és arab szavakat is ő jegyzett le először, s van néhány szava (pl. a ’missitale, 

schartabellum’), mely kétségtelenül itáliainak (= olasznak) tűnik. A kérdés csak az – mert 

tanulságokkal járhat a latinság összetétele szempontjából, – hogy vajon minden szó annak 

tekinthető-e, amiről a korábbi kutatás feltételezte ezt. 95 

E tekintetben érdemesnek látszik megvizsgálni az ’astraco, -are’ igét. Ennek 

tulajdonképpen nyelvészetileg ún. csillagos, azaz kikövetkeztetett szónak kellene lennie, mert 

a forrásszövegben ’astracatas’ alakban csak a participium perfectuma szerepel. A vele azonos 

’astraco, -are’ és a hozzá közel álló ’astracus, -i’ (= pavimentum; Gr.: όστρακον > Lat. vulg.: 

*astracum, -us > Ital.: lastrico) szócikkeket a németországi latin szótár valóban 

kikövetkeztetett alakként csillaggal különbözteti meg. 96 Csak súlyosbítja a helyzetet, hogy 

Kézai gesztájának köztudomás szerint középkori kézirata nem, csak újkori másolatai állnak a 

kutatás rendelkezésére, s a hivatkozott helyet pedig éppen súlyos szövegromlás is terheli (a 

’diversius’ alak változatos romlott formák coniecturája). Ha ugyan hapaxnak az ’astraco’ alak 

sem is tekinthető, különös szó, annyi bizonyos. A bábeli torony építésének leírásában szereplő 

alakot a legutóbbi kiadás és korszerű kommentár kétely nélkül italicizmusnak minősítette, a 

német és a magyar szótár megfejtési kísérletére nem hivatkozott ugyan, de helyette Agnellus- 

helyeket idézett (’lastra, lasta’ alakban). 97 Láthatólag az ’astraco’ modern értelmezése és 

italicizmussá minősítése feltételezések láncolatán alapszik, melynek egyes láncszemei maguk 

is csak lazán kapcsolódnak egymáshoz. A régi irodalom felvetett egy másik lehetőséget is, ez 

95 

A kérdés alapos összefoglalása: Veszprémy, Utószó 155-161. 

96 

MWb. I,1108-1109. 

97 

Simon de Kéza, Gesta 12-13. 

47

azonban az újabb kommentárokból teljesen kimaradt. Podhradczky József 1838-ban a Budai 

Krónika máig egyetlen önálló kiadásában a szót ’astragatis’-ra javította, utalva a Vitruvius 

munkájában előforduló ’astragalus’ építészeti terminus technicusra, s a lehetőséget Ipolyi 

Arnold is elfogadta 1854-ben megjelent munkájában. Domanovszky Sándor apparátusában 

említést sem tett a coniectura-kísérletekről, ami egy unius codicis mű esetén is hiba lenne, 

különösen is az egy újkori – a coniecturákkal közel egykorú – másolatokon alapuló szöveg 

esetében. 98 Az ’abstracatis’ változattal szemben (ez ugyanis feltehetőleg szintén szövegjavító 

értetlenség eredménye) az ’astragatis’ alakot főalaknak tekintve megengedhetőnek tartom, 

hogy a forma szoros kapcsolatban állhat a vitruviusi terminusnak is alapul szolgáló görög 

α̉στράγαλος-szal. A kérdés csak az, hogy Kézai korában ismerték-e a kockakövekkel fedett 

(az ’astracatas’ egyértelműen az utca burkolatára vonatkozik) útburkolása technikát. Ha 

azonban Kézai antik emlékek iránti érzékenységét illetve Sabaria művében játszott szerepét 

(egyetemet vagy legalábbis főiskolát helyez oda Attila korára) figyelembe vesszük, igencsak 

elképzelhető, hogy a borostyánút maradványai lebeghettek a szemei előtt. 

Mivel a kérdés forrástani és nyelvi szempontokból ilyen mértékig összetett lexikai 

problémákon alapszik, mindenesetre nem szerencsés egyértelműen – más szövegjavítási 

kísérletek teljes figyelmen kívül hagyásával – az ’astracatas’-t Kézai italiczmusainak 

alapadatai közé sorolni. 99 

7. A lehetséges szaknyelv kérdése: a heraldika 

A történeti medievisztika egyik fontos segédtudomány a heraldika, mely a 

hadszervezet átalakulásával párhuzamosan kialakuló címerhasználat kérdéseivel foglalkozik. 

Lényegi megállapítása, hogy a címerhasználat történetében két, alapvetően különböző 

korszakot választ el egymástól. Az első korszakban, melynek időbeli határai Magyarországon 

1526-ig terjednek, a címereknek valódi megkülönböztető szerepe volt a csatatereken és a 

mindennapokban egyaránt, ezt „élő heraldikának” szokás hívni. Az ezt követő időben a 

lőfegyverek elterjedése miatt a lovagi fegyverzet lassanként korszerűtlenné válik, a 

címereknek a dekoratív (társadalmi megkülönböztető) szerepe formálódik ki, míg eredeti 

funkciója elhanyatlik, ezért ennek a korszaknak a bevett neve a „hanyatló heraldika kora”. 

Latinitás szempontjából a kérdésnek az ad jelentőséget, hogy az élő heraldika korszakában 

fejlődik ki az a nyelvezet, mely a 16. századtól fokozatosan megmerevedik és a 19-20. 

98 

Podhradczky, Chronicon 6. A Vitruvius-hely értelmezésére: ThLL II,957 s.v. ’astragalus’. Ipolyi, Mythologia 

135. Domanovszky helye: SRH I, 143. 

99 

A kérdésre Juhász Erika felvetése nyomán egy szövegolvasó szemináriumon lettem figyelmes, amiért a 

doctorandának tartozom köszönettel. 

dc_145_10 

48

századra valóságos műnyelvvé válik, melynek szóhasználata és megfogalmazásai rendkívül 

szigorú szabályokhoz igazodnak. 100 

Magyarországon a címerhasználat a 13. század elejétől vált egyre elterjedtebbé, az a 

szokás azonban, hogy az uralkodó ilyen jelvénnyel adományozza meg érdemeket szerzett 

hívét, s a címert esetleg művészilég le is festik, netán szavakkal is leírják az oklevélben, csak 

1326 után, valójában a 14. század végétől terjedt el Magyarországon. A minket érdeklő 

címerleírásoknak éppen az ad jelentőséget, hogy a bennük szereplő terminológia a 15. század 

végén már meglehetősen szabályozottnak látszik, s a hanyatló heraldika korában ezen alapul a 

heraldikai műszókincs, a terminológia. Szótárszerkesztő elődeink feltehetőleg jól látták ennek 

a jelentőségét, az excerpáló módszer esendősége mellett legfeljebb az téveszthette meg őket, 

hogy a Monumenta Hungariae Heraldica címen közzétett három kötetnyi címereslevél a 

teljesség benyomását keltette. Az utóbbi évtizedek heraldikai kutatásai és nagy társdalmi 

érdeklődést kiváltó kiállításai (pl. a Zsigmond-kiállítás) ráirányították a figyelmet arra, hogy a 

címereslevelek alapvetően vizualitásuk tekintetében nyertek számbavételt és feldolgozást, 

nyelvileg egyáltalán nem. Bárczi Gusztáv történeti és modern szakszavakan vegyesen 

feltűntető heraldikai műszótára szinte használhatatlan a filológusnak, ezért ajánlatosnak 

látszik a forrásokig magukig visszamenni. Mivel afféle „állatorvosi lókén” számos 

terminológiai és filológiai kérdést felvet, érdemesnek látszik alaposabban szemügyre venni 

egy küllemében sem éppen utolsó Jagelló-kori címereslevelet. Mielőtt azonban ehhez 

hozzáfognánk, tisztázni kell azt a kérdést, hogy a Zsigmond-kori (1387 -1437) kezdeteket 

követően Mátyás uralkodása alatt vált újra intenzívvé az uralkodói címeradományozási 

tevékenység, s ennek a csúcspontját nyelvi tekintetben azért is a Jagelló királyok három 

évtizede képezi, mert ekkor már erősen hatottak a humanizmus mércéi a kancelláriai 

megfogalmazásokra. Ennek egyik fontos bizonyítéka az a címereslevél, amely eredetiben 

nem, csak az ún. Oláh Formuláskönyvben maradt fenn, de amit címfelirata szerint maga 

Antonio Bonfini fogalmazott. Ennek teljes egészében mindmáig publikálatlan szövege a 

következő: 

dc_145_10 

Arma quedam per Anthonium Bonfinis facta: 

[Nos,] Wladislaus etc. Cum nichil fidelibus obsequiis principi gracius esse debeat 

solaque fides inter ceteras virtutes multum suo iure promereri videatur, nichilque a regia 

dignitate ipsa ingratitudine debeat esse magis alienum, iccirco decoris nostri et 

exornande fidelitatis habendam duximus esse racionem. Nam cum summa Iohannis t. 

scriptoris et familiaris nostri fides et assiduitas, qui historiam Hungaricam ab Anthonio 

100 Bertényi , Címerváltozatok. Bertényi, Címertan. 

49

dc_145_10 

t. editam fideliter rescripsit, nuperrime venisset in mentem, eius fideles elegantesque 

labores immunes 101 preterire nequimus, quos non tam alieno, quam nostro testimonio sat 

hactenus exploratos habuimus. Quare cum aliis virtutibus eius, tum probitatis 

fidelitatisque constancia commoti ab omni vicio ignobilitatis eximendum 102 et in 

nobilitatis ordinem numerandum esse et iure et sponte censuimus. Quin eciam non modo 

t., sed eius gracia t. patrem suum ceterosque fratres eius et heredes omnes cum universa 

posteritate perpetuo hoc honore honestandos esse arbitramur, proinde Iohannem t., 

patrem, fratres et heredes omnes cum universa posteritate in nobilium ordinem 

privilegio et auctoritate nostra ita creamus, ascribimus et annumeramus, ut ex hoc 

tempore in semper pro nobilibus habeantur, haud secus atque si ex antiquo nobilique 

sanguine prodiissent. Ut de nostris et externis viris, qui in nostro servicio versati sunt, 

eque benemereri videamur 103 , preterea hec arma et nobilitatis insignia concedimus et 

donamus, quemadmodum in capite privilegii picta sunt, videlicet scutum celestini 

coloris desuper, || inferius vero aurei et Fortunam coronatam 104 in habitu purpureo 

volubili rothe 105 insidentem, cum brevi in altera manu, cui scriptum sit ’soli Deo’, in 

altera vero screptrum 106 , insuper autem galeam coronatam cum paribus insignibus 

dependentibus a tergo fimbriis purpureis, celestinis et viridibus, que quidem galea pro 

militari crista habeatur. Quin eciam ultro concedimus et mandamus, ut ceterorum more 

nobilium t., pater et fratres eius heredesque posteri omnes his nobilitatis insignibus, 

quibus ultro donavimus, ubique terrarum utantur, sive in preliis singularive certamine et 

equestri sive in circumscriptis certaminibus aliisque militaribus et generosis studiis his, 

u libuerit, preterea in obsignatoriis anulis et sigillis, item domi militi in velis 

aureis et tentoriis ac in omni denique expedicione pro eoru arbitratu et voluntate eos 

hec arma ceterorum ritu nobilium usquequ gestare sponte nostra concedimus et 

iubemus. Hanc igitur immunitatem honori perpetuum iccirco sponte nostra 

concedimus et donamus, ut viros bonos et fideles pro dignitate honestemus et ad 

regnorum nostrorum decus et splendorem eo magis in posterum nobilium numerus 

amplificetur, 107 a[c] cet eo vehementius istorum exemplo succensi ad capescendam 

virtutem et imitanda fidelitatis obsequia certatim excitentur, quo uberiorem in principe 

remuneracionem beneficenciamque cognoverint. In cuius rei fidem, memoriam 

confirmacionemque perpetuam presentes litteras fieri iussimus, manum propriam 

apposuimus nostrique sigilli appensione munivimus. Datum. 108 

A szöveg egy egyedi használatú szót kínált volna (’immuneratus’), ez azonban Pray 

kiadásában olvasati hibának bizonyult, Tóth rekonstruált ’immunerator’ változata szintúgy. 

101 Alatta kihúzva: e muneratos, sor fölé írva: immunes. Pray, Diatribe 123 töredékes kiadásában: 

immuneratos. Wagner töredékes kiadása alapján helyesen hozza: Tóth, Analecta 57. 

102 Az ’ab omni vicio ignobilitatis eximendum’ helyén a másolatban a minden kétséget kizáróan a romlott ’ab 

omni virium ignobilitate asserendum’ alak áll, ezt Pray ki is hagyja egészében. Az ’asserendum’ helyett szóba 

jöhetne még egy ’auferendum’ is. A ’commoti’ némileg vitatható olvasat, Wagner verzióján alapszik: Tóth, 

Analecta 57. 

103 Wagner kiadása alapján Tóth, Analecta 57: atque bene mereri videantur. Mint javítási kísérlet 

elgondolkoztató. 

104 A másolatban: fortunatam coronam, javította Décsényi, II. Ulászló 62. 

105 A másolatban: rothi, Décsényi (sic)-kel jelölte. 

106 A másolatban: screptrum. 

107 A másolatban: amplificentur. 

108 Jászóvári v. Oláh Miklós Formuláskönyve fol. 99 r-v . (Miestne Pracovisko Matice Slovenskej Jasov, Jászói 

prépostság volt könyvtára 78. sz. kézirat; Magyar Országos Levéltár, Df 282621, 393 és 395. sz. fénykép). Pray, 

Georgius, Diatribe 123-124. Décsényi, II. Ulászló 62. A rekonstrukciót megkísérelte a nyomtatott kiadások 

alapján Tóth, Analecta 57. 

50

Ennek ellenére tanulságos a szabályos ormuláktól való elütés ésre törekvés és Fortuna 

istenasszony, valamint a devíza részletes leírása a szövegben. Feltehetőleg Bonfini maga 

fogalmazta Ulászlótól nyert saját nemesi levelét is, legalábbis erre vall a ’cliens’ rá jellemző 

kifejezése a formulában: ’quibus caeteri proceres, nobiles, milites et clientes regni nostri ex 

iure et consuetudine uti, frui et gaudere consueverunt.’ 109 Az 1492-ben kelt armális sem 

eredetiben, sem közép- vagy újkori kéziratban nem maradt ránk, egyedül egy nyomtatvány 

tartotta fenn a szövegét. A belső kritériumoka azonban meggyőzően tanúskodnak egy valahai 

eredeti oklevél egykori meglétéről. A humanista szerző, akit Supplementumomban magam is 

erősen kiaknázni törekedtem, érdemeit taglaló szöveg és fordítása a következő: 

„Cum splendor omnis ac vera nobilitas e virtute proficiscatur et ex ea maxime, quae aut 

militia aut scientia comparatur, ac virtutis proemium sit honor, nihilque magis bonum 

regem addeceat, quam virorum merita pensitare et pro dignitate cuiusque virtutem colere 

et ornare, ne illa proemio defraudata languescat et cum ignavia vitium afferatur, nos 

ultro Antonium Bonfinium civem Asculanum, serenissimo olim Matthiae regi 

praedecessori nostro carissimum virum doctissimum, omnium bonarum artium 

cognitione praeditum et utraque lingua praestantem, de maiestate nostra, ac universa 

Hungaria optime meritum, quando ab origine mundi ad nostra usque tempora nos ac 

Hungaros nostros perpetua illustravit historia, Hermogenem, Herodianum, 

Philostratumque e Graeco in Latinum transtulit, Architecturam et multa, diversaque 

volumina edidit, in primis nostra, quacumque possumus, nobilitate donamus, quamvis 

genere, suapte virtute elegantissimisque operibus sat ubique gentium nobilis esse 

videatur, et inter nostros egregios nobiles familiares aggregamus, adscribimus et 

adnumeramus. … Deinde, veluti opera sua plene testantur, eumdem Antonium 

immortalitatis artificem, bonum poetam, elegantem historicum, et oratorem optimum 

pronuntiamus, edicimus, et declaramus, quod et doctissimi viri, qui citra invidiam 

loquuntur, omnes plane fatentur. Et quamvis hos titulos studiosorum prius iudicia 

tribuerunt, nostra tamen consimili sententia et auctoritate munimus, donamus corona 

laurea et cum cultu et habitu gestandi auri potestatem concedimus, ut splendido cultu 

aurea magis ingenia inter homines enitescant.” 110 

„Minthogy mindenféle méltóság és az igazi nemesség érdemből ered, leginkább abból a 

fajtából, amit hadakozással vagy tudománnyal lehet megszerezni, s az érdem jutalma a 

megbecsülés, továbbá mert semmi sem illik inkább a királyokhoz, mint a férfias 

érdemek mérlegelése, és kinek-kinek méltósága szerint érdeme tisztelete és 

megbecsülése, nehogy jutalmától megfosztva lankadjon s a tunyaság vétekhez vezessen, 

mi önnön megfontolásunkból ANTONIUS BONFINIUSt, Ascoli polgárát, — aki néhai 

elődünknek, Mátyás királynak igen szeretett s rendkívül tanult, az összes 

széptudományok ismeretével felruházott és mindkét nyelvben kitűnően járatos híve volt, 

s aki fenségünkre és egész Magyarországra nézve kiváló érdemeket szerzett, midőn a 

világ kezdetétől a mi korunkig tartó történettel ékesített bennünket s magyarjainkat, s 

Hermogenest s Philostratust görögről latinra fordította, kiadta az Építészetet és sok más 

kötetet, — a tőlünk telhető nemességgel adományozzuk meg, bár születése, tulajdon 

109 Tóth, Analecta 49. 

110 Tóth, Analecta 49-50. 

dc_145_10 

51

kiválósága és fölöttébb választékos művei révén bárhol a világon nemesnek tekintenék 

… Amiként művei is tökéletesen tanúskodnak emellett, ezt az ANTONIUSt a 

halhatatlanság munkálójává, derék költővé, választékos történetíróvá és kiváló szónokká 

nyilvánítjuk, minősítjük és hírdetjük …” 

Mindkét szöveghagyomány egyaránt kései, ennek ellenére a enti állítást, hogy ti. a heraldika 

szaknyelvét, mely filológiai tekintetben hovatovább szűz területnek tekinthető, legkésőbb a 

Jagelló királyok, de talán már Hunyadi Mátyás uralkodásától fogva erős humanista hatások 

érték. 

dc_145_10 

A heraldikai emlékanyag nyelvi tekintetben különleges csoportot képez a 

magyarországi latin nyelvhasználatban, ha beszélt nyelvről lenne szó, akár csoport- vagy 

rétegnyelvnek is tekinthetnénk. Ennek az oka első sorban is az, hogy az átlagos és a beszélt 

nyelvvel szoros szimbiózisban élő és a mindennapok szóhasználatára orientált hivatali 

nyelvhasználathoz képest különös hatások érték külföldről is. Nem nagyon tekinthető 

véletlennek, hogy a címertan szöveges forrásai éppen egy a Nápolyi Királyságon keresztül 

Franciaországból érkezett dinasztia, az Anjouk idején jelennek meg, s a címerek uralkodói 

osztogatásának szokása valójában a külföldön sokat utazó és hosszú ideig tartózkodó 

Zsigmond uralkodása idejétől terjed el nagy mértékben, ezzel a jelenséggel egyenes arányban 

természetesen a címereslevelek száma is megnövekszik. Zsigmondtól fogva a magyar 

uralkodók időnként maguk is adtak címert külföldieknek – Mátyás pl. egy pápai legátusnak, 

vagy II. Ulászló éppen a történetíró Antonio Bonfininek, – az sem egyedülálló eset azonban, 

hogy magyar adományos nyert címert vagy legalább címerbővítést külföldi uralkodótól 111 . A 

nyelvi csatornák tehát megfelelő áramlást biztosítottak a kifejezési formáknak, fordulatoknak 

és szavaknák. A műfaj másik fontos nyelvi élénkítő tényezője az, hogy a címerleírásokban 

gyakorta olyan tárgyakat, jelenségeket és fogalmakat kellett leírni a nyelv eszközeivel, 

melyek a hétköznapi életben ill. a természetben nem, vagy csak nagyon ritkán fordultak elő, 

nyelvi megformálásukhoz különleges találékonyságra vagy éppen a címertan szaknyelvi 

terminológiájának alapos ismeretére volt szükség. E két tényező hatása aligha értékelhető alul 

a latin nyelvfejlődésre, még akkor sem, ha alapvetően csak a lexikai alapokat érintették, a 

szintaxist, stilisztikát stb. nyilván nem. Az utóbbi nehézséget, hogy ti. különleges tárgyakat 

vagy jelenségeket írjanak le szavakkal, az újkor idején majd egyszerűen úgy oldották meg, 

hogy, amennyiben a görög nyelvből ismeretes volt megfelelő jelentésű szó, azt egyszerűen 

kölcsönszóként latin alakban használták fel. Hogy a címertan kutatói hűvös érdektelenséggel 

111 Erre különösen jó példa Gara Miklósé, aki 1416-ban egy napon nyert armálist Párizsban VI. Károly francia 

királytól és Zsigmont, ld. Takács, Sigismundus 406-408 (Marta Melniková és Jékely Zsombor szócikke). A 

katalógus többi heraldikai cikke is tanulságos az elmondottakkal kapcsolatban. 

52

kezelték a Szótárba foglalt heraldikai szókincset, többek között – talán – annak is tudható be, 

hogy az esetek többségében elmaradt a vonatkozó szavak és kifejezések markáns minősítése 

(pl. herald.), s ilymódon a szaknyelvi jelleg csak akkor derül ki, ha a forrásidézet Fejérpataky 

László és Áldásy Antal három kötetes címereslevél-korpuszából származik ( Mon.herald.), 

akkor nem, ha általános gyűjtőkörű forráskiadványból. 

A címertani terminológia elsikkadásának jó példája Tétényi Imre fia Péter, budai 

alvárnagy ( vicecastellanus) armálisának esete. A címernyerő Tétényi Miklós fia András 

rokonával együtt nemességük új jelvényét 1405-ben Zsigmond királytól nyerték érdemeik 

elismeréseként. Zsigmond király oklevele ugyan eredeti formában is korunkra maradt a Kapy 

család levéltárában 112 , a történeti kutatás számára azonban nem ez a szöveg, hanem ennek egy 

késői hibás másolata jelentette az alapot a vuzsgálódáshoz. A családi levéltárak ugyanis a 20. 

század kezdetéig rendszerint a leszármazottak magántulajdonában voltak, a családi birtokon 

álló kastély vagy kúria erre berendezett helyiségében elhelyezve, kutatásukat rendkívül 

megnehezítette a tulajdonos készségének biztosítása és az utazás. 113 Ezért is volt óriási 

jelentősége azoknak a már korán a budapesti Egyetemi Könyvtár kézirattárába került jezsuita 

másolatgyűjteményeknek, melyeket Hevenessy Gábortól kezdve Kaprinay Istvánon keresztül 

Pray Györgyig számosan folyamatosan gyarapítottak, s egy helyben voltak kevés nehézség 

árán kutathatóak. Egyik ilyen gyűjteményből, a Collectio Kaprinayianaból hozta azt 

napvilágra Bartal György nevezetes Commentariuma, majd bekerült Katona Historia 

criticajába, Fejér György korpuszába, Wágner Károly sárosi diplomatariumába is. Végül a 

Szótár szócikkírója innét idézte az armálist egy egyedi előfordulású szó, a ’barada, -ae f.’ 

dokumentálására. 114 A szó ugyan nehezen magyarázható, sem megfelelő etimon, sem más 

magyarázat nem támasztja alá, a szövegkörnyezet mindenesetre magyarázza a szócikkben 

megadott jelentést. A heraldikai irodalom és forráskiadványok egyszerű áttekintése során 

azonban gyorsan kiderült, hogy az alak régi, rossz olvasatnak köszönheti a létét, mert azt 

’bandum’-nak kell olvasni, ami a heraldika szaknyelvében teljesen bevett szónak számít. 115 

Ebből persze az is következik, hogy a valódi hapax ’barada’ immár törlendő, s helyette a 

’bandum’ veendő el. 

Az elmondottakkal kapcsolatban további fontos tanulságokkal szolgál Gersei Pethő 

János címereslevele. Pray György egy 1775-ben napvilágot látott munkájában hosszan 

112 Dl 64122. 

113 Amikor Nyáry Albert az eredeti oklevél alapján újra közölte a szöveget, a szóban forgó armális még a Kapy 

család Kapivári levéltárában volt Fasc. III. Nr. 9. jelzet alatt. Nyáry, Heraldika 229. 

114 Zsigm.oklt. II,3798. 

115 Ld. Supplementum s.v. 

dc_145_10 

53

dc_145_10 

értekezett a Névtelen Jegyző forrásairól, s egyebek között a következőket írta: „Hogy milyen 

forrásokat használt írásához, nyilvánvalóan maga árulja el a következő szavakkal: ’Különböző 

történetírók hagyományai szerint az isteni kegyelem segítségére hagyatkozva stb.,’ azt 

azonban, hogy kik is ezek, ha ugyan egyáltalán a történetírók közül valók voltak, elhallgatja. 

A n(agy nevű) Bél Mátyás azt gyanítja, hogy ő (ti. Anonymus) orosz (történet)írókat ért rajta. 

Azonban tartok tőle, hogy abban a korban a mieink semmit nem tudtak azokról (ti. az 

oroszokról), vagy, ha tudtak is valamit, kétséges, vajon ismerték-e azoknak a nyelvét azok, 

akiket a mű ezen részeihez felhasználhattak volna. Bizonyos, hogy az orosz történetírók 

munkáikat anyanyelvükön írták, ezek közül néhányat a neves Herberstein, - úgy vélem, - 

feltehetőleg elsőként fordított latinra, mígnem ebben a században a pétervári akadémia 

vállakozott arra, hogy jelentős részüket németre fordíttatja. Oly távol áll Anonymustól, hogy 

ezekkel egybehangozzék, hogy a lehető leginkább láthatólag le is mond róluk, amit később 

majd ki is fogok fejteni. Ezért úgy vélem, ő ősrégi krónikákat tart szem előtt, akár ha 

külföldiek lettek légyen is, amilyenek láthatólag a Metzi Évkönyvek voltak, melyekből szinte 

szó szerint kiírja mindazt, amit Liutratus vercelli püspökről mesél el; vagy ha inkább hazaiak, 

olyanok, amilyeneket a tárnokok ispánjánál – nem pedig mesterénél, ahogyan Bél szeretné, s 

amit én mindenképpen megkülönböztetek – őriztek az oklevelek tanúsága szerint. Idézek 

néhányat. Albert király abban az oklevelében, melyben sorra veszi Garai László macsói bán 

érdemeit, a következő szavakat írja: ’Hogy az ellenségen (ti. a törökökön) dicsőséges 

győzelmet aratott, az a mi elődünknek az (oklev elekben) írott történetei (litterales historiae) 

által örök emlékezetül hagyatván bizonyosan tudott dolog.’ Világosabban lehet következtetni 

erre II. Ulászló 1508. évi okleveléből, mellyel Pethő Jánosra bízza gyermekeit, Lajost és 

Annát, az ősei által a király iránt állhatatosan megtartott hűség okán azt mondja: ’Ennek a 

dolognak igen bőbeszédű tanúbizonyságai a magyar királyoknak az Évkönyvei (libri Annales) 

maguk is, melyekben igen nagy szorgalommal és nagy fokú hitelességgel minden idők 

történéseit összeírták.’ De ezek a királyoknak, és nem a korábbi fejedelmeknek a korára 

vonatkoznak; én bizony úgy gyanítom, hogy Béla Jegyzője ezekből (az Évkönyvekből) 

meríthette azon dolgokat, melyekkel kapcsolatban világosan megmondja, hogy a királyokról 

elő fogja adni őket. Innét merítettnek tűnhetnek bizonnyal azon dolgok is, amik Szt. István s 

talán Géza fejedelem korát illetik. Mivel ugyanis ők előszeretettel támaszkodtak azon 

külföldiek segítségére, akik a vallással együtt elsőként honosították meg az 

irodalmat/írásbeliséget is, könnyen meglehet, hogy ezek tanácsára és szorgalmazására kezdték 

összeállítani a honi történelmet és őrizni azt a tárnoki házban, vagyis a királyi kincstárban. De 

hogy a régi fejedelmek történetét (szerzőnk) honnét meríthette, egyáltalán nem tudom. Hogy 

54

dc_145_10 

azonban a történelem olyan részletességgel lett volna kifejtve az Évkönyvekben, - ha ugyan 

abban az időben voltak egyáltalán ilyen könyvei a mieinknek, - bármennyire szeretném is, 

nem vesz rá a lélek, hogy elhiggyem. Azt gyanítani, - Bél láthatólag ezen az állásponton van, 

- hogy a Jegyző a Zoltán (fejedelem) alatt összeállított emlékeztető könyvekből (libri 

memoriales) merítette állításait, puszta vélelem csupán, sem az ésszerűség nem támasztja alá, 

sem nem is valószínű.” Lapalji jegyzetében még gyorsan hozzátette: „Ezekből kifolyólag 

cáfolom, hogy a mieink Krónikája ezekből az Évkönyvekből fajzott volna el, mivel azokról, 

akik a Pethök családjából nevet szereztek maguknak, semmi sem található (ti. az 

Évkönyvekben, vagyis a krónikákban). Talán Pethö Gergely ezért is szőtt nem keveset 

Magyar Krónikájába. Van ugyanis itt egynéhány dolog, amit a többi elhallgat.” 116 

Tudományos történetírásunk egyik alapítóját a (nem ok nélkül) hosszan idézett helyen az 

érvelés heve nem csak nyelvileg (ob constantem in regis fidem ab eius maioribus servatam) 

ragadta el, nem csak az évszámot írta el egy esztendővel, de feltehetőleg alaposan félre is 

értette forrásainak egyikét-másikát, Albert király oklevelét mindenképpen. Ott ugyanis a 

hivatkozásban ( eiusdem praedecessoris nostri litteralibus historiis aeternae memoriae 

traditum) aligha vitatható módon nem valamiféle történeti munkára, hanem a középkori 

magyarországi adományleveleknek nyugati társaiktól éppen elbeszélő bőbeszédűségükben 

különböző narratióira történik utalás, melyekben rendszerint az adományos érdemeit 

foglalták össze, gyakorta az ősökre visszatekintő hatállyal. 117 Másik hivatkozását maga is 

világosabb bizonyítéknak tartotta, bővebben is idézett belőle, de hogy a szövegösszefüggésből 

kiragadott részt pontosan érthette-e, itt sem egyértelmű. Arról mindenesetre meg volt 

győződve, hogy a tárnoki házban őrzött ’libri annales’ kifejezése alatt egy történeti munkát, 

régi krónikát kellene érteni, ennek folytán látszólag méltán adott hangot kétkedésének, miután 

a fennmaradt latin nyelvű történeti munkákban (Budai-, Dubnici-, Thuróczy-krónika, Bonfini 

Tizedei stb.) valóban hiába is kereste, nem találhatta nyomát sem a Gersei Pethőknek, lévén, 

azok nem is szerepeltek ezekben a művekben. Az mindenesetre figyelemre méltó, hogy nem 

ébredt gyanú a kritikai módszeréről méltán híres Prayban a szöveg értelmezését illetően. 

Jelenlegi tudásunk szerint azonban ő volt az első, aki a Gersei Pethők nevezetes 

címereslevelét forrásként bevonta a történeti irodalomba és érvelésbe, s amint az a 

fentebbiekből kiderül, ő a régi, az idők során elkallódott évkönyvirodalom kétségtelen 

bizonyítékát olvasta ki belőle. Értelemzését a későbbi forráskritika nem igazolta, de a jezsuita 

történetíró érdeklődésének így sem lebecsülendő a jelentősége: napfényre hozott egy fontos 

116 Pray, Dissertationes 74. 

117 A narratio-kérdés legutóbbi összegzése: Zsoldos, Kárászi 385-407. 

55

történeti forrást, amihez feltehetőleg idősebb rendtársának, Kaprinai Istvánnak (1714-1785) a 

gyűjteményéből jutott hozzá. 118 Nem sokkal ezt követően a hivatkozott oklevél teljes szövege 

is napvilágot látott, igaz, nem eredetiben, hanem VI. Károly Bécsben 1712. április 5-én kelt 

átírásában. 119 A szöveget most már egész terjedelmében tanulmányozva több mindenre is fény 

derülhetett, többek között arra, hogy nem egy udvarmesteri kinevező iratról van szó, hanem a 

Gersei Pethő János címerbővítéséről, melyben az adományost valóban a királyi gyermekek 

udvarmesterének nevezi a kibocsájtó. Meg arra is, hogy az oklevél éppen az ellenkezőjét 

állítja annak, amit Pray magyarázata sugall: itt ugyanis az olvasható, hogy a Pethők családját 

soha nem csúfította el a hűtlenség vétke, ennek a tanúi a ’libri annales,” mert ezekben semmi 

sem található a család hűtlenségére nézve (’Cum ... illud quodam quasi tacitae admirationis 

arcano contemplandum et suspiciendum esse videtur, quod nullo unquam tempore vetus illa et 

clarissima Pettheörum domus aliqua infidelitatis labe vel laesae maiestatis crimine notata 

atque offuscata fuisse inveniatur, cuius rei ipsi quoque libri annales regum Hungariae, qui in 

aedibus nostris thavernicalibus conservantur in quibusque acta omnium temporum 

diligentissime et summa cum fide conscribuntur , lucupletissimi testes esse possunt, in his 

enim nihil penitus reperiri potest, quod familiae tuae nobilissimae alicuius criminis notam 

unquam inusserit’). 120 Bartal az általa nyomtatásban közzétett forrást a levelesítés szokásjogi 

intézménye miatt hozta szóba, úgy vélte ugyanis, hogy az 1507-i oklevél éppen a levelesítési 

jegyzékeknek a tárnoki házban történt őrizetét tanúsítja. 121 Ő tehát már nem évkönyvi 

feljegyzésekre, hanem afféle hivatali évkönyvekre (’fasti’) következtetett. Valamivel később – 

Bartal szövegkiadásáról és értelmezéséről nem vévén tudomást – Podhradczky József 

Anonymus munkájának hitelességéről írt könyvében visszatérni látszott Pray értelmezéséhez 

(’egy más 1507-dik évi levele szerint pedig az ország évkönyvei is ott tartattak’), vagyis egy 

közelebbről meg nem határozott, de mégis talán elbeszélő forrásra következtetett a 

szövegből. 122 

dc_145_10 

118 Catalogus manuscriptorum 234 (a gyűjtemény III. [in quarto] kötetének 44. darabja a 128. fólión). Uo. 315 (a 

gyűjtemény XVIII. [in quarto] kötetének 99. darabja a 188. fólión, Miksa császár 1572-i megerősítésének 

töredéke). Uo. 313. (a gyűjtemény XVIII. [in quarto] kötetének 85. darabja a 140. oldalon) I. Lipót 1666. április 

21-én, Bécsben kelt címermegerősítő és grófi címet adományozó oklevele. 

119 Bartal, Commentariorum, Mantissa, VIII-XV. (a Mantissa 3. darabja; az átíró szöveg valójában a VII. oldalon 

kezdődik). Nem derül ki pontosan, Bartal honnét vette a szöveget, hacsak nem a következő szám megjegyzése 

erre a darabra is vonatkozik, akkor ugyanis Szalai barátjának a gyűjteményéből kapta. Pray nyomán többen is 

idézték a tőle adott szöveget (ld. Bartal, Commentariorum, Mantissa IX. o. 3. jz.), többek között Horvát István és 

Perger János diplomatikai munkái. 

120 Uo. IX. 

121 Uo. IX-X. 4. jz., ti. ahol II. Ulászló arról ír, hogy a Pethők őseivel kapcsolatban hűtlenségnek nyomát sem 

találni a Királyok Évkönyveiben (’in his enim nihil penitus reperiri potest, quod familiae tuae nobilissimae 

alicuius criminis notam unquam inusserit’). 

122 Podhraczky, Béla király 33. Ő Pray kéziratos gyűjteményére hivatkozik (Pray. MS. fol. Tom. XIV. p.154.), a 

56

dc_145_10 

A címerbővítő oklevél eredetijének jelentőségét, mint annyi más magyar történeti 

forrás esetében is történt, Fraknói (akkor még Frankl) Vilmos ismerte föl. A Magyar 

Történelmi Társulat 1871. évi tudományos kirándulása Zemplén vármegyébe vezetett, s ott a 

Sztárayak Sztárán talált levéltárában került kezébe a már akkor is erősen sérült, de valahai 

pompáját még leromlott állapotában is jól tükröző darabja a családi levéltárnak. 123 A társulati 

kirándulás eredményét értékelő előadásában idézte a tárnoki házat említő részt, ennek kapcsán 

úgy gondolta, hogy ’ezen nevezetes helyből kitűnik, hogy a tárnokmester felügyelete alatt 

szerkesztettek és őriztettek az ország történeti évkönyvei. Sajnos, hogy ezek a bekövetkezett 

katastrófák közepette nyomtalanul elvesztek.’ 124 Talán nem tévedünk, ha a Fraknói előadását 

összefoglaló szövegből arra következtetünk, hogy Fraknói maga is egyelőre elbeszélő forrást 

értett a ’libri annales’ alatt. Kiemelte ugyanakkor a címerbővítés heraldikai különlegességét, a 

kiváltságok kiemelkedő voltát (pl. vörös viasz használata stb.) pedig annak tulajdonította, 

hogy Ulászló – kincstára üres lévén – ily módon tudta csak a köztük lévő bizalmas viszony 

arányában viszonozni Gersei Pethő János szolgálatait, aki Anna királyné, majd annak halála 

után, 1506-tól a királyi gyermekek udvarmestere volt. A címereslevél közismert ábrázolását 

németalföldi vagy kölni festőiskolának tulajdonította, utalt Van Eyck hatására is. Amellett 

érvelt ugyanakkor, hogy a címerbővítésben Ulászló arcképe olyannyira realisztikus, hogy 

bátran portrénak tekinthető. Fraknói előadását végül kisebb vita zárta, Wenzel Gusztáv 

felvetette, hogy már a Forgáchok címerébe is bekerült Mária királynő ábrázolása, vele 

szemben Ipolyi Arnold azon meggyőződését hangoztatta, hogy a Forgách-címerben látható 

női arc nem portré, sokkal inkább idealisztikus ábrázolás. 

A szöveg értelmezésének történetében komoly fordulatot hozott Hajnik Imre 

tanulmánya. A középkori magyar királyi könyvek nyomait összegyűjtő szerző a következőket 

írta: ’Ezen évről-évre vezetett és a tárnoki házban elhelyezett királyi könyveket kell ugy 

hiszem, és nem történeti évkönyveket, értenünk azon „libri annales regum Hungariae” alatt is, 

a melyekről II. Ulászló Gersei Petheő Jánosnak, királyi gyermekei udvarmesterének adott 

pontos helyet azonban a modern katalógus segítségével nem sikerült azonosítanom. 

123 A Sztárayak levéltárába a kihalt Gersei Pethő család levéltárával jutott, ld. Sztáray oklt. I, III. Mivel a családi 

levéltár publikálása később kezdődött, s nem jutott túl az 1457. esztendőn, e becses darab sem látott ott 

napvilágot. 

124 Az előadást az Archaeologiai Értesítő (5 [1871] 238-240. o.) foglalta össze szerzőnév nélkül, de vélhetőleg – 

miután az előzményt (II. Ulászló király képmása. Uo. 150 -153. o.) R[ómer] Fl[óris] szerkesztő jegyezte – a 

folyóirat szerkesztőjének tulajdoníthatóan. Az ismertetés kitér arra, hogy a levéltárban kézbe vették Miksa király 

1572. november 14-i címerbővítését, mely átírta Ulászló armálisát is, valamint hogy Wenzel Gusztáv javaslatára 

a Társulat döntött a címereslevél lefényképeztetéséről. Kérdéses, hogy a fényképeztetés megtörtént-e, a címerkép 

ugyanis csak erősen retusált hasonmásban jelent meg a későbbiekben: Fraknói, Hunyadiak 588-589. oldalak 

között, majd Hoffmann Edit alább idézendő tanulmánya szövegközi képeként. A zempléni-ungi társulati 

kirándulást és az erről beszámoló ülés eseményeit ismertette a Századok is (5 [1871] 579-582. o.), itt azonban a 

sérült női mellékalakot még az ismertető Anna királyné alakjával azonosította. 

57

czímerlevelében emlékezik, mint oly könyvekről, a melyek a tárnoki házban őriztetnek és 

tanuságot adhatnak a Petheők törhetetlen hüségéről király és ország iránt.’ 125 Hajnik a lapalji 

jegyzet szerint Bartal szövegkiadását használta és Pray véleményével vitatkozott, viszont nem 

adta tanújelét annak, hogy Fraknói és Rómer híradását az eredeti oklevél előkerüléséről 

ismerte volna. Írása óta bevetté vált az a ma is mérvadónak látszó vélemény, hogy az ’annales 

regum’ kifejezés alatt hivatali évkönyveket, vagyis a királyi regisztrumköteteket kell érteni. 126 

Bartal azon véleményével Hajnik itt nem foglalkozott, hogy ezek között őrizték-e a levelesítő 

jegyzékeket is. 

dc_145_10 

A címereslevél megbízható, eredetin alapuló szövege most már a következő: 

Wladislaus, Dei gracia rex Hungarie et deli nostro, magnifico 

Iohanni Pethew de Gerse, magistro curie liberorum nostrorum charissimorum salutem 

graciamque nostram regiam cum incremento omnis boni! Regibus et principibus 

habenas rerum mooprium ac peculiare officium esse debet eos, qui ob 

summam integerrime fidelitatis constanciam de se deque sua republica bene et preclare 

meriti existunt, dignis regie munificencie premiis ac gloria sempiterna 

et antiqui sapientissimi illi viri, qui ingenii perspicacitate divina atque humana metiti 

sunt, prodiderunt duabus rebus potissimum respublicas contineri atque in quieto et 

tranquillo statu conservari, premio videlicet et pena, ebus preclare et 

egregie gestis amplissimum non desit, pena vero subditi a scelere atque a malefactis 

compescantur et coerceantur. Hinc est, quod nos fidelissima illa maiorum tuorum ac 

universe familie et prosapie tue merita predecessoribus nostris, divis 

Hungarie regibus, quam sacre huius regni nostri Hungarie corone exhibita non mediocri 

favore ac benivolencia prosequimur. Que quidem animo nostro revolventes, cum omnia 

laudanda ac summis preconiis merito iudicemus, tum vero illud vel 

imprimis omni laude et gloria prosequendum et quodam quasi tacite admirationis 

archano contemplandum et suspiciendum esse videtur, quod nullo unquam tempore 

vetus illa ma Petheorum domus aliqua infidelitatis labe vel lese maiestatis 

crimine notata atque offuscata fuisse inveniatur. Cuius rei ipsique libri annales regum 

Hungarie, qui in edibus nostris thavernicalibus conservantur, in 

omnium temporum diligentissime et summa cum fide conscribuntur, locupletissimi 

testes esse possunt. In hiis enim nihil penitus reperiri potest, quod familie tue 

nobilissime alicuius criminis notam unquam inusserit. m nos non 

solum in te, verum in tota tua prosapia tantam fidelitatis constanciam atque integritatem 

semper fuisse cognoverimus, te vestigiis maiorum tuorum insistentem, simulac 

serenissimam condam dominam, consortem nostram charissimam 

felicibus auspiciis nobis in coniugem atque in thalami sociam adduci feceramus, ipsis 

statim primis adventus sui diebus ei in magistrum curie delegeramus, quo in officio te 

apud illam usque ad psius diem summa fide, prudencia et dexteritate 

gessisti, qua tandem e medio sublata et Deo optimo maximo ita iubente vita functa te in 

magistrum curie liberorum nostrorum, quibus nil charius nilque preciosius tavimus, ut, dum alii fideles nostri partim bona et redditus nostros regios curant, 

partim thezaurum ac supellectilem nostram amplissimam conservant ac tuentur, tu rem 

125 Hajnik, Királyi könyvek 20-21 (a szöveg kivonatát is közölte lapalji jegyzetben, Bartal publikációja alapján). 

126 Irásné Melis Katalin: A Mátyás-kori budai királyi könyvkötőműhely leletei. Művészettörténeti Értesítő 34 

(1985) 48. úgy fogalmazott, hogy a „hivatali élet évkönyvei” lehettek a tárnokházban. 

58

dc_145_10 

omni prorsus thezauro omnique supellectili psos videlicet liberos 

nostros charissimos sub tua cura et custodia habeas. In quo quidem officio cum te ita 

semper gesseris itaque eciam inpresenciarum geras, ut nihil possit amplius desiderari aut 

requiri, tibi illud entibus dandum duximus et 

conferendum, et neminem alium tibi eiusdem honoris sive muneris participem sive 

collegam adhibere volumus, verum ut tua propensa in nos et charissimos liberos nostros, 

vicum ducem et Annam, filiam nostram fidelitas et in omnibus rebus 

agendis et dirigendis integritas et constancia non in te modo, sed in universam stirpem et 

cognacionem tuam diffundatur ac heredibus et ornamento sit 

futura utque amor noster, quo te ob prescriptas tuas virtutes et merita complectimur, 

omnibus innotescat, ad illa vetusta familie tue insignia scutum videlicet adinstar turbinis 

in supremo minatum in quatuor campis lineis duabus transversis se 

se invicem in medio scuti intersecantibus divisum, quorum quidem duos, superiorem 

videlicet et inferiorem per transversum se habentes rubri coloris 

occupant. Nam in superiori campo leo, ferocissimum et generosissimum animal naturali 

colore depictus ex ipsius linee summitate caudatenus emergens, aperto et hianti rictu 

linguam exertam vibrans primis pedibus erectis et divaricatis, capite 

coronam auream gestans, cauda in sublime elevata et quasi caput ipsum contingenti, in 

extremo reflexa conspicitur. In inferiori vero campo similiter coloris rubri 

alatus lingua similiter exerta ac vibrante ignem ore vomens, vertice cristato, corpore 

maculis resperso, cauda reflexa et in nodum religata, corpus ipsum subeunte, pedibus 

innixus ad certamen et dimicacionem qui, nisi quod linea supradicta a leone 

dirimitur, procul dubio cum ipso leone sibi naturali quodam instinctu exosissimo 

certamen inire parat. Porro relique due partes scuti linearum, ut premittitur, intercursu 

is distincte celestini sunt coloris, quarum una, superior videlicet duos frutices 

herbaceos in prato et gramine viridi surgentes et succrescentes et anatem terrestrem 

unius illorum fruticum folia decerpentem . In altero campo similiter celestino 

inferiori luna suppallida et coloris sui adinstar arcus tensi cornibus in se revolutis duo 

splendidissima sidera intra orbis ambitum et circumferenciam inclusa continere 

. Supra quam quidem totalem formam scuti in supremo est galea suo colore 

depicta et flores varii circumquaque discurrentes et scutum ex omni parte ambientes. Ad 

hec igitur pristina et avita tue stirpis et stemmatis maiorum tuorum insignia duximus, supra videlicet illam et scuti et galee totalem formam ac florum 

lepedissimum discursum personam nostre regie maiestatis in solio aurato sedentem, 

dextra paululum ad pectus elevata pomum cruce insignitum, sinistra autem sceptrum 

rem Christiani nominis regum insigne tenentem, cesarie 

demissa, capite corona ac diademate regio redimito, altera corona desuper in campo 

aereo quasi in aere pendente et quodammodo in ipsum venerabilem verticem celitus 

descendente{m}. solii nostri aurati latera duo infantes regii, liberi 

videlicet nostri suavissimi stare ac manibus ipsum solium contingere conspiciuntur. A 

latere quidem dextro inclitus dux Ludovicus, filiolus noster charissimus sceptrum 

similiter regale in dextera tenens, capunc imum pullulantibus, 

corona{m} ac diadema regium capiti impositum, altera corona similiter desuper 

imminente. A latere vero sinistro stat illustris Anna reginula, filia nostra iucundissima, 

pomum similiter aureum sinistra tenens, coma flava spctea cla 

fluente, unica duntaxat corona capite redimito. Que quidem singulari ac peculiari nostre 

munificencie dono collata insignia tibi potissimum convenire putavimus, ut cum 

charissimorum liberorum nostrorum magistrum curie agas et eo munere fil et diligentissime fungaris, inde potissimum insignia et virtutis tue clarissime 

monumenta habeas, ubi omnem curam, operam et sollicitudinem collocasti, simulque ut 

59

quemadmodum in insignibus et armis tuis nostras gestas effigies, ita in animo quoque et 

in cordis arcan incomparabilem nobis debitam fidelitatem medullitus 

infixam geras. Prout hec omnia in capite sive principio presencium litterarum nostrarum 

suis appropriatis coloribus pictoris non indocta manu effigiata et distinccius expressata 

conspiciuntur, a nostre maiestatis sciencia tibi ac 

magnificis Francisco, filio tuo, cubiculario nostro et Georgio Pethew, carnali fratri tuo 

tuisque ac eorundem filii fratrisque tuorum heredibus et posteritatibus universis dandum 

duximus et concedendum, immo damus et usque et 

frater tui vestraque universa posteritas prescripta arma et virtutum insignia amodo in 

posterum ubique in preliis, bellis, troiis et aliis quibuscunque rebus et expedicionibus 

bellicis et militaribus, necnon sigillis, velis, cortinis, papilionibus, et expedicionum generibus uti possis et valeant. Et nichilominus 

volentes huiusmodi collacionem armorum tibi et prefatis filio et fratri tuis vestreque 

universe posteritati per maiestatem nostram modo premisso factam magis illustrem et 

claram efficere, vobis us universis id graciose 

duximus annuendum et concedendum, ut vos vestraque cuncta posteritas sigillo vestro, 

quo amodo sub annotacione prescriptorum insigniorum in emanandis et conficiendis 

litteris quibuscunque usi fueritis posteritasque vestra usa fuerit, omnes erborum emanatas vel emanandas perpetuis semper futuris 

temporibus in pendenti vel in appresso cera rubra sigillare possitis et valeat, immo 

annuimus et concedimus harum nostrarum, quibus secretum sigillum nostrum, quo ut 

rex Hungarie utimur, timonio litterarum mediante. Datum 

Bude, feria quarta proxima post festum Beati Mathei apostoli et ewangeliste, anno 

Domini millesimo quingentesimo septimo, regnorum nostrorum Hungarie etc. anno 

decimoseptimo, Bohemie vero tricesimo septimo. 127 

Azon aligha lehet csodálkozni, hogy ezen címeres emlék képisége az 

értelmezéstörténet során jóval nagyobb figyelemben részesült, mint szövege: már Fraknói is 

csak a címerképet tartotta méltónak arra, hogy hasonmás formában közzétegye. 128 A heraldika 

kutatói kiemelték, hogy a címer az ún. portrécímerek közé tartozik, ’mely a királyi család 

tagjait tünteti fel, mint sisakdísz illetőleg pajzstartók,’ 129 ill. hogy sajátos típus, mely nélkülözi 

a sisakot és takarót, 130 vizsgálták a betűk szerepét a címerábrán, 131 rendszerint az Országos 

Levéltár gyűjteményének és a magyarországi címerhasználatnak kiemelkedő és értékes 

127 Eredeti, bal oldalán kettészakadt hártya, kék zsinóron függő kerek pecsét: Dl 86051. (Sztáray cs. lt.), hátlapon 

újkori levéltári jelzetek és tartalmi összefoglaló. Mellette újkori egyszerő másolat. Az eredeti sérülése miatt a 

szöveghiányt zárójelek között ezen másolatból egészítettem ki, {} zárójellel a nyelvileg fölöslegesnek látszó 

betűket rekesztettem ki. A későbbi átiratokat és másolatokat a lineáris szöveghagyomány okán manuscripta 

descriptaként (ezekre és a nyomtatott kiadásra lásd a bevezető jegyzeteit) mellőzendőnek ítéltem. A szövegnek 

további, 18. századi másolatai is vannak: Dl 71767. (Szulyovszky–Pottornyay cs. lt.); Dl 21764. (Keglevich cs. 

lt., Kapi Gábor országbírói ítélőmester 1731[?]-i másolata). Áldási, (Címereslevelek II, 68–69) a ma az Országos 

Széchényi Könyvtár Kézirattárában ırzött Fol. Lat. 3793. (Gyurikovits-Diplomatarium) III. kötetének 150–151. 

lapjáról tette közzé a címerleírást (Scutum videlicet … corona redimito capite) és az adománnyer ı méltatását 

(nullo unquam tempore vetus illa … cura et custodia habeas). 

128 Valójában a címerképen kívül még egy részletet közölt, a címereslevél akantuszos lapszéldíszét (333). 

129 Ghyczy, Ivánczfalvi 133. 

130 Áldásy, Batthyány 94. 

131 Sulica, A betű 52. 

dc_145_10 

60

dc_145_10 

darabjaként vették számba. 132 Az oklevéltan szakembere elsősorban regisztrálta a külső 

diplomatikai jegyeket (anyag, pecsét, elrendezés stb.), mellesleg regesztát is készített róla, 133 a 

művészettörténész leírásában értékelte a miniatúrát, azonosította a típus más darabját 134 , az 

armális kompozíciós párját és azt a budai műhelyt, ahol a címeresleveleken kívül liturgikus 

könyveket is díszítettek. 135 A genealógia kutatója a családtörténet és a családi címerhasználat 

összefüggéseibe állította a címert, 136 a proszopográfus összefoglalta a címerbővítést nyerő 

Gersei Pethő János pályáját, de ő is főképp azt állapította meg, hogy az armálist az udvari 

művészet remekei közé kell sorolni. 137 A szövegből magából továbbra is két fontos 

körülmény maradt a figyelem középpontjában, a budai vár és Buda város topográfiája kapcsán 

az ’aedes tavernicalis’, a tárnokház 138 , valamint a királyi könyvek miatt az ott őrzött ’libri 

annales’. 139 Bár a szöveg – mint fentebb láttuk – nyomtatott formában régtől fogva 

hozzáférhető volt, Hajnik óta arra nem, vagy csak nagyon ritkán hivatkoztak, az oklevelet 

magát ineditumként kezelte a kutatás. Pedig a szöveg is rejt nem kevés tanulságot (személyes 

hangnem, egyes szám második személyű megszólítás), ezek közül a lexikai különlegességek 

érdekesek most leginkább. Hogy csak a legfontosabbat emeljük ki, a ’libri annales’ 

értelmezése elsősorban is attól függ, hogy mit is értünk ’annales’ szó alatt. Természetszerűleg 

közismert a ’(történeti) évkönyv’ jelentés, mely a magyarországi latinságban a humanista 

szerzők tollán jelent meg először a Szótár forrásadatai szerint (Vitéz János, Ianus Pannonius, 

Bonfini), kevésbé elterjedt a Sopron város latin nyelvhasználatában feltűnő ’(éves) 

számadáskönyv’ értelem. 140 Ha Hajnik nagyon is valószínű értelmezéséhez tartjuk magunkat, 

fel kell tennünk, hogy a humanista műveltség nyomán a címereslevélben egy másik antik 

132 

Nyáry, Heraldika 125-131. Áldásy Címereslevelek II, 73. sz. Nyulásziné, Öt évszázad XXXV. színes tábla: 

51., 117. színjelzett rajz: 152., leírás: 125. Kollega – Nyulásziné, Címereslevelek XXXVI. színes tábla: 62.., 

125. színjelzett rajz: 271., leírás: 162. 

133 

É[RSZEGI] G[ÉZA], in Pannonia Regia 473-474. (IX-54. tétel): ’II. Ulászló király Gersei Pethő Jánosnak a 

királyi évkönyvekben való feljegyzésre méltó érdemeiért címert adományoz.’ 

134 

Hoffmann, II. Ulászló, ahol az 5. o.-on a Fraknói közölte retusált címerkép is közölve van. Hoffmann Edit II. 

Ulászló 1507. május 8-i cseh nyelvű oklevelének Ulászló-ábrázolását vetette össze a Gersei Pethő-armálissal. Az 

oklevélben Ulászló engedélyezte a prágai Kleinseite (Male Strana) városnak, hogy a városi pecséten a király 

arcképét használhassa. Egyúttal vitatta Fraknói azon felfogását, hogy németalföldi stílus lenne felismerhető a 

miniatúrán, ehelyett ’az olasz izlésű magyar miniator’ munkájának tartotta. 

135 

Radocsay Dénes: Renaissance Letters Patent Granting Armorial Bearings in Hungary. II. Acta Historiae 

Artium 12 (1966) 76, bőséges bibliográfiával, de szövegközi kép nélkül. M[IKÓ] Á[RPÁD], in Pannonia Regia 

473-474. o. (IX-54. tétel), a címerkép fotójával. 

136 

Rainer, Nádasdy. Szatlócki, Tátika 83-84. 

137 

Fógel, II. Ulászló 39, 41, 98. 

138 

Balogh, Művészet I,75. 

139 

Mayer Béla: Levéltártörténeti adatok. Levéltári Közlemények 2 (1924) 146. o. (11.sz.) Hajnik véleményéhez 

tartja magát, míg Érszegi Géza fentebb idézett regesztája visszatérni látszik Pray és Fraknói elképzeléséhez, de 

legalábbis nyitva hagyja a kérdést. Ld. még: A magyar levéltártörténet kronológiája 1000-2000. Szerk.: Dóka 

Klára – Müller Veronika – Réfi Oszkó Magdolna. Budapest 2000, 54-55. 

140 

LLMAeH I,175-176. 

61

eredetű jelentés kelt új életre, nevezetesen a ’hivatali évkönyv’, a ’fasti’ szinonimája, s ennek 

a Szótárban is érdemes lesz helyet szorítani. 141 Az armálisban előforduló ’divaricare’ ige antik 

szó, Mohács előttről ez az egyik előfordulása, az újkori címereslevelek állandó kifejezésévé 

vállik állatalakok leírása esetén. A ’cristatus’ melléknévre is csak Ianus Panoniustól ismertünk 

eddig adatokat, de nem lényegtelen a szövegben előforduló ’troia’ sem, melyet első ránézésre 

akár az onomasztikonba is utalhatnánk, nem csak alakja, de eredete miatt bizonnyal. Az antik 

város neve ugyanis a külföldi szótárak tanúsága szerint előbb gasztronómiai szakszóvá, aztán 

ebből lassanként ’malac’ (= ostromgép) jelentésű haditechnikai szakszóvá, végül a két 

magyarországi emlékben ’ostrom’ általánosabb jelentést vett fel. 142 

A teljes szöveg ismerete – amellett, hogy eloszlat olyan kételyeket, hogy 

címeradományról vagy címerbővítésről van-e szó, hogy az adományos érdemei évkönyvekbe 

illenek-e vagy inkább a gonosztevők jegyzékéből hiányoznak stb. – a magyarországi hivatali 

írásbeliség Jagelló-kori latin nyelvhasználatának egy új vonását is bizonyítja: az immár 

humanista igényű kancelláriai stílust. 

8. Tematikus vokabuláriumok 

A Kassa város számadáskönyve és Buda város topográfiájának regesztagyűjteménye 

nagy számban tartalmaz a városi életre vonatkozó terminusokat. Ezek között igen nagy 

mennyiségben szerepelnek olyan szavak, melyek a mindennapi élet jelenségeinek leírására 

kerültek forgalomba.Ezek a szavak és kifejezések a nyelv élő mivoltát bizonyítják, 

használatuk arra mutat, hogy nem csak az írásbeliségben, de a napi gyakorlatban is 

kiszaladtak az emberek száján. 143 

dc_145_10 

Az iparosok megnevezése a foglalkozásnév képzés korlátozott lehetőségeit mutatja: 

apotecarius: 1352 Végh, Buda II p.32. 1375 Végh, Buda II p.36. arcupar: 1477 Végh, Buda 

II p.104. aurifaber: 1378 Végh, Buda II p.37. barbitonsor: 1475 Végh, Buda II p.102. 

bombardista: 1473 Végh, Buda II p.101. cantrifusor: 1479 Végh, Buda II p.105, 108. 

carnifex: 1458 Végh, Buda II p.93. collector hospitum: 1462 Végh, Buda II p.96. 

cultellifaber: Végh, Buda II p.96. doleator: 1471 Végh, Buda II p.100. faber: 1479 Végh, 

Buda II p.106. institor: 1465 Végh, Buda II p.97. lapicida: 1365 Végh, Buda II p.34. 1374 

Végh, Buda II p.36. ligonista: 1474 Végh, Buda II p.101. linifex: 1473 Végh, Buda II p.101. 

mercator: 1371 Végh, Buda II p.35. monetarius: 1467 Végh, Buda II p.98. murator: 1374 

Végh, Buda II p.36. 1450 Végh, Buda II p.83. parator sagittarum: 1345 Végh, Buda II p.29. 

pellifex: 1446 Végh, Buda II p.82. sartor: 1470 Végh, Buda II p.99. sellipar: 1479 Végh, 

Buda II p.105. textor: 1345 Végh, Buda II p.29. 1441 Végh, Buda II p.79. vitripar: 1447 

Végh, Buda II p.83. 

141 Wb. Georges I, 416. 

142 DuC VIII,191-192. A másik előfordulása Kassa város 1502. évi címereslevelében: ’ubique in preliis, bellis, 

troiis et aliis quibusvis rebus et exerciciis militaribus,’ Turul 23 (1905) 172. 

143 Szende, Otthon 86 és 129-231. 

62

A ház részeinek megnevezése ugyanakkor széles skálán mozog: ambitus superior 

edificiorum: 1507 Végh, Buda II p.146-147. arcus: 1481 Végh, Buda II p.108. boltha: 1507 

Végh, Buda II p.146-147. camera: 1504 Végh, Buda II p.141-142. caminus: 1504 Végh, 

Buda II p.141-142 coquina: 1504 Végh, Buda II p.141-142. cellarium: 1507 Végh, Buda II 

p.146-147. curia: 1504 Végh, Buda II p.141-142. fovea: 1507 Végh, Buda II p.146-147. 

gradus: 11481 Végh, Buda II p.108. humanus secessus: 1507 Végh, Buda II p.146. ianusa: 

1481 Végh, Buda II p.108. locus necessarii: 1481 Végh, Buda II p.108. locus secreti: 1481 

Végh, Buda II p.108. 1487 Végh, Buda II p.116. 1491 Végh, Buda II p.122. 1504 Végh, Buda 

II p.141-142. ordo mediocris: 1507 Végh, Buda II p.146-147. ordo superior et inferior 

edificiorum: 1507 Végh, Buda II p.146-147. pallatium: 1481 Végh, Buda II p.108. porta 

magna: 1504 Végh, Buda II p.141-142. secretum: 1491 Végh, Buda II p.123. stuba: 1504 

Végh, Buda II p.141-142. stubella: 1507 Végh, Buda II p.146-147. testudo: 1504 Végh, 

Buda II p.141-142. 

9. A történeti és filológiai érték kettőssége 

Fentebb láthattuk, a Szótár tervezése során sok időt vett igénybe annak tisztázása, 

hogy a rendelkezésre álló nyomtatott anyagból mi is vehető tekintetbe. Az ugyanis a Huszti 

irányította szerkesztőbizottság kifejezett filológiai felkészültséggel nem rendelkező, történész 

és levéltáros tagjai előtt is azonnal világos volt, hogy megbízható szótár csak megbízható 

szövegkiadásokon alapulhat. Mivel ilyenek akkoriban (is) csak kis számban álltak a kutatók 

rendelkezésére, sok értékes szöveg kipotyogott a rostán. Eleddig hiányoznak a 

forrásjegyzékből olyan alapvető, a magyar történelem kanonikus forrásainak számító, műfaji 

tekintetben, de retorikailag is egyedülálló szövegek, miként a Szent György-rend, az első 

magyar monarchikus érdemrend alapítólevele 144 , Zách Feliciánt elítélő 1330. évi 

tanácshatározat, 145 de nem szerepelt benne az ún. rákosi végzés sem, melyet utoljára a 

Tudománytárban tettek közzé a 19. század elején. Az alábbi eset ezen veszteség arányait 

bizonyítja. 

A pécsi püspökség 1235-re hamisított oklevele történeti szempontból nem kis 

jelentőséggel bír, részletesen elmondja a francia eredetű Bertalan pécsi katalóniai 

követjárásainak történetét. A régebbi történetírás nem is csekély figyelmet szentelt neki, az 

oklevelet a diplomatikai kritika azonban belső érvek alapján hamisítványnak minősítette, s azt 

is megállapította, hogy a ma rendelkezésre álló szövegnek valamikor a 14. század közepe 

táján kellett keletkezni. 146 Ennek a Károly Róbert uralkodás vége körül keletkezett szövegnek 

az 1404. évi átírása maradt fenn eredetiben a somogyi konventi hiteleshely kiadványaként. 

Újabban azonban fölmerült az a lehetőség, hogy az oklevélnek azon részeiben – ilyen lenne 

144 Pór-Schönherr, Anjou 138-139. oldalak közti hasonmás és átírása. 

145 Ennek lángoló retorikájára ld. Tóth, Felicián és Almási, Felicián 194 (= Marczali idézett szavai!). 

146 Pauler, Árpádház II,590. Reg.Arp. 544. 

dc_145_10 

63

dc_145_10 

Bertalan püspök követjárásainak elbeszélése is –, ahol ennek különösebb jogi jelentősége a 

hamisító szempontjából nem volt vagy éppenséggel elhanyagolható lehetett, egy valódi, II. 

András-kori mintaoklevél szövegét kereshetjük, vagyis az 1235-ös oklevél interpolatumnak 

tekinthető. 147 A forrás más tekintetben is nagy jelentőséggel bír, ebben írták át ugyanis a pécsi 

püspökség 1009. évi (nem régiben ünnepelt) határleíró oklevelét csakúgy, mint Radó nádor 

1057-i magánoklevelét. 148 Ezekre a korszerű forráskritika ma már szintén interpolált 

darabokként, jelentős részükben megbízhatóként alapoz. Mivel a diplomatikai kritika és a 

lexikai-filológiai megközelítés ebben az esetben látványosan kerültek szembe egymással, 

érdemes a szöveg tanulságainál némileg elidőzni. 

A szótári gyűjtés természetesen kiterjedt az Árpád-kori királyi oklevelek összességére, 

a munkalapok tanúsága szerint ezeket darabonként vette számba a munka irányítója, Huszti 

József. Akkoriban már rendelkezésre állt Szentpétery Imrének, egyébként az akadémiai 

szótárbizottság tagjának a Regesta imperii mintájára készült, a királyi okleveleket számba 

vevő jegyzéke, legalábbis annak az első kötete (pontosabban első három füzete, 1923-1930). 

A munkalap és a kutatócsoporti munkapéldány egyaránt arra mutatnak, hogy az 1235-i 

diploma feldolgozása megtörtént, történetesen Smiciklas Tádé horvátországi oklevéltárának 

szövegközlése alapján. 149 Ez volt ugyanis a legkorszerűbb (pontosabban időrendben majdnem 

a legutolsó) közlés (1905), s miután az oklevél tartalmilag amúgy is hamisnak minősült, a 

bizottsági tagok nem ragaszkodhattak különösebben a megbízható publikáció komoly 

erőfeszítések árán való felkutatásához (akkoriban Koller pécsi egyházmegye -története, 

Batthyány zsinattörténete és Fejér korpusza nem egykönnyen volt hozzáférhető). Ez azért sem 

látszott fölöttébb szükségesnek, mivel II. András korától (1205 -1235) fogva a magyar 

oklevéltan megállapítása szerint beköszöntött a tömeges okleveles gyakorlat kora 

Magyarországon, s volt némi valószínűsége annak, hogy a lassanként hivatal- vagy inkább 

üzemszerűen működő királyi kancellária kiadványai nem csak az oklevelek szerkezetében, 

hanem szöveges formuláikban is mutatnak nem kevés kancelláriaszerűséget. 150 Hajnal István 

részletes fogalmazat- és írásvizsgálatai, valamint a notariusok kései rendszeres felbukkanása 

ugyan gyanút ébreszthettek volna azokban, akik ezt a nagy vonalaiban talán igaz, 

közhelyszerűségében azonban leegyszerűsítő tételt magukévá tették, erre mégsem került sor. 

Hajnal kutatásai alapján ma már az látszik elfogadhatónak, hogy az 1260-as évek végéig nem 

csak az írásképek, hanem a fogalmazatok is egyediek, a formuláskönyvek Árpád-kor végi 

147 Vajay, Dominae 402. 

148 Ezekre ld. Dipl.Hung.ant. I, 54-58, 160-162. 

149 CD Croat. III p.445. 

150 Szentpétery, Oklevéltan 152-243. 

64

felbukkanása is arra vall, hogy ez a fajta üzemszerűségre történő váltás a magyarországi 

írásbeliségben a korai Anjou-korban következett be. 151 Mindazok a szövegszerű egyezések, 

melyek az egyes királyi oklevelek között, vagy éppen más (külföldi) forrásokkal 

kimutathatók, egészen az 1260-as évekig eszerint akár művelődéstörténeti következtetések 

levonására is alkalmasak (az arenga-szövegek egyezése pl. a kultúrhatások mellett a jogrendet 

megalapozó korszerű, nyugati jogelvek terjedését is bizonyíthatja 152 ). 

Smiciklas oklevéltáráról ma már tudjuk, hogy – Fejér gyűjteményéhez hasonlóan - 

nagy erényei mellett nagy hibái is vannak. Nem ritka eset többek között az, hogy bár az 

oklevéltár szerkesztőjének Zágrábban vagy Budapesten módja lehetett az eredeti formában 

vagy középkori átiratban fennmaradt oklevél-kéziratokat használni, közlésében többnyire fel 

is tűntette ezek őrzési helyét, a publikációban azonban egyszerűen Wenzel vagy Fejér 

(időnként nálánál mai szemmel is megbízhatóbb) okmánytáraira támaszkodott. Ebben a 

tekintetben is igaz lehet tehát a recentiora non deteriora modern korra való megfordítása: 

vetustiora non deteriora. Az 1235. évi diploma esetében azonban Smiciklas figyelmeztette 

okmánytára használóit, miszerint a szöveget omissis omittendis, azaz kivonatosan tette közzé, 

s kötetében a szöveg alig is haladja meg a fél oldalnyi terjedelmet. Kollernél ez – ugyan 

apparatus historicussal, de az átírt korábbi oklevelek kihagyásával – összesen nyolc oldalra 

terjed, Fejérnél meg csaknem 20-ra, s ez bizony már csak a benne foglalt szóanyag 

tekintetben is figyelmeztető különbség. 

dc_145_10 

Ami Smiciklas szövegközlésében első pillantásra is feltűnő és tetemes hiány, az éppen 

az az oklevélrész vagy -formula, mely felé az utóbbi évtizedekben fordult a nemzetközi 

(elsősorban osztrák) és ennek nyomán a hazai diplomatika, filológia és irodalomtörténet 

tudományágainak figyelme. Mint fentebb mondottam, ez a hiány egy korai okleveles forrás 

esetében nem merőben művelődéstörténeti, vannak ugyanis jogi és társadalomtörténeti 

aspektusai is. Korábban ezt a szerkezeti elemet merőben alábecsülte a diplomatika 

tudományága, nem látott benne mást, mint az oklevélbe foglalt jogesettel csak laza (vagy 

éppen semmilyen) kapcsolatban álló közhelyes megfogalmazást, valami olyat, amit manapság 

akár olcsó filozofálgatásnak mondhatnánk. Miként a közhelyeknek általában – erre az osztrák 

kutató, Heinrich Fichtenau világított rá a legélesebben –, az arengákba foglalt 

megállapításoknak is volt társadalmi szerepe, főleg a kívánatos eszmék széles körben történő 

elterjesztésében. A pénzek, pecsétek, épületek és királyi nyilvános szereplések (ünnepi 

151 Bónis, Petrus de Vinea; A kancelláriai munka differenciálódására mutat a felelősséghárítás új módjának korai 

megjelenése (1330 körül), ld. Szentpétery, Kancelláriai jegyzetek, valamint a kancelláriai osztályok 

előzményeinek megjelenése, ld. Kumorovitz, Osztályok.. 

152 Gerics, Kézai 113-114. 

65

dc_145_10 

koronázások, intronizációk, entrée-k) mellett eszerint az oklevelek is korabeli eszközei lettek 

a hatalom legitimációs törekvéseinek, afféle médiumként. Egyfelől tehát a politikai hatalom 

szempontjából kell nagy jelentőséget tulajdonítanunk az arengákba foglalt közhelyeknek, a 

politikai cselekvés hátterében álló, azokat mozgató eszmék tárhatók fel a segítségükkel. 

Másfelől azonban a mindenkori jogrend – legyen az a legszélesebb körben alkalmazott 

szokásjog, vagy a korlátozottabb érévnyű kánoni és római jog – szilárdsága függhetett attól, 

milyen széles körben ismertek olyan jogelvek, melyek az állam létét a római jog, az egyén 

társadalmi szerepét és értékeit a természetjog érveivel bástyázták körül. Magyarországon 

Gerics József hívta fel a figyelmet arra a nem elhanyagolható jelenségre, hogy a 13. század 

közepétől fogva egyre nagyobb számban itáliai egyetemeket (főképpen a bolognait) látogató 

magyar diákok tételes jogi ismereteket rendszerint formulázottan, a jogelveket gyakran 

arengák formájában hozták vissza hazájukba 153 . Bónis György kutatásai a formuláskönyvek 

jogi tudást közvetítő szerepét tárták fel, Solymosi László pedig arra mutatott rá, hogy a 

magyarországi egyetemalapítási kísérletek kudarcának hátterében a hazai, igen magas 

színvonalú és gyakorlatorientált jogi oktatás állt. 154 A 12. században a hét szabad művészet 

keretében a retorika tudományát részben a gyakorlatiasabb ars dictandi váltotta fel, a szóbeli 

meggyőzés társadalmi és politikai területe ekkorra ugyanis végletesen beszűkült, míg az 

írásbeli érvelésé egyre nagyobb jelentőségre emelkedett. Az ars dictaminis-tankönyvek 

továbbra is foglalkoztak ugyan elméleti kérdésekkel, egyre nagyobb részt foglalt el 

ugyanakkor bennük a (ok)levél -formulákat kínáló rész, ezeknek a megtanulásával a 

gyakornok egyszersmind a római és kánonjogi elvektől átitatott szokásjog ismeretére is jutott. 

Az arengatorok és formuláskönyvek e tekintetben tehát sokkal nagyobb figyelmet 

érdemelnek, mint hogy pusztán az írásbeliség tényeit lássuk bennük. 

Az 1235-ös oklevél arengájára immár visszatérve, a szöveget kétségtelenül több 

sebből vérzőnek kell tekintenünk. Először is vannak benne nyelvi hibák, melyeket a kiadók 

vélelmezés alapján igyekeztek javítani (pl. a gyakran méltatlanul gondatlannak ítélt Fejér 

György), máskor meg éppen cruxnak tekintettek, s úgy hagyták, ahogy az átiratban látták. 

Másrészt ugyanakkor kétségtelenül középkori szöveggel van dolgunk, melyet az 1404-i átirat 

tartott fenn, talán a 14. század közepén alakították ki a ma olvasható formáját, s – nem kizárt, 

– egyes elemeiben egy mára már elveszett vagy tudatosan megsemmisített, de valaha 

kétségtelenül létezett mintaoklevélre vezethető vissza. Ha magyar szórványról lenne szó, a 

magyar nyelvész (Jakubovich Emil elvei alapján) a szó előfordulását pusztán az 1404. évre 

153 Gerics, Kézai. 

154 Bónis, Középkori jogunk. 141-287. Solymosi, Könyvhasználat. 

66

fogadná el, a diplomatika ennél óvatosabban kell eljárjon. 

A szemelvényes formában önmagában nem túl terjedelmes szöveg az 1404-i átiratban 

az alábbi módon olvasható: 

| 5 Quoniam plasmatis mundialis caduca condicio primitiva ex ipsa 

prothoplausti iactura labem contraxit realiter in posteritatis universe dispendium 

propagatam, ut radicalis insicio cor- | 6 ruptele quatenus elumpmat et consumpmit 

nature virtutem humane sub motu perpetuo decursantem, eatenus tabescant 

hominum opera manuum [et] cum tempore delitescant, quadam nisi innovacionis 

redivive solercia restaurata successivi temporis ad memoriam perhempnentur 

scripture scemate seu figura. Hinc est, quod cum gloriosissimus noster progenitor, 

Sanctissimus Stephanus, rex | 7 et apostolus regni Hungarie episcopales sedes, 

primicias et kathedras fundavit egregias, quas sicut bonis et possessionibus ditavit 

magnificis, sic privilegiis et libertatibus sublimioribus condonavit, ipsarum 

dyoceses et provincias metis et terminis cercioribus limitando tranquillitate 

illarum providens in posterum et quieti, que scriptis et privilegiis commendanda a 

memoria | 8 filiorum pro patribus exurgencium evi in ciliadas prolabentis vetustate 

collapsa deficerent, nisi testimonio iuris certi novis redacta scripturis 

subsistenciam contrahant et vigorem, nec enim in talibus vocabulo confirmacionis 

abuti presumpmimus, que ipsa nostrorum sanctissimorum maiorum piissima 

secundum actus et opera finis felicior celitus conbeavit, quinymo | 9 ipsa eorum 

privilegia sacrosanctis potissimum ecclesiis condonata, reliquias quasi sacras 

recondimus sanctitatis eorum celicum et mundanum in preconium sempiternum 

reverencius innovantes. 155 

A veretes, az átlag műveltséget messze meghaladó, hyperbatonokra és parallelizmusra 

alapozott szerkesztés az arenga korai eredetét támogatná, azaz van annak némi valószínűsége, 

hogy a mintaoklevél arengáját kisebb változtatással emelte át az interpolátor a saját 

szövegébe. 156 Ezt akár még egy paleográfiai megfigyelés is alátámaszthatja, nevezetesen a 

’tabescam’ szó. A kifejezés a közlésekben olvasható formájában aligha tekinthető értelmes 

hapax legomenonnak, alig van ugyanis annak valószínűsége, hogy egy ’tabescus, -a, -um’ 

melléknévi alakot kellene feltételeznünk. Ezt többek között ’quatenus … eatenus’ párhuzamos 

szerkesztés is kizárja, hisz akkor az intranzitív állítmányú mondatba átnyúlna az előző mondat 

’virtus’-ának tárgyesetben lévő jelzője. Koller nem foglalkozott az értelmetlen alakkal, Fejér 

ugyanakkor nem ügyetlen módon megkísérelte az ’opera’ jelzőjeként ’labefacta’-ra javítani. 

Az elfogadható megoldához valószínűleg az a feltevés vihet közelebb, hogy valóban elírásról 

van szó. Maga a szóalak ugyan egyértelműen a kiadások formáját mutatja, a szóvégi ’m’ 

155 

tabescant ] Df 280274 tabescam, coni. Fejér: labefactata | tranquillitate ] coni. Fejér: tranquillitati | ciliadas ] 

coni. Fejér: chiliadas 

156 

A stíluseszközök alkalmazásának kronológiai lehetőségeire ld. Horváth, Stílusproblémák. A hyperbaton mint 

stíluseszköz funkciójára: Boronkai, Cerbanus. 

dc_145_10 

67

dc_145_10 

azonban eltér írásmódjában az 1404. évi oklevél írójának szóvégi ’m’-jeitől, abban 

mindenesetre, hogy az utolsó lábat sor alá nyújtja. Ez a jelenség az 1404. évi oklevél írójának 

tollából legföljebb akkor fordul elő, ha az átírt oklevelekben lévő szórványokat vagy általa 

nem értett vagy helytelenül olvasott szavakat másolja (ilyen pl. közvetlenül a ’tabescam’ alatt 

az ötödik sorban a problémás írásképű ’aquam’). A szóvégen sor alá húzott szárú ’m’ az egyre 

kurzívabb jelleget öltő 15. századi magyarországi oklevélírásokban nem szokványos, a 13-14. 

századiakban ugyanakkor bátran annak tekinthető. Ezt a szokást keverhette össze alkalmasint 

a másoló/interpoláló a ’tabescant’ szóvégi ’t’ betűjével, így próbálván értelmessé tenni (vagy 

legalábbis a mondattani helyére besorolni) az amúgy számára értelmetlennek látszó szót. Az 

elírás annak a világos jele lehet, hogy az általa nem ismert szót javítási kísérlettel a régi 

szövegből másolta, s ez legalábbis a 14. század közepéig, ha nem inkább a 13. századig viszi 

vissza a szöveg korát. A ’tabes’ szóbokrának tagjai ( tabes, tabesco, tabidus, tabificus) nem 

voltak közismertek a középkori Magyarországon, a hiteleshelyi vidéki írásbeliségben biztosan 

nem. Leginkább a humanisták, s ennek hatására a kancelláriai latinisták kezdték őket 

használni. Az mindenesetre szembetűnő, hogy a magyar ügyekben jól értesült és rendkívül 

művelt Spalatói Tamás (fames sitisque tabescentia resoluti, 582), továbbá a Planctus szintén 

széles körű ismeretekkel rendelkező ismeretlen szerzője (tabescentes putruerunt, 594; languit 

fides, spes tabescit, 596) használták, utóbbi kedvelte is talán a kifejezést. Hogy jelen 

szövegjavítási kísérlet mégiscsak megállhatja a helyét, azt mégis egy 1392-es, győri káptalan 

által kibocsátott hiteleshelyi oklevél arengája támogathatja. Ennek a szövege ugyanis a 

kiadásban legalább annyira romlottnak látszik, mint az interpolált 1235. évié, ugyanakkor 

szövegezése több elemében hasonlít is rá. Az eredeti alapján javított szöveg így hangzik: 

„Negocia presentis evi, que temporaliter seri dinoscuntur, temporum cursu tabescunt et 

vanescunt et nequam oblivio a mentibus hominum mortalium evellit et consumpmit.” 157 

Eszerint az ’oblivio-memoria’ típusú arenga-formulák között a formulagyűjteményekben 

szerepelhetett egy ’tabescunt – evanescunt / delitescant’ forma, de ennek az első tagja nem 

mindenki számára volt/lehett közismert szó. 158 

Az oklevélben olvasható, Szt. István egyházalapító tevékenységére emlékező történeti 

távlatok hasonlítanak a beregi egyezmény (1233) bevezetőjére, az az erőltetett magyarázat 

azonban, mellyel az átírás tényét szándékszik az író alátámasztani, tevékenységét legitimáló 

157 Df 201922. Házi Jenő közlése katasztrofálisan rossz, indokolatlanul (láthatólag a szöveget nem értve) az ’evi’ 

genitivusi alakot egybeírja a ’que’ (=quae) vonatkozó névmással, mintha tapadó partikula lenne, majd kiegészíti 

a ’seri’ inf. imperf. passivit ’seri[es]’-re, ezt követően a ’dinoscuntur’ alakot meg ’sic’-eli, ld. Sopron tört. I/1, 

240. Ld. még LLMAeH III, 61-62 (s.v. deliteo, delitesco). 

158 Kurcz, Arenga 326-327. 

68

dc_145_10 

erőfeszítésnek tűnhet. Annak hangsúlyozása ugyanis, hogy a szent elődök rendelkezéseit 

ereklyék módjára akarja tiszteletben tartani, s a szövegek átmásolásában nem merészel „a 

szóval visszaélni,” könnyen azt a gyanút ébresztheti, hogy az író leplezi valódi szándékait. 

Annak megítélése tehát, hogy az idézett szöveg ma olvasható formájában pontosan mikor 

keletkezett, meglehetősen nehéz, az látszik valószínűnek, hogy a Károly Róbert-kor „lángoló 

retorikája” érződik rajta. 159 Ahhoz azonban kétség nem férhet, hogy a szöveg a magyar 

középkor termékének tekinthető. Ha pedig így van, akkor csak az idézett arenga öt olyan 

elemmel gazdagítja a magyarországi latinság szókincsét, melyek eddig ismert, megbízható 

latin nyelvű forrásainkban nem fordulnak elő, vagyis afféle használati hapaxnak tekinthetők. 

Vannak közöttük (akár görög eredetű) másutt is használt kifejezések (chilias, 160 elumbare, 161 

insitio 162 ), a ’decursare’ pl. a ’decursio, decursus’ szóbokorba tartozik, ezekből logikus 

elvonatkoztatással jött létre (hiperképzése Rammingernél is megvan). 163 A ’conbeare’ az 

egyedüli, melyet talán maga a fogalmazó ( dictator) alkotott, de ez is szabályos képzésnek 

köszönheti a létét. A stílus emelkedettsége mellett a szavak választékos megválasztása is arra 

vall, hogy a szövegalkotás folyamata számos elemből tevődött össze, s ebben nem 

elhanyagolható rész jutott a szóalkotásnak / -választásnak is. 

10. A nyelv bővülésének szabálytalan lehetőségei 

A nyelvi szókincs bővítése nem mindig függött szorosan a műveltségtől és a nyelvet 

használó látókörétől. A 14. század második felétől már terjedelmes misszilis levelezés áll a 

rendelkezésünkre, melynek egyik következménye, hogy igényesség és műveltség határán is 

megoszlani látszik a lexikai adatállomány. A levélírók – főleg azok, akik mint az 1520-as 

években Bátori István is, leveleiket a központi írásbeliség intézményein keresztül expediálták, 

– általában persze tekintettel voltak a latin grammatika iskolai szabályaira és ususára, 

időnként azonban találkozhatunk olyan darabokkal, melyek sajátos jelenségeket mutatnak fel. 

Ilyen mindenesetre bizonnyal nem egyedi eset fordult elő 1522-ben a hunyadi 

várnagyok, Bekes János és Szentimrei András levelet intéztek a földesurukhoz, Brandenburgi 

Györgyhöz. Talán a címzett miatt érezte magát feszélyezve a levelet megíró jegyzó, talán csak 

nyelvi leleményét akarta fitogtatni, mindensetre olyan műveleteket hajtott végre, melyenek az 

eredményét nem tekinthetjük teljességgel a latinság legitim termékének. Először is a notárius 

159 Almási, Felicián. Tóth, Felicián 20-32. 

160 ThLL III,col.1008. 

161 J. RAMMINGER, elumbo, in uő., Neul.Wortl. 

162 ThLL VII, coll.1926-1927. 

163 MKLSz III, p.32. J. RAMMINGER, decursito, in uő., Neul.Wortl. 

69

két szót, az ’imprimis’-t és a ’primitus’-t kontaminálta egymással, s ezzel megalkotott egy 

rendkívül expresszív, ámde jelentése tekintetében alig meghatározható szót. Ezt követően a 

’relatio’ kifejezést egy az eredetitől eltérő ’válasz’ jelentéssel ruházta fel, majd egy 

kötőszóhoz praepositiót rendelt, mert talán adverbiumnak érezte azt (’delerent usque ad 

nihilominus’). Ez eredmény alaki és jelentéstani egyedi olvasatok sora lett, a nem éppen 

műveletlen Brandenburgi, ha olvasta, igen csak elcsodálkozhatott a várnagyok levelén. 164 A 

gyártott (= kontaminált) szó valódi egyedi olvasatnak tűnik, hogy legitimnek tekinthetjük -e, 

az már kérdéses. 

11. Az onomasztikon kérdése 

dc_145_10 

Szót kell ejteni végezetül a szóanyag alaki összetételéről a megjelent szótárban. 

Amikor a Szótár rendszerét kialakították, felmerült annak a kérdése, hogy glosszárium 

helyett olyan lexikon legyen a készítendő kézikönyv, melynek használatával a források 

önállóan, más segédkönyvek igénybevétele nélkül is olvashatók. Ez többek között azt is 

jelentette volna, hogy pl. az Árpád-korra vonatkozó teljes külföldi elbeszélő és okleveles 

anyagot áttekintő Gombos-féle katalógust is feldolgozzuk. Meg is történt még a gyűjtőmunka 

kezdetén a kicédulázása, s az első forrásjegyzékben még szerepelt is a mintegy 2700 oldalra 

terjedő apró betűs korpusz, az ’abbatia’ címszó alatt szerepelt is egy hivatkozás rá, a cédulái 

azonban nem kerültek beosztásra a betűrendi sorozatba, így a személyes mérlegelés kérdése 

lett, hogy használ-e ezekből valamit a szótáríró. 165 Az oklevelek kicédulázása eredetileg egy 

válogatott jegyzék alapján indult, mely fokozatosan formálódott és bővült, de a listából végig 

hiányozta a pápai oklevelek, annak ellenére, hogy ezeknek a magyar diplomatikára gyakorolt 

hatása közismert volt, s indokolhatóvá tette volna feldolgozásukat. 166 Hasonló 

könyörtelenséggel utalták már a gyűjtés során a Thesaurus Linguae Latinae II. kötettől 

folytatott gyakorlata hatására onomasztikonba a névanyagot. A veszteség itt nem elsősorban 

abból adódott, hogy a személy és nem latin alakú helyneveket kihagyták a gyűjtésből, de 

például a helyneveket jelölő latin tükörszavak (ezek gyártására különö sen a magyarországi 

szászok éreztek hajlamot) már érdekes következtetések levonását tették volna lehetővé a latin 

nyelv történeti formálódásával kapcsolatban is. 167 Még súlyosabb hiányt jelentenek a 

164 Mon.rust. 506-508. 

165 Az ’informitas’-ra mint egyedi használatra idéztem Lukács esztergomi érsek 1161. évi, Eberhard salzburgi 

érsekhez intézett levelét. A levél ugyan antigregoriánus levélgyűjteményben maradt fenn, s ez felveti fiktív 

voltának a lehetőségét, úgy ítéltem meg, hogy így is szerepelnie kell. Erre a megontolásra vezetett az is, hogy a 

történettudomány hiteles forrásként kezeli a levelet. 

166 Solymosi, Írásbeliség 185-192. 

167 Időközben mintegy a Szótár onomasztikonja napvilágot látott Fehértói Katalin Árpád-kori névtára: Fehértói, 

70

dc_145_10 

tulajdonnévi eredetű melléknevek. A szótárírás során vegyes volt e tekintetben a gyakorlat, 

bekerültek egyes valódi tulajdonnevek is a szócikkek betűrendjébe, az onomasztikus anyag 

azonban egészében hiánynak látszik. Ez annál is különösebb, mivel ugyanakkor magyar 

vulgárnyelvi szórványok vagy ’indeclinabile’ vagy ’pro Latino usitatum’ minősítéssel nem 

egy esetben felvételt nyertek, holott az ezekre vonatkozó gyűjtés enyhén szólva is hiányos, 

ugyanakkor a nyelvtörténeti szótáraink megbízható utalót jelenthettek volna. Az tehát, hogy a 

betűrend előttünk álló második felében e tekintetben milyen gyakorlatot követünk, 

átgondolást igényel. Az onomasztikus anyag szintén rendkívül rétegzett. 

Egy része a humanista természettudományos és mitológiai műveltségi anyagból ered, pl. 

Acheronteus, -a, -um: Non gravius redolent centena cadavera, nec qui / ex Acheronteis 

fontibus halat odor: IAN.PANN.; Epigr.; 213,17-18. Actaeus, -a, -um: Talem bellipotens 

cognovit Sparta Lycurgum, / talem Roma Numam, tellus Actaea Solonem: IAN.PANN. 

Celebr. 248. Actiacus, -a, -um: Accersit Iaera Pherusam / Actiaco nutrita sinu: IAN.PANN. 

Celebr. 33-34. Aenotrius, -a, -um: Exul in Aenotria regnum sibi sede paravit / Aeneas: 

IAN.PANN. Paneg. 3,3,263-64. Aeolius, -a, -um: Has illic pugnas, hos totos vere tumultus / 

proximus Aeolio Zephyrus spectavit ab antro: IAN.PANN. Paneg. 3,3,43-44. Aonius, -a, - 

um: Nec saturare valens cupidos in imagine visus / senior Aonio Permessus vertice currit: 

IAN.PANN. Celebr. 199-200. Atrida, -ae m.: Turnus ut Aeneae, Paris út concurrit Atridae: 

IAN.PANN. Paneg. 3,2,221. Apollineus, -a, -um: Delos Apollineis gaudet celeberima curris: 

IAN.PANN. Epigr. 312,2. Arctous, -a, -um: Cum pater Arctoo veniens Augustus ab Histro / 

ad se transmissum titulo donavit equestri: IAN.PANN. Celebr. 263-264. Argivus, -a, -um: 

Hic perit Argivi mirando funere vatis / mersus in abrupto barathri candentis hiatu: 

IAN.PANN. Paneg. 3,2,271-72. Attalicus, -a, -um: Adparatus hic Attalicos et laxa triclinia 

… cernere erit: BONF. IV,7,114. Baccheus, -a, -um: Cui bona Bacheas vinea fundit opes: 

IAN.PANN. Eleg. [19],92 (p. 97). Bianorius, -a, -um: Partibus a geminis bellum ferale 

movebant / inde Bianoriae princeps Mavortius aulae, / illinc Insubris violentior ira Philippi: 

IAN.PANN. Celebr. 277-279. Caledonius, -a, -um: Nata Caledonio nupsit formosa tyranno: 

IAN.PANN. Paneg. 3,1,48. Capitolinus, -a, -um: Ut Capitolinam servarit Manlius aedem: 

IAN.PANN. Paneg. 3,1,86. In opulentissima et mollissima Italia requiescemus et a Capitolina 

arce universo imperio prospiciemus: BONF. I,4,134. Sed Capitolinus Iuppiter eorum votum 

intercepit: BONF. I,6,206. Capitolium, -ii n.: Senones Galli ... Italiam adorti urbem invasere, 

preter Capitolium omnia diripuere: BONF. I,7,23. Castalius, -a, -um: Castalias ducens 

Parnassi e monte catervas: IAN.PANN. Celebr. 129. Cecropius, -a, -um: Melliferas etiam 

volucres persaepe cubantis / Cecropios vidi labris infundere succos: IAN.PANN. Celebr. 201- 

202. Cenomanus, -a, -um: Diripitur Cenomanus ager: IAN.PANN. Celebr. 282. Charybdis, 

-is f.: In Scyllam mihi credite, incidit et Charybdim: BONF. IV,2,54. Cleonaeus, -a, -um: 

Sive Cleonaeos ne tentet scorpius ungues: IAN.PANN. Eleg. 30,23. Daedaleus, -a, -um: 

Ergo Pithecusis laeva dum parte relictis / Daedaleas dextro dimittit littore Cumas: 

IAN.PANN. Paneg. 3,3,274-75. Delphicus, -a, -um: Arrident reptanti Delphica Tempe: 

IAN.PANN. Celebr. 198. Dionaeus, -a, -um: Non aquilae … / rupta Dionaeas expellunt ova 

columbas: IAN.PANN.; Paneg.; 3,1,99-100. Flavianus, -a, -um: Salutis tue Flavianas inter 

Névtár. A történeti földrajzok (Györffy, Csánki) rendszerint nem tartalmaznak (egyelőre) betűrendes mutatót, 

így a latin alakú helynevekről sincs megbízható jegyzék. Lelkes György igényesmunkájában van ugyan ilyen, de 

filológiailag ellenőrizetlen és kronológiailag distingválatlan, ld. Lelkes, Helységnév 680-684. 

71

delicias non immemor esto: 1514 TAUR. Epist. 1 (p.129). Gradivus, -i m.: Sic sub Pompilio 

sacris se rege dicavit, / quae sub fratre Remi Gradivo Roma vacarat: IAN.PANN. Paneg. 

3,1,177-78. Graius, -a, -um: Non obstitit isti / Punica fraus, Graius sermo, Germanica moles: 

IAN.PANN. Paneg. 3,3,296-97. Nullo mavult interprete legi / Plutarchus, nulli debent haec 

saecula tantum, / Graia quod in Latio passim monumenta leguntur: IAN.PANN. Celebr. 225- 

227. Hellaeus, -a, -um: Qui ... / Hellaeas tetigit fauces: IAN.PANN. Paneg. 3,1,57-58. 

Herculeus, -a, -um: Seu prono Herculeas illuminat axe columnas (sc. Sol): IAN.PANN. 

Paneg. 3,1,39. Aenei postes ... Herculeis ... laboribus admirabiles: BONF. IV,7,99. 

Hetruscus, -a, -um: Scit Mauro sermone loqui, scit voce profari / Germana; Latio qui senserit 

ore sonantem, / nutritum Hetrusci ripis iurabit in arvis: IAN.PANN.; Paneg.; 3,1,297-99. 

Idalius, -a, -um: Cum procul Idalius stimulans per inane volucres / fulsit Hymen: 

IAN.PANN. Celebr.; 93-94. Iliacus, -a, -um: Iliacae tantam stragem conferre ruinae / iure 

queam: IAN.PANN.; Paneg.; 3,3,232-33. 

Vannak továbbá bibliai névképzések: 

dc_145_10 

Davidicus, -a, -um: Psalterium seu psalmi Davidici alternatis vocibus ... decantentur: 1407 

Bunyitay, Váradi püspökség I p.227. Emericus ... ad lucem usque Davidicos rhytmos 

lectitabat: BONF. II,1,182. Gedeonicus, -a, -um: Heu corruit gladius Gedeonicus, cuius acie 

terrebatur homo Goliaticus: 1476 Kovachich, Scriptores II p.4. Goliaticus, -a, -um: Heu 

corruit gladius Gedeonicus, cuius acie terrebatur homo Goliaticus: 1476 Kovachich, 

Scriptores II p.4. 

A földrajzi és népnévanyag nem kis hányada nemzetközi közkincs, pl.: 

Adriacus, -a, -um: Qua nobile flumen / … / verberat Adriacam septeno gurgite Dorim: 

IAN.PANN. Celebr. 12-14. Adriaticus, -a, -um: Scardona ... quam non ei commoditatem est 

praebitura ad omnes oras maris Adriatici non paulatim modo carpendas, ... sed ... uno impetu 

subigendas?: BROD. 45 (p.69). Aegaeum, -i n.: Qui Dalmatiam, Epirum, Peloponnesi ac 

Macedoniae partem, Aegaei insulas, ad haec Craetam atque Cyprum nobilissima regna in 

potestate habetis: 1521 Katona Hist.crit. XIX p.304. Aesticampianus, -a, -um 

(Esticampianus): Nos, frater Iacobus Esticampianus, prior ceterique fratres claustri Beatissime 

semper Virginis Marie in alma civitate Cassoviensi fundati ordinis fratrum predicatorum 

tenore presencium fatemur, quod etc.: 1525 Mon.eccl. I p.229. Africus, -a, -um: Quod 

proxima aestate duas Africi maris insulas opulentissimas … in potestatem tuam … redegisti: 

1521 Katona, Hist.crit. XIX p.258. Alexandrinus, -a, -um: Tempore Mathie regis Hungarie 

per ... Iohannem Kyshorwath dictum allatum est corpus B Iohannis Elemosinarii, 

episcopi Alexandrini de Constantinopoli ad Hungariam et locatum est in capella regia in 

castro Budensi: 1489 Balogh, Művészet I p.60. Asiaticus, -a, -um: Turcarum imperator ... 

revocatis etiam militibus Asiaticis tanta vi coepit in me incumbere, ut etc.: BONF. I,1,204. 

Ultra Tanaim Asiatica Scythia sequitur. ... Hec bifariam dividetur, altera intra Imaum, extra 

Imaum montem altera collocata: 1521 Epist. procer. I p.143. Quinam isti sunt, qui tantum sibi 

vindicant? … Nempe … venalitii servi, homines molles et languidi, Asiatico luxu ac illecebris 

effeminati?: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.254. Babiloniacus, -a, -um: Babyloniacas 

pulsasset cuspide turres (sc. Gothifredus): IAN.PANN. Paneg. 3,1,61. Caesareum Forum: 

Tanti nec praesidis expers / Caesarei fuit ora fori: IAN.PANN. Celebr. 260-261. Capistranus, 

-a, -um: Hic tumulus servat praeclara laude Ioannem / gente Capistrana: XVI in. M.Sion 1869 

p.101. Chalapinus, -a, -um: Turcorum cesar, quem Pasaythem Ungarorum annales 

nominarunt et Calaphinum plerique dixere, … Turcorum rempublicam ad arma suscitavit: 

BONF. III,2,150. Constantinopolitanus, -a, -um (Constantinapolitanus): Dominus Emanuel, 

72

dc_145_10 

Constantinopolitanus imperator … corpusculum incorruptum … in regiam urbem … fecit 

transportari: Transl.Pauli ( AASS) p.568. Reverendissimus dominus, Thomas, tituli Sancti 

Martini in Montibus Sacrosancte Romane Ecclesie presbiter cardinalis, archiepiscopus 

Strigoniensis ac patriarcha Constantinapolitanus (sic ed.) et Sancte Sedis Apostolice de latere 

legatus etc.: 1518 Fons 2005 p.420. Europicus, -a, -um: Cum venatores ... in Europica 

Sarmatia constitere, cerva disparuit: BONF. I,2,194. Graecanicus, -a, -um: Graecanicus ille, 

versiculis nostro quidem Marte, dum Italia haberemus, in hunc modum interpretatus: ... fortior 

ille quidem, qui miser esse potest», in mentem venerat, qui infra texende historie perquam 

doctus interpres existit: 1514 TAUR. Epist. 1 (p. 129). Istrianus, -a, -um: Cum Turci ex 

perfidia et societate regulorum Istrianas in Mysia partes et ad Temeschezum precipue 

incursarent: BONF. III,3,160. 

Más része a hazai hely- és népnevek latinosításának köszönheti a létét, pl.: 

Alapius (nomen personale): Ut Alapius cum gentibus regni Sclavoniae … veniat: 1515 

Katona, Hist.crit. XVIII p.854. Alba: Graeca: Dum iactabundus, potentissimus ac efferus 

hostis … vehementiori insuetoque impetu Pannonias aggressus Albam Graecam totius regni 

arcem, olim eorundem trophaeis decoratam oppugnet: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.305. 

Iulia: Hoc die r[everendissi]mus d[ominus] Ladislaus Gereb ep[iscop]us … Albae Iuliae 

primitias cecinit: 1498 M.Sion 1869 p.90. Nandoris: Hoc die illustris d[ominu] Iohannes de 

Hunyad, regni Ungariae gubernator Taurini, quod nunc Alba Nandoris appellatur, 1456 obiit: 

1502 M.Sion 1869 p.91. Regalis: Quatenus ad predictum festum B[eati] Laurencii ad dictam 

civitatem nostram Albam regalem aliquos e medio vestri … transmittere … debeatis: 1502 

Katona, Hist.crit. XVIII p.325. Albaregalius, -a, -um: Accedit huic Philippus Albaregalius, 

Varadiensis archidiaconus cathedralis, iuvenis optimae indolis. 1512 Anal.nova p.214. 

Albensis Transilvaniae: Quum nos virtutes illas … fidelis nostri dilectis … Ladislai de 

Gereb , episcopi Albensis Transsilvaniae nobiscum saepe reputassemus: 1501 Katona, 

Hist.crit. XVIII p.297. Antiqua Villa: Conventionem per praelatos et barones regnorum 

praedictorum ipso die S[ancti] Martini affuturo in antiqua villa (ed.: hodie Ófalu) praelatis et 

baronibus Hungariae ... statuimus et condiximus infallibiliter celebrandam 1411 Katona, 

Hist.crit. XII p.45. Aquae Superiores: 1442 Végh, Buda II p.80. Bartfensis, -e: Domini 

Bartphenses eidem subveniant in florenis auri octo pro vectura et apportatione eorundem 

lapidum sectorum: 1482 Myskovszky, Bártfa I p.18. Ius patronatus, ... quod in abbaciis 

Pechwaradiensi, Saxardiensi, Bathensi et Tikoniensi ... habere dinoscimur: 1516 Fraknói, 

Szekszárd p.86. Eisdemque in occupatione istius tricesimae nostrae Bartfensis omni iuvamine, 

auxilio et assistentia adesse modis omnibus debeatis: 1523 Katona, Hist.crit. XIX p.407. 

Belaefons, -tis m. (Belefons): Frater Petrus abbas ... monasterii Beate Marie Virginis 

Belefontis in monte Warendinipetri (sic) memorie commendamus, ... quod etc.: 1483 Fons 

2005 p.412. Cassovianus, -a, -um: Nuncii deferuntur … Albertum iam non solum 

Cassovianum agrum vastare, sed etiam effuse omnia populantem duo milia cadorum vini in 

Poloniam remississe: BONF. V,2,72. Cassoviensis, -e: Quatenus mox agnitis praesentibus 

una cum vestris gentibus quanto decentius et pulchrius poteritis, more exercituantium versus 

civitatem Cassoviensem ... vos transire debeatis: 1411 Katona, Hist.crit. XII p.41. Cevinium, 

-ii n.: Datum in Cevinio in festo Beati Laurentii martyris anno Domini M-o CCCC-o L 

quarto: 1454 Teleki, Hunyadiak X p.431. Claudus: Nicolaus litteratus Claudus: 1381 Végh, 

Buda II p.38. Coronensis, -e: Cuius ius patronatus ... ad discretum virum Paulum ... consulem 

dictae civitatis Coronensis ... dinoscitur pertinere: 1454 Zimmermann, Urkb. V p.462. 

Cremniciensis, -e: Prout eadem moneta nostra in camara Crempniczensi et etiam in aliis 

camaris nostris … cuditur 1384 CD Hung. X/8 p.120. Conqueruntur nobis fideles nostri 

prudentes et circumspecti iudices et iurati cives civitatum nostrarum montanarum 

73

Cremniciensis, Semniciensis, Bistriciensis, ac de Bakabanya, Wybanya, Feyrbanya et Libetha, 

… quod etc.: 1519 Wenzel, Dóczyak p.78. Civitates nostras montanas Cremniciensem, 

Schemniciensem, Bistriciensem, Pwkantz, Dilin, Montem Regium, Libetam, Breznam, 

Corponam una cum suis auri, argenti … fodinis … consorti nostrae … dedimus: 1522 

Katona, Hist.crit. XIX p.353. Cumanice adv.: Quia (rex Ladislaus IV) Cumanice et non 

Catholice conversabatur: Chron.saec.XIV. 183 (p. 473); locus allatus s.v. 'catholice' et 

’conversor, -ari’. Cumanicus, -a, -um: Pilleos Cumanicos … abicere demandabat: 

Chron.saec.XIV. 183 (p.473). Danubialis, -e: In propinquo portus Danubialis penes pontem 

ipsorum propriam: 1509 Végh, Buda p.148 = Budai mészárosok p.379. Gubati, -orum m.: 

Quod ... rex Hemiricus ... sibi eam pro servicio suo contulisset, dum in Gcia Gubatos 

expugnasset: 1224 Urkb.Burgenland I p.99. Hetturiensis, -e: Prope piscinam conventus 

iferiorem Hetturiensem: 1520 M.Sion 1867 p.663. Inferiores Thermae: Valentinus 

Gyarchiarws in Inferioribus Termis cb. 77: c.1510 Szakály-Szűcs, Bortized p.77; cf. ibidem: 

in Alhewiz. Longus: Erhard Longus: 1446 Végh, Buda II p.82. Niger: Nicolaus Niger: 1462 

Végh, Buda II p.96. Subpedemotis: 1446 Végh, Buda II p.82 

Eltekintve ezúttal pl. a népnevek felsorolásától, az alábbi eseteket tartom jellemzőnek. 

Bonfini láthatólag erősen vonzódik a nevek továbbképzéséhez és a magyar nevek 

latinosításához (ezzel a címereslevelekre is erős hatást gyakorol). Ezt a következő kiragadott 

példák igazolják. 

dc_145_10 

Antonianus, -a, -um: ad ducem rusticorumin Transilvania anno 1437 Antonium Budai Nagy 

pertinens: Nonnulli e proceribus, qui Antonianas partes tunc sequi recusarent, repente a 

pagana turba trucidari: BONF. III,3,200. Bathoreus, -a, um: Quingenti circiter et tria 

equitum milia Bathorea signa secuta sunt: BONF. IV,9,7. Carolinus, -a, -um: Contra duo 

Stephani intercessere Caroline olim factionis principes: BONF. III,2,166. Corviniani, -orum 

m.: Hostes contra acriter omni arte obsistere, saxa, tigilla ruderaque in Corvinianos devolvere 

eosque sulphureis tormentis propellere diu conati: BONF. V,2,11. Crispus, -a, -um: 

Stephanus Crispus … procurator … a rege datus: BONF. IV,7,168. Corvinus, -a, -um: 

Conceptus nanque livor Corvinas vires et imperium amplificari minime patiebatur: BONF. 

IV,4,80. Ad reconciliationem Corvinarum partium et publicam concordiam intentuntur: 

BONF. IV,9,182. Domum suam hic Bude inter domos illustri (sic ed.) Iohannis Corvini ducis 

... ac Michaelis pellificis ... adiacentem: 1493 Végh, Buda p.125; cf. 1504 Ibid. p.140. 

Hedervari, -orum m.: Qui nobilissimo Hedervarorum genere natus erat: BONF. III,2,101. 

Jellemzőek a szerzetesrendek latin, esetleg népszerű nevei: 

Augustinensis, -e: Testis ... dicit se vidisse fratres Augustinenses in dicto monasterio et in 

cellis eiusdem monasterii cum suspectis mulieribus et audivit eos cachinnantes: 1518 Erdélyi, 

Register p.158. carmelita, -ae m.: Versus claustrum Matris Misericordie f 

Carmelitarum: 1441 Végh, Buda II p.79. Carthusiensis, -e: Domum fratrum ordinis 

Cartusiensis claustri de Leweld: 1441 Végh, Buda II p.78. Domum ... in vicinitatibus 

domorum ex una Benedicti Zabo, ab alia vero partibus fratrum ordinis Chartusiensium sitam: 

1504 Végh, Buda II p.142; cf. etiam locum allatum s.v. 'instigo'; cf. etiam 1419 Zsigm.oklt. 

VII,517. eremitanus, -a, -um: Ex consensu ... episcoporum, ... prepositorum, ... abbatum et 

fratrum predicatorum, minorum, eremitanorum, necnon aliorum clericorum quamplurimorum 

... ordinavimus constituciones infrascriptas: 1326 Pór-Schönherr, Anjou p.138-139. 

Guillermita, -ae m.: (Gyllermita) Item proibeatis fratres Gyllermitas de Kurmend super terra 

74

Bugat: 1274 Vasi Szle 1979 p.365. 

Képzésükben és tartalmukban egyaránt az eretnekségek megnevezéseire hasonlítanak a 

politikai és egyházi irányzatok nevei a magyarországi latin forrásokban: 

Gibbelini, -orum m.: Fluctuante diu Guelforum Gibbelinorumque factionibus Italia: BONF. 

II,9,315. Gregoriani, -orum m.: Quoad Gregoriani Roberti Guiscardi auxilio freti ... eos, qui 

obsidebant, abire compulerunt: BONF. II,3,200. Guelfi, -orum m.: Fluctuante diu Guelforum 

Gibbelinorumque factionibus Italia: BONF. II,9,315. 

Leginkább azonban azok a tulajdonnévi eredetű szavak érdemelnek itt is figyelmet, melyek 

annak bizonyítékeai, hogy a humanista műpróza technikai ismeretanyag a királyi 

kancelláriában a címereslevelek íróiban befogadókra leltek (feltéve presze – ilyen bizonyosan 

az elsőként említett hely – , hogy nem maguk a humanisták fáradoztak a heraldikai 

terminológia megteremtésén): 

dc_145_10 

Appelleus, -a, -um (artificiosus, elegans --- mesteri, művészi): Dulcia poma dabit formosi 

villicus horti, / … / pictor Apellea descriptas arte tabellas: 1512 Anal.nova p.215. Prout hoc in 

capite presencium litterarum Appellea manu defiguratum cernitur: 1514/XVI in. Df 282621 fol. 

72v; cf. Turul 1891 p.63. Hyperboreus, -a, -um (Hiperboreus): Dulcia poma dabit formosi 

villicus horti, / … / nos tibi, praesidium et decus orbis maxime, Iani / carmina Hyperborea 

candidiora nive: 1512 Anal.nova p.215. Gryphonis natura est ultra Hiperboreos montes 

egestum auri cumulum summa diligentia custodire: 1517 Turul 1911 p.110. 

12. A kiegészítés szempontjai és irányai 

Az elmondottakból következik, hogy a Supplementum összeállításánál figyelmet fordítottam a 

közönségüknél fogva nagy hatású vagy népszerű szövegekre. Elsősorban is nagy nyereséget 

jelentett a Pécsi Egyetemi Beszédek címen ismert beszédgyűjtemény egyelőre részleges 

kiaknázása. A kutatás ugyan megállapította róla, hogy nem egyetemi, hanem szerzetesi 

főiskolai, s nem is pécsi hanem budai a gyűjtemény, fontos azonban, hogy ma már kétségtelen 

az a tudományos meggyőződés, mely a (magyar viszonyok közö tt szinte szokás szerűen) 

keltezetlen szöveget a 13. század második felére ill. végére keltezi. A benne található 

természettudományi, teológiai és mindennapi szavak nagy tömege magában is egy domonkos 

vokabulárium alapját képezhet, nagy óvatosságot igényel azonban, hogy forrásainak egy része 

egyelőre azonosítatlan, így nehezen eldönthető, hogy ezeken a helyeken kinek a szavaival is 

van dolgunk. Igyekeztem feldolgozni azokat a munkákat is (itt különösen Madas Edit és 

Vízkelety András vonatkozó publikációira támaszkodhattam), melyek a gyűjteménnyel 

kapcsolatos vagy műfajilag azonos textusokat hoztak napvilágra. A gyűjtés során azonban 

75

állandó éberséget kívánt az a tény, hogy a sermoirodalom telis-tele van olyan idézetekkel, 

melyek egy-egy szónak nem az aktív, csak a passzív hazai használatát bizonyítják, így 

ezeknek a hazai latinság körébe tartozása természetesen erősen vitatható. 168 Ezekkel a 

megkötésekkel kicéduláztam Bárczi Ildikó monográfiájának apparátusát is, ez egyelőre és 

átmenetileg részben orvosolja a Laskai Osvát munkáinak feldolgozatlanságából eredő 

hiányokat. 

A kisebb elbeszélő forrásoknak is jelentőséget tulajdonítottam, abban az esetben 

kiváltképpen, ha az adott forrás kézirati hagyománya ellenőrizhető volt. Ilyennek bizonyultak 

Kovachich Scriptores minoreséből a Hunyadi pályájára és halálára vonatkozó kisebb 

elbeszélések. 169 Különös tapasztalat volt ugyanakkor a nagyobb terjedelmű szövegek közül, 

hogy Bonfini jelentős részben kaiknázatlannak bizonyult. A Szótár levéltárában lévő 

iratanyagban azt az adatot találtam, hogy már a háború után bíztam meg Huszti József, akkor 

még egyelőre a cédulaanyag önkéntes és bérezetlen gondozója Mészáros Edét a Bonfini- 

cédulák elkészítésével. Huszti különös módon jóváhagyta Mészárosnak azt tervét, hogy a 

cédulákat egy korai, 17. századi fóliáns kiadvány alapján készíti el, holott akkor már teljes 

egészében rendelkezésre állt Juhászék új, kritikai kiadása.al Mészáros – korábbi 

szorgalmához képest – ezesetben meglehetősen hanyagul járt el, valóban csak excerpálta a 

szöveget, számos lényeges szó ezzel a mostani gyűjtésemre várakozott. 

Nyereséget jelentett Szentmártoni Szabó Géza Ianus-felfedezése, de nem pusztán az 

általa közzétett szöveg szóanyaga miatt, hanem azért is, mert ráirányította a figyelmemet Ábel 

– mint kiderült – kicédulázatlan Analectájára. Ily módon az ott és másutt található egyéb 

költői szövegek (pl. Iacobus Piso [ennek kritkai kiadásán dolgozik Jankovits László] 170 , 

valamint Ritoókné Szalay Ágnesnél Vetési László költeményei 171 stb.) nagy bőséggel adták 

az eddig feldolgozatlan szóanyagot. Felvettem a felvidék szász iskolamester, Bartholomaeus 

Frankfordinus Pannonius munkáinak szóanyagát is. A munka eredetieleg a háború utolsó 

esztendejében látott napvilágot kritikai kiadásban, talán ez volt az oka, hogy a korábbi 

gyűjtésből kimaradt. Nagy nyereséget jelentett több szempontbó is, legfőképp azért, mert egy 

eddig hiányzó műfajjal, az (antikot imitáló) komédiával színesítette a források jegyzékét, s 

valóban plautusi szavak kerültek ezzel a terítékre. Fontos hozadéka volt azonban az is a 

munkái feldolgozásának – egyben eloszlatta a vele kapcsolatos kételyeket is, - hogy Iványi 

168 Madas, Fili, dulcor Tóth-Falvay: Ál-apokrif 315. Madas Edit megfigyelése a 199. beszéddel kapcsolatban 

mindenesetre óvatosságra intett, a sermo idézését lehetőség szerint kerültem, pedig a csábítás nem volt kicsi. 

169 Kulcsár, Invntarium 752. 

170 Jankovits, Hazugok 79-102. 

171 Ritoókné, Nympha 109-120. 

dc_145_10 

76

Béla felvidéki gyűjtéseiből tudjuk, az 1520-as években valóban plautusi és terentiusi 

darabokat tűztek a városi iskolák színjátszói műsorra, ami egyben azt is jelenti, hogy a 

komédiának volt értő közönsége. Ilyen módon a humanizmus nyelve a városi studia 

humanitatis révén egy lépéssel közelebb került a mindennapok nyelvéhez, ill. mérföldes 

lépést tett az újkori iskolai latinitás irányában. 

Végezetül – de természetesen nem kimerítve az ismertetést – a rendelkezésre álló 

címertani forrásanyagot igyekeztem értékesíteni. Itt különösen Áldásy munkája és a Turul 

folyóirat jelentettek nyereséget, de más helyeken – főképp régi, 19. századi kiadványokban – 

is értékes forrásokra leltem. 

dc_145_10 

III. Összegzés: az eredmény 

A Magyarországi Középkori Latinság Szótára 1987 óta jelenik meg kisebb-nagyobb 

rendszerességgel. Eddig öt vaskos kötet látott napvilágot, melyek közel 2.100 (pontosan 

2098) oldalon, két hasábos szerkezettel, apró betűs szedéssel tárják a használók elé a 

magyarországi latin nyelv szókincsének ábácá rendbe szedett első felét. Az „I” betűs kötet 

megjelentetésével a munka eljutott a feléhez, az azóta elkészült szócikkanyag alátámasztja, 

hogy arányaiban a munka felerészét végeztük el, s ez a megbízhatónak látszó becslés lehetővé 

teszi bizonyos számadatok megvizsgálását. A 2.100 oldalon összesen mintegy 15.000 

(pontosan 15.343) önálló szócik került kinyomatásra, amiből körülbelül 3.000 szócikk ún. 

utaló, vagyis a valós szócikkek száma jelenleg 12.000 (pontosan 11.805). Ha ezt az egész 

munkára vetítjük ki, azt kapjuk, hogy a teljes szótár önálló szócikkeinek a száma 24.000-re, 

vagy valamivel többre fog rúgni, ami megfelel egy modern nyelvi akadémiai nagyszótár 

lexikai állományának. Jelentőséggel bír a szóanyag megoszlása is. A jelenleg nyomtatásban 

rendelkezésre álló 12.000 önálló szócikkból 3656 egyetlen forrásadattal volt az eddigiekben 

dokumentálva, további 1381-et kettő, 790-et három, 553-at négy, 414-et öt forráshely 

támasztott alá, összesen tehát 6791 szó dokumentáltsága a pszichikai határt jelentő öt adat 

alatt marad. Ez jelentősen meghaladja a létező szócikkeknek a felét, s ha exponenciálisan 

csökken is a további adatsor, a szócikkek maradékát közelítéssel gyakran használt szónak 

tekinthetjük. Vagyis újra csak az egész szóanyagra kivetítve a becslést azt mondhatjuk, hogy a 

középkori hazai latinságban 9668, vagyis közel 10.000 szót használtak gyakran és intenzíven. 

Ez megfelel az anyanyelvi irodalmi köznyelv szókincsének, sőt némileg meghaladja azt. 

A szócikkek írásakor a szócikkírónak tekintettel kell lenni a kronológiai határok, a 

műfajok és a nyelvi szintek dokumentálására. A 12.000 szócikk közel 35.000 

77

dc_145_10 

jelentéskategóriáját 105.000 önálló forrásadat dokumentálja. Az adatok bázisa, mint fentebb 

már volt szó róla, az okleveles anyag, melynek számát a középkor végére 250.000 darabra 

becsülhetjük, s nem jelentételen része nyomtatásban is rendelkezésre áll. A forrásjegyzék 

tanúsága szerint számos forrástípus adatai szerepelnek még a szótárban, többek között 

normatív, irodalmi, ezen belül prózai és költészeti emlékek. Ha mármost a 105.000 forrásadat 

megoszlását nézzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy a legtöbbet idézett forrástípus a normatív 

(törvényi, zsinati, szokásjogi) forrás, mert Werbőczi Tripartitumát is ide számítva (ez 1044 

hivatkozással képviselteti magát) az összes hivatkozások száma közel 6.000 (pontosan 5.890). 

Az oklevéltárak közül a nagy korpuszok vezetik a listát, az Árpád-kori új okmánytár 5948, az 

esztergomi Monumenta 5024, a pannonhalmi Rendtörténet 3018 forrásadattal szerepel. A 

legtöbbet idézett szerző Ianus Pannonius 3718 esettel (ebből 1500 a görög fordításokból 

van!), őt követi mestere, Vitéz 3540 hivatkozással. Vitéz szókincsének magas képviseletét 

alapvetően az indokolta, hogy talán ez volt az első, a gyűjtéssel párhuzamosan megszületett 

kritikai kiadás, amelynek igényességében valóban meg lehetett bízni, természetesen a 

projektvezető érdeklődése is indoklta, hogy a legalaposabb kicédulázott szerző lett Vitézből. 

A velence származású csanádi püspök, Szent Gellért következik Vitéz után, őt összesen 3077 

alkalommal idézi szócikk. Az itáliai Antonio Bonfini 1893 idézete még mindig a magas 

idézettségnek a jele, de ami ez alatt marad, az már csak egyedi számában magas ( kb. 400 

forrás vagy forráskiadvány), adatszámuk alacsony. Itt inkább csak az arányok kedvéért 

említek néhány számadatot: A Képes Krónika 1118, Kézai 1017, Thuróczi 900 adatot tudhat a 

magáénak, Cerbanusra (görög fordítás) 1104, Limoge -i Jánosra 979, Rogeriusra 758, 

Galeottóra 510, Ransanusra 330 alkalommal hivatkoztunk. A számadatok világos képet 

mutatnak. Nagyon magas arányban szerepel az egyediségre hajló költői nyelv és a hazai 

humanizmus alkotásai mellett a törvényi szóanyag és az Árpád-kor okleveles 

forrásaállománya, ami mellett az Anjou-kor még mindig jó helyet foglal el (1396 idézet az 

Anjou-kori oklevéltárból; a cédulázási munkálatok idején más korszak nagy, egész korszakra 

kiterjedő korpusszal még nem rendelkezett). A hazai elbeszélő források a középmezőnyben, 

az itáliai humanisták emlékei Bonfini kivételével a lemaradók közt foglalnak helyet. Egy 

ilyen dokumentáltságú nyelvre bátran mondhatjuk, hogy valójában az élet minden ontos 

jelensége kifejezhető a segítségével. Ennek ellenpróbája az egész munka immár belátható 

végeztével a magyar jelentések önálló betűrendes mutatóba foglalása lesz. Az arányokat még 

kiegyensúlyozottabbnak, a gyűjtött szóanyagot és szótári elrendezését még inkább mgas 

színvonalúnak mutatja, ha összevetjük a középkorból Magyarországról fennmaradt nagyobb 

szójegyzékek bizonyságával, ezek ugyanis hasonló (tehát az A -tól I-ig terjedő kezdőbetűk) 

78

dc_145_10 

határai között összesen kb. 2000 önálló szóalakot számlálnak, vagyis a Szótár önálló és 

magasan dolumentált szóanyagának a felét sem. 

Ehhez az anyaghoz mérten valójában meglepően alacsonyak a Supplementum adatai. 

Az újonnan általam feldolgozott, nem ritkán tetemes mennyiségi mutatókkal rendelkező 

források mintegy 5000 önálló adatot szolgáltattak. Ebből a cédula állományból közel ezer 

esetben új szócikk keletkezett, mivel az adott szó eddig nem volt dokumentálva szótárunkban. 

A maradék szócikkeket a második részben még mindig értékesnek mutatja az a jellemzőjük, 

hogy egyrészt eddig nem dokumentált jelentéseket hordoznak (kerülhettek volna ennek 

alapján akár az első szerkezeti részbe is), másrészt a zömükben alacsony dokumentáltságú 

nyomtatott szócikkek adatállományát bővítik. Főképpen az egy adatra támaszkodó szavak 

jelentenek bizonytalansági tényezőt, leginkább akkor – fentebb láttunk erre több példát is – ha 

etimológiai tekintetben is tisztázatlanok. Ennél fogva az egyedi előfordulások 

dokumentáltságát bővítő további adatok ezek esetében a lexikai bizonyosság fokának elérését 

mozdítják elő. Jelen helyzetben nem állíthatom – a helyemben senki sem tenné ezt felelősen, 

– hogy idővel nem lesz szükség egy újabb, talán jelentős mennyiségű szóra terjedő kiegészítő 

munka elvégzésére. Mivel a latin élő nyelv volt, a legapróbb források nyilvánosságra kerülése 

is új szócikkeket eredményezhet, s a fiatal generáció forráskiadó kedve láthatólag növekvőben 

van. 172 Az égető és kínos hiányokat azonban hitem és lelkiismeretem szerint egyelőre sikerült 

pótolni, s ez a további munka alapjait még biztosabbá teszi. 173 

IV. Az adatok kiválogatásának és összeállításának szempontjai 

A munka során tekintettel voltam mindazon, számomra elérhető forrásokra, melyek vagy 

kívül maradtak a korábbi adatgyűjtők szemhatárán, vagy az azóta szerencsés módon 

megélénkült forráskiadási tevékenységnek köszönhetik nyilvános voltukat. Célom elsősorban 

a hiányzó címszavak pótlása volt, hogy ennek segítségével képet alkothassak elsősorban 

szótárunk megbízhatóságáról, másodsorban pedig a középkorban Magyarországon használt 

latin nyelv szókincsének terjedelméről és összetételéről. A gyűjtés első fele (Prima pars) azon 

szavak jegyzékét és dokumentációját tartalmazza, melyek eddig önálló szócikként nem 

szerepeltek a Magyarországi Középkori Latinság Szótára megjelent köteteiben (értelem 

szerűen a jelen értekezés az ábécé első felét öleli fel), a második rész (Pars secunda) az eddig 

172 

Remény van többek között egy nagyon hiányzó Jagelló-kori okmánytár megszületésére, amin Neumann Tibor 

dolgozik. 

173 

A Gloss.tot.Lat. megjelent füzeteihez is számos adalékkal szolgál. 

79

hiányzó jelentések dokumentálására törekszik, valamint a kronológiai és geográfiai 

szempontú adatbővítésre. A harmadik rész (Pars tertia) egy egyszerű lista, melyben a 

középkori magyarországi szójegyzékek nagyobb darabjaiban található önálló szavak 

betűrendes listája szerepel. 

Az első részbe alacsony számban felvettem olyan címszavakat is, melyek nem 

képeznek hagyományosan önálló alakot a latin lexikográfiában. Ilyenek pl. a supinumi alakok, 

melyek felvételét pusztán az indokolta, hogy nem egy esetben ilyenek korábban is 

megjelentek a kinyomtatott kötetekben (pl. ’aquatus, -us m.’ szócikk), másrészt puszta 

utalónak tekintettem őket a munka során, s az idézett dokumentum az adott alak egykori 

használatát támasztja alá. Szerepelnek továbbá a meggondolás tárgyát képező ’tenus’ 

postpositiós kifejezések, ismét csak azért, mert a nyomtatott kötetekbe is nem egy bekerült 

ezekből. A középkorban ezeket szinte mindig (talán ejtéstükröző módon) egybeírták az előtte 

álló ablativusi vagy genitivusi alakkal, feltehető hogy önálló határozónak tekintette őket a 

középkori grammatikai gondolkodás. Felvettem ezen túl az egyszerű és az alakokat javító 

utalók létét megalapozó forrásidézetet is, mivel a megjelent kötetekbe visszamenőleg való 

bedolgozásuk csak új kiadás és újraszerkesztés esetén lehetséges. Önálló szócikként való 

megjelenésnek a feltétele a forrásban való önálló előfordulás volt, vagyis az önálló használat. 

Idézetek esetében ettől a szemponttól akkor tekintettem el, ha az idézet szakadozott, tehát 

összefüggő szó szerinti részei nem haladták meg a filológiában szövegegyezésnek tekintett 

három szavas egységet, vagy ha az adott szöveg forrása egyelőre azonosítatlan. Utóbbi 

esetben ugyanis fennáll annak a lehetősége, hogy a szó eredete a távolabbi jövőben sem kerül 

tisztázásra (ezeknél éltem az elektronika adta lehetőségekkel, tehát Migne Patrologiájában és 

a books.google.com kereshető szövegeiben tettem kísérletet a forrásazonosításra). Egy 

Ianus szó esetében azért tettem kívételt, mivel az adat rossz jelzettel, nem megbízható 

kiadásból szerepel Ramminger szójegyzékében, a szó szerinti antik forrás (ezesetben Ovidius) 

feltüntetése nélkül (’agitabilis’). 

dc_145_10 

A dokumentációban a kimerítőségre törekedtem, vagyis arra, hogy egy-egy új szó 

esetében az idézett adatok puszta számával is bizonyítsam a szó elterjedtségét és használatát, 

bevettségét. A néhány esetben hosszabban, hovatovább az unalomig sorolt adatok egy-egy 

szerző vagy forrás szóhasználatának jellegzeteses fordulatait igyekeznek megvilágítani. Az 

ilyen módon összeállt szóanyag mintegy 90%-a valóban megbízható, a középkori 

Magyarország forrásaiban önállóan használt és előforduló alakokból tevődik össze, a maradék 

10% utalókból, szövegjavító jellegű megjegyzésekből és bizonytalan alakú, eredetű vagy 

jelentésű szavakból áll. Az egész munka során törekedtem a szöveg hitelességének és 

80

dc_145_10 

megbízhatóságának ellenőrzésére. Amennyiben rendelkezésemre állt a kézirat fotója, a 

megbízhatatlan alakok esetében mindig ellenőriztem a kéziratban található formát. Ahol pl. az 

adat lelőhelyének megjelölése után egyenlőségjellel a Magyar Országos Levéltár középkori 

gyűjteményeiben található darabokra történik utalás (Dl/Df), ott ennek feltüntetése nem 

puszta díszítménye a munkának, hanem azt jelzi, hogy az alakot tőlem telhető alapossággal 

ellnőriztem. Erre ritka esetekben nem volt módom, pl. ha az adott oklevél vagy forrásszöveg 

kézirata semmilyen formában nem volt elérhető számomra. 174 Komoly nyereséget jelentő új 

szavak illetve egyedi előfordulások esetében ugyanakkor indokoltnak látszott a nyomtatott 

kötetekben megadottakhoz képest hosszabb forrásidézeteket alkalmazni. Így ugyan némileg 

nőtt a terjedelem, lehetőség teremtődött ugyanakkor a szöveghelyesség és az értelmezés 

ellenőrzésére. Különösen is így jártam el azokban az esetekben, amikor az idézett forrásadat 

kéziratból, legtöbbnyire oklevélből származott. Ilyenek esetében a forrásidézetet önálló 

filológiai forrásközlésnek tekintettem. Néhány esetben a teljesség kedvéért felvettem a 

nyomtatott kötetekből valamilyen oknál fogva kimaradt, ám nagyobb számú adatállományra 

támaszkodó szócikkeket is. A korábbi szótárkiegészítésre irányuló írásaimból csak különös és 

nagyon kis számú esetben vettem át adatot vagy teljes szócikket, ilyenkor feltüntettem az 

összefüggést (ezek rendszerint Boronkai Ivánnal közösen készített munkánkra vonatkoznak). 

Tulajdonnévi eredetű szó néhány esetben szerepel a kiegészítésben, egyelőre azzal a céllal, 

hogy az onomasztikus anyag közszói használatára utaljak velük. 

A második rész anyaga terjedelemben meghaladja az elsőét, ami magában is azt 

mutatja, hogy a megjelent kötetek megbízhatóak. A gyűjtés elsődleges szempontja itt az volt, 

hogy az eddig is dokumentált alakú szavaknak a korábbiakban fel nem tárt jelentéskategóriáit 

forrásadatokkal támasszam alá. Ezt követően szempontnak tekintettem az alacsony számú 

forrásadattal alátámasztott alakok adatainak bővítését. Ilyen esetekben a szócikk mellett a 

jelentés megadásától eltekintettem, hisz többnyire ez azonos volt a megjelent kötetben 

olvashatóval, feltüntettem azonban az adatszámot [x]/y formában, ahol a zárójelben lévő szám 

a szótár által jelzett, az azt követő szám pedig a megjelent kötetben idézett adatszám szerepel. 

Ez – az egyébként a megjelent recenziók szerint mosolyt kiváltó adat – fontos jellemzőnek 

bizonyult a szóösszetétel vizsgálata kapcsán. Ha hosszabb szócikk adatainak bővítésére került 

sor, igyekeztem megadni „ad 1 b:” stb. alakban, hogy az itt feltüntetett forrásidézet melyik 

174 A Borsa Iván által megindított és Rácz György áldozatos munkájával, az Arcanum Kft. szolgáltatásában a 

nyilvánosság rendelkezésére bocsátott eszközök e tekintetben rendkívüli és egyedülálló lehetőséget biztosítottak 

az adatellenőrzésre. A MOL adatbázisai a kéziratokat, a múzeumi, levéltári és középkori digitális könyvtárak 

pedig a forráskiadványokban való egyéb előfordulásokat tették könnyen és gyorsan hozzáférhetővé. Köszönettel 

így nem csak a történészek, a filológusok is tartoznak nekik. 

81

dc_145_10 

jelentéskategória adatait bővíti vagy módosítja. Az egyszerű bővítéseknél a szempont egy-egy 

szerző (pl. BONF.) teljes kiaknázása, vagy a kronológiai (esetleg területi vagy műfaji) bővítés 

volt. Utóbbi esetben nem elhanyagolható ugyanis egy-egy szó „életével” kapcsolatban 

használatának pontos kezdő ill. záródátuma, továbbá annak megállapítása, hogy a használat 

milyen műfaji területekre terjedt (pl. csak a hivatali írásbeliségben használtak egy kifejezést, 

vagy megjelenhetet az esetleg a korabeli értelemben vett szépirodalomban is). 

A szójegyzékek listájának külön szerepeltetését az indokolja, hogy ezek betűrendes 

jegyzéke nem jelent meg a Régi Magyar Glosszáriumok hasábjain, s ilymódon csak jelen lista 

segítségével állapítható meg különösebb fáradság nélkül, hogy az adott szóalak a mindennapi 

nyelvhasználatra orientált szójegyzékek anyagában feltűnik-e. Hogy az egyes adatokat – főleg 

azon nem kis számú esetben, amikor eddig a megjelent kötetekben fel nem tüntetett alakkal 

volt dolgom, - mégsem építettem be az első vagy a második rész betűrendjébe, azt elsősorban 

is az indokolja, hogy a szójegyzékek latin szóalakjaival kapcsolatban nem csak a régebbi, az 

újabb filológiai irodalom is meglehetősen tanácstalan. Vegyesen szerepelnek ugyanis a 

jegyzékekben olyan formák, melyek mindenben kielégítik a latin alak kritériumait, s olyanok, 

melyekről nehéz lenne eldönteni, mit is akart lejegyezni a másolós, vagy esetleg elcsúsztak-e 

a sorai az általa használt mintapéldányhoz képest. Bár a Boronkai Iván által kialakított 

szerkesztői gyakorlat ezeknek a felhasználásáról lemondott, van jelentősége a legalább 

egyszerű listaként és figyelmeztetésként való szerepeltetésüknek. 

Az jelentésmegadásban alakilag a megjelent kötetek rendszeréhez tartottam magam, 

azaz az iskolai latinszótárakban szokásos, szabályos alak áll félkövér címszóként. Igék 

esetében azonban megelégedtem egyelőre az egyes szám első személyű alak és az infinitivus 

feltüntetésével, ezek esetén ugyanis az azonos tőszóra visszavezethető alakoknál a nyomtatott 

kötetekben megtalálhatók a további igealakok ill. –tövek. Főneveknél ezt a nem megadása, 

határozóknál az adv. jelzés követi kurzív formában, majd zárójelben, álló formában az 

alakváltozat, ezt követően pedig a jelentésmegadás kurzívan latinul és magyarul. A latin 

jelentésmegadás távlati célja a supplementum-kötetként való sajtó alá rendezés 

megkönnyítése volt. A jelentésmegadást kettősponttal zártam, utána sort törtem, s a következő 

sorban idéztem a forrásadatot a fenti szempontok szerint. Mivel az egész munka során a 

megjelent köteteket tekintettem referencia-munkának, a szócikkek végén szereplő cf. ill. vide 

’x’ formájú utalások értelem szerűen a megjelent kötetek szócikkeire vonatkoznak. A 

Magyarországi Középkori Latinság Szótárának forrásjegyzékei (Index operum: I p.XXIV - 

LV, II p.V-VIII, III p.I-II, IV p.I-II, V p.7-14) (és persze rövidítésjegyzéke: I p.LVLVIII) 

felmentettek az alól a kötelesség alól, hogy az azokban már szereplő rövidítések feloldását 

82

külön a saját munkámhoz készített irodalomjegyzékben is feltüntessem. A jelentések 

megadásában és a szövegmagyarázó apparátusban egyaránt a nyomtatott kötetek rendszeréhez 

tartottam magam, ezeket rendszerint latinul adtam meg, abban a reményben, hogy a 

Supplementum önmagában, de talán átalakított formában egy nyomtatott kötet alapja lehet. 

A Supplementum forrását képező cédulaanyaga mintegy ötezer darabra terjed, néhány 

cédulától eltekintve az egészet magam gyűjtöttem. A kivételekért Bellus Ibolya, Marton 

József, Monostori Martina valamint mindenek előtt Mayer Gyula kollégáim szívességének 

köszönöm. A középkor nyelve élő nyelv volt, mi sem bizonyíthatná ezt jobban, mint az, hogy 

ahány új forrás a kezünkbe kerül, mindannyi új vagy eddig dokumentálatlan alakkal 

találkozhatunk. Valódi, az európai latinság tekintetében is hapax legomenonnak tekinthető 

alak azonban ezek között alig van. Ez arra ösztönöz, hogy a jelen gyűjteményt terjedelménél 

fogva lényeges, az elemzési szempontokat és következtetéseket megalapozó, ámde 

véglegesnek semmiképpen, legföljebb emberi értelemben vett teljességre törekvőnek 

tekintsem. A magyarországi latinság minden kétséget kizáró, valódi kiterjedésével 

valószínűleg mindaddig nem lehetünk tisztában, amíg a teljes forrásanyag történeti-, 

irodalom- és szövegkritikai közzétételére nem kerül sor. Erre azonban feltehetőleg még 

nagyon sokáig várnunk kell. 

dc_145_10 

83

dc_145_10 

V. Könyvészet és rövidítésjegyzék 

Lexicon Latinitatis Medii Aevi Hungariae 

A Magyarországi Középkori Latinság Szótára 

I-V 

Lemmata 

A-I 

Ab Instituto Studiorum Antiquitatis Promovendorum Academiae Scientiarum Hungaricae compositum. 

Praeses consilii editionem adiuvantis / A szerkesztőbizottság elnöke: JÁNOS HARMATTA. 

Ad redigendum edendumque consilio adiuverunt / Szerkesztőbizottság: Loránd Benkő, István Borzsák, Csaba 

Csapodi, Erik Fügedi, György Györffy, László Hadrovics, Béla Karácsonyi, Tibor Klaniczay, Elemér Mályusz, 

László Mezey, Károly Mollay, István Sinkovics, György Székely. [Vol. II.: Loránd Benkő, István Borzsák, 

Csaba Csapodi, Erik Fügedi, György Györffy, László Hadrovics, Béla Karácsonyi, Tibor Klaniczay, †Elemér 

Mályusz, Károly Mollay, †István Sinkovics, György Székely et András Vízkelety; Vol.III.: Loránd Benkő, 

István Borzsák, Csaba Csapodi, Pál Engel, Géza Érszegi, Erik Fügedi, György Györffy, László Hadrovics, Béla 

Karácsonyi, Tibor Klaniczay, Károly Mollay, György Székely et András Vízkelety; Vol. IV.: Loránd Benkő, 

István Borzsák, Csaba Csapodi, Pál Engel, Géza Érszegi, György Györffy, László Hadrovics, Béla Karácsonyi, 

Károly Mollay, György Székely et András Vízkelety; Vol.V.: Loránd Benkő, István Borzsák, Csaba Csapodi, 

Pál Engel, Géza Érszegi, György Györffy, György Székely et András Vízkelety]. Series: ISBN 963 05 4185 8 

♦ 

� Volumen I. A—B. Ad edendum praeparavit / Kiadásra előkészítette: IVÁN BORONKAI. Lemmata voluminis 

I composuerunt / Az I. kötet szócikkeit összeállították: Ibolya Bellus, Iván Boronkai, Balázs Déri, Balázs 

Hegyi, Ágnes Mezey, Mária Szabó, Zsuzsanna Szabó et Katalin Ványai. Manuscriptum legerunt 

examinaveruntque / Lektorok: István Borzsák et Erik Fügedi. Budapest 1987-1989. (Akadémiai Kiadó) p. 

LVIII + 365 + kötéstábla [p.365: Corrigenda] ISBN 963 05 4235 8 

� [Fasc. 1. a, ab, abs — aeternaliter Budapest 1987.] ISBN 963 05 4251 X 

� [Fasc. 2. aeternaliter — assignatio Budapest 1988.] ISBN 963 05 4252 8 

� [Fasc. 3. assignatio — byzantius Budapest 1989.] ISBN 963 05 4858 5 

� Volumen II. C. Ad edendum praeparavit / Kiadásra előkészítette: IVÁN BORONKAI. Lemmata voluminis II 

composuerunt / A II. kötet szócikkeit összeállították: Ibolya Bellus, Iván Boronkai, Balázs Déri, György 

Hegyi, Mária Pataki, Mária Szabó, Katalin Szécsi et Kornél Szovák. Manuscriptum legerunt 

examinaveruntque / Lektorok: István Borzsák et Erik Fügedi. Budapest 1991. (Akadémiai Kiadó). p. VIII + 

461 + kötéstábla [Addenda ad Indicem operum] ISBN 963 05 5394 5 

� [Fasc. 1. caballa — cliciarius Budapest 1991.] ISBN 963 05 5395 3 

� [Fasc. 2. cliciarius — conor Budapest 1991.] ISBN 963 05 5395 3 

� [Fasc. 3. conor — czwkarum Budapest 1991.] ISBN 963 05 5787 0 

� Volumen III. D — E. Ad edendum praeparaverunt / Kiadásra előkészítette: IVÁN BORONKAI et IBOLYA 

BELLUS. Lemmata voluminis III composuerunt / A III. kötet szócikkeit összeállították: Ibolya Bellus, Iván 

Boronkai, Balázs Déri, György Hegyi, Beatrix Romhányi, Mária Szabó et Katalin Ványai. Manuscriptum 

legerunt examinaveruntque / Lektorok: Géza Érszegi et Erik Fügedi. Budapest 1992. (Argumentum Kiadó 

— Akadémiai Kiadó). p. II + 501. [Diis manibus T. Klaniczay (obiit 14. Mai 1992.) et E. Fügedi (obiit 18. 

Iun. 1992.); Addenda et corrigenda ad vol. II. et Addenda ad Indicem operum] ISBN 963 77 1928 8 

� Volumen IV. F — H. Ad edendum praeparaverunt / Kiadásra előkészítette: IVÁN BORONKAI et KORNÉL 

SZOVÁK. Lemmata voluminis IV composuerunt / A IV. kötet szócikkeit összeállították: Ibolya Bellus, Iván 

Boronkai, Balázs Déri, Beatrix Romhányi, Mária Szabó et Kornél Szovák. Manuscriptum legerunt 

examinaveruntque / Lektorok: István Borzsák et László Solymosi. Budapest 1993. (Argumentum Kiadó) p. 

II + 307. [Fontes recenter editi vel excerpti, qui inde ab hoc volumine laudantur; Addenda ad 

Abbreviationes, addendum ad Introductionem] ISBN 963 77 1966 0 

� Volumen V. I. Ad edendum praeparavit / Kiadásra előkészítette:KORNÉL SZOVÁK. Lemmata voluminis V 

composuerunt / Az V. kötet szócikkeit összeállították: Ibolya Bellus, Iván Boronkai, Balázs Déri, Klára 

Kisdi, Martina Monostori, Mária Szabó et Kornél Szovák. Manuscriptum legerunt examinaveruntque / 

Lektorok: István Borzsák et László Solymosi. Budapest 1999. (Argumentum Kiadó) p.465. [Diis manibus I. 

Boronkai (obiit 13. Mai 1995.) et I. Kapitánffy (obiit 15. Nov. 1997.); Addenda et corrigenda ad Vol. I.; 

Fontes recenter editi vel excerpti, qui ab hoc volumine laudantur; Addenda ad Abbreviationes] 

ISBN 963 446 104 2 

84

Praefatio / Előszó: Vol. I p. V-IX (Hungarice), p. XVI-XIX (Latine). 

Introductio / Bevezetés: Vol. I p. XI-XIII (Hungarice), p. XXI-XXIII (Latine); Addenda: Vol. IV p. VI. 

Abbreviationes / Rövidítések: Vol. I p. LV-LVIII; Vol. II p. VIII; Addenda: Vol. IV p.VI; Vol. V p. 14. 

Indices operum: Vol. I p. XXIV-LV; Vol. II p. V-VIII; Vol. III p. III-IV; Vol. IV p. V-VI; Vol. V p. 7-14. 

Corrigenda: Vol. III p.VI; Vol. V p. 6. 

Supplementa ad Lexicon: BORONKAI IVÁN �SZOVÁK KORNÉL: Pótlások a Magyarországi Középkori Latinság 

Szótárához (1. közlemény). Aetas 1991 nr. 1. p. 187-210. — SZOVÁK KORNÉL: Pótlások a Magyarországi 

Középkori Latinság Szótárához. Supplementum ad Lexicon Latinitatis Medii Aevi Hungariae voll. I-IV. (2. 

közlemény). Aetas 1994 nr. 1 p. 250-279. — BORONKAI, IVÁN �SZOVÁK, KORNÉL: Ergänzungen zum Lexicon 

Latinitatis Medii Aevi Hungariae. Archivum Latinitatis Medii Aevi (Bulletin Du Cange), Tome LIII. fascicule 

unique 1995. Bruxelles 1996, 41-85. 

Recensiones registrationesque: Deutsche Literaturzeitung 112 (1991: Jan.–Febr.) p. 29–32 (R. Gründel); 113 (1992: 

Nov.–Dez.) p. 769–770 (R. Gründel). — Analecta Bollandiana 109 (1991) p. 189 -190. — Classical Review 

41 (1991) p. 131 -132. ( Green). — Analecta Bollandiana 110 (1992) p. 236; 110 (1992) p. 452 -453 ( R. 

Godding). — Revue d’histoire ecclésiastique 86 (1991) p. 24. — Anzeiger für die Altertumswissenschaft 

(Innsbruck) 44 (1991) p. 250 -251 ( H. Schmeja). — Deutsches Archiv für Erforschung des Mittelalters 48 

(1992:1) p. 290–291 (G. S.). — Humanistica Lovaniensia 38 (1989) p. 369. — Levéltári Szemle 40 (1990:3) p. 

81–88. (Solymosi L.). — The Library Quarterly 1990 jan. 88. — Mnemosyne 46 (1993:1) p. 119–121. (A.P. 

Orbán). — Oxford Journals 1991:1 p. 131–132 (R.P.H. Green). — Revue Belge de Philologie et d’Histoire 71 

(1993:4) p. 1048. (A. Dierkens). — Le Moyen Age 99 (1993) p. 176 -177 (Marchandise). — Salesianum 53 

(1991:2) p. 448 (R. Bracchi); 56 (1994:2) p. 416–417. (R. Bracchi); 56 (1994:3) p. 619–620. (R. Bracchi). — 

Südost-Forschungen 52 (1993) p. 368. (Karl Nehring). — Anzeiger für die Altertumswissenschaft (Innsbruck) 

47 (1994) p. 114 -116 ( H. Schmeja). — Gnomon 67 (1995) p. 69 -71 ( K Weyssenhoff-Brozkowa). — 

Deutsches Archiv für Erforschung des Mittelalters 51 (1995) p. 269 -270. (G. Silagi). — Revue des Etudes 

Latines 73 (1995) p. 369 -370 ( M. Lemoine). — Magyar Nyelv 96 (2000) p. 239-244 (Fehértói Katalin). — 

Irodalomtörténeti Közlemények 104 (2000) p. 796-798 (Sarbak Gábor). — Magyar Könyvszemle 116 (2000) p. 

115-117 (Veszprémy László). — Medioevo Latino XIV, 7874-7876; XV 7538-7539 (p.1250); XVI 9256; XVII 

9048-49; XVIII 9220-22; XIX 10428, 10431-2. A magyar ókortudomány bibliográfiája 1976-1990. Szerk.: 

Bellus Ibolya. Budapest 1996, 4802-4804 (p. 345). 

AA SS 

Acta Sanctorum, Jan. 1, Antwerpiae 1643 – 

Ábel, Bártfa 

Ábel Jenő: A bártfai Sz.-Egyed temploma könyvtárának története. Budapest 1885. 

Ábel, Dunai tudós 

Ábel Jenő: Magyarországi humanisták és a Dunai Tudós Társaság. (Értekezések a Magyar 

Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya köréből, VIII, 8). Budapest 1880. 

Acta Bosnae 

Acta Bosnae potissimum ecclesiastica cum insertis editorum documentorum regestis ab anno 

925 usque ad annum 1752. Collegit et digessit P. Eusebius Fermendžin. (Monumenta 

spectantia Historiam Slavorum meridionalium 23). Zagrabiae 1892. 

Acta Cassov. 

Acta iudiciaria civitatis Cassoviensis 1393-1405. Das älteste Kaschauer Stadtbuch. Bearb. von 

Ondrej R. Halaga. (Buchreihe der Südosrdeutschen Historischen Kommission, Bd. 34. 

München 1994. 

Acta Tom. 

dc_145_10 

85

Acta Tomiciana. Epistole, legationes, responsa, actiones, res geste serenissimi principis 

Sigismundi, eius nominis primi, regis Poloniae, magni ducis Lithvanie, Russie, Prussie, 

Masovie ... per Stanislaum Gorski. I_X. Posnaniae 1852-1899. 

Adamik, Intelmek 

Adamik Tamás: Szent István király Intelmei prológusának forrásai. Vallástudományi Szemle 

4 (2008) 155-179. 

Áldásy, Batthyány 

Áldásy Antal: Batthyány Boldizsár és Benedek czímeres levele 1500-ból. Turul 12 (1894) 94- 

96. 

Áldásy, Címereslevelek I 

Áldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának czímereslevelei 1200-1868. (A 

Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának czímjegyzéke II. Czímereslevelek). Budapest 1904. 

Áldásy, Címereslevelek II 

Áldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának címereslevelei. 2. k.: 1092-1600. 

(A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának címjegyzéke. II. Címereslevelek 2.) Budapest 

1923. 

ALMA 1995 

Boronkai, Iván — Szovák, Kornél: Ergänzungen zum Lexicon Latinitatis Medii Aevi 

Hungariae. Archivum Latinitatis Medii Aevi 53 (1995) 41-85. 

Almási, Felicián 

Almási Tibor: Záh Felicián ítéletlevele. Aetas 2000:1-2, 191-197. 

Anal.nova 

Analecta nova ad historiam renascentium in Hungaria litterarum spectantia. Ex scriptis ab 

Eugenio Abel relictis cum commentariis edidit partimque auxit Stephanus Hegedüs. 

Budapestini 1903. 

Andric, Kapisztrán 

Stanko Andrić: Kapisztrán Szent János csodái. Budapest 2009. Eredeti angol kiadás: The 

Miracles of St. John Capistran. Budapest - New York 2000. 

Ant.Tan. 

Antik Tanulmányok 1 (1954) – 

dc_145_10 

Augustinus 

Aurelius Augustinus püspöknek a pogányok ellen Isten városáról írt huszonkét könyve. Ford.: 

Dr. Földváry Antal. II. Pécs 1943. 

Balogh, Művészet 

Balogh Jolán: A művészet Mátyás király udvarában. I-II. Budapest 1966. 

Bárczi 

Bárczi Ildikó: Ars compilandi. A késő középkori prédikációs segédkönyvek forráshasználata. 

A hiteles információk összegyűjtésének kevéssé bevallott módszerei. Az intertextualitás 

86

információs rendszerei. (Historia Litteraria 23.) Budapest 2007. 

BART.PANN. Opera 

Bartholomaeus Frankfordinus Pannonius: Opera quae supersunt. Edidit Anna Vargha. 

(Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum, Saeculum XVI). Budapest 1945. 

BART.PANN. Ded. 

Dedicatio. Opera 1. 

BART.PANN. Carm.ded. 

Carmen dedicatorium. Opera 2. 

dc_145_10 

BART.PANN. Epist. 

Epistolae (1.: s.d.; 2-3.: 1518; 4.:1522). Opera 15-17. 

BART.PANN. Gryllus 

Comoedia Gryllus. Dedicatio Opera 4-11. 

BART.PANN. Gryllus ded. 

Comoedia Gryllus. Dedicatio Opera 3-4. 

BART.PANN. Vigil. 

Vigilantiae et torporis virtute arbitra certamen. Opera 13-14. 

BART.PANN. Vigil. Ded. 

Vigilantiae et torporis virtute arbitra certamen. Dedicatio. Opera 12. 

Bartal, Commentariorum 

Bartal de Beleháza, Georgius: Commentariorum ad historiam status jurisque publici 

Hungariae aevi medii libri XV. Tomus III. Posonii 1847. 

Bartal, Dictionarium 

Bartal Antal: Dictionarium Latinitatis Hungarorum. Akadémiai Értesítő 1894, 503-510. 

Bartal, Glossarium 

Bartal Antal: A Magyarországi Latinság Szótára. Glossarium Mediae et infimae Latinitatis 

Regni Hungariae. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából és költségén szerkesztette 

-. Budapest 1901. 

Bartal, Szerkesztés 

Bartal Antal: A középkori latinság szótára szerkesztéséről. Akadémiai Értesítő 1895, 147-152. 

Bartal, Szótár 

Bartal Antal: A magyarországi latinság szótára. Akadémiai Értesítő 1899, 501-506. 

Bartal, Lineamenta 

Bartal Antal: Lineamenta Latinitatis Hungariae. EphK 1900, 12-17. 

Békefi, Britannus 

Békefi Remig: Britannus Jánosnak mi is volt a hivatala? Erdélyi Muzeum 27 (1910) 181. 

87

Bertényi, Címertan 

Magyar címertan. Budapest 2003. 

dc_145_10 

Bertényi, Címerváltozatok 

Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon. Levéltári Közlemények 59 

(1988) 3-80. 

Bessenyei, Lettere 

Bessenyei, Lettere; Fejedelmi levelek a pápának (1518 -1578). Az olasz nyelvű szövegeket 

Kulcsár Péter, a latin nyelvűeket valamint a bevezetést és a jegyzeteket Nagy Gábor 

fordította. Átírta és kiadta Bessenyei József. / Lettere di principi. Litterae principum ad papam 

(1518-1578). Segreteria di Stato – Lettere di principi. Textus linguae Italicae in sermonem 

Hungaricum vertit Péter Kulcsár, textus linguae Latinae in Hungaricum, introductionem 

annotationesque in Latinum vertit Gábor Nagy. Transcripsit et edidit József Bessenyei. 

(Bibliotheca Academaie Hungariae in Roma, Fontes 3). Roma – Budapest 2002. 

Bolla, A jogilag egységes 

Bolla Ilona: A jogilag egységes jobbágyosztály kialakulása Magyarországon. (Értekezések a 

történeti tudományok köréből 100). Budapest 1983. 

Bonfini 

Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei. Fordította Kulcsár Péter. Budapest 1995. 

Bónis, Középkori jogunk 

Bónis György: Középkori jogunk elemei. Római jog – kánonjog – szokásjog. Budapest 1972. 

Bónis, Petrus de Vinea 

Bónis György: Petrus de Vinea leveleskönyve Magyarországon. Gondolatok a szicíliai 

államszervezet hazai hatásáról. I-II. Filológiai Közlöny [4] (1958) 1-26, 173-193. 

Boronkai, Cerbanus 

Boronkai Iván: Cerbanus Maximus Confessor- és Johannes Damascenus fordítása. ItK 70 

(1966) 140-142. 

Boronkai, Mutatvány 

Boronkai Iván: Mutatvány a készülő Magyarországi Középkori Latinság Szótárá-ból. Antik 

Tanulmányok 27 (1980) 89-100. 

Boronkai-Szovák, Pótlások 

Boronkai — Szovák Kornél: Pótlások a Magyarországi Középkori Latinság Szótárához (1. 

közlemény). Aetas 1991:1, 187-210. 

Borosy, Hadakozók 

Borosy András: Hadakozók, keresztesek, hadi érdemek a középkori Magyarországon. 

Válogatott tanulmányok. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára). Budapest 2010. 

Borsa, Medievisztika 

Borsa Iván: A magyar medievisztika forráskérdései. (Med ievisztika és levéltári anyag). 

Levéltári Közlemények 44-45 (1973-1974) 103-121. 

88

dc_145_10 

Bourgain – Hubert, Le Latin 

Bourgain, Pascale – Hubert, Marie-Clotilde: Le Latin Médiéval. (L’Atelier du Médiéviste 10). 

Turnhout 2005. 

BROD. Or. 

Stephani Broderici iuris pontificii doctoris, praepositi Quinqueecclesiensis, secretarii, oratoris 

serenissimi domini Ludovici Hungariae et Bohemiae etc. regis ad sanctissimum dominum 

Adrianum VI. pontificem maximum oratio. Edidit Csapodi, Csaba. In: Brodericus, Stephanus: 

De conflictu Hungarorum cum Solymano Turcarum imperatore ad Mohach historia verissima. 

Edidit Kulcsár, Petrus. Oratio ad Adrianum VI. pontificem maximum. Edidit Csapod, Csaba. 

(Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum, series nova VI). Budapest 1985, 61-73. 

(Aetas fontis: 1522) 

Brunhölzl, Lateinische Sprache 

Brunhölzl, Franz: Lateinische Sprache und Literatur. In: Lexikon des Mittelalters. Hrsg. von 

Avella, Widhalm, Gloria – Lutz, Liselotte – Mattejiet, Roswitha – Mattejiet, Ulrich. München 

2 2002, 1722-1735. 

Budai mészárosok 

A budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei. Zunftbuch und Privilegien der 

Fleischer zu Ofen aus dem Mittelalter. (Források Budapest Közép- és Koraújkori Történetéhez 

1. Quellen zur Budapester Geschichte im Mittelalter und in der frühen Neuzeit 1). Szerk.: 

kenyeres István. Kubinyi András, Végh András, Németh János és Rozsondai Marianne 

bevezető tanulmányával a céhkönyvet közzéteszi Baraczka István kézirata alapján Kenyeres 

István, Spekner Enikő és Szende Katalin. A latinnyelvű céhprivilégiumokat közzéteszi Kis 

Péter és Petrik Iván. A németnyelvű céhprivilégiumokat közzéteszi Géra Eleonóra. Budapest 

2008. 

Budó, Symbolae 

Budó, Justinus: Symbolae ad supplementum Glossarii mediae et infimae Latinitatis regni 

Hungariae. Budapestini, 1909. 

Bunyitay, Gyulafehérvár 

Bunyitay Vince: A gyulafehérvári székesegyház későbbi részei s egy magyar humanista. Egy 

rajz és két fénynyomattal. Budapest 1893. ( 27-32: Melléklet. Várdai Ferenc erdélyi püspök 

végrendelete, 1524. október 22. = DL 89199). 

Bunyitay, Váradi püspökség 

Bunyitay Vince: A Váradi Püspökség története alapításától a jelenkorig. I-Vi. Nagyvárad- 

Debrecen 1883-1935. 

Catalogus manuscriptorum 

Catalogus manuscriptorum Bibliothecae Reg. Scient. Universitatis Budapestinensis. Tomus II, 

pars III. Catalogus Collectionis Kaprinayanae et supplementa. Budapestini 1907. 

CD Croat. Suppl. II. 

Codex diplomaticus Regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. Supplementa. Diplomatički 

Zbornik Kraljevine Hrvatske, Dalmacije i Slavonije. Dodaci. Digessit / uredio Hodimir 

Siritković, ... confecerunt/sastavili Josip Barbarić, Jasna Marković. Vol./Svezak II. 1271- 

89

1309. Zagrabiae/Zagreb 2002. 

CD Liptó 

Húščava, Alexander: Archív zemianskeho rodu z Okoličneho. Litterae e tabulario 

Okolicsányiorum gentis nobilis prolatae. (Liptovské Archívy 1. Codex diplomaticus comitatus 

Liptoviensis I). Bratislava 1943. 

Colloque 

Colloque sur la lexicologie du latin médiéval, Budapest, les 23-24 avril 1975. Acta Antiqua 

Academiae Scientiarum Hungaricae 23 (1975) 283-419. 

C. Tóth, Lelesz 

C. Tóth Norbert: A leleszi konvent Statutoriae sorozatának 1387-1410 közötti oklevelei. 

(Pótlás a Zsigmondkori Oklevéltár I-II. köteteihez). (A Szabolcs -Szatmár-Bereg Megyei 

Levéltár Kiadványai. II. Közlemények 36). Nyíregyháza 2006. 

C. Tóth, Szabolcs 

C. Tóth Norbert: Szabolcs megye működése a Zsigmond-korban. Nyíregyháza 2008. (156- 

163: Függelék III. [Oklevelek]) 

C. Tóth, Ugocsa 

C. Tóth Norbert: Ugocsa megye hatóságának oklevelei (1290-1526). (A Magyar Tudományos 

Akadémia - Magyar Országos Levéltár Zsigmondkori Oklevéltár Kutatócsoport Kiadványa). 

Budapest 2006. 

Czövek, Forrás 

Czövek Zoltán: Forrás a magyar királyi kincsek történetéhez 1521-ből. Fons 12 (2005) 423- 

442. 

Csukovits, Zarándokok 

Csukovits Enikő: Középkori magyar zarándokok. (História Kön yvtár, Monográfiák 20.) 


Décsényi, II. Ulászló 

Décsényi Gyula: II. Ulászló korabeli czímeres levelek. Turul 9 (1891) 57-67. 

Déri, Állatok 

Déri Balázs: Állatok Szent Gellért Deliberatiojában. Vallástudományi Szemle 4 (2008:3) 29- 

68. 

Déri, Glosszárium 

Déri Balázs: Glosszárium. In: Bél Mátyás: Buda visszavívásáról. Megjelent Buda ostromának 

300. évfordulójára. Budapest 1986, 117-137. 

Déri, Szent Gellért 

Déri Balázs: Szent Gellért-szövegproblémák. Egyházak a változó világban. A nemzetközi 

egyháztörténeti konferencia előadásai, Esztergom 1991. másjus 29-31. Szerk.: Bárdos István 

és Beke Margit. [Esztergom 1992], 387-389. 

Déri, Tekintetes 

dc_145_10 

90

dc_145_10 

Déri Balázs: A „Tekintetes lakodalmas”, az „Isteni nászdal” és a „Nemes ének” – avagy a 

Szent Gellért-szövegkiadás műhelyéből. Annales Universitatis Litterarum et Artium 

Miskolciensis 1 (1991) 58-67. 

Dl/Df 

Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár, Diplomatikai fényképgyűjtemény. 

Collectio Diplomatica Hungarica. A Középkori Magyarország Levéltári Forrásainak 

Adatbázisa. Internetes kiadás (DL-DF 5.1). Budapest 2010. 

Doc.art.Paul. 

Documenta Artis Paulinorum. 1-3. A magyar rendtartomány kolostorai A-Zs. Az anyagot 

gyűjtötte: Gyéressy Béla. Sajtó alá rendezte: ifj. Entz Géza, Henszlmann Lilla, Sármány Ilona, 

Tóth Melinda. A bevezetést és az egyes fejezetek előszavát írta: Hervay Ferenc. A Magyar 

Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatócsoportjának Forráskiadványai X., XIII- 

XIV). Budapest 1975-1978. – Dokumenta (sic) Artis Paulinorum. Liber IV. 

Zusammengestellt von Gyéressy Béla (P. Augustinus O.S.P.P.E.). Hrsg. von Stanisław 

Świdziń[s]ki. (Archivum Ordinis Sancti Pauli Primi Eremitae, II. Fontes, Bd. V). Coesfeld 

2006. 

Dreska, Bakócz 

Dreska, Gábor: Tamás Bakócz, the epistolist. In: Infima Aetas Pannonica. Studies in Late 

Medieval Hungarian History. Edited by Péter E. Kovács, Kornél Szovák. Budapest 2009, 9- 

28. 

Dreska, Pannonh. 

Dreska Gábor: A pannonhalmi konvent hiteleshelyi működésének oklevéltára. Monumenta 

credibilia conventus de monte Pannoniae. I-III. (A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai. 

Források, feldolgozások 6., 8., 10. Publikationen des Diözesanarchivs von Raab. Quellen, 

Studien 6., 8., 10.) Győr 2007-2010. 

DuC 

Glossarium mediae et infimae Latinitatis conditum a Carolo Du Fresne, domino Du Cange, 

auctum a monachis Ordinis S. Benedicti, cum supplementis integris D. P. Carpenterii 

Adelungii, aliorum, suisque digessit G. A. L. Hensche. Editio nova aucta pluribus verbis 

aliorum scriptorum a Léopolde Favre. I-X. Niort 1883-1887. 

Engel, Egy magyar lovag 

Engel Pál: A török-magyar küzdelmek legrégibb fejezete? (Egy magyar lovag level e 

Rodoszról 1361-ből). In: Szomszédaink között Kelet-Európában. Emlékkönyv Niederhauser 

Emil 70. születésnapjára. Szerk.: Glatz Ferenc. Budapest 1993, 33-40. 

Engel, Güssinger 

Engel, Pál: Die Güssinger im Kampf gegen die ungarische Krone. In: Die Güssinger. Beiträge 

zur Geschichte der Herren von Güns/Güssing und ihre Zeit 13./14. Jahrhundert. Ergebnisse 

des Symposiums im Rahmen der „Schlaininger Gespräche” vom 24.-28. September 1986 und 

1.-4. Oktober 1987 auf Burg Schlaining. Hrsg. von Dienst, Heide – Lindeck-Pozza, Irmtraut. 

Eisenstadt 1989, 85-114. 

Engel, Szent István 

Engel Pál: Szent István birodalma. A középkori Magyarország története. (História Könyvtár, 

91

Monográfiák 17.) Budapest 2001. 

dc_145_10 

Eperjessy – Juhász, Szemelvények 

Szemelvények a magyar történelem latinnyelvú kútfõibõl (Partes e fontibus historiae 

Hungaricae Latinis selectae). Összeállították és kiadták Eperjessy Kálmán és Juhász László. 


EPhK 

Egyetemes Philologiai Közlöny 1 (1876) – 

Epist.procer. 

Epistolae procerum regni Hungariae. Pars I. complectens epistolas ab anno MCCCCXC. ad 

MDXXXI., quas Georgius Pray collegit. Posonii 1806. 

Erd.okmt. 

Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez. III. 1340- 

1359. regesztákban jegyzetekkel közzéteszi Hegyi Géza és W. Kovács András 

közreműködésével Jakó Zsigmond. Codex Diplomaticus Transsylvaniae. Diplomata, epistolae 

et alia instrumenta litteraria res Transsylvanas illustrantia. III. 1340-1359. Ad edendum in 

regestis praeparavit notisque illustravit Sigismundus Jakó adiuvantibus Geysa Hegyi, Andrea 

W. Kovács. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 47. Publicationes 

Archivi Hungariae Nationalis II. Series fontium XLVII.) Budapest(ini) 2008/MMVIII. 

Erdélyi, Kolostorper 

Erdélyi Gabriella: Egy kolostorper története. Hatalom, vallás és mindennapok a középkor és 

az újkor határán. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 38.) Budapest 2005. 

Erdélyi, Register 

The Register of a Convent Controversy (1517 -1518). Pope Leo X, Cardinal Bakócz, the 

Augustinians, and the observant Franciscan in contest. Edited by Gabriella Erdélyi. 

(Collectanea Vaticana Hungariae, Classis II., Tom. I.) Budapest - Rome 2006. 

Erdő, Kisszótár 

Erdő Péter: Latin-magyar egyházi kisszótár. (Studia theologica Budapestinensia 6. Subsidia 

2). Budapest 1993. 

Érszegi - Szelestei, Fogalmazási minták 

Érszegi Géza - Szelestei N. László: Fogalmazási mintákat tartalmazó tankönyv töredékei a 14. 

század első feléből. In: Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról. Az 

Országos Széchényi Könyvtárban 1986. február 13-14-én rendezett konferencia előadásai. 

Szerk.: Szelestei N. László. (Az Országos Széchényi Könyvtár Kiadványai, Új sorozat 3.). 

Budapest 1989, 297-326. 

EtWbUng. 

Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. Hrsg. von Loránd Benkő. I-II. Budapest 1993- 

1995. 

Fehér, Lex.epigr. 

Lexicon epigraphicum Pannonicum continens omnia verba Latine scripta insriptionum 

Pannonicarum publici iuris factarum. Collegit et descriptionibus illustravit Benedictus Fehér. 

92

Budapestini MCMXCVII. 

Fehértói, Husziták 

Fehértói Katalin: Husziták voltak-e a Heves megyei hereticus-ok? Századok 107 (1973) 435- 

439. 

Fehértói, Névtár 

Fehértói Katalin: Árpád-kori személynévtár (1000-1301). Onomasticon Hungaricum. Nomina 

propria personarum aetatis Arpadianae (1000-1301). Budapest 2004. 

Fehértói, Szótár 

Fehértói Katalin: A magyarországi középkori latinság szótára. Magyar Nyelv 96 (2000) 239- 

244. 

Fludorovits, Jövevényszavak 

Fludorovits Jolán: Latin jövevényszavaink hangtana. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság 

Kiadványai 26.). Budapest 1930. 

Fil.Közl. 

Filológiai Közlöny 1 (1955) – 

dc_145_10 

Finke, Acta 

Acta Concilii Constanciensis. Erster Band: Akten zur Vorgeschichte des Konstanzer Konzils 

(1410-1414). Hrsg. von Heinrich Finke. Münster i. W. 1896. 

Fógel, II. Ulászló 

Fógel József: II. Ulászló udvartartása (1490-1516). Budapest 1913. 

Fraknói, Hunyadiak 

Fraknói Vilmos: A Hunyadiak és a Jagellók kora (1440-1526). (A Magyar Nemzet Története 

IV.) Budapest 1896. 

Fráterné, Bizottságok 

Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia állandó bizottságai 1854-1949. (A Magyar 

Tudományos Akadémia Könyvtárának Kiadványai 70). Budapest 1974. 

Gáldi, Contributions 

Gáldi, Ladislas: Contributions à l’étude des lexiques latins-hongois du moyen âge. (Eötvös 

Füzetek 11.) Budapest 1938. 

GEORG.HUNG., Tract. 

Georgius de Hungaria: Tractatus de moribus, condictionibus et nequicia Turcorum. Traktat 

über die Sitten, die Lebensverhältnissen und die Arglist der Türken. Nach der Erstausgabe 

von 1481 herausgegeben, übersetzt und eingeleitet von Reinhard Klockow. (Schriften zur 

Landeskunde Siebenbürgens, Bd. 15.) Köln - Weimar - Wien 1994. 

GER. (Karácsonyi-Szegfű) 

Deliberatio Gerardi Moresanae aecclesiae episcopi svpra hymnum trium pverorum. 

Elmélkedés. Gellért, a marosi egyház püspöke a három fiú himnuszáról. Ediderunt et 

transtulerunt / Kiadták és a fordítást végezték Karácsonyi Béla és/et Szegfű László. Szeged 

93

1999. 

dc_145_10 

Gerics, Egyház 

Gerics József: Egyház, állam és gondolkodás Magyarországon a középkorban. (METEM - 

könyvek 9). Budapest 1995. 

Gerics, Kézai 

Gerics József: Adalékok aKézai krónika problémáinak megoldásához. Annales Universitatis 

Scientiarum Budapestinensis, Sectio Historica 1 (1957) 106-134. 

Ghyczy, Ivánczfalvi 

Ghyczy Pál: Ivánczfalvi Dombai János deák czímerlevele 1506. évből. Turul 9 (1891) 130- 

133. 

Glosar 

Glosar de latinǎ medievalǎ a documentelor care ilustreazǎ istoria Transilvaniei. Vol I. fasc. 1: 

lit. A-B. /Glossarium mediae Latinitatis actorum Regni Transylvaniae historiam illustrantium. 

Vol. I: litt. A-C. Coordinaverunt: Aurel Rǎduţiu et Vasile Rus. Autori: Susanna Andea, Lidia 

Gross, Viorica Pervain, Aurel Rǎduţiu şi Vasile Rus. Cluj-Napoca 2003. 

Gloss.tot.Lat. 

Glossarium totius Latinitatis Latino-Hungaricum. A teljes latinság latin-magyar glossariuma. 

Adiuvante Thoma Adamik composuit Emericus Tegyey. Praefationem scripsit Ladislaus 

Havas. (Magyarországi Neolatin Egyesület Debreceni Tagozata). C-confusio: Debrecen 2005. 

Confusionarius-czipo: Debrecen 2006. 

GREG.GYÖNGY. Constit. 

Stanisław Świdziński OSPPE: Constitutio Ordinis Sancti Pauli primi eremitae iuxta textum 

ante annum 1643 conscriptum. Historia – textus – sententia. (Archivum Ordinis Sancti Pauli 

Primi Eremitae, Fontes I.) Augustae Trevirorum 1973. [Bonn 1970]. (61-137: textus fontis; 

aetas fontis: c. 1500) 

GREG.GYÖNGY. Decal. 

Decalogus de sancto Paulo primo heremita, comportatus per v.p.f. G. de Gen. priorem Sancti 

Stephani Ro[ttundi] in Urbe et correctus per reverendum patrem fratrem Silvestrum, sacri 

palacii magistrum. Romae 1516, Antonius de Asula. [80] fol., 4 o . Reprint der Originalausgabe 

von 1516. Mit einem Vorwort von Stanisław Świdziński. Coesfeld 2008. 

GREG.GYÖNGY. Mir. 

Gregorius Gyöngyösi: Miraculum in Siklós factum de quodam castellano. In: Sarbak, 

Miracula 123-126. 

Guoth, Latinság 

Guoth Kálmán: A magyarországi latinság helye az egyetemes latinságban. In: Emlékkönyv 

Szentpétery Imre születése hatvanadik évfordulójának ünnepére. Irták tanítványai. Budapest 

1938, 168-182. 

Hadrovics, Hogyan lettek 

Hadrovics László: Hogyan lettek a paráznákból eretnekek? Szomszédaink között Kelet- 

Európában. Emlékkönyv Niederhauser Emil 70. születésnapjára. Szerk.: Glatz Ferenc. 

94

Budapest 1993, 41-44. 

dc_145_10 

Hajnik, Királyi könyvek 

Hajnik Imre: A királyi könyvek a vegyes házakbeli királyok korszakában. (Értekezések a 

történeti tudományok köréből VIII [1878-1880] 3.sz.). Budapest 1879. 

Harmatta, Előszó 

Hamatta János: Előszó. In: LLMAeH I, V-IX. 

Harmatta, Remarques 

Harmatta János: Remarques sur le lexique du latin médiéval et le substrat Hongroise. Acta 

Antiqua Academiae Scientiarum Hungaricae 23 (1975) 335-344. 

Harmatta, Szótár 

Harmatta János: A Magyarországi Középkori Latinság Szótára. Antik Tanulmányok 27 

(1980) 81-88. 

Heinzer, Gerhard 

Heinzer, Felix: Neues zu Gerhard von Csanád: die Sclußschrift einer Homiliensammlung. 

Südost-Forschungen 41 (1982) 1-7. 

Heves megye lvt. 

Árpád-kori oklevelek a Heves Megyei Levéltárban. Diplomata aetatis Arpadiana (sic) in 

Archivo Comitatus Hevesiensis conservata. Válogatta, fordította, bevezetéssel, jegyzetekkel 

ellátta és a mutatót készítette Kondorné Látkóczki Erzsébet. (A Heves Megyei Levéltár 

forráskiadványai 4.) Eger 1997. 

Hierolexicon 

Nagy Nep. János: Hierolexicon polymathicum Latino-Hungaricum. Latin-magyar 

köztanulatos egyházi műszótár. Szombathely 1845. 

HIERONYM.BALB. Opera 

Hieronymi Balbi Veneti Gurcensis olim episcopi Opera poetica, oratoria ac politico-morali. 

Ex codicibus manuscriptis primisque typis collegit et praefatus est Josephus de Retzer. I-II. 

Vindobonae 1791. 

Hoffmann, II. Ulászló 

Hoffmann Edit: II. Ulászlónak egy ismeretlen arcképe. Turul 41 (1927) 6-7. 

Hoffmann, Bibliofilek 

Hoffmann Edit: Régi magyar bibliofilek. Szerk. Wehli Tünde. Budapest 1992. 

Holl, Novum genus 

Holl Béla: Novum genus. Ismeretlen Szent István-sequentia két XIV. századi domonkos 

missaleban. In: Collectanea Tiburtiana. Tanulmányok Klaniczay Tibor tiszteletére. Szerk.: 

Galavics Géza, Herner János, Keserű Bálint. (Adattár XVI -XVIII. századi szellemi 

mozgalmaink történetéhez 10). Szeged 1990, 35-52. 

Hóman, Pénztörténet 

Magyar Pénztörténet 1000-1325. Irta Hóman Bálint. Budapest 1916. (Repr.: 1992). 

95

dc_145_10 

Horvát, Verbőtzi 

Verbötzi István emlékezete, mellyet a’ Hármos törvény könyv törvényes bévételének 

harmadik századára készített Horvát István. II. kötet. Pesten 1819. 

Horváth, Stílusproblémák 

ifj. Horváth János: Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái. Budapest 1954. 

Horváth, Győr 

Horváth Richárd: Győr megye hatóságának oklevelei (1318-1525). (A Győri Egyházmegyei 

Levéltár Kiadványai. Források, tanulmányok 1. Publikationen des Diözesanarchivs von Raab. 

Quellen, Studien 1.) Győr 2005. 

Hoven, Lexique 

René Hoven: Lexique de la prose latine de la Renaissance. / Dictionary o Renaissance Latin 

from prose sources. Leiden – Boston 2 2006. 

Hunyadi, Hospitallers 

Hunyadi, Zsolt: The Hospitallers in the Medieval Kingdom of Hungary c.1150-1387. 

(METEM Könyvek 70. CEU Medievalia 13. Budapest 2010. 

Huszti, Szent István 

Huszti József: A Szent István korabeli latinság. A Szent István Akadémia Értesítõje 23 (1938) 

7-22. 

IAN.PANN. Epigr. 

Iani Pannonii opera quae manserunt omnia. Volumen I. Epigrammata. Fasciculus 1. Textus. 

Edidit, praefatus est et critico apparatu instruxit Iulius Mayer. Similia addidit Ladislaus 

Török. Budapest 2006. 

IAN.PANN. Celebr. 

Ianus Pannonius: Celebratio nuptiarum Iacobi Balbi et Paulae Barbarae. In: Ábel, Adalékok / 

Anal. 108-119. 

IAN.PANN. Eleg. (Ábel) 

Ianus Pannonius: Elegiae XXXI-XXXIV. In: Ábel, Adalékok / Anal. 127-131. 

IAN.PANN. Paneg 3 

Ianus Pannonius: De laudibus Renati Siciliae regis libri tres. In: Szentmártoni Szabó, 

Parthenope 33-93. 

Ipolyi, Adalékok 

Adalékok a magyar domonkosok történetéhez. III-IV. Magyar Sion 5 (1867) 590-609, 662- 

673. 

Ipolyi, Mythologia 

Ipolyi Arnold: Magyar mythologia. Pest 1854. 

Istványi, Középlatin 

Istványi Géza: A középlatin filológia külföldön és Magyarországon. In: Emlékkönyv 

96

dc_145_10 

Szentpétery Imre születése hatvanadik évfordulójának ünnepére. Irták tanítványai. Budapest 

1938, 183-206. 

Istványi, Philologie 

Istványi, Géza: Die mittellateinische Philologie in Ungarn. Geschichte, Lage und Aufgaben. 

Deutsches Archiv für Erforschung des Mittelalters 4 (1940) 206-223. 

Jakoblovics, Adalékok 

Jakoblovics Lajos: Adalékok a Magyarországi latinság szótárához. EPhK 16 (1892) 724-739. 

Jakubovich, Nagy Lajos 

Jakubovich Emil: Nagy Lajos király oxfordi kódexe, a Bécsi Képes Krónika kora és 

illuminátora. MKSz 37 (1930) 382-393. 

Jankovits, Hazugok 

Jankovits László: Hazugok, fecsegők, álmodozók. Tanulmányok a régi magyar költészetről. 

(Régi Magyar Könyvtár, Tanulmányok 7). Budapest 2006. 

Kapitánffy, Hungarobyzantina 

Kapitánffy István: Hungarobyzantina. Bizánc és a görögség középkori magyarországi 

forrásokban. Budapest 2003. 

Katona, Hist.crit. 

Katona, Stephanus: Historica critica regum Hungariae stirpis mixtae. I (VIII) -XII (X IX). 

Budae 1788-1793. 

Keil, Gram.Lat. 

Keil, Heinrich: Grammatici Latini V. Lipsiae 1868. 

Kis, Bakócz 

Kis Péter: Bakócz Tamás budai házingatlanaira vonatkozó oklevelek az Erdődy család bécsi 

levéltárából 1464-1518. Fons 12 (2005) 399-420. 

Kiss, Monoszlói 

Kiss Anita: A Monoszlói Csupor család osztálylevele 1422-ből. Fons 12 (2005) 89-121. 

Kniezsa, Helyesírásunk 

Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig. (Nyelvészeti Tanulmányok II). Budapest 

1952. 

Kollega – Nyulásziné, Címereslevelek 

Kollega Tarsoly István – Nyulásziné Straub Éva: A Magyar Országos Levéltár címereslevelei. 


Koller, Quinqu. 

Josephi Koller Historia episcopatus Quinqueecclesiarum. I-VII. Posonii 1782- Pesthini 1819. 

Kostrenčić, Glossarium 

Glossarium mediae Latinitatis. Urednik: Marko Kostrenčić. Izdanje Nacionalnog odbora 

Medunarodne unije akademija u Bruxellesu. [A-districtualis]. H.n., é.n. 

97

dc_145_10 

Kovachich, Scriptores 

Scriptores rerum Hungaricarum minores. Edidit Martinus Georgius Kovachich. I-II. Budae 

1798. 

Kőfalvi, Pécsv. 

A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevéltára (1254-1526). Szerkesztette és a tanulmányt írta 

Kőfalvi Tamás. Szeged 2006. 

Körmendi, Gertrúd 

Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet a külhoni elbeszélő forrásokban. 

Történelmi Szemle 51 (2009) 155-193. 

Körmendi, Legenda 

Körmendi Tamás: Szent István nagyobb legendájának nyelvezete. Fons 10 (2003) 65-118. 

Középkori kútfőink 

Középkori kútfőink kritikus kérdései. (Memoria Saeculorum Hungariae I). Szerk.: Horváth 

János — Székely György. Budapest 1974. 

Krupp, Aeremantia 

Krupp József: Aeremantia. In: Plaustrum saeculi. Tanulmányok a régi 

prédikációirodalmunkról. Szerk. Bárczi Ildikó. Budapest 2004, 33-40. 

Kubinyi, Genealogia 

Genealogia familiae de Felső Kubin fratribus suis dicata a Petro Kubinyi. Editio tertia auctior 

et emendatior. Pesthini 1831. 

Kubinyi, Budai Kakas 

Kubinyi András: Budai Kakas János és történeti feljegyzései. In: Tanulmányok Budapest 

Múltjából 18 (1971) 59-79. 

Kubinyi, Elenchus 

Elenchus fontium historiae urbanae, quem edendum curavit András Kubinyi. Volumen 

tertium pars secunda, quam ediderunt Monika Jánosi, Peter E. Kovács, József Köblös, István 

Tringli. (Acta Collegii Historiae Urbanae Societatis Historicorum International is). Budapest 

1997. 

Kubinyi, Királyi udvar 

Kubinyi András: A királyi udvar élete a Jagelló korban. In: Kelet és Nyugat között. Történeti 

tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szerk.: Koszta László. Szeged 1995, 309-335. 

Kubinyi, Nándorfehérvár 

Kubinyi András: Nándorfehérvártól Mohácsig. A Mátyás- és Jagelló-kor hadtörténete. (A 

Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára). Budapest 2007. 

Kukuljević, Iura regni 

Jura regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. Edidit Joannes Kukuljević. Zagrabiae 1862. 

Kulcsár, Appendix 

Antonius de Bonfinis Rerum Ungaricarum Decades. Tomus IV, pars II. Appendix, fontes, 

98

index. Edd. Margarita Kulcsár et Petrus Kulcsár. (Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque 

Aevorum, series nova 1). Budapest 1976. 

Kulcsár, Bonfini 

Kulcsár Péter: Bonfini magyar történetének forrásai és keletkezése. (Humanizmus és 

Reformáció 1). Budapest 1973. 

Kulcsár, Inventarium 

Inventarium de operibus litterariis ad res Hungaricas pertinentiis (sic) ab initiis usque ad 

annum 1700. A magyar történeti irodalom lelőhelyjegyzéke a kezdetektől 1700-ig. Composuit 

/ összeállította Kulcsár Péter. Budapest 2003. 

Kumorovitz, Osztályok 

Kumorovitz L. Bernát: Osztályok, címek, rangok és hatáskörök alakulása I. Lajos 

kancelláriájában. In: Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk.: Székely 

György. (Memoria Saeculorum Hungariae 4). Budapest 1984, 293-330. 

Kurcz, Arenga 

Kurcz, Agnes: Arenga und Narratio ungarischer Urkunden des 13. Jahrhunderts. Mitteilungen 

des Instituts für österreichische Geschichtsforschung 70 (1962) 323-354. 

Kurtz, De Latinitate 

Kurtz, Alexander: De Latinitate Chronici Dubnicensis. (Analecta ad Latinitatis Hungarorum 

Dictionarium). Budapest 1892. 

Lelkes, Helységnév 

Lelkes György: Magyar helységnév-azonosító szótár. Második bővített és javított kiadás. Baja 

1998. 

Lex.Lat.Iugosl. 

Lexicon Latinitatis Medii Aevi Iugoslaviae. I-II. Redactionis praeses Marko Kostrenčić, 

membra Veljko Gortan, Zlatko Herkov. Rječnik srednjovjekovnog latiniteta Jugoslavije. I-II. 

Uredništvo Marko Kostrenčić, člavoni Veljko Gortan, Zlatko Herkov. Zagreb 1973-1978. 

Lex.Lat.Ned. 

Lexicon Latinitatis Nederlandicae Medii Aevi. Woordenboek van het middeleeuws latijn van 

de noordelijke Nederlanden. Composuit J. W. Fuchs adiuvante Olga Weijers. I, Leiden 1977– 

Lex.Lat.Pol. 

Lexicon Mediae et Infimae Latinitatis Polonorum. Cui edendo praefuit Marianus Plezia. I, 

Wrocław – Warszawa – Kraków – Gdańsk – Łódź 1953 – 

Lib.divis.Vespr. 

A veszprémi káptalan számadáskönyve 1495-1534. Krónika (1526 -1558). Javadalmasok és 

javadalmak (1550, 1556). Liber divisorum capituli Vesprimiensis 1495 -1534. Chronica 

(1526-1558). Beneficiati et beneficia (1550, 1556). Közzéteszi / ediderunt Kredics László, 

Madarász Lajos, Solymosi László. (A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 13.) Veszprém 

1997. 

Liskai, Adatok 

dc_145_10 

99

dc_145_10 

Liska János: Adatok a magyarországi latinsághoz. (Szarvasi ágostai hitvallású evangelik us 

főgymnasium értesítője, 1896, 3-24. 

LLMAeH 

Lexicon Latinitatis Medii Aevi Hungariae. Ld. föntebb, a teljes bibliográfiai leírásánál. 

Losonczi, De Simonis 

Losonczi, Ludovicus: De Simonis de Keza Chronicarum Latinitate. Dissertatio inauguralis 

philologica. Késmárk 1892. 

Madas, Auktorok 

Madas Edit: Említett és idézett klasszikus auktorok a középkori magyarországi 

prédikációirodalomban. Magyar Könyvszemle 115 (1999) 277-286. 

Madas, Fili, dulcor 

Madas Edit: Fili, dulcor unice. Sermo apocrifus de passione Domini. In: „Nem sűlyed el az 

emberiség!” Album amicorum Szörényi László LX. születésnapjára. Szerk.: Jankovics József 

– Császtvay Tünde – Csörsz Rumen István – Szabó G. Zoltán. Budapest 2007, 165-168. 

Madas, Laskai 

Madas Edit: A prédikáció magvetésével a magyar nemzet védelmében. Laskai Osvát Gemma 

fidei című prédikációskötetének előszava. In: Religió, retorika, nemzettudat régi 

irodalmunkban. Szerk.: Bitskey István, Oláh Szabolcs. (Csokonai Könyvtár [Bibliotheca 

Studiorum Litterarium] 31.) Debrecen 2004, 50-58. 

Madas, Prédikációirod. 

Madas Edit: Középkori prédikációirodalmunk történetéből. A kezdetektől a XIV. század 

elejéig. (Csokonai Könyvtár [Bibliotheca Studiorum Litterarium] 25.) Debrecen 2002. 

Madas, Serm. 

Madas Edit: Sermones de Sancto Ladislao rege Hungariae. Középkori prédikációk Szent 

László királyról. (Kétnyelvű kiadás). ( ΑΓΑΘΑ XV. Debreceni Egyetem, 

Bölcsészettudományi Kar, Klasszika-filológiai Tanszék / Studia ad philologiam classicam 

pertinentia quae in aedibus Universitatis Debreceniensis rediguntur XV.) 

Debrecen(Debrecini) 2004. 

Madas, Szent Benedek 

Madas Edit: Szent Benedek a középkori magyarországi prédikáció- és legendairodalomban. 

In: Mons Sacer 996-1996. Pannonhalma 1000 éve. I-III. Szerk.: Takács Imre. Pannonhalma 

1996, I, 369-386. 

Mályusz, Commentarii 

Johannes de Thurocz Chronica Hungarorum. II. Commentarii. 1-2. Composuit Elemér 

Mályusz adiuvante Julio Kristó. (Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum, series 

nova, tomus VIII-IX). Budapest 1988. 

Mályusz, Medievisztika 

Mályusz Elemér: A magyar medievisztika forráskérdései. (Medievisztika és oklevélkiadás). 

Levéltári Közlemények 38 (1967) 3-29. 

100

dc_145_10 

Mantello – Rigg, Medieval Latin 

F. A. C. Mantello — A. G. Rigg: Medieval Latin. An Introduction and Bibliographical Guide. 

Washington, D. C. [1996]. 

MAX.TRANS. Epist. 

Maximilianus Transylvanus: Epistola dedicatoria ... ad cardinalem Salisburgensem. In: 

Hieronymi Balbi Veneti Gurcensis olim episcopi Opera poetica, oratoria ac politico-morali. 

Ex codicibus manuscriptis primisque typis collegit et praefatus est Josephus de Retzer. I-II. 

Vindobonae 1791, I, 42-44. (Aetas fontis: 1521) 

Melich, Calepinus 

Calepinus latin-magyar szótára 1585-ből. Ambrosii Calepini Dictionarivm decem lingvarvm, 

Lvgdvni, M.D. LXXXV. Jakubovich Emil és Sági István közreműködésével sajtó alá rendezte 

Melich János. 

Mészáros, Közép-latinság 

Mészáros Ede: A magyarországi közép-latinság fõbb szabályai. A közép-latinhoz való 

viszonya, ejtése, hangtana, alaktana, szókincsének latin-görög elemei. Mûhely 1 (1937) 227 - 

236; 2 (1938) 9-14, 92-99, 135-144; 3 (1939) 10-17, 50-57. 

Mészáros, Qua ratione 

Mészáros, Eduardus: Qua ratione Anonymus Hungarus in conscribendis gestis suis Sacra 

Scriptura usus sit. Quinqueecclesiis 1936. 

Mészáros, Szigliget 

Mészáros Orsolya: Szigliget várának története a középkorban. Fons 12 (2005) 299-377. 

Mészáros, Visegrád 

Mészáros Orsolya: A késő középkori Visegrád város története és helyrajza. Visegrád 2009. 

MICH.STYR. 

Der Briefwechsel des Konrad Celtis. Gesammelt, herausgegeben und erläutert von Hans 

Rupprich. (Veröffentlichungen der Kommission zur Erforschung der Geschichte der 

Reformation und Gegenreformation. Humanistenbriefe III. Band). München 1934. ( Aetas 

fontis: 1492-1500). 

Missale 1484 

Missale Strigoniensis 1484 id est Missale secundum chorum almae ecclesiae Strigoniensis, 

impressum Nurenbergae apud Anthonium Koburger, anno Domini MCCCCLXXXIIII (RMK 

III 7). Recentius edidit Blasius Déri. (BSMRAe SN. XVI. Monumenta Ritualia I.) Budapest 

2009. 

Mon.Iud. V/1. 

Magyar-zsidó oklevéltár. V. kötet, I. rész (Pótkötet) 1096-1700. Gyűjtötték Dercsényi Móric, 

Horváth Antal Tibor, Iványi Béla. Szerkesztették és kiadták Grünvald Fülöp és Scheiber 

Sándor. Monumenta Hungariae Judaica. Tomus V. pars I. (Supplementum). 1096 -1700. 

Collegerunt – . Redegerunt et ediderunt – . Budapest(ini) 1959. 

Mon.Iud. IX 

Magyar-zsidó Oklevéltár. / Monumenta Hungariae Judaica. IX. kötet / Tomus IX. 1282-1739. 

101

Szerk.: Scheiber Sándor. Budapest 1966. 

Mon.civ.Zagr. 

Monumenta Historica liberae regiae civitatis Zagrabiensis. Povjestni slob. kralj. grada 

Zagreba. Ed.: Ivan Krst. Tkalčić. I-XI. Zagrabiae 1889-1905. 

Mon.episc.Zagr. 

Monumenta Historica Episcopatus Zagrabiensis. Povijesni Spomenici Zagrebačke biskupije. 

VI (1421-1440) - VII. (1441-1465). Ed. Andreas Lukinović. (Croatica Christiana, Fontes 4, 

21. Monumenta Historica 2,3). Zagreb 1994-2004. 

Művt.Ért. 

Művészettörténeti Értesítő I (1952) – 

dc_145_10 

Myskovszky, Bártfa 

Myskovszky Viktor: Bártfa középkori műemlékei. A Szent Egyed templomának műrégészeti 

leírása. I-II. Budapest 1879-1880. 

MWb 

Mittellateinische Wörterbuch bis zum ausgehenden 13. Jahrhundert. Redigiert von Otto Prinz 

etc. I-, Berlin 1967- 

Negotevich, De Marci 

Negotevich, Arturus: De Marci Chronicae de rebus gestis Hungarorum Latinitate. Dissertatio 

philologica. Budapest 1890. 

Nemerkényi, Intelmek 

Nemerkényi Előd: Szent István Intelmei Florus és Quintilianus között. Vallástudományi 

Szemle 5 (2009) 95-103. 

Nemerkényi, Classics 

Nemerkényi, Előd: Latin Classics in Medieval Hungary Eleventh Century. ( ΑΓΑΘΑ XIV; 

CEU Medievalia 6). Debrecen – Budapest 2004. 

Nemerkényi, Szent Gellért 

Nemerkényi Előd: Szent Gellért Deliberatiójának kutatástörténete. Fons 10 (2003) 3-19. 

Neumann, Bereg 

Neumann Tibor: Bereg megye hatóságának oklevelei (1299 -1526). (A Szabolcs -szatmárberegi 

Szemle Füzetei 3. szám). Nyíregyháza 2006. 

Neumann, Korlátköviek; ; Oklevélfüggelék: 169-191.; Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy 

előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században. (A Győri Egyházmegyei 

Levéltár Kiadványai. Források, feldolgozások 5. Publikationen des Diözesanarchivs von 

Raab. Quellen, Studien 5.) Győr 2007. 

Neumann-Vajk, Guary 

Neumann Tibor – Vajk Ádám: A Guary-levéltár okleveleie 1490-1541. Fons 10 (2003) 119- 

167. 

102

dc_145_10 

Norberg, Manuale 

Norberg, Dag: Manuale di Latino Medievale. A cura di Massimo Oldoni. Bibliografia 

aggiornata a cura di Paolo Garbini. (Scola Salernitana, Studi e Testi 1). Roma 1999. 

Nyáry, Heraldika 

Nyáry Albert: A heraldika vezérfonala. Budapest 1886. 

Nyíri, Müncheni kódex 

Nyíri Antal: A müncheni kódex magyar-latin szótára. Budapest 1993. 

Nyulásziné, Öt évszázad 

Nyulásziné Straub Éva: Öt évszázad címerei a Magyar Országos Levéltár címereslevelein. 


Pajorin, Crusades 

Pajorin, Klára: The Crusades and Early Humanism in Hungary. In: Infima Aetas Pannonica. 

Studies in Late Medieval Hungarian History. Ed. by Péter E. Kovács, Kornél Szovák. 

Budapest 2009, 237-249 

Off.Ger. 

Kovács Andrea - Földváry Miklós: Egy ismeretlen Szent Gellért-officium. Magyar 

Könyvszemle 126 (2010) 1-22. 

Ord.Agr. 

Liber ordinarius Agriensis (1509). Edited and introduced by Dobszay László. (Musicalia 

Danubiana, Subsidia 1.) Budapest 2000. 

Ord.Strig. 

Ordinarius Strigoniensis impressum pluries Nurenbergae, Venetiis et Lugduni annis Domini 

1493-1520 (RMK III Suppl. 5031, RMK III 35, 134, 165, 166, 238). Recentius edidit 

Nicolaus Stephanus Földváry. (BSMRAe SN. XVII. Monumenta Ritualia II.) Budapest 2009. 

Osváth, Kassa 

Osváth Gyula: Adalékok Kassa város közjogi helyzetéhez és közigazgatási szervezetéhez I. 

Lipót koráig. Kassa 1914. 

Pais, A magyar ősvallás 

Pais Dezső: A magyar ősvallás nyelvi emlékeiből. Budapest 1975. 

Pajorin, Vitéz 

Pajori Klára: Vitéz János műveltsége. ItK 108 (2004) 533-540 

Pannonia Regia 

Pannonia Regia. Művészet a Dunántúlon 1000-1541. Magyar Nemzeti Galéria 1994 október – 

1995 február. Szerk.: MIKÓ ÁRPÁD – TAKÁCS IMRE. Budapest 1994, 

Pauler, Árpádház 

Pauler Gyula, A magyar nemzet története az Árpédházi királyok alatt. I-II. Második, javított 

kiadás. Budapest 1899. 

103

dc_145_10 

PELB.TEM. Pom.quadr. 

Pelbartus de Themeswar: Pomerium sermonum quadragesimalium. Lugduni 1509. 

Pest megye lvt. 

Mohács előtti oklevelek a Pest Megyei Levéltárban. Átiratok és regeszták. Az okleveleket 

átírta és a regesztákat készítette Kiss Anita. Szerkesztette és a mutatót készítette Balázs 

Gábor, Kiss Anita, Schramek László Péter. (Pest Megye Múltjából 12.). Budapest 2007. 

Piti-C. Tóth, Szabolcs 

Piti Ferenc - C. Tóth Norbert: Szabolcs megye hatóságának oklevelei I-II. (A Nyíregyházi 

Jósa András Múzeum Kiadványai 53., 55). Szeged - Nyíregyháza 2003-2004. 

Planctus cleri 

Planctus cleri. In: Lieder und Motetten des Mittelalters. Dritte Folge. Cantiones variae, 

Bohemicae, Suecicae. Hrsg. von Guido M. Dreves. (Analecta Hymnica XLVb). Leipzig 1904, 

74-76. 

Plezia, La structure 

Plezia, Marian: La structure du latin médiéval d'après les données fournies par le Ier volume 

du dictionnaire polonais. ALMA 28 (1958) 271-284. 

Podhradczky, Béla király 

Podhraczky József: Béla király névtelen jegyzőjének idejekora és hitelessége. Budán 1861. 

Podhradczky, Chronicon 

Chronicon Budense post elapsos ab editione prima et rarissima tercentos sexaginta quinque 

annos secundam adornavit, textum recognovit, notis illustravit, lemmata ac indices adiecit et 

praefatus est Iosephus Podhradczky. Budae 1838. 

Pór – Schönherr, Anjou 

Pór Antal – Schönherr Gyula: Az Anjou ház és örökösei (1301 -1439). (A Magyar Nemzet 

Története III). Budapest 1895. 

Pray, Diatribe 

Pray, Georgius: Diatribe in dissertationem historico-criticam de S. Ladislao Hungariae rege, 

fundatore episcopatus Varadiensis ab Antonio Ganoczy ... conscriptam. Posonii et Cassoviae, 

1772. 

Pray, Dissertationes 

Pray, Georgius, Dissertationes historico-criticae in Annales veteres Hunnorum, Avarum et 

Hungarorum. Vindobonae 1775. 

Prinz, Słownik 

Prinz, Otto: Słownik łaciny średniowiecznej w Polsce. – Lexicon mediae et infimae Latinitatis 

Polonorum. Vol. I. A-B, cui edendo praefuit Marianus Plezia. Vratislaviae, Cracoviae, 

Varsoviae 1953-1958. etc. Gnomon 32 (1960) 387. 

Rainer, Nádasdy 

Rainer Pál: A Nádasdy, valamint a rokon Nádasdi Darabos és Gersei pethő családok címere 

104

dc_145_10 

az idők folyamán. Veszprémi Történelmi Tár 2 (1989) 114-124. 

Ramminger, Neul.Wortl. 

Johann Ramminger: Neulateinische Wortliste. Ein Wörterbuch des Lateinischen von Petrarca 

bis 1700. (url: www.neulatein.de/neulateinische_wortliste.htm; 2011. február 19). 

Ratkoš, Dokum. 

Dokumenty k baníckemu povstaniu na Slovensku (1525 -1526). Na vydanie pripravil Peter 

Ratkoš. (Slovensky Historicky Archív I.) Bratislava 1957. 

Redl, Problémák 

Redl Károly: Problémák Gellért püspök Deliberatio-jában. ItK 69 (1966) 211-217. 

Reg.duc. 

Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és a királynék okleveleinek kritikai jegyzéke. Szentpétery 

Imre kéziratának felhasználásával szerkesztette Zsoldos Attila. Regesta ducum, ducissarum 

stirpis Arpadianae necnon reginarum Hungariae critico-diplomatica. Manuscriptis Emerici 

Szentpétery adhibitis et completis critice digessit Attila Zsoldos. (A Magyar Országos 

Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 45.) Budapest 2008. 

Ritoókné, Nympha 

Ritoókné Szalay Ágnes: "Nympha super ripam Danubii". Tanulmányok a XV-XVI. századi 

magyarországi művelődés köréből. (Humanizmus és Reformáció 28.) Budapest 2002. 

RMG 

Régi Magyar Glosszáriumok. Szótárak, szójegyzékek és glosszák egyesített szótára. 

Szerkesztette Berrár Jolán és Károly Sándor. Budapest 1984. 

Sarbak, Gyöngyösi 

Sarbak Gábor: Gyöngyösi Gergely, 1472-1531. Correctio correctionis. Ghesaurus. 

Tanulmányok Szentmártoni Szabó Géza hatvanadik születésnapjára. Szerk.: Csörsz Rumen 

István. Budapest 2010, 115-122. 

Sarbak, Liber ruber 

Sarbak Gábor: A pannonhalmi {Liber ruber}. In: Mons Sacer 996-1996. Pannonhalma 1000 

éve. I-III. Szerk.: Takács Imre. Pannonhalma 1996, I, 401-421. 

Sarbak, Liber viridis 

Sarbak Gábor: A pálos Liber viridis. In: Tanulmányok a középkori magyarországi 

könyvkultúráról. Az Országos Széchényi Könyvtárban 1986. február 13-14-én rendezett 

konferencia előadásai. Szerk.: Szelestei N. László. (Az Országos Széchényi Könyvtár 

Kiadványai, Új sorozat 3.). Budapest 1989, 155-167. 

Sarbak, Miracula 

Sarbak Gábor: Miracula Sancti Pauli primi heremite. Hadnagy Bálint pálos rendi kézikönyve, 

1511. (ΑΓΑΘΑ XIII.) Debrecen 2003. 

Sarbak, Prior General 

Sarbak, Gábor: Prior General Gregory Gyöngyösi and the History of the Pauline Fathers in 

the Early 16th Century. In: Infima Aetas Pannonica. Studeis in Late Medieval Hungarian 

105

History. Ed. by Péter E. Kovács, Kornél Szovák. Budapest 2009, 250-260. 

Schmidt, Petit.suppl. 

Schmidt, Charles: Petit supplément au dictionnaire de Du Cange. Strasbourg 1906. 

Schumacher, Teufel 

Schumacher, Meinolf: Der Teufel als 'Tausendkünstler'. Ein wortgeschichtlicher Beitrag. 

Mittellateinisches Jahrbuch 27 (1992) 65-76. 

Schwartner, Introduct. 

Martini Schwartner Introductio in rem diplomaticam aevi intermedii praecipue 

Hungaricam.Budae 1802. 

Simonis de Kéza, Gesta 

Simonis de Kéza: gesta Hungarorum. Simon o Kéza: The Deeds of the Hungarians. Edited 

and translated by László Veszprémy and Frank Schaer. With a study by Jenő Szűcs. (Central 

European Medieval Texts). New York – Budapest 1999. 

Sleumer, Kirchlt.Wb. 

Sleumer, Albert: Kirchenlateinisches Wörterbuch. Unter umfassender Mitarbeit von Joseph 

Schmid. Hildesheim – Zürich – New York 2002. Az 1926-os limburgi kiadás reprintje. 

Solymosi, Írásbeliség 

Solymosi László: Írásbeliség és társadalom az Árpád-korban. Diplomatikai és pecséttani 

tanulmányok. Budapest 2006. 

Solymosi, Könyvhasználat 

Solymosi László: Könyvhasználat a középkor végén. (Könyvkölcsönzés a veszprémi 

székesegyház könyvtárában. In: Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról. 

Az Országos Széchényi Könyvtárban 1986. február 13-14-én rendezett konferencia előadásai. 

Szerk.: Szelestei N. László. (Az Országos Széchényi Könyvtár Kiadványai, Új sorozat 3.). 

Budapest 1989, 77-119. 

Solymosi, Középkori latinság 

A magyarországi középkori latinság szótára. Levéltári Szemle 40 (1990:3) 81-88. 

Sonnevend, Vitéz 

Sonnevend Gergely: Ifjabb Vitéz János veszprémi püspök. In: Veszprém reneszánsza 2008. 

Szerk.: Kilián László és Rainer Pál. [Veszprém 2008], 121-174. 

Sprandel, Gesellschaft 

Sprandel, Rolf: Gesellschaft und Literatur im Mittelalter. (Uni -Tascenbücher 1218). 

Paderborn – München – Wien – Zürich 1982. 

Stirling, Lex.herb. 

Lexicon nominvm herbarvm arborvm frvticvmqve lingvae Latinae. Ex fontibus Latinitatis 

ante saeculum XVII scriptis collegit et descriptionibus botanicis illustravit Iohannes Stirling. 

I-IV. Budapestini MCMXCV-MCMXCVIII. 

Stotz, Le sorti 

dc_145_10 

106

dc_145_10 

Stotz, Peter: Le sorti del latino nel medioevo. In: Lo spazio letterario del medioevo. 1. Il 

medioevo latino. II. La circolazione del testo. Red. Francesco Stella. Roma 1994, 153-190. 

Sulica, A betű 

Sulica Szilárd: A betű szerepe a magyar címerképeken. Turul 46 (1932) 52-61. 

Sulpicius 

Sulpicius Severus: Szent Márton élete. Ford.: Borián Elréd - Reichardt Aba. Pannonhalma 

1997. 

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye lvt. 

Középkori oklevelek a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban (1300 -1525). 

Összegyűjtötte, átírta Balogh István. Szerkesztette Érszegi Géza. A szerkesztő munkatársa 

Henzsel Ágota. (A Szabolcs -Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadváníyai. II. Közlemények 

21.). Nyíregyháza 2000. 

Szádeczky, Czéhek 

Szádeczky Lajos: Iparfejlődés és a czéhek története Magyarországon. Okirattárral (1307 - 

1848). (Az Országos Iparegyesület Báró Kornfeld Zsigmond -Könyvtára VII. kötet) II. 


Szakály-Szűcs, Bortized 

Szakály Ferenc - Szűcs Jenő: Budai bortizedjegyzékek a 16. század első harmadából. 

(História Könyvtár, Okmánytárak 4.) Budapest 2005. 

Szarvas-Simonyi, Szótár 

Magyar Nyelvtörténeti Szótár. A legrégibb nyelvemlékektől a nyelvújításig. I-III. Szarvas G. - 

Simonyi Zs. Budapest 1890-1893. 

Szatlócki, Tátika 

Szatlócki Gábor: A Tátika vár históriája. A Gersei Pethő család és tátikai váruradalmuk 

története. Budapest 2009. 

Szende, Otthon 

Szende Katalin: Otthon a városban. Társadalom és anyagi kultúra a középkori Sopronban, 

Pozsonyban és Eperjesen. (Társadalo m- és művelődéstörténeti tanulmányok 32.) Budapest 

2004. 

Szentiványi, Adatok 

Szentiványi Róbert: Adatok a magyarországi latin szókincshez. Erdélyi Muzeum 28 (1911) 

306. 

Szentiványi, Catalogus 

Catalogus concinnus librorum manuscriptorum Bibliothecae Batthyányanae exaratus per 

Robertum Szentiványi. Editio quarta retractata adaucta illuminata. ... Curam gerebat Aurelius 

Hencz et Valentinus Keserű. Szeged 1958. 

Szentmártoni Szabó, Parthenope 

Szentmártoni Szabó Géza: Parthenope veszedelme. Újdonságok a Janus Pannonius-filológia 

köréből. (Értekezők - etűdök 2.) Budapest 2010. 

107

dc_145_10 

Szentpétery, Kancelláriai jegyzetek 

Szentpétery Imre: A kancelláriai jegyzetek Anjoukori okleveles gyakorlatunkban. In: 

Emlékkönyv Károlyi Árpád születése nyolcvanadik fordulójának ünnepére. Budapest 1933, 

471-490. 

Szentpétery, Oklevéltan 

Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan. (A Magyar Történettudomány Kézikönyve II,3). 


Szilágyi, Anonymus 

Szilágyi Loránd: Az Anonymus-kérdés reviziója. Századok 71 (1937) 54, 136 -202. 

Eredményeinek rövid, latin nyelvű összefoglalása: SRH II, 631-634. 

Szovák, Pótlások 

Szovák Kornél: Pótlások a Magyarországi Középkori Latinság Szótárához. Supplementum ad 

Lexicon Latinitatis Medii Aevi Hungariae voll. I-IV. (2. közlemény). Aetas 1994:1, 250-279. 

Szovák, Tracce 

Szovák Kornél: Le tracce della teoria della favola antica nell’Ungheria del XIII secolo. In: 

L’ereditá classica in Italia e Ungheria fra tardo Medioevo e primo Rinascimento a cura di Sante 

Graciotti e Amadeo Di Francesco. [Media et Orientalis Europa 2. Fondazione Giorgio Cini] 

Roma 2001, 49-66. 

Szűcs, Intelmek 

Szent István Intelmei: az első magyarországi államelméleti mű. In: Szent István és kora. 

Szerk.: Glatz Ferenc, Kardos József. Budapest 1988, 32-53. 

Takács, Sigismundus 

Sigismundus rex et imperator. Művészet és kulttúra Luxemburgi Zsigmond korában 1387- 

1437. Kiállítási katalógus. Szerk.: Takács Imre. A szerkesztő munkatársai Jékely Zsombor, 

Papp Szilárd és Poszler Györgyi. Budapest – Luxembourg 2006. 

Tarnai, Irodalmi gondolkodás 

Tarnai Andor: „A magyar nyelvet írni kezdik.” Irodalmi gondolkodás a középkori 

Magyarországon. (Irodalomtudomány és Kritika). Budapest 1984. 

TAUR. Epist. 

Vadianische Briefsammlung I. (1508 -1518). Hrsg. von E. Arbenz. [Mitteilungen zur 

Vaterländischen Geschichte, hrsg. vom Historischen Verein in St. Gallen. XXIV. Dritte Folge 

IV.) St. Gallen 1891. 

Teleki-Kovásznay, IAN.PANN. 

Iani Pannonii ... Poemata, pars prima. Opusculorum pars altera. I-II. Traiecti ad Rhenum 

1784. 

TESz 

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I-IV. Főszerk.: Benkő Loránd. Budapest 1967- 

1984. 

108

Thallóczy, Kamara haszna 

A Kamara Haszna (lucrum camerae) története kapcsolatban a magyar adó- és pénzügy 

fejlődésével. Írta Thallóczy Lajos. Budapest 1879. 

Theiner, Mon.Slav. 

Vetera monumenta Slavorum meridionalium historiam Illustrantia. I. Ed. Augustinus Theiner. 

Romae 1863. 

Thuróczy, Krónika 

Thuróczy János: A magyarok krónikája. Rogerius mester: Siralmas ének. Thuróczy művének 

1-129. és 186-262. fejezeteit fordította és a hozzájuk tartozó jegyzeteket írta Bellus Ibolya. 

Thuróczy művének 130-185. fejezeteit fordította és a hozzájuk tartozó jegyzeteket írta Kristó 

Gyula. Rogerius művét fordította Horváth János, a hozzá tartozó jegyzeteket készítette 

Zsoldos Attila. Az utószót Kristó Gyula írta. (Millenniumi Magyar Történelem, Források). 


Tímár, A levágott fej 

Tímár Kálmán: A levágott fej gyónása. Ethnographia 22 (1911) 317-319. 

Tóth, Felicián 

Tóth Krisztina: Zách Felicián pere az oklevelek és a Krónika tükrében. Szakdolgozat. ELTE, 


Tóth, Palásthy 

Tóth Krisztina: A Palásthy család levéltára 1256-1847. Kutatási segédlet. (Komárom - 

Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 7.) Esztergom 2001. 

Tóth, Analecta 

Tóth László: Analecta Bonfiniana. Turul 47 (1929) 48-61. 

Tóth-Falvay, Ál-apokrif 

Jakab Apostoltól Bonaventuráig. Egy ál-apokrif a Sermones dominicales passiós beszédében. 

In: Magistrae discipuli. Tanulmányok Madas Edit tiszteletére. Szerk.: Nemerkényi Előd. 

Budapest 2009, 313-340. 

Tresz, Korjellemző 

Tresz Sándor: Korjellemző kritériumok hazai középkori emlékeinkben. Diagnostica historica. 

(Kolozsvár-Szegedi Értekezések a Magyar Művelődéstörténelem Köréből, 35). Szeged 1937. 

Tringli, Perényi 

A Perényi család levéltára 1222-1526. Közzéteszi Tringli István. (A Magyar Országos 

Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 44.) Budapest 2008. 

Tringli, Liberty 

Tringli, István: The Liberty of the Holy Kings. Saint Stephen and the Holy Kings in the 

Hungarian Legal Heritage. In: Saint Stephen and His Country. A Newborn Kingdom in 

Central Europe: Hungary. Essays on Saint Stephen and His Age. Ed. by Attila Zsoldos. 

Budapest 2001, 127-179. 

Tudománytár 

dc_145_10 

109

Tudománytár 1 (1834) – 

dc_145_10 

Udis 

Udis: Apologia regis Wladislai. In: Roszner Ervin: Régi magyar házassági jog. Budapest 

1887, 452-479. 

Uhlárik, Anonymus 

Uhlárik János: Anonymus latinsága. Nyelvészeti tanulmány. Nagyszombat 1889. 

Urkb.Kisd 

Karl Fabritius: Urkundenbuch zur Geschichte des Kisder Kapitels vor der Reformation. 

Hermannstadt 1875. 

Vajay, Dominae 

Vajay Szabolcs: Dominae reginae milites. Árpád-házi Jolánta magyarjai Valencia visszavétele 

idején. In: Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok. Mályusz Elemér emlékkönyv. 

Szerk.: H. Balázs Éva, Fügedi Erik, Maksay Ferenc. Budapest 1984, 395-414. 

VALENT.HADN. Calcul. 

Valentinus Hadnagy: [Calculationes]. In: Sarbak, Miracula, 34-39. 

VALENT.HADN. Invoc. 

Valentinus Hadnagy: Invocatio Sancti Spiritus in sequens opusculum comportationis. In: 

Sarbak, Miracula, 24-26. 

VALENT.HADN. Mir. 

Valentinus Hadnagy: Miracula Sancti Pauli primi heremite. In: Sarbak, Miracula, 53-121, 

122-126. 

VALENT.HADN. Quaest. 

Valentinus Hadnagy: Quaestio. In: Sarbak, Miracula, 19-20. 

Varjú, Legendae 

Legendae Sancti Regis Stephani. Szent István király legendái. A legrégibb kézirat alapján az 

Ernst-kodex hasonmásával közrebocsájtotta, fordította és magyarázta Varjú Elemér. Budapest 

1928. 

Végh, Buda 

Végh András: Buda város középkori helyrajza II. (Monvmenta Historica Bvdapestinensia 

XVI.) Budapest 2008. 

Veszpr.okl. I-II. 

Gutheil Jenő: Veszprém város okmánytára. Oklevelek a veszprémi érseki és káptalani 

levéltárakból (1002 -1523). Kiadásra előkészítette Kredics László. (A Veszprémi 

Egyházmegye Múltjából 18.) Veszprém 2007. - Érszegi Géza - Solymosi László: Veszprém 

város okmánytára. Pótkötet. Supplementum ad Monumenta Civitatis Veszprimiensis (1000 - 

1526). (A Veszprémi Egyházmegye Múltjából 20.) Veszprém 2010. 

Veszprémy, Lovagvilág 

Veszprémy László: Lovagvilág Magyarországon. Lovagok, keresztesek, hadmérnökök a 

110

dc_145_10 

középkori Magyarországon. Válogatott tanulmányok. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum 

Könyvtára). Budapest 2008. 

Veszprémy, Utószó 

Veszprémy László: Utószó. In: Anonymus: A magyarok cselekedetei. Kézai Simon: A 

magyarok cselekedetei. Anonymus művét Veszprémy László, Kézai Simon művét Bollók 

János fordította. Az utószót és a jegyzeteket Veszprémy László írta. (Millenniumi Magyar 

Történelem, Források). Budapest 1999, 155-173. 

Visegrád 1335. 

Visegrád 1335. Ed. by György Rácz. [Visegrád-Piliscsaba-Budapest] 2009. 

Vízkelety, Ismeretlen forrás 

Vízkelety András: ismeretlen forrás Árpádházi szentjeink hagiográfiájához. In: Tanulmányok 

a középkori magyarországi könyvkultúráról. Az Országos Széchényi Könyvtárban 1986. 

február 13-14-én rendezett konferencia előadásai. Szerk.: Szelestei N. László. (Az Országos 

Széchényi Könyvtár Kiadványai, Új sorozat 3.). Budapest 1989, 345-358. 

Vízkelety, Magyar dominikánus 

Vízkelety András: Egy ismeretlen magyar dominikánus írásai a 13. századból. In: A magyar 

művelődés és a kereszténység. A IV. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus előadásai, 

Róma-Nápoly, 1996. szeptember 9-14. II. Szerkesztette Jankovics József, Monok István, 

Nyerges Judit. Budapest - Szeged 1998, 517-526. 

Vízkelety, Példaképalkotás 

Vízkelety András: Példaképalkotás és argumentáció a középkori Szent István prédikációkban. 

In: Szent István és kora. Szerk.: Glatz Ferenc, Kardos József. Budapest 1988, 180-184. 

W. Kovács, Oklevélközl. 

W. Kovács András: Magyar vonatkozású oklevélközlések Romániában. (Erdélyi Tudományos 

Füzetek 261). Kolozsvár 2009. 

W. Kovács-Valentiny, Wass cslt. 

A Wass család cegei levéltára. Valentiny Antal oklevélkivonatait felhasználva bevezető 

tanulmányokkal és jegyzetekkel közzéteszi W. Kovács András. (Az Erdélyi Nemzeti Múzeum 

Levéltára 3.) Kolozsvár 2006. 

Wb. Georges 

Ausführliches lateinisch-deutsches Handwörterbuch. Ausgearbeitet von Karl Ernst Georges. 

Achte verbesserte und vermehrte Auflage von Heinrich Georges. I-II. Hannover – Leipzig 

1913. 

Wenzel, Dóczyak 

Wenzel Gusztáv: Az alsómagyarországi bányavárosok küzdelmei a Nagy-Lúcsei Dóczyakkal, 

1494-1548. (Értekezések a Történeti Tudományok Köréből VI,6). Budapest 1876. 

Wostry, Albrecht 

Wostry, Wilhelm: König Albrecht II (1437 -1439). (Prager Studien aus dem Gebiete der 

Geschichtswissenschaft, Hft. XII). Prag 1906. 

111

dc_145_10 

Zsigm.oklt. 

Zsigmondkori Oklevéltár XI. (1424). Közzéteszi Neumann Tibor - C. Tóth Norbert. (A 

Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok. 49.) Budapest 2009. 

Zsoldos, Eléggé nemes 

Zsoldos Attila: „Eléggé nemes férfiak ...” A kehidai oklevél társadalomtörténeti 

vonatkozásairól. In: Zalai történeti tanulmányok. Szerk.: Káli Csaba. (Zalai Gyűjtemény 42). 

Zalaegerszeg 1997, 7-19. 

Zsoldos, Kárászi 

Zsoldos Attila: Kárászi Sándor bán és utódai. Észrevételek a narratiók eredetéről és 

szerepéről. Századok 135 (2001) 385-407. 

112

dc_145_10 

SVPPLEMENTVM 

AD LEXICON LATINITATIS MEDII AEVI HVNGARIAE 

A-I 

PARS PRIMA 

Series vocum, quae nondum in nostro Lexico continentur 

A 

ablutivus, -a, -um quo quis potest ablui – lemosó: 

Alia causa est, quod aqua racione humiditatis sue habet vim ablutivam maiorem, quam alii 

liquores: Serm.Quinqu. 27 (p.71). 

abnavigo, -are navi avehi, navem solvere – elhajózik: 

Philostratus ... scribit ... mercatorem ab eo (sc. Achille) non sine multa pecunia dimissum 

neque adhuc stadium abnavigantem puelle ululatus audivisse immaniter ab Achille discerpte: 

BONF. I,1,159. Saraceni audito Germanorum adventu corrasa undique preda in Africam 

abnavigarunt: BONF. I,10,298; (locus allatus s.v. 'corrado'). 

abnepos, -otis m. stricto sensu: nepos nepotis; latiore sensu: proles longinqua – ükunoka v. 

távoli leszármazott: 

Senatus populusque Venetus ... te divi Ladislai nepotem et alumnum et sanctissimi regis 

Stephani abnepotem esse acceperunt: BONF. II,5,185. Ipse rex est ... Casimiri regis filius, ... 

Wladislai Ungarie Polonieque regis nepos, pronepos ... Lithvanie ducis, indomitorum denique 

Sarmatie principum abnepos: BONF. IV,9,60. Wladislaus iure suo regnum hoc sibi postulabit. 

Etenim ... Alberti Sigismundique pronepos abneposque: BONF. IV,9,56. Quippe qui Casimiri 

regis filius, Wladislai Ungarie Polonieque regis nepos, pronepos Wladislai Litvanie ducis, 

indomitorum denique Sarmacie principum abnepos: Udis p.478. 

aborsus, -us m. abortus – vetélés: 

Si quis genuerit filios ultra divitiarum sufficientiam, antequam sentiatur vita, fiat aborsus 

(dicit Aristoteles): Bárczi p.72 (OD 62.A); cf. ALMA 1995 p.43. 

abripio, -ere auferre, rapere – elvesz, elrabol: 

In questionem abrepte mulieres metu tormentorum adacte totam facinoris indignissimi seriem 

confitentur: BONF. IV,4,67. Qui loculum argenteum ... e templo abripuissent: BONF. V,3,25. 

Laurentius ... confessus est ... se id unum maxime deliquisse, quod ... se a pessimis hominum 

perditorum consiliis, quasi quodam fluctu longe a vero equoque abripi passus sit: BONF. 

V,5,31. Qui cum unum alterumqve abreptum subito inspectantibus ceteris obtruncasset, 

reliquos omnes facile instantis supplicii terrore continuit: BONF. V,5,107. 

abrogatio, -onis f. actus abrogandi, abolitio – eltörlés, megszüntetés: 

Cum Andreas cum Leventa fratre in Ungariam rediit, regnandi cupiditate tractus 

efflagitantibus Ungaris Christianorum interitum ac fidei sacrosancte abrogationem permisit: 

BONF. II,3,101. Quare ... pax cum Turcis inita abrogatur et malis ... auspiciis antiquatur, 

quandoquidem sine auctorum abrogationis exitio numina, quecunque pacis ac fidei iura 

tuentur, id fieri noluere: BONF. III,6,169. 

abscessus, -us m. (abcessus) actus abeundi - távozás: 

Umbra erit non brevior, sed penitus nulla per abcessum mortalitatis. Apo.XXI.: „Mors ultra 

113

non erit”: Serm.Quinqu. 145 (p.304). 

dc_145_10 

absintheus, -a, -um (de vino:) absinthio medicatus – ürmös (bor): 

Vasa vini VII. Unum habet defectum ’elewaraz’. Vinum absinteum in parvo vasculo I. Farina 

in certa quantitate. Fruges siliginis cub. XLVIIII.: 1494 Dl 26076 fol. 4 r ; cf. Lex.Hung. p.180; 

cf. s.v. ’absinthium’; Stirling, Lex.herb. I p.6-8. 

absinthiaticus, -a, -um proprietates absinthii habens - abszint-, ürmös: 

Secundo, quia ipsa (sc. contritio) est quasi confectio amara absinthiatica, de quo Dyascorides 

dicit, quod confectio facta arte apothecariorum de absinthio cum zucaro valet precipue ad 

quatuor. Primo epati et interioribus visceribus subvenit. Secundo stomachum confortat etc.: 

PELB.TEM. Quadr. XVI,S (p.C,6 v ). 

absinthio, -are absinthio medicare – ürömmel elegyít: 

Quatenus nullus vicariorum ... vinum absintiatum, coctum aut quibusvis herbis seu aliis 

speciebus condiri faceret: GREG.GYÖNGY. Constit. p.125 (Rubr. LXXII). 

absolutorius, -a, -um quod absolvit, liberat – felmentő, mentesítő: 

Extunc … rex de eo sit contentus et ei quietanciam absolutoriam de omnibus prestet: 1491 

Katona,, Hist.crit. XVII p.208. 

absterreo, -ere terrore retinere, deterrere – elrettent, elrémít: 

Demisse barbe intonsique crines ... feroces torvosque aspectus augent tantumque terroris 

adiiciunt, ut solo obtutu nedum congressu perhumanos hostes absterreant: BONF. I,3,101. 

Othocarus Rodulphi copias vereri cepit et Ungarica bello multo magis auxilia absterrebant: 

BONF. II,8,413. Senatui primo placuit absterrendorum aliorum causa ... hanc in Saxones 

expeditionem suscipi: BONF. II,10,22. Ut uno eodemque tempore sui principis indignum 

fatum ulcisceretur et hoc severitatis exemplo ceterorum audaciam a diris sceleribus 

absterreret: BONF. II,10,150. Tali exemplo alii perfidia absterriti, ceteri omnes passim 

Ungaro paruere: BONF. II,10,223. Mos ei fuit ... nullam otii potestatem hosti facere, 

absterrere audacia et perpetuo defatigare bello: BONF. II,10,479. Caput eius Budam mittitur, 

manus ac pedes absterrendi gratia ad varias Pannonie urbes evecti (sc. Feliciani): BONF. 

II,9,265. Rumor ... increbuit. ... Hac fama Emericus oculo saucius multo gravius angi et 

absterreri, regi consulere, ut ... castra amoveat: BONF. IV,1,34. Ubi in ripa constitere, 

tormentis primum crepitantibus hostes ab instituto opere amovere occipiunt iisdem quoque 

machinis illi inhibentes absterrent: BONF. IV,2,248. Rex, ... ut alios a crimine lese maiestatis 

absterreat, ab archiepiscopo ... facit initium: BONF. IV,3,89. cf. etiam II,9,251 II,10,469. 

abstersio, -onis f. actus abstergendi – le- v. eltörlés: 

Et ponit triplicem paciendi utilitatem. Prima est culparum abstersio: Serm.Quinqu. 120 

(p.254). 

abstractus, -a, -um cogitationi subiecta – elvont: 

Omnes etiam spiritus vitales et substantie abstracte et concrete eorum desolationi et 

confusioni arridere videntur: GEORG.HUNG. p.344. 

acansia, -ae f. (akansia) miles Turcicus levis armaturae – könnyűfegyverzetű török katona, 

akindzsi: 

Nec caesarea m[aiestas] per se ibit contra nostros Christianos et nostrae religionis homines, 

nec exercitum suum mittet per terras et dominia regiae m[aiestatis] aut akansias, sive 

114

dc_145_10 

incursiones vel etiam commeatores, vulgo thetas, sine voluntate et licentia regiae m[aiestatis] 

mittere vult: 1496 Katona, Hist.crit. XVIII p.47. 

accelerius lege ardentius (ardencius): 

Quam meus animus sanitatem meorum parentum vere non diligentius, neque accelerius (sic. 

ed., recte orig. [Dl 80907]: ardencius) audire desiderat, quam vestram: 1448 TSz 1929 p.125. 

acceptus, -a, -um (comp.) gratus – kedves: 

Cum nichil in terris sit aut fiat Deo accepcius vel nature humane accommodacius, quam 

conmuni patrie universorumque hominum cetui quam optime quamque studiosissime 

consulere: 1505 Tudománytár 1839 (VI) p.65. 

acclavatio, -onis f. actus clavis configendi – odaszegezés: 

Silindria, tignus (sic), claviculi ferrei, ferrei tam silindriorum, quam tignuum (sic) pro 

aclavatione pertinentes: 1446 Végh,, Buda p.254 = Dl 13972. 

accolatus, -us m. actus habitandi v. vivendiin aliquo loco – lakás, élés vhol.: 

Cornelius Alexander eam gentem coniectura nominis Grecam fuisse affirmat, utpote cui a 

montium accolatu nomen est inditum: BONF. I,6,186. 

accordo, -are concordare – egyetért: 

Illi quidem nomine suorum principalium modo subsequenti accordassent, contraxissent et 

fassi fuissent, quod etc.: 1510/XVI Dl 22013. 

accumulatus, -a, -um coacervatus – halmozott: 

Si quando nos nostramque patriam laudum insigniori virtute accumulatiorem 

splendidioremque aspicerem: 1514 Anal.nova p.38. 

accusatorius, -a, -um qui accusat – vádló: 

Ut nos … verbis accusatoriis nonnullorum … aures praeberemus … creditivas: 1385 CD 

Hung. X/1 p.221. 

acerbe adv. atrociter, dure – ádázul, keményen: 

Iordanis ... Atilam refert ... ad Marcianum imperatorem legatos continuo misisse per eosque 

acerbissime postulasse, quod etc.: BONF. I,7,78. 

acerbiuscule adv. indignanter, irate – haragosan: 

Atila ... hec procerum consilia a defatigatis potius assiduo bello animis, quam e sano iudicio 

promanare arbitrabatur, quare pusillanimitatis et ignavie acerbiuscule increpuit: BONF. 

I,6,272. 

acervatio, -onis f. (acervacio) actus aliquid in acervum accumulandi – fölhalmozás: 

Quod regii et nostri homines ... versus meridiem progrediendo pervenissent ad unam metam 

terream parvo tumore apparentem, ... quam metam evidenti et alciori acervacione renovassent: 

1382 Dreska, Pannonh. I p.272. 

achanzia, -ae m. miles Turcus levis armaturae (v. forsan manipulus talium militum) --akindzsi, 

könnyű fegyverzetű török harcos (v. ilyenek csapata): 

Unus Turchus … aufugit de Bosna, qui dicit veraciter exercitus (ed.: ’így’ i.e. sic) Turchorum 

valde magnum congregari, nisi adhuc expectant ex curia achanzias, qui debent de supra 

115

venire: 1524 CD Hung.adn. I p.290. 

active adv. gram.: modo activo v. agentis – cselekvőn: 

De hiis dicit: Dilectus meus id est Christus, qui dicitur dilectus active et passive, quia diligit et 

diligitur: Serm.Quinqu. 185 (p.380). 

activitas, -atis f. exercitatio – gyakorlás: 

Sicut habentes eterna bona quieverunt activitate desiderandi, ut amplius nichil velint: 

Serm.Quinqu. 17 (p.54). 

actualitas, -atis f. actio v. operatio voluntaria – szándékos cselekvés: 

Et ipse est in plena actualitate et vigore nichil habens admixtum de possibilitate, ideo dicitur 

vivere perfectissime: Serm.Quinqu. 68 (p.149). 

adamatus, -a, -um carus, dilectus – szeretett, kedves: 

Sagaces et honeste providitatis viri, amici nostri adamati: 1436 Mon.Budapest III/2 p.275; cf. 

’adamo’. 

Adamita, -ae m. haeresis quaedam eorum, qui se omnes Adam vocaverunt – adamita eretnek: 

Longe superiore absurdior heresis emersit, que Adamitarum dicta est. Piccardus quidam ... 

sectatores nudos incedere iubebat, appellare se Adam: BONF. III,2,397. 

ademptio, -onis f. actus adimendi – elvétel: 

Procurator … producit infrascriptos positiones et articulos … causas idoneas, legales et 

sufficientes ademptionis ecclesie eiusdem ab eisdem fratribus continentes: 1518 Erdélyi, 

Register p.35. 

adfulguro vide affulguro 

dc_145_10 

adhibentia, -ae f. animadversio --- figyelem: 

O, quam preclara / doctoris instruencia, / o, Sancti Emericis / felicis discipuli / sitit 

adhibencia: XIV ex. Off.Ger. p.14. 

aditio, -onis f. actus adeundi – odamenés: 

Et primo, ostendit modum adeundi, secundo, terminum adicionis, tercio, finem sive fructum 

consequentem ex adicione: Serm.Quinqu. 190 (p.389). 

adiudicatus, -us m. iudicium, arbitrium – ítélet, döntés: 

Quod ... iuxta adiudicationem ... comitis Stephani ... alia omnia, que in eisdem litteris 

adiudicatoriis seriatim continentur, perficere et suo modo exequi voluissent (sc. homines 

publici), nichilominus tamen propter absenciam ... notarii regie maiestatis ... preceptis vestre 

serenitatis operam dare nequivissent, sed adiudicatui eiusdem vestre serenitatis discutere et 

determinare … ad vestram curiam regiam transmisissent: 1425 Dreska, Pannonh. II p.177. 

adiumentorium, -ii n. iuvamen, auxilium – segítség: 

Unus alteri sint mutuo adiumentorio (ed.: 'így' i.e. sic) pro meliori expeditione: 1521 M.Sion 

1866 p.255. 

admurmuratio, -onis f. murmur, actus murmurandi improbans – rosszalló morgás: 

Sigismundus Quinqueecclesiensis sponte questura se abdicavit, quam parum secunda 

116

dc_145_10 

hominum admurmuratione gesserat: BONF. V,5,87. 

2. adoleo, -ere ad adolescentiam pervenire – felserdül: 

Bohemi ... legatos ... ad cesarem mittendos esse decernunt, qui ipsum exorent, ut, donec 

Ladislaus adoleat, tutorio nomine regnum accipiat: BONF. III,4,224; cf. s.v. 'adolesco' et 

BONF. III,4,216: Quod Ladislaus adolescat Ibid. 231: Quousque Ladislaus adolesceret. Cf. 

etiam MWb. I,233,29-38. 

adoria, -ae f. (adorea) praemium victoriae – győzelmi díj: 

Quod si devictis levis esset adorea cervis, / de bis sex unus non foret iste labor: IAN.PANN. 

Eleg. (Ábel) 32,31-32. 

adurgenter adv. vehementer – hevesebben: 

Tympana cum fistulis multa, quibus equi volucres adurgentius concitantur: BONF. IV,4,29. 

adveho, -ere afferre, adducere – odahoz, odaszállít: 

Et de talibus animatis simulacris videntur fuisse effigies deorum, quos de Troia Eneas fugiens 

advexit, qui de loco in locum migrasse feruntur: Serm.Quinqu. 107 (p.226). 

aequanimis, -e quod mutuo animo fit – közös szándékú: 

Omnium ... nostrorum ... parili consensu equanimique (var.: unanimique) voluntate adhibitis 

summeque volentibus, debita maturitate prehabita statuimus irrevocabiliter observandum, 

quatenus etc.: GREG.GYÖNGY. Constit. p.71. (Rubr. IV). 

aeratus, -a, -um aere v. cupro munitus v. coopertus – rezes: 

Paulatim … didicit … / … / cuspide nunc saevos, gladio nunc hostibus ictus / inferre, illatis 

aeratam opponere parmam: IAN.PANN. Paneg. 3,1,126-127. 

aeremantia, -ae f. species vaticinationis ex aere – jóslási fajta: 

Secunda quidem species superstitionis dicitur aeremantia, id est divinatio facta in aere. 

OSU.LASKO Gemma fidei 37,Q; cf. KRUPP: Aeremantia 

aeripes, -dis paedibus aereis praeditus, velox – „érclábú”, gyors: 

Cum levis aeripedem fixit arundo feram: IAN.PANN. Eleg. 32,46. (p.128). 

aerugo, -inis m. (erugo) robigo, ferrugo – rozsda: 

Volens thesaurizare in celo thesauros, ubi nec erugo, nec tinea emolliuntur (cf. Matth. 6,19: 

neque aerugo, neque tinea demolitur): 1404 PRT II p.614; (locus allatus s.v. 'emollio'). 

aestiva, -orum n. milit.: castra aestiva – nyári szállás: 

Cohortes ... Sigidinum amplum sane atque opulentum oppidum in estiva dimissi sunt: BONF. 

V,3,22. 

aestivaculum, -i n. conclave aestivale – nyári lak: 

Cum ultra processeris, varie mansiones in excelsam absidem convexe, hybernacula 

estivaculaque multa, item heliocamini et aurate zete: BONF. IV,7,94; (locus allatus s.v. 

'diaeta, heliocaminus, hibernaculum'). 

aestivarium, -ii n. caminus, qui calorem aestivum emittit – kandalló, melegítő: 

Triclinia latissima habent abiegna contabulatione vestita structaque in angulo fornace pro 

117

estivariis utuntur: BONF. IV,5,35. 

dc_145_10 

aetatula, -ae f. aetas puerilis – gyermekkor: 

Quare non absonum duxi hac saltem aetatula speculorum ac paradigmatum totius humanae 

vitae ... calcaneum aemulatione quadam ... sequi. BART.PANN. Gryllus ded. 2. 5536 

affectiono, -are alicui nimis favere – elfogult: 

Propter probitatem et bonam vitam eorum magis testis dicit se esse affectionatum ad fratres 

ordinis Sancti Francisci de observantia, quam ad fratres ordinis Sancti Augustini. 1518 

Erdélyi, Register p.91. 

affectivus, -a, -um quod ad animum sensumque pertinet – érzelmi: 

Calore dileccionis inflammat (sc. Christi calliditas) potenciam affectivam, lumine cognicionis 

illustrat intellectivam, fructu operacionis ornat bonam vitam: Serm.Quinqu. 38 (p.90). 

Sciencia est perfeccio potencie cognitive, virtus autem perfeccio potencie affective: 

Serm.Quinqu. 147 (p.306). Habet enim anima quasi duplicem matricem, in qua concipit, 

scilicet potenciam intellectivam, in qua concipit semen veritatis per fidem, et affectivam, in 

qua concipit semen caritatis per amorem: Serm.Quinqu. 149 (p.311). 

affectualiter adv. benigne – jóságosan, szerettelien: 

Productus est peccator de terra originaliter, et inclinatus ad terram affectualiter, et reducendus 

in terram finaliter: Serm.Quinqu. 181 (p.374). 

affirmitatibus lege affirmantibus 

Anna ducissa ... pro barone suo tunc, cum ipsa sepulcrum virginis Margarete visitavit, in 

expedicione existente iurata deposuit affirmitatibus (recte Bőle p.43: affirmantibus) Nicholao 

preposito Sirimiensi et Ompid bano de Bozna, quod etc.: Leg.Marg. 58 (p.708). 

afflatus, -us m. parvus ventus, flatus, aura – fuvallat: 

Regio eorum aprica felici temperie, nullus hic noxius afflatus: BONF. I,1,36; locus allatus 

s.v. 'apricus'. E cuius (sc. scuti) aurato cono folia diversis et suis coloribus additis ad imam 

usque scuti partem veluti aurae afflatu agitata circumfunduntur: 1507/XVIII Áldásy, 

Címereslevelek II p.70. 

afflictim adv. cum demisso v. afflicto animo – csüggedten: 

Elisabetha, Lodovicus ac Stephanus ... eius (sc. Caroli regis) obitum afflictim deplorarunt: 

BONF. II,10,384. Quem (sc. Belam regem) universa Pannonia afflictim deploravit: BONF. 

II,8,390. 

afflictivus, -a, -um (affliccius) (nisi comp. adv. ex ’afflictus’) quod affligit – lesújtó: 

Et quoniam dolor iste sic est affliccius, ideo est abiciendus, ut secundum apostolum 

gaudeamus cum gaudentibus et fleamus cum flentibus, Ro. XII: Serm.Quinqu. 112 (p.238). 

Non enim possunt (sc. daemones) ab igne calefieri vel comburi, cum spiritus sint, nec deleri 

vel immutari, cum sint spiritus intellectus separati nec puniuntur in natura vel intellectu, sed 

solum in voluntate, in qua peccaverunt, in qua non est aliquod afflictivum, nisi tristicia, ergo 

ipsa tristicia est maxima penarum. OSU.LASKO Serm.dom. XXXVII,D. 

affulguro, -are fulgere, splendere, nitere – (fel)ragyog: 

Cuius olim pueritiam Italia bonarum litterarum rudimentis effinxerit, Lutetia adfulgurantis 

adolescentiam obstupuerit, provectioris aetatis sapientiam Pannonia singularibus honoribus 

118

auxerit: MAX.TRANS. Epist. p.43. 

dc_145_10 

agios vox Graeca: sanctus – szent: 

Sanctum enim uno modo idem est, quod a terra separatum, scilicet agios in Grecum ab a-, 

quod est sine, et ge, quod est terra: Serm.Quinqu. 104 (p.222). 

agminarium, -ii n. instrumentum quoddam ad missam pontificalem peragendam pertinens – 

püspöki liturgikus eszköz: 

Franciscus ... episcopus ... ecclesiae Sancti Michaelis archangeli legavit ... omnia ... vasa 

argentea, illa videlicet, quibus episcopi missarum sollemnia peragendo utuntur, gutturnium 

cum pelvi, thuribulum, cruces aureas maiorem et minorem, cum pontificali calice, infula, 

agminario, aspersorio argenteo, ac duobus annulis aureis: 1524 Bunyitay, Gyulafehérvár p.27 

= Dl 56440 és 108294. 

agniculus, -i m. parvus agnus - bárányka: 

Per hos (sc. simplices) tibi subiicis terrarum rectores, / sic sevos agniculos armas in lictores: 

VALENT.HADN. Invoc. 6,3-4 (p.25). 

albico, -are colore albo splendere – fehérlik: 

Nam tum corporis eius digna proceritas et albicantium crinium compta cesaries ... virginei 

sexus essent nuncii. VALENT.HADN. Mir. 5 (p.74). In quo (sc. scuto) super albicante 

campo virgo ad sinistram partem conversa ... capite serto ex albo rubicantibus rosis confecto 

septa erecte stare ... visitur: 1465/XVIII Áldásy, Címereslevelek II p.53. Conus galee demittit 

flores non ignobiles interim aureo, interim rubro albicanteque ( mendose var. Áldásy,, 

Címereslevelek II p.81: albicantoque) coloribus contortos et vento quasi confusos: 1518 

Mon.herald. III p.73. 

albo, -are non plene liquet, forsan pertinet a habitum vestemque monachorum (?) v. 

corrigendum ad ’abbati’ (?): 

Virgo quedam honesta et de honestis satis parentibus orta, nomine Elizabeth, penitens circa 

monasterium Sancti Anthonii in Pest albatum dixit, quod etc.: Leg.Marg. 21 (p.694). 

album, -i n. matricula – anyakönyv: 

Tu nomen nostrum in album tui sacri collegii retulisti: 1522 Anal.nova p.487; cf. ALMA 1995 

p.52. 

alchymia, -ae f. ars chemica cum superstitionibus commixta – alkímia: 

Iohannes de Transilvania … per alchymiam et quintam essentiam consumpsit omnem 

substantiam, conflavit aurum et dissipavit argentum, depauperavit domum valde: XVI in. 

Wagner, Anal. II p.77. 

algens, -tis gelidus, frigidus – fagyos, hideg: 

Cum in Britannia ... predicaret (sc. Germanus), vesaniente frigore cum discipulis in regiam 

confugit gratum ibi hospitium imploraturus. Quod cum per interpretem a rege impio 

denegatum impetrare nequivisset subdivoque in algentissima regione pernoctare cogeretur, 

ecce subulcus regius advenit: BONF. I,4,251. 

alica, -ae f. species frumenti, ador – tönköly: 

Iapodes ... alica et milio vescuntur, ritu Gallico Illyricoque more ac Thracio armantur: BONF. 

I,1,312. 

119

dc_145_10 

alineus lege alienus 

Me et servitia mea vre dtioni rme humiliter commendo, que mihi 

ignoscat, quod hec quoque alinea manu sunt scripta, nondum ex lippitudine oculorum plane 

confirmato (sic): 1526 Acta Tom. VIII p.25. 

allegorice adv. per allegoriam, in imagine - allegorikusan, képletes értelemben: 

Sub methafora triplicis rei nominate in verbo presenti scilicet mannatis, ignis et solis, 

allegorice trium fit expressio persanctarum, scilicet Thome apostoli, apostolici chori, et 

apostolorum Domini: Serm.Quinqu. 7 (p.36). Et sicut allegorice dicuntur ultima etate ultima 

futura, ita eciam anagogice dicuntur ultima eterna bona: Serm.Quinqu. 17 (p.54). Luminare 

maius, id est Sol, allegorice designat Petrum, quia est princeps apostolorum: Serm.Quinqu. 81 

(p.175). Una diccio est et sensum habet multiplicem, quia litteraliter est terrena civitas, 

moraliter anima, allegorice ecclesia, anagogice patria: Serm.Quinqu. 160 (p.336). 

allicitivus, -a, -um incitans, hortatorius – ösztönző: 

Vulneratus est peccator, sanatur vino, pungitur compunccionis et oleo allicitive promissionis: 


allicium lege alicuius 

Ut nullus regnicolarum nostrorum ipsos … ad allicium ( sic ed., recte orig. [Dl 71635]: 

alicuius) alterius iudicis … nisi ad presentiam comitis terrestris dicti comitatus possit citare et 

evocare: 1336 CD Hung. VIII/4 p.169. 

alligatio, -onis f. (alligacio) res, quae colligatae sunt – összekötözés, összekötözött dolgok: 

In martirio suo vehemenciam fecit multitudo passionum et amaritudo. Multitudo vero in 

fasciculo, qui continet multarum rerum alligaciones: Serm.Quinqu. 43 (p.99). 

altiusculus, -a, -um non nimium altus – magasabb: 

Referunt ... Amoratem ... suum agmen altiuscula fossa valloque premunivisse: BONF. 

III,6,278. Gravis armature milites vallum prefringunt, altiusculam repente fossam superant: 

BONF. IV,8,32. 

alumen, -inis n. metallum, quo coria perficiuntur – cserzőanyagként használt ásvány, timsó: 

De una lagena aluminis proprie Alawn dicti ... bonos quatuor grossos (sc. solvant 

mercatores): 1436 Mon.Budapest III/2 p.272. Item per tempora precedencia ad parandas cutes 

emi an Andrys aluminis funtas quatuor: 1481 Mon.civ.Zagr. XI p.269; cf. ALMA 1995 p.54 

cum sensu alio. 

alumna, -ae f. ancilla, serva (in imag.) - szolgálólány (kép.): 

Ianum, inquam, quem vel antiquitas doctrinarum omnium parens et alumna procul dubio 

suspexisset: 1513 Teleki-Kovásznay, IAN.PANN. II p.253. 

aluta, -ae f. corium alumine confectum in imag.: crumena, loculus --- timsóval kikészített bőr 

kép.: erszény: 

Irritare tamen si vult emptoris alutam, / nequitias satis est dicere vendo novas: c.1510 

Anal.nova (Piso) p.408. 

amans, -tis ut adi.: carus, dilectus – kedves, kedvelt: 

Cum ex legatis unus esset regine amantissimus: BONF. III,4,174. Wladislaus occidit … 

120

dc_145_10 

suorum amantissimus, omnium morum nobilitate precellens: BONF. III,6,301; cf. ALMA 

1995 p.54. 

amaresco, -ere amarum fieri – megkeseredik, keserűvé válik: 

Sic caro assa, que per ignem conteritur et minor efficitur et amarescit sicut cinis, qui remanet 

de lignis adustis: Serm.Quinqu. 116 (p.246). 

amativus, -a, -um caritatis v. amoris plenus – szerető, szeretetteli: 

Tren. II.: ’Effusum est in terra iecur meum’, id est vis amativa cordis. In iecore enim est sedes 

amoris: Serm.Quinqu. 188 (p.383). 

amatorius, -a, -um ad amorem incitans – szerelemre ösztönző: 

Si cantilenas amatorias dixit, ... si incantationes fecit, ut ametur: Bárczi p.65 (= OD 39,T). 

amatus, -a, -um (nisi ’ama[n]ciores’ legi debet) blanditiarum cupiens – szerelmes 

természetű: 

Ffemina dicta est in ... ab ignea vi, ... quia vehementer concupiscit. Amaciores enim femine 

sunt tam in hominibus quam in animalibus: Serm.Quinqu. 88 (p.188). 

ambrosius, -a, -um quod naturam cibi deorum habet – ambrózia-: 

Tunc etiam nostras coepit contingere mensas, / ambrosios large iussus potare liquores (sc. 

Franciscus): IAN.PANN. Celebr. 207-208. 

amethystinus, -a, -um (amethistinus) violacei coloris – violaszínű, ametiszt-: 

Hec arma, videlicet angelum veste auro intexta coloris amethistini succinctum, flavam et 

calamistratam comam strophio sive serto gemmato pressam ... dandum duximus: 1502 Turul 

1905 p.171; cf. Schwartner, Introduct. p.381: amethystinus. 

amicabilitas, -atis f. status v. natura amabilis – barátságosság: 

Nam ad ea, que sunt supererogacionis, non cogimur necessitate precepti, sed inducimur 

amicabilitate consilii, Augustinus (ed.: ubi?): Serm.Quinqu. 30 (p.77). 

2. amita, -ae f. soror patris v. matris – nagynéni: 

Cuius sanctitati usque hodie curationis beneficia crebra perhibent testimonia. Beate etiam 

Elizabeth, amite sue, cuius gloriosa merita tota pene cum gaudio celebrat ecclesia: Leg.Marg. 

12 (p.689). Dicto velo cum caput regis in periculo mortis existentis diligentia provida Anne 

ducisse, amite sue fuisset involutum: Leg.Marg. 52 (p.706). Rex ... per suffragia sororis 

virginis Margarite, amite sue omnino esset curatus: Leg.Marg.52 (p.706); omnes loci allati 

sunt in editione per coniecturam corrigati, in manuscripto enim legitur ’amice’, quod sensui 

contardicit. 

amixcio vide admixtio (Serm.Quinqu. 2 [p.27]). 

amlustre, -is n. gubernaculum navis – hajókormány: 

Quoniam, ut dicit Aristoteles in Topicis (ed.: ubi?): Non pulcher, sed sapiens ponitur ad 

amplustre, id est regnum, navis, id est ecclesie: Serm.Quinqu. 150 (p.313). 

amphibologia, -ae f. (Gr.: α̉μφίβολος), sensus incertus vel anceps --- kétértelműség, 

bizonytalan jelentés: 

Regina, clamdestina (sic) sponsalia peragit nichilque rogatus aliud spondere visus est, quam 

121

dc_145_10 

se connubium pro antistitum procerumque voluntate facturum. Ne mediocris quidem in verbis 

amphibologia delituit: Udis p.457. 

amphicircus, -i m. geom.: έ̉λλειψις (?) --- ellipszisz, ovális (?): 

Hec arma seu nobilitatis insignia, videlicet scutum triangulare duobus infectum coloribus, 

superne videlicet rubro, infra directam scuti diametrum in modum amphicirci, quod significat 

circulum supra medium plenum, qui nondum orbem totum implevit, residua pars scuti 

argentea tota candicat, ... eidem ... dedimus: 1517 Turul 1911 p.110; cf. DuC I p.233. s.v. 

’amphicircus’ et ’amphikyrtos’. 

amplexius vide amplius mendum typographicum certe: 

Ut … alii eorum exemplo ad virtutis apicem amplexius (sic etiam editiones aliae: CD Hung. 

X/2 p.743; sic et Kukuljević, Iura regni I p.172, manuscripta desiderantur) et forcius 

incitentur: 1399 CD Croat. XVIII p.429. 

ampliamentum, -i n. ampliatio, augmentum – gyarapítás, növelés: 

Utilitatibus et profectuum ampliamentis (sc. civium) condigna maturitate cupientes intendere: 

1423 Zsigm.oklt. X,1276 (= Df 269530). 

amplificator, -oris m. qui semper augmentat, amplificat – gyarapító: 

Quem semper omnibus in rebus habebis tui status, tui honoris eximium certe amplificatorem, 

quotiens eius studio et opera uti voles: 1471 ItK 1957 p.54. Ut et regem felicissimum, 

maximum liberatorem, amplificatorem prestantissimum et orthodoxe fidei propugnatorem 

clarissimum celebrare queat universa posteritas: BONF. IV,10,27. 

ampliter (nisi mendum pro 'ample') copiose - bőségesen: 

Cuius in me clemenciam summam in omnibus rebus meis ampliter sum expertus: 1526 Acta 

Tom. VIII p.203. 

anaglypha, -orum n. (α̉νάγλυφος) opera celatura praebita – domborművű tárgyak: 

Chrysendeta vero et anaglypha multa ad novissimum gradum suberant: BONF. V,5,75. 

anagogice adv. sensu mystico, per mysticam interpretationem – misztikus értelemben: 

Et sicut allegorice dicuntur ultima etate ultima futura, ita eciam anagogice dicuntur ultima 

eterna bona: Serm.Quinqu. 17 (p.54). Una diccio est et sensum habet multiplicem, quia 

litteraliter est terrena civitas, moraliter anima, allegorice ecclesia, anagogice patria: 


anatheosis, -eos f. ascensio (S.Mariae) – (Sz.Mária) mennybevétele: 

Item post Virginis Auguste anatheosin die quinto omnes Ungarie principes … Albam 

convenere: BONF. II,1,375. 

anathomicus, -a, -um qui corpus humanum investigat – az emberrel foglalkozó: 

Creavit enim Deus animalibus caput in superiore parte corporis propter oculos, 

quemadmodum dicit Philosophus anathomicus (ed.: quis et ubi? [Aristot. de part. anim. ?]), 

ut oculi in illa parte sui essent adinstar speculatoris: Serm.Quinqu. 81 (p.175). 

ancile, -is n. clipeus, scutum – pajzs: 

Pastori gratiam agit (sc. rex Attila), … haud secus ac si divino quodam munere donatus esset, 

ensem iuxta divinum, ac Romani ancile servari iubet: BONF. I,3,54. 

122

dc_145_10 

ancillo, -are (ut ancilla) famulari – (szolgálólányként) szolgál: Cives … sic matris honoribus 

onerosi, quod sibi sit oneri, ancillantes matrem ipsam eorum, ut non vocentur filii libere, [sed, 

add. Df 256267] ancille, simili modo ad unum adunati … ad curias dominorum canonicorum 

nequiter declinarunt: 1422 Mon.episc.Zagr. VI p.69. 

angarialis, -e qui cogit, adigit – kényszerítő: 

Ideo dominium in homines angariale introductum est iusto Dei iudicio, ut brutalis homo 

regatur et corrigatur per virtuosum. Ad hec tertio secundum Rich simulque 

Bonaven super II di ulti ar II q I. nota quod in 

presidentia quattuor possunt considerari. Primo etc.: PELB.TEM. Pom.sanct.aest. LII,E 

(p.120 r ); cf. etiam Bartoniek, Sz. 1936 p.486-488. 

angularitas, -atis f. curvamen, angulum – szeglet: 

Deinde progrediendo descendit (sc. terminus) ibi, ubi angulatur rivulus Ganna et in illa 

angularitate circa eundem rivulum facit metam terream: 1320 CD And. I p.561; cf. 

Jakoblovics p.728, AnjOkl. V,771 = Dl 56829; cf. ALMA 1995 p.55. 

anhelans, -antis nimis cupidus – szenvedélyesen kívánó: 

Amurates … de ea (sc. pace) cum despote agendum esse censet, cuius ob liberorum 

captivitatem et regni privationem anhelantissimum fore intelligebat ( desideratur: animum): 

BONF. III,6,111. 

anhelanter adv. cupide – vágyakozva, vágyakozón: 

Beatrix a rege ducitur, qui virginis pulchritudine ac ingenii dexteritate usque adeo cepit 

estuare, ut nihil anhelantius appetere videretur: BONF. IV,4,59. 

animabundus, -a, -um ardenti animo, fortiter – lekesen, merészen: 

Equus est preterea in eadem parte alatus, … binis prioribus ungulis sursum elevatis serpenti 

animabundus instat: 1518/XIX Áldásy, Címereslevelek II p.82. 

animadvertentia, -ae f. attentio animi – figyelem, megfontolás: 

Quibus omnibus in arcano nostrae regiae claritatis perspicua animadvertentia pensatis, 

continuatis ad nos, imo auctis indefesse sinceris eorum affectibus, in votis habemus votiveque 

desideramus eos provehere ad sublimiora: 1408 CD Hung. X/4 p.685 = Dl 9470. 

anniculum, -i n. non plene liquet, forsan mendum pro 'panniculum' i.e. linum (?) – pelenka 

(?): Filius parvulus ... facietenus in scapham aque ... cecidit, solis pedibus cum anniculo (var. 

D2 omm.) extra aquam remanente ( sic, recte forsan: remanentibus, ut var. D2 docet). 

VALENT.HADN. Mir. 57 (p.102). 

annihilator, -oris m. (anichilator) eversor, vastator – romboló, pusztító: 

Extunc egregius Christoforus Konde de Pokatheleke eodem die et loco iudiciariis facie ad 

faciem egregium Michaelem Zomor de Pokatheleke dixit fore traditorem, deinde dixit 

eundem fidefragum fore et anichilatorem nostri comitatus et in vulgari dixit eundem fore 

’lombosfarkunak’. Ex adverso prefatus Michael ... negat se fore traditorem, idefragum, 

anichilatorem nostri comotatus et ’lombosfarkw’, sed dixit se fuisse semper et esse fidelem, 

fide constantem et promotorem pocius nostri comitatus, quam anichilatorem iuxta suum posse 

fuisse: 1509 Dl 46913; Bónis, Középkori jogunk p.231. 

123

dc_145_10 

anno, -are (adno) natando aliquid v. aliquem adire – odaúszik: 

Ibi una lembo conducta Ferrariam sole iam ad occasum vergente adnavimus: 1454 Anal.nova 

p.219. 

annuptiatio, -onis f. (annupciacio) nuptiae – mennyegző, esküvő: 

Quia ipse tum in redempcionem et recuperacionem certarum hereditatum suarum, … tum 

eciam ad desponsacionem et annupciacionem … puelle Clare … enutricionemque et 

sustentacionem predictorum fratrum suorum protunc in tenera etate constitutorum … 

molendinum suum … vendidit … iure perpetuo: 1491 MTT XII p.29. 

annutrio, -ire alere, nutrire, sustentare – nevel, táplál, eltart: 

Quomodo ipse ... fundum suum paternum ... familiari suo per ipsum a tempore tenere sue 

infancie annutrito et sustentato ... dedit: 1425 Mon.episc.Zagr. VI p.192. 

anserinus, -a, -um ad anserem spectans -- lúd-: 

Filius parvulus ... facietenus in scapham aque ... cecidit, ... tandem a genitrice sua ... mortuus 

repertus fuisset et extractus, quum ad quantitatem ovi anserini aquam ex eo extorsisset, 

genitrix ipsius gremio impositum ... ostentans etc.: VALENT.HADN. Mir. 57 (p.102). 

anserulus, -i m. anser parvus – kis liba: 

Item reverendissimo domino, Georgio episcopo Quinqueecclesiensi obtulimus mualia, 

videlicet vitulos sex, pullos, pisces 'tok' et anserulos et avena cum uno curro, panes 

similiter cum curru et unum vas vini continens tinas XVI, quod emimus a magistro Nicolao de 

Babot flor XVII d XXV: 1521 Df 279560 p.536; cf. Bedy, Győr p.292. 

anses indecl. vox Germ.: vir bello ortis – hős: 

Barbari victoria elati suos proceres anses id est heroas et semideos exclamabant: BONF. 

I,2,91. 

anteverto, -ere praecedere, obviam ire, occurrere – megelőz, elejét veszi: 

Nos in aedis, ubi merorem gaudio, famem sacietate antevertamus, recipere licebit: 

BART.PANN. Gryllus 116. 

anthropos, -u m. (α̉νθρόπος) vox Graeca: homo –ember: 

Quia homo Graece ’antropos’ dicitur, id est eversa arbor: Bárczi p.93 (OD 89 [L]). 

anticum, -i n. vestibulum, propatulum – előcsarnok: 

Que domus anticum habet et posticum: BONF. IV,5,25; cf. Wb. Georges s.v. ’anticus’. 

antistichon, -i n. rhet.: figura per litterarum commutationem effecta – betűcserén alapuló 

alakzat: 

Zagrabia, … cum mirabili rerum copia redundet, per antistichon a gazarum scaturitate 

denominationem obtinuit: BONF. I,1,318; cf. Keil, Gram.Lat. V p.194. 

antoralis, -is f. (anthoralis) coniunx, v. contrarium eius i. e. qui moribus uxorum v. coniugum 

discrepat – hitvestárs, v. éppen az ellenkezője: "anti-feleség": 

Ut in prole ex domino Andrea condam rege Sicilie, germano nostro clare memorie et Iohanna, 

tunc anthorali eius, relicta pregnante nascitura consolacionem recipere deberemus: 1346 TT 

1905 p.7-8. 

124

dc_145_10 

anxiosus, -a, -um anxius, trepidus – aggodalmas, nyugtalan: 

Dum dictum regnum nostrum Hungarie per constinuos insultus et crebras invasiones 

perfidorum crucis Christi persecutorum, utputa Turkorum et aliarum scismaticarum nationum 

plerumque lacessitum et exinanitum, eius incole anxiosi carmina deflerent: 1410 Dl 9657. 

Quomodo Michael sacerdos ... et Matthias ... Nicolaum ... in dicta possessione ... manibus 

armatis, et potentiariis invadentes captivassent captumque diris dimembrationibus sauciando 

manum eiusdem dexteram simul cum tribus digitis manus eius sinistrae amputassent ibique 

semivivum relinquendo in suae personae grande detrimentum et praeiudicium eiusdem nimis 

anxiosum: 1416 CD Hung. X/5 p.674 = Dl 9657. Cf. Zsigm.oklt. II,7599. 

apage, apagete (α̉πάγω) vox Graeca: recede! recedite! – távozz! távozzatok!: 

Is homo monstrum agit. Apage a me procul. BART.PANN. Gryllus 128. Apagete a me 

actutum, carnifices: BART.PANN. Gryllus 132. Procul appage, si quid consultum minus 

providero: BART.PANN. Vigil. 2. 

aperitio, -onis f. actus aperiendi – ki- v. megnyitás: 

Sexta (sc. causa est), ut effectum baptismi insinuaret, qui est apericio ianue celi baptizatis: 


apiculum, -i n. ductus litterarum – írás: 

Inde apiculum, quod et pro littera et pro ligamine, quo filateria dependent, et pro filis 

accipitur: XV ex. Fil.Közl. 1966 p.329; cf. ’apex’. 

apocopo, -are (Gr.: α̉ποκόπτω) (caudam animalis sim.) abbreviare v. amputare – levág (pl. 

állat farkát): 

Animal sine cauda deforme est, ut simia, sic homo. Unde: Apocopatus equus perdidit omne 

decus: Serm.Quinqu. 75 (p.162); cf. DuC I p.313. Roma misit Ungaris Gentilem, / per quem 

fecit clerum hic servilem, / iuvenem atque senilem, / neque per annum hunc bissextilem / 

mentis exstasis iam apocopatur: c.1308 Planctus cleri 5,6-10 (p.75). 

apophoreta, -orum n. (α̉ποφόρητα) donativum –a jándék: 

Neminem enim ... latere arbitror ... orbis imperatores Saturnalia non nisi summo ovamine 

prosecutos fuisse seque mutuo xeniis ac apophoretis condonasse. BART.PANN. Vigil. ded. 3; 

cf. ’apophoreticus’. 

apothecalis, -e (apotekalis) 'domus a.': ubi medicamenta reponuntur servanturque – patika: 

Quod … relicta quondam Petri litterati, familiaris nostri in domo nostra apotekali vitam 

finivisset temporalem: 1439 Mon.Budapest III/2 P.312. 

apparatio, -onis f. (aparatio) actus apparatu (milites armis sim.) isntruendi – felszerelés: 

Ut totis viribus nostris hoc tam opporo tempore insurgeremus itaque nobis de modo 

aparationis exercitus propter premissas necessitates et opportunitatem rei contra dictum 

Turcum ducendi cogitantibus ire tandem nobis vel de negligentia vel mora per ipsum ... 

summum pontificem ... imputari posset: 1464 DRH III p.152. 

appellationalis, -e quod appellationem in se continet – fellebbező: 

Qui exhibuerant nobis certas litteras sententionales et appellationales prudentium virorum, 

iudicis et iuratorum civium civitatis eiusdem: 1493 Szádeczky, Czéhek II p.22. 

appellative adv. per appellationem – fellebbezés útján: 

125

Quarto quis dicitur iudex appellative, et isto modo iudicabuntur omnes sancti et etiam angeli, 

quia omnes approbabunt sententiam iudicis: Serm.dom. I p.62; cf. superius: Secundo, quis 

dicitur iudex delegative, ... Tertio, quis dicitur iudex assessorie etc. 

appetens, -tis (apetens) cupidus – vágyó: 

Non ambitio regni … hec est, sed cupido laudis, … cuius me appententissimum esse non 

diffiteor: BONF. IV,3,201. Lupum animal voracissimum cibi esse apetentissimum et 

insatiabilem nemo ignorat: 1520 Áldásy, Címereslevelek II p.87 (=Df 260573 et 280500). 

appingo, -ere confingere, ingerere, imponere – ráró, ráhárít, ráfog, ráken: 

Id et a multis tibi appingi non is inficias: c.1510 TT 1885 p.342. 

apprenso vide apprehenso 

dc_145_10 

appropero, -are propere accurrere – odasiet: 

Corvinus … iter pro virili sua properare, creberrimis Sandarobechum … litteris vexare, 

quocum adversus Turcum paulo ante fedus percusserat, approperaret, quando iam ipse 

hostibus appropinquabat: BONF. III,7,67. 

appresto, -are (apresto) (Ital.: apprestare) adiuvare – megsegít: 

Ut qui florenos (sic, recte orig.: floreni) essent superflue, super hunc me aprestare velitis pro 

meis servitiis: c.1460 Zimmermann, Urkb.. VI p.71 = Df 247281. 

apsis, -idis f. (absis; sing.acc.: absida) ( α̉ψίς) arcus, fornix, testudo formam dimidii orbis 

monstrans – élkör alakú boltozat, bolthajtás: 

Ante hanc (sc. bibliothecam) cubiculum est in absida (sic) curvatum, ubi celum universum 

suspicere licet. ... Cum ultra processeris, varie mansiones in excelsam absidem convexe: 

BONF. IV,7,93-94. Cum ultra processeris, varie mansiones in excelsam absidem convexe: 

BONF. IV,7,94. Opus artificiose testudinis ac eminentissime e quadrato lapide inchoatum, 

quod in convexa absida iam consurgere ceperat ... circum fornicibus obstructum est: BONF. 

IV,7,112. 

aptante lege a potestate (GREG.GYÖNGY. Constit. p.141 [Annexus I].) 

aqualis, -e per aquam effecta – víz-: 

O, quam validus ignis est caritas, ut per quantumcumque aqualem tribulacionem non possit 

extingui: Madas, Serm. p.124. 

aquatilis, -e aquaticus, aqua actus – vízzel hajtott: 

Item ibidem sunt duo aquatilia molendina simul coniuncta ad curiam de Varda spectancia: 

1521 CD Zichy XII p.352; cf. Glosar p.185. 

aquo, -are animalia ad aquam ducere bibereque iubere – itat: 

Cum omnia gelu constitissent, pabulatum sepe et aquatum ire non licuit: BONF. III,5,380; cf. 

etiam vocem 'aquatus, -us m.' (quod etiam delendum esse puto), cuius locus allatus rectius, 

quia supinum esse videtur, huc pertinet: Dum aquatum et lignatum viri peterent: BONF. 

I,9,13. 

arbitra, -ae f. quae causam disceptat – döntőbíró(nő): 

Vigilantiae et Torporis Virtute arbitra certamen (sc. titulus operis): BART.PANN. Vigil. 5. 

126

dc_145_10 

archiantistes, -antistitis m. (archyantistes) archiepiscopus – érsek: 

Antefatus reverendus pater, dominus archiantistes (Dl 7392: archyantistes) ... ipsos prelatos et 

barones ... loquelae peritae modulis ... mitigavit: 1388 CD Hung. X/1 422; cf. Zsig.oklt. I,537. 

archiducas, -ae m. idem ac archidux, magnus dux plurium ducatuum – főherceg: 

Receptis vestris perlectis intelleximus omnia. Ideo ad serenissimum principem, dominum 

archiducam transmittere volumus. … Caveat Deus, quod dominus archiducas obiret. 1524 CD 

Hung.adn. I 290; cf. in parte exteriore i.e. inscriptione litterarum: Domini archiducis 

capitaneo generali. 

archilevita, -ae m. poet.: archidicaonus – főesperes: 

Gleba sub hac petra Thome iacet archilevite / Christe Iesu tetra quem protege de nece mite: 

c.1395 Mon.civ.Zagr. I p.409. 

archipelagus, -i m. paeninsula – félsziget: 

Item, si vos extra Constantinopolem contra ipsos Venetos galeas de Romania ac archipelago 

armaretis, possit denique per Ianuenses, qui sunt ad nostra beneplacita et mandata, revera 

suffragari ab insulis, que ibi sunt: 1412 Finke, Acta I p.398. 

architectura, -ae f. ut titulus operis: ars aedificandi – építészet: 

Addebat animum Architectura, quam tribus sane mensibus Antonius Bonfinis in Latinam e 

materna lingua traduxerat: BONF. III,7,67 et IV,7,124. 

arcualis, -e ad arcum pertinens – íjhoz tartozó: 

Quod ... ipsi mercatores ... de unoquoque curru eorum quibuscumque mercantiis onerato 

sagittam arcualem, et non plus dare teneantur: 1475 Zimmermann, Urkb. VII p.46 = Df 

245000. 

arcuatio, -onis f. actus in formam partis circuli curvare – ívesre görbítés, ívelés: 

Dicitur enim arcus alio modo ab arcuacione, id est curvacione: Serm.Quinqu. 63 (p.138). 

arcularium, -ii n. idem ac flabellum (?) – legyező(?): 

In qua quidem charta forma campo coloris celestini seu lazurini et eius medio 

griffonis forma anteriori quasi divisis seu separatis, ore aperto et lingua extensa aparebat 

pennis pavonis in forma arcularii tenere ... videbatur: 1415 Mon.herald. II p.13. 

arealis, -e (arialis) de aedificio: in loco triturandi (vel potius in foro?) surgens – szérűn (v. 

piactéren?) álló épület: 

Quod ipsi … quandam domum ipsorum arialem in civitate nostra Coloswar in vico pontis … 

existentem … Emerico … impignorassent: 1523 Mon.Iud. XI p.35. 

arendarie adv. per locationem – bérletbe adva: 

Item de … lucris camere … et quibuscumque offitialibus et arendarie vel administrative … 

non extraneis … disponemus: 1437/XVI Wostry, Albrecht p.146. cf. Decr.1439. 6 (= DRH II 

p.288): Item de … lucro camere … et quibuscunque officiolatibus in arendam vel 

amministrative … non extraneis liberam disponendi facultatem habeamus. 

aretalogus, -i m. (α̉ρεταλόγος) parasitus – élősdi: 

Sibi mos fuit … non subirasci libere loquentibus, deridere iactatores; mimos aretalogosque 

127

plus equo promereri: IV,8,273. 

dc_145_10 

argillarius, -ii m. operarius, qui muros argilla oblinit – agyagos: 

Item argillariis coquine XXIIII den (sc. dati sunt): 1441 DF 282530 fol. 8 r ; cf. ALMA 

1995 p.58. 

argillo, -are lutare – sárral kiken: 

Item pro straminibus ad parchanum argillandum VII. den (sc. dati sunt): 1441 DF 

282530 fol. 7 v ; cf. ALMA 1995 p.58. 

argute adv. astute – agyafurtan, ravaszul: 

Ipse … aliena dicta sic argute confutabat dictasque sententias improbabat, ut sue quenque 

sententie peniteret: BONF. III,9,169. 

armabilis, -e ad arma v. bellum pertinens – hadi-, fegyveres: 

Quod quia in regalibus servitiis, videlicet in exercitibus, tornamentis et aliis quibuslibet 

armabilibus processibus et expeditionibus regni personas fidelium proprii insignii titulo a 

diversis consueverunt distinguere: 1332 Turul 1887 p.158. 

armata, -ae f. exercitus v. potius expeditio – hadsereg v. hadjárat: 

Vobis notifico me fuisse cum rege Cippri in quadam armata, quam fecerit in Turkia, ubi capta 

fuerit quedam civitas amosissima nomine Ytalia, in qua maxima multitudo Saracenorum 

interiisset: 1361 Engel, Egy magyar lovag p.33 = Dl 47959. 

arrecta vide rectus 

Arrecta (sic ed., Dl 71824: a recta) campi parte rosam eisdem (sc. insignibus) et a leva lilium 

similium colorum conformatas adicimus: 1515 Áldásy, Címereslevelek II p.73. 

artelarius, -ii m. (Ital.: artigliere) tormentarius – tüzér: 

Cesarea mtas literis suis significavit nobis … Gallorum exercitum, qui civitatem 

quandam ab Hispanis antea captam recuperare contendebant, per sue cesaree mtis 

gentes fuisse artelariis etiam ademptis profligatum: 1522 Acta Tom. VI p.114. 

arteria, -ae f. (α̉ρτερία) vena, qua sanguis ex corde vehitur – ütőér: 

Nam vox sic formatur, quod pulmo attrahit aerem et attractum dirigit ad vocalem arteriam et 

inde ad guttur et palatum etc.: Bárczi p.69 (= OSV.LASKO, Serm.de sanctis 101,7). 

artifice adv.(nisi supplendum est 'artifice' v. corrigendum 'artificiosa') summa arte – 

művészien: 

Ea vero insignia in hunc modum se habent, in quem sunt in capite presentium literarum manu 

docta et artifice depicta: 1515/XVIII Áldásy, Címereslevelek II p.92. 

artulos vide ortulos 

Artulos (sic ed., orig. [Df 221098] ’ortulos’ legendum puto, notio autem non plene liquet) 

eiusdem Clementis cum sale pro eo implevissent: 1418 Zsig.oklt. VI,2529. 

ascendenter adv. (nisi mendum pro 'ascendentes') ascendendo --- felmenve: 

Exhinc quoque ascendenter per anteriorem gradum ad eundem plagam unam parvam 

stubellam penes coquinam domus existentem: 1491 Végh, Buda p.122 = Df 208689. 

128

dc_145_10 

asella, -ae f. asina parva – kis szamár: 

Hunc quidam … scriptor … Sarracene cuiusdam … amore correptum fuisse tradit, a qua cum 

efflagitatum coitum impetrare non potuisset, mox asellam, qua invectus erat, ex indomito 

libidinis ardore compressit: BONF. I,8,196. 

asinarius, -a, -um ad asinum pertinens, asino vectus –szamár-: 

Mores igitur reproborum, quamvis oculis intuentium placere videantur, tamen propter 

venenum, quod in affectu latet, quasi mola asinaria seipsos et proximos in foveam 

desperationis mittunt: GEORG.HUNG. p.346. 7252 

asininus, -a, -um asino similis – szamárra jellemző: 

Frater Thomas … eundem propter suam patientiam, ut ita dicam asininam, fraterna monitione 

corripuit etc.: GREG.GYÖNGY. Vitae 143 (p.119). 

aspecto, -are aspicere, stupere, admirari – ránéz, rátekint, (meg)bámul: 

Palatinus ... maximam commeatus omnis generis copiam post se advexit. Que in foro longo 

ordine exposita, cum omnium aliquantulum ora aspectantium defixisset, subito ... hospitibus 

Polonis est distributa: BONF. V,4,31. 

aspernator, -oris m. qui aliquid aspernatur – elutasító, megvető: 

Qui vero ex vobis hiis duobus diebus hic non constituitur, sive sit rusticus, sive nobilis, ... 

tamquam aspernator patrie condempnabitur et infidelis estimabitur: 1526 Sz 1981 p.99; (locus 

allatus s.v 'infidelis'). 

asservatio, -onis f. conservatio, defensio – megőrzés, megvédelmezés: 

Quod (sic ed.) agendum sit, informari volumus, et quod sit de asservatione honoris et civitatis 

libertatis: 1483 Zimmermann, Urkb. VII p.340 = Df 246384. 

assessorie adv. iuxta sedendo et iudicem adiuvando – ülnökként, ülnök módjára: 

Tertio, quis dicitur iudex assessorie, et sic iudicabunt apostoli et viri perfecti, qui cum domino 

Ihesu iudice eminentius residebunt, tanquam melius scientes leges et consuetudines regni Dei, 

quibus sciendis et implendis hic operam dederunt: Serm.dom. I p.61; cf. superius: Secundo, 

quis dicitur iudex delegative etc., locus allatus s.v. 'eminenter' 

assuefactor, -oris m. qui populum assuetum reddit – rászoktató, tanító: 

Et quo ad hoc dicitur: ’Qui futurus est’, scilicet nascendo in mundum. ’Futurus’, inquam, 

Salvatoris precursor. Lu. 1o: ’Precedet ante illum’. Baptismi assuefactor: Serm.Quinqu. 77 

(p.166). 

astipulatio, -onis f. (adstipulatio) assertio, probatio, actus approbandi v. confirmandi – 

állítás, elfogadás, megerősítés: 

Quare destitutas ab Unnis Pannonias annos circiter CCC aliorum adstipulatione haud facile 

reputarim: BONF. I,9,7. Nulla tam vehemens ac firma adstipulacio fieri potuisset, que 

indissolubili affinitatem hanc vinculo obligasset: Udis p.466. 

astragalus, -i m. (Gr.: α̉στράγαλος) cubus – kocka: 

Arcis forma in astragali speciem duplici muro, propugnaculo et fossa munita: BONF. 

IV,7,116. 

astralabium, -ii n. instrumentum ad astra investiganda aptus – csillagászati eszköz, 

129

dc_145_10 

asztrolábium: 

Quia dicit Tullius (ed.: ubi?) in Rethorica, quod curiositas est nimiam operam impendere 

magne utilitati, ut si dimissa morali philosophia geometriam legas vel abacum et ignorato 

psalterio astralabium: Serm.Quinqu. 23 (p.65). 

astro, -are non plene liquet, orsan i.q. astra observando – csillagok megfigyelésével: 

Quod credebam astrando comprehendere, longo sulcatu ponti (sic, recte forsan: portum?) vix 

inveni: 1507 VALENT.HADN. Calcul. p.34. 

astula, -ae f. (haustula) non plene liquet, an huc vel sub formam 'haustula' (quod deminutivum 

vocis 'hasta' puto) pertinet: tabula lignea (?)v. idem ac assula (?) - fatábla (?), forgács (?): 

In ista ladula, in qua videlicet extraxi unam haustulam de uno angulo, sunt res domini mei: 

1411 Zsigm.oklt. III,574. 

astulus, -a, -um callidus, astutus – fortélyos: 

Astuli Tytanis (sc. Apollinis) cernunt (sc. Musae) me terga sequentem, / diffugiunt omnes 

inter et antra latent: c.1510 Anal.nova (Piso) p.415. 

astupeo, -ere stupere, mirari – (rá)bámul: 

Praeda gravi interea plaustro defertur in urbem, / astupet at pompae Romula turba novae: 

IAN.PANN. Eleg. 32,35-36 (p.128). 

atat interi. age, agite, agendum – nosza, ejha: 

Atat, memini, senem hunc ... aggrediar: BART.PANN. Gryllus 25. 

atheos, -on (Gr.: ά̉θεος) qui Deum esse non credit, impius – istentelen: 

Cum Wladislaum ... Ungarie Boemieque regem falsis multi criminibus sugillarent et nunc 

bigamum, nunc poligamum ac denique prophanum et atheon appellarent. Udis p.453. 

attractive adv. attrahendo, vi attrahendi, grate – vonzón: 

In modo passionis Christi ... possunt notari IIII or . Primo malicia crucifigentis. ... Secundo 

verecundia pacientis, quoniam maledictus erat omnis, qui pendebat in ligno. ... Sed tamen 

Christus Dominus attractive (sc. pendebat in cruce), id est secundum penam, quia paciebatur 

quidem, sed penam non merebatur: Serm.Quinqu. 117 (p.248). 

attributio, -onis f. actus aliquid attribuendi – tulajdonítás: 

Sapiencia appellatur (sc. Christus) autem sic racione attribucionis, donacionis et 

manifestacionis, quoniam ipsi attribuitur sapiencia et ipse donat et manifestat sapienciam: 

Serm.Quinqu. 115 (p.244). Dicitur enim Filius Dei sapiencia ... secundo racione attribucionis. 

Patri namque attribuitur potencia. Spiritui clemencia, Filio sapiencia, ne ex eo, quod Filius 

est, credatur esse inperfectus in sensu, ut in humanis est: Serm.Quinqu. 188 (p.385). 

auctio, -onis f. hasta publica – árverés: 

In auctione Carambum Asie prefectum fortuna posuit, ut variam inconstantemque humane 

vite condicionem ostendat: BONF. III,6,23. Divina Cesar insignia nostrorum regum preter 

equum et fas venalia fecit, quin etiam, si tanti apud alios censerentur, iam diu in auctione, in 

foro Christiane reipublice posuisset: BONF. IV,4,155. Sic aedes cunctas examussim 

contemplamini, nondum de ea auctio per praetorem propalata est. BART.PANN. Gryllus 66. 

auctoro, -are aciem armare, instruere, – sereget felállít, felszerel, fegyverbe szólít: 

130

dc_145_10 

Secundum orationem mandatorum litteras ostendit (sc. orator) potiorum principum sigillis 

obsignatas et viatici et auctorandi militis collatam stipem depromit: BONF. III,1,110. 

auditrix, -icis f. quae audit – hallgató(nő): 

Dicit enim Chrisostomus (ed.:ubi?) super Mattheum, quod commessatrix aut vinolenta 

nunquam fuit (sc. S.Maria), non levis, non iocosa, non cantatrix, non turpium verborum 

auditrix, nunquam super virum erexit oculum, nec infixit aspectum: Serm.Quinqu. 57 (p.128). 

augurio, -are vaticinari – jósol: 

Unde vir commotus acriter mulierem auguriantem verberavit: Bárczi p.59 (=OQ 8,S). 

Augustinensis, -e socius ordinis fratrum eremitarum Sancti Augustini: 

Testis ... dicit se vidisse fratres Augustinenses in dicto monasterio et in cellis eiusdem 

monasterii cum suspectis mulieribus et audivit eos cachinnantes: 1518 Erdélyi, Register 

p.158. 

aulico, -are vitam quotidianam aulae principis vivere – fejedelmi udvar mindennapi életét éli: 

Iis (sc. libris) … inter ambulandum et … inter aulicandum nacta opportunitate pro maximis 

utimur deliciis: 1501 Anal.nova p.452. 

aurigo, -are equos regere – szekeret hajt: 

Contignationes huic insano sumptu destinarat, quibus laquearia aurigantes per ethera planetas 

continerent erratilesque cursus miro suspectu referrent: BONF. IV,7,101. 

auripercussor, -oris m. aurifaber, qui ex auro monetam cudit (?) – arany(pénz)verő (?): 

Iuvenis Nichus est factus liber ab auripercussore: 1395 Acta Cassov. p.83. 

auritractio, -onis f. secretio auri –a arnyválasztás: 

Que idem matti nostre longo tempore maxime in officio cimenti et auritraccionis 

fecisse perhibetur: 1479 MTT IX p.72 = DF 287279; locus allatus ex multo posterioris aetatis 

manuscripto: ALMA 53 (1995) p.61. 

austere adv. severe – szigorúan: 

Hic autem iustus fuit confessor Dei Benedictus, qui iusticiam in se exercuit austerissime 

penitendo: Serm.Quinqu. 52 (p.115). 

aviceptor, -oris m. venator avium custosque falconum - madarász, solymász: 

Dominica post Invencionis Sancte Crucis aviceptori vulgo 'solmos' dedi d X: 1500- 

1520 Dl 35798; cf. etiam Lex.Hung. p.855 et Sz 1883 p.545 (in loco autem per Csánki allato 

[Dl 26359 = DRH III pp.246-251] vocem invenire non potui). 

aviticalis, -e avitus, a maioribus traditus, hereditarie susceptus – ősi, öröklött: 

Quamvis inter ipsos ratione divisionis possessionum et portionum possessionariarum ipsorum 

aviticalium ubivis existentium ... litis materia mota ... exstiterit: 1416 Horvát, Verbőtzi p.72; 

cf. Zsigm.oklt. V,2352. 

avulsio, -onis f. actus evellendi, extrahendi – kiszakítás, kitépés: 

In cuius ... corpore hoc apparuit miraculum, quod cum quaedam sorores aliquas ibi 

portiunculas evellendo ex devotione rapere conarentur et ipsa particula vix a corpore divisa et 

locus avulsionis sanguine recenti rubere videbatur: Leg.Hel. 30 (p.714); vide etiam ’evulsio’. 

131

dc_145_10 

bacchanalis, -e ad dies ieiunium quadragesimale praecedentes pertinens – farsangi: 

Quicquid negotiosis diebus plebs ipsa parat, bacchanales absumunt ferie: BONF. IV,5,49. 

B 

baldachinum, -i n. (baldiquinum, baldigno) (Ital.: baldacco) pannus pretiosus – értékes 

szövet: 

Decem paria indumentorum ... altaris Beati Mychaelis archangeli de exameto, purpura et de 

baldiquino ( CD Hung. VII/2, 47: baldigno) deaurato cum choopertoria de syndone et 

manutergiis: 1276 Veszpr.okl. I p.67 = DF 200695; cf. DuC I p.533. 

ballistarius, -a, -um (balistarius) ad ballistam pertinens – számszeríjhoz tartozó v. való: 

Item thelas balistarias cum doliis III et cistis IIII: 1524 Dl 26331. 

ballistator, -oris m. opifex arcuum - íjgyártó: 

Nos ... consules et iurati cives, ... Martinus carnifex, Barthoss sutor, Paulus ballistator ... 

notum fore volumus etc.: 1459 Schwartner, De scult. p.156. 

ballistipar, -is m. (balistipar) artifex, qui arcuballistam praeparat – számszeríj készítő: 

Item circa ballistiparem ad Crapinam miseram sabbato Miklos et eidem ad expensas dedi sol. 

XVI: 1481 Mon.civ.Zagr. XI p.265. Domum habitacionis eorundem ... retro in curia totalis 

domus dicti condam Georgii balistiparis habitam: 1490 Végh, Buda p.119 = Df 208830; cf. 

ibid. p.120: Quintam partem cuiusdam domus dicti condam Georgii balistiparis, patris sui. 

balneamen, -inis n. (balniamen) usus aquarum – fürdés: 

Domina Elizabeth super Georgium muratorem LV gs. et II flor. pro censu, pro residuo, 

videlicet balniamine et aliis, tenentur facere racionem: 1395 Acta Cassov. p.78. 

balneatorius, -a, -um ad locum, ubi lavatur, pertinens – fürdő-: 

Item quamdam clinam seu stubam balneatoriam circa pontem ... contulimus conventui: 1342 

CD Hung. VIII/4 p.584 = Dl 3478, 3479; cf. autem copiam saeculi XVIII: balneariam; cf. 

’balneatorium’. 

balneatrix, -icis f. femina balneum possidens – fürdősnő v. –né: 

Balneatrix debet iurare Iohanni quondam Ioannis (sic) Stal diner pro XXXIX : 1396 

Acta Cassov. p.114. 

balsamentum, -i n. liquor quidam suave olens - illatos folyadék: 

Scutellas meas argenteas magnas duodecim cum tribus parvis pro balsamentis lego similiter 

ecclesie prefate ad labores reliquiarum: 1499 Mon.civ.Zagr. II p.517. 

balsamicus, -a, -um quod ex balsamo est et suave olet – illatos: 

Heu evanuit odor balsamicus per totum mundum difusus: 1476 Kovachich, Scriptores II p.4. 

bandum, -i vexillum, signum; herald.: fascia – zászló, jelvény; a címertanban: pólya: 

Nobilitatis arma seu insignia ... elargimur videlicet scutum campi aurei, ... in eo unam gruem 

coloris proprii in uno tantummodo pede stantem, idemque scutum duabus bandis seu tressis 

nigris a posteriore parte eiusdem gruis et superiore margine usque ad inferiorem quasi per 

132

dc_145_10 

obliquum transversatum: 1405 Áldásy, Címereslevelek I p.5 = Dl 64 122; cf. Nyáry, 

Heraldika p.229. 

baptillum, -i n. (babtillum) solea ferrea – patkó: 

Item fabro pro babtillo XXXII denarios: 1424 Zsigm.oklt. XI, 1560 (p.621). 

barbitos, -i m. (Gr.: βάρβιτος) instrumentum musicum, lyra – lant: 

Utinam fata tulissent, ut exhiberet mihi Euterpe tibias, Polymiaque barbiton tradere: 

MICH.STYR. p.89. 

barbula, -ae f. barba parva – szakáll: 

Monocerota ... sive unicornum iuba per collum diffusa, unice, sed acuto oblongoque cornu ex 

fronte porrecto, barba sub malis pauca, rmissa cauda tortiliter reflexa, ungulus instar 

barbule ac iube auratis, altero pede anteriori, dextro videlicet supra unius scopuli ca vato etc. ... adiecimus: 1513 Turul 1941 p.82. 

bascauda, -ae f. vas ad lavandum idoneum – mosogatóedény: 

Hesterno domicaenio relicto / ... bascaudas cupio comesse tecum: c.1510 Anal.nova (Piso) 

p.409. 

bassaeus, -i m. (basseus) praefectus urbis v. provinciae apud Turcos - török városi v. 

tartományi kormányzó, basa: 

Post imperatorem apud eam gentem bassei supremum locum tenent et … imperatoriam 

potestatem gerunt: BONF. III,5,201; cf. ibid. 196, 199, 200, 201, 204, 208, 212, 251, 274, 

282, 294, 299. Carambus … Asie prefectus et bassei frater, qui inter ceteros apud ipsorum 

regem principatum fuerat assecutus: BONF. III,5,392. Ut Corvinus et Michael cum duobus 

basseis … prelium inirent: BONF. III,6,279. Alii fugatis basseis … adoriendum Turcorum 

regem esse censebant: BONF. III,6,284. Maumethes in duo castra exercitum dividit, altera 

preter Savum, quibus basseus Asie, altera preter Danubium, quibus ipse preerat, rite locat: 

BONF. III,8,41; cf. ibid. 62, et III,6,278, 280, 297; III,7,115 III,8,100, 102; cf. ’basa’. 

basse adv. voce gravi – mély hangon: 

Ideo mediocriter cantabimus, non nimis alte, nec nimis basse: GREG.GYÖNGY. Constit. 

p.89 (Rubr. XXXIV). 

Batrachomyomachia titulus operis: pugna ranarum cum muribus – békaegérharc: 

Ita tandem mihi persuasi, ut Batrachomyomachiam, hoc est ranarum murumque proelium tuae 

consultatissime Minervae exhilarandi gratia mitterem. BART.PANN. Ded. 2. 

beginarius, -a, -um (biguinarius) quod beginarum proprium est – begina-: 

Eam sollicitare ceperunt, ut si non plus, saltem ob gratiam omnium ipsarum relicto ordine et 

claustro sui (sic) clausura salutari cum aliquibus ... facile consentientibus vel alterius ordinis, 

maxime Cisterciensem vel biguinariam apud eas vel cum eis duceret conversationem: 

Leg.Marg. 18 (p.693); cf. ALMA 1995 p.63 s.v. ’beginalis’. 

begus, -i m. provinciae ’vilajet’ nominatae apud Turcos praefectus duxque exercitus - török 

tartományi kormányzó és hadtestparancsnok, bég: 

Turcarum imperator ... alteri exercitui ... Mahomet begum, virum rei militaris peritissimum 

praefecit: 1521 Epist.procer. I p.144; cf. ibid. p.147: Mittit ad Transsilvaniam duce Mehmet 

bego bellatorum circiter 100 millia. 

133

dc_145_10 

bellule adv. bene, recte, bona cum gratia – józserével: 

Vos ultro e pessulis movete fores, ... hunc admittatis lepidum parasitum, ... bellule admittite 

tandem: BART.PANN. Gryllus 26. 

bellulum, -i n. praelium – csata: 

Cum ... ante dictam hostium invasionem multis implicaremur bellulorum disturbiis: 1494 

Áldásy, Címereslevelek II p.59. 

benedignus, -a, -um (nisi mendum pro ’bene dignus’) aequus – méltányos: 

Quorum petitis exauditione tamquam benedignis favorose annuentes praesentes litteras ... 

dignum duximus concedendas: 1464 Zimmermann, Urkb. VI p.191. 

benefactrix, -icis f. quae beneficia donat – jótevő(nő): 

Qui evigilans et se totum sanum sentiens de stratu egrotacionis sue surrexit et ad sepulcrum 

virginis sororis Margarete cum pluribus ... misericordiam graciamque curacionis acceptam 

meritis virginis Margarete, sui ( sic, recte: sue) benefactricis cunctis publice predicavit: 

Leg.Marg. 46 (p.704). 

beneplacitus, -us m. consensio, assensus – egyetértés, helyeslés: 

Causas ... ad octavas festi Beati Iacobi apostoli nunc venturas duximus prorogandas ex 

beneplacitu et voluntate nostrorum: 1445 SzSzB Szle 2006 p. 335 = Dl 13843. 

bibosus, -a, -um (bibbosus) ebriosus, vinolentus – iszákos: 

Quod tantum unus bibbosus frater ... habitasset solus in monasterio: 1518 Erdélyi, Register 

p.120. 

biduanus, -a, -um ad duos dies se extendens – két napi v. napos: 

De his columpnis, quo ad sanctam Ceciliam dicitur (ed.: ubi?): Biduanis et triduanis ieiuniis 

orans suam pudiciciam Domino commendabat: Serm.Quinqu. 144 (p.299). Lupus … ut ab 

ardentissima concupiscentia iuventutis corpus arceret, biduano semper ieiunio id afflixit nullo 

unquam ientaculo refocillatus, divinis pro cibo rhytmis vesci solitus: BONF. I,4,241. 

billio, -onis f. insectum parvum – apró rovar, muslica: 

Billiones: parve musce: OSU.LASKO Gemma fidei S.27. 

bimestris, -e ad duas menses se extendens: 

Prorogate sunt inducie, quorum finis appetebat in bimestre tempus: 1526 Acta Tom. VIII p.25. 

– Usu subst.: Quidnam sanctitati vestrae est agendum cum hoc pene puero, animi simplicitate 

prolapso, astu insidiatorum seducto, dolo ac errore circumvento et vix integro bimestri in 

eodem ordine versato?: 1515 Theiner, Mon.Slav. I p.561. 

binomen, -inis n. nomen duplex, duo nomina – kettős név: 

Qui minus Magio sales leporque / debent Ausoniae eruditionis? / Ipse, inquam, Magio 

binomen: 1513 Anal.nova p.178. 

biremis, -e species navium, quae duabus remorum seriebus instructa est – kétevezősoros 

hajó: 

Picininus ... / ... trans Athesin sese necopino coniicit ausu, / Hadriacae medio narent licet 

amne biremes: IAN.PANN. Paneg. 2,975-979. Cum mille biremes / tota relaxatis umbrarent 

134

dc_145_10 

aequora velis. IAN.PANN. Paneg. 3,3,10-11; locus allatus 'ausus, -us m.' 

biro, -onis m. (byro) (Hung.: bíró) iudex civitatis – városbíró: 

Quatenus ... cives ... res et bona ipsorum ... inter ambitum huius regni ... ad instanciam 

circumspecti Kouachbijronis ( sic ed., orig. [Df 244772] autem legendum puto: Kovach 

byronis) in civitate Albaregalis conmorantis et aliorum ... arestare seu prohiberi facere non 

debeatis, nec sitis ausi: 1450 Teleki, Hunyadiak X p.267; cf. etiam editionem alteram: 

Zimmermann, Urkb. V p.303. 

bisseni, -ae, -a adi. numer.: bis sex – tucat: 

Non iam bissenos Phaebus circumtulit annos: IAN.PANN. Paneg. 3, proem. 2,5. 

bissextilis, -e intercalaris (annus) – szökő(év): 

Aliarum ... provinciarum patres in quolibet anno bissextili ad capitulum generale in Ungariam 

per se vel per fratres discretos et idoneos obedienciam eorum sanctam demandare teneantur: 

GREG.GYÖNGY. Constit. p.64. 

blepheronis, -is f. (βλέφαρων) supercilium –szemöldök: 

Si qui sunt hic, bleferones hirtas avellant, quo spectatius hanc spectent fabulam: 


blombum vide plumbum 

Domino waywode in subsidium contra Thurcos quatuor centenarii de blombo dati sunt pro fl. 

XI. 1521 HtK 1914 p.669; sed cf. ibid. fol. 3 r : Item due ampule plumbee. 

Boeotarcha, -ae m. (Gr.: Βοιωτάρχης) procurator summus Boeotorum – bojótiai 

főtisztviselő: 

Is ... Boeotos otio solutos volens semper in armis continere, quotiens Boeotarcha idest 

summus eorum magistratus creabatur, admonens dicebat etc.: IAN.PANN. Plut.dicta p.63; cf. 

Zala p.822. 

bolis, -idis f. (Gr.: βολίς) instrumentum agrimensorum, quo pendente agri mensurari possunt 

– a függőón: 

Sisto de te (sc. S.Spiritu) calamum timens naufragari, / nam es altus fluvius, nequis 

transvadari, / nec submisso ( sic, recte forsan: submissa) bolide potes estimari: 


bolto, -are (boltho) concamerare, testudine instruere – (be)boltoz: 

Quod atrium inferius totum bolthabit (ed.: !) et in fine illius atrii ... faciet unam cameram: 

1526 Végh, Buda p.186. 

bombacialis, -e ex bombyce praeparatus, sericeus - selyem: 

Item, de cirotecis corregiatis, videlicet de Zamisch et bombacialibus semper tricesima pars ... 

debet dari: 1436 Mon.Budapest III/2 p.272. 

brasiatorius, -a, -um (nisi ad ’brasiatorium’ pertinet) ad cervisiam coquendam aptus - sör 

főzésére szolgáló: 

Idem ... sculteciam ... vendidisset ... Thome ... cum terris arabilibus, cultis et incultis, 

molendino braseatorio: 1330 CD And. II p.468 = Dl 2584; cf. Jakoblovics p.728; cf. 

’brasiatorium’. 

135

dc_145_10 

brevialis, -e ’liber b.’: liber horarum canonicarum, breviarium – breviárium: 

Quod condam frater Nicolaus ... quendam librum breviale (sic ed.) ipsius ecclesie ... 

alienasset: 1450 MKSz 1890 p.52. 

brucus v. -um -i. m. v. n. palus – mocsár: 

Exemplum Diogenis (ed.: quis et ubi?) de porco, qui libencius wult esse in ceno, quam in 

pura aqua et constabili de bruco, quem si sepelias in rosis, interiit, si in stercore, reviviscit: 

Serm.Quinqu. 17 (p.54); cf. etiam MWb. I pp.1587-1588. 

bucentaurus, -i m. nomen navis rei publicae Venetae – a velenceiek állami hajójának neve: 

Peractis rite sacris postridie bucentauro imposuere ac secundo amne Budam cum maximo 

comitum classe delabitur: BONF. II,10,387. Bucentaurus quoque ad velificandum Danubium 

ex ligno constructus: BONF. IV,7,120. 

bucula, -ae f. iuvenca – tinó: 

Pastor quidam, cum suam buculam claudicantem offendisset, ut vulneris inveniret auctorem, 

demissi cruoris vestigia legit. At, ubi ad sanguinei rivuli fontem pervenit, ubi bucula 

pascebatur, … Martis ensem invenit: BONF. I,3,52. 

burdo, -onis m. mulus – öszvér: 

Discantum vero vel in burdone cantare in nostro ordine omnino prohibemus: 

GREG.GYÖNGY. Constit. p.89 (Rubr. XXXIV). 

C 

cacodaemon, -is m. (κακοδαίμων) spiritus malignus, unus ex lemuribus – rossz szellem, 

démon: 

Quod genus mulierum (sc. magas), cum perniciosissimum rex ille (sc. Philimerus) reputasset, 

edicto suo in solitudines abegisse (sc. scribit Priscus), ne milites venenis inficerent aut eorum 

robora labefactarent, easque abactas per sylvas aliquamdiu vagatas cacodemonum se 

amplexibus incestasse hinc peperisse dirum genus hominum: BONF. I,2,183. Omnes e 

Bohemia cacodemones huius antistitis potestate procul abigi cogerentur: BONF. II,1,18. Ex 

Ungaris primus omnium Vatha … se cacodemonibus plane devovit: BONF. II,2,134. Puella, 

… cuius mentem cacodemon incesserat, sepulchro eius (sc. S. Elisabethae) imposita continuo 

liberata: BONF. II,8,341. 

cadian indecl. vox Turca: sacerdos et iudex – pap és bíró: 

Hic... addit... missum preterea ad Sophi maximum Turcarum cadian – sic illi sacerdotem 

appellant –, qui... inducias... confirmaret: 1524 Acta Tom. VII p.74. 

caelestius, -a, -um ad caelum i.e. Dei sanctorumque sedem spectans – égi, mennyei: 

In verbis istis propositis ... possumus considerare ... virtutem celestiam id est angelorum 

congratulancium amiracionem: Vízkelety, Magyar dominikánus p.524. 

caesor, -oris m. qui ligna caedit – (fa)vágó: 

Qualiter comlium nostrorum Transsilvanensium ipsorumque 

officiales singulis annis per cesores lignorum robora et ligna in silvis ipsorum ua recompensa succidi facerent: 1498 TT 1907 p.442. 

136

dc_145_10 

calamistro, -are calamistro ornare – sütővassal ondolál: 

Hec arma, videlicet angelum veste auro intexta coloris amethistini succinctum, flavam et 

calamistratam comam strophio sive serto gemmato pressam ... dandum duximus: 1502 Turul 

1905 p.171; cf. MWb. II p.50. 

calcaneus, -i m. calx – sarok: 

Quare non absonum duxi hac saltem aetatula speculorum ac paradigmatum totius humanae 

vitae, ut hoc comicorum calcaneum aemulatione quadam ... sequi: BART.PANN. Gryllus ded. 

2. 

calcariator, -oris m. (calcarator, calcator) calcarifex, faber calcaria conficiens – 

sarkantyúműves: 

Debet iurare ... Ditricus Beygel super calcaratorem XXVIII gs.: 1396 Acta Cassov. p.114. 

Quandam domum suam lapideam in dicto castro, in platea Beati Georgii martiris directe 

penes portam Iudeorum in acie in contigua vicinitate domus providi viri, Andree calcariatoris 

sitam et habitam: 1454 Végh,, Buda (p.91); cf. 1457 Ibid. 294 (p.91): quandam domum suam 

lapideam in nostri medio in platea Beati Georgii martiris a parte meridionali penes portam 

Iudeorum in vicinitate unius parvi loci fundi curie acialis iam ex novo muro circumventi ab 

una et domus Andree calcatoris ab altera partibus sitam et habitam. 

calculator, -oris m. contrascriptor rationis – számvizsgáló: 

Canonicis in sacristia capitulariter congregatis et de danda ratione magistri Valentini Buda de 

proventibus Beate Marie Virginis per eum tempore divisoratus sui administratis tractantibus et 

colloquentibus dederunt eidem calculatores et rationnatores dominos Iohannem ... et 

magistrum Petrum: 1516 Reg.Strig. p.115. 

calendatio lege calculatio 

Ut ipse calendacionis (orig.[ Df 245341]: tempore calculacionis) praesensit (sic, recte orig.: 

presens sit), hoc libenter admisi: 1477 Zimmermann, Urkb. VII p.135. 

calibeus, -a, -um ferreus, ex chalybe factus – vas-, acél: 

Res infrascripte excepte sunt de domo thavernica regia Bude ... ex ladula parva ferrea sive 

calibea: unum iocale sive monile aureum continens unum lapidem ballassum pulchrum cum 

tribus magnis unionibus oblongis, ... unus balassius auro inclusus, quinque saphiri etc.: 1521 

Fons 2005 p.441. 

calipha, -ae m. princeps Aegyptiorum – egyiptomi uralkodó, kalifa: 

Hic superatis Egyptiis et calipha rege interempto diem obiit: BONF. II,5,200. 

calo, -onis m. famulus, servus, puer – inas, szolga: 

Neque vos gregariorum numerus plane deterreat, quando servos, calones, lixas et agreste 

quodque vilissimum genus hominum in legionum supplementa sumpserunt: BONF. I,4,138. 

Magna sagittariorum manus … hostilia castra per noctem lustrans venenatis spiculis 

infestabat, quin et calones, lixas ac servos iniecto inter tentoria laqueo captos plerumque 

trahebat: BONF. II,2,254; cf. ALMA 1995 p.67. 

calodaemon, -onis m. (καλοδαίμων) spiritus benivolus; hic: patronus divus – jó szellem; itt: 

védőszent: 

Deus … preterea non modo curandis variis rerum generibus diversas angelorum prefecturas 

imposuit et suum cuique homini calodemona dedit, verum etiam, ut res humane rite 

137

dc_145_10 

gererentur, gentibus terrarum principes delegavit: BONF. praef. 6. 

cameleon, -ontis m. animal quoddam colorem varians – színét váltó állat, kaméleon: 

Ut si rex tonderetur propter infirmitatem, alii tonduntur cum eo propter adulacionem, similes 

animali cameleonti, de quo dicit Solinus (cf. Sol. 40,23), quod color eius est varius etc.: 

Serm.Quinqu. 105 (p.224); cf. etiam Békefi. Pécs p.102. 

caminosus, -a, -um cum camino instructus – kéményes: 

Item dominus Mathias Gereb fecit in eodem stubam unam domum unam caminosam 

insimul convexas de ligno fieri: 1480-1500 Dl 26235 fol. 5 r . 

campestrosus, -a, -um qui in campo, planitie est, ubi arbores non sunt – mezős, mezei: 

Quod ipsi quandam ipsorum liberam villam Totfalw appellatam in pertinentiis dicti Haczk 

habitam ... in loco campestroso et stercto ( sic ed., orig. [Df 248914 ]: stricto) haberent 

situatam et aquis et silvis plurimum carentem: 1417 Zsigm.oklt. VI,951. 

cancellarium, -ii n. (nisi mendum pro ’cellarium’; ex ’celo, -are’ [?]) locus ubi quis celari 

potest – relytekhely: 

Comprehendit ... ex eorumdem haereticorum ultronea fassione alios in silvis, alios in 

cancellariis, alios vero molendinis, nonnullos vero in speluncis et cavernis montium et 

terrarum divina profanasse. 1436 CD Hung. X/7 812; cf. Demény p.62. 

cancellum, -i n. clatri – rács: 

In cuius quidem turris a parte inferiori in sui ac pretacte civitatis introitu[s] porta alba cum 

cancellis crocei coloris, … in supereminenti vero summitate cuiuslibet turris ... duo globi 

rotundi aurei ... evidenter apparent: 1436 Turul 1901 p.137. Quaedam inclusa divinitus 

inspirata fratrem ... ad cancellum habitaculi accersivi1t: GREG.GYÖNGY. Vitae p.191. Cum 

per cancellum inspicio: BART.PANN. Gryllus 56. 

candeo, -ere splendere – ragyog: 

Umbilicos etiam longissimae paginae laus repentino etsi pede pertractata fratrum reliquorum, 

quibus candes, exposceret: BART.PANN. Gryllus ded. 10. 

candidatus, -i m. sectator haeresis cuiusdam albam vestem gestantium – fehér ruhás eretnek: 

Dealbatorum peregrinatio … ad extremas usque Italie oras progressa universos tunc populos 

ad sumendum candidatorum habitum … concitavit: BONF. III,2,275. Tantam ea tempestate 

religionem populos incessisse aiunt, ut, qui candidatus non prodiret, ab humanitate … 

destitutus esse videretur: BONF. III,2,277. His miraculum adiecit eo … die … ad portam … 

visum esse iuvenum (sic) candidatum equoinsidentem … discursare: BONF. III,6,80. 

canibarbitius, -a, -um qui barbam albam canamve habet – fehér vagy ősz szakállú: 

Senes, quos comoedus ... inducet, Athenienses sunt patricii non ignobiles ambo, philosophus 

hic canibarbitius est insignis: BART.PANN. Gryllus 8. 

cantatrix, -icis f. 1 gener.: quae oblectationis causa hilariter saepe cantat – nótázós, 

mulatós; 2 monialis, quae dignitatem v. officium cantus docendi geritin monasterio - 

éneklőszerzetesnő, kántor: 

1 Dicit enim Chrisostomus super Mattheum (ed.: ubi?), quod commessatrix aut vinolenta 

nunquam fuit, non levis, non iocosa, non cantatrix, non turpium verborum auditrix, nunquam 

super virum erexit oculum, nec infixit aspectum: Serm.Quinqu. 57 (p.128). 2 Concessiomus 

138

dc_145_10 

litteras ... Ara priorissa, Iudith cantatrice, Clara custode monasterii nostri existentibus: 

1317/1318 Veszpr.okl. II p.190. 

canthuale, -is n. vox incertae originis: alumen – timsó: 

De ... Petro carnifice emeram septem canthuare vulgo ’themso’: c.1460 Zimmermann, Urkb. 

VI p.71. 

canticinium vide conticinium [2]/1 

Quod iam erat secunda pars noctis, que wlgariter canticinium dicitur, hoc est hora nona vel 

quasi: 1508 M.Sion 1866 p.457; cf. DuC II p.105 et MWb. II p.1712. 

capitetenus adv. usque ad caput – egészen a fejéig: 

Scutum ... in colore coelestino, simulacrum virginis mediae, capitetenus complectentem 

dimidietatem, tamen ex aurea corona margaritis distincta quasi exeuntem (sc. donat rex): 

1511/XVII Áldásy, Címereslevelek II p.72. 

caprea, -ae f. gazella v. őz 

’Duo ubera parva sicut duo hinnuli capree gemelli’ (cf. Cant. 4,5-6). ... Ordine primo, 

commendat in eis (sc. apostolis) sanctam doctrinam per hoc, quod dicit ipsos esse ubera 

ecclesie. Secundo, honestam vitam per hoc, quod comparat eos hinnulis capree: Serm.Quinqu. 

66 (p.142). In palustri regione cervos et apros, contra in campestri capreas et onagros habent 

(sc. Scythae): BONF. I,1,197. 

capreola, -ae f. (capriola) capra – kecske: 

Cum oves alique aut capriole tempore paschali ... per ipsos villanos ... huc ad forum causa 

venditionis introducuntur: 1481 Budai mészárosok p.359; cf. etiam 'capreolus'. 

carminatio, -onis f. divinatio, fascinatio – bűvölés, igézés: 

Multi gaudent … quidam in superbo ornatu, quidam in superstitionibus et carminationibus, 

alii in epulationibus: Bárczi p.64 (OS 10 c.6). 

carneolus, -i m. (corneolus) gemma quaedam pretiosa rubei coloris – karneol: 

Habet eciam de retro in se duos lapides, unum videlicet corneolum (sic ed.) et alium tamquam 

saphirum: 1433 Mon.episc.Zagr. VI p.398. 

carnisprivinalis, -e quod tempore v. die Carnisprivii fit - húshagyó: 

Item feria tercia carnisprivinali pro Matheycz curiali Chasmensi ad mittendum pro piscibus 

domino reverendissimo circa quadragesimam ... dedi sol. X: 1481 Mon.civ.Zagr. XI p.258. 

carpus, -i m. idem ac carpo - ponty: 

Subiacent horti … oblonaque piscina, ubi lupos carposque saginant ac cetera tale genus: 


carthesium, -ii n. labrum, patera – csésze: 

Item Ambrosio de Varda, fratri suo legavit vestem rubram sericeam, ... carthesium unum 

vulgo ’cheze’, cantharum unum parvum argenteum, ... rocheta, bireta, ephippia de veluto 

nigro, cui et frenum fiat simile, et breviarium: 1524 Bunyitay, Gyulafehérvár p.30 = Dl 

89199; cf. Lex.Hung. p.126, s.v. 'csésze'. 

caryota, -ae f. idem ac caryotis, dactylus – datolya: 

139

dc_145_10 

Hec vir ille manticabatur, qui tanta vite austeritate utebatur, ut preter cilicium et loricam 

ferream pro interiore tunica nullum aliud noverit indumentum, pane dumtaxat et caryotis 

aquaque contentus quadragesimale ieiunium radicibus dumtaxat herbarum transigere solitus: 

BONF. I,8,48. 

cassator, -oris m. qui arcam pecuniae asservandae i.e. cassam custodit, arcae pecuniariae 

praepositus – pénztáros: 

Quomodo vos in honorabilem virum, dominum Stephanum, cassatorem et exactorem 

mediorum fructuum beneficiorum ecclesiasticorum ... manus vestras ... mictere ... non 

erubuistis: 1398 CD Croat. XVIII p.357; cf. DuC II p.205, MWb. III p.246 s.v. ’capsalis, 

capsarius’; cf. LLMAeH II p.26 s.v. ’campsio, campsor’. 

cassita, -ae f. alauda cristata – pacsirta: 

In planicie autem scuti est manus complicans tres culmos triticeos maturos, suis aristis 

conspicuos, quibus insidere conspicitur cassita avicula, alis expansis: 1525/1527 Áldásy, 

Címereslevelek I p.33. 

caste adv. honeste, continenter – tisztán, önmegtartóztatóan: 

Qui eos ante omnia doceat pure et discrete et frequenter confiteri, caste et sine proprio vivere: 

GREG.GYÖNGY. Constit. p.114-115 (Rubr. LXIII). 

castificatio, -onis f. (castificacio) natura immaculata – szeplőtlenség: 

Augustinus in sermone (ed.: ubi?): Sicut post partum glorificata Marie castificacio, ita post 

baptismum aque conprobata est purificacio, non quod pene maiori munere, quam maxima 

unda ditata est: Serm.Quinqu. 26 (p.70). 

catipanus, -i m. praefectus iustitiae v. magistratus in Italia – itáliai hivatalviselő: 

Cui (sc. civitati) nisi ab Urseolo duce Veneto et Gregorio catipano, quod magistratus 

imperialis nomen est, fuisset tumultuaria classe subventum etc.: BONF. II,2,407; cf. ibid. 410: 

Drogo frater … a catipano ab imperatore misso paulo post eiicitur; cf. etiam DuC II p.220. 

caupona, -ae f. taberna vinaria – kocsma: 

Cauponam domi facere nulli vitio datur, quin et ille prepotens et patricius habetur, qui eam 

domi semper retinere potest, quando ager est in bibula et frequenti gente vini feracissimus: 


cauponista, -ae m. qui in taberna potum administrat – kocsmáros: 

Quedam (sic ed.) cauponista debet iurare Stephano pro IIII flor: 1396 Acta Cassov. p.99. 

cautiono, -are cautionem v. securitatem praebet – szavatol, biztosítékkal lát el: 

Praemissorum igitur ob valetudinem nostrae recognitionis ratum ob vigorem commisimus 

nostri sigilli maiori caractere pendenti in massula impresso caucionare: 1459 Schwartner, De 

scult. p.158. 

celatio, -onis f. actus aliquid abscondendi v. abdendi – elrejtés, rejtegetés: 

Aliqua nominatim duximus exprimenda (sc. vitia), que sunt: ... lapsus carnis, preter 

somnialem illusionem, quovis vocabulo censeantur, ... denudacio confessionis, percussio ex 

animo facta, ... collate rei celacio, quantumcunque parve: GREG.GYÖNGY. Constit. p.105 

(Rubr. LVII). 

140

dc_145_10 

celsitas, -atis f. (nisi mendum pro ’celsitudo’) maiestas – felség: 

Regiae celsitati et vobis grates infinitas reservamus: 1464 Zimmermann, Urkb. VI p.189. 

censuo, -are pretium consductionis solvere - bért fizet: 

Quod dictus Iohannes Hamcs et ... uxor eius ... de predicto molendino singulis annis ... 

singulos triginta duos denarios ... dare, servire, censuare et solvere teneantur: 1475 M.Sion 

1866 p.544. 

centaurus, -i m. animal fabulosus, quod aput humanum habet – kentaur: 

Ad arma tua paterna ... hominem medium arcumque extensum cum sagitta fere vibrata 

tenentem, centaurum in forma equi media homini ipsi medio umbilicotenus insertum et 

adiunctum ... duximus addendum et adiiciendum: 1522 Mon.herald. III p.78. 

centies (cencies) num.: centena vice – százszor: 

Quonam pacto Veneti in gerendis rebus prudentissimi centies mille aureum pro emenda a 

Ladislao, quam vendere non poterat, Dalmatia erogassent etc.: BONF. III,2,256. Proinde 

maxima Corvino iactura eo die illata, quin plus quam centies mille nummum aureum amisit: 

BONF. IV,9,163. Wladislaus Maximiliano centies mille nummum aureum penderet: BONF. 

V,2,75. Bis cencies mille nummum aureum pro dote regina promisit, ter cencies regno sponte 

remisit: Udis p.456. 

centumviralis, -e quod ad consilium centum virorum pertinet – a százak tanácsát illető: 

Canesii quot hebdomadibus inter se concilium habebant, cum centum essent, centumviralis 

hasta videbatur. Ex his non multo post edictum promulgatur, ut ex pagis quibusdam mulieres 

cum pueris eque ac viri ad statutum diem ad centumvirale tribunal convenirent legitimaque 

munera conferrent: BONF. II,8,302-3. Ut Marte potius, quam centumvirali iudicio litem 

dirimeret (sc. Carolus rex): BONF. III,1,34. Palatinus … orat, ut obsidione Villaci soluta et 

conventu Bude indicto causam eius agi centumvirali iudicio patiare: BONF. V,4,148. 

centuria, -ae f. milit.: manus v. turma centum militum – század: 

Consulibus senatuique placuit castellum in monte situm oppugnare, … ubi Sigismundum 

quattuor militum centurias presidio reliquisse noverant: BONF. III,3,9. Dux … se in 

Turcorum societatem asseruit, multas ex his equitum turmas centuriasque peditum introduxit: 


centuriatus, -a, -um pertinet ad antiquitatem: ’comitia c.’: species conciliorum populi 

Romani – római népgyűlés: 

Mox Publius Valerius claruit, quando hoc adiutore Brutus ex urbe reges exegit et, cum se 

Collatinus consulatu abdicasset, collega hic Bruti centuriatis comitiis creatus est: BONF. 

III,9,214. 

cepe, -is n. idem ac cepa – hagyma: 

Item cepe rubeum cum una cyztha media: 1480-1500 Dl 26235 fol. 2 v . 

cepula, -ae f. (cibula) species cepae rubei coloris – vöröshagyma: 

Cibula ’vereshagima’ emi: 1519 Lex.Hung. p.1106 = Dl 26204. 

certioratio, -onis f. actus aliquid v. aliquem certiorem faciendi – megerősítás, biztosítás: 

Quod certum est, certioratione non indiget: 1240 Reg.duc. p.30; cf. Friedberg II p.1123: „qui 

certus est, certiorari ulterius non oportet. 

141

dc_145_10 

ceteninum, -i n. pannus sericeus – selyemszövet: 

Item due alie cappe corales de athlaz sive cetenino flavei coloris: 1421-1425 Mon.episc.Zagr. 

VI p.196; cf. Lex.Lat.Iugosl. I p.209. 

chamalatus, -i m. (Fr.: camelot) species textilis – szövetfajta: 

Item alia casula rubea de chamalato habens crucem a retro per longum: 1421-1425 

Mon.episc.Zagr. VI p.195; cf. inferius: de chamaleto flaveo; cf. etiam Lex.Lat.Iugosl. I p. 212. 

charagma, -tis n. (karagma) ( Gr.: χάραγμα) signum v. nota nummaria v. nummus ipse – 

bélyeg, jel, rajzolat, veret v. érme: 

Quod ... abbatissa ... et conventus ... exhiberi fecerunt nobis ... privilegium ... regis ... 

Colomani scriptum Grecis litteris et Latinis, magno sigillo cereo per medium quarte ( lege: 

charte) perforato, regiam ymaginem in karagmate gestientem consignato (sic orig. [Dl 1444, 

recte autem: consignatum): 1296 Veszpr.okl. II p.171-172; cf. etiam alteram editionem 

particularem: Dipl.Hung.ant. I p.368-369. 

chartaeus, -a, -um (charteus) quod materiae ex pannulis confectae est – papír-, papírból 

való: 

Nemo queat genio carmina digna tuo. / Chrysea dent alii interea, nos chartea tantum, / quae 

tibi cum placeant, iam meliora damus: 1512 Anal.nova p.215. 

chartularius, -ii m. (cartularius) magistratus in curia Byzantina – bizánci udvari tisztviselő: 

(Ut cognomen:) Iustinianus … Narsetem Cartularium cognomento dictum patricium crearat: 

BONF. I,7,253.%DuC 

chelydrus, -i m.(χέλυδρος) serpens, hydra – vizikígyó: 

Tum senis annosi faciem mentita severam / pro taxo baculum retinens, exanguibus atras / 

rugis secta genas, canis mutata chelydros, / talibus obscaenum dictis instigat alumnum. 

IAN.PANN. Paneg. 3,3,126-129. 

cherronesus, -i m. (χερ̉ρ̉όνησος) paeninsula – félsziget: 

Ibi quoque Tychoni cherronesus et peninsula est, quam optima piscium copia celique 

benignitas nimis fortunatam et longe fortunatiorem celeberrimum templum ab Andrea rege 

conditum effecit: BONF. I,1,360. 

chiliarcha, -ae m. idem ac chiliarchus: tribunus militum – ezredes: 

Prefecti provinciarum, tribuni militum et legati legionum, centuriones et chiliarche … regem 

anteibant: BONF. IV,10,71. 

chilias, -dis v. -dos f. (cilias) numerus mille – ezer, ezres szám: 

Stephanus rex … episcopales sedes ... sicut bonis et possessionibus ditavit magnificis, sic 

privilegiis et libertatibus sublimioribus condonavit, ipsarum dyoceses et provincias metis et 

terminis cercioribus limitando tranquillitate (sic ed.) illarum providens in posterum et quieti, 

que scriptis et privilegiis conmendanda a memoria filiorum pro patribus exurgencium evi 

inciliadas (sic ed., recte: in ciliadas) prolabentis vetustate collapsa deficerent, nisi testimonio 

iuris certi novis redacta scripturis subsistenciam contrahant et vigorem: s.1235, XIV med. /1404 

Koller, Quinqu. II p.87; cf. copiam anni 1404: Df 280274 ac Reg.Arp. 544. 

chimaera, -ae f. (Χίμαιρα) animal fabulosus, draco ignivomus – tűzokádó sárkány: 

142

Heus tu, quid stertis? Tu, inquam, tibi dico, homone an monstruosa chimera!: BART.PANN. 

Vigil. 4. 

chirurgizo, -are (cirurgizo) chirurgiam i.e. medicinam exercere – orvosol: 

Cirurgia est feramentorum incisio. Ffarmacia est medicamentorum curacio. Sancti ergo 

predicatores dietant per precepta et prohibiciones, quasi hoc comedas, scilicet olera et 

legumina, hoc non, scilicet carnes et piguia. Ro. XIIII.: Qui infirmus est, scilicet in peccatis, 

olus manducet, Glosa: utatur aridis cibis. Cirurgizant per flagella et correcciones, quia 

Ierusalem per flagellum eruditur, Ier.VI: Serm.Quinqu. 129 (p.273). 

chordipar, -i m. faber chordas conficiens - kötélgyártó: 

Item eodem die cuidam Petro cordipari pro faciendis quibusdam duabus magnis cordis de 

canapo ... dedi sol. IcXX: 1482 Mon.civ.Zagr. XI p.282. 

chorizatio, -onis f. (coryzatio) saltatio sollemnis – táncmulatság: 

Quia hic in die saltem faciunt exclamationes et ludibria, de nocte autem coryzationes multas. 

Hic autem sunt omnes divisi in semetipsis, curam autem ad regni defensionem nullam habere 

volunt: 1524 Dl 82630 et Dl 82630; cf. Kubinyi: Királyi udvar p.311. 

Christianicus, -a, -um qui cultorum Christi est – keresztény: 

Ob huius memoriam annuatim omnes nationes Christianice gentis … illuc conveniunt. 

GABR.PECHW. fol. XII v . 

chryseus, -a, -um (χρυσός) ex auro praeparatus – aranyból készült, aranyból való, arany-: 

Nemo queat genio carmina digna tuo. / Chrysea dent alii interea, nos chartea tantum, / quae 

tibi cum placeant, iam meliora damus: 1512 Anal.nova p.215. 

cibator, -oris m. qui cibum porriget – élelmező: 

Quo et nos meritis ipsius perducat cibator et potator animarum, Iesus Christus: Serm.Quinqu. 

18 (p.57). 

ciboriacus, -a, -um ad formam ciborii factus – cibórium alakú: 

Item opus ciboriacum de argento sollempne volo dari ecclesie Quinqueecclesiensi: 1348 

Veszpr. okl. I p.131. 

cibula vide cepula 

dc_145_10 

ciffro, -are numero v. signo signare – számmal v. jellel megjelöl: 

Illa autem verba 'se intromittere' in nona linea descendendo post verbum 'hac vice', similiter 

verbum 'fratrum', … quia in ipsis predictus scriptor erraverat, in marginibus per eundem scribi 

feci manuque propria cifravi: 1382 Süttő, Anjou II p.8. 

cimerium, -ii n. insignia et arma – címer: 

Item una casula de veluto albo figurato, ... cum cruce retro, aurifrisata cum ymaginibus Dei 

patris, Beate Virginis, cimeria (sic) et armis regis Ludovici et ab ante cum alio cimerio regis 

Lodovici et armis eius in longitudinem ... pro anima domine Marie regine per ... Iohannem 

episcopum de Scepus procurata: 1421-1425 Mon.episc.Zagr. VI p.195; cf. 1433 ibid. p.399; 

cf. etiam Lex.Hung. p.106 et TESz I p.437-438. 

cineresco, -ere in pulverem resolvi, cinerem fieri – porrá válik, elhamvad: 

143

dc_145_10 

Quia ex parte carnis cinerescit homo. Unde dictum est (ed.: ubi?) intuitum mortis, qua 

cinerescit homo: Serm.Quinqu. 14 (p.49). 

cipellus, -i m. calceus – cipő: 

Cherpenew mazas II. Cipelli II. Speculum magnum I. Imago Beate Anne de alabastro I: 1494 

Dl 26076. fol. 2 v ; cf. ALMA 1995 p.71. 

circumerigo, -ere facere, ut aliquis circum aliquid stet – körbevesz, körben emel: 

Quare ad artem astutiamque suam se quotidie revocare, excogitare, quecunque expugnationi 

sunt usui, turres ligneas circumerigere, munire pluteis, materiam undique ad complendam 

fossam cogere etc.: BONF. I,6,97. Mox tormenta undique menibus adacta et ita proxime 

circumerecte turres castellorum instar, uti cum oppidanis cominus, nisi interiecta fossa 

prohibuisset, manus etiam conserere potuissent: BONF. IV,8,36. 

circumferens, -tis m. circulus ex ferro factus – vasabroncs: 

Item circulos sew circumferentes vulgariter 'abroncz' pro vasis capituli den. L: 1499 MNy 

1957 256. 

circumfinis, -is m. regiones circum terminos – környező határ: 

Feci et ego post obitum b viri hoc ipsum ex mandato ... Iacobi ... inquisitoris haereticae 

pravitatis in regno Hungariae et in circumfinibus eius: 1460 Bölcskey III p.591. 

circumfluo, -ere circum aliquid fluere – körülfolyik: 

Ad traiiciendos preterea, quos diximus, gurgites, qui muros circumfluant, varia 

instrumentorum excogitata genera: BONF. IV,8,37. Ex galee summitate ... flosculi procedunt, 

... qui quasi miti zephyro agitati draconem ipsum circumfluere et usque ad leonis verticem 

profundi ... videntur: 1507 Turul 1911 p.105. Quid ei tandem obstabit, quin totum hoc, quod 

Christianum orbem undique circumfluit mare, in sua habeat potestate? BROD. Or. 45 (p.69). 

circumfremo, -ere vociferare circum aliquid – körülüvölt: 

Unnici ad hec incendii reliquie confugere, que circumfrementem adhuc hostem perhorrebant: 

BONF. I,6,146. 

circumlambio, -ere circumluere – körülmos: 

Cum in sollemnibus ante aram constitutus rem divinam faceret, repente flamma caput 

circumlambere visa est (sc. S.Martinus): BONF. I,5,171. 

circumlustro, -are peragrare – bejár(ja): 

Fama ... quos non orbis angulos pernix circumlustravit?: 1522 Anal.nova p.488. 

circumsaeptus, -us m. (circumsepta, circumseptum, circimseptus, circumspectus) actus 

aliquid saepto circumcingendi – körülvétel, körülkerítés: 

Plerique scribunt … Aetium nimia noctis obscuritate deterritum, ne inter hostes vagaretur, 

prelium diremisse in castraque relatum scutatorum circumseptu insomnem eam noctem 

egisse: BONF. I,4,173. Ceteri Itali … de relinquenda Italia decrevissent, nisi supero 

inferioque mari ac montium circumseptu occluderentur: BONF. I,6,226. Quos ubi consedisse 

vident et carrorum circumseptu pro vallo radices montium communivisse conspicantur, 

lentiore gradu progredi cepere (sc. Galli): BONF. I,9,207. Veneti … a mari propius onerariis 

et altis navibus circumvallant ac veluti castellorum circumseptu occludunt: BONF. II,7,83. 

Corvinus et despotes … dicebant … vallo, fossa curruumve circumspectu ( sic ed., var.: 

144

circumsepta, circumsepto) in castris muniri non aliorum esse, quam consternatorum metu 

animorum: BONF. III,6,220. A tergo apud munitiones et curruum circumspectum ( sic ed., 

var.: circumseptum) subsidia vexillumque divi Ladislai collocavit (sc. dux Corvinus): BONF. 

III,6,231. Contra alii … e conspectu hostium locanda castra et fossa, vallo circumseptuque 

carrorum munienda suadent: BONF. IV,3,137. 

circumsculpo, -ere celaturis circum decorare – körös-körül szobrokkal díszít: 

Ad aule huius aditum in anteriore subdivali ... hinc et hinc due constitute ex ere statue nude, 

clypeo, securi enseque iuxta minantes, ad basim circumsculpta sunt trophea: BONF. IV,7,97. 

circumsido, -ere in circuitu esse, circumiacere – körülvesz, körülötte fekszik: 

Callidius rem hostis egerat, in proximas, que circumsidebant, convalles equitatum dimiserat: 


circumspecto, -are oculos circumferre, circumspicere – körültekint, körülnéz: 

Agro predita (sc. urbs Paudua) feracissimo, quam montes vinetis olivetisque consiti et 

presertim Euganei, que prestantia vina proferunt, circumspectant: BONF. I,6,159. Princeps … 

templum Iovis … adit ibique Iovi Martique rite litavit, omnia artium genera circumspectat et 

obstupefecit atque ex his facultatum magnitudinem coniicit: BONF. I,6,240. Sepe hunc 

Fredericus imperator in medium afferri iubet (sc. infantem Ladislaum regem), quo ubi allatus 

est, imprimis coronam procerum circumspectat: BONF. III,4,205. Cum dictis finem fecisset 

(sc. Georgius despotes), truces tabificosque vultus ostendit, circumspectant et admirantur 

proceres ceteraque turba: BONF. III,5,87. 

circumspectus vide circumsaeptus 

dc_145_10 

circumspectus, -us m. prospectus – kilátás, látvány: 

Que (sc. regio Varnensis) iucundum undique circumspectum reddit: BONF. III,6,212. 

circumstatio, -onis f. statio, quae circum erigitur – környező őrállás: 

Carolus dispositis circumstationibus ita acri eum obsidione adurget, ut neque hinc exire, 

neque commeatus inferri queant: BONF. I,9,209. 5121 

circumvago, -are (praes. imp. ind. act.: circumvagit) circum vagari, circumdare, cingere – 

körülkóborol, körülvesz, övez: 

Quisque … armatus suis stationibus pervigil stare, exploratores circumvagari: BONF. I,4,175. 

Flos quidem … quasi vento difflatus in diversum flectitur et varia colorum facie contortus 

nunc cassidem circumvagit ( sic ed., recte tamen: circumvagat) scutum ambit: 1520 


circumveho, -ere vehendo et cogendo circumferre – körülhurcol: 

Ibi pro dira Marie libidine supplicium sumptum est, revinctis enim ad palum manibus per 

urbes, vicos et compita curru circumvectus candentibus frustillatim forcipibus passim 

discerptus est: BONF. III,2,56. Cum tanto populorum plausu et coronatus et circumvectus est 

(sc. Mathias), ut etc.: BONF. IV,1,5. Rex … Michaelem Zekel, Aladarium et Nicolaum … a 

questore captos ad Colosvar candentibus per urbem forcipibus circumvectos discerpi 

frustillatim ac demum obtruncari iussit: BONF. IV,1,228; locus allatus s.v. 'forceps'. 

civile, -is n. fundus in civitate constitutus – városi telek, házhely: 

Quomodo ipse civile seu fundum suum paternum … inter civilia seu fundos … domine 

145

Jagiche … habitos ( sic, recte: habitum) … familiari suo dedit: 1425 Mon.episc.Zagr. VI 

p.192. 

2. classicus, -a, -um ad antiquitatem pertinens – klasszikus, antik: 

Sique Saudae gratia, quam Pericli in labris sessitavisse (sic) classici scriptores testant, penitus 

deficit etc.: 1512 Anal.nova p.499. 

clavatura, -ae f. iugulum v.potius: coniunctio, iunctura – kulcscsont v. inkább: izület: 

Hec (sc. puella) manum sinistram a nativitate sua contractam et retorsam et usque ad 

clavaturam ad humerum ita arefactam habebat, ut nil cunctis aspicientibus, nisi cutem in 

ossibus aridis herentem monstraret: Leg.Marg. 32 (p.698). 

clientalis, -e idem ac 'clientaris', comes armatus – fegyveres kísérő: 

Ut ... alii supradicti ... hec arma ... a modo in antea in preliis, hastiludiis, tornamentis et omni 

exercicio militari et clientali gestare valeant: 1419 Turul 1884 p.108; cf. Zsigm.oklt. VII,28 = 

Dl 61348; cf. etiam 'clientaris'. 

clipeator, -oris m. faber scutorum – pajzsgyártó, bocsár: 

Cum … circumspecti Martinus, … Iohannes … arcufices, Iacobus, Mathias … sellatores, 

Gregorius, Iohannes et Martinus eruginatores (sic ed.), Gallus, Mathias … corrigiatores, 

Damianus, Benedictus … clipeatores, Valentinus et Georgius celatores … sedulis 

supplicarunt vocibus, quatenus etc.:. 1484 Zimmermann, Urkb. VII p.374. 

clipeo, -are (gerund.: clupendo) protego, clipeo munire – véd, felvértez: 

Mille clipei, id est perfecte defensiones, clipeus enim a clupendo id est abscondendo, pendent 

ex ea: Serm.Quinqu. 63 (p.138); cf. MWb. II p.726 et ThLL III p.1350. 

clunis, -is m. pars posterior animalium – far, fenék, hátsó, tompor: 

A leva vero super solo herbaceo viridantique et ea quidem parte scuti fulvo colore predita 

lupum clunibus pedibusque anterioribus in ipso solo herbaceo innixum insidentemque et 

porcellum mordicus dentibus tenentem: 1507-1508/XVI in. Turul 1891 p.60. 

clupendo vide clipeo 

dc_145_10 

coadvivo lege quoad vivo 

Cum olim Geuse senior ... se et caput suum ... protectioni ecclesie nostre ... commisisset, 

eundem Geusam coadvixit (sic ed. et orig. [Df 200026], lege autem: quoad vixit) et predictos 

suos successores gremium matris ecclesie fovit, tenuit et gratuita pietate defensavit: 

1274/1275 Veszpr.okl. II p.129. 

coaedifico, -are simul aliquid aedificare - együtt épít: 

In qua ostendit Apostolus triplicem effectum fidei in credentibus, scilicet quod reddit 

familiarem Deo et sanctis. ... Et quot efficit stabilem in adversis. ... Et quod facit donum 

divine maiestatis, quando dicit: et vos coedificamini in habitacula (cf. Eph. 2,22: in quo et vos 

coædificamini in habitaculum Dei in Spiritu) Dei, Glosa: ut sitis habitacio Dei: Serm.Quinqu. 

150 (p.311). 

coaequus, -a, -um (quoequus) aequalis, par – egyenlő, hasonló: 

Quia finis humane condicionis non semper quoequa stabilitate potest permanere: 1226/1407 

CD Hung. VI/2 p.364; cf. ’coaequalis, coaequalitas, coaequaliter, coaequatio, coaequo’ 

146

(LLMAeH II p.157,38 a -52 b ). 

coaeternalis, -e pariter aeternus – egyenlőképp örök: 

Est autem filius Patris primo quidem sibi coequalis, ... secundo sibi coessencialis. ... Tercio 

sibi coeternalis, quia eternus Pater, eternus filius: Serm.Quinqu. 12 (p.44). 

coagger, -is m. terra in cumulum egesta – töltés: 

Coaggeribus luti circa pretorium XXIIII den: 1497 DF 282535 fol.106 v ; cf. ALMA 1995 

p.72. 

coaggerator, -oris m. qui aggerem fodit – kubikus: 

Coaggeratoribus luti circa pretorium den V: 1502 Df 282535 fol. 203 v ; cf. 1497 Ibid. 

fol. 99 r : Duobus coaggeratoribus luti etc. XXXXIII den; cf. ALMA 1995 p.72. 

coagulatio, -onis f. concretio – megszilárdulás: 

Dicit autem Philosophus De vegetabilibus (ed.: ubi?), quod planta habet tres vires. Primam ex 

genere terre, secundam ex genere aque, terciam ex genere ignis. A terra enim est fixio plante, 

ab aqua coagulacio, ab igne coadunacio. Terra ergo affigit, aqua coagulat, ignis consolidat: 


coancilla, -ae f. socia ancillarum – szolgatárs(nő): 

Erant enim precipua cordis et corporis humilitas ita, ut ab ipsa tenera etate cunctis vite sue 

diebus humilioribus claustri servitiis sese gaudenter occupari cum omnino famulatu ancillis et 

famulabus claustri inclusis ultra vires et conditionem (sic) suam conlaborans erat coancilla et 

quo precellebat omnes nobilitate, eo amplius preire humilitate satagebat: Leg.Marg. 10 

(p.688). 

coccinus, -a, -um idem ac coccineus – skarlát(vörös): 

Cui (sc. cadaveri Caroli) trabea coccina, gemmatum diadema, item ensis aureaque calcaria ac 

cetera regis insignia aderant: BONF. II,10,385. 

cochlea, -ae f. (coclea) conchylium – kagyló: 

Tibi ... hec arma seu nobilitatis insignia, videlicet scutum ... campi bicoloris, ... campus 

superior servat duas cocleas seu conchilia ex armis prefati ... cardinalis ... pecularibus 

feneratas, inter quas medius corvus anulum baiulans de nostris paternis armis, ... donavimus: 

1478 Mon.herald. III p.54. 

cocodrillus vide crocodillus 

dc_145_10 

cocta, -ae f. (coeta) idem ac coctus: species quaedam telae (coccinea?) – (vörös?) szövetféle: 

Franciscus ... iunctis familiaribus / ... / ducunt ... / currum vehendo concham coeta ( sic ed., 

cod. [Df 283678 p.528]: cocta) circumtegendo. 1456 Kovachich, Scriptores II p.6. 

coenobialis, -e ’domus c.’: claustrum ad fratres ordinis Eremitarum S. Pauli pertinens – 

(remete)kolostor: 

Datum (sc. est diploma) in prescripta domo nostra cenobiali: 1415 Zsigm.oklt. V,1051. In 

domo nostra cenobiali ad honorem Sancte Katherine supra Ruska sita et fundata: Datum apud 

domum nostram cenobialem de Sancto Laurentio supra Budam sitam: 1421 Mon Budapest 

III/2 p.58. Datum in domo nostra cenobiali ad honorem preciosissimi martiris Christi, 

Laurencii supra Budam fundata: 1488 CD patr. V p.360-361; cf. etiam 1484 Dl 46000, 1399 

CD Croat. XVIII 476. Ut divinum officium diurnum et nocturnum per omnes domos nostras 

147

dc_145_10 

cenobiales ... uniformiter ab omnibus observetur: GREG.GYÖNGY. Constit. p.88 (Rubr. 

XXXIII). Ut in qualibet domo nostra cenobiali ... singulis diebus ... fratres ... singulas septem 

horas canonicas in ecclesiis distincte ... persolvant: GREG.GYÖNGY. Constit. p.88-89 (Rubr. 

XXXIV). 

coessentialis, -e ο̒μοούσιος, qui eiusdem essentiae est – egylényegű: 

Est autem Filius Patris primo quidem sibi coequalis, secundum quod dicitur: Equalis Patri 

secundum divinitatem. Augustinus De fide ad Petrum: ’Deus Pater de nullo genitus est Deo, 

semel de sua natura sine inicio genuit Filium, Deum sibi equalem’. Secundo sibi 

coessencialis, quia Deus est ex substancia Patris ante secula genitus: Serm.Quinqu. 12 (p.44). 

coleus, -i m. testis – here: 

Ut accensi duodetriginta pre rigore brume coleos amiserint: BONF. IV,6,245. 

collata, -orum n. non omnino liquet, forsan idem ac collatio 6 consilium, colloquium (?) v. 

mandatum (?) – megbeszélés, tanácskozás (?) v. meghagyás (?): 

Et vos iuxta domini nostri collata introlocatione et institutione deputavimus: 1469 

Zimmermann, Urkb. VI p.436; cf. etiam litteras sequentes ibid.: Castellanum … loco et nostra 

in persona vos iuxta collata domini nostri regis ad Fogaras, Omlas et pertinentias earundem 

introlocatarum (sic ed.) deputavimus: 1469 Zimmermann, Urkb. VI p.436 = Df 244962 et 

244963. 

collatiuncula, -ae f. caena parva – étkezés: 

Factum est hec collaciuncula in solemni recepcione fratris Pauli ad professionem: 1449 ItK 

2005 p.2003.% 

collectale, -is n. liturg.: orationes collectas in se continens – gyűjtőimádságokat tartalmazó: 

Sequitur rubrica de symbolo maiori, quando cantari aut legi debeat ex collectali maiori 

capituli Scepusiensis scripta: XV ex. MKSz 1879 p.74. 

collectorius, -a, -um quod collectoris est - adószedői: 

Miserat etiam mtas vra binas alias literas ad sanc>tiem domini nostri (sic), 

alteras gratulatorias, alteras de indulgentiis et officio collectorio: 1523 Acta Tom. VI p.219. 

collicus, -i m. idem ac colliculus – domb: 

Meta ... post hec in vertice quorundam collicorum (sic ed., recte forsan: colliculorum?) 

wlgariter 'darhath' dicta dirigeretur usque metas nobilium: 1425 Reg.duc. p.38. 

collisivus, -a, -um quod delet v. destruit – megsemmisítő: 

Ecce serenissimis principibus, Franciae et Angliae regibus ... ad invicem dissidentibus et per 

collisivas aggressiones dure certantibus eundem Nicolaum, ut angelum pacis ante faciem 

nostram praemissimus ad eosdem reges, ut etc.:. 1416 CD Hung. X/5 p.685 = Df 265783. 

colluceo, -ere fulgere, splendere – ragyog: 

Scutum coelestini coloris, in cuius meditulio situata est corona aurea gemmis albis in ea 

collucentibus: 1507 Áldásy, Címereslevelek II p.66 = Dl 50244. 

collusor, -oris m. qui charta lusoria simul ludit - játszótárs, kártyajátékos: 

Quod ... fuissent ... duo presbyteri collusores dicti fratris Ambrosii. 1518 Erdélyi, Register 

p.138. 

148

dc_145_10 

colo, -are materiam coitam stabilamve a liquida cribro secernere – szűr: 

Sic in nobis laici notant parvos defectus, in seipsis dissimulantes magna peccata, ut verum sit 

in eis dictum Domini, Mt. XXIII., quod colant culicem, parvi peccati in aliis, camelum autem, 

magni peccati in semetipsis, gluciuntur ( cf. Mt. 23,24: duces caeci excolantes culicem, 

camelum autem glutientes cf. etiam Mal. 3,3: colabit eos): Serm.Quinqu. 93 (p.200). Quod 

prefatus Philippus ... rectori ... altaris ... unam funtam cere, puta munde et colate ... dare ... 

debeat: 1425 Mon.episc.Zagr. VI p.193. 

colon vulg. animal domesticum apud Scythas – szkíta háziállat: 

Habent (sc. Scythae) … beluam albo corpore velocitatis eximie, … hunc 'colon' dicunt: 

BONF. I,1,197. 

colon –i n. (κω̃λον) gram.: parts sententiae – tagmondat: 

Sicut a grammaticis tria genera punctorum in prosa assignantur, scilicet coma, colon, 

periodus, sic similiter in musica ponuntur tria puncta sive distinctiones sub aliis licet 

nominibus, scilicet dyastema, systema et theleusis: Szalkai B,6. 

colona, -ae f. (colonna) uxor coloni v. femina censui et servitio obligata – jobbágyasszony: 

Et colonna unam vineam in promontorio Tapson adiacentem (sc. habet): 1524 SMM 1981 

p.43. 

colorator, -oris m. pictor (?) – festő (?): 

Altare S[anc]tae Catherinae in ecclesia parochiali{s} s[anc]ti Egidii Anna, consors Amtheri 

coloratoris testata est pro imagin{a}e s[anc]tae Catherinae altari suo faciendo florenos auri 

VIII: 1476 Myskovszky, Bártfa I p.79. 

colurnus, -i m. ex virgis arborborum nucis avellanae factus – mogyoróvessző-: 

Subiicit Augustus: Praecingo vasa colurnis / orbibus et patulos praeparo rite lacus: 

IAN.PANN. Eleg. 34,13-14. 

combibo, -ere qui simul aliquo saepe bibit – ivócimbora: 

Respondit testis ... cum ipsis predictis fratribus fuisse laicos combibentes cum eisdem 

fratribus. 1518 Erdélyi, Register p.117; cf. Pais: A magyar ősvallás p.31. 

comercator, -oris m. socius mercatorum – kereskedőtárs: 

Ut moderni ... tricesimatores ... a Michaele prenotato suisque coetaneis, videlicet 

comercatoribus tricesimarum exactionem recipi ... sciant: 1436 Mon.Budapest III/2 p.271; cf. 

ibid. p.272: Nos ... presentes articulos ... pro antedicto Michaele ... suisque complicibus seu 

ceteris comercatoribus ex commissione ... imperialis maiestatis ... confectos sigilli nostri 

appressione studuimus communiri. 

comissatrix, -icis f. quae convivia saepe visitat – lakomázó (nő): 

Dicit enim Chrisostomus super Mattheum (ed.: ubi?), quod commessatrix aut vinolenta 

nunquam fuit (sc. S.Maria), non levis, non iocosa, non cantatrix, non turpium verborum 

auditrix, nunquam super virum erexit oculum, nec infixit aspectum: Serm.Quinqu. 57 (p.128). 

comitaneus vide commetaneus 

Comitanei ... item ... vicecomitanei ... item ... comprovinciales (sc. fassi sunt): 1454 CD Zichy 

XII p.240 = Dl 81176. 

149

dc_145_10 

comitantia, -ae f. comitatus – kíséret: 

Quando in vestras provincias ... Laurencium cum sua comitancia venire contingat: 1408 

Anal.Bolland. 1908 p.46; cf. etiam ’concomitantia’. 

commensalitas, -atis f. communio mensae – asztalközösség: 

Oblacio namque munerum et participacio sacre mense familiaritatem eis et fiduciam faciebant 

ad Deum, quoniam commensalitas est summa communio preter communionem causarum 

essendi, que sunt pater et mater et maxime efficiencia consocialiatis: Serm.Quinqu. 96 

(p.206). 

commestabilis, -is m. dignitas in curia regali Neapoli, quae ’connestable’ dicitur – udvari 

méltóság Nápolyban, connestable: 

Ladislaus … Albricum … magnum, ut aiunt, commestabilem creavit: BONF. III,2,265. 

commiserabilis, -e miserabilis – szánalmas: 

Spectata domini morte famulus … in profusum conversus fletum commiserabili vociferatione 

a cunctis spectatoribus lacrimas exigebat: BONF. III,2,113. 

commisereor, -eri condolere – részvéttel van, megkönyörül: 

Maternis lachrymis commiserti ... flumen ingenti tumultu concurrunt. VALENT.HADN. Mir. 

5 (p.70). 

commissaria, -ae f. iur.:officium, quo quis alicuius testamentum exsequitur – (végrendeleti) 

végrehajtóság: 

Cum nos sentencia ... contra priorem loci et conventus ... et Nicolaum ... commissarios 

testamentarios condam magistri Petri ... ac alios ... prioris ... in dicta commissaria colegas ... 

rite lata ... ipsos ... ad vos ... duxerimus remittendos: 1397 CD Croat. XVIII p.271. 

commissariatus, -us m. officium commissarii i. e. curatoris in ordine Minorum – ügyvivőség, 

ügyvivői hivatal: 

Quatenus dictum commissariatus officium suscipias susceptumque exerceas, … signanter 

autem assumpto tecum socio consolabili, fratre videlicet N. de T. sacerdote, ad dictas 

custodias et loca ipsarum proficisci debeas: 1514/1515-1525 LvtK 1972 p.259. 

communeralis vide commendabilis 

Tibi ... fratri Andree ordinis nostri ... propter communeralia ( sic ed., orig. [Dl 45585]: 

commendabilia) merita religiososque mores, quibus vidimus te decorari et apud nos per 

honestas ac religiosas ... sanctimoniales commendari, concedimus et conferimus auctoritate 

visitatoria officium capellano sanctimonialium: 1474 Veszpr.okl. II p.433. 

communicabilitas, -atis f. facultas communicandi – közölhetőség: 

Competit autem Filio Dei, ut dicatur lux. Primo propter speciositatem. … Secundo propter sui 

puritatem. Est enim emanacio quedam claritatis omnipotentis Dei sincera, Sap. VIIo. 3o 

propter sui communicabilitatem. Dionisius secundo Ecclesiastice ierarchie: ’Benefice semper 

intellectualibus visionibus divinum lumen est extentum’. Quarto, propter sui utilitatem: 


communicatim adv. modo et via communicandi – közlés útján és módján: 

Hos articulos et positiones sive hunc libellum articulatum do, facio et exhibeo ego, magister 

150

Stephanus de Cegled ... narrative et dispositive ac communicatim et divisim aliasque omnibus 

melioribus modo, via, iure etc. in causa: c.1480 Veszpr.okl. II p.440. 

compactilis, -e (pons) ad tempus compositus, qui velociter compingitur – ponton (híd): 

In castris quoque ad sacram pylam, ubi regis erat tabernaculum fossa valloque munitum, 

pontes compactiles lignarii fabri efficere, testudines, vineas musculosque parare: BONF. 

IV,8,25. 

compacto, -are compacisci, componere, consentire – megállapodik: 

Quod postquam ipsa compactata fuerint ... roborata, nos ea firmabimus: 1436 Katona, 

Hist.crit. XII p.734. Quem (sc. furem) compactatum ad solucionem amiserunt: 1479 

Neumann, Bereg p.98. 

compactum, -i n. locut. ’ex compacto’ i.q. uti consentitum est – megállapodás szerint: 

Lodovici filia … Caroli imperatoris filio … ex compacto ita nupserat, ut etc.: BONF. III,1,38. 

Arcem ex compacto Pragensibus equites dedidere: BONF. III,2,421. Percussum ex compacto 

utrinque fedus: BONF. III,3,246. Inviolatum extare fedus, … ut utra prius domus regali stirpe 

masculove successore defecerit, ex altera regem accipere ex compacto cogatur: BONF. 

III,4,9. Ut seniorem Austrie principem Bohemi ex compacto regem in regia orbitate 

pronuncient: BONF. III,4,226. Quando rege Bohemie vita sine virili sobole defuncto ex 

compacto ad Austrie duces recurrere oportet: BONF. III,8,378. Dantur indutie et pactiones 

inter eos facte. … Ad prestitutum ex compacto tempus deditionem fecere: BONF. III,10,207. 

compassus, -us m. quod ad vestimenta liturgica pertinet – liturgikus ruha tartozéka: 

Item unum aliud (sc. humerale) de aurifrisio cum ceteris compassibus de serico rubei et viridi 

coloris: 1421-1425 Mon.episc.Zagr. VI p.197. 

compatrix, -icis f. quae per baptismum quasi alter mater factus est – komaasszony: 

Item nobiles domine, … compatrices ipsorum spuriorum … fassi sunt, quod cum ipse ipsos 

spurios ad baptismum portassent, … ibi plebanus dixisset: 'ego eos non baptizabo, ia 

spurie sunt: 1495 M.Sion 1863 p.311. 

competitrix, -icis f. femina, quae una postulat, aemula – vetélytársnő: 

Ne sanctissimum principem et Christiane reipublice tantopere salutarem competitricum 

criminibus incestari paciamur: Udis p.471. 

compilatio, -onis f. opus ex aliis scriptis compositum, summa -összeállítás, összefoglalás: 

Idem genralis ... ex dictis sanctorum patrum et ordinis privilegiis ac statutis capitulorum 

generalium ... edidit ... novam compilationem generalium statutorum: Chron. F.M.O. p.222. 

complacitas vide complicitas 

dc_145_10 

completivus, -a, -um finem adducens, perficiens – betöltő, beteljesítő: 

Fuerunt autem V in sua passione, scilicet prodicio dolosa, derisio maligna, percussio dura, 

conspucio immunda et occisio omnium precedencium completiva: Serm.Quinqu. 189 (p.387). 

complexionatus, -a, -um corpore bene compositus – jó testalkatú: 

Et decorus aspectu (sc. S.Dominicus) eciam dupliciter, scilicet propter naturam debite 

proporcionatam formatam, coloratam et conplexionatam. Dicitur enim fuisse homo decentis 

persone in qualitate stature et colore faciei: Serm.Quinqu. 70 (p.155); cf. MWb. II p.1082. 

151

dc_145_10 

complicatio, -onis f. (nisi mendum pro ’completiones’) cum res simul implicantur – 

(össze)bonyolódás: 

Exponit nobis Thomas filius Georgii de Thusergravi cum querela, quod licet Nicolaus et 

Dominicus de Warda in octavis festi Beati Iacobi apostoli proxime preteritis quoddam 

predium Geztwser appellatum, necnon piscinas Elethew Kathynathaua et Paptaua vocatas in 

dicto comitatu de Zabolcz existentes habitas per diversas complicaciones terminorum ipso 

exponenti pro tunc in expedicione exercituali contra Turcos anno proxime preterito facta 

existenti ab eodem reoptinuerint, et sibi ipsis statui facere procuraverint, tamen ... etc.: 1445 

Dl 62289; cf. C. Tóth, Szabolcs p.473. 

complicitas, -atis f. (per mendum forsan typographicum: complacitas) societas foeda 

(hereticorum) – bűnös szövetkezés (eretnekeké) : Commendantur autem in hac sacra visione 

tria privilegia Sancti Petri martiris, scilicet mundicia sincerissime castitatis, noticia 

serenissime veritatis, victoria perversissime complacitatis: Serm.Quinqu. 61 (p.134). Racione 

devicte conplicitatis dicitur habere coronam. Data est, inquid, ei corona, id est martirii 

remuneracio: Serm.Quinqu. 61 (p.135); cf. MWb. II p.1083. 

comploratio, -onis f. fletus ingens plurium hominum – nagy sírás, jajgatás: 

Nullus locus satis est tutus, ubique fuga et miseranda Christianorum comploratio: 1526 Acta 

Tom. VIII p.220. 

comploratus, -us m. fletus ingens plurium hominum – nagy sírás, jajgatás: 

E pagis et oppidis undique lugubres Ungari occurrebant, ultro miserabantur et comploratu filie 

generisque lacrimas augebant: BONF. III,3,353. 

complusculus, -a, -um aliquot nonnullus – néhány: 

Idem generosus vir, quamvis valde fortunata conditione (sic ed.) fuerat a Deo et natura 

locupletatus, tamen invidia quorundam complusculos sibi pepererat adversarios: 

GREG.GYÖNGY. Vitae 85 (p.84). 

compositum, -i n. locut. ’ex composito’: uti consentitum est – megállapodás szerint: 

Qui quidem omnes adversus Mariam coniurati Lodovici beneficio quondam … opibus 

excreverant. … Ex composito ceteros clam adeunt: BONF. III,1,60. Quare ad prestitutum 

diem ex composito cuncta fiunt e sententiaque succedunt: BONF. III,4,239. Ad minutula … 

quaedam scientes … saepiuscule ex composito connivisse placuit: TAUR. Staur. epil. 2; locus 

s.v. ’conniveo’ allatus. 

compotiono, -are idem ac simul potiono – itat, italt bead: 

Quin etiam et de calice suo divina benignitate nos compotionare dignatur (sc. Christus): 

BONF. I,5,56. 

compotior, -iri simul potiri et frui – együtt elnyer, megszerez, élvez: 

Nos nolentes ipsos cives … antiquis libertatibus … per vos quomodolibet destitui et 

defraudari, quin ymmo eosdem eisdem inconcusse volumus perfrui et inviolabiliter compotiri, 

vos presentibus diligenter requirimus, … quatenus etc.: 1445 Knauz, Tanács 28 4193 

compoto, -are simul potare – együtt iszik: 

Quod illi fratres … soliti fuissent frequentare tabernas et ibidem cum rusticis compotare: 1518 

Erdélyi, Register p.113. Quod iidem fratres visitassent tabernas, et ibi cum laicis conversati 

152

dc_145_10 

uissent compotando cum eisdem: Ibid. p.121. Testis ... respondit se scire ac vidisse et 

audivisse etiam ipsos fratres Augustinenses ... satis dissolute vixisse et vidisse aliquando 

eosdem fratres ... tam in oppido, quam extra illud in villis in tabernis, et ibi conversari 

compotari (sic) cum laicis, et uisse aliquando eosdem fratres ... inebriatos: Ibid. p.127. 

compunctivus, -a, -um quod animum commovit v. compungit – megindító, megható: 

Singulos adhortabatur ... sacris meditationibus et lectionibus praesertim compunctivis 

insistere: GREG.GYÖNGY. Vitae 106 (p.96). 

computresco, -ere tabescere – elrothad: 

Materia unccionis est oleum sanctum, quod est quadruplex, scilicet gracie. Is. X.: 

’Computrescet iugum’ peccati (cf. Is. 10,27: computrescet jugum a facie olei). Misericordie. 

Eccles. IX.: ’Oleum de capite tuo’: Serm.Quinqu. 197 (p.404). 

concalcatio, -onis f. actus calcandi – taposás: 

Ipsam nobilem dominam … cum pectoribus equorum in terram detrudi facientes per 

concalcaciones equorum in tantum lesa fuisset, ut per ipsam lesionem filium abortivum 

procreasset: 1366 DRH-C XIII p.93. 

concalesco, -ere percalidum esse v. fieri (in imag.) – forró v. forróvá válik, izzik (kép.): 

Habent naturam ignis per amoris fervorem, quorum cor concaluerat (cf. Ps. 38,4: Concaluit 

cor meum) intra se, eciam in eis ardebat ignis caritatis: Serm.Quinqu. 152 (p.318). 

concapitularis, -e socius de capitulo – káptalani társ: 

Quod sive decanus noster benemeritus cum nostris concapitularibus istis omnibus duorum 

decanatuum colla sua submittent: 1526 Urkb.Kisd. p.180. 

concaptivus, -i m. qui simul cum aliis captivus est – fogolytárs: 

In signum apercionis misericordibus apertum est celum Ezechieli lugenti in medio 

concaptivorum, Ezech. Io ( cf. Ez. I,1: cum essem in medio captivorum), nam flere cum 

flentibus est actum conpassionis: Serm.Quinqu. 16 (p.51). Venerunt ... fratres nostri ... miserti 

duorum concaptivorum sacerdotum, ... ut supplicaremus etc.: 1525 M.Sion 1867 p.126. 

concenseo, -ere consentire – egyetért: 

Nos ipsius peticionem et suplicacionem iustam, legitimam et racionabilem concensentes 

(orig. [Df 260317]: cen{en}sentes [?]) et arbitrantes de consilio prelatorum, baronum et 

nobilium regni … terram … magistro Benedicto … donamus: 1304 CD And. I p.82; cf. 

Jakoblovics p.729. 

concessor, -oris m. qui aliquid laritur, donat – adományozó: 

Quod pridem nonnulli … nostri predecessores … iurium regalim … largiciones ac 

concessiones imperiales fecerunt et indulserunt, arbitrantes ipsi concessores predecessores 

nostri per hoc rempublicam adaugeri: 1412 Wenzel, Diósgyőr p.47 = Df 290201 fol. 40-42 et 

Df 287861 fol. 29-30, cf. Zsigm.Oklt. III,2080. 

conchristianus, -a, -um socius Christianus – kereszténytárs: 

Omnibus conchristianis salutem: s.1096 Urkb.Burgenland I p.19; cf. etiam Gombos I,42. 

concisus, -a, -um brevis – rövid: 

Eius oratio tarda, gravis et concisa multum ponderis habens et acrimonie: BONF. IV,9,266. 

153

dc_145_10 

concitate adv. celeriter, velociter – gyorsan: 

Quam (sc. cervam venatores) cum concitatius per paludem insequi cepissent etc.: BONF. 

I,2,194. 

concluendo lege concludendo (GREG.GYÖNGY. Constit. p.128 [Rubr. LXXV]). 

concremator, -oris m. qui calcem cremat – mészégető: 

Item per Balthasarem castellanum misi concrematori cementi Zagrabiam flor. II: 1481 

Mon.civ.Zagr. XI p.265; cf. Item in octava Omnium Sanctorum misi concrematori cementi 

Zagrabiam sol. IIIc.: Ibid. p.267. Eodem die concrematori cementi, qui fuit Zagrabie, misi sol. 

IIc: 1482 Ibid. p.283; cf. etiam Lex.Lat. Iugosl. I p.267. 

concretivus, -a, -um quod roborat, auget – növelő, gyarapító, erősítő: 

Sed ipsa nobilitaretur et dignificaretur in rege adeo, quod omnes concretivas denominationes 

communicaret: PELB.TEM. Pom.sanct.hiem. XV,H; locus allatus s.v. ’denominatio’. 

concretus, -a, -um quod manu tangi potest – kézzel fogható, konkrét: 

Omnes etiam spiritus vitales et substantie abstracte et concrete eorum desolationi et 

confusioni arridere videntur: GEORG.HUNG. p.344. 

concubitrix, -icis f. quae concumbit, adultera - parázna: 

Iurati assessores ... dominam Margaretham ... concubitricem cum Gregorio plebano, ... 

conpatre suo, ... eundem Gregorium plebanum publicum incendiarium ... nobis in eorum 

registro assignarunt: 1481 Tan.Borsa p.315; cf. Lex.Lat.Iugosl. I p.267. 

concumbens, -entis m. adulter, impudicus – parázna: 

Iidem iurati ... dominam Barbaram, relictam condam Alberti de Pathak concumbentem cum 

privigno suo et hospitam furum, relictam Emerici Fekethe ... et Annam, filiam eiusdem 

necatrices puerorum ex ipsa Anna maliciose genitorum, Michaelem Chyzar ... homicidam ... 

pro publicis ... malefactoribus et nocivis hominibus nobis in eorum registro assignarunt: 1481 

Tan.Borsa p.315. 

condescendentia, -ae f. indoles, proclivitas – hajlam, hajlandóság: 

Ut eadem (sc. regia dignitas) suis fidelibus et subditis in hiis postulatis, que ipsorum 

augmentum honoris conspiciunt, benigna condescendentia gratiam conferat exauditionis: 

1398 Turul 1901 p.103 = Dl 50600. 

condescensualis, -e ad tributum pro possessione fidei praestandae causa usui acceptam 

solvendum pertinens – haszonbérleti, hűbéri: 

In casu autem, ubi nobis et ecclesie nostre predictam collectam condescensualem ante ipsum 

terminum solucionis exigere necesse fuerit, ... ipsi eandem extradare deberent: 1382/? Békefi, 

Szekszárd p.71-72. 

condictamen, -inis n. compositio, pactio – megegyezés, megállapodás: 

Magistro Petro Italo ad rationem condictaminis fl. X: 1520 TT 1911 p.79. Magistro Petro Italo 

iterum ad rationem condictaminis fl. VIII: Ibid. p.81. Magistro Petro Italo ex condictamine fl. 

III: Ibid. p.83. Iam ultra condictamen tulit fl. XXX: Ibid. p.83; cf. Aetas 1994/1, p.272 et 

ALMA 1996 p.75. 

154

dc_145_10 

condimentarius, -ii m. qui cum condimentis negotiatur – fűszerárus: 

Alexaander ... cum regina Cariae ... honoris causa missitaret ad eum obsonia et bellaria, per 

artifices et cocos abunde praeparata, meliores se habere dixit condimentarios (‘οψοποιούς), ad 

prandia iter nocturnum, ad coenas vero parsimoniam prandiorum. IAN.PANN. Plut.dicta 

p.44. 

conexitas, -atis f. (connexitas) coniunctio, nexus – kapcsolat, kötelék: 

Quotiens (sic) honor et officium ab una radice originem sortiuntur et eorum alterutrum ... 

contingit a reliquo declinare, consequens est oportunitate capta ob connexitatem nativam ipsa 

rei exigentia ydemptitati pristine restaurari: 1276 Veszpr.okl. I p.66 = DF 200030. 

conexus, -us m. (connexus) coniunctio, colligatio, nexus – kapcsolat, összeköttetés: 

Ex quibus (sc. sororibus) affinitatis suave vinculum sibi et prolibus generatis et generandis 

utrobique laudabiliter participando sortitur etiam sanguinis idemptitatem et connexum 

carnalem indissolubilem: 1416 CD Hung. X/5 p.682 = Df 265783. 

confectus, -us m. (Ital.: confetto) decoctum, condita – cukrozott gyümölcs, befőtt: 

Speculum magnum I. Mensa I. Nozolya I. In almario: Confectus in scatula modicum I. Anfora 

mazas I. Vitrum magnum de cristallo destructum I. Kupe de cristallo VI. Vitra simplicia IIII. 

Peccaria vitrea III: 1494 Dl 26076 fol. 3 r . 

confessive adv. per confessionem – bevallás útján: 

Per eundem coram nobis confessive propositum extitit in hunc modum etc.: 1379 CD Croat. 

XVI p. 6. 

confluenta, -orum n. locus, ubi fluvii confluunt – összefolyás: 

Hi … cum inter Arabonem et Danubium ad confluenta castra locassent, a duabus se lateribus 

utroque amne tuebantur: BONF. I,9,183; cf. etiam LLMAeH s.v. 'confluentia': BONF. I,1,288, 

306; I,6,143. 

confragosus, -a, -um scruposus – rögös: 

Rex … post hec, cum via confragosa instaret et angusta, diviso exercitu ad inhibendos facilius 

… Turcorum incursus Hemum conscendere cepit: BONF. III,6,197. 

confremo, -ere simul vociferare – együtt ordít: 

Mox facto impetu omnes … regi manus iniiciunt, hostili more confrementes capiunt 

distrahuntque: BONF. III,2,187. 

congenitus, -a, -um qui x uno patre unaque matre genitus – édestestvér: 

Magister Gregorius ... Stephanum et Dominicum ... in universis suis iuribus ... tamquam 

fratres suos sibi ex utro[que] parente congenitos, uterinos et carnales veros heredes et 

successores effecisset: 1428/1432 Dreska, Pannonh. II p.254. 

conglobatio, -onis f. cum res conglobantur – összetorlódás: 

Quia a longis iam retroactis temporibus cis Civitatem nostram Posoniensem aqua Danubii per 

Arenae, et Arborum congeries et Conglobationes sic existit divisa, quod per navalem 

Transitum magna cum difficultate ipsa aqua Danubii potest transfretari (transscriptio 

diplomatis anni 1439 s.v. sequenti allati): 1498 CD Hung. XI p.224. 

conglomeratio, -onis f. a cum apes congregantur v. colliguntur: apium examen – rajzás, 

155

méhraj; b cum res conglobantur – összetorlódás: 

a Ut tales iobagiones nostri in tali nota reperti ... gregem porcorum aut apum 

conglomerationem ipsorum totalem cum porcis aut apibus absentatis amittant: 1422 

Zsigm.oklt. IX,1012. b Quia a longis iam retroactis temporibus cis civitatem nostram 

Posoniensem aqua Danubii per arenae et arborum congeries et conglomerationes sic extitit 

divisa, quod per navalem transitum magna cum difficultate ipsa aqua Danubii potest 

transfretari: 1439 CD Hung. XI p.222. 

congratulabundus, -a, -um simul congaudens v. laetans – közösen örvendező: 

Nondum Dravum amnem plane traiecerat, cum duo gnati congratulabundi obviam venere, 

idem ceteri fecere: BONF. II,10,62. 

congratulatum, -u supinum verbi ’congratulo’: 

Certatim populi collacrimantes ex insperata letitia congratulatum concurrebant: BONF. 

III,1,339. Frequentissimus hinc populus congratulatum occurrit: BONF. III,4,52. Quare 

congratulatum simul et hortatum legationes undique properabant: BONF. III,6,76. 

congregatrix, -icis f. quae congregat – összegyűjtő: 

Et omnia ad seipsam bonitas convertit, et princeps congregatrix est dispersorum, sicut 

principalis et vivificans divinitas: Serm.Quinqu. 38 (p.89). 

coniugatio, -onis f. coniugacio matrimonium, conubium – házasság: 

Proceres enim, quamvis ne quid illa novi moliretur, pro regina se omnino habituros 

predicabant et ad capiendum regem impellebant, nil tamen in pectore magis perhorrebant, 

quam ne in regali coniugacione succederet, ne tynnnicis Mathie moribus novum regem 

inficeret. Udis p.457. Quis denique faustissimam et fecundam virginis coniugacionem non 

indulserit: Udis p.465. 

connutrio, -ire simul nutrire – együtt nevel: 

Illa concubina est concupiscencia, que nobiscum connutritur a puericia nostra: Serm.Quinqu. 

156 (p.326). Et hoc dicitur bellum, quia caro nobiscum nascitur et vivit ut civis, et 

concupiscencia eius (ed.: Aristot. – ubi?) nobis connutritur: Serm.Quinqu. 157 (p.328). 

conpacienter vide conspatienter 

dc_145_10 

conrecto lege contrecto 

Remedia adhibuit infirmis (sc. S.Elisabeth), velo proprii capitis tersit et manibus propriis 

conrectavit ( sic ed., corrigendum puto ad ’conrectavit’), licet ancille talia graviter 

tollerarent: Leg.sanct.Hung. p.28 r . 

conrector, -oris m. qui socius v. collega rectoris est – igazgatótárs: 

Idem … plebanus … loco sui vicarios seu conrectores ipsis civibus … civitatis nostrae invitis 

substituere possit nullo modo: 1435 Osváth, Kassa p.110. 

conscensor, -oris m. qui simul conscendunt – együtt mászó: 

Posidonius … refert … (sc. Mysos, Thraces et Getas) Deicolas et Capnobatas, id est fumi 

conscensores appellatos: BONF. I,1,134. 

conscolaris, -is m. socius in studiis v. scolis – iskolatárs: 

Quod ipse aliquando … cum certis aliis conscolaribus suis … cantasset in eodem monasterio 

156

missam: 1518 Erdélyi, Register p.116. 

dc_145_10 

conscriptor, -oris m. qui vota connumerat – szavazatszámláló: 

Tres fratres nostros ... eligo in scrutatores seu vota omnium ad tabulam accedencium 

receptores et conscriptores: GREG.GYÖNGY. Constit. p.71 (Rubr. IV). Ipsi scrutatores seu 

vota omnium eligencium receptores et conscriptores debent per se sedere a communitate 

segregati: Ibid. p.72 (Rubr. VI); cf. ibid. p.72: Qui scrutatores ... pre aliis omnibus primo vota 

sua separatim conscribant. 

consenior, -oris m. socius iurati v. consiliarii – esküdt- v. tanácsostárs: 

Recognoscimus ab honorabilibus dominis, seniore et consenioribus regalis fraternitatis 

recepisse […] florenos: 1519/? Wagner, Anal. II p.191. 

consideratus, -a, -um prudens, sapiens – bölcs, megfontolt: 

Contra vero Geysa longe consideratior faciliorem clivum prudentissime captat: BONF. 

II,3,123. 

consiliarius, -a, -um ubi consilium civitatis conventum agit – tanács-: 

In domo vestra consiliaria: 1524 Végh, Buda p.181 = Df 238121. 

consistentia, -ae f. (consistencia) compositio, transl.: dispositio bona, sanitas – berendezés, 

szerkezet, felépítés átv.: egészség: 

Luna continencie necessaria est et utilis ordinatis primo ad exemplum. ... Secundo ad 

meritum. ... Tercio ad consistenciam corporis. Isidorus (cf. Isid. sent. 2,40,5) De summo bono: 

’Castitas est securitas mentis, sanitas corporis’: Serm.Quinqu. 193 (p.398). 

consocialitas, -atis f. condicio v. status socii v. sodalis – társaság: 

Oblacio namque munerum et participacio sacre mense familiaritatem eis et fiduciam faciebant 

ad Deum, quoniam commensalitas est summa communio preter communionem causarum 

essendi, que sunt pater et mater et maxime efficiencia consocialiatis: Serm.Quinqu. 96 

(p.206). 

consocietas, -atis f. confraternitas – testvérület, céh: 

Nunc ipsi carnifices simulcum consocietate eorum ab emptione et venditione piscium … 

penitus destituti forent: 1420/1514 Mon.Budapest III/1 p.51 = Df 286056; cf. etiam superius: 

consociorum … sew confraternitatis eorum, et inferius: simulcum tota consocietate sew 

confraternitate eorum. Quod fideles nostri ... magistri consocietatis et confraternitatis 

emptorum et venditorum piscium ... nostre exposuerunt maiestati, ... quod etc.: 1474/1514 

Budai mészárosok p.348. 

consolabilis, -e qui consolari potest – vígasztaló: 

Quatenus dictum commissariatus officium suscipias susceptumque exerceas, … signanter 

autem assumpto tecum socio consolabili, fratre videlicet N. de T. sacerdote, ad dictas 

custodias et loca ipsarum proficisci debeas: 1514/1515-1525 LvtK 1972 p.259. Sancia regina 

… consolabiles literas tunc ordini mittendo inter alia inseruit, quod etc.: Chron. F.M.O. p.219. 

consolativus, -a, -um qui consolat – vígasztaló: 

Ioannes … prior … cunctis … in necessitate positis erat consolativus amicus. 


157

dc_145_10 

conspatienter adv. (conpacienter) spatium aequale conficiendo – azonos távolságot megtéve: 

Quas (sc. terram et vineam) prefati filii Emerici … eidem compacienter condescendendo sibi 

et per eum suis heredibus … dedisse[n]t.: [1324], 1360 CD And. II p.172; Jakoblovics p.729 

= Dl 2271. 

conspectus, -a, -um evidens, conspicuus – feltűnő, szembeötlő: 

Nam in maiestate regia eo conspectius ac gravius id vitium iure censetur, quo maior viri 

dignitas habetur: BONF. II,6,235. 

conspitio, -onis f. actio conspiciendi v. inquirendi – megtekintés, kivizsgálás: 

Michael ... produxit ... duos ex nobis iuratis et fratribus dilectis ipsam offensam conspitionem 

(sic ed., recte forsan: ad ipsam offensam conspiciendam ?): 1462 Zimmermann, Urkb. VI 

p.139. 

consputio, -onis f. actus sputis foedandi – leköpés: 

Fuerunt autem V in sua passione, scilicet prodicio dolosa, derisio maligna, percussio dura, 

conspucio immunda et occisio omnium precedencium completiva: Serm.Quinqu. 189 (p.387) 

cf inferius: Et conspuetur, quasi vilis. Serm.Quinqu. 6882 

constabilis, -e proprie: firmus; transl.: fidelis – tkp.: szilárd átv.: megbízható: 

Exemplum Diogenis (ed.: quis et ubi?) de porco, qui libencius wult esse in ceno, quam in 

pura aqua et constabili de bruco, quem si sepelias in rosis, interiit, si in stercore, reviviscit: 

Serm.Quinqu. 17 (p.54); cf. etiam MWb. II p.1620. 

constatuo, -are decernere, statuere – elhatároz, eldönt: 

Que (sc. puella) ... quoniam sabbatum erat, quando lumen recipere meruit, ipsum diem sabbati 

cunctis diebus vite sue constatuit ieiunare: Leg.Marg. 59 (p.709); cf. ’constituo’ II E. 

constellum vide consilium 

Rex … hodie, … nisi mutetur constellum ( sic ed., recte orig. [Dl 25643]: consilium), post 

prandium recedet: 1522 C. Tóth, Bátori p.39. 

constupratio, -onis f. actus stuprandi – megbecstelenítés, megerőszakolás: 

Sequenti die dixit (sc. B.Helena): ,,Non potui obtinere salutem clerico, quia magnum scelus 

fecerat in constupratione cuiusdam virginis”: Leg.Hel. 15 (p.712); cf. ALMA 1995 p.76. 

consularis, -e ad consulem pertinens – konzuli: 

Vandali … sub Stilicone magistro equitum consulari patricioque viro in Gallias 

transmigrarunt: BONF. I,2,173; cf. etiam ibid. I,1,86. Venale ius habent et decreta quedam 

consularia pro libidine interpretantur: BONF. IV,5,56. Papiliam Mnasonis viri consularis 

filiam Paulus Emilius uxorem duxit: Udis p.461. 

consultatus, -a, -um prudens – megfontolt: 

Ita tandem mihi persuasi, ut Batrachomyomachiam, hoc est ranarum murumque proelium tuae 

consultatissime Minervae exhilarandi gratia mitterem: BART.PANN. Ded. 2. 

consumptus, -us m. sumptus, impensa – költség: 

Ad idem consumptus fl. 6: 1485 Myskovszky, Bártfa I p.143. 

contabulatio, -onis f. pavimentum tignis opertum – deszkázott padlózat: 

158

dc_145_10 

Triclinia latissima habent abiegna contabulatione vestita: BONF. IV,5,25. 

contaminatio, -onis f. corruptio – beszennyezés: 

Hanc virgam liberavit Christus primo a contaminacione corporalis: Serm.Quinqu. 43 (p.100). 

contenebro, -are obumbrare – beárnyékol: 

Voluntatem meam dirigas illuminans animam meam, ne in aeterna morte peccatis 

contenebrata obdormiat, sed redempta tuo munere te per omnia collaudet et glorificet. 


conterminalitas, -atis f. fines termini – határ: 

(In oratione recta:) Inde per metas terreas vadit versus orientem, ubi terras Usa terminatur et 

conterminalitatem ipsius recipit terra hospitum nostrorum de nova villa Zegligeth: [1258] 

1424 Fons 2005 p.360 = Dl 87978; cf. paulo superius: terminatur et ibi conterminium recipit 

terra Usa. Cf. ibid. in alio transscripto eiusdem privilegii, in oratione autem obliqua: Exinde 

vero similiter de meta in metam transeundo et conterminalitatem cum terra hospitum ipsius 

Bele regis de Nova Villa Zegligeth recipiendo ... conterminium terre ecclesie Wesprimiensis 

reciperet. 

contiguo adv. (nisi mendum:) proxime – közvetlenül: 

Expost in dicto ordine vel ambitu superiori edificiorum quinque cameras invice (sic ed.) 

contiguo existentes annexas unacum toto cellario ... eiusdem totius domus: 1507 Végh, Buda 

p.146 = Df 238294. 

continenter constanter, perseveranter – állhatatosan, kitartóan: 

Lupus ... pro explorata sanctitate invitus pontificatu maximo donatus collegia sacerdotum 

continentissime gubernavit: BONF. I,4,236. Locus in Lexico nostro s.v. ’continenter’ allatus 

mendum typographicum habet, recte legitur in editione altera [Reg.Slov. I p.315, cf. Anj.Oklt. 

II,802] et in orig. (Df 227618): continentur, ergo non huc pertinet, interpretatio eius etiam 

delenda. 

continuator, -oris m. alicuius rei assidua exercitatio – folytatás, gyakori ismétlés: 

Quomodo nonnulli forent de medio vestri precipue in istis partibus … pauperum predatores et 

rapinarum continuatores, … qui etc.: 1450 Knauz, Tanács p.100. 

contoralitas, -atis f. (conthoralitas) nuptiae, matrimonium – házasság: 

Cum ipsius nupcie celebracio et conthoralitatis coniugium ex nostra benivola admissione 

existat: 1343 Urkb.Burgenland V p.6 = CD Hung. IX/1 p.92. 

contornius, -ii n. (conthornius) non plene liquet, forsan i.q. duo arbores concretae (?) – 

összenővés: 

Quendam conthornium arborum pivi (recte: piri): 1422 Zsigm.oklt. IX,154 = Dl 75626. 

contractus, -a, -um complicatus – összekuporodott: 

Humilitatem eorum manifestat ingressio ... in illud ... vile diversorium, ubi virgo peperit 

filium suum primogenitum, ubi infinita maiestas membris contraccioribus stabulabat in medio 

duorum animalium, secundum Augustinum (ed.: Aug. –ubi?): Serm.Quinqu. 25 (p.68) , cf. 

etiam 13 (p.48) (= Sermo XVII in Epiphania I. Sancti Aurelii Augustini Hipponensis episcopi 

Operum supplementum I Ed. D.A.B. Caillau – D. B. Saint-Yves. Paris 1836, p.99). 

159

dc_145_10 

contrasisto, -ere resistere – ellenáll: 

Vaivoda noster ... gnaviter Turce contrasistit: BART.PANN. Epist. 4,5. 

contremo, -ere timere, metuere, concuti, commoveri – fél, remeg: 

Praesunt dominationes subiectis in gloria, / per hos claret, summi Dei quanta sint donaria, / 

cuius omnis creatura contremit imperia: GREG.GYÖNGY. Vitae 204 (p.157). 

controversor, -oris m. qui dissensionem, discordiam, iurgium sim. excitat – ellenző, 

patvarkodó: 

Quum nonnulli controversores, sacro sanctae orthodoxae fidei persequutores sese insultu, 

ausu temerario et superstitiose veritati evangelicae opponentes, vexilla perversitatis contra 

totius cleri et ecclesiae statum fere erigendo insurrexerant conspirati. 1436/? CD Hung. X/7 

p.811; cf. Demény p.60. 

contuto, -are v. contutor, -ari (in loco tuto) condere – (biztos helyen) elrejt: 

Sancti Dei … sic mundo fugitivi in antris et latibulis bestiarum et ferarum sunt contutati. 

VALENT.HADN. Mir. prol. 56; cf. MWb. II p.1799. Benedictus … prior … sciebat, quod … 

nec fortes auxiliarii poterunt adiuvare, neque prudentes consiliarii responsum utile dare, nec 

libri doctorum consolari, nec aliqua substantia praetiosa liberare, neque aliquis locus secretus 

contutari. GREG.GYÖNGY. Vitae 187 (p.146). 

convaleo, -ere convenire – megfelel: 

Preter unum autem nullum equum habemus persone nostre convalentem: 1456 CD Zichy XII 

p.245 = Dl 81234. 

convallium, -ii n. vallis clausa – völgykatlan: 

In huius Ioannis literis habetur, quod ad montes, in quorum convallio dictum coenobium est 

fundatum, personaliter accedendo … totam terram … ecclesiae … donavit: [1410], 1522 

Doc.Paul. I p.2. 

convecto, -are comportare – összehord: 

Quibus mos erat maritimas merces, vinum et oleum convectare: BONF. I,6,77. 

conventualiter adv. modo conventus, ut conventus – konvent módjára: 

Quod heremitae Sancti Pauli ... in quibusdam (sc. locis) XII conventualiter vivere et commode 

poterant sustentari: GREG.GYÖNGY. Vitae 50 (p.61). 

conventulus, -i m. parvus conventus – kis konvent: 

Spes … magna ad eundem … patrem est, quod ruentem conventulum et in structuris atque 

culturis … in melius deducet: 1521 Dipl.Sáros p.549. 

convertentia, -ae f. actus convertendi – megfordítás: 

Quia secundum Ambrosium Dominus est nomen omnipotencie, dicit enim respectu 

subiectorum. Quia dominus et servus sunt relativa. Et omnia relativa ad convertenciam 

dicuntur, ut servus domini servus et dominus servi dominus, secundum Aristotelem in 

Predicamentis: Serm.Quinqu. 7 (p.37). 

coofficio, -ere simul operam offerre – együtt szolgál: 

Ut in omnibus oblationibus … in missis … provenientibus rector ecclesiae habeat duas partes, 

tertia parte sororibus de conventu, si eidem coofficiant, remanente si autem non coofficiarent, 

160

dc_145_10 

ex tunc rector percipere debeat … integre: 1342 CD Hung. VIII/4 p.585 = Dl 3478. 

copa, -ae f. femina, quae saltando hospites delectat v. quae in taberna potum cibumque 

administrat – táncosnő v. csaplárosné: 

Uti plures in Neapolitanis abacis Ungaricas, uti aiunt, copas, quam in Pannonicis numerare 

queas: Udis p.471. 

corbanum, -i n. arca pecuniaria, scrinium, theca – kassza, szekrény, láda: 

Graviter est increpandus, ab ingressu capituli … et ad corbanum capituli ponantur (sic) 

irremissibiliter: 1521 M.Sion 1866 p.250. Semper imponatur ad corbanum capituli pro 

expensis communibus: 1521 Ibid. p.255. Statim ipsum sigillum in pixidem seu corbanum 

ligneum cum diligentia imponatur: 1521 Ibid. p.326. Hebdomadatim … canonici … ad 

capitulum conveniant sub poena trium denariorum … irremissibiliter exigendorum et ad 

corbanum capituli imponendorum: 1521 Ibid. p.259. 

corneus, -a, -um ex cornu factus – tülök-: 

Res mercimoniales, ... ut sunt fernicule, monilia, ... claviculi, setistra, pectines lignee aut 

cornee, specula etc.: 1436 Mon.Budapest III/2 p.272. E quadam aurea corona gemmis 

margaritisque distincta extensum est in altum brachium unum manus dextre scapulotenus et 

ad integrum armis tectum habens in palma tubam corneam: 1507-1508/XVI in. Turul 1891 

p.60. In quo (sc. scuto) duae tubae corneae sive buccinae venaticae in altum eriguntur: 1514/? 

Iványi, Teleki p.208 = Dl 86748; cf. ALMA 1995 p.77. 

cornicula, -ae f. cornix parva – kis varjú, varjacska: 

Exemplum Oracii in epistolis de cornicula et grege avium (cf. Hor. Epist. 1,3,18-20): 


corporalitas, -atis f. natura corporalis – testi mivolt: 

Qui (sc. Christus) post assumptionem fragilis humanae corporalitatis pro nostris reparandis 

incommodis vivificae crucis vexillum sua gloriosissima passione sanctificavit: 1408 CD 

Hung. X/4 p.683. 

correctibilis, -e castigans – fenyítő: 

Quod Paulus … predictum Stephanum … verbis correctibilibus de tali prolatione verborum 

suorum arguisset: 1325 TSz 1964 p.550. 

correctorius, -a, -um quo quid corrigitur – javító: 

Ex processu seu linea verborum in cancello et glosa correctorio elicuit (sic ed.) evidenter: 

1422 Zsigm.oklt. IX,496; recte orig. Dl 31406: Que quidem dies octava festi Beati Georgii ex 

processu seu linea verborum in cancello et glosa correctorio elicitur evidenter. Quidam ex 

ipsis ... spreto et parvipenso huiusmodi nostro iusto et correctorio mandato nedum redimere 

vellet (sc. calicem impignoratam): 1491/1508 M.Sion 1866 p.616. 

correpo, -ere irrepere, subrepere – becsúszik, becsusszan: 

Caesar ... cum pauperis olim / in tenuem solus cymbam correpsit Amyclae: IAN.PANN. 

Paneg. 3,2,261-262. Per confusionem formarum idem ac corripere – alakkeveredéssel: 

megfedd: Leo ... quorum turpissimam vitam verbis sepe correpserat: BONF. I,9,272; cf. 

corripuere: I,9,146 et corripuit: I,7,233, 238; I,8,273. 

corrigiatoria, -ae f. (corrigatoria) artificium corrigia v. lora parantium – szíjgyártó 

161

dc_145_10 

mesterség: 

Si quis artem corrigiatoriae (sic ed., recte forsan: corrigiatoriam?) gratia eruditionis accesserit; 

cf. superius (forsan ut adi.): Adolescentum … si quis artium praeexpressarum dempta arte 

corrigatoria (sic ed.) eruditionis studio se annexerit: 1484 Zimmermann, Urkb. VII p.375. 

corrigiatus, -a, -um (corregiatus) corrigiis praeditus – szíjas: 

Item de cirotecis corregiatis, videlicet de Zamisch et bombacialibus semper tricesima pars ... 

debet solvi: 1436 Mon.Budapest III/2 272 3169 

corviger, -a, -um qui corvo pro insignibus utitur – címerként hollót viselő, 'hollós': 

Corviger extremum rex modo clausit iter (sc. Mathias Corvinus): GREG.GYÖNGY. Vitae 

179 (p.141). 

cothurnatus, -a, -um (Gr.: κόζορνος) cothurnis calceatus; transl.: elatus, tumidus – 

dagályos: 

Cuius nuperrime paucula carmina ad me misisti, quae quam Cecropidae cothurnata sint, erunt 

testes, qui perlegendi favorem nostro indulserint poetae: 1514 Anal.nova p.39. 

coturnix, -icis f. όρτυξ, avis species – fürj: 

Quidam enim similes sunt vipere, que occidit matrem in ortu suo, et catulo, qui cecus nascitur 

et genitorem non agnoscit, et pullis perdicum et coturnicum, qui statim nati deserunt matrem: 


couterinus, -a, -um ex eadem matre natus – egy anya szülöttje: 

Quod duae illustrissimae sorores carnales et couterinae, una videlicet nostrae maiestati, et 

altera eidem ... palatino matrimoniali foedere legitime sunt copulatae: 1416 CD Hung. X/5 

p.682 = Df 265783. Sigismundus … rex … et … Nicolaus palatinus …nobiles et generosas 

Barbaram reginam et Annam … duas sorores carnales et couterinas … consortes habuere 

maritales: 1438 Katona, Hist.crit. XII p.849. 

crasse adv. (grasse) spisse, dense; de impressione sigilli: graviter, profunde – vastagon; a 

pecsét esetében: erősen, mélyen: 

Abbatissa ... exhibuit nobis duas litteras, ... unam videlicet condam illustris principis 

Colomani, ... cuius sigillo certo (sic), quo vita comite utebatur, a tergo in quadam prestula 

pergamenea grasse impresso, cuius quidem littere medietas, videlicet pars anterior est scripta 

ex voluntate ... fundatoris ... monasterii litteris Grecis, alia autem medietas ... Latinis litteris 

est conscripta: 1393 Dipl.Hung.ant. I p.370; cf. MWb II p.1983. 

crepus, -a, -um incertum, dubius (?) – bizonytalan, kétes, fél-(?): 

Tempus autem producendi Luciferum est aurora, que est lux dubia tenebris amixta tenens 

convivium noctis et diei. Unde et crepum dicitur, id est dubium, et inde crepusculum: 


cribratio, -onis f. (cribracio) actus cribrandi – rostálás: 

Lu. XXII.: ’Sathan expetivit vos, ut cribraret vos’. Cribracio autem purgat triticum: 


cribrusta, -ae m. faber, qui cribrandi artificium exercet – rostás: 

Tylman carnifex super Hano cribrustam XXVII flor: 1395 Acta Cassov. p.91. 

162

dc_145_10 

crisos (χρυσός) vox Graeca: aurum – aranya: 

Sed istud aurum in quibusdam simulatur ut ypocritis, qui inde dicti sunt ypocrite, id est 

simulatores, quod sub specie auri, id est exterioris boni incedunt. Ab ypos, quod est sub, et 

crisos, quod est aurum. Serm.Quinqu.102 (p.216). Serm.Quinqu. 6889 

crocodillus, -i m. (cocodrillus) κροκόδιλος, animal quoddam reptile vivens in fluminibus, 

praesertim in Nilo – krokodil: 

Sed sicut quidam piscis, secundum Aristotelem (ed.: ubi?) De animalibus, intrat ventrem 

cocodrilli et perforat, sic Christus infernum et diabolum: Serm.Quinqu. 192 (p.395); cf. locum 

alterum allatum ex Iuvenali: Ibid. 127 (p.267). 

Cruciti, -orum m. ( nisi mendum pro ’cruciati’) miles v. socius religiosi ordinis equestris - 

keresztes lovagrend tagja: 

O quantus erat tunc luctus non solum fratrum ordinis presentium et sororum, sed etiam 

aliorum multorum usque diem sepulture sue convenientium, donec defunctionis sue die quarto 

per manus dictorum venerabilium patrum archiepiscopi et episcopi, presentibus karissimis 

fratribus religiosis Minoribus, Premonstratensibus, Crucitis, plebanis et secularium virorum ac 

mulierum, pauperum et nobilium multitudine permaxima Deum laudancium venerabile ipsius 

corpus cum reverentia et devocione debita sepulture fuit commendatum: Leg.Marg. 19 

(p.694). 

crudesco, -ere crudum fieri – kegyetlenné, véressé válik: 

Non illum aestivo dimovit Sirius astro, / non autumnali crudescens tempore morbus: 

IAN.PANN. Paneg. 3,2,239-240. 

cruminator, -oris m. qui crumenas conficit – erszénykészítő: 

Cuius quidem feneti a parte orientali fenetum Petri filii Augustini, a parte vero meridionali 

fenetum eiusdem Iohannis filii Iwanka, a parte occidentali fenetum Laurentii bursatoris seu 

cruminatoris, a parte septemtrionali iterum fenetum Petri filii Augustini ... dicitur vicinari: 

1418 Zsigm.oklt. VI,1622; cf. etiam ’eruginator’. 

culeus, -i m. (culleus) ( Gr.: κούλεος) uter v. sacculus utriculus ex corio factus – bőrzsák, 

tömlő: Qui ... e septem cardinalibus, quos Nucerie capi iusserat, quinque saccis involutos in 

mare demersit haud aliter atque parricidas, qui culleis insui et in profluentem demergi solent: 

BONF. III,1,36. Ii ... Ioannem ... ceperunt, in suis edibus in vincla coniecere, mox in abditis 

penetralibus variis cruciatibus afficere occepere, quibus tandem enectum culeoque insutum 

alligato gutturi lapide in Danubium clam demerserunt: BONF. III,4,23. 

cultilis, -e (nisi ’cortilis’ [i.e. ad curiam pertinens] legendum) de feminis, quae se ultra 

modum colunt: se exornans - cicomás: 

Unde Psalmus: ’Sanctum est templum tuum’, id est Maria, ’et ipsum est mirabile in equitate’, 

id est in iusticie operibus, non in cultilibus muliebribus, quoniam ut legitur in epistola 

Epifanii: ’Pannum proprii coloris non intinctum et amabat et ferebat’: Serm.Quinqu. 191 

(p.393). 

cultivatio, -onis f. cultura, actus agri colendi – (meg)művelés, művelés alá vetés: 

Nichilominus meliorationi etiam seu cultivationi territorii predicte possessionis Kowar … 

gratulantes colonis eiusdem possessionis Kowar … id annuimus, ut etc.: 1524 Reg.Strig. 

p.158. 

163

dc_145_10 

culullus, -i m. cantharus ansam habens – füles kancsó: 

Par erat, ut nostris biberes hac luce culullis: Anal.nova (Piso) p.409. 

cunctabiliter adv. lente, tarde – késlekedve: 

Philosophus in Mor (ed.: quis et ubi?): Levitatis arguendus est, qui opus inchoatum 

cunctabiliter debito termino non includit: Serm.Quinqu. 75 (p.161). 

cunctate adv. procrastinando, tarde – késlekedve, habozva: 

Contra Aetius patricius et Theodoricus longe cunctatius acies eduxere: BONF. I,4,117. Atila 

... nunc se cunctatius corripit agentes, nunc strenuos et animosos extollit: BONF. I,6,123. 

Quanto res cunctatius agebatur, tanto maior periculorum fiebat accessio: BONF. II,10,97. 

Subibat quandoque patrate penitentia crudelitatis, que iniectis furiis absterrebat hominem, 

neque fugiebat in agendis rebus cunctatius futura cuncta prospicere oportere, quando pro 

infectis facta haberi nequeunt: BONF. III,1,323. Que omnia cunctatius capere consilium 

cogebant: BONF. III,2,173. Ladislaus ... cunctatius patre longeque consultius res suas agebat: 

BONF. III,2,200. Expeditionem hanc ultro non accepi acceptamque idcirco cunctatius gessi, 

ut etc.: BONF. III,2,260. Hostes ... tantum hominum numerum in captivitatem plane 

contraxerant, ut cunctatius iter facere cogebatur (sc. dux Corvinus): BONF. III,5,36; cf. etiam 

locum s.v. ’cunctanter’ allatum [BONF. II,1,370]: cunctantius. 

cunctator, -is m. ut cognomen Q. Fabii Maximi: procrastinans – halogató: 

Quorum aetas Achilles alios bello, consilio Cunctatores ostendebat. BART.PANN. Gryllus 

ded. 4. 

cuneatus, -a, -um cunei formam habens – ék alakú v. formájú: 

Cuius scuti forma superne lata, ad imum cuneacior est, superficies eius plana et ceruleo colore 

tota intincta: 1514 Turul 1904 p.110. 

cupile, -is n. vox incertae notionis: quod aliquis cupit (?) – vágy (?): 

Romani incorruptum et sincera fide prestantem illius matrimonium existimarunt, que post 

deposite virginitatis cupile in publicum prodire non auderet, uno contenta matrimonio 

pudicicie corona donabatur: Udis p.472. 

cuppula, -ae f. vas v. poculum parvum – kis edény v. kegyely: 

Item habeo unam cuppulam more Italico factam cum tectura … deauratam, ymaginem 

desuper habentem et ammoveri, dum libet, possibilem: 1517 M.Sion 1866 p.335. 

cuprifodina, -ae f. locus, ubi aes cupri foditur – rézbánya: 

Simulcum silva nigra, aurifodinis, argentifodinis, ferrifodinis et signanter cuprifodinis in facie 

ipsius montis existentibus: 1423 Zsigm.oklt. X,1401; cf. s.v. ’cuprum’ formam per hyperbaton 

allatam: cupri … fodinam; cf. etiam voces ’aurifodina, argentifodina’ etc. 

curabilis, -e qui v. quod curari potest, sanabilis – gyógyítható: 

Cum idem baro suus, nomine Albricus banus de Chuchet prius vehementem multorum dierum 

langorem toto corpore fuisset inflatus et ydropicus publice teneretur, nec morbus esset ope 

medicorum curabilis: Leg.Marg. 58 (p.708). 

curriductor, -oris m. raedarius - kocsis: 

Nicolao Surdo curriductori dedi sol. L: 1481 Mon.civ.Zagr. XI p.261. Item ... ibidem in castro 

Martino curriductori de Iwanych dedi sol. IIc: Ibid. p.262. Item eodem die Martino 

164

dc_145_10 

curriductori domini sol. Ic: Ibid. p.266. Item ... in Dombro Iohanni Parvo curriductori dedi 

sol. L: Ibid. p.267. 

curriferalis, -e qui plaustrum v. raedam trahit - igás-: 

Quum domini … salvis semper equis curriferalibus, armis decenter et optime fulcitis … de 

civitate Iauriense … exivissent: 1452 Sz 1910 p.559. 

cursio, -onis f. cursus (litis) - (per)folyam: 

Partibus coram nobis comparentibus causam eandem sub forma plenarie cursionis ad octavas 

festi Epiphaniarum … duximus protelandam: 1465 TT 1898 p.582 = Dl 28527, ubi autem 

istae voces non plene videri possunt. 

cusa, -ae f. (nisi mendum pro 'excusa') causa ad recusandum prolata – kifogás: 

Quos … florenos idem … ipsi Hanoni … persolvere tenebitur omni sine cusa: 1395 Acta 

Cassov. p.90. 

custoditio, -onis f. actus custodiendi – védelmezés: 

Hic ... ingressus est ... triplicem civitatem, scilicet ecclesie, consciencie et patrie. ... Primam 

civitatem ingressus per fidei et sacramentorum suscepcionem. ... Secundam per diligentem sui 

custodicionem, quia conversatus est ante Deum cum omni consciencia bona. ... Terciam per 

internam paradisi speculacionem: Serm.Quinqu. 38 (p.91). Unde et de mandatis sacrificiorum 

potest accipi illud Eccli. II.: ’Qui timent Dominum, custodient mandata illius’, et subdit 

causam custodicionis, timorem mortis, dicens etc.: Serm.Quinqu. 96 (p.206). 

custoditus, -a, -um defensus – védett: 

Pupilla ... est ... pars corporis parvissima. ... Est medius punctus oculi, in quo est vis videndi. 

... Est eciam pars corporis custoditissima. Omne enim animal claudit oculum ex natura: 


cygneus, -a, -um (Gr.: κύκνειος) in cognomine proprio: qui proprius oloris est – hattyúra 

jellemző: 

Lyska Booslaum interea regulum, cui Cygneo cognomen fuit, ... vi ceperat: BONF. III,2,422. 

Booslaus Cygneus sagitte vulnere saucius interiit: BONF. III,3,56. 

cyminopristes, -is m. (Gr.: κυμινοπριστης) nimium parcus, sordidus, tenax – fukar, zsugori: 

Quid nam sit, rogitas, cyminopristes? / Tu, Paule, es proprie cyminopristes: IAN.PANN. 

Epigr. 175,1-2. 

czotto, -are idem ac 'inczotthare': fimbriis ornare - rojtokkal díszít: 

Galea vero clipeo super tecta nigro, croceo colore subducta, impetiata undique et 

czottata erat coperta: 1411 Mon.herald. III p.13; cf. Turul 1908 p.26, Áldásy,, Címereslevelek 

II p.27, Zsigm.oklt. III,1056; in orig. (Dl 95026) propter malam conservationem textus 

examinari non potest. – Forsan huc pertinet: Iacobus ... dixit, quod vidit, quod habuit 

Georgius albi coloris czottata et cissa ad modum scolarium et quod Nicolaus detulit tunicam 

congruentem clericis: 1416 Df 239372 p.13; cf. etiam Zsigm.oklt. V,2299. 

dacus, -i m. (Hung.: dákos) species brevis ensis – rövid kard: 

D 

165

dc_145_10 

Gladei III. Bicelli II. Dacus I. Bozdogan Turcales III: 1491 HtK 1891 p.552; cf. Lex.Hung. 

p.145 s.v. ’dákos’. 

damnabilitas, -atis f. natura, quae damnari potest – kárhozatos természet: 

Tertia mala mundi conditio (sic) est damnabilitatis, nam omnia mundalia vane occupant et 

postea damnant: Bárczi p.87 (OD 19.N). 

damnalis, -e detestandus – kárhozatos: 

O, ingratitudinis damnale vicium, res, inquam, ingrata, superis et terrenis infesta, heu, Deo et 

hominibus molesta res utique, qua lex humane nature confunditur!: 1422 Mon.episc.Zagr. VI 

p.71. 

damnidatio, -onis f. (damnidatum) damnum v. actio damnum inferendi – kár, károkozás: 

Estimata damnidatum (var. CD Hung. IX/7 p.694: dampnidatio, quae verbo etiam aptior est) 

extitit ad marcarum milia quinquaginta et ultra: 1277 Veszpr.okl. I p.77 = Df 283212; orig. 

propter malam conservationem non bene examinari potest. 

damnose adv. modo damnando – elítélendő módon: 

Ubi autem decanus proventus ex malitia damnose comportaret aut damnum inferret etc.: 1521 

M.Sion 1866 p.322. 

dapinarium, -ii n. cena – étkezés: 

Si vera dicis, certum est apud me meumque gnatum perpetuum donari dapinarium. 

BART.PANN. Gryllus 88. Priusquam hoc loco abeatis, vos per Stygias paludes adiurasso, pro 

perpetuo dapinario praestato fidem: BART.PANN. Gryllus 115. 

debitare lege debitori 

Ut ipse Simonii (sic) … tredecim florenos auri debitare obligaretur: 1476 Zimmermann, Urkb. 

VII p.108 = Dl 27059. 

decantatus, -a, -um cuius gest cantilenis in publicum prolata sunt – megénekelt: 

Quis enim ... avum illum tuum virum non tam corporis, quam animi viribus praepollentem ... 

veluti decantatissimum ex factis et stratagematibus praeclarissimis non declamet. 

BART.PANN. Gryllus ded. 5. 

decarchon, -ontos m. (Gr: δεκάρχων) vox Graeca: socius collegii decem virorum – a tizek 

testületének tagja: 

Romana respublica a duobus consulibus ... et prefecto urbis ... XIque tribunis ... regebatur, 

quorum magistratus decarchon Grece, Latine decemviratus dicebatur: BONF. I,10,257. 

decas, -adis f. (δεκάς) opus, quod in decenos libros distribuitur – tíz könyvből álló egység: 

Rerum Ungaricarum decades: BONF. tit. operis. 

decemlanceatus, -i m. (decem lanceatus) 

Ipsam possessionem … per ipsos … sub premisso conditionario servitio … in numero decem 

lanceatorum idem homo vester … statuisset: 1391 CD Hung. X/1 p.710; cf. ALMA 1995 p.79. 

decemperosnatus, -us m. condicio sive status vel ius seu collegium decem nobilium virorum, 

qui turmam cohortemve militum post rusticorum in Hungaria rebellium bellum civile 

impensis regiis tenere debent et propterea tributa regalia pro se exigi possunt – azon tíz 

166

dc_145_10 

birtokos testülete, aki a parasztháború után katonatartási jogot kapott: 

Ut, ex quo dictus Sigismundus de Lewa instar ceterorum dominorum banderiatorum, prefati 

vero Gaspar, Ladislaus et Franciscus Paxy iure decempersonatus, quibus scilicet racionibus 

iidem de bonis suis pro regni defensione gentes per se tenere debent, pecunias exercituales 

proxime preteritis subsidii de illis bonis in isto comitatu existentibus ... pro se ipsis exigi 

fecissent, vos colonos ipsorum exponencium in eisdem bonis commorantes ad iteratam 

solucionem cogere ... et damnificare non auderetis: 1520 Dl 23325; locus s. v. 'ius' allatus; cf. 

Decr.II.1518. 2 et Decr.1500. 21; Tringli p.93. 

decempersona, -ae m. (decem persona) qui privilegio decempersonatus gaudet – 

„tízszemély”: 

Illud autem aliud negocium de vestra do sive de fratribus illius in locum unius ex 

illis decem personis substituendis disposui et ita disposui, ut quoniam post datam litterarum 

vestre do egregius quondam Michael de Pakos periit, prout do 

vestram iam intellexisse puto, liberum erit vestre do vel fratribus illius in locum 

Martini Czobor vel in locum ipsius Michaelis de Pakos subintrare: 1515 Dl 89054. 

decemvir, -i m. socius consiliarius civitatis – városi tanácsos, tanácstag: 

Ladislaus, Vernerii filius ... duos ex decemviris, quos sibi infestissimos esse noverat, ... 

equorum caudis alligari iussit: BONF. II,9,196. 

decerptio, -onis f. actus aliquid demendi, abscidendi, extrahendi – elvétel, leszedés, elvitel: 

Que (sc. causa) inter ipsos … in decerptione segetum per equos, pecudes et pecora … in 

presentia regie maiestatis fuerat diutius ventilata: 1276 LtK 2004 p.74. 

decimatorius, -a, -um quod decimatoris id est collectoris decimarum est – tizedszedői: 

De decimis quoque exigendis legitime cautum. ... Rustici, qui decimatorium ministerium 

obeunt, immunes esse iubentur: BONF. IV,7,46. 

declaratorie adv. per declarationem – nyilatkozva: 

Specialiter si molestamini a magistro Michale (sic) de Besded, canonico ecclesie Varadiensis, 

quam mihi per Gregorium, familiarem meum declaratorie intimetis: 1448 TSz 1929 p.126 = 

Dl 80907. 

declinista, -ae m. discipulus, qui socios suos docet declinationem – felsőbbéves tanuló: 

Per manus Ipoliti de Wersemarth studentis ac decliniste Quinqueecclesiensis nati Ambrosii de 

Senthgwrgh ... in scola Quinqueecclesiensi: XV in. MNy 1927 p.35. 

decogito, -are cogitando invenire – kitalál, kigondol: 

Qui quidem quaedam (sic ed., recte forsan: quadam) astutia decogitata finxit etc.: 1464 

Zimmermann, Urkb. VI p.192. 

decoramentum, -i n. insigne, ornamentum, ornatus – jelvény, ék, ékesség: 

Signum seu effigiem draconis incurvati ... per nos ac fideles regni nostri barones et proceres ... 

publice portandam et ferendam eligimus, acceptamus et per modum societatis ac conformis 

decoramenti duximus (orig. [Dl 9470]: ducimus) induendum: 1408 CD Hung. X/4 p.684. 

decuplo, -are decies multiplicare – tízszeresen megsokszoroz: 

Quattuor e captis delectos millibus et si / bis duo vectarat iam decuplata Charon: Anal.nova 

(Piso) p.413. 

167

dc_145_10 

decuplus, -a, -um decies tantus - tízszeres: 

Quis ergo tante desolationis in decuple retributionis consolatione futura estimare digne poterit 

qualitatem?: GEORG.HUNG. p.342. 

decurius, -ii m. v. decuria, -ae f. legatus, nuntius (?) v. collegium decem nuntiorum (?) – 

követ, küldött (?) v. tíz fős küldöttség (?): 

Quo (sc. loco) postquam omnes optimates nobilesque convenere cum decuriis conventuum, 

quos comitatus appellant, ... Carolum regem creant: BONF. II,9,208. 

decursatio, -onis f. incursio, excursio – portya, portyázás: 

Quod infideles hostes de illis partibus … depraedationes et decursationes facere volunt: 1483 

Zimmermann, Urkb. VII p.340 = Df 246494. 

decurso, -are transire, praeterire, perire – eltelik, elmúlik: 

Quoniam plasmatis mundialis caduca condicio primitiva ex ipsa prothoplausti iactura labem 

contraxit realiter in posteritatis universe dispendium propagatam, ut radicalis insicio 

corruptele quatenus elumpmat et consumpmit nature virtutem humane sub motu perpetuo 

decursantem, catenus (sic. ed., recte orig. [Df 280274]: eatenus) tabescam (sic, recte forsan: 

tabescant) hominum opera manuum (desideratur: et ?) cum tempore delitescant: s.1235, 

XIV med. /1404 Koller, Quinqu. II p.87; cf. copiam anni 1404: Df 280274 ac Reg.Arp. 544. 

deducifacio, -ere portari v. vehi iubere – szállíttat: 

Item pulveres pixidarum (sic, recte: pixidum) de Sarwar deducifactarum cum vasculo I: 1524 

Dl 26331. 

deductor, -oris m. (nisi mendum pro ’deductio’) locator – telepítő: 

Item de deductoribus iobagionum nil exigatur: 1481 Kukuljevic, Jura I p.219. 

defector, -oris m. qui ad aliam deficit partem – elpártoló, pártütő: 

Exarchus ... gravi urbem obsidione cum Marisione Longobardorum duce, qui ad Romanas 

partes defecerat, circum ducit. Haud multis post diebus capta urbe Marisionem ad se 

deductum repentina defectorem morte intercepit: BONF. I,8,97. 5186 

defensus, -us m. (nisi mendum pro ’descensus’) custodia – őrizet: 

Ex quibus (sc. Tartaris) capti fuerunt duo et missi domino regi Ungariae, quos ego habui in 

defensu meo et ab ipsis didici nova: 1241/XIII CD Hung. IV/1 p.233; cf. earundem litterarum 

variantem alteram: LtK 1934 p.224: et ego diu eos habui in custodia mea. 

deferro, -are ferro munita – (meg)vasal, vas(abroncs)sal megerősít: 

Ladula deferrata magna pulchra et alia parva: 1521 Entz, Gyulafehérvár p.186 = Dl 

82577. 

defiguro, -are depingere, picturā exprimere - megfest, festéssel ábrázol: 

Prout hoc in capite presencium litterarum Appellea manu defiguratum cernitur: 1514/XVI in. 

Df 282621 fol. 72 v ; cf. Turul 1891 p.63. 

definitorius, -a, -um (diffinitorius) ubi definitores ordinis S.Pauli consilium habent – 

tanácskozó-, ügyvivői: 

Ut ... universi vicarii seu diffinitores capituli illius anni ... hora cum sono campane signata ad 

168

domum diffinitoriam congregentur: GREG.GYÖNGY. Constit. p.63. Prior generalis 

convocatis vicariis ad domum diffinitoriam eisdem verba consolatoria doceat: 

GREG.GYÖNGY. Dir. p.a,II r . Caepit ... construi sanctuarium ... una cum sacristia et domo 

definitoria admirandae pulchritudinis: GREG.GYÖNGY. Vitae 221 (p.168). 

definitorium, -ii n. (diffinitorium) collegium definitorum ordinis Praedicatorum – domonkos 

ügyvivői tetület: 

Praevia matura deliberatione in nostro diffinitorio praehabita dictos articulos acceptavimus: 

1474 Zimmermann, Urkb. VII p.29. 

defligo, -ere 

Nicholaus quidam ... cum quartanam per annum totum adeo graviter passus esset, quod iam 

toto inflato corpore et morbum ydropicum iudicio medicorum sibi expavesceret imminere et 

ab eorundem procuracione deflictus ad suffragia sororis virginis Margarete se contulit 

vovendo, quod etc.: Leg.Marg. 50 (p.705). 

deflo, -are (difflo) flando dispellere – szétkerget, szétfúj: 

Cuius (sc. scuti) e vertice flos bicolor exurgit, ... qui in folia et uberrima quidem excrescens, 

confuso ordine scutum ipsum galeamque vento quasi difflatus undique exornat: 1514/XV in. 

Turul 1891 p.63. Galeam ... vento quasi deflatus undique flos ornat: 1520 Turul 1937 p.43. 

Flos quidem … quasi vento difflatus in diversum flectitur: 1520 Áldásy,, Címereslevelek II 

p.85. 

deformiter adv. turpiter – csúfosan: 

Circa secundam exposicionem sciendum est, quot Christus passus fuit universaliter. ... 

Deformiter. Sap. II. (cf. Sap. 2,20): ’Morte turpissima condempnemus eum’. Crudeliter. ... 

Horribiliter etc.: Serm.Quinqu. 180 (p.372). 

defrango, -ere in partes frangere v. rumpere – széttör: 

Item aliud plenarium satis magnum … habetur, sed fragmentum in in (sic) inferiori margine et 

a sinistra latere defractum est: 1433 Mon.episc.Zagr. VI p.396. 

defugio, -ere evitare – elkerül: 

Quae pro te merito defugienda putem: IAN.PANN. Epigr. 213,8. 

dehortator, -oris m. qui aliquid dissuadet – lebeszélő: 

Paganismi dehortator / meritis fit praedicator / dignus apostolicis: Holl, Novum genus 22-24 

(p.46). 

deiecto, -are deicere, demittere – levet, ledob: 

Equites ... insignia cuncta pro ara magna humi deiectarunt, veluti regis casu omnia sua 

trophea, signa partaque regna una corruerent: BONF. IV,8,238. 

deiformitas, -atis f. status et condicio eius, qui proprietates virtutesque Deo convenientes 

habet – isteni hasonlatosság: 

Congrue eciam conparantur (sc. apostoli Petrus et Paulus) flamme ignis, quia per hoc 

ostenditur primo maxima eorum deiformitas in assimilacione ad Christum. Quia sicut Christus 

lux est, ... sic et apostoli: Serm.Quinqu. 81 (p.176). 

deiunxit lege devinxit 

dc_145_10 

169

dc_145_10 

Que (sc.dilectio) eos ineffabili fraternalis amoris vinculo et affinitatis quoque federe iam 

illaqueavit atque deiunxit (sic ed.): 1519 SzSzB Szle 2006 p.349. 

delatus, -us m. actus portandi v. gestandi – viselés: 

Quod habitus delatu satis religiose incederent: GREG.GYÖNGY. Vitae 51 (p.61). 

deliciosus, -a, -um deliciarum plenus ( a de personis: luxuriosus, voluptuosus – ínyenc, 

kéjenc; b de rebus: iucundus, abundans – gyönyörűséges, örömteli, édes): 

a Et est domus ista (sc. Dei) speciosa intuentibus. ... Spaciosa inhabitantibus. ... Gaudiosa 

laudantibus. ... Deliciosa fruentibus. Ps. (cf. Ps. 35,9): ’Inebriabuntur ab ubertate ’: Serm.Quinqu. 169 (p.357). b ’Convivium’, inquam, ’pigwium’, id est omnium 

deliciarum, quas enim pigwes, id est deliciosi, ’convivium vindemie’, id est iocunditatis 

omnimodis, ’pigwium medulatorum’, id est internorum gaudiorum, ’vindemie defecate’, id 

est iocunditatis purissime sine amixcione fecis tristicie, Isa. XXV.(Is. 25,6): Serm.Quinqu. 2 

(p.27). 

delirus, -a, -um insanus, vecors – őrült, eszelős, tébolyult: 

Ut bacchantium mulierum exercitus, que a deliris quibusdam sacerdotibus ducerentur, armis 

omnino deleret (sc. praefectus): BONF. I,5,42. Quandoque sese colligens ne delira quidem 

eorum consilia reputabat eaque pensitans fortunam variam et insidiosam considerabat: BONF. 

I,6,272. 

demolesto, -are molestare, maledicere (mendum esse in manuscripto pro forma consueta 

'dehonestare' excludi non potest) – zaklat, gyaláz (nem kizárható, hogy elírás a szokásos 

'dehonestare' forma helyett). 

Quod ipse die sedis tempore sigillationis eundem multis verbis vituperiis et illicitis 

demolestasset in preiudicium eiusdem valde magnum: 1424 Dl 39929; cf. Zsigm.oklt. XI,256. 

demonialis, -e quod daemones inferunt – démoni: 

Et est dicendum ad primum, quod liberat a quatuor predictis hostibus et eorum bellis, scilicet 

a desideriis carnalibus. ... Ab insidiis demonialibus. Exo. XII. (cf. Ex. 12,23): ’Transivit 

Dominus percuciens Egyptios’, id est demones, ’et domos nostras’, id est sensus carnis et 

vires mentis liberans. A persecucionibus tyrannidalibus. ... A perturbacionibus fraternalibus: 


deosculatio, -onis f. 

Post humilem et debitam perpetu\ce me\ce fidelitatis, observationis, servitutis in gratiam 

vestrę sanctitatis commendationem beatorumque pedum eiusdem deosculationem: 1526 

Bessenyei, Lettere p.121. 

depeculor, -ari expilare, spoliare – ki- v. elrabol, zsákmányként elvesz: 

Cuius tu honorem aut famam depeculatus es?: 1522 Anal.nova p.490. 

deplaco, -are mitigare, reconciliare – kiengesztel: 

In presentiam iudicis supradicti tenebuntur comparere et eundem ambe partes deplacare: 1325 

M.Sion 1866 p.608. 

deplombatio, -onis f. actus plumbo obducendi – ólmozás: 

Pro deplombacione ollorum dedi etc.: 1520 EPhK 1903 p.472. 

170

dc_145_10 

deploratus, -a, -um quod deplorari debet - siralmas: Ad audienciam nostram ... pervenit 

inveniri quosdam deplorate consciencie clericos et presbiteros, ... qui humani generis inimico 

suggerente sectam illam Lutheranam ... predicare ... non erubescunt: 1526 Mon.eccl. I p.249. 

deprecator, -oris m. qui aliquid deprecaturi.e. oratione acquirit – kikönyörgő: 

Quem ad mtem vram et nuncium huius mee calamitatis et deprecatorem misi, 

supplicans etc.: 1526 Acta Tom. VIII p.192. 

derisibilis, -e qui contemnendo deridi i.e. ludibrio haberi potest – nevetséges: 

Exemplum Oracii in epistolis de cornicula et grege avium (cf. Hor. Epist. 1,3,18-20): ’Ne 

dum forte suas repetitum venerit olim grex avium plumas, moveat cornicula risum furtivis 

nudata coloribus’. Et iste decor est derisibilis, quia vanus. Prover. ultimo (cf. Prov. 31,30): 

’Fallax gracia et vana est pulchritudo’: Serm.Quinqu. 143 (p.298). 

derivus, -a, -um a certa norma discedens – elforduló, eltérő, (útról) letérő: 

Derivos ... et iuri rebeles ad iuris tramitem invitare iudicibus maximum existit indicium 

pietatis: 1366 DRH-C XIII p.103. 

descriptive adv. cum enumeratione – felsorolva: 

Bona et res monasterii Beati Egidii de Simigio sunt in inventario ipsius monasterii revisa et 

omnia in eodem inventario descriptive contenta sane reperta: 1508 MKSz 1881 p.292. 

desedeo, -ere habitandi causa occupare – megszáll: 

Quia ... homines Zegedienses ... quandam porcionem eciam possessionariam ipsius 

possessionis ... sub nomine ipsius civitatis desedissent et desedere fecissent: 1485 Érszegi, 

Szeged p.31. 

desiccatio, -onis f. (desiccacionem) actus arefaciendi v. exsiccandi – kiszárítás, szikkasztás: 

Per hoc autem, quod Dominus continenciam clericalem comparat sali, ostendit primo in nobis 

efficaciam continencie. Sal enim habet virtutem conservativam per desiccacionem et 

constriccionem: Serm.Quinqu. 93 (p.200). 

desperis lege despersis 

Cuius (sc. galeae) cono lilium hianti simili extat, quod suis flosculis e radice desperis 

insigmia ipsa forinsecus decorare videtur: 1517/XVIII Turul 1942 p.76. 

despicabilis, -e qui sperni, contemni potest – lenézett, alábecsült: 

Sic et paciencia martirum in morte sua visa fuit despicabilis, sed invenitur ad gloriam in 

tempore retribucionis. Et hoc est, quod dicunt ipsi mali. Sap. V. (cf. Sap. 5,3—5): „Hii sunt, 

quos habuimus aliquando in derisum” etc.: Serm.Quinqu. 165 (p.349). Non despicientes eius 

despicabilem personam: GREG.GYÖNGY. Vitae 132 (p.112). 

despicor, -ari despicere, contemnere – lenéz, megvet: 

Vobis accidit, ut infandi carceris prefecturam sortiti eternam pre ceteris infamiam despicatam 

habueritis: BONF. III,2,209. Ille autem, quamvis ex his nonnullos limis oculis despicaretur, 

repentinam illorum mutationem ... demiratus tamen victus ista respondit a ceterorum 

pontificum ... consulto nunquam dissensurum: BONF. IV,3,56. Regina cum non solum 

regnum, sed urbana quoque Cracovie insano tumultu ex arce fluctuare despicaretur etc.: 

BONF. IV,3,164. 

171

dc_145_10 

despotes, -is m. princeps Rascie – szerb despota: 

Petrus ... materne hereditatis iure despotes Romanie ... cognominatus est: BONF. II,9,62; cf. 

etiam III,5,81, 88, 338, 361, 395; III,6, 4, 9, 12, 21, 23, 27, 41, 44, 60, 61, 66, 89, 111, 115. 

Frequentavit quoque illius aulam Georgius superioris Mysie princeps, quem despotem 

nominant: BONF. III,3,192. Despotes Georgius provincie regulus ... in Ungariam emigravit: 

BONF. III,4,84. Despotes Georgius Mysia a Turcis exactus Ragusium se receperat: BONF. 

III,5,16. Corvinus et despotes cum suis copiis veniendo regia castra unius diei itinere 

precedebant: BONF. III,6,391. Corvinus ... mox per Rasciam retrocessit et captivis despoti 

dono datis ovans Budam rediit: BONF. III,7,192. Ea regem tempestate ii proceres 

sequebantur: ... Maior Blasius, Paulus Chinis, Lupus despotes etc.: BONF. IV,2,87. Cum 

Stephanus ... Lupusque despotes in bello ... se optime gesserint: BONF. IV,2,267. Cum multi 

e proceribus ... in bello ... sese optime gessissent, ... imprimis Stephanus ... comes, Paulus 

despotes etc.: BONF. IV,3,252. Lupus quoque despotes indomiti quidem roboris et 

constantie: BONF. IV,5,12. Despotes, cui a lupo cognomen erat, ... prelium cum hoste 

haudquaquam conserendum esse censuit: BONF. IV,6,175. Paulus Cinisius, despotes, Petrus 

Dochius ceterique illius ore proceres occurrere in campum (sc. Turco): BONF. IV,6,181; cf. 

ibid. 182: Cum in dextro cornu Paulus presideret ac in levo despotes. Despotes autem et 

Kyshorvatus in inferiore Pannonia ob levitatem ingenii novis rebus cum vicinis studuerunt: 

BONF. V,1,128; cf. etiam V,2,13; IV,6,228 et formas alias: BONF. IV,9,108: despotus; 

BONF. IV,1,115: Rascie despotam; BONF. IV,3,267: despotam egenum; BONF. IV,4,16: 

cum despota; BONF. IV,8,161: cum Peloponnensi despota. Vide etiam s.v. ’despota, 

despotus’. 

destringo, -ere (gladium) extrahere – (kardot) kiránt: 

Qui demissa barba ... supra illius viri caput destrictis ensibus adstabant: BONF. I,7,37. Quare, 

cum in eum unus gladium destringeret, ut ultimo miserum supplicio afficeret, elata continuo 

dextra carnificis riguit: BONF. I,8,52. Recusat Alahis, quia Michaelem archangelum supra 

pila hostium destricto ense infestum sibi videre videbatur: BONF. I,8,271. Hi ... ea (sc. capita 

Chunorum) cucurbitarum more destrictis gladiis plane diffringunt: BONF. II,3,126. Vide 

etiam locum s.v. ’distringo 4’ allatum: BONF. I,8,31: districto gladio. 

desuessio, -onis f. actus desuescendi v. aliquem a consuetudine aliqua avertendi – 

leszoktatás, elszoktatás: 

Per quosdam reginalis corone emulos, ut eundem (sc. iuvenem curiae reginae) a nostro 

servitio et fidelitate nobis inpendenda variis gravaminibus quoartando possent removere, in 

desuessionem nostri nominis et honoris ipsius, omnibus bonis suis mobilibus et immobilibus 

enormiter spoliarunt (sic): 1290 Reg.duc. p.154 = Df 254714. 

desultorius, -a, -um certamini equestri aptus – verseny-: 

Ladislaus, ... Mathie regis consobrinus rege cum senatu ac universorum procerum comitatu 

convivio imprimis splendido excepto atque argenteo poculo insane magnitudinis et equis 

pernicibus ac desultoriis nonnullisque aliis muneribus ... rege donato ... mirifice omnium sibi 

studia voluntatesque devinxit: BONF. V,3,118. 

detondeo, -ere recidere, tondere – lenyír: 

Qui in Petri basilica barba crinibusque detonsis fidelis obsequii iuramento ... adacti sunt: 

BONF. I,9,99. 

detratrix, -icis f. quae calumniat, vituperat, obtrectat – becsmérlő, rágalmazó, szidalmazó: 

Legitur de mendose confitentibus, quod quaedam sanctimonialis coepit in confessione se 

172

dc_145_10 

superflue excusare dicens: „Gratiose pater, ego sum multum criminosa, inconstans, rixosa, 

impudica, indevota, detratrix” etc.: Bárczi p.57 (OD 39,S). 

detrimento, -are damnum inferre; pass.: damno affici – kárt okoz; szenv.: kárt szenved: 

Ecclesia Wesprimiensis ... iuribus ... detrimentata, defraudata, enervata, exhausta et minorata 

(sc. fuit): 1417 Veszpr.okl. I p.193. 

detrimentosus, -a, -um 

Quod si fieret, plane nobis et huic regno sacraeque coronae nostrae valde detrimentosum 

foret: 1508 Veress, Acta p.97. Quae (sc. condiciones) quales futurae sint et quantum rei 

publicae detrimentosae, facile unusquisque potest considerare. BROD. Or. 92 (p.72). 

devintio, -onis f. (devincio) actus superandi – legyőzés: 

Cuius gloriosa viduitas describitur Iudith XV o (cf. Iudith 15,10-11): „Tu gloria Ierusalem”, id 

est patrie celestis, „tu leticia Israel”, id est ecclesie militantis, „tu honorificencia populi 

nostri”, scilicet gentis Hungarice, „quia fecisti viriliter”, in devincione hostis, „et confortatum 

est cor tuum”: Serm.Quinqu. 140 (p.292); locus autem allatus est de editione priore (Békefi, 

Pécs p.115) cum alia lectione s. v. ’devictio. 

devoco, -are vocare, trahere – von, húz, ránt: 

Quanquam vix credibile multis videbatur palatinum ... eo vesanie progressurum, ut res suas 

integras cum Laurentii perditis afflictisque miscere et inclinato profligatoque bello se 

fortunasque suas omnes in apertum periculum devocare vellet: BONF. V,2,2. Rex ... se ... 

tante cause nullo modo defuturum, sed caput etiam suum, si opus fuerit, in dubium 

devocaturum affirmat: BONF. V,4,84. 

devorator, -oris m. qui omnia consumit conficitque – (fel)emésztő, (el)pusztító: 

Et istius amici alius est falsus, alius verus. De falso Eccli. XXXVII. (cf. Eccli. 37,1): „Est 

amicus solo nomine amicus”. Et iste est deceptor. ... Devorator. Eccli. VI o (cf. Eccli. 6,10): 

„Est amicus socius mense.” Eccli. XIII (cf. Eccli. 13,6): „Si habes, convivet tecum, donec 

exinaniat te”. Corruptor. etc.: Serm.Quinqu. 78 (p.168). 

devotizo, -are obsequium v. devotionem praestare – hódol: 

Nos autem, fratres minores habemus ante locum crucifisionis altare pulchrum in monte 

Calvarie et sepenumero ibi missam dicimus, ... ac in die Parasceves totum officium diei 

ibidem solenniter persolvimus ac tota illa die ibidem devotizamus: GABR.PECHW. p.IV r ; cf. 

ibid. p.IV v : fratres omnes erant in templo facientes suas devotiones. 

diadematicus, -a, -um corona ornatus – koronás: 

Cuius (sc. Ioannis) valetudine ... a capturae nexibus tuebatur clerus ... et in pacis nidulo 

lactabatur parvulus, heu rupturae patuit diadematicus capitis ornatus: 1476 Kovachich, 

Scriptores II p.4; cf. etiam Form.styli p.XII et Df 283678 p.214-217; Kulcsár, Inventarium s.v. 

’Hunyadi János.’ 

diaeticus, -a,-um inediam indicens – diétás: 

Sunt autem tres species medicacionum artis, secundum Isidorum, scilicet dieticum, 

cirurgicum et farmaceuticum ( cf. Isid. Etym. 4,9,2: Sunt autem omni curationi species tres: 

primum genus diaeticum, secundum pharmaceuticum, tertium chirurgicum): Serm.Quinqu. 

129 (p.273). 

173

dc_145_10 

diaeto, -are (Gr.: δίαιτα) inediam rationemque victus alicui indicere – diétát rendel: 

Sancti ergo predicatores dietant per precepta et prohibiciones, quasi hoc comedas, scilicet 

olera et legumina, hoc non, scilicet carnes et piguia: Serm.Quinqu. 129 (p.273). 

diametraliter per lineam rectam, quae orbem in partes duas aequales dividit, i. e. 

diagonalem v. diametralem – átlósan, átellenben: 

Vir ... sapiens ... de Luna dicit, quod ipsa est luminare, quod minuitur in consummacione, ... 

quando est in gradu XV o diametraliter opposita Soli: Serm.Quinqu. 46 (p.105). 

diaphanitas, -atis f. (Gr.: διαφανής) (diafanitas) status perlucidus v. condicio translucida, 

perspicuitas – áttetszőség: 

Et est una causa, quoniam aqua racione diafanitatis sue, cum sit transparens et pervia lumen, 

habet aliquid de lumine: Serm.Quinqu. 27 (p.71); cf. Lex.Lat.Pol. III p.495. 

diaphanus, -a, -um (Gr.: διαφανής) (diafanus) perlucidus – áttetsző: 

Est enim pupilla pars corporis purissima, quia constat et conponitur ex humore cristallino, qui 

est purus, albus, lucidus, clarus, parvus et diafanus: Serm.Quinqu. 85 (p.183); cf. Lex.Lat.Pol. 

III p.495. 

diarcha, -ae m. socius collegaque principis, qui una cum altero principatum gubernat – 

részesfejedelem, fejedelemtárs: 

Corradus, Moravie diarcha Leopoldum sepe litteris admonuerat, ... inhiberet iniurias etc.: 

BONF. II,3,182. 

diarium, -ii n. victus diurnus – napi ellátmány: 

Tunc pro illis superfluis hastis sibi diarium in vulgo ’obroti’ more regni Poloniae debeatur: 

1383/? CD Hung. X/1 p.97; cf. Lex.Lat.Pol. III p.496-497. 

dicacitas, -atis f. natura dicax v. deridens – gúnyorosság, élces természet: 

Nulla in adolescente dicacitas, nulla petulantia deprehenditur: BONF. IV,2,222. 

dicatus, -a, -um alicui dedicatus, devotus – vkinek szentelt, felajánlott: 

Quanam causa potius dextra, quam caput et cor Deo dicatissimum se a carie vendicare debuit, 

nempe, quia dextera pietatis et misericordie fuerat, que ... eleemosynam quotidie erogabat: 

BONF. II,2,394. 

dictamnus, -i f. (Gr.: δίκταμνον) dictamnus albus L., herba quaedam, quae in insula Creta 

crevit cuique vis medicamenti attributa fuit – Krétán termő gyógynövény: szarvasgyökér, 

ezerjó: 

Dicit enim Isi, quod dictamnus herba ab ipsis prodita est, que tante potencie est, ut 

hinnuli sagitta percussi eius pabulo ferrum a corpore eiciant ( cf. Isid. etym. 17,9,29: Dicta 

mons Cretae, ex quo dictamnum herba nomen accepit., propter quam apud Vergilium ... cerva 

vulnerata saltus peragrat Dictaeos. Tante enim potentiae estut ferrum a corpore expellat, 

sagittas excutiat, unde et eius pabulo ferae percussae sagittas a corpore inhaerentes eiciunt): 

Serm.Quinqu. 66 (p.143); cf. Stirling, Lex.herb. II p.198-199. 

dictor, -oris m. dicens, loquens – szóló, beszélő: 

Et dictores aliter glisco enodari, ut hoc de me probaverit: 1469 Zimmermann, Urkb. VI p.399 

= Df 244941. 

174

dc_145_10 

dictu, -um ut supinum verbi ’dico’: 

Sed illud dictu perquam admirabile nequaquam pretermittendum: BONF. I,8,183. 

dierecta adv. recto itinere – egyenesen: 

Sed eccum parasitum! ... Coenam venatur hem, probe dierecta ad nos sibi iter sumpsit. 


diesco, -ere illucesco – hajnalodik: 

Quod ipsi ... pro remedio animarum suarum ... unam missam in ecclesia Sancti Laurentii 

martyris ... mane in aurora sive diescente per unum idoneum presbiterum ... singulis diebus ... 

decantandum (sic ed.) ... ordinassent: 1419 CD Hung. X/6 p.246 = Df 239409; cf. etiam 

Zsigm.oklt. VII,757. 

dietenus adv. in dies – napról napra: 

Quidam ... sutor infirmitatem oculorum incurrerat, quia dietenus invalesceret (sc. infirmitas) 

oculis omnino consumptis locisque oculorum penitus vacuis remanentibus, tandem utroque 

oculo orbatus excecatus est. VALENT.HADN. Mir. 3 (p.66); cf. etiam alios locos allatos s.v. 

’dies’. 

diffamia, -ae f. (difamia) dedecus, infamia – gyalázat: 

Quomodo ... fratres ... sui ... horrendo incestuoso scelere ipsum diffamassent ... timeretque 

idem, ... ne per huiusmodi difamiam (ed.: így, i.e. sic) iidem nobiles sibi ... calumpniose 

nocere possint: 1449 Knauz, Tanács p.87. 

difractio, -onis f. (diffractio) ruptio, fissura, rima – repedés, törés, rés: 

Quomodo ipsi ... semper in rupturis et diffractionibus, quae ipsi ponti quandocumque 

contigissent, reformassent: 1439 Katona, Hist.crit. XII p.918. 

digitale, -is digiti munimentum – gyűszű: 

Si quis ducens res mercimoniales, que diverse maneriei et conditionis existant, ut sunt 

fernicule, monilia, ... ligamina, ... digitalia videlicet ’Vingerhut’ et alia ceteris mercibus 

similia, ... ex rebus prenominatis debent solvi boni duo grossi: 1436 Mon.Budapest III/2 

p.272; cf. ’digitalis’. 

digressorius, -a, -um a narrationis tenore excurrens – elkalandozó: 

Sed de his hactenus, que veluti digressoria narratione retulimus: BONF. I,10,235. 

dilato adv.differendo, tarde – késlekedve, későn: 

Canonici ... post illius ... mortem quantumcunque dilato imprortatos et presentatos (sc. 

proventus) inter se diviserunt et in usus proprios abusive converterunt: 1521 M.Sion 1866 

p.248. 

dimidiatim adv. in duas partes – félbe: 

Despotis obsecratio lacrimeque sequuntur, ... filiorum cecitatem ... et multos dimidiatim 

cesos, complures quoque serra dissectos, alios item cutibus exutos aut humi defossos: BONF. 

III,5,318. 

direptor, -oris m. latro, spoliator, raptor – gonosztevő, rabló: 

Quatenus ... tales violentes (sic ed.) raptores ac victualium direptores ... restringere ... 

debeatis: 1459 Zimmermann, Urkb. VI p.45. 

175

dc_145_10 

discerptus, -us m. actus dilacerandi, dilaniandi – széttépés, szétszaggatás: 

Mulier ... homicidii convicta pariter et adulterii usque adeo regis iram facinoris indignitate 

succendit, ut quattuor equorum discerptu multaretur: BONF. I,2,203. 

discintillo, -are scintillas fundere; in imag.: fulgentem esse – szikrázik; kép.: ragyog: 

Basilice ... Albensi donativa duo dicavit, que rationalia nunc appellant, horum utriusque oram 

cernere erat e septuaginta obrusse pondo constantem, ubi lapilli late discintillabant: BONF. 

II,1,273. Dominico deinde ... antistiti ... a Corvino duce oblata pretiosa munera, imprimis crux 

solida, ... item gemmate phiale et pelvis aurea, candelabra, ... omnia e puro solidoque auro 

confecta lapillorumque multorum varietate discintillantia: BONF. IV,8,239. Legati legionum 

... varia ex auro argentove animalia et discintillantia pre labillis ephippia ferebant: BONF. 

IV,10,73. 

discontinuatus, -a, um interruptus – félbeszakadt: 

Tria faciunt prelatum sufficientem ad regendum animarum ... 3 o efficacia in erudicione 

doctrinarum, quod eciam fuit in hoc apostolo, quia impetu uno, id est fervore non 

discontinuato interfecit, scilicet vitam carnalem extingwendo in eis, octingentos, id est multos 

(cf. thema sermonis: David ... octingentos interfecit impetu uno, 2 Reg. 23,28): Serm.Quinqu. 

45 (p.105). 

discontinuo, -are interrumpere – megszakít: 

Quia ipse Christus ieiunavit continue sine dierum interpolatione, Christiani autem dies 

dominicos interceptos non ieiunant et sic discontinuant ieiunium. PELB.TEM. Quadr. I,D 

(p.a,2 v ). 

discretus, -i m. socius collegii electorum officialium in ordinibus S.Pauli et Minorum, qui 

auctoritate ad capitulum mittuntur – választmányi tag: 

Primo omnium accedat prior, ... deinde vicarius generalis, post quem ceteri vicarii, ... ad 

ultimum vero fratres discreti in conventibus electi: GREG.GYÖNGY. Constit. p.72 (Rubr. 

VI). Tria claustra ... possunt eligere unum fratrem presbyterum pro discreto. Eleccio tamen 

discretorum fit exclusis vicariis et prioribus: Ibid. p.78 (Rubr. XVI). Paternitati vestre ... 

facimus manifestum fratrem N., latorem presentium in nostro capitulo secundum formam 

constitutionum electum esse in discretum presentis capituli provincialis ibi celebrandi: 1310- 

1320 Batthyáneum 1913 p.25; cf. ibid. titulum: Forma littere discreti mittendi ad capitulum 

provinciale. Ego enim sic te meum ... instituo commissarium, ut quitquid in mea et tocius 

familie persona cum fratribus discretis, prout ratio exigit, disposueris, prehabito semper 

reverendissimi domini conservatoris consilio, approbo et ratum habeo: 1514/1515-1525 LvtK 

1972 p.259. Quatenus ... omnes ... causas cum discretorum patrum consilio possis decidere: 

1515/1515-1525 Ibid. p.259. Patrum discretorum usus consilio adherensque eorum monitis ad 

duas custodias ... te deliberavi destinandum: 1514/1515-1525 Ibid. p.259; cf. ’discretus, -a, - 

um’. 

discussionarius, -a, -um ad veritatem detegendam spectans – vizsgáló(bíró)i: 

Quos ... articulos ... relinquimus omnibus tricesimatoribus ... discussionaria et revisionaria 

nostra, ymo verius imperialis maiestatis auctoritate nobis in hac parte benigne iniuncta: 1436 

Mon.Budapest III/2 p.273. 

discussor, -oris m. qui causam inquirit, discernit, iudicat – vizsgálóbíró: 

Si ... in capitulo dissensio aliqua emerserit inter fratres, ... extra capitulum discussa veritate 

176

dc_145_10 

definitores ordinis vel causarum discussores discussionem dirimant simpliciter et inter fratres 

pacem restituant: GREG.GYÖNGY. Constit. p.78 (Rubr. XV). 

disertitas, -atis f. eloquentia - ékeszszólás: 

Balborum disertitas, mestorum solamen. VALENT.HADN. Invoc. 1,3 (p.24). 

disexapaton, -ontos m. (Gr.: δὶς ‘εξαπατω̃ν) ex titulo comediae Menandri: bis decipiens v. 

fallax – kétszer csaló: 

Praesul consultissime, ludicrum hoc Homeri, poetarum facile principis, ex quo facilius 

disexapaton, quam misumenon fore existimo, a deditissimo tibi mancipio strenae loco accipe: 

BART.PANN. Ded. 4. 

dispertitio lege dispositio 

Licet vestris fraternitatibus intimaveramus, ... quod dispertitionem ( sic ed., recte orig. [Dl 

54947]: dispositionem) cum Ladislao filio Sigismundi de Losoncz et domina relicta Dionisii 

de eadem Losoncz ultra feriam quartam differre non deberetis, nunc autem scribimus, quod 

alias dispertitiones ( sic ed., recte orig.: dispositiones) cum eys usque feriam sextam diferre 

[et] prorogare velitis: 1435 C. Tóth, Szabolcs p.157. 

dissectus, -us m. actus dissecandiv. Scindendi – szétvágás, széthasítás: 

De Ioanne supplicium sumptum est, ... postremo ad gemitorios usque dissectus frusta corporis 

singulis portis ... imposita: BONF. III,2,56. 

dissentaneus, -a, -um discors , divisus – megosztott, széthúzó: 

Ne itaque per eiuscemodi dissentaneam congregationem maiora suborirentur in regno 

pericula: 1519 Epist.procer. I p.204. 

dissolutor, -oris m. qui aliquid dissolvit v. aliquos separat – feloldó, szétválasztó: 

Quamvis quadam (sic) fraternitas inter magnificum Ladislaum ... inhabita Deus 

fuit dissolutor huius rei, sed nunc etc.: 1454 Roszner, Házassági jog p.412 = Dl 14882. 

dissuasor, -oris m. 

Vir quidam honestus ... Dei magnalia et virginis sororis Margarete merita suorumque precum 

instanciam tam querulosa omnibus voce plena publicavit, dissuasoresque suos audacter 

arguens ipse deinceps in devocione debita perseverat sepulcrumque dicte virginis ... studet 

visitare: Leg.Marg. 45 (p.704); cf. superius p.703: quidam religiosi viri eius devocioni verbis 

pluribus contaria suaserunt et a proposito ... efficaciter revocarunt. 

distanter adv. procul, remote – távol, messze: 

Quia nonnullis fratribus et amicis nostris in extremis partibus regni distanter constitutis pro 

talismodi celebracione diete pretactum festum ... brevis termini assignacio visa extitit: 1445 

Knauz, Tanács p.34 = Df 250106; cf. var. Teleki, Hunyadiak X p.180: amicis nostris ... 

distantibus constitutis. 

distensio, -onis f. (nisi mendum pro 'distinctio') quantitas spatii – kiterjedés: 

Cum ... castrum Tadeuka ... cum ... possessionibus seu villis ... secundum suas metales 

distensiones antiquas ... de iure episcopatus ... fore claruerint evidenter: 1341 Veszpr.okl. I 

p.126 = Df 200188. 

distractus, -us m. fere iur.: dissipatio, alienatio – széthányás, elidegenítés: 

177

dc_145_10 

Quod ... abbates, immediati predecessores sui ... cum aliis conpositiones ... nocivas et inutiles 

inivissent, ... iura ... per litteras eorum quibusdam nobilibus ... ab ipso monasterio alienassent 

et distraxissent et ad obligamina gravia et inpossibilia se et dictum monasterium in servandis 

huiusmodi conpositionibus, distractibus inordinatis et indebitis per suas ... litteras astrixissent: 

1358 PRT II p.435 = Df 207245; cf. superius: ut predictas permutationes, conpositiones seu 

conditiones, obligationes alienationesque et quosvis alios distractus absque nutu patroni in 

eiusdem monasterii lesionem ... improvide factas ... cassare dignaremur et 1361 PRT II p.482: 

in ... aliis quibuslibet nocivis impossibilibusque distractibus. 

distributive adv. elargiendo – szétosztva, szétosztással: 

De secundo modo continendi graciam dicitur Lu. I. (cf. Lc. 1,30): „Invenisti graciam aput 

Dominum”. Et hanc continuit (sc. B.Virgo) et possessive: „In me omnis gracia vite et 

veritatis”, et distributive, quia dicit: „Transite ad me” etc., „et a generacionibus meis 

adimplemini”, Eccli. XXIIII (cf. Eccli. 24,25-26): Serm.Quinqu. 190 (p.391). 

ditamen, -inis n. locupletatio - gazdagodás: 

Patris nati Spiritus, amborum ligamen, / aridi fecunditas, pauperum ditamen. 


divarico, -are pedes disiungere – lábat szétvet: 

In medium campum ... adiunximus aquilam albam, propria nostrae regiae celsitudinis et avita 

arma et insignia, alis protensis, cruribus divaricatis, unguibus et rostro deauratis: 1500/XVIII 

Áldásy, Címereslevelek II p.62; cf. Turul 1891 p.64. 

diverbero, -are 

Quam callidus in abigenda preda Zyska fuerit, hinc intelligi potest. … Vitulos suesque 

nonnullos … ad oppositam ripam adduci iussit et subinde usque adeo diverberari, donec pecus 

audito mugitu grunnituque sobolis excitatum … tranatavit: BONF. III,3,17; allatus s.v. 

'grunnitus'. 

divexo, -are devexo? 

Desine credere nos tibi amicos posse effici, quos inimicorum more crudelissime divexasti: 

BONF. V,2,52. Cuius infestis semper armis … Italia finitimeque provincie divexate fuissent: 

BONF. V,3,122. 

divisoratus, -us m. 

Canonicis in sacristia capitulariter congregatis et de danda ratione magistri Valentini Buda de 

proventibus Beate Marie Virginis per eum tempore divisoratus sui administratis tractantibus et 

colloquentibus dederunt eidem calculatores et rationnatores dominos Iohannem ... et 

magistrum Petrum: 1516 Reg.Strig. p.115. Item ad officium divisoratus electus est magister 

Valentinus de Buda: 1509 Ibid. p.82. Domini capitulares volentes de officio divisoratus et 

divisoris pro tempore existentis diligentius ... providere, ... decreverunt, quod etc.: 1526 Ibid. 

p.166. 

divolvo, -ere (perf.: divolu-) proponere, dare – elhatároz, ad, tesz: 

Sed tua seu mea sors haec est, rex victor, in hos ut / inciderem, certe divoluere, dies: 


doctrinatio, -onis f. (doctrinacionis) actus aliquem praecepto disciplinaque instruendi – 

tanítás: 

178

dc_145_10 

Voluit autem (sc. Christus) nocte nasci primo exigente racione designacionis, quod scilicet 

mundum invenit in tenebris peccati et infidelitatis. Secundo exigente racione doctrinacionis, 

quod scilicet bona faciamus in occulto recte intencionis. Serm.Quinqu. 13 (p.48). 

docuus, -a, -um 

Ibidem omnis leditur, / reus atque innocuus, / ut hoc dictavit docuus / canon et legis normula. 

MÜGELN 46 (p.269). 

dolia, -ae f. (dolea) idem ac dolium, cupa, labrom – hordó, dézsa: 

Item eidem pro reformacione IX dolearum, I pro d. XVIII facit fl. II 1/2 a.: 1434 Bp.Rég. 

XVIII p.340 = Dl 25917. 

domesticatus, -a, -um excultus, domesticus – nemesített, háziasított: 

Avis tribus de causis non revertitur ad se vocantem, videlicet primo illa, quae est nimis 

repleta, secundo quae est in praeda capta, tertio illa, quae est bene domesticata. Sic ... non 

revertuntur ad Deum peccatores ... tertio obstinati et crudeles peccatores, quos nec beneficia 

Dei, nec horror poenae inferni, nec gaudium paradisi mansuefacere et revocare possunt. 

Bárczi p.97-98 (OS 001). 

domicenium, -ii n. (domicaenium) 

Hesterno domicaenio relicto / ... bascaudas cupio comesse tecum: c.1510 Anal.nova (Piso) 

p.409. 

dominitas, -atis f. allocutio honorifica: dominatio – uraság: 

Tua ... nihilo setius reverendissima dominitas primam saltem pagellam pellegat: 

BART.PANN. Vigil. ded. 5. 

dominius vide divinus 

Quam (sc. civitatem) nutu dominio ( sic ed., recte orig. [Df 269118]: divino) inter caetera 

ubertate germinantis terrae ... tam habundanter ... fulcitam inspeximus, quod etc.: 1411 

Osváth, Kassa p.124; cf. Zsigm.oklt. III,359. 

domitabilis, -e qui domari, frenari, bello superari v. subigi potest – megzabolázható, 

legyőzhető, alávethető: 

Deinde in Ungaros haud facili bello domitabiles itum: BONF. II,1,297. 

domitator, -oris m. qui bello hostes superat subicitque - hódító, alávető, legyőző. 

Lodovicum … pars defensorem fortissimum et bellatorem invictissimum ali (sic ed.) 

exclamare, nonnulli dominum indulgentissimum vociferari, … Dalmatie liberatorem multi 

dicere, domitatorem plerique hostium flere: BONF. II,10,511; cf. etiam ’domitor 2’. 

donatrix, -icis f. iur.: quae donationem facit, qua ecclesiae sim. aliquid donat – adományozó 

(nő): 

Abbatissa ... matronam ... ex huiusmodi facta donatione monasterii sui patronam 

recognoscens ... promisit, ... ut, dum donatrici predicte grata vicissitudo rependitur, 

ingratitudinis causam pretendere non valeat: 1274 Veszpr.okl. II p.131; cf. locum alium 

allatum ALMA 1995 p.82. 

dorcas, -ados f. (Gr.: δορκάς) vox Graeca: caprea – őz: 

Glosa: damula Grece dicitur dorcas a videndo, nitidum animal velox cursu, acerrimum visu: 

179


dc_145_10 

dorsotenus usque ad dorsum – egészen a hátáig: 

Ex qua anterior pars cervi ... venabulo ... simplici per guttur transverberatus (sc. cervus) 

sanguine dorsotenus ex vulnere venabuli passim defluente prosiluisse cernentibus facile 

videtur: 1509 Turul 1911 p.108. 

ducentenus, -a, -um ut adi.: ducenti – kétszáz: 

De militia ... Ditrici ... ducentena millia ... perierunt: SIMON KÉZA 9 (p.150). Et ... claruit 

(sc. S.Catherina) ... tercio in diligencia populorum conversione, ut patet in regina, in retoribus 

et Porfirio, quorum fidem imitata est ducentena cancio: Serm.Quinqu. 146 (p.304). Verbum 

caro factum est, anno ducenteno / bis decem, dum de virgine excelsi, noveno / Paulus Thebe 

natus est: VALENT.HADN. Invoc. 9,1-3 (p.25). 

ductibilitas, -atis f. Commendabilia ex condicione nature in humili mente sunt hec, scilicet 

primo ductibilitas racionis. Serm.Quinqu. 3 (p.29). 

duodevicenus, -a, -um 

Venceslaus … exin duodeviceno die … prius humanis excessit, quam Sigismundus: BONF. 

II,2,364. 

duodevicenus, -a, -um 

Milites … exoptata urbe potiuntur duodeviceno obsidionis mense: BONF. II,7,259. 

duodevigesimus, -a, -um adi. ordinale: octavus supra decimum – tizennyolcadik: 

Duodevigesimum pontificatus annum gravissimus ille pater agebat: BONF. II,7,12. 

duplalis, -e duplus, altero tanto maior – kétszeres: 

Pecunie duplales et sextales primo sub decanatu Paloznok fl. 30,5. … Pecunie sextales et 

duplales de villis sub decanatibus Merenye et Naghberen, Merenye, Wylak, Garabuncz fl. 9. 

den. 20: 1526 Lib.divis.Vespr. p.35. Reliqua vero molendina omnia sunt sextalia et duplalia: 

1525 Ibid. p.271. 

duplatum, -i n. alterum tantum; iur.: proventus duplariorum – vminek a kétszerese; a 

dupláriusok jövedelme: 

Qui (sc. cubuli) dividuntur ad quadraginta tres personas cum duplatis et cedunt cuilibet 

cub 234 et remanent 3,5: 1495 Lib.divis.Vespr. p.12; cf. etiam ’dupla 2.’ 

duumvir, -i m. 

Rex tamen duumviris supplicantibus nihil, nisi spem bonorum restituendorum exiguam dedit: 

BONF. V,5,60; cf. etiam BONF. I,1,86 et III,9,271, ubi in lapidibus ad antiquitatem 

spectantibus legitur ista vox, cf. Fehér, Lex.epigr. p.63. 

duumviratus, -us m. 

Ne summi honores ulli, ut duumviratus sacri diadematis, palatinatus, ut munia tam sacra, 

quam profana et provinciarum prefecture nisi interposita amborum auctoritate … capi 

possent: BONF. V,2,75. 

E 

180

dc_145_10 

ecapitis, -e 

Nec desunt, qui, quos dii omnes ecapites reddant, me irrideant. BART.PANN. Gryllus 31. 

ecligma, -atis n. 

Quare non ecligmate, sed gladio recidendus iste morbus, nec amplius in nostram 

nostrorumque perniciem alendus: BONF. IV,4,159. 

eclipticus, -a, -um (Gr.: ε̉κλειπτός) ’linea e.’ i.q via Solis – a Nap útja, pályája: 

Alii enim planete dicuntur habere motus conpositos et multiplices, Sol autem maxime 

regularem et simplicem, quia nunquam declinat a linea ecliptica: Serm.Quinqu. 57 (p.128). 

edentulus, -a, -um 

Catervatim ad te confluebant novelli et edentuli. GREG.GYÖNGY. Vitae 209 (p.161). 

edoctus, -a, -um 

Capiuntur e Polonis quotidie multi, quando magis e gregario humilique milite, quam edocto 

exercitus ille constabat, Pannonicus autem e veterano tantum et delecto: BONF. IV,3,146. 

Australibus … ingenium varium et fallax, …assiduo bello exercitatum, preterea in muniendis 

protegendisque oppidis usque adeo edoctum, ut nihil sine magna cede vi capi possit: BONF. 

IV,4,138. Ut ad munienda protegendaque oppida nullum genus hominum edoctius inveniatur: 

BONF. IV,5,193. 

efficaciter adv. ( comp.: efficasius: 1271/1365 CD Croat. V p.589; efficatius) 1 diligenter, 

fortiter, strenue, studiose, sufficienter – pontosan, buzgón, derekasan, nyomatékosan, 

kellőképp, hathatósan, hatásosan; 2 cum effectu, cum fructu – eredményesen, gyümölcsözően: 

1 Quod (sc. dispendium) per guerre tempestatem Zagrabiensis ecclesia ob fidelitatis 

constanciam corone nostre efficaciter exhibitam perpessa est: 1199/1272 CD Croat. II p.339. 

Racio persuadet, ut eos (sc. rex) propensius protegat et promoveat, quos ad honorem corone et 

regni utilitatem inspexerit efficacius invigilare: 1206/1257 CD Arp.cont. XI p.83. Ut ceteri ... 

ad maiora fidelitatis opera producantur discantque suo naturali domino efficacius adherere: 

1287 Reg.Arp. II/2-3 p.375. Cesarem efficaciter instigaverunt, ut super Abam regem iniuriam 

vindicaret: Chron.saec.XIV. 76 (p.330) = IOH.THURÓCZ 280 (p.82). Qui ... iudicium suum 

per annotatos iudices ... efficaciter tenebitur facere observari: Decr.II.1405. 11(3). Si per 

singula ... qualitatem et quantitatem praesentibus vellemus describere, non videmus modum, 

quo hoc ipsum efficaciter posset pro praesenti explanari: 1438 CD Hung. XI p.41. 

Promittimus et bona fide efficacissime spondemus ... regi et ... reginae ... fidelitatem ... 

observare: Decr.1439. 3. Quatenus ... in rebus tibi commendatis age, uti rectius efficaciusque 

potes: IOH.VITÉZ Epist. 41,19. Qui ad ecclesiam pretactam primum per ... regum ... litteras, 

efficacius vero demum per bullas apostolicas ... sibi ius quesitum pretendit: Ibid. 73,7. 

Quicquid autem fuerit impensum, curabimus vobis ... plene et efficaciter responderi: 

IAN.PANN. Epist. 18 (p.102). T. praepositus ... omnibus melioribus modo, via, iure, forma et 

causa, quibus melius et efficacius potuit et debuit, ... constituit ... suos veros ... procuratores: 

Form.styli II,63 (p.191). – In malam partem: Si qui ... ausu temerario huic salubri et 

racionabili donacioni ... contraire et contradicere efficaciter attemptaverint: 1326 Mon.Str. III 

p.87. – In sermone iuris i.q. gravibus argumentis – meggyőzően: Regia benignitas circa sibi 

benemeritos consuevit congrue manum largitatis ampliare, pro quibus intercedit longanimis 

servicii fidelitas et pro quibus morum probitas dignoscitur efficaciter allegare: 1214 CD 

Arp.cont. XI p.128. Ut Oguz banus probaret esse suam illam terram ... et dictus episcopus 

probaret esse ecclesie sue, prout melius et efficacius posset: 1232 Ibid. p.250. Prepositus et 

capitulum ... sua nobis conquestione efficaciter demonstrarunt, quod etc.: 1279/1347 Ibid. IX 

181

dc_145_10 

p.243. Argumenta ... probant efficacissime Deum non esse causam per se principalem ipsius 

mali actus, ut malus est: NIC.MIRAB. p.358. – I.q. vigore iuris – jogerősen: Quod ipsi ... 

claustro ... quasdam duas villas ... donaverunt ... totale ius et dominium ... in ... prepositum et 

fratres canonicos ... omni iure perpetuo efficacissime transferendo: 1414/1422 Wenzel, Stibor 

p.160-161. 2 Personam recipientem sollicitamus proponendo commoditatem negotii ad 

pertingenda proficua sive devitanda nociva, et debes haec intelligere de commoditate omnium 

vel plurium vel personae movendae, alioquin proposita commoditas efficaciter non moveret: 

IOH.LEM. p.42. Officium regale efficaciter adimplemus, si in sanctam matrem ecclesiam 

munificentem ramos longiores extendimus: 1293/1293-1301 Zimmermann, Urkb. I p.195. Ea 

... est adhuc Christiane religionis condicio, que apte ac digne defendi et meretur et expectat, 

possetque efficaciter, sit modo tanti apud Christianos illius proteccio, quanti apud adversarios 

eius impugnacio estimatur: IOH.VITÉZ Or. 4,18. Nichil ... omitti, ... quominus res iste ... 

recte et feliciter procedant ac efficaciter peragantur: Ibid. 9,24. Quo efficatius et utilius suae 

maiestati servire ... valeamus: 1519 Szabó, Ogy. p.147. – Fere i.q. re vera – valóban, 

csakugyan: Tunc ... praedicatio utiliter augetur ... in cordibus fidelium, cum a docente 

efficaciter adimpletur: Serm.dom. I p.1. – [140] 

effluentia, -ae f. (effluencia) verbositas – bőbeszédűség: 

In malis hominibus habundat primo quidem ligwa magniloqua per superbiam. ... Secundo 

immoderata per effluenciam. Prover. XV.: „Ligua immoderata conteret spiritum”: 


effor, -ari proferre, revelare – kinyilvánít, kinyilatkoztat: 

Sacerdotum collegia supplex adiit (sc. S.Genoveva), ut ex collata pecunia edem illi facerent, at 

illi modo paupertatem, modo calcis inopiam causari. Contra illa divinitus effata: 

"Egredimini," inquit, "queso" etc.: BONF. I,5,123. 

effugium, -ii n. idem ac refugium – menedék: 

Unde viro nullum iam praestabatur ad urbem / effugium. IAN.PANN. Paneg. 3,2,60-61. Ferus 

hostis … neque … ignorabat relicta tantum validissima iuventute ceteros imbelles cum sacris 

et fortunis palustres insulas occupasse, ut hoc tantum effugio ab Unnica se feritate redimerent: 

BONF. I,6,153. 

effuse adv. ample, spatiose; forsan: per effusionem (?) –széltében; szétáradva (?): 

Nuncii deferuntur … Albertum iam non solum Cassovianum agrum vastare, sed etiam effuse 

omnia populantem duo milia cadorum vini in Poloniam remississe: BONF. V,2,72. – Milit.: 

de acie late aperienda extendendaque: Ille … decurionibus … signum dat, ut sensim se 

recipiant et hostes effusius insequentes longius a castris abducant: BONF. V,3,34. 

efoth (ephot) vox Hebraica: vestis quaedam alba – fehér színű ruhadarab: 

Quia efoth fuit vestis sancta: Serm.Quinqu. 107 (p.227). Ephot fuit vestis sancta et candida et 

significat mundiciam in Christiano, ut qui ministrat Deo, habeat indumentum candide 

innocencie restringendo concupiscenciam carnis et motus mentis: Serm.Quinqu. 19 (p.58). 

egloga vide ecloga [1] 

De irracionabilitate vero colencium tales et tam multos deos, dicit Iuvenalis in ultima egloga 

libri sui: Serm.Quinqu. 127 (p.267). 

egragius, -a, -um rusticanus – vidéki: 

Accipiatis, sicut dicunt exterius in egragiis pagis apud doctos plebanos, affectum pro effectu. 

182

BART.PANN. Epist. 1,4. 

dc_145_10 

eiectum, -u supinum verbi ’eicio’: 

Hinc sectam suam eiectum iri heretici intelligere, que regnante Carolo nondum emerserat, 

quare magis ac magis exacerbantur: BONF. III,2,384. 

elacero, -are evellere, abrumpere – leszakít: 

Bursam eiusdem simulcum floreno I den. XXXII de cingulo avulserunt et elaceraverunt. 1513 

Héderváry oklt. II p.394. 

elargito, -are saepe et large donare, largire – gyakran és bőven adományoz: 

Quia quitquid Christifideles eis elargitabant, omnia male consumebant: 1518 Erdélyi,, 


elator, -oris m. (nisi mendum pro 'delator':) qui litteras portat - (levél)vivő, küldönc: 

Hoc nobis p v per elatorem presencium literatorie dignetur intimare: 

1450/XV Koller, Hist.Quinqu. IV p.341. 

electrix, -icis f. quae aliquid libenter eligit – választó: 

Talis paupertatis electrix et amatrix fuit hec sancta puella, que dixit matri sue etc.: 


elementatum, -i n. pars elementi – elemi részecske: 

Ignis excellit alia elementa, ... in virtute, quia habet potenciam activam maximam. Et hoc 

apparet ex eo, quod alia elementa et elementata sunt materia eius, et habet potenciam 

convertendi ea in naturam sui. Serm.Quinqu. 7 (p.36). 

elevativus, -a, -um quod elevat , incitat – felemelő, ösztönző: 

Necessaria est ... contemplativis virtus elevativa ad desiderandum eterna. De quali virtute 

dicitur Eccli. XLVI (cf. Eccli. 46,14): „Usque in senectam permansit illi virtus, ut ascenderet 

in excelsum terre locum”: Serm.Quinqu. 164 (p.348). 

eligentia, -ae f. (eligencia) actus eligendi – választás: 

Ipsi docent eligere inter bonum et malum, ut homines sciant eligere bonum et reprobare 

malum, Is. VII. Titum II. (cf. Tit. 2,12): „Erudiens nos, ut abnegantes” etc., quantum ad 

fugam mali, „sobrie et iuste” etc., quantum ad eligenciam boni: Serm.Quinqu. 93 (p.200). 

eliminatrix, -icis f. femina, quae aliquid expellit, eicit, exstirpat – vmit kiűző, kiirtó nő: 

Hec est Maria virgo eggregia eliminatrix heresum, interemtrix viciorum, vera consolatrix 

desolatorum: Vízkelety, Magyar dominikánus p.525. 

elimito, -are eliminare, exstirpare, extra limites eicere – kiirt, kiűz, kivet: 

Que regali stabiliuntur vigore, dignum est, ut elimitatis (var.: CD Hung. IV/2 p.62: eliminatis, 

sed orig. Dl 342 sic) scrupulis nullis unquam debeant temporibus infirmari: 1250/1325 

Urk.Burgenland I p.228. 

elixo, -are percoquere, coquendo parare – ki- v. megfőz: 

Domestici … luceum … iustae quantitatis afferentes ac elixantes nobis epulandum apposuere: 

1454 Ábel, Anal. p.219. 

183

dc_145_10 

elodium, -ii n. (nisi idem ac ’allodium’) septum, ovile – karám: 

Quod ipse totalem suam porcionem possessionariam unacum omnibus et singulis utilitatibus 

suis et pertinenciis, videlicet curia sua propria cum suis edificiis, scilicet domibus, elodiis, 

stabulis, item terris arabilibus, fenetis, silvis, rubetis, nemoribus et quibusvis aliis quovis 

nomine vocitatis … Paulo filio Georgii … pro viginti quatuor marcis denariorum pignori 

obligasset: 1398 Dl 65673; cf. Zsigm.oklt. I,5428. Quas (sc. pecudes) extra claustra ipsorum 

vel in elodiis vel in aliis quibuscunque locis habeant: 1522 LvtK 1925 p.184. 

elucubro, -are opera assidua inquirere – alaposan megvizsgál: 

Vitas fratrum et praesertim generalium cum aliquibus emergentibus negotiis elucubraram. 

GREG.GYÖNGY. Vitae II (p.33). 

elumbo, -are (elumpmo) aliquod imbecillum facere, enervare – gyengít, erőtlenné tesz, 

hatékonyságától megfoszt: 




decursantem, catenus ( sic. ed., recte orig. [Df 280274]: eatenus) tabescam ( sic, recte: 



emblema, -atis n. (Gr.: έ̉μβλημα) ornamentum celatura elaboratum – domborművű dísz: 

Palatia erexit haud parum a Romano luxu differentia, ubi laxa triclinia, … item laquearia 

ubique varia et aurata multa insignium varietate distincta, postes insuper emblemate conspicui 

insignesque camini: BONF. IV,7,93. 

embrycatus, -a, -um (forsan ex contaminatione Gr.:ε̉μβυθίζο et ’imbrex, imbrico, 

imbricatus’) striatura decoratus – hornyolt, barázdált, kannelúrás: 

Huius propyleum columnis tesselatis embrycatisque circumdatum, que aenea candelabra 

sustinent: BONF. IV,7,104; cf. Művtört.Ért. 1980 p.260 1986 p.43. 

emercor, -ari aliquid ab aliquo pacisci – kialkuszik: 

Qui et in eadem palaestra crebras ac speciosissimas coronas retuleris et nemo non, quod tibi 

nuncupatum animadvertit, libens ac volens protinus emercabitur, lectitabit amabitque: 

MAX.TRANS. Epist. p.43. 

emissorium, -ii n. canalis, fossa – vezeték, csatorna: 

Pistrine ad emissorium aque frumentarie ex ordine novem … arci coherent: BONF. IV,7,116; 

cf. etiam ’emissorius’. 

emphatice adv. (Gr.: ε̉μφατικός) de pronuntiatione: expressive, gravius – kifejezően, 

hangsúlyosan: 

Primo ergo magnificatur hoc opus ex qualitate opificis, quando dicitur: „Sapiencia 

edifi”, id est Christus, qui non dicitur sapiens, ut alii sancti, Mt. XX. (cf. Mt. 23,34): 

„Mitto ad vos sapientes”, sed emphatice, id est expressissime ipsa sapiencia: Serm.Quinqu. 

115 (p.244). 

emphyoticus, -i m. arendator, conductor – bérlő: 

Quod fideles et dilecti nostri emphiotici vulgari ( sic, recte orig. [Df 277915]: vulgariter) 

'pulgari' (orig.: 'purgari') in Planya ad nos accedentes nobis ipsorum magnam et ineffabilem 

184

dc_145_10 

retulerunt damni querimoniam: 1425 CD Hung. X/6 p.743; cf. ’emphyteusis’. 

emphytozinus, -i m. (emphytiozinus, emphitozinus) arendator, conductor – bérlő: 

Deliberavimus praetactis nostris hominibus emphioticis et successoribus ipsorum... in Planya 

emphytiozini (orig. [Df 277915]: emphitozini), in vulgo 'purgarii' libertatem et praerogativam 

talem et tantam donantes et conferentes, ut etc.: 1425 CD Hung. X/6 p.744; cf. ’emphyteusis’. 

emporiandus, -i m. mercator – kereskedő: 

Michael Stirus ex Burgo Iudaeorum patrio cognomine Transsilvanus, emporiandus 

Viennensis ... Corrado Celti ... salutem dicit: MICH.STYR. p.352. 

emptus, -us m. emptio – vásárlás: 

Sic aedes cunctas examussim contemplamini, ne frustra inspicite, nondum de ea per 

praetorem propalata est, ob id aliam vobis urbem emptui eligite: BART.PANN. Gryllus 66. 

emulatrix, -icis f. (emolatrix) cultor, sectator – híve vminek, követő: 

Nam et vestram fraternitatem scimus tam sancti negotii esse et ferventem emolatricem et fide 

tenemus indubitata nimium forte affectionatam: 1412 Finke, Acta I p.91. 

emulceo, -ere, -mulsi, mulsus v. –mulctus lac ex uberibus premendo elicere – kifej: 

Preterea ubera emulcta plus habundant lacte, secundum dictum Sapientis: Si plus maa 

nutrit, solet esse plenior. Animalia enim amissis fetibus et lac amittunt: Serm.Quinqu. 66 

(p.142). 

emundator, -oris m. 1 proprie: cuius artificium est aliquid sordibus purgare - (meg - v. 

ki)tisztító, utcasöprő; 2 transl.: qui mundum reddit aliquem v. purgat – megtisztító: 

1 Emundatoribus luti prope scolam den XVIIII (sc. dati sunt): 1513 TT 1911 p.73. 2 Et 

nos, cum laudes Beati Dionisii, hominis angelice vite dicere debeamus, ducem sermonis nostri 

Christum fieri similiter postulemus, quoniam ipse est sapiencie dux et sapiencium emundator, 

in cuius manu sumus nos et sermones nostri: Serm.Quinqu. 126 (p.265). Et hoc fuit sibi datum 

a Christo, qui est sapiencie dux et sapiencium emundator, in cuius manus (sic, recte forsan: 

manu) sumus nos et sermo: Serm.Quinqu. 125 (p.264). 

encausticus, -a, -um cum testis, ut nitorem habeant, igne tractatis obrutus – mázas csempe-: 

Tesselata vermiculataque ubique pavimenta teruntur, nonnulla encaustica sunt: BONF. 

IV,7,95. 

enchiridium, -ii n. (Gr.: ε̉γχειρίδιον) libellus manibus aptus - kézikönyv: 

Devenerunt iis diebus certi libelli in formam enchiridii ( ed.: Enchiridii) in meas ac … 

episcopi Varadiensis manus, quibus propter eorum comoditatem mirifice oblectati fuimus: 

1501 Anal.nova p.452. 

encraticus, -a, -um (Gr.: ε̉γκρατής) continens, parcus – önmgtartóztató, mértékletes: 

Virgo Gloriosissima fuerit in omnibus et singulis membris proportionatissima … primo … ex 

ratione scilicet assimilationis ad Christum et encratici corporis ac nobilissime eius anime. 

PELB.TEM. Stell. p.97 v. 

enervus, -a, -um infirmus, imbecillus, aeger – gyenge, erőtlen, beteg: 

Quod domina relicta Petri ... supradictis aliis utriusque sexus hominibus illic tunc conglobatis 

et astantibus, enerva licet fuisset corpore, mente tamen per omnia sospes et incolumis, tale 

185

dc_145_10 

condidisset ... testamentum: 1387 Dreska, Pannonh. I p.289. 

enixio, -onis f. partus – szülés: 

Partus virginis notificatur, cum dicitur: „Fluvius dividitur in IIIIor partes” (cf. Gen. 2,10). Ipsa 

enim fuit divisa per enixionem filii ex seipsa, qui filius fuit IIIIor capita, quia effudit 4 or 

evangeliorum flumina: Serm.Quinqu. 113 (p.241). 

enophorum, -i n. (Gr.: οι̉νοφόρος) vas ad vinum portandum aptum - bor szállítására szolgáló 

edény, kancsó: 

Ad basim hydrie capacissime, enophora, diote: BONF. IV,5,253; locus allatus s.v. ’argentum, 

capax, diota’. Vide ’oenophorum’. 

enotheca, -ae f. (Gr.: οι̉´νος et θήκη) vasculum, amphora - kancsó: 

Enotece ad homines: 1490 Dl 26048 fol. 3 r . Vide ’oinotheca’. 

enumerabilis, -e complures, quae enumerari possunt (nis mendum pro 'innumerabilis') – 

számos, előszámlálható: 

Sed cum non sit modus eundem … cum talibus Hungaris, quibus nunc ipse conventus regitur, 

commorari propter excessus enumerabiles et enormem eorum vitam: c.1460/XV Koller, 

Quinqu. IV p.265. 

epi (Gr: ε̉πί) vox Graeca: super – fölött: 

Dies iste ore cunctorum fidelium Epiphania nunccupatur quasi desuper apparicio, ab epi, quod 

est supra, et phanos, quod est apparicio: Serm.Quinqu. 26 (p.69). 

epidemia, -ae f. (epidimia) (Gr.: ε̉πιδημία) pestilentia, pestis, lues – járvány, ragály: 

Propter urgentem epidimiam predictum studium penitus desolatum erat: 1448 TSz 1929 p.127 

= Dl 80931. 

epulatio, -onis f. actus epulandi, cena – lakoma, étkezés: 

Multi gaudent … quidam in superbo ornatu, quidam in superstitionibus et carminationibus, 

alii in epulationibus: Bárczi p.64 (OS 10 c.6). Maria Magdalena ... a tota civitate mulier 

peccatrix vocabatur, quia forte faciebat epulationes, cantilenas et quae non licet nobis loqui: 

Bárczi p.81 (OS 58.c.5). 

equitium, -ii n. pertinet ad antiquitatem: equites, equitatus – lovasság: 

A prefecto legionis prime, ut ex quodam lapide legimus, monopolium in suburbio institutum 

est, cuius inscriptio talis est: Iudicio principali dominorum nostrorum … principum 

maximorum, dispositione etiam illustris viri, utriusque militie magistri, equitii comitis 

Foscianus prepositus legionis prime … hunc Burgum … construxit: BONF. I,1,387; cf. ThLL 

V,2,1 p.728-729. 

eradicator, -oris m. qui aliquid radicitus evellit – kitépő, kiírtó: 

Racione virginitatis dicitur (sc. S. Petrus martyr) messor, id est eradicator desideriorum 

carnis: Serm.Quinqu. 62 (p.136). Fr Iacobus … in hoc regno … inquisitor et eradicator 

haereticae pravitatis … deputatus (sc. est): 1437 Katona, Hist.crit. XII p.771. 

erado, -ere auferre v. destruere – elvisz v. levág, elpusztít: 

Postquam … Ungari ab Alberico in Italiam evocati sunt, opulentissima eius preda deinde 

186

allecti quotannis fere … populandi causa, ut, quicquid remanserit, eraderent, repetere 

consueverunt: BONF. I,10,168. 

erecte adv. se erigendo – felegyenesedve: 

In quo (sc. scuto) super albicante campo virgo ad sinistram partem conversa ... capite serto ex 

albo rubicantibus rosis confecto septa erecte stare ... visitur: 1465/XVIII Áldásy, 


ericinus, -a, -um quod erinacei est – sündisznó-: 

Margareta ... cilicium, quo utebatur, parvi pendens pelles ericinas, qui ibidem in claustro 

nutriebatur per duas sorores, ... secretius sibi parari fecit trium vel quattuor digitorum 

latitudine: Leg.Marg. 17 (p.692). 

erilis, -e (herilis) qui ad erum i.e. dominum pertinet – úri, az úré v. gazdáé: 

Pars galeae anterior iugulum perrupit herilem: IAN.PANN. Epigr. 372,9. Siccine frugi 

servum licet herilem filium clam patre abducier?: BART.PANN. Gryllus 125. Herilem 

filium? Quem tu mihi Haliactem nominas?: BART.PANN. Gryllus 126. 

erratice adv. mobiliter, inconstanter – állhatatlanul, kóborolva: 

Quod (sc. lilium) suis flosculis erratice ( var. 1517/XVIII Turul 1942 p.76 [= Dl 93787]: e 

radice) dispersis insignia ipsa forinsecus decorare videtur: 1517/XIX Áldásy, Címereslevelek 

II p.80. 

errogito vide excogito 

Dolo, fraude, arte, malignitate et sinistra occasione qualibet errogitata et errogitanda semota, 

exclusa et postergata: 1452 TT 1884 p.604. 

eruginator, -oris m. ( forsan mendum pro ’cruminator’ v. ’corrigiator’ v. pertinet ad 

’aeruginator’ [?]) vox incertae formae notionisque: faber quidam – mesterember: 

Cum … circumspecti Martinus, … Iohannes … arcufices, Iacobus, Mathias … sellatores, 

Gregorius, Iohannes et Martinus eruginatores (sic ed.), Gallus, Mathias … corrigiatores, 

Damianus, Benedictus … clipeatores, Valentinus et Georgius celatores … sedulis 

supplicarunt vocibus, quatenus etc.: 1484 Zimmermann, Urkb. VII p.374; photocopia 

diplomatis inveniri nondum potest in collectione Archivi Nationalis. 

esalto vide exsalto 

dc_145_10 

etumulatio, -onis f. actus cadaver e tumulo trahendo sursum movendi, effossio – kihantolás, 

kiásás: 

In qua (sc. notam infidelitatis) idem propter ipsius … regis … in ipsa ecclesia Albensi … 

honorifice sepulti funeris nequitiosam etumulationem eiusque corporis effossi denudationem 

atque corone eiusdem auree … manifestam subtractionem … merito inciderat: 1349 CD 

Hung. IX/1 p.660 = Dl 4071. 

evacuatus, -a, -um 1 part. perf. verbi 'evacuo'; 2 excavatus, perfossus - (ki)vájt, lyukasztott: 

Elias … pro dote sua persolvit quindecim marcas in extimatione dando eidem … pro octo … 

marcis quatuor equos, tres Cumanicos, quartum Olacorum, quorum unus est 'siegus pey' 

coloris habens dextrum oculum album et aurem sinistram evacuatam, quod vulgo 'waiut' 

dicitur et signum in scapula: 1270 TSz 1964 p.12 = Dl 84214. 

187

dc_145_10 

evallo, -are vallo cingere; transl.: defensare – fallal övez, erődít; átv.: védelmez: 

Quos nec etas excludat, nec sexus distinctio evallat (sic, recte orsan: evallet), sed nec 

paupertas aut inopia repellere valeat: 1380 Mon.episc.Zagr. I p.292. 

evicino (e vicino) adv. ex propinquo – közelről: 

Dum adhuc solum regnorum nostrorum Hungarie etc. potestate et nomine fungeremur, plures 

dies noctesque insompnes deduximus, vias querentes, quibus commodosius regnis nostris 

preesse, et tam hostes fidei Christiane, qui nobis et regnis nostris sunt e vicino contermini, 

conterere ac etiam malos Christicolas possemus ad pacis pulchritudinem revocare: 1429 CD 

Hung. X/8 p.617. 

evicinus, -a, -um (e vicinus) 

Cum via … publica mercatorum hinc a nostro regno in Bohemiam et alia convicina regna 

transeuncium et e converso a Bohemia et aliis evicinis regnis in … nostrum regnum … 

veniencium … dissueta fuisset: 1336 TT 1857 p.135; cf. inferius: aliorum evicinorum 

regnorum; cf. etiam editionem novam monumenti magni momenti: Visegrád 1335. Ed. by 

György Rácz. S.l. 2009, 165-166. 

eviscero, -are eradicare – kiirt: 

Ut religiosum virum, Iacobum de Marchia … a Sede Apostolica … in Bosnae … partibus pro 

maledicta Hussitica pravitate et haeresi pestifera radicitus evisceranda legatum … comitetur: 

1436 TGy 1830 (IV) p.26-27. 

exacerbatorius, -a, -um obtrectans, obiurgans, maledicens, irae plenus – gyalázkodó, 

rágalmazó, haragos: 

Quod iidem eundem tempore sue captivitatis certis diffamatoriis vel exacerbatoriis pocius 

verbis graviter offendissent: 1458 Mon.civ.Zagr. II p.265; cf. etiam 'diffamatorius, 

dehonestatorius'. 

exaedifico, -are (exedifico) usque ad plenum aedificare – fel- v. kiépít: 

Ubi divi Benedicti cenobium magnifico sumptu exedificare permisit (sc. S.Stephanus): 

BONF. II,1,132. Rex et regina cum filio … exedificandum ampleque donandum continuo 

cenobium cum ede censuere: BONF. II,1,277. Atha pretorii prefectus … divo Iacobo 

cenobium cum ede exedificarat: BONF. II,3,99. Ubi basilicam exedificaturi sumus: BONF. 

II,4,9. Corpus (sc. regis Geysae I.) Vaciam delatum ac celeberrimo funere in basilica dive 

Virginis, quam exedificaverat, sepultum est: BONF. II,4,85. Lodovicus … cenobium … 

dicavit et … aliud Carthusiensibus exedificavit: BONF. II,10,479. Corpus Albe ad basilicam 

divi Stephani in edicula, quam monumenti sui loco exedificaverat (sc. rex Ludovicus), 

sepultum est: BONF. II,10,519. Ut castellum a Turcis … institutum amoliantur neve molem 

in cervicibus Christiane reipublice inchoatam exedificari paciantur: BONF. IV,2,246. Gabriel 

et Ioannes … alterum e regione oppidulum exedificare adorti sunt: BONF. IV,2,251. Cetera, 

que per arces regias et basilicas exedificari fecit, opere longioris esset rite enarrare: BONF. 

IV,7,124. Edem Olomucii mira celeritate exedificatam et Pantheon appellatam cunctis 

numinibus ex voto dicavit magnificeque donavit: BONF. IV,10,156; cf. etiam locos alios: 

BONF. II,1,172; II,2,65; II,3,273 etc. 

exaggrego, -are adunare, congregare, convocare - egyesít, összegyűjt, összehív: 

Salubrius vires regum ... convenit contra paganos extendere, quam ad effundendum 

sanguinem Christianum illas a quoquam exaggregare: 1412 Finke, Acta I p.92; cf. etiam 

'eggrego'. 

188

dc_145_10 

exaltator, -oris m. qui extollit, exaltat – felmagasztaló: 

Ad qualem exaltacionem perducat nos precibus pii pontificis exaltator humilium, Iesus 

Christus, dominus noster: Serm.Quinqu. 3 (p.31). 

examinanter adv. (comp.) prudenter – tapasztaltan, jártasan: 

Frater Petrus eremita … legerat … Beatum Augustinum dicentem de vita clericorum: "Cum 

fratres nostrae professionis" etc.: … Quod diligentius ac examinantius observans exosas 

habebat omnes superfluitates: GREG.GYÖNGY. Vitae (VM) 158 (p.203). 

exanimis, -e mortuus – élettelen, halott: 

Dicta Helena … intravit ecclesiam, ubi cum prolixius orationi instaret, subito facta in extasi, 

toto corpore quasi exanimis corruit: Leg.Hel. 24 (p. 713). Statimque mirum in modum ... 

mulier miserabilis quasi exanimis facta multis circumstantibus et tante calamitati 

conpacientibus longe sue infirmitatis soluta vinculo perfectam recepit sanitatem: Leg.Marg. 

33 (p.699). Plorando dicebat (sc. S.Maria): ’O me, o me, reddite nunc misere corpus vel 

exanime. ... Deponite queso illum, deponite michi, ut habeam mecum eius exanime corpus.’ ... 

Unus claves de manibus eius trahebat, alius, ne caderet, corpus exanime sustentabat: 

Serm.Quinqu. 199 (p.413). Dum caput ulcisci, dum saevius imminet alter / in caput, exanimis 

gladio procumbit adacto: IAN.PANN. Paneg. 3,3,218-219. Sceleratissimi tribuni … multos 

trucidant, exanimes aliquos relinquunt: BONF. II,1,317. Consulta deliberatione, civium usi 

consilio, in secreto lucifuge noctis silentio, lucescente die quarto mensis Septembris … 

exanime corpus non indevoti, sed magne devotionis affectu de ecclesia Sancti Iuliani … 

suscipiunt: Transl.Pauli p.6 r. 

exasperatio, -onis f. actus aliquid instrumentum acrius v. acutius reddendi – élezés: 

Pro exasperatione instrumentorum den. XL: 1520 TT 1911 p.79. Fabro pro exasperatione 

instrumentorum lapicidarum den XLIX: Ibid. p.80. 

exauctoratio, -onis f. actus milites dimittendi v. exauctorandi – katonák elbocsátása: 

Quis hic vacationem militie, quis otium aut exauctorationem appetierit, nisi fortasse nutrire 

ventrem et inter mulierculas pensa disponere cupiat? BONF. IV,2,31. 

excedentia, -ae f. (excedencia) actus profluendi – kiáradás: 

Habent enim huiusmodi in se quamdam humiditatem lucidam, que ex incidencia lucis 

stellarum fuerint lucencia in nocte, in die autem non lucent propter excedenciam luminis 

Solis, qui occultat minora lumina: Serm.Quinqu. 54 (p.121). 

excessor, -oris m. qui delinquit v. peccat, latro – kihágó, bűnöző: 

Idcirco nostrum benivolum consensum … vobis damus et concedimus huiusmodi excessores 

secundum excessuum qualitatem digne puniendos et penandos (sic): 1454 Mon.civ.Zagr. II 

p.243; cf. superius: quatenus huiusmodi gwerrarum et dissensionum excitatores iuxta statuta 

alme ecclesie nostre … puniendi adinstar demeritorum qualitatem vobis concederemus 

facultatem. 

excitamentum, -i n. incitamentum, impulsus – ösztönzés: 

Corvinus triumphans Budam venit regique … signa hostium et exuviarum partem dignam 

principe detulit in excellentissime victorie testimonium gloriosissimique belli excitamentum: 


189

dc_145_10 

excombustio, -onis f. actus aliquid igne purgandi – kiégetés: 

Item Dominico seratori de excombustione caldarium XLIIII den.: 1441 Df 282530 fol. 3 r. 

exdecimatio, -onis f. actus decimarum tributum solvendi – tizedfizetés: 

Et hoc assumpsimus eis predictas libertates nostra fide mediante conservare tali modo, quod 

absque terragio supradicto, nec in muneribus, nec in exdecimationibus teneantur: 1308/XVIII 

Reg.Slov. II p.247. 

exemplanter adv. 

Ad … fidelitatis cumulum … exemplanter ceteros ardentius … inclinamus: 1284 Reg.duc. 

p.133 et ibid. p.135. 

exemplatio, -onis f. copia - másolat: 

Sed cum sint transsumpta ad hoc transsumpti, quorum nec ipsi habent originalia, nec tantum 

fidem faciunt, ut eis credi possit, presertim cum hec exemplacio seu transsumpcio non coram 

ordinario iudice sew ipso autorizante facta est: 1508 M.Sion 1866 p.540. 

exfluo, -ere vide ’effluo’ 

ad A 1: Excurrebat sagwis ex quatuor partibus rigantibus nudis ligno manibus pedibusque 

confixis. De vultu illius pulchritudo exfluerat omnis: Serm.Quinqu. 199 (p.410). 

exhibitus, -us m.forsan i.q. manifestatio – kimutatás, kinyilvánítás: 

(Ut formula salutationis litterarum plane confusa): Praegustatis significatorum generibus 

continuo exhibitu cum a amore: 1454 Zimmermann, Urkb. V p.452. 

exhortatorius, -a, -um (exortatorius) usu substantivi: (litterae,) per quas aliquis admonetur – 

buzdítás, intelem (levél): 

Ad patrem quoque suum, dominum regem et fratres uterinos ac parentes propinquos sermo 

eius nacta opportunitate temporis exortatorius et pacatorius fuit: Leg.Marg. 15 (p.690). 

Capitulum … litteras eiusdem domini Nicolai … exhortatorias accipiendo consensum super 

ipsa collacione prebuit: 1506-1508 M.Sion 1866 p.295. Exhortatorie (sc. litterae) Italorum. 

Exhortatoria ad custodem: c.1520 LvtK 1972 p.229; cf. ALMA 1995 p.83. 

exlibero vide elibero 

ad 1: Quod ... omnes captivi ... de captivitate exliberentur et exmittantur: 1442 TT 1884 

p.606. – ad 2 (in formula diplomatum evictionis): Magister Nicolaus ... aumpsit eundem 

Stephanum pro dote et rebus paraffernalibus ipsius noverce secundum ius regni penitus 

exliberare: 1355 Mon.Str. IV p.131. 

exoptabilis, -e quod homines optant – kívánatos: 

Ut hac … re nos immortalitati cuivis mortalium … precipue … exoptabili commendare 

possemus: 1517 Turul 1938 p.38. 

exoptatus, -a, -um optabilis, desiderabilis – kívánatos: 

Milites … ad Ladislaum pervenere, ad Salomonem tuto remissi et ne pro meritis quidem ac 

dignitate indonati, quare tantum gratie apud hostes promeruit, ut pro amico ac duce 

exoptatissimo haberetur (sc. S.Ladislaus): BONF. II,4,76. Video te tandem … teneoque, mi 

rex exoptatissime, quem nondum hec etas spectatissimam tuorum fidem agnoscere patitur: 

BONF. III,5,8. Rex … magis ac magis in dies exoptatissime sponse ardore flagrabat: BONF. 

IV,4,47. Ut celsitudinem vram ... nomine nostro salutent, excipiant ac de optima 

190

dc_145_10 

valetudine exoptatissimoque eius adventu eidem congratulentur: 1514 Acta Tom. III p.343. 

exorator, -oris m. 1 qui impetrat et adipiscitur, quod quaesivit – kieszközlő; 2 qui Deum orat 

precatque pro aliquo (persaepe ut subscriptio litterarum) – könyörgő, imátkozó: 

1 Nec venit ad ullos / orator proceres, quin exorator abiret: IAN.PANN. Celebr. 237-238. 2 

Symon rector altaris … v v exorator assiduus coram Deo et 

hominibus: 1447 Koller, Quinqu. IV p.298. Magister Iohannes Ruedel, plebanus 

Brassoviensis, vester exorator: 1454 Zimmermann, Urkb. V p.438. Iacobus Grolok de 

Bardpha, decretorum bacc, capellanus et continuus exorator h 

v: 1466 Ábel, Bártfa p.32. Item pallium … legavit omnino puero Blasio, quem 

nutrivit, ita, ut Andreas vix eius illa vendat et puerum nutriat, ut sit exorator pro ea velud pro 

matre carnali, ex quo sine prole fuit: 1492 Iványi, Eperjes p.274. Alexander … decanus 

generalis unacum integro collegio omnium … presbiterorum … vestri perpetui exoratores: 

1520 Urkb.Kisd p.170. 

exorbitanter adv. (exhorbitanter) per errorem – eltévelyedve: 

Ne nimium propere et exhorbitanter procedere videremur: 1422 Mon.episc.Zagr. VI p.71. 

expensibilis, -e ad solvendum aptus -fizetésre alkalmas: 

Idem comes Iohannes confessus est, ... ut possessionem suam ... cum omnibus fructilitatibus 

(sic ed., orig. [Dl 40290]: hutilitatibus) et pertinentiis ... vendidisset ... comiti Trepk ... pro 

viginti marcis plene persolutis, in promptis et per se singulis denariis expensibilibus bonis et 

electis coram nobis: 1302 CD Hung. VIII/6 p.2-3; cf. Anj.Okl. I,265. 

experiens, -entis expertus, probatus – hozzáértő, felkészült, helyes: 

Ac aliis interlocutivis experientissimis assertionibus dictorum procuratorum … auditis … 

dictos … Posonienses … convictos fore … commisimus: 1420 Mon.Budapest III/2 p.49 = Dl 

43472. 

experimentia, -ae f. (nisi mendum pro 'experientia', vel per confusionem vocum 'experientia' 

et 'experimentum') peritia – tapasztaltság, jártasság: 

Cui … preterea magna gravitas, exacta facundia et experimentia rerum cum summa ingenii 

acrimonia coniuncta: BONF. IV,8,232. 

expilo, -are exspoliare – kirabol, kifoszt: 

Transylvanum regnum … non immerito a natura montibus circumvallatum, ne a barbaris 

facile nationibus expilaretur: BONF. IV,1,138. 

explicatoriis lege explicantes (1353 Koller, Hist.Quinqu. III p.62 = Df 256379). 

exploratus, -a, -um certus, cognitus – ismeretes, bizonyos, biztos: 

Tridui spatium rex prudentissimus idcirco sibi dari postulavit, non ut quicquam de fide 

consuleret, quam exploratissimam habebat, sed ut interea exercitum tumultuarium cogeret, … 

de auctoribus factionum supplicia sumeret: BONF. II,3,17. Quando te tua pietas et religio 

augurem prestitit divine voluntatis exploratissimum: BONF. II,3,272. Quare antequam in 

Borichum castra moveret, conventum (sc. rex) habuit, ubi principes omnis rite percontatus est, 

anne Borichum legitimum Colomanni filium, an ex adulterio natum pro explorato haberent: 

BONF. II,6,175. Pro quo eo animosius cupidiusque laboro, quo exploratius habeo ipsum 

Balbum ... ad nutum et arbitrium maiestatis vestrae omnia studia sua ... commodaturum: 1510 

HIERONYM.BALB. Opera I p.7; cf. 'exploro', e.g. 'exploratum habere' BONF. II,3,288; 

191

dc_145_10 

II,4,123; II,9,329; II,10,311.: Quod anne ita fuerit, nequaquam satis exploratum habeo: 

BONF. II,10,352. Si Borichum Colomanni et non adulteri filium esse exploratum satis 

haberemus: BONF. II,6,202. 

exploratus, -us m. actus explorandi v. speculandi – kikémlelés: 

Idem ab exploratibus dudum Stephanus intellexerat: BONF. IV,6,53. 

exportatio, -onis f. (exportacio) actus exportandi v. extrahendi, extra regnum vehendi – 

kivitel, kiszállítás: 

Ut … nullus … mercatorum … apetum … seu bumbasum de dicto regno nostro … absque 

licencia … iudicis, … quoad exportacionem apeti seu bumbasi dumtaxat, educere et exportare 

audeat: 1419 Wenzel, Parketkészítés p.20. 

exportator, -oris m. qui aliquid ab aliquo loco evehit v. exportat – kiszállító, kivivő: 

Georgium … alias castra regie maiestatis finitiva tenentem et exinde ingenia … de eisdem 

castris exportatorem (sc. iudicarunt): 1481 Tan.Borsa p.316. 

expraehendo, -ere (nisi mendum pro ’apprehendo’) intelligere – felfog, megért: 

Postpositis omnibus libris huiusmodi primum stude tibi compare (sic) Vincencium in speculo 

hystovali ( sic, recte: historiali), quem habendo omnes fere alios ex discursu tuo 

expraehendere poterimus: 1457Zimmermann, Urkb. V p.556. 

expropino, -are vinum in minutis mensuris vendenre – korcsmáltat, bort kis tételben mér ki: 

Illa vina nostra, que ibi habemus nonalia, … expropinare et vendi facere debeatis: 1482 LvtK 

1927 p.81 = Dl 18605. 

exsalto, -are (esalto) sursum salire v. insilire – fölfelé ugrik, szökell: 

Donamus armorum insignia seu arma, videlicet clypeum seu scutum ... et de ipsa parte 

inferiori lazurina medietatem anteriorem cervi rubei in predictum campum album sursum 

esaltantis, dextrum cornu habentis flaveum seu lazurinum, ac inter cornua crucem erectam 

aurei vel crocei coloris: 1401 Turul 1943 p.81 = Dl 84811. 

exsequibilis, -e (exequibilis) 

Ut ipsam voluntatem ultimam … in illis passibus, qui exequibilia (sic) sunt, … exequantur: 

1517 M.Sion 1866 p.338. 

exsiccatorius, -a, -um locus, quo quid exsiccatur – szárító: 

Idem ibidem fornaces exiccatorii cum instrumentis suis in numero 4: 1525 Ratkoš, Dokum. 

p.272. 

exspatior, -ari (expatior) a proposito declinare – eltér a tárgytól, elkalandozik: 

Sed ne sim nimius, studiove extrema sequendi / longius expatier, coepto nunc limite curram: 

IAN.PANN. Celebr. 183-184. 

exspectatus, -a, -um speratus, desideratus – várt, remélt: 

Accepimus litteras vestras cum novitatibus expectatissimis: 1519 Epist.procer. I p.129. 

exstrigulo, -are (extretulare) striare – hornyol, fugáz: 

Sciat d vestra, quod si esse possibile una hora perficere (sc. capellam), non 

recusarem laborem. Nam quottidie magister Iohannes lapicida sexto se per eam laborat et iam 

192

dc_145_10 

latus ecclesie etc. extretulari fecimus et dietim continuat labores, et in hoc ero pro totis 

viribus, ut perficiatur: 1525 Dl 89216. 

exsularis, -e quod in exsilio est – száműzetési: 

Quum Cletus episcopus ... cum inclito ... Bela rege maritimas fugae praesidio partes Tartaris 

victoriam obtinentibus attigisset et tribus annis cum eodem Bela rege residentiam exsularem 

peregisset: 1271/1323 CD Hung. V/1 p.154; sic copia anni 1323: Df 209907; cf. Reg.Arp. 

2124. 

exsuscitator, -oris m. (exuscitator) instrumentum, quo ignis incitari inflammarique potest – 

tűzgyújtó eszköz, gyufa: 

Anacharsis … moderatione, prudentia ingeniique prestantia inter septem sapientes annumerari 

meruit folles ignis exuscitatores, bicipitem ancoram rotamque figularem invenit: BONF. 

I,1,150; locus allatus s.v. 'follis'. 

extensus, -a, -um latus, amplus – kiterjedt, nagy: 

Locus martiris est elevacior per exaltacionem beatitudinis. ... Duracio eius est extensior per 

continuacionem eternitatis, quoniam ibi erunt dies populi Dei, sicut dies ligni, Glosa: vite, id 

est Christi, Is. XLV (cf. Is. 65,22): Serm.Quinqu. 145 (p.303). 

extragatio vide extractio 

Item pro expensis ad dominum regem et extragationem literarum fl XXIII: 1466 TT 

1893 p.363. 

extraloco, -are res vendendas locare – eladásra kihelyez: 

Item anno 1517 de pretiis vinorum de Gerencher ad educilandum extralocatorum, videlicet de 

Dorogh florenis 10, de Nana floreno 1, de Gyarmath florenis 10, qui faciunt florenos 21: 1520 

Reg.Str. p.135. 

extremio, -are in malum summum v. extremum adducere (?) – végveszélybe sodor (?): 

Extremiare facere ’megtomporeythany, megheruastany, megzomoreythany’: XVI in. 

Szentiványi, Catalogus p.241. 

exuberans, -tis copiosus, abundans – bőséges: 

Haudquaquam casus iste pietatis officium interpellavit, immo exuberantiore posthac 

beneficentia usus est (sc. S.Stephanus): BONF. II,1,251. 

exuberanter adv. abundanter – bőségesen: 

Quis enim eos quasi totius armis belli, industria, ingenio denique orbe universo 

exuberantissime praepollentes abs re ludos eiusmodi auspicatos fuisse dubitet?: 

BART.PANN. Vigil. ded.3. 

exuviarius, -a, -um quo ex exuviis est – zsákmány-: 

Ioannem … Corvinum aiunt … amplissimum capitibus hostium et exuviariis militaribusque 

signis currum onerasse: BONF. III,5,80. 

F 

facultaliter lege favorabiliter 

Quo (sc. effectu) nos hactenus in omni requisitione nostra facultaliter ( sic. ed, sed orig. [Df 

193

dc_145_10 

289187]: favorabiliter) prosequens maternaliter exaudivit: 1253 Theiner, Mon.Vat. I p.232; cf. 

Reg.Arp. 991. 

faeculentatus, -a, -um (faculentatus) cum faece v. stercore oblitus – bemocskolt: 

Quo (sc. Ioanne) decorabatur virginicus status et fulciebatur pudicitiae cultus, ne a sceleratis 

fieret dedecoratus et a scelerosis fieret faeculentatus ( sic ed., orig [Df 283678 p.217]: 

faculentatus) et a libidinosis constupratus: 1476 Kovachich, Scriptores II p.4; cf. etiam 

’faeculentus’. 

fago, -onis f. vox incertae notionis, forsan i.q. fagotriticum v. var. arboris fagi – hajdina (?), 

bükkfa (?): 

Item pro laboratoribus, carbonibus faginibusque fl 2. den 8: 1485 Myskovszky, 

Bártfa p.143. 

fanaticus, -a, -um furiosus, insanus – örjöngő: 

Quoniam non convenit, sicut faciebat spiritus fanaticus in divitiis gentilium: Serm.Quinqu. 65 

(p.142). 

farmaceuticus vide pharmateuticus (locus allatus s.v. ’diaeticus’). 

fasciola, -ae f. (fasceola) herald.: fascis i.e. vitta v. taenia parva – pólyácska, szalagocska: 

Supra scutum … galea est circumquaque sericeis adornata fasceolis: 1497 Kubinyi, 

Genealogia p.30. 

fastuositas, -atis f. elatio, insolentia – kevélység: 

Tercium folium, quod est humilitas, pungit et lacerat spina, que est fastuositas, quando scilicet 

superbitur de magnitudine muneris et contempnitur status condicionis inferioris in coniugatis: 


faticinor, -ari hariolari, praesagire – (meg)jósol: 

Faticinata mater (quae sc. una cum filia mortua erat) mortem filiae suam paulo post 

sequturam (sic), etsi ambae egrotarent pariter ordinatque mater ad funus indusium filiae: 

BART.PANN. Epist. 2,4; cf. etiam ’vaticinor’. 

fatigatus, -us m. fatigium, labor assiduus – fáradság, fáradozás: 

Eberhardus … eandem appellationem complere et agere est astrictus sine praeiudicio et 

fatigatu civitatis et hospitum: 1348 CD Hung. IX/1 p.640 = 1348/XVIII Df 281423. 

fatuosus, -a, -um (nisi mendum pro ’fastuosus’) stultus, vecors - ostoba, együgyű: 

Gen. II. (cf. Gen. 1,28): „Subicite terram”, id est carnem, „et dominamini piscibus maris et 

volatilibus celi”, id est cogitacionibus voluptuosis, fatuosis et gulosis: Serm.Quinqu. 152 

(p.316). 

febricula, -ae f. febris parva - lázacska, kis láz: 

His proximis diebus nos febricula aliqua debilitaverat: 1512 Acta Tom. II p.126. 

fellaytharius, -ii m. (fellaytharus) (Hung.: fullajtár, ex Germ.: Vorreiter) eques praecurrens, 

comes aurigae – fullajtár, kocsiskísérő: 

Item pro fellaythario Iohannis sol. XXII: 1481 Mon.civ.Zagr. XI p.261. Cuidam fellaythario 

eiusdem (sc. curriductoris) sol. XXV: Ibid. p.264. Item ... in Dombro Iohanni Parvo 

194

curriductori dedi sol. L, pro fellaythario eiusdem sol. XX: Ibid. p.267. Benedicto fellaytharo 

eiusdem sol. L: 1482 ibid. p.274. 

feneratus, -a, -um fructuosus, fructus ferens – kamatozó, kamatot hozó: 

Quin et vos officio preveniam et pro meritis et dignitate quenque tractabo perpetuaque mihi, 

quando feneratiora esse debent, que principibus conferuntur, officia, cunctos beneficentia 

obligabo: BONF. III,2,11. 

fenestralis, -e ad fenestras aptus - ablak-: 

Item ... per Balthasarem castellanum pro emendis vitris fenestralibus misi Zagrabiam sol. 

IIIIcL: 1481 Mon.civ.Zagr. XI p.263. 

fenestrarius, -ii m. faber fenestras conficiens v. eas vitris instruens - ablakos, üveges: 

Item Petro fenestrario dedi ad servicia sua sol IIc: 1481 Mon.civ.Zagr. XI p.254. Item 

magistro Petro fenestrario dedi pro serviciis suis sol. IIc: Ibid. p.258. Item magistro Petro 

fenestrario dedi iterum sol IIc: Ibid. p.259. Item ... Petro fenestrario dedi sol. IIc: 1482 ibid. 

p.275. 

fenestrator, -oris m. faber fenestras conficiens v. eas vitris instruens - ablakos, üveges: 

Item cuidam famulo Petri fenestratoris, quem eotunc misi Zagrabiam, dedi sol. X: 1481 

Mon.civ.Zagr. XI p.262. Item ... Petro fenestratori dedi ... sol. IIIIc: 1482 Ibid. p.272. 

fenestripar, -is m. faber fenestras conficiens – ablakos: 

Frater Iacobus fenestripar, praesbyter vita integer, ... qui fenestras vitreas ... deposuit: 


fenicex, ffenix vide phoenix (Serm.Quinqu. 138 p.288]). 

fequentare lege frequentare (Serm.Quinqu. 190 [p.389]). 

ferecund- vide verecund- (Serm.Quinqu. 11 [p.43] 143 [p.298] 193 [p.397]). 

ferilis vide fenilis 

Quatenus ... homo noster ... prohibeat ... vicinos ... ipsius possessionis Witez a potenciario usu 

utilitatu (sic) quorumlibet (sic) eiusdem, presertim silvarum, terrarum arabilium et pratorum 

seu ferilium (sic): 1379 Dl 42125. 

fermiculus vide vermiculus (Serm.Quinqu. 10 [p.41]). 

fernicula vide firnicula 

dc_145_10 

ferociter atrociter, crudeliter, saeve – vadul, kegyetlenül: 

Hi … veluti carceribus ac vinculis emissi … populationes ac cedes instaurant, multo ferocius, 

quam antea, seviunt: BONF. III,5,188. 

ferrugineus, -a, -um coloris ferruginis, ater – rozsdaszín, sötét: 

Profana illa multitudo … tetro horribilique aspectu … ferrugineoque colore fuerat: BONF. 

III,3,110. 

festio vide vestio (Serm.Quinqu. 94 [p.202]). 

195

fetulus vide vetulus (Serm.Quinqu. 47 [p.108]). 

feudo, -are bona immobilia alicuius ecclesiae locare - haszonbérletbe ad: 

Quandam praedialem possessionem eiusdem ecclesiae nostrae et nostram feudari solitam et 

consuetam ... eisdem ... quo ad vitam absque decimis et marturinis duximus conferendam: 

1380 CD Hung. IX/5 p.429 = Dl 6730. 

ffarmaci- vide pharmaci- (Serm.Quinqu. 129 [p.273]). 

fiala vide phiala (Serm.Quinqu. 53 [p.118]). 

fictito, -are machinando componere – összemesterkedik: 

Genealogiam hanc unde scriptores Ungaricorum expiscati fuerint, … nondum compertum 

habeo. Et illud admodum mirari videor, cum propriis isti scriptoribus caruerint, quibusnam 

monumentis in Noe genus, quod neque Greci, neque Latini vere fictitarunt, referre possint: 

BONF. I,9,30-32. 

fideiussoratus, -us m. fideiussio – jótállás: 

Homines ... vestri sunt in ideiussoratu: 1526 Ratkoš, Dokum. p.215. 

figularis, -e quo figulus ollas volvit, ad figulum spectans – fazekas-: 

Anacharsis … bicipitem anchoram rotamque figularem invenit: BONF. I,1,150. 

figurabiliter adv. (nisi mendum pro 'figuraliter') per effigiem - ábrázolva: 

Quae ... partium in ea (sc. rivuli clausura) melius ius foveat cuique partium pertineret, ex 

literis et literalibus instrumentis earum demonstrationeque eiusdem alvei figurabiliter in 

quadam tabula coram ut (sic ed., recte forsan: nobis) facta, per nos hic Albae revideri et 

discuti desideraverint arbitramentoque nostro submiserint: 1415 CD Hung. X/5 p.640; cf. 

Zsigm.oklt. V,191. 

filaterium, -ii n. % 

Inde apiculum, quod et pro littera et pro ligamine, quo filateria dependent, et pro filis 

accipitur: XV ex. Fil.Közl. 1966 p.329. 

filator, -oris m. qui in fila deducit – fonó: 

Item de eisdem Mychaeli filatori ligaturarum XII florenos per centum denar: 1372 Sz 

1982 p.920. 

finatorius, -a, -um 'domus f.': ubi praestatio pecuniaria exigitur – fizető, számvevő (ház): 

Item eodem die decanus de Abrugbanya presentavit florenos octo de domo finatoria, de 

quibus prepositus non habet tertiam: 1477 TT 1991 p.416; cf. DuC III,502 s.v. 'finare' et TESz 

I p.913 s.v. 'finánc'. 

finibilis, -e qui habet finem – véges: 

Si ergo queritur, qualis est homo, potest dici, quot secundum originem fragilis, secundum 

duracionem finibilis, secundum penalitatem multis miseriis : Serm.Quinqu. 172 

(p.360); cf. ibid. inferius: brevitas in duracione. 

firmative vide furtive 

dc_145_10 

196

dc_145_10 

Quod magister Markus ... exhibuit nobis quasdam litteras nostras patentes, maiori et 

auctentico sigillo nostro in terra Wzure firmative sublato consignatas: 1365 CD Liptó p.59. 

firmicula, -ae f. (fermicula) instrumentum, quo vestis colligatur, fibula – gomb, csat: 

Si quis ducens res mercimoniales, que diverse maneriei et conditionis existant, ut sunt 

fernicule, monilia, ... ligamina, ... digitalia videlicet ’Vingerhut’ et alia ceteris mercibus 

similia, ... ex rebus prenominatis debent solvi boni duo grossi: 1436 Mon.Budapest III/2 

p.272; cf. DuC III p.509. 

fiscella, -ae f. sporta parva – kis kosár: 

Dum sibi detraheretur, ... quod fiscellas iunco non texeret: GREG.GYÖNGY. Vitae 197 

(p.153); locus s.v. 'idiota' et 'iuncus' allatus est. 

fistulatorium, -ii n. (fistolatorium) idem ac fistula (v. caelatura quaedam formam fistulatoris 

monstrans [?]) – öntőcső (v. sípost ábrázoló szobrocska [?]): 

Item una cuppa hoyagos cum fistulatorio ( Dl 20569: fistolatorio) marc. IIII. pens. II: 1497 

Művt.Ért. 1983 p.127; cf. Lex.Hung. p.386. 

fixio, -onis f. status firmus, immobilis – szilárdság, mozdulatlanság: 

A terra enim est fixio plante, ab aqua coagulacio, ab igne coadunacio. Terra ergo affigit, aqua 

coagulat, ignis consolidat: Serm.Quinqu. 130 (p.274). 

fixorium, -ii n. laniaena – vágóhíd: 

[Cur ... magistri carnifices per se] fixoria ipsorum propria in littore Danubii infigere et pisces 

suos tenere non deberent: 1509 Végh, Buda p.148; cf. Budai mészárosok p.379. Ut istic 

fixoria propria infigere possent: 1509 Budai mészárosok p.378. Quod ipsi in propinquo portus 

Danubialis penes pontem ipsorum proprium ... fixoria similiter propria infigere ibidemque 

suas naves ligare et pisces ipsorum magnos ... tenere et conservare ... possint. Ibid. p.379. 

Quod ipsi ... penes predictum pontem ... fixoria propria infigere et ibidem sua reservacula sive 

naves ligare et pisces ipsorum magnos ... tenere ... possint. Ibid. p.380. Si quod (sc. ius) in 

locatione fixoriorum (ed.: ?) eorundem magistrorum carnificum utcunque haberemus: 1514 

Budai mészárosok p.386. 

flagellus, -a, -um ad tributum quoddam ’flagellum’ vocatum pertinens – ostoradó-: 

Dicam flagellam ad festum Nativitatis Domini impositam et taxatam ex commissione domini 

palatini iudex Fabianus Hydweghi erga manus nostras asignavit: 1518 Dl 37174; cf. 

Lex.Hung. p.718. 

flammiolus, -a, -um f. (flanniolus) coloris flammae, rubeus – lángszínű, vörös: 

Item duo angularia de pepulo flammiola aureis filis contexta: 1421-1425 Mon.episc.Zagr. VI 

p.197; cf. 1433 ibid. p.402: flanniola. Ad ’angulare’ vide ALMA 1995 p.55. 

flandras lege flammas 

Sed hic postea pactis et foederibus huiusmodi initis, nescimus, quo suscepto consilio 

contravenire cupiens novas guerras novasque flandras ( sic ed., recte orig. [Df 215767] et 

editio altera [Dipl.Sáros p.144]: flammas) in hoc regno temere exsuscitavit: 1491 

Epist.procer. I p.30; cf. Iványi, Bártfa 2995. 

flascus, -i m. lagoena – palack, flaska: 

Cipelli II. Flasci novi cum uno thok.: 1490 Dl 26048 fol. 3 v . Frena II. Flasci lignei XX. 

197

dc_145_10 

Quoddam instrumentum ferreum ad guttur canis pertinens I: 1494 Dl 26076 fol. 3 v ; cf. etiam 

’flasca, flasco’. 

flatoria, -ae f. (fletoria) follis – fújtató: 

Item vetus hutta cum fletoria vulgo ’Alt Gepirig’ inventata modo suprascripta (sic), minere 

uste vulgo ’rest’ in numero 14: 1525 Ratkoš, Dokum. p.270. 

flebotomia vide phlebotomia, -ae f. (φλεβοτομία) sanguinis missio – érvágás: 

Quod nullus frater audeat flebotomiam facere seu minuere infra festum Omnium Sanctorum 

et Nativitatem Domini: GREG.GYÖNGY. Constit. p.122 (Rubr. LXVIII). 

flexilis, -e quod facile flectitur – hajlékony: 

Cum ornamentis ab utraque parte flexilibus (sic, recte forsan: flexibilibus ?) et ( Dl 86748 

add.: geribili) tortuositate dependentibus: 1514/? Iványi, Teleki p.208; vide etiam ’flexibilis’. 

flexivus, -a, -um curvus, flexuosus – hajtott, ívelt: 

Cuius (sc. scuti) flexivas compagines auree nectunt fibule: 1513 Turul 1941 p.83; cf. 

superius: scutum triangulare linea aurea circumductum. 

flexuosus, -a, -um cum curvatura et anfractu progrediens – kanyargós: 

Galea vero variis redimita (sc. est) flosculis aureis argenteisque et coeruleis per viridem 

campum flexuoso quodam ambitu discurrentibus: 1511/XVII Áldásy, Címereslevelek II p.72. 

florizo, -are maculis coloribusque variare – tarkít: 

Capelle ... pavimentum ... subtilissime diversis coloribus lapidum est florizatum atque 

picturatum: GABR.PECHWARAD. p.III v. 

fluctuans, -tis aestuosus, tumultuosus – háborgó: 

Quanquam pre competitorum invidia bello carere nequivisti, a pace tamen et pietate, item 

religione, clementia, mansuetudine fluctuantissimi regni gubernationem auspicatus es: BONF. 

praef. 8. Damnata crudelitate immodicaque ultione fluctuantissimum genus hominum ac 

novitatis avidissimum … nova moliri occepere: BONF. II,6,169. Belli causam fluctuantissima 

dedit Austria novarum rerum semper avida: BONF. II,6,261. Ioanna … scribit … ad regem … 

satis in Italia sevitum, nunc tempus esse fluctuantissimum pacare regnum: BONF. II,10,282. 

Quid enim salutis in fluctuantissimo navis pelago sperare potest? BONF. III,2,25. Qui 

Albertum oderant, … dicere … fluctuantissimum optimo moderatore regnum tam diu carere 

non posse: BONF. III,4,215. 

fodrum, -i n. pannus insutus (?) – bélés (?): 

In summitate vero clipei dis coelestini ab extra, ab intra vero argentei coloris 

tamquam fodro seu subductura per czoctas ante et retro dependentes colorum eorundem 

videbatur: 1415 Turul 1884 p.58. 

foede adv. turpiter – csúfosan: 

Multis … sevo impetu tormentorum fedissime interfectis presidium … de deditione 

colloquitur: BONF. V,4,136. 

foederatio, -onis f. actus foedus iungendi - szövetségkötés: 

Quia innumerabiles domine praefate nefarie generationis legitime matrimonialis copulationis 

foederatione alienis generationibus sunt coniuncte: 1330/XVIII CD Hung. VIII/3 p.425; cf. 

198

dc_145_10 

etiam editionem alteram: Kovachich, Suppl. I p.274 et annotationes criticas: AnjOkl. XIV 

p.288. 

folangum, -i n. (non plene liquet, huc an ad ’phalanx’ pertinet)vox incertae notionis: forsan 

i.q. fustis – husáng, bunkósbot (?): 

Ipse ... meretrices ... cum ustibus et folangis contra domum prepositure ... iverunt: 1508 

M.Sion. 1866 p.455. 

fontaneum, -i n. pars vestis liturgicae – liturgikus ruha része: 

Item una palla de auro in campo albo sine fontaliis et sine angulis, cum octo plicis: 1421-1425 

Mon.episc.Zagr. VI p.196. 

foraneus, -a, -um qui loco in aliquo auctoritatem iudiciariam a iure canonico sancitam habet 

et foris v. extra fungitur officio suo – helyileg illetékes (bíró): 

Que ad similes officiales foraneos, vicarios sive decanos dicte ecclesie Strigon et ad 

eorumdem officium … pertinere noscuntur: 1504-1523 M.Sion 1880 p.581. Istic pars se 

gravatum sentiens … ad … vicarium Posoniensem foranensem (ed.: így, i.e. sic) pro tempore 

constitutum … appellet: 1521 M.Sion 1866 p.260. 

forbamentus, -a, -um idem ac forbannitus: iudicatus – elítélt: 

Si quispiam ex ipsis per vos vel alias forbamenti vel proscripti forent aut qualitercumque 

relegati: 1412 Finke, Acta I p.105. 

forfex, -icis f. cum milites ex utraque parte ambitu hostes amplexuntur – átkarolás, 

harapófogó: 

Corvinus … primam aciem in cuneum redigit, quo facilius hostes dividat contra illi forfices 

obtendunt: BONF. III,5,262; cf. inferius: A forficibus cataphractorum cuneus concidi non 

poterat. 

formidacio lege formidato (Serm.Quinqu. 102 [p.218], recte autem: Békefi, Pécs p.94). 

formidativus, -a, -um quod formidari, timeri potest – félelmetes: 

Contigit itaque novitas eveniri et audiri formidativa et periculosa, quod saevissimus Turcorum 

imperator ad partes terrae Barcza valida cum potentia proposuisset subintrare: 1476 

Zimmermann, Urkb. VII p.116 = Df 278651. 

fornicarie adv. modo impudico – parázna módon: 

Dicta Hyl … contra eundem Nicolaum … replicando respondit uxorem suum … minime fore 

… filiam legitimam seu de thoro legitimo progenitam, sed potius fornicarie conceptam et 

extra thorum legitimum progenitam: 1464/XV Zimmermann, Urkb. VI p.190; cf. copiam Df 

286635 fol.191 v . 

fornicatrix, -icis f. femina impudica – parázna: 

Quia vicit (sc. S.Lucia) bestiam invincibilem, id est fornicatricem (corr. ex ’formicem’), a qua 

fortissimi quoque vulnerati sunt, ut Samson: Serm.Quinqu. 5 (p.34). 

forpilla, -ae f. (farpilla) (vox ignotae originis, forsan ex 'forpex' ?) instrumentum, quo 

liquidum sim. secernitur – szita, szűrő: Farpilla vulgo 'zytha': 1521 MNy 1936 p.276. 

fossale, -is n. instrumentum ad fodiendum aptum – ásó: 

199

dc_145_10 

Item vulgo 'czakan' I. Item ligones III. Item fossale III. Item mensa V: 1520 Aetas 1993:1 

p.61. 

fossina, -ae f. parva fossa – kisebb fajta árok: 

Ut prefati ... vineas et salinas per fossinas llicitas anichilando ... vexillum ... maculare 

veriti non fuissent: 1397 CD Croat. XVIII p.190. 

fovizo, -are cavare, excavare, fodere – váj, kiváj: 

Cum ... fabro feci laborare vulgo quinque ’lywkazthoth’, cum quo lapides fovizantur: 1517 

Aetas 1993:1 p.57 = Dl 26181. 

fragosus, -a, -um fragoris, strepitus, sonitus sim. plenus – robajló, zúgó, zajos: 

Si enim armorum fragoso strepitu alias terremus nationes: 1514 Anal.nova p.40. 

fremisco, -ere stridere, furere – üvölt, zúg, tombol: 

Iam cuncta per orbem / sopierat nocturna quies, cum nulla fremiscunt / murmura: IAN.PANN. 

Paneg. 3,3,166-168. 

frisia, -ae f. vitta – főkötő, párta: 

Duos baltheos wlgo Maych, duas fusias (ed.: így? i.e. sic?, sed ’frisia’ legendum puto) wlgo 

partas de gemmis ornatas: 1496 Lex.Hung. p.607. 

frisium, -ii n. 'f. aureum' i.q. aurifrigium - aranyhímzés, paszomány: 

Item una alia casula de serico cum frisio aureo: 1421-1425 Mon.episc.Zagr. VI p.195. 

frivolose adv. iniuste – jogtalanul: 

Se idem magister Desew … coram nobis taliter obligando, ut … si qua instrumenta per 

astuciam frivolose reservasset, mortuas et extinctas (sic ed.) reddidit: 1342 Mon.Str. III p.462. 

frontisecus, -a, -um (ex ’frons’ et ’sequor’ ?) qui caput serpentis pedibus calcat (?) – kígyó 

fején taposó (?): 

Frontisecae populi matri struxere tonantis / ecclesiam. GREG.GYÖNGY. Vitae 53 (p.63). 

fructilitas lege utilitas 

Idem comes Iohannes confessus est, ... ut possessionem suam ... cum omnibus fructilitatibus 

(sic, ed., orig. [Dl 40290]: hutilitatibus) et pertinentiis ... vendidisset: 1302 CD Hung. VIII/6 

p.2-3; cf. Anj.okl. I p.265. 

frugaliter adv. modeste – szerényen: 

Hesterno domicaenio relicto / digno vel Saliaribus culinis, / dum frugaliter et levi paratu / 

grandes sub cane Sirio perosus / bascaudas cupio comesse tecum, fallor etc.: c.1510 


frumentor, -ari frumenta colligere, pabulari – takarmányoz: 

Neque non videt cibariorum inopiam imminere, frumentatum pabulatumque longius mittere 

oportere et e castris sine presidio neminem tuto vagari posse: BONF. IV,3,152. 

fugito, -are fugere, discurrere – menekül, szétszalad: 

Scytharum duces … cum in hostes … irruerent Aiaxque scuto acriter insonuisset, … curribus 

excussi palantes Scythe fugitabant: BONF. I,1,118. 

200

dc_145_10 

fulgens, -tis splendidus, nitidus – ragyogó: 

Nicolaus … in terram procubuit suspiciensque inde in celum Beate Virginis speciem cum filio 

nimbo fulgentissimo circumfusam per aera descendentem … vidit: BONF. V,5,11. Te 

postremo, etsi primus, princeps fulgentissime, orationi Eschinis simillimum ... obvio assumo 

pectore. BART.PANN. Gryllus ded. 11. 

fultura, -ae f. adminiculum, auxilium – segítség, támasz: 

Qui fulturis tuis ad eloquentiae et eruditionis cacumen Bononia teste aspiravit: 1512 

Anal.nova p.214. 

fumeus, -a, -um fumosus, fumi colore obductus – füstös: 

Scutum ... foris ambiunt hinc atque hinc duo draconum viridantium simulacra, colla et caudas 

susque deque spiris ingentibus connectentia, oraque retrorsum conversa, faucibus hiantibus, 

flamma fumeaque, superne galea visitur colore argenteo insignis: 1517 Turul 1911 p.110 = Df 

246327. 

fumigans, -antis f. 'fumus': ratio vectigal populo imponendi, fundus, in quo unum fumarium 

i.e. una res domestica est – 'füst': adóegység, telek: 

Munera ... bis in anno ipsi populi solvent isto modo, quod in festo nativitatis Domini quilibet 

hospes de loco suo sessionali seu de sua fumigante duos pullos et duas tortas ... dominis 

eorum pro muneribus presentabunt: 1414/XVI Zsigm.oklt. IV,2319. 

fundabilis, -e qui fundum habet, firmus – megalapozott, szilárd: 

Ad populum, inquam, multum, iustum, securum, et iocundum. Multum quantum ad numerum, 

iustum quantum ad statum, securum in Dei proteccione, iocundum in Dei laudacione. De 

primo, scilicet de multitudine populi celestis dicitur Exo. I o etc.: ... De secundo loquens Is. ad 

celestem Ierusalem dicit LX o (cf. Is. 60,21): Iusticia fundabilis et „populus tuus omnes iusti, 

in perpetuum hereditabunt terram”: Serm.Quinqu. 2 (p.28). 

fundibularius, -ii m. qui fundibulo utitur – parittyás: 

IIII Reg. III. (cf. 4 Reg. 3,25): „Circumdata est civitas”, scilicet mentis hominis, „a 

fundibulariis”, id est demonibus temptantibus, „et ex magna parte percussa”, scilicet in anima, 

quia facit peccare per cogitacionem, si non potest per operacionem: Serm.Quinqu. 171 

(p.359). 

funditor, -oris m. qui fundibulo utitur – parittyás: 

Decurrunt (sc. de monte occupato) obviam sagittarii funditoresque, ut subeuntem hostem 

clivo montis arcerent: BONF. II,3,118. 

funebralis, -e (contaminatio forsan vocum ’funebris’ et ’funeralis’) 

Coniunx ... regis hic obit, cuius pompe funebrali sui filii ... interfuerunt: 1505 TBM XVIII 

p.74. 

funeralis, -e luctuosus, lugubris – gyász-: 

In funerali festo multitudo universa processit: BONF. IV,8,233; cf. ’funeralia’. 

funerose adv. crudeliter, saeve, luctuose – kegyetlenül, vadul, gyászosan: 

Animadvertens … mortem … velud exactorem crudelem nemini parcere, sed dietim 

unumquemque funerose insequi: 1517 M.Sion 1866 p.331. 

201

funista, -ae m. faber funes conficiens – kötélverő: 

Hanczo super Petrum funistam II flor. (sc. debet iurare): 1396 Acta Cassov. p.107. 

funta, -ae f. ut mensura ponderis: libra – font: 

Quod prefatus Philippus ... rectori ... altaris ... unam funtam cere, puta munde et colate ... dare 

... debeat: 1425 Mon.episc.Zagr. VI p.193. Item per tempora precedencia ad parandas cutes 

emi an Andrys aluminis funtas quatuor: 1481 Mon.civ.Zagr. XI p.269. 

furcifer, -i m. qui furcam i.e. signum punitionis gestat, latro – gazember: 

Importunus denuo furcifer, nondum abis? BART.PANN. Gryllus 76. Quam blanditur furcifer: 

BART.PANN. Gryllus 82. Quae te mala crux agitat furcifer?: BART.PANN. Gryllus 126. 

furenter adv. furiose, dementer – dühösen, eszeveszetten: 

Ne inpetu furenter turbe popularis rei desiderate et obtente aliquantisper turbaretur exitus. 

Transl.Pauli p.6 r . 

furenter lege furentis 

Ne impetu urenter (editio altera [AASS p.609] rectius: furentis) turbe popularis rei desiderate 

et obtente aliquatisper turbaretur exitus: Transl.Pauli p.6 r . 

furtus, -us m. idem ac furtum (A 1) – lopás, tolvajlás: (Sc. qui) scolarem quendam … in 

causa criminali coram illis, foro seculari crimine furtus accusans … captivari mancipavit: 

c.1523-1524 TT 1911 p.87; etiam s.v. 'furtum' saepe inveniuntur formae 'furtu' in casu 

ablativo, quae autem huc pertinere videntur. 

fusia vide frisia 

dc_145_10 

futuarius, -a, -um ad coitum spectans – közösülést illető: 

Precipue ... mei observandissimum Colemicium strennuumque fututorem, primum in re 

futuaria ... volo ... nomine meo salutassis: BART.PANN. Epist. 1,2. 

G 

galealis, -e formam cassidis monstrans – sisak-: 

Eidem … in signum specialis dilectionis pro signo et titulo insignii galealis formam angustarii 

vulgariter cimer dictam continentem perpetuo duximus conferendam: 1332 Lex.Hung. p.106 = 

Áldásy, Címereslevelek I p.4 = Turul 1887 p.158. 

gallicantus, -us m. locus, ubi gallus cecinit – a kakasszó helye: 

Et statim gallus cantavit. Et egressus foras (sc. Petrus apostolus) flevit amare, in quadam 

fovea se abscondens, quae ’Gallicantus’ vocatur: Bárczi p.89 (OD 47.v6v). 

gallicinium, -ii n. cum gallus canit, diluculum – kakasszó, hajnal: 

Cum in sabbato sub gallicinio ad divi Dionysii basilicam egrederetur, ecce funale prelatum 

extinguitur: BONF. I,5,127. 

gallinaceus, -a, -um (gallinacius) 

Cuius Atila humanitate victus per mediam urbem exercitum tanta modestia duxit, ut ne 

pullum quidem gallinaceum leserit: BONF. I,4,234. Horum (sc. idolorum) beneficio lactis 

202

dc_145_10 

gregalis et pullorum gallinaceorum copiam profluere credunt (sc. Tartari): BONF. II,8,34. 

Item coloni dicte possessionis ... in festivitatibus Christiani Natalis officialibus suis tenentur 

duobus circulis panum, pullo gallinaceo uno et cub avene: 1521 CD Zichy XII p.349. 

Virtutem, Vigilantiam summo conatu imitari per hoc immensum, horridum, sanguinarium, 

cruentum gallorum gallinaciorum praelium iuro. BART.PANN. Vigil. 42. 

gallinus, -a, -um quod galli est – kakas-: 

Que (sc. sagitta) in ore eiusdem capitis infixa a parte posteriori ipsius capitis lupini penetrare 

videatur, necnon cum auribus nigris ad dispositionem oris seu rostri unius galli dispositis, 

inter quas una crux alba parva tanquam de ore gallino egrediatur: 1398 Turul 1901 p.103; cf. 

inferius: dispositio fiat capitis gallini. 

gariosolus vide garyophyllum et caryophyllum: 

Specierum diversarum genera, ut sunt crocum, piper, zinziber, gariosoli (sic ed., orig. [Df 

239625] autem gariofoli legendum puto), nuces muscati, flores muscati ac cynamonis et 

talibus speciebus consimilia: 1436 Mon.Budapest III/2 p.272. 

garritus, -us m. ineptiae, actus garriendi – fecsegés: 

Et illi sunt superbi, qui volunt et laboran futura praescire eundo ad phytonissas vel faciendo 

aliqua, puta fundendo plumbum vel ceram, aut ex somnis vel garritu avium aut visu animaliu: 

Bárczi p.74 (OS 2.c.5). 

gatta, -ae f. feles – macska: 

Ecce multitudo ... demonum in variis formis gattarum, occarum et anetarum eidem obviat. 

VALENT.HADN. Mir. 56 100; cf. ’cattus’. 

gehennalis, -e quod in regione infernali damnatorum fit – pokoli: 

De circumdacione cruciatuum gehennalium dicitur Abac. II. (Hab. 2,16): „Circumdabit te 

calix”, id est pena etc.: Serm.Quinqu. 171 (p.359). 

gelicidium, -ii n. algor, frigus – fagy: 

Aquilo est plaga frigida et tenebrosa et gelicidii generata: Serm.Quinqu. 84 (p.181). 

gelido, -are gelidum fieri – kihül: 

Cum ipsa ... infantem parvulum vix novem mensium secum collocasset in lecto, ... ipsum 

infantem mortuum reperit et extinctum, toto iam corpore gelidatum: Leg.Marg. 43 (p.702) 

geminiutrius, -ii n. ventriosus – pocakos: 

Colemicium strennuumque fututorem, hunc volo, si fortassis preter faciem nil noscas, 

geminiutrium modialem Bohemum nomine meo salutassis: BART.PANN. Epist. 1,2. 

gemitorius, -a, -um ubi damnati gemitum edunt – sóhajos: 

De Ioanne supplicium sumptum est, … postremo ad gemitorios usque dissectus frusta 

corporis singulis portis … imposita: BONF. III,2,56. 

gemmalis, -e gemmis ornatus – gyöngyös: 

Quomodo ipsi …dotem generose condam domine Katherine, … videlicet unam torquem 

auream, … unam vittam muliebrem ex gemmis fisam, aliam ex auro puro factam vulgari 

sermone 'wontharanybol' et alias tres vittas auratas, unum indumentum pectoris gemmale, 

sertum similiter unum ex perlis fisum, unum parta maiorem gemmis fisum (sic) et lapidibus 

203

dc_145_10 

preciosissimis ornatum ac alias certas res gemmales … pro se rehabere vellent: 1525/1529 Dl 

24090. 

gemmicula, -ae f. 

Andreas, prior generalis Deo dignus sacerdos, multis virtutum gemmiculis insignitus, 

aliquando curialis, sed postea in studium particulariter se conferens. GREG.GYÖNGY. Vitae 

138 (p.116). 

generalatus, -us m. officium generalis in ordine S.Pauli – rendfőnökség, generálisi hivatal: 

Si (sc. vicarius generalis v. provincialis) ... aut in ordine vel in provincia aliqua ordinis 

schismata et discordias nutrierit, vel conspiraciones fecerit, videlicet ut per se vel per alium 

arte vel ingenio operatus fuerit, ut in generalatus vel provincialatus officio possit remanere: 

GREG.GYÖNGY. Constit. p.70. Frater Stephanus … tempore sui generalatus easdem literas 

… fecit transsumi. GREG.GYÖNGY. Vitae 50 (p.61); cf. alium locum allatum s. v. 'indago'. 

Reverendus pater meus et totius ordinis fratrum heremitarum Sancti Pauli primi heremite, 

frater Stephanus, prior generalis … generalatus … sui anno ultimo iniunxit mihi, fratri 

Valentino, … ut etc.: 1507 VALENT.HADN. Calcul. p.34. 

genuinus, -a, -um innatus, insitus, nativus – vele született, természetéből adódó: 

Per ista tria intelliguntur tria genera salvandorum, in quibus debet contineri medulla caritatis. 

Per arbores activi propter flores virtutum et fructum operum. ... Per granum contemplativi, 

quia sunt modici per humilitatem, fissi per genuinam dileccionem, interius albi cordis puritate, 

exterius rubicundi discipline austeritate: Serm.Quinqu. 95 (p.204). 

geometricus, -a, -um agrimensorius – földmérői: 

Quod si ipsa geometrica mensura te scire delectat, quantum civitas Thebais ... distet a Buda: 

1507 VALENT.HADN. Calcul. p.38. 

geribilis, -e flexuosus, sionuosus – tekervényes: 

Cum ornamentis ab utraque parte flexilibus et (Dl 86748 add.: geribili) tortuositate 

dependentibus: 1514/? Iványi, Teleki p.208. 

gestatio, -nis f. (gestacio) actio gestandi, portandi – hordozás: 

Duo commendant virginem ex his verbis, scilicet obsequium, quod Deo exhibuit, et 

beneficium, quod a Deo accepit. Siquidem exhibuit obsequium gestacionis in suo ventre et 

accepit beneficium requiecionis in sancta civitate: Serm.Quinqu. 100 (p.212). 

gestatorium, -ii n. instrumentum, quo invalidi portantur – hordszék: 

Ut mox erecta coram ... multis testibus sine extraneo amminiculo, que in gestatorio fuerat 

portata, plena sanitate recepta, ... propriis viribus ... pedibus gradiens ad propria remeavit et 

usque hodie perfecta gaudet sanitate: Leg.Marg. 54 (p.707) 

gestio, -onis f. actio portandi - szállítás: 

Qui ... illuc veniendo suscepte gestionis officium magna prudentia magnaque diligentia 

oportune pulchro verborum contextu commissa avide exponentes diu desideratum donum 

obtinuerunt votive: Transl.Pauli p.6 r ; editio altera (AA SS p.609) hanc partem textus omittit. 

gladiatorius, -a, -um quod fit per gladios – kard-: 

Congressus est imitacio certaminis ob virtutis ostensionem et honoris acquisicionem. Ffiebat 

autem tribus modis, scilicet pugnis. dicebatur pugna a pugno. ... Brachiis. Et dicebatur lucta a 

204

dc_145_10 

laterum conplexu. ... Gladiis. Et dicebatur ludus gladiatorius: Serm.Quinqu. 161 (p.338) . 

Atila, … ut ulla e Catalaunica strage detrimenta se passum indicaret, ad ludos variaque 

spectacula animum convertit, munus edidit gladiatorium et varia victoriarum simulacra 

agenda curavit: BONF. I,5,194. Annales Ungarici, … postquam Atila cum victore ditatoque 

exercitu in regnum se receperat, eum de bello Italico et Illyrico triumphasse ferunt, exhibuisse 

munus gladiatorium, varia edidisse spectacula: BONF. I,7,65. 

gladio, -are gladio sauciare, vulnerare – karddal megsebez: 

Mente erat percussa (sc. S.Maria) cuspide teli, quo membra Christi servi foderunt inique. ... 

Intus attrociter sevientes dolores matris animam gladiabant: Serm.Quinqu. 199 (p.412). 

glandinatio, -onis f. actus glandine pascendi – makkoltatás: 

Quod … praepositus de Bozok … fruges ibidem habitas absque pascuatione, lignatione et 

glandinatione, quae pro predio suo … reservasset, … arendasset: 1510/? Dl 22013. 

glandinus, -a, -um glandifer – makkos: 

Ut populi de Beregh eos ab usu et utilitate silvarum glandinarum ... nequaquam prohibeant: 

1359, [1522] Doc.art.Paul. I p.10. 

glandula, -ae f. caro suilla v. porcina – disznóhús: 

Beas me, cum pernam nominas cedo etiam glandulas: BART.PANN. Vigil. 17. 

glomeratio, -onis f. gradus citatus – ügetés: 

At equi iuba sunt ad terram usque demissa, domesticis per se inest mollis alterno crurum 

explicatu glomeratio: BONF. I,1,83; locus allatus s.v. 'explicatus'. 

glomus, -eris n. massa in globi morem convoluta – gombolyag: 

Hec est domus Laberinti habens parietes perplexos propter multos errores, de qua nullus 

potest exire sine glomere lini, id est gracia Christi, et adiutorio puelle, id est Beate Virginis: 

Serm.Quinqu. 109 (p.232) ; cf. Isid. Etym. 15,2,36: Labyrinthus est perplexis parietibus 

aedificium, qualis est apud Cretam a Daedalo factus, ubi fuit minotaurus inclusus, in quo si 

quis introierit sine glomere lini, exitum invenire non valet. 

gnaritas, -atis f. peritia - hozzáértés: 

Mestorum solamen, / indoctorum gnaritas, oppressi levamen. VALENT.HADN. Invoc. 1,3-4 

(p.24). 

gnaviter adv. sedulo, strenue – serényen, buzgón: 

Ab adolescentia robur animi tui periclitari voluit, ut regina gentium futura gnaviter moderari 

et misereri scires: BONF. III,2,348. Repulsus (sc. hostis est) ... viginti galeis Venetis 

contranitentibus, de quo et ovarunt gnaviter. BART.PANN. Epist. 4,2. Vaivoda noster ... 

gnaviter Turce contrasistit: BART.PANN. Epist. 4,5; cf. etiam ’naviter’. 

gracilitas, -atis f. proceritas, tenuis forma corporis – karcsúság, nyulánk alkat: 

Quantum ad propriam perfeccionem dico, quod ad modum virge habuit (sc. S.Maria) 

gracilitatem, flexibilitatem et viriditatem. Gracilitas insinuat in ea paupertatem spiritus: 


grandiloquentia, -ae f. actus aliquid verbis augendi - nagyot mondás: 

Si me amas, rescribe familiarius et grandiloquentiam tuam erga me posthabueris denuo: 

205


graphium, -ii n. stylus - íróvessző: 

Ut legitur thetragramatice in fronte Iadi principis sacerdotum graphis aureis conscripto 

etc.: 1417 Veszprém okl. I p.193. 

grassatorius, -a, -um latrocinalis – útonálló: 

Miseram tandem Ungariam, que annos octo circiter et XX Bohemorum latrociniis et rapinis 

obnoxia fuerat, … Mathias inito regno grassatoria turba purgavit: BONF. III,10,251. 

grasse vide *crasse 

dc_145_10 

gratio, -are gratia regia adornare, privilegio munire – keggyel felruház, kiváltságol: 

Gratiavit civitatem valde et ... omnes census ... dimisit ipsa regia maiestas: 1469 

Zimmermann, Urkb. VI p.400 = Df 244946. 

gratuiter adv. libenter – szívesen, örömmel: 

Prout nos propria comperimus experientia devotionem tuam laudabilem et affectum celibe 

(sic, orig.: celibem) gratuiter acceptantes ... acceptabilem fore: 1458 Zimmermann, Urkb. VI 

p.32-33 = Df 246306. 

gravesco, -ere graviorem fieri – súlyosbodik: 

Andreas tot erroribus laboribusque vexatus gravescente iam senio in paralysim inciderat: 

BONF. II,3,276. 

grisinum, -i n. (ex Germ. ’Ries’ [?] v. ex Arab. [?]) fascis - rizsma, köteg, nyaláb: 

Item de tribus grisinis papiri boni et parvi bonos duos grossos. Item de tribus grisinis papiri 

magni bonos quatuor grossos. Item de sex grisinis papiri videlicet 'Reispapir' bonos duos 

grossos (sc. solvi debent mercatores): 1436 Mon.Budapest III/2 p.272; cf. ’grezin’. 

gryphus, -i m. animal fabulosum formae avis rapacis – griff: 

Regio … inhabitabilis, quando gryphi sevum et pertinax ferarum genus aurum terra penitus 

egestum mira sollicitudine custodiunt: BONF. I,1,25; cf. ’gryps’. 

Guillermita, -ae m. (Gyllermita) socius ordinis fratrum eremitarum Sancti Augustini: 

Item proibeatis fratres Gyllermitas de Kurmend super terra Bugat: 1274 VSzle 1979 p.365. 

gurgitans, -antis m. vertex, vorago – hab, örvény: 

Puer ... lubrica glacie collapsus ultimam (sic, recte:lacunam) subito casus (sic, rect e forsan: 

casu) inversus vitam gurgitans epotavit innoxiam: VALENT.HADN. Mir. 5 (p.68). 

H 

habituatio, -onis f. actus habitum i.e. specialem vestem ordinis cuiusdam religiosi sumendi v. 

induendi – beöltözés: 

Anima quippe eius tanto ardore et glutino excanduerat, ut vix statutum diem habituationis 

expectare posset. GREG.GYÖNGY. Vitae 194 (p.151). 

habudancia lege abundantia (Serm.Quinqu. 29 [p.75]). 

206

hallense, -is n. obulus Hallae cusus - Halléban vert apró pénzérme, peták: 

Item ad octavum articulum, ubi conquesti sunt, quod sales iobagionibus in dupplicato pretio 

distribuisset, ad hoc dominus Andreas Justh cum documento iudicis … comprobat, quod 

dictos sales nulli iobagioni pro minutissimo hallense distribuit, sed aduc apud eandem 

iudicem integre dicti sales conservatur: 1495 Dl 63398; cf. Justh cslt. p.175-176 et DuC 

IV p.160 s.v. hallenses'. 

halo, -are spirare, efflare, redolere – lehel, szaglik: 

Non gravius redolent centena cadavera, nec qui / ex Acheronteis fontibus halat odor: 

IAN.PANN. Epigr. 213,17-18. 

hamzo vide havizo 

harenosus vide arenosus 

dc_145_10 

harmoniacus, -a, -um (armoniacus) (nisi mendum) idem ac harmonicus – zenei: 

Dicuntur enim celi in motibus suis contrariis armonicam modulacionem resonare, sicut in 

cithara quedam corde faciunt gravem sonum et obtusum, et quedam gracilem et acutum, ex 

qua diversitate conponitur proporcio armoniaca: Serm.Quinqu. 150 (p.312). 

harvasium, -ii n. (harvazium) pannus rubei coloris - vörös kelme, karmazsin: 

Item subam suam mardurinam rubeo harvasio tectam legavit domino Iohanni: 1500 

Mon.civ.Zagr. III p.3; cf. Lex.Lat.Iugosl. I p.534 et Lex.Hung. p.457. (harvazium: i.p.4). 

hausta, -ae f. species quaedam hastarum – kopja: 

Mensa III. Hausta III. Corde magne III: 1494 Dl 26076 fol. 3 v ; cf. Dőry, Suppl. III p.786 = Dl 

26048. 

haustum, -i n. actus exhauriendi in imag.: spuma, unda - hab, tajték: 

Materna viscera extemplo pallidus timor quatit infensaque hausta fluminis e vestigio petit (sc. 

mater pueri in periculo existentis): VALENT.HADN. Mir. 5 (p.68). 

havizo vide aviso (hamzo) 

Ipse Nicolaus palatinus ... ante faciem nostram profectus est, in qua cum serenissimo 

Ferdinando, rege Aragonum innata sibi subtilitate, ingenii perspicacitate investigando de 

circumstantiis rerum gerendarum, nobis viam et securitatem parando, praemunivit nos et 

avizavit (var. Áldásy, Címereslevelek II p.32: hamzavit, Df 265783: havizavit), quod idem rex 

... iureiurando spopondisset, ut etc.: 1416 CD Hung. X/5 p.684. 

hecatostichum, -i n. (heckatostihum) poema centum versuum - száz soros költemény: 

Eiusdem Pisonis elegia ex heckatostiho in passionis et crucis dominicae memoriam nuper de 

ducto (sic): Anal.nova (Piso) p.419. 

helmus, -i m. (Germ.: 'Helm') galea – sisak: 

Desuper vero ipsius scuti galeam seu helmum corona aurei aut crocei coloris adornatam ... pro 

insigniis et armis libere habeant: 1401 Turul 1943 p.81 = Dl 84811. 

hemicyclus, -i m. (hemiciclus) (Gr.: η̒μίκυκλος) semicirculus, orbis dimidiatus – félkör: 

Qua (sc. galea) mediotenus extat virgo formosa, cuius caput coronatum, hinc atque hinc luna 

hemicicli figura cornibus adversis cingit: 1525 Áldásy, Címereslevelek I p.32 = Dl 60103. 

207

hendecasyllabus, -i m. (Gr.: ε̕νδεκασύλλαβοι) versus undecim syllabarum – tizenegy 

szótagos vers: 

Iohannem pete, Musa, Chalcidensem: / Pontani hendecasyllabos poetae / ad nos mittere ne 

moretur, insta IAN.PANN. Epigr. 338,1-3. 

herbaceus, -a, -um gramine consitus – füves: 

A leva vero super solo herbaceo viridantique et ea quidem parte scuti fulvo colore predita 

lupum clunibus pedibusque anterioribus in ipso solo herbaceo innixum insidentemque et 

porcellum mordicus dentibus tenentem: 1507-1508/XVI in. Turul 1891 p.60. 

herbuscula, -ae f. herba parva – növényke: 

In eo autem campo mons petrosus variis herbusculis distinctus et adornatus (sc. est v. stat): 

1497 Kubinyi, Genealogia p.30. 

herceus, -a, -um (Gr.: ε̕ρκει̃ος) (de Iove:) qui domum defendit - házat védelmező: 

Ad tua Phoebei certatim castra poetae, / sicut ad herceum stant … Iovem: Anal.nova (Piso) 

p.411. 

herilis vide erilis 

dc_145_10 

hermelleatus, -a, -um pellibus a dorsis hermelinorum detractis decoratus - hermelin 

szőrmével díszített: 

Item una reverenda hermelleata et rubea coloris (sic): 1448 Dl 14134. 

herous, -a, -um heroicus – hősi: 

Calliopea libens heroa poemata legit: IAN.PANN. Celebr. 219. 

hexasticum, -i n. (ε̕ξα�στιχος) sex versuum poema – hatsoros vers: 

Nunc hisce (sc. litteris) humanissime obtestor, quatenus quantocius sequentem materiam 

hexastico seu octostico includas: BART.PANN. Epist. 2,1. 

hibernatum, -u supinum verbi ’hiberno’: 

Amrates ... ad instaurandum exercitum et comparanda supplementa in Macedoniam ... 

hibernatum se recepit: BONF. III,4,373. 

hinnula, -ae f. (hinula, humula, hynula) caprea - őz: 

Annuimus etiam ipsis, ut omnes carnes ferinas maiores, utputa humulas ( sic ed., var. 

Bevilaqua, Mészáros p.62: huminulas, recte orig.: hinnulas), cervos, capreas, ursos, apros 

silvestres in medio eorum mactare et vendere possunt (sic): 1481 Budai mészárosok p.359. 

Quomodo … Thomas Dersy … a quodam Gallo Oroz, iobagione eiusdem exponentis in dicta 

possessione … residenti unam hinulam in propria terra ipsius exponentis violenter recepisset: 

1484 Dl 56165; cf. etiam litteras eiusdem textus Dl 56168 (C. Tóth, Szabolcs megye II p.180): 

hynulam. 

hinnulus, -i m. 1 caprea v. Gazella gazella L. - őz v. hegyi gazella; 2 vitulus, pullus vaccae 

(v. equi?) - borjú (v. csikó?): 

1 Commendat ... secundo, honestam vitam per hoc, quod comparat eos (sc. apostolos) 

hinnulis capree (cf. Cant. 4,5-6): Serm.Quinqu. 66 (p.142). In h iis liliis pascuntur, id est 

delectantur et fruuntur, hinnuli, id est sancti, qui conparantur hinnulis, qui sunt timidi corde et 

208

canes fugiunt: Ibid. (p.143). Dicit enim Isi (cf. Isid. Etym. 17,9,29, ubi autem de cerva 

fit mentio), quod dictamnus herba ... tante potencie est, ut hinnuli sagitta percussi eius pabulo 

ferrum a corpore eiciant: Ibid. (p.143). 2 Quomodo ... Osualdus ... et Iohannes ... in silvis ... 

currum ac equos ad nonnullas peticiones dictorum hominum ipsius exponentis reddere 

recusassent, donec ab eisdem hominibus prefati exponentis unum bovem et unum hinnulum 

extorsissent: 1470 Dl 59574. Michael Began ... comparavit hinnulum pro XVI den: 

1470-1471 CD Zichy XI p.70. 

hippoballista, -ae m. (hipobalista) ( ex Gr.: ι̒̃πόω 

et βάλλω) miles ballista instructus – 

számszeríjász: 

Ex Ungaris hippobaliste quidam audacissimi concitatis equis arduum montis clivum 

conscendunt: BONF. II,3,120. Salomon quidam hippobalista regius ex his unum letali vulnere 

confodit humique prosternit: BONF. II,3,162. Corvinum in utroque cornu duo quadrata 

cataphractorum equitum agmina, quos hippobaliste sequebantur, collocasse memorant: 

BONF. III,5,259. Corvinus ... posthec cataphractos equites collocat, quibus hippobalistas 

subicit: BONF. III,5,396. Bohemi equites cataphracti omnes aut hippobaliste ( var.: 

hippoballistae): BONF. IV,5,14; cf. locum allatum s.v. ’cataphractus’ (BONF. III,4,396). 

hippophagus, -i m. (ex Gr.: ι̒́ππος 

et φάγομαι) qui equina carne vescitur – lóevő: 

Inter fontes Modoce ac hippophagi iacent, qui equino sanguine carneque vescuntur: BONF. 

I,1,222; cf. ’anthropophagus’. 

hippopodes, -um m. (ex Gr.: ι̒́ππος 

et πούς) qui equinos pedes habent – lólábúak: 

In quibus equinis pedibus homines oriuntur hippopodes: BONF. I,1,42; cf. ’antipodes’. 

hirtas vide hirsutus 

histrionia, -ae f. actorum scaenicorum ars – színészet: 

Pudet nunc etiam exercere histrioniam, ita nullus adest quaestus histrionicus: BART.PANN. 

Gryllus 20. 

histrionicus, -a, -um ad actorem scaenicum spectans – színészi: 

Pudet nunc etiam exercere histrioniam, ita nullus adest quaestus histrionicus: BART.PANN. 

Gryllus 20. 

hoccine BART.PANN. Gryllus 125. % 

dc_145_10 

holda, -ae f. (forsan ex Germ. 'Hulde' quod et homagium et coetum catervamque latronum 

significari potest) pretium redemptionis vel actus id recipiendi - váltságdíj v. váltságolás (cf. 

Lex.Hung. p.384 s.v. '2. hold' et DuC IV p.261 s.v. 'hulda'): 

Certificati sumus gentes ipsas ... plurima damna, spolia, depraedationes, holdas et alia 

malorum genera regno in eodem iam de facto facere: 1496 Epist.procer. I p.39 = Df 216034; 

cf. Iványi, Bártfa 3244; cf. superius: ut ad hoc regnum nostrum hostiliter venirent in 

eodemque ... depraedationes, spolia et alia malorum genera facerent. 

homoagrus, -a, -um compatriota, qui eiusdem patriae est – honfitárs, asszimilálódott idegen: 

Diu in resarciendo regno versatus (sc. rex Bela) veluti in dispersis naufragii fragminibus 

ubique terrarum ac gentium disiectos Ungaros et plerosque homoagros ( var.: omoagros, 

onagros) iam factos mira pietate disquireret: BONF. II,8,365; cf. Kulcsár, Appendix p.55 

(Iohannes Herold: Annotationes in historiam Bonfinii, Basileae 1543 p.300): „puto hic 

209

'homoagros', ut habet exemplar (ut vides) 'omagros', mendum esse, et pro eo poni debere 

'onagros', ut sit sensus Tartarorum saevitia ... et simile deduxisse ab onagris ... ο̉΄νοσ α̉΄γριος 

onager dictus pro asino sylvestri”. 

honorarius, -a, -um honorificus, honorem praestans – megtisztelő: 

Nomen et honorarium liberi baronatus officium cum omnibus praerogativis, ... quibus alii 

regnorum nostrorum barones gaudent, (sc. accepit): 1494 Áldásy, Címereslevelek II p.59. 

honorate adv. (comp.: honoracius) cum honore et reverentia – tisztelettel: 

Ideo vera racione censeo confitendum Mariam gloriose ad eternitatis gaudia assumptam, 

honoracius susceptam et ad communem humanitatem post mortem non esse adductam: 


honorus, -a, -um ( nisi mendum pro ’honorosus’) honoris plenus, venerabilis – tisztes, 

tiszteletre méltó: 

Ideo sola ipsa est libera et liberalis. Et quoniam natura humana multipliciter ancillatur, ideo 

iuste non humana existimatur (sc. scientia Evangelii), ne ancilla putetur, sed divinissima et 

honorissima pronuncciatur a philosopho, ut divina esse credatur: Serm.Quinqu. 154 (p.320). 

hornus, -a, -um (Gr.: ώ̒ρινος) hornotinus, quod huius anni est – idei, ezévi: 

Fundimus ecce merum geminis altaribus hornum: Anal.nova (Piso) p.408. 

horridulus, -a, -um horrens, tremens – borzadó, didergő: 

In sequenti nocte Christum salvatorem vidit in somnis ea parte tectum, qua horridulum 

rogatorem pie donarat (sc. S.Martinus): BONF. I,5,140. 

hospitator, -oris m. qui (hostes v. latrones) hospitio accipit – (ellenség, gonosztevők) 

befogadó(ja), vendégül látó(ja): 

Iidem iurati ... magnificum Iohannem ... interfectorem hominum nobilium et ... participatorem 

Polonorum contra regiam maiestatem in regnum Hungarie intrantium, in castrum suum 

Medwewara intromissorem et usque suum ( sic ed., recte: finem) vite eiusdem fautorem et 

hospitatorem eiusdem ... pro ... nocivis hominibus nobis in eorum registro assignarunt: 1481 

Tan.Borsa p.315; allatus s.v. 'intromissor'. 

hostialis, -e quod hostium est, ad hostes pertinet – ellenséges, az ellenségé: 

Cum inter ... regem et Geysam simultates et odia hostialis prede partitione redintegrarentur: 

BONF. II,3,204; cf. formam adverbii 'hostialiter' s.v. 'hostiliter'. 

hucorsum adv. ad hunc locum, in has partes – erre(felé): 

Quorsum hec igitur? Nempe hucorsum? Nisi regine verba data forent, iam de Ungarica salute 

foret actum: Udis p.475. 

humulus vide hinnulus 

dc_145_10 

hussaronius, -a, -um (hwsaronius) ad equitem levis armaturae pertinens – huszár-: 

Baltheus hwsaronius de argento deauratus in parte: 1521 Dl 82577; cf. Entz, Gyulafehérvár 

p.186. 

Husiticus, -a, -um quiad sectam Hussitarum pertinet – huszita-: 

Prasco ... primores sue factionis acciri iubet eaque Husitica magna ex parte fuerat: BONF. 

210

III,4,35. 

dc_145_10 

hwzarus vide hussaro 

Canonicus … supplicavit eisdem dominis humiliter in persona egregii condam Michaelis 

Horwath, capitanei hwzarorum reverendissimi domini, domini Thome, cardinalis 

Strigoniensis, ut etc.: 1520 Reg.Strig. p.138. 

hydropotes, -is m. (Gr.: υ̒δροπότης) qui nihil nisi aquam bibit – vizissza: 

Accedit sevitia frigoris, quam pre vino et crapula multo facilius Ungarus, quam Turcus 

abstemius et hydropotes perpeti solet: BONF. IV,4,33. Illius vita lautissima, ... inimicus 

crapularum, quin et semper abstemius hydropotesque perpetuus: BONF. IV,4,108; cf. 

'hydropota'. 

hymenaeum, -i n. (υ̒μενήι��) nuptiae – mennyegző: 

Iam crepundia vestesque pro himeneo celebrando sarciebantur: BART.PANN. Epist. 2,2. 

hypocaustum, -i n. (υ̒πόκαυστον) calefactio vapore tepefacta – gőzzel működő padlófűtőtés: 

Caldarie passim frigidarieque celle, hypocausta in tricliniis mammatis tegulis obtecta, que non 

modo colorum pulchritudine, sed animalium confictorum varietate conspicua: BONF. 

IV,7,95. 

I 

iactabundus, -a, -um qui se iactat, gloriosus – kérkedő: 

Ad hec Vidus sepe iactabundus regi affirmabat hostes ... continuo fugituros: BONF. II,3,277. 

Conserta manu Bohemicus miles in Vidum vehementi usque adeo impetu fertur Othone duce, 

ut iactabundum regis comitem aliquantisper obstare conantem inclinarit: BONF. II,3,293. At 

quota pars hostium a barbaro intellecta sic animum auxit, ut facta protinus eruptione Gallos 

adorietur atque cum tanto agmine in iactabundam gentem irrueret: BONF. II,7,250. 

ifficax vide efficax: 

In cuius rei ifficax testimonium ... presentes articulos ... sigilli nostri appressione studuimus 

communiri: 1436 Mon.Budapest III/2 p.273. 

ignitio, -onis f. (ignicio) actio igne tractandi – megtüzesítés: 

Ut dicit Dionysius XV. Angelice ierachie: Ea, in quibus ingignitur (sc. ignis), ad sui agit 

operacionem, id est ignicionem. Serm.Quinqu. 7 (p.37). Sexto maxima eorum virtuositas in 

atraccione hominum, qui sicut ignis materiam, in quam agit, ad sui similitudinem trait, id 

est ignicione, secundum Dionisium (cf. Dionysiaca 996), sic apostoli homines attrahebant et 

sibi similes efficiebant: Serm.Quinqu. 81 (p.177). 

ignobilitatio, -onis f. actus aliquem nobilitate privandi – nemességtől való megfosztás: 

In conventu circa festum Georgii martyris facto conventum iterum celebrare Ioannis Baptistae 

sub poena capitum, bonorum etiam amissione ac infidelitatis ac uxorum filiorumque et 

filiarum ignobilitatione nobiles regnicolae una voce concordarunt: 1525 Horvát, Verbőtzi 

p.208. 

illegaliter adv. contra ius legemque – jogtalanul: 

Ipse ... vicecastellanus ... ac ... famulus suus ... eandem virginem Katherinam claustro 

virginitatis sue illegaliter deflorando spoliasset: 1383 MTT II p.195. 

211

dc_145_10 

illicito, -are (nisi mendum pro ’illicitus’) vetari – tilt: 

Excessus vero negligenciarum, pro quibus aliquis vicariorum ... ab officio suo deponi poterit, 

sunt isti, scilicet ... si capitulum non intrat, nisi raro, si mercanciis vel prioriis et illicitatis 

questibus intendit, si raro celebrat etc.: GREG.GYÖNGY. Constit. p.75 (Rubr. XI). 

illuminativus, -a, -um qui lumine aliquid (v. transl.: aliquem) perfundit – megvilágosító: 

Quoniam sapiencia habet virtutem illuminativam: Serm.Quinqu. 18 (p.57). Qui (sc. 

baptismus) habet similiter vim illuminativam, quia inprimit caracterem, que disponit animam 

ad suscepcionem luminis gracie, ut transparencia vitrum ad suscepcionem luminis corporalis: 

Serm.Quinqu. 27 (p.71). Dionis ius ad Demophilum (cf. Dionysiaca 1533-1534): Si 

sacerdotum ordo est illuminativus, profecto cecidit a sacerdotali ordine et virtute, qui non est 

illuminativus, magis autem, qui non est illuminatus: Serm.Quinqu. 193 (p.397). 

imisa lege invisa 

Intellexi … do vestram triplici morbo trifarioque egritudinis genere multum 

vexari, podagra videlicet, calculo ac imisa (sic ed., Dl 25658: invisa) beatitudine, que dicitur 

paupertas, quales … solent difficiliter curari: 1522 C. Tóth, Bátori p.114. 

immaneo, -ere (inmonere) suo loco remanere, perseverare – (meg- v. ott) marad: 

Quasdam terras castri, … super quas septem mansiones dicuntur residere, item terram Loblo, 

super qua sex mansiones immanere (Dl 90906 et 90909: manere) dicuntur, ... eidem comiti ... 

dedimus: 1276/1291 CD Hung. VII/2 p.58; cf. Reg.Arp. 2753. Quod cum nos more maiestatis 

nostri imperii ad videnda seu habitanda praedia nostra Zoulum scilicet, Turuch, et Liptou 

accessissemus ... ibique moram traxissemus immanendo: 1293/XVIII CD Hung. VI/1 p.242; 

cf. Reg.Arp. 3908. Quod … mater ... Ladislai usque vitam suam in eisdem possessionibus et 

possessionariis portionibus immanere ( sic ed., orig. [Dl 6518]: manendi) et easdem 

possidendi et utendi per modum praehabitum plenam haberet facultatem: 1378 CD Hung. 

IX/5 p.277. Sic si pluvia verbi Dei vel inspirationis 'isteni ihles' (glossa Hung.) cor superbi 

attingens foris quidem immanet, intus autem intrare non potest: Serm.dom. I p.352. De levi 

posset contigi cum exactione insolite tricesime nociva impedimenta talia, que fortassis et per 

vos condolerentur ( orig.: condoleretis), inducere et inmanere (sic ed., in orig. [Df 240313] 

autem propter correcturam 'imovere' potius v. 'imonere' legi potest): 1454 Teleki, Hunyadiak 

X p.429. 

immansor, -oris m. qui aliquo loco inhabitat, incola – lakó: 

Quomodo quidam immansor villae Bringis, Nicolaus nomine testamentum … magistri 

Mathiae … revocare … praesumpsisset: 1464/XV Zimmermann, Urkb. VI p.189 = Df 286635 

fol.191 v . 

immarcescibilitas, -atis f. (inmarcessibilitas) natura eius, qui non marcescit vel marcescere 

non potest – hervadhatatlanság: 

Viriditas insinuat in ea inmarcessibilitatem glorie virginalis, quoniam et virgo dicta est a 

viridiori etate et puritate, sicut virga: Serm.Quinqu. 114 (p.243). 

immaturitas, -atis f. natura nondum matura – éretlenség: 

Solus autem Augustus cum pre sponsarum immaturitate et crebra matrimoniorum mutacione 

vim legis audiret eludi, tempus habendi sponsas cohartavit et divorciis modum imposuit. Udis 

p.462. 

212

dc_145_10 

immemorabilis, -e de ea re, cuius quis oblitus est, cuius meminisse quis non potest – 

elfeledett, nem felidézhető: 

Tenemur nostre ecclesie … iura … ab immemorabili tempore observata manutenere: 1521 

M.Sion 1866 p.244. Quae omnia quum mere contra decreta summorum pontificum et … 

privilegia ecclesiae ipsius Strigoniensis ab immemorabili tempore semper firmiter et 

inviolabiliter … observata per vos praesumtuose fiant et committantur: 1522 Katona,, 

Hist.crit. XIX p.376. – Forsan huc pertinet: Memorati nobiles … tres barbutas magnas et 

multa alia genera piscium immemorabilia (Df 227926 puto rectius legendum: innumerabilia) 

prendi fecissent: 1411 Dreska,, Pannonh. II p.329. 

immemoriter adv. ( inmemoriter) rei alicuius obliviscens, aliquid oblivioni dando – 

megbocsájta, elfelejtve: 

Universos ipsorum … excessus … usquemodo perpetratos ad plenum, irrevocabiliter et 

inmemoriter … penitus relaxamus: 1339/1402 Engel, Güssinger p.108 = Dl 87690. 

immemoro lege rememoro 

Quia non solum presencia, sed futura atque honera semper immemoro (sic ed., recte tamen 

'rememoro' legendum puto: Dl 80931): 1448 TSz 1929 p.128. 

immiror, -ari mirari, demirari – csodálkozik: 

Immirarer, si angeli cuncti non flevissent eciam in illa beatitudine, ubi impossibile est flere: 


immititer adv. crudeliter, acerbe – kegyetlenül, kíméletlenül: 

Diversas alii fraterne mortis causas referunt, ... aut quia cum eo (sc. rege Atila) sepe 

contenderet (sc. frater eius Buda) et liberius argueret, quod Gepidarum ... reges in societatem 

adscitos pro subditis ille tractaret, aut quia cum Scythis se immitius ageret: BONF. II,3,125. 

immodice adv. ultra modum, nimis, immoderate – túlzottan, mértéktelenül: 

Magnanime virginis oratione sic omnium animi confirmati, ut nil hoc felici mortis genere 

ducerent antiquius, sic eam immodice anhelabant, ut nunquam moriendi horam affore 

reputarent: BONF. I,5,66. 

immodice lege in modico 

De pecuniis Philisteorum per vestram dominacionem transmissis solvi ducentos flor. auri et si 

vestra dominacio inponit ad racionem, immodice (orig. [Dl 80800]: in modico) deficit, si non 

erunt mille flor. auri: 1439 CD Zichy XII p.181. 

immorior, -i perire, absumi in aquis, flammis sim. – belevész, belepusztul (hullámokba, 

lángokba stb.): 

Curritur Acronis spolia ut referente Quirino, / ut Caco flammis immoriente suis: IAN.PANN. 

Eleg. 32,39-40. 

immunerabilis lege innumerabilis 

Non enim visum fuit contra bombardas, que immunerabiles (sic ed.) erant, pugnare: 1526 

Acta Tom. VIII p.221. 

impatior lege impertior 

Quippe quum natura comparatum sit, ut nedum apud charissima pignora, verum et 

alienissimos quosque eis omne studium favoremque impatiamur, quos et ante acta vita 

213

dc_145_10 

conspicuos et virtutibus insignes esse iudicamus: 1513 Acta Tom. II p.263. 

impendiosus, -a, -um sumptuosus – drága: 

Cause ad persuadendum optime sunt adducte, imprimis deducendi regis pompa, impendiosus 

regie apparatus, ingens sumptus, erarii inopia: BONF. III,7,231. 

impendulum, -i n. fimbria – bojt, rojt: 

Item, inventa est palla … cum subtili serico et diversi coloris inpendulo decorata: 1421-1425 


impersonaliter adv. gram.: sine denotatione v. specificatione personae – személytelenül: 

Et missum impersonaliter, id est missa sunt (cf. Apoc. 8,7: missum est in terram), scilicet 

grando verborum et verberum, et ignis, emulacio cordium, et sagvis, occisio corporum, in 

terram, id est super Sanctum Iacobum: Serm.Quinqu. 90 (p.194). 

impetrarix, -icis f. (de B.M.V. Maria:) quae aliquid impetrat – kieszközlő: 

Ne ... Beata Virgo Maria, mater misericordie et impetratrix venie ... adversus animam ipsius 

... genitoris sui conqueri dignaretur: 1457 Teleki, Hunyadiak X p.562 = Dreska, Pannonh. III 

p.86-87; cf. Legenda Aurea 195 (175): Mater misericordie et impetratrix veniae. 

impexus, -a, -um horridus, crinibus incompositus – fésületlen: 

Profana illa multitudo ... tetro horribilique aspectu, aquilinis oculis, impexo crine, demissa 

barba ... fuerat: BONF. III,3,110. 

impignoralis lege impignoraticialis 

Quamvis ipsi pro defensione iurium suorum, in dictarum hereditarium (sic ed., recte orig. [Dl 

97596]: hereditariorum) scilicet, inpignoralium (sic ed., orig. forsan: impignor[aticia]lium) ... 

teppidi essent: 1507 C. Tóth, Szabolcs p.216. 

impitio, -are ( impetio) (Ital.: impeciare?) picis colorem alicui rei inducere – szurkol, 

szurokkal bemázol (?): 

Galea vero clipeo super tecta nigro, croceo colore subducta, impetiata undique et 

czottata erat coperta: 1411 Mon.herald. III p.13; cf. Turul 1908 p.26 et Áldásy, 

Címereslevelek II p.27, Zsigm.oklt. III,1056; orig. (Dl 95026) propter malam conservationem 

contrascribi non potest. 

implacidus, -a, -um ferus, durus – vad, durva: 

Quod vero implacidae iugum puellae / captivo gemit imminere collo, / hoc fatum premit 

eruditiores IAN.PANN. Epigr. 339,15-16. 

impolitus, -a, -um non politus, durus – durva, érdes: 

Haec habui ad te, frater mi, paucis barbarie hac mea illota et quantumvis impolita scribere: 


importiono, -are (ab 'in' praefixo cum notione finali): communicare, participare – részeltet, 

részesít: 

Praelibatum Ioannem Bakocz praepositum penitus importionatum duxisset efficiendum atque 

declarandum: 1517/1540 M.Sion 1869 p.527; cf. ibid.: idem dominus cardinalis … Ioannem 

… expresse … in omnibus bonis per eum acquisitis importionatum effecit; cf. etiam 

'importionatus cum sensu contrario (ab 'in' praefixo negandi). 

214

dc_145_10 

impossibilitas, -atis f. (inpossibilitas) imbecillitas, impotentia – képtelenség: 

I o Macha XIIIIo (cf. 1 Mach. 14,14): „Confirmavit humiles populi sui”, scilicet 

cadendi inpossibilitate, quoniam humilis non habet altum tumoris, unde cadat: Serm.Quinqu. 

3 (p.30). Herodes enim diabolus est, qui ... animam ... apprehendit et incarcerat evadendi 

impossibilitate, infliccione pene infernalis: Serm.Quinqu. 91 (p.195). Securitas confirmacionis 

in ipsa gracia propter cadendi impossibilitatem, ad quam nulli doli demonis accedere 

potuerunt: Serm.Quinqu. 100 (p.213). Si quando alicui aliquid forte iniunctum fuerit, quod 

vires suas credat excedere, mandatum quidem suscipiat, ... sed postea imperanti cum omni 

humilitate impossibilitatem suam et precepti difficultatem insinuat: GREG.GYÖNGY. 

Constit. p.83 (Rubr. XXV). 

impressorius, -a, -um typographicus – nyomdászi: 

Inhibeo ...universos et singulos fratres nostros, ... quod nullus eorum Vitam Sancti Pauli primi 

heremite in alia stampa emere presumat, nisi quam fecit fieri arte impressoria Matthias 

Milcher, librarius Budensis, tamdiu, donec apud eundem de ista inveniri potest: 1511 Sarbak, 

Miracula p.52. 

imprimitus adv. (per contaminationem verisimiliter ’imprimis’ et ’primitus’) 

Incole … coniuraciones fecerunt, ut de presenti taxa ne quidem denarium dare vellent, nisi 

imprimitus ad illustrissimam d(ominacionem) vestram devenirent lamentantes: 1520 

Mon.rust. p.507. 

improbabilis, -e quod probari non potest – helyeselhetetlen: 

Tamen erraverunt aliqui asserentes illum (sc. mundum) esse factum a Deo de sui essentia. Sed 

haec assertio aliis philosophis apparuit improbabilis etc.: Bárczi p.70 (OD 23.H). 

2. improportionatus, -a, -um [1] inaequalis, inconveniens – aránytalan: 

Ulterius, si queratur, qualis sit ipsa requies, dico, quod est eterna. ... Secura. ... Iocunda. ... 

Bonis omnibus cumulata. ... Meritis nostris inproporcionata. Eccli. LI. (cf. Eccli. 31,35): 

„Modicum laboravi et inveni mihi multam requiem”: Serm.Quinqu. 100 (p.214). 

impulsio, -onis f. intro cogere, compellere – beterel, behajt: 

Quomodo idem exponens facto vindemio ... ab impulsione universorum bovum pecudumque 

et aliarum animalium in dicto promontorio ab pepulsione inhibuissent ( sic ed., orig. [Dl 

18279] corr. ad 'inhibuisset): 1479 Horváth, Győr 89 6769 

impurgatus, -a, -um (inpurgatus) non purgatus – tisztítatlan: 

Item nigrum cuprum dives inpurgatum c. 155: 1526 Ratkoš, Dokum. p.273. Idem feces sive 

schlacken de divite cupre (sic), unde possit fieri circa 400 c. kobalt, unde f it cuprum rubeum 

etc.: Ibid. p.274. Idem ibidem cuprum nigrum ... inpurgatum c. 425: Ibid. p.270. Idem 

cuprum nigrum inpurgatum dives ibidem c. 412: Ibid. p.271. 

inaccersitus, -a, -um non vocatus – hívatlan: 

Quicunque temere inaccersitusve istorum curiam intrarit, centenos auri nummos solvito: 


inagilis, -e qui sine agilitate est, otiosus – tétlen: 

Ideo et Dominus linteo precinctus servivit, cum pedes lavit, I o XIII. (cf. Io. 13,4), ne vestibus 

indutus inagilis et inefficax esset in servicio suo: Serm.Quinqu. 137 (p.285). 

215

dc_145_10 

inalterabilitas, -atis f. natura hominis, qui immutari non potest – változhatatlanság: 

Ffuit eciam vas solidum (sc. S.Augustinus) per constantissimam inalterabilitatem in bonis 

consuetudinibus: Serm.Quinqu. 110 (p.235). 

inambulatorium, -ii n. peristylium, circuitio monasterii - (oszlopos) körfolyosó, kerengő: 

Quod olim … reges … monasterium … una cum … curia, dote, inambulatoriis, vestibulis et 

porticibus … fabrefieri fecerant: 1518 Erdélyi, Register p.27; cf. etiam 'deambulatorium'. 

inamissibiliter adv. ita, ut amitti non possit – elveszíthetetlenül: 

Sic illi victoriam in mundo obtentam tenent inamissibiliter numquam ulterius peccato vel 

diabolo succumbentes (sc. sancti): Serm.Quinqu. 131 (p.277). 

inassuetus, -a, um insolitus, non tritus – szokatlan, járatlan: 

Nec per inassuetas me piget ire vias: Anal.nova (Piso) p.415. 

inauctoro, -are aciem armare, instruere, in arma vocare – sereget felállít, felszerel, 

fegyverbe szólít: 

Andreas ... e nobilium et prepotentum ordine quenque circumvenit, ut in suffragium sue 

dignitatis inauctorare videatur: BONF. II,7,124. E Roxanis et Tartaris ingentem multitudinem 

inauctoravit: BONF. IV,3,126. Albertus omnia prospicit, ... que bello sunt usui, milites 

inauctorat, delectum habet, a Pannoniis Austriaque copias evocat: BONF. III,4,57. Hi ... suis 

impensis haud parum equitum ac peditum inauctorarunt, ut a Sarmatarum servitute Pannonias 

vindicarent: BONF. III,4,294. Rex ... societatem illam Bohemicam ... in Moravia tunc 

estivantem et ab imperatore Romano inauctoratam ocissime convocat: BONF. IV,1,53. 

Varadiensis veteranorum exercitum ... regni nomine inauctoravit: BONF. IV,9,133. Si 

nigrorum hunc exercitum inauctorare potuisset: BONF. IV,9,135. Quod nigrorum exercitum 

... a Ioanne ... regni nomine senserat inauctoratum: BONF. IV,9,181. Cum nigrorum 

exercitum inauctorant: BONF. IV,9,211. Peregrinum inauctorasse militem: BONF. IV,10,51. 

Quare undique auxilia cogere, maximum habere delectum et peregrinum inauctorare militem, 

invertere studia procerum, ... quo facilius oneratis Wladislai viribus Ungaria potiretur: BONF. 

IV,10,68. Ut inde inauctorato nigrorum veteranorum exercitu in Austrie fines incurrat: BONF. 

V,1,27. 

incelebris, -e gloria expers – dicstelen: 

Quod quidem (sc. facinus) his annis, ... quibus ... illustris condam Ioannes Corvinus dux ... e 

vita decessit, cum Perhate wayvoda non incelebri duce Thurcorum gessit (sc. Emericus, cf. Dl 

50244): 1507 Áldásy, Címereslevelek II p.67. 

incenatus, -a, -um sine cena – étkezés nélkül: 

Rex ... dispensatorem suum ... convivas bene tractare iussit. Incenatus ipse mense se subtraxit: 

BONF. IV,1,212. 

incestatio, -onis f. actus inquinandi – meggyalázás: 

Focis et aris … propriis dimicare opus est, … necessitas nostra tulit, út, ni nos ipsi nobis 

vindicare velimus et solita spe ac virtute nitamur, maxima queque malorum omnium hodie 

subire cogamur. Imprimis iacturam fortunarum, liberorum servitutem, incestationes virginum, 

coniugum prostitutiones etc.: BONF. III,5,236. 

incircumsriptibilis, -e qui circumscribi non potest – körülírhatatlan: 

216

dc_145_10 

Si (sc. Deus) consideratur in comparatione ad locum, sic est incircumscriptibilis. ... Cuius 

tanta est dignitatis excellentia, quod mens cogitans de Deo deficit, cum sit incomprehensibilis, 

sensus non percipit, cum sit invisibilis, ... tempus non mensurat, cum sit interminabilis, locus 

non capit, cum sit incircumscriptibilis: OSU.LASKO Serm. de sanctis 40. 

incitae, -arum f. 

Ego redigor ad incitas: 1526 Acta Tom. VIII p.221. % 

inciviliter adv. contra civium mores, more barbaro – barbárul: 

Cives illi nimium inciviliter de dicto monte Grecensi prope Zagrabiam, sue prorsus 

immemores saluti[s], adhuc manu ipsorum extenta ad rapinam … ad curias dominorum 

canonicorum nequiter declinarunt: 1422 Mon.episc.Zagr. VI p.69 = Df 256267. 

incognoscibilis, -e quod sensibus percipi v. cognosci non potest – kiismerhetetlen: 

Sicut enim via colubri in petra et via navis in mari est incognoscibilis, sic via viri, id est 

Christi in adolescentula, id est in virgine: Serm.Quinqu. 115 (p.245). 

incognoscibiliter adv. ita, ut sensibus percipi non possit – kiismerhetetlenül: 

Sciendum est autem, quot arcus habet figuram plenam rotundam sive circularem, licet aliter 

videatur. In figura autem rotunda finis reddit (lege: redit) in principium et unitur ei 

incognoscibiliter et inseparabiliter: Serm.Quinqu. 182 (p.376). 

incoinquinatio, -onis f. (incoinquinacio) natura rei purae, quae spurca esse non potest – 

szennyezetlenség: 

In tercio, scilicet in lucis incoinquinacione intelligitur castitas spiritus et mundicia, quam 

habuit in corde et in anima (S. S.Petrus martyr): Serm.Quinqu. 60 (p.133); cf. etiam superius 

(p.132): Facit eciam circumquaque diffusionem sui sine inquinacione sordium (sc. lux). 

incommodo, -are incommodum, damnum inferre – kényelmetlenséget, kárt okoz: 

Rogamus, … de pace cum Mosco, equis tamen et honestis conditionibus et que nec in 

presens, nec in posterum mti ve regnisque suis incommodare aut detrimento 

esse possent, transigere non gravetur: 1522 Acta Tom. VI p.158. 

incomparabilitas, -atis f. natura rei, quae comparari conferrique non potest, inaequalitas – 

összemérhetetlenség, aránytalanság: 

Sic illa celestis remuneracio ... est preciosa meritorum incomparabilitate. Excedit enim 

nostrum meritum incomparabiliter: Serm.Quinqu. 30 (p.78). 

incomplete adv. imperfecte, non integre – hiányosan: 

Qualiter vos ipsis frugum decimas suis temporibus non solum incomplete et diminute datis et 

assignatis, verum etiam sine ipsorum scitu ... de agris ... abducitis: 1419/1445 CD Hung. X/6 

p.182; cf. etiam Zsigm.oklt. VII,89 et Df 272708. 

inconcinnus, -a, -um inhabilis – ügyetlen, alkalmatlan: 

Contra variuscule huic fuere tibie ad equitandum haudquaquam inconcinne: BONF. IV,8,247. 

inconstanter adv. mobiliter, instabiliter, non constanter – állhatatlanul: 

Quod amicos inconstanter amarit et plerosque depressit (sc. rex Mathias), crimine non caruit: 

BONF. IV,8,252. 

217

dc_145_10 

incontemplans, -antis qui contemplationi nondum deditus est, in praxi positus – cselekvő (= 

aktív), nem szemlélődő: 

Gre: „Qui ad arcem contemplacionis ascendere desiderat, prius necesse est, ut in 

campo accionis se exerceat”. Ideo eciam isti significantur in auro, quoniam aurum natura 

calidum est et humidum, et designat incontemplantis desiderium et ploratum: Serm.Quinqu. 

94 (p.202). 

inconvalescentia, -ae f. de statu eius, cui mederi non potest: convalescentiae contrarium, 

infirmitas – gyógyíthatatlanság, gyengeség, betegség: 

Memoratus Emericus … mox ex ictu cuiusdam sagitte per quoddam genus baliste a dicto 

castro in eum emisse in suo pede grave vulnus susscepit, ex quo quidem vulnere idem 

Emericus insanabili morbo tunc graviter infectus in suo pede perpetuam inconvalescentiam 

percepit: 1410 Dl 9657; cf. Zsig.oklt. II,7599: perpetuam inconvalescentiam. 

incordere lege intendo 

Uti vestra paternitas me ad curiam suam recipere incordere ( sic ed., recte Df 290628: 

intendetur) et in capellanum acceptare: 1419?/XV Zsig.oklt. VII,1213. 

incorrecte adv. non correcte, false – helytelenül: 

Item, quod omnes iste peregrine historie incultissimo stilo sunt composite et tandem 

successione per ignotos scriptores incorrectissime scripte et ideo non sunt curande: c.1484 

M.Sion 1869 p.742. 

incremo, -are comburere, flamma consumi – eléget: 

Quod ... comes Cilie ... nobis unam possessionem nostram pociorem pertinentem ad castrum 

nostrum ad unguem devastando incremavit: 1450 Neumann, Korlátköviek p.174. Ego omnia 

iura … per me male et iniuste … aquisita … a prefatis fratribus repetivi et ab eisdem accepta 

ignis incendio incremavi: c.1462 LvtK 1934 p.129. 

inculte adv. rude, impolite, rustice – műveletlenül: 

Pannonibus regibus mos erat … vivere incultius, ne humilia quidem fastidire atria, … 

magnifica contemnere edificia: BONF. IV,7,73. 

incurialis, -e non politus, qui sine urbanitate est – műveletlen, udvariatlan: 

Sed quia militem quiescere domino laborante est iniustum et incuriale, ideo et sancti sui secuti 

sunt eum in sustinencia: Serm.Quinqu. 158 (p.329). 

incurie adv. neglegenter – hanyagul, gondatlanul: 

Matri ipsius pueri filii desiderio haud incurie percunctanti, si uspiam filium vidissent, paulo 

ante secum crustuli ludo sibi colludentem inquiunt etc.:. VALENT.HADN. Mir. 5 (p.68). 

incurvus, -a, -um flexus – (meg)hajlított: 

Que (sc. effigies leonis) ... Dextro (sc. pede posteriore) baliste auree incurvum arcum 

compressisse, ambobus itidem anterioribus pedibus diductis, altero nervum baliste, altero 

temonem tenaciter cepisse visitur: 1518 Mon.herald. III p.73 = Dl 50250. 

indagator, -oris m. qui alicui rei studet, aliquid investigat, perscrutat – tanulmányozó, 

nyomozó, fürkésző: 

Si quis literarum verus indagator … poetam hunc penitus aspexerit: 1512 Anal.nova p.213. 

218

dc_145_10 

indeclinabilis, -e qui flecti declinarique non potest – hajlíthatatlan: 

In vocacione ex parte apostolorum declaratur felicitas obediendi voci Christi, quia tulit (sc. 

Iacob [cf. Gen. 30,37]) virgas, non fustes, id est indeclinabiles, non pertinaces: Serm.Quinqu. 

149 (p.310). 

indecor, -oris non decorus – csúnya, nem szép: 

Ne tamen indecores partus genuisse putantur (sc. Renatus coniunxque sua): IAN.PANN. 

Paneg. 3,1,66-67. Nil aliud petimus, nisi ut hunc populum regno tuo non indecorem urbe 

fortunisque suis donare digneris: BONF. I,4,70. Quam ob rem urbem tibi deditissimam 

maiestati tue non indecorem futuram cum optimis auspiciis exoptatus adi: BONF. I,6,231. 

Ladislaus … surrepto variis artibus sacro diademate se verum regem neque etate, neque 

virtute et paterna et propria regno indecorem asseverat: BONF. II,7,481. Ignosce regni tui 

sociis, quos neque indecores, neque inutiles olim sibi superiores tui habuere: BONF. III,2,71. 

Cum imperio indecorem omnes arbitrarentur (sc. Venceslaum): BONF. III,2,304. 

indercillidus, -a, -um vox incertae originis et notionis, orsan mendum typographicum: 

Quare illud indercillidam (sic) dictum nemo damnavit: Udis p.461.% 

indeterminate adv. sine definitione, non definite, non expresse – meghatározatlanul: 

Dicitur autem flos indeterminate, non addendo, cuiusmodi flos, quia ecclesia floret multis 

modis: Serm.Quinqu. 184 (p.378). 

indevitabilis, -e idem ac inevitabilis, quod evitari non potest – kikerülhetetlen: 

Nulla fugat virtus indevitabile letum: IAN.PANN. Eleg. (Ábel) 2,2,9 (p.361). 

indifferentia, -ae f. (indifferencia) consensus, convenientia – (meg)egyezés: 

Et sic ostenditur indifferencia continencium in conversacione exteriori. Sed fuit differencia in 

statu interiori: Serm.Quinqu. 162 (p.340). 

indiscusse adv. 1 sine examinatione, iudicatione, inquisitione – tárgyalatlanul, 

megítéletlenül, vizsgálat nélkül; 2 quod in discussionem vocari nequit – vitathatatlan: 

1 Si super provocantem licebat verba commovere, vel non, indiscusse non dimittatur: 1521 

M.Sion 1866 p.251. 2 Ante omnia siquidem matura deliberacione prehabita statuimus 

indiscusse observandum, ut etc.: GREG.GYÖNGY. Constit. p.63. 

indistrictus lege districtus 

Cum universi prelati ... de subditorum suorum animabus indistricti (sic ed.) iudicii examine 

sint racionem reddituri: GREG.GYÖNGY. Constit. p.104 (Rubr. LVII). 

indoleo, -ere dolore affici – fájlal: 

Indolebant igitur et sociorum damna commiserabantur: BONF. IV,5,89. 

indultor, -oris m. qui condonat, ignoscit – megbocsájtó: 

Fuit debilis ad sustinendum pondus peccati, quia statim, ut conspexit Dominum, gracie 

largitorem et criminum indultorem in domum venisse Simonis, penitenciam sibi assumpsit 

convenientem (sc. Maria Magdalena): Serm.Quinqu. 88 (p.188). 

induresco, -ere durum fieri – megkeményedik: 

Nunc autem in petra habitans, quid mirum, si in modum petre induruit?: Serm.Quinqu. 15 

(p.50). 

219

dc_145_10 

indusium, -ii n. vestis lugubris, qua cadaver induitur – halotti ruha: 

Faticinata mater (quae sc. una cum filia mortua erat) mortem filiae suam paulo post 

sequturam (sic), etsi ambae egrotarent pariter ordinatque mater ad funus indusium filiae: 


inebriose adv. crapulate, ebiose – részegesen: 

Interrogatus testis de nomine predictorum fratrum sic inebriose viventium respondit etc.: 1518 


inemendatus, -a, -um non correctus, vitiosus – javítatlan: 

Io ar legi transcurrendo 1467, sed mansit inemendatus: 1467 

Ant.Tan. 1976 p.248. 

inexoratus, -a, -um non rogatus, non exoratus – akihez nem könyörögnek: 

Cum nihil inconsultis inexoratisque numinibus rex ageret: BONF. I,9,176. 

inexstimabilis vide inextimabilis (Serm.Quinqu. 33 [p.81]). 

infantilis, -e puerilis, quod infantis est – gyermeki: 

Ampudino comes clare nobilitatis de genere Guthkeled pro filio suo infantulo, quem, cum pro 

teneritudine infantilis etatis, cum propter nimiam distantiam habitationis sue, nam distare 

dicitur plus quam sex diebus equitantibus diocesis episcopatus Sirimiensis, ad sepulcrum 

sororis virginis Margarete adducere nequit, iuratus deposuit, quod: Leg.Marg. 56 (p.707-708). 

infector, -oris m. qui aliquid polluit, inficit – beszennyező: 

Ne hostes sui nominis vel religionis infectores in exitium fidelium, an animorum interitum 

vires et imperium amplificare patiamini: BONF. IV,2,34. 

infercio, -ire farciendo implere – teletöm, megtöm: 

Quod caedes nobilium aversae, … quas non aures fama infersit: 1522 Anal.nova p.488. 

infeste adv. crudeliter – kegyetlenül, vadul: 

Ad portas primo, deinde per vias et trivia magna strages agitur, ut nil infestius agi videretur: 

BONF. IV,1,216. 

inflammanter adv. concitate, vehementer – evesen, lángra lobbantóan: 

Hoc me ferventem nimis inflammanter amore / talibus occepit Phoebus adire modis: c.1510 


infraduco, -ere aliquid ad partes meridionales vehere – (le)szállít: 

Quomodo bombardam vestram … versus Zegedinum celeriter per naves infraducere die 

noctuque curam sollertem habere debeamus: 1464 Zimmermann, Urkb. VI p.185. 

infrequens, -tis non multus, non plures – nem népes, nem számos: 

Accessit haud infrequens popularis aura, que facili motu veluti novitatis avida in utranque 

partem suscitatur: BONF. II,6,482. 

infrigero, -are refrigerari – kihül: 

Causa necessitatis potest esse ... privata, cum aliquis frater pro senectute ... nimium 

220

dc_145_10 

infrigeratus ... ultra communem amictum ... indiget pellicio vel alio tegumento: 

GREG.GYÖNGY. Constit. p.120 (Rubr. LXV). 

infrigido, -are congelare, gelu constringere (?) v. se mergere in aquam frigidam (?) – 

fagyaszt (?), hideg vízben megmártózik (?): 

Quod dominationes vestrae unum bonum (sic) in aqua infrigidatis, celeriter ipsam aquam 

frigidam ad mer (sic) proiciatur (sic): 1476 Zimmermann, Urkb. VII p.101; cf. etiam orig. (Df 

246380) quod etiam multum confusum est. 

infrigidatio, -onis f. actus refrigerandi – kihűlés: 

Primum itaque signum adventus Christi praenosticum Salvator ponit charitatis 

infrigidationem: Bárczi p.83 (OD 123.X). 

infusorium, -ii n. lucernae pars v. instrumentum, per quod liquidum introrsum funditur – 

tölcsér, beöntő cső: 

Septem lucerne huius candelabri sunt VII artes, triviales et quadriviales, que fuerunt in eo (sc. 

S.Dionysio) lucentes et eminentes. ... Septem infusoria fuerunt VII dona, VII arcium 

regimenta: Serm.Quinqu. 126 (p.266) cf. ibid. superius: In ipso enim sunt thezauri sapiencie 

et sciencie absconditi, Col. II. (cf. Col. 2,3), (sc.) virtutis et gracie sibi infuse. 

infusorius, -a, -um per quod aliquid infundi potest – (be)öntő: 

Quod quidem scutum figura ... gruis ... suo naturali colore distinctus ... terebellumque aurei 

coloris unguibus complicatis super vasis vinarii in eodem campo viridi secus dextri ipsius 

pedis depicti infusorium foramen ... cernentibus occupare plane videtur (sic etiam Df 282621 

fol. 72 r ). 1514/XVI in. Turul 1891 p.63. 

ingeminatio, -onis f. iterata repetitio – ismételgetés: 

Cum plausu et incredibili letitia Mariam reducem omnes excipiunt, intermiscebant 

congratulationibus publicis lacrimas et Marie ingeminatione omnia resonabant: BONF. 

III,1,341. Publicam tubarum clangor et militaris ingeminatio letitiam augebat: BONF. 

III,6,64; locus allatus s.v. 'clangor'. 

inhabitus non plene liquet, legendum forsan ’inhabitas’ v. ’inhabitaturus’ (?): 

Deutero. XI. (cf. Deut. 11,10—12): „Terra”, scilicet religionis, „ad quam ingredieris 

possidendam”, inhabitus suscepcione, „montuosa est” paupertatis altitudine etc.: 


inhaesio, -onis f. (inhesio) actio se alicui adiungendi v. addicendi – ragaszkodás: 

Origo autem laudis est inhesio anime ad Deum inseparabiliter: Serm.Quinqu. 133 (p.281). 

inheredo, -are heredem facere – örökössé tesz: 

Quomodo nobilis domina … Beatum Nicolaum confessorem patronumque ecclesiae nostrae 

parrochialis cupiens inheredare ac heredum (sic ed., recte orig. [Df 278458]: heredem) facere 

eidem ecclesiae … ipsam … possessionem testamentaliter perpetue habendam … legavit: 

1438 Zimmermann, Urkb. V p.12. 

inimicitas mendum typographicum, vide Kulcsár, Appendix p.160. 

ininvestigabilis, -e qui investigari non potest – vizsgálhatatlan: 

Rabbi Moyses ... vocat Deum ... imum et ultimum, ... inquantum est finis omnium. Quantum 

221

dc_145_10 

autem ad ista Deus ininvestigabilis est: OSU.LASKO Serm. de sanctis 40. 

iniussus, -a, -um promptus, voluntarius – készséges, önkéntes: 

At, ubi conventum propediem futurum omnes intellexere, non solum agreste genus hominum, 

sed cetera multitudo iniussa confluxit: BONF. II,3,11. 

inoboedio, -ire non obtemperare, contumacem esse – engedetlen: 

Exemplum de Adam, qui quoniam superbivit contra Deum inobediendo, peccatum excusando, 

eiectus est de paradiso, Gen. III: Serm.Quinqu. 43 (p.101). 

inobscuro, -are ( nisi mendum pro ’non obscuro’): in incertum non revocare – nem 

homályosít el: 

Unde Zephirinus in Decretis: „Sicut stellas celi non extingwit ros, sic mentes fidelium 

inherentes firmamento Sacre Scripture” inobscurat „mundana iniquitas”: Serm.Quinqu. 72 

(p.158); cf. locum citatum PL 130,125C: Sicut stellas coeli non exstinguit nox, sic mentes 

fidelium firmamento inhaerentes sanctae Scripturae non obscurat mundana iniquitas. 

inomisse adv. de ea re, quae praeteriri v. omitti non potest – mulaszthatatlanul, 

mellőzhetetlenül: 

Quia … nuncii vestri ob tractanda gravissima regni huius negotia hic adhuc detineri debeant 

inomisse, … mittimus presencium exhibitorem: 1458/? Teleki, Hunyadiak X p.572. 

inonustus, -a, -um quod ab onere praestationum exemptum v. exoneratum est – (adó- stb.) 

terhektől mentes: 

Quae villae etiam nunc nobis penitus nichil dare habuere, petentes voce flebili eas a presenti 

onere habere sipportatas et inonustas, quia neque sata in campis, neque alia quaevis vendere 

habent: 1469 Zimmermann, Urkb. VI p.412. 

inopportunatus vide opportunatus 

(ex contaminatione verbi 'oportet' et adiectivi 'opportunus'): Quod … Demetrius episcopus … 

ipsum non suis meritis exigentibus, ymo pocius pretextu exsecutionis iurius suorum suis 

calumpniosis perturbationibus in tantum affecisset et agravasset, ut omnibus bonis suis, rebus 

mobilibus et immobilibus in defensione sua in Curia Romana habita consumptis ad ultimum 

propter defectum expensarum portiones suas possessionarias … pignori obligare et sic suas 

causas prosequi opportuisset et nunc viceversa ipse ex parte … episcopi angariaretur et 

perturbaretur, propter quod ipse hiis in opportunatis (Bunyitay,: inopportunatis) casibus semel, 

secundario, ymo et quam pluries in dicta Romana Curia residentiam faciendo fratri suo 

patrueli … litteris suis credibilibus pluries mandasset, ut etc.: 1370 Dl 5821; cf. Bunyitay, 

Váradi püspökség II p.43. 

inordinarius, -a, -um de praestationibus: extraordinarius, quod extra taxas consuetas 

exigitur – rendkívüli: 

Puta: ex molendino censum ordinarium vel inordinarium nunquam acciperemus, sicuti de aliis 

nostris molendinis solemus accipere: 1506 M.Sion 1866 p.434. 

inquietudo, -inis f. defectus quietis – nyugtalanság: 1 vi corporali subintellecta: opera, labor 

industria – fáradság, fáradozás; 2 status animi, mentis sim. non quietus – zaklatottság, 

nyugtalanság ( a gener.; b fere i.q. indignatio, ira – felháborodás); 3 securitatis defectus – 

bizonytalanság, nyugtalanság (a seditio – zendülés, forrongás; b actus aliquem molestandi – 

zaklatás, háborítás [α bello, insultu sim.; β fere iur.: litigando, vindicando sim.): 

222

dc_145_10 

1 Profecto unius ebdomade curam ac inquietudinem, ut de expensis taceam, non deberet 

subire atque tollerare eciam duplici pro lucro, quod exinde consequi sperat: 1524 MTT XXIII 

p.130. 2 a Impendet cura, haut minor ceteris, quarum involucra rebus nostris hactenus 

inquietudinem prestiterunt: IOH.VITÉZ Epist. 60,1. Satis turbarum occurrencium dietim 

transigere habuimus, quominus status nostri inquietudo augeretur. Accedit nunc nova 

molestia: Ibid. 61,1. b Multo sane preaeclarius est, si quis in hominum dissidiis et 

contentionibus generosum, iustum et veracem sese praestet inimicum turpes et illiberales et 

dolosos appetitus castiget ac subiugat, quo in amicorum commerciis penitus inquietudine et 

improbitate abstineat ( παντάπασιν α̉τρεμη̃ κὰι α̉πέχηται του̃ κακουργει̃ν): IAN.PANN. 

Plut.inim. p.18. Revera enim hec ipsa censurarum inquietudo opportune paci nostre 

consentanea non existit: IOH.VITÉZ Epist. 59,14. Eo ordine … non apostolica auctoritas, sed 

nostra inquietudo minorabitur: Ibid. 60,23. Concordie pacem consectari statuimus, ne qua 

inquietudo animum vestrum solicitet, que nobis cum fraternitate vestra semper futura esset 

dividua: Id., Epist.var. 8,5. 3 a Unde nos cupientes regnum nostrum ab omni levare 

inquietudine …statuimus, quod etc.: 1468 DRH III p.174. b α Deus ... auferat opprobrium a 

fidei Christiane scuto, Hungarie scilicet regno, quia 'amaritudo eius' est 'amarissima' (cf. Is. 

38,17.), pro eo presertim, qui ( recte: quod) se opposuit insultibus, inquietudinibus et 

conflictibus acerrimis infidelium Thurcorum 'murum et antemurale' (Is. 26,1), ut sic pondus 

prelii in se excipiens ceteri fidelium optata pace potiantur. Madas, Laskai p.57. β Sit id ipsum 

monasterium ab omni inquietudine semotum: s.1002, XII? Dipl.Hung.ant. I p.40. Adhuc 

autem subiungens dico: sit autem ipsum monasterium ab omni inquietudine semotum: s.1086, 

1135-71? Ibid. p.255. Promisimus eidem … abbati bona fide, sine fraude, absque ulla 

inquietudine ipsum et suos successores … in pacifica possessione dicte insule conservare: 

1260 PRT II p.311. Predicti etiam Mortunus et Georgius … terram prefati Petri … reliquerint 

et dimiserint eidem Petro pacifice, sine aliqua inquietudine possidendam: 1268 Mon.Str. I 

p.561. Evidenter et fide oculata inspeximus in eodem ex forma indulti eiusdem sanctissimi 

predecessoris nostri ipsum monasterium et eius populum ab omni inquietudine semotum: 

1270 PRT II p.335. Ut … in possessione ipsarum terrarum tollatur a preposito et capitulo … 

cuiuslibet turbacionis seu inquietudinis incentivum: 1278 Mon.Str. II p.88. Ut dicte domine 

sanctimoniales ab omni inquietudine et a calumpniancium effrenata cupiditate quorumlibet 

exempte quitate vivant: 1356/1412 Bártfai, Pest p.72. – [20] 

inquietus, -a, -um non quietus – nyugtalan: 1 de hominibus: tumultuosus, turbidus – 

háborgó, nyugtalankodó, zendülő; 2 de rebus (a securitatis, pacis, quietis expers – háborgó, 

bizonytalan, békétlen; b irrequietus: nyughatatlan, fáradhatatlan; c non plene liquet, fere i.q. 

vacuus, incultus – üres, műveletlen): 

1 Omnes sic quidem inquieti et ad malum anxii spiritus procellarum sunt et tempestatum, nam 

ut spiritus non quiescit, nec tales etc.: GER. p.161. Ecclesie … per intraneos inquietos 

malefactores in omnium facultatum suarum invasione et vastatione … passi fuere 

oppressionem et dampnificationem: 1445 DRH II p.339. – Ut subst.: Adversus inquietorum 

insolencias apud maiestatem vestram racione obviam itur, non impetu: IOH.VITÉZ Epist. 

43,5. 2 a Post longarum et inmensarum tribulacionum inquietissimas tempestates optati (sic, 

recte: optate) pacis letamur diu desiderata quiete potiri: 1291 Mon.Str. II p.308. b Ut … vos 

… pro inquietissimis et officiosissimis laboribus … retributionum premia … consequi … 

valeatis: 1431 Mon.Vespr. III p.73. c Licet tamen … terra, si populosa fuisset, maioris valoris 

esset et precii, sed quia desolata videbatur et habitatoribus inquieta (sic etiam orig.: Dl 1503) 

omnique carens commodo, pro viginti marcis denariorum confessi sunt vedidisse: 1298 CD 

Arp.cont. X p.326. – [7] 

insatiandus, -a, -um quo aliquis satiari non potest – amivel nem lehet betelni, 

223

dc_145_10 

megunhatatlan: 

Indulgentissimus semper in eam (sc. reginam) fuit (rex), permisit insacianda liberalitate sua, 

ne prodigalitatem dixerim, tantum erogare peccuniarum, ut ne mediocri quidem ex parte 

Ungariam exhauserit. Udis p.471. 

inseminatus, -a, -um de agro: qui non est consitus – bevetetlen: 

Sin … praefata quantitas iugerum terrarum inculta et inseminata remanere contingeret: 1440 


insens, -entis insensatus – oktalan: 

Feci igitur, ne opusculum esset sine titulo, atque ideo a polictoribus sceda insentibus ( ed.: 

insentibus) lecta ab emulis putaretur: 1507 VALENT.HADN. Calcul. p.38. 

inservi lege inferni 

In limbo inservi (sic ed., orig. [Dl 80765]: inferni): 1442 CD Zichy XII p.195. 

insibilo, -are sibilando intrare – besüvít, befütyül: 

Qualiter elisus fundis insibilet Arctus: IAN.PANN. Paneg. 3, 2, 131. 

insinuatorialis, -e quod insinuat, certiorem facit – értesítő: 

Personali presentie regie maiestatis honorabili capitulo ecclesie Orodiensis contra … 

magistrum Ambrosium … ad octavas festi Beati Georgii martiris evoca et 

insinuatorialis (sc. littera): 1499 TBM XV p.115. 

insipienter adv. inepte, stulte – balgán, ostobán: 

Amitencium coronam quidam amittunt per stulticiam, quando insipienter portant, quoniam 

homo mobilis capitis non bene portat coronam: Serm.Quinqu. 156 (p.326). 

insitio, -onis f. (ex 'insero, -ere') actus surculum arbori immittendi v. surculus ipse (hic in 

imag. de peccato originali) – beleoltás (itt: az eredendő bűné): 




decursantem, catenus ( sic. ed., recte orig. [Df 280274]: eatenus) tabescam ( sic, recte: 



insomnia, -ae f. defectus somni, vigilia – álmatlanság, virrasztás: 

Multum equidem morbus, sed plus insomnia torquet, / ante diem vires obruit illa meas: 

IAN.PANN. Eleg. I,11,13-14 (p.323). 

inspirative adv. per inspirationem – sugalmazás útján: 

Hec verba potuit Deus dixisse vel per suum angelum vel inspirative iuxta Osee II: „Loquar ad 

cor eius”, scilicet Pauli: GREG.GYÖNGY. Decal. p.5. 

instruentia, -ae f. actus instruendi, educatio – nevelés: 

O, quam preclara / doctoris instruencia, / o, Sancti Emericis / felicis discipuli / sitit 

adhibencia: XIV ex. Off.Ger. p.14. 

insuavitas, -atis f. incommodum – kellemetlenség: 

224

dc_145_10 

Rex … ad maiestatem vestram destinaverat oratores eidem de exitu suo ab hoc regno, quem 

eam facturam audierat, disuasuros, ut ipsa mentem hanc exeundi vel penitus exueret bono et 

decenti statu in hoc regno fruitura, vel saltem post brumam impendentem, si ea sibi voluntas 

immutabilis esset, proposito itineri se accingeret honestius commodiusque, quam in angustia 

huius temporis fieri poterat, pro honore illustrissimi condam domini Mathie regis vestreque 

maiestatis et serenissimorum regum, cognatorum eiusdem dignitate, ne quid illis maiestatis 

vestre exitus insuavitatis generasset, placido veris proximi tempore comitanda: 1500 Dl 

104719. 

insuccussus, -a, -um ( ex 'in' et 'succutio, -ere') immotus, stabilis, quod non iactatur – 

rendületlen, ami nem ráz: 

Nec te insuccussi requies tam lenta iuvabat / pilenti: IAN.PANN. Eleg. I,15,131-132 (p.354). 

intellegibilis, -e quod clare intelligi potest – érthető: 

Vicarius generalis ... inquirat voce publica et intelligibili singillatim ab omnibus vicariis, 

quomodo idem prior generalis in sua vicaria facta sue visitacionis fuerit exsecutus: 

GREG.GYÖNGY. Constit. p.64. Vicarius generalis ... publica et intelligibili voce pronunciet, 

quod etc.: Ibid. p.71 (Rubr. IV). 

intemperans, -tis effrenatus, immoderatus – zabolátlan, féktelen: 

Constabat etiam eundem in Colociensem archiepiscopum arrogantem intemperantemque 

fuisse: BONF. V,4,113. 

intendimentum, -i n. studium, consilium – törekvés: 

Bone rei dare consultum sumpmique boni proponere intendimentum et Deo est prestare 

obsequium et humanitatis providere subsidium: 1313 Veszpr.okl. I p.108 et II p.185; cf. etiam 

editionem veterem, CD Hung. VIII/5 p.87: Bonae rei dare consultum supremaque bona 

proponere intendentium et Deo est praestare obsequium et humanitatis providentiae 

subsidium. Vide etiam Anj.okl. III,619. 

interamnis, -e quod inter amnes iacet – folyóközi, két folyó közt lévő: 

In Pencinis igitur interamnis Achillea urbs est a Turcis nuper occupata: BONF. I,1,122. 

intercursio, -onis f. cursus, linea – futás, vonal: Quod … regis et … capitulu … homines … 

easdem (sc. terras) … reambulatas et ab aliorum iuribus possessionariis metaliter distinctas et 

separatas sub intercursionibus (orig. [Dl 87886 in linea incipienti 21] autem legendum puto: 

inclusionibus) metarum … Iohanni … statuissent perpetuo possidendas: 1415 

Urkb.Burgenland V p.4. 

interduco, -ere ad aliquem finem ducere, inducere – el- v. bevezet: 

Dicit Glosa, quod renatis celum aperitur, quo nos interducat hodie baptizatus Iesus Christus: 


interemtrix, -icis f. femina, quae aliquid occidit, tollit – vmit elpusztító, kiirtó nő: 

Hec est Maria virgo eggregia eliminatrix heresum, interemtrix viciorum, vera consolatrix 

desolatorum. Vízkelety, Magyar dominikánus p.525. 

interfor, -fari interpellari (?), infamare, vituperare (?) – szavába vág (?), gyaláz (?): 

Nec ipsa rei patitur indignitas in publico errore silere silendoque magis ac magis preter phas et 

equum regiam interfari maiestatem: Udis p.452. 

225

dc_145_10 

interfrico, -are detergere, terere, scabere – (meg- v. be)dörzsöl: 

Quin etiam gloriabundus sepe retulit se Nicolao Bossene regi … egrotanti pedum digitos 

interfricuisse: BONF. IV,7,78. 

intericio, -ere in Lexico mendose’interiacio’ quod corrigendum puto addendosque locos 

sequentes: 

ad 1 Commemorant ... nil iniquius committi posse, ... quam Elisabetham ... paterna ... 

hereditate privare. Item interiicere inter Bohemie reges Austrieque principes ... extare fedus: 

BONF. III,4,7-9. Cum hec a principio parum crederentur, ne salutis forte gratia ista 

comminiscerentur et a rege mine interiicerentur, mox adiecit, ut adhibitis seipsum custodibus 

asservarent, si falsa nunciasset, ultimum de se supplicium continuo sumerent (sc. captivus 

quidam): BONF. IV,1,210. Georgius sepe iuvenem mollire, blanditiis, artibus circumvenire, 

quandoque minas precesve interiicere ... conabatur: BONF. IV,2,83. Sed antequam ultra 

prosequamur, nonnulla, que hoc anno acciderunt, interiicienda sunt: BONF. IV,6,226. Pro 

leso federe, quod dii prohibeant, minas interiicere: BONF. IV,9,42. – ad 2: Hos ille vultu ... 

hilari ... excepit talibus consulatus optima future victorie hec auspicia esse ... Alexandrum in 

perpetuo victoriarum successu deos semper orasse, ut adversi aliquid interiicerent: BONF. 

III,10,48-50. Ipse propediem ... ad Tibiscum amnem profecturus erat, quamvis regni negotia 

cunctationis aliquid interiicerent: BONF. III,10,189. 

interiectus, -us m. situs, qui inter aliquas res iacitur – köztes fekvés, közbevetés: 

Leopardus … tradit … Ungaros numero impares ac amnium interiectu animo consternatos ad 

extrema fere fuisse redactos: BONF. I,10,127. 

interlocutivus, -a, -um iur.: idem ac interlocutorius: lite media interiectus – közbeszóló: 

Ac aliis interlocutivis experientissimis assertionibus dictorum procuratorum … auditis … 

dictos … Posonienses … convictos fore … commisimus: 1420 Mon.Budapest III/2 p.49. 

interluceo, -ere inter aliquas res fulgere v. splendere – közte ragyog: 

Utraque ala angeli coloris coelestini micis aureis interlucet: 1502 Turul 1905 p.171; cf. 

Schwartner, Introduct. p.381. 

interluo, -ere interfluendo lavare v. luere – közte folyva mossa: 

Qui (sc. amnis) Armenie Iberieque fines interluit: BONF. I,1,264. 

intermorior, -i exstingui – kihal: 

Quandoquidem hoc uno monumento non modo Augustinum a mortalitate asseres, verum 

etiam nomen tuum nullo unquam tempore intermoriturum posteritati clarum reddes: TAUR. 

Epist. 2 (p.174). Accepimus... ducem... Masovie decessisse esseque cum eo sexum 

masculinum illius stirpis ducalis peremptum et intermortuum: 1526 Acta Tom. VIII p.198. 

interritus, -a, -um non pavens, intrepidus – rettenthetetlen, bátor: 

Ille per hostiles tacitis interritus umbris / evolat excubias: IAN.PANN. Paneg. 3,2,259-60. 

intersedeo, -ere inter aliquos sedere – közéül: 

Carolus … inter Elisabetham et palatinum medius intersedit: BONF. III,1,247. 5366 

intertexo, -ere contexere, acu pingere – (bele- vagy közé) sző: 

Item aulaea, quibus intertexta sunt arma sua, reliquit fratribus suis. … Alia vero octo aulaea, 

226

dc_145_10 

quibus imagines intertextae sunt, legavit … Emerico et Ambrosio: 1524 Bunyitay, 

Gyulafehérvár p.31 = Dl 89199. 

interviso, -ere visitare, adire – meglátogat, fölkeres: 

Rex semel vix adduci potuit, ut officii gracia eam interviseret et ea quidem condicione, ne qua 

de nupciis mencio fieret. Udis p. 468. 

intiguatur lege intingatur (Serm.Quinqu. 170 [p.357] = Ps. 67,24). Serm.Quinqu. 6996 

intolerandus, -a, -um quod tolerari non potest – tűrhetetlen: 

Cum de concordia agi ceptum esset, Germani intolerandas prope condiciones ferebant: 

BONF. V,2,66. Cohortes … ob intolerandam eorum libidinis avaritieque licentiam meritas 

penas dederunt: BONF. V,3,19. 

intoleranter adv. non tolerando, impatienter, sine patientia – nem tűrve, türelmetlenül: 

Bohemici milites, nisi promissa stipendia exolverentur, prefecti Batorei se imperata facturos 

negabant, cumque non esset, unde se et equos sustinerent, multo se, quam militaris disciplina 

pateretur, intolerantius gerebant: BONF. V,2,41. 

intolerantia, -ae f. actus aliquid non patiendi – vminek a nem tűrése: 

In Bohemia nulla civitas vi capta, sed per deditionem ex detrimentorum intolerantia in 

potestatem regis haud pauce sunt accepte: BONF. IV,2,253. – Tolerantiae patientiaeque 

defectus: Paulus, … cum litteras, quas … ad eos super ea re miserat, manibus ab iis discerptas 

… audisset, … haud ultra tantam eorum sibi temeritatem atque intolerantiam perferendam 

putavit: BONF. V,3,27. 

1. intrinsecus, -a, -um intestinus, domesticus – belső, hazai: 1 proprie: civilis – polgár; 2 

transl. et in imag. 

1 Idem comes Rubinus ... in omnibus expeditionibus regni nostri, videlicet tam bellis 

intrinsecis et extrinsecis ... inpendit servitia: 1280/1332 Reg.Arp. II/2-3 p.264. In quo quidem 

officio quam iuste ... regnum illud ... administraverit (sc. Iohannes gubernator), ... fidem 

faciunt forcia sua facta, tam adversus Teucros, quam intrinsece guerre: 1453 Teleki, 

Hunyadiak X p.352. 2 Nos ... ex fervore devocionis intrinsece ... altare ... dotavimus: 

1297/1519 Mon.Str. II p.399. Cum ... regnum hoc ... ex sui intrinseca divisione et guerrarum 

intestina concitatione ... cepisset fluctuare: 1445 DRH II p.339. Ego rem istam statui 

conservare solide, ... ad quod quidem omnium quasi prelatorum et baronum regni pacis 

amatorum intrinseca mihi vota concurrunt: IOH.VITÉZ Epist. 13,15. Hungaria odiis ... 

intrinsecis potentis adinstar pelagi fluctuat: IOH.THURÓCZ 659 (p.193). – [14] 

introcedo, -ere (nisi mendum) intrare (?) – bemegy (?): 

Quia introcedere ( orig. autem [Dl 80931] legendum puto: retrocedere) nequivimus propter 

pestem, precedere autem ausi non fuimus per aliquam viam: 1448 TSz 1929 p.127. 

introligata, -orum n. v. introligator, -oris m. (?) (nisi mendum pro 'introligatio') compages 

(?) – (be)kötés, ereszték (?): 

Eidem pro emendatione introligatorum campanae fl 1 (sc. datus est): 1485 

Myskovszky, Bártfa I p.144; cf. etiam ’introligatio’. 

introlocatio, -onis f. actus in officio instituendi – kinevezés, behelyezés: 

Et vos iuxta domini nostri collata introlocatione et institutione deputavimus: 1469 

227

dc_145_10 

Zimmermann, Urkb. VI p.436; cf. etiam litteras sequentes ibid.: Castellanum … loco et nostra 

in persona vos (recte forsan: ad vos ?) iuxta collata domini nostri regis ad Fogaras, Omlas et 

pertinentias earundem introlocatarum (sic ed.) deputavimus: 1469 Zimmermann, Urkb. VI 

p.436 = Df 244962 et 244963. 

introloco, -are in officio instituere – hivatalba helyez: Castellanum … loco et nostra in 

persona vos (recte forsan: ad vos ?) iuxta collata domini nostri regis ad Fogaras, Omlas et 

pertinentias earundem introlocatarum ( sic ed., orig. [Df 244963] legendum puto: 

introlocavimus), deputavimus et deputamus: 1469 Zimmermann, Urkb. VI 436. 

invento, -are computare, in inventario conscribere – összeszámol, számba vesz, összeír: 

Sequitur inventarium de ornamentis et paramentis. … Item una casula de panno aureo … 

habens crucem retro et ante non, de quadam parta cum serico et auro contextam. Cruces 

inventate sunt: 1433 Mon.episc.Zagr. VI p.398. 

invenustus, -a, -um non venustus, non iucundus, non amoenus – nem kellemes, kellemtelen: 

Illos (sc. hendecasyllabos) nam cupio videre, ... / ... / ut non insipidos, nec invenustos, / sed 

quales tenero prius Catullo / ... / dictavit Iocus et levis Cupido: IAN.PANN. Epigr. 338,4-9. 

inverbero, -are valde caedere, verberare – megver: 

Idem Matheus ... preter hec iobagionibus nostris de Bodoch et de Emeka inverberari faciendo 

de ipsis per servientem suum ... bona eorum aufferendo ... ad valorem quinquaginta marcarum 

dampni intulit: 1318 Reg.Slov. II p.152 = Df 273154; AOkl. V,49. 

inverecunde impudice – szemérmetlenül: 

Quomodo quidam Petrus ... esset vir seditiosus ... res et bona ecclesie sue ... inverecunde 

consumendo: 1396 Mon.Budapest III/1 p.106. 

inveteratio, -nis f. (inveteracio) actus inveterandi, consumptio – (el)sorvadás: 

Ioh. I. (cf. 1 Io. 2,8): „Mandatum novum scribo vobis.” Sed multorum ossa, id est fortitudo 

interior, inveteraverunt, scilicet in peccato, et hoc ideo, quoniam tacui, (cf. Ps. 31,3: Quoniam 

tacui, inveteraverunt ossa mea), Glosa: a confessione peccati. Causa enim inveteracionis in 

anima est peccatum, dum et perpetratur et per penitenciam non deletur: Serm.Quinqu. 166 

(p.350). 

inviciatus, -a, -um quod sine mendis est – hibátlan: 

Difficile ratus rubiginem vel semel mordicus contractam inviciata materia refellere: 


invigilatio, -onis f. actus vigilandi v. vigilantia – virrasztás, őrködés v. éberség: 

Quibus (sc. meritis) ipse culmini nostro adeo multipliciter et sollicita invigilatione conplacere 

studuit, etc.: 1398 Turul 1901 p.103. 

invincibilis, -e invictus, qui vinci nequit – legyőzhetetlen: 

Quia vicit bestiam invinvibilem, id est fornicatricem, a qua fortissimi quoque wlnerati sunt, ut 

Samson, Iudith XIIII. (recte: Iud. 14): Serm.Quinqu. 5 (p.34). 

invitamentum, -i n. instinctus, impulsus – ösztönzés: 

Qui … rem nobilissimo duce et gratissimo senatu dignam faciet et magnum profecto ac 

preclarum invitamentum ceteris ad similia pro patria obeunda prestabit: 1503/XVI MTT 

228

XXIV p.76. 

dc_145_10 

invitatio, -onis f. (invitacio) actus invitandi, vocandi, venire iubendi – meghívás: 

Ad efferendas laudes assumpcionis Beate Virginis scripture locuntur de ea diversis modis. 

Aliquando enim proponunt angelorum ammiracionem. ... Aliquando sanctorum 

congratulacionem. ... Aliquando ipsius domine gloriacionem. ... Aliquando ipsius gloriosam 

invitacionem, secundum quod a filio invitabatur, ut Cant. IIII. (cf. Cant. 4,16): „Veni in ortum 

meum”. Aliquando ipsius sublimem ascensionem: Serm.Quinqu. 99 (p.210). 

involo, -are volando inire – berepül: 

Relictis quisque castris et impedimentis in proximas continuo sylvas involarunt: BONF. 

III,4,304. 

io interi. – ah!: 

Qualis, io, Latiis ea lux fulgebit in oris: IAN.PANN. Epigr. 318,6. 

ioculariter adv. per iocum, ioci causa – tréfából: 

Sic nutu fortuna suo ioculariter astra / tangere nos mittit. Anal.nova (Piso) p.414. 

iota littera Graeca, transl.: pars minima – ióta, a legkisebb rész: 

Qui (sc. Deus) mandavit mandata sua custodire nimis, ut nec unus iota pretereatur (cf. Mt. 

5,18): Serm.Quinqu. 161 (p.338). Incerti sumus, ego vero rerum omnium vestrarum 

incertissimus, ut qui a pluribus mensibus ne iota quidem percepi: 1526 Acta Tom. VIII p.226. 

iris, -idis f. (Gr.: ι̉̃ρις) 

arcus caelestis – szivárvány: 

Agentes igitur de arcu celesti, qui vocatur iris, id est de domino Christo per iridem significato 

primo dicemus de eius faccione ... Ffecit ergo arcum, id est iridem Christum designantem. De 

iride considerandum est, quid sit secundum substanciam, qualis secundum formam, et ad quid 

secundum efficienciam. Secundum substanciam est imago solis rosscida et cava nube 

concepta. ... Secundum formam est rubeus a sole, ceruleus ab aqua, viridis a terra. ... Dicit 

autem Philosophus III. Metheororum, quod pictores non possunt facere similem colorem 

colori iridis, quia Christus rubricari non potuisset flagellis, nisi Deo volente: Serm.Quinqu. 

178 (p.369). 

ironia, -ae f. (ει̉ρωνεία) ludibrium, cavillatio – gúny, gúnyorosság: 

„Gaude et laetare filia Edom” id est sanguinea (cf. Lam. 4,21.) ironia est: Bárczi p.69. 

(OSV.LASKO Serm. de sanctis 60,4); cf. ’ironice’. 

ironicus, -a, -um (ει̉ρωνικός) ironiae plenus – gúnyoros, irónikus: 

Cum Dominus ait Adae: „Ecce Adam factus est quasi unus ex nobis, sciens bonum et 

malum,” ironica locutio est, quia non est assecutus, quod serpens promittebat: Bárczi p.69 

(OSV.LASKO Biga sal. 22,G). 

irremisse adv. sedulo, strenue – serényen: 

Praefatum vero censum nostrum ad triginta duos denarios ... tam remisse et irremissius 

censuandos misimus praenotato Ioanni Hancs: 1475 M.Sion 1866 p.545. 

irresarcibilis, -e quod resarciri non potest – helyreállíthatatlan: 

Legatus his cum rege congratulatur, quod in recta fide permanserint, … quod, ne iacturam 

irresarcibilem animorum facerent, a Bohemico rege, quam a summo pontifice deficere 

229

maluerint: BONF. IV,2,114. 

dc_145_10 

itus, -us m. actus eundi (?) – menés (?): 

Cum … Nicolaus … tunc primum per itum ( sic ed., sed orig [Dl 14726] legendum puto: 

pariter cum) magnifico Ioanni (sic ed., recte orig: Iohanne) de Hunyad … accurrisset (sc. 

regno iam ruituro): 1453 Kaprinai, Dipl. I p.370. 

iudaizatio, -onis f. (iudaizacio) actus iudaizandi, more Iudaeorum se gerendi – zsidóskodik, 

zsidó módon él: 

Sic Petrus durissimus fuit tangendo Ananiam et Saphiram, quos verbo duro tradidit in 

mortem, ut discant non mentiri Spiritui Sancto, Act. V o (cf. Act. 5,1-5). Tangenti vero Paulo 

fuit mollissimus, quia pacienter sustinuit reprehensionem eius de iudaizacione, Gal. II o (cf. 

Gal. 2,14): Serm.Quinqu. 45 (p.105). 

iugitas, -atis f. assiduitas, diuturnitas, continuitas – huzamosság, szakadatlanság: 

De hiis similis dicitur Iob XI. (cf. Iob 11,8-9): „Excelsior ce est”, in contemplacione, 

„profundior inferno”, scilicet in humilitate, „lacior mari”, scilicet in caritate, „longior terra”, 

scilicet in perseverancie iugitate: Serm.Quinqu. 71 (p.157). 

iunctim adv. cohaerenter, pariter, simul – együttesen, együtt: 

Propter quod capitulum foret iunctim consulendum: 1508 Reg.Str. p.79. 

iuridico, -ere (nisi constructio gerundiva) iurisdictionem habere, ius dicere, iudicare – 

ítélkezik: 

Ungarorum annales Unnos … referunt … iuridicendo Cadarem virum sapientem prefecisse: 

BONF. I,2,198. 

iustificatrix, -icis f. quae iustificat, quae hominem coram Deo iustum declarat – megigazító, 

megigazulást adó: 

Est autem quadruplex oleum. Primum est gracie iustificatricis, de quo dicitur Is. (Is. 10,27) 

X.: Conputrescet iugum, scilicet peccati, a fa olei, scilicet gracie Dei. Secundum est 

misericordiae consolatrix (sic, recte forsan: consolatricis): Serm.Quinqu. 4 (p.33). 

230

dc_145_10 

PARS SECVNDA 

Series vocum, quae non multis in documentis inveniuntur, vel ratione chronologica huc 

inseruntur, novasve significationes testantur demonstrantque: 

ab intra adv. 

Praefatus Simon ... in ipso nostro exercitu multa bellandi animositate procedens in persistentiaque factorum 

strenuorum manu valia sub quodam fortalitio pugnam agens de manibus ab intra repugnantium mortiferi vulneris 

plagam tulit in suo corpore graviorem: 1412 Katona, Hist.crit. XII p.145. 

abdicatio, -onis f. [2]/1 

Qui Salomonis restitutionem sanctissimique regis abdicationem sibi calamitosissimam fore rati nullam regni 

partitionem fieri passi sunt: BONF. II,4,121. 

abditus, -a, -um 

Cuius caput, quod diu abduxere deserti abdita, … Romam est delatum: AASS Transl.Pauli p.568. 

abdo, -ere [6]/4 

Promulgata pace Ioannes ... in Montis Albani latebras se abdidit: BONF. II,7,14. 

abductor, -oris m. [1] 

Villicorum abductores unius anni apud conventus prefectum patronis reddunto: BONF. IV,7,44. 

abeo, -ire 

Priusquam hoc loco abeatis. BART.PANN. Gryllus 115. 

abeo, -ire 

Quod … exinde … redeundo ad dictum castrum accedere voluissent (sc. regius et capituli homines), praefatos 

Damianum ac Iohannem … in oppido Bystrice abivissent (Wenzel: így "invenissent" helyett), ubi eaedem partes 

supradictam divisionem tractassent: 1500 Wenzel, Dóczyak p.50. 

aberro, -are 

Non delphinos balaenae venter aberrat: IAN.PANN. Paneg. 3,1,103. 

abhorreo, -ere 

Primas delicias (sc. carnales) Christus perfectissime abhorruit et non fuit delicatus molli tractacione exteriori: 

Serm.Quinqu. 12 (p.46). Tot in litteris meis obeliscos ne abhorrueris, cum volanti et animo et calamo haec 

scripserim: BART.PANN. Epist. 4,9. 

abiectus, -a, -um 

Nequeo, quin hominem, etsi abiectum, notum tamen, alloquar: BART.PANN. Gryllus 62. 

abitio, -onis f. 

Et preterea dicta domina Margaretha post abicionem suam clavem testudinis, in qua res sue deposite fuerant, in 

ianua … reliquisset: 1489/? Df 271723 fol. 303 r . 

abitus, -us m. [1] 

Bela vero, qui in Dalmatiam effugerat, audito Tartarorum abitu ... in Ungariam rediit: BONF. II,8,351. Post 

Lodovici regis abitum Ioanna ... nil ... aliud, quam ut in regiam potestatem restitueretur, curasse videbatur: 

BONF. II,10,351. 

abiuro, -are 

Praedicatores catholici et ceteri magistri, fidem catholicam praedicantes et docentes per cruciatus et tormenta 

Neronica persecutione fidem catholicam, quam praedicarunt et docuerunt, abiurare coguntur: 1417 CD Hung. 

X/5 p.761. 

abluo, -ere [11] 

Quibus mos est ora artusque pingere, veluti quisque maioribus prestat, et his quidem votis, ut ablui nequeant: 

231

BONF. I,1,26. Quam (sc. civitatem) Arabon amnis abluit, cum Danubium influit: BONF. I,1,377. 

abnego, -are 

Predicte partes … litteralia instrumenta … coram antedicto magistro tavarnicorum nostrorum se habere 

abnegaverint: 1393 Dreska, Pannonh. I p.282. 

abominatio, -onis f. 

Aliae quoque molestationes, oppressiones, persecutiones et abominationes desolationum, ... quales nec tempore 

Pharaonis nec tempore paganorum persecutorum accidisse auditae sunt, clero catholico pharaonice inferuntur: 

1417 CD Hung. X/5 p.762. 

aborior, -iri [1] 

Ex opposito autem murmura, detracciones, iurgia, furta, rapine et proprietates aboriuntur: GREG.GYÖNGY. 

Constit. p.80 (Rubr. XX). 

abortive adv. [1] 

Honestam vero dominam Katharinam, consortem Luce Zan pregnando (sic ed.) trucidari, ita videlicet, ut scilicet 

ipsa domina Katharina abortive peperisset: 1513/? Iványi, Teleki p.471. 

abrasio, -onis f. [2] 

Tercio debet esse signum puritatis abrasio. Iob. Io: Tonso capite, eliminatis viciis a mente corruit in terram (cf. 

Iob. 1,20), id est humilem penitenciam: Serm.Quinqu. 3 (p.30). Iterum propter dispositionem sube domini 

Matthie de Jenew et abrasionem panni Byrkes: c.1510 Szakály-Szűcs, Bortized p.91. 

abrenuntiatio, -onis f. [3] 

Ut eiusdem domini nostri, Iesu Christi gracia super hunc famulum tuum abrenunciacionem seculi profitentem 

clementer respicere dignetur: GREG.GYÖNGY. Constit. p.118 (Rubr. LXIV). 

abrumpro, -ere [6]/5 

Cum progredi contra cepissent, abrupti saxi prohibentur hiatu, quem neque complere materia, neque ponte 

transire licebat: BONF. III,6,32. Obstinatissimis Valachum animis subeuntes ex alto deturbant et per abrupta 

loca fugam capere cogunt: BONF. III,2,62. 

abruptus, -a, -um 

Hic perit Argivi mirando funere vatis / mersus in abrupto barathri candentis hiatu: IAN.PANN. Paneg. 3,2,271- 

272. 

absentatio, -onis f. 

Nisi ad absentationem capituli consensus ex causa rationabili accederet: 1521 M.Sion 1866 p.256. 

absimilis, -e [1] 

Hinc (sc. e galea scuto imposita) medius leo priori non absimilis prominet: 1520 Áldásy, Címereslevelek II p.85. 

absolutus, -a, -um 

Ut enim reliquis Christianis principibus et regibus dignitate praestas, ita tibi omni ope et opera studendum est, ut 

absolutissima virtute his omnibus et gloria sis superior: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.259. 

absonus, -a, -um 

Quare non absonum duxi hac saltem aetatula speculorum ac paradigmatum totius humanae vitae ... calcaneum 

aemulatione quadam ... sequi: BART.PANN. Gryllus 2. 

absorbeo, -ere (inf.: absorbuer) 

Ne lupi rapaces gregem suo ovili repositam pastore carente absorbuere (sic) valeant et digluctire: 1399 CD 

Croat. XVIII p.502. 

abstraho, -ere 

qui tunc temporis a nobis et sacro nostro diademate contumaciter se abstraxerant: 1411 Katona, Hist.crit. XII 

p.62. 

abstrudo, -ere 

dc_145_10 

232

dc_145_10 

Abstruso gaudet procul hostis in antro: IAN.PANN. Epigr. 337,2. 

abstruo, -ere (obstruo) 

Predictas … villas et nemora sylvasque et urburas indebite et minus iuste a manibus dictorum exponencium 

diligenti inquisitione mediante occupatas et abstructa fore et esse reperieritis: 1429 CD Hung. X/7 p.97. 

absumo, -ere 

Cum … videamus hoc regnum … intolerabilibus iniuriis affici et omnia confina sua … per Germans, … per 

Polonos … devastari et absumi: 1490 Wenzel, Dóczyak p.19. Ut servare tuos, illos absumere possis. IAN.PANN. 

Paneg. 3,1,197. 

abusio, -onis f. ad 4: 

Ut non obnoxii efficiamur ... verbi Dei abusione expositionis (gr{met`a ... t=js to=u l'ogou to=u Theo=u 

parexjg'jcews}: CERB. Max. IV,85. 

acceleratio, -onis f. 

Quem sua maiestas in praesentiarum signanter propterea ad nos trepida acceleratione misit, … etc.: 1510 

Katona, Hist.crit. XVIII p.617. 

accendo, -ere (attedo) 

Subditi ad fidelitatis studia exercenda provocantur attedenturque (sic ed., accenduntur? Accedunt?) spe … 

consequende retributionis consimilis: 1290/1405 Reg.duc. p.153. 

acceptor, -oris m. 

Cur … Deus, qui personarum acceptor est, … ex hominibus unum prae aliis ad perpetuam delegerit gloriam?: 

NIC.MIRAB. Tract. 15. 

accessio, -onis f. 

Expeditis … rebus omnibus pro expectatione nostra, uti ad dominationum vestrarum ceterorumque catholicorum 

principum ac universae reipublicae futuram accessionem pertinere arbitrati sumus, … nostri (sc. oratores) … 

rediere: 1503 Pray, Annales p.307. 

accessus, -us m. 

Mercatores, institores et alterius status homines ab accessu dicti fori indebite et potentialiter prohiberentur: 1424 

Katona, Hist.crit. XII p.436. 

accidentia ? 

Ut futuri vectores (sic) eiusdem altaris … deinde et de quarta praescripti (sc. molendini) accidentia de cunctis 

emolumentis sustentari possint: 1475/ XVIII Zimmermann, Urkb. VII p.70. 

accio, -ire [3]/2 

Dehinc iubet accitas agili certare natatu: Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 68. 111. Ipse ... Othocarum acciri 

iubet: BONF. II,8,416. Contra vero Stephanus ... ad coercendam Cupe audaciam mox summa celeritate ... omnia 

moliri, ... tumultuarium cogere exercitum, accire principes, quos et sua et patris beneficentia fidos habebat: 

BONF. II,1,108. Rex Polonie ... ad salutare bellum Lodovicum acciverat: BONF. II,10,75. Henricus ... accitis 

uxoris parentibus imperiique primoribus immaculatam ... cunegundim se reddere fassus est: BONF. II,1,160. 

acclivis, -e [2]/1 

Hic alium acclivis pendentem in vertice saxi / lubrica praecipiti devolvit semita lapsu: IAN.PANN. Paneg. 

3,2,267-268. Virginee tamen acies ... hilari fortique animo acclive iteradoriuntur: BONF. I,5,26. Virginee ... 

acies ita hilari ... aimo acclive iter adoriuntur, ut sine labore ... sublimia iuga conscenderint nullaque unquam in 

tanta difficultate neque ingemuisse, neque retulisse pedem videretur: BONF. I,5,27. 

accommodus, -a, -um [14]/3 

Ipse tamen ... vir fuit archiepiscopatui vehementer accommodus: BONF. IV,3,99. [Vitéz.] Hec omnia ... sua 

rusticorum multitudo, gens tibi vicina, accommoda, Christiana et officiosa patitur: BONF. IV,5,102. 

accresco, -ere (adcresco) 

Tantum hinc animi Ungaris adcrevit, ut bellum iudici nuncupatis votis exposceret: BONF. II,10,19. 

233

dc_145_10 

accumbo, -ere [3]/1 

Quare ... accubantem cum uxore liberisque regem ... sub officii specie ingressus adoritur (sc. Felicianus): BONF. 

II,9,259. Qui (sc. Estensis dux), ut tantum regem ... familiarius exciperet, gnatam mire pulchritudinis illi semper 

adstare iusserat et accubanti omnia ministrare: BONF. II,9,4. 

accumulatio, -onis f. 

Cum itaque labentibus temporibus per rabiosam usure accumulationem prefatam domum in manus Iudeorum 

devenire, ipsam quoque domum per nullum eventum a faucibus ipsorum Iudeorum eliberare posse eo, quod iam 

trecenti floreni in computationem usure ad dictos mille florenos aggregati fuissent, clarius conspexisset: 1491 

Mon.Iud. XII p.61. 

accurro, -ere 

Accurrite, accurrite per Deum immortalem et salutarem nobis dextram porrigite: 1521 Katona, Hist.crit. XIX 

p.252. 

acephalus, -a, -um (achephalus) [3] 

Nos tamquam membra achephala … de hiis … providere cupientes (sc. sumus): 1417 Veszpr.okl. I. p.193. 

Acephalorum heresim, qui in Christo substantias negarunt, suis epistolis acerrime confutavit (sc. Leo papa): 

BONF. I,7,54. Qui per provincias in nostro habitu circumeunt et discurrunt tamquam acephali, dissolute 

residenciam domorum ordinis nostri non curantes, ... excommunicentur: GREG.GYÖNGY. Constit. p.85. (Rubr. 

XXVIII). Ne regnum hoc acephalum hostili vastatione funditus deleretur: 1526 Epist.procer. I p.287. 

acer, -is, -e 

Alpinus rector ... ire per acres / haud ideo horrecit scopulos: IAN.PANN. Paneg. 3,2,274-275. 

aconitum, -i n. 

Lurida pretendunt sepe aconita necem: IOH.THUROCZ p.293. 

acquesco (vide acquiesco) 

ut … Stephanus … palatinus … te … in eo apud se gradu et honore habeat, ut … non dubitet … tuis … consiliis 

saepe acquescere (sic ed., recte tamen orig. Df 260573 et Df 280500: acquiescere): 1521 Áldásy, Címereslevelek 

II p.87. 

acquisiticius, -a, -um 

Quod idem … et eius heredes ubicumque voluerint, sive in possessionibus ipsorum acquisiticiis … sive alias in 

regno nostro deinceps liberam habeant residendi perpetuo facultatem: 1326/1365 MNy 1931 p.208. 

actinctus 

In quo (sc. campo) homo opere actinctus (sic) dextra tenet securim supra caput adductam percussurus ea 

dammam: 1521 Turul 1909 p.29. 

actualiter adv. 

Quod quicumque nobiles de provincia … nostram civitatem intrare voluerint ibique actualiter permanere, eo 

iure, quo nostri cives utuntur, frui debeant: 1328 Urkb.Burg. IV p.35. 

actuarius, -a, -um [2] 

Itinera incredibili celeritate confecit (sc. Mathias rex) et centena quot diebus passuum actuario curru emensus 

est: BONF. IV,9,276. 

actus, -us m. 

Quisquis in assiduo virtutis permanet actu: IAN.PANN. Paneg. 3,1,113. 

actutum adv. 

Aio, inquam, sic me sancta amet crapula et saturitas, ut sic salvus a te actutum conspicietur: BART.PANN. 

Gryllus 87. Apagete a me actutum, carnifices: BART.PANN. Gryllus 132. Tibi dico, vigila, sume actutum 

mapulam, qua oculos abstergas: BART.PANN. Vigil. 12. 

acufex, -icis f. 

Relicta parvi Andree super Dreymeyle acuficem Mo et Cco aacus et III gs: 1395 Acta Cassov. p.86. 

234

dc_145_10 

acuo, -ere [8] ad 1 b 

Scutum triangulare colore per totum celestino, ima sui dumtaxat parte virideo, cuius extremitatem fulvus color 

forinsecus diducens ultimas ipsius partes acuit: 1514/XVI Turul 1891 p.63. = Df 282621 fol. 72r. 

adagium, -ii n. [3]/1 adi. 

Si (ut tritissimo dictum est adagio) par pari referre condecet: 1514 TAUR. Epist. 1 p.128. Huic inquam adagio 

obnoxius videri possem, si hoc a me factum fuisset, quasi Latinae linguae pomerium proferre vellem (cf. 

superius: apud Graecos vice proverbii usurpatum esse video): c.1510 Anal.nova p.107. 

adamantinus, -a, -um [3]/2 

Divino spiritu munitus animus adamantinum corpus plane sortitur: BONF. I,5,28. 

adamatus, -a, -um 

Sagaces et honeste providitatis viri, amici nostri adamati: 1436 Mon.Budapest III/2 p.275. 

adamo, -are [14] 

Solertes ac circumspecti viri nobis plurimum adamandi: 1451 Neumann, Korlátköviek p.176. 

adaperio, -ire 

Princeps … suae dilectionis sinum populis sibi subiectis adaperire debet: 1419/1719 Zsigm.oklt. VII,875. 

addictus, -a, -um 

Attamen ut me extraordinarium legatum mitteret, plurima permoverunt (sc. Regem): praepotentis Turcarum 

gentis adversus Pannonios bellum, hostium numero ac viribus formidolosum, … regis vobis addictissimi in 

gravissimo hoc senatu spes ac praesens fiduca: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.302. 

additamentum, -i n. 

In dominium … possessionis … per formam concambialis permutationis per nostram maiestatem pro quadam 

possessione ipsius capituli … cum additamento mille et quinquagentorum florenorum … eidem capitulo date: 

1433 Mon.Budapest III/2 p.190. 

addubito, -are [2]/1 

Nemini profecto addubitandum est, quin eorum imperium ad orbis usque finem sit omnino perduraturum: 

BONF. I,6,151. Qui ne a te deinde deserantur, vehementer addubito: BONF. III,2,228. Rex ... hac et illac 

discursans ... verbis et exemplo suo socios hortari et passim exclamare ... nihil cuiquam esse addubitandum, 

quando cum iisdem tunc pugnam agerent, quos sepe fugarant: BONF. III,6,250. 

ademtio, -ionis f. 

Regia maiestas a caesarea maiestate exspectasset … debita provisione caesareae maiestatis emendari (sc. 

gravamina) veluti de ademtione castri in regno Bosniae, de interfectione certorum mercatorum de Belgrado, 

quos filius Alibeeg manu propria trucidavit: 1496 Katona, Hist.crit. XVIII p.40. 

adhaesio, -onis f. 

Ut in casu, quo praefatus Petrus de Luna papatui non cederet, quod et ipse et ceteri reges et principes de 

adhaesione eiusdem exsistentes obedientiam sibi subtraherent: 1416 Katona, Hist.crit. XII p.243. 

adhortatio, -onis f. [13]/4 

Ab uniuversa fere Italia et a Grecorum iimperatore ... legationes accepistis et congratulationes fauste victorie et 

ad continuandum bellum adhortationes: BONF. III,6,142. 

adigo, -ere 

Dum caput ulcisci, dum saevius imminet alter / in caput, exanimis gladio procumbit adacto. IAN.PANN. Paneg. 

3,3,218-219. 

adimo, -ere 

Quamquam illa quoque castra sub tempore treugarum fuerint violenter expugnata et ademta, non tam vaivodae, 

quam regno Moldaviae: 1496 Katona, Hist.crit. XVIII p.45. 

adipiscor, -i, adeptus sum 

Ut tibi sempiternce laudi sit iste adeptus studii Viennensis magistratus exopto: 1516 TAUR. Epist. 2 p.173. 

235

dc_145_10 

adiudicatus, -us m. 

Sed adiudicatui eiusdem vestre serenitatis discutere … ad vestram curiam regiam transmisissent: 1425 Dreska, 

Pannonh. II p.177. 

adiumentum, -i n. 

Adsunt et lenti sera ad iumenta (sic ed.) sodales: Ábel, Anal. IAN.PANN. 32,21. (p.128). 

adiunctio, -onis f. [3] 

Quod populi congregati ... ad ipsam terram ... servitia debita ... nobis ... exhibere absque divisione, discrepatione 

et separationis cuiuslibet novitatis seu adiunctionis obstaculo remoto impendere teneantur: 1280/1463 Reg.Arp. 

II/4 p.78. 

adiuro, -are 

Priusquam hoc loco abeatis, vos per Stygias paludes adiurasso, pro perpetuo dapinario praestato fidem: 


adiutorius, -a, -um 

Quia dona sunt adiutoria infirmitatis humane secundum Chris: Serm.Quinqu. 16 (p.52). 

adiuvamen, -inis n. [7]/3 

Quatinus … Martinum … omni auxilio et adiuvamine vestro fovere … debeatis: 1522 C. Tóth Bátori p.88. 

adminiculor, -ari 

Nobis sacro dyademate dicti regni Hungarie Christo aminiculante feliciter insignitis: 1397 CD Croat. XVIII 

p.248. 

adminiculum, -i n. 

Cui donec de opulentiori beneficio providebitur, ea suppeditabo adminicula, quibus honestam ac commodam 

vitam ducere valeat: 1515 Katona, Hist.crit. XVIII p.839. 

admirabilis, -e [12]/4 

Nihil igitur est in puero, quod non admirabile, faustum et incredibile videatur: BONF. III,4,207. 

admiratio, -onis f. 

Quod ... quidam homo ... vini insania infectus de medio aliorum hominum, qui inibi tunc pretextu amiracionis 

ipsius guerre concurrissent, repente prosiliendo ipsum ... letali vulnere sauciasset: 1369 Mon.civ.Zagr. I p.235. 

admiratus, -i m. [1] 

Nobssimo viro, … Simoni de Curia de Ianua, admirato nostro … sal et gratiam: 1383 CD Hung. X/1 

p.96. 

admissibilis, -e 

Quamquam quosdam articulos et positiones … admissibiles, probabiles … exhibuerim: 1433 Mon.Budapest III/2 

p.204. 

admoneo, -ere (admoniri) 

Extunc talis per communitatem magistrorum ad solvendam penam admoniri (sic ed.) debeat: 1492 Mon.Iud. XII 

p.65. 

admonitorius, -a, -um (ammonitorius) 

Iuxta continentiam litterarum capituli Budensis ammonitoriarum et evocatoriarum: 1422 Mon.Budapest III/2 

p.64. 

admoveo, -ere 

Cum cursu iam pene peracto / admoveam placidis lassatam portubus alnum: IAN.PANN. Paneg. 3,3,209-210. 

adolescentia, -ae f. [17]/3 

Michael Silagius ... haud secus atque pater profusam Mathie adolescentiam liberius castigabat: BONF. 

III,10,140. 

236

dc_145_10 

adolescentulus, -i m. [5]/3 

Cesar ... egerrime ... tulerat adolescentuli gratia se in regalibus Ungarorum comitiis passum esse repulsam: 

BONF. IV,4,69. Mihi vero singulares adolescentuli corporis animique dotes tantum expectationis adiecerant, ut 

eum (modo maturuisset etas) ad illustriora quaeque capescenda obeundaque facinora perquam idoneum fore 

censuerim: 1515 Theiner, Mon.Slav. I p.560. 

adolesco, -ere 

Quoad … rex Ludovicus non adolesceret: 1519 Kovachich, Suppl. II p.431. 

adoperatio, -onis f. 

ut … nostris … coeptis et adoperationibus non solum inter nos mutuae necessitudinis et benivolentiae concordia, 

verum et inter haec duo regna pax perpetua et intelligentia certissima veraque mutuae vicinitatis benivolentia 

firmaretur: 1498 Katona, Hist.crit. XVIII p.175. 

adoperio, -ire 

Hos adoperta super tabulatis vinea velat: IAN.PANN. Paneg. 3,3,188. 

adorior, -iri 

Qui non semel adoriri voluerunt tam per terram, quam per mare ipsum caesarem: 1496 Katona, Hist.crit. XVIII 

p.40. 

adscisco, -ere 

Qui non longo ante tempore in reverendissimi domini mei aulicorum numerum adscitus est: 1514 TAUR. Epist. 

1 p.128. 

adseruo, -ere 

Ut eum initio mihi peculiariter aseruerim: 1518 Katona, Hist.crit. XIX p.134. 

adulatio, -onis f. 

Que cuiuspiam adulationibus faventes potenter concessimus iuris Vesprimiensis ecclesie in gravius detrimentum: 

1269 Veszpr.okl. I p.52. 

adulatio, -onis f. 

Cum ad ... imperatorem ... plures episcopi convenissent et servilis eorum adulatio circa principem notaretur, in 

solo Martino apostolica permansit auctoritas: BONF. I,5,159. 

adultero, -are 

Ita enim versiculos illos meos inverterant, ita adulteraverant, sic depravarant, ut eos, quamvis proprii fcetus 

erant, prima fronte meos esse non cognoscerem: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

aduncus, -a, -um [4] 

Cognatis avibus parcit iam raptor aduncus: IAN.PANN. Epigr. 325,9. In cuius (sc. scuti) medio aquila alba 

capite superne porrecto, alis expansis ac corpore in longum producto collocatur, os ita apertum gerens, ... 

pedibus autem ad terram demissis et unguibus curvis et adnutis (sic ed., recte: aduncis), quasi vestigio nititur et 

stantis atque erecti corporis pre se fert imaginem: 1506/XVI Turul 1891 p.59. 

advento, -are 

Quicumque autem a dd. Vestris fuerit destinatus, poterit meo curru Budam usque vehi, quo adventante vix biduo 

aut ad summum triduo Budae morabor: 1518 Katona, Hist.crit. XIX p.142. 

adversor, -ari 

Intelleximus, quod per te plus, quam per alios negotium istud adversatum fuisset: 1482 Zimmermann, Urkb. VII 

p.328. 

adverto, -ere 

Qui quidem … cives ipsam ammonitionem minime advertendo ipsi nostro testimonio verba illicita et obprobria 

dixissent, quoad contenta litterarum sibi nullo modo respondere, nec in aliquo advertere vellent: 1432 


237

dc_145_10 

advocati, -ae f. 

Quod ... causa quaestionis ... ratione et praetextu advocatiae in dicta Boboth situatae et haitae ... fuisset mota: 

1454/XVIII Misc.Nitr. p.106. 

advocatia, -ae f. (advocatitia) 

quod idem Benedictus … Nicolao … coram hospitibus eiusdem possessionis Boboth pro eadem advocatitia … 

pecuniarum solutionem … impendisset. quod … causa quaestionis … ratione et praetextu advocatiae in dicta 

Boboth situatae et habitae … fuisset mota …: 1454/XVIII Misc.Nitr. p.106. 

advocatio, -onis f. [3]/3 ad 1: 

Per nostram ammonicionem et advocacionem: 1430 Neumann, Bereg p.74. 

advoco, -are 

Cum vos primum advocasso, vos moras rumpite: BART.PANN. Gryllus 123. 

advolo, -are 

Turbidus ut regis percussit nuncius aures, / advolat infrendens: IAN.PANN. Paneg. 3,3,204-205. 

advolvo, -ere 

Qui lapis est de illo lapide valde magno, qui fuit advolutus ad hostium monumenti: GABR.PECHWARAD. 

Tract p.V r . Advolutus tuis genibus meis pedibus ventura generatio, peto te etc.: VALENT.HADN. Mir. 82. 

(p.120). 

aedicula, -ae f. [1] (educula) 

Duas item ediculas regio sumptu constructas magne matri erexit (sc. Lodovicus rex): BONF. II,10,480. In 

cemeterio aedicula est erecta, ubi state inferie fierent: BONF. III,2,120. Qui (sc. mons) e conspectu assurgit et a 

divi Thome edicula nomen accepit: BONF. III,4,320. Corpus ... ad dive Magdalene basilicam effertur et ante 

lucem clam evectum in edicula Corporis Christi ... relatum est: BONF. III,8,259. Michael ... Corporis ... Christi 

ediculam adivit: BONF. III,9,107. Ad magnam primum divi Stephani aram supplicant, mox, antequam circum 

sacella lustrent, in Lodovici educulam (sic ed. per mendum typographicum), que ad dextram est, deflectunt, ut 

inferias operantur: BONF. III,1,216. Metropolita ... turrim rotundam ... erexit, ... quam neque edicula carere 

voluit: BONF. IV,3,102. 

aedificatorius, -a, -um (edificatorius) 

Precabatur eum, ut de vitis patrum … aliquid aedificatorium sibi recitaret: c.1300? Gombos, Vita Maur. I,3. 

aedituus, -i m. 

Familiaribus nostris … innotescat te tamquam physicum et aedituum nostrum servitiis nostris regiis … plurimis 

annis adhesisse: 1435 Katona, Hist.crit. XII p.659. 

aegis, -dis (egis) f. 

Hunc fera terribili tutabitur aegide Pallas. IAN.PANN. Paneg. 3,2,90. Quos circiter denis texit annuis faedere 

egis. Jegyzetek a hátlapon: Bellis insignem extendere famam. Hic dextra, non lingua opus est. Utána lista: 

aegruit, apostema, asillus, cibo -are, gehennalis, concha (koporsó), coeta?, circumtego -ere, mausoleum, 

pigresco, stridesco, magnatio, immersio (libidinis), nonnulliter, libamen, placatus -us m., praecatus -us m.: 

Kovachich, Script.min. II p.5. 

aegre egrefacere 'aegre facere' i.q. aegre ferre, indignari: adv. 

Quottidie vexatus ut eam (sc. reginam) adiret (sc. rex), id egrefecit, desponsare coactus ... suam voluntatem 

protestatus est: Udis p.467. 

aemulatrix, -icis f. 

Stephanus cum duabus legionibus ... Neapolim Viennensis sane pulchritudunis emulatricem obsidere iubetur: 

BONF. IV,6,274. 

aemulor, -ari 

Qui eloquio Regulos assumas, ... probitate Marcos aemuleris: BART.PANN. Gryllus 11. 

aemulus, -i m. [11] ad 1 b: 

Et quia semper virtutem sequitur invidia, ... ideo non credo me posse non habere in hoc computo emulum: 

238

VALENT.HADN. Calcul. p.36. 

dc_145_10 

aeneator, -oris m. [2]/2 

Huius verba aeneatores tubarum clangore interpellarunt: BONF. II,6,52. Item in castra regis Petri aeneatores tris 

missi, qui Andree et Levente regnum nomine edictum ... precinerent: BONF. II,2,140. Is ... coacto milite montes 

... occupat, ... mox dispositis circum aeneatoribus clangoribus eos cuncta complere iubet: BONF. II,2,86. 

aeneus, -a, -um 

Tantus tubarum clangor, tympanorum tinnitus et aenearum machinarum crepitus passim effusus est, ut etc.: 

BONF. III,9,118. Corvinus ... machinas aeneas ... obstruit: BONF. III,8,93 cf. ibid. 97. Tormentorum crepitus 

aeneorum ad Segedinum usque exaudiebatur: BONF. III,8,50. 

aequabilis, -e [6] ad 2: 

Aliud enim est patriam foris ab hoste tutam prestare, … aliud arma in hostem ferre, aliud ius equabile inter cives 

administrare: 1521 Katona, Hist.crit. XIX .216. = Df 260573 

aequaevus, -a, -um 

Quos (sc. viros) fama perennis / aequaevam caelo faciet perducere vitam: IAN.PANN. Paneg. 3,1,4-5. 

aequiparentia, -ae f. 

Licet non praedictarum villarum nostrarum decimationum aequiparenciam, sed aliqualem 

recompensationem faciendam sibi … possessionem nostram … contulimus: 1343 Episc.Nitr. p.116. 

aequo, -are 

Qui bellica et civili laude omnem antiquitatem aut aequavit aut superavit: 1486 Kovachich, Suppl. II p.255. Item 

pro tectura ecclesiae cathedralis et pavimento aequando florenos centum (sc. legavit episcopus):. 1524 Bunyitay, 

Gyulafehérvár p.28. 

aequoreus, -a, -um 

Quod sit aptum bellis aequoreis (sc. genus classis): 1382/ XVII CD Croat. XVI p.279. Murani aequoreae vitrea 

vasa sumus: Mayer, IAN.PANN. Epigr. 344,2. = Ábel, Anal. p.124. MKLSz I,96,55b-59b. Aequoreae mirantur 

aves, mirantur olores: Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 88. 111. 

aequus, -a, -um 

His triturationibus nostris boni aequique consules oportet: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. 

aerarium, -ii n. 

Ipse equidem ad instar progenitorum suorum ... propria aperire non dubitavit aeraria: 1416 Katona, Hist.crit. XII 

p.240. 

aereus, -a, -um 

Ecce autem ante ipsum plebeio ex agmina (sic, recte: agmine) quendam / aerea letifero transcurrit machina 

plumbo: IAN.PANN. Paneg. 3,2,155-156. 

aerius, -a, -um [7] aereus ad 1: *caeruleus – égszínkék: 

In coelestino vero seu aereo campo hoc est in superiori scuti parte lupus est: 1510 Áldásy, Címereslevelek I p.25. 

aerumnosus, -a, -um 

Erat tamen pietatis vestrae et maiorum vestrorum gloria ac laude dignum homines Christianos eisdem vobiscum 

sacris initiatos ab hac tam detestabili aerumnosaque servitute vindicare: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.253. 

aestimo, -are 

Scire ... te velim ... me hospitem quendam ... reperisse adeo cupidum, adeo frontis perfricatce hominem, ut non 

sit satis aestimare: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. 

aestivo, -are 

Nunc vernant nostri milites et estivant: BONF. III,6,149. Hinc iuga usque adeo frigida, ut ... vix duobus anni 

mensibus super se pastores estivare patiatur: BONF. III,5,370. Urbanus ... Nuceriam estivatum se venire 

simulavit: BONF. III,1,32. 

239

dc_145_10 

aestualis, -e n. 

Deinde versus occidentem estualem per bonum spatium directe transseundo … duas metas … ostendisset: 1423 

Zsigm.oklt. X,70. 1466 Héderváry oklt. I p.317. 

aestuans, -antis [1] 

Anne pietatis officio te nunc abalienari fas est et tuam gentem deserere estuantissima procella fluctuantem: 

BONF. III,1,97. Non Sigismundus, non Albertus, non Wladislaus estouantissimum hoc regnum pacare potuere: 


aestuo, -are 

Pridem, iam pridem in intima Germaniae ac Italiae viscera tam atrox procella irrupisset, ni ab ipsis Hungaris ... 

obice velut opposito interclusa et ... cohibita Pannonicos intra limites adhuc aestuaret: 1521 Katona, Hist.crit. 

XIX p.251. 

aestus, -us m. 


sacris initiatos ab hac tam detestabili aerumnosaque servitute vindicare et Petri naviculam per tot aestus 

fluctuantem ex mediis procellis eruere: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.253. 

aeternalis, -e 

Tercie (sc. deliciae) sunt eternales, que consistunt in fruicionibus Dei, de quibus dicitur Iob XXII.: "Super 

omnipotentem deliciis afflues," (Iob. 22,26) id est visionibus Dei frueris. Serm.Quinqu. 12 p.46. 

aether, -is n. 

Quibus (sc. gestis reges) gentem hanc Scythicam non solum claram magnificamque nomine et gloria 

reddiderunt, verum famam ipsius per totum orbem terrarum longe lateque diffusam ad ethera usque extulerunt: 

1505 Tudománytár 1839/VI p.66. 

aethereus, -a, -um 

+ LIMINA. QVI. ASTRIFERI. RESERAS. TE. CLAVDIS. OLYMPI. PANDE. MIHI. AETHEREAS. PETRE. 

BEATE. FORES: 1512 Entz, Gyulafehérvár p.166. Et quae proposita est verae pietati merces: caduco isto 

fragilique corpore soluti mox ad aethereas beatorum sedes avolabitis: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.261. 

affabile, -is n. 

Regnicolas alios … nostris literis et legationibus ac etiam personalibus affabilibus mitigabimus, ne … egre 

ferant, quod in eorum absentia … suscepimus (sc. electionem): 1436/XVI Wostry, Albrecht p.149. 

affabilis, -e [3]/3 

Affabilem popularemque principem, ubi Romam ingreditur, omnes admirari: BONF. II,10,268. 

affabilitas, -atis f. [1] 

Vir fuit (sc. Sigismundus) ... comitate, clementia et affabilitate tanta, ut ceteros ea tempestate principes anteiret: 

BONF. III,3,326. Mathias ... gratiam, quam sibi paterna memoria promeruerat, affabilitate ac precoci pietate ... 

augere: BONF. III,9,148. Metropolitanus ... admonet ... faciles adeuntibus aures adhibendas et mansuetudinem 

cum affabilitate prestandam: BONF. IV,10,87. 

affabre [3] (adfabre) 

Ad ... tua paterna ... nobilitatis tue ... monumenta ... hominem medium arcumque extensum cum sagitta fere 

vibrata tenentem ... per omnia coloris pictoris non indocta manu adfabre expressa et denotata duximus 

addendum: 1522 Mon.herald. III p.78. 

affatim [3]/3 adv. ad 1: 

Corvinus et despotes ... dicebant ... perbrevi extrema fame perituros, quando commeatus affatim non adsunt et in 

hostili regione comparari nequeunt: BONF. III,6,222. Quin et ante, quam illi advenissent, fossa et vallo situm 

obduxerant, ingesserant affatim commeatus et omni munitionum genere obfirmarant: BONF. IV,2,250. 

affatus, -us m. 

Venetiarum civis … a fratre Petro … sub cautione litterarum, insertione testium roboratorum, decoro stylo, mira 

sententia, affatu facundo, devotione non vacua, votivis nimiis desideriis et operosae sollicitudinis studio ipsas 

240

sacras B. Pauli reliquias sibi dari impetravit: AASS Transl.Pauli p.568. 

affectatio, -onis f. [2]/1 

Ioannes ... Strigoniensis metropolita ... non sine maxima aliorum affectatione a Mathia pronunciatus et pontificia 

auctoritate approbatus est: BONF. IV,1,41. Michael prior non sine hostili affectatione obtruncatur: BONF. 

IV,1,149. 

affecto, -are 

Credebat maiestas regia caesaream maiestatem rationem regii honoris habituram et contemplatione regiae 

maiestatis non refragaturam his, quae regia maiestas a sua caesarea m[aiestate] in hac parte affectabat: 1496 


affectualis (vide effectualis) 

Negotia … sunt adeo ardua et tanti ponderis, quod concernunt statum prosperum totius Christianitatis … necnon 

inclitissime domus Francie et regni ipsius commodam et affectualem reconciliationem pacificumque statum: 

1414 Fink, Acta I p.362. (Cf. ibid. p.366: omnimodam et effectualem reconciliationem)? 

affidatio, -onis f. 

Quatenus dictum castrum nostrum … recipere … valeas … sub affidacione et securitate nostri regni (sic ed., 

recte: regii) consensus: 1420/1424 Lederer, Pénzügyek p.239. 

affigo, -ere 

Tabulam suam artem sartorie exprimentem extra domum versus teatrum Sancti Georgii affigentem: 1481 Végh, 

Buda p.368 = Df 238159. Quod praepositus affigendo copiam harum litterarum ad fores sacristiae inauditas et 

scandalosas clausulas adiecerit: 1508 M.Sion 1866 p.613. 

afflatum, -i n. ? 

Alexander p[a]p[a] … adversis hostium communium conatibus afflatisque in tempore occurrere … nuncios et 

oratores speciales transmittendos curaverat: 1503 Katona, Hist.crit. XVIII p.346. 

afflatus, -us m. 

Saepe tuis virides marcent afflatibus herbae: IAN.PANN. Epigr. 213,23. 

afflicto, -are 

Dominus dux … saeviente in eum undique persecutione plurimis, ut dixit, ea tempestate afflictabatur 

turbationibus: 1495 Schmitth, Ep.Agr. II p.157. 

afflictor, -ari [1] 

Magna iam rerum omnium inopia afflictabantur (sc. in Croatia incolae): BONF. V,3,81. 

afflo, -are 

Cuius intererat … adversis hostium communium conatibus afflatisque in tempore occurrere: 1503 Pray, Annales 

IV p.306. 

affundo (vide effundo) 

Ex ea (sc. galea scuto imposita) laminae hinc inde affunduntur (sic ed., recte tamen orig. Df 260573 et 280500: 

effunduntur): 1521 Áldásy, Címereslevelek II p.87. 

agenda, -orum n. 

Quibus idem ... nobis ... in prulrimis nostris et regnorum nostrorum agentiis ... studuit ... complacere: Cf. CD 

Frangepán I p.107: agendis: 1391 CD Hung. X/1 p.677. 

aggartulor, -ari 

In die Agathae missus fuerat Budam ad novum regem Ludovicum iudex Leutschoviensis … cum plebano … 

aggratulari et salutaturi regem: 1516 Katona, Hist.crit. XIX p.40. Sperfogel = Wagner II p.314. 

aggero, -are 

Tu tamen aggera, prout nosti, quantum potes: BART.PANN. Epist. 2,3. 

aggero, -ere [1] *proprie: 

dc_145_10 

241

dc_145_10 

In ripa Turci aggeres ex aggesta terra ... edunt: BONF. IV,2,249. 

aggratulor, -ari 

In die Agathae missus fuerat Budam ad novum regem Ludovicum iudex Leutschoviensis ... cum plebano ... 

aggratulaturi et salutaturi regem: 1516 Katona, Hist.crit. XIX p.40. Sperfogel = Wagner II p.314. 

aggravamen, -inis n. (agravamen) ad 2: 

Et ... hos pauperes ab eorum aggravaminibus eripere velitis. Cf. etiam 1476 Ibid. VII p.96: Satis moleste 

sustinuimus agravamina, quae amplius sufferre non possumus: 1469 Zimmermann, Urkb. VI p.431. 

aggregatio, -onis f. (agregatio) 

Quendam reditum … ecclesie antedicte … concessimus pro nostra ac antecessorum nostrorum anime beatis 

agregatione: 1277 Veszpr.okl. I p.77. 

aggressio, -onis f. [4] ad 2 a: 

Ecce serenissimis principibus Franciae et Angliae regibus ... ad invicem dissidentibus et per collisivas 

aggressiones dure certantibus eundem Nicolaum, ut angelum pacis ante faciem nostram praemisimus ad eosdem 

reges, ut etc.: 1416 Katona, Hist.crit. XII p.244. CD Hung. X/5 p.685 = Df 265783. Et quia miles armatus 

audacior est, ideo et in isto milite post armaturam virtutis sequitur audacia cordis in agressione peccatricis 

multitudinis. Serm.Quinqu. 16 (p.52). 

agibile, -is n. [1] 

Nobis ... ostendes benivolentiam ac si nostris ipsam agibilibus reciperemus impensam prompti in omnibus 

desideriis complacere: 1423/? Zsigm.oklt. X,54. OSzK Cod.Lat. 260. 35a. Quemadmodum excelsus rerum opifex 

... recto ordine quaeque mortalium agibilia ... dirigens ... ad hoc ... eorum (sc. regum) curas ... convertit, ut etc.: 

1438 Katona, Hist.crit. XII p.848. Dignitatum omnium sublimis moderator … queque mortalium agibilia 

dirigens et disponens: 1439 SzSzB Szle 2006 p.332. 

agilitas, -atis f. [11] ad 1a: proprie: 

Oppetiere hinc et inde multi, sed cum hi robore, agilitate illi obniterentur, in confertissima pugna Turci 

proteruntur: BONF. III,4,401. Cum illi eo genere pugne ob equorum pernicitatem agilitatemque nimis valerent: 


agitatio, -onis f. [1] *actus iactandi quassandique – rázás, dobálás: 

Supra scutum stat galea aureo fulgore rutilans, quibusdam floribus aureis lazureo colore mixtis ex utraque parte 

scuti a cervice galee in modum aulee defluentes (sic, recte: defluentibus) et quasi fortis venti agitatione hincinde 

sparsim supra deque ipsum (sic ed., recte Dl 50535: orsum) vibrati (sic, recte: vibratis): 1478 Mon.herald III 

p.54. Ex cuius cervice flores tripartiti coloris, videlicet argentei, lazurei et rubri, instar aulee hincinde, veluti 

fortis venti impulsu agitati, sursum deorsumque diffluunt et sparguntur: 1481 Mon.herald. II p.65. 

agminarium, -ii n. 

Franciscus ... episcopus ... ecclesiae Sancti Michaelis archangeli legavit ... omnia ... vasa argentea, illa videlicet, 

quibus episcopi missarum sollemnia peragendo utuntur, gutturnium cum pelvi, thuribulum, cruces aureas 

maiorem et minorem, cum pontificali calice, infula, agminario, aspersorio argenteo, ac duobus annulis aureis …: 

1524 Bunyitay, Gyulafehérvár p.27. 

agnellus, -i m. 

Quod … successores … unum agnellum et duos pullos … religiosis dominabus … solvere … tenerentur: 1407 


agnosco, -ere *annosco ad 1b: 

Nos ad instantiam petitionis eorundem fidelitatis sue titulos annoscentes ... donationi veteri nova ... adhibendo ... 

villam ... eisdem ... dedimus: 1275/1380 Reg.duc. p.106. Nos … petitiones … iuri consonas agnoscentes … 

litteras … duximus concedendas: 1431 Mon.Budapest III/2 p.172. 

agnusdei [indecl.] 

Duas phialas vel ampulas argenteas, unum agnus Dei argenteum et auratum ... donavit: 1492 Dl 19876. Unus 

anulus deauratus. Due cirothece. Unus agnus dei deauratus. Unus baculus pastoralis etc.: 1508 MKSz 1881 

p.296. 

242

dc_145_10 

ago, -ere verb. 

Cum apud Hungarie regem ... tanquam Eumenes apud Alexandrum agas archigrammateum: c.1510 Anal.nova 

p.107. Ubi licet non parum lucri mihi in horas vel consultando vel causas agendo cedat: 1514 TAUR. Epist. 1 

p.128. 

agon, -onis m. [30] ad 2b: 

Advenerant mihi littere, quomodo consors mea in agone laboraret: 1522 C. Tóth, Bátori p.84. 

agonia, -ae f. 

Ut iam pluribus diebus sanguinem cum sanie et intestinis (pene) evomeret factaque in agonia (sic): 

VALENT.HADN. Mir. 21 (p.86.) 

agonista, -ae m. 

Hoc dictum est de primo creaturarum, scilicet summo angelo, qui fuit principium dignitate creaturarum. Sed ad 

presens accipitur de primo agonistarum, scilicet Sancto Stephano, qui primus aput Iudeos dominica bella peregit: 

Serm.Quinqu. 14 (p.49.) 

agonizo, -are 

Per ipsius merita … Dei virtus … agonizantes et in extremis laborantes a faucibus mortis erripuit: 1460 M.Sion 

1869 p.337. Quod filius suus ... morti propinquus agonizaret: VALENT.HADN. Mir. 16 (p.84.) 

agricola, -ae m. 

Quidam agricola ... lumine orbatus ... sepe Sanctum Paulum ... invocat: VALENT.HADN. Mir. 66 (p.110.) 

agricultor, -oris m. 

Contra laboratores et agricultores predictarum terrarum ... nullam molestiam ... facere presumatis: 1397 CD 

Croat. XVIII p.212. 

ako, -onis m. 

Voluimus tamen, ut ipsimet Philistaei nostri omnes et singuli census, proventus et obventiones, vinorum akones 

ex parte eorum maiestati nostrae provenire debentes ... comportari facientes ... deferre ac conduci facere ... 

debeant: 1428 Katona, Hist.crit. XII p.509. Domina Anna relicta et Franciscus ... relaxaverunt akones 

iobagionum de Monyoros: [1495]/1522 DAP I p.18. 

alabastrum, -i n. 

Cherpenew mazas II. Cipelli II. Speculum magnum I. Imago Beate Anne de alabastro I.: 1494 Dl 26076 fol. 2v. 

alapa, -ae f. 

Plaichmester debet iurare Petro Halbritter pro alapa et vituperio: 1394 Acta Cassov. p.54. 

albedo, -inis f. 

Item aliam cappam auro contextam per totum, subtili opere factam, albedine mixtam: 1421-1425 


album, -i n. 

Attamen cum hominibus eiusdem albi existentibus sine pecuniis vivere, quam

ales, -itis m. [8]/3 

Saevit et in solas alitis ira feras: IAN.PANN. Epigr. 325,10. Cf. Epigr. 326,1: Corripuit campo leporem sacer 

ales aperto. Qua regali alite (sc. aquila) singulari et speciali nostro dono significamus omnibus ... te nobis ob tuas 

eximias et ornatas virtutes charissimum fuisse: c.1504 Turul 1891 p.64. 

alga, -ae f. 

Alga tremens sociam cupide se inclinat in algam: Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 21. 109. 

algeo, -ere [4]/4 

Evolet (sc. Guarinus) algentes Scythiae glacialis ad oras, / in Scythiam nobis ille sequendus erit: Ábel, Anal. 

IAN.PANN. Eleg. 19,53-54. (p.96). Qu e domus anticum habet et posticum, lata intus subdivalia, cum 

finitimorum prominentia montium nimis algeat: BONF. IV,5,25. 

alienigenus, -a, -um 

Ut Hungarum et non alienigenum regem crearent: 1526 Epist.procer. I p.290. 

alieno, -are (se) 

Ipse … Iohannes … cum … auro et argento … de dicta camera in silentio sequentis noctis se furtive alienasset. 

(Cf. inferius: Nec aliquam pecuniam … secum alienasset, neque furtive recessisset): 1433 Mon.Budapest III/2 

p.187. 

alienus, -a, -um compar. 

Quibus nihil vel ad famam ipsorum turpius vel ad retinendos in fide populos alienius vel certe a pietate 

Christiana remotius esse posset: BONF. V,3,20. 

alimentatio, -onis f. [1] 

Ad idem pro vectura rerum et alimentatione magistri Iohannis fl. 1: 1485 Myskovszky, Bártfa I p.143. 

alimentum, -i n. 

Ne ... Iosa ... per defectum alimentorum sustentationem suam conservare debentium ... a fide catholica ... 

declinaret: 1428 Katona, Hist.crit. XII p.506. 

alinearum (vide alieno, -are) 

Unum molendinum trium rotarum Anthonio Garay canonico Strigoniensi alienarum (sic ed., recte Dl 21890: 

alienatum). 1508 MKSz 1881 p.297. 

alioqui adv. 

Sustinet enim episcopus Zagrabiensis alioqui magna onera: 1525 Theiner, Mon.Slav. I p.588. 

alipes, -dis 

Argos ... / ... alipedis concidit ense dei: IAN.PANN. Epigr. 406,1-2. 

allatio, -onis f. [1] 

Qui ... usque consumationem in vectura lapidum et allatione cimenti et aliorum necessariorum conquisitorum ... 

continuasset: 1400 CD Hung. X/2 p.806. 

allegatio, -onis f. 

Quae quidem allegatio vestra omnino inanis et supervacanea existit: 1514/? Wenzel, Dóczyak p.67. 

allegoricus, -a, -um 

Est autem triplex caput, scilicet materialie, morale et allegoricum: Serm.Quinqu. 3 (p.30.) 

alleviatio, -onis f. könnyítés 

Quae superius ad alleviationem comitatus posuimus: 1470 Kovachich, Suppl. II p.210. 

alleviatio, -onis f. enyhülés 

Statim ... subsecuta est alleviatio doloris adeo, ut etc.: VALENT.HADN. Mir. 9 (p.80.) 

allevio, -are ad 1bgamma: 

dc_145_10 

244

dc_145_10 

Quidam Alemanus ductor exercitus ... alleviatus fuisset: VALENT.HADN. Mir. 52 (p.98.) 

allicio, -ere [4]/3 

Qui adhibito nomenclatore proceres omnes ambirent ... et nonnullos promissis et largitionibus in favorem 

allicerent ac demum suo regnum nomine postularent: BONF. IV,2,183. Invertere studia procerum eosque variis 

promissis ac muneribus allicere: BONF. IV,10,68. Neque externos iam solum principes amicos ac necessarios 

suos ad belli societatem alliceret: BONF. V,10,13. Ut subiecto igni intra muros ruinam turris alliciat: BONF. 

IV,8,28. Alliciebat ad hoc animum et spem augebat pueri liberalis effigies et indoles generosa: BONF. IV,7,126. 

alligantia, -ae f. 

Cum ... rege Angliae et Franciae ac domino Hiberniae amicitias, alligantias et confoederationes bonas, firmas, 

reales et perpetuas promisimus, inivimus et concordavimus: 1416 Katona, Hist.crit. XII p.251. 

allodium, -ii n. városi házhely? 

Brudel de Telky prohibuit et arestavit allodium Knoll in vico hospitalis existens et pistorum annexum a parte 

posteriori domus sue in trecentis et XL flor.: 1394 Acta.Cassov. p.68. Ad faciem possessionis seu allodii Zwthor 

accessissent: 1447 Dreska, Pannonh. III p.30. 

. 

alloquium, -ii n. 

Accedebat suavissimum virginis alloquium ingenuique mores: BONF. II,2,90. 

alloquor, -i 

Ibo in forum, si quos iuvenes ex insidiis coepero, ibi eos compellabo, adloquar: BART.PANN. Gryllus 59. 

alluo, -ere [5]/2 

Quos fortunatis tutos extremus in oris / alluit Oceanus: IAN.PANN. Paneg. 3,3,24-25. Urbs est in angulo sita, 

ubi Danubium Savus illabitur, a septentrione Danubio, ab occasu vero Savo alluitur: BONF. III,8,39. Serethus 

hoc (sc. oppidum) alluit: BONF. IV,1,201. Hanc (sc. urbem) Odra fluvius alluit: BONF. IV,2,153. Quam (sc. 

urbem) Odra fluvius alluit munitque: BONF. IV,3,135. Nam subiecto amnes id alluitur ac longo ponte pro muro 

transitur: BONF. IV,6,39. 

almaria, -ae f. [8]/2 

Item magistro Iohanni mensatori pro labore ianuarum, almariarum et circumferentias (sic) fenestrarum ... 

dedimus fl. 27 den.80: 1509 Myskovszky, Bártfa p.74. Item magistro Iohanni de almaria pro conservatione 

literarum privilegiarum (sic) fakta (sic) fl. 9.: 1511 Ibid. p.99. Item Iohanni Tischler pro certis almariis fl.3.: 

1513 Ibid. p.74. 

almasia, -ae f. 

Idem homo benedicens almasiam in emptione ipsius vaccae publice confessus est, quod recte emisset eandem 

vaccam pro viginti quatuor asperis: 1476 Zimmermann, Urkb. VII p.91. 

almasium, -ii n. 

Piscinam ... ab eisdem emit et se potum seu almasium in ratificationem emtionis istius biberunt: 1482 

Zimmermann, Urkb. VII p.317.2 

alnus, -i f. (égerfa) csónak 

Hic unam fusis intercipit hostibus alnum: IAN.PANN. Paneg. 3,2,33. Cum cursu iam pene peracto / admoveam 

placidis lassatam portubus alnum: IAN.PANN. Paneg. 3,3,209-210. Postridie duplices Genuae de finibus alnos / 

advenisse videns: IAN.PANN. Paneg. 3,3,245-246. 

alo, -are [4]/2 *proprie: alis ornare, instruere – szárnyakkal ellát: 

Draco autem viridis, alatus, in adversum se similiter erexit: 1503 Laszowski II 210. Draco autem viridis, alatus, 

in adversum se similiter erexit, cauda nodosa circumflexaque, postremum pedem, quo unico innititur, 

circumflexus, aliis autem pedibus oreque patenti et lingua sua vibrante instans anhelitum sulphureum ignemque 

spirans leonem acerrime invasit: 1504 Katona, Hist.crit. XVIII p.357. Not. Prael. p.499. Equus est preterea in 

eadem parte alatus, que eruditorum turba pegason hoc est equino capite volucrum nuncupat: 1518 Áldásy, 

Címereslevelek II p.82. Squamea alataque terga (sc. draconis) liventibus maculis coloreque prasio micant: 1526 


245

alpina, -ae f. 

Quomodo Turci infestissimi aemuli et crucis extra ieiunii (sic ed., recte: Christi inimici) per alpinam conarentur 

ad has partes Transsilvanas hostiliter subintrare: 1469 Zimmermann, Urkb. VI p.427. Tam miseranda videns 

sociae discrimina turbae / ingemit alpinus rector. IAN.PANN. Paneg. 3,2,273-274. 

alpis, -is f. subst. 

Deinde plagam ad eandem et ad dictum alpem Kraznahauasa asscendendo … attigissent quoddam berch … hinc 

relinquendo latus eiusdem alpis venissent ad caput cuiusdam fluvii: 1420 Zsigm.oklt. VII,1261. 

alter, altera, alterum pron. ad 2: 

Codre, tuum serva hospitium, quo Codrior alter Orbe vago non est omnia solus habes: 1514 TAUR. Epist. 1 

p.129. 

altercatorius, -a, -um 

Idem comes ... discussionem ... propter altercatorias obiectiones procuratorum ... ad octavas festi Epiphaniarum 

... duxisset prorogandam. Cf. Ibid. II p.338: 1413/1416 Dreska, Panonh. II p.104. 

alternatim adv. 

Quomodo ipsi … sese mutuo et alternatim in universis possessionibus … in fratres adoptivos et condivisionales 

recepissent et adoptassent: 1478 Wenzel, Dóczyak p.10. 

alternus, -a, -um 

Iam satis alternos hauserunt tela cruores: IAN.PANN. Paneg. 3,2,219. 

altero, -are 

Forte pre fumo multi alterarentur et infirmitatem capitis et oculorum incurrerent: GABR.PECHWARAD. Tract 

p.Vv. 

altisonus, a-, -um [2] 

Cepit mulier ... flexis genibus altisonisque vocibus Christi militem maximis laudum preconiis extollere. Cf. Ibid. 

7 (p.78): Genetrix ... cepit ... vocibus altisonis clamare: VALENT.HADN. Mir. 5 (p.72.) 

altithronus, -a, -um [4]/2 

Altitronus ille Dominus, cuius egressio est a sumpmo celo et celestis altitudo consilii supra cuncta tenens 

imperium in excelsis, … in terra principes ad regni gubernacula provexit: 1371 Mon.civ.Zagr. I p.238. 

altiuscule [1] adv. 

Memorabilium profecto rerum causa ab enarratione nostra distrahimur, sed, ut res cognitu facilior videatur, 

aliquanto altiuscule repetemus: BONF. II,7,94. Ut res altiuscule repetatur: BONF. III,8,1. Res est altiuscule 

repetenda: BONF. III,10,315. 

altrix, -icis f. [1] subst. 

Non sibi mortalis cunabula praebuit altrix: Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 191. 115. Prima adhuc pueritia ad 

omnium artium altricem Italiam missisti (sic): 1517 Áldásy, Címereslevelek I p.29. 

aluci (vide alveus) 

Duo aluci (sic ed, recte Dl 21890: alvei) apum: 1508 MKSz 1881 p.299. 

alucinor, -ari [1] 

Christe, si Deus es, ut aiunt, et nos hallucinamur, tuas measque hic iniurias, te queso, ulciscere: BONF. III,6,253. 

alumen, -inis n. 

De una lagena aluminis proprie alawn dicti … bonos quatuor grossos (sc. solvant mercatores): 1436 


alumnia, -ae f. [1] 

Item duas foveas penes capellam Sancti Nicolai extra cimiterium in via versus alumniam in medio muri et 

dominus misit illas fodere a novo: a.1526 Archid.Sieb. 1874 p.362. 

alumnus, -i m. subst. 

dc_145_10 

246

dc_145_10 

Cum tibi copias ostendet Aegidius meus, praesentium tabellarius, homo bonarum literarum et virtutum omnium 

alumnus studiosissimus, quem tibi ita commendo, ut maiore diligentia quidem commendare non possim: 1516 

TAUR. Epist. 2 p.174. Quid me tenes, furiarum alumne?: BART.PANN. Gryllus 128. 

alvus, -i f. *anyaméh 

Vix gravidae in lucem matris prolapsus ab alvo / prodidit venturas indole laudes: IAN.PANN. Paneg. 3,1,116- 

117. 

amans, -antis [2] 

Multi … novitatis semina … spargerent, regem Mathiam criminibus peterent … alium omnino regem queri 

oportere libertatis et otii amantiorem: BONF. IV,1,137. (Cf. Ibid. V,3,123: amantissime IV,2,144: amantissimi 

V,1,103: amantissimi IV,3,208: amantissimum.) Quare mihi persuasum habui, tibi illum (ut erat hominum 

studiosorum amantissimus) plurimas suas epistolas misisse, quarum mihi a te copiam fieri peto, et si permiseris 

obsecro: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

amanuensis, -is m. [3]/1 

Cum Vesprimii esset (sc. S.Emericus) … divi Georgii edem uno tantum ex amanuensibus accito nocte adiit: 

BONF. II,1,193. Cf. Ibid. IV,9,265. 

amaricatio, -onis f. [1] 

Cum itaque huiuscemodi amaricationibus, pravis actibus et erroribus funestis multiplicatis fides Christi 

saluberrima quotidianum patiatur decrementum etc.: Madas, Laskai p.56. OSU.LASKO Quadrag. Gemma fidei 

prol. 

amarico, -are [9] 

Daemones contra te agmina temptationum instaurant, ut ab his retrahant procurando curam aliquam vel 

infirmitates aut amaricando te spiritu blasphemie vel temptatione desperationis: Bárczi p.47 (OQ 16,B). 

amaritudo, -inis f. 

In amaritudine anime mee recurri ad auxilium ... Sancti Pauli: VALENT.HADN. Mir. 9 (p.80). 

amatrix, -icis f. 

Talis paupertatis electrix et amatrix fuit hec sancta puella, que dixit matri sue etc.: Serm.Quinqu. 5 (p.35). 

ambages, -is f. 

Scuto impositam cassidem, … ab eiusque summitate defluentes in utramque scuti ambagem laciniis seu 

lemniscis rubei et viridis coloris, aureo colore commixtis: 1516-1526/XVIII Áldásy, Címereslevelek II p.94. 

ambago, -is f. (ambages) 

Ut pro utraque parte vitentur ambages et expense: 1491 Katona, Hist.crit. XVII p.208. 

ambitiose [1] adv. 

Cesar … ambitiose regnum anhelarat: BONF. IV,4,69. Regina … ianitores foribus apposuit assiduos, intercepit 

faciles aditus, regiam maiestatem ad servandum longe ambitiosius decorum redegit: BONF. IV,7,83. 

ambitiosus, -a, -um [8]/5 

Nec ambiciose superfluitati vel torpori negligentie inputetur, quod in presenti pagina per repetitionis 

providentiam declaratur: 1227 Veszprém város II p.79. In hiis omnibus dampnatur in mundanis ornatus 

ambiciosus vestimentorum, voluptas et mollicies stramentorum, curiositas et sumptuositas edificiorum: 

Serm.Quinqu. 13 (p.48). Sed quid me famae tenet ambitiosa cupido?: Ábe l, Anal. IAN.PANN. Eleg. 19,73. 

(p.97). Quibusea …mandata data, ut competitori ambitiosissimo cognatoque principi significent se legitime 

regem esse declaratum (sc. Wladislaum): BONF. IV,10,62. 

ambitus, -us m. 

Non ambitus amens / praecipitet. IAN.PANN. Paneg. 3,1,158-159. 

ambona, -ae f. (ambora) 

Item dedimus VIII denarios, quod portaverit avenam de cellario super amboram (sic ed., sed in manuscripto: Dl 

43621 fol. 2v magis 'ambonam' legi potest) apud Hangreyter: 1424 Zsigm.oklt. XI,616. Uti pro ea in ambona 

Deum oraret: 1506 Iványi, Eperjes p.350. 

247

ambulatorius, -a, -um [4]/2 ad 1: 

Demum curatis aliquantisper corporibus ambulatoriis dudum ientaculis, dato signo, ter elatis vocibus invocato ... 

Iesu ... nomine manum ... conserite: BONF. III,5,248. 

amens, -entis [6]/3 ad a: 

Ut totus mundus, si affuisset, amens fuisset: VALENT. HADN. Mir. 82 (p.120). 

amethystus, -i m. (amatista) 

In quorum (sc. monilium) uno sunt tres lapides, scilicet duo saphiri et unus amatistus. (Cf. ibid. inferius: Cum 

duobus saphiris et una amatista): 1421-1425 Mon.episc.Zagr. VI p.196. 

amicatio, -onis f. 

Quartum signum (sc. dilectionis Dei) amicationis, quia si unus homo totius mundi peccata fecisset et esset 

quantumcunque maximus Dei inimicus, sicut est diabolus, talis si penitet, mox Deus benedictus ipsum in 

amicitiam recipitet gratiam ei dat in presenti: PELB.TEM. Pom.quadr. V,U. 

amice adv. [6]/3 

dc_145_10 

Mos erat … inter optimates amice discumbere: BONF. IV,7,73. Orator … adiecit Turcum Mathie mortem amice 

condoluisse: BONF. IV,10,59. Albertus … amice et liberaliter ab Wladislao donis excultus dimissus est: BONF. 

V,4,15. Scribantur interea et instruantur milites, nec est, quod suspicentur fore, ut ab Ungaris aliisque subditis 

nostris parum amice excipiantur aut male tractentur: 1522 Acta Tom. VI p.57. 

amicio, -ire [8]/4 ad a: 

Elisabetha, Corvini uxor … lugubri veste amicta … regi occurrit: BONF. III,8,207. 

amicus, -i m. subst. 

Eximio atque praestanti viro, domino Ioachimo Vadiano, Musis atque Apollini sacrato poetae, liberalium artium 

et ... philosophice professori doctissimo, amico praecharo, Viennae in collegio Caesareo vitam viventi: 1514 

TAUR. Epist. 1 p.130. Praestantissimum denuo virum, ... Georgium Collimitium, omnium horarum hominem, 

nostrum communem amicum, singulos denique symboli ac symposiorum vestrorum cundapn’ious nomine meo 

salvos iubeto: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. 

ammonitio, -onis f. (ammonitio) 

Ad ammonitionem et inquisitionem faciendam: 1432 Mon.Budapest III/2 p.181. 

amnis, -is m. 

Dum nos ... per ipsius freti ampnes seu mare in prefatis galeis eminus proficisscendo ... ad climata regnorum 

nostrorum ... ingressum habuimus: 1397 CD Croat. XVIII p.250. 

amo, -are verb. 

Gratulor itaque tibi, mihi gaudeo, te amo, mi Vadiane: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

amolior, -irei [1] 

Interea rusticorum agmina … prefectos sibi creant, quibus mandata dant, ut … presbyteros omnes e medio 

tollendos, amoliendas deorum edes … efflagitent: BONF. II,3,14. Cetera instituere, que ad amolienda menia 

facerent: BONF. II,3,157. Item in castra … aeneatores … missi, qui Andree … nomine edictum … precinerent: 

Ungarus quicunque est, antiquatas maiorum cerimonias resumito, Scythicos deos recolito, … nova templa 

amolitor, pontifices … contrucidato: BONF. II,2,141. 

amotio, -onis f. ad 2 a: 

Eidem fratri ... de abbatia ... per amotionem et legitimam depositionem quondam fratris Nicolai ... vacante 

providimus: 1380 CD Croat. XVI p.139. 

amphitheatrum, -i n. [1] 

Eodem quoque tempore amphitheatrum Rome incensum: BONF. I,2,127. Alexander … in … domos, que 

Amphitheatrum et dive Marie nove cenobium cum Palatio complectebantur, se recepit: BONF. II,6,471. 

248

dc_145_10 

amplector, -i (applector) ad B 2 b: amore prosequi, colere, favere - szeret, kedvel, támogat rem: 

Regia maiestas omni gratia sua applectebatur supplicationes vestras: 1522 C. Tóth, Bátori p.110. 

amplio, -are 

Illius victoriae pretium erat Rom[ani] imperii propagatio, tu et istud idem assequeris et, quod multo est 

salutarius, catholicae fidei nominisque Christiani limites ampliabis: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.259. 

amplus, -a, -um 

Ut illi primas quasque acies non lucri aut ampli spolii intuitu ... occupabant: BART.PANN. Gryllus ded. 4. 

ampulla, -ae f. 

Habet eciam idem beneficium duos calices et duas ampullas argenteas: 1517 M.Sion 1866 p.333. Item magistro 

Iohanni Hensel aurifabro pro reformatione ampullae dedimus die Demetrii fl. 2. 1522 Myskovszky, Bártfa I 

p.23. Michael plebanus ... legavit conventui ... calicem cum ampullis argenteis, cum torque argentea pensante 

viginti fl. 1524 M.Sion 1867 p.606. 

amputatio, -onis f. 

Statim post sedationem disturbii pridem in dicto regno suo suscitati cum suis baronibus fidelibus ... pro 

earundem collatarum possessionum perpetua stabilitate amputationeque cuiuslibet litis per priore earum 

possessores et ipsorum heredes aliquatenus exinde facienda tale institutum ... edixisse dinoscitur (sc. rex): 1419 


amussis, -is f. subst. 

Non secus ad veram quando formavit amussim, / omne decus rerum provida cura Dei: c.1510 Anal.nova p.421. 

In inferiori siquidem parte celestina lunam semiplenam cornibus sidere aureo et rutilanti pictoris artificiosa 

manus adamussim explicaret: 1517 Áldásy, Címereslevelek II p.76. Scio mtem vram... literis meis 

iam diu ad amussim omnia cognovisse: 1526 Acta Tom. VIII p.196. 

anceps, -cipitis adi. 

Gemens et eiulans spemque inter et metum anceps: VALENT.HADN. Mir. 5 (p.70). 

ancianus, -i m. 

Universis et singulis principibus, dominis, regibus, ducibus, prelatis, … capitaneis, potestatibus, ancianis, 

prioribus arcium, vexilliferis … Sigismundus … salutem (sc. dicit). 1408 Anal.Bolland. 1908 p.45. Tari Lőrinc 

pokoljárása kapcsán Zsigmond menlevele. DuC: antiani, anciani: itáliai városi előljárók. MKLSz: 2 adat van rá: 

1452, 1460 1513 

ancillor, -ari [2] verb. depon. 

Quod sibi sint oneri et ancillantes matrem. Cf. Ibid. p.69: sic matris honoribus onerosi, quod sibi sit oneri, 

ancillantes matrem ipsam eorum, ut non vocentur filii libere ancille: 1422 Mon.episc.Zagr. VI p.61. 

andron, -is m. [2]/2 

Atila non modo regiam ornatissimam habuit, sed augustale … affabre factum, … ubi non solum propylea et 

andronem, sed porticus et subdivalia … cernere erat: BONF. I,3,91. 

anetha, -ae f. [5]/2 (aneta) 

Ecce multitudo ... demonum in variis formis gattarum, occarum et anetarum eidem obviat: VALENT.HADN. 

Mir. 56 (p.100). 

anfractus, -us m. 

Vigilantiam si forte mortalium aliqui ... ex ... quibusvis Apelleis imaginibus ... imitarentur, longe tamen anfractus 

deviis ... ambiunt: BART.PANN. Vigil. 1. 

angario, -are ad 1b: 

Si ad aliquid eos (sc. iobagiones) angariarent, eosdem capitulum puniat: 1521 M.Sion 1866 p.325. 

angelice adv. [1] 

Tales quidem in corpore iam angelice conversantur, quos Cassiodorus hortatur dicens etc.: 1521 M.Sion 1866 

p.249. 

249

ango, -ere ad 1: 

Quem ... intensior prae aliis defensionis huius regni cura angebat. Cf. 1522 Epist.procer. I p.156: De cuius statu 

dies et noctes angimur et sumus valde soliciti: 1439 Katona, Hist.crit. XII p.908. 

anguiger, -a, -um 

Seu dominatrices Romani Tibridis undas, / seu ducis anguigeri, seu caesaris ora petebat. IAN.PANN. Celebr. 

239-240. 116. 

angulare, -is n. 

Item inventa est palla ... habens consimilia angularia: 1421-1425 Mon.episc.Zagr. VI p.196. 

angularis, -e szegletkő? horonykő? csapolás? 

Quod quelibet partium eodem in muro lapides angulares vulgo 'horogkew' vocatos ... de uno usque ad alium 

finem imponere ... omnimodamm potestatis facultatem (sc. Habeat): 1507 Végh, Buda p.147. 

angulatio, -onis f. 

Derelictaque una meta cursuali in angulatione seu margine cuiusdam prati ... repperissent unam metam terream: 

1423 Zsigm.oklt. X,52. 

angustia, -ae f. 

Quia singula loca ipse ob temporis angustiam perlustrare perspicereque non potuit: 1519 Wenzel, Dóczyak p.79. 

angustio, -are 

Qui non solum remorati et indignissime tenti sunt, sed, ut ipsi dicunt, nescitur, quibus etiam terroribus afflicti et 

angustiati, excepta eorum longiturna retardatione permanserunt: 1496 Katona, Hist.crit. XVIII p.47. 

angusturium, -ii n. (angastarium) 

Tria angusturia: 1330 CD Hung. VIII/3 p.508. 

dc_145_10 

anhelitus, -us m. 

Draco autem viridis, alatus, in adversum se similiter erexit, cauda nodosa circumflexaque, postremum pedem, 

quo unico innititur, circumflexus, aliis autem pedibus oreque patenti et lingua sua vibrante instans anhelitum 

sulphureum ignemque spirans leonem acerrime invasit: 1504 Katona, Hist.crit. XVIII p.357. 

anhelus, -a, -um 

Haec memorans rursus Martem repetebat anhelum: IAN.PANN. Paneg. 3,2,175. 

anicula, -ae f. [3]/2 

Rex … arcem … uxori dedit, illa cum prefectis erarii thesaurum totum recognoscit, coronam inter 

recognoscendum clam subreptam anicule tradit: BONF. III,4,89. Adauxerant Dracule metum Bulgare cuiusdam 

anicule mage responsa: BONF. III,6,193. Quin etiam anicule, pueri, senes et rustica passim turba Mathiam 

circumfundunt: BONF. III,9,146. 

animose adv. 

A praemissis malis et persecutionibus ecclesiae et cleri in antea abstinentes, ceterosque animose compescentes, 

ac neglecta reformantes, in vestra communitate, colligationesque impietatis et fasciculos deprimentes, omnino 

deponentes, et prorsus enervando dissolventes ... protinus reformetis: 1417 CD Hung. X/5 p.763. 

annecto, -ere 

Hinc versus plagam meridionalem annexissent quoddam berch: 1420 Zsigm.oklt. VII,261. 

annexo, -are [1] 

Domini de capitulo ... utraque (sic) Pathach possessiones annexaverunt et incorporaverunt possessioni Gyarmath 

capitulari: 1523 Reg.Strig. p.150. 

anniversarius, -a, -um ad B1a: 

Dicit dominus prepositus ad peracciones talium anniversariorum certos dies esse deputatos et non curato termino 

annuali ad libitum eorum peragerent. Cf. inferius: Si quis emphiteutarum in termino ad hoc deputato solvere 

nequiverit, expecatibitur ulterius et quum solverit, statim anniversarium peragitur: 1506-1508 M.Sion 1866 

p.292. 2 jelentéshez: Cum precio illius (sc. vineae) unum anniversarium pro animabus fundatorum singulis annis 

250

dc_145_10 

celebrandum institueretur: 1506-1508 M.Sion 1866 p.295. 

annosus, -a, -um 

Quod nos de quadam nobili domina annosa cognata vestra ... vobis mentionem feceramus: 1374 DRH-D I p.107. 

annualis, -e (annalis) 

Regia maiestas … ad treugas annales … consentit cum articulis … infrascriptis: 1480 Károlyi, Adalékok p.55. 

annuentia, -ae f. 

Iuxta huiusmodi nostram gratiosam annuentiam dictum forum temporibus successivis celebratum et continuatum 

exstiterit: 1424 Katona, Hist.crit. XII p.436. 

ansa, -ae f. subst. 

Omnia solus habes: detrita cantarus ansa/ Obsequio nulli est, omnia solus habes: 1514 TAUR. Epist. 1 p.130. 

antecello, -ere [5]/3 

Quippe qui quanto plus opibus antecellunt: BONF. IV,4,45. Nec immerito Pindarus incessitur, qui aurum 

omnibus opibus antecellere putavit siquidem, an non ibi opes, ubi amici?: 1522 ADR.WOLPH, (J. P.) p.294. 

antela, -ae f. [7]/1 *antella 

Antella pro equis deaurata: 1521 Entz, Gyulafehérvár p.186. 

antemurale, -is n. [20] subst. 

Antemurale ipsius castri wlgo parkan vocatum: 1425 Lex.Hung. p.749. Hoc regnum … ante murale (sic) 

clipeusque Christianitatis existit et magna sua et suorum cede semper Cristianitatem (sic) ipsam defendit: 1505 

Tudománytár 1839/VI p.67. 

antenati, -orum m. [1] 

Ex levo latere arboris luna figura clara cernitur, tuorum maiorum et antenatorum nobilitatem testificans: 

1517/XVIII Áldásy, Címereslevelek II p.80. = Turul 1942 p.76. 

antenna, -ae f. [2] 

Nam es altus fluvius (sc. S.Spiritus), nequis transvadari, / nec submisso (sic ed., recte orsan: submissa) bolide 

potes estimari, / nec antemna (corr. ex 'antemnatricris', quod autem 'autem natrici' v. 'natriceis' 

legendum puto) vales mensurari: VALENT.HADN. Invoc. 8,2-4. (p.25). 

anterior, -ius 

Petrus … quandam domum … cum omnibus utilitatibus … a parte anteriori incipiendo usque muros civitatis ad 

eandem spectantibus … tradidit … Thome: 1434 Mon.Budapest III/2 p.211. 

antescriptus, -a, -um 

Anno Domini antescripto: 1352 Dreska, Pannonh. I p.73. 

antianus, -i m. 

Universis et singulis principibus, dominis, regibus, ducibus, prelatis, ... capitaneis, potestatibus, ancianis, 

prioribus arcium, vexilliferi ... Sigismundus ... salutem (sc. dicit): 1408 Anal.Bolland. 1908 p.45. 

anticipatio, -onis f. 

Sancta ecclesia invitat nos ad penitentiam … secundo in vesperarum anticipatione. … Nam his diebus 

quadragesimalibus vespere ante prandium dicuntur: PELB.TEM. Quadr. I,A. p.a2,r. 

anticipatio, -onis f. *ad 3: actus aliquid anteveniens, qui alicui rei obviam eat – megelőző intézkedés: 

Huius anticipatio non ab re facta, quando fluvium hic claudere decernit, ne commeatus ab imperatore 

Viennensibus devehi possint: BONF. IV,5,69. 

anticipo, -are előrehoz 

Dieta, que in festo Penthecostes celebrari debebat, anticipata est ad proximum festum b Gregorii (ed.: 

Greyorii) pape. Cf.: Verum non subsidium tantum petere ab eis coacti sumus, sed anticipato termino censum 

etiam ... ante debitum ... diem ab eis exigere: 1523 Epist.procer. I p.165. Et quia multi non possunt ieiunando 

251

expectare horam diei vespertinam, saltem vesperis anticipatis comedant in meridie: PELB.TEM. Quadr. I,B. 

p.a,2v. 

antidotum, -i n. ad 1: 

Ut tali morbo sit antidotum, statutum est, ... ut etc.: 1521 M.Sion 1866 p.253. 

antipapa, -ae m. [1] 

Innocentius … reversus in urbem Anacletum antipapam invenit: BONF. II,6,241. Cf. ibid. 242: Interea 

Rogerium … regem … antipapa in partes suas traxit. Lodovicus … Andegavensis Francorum regis et Clementis 

antipape suasu impulsus … Italiam ingressus in Bononiensis … agro desedit: BONF. III,1,22. 

antiphonarium hiemale 

De eius pecunia emptum est pergamenum pro gaduale de sanctis et antiphonario hiemali: 1501 M.Sion 1867 

p.609. 

antipodes, -um m. [1] 

Quidam eos in prima parte litorum Asie posuere, alii medios fecere eos inter utrunque solem antipodum occasum 

exorientemque nostrum (sc. Hyperboreos): BONF. I,1,37. 

antiquus, -a, -um ad I 1 b: 

Quod quidem bellum adeo feliciter ... confectum est, ut antiquis quibusque imperatorum triumphis non impar 

fuit: 1453 Kaprinai, Dipl. I p.371. 

antiquus, -a, -um ad I C: *instans, urgens – sürgető: 

Nihil enim de futuro rege ac republica decerni poterat, ni prius Mathie manibus funebria iusta solvisset (sc. 

Corvinus). Quare nihil hac re Pannonico senatui fuit antiquius: BONF. IV,8,230. 

antonomasice adv. [3] *authomasice 

Unde dicitur: ’Stephanus plenus gracia’, id est caritate, que authomasice dicitur gracia, ’et fortitudine’, que est 

effectus caritatis, quia fortis est ut mors dileccio, Cant. VIII: Serm.Quinqu. 16 (p.52). 

anullo, -are < anulus, -i? 

Quinta autem ipsarum (sc. litterarum) ... Lodovico regi ad suum litteratorium mandatum rescripta tenoremque 

litterarum ipsius regis Lodovici sub maiori suo sigillo anullato emanatarum nobis directarum in se habens 

decantasset, quomodo etc.: 1424 Fons 2005 p.364. 

anus, -us f. [5]/2 

Derbice … eos iugulant, qui annum excesserint septuagesimum, consanguineorum carnes absumunt, strangulant 

anus et sepeliunt: BONF. I,1,278. 

anxietas, -atis f. [19] 

Quibus nimirum permotus anxietatibus horridis decrevi de Christi salvifica fide Quadragesimale in scripris 

redigere: Madas, Laskai p.57. OSU.LASKO Quadrag. Gemma fidei prol. 

aperio, -ire 

Hoc presens testamentum ... pro aperto et publicato habere volumus: 1517 M.Sion 1866 p.338. 

apertura, -ae f. nyitás, feltárás 

In indagatione, inquisitione, apertura seu cultura ac labore huiusmodi fodinarum: 1516 Katona, Hist.crit. XIX 

p.37. Et nis magna apertura rotunda esset supra Domini sepulchrum in testudine templi, per quam fumus exeat, 

etc.: GABR.PECHWARAD. p.Vv. 

apertus, -a, -um 

Detectus, publicus adverbialiter: 'pro aperto habere' i.q. publicum esse: Hoc presens testamentum ... aperto et 

publicato habere volumus: 1517 M.Sion 1866 p.338. 

apes, -is m. subst. 

Non secus enim illos inter vitam meam vivo quam asinus inter apes consuevit: 1514 TAUR. Epist. 1 p.128. 

apis, -is f. subst. 

dc_145_10 

252

dc_145_10 

Ut ipsi sicuti fidelitate, sic et numero apum, que ubertate augeantur (sic ed.). 1423? Zsigm.oklt. X,62. 

apocrisiarius, -ii m.(apocrisarius) [5]/3 

Ad suplicationem magistri Thome prepositi Hanthensis notarii seu apocrisiarii nostri specialis et comitis capelle 

nostre: 1277 Veszpr.okl. I p.78. Ipse enim ... in aula regia apocrisiarii et specialis notarii meruit officium exercere 

sub sigillo et ministerio annulari regiis et regni negotiis pro utilitate publica: 1284 Reg.duc. p.133. = Ibid. p.135. 

Kiadva: CD Hung. V/3 p.210. 

apostata, -ae m. 

Credunt et ipsi Saraceni ex traditione illius damnati hominis Machometi apostate dominum Iesum … in celum 

sine morte vivum ascendisse: GABR.PECHWARAD. p.XVv. 

apostato, -are [5] 

Quicunque enim ... inobedientes et rebelles extiterint, aut apostataverint, ... ipso facto subiaceant 

excommunicacionis sentencie, tamquam inobedientes, fugitivi et apostate ordinis approbati: GREG.GYÖNGY. 

Constit. p.85. (Rubr. XXVII). Qui vero post terciam rec epcionem apostataverit: GREG.GYÖNGY. Constit. 

p.143. (Annexus I). 

apostema, -atis n. [5]/3 

Qui ambo simul cum apostema mortale incurrissent. Cf. inferius: Eorum apostemata rupta et soluta: 


apotecarius, -ii m. *apatecarius 

Ad … instantiam Benedicti apotecarii civitatis nostre Budensis … Nicolaum … una cum Thoma … de curia 

nostra regia duxissemus destinandos: 1422 Mon.Budapest III/2 p.71. Presentibus ibidem ... discretis viris, 

dominis Iohanne vicecomite capelle regie maiestatis ... et Conrado de Constantia cive, appothecario de castro 

Budensi. Cf.: 1394 AA Cassov. p.47: Item Bleychmeyster super Iacobum apotecarium III. flor. minus j. ortonem. 

Ibid. p.55: Bartholomeus apothecarius super Iohannem gerberin XVI flor. Ibid. p.57: Schoningut debet iurare 

Iacobo apothekario pro III flor. Ibid. p.60: Hannus fusor super apotecarium VI flor. et II gs. Apotecarius super 

Wenczl gladiatorem I flor. Ibid. p.65: Iacobus apatecarius (sic) super Nicolum pellificem Ij. flor. Ibid. p. 71: 

Iacobus apatecarius (sic) super Arnold. 1517 M.Sion 1866 p.337: Presentibus ibidem ... Iohanne Mynster 

capellano hospitalis, Egidio apotekario: 1419 TBM XV p.135. Mon.Budapest III/2 p.39. 

apparamentum, -i n. ad a: (zsanér?) 

Item magistro Stephano et Laurentio ... seratoribbus pro pluribus seris ad praetorium et apparamentum ad 

circumferentiam fenestrarum similiter anno presenti fl. 24. den.44: 1509 Myskovszky, Bártfa II p.74. 

apparatus, -us m. *apparatos 

Addat ... episcopus alios quoque apparatos, prout sue dominationi videbitur, non neglecta tamen capella mea: 

1520 Balogh, Bakócz p.75. 

apparens, -tis comp. adi. 

… veriores et apparentiores …: 1420 Zsigm. Oklt. VII p.29. In duobus locis ... signa metalia reperissent, que in 

apparentes metas elevassent: 1422 Zsigm.oklt. IX,5. 

apparentia, -ae f. (aparentia) ad 2: 

Ad quandam cavernam, in qua quedam parva aparentia aque extitisset: 1419 Zsigm.oklt. VII,833. Quatenus … 

sex cuppas auratas alicuius apparentiae totidem florenos valentes … disponere … debeatis: 1514/? Veress, Acta 

p.107. 

apparitio, -onis f. (*aparitio) ad 1a: 

Cuius quidem mortis erant indicia temporis diuturnitas, corporis rigiditas, oris et oculorum horribilis aparitio, 

cutis denigratio, ventris inflatio et omnimoda sensus et motus privatio. Leg.sanct.Hung. p.31r. 

appellatio, -onis f. *szólongatás. 

Nunc blandas appellationes, pollicitaciones multas, nunc minas feroces fortissime sprevistis: 1502 Turul 1905 

p.171. 

appellito, -are [3]/1 

APOLLIDES: Nomen quod illi indideras? CLEARCHUS: Ethici, nam civilis hic puer erat, quo evenit, ut eum 

253

Athenienses ita appellitarent: BART.PANN. Gryllus 110-111. 

appenditia, -ae f. 

Decem paria indumentorum ... altaris ... cum choopertoria ... et amnutergiis, quorum come erant auree et 

appenditie manutergiorum auree: 1276 Veszpr. okl. I p.67. 

appenditium, -ii n. (appendix?) 

Quandam terram … cum … universis utilitatibus, pertinentiis et appenditiis suis dedimus … ecclesie: 1275 

Veszpr.okl. I p.59. 

appendium, -ii n. 

Sibi et eius successoribus ... terras ... cum eorum omnibus appertinentiis, censibus, fructibus, redditibus, 

proventibus, iurisdictionibus temporalibus, possessionibus, agris, pratis, lignis, piscinis, lacubus, silvis, 

nemoribus, mellificiis, piscaturis, paludibus, aquis et aquarum decursibus, molendinis et emolumentis , quercetis, 

pinetis, virgultis, gaiis (ed. addit: plagis), miricis (ed. addit: locis incultis), aucupationibus, venationibus, 

exactionibus ordinariis, attinentiis et appendiis universis ... obligavimus: 1412 Katona, Hist.crit. XII p.128. = 

Wagner, Anal. p.214. 

appendo, -ere ad 1b: 

Iohannes ... cum certis autenticis literis quatuor autenticis sigillis appendentibus ... roboratis nos plene edocuit, 

quod etc.: 1440 Zimmermann, Urkb. V p.56. 

appensio, -onis f.( *appendisio) 

1379 CD Croat. XVI p.51. 

dc_145_10 

appertinentia, -orum n. [5] *appertinentiae 

Iam dictum castrum ... cum omnibus aliis iuribus et fructibus, appertinenciis et nominatim terris et agris etc. ... 

huic dominae ... censuimus oppignorare. Cf. variantem ibid. p.460: Catsrum nostrum et eius appertinentias ante 

scriptas. – Usu generali: 1485 Myskovszky, Bártfa I p.143: Item pro vectura aliis appertinentiis (sic ed.) pro foco 

fl. 3. 1510 Ibid. II p.74: Item Stephano Schlosser pro seris maioribus 10 et minoribus 8 cum omnibus eorum 

appertinentiis datum fl. 5 den. 15: 1426 Katona, Hist.crit. XII p.459. 

appertinentiae, -arum f. 

Homo eiusdem … reginae … terram ac plateam cum omnibus appertinentiis … claustro … assignavit: 1275/? 


applausus, -us m. [4]/3 

Rex passim a populo salutatus et non sine summo applausu ab omnibus exceptus: BONF. III,8,382. 

applicabilis, -e [1] 

Plures alios sermones applicabiles reliqui: Bárczi p.40. PELB.TEM. Pom.sanct.aest. XXVI. 

applico, -are (amplico) 

Ne nimis stricte circa corpus amplicentur (sc. Vestimenta): 1311 M.Sion 1867 p.6. Ut dum et quandocumque ac 

quotiescumque idem Thomas Polgár vaivoda cum comitiva XXV. Tentoriorum ac rebus et bonis suis ad terras 

… teloniorum … vestrorum … applicuerit (desideratur: se?): 1496 Katona, Hist.crit. XVIII p.55. 

apportatio, -onis f. [6] 

Item pro apportacione pixidum de Bartffa Iic LVIII den: 1441 Df 282530 fol. 2r. Domini Bartphenses eidem 

subveniant in florenis auri octo pro vectura et apportatione eorundem lapidum sectorum: 1482 Myskovszky, 

Bártfa I p.18. 

apporto, -are 

Ipsius vero ad nos reversio, ut huic universo regno uberrimos fructus pariet, ita mihi meisque omnibus plurimum 

leticiae voluptatisque apportabit: 1515 Theiner, Mon.Slav. I p.561. 

apposite [2] 

Uti Bathor apposite diserteque locutus est: BONF. IV,4,154. 

appositio, -onis f. *actus superponendi – ráhelyezés, rátevés: 

254

dc_145_10 

Cum die appositionis corone capiti nostro promisimus iuramento, quod etc.: 1272 Reg.duc. p.68. 

apprehenso, -are [1] (apprenso) 

Rex … tantum eo die populo Romano indulsit, ut fere passim omnibus apprensandum amplexandumque 

concessit: BONF. II,10,267. Oratores … extemplo ambire proceres, apprensare manus, cuique Ladislai ius 

hereditarium commendare et orare impensius occeperunt: BONF. III,4,179. Ungarus … cum alio modo id 

prohibere non posset, se cum Turco, quem apprehensaret, ex altissimo vertice precipitem dedit: BONF. III,8,85. 

Vir ille … omnium … dexteras apprensavit, exoravit mox eos etc.: BONF. III,8,132. 

appressum, -i n. [1] 

Ut ... cera rubea uti, ... missiles quoque seu epistolas ... sigillare et consignare in pendenti vel in appresso 

valeatis: 1453 Turul 1905 p.170. 

appretiatio, -onis f. 

Explicit liber missalis ex appreciacione domini Iohannis archidiaconi: 1433 Mon.episc.Zagr. VI p.404. 

appretio, -are ad 2: *– clericum: 

Extunc loco illius alter ad hoc sufficiens ex redditibus ... insufficientis condigno pretio appretietur et conducatur: 

1419 CD Hung. X/6 p.248. De quibus ... viginti quatuor florenis auri ... ipse plebanus, modernus scilicet 

semper futurus ... presbiterum idoneum et quatuor personas, qui dictam missam debito modo decantare et eius 

officium peragere et complere sciant, possint atque valeant appretiare et servare ac fovere debeant et teneantur: 

1521 M.Sion 1866 p.256. 

apprime adv. 

Idoneum et ad praesentem bellorum usum apprime necessarium delectum habuimus: 1525 Katona, Hist.crit. XIX 

p.559. 

approbatus, -a, -um 

Tuos spiritus acrius excitare … possit … avi tui paterni sacrosancta memoria eiusque approbatissimae sanctionis 

promulgatio: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.257. 

appromitto, -ere 

Quam quidem pacem inviolate servandam nos ipsi constanti animo appromisimus et tenore praesentium hac 

super re editarum idemtidem promittimus et pollicemur: 1412 Katona, Hist.crit. XII p.116. 

appromptuo, -are ad 2: (apprumptuo) 

Pharetrarios ... semper debitis temporibus appromptuando ... destinare debeant: 1428 Katona, Hist.crit. XII 

p.509. Ut ipsimet Philistaei nostri ... illos etiam pharetrarios seu homines exercituantes ... semper debitis 

temporibus appromptuando versus et ad illas partes, quas iusserimus, ... sine tarditate et dissimulatione aliquali 

destinare debeant: 1428 Katona, Hist.crit. XII p.509. Vos ad veniendum Budam provisori de factis regiis unacum 

aliis fratribus et amicis vestris apprumptuandum … requisierimus: 1474 Veszpr.okl. I p.252. Idem subtus 

eiusdem antiqui loci molendini unum molendinum ubicumque voluerit, appromptuari facere possit per ipsum et 

suos successores perpetuo possidendum: 1475 Zimmermann, Urkb. VII p.64. Soldanus ... se se appromptuans 

iniit bellum cum Turco: 1517 Epist.procer. I p.122. 

approximatio, -onis f. 

Qui lapides fuerunt ... iniuriosi propter approximacionem, quia dicuntur fuisse operimentum eius (sc. S. Stephani 

protomartyris), quoniam de proximo tangebant eum, ut operimentum: Serm.Quinqu. 14 (p.49). 

approximo, -are 

Et nunc huius rei causa potissime has partes petendo approximavimus: 1414 Finke, Acta I p.365. MKLSz I,211, 

37-46b. 

appugno (vide oppugno) 

Nostri … ductores magna vi quandam hostium arcem appugnare (sic ed., recte tamen: oppugnare orig. Df 

260573 et 280500) agressi … sunt: 1521 Áldásy, Címereslevelek II p.88. 

appunctuo, -are 

Post multa praeambula ad pacis tarctatum facientia concepti, praeloquuti, appunctuati fuere et concordati 

nonnulli articuli concordiam probabiliter inductivi: 1416 Katona, Hist.crit. XII p.250. Zsigm.oklt. V,205. Duplex 

255

dc_145_10 

matrimonium … secundo inter illustriss[fimum] d[ominum] Lodovicum, primogenitum nostrum ex una et 

illustriss[imam] d[ominam] Katherinam posthumam quondam sereniss[imi] principis d[omini] Philippi, felic[is] 

recordac[ionis] regis quondam Castelle, Legionis et Granate archiducis etc. … appunctuavimus, conclusimus: 

1507 Katona, Hist.crit. XVIII p.524. 

apricus, -a, -um [3] 

Ad cedenda ligna et evehenda in locis apricis et opacis, ad pascua, ad gramina exportanda et folia stringenda: 

1468 Weber, Suppl. p.30. 

aprodianus, -i m. 

Emerico aprodiano meo lego tres florenos auri: 1484 Veszpr.okl. I p.270. 

aptitudo, -inis f. [5] – Cum gen rei, ad quam aliquis aptus est: 

Quosque non tam praeteritorum servitiorum exhibitio, quantum futurorum impendendi aptitudo regia 

aestimatione commendabilis repraesentat: 1439 Katona, Hist.crit. XII p.905. 

aquaeductor, -oris m. [2] 

Quos (sc. florenos) magi stro Petro, aqueductori nostro in Buda ... persolvistis: 1424 TT 1895 p.206. = 

Mon.Budapest III p.842. 

aquaeductus, -us m. [9] 

Quodsi in successu temporis fundus vel situatio eorundem molendinorum per aquarum inundationem vel alias in 

litoribus suis vel aquae ductibus annihilarentur vel alia impedimenta paterentur: 1469 M.Sion 1866 p.439. 

aquaticus, -a, -um domus aquatica = vízház 

Quendam reditum, … qui reditus sales appellantur aquatici, in villam Zolonkemen per flumen … descendentes 

… ecclesie antedicte … concessimus: 1277 Veszpr.okl. I p.77. Quod … Nicolaus … emisset … domum nostrae 

domui aquaticae … adiacentem: 1380/? Békefi, Pilis II p.271. 

aquila, -ae f. 

Duce ac auctore Christo ... in belluinam illam facinorosamque nationem victrices aquilas et felicia signa 

convertite: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.252. 

aquilinus, -a, -um [1] 

Profana illa multitudo, que … tetro horribilique aspectu, aquilinis oculis, impexo crine, demissa barba … 

ferrugineoque colore fuerat, … penas expendit: BONF. III,3,110. 

aranea, -ae f. [1] 

Sed quorumdam principum iudicia sunt similia cassibus aranearum, in quibus si culex ceciderit aut musca, 

tenebitur innexa. Cf. PL 53,928B: Verum haec illorum argumenta similia sunt cassibus aranearum, in quibus si 

culex aut musca consederit, tenetur innexa cum autem de fortioribus aliquid inciderit, ipsum quidem mox 

penetrat, textus vero perrumpit invalidos. Madas Serm. p.52. Albani … letiferos serpentes habent, item scorpios 

et araneas, quarum altere cogunt ridendo mori, contra vero flendo suorum desiderio altere: BONF. I,1,273. 

aratura, -ae f. 

Quam (sc. Tumositatem) ipse … metam fuisse, sed per araturas desertam fore allegasset: 1431 Mon.Budapest 

III/2 p.171. 

arbitrionalis, -e 

Receptis litteris vestris prorogatoriis et arbitrionalibus: 1425 Dreska, Pannonh. II p.175. 

arbitror, -ari verb. 

Neque enim fas esse arbitror quicquam me rogantem ab te non impetrare: 1516 TAUR. Epist. 2 p.175. 

arbosus (vide herbosus) 

Deinde …extra ipsam viam in terra arbosa (sic ed.) … pergendo reperissent tres … metas: 1420 Zsigm.oklt. 

VII,2276. 

arca, -ae f. [51] 

Dulcia poma dabit formosi villicus horti, / … gemmas niveumque elephantum / Indus, opes avidas divitis arca 

256

Midae.: 1512 Ábel-Hegedűs, Anal.nova p.215. 

dc_145_10 

arcanus, -a, -um 

Haec est nimirum rerum humanarum vicissitudo, haec arcana fatorum vis et summi Dei inscrutabilis quidem: 

1521 Katona, Hist.crit. XIX p.254. 

archetypus, -i m. 

Quin etiam lineamentis oculorum et levitate illi nimis fuit assimilis, quem semper vite habuit archetypum (sc. rex 

Mathias Alexandrum): BONF. IV,8,247. 

archiducatus, -us m. 

Qui in archiducatu Austriae et comitatu Tirolis cum principatibus et provintiis eis adherentibus succedet seu 

successor deputabitur: 1507 Katona, Hist.crit. XVIII p.524. Bassa cum ingenti bello … incursus suos faciet … 

forsan casu in provincias archiducatus serenissimi principis: 1524 CD Hung.adn. I p.380. 

archidux, -cis m. 

Volentes … contractibus et articulis tam inter ipsum d. Maximilianum imp[eratorem] ac serenissimum condam 

d. Wladislaum patrem nostrum carissimum, … quam inter nos ac serenissimos principes et dd. Carolum Rom. 

Imp. Regem catholicum et Ferdinandum archiducem Austriae, ducem Burgundiae etc. … initis et confectis 

satisfacere: 1522 Katona, Hist.crit. XIX p.352. 

archigrammateus, -i m. 

Cum apud Hungarie (sic) regem, Vulatislaum non sine honestissima praefatione nominandum, tanquam 

Eumenes apud Alexandrum, agas archigrammateum (ed.: !), me semper non protexisti nudo (sic ed, recte forsan: 

modo), sed et honoribus … auxisti: c.1510 Ábel, Anal.nova p.107. 

archipresbyteratus, -us m. 

Archipresbyteris, decanis, nec non plebanis sub comitatibus et archipresbyteratibus ac decanatibus Milkoviensi, 

... Kysdiensi ... salutem: 1518 Katona, Hist.crit. XIX p.76. In possessione archipresbiteratus parochialis ecclesie 

Beatissime Marie Virginis de Buda sub civitate nostra existenti: 1521/XVIII Végh, Buda p.175. 

architector, -oris m. [1] 

Quod ... iudex et iurati cives civitatis Cassa de censibus ... anni preteritis ... viro provido, magistro Petro, 

architectori regie maiestatis suo annuo pro salario et commissione domini regis CC florenos auri puri 

porrexerunt: 1420 TT 1895 p.205. = Mon.Budapest III p.768. 

archivum, -i n. [6] ad 1: 

Quantum autem ad archivum hoc [est] repositorium litterarum et privilegiorum ecliae ... negant (sc. 

canonici) esse aliquid commune cum praeposito: 1505/1508 M.Sion 1866 p.622. Nam cum iura sunt ecliae 

et ubi tamquam in archivo publico reposita, possunt dni canonici, etiam quin praepositus esset extraneus a 

capitulo, compelli ad ipsorum iurium ecliae et privilegiorum editionem et exhibitionem, iura sunt vulgaria: 

1505/1508 M.Sion 1866 p.622. 

arctus, -a, -um 

Ubi ad ea, quae superiores quoque principes mirum in modum conciliarunt, tam arctissimum sanguinis vinculum 

accedit, ut reliquos inter reges foedera rebus urgentibus expostulata accersitaque, nobis vero propinquitatis iure 

legeque naturae quasi insita et innata esse videantur: 1507 Katona, Hist.crit. XVIII p.500. 

arenda, -ae f. 

Sicque tandem post exspirationem huiusmodi arendae ad ordinem et unionem… ipsae ecclesiae et abbatiae … 

devolvantur: 1510 Katona, Hist.crit. XVIII p.610. 

arendatio, -onis f. [23] 

Cuius venditioni et arendationi nos quoque ... consentimus: 1522 C. Tóth, Bátori p.83. Cf. ibid. p.87: Tempus 

sew terminus arendationis istius tricesime osoniensis ... iam prope instat. 

arenosus, -a, -um *harenosus 

Fluvius per Sogdianos labitur, qui irrigata diu regione in desertam tandem harenosamque terram delitescit: 

BONF. I,1,248. 

257

dc_145_10 

areo, -ere 

Massicus arentes ploravit vinitor uvas: IAN.PANN. Paneg. 3,3,255. 

argentarius, -ii m. 

Quem manumissus ab Auripollide argentario ... viginti minis emi: BART.PANN. Gryllus 113. 

argumentor, -ari verb. depon. 

Argumentantur nonnulli manifeste, quod in ... regno principis ... tantum scelus et facinus inhumanum 

horribileque sacrilegium sine ipsius conniventia non poterit subrepere et inolere. 1417 CD Hung. X/5 p.762. 

Zsigm.oklt. VI,889. 

argutus, -a, -um [9] comp. 

Spumeus argutis manabat nimbus habenis: IAN.PANN. Paneg. 3,2,73. Euterpe arguti docuit modulamina buxi: 

Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 213. 115. Qui argutiore profecto ingenio fuerat: BONF. II,8,304. 

arialis, -e (arealis?acialis) 

Licet … inter … Thomam … et praedictum Matthaeum … ratione unius domus arialis in nostri medio in theatro 

S[ancti] Georgii m[artyris] prope portam S[ancti] Ioannis habitae et exsistentis … coram nobis … lites et 

controversiae motae et exortae fuerint: 1504 Katona, Hist.crit. XVIII p.391. Cf. Ibid.: Quam quidem domum 

arialem serenissimus … Mathias rex … Petro archiepiscopo … contulerat. (D. … feria secunda proxima post 

dominicam Reminiscere 1504. 

aridus, -a, -um 

Si ad axem caeli curro / et ad centrum aridae recurro: c.1308 Planctus cleri 3,3-4 (p.75). 

arista, -ae f. [5]/3 

Qui dextra chyroteca ferrea munita tres culmos cum spicis et aristis colligatos in diversum protensos versusque 

cassidem elevatos corvo ... porrigere visitur: 1517 Áldásy, Címereslevelek II p.76. In cuius (sc. scuti) parte 

suprema sunt tres culmi cum spicis et aristis colligati in diversum protensi suo colore ornati: c.1504 Turul 1891 

p.64. 

arma, -orum n. ad A3: 

In quorum omnium ... testimonium ... praesentes fieri et nostri parvi secreti, in quo arma nostra paterna sculpta 

sunt, propter carentiam maioris abbatialis sigilii (sic ed.) fecimus appensione communiri: 1440 Zimmermann, 

Urkb. V p.57. 

armella, -ae f. 

Armella consortis Pauli bani (de) m.: 1330 Művtört. I p.373. 

armipar, -is m. 

Margaretha … consors … Pauli armiparis … tertiam partem quarundam duarum sessionum … legitime statutam 

extitisse declarando proposuit, … quod etc.: 1399 Mon.Budapest III/1 p.141. 

armus, -i m. [5]/2 

Auree corone effigies … medii leonis fuscum imaginem … ex se emittit, iubis per collum et omnem armum 

belle dispersis: 1520 Áldásy, Címereslevelek II p.85. 

arnesium, -ii n. [3]/2 

Umbones = pockler, loricas = panczer, arnesium = Brostplech, bombarde = Trubicza, Huffnicze, Halbe huwnicz: 

c.1495 HtK 1910 p.255. Cf. superius: Pectoralia = Brostplech. 

aromatarius, -ii m. [7] 

Ad apotecam circumspecti Georgii aromatarii. Cf. ibid. p.164: In apotecam circumspecti Georgii aromatarii 

Bude commorantis: 1516 Végh, Buda p.163. Quum in causa inter religiosos fratres ord. Praedicatorum in 

claustro B. Nicolai episcopi in civitate Budensi fundato degentes ut actores ab una ac circumspectos Ioannem 

Kochan et Petrum aromatarium, cives civitatis Budensis ... Veluti in caussam attractos ab alia partibus ... 

queadam litterae ... fuissent exhibitae: 1519 Katona, Hist.crit. XIX p.171. 

arrideo, -ere 

Ibidem ... fortuna nobis, proh dolor, minime arridente grandia discrimina et pericula pro ... regnorum nostrorum 

258

dc_145_10 

defensione sust (sic ed., recte: sustinuimus): 1399 CD Croat. XVIII p.498. 

arrigo, -ere ad 1: 

Pro habenda veritate arrige aures tuas: 1507 VALENT.HADN. Calcul. p.35. 

arripio, -ere ad 2 c: cum 'ad': 

Ad presentem exercitum cruce signatum arripuit (sc. Ambrosius iobagio): 1456 Neumann, Bereg p.88. 

ars, -tis f. [ 158]. subst. ad 1 b delta: 



TAUR. Epist. 1 p.130. Intendimus ... unum germanum nostrum pro informacione studii arcium liberalium 

vestras ad dominaciones transmittere: 1465-1471 Neumann, Korlátköviek p.180. 

articulariter adv. [5] 

Litteralibus ipsius Petri instrumentis articulariter et effective prospectis et intellectis: 1479 Fons 2005 p.405. 

articulatim adv. 

Predictas libertates artis ipsorum articulatim superius expressas … acceptavimus: 1492 Mon.Iud. XII p.66. 

artificiatus, -a, -um arte factus – mesterséges. 

Deus … imperio … suae voluntatis omnes … res efficit, quo pacto artifex aliquis sua arte res producit 

artificiatas: NIC.MIR. Tract. p.17. 

artificiosus, -a, -um [1] *active: artis peritus – művészi: 


manus adamussim explicaret: 1517 Áldásy, Címereslevelek II p.76. Hec arma ... in capite presentium litterarum 

nostrarum pictoris artificiosa manu distinctius sunt expressata et figu[rata]: 1514 Turul 1902 p.91 = Mon.herald. 

III p.63. Prout in principio presencium literarum nostrarum pictoris artificiosa manu distinccius sunt expressa et 

depicta: 1514 Turul 1904 p.110 = Mon.herald. III p.67. 

artus, -a, -um (arctus) 

Ast exorbito nec proprio stimulo contenta aliis calcar addo, quoties res etsi quandoque arcta curetur: 

BART.PANN. Vigil. 2. 

arvina, -ae f. 

Item Ladislao Frenckel VIII maldrata anone, cubulum pro XVIII d., summa pro I/up{C} XII d. pro una arvina 

sabbatho ante Adesto mihi: 1413 Archiv 1873 p.431. 

arx, -cis f. subst. 

Provinciales … summam … in arce Posoniensi tradere et consignare debeant: 1515 Katona, Hist.crit. XVIII 

p.881. Asserens idem Stephanus, … quia si secus facerent, per collum ad ipsam arcem ducere velle: 1519 

Wenzel, Dóczyak p.80. 

as, assis m. [2]/1 

Progredere, lamia et larva nocturna Endimeonis heres ex asse: BART.PANN. Vigil. 33. Quingentis enim auri 

pondo ab Ungarie rege donatus est (sc. Casimirus), ut debita ad assem Ioanni stipendia persolveret: BONF. 

II,9,366. 

ascensus, -us m. 

Paulatim … didicit … / ascensu muros, fossas evincere saltu: IAN.PANN. Paneg. 3,1,126-127. 

ascio, -ire 

Illis ascitur, quos urbs vocat ista rogatos (sc. Franciscus). Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 241. 116. 

ascisco, -ere 

Quos ut fortissimos eosdemque fidissimos Romanus quilibet imperator et in cohortem praetoriam conscribere et 

ad custodiam corporis adsciscere pro munimento ducebat: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.260. Supplicavi vestrae 

sanctitati … pro fideli meo, … archiepiscopo Strigoniensi, cancellario meo in coetum reverendissimorum patrum 

dominorum Sanctae Romanae Ecclesiae cardinalium asciscendo: 1525 Theiner, Mon.Slav. I p.589. 

259

asellus, -i m. [3]/1 

Cum rex celorum per hanc intraret portam, non regio cultu, sed humili asello ingrediens humilitatis exemplum 

suis cultoribus dereliquit: GABR.PECHWAR. Tract XIIIIr. Cum simul in diversorio quievissent, asellum, quo 

Germanus ferebatur, ille subtraxit: BONF. I,4,259 cf. etiam ibid. I,4,269 et 270. Rex celorum … non equo 

insidens purpurato, … sed humilis aselli tergo invectus intravit: BONF. I,8,185. 

asina, -ae f. 

Et iste antique sunt iuxta viam, per quam Dominus descendebat per asinam in die Palmarum: 

GABR.PECHWAR. Tract. XVr. 

asinus, -i m. subst. 


asparagus, -i m. [1] 

Priusquam asparagi coquantur, hic ero: BART.PANN. Gryllus 89. 

aspecto (vide asporto) 

Turci … quendam Benedictum … cum aliis multis capiendis in captum cum omnibus suis aspectaverunt usque 

ad fluvium Mwrwa: VALENT.HADN. Mir. 47 (p.96). 

aspectus, -us m. *Sensu astrologico: 

Iste sextilis aspectus induxit pluvias cum ventis validis per plures dies ante et post: 1506 TBM XVIII p.74. 

aspergo, -ere 

Prebe suillam probe saginatam, sed, quaeso, papaver adspergito, nam et id ad somnum facit: BART.PANN. 

Vigil. 15. 

aspernor, -ari repudiare, abominari cum inf.: 

Qui (sc. Christus) ... per benedictam suam nativitatem non est aspernatus visitare mundum: VALENT.HADN. 

Prol. p.54. 

aspero, -are 

Idem Nicolaus ... cum Venetis antelatis, licet multis recentibusque iniuriis et damnis laesis et asperatis treugas 

quinquennii hinc inde pacifice durandas sui industria consilii stabilivit: 1439 Katona, Hist.crit. XII p.152. Truttas 

vivos eisdem asperare facias, tandem ceteros bonos pisces et diversos pisciculos eisdem ad manducandum dabis: 

1516 Erd.Muz. 1911 p.189. 

aspersio, -onis f. 

Unde per creberrimas sagittarum et lapidum emissiones velut imbrium densas aspersiones ipsum obruere 

satagentes ... vices reddidit saevientibus in eum: 1412 Katona, Hist.crit. XII p.147. 

aspersorium, -ii n. 



maiorem et minorem, cum pontificali calice, infula, agminario, aspersorio argenteo, ac duobus annulis aureis: 

1524 Bunyitay, Gyulafehérvár p.27. 

aspiratio, -onis f. [2] 

Ut acciones nostras aspiracio divina preveniat et opportunum adiutorium Dei nos prosequatur: 


aspiro, -are 

Formam eius (sc. Scientiae) indesinenter amavimus et in odorem unguentorum suorum semper aspiramus currere 

indefesse: 1414 Finke, Acta I p.366. 

asporto, -are (aspecto) 

Turci ... quendam Benedictum ... cum aliis multis capiendis in captum cum omnibus suis aspectaverunt usque ad 

fluvium Mwrwa: VALENT.HADN. Mir. 47 (p.96). 

assassinus, -i m. 

dc_145_10 

260

dc_145_10 

Quae (sc. personae) … in mortem … eorum assasionos subordinare … praesumerent: 1524 Schmitth, Ep.Agr. II 

p.228. 

assecurator, -oris m. 

Assecurator (sc. fuit) Georgius capellanus de Adastewel: 1448 Dreska, Pannonh. III p.32. 

assecuritas, -atis f. 

Citra assecuritatem et salvum conductum principis nostri ... omnibus adire illic volentibus concessum de maioris 

partis consensu ... nos ... informare ne desinatis: 1518 Katona, Hist.crit. XIX p.80. 

assecuro, -are (adsecuro) 

Quem quidem d[ominum] Wladislaum regem Poloniae ... in restitutione earumdem pecuniarum adsecurare 

cupientes et ... in solutione ipsum reddere volentes certiorem sibi et eius successoribus ... terras ... obligavimus: 

1412 Katona, Hist.crit. XII p.127. = Wagner, Anal. p.214. Nihilominus tamen donacio propter nupcias seu 

contrados ambabus sponsabus utrimque ad vitam earum assignetur et assecuretur: 1515 Katona, Hist.crit. XVIII 

p.883. 

assentatio, -onis f. 

Tetricus igitur regali beneficentia victus et inconstantis ingenii compos, cum in Romani belli sermonem ex 

dedita industria incidisset nimiumque studeret assentatione placere, nutantem aliquamdiu regis animum 

confirmavit: BONF. I,4,4. 

assentator, -oris m. [2]/1 

Ne assentatoris officio fungi censerer: 1454 Ábel, Anal. p.215. Assentatoribus multum tribuet credetque (sc. rex 

adolescens): BONF. IV,9,77. Quoniam virtute fortunaque regis effectum est, ut quam tenues sue opes, quas 

temerariis assentatorum vocibus impulsus plus nimio magnifaciebat (sc. Laurentius), agnoscat: BONF. V,5,32. 

Precocem in eo (sc. rege) gravitatem ac temperanciam ineffabilem cognovisses, nullo unquam assentatorum 

lenocinio pellici potuit et inquinari: Udis p.465. Tantam denique in assentatores futilemque peregrinancium 

multitudinem nummorum profusionem hucusque toleravit (sc. rex): Udis p.471. 

assentio, -ire 

Sin autem illi assentiri nullo modo volent, dicat orator etc.: 1496 Katona, Hist.crit. XVIII p.51. 

assentor, -ari [2]/2 

Qui verisimiliore in assentando coniectura utuntur, Pipini classem … cessisse commentantur: BONF. I,9,324. 

Scriptores alii … Venetis assentantur: BONF. I,9,322. Rem aliter gestam plerique tradiderunt rebus Italis 

assentari potius, quam scribere vera conati: BONF. I,6,131. Hec Georgius quamvis ingrato haud parum animo 

acciperet, assentanti tamen populo, cuius auram affectarat, obstinatius adversari et ista confutare non poterat: 

BONF. III,5,4. Hic, ut glorioso principi magis assentaretur, certam imminere victoriam pollicetur: BONF. 

III,8,62. Quisque hunc vulgo laudare, … item publice assentari: BONF. III,5,2. Qui aut pre livore Corvinum 

olim obtrectarant et filios infensos habebant aut assentando regie ire vindicteque deservire studebant: BONF. 

III,8,233. 

assero, -ere verb. 

Quandoquidem hoc uno monumento non modo Augustinum a mortalitate asseres, verum etiam nomen tuum 

nullo unquam tempore intermoriturum posteritati clarum reddes: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

assero, -ere (adsero) ad A1: adiungere – hozzácsatol 

Ut eum initio mihi peculiariter adseruerim: 1518 Katona, Hist.crit. XIX p.134. 

assertivus, -a, -um [3]/2 

Nos ... visis et intellectis ipsarum partium propositionibus rursum replicaturis et assertivis allegationibus ... 

ad ... sententiam definitivam duximus procedendum: 1465 TT 1898 p.592. 

assideo, -ere 

Iudex pro tribunali asside: BART.PANN. Vigil. 31. 

assimilis, -e [1] 

Quin etiam lineamentis oculorum et levitate illi nimis fuit assimilis, quem semper vite habuit archetypum (sc. rex 

Mathias Alexandrum): BONF. IV,8,247. Sanctum, integrum et prepotentem principem assimilis puella addecet: 

261

Udis p.478-479. 

dc_145_10 

assisius, -ii m. 

Prepositis, archydiaconis, canonicis, assisiis et presbiteris ipsam officiantibus ecclesiam … ignominiose tractis 

more barbarico iuxta equos: 1276 Veszpr.okl. I p.68. 

assolet, -ere [2]/2 

Oborte sunt inter utrosque, ut assolet, nubes, que ultro citroque prospectum inhiberent: BONF. III,7,186. 

assuesco, -ere 

Iam tum assuescebat simulatas ludere pugnas: IAN.PANN. Paneg. 3,1,122. 

assuetudo, -inis f. 

Ex ea … assuetudine, quam cum ipso … rege … fruebamur, tenacius quodammodo inhaesit, quum etc.: 1507 


astantia, -ae f. 

Personali eorum astancia consensum prebuissent: 1440 Dreska, Pannonh. III p.17. Ad que omnia … partes 

predicte sese personalibus earum astanciis oneribus sub predeclaratis in se levatis sponte obligarunt: 1519 SzSzB 

Szle 2006 p.348. 

astrifer, -a, -um v. –i m. [3] 

Quos despicit astrifer Atlas: IAN.PANN. Paneg. 3,3,27. Uranie (sic ed.) astriferi motus patefecit Olympi: Ábel, 

Anal. IAN.PANN. Celebr. 218. 115. + LIMINA. QVI. ASTRIFERI. RESERAS. TE. CLAVDIS. OLYMPI. 

PANDE. MIHI. AETHEREAS. PETRE. BEATE. FORES: 1512 Entz, Gyulafehérvár p.166. 

astrologus, -i m. subst. 

Lactat silicernium illum vetulum senem, ex astrologorum nugulis pendentem totum: 1514 TAUR. Epist. 1 p.128. 

astronomia, -ae f. [4]/3 

Lodovicus … omnia litterarum studia avidissime novit ac imprimis astronomiam: BONF. II,10,472. 

astus, -us m. 

Quo Curios fratres superarit Horatius astu: IAN.PANN. Paneg. 3,1,81. Qui dum vix dum ab ephebis excesserit, 

et aetatis lubrico et vafra quorundam veteratorum calliditate ac astu circumventus clandestine ad eos prolapsus, 

quos fratres minores vocitant: 1515 Theiner, Mon.Slav. I p.560. Quidnam sanctitati vestrae est agendum cum hoc 

pene puero, animi simplicitate prolapso, astu insidiatorum seducto, dolo ac errore circumvento et vix integro 

bimestri in eodem ordine versato?: 1515 Theiner, Mon.Slav. I p.561. Quae (sc. personae) … ius canonicum astu 

et figmentis daemoniorum, non a Spiritu Divino inventum … asserere … praesumerent: 1524 Schmitth, Ep.Agr. 

II p.228. Post fugitivi servuli astum urbani urbaniorem ipsi contemplabimini: BART.PANN. Gryllus 12. 

asylum, -i n. 

An te ut unicum omnium studiosorum asilum et patronum opere grande quid sonante aut tenui quodam 

pusilloque salutarem: BART.PANN. Ded. 2. 

athanasia, -ae f. [1] 

Petro episcopo Lucerino … datum laudandi regis (sc. Mathie) est negotium. Is … sat ornatam et copiosam habuit 

orationem, … ostendit Mathiam regem … de Romana semper ecclesia optime meritum iure inter divos esse 

referendum. … Secundum eius athanasiam Corvinus cum universa optimatum turba remensus iter Budam rediit: 

BONF. IV,8,242-243. cf. autem locum alium allatum s. v. 'funestus': BONF. IV,8,242-243. 

atrium, -ii n. 

Licet illud Domini sepulchrum, in quo iacuit, atrium non habuerit: GABR.PECHWAR. p.Vr. 

attedo (vide accendo) 

Subditi ad fidelitatis studia exercenda provocantur attedenturque (sic ed., accenduntur? accedunt?) spe … 

consequende retributionis consimilis: 1290/1405 Reg.duc. p.153. 

attempero, -are 

Sed et novissime nos in multis, praecipue Perpignani in regno Arragonum in unione ecclesiae sanctae Dei 

262

dc_145_10 

deductis tractatibus et parliamentis per occultas suorum ambassiatorum practicas ad disturbandam 

coadunationem ecclesiasticam perperam attemperatas (sic ed.) facta experientia docuit et palpatae veritatis 

evidentia instruxit: 1416 Katona, Hist.crit. XII p.251. Mendum forsan pro 'attemptatas'. 

attenuo, -are ad 1: 

Puer Emericus ... penitus nihil comedit adeoque fuit attenuatus in omnibus membris, quod etc.: 


attractio, -onis f. 

Vinculum unionis nostrae rumpere per latentis studii sui attractionem: 1446 Kovachich, Suppl. II p.51. 

attractivus, -a, -um 

Commendabilia ex dono gracie in humili mente sunt ista, scilicet ... secundo, quod est attractiva gracie: 


attractorium, -ii n. [4]/1 *attractoria 

Attractoria II. ... Baliste lignee parve utilitatis IIII. Attractorium ad easdem pertinens I.: 1491 HtK 1891 p.552. 

Cf. 1490 Dl 26048 fol.1r: Simplex attractoria: 1494 Dl 26076 fol. 3v.: Attractoria simplicia, que non habent 

corrigia, XIIII. 

auceps, -cupis m. [15]/5 

Fecit enim Deus in revocando peccatores, sicut faciunt aucupes, qui erraticos falcones tripliciter revocant: Bárczi 

OS p.97. 

auctoritative adv. 

Apparebit tamen Christus dominus bonis non solum in forma humana, sed etiam divina, in qua cum Patre et 

Spiritu Sancto auctoritative iudicabit et iurisdictione ordinaria: Serm.dom. I p.61. 

auctorizo, -are [14] (autoriso) 

Presertim cum hec exemplacio seu transsumpcio non coram ordinario iudice sew ipso autorizante facta est: 1508 

M.Sion 1866 p.540. 

auctoro, -are 

Illi per assiduas caedes suorum civium numerum diminuebant, tu, si quos inter praeliandum ex tuis amiseris, eos 

omnes splendidissimo martyrio auctoratos caelesti civitati donabis: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.260. 

aucupatio, -onis f. 



nemoribus, mellificiis, piscaturis, paludibus, aquis et aquarum decursibus, molendinis et emolumentis, quercetis, 


exactionibus ordinariis, attinentiis et appendiis universis ... obligavimus: 1412 Katona, Hist.crit. XII p.128. = 

Wagner, Anal. p.214. 

aucupium, -ii n. [5]/2 

Quaeritur, aucupium dici an venatio debet: IAN.PANN. Epigr. 326,3. Cum ad Chor is venisset et in aucupio 

versaretur, emissus accipiter cornicem accepit: BONF. II,5,247. 

aucupor, -ari [5] 

Vereor, ne, si eius laudandi partes obiero, meas ipse potius laudes aucupari videar: HIERONYM.BALB. Opera I 

p.6. (Szatmári György pécsi pp.) In hoc tamen negotio eo impensius ei suffragari cupimus, quo dilucidius 

intuemur nihil ipsum hac in re privati commodi aucupari: Ibid. p. 8. (Szatmári György pécsi pp.) 

audacia, -ae f. subst. 

Ut eos partim scelerum suorum, partim etiam audacice, temeritatis atque ineptiarum pceniteat: 1516 TAUR. 

Epist. 2 p.174. 

audaculus, -a, -um adi. 

Nihilominus tamen eorum audacula facinora literatorie castigavi: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

263

dc_145_10 

audens, -entis [1] 

Quare audentiorem impii ad maximum quodque facinus animum concepere: BONF. III,2,368. In obeundis 

expeditionibus dubium, an cautior an audentior, quamvis nihil inconsulto adoriretur horoscopo (sc. rex): BONF. 

IV,9,276. Ut nihil tale posthac in Turcum audentius molitum fuisse reputetur: BONF. IV,4,66. 

audenter [2]/1 adv. (vide audens) 

Credimus, quod … hostis atrocissimi audacia compescetur et tam audenter confinia ista aggredere non audebit: 

1522 C. Tóth, Bátori p.57. 

auditio, -onis f. [7]/2 

Ad infrascripti iudicii impensionis audicionem: 1431 Neumann, Bereg p.75. 

auditorium, -ii n. [4] 

Acta … sunt haec … in stuba superiori auditorii eiusdem capituli: 1479 Zimmermann, Urkb. VII p.212. 

Cubicularii … referunt regem … neque in auditorio unquam subrisisse, fuisse tristi vultu: BONF. III,8,308. 

Regina … statis regem temporibus in auditorium prodire ac ius dicere monuit: BONF. IV,7,84. 

auditus, -us m. 

Per nervos enim procedentes ab anteriori parte perficit (sc. caput) visum, auditum, od oratum et gustum: 


augesco, -ere 

Oppidum, … quod alias per crebras et varias emulorum invasiones … fuerat devastatum, iam nunc rursus 

aliquantulum de novo cepisse augescere perhibetur: 1506 MTT XII p.136. 

augmentatio, -onis f. 

Quem (sc. conflictum) Dousa tunc woyuoda ex nostro mandato, ymo pro nostri regiminis augmentacione habuit 

in Debrecen: 1326/1365 MNy 1931 p.208. Quae ad ordinis reformationem, augmentationem et perpetuam 

durationem et permansionem fore dignoscentur et pertinere videbuntur: 1510 Katona, Hist.crit. XVIII p.611. 

augmentator, -oris m. [3] ad 2: 

Vestra debeat dominatio... scire... me vestri esse iuris... roboratorem et augmentatorem fidelissimum: 1469 

Zimmermann, Urkb. VI p.399. Quod cives … alioquin non sunt dissipatores neque raptores bonorum 

spiritualium, sed pocius protectores et augmentatores: 1487 Müller, Hospit. p.61. 

augur, -uris m. [2]/1 

Heremita quidam … adducitur, quem augurem prestantissimum et divine mentis esse conscium rumor erat: 

BONF. I,4,90. Me … vestrum regem, mortalium criminum censorem et domitorem gentium augures fore 

predicebant: BONF. I,3,73. Quando te tua pietas et religio augurem prestitit divine voluntatis exploratissimum: 

BONF. II,3,272. 

augurium, -ii n. [1] 

Quendam Zamolxin … ferunt … auguria, prodigia, somnia presagivisse: BONF. I,1,136. Captato exemplo 

augurio suos principes acciri iubet (sc. Attila rex): BONF. I,6,113. Quare, ubi prima Dei auguria visa sunt, ne 

locus numine plenus legitima religione careret, ibi divo Petro ediculam dicarunt (sc. duces): BONF. II,4,10. In 

fatis eorum (sc. Tartarorum esse) … mox ab alia gente victum iri et, qui evaserint, legem illam suscepturos, 

quam victores plane servarint insuper divinationibus, auguriis, veneficiis incantamentisque admodum obnoxios: 

II,8,44. Uxoria … dicta animo volutabat et admodum verebatur (sc. rex Carolus), ne certi hec augurii locum 

sortirentur: BONF. III,1,149. Si quis fortasse tale augurium admiretur, si ex auspiciis aliorum coniecturam ducat 

etc.:: BONF. III,9,232. 

auguror, -ari [2]/2 

Ecce aliquantisper ante mortem eius cometes apparuit, quo regi fatum instare omnes augurabantur: BONF. 

II,10,508. Cum hec a sacerdotibus piis Geysa cognovisset, Adalbertum facile auguratur eum fore, quem somnia 

sua protendebant: BONF. II,1,23. Quem (sc. regem) optimum futurum omnes augurabantur: BONF. III,3,354. 

Ceso Carolo Itali … uxori ac liberis viri casum, quam (sic ed.) illa proficiscenti sepe augurabatur, ex ordine 

retulere: BONF. III,1,268. Quin etiam multa hinc mala augurari: BONF. III,4,283. Sed uter aut longiore vita aut 

maiore gloria functurus esset, Capistranus veluti divinitus afflatus optime auguratus est: BONF. III,8,181. Te 

autem terga versurum auguror et ad meliora te tempora servaturum: BONF. III,6,225. 

264

augustus, -a, -um adi. comp. 

Non est … dubium, quin eodem tempore et eodem suo facto extimacionem etiam atque auctoritatem suam ac 

Sedis Apostolicae redditura sit (sc. Sanctitas vestra) apud has raciones et venerabiliorem et augustiorem (ed. 

Mendose: augustionem): 1525 Theiner, Mon.Slav. I p.588. 

aula, -ae f. subst. 

Me nihil novitatis manet, nisi quod aulas sequendo principum in Suidce nostri sententiam illam inciderim: 1514 

TAUR. Epist. 1 p.128. 

aulaeum, -i n. subst. 

Item serenissimo principi et domino, domino ... regi ... legavit pelvim argenteam, .... aulaeum magnum unum, 

equos sex curriferos. Cf. ibid. p.31: Episcopo Vaciensi salinum unum, aulaea parva duo, gutturnium unum iussit 

reddi: 1524 Bunyitay, Gyulafehérvár p.30. 

aulicus, -i m. subst. 

Qui non longo ante tempore in reverendissimi domini mei aulicorum numerum adscitus est: 1514 TAUR. Epist. 

1 p.128. 

aura, -ae f. ad A1b: 

Scolaribus pro pulsu contra auram den. XXV.: 1518 TT 1911 p.76. 

auratus, -a, -um [4] *aureatus ad 1: 

Item una reverenda purpurea et aureata: 1448 Dl 14134. 

aurea, -ae f. 

Comiti camerarum nostrarum auree et argentee ac tricesimatori … salutem!: 1379 CD Croat. XVI p.45. 

auricomus, -a, -um [1] arany üstökű. 

A dextro vero (sc. latere) stella auricoma suis radiis micat: 1517/XVIII Turul 1942 p.76. = Áldásy, 


auricula, -ae f. [4]/3 

Alii oculis, pars magna naso, auriculis labiisque aliqui multati sunt: BONF. III,3,203. Equus est preterea in 

eadem parte alatus, … candido … colore depictus, iubis hincinde disparsis et auriculis ex industria erectis: 

1518/XIX Áldásy, Címereslevelek II p.82. Duo … cornua … cervi … exurgere videntur tenentia inter se 

bubonem … oculis candicantibus et auriculis erectis: 1519 Áldásy, Címereslevelek II p.84. Ex cuius (sc. montis) 

medio equus dimidius … ensem … cruore fluentem in ipso adhuc vulnere impressum ferox iubis auriculisque 

erectis, quod est in hoc animale praecipuum generositatis signum, detinet: 1524 Áldásy, Címereslevelek II p.91. 

auricusor, -is m. [4]/2 

Quomodo ... domina Osanna ... ad instantem requisitionem circumspecti viri Symonis auricusoris, concivis nostri 

coram ipsis personaliter constituta fuisset: 1469 Zimmermann, Urkb. VI p.411. 

auridator, -is m. [6]/1 

Dicit nobis ... Henthmannus ... in personis universorum auridatorum nostrorum de Suchfalua in terra Scepusiensi 

existentium, quod dicti auridatores nostri antiqua eorum libertate exigente nullius alterius iudicis et iustitiarii, 

nisi comitis terrestris 24 civitatum dictae terrae Scepusien iudicio et iudicatui astare fuissent consueti: 1365 

CD Hung. IX/3 p.501. 

auridatorius, -a, -um [1] 

Quod idem Hermannus, avus suus possessionarias suas portiones seu terras (vulgariter Goldaker) auridatorias 

licet eisdem iudici, iuratis et civibus vendidisset: 1371 CD Hung. IX/4 p.369. 

aurifer, -a, -um 

Quos Tagus auriferis ditat foecundus arenis: IAN.PANN. Paneg. 3,3,21. 

aurifex, -foco m. [9]/3 

Unus baculus pastoralis similiter impignoratus aput aurificem Strigonii: 1508 MKSz 1881 p.297. 

aurifex, -icis m. 

dc_145_10 

265

dc_145_10 

Item emimus coclearia tria a magistro Iohanne aurifice, constant den 70: 1523 Myskovszky, Bártfa II p.115. 

aurifodina, -ae f. 

Onera et quaelibet gravamina Urbani, universarum camerarum salium regalium et aurifodinarum regni 

Hungariae comitis … in se assumendo … confessi sunt: 1478 Wenzel, Dóczyak p.10. 

aurifrisiatus, -a, -um [1] (aurifrisatus) 

Item unum par cirothecarum pontificalium cum ymaginibus sanctorum regum … de argento … aurifrisatum: 

1433 Mon.episc.Zagr. VI p.398. 

auscultor, -ari 

Auscultabatur, si quis civis Atticus gnatum maiorem natu haberet, forte fortuitu me aut meum prognatum genere 

vitaque victitantem offendebat: BART.PANN. Gryllus 22. 

auspex, -icis m. [11]/1 *sacerdos, quo assistente matrimonium coniungitur – házasságszerző ill. eskető pap: 

Quonam pacto vera et fausta ea sponsalia esse possunt, ... ubi coniugalis nunquam faces, non auspex, non 

sacerdos, qui benediceret. Udis p.468. Rogamus itaque, ... quatenus nostris iobagionibus sales ... restituere 

velitis serviciorum nostrorum ob respectum, scientes nos erga vos in maioribus promereri quolibet temporis vita 

auspice in processu: 1450 Neumann, Korlátköviek p.173. 

auspicatus, -a, -um com. [6] 

Dum pro defensione et conservacione illius auspicatissime urbis nostre ... animo infracto acerrime decertatis: 

1502 Turul 1905 p.171 = Schwartner, Introduct. p.381. In hoc quoque officio proquestoratus, sicuti in aliis, quo 

hoc felicissimo atque auspicatissimo regiminis nostri inicio fungeris, facere non possumus, quin etc: 1518 

Katona, Hist.crit. XIX p.86. 

auspicor, -ari 

Quis enim eos quasi totius armis belli, industria, ingenio denique orbe universo exuberantissime praepollentes 

abs re ludos eiusmodi auspicatos fuisse dubitet?: BART.PANN. Vigil. ded.3. 

auster, -i m. 

Impletur velum felicibus austris: IAN.PANN. Paneg. 3,3,272. 

austerius, -a, -um [1] *austrius (austricus, austrius) *usu subst. m.: regio meridionalis – déli irány: 

Ioannes ... vita comite ad orientem et occidentem, ad austricum (sic ed., orig. [Df 283678 p.214: austrium) et 

septemtrionem ... ventillavit cornibus: 1476 Kovachich, Scriptores II p.2. 

autumo, -are 

Hem tibi, ut denuo hominem liberum pro servo autumes: BART.PANN. Gryllus 132. 

auxiliaris, -e [3]/2 

Herbipolensis … episcopi … auxiliares copie convenere: BONF. III,3,76. Accedit, quod eorum miles aut 

gregarius aut servus aut auxiliaris aut vi coactus et paganus est: BONF. III,5,232. Presto quoque ipse cum 

auxiliaribus copiis afforet (sc. imperator): BONF. III,6,101. Rex … Corvinum cum auxiliaribus Valachorum 

copiis et tribus Pannonum milibus premisit: BONF. III,6,198. Ut generum ad eiicendum (sic ed.) Pannonine 

regno Sigismundum copiis auxiliaribus et opibus adiuvaret (sc. waivoda): BONF. III,2,296. Cum auxiliaribus 

copiis Sigismundi exercitum adauxissent: BONF. III,3,21. Coactis auxiliaribus copiis urbs oppugnari cepta (sc. 

est): BONF. III,2,409. Ipse cum auxiliaribus copiis in Ungariam concessit: BONF. III,3,239. ut illi a Thracia 

cum auxiliaribus copiis occurrerent: BONF. III,6,143. Nullum inire certamen rex decreverat, nisi necessitas 

adegisset, donec ad Hellespontum exercitum suum cum Latina classe et auxiliaribus Grecorum copiis 

coniunxisset: BONF. III,6,177. Cf. ibid. III,2,400 III,3,239 III,6,198 III,7,168 et persaepe. Cum … Turcorum 

imperator tantam belli molem viresque nostras et confoederatorum ac alias auxiliarias animadvertisset sese 

diutius sustinere ferreque non posse, egit per certa media apud nos … de nova pace conficienda. (Cf. inferius: 

Cum animadvertissemus caesarem … moliri Tartarorum foeda virtute fraterno Poloniae regno … ferale excidium 

subodorassemusque pro principum Christianorum benevolis oblationibus non aliunde suppeditari nobis 

auxiliares copias ad res tantas urgendas, quam a confoederatis duntaxat nostris, … cum Turco … foedus 

induciale … inivimus): 1503 Pray, Annales IV p.306. Pannoniorum rex ... auxiliaribus copiis, Illyrico 

Adriaticoque mari transvectis Hydruntum rursus hostibus fusis fugatisque in potestatem redegit: 1521 Katona, 

Hist.crit. XIX p.250. Ad omnes regni nostri proceres omnesque comitatus literas publice dedimus,... satisque 

eos... premonuimus, quam fraternis animis erga Germanos aliarumque nationum milites auxiliares esse debeant: 

266

1522 Acta Tom. VI p.57. 

dc_145_10 

auxiliarius, -a, -um [3] 

Quum … Turcorum imperator tantam belli molem viresque nostras et confoederatorum ac alias auxiliarias 

animadvertisset se se diutius sustinere ferreque non posse: 1503 Katona, Hist.crit. XVIII p.348. Non esset abs re 

posse (sc. imperatorem Tartarorum) cum suis copiis auxiliariis augere exercitum mtis vre: 1508 

Acta Tom. I p.26. 

auxiliator, -oris m. 

Nulli etiam partium faveatis, vestra fraternitas velit dare se in auxiliatorem: 1412 Finke, Acta I p.92. 

auxiliatrix, -cis f. 

Fato si farra secundo / auxiliatrices veherent promissa carinae: IAN.PANN. Paneg. 3,3,73-74. 

ava, -ae f. [13] 

Quod nos donationem factam ecclesie ... av ava sua, matre Misca et uxore Abram ... roborari faceremus: 1224 

Veszprém város II p.72. 

avare adv. 

Qui iustitie faveat et nostris iuribus corruptis odio aut avare ne deroget: 1474 Veszpr.okl. I p.254. 

avarus, -a, -um [9] 

Gryphonis natura est ultra Hiperboreos montes egestum auri cumulum summa diligentia custodire, ne avare 

hominum manus furentur: 1517 Turul 1911 p.110. 

aversor, -ari [1] 

Palatinus prudenter inique cause turpitudinem aversatus se hominem morbo senioque languentem … copiis suis 

auxilio ei futurum esse negat: BONF. V,4,142. 

aves, -ium f. ? 

In has induciarum conditiones proximis his diebus cum eodem caesare bonis avibus devenimus: 1503 Katona, 

Hist.crit. XVIII p.350. 

aviarium, -ii n. [1] 

Ubi elaboratissima spectantur edificia, neque aviaria, piscine ceteraque vivaria desunt: BONF. IV,5,60. Inferius 

quoque hortos excoluit cavee avicularum et aviaria ferreis retibus obducta: BONF. IV,7,122. In aviariis quoque 

arbusta fructifereque arbores: BONF. IV,7,107. 

avicula, -ae f. [5]/3 

Item tres casule de velutu virgulate cum auro et cruce nigra cum aviculis strucii deauratis cum attinenciis suis: 

1442 Archiv 1873 p.355. Inferius quoque hortos excoluit cavee avicularum et aviaria ferreis retibus obducta: 

BONF. IV,7,122. In planicie autem scuti est manus complicans tres culmos triticeos maturos, suis aristis 

conspicuos, quibus insidere conspicitur cassita avicula, alis expansis: 1525/1527 Áldásy, Címereslevelek I p.33. 

avis, -is f. subst. 

In has unduciarum conditiones proximis his diebus cum eodem caesare bonis avibus devenimus: 1503 Pray, 

Annales p.307. 

avitus, -a, -um 

Nec populus dominum sensit mutasse priorem, / hoc uno excepto, quod laudes iste paternas / excessit, quantum 

genitor superarat avitas. IAN.PANN. Paneg. 3,1,264-266. Postquam igitur nos duo germani fratres, iisdem 

parentibus editi habenas imperiorum eorumdem regnorum moderamur, utpote nos Vladislaus Hungariae pariter 

et Bohemiae, ipse vero … Sigismundus Poloniae patrio et avito regnis praesumus et feliciter gubernamus: 1507 


avius, -a, -um [2]/2 ad 1: 

Ioannes … ex oppido clandestina fuga exiit, dum per colles aviaque montium loca iter facit, in regis … insidias 

concidit: BONF. III,2,53. Per avia loca ferri: BONF. III,4,305. Pars maxima inter dumeta et avia loca preceps 

acta … ab instante facile victore ceditur: BONF. III,5,356. Subsequuntur per avia et inaccessa loca Christiani: 

BONF. III,6,17. Corvinus … per avia loca iter fecit: BONF. III,7,155. 

267

avoco, -are [3]/3 

Pia Syrie expeditio nos hinc avocat, in qua longe maiora nobis premia deferuntur: BONF. II,5,199. Cum … 

liberorum affectus pre ceteris in quoque homine dominetur et privatus amor ab aliena caritate et equitatis officio 

animum avocet, hinc dissensionum inter fratres promanavit origo: BONF. II,2,275. Eundem a tanto furore … 

avocare conatus sum: BONF. V,1,96. Sigismundus … domum regressus prorsus se a publicis negotiis omnibus 

avocavit: BONF. V,1,18. De sumendis armis animum avocet (sc. Maiestas vestra) ac via armorum nihil prorsus 

attentet: 1503 Katona, Hist.crit. XVIII p.343. Negotia ... inevitabilia ... nos a proposito priore animo avocarunt: 

1510 Epist. procer. I p.76. 

avolo, -are 

Et quae proposita est verae pietati merces: caduco isto fragilique corpore soluti mox ad aethereas beatorum sedes 

avolabitis: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.261. 

axis, -is f. subst. 

Si ad axem caeli curro / et ad centrum aridae recurro: c.1308 Planctus cleri 3,3-4 (p.75). 

babato, -are 

Pro babatando equi dedi d. XI.: 1525 Dl 26345 fol. 27. 

bacca, -ae f. [1] *bogyó 

Nimirum Salomonis regis nemo satis respicientiam admirari potest, hominem animo elatissimo … collocatum in 

regali fastigio … ultro deposuisse superbiam, … pro epulis regalibus baccas ac glandes … commutasse: BONF. 

II,4,180. 

bacchanalia (bachanalia) 

Conventuales … de ieiuniis primum, ac demum de bachanalibus, quod eis potius visum est, dimicantes et eius 

orgia optima fuisse instituta, non minimis laudibus efferebant: 1454 Ábel, Anal. p.218. 

bacchor, -ari [3]/2 verb. depon. 

Qualis erat (sc. Alecto), ... cum ... / ... sontibus Hydris / vesanam in silvis bacchari iussit Amatam. IAN.PANN. 

Paneg. 3,3,107-109. ad A: de rebus: Pestis interim dira per universum orbem et imprimis per Italiam late 

bacchatur: BONF. II,10,197. 

bacile, -is n. 

Item bacile magnum de argento similiter lego eidem, quod volo conservari pro lotione pedum fratrum de capitulo 

in die Cene Domini: 1348 Veszpr.okl. I p.131. 

bacularius, -ii m. 

Item dominus bacularius abet unum calicem et unum ornamentum cum attinenciis suis: 1442 Archiv 1873 p.354. 

baculus, -i m. bacculus gyertyatartó 

Item aput dominum Iohannem plebanum de Rakamaz habeo florenos duos, lego, ut duos bacculos, qui alio 

vocabulo dicuntur ceroferari (sic, recte: ceroferarii), disponere faciant et constituant ante altare maius in ecclesia 

Beate Virginis Marie fundate in Semyen: 1521 Solymosi, Két testamentum p.225. 

bailia, -ae f. 

Ecce tibi ... damus et concedimus facultatem, potestatem omnimodam et bayliam per presentes ... tractandi: 1414 

Finke, Acta I p.292. 

baiulo, -are [9]/4 ad a: portare, ferre - hord, visz, visel: 

Tibi ... hec arma seu nobilitatis insignia, videlicet scutum ... campi bicoloris, ... campus superior servat duas 

cocleas seu conchilia ex armis prefati ... cardinalis ... pecularibus feneratas, inter quas medius corvus anulum 

baiulans de nostris paternis armis, ... donavimus: 1478 Mon.herald III p.54. 

baiulus, -i m. ad 2: 

Denarios quinque ... praesentium per baiulum magistri civium nostri sub signeto transmissimus: 1469 


balaena, -ae f. 

dc_145_10 

268

dc_145_10 

Ast ipsam (sc. muusam) balaena subit, quae maxima toto / nabat in Ionio: Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 115- 

116. 112. 

balasius, -ii m. [4]/2 *balassius 

Res infrascripte excepte sunt de domo thavernica regia Bude ... ex ladula parva ferrea sive calibea: unum iocale 

sive monile aureum continens unum lapidem ballassum pulchrum cum tribus magnis unionibus oblongis, ... unus 

balassius auro inclusus, quinque saphiri etc.: 1521 Fons 2005 p.441. Franciscus ... episcopus ... ecclesiae Sancti 

Michaelis archangeli legavit ... cruces aureas maiorem et minorem, cum pontificali calice, infula, agminario, 

aspersorio argenteo, ac duobus annulis aureis, uno quo zaphyrus, altero quo balassius (ed.: ?) includitur, cum 

cyrotheca ac casula de nigro veluto: 1524 Bunyitay, Gyulafehérvár p.27. 

balbus, -a, -um [1] eloquentia - ékesszólás: 

Balborum disertitas, mestorum solamen: VALENT.HADN. Invoc. 1,3 (p.24). 

ballistaris, -e [3]/2 

Balistaris Magister Ugrinus ... letifere sauciacionis ... vulnus pertulit sagitta balistari perterribile: 1330/1404 CD 

And. II p.465. Jakoblovics p.728. 

banderia, -ae f. subst. 

A qua corona veluti radii solares seu virgulae, solis iubar splendide multiplicatum ex utraque parte ipsius galeae 

sursum deorsumque et supra galeam similes ad modum radiorum solarium cum ventilabris banderiae et pictura 

antiquorum armorum desuper radiis coruscare egredi et diffundi videntur: 1416 Katona, Hist.crit. XII p.246. 

barbaria, -ae f. [2]/2 ad 2: 

Ne a seva barbaria incursaretur, ... eorum (sc. accolarum) pedibus calcari petitur: BONF. I,1,116. Nulli terrarum 

regioni hominum robore, pecorum fecunditate, ubertate soli, metallorum copia cedens exuta prisca illa barbaria 

se nunc militaris discipline principatum obtinuisse gloriatur (sc. Ungaria): BONF. I,1,337. Eos igitur Deceneus 

barbaria optimis ac liberalibus disciplinis excoluit: BONF. I,2,85. Qui ... barbariam varia strage confecerat: I,3,5. 

Guilielmus ... cum ... principibus fedus init, ut ... Siciliam diu a Sarracenis occupatam a profana barbaria 

vendicent: BONF. II,2,401. Qui augustam sanctamque regionem a feda profana barbaria vendicarunt: 

BONF.II,5,204. In insolentissimam rex barbariam usque adeo sevivit, ut paucos captivos fecerit: BONF. 

II,4,231. Mores omni exparte nobilissimi ab omnique barbarie feritate redempti: BONF. III,4,265. 

barbaricus, -a, -um 

Boznae vaivoda ... contra saevissimos Turcas et aliarum barbaricarum saevarum nationum gentes, crucis Christi 

persequutores et blasphematores ... in nostris servitiis fuisset constitutus: 1413 Katona, Hist.crit. XII p.155. 

Zsigm.oklt. IV,941. CD Hung. X/5, p.404. Ut omnis barbarici furoris inveterataeque audaciae maturitas in 

vestram aetatem in huncque rerum statum eruperit: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.260. 

barbaries, -ei f. 

Haec habui ad te, frater mi, paucis barbarie hac mea illota et quantumvis impolita scribere: BART.PANN. Epist. 

4,6. 

barberius, -ii m. [2] 

Valentinus barberius in Zombathel cb. 38.: c.1510 Szakály-Szűcs, Bortized p.79. 

bardo, -onis m. 

Petrus super Margaretham XXX gs. minus bardone. Cf. etiam interpretationem p.118, n.182 (ex 'Lombardus', 

pars 1/72 - 1/38 floreni aurei): 1396 AA Cassov. p.114. 

baro, -onis m. 

Quod non sit sanctitati per Ioannem Anthonium Pulleonem Baronem Burgii, nuncium et oratorem suum 

significatum: 1526 Theiner, Mon.Slav. I p.593. 

barona, -ae f. 

Item unam coquinam bonam de barona factam: 1480-1500 Dl 26235 fol. 1v. 

baronatus, -us m. [13] dignitas baronis, *nobilitas perpetua supremi gradus – bárói rang, főnemesség: 

Nomen et honorarium liberi baronatus officium cum omnibus praerogativis, ... quibus alii regnorum nostrorum 

barones gaudent, (sc. accepit): 1494 Áldásy, Címereslevelek II p.59. 

269

aronia, -ae f. [2] 

Si enim elapso anno huius institutionis aliquem baronum praenarratae societatis nutu divino ab hoc saeculo 

decedere contigerit, tunc unum alium ..., in baronem eligere et sibi de aliqua baronia providere teneamur: 1408 

CD Hung. X/4 p.692. 

barrus, -i m. 

Nulla videt … silva … / de barro cervum … nasci: IAN.PANN. Paneg. 3,1,98-99. 

basa, -ae m. [17]/3 

Si forte prefatus modernus cesar aut basse mentionem de treugis aut pace aliquam facerent: 1512 Acta Tom. II 

p.128. 

basilica, -ae f. 

Istam lego pro fabrica basilice Virginis Marie de antedicta Zewles: 1419 Zsigm.oklt. VII,949. 

bassa, -ae m. 

Hoc uoque dicere habebit orator, quod optime novit caesar Turcorum et omnes bassae non ignorant, qualiter etc.: 

1496 Katona, Hist.crit. XVIII p.45. Quando … imperator Turcorum … bassam aliquem cum omni sua potentia 

et viribus suis contra nos … mitteret: 1507 Katona, Hist.crit. XVIII p.505. 

bassus, -a, -um 

Per Alemanniam altam et bassam ... procedendo: 1436 SzSzB Szle 2006 p.330. 

bastia, -ae f. *bastha 

Item similiter dominus Mathias fecit fieri modo simili in circuitu ipsius civitatis quatuor basthas ex fundamento 

cum tecturis: 1480-1500 Dl 26235 fol. 1v. Cf. ibid. fol. 2v.: Item ipse … similiter supra circuitu eiusdem castelli 

fecit laborare unam bastam de sepibus, qua (sic) bastha est nunc pro coquina conservata. Ibid.: Item duo 

latorkerth in circuitu castelli ipsius cum una parwa bastha de sepibus facta. Ibid. fol. 4r.: Item supra unam 

bastham lapideam in circuitu muri ipsius castri existentem fecit laborare domum unam, locum scilicet prandii 

estivalis. Cf. Lex.Hung. p.54. 

Bathoreus, -a, -um 

Que iam prenotate domui familieque Bathoree iuncta copulataque existit … predia sua in domum familiamque 

Bathoream predictam modo antelato devolverentur: 1519 SzSzB Szle 2006 p.351. 

beate [3] adv. ad 1 a: 

Veluti stella corruscans inter tuos prefulgens posterisque tuis a (sic ed., recte forsan: ad) bene beateque 

vivendum facem quandam eriperes: 1518/XIX Áldásy, Címereslevelek II p.83. 

belle [5]/2 adv. 

Qui (sc. dies) ambos tam belle beat senes: BART.PANN. Gryllus 115. Presertim... rex Ludovicus post 

coronationem suam nuper divino munere factam... bellissime valet: 1508 Acta Tom. I p.25-26. Auree corone 

effigies … medii leonis fuscum imaginem … ex se emittit, iubis per collum et omnem armum belle dispersis: 

1520 Áldásy, Címereslevelek II p.85. 

bellipotens, -entis 

Talem bellipotens cognovit Sparta Lycurgum: Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 248. 116. 

bellus, -a, -um 

Si usquam gentium vitales carpit auras, iuvenem bellum aestimo: BART.PANN. Gryllus 109. 

belua, -ae f. 

Sibi ipsi imputet, si est vilis et vilissima persona et belua: 1508 M.Sion 1866 p.539. 

benedicibilis, -e [1] 

Quandam domum suam ... in vicinitatibus Stephani mensatoris ... et heredum condam benedicibilis memorie 

Bartholomei similiter mensatoris ... sitam: 1483 Végh, Buda p.109. 

benefactor, -oris m. 

dc_145_10 

270

dc_145_10 

Hic obiit ... Gregorius episcopus ... benefactor multorum et promotor pauperum clericorum: 1350 Mon.civ.Zagr. 

I p.405. 

beneficentia, -ae f. (beneficiencia) [4]/2 

At illi reconciliatis ex beneficentia animis per Daciam ... Constantinopolim venere: BONF. II,5,32. Item 

succendebat animos profuse beneficentie liberalitatisque memoria: BONF. II,4,96. Quod Cumanos rex observarit 

et nimia beneficentia fuerit amplexus: BONF. II,8,144. Cf. etiam ibid. II,5,128 II,9,365,373 II,10,11,31,349. 

Cuius sententiam verborumque pondus cum nuper mecum paulo curiosius examinarem, subibat recordatio tuae 

illius immensae ac nullo tempore ex animo nostro labentis beneficentiae: 1513 Teleki-Kovásznay, IAN.PANN. 

Dedic. II 252. Pro subsiidio misso ago vestre sanctitati gracias, quantas maximas possum, reserviturus una cum 

omnibus subditis meis hanc vestre sanctitatis beneficienciam: 1526 Theiner, Mon.Slav. I p.594. = Artner, 

Védőbástya p.184. 

beneficus, a, um [12] 

Legati ... hunc vicinum beneficentissimum, clementissimum principem in Bohemos et Moravos fuisse repetunt: 

BONF. III,4,6. Cf. etiam comp.: Quanto religione, sapientia et etate maior, tanto beneficentior in me ac ceteros et 

Christiane reipublice commodior esse debes. 

benemereor, -eri [8]/3 

Que debetis obsequia prestare indulgentissimo supplicibus principi et presertim benemerentibus recte feliciterque 

obtemperare: BONF. I,3,150. Deo castitatem vovent (sc. Heinricus et Cunigunda), ... de diis et hominibus 

certatim, benemereri contendunt: BONF. II,1,159. Ne, quod apud deos benemerui gratiae, id, cum rediero, 

maledictis explodam: BART.PANN. Gryllus 17. 

benevolo, -velle 

Adest illic vocatus Lutterus noster, cui dominus Iesus benevelit: BART.PANN. Epist. 4,3. 

beo, -are 

Apollides, cum sic me beas, habeo gratiam: BART.PANN. Gryllus 114. Qui (sc. dies) ambos tam belle beat 

senes: BART.PANN. Gryllus 115. Beas me, cum pernam nominas: BART.PANN. Vigil. 17. 

bibitio, -onis f. 

Summa cubulorum facit cb. 3579. Ex his ad bibitionem misimus et defalcavimus cb. 100.: 1505 Szakály-Szűcs, 

Bortized p.64. 

bibliotheca, -ae f. *taberna, negotium, libraria, ubi libri venduntur – könyváruda, könyvesbolt: 

In domo Quatuor Sutorum wlgariter nuncupata, in apoteca videlicet seu biblioteca circumspecti Urbani Keym 

librarii Budensis: 1514 Végh, Buda p.161. 

bibulosus, -a, -um [1] 

Dicit ... testis cum dictis fratribus fuisse presentes in tabernis tales bibulosos homines, quales ipsi iidem predicti 

fratres fuissent: 1518 Erdélyi, Register p.114. 

bibulus, -a, -um [2]/2 

Illi / discurrunt, … pars una minantes / tollitur in scopulos, bibulis pars errat arenis: Ábel, Anal. IAN.PANN. 

Celebr. 45-47. 110. Quando ager est in bibula et frequenti gente vini feracissimus: BONF. IV,5,48. 

bicolor, -oris [1] n. 

Ipsum inter primos bicolor raptabat Iapyx / colla reluctantum nitido mucrone metentem. IAN.PANN. Paneg. 

3,2,135-136. Tibi ... scutum seu clipeum triangularem inperfectum directum campi bicoloris supra et in fundo 

lazurei et in medio viridis haut equali dimensione divisi ... donavimus: 1478 Mon.herald. III p.54. Supra scutum 

est galea argenteo colore insignis, e cuius vertice flos bicolor prominet: 1517 Mon.herald. III p.71. Corona 

florem compressit bicolorem: 1517 Turul 1911 p.110. it{In forma forsan} 'bicoloris, -e': Scutum videlicet 

bicolore, in infima parte celestini, in superiore rubri coloris: 1514 Áldásy, Címereslevelek I p.27. 

biduum, -i n. [7] 

Matrem fratremque ... secum biduo proficiscentes rex dimisit: BONF. III,4,152. Iter per obliquam vallem in 

Rhodopen biduo factum et ... decimo die ad Pontum deventum est: BONF. III,6,208. Ungari ... biduo a castrorum 

direptione se continuere: BONF. III,6,265. 

271

ifarius, -a, -um [2] 

Ultra Tanaim Asiatica Scythia sequitur. ... Hec bifariam dividetur, altera intra Imaum, extra Imaum montem 

altera collocata: BONF. I,1,204. Tartari ... cum omnes viros et mulieres in suam potestatem redegissent, in 

campum amplissimum deduxere, divisere bifariam, hinc rusticos, nobiles illinc: BONF. II,8,316. 

bifidus, a, -um [1] 

At Siscia ... in insula quasi sita est, dum bifido alveo Savum ingreditur, Colapis effecit: BONF. I,1,293. 

bifurcor, -ari ad a: 

Homo quidem (sc. fuit Christus) ... barbam habens copiosam et impuberem capillis concolorem, non longam, sed 

in medio bifurcatam: Bárczi, p. OG 41V 97. 

biformis, -e [2] 

In coitus late ruit omne biformis / armentum Protei: Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 17-18. 109. Qui a Gelono 

Herculis filio e biformi muliere in Scythia nato ... duxere genus: BONF. IV,9,61. 

bifrons, -tis 

Nec tibi sit mirum bifrontis lumina Iani / non expectatis succubuisse dolis: IAN.PANN. Epigr. 406,3-4. 

bigamus, -i m. [9]/2 

Si vero ad sacros ordines promoveri intendit, inquiratur, si sit bigamus, symoniacus, irregularis, corpore viciatus 

etc.: GREG.GYÖNGY. Constit. p.110 (Rubr. LXII). (Gr. gr{

dc_145_10 

Quando (sc. S. Nicolaus) relevavit a defunctis defunctum in bivio: Serm.Quinqu. 3 (p.31) 

blancus, -a, -um 

Eidem ... cristam ... in forma avis, scilicet falconis aurei habentis distensas blancas alas ... duximus conferendam: 

1326 CD Hung. VIII/3 p.63. 

blandimentum, -i n. subst. 

Blandimenta fide, fraudes eluserit astu: Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 295. 118. 

blandior, -iri 

Quam blanditur furcifer: BART.PANN. Gryllus 82. 

blasphemus, -i m. 

In hoc censentur esse tamquam heretici et blasphemi peccantes contra Spiritum Sanctum: 1505/1508 M.Sion 

1866 p.622. 

blatero, -are [3]/2 

Sed longe aliter, ac blateras, res ipsa se habet: BONF. II,3,282. 

Bohemice adv. 

Cui a villa cognomen Hus inditum, quod Bohemice anserem significat: BONF. III,2,308. 

bokaschinum, -i n. 

Item una casula de kamukato viridi subducta cum albo bokaschino cum omnibus attinenciis suis: 1442 Archiv 

1873 p.355. 

bombacialis, -e 

Item de cirotecis corregiatis, videlicet de zamisch et bombacialibus semper tricesima pars ... debet solvi: 1436 


bombardarius, -ii m. 

Cui ... domui ... a meridionali domus canonicorum, ... ab aquilonari vero partibus ... domus circumspecti magistri 

Martini, bombardarii regie maiestatis contigue dicuntur vicinari. Cf. 1519 ibid. p.169: 1515 Végh, Buda p.162. 

bombardicum, -i n. 

Item emimus dominica ante Egidii viginti libras pulverum bombardici a Gregorio Kratkofszky fl. 4. den. 20: 

1523 Myskovszky, Városház p.26. 

bombardicus, -a, -um 

Item feria quarta in vigilia Assumptionis magistro pixidario [ad?] emendos pulveres bombardicos de Epperyes 

fl. 1: 1521 Msykovszky, Városház p.26. 

bonus, -a, -um adi. 

His triturationibus nostris boni aequique consules oportet: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. Cum tibi copias ostendet 

Aegidius meus, praesentium tabellarius, homo bonarum literarum et virtutum omnium alumnus studiosissimus, 

quem tibi ita commendo, ut maiore diligentia quidem commendare non possim: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

Magnifico ac spectatissimo domino Ioachimo Vadiano, inclyti Viennensis studii et rectori et lectori dignissimo, 

domino optimo: 1516 TAUR. Epist. 2 p.175. 

breve, -is n. subst. 

Noveritis nos quoddam breve apostolicum praefati s[anctis]s[imi] domini … summa cum reverentia recepisse: 


breve, -is n. [27] *usu generali: scriptura brevis – rövid írás: 

Scutum ... Fortunatam coronam (sic, recte: Fortunam coronatam) ... cum brevi in altera manu, cui scriptum sit 

'soli Deo', in altera vero sceptrum: c.1500/XVI Turul 1891 p.62. 

brevialis, -e Vagy breviale[m] vagy breviale, -is n. 

Quod condam frater Nicolaus ... quendam librum breviale ipsius ecclesie ... alienasset: 1450 MKSz 1890 p.52. 

273

dc_145_10 

brodium, -ii n. [3] 

Unde nec in brodio, nec in aqua mixta butyro (sc. baptizare aliquis potest): Bárczi, p.49. OD 15,C. 

brumalis, -e adi. 

Congregat non parum pecuniae verum quod converrit mensis, brumalis dies decoquit: 1514 TAUR. Epist. 1 

p.128. 

brunus, -a, -um 

Campanator habet sub manibus suis ... duas dalmaticas albas subductas, una cum cindato bruno, altera cum 

cindato rubeo: 1442 Archiv 1873 p.354. 

bubo, -onis m. et f. ad 

Dicimus enim pannosos pauperes homines, qui sibi de diversis parvis et abiectis consuunt vestes et sunt honusti 

pannis, sicut bubones plumis: Serm.Quinqu. 13 (p.47.) Ter flebile carmen / Tartareus sonuit bubo: IAN.PANN. 

Paneg. 3,3,176-177. Ex cuius (sc. scuti) parte inferiori … duo nobilissima cornua … cervi … exurgere videntur 

tenentia inter se noctuam sive bubonem, alitem ominosam: 1519 Áldásy, Címereslevelek II p.84. 

bucharius, -ii m. 

Super qua (sc. terra) populi curriferorum nostrorum et buchariorum resident: 1284 Reg.duc. p.142. 1291/1300 

Ibid. p.162: bochariorum. 1300 Ibid. p.175: bochariorum. 

bucina, -ae f. (buccina) [5] 

Nicolaus ... precepit etiam cum armis tympana buccinasque capi et aggressuros dudum hostes ingentis clamores 

in pugne congressu edere: BONF. III,3,177. In quo (sc. scuto) duae tubae corneae sive buccinae venaticae in 

altum eriguntur: 1514/? Iványi, Teleki p.208. 

bullio, -ire 

Stephanus ... varias vulnerum et cicatricum in utroque suo brachio susceperit laesiones rivos sanguinis in 

effusione bullienti exundantes: 1412 Katona, Hist.crit. XII p.147. 

burggravius, -ii m. *burgraphius 

Burgraphius Magdeburgensis ... in carcere diem obiit: BONF. III,3,57. 

Burgundia, -ae f. 

Volentes … contractibus et articulis tam inter ipsum d. Maximilianum imp[eratorem] ac serenissimum condam 

d. Wladislaum patrem nostrum carissimum, … quam inter nos ac serenissimos principes et dd. Carolum Rom. 

Imp. Regem catholicum et Ferdinandum archiducem Austriae, ducem Burgundiae etc. … initis et confectis 

satisfacere: 1522 Katona, Hist.crit. XIX p.352. 

bursicida, -ae m. [1] 

Blasium … iobagionem prioris de … Papoch … furem et hospitem furum ac bursicidam, … Mychaelem … 

iobagionem … delatorem falsarum clavium et furem ... retulerunt … iidem: 1409 Zsigm.oklt. II,219. 

bustum, -i n. [4]/4 ad 2: 

Bernardio Monelio … Paul(us) Moneli(us) … oculis haud siccis bustu(m) miserabile posuit: 1496 HtK 1927 

p.297. 

buxus, -i f. 

Euterpe arguti docuit modulamina buxi: Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 211. 115. 

byzantius, -i m. [7]/3 

Cum idem ... quandam vineam suam ... Sol comiti ... pro XXXta quinque Bisanciis vendidisset (cf. inferius: 

Bysancii, Bysancios): 1237 Veszprém város II p.98. 

cacchinnus, -i m. (cachinus) 

Monachorum iurgia … audientes cachino paene dissolvebamur: 1454 Ábel, Anal. p.219. 

cachinno, -are [1] 

Quia non consolatur Christi infancia garrulos nec lacrime cacchinantes, secundum Bernardum. (Cf. P L 1183, 

130B): Serm.Quinqu. 10 (p.42). Testis ... dicit se vidisse fratres Augustinenses in dicto monasterio et in cellis 

274

dc_145_10 

eiusdem monasterii cum suspectis mulieribus et audivit eos cachinnantes: 1518 Erdélyi, Register p.158. 

cachinnus, -i m. [3] 

Levis culpa est, ... si quis dissolute ridens cachinnis vel ludis ... alios ad ridendum incitaverit: GREG.GYÖNGY. 

Constit. p.138 . 

caducifer, -a, -um 

Dicitur et gelidos animasse Caducifer artus / et recidiva bonus vulnera Phillyrides: 1520 Anal.nova p.102. 

caecitas, -atis f. 

Relicta … oculorum cecitatem … incurrens votum emisit. Cf. Ibid. 30 (p.90): Quaedam matrona … cecitatem 

oculorum annis continuis … passa (sc. est).: VALENT.HADN. Mir. 23 (p.88). Occupacionem regni nostri 

promittunt (sc. rumores de hoste), facit hoc cecitas nostracium: BART.PANN. Epist. 4,1. 

caecus, -a, -um superl. vak sötét 

Latebras quasque cecissimas investigant sagacissime, disquirunt saltus (sc. Tartari): BONF. II,8,349. 

caecutio, -ere 

Ne infidelium more sine superioris auctoritate caecutirent: 1516 Katona, Hist.crit. XIX p.31. 

caelator, -oris m. 

Cum … circumspecti Martinus, … Iohannes … arcufices, Iacobus, Mathias … sellatores, Gregorius, Iohannes et 

Martinus eruginatores (sic ed.), Gallus, Mathias … corrigiatores, Damianus, Benedictus … clipeatores, 

Valentinus et Georgius celatores … sedulis supplicarunt vocibus, quatenus etc.: 1484 Zimmermann, Urkb. VII 

p.374. 

caelatura, -ae f. [4]/2 

Opus est apud nos musicum sive organicum in ede de novo exstructum quantum ad celature pulchritudinem a me 

ante ac (sic) non visum neque quantum ad sonoritatem ... a me auditum: 1499 Ábel, Dunai tudós p.121. Licet 

sigillum capituli Strigoniensis, ut patet ex celatura, sit capituli Strigoniensis: 1508 M.Sion 1866 p.540. 

caelebs, -is [8]/7 ad 2: 

Devotionem vestram laudabilem et affectum celibem, quem ad nostrum ordinem geritis specialem, ... gratanter 

acceptantes ... vos unacum ... coniuge vestra ... in confraternitatem nostri ordinis ... Recepimus: 1421 

Mon.Budapest III/2 p.58. Prout nos propria comperimus experientia devotionem tuam laudabilem et affectum 

celibe (sic, recte orig. Df 246306: celibem) gratuiter acceptantes ... acceptabilem fore: 1458 Zimmermann, Urkb. 

VI p.32-33. 

caelestinus, -a, -um [8]/2 


manus adamussim explicaret: 1517 Áldásy, Címereslevelek II p.76. Scutum triangulare, celestino colore per 

totum extenso, in quo cervi effigies ... cernitur. 1517 Mon.herald. III p.71. 

caelibatus, -us m. [3]/2 

Que lex hoc repudium interdixerit? Que aliam uxorem inhibuerit? Que denique regi ad gencium salutem edito 

perpetuum celibatum indixerit?: Udis p.460. Immo castissimum et sempiternum sibi celibatum indiceret (sc. 

rex), nisi assiduis populorum precibus victus de salutari herede publicaque salute racionem habere cogeretur: 

Udis p.465. Inita post illius (sc. Mariae reginae) mortem intemperantia et precipue feminarum, quibus pre 

licentia celibatus se fecerat obnoxium (sc. rex), in contemptum hunc adduxerat: BONF. III,2,181. 

caelicus, -a, -um (coelitus) 

Hic tumulatus miles Ioannes vocatus, frater gubernatoris sit iunctus coelitis choris, anno Dni 

MCCCCXXXVV. de Huniad etc. Hic tumulatus Iohannes miles iunior de Huniad vocats, frater eius an 

di sit iunctus celitis choris: 1440 Entz, Gyulafehérvár p.168. Habitat in celis / martir iste fidelis, / celica fit 

nardus / fidei ortis leopardus: XIVex. Off.Ger. p.21. 

caementum, -i n. 

Iterum in auro per magistrum Simonem ex cimento extracti et ibidem depositi ducati: 1521 Entz, Gyulafehérvár 

p.186. 

275

caenosus, -a, -um 

In sylvam pervenere ... opacam, ... item inviam et stagnantibus sepe aquis torrentiumque defluxibus cenosam et 

inequalem ac ad faciendum iter perquam difficilem: BONF. III,6,50. 

caenum, -i n. 

Quid ego misera hic cerno, homone an belua est, nam coeno illitum squallidum truncum arbitror torpescentem: 

BART.PANN. Vigil. 3. Belua, non urceum, sed: sus, surge, inquam, a coeno!: BART.PANN. Vigil. 14. 

caeremonia, -ae f. [6]/6 

Cum in nefandas ceremonias recidissent (sc. Taboritae): BONF. III,3,280. Qui sacro habitu et sollemni 

cerimonia incedentes penates et deos patrios, item aurea ... divum simulacra preferebant: BONF. III,6,68. Presul 

... perniciosam populi mentes heresim obrepsisse significat, sacras cerimonias et mystica cuncta incestari: 


caerula, -orum n. (cerula) 

Neptunus volucri stringit dum cerula (sic ed.) curru. Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 52. 110. 

caesareus, -a, -um adi. cesareus vér = leszármazott 

Si regni Hungarie hereditas … in sanguinem cesaream devolvetur: 1491 Katona, Hist.crit. XVII p.208. Orator 

regius … dicere debebit regiam maiestatem … suos … omnes finitimos officiales et finium custodes prohibuisse 

ab omni prorsus hostilitate de sub dominio regio dominiis caesareis inferenda: 1496 Katona, Hist.crit. XVIII 

p.39. Eximio atque praestanti viro, domino Ioachimo Vadiano, Musis atque Apollini sacrato poetae, liberalium 

artium et ... philosophice professori doctissimo, amico praecharo, Viennae in collegio Caesareo vitam viventi: 

1514 TAUR. Epist. 1 p.130. 

caesarianus, -a, -um [2]/1 

Ubi erumpentibus ex urbe cesarianis iam comminus pugnari ceptum est: BONF. III,7,246. Cum se cesariani intra 

menia recepissent: BONF. III,7,248. 

caesor, -oris m. subst. 

Qualiter comlium nostrorum Transsilvanensium ipsorumque officiales singulis 

annis per cesores lignorum robora et ligna in silvis ipsorum ua recompensa succidi 

facerent …: 1498 TT 1907 p.442. 

caestus, -us m. 

Nec plus Tyndaridae clarissima sidera fratres, / hic agilis frenis, cestibus (sic ed.) ille potens: Ábel, Anal. 

IAN.PANN. Eleg. 19,21-22. (p.95). 

calamitose [1] adv. 

Utinam id verius quam calamitosius asserere liceret: BONF. I,6,133. 

calamitosus, -a, -um 

Qui Salomonis restitutionem sanctissimique regis abdicationem sibi calamitosissimam fore rati nullam regni 

partitionem fieri passi sunt: BONF. II,4,121. Calamitosissimo bello: BONF. II,5,80. 

Heu, infaustam et calamitosam Christianorum sortem!: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.249. 

calathus, -i m. 

Quod ... praefatus quondam Anthonius aurifaber ... sexaginta florenos auri de caletha et ladula sua excipisset (sic 

ed.) et ... iudici ... tradidisset: 1465 Zimmermann, Urkb. VI p.211. 

calcaripar,-is m. [2]/1 

Quandam domum suam ... in vicinitate domorum Pauli calcariparis ab una ac pauperum mendicum (ed.: !) ab 

altera partibus ... habitam: 1494 Végh, Buda p.127. Valentinus calcaripar prope Sido kapw cb. 55: c.1510 

Szakály-Szűcs, Bortized 76. 

calcatura, -ae f. 

Simulcum quibusdam terris arabilibus in tribus calcaturis dicte possessionis Iako existentibus: 1439 C. Tóth, 

Szabolcs p.123. 

calceo, -are (calcio) 

dc_145_10 

276

dc_145_10 

Et nullus de eis audet calceare pedes suos, donec interficiat hominem: c.1238 CD Hung. IV/1 p.234. Praecedunt 

eos (sc. Tartaros) quaedam gentes, quae Mordani dicuntur, quae idifferenter interficiunt homines, quos invenire 

possunt, et nullus audet calciare pedes suos, donec interfecit aliquem hominem: c.1240/XIII LtK 1934 p.225. 

calchographus, -i m. subst. 

Nam templi praesuli, domino Ioanni Turzo, Vratislaviensi episcopo, cordi est, omnes illius epistolas ... 

chalcographorum prelo traditum iri velle: 1516 TAUR. Epist. 2 .174. 

calco, -are 

Ubi iam certo calcavit gramina passu: Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 205. 115. 

calculatio, -onis f. [16]/3 

His itaque breviter visis accedendum est ad veram calculationem computi: VALENT.HADN. Calcul. p.37. 

calculo, -are 

Denique divisiones proventuum eorundem maxime pecuniarum non foris in domo sua, ... sed in loco capitulari ... 

calculabit: 1526 Reg.Strig. p.167. 

calculus, -i m. 

Hic solus dies candido non calculo, sed marmore signandus: BART.PANN. Gryllus 115. 

calculus, -i m. [21] A 2 de concrementis in corporibus animantium nascentibus: lapillus vesicae v. renium - 

hólyag- v. vesekő. Intellexi … do vestram triplici morbo trifarioque egritudinis genere multum 

vexari, podagra videlicet, calculo ac imisa (sic ed., Dl 25658: invisa) beatitudine, que dicitur paupertas, quales 

… solent difficiliter curari: 1522 C. Tóth, Bátori p.114. 

caldarius, -a, -um [1] 

Kalendarius Testator dedit ... ecclesie Sancti Martini unum pulsatorem ... et stubam suam dedit ad domum 

Kalendariam: 1199 CD patr. V p.2. Caldarie passim frigidarieque celle (sc. sunt): BONF. IV,7,95. 

caldeator, -oris m. 

Quod ... vinearum unam ... Petrus, videlicet in territorio Lernenpuhel, in vicinitate suimet et Martini Armeni 

caldeatoris sitam, aliam vero ... domina Barbara ... possidere debeant: 1422 Mon.Budapest III/2 p.69. 

calebs, -is f. 

Quatenus praedictam calibem ... latori praesentium velitis restituere: 1456 Zimmermann, Urkb. V p.532. 

calefactor, -oris m. 

Calefactori fornacis dedi den. III.: 1526 Dl 26351 fol. 4. 

calesco, -ere [2]/1 

Mox tuorum pectora igne caluere: VALENT.HADN. Invoc. 4,3 (p.24). 

calidus, -a, -um (qualidus) 

Frater Bartholomeus prior et conventus cruciferorum ecclesie Sancte Trinitatis de Qualidis Aquis (sc. dat pro 

memoria): 1335 Dl 2931. 

caliga, -ae f. 

In huiusmodi etiam processione magistri decentibus vestimentis sint ornati caligas deferendo sub pena duarum 

pintarum vini, qui vero serto caruerit, solvet unam pintham (sic) vini: 1492 Mon.Iud. XII p.66. 

calleo, -ere 

Despotes, ... qui Turcorum artes non sine magna iactura calluerat, suspicione corripitur: BONF. III,6,113. Ista 

tamen omnia rectius mtas vra, que propinquior est et illorum mores et naturam callet, quam nos, qui 

procul absumus, considerabit: 1518 Acta Tom. I p.26. Qui eorum omne et ingenium callemus et mores: 1521 


calleo, -ere, -ui 

Historias vero callet doctissimus omnes: IAN.PANN. Paneg. 3,1,76. 

277

callide adv. 

Vos huc paulisper secedite, callide tamen: BART.PANN. Gryllus 123. 

callide [5]/4 comp. 

Callidius rem hostis egerat: BONF. III,5,41. 

dc_145_10 

callidus, -a, -um [13] 

Cum plenum milite ventrem (sc. equi Troiani) / callida periuri reserasset dextra Sinonis. IAN.PANN. Paneg. 

3,3,198-199. Dissimulato sepe habitu veluti callidissimus explorator vicos et oppida lustravit (sc. Ludovicus rex): 

BONF. II,10,474. Servus is frugi non est, qui quasi e promptuario fallacias callidas ... prompte promere nequit: 


callis, -is m. et f. subst. 

Sic etiam felix tamen est, si Stoica veri / callem secta tenet: IAN.PANN. Paneg. 3,1,110-111. Nec tibi inexpertos 

mendax edissero calles: IAN.PANN. Paneg. 3,3,148. 

calo, -onis m. 

Hominibus christianis et sacerdotibus non pro calonibus dumtaxat et lixis, sed pro iumentis etiam utuntur (sc. 

Turci:): 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.248. 

caltha, -ae f. 

Cum … virgo / cernit … / hinc inter calthas pictum fulgere papaver: IAN.PANN. Paneg. 3,1,24-26. 

camaria, -ae f. 

Quatenus ... de huiusmodi salibus in quibuscunque camariis nstris regalibus ... fratribus heremitis per comites 

camararum eorundem salium nostrorum assignandis ... nullum tributum ... exigere ... presumatis: 1421 


cambialis, -e adi. 

Tandem dicti ... Petrus et Blasius ipsorum porciones ... anotato fratri ipsorum sub forma cambiali seu precii 

infrascripti consensisse fassi sunt: 1399 CD Croat. XVIII p.490. Melius tamen consulemur salviusque, ut credo, 

ac tucius esset, si, ut pluries iam vobis scripsi, per litteras cambiales alicuius Italici mihi pecunie responderent in 

hunc modum, quod, si possetis Bude vel alibi unum mercatorem invenire, cui vel aput quem illas pecunias, quas 

mihi mittere velletis, reponeretis coram bono testimonio, ipse vero scriberet huc Venecias vel quamcumque 

aliam civitatem mihi propinquam aut Florenciam cuidam suo consocio, qui mihi hic illas pecunias visis litteris 

sui consocii restitueret sine aliquo periculo: 1448 TSz 1929 p.130. 

cambialiter adv. 

Ut ipse porciones ipsorum uni ex ipsis cambialiter vel in precio iuxta estimacionem proborum hominum 

cederentur: 1399 CD Croat. XVIII p.490. 

cameralis, -e 

Quomodo ... Stephanus ... cum fratribus ... suis ... universas hereditates ... pretextu quorundam debitorum, 

videlicet duorum millium septingentorum et sedecim florenorum cameralium ... occupassent: 1429 


camerarius, -ii m. ad 3: servus domesticus – háziszolga, cseléd, komornyik Insuper dedit homines, qui serviant 

abbati, qualiter preceperit, quorum hec sunt nomina: 

Craaczen, ... Nen, Cunad, Werenc, Patican cocus, Hina camerarius, Brathei cum fratribus etc.: 1141-1146 MKSz 

1892 p.15. 

camisia, -ae f. (camisium) 

Quosque ipse magister Emericus camisio se induit: 1508 M.Sion 1866 p.457. 

camisia, -ae f. (camista) 

Item Gerusch virgo super Hannus filium Peyster V ort. et II camistas (sic ed.): 1394 Acta Cassov. p.58. 

campana, -ae f. subst. 

Ut illis ecclesiae necessitates disponantur et campana ibidem reformetur: 1524 Bunyitay, Gyulafehérvár p.29. 

278

dc_145_10 

campanile, -is n. [26] subst. *csengettyű (liturgikus) 

Item laboratoribus feria sexta post Laurentii pro campanili fl. 1.: 1485 Myskovszky, Bártfa p.143. Item 

breviarium unum in Sclavonico scriptum. Item unum viaticum. Item unum campanile. Item due ampule 

plumbee. Item parva scatula cum reliquiis sanctorum: 1480-1500 Dl 26235 fol.3r. 

campanista, -ae m. 

Corrardus campanista noster ... exhibuit nobis quasdam litteras: 1357 Szepes megyei Tört. Társ. Évk. 1909 p.68. 

campanula, -ae f. (campanulla) 

Item, quatuor campanule, quarum due sunt appense et due habentur in sacristia: 1421-1425 Mon.episc.Zagr. VI 

p.97. 

campestralis, -e 

Castrum Makowicza cum suis pertinentiis ... sessione deserta aaedificia habente una, sessionibus campestralibus 

40, terris arabilibus ad unum aratrum regale: 1492 Wenzel, Mezőgazdaság p.261. 

camucatum, -i n. (kamukatum) 

Item una casula de kamukato viridi subducta cum albo bokaschino cum omnibus attinenciis suis: 1442 Archiv 

1873 p.355. 

canali (?) Non plene liquet. subst? 

Compositio super decimis frugum et bladorum, canali caulium (sic ed.), lini et aliorum excrescentium … et 

aliarum … rerum decimalium … intervenisset: 1423 Zsigm.oklt. X,74. 

cancellariatus, -us m. 

Regina ... officium summi cancellariatus unacum sigillo suo a vobis abstulisset: 1438 Veszpr.okl. I p.202. Et quia 

praefatus d. Thomas episcopus cancellariatus nostri fungitur officio, ad tollendam igitur omnem suspicionem, 

quae in hac parte de praeinserta donatione nostra oriri posset, propria manu nostra nos subscripsimus: 1496 


cancello, -are *ráccsal ellát 

Supra scutum vero galea et aurea, corona regia redimita, ea, quae faciei obiicitur, parte cancellata: 1457 

Kaprinai, Dipl. I p.218. 

cancellus, -i m. 

Que quidem dies octava festi Beati Georgii ex processu seu linea verborum in cancello et glosa correctorio 

elicitur evidenter: 1422 Zsigm.oklt. IX,496. 

candelabrum, -i n. subst. 

Omnia solus habes: matulam veteremque cloacam, Candelabra, faces, omnia solus habes: 1514 TAUR. Epist. 1 

p.130. 

candico, -are [1] 

Arma seu nobilitatis insignia, videlicet scutum triangulare duobus infectum coloribus, superne videlicet rubro, 

infra directam scuti diametrum ... residua pars scuti argentea tota candicat, ... eidem ... dedimus: 1517 Turul 1911 

p.110. Duo … cornua … cervi … exurgere videntur tenentia inter se bubonem … oculis candicantibus et 

auriculis erectis: 1519 Áldásy, Címereslvelek II p.84. 

candidatio, -onis f. 

Libanus interpretatur candidacio. Habuit autem sancta virgo primo candorem purissime cogitacionis in mente. 

Serm.Quinqu. 5 (p.34.) 

candidus, -a, -um [18] superl. 

Hic solus dies candido non calculo, sed marmore signandus: BART.PANN. Gryllus 115. In cuius (sc. scuti) 

medio leo ... anterioribus pedibus ... lilium florum omnium candidissimum, generositatem atque clementiam 

leonis ... tacite declarans atque pre se ferens ... cernentibus videtur: 1510/XVI Turul 1891 p.62. 

candor, -oris m. 

Non graciles humeros, nec molli virgine dignum / celsus honorato candorem corpore praefert: IAN.PANN. 

Paneg. 3,1,267-268. Aequitatis ac iusticiae candor tibi Traianum associat: BART.PANN. Gryllus ded. 11. 

279

dc_145_10 

canesius, -ii m. [3] 

Canesii quot hebdomadibus inter se concilium habebant: BONF. II,8,302. 

canicida, -ae m. 

Canicide alias tortori LXVIII.: 1497 Fejérpataky Emlk. p.258. 

canities, -ei f. 

Sutor ... vidit per somnium quendam venerande caniciei et pulchritudinis inaudite sibi assi. Cf. ibid. 9 

(p.80): Quidam venerande caniciei sacerdos ... cepit dicere etc.: VALENT.HADN. Mir. 3 (p.66.) 

canna, -ae f. (= nád) 

Ubi nil aliud, aquas dumtaxat, sub oculis cannis circumquaque omnia referta … conspicere licebat: 1454 Ábel, 

Anal. p.218. 

cannabis, -is f. (canapus) 

Ut maiestati nostrae de canabo pro centum florenis disponere debeant (sc. camerarii): 1476 Zimmermann, Urkb. 

VII p.82. Ne ferrum, canapum et arma venditionis gratia ad partes Transalpinas importari pateremini: 1483 

Zimmermann, Urkb. VII p.351. 

cannabius, -a, -um (canapeus) 

Corda canapea I. Cf. 1439 Katona, Hist.crit. XII p.866: Quarum (sc. litterarum) una erat aperta, alia vero zona 

canapea hinc inde penetrata clausa fuerat filis canapeis: 1524 SMM 1981 p.44. 

canonicus, -i m. subst. 

Scire ... te velim … me hospitem quendam, canonicum inquam … reperisse adeo cupidum, ..., ut non sit satis 

aestimare: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. 

canonizo, -are 

Quando (sc. Augustinus) canonizatus est: a.1390 Knauz, Kortan p.117. 

canor, -oris m. 

Canor aethera complet / nectareus: Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 84-85. 111. 

cantaber, -is, -e 

Nescio, quis veniens ab Iberis Cantaber oris / immeritum proprio tentat modo pellere regno: IAN.PANN. Paneg. 

3,2,87. 

cantarus, -i m. subst. 

Ex … epigrammate, quod nudius quartus, cum totus in fermento essem, edideram, cantari siquidem stannei usum 

mihi inhibuit, poteris ad unguem usque cognoscere: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. Omnia solus habes: detrita 

cantarus ansa / Obsequio nulli est, omnia solus habes: 1514 TAUR. Epist. 1 p.130. 

cantharus, -i m. *canterius 

Unus canterius stanneus unius medie mensure: 1508 MKSz 1881 p.299. Item Ambrosio de Varda fratri suo 

legavit vestem rubram sericeam, ... carthesium unum vulgo cheze, cantharum unum parvum argenteum, ... 

rocheta, bireta, ephippia de veluto nigro, cui et frenum fiat simile, et breviarium. Cf. ibid. p.31: Item Ioanni, 

Michaeli et Emerico de Varda fratribus legavit singulis duos cantharos argenteos: 1524 Bunyitay, Gyulafehérvár 

p.30. 

cantilena, -ae f. [9] ironice: actus indicium profitendi v. magis quae de perpetratis prolata sunt – ironikus 

értelemben: vallomás. 

Hic iam pauci Hungari remanserunt, forte quia sentiunt prope esse tempus, in quo cantilena de traditore cani 

debeat: 1522 C. Tóth, Bátori p.120. Quae (sc. personae) … cantilenas quasdam in probrum et contumeliam 

eiusdem Sanctae Sedis Apostolicae totiusque cleri confingere et ore sacrilego decantare … praesumerent: 1524 

Schmitth, Ep.Agr. II p.227. 

cantuale, -is n. subst. 

Item cantuale et lectionale Beate Virginis cum nota: 1433 Mon.episc.Zagr. VI p.406. 

280

dc_145_10 

canus, -a, -um 

Ve cano capiti tuo, senex, qui ita rem tuam curas neglegenter: BART.PANN. Gryllus 32. 

capax, -cis 

Ubi iam sensus est visus habere capaces (sc. Franciscus): IAN.PANN. Celebr. 211. 115. 

capellania, -ae f. [4]/2 

Quibus scilicet annis ... testis stetisset ... aliquando in capellania et frequenter dictum monasterium visitasset: 

1518 Erdélyi, Register p.116. 

capellum, -i n. [3] 

Pro reverentia sacre dignitatis cardinalatus, cuius capello et insignibus reverendissimus ... pater ... Gabriel, 

sancrosancte Romane ecclesie cardinalis Agriensis, ... ymmo in persona eius nos, regnumque nostrum Hungarie 

prefatum te ministro apprime decorata sunt gratum et ydoneum nostro regio favore iudicamus (sic etiam Dl 

50535): 1478 Mon.herald III .53. 

caperatus, -a, -um [2] 

Semovete frontes a vobis caperatas: BART.PANN. Gryllus 5. 

capesso, -ere 

Vos quoque magnanimi principes ... tandem Christianae reip[ublicae] tutelam curamque capessite: 1521 Katona, 

Hist.crit. XIX p.260. 

capio, -ere 

Et possessio nostra Toron nominata caperet sibi commetaneitatem sepedicte possessionis: 1423 Zsigm.oklt. 

X,105. 

capisterium, -ii n. 

Sub quorum conductu erant ... viginti milia rusticorum cum securibus, fossoriis et capisteriis pro viarum 

explanatione: 1476 Veress, Acta p.8. = MHHActa extera II p.299-300. 

capitalis, -e 

Quod in praedictis curiis nostris idria signo civitatis nostrae Chasmensis et nostro, quod littera E capitalem (var.: 

capitali, CD Hung. X/5 p.698), nomen nostrum, scilicet Eberhardus significare volumus et declaramus: 1416 

Katona, Hist.crit. XII p.256. CD Hung. X/5 p.697. In sacrae mattis regiae civitate capitali: 1493 

Wagner, Anal. II p.109. 

capitaneatus, -us m. 

Vos … sub capitaneatu fidelis nostri … perpetui comitis Abauivariensis … deputandos duximus: 1504 Katona, 

Hist.crit. XVIII p.395. Item ad tertium annum sequentem stypendiariis sub capitaneatu Blasii de Saag 

existentibus ... cesserunt datique fuerunt flor. 770. (Ibid. p.236:) Pro Blasio de Saag ratione capitaneatus sui dati 

sunt fl. 50: 1512 MTT XI p.235. Pedites ... dedimus sub capitaneatum ... Ambrosii Sarkan: 1526 Artner, 

Védőbástya p.187. 

capitaneus, -i m. szolgabíró 

Deputatis quattuor nobilibus capitaneis eiusdem provincie: c.1280 Gerics, LvtK 2006 p.39. 

capitatim [6]/2 adv. 

Quod si vra mtas nobis auxilio fuerit, nos quoque capitatim insurreximus: 1526 Acta Tom. VIII 

p.217. 

capitolium, -ii n. 

Et illa ecclesia est modo capitolium fratrum sive monasterii Lapidis refugii. (Cf. p.72:) Pater Andreas capitolio 

generali intimavit novellam plantationem: XVI. Wagner, Anal. II p.70. 

capitularis, -e 

Item unum aliud capitulare cum certis oracionibus: 1433 Mon.episc.Zagr. VI p.406. 

capitularius, -a, -um 

Item unum capitularium cum kalendario et rubrica Zagrabiensi: 1433 Mon.episc.Zagr. VI p.406. 

281

capitulum, -i n. 

Nos, capitula Braschovien. et Cibinien. decanatuum memorie commendamus presentibus et futuris, quod etc.: 

c.1452 Df 286635 fol. 70r. 

cappellaris, -e = capitularis capellaris 

Canonici prebendati et capellares ecclesie metropolitane Strigoniensis ... congregati. 1458 DF 261227 fol. 189. 

cappellarius = cappellanus 

Iohannes ... plebanus ... et ... Iohannes capellarius capelle Sancti Georgii martiris habuerunt introitum et quilibet 

eorum tenetur ffl. 1.: 1514 Közl.Szepes 1911 p.195. 

captio, -onis f. 

Quod civitates ipse coronae ... ab emulorum seu dolosorum captionibus salve preserventur: 1440 Kaprinai, Dipl. 

I p.229. 

capto, -are 

Ad hospicium ipsorum Iohannis et Urbani in eadem Zyl tunc per eosdem captatum irruendo: 1465 Dreska, 

Panonh. III p.130. Ideo ad unum certum terminum pro tempore captato convenire debeant et super his et aliis 

tractare: 1498 Katona, Hist.crit. XVIII p.166. 

captor, -oris m. I 

ohannes Sartor captorque hospitum, civis civitatis Iauriensis: 1471/1477 Dreska, Pannonh. III p.194. 

capulus, -i m. [9]/3 

Ex cuius spelunca anterior medietas iubati leonis salienti similis, strictum gerens in ore gladium, prope capulum 

arreptum prominet: 1500 Turul 1894 p.85. In scuto nudus ensis nigello fretus capulo, reliqua parte speciem ferri 

reddente, acumen suum versus angulum sinistrum porrigit: 1507 Turul 1911 p.105. 

caputium, -ii n. 

Ob quam causam religiosi habent capucium ad tegendum vultum: Serm.Quinqu. 3 (p.30). 

caractero, -are 

Quod in praedictis curiis nostris idria signo civitatis nostrae Chasmensis et nostro, quod littera E capitalem (var.: 

capitali, CD Hung. X/5 p.698), nomen nostrum, scilicet Eberhardus significare volumus et declaramus, 

caracterata et desuper de labio in labium forrata (var.: ferrata, CD Hung. X/5 p.698) habeatur: 1416 Katona, 

Hist.crit. XII p.256. CD Hung. X/5 p.697. 

carbasa, -orum n. 

Huc iam cernetis … / carbasa felici properare Ligustica vento: IAN.PANN. Paneg. 3,3,59-60. Hac libet, hac 

rapidis intendere carbasa ventis: Ábel, Anal. IAN.PANN. Eleg. 30,13. (p.126). 

carbo, -onis m. 

Carbones, ... prout alias fuit consuetum, cremari non permitteret ... idem Sandrinus: 1429 CD Hung. X/7 p.88. 

Nos … praescriptos cives … in praescriptis silvis nostris … ligna ad praetactam culturam montanarum et 

fodinarum necessaria et sufficientia succidendi ac deportandi, … nec non carbones in eisdem concremandi 

semper … exemptos … et liberos habere volumus: 1504/1507 Wenzel, Dóczyak p.58. 

carbonista, -ae m. karbonista 

Mathias Surdus, Paulus Magnus karbonista, Hans mensator, … Emericus carbonista … Clementem … et 

Martinum … captivari … fecissent: 1524 Wenzel, Dóczyak p.84. 

carbunculus, -i m. [1] 

Heu ... cecidit fulgidus carbunculus (sc. Iohannes Hunyadi), cuius splendorem impressit tenebris ... vir armatus: 

1476 Kovachich, Scriptores II p.3. 

carcer, -eris m. = korlát 

Stantibus ad metam carcer subducitur: Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 57. 110. 

carceralis, -e 

dc_145_10 

282

dc_145_10 

Minatus est vicarius nobis carceralem penam: 1520 Urkb.Kisd. p.170. 

cardineus, -a, -um [3]/2 

Dionysius ... metropolita Strigoniensis et cardinea dignitate preditus pupillum in gremio matris vagientem ... rite 

coronavit: BONF. III,4,162. Pars una (sc. cardinalium) in Germania ... Felicem, contra Rome altera cardinei 

collegii decreto Eugenium pronunciasset: BONF. III,5,154. Cardinei patres quinque et quadraginta aureum milia 

... duci ... dedere: BONF. IV,1,23. Congratulor … plurimum sanctitati vestrae et Sedi Apostolicae, quod sacro 

cardineo cetui vir tantae sapientiae fuerit associatus: 1515 Theiner, Mon.Slav. I p.562. 

carentia, -ae f. [38] ad A3: 

In quorum omnium ... testimonium ... praesentes fieri et nostri parvi secreti, in quo arma nostra paterna sculpta 

sunt, propter carentiam maioris abbatialis sigilii (sic ed.) fecimus appensione communiri: 1440 Zimmermann, 

Urkb. V p.57. 

caries, -ei f. [1] 

Panegyricum ... convulsum, lacerum, membratim dispersum, situ carieque obductum collegi: 1522 Anal.nova 

p.487. Quanam causa potius dextra, quam caput et cor Deo dicatissimum se a carie vendicare debuit, nempe quia 

dextera pietatis et misericordie fuerat: BONF. II,2,394. 

cariosus, -a, -um [3] 

Rex … ad languorem declinandum ientandi gratia Picenas ficus Petrum promptuarium exposcit, at ille cariosas 

attulit et exoletas: BONF. IV,8,191. 

carmasinum, -i n. 

Velutum de carmasino rubeo et figurato pro una giploide d v transmisi et licet sit satis 

exiguum et parum minusculum, tamen spero vos benignitate vestra gratanter accepturos: 1449 TSz 1929 p.134. 

carmen, -inis n. 

Memorie commendantes pandimus cunctis presentis carminis paginam inspecturis: 1397 CD Croat. XVIII p.269. 

carnalitas, -atis f. 

Apparuit autem eius humilitas ... secundo ex parvitate matris, que eum peperit. ... Fuit Maria ... parvula ... per 

humilitatem, que non habebat ubera turgencia per carnalitatem, sed de celo plena per divinam influxionem, 

quibus pavit illum, per quem nec ales esurit: Serm.Quinqu. 12 (p.46). Milicia ... mala ... est triplex: infidelitatis, 

carnalitatis et mundane sollicitudinis: 1449 ItK 2005 p.201. Mirabile esset esse in carne sine carnalitate. Hic 

prefiguratum est in tribus pueris, qui in fornace ardenti non fuerunt combusti: XV Madas, Serm. p.124. 

carnificatura, -ae f. 

Licet ipsi ... pluribus libertatibus et consuetudinibus ... a divis regibus datis ... super maccellis et artificio 

carnificature ipsorum se extendentibus uti (sic, recte: usi) ... fuissent. Cf. ibid. p.359: Quando aliquis magister in 

medio eorum existens et opus carnificature exercens ... uxore privatur (locus sc. ex editione Bevilaqua, Mészáros 

p.62 [in notis] in LLMAeH allatum). Ibid.: Quod talis ... ipsam ... artem magisterii carnificature propriis manibus 

perficere ... plene agnoscat. Ibid. p.360: Qui ... artem carnificature in persona sua exerceat. 1512 Ibid. p.394: 

Licet ipsi ... certis libertatibus ... super maccellis et carnificature (sic ed., recte: carnificatura) ipsorum se 

extendentibus ... gavisi ... fuissent. Cf. ibid. inferius: Vellent ... etiam ipsi ... laborem et magisterium ipsorum 

carnificature exercere: 1481 Budai mészárosok p.357. 

carnosus, -a, -um 

Ideo nati non possunt statim incedere propter pondus capitis, per quod intelligitur mundicia castitatis in sancto 

viro, quia ad modum capitis non fuit carnosus, id est carnalis, sed pocius virgo, quasi adeps separatus a carne, 

Eccli. XLVII.: Serm.Quinqu. 3 (p.31). 

carpentarius, -ii m. *carpentalius, ad B: *(carpentalius, capentalius) 

Pro quattuor carpentaliis de Bewlth ad tres dies dedi d 4: 1517 Dl 26156 fol. 7v. Item feria secunda qui 

capentaliis ligna magna ad pallacia traxerunt per chigam, laicis VI per d V dedi eis: Ibid. fol. 8r. 

Kr[opf] L[ajos]: Carpentarius: Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1900 p.478. 

carpentum, -i n. [6]/2 

Ioannes … interea carpenta regia ancillarumque cohortem parat, spolia direpta disquirit, … postremo … hanc 

(sc. Mariam reginam) Budam remittit: BONF. III,1,337. Palatinus … multos, qui regali carpento nefarias manus 

283

dc_145_10 

iniecerant, impetu facto repellit: BONF. III,1,298. 

carpo, -ere 

Scardona ... quam non ei commoditatem est praebitura ad omnes oras maris Adriatici non paulatim modo 

carpendas, ... sed ... uno impetu subigendas?: BROD. Or. 45 (p.69). 

carrago, -inis f. [1] 

Delevimus CCCXX milia Gothorum, mersimus duo milia navium, tecta sunt flumina scutis, spathis et lanceolis 

omnia litora operiuntur, campi ossibus tecti latent, nullum iter purum est, ingens carrago deserta: BONF. I,2,151. 

carrus, -i m. [2]/2 

Turci … a dextro cornu se a carris circumveniri et a tergo … machinis peti respexere: BONF. III,5,279. 

Quicunque intra carrorum septa et oppositam aciem deprehensi sunt: BONF. III,5,281. Quamvis carrorum 

circumseptu se pro vallo muniverant: BONF. III,10,76. Sub divi vivere, carrorum copiam habere, quibus pro 

vallo uteretur: BONF. III,3,49. Corvinum … memorant … utrunque etiam cornu longo carrorum ambitu 

circumvallasse: BONF. III,5,260. 

casia, -ae f. 

Item habet cassiam in canna lot. 21 den. 12.: 1522 Dl 26269. 

caso, -onis m. (gazo) 

Quod dictus Priba comes ... tenetur nobis ... solvere ... quindecim idrias vini et totidem gazones pabuli: 

1261/1394 LvtK 2004 p.69. 

cassis, -idis f. subst. 

Praefatus c[omes] Petrus ... letales in suo corpore collegit passiones signanterque in eius capite, non obstantibus 

manipulationibus, ex ictu cuiusdam clavae manualis confracta casside mortalem suscepit laesionem: 1411 

Katona, Hist.crit. XII p.64. Item domino Ioanni de Varda fratri suo legavit pallium de chemeleth coloris 

pavonacei, loricam item cum casside: 1524 Bunyitay, Gyulafehérvár p.31. 

cassis, -is m. subst. 

Sed quorumdam principum iudicia sunt similia cassibus aranearum, in quibus si culex ceciderit aut musca, 

tenebitur innexa. (Cf. PL 53,928b: Verum haec illorum argumenta similia sunt cassibus aranearum, in quibus si 

culex aut musca consederit, tenetur innexa cum autem de fortioribus aliquid inciderit, ipsum quidem mox 

penetrat, textus vero perrumpit invalidos.): XIII Madas, Serm. p.52. Agricolae fruges sunt munera, militis enses, 

/ venantis captae casse latente ferae: Ábel, Anal. IAN.PANN. Eleg. 19,97-98. (p.97). 

casso, -are 

Nec ob hoc Mars cassat acerbus: IAN.PANN. Paneg. 3,2,154. 

castellanatus, -us m. [25] 

Qui (sc. iobagiones) in portione castellanatus Wesprimii resident: 1476 Veszpr.okl. I p259. Item in castro 

Lypowch et castello predicto sunt tot et tante res bonaque et ingenia in ipsis castro et castello sub uno 

castellanatu existentibus reperte et inventa: 1480-1500 Dl 26235 fol. 1v. 

castellum, -i n. 

Quod … Franciscus … Iohannem … a totali castello Zenthersebet … prohibuit: 1520 Wenzel, Dóczyak p.82. 

castigo,-are verb. 


catedralis, -e (cathedralis) 

Quod quidam incola vester, catedralis scriptor pye memorie Valentino presbitero cum quinque fl. auri 

obligabatur: 1466 Ábel, Bártfa p.10. Fügedi Sz 1977 p.856. Mazuran I,194, p.224. 

cateno, -are cateratus (catheno) 

Quidam nobilis … feramentis in collo, in manibus cathenatus et constrictus carceri mancipatus (sc. est).: 

VALENT.HADN. Mir. 6 (p.74). Quandam possessionem … per condam … nostrum notorium … infidelem … 

in civitatem Budensem … cateratum (sic ed.) et compeditum … allatum … possessam … Valentino … 

donavimus: 1390 Mon.Budapest III/1 p.44. 

284

cathalogus, -i m. 

Supplicamus, ut ipsum ... canonizare et cathalogo sanctorum ascribere dignemini: 1460 M.Sion 1869 p.337. 

cathenula, -ae f. 

Item crux aurea parva smaragdis aliisque veris gemmis referta ac in medio saphiro maiore non nimis eleganti 

ornata cum cathenula argentea: 1502 Df 262314. Item omnes res aureas, puta annulos, cathenulas, nasfa aliaque 

talia ornamenta, que in valore excedunt flor. trecentos, lego uxori mee: 1515 MTT XI p.134. 

catherum, -i n. 

Item pelvim cum cathero argenteam, unam cuppam magnam ad modum lavoris Erdely, minores cuppas 

deauratas quinque aliaque argentea ... lego uxori: 1515 MTT XI p.134 

catinus, -i m. 

Hyaena in margine catini / transiens in ordine Latini, / velut antea nemo iam divinat: c.1308 Planctus cleri 2,11- 

13 (p.75). 

cauda, -ae f. 

Dum vero officium divinum legimus vel cantamus, in fine versuum longas caudas non faciamus: 

GREG.GYÖNGY. Constit. p.89 (Rubr. XXXIV). 

cauma, -ae f. 

Clerici utuntur caumis rotundis in capitibus rasisi, laici vero quadratis: OSU.LASKO Gemma fidei XIX. 

causa, -ae f. adi 

Ubi licet non parum lucri mihi in horas vel consultando vel causas agendo cedat: 1514 TAUR. Epist. 1 p.128. 

causalis, -e 

Noveritis, quod cum alias nobis in civitate nostra Cassoviensi existentibus causalesque processus nostri in 

praesenciam adherentium discutientibus in personis ... comitum urburarum ... propositum extiterat: 1429 CD 

Hung. X/7 p.87. 

causatio, -onis f. (caussatio) 

Ut praefati nobiles ... iuramentis deponendis, homagiis emendandis et repetendis ceterisque processibus, 

attestationibus, affirmationibus, fassionibus et caussationibus, in iudicio et extra per omnia eodem modo et iure, 

quo veri nobiles regni acceptentur et reputentur: 1411 Katona, Hist.crit. XII p.76. 

cautelosus, -a, -um 

Omnes captivi … hinc inde liberari, dimitti et restitui debeant quavis excusatione cautelosa cessante: 1498 


cautes, -is f. subst. 

Interdum gelidis cautes vel robora prensat / unguibus: IAN.PANN. Paneg. 3,2,281-282. Viam … lignis 

cautibusque Turci complere: BONF. III,5,376. 

caverna, -ae f. [13]/5 

Quod … Katherina … et Franciscus … meatum aque Rabe vocate in cavernis molendinorum ipsorum Zykra 

molna appellatorum super eodem fluvio Raba decurrentem de suo antiquo cursu alcius sublevando ipsam aquam 

… adeo tumesscere fecissent, ut etc.: 1451 Tudománytár 1837/II p.167. Quomodo … nobiles domine … per 

prescriptos iobagiones octo cavernas lupinas fodi ac in terris arabilibus … segetes cum pecudibus et pecoribus 

depasci conculcarique et anichilari fecissent: 1470 Dl 59574. 

cavillosus, -a, -um [2]/1 

Quod si forte rebelles ac cavillosi ... eritis: 1485 M.Sion 1866 p.779. 

cavus, -a, -um [5] 

In quo (sc. scuto) … insurgit … draco, cuius oculi in recessu cavo ardent: 1526 Áldásy, Címereslevelek II p.93. 

cedidere lege cecidere BONF. II,5,132. 

dc_145_10 

285

dc_145_10 

cedo, -ere verb. 


ceha, -ae f. 

Dum modo (sic ed.) magistri in cecha congregati se alternatim verbis illicitis afficerent: 1492 Mon.Iud. XII p.64. 

celator, -oris m. 

Prediis … erga manus quorundam nobilium, úti iurium nostrorum regalium celatorum sub taciturnitatis silencio 

… habitis: 1427 Dreska, Pannonh. II p.203. 

celebratio, -onis f. 

Attractus ... recepit terminum respondendi ad proximam per nos iuris celebrationem: 1433 Mon.Budapest III/2 

p.187. 

celeratio, -onis f. 

Ut res, que celerationi digna est, effectum habere inchovet: 1474 Veszpr.okl. I p.254. 

cellula, -ae f. 

Ne de memoriali hominum cellula effluant cum ipsis lapsura (sc. acta hominum): 1390 CD Hung. X/1 p.634. = 

Form.styli II,262 (p.309). 

cenaculum, -i n. 

Secundum, quod est extra Hierusalem a parte australi in opposito cenaculi distans illuc cccccc passibus: 

GABR.PECHW. p.XI/v. Turres quoque cenaculis ac pergulis obducte: BONF. IV,7,108. 

censor, -is m. 

In quo censoris limatissimi adhibueris officium: BART.PANN. Vigil. ded. 4. 

censuarius, -ii m. [1] 

Quod censuarii sive emphiteute sunt multum depaupertati adeo, ut quidam … propter eorum inopiam censum 

anniversarium minime solvere poterant. Cf. ibid. p.295: Quod magister Petrus tunc rector dicti altaris ab 

emphiteutis sive censuariis dicti altaris sumpmam pecuniariam penes se amplius tenere … nolentibus viginti: 

1506-1508 M.Sion 1866 p.292. 

censura, -ae f. 

Significarunt … Corvinum … sacram sibi censuram usurpasse, sevire in sacerdotes: BONF. IV,3,28. 

centenus, -a, -um [6]/5 

Quod anno salutis XXX secundo supra quaterdecies centenum accidisse legimus: BONF. III,3,112. Hec anno 

octogesimo primo supra terdecies centenum acta sunt: BONF. III,1,21. 

cento, -onis m. [2] 

Galli … in tentoria penetrant, ex centone confecta multa prepropera festinatione relicta diripiunt: BONF. I,9,205. 

centralis, -e 

Quem locum nos elegimus tamquam ydoneum, multitudinis capacem, accommodum, tutum et communem et 

quasi centralem omnibus nationibus ad concilium venturis: 1414 Finke, Acta I p.291. 

centrum, -i n. [4] 

Si ad axem caeli curro / et ad centrum aridae recurro: c.1308 Planctus cleri 3,3-4 (p.75). Quod deberet esse locus 

communis et confluentibus ex diversis partibus mundi ad huiusmodi concilium quasi positus in centro: 1413 

Finke, Acta I p.240. 

Memorato Nicolao ... et heredibus suis legitimis ... hic centro praesentium apicum nostrarum depicta et bina 

duplicata seu geminata arma ... coronam auream supra galeam deferendam ... ex novo concedimus: 1416 Katona, 

Hist.crit. XII p.245. CD Hung. X/5 p.686. 

cerebrum, -i n. 

Erupit mixtus cerebro de vulnere sanguis: IAN.PANN. Paneg. 3,3,220. 

286

ceroferarius, -a, -um m. ceroferari: pl. gyertyatartó 

Item aput dominum Iohannem plebanum de Rakamaz habeo florenos duos, lego, ut duos bacculos, qui alio 

vocabulo dicuntur ceroferari (sic, recte: ceroferarii), disponere faciant et constituant ante altare maius in ecclesia 

Beate Virginis Marie fundate in Semyen: 1521 Solymosi, Két testamentum p.225. 

ceropharius, -ii m. 

Ad communicandum infirmum vadat prelatus ... precedentibus duobus cerophariis in superpelliciis: 1311 M.Sion 

1867 p.5. 

certe comp. cercius adv. 

Nos … ex tenore dictarum litterarum predictorum capitulorum … de generacione eiusdem Dominici cercius 

edocti liberam eidem concessimus licenciam ad propria redeundi: 1323/1365 MNy 1931 p.208. 

certo, -are 

Si qua in ecclesie predicta (sic ed.) preiudicium de proprietatis iure certantia privilegia per quoslibet ostenduntur: 

1276 Veszpr. okl. I p.71. 

chalybs, -is m. subst. 

At illi duo intus clausi de silice cum calibe ignem producunt, lampades exinde accendunt. GABR.PECHW. p.Vv. 

Sic corda politi / ceu magnes chalybem sermonis melle trahebat: Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 233-234. 116. 

chaos, -tis n. 

Chaos horridum subarrhavit iura: c.1308 Planctus cleri 4,5 (p.75). 

characteristicus, -a, -um caracteristicus indolem praebens – jellegzetes: 

Hanc vallem, id est locum paradisi, concludunt duo montes, scilicet humanitas et divinitas Christi. Nemora 

vallium sunt utriusque caracteristica idiomata, secundum Damascenum (ed.: ubi?): Serm.Quinqu. 132 (p.278). 

charis, -is f. 

Et ideo dicitur Eucharistia, id est bona gratia, ab eu, quod est bonum, et charis, gratia: Bárczi p.69. 

OSU.LASKO Biga sal. 46,P. 

charta, -ae f. ad B4: 

In ipsa domo quendam hominem penes mensam in parte interiori, loco tenebroso sedentem cartasque cum ceteris 

commensalibus ludentem: 1525 Végh, Buda p.185. 

chelys, yos f. (gr.) ad 3/i: 

Praestamus caris tantum leve carmen amicis, / et rude cum crepuit si quid inepta chelys: Ábel, Anal. IAN.PANN. 

Eleg. 19,101-102. (p.98). Orditur iam te nostra sonare chelys: IAN.PANN. Paneg. 3,proe1,16. 

chirographum, -i n. ad B2aalpha: 

In eorum nomine cum plenaria auctoritate cirographum mihi suum propria manu conscriptum dedit mihi (sic) 

ipsorum notarius: 1509 Reg.Strig. p.86. 

chirologus, -i m. (cyrologus) 

Coram providis viris, Petro cyrologo, concivibus et iuratis de eadem (sc. presbyter testamentum fecit): 1419 


chirothecarius, -ii m. 

Item Iacobus Hungarus brasiator super Nicolaum cirotecarium I. flor. Et centum denarios: 1394 Acta Cassov. 47. 

choralis, -e ad 1c: 

Item due alie cappe corales de athlaz: 1421-1425 Mon.episc.Zagr. VI p.196. 

chorator, -oris m. 

Hic servatur festum Adventus sanguinis Christi et choratores fient tantum in missa, quod in vesperis tantum fit 

memoria: XV Knauz, Kortan p.132. Item sunt quatuor baculi seu sceptri coratorum: 1433 Mon.episc.Zagr. VI 

p.397. 

choraula, -ae m. [1] 

dc_145_10 

287

dc_145_10 

Tantam in histriones, mimos et cytharedos, tantam in choraulas, sonaschos, cantores et utriculatorios... 

nummorum profusionem hucusque toleravit (sc. Rex): Udis p.471. 

chorda, -ae f. ad 2: 

Sigismundus pellifex super Dobringer VIIj tunella vini, II cordas terre arabilis. Cf. ibid.: p.77: Petrus Weynradi 

super Malik j vineam IIII cordas terre arabilis et j domum. Cf. ibid. 92: Pro quibus sibi tres cordas terre arabilis 

et tres prati titulo pignoris obligavit. Cf. ibid. p.98: Pro quibus obligavit II cordas terre arabilis: 1395 AA Cassov. 

p.72. 

chordula, -ae f. [13] *kanóc 

Cordule alique pro incensione bombardarum: 1508 Sz 1872 p.289. 

christianus, -a, -um superl. 

Quod (sc. regnum) christianissimum hactenus est reputatum: 1417 CD Hung. X/5 p.760. Zsigm.oklt. VI,889. 

Christifer, -a, -um 

Finivi librum illuminando sexta ferria in die octava Thome Cantuariensis infra octavas Nativitatis Verbi Dei 

incarnati, filii Dei altissimi Beatissime Christifere Marie in divina et humana natura unius suppositi, cui laus et 

gloria: 1480 ItK 2006 p.110. 

christiformis, -e 

Quarta ratio imitationis christiformis et specialis, quia, ut dicit Bern, christianus a Christo dicitur, ut 

Christi frater et imitator reputetur: PELB.TEM. Quadr. I,C p.a,2v. 

chuha, -ae f. 

Duo clientes, qui in confinibus illis 'chuzarok' vocantur, duo fratres ... spoliati sunt (sic, recte: spoliaverunt) 

et de eorum habitibus chuhas sartiri fecerunt: Chron.F.M.O. p.243. 

chyga, -ae f. [1] *chiga 

Per chigam traherunt (sic ed., recte orig Dl 26156 fol. 8r): Item feria secunda qui capentaliis (sic, recte: 

carpentariis) ligna magna ad pallacia traxerunt per chigam, laicis VI per d V dedi eis): 1517 Lex.Hung. 

p.127. 

chyragram, -atis n. 

In quorum fidem et testimonium nos prefatus Wladislaus rex Hungarie ob chyragram manu fraterne maiestatis, 

prefati sereniss[imi] d[omini] regis Polonie loco et vice nostri presentes literas subscribi fecimus: 1515 Katona, 


cibarium, -ii n. [16] 

Praegnantes habere consueverunt varia et inordinata desideria cibariorum diversorum: Bárczi p.65. OD 28,F. 

cicatrix, -cis f. [2] 

Stephanus ... varias vulnerum et cicatricum in utroque suo brachio susceperit laesiones rivos sanguinis in 

effusione bullienti exundantes: 1412 Katona, Hist.crit. XII p.147. Alexander … nondum obducta vulneris 

cicatrice ad traiciendum Tanaim rates … excogitat: BONF. I,1,217. Hanc gentem Iordanis … vultu … 

cicatricibus quibusdam inscripto … tradit. … Quare obductis cicatricibus imberbes consenescunt: BONF. 

I,2,200. Tu es unus de patibulo secatus et in signum veritatis adhuc cicatrix in tuo collo apparet tibi: 1493 

Szádeczky, Czéhek II p.23. 

ciconia, -ae f. [4]/2 

Sed eccum parasitum! Quam molliter incedit, imitatur ciconiam, credo: BART.PANN. Gryllus 62. Atila, … cum 

urbis menia lustraret, prospexit ciconias, que per domorum fastigia nidos disponere solent, ex urbe pullos 

educere: BONF. I,6,112. Unnum spe sua frustratum et illusum ex ciconiis, que statuas insederant, cognovisse, 

occupatam mox urbem desertam invenisse fabulantur: BONF. I,6,133. 

cicur, -is n. [1] 

Magna quoque hic cicurum copia: BONF. IV,7,110. 

cimentum, -i n. subst. 

Iterum in auro per magistrum Simonem ex cimento extracti et ibidem depositi ducati: 1521 Entz, Gyulafehérvár 

288

p.186. 

dc_145_10 

cincinnus, -i m. [3]/2 

Vatha … caput Scythico more rasit, cincinnos pagano ritu tris dimisit: BONF. II,2,134. 

cindatum, -i n. 

Campanator habet sub manibus suis ... duas dalmaticas albas subductas una cum cindato bruno, altera cum 

cindato rubeo: 1442 Archiv 1873 p.354. Bartal 126: cindator = Decr.Steph.R. Hung. L. 2. c.31. (de ott ilyen 

nincs). LLMAeH II,87: cendatum: 1 adat van rá (selyemszövet - tela subserica, pannus sericus.) 

cineicus, -a, -um 

Item una casula de kamukato cineici coloris cum cruce deaurato (sic) subducta cum tela flavea: 1442 Archiv 

1873 p.356. 

cinereus, -a, -um 

Est quoddam ciborium pulchrum, quod in columnis marmoreis cinerei coloris ... stat firmatum. GABR.PECHW. 

p.Vr. 

cingulator, -oris m. 

Perenhansel super Nicolaum cingulatorem II flor. et XLIII gs: 1394 Acta Cassov. p.63. 

cinnamon (cynamon) 

Specierum diversarum genera, ut sunt crocum, piper, zinziber, gariosoli, nuces muscati, flores muscati ac 

cynamonis et talibus speciebus consimilia: 1436 Mon.Budapest III/2 p.272. 

cinobrium, -ii n. [2]/1 

Item pulveres cum vasculis IIII. Item cuspidi XII. Item cinobrium rubeum duo masa. Item cimentum cum una 

ornace. Item tegule III.: 1520 Aetas 1993/1 p.61. 

cio, -are [1] 

Ut ora fidelium optent te ciare: VALENT.HADN. Invoc. 12,3. (p.27). 

circator, -oris m. 

Dedimus circatori Thome XV florenos: 1424 Zsigm.oklt. XI,621. 

circuitus, -us m. [66] *folyosó 

Ad quam (sc. capellam) in maioribus festivitatibus ipsa processio et circuitus fieri deberet: 1508 M.Sion 1866 

p.536. Ipse dominus … fecit … fieri unam camaram parvam supra circuitum castelli vulgo 'folyoso' de asseribus: 

1480-1500 Dl 26235 fol. 2v. = Lex.Hung. p.256. 

circulatio, -onis f. *[2]/2 abroncs 

Quicumque … voluerit gratam Virgini Mariae … coronam facere, … faciat in hunc modum. Primo pro 

circulatione habeat altam contemplationem dignitatis suae: Bárczi p.48. OQ 15,V. 

circulus, -i m. 

Vulgus spectatorum omnes vicos, fora, circulos, theatra compleverat: 1522 Epist.procer. I p.155. 

circumaddico, -ere 

Quamvis … pro comperto habeamus … fidelitates vestras … ubique etiam in sylvis vobis circumpositis et 

circumaddictis … ligna pro cultura montanarum et fodinarum necessaria libere succidere … semper potestatem 

habuisse: 1502 Wenzel, Dóczyak p.46. Pray, Notitia Hungariae IV p.583. 

circumamictus, -a, -um 

Glosa: in doctrina sapiencie, circumamicta varietate, id est diversis virtutibus, quia sapiencia sine virtutibus 

frivola est: Serm.Quinqu. 4 (p.32). 

circumcurso, -are 

Inter illas gravissimas hiberni temporis et circumcursantium hostium angustias: 1464 Zimmermann, Urkb. VI 

p.205. 

289

dc_145_10 

circumductus, -us m. [1] 

Quo cum venissent, montem a planitie castrorum circumductu claudunt, fauces montium … impositis presidiis 

obstruunt: BONF. I,9,208. 

circumeo, -ire ad A 1 a: 

Et voto satisfaciens venit ad Sancti Pauli capellam pluribusque vicibus ibidem tumbam Sancti Pauli flexis 

genibus circuiens Deo et Beatissime Marie Virgini ... gratias agens ... reversus est in domum suam. 

VALENT.HADN. Mir. 65 (p.110). Item dominus Mathias Gereb civitatem ante castrum in tercia parte fecit ex 

fundamento circuire sew circumvallare sepibus vulgo 'parkan' cum tecturis omnino in circuitu civitatis: 1480- 

1500 Dl 26235 fol. 1v. Cf. Lex.Hung. p.749. 

circumfluus, -a, -um [4]/3 

Neque circumflua flumina diverti, neque cuniculis adactis menia subiri (sc. poterant): BONF. IV,8,35. Scutum 

omne flores circumflui in varios alternosque flexus undequaque circumsepiunt: 1507-1508 Turul 1891 p.60. 

circumfugo, -are 

Quomodo ... iobagiones ... eundem inter vineas ... circumfugando multa dampna ... fecissent: 1458 Dreska, 

Pannonh. III. p.96. 

circumfulcio, -ire 

Quibus (sc. constantiis) iidem quondam glorioso principi ... regi Hungariae ... solita fidelitatis constantia 

circumfulti collateraliter adhaerentes (praedicatum desideratur, sc. fuerunt): 1352 Osváth, Kassa p.202. 

circumfulgeo, -ere 

Angelus Domini astitit iuxta pastores, et "claritas Dei circumfulsit illos." (Luc. 2,9.) ... Modus annuncciacionis 

fuit, quod apparuit cum claritate et sic pastores illuminavit per claritatem circumfulgentem (sc. Christus): 


circumgyro, -are [2] circum giro 

Signum seu effigiem draconis incurvati per modem (sic ed., recte: modum) circuli cauda sua collum 

circumgyrantis, divisi per medium dorsi etc.: 1408 Áldásy, Címereslevelek II p.27. Cf. etiam 1408 CD Hung. 

X/4 p.684: signum seu effigiem draconis incurrvati per modum circuli, cauda sua collum circum girantis (Dl 

9470: circumgirantis) divisi, per medium dorsi ad longitudinem a summitate capitis et nasi usque ad extremum 

caudae effluente sanguine in interiori rima scissurae alba et sanguine intacta, per longitudinem rubeam crucem, 

... per nos ac fideles regni nostri barones et proceres ... publice portandam et ferendam eligimus. 

circumligo, -are [1] 

In cuius (sc. scuti) medio aquila alba ... collocatur, ... que cum tota lacteo colore niteat, stolla tamen aurea inter 

utrasque alas interiecta pectus undique in modum fascie circumligat: 1506/XVI Turul 1891 p.59. 

circumloco, -are [1] 

Coacto exercitu ad Moravie fines processit (sc. rex), … imperatori bellum indixit, Trincinium intravit, 

circumlocata sunt castra: BONF. II,10,452. 

circummeto, -are [2] 

Quod lator presentium … habebit quadraginta iugera terre, set et silvam circummetatam in quinque iugeribus 

continentem: 1239 Veszprém város II p.100. 

circummunio, -ire [2]/2 

Qui … egesta terra, fimo et pecorum excrementis aggerem lignis circummunitum ducunt: BONF. III,4,352. 

circumpono, -ere 

Quamvis … pro comperto habeamus … fidelitates vestras … ubique etiam in sylvis vobis circumpositis et 

circumaddictis … ligna pro cultura montanarum et fodinarum necessaria libere succidere … semper potestatem 

habuisse: 1502 Wenzel, Dóczyak p.46. 

circumsaepio, -ire (circumsepio, -ire) 

Imperator … corpusculum incorruptum … fecit … in ecclesia S. Mariae Peruilepsi id est circumsepta, quam ipse 

imperator fundaverat, pro fidelium loco venerationi aptissimo repausari: AASS Transl.Pauli p.568. Curis 

pervigilibus et variis sollicitudinibus ecclesie nobis ... commisse undique circumsepti ... cottidie occupemur: 

290

dc_145_10 

1344 Artner, Védőbástya p.54. Tot undique circumseptus angustiis Ludovicus quid faciat, quos imploret nis 

eosdemmet principes ac illos praesertim, quorum salus in Hungariae defensione continetur: 1521 Katona, 


circumscribo, -ere 

Nos rectoratum ... dicte ecclesie ... discreto viro, domino Iohanni utique morigeratum et bonis virtutibus 

circumscriptum (sic) ... dedimus: 1416 Mon.Budapest III/2 p.1. 

circumspectio, -onis f. 

Vestrae tandem circumspectiones ... sponte consensere. Cf. 1475 Ibid. p. 71: Ut vestras circumspectiones 

putamus non latere: 1474 Zimmermann, Urkb. VII p.29. 

circumstantio, -are [1] *in bonam partem: cingere, circumdare – környékez, körülvesz: 

Quia hic Ioannes ... post victoriam loco victoriae inirmatus, ... paulo ante mortem devotissime geniculatus et 

inclitorium (sic ed.) commilitonum turmis circumstantiatus ... de praesenti seculo (sic) est translatus: 1476 

Kovachich, Scriptores II p.2. ( In codice Df 283678 p.215. corr. ex: circumstantiis). Sensus loci allati 

corrigendum puto ad 'in malam partem: ambire, corruptela cingere.' 

circumstrepo, -ere [2] 

Item Zaladiensis trans lacum, quem Balatonem nunc vocant, cui quidem ideo nomen hoc inditum, quia Zale id 

est fluctuatio undarum conventui undique circumstrepit: BONF. I,1,359. 

circumtego, -ere [1] 

Franciscus ... iunctis familiaribus / ... / ducunt ... / currum vehendo concham coeta (sic ed., cod. [Df 283678 

p.528: cocta]) circumtegendo: 1456 Kovachich, Scriptores II p.6. 

circumteneo, -ere [1] *circumquaque v. in circuitu aliquid tenere, portare – köröskörül tart, visz: 

Quare singulari pompa succollantibus centurionibus et lecti auro strati fimbrias circumtenentibus rite proceribus 

… populus … lacrimas continere nequivit: BONF. IV,8,219. 

circumvago, -are [4]/4 

Rex … cum legiones … comparasset, … per Istrios et Foroiulianos circumacto Adriatico sinu Italiam contendit: 

BONF. II,10,170. 

circumvallo, -are 

Si civitas per aliquos emulos circumvallaretur quovis modo aut alias necesse foret, tunc semper libere pateat 

turris eadem ... hominibus civitatensibus: 1509 Végh, Buda p.148. 

circumvenio, -ire ad B2: decipere, irretire – rászed, behálóz. 

Qua simulatione et arte perfidus religionis Christiane hostis me fallere et circumvenire cogitabat: Theiner, 

Mon.Vat. II p.632. 

circumvolo, -are 

Supervenit his innumera corvorum multitudo, que regia tecta circumvolans nulla vi repelli potuit: BONF. 

III,1,234. Basseus … in medio pretorianos milites collocat, quos ianizaros vocant, spectati roboris homines … 

multas etiam vexillationes in utroque cornu proponit, que prelium ineant, circumvolent hostes et … impetant 

repetantve: BONF. III,5,258. 

circumvolvo, -ere 

Quanto discrimine hac vice es circumvoluta (sc. civitas Waradiensis): 1474 Kovachich, Scriptores II p.12. Quod 

quidem scutum draco ... per girum ductus introcludit caudaque cervici supra truncati anguli situm circumvoluta 

primis pedibus supremam scuti partem, posterioribus sinistrum clipei latus ... videtur continere: 1507 Turul 1911 

p.105. 

cirographum, -i n. aláírás 

Eisdem plenum mandatum … damus et concedimus harum nostrarum secreto sigillo nostro impendenti, 

cirographo nostro consignatarum vigore et testimonio litterarum mediante: 1506 Katona, Hist.crit. XVIII p.446. 

Cf. Ibid. P.457: presentes litteras manu nostra subscriptas fieri … fecimus. 

291

citatorialis, -e 

Noverit eadem egregia dominacio vestra me litteras eiusdem citatoriales ... recepisse: 1504 Mon.civ.Zagr. III 

p.25. 

citatus, -a, -um [20] 

Dum … ad maiestatem vestram profecturi Budam venissemus, citata quadam et subita properacione maiestatem 

vestram ad civitatem Prwk, deinde ad Wiennam se contulisse obvia fama nobis indicavit: 1500 Dl 104719. 

citerior, -ius 

Is enim rumor sat late diffusus erat Alemanis ita cum Polonis convenisse citeriorem Ungarie partem 

Maximiliano, Alberto ulteriorem subactis Ungaris … esse cessuram: BONF. IV,9,93. Bavari, Australes et Ungari 

… non citeriorem solum, verum etiam ulteriorem Danubii oram occupavere: BONF. IV,4,181. Rasciani … mox 

citeriorem Austriam … incursarunt: BONF. IV,5,20. Oppidum est decem milibus passuum super Pisonium 

citeriore Danubii ripa: BONF. IV,6,152. Ut a citeriore Danubii parte Viennam obsideat: BONF. IV,6,225. Qui 

citeriorem Ungariam Dalmatiamque incolunt: BONF. IV,9,26. Qui … adhuc ulteriorem et citeriorem Ungariam 

inhiaret: BONF. V,1,103. 

citharista, -ae m. 

Quod nobilis domina, elicta Laurencii ... coram nobis personaliter constituta quandam terram suam ... confessa 

est vendidisse Cheztiuoy et Andree citaristis presencialiter coram nobis astantibus pro viginti marcis: 1284 CD 

Croat. Suppl. II p.141. 

civicus, -a, -um adi. 

Videbar hic mihi coronam, si non triumphalem, certe civicam optimo iure meruisse: 1522 TT 1855 p.342. 

civilis, -e 

APOLLIDES: Nomen quod illi indideras? CLEARCHUS: Ethici, nam civilis hic puer erat, quo evenit, ut eum 

Athenienses ita appellitarent: BART.PANN. Gryllus 110-111. 

civiliter [4] comp. 

Dimissis … presidiis castra solvunt atque civilius inter Ungaros sese gerunt, ut his liberum esset eum coronare 

regem, quem potissimum optarent: BONF. II,4,3. 

civitas, -atis f. *ius, quo cives ut membri communitatis utuntur – polgárjog: 

Eundem ab ignobilitatis et rusticitatis statu, in quo nunc existit, non obstante civitate sua, quo digne fungitur, 

gratiose eximentes in verum nobilem huius regni nostri creandum ... duximus: 1509 Turul 1911 p.108. Cf. 1517 

Turul 1911 p.110: ut per hanc gratiam nostram se ab officiis civilibus nullatenus abstrahat. 

civitatula, -ae f. 

Veneram in quoddam castellum seu civitatulam nomine Schebes secundum Ungaros: GEORG.HUNG. p.150. 

clamatio, -onis f. [2] 

Gravis culpa est, ... si quis clamans in clamacione sua iurgium fecerit: GREG.GYÖNGY. Constit. p.140 

(Annexus I). 

clamito, -are [1] 

Ecce latro clamitans festinato gradu subtractum iumentum refert: BONF. I,4,261. At ille … se regia explodi 

clamitaret multaque sese purgando iactaret: BONF. III,7,310. Quod iidem fratres … de sero … bene vinolenti 

Patrem omnipotentem cantassent et clamitassent in grave scandalum Christifidelium: 1518 Erdélyi, Register 

p.93. 

clamorosus, -a, -um (clamosus) 

Ut iam sepe sepius clamosa (sic ed., recte forsan: clamorosa) et piarum aurium offensiva … relacione veridica 

didicimus: 1422 Mon.episc.Zagr. VI p.60. 

clangor, -oris m. 

Illa (sc. Alecto) dolis aptum speculata e vertice tempus / concitat horrendis Stygias clangoribus alas: IAN.PANN. 

Paneg. 3,3,124-125. 

clareo, -ere (v. claresco, -ere) verb. 

dc_145_10 

292

Vobis igitur rem hanc clareram (sic, recte forsan: clarueram), ut si habetis aliquas lites in foro ecclesiastico, … 

extunc omnino … causas … movere curetis: 1448 TSz 1929 p.126. 

claritas, -atis f. 

Datur intelligi nostre claritati, quod nonnulli forent homines, ... qui etc.: 1399 Mon.Budapest III/1 p.137. 

claritudo, -inis f. ad 2 b: 

Quos … non dubitem locum non vulgarem apud vestram sanctitatem tenere ob claritudinem familiae et mores 

eorum ingenuos: 1524 Theiner, Mon.Vat. II p.631. 

clarus, -a, -um adi. 


nullo unquam tempore intermoriturum posteritati clarum reddes: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

classiarius, -ii m. [2]/1 

Quando classiarii in terrestri bello parum prodesse possunt: BONF. III,6,223. 

classicum, -i n. 

Dant pugnae classica signum: IAN.PANN. Paneg. 3,3,186. 

claudico, -are ad 1a: 

Quedam mulier … venit … afferens … femellam … claudicantem: VALENT.HADN. Mir. 17 (p.84). Quod 

idem comes a tramite vere obedientie claudicans sanctitati vestre ... obtemperare ... non curaret: 1412 Finke, Acta 

I p.102. 

clause adv. 

Tercia siquidem earundem (sc. litterarum) ... capituli ecclesie Albensis ... clause edita ... regi ... relatorie 

rescripta declarasset, quomodo etc.: 1424 Fons 2005 p.363. 

clausio, -onis f. 

Quod ipse volens aeternae beatitudinis semitis pietatis insistendo devotius bravio perfrui, congruisque 

praeparamentis spiritualibus extremae suae diei clausionem praevenire, necnon parentum suorum salutari animae 

remedio propitiare quandam villam ... religiosis ... viris ... donavit: 1337 Wagner, Anal. III p.177. 

claustrum, -i n. ad 3: 

Quomodo ... nonnulli ... fratres ipsorum ... in claustro abbatie crudeliter interfecti ... extitissent: 1522 C. Tóth, 

Bátori p.89. 

clausura, -ae f. csap, csapolás 

Exposuimus hoc anno … pro singulis ferramentis, … puta … pro … ferro clausurae lapidum quadratorum fl. 20: 

1507 Myskovszky, Bártfa II p.73. (1508 -ban [uo.] 'ligatura' a neve.) Exposuimus hoc anno ... pro ... ferro 

clausure lapidum quadratorum fl. 20.: 1507 Myskovszky, Városház p.73. 

clava, -ae f. 

Praefatus c[omes] Petrus ... letales in suo corpore collegit passiones signanterque in eius capite, non obstantibus 

manipulationibus, ex ictu cuiusdam clavae manualis confracta casside mortalem suscepit laesionem: 1411 

Katona, Hist.crit. XII p.64. Ipsam pertractando cum quadam clava verberari machinasset: 1419 Zsigm.oklt. 

VII,568. 

clavicula, -ae f. billentyű 

Item iiiii d Lisentreyt pro labore ad organum pro claviculis sabbatho ante Letare: 1413 Archiv 1873 

p.431. 

claviculus, -i m. 

Si quis ducens res mercimoniales, que diverse maneriei et conditionis existant, ut sunt fernicule, monilia parva, 

... claviculi, ... pectines lignee aut cornee, specula, clebsidras parvas pretextas (sic), ligamina volgo (sic) Nestel, 

digitalia videlicet Vingerhut, et alia ceteris mercibus similia, ... debent solvi boni duo grossi: 1436 Mon.Budapest 

III/2 p.272. Pro emendis clavielis (sic ed.): 1521 Végh, Buda p.176. 

claviger, -i m. 

dc_145_10 

293

dc_145_10 

Quomodo clavigeri et procuratores trium curiarum civitatum nostrarum, videlicet Chasmen[sis] et de Dombro et 

de Ivanich damnosa cupiditate inducti ... unum currum lignorum indebite ... extorquere incepissent: 1416 

Katona, Hist.crit. XII p.255. Domini clavigeri claves secum ferre non ommittant: 1464 Zimmermann, Urkb. VI 

p.204. 

clavulus, -i m. 

Nonnullos asseres, necnon clavulos maiores et minores ac ferramenta alia et instrumenta lapicidarum et 

muratorum: c.1450 Végh, Buda p.85. 

clenodium, -ii n. ad 2d: 

Unum clipeum flaveum … Demetrio (sc. et aliis) … in clenodium et signum per ipsos adinstar ceterorum 

nobilium … portandum … duximus conferendum: 1398 Turul 1901 p.103. Sibi pro singulari honore quoddam 

clenodium, scilicet signum draconis, quod nos una cum serenissima principe ... regina ... et quampluribus mundi 

principibus nostrorumque regnorum baronibus et nobilibus praefectis in signum indissolubilis societatis gestare 

solemus, duxeramus conferendum: 1413 Katona, Hist.crit. XII p.155. Zsigm.oklt. IV,941. CD Hung. X/5 p.404. 

clepsydra, -ae f. (clebsidra) 




III/2 p.272. 

clerica, -ae f. [1] 

Quod aliquando laici in tabernis inebriatorum … fratrum … capita et clericas ac tonsuram liniendo et inungendo 

cum cibariis … commaculassent et deturpassent: 1518 Erdélyi, Register p.127. 

clericatus, -us m. [4] 

Quod nullus frater conversus seu laicus psalterium vel alios libros legere presumat, nisi ... prius ad clericatum 

susceptus fuerit: GREG.GYÖNGY. Constit. p.123 (Rubr. LXIX). Quod nullus vicariorum ... aliquem fratrem 

laicum tonsura seu corona clericatus uti permittat: Ibid. 

clicium, -ii n. 

Sicut ad comitatum seu clicium nostrum Seguesdiensem pertinebat: 1276 Veszpr.okl. I p.63. 

cliens, -entis m. [15] ad 1: 

Nobilibus, militibus, clientibus, officialibus ...: 1419 Zsigm.oklt. VII,518. Accedebat fratrum prestantia, 

multitudo amicorum et clientium, preterea cognationes et affinitates eximie: BONF. IV,1,130. 

clientela, -ae f. [2]/2 

Dux … cum fidissimis plerisque rem communicat et surripiende corone clam consilium init, multos muneribus 

… sibi conciliat subducuntur urbes, clientele populi et comitatus in diversa studia distrahuntur: BONF. II,7,480. 

Ille … maximas hinc in dies sibi clientelas et amicitias comparavit: BONF. IV,7,132. Nobilissimas semper domi 

clientelas aluit (sc. Ioannes) : BONF. IV,8,188. Qui (sc. papa) Innocentio mortuo subrogatus Ungaros in 

clientelam acceperat: BONF. V,3,121. Qui pro vetusto societatis et clientele iure debitum Ungaris ut patronis 

legitimis obsequi officium prestiterunt: BONF. V,3,87. 

clientulus, -i m. [3] 

Quae pro patrono fert vota clientulus, audi!: c.1510 Anal.nova p.409. Dignetur... calamitatem deditissimi sui 

clientuli ex pietate et clementia audire: 1526 Acta Tom. VIII p.192. 

clipeus, -i m. ad 3/i: 

Ubi signatum est super una arbore, que 'byk' vocatur, signum clipei Iule bani: 1240 CD Arp.cont. VII p.102. 

Reedificata est turris … cum clipeis tectalibus. 1496/1497 Magyary-Kossa III p.115. 

cloaca, -ae f. subst. 


p.130. 

cludenda lege eludenda 

Pro cludenda et reprimenda … inimicorum sevicia et impietate tirannica: 1406 CD patr. VII p.438. 

294

dc_145_10 

coadhaereo, -ere 

Ipse quoque meretrices adiunctis sibi … quibusdam latronibus eisdem coadherentibus … contra domum 

prepositure … iverunt: 1508 M.Sion 1866 p.455. 

coadunatio, -onis f. 

Ut machinatione pestifera pacificum statum et coadunationem ecclesiasticam disturbaret (sc. rex Franciae): 

1416 Katona, Hist.crit. XII p.251. 

coaetaneus, -a, -um 

Ut ... unum registrum super tricesimarum exactione ... conscriberemus ... eidem Michaeli ... ceterisque suis 

coetaneis quoad cautelam ... impartientes ... Ut moderni ... tricesimatores ... a Michaele prenotato suisque 

coetaneis, videlicet comercatoribus tricesimarum exactionem recipi ... sciant: 1436 Mon.Budapest III/2 p.271. 

coaevus, -a, -um [2] 

Salvus ut sis, te tuus salutat coaevus: BART.PANN. Gryllus 34. Quis me coaevum ... nominat?: BART.PANN. 

Gryllus 35. 

coalesco, -ere [9]/9 

Num in utraque gente usque adeo preclara interiere ingenia, út, donec puer coalescat, regnum hoc administrare 

nesciant? BONF. III,4,188. Quod, si Pragam confestim exercitum duxisset (sc. Sigismundus), antequam 

hereticorum vires coaluissent, nunquam Germania tot incendia subiisset: BONF. III,2,374. ad 1: Licet autem 

videar vulnus, quod iam forsan occaluerat, retractare et cicatrici nondum plane coalescenti manum opponere: 

1515 Acta Tom. III p.445. Sic et de cetero sincerioris fidei zelo et fervoris promtitudine coalescant: 1515 Katona, 


coangustatio, -onis f. 

Saron interpretatur coangustacio et designat martirii vehemenciam, que angustavit crudeli supplicio: 


coangusto, -are 

Iobagiones ... Benedictum ... simili in domo sua coangustatum sagittis et gladiis miserabiliter peremissent: 1369 

Dreska, Pannonh. I p.193. 

coapto, -are 

Sic enim progenitores nostri ... ad fidelitatis opera coaptarunt et de ipsis ad sua praescripta regia effecerunt 

promptiores: 1319 Horvát, Verbőtzi p.26. Obiectum desideratur? AOkl. V,481. CD Hung. VIII/2,210-12. Cum 

eodem sanctissimo domino nostro papa te coaptes et cum omni promptitudinis studio reducas eidemque 

reconciliare: 1412 Finke, Acta I p.101. 

coarguo, -ere [3]/2 

Si adversus maiestatem tuam ille deliquisse coarguetur: BONF. V,4,148. 

coarto, -are quoartando 1290/1405 Reg.duc. p.154. 

coassumo, -ere 

Quo in gremium generosae familiaritatis virtutum decorati fulgoribus et scientiis illustrati fuerint coassumpti: 


coccus, -i m. 

Ex cocco virideo wlgo kamuka: 1523 Lex.Hung. p.444. 

cochleare, -is n. cochiarium 

Iudex ... ipsum famulum ... simulcum ipsis suis rebus, puta peccario uno, ... cochiariis duobus valentibus florenos 

duos ... captivasset: 1483 Zimmermann, Urkb. VII p.339. 

cocnha, -ae f. épületelem: csigalépcső? Boltív? Kupola? 

Ipse debeat edificare capellam … cum … concha vulgo Snek pro gradu et introitu capelle. Cf. 1521 TT 1911 

p.85: Pro una sera ad concham turris den. XXVII.: 1482 Myskovszky, Bártfa I p.18. 

295

dc_145_10 

codrus propr. 2 

Codre, tuum serva hospitium, quo Codrior alter / Orbe vago non est omnia solus habes: 1514 TAUR. Epist. 1 

p.129. 

coelicola, -ae m. 

Sic fata forte ipsique coelicolae hominum fortunas disponunt: BART.PANN. Gryllus 112. 

coelitus, -a, -um (?) adi. 

Hic. tumulatus. miles. ioannes. vocatus. frater. gubernatoris. sit. iunctus. coelitis. choris. anno. d[omi]ni. m. 

ccccxxxvv. de. huniad. etc. hic. est. tumulatus. iohes. miles. iunior. de. huniad. vocat[u]s. frater. eius. an[...] 

di[...] sit. iunctus. celitis. choris: 1440 Entz, Gyulafehérvár p.168. 

coemeterium, -ii n. *cemiterium 

In eum (sc. summum pontificem) hec dogmata commenti sunt … cemiteriorum usum questus gratia adinventum: 

BONF. III,2,323. In cemiterio edicula est erecta, ubi state inferie fierent: BONF. III,2,120. 

coemo, -ere [3]/2 

Quam (sc. domum) ab executoribus bone memorie magistri Demetrii ... canonici ecclesie nostre pro quadraginta 

florenis auri coemimus: 1476 Veszpr.okl. I p.260. Ad coemenda nanque tela sagittasque … in Germaniam … 

nonnullos miserat: BONF. IV,2,251. Ut etiam vini cados, quos pro regis aula coemerat, Uillaci in arcem subito 

transferret: BONF. V,4,116. 

coenobium, -ii n. 'gyülekezet' 

Qui ... pro presenti huic sancte societatis cenobio et tocius nostri episcopatus officio prelacionis in Dei iugo 

fungimur: 1380 Mon.episc.Zagr. I p.291. 

coenum, -i n. 

Quippe per omnes cruciatus et corporis lanienas Christianos prius excarnificatos a religione cogunt verique Dei 

cultu se abdicare (sc. Turci) ... sanctorum reliquias et divina mysteria aut pedibus conculcare, aut luto coenoque 

provolvere: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.249. 

coeo, -ire (coyens) 

Item mulier coyens cum religioso: c.1400 DF 286635 f. 30v. 

coexsecutor, -oris m. [2] 

Executores presentis ultime voluntatis in eorum ac ... Frederici, ... magistri civium civitatis Poson, ob 

suam infirmitatem venire non valentis, coexecutoris scilicet ipsorum nominibus exhibuerunt presens 

testamentum: 1517? M.Sion 1866 p.337. 

coextendo, -ere 

Ut iobagiones ... singulas metretas avene ... cum metreta ad tres pugillos et quatuor digitos quantitative coextensa 

plebano ... solvere tenerentur: 1381? Dreska, Pannonh. I p.259. 

cogitabundus, -a, -um [2]/1 

Heremita quidam … rogatus … perhumane, ut regia fata retegeret, ubi cogitabundus aliquantisper constitit etc.: 

BONF. I,4,91. 

cogitatus, -us m. [8] 

Noli pati, optime imperator, integerrimi avi tui … tam pios cogitatus ulla negligentia evanescere: 1521 Katona, 

Hist.crit. XIX p.258. Discipline, tu sancte, effugies fictum, / ... / cogitatus vacuos et sinistre dictum: 


cognatus, -a, -um házastársi parancs? 

Tum Transalpino legati ab rege profecti / adveniunt cognata viro mandata ferentes: IAN.PANN. Paneg. 3,3,331- 

332. 

cognitasse lege cogitasse BONF. II,1,150. 6106 

cognitor, -oris m. 

Ut ... salubris provisio ... tam apud nostrum Creatorem, omnis prorsus conscientie cognitorem ... perpetuo 

296

perseveraret: 1269 Veszpr. okl. I p.55. 

dc_145_10 

cognitus, -us m. [1] 

De quibus fabulosa multa Diodorus cognitu minime necessaria: BONF. I,1,245. 

cognomen, -inis n. [8]/8 ad 3 a alpha: 

Filius, cui Novello cognomen erat, … in Germaniam aufugit: BONF. III,1,285. Quidam … librum concivibus 

accommodavit, … imprimisque Ioanni humili loco nato, cui a villa cognomen Hus inditum, quod Bohemice 

anserem significat: BONF. III,2,307. Zyska Booslaum interea regulum, cui Cygneo cognomen fuit, … vi 

ceperat: BONF. III,2,422. Ioannes quidam, cui Rochezane cognomen erat, … Dei verbum publice profitebatur: 

BONF. III,3,39. Quibus quidem omnibus de Lindva cognomen erat: BONF. III,7,53. Ista cum exceptione, quod 

si ipsa littera expeditoria non denotat nomen, tantummodo cognomen, ... actor pure aliam dare debet (cf. 

superius: littera ... solummodo denotat Kenderes): 1508 C. Tóth, Szabolcs p.219. 

cognomentum, -i n. [8]/4 

Carolus ex cognomento Parvus … Neapolitanum … occupavit (cf. etiam ibid. 65): BONF. III,1,2. Rogatus 

nomen Blasium ex cognomento Forgach appellatum esse respondit: BONF. III,1,240. Veteres Procopium ex 

cognomento Magnum sibi optavere: BONF. III,3,47. Benedictus cognomento Boltrinus … eiusdem synodi 

auctoritate iterum abrogatus est: BONF. III,3,330. 

cognominatio, -onis f. [3]/3 

Collacrimantes milites regem conclamant, magnificentissima quaque cognominatione ingeminant: BONF. 

I,4,212. 

cognosco, -ere verb. 

Iccirco talem te erga illum geras, ut hanc meam (quantulacunque sit) commendatiunculam sentiat cognoscatque 

sibi non parum profuisse: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. Qualis itaque sit et quibus praeditus moribus, ... ex infra 

scripto epigrammate ... poteris ad unguem usque cognoscere: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. Quemadmodum tu ex 

epistola mea cognosces: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. Ita enim versiculos illos meos inverterant, ita 

adulteraverant, sic depravarant, ut eos, quamvis proprii fcetus erant, prima fronte meos esse non cognoscerem: 

1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

cohibeo, -ere 

Pridem, iam pridem in intima Germaniae ac Italiae viscera tam atrox procella irrupisset, ni ab ipsis Hungaris ... 

obice velut opposito interclusa et ... cohibita Pannonicos intra limites adhuc aestuaret: 1521 Katona, Hist.crit. 

XIX p.251. 

cohonesto, -are [1] verb. 

Iam institueramus etiam ipsam (sc. puellam) pro conditione generis atque aetatis suae honesto foedere 

matrimoniali cohonestare: 1505 Katona, Hist.crit. XVIII p.421. Subditorum ... accessioni nominisque et 

splendoris eorum incremento consulere ipsosque, quo iidem ad servicia nostra obeunda inflamentur in eisque ... 

decus et munificencia regia apud posteros perpetuo elucescat, inter ceteros sui ordinis eminencie prestancia 

adornare et cohonestare (sc. vult rex): 1514/XVI Df 282621 fol. 72r. Unde volentes sub huiusmodi felicissimis 

regiminis nostri auspicio te hoc honoris initio cohonestare, te et … germanos tuos uterinos … nobilitandos … 

duximus: 1525 Katona, Hist.crit. XIX p.563. 

cohortatio, -onis f. [4] 

Ipse similis factus leoni. ... Quinto in pavorum cohortatione: XIII Madas, Serm. p.52. Cuius prudentissimis 

consiliis, simul et sanctissimis cohortationibus eiusdem incitati (sc. sumus): 1503 Katona, Hist.crit. XVIII p.346. 

Pray, Annales IV p.306. Quin etiam me ipsum ... suis cohortationibus in extollendam maiestatis vestrae 

amplitudinem frequenter inflammavit: HIERONYM.BALB. Opera I p.6. 

cohortor, -ari 

Geysa quoque sacras edes erigere, disponere collegia sacerdotum, rem sacram quotidie facere, exemplo suo 

cohortari: BONF. I,10,353. 

cohospes, -itis m. 

Quod ... venit nostri in concpectum providus vir ... cohospes civitatis Cibiniensis: 1456 Zimmermann, Urkb. V 

p.544. 

297

dc_145_10 

coincola, -ae m.f. [5]/2 

Ipsi magistri carnifices more aliorum coincolarum nostrorum mechanicorum una dierum ... convenire ... habent: 

1481 Budai mészárosok p.357. 

coinhabitator, -oris m. 

Quodsi deinceps quemcunque ex coinhabitatoribus illis ad nos mansurum venire contingeret: 1523 Wagner, 

Anal. II p.109. 

coitus, -us m. 

In coitus late ruit omne biformis / armentum Protei: Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 17-18. 109. 

collabantes lege collabentes: BONF. IV,10,105. 

collabasco, -ere 

Laurentius eum obfirmat, nunquam a latere discedit, ne uxoris ille memoria collabascat: BONF. IV,2,85. 

collacrimo, -are [3]/2 

Sic itaque diu amare collachrymantes quidam (sc. erant): VALENT.HADN. Mir. 5 (p.70). Tam lacrimosa 

congratulatio mox exorta, ut hostes quoque humanitatis expertes pio spectaculo collacrimarent: BONF. II,4,216. 

Illa (sc. regina) collacrimans eum ad se revocari iubet (sc. Ioannem): BONF. III,1,334. Reginam quoque cum 

filio collacrimantem non sine fletu singultuque pontifices … intueri poterant: BONF. III,4,164. Certatim populi 

collacrimantes ex insperata letitia congratulatum concurrebant: BONF. III,1,339. Pontifex maximus … ad 

primum mortis nuncium collacrimavit: BONF. III,7,304. 

collapsus, -us m. *ruina – (le- v. össze)dőlés 

Animadvertentes complures domos in ea (sc. civitate) totaliter neglectas esse et desolatas, alias vero multas ex 

incuria ... patronorum earundem ad collapsum et ruinam tendere: 1478 Végh, Buda p.354. 

collateralis, -e [28] 

Qui ... in uno duntaxat altarium collateralium et non in maiori altari missam possint celebrare: 1342 CD Hung. 

VIII/4 p.586. ('oldal-, mellék-') Seniores a tergo alter alteri semper socium collateralem conceder habent: 1521 

M.Sion 1866 p.251. ('szomszédos') 

collatio, -onis f. (collectatio) 

Ioannes et Urbanus canonici exhibuerunt nobis quasdam duas litteras ... super nova nostra donatione et personali 

collectatione portionis etc.: (Cf. p.221: cum ... nova nostra donatione et perhennali collatione): 1415/1477/XVI 

Katona, Hist.crit. XII p.220. Zsigm.oklt. V,902. CD Hung. X/5 p.569. Dum cum honeste sacerdotibus 

collationem agerem et plus solito leti essemus, contigit me in conventu eorum cadere: VALENT.HADN. Mir. 9 

(p.80). 

collationo, -are [3] 

Lecta et collacionata cum vero originali per me, Michaelem de Mere: 1523 M.Sion 1866 p.346. Cf. 1526 Ibid. 

p.348. 

collator, -oris m. 

Ut quicunque annihilationem ex modernis collatoribus aut successoribus eorundem attentare vellet: 1482/XVIII 

AA Paulin. III p.230. Talis canonicatus ... personis dignis a collatoribus conferantur (sic): 1521 M.Sion 1866 

p.247. 

collaudo, -are (conlaudo) 

Quia Stephanus … regem … delaudasset et Bazarab Transalpinum, sancte regie corone infidelem in preiudicium 

regalis pietatis eo modo, ut ipsius domini regis potentia potentie ipsius Bazarab non in aliquo posset contraire et 

equari, conlaudasset: 1325 DRH-D I p.37. 

collectarium, -ii n. 

Item collectarium unum antiquum: 1433 Mon.episc.Zagr. VI p.405. Egregius scriptor ... quamplures 

ecclesiasticos libros scripsit, ... videlicet ... graduale unum, breviarium, collectarium: XVI Wagner, Anal. II p.72. 

298

dc_145_10 

collectatio, -onis f. vide: collectio 

Canonici exhibuerunt nobis quasdam duas litteras ... super nova nostra donatione et personali collectatione (sic 

ed. forsan mendum pro 'perhennali collatione') portionis etc.: 1415 Katona, Hist.crit. XII p.220. Cf. ibid. p.221: 

cum ... nova nostra donatione et perhennali collatione: Zsigm.oklt. V,902. CD Hung. X/5 p.569. 

collectura, -ae f. 1 

Dum quidam ... iobagiones ... in silva dictorum exponencium ... in collectura glandium ... constituti fuissent: 

1469 VSz 1978 p.446. 

collega, -ae m. ad 1a: 

Quia unus banus non sufficit ad tuenda castra illa, rogamus, quaeratis et ordinetis ipsi ... collegam: 1522 

Epist.procer. I p.151. 

collega, -ae m. 

Rogamus, queratis et ordinetis ipsi Gelethfy collegam: 1522 Katona, Hist.crit. XIX p.364. 

collegium, -ii n. subst. 




collibet, -ere verb. imper. 

Quibus significabat (sc. rex) ... filium meum ... paratum efficere, quidquid illi collibuisset: c.1260 CD Hung. 

IV/3 p.69. Reg.duc. p.55. Cf. Reg.Arp. 1236. Ubi variis animum subducere curis / collibuit: c.1510 Anal.nova 

p.414. 

collido, -ere 

(Turci sc.) infantes a maternis uberibus raptos aut faucibus elidunt, aut saxo parietibusque collidunt: 1521 


colligatio, -onis f. 'Összekapcsolás, egybekapcsolás, egyesítés' 

Colligationes ... cum iam dicto d[omino] Carolo, nunc Francorum rege, Ludovico primogenito, duce Aquitaniae 

et delphino Viennensi, Ioanne Turoniae comite et de Ponthiuro eiusdem d[omini] Caroli Francorum regis filiis ... 

confirmamus: 1414 Katona, Hist.crit. XII p.182. Propter talia illegitima facta, puta ... dignitatum conferendarum 

occupationem, item sic ad invicem bonorum colligationem ac a domo regia abalienationem ... sua maiestas 

literas oratori ... dedit: 1525 Horvát, Verbőtzi p.213. 

colligo, -are 

Ut in servitium nostri contra aemulos nostros Venetos et eorum colligatos ... plures gentes ... mitteretis: 1433 

Katona, Hist.crit. XII p.599. Instituerimus … per vinculum strictioris et arctioris, quo potuimus, affinitatis nos 

invicem colligare et confederare: 1507 Katona, Hist.crit. XVIII p.524. Quod ... idem Thomas ... et ... consors 

eiusdem ... nec ullo umquam tempore eandem (sc. domum) cuipiam ... impignorandi aut alio quovis modo 

obligandi et colligandi habeant ... facultatem: 1512 M.Sion 1863 p.352. 

colloquor, -i 

Collocuti fueramus secum de negotio ex parte reambulationis metarum de Ujbánya: 1500 Wenzel, Dóczyak p.59. 

colluctatio, -onis f. [5]/2 

Quibuscum (sc. Turcis) est perpetua colluctatio: BONF. IV,1,238. 

colluctor, -ari [3]/2 

Nonnulli virginem a tergo Chunum cum Ladislao colluctantem surrepta securi percussisse … ferunt: BONF. 

II,3,131. Quod ubi factum est, nunc classis instare, nunc abire, … infestare portum et cum protensa catena ferrea 

… in dies colluctari: BONF. II,10,120. Hic filium … monuit, út, si parum prospere pugnaretur, ne cum fortune 

iniquitate colluctaretur, sed ad meliora se tempora reservaret: BONF. III,6,194. 

colludo, -ere [1] 

Matri ipsius pueri … haud incurie percunctanti, si uspiam filium vidissent, paulo ante secum crustuli ludo sibi 

colludentem inquiunt: VALENT.HADN. Mir. 5 (p.68). 

299

dc_145_10 

collustro, -are [8] ad 1: *decorare – díszít: 

Conus galee demittit flores non ignobiles interim aureo, interim rubro albicanteque coloribus contortos et vento 

quasi confusos cassidemque et scutum undique collustrantes: 1518 Mon.herald. III p.74. 

colluvies, -ei f. 

Cum hac efferata barbarorum colluvie gens Hungara centesimum supra quadragesimum annum nunc oppugnans, 

nunc repugnans assidue conflictatur: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.249. Patiemini ... scelestissimos ... praedones 

... per dedecorosa latrocinia et praedarum colluviem ita animos attollere, ut audeant de orbis imperio vobiscum 

contendere?: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.254. 

colonia, -ae f. [5]/1 

Que adhuc pre loci amenitate et feracitate soli Latine gentis coloniam vocant: BONF. IV,7,118. E coloniis olim 

Romanis et legionibus completam (sc. regionem): BONF. IV,1,138. 

coloniator, -oris m. (conoliator) 

Tributum nostrum … tradidimus Paulo coloniatori per anni circulum. … Idem Paulus conoliator (sic) illos … 

florenos nobis persolvisset: 1406 Mon.Budapest III/1 p.239. 

colonicalis, -e 

Fateor me ... domum meam colonialem ... pignori obligasse: 1416/1424 Mon.Budapest III/2 p.4. 

coloratio, -onis f. 

Ut nullus comitum, ... quod per nos factum extitit, in hac parte colorationis cuiuspiam velamento audeat 

retractare: 1276 Veszpr.okl. I p.68. 

coma, -ae f. 

Decem paria indumentorum ... altaris ... cum choopertoria ... et amnutergiis, quorum come erant auree et 

appenditie manutergiorum auree: 1276 Veszpr. okl. I p.67. 

combino, -are 

Ut divisa in unum, adversa in consona, aspera in plana et longe distantia in combinata ... reduceremus: 1436 


comburo, -ere pass.: égési kárt szenved (leég a háza pl.) 

De combustis hominibus tam de curiis, quam etiam de aratris nil exegissetis ... nisi curias seu domus illorum 

combustorum remisimus, de aratris vero tenentur, quia artra ipsorum non sunt combusta: 1469 Zimmermann, 

Urkb. VI p.401-402. 

combustio, -onis f. 

Qua (sc. nota infidelitatis) … ipsi ratione incinerationis sew combustionis oppidi Brezno vocati … apud regiam 

maiestatem fuissent accusati: 1520 Wenzel, Dóczyak p.85. 

comestibile, -is n. subst ad 3/i: 

Quatenus dictum castrum ... cum comestibilibus et victu necessario ... providere ... velitis: 1476 Zimmermann, 

Urkb. VII p.91. 

comestio, -onis f. 

Feria quinta post comestionem utriusque mense hora ydonea fiat signum cum tabula ad altaria abluenda: 1311 

M.Sion 1867 p.5. 

cometes, -ae m. [8] 

Superiore anno cometes, quem nigrum appellant, Iunio mense vigesimo gradu piscium suspectus triginta circiter 

diebus varia mortalium animos formidine exercuit: BONF. III,8,344. 

comicus, -a, -um [3]/3 

Comica praeceptis cognovit (sc. Franciscus) scripta Thaliae: Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 214. 115. 

Menander ille comicus … inquit etc.: BONF. I,1,135. 

comicus, -i m. [3] 

Quare non absonum duxi hac saltem aetatula speculorum ac paradigmatum totius humanae vitae, ut hoc 

300

dc_145_10 

comicorum, calcaneum aemulatione quadam ... sequi: BART.PANN. Gryllus ded. 2. 

comitantia, -ae f. 

Quando in vestras provincias … Laurencium cum sua comitancia venire contingat: 1408 Anal.Bolland. 1908 

p.46. 

comitas, -atis f. [8]/3 

Qui ... comitate Drusonibus comparandus venias: BART.PANN. Gryllus ded. 11. 

comiter [7]/1 adv. 

Fuere, quippe qui multa ab eo comiter populariterque facta vitio vertebant: BONF. III,2,181. 

comitia, -orum n. [12]/1 

Carolus … conventum sub specie pacande gentis indicit, … ne mulieres quidem ignorabant regalia illa fore 

comitia: BONF. III,1,190. Comitia regia sine ulla controversia … futura sperabant: BONF. III,3,355. Albertus 

cum uxore ceteraque nobilium turba ad regalia comitia festinarunt: BONF. III,3,359. Elisabetha … una cum 

Alberto viro ac cetera optimatum pontificumque manu ad comitia regalia Albam properarunt: BONF. III,4,2. Ad 

Kalendas Maias regalia comitia indicuntur: BONF. III,4,113. Procopius … Elisabethe desiderium exponit, eius 

nomine comitia propaganda suadet: BONF. III,4,175 cf. ibid. 179: comitia sequenti die haberi cepta. Cum regalia 

ad campum Racon comitia instarent propediem: BONF. III,7,22. 

comitissa, -ae f. 

Nos, Elisabeth, comitissa Bistriciensis, conthoralis quondam ... Ioannis de Hunyad ... memorie commendamus 

etc.: 1457 Kaprinai, Dipl. I .197. 

commaculo, -are [8]/4 

Ne qua … maiestatem regiam impietatis nota commaculemus: BONF. III,2,77. Quod aliquando laici in tabernis 

inebriatorum … fratrum … capita et clericas ac tonsuram liniendo et inungendo cum cibariis … commaculassent 

et deturpassent: 1518 Erdélyi, Register p.127. 

commansor, -oris m. subst. 

Quomodo ... Laurencius comes de Ruffomonte, nostrae civitatis ... commansor ... fatebatur etc.: 1456 

Zimmermann, Urkb. V p.554. Quia providus vir, Michael Sartor, commansor vester ... talem fecit quaestionem: 

1456/XVII Zimmermann, Urkb. V p.542. Que (sc. causa) inter ... Stephanum Melczer et Stephanum doleatorem 

et ceteros commansores ville Newerstatt ab una ac honestum Georgium ... ab altera partibus vertitur: 1503 

Urkb.Kisd. p.142. Fabianus Pellifex, conmansor noster: 1523 Mon.Iud. XI p.34. 

commater, -is f. [4] 

Caveant nihilominus fratres subire causas secularium personarum, ut scilicet nupcias non ordinent, ... nec 

compatres fiant, nec commatres habeant, quia huiusmodi sine scandalo ordinis nullatenus possunt ordinari: 

GREG.GYÖNGY. Constit. p.100 (Rubr. L). 

commeator, -is m. 

Nec caesarea m[aiestas] per se ibit contra nostros Christianos et nostrae religionis homines, nec exercitum suum 

mittet per terras et dominia regiae m[aiestatis] aut akansias, sive incursiones vel etiam commeatores, vulgo 

thetas, sine voluntate et licentia regiae m[aiestatis] mittere vult: 1496 Katona, Hist.crit. XVIII p.47. 

commeatus, -us m. 2 

Si aut veniendum aut mittendum gentes suae maiestati erit, nos in tali casu providebimus per hominem nostrum 

specialem, ut commode, taxato etiam commeatu, venire poterit: 1507 Katona, Hist.crit. XVIII p.508. Ut nec iam 

miles in praesidiis locandus, nec commeatus ad eum fovendum, sed nec machinae bellicae ad hostilem vim 

arcendam satis abunde suppetant: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.251. Eiusque omnibus viribus, copiis, 

commeatibus, perinde atque his, quae maxime tua sunt, pro nutu et voluntate uteris: 1521 Katona, Hist.crit. XIX 

p.256. Quo non nisi iusto et firmo exercitu importari commeatus solent cf. Ibid. p.182: Quod dominum 

Scardonensem cum pecuniis, pulvere et commeatu ad succurrendum arci ... miserit: 1524 Epist.procer. I p.178. 

commemoratio, -onis f. 

Fratres ... vocati fuerunt ... ad exequias vel commemorationem faciendas pro defunctis: 1518 Erdélyi, Register 

p.172. 

301

dc_145_10 

commemoro, -are 

Per regnum Moldaviae, quod … in primis quoque litteris pacis seu treugarum commemoratum specificatumque 

est: 1496 Katona, Hist.crit. XVIII p.46. 

commendabiliter adv. 

Qui nos ... commendabiliter hactenus fovit et sustentavit: 1433 Katona, Hist.crit. XII p.600. 

commendatarius, -a, -um 

Nos, Iohannes Wythez decretorum doctor, episcopus Vesprimiensis ac Viennensis ecclesiae perpetuus 

commendatarius … significamus …: 1498 Katona, Hist.crit. XVIII p.163. 

commendaticius, -a, -um [10] 

Modo vero … ad quantam ruinam devenerunt, ut saecularis potestas per violentiam vel per commendatitios 

domini papae occuparet: Bárczi p.53. OS 55 c.15. 

commendatio, -onis f. subst. 

Commendationem: 1516 TAUR. Epist. 2 p.173. 

commendatiuncula, -ae f. subst. 


sibi non parum profuisse: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. 

commendatus, -a, -um comp. 

Quin rursus … adderem et hominem mihi gratissimum et … ad urbem redeuntem literis meis facere sanctitati 

vestrae commendaciorem: 1495 Theiner, Mon.Slav. I p.559. 

commendo, -are verb. 

Egidium Moravum meum, hominem mehercle non tam frugi quam fidei, virtutum ac integritatis oppletissimum 

mei gratia commendatum habere non dedigneris: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. Quem tibi ita commendo, ut 

maiore diligentia quidem commendare non possim: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. Commendo insuper tuce 

magnificentice invidos illos et honoris mei Zoilos: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. Ego me magnificentiae tuce 

etiam atque etiam commendo: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

commensalis, -is m. subst. 

In ipsa domo quendam hominem penes mensam in parte interiori, loco tenebroso sedentem cartasque cum ceteris 

commensalibus ludentem: 1525 Végh, Buda p.185. 

commento, -are verb. 

Ego et dominus Iohannes Nissenus mathematicus de tua dominatione coram plura commentamur indiem, qui …: 

1514 TAUR. Epist. 1 p.128. 

commeo, -are 

Qui sepius ultro citroque commeavit: BONF. V,5,26. 

commercor, -ari [1] 

Ille contumacius referens nullam inquit alienarum rerum curam Theodorico esse oportere, neque decere se 

cuiquam negotium facessere et hinc atque hinc molestias temere commercari: BONF. I,7,86. 

commetalis, -e [1] Ez biztosan rossz olvasat! 

Item duos equos de eisdem equacibus Nireghaz duos equos lego commetalibus: 1444 SzSzB Szle 2006 p.334. 

commetanealiter adv. 

Prescripte siquidem terre duorum aratrorum memoratum Laurentium contingentes a parte orientali in villa 

Sclabonya et a parte meridionali Obusk et Iwanka, a parte occidentali villa Bystrice et a parte septemtrionali 

Thama commetanealiter adiacere ... debere reperiebantur: 1419 Zsigm.oklt. VII,70. 

commetaneitas, -atis f. 

Que (sc. terra) inter conmetaneitates Gerche, Kuchk et Mester existit: 1293/1346 Urkb.Burgenland V p.242. Ubi 

commetaneitas dicte possessionis regalis terminaretur: 1419 Zsigm.oklt. VII,930. 

302

commigro, -are 

Cur enim hoc eximium imperii decus ab Assyris et Persis ad Macedones, a Macedonibus ad Romanos, a 

Romanis ad vos tandem Germanos commigravit, ubi stabile et fixum sibi domicilium collocaret?: 1521 Katona, 

Hist.crit. XIX p.253. Tui milites praeter innumeras gazas ab optimo postliminii iure recuperatas in sideream 

illam stelliferamque coloniam commigrabunt: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.260. 

commilito, -are [2] 

Qui (sc. Cumani) primo ingressu ob Cuthenis interitum eis (sc. Tartaris) adheserant simulque commilitarant: 

BONF. II,9,437. 

commilito, -onis m. [3] szerzetestárs 

Dum autem sui commilitones medicinas corpori ... administrare vellent. GREG.GYÖNGY. Vitae fratrum 16 

(p.50). Nicolaus vaivoda constitutus in terra hostili commilitones et socios ... non dereliquit: 1453 Kaprinai, 

Dipl. I p.371. Qui quasque struat acies nec nisi lassus beneque saucius admittat commilitonem: BART.PANN. 

Epist. 1,2. Advocata contione Ladislaus exclamat: 'En miseribile (sic ed.) spectaculum, commilitones!: BONF. 

II,4,197. Proinde, quid magis illis, quam nobis sperandum sit, hinc evidentissime considerate, commilitones!: 


commineo, -ere 

Quid erit impedimento, quominus hoc praepotenti praesidio, veluti quodam firmissimo aggere comminuto, non 

undique rapidissimi torrentis more, minaci impetu furens cuncta deiiciat atque prosternat: 1521 Katona, Hist.crit. 

XIX p.305. 

comminiscor, -i [7]/4 

Nequeo namque hac nostra quantacunque aetate comminisci, quem vel secundum etiam post tuam illustrissimam 

dominationem ... posuero: BART.PANN. Gryllus ded. 3. Quorsum igitur me recipiam modo, neque locum ullum 

comminiscier: BART.PANN. Gryllus 24. Scriptores Venetorum annalium, … dum comminiscendo gratificari 

student, duas huiusce belli causas prodidere: BONF. II,10,311. Iis Emanuel sat incensus, qui ultro crescentibus 

Italorum rebus invidebat, … fraudem haud modicam comminiscitur: BONF. II,6,452. Tartari … astum plus 

quam barbarum comminiscuntur: BONF. II,8,247. Mulieres (sc. reginae) … mercedem policentur amplissimam 

(sc. pro Carolo interficiendo), sempiternam quoque gratiam offerunt modum hunc patrande rei una 

comminiscuntur, ut e sententia cuncta proveniant: BONF. III,1,241. Hec et multa alia, ut se iturum honestius 

abnegaret, despotes comminiscitur: BONF. III,7,62. 

commisceo, -ere ad IIB2bbeta: 

Omnia iudicia, exceptis tribus causis, scilicet latrocinii, incendii et incestum facientis, videlicet qui 

commisceretur cum sanguineis (sic ed., recte: consanguineis) et spiritualibus cognatis suis, more et consuetudine 

aliarum liberarum villarum ... iudicare valeant atque possint (sc. iudices): 1419 Zsigm.oklt. VII,759. 

commiseratio, -onis f. [14] 

100 aureos ducatos sine ulla commiseratione deponere ... fratribus sit obligatus: 1482/XVIII AA Paulin. III 

p.230. Dignitatis et etatis tue me commiseratio subit: BONF. III,2,224. 

commiseror, -ari [4]/3 

Obclamabant ancille et dominas propugnatoremque frustra commiserabantur: BONF. III,1,299. 

commissor, -ari [1] 

Nihil illi (sc. Abae regi) antiquius esse referebant, quam nobilitatem extirpare, illustrare homines, cum rusticis 

commissari, colloqui et obambulare: BONF. II,2,44. 

commissus (vide quittus) 

De quibus quidem florenos (sic ed., recte: florenis) ducentis prefatos cives presentibus nostris litteris 

mediantibus … reddimus commissos (sic ed., recte Df 267064 et 286897: quitos) et expeditos: 1522 C. Tóth, 

Bátori p.100. 

committo, -ere 

Ut Michael ... per potenciam suam propriam cistam ... cum litteris ... de domo provide domine relicte Iohannis, ... 

cui ad servandum commiseratum asservasset, (praedicatum desideratur)...: 1396 Acta Cassov. p.97. 

commoditas, -atis f. 

dc_145_10 

303

dc_145_10 

Ut rectores dicti altaris ... missas cantando legendoque commoditate ampliori valeant absque aliquo defectu 

celebrare: 1476 Veszpr.okl. I p.258. 

commodo adv. 

Partes ad nos propter viarum discrimina commodo venire non possent: 1475/XIX Zimmermann, Urkb. VII p.59. 

commodosus, -a, -um 

Quod commodose utilitati fidelium civium ... de Cassa ... invigilare cupientes et eosdem graciarum donis 

gliscentes ampliare ... iisdem civibus ... annuimus, ... ut etc.: 1369 Turul 1905 p.168. 

commodus, -a, -um adi.: 

Hoc mihi, hoc reverendissimo Vratislaviensi nihil gratius, hoc Augustino et tibi commodius nihil facere potes: 

1516 TAUR. Epist. 2 p.175. 

commonefacio, -ere [7]/2 

Commonefactus ad hec rex pari arte cum Salomone certandum esse intellexit: BONF. II,4,127. Regie vero acies 

… signorum commonefacte non fuerant: BONF. II,3,250. Aliqui ex amicis regem commonefaciunt, ut sibi 

caveat: BONF. II,5,242. Cum interea medici omnem Sigismundo spem valitudinis ademissent 

commonefacerentque, ut animi imperiique sui salutem curaret: BONF. III,3,296. Palatinus … commonefacit 

omnes Marie fautores, quos fidos esse diu noverat: BONF. III,1,243. Postquam Emericus et Ceplanus inferioris 

ore prefectos commonefecerunt: BONF. IV,4,15. Sepe legatis, sepissime litteris Cesarem commonefecerat 

obsecraratque, ut etc.:: BONF. IV,4,121. Orator … se … de … regis morte primo commonefactum fuisse retulit: 

BONF. IV,10,58. 

commoratio, -onis f. [1] 

Rex, ut sumptibus nobilium, quos diuturna Bude commoratio prope exhauserat, aliqua ratione consuleret, 

dimisit: BONF. V,5,82. 

commorior, -i, -mortuus 

Tantum autem certamen et commoriens dimicatio geritur ob unam cucurbitam habentem folium unum, quae in 

medio luctantium constituta est: 1504 Katona, Hist.crit. XVIII p.357. 

communis, -e adi. 

Praestantissimum denuo virum, ... Georgium Collimitium, omnium horarum hominem, nostrum communem 

amicum, singulos denique symboli ac symposiorum vestrorum cundapn’ious nomine meo salvos iubeto: 1514 

TAUR. Epist. 1 p.129. Ut vales, communis amice?: BART.PANN. Gryllus 102. Quare te nunc communem 

amicum communis participem esse volo hilaritatis: BART.PANN. Gryllus 112. 

commutabilis, -e 

Ut ad dictas nundinas cum vestris mercimoniis, bonis et rebus commutabilibus secure venire ... valeatis: 1392 

Osváth, Kassa p.100. 

commutatio, -onis f. 

Mercatores ... nec eorum venditiones et emptiones ac commutationes ... exercerent: 1398 Mon.Budapest III/1 

p.133. 

como, -ere 

Quodsi quid istic non satis comptum leges, / veniam iuventae gratia vati dabis: Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 

5-6. 108. 

comoedia, -ae f. [4]/ 

Nemo rependit gratiam comoediam, non tragoediam acturis?: BART.PANN. Gryllus 5. Castis hanc moribus 

comoedus egit comoediam, spectatores optimi: BART.PANN. Gryllus 138. Rectori scolarium ex eo, quod 

comediam Plauti in capitolio cum scolaribus suis lusit, fl. 1. Cf. 1519 Ibid. p.77: Rectori scolarium pro 

recitatione comedie den. LXXV.: 1522 Ibid. p.86: Scolaribus pro recitatione comoedie den. XXV.: 1518 TT 

1911 p.76. 

comoedus, -i m. [1] 

Iubet vos salvere cunctos theatrales, scenicos, spectatores comaedus optimos: BART.PANN. Gryllus 5. Senes, 

quos comoedus ... inducet, Athenienses sunt: BART.PANN. Gryllus 8. Castis hanc moribus comoedus egit 

304

dc_145_10 

comoediam, spectatores optimi: BART.PANN. Gryllus 138. 

compago, -inis f. 

Ut ad loca pristina revertantur, iura capitulo debita cum integritate solvendo observare curarunt, ne perversorum 

compago inordinata statum unitatis valeat immutare, attendentes, quod ferro abscindenda sunt vulnera, quae 

fomentorum nostrorum non recipiunt medicinam: 1294 CD Hung. VI/1 p.287. difflo ad A 1 a: *de lineis pictis: 

Supra vero scutum est galea suo more depicta, nodis aureis tum extremitatem, tum laterum compaginem 

ornantibus: 1514/ XV Turul 1891 p.63. 

abl.: compagine ad 1 a: Priscus … retulisse dicitur … haud hinc procul Atile vicum fuisse amplissime civitatis 

instar, cuius menia omnia ex nitidissimo ligno confecta tantam in compage iuncturam preferebant, ut ex uno 

solidoque ligno facta dixeris: BONF. I,3,88. 

compar, -paris [5] 

Compar martir inclitus Gerardus / testatur Prothostephano, / qui ceditur lapidibus, / ut martir iste previus: XIV ex. 

Off.Ger. p.16. 

comparabilis, -e [1] 

Qui fuit veritate floridus, nec ei comparabilem a diurnis temporibus habuerat tellus: 1476 Kovachich, Scriptores 

II p.3. Si delicta utriusque fuerint comparabilia, extunc mutuo delicta pari compensatione tollantur: 1521 M.Sion 

1866 p.251. Ductores … memorabilem cladem acceperant et illi cladi, quam Romanos olim ab Hannibale 

Penorum duce apud vicum Cannensem accepisse veteres produnt historiae, prope comparabilem: 1521 Áldásy, 


comparatio, -onis f. 

Dicit testis se ivisse illud, quoniam oblagium sive comparationem portaverat, ut missam celebrari faciat: 1518 


comparentia, -ae f. 

Reverendus dominus, Andreas doctor, prepositus maior eiusdem ecclesie Strigoniensis ... contumaciam prefati 

domini Iohannis Zekel ... ad audiendam sententiam infrascriptam feni (sic) et non comparentiam accusavit: 1521 

Reg.Strig. p.145. 

compareo, -ere = comparire: 1293 Reg.duc. p.169. 

compareo, -ire = comparere mellékalak: 1293 Reg.duc. p.169. 

comparitio, -onis f. subst. 

Quaedam litterae eiusdem Ioannis ... per non venientem (sic) et non comparitionem praelibati exponentis contra 

eundem ... fuissent reportatae: 1519 Veress, Acta p.120. 

compars vide compater 

Dum Domino concedente cum nosto comparte (sic ed.) insimul convenerimus: 1474 Veszpr.okl. I p.255. 

compaternitas, -atis f. 

Omnium et singulorum honorum, donorum et beneficiorum, utputa compaternitatis, societatis et plurimorum 

donorum predictorum ... immemor et oblitus: 1413 Katona, Hist.crit. XII p.156. Zsigm.oklt. IV,941. CD Hung. 

X/5 p.404. 

compatriota, -ae m. 

Cum quivis sui compatriote statui et viribus detrahit, in eo saltim parit proprium per consequens detrimentum: 

1412 Finke, Acta I p.92. 

compatrissa, -ae f. 

Iidem iurati assessores ... Martinum plebanum de Bayna ... eo, quod cognovit consortem Martini dicti Myklyk, 

compatrissam suam, ... et ipsam dominam hereticos ... pro publicis malefactoribus et nocivis hominibus nobis in 

eorum regesto assignarunt: 1424 Zsigm.oklt. XI,1303. 

compedio, -ire 

Quandam possessionem … per condam … nostrum notorium … infidelem … in civitatem Budensem … 

cateratum (sic ed.) et compeditum … allatum … possessam … Valentino … donavimus: 1390 Mon.Budapest 

305

III/1 p.44. 

dc_145_10 

compello, -are 

Ibo in forum, si quos iuvenes ex insidiis coepero, ibi eos compellabo: BART.PANN. Gryllus 59. 

compello, -ere 

Quam suavem quamve dulcem te agnoverimus in compellando: 1454 Ábel, Anal. p.216. 

compendiose adv. 

Terciam vero litteram magnifici viri Nicolai ... palatini compendiose declarantem, quod etc.: 1360 Dreska, 

Pannonh. I p.115. Aliqua ex eorundem virtuosis gestis sub brevitatis sermone duximus enarranda compendiose: 

1430 Schmitth, Episc.Agr. II p.16 = Katona, Hist.crit. XII p.547. 

compendiosus, -a, -um 

Utilis compendiosaque pro alteri intercedendi est ratio, ut etc.: 1518 Katona, Hist.crit. XIX p.133. 

compenso, -are 

In qua (sc. ecloga) argumenti levitatem carminis maiestas plane Homerica compensat: BART.PANN. Gryllus 

ded. 2. Hec tamen dos tempore consummacionis matrimonii non persolvatur, sed differatur illius solucio ad illud 

tempus, quo … rex Ludovicus cum d[omina] Maria consummabit, quo facto dos dotem compensabit et utraque 

hoc pacto tolletur: 1515 Katona, Hist.crit. XVIII p.882. 

compes, -dis f. 

Lupi ... ligati in poenu ... nec natare queunt, quum turdi, lepores, phasiani male illic vincti compedibus et affixi 

parietibus capite terram versus herent: BART.PANN. Gryllus 56. 

competitor, -oris m. [8] 

Nicolaum, Mathie competitorem genere opibusque pollentem, ut a rege deficeret, ambitio impulit: BONF. 

III,10,56. Cum suum competitorem adesse novit: BONF. III,1,164. Quanquam plures in comitia competitores 

descendissent: BONF. III,7,25. Mox a Georgio regalia sunt indicta comitia, quo multi competitores descendere: 

BONF. III,8,375. Si nemini competitori inimicoque nostro claves daturus es: BONF. III,8,187. Cum externis 

competitoribus repulsam omnino dandam esse iudicem: BONF. III,9,42. 

compingo, -ere 

Ut … cives nostri praefatos pontes et eorundem frequentes ruinas reformare et debita restauratione compactos … 

facilius tenere possint: 1478 Osváth, Kassa p.131. 

complano, -are 

In casu autem, quo ipsi per concordiam complanare non possent, extunc iudicialiter vigore iustitiae ipsi 

discutient: 1411 Katona, Hist.crit. XII p.45. Ad quem (sc. locum) mittantur oratores earum (sc. maiestatum), qui 

omnia revidere revidere et complanare teneantur: 1498 Katona, Hist.crit. XVIII p.167. Velit sibi persuadere 

m[aiestas] v[estra] nos non destituros et omnes vias possibiles et modos necessarios quaesituros et tentaturos, 

quo differentiae obortae via honestae concordiae, non armorum sedentur et in alterutrum recte complanentur: 

1503 Katona, Hist.crit. XVIII p.343. Restat una solummodo difficultas de electione maiorum officialium, 

eamque in reditu nostro complanabimus: 1522 Katona, Hist.crit. XIX p.366. 

complecto, -ere 

Cum cordula sericea rubei et blavei coloris conplexa: 1512 Dl 74992. 

compleo, -ere 

Adversus eosdem terminos legittimos completendi (sic ed.): 1478 Zimmermann, Urkb. VII p.165. 

completio, -onis f. 1 

Ex virtute completionis legittimorum terminorum ...: 1419 Zsigm.oklt. VII p.632. Pro completioni (sic ed., recte 

Dl 47462: completione) illorum duo milia florenorum obligamur: 1522 C. Tóth, Bátori p.103. 

complico, -are ad 1c: *de rebus: 

Quod quidem scutum figura ... gruis ... suo naturali colore distinctus ... terebellumque aurei coloris unguibus 

complicatis super vasis vinarii in eodem campo viridi secus dextri ipsius pedis depicti infusorium foramen ... 

cernentibus occupare plane videtur: 1514/XVI Turul 1891 p.63. 

306

dc_145_10 

comploro, -are [1] 

Persolvere postero die iusta et patrem Ungarice gentis pientissimum publico funere complorarunt: BONF. 

III,4,356. 

comportatio, -onis f. [2] *compositio, compilatio - összeállítás: 

Invocatio Sancti Spiritus in sequens opusculum comportationis: VALENT.HADN. Invoc. tit. p.25. 

compositivus, -a, -um 

Compositiva ordinatione multorum proborum et nobilium virorum: 1419 Zsigm.oklt. VII,669. 

compositor, -oris m. 

Arbiter, arbitrator et amicabilis compositor specialiter et concorditer electus ... notum facimus etc.: 1458 Df 

261227 fol.215. 

compositus, -a, -um 

Quis in te innocentiam, quis religionem, quis mores compositissimos, quis bonorum patrocinium ... desideravit?: 

1522 ADR.WOLPH, (J.P.) p.297. Anal.nova p.484. Item Ioanni Callai fiant pocula quatuor scilicet composita et 

cochlearia sex: 1524 Bunyitay, Gyulafehérvár p.31. 

compotator, -oris m. 

Quatenus fuisset etiam ipse testis compotator dictorum fratrum Augustinensium in tabernis. Cf. Ibid. p.142: 

Quoniam testis fuisset compotator eorum: 1518 Erdélyi, Register p.84. 

comprecor, -ari [1] 

Non steriles, non infaustas mulieres, sed faustissimam fecundissimamque virginem huic pientissimo 

serenissimoque regi ... comprecari debemus: Udis p.478. 

comprehendo, -ere 

Pendula comprensis haerebat dextera fraenis: IAN.PANN. Paneg. 3,3,217. 

compressio, -onis f. 

Procuratores trium curiarum ... ipsos in receptione et frumenti ac avenae ipsorum ... per falsas et maiores, quam 

statuta sunt, idrias dictarumque idriarum culmina ac compressionis et cassationis, nec non frugum, quae de 

huiusmodi idriis tempore mensurationis cadunt, pro se ipsis reservatione graviter opprimerent. (Cf. ibid. p.257: 

ipsam idriam non cassando vel aliquatenus movendo seu comprimendo): 1416 Katona, Hist.crit. XII p.255. Per 

falsas et maiores, quam statuta sunt, idrias, dictarumque idriarum culmina ac compressiones et cassationes, nec 

non frugum, quae de huiusmodi idriis tempore mensurationis cadunt, pro se ipsis reseruatione: CD Hung. X/5 

p.697. 

comprimo, -ere 

Hunc quidam … scriptor … Sarracene cuiusdam … amore correptum fuisse tradit, a qua cum efflagitatum 

coitum impetrare non potuisset, mox asellam, qua invectus erat, ex indomito libidinis ardore compressit: BONF. 

I,8,196. Sed eo iam angustiarum diuturnis quotidianisque caedibus ac depopulationibus res Hungarica est 

collapsa, ut non modo hostes opprimere, sed, nisi aliunde sublevetur, nec comprimere quidem aut sustinere 

amplius possit: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.251. 

comprobo, -are [123] 

Caspar pictor comprobatus de Cassa, vestrorum preceptorum singulis in commissis eximius executor: c.1420 Df 

290628 fol. 205 v . 

comptus, -a, -um 

Non comptior illi / languida tot curis refovebat pectora lectus: IAN.PANN. Paneg. 3,3,80-81. 

compulsatio, -onis f. 

Quod facta compulsacione scolasticus cum suis scolaribus chorum ecclesie … nonam decantat: 1506-1508 

M.Sion 1866 p.299. 

compulse (compulsae) adv. 

Ex mera et libera voluntate, non coactae, nec compulsea (sic ed.) aut vi, dolo, fraude: 1464 Zimmermann, Urkb. 

307

VI p.190. 

dc_145_10 

compulsivus, -a, -um 

Ex sinistra et compulsiva ... inductione et instigatione: 1438 Dreska, Pannoh. II p.307. 

conamen, -inis n. 

Viinam facili capiunt conamine portam: IAN.PANN. Paneg. 3,3,203. 

conatus, -us m. 

Spondes ... Virtutem, Vigilantiam summo conatu imitari?: BART.PANN. Vigil. 41. 

concambio, -ire 

Ut nobis predicta pecunia in numero 52 talenta florenos aureos concambire deberet: 1419 Zsigm.oklt. VII,1216. 

concaptivus, -i m. 

Venerunt ... fratres nostri ... miserti duorum concaptivorum sacerdotum, ... ut supplicaremus etc.: 1525 M.Sion 

1867 p.126. 

concarnalis, -e 

Quod duae illustrissimae sorores concarnales et couterinae, una ... nostrae maiestati et altera eidem ... 

matrimoniali foedere sunt copulatae: 1416 Katona, Hist.crit. XII p.241. 

concateno, -are 

In quo (sc. amore proximitatis) concatenati dinoscuntur: 1398 CD Hung. X/2 p.591. 

concavitas, -atis f. 

In concavitate sive declivo unius monticuli: 1369 Dreska, Pannon. I p.197. In portu seu rippa dicti fluvii Rabe 

magne recentis in loco pratoso, ubi concavitas parva apparet: 1411 Zsigm.oklt. III,53. Ubi in acie ipsius eercz 

unam concavitatem invenissent. (Cf. inferius:) similiter unam concavitatem invenissent, quam similiter 

Lykashathar nominasset: 1419/1543 Zsigm.oklt. VII,860. Est quedam concavitas in figuram quasi unius camere 

de petra excisum. GABR.PECHW. p.IV/v/. 

concedo, -ere verb. 

Quod (sc. epistolium) e nativo Olomucio ad te dederam, quando ad incunabula nostra animi gratia nuper 

concesseram: 1514 TAUR. Epist. 1 p.128. Cum dat.: nulli concedere -- nem kevesebb, nem alábbvaló Ex cuius 

nimirum propagine elut florentissimum germen … archiepiscopus Colocensis ac regni mei cancellarius 

reflorescens nulli penitus maiorum suorum in quovis laudum aut virtutis genere concedit: 1515 Theiner, 

Mon.Slav. I p.560. 5: kölcsönöz (= kölcsön ad) itt azonban: kölcsön vesz: Pro expensis Gregorii a quodam amico 

meo aliquos ducatos concessi: 1449 TSz 1929 p.133. 

concentus, -us m. [4] 

Per celum enim intelligitur chorus patriarcharum et prophetarum, quorum concentus fuit concors desiderium et 

concors denuncciacio de adventu Christi. Serm.Quinqu. 8 (p.39.) Ibi angelorum concentus nocte sepius auditi: 

BONF. II,1,344. Sacrorum concentibus rhytmorum cuncta complebantur: BONF. I,5,26. Quem illi sollemnibus 

rite peractis haud sine hymnorum concentibus honorificentissime accepere: BONF. II,9,159. Secundum hymni 

concentum metropolitanus exclamans ait: 'Firmetur manus tua" etc.:: BONF. IV,10,109. 1503 Ut idem rector … 

teneatur singulis diebus in altari maiori … unam missam in cantu … perficere concentu sex sacerdotum: Koller, 

Quinqu. IV p.512. Verborum dispositionem, pondus et concentum perpendimus: 1522 Veress, Matricula p.475. 

concertatio, -onis f. 

Videbat celum apertum (sc. S. Stephanus) tamquam bonum hospicium ad intrandum ... et quiescendum post 

laborem concertacionis: Serm.Quinqu. 15(p.50). 

concerto, -are 

Super ... decimis ... una cum eodem domino ... archiepiscopo ... singulis annis concertabamus: 1343 Episc.Nitr. 

p.115. 

concha, -ae f. [12] 

Qualiter comes Zagrabiensis similiter in singulis annis de vino decimali ad dictum capitulum pertinente unam 

tunellam vini potencialiter in conchis sive locis decimalibus Zagrabie recipi faciebat: 1343 Mon.civ.Zagr. I 

308

dc_145_10 

p.162. ad 3*meton.: capulus – koporsó: Franciscus ... iunctis familiaribus / ... / ducunt ... / currum vehendo 

concham coeta (sic ed., cod. Df 283678 p.528: cocta) circumtegendo: 1456 Kovachich, Scriptores II p.6. 

conchylium, -ii n. [3]/1 *conchilium ad a: portare, ferre - hord, visz, visel: 



baiulans de nostris paternis armis, ... donavimus: 1478 Mon.herald. III p.54. 

concinnus, -a, -um 

Quem quidem etiam sanctitati vestrae ob eius concinnam ingenii dexteritatem, singularem fidei integritatem, 

litterarum eruditionem abunde multam … plane cognitum esse non dubito: 1501 Katona, Hist.crit. XVIII p.300. 

concitus, -a, -um [3]/2 

Quidam nobilis … ab omnibus vinculis liberatus concitus huc venit: VALENT.HADN. Mir. 32 (p.90). 

concivissa, -ae f. 

Refert nobis provida domina, … nostra concivissa, quomod etc.: 1430 Mon.Budapest III/2 p.153. 

conclamo, -are [6] 

In illis supplicationibus divinam misericordiam passim conclamabant, ingeminabant publicam pacem: BONF. 

III,2,276. Postquam satis superque conclamatum est, soluta multitudine res pacatur: BONF. III,2,344. Cf. etiam 

ibid. III,4,359. ut hunc magnanimum regem alterum Alexandrum alterumve Caesarem … tot populi 

conclamarent: BONF. IV,1,5. 

conclave, -is n. subst. 

Quod … convenientibus nobis …in conclavi seu loco nostro capitulari … episcopus … nobis exposicione 

declaravit etc.: a.1526 TT 1904 p.529. Stephanus ... cum fuisset captus et ligatus cum maxima cathena et in 

conclavi positus: VALENT.HADN. Mir. 55 (p.100). "egy szobában helyezték el." (Ibid. p.103). 

conclavo, -are 

Primo viaticum inclusum in asserem non depictum, in cuius parte anteriori quaedam excisio facta parva asseris 

conclavati ad magnum: 1479 Zimmermann, Urkb. VII p.212. Quod omnia ligna pontium et attinentie sunt 

preparate, … nisi conclavari indigent: 1526 TT 1882 p.90. 

concludo, -ere 

Qui postea ibidem vitam eorum concluserunt temporalem: 1422 Mon.Budapest VI p.58. Nobilis … levissime 

feramentis … adhuc conclusis et firmatis remanentibus manus extraxit: VALENT.HADN. Mir. 6 (p.76). 

conclusio, -onis f. 

Predictas terre particulas ... sub conclusionibus signorum metalium ... apud ipsos ... reperissent: 1419 Zsigm.oklt. 

VII,444. 

concolor, -oris 

Homo quidem (sc. fuit Christus) ... barbam habens copiosam et impuberem capillis concolorem: Bárczi p.97 OG 

41V. 

concomitor, -ari verb. depon. 

Unacum suis fratribus uterinis in tanto ministerio de mandato regis concomitantes (sic ed.) eundem: 1284 

Reg.duc. p.133. Cf. ibid. p.135. = CD Hung. V/3 p.210. 

concordialis, -e [17] 

Item aput iudicem Benedictum in Saag habitam relinquimus litteram concordialem et treugalem cum Iohani 

Perin: 1448 Dl 14134. 

concredo, -ere 

Castra a ... rege ... fidei eorum concredita ... nulli mortalium ... traderent: 1519 Kovachich, Suppl. II p.431. 

concremo, -are 

Nos … praescriptos cives … in praescriptis silvis nostris … ligna ad praetactam culturam montanarum et 

fodinarum necessaria et sufficientia succidendi ac deportandi, … nec non carbones in eisdem concremandi 

309

semper … exemptos … et liberos habere volumus: 1504/1507 Wenzel, Dóczyak p.58. 

concrepo, -are [4]/2 

Nos quoniam Phoebus docuit leve fingere carmen, / et rude quod rauca concrepuisse lyra: Ábel, Anal. 

IAN.PANN. Eleg. 19,99-100. (p.97). Mox ille somno experrectus ad Beati Emerici sacellum confugit, exorat 

divi numen adolescentis, deinde opinione celerius vincula, quibus erat obstrictus, undique disrupta concrepuere: 

BONF. II,1,219. 

concubitus, -us m. [5] 

Iidem iurati ... Georgium de Ladinyncz occisorem proprie sue consortis sine causa, Annam relictam 

Wokozawicz ... mutilatricem narium muliebrium propter concubitum mariti ... pro publicis ... malefactoribus et 

nocivis hominibus nobis in eorum registro assignarunt: 1481 VZA 1906 p.159. Ladislaus … Perusie morbo 

correptus Neapolim contendit. Paucis post diebus, cum ibi convaluisset, Florentinorum arte … medicato puelle 

concubitu, qui sui medici filia fuerat, enectus est: BONF. III,2,273. 

concumbo, -ere [4]/3 

Quod quidam frater … in choro ecclesie concumbebat … cum quadam muliere: 1518 Erdélyi, Register p.122. 

concupisco, -ere 

Concupitum quondam cordis nostri propositum sequente monstraremus effectu: 1406 CD Hung. X/4 p.519. Que 

iam divini consilii providentia effectum sortita fuit et est concupitum: 1423 Zsigm.oklt. X,1275. 

concurro, -ere 

Cupientes ... iniuriarum materias ac fomites inter serenissimos principes ... Hungariae et ... Poloniae reges et 

eorum regna hactenus ortas et concurrentes suffocare: 1411 Katona, Hist.crit. XII p.44. 

condecet, -decuit verb. defect. 

Si (ut tritissimo dictum est adagio) par pari referre condecet: 1514 TAUR. Epist. 1 p.128. 

condecoro, -are 

Licet ipsi inter alias vetustas libertates et privilegia, quibus iidem a divis quondam regibus Hungariae … 

condecorati sunt, hac potissimum libertatis praerogativa usi semper fuerint etc.: 1508 Katona, Hist.crit. XVIII 

p.548. Quae thalamos posset condecorare meos: c.1510 Anal.nova (Piso) p.416. 

condescensio, -onis f. 

Magister Ladislaus … promisit solvere onus condescensionis hodierna die: 1509 Wenzel, Dóczyak p.63. 

condescensus, -us m. 

Ratione propinquioris condescensus linie (sic) proximitatis iuxta regni consuetudinem: 1419/1451 Zsigm.oklt. 

VII,318. 

condicionalis, -e ad B2:, de ez adi.! 

Que (sc. litterae) … sunt condicionales et dubie, ubi dicit 'si': 1506-1508 M.Sion 1866 p.296. 

condico, -ere 

Conventionem per praelatos et barones regnorum praedictorum ipso die S[ancti] Martini affuturo in antiqua villa 

(ed.:hodie Ófalu) praelatis et baronibus Hungariae ... statuimus et condiximus infallibiliter celebrandam: 1411 


condimentum, -i n. ad b: 

Hoc unum plane scio, me plus condimenti ex una aut altera Erasmi hausisse pagina, quam non e plcenis tot 

interim magistrorum voluminibus. De meo loquor palato, ut is interim vel a duobus convivis tertius dissentire vel 

e diametro videatur: 1522 TT 1885 p.341. 

condio, -ire [9] 

Quatenus nullus vicariorum ... vinum absintiatum, coctum aut quibusvis herbis seu aliis speciebus condiri 

faceret: GREG.GYÖNGY. Constit. p.125 (Rubr. LXXII). Cf titulum rubricae: Quod vicarii ... vinum conditum 

ordinare ... non presumant. 

condiscipulus, -i m. 

dc_145_10 

310

Frater Stephanus ab olim meus vesterque condiscipulus, cuius conscientia vobis clara extitit: GREG.GYÖNGY. 

Vitae 16 (p.51). 

condisco, -ere [1] 

(Sc. Sarmatae) infantibus vixdum natis novacula genas secant, ut prius vulnera pati, quam lactis dulcedine letari 

condiscant: BONF. I,2,200. IP. 

conditor, -oris m. 

Qui huiusmodi salubre (sic) ordinacionis conditor fore videmur: 1380 Mon.episc.Zagr. I p.291. 

conditrix, -icis f. 

D. OP. MAX. S. HVIVS. SACRI. TEMPLI. CONDITRICI. GESLAE. STEFANI. ET OLAYTHI. LADISLAI. 

SANCTOR. PANNONIAE. REGVM. DIVIS. CONIVGIBVS. AMPLISS. PATER. DNS. PETRVS. TT. 

SANCTI. CYRIACI. S.R.E. PBR. CAR. – IEGYNVS. EPS. VESPRIMIEN. AP. MEMORIAE. VENER: 1511 


condivisionalis, -e 

Quomodo ipsi … sese mutuo et alternatim in universis possessionibus … in fratres adoptivos et condivisionales 

recepissent et adoptassent: 1478 Wenzel, Dóczyak p.10. 

condono, -are 

Speramus fore, ut uterque privatam iniuriam publicae saluti sit condonaturus: 1521 Epist.procer. I p.148. 

conducibilis, -e 

Qui et ab s[ancti]s[simo] d[omino] nostro litteras nobis attulit, qui denique cum praefato oratore … regis 

Franciae post multa verba nobis et regnis nostris salutaria multumque conducibilia et profutura subiunxit, nihil 

iam restare apud manus Venetorum etc.: 1509 Katona, Hist.crit. XVIII p.571. 

conductio, -onis f. 

Conductiones anni 1495. Quartas frugum cultelli Budensis hoc anno arendavimus Clementi provisori castri 

Wesprimiensis fl. 26, de quibus solvit fl.20.: 1495 Lib.divis.Vespr. p.5. 

conductor, -oris m.: kocsis 

Quatenus ... de ... curribus ... et conductoribus eorundem ... nullum tributum ... petere ... presumatis: 1421 


conductura, -ae f. [3]/1 

Hospites ... de Ugra ... a conductura vinorum ipsorum decimalium: 1419 Zsigm.oklt. VII,55. Quos (sc. florenos) 

… pro conductura seu vectura rerum nostrarum versus curiam nostram Vissegradiensem persolvistis: 1424 TT 

1895 p.206. 

conductus, -us m. (temetési) menet: 

Item … sacerdotibus, … qui presentes fuerint conductu (sic) funeris mei, … dentur denarii … X.: 1517 M.Sion 

1866 p.334. 

confabulatio, -onis f. subst. 

… ex instinctu et persuasione dyabolica, ymmo verius ex malignitate sinistra atque dolosa subordinacione 

necnon fraudulentissima ac nequissima confabulacione quondam Hermanni filii Lorandi de dicta Greben, fratris 

videlicet eorundem patruelis prout per totum ipsum regnum nostrum Sclavonie exinde est vox publica atque 

fama …: 1453 SZ 2001 p.429. 

confabulor, -ari verb. depon. 

De negotiis omnibus ... cum fratribus et amicis nostris ... confabulati sumus. (Cf. inferius:) Congregatio futura ... 

prorogaretur, ... in qua confabulando cum va dominatione sic concludamus: 1504 Veress, Acta p.71. 

confectio, -onis f. 

Quod regnum illud ab initio regibus Hungariae fuit et est subiectum, sicuti hoc in omnibus treugarum 

confectionibus et litteris treugarum manifeste patet: 1496 Katona, Hist.crit. XVIII p.45. 

confercio, -ire 

dc_145_10 

311

dc_145_10 

Nil lorica illis densis conferta catenis / ... iuvat: IAN.PANN. Paneg. 3,2,160-161. 

confero, -ferre verb. ad B3aalpha: 

Domini de capitulo ... de modo procedendi in causa capelle Sacratissime Virginis Marie et qualiter ac quomodo 

causam eorum huiusmodi secretius et melius agere possent, diutius inter se contulerunt: 1508 Reg. Strig. p.78. 

(Cf. etiam: 1469 Zimmermann, Urkb. VI p.410: Statuimus congregationem regnicolarum in oppido Thorda 

celebrare, ubi una vobiscum pro commodo huius regni rebus in praemissis conferamus.) Quidquid enim vel 

humanitatis vel favoris tui illi praestiteris, id omne ac totum in me collatum fuisse te volo inpraesentiarum non 

ignorare: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. 

confertus, -a, -um [3]/1 

Sic ait et frontem fulgenti casside tectus / irruit in medios, qua confertissima pubes / obstabant: IAN.PANN. 

Paneg. 3,2,107-109. Lupus … Unnorum multitudine obrutus inter confertissimos hostes sua legione occubuit: 

BONF. I,8,246. Pater … se inter confertissimos hostes ingerit: BONF. I,2,126. Inter confertissimos hostes: 

BONF. I,4,156 et 177. Qui inter confertos hostes pugnantem se protexerat: BONF. I,8,111. In ripa res comminus 

agitur et ita conferta quandoque pugna conseritur, ut vix agendis gladiis locus esset: BONF. I,9,188. Aliqui 

honestius humi inter confertos hostes cadere cupiunt: BONF. I,9,189. In confertissima pugna Turci proteruntur: 

BONF. III,4,401. Carambas a tergo inclamitans nunc fugientes revocare in aciem, nunc admotis laborantibus 

subsidiis opitulari, … inter confertissimos hostes se ingerere et desperatis rebus hac et illac discurrere: BONF. 

III,6,15. Patrata magna cede regem comperit inter confertissimos sese hostes ingerentem (sc. Corvinus): BONF. 

III,6,258. Iulianum … inter fugiendum cesum esse ferunt, nonnulli in castris interfectum in confertissima pugna: 

BONF. III,6,269. Zechel in primo ordine obstinatissime pugnans e prefectis legionum primus inter 

confertissimos hostes occubuit: BONF. III,7,142. Constantinus … inter confertissimos hostes dimicans cesus est: 

BONF. III,8,10. Corvinus … inter confertissimos sese hostes inserere: BONF. III,8,75. Wladislaus … animam 

pro suis ovibus inter confertissimos hostes devovit: BONF. IV,9,57. Ladislaus … primus occubuit, dum inter 

confertissimos hostes acerrime pugnaret: BONF. IV,9,157. Qui e iugo montis, quid Ungari subsidentes tota nocte 

agerent, observarunt et paucos esse rati inter se confertos ante lucem in Turcorum castra rediere: BONF. IV,4,17. 

confessio = conversio 

Scriptum Prage, secundo die confessionis Sancti Pauli: 1454 CD Zichy XII p.237. 

confessive adv. 

Preterea dixit eciam predicta domina confessive, quod etc.: 1359 Dreska, Pannonh. I p.94. 

confessum, -i n. 1 

Quod ita iam ubique gentium, quibuscum versari mihi obtigit, in confesso est, ut si quid in id quacunque etiam 

ex causa velim, nulla tamen valeam mutare, nisi forte mei optem dissimilis fieri, quo nihil unquam mihi fuit 

alienius: 1522 TT 1885 p.341. 

confestim adv. 

Tunc ... universa eorum iura ... in ... eorum fratres ... confestim et illico derivarentur: 1424 Fons 2005 p.366. 

conficio, -ere [1] 

Prima die medium miliare itinerando confeci: VALENT.HADN. Mir. 11 (p.82). 

confidenter [33] ad 1 a: 

Petimus eandem vestram egregietatem presentibus multum diligenter et confidenter, quatenus etc.: 1483 

Neumann, Bereg p.101. 

confidentia, -ae f. 

Huiusmodi cause in presentibus octavis festi Beati Michaelis archangeli proxime preteriti absque ulteriori 

prorogacionis confidencia finem sortiri debuerint effective: 1519 SzSzB Szle 2006 p.345. 

configo, -ere [8]/3 

Ego vero omnia mea studia, omnem operam, industriam, cogitacionem, mentem denique meum in meo studio et 

aquirendis litteris confixi et locavi: 1449 TSz 1929 p.134. Unnorum rex … in campo demum ad palum alligatam 

iaculis configi confixamque ad necem palo prefigi imperavit (sc. Romildam): BONF. I,8,142. Cosdroas … 

Solem Lunamque cum stelarum varietate confixerat construxeratque thronum et demissos hinc imbres et tonitrua 

fulminaque mentiebatur: BONF. I,8,175. 

312

dc_145_10 

confingo, -ere 

Quod nullus … suas domos … extraneo … vendere seu alio quaesito conficto colore tradere valeat: 1435 

Osváth, Kassa p.109. 

confinium, -ii n. (confina) 

Cum … videamus hoc regnum … intolerabilibus iniuriis affici et omnia confina sua … per Germans, … per 

Polonos … devastari: 1490 Wenzel, Dóczyak p.19. 

confirmatorius, -a, -um 

Ut praesentato (sc. sacerdoti) ipsorum manum imponeremus confirmatoriam: 1457 Zimmermann, Urkb. V p.78. 

conflagro, -are [10] 

Giscra … Brozonizium sine more obsidet, cum due ibi forent arces, unaque humana arte conflagraret: BONF. 

III,5,146. 

conflatorium, -ii n. 

Quod in hoc regno nostro nusquam officine sive conflatoria separantia argentum a cupro vulgo Zagerhwthen 

nuncupata habeantur: 1496 MTT IX p.77. 

conflictor, -ari 

Cum hac efferata barbarorum colluvie gens Hungara centesimum supra quadragesimum annum nunc oppugnans, 

nunc repugnans assidue conflictatur: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.249. 

conflictus, -i m. 

Pro 'conflictus ... in conflicto quodam ...: 1349 Erd. oklt. III p.533. 

conflo, -are 

Qui ex hac tam insignis tamque accepti adolescentis seductione tantum in se odii invidiaeque ab ipsa quoque 

inferiori plebe conflarunt, ut sit apprime verendum, ne … extorres ac profugi ad unum omnes a regni limitibus 

procul abire cogantur: 1515 Theiner, Mon.Slav. I p.561. 

confluentia, -ae f. 

Quatenus … sciret maiorem esse confluentiam ac devotionem populi … ad fratres observantinos: 1518 Erdélyi, 


confodo, -ere megsebesít 

Certam promitte salutem / confossis: IAN.PANN. Paneg. 3,1,251-252. 

confoederatio, -onis f. 

Pro satisfactione … principum ad Christianam confoederationem tunc nos exhortantium … placuit … foedus 

cum Turco rumpere: 1503 Katona, Hist.crit. XVIII p.347. Ubi autem magnificentia vestra certior fieri cupit, an 

illa antiqua confoederatio, quae Kalandos dicta fuit, cum consensu et scitu serenissimi regis Ludovici facta sit, 

possum ... Significare ...: 1519 Katona, Hist.crit. XIX p.160. 

confoederatus, -a, -um 

Freti … nostris domesticis et confoederatorum viribus … speravimus semper posse resistere: 1503 Katona, 

Hist.crit. XVIII p.347. Amico et confoederato nostro charissimo: 1504 Veress, Acta p.70. 

confortatio, -onis f. [5]/4 

Dictum ... prophete ... impletum est hodie in hoc sancto martire, qui ... consolacionem accepit ex parte apercionis 

celi et confortacionem ex parte assistencie Filii Dei: Serm.Quinqu. 15 (p.50). 

confoveo, -ere lege consoneri: 1493 Fons 2005 p.419. 

confractor, -oris m. ad 1: 

Confractoribus scole antique den. LXX.: 1520 TT 1911 p.79. 

confrater, -is m. 'rendi testvérület tagja': 

Cum esset ordini nostro fidus confrater ac etiam alias eidem ordini honesta et sufficienti familiaritate coniunctus: 


313

dc_145_10 

confringo, -ere 

Vos ultro e pessulis movete fores, ... hunc admittatis lepidum parasitum. Confringam. Bellule admittite tandem: 


confugium, -ii n. [2]/1 

Tuta … confugia palustres insule ex congesto influentium amnium limo confecte … convenis prebuere: BONF. 

I,6,145. Plerique hunc unicum Ungarice pudicitie assertorem, confugium miserorum, sanctitatis exemplar ac sue 

gentis liberatorem ingeminabant: BONF. II,4,97. 

confuse adv. 

Qui … neque litteras … vestrae serenitatis exhibere … potuisset, et neque acceptare et videre voluissent, nisi 

idem confuse reverti debuisset: 1517 Wenzel, Dóczyak p.77. 

confuto, -are [7] 

Hec Georgius quamvis ingrato … animo acciperet, … adversari et ista confutare non poterat: BONF. III,5,4. 

Contra omnium nihilominus errores ipsa fides recta premuniatur, necnon infidelitas, scisma et heresis efficaci 

demonstratione confutentur: Madas, Laskai p.57. 

congaudeo, -ere verb. semid. 

Suos antecessores ... veros nobiles et sincere nobilitatis titulo ... congavisos fuisse in alterutrum contrariose 

allegabant: 1369 Dreska, Pannonh. I p.195. 

congelatio, -onis f. 

Quia impeditus per frigora et congelaciones aquarum id facere non potuisset: 1480 Károlyi, Adalékok p.51. 

congenerationalis, -e 

Divisionem congeneracionalem: 1385 Dreska, Pannonh. I p.283. 

congerro, -onis m. 'bohóctárs' 

Sint congerrones, nec obesae naris amici, / seria cum quibus et quaeque loquare ioca: Anal.nova (Piso) p.410. 

conglobo, -are 

Supradictis aliis utriusque sexus hominibus illic tunc conglobatis et astantibus: 1387 Dreska, Pannonh. I. p.289. 

congregatio, -onis f. ad 13m: 'összegyűjtés' 

Item ad officiolatum contrate Sancte Anne et ville capelle Bayon, necnon ad congregationem decimarum in 

Rowazkezw electus est pro isto anno magister Laurentius. (Cf. Ibid. p.64: Item magister Nichael de Verebel 

congregabit decimas de utraque Zevden et Kemend.) 1500 Reg.Strig. p.62. 

congrego, -are verb. 


p.128. 

congruitas, -atis f. 6 

Omnia privilegia …propter tollendam suspicionem in conclavi sacristiae … ab eisdem canonicis … audiantur, in 

congruitates ac facti materia emendentur et discutiantur: 1521 M.Sion 1866 p.326. 

congruo, -ere *attingere, contingere – összeér: 

Prefectus Albane arcis … Turcorum cuniculis occurrere contendit, … fossam, quam ipse fecerat, … 

concitatissimi alimentis incendii … complevit. … Ubi hostilem fossam cum sua intra menia congruisse per 

exploratores intellexit, ignem … immittit: BONF. III,4,368. 

coniaceo, -ere [5]/4 

Quatenus … filiam … nostram … duci Wilhelmo apponatis et in thoro nuptiali collocetis ad amplexus 

coniugales detisque eisdem locum et copiam coniacendi et commorandi: 1384 CD Hung. X/8 p.171. ad 1: 

Vicecastellanus … ac … famulus suus … eandem virginem Katherinam claustro virginitatis sue illegaliter 

deflorando spoliassent ac per totam noctem violenter et, prout ipsorum placuisset voluntati, coniacuissent: 1383 

MTT II p.195. 

314

dc_145_10 

conicio, -ere ad 1 a: 

Quin etiam pro corona in captivitate retentus veluti coniectorum in vincla hominum more nihil iure promitti 

posse: BONF. IV,9,100. 

coniecto, -are coniector verb. depon. 

Ad articulum, in quo dnus prepositus dicit de processione et coniectatur iuxta morem istius ecclesie 

Strigoniensis olim solitum fuisse intrare in capellam processionaliter etc., syndicus capituli protestatur: (Cf. 1508 

Ibid. p. 536: Quamquam ex illo libro antiquo coniectari potest). 1506-1508 M.Sion 1866 p.298. 

coniector, -oris m. [1] 

Novembris et Decembris iniquitatem sibi timendam coniectores et astrologi predicabant: BONF. IV,8,175. 

Neque coniectores et mathematici eo moriturum anno reticuere: BONF. IV,8,206. Eundem … a coniectoribus et 

astrologis … brevem Wladislai vitam fore asserentibus … ad renovandum bellum … quotidie incitari: BONF. 

V,2,42. Illud enim genius mihi meus semper suggerebat, plus nimirum ostentationis in Christi evangelium per 

nonnullos interpretes, ne dicam, coniectores et ariolos invectum fuisse, quam candidissima per se veritas 

postulasset: 1522 TT 1885 p.341. 

coniectura, -ae f. 

Quia ad scitum nostrum predicta civitas per ignis voraginem extitit novissime incinerata, unde ex verissimis 

coniecturis potest presumpmi de combustione litterarum et privilegiorum civitatis antefate: 1447 Knauz, Tanács 

p.67. 

conitor, -i [1] 

Caucasus mons … dividit Asiam atque … mare … Caspium, … et cum his Taurus connitatur, ex hoc fit, ut 

omnia Asie flumina … in Caspium et Ponticum aut Rubrum Persicumque mare deferantur: BONF. I,1,223. 

coniugo, -are [10]/8 ad 1 b: 

Si duas filias viro tempestivas, alteram Wladislao, Casimiro alteram coniugandas esse censeat (sc. regina): 

BONF. III,5,165. Quem (sc. Sigismundum) vobis regem Lodovicus optavit et mihi (sc. Mariae reginae) 

coniugavit: BONF. III,2,30. Ait (sc. regina) … illud unum consilium optimum futurum, si, cum vidua fuerit, 

Polonie regi legitime coniugetur: BONF. III,3,291. Quem vobis nunc declaro regem et cui coniugavi filiam: 

BONF. III,3,314. Imperator … Barbaram … sibi arta affinitate coniunctam Lodovico, eius filio coniugavit: 

BONF. III,3,341. Sororem … principi suo matrimonii loco coniugant (sc. Turci): BONF. III,4,93. Asie prefectus 

… Amratis sororem legitimo sibi matrimonio coniugarat: BONF. III,6,362. 

coniunctio, -onis f. 

Tametsi per id tempus nondum coniunctiones foederis cum Turco alias in alterutrum confectae exspiraverant: 


coniunctura, -ae f. 

Abhinc ad spatium iactus unius sagitte versus dictam plagam aquillonarem in semita seu coniunctura dictorum 

fratrum heremitarum: 1420 Zsigm.oklt. VII,276. 

coniunctus, -a, -um [3]/3 

Eum ... esse ac fore tibi coniunctissimum certo scias: 1454 Ábel, Anal. p.220. Is (sc. rex) … videbat ad hanc … 

dignitatem vocatum esse virum cum omni sanctitate … praeditum, tum vero … caesari suo coniunctissimum: 

BROD. Or. 18 (p.67). Ut … propinquior coniunctiorque Romani nominis memoria fines illis (sc. Longobardis) 

faceret certiores: BONF. I,9,288. Post hos Vencellinum Alemanum hospitii iure sibi coniunctissimum dictatorem 

creat, cui exercitus universi summam tradit: BONF. II,1,113. Sed quid est nostris animis ipsa veritate coniuncius, 

quid amabilius, quid denique gracius?: Udis p.453. 

coniuratio, -onis f. [5]/4 

Hinc future coniurationis multo perniciosioris in Sigismundum semina profluxere: BONF. III,2,121. Ii … tempus 

perquam idoneum sibi oblatum esse rati e proceribus multos in hac coniuratione sibi socios asciscunt: BONF. 

III,2,167. Pacta condicione coniurationis auctores in dies Ladislai partes pro viribus augent: BONF. III,2,176. Ob 

indignitatem, quam ex paterna nece conceperant, … haud difficulter in hanc coniurationem descenderunt: 

BONF. III,2,185. Detestabilia deponite consilia, a nefanda coniuratione deficite: BONF. III,2,219. Patefacta ex 

composito porta ingressi oborto tumultu detectaque coniuratione oppidanorum occursu reiecti sunt: BONF. 

III,3,242. Coniurationem magnam molitur (sc. Georgius): BONF. III,4,236. Cum multi in coniurationem ultro 

confluxissent: BONF. III,4,237. Ne qua in urbe coniuratio foret inita: BONF. III,4,316. Cf. etiam ibid. III,7,202 

315

305. 

coniuratus, -i m. [9]/2 ad 3b: ’esküdt társ’ 

Quod circumspecti viri, Benedictus Carnifex et Valentinus Pictor, nobis coniurati coram nobis personaliter 

constituti … fassi sunt, … quomodo etc.: 1469 Zimmermann, Urkb. VI p.411. 

coniuro, -are [5]/5 

Vos cum paternis inimicis miseri coniurastis, in sacrosanctum regem iniecistis manus: BONF. III,2,212. Quare 

nihil utilius veniebat in mentem, quam coniurante in se uno tempore simul Europa … de pace cogitare: BONF. 

III,6,110. Multi … proceres … cum aliis optimatibus coniurarant, … ut prelium detrectarent: BONF. III,7,199 cf. 

etiam ibid. 200. Urbanus … e veteribus septem, quos una cum rege in pontificem coniurasse dicebat, in carcerem 

sane coniecit (sc. cardinales): BONF. III,1,32. Qui … omnes adversus Mariam coniurati Lodovici beneficio 

quondam … opibus excreverant: BONF. III,1,59. Omnibus coniuratis prestitutum diem indicit (sc. palatinus): 

BONF. III,1,245. Ubi Zagrabiensem antistitem cum plerisque coniuratis esse noverat: BONF. III,2,49. 

Coniuratorum … perfidia … regem circumvenerat: BONF. III,2,239. Inita coniuratorum consilia e sententia 

successere: BONF. III,7,200. 

connexus, -us m. 

Ipse ... sortitur ... sanguinis idemptitatem et connexum carnalem indissolubilem: 1416 Katona, Hist.crit. XII 

p.241. 

connubium, -ii n. [12] 

Quidam … sectatores nudos incedere iubebat, appellare se Adam, promiscua connubia indulgere: BONF. 

III,2,399. Vos connubii auspicia ne minore quidem, quam pater, consensu approbastis: BONF. III,2,28 cf. etiam 

ibid. 27: Non vos preterit Lodovicum … Sigismundum … mihi legitimo connubio collocasse. Ne quo regale 

connubium impedimento rescindi posset: BONF. III,1,163. 

connumerator, -oris m. [14]/4 

Dicatores et eiuscemodi taxarum nostrarum connumeratores: 1504 Urkb.Kisd. p.144. 

conoliator 

Tributum nostrum … tradidimus Paulo coloniatori per anni circulum. … Idem Paulus conoliator (sic) illos … 

florenos nobis persolvisset: 1406 Mon.Budapest III/1 p239. 

conquerela, -ae f. (vide querela) 

Dicit nobis … civis noster … gravi conquerela (sic ed., recte: cum querela), quod etc.: 1379 CD Croat. XVI 

p.36. 

conquiesco, -ere 

Quum in salute ac secundis rebus maiestatum vestrarum perinde ac nostra peculiari pro iure sanguinis 

pulcherrime conquiescamus: 1505 Katona, Hist.crit. XVIII p.418. 

conquiro, -ere verb. 

Quas (sc. epistolas) ubiubi conquirere poterit: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

consalutatio, -onis f. [1] 

Mox consalutatione primum conciliati sine suspicione mutua inter se verba conserunt: BONF. III,7,159. 

consaluto, -are [2] 

Cum maximo plausu gubernator ab omnibus consalutatur: BONF. III,7,29. Vos … consalutastis sepe regem post 

divi patris obitum (sc. Mariam filiam): BONF. III,2,29. Iadrenses Ladislaum … honorifice excipiunt, consalutant 

regem: BONF. III,2,198. Bohemo … ad Ratisponam eum convenere, Romanum imperatorem ac suum regem 

consalutarunt: BONF. III,3,119. Declararunt ibi regem et cuncti ante socerum Albertum regem et imperatorem 

consalutarunt: BONF. III,3,317. Eum … declarate regem, … faustisque votis consalutate: BONF. III,4,209. 

Mathias cum … in opposita ripa apparuisset, … legiones regem Ungarie consalutarunt: BONF. III,9,117. Te 

Ungarie … dominum … omnes consalutant: BONF. IV,1,170. Legiones … appropinquantes … se mutuo 

consalutarunt: BONF. IV,3,176. Quare ab his rex consalutatus est: BONF. IV,9,140. Consalutatis diis patriis … 

libertatis hymnus publice decantatus: BONF. IV,10,53. 

conscientiose *constrenuose adv. 

dc_145_10 

316

dc_145_10 

Ut ipsi ad eorum artem legittime et constrenuose (sic ed., recte autem orig. et varr.: conscientiose) prospicere et 

advertentiam diligentem habere debeant: 1481 Budai mészárosok p.357. 

conscio, -ire 

... conscientes ...: 1457 Zimmermann, Urkb. V p.559. 

conscisco, -ere [4]/3 

Maria (sc. regina) … sepe sibi et manus iniicere, consciscere sibi mortem furibunda contendit: BONF. III,1,316. 

Quippe cui … nec pre vigili custodia mortem sibi consciscere liceret: BONF. III,2,204. 

consecratio, -onis f. 

Nunc intellexi in his proximis consecracionum diebus vestram sanctitatem creationem cardinalium habituram et 

in gratiam nonnullorum principum aliquot cardinales creaturam: 1525 Theiner, Mon.Slav. I p.589. 

consecro, -are 

Ipsius … sublimationis eorundem primordia pulcherrimis quibusdam victoriis consecrata fuere: 1453 Kaprinai, 

Dipl. I p.370. 

consenesco, -ere [2] 

Hanc gentem Iordanis … vultu … cicatricibus quibusdam inscripto … tradit. … Quare obductis cicatricibus 

imberbes consenescunt: BONF. I,2,200. Obductis (sic, recte forsan: obducti?) cicatricibus imberbes 

consenescunt (sc. Sarmatae): BONF. I,2,200. Quum enim in meo contubernio per tot annorum spatia ita fuerit 

assidue versatus, ut in eo paene consenuerit: 1518 Katona, Hist.crit. XIX p.132. 

consenior, -oris m. 

Per presentes recognoscimus ab honorabilibus dominis seniore et consenioribus regalis fraternitatis recepisse ... 

florenos: 1519 Wagner, Anal. II p.191. 

consensuetudo lege consuetudo: BONF. IV,2,107. 

consequens, -tis 

Ne igitur ecclesia ipsa Vesprimiensis et ex consequenti praefatus d[ominus] electus ob non praestitum officium 

suum, munus coronationis … reginae ab antiquo et veteri iure suo et praerogativa … decidat: 1502 Katona, 


consequentia, -ae f. 

Et esto, … quod habuissent tantam ubertatem, … non esset exinde trahendum in consequenciam, quod semper 

ita fiet: 1506-1508 M.Sion 1866 p.385. 

consero, -ere, -serui verb. 

Manpli / tum noto ad muros conserti tramite tendunt: IAN.PANN. Paneg. 3,2,183-184. 

consertio, -onis f. 

Testis … audivit … ipsos fratres … cum laicis … contendisse verbis usque ad consertionem manuum: 1518 


conservator, -oris m. 

Ego enim sic te meum ... instituo commissarium, ut quitquid in mea et tocius familie persona cum fratribus 

discretis, prout ratio exigit, disposueris, prehabito semper reverendissimi domini conservatoris consilio, approbo 

et ratum habeo: 1514/1515-1520 LtK 1972 p.259. 

conservatorium, -ii n. 1 

Item conservatorium parvum ab ultra deauratum argenteum crismatis: 1502 Df 262314. In dicto libro et 

conservatorio nostro regio: 1525 Balogh, Művészet I p.76. Turul 1907 p.88. Eosdem homines nostros in ecclesias 

monasteriaque, claustra, sacristias conservatoriaque pecuniarum … admittere: 1526 Epist.procer. I p.249. 

conservatrix, -cis f. subst. 

Quum eadem ecclesia tempore necessitatis loco nutricis regum filiis conservatrix sit et magistra: 1271 CD Hung. 

V/1 p.154 (RA 2121). Ipsam ecclesiam ob reverentiam Virginis Gloriosae, conservatricis coronae nostrae … 

desiderantes … in suis conservare iuribus … terram … ad usum … ipsius ecclesiae contulimus: 1284 CD Hung. 

317

V/3 p.233 (RA 3302). 

consigno, -are 

Quod domina Anna in conventu cesaris et regum rebus istis omnibus conclusis et perfectis consignetur ad manus 

cesaris educanda et nutriendain Austria: 1515 Katona, Hist.crit. XVIII p.879. 

consimilitudo, -inis f. [1] 

Qua quidem in re haud parvo adiumento fuit consimilitudo Christiane professionis: BONF. III,5,373. 

consistorialis, -e 

Laurentius … presentavit mihi … quasdam litteras … dominorum … advocatorum consistorialium Romane 

eccl presbiterorum cardinalium: 1419 Mon.Budapest III/2 p.39. 

consistorium, -ii n. 

Nostri (sic) consistorio pro reddendis suis unicuique consedentibus: 1482 Zimmermann, Urkb. VII p.325. ad B: 

Cum nos … in consistorio civitatis nostrae pro rebus publicis determinandis pariter consedissemus: 1493 

Szádeczky, Czéhek II p.22. ad 2b: Domini capitulares capitulariter congregati in consistorium … constituerunt 

… rationistas … magistros Nicolaum … ac Iohannem: 1519 Reg.Strig. p.132. 

consocio, -are 

Sic cum iam Xerxi se consociare pararent, / paulatim flexos ad se revocavit Ionas / ille Neoclides, qui etc.: 

IAN.PANN. Celebr. 254-256. 117. 

consolatrix, -icis f. 

Secundum est, misericordie consolatrix, de quo Mt. XXV.: Serm.Quinqu. 4 (p.33). 

consopio, -ire 

Ut regno nostro Hungariae non solum de externis malis erepto, sed et interna pace consopito tota natio ... nos ... 

regem declaraverunt: 1453 Kaprinai, Dipl. I p.372. 

consorcius, -a, -um consortius [1] 

Quod ... magistri ... confraternitatis ... in ipsorum ac consortiorum et totius confraternitatis eorundem ... 

nominibus et in personis nostre exposuerunt maiestati, ... quod etc.: Cf. etiam ibid. inferius p.349: eorum ac 

consociorum suorum ... nominibus: 1474/1514 Budai mészárosok p.348. 

consors, -tis m. 

Sumus per dictum dominum nostrum regem penes in consortem Drakule vayvodae constituti: 1464 


conspectio, -onis f. [4] 

Pro conspectione et limitatione illuc perreximus: 1479 Fons 2005 p.405. 

conspectus, -us m. (conspectiri) 

Ut universe littere … exhibendes deberent conspectiri et presentari. Cf. recte Dl 64735 (Zsigm.oklt. II,4581 et 

Wenzel, Stibor p.133-134): Ut universe littere ... sigillo de novo preparato confirmande, approbande et 

ratificande nostre claritatis exhiberi deberent conspectui et presentari: 1406 Reviczky, Vágújhely p.72. 

conspicor, -ari [20] verb. depon. 

Conspicatis privilegiis et libertatibus piscium emptorum ... id clare comperimus, ut etc.: 1474/1514 Budai 

mészárosok p.351. 

conspirative adv. 

Secus si totus conventus non ex certa malitia, nec conspirative, sed intuitu communis utilitatis vel honestatis 

scripserit: GREG.GYÖNGY. Vitae fratum 120 (p.105). 

Constanciensis, -e 

Decimas ... pro vobis ... accepissetis contra predicti sacri Constanciensis concilii revocatorias litteras: 1416 


constellatio, -onis f. 

dc_145_10 

318

dc_145_10 

Dicit … prepositus existimare ex constellacione et natura quadam fieri hoc, quod canonici Posonienses semper 

eorum prepositum avidissime persequantur etc. Syndicus dicit, quod ipsi canonici nunquam fuerant persecuti 

eorum praepositum (sic), sed defenderunt eorum iura, si autem hoc fuerit factum, huiusmodi constellacionem 

ipsi prepositi generarunt: 1508 M.Sion 1866 p.454. 

consternatio, -onis f. [1] 

Auxerat Italie Gallieque tumultum cum ingenti animorum consternatione ficta de Unnis fama: BONF. I,4,186. 

Ne parva quidem Christianorum animos consternatio hoc nuncio incessit: BONF. III,6,207. 

consterno, -ere 

Pictis constrata tapetis / ima latet tellus: Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 130-131. 113. 

constitutio, -onis f. subst ad B: 

Quoniam testamento ... episcopi ... tutorumque et executorum constitutioni praesens interfui: 1524 Bunyitay, 

Gyulafehérvár p.32. 

constitutionalis, -e 

Quod … quedam litere eorundem universorum dominorum et regnicolarum sanccionales et constitutionales 

factum cuiusdam unionis et conclusionis eorum super eleccione novi regis post obitum … regis … fienda 

ratificate in se exprimentes in pargameno privilegialiter confecte … coram eisdem dominis et regnicolis … in 

ipso campo Rakos ad legendum pariter et sermone wlgari declarandum fuissent exhibite: 1505 TT 1839/VI p.61. 

= Pray, Annal. IV p.313. Batthyany, Leges eccl. Ip.562. Katona, Hist.crit. XVIII. p.425. 

consubstantialiter adv. 

Sic Spiritus Sanctus consubstantialiter connexus est Filio: OSU.LASKO Serm.dom. XXXVII,A. 

consuesco, -ere verb. 


consul, -is m. [25] 

In praesentia circumspectorum virorum, magistri civium, iudicum et iuratorum consulum septem sedium 

Saxonicalium: 1441 Zimmermann, Urkb. V p.70. Cf. 1475/XVIII Ibid. VII p.70: Iudex ceterique consules et 

iurati cives civitatis Bistriciensis memoriae commendamus, quod etc.: 1478 Ibid. VII p.166: Vobis, 

circumspectis iudici iuratisque consulibus civitatis Brassoviensis. Cuius ius patronatus ... ad discretum virum 

Paulum ... consulem dictae civitatis Coronensis ... dinoscitur pertinere: 1454 Zimmermann, Urkb. V p.462. 

Praesentibus providis viris ... villico de Ruppus ac iurato consule Andrea Sutore de praedicto oppido dicti 

homines de villa manifeste dicebant etc.: 1482 Zimmermann, Urkb. VII p.317 

consulatus, -us m. [25]/9 subst. 

Neque census … Saxones … dare vellent … in … damnum totius consulatus Saxonum: 1484 Zimmermann, 

Urkb. VII p.360. Talis … per consulatum … puniri et corripi debeat: 1492 Mon.Iud. XII p.65. Praefati … iudex 

et iurati … in eorum ac consulatus et totius communitatis Brassoviensis nominibus et in personis … super certis 

iniuriis … quasdam querelas … exhibuerunt: 1507 Katona, Hist.crit. XVIII p.479. Solvit per consulatum 

Theophilus ffl. V in prandio: 1523 Közl.Szepes 1911 p.196. ad B 2: [3] Iudici, magistro civium ceterisque 

civibus et toti consulatui civitatis Posoniensis: 1522 C. Tóth, Bátori p.117. 

consulo, -ere verb. 

Ut ... rediret ad ecclesiam ipsam sua consulta libertas: 1416 Katona, Hist.crit. XII p.250. Zsigm.oklt. V,2205. His 

triturationibus nostris boni aequique consules oportet: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. 

consulte comp. adv. 

Quo casu … privatae personae consultius, qua poterunt, expeditionem facient: 1521 M.Sion 1866 p.252. 

consulto, -are verb. 


consultor, -oris m. [6] 

Qui … eidem regi consultores fuerunt: 1460 Zimmermann, Urkb. VI p.74. Quod ex voluntate eiusdem Michaelis 

319

dc_145_10 

… rex Mathias omnes illos, qui videlicet eidem regi consultores fuerunt, eisdem licentiam dedit ac de curia sua 

exclusit: 1460 Katona, Hist.crit. XIV p.338. Quod nos ad observandum praedictos articulos pacis et mutuae 

intelligentiae eidem … nostro … regi semper fideles et sinceri consultores erimus: 1507 Katona, Hist.crit. XVIII 

p.514. 

consultrix, -cis f. [2] 

Poenitentiam seram rerum consultricem abs me propello: BART.PANN. Vigil. 2. 

consultus, -a, -um 

Si id (sc. carmen) tuae consulciori, ut egrediatur in publicum, videbitur Minerve, cui carmen tuum 

iucundissimum adiunxeris: BART.PANN. Epist. 3,2. 

consultus, -us m. [3]/2 

Regalis excellentie sublimitas ... ecclesiasticis bone rei consultum dare debet utilitatibus: 1277 Veszpr.okl. I p.78. 

consummatus, -a, -um [3] 

nter tot ... voluptatum insidias a primo etatis exitu ad consumatissimam usque virilitatem rex ita versatus est, ut 

etc.: Udis p.465. 

consuo, -ere ad 2: 

Reperit feminam in fratrum cella dissuta consuentem: GREG.GYÖNGY. Vitae fratum 122 (p.106). 

contabefacio, -ere [1] 

Hic autem post … ita Bohemorum gratiam promeruit, út, cum … phthisi contabefactus obierit, diu ab illis fuerit 

deploratus: BONF. II,9,166. 

contabesco, -ere [3] 

Mea vero summa in mtem vram observantia facit, ut quam suis successibus efferor, tam adversis, 

si que forte humanitus eveniunt, perinde ac re propria angar et contabescam: 1515 Acta Tom. III p.445. 

contagiosus, -a, -um [4] 

Si ... eodem morbo contagioso quisque vicariorum nostrorum laborare deprehenditur: GREG.GYÖNGY. Constit. 

p.104 (Rubr. LVI). 

contamino, -are 

Potius ad sinum nostrae maiestatis convolare, et debitam, prout tenentur, nobis et sacrae nostrae coronae 

praestare obedientiam volentes, quam alicuius rebellionis contaminari menda aut infidelitatis nota qualibet 

denigrari iidem ... se ... nostri culminis ... ditioni ... subiecerunt: 1413 Katona, Hist.crit. XII p.158. Zsigm.oklt. 

IV,941. CD Hung. X/5 p.404. 

contaminor, -ari 

In quo quidem opere contaminando ne Zoilo quidem locus fuerit: BART.PANN. Ded. 2. 

contectio, -onis f. actus contegendi - leplezés, letakarás 

Hortatur nos ecclesia ad penitenciam … quarto in imaginum contectione. Et hoc apud certas ecclesias secularium 

maxime solet fier. Sed quare hoc nisi ad significandum, quod peccator non est dignus videre faciem Dei apertam 

et sanctorum gloriam, nisi agat penitenciam: PELB.TEM. Pom.quadr. I,B. Sancta ecclesia invitat nos ad 

penitentiam ... in imaginum apud certos contectione. (Cf. p.a,2v: quia peccator non est dignus videre faciem Dei 

apertam et sanctorum gloriam, nisi agat penitentiam). PELB.TEM. Quadr. I,A:p.a,2r. 

contemero, -are [4] 

Eius filie … conservande castitatis gratia, ne a barbaris procacibus contemerarentur, pulcherrimum … facinus 

excogitarunt: BONF. I,8,144. 

contemplator, -oris m. [2] 

Nulla enim eum latent, sed omnium est contemplator. (Cf. ibid. 9 p.40: cum ascensus contemplatoris sit 

occiduus). Serm.Quinqu. 7 (p.37). 

contemporaneus, -a, -um [2]/1 

Quia Beatus Hieronymus et Sanctus Antonius fuerunt contemporanei ad minus 32 annis: 1507-1511 MKSz 1995 

320

p.166. VALENT.HADN. Quaest. 19. 

contemtibiliter adv. 

In quibus nonnullis praelatis, baronibus et proceribus regni nostri ingratis et a nostra maiestate multa magnalitate 

ditatis sinistro ... imbutis consilio se a nobis contemtibiliter avertentibus ... Stephanus de Debrö ... ad comitatum 

Abauivariensem pervenisset: 1411 Katona, Hist.crit. XII p.63. 

contemtus, -us m. 

Qui dum neglectui contemtuique habentur, non mediocres tenebras Christianae luci obfuderunt: 1521 Katona, 


conteneo, -ere 

Validum nostrum exercitum in Ytaliam ad contenendum, reprimendum ... rebellium (desideratur: potestatem?) ... 

destinamus: 1412 Finke, Acta I p.100. 

contentio, -onis f. *cententio 

Oborta cententione (sic ed.), quando de rebus gravibus agebatur, ad convicia … perventum est: BONF. III,2,186. 

concento, -are 

In aliisque omnibus … aequaliter se mutuo concentarunt (recte: contentarunt): 1482 Zimmermann, Urkb. VII 

p.326. 

contento, -are = concento 

dc_145_10 

conterminus, -a, -um 

Adhuc nefarium esset regna Christiana tam vicina, tam regnis m[aiestati] regiae contermina hoc modo permittere 

per potentiam Turcorum caesaris destrui et desolari: 1496 Katona, Hist.crit. XVIII p.43. 

contero, -ere 

Regia maiestas … promissorum et datae fidei semper memor maluit etiam principibus Christianis … displicere 

et obsistere, quam operam suam ad conterendam caesaris potentiam commodare: 1496 Katona, Hist.crit. XVIII 

p.41. 

contestatio, -onis f. [9] 

Canonici ante litis contestationem sueu (sic) ingressum in tal formam devenissent: 1266 Veszpr.okl. I 

p.47. Id se cum patrum auctoritate et aperta rei in senatu contestatione, tum eo iure facile tueri posse: BONF. 

V,5,92. 

contestis, -is m. f. subst. 

Testis interrogatus respondit se audivisse a quodam conteste suo, … quod etc.: 1518 Erdélyi, Register p.72. 

contestor, -ari ? verb. depon. 

Ne sinant tenerum corpus gelida glacie intempeste noctis contestari. VALENT.HADN. Mir. 5 (p.70). 

contexo, -ere 

Quas (sc. copias) praedicti regnicolae in tanta rerum perturbatione modo premisso contexerant: 1490 Wenzel, 

Dóczyak p.19. 

contextura, -ae f. 

Item duo lintiamina alba cum contexturis: 1442 Archiv 1873 p.356. 

contextus, -us m. összefűzés (= kulcskarika)? 

Ex quibus quidem clavibus nunquam aliquis canonicorum unico contextu duas teneat, sed distinctim tres 

canonici habeant: 1521 M.Sion 1866 p.325. 

conticesco, -ere [4]/4 

Nunquam in talibus adherebit lingua palato, nunquam silencio hominum labia conticescent: 1422 

Mon.episc.Zagr. VI p71. Conticuere leges et conculcata iudicia: BONF. III,4,287. Id defuncti caput repente 

conticuit perpetueque quievit: BONF. III,3,158. Mox in lacrimas effusa conticuit (sc. regina): BONF. III,4,131. 

321

dc_145_10 

contiguor, -ari verb. depon. 

Cui ... domus condam Iohannis (et) ... domus Vitalis Kadar contiguarentur: 1486 Végh, Buda p.114. 

contiguus, -a, -um 

Iidem ... attestantes non contigui vicini et commetanei ... possessionis, ... sed alii conprovinciales nobiles ... fore 

asseruntur: 1433 Mon.Budapest III/2 p.191. 

continens, -entis [35] comp., superl. ad B 1: 

Quisnam Homerum Scythas ignorasse dicere ausit, si Galactophagos, Abios et iustissimos nominarit, cum … 

nihil privatum preter cyathum et ensem possiderent, mire simplicitatis homines nulla malitia et ambitione 

laborantes, contentos paucis et longe nobis continentiores? BONF. I,1,142. Improbi illius (sc. Ioannae) mores 

continentissimam socrum usque adeo cruciabant, ut in Pannoniam reiicerent: BONF. II,10,56. Illius vita 

lautissima, … continentissimus fuit animus: BONF. IV,4,108. 

contingens, -entis [13] ad B2b: 

Prout in talibus contingentiis soletis: 1522 C. Tóth, Bátori p.97. 

contorqueo, -ere 

Imo contorta profundo / ter fluctu aspersit nubes praesaga Charybdi: IAN.PANN. Paneg. 3,3,178-179. 

contractio, -onis f. 

Quidam civis … quodam morbo, qui 'franczuar' dicitur et exinde paralysi et contractione adeo destructus fuit, ut 

propriam domum egredi … nullo modo valeret: VALENT.HADN. Mir. 62 (p.108). 

contractus, -us m. 

Quatuor autem nocent vestibus, ... primo vermis avaricie temporalis, ... secundo sagwis immunidicie carnalis, ... 

tercio ignis invidie et emulacionis, ... quarto contractus picis prave societatis. Eccli. XIII.: "Qui tetigerit picem," 

id est hominem peccatorem imitando eum, "inquinabitur ab ea." (Eccli. 13,1.): Serm.Quinqu. 4 (p.32). 

contrados, -otis f.: 

Nihilominus tamen donacio propter nupcias seu contrados ambabus sponsabus utrimque ad vitam earum 

assignetur et assecuretur: 1515 Katona, Hist.crit. XVIII p.883. 

contraho, -ere ad 1agamma: 

Quidam iuvenis … dixit se a multis temporibus fuisse contractum, … voto emisso statim erectus et sanatus est: 

VALENT.HADN. Mir. 60 (p.108). ad2balpha: Quae (sc. debita) fidelis noster … comes Siculorum ab eisdem 

civibus nostris contraxerat: 1458 Zimmermann, Urkb. VI p.30. ad 

7: In medio nostri … octo annis moram contraxit: 1476 Zimmermann, Urkb. VII p.91. 

contranitor, -i [1] 

Conatus (sc. hostis) proposito in mari ad Zegnium et Sanctum Vitum in flumine, repulsus tamen viginti galeis 

Venetis contranitentibus: BART.PANN. Epist. 4,2. Dum legatos a Maximiliano ad se tentandum, sed frustra 

Urbano contranitente et de officio suo cum quotidie admonente, missos audit: BONF. V,1,79. 

contrarietas, -atis f. ad 2 b: 

Fecit tandem … prepositus contrarietates racione quorumdam sexaginta florenorum: 1508 M.Sion 1866 p.459. 

contrarior, -ari verb. depon. 

Qui forsitan temporum in processu dictis articulis … ausu temerario contrariari et se illis opponere 

presumpserint: 1492 Mon.Iud. XII p.66. Si eximere ab ingressu capituli se seprocurarent vel reformationi seu 

unioni constituendae contrariarentur (sc.rebelles abbates): 1510 Katona, Hist.crit. XVIII p.609. 

contrariose adv. 

Suos antecessores ... veros nobiles et sincere nobilitatis titulo ... congavisos fuisse in alterutrum contrariose 

allegabant: 1369 Dreska, Pannonh. I p.195. 

contrecto, -are 

Dum illa (sc. bona) quiquam ipso contrectent invito: 1417 CD Hung. X/5 p.763. Quomodo ipse … deposuit … 

coram nobis in mensa ad videndum … in puro auro florenos centum, … quos nos oculis vidimus et manibus 

nostris contrectavimus: 1525 Borsa, Justh család p.276. 

322

contribulo, -are 

Unde paternitatis vestre sanctitatem corde contribulato et voce lamentabili deprecamur, quatinus etc.: 1242 TSz 

1991 p.87. 

contributio, -onis f. 

Sed ut computarentur tanti secundum eorum facultatem, quanti ex eis communi expensarum contributione unum 

hominem pharetrarium equestrem mittere possent: 1433 Kovachich, Suppl. I p.386. Cum ipse exponens … 

quendam Andream … familiarem et provisorem curiae castri sui Rewysthye ad possessionem suam Kopanicza 

vocatam … pro exigenda quadam contributione aliisque necessitatibus suis expediendis misisset: 1509 Wenzel, 

Dóczyak p.61. Ratio data per egregium Oswaldum de Zantho super quatuor contributionibus ad gentium seu 

stipendiariorum conservationem: 1512 MTT XI p.234. 

controversio, -onis f. 

Lites et controversionis materia mote fuerint et suscitate: 1455 Dreska, Pannonh. III p.64. 

controversor, -ari verb. depon. 

Scit enim bene dominatio vestra, quod ego semper tanquam bonus filius fui vestrae dominationis et nunc quoque 

pro parva re vobiscum controversari nolui: 1493 Wenzel, Dóczyak p.33. 

contrucido, -are [1] 

Item in castra … aeneatores … missi, qui Andree … nomine edictum … precinerent: Ungarus quicunque est, 

antiquatas maiorum cerimonias resumito, Scythicos deos recolito, … nova templa amolitor, pontifices … 

contrucidato: BONF. II,2,141: BONF. II,2,141. Due vero partes, que superfuerant, … quicquid hominum 

pecorumque occurrerat, contrucidarunt: BONF. I,10,278. Vos … certiores efficio Unnos fera rabie … in nos 

usque adeo sevituros, ut ad unam (sc. feminam) omnes contrucident: BONF. I,5,62. Rex … ex his quinquaginta 

… in vincula coniectos clam a militibus contrucidari iussit: BONF. II,2,41. 

contueor, -eri [5] 

Quilibet vicariorum ... bona ... fide oculata contueri seu revidere cum priore et fratribus eiusdem domus (sc. 

debet): GREG.GYÖNGY. Constit. p.97 (Rubr. XLVI). 

contuitus, -us m. 

Grata tuorum servitiorum obsequia … pio contemplamur contuitu: 1435 Katona, Hist.crit. XII p.659. 

contumulo, -are verb. 

Lazarus … / hac cubat in parva contumulatus humo: IAN.PANN. Epigr. 372,1-2. 

contundo, -ere 

Freti … nostris … domesticis … viribus, quibus tantam hostis rabiem atque licentiam contundere ipsumque 

invadere atque aggredi … speravimus: 1503 Katona, Hist.crit. XVIII p.347. Mox alter fuste me miserum 

contudit probe: BART.PANN. Gryllus 58. Viden, Lingo, ut Acherontis ianitor hunc contundit miserum?: 

BART.PANN. Gryllus 134. ad aalpha: Ruptam glacie (sic) lacunam in longum latumque contundentes tandem 

miserrimum cadaver expiscantur: VALENT.HADN. Mir. 5 (p.70) 

conubium, -ii n. [12]/6 *in imag. (?): 

Per regalem aditum / vir sanctus sustentatur, / a suis connubiis / mox alienatur: Off.Ger. p.14. 

conus, -i m. 

Ter super insurgens tremit alto in vertice conus: IAN.PANN. Paneg. 3,2,142. 

conus, -i m. [4] *gonus ad 1: 

Scutum poligon saphireo colore confectum, excepto imo gono, quem campus viridanti cespite vernans occupat: 

1517/XVIII Áldásy, Címereslevelek II p.80. 

convalesco, -ere 

Quidam litteratus in Sanctum Paulum et alios sanctos devotionem in sua infirmitate gerens convaluit et 

huiusmodi libellum conscripsit (etc).: VALENT.HADN. Mir. 69 (p.112). 

convena, -ae m. [1] 

dc_145_10 

323

dc_145_10 

Tuta … confugia … insule … convenis prebuere: BONF. I,6,145. 

convenientia, -ae f. összejövetel 

Videbatur nostro iudicio per ambasiatores ... non posse tam comode ad finalem conclusionem ... pervenire, sed 

potius per personalem convenientiam cum aliquibus de regalibus principibus vestre domus Francie: 1414 Finke, 

Acta I p.359. 

convenio, -ire 

Quisquis magnificis ornatus convenit aulis: IAN.PANN. Paneg. 3, 1, 277. 

conventicula, -ae f. 

Quod autem conventiculam illam dissolvendam curaveritis cum domino vayvoda, grato animo a vobis 

accipimus. Nam certe huiusmodi conventicule numquam aliquod bonum attulerunt: 1522 Katona, Hist.crit. XIX 

p.365. 

converro, -ere verb. 


p.128. 

converto, -ere 

Quae (sc. capitula cum Turco initi foederis) ex Serviana lingua, qua caesar ipse utitur, in Latinam suo tenore 

fideli interprete convertenda curavimus: 1503 Pray, Annales p.307. 

convexus, -a, -um [3] 

Item dominus Mathias Gereb fecit preparare in silvis, pertinentiis scilicet eiusdem castri domum in toto tres 

domos convexas in se continentem: 1480-1500 Dl 26235 fol. 4r. 

convicanus, -i m. [3] 

Que cum unigeniti casum exploratum haberet, convicanos omnes et populares suos ingenti clamore … concitat: 


convicinitas, -atis f. (convicineitas) 

Quia ipsa possessio ... sit in convicineitate possessionis monasterii nostri: 1344 Dreska, Pannonh. I p.56. 

convicinor, -ari verb. depon. (convicinarii) 

Cui (sc. vineae) ... ab aquilone indago ... et vinea ac silva ... convicinari dicuntur: 1419 Zsigm.oklt. VII,281. pro) 

convicinari: 1506 Végh, Buda p.144. 

convicinus, -a, -um 

Quum … detestanda Turcorum immanitas adeo in perniciosam cladem nonnullorum convicinorum principum 

Christianorum invalescere … coepisset, ut etc.: 1503 Katona, Hist.crit. XVIII p.346. Quo tempore certi convicini 

… maximam usonum copiam prediderunt (sic): 1508 M.Sion 1866 p.535. 

convicium, -ii n. 

Ubi autem aliquis alium vel alios convitiis et iniuriis afficeret: 1521 M.Sion 1866 p.250. 

convictus, -us m. [1] 

In suum consortium, habitaculum atque convictum recipere debeant: 1312 Végh, Buda p.14. 

conviva, -ae m. 

Hoc unum plane scio, me plus condimenti ex una aut altera Erasmi hausisse pagina, quam non e plcenis tot 

interim magistrorum voluminibus. De meo loquor palato, ut is interim vel a duobus convivis tertius dissentire vel 

e diametro videatur: 1522 TT 1885 p.341. 

convivo, -are [4] 

Mathias etiam … publice benignissimas accommodare aures, convivari quoque publice ac loqui putans obscenis 

plurimum actionibus convenire tenebras, honeste contra vite lucem maiori ornamento fore.: BONF. IV,8,270. 

convivo, -ere verb. 

Ac si sexcentis annis antehac convixissemus: 1454 Ábel, Anal. p.216. 

324

dc_145_10 

convocationalis, -e [1] 

Post scilicet emannationum (sic) litterrarum (sic ed.) convocationalium prelatorum et baronum pridem in 

Albaregali congregatorum: 1445 C. Tóth, Szabolcs p.128. 

cooperator, -oris m. [5]/4 

Quia plurimi imperatores ab antiquo adiunxerunt sibi cooperatores, ut longe lateque diffusa imperii ditio et 

potestas possit maiori providentia moderari: 1412 Finke, Acta I p.397. Ad fidelem nostrum … Stephanum de 

Rozgon … tamquam singularem nostrum pro defensione huius regni nostri cooperatorem intuitum nostrae 

benevolentiae dirigentes etc.: Cf. etiam 1451 MTT II p.208: Dissensiones inter nos, nostros familiares et 

cooperatores ab una, magnificumque dominum Iohannem, … suos subditos, familiares et adherentes partibus ab 

altera exortas. 1476 Zimmermann, Urkb. VII p.99: Qui in reparatione predicte (sic) ecclesiae praecipui 

cooperatores fuerunt: 1439 Katona, Hist.crit. XII p.906. 

cooperio, -ire 

Est autem obtectum sive coopertum illud verum sepulchrum Domini ob rationes infra dicendas: GABR.PECHW. 

p.IV{v} 

cooperor, -ari 

Instetis vos nihilominus apud vaivodam Moldaviensem inducatisque eum et omnino cooperemini, ut ipse 

oratores … per aliquot dies exspectet: 1503 Katona, Hist.crit. XVIII p.344. 

coopertio, -onis f. 

Telum pro sellis et ponnywa a coopercione cophinorum, in quibus carbones vehuntur, ff. IIII.: 1517 MNy 1935 

p.276. 

coopertoria, -ae f. choopertoria 

Decem paria indumentorum ... altaris ... cum choopertoria de syndone et manutergiis: 1276 Veszpr.okl. I p.67. 

coopertura, -ae f. 

Pro coopertura et aliis edificiis eiusdem Ladislai Bude ... habite: 1451 Végh, Buda p.85. 

cophinus, -i m. qufinus, quof- 

Sedecim currus feni, sex qufinos apum, septem cubulos de tritico … Iohanni Sclavo duas valkas (?), quinque 

quofinos apum … recepisset: 1420 Zsigm. Oklt. VII,1380. 

copia, -ae f. subst. 

Sed ut tibi miseriarum nostrarum copiam faciam etc.: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. Non potui quorundam 

temeritatem seu sanguineam quandam crudelitatem … tibi non facere copiam: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

Quemadmodum tu ex epistola mea cognosces, cum tibi copias ostendet Aegidius meus: 1516 TAUR. Epist. 2 

p.174. Quare mihi persuasum habui, tibi illum (ut erat hominum studiosorum amantissimus) plurimas suas 

epistolas misisse, quarum mihi a te copiam fieri peto, et si permiseris obsecro: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

copiositas, -atis f. 

Humana conditio ... nec copiositate glorie, nec valide potestatis iuribus predestinata nature defenditur a mina: 

1269 Veszpr. okl. I p.52. Ut dolores in omnibus membris et iuncturis eum cruciando copiositas scabierum … 

accrescebit (sic ed., recte forsan: accrescebat v. accrevit). VALENT.HADN. Mir. 72 (p.114). 

copula, -ae f. copula maritalis = házasság 

Que videlicet eidem puelle pro quarta puellari per antefatum condam dominum Sigismundum imperatorem et 

regem simul cum certis aliis possessionibus et villis iure dicti regni nostri Hungarie requirente per ipsam puellam 

usque ad tempus [nup]cie sue maritacionis sew copule maritalis tenende et conservande … fuissent: 1438 

Neumann, Honoris causa p.195. 

coquinarius, -a, -um [5]/4 ad b 2: 

Cum … rex et … regina terram … Thome coquinario eorum proprio contulissent possidendam: [1272] /1390 

Reg.duc. p.66. Vos interea rem agite coquinariam: BART.PANN. Gryllus 117. 

cor, -dis n. subst. 


325

dc_145_10 

chalcographorum prelo traditum iri velle: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

coralium, -ii n. (coral(l)um) subst. 

Pars (sc. musarum) e coralio componit frena rubenti: Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 111. 112. 

corallum, -i n. 

Item una cappa preciosa … cum quatuor coralis magnis in auro ligata: 1421-1425 Mon.episc.Zagr. VI p.196. 

coram adv. 


1514 TAUR. Epist. 1 p.128. 

corbis, -is f. [5]/1 

Ingentem corbium numerum edicto regis gregarii milites e palis et vimine contexuere in cylindri speciem: 


cordialis, -e 

Calamitatibus et insaniis ex intimis cordis nostri merito compatientes, attento potissime cordialissimae fraternae 

zelo charitatis et fervore praefati charissimi fratris nostri etc.: 1417 CD Hung. X/5 p.760. 

cordialiter compar. adv. 

Multo magis tamen et summe cordialius ad id ex intimo attrahimur: 1439 Katona, Hist.crit. XII p.906. 

cordintime adv. [2] 

Quod semper amavimus atque coluimus cordintime affectantes … dissensiones … remediis praemunire: 1436 


cordula, -ae f. 

Sigillum ... dictarum litterarum ... per quosdam ... simul cum cordula, per quam sigillum ipsum appensum erat, 

detractum fuerat: 1468 Episc.Nitr. p.295. Cum cordula sericea rubei et blavei coloris conplexa: 1512 Dl 74992. 

corloarium, -ii n. 

Executoribus meis lego quatuor corloaria argentea et tres scultellas magnas et unum canterum magnum: 1484 


corneus, -a, -um 




III/2 p.272. Cf. etiam: 1514 Iványi, Teleki p.208.: In quo (sc. scuto) duae tubae corneae sive buccinae venaticae 

in altum eriguntur. 

corniger, -a, -um adi. 

Huius tam validas excepit corniger ictus: Ábel, Anal. IAN.PANN. Eleg. 32,17. (p.128). 

cornipes, -edis adi. 

Iam tum assuescebat simulatas ludere pugnas, / exturbare feras lustris, torquere coruscum / missile, cornipedem 

pictis frenare lupatis: IAN.PANN. Paneg. 3,1,122-124. 

corolla, -ae f. [2] 

In cuius fronte ex huiuscemodi corolla capitis diademati crux aurea prominet: 1502 Turul 1905 p.171. 

corono, -are 

Secundas (sc. litteras) … Sigismundi … regis … sub sigillo suo maiori, regiam effigiem suam coronatam 

exprimente a tergo impresso patenter emanatas …: 1465 Schmitth, Ep.Agr. II p.78. 

corpus, -oris n. 

Alia capella ... habet hostium ... deforis iuxta templum, quamvis corpus capelle sit intra templum: 

GABR.PECHW. p.IV{r}. Praedictam clausulam in corpore literarum vestrarum revidimus: 1460 Zimmermann, 

Urkb. VI p.69. 

326

dc_145_10 

corpusculum, -i n. [9]/4*corpus infantis – gyermeki test: 

Corpusculo infantis tot cruciatibus affecto ob ingentia … miracula … dicata basilica et ipse inter divos relatus 

est: BONF. IV,4,307. Imperator … corpusculum incorruptum … fecit … in ecclesia S. Mariae Peruilepsi id est 

circumsepta, quam ipse imperator fundaverat, pro fidelium loco venerationi aptissimo repausari: AASS 

Transl.Pauli p.568. 

correptio, -onis f. subs.: 

Quatenus illis verbalem tuam correptionem impertias: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

correquiro, -ere 

In nomine Domini ... incipit quadragesimalis pars sermonum pomerii de penitentia et eius partibus ac 

correquisitis et pertinentibus ad eandem: PELB.TEM. Quadr. p.a,2r. 

correquisitus, -a, -um ad 2: 

Ut ipse … idem … vadum navibus, carinis et aliis ad ipsum vadum correquisitis instrumentis fulcire valeat: 1438 

CD Hung. XI p.39. Cf. 1508 M.Sion 1866 p.459: Et ille … in canonicum receptus et installatus et alia ad id 

correquisita consecutus extitit. 

correspondeo, -ere ad 2: 

Volentes vestris (sic, recte forsan: vobis) benemeritis dignis retributionum favoribus correspondere: 1524 

Reg.Strig. p.158. Intellexi sanctitatem vestram … desyderiis meis in amovendis censuris a capitulo … 

Strigoniensi correspondisse: 1526 Theiner, Mon.Slav. I p.590. 

corrigiator, -oris m. [22] 

Dum … in domum providi Cristoferi … corrigiatoris … idem frater se contulisset: 1518 Erdélyi, Register p.161. 

corrigiatus, -a, -um = corregiatus 

Item de cirotecis corregiatis, videlicet de Zamisch et bombacialibus semper tricesima pars ... debet solvi: 1436 


corrivalis, -e [3]/2 

Protomedicus, …cum huic alter Italus adiectus esset, remisit diligentiam, cum in suam invidiam corrivalem sibi 

inductum arbitraretur: BONF. IV,8,152. Qui fraterna charitate in imperii societatem neminem corrivalem 

adsciveram mecumque pariter regnare iusseram: BONF. I,3,139. 

corrodo, -ere [11]/4 

Quomodo ... castellanus ... ac ... familiaris eiusdem ... portas ... curiarum et ortorum ac hostia domorum ... 

iobagionum ... desecassent quamplurimosque (sic) arbores fructiferas ortis in eisdem habitas succidissent 

fructusque et pepones in ipsis ortis seminatas et excrescendes (sic ed.) dilaniassent et corrodissent atque 

denorassent (sic, recte: devorassent): 1483 Horváth, Győr p.92. 

corrogo, -are [2] 

Ad hec regis castra corrogatis undique auxiliis complentur: BONF. III,4,65. Sarmatarum reges … Gepidarum … 

primates variasque gentes in auxilium Suevorum corrogarunt: BONF. I,7,147. Carolus amplissimum delectum 

habet, auxilia undique corrogat: BONF. I,9,144. Corrogata ex Illyrico et Dalmatia classe: BONF. I,9,317. 

Corrogatis e toto occidente auxiliis: BONF. I,9,172. Sigismundus … sepe … amicos invitatus adivit, sepe etiam 

ab his symbola corrogavit: BONF. III,3,326. Regem Mathiam criminibus peterent, quod … eternum bellum 

corrogandarum gratia pecuniarum aleret: BONF. IV,1,136. Donec et illis commeatus in urbe victum suppeterent 

et his corrogate pecunie bellum alerent: BONF. IV,8,23. 

corruptibilis, -e 

Quam labilis est memoria hominum et a vili et corruptibili materia est formata: 1343 Episc.Nitr. p.114. 

coruscus, -a, -um 



cos, cotis f. [8]/2 

Alibeus … audito mox fragore post cotes et saxa procumbere presentaneo pestem remedio averti posse docuit: 

327


dc_145_10 

cothurnus, -i m. [7]/2 

Melpomene tragico didicit pandente cothurnos (sc. Franciscus): Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 215. 115. 

Interea rex … divi Stephani regis habitu aureisque cothurnis induitur: BONF. IV,10,97. 

couterinus, -a, -um 

Quod duae illustrissimae sorores concarnales et couterinae, una ... nostrae maiestati et altera eidem ... 

matrimoniali foedere sunt copulatae: 1416 Katona, Hist.crit. XII p.241. 

coxa, -ae f. 

Mulier ... violentia incurvata ... tam dorsi, quam coxae vincturas (sic, recte: iuncturas?) dividendo horridum ... 

monstrum ostendebat: Leg.Hel. p.32. 

crapula, -ae f. 

Aio, inquam, sic me sancta amet crapula et saturitas, ut sic salvus a te actutum conspicietur: BART.PANN. 

Gryllus 87. Spondes ... ganeam, crapulam posthabere?: BART.PANN. Vigil. 39. 

crapulatio, -onis f. 

Quod plebanus Brassoviensis … valeat … educillare decem vasa vinorum in eadem Brassovia cum signo 

consueto, … non tamen tenendo tabernam, nec faciendo sedere ibidem homines in crapulatione: 1507 Katona, 


crater, -eris m. 

Pro crateribus ad fenestras fl. II 1/2.: 1520 TT 1911 p.81. Cf. ibid. p.83: Civitatis fabro ad rationem craterum fl. 

1. 

crates, -is f. subst. 

Qui locus est omnino cratibus ferreis ac muro fortiter obstructus: GABR.PECHW. p.IV{v}. 

craticula, -ae f. 

I ferreum instrumentum pro defensione fenestrarum ad modum craticule wlgari 'rosthel': 1521/(?) MNy 1935 

p.276. 

credentialis, -e 

Eidem in omnibus credentialem fidem adhibeatis tamquam nobis: 1468 Zimmermann, Urkb. VI p.333. 

creditivus, -a, -um 

Ut nos … aures praeberemus adversus ipsum creditivas: 1385 CD Hung. X/1 p.221. 

creditor, -oris m. 

Iohannes … de omnibus suis … ante omnes alios suos creditores tamquam prior super alios 

creditor primus recipiendi debita sua habeat facultatem: 1394 AA Cassov. p.53. Cf. ibid. p.60: Et principalis 

creditor super suas hereditates. Cf. ibid. p.75: Quod primum recipiendi de bonis ipsius … habeat tamquam 

principalis creditor facultatem. Cf. ibid. p.100: Philippus pellifex prohibuit universa bona … Waller pellificis 

tamquam principalis creditor. 

credo, -ere 

Omnibus nationibus in Christum credentibus. GABR.PECHW. p.V{v}. 

crematio, -onis f. 

Quia ... cives ... videntur ... indigere silvis et lapidibus pro cimenti cremacione et muro faciendo: 1425 

Myskovszky, Városház p.25. Quia .... immanissimi Hussitae haeretici ... praedictas terras nostras Scepusienses ... 

devastarunt ... ibidemque combustiones et cremationes plurimarum villarum ... et indicibiles vastationes 

commisissent: 1434 Wagner, Anal. III p.215. Quomodo varias semper difficultates … nonnunquam inter 

separatores auri et argenti, nec non inter montanistas montanarumque cultores circa cremationem argenti et 

examinationem auri in eo contenti subortas considerantes: 1504 Wenzel, Dóczyak p.51. 

cremator, -oris m. itt téglaégető 

Martino crematori laterum ad rationem fl. 1.: 1520 TT 1911 p.80. 

328

crementum, -i n. 

Quibus ipse apud … regem … successivo cremento claruisse dignoscitur: 1439 Katona, Hist.crit. XII p.906. 

crepa, -ae f. 

Item ornamenta selle, videlicet frenum et vulgo farmetring cum argento, crepas et calcaria lego filio meo, 

Mathie: 1515 MTT XI p.134. 

crepido, -inis f. 

Cuius fluxus crepidinem circumgirando descendit in fluvium: 1317 Juck, Vysady p.87. 

crepito, -are [1] 

Qua Peligna rigant crepitantes iugera rivi: IAN.PANN. Paneg. 3,2,56. Tormentis primum crepitantibus hostes ab 

instituto opere amovere occipiunt: BONF. IV,2,248. Quod ubi ad Romoaldum delatum est, et multis lacrimis et 

crepitantibus osculis excipitur atque honorificentissimo demum sepulcro reconditur: BONF. I,8,231. Turci … a 

dextro cornu se a carris circumveniri et a tergo ignitis missilibus crepitantibusque machinis peti respexere: 

BONF. III,5,279. Ciupor … emisso … a crepitante machina lapide collidatus: BONF. IV,3,270. Ne crepitantium 

tormentorum obtutui sint obnoxia: BONF. IV,5,30. David … glande percussus interiit a crepitanti machina tunc 

emissa: BONF. IV,6,220. Crepitantes machinas ac cetera tale genus muris admovet: BONF. IV,6,266. 

crepo, -are 

Praestamus caris tantum leve carmen amicis, / et rude cum crepuit si quid inepta chelys: Ábel, Anal. IAN.PANN. 

Eleg. 19,101-102. (p.98). Nimis venter fame crepat, vacuum metuo: BART.PANN. Vigil. 17. 

crepundia, -orum n. [2]/2 ad 2: 

Frater Stephanus a cunabulis eius ipsisque … crepundiis electus est a Domino: GREG.GYÖNGY. Vitae 120 

(p.105). 

crepundium, -ii n. 

Iam crepundia vestesque pro himeneo celebrando sarciebantur: BART.PANN. Epist. 2,2 

creta, -ae f. 

Nullus magistrorum audeat aliquas vestes suis laboribus perficere, quarum primus (sic) per alium magistrum vel 

creta vel forpice esset consignatus, sub unius floreni pro cera: 1492 Mon.Iud. XII p.65. 

cribro, -are b 

Fassionibus et relationibus diligenter acceptis, revisis et funditus cribratis: 1420 Mon.Budapest III/2 p.49. 

cribrum, -i m. crebra 

Crebra 'rostha': 1521 MNy 1935 p.276. 

dc_145_10 

criminosus, -a, -um 

Si quis capellanorum … in partibus illis … reperiretur veraciter criminosus vel dissolutus ac malis moribus 

imbutus: 1507 Katona, Hist.crit. XVIII p.483. 

criminosus, -a, -um *terminosus: 1436 Pesty, Krassó p.355. 

crispo, -are [9] ad 1 a: 

Supra scutum est galea suo colore depicta, e vertice autem galeae utrimque flosculi variegati dependent, qui 

veluti flatu aliquo agitati varie in se crispantur reflectunturque: 1504 Katona, Hist.crit. XVIII p.358. Cuius (sc. 

scuti) campus excipit candidi leonis preferocis effigiem, ore hiante, caudaque crispata: 1518 Mon.herald III p.73. 

crista, -ae f. ad 2: 

Ut huiusmodi prerogativa criste per nos date tam ipse, quam sui fratres … perpetuo valeant gratulari: 1326 Turul 

1909 p.99. Cf. 1490 Lex.Hung. p.106: Quedam corrigia ad cassides pertinentia, in quibus ponuntur criste 

'czimer'. Tum Zephyro cristae, Zephyro vexilla tremebant: IAN.PANN. Paneg. 3,2,72. 

cristallinus, -a, -um (christallinus) 

Item lego maiestati suae … amphoram cum pelvi argenteain toto deaurata pro lavatorio, et aliam amphoram 

christallinam cum smalcz auro et argento cum circumferentiis ornatam: 1499 Katona, Hist.crit. XVIII p.187. 

329

dc_145_10 

cristatus, -a, -um [2] 

Illis mos est … caudata cristatave subferre pilea: BONF. II,4,21. Quando aureas argenteasque galeas et thoraces 

gemmatos insignesque more cristati gestabant: BONF. IV,10,73. 

croceus, -a, -um [15] 

Puta scutum triangulare, cuius imum in acutum terminatur, triplici colore supremo celestino, medio rubro, ultimo 

vero croceo distinctum (cf. inferius: in infima vero rosa celestini coloris, cuius meditulium croceum est): 

c.1504/XV Turul 1891 p.64. 

crocito, -are [2]/1 

Tanta corvorum mutuo inter se crocitantium multitudo spectata, ut omnes hic regis mortem facile hariolarentur: 

BONF. IV,8,205. 

crocum, -i n. 

Mercatores … in foris … nundinarum ipsum piper, crocum et alias species libere vendere poterint: 1382 DRH-D 

I p.113. = CD Hung. IX/5 p.571-573. Specierum diversarum genera, ut sunt crocum, piper, zinziber, gariosoli, 

nuces muscati, flores muscati ac cynamonis et talibus speciebus consimilia: 1436 Mon.Budapest III/2 p.272. 

cruciatus, -us m. [12] 

Multi condicionem acceperunt, ne, si forte in manus hostium venirent, gravissimis cruciatibus afficerentur: 

BONF. III,6,202. Ii … Ioannem … ceperunt, … in abditis penetralibus variis cruciatibus afficere occepere: 

BONF. III,4,23. Quidnam illis sperare licet, qui non pro suo, sed alieno pugnant imperio, et, dum vincerint, in 

hac servitutem et in altera cruciatum, in utraque vita perpetuam miseriam consequuntur?: BONF. III,7,86. 

Preponant ante oculos, quecunque ipsos detrimenta manebunt, si male dimicarint, imprimis varia mortis et 

cruciatus genera … affirmare: BONF. III,7,131. Cum autem parvum medicos auxiliari posse sensisset, precipue 

de dolore capitis et de vehementi cruciatu gutturis: VALENT.HADN. Mir. 72 (p.114). 

crucifer, -eri m. 

Deinde campanatori pro pulsu campanarum decem cruciferi dantur: 1521 M.Sion 1866 p.257. 

cruciferatus, -us m. 

A cruciferatu hospitalis de Sancto Iohanne per regiam amiestatem concambiali iure distinctam … terram … 

donavimus: 1406/1407 Mon.Varasd p.46. Cf. 1422 Zsigm.oklt. IX,47.: Laurentii cruciferi preceptoris domus 

cruciferatus Sancti Iohannis baptiste de Sopronyo. Gubernator cruciferatus de superioribus cadis aquis: 1419 

Zsigm.oklt. VII,590. Eidem civitati ... quasdam terras ... olim, ut fertur, a cruciferatu domus hospitalis de Sancto 

Iohanne per regiam maiestatem concambiali iure distinctas ad quinque ... aratra ... sufficientes ... conferimus: 

1428 Mon.Varasd p.65. 

crucifixor, -oris m. 

Decimus septimus locus, ubi divisi fuerunt per crucifixores vestimenta Christi: GABR.PECHW. p.III{r} II,427. 

crudelitas, -atis f. subst. 

Non potui quorundam temeritatem seu sanguineam quandam crudelitatem … tibi non facere copiam: 1516 


crudesco, -ere 

Ubi dum collatis signis et consertis manibus mars utrimque crudesceret, adeo laudabiliter hostem conflixit, ut 

etc.: 1453 Teleki, Hunyadiak X p.350. 

cruentatio, -onis f. 

Ut prefati … inmensa spolia, rigidas decollaciones et cruentaciones ac mutilaciones ineffabiles hominum … 

perpetrando … vexillum … maculare veriti non fuissent: 1397 CD Croat. XVIII p.190. 

cruentus, -a, -um ad 2: 

Multos delicto saepe minori / … / … / … / Thrax obiecit equis, proscripsit Sylla cruentus. IAN.PANN. Paneg. 

3,2,193-197. comp., superl.: Quarum expeditio (sc. virginum peregrinatio) quanto cruentior, tanto felicior fuisse 

creditur: BONF. I,5,11. Quibus certum erat aut obstinatissime patriam tueri, aut … cruentissimam hosti 

victoriam relinquere: BONF. I,6,20. Nec aliter cruentissimi hostium, quam suis moribus domiti: BONF. I,1,109. 

In sequenti die Tetricus et Macrinus cruentissimam se victoriam nactos conspicati … mutanda castra decernunt: 

330

dc_145_10 

BONF. I,3,29. Quamvis Turco cruentissima victoria cesserit fusis fugatisque hostibus: BONF. III,7,150 cf. ibid. 

165: cruentissimam lacrimabilemque hostibus victoriam relinquerint (sc. Ungari). Ceteri … effugere e 

cruentissimo prelio potuere: BONF. III,6,17. Quin cruentissimam hosti victoriam relinqueremus: BONF. 

III,7,281. Hic … portam … cruentissimo certamine occupavit: BONF. III,1,259. Quam populum Christianum … 

in detestabilem cruentissimi hostis servitutem venire: 1526 Epist.procer. I p.248. 

crumena, -ae f. [17] 

Tunc … suorum equorum per ipsum Mathiam … venditorum pretium, scilicet quadraginta florenorum auri erga 

eundem Mathiam in eius cromena positi fuissent et habiti: 1420 Mon.Budapest III/2 p.47. 

crustulum, -i n. 

Si uspiam filium vidissent paulo ante secum crustuli ludo sibi colludentem?: VALENT.HADN. Mir. 5 (p.68). 

crux, -cis f. 

Iohannes … tenetur deponere Monkil Taschner IIII flor. Sub cruce.: 1395 AA Cassov. p.74. Cf. 'levare' 

crystallinus, -a, -um 

Lego maiestati sue cuppas argenteas … et … amphoram cristallinam cum smalez auro et argento circumferenciis 

ornatam: 1499 Mon.civ.Zagr. II p.517. 

crystallum, -i n. 

Custos … spem salutis accipiens circa sanctas manus Sancti Pauli crystallum sarcophagi tangens debiliaque 

membra inde sepe liniens tandem … sanitatem adeptus est: VALENT.HADN. Mir. 67 (p.112). Cf. 1433 

Mon.episc.Zagr. VI p.397.: Item unum pectorale de argento habens in se intra unum cristallum, ymaginem 

Crucifixi. 

cubicularius, -ii m. subst. 

Item Michaeli Zele olim cubiculario florenos quinquaginta ( sc. legavit episcopus): 1524 Bunyitay, 

Gyulafehérvár p.28. Cf. ibid. p.29: Item Davidi cubiculario florenos vigintiquinque et pannum pro veste una. 

cubiculum, -i n. [18]/7 

Medicis … referunt regem … relatum in cubiculum … oblatas sibi rapulas … avide devorasse: BONF. III,8,309. 

Rex fatiscente capite pavimentum cruore late respergens in cubiculum … se recepit: BONF. III,1,251. 

cubile, -is n. subst. 

Omnia solus habes: spondam lectosque, cubile, Scriniola et mensas, omnia solus habes: 1514 TAUR. Epist. 1 

p.129. 

cubitus, -us m. 

In manibus et digitis usque ad cubitum et in pedibus a genubus usque ad plantam veneno … infectus est (sc. 

monachus): VALENT.HADN. Mir. 67 (p.110). 

cubo, -are [1] 

Lazarus ... / hac cubat in parva contumulatus humo: IAN.PANN. Epigr. 372,1-2. Melliferas etiam volucres 

persaepe cubantis / Cecropios vidi labris infundere succos: Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 201-202. 115. Ubi 

visontes eius magnitudinis capi solent, ut in eius pelle … homines fere quindecim cubare queant: BONF. I,8,2. 

Esurii male, ceu lupi, qui miseri ligati in poenu et oppressi mole lapidaria cubant: BART.PANN. Gryllus 56. 

cubula, -ae f. 

Quomodo vos ... quandam deputationem cubulae seu mensurae regalis de proventibus frugum unius molendini ... 

ipsi ecclesiae extradare ... non curassetis: 1456 Zimmermann, Urkb. V p.546. 

cubulus, -i m. proprie: situlus, modiolus – veder. 

Doleatori pro scaphis novis, videlicet pro XIX, ultra eidem pro XX cubulis, cum quibus trahuntur lapides supra 

muros, semper I pro d. XIIII fl. II a.: 1434 Bp.Rég. XVIII p.340. Extranei … solvent … de integra vinea 

cappones duos, … unum cubulum avene Quinqueecclesiense (sic ed.) et denarios quatuor: 1524 SMM 1981 p.43. 

cucumis, -is f. 

Que (sc. cucurbita) in medio luctancium constituta est, ad denodandum significandumque, quod dicta Bucha 

possessio vestra natali idiomate Slavonico cucumis seu cucurbita appellatur: 1503 Laszowski II p.210. ad 3/i: 

331

Tantum autem certamen et commoriens dimicatio geritur ob unam cucurbitam habentem folium unum, quae in 

medio luctantium constituta est ad denotandum significandumque, quod dicta Bucha possessio vestra natali 

idiomate Sclavonico cucumis seu cucurbita appellatur: 1504 Katona, Hist.crit. XVIII p.357. 

cucurbita, -ae f. [11]/4 

Instant eo magis hi atque in rasa Chunorum ex more capita valde deseviunt, ea cucurbitarum more destrictis 

gladiis plane diffringunt: BONF. II,3,126. Tantum autem certamen et commoriens dimicatio geritur ob unam 

cucurbitam habentem folium unum, quae in medio luctantium constituta est: 1504 Katona, Hist.crit. XVIII 

p.357. 

cudifactor, -oris m. [1] 

Benedictum … furem et latronem vagabundum, Elyam … cudifactorem falsarum monetarum, … Mathiam … et 

Georgium … letrones ac hospites furum ... retulerunt … iidem: 1409 Zsigm.oklt. II,220. 

cudo, -ere 

Ipse … unum molendinum suum perpetuum et a 25. Annis vel ultra cum onere censuum, dumtaxat duorum 

muttonum frumentorum singulis annis … ad castrum Vereskew appellatum debendorum et persolvendorum 

pacifice et quiete possessum, sub eodem castro … existens super quodam rivulo de montibus mananti cussum, 

erectum et habitum … in perpetuam eleemosynam dedisset: 1512 Katona, Hist.crit. XVIII p.644. 

culex, -icis m. [5]/3 

Et inde insula Conopon, que a culicum multitudine sibi nomen invenit: BONF. I,1,123. Ita ... Maro culicem 

deflevit: BART.PANN. Ded. 3. 

culina, -ae f. [2]/1 

Salibus et facetiis admodum oblectatus est et quandoque ita popularis, ut inter amicos domestice cenaturus culine 

curam obiret (sc. rex): BONF. IV,9,268. Vestes, lecti, abaci magni pretii … sunt expositi, culine in foro disposite 

et singulis dispensatoressinguli attributi: BONF. V,4,7. 

culmus, -i m. [4]/1 

Qui dextra chyroteca ferrea munita tres culmos cum spicis et aristis colligatos in diversum protensos versusque 

cassidem elevatos corvo ... porrigere visitur: 1517 Áldásy, Címereslevelek II p.76. In cuius parte suprema sunt 

tres culmi cum spicis et aristis colligati in diversum protensi suo colore ornati: c.1504 Turul 1891 p.64. 

cultellifaber, -bri m. 

Item pro telis Benedicto cultellifabro tribus milibus XXIIIc den. Cf. ibid. fol. 6v: Item cultellifabro Benedicto de 

labore porte … LXV den.: 1441 Df 282530 fol. 1r. Cf. etiam: 1475 Zimmermann, Urkb. VII p.37. 

cultellifex, -icis m. 

Parvus Pinder super Petrum Rymer XXII gs. Item idem super Iekel cultellificem XLVIII gs. (Cf. Ibid. P.80: 

Thomas caupo super Laurencium cultellificem II flor. gs. XXX.: 1394 Acta Cassov. p.51. 

cultellus, -i m. gener.: districtus, unde tributum regale colligitur – adókerület: 

Qui ad in comitatibus sub quolibet sex cultellorum regni eligeretur: 1464 DRH III p.153. Cf. 1461 

Kaprinai, Dipl. I p.449: Eidem … sponsae nostrae pro honesta sustentatione curiae eius … dabimus singulis 

annis septem milia aureorum de lucro camerae cultelli Cassoviensis. 

cultura, -ae f. [66] *eruditio, mores vivendique rationes cultae – műveltség: 

Contra Ungari politice culture ac deliciarum expertes hec omnia egre ferre, insanos damnare sumptus, regiam 

maiestatem quotidie incusare, quod etc.: BONF. IV,7,89. 

cultus, -us m. 

Quod ipsi cives et montanistae in cultu montium toti regno serviunt et laboribus suis rem publicam adiuvant: 

1519 Wenzel, Dóczyak p.78. 

cum (advers. v. concess.) coni. 

Nam his diebus quadragesimalibus vespere ante prandium dicuntur, cum toto anno post meridiem dicantur: 

PELB.TEM. Quadr. p.a,2r. 

cunabula, -orum n. 

dc_145_10 

332

dc_145_10 

Ubi infans ipsius Michaelis in cunnabulo iacens, necnon domina consors eiusdem … perterrti extitissent: 1423 

Zsigm.oklt. X,81. Cf. 1275/1380 Reg.duc. p.106: Que iidem ab ipsius infantie cunabulis indefesso studio 

impenderunt. 

cunae, -arum f. 

Dum tener in cunis reptabat mollibus infans: IAN.PANN. Paneg. 3, 1, 296. 

cunctatio, -onis f. contatio 

Volentes ... cum festinacione precipiti absque contatione pervigili in hac parte ... procedere: 1284 CD Hung. V/3 

p.231. Propter quod absque cunctatione et difficultatibus illis ... debebant fidelitates vestrae ... cum illa 

contributione ... sponte subvenire: 1453 Kovachich, Suppl. II p.119. 

cuncto, -are [7]/6 

Aliquot ibi dies cunctandum esse censuit (sc. rex Carolus): BONF. III,1,157. Carolus … haud ultra cunctandum 

ratus … conventum … indicit: BONF. III,1,190. Sigismundus … oblata fortune sue occasione nil ultra 

cunctandum ratus … in Bohemia delectum habuerat: BONF. III,1,326. Vir … impiger … in tanto belli successu 

haud cunctandum esse ratus Utinum obsedit: BONF. III,3,241. Alemani … oblata patrandi facinoris occasione 

… haud ultra cunctandum esse rati abrogande gentis consilia ineunt: BONF. III,4,19. Albertus … haud 

cunctandum esse ratus Ulricum … Bohemie regno prefecit: BONF. III,4,73. Que si cesar abneget, dicere nil ultra 

cunctandum, quin regem alium creandum curent: BONF. III,5,3. Rati … non ultra cunctandum: BONF. III,5,65. 

Út, veluti … te optavimus creavimusque regem, ita te minime cunctantem in Ungariam ducerem: BONF. 

III,1,85. 

cunctor, -ari verb. depon. 

Cum tamen accingar iam te memorare, parumper / cunctabor, donec, quae geris, arma geres: IAN.PANN. Paneg. 

3,pr1,23-24. 

cupidus, -a, -um adi. 

Scire ... te velim … me hospitem quendam ... reperisse adeo cupidum, adeo frontis perfricatce hominem, ut non 

sit satis aestimare: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. 

cupreus, -a, -um 

Tecta est autem pars superior dicte fovee laminis cupreis, ne quicquam de petra illa tolli possit. GABR.PECHW. 

p.IV{r}. In arce prefati nostri regis Budensi iuxta cupreas statuas in eadem arce Budensi penes pontem habitas et 

erectas: 1524 Balogh, Művészet I p.46. De moneta cuprea in diaeta praeterita id statueramus, … ut etc.: 1526 

Epist.procer. I p.252. 

curatio, -onis f. ad 2 : 

Ferrum istac presentavit in signum sue curationis: VALENT.HADN. Mir. 78 (p.118). 

curia, -ae f. curiata 

Ut singule mansiones vel quilibet integer fundus curiate (ed.: !) annuatim centum denarios novos … pro collecta 

… dare debeant: 1419 Zsigm.oklt. VII,759. 

curialis, -e 

In qua (sc. terra) quatuor domus curiales habentur: 1275/? Veszpr.okl. I p.58. 

curialis, -is m. subst. 

Ut tam preclari ingenii et egregiorum operum magister apud nos et in regno nostro pro totius curie nostre 

curialiumque omnium decore et ornamento ac nominis nostri splendore perpetuo remaneat (sc. Martinus Cotta): 

1488 Mon.Iud. XIII p.16. = TT 1880 p.581-582. 

curialitas, -atis f. 

Quod ipsa ... de bonis suis ... unam crucem magnam argenteam ... ac quasdam casulas et ornamenta altaris, 

necnon alias curialitates pro remedio et salute anime sue ... claustro ecclesie Beati Nicolai confessoris ... 

contulisse.: 1405 Wick, Szt. Ferenc p.13. 

curiator, -oris m. (curiathor) 

De celario vase manserant duo et Gregorio alias curiathori duo et feci trahere d. XXVI.: 1525 Dl 26345. 

333

dc_145_10 

curiose adv. 

Quod singulis annis ... capitulum per aliquos ex ipsis diligenter ac curiose visitare faciant ... vineas: 1476 


curiositas, -atis f. 

Thomas ... habebat ... curiositatem experiendiet per sensum ad fidem veniendi: Serm.Quinqu. 7 (p.37). 

curo, -are verb. 

Cura, ut rectoreos inter fasces vitce salutisque tuce rationem habeas: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

currem lege currum: 1493 Horváth, Győr p.104. 

currifer, -i m. 

Super qua (sc. terra) populi curriferorum nostrorum et buchariorum resident: 1284 Reg.duc. p.142. 

currifex, -icis m. 

Fischer super Polonum currificem I flor. Et I gs. Cf. ibid. p.54: Hannus super gurtelerin XVIII gs. Et super 

currificem XXXV gs et I flor.: 1394 AA Cassov. p.48. Cf. 1395 Ibid. p.77: Super Longum currificem I. flor. Cf. 

ibid. p.59: Chauczer de Epres super Polonum currificem VI flor. et super Jekel currificem XXI flor. 

curriger, -i m. [2] 

Ecclesia ... habet III yobagiones, VII currigeros et IIII pulsare debentes.: s.1082,a.1327 CD patr. IV p.3. 

currualis, -e [2] 2 

Quod curru vehitur - szekéren szállított. Item egregius Franciscus ... sales nostros V millia vi mediante recepit 

curruales, ratione quorum exposui ad sectionem et conductionem florenos VI centum, quos regia maiestas 

diiudicavit unacum prelatis et baronibus, quod mihi restitui debet litterasque nobis super eo dedit: 1517 TT 1891 

p.680. Cf. inferius: Georgius de Kanisa a nobis expostulavit mutuo sales I mille, quos sales Benedictus Tersek 

curruales de Welyke receperat. 

currus, -us m. 

Delos Apollineis gaudet celeberima curris: IAN.PANN. Epigr 312,2. 

cursor, -oris m. 

Quas quidem literas inspecie vobis per nuncium et cursorem nostrum mox transmisimus: 1437 Knauz, Kortan 

p.230. 

cursus, -us m. ad B4b: 

Rector dicti altaris ab emphiteutis sive censuariis dicti altaris … cursum solitum solvere nolentibus viginti 

florenos levavit: 1506-1508 M.Sion 1866 p.295. 

curtesanus, -a, -um 

Cum principibus ecclesiasticis et secularibus, prelatis, clericis, curtesanis et aliis clientibus ... in comitiva 

eiusdem procedentibus ...: 1414 Finke, Acta I p.292. 

curto, -are 

Item Nicolaus de Lyra curtatus super psalterium in asseribus cum nigra cutte bene ligatus: 1432 UMM 1856 

p.164. 

curtus, -a, -um adi. 

Coclear argenteum deauratum curtum antiquum. ... Coclearia argentea curta 5.: 1521 Entz, Gyulafehérvár p.186. 

curulis, -is f. subst. 

Bis generosa suas coluit curules: Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 258. 117. 

curvatura, -ae f. subst. 

Lapicida … edificare debebit … pavimentum seu stallum vulgariter 'eyn Gelender' intra chorum lapidibus de 

quadratis, cum curvaturis sive arcubus vulgariter 'Swybogen' aptis et congruentibus: 1448 Myskovszky, Bártfa I 

p.14. 

334

dc_145_10 

curvo, -are [4] 

Ubi ipsa vallis ad occidentem curvaretur: 1419 Zsigm.oklt. VII,930. Antes vero, qua Ponticum Mare curvatur, a 

Danastro ad Danubium usque diffusi: BONF. I,1,323. Mox cum Oceanus in Sarmatiam Germaniamque curvatus 

Codanum sinum faciat ingentem: BONF. I,1,44. 

cusio, -onis f. 

Quos in comites et camerarios cusionis huiusmodi monetae nostrae praefecimus: 1430 Katona, Hist.crit. XII 

p.541. 

cussinus, -i m. cossinus 

Domino Stephano ad Sanctum Leonardum unum cossinum oblongum cum supraductura et unum linteamen 

domino Blasio: 1506 Iványi, Eperjes p.348. 

custodia, -ae f. [3] ad A1c: 

Item predium et silvam nostram in Wigand commisimus custodie decani nostri: 1495 Lib.divis.Vespr. p.3. ad B2 

Patrum discretorum usus consilio adherensque eorum monitis ad duas custodias ... te deliberavi destinandum: 

1514/1515-1525 LtK 1972 p.259. 

cymba, -ae f. [11] 

Rex … cum ad Panisum … pervenisset, deprehensam fluvialium cymbarum multitudinem concremant: BONF. 

III,6,195. 

cymbalum, -i n. 

Tinnula si revocans percussit cymbala pastor: IAN.PANN. Paneg. 3,2,182. 

cyrographum, -i n. 

Dux Casimirus … iuravit … mediantibus litteris suis cyrographo proprio ac sigillo authentico suo assignatis: 


daemonium, -ii n. 

In qua (sc. invocatione Dei) demonia eiciuntur: 1417 Veszpr.okl. I p.193. Cf. VALENT.HAD. Mir. 81 (p.120): 

Demonium quoddam in muliere quadam obsessa de Zeghedino talia dicebat et operabatur ante tumbam Sancti 

Pauli, ut etc. 

dalphinus, -i m. delphinus 

Quod illustrissimi principes, rex Ludovicus, dalphinus Aquitanensis, Bituricensis et Aurelianensis duces ... ad 

premissa sufficienter instructi et fundati ... ad predictam civitatem ... accedant. (Cf. p.361:) Illustrissimo principi, 

domino delphino, duci Aquitanie etc., fratri nostro carissimo Sigismundus etc.: 1414 Finke, Acta I p.360. 

damascenus, -a, -um damasquinus 

Item unum aliud (sc. humerale) de panno damasquino aureo in campo rubeo. Cf. usus subtantivi: 1499 

Mon.civ.Zagr. II p.518: Eidem ecclesie lego casulam meam de damaskino albo aurato cum cruce gemmata cum 

diversis floribus et omnibus attinenciis: 1421-1425 Mon.episc.Zagr. VI p.197. 

damnifice adv. 

Quod in ano tercio iam transacto circa tempus Carnisprivii Thomas tunc vicecomes vester Bokoniensis quam 

plurima tam [kih.: ipsius] abbatis de Beel propria, quam iobagionum suorum de Akol pecora potencialiter et 

indebite auferendo ipsam villam Akol dampnifice et enormiter devastasset (corr. ex: devastassent): 1384 Df 

207448. 

darabanto, -onis m. darabantius 

Ponentes ad regiam tria millia darabantiorum sub arce Budensi considere barones fecerunt: 1525 Horvát, 

Verbőtzi p.209. Cf. Lex.Hung. p.146-147. s.v. darabont. 

data datare verb. 

A die datare (sic ed., recte: datarum) praesentium: 1496 Mon.Iud. II p.536. 

data, -orum n. 

Sicut eiusdem privilegii data seu annus declarabant: 1289 Reg.duc. p.146. 

335

datio, -onis f. [52] datium: 

Sicut nostris ... temporibus dacio tricesime seu exactio eiusdem dabatur. (Cf. superius: exactionis seu dacii): 

1436 Mon.Budapest III/2 p.271. ad 1a: Post servitiorum meorum in gratiam sacre maiestatis vestre humillimam 

communem dationem!: 1522 C. Tóth, Bátori p.89. 

datrix, -icis f. 

Sicut Damascenus ... dicit: ... Hec (sc. Sancta Crux) est salus anime et corporis omnium malorum aversio, 

omnium bonorum datrix, peccati interemptio, lignum vite: PELB.TEM. Pom.sanct.hiem. LXXX,A. 

dea, -ae f. B.V. Maria – Szűz Mária: 

Rex (sc. Stephanus) ... regnum animamque suam ... elatis in celum manibus in contione dive genetrici perpetue 

virgini ac unice Ungarorum domine deeque instantissime commendavit: BONF. II,1,338. 

dealbo, -are 

Quatenus praefatam monetam in vera lega cusam bene dealbatam, monetam et effigiatam ... recipiatis: 1456 


deauratio, -onis f. 

Item de eodem die eodem (sic) aurifabro de deauracione crucis ort. 1.: 1479 Ábel, Bártfa p.25. ad de auratio: 

Patene de auratio (sic ed.) aliqualiter abstracta est: 1479 Zimmermann, Urkb. VII p.212. 

deauro, -are verb. 

Franciscus ... episcopus ... duo capita sanctorum ligneis thecis inclusa eximenda et imponenda commisit argenti 

marcis quadraginta deauranda auro sufficienter: 1524 Bunyitay, Gyulafehérvár p.27. 

debacchor, -ari [13] 

Obstinatis animis et debacchante hinc et hinc bellico furore certatur: BONF. III,5,273. Turcorum pestis in 

Europa latius debacchari cepit: BONF. III,5,302. Nisi magna nobilium multitudo congregata ... occurrisset, 

multo latius pestis illa debacchata fuisset: BONF. III,3,196. 

debellator, -oris m. [1] 

Ii regem optimum, ... alii regum principem et terrorem orbis exclamare, ingeminare plerique hunc unum duorum 

cesarum debellatorem et ... virtutis exemplar ... appellare: BONF. IV,8,220. 

debeo, -ere verb. 

Plurimum tibi, ut debeo, gratulor lcetorque: 1516 TAUR. Epist. 2 p.173. Debueramque dudum tibi gratulari sed 

neque sera gratulatio reprehendi solet [teste Tullio], praesertim si nulla socordia aut negligentia prcetermissa est: 

1516 TAUR. Epist. 2 p.173. Hoc miraculum fieri debuit in missa in die Penthecostes, quod ipsa (sc. Helena) 

sciens et praesciens noluit venire ad missam. Leg.Helen. 7 (p.17). 

debilitatio, -onis f. [3] 

Si vero gravis et enormis est percussio, sicut est mutilacio manus, ... vel excecacio oculorum aut perdicio vel 

debilitacio membrorum aliquorum, non absolvatur (sc. frater): GREG.GYÖNGY. Constit. p.103 (Rubr. LIV). 

decalogus, -i m. [4] 

Unde decalogi sacrum ducit eloquium, ut nomen Dei altissimi non sumpmatur in vanum et inepte: 1417 

Veszpr.okl. I p.194. Licet omnis transgressio decalogi et septem capitulia (sic ed.) vicia ... sit peccatum mortale: 

GREG.GYÖNGY. Constit. p.105 (Rubr. LVII). 

decalvo, -are 

Sed postea vocatus est mons ille Golgatha, hoc est Calvarie eo, quod homines ibi decalvabantur: 

GABR.PECHW. p.II{v}. 

decanatus, -us m. 

Domini capitulares … elegerunt … concanonicum ipsorum ad officiolatum decanatus castelli eorum de Zenyer: 

1526 Reg.Strig. p.165. Cf. 1497 Lib.divis.Vespr. p.35: Pecunie duplales et sextales primo sub decanatu Paloznok 

fl. 30,5. … Pecunie sextales et duplales de villis sub decanatibus Merenye et Naghberen, Merenye, Wylak, 

Garabuncz fl. 9. den. 20. 

decanus, -i m. 

dc_145_10 

336

dc_145_10 

Que ad similes officiales foraneos vicarios sive decanos dicte ecclesie Strigon et ad eorumdem officium 

… pertinere noscuntur: 1504-1523 M.Sion 1880 p.581. Nota res et clenodia ecclesie Sti Oswaldi … sub 

anno Dni MCCCCXXXVII, dno Thoma de curia decimali decano existent.: 1437 M.Sion 1863 

p.312. Cf. 1521 M.Sion 1866 p.324: Nullus decanus praesumet decimas frumentorum … per se decimare. 

decemlanceatus, -i m. decem lanceatus 

Ut ... nobiles decem lanceatorum (sic) terrae Scepusiensis ... auxilia praebeant: 1433 Mon.Budapest III/2 p.184. 

Cf. ALMA 1995, 79-80. (Cf. inferius: ut ... iidem pro gentibus decem lanceatorum, cum quibus ex debito, prout 

in eorum privilegii continetur, ad unam regiam expeditionem exercitualem tenentur, debeant ad unum annum pro 

conservando ibidem tantas gentes solvere cum pecuniis fl. 1680 auri [sc. cives Budenses].) 

decemviratus, -us m. [1] 

tephanus ... imminentem veritus defectionem decemviratum increpuit, quod nova moliretur: BONF. IV,10,50. 

Romana respublica a duobus consulibus ... et prefecto urbis ... XIque tribunis ... regebatur, quorum magistratus 

decarchon Grece, Latine decemviratus dicebatur: BONF. I,10,257. 

decennalis, -e [1] 

Rex ... Draculam ... hunc Budam captivum duxit decennalique carcere multavit: BONF. III,10,286. Dictum 

puerum iam decennalem ad reliquias … venerandas perduxerunt votive: VALENT.HADN. Mir. 2 (p.64). 

decennium, -ii n. subst. [23] 

Quod bellum decennio quidem et vario eventu gestum: BONF. I,9,112. In decennium pax transacta (sc. est): 

BONF. III,6,123. Turcorum oratores ... Budam indutias in decennium exposcentes venere: BONF. V,5,41. Ut 

singulis annis usque decennium in capitulo ... teneantur dicti fratres sui deponere florenos viginti: 1524 

Bunyitay, Gyulafehérvár p.29. 

decentia, -ae f. 

Quod ... Thomas suique heredes ... eandem domum in decentia edificiorum conservare debeant, ne per ipsorum 

negligentiam [ipsam] contingat aliquatenus annullari: 1434 Mon.Budapest III/2 p.211. 

deceptio, -onis f. [9]/3 

Illis denique regni confiniis versus septemtrionalem plagam adiacent Bohemi tot variis ritibus, heresibus et 

deceptionibus abducti ac inter sese diversificati: Madas, Laskai p.56. OSU.LASKO Quadrag. Gemma fidei prol. 

Soldanus … attendens suam deceptionem noluit terga vertere: 1517 Epist.procer. I p.122. 

decerpo, -ere 

Quamquam frequenter negotiorum turba post regni Romani curas assumptas nos distrahat et civilis sibi ratio 

vendicet sollicitudinis nostre partes, quicquid tamen ipsis de familiarium occupatione decerpimus, transire non 

patimur otiosum, ut anime clarius vigeat instrumentum in acquisitione scientie, sine qua mortalium vita non 

regitur, totum in lectionis exercitatione liberaliter erogamus: 1414 Finke, Acta I p.366. 

decerto, -are [23] 

Ad edomandos rebelles … ad ipsius imperium fideliter decertare: 1308 Kovachich, Suppl. I p.257. Pro ipsa 

patria nostra usque ad mortem decertare teneamur: 1505 Ench. p.320. 

decessio, -onis f. 

Universas possessiones … tam per notam premisse infidelitatis, quam eciam racione sine heredibus decessionis 

memorati Ladislai … ad manus nostras devolutas et redactas … Nicolao comiti capelle nostre … donavimus: 

1404/1406 TGy 1835/I p.80. 

decessor, -oris m. [4] 

Universa iura ipsius capituli nostri superius singillatim declarata per predictum decessorum (sic, recte: 

decessorem) nostrum ... ab eodem capitulo dictracta (sic ed.) et alienata ... restituimus pleno iure: 1307/1315 

Reg.Slov. I p.240. 

decido, -ere (vmitől) elesik (= jogot elveszít). 

Ubi sunt duae metae tendentes directe contra lapidem, qui decidit metas illorum: 1321/XVIII Borsa, Szent-Ivány 

p.29. Ne igitur ecclesia ipsa Vesprimiensis et ex consequenti praefatus d[ominus] electus ob non praestitum 

officium suum, munus coronationis … reginae ab antiquo et veteri iure suo et praerogativa … decidat: 1502 

Katona, Hist.crit. XVIII p.327. Alioquin a iure huiusmodi patronatus se se decidisse noverint ipso facto: 1515 

337


dc_145_10 

decies [2]/1 

Danubius e Germanie montibus oritur, ... receptis LX fluminibus fere avigabilibus bis decies circiter milibus 

passuum vagatus septenis tandem ostiis in Euxinum mare devolvitur: BONF. I,1,115. Cf. ibid. I,2,198 I,3,98 

I,6,43. 

decima, -ae f. 

In quo (sc. loco) vina magne decime nostre episcopalis modernis temporibus congregantur: 1302 Végh, Buda 

p.23. 

decimalis, -e 

Nota res et clenodia ecclesie Sti Oswaldi ... sub anno Dni MCCCC XXXVII dno Thoma de 

curia decimali decano existent: 1437 M.Sion 1863 p.312. Cum ipsi … montes decimales inter se dividant: 

1508 M.Sion 1866 p.462. 

decimatio, -onis f. 

Queritur, quare sub numero quadragenario voluit Deus hoc ieiunium observari a populo ... Prima ratio 

decimationis temporalis ... si per CCCLXV dies annus volvitur, deinde per XXXVI dies affligimur, quasi anni 

Deo decimas damus: PELB.TEM. Quadr. I,C p.a,2v. 

decimator, -oris m. decumator 

Iuxta hoc decumator ipsius dmni reverendissimi in illis remanenciis divisionem facit. Cf. ibid. p.301: 

apud decumatorem dni rever Strigoniensis: 1506-1508 M.Sion 1866 p.294. 

declamatio, -onis f. [5]/4 

Quidam ... sacram declamationem sortitus ... vulgo predicare cepit: BONF. III,2,313. 

declamo, -are 

Quis enim ... avum illum tuum virum non tam corporis, quam animi viribus praepollentem ... veluti 

decantatissimum ex factis et stratagematibus praeclarissimis non declamet: BART.PANN. Gryllus ded. 5. 

declarativus, -a, -um [1] 

Ubi prius in commune fiat verbum Dei seu sermo inmediate sequentis eleccionis materiam declarativus: 


declaratorius, -a, -um 

Prout haec omnia latius patent in litteris declaratoriis magnifici viri, Michaelis Zilágyi … avunculi nostri … in 

persona nostra gubernatoris Hungariae: 1459 Kovachich, Suppl. II p.141. Katona, Hist.crit. XIV p.360. 

declinatio, -onis f. [6]/3 ad 1: 

Quod illud molendinum nullum meatum in declinationem habet et per hoc ... non potest molere: 1503 Balogh, 

Művészet I p.89. 

declinative adv. 

Deinde declinative ad sinistram modice versus orientem duas metas terreas ... erexissent: 1423 Zsigm.oklt. 

X,105. 

decline ? declive? adv. 

Pratum pertranseundo decline ad septentrionem pervenissent ad quandam metam terream: 1419 Zsigm.oklt. 

VII,444. 

declinus, -a, -um [1] adi.(subst.) 

Domum lapideam eiusdem condam Mathie sartoris nostri in civitate nostra Budensi in theatro in declino 

opposito capelle Sancti Georgii sitam: 1473 Végh, Buda p.100 = Fons 2005 p.404. 

declive adv. 

Ab eademque meta declive parvum ad occidentem una meta cursuali pertransita venissent ad quoddam 'berch': 

1423 Zsigm.oklt. X,52. 

338

dc_145_10 

declivitas, -atis f. 

Et inde ascenderat directe usque ad montem Chomorhyge vocatum ad quandam vallem circa quandam 

declivitatem a parte meridionali vulgo Eregethew nuncupatum et ibi terminarentur (sic): 1420 Zsigm.oklt. 

VII,1377. Ita, quod aqua nullum casum declivitatem (sic ed.) habere potuit et molendinum ... omnino fecisset 

anichilare. 1503 Balogh, Művészet I p.89. 

declivus, -a, -um 

Abhinc ... in acie declivioris bercz ... asscendissent ad altius bercz: 1419/1543 Zsigm.oklt. VII,860. 

decoloratio, -onis f. 

Anno 1514. Item pro oleo ad colorem rubrum pro decoloratione turris supra Valenthor: 1514 Myskovszky, 

Városház p.19. 

decoloro, -are 

Furti nota se decolorans infectiva rubigine maculavit. Cf. etiam: Notabili habitu non patiebatur decolorari, nec 

lautioribus epulis saginari: GREG.GYÖNGY. Vitae 43 (p.57). 1335 CD Hung. VIII/4 p.53. 

decoquo, -ere [7] verb. 

Iam inedia univeam famem parum tritici raro rsus languebat exercitus et ad sedandam famem parum tritici raro 

cum carne decoquere licebat: BONF. III,5,379. Congregat non parum pecuniae verum quod converrit mensis, 

brumalis dies decoquit: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. 

decorio, -are 

Valentinus ... vivus decoriaretur: Chron.F.M.O. p.240. (Turci christianos sevos) eos decoriant, veru palove 

suffigunt, fabrili serra medios secant, rotae insertant: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.248. 

decorticatus, -a, -um 

Quo dicto induit eum veste alba, ... et baculum decorticatum tradidit ei dicens: "Vade in pace!": 1462 Kaizer, 

Miracula p.47. 

decrematio, -onis f. [1] 

A quibus (sc. Bohemis) multiplicia et diversa variaque nocumenta, perturbaciones, spolia, decremaciones et alia 

enormia ... facta ... huic toti regno ... committebantur: 1445 Neumann, Korlátköviek p.172. 

decrementum, -i n. [3] 

Cum itaque huiuscemodi amaricationibus, pravis actibus et erroribus funestis multiplicatis fides Christi 

saluberrima quotidianum patiatur decrementum etc.: Madas, Laskai p.56. OSU.LASKO Quadrag. Gemma fidei 

prol. 

decremo, -are 

decremari fecissent: 1471 Dreska, Pannonh. III.163. Quia superioribus guerrarum et disturbiorum temporibus … 

nonnulla ex iisdem privilegiis eorumdem civium … per … hostes et inimicos … aliquibus ex eisdem civitatibus 

nostris incendio combustis decremata, alia vero … deperdita et abalienata fuissent: 1507 Katona, Hist.crit. XVIII 

p.521. 

decubo, -are [1] 

Ut in qualibet domo nostri ordinis ... infirmaria fiat, in qua fratres in lecto decubantes collocentur: 

GREG.GYÖNGY. Constit. p.98 (Rubr. XLVIII). 

decuplum [4]/3 

Cherronesi regio in mare declinans Theodosiam usque totafrugifera et campestris ubicunque colitur, ter 

decuplum legitur: BONF. I,1,191. 

decurio, -onis m. 

Quinquaginta decurionibus eorundem (sc. nazadistarum) in salibus 100 (sc. floreni).: 1504 Kovachich, Suppl. II 

p.315. 

decutio, -ere [2] *monetam: cudere – pénzt: kiver: 

Si Boreas siccas decussit ab ilice frondes: IAN.PANN. Paneg. 3,2,232. Fulmine sic nunquam decutiare Iovis: ItK 

1974 p.607. *Ne qua in commerciis fraus ac dolus committeretur, ex argento postulato pecunia ex edicto 

339

dc_145_10 

decussa, equa rebus venalibus indicta pretia: BONF. II,3,4. 

dedecet, -ere [3]/3 

Quando regalia comitia nemo competitor ex hac prosapia dedecuerat: BONF. IV,1,134. 

dedecoro, -are [1] 

Quo (sc. Ioanne) decorabatur virginicus status et fulciebatur pudicitiae cultus, ne a sceleratis fieret dedecoratus et 

a scelerosis fieret faeculentatus et a libidinosis constupratus: 1476 Kovachich, Scriptores II p.4 

dedecorosus, -a, -um 

Patiemini ... scelestissimos ... praedones ... per dedecorosa latrocinia et praedarum colluviem ita animos attollere, 

ut audeant de orbis imperio vobiscum contendere?: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.254. 

dedignor, -ari verb. 

Sique visum eisdem fuerit, quod qualeque consilium in hoc capturae sint, nobis quoque significare non 

dedignentur: 1503 Katona, Hist.crit. XVIII p.350. Egidium Moravum meum, hominem mehercle non tam frugi 

quam fidei, virtutum ac integritatis oppletissimum mei gratia commendatum habere non dedigneris: 1514 TAUR. 

Epist. 1 p.129. 

dedisco, -ere *discere, cognoscere – megtanul: 

Nondum dedidicerunt Pannones, regii seminis defectu in quot et quanta mala conciderint: Udis p.474. Discere 

coge rudes, prohibe dediscere doctos: IAN.PANN. Paneg. 3,1,191. 

dedititius, -a, -um adi. 

Tuae me munificentissimae dominationi hoc meo qualicumque exercitio dedico proque dedititio servulo 

mancupo: BART.PANN. Gryllus ded. 12. Eiusdem magnificentice tuce ad vota deditissimus ille Steph(anus) 

Tau(rinus) Olo(mucensis): 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

defalco, -are 

Et de illis ... florenis diffalcantur 100 floreni capellanis ecclesie hospitalis: 1464 Wagner, Anal. II p.106. 

defectuose [1] adv. 

Officia divina … quod semper defectuose fuissent persoluta: 1518 Erdélyi, Register p.175. 

defectuosus, -a, -um ad B3: 

Item quod de domibus pinguioribus provideatur monasteriis defectuosis et pauperibus. GREG.GYÖNGY. Vitae 

164 (p.131). 

defendiculum, -i n. deffendiculum 

Summitas minis dentibusque ac defendiculis aliis munita: 1513 Turul 1941 p.82. Quod … in … gravamen ad 

ipsum regnum Bosnae, scutum et deffendiculum predictorum meorum ... regnorum … esse videntur (sic ed., 

recte: videtur).: 1398/XVII CD Croat. XVIII p.345. Cf. etiam 1521 Szádeczky, Czéhek II p.33: Cum armis, 

pixidibus aliisque defendiculis et protectionalibus instrumentis. 

defero, -ferre 

In hac parte iuniores deferant senioribus tanquam prioribus et dignioribus: 1521 M.Sion 1866 p.251. 

deferratus, -a, -um adi. 

Ladula deferrata magna pulchra et alia parva: 1521 Entz, Gyulafehérvár p.186. 

defervesco, -ere [3]/2 

Cum furor ille aliquantulum deferbuisset, in Mariam subinde mitius agi ceptum est: BONF. III,1,321. 

Ungarorum amor haud parum sane deferbuit: BONF. III,2,123. Deferbuit hac voce furor equitum: BONF. 

III,2,295. Nulla dignitatis ... apud hos ratio haberi soleret, multo immanius sevire quam feras, cito defervescere: 


deficio, -ere véget ér 

Inibique commetaneitas dicte ville ... cum prefata alia possessione ... deficeret et terminaretur: 1423 Zsig.oklt. 

X,1105. 

340

defigo, -ere [6]/6 transl. Ad b: 

Quos (sc. populos) mersus in undis / sol videt adversas nobis defigere plantas. IAN.PANN. Paneg. 3,1,305-306. 

Aciem nostre mentis ad ecclesiam cathedralem … attencius et precipue defigentes grata meditatione 

consideravimus virtutes et benemerita vestra: 1466 Temesváry, Erdély p.374. Cum omnium aliquantulum ora 

aspectantium defixisset: BONF. V,4,31. 

deflecto, -ere [5] 

Qua (sc. cruce) dominus noster et redemptor interni claustra post gloriosam resurrectionem suam descendens ad 

inferos dissipavit illamque secum ferens antiqui hostis leviathan et draconis tortuosi, inferorum malorum caput 

ipsius crucis ministerio potenter deflexit: 1429 CD Hung. X/8 p.617. Caspar Schlick jegyzi. Cf. etiam: 1408 CD 

Hung. X/4 p.683: Quam (sc. crucem) idem Dominus noster, Iesus Christus ad infernalis claustri desolationem 

post resurectionem suam ferens antiqui hostis illius draconis tortuosi, inferorum malorum patris, caput ipsius 

crucis misterio deflexit. Deinde deflectendo ad meridiem ... reperissent quatuor metas terreas: 1431 

Mon.Budapest III/2 p.170. Nullis tamen terroribus ... ab instituto cepte fidelitatis officio deflecti potuerunt 

fideles: 1498 Borsa, Somogy p.57. 

defleo, -ere 

Quali facie Troiani in pulvere campi / condidit extincti defletos Memnonis artus: IAN.PANN. Paneg. 3,3,182- 

183. Post mortem ita ab omnibus deploratus (sc. Sigismundus), ut adhuc Germani gemant, Ungari defleant, 

Bohemi lacriment: BONF. III,3,323. Omnes Christiane reipublice potentatus gloriosissimi principis interitum 

defleverunt: BONF. III,7,304. 

defloratio, -onis f. [4]/3 

Una cum ... patre et matre ... ipsa Catherina ... ceteros ... complices tanquam coadiutores defloracionis et 

violacionis ... in iudicio accusassent: 1383 MTT II p.196. 

deflorator, -oris m. [1] 

Una cum ... patre et matre ... ipsa Cetherina ... Stephanum ... et Georgium ... tanquam defloratores et violatores 

sue virginitatis ... accusassent: 1383 MTT II p.196. 

defloro, -are [2]/2 

Stephanus ... (sc. et) Georgius ... in contemptum predicte Catherine deflorate ... in dictam civitatem ... 

pertransissent anhelantes ... Catherinam modo prelibato defloratam ... pro eorum libidinis inpetu perniciose 

contento abducere in castrum: 1383 MTT II p.196. Quidam frater … quandam puellam renitentem volens 

opprimere et deflorare: 1518 Erdélyi, Register p.155. 

defluentia, -ae f. 

Ut ... salubris provisio ... tam apud nostrum Creatorem, ... tam apud humane nature defluentiam ac memorie 

brevitatem perpetuo perseveraret: 1269 Veszpr.okl. I p.55. 

defluxus, -us m. [4]/3 ad A: 

In sylvam pervenere ... inviam et stagnantibus sepe aquis torrentiumque defluxibus cenosam et inequalem: 

BONF. III,6,50. In sylvam devenere ... stagnantibus sepe aquis torrentiumque defluxibus cenosam: BONF. 

III,6,50. 

defodio, -ere [2]/1 

Quia ... idem ... exactores ... diutius in captivitate detentos semivivos usque ad umbilicum terra defossa fecisset 

sepeliri: 1283 Veszpr.okl. I p.86. CD Hung. VII/2 p.97-99. Albani ... cum mortuis pecunias defodiunt, ex quo fit, 

ut pauperes sint et patrimonio careant: BONF. I,1,272. Corpus ... in partes dissectum membratim humi 

defoderant: BONF. V,4,65. 

defoedo, -are 

Iacobus … plurimos haereticos … defoedatos et depravatos … diligenti inquisitione reperit: 1437 Katona, 

Hist.crit. XII p.772. 

deforis adv. 

Alia capella ... habet hostium ... deforis iuxta templum, quamvis corpus capelle sit intra templum. 

GABR.PECHW. p.IV{r}. 

defunctio, -onis f. [3]/2 

dc_145_10 

341

dc_145_10 

Orbati sumus ambo, nos patre,... mtas vra fratre suo,... cuius defunctio etsi nostrum utrinque sit 

acerba, nobis tamen tanto acerbior etc.: 1516 Acta Tom. IV p.17. 

degener, -is 

Ne igitur sitis degeres a tam praeclara progenie: Bárczi p.42. OSU.LASKO Biga sal. 87,R. 

degenero, -are 

Maiorem degenerat potestas / ob thesauri regulas incestas: c.1308 Planctus cleri 5,11-12 (p.76). 

deglutio, -ire digluctire verb. depon. 

Ne lupi rapaces gregem suo ovili repositam pastore carente absorbuere (sic) valeant et digluctire: 1399 CD 

Croat. XVIII p.502. Ne futuro vere a potentissimo hoste … penitus opprimar et degluciar: 1524 Theiner, 

Mon.Slav. I p.584. Artner, Védőbástya p.171. 

degrado, -are 

Eumdem Hervoyam tamquam nostri culminis et sacrae nostrae coronae notorium rebellem et infidelem ... titulo 

ducalis dignitatis praenominatae civitatis Spaleti ... decrevimus fore privandum, destituendum et degradandum: 

1413 Katona, Hist.crit. XII p.157. Zsigm.oklt. IV,941. CD Hung. X/5 p.404. 

dehonestatio, -onis f.: megbecstelenítés, becsületsértés 

Quod ante omnia inter nos iudicanda huiusmodi dehonestationis sententia agnoscatur: 1433 Mon.Budapest III/2 

p.187. 

deicio, -ere ad 3: 

Et hostes ipsi terrebuntur et animos Ungarorum tanta bellorum tempestate deiectos erigent et confortabunt 

plurimum: 1522 Acta Tom. VI p.57. Animos vestros discriminum impendentium magnitudine deiectos in spem 

bonam erigemus: 1522 Dipl.Sáros p.28. 

deicola, -ae m. f. [2]/2 

Ortodoxe iubent fidei instituta matricem a cunctis fore deicolis ecclesiam reverendam ... Deo psallentium semper 

in numero concresscere et augeri: 1276 Veszpr.okl. I p.63. Posidonius ... religioni deditissimos ... fuisse scribit 

(sc. Getas etc.), melle se tantum ac lacte caseoque vesci solitos atque idcirco deicolas et capnobatas, id est fumi 

conscensores appellatos: BONF. I,1,134. 

deiectio, -onis f. 

Nonnullis regnicolis nostris reprobo sensu inflatis ... ad nostri status deiectionem ... laborantibus: 1406 


deificus, -a, -um ad 2: 

Ne per aliorum advenarum regimen se de dicto hospitali ingerere volentium huiusmodi opus deificum quoquo 

modo impediatur: 1392 Wagner, Anal. III p.168. Cum sanctitate sua remansimus concordes in deificis licitis et 

honestis: 1433 Katona, Hist.crit. XII p.606. In omnibus antiquis deificis et iustis consuetudinibus, iuribus et 

libertatibus immobiliter observare: 1464 Reissenberger, Kerz p.29. 

delator, -oris m. ad A: 

Quod quilibet delatores salium de singulis curribus eorum singulos sales … dare … teneantur: 1297 LvtK 2004 

p.81. 

delator, -oris m. szállító, forgalmazó 

Omnes tales delatores piscium ... inhibuissent: 1454 Dreska, Pannonh. III p.60. 

delaudo, -are conlaudo 

Quia Stephanus ... dominum nostrum Karolum ... regem ... delaudasset et Bazarab Transalpinum sancte regie 

corone infidelem in preiudicium regalis pietatis eo modo, ut ipsius domini regis potentia potentie ipsius Bazarab 

non in aliquo posset contraire et equari, conlaudasset, predictum Stephanum ... verbis correctibilibus de tali 

prolatione verborum suorum Paulus arguisset: 1325 TSz 1964 p.550. 

delectabiliter adv. 

Nimirum desiderio desideramus ... delectabiliter vos videre: 1414 Finke, Acta I p.365. Qui (sc. S.Stephanus) ... 

hanc (sc. mortem) ... primus reddidit Salvatori. Et hoc fecit delectabiliter, quoniam Dei memoracionem 

342

dc_145_10 

delectacio sequitur secundum dictu Psalmi: Serm.Quinqu. 16 (p.52). 

delectamentum, -i n. 

Quos (sc. afflictos) temporalium delectamenta consueverunt potissimum demulceri. [v. barbaros?]: 1276 


delectus, -a, -um [1] 

Quis dubitat eam (sc. reginam) pre militum robore delectissimorum regem in periculum summum adducturam?: 

Udis p.467. 

delectus, -us m. 

Idoneum et ad praesentem bellorum usum apprime necessarium delectum habuimus: 1525 Katona, Hist.crit. XIX 

p.559. 

delibo, -are [6]/5 

Quae (sc. lancea) procul extremas delibans cassidis oras / lucida regalis disiiecit tegmina colli: IAN.PANN. 

Paneg. 3,2,150-151. Chiliarches (sc. Tartarorum) ... hircos habent, quos idolis faciunt primitiasque lactis 

iumentorum ac pecorum delibant: BONF. II,8,37. 

delicate [3]/3 comp. 

Contra nos mollius et delicatius educati nil morte miserius ducimus: BONF. I,4,189. 

delicatus, -a, -um 

Quatenus omnes fratres nostri ordinis ... in uno refectorio et mensa unoque pane, cibo et poru equalique mensura 

... utantur, exceptis debilibus, infirmis, minutis, valitudinariis ac noviciis delicatis: GREG.GYÖNGY. Constit. 

p.92 (Rubr. XXXIX). Pelliculas ferarum et bestiarum silvestrium non portamus, sed tantum ovinas, agnellinas 

aut in necessitate caprinas, de quibus quilibet frater potest habere unum pellicium aut unam manstrucam tantum, 

exceptis senibus, debilibus et infirmis, qui sunt corpore frigidati, aut ex pristina consuetudine delicati: 

GREG.GYÖNGY. Constit. p.96 (Rubr. XLIV). 

deliciae, -arum f. subst. 

Salutis tuce Flavianas inter delicias non immemor esto: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. 

deliteo, -ere 

Aut licet umbrosa iamdudum in valle remotus / deliteat longe (sc. cervus): IAN.PANN. Paneg. 3,2,229-230. 

delitesco, -ere 

Odi delitescentes somno: BART.PANN. Vigil. 2. Cum iamiam delitescerem, videbar lautis ferculis interesse: 


delphin (mellékalak) 

Discusso fervida somno / phocam phoca ligat, delphin delphina requirit: Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 18-19. 

109. 

delphinus, -i m. 

Colligationes ... cum iam dicto d[omino] Carolo, nunc Francorum rege, Ludovico primogenito, duce Aquitaniae 

et delphino Viennensi, Ioanne Turoniae comite et de Ponthiuro eiusdem d[omini] Caroli Francorum regis filiis ... 

confirmamus: 1414 Katona, Hist.crit. XII p.182. 

delubrum, -i n. [4]/4 

Nempe quod huic enses, illi delubra placebant: IAN.PANN. Paneg. 3,1,179. Iam Romana procul poterant 

delubra videris ( sic ed., recte: videri): IAN.PANN. Paneg. 3,3,282. Ibi divo Petro ediculam dicarunt, mox 

delubrum magne matris statuerunt: BONF. II,4,10. Viris eque ac mulieribus ieiunium indictum et in delubris 

omnibus lectisternia, item suplicia apud omnes aras: BONF. II,4,135. 

delusio, -onis f. 

Minime proficere potuimus, sed magis ludibria experti et delusiones (sc. fuimus): 1416 Katona, Hist.crit. XII 

p.251. In animarum suarum gravem periculum, libertatis ecclesiastice delusionem et … ecclesie … contemptum: 

1422 Mon.episc.Zagr. VI p.61. 

343

dc_145_10 

demens, -entis [11] 

Rochezana ... pretiosissimum Christi sanguinem infantibus dementibusque propinat: BONF. III,4,115. Quid 

enim dementius et magis inconsultum dici potest, quam ... tantum commodi et non publici ... habere rationem: 


dementia, -ae f. [12] 

Maxima demencia esset illa, cum quis voluntarie et studiose dampnum suum proprium procuraret: 1506-1508 

M.Sion 1866 p.298. 

demereor, -eri 

Volvebam in animo, quidnam potissimum foret, quo te, Maecenas amplissime, demereri possem: 1513 Teleki- 

Kovásznay, IAN.PANN. Dedic. dedicatio p.89. Eos, ut demerebuntur, puniri faciemus: 1525 Katona, Hist.crit. 

XIX p.497. 

demeto, -are ? 

Ut Albertus ... magnam partem silvarum et terrarum nostrarum demetavit et sibi ipsi occupavit: 1431 SzSzB Szle 

2006 p.329. 

deminute [1] 

Qualiter vos ipsis frugum decimas suis temporibus non solum incomplete et diminute datis et assignatis, verum 

etiam sine ipsorum scitu ... de agris ... abducitis: 1419/1445 CD Hung. X/6 p.182. Cf. etiam Zsigm.oklt. VII,89. 

deminutivus, -a, -um n. 

Nam 'parvulus' nomen est diminutivum et rei minoracionem designat et humilitatem insinuat. ... Ideo et nomine 

diminutivo pronuncciatus est a propheta Is IX.: "Parvulus natus est nobis." (Is. 9,6): Serm.Quinqu. 12 

(p.45). 

deminutus, -a, -um diminutus 

Item una cappa preciosa ... cum argaritis diminutis: 1421-1425 Mon.episc.Zagr. VI p.196. 

demolio, -ire 

Viribus dictorum nostrorum infidelium demolitis eosdem hereticos praefati nostri fideles in ore gladii usque ad 

muros ipsius civitatis sunt prosequuti: 1424 Katona, Hist.crit. XII p.430. 

demonium, -ii n. 

Sane Christus per digitum suum id est gratiam Spiritus Sancti in contritione datam eiicit demonia de cordibus 

penitentium. Nam quot mortalia peccata quis habet, tot demonia habet: OSU.LASKO Serm.dom. XXXVII,B. 

demordeo, -ere 

Nec negari valemus pungentis conscientie verme demorse (sc. regina): 1276 Veszpr.okl. i p.70. 

demoror, -ari *dimoror verb. depon. 

In qua (sc. domo) nunc Stephanus Orozlan demoraretur: 1486 Végh, Buda p.114. Nullus fratrum illic permittitur 

amplius dimorari: 1517 Epist.procer. I p.124. 

demortuus, -a, -um [4]/1 

Avitum senatorem in demortui imperatoris locum sufficiunt: BONF. I,7,51. In demortui Trasemundi locum ... 

filius subrogatur: BONF. I,8,296. Quo interfecto in demortui locum Eutychius suffectus est: BONF. I,8,309. 

Carolus ... alium in demortui locum subrogavit: BONF. I,9,276. Eumigus in demortui Gotthofredi locum 

suffectus erat: BONF. I,9,329. In demortui locum Athaulphus ... suffectus est: BONF. I,2,266. Mulieres ... 

adiuvare viros, preterea hortari, ... ille plerunque virorum supplementum esse et in demortuorum loco se ultro 

sufficere: BONF. I,6,18. Supplementa prope semper habuit, que in demortuorum locum cito sufficeret (sc. 

exercitus Unnorum): BONF. I,3,99. Interim vero... in demortuorum quoque locum novi arbitri surrogabuntur: 

1524 Acta Tom. VII p.81. 

demulceo, -ere *demulcire 

Quos (sc. afflictos) temporalium delectamenta consueverunt potissimum demulceri. [v. barbaros?]: 1276 

Veszpr.okl. I p.70. Et ipse … episcopus … cum maxima difficultate … eosdem demulcire potuit: 1506-1508 

M.Sion 1866 p.300. 

344

dc_145_10 

deni, -ae, -a [2]/2 

Quibus (sc. centum et viginti navibus) ... Iadrenses et Istri nuperrime recuperati denas quoque naves longas 

Venetorum iussu adiecere: BONF. II,6,457. 

denigro, -are 

Potius ad sinum nostrae maiestatis convolare, et debitam, prout tenentur, nobis et sacrae nostrae coronae 

praestare obedientiam volentes, quam alicuius rebellionis contaminari menda aut infidelitatis nota qualibet 

denigrari iidem ... se ... nostri culminis ... ditioni ... subiecerunt: 1413 Katona, Hist.crit. XII p.158. Zsigm.oklt. 

IV,941. CD Hung. X/5 p.404. 

denixe (vide ius: de iure) 

Quoniam testamentarie … dispositioni maiestas regia … denixe (sic ed., Df 228099: de iure) patrocinari deberet: 

1522 C. Tóth, Bátori p.117. 

denorassent lege devorassent 

Quomodo ... castellanus ... ac ... familiaris eiusdem ... portas ... curiarum et ortorum ac hostia domorum ... 

iobagionum ... desecassent quamplurimosque (sic) arbores fructiferas ortis in eisdem habitas succidissent 

fructusque et pepones in ipsis ortis seminatas et excrescendes (sic ed.) dilaniassent et corrodissent atque 

denorassent (sic, recte: devorassent): 1483 Horváth, Győr p.92. 

denotatio, -onis f. 

Quorum quidem armorum vera denotatio est, quod etc.: 1498 Borsa, Somogy p.57. 

denso, -are 

Hic mixti Gallis Itali densantur: IAN.PANN. Paneg. 3,2,100. 

denudatio, -onis f. 

Aliqua nominatim duximus exprimenda (sc. vitia), que sunt: ... lapsus carnis, preter somnialem illusionem, 

quovis vocabulo censeantur, ... denudacio confessionis, ... sunt peccata mortalia: GREG.GYÖNGY. Constit. 

p.105 (Rubr. LVII). 

depauperatio, -onis f. 

Alioquin ex hoc multa incommoda sequerentur, non solum in depauperationem illorum plebanorum, … sed 

etiam in desolationem totius illius patriae … hostili incursioni expositae: 1513 Urkb.Kisd. p.161. Katona, 


depecto, -ere [2]/2 

Qui per fusam aqua frondium canitiem depectunt: BONF. I,1,234. Sigismundus ... e Bohemia ... depexa coma et 

viridantes serto comptus in bone valetudinis pretextum egreditur: BONF. III,3,296. Cum Prage me iste languor 

incesserit, extemplo dissimulandi morbi gratia, ut mihi comam barbamque depexam et caput sertis bene 

comptum redderetis, admonui, ut vos tutius e perfida hereticorum gente educerem: BONF. III,3,300. 

deperdo, -ere 

Quem paulo ante mecum adduxi, hunc unicum deperdidi gnatum: BART.PANN. Gryllus 29. 

deplango, -ere [1] 

Ut die noctuque possis peccata tua deplangere: GREG.GYÖNGY. Vitae 52 (p.62). 

depono, -ere *despono ad B 7: 

Trincha ... acerrime desposita suorum charitate pugnavit: BONF. IV,8,135. 

depopulator, -oris m. 

Iure cavetur expresse, quod ... contra incendiarios, violatores ecclesiarum, raptores seu eciam invasores 

personarum et rerum ecclesiasticarum et alios publicos depopulatores ac latrones est taliter procedendum, ... 

quod etc.: 1422 Mon.episc.Zagr. VI p.73. 

depositum, -i n. 

Ne, posteaquam depositum reddidero naturale, super rebus et bonis meis ... qualiscunque discordia queat 

exurgere: 1517 M.Sion 1866 p.331. 

345

depravo, -are verb. 


erant, prima fronte meos esse non cognoscerem: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

depressio, -onis f. 

Vestra et eiusdem civitatis depressio in totius christianitatis vergeret verisimiliter detrimentum: 1412 Finke, Acta 

I p.400. 

depugno, -are 

Depugnare palam comitum dissuadet egestas: IAN.PANN. Paneg. 3,2,248. Aciem instruit (sc. rex), ut aperto 

cum Geysa Marte depugnet: BONF. II,3,248. 

depulsio, -onis f. [3]/3 

Depulsionibus quoque cavit, ne iustitia interturbetur, et triforenses proclamationes abolevit: BONF. IV,7,23. 

deputatio, -onis f. ad 2 b: 

Commisimus ... Benedicto (sc. thesaurario), ... ut deputationes per priorem thesaurarium vobis factas exsolvere 

debeat: 1519 Epist.procer. I p.133. ad 2 a: Volentes eandem electionem et deputationem iterum et de ovo ratam, 

gratam et firmam habere: 1520 Reg.Strig. p.136. 

derisio, -onis f. 

Seniores [n]ullo modo praesumant excitare derisiones et subsannationes contra iuniores: 1521 M.Sion 1866 

p.252. 

derivo, -are 

Ut donum universaliter a capite sumpmo descendens in personas fidelium derivemus: 1284 Reg.duc. p.133. = 

p.135 is. 

descendo, -ere 

Ex sola bona fama nunc te videre et agnoscere optavi. Et exinde consilium accepi, ut descendas ad nos ad 

castellum Cyperon: 1096 CD Hung. VII/1 p.136. UBB I p.19. Gombos I p.42. 

descensive adv. [6] 

Ulterius plagam ad eandem descensive ... procedendo ... duas metas terreas ... ostendisset: 1423 Zsigm.oklt. 

X,70. 

descensus, -us m. szállás 

Idem magister ... cum suo descensu precessisset: 1293 Reg.duc. p.167. Universis ... Philisteis nostris in 

descensibus Nagy-Szállás et Árok-Szállás constitutis: 1459 Schmitth, Episc.Agrien. II p.76. 

descisco, -ere [6]/4 

Ceteri autem, qui sunt innumere multitudinis, ne profanis Scytharum cerimoniis desciscant, obstinatis adhuc 

mentibus reluctantur: BONF. II,1,58. Ne a suo rege desciscat (sc. Bazaardus): BONF. II,9,286. Is ... nepotem 

Christiana fide initiatum et a Scythica religione desciscentem iniquissimo animo ferebat (sc. Gyula Stephanum): 

BONF. II,1,258. Quod ubi a profana multitudine prospectum est, elato clamore mortem interminatur, nisi 

amicum a Scythica opinione desciscentem interficiat (Murthur sc. Zonuchum): BONF. II,2,163. Ut ... eorum, qui 

ab eius fide desciverant, animos augerent: BONF. II,1,101. Gerardus ... a Venetis ... descivit: BONF. II,10,409. 

Sigismundus ... Bohemicis optimatibus ... scripsit, ... eos hortatur, ... sua cum concilio sacrosancto dogmata 

communicent ... et ab orthodoxa fide non desciscant: BONF. III,3,92. Quin etiam in partis mille discerpi malim, 

quam a domini magnanimitate desciscere: BONF. III,2,117. Valachi ... a regum Pannonie fide desciverant cum 

Turcoque fedus iniverant: BONF. III,5,79. Cum hi ... a Marie fide descivissent: BONF. III,1,65. Contra Ungari 

politice culture ... expertes hec omnia egre ferre, insanos damnare sumptus, regiam maiestatem quotidie incusare, 

quod ... a priscorum regum parsimonia et frugalitate descisceret: BONF. IV,7,89. Illa fuit desciscendi causa: 

BONF. IV,1,52. Alcamius cardinalis, Lodovici Sfortie frater, cum ad Gallum a pontifice descivisset, per dolum 

Ostiam occupavit: BONF. V,4,55. 

desculpo. -ere *disculpo verb. 

Item aliud plenarium est, ... in cuius circumferencia est 'Ave Maria' disculpta: 1433 Mon.episc.Zagr. I p.396. 

deseco, -are [9] ad 1b: 

dc_145_10 

346

dc_145_10 

Domini de capitulo ... aratra hominum nostrorum desecuerunt: 1422 Mon.episc.Zagr. VI p.58. 

desero, -ere 

Ut de urbe Roma iam deserenda consilia inirentur: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.250. 

desertio, -onis f. ad 1 a: 

Ex qua ... eorumdem ab hoc capitulo ad alia loca refugia et recursus atque desertio huius ecclesiae oriatur: 1521 

M.Sion 1866 p.325. 

designatio, -onis f. 

Voluit autem (sc. Christus) nocte nasci primo exigente racione designacionis, quod scilicet mundum invenit in 

tenebris peccati et infidelitatis: Serm.Quinqu. 13 (p.48). 

desilio, -ire 

Dorso citus ille supremo / desilit et celsum percutit ense caput. / Desiluit fractus duris in cornibus ensis: Ábel, 

Anal. IAN.PANN. Eleg. 32,7-9. (p.127-128). 

desilio, -ire [3]/2 

Ariulphus dux Spoletanus ... equo repente desiliit: BONF. I,8,111. Ursula ... in terram prima desilivit, ... deinde 

cetere naves ripe proras admovent certatimque puelle desiliunt: BONF. I,5,79. At illi ... magna ex parte equis 

desiliunt: BONF. I,10,137. Multi, qui menibus in urbem desilierant, continuo discerpti, alii horum periculo 

remorati ... retro cessere: BONF. II,10,123. Dux ... ex equo repente desiliit: BONF. II,3,130. Iuvenis ... carruca 

huc advectus implorato numinis auxilio repente desiluit ac ... ad aram ... repente cucurrit: BONF. II,1,366. Ex 

equo repente desiluit (sc. dux): BONF. II,3,322. Nicolaus ... Turcum hasta gravi vulnere confossum equo excutit, 

ipse quoque desiliens ... humi iacentem iugulat: BONF. III,3,171. Rex ... confestim ex equo desiliit: BONF. 

III,6,72. Illi ... imperatoris iussu equo desiliunt pedibusque pugnant: BONF. III,2,61. Alberto ex equo desilienti, 

ut fratrem pro regni dignitate veneraretur, Wladislaus pari cum honore afficiens dexteram porrexit: BONF. 

V,1,108. 

desipio, -ere [1] 

Ne, cum hac etate plus sapere debeamus, in obstinata vite miseria et cecitate persistendo gravius desipere 

videamur: BONF. IV,10,148. 

desolo, -are 1 

Iam in manibus aut pedibus prius desolatis nullum defectum sentio: VALENT.HADN. Mir. 8 (p.80). 

despectio, -onis f. 

Multis ... sanis robustior erat ... in ... Dei dilectione, mundi despectione: GREG.GYÖNGY. Vitae 196 (p.152). 

despecto, -are [4] 

Eo quoque sua evecta est audacia, ut Budam despectante rege sollicitare non veretur (sc. Thomas Zeech): BONF. 

III,4,314. Cedes et incendia rex ab arce despectat: BONF. III,4,316. Metropolita ... haud equis Ungaricum 

sanguinem oculis in dies hinc et hinc effundi despectare poterat: BONF. III,4,322. Cum suos ii laborantes 

despectarent: BONF. III,3,134. 

despectus, -a, -um *proprie: letekintés (c. gen. obi.): 

Porro, quid amico dulcius, quid gratius, quid maius, quid praestantius esse potest? Contra, quid amarius, 

odiosius, vilius, despectius inimico?: IAN.PANN. ADR.WOLPH, (J.P.) p.294. Cum vertex montis, quem hostes 

insederant, in prerupta promineret eisque subeuntium despectum interciperet: BONF. III,6,31. 

despolio, -are *dispolio 

Per quos omnibus fortunis eversa etiam propriis vestibus ad velandum corporis pudenda dispoliata fuisset (sc. 

matrona): BONF. V,3,24. 

despondeo, -ere [3]/1 'sibi despondere': 

Sponsam v. sponsum facere, uxorem promittere: Ioannes ... Moree princeps ... illius peninsule dominam uxorem 

duxit, ex qua cum nullum filium haberet et illa virum alium adhuc vivente priore sibi despondisse diceret, facto 

divortio Agnetem ... sibi legitime coniugavit: BONF. II,9,68. He perbrevi facte iam vidue familiares mox eos sibi 

despondent, quos adulterii consuetudo coniunxerat aut inventa pellexerat: BONF. IV,5,53. Ut Beatricem 

Aragoniam mihi desponderem uxorem: BONF. V,10,12. Fama divulgatur ... pontificem ... filiam eius ex 

347

dc_145_10 

concubina natam uxorem filio suo (sc. Alphonis regis) despondisse: BONF. V,4,51. ad *desponsare – eljegyez: 

Anthonius Octaviam, Augusti sororem, quam desponderat, neglexit: Udis p.462. Rex utramque despondisse non 

diffitetur, sed alterutram ducere obstinate recusat: Udis p.458. Forsan i. q. polliceri, promittere: Atque si quid per 

verba, ut aiunt, de presenti iam despondere cogar, scitote me illud irritum infirmumque semper habiturum: Udis 

p.457. 

despotus, -i m. [27] *despothus 

Nos Thomas archiepiscopus … Ioannes despotus Rasciae …: 1499 Katona, Hist.crit. XVIII p.181. Cf. Vértesy 

p.281. 1448 HtK 1913 p.631. 

despuo, -ere [1] 

Qui fuit veritate floridus, nec ei comparabilem ... habuerat tellus, nunc regni profectibus despuit thesaurus per 

eum cumulatus: 1476 Kovachich, Scriptores II p.3. Sensus non plene liquet (Df 283678 p.215). 

desto, -are 

Velit sibi persuadere m[aiestas] v[estra] nos non destituros et omnes vias possibiles et modos necessarios 

quaesituros et tentaturos, quo differentiae obortae via honestae concordiae, non armorum sedentur et in 

alterutrum recte complanentur: 1503 Katona, Hist.crit. XVIII p.343. 

destructor, -oris m. [9] 

Tales ... infideles destructores privilegiorum verorum nobilium forent: 1525 Horvát, Verbőtzi p.211. 

destruo, -ere 

Vigore cuius responsionis et adiudicationis idem Laurentius dux de facili iure suo destrui posset et privari: 1486 

Fons 2005 p.372. 

desuesco, -ere 

Cum via … publica mercatorum hinc a nostro regno in Bohemiam et alia convicina regna transeuncium et e 

converso a Bohemia et aliis evicinis regnis in … nostrum regnum … veniencium … dissueta fuisset: 1336 TT 

1857 p.135. 

desuestio, -onis f. desuessio 

Eundem … in desuessionem nostri nominis et honoris ipsius omnibus bonis suis … enormiter spoliarunt: 

1290/1405 Reg.duc. p.154. 

desuetudo, -inis f. *disuetudo [3]/2 

Ut antiquum bonum statum regnorum ... de illa exorbitatione nocivarum disuetudinum ... recuperemus: 

Form.styli II,448 (p.418). Cf. 1496 Mon.Vespr. IV p.64: Ecclesia ... etsi ... parochialis esset, longa tamen 

dissuetudine capestris retento solum plebanie nomine remansit. Cf. GREG.GYÖNGY. Vitae frarum 65 (p.71): 

Sed tales constitutiones propter disuetudinem tolleratam nunc non observantur in ordine. Qui inconsulte et minus 

licite praenarratam desuetudinem adinvenisse perhibetur: 1432 CD Hung. X/7 p.425. 

desum, -esse, -fui verb. 

Tuum erit, ne sollicitudini mece, ne principis humanissimi voto pio praesertim, ne Augustini perpetuandce 

memorice, ne tibi ipsi desis: 1516 TAUR. Epist. 2 p.175. 

detego, -ere 

Ut ... recognita seu detecta mayestatis nostre beneficio iura ... Vesprimiensis ecclesie successu temporum 

appareat (sic ed., recte: appareant?) manifeste: 1269 Veszpr.okl. p.55. 

detentio, -onis f. [82] ad 1b: retentio iniusta – bitorlás itt: visszatartás: 

Ne sibi invicem per aquarum inundationes et detentiones provideatur uniquoque (sic ed.) cf. Orig. Dl 27699: Ita 

tamen, ut ipsa duo molendina per partes in spaucio (sic) congruenti habeatur (sic) sita, ne sibi invicem per 

aquarum inundaciones et detenciones prevideatur (sic recte certe: preiudicetur) umquam: 1475 Zimmermann, 


detero, -ere [9]/7 

Cum igitur coronandi regis tempus instaret et pupilli res quotidie detereret, Bude a palatino conventus indicitur: 


348

dc_145_10 

detorqueo, -ere 

Quis Turcicas frameas a Christanae reip cervicibus detorsit: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.250. 

detractio, onis f. 

Que cum non solum in ipsius sepefati fratris Iacobi detractionem et infamiam cedant et retorqueantur: 1439 AA 

Bosnae p.175. 

detractor, -oris m. 

Incredibile videtur incredulis et frivolum detractoribus: VALENT.HADN. Mir. 4 (p.68). 

detractorius, -a, -um [2] 

Discute etiam, an sint verba vera, an detractoria: GREG.GYÖNGY. Vitae fratum 112 (p.100). 

detrecto, -are 

Tamquam discordiae amator et schismatis antiqui alumnus detrectavit pacem acceptare (sc. rex Franciae): 1416 

Katona, Hist.crit. XII p.251. Zsigm.oklt. V,2205. 

detrimentosus, -a, -um 

Quod si fieret, plane nobis et huic regno … valde detrimentosum foret: 1508 Veress, Acta Moldav. I p.96-97. 

detritus, -a, -um adi. 

Omnia solus habes: detrita cantarus ansa / Obsequio nulli est, omnia solus habes: 1514 TAUR. Epist. 1 p.130. 

detruncatio, -onis f. 

Posita est lex, ut si quis in aliorum pauperum preiudicium locum mutaret et iterum acciperet, capillorum suorum 

detruncationem aliquam sustineret: Leg.sanct.Hung. p.30r. 

deturbo, -are 

Advolat infrendens (sc. rex), obstantes robore toto / deturbat: IAN.PANN. Paneg. 3,3,205-206. Ut talis rebellis 

woywoda etiam de regno et de terra Moldaviae deturbandus et expellendus esset: 1507 Katona, Hist.crit. XVIII 

p.506. 

deturpo, -are ad 1: 

Filius morbo pestifero ... infectus gravatur et deturpatus in adiutorium sanitatis sue Sanctum Paulum devote 

invocans ... sanitatem adeptus est: VALENT.HADN. Mir. 64 (p.108-109). 

deveho, -ere [4]/3 

Devecta per aequor /adveniet (sic ed., recte: advenient?) alimenta brevi: IAN.PANN. Paneg. 3,3,56-57. Cum 

secundo amne devecte Colonie appropinquassent (sc. virgines): BONF. I,5,45. Pompeius Magnus ... ex India ad 

Bactros usque ad Bactrum flumen ... pervenit, ubi Oxum influit, per quem deinde in mare Caspium devectus ad 

Cyri amnis ostia penetravit: BONF. I,1,264. 

deversor, -ari [1] diversor 

Legatus ... apostolicus ... Pannoniam adiit, annum ibi unum diversatur: BONF. II,9,201. Hinc exactus (sc. dux 

Stephanus) Venetias confugit. Ubi aliquantisper diversatus patrici cuiusdam viri ... filiam ... uxorem duxit: 

BONF. II,9,14. 

deversorium, -ii n. [11]/5 diversorium 

Adorate Dominum in atrio sancto eius (cf. Ps. 94,6), id est in illo diversorio, in quo peperit Virgo filium suum 

primogenitum: Serm.Quinqu. 9 (p.40). Oppidani ... testantur haud a Sico procul cenobium quoddam 

diversoriumve ab illa (sc. Maria regina) fuisse edificatum: BONF. III,3,224. 

devincio, -ire *proprie: [9]/6 

Cum ... Lodovici ... patris merita universos sibi devinctos haberent: BONF. III,1,40. Quod eciam illos, quos 

nunquam videretis, non cessatis beneficio devincire: 1506 TT 1884 p.540. Operae pretium duximus utrumque 

regnum et locorum propinquitate et principum concordia licet antehac etiam unitum novis tamen foederibus 

magis magisque deinceps coniungere ac devincire: 1507 Katona, Hist.crit. XVIII p.501. Hoc vero nomine 

sanctitas vestra omnes ordines, sexus, etates mee dicioni obtemperantes magis magisque sibi devinciet et ad 

obsequia sanctitati vestrae sacrosancteque Sedi Apostolicae continue exhibenda alacriores propensioresque 

reddet. (Cf. ibid. p.562: me tanta affectione sibi devinxit, ut etc.: 1515 Theiner, Mon.Slav. I p.561.Vidi etiam 

349

quendam fratrem ... devinctum catenis in castro detentum: 1518 Erdélyi, Register p.168. 

devio, -are 

Quod symulachro deviantur: BART.PANN. Vigil. 1. 

devius, -a, -um 

Plerique prelati, barones, magnates proceresque et nobiles regni nostri ingrati et inmemores beneficiorum a 

nostra celsitudine largiflue perceptorum rebellionis calcaneo ducti, ymmo spiritu protervie seducti … vota eorum 

devia in crimine lese nostre maiestatis in personam Ladislai … duxerunt: 1404/1406 TGy 1935/I p.77. 

Vigilantiam si forte mortalium aliqui ... ex ... quibusvis Apelleis imaginibus ... imitarentur, longe tamen anfractus 

deviis ... ambiunt: BART.PANN. Vigil. 1. 

dexter, -a, -um comp. 

Ex qua (sc. corona) anterior pars cervi in sublime erecta, pedibus ad currendum natura protensis, cornubusque 

usque ad dexterius cornu scuti parimodo erectis ... prosiluisse cernentibus facile videtur: 1509 Turul 1911 p.108. 

diametrum, -i n. subst. 

Vitium proprietatis, quod ex diametro virtuti unanimitatis opponitur: GREG.GYÖNGY. Expl. p.22. Hoc unum 

plane scio, me plus condimenti ex una aut altera Erasmi hausisse pagina, quam non e plcenis tot interim 

magistrorum voluminibus. De meo loquor palato, ut is interim vel a duobus convivis tertius dissentire vel e 

diametro videatur: 1522 TT 1885 p.341. 

diametrus, -i f. [1] 

Arma seu nobilitatis insignia, videlicet scutum triangulare duobus infectum coloribus, superne videlicet rubro, 

infra directam scuti diametrum ... residua pars scuti argentea tota candicat, ... eidem ... dedimus: 1517 Turul 1911 

p.110. 

dicatio, -onis f. 

Greniczer suer Blasium Pirka de Yda IIIIj flor. pro dicacione hereditatum: 1394 AA Cassov. p.63. 

dicator, -oris m. 

Dicator lucri camere per ipsum in dicto comitatu ... constitutus: 1452 Dreska, Pannonh. III p.41. 

dicatura, -ae f. [3]/2 *dedicatio – ajánlás, valakinek szentelés: 

Verum, cum te non tam iudicem elegerim, quam appellaverim assertorem, religiosa hac dicatura ne parum 

quidem fortasse proficiam, quippe que omnem iudicii severitatem et invidorum maledicentiam inclinabit: BONF. 

I,praef.24. 

diciplinis lege disciplinis 

Ut litteris pariter ac sacris diciplinis imbueretur: BONF. II,1,39. 

dictamen, -inis n. ad 1 b beta: 

Ut nobiles puellae ... ipsarum proprio dictamine rationis et vivae vocis oraculo faterentur, ... utrum etc.: 1441 


dictator, -oris m. 

Cui me arbitro secundas dictatoris adscripsero partes: BART.PANN. Gryllus ded. 7. BART.PANN. 

dictatorius, -a, -um [5]/3 ad 1?: 

Finit presens tractatus dictatorius excerptus de Tybini oratoris dictis ... per me L. de Z.: 1490 Anal.nova p.505. 

dictatura, -ae f. 

Certe non praefectura vocari / ille magistratus, sed dictatura meretur. Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 288-289. 

118. Nequeo ... Ioachimi principis ... nomen transire quam hic consilii promptissimi quam denique dictature 

peritissimi: BART.PANN. Gryllus ded. 7. 

dictio, -onis f. 

In fine vero eorundem litterarum tales habebantur dictiones etc.: 1519 Budai mészárosok p.388. 

dictito, -are [9] 

dc_145_10 

350

dc_145_10 

Scit etiam testis fuisse dictitatum sepius inter cives dicti oppidi, quod etc.: 1518 Erdélyi, Register p.181. 

dicto, -are [63] ad 3 a: 

Dictat lex catholica, ut sit (sic ed., recte: sic) credaris (sc. S.Spiritus): VALENT.HADN. Invoc. 2,4 p.24. 

didascalus, -i m. 

Quem ... pater noster ... propter laudabilem morum ipsius elegantiam in didascalum nobis prefecit et magistrum: 

1240 CD Croat. IV p.102. 

diduco, -ere [1] 

Scutum triangulare colore per totum celestino, ima sui dumtaxat parte virideo, cuius extremitatem fulvus color 

forinsecus diducens ultimas ipsius partes acuit: 1514/XVI Turul 1891 p.63. Que (sc. effigies leonis) sinistro 

posteriore pede innixa dextro baliste auree incurvum arcum compressisse, ambobus itidem anterioribus pedibus 

diductis, altero nervum baliste, altero temonem tenaciter cepisse visitur: 1518 Mon.herald. III p.73. 

dies, diei m. subst. 


p.129. 

dieta, -ae f. 

Tamen nos magnis admodum et arduis negociis huius regni nostri et etiam nostris, potissime in facto solemnitatis 

felicis coronacionis serenissimi principis d[omini] Ludovici regis, filii nostri carissimi, in dieta seu 

congregacione generali regnicolarum nostrorum in campo Rákos celebrata … occupati caussas … revidere non 

potuimus: 1508 Katona, Hist.crit. XVIII p.548. 

difficultas, -atis f. ad 2a: (akadály) 

Quo (sc. iudice) propter negociorum difficultatem non sufficiente palatini comitis sive regis subeant iudicium: 

1201/1272 CD Hung. V/1 p.182. 

difficulto, -are [17]/5 

Quodsi regia maiestas a principio scivisset caesaream maiestatem difficultare velle et nullatenus assentire, ut 

fraterna maiestas d[omini] regis Poloniae in treugas pacis includatur: 1496 Katona, Hist.crit. XVIII p.42. 

Qualiter vos decimas eidem ecclesiae ... debentes eidem ... episcopo de bonis vestris extradari facere 

difficultaretis allegaretisque (sic), quod etc.: 1498 Episc.Nitr. p.121. 

Qualiter monetas Hungaricales ... recipere nolletis et difficultaretis: 1522 C. Tóth, Bátori p.88. 

diffidatoriae, -arum f. subst. 

… de Zegedino … a nobis discedens litteras suas difidatorias nobis miserat, et tandem domino Friderico 

Romanorum imperatori tunc inimico nostro adheserat et partem eius contra nos fovebat (sc. Vitovec János): 1458 

Sz 2001 p.450. 

diffido, -ere, -fisus sum 

Placeat prefatos Venetos, emulos nostros ... amore nostre fraternitatis diffidare et ipsos in regno vestro detinere: 

1412 Finke, Acta I p.92. Id vero fore divina benignitate suffragante non diffidimus: 1525 Katona, Hist.crit. XIX 

p.561. 

diffiteor, -eri [8] 

Ne Dalmatas quidem diffitemur ... prius in Ungaricum, quam Venetum ius concessisse: BONF. II,5,189. Annales 

Ungarici ... haudquaquam diffitentur Lodovicum non sine magna suorum hostiumque cede re infecta in 

Pannoniam rediisse: BONF. II,10,143. Multa me pueri consilio et efflagitatione ecisse non diffiteor: BONF. 

II,1,62. Mater quoque id non diffitetur, quod a dicto fratre puerum non concipisset: 1518 Erdélyi, Register p.165. 

Cf. etiam: Magister ... Casparus, de quo dnus prepositus facit, diffitetur, neque recordatur de socio, sed 

penitus et in toto fuisse negat: 1506-1508 M.Sion 1866 p.302. 

diffringo, -ere [4]/2 

Regalia sigilla in medio senatu ... diffracta sunt: BONF. IV,8,216. Diffringere passim hominum capita, modo 

humeros et femora frustillatim disiicere et cuncta cruore fedare: BONF. III,4.68. 

diffugio, -ere [8]/3 

Diffugere inimici obversari minime ausi: BONF. III,2,246. Aliqui fortius agentes in hostem versi trucidantur, 

351

dc_145_10 

nonnulli in fugam versi palantesque diffugiunt: BONF. III,3,179. Deferbuit hac voce furor equitum, nam timore 

extemplo perculsi diffugere: BONF. III,2,295. 

diffuse adv. [5]/2 

Volant interim huius sancti miracula diffusius fitque ad eius reliquias undique devotus concursus: AASS 

Transl.Pauli p.569. 

digero, -ere *dividi – oszlik: 

In tria hominum genera universa digeritur Ungaria: BONF. IV,2,24. 

digestio, -onis f. [5]/3 

Frigida ... plaga obstructis corporum poris calorem nativum adauget digestionemque fovet, quare corpora magna 

validaque redduntur: BONF. I,2,68. 

digestus, -a, -um 

Quod ipsi digesto tractatu maturaque deliberatione in se prehabitis sese mutuo ... adoptassent: 1424 Fons 2005 

p.366. 

digitale, -is n. ad 3/i: gyűszű 




III/2 p.272. 

digladior, -ari [6]/3 verb. depon. 

Clamor ingens effertur, ad quem, qui antecesserant, recurrere, inter digladiandum in uliginosa loca divertere, ubi, 

quicunque equites inheserant, egre pre ceni altitudine se expediebant: BONF. III,6,53. Quantum sanguinis, ... 

vos, Germani ... de inanibus quibusdam titulis digladiantes in proximo illo tumultu Italico effudistis: 1521 

Katona, Hist.crit. XIX p.246. ad 2 rixari, discordare Video principes Christianos partim inter se diglaiari, partim 

otio domestico torpere: 1523 Acta Tom. VI p.287. 

dignifico, -are [2] 

Sed ipsa nobilitaretur et dignificaretur in rege adeo, quod omnes concretivas denominationes communicaret: 

PELB.TEM. Pom.sanct.hiem. XV,H. 

dignus, -a, -um adi. 

Quod si forsan aut scriptu dignum aut lectu iocundum nihil habueris, id ipsum rescribe: 1514 TAUR. Epist. 1 

p.128. Magnifico ac spectatissimo domino Ioachimo Vadiano, inclyti Viennensis studii et rectori et lectori 

dignissimo, domino optimo: 1516 TAUR. Epist. 2 p.175. 

digredior, -i 

Ut ad propositum, unde digressi sumus, redemaus: 1500 Dl 104719. 

digressus, -us m. [2]/2 

Leopoldus Bellunnum progressus venetorum digressa prereptam sibi dimicandi copiam gravate tulit: BONF. 

II,110,404. Que (sc. concordia) anne inter eos confecta fuerit, nil aliun (sic ed., recte: aliud) argumentum 

ostendit, quam in digressu magnifica, que utrinque data fuere, munera et rumor effusus: BONF. III,5,183. At is 

... filium cum quattuor milibus equitum ... cum eo misit, item duos strenuos iuvenes locorum peritissimos et in 

digressu ad belli usum duos mire pernicitatis equos dono dedit: BONF. III,6,192. Cum Euryalus amicam 

deserere cogeretur, secundum digressum altera sexus imbecillitate parum constans pre amantis inopia expiravit, 

alter ... nunquam ... amplius ridere visus est: BONF. III,3,340. 

dilabor, -i, -lapsus sum verb. depon. ad B1: 

Protinus illa pestis in saniem resoluta et ex ore eius dilapsa (sc. est): VALENT.HADN. Mir. 19 (p.86). 

dilationalis, -e [1] 

Seriebus litterarum nostrarum dilacionalium: 1420 Dreska, Pannonh. II p.129. 

dilative adv. [28]/1 

Dum discussio ... cause ... ad presentes octavas diei medii quadragesime dilative devenisset: 1380 CD Croat. 

352

XVI p.77. 

dc_145_10 

dilato, -are ad 2c: 

Hii ... de ecclesie bonis ... incrassati, inpinguati, dilatati ipsa derelicta ... abierunt: 1417 Veszpr.okl. I p.193. ad: 

1a Nomen tuum dilatare volo: VALENT.HADN. Mir. 11 (p.84) 

diligentia, -ae f. subst. 

Quem tibi ita commendo, ut maiore diligentia quidem commendare non possim: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

dilucide adv. [6]/3 

In hoc tamen negotio eo impensius ei suffragari cupimus, quo dilucidius intuemur nihil ipsum hac in re privati 

commodi aucupari: HIERONYM.BALB. Opera I p.8. 

dilucidus, -a, -um 

Quo dilucidius intuemur nihil ipsum hac in re privati commodi aucupari: 1518 Katona, Hist.crit. XIX p.138. 

dimetior, -iri verb. depon. 

Nobis … unacum regni nobilibus iudiciale tribunal nobiscum sedentibus causalesque processus quorumlibet 

coram nobis litigancium iusto iuris tramite dimecientibus … Ladislaus … nobis significavit, quod etc.: 1389 TT 

1836/IX p.137. 

dimidio, -are [1] 

Ex corona ala sive crista argentei coloris … in campum superiorem … protenditur et a dextra quidem parte 

stellam habet auream et rutillantem, a leva orbem lune argentee dimidiatum: 1514 Áldásy, Címereslevelek I p.27. 

Leonem insurgentem fulvo nativoque colore dimidiatum: 1517 Turul 1938 p.39. Ut ex tricesima nihil admodum, 

ex taxis vero vx dimidiatum vectigal acceperimus: 1518 Katona, Hist.crit. XIX p.141. = HIERONYM.BALB. 

Opera I p.10. 

dimissionalis, -e [1] *de silva: custodita, succrescens – eresztvény (erdő): 

Quos (sc. porcos) in silva ipsorum dimissionali vulgo 'awas' vocata in prohibicione existenti reperiendo 

impellissent: 1439 Neumann, Bereg p.79. 

dimissorius, -a, -um [2]/1 

Apostate nostri ordinis ... cum litteris dimissoriis ... ad aliquem alium ordinem approbatum ... debeant licenciari: 

GREG.GYÖNGY. Constit. p.85 (Rubr. XXVIII). Inferius p.86: Forma autem litterarum dimissoriarum, quibus 

fratres ad alium ordinem transmitti possunt, hec est etc.:. Si ab alieno, quam a diocesano sine litteris dimissoriis 

ordinatus, ... tenetur revelare: GREG.GYÖNGY. Constit. p.110 (Rubr. LXII). 

dimoveo, -ere 

Non illum aestivo dimovit Sirius astro: IAN.PANN. Paneg. 3,2,239. 

diplois, -idis f. [7]/2 *giplois 

Velutum de carmasino rubeo et igurato pro una giploide d v transmis: 1449 TSz 1929 p.134. 

Evasi in una diploide et caligis, confugiendum erat mihi ad dominorum et amicorum presidium: 1526 Acta Tom. 

VIII p.221. 

diploma, -atis n. [6]/3 pl.abl.: -matis 

Ut Viennam se profecturum reciperet, si per diplomata promissam a rege principibusque suis incolumitatem 

assequeretur: BONF. III,7,358. Uttra diplomata libertatis sat ubique tutus esse posset: BONF. III,7,358. Quamvis 

id ipsum etiam quotidiana Mathie diplomata imperarent: BONF. III,10,130. Prefectis custodie regio diplomate 

mandatur, ut etc.: BONF. III,10,170. Albertus cesaris diplomate inhibitus ea animi moderatione usus esse fertur, 

quam etc.: BONF. III,4,221. Sub incolumitatis diplomate adverse factionis nonnulli principes ad indictum 

conventum advenere: BONF. III,4,274. Ne Corvinus et despotes intercederent, alteri Bulgarie regnum parta 

victoria ex diplomate promissum, alter belli felicitate remollitus est: BONF. III,6,169. Maria ... pro regina rex 

passim salutatur et ... pro rege semper appellata et in cunctis diplomatis (sic ed.) rescripta est: BONF. III,1,41. 

Quo regiis diplomatis (sic ed.) non modo Ungari, sed Bohemi ... promissa incolumitate acciti: BONF. III,6,86. 

directio, -onis f. 

In directione bombardarum nostrarum ... Stephanus ... certas ... castri turres ... rupit: 1436 Katona, Hist.crit. XII 

p.502. Quotiescunque pro parte dictorum fratrum causa defensionis, prosecutionis vel directionis causarum 

353

ipsorum requisiti fueritis: 1468 Fragmen panis p.320 (recte: 230). 

director, -oris m. 

Tamen egregius magister Albertus Sarkezy … director causarum regalium et fiscalis director … personalis 

praesentiae regiae maiestatis locumtenentem ab extradatione litterarum inhibuisset: 1520 Wenzel, Dóczyak p.85. 

Hominem … secretarium et causarum mearum in urbe directorem creavi: 1524 Theiner, Mon.Slav. I p.580. 

dirigo, -ere 

Ipse Nicolaus huiusmodi nostram ambasiatam apud ipsum principem ... tanta aviditatis sollicitudine ... direxisse 

et pertractasse dinoscitur, quod etc.: 1428 Katona, Hist.crit. XII p.505. 

dirimo, -ere 

Cupientes quieti partium … consulere litesque ac differentias et contentionum materias iuris et iustitiae aequitate 

dirimere, earumque de medio tollere et eradicare: 1524 Katona, Hist.crit. XIX p.467. 

diriter adv. 

Ioannes banus ... huiusmodi captivitatis poenas diriter perferre est coactus: 1427 Katona, Hist.crit. XII p.485. 

diruitio, -onis f. 

Fassi fuissent ignorare metarum diruiciones: 1499 Dreska, Pannonh. III p.348. 

diruptio, -onis f. 

Propter quam (sc. desolationem) ipsa ecclesia S Laurentii forte, quod absit, disruptionem pateretur: 1419 

CD Hung. X/6 p.248. Zsigm.oklt. VII,757. 

discantus, -us m. [2]/1 

Discantum vero vel in burdone cantare in nostro ordine omnino prohibemus: GREG.GYÖNGY. Constit. p.89 

(Rubr. XXXIV). 

discedo, -ere (dicesserit) 

Cum propter maliciam temporis inpaccati de terra sua a longo empore retroacto dicesserit: 1323/1365 MNy 1931 

p.206. 

disceptatio, -onis f. 

In quibus (sc. comitatibus) in eventu temporis pretitulata disceptacio fortassis fuerit exorta: 1407 M.Sion 1863 

p.718. 

discerno, -ere 

Si in Turciam pro bono reip[ublicae] Christianae inter nos reges decerneretur generalis invasio, tunc … cum 

quanto … exercitu … Poloniae rex … proficisci et iter facere debebit, id communi consilio atque deliberatione 

discernatur: 1507 Katona, Hist.crit. XVIII p.508. 

discerpo, -ere *disscerpo 

Quia sigilla ipsarum duarum litterarum paternarumeo tempore, quo idem Paulus … nostre ad confirmandum 

exhibebat maiestati, nos nosscimur fregisse et disscerpsisse: 1365 MNy 1931 p.208. ad 1: Gryphonis natura est 

ultra Hiperboreos montes egestum auri cumulum ... custodire, ne avare hominum manus furentur, quod si 

quispiam id tentare presumserit, hunc gripho prendit discerpitque: 1517 Turul 1911 p.110. 

discessus, -us m. subst. 

ad 1: Mirabilis odor remansit post discessum angelorum sanctorum: Leg.Hel. p.20. ad 2: Omnia instrumenta 

milicie, que in meo inveniuntur discessu, Laurencius habebit: 1231 CD Hung. III/2 p.230. Inopinus namque 

praesentium geruli, domini magistri Rudolfi, discessus doctius ac tersius scribendi interturbavit officium: 1514 


discidium, -ii n. 

Quod inpacati temporis successu ingruente ... vel quocunque hostili dissidio regnicolarum oboriente ... Paulus 

vel sui successores ... se ipsos ... ad ... monasterium nostrum ... se transferre valeant: 1420 Mon.Budapest III/2 

p.47. 

discindo, -ere [14] 

dc_145_10 

354

Quibus (sc. Scythis) mos est ... infantium ora ferro discindere: BONF. I,4,145. Quid tunc dixerint, ... cum non 

modo se, verum et in conspectu parentum filios palis prefigi aut discindi dissectosque viderint devorari: BONF. 

I,4,149. 

disciplina, -ae f. ad B2bbeta: 

Ieiunent tres dies in pane et aqua cum una disciplina in prima confessione sua: GREG.GYÖNGY. Vitae 94 

(p.88). Cf. ibid. 112 (p.101): Ut fratres inebriati prima vice disciplinam sustineant. 

disciplinatio, -onis f. [1] 

Disciplinationes ... nudato corpore usque ad cingulum ... recipiant: GREG.GYÖNGY. Vitae 38 (p.54). 

disciplino, -are [5] 

Sine omni personarum acceptione magnos et parvos ... disciplinatos et insolentes ... recipiebat. 

GREG.GYÖNGY. Vitae 12 (p.41). Cf. ibid. 37 (p.54): Quod si ... acceperint ... sine licentia, in capitulo se 

proclament vel ab aliis fratribus proclamentur et fortiter disciplinentur. Disciplina tamen ita recipiatur, ut fratres 

quodammodo senciant dolorem, modum tamen in tangendo non excedant, ne disciplinati propter inpacienciam 

meritum perdant: GREG.GYÖNGY. Constit. p.90 (Rubr. XXXVI). 

discooperio, -ire 2 Mater pre gaudio solutis fasciis ora et faciem pueri discooperiens intuetur vivum et 

rubicundum: VALENT.HADN. Mir. 2 (p.66). 

discordia, -ae f. discordandi 

Ut ... ipsi ... inter ipsas possessiones et villas discordandi (sic ed., recte: discordias) revidendi, discernendi et 

omnino rectificandi habeant potestatis facultatem: 1477 Zimmermann, Urkb. VII p.144. 

discordor, -ari verb. depon. 

Que eciam discordantes vera facit uniri concordia: 1519 SzSzB Szle 2006 p.348. 

discrepantia, -ae f. 

Quia … cives … dictae civitatis … se in ea parte nullam discrepantiam occasione metarum suarum habere fassi 

fuissent: 1500 Wenzel, Dóczyak p.60. Et quidem pro reformatione varietatis et discrepantiae inter nos et 

caesarem illum obortae … expeditis ibi … rebus … licet tardiuscule, nostri tamen salvi et incolumes his modo 

diebus rediere: 1503 Katona, Hist.crit. XVIII p.351. 

discrepatio, -onis f. 

Quod populi ... servicia debita ... nobis ... absque divisione, discrepacione et separacionis cuiuslibet novitatis seu 

adiunccionis obstaculo remoto impendere teneantur: 1280/1463 Juck, Vysady p.68 = RA II/4 p.78. 

discrimen, -inis n. subst. 

In iis enim sum locis, quo et propter diversa viarum discrimina et propter longinquitatem tardissime omnia 

perferuntur: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

discrimino, -are [2] 

Syderis in morem liquidum per inane volantis / ignea fumantem discriminat aethera lampas: IAN.PANN. Paneg. 

3,3,190-191. Ex quo turris erigitur ... lineis formas quadrangulares distinctim reddentibus discriminata: 1513 

Turul 1941 p.82. 

discurro, -ere ad A2b: 

Quod illa moneta nova, quam in eodem regno exponere intenditis discurrendam, eis nimium fieret nociva: 1364 

Mon.civ.Zagr. I p.231. Omnem discurro suburram, basilicas cunctas perlustro: BART.PANN. Gryllus 30. 

discussionalis, -e 

Iuxta et secundum continentiam litterarum vestrarum discussionalium (Dl 31406: Iuxta et secundum continentias 

litterarum vestrarum discussionalium modum et formam vestre iudiciarie deliberacionis in se lucidissime 

exprimencium ... Iacobus ... quinquagesimo se nobilibus ... verat coram nobis): 1422 Zsigm.oklt. IX,496. 

discutio, -ere 

Rursus propere discussa reponi / munimenta iubet: IAN.PANN. Paneg. 3,2,153-154. 

diserte [1] 

dc_145_10 

355

dc_145_10 

Ut ex singulis ordinibus bini oratores deligerentur, qui Beatricem diserte ... admonerent: BONF. V,5,94. Uti 

Bathor apposite diserteque locutus est: BONF. IV,4,154. 

disicio, -ere (disiicio) 

Quae (sc. lancea) procul extremas delibans cassidis oras / lucida regalis disiiecit tegmina colli: IAN.PANN. 

Paneg. 3,2,150-151. 

disiungo, -ere 

Vos eosdem ad indebitam … tributi solutionem adstringeretis et compelleretis, resque eorum mercimoniales 

disligaretis, dissolveretis et disiungeretis: 1383 CD Hung. X/8 p.117. 

dispando, -ere [1] 

Adalbertus ... cum de martyrio pulcherrime triumphasset, statim post efflatam animam vincula, quibus erat 

obstrictus, sponte soluta mox in terram e palo procidit, dispansis manibus in crucifixi speciem corpus humi 

dimissum, caput ... per ... oppida circumtulere: BONF. II,1,91. Sigismundus ... dispansis bracchiis ad pedes 

provolutus ... inquit etc.: BONF. III,2,230. 

dispar 

Ad quod si alio umquam tempore repellendum nostrae opes dispares fuere, hoc certe superioribus exhaustae 

cladibus, ne ad sustinendum quidem pares erunt, nisi a reliquis principibus … periclitanti regno subveniatur: 


dispareo, -ere 

Cum venatores ... in Europica Sarmatia constitere, cerva disparuit: BONF. I,2,194. 

disparsus (vide dispergo) 

Equus est preterea in eadem parte alatus, … candido … colore depictus, iubis hincinde disparsis et auriculis ex 

industria erectis: 1518/XIX Áldásy, Címereslevelek II p.82. 

dispensative adv. [3] 

Quod nullum apostatam, ... eciam si dispensative venerit ad ordinem nostrum, volumus promoveri ad dignitatem: 

GREG.GYÖNGY. Constit. p.121 (Rubr. LXVI). 

dispergo, -ere ad A2b: 

Qui de sedibus praedictis tempore in praedicto ad vestras possessiones ... et dominia dispersi sunt: 1458 


dispersio, -onis f. *[5] ad 1 a beta: 

Banus ... per ... iobagionum ... suorum non modicam dispersionem ... extitit liberatus: 1427 Katona, Hist.crit. XII 

p.485. Ut pio regi Stephano barbam in elemosynarum dispersione pauperes evulserunt: Bárczi p.42. 

OSU.LASKO Biga sal. 87,R. 

dispersivus, -a, -um [1] 

Dum ... nos ... cum ingenti et valido nostro exercitu spe ulcisscendi versus regnum Bulgarie, ubi pro tunc dicti 

nostri emuli erant constituti, duxissemus gressus nostros et cum eisdem prope maius castrum Nicapolim 

predictum durum certamen iniendo fatis nobis sinistra statuentibus noster exercitus ruinam, proh dolor, 

incurrisset dispersivam: 1410 Dl 9657. 

displicenter adv. 

Ex gravi querela fidelis nostri … intelleximus admodum displicenter: 1516 Wenzel, Dóczyak p.71. 

dispono, -ere 

Plebano et Iohanni, ... ut se Agriam disponerent, den Ic.: 1499 Iványi, Kőfaragók p.8. Cf. Chron.F.M.O. p.229: 

Cum vero dictus generalis se disponeret transeundum Graeciam, ... dom papa ... legationem illam ... 

revocavit. ad A1a fere i.q. formare: Ipse iuvenis ... in signum sue sanitatis ... Sancti Pauli effigiem in cera 

dispositam ... ad tumbam Sancti Pauli attulit. VALENT.HADN. Mir. 64 (p.110). 

dispositor, -oris m. [12] 

Ut ... episcopus ... suarum possessionum ... tutor et protector defensorque atque dispositor sit: 1433 Fons 2005 

p.367. 

356

dc_145_10 

disputatio, -onis f. [12]/6 

At illi, qui armis et non argumentis talia disserere consueverant, ad disputationis angustias cum se redigi 

recusarent, re infecta discessere: BONF. III,3,63. 

disquisitio, -onis f. [1] 

Ad omnium disquisitionem succurrebat unus, qui ab Ungaris Aba ... dictus est: BONF. II,2,14. Cf. ibid. 12: 

Quem eius (sc. petri regis) loco sufficerent, regia stirpe natum affectate disquirunt. 

disseco, -are 

Tunc nobilis Michael ([et alii]) ... tandem ligna ibidem succisa et dissecata, necnon secures eorum ab eisdem 

auferendo asportassent: 1501 Katona, Hist.crit. XVIII p.284. = Leg. Eccles. I p.557. 

dissemino, -are [8]/5 

Ad hec inter omnes proceres amorem concordiamque disseminas: BONF. I,praef.13. 

dissensio, -onis f. 

Ne res ipsa tota incomposita et in dissensione maneat: 1503 Katona, Hist.crit. XVIII p.344. 

dissero, -ere [18] ad b: 

Praedictam nostram disserebamus sententiam diffinitivam: 1460 Zimmermann, Urkb. VI p.69. 

dissidia, -ae f. *discidia 

Qua (sc. tempestate) regnum nostrum undique fervebat discidiis intestinis: 1404 Mon.Budapest III/1 p.191. 

dissimilitudo, -inis f. [5] 

Preter ea ... accedebat ingens dissimilitudo morum: BONF. IV,4,103. Civitas ... ob morum dissimilitudinem 

contrariaque studia gravibus inter se factionibus laborabat: BONF. III,4,16. Adeo, ut vetus horum regnorum 

amicitia et benevolentia bonaeque vicinitatis observantia iam in dissimilitudinem animorum, iam in simultates et 

aperta interdum odia non sine iactura totius reip[ublicae] Christianae et horum regnorum evidenti detrimento 

processerant: 1498 Katona, Hist.crit. XVIII p.174. 

dissimulatio, -onis f. *disimulatio ad 1: strictius: 

Iidem ... per ... filium Nicolai ex odii et inimici (sic, recte: inimicitiae) fomite sub disimulatione et specie ficte 

pacis non sine gravi iniuria et magno dampno rerum suarum capti fuissent. Cf. 1237/XIX CD Slov. II p.17.: Aliis 

regibus perniciosum ... prestaretur exemplum, si occasione qualibet ... iuribus principum ipsorum processibus 

interponere vos velletis et, ut firmiter arbitre, sub dissimulatione vel conniventibus oculis ullus vellet 

equanimitate sustinere. 1358 Reg.Arp. II/4 p.92. 

dissipatrix, -icis f. [3] 

Quod omnes eam reputabant dissipatricem et prodigam et cuncti eam apellabant insanam (sc. S.Elisabeth): 

Leg.sanct.Hung. p.29v. 

dissolute adv. [1] 

Iuvenem ... quendam seculariter indutum ad se vocans ait: 'Videris nimis dissolute vivere, cum deberes Creatori 

tuo servire.': Leg.sanct.Hung. p.29v. Canonici in via et in hospitiis alter alteri dissolute scandala inferunt coram 

laicis: 1521 M.Sion 1866 p.255. Levis culpa est, ... si quis dissolute ridens cachinnis vel ludis ... alios ad 

ridendum incitaverit: GREG.GYÖNGY. Constit. p.138 (Annexus I). 

dissolvo, -ere *(pecunias) solvendo dividere – szétoszt, szétfizet 

Item matri fratrum suorum legavit (sc. episcopus) vestem hyemalem et aestivalem, quae vestes pecunia emantur, 

iussit et dissolvi mercedem his, qui ei servierunt: 1524 Bunyitay, Gyulafehérvár p.30. 

dissonantia, -ae f. [3]/2 ad 2: 

Biblia est maxime auctoritatis omnium librorum sub universo celo, et tamen videntur in ea reperiri magne 

dissonantie annorum: VALENT.HADN. Calcul. p.37. Tantam enim reperi dissonantiam in historiis et chronicis, 

ut ceptum opus perficere impossibile penitus videretur: VALENT.HADN. Calcul. p.34. 

dissonus, -a, -um (disseronus) 

Ne quid latenter subreperet, quod rationi disseronum (sic ed., cf. CD Hung. V/3 p.210: dissonum) aut veritati 

357

contrarium videretur: 1284 Reg.duc. p.133. 

dc_145_10 

dissuadeo, -ere [8] 

Rex … ad maiestatem vestram destinaverat oratores eidem de exitu suo ab hoc regno, quem eam facturam 

audierat, disuasuros, ut ipsa mentem hanc exeundi ... penitus exueret bono et decenti statu in hoc regno fruitura: 

1500 Dl 104719. 

dissuo, -ere 

Reperit feminam in fratrum cella dissuta consuentem: GREG.GYÖNGY. Vitae 122 (p.106). 

distendo, -ere [17] 

Ac resp[ublica] vestra ancipiti, terrestri maritimoque imperio tutando distenta debilior ad hostium incursus 

perferendos fiet: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.305. ad: 1 a: At ubi distensis velis pelago me commisis 

scripturarum, magnum me inveni certe onus assumpsisse. VALENT.HADN. Calcul. p.34. 

disteneo, -ere [5]/3 

Sigismundus ... variis expeditionibus distinebatur: BONF. III,3,249. 

distinctivus, -a, -um adi. [3]/3 

In extremitate cuiusdam prati posita esset meta terrea inter partes distinctiva: 1362 CD Hung. IX/3 p.329. 

distino, -ere detineo? 

Curarum innumerabilium moles, … quibus inprimis ob bonum publicum et reip[ublicae] Christianae 

emolumentum obvolutus est (sc. episcopus) et dies noctesque distinetur (sic ed): 1501 Katona, Hist.crit. XVIII 

p.301. 

distraho, -ere 

Istis tempestatibus sordidis passim distrahor scolasticis negotiis: BART.PANN. Epist. 1,1. 

distributio, -onis f. ad 5: 

Ipsi decani et canonici propter hanc infidelitatem ... de capitulo excludantur et privationem distributionum 

omnium ... patiantur: 1521 M.Sion 1866 p.323. 

distributor, -oris m. ad a: 

Qualiter honorabilem et egregium magistrum Albertum, ... hospitiorum regalium distributorem ... in realem ... 

possessionem archidiaconatus Ultra Marusiensis ... Thomas ... canonicus ... canonice instituere recusasset: 1522 

Mon.eccl. I p.59. 

districtio, -onis f. 

Oremus! Deus, indulgencie pater, qui severitatem tue districtionis temperas etc.: 1518-1519 Szt.Norbert Emlk. 

p.173. Cf. GREG.GYÖNGY. Vitae 9 (p.39): Sed et polliciens demon, districtionem vitae arctioris dissuadens, 

delicias et suavitates suggerebat. 

districtus, -us m. (distractus) 

Quod per deserta montium ... ultra predicta loca et maxime ad finales distractus (var.: districtus) regni Hungariae 

loca, cellulas et oratoria habebant: GREG.GYÖNGY. Vitae frtrum 51 (p.61). Cf. 1238 CD Slov. II p.31: Villicus 

... ad exhibendam iusticiam deputatis hominibus eiusdem ville vel de aliis pro crimine in eorum districtu 

commisso ... penam infligendo (sic, recte: infligendi) habeat potestatem. 

distringo, -ere ad 2: 

Nondum districtus tremulo fulgore micabat / ensis. IAN.PANN. Paneg. 3,2,67. Cum in bello Macedonico 

Perseus rex Illyricos pecunia conduxisset, ut Romanos a tergo distringerent, quia a fide populi Romani 

defecerant: BONF. I,6,60. 

diutinus, -a, -um [4] 

Quem diutina experientia ita dilexit (sc. Ioannes), ut etc.:: BONF. IV,10,155. 

diutissimus, -a, -um [2]/1 

Mathias ... septies centena milia nummum aureum sibi pro diutissimi belli sumptu repetebat: BONF. IV,8,166. 

358

dc_145_10 

diutive adv. 

Temporibus non diutive elapsis: 1423 Zsigm.oklt. X,1275 . 

diuturnitas, -atis f. 

Sed hoc foedus habeat robur, interea vero temporis diuturnitas iuribus utriusque regni nullum adferat 

nocumentum: 1507 Katona, Hist.crit. XVIII p.504. 

divagatio, -onis f. [2]/2 

Religiosis est periculosa divagacio: GREG.GYÖNGY. Constit. p.87 (Rubr. XXX). 

divago, -are 

Si quispiam ex ipsis magistris extra civitatem per revolutionem unius anni et ultra divagaret: 1492 Mon.Iud. XII 

p.64. 

divagus, -a, -um *divagius? ad 2: 

Proveniunt etiam et boves divagii (sic), quos vulgo 'budosso' vocant: 1520 MNy 1935 p.125. 

divello, -ere 

Quod minus ut facias, paribus reminiscere causis, / divulsum Metium, stratam tellure Corynthum. IAN.PANN. 

Paneg. 3,1,200-201. 

diversifico, -are [8] 

Tres ornatus integros diversificatos pro altari decorando: 1367 CD Hung. IX/4 p.91. Illis denique regni confiniis 

versus septemtrionalem plagam adiacent Bohemi tot variis ritibus, heresibus et deceptionibus abducti ac inter 

sese diversificati: Madas, Laskai p.56. OSU.LASKO Quadrag. Gemma fidei prol. 

diversimodus, -a, -um [2]/2 

Iidem ... multa damna ... in ... confraccionibus et concremacionibus ecclesiarum ... et aliis diversimodis damnosis 

ac iniuriosus calamitatibus ... inferre non formidantes ... regnum nostrum ... spoliarunt: 1324 CD And. II p.128. 

diversitas, -atis f. 

Variis floribus veluti vento agitatis universum gyrum eiusdem galeae atque scuti totamque armorum 

descriptionem pulchra diversitate ambientibus: 1496 Katona, Hist.crit. XVIII p.66. 

diversus, -a, -um divisus, – elhatárolt, megosztott, megkülönböztetett 

Cuius quidem diversae haereditatis metae et termini ... hoc ordine distinguuntur: 1301 CD Hung. VIII/5 p.20. 

adi. In iis enim sum locis, quo et propter diversa viarum discrimina et propter longinquitatem tardissime omnia 

perferuntur: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

dives, -itis adi. 

Item nigrum cuprum dives inpurgatum c. 155.: 1526 Ratkos, Dokum. p.73. Cf. p.274: Idem feces sive schlacken 

de divite cupre (sic), unde possit fieri circa 400 c. kobalt, unde fit cuprum rubeum etc. 

divinator, -oris m. [3]/3 

Ipsi decanus et magister Petrus non fuerunt divinatores, quod gurgites aquarum et sedes piscium cognoscere 

potuissent: 1506-1508 M.Sion 1866 p.298. 

divino, -are [4]/2 

Antistes post regem venerationis obtinet principatum, ... e servis multi numine afflati manticinantur divinaturus 

per sylvas discurrit, hunc sacerdos persequentibus, ... mox a latere immissa cor eius hasta perfodit et ex 

moribundo captat auspicia: BONF. I,1,271. 

Divinus, -i m. 

Quousque ipsa Divino propitio vitam ageret: 1518 Mon.Iud. XIII p.58. 

divisio, -onis f. ad 2a: 

Pellis ... integra sine pilis palpebrarum vel aliqua pellis divisione oculis superinducta fuerat adeo, ut totaliter 

oculos tegeret, nec substantie oculorum ullum indicium appareret: Leg.sanct.Hung. p.31v. Denique divisiones 

proventuum eorundem maxime pecuniarum non foris in domo sua, ... sed in loco capitulari ... calculabit: 1526 

Reg.Strig. p. 165. 

359

dc_145_10 

divisionaliter adv.(curiam) [17] 

Ipsum ... divisionaliter concernentem: 1439 Zsigm.oklt. X,123. 

divisus, -a, -um f. ad 4 *divisio, caterva, manus, turma – csapat: 

Pro divisa et societate effigiem draconis curvati per modum circuli cauda collum circumgirantis divisi per 

medium dorsi ad longitudinem a summitate capitis usque ad extremum caude effluente sanguine et desuper 

crucem ... portandam et ferendam elegimus: 1429 CD Hung. X/8 p.617. 

divulgo, -are 

Sentenciam diffinitivam in hunc modum duximus divulgandam: 1482 Zimmermann, Urkb. VII p.318. 

do, dare verb. 

Te amo, mi Vadiane, quem mihi dederunt fata necessarium: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

docilis, -e 

Magister Blasius ... puer docilis erat: Chron.F.M.O. p.240. Genitrix … / virtutis monitus dociles instillat in aures: 

Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 124-125. 112. 

docilitas, -atis f. [3]/2 

Preceptor eius sepe dicere solebat se nullum adhuc ex Italis peregrinisque discipulum habuisse, qui prestantia, 

docilitate fecunditateque ingenii cum Ioanne Pannonio conferri posset: BONF. IV,3,106. 

docte adv. 

Inopinus namque praesentium geruli, domini magistri Rudolfi, discessus doctius ac tersius scribendi interturbavit 

officium: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. 

doctiloquus, -a, -um [2]/1 

Doctiloquum hunc sinu libellum / et noctes et dies foveto: 1513 Anal.nova p.178. 

doctor, -oris m. 

Clericus, qui modicum scit, ... postquam indutus fuerit, detur sibi doctor, qui tempore ocii informet eum ad 

’Confiteor Deo’, ad ’Credo in Deum’ etc.: GREG.GYÖNGY. Constit. p.109 (Rubr. LXI). 

doctoratus, -us m. 

Unum hoc sciatis, quod iam in dies maioribus et largioribus indigebo expensis, tamen (sic ed., recte: tam) enim 

propter conventum doctoratus et honoris mei, qui iam in dies appropinquat, cum etiam propter emciones 

librorum, quos abhinc citra necessario me habere oportebit: 1449 TSz 1929 p.133. Cf. ibid. p.135: In mense 

Octobris decrevi gradum doctoratus accipere et omnino ad Nativitatem Dei repatriare. 

doctus, -a, -um adi. 

Qui infra texendce historice perquam doctus interpres existit: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. Eximio atque 

praestanti viro, domino Ioachimo Vadiano, Musis atque Apollini sacrato poetae, liberalium artium et ... 

philosophice professori doctissimo, amico praecharo, Viennae in collegio Caesareo vitam viventi: 1514 TAUR. 

Epist. 1 p.130. Ioachime doctissime!: 1516 TAUR. Epist. 2 p.173. 

dogma, -atis n. 

Ipsos ... barones nostros ... in laribus ipsorum propriis compertos per sincerum dogma, urbanitate sagaci et 

loquelae peritae modulis et verborum amoeno suorum contextu ... mitigavit: 1388 Török, Magyarország prímása 

II p.52. 

dolenter adv. [4] 

Dolenter referimus, quod noviter audivimus, quomodo etc.: 1398 CD Croat. XVIII p.357. 

dolo, -are [2]/1 

Suam capellam ... pulcherrime ex dolatis lapidibus fabricatam ... volentes ... decorare: 1351 M.Sion 1863 p.893. 

Mos fuit (sc. S.Germano) ... supra dolatas trabes superiniecto cinere dormire: BONF. I,4,246. 

domesticalis, -e 

Quomodo ipsa ... moderno ... marito suo dedisset ... res suas mobiles, videlicet equos equaciales et triginta tres 

360

dc_145_10 

acervos frugum, bona puta domesticalia eiusdem domine in pertinenciis Hewes existencia per prefatum 

Nicolaum Kompolth absque libitu eiusdem domine exposita: 1476 Dl 17836. 

domesticalis, -e ad 2: *de aetate puellarum: nuptiis matura, adulta – házasulandó, felnőtt (kor). 

Item circa uxorem relinquimus C florenos ita, ut si nobis mors venerit, extunc predictos florenos, quos iuvenibus 

relinquimus, eis dare non audeant, nisi ad etatem viri pervenerint et virgines domesticalem: 1448 Dl 14134. 

domesticatim [2] 

Non modo vicatim et oppidatim evocantur armati, sed domesticatim quisque nomen dare iubetur: BONF. 

II,5,138. 

domestice [1] adv. 

Salibus et facetiis admodum oblectatus est et quandoque ita popularis, ut inter amicos domestice cenaturus culine 

curam obiret (sc. rex): BONF. IV,9,268. Rex ... Wladislaum ... familiariter adibat ... admissumque in cubiculum 

Beatrice teste domestice ac iocose alloquebatur: BONF. IV,5,257. Cum optimatibus ... ita quandoque domestice 

versabatur, ut etc.:: BONF. IV,7,76. 

domesticus, -a, -um ad B1: 

Si qui post assecutionem in colendo ex suo vitio lassi et non boni domestici reperientur: 1521 M.Sion 1866 

p.254. 

dominatio, -onis f. subst. 


1514 TAUR. Epist. 1 p.128. 

dominatrix, -icis f. [3]/3 

Seu dominatrices Romani Tibridis undas, / seu ducis anguigeri, seu caesaris ora petebat: IAN.PANN. Celebr. 

239-240. 116. Ipsum siquidem (sc. regnum) ut dominatrix ceterarum omnium gens inclita incolit olim Scythica: 

Madas, Laskai p.55. OSU.LASKO Quadrag. Gemma fidei prol. 

dominatus, -us m. [8]/5 

Imperator ... ius dominatus imperatoria auctoritate illi confirmavit: BONF. III,3,341. Sigismundus ... plerosque 

in Ungaria civitatibus, oppidis magnisque dominatibus donavit: BONF. III,3,185. Tot familias amplissimis 

honoribus et dominatibus exornarunt (sc. priores reges): BONF. III,4,197. Illi ... instare, dicere ... Romanam 

ecclesiam ... amplissimos affectare dominatus: BONF. III,2,349. Adverse factionis homines ... persuadent ... viri 

dominatum populo videri gravissimum: BONF. III,4,235. Pancratius ... Thurocium dominatum usurpavit: BONF. 

III,7,217. Cum inter Ungaros et Australes hic regulus dominatum haberet: BONF. III,10,8. Mater ... ad 

emittendum regem Moravie dominatum liberis pollicetur: BONF. III,2,238. Qui patrium dominatum Sigismundi 

ope recuperare sperabat: BONF. III,3,223. Rex ... oratores mittit, qui ... domi amplissima queque munera, 

latiores dominatus ... polliceantur: BONF. III,10,54. Ioannes ... magnam dominatus eius partem obtinuit: BONF. 

III,1,265. 

dominica, -ae f. dominicus 

Datum (sc. est privilegium) Bude, dominico proximo post festum Exaltationis Sancte Crucis etc.: 1296 Reg.Arp. 

II/4 p.169. 

dominus, -i m. subst. 

Quam terram Keyran, dominus de Cumanis de genere Borchol ex collacione karissimi patris nostri et nostra 

possidebat: 1266/1300 ÓMO p.121. Qui non longo ante tempore in reverendissimi domini mei aulicorum 

numerum adscitus est: 1514 TAUR. Epist. 1 p.128. Magnifico ac spectatissimo domino Ioachimo Vadiano, 

inclyti Viennensis studii et rectori et lectori dignissimo, domino optimo: 1516 TAUR. Epist. 2 p.175. Nam 

templi praesuli, domino Ioanni Turzo, Vratislaviensi episcopo, cordi est, omnes illius epistolas ... 


domus, -us f. 

Quomodo ... filii ... Benedicti ... tres cophinos apum cum eisdem apibus abstulissent ... de domo Anthonii villici: 

1422 Df 207619. ad D 2 a: In tante novitatis articulo nichil nobis de domo est Anglie nunciatum: 1423/? 

Zsigm.oklt. X,59. Item fuerunt alique domus in castro, quas alias dominus Ladislaus de Egerwara principiaverat, 

demum eciam Blasius Magyar easdem consummare non potuisset, quas tandem ipse dominus Mathias Gereb 

effective consummavit, et sunt in inferiori parte domus quinque et supra sub tecturis tres. … In eodem castello 

361

dc_145_10 

fecit ipse … preparare domos superiores tres et inferiores duas pro cellariis aptas: 1480-1500 Dl 26235 fol. 1v. 

donatarius, -ii m. 

Hi autem donatarii non habent vendendi ... ipsam domum facultatem: 1515 Reg.Strig. p.113. 

donativus, -a, -um *donans 

Nobis incumbit ... unicuique iuxta suorum exigentiam meritorum respondere muneribus donantis (sic, recte 

forsan: donativis): 1300 Reg.Arp. II/4 p.250. 

donavitum lege donativum 

Donavitorum (sic ed.) magnitudinem privilegia illis tributa testantur: BONF. II,10,257. 

dono, -are 

A nobis petierunt obnixe, quod ipsos libertati iobagyonum udvarnicorum nostrorum donaremus: 1236/XVIII CD 

Slov. II p.11. 

dormitio, -onis f. 

Quod ipsa ... suum ... maritum ... in lecto dormicionis iacentem ... interfecisset: 1351 Horváth, Győr p.37. 

dormito, -are [4] 

Si quis ad lectionem in choro dormitaverit: GREG.GYÖNGY. Constit. p.139 (Annexus I). 

dotalis, -e 

Nunc nos dotale tenemus / uxoris regnum: IAN.PANN. Paneg. 3,3,270-271. 

drachma, -ae f. 

Sicut nec hactenus illa sathane membra Hussite fidelium ausculatrunt unice fidei typum et drachma (ed.: recte: 

pragma?) et salutaria vividaque verba et exempla, sed obstinata mente sua in via perditionis sequuntur figmenta: 

Madas, Laskai p.56. OSU.LASKO Quadrag. Gemma fidei prol. 

dualitas, -atis f. [3] 

In dualitate monstratur numerus eorum, qui vocavit duos: Serm.dom. 1 (p.24). Quod dualitas suae curiae pro 

ecclesia parochiali ... ipso defuncto debeat pertinere: 1464 Zimmermann, Urkb. VI p.193. 

dubiositas, -atis f. 

Ibidem praefati c[omites] Simon et Ladislaus ... ex crebris sagittarum et lapidum emissionibus hostilibus 

plurimas in suis corporibus laesiones, immo idem c[omes] Simon vulnera letalia vitae suae dubiositatem 

inducentia gratanter pertulisse relatione narrante cognoscuntur fide digna: 1412 Katona, Hist.crit. XII p.145. 

ducentenarius, -a, -um 

Qui … pecunias … ad arcem Posoniensem perferent, sive fuerint pedites, sive equites, numerum ducentenarium 

non excedant: 1515 Katona, Hist.crit. XVIII p.881. 

ducillum, -i n. ad 1: 

Iohannes molendinator actor super Nycolaum molendinatorem pro restitucione II equorum et pro restauracione 

sepium et pro I patella, terculo et ducillo II flor.: 1395 AA Cassov. p.87. 

ductio, -onis f. 

Si tamen duccio comode fieri poterit, ... loco ipsius pecunie, mihi quam dirigetis, argentum purum 

transmitteretis: 1448 TSz 1929 p.126. Tertio evangelista notat huius caeci ductionis necessitatem: Bárczi p.544. 

ductor, -oris m. ad 1:, de: támogató: 

Qui etiam ad ecclesiam sine ductore procedere non valebat: VALENT.HADN. Mir. 3 (p.64). 

ductura, -ae f. 

Item VIII currus, qui duxerunt arenam, cimentum etc. quolibet die per ducturas X, quamlibet ducturam pro d. 

XVIII, facit in dictis VI diebus fl. XLVIII: a.1434 Bp.Rég. XVIII p.340. 

dudum coni. 

Debueramque dudum tibi gratulari sed neque sera gratulatio reprehendi solet [teste Tullio], praesertim si nulla 

362

dc_145_10 

socordia aut negligentia prcetermissa est: 1516 TAUR. Epist. 2 p.173. 

duellaris, -e 

Item pro wulnere duellari Niclos Hano Mennils servus, quod intulit Sygismundo prima vice: 1394 AA Cassov. 

p.58. 

dulcesco, -ere [2]/1 

Delitias quoque detestabatur, quia Christus sibi valde dulcescebat: GREG.GYÖNGY. Vitae 192 (p.149). 

dulcifluus, -a, -um 

Quia interni affectus dulciflua obsequiositate nos et barones nostros ob reverenciam nostre regie maiestatis laute 

exhibuit (sic, textus valde corruptus): 1307 Reg.Slov. I p.232. 

dulciloquus, -a, -um 

Paulatim pallescentis Minervae dulciloqua speciositas nostros fulcivit homines: 1514 Anal.nova p.39. 

dulia, -ae f. [4] ad a: 

Quia ... fideles nostri ... preclare fidelitatis sinceram duliam et ... virtuosa obsequia ... anhelant pendere: 1397 CD 

Croat. XVIII p.198. Cf. 1388 Török, Magyarország prímása II p.52: Sacro regio dyademati iugiter ingentis 

fidelitatis sincero zelo et eximia dulia, toto nisu adhaerendo ... alienigenasque et devios subditos ipsorum ad 

fidelitatis duliam exercendam ... concitando. Quia subscripti fideles ... barones et proceres ... manifesta nobis 

exhibuerunt argumenta, ... praegratum itaque et acceptabile obsequium et praeclarae fidelitatis sinceram duliam 

et fidelium servitiorum virtuosa et perspicua merita: 1408 CD Hung. X/4 p.685. 

duodecies [2] 

Ladislaus ... immatura morte surreptus diem obiit, quod salutis anno primo supra duodecies centenum ... 

accidisse volunt: BONF. II,7,162. Imperator ... mox eousque evectus, ut duodecies centena milia hominum 

haberet in castris: BONF. III,2,281. Duodecies mille aureus quotannis ei ... ex fisco constituitur: BONF. III,4,14. 

duodecimus, -a, -um [4]/2 

Ad duodecimum tandem annum res prorogata est: BONF. III,7,225. 

duodeviginti (?) 

Nonne principem in Germania novimus, qui duodeviginti annos cum uxore fuit, quam demum, dum infecundam 

deprehendisset, optata mox alia repudiavit: Udis p.472. 

dupla, -ae f. ad 2: 

Item dominus prepositus pro sexta, dupla et simpla suis habet apud se 116.: 1495 Lib.divis.Vespr. p.7. Cf. Ibid. 

p.12: Dominus custos cum dupla habuit in Pechel. 

duplex, -icis 

Iohannes Lubelin ex iussu iudicis vendidit 5 stamina pro centum flor., que sibi per Iohannem ... exticaverit (sic 

ed., recte forsan: extitit) obligata. Item vendidit VIIc zonas arcuum quamlibet pro uno duplice: 1395 AA Cassov. 

p.68. 

duplicitas, -atis f. 

Timor ... Domini sanctus ... cor eius a duplicitate praeservabat seu purgabat: GREG.GYÖNGY. Vitae 197 

(p.152). 

duplico, -are ad 3: *act.: geminare de scriptis: aliquid in exemplaria duo transcribere – megkettőz írást: lemásol. 

Pro cautela uberiori dictum libellum dupplicassent, quorum unus ad domum regiam tavarnicalem reportatus 

extitisset, reliquus vero erga communitatem nobilium predictorum predicti comitatus Thuruch remansisset: 1419 


duplo, -are 

Eidem ecclesie lego amphoram cum pelvi argentea, ... item pro die Cene Domini unam cuppam deauratam 

dupplatam argenteam mediocrem et alias duas cuppas parvas argenteas deauratas cum virgultis erectis, discos 

argenteos duodecim: 1499 Mon.civ.Zagr. II p.517. Cf. etiam Ibid. p.518: Lego ... episcopo Waradiensi cuppam 

deauratam novam unam et salserium auratum dupplum unum. 

363

duplus, -a, -um 

Lego ... episcopo Waradiensi cuppam deauratam novam unam et salserium auratum dupplum unum. Cf. etiam: 

Eidem ecclesie lego amphoram cum pelvi argentea, ... item pro die Cene Domini unam cuppam deauratam 

dupplatam argenteam mediocrem et alias duas cuppas parvas argenteas deauratas cum virgultis erectis, discos 

argenteos duodecim: 1499 Mon.civ.Zagr. II p.518. 

durabilis, -e 

Ut caduca in durabilem et terminabilem substanciam ... mutare posset: 1419 Dreska, Pannonh. p.117. Cf. etiam: 

Iuxta exigenciam vindemii, dum erit brevius, cicius et cum durabilius, tardius revertuntur: 1506-1508 M.Sion 

1866 p.301. 

duratio, -onis f. [5] 

Insuper huius ad nostrae societatis augmentationem et honorem ac status durationem et conseruationem semper 

toto nisu bona fide promittimus intendere et versari: 1408 CD Hung. X/4 p.688. Quae ad ordinis reformationem, 

augmentationem et perpetuam durationem et permansionem fore dignoscentur et pertinere videbuntur: 1510 


duriusculus, -a, -um 

Quae ... carmina ob incuriae calamitatem cicatricibus duriusculis scatebant: 1514 Anal.nova p.39. 

duro, -are *eláll, megmarad romlatlanul 

Ut ipsi ... vineas ... undique fortificare et muniri et cum tali munitione duratis temporibus semper defendere et 

tenere teneantur: 1486 Agr.Szle 1959 p.89. Si ipse novicius vinum vel triticum vel alia huiusmodi, que usque 

diem professionis sue durare non possent, habuerit, ... vendantur: GREG.GYÖNGY. Constit. p.111 (Rubr. 

LXII). 

dynastia, -ae f. 

Filii Gothardi ... exsecrabile scelus in necem nostram ... nefandissimam conspirationem cogitantes ... ecclesias 

quoque, dinastias et coemeteria divino cultui dedicata ... prophanarunt: 1326 CD Hung. VIII/5 p.157. AOkl. X 

p.194. 

ebibo, -ere [7]/4 

Quomodo ... castellanus ... ac ... familiaris eiusdem ... vina ... dictorum iobagionum ... omnino consumpsissent et 

ebibissent: 1483 Horváth, Győr p.92. 

ebrius, -a, -um [3]/2 

Quare tanta diebus festis hic ebriorum sit copia, ut etc.: BONF. IV,5,49. 

eburn(e)us, -a, -um [3]/2 

Terpsichore plectro digitos aptavit eburno: Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 216. 115. Atila ... habuit augustale 

pre ceteris insano sumptu affabre factum, ... cultum ubique gemmis et columnis aureis eburnisque suffultum: 

BONF. I,3,91. Perseus insanum si te … fecit eburnus: Anal.nova (Piso) p.409. 

ecce 

Sed eccum adolescentem ... advenam esse oportet: BART.PANN. Gryllus 60. 

echeneis (?) 

Nec me … terrebunt … / … / non scopuli, non si currentem forte carinam / in media tenet parva echeneis aqua: 

Ábel, Anal. IAN.PANN. Eleg. 30,15-18. (p.126). 

eclipsor, -ari (ecclypsor) verb. depon. 

Si lunam pallescere, sicut solem videmus ecclypsari, quid est hoc? Xvex.: Form.styli p.XIII. 

ecloga, -ae f. [1] 

Ut ... tuae ... Minervae ... mitterem ... hanc, inquam, eclogam: BART.PANN. Ded. 2. 

ecquis, ecquid 

Ecquis meum vidit gnatum parvulum?: BART.PANN. Gryllus 32. 

edacitas, -atis f. [4]/3 

dc_145_10 

364

dc_145_10 

Morbi causam peponum arguunt fuisse edacitatem: BONF. III,4,100. 

edepol coni. 

Quod satis inferioribus aedepol est verendum: 1417 CD Hung. X/5 p.764. 

edisco, -ere [10] 

Scripturam Sanctam avide legat, devote audiat et ardenter ediscat: GREG.GYÖNGY. Constit. p.116 (Rubr. 

LXIII). 

edissero, -ere 

Nec tibi inexpertos mendax edissero calles: IAN.PANN. Paneg. 3,3,148. 

editus, -a, -um [7]/3 comp. 

Si distincta unione rerumque congerie levia sursum, gravia deorsum desidunt, nimirum Scythia celo propior sub 

editiore polo sita prior emersit: BONF. I,2,18. Quibus quanto maior, tanto editior miseriarum et periculorum 

cumulus accedit: BONF. I,3,148. 

edo, -ere verb. 

Tuam ... excellentiam … obsecro, quatenus nasturtium edas, et sicut solent tortuosi elephantes praematurum 

foetum decimo saltim anno sub lucem emittas: 1514 TAUR. Epist. 1 p.128. Ex … epigrammate, quod nudius 

quartus, cum totus in fermento essem, edideram, cantari siquidem stannei usum mihi inhibuit, poteris ad unguem 

usque cognoscere: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. Hem, quid est? Esumne aut potum vocas?: BART.PANN. Vigil. 

11. 

educo, -are [26] *alere, sustinere – eltart: 

Cum olim Geuse senior ... se et caput suum ... protectioni ecclesie nostre, ... ut sue necessitatis tempore se et suos 

possit in sinu nostre (si ed., orig. Df 200026: matris) ecclesie securius educare, commisisset: 1274/1275 

Veszpr.okl. II p.129. 

educo, -ere (exduco) 

Qui equos de regno nostro ... alias per nostram maiestatem prohibitos exducere in alia regna seu inalias partes 

niterentur: 1399 Mon.Budapest III/1 p.137. Cf. 1397 Wenzel, Stibor p.91. 

effectio, -onis f. [1] 

Ubi eciam preter alias cedes unius vulneris insigni effectione visu alterius oculorum suorum exstiterat exorbatus: 

1367 CD Lipto I p.61. 

effective (effectius) adv. 

Similiter (sic ed., recte orig.: si) iidem magistri carnifices ab huiusmodi loco conservationis piscium suorum per 

nos ispos (sic, recte: ipsis) iuridice, ... realiter et effectius (sic ed., recte orig.: effective) statuto ... sequestrari 

deberent: 1509-1514 Budai mészárosok p.379. 

effectivus, -a, -um [7] ad 1: 

Omnimodam ac effectivam satisfactionem impendere: 1430 Mon.Budapest III/2 p.152. 

effectualis, -e 

Negotia … sunt adeo ardua et tanti ponderis, quod concernunt statum prosperum totius Christianitatis … necnon 

inclitissime domus Francie et regni ipsius commodam et affectualem reconciliationem pacificumque statum. (Cf. 

ibid. p.366: omnimodam et effectualem reconciliationem): 1414 Fink, Acta I p.362. 

effemino, -are [5]/5 

Ne effeminati ubique gentium Ungari predicentur: BONF. III,1,188. 

efferatus, -a, -um [3]/2 superl. 

Scythe ... Grecorum et Romanorum commercio fuere usi, coinquinatis quasi moribus immites et efferati facti 

sunt: BONF. I,2,26. Quam (sc. gentem) intra Caucasum ferreis claustris cum ceteris efferatis nationibus 

Alexander obstruxerat: BONF. I,2,57. Si vero pedibus iter facere malimus, per media efferatissimarum gentium 

castra ire cogemur: BONF. I,5,58. Quid in vos ipsi furitis, efferatissimi homines?: BONF. II,3,38. Pre furore 

efferatissime gentis urbs universa ... cedibus ... completur: BONF. III,4,28. Mater filiam hortatur ... plus quam 

efferatum affirmans esse Ungaricum furorem: BONF. III,1,203. Alii vero … inter se mutuo efferata atque 

365

dc_145_10 

truculenta tela convertunt: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.246. 

efferitas, -atis f. [2]/1 

Pari efferitate Theodosius ... cum magna nobilium manu obtruncatus: BONF. I,2,222. 

efferus, -a, -um [3]/1 

Dum obstinatos efferarum gentium animos verbo Dei mollire contendit (sc. S.Adalbertus): BONF. II,1,86. 

effetus, -a, -um [4]/3 

Civitas igitur vetustate iam effeta nec arte, nec loco munita … occupatur: BONF. Imprudens … mulier … iam 

annis effeta … filiam … mente deiicit: BONF. III,3,294. Veterano tandem militi tot laboribus iam effeto que 

premia polliceris?: BONF. III,5,12. Me quoque graves perpetuique labores iam effetum reddidere: BONF. 

III,7,283. Que (sc. urbes) aut celi iniquitate, aut longo senio effete fuerant: BONF. III,4,110. 

efficacia, -ae f. 

Per quod intelligitur efficacia potestatis in sancto viro: Serm.Quinqu. 3 (p.31). 

effigies, -ei f. [14] 

Secundas (sc. litteras) … Sigismundi … regis … sub sigillo suo maiori, regiam effigiem suam coronatam 

exprimente a tergo impresso patenter emanatas: 1465 Schmitth, Ep.Agr. II p.78. ad A 1: In signum sue sanitatis 

iuvenis … effigiem in cera dispositam propriis brachiis ad tumbam Sancti Pauli attulit: VALENT.HADN. Mir. 

64 (p.110). 

effigio, -are [4] 

Quatenus praefatam monetam in vera lega cusam bene dealbatam, monetam et effigiatam ... recipiatis: 1456 

Zimmermann, Urkb. V p.550. Summum eius (sc. scuti) in formam mete everse effigiatum, imum vero in modum 

turbinis fastigiatum: 1502 Turul 1905 p.171. Schwartner, Introduct. p.382. 

effingo, -ere [1] 

Gens … vultus ad aliene mentis habitum effingitur: BONF. III,1,125. 

efflagitatio, -onis f. [1] 

Quod Alberti efflagitatione ducis Austrie … ei ultro receperat se omnino Petrum in Ungariam restituturum: 

BONF. Innumera Ungarorum multitudo confluxit, qui consalutatis regibus obstinata efflagitatione postularunt, ut 

etc.:: BONF. II,2,131. Cf. etiam BONF. II,1,62 II,5,82. Is … ab intempestivi stipendii efflagitatione rem 

inceperat: BONF. IV,1,50. 

efflagito, -are [7]/3 

Elisabetha … Simoni … archiepiscopatum … efflagitanti repulsam dedit: BONF. III,4,251: BONF. III,4,251. 

Cogita idem nunc eorum manes te efflagitare ac petere supplices, qui suum regnum … ire perditum egerrime 

ferunt: BONF. III,1,106. Efflagitata concordia: BONF. III,5,179. Per quos (sc. legatos) festinandam is (sc. 

imperator) … expeditionem orabat efflagitabatque: BONF. III,6,130. Eos ipsos … omnibus meis id enixe 

efflagitantibus canonice legitimeque transtuli (sc. in episcopatus alios): 1501 Katona, Hist.crit. XVIII p.300. 

Cepit (sc. frater moriturus) efflagitare extremam unctionem sacramentalem: GREG.GYÖNGY. Vite 159 (p.204). 

efflictim adv. 

Ne, dum filios efflictim deperimus, eos (sc. deos) negligamus: BART.PANN. Gryllus 52. 

effloreo, -ere [2]/2 

Urbs prepotens et opulentissima … e multarum … civitatum excidio mutato fato nimis effloruit: BONF. I,6,148. 

Laetatur Ungaria sibi tanti sancti effloruisse solatium: AASS Transl.Pauli p.609 (Recte: p.569). Penes quos 

omnis disciplinae militaris gloria semper effloruit: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.260. 

effluo, -ere [27] 

Item infra castrum unum puteum effluentem fecit muro lapideo circumvallare: 1480-1500 Dl 26235 fol. 4r. 

effluxus, -a, -um 

In cursu anni huius praesentis … huiusmodi voluntatem suam litteris signatis confirmare ac per nuncium 

specialem signa huiusmodi ratificationis et recognitionis suae voluntatis ad ipsum caesarem ante effluxum 

tempus annuum et dicti termini … omnino transmittere velint: 1503 Katona, Hist.crit. XVIII p.350. 

366

dc_145_10 

effluxus, -us m. [1] *de tempore: decursus, actus praetereundi – lefolyás, eltelés: 

Supplicaretur, ut ei licenciam … concederetis nubendi cum uno regalium, … assignatis causis dispensacionis: 

eiusdem Iohanne iuventitem et effluxum temporis luctus (cf. ibid. p.11: cum … Iohanne sit iuvenis et tempus 

luctus postergarit): 1347 TT 1905 p.9. 

effossio, -onis f. [2]/1 

Ad possessionem Gordowa vocatam per effossionem seu reflectionem meatus cuiusdam fluvii … inter districtus 

Raccha et Gordwa vocatos fluentis et pro vera meta eorundem districtuum habiti ac reputati prope quandam villa 

in tenutis dicte Raccha habitam … ad terras et tenutas de dicta Raccha alias factam fuissent applicata (sc. prata): 

1407 Zsigm.oklt. II,5239. 

effusor, -oris m. [1] 

Innocentum sanguinum effusores a regiae maiestatis curia sequestran et excluden regiae providentiae 

suademus, … crimina … iudicialiter convincantur: 1330/XVIII Kovachich, Suppl. I p..275. Rex … Almum 

Colomanno magis amabat, quando illum multi sanguinis effusorem, contra vero hunc mitiorem e sapientia sua 

fore prospexerat: BONF. II,4,274: BONF. II,4,274. 

egero, -ere [6] ad 1: 

Gryphonis natura est ultra hiperboreos montes egestum auri cumulum summa diligentia custodire: 1517 Turul 

1911 p.110. 

egestas, -atis f. (*degestas) 

Sed, velim, nolim, videlicet (sic ed., recte orig.: oportet) me in hac degestate (sic ed., orig.: degesta[te]) 

pacienciam habere: 1449 TSz 1929 p.135. 

egressio, -onis f. [5] *theol.: actus abundanter effluendi (?) – kiáradás (?): 

Altitronus ille Dominus, cuius egressio est a sumpmo celo et celestis altitudo consilii supra cuncta tenens 

imperium in excelsis, … in terra principes ad regni gubernacula provexit: 1371 Mon.civ.Zagr. I p.238. 

eia age – nosza. interi. 

Ipse, inquam, potius lyra sonanti / blandas, eia iterum canat querelas: IAN.PANN. Epigr. 339,25-26. 

eiectio, -onis f. [6] ad 2: 

Sed infra unius anni et diei spatium a die eiectionis et exclusionis computando ad alia loca (sc. tales non 

recipiantur): 1521 M.Sion 1866 p.253. 

eiulatus, -us m. 

Ibo visam, quisnam gentium quasi follis oppleatur eiulatibus: BART.PANN. Gryllus 33. Quorsum eiulatus, quos 

editis: BART.PANN. Vigil. 28. 

eiulo, -are [7]/3 

Gemens et eiulans spemque inter et metum anceps (sc. mater pueri): VALENT.HADN. Mir. 5 (p.70). Multi me 

inani spe eiulantem solantur: BART.PANN. Gryllus 30. 

elaboratio, -onis f. 

Nos universas causas ipsorum ... de praesenti termino elaborationis brevium iudiciorum vigesimi diei festi B. 

Iacobi apost proxime praeteriti ... Duximus prorogandas: 1519 Katona, Hist.crit. XIX p.162. 

elaboratus, -a, -um [1] 

Ubi elaboratissima spectantur edificia, neque aviaria, piscine ceteraque vivaria desunt: BONF. IV,5,60. 

Ladislaus … rex … medie are imposuit (sc. corpus S.Stephani) sacelloque elaboratissimo donavit: BONF. 

II,1,368: BONF. II,1,368. 

elangueo, -ere [2] 

Quod omnes sui sensus et ingenii vires elanguent servitiique tempora pereunt: BONF. V,10, praef. 1. 

elanguesco, -ere [2] 

Corruit gladius Gedeonicus, cuius acie ... fugabatur impius, ... elanguit homo elegantissimus: 1476 Kovachich, 

Scriptores II p.4. 

367

dc_145_10 

elargitio, -onis f. [5]/3 

Dum missarum solemnia … celebrarentur et indulgentiarum elargitioni interfui: 1515 Theiner, Mon.Slav. I 

p.562. Per elemosinarum elargitiones eisdem monasterium … conservari posset. 1518 Erdélyi, Register p.161. 

elector, -oris m. 

Quis enim ... avum illum tuum virum non tam corporis, quam animi viribus praepollentem, ... Romani huius 

invictissimi imperii electorem veluti decantatissimum ex factis et stratagematibus praeclarissimis non declamet: 


electrum, -i n. [1] 

In qua (sc. insula) veris tempore fluctibus iaciatur electrum, si Timeo credimus: BONF. I,1,39. 

electuarium, -ii n. [5] lekvár 

Quidam … medium simulae vel amplius in sero nulla necessitate compulsi comedunt electuarium in magna 

quantitate sumendo: Bárczi p.58. OD 28,E. 

elemosynarius, -a, -um 

Quod si ipse sanctorum meritis, videlicet Pauli primi heremite et Ioannis elemosynarii a captivitate sua 

liberaretur, ... ipsorum reliquias devote visitaret: VALENT. HADN. Mir. 65 (p.110). 

elegantia, -ae f. 

Volebam etiam illa denuo ad aliquam elegantiam stili trahere: VALENT.HADN. prol. p.58. 

elegi, -orum m. [2] 

Si elegos eius leges, ingeniosum vatem mellitumque Tibullum credas: 1512 Anal.nova p.213. 

elegiacus, -a, -um [1] 

Hic etiam vitam sancti patris nostri ... tam elegiaco, quam Saphico carmine edidit elegantissime. 

GREG.GYÖNGY. Vitae fratru 228 (p.172). 

elementum, -i n. 

Quod nos ipsos etiam carissimamque sororem nostram primis litterarum elementis erudivit: 1518 Katona, 


elenchus, -i m. [3]/1 

Legati fuere Guilielmus, … Nicolaus … Taboritarum sacerdotes et Petrus Anglicus elenchorum argutiis 

instructus: BONF. III,3,94. 

elephas, -antis m. 

Exemplum de elefantibus, de quibus dicit Solinus, ... quod solem orientem motibus, quibus possunt, adorant et 

salutant: Serm.Quinqu. 9 (p.40). Tuam ... excellentiam … obsecro, quatenus nasturtium edas, et sicut solent 

tortuosi elephantes praematurum foetum decimo saltim anno sub lucem emittas: 1514 TAUR. Epist. 1 p.128. 

elevatio, -onis f. 

Tercio est, quod est summe elevacionis (sc. caput): Serm.Quinqu. 3 (p.31). De: Úrfölmutatás: Et si etiam ... 

missae intersunt, vix elevatione expectata fugiunt (sc. canonici) et exeunt e choro partim in Lares proprios, 

partim vero in capitulum: 1505 M.Sion 1866 p.612. 

elibero, -are 

Quosdam duos latrones, qui apud dicti iudicis ipsius exponentis in praescripta possessione … pro eorum delictis 

et excessibus in cipum reclusi et obserrati erant, … iidem … de huiusmodi cipo extraxissent et eliberassent: 1509 


elido, -ere 

(Turci sc.) infantes a maternis uberibus raptos aut faucibus elidunt, aut saxo parietibusque collidunt: 1521 


elinguis, -e [2]/1 adi. 

Nisi te mutis piscibus surdiorem esse atque elinguem illum Harpocraten examussim referre factus essem certior: 

368

dc_145_10 

1514 TAUR. Epist. 1 p.128. Quos fieri elingues saepe coegit amor: Anal.nova (Piso) p.415. 

elisio, -onis f. [1] 

In elisionem perniciosorum ipsius perfidi hostis et antiqui draconis sequacium et militum paganorum ... signum 

seu effigiem draconis ... publice portandam et ferendam eligimus: 1408 CD Hung. X/4 p.684. 

eloco, -are [1] *de iobagionibus: collocare, immigrare iubere – kihelyez, költöztet: 

Quod … idem Andreas … quamplures iobbagiones ipsius exponentis … de domibus bonorum ipsorum per 

castellanos … expelli in domosque huiusmodi iobbagyonum suorum expulsorum alios suos iobbagiones elocari 

et condescendi fecisset: 1495/XVIII Dl 74473. 

elocutio, -onis f. [1] 

Venustas nanque forme, dexteritas ingenii cum apposita elocutione coniuncta ipsum … Socratem in amoris 

estum coniecisset: BONF. IV,5,5. 

eluceo, -ere verb. 

HIC SVNT IN TVMBA PRAECLARI / PRAESVLIS OSSA / STEPHANI EMERICI [...] PROGENIE / NATI / 

DVXITQVE [...] NOMINI [...] CVLMINE / ELVXIT / ANNO. m. CCCC.XIX. DIE. VIGESIMA. III. MENSIS. 

MAII.: 1419 Entz, Gyulafehérvár p.171. 

elumbis, -e 

Numquam enim Turcae ullo virtutis genere … superiores fuere, homines quippe enervati et elumbes, ut Asiatici 

omnes et ad servitutem ac ignominiam nati: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.257. 

emanator, -oris m. 

Iidem iurati assessores ... Andream litteratum de Iwankafalva post uxorem suam nobilem, emanatorem falsarum 

litterarum et falsorum sigillorum conservatorem et sculptorem, ... Nicolaum dictum Tassol ignobilem furem 

vagabundum ... pro publicis malefactoribus et nocivis hominibus nobis in eorum regesto assignarunt: 1424 

Zsigm.oklt. XI,1303. 

emancipo, -are 

Quem ... a Syracusano quodam homine viginti minis emi, quas dum reddis, tuum tibi emancupo doque liberum 

gnatum: BART.PANN. Gryllus 113. 

emarcesco, -ere [3] 

Ioanna … scribit … longe commodoriorem reipublice in Pannoniis … Lodovicum fore, quam in brevi Apulie 

regno coniectum aut ingrato otio emarcescere aut Italicis factionibus implicitum nihil immortalitate dignum 

agere: BONF. II,10,287. 

emenda capitis expr. 1 

... non ipso facto potentie et sententia capitali, sed in emenda capitum ipsorum ...: 1476 DRH III p.67. 

emenda, -ae f. *emmenda ad 2: 

Paratus sum … ad omnem emmendam. Melius quippe est mihi in manus hominum incidere, quam in manus Dei 

viventis: GREG.GYÖNGY. Vite 257 (p.189). 

emendatus, -a, -um [2]/1 

Quos (sc. libros) propediem studiosae iuventuti emendatiores edere curabimus: 1522 Anal.nova p.487. 

emendo, -are 

Ut ... episcopus ... suraum ... possessionum ... tutor et protector ... sit, ... universosque familiares ipsius domine et 

filii sui tam nobiles, quam ignobiles iuxta eorum merita tenere, conservare, corrigere et emendare valeat atque 

possit: 1433 Fons 2005 p.367. 

ementior, -iri [2]/1 

Iuvenem … re vero subornatum diabolum sub professione monachi humilitatem ac innocentiam ementitum … 

viri sanctitas plane detexit: BONF. I,5,165. Diabolus quadam nocte Martino Christi formam ementitus apparuit: 

BONF. I,5,166. Fredericus … ad Albertum ducem repente scribit … Bohemos herede superstite … alium regem 

creare non posse et creandi potestatem … ementitos esse: BONF. III,4,220. 

369

dc_145_10 

emergo, -ere 

Qui non fortunis generositateque et gloria maiorum suorum innixi, sed propriis eorum laboribus et virtutibus 

clari emerserunt: 1478 Wenzel, Dóczyak p.9. 

emeritus, -a, -um 

Ipsum … / … nunc more vetusto / emeritum iam paene canam: Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 150-152. 113. 

emetior, -iri [6]/4 

Itinera incredibili celeritate confecit (sc. Mathias rex) et centena quot diebus passuum actuario curru emensus 

est: BONF. IV,9,276. 

emico, -are 

Qui cum generis praeeminentia inter ceteros principes ... emices: BART.PANN. Gryllus ded. 3. 

emigratio, -onis f. [1] *proprie: actus extra migrandi v. egrediendi – kivonulás: 

Unni … e reconditis ac apseris Scythie sedibus iterum emigrare constituunt. … Emigrationis stato die turmatim 

prodeunt: BONF. I,9,10-11. In hac secunda Unnorum emigratione ex centum et octo tribubus CC et XVI 

hominum milia sorte educta sunt, ut liberos et uxores cum fortunis tutos haberent: BONF. I,9,22. Cum igitur 

nihil perpetuum nasci possit, equo animo toleranda est eius hec in beatiores sedes emigratio: 1515 Acta Tom. III 

p.445: BONF. I,9,22. 

emineo, -ere 

Quam praeter ceteras eminendi praerogativam diuturno ocio et securitate non quidem amisisse, sed certe 

intermisisse videmini: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.260. 

emitto, -ere [88] verb. *emicto ad III 3: 

Quod iidem filii Pauli bani de premissa litte sua emicti … deberent: 1421 Mon.episc.Zagr. VI p.39. adI B 1 a 

*'machinas e.' i.q. e machinis sagittas sim. extra mittere – fegyvert: elsüt: Ladislaus …in turri hic habita 

constitutus ... machinas et pixides sonorosas sepissime more hostili huc ad civitatem emisit et emitti fecit, ubi 

eciam, si vigilem custodiam non habuissemus, utique idem Ladislaus cum suis complicibus hanc civitatem in 

favillam ignis converti fecisset: 1422 Mon.episc.Zagr. VI p.58. Tuam ... excellentiam … obsecro, quatenus 

nasturtium edas, et sicut solent tortuosi elephantes praematurum foetum decimo saltim anno sub lucem emittas: 

1514 TAUR. Epist. 1 p.128. 

emollitio, -onis f. 

Sol vero est Iesus, ... in quo commendatur beneficium emollicionis, quia statim ab exiguo radio solis calefactus 

in mollicionem est resolutus. Serm.Quinqu. 7 (p.37). 

emologo, -are [5]/3 

Sed quum Turci prefati emologati in parte maiori pace ipsa per dimissionem magnorum et notabilium castrorum, 

reliquum non restabat faciendum, non compleverunt (etc., textus autem non plene liquet): 1444 TT 1895 p.400. 

emorior, emori, emortuus sum [2]/1 verb. depon. 

Et, quae praetereunt, emoriuntur aves: IAN.PANN. Epigr. 213,24. Laqueo … emorere et moriendo male mereri 

desine: BONF. IV,1,87. 

emphyteuta, -ae m. [2] emphiteuta 

Quod censuarii sive emphiteute sunt multum depaupertati adeo, ut quidam ... propter eorum inopiam censum 

anniversarium minime solvere poterant: 1505-1508 M.Sion 1866 p.292. Pluries contingit propter impotentiam 

emphiteutarum solutiones censuum statutorum differri: 1521 M.Sion 1866 p.257. 

emphytheusis, -is f. subst. 

In perpetuum feudum sive emphiteosim: 1469 Végh, Buda p.99. 

empyrius, -a, -um [5] 

Quidam enim dicunt, quod in caelo empyreo non erit laus vocalis: Bárczi, p.69. OSU.LASKO Serm. De sanctis 

101 (p.7). 

emtor, -oris m. 

Propter emtorum conditionem suspicio sinistra de dicto plebano … non capiatur: 1507 Katona, Hist.crit. XVIII 

370

p.482. 

dc_145_10 

emulcto, -are [2] 

Ut omnium saltem infirmorum animarum scrupulosa emulctetur seu auferatur opinio: GREG.GYÖNGY. 

Constit. p.71 (Rubr. IV). 

emunctus, -a, -um [2] ad B 2: *sed usu absoluto: 

Quibus (sc. epigrammatibus) nil dulcius, nil candidius, nil emunctius esse vel Momus ipse iudicabit: 1512 

Anal.nova p.215. 

enascor, -i, -natus 

Sedatis, sopitis et dimissis omnibus huiusmodi litium processibus ratione praedictae domus inter eos enatis totum 

et omne ius … ipse … in … archiepiscopos … duxisset conferendum: 1504 Katona, Hist.crit. XVIII p.392. Cf. 

Ibid.: Quam quidem domum arialem serenissimus … Mathias rex … Petro archiepiscopo … contulerat. (D. … 

feria secunda proxima post dominicam Reminiscere 1504. Pestújhegy hatósága 1130 

eneco, -are, enecui, enectum [7]/2 

Qui (sc. Andreas dux) …agnatorum insidiis uxorisque consensu, qui regnum anhelabant, laqueo enectus est: 

BONF. II,9,380. Ladislaus … paucis post diebus … medicato puelle concubitu … enectus est: BONF. III,2,273. 

Pragam perducti furcisque devoti omnes laqueo enecti sunt: BONF. III,3,287. Ioannem … illi ceperunt, … in 

abditis penetralibus variis cruciatibus afficere occepere, quibus tandem enectum … in Danubium … 

demerserunt: BONF. III,4,23. Complures redeundo pueros fame laboreque enectos in sepes immaniter abiecere: 

BONF. V,4,62: BONF. II,9,380. 

enervatio, -onis f. 

Que cum non solum in ipsius sepefati fratris Iacobi detractionem et infamiam cedant et retorqueantur livore 

quodam fomite et odio, verum eciam in detrimentum fidei et salutispopuli huius regni et enervacionem sancti 

operis, quod operatus est in ipso regno: 1439 AA Bosnae p.175. 

enervo, -are 

Numquam enim Turcae ullo virtutis genere … superiores fuere, homines quippe enervati et elumbes, ut Asiatici 

omnes et ad servitutem ac ignominiam nati: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.257. 

enim interi. 


enitesco, -ere [3] 

Que (sc. virtus) in adversis semper clarior enitescit: 1502 Turul 1905 p.171. Schwartner, Introduct. p.381. Quod 

… Pannoniorum nomen … in horas enitescat: 1522 Anal.nova p.488. 

enixus, -a, -um [1] 

Rex … iura regni … omni studio ac enixu tuendam esse suadet: BONF. II,9,219. Quod a te supplex summis et 

enixissimis precibus petit … rex: BROD. Or. 84 (p.71). 

enormitas, -atis f. 

Plerique prelati, barones, magnates proceresque et nobiles regni nostri … alios eciam grandes et multiplices 

excessus ac enormitates adeo conmittere presumpserunt, quod etc.: 1404/1406 TGy 1835/I p.78. 

ens, -tis [5] 

Cum omnia entia tendi habent ad esse primum et cum homo sit racionabilis creatura, et mediante autem racione 

assimiletur entibus nobilissimis, porro, quae spectare videntur ad culmen es (recte: et) fulcimenta primi entis, 

quod est nobilissimum, homo, qui est creatura infima, merito eadem quoque fulcimenta supplere tenetur, 

tamquam loco a minori: 1348 CD Hung. IX/1 p.638. 

enucleo, -are [14] enucreo ad 1: 

Priusquam descendam ad enucleandam (AA Transl.Pauli p.7r: enucreandam) veritatem: 1507 VALENT.HADN. 

Calcul. p.35. 6638 

enuntio, -are [8]/7 

Plerosque regulos … in abditas aule partes inducit (sc. Barbara uxor), ubi … imperatorem propediem moriturum 

enunciat: BONF. III,3,290. Imperatoris clara legatio … magnitudinem occasionis ostendit, quando attenuatas in 

371

dc_145_10 

Asia et Europa Turcorum res enunciat: BONF. III,6,79. 

enutritio, -onis f. [1] 

Quia ipse tum in redempcionem et recuperacionem certarum hereditatum suarum, … tum eciam ad 

desponsacionem et annupciacionem … puelle Clare … enutricionemque et sustentacionem predictorum fratrum 

suorum protunc in tenera etate constitutorum … molendinum suum … vendidit … iure perpetuo: 1491 MTT XII 

p.29. 

ephebus, -i m. [7]/5 

Ut teneris lanugo exclusit ephebis (sc. Renatum): IAN.PANN. Paneg. 3,1,125. Sigismundum … affirmant fama 

paterni nominis Ioannem adhuc ephebum e Transalpinis oris in Transylvaniam transtulisse: BONF. III,4,259. 

Qui dum vix dum ab ephebis excesserit, et aetatis lubrico et vafra quorundam veteratorum calliditate ac astu 

circumventus clandestine ad eos prolapsus, quos fratres minores vocitant: 1515 Theiner, Mon.Slav. I p.560. Qui 

vix primos ephebos egressus … omne Turcicum nomen sustuleris: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.258. 

ephippium, -ii n. subst. 

Item Ambrosio de Varda, fratri suo legavit vestem rubram sericeam, … carthesium unum vulgo cheze, 

cantahrum unum parvum argenteum, … rocheta, bireta, ephippia de veluto nigro, cui et frenum fiat simile, et 

breviarium: 1524 Bunyitay, Gyulafehérvár p.30. 

epiglossis, -idis n. epiglottis 

Inter moriendum pilula nucis instar e stomacho repente suboritur et … ad os subit cum ad epiglottim pervenisset, 

ille continuo expiravit: BONF. IV,8,202. 

epigramma, -atis n. [8]/1 ad 1: *subintellecto sensu subst. 

Qualis itaque sit et quibus praeditus moribus, ... ex infra scripto epigrammate ... poteris ad unguem usque 

cognoscere: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. In cuius laudem … tumulus suus certis epigrammatum versibus locum, 

diem et annum transitus sui modo pretenso continendo (sic ed., recte forsan: continentibus) mirifice cernitur 

adornatus: 1521-1526 TT 1904 p.529. 

epigrammatarius, -ii m. subst. 

In haec verba autem iuxta Martialis epigrammatarii nugas insonat hemistichio etc.: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. 

epilogus, -i m. [6]/3 ad 2: 

Aliqua (sc. gesta) sub quodam epilogo presentibus duximus patisscenda: 1397 CD Croat. XVIII p.249. 

episcopus, -i m. subst. 



epistola, -ae f. subst. 


chalcographorum prelo traditum iri velle: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. Quemadmodum tu ex epistola mea 

cognosces: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. Quare mihi persuasum habui, tibi illum (ut erat hominum studiosorum 

amantissimus) plurimas suas epistolas misisse, quarum mihi a te copiam fieri peto, et si permiseris obsecro: 1516 

TAUR. Epist. 2 p.174. Etiam vehementer etiamque valeas et Aegidio supradicto Augustini epistolas huiusmodi 

tradas: 1516 TAUR. Epist. 2 p.175. 

epistolicus, -a, -um 

Ne ex epistolica verecundia in commentariorum audaciam transeamus: 1512 Anal.nova p.214. 

epistolium, -ii n. subst. 

Si quid epistolio nostro, quod e nativo Olomucio ad te dederam, ... nihil hucusque responderis: 1514 TAUR. 

Epist. 1 p.128. 

epoto, -are [5] *devorare – elnyel: 

Vitam gurgitans epotavit innoxiam: VALENT.HADN. Mir. 5 (p.68). 

epulae, -arum f. [8]/4 

Ut hii (sc. archidiaconi) … neque epulas querant sumptuosas: 1504-1523 M.Sion 1880 p.515. 

372

dc_145_10 

epulor, -ari [2] ver. depon. 

Hi priscas repetunt glandes, hi tarda lupini / grana vorant, illi caesis epulantur asellis: IAN.PANN. Paneg. 

3,3,75-76. Ut … vota … nuncuparint (sc. Mysi), si vincerent, se cesorum ducum extis non modo diis sacra 

facturos, sed pro lautissimo cibo epulaturos: BONF. I,1,324. Tunc Deus nunquam negabit illi misericordiam 

suam, sed osculans, id est in dilectionem recipit, vestibus gratie induit et epulatur in communione eucharistie: 

OSU.LASKO Serm.dom. XXXVII,E. Ea de causa ipse testis fuisset per eundem fratrem Sigismundum invitatus 

ad quoddam prandium, … ubi lautissime fuisset epulatus: 1518 Erdélyi, Register p.135. 

equestris, -e 

Cum pater Arctoo veniens Augustus ab Histro / ad se transmissum titulo donavit equestri: Ábel, Anal. 

IAN.PANN. Celebr. 263-264. 117. 

equinus, -a, -um [13] 

Equus est preterea in eadem parte alatus, quem eruditorum turba pegason hoc est equino capite volucrum 

nuncupat: 1518/XIX Áldásy, Címereslevelek II p.82. 

equitatus, -us m. [3]/2 

Cum Luitprandum cum maximo equitatu multisque cohortibus Romani propediem rediturum intelligerent: 

BONF. I,8,338. Cum multis cohortibus et ingenti equitatu: BONF. I,9,118. Cum maxime (sic ed.) parte equitatus 

ac duabus legionibus: BONF. I,9,144. Cum equitatu et quinque legionibus: BONF. I,9,184. Cum maximo 

equitatu Romam remittitur (sc. Leo papa): BONF. I,9,274. Henricus … ubi Berengarium … multas in se 

cohortes ac maximum equitatum comparare novit: BONF. I,10,244. Urbanus ad comitia primus stato die cum 

validissimo cataphractorum et velitum equitatu convenit: BONF. IV,9,5. Cf. etiam quam saepissime: BONF. 

IV,1,27, 72, 96 IV,9, 111, 157, 169 IV,10,9, 20, 53 V,1,82 V,2,46, V,3,14 V,4,10, 16, 109 V,5,13 etc. 

Considerari oportet … illud quoque: perire vobis … equitatum maximus et validissimum: BROD. Or. 93 (p.72) 

eradicatio, -onis f. 

Item pro eradicacione salicum prope molendinum XXIIII den.: 1441 Df 282530 fol. 2r. 

eradico, -are 

Cupientes quieti partium … consulere litesque ac differentias et contentionum materias iuris et iustitiae aequitate 

dirimere, earumque de medio tollere et eradicare: 1524 Katona, Hist.crit. XIX p.467. 

erectus, -a, -um 

Quos (sc. christianos servos Turci) autem paullo erectiore et perinde sibi formidandos putant: 1521 Katona, 


erga (acc.) praep. 



ergastulum, -i n. 

Nobis apud ecclesiam Beate Virginis de Insula Budensi per eundem dominum Ladizlaum in ergastulo carceris 

conclusis: 1289 Reg.duc. p.145. Cf. ibid. p.152. = CD Hung. VII/2 p.127. 

eripio, -ere (exripio) 

Duo vasa vini ... domo de eadem exripienda deportasset: 1463 Végh, Buda p.96. 

erodius, -ii m. [1] *herodion, -ius 

Cum ista aquila hiniit certamen herodion: GER. p.116 vide s.v.'ineo, -ire'. Herodius omnium volatilium 

perhibetur maior, et ipse interficit aquilam et devorat: GER. p.116 vide s.v. 'interficio, -ere': GER. 116. 

erraticus, -a, -um [3] 

Fecit enim Deus in revocando peccatores, sicut faciunt aucupes, qui erraticos falcones tripliciter revocan: Bárczi 

p. OS p.97. 

erubescendus, -a, -um 

His (sc. hominibus christianis Turci) vehunt, his arant, his fodiunt, his abiectissima exercent omnia 

erubescendaque ministeria: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.248. 

373

dc_145_10 

eructatio, -onis f. 

Secundum eructationem et sonantiam certarum literarum: 1521 Szádeczky, Czéhek II p.33. 

eruditio, -onis f. 

Tercio erudicio, id est idoneitas ad erudiendum: Serm.Quinqu. 3 (p.29). 

erumpo, -ere ad 1 a: 

Puer ... adeo ... fuit attenuatus in omnibus membris, quod ... iam in uno latere femoris rupta cutis superficie coste 

erumpebant: VALENT.HADN. Mir. 35 (p.92). Ut omnis barbarici furoris inveterataeque audaciae maturitas in 

vestram aetatem in huncque rerum statum eruperit: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.260. 

eruptio, -onis f. [3]/1 

Leo facta cum populo ac militibus eruptione … Bulgaros reppulit: BONF. I,9,347. Presidium repentina eruptione 

facta, qui obsistere conati sunt, alios concidit, alios vulneribus affecit: BONF. V,1,23. Presidium Ungarorum … 

in hostes eruptionem fecit: BONF. V,2,130. Ne clandestina hostium eruptione … caperentur: BONF. V,2,22. 

Triginta Turcorum milia in hac novissima eruptione fuisse perhibent: BONF. IV,5,209. 

erutor, -oris m. [1] 

Iidem iurati ... magnificum Iohannem Thwz de Lak erutorem oculorum et interfectorem hominum nobilium et 

condam Iohannis, episcopi ecclesie Quinqueecclesiensis participator Polonorum contra regiam mayestatem 

in regnum Hungarie intrancium in castrum suum Medwewara intromissorem et usque finem vite eiusdem 

fautorem et hospitatorem eiusdem, dominum Oswaldum episcopum Zagrabiensem participatorem et fautorem 

eorundem Polonorum et violentem raptorem et defloratorem virginum ... pro publicis ... malefactoribus et 

nocivis hominibus nobis in eorum registro assignarunt: 1481 VZA 1906 p.159. 1495 tv. = Tan.Borsa p. 315. 

erynneus, -a, -um erinneus 

In quibus quidem erinneis processibus Thomas … ac Andreas … sub banderio dicti Ladislai … premissa 

perpetrare et, in quantum potuerunt, augmentare non expaverunt: DictMedLat III, p.795. GlossSuec I,4, p.371. 

LexNed fasc.23, 1779. 

esculenta, -orum n. [8]/5 

Quoniam testis per fratres ipsos … pro portandis esculentis … mittebantur in diversum locum: 1518 Erdélyi, 


essentia, -ae f. ad 2b: 

Iosa Turcus ... recognoscens Deum, verum creatorem suum in sui essentia, proprio motu propriave voluntate, 

dimissa detestabili fide paganisma, renatus sacri baptismatis unda, fidem veram catholicam est adeptus: 1428 

Katona, Hist.crit. XII p.505. Secundum quosdam anime non possunt ibi (sc. in purgatorio) pati in sua essentia ab 

igne materiali, cum puri spiritus sint, sed in voluntate: OSU.LASKO Serm.dom. XXXVII,D. 

essentialis, -e 

Alias nulla datur non residenti portio reddituum, neque de corporalibus seu essentialibus, neque de 

accidentalibus: 1521 M.Sion 1866 p.256. 

esurio, -ire 

Nimis ego esurii male, ceu lupi: BART.PANN. Gryllus 55. 

etiam interi. 


nullo unquam tempore intermoriturum posteritati clarum reddes: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. Etiam vehementer 

etiamque valeas et Aegidio supradicto Augustini epistolas huiusmodi tradas: 1516 TAUR. Epist. 2 p.175. 

etiam coni. 

Ego me magnificentiae tuce etiam atque etiam commendo: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

eunuchus, -i m. [3]/2 

Si Romane reipublice non consulatur, ut Narsetis eunuchi liberentur imperio etc.: BONF. I,7,267. His commotus 

imperator suffecto in eius locum Longino Narsetem mox imperio abdicavit: BONF. I,7,268. 

374

dc_145_10 

evacuo, -are 

Si quis capellanorum … in partibus illis … reperiretur veraciter criminosus vel dissolutus ac malis moribus 

imbutus, … illico decanus noster terminum competentem eidem assignet, infra quem coactus sit talis male 

vivens recedere et territorium seu districtum evacuare: 1507 Katona, Hist.crit. XVIII p.483. 

evagatio, -onis f. [3]/2 

Si nimis raro celebravit, si cum evaginatione mentis: Bárczi p.49. OD 39,T. 

evagino, -are 

Iohannes Porkolab testificatus est, qualiter vidit predictum Valentinum sartorem ewaginantem gladium contra 

Iohannem: 1439 AA Bosnae p.173. 

evanesco, -ere 

Noli pati, optime imperator, integerrimi avi tui … tam pios cogitatus ulla negligentia evanescere: 1521 Katona, 


everto, -ere 

Omnia vina istic reperta vasis dissecatis evertissetis et in terram effudis setis: 1516 Wenzel, Dóczyak p.71. 

evigilantia, -ae f. [6]/2 

Exigentibus … ipsius comitis … obsequiis … nostro regio culmini per eum … cum sumpma fidelitatis 

constancia, agilitate strenua, evigilancia curiosa et laborum instancia assidua exhibitis: 1406 TT 1884 p.14. 

evolo, -are 

Tum Transalpino legati ab rege profecti / adveniunt cognata viro mandata ferentes, / cum quibus incolumis 

patriam super evolat alpem: IAN.PANN. Paneg. 3,3,331-333. 

evomo, -ere 

Omne illud incendium ... potestis exstinguere, latius effusum in diesque maiores flammarum vortices evomens in 

vestros agros ... suscipere cogemini: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.252. 

exacerbo, -are [6]/5 

Affuere ex composito mulieres, que se ad ludibrium exacerbandumque dolorem potius, quam ad celebritatem 

honestandam accitas esse reputabant: BONF. III,1,214. Hinc sectam suam eiectum iri heretici intelligere, que 

regnante Carolo nondum emerserat, quare magis ac magis exacerbantur: BONF. III,2,384. Irritati citro ultroque 

iurgiis animi ac nimis exacerbati sunt: BONF. III,2,187. 

exacte comp adv. 

Quae (sc. servitia) per tot annorum lapsus clariss[imae] mem[oriae] genitori nostro praestitit, et in dies nobis 

exactius officiosiusque praestare non cessat: 1508 Katona, Hist.crit. XVIII p.555. 

exactiono, -are 

Nonnulli etiam ex ipsis acutis ecclesiasticis periuriis lacessiti captivantur, per lacios exactionantur et 

crudelissime cruciantur: 1417 CD Hung. X/5 p.761. 

exacuo, -ere [3] 

Nec ambigendum est, quin immanissimus tyrannus tot successibus elatus omnique iam domestico ac intestino 

metu vacuus efferatam illamm suam rabiem in nos ipsos exacuet ac totum veteranorum robur omnemque belli 

molem ad fines nostros devastandos depopulandosque convertet: 1514 Acta Tom. III p.258. 

exaggero, -are [9]/7 ad 2 a: 

Exaggerabantur coniuratorum obloquiis hec omnia, que multo minora, quam ferebantur, profecto fuere: BONF. 

III,2,181. Exaggerabat et illud hec mala, que diximus, quod etc.:: BONF. III,4,289. 

exametum, -i n. Decem paria indumentorum ... altaris Beati Mychaelis archangeli de exameto, purpura et de 

baldiquino deaurato cum choopertoria de syndone et manutergiis. 1267 Veszpr.okl. I p.67. CD Hung. VII/2, 46- 

49. RA 2750. 

examitus, -i m. (exametus) [6]/4 

Unam petiam de exameto ... lego ecclesie eidem: 1348 Veszpr.okl. I p.131. 

375

examussim adv. 

Sic aedes cunctas examussim contemplamini, nondum de ea auctio per praetorem propalata est: BART.PANN. 

Gryllus 66. 

exanimo, -are [2]/1 *animo deficere – elbátortalanodik, bátorságát veszti: 

Bulgari … navali victoria consternati ac sinistris his exanimati auspiciis propere se pugnaturos esse diffidebant: 

BONF. II,3,148. Accepta clade ita populus cum universa nobilitate exanimatus esse fertur, ut XXX diebus 

iustitium indiceret: BONF. II,5,169. Elisabetha pre timore in atrio exanimata concidit: BONF. III,1,251. Ille belli 

atrocitate perculse veluti stupide attoniteque, quid agerent, nesciebant, axanimatam utranque dixeris: BONF. 

III,1,296. Re cognita multo magis exanimati … in Valachiam traiiciunt: BONF. III,6,294. Consternantur illico 

Turcorum animi … et … ita exanimati sunt, ut etc.: BONF. III,7,188. 

exareo, -ere, -ui 

Ex cuius interitu omnis Christianae religionis erigendae spes exaruisset, nisi tu divinitus esses oblatus: 1521 


exaro, -are verb. 

Non unas modo verum denas etiam literas nostras ad te exarassem interea temporis quo tua cum praesentia 

Viennae Socratice agebam: 1514 TAUR. Epist. 1 p.128. 

exauctoro, -are [8]/4 ad 1 b: 

Quomodo ego quorundam machinatione et insolentia exautoratus sim, nihil unquam minus veritus aut meritus: 

1526 Acta Tom. VIII p.196. 

exburso, -are [4]/2 

Residuitatem vero (sc. summae pecuniae) pro redemptione nonnullarum litterarum sententionalium a diversis 

iudicibus extractarum ... similiter necessario exbursare habuissent: 1483 Fons 2005 p.411. 

excaecatio, -onis f. [3] 

Si vero gravis et enormis est percussio, sicut est mutilacio manus, ... vel excecacio oculorum aut perdicio vel 

debilitacio membrorum aliquorum, non absolvatur (sc. frater): GREG.GYÖNGY. Constit. p.103 (Rubr. LIV). 

excaecator, -oris m. [1] 

Quod … iidem iurati assessores … magnificum Iob de Gara excecatorem oculorum … nobis in eorum registro 

assignarunt: 1481 Tan.Borsa p.316. 

excandesco, -ere [3]/2 

Mater filiam hortatur … plus quam efferatum affirmans esse Ungaricum furorem, quando nulla dignitatis … 

apud hos ratio haberi soleret, … sed fera tantum libidine trahi cervices preferre humiles atque, ubi in iras 

excanduere, rationis omnino fieri expertes: BONF. III,1,204. Quanquam imparibus Turco viribus occursurum se 

uterque intelligeret, pulcherrime tamen mori, quam …miserias tolerare maluit. Ast, ubi in iras ambo excanduere, 

cum … exercitu obviam prodeunt: BONF. III,5,39. Quo audito ipse magister Iohannes excandescens plenus 

rancore dixit lectori: 'Lector, meniris per guttur tuum.': 1515 Reg.Strig. p.111. 

excarnifico, -are 

Clamat excarnificata tribus diversis vicibus infelix Euphemia: 1517 Katona, Hist.crit. XIX p.56. Qippe per 

omnes cruciatus et corporis lanienas Christianos prius excarnificatos a religione cogunt verique Dei cultu se 

abdicare (sc. Turci): 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.249. 

excellentia, -ae f. subst. 

Tuam itaque excellentiam iterum atque iterum obsecro, quatenus …: 1514 TAUR. Epist. 1 p.128. 

exceptio, -onis f. 

Quod plebanus Brassoviensis … valeat … educillare decem vasa vinorum in eadem Brassovia cum signo 

consueto, … non tamen tenendo tabernam, nec faciendo sedere ibidem homines in crapulatione, sit etiam idem 

plebanus Brassoviensis cautus et honestus, quod in tali educillatione vinorum habeatur exceptio personarum 

ementium: 1507 Katona, Hist.crit. XVIII p.481. 

excepus lege exceptus:BONF. III,5,28. 

dc_145_10 

376

excisio, -onis f. [6]/2 

Propter aquam retortam et propter excisionem sive exsecacionem muri molendinorum ... non posset molire (sic 

ed.) et omnino anichilatum esset: 1503 Balogh, Művészetek I p.90. 

exclamatio, -onis f. [2]/1 

Ut non plus doloris Ungarie patris desiderium, quam letitie inaudita Marie regis exclamatio dedisse videretur: 

BONF. III,1,77. Legati referunt … eorum exclamationem temerariam intempestivamque fuisse: BONF. 

IV,10,17. 

exclusio, -onis f. ad a: 

In nostram hoc inferri iniuriam estimantes, quod erat ad propagationem virtutum, exclusionem eciam viciorum: 

1280 Theiner, Vet.mon. I p.347. Ad conditionem reconciliationis exclusio facta fuisset, de hoc capitulum ad 

instantiam … huiusmodi exclusi provideat de bono remedio: 1521 M.Sion 1866 p.251. Uniones ... cum eo et aliis 

... salva et excepta exclusione infrascripta perpetua firmitate vigere volentes cf. ibid. p.185: ducem Burgundiae 

eiusque coadiutores ... exclusum et exclusos esse ... volumus: 1414 Katona, Hist.crit. XII p.182. 

exclusive adv. 

Que (sc. vinea) a parte Calidarum Aquarum consisteret et in longum versus occidentem ultra ipsas Calidas 

Aquas usque ad quandam aliam semitam, per quam iretur ad prefatum montem Sancti Georgii, exclusive 

protenderetur: 1495 Végh, Buda p.128. 

excogitatio, -onis f. [1] 

Quomodo ipsi Bohemi cum tanta cautela … ipsum custodirent, … ut nulla excogitationis via ipsis exire possit: 

1454 Zimmermann, Urkb. V p.437. 

excors, -dis 

Pavidi et excordes redditi sunt audaciores ad insolida et attrocia flagicia perpetranda: 1422 Mon.episc.Zagr. VI 

p.60. 

excrucio, -are [3]/3 

Me femellam assidui gemitus lacrimeque tue semper excruciant: BONF. III,2,224. Sed me augit preter modum et 

excruciat eximius quidam amor vestri: BONF. V,1,98. Turci … multos captos ac barbara crudelitate excruciatos 

ad Gemonias Constantinopolitanas necassent: BONF. V,3,42. 

excurro, -ere 

Ut … communi auxilio horum regnorum … truculentissima rabies Turcorum ... Longe lateque in fines 

Christianos excurrens et nunc potissimum in inclito regno Poloniae debacchans a subiectis … utriusque nostrum 

regnis … arceatur: 1498 Katona, Hist.crit. XVIII p.175. 

excurso, -are [1] 

Maumethes … latius cum ingenti equitatu excursans multum pecorum hominumque abigebat: BONF. III,3,164. 

Turcus … per finitimas regiones excursare cepit: BONF. III,2,136. Turci … fines ingressi geminis exercitibus … 

longe lateque per cunta excursant: BONF. III,5,208. Turcus … ingentem expeditissimumque exercitum in 

Ungariam excursare iubet: BONF. IV,5,263. 

excussio, -onis f. 

Tum etiam propter vulnus et excussionem in hastiludio per manus nostras … trium dentium ipsius: 1319 Horvát, 

Verbőtzi p.27. 

excutio, -ere ad A1aalpha Q: 

Quod suprascripti ... nuces ... viginti aconum seu metretarum de arboribus ... excussas violenter et collectas 

asportassent: 1386 Dreska, Pannonh. I p.288. 

excutior, -i megmotoz? 

Servetur … sub maiori et arctiori cura et custodia, sitque seorsum ab suo vicethesaurario. Nec pateat unicuique 

ad eos ingressus, sed paucis et certis ad hoc deputatis, alii ingredi et cum eisdem colloqui volentes passim non 

admittantur, et qui admissi fuerint, habeant licentiam ab fidelitate vestra sintque bene excussi, ne aliquid 

inferant: 1510 Katona, Hist.crit. XVIII p.583. 

executive adv. 

dc_145_10 

377

Prout vero praedicta ordinatio est executive in mediis causis a Deo ... ordinate producendis: NIC.MIRAB. Tract. 

p.18. 

exemplanter adv. 

Ad … fidelitatis cumulum … exemplanter ceteros ardentius … inclinamus: 1284 Reg.duc. p.133. = 135 is. (= 

CD Hung. V/3 p.210). 

exemplaris, -e [11] ad abeta: 

Tripliciter hortatur nos ecclesia ad penitentiam. ... Primum dicitur exemplaris inductionis: PELB.TEM. Quadr. 

p.a,2r. Ut Pauli vasticole vitam exemplare / tradam omni seculo vere singularem: VALENT.HADN. Invoc. 7,2-3 

p.25. 

exemplaritas, -atis f. [3] 

Angelica vita et exemplaritas hominibus bona videtur, quando aliqui fratres … minores honorant: 1521 M.Sion 

1866 p.249. 

exemplificatio, -onis f. 

Voluit autem (sc. Christus) nocte nasci primo exigente racione designacionis, quod scilicet mundum invenit in 

tenebris peccati et infidelitatis. Secundo exigente racione doctrinacionis, quod scilicet bona faciamus in occulto 

recte intencionis. Tercio exigente racione exemplificacionis, ut scilicet pastores populorum conservent gregem 

sibi commissum: Serm.Quinqu. 13 (p.48) 

exenium, -ii n. ad 1: 

Que (sc. servitia) tam patri nostro, … quam nobis … impenderunt (sc. comites) … in conservatione castri 

Strigoniensis digna laude serviciorum exenia exercendo: 1243 Urkb.Burgenland I p.206. 

exercitatus, -a, -um [12]/10 superl. 

Honestissimus Polonorum procerum comitatus … sequebatur (sc. regem), imprimis Andreas et Ioannes 

Taucinenses … et Lesco Bobricius arte bellica exercitatissimus: BONF. III,4,151. Regina … Giscre Bohemo … 

viro … forti assiduoque bello exercitatissimo … zolium oppidum regale … dono dedit: BONF. III,4,329. 

exercituatio, -onis f. 

Unde minime constat nobis exercituatio vestra, quam facere dicitis: 1482 Zimmermann, Urkb. VII p.328. 

exercitus, -us m. (*exercitatio) 

Propter motum presentis exercitationis: 1420 Zsigm.oklt. VII,2325. Cf. orig. Dl 10993: propter motum pesentis 

exercitus generalis. 

exercitus, -us m. *exhercitus 

Pristaldo Bolose maioris exhercitus dicti castri: 1237 Veszprém város II p.98. 

exhalatio, -onis f. [3]/3 ad b: 

Quod ... Ladislaus ... et Fabianus ... ipsum ... interemissent, cuius cadaver post exalacionem anime de terra 

trahicientes ad terram predicte possessionis ... prenominatos Petrum ... et Brictium ... auffugassent: 1418 Dreska, 

Pannonh. II p.112. 

exhalo, -are [13]/4 *proprie: flatu ventoque aerem permutndo refici – kiszellőzik: 

Ignem repente per foramen immittit, gravissimum iintus incendium concitatur et, cum exhalare non posset, atro 

cuncta fumo complevit, homines cum iumentis partim igni, partim fumo absumpti: BONF. III,4,368. 

exhaurio, -ire 

Ad quod si alio umquam tempore repellendum nostrae opes dispares fuere, hoc certe superioribus exhaustae 

cladibus, ne ad sustinendum quidem pares erunt, nisi a reliquis principibus … periclitanti regno subveniatur: 


exhilaro, -are 

Ita tandem mihi persuasi, ut Batrachomyomachiam, hoc est ranarum murumque proelium tuae consultatissime 

Minervae exhilarandi gratia mitterem: BART.PANN. Ded. 2. 

exhortamentum, -i n. (exortamentum) 

dc_145_10 

378

dc_145_10 

Consideratio pietatis equitatisque aciem nostre mentis exortamentis iustitie attrahunt et invitant famulantium 

sudoribus equo beneficiorum libramine respondere: 1360 Mészáros, Visegrád p.125. 

exhumo, -are [4]/2 

Quidam frater … repertus est post mortem proprietarius. … Et sic exhumatus in sterquilino sepultus est: 

GREG.GYÖNGY. Vite 232 (p.174). 

eximius, -a, -um adi. 




existimatio, -onis f. 

Sine dubio non mediocriter lederetur per hoc existimatio nostra et opinio illa, que in animis omnium de bona et 

propentissima (sic) sanctissimi domini nostri in nos voluntate est excitata, minueretur: 1525 Theiner, Mon.Slav. I 

p.589. 

existo, -ere verb. 


dc_145_10 

exorcismus, -i m. [12] 

Pontifices … supra quam (sc. aram) gladium strictum, sceptrum et coronam ceteraque insignia regis imposuere, 

item et arcanum exorcismorum oleum, sine quo regalia initia fieri rite nequeunt: BONF. IV,10,80. 

exortus, -us m. [2] ad 1: 

(*Sensu locali:) Ab occasu Bavariam,ab exortu solis Ungariam habet (sc. Austria): BONF. IV,4,183. Ad solis 

exortum varie cenationes et cubicula (sc. sunt), … ad occasum vetustum opus nondum instauratum: BONF. 

IV,7,93-95. Accepto stricto gladio … ad solis exortum et occasum … pro defensando regno ter eo vibrato bellum 

ex more interminatur: BONF. IV,10,127. (*Sensu temporali:) Ungari … paulo ante lucem quadrato agmine 

ineunt et in solis exortu in hostium conspectu fuere: BONF. IV,4,1 9. (*Metaphorice:) Apparuisti tandem 

salutare nobis astrum et post varias longasque procellas exortu tuo nos e medio naufragio omnes eripuisti: 


exosculor, -ari [1] 

Is … manum infantis prereverenter apprehendit et exosculatus … inquit etc.: BONF. III,5,8. 

expallesco, -ere [1] 

Corruit gladius Gedeonicus, cuius acie ... expalluit color purpureus: 1476 Kovachich, Scriptores II p.4. 

expaveo, -ere [1] 

Pontifices optimatesque … nihil vehementius expavebant, ne qua in tanta rerum perturbatione ex pristinis 

factionibus seditio interim oboriretur: BONF. III,7,2. Nullum illi genus hominum in terris magis expavent et 

perhorrescunt, quam vos: BONF. III,5,230. Christianorum principum animi … usque adeo erecti sunt, ut … 

feritatem dire gentis … non amplius expaverent: BONF. III,6,76. Nobiles … nunc publicum privatumque 

exitium expavent: BONF. IV,9,282. 

expectativae, -arum f. 

Nec obstat ... Paullum quemdam litteras, quas expectativas vocant, superiori triennio obtinuisse: 1518 Katona, 


expedibilis, -e [1] 

[Quomodo ipse] ob relevamen sue expedibilis necessitatis ad presens ipsum astantibus (sic ed., orig.: artantibus, 

recte forsan: artantis) [unam sessionem iobagionalem … pignori obligasset]: 1473 Borsa, Hanvay p.160. 

expedienter [4] 

Tempore tamen leccionis potest quis ... sedere , ... ut leccionem attencius seu expediencius audiat cum 

devocione: GREG.GYÖNGY. Constit. p.88 (Rubr. XXXIII). 

expedite adv. 

Sic enim longe expeditius et amicis deque Christiano nomine optime meritis consulere … licebit: 1507 Katona, 

Hist.crit. XVIII p.501. comp.: Ut … ambabus maiestatibus inter se cum bona amicitia et pace manentibus liceret 

expeditius ad alia negotia tractanda intendere: 1496 Katona, Hist.crit. XVIII p.40. 

expedite [9] *expedicatius ad 1: 

Ut futuri vectores (sic ed.) eiusdem altaris expedicatius salubriusque … sustentari possint: 1475/XVIII 


expenso, -are [1] 

Ut ipsos sales cum iobagionibus nostris ad rationem eorundemexpensatis extraduci faceres: 1516 Erd.Muz. 1911 

p.188. 

expergiscor, -i [6]/6 *exporrectum 

Illi somno experrecti certatim arma capiunt: BONF. III,2,106. Cum egritudinis gravitate experrectus nullam sibi 

quietem poterat invenire (sc. rex): BONF. III,8,311. Quem pia genitrix eius prope somno exporrectum (sic, 

recte: experrectum) intuita exultare cepit: VALENT.HADN. Mir. 5 (p.72). Tempus est expergisci, ne ab 

hostibus excitemur: 1524 Epist.procer. I p.176. 

experientia, -ae f. 

Prout experientia variis modis et sagaci studio de eodem (sc. Nicolao) suscepimus: 1428 Katona, Hist.crit. XII 

p.504. 

380

dc_145_10 

experimentaliter adv. [5]/5 *experiencialiter 

Ubi si per huiusmodi revisionem occulatam verum exitum et cursum eorundem fluviorum experiencialiter 

cognosscere non posset: 1416 DF 209843 cf. Zsigm.oklt. V,435: experiencialiter. 

expiatio, -onis f. [4]/2 *indulgentiae, quae a pontificibus praesulibusque conceduntur hominibus – búcsú: 

Quin et regibus ius esset expiationis et cuiusvis consecrationis tempore pro arbitratu suo episcopum optare ac 

illuc ad exhibenda sacramenta mittere: BONF. II,1,237. Eodem anno pontificio diplomate ac edicto integra 

delictorum remissio et solida animorum expiatio hominibus indulta fidelibus: BONF. II,9,209. Legatus … 

postquam propositis solemnibus peccatorum expiationibus Christianos ad arma adversus Turcos capienda 

concitasset: BONF. V,3,124: BONF. II,1,237. Rogo, celebretis missas pro eius (sc. mortui) expiatione: 


expilatio, -onis f. 

Relatoriae capituli Budensis … ratione et praetextu potentiariae invasionis domus regiae in montano oppido 

Breznabanya … constructae, direptionis praeterea auri et argenti, … nec non expilationis capellae in attacto 

oppido ad honorem Beatae Mariae Virginis in coelos assumptae aedificatae: 1517 Wenzel, Dóczyak p.75. 

explodo, -ere [7]/5 

Ne, quod apud deos benemerui gratiae, id, cum rediero, maledictis explodam: BART.PANN. Gryllus 17. 

Rochezana … adversantes domo sacerdotes explodit: BONF. III,4,115. At ille … se regia explodi clamitaret 

multaque sese purgando iactaret: BONF. III,7,310. ad 2 b: Hec humana labes … mortalium animos sensim 

illabitur, ita ceteras virtutes enervat exploditve: BONF. IV,7,148. 

explorator, -oris m. [36] ad 1 b: *fere iur. 

In malam partem: Petrum Gombos … furem et latronem ac exploratorem latitantem, dominam relictam Nicolai 

… hereticam publicam retulerunt … iidem: 1409 Zsigm.oklt. II,221. 

expositor, -oris m. [3]/3 ad 1: 

Ut … predones, latrones, … cusores, delatores et expositores falsarum monetarum … in eorum registro 

nominatim nobis enarrarent (sc. iurati assessores): 1481 Tan.Borsa p.315. 

expostulo, -are 

Dux … ducatum patefacere et illas copias ad castra et pertinentia eiusdem ducatus, prout necessitas 

expostulaverit, … intromittere … teneatur: 1515 Katona, Hist.crit. XVIII p.833. 

expressim adv. 

Durante huiusmodi generali nostro decreto et per expressim non revocato: 1410-1420 Zsigm.oklt. II,8013. 

exproprio, -are [2] 

Cuius (sic) illa vinea exproprietur: c.1485 Zimmermann, Urkb. VII p.408. 

expungo, -ere [1] 

Placuit itaque … cursim expunctis inter legendum redundantibus, quae maxime huius poetae dignitati 

convenirent, apponere: 1522 Anal.nova p.489. 

exsanguis, -e 

Tum senis annosi faciem mentita severam / pro taxo baculum retinens, exanguibus atras / rugis secta genas, canis 

mutata chelydros, / talibus obscaenum dictis instigat alumnum: IAN.PANN. Paneg. 3,3,126-129. 

exscribo, -ere [3]/2 

Tristia sunt,... que scribimus,... atque adeo tristia, ut nec nos sine lacrimis exscribere, nec mtas vra 

sine ingenti dolore... legere... queat: 1516 Acta Tom. IV p.17. 

exsecatio, -onis f. [1] 

Propter aquam retortam et propter excisionem sive exsecacionem muri molendinorum ... non posset molire (sic 

ed.) et omnino anichilatum esset: 1503 Balogh, Művészetek I p.90. 

exseco, -are 

Cives … fundos (funditus ?) quatuor vasa vinorum domo in eadem locata exsecassent et totaliter in terram 

381

efluere fecissent: 1497 Wenzel, Dóczyak p.37. 

dc_145_10 

exsecratio, -onis f. [7]/5 


cultu se abdicare et Christum eiusque virginem intemeratam matrem probris, conviciis, exsecrationibus detestari 

(sc.Turci): 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.249. Hic... addit... exquisitissimo genere iurisiurandi confirmatum, 

quin etiam diras quasque execrationes utrinque in eius, qui prior a conventis atque inducii discederet, perniciem 

fuisse imprecatos: 1524 Acta Tom. VII p.74. 

exsecro, -are 


cultu se abdicare (sc. Turci) ... ipsum crucifixum, ipsam sacrosanctam eucharistiam, quod etiam cogitare horret 

animus, exspuere et exsecrare: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.249. 

exsequiae, -arum f. [35] ad 2 a: 

Quod … ipsa domina … diem septimum et tricesimum deposicionis sui corporis non alias, nisi in ecclesia Beati 

Iacobi apostoli … celebrari facere ac hospites in huiusmodi exequiis hospitari solitas in domo propria eiusdem 

… testatricis hospitari debet et tenetur: 1450 Dl 37519. 

exsero, -ere [6]/5 ad 1: *kiölt 

In ipsum Moys gladium ultionis exerentes eundem possessionibus suis … duximus spoliandum: 1318 Erd.okmt. 

II p.133. Quae (sc. imago aquilae) caput aurea corona redimitum parumper in dextrum fluxit (sic ed., recte: 

flexit) exerens: 1500/XVIII Áldásy, Címereslevelek II p.62. In medio ... ipsius campi rubri quatuor fluminum 

prefatorum est aquila media stans erectaque, collo tamen et capite integra coronam auream capite gestans, rostro 

aurato pedeque sinistro unguiculorum tenus aurato, lingua exerta vibranteque: 1502 Turul 1905 p.171. Aquila 

alba capite superne porrecto, alis expansis ac corpore in longum producto collocatur, os ita apertum gerens, ut ex 

rostro patulo et hyante lingua latius exerta aliquid lambere et quasi auras captare videatur: 1506/XVI Turul 1891 

p.59. ad 3: Alteri autem filio … utraque sunt exerta lumina: BONF. III,7,32. Illi … pro more seviunt, … despotis 

filium capiunt oculosque exerunt: BONF. III,4,93. 

exsiccatio, -onis f. [1] *condicio, cum aliquid aridum fit – kiszáradás: 

Ipse Georgius … cives huius civitatis … vulneravit … usque ad exsiccacionem membrorum: 1422 


exsicco, -are [14] *exico forsan ad 3c: pertinet: 

Idem cuprum exicatum vulgo ckuensteckh c. 230.: 1526 Ratkos, Dokum. p.272. 

exsilio, -ire [11] 

Rex contra, cum hos maxima ex parte exiluisse sensiset, immisso expeditissimo equitatu multisque cohortibus a 

tergo insequitur: BONF. IV,1,72. 

exspectativus, -a, -um [2] 

Qui a maiestate regia pro consequendis in illa ecclesia nostra beneficiis litteras expectativas impetrarunt: 1500 

Mon.civ.Zagr. III p.5. 

exspuo, -ere [3] 

Qippe per omnes cruciatus et corporis lanienas Christianos prius excarnificatos a religione cogunt verique Dei 

cultu se abdicare (sc. Turci) ... ipsum crucifixum, ipsam sacrosanctam eucharistiam, quod etiam cogitare horret 

animus, exspuere et exsecrare: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.249. Eucharistiam, quod etiam cogitare horret 

animus, exspuere et execrare sanctorum reliquias: HIERONYM.BALB. Opera, orationes I p.551. 

exstinguo, -ere 

Ubi prescripti Iacobus ... et Georgius ... sin eis succedentes de medio extinctis seminibus tollerentur, tunc etc.: 

1424 Fons 2005 p.366. 

extemplo adv. 

Dum nos sicut Deo auspice extemplo proponemus, personaliter ad illas partes veniemus: 1416 Katona, Hist.crit. 

XII p.244. 

extensio, -onis f. Locus GER. p.5 sub sensu ad 2 a: allatum pertinet ad 3 a subintellecto sensu extumescendi – 

382

dc_145_10 

szétfeszülés, puffadás. 

Quos Deus durissime suo confodit mucrone, maxime ut ingurgitari possint ad ventrium extensionem 

victimamque fornicationum: GER. p.5. ad 1a: *actus brachia distendendi – kiterjesztés: Conversus frater … et 

praedicator … reduxerunt (sc. fratrem Thomam) in infirmariam, deponentes in medio in terram nudam, … 

extensione pedum et manuum, ita factus est in modum crucis: GREG.GYÖNGY. Vitae 270 (p.197). 

exterminator, -is m. [3] 

Qui semper extitit pacis amator et zyzanie exterminator: 1343 Urkb.Burgenland V p.15. 

exterminium, -ii n. 

Usque ad exterminium et eiectionem a patria et bonorum confiscacionem: 1491 Katona, Hist.crit. XVII p.208. 

exterreo, -ere 

Exterret cunctos galeae mirabile fulgur: IAN.PANN. Paneg. 3,2,141. 

extollo, -ere 

Mariam … tota Pannonia in regni fastigium extollit: BONF. III,1,40. 

extorris, -e 

Idcirco extorris longinquos lustro recessus: IAN.PANN. Paneg. 3,3,327. 

extradivido, -ere (extra dividere) 

Ex quo enim dicis, ut ipse (sic ed.) iobagiones adeo pauperes sunt, extunc, si necessarium erit, eis pro debito 

fruges extra dividere (sic ed.) debeas: 1516 Erd.Muz. 1911 p.189. 

extrado, -are (extra darent) ad 2a: *sed subintellecto sensu in manus iudicum tradendi – kiad, bírói kézre ad: 

Ut omnes fures, latrones et malefactores extra darent et non negarent existentes in eadem Kallo et … eosdem 

malefactores extra dedissent et non negassent: 1351 Gáber, Megye p.211. 

extraho, -ere késleltet? 

Cum ob causas supradictas reditus ipsius sit in tantum extractus: 1524 Theiner, Mon.Slav. I p.584. 

extraiudicialiter adv. [1] 

Prepositus … coram vobis … contra premissum decretum extraiudicialiter suas scripturas producere fecit: 1506- 

1508 M.Sion 1866 p.384. 

extremitas, -atis f. 

Quo factum est, ut Rama, Servia, Gallicia … et alia quam plurima fortalicia per eorum incuriam ab h oc regno 

sunt alienata adeo, ut dilaceratis extremitatibus verendum nobis sit, ne hostiles impetus iam eciam ad interiora 

convertant: 1505 TT 1839/VI p.66. 

extremo adv. [1] 

Puchocius et Petrus … conquestivam relacionem litteris primarie … regni Sclavonie bani extremoque capituli 

Zagrabiensis approbarunt: 1369 CD Croat. XIV p.187. 

extrico, -are [6]/3 ad 1: 

In hac autem practica iam diu versaretur et adeo se intricasset,... ut nullo pacto posset se nunc et ita subito 

extricare: 1512 Acta Tom. II p.132. Quid falsius, quam regem meum e manibus meis banatum extricare non 

posse?: 1519 Bessenyei, Lettere p.9. 

extrudo, -ere [4] prelo premere – sajtol, présel: 

Qui … decimas … vinorum … de viliori et abiecto aut per torcular extracto et non de bono, in doliis extruso 

musto … plebanis extraderent: 1435 Katona, Hist.crit. XII p.702. 

exturbo, -are 



faber, -a, -um (?) adi? szójáték 

His adnumerandus et Ianus ille, faber eruditionis multiiugae faberrimus, qui multum in fronte pollicetur, 

383

dc_145_10 

plurimum vero habet in recessu: 1512 Anal.nova p.214. 

fabricator, -oris m. 

Petro ... eundem cum prefato Ambrosio ... palam falsarum litterarum fabricatores fore asserente: 1524 Balogh, 

Művészet I p.139. 

fabula, -ae f. [19] ad 1: 

Quid vobis dicet Zlaw, … ex parte nostra fidem et fabulam eius credere debeatis: 1459 Zimmermann, Urkb. VI 

p.46. 

fabulosus, -a, -um [3] 

De quibus (sc. gentibus) fabulosa multa Diodorus refert cognitu minime necessaria: BONF. I,1,245. 

facesso, -ere [5] 

Ille contumacius referens nullam inquit alienarum rerum curam Theodorico esse oportere, neque decere se 

cuiquam negotium facessere et hinc atque hinc molestias temere commercari: BONF. I,7,86. Nullum mihi 

negotium palam facessere studuisti: BONF. IV,3,194. 

facetia, -ae f. [5]/3 

Salibus et facetiis admodum oblectatus est (sc. rex): BONF. IV,9,268. 

facilitas, -atis f. [12]/6 Ad 3: 

Is, postquam audacissmum sibi hostem instare cognovit, non vi, sed precibus vincendum, item salutem sibi non 

pertinacia, sed humili facilitate comparandam esse censuit: BONF. III,2,63. 

faciliter [16]/5 adv. 

Nunc enim eadem s(pectabiltas) ... mihi faciliter persolvere poterit (sc. debitum): 1522 C. Tóth, Bátori p.84. 

facinororus, -a, -um 

Duce ac auctore Christo ... in belluinam illam facinorosamque nationem victrices aquilas et felicia signa 

convertite!: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.252. 

facinorosus, -a, -um [13] ad 1: 

Regina … facinorosa … gente complet exercitum, que raptu victum trahere consuerit (sic, recte: consuevit): 

BONF. III,4,332. Universam regionem … latrociniis infestam facinorosa multitudo plane reddiderat: BONF. 

III,10,103. – Ad 2: Gubernator … coacto tumultuario exercitu … Ioannem Giscram haud procul a Losoncio 

oppido, facinorosorum omnium principem imprimis adoritur: BONF. III,7,196. 

facinus, -oris n. subst. 


facio, -ere verb. 

Sed ut tibi miseriarum nostrarum copiam faciam etc.: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. Hoc mihi, hoc reverendissimo 

Vratislaviensi nihil gratius, hoc Augustino et tibi commodius nihil facere potes: 1516 TAUR. Epist. 2 p.175. 

Quod te facturum nihil haesito: 1516 TAUR. Epist. 2 p.175. Non potui quorundam temeritatem seu sanguineam 

quandam crudelitatem … tibi non facere copiam: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

facio, -ere *faciundo ad partis primae ad B 1 a: 

Comes Celie de itinere faciundo et pecuniarum inopia multa disseruit: BONF. III,7,303. 

factito, -are [2]/1 

Quod tempestate quoque nostra Ungari factitant: BONF. I,4,171. Id ipsum … Quadi factitant: BONF. I,7,93. 

Multi longe crudelius, remissius contra plerique et hostem potius admittere, quam civili se sanguine fedare, 

itidem factitare dediticii: BONF. I,9,222. Due vero partes, que superfuerant, … spolia deiecere … magnificas … 

inferias ad placandos suorum manes factitarunt: BONF. I,10,278. Quod et ceteri Sicilie reges factitabant, quippe 

qui per unum … antistitem regalibus insignibus pro arbitratu suo initiari solebant: BONF. II,9,43. Quod idcirco a 

… principe factitatum aiunt, ut non minus optimatum, quam plebis curam gessisse videretur: BONF. II,10,474. 

Interceptus est exercitus, nec unquam exeundi facta copia, donec fidum in manus novi regis obsequium iurarent. 

… Vi adacti postulata factitarunt, mox non sine gratia in libertatem restituti: BONF. III,4,276-277. Imperata illi 

continuo factitantes ad dexteram in collibus apparent: BONF. III,6,233. Veluti antehac maiores nostri sepissime 

384

dc_145_10 

factitarunt: BONF. IV,9,65: BONF. I,7,93. Terenciam ... Cicero repudiavit Popiliamque duxit. Idipsum Augustus 

multique Romanorum imperatores factitarunt: Udis p.462. 

falcatus, -a, -um [6] ad B 1: 

Ex cuius (sc. montis) medio equus dimidius … ensem falcatum, qualis Turcorum esse solet, cruore fluentem in 

ipso adhuc vulnere impressum ferox … detinet: 1524/1569 Áldásy, Címereslevelek II p.91. 

fallacia, -ae f. 

Servus is frugi non est, qui quasi e promptuario fallacias callidas ... prompte promere nequit: BART.PANN. 

Gryllus 136. 

falsidicus, -a, -um [2] 

Unde udvornici ... inventi falsidici in iudicio damnati sunt: 1192/XVIII Veszprém város II p.54. 

famesco, -ere [1] 

Et nisi illa in absentia sue mtis fuissent, nescimus, qualiter et illa locas mansissent, que nunc famescunt et sunt in 

periculo: 1517 Acta Tom. IV p.115. 

familialiter adv. 

Si me amas, rescribe familiarius: BART.PANN. Epist. 4,7. Iam has obsignaveram, ubi mihi in mentem venit, te 

Augustino meo ... usum fuisse quam familiarissime: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

famositas, -atis f. 

Laudis simae (sic ed.) famositatis ac merae prudentiae viris … universitati Septem Sedium: 1482 Zimmermann, 


famosus, -a, -um adi. 

LADISLAVS PRAEPOSITVS EST TVMVLATVS DOCTOR FAMOSVS ERA[...] ANNO DO[MINI] 

MCCCLXXX OCTO.: 1388 Entz, Gyulafehérvár p.170. 

famulatus, -us m. 

In compensacionem fidelis famulatus sui in conflictu … eundem … hac regie gracie prerogativa speciali 

duximus decorandum, quod etc.: 1326/1365 MNy 1931 p.208. 

fanum, -i n. [4]/2 

Antion ille legit Fortunae nobile fano, quod dea posthabitis dilexit Rhamnidos aris: IAN.PANN. Paneg. 3,3,280- 

281. ad 1: De aedibus Mahometicis: Turcarum imperator … habet in oriente … fani aedificandi potestatem: 

1521 Epist.procer. I p.114. ad 2: Quod nunquam etiam sepe rogatus fana hereticorum invisit (sc. rex): BONF. 

III,7,315. Sed Gara post multos dies, cum e duro se carcere vendicasset, durissimas compedes ... ad 

religiosissimum Bathe fanum, quod eucharistie numini dicatum est, retulit ibique ... postibus affixit: BONF. 

III,3,140. Qui ad divi regis Stephani fanum presidium olim erexerat: BONF. III,7,196. 

far, farris 

Aetice mi, tenes singula? Calicem? Limpham? Merum? Farque?: BART.PANN. Gryllus 15. 

farcimen, -inis n. 

Nulli autem preemptorum seu penesticorum liceat carnes ... sive farcimina aliis diebus ... vendere: 1481 Budai 


farinas lege ferinas 

Ut vellem ei mittere pisces et farinas (recte cod.: ferinas): 1508 Estei Hippolit p.308. 

fas subst. indecl. 


fasceolus, -i m. 

Supra scutum … galea est circumquaque sericeis adornatus fasceolis: 1497 Kubinyi, Genealogia p.30. 

fascia, -ae f. [5]/3 

In cuius (sc. scuti) medio aquila alba ... collocatur, ... que cum tota lacteo colore niteat, stolla tamen aurea inter 

385

dc_145_10 

utrasque alas interiecta pectus undique in modum fascie circumligat: 1506/XVI Turul 1891 p.59. Supra scutum 

galea est, … cuius vertex flore varicolore perinde ac subtilibus fasciis premitur: 1520 Áldásy, Címereslevelek II 

p.85. Mater pre gaudio solutis fasciis ora et faciem pueri discooperiens intuetur vivum et rubicundum. 


fasciculus, -i m. [16] 

A praemissis malis et persecutionibus ecclesiae et cleri in antea abstinentes, ceterosque animose compescentes, 

ac neglecta reformantes, in vestra communitate, colligationesque impietatis et fasciculos deprimentes, omnino 

deponentes, et prorsus enervando dissolventes ... protinus reformetis: 1417 CD Hung. X/5 p.763. ad 1: Quare pro 

fossa urbis e fasciculis murum erigunt: BONF. II,8,337. 

fascis, -is m. [11] ad 1 b alpha: 

Ut augmento prospicere debeamus eorum ... potissime regnorum, quorum sceptra ac fasces divina disposicione 

suscepimus: 1507 Katona, Hist.crit. XVIII p.522. Quorum (sc. regnorum) sceptra ac fasces divina disposicione 

suscepimus: 1507 Katona, Hist.crit. XVIII p.522. Cura, ut rectoreos inter fasces vitce salutisque tuce rationem 

habeas: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

fatisco, -ere 

Utque ferrum rubigine fatiscit, si usu vacat, ita virtus vel maxima, si a continua actione cessat, languescit et 

omnes nervos amittit: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.261. 

fatum, -i n. subst. 

Scire ... te velim ... me hospitem quendam … nescio, an Rhamnusis fato an meis male meritis, reperisse adeo 

cupidum, … ut non sit satis aestimare: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. Te amo, mi Vadiane, quem mihi dederunt 

fata necessarium: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

fauste [2]/1 adv. ('fausta presentia', tehát faustus, -a, -um [20].) 

Quid fauste Mathie presentie tribuendum sit: BONF. IV,2,137. 

fautrix, -icis f. [3]/1 *magis in malam partem: 

Que (sc. possessio) ex eo, quod eadem domina Agnes hospita occultatrixque et fautrix furum et latronum 

extitisset, et ob hoc … proscripta fuisset, ad nos … devoluta est: 1481 Dl 35704. – In bonam partem: Quare rogat 

eam, velit apud illam maiestatem tam in praesenti negotio Turci illius, quam etiam nostris in rebus esse bona 

advocata et fautrix: 1490 Kovachich, SS minores I p.341. 

favor, -oris m. subst. 

Quidquid enim vel humanitatis vel favoris tui illi praestiteris: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. 

fax, facis f. subst. 


p.130. 

febricito, -are [4] 

Cum … ille febricitans esset in agone mortis, dixit ei etc.: GREG.GYÖNGY. Vite 264 (p.193). 

Februarius, -a, -um onom? 

Idibus Februariis in provinciam rediturus iter inivit: BONF. IV,2,148. 

feles, -is m. et f. [3]/1 (Az idézett adat újkori hamisítvány.) 

Tanta eos fames invasit, ut equos felesque in deliciis lautissime gule censerent: BONF. IV,6,221. In macellis et 

propinis equi carius opinione veniere, clam nec felibus passum, nec muribus: BONF. IV,6,259. 

femininus, -a, -um [2] 

Varia animalium monstra apparuere masculini et feminini generis: BONF. I,8,62. 

femor, -oris n. *femur ad 1 a: 

Gladium ... super femur tuum accinge: BONF. IV,10,99. 

fenerator, -oris m. 

Summus iocus, summa ineptia desiere foenerari foeneratores, pro sapiente quisque morionem agitat: 

386


dc_145_10 

feneror, -ari ad 2 *sensu generali: 



baiulans de nostris paternis armis, ... donavimus: 1478 Mon.herald III p.54. Summus iocus, summa ineptia 

desiere foenerari foeneratores, pro sapiente quisque morionem agitat: BART.PANN. Gryllus 20. 

fenetile, -is n. 

Quandam villam nostram … contulimus et dedimus cum utilitatibus suis, videlicet cum terra arabili et inarabili, 

pratis seu fenetilibus, sylvis et molendino ac aliis utilitatibus diversimodis … ecclesiae: 1315 CD Hung. 

VIII/6p.35. 

fenetosus, -a, -um [1] 

Undecim iugera terrarum, ... necnon quandam parvulam particulam terre nostre fenetosam penes quandam 

vallem seu meatum aque a parte orientis prope curiam ipsorum magistri Gregorii et Petri in occidentali 

extremitate quarundam terrarum arabilium sitam et de eisdem terris arabilibus excisam: 1407 Zsigm.oklt. II,5518. 

fenilium, -ii n. 

Pratum seu fenilium: 1494 Dreska, Pannonh. III p.293. 

ferculum, -i n. 

Cum iamiam delitescerem, videbar lautis ferculis interesse: BART.PANN. Vigil. 22. 

ferentarius, -ii m. [1] 

Cum equitibus carerent, ... succedebant hastati, ferentarii et ingens sagittariorum manus: BONF. II,5,161. 

fermentum, -i n. subst. 


mihi inhibuit, poteris ad unguem usque cognoscere: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. 

ferniculum, -i n. 




III/2 p.272. 

ferocia, -ae f. [1] 

Contra nonnulli a ferocia et crudelitate sumendam (sc. gubernationem) esse duxerunt: BONF. I, praef. 9. 

Predarum cupiditate et animorum ferocia tracti in finitimos passim grassabantur (sc. Pannonii): BONF. I,1,314. 

Poli altitudo elatos prebet animos, Mars, qui Scythicis oris presidet, ... ferociam et regionis natura vires 

corporum detulerunt: BONF. I,2,67. Si ... flagellum Dei factus es, in facinorosorum et profanorum suplicia tuam 

converte ferociam: BONF. I,4,60. Contra nonnulli a ferocia et crudelitate sumendam (sc. gubernationem) esse 

duxerunt: BONF. I, praef. 9. Predarum cupiditate et animorum ferocia tracti in finitimos passim grassabantur (sc. 

Pannonii): Longobardi ... Ungarorum ferociam ac vires nequaquam ignorantes magnam in huiusce gentis robore 

spem ... locaverant: BONF. I,10,76. Hic ... ne ingrato Ungaricam ferociam otio torpescere fateretur: BONF. 

I,10,273. Veneti ... Carrararii principis ferociam ... coercere se posse sperabant: BONF. III,1,279. Basseus ... 

ferociam remisit et cautius agendum esse censuit: BONF. III,5,212. Tanta utrinque ferocia et clamore 

congrediuntur, ut nihil usquam horribilius sit auditum: BONF. III,5,263. Magna utrinque concurritur ferocia: 

BONF. III,6,8. Ille iuvenis ... fuit ... ferocia ingenti: BONF. III,8,255. Senatus ... ne Bohemicam in se ferociam 

irritaret: BONF. III,8,330. Paulus ... apoplexie vi ... una cum corporis viribus animi ferociam amisisset: BONF. 

V,4,81: BONF. I,praef 9. Cf. etiam I,4,162 I,5,81, 87 I,6,204 etc. 

ferrarius, -a, -um 

Ferrari vulgo 'wasarossok': 1522 Lex.Hung. p.1065 = TT 1889 p.384. 

ferula, -ae f. 

Scolares pueri ob sanguinis dignitatem promoventur ad prelatos et de sub ferula transferuntur ad principandum 

presbyteris (Bern. Epist. 42,7,25).: Serm.Quinqu. 3 (p.29). 

387

dc_145_10 

fervidus, -a, -um tüzelő, felhevült 

Discusso fervida somno / phocam phoca ligat: Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 18-19. 109. 

fescennini, -orum m. verus, qibus quis ludibrio habetur - csúfoló v. gúnydal: 

Querendum prius est, unde ille error, qui usque nunc se prescripsisse gaudebat, habuit originem. Scias, quia non 

aliunde, nisi ex quodam libro fescenninorum sive neniarum, qui 'Lombardica historia' dicitur: VALENT.HADN. 

Calcul. p.35. 

festinatio, -onis f. 

Volentes ... cum festinacione precipiti absque contatione pervigili in hac parte ... procedere: 1284 CD Hung. V/3 

p.231. 

festo, -are [1] 

Sequentes autem festivitates festari sunt precepte in synodo per … episcopum, Sancti Stephani regis, Sancti 

Ladislai regis, Sancti Emerici ducis etc.: XIV Mon.civ.Zagr. I p.80 = c.1326 Knauz, Kortan p.117. Sed non est 

festandum nobis seculariter in ludis et insaniis falsis, sicut solet fieri in isto festo, ... sed festandum est nobis 

modo debito: Serm.Quinqu. 10 (p.42). (Cf. ibid. 10 p.43: Et sic festantes temporaliter transferet puer natus ad 

festum eternum.) 

fetialis, -e [1] 

Cum Georgio regi per fetialem bellum indixit: BONF. IV,2,69. 

fetura, -ae f. 

Sterilem mirante magistro / non auxit foetura gregem: IAN.PANN. Paneg. 3,3,253-254. 

feudalis, -e fewdalis 

Domus fewdalis dicte capelle Sancte Marie Magdalene Bude existentis: 1512 Végh, Buda p.157. 

feudatarius, -a, -um ad 1c: 

Ut frater noster carissimus omnibus nostris feudatariis in … marchionatu nostro inferioris Lusatiae ius 

feudatarium in bona eorum non secus, ac supremus et absolutus terrarum illarum dominus concedere … possit: 

1504 Katona, Hist.crit. XVIII p.385. Cuiusdam domus eorum fewdatarie in hac civitate nostra fundate: 1524 

Végh, Buda p.181. 

fibra, -ae f. [5]/1 

Quis trahat indutam fibris de ventre sagittam: IAN.PANN. Paneg. 3, 2, 128. Dum (sc. haruspices) pecorum exta 

consulunt fibrasque rimantur et venas abrasis ossibus intuentur, in faustum Unnorum pugnam hinc fore 

hariolantur: BONF. I,4,100. 

fictus, -a, -um *usu subst.: ad B 2: 

Discipline, tu sancte, effugies fictum: VALENT.HADN. Invoc. 3,1. p.24. 

ficus, -i m. subst. 

Omnia solus habe: ficos turpemque podagram / Et serva hospitium, Codre maligne, tuum: 1514 TAUR. Epist. 1 

p.130. 

fidedignitas, -atis f. *fides dignitatis 

Quas (sc. exsecutiones litterarum praeceptoriarum) fidem dignitatis appellare solent: 1521 M.Sion 1866 p.255. 

fides, -ei f. subst. 


mei gratia commendatum habere non dedigneris: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. 

filiale, -is n. *usu subst.: ad 2b: 

Tempus sew terminus arendationis istius tricesime Posoniensis et filialium eiusdem ... iam prope instat: 1522 C. 

Tóth, Bátori p.87. 

filialitas, -atis f. [3] 

Ladislaus … est confessus quandam possessionem suam …nobilibus puellis … filiabus (in manuscripto corr. ex 

filialibus) karissimis propter karissime filialitatis affectum testamentaliter dedisse: 1372 DRH-C: Trans. XIV 

388

p.100. 

dc_145_10 

filiolus, -i m. 

Si meum quispiam viderit filiolum: BART.PANN. Gryllus 30. 

fimbriatus, -a, -um [7]/1 

Ad portam urbis sub purpurea fimbriataque umbella (sic) regalibus circum ventillantibus armis a supremo 

admittitur magistratu: BONF. IV,10,34. 

findo, -ere [4]/1 *ppp.: fisus 

Quomodo ipsi …dotem generose condam domine Katherine, … videlicet unam torquem auream, … unam vittam 

muliebrem ex gemmis fisam, aliam ex auro puro factam vulgari sermone 'wontharanybol' et alias tres vittas 

auratas, unum indumentum pectoris gemmale, sertum similiter unum ex perlis fisum, unum parta maiorem 

gemmis fisum (sic) et lapidibus preciosissimis ornatum ac alias certas res gemmales … pro se rehabere vellent: 

1525/1529 Dl 24090. 

finitivus, -a, -um [3] 

Iurati assessores … Georgium Pathaky alias castra regie maiestatis finitiva tenentem et exinde ingenia, videlicet 

hosnyczas et thraznyczas de eisdem castris exportatorem, Petrum Horwath de PalychnaZenthpether delatorem 

falsarum monetarum, Johannem de Chapalowcz hospitem furum et predonum … nobis in eorum registro 


fio, fieri, factus sum verb. 

Quare mihi persuasum habui, tibi illum (ut erat hominum studiosorum amantissimus) plurimas suas epistolas 

misisse, quarum mihi a te copiam fieri peto, et si permiseris obsecro: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

fiolista, -ae m. fyolista 

Salva vinea in monte Fekethege prope et in contigua vicinitate Anthonii fyoliste adiacenti (orig.: adiacentem): 

1420 Zsig.oklt. VII,1296. Cf. Bándi Zs., BLÉ 1985 p.703.: hegedűs. 

firmatio, -onis f. [1] *proprie: actus claudendi – lezárás: 

Corbanum … obsignatum ad suum locum … in muro sacristiae paratum … reponatur sub firmatione dictarum 

trium clavium: 1521 M.Sion 1866 p.326. 

firmitatem lege fraternitatem 

Item una casula virida de veluto virido cum duabus dalmaticis, quam dedit Emrich Gurutler ad firmitatem (sic 

ed.) Corporis Christi: XVex. TT 1882 p.719. Cf. 1516 Ibid. p.723: Item II ampullen dy ad firmitatem Beate 

Virginis gehören, continent marcas II minus piset. VI. 

fiscalis, -e 

Tamen egregius magister Albertus Sarkezy … director causarum regalium et fiscalis director … personalis 

praesentiae regiae maiestatis locumtenentem ab extradatione litterarum inhibuisset: 1520 Wenzel, Dóczyak p.85. 

flagitium, -ii n. 

Solvite flagitium, quo liberius mihi colloqui queat: BART.PANN. Gryllus 84. 

flagrans, -tis 

Praedicta commissio, si exsistat, intelligitur, quando clericus vel sacerdos deprehensus fuerit in flagranti delicto: 


flagrum, -i n. 

Quot flagra sustinuissem, ni docte personam mutavissem: BART.PANN. Gryllus 137. 

flascula, -ae f. [4] 

Quod nullus vicariorum ... ladulam propriam vel flasculam possit habere: GREG.GYÖNGY. Constit. p.122 

(Rubr. LXVI). 

flexibilis, -e [1] 

Cum ornamentis ab utraque parte flexibilibus et geribili tortuositate dependentibus: 1514? Iványi, Teleki p.208. 

In quo (sc. scuto) … insurgit … draco, cuius oculi in recessu cavo ardent, sanguine et igni fumentibus (sic ed., 

389

dc_145_10 

recte forsan: fumantibus) oris flexibilem torquet flammam: 1526 Áldásy, Címereslevelek II p.93. 

flexive [10]/2 adv. 

Adhuc quasi flexive ad eandem pklagam eundo penes quandam viam herbosam metam antiquam reperissent: 

1417 Zsigm.oklt. VI,440. Abinde vero ad plagam orientis autumnalis in terris arabilibus per competens spatium 

flexive transseuntes venissent ad quendam locum: 1419 Zsigm.oklt. VII,833. 

flexura, -ae f. [1] 

Corona florem compressit bicolorem, rubrum aureumque, hic vento quasi perturbato et ordinem quasi confusus 

expanditur et alternis flexuris galeam scutumque exornat. 1517 Turul 1911 p.110. 

flexus, -us m. [2] 

Quos sinuosus Anas obliquis flexibus ambit: IAN.PANN. Paneg. 3,3,19. Quem ne flexus quidem aetatis 

diminuit: 1522 IAN.PANN. ADR.WOLPH, (J.P.) p.297. 

flo, -are [7] ad 2: *sed de homine: spirare – kifúj: 

Qua in re ita mei semper fui similis, ut nunquam uno simul ore et calidum flaverim et gelidum: 1522 TT 1855 

p.341. 

florens, -entis [6]/3 adi. 

Ex cuius nimirum propagine elut florentissimum germen … archiepiscopus Colocensis ac regni mei cancellarius 


Mon.Slav. I p.560. Cf. inferius: Ut apprime verear, ne florentissima olim provincia, sed perenni bellorum estu 

iam exhausta et debilitata in extremum discrimen ultimasque erumnas ex eiusmodi casu abducatur. Nec patiatur 

(sc. rex Poloniae) regnum hoc nobile et olim florentissimum nostro seculo cum evidentissima totius christiane 

reipublice ruina interire: 1526 Acta Tom. VIII p.220. In summa florentissimum hoc regnum in vastam 

solitudinem redegit: 1526 Epist.procer. I p.287. 

floriger, -a, -um 

Semper florigeris ludens errabat in hortis (sc. Franciscus): Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 206. 115. 

flosculus, -i m. 

Supra scutum est galea suo colore depicta, e vertice autem galeae utrimque flosculi variegati dependent, qui 

veluti flatu aliquo agitati varie in se crispantur reflectunturque: 1504 Katona, Hist.crit. XVIII p.358. 

fluctuatio, -ationis f. [7] *proprie: 

Item Zaladiensis trans lacum, quem Balatonem nunc vocant, cui quidem ideo nomen hoc inditum, quia Zale id 

est fluctuatio undarum conventui undique circumstrepit: BONF. I,1,359. 

fluo, -ere 

Inde illa foedera fluxere, quibus adstricti saepius dextras vestras inimicorum sanguine aspersistis: 1521 Katona, 


fluvens adi? 

Usque quo idem rivulus in fluvium Karazna fluvens intraret: 1357 Erd. oklt. III,961 = CD Zichy II p.367-371. 

fluvialis, -e 

Ne tamen inter Hungarie et Austrie Christianissima regna indicibile necis periculum et sanguinis tanquam 

fluvialis inundatio oriatur: 1350 TGy 1835/II p.97= CD Croat. XI p.620. 

fluviolus, -i m. [5]/3 

Stephanus et Paulus inimicos ad fluviolum ... adhibuere: BONF. IV,9,154. 

fluxus, -us m. [5]/3 ad I A 1 b: 

Maiestas his diebus fluxu sanguinis laboravit, iam ex Dei gratia convaluit: 1491 Epist.procer. I p.26. Quidam 

Valentinus … fluxum sanguinis de naribus continuum patiebatur: VALENT.HADN. Mir. 46 (p.96). 

foculus, -i m. [1] 

His terrorem ... centurio nimis auxit barbara quoque stoliditate usus, quippe qui super galeam foculum gerens in 

hostium formidinem agitatam cursu flammam, veluti arderet, agitatam latius effundebat: BONF. I,1,326. 

390

dc_145_10 

foetiditas, -atis f. [1] (fenditas) 

Nos considerantes squalorem et fenditatem (ed.: sic var.: fediditatem, fetiditatem orig.: fetiditatem) ex hoc 

evenire et provenire posse annuimus, ut etc.: 1481 Budai mészárosok p.359. 

foetidus, -a, -um [6]/3 ad 2: 

A fetidissimo Theocro Nandoralba obsessa fuit anno mcccclvi, Theucros pepulerunt in Transfiguracione: XVI 

Szentiványi, Catalogus p.241. 

foetor, -oris m. 

Excaecatur autem homo mente, quando occupat se circa haec quattuor, videlicet … quarto circa foetorem 

luxuriae: Bárczi p.543. 

foetus, -us m. subst. 

Tuam ... excellentiam … obsecro, quatenus nasturtium edas, et sicut solent tortuosi elephantes praematurum 

foetum decimo saltim anno sub lucem emittas: 1514 TAUR. Epist. 1 p.128. Ita enim versiculos illos meos 

inverterant, ita adulteraverant, sic depravarant, ut eos, quamvis proprii fcetus erant, prima fronte meos esse non 

cognoscerem: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

foliatum,. -i n. [11] 

In locis foliatorum per ipsos dominos de capitulo aut eius decimatores erectorum solvi et extradari consueverunt 

(sc. decimae): 1432 CD Hung. X/7 p.423. 

follis, -is m. 

Ibo visam, quisnam gentium quasi follis oppleatur eiulatibus: BART.PANN. Gryllus 33. 

fontalis, -e [2] *proprie: 

Magister Iacobus … predium suum … cum omnibus suis utilitatibus et pertinentiis universis, videlicet pratis, 

fenetis, … aquis fontalibus et fluvialibus … vendidit … concivi nostro: 1333 Sz p.720-721. = Mon.Str. III p.222- 

223. 

foraneus, -a, -um 

Quoniam decanos ipsorum ... cardinalis ... vocaret vicarios suos foraneos: 1516 Katona, Hist.crit. XIX p.30. 

forizo, -are *piacol! 

Magistri carnifices ... duos tantum dies ad forizandum extra eorum maccella deputatos habent: 1481 Budai 


forma, -ae f. delineatio, quae ad imitandum artifici proponitur – tervrajz 

Que omnia in signatura et forma eiusdem domus clarius aparebunt: 1526 Végh, Buda p.186. = TT 1900 p.132- 

133. 

formatus, -a, -um *iur.: destinatus, inauguratus – kijelölt, felavatott: 

Michael artium liberalium magister, necnon formatus baccalaureus Sacre Pagine: 1466 Dl 35120. 

formica, -ae f. [2] 

De qua versus eandem plagam directe transeundo iungit (sc. terminus) similiter unam metam terream in quadam 

valle iuxta quendam monticulum formicarum modo simili per eosdem erectam: 1335 Tringli, Perényi p.41. 

Domicilia seu foramina formicarum esse asseruisset: 1344 Borsa, Hanvay p.12. 

formidandus, -a, -um 

Quos (sc. christianos servos Turci) autem paullo erectiore et perinde sibi formidandos putant: 1521 Katona, 


formidolosus, -a, -um [12] 

Ut illius arma pestifera … convicinis principibus … terrori formidolosaque essent futura: 1503 Katona, Hist.crit. 

XVIII p.346. Inter quos etsi sint multi ... catholici fideles, illis tamen formidolosum est cum geniminibus 

viperarum tute cohabitare: Madas, Laskai p.56. OSU.LASKO Quadrag. Gemma fidei prol. 

fornax, -cis f. subst. 

Nisi quidam adolescens tunc domo in eadem existens in fornace se occultasset, eundem similiter nece crudeli 

391

interemissent: 1497 Wenzel, Dóczyak p.37. 

dc_145_10 

fornicem lege fomitem 

Quod ipsi totum fornicem (sic ed., recte: fomitem) odii et discordie de medio ipsorum radicitus extirpantes … 

ordinacionem infrascriptam concorditer fecissent, … quod etc.: 1371 DRH-C: Trans. XIV p.87. 

forpex, -icis f. subst. 

Nullus magistrorum audeat aliquas vestes suis laboribus perficere, quarum primus (sic) per alium magistrum vel 

creta vel forpice esset consignatus, sub unius floreni pro cera: 1492 Mon.Iud. XII p.65. 

forsan adv. 


p.128. 

fortifico, -are 

Ipsos quoque et heredes et successores suos ... adverus quoscumque ... tam in adipiscendis, quam in recuperandis 

et retinendis adiuvabimus et restaurari curabimus ac fortificabimus tota nostra potentiaó: 1414 Katona, Hist.crit. 

XII p.185. 

fortis, -e adi. 

Graecanicus ille, versiculis nostro quidem Marte, dum Italia haberemus, in hunc modum interpretatus: «>All’ 

alite=in dun’amenos o>u bo’uletai fortior ille quidem, qui miser esse potest», in mentem venerat: 1514 


fortuitu adv. 

Auscultabatur, si quis civis Atticus gnatum maiorem natu haberet, forte fortuitu me aut meum prognatum genere 

vitaque victitantem offendebat: BART.PANN. Gryllus 22. 

fortuna, -ae f. 

furtuna: Illi ... crudelius seviunt, neminem ex illis deprehendunt, quin extemplo trucident, eorum furtunas, 

merces et bona cuncta diripiunt: BONF. III,4,32. ad subst. 1: Mihi in mentem venit te Augustino meo, regis 

Vladis(lai), sanctce utriusque memorice, a secretis in utraque fortuna probatissimo usum fuisse quam 

familiarissime: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. Quem fortuna pulchrce Viennce rectorem et lectorem praebuit: 1516 


fortunatus, -a, -um comp. 

Quos fortunatis tutos extremus in oris / alluit Oceanus: IAN.PANN. Paneg. 3,3,24-25. Quam (sc. peninsulam) ... 

celi benignitas nimis fortunatam et longe fortunatiorem celeberrimum templum ... effecit: BONF. I,1,360. Ex 

humili genere multos extulit, in quibus se fortunatiorem invenit: BONF. IV,8,253. 

fossilis, -e [1] *ásványi 

Superato ... monte Carpato, cui a nimio salis aurique fossilis fructu non iniuria nomen est inditum, extemplo in 

Bihoriensem agrum ... properatur (sc. exercitus Chunorum): BONF. II,4,188. 

fossorium, -ii n. *fusorium 

Sub quorum conductu erant ... viginti milia rusticorum cum securibus, fossoriis et capisteriis pro viarum 

explanatione: 1476 Veress, Acta p.8. Verisimiliter huc pertinet: Cum ... fabro feci laborare ligones quattuor et 

fusorium II et dedi XXXXII: 1517 Dl 26156 fol. 6v cf. Aetas 1993 p.58. MHHActa extera II p.299-300. 

fotor, -oris m. 

Honestus et providus vir ... specialissimus fautor et fotor fratrum huius conventus ... consignavit conventui 

allodium: 1509 M.Sion 1867 p.608. 

fractio, -onis f. ad 1 c: 

Ipse etenim prius ... voverat visitare Sanctum Paulum, sed distulerat perficere. Accrescentibus doloribus votum 

de novo emisit ... de prioris voti fractione penitens: VALENT.HADN. Mir. 52 (p.98). 

fragrans, -antis [2]/1 

Quadriduo superfuit corpus eius (sc. S.Elisabethae), antequam humi reconderetur, fragrantissimum odorem 

aspirans: BONF. II,8,339. 

392

framea, -ae f. 

Quis Turcicas frameas a Christanae reip cervicibus detorsit?: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.250. 

frango, -ere 

Si etiam solum unum pedem fregerit, mactari non permittitur (sc. bos): 1481 Budai mészárosok p.358. Ne fides 

sua frangatur: 1496 Katona, Hist.crit. XVIII p.50. 

frarem lege fratrem: BONF. II,1,360. 

dc_145_10 

fraterculus, -i m. [1] 

Quem e fraterculorum divi Francisci collegio mortalis ambitio ad potentatum evexerat: BONF. IV,3,133. 

fraterne [4]/3 adv. 

Ubi per praepositum et lectorem aut divisorem negotia ... in medium proponuntur, fraterne igitur de hac re 

consultantes et tractantes: 1505/1508 M.Sion 1866 p.619. 

fraudulosus, -a, -um 

Quibusdam sinistris et fraudulosis coloribus excogitatis: 1424 Zsigm.oklt. XI,454. 

fremo, -ere [3] 

In urbe et publico et privato prelio res agitur, frementes hinc voces, miserabiles illinc intonant ululatus: BONF. 

I,6,125. Ottomana gens ... minas intentat, ingentem impetum frementis belli in nos effusurus: 1521 Katona, 


frequentatio, -onis f. *actus visitandi – látogatás: 

Ut Christi fideles ad frequentationem reliquiarum diligentius illo die animaret (sc. Archiepiscopus): AASS 

Transl.Pauli p.609 (Recte: p.569). Iam regis mora heretice multitudini gravis esse ceperat, quippe que videbat in 

dies regis exemplo alios a suorum templorum frequentatione deficere: BONF. III,7,319. 

fretum, -i n. subst. 

Neptunus … / per freta dum Glaucos stimulat Thyrrena iugales: IAN.PANN. Paneg. 3,3,41-42. 

frigeo, -ere [1] 

Hec estuat, ille friget, furit hec, ille a sua gravitate non discedit: Udis p.470. 

frigesco, -ere [2] 

Ideo ne fervor conceptus repescat et ardor sancti desiderii frigescat, cum ascensus contemplatoris sit occiduus, ut 

locuste, dicente Bernardo (cf. PL 892B), quod rara hora et parva mora potest esse homo in contemplacione: 


frigidarius, -a, -um [1] 

Caldarie passim frigidarieque celle (sc. sunt): BONF. IV,7,95. 

frigido, -are [3]/2 

Pelliculas ferarum et bestiarum silvestrium non portamus, sed tantum ovinas, agnellinas aut in necessitate 

caprinas, de quibus quilibet frater potest habere unum pellicium aut unam manstrucam tantum, exceptis senibus, 

debilibus et infirmis, qui sunt corpore frigidati, aut ex pristina consuetudine delicati: GREG.GYÖNGY. Constit. 

p.96 (Rubr. XLIV). 

frondosus, -a, -um [2] 

Flectitur (sc. terminus) ad occidentem ad unam arborem ilicis, dehinc ad arborem piri frondosam: s.1275, c.1400 

LvtSzle 2000 p.35. 

frons, -ntis f. verb. 

Scire ... te velim ... me hospitem quendam ... reperisse adeo cupidum, adeo frontis perfricatce hominem, ut non 

sit satis aestimare: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. ad subst. 1-2: Ita enim versiculos illos meos inverterant, ita 

adulteraverant, sic depravarant, ut eos, quamvis proprii fcetus erant, prima fronte meos esse non cognoscerem: 

1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

393

dc_145_10 

frons, -ntis f. *'in f. alicuius' i.q. coram oculis (?) v. milit. i.q. acies – szeme előtt (?) v. kat.: front: 

In ius et supradicti Margati, quod recte in frontibus paganorum est situm, ustentationem perpetuam ... de 

proventibus salium regni nostri centum marcas semper in paschali tempore dedimus in argento: 1217/1218 CD 

Hung. III/1 p.238. Cf. ibid. superius: Videbamus ... quotidie memoratae domus fratres ... in paganorum confiniis 

castra munitissima collocare. (Reg.Arp.330.) 

fructifer, -a, -um 

Ut exinde dicti cives nostri discant sub principe glorioso devote famulari atque ab ipsis utilitatibus et honoris 

materia luctumque fructiferum regiae proveniat maiestati: 1383 CD Hung. X/8 p.122. 

fructifico, -are ad B 2: *de fidelitate: 

Ut quo altioris gradus statum ascendent et fructificent uberius, eo maiora apud nos praemia comparent eoque 

pateat latius ipsorum claritas meritorum: 1408 CD Hung. X/4 p.685. 

frugalitas, -atis f. [4] 

Contra Ungari ... hec omnia egre ferre, ... regiam maiestatem quotidie incusare, quod ... a priscorum regum 

parsimonia et frugalitate descisceret: BONF. IV,7,89. 

frugi adi. defect. 


mei gratia commendatum habere non dedigneris. 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. 

frugifer, -a, -um [5]/3 

Qua divite gleba / insula frugiferae pascit gratissima divae: IAN.PANN. Paneg. 3,3,14-15. Qui Asiaticam 

Scythiam frugiferam incolunt: BONF. I,1,150. 

fruitio, -onis f. 

Tercie (sc. deliciae) sunt eternales, que consistunt in fruicionibus Dei, de quibus dicitur Iob XXII.: "Super 

omnipotentem deliciis afflues," (Iob. 22,26) id est visionibus Dei frueris. Serm.Quinqu. 12 (p.46). 

frustati lege frustrati 

Pontificis legati ... summo studio, opera diligentiaque curarunt, verum nihil profecere, quando conatus omnes eos 

frustati sunt: BONF. II,9,139. Captum vi oppidum Dionysio spem suam non frustato dono datur: BONF. 

II,9,284. 

frustillatim [5] 

Diffringere passim hominum capita, modo humeros et femora frustillatim disiicere et cuncta cruore fedare: 


fuco, -are 

O, quam magnum tempus expendunt mulieres vanae se ornantes, fucantes et huiusmodi faciendo. Bárczi p.647. 

PELB.TEM. Pom.sanct.aest. 74,P. Illi pro inani fucataque gloria pugnabant, tu pro fide, pro religione dimicabis: 


fulcimen, -inis n. [3] 

Communis necessitas, ut si frater quis habet graciam docendi alios vel sermocinandi, omnino necesse est, ut ... 

habeat librorum fulcimina seu subsidia: GREG.GYÖNGY. Constit. p.120 (Rubr. LXV). Idem capitulum … 

praemissam suam demonstrationem … praescriptarum litterarum … regis et … reginae privilegialium fulcimine 

… sufficienter … verificassent: 1524 Katona, Hist.crit. XIX p.469. 

fulgidus, -a, -um [5] ad 1: 

Ipsi vero scuto super imposita cassis est claro fulgido depicto colore: 1518/XIX Áldásy, Címereslevelek II p.83. 

fulmineus, -a, -um [5] 

Ut cava fulmineos spargant tormenta molares: IAN.PANN. Paneg. 3, 2, 129. ad B 1: Fulmineum aprum a 

cervice venabulo per iugulum transfixum effigies hominis per ambas aures utraque manu apprehendit: 1514 

Turul 1904 p.110. 

fumalis, -e 

Quando universitas nobilium regni nostri Sclavoniae generaliter vel particulariter pro aliquo eorum negocio apud 

394

dc_145_10 

nostram maiestatem … promovendo ab incolis ipsius regni aliquas collectas vel denarios fumales exigi 

ordinasset: 1505 Katona, Hist.crit. XVIII p.407. 

fumatim [7]/3 adv. 

De pecuniis eiusdem contributionis per fumos sew fumatim exactis: 1522 C. Tóth, Bátori p.119. 

fumidus, -a, -um 

Sed tunc praecipuus penetrabat pectora terror, / fumida cum vastos orbes tormenta rotabant: IAN.PANN. Paneg. 

3,3,37-38. 

funa lege fune 

Domina Chun absoluta ab Ungesalczen in una funa valente IIII flor.: 1394 AA Cassov. p.48. 

funda, -ae f. 

Qualiter elisus fundis insibilet Arctus: IAN.PANN. Paneg. 3, 2, 131. 

fundatrix, -icis f. [2] 

In recompensationem auree corone Kesule regine beate memorie fundatricis ecclesie Vesprimiensis b eadem 

ecclesia recepte olim per Andream regem: 1277 Veszpr.okl. I p.72. Cf. XVI Wagner, Anal. II p.79: Merito dici 

poterat mater et fuit mater nostra et fundatrix monasterii. Quod prefata uxor Bele, fundatrix dicti monasterii 

fratres ordinis Sancti Augustini ... induxisset: 1518 Erdélyi, Register p.119. 

fundo, -are 

In eodem (sic ed., sc. capella) praepositalem dignitatem cum 4 capellanis clericisque ad missarum sollemnia 

decantanda sufficientibusordinari fecimus et fundari: 1430 Katona, Hist.crit. XII p.550. 

funebris, -e [3]/2 

Thorismundus ... paternum corpus Tolosam refert, cui funus pro dignitate celebratum ludique funebres tribus 

diebus in honorem editi: BONF. I,4,184. Hic Lodovicus inferias Andree operatus funebres ludos edidit: BONF. 

II,10,257. – Uts subst. (?): Nihil . .. de futuro rege ... decerni poterat, ni prius Mathie manibus funebria iusta 

solvisset (sc. Corvinus): BONF. IV,8,230. 

funero, -are [3]/3 

Scythici duces ... ad marmoream columnam ... sollemni pompa funerati sunt: BONF. I,3,44. Post funeratum 

honorifice Geysam de rege eligendo Ungari cogitare ceperunt: BONF. II,4,90. Corpus (sc. regis Belae) Albe 

inter monumenta regum honorifice funeratum: BONF. II,7,62. 

funestus, -a, -um 

Nulla est penitus, nulla in universa Pannonia domus non lugubris, non funesta, non alicuius cladis ac miseriarum 

particeps: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.251. 

fungor, -i ad 3: *'fato f.': mori – meghal: 

Hoc die ... Matthias ... rex ... fato functus est: 1490 Radó, Bejegyzések p.384. 

furca, -ae f. [16] subst. *instrumentum ad edendum aptum – evőeszköz: 

Quod ipse Emerico … ad instantissimam suam peticionem centum et triginta duos florenos aureos, duos cultellos 

deargentatos, quatuor coclearia argentea, duas furcas parvas argenteas secundum morem Latinorum pro comodo 

comestionis aptas, unum balteum quadraginta quinque valentem, vestimentaque sua decem marcas facientia sub 

ea spe, ut dum eadem ab ipso repeteret, mox sibi restituere teneretur, assignasset: 1374 Dl 41950. Furce argentee 

4. ... Furce due ex argento et tercia de serte argentata: 1521 Entz, Gyulafehérvár p.186. Item magnifico domino 

Ioanni Dragfi cupam unam argenteam floribus ornatam, sedile unum panno rubeo et aliud similiter corio factum, 

cochlear unum inauratum, salinum unum inauratum, furcam inauratam, discum inauratum unum legavit (sc. 

episcopus): 1524 Bunyitay, Gyulafehérvár p.31. 

furcilla, -ae f. [7]/2 furcella 

In scutellis, discis, coclearibus, furcellis, cyphis, cuppis, pelvibus, fusoriis, lagenis: 1523 M.Sion 1867 p.515. 

Balogh, Bakócz p.77 = Okmányok tára 45-47. 

furfur, -uris n. [13]/2 *de ludo rusticorum cum furfure facto: 

Quod ipsi fratres … lusissent … cum eisdem laicis ad cartas et furfura.Est enim ludus rusticorum, qui alias 

395

haydones in Hungarica vocantur, quoniam accepto cumulo de furfuribus frumentorum immiscentes ad sortem 

pro quolibet ludentium unum denarium, et sic dividentes cumulum illum furfurum ad numerum personarum, 

pecunias impositas ad sortem lucrantur. Qui ludus inter alios honeste vite homines vilis et despectui habetur: 

1518 Erdélyi, Register p.134. 

furia, -ae f. 

Quid me tenes, furiarum alumne?: BART.PANN. Gryllus 128. 

furiosus, -a, -um 

Quoties illae furiosae belluae Italiam invasere?: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.246. 

fusco, -are 

Plus maiestatis habebat / Iupiter et totum fuscabat clarior agmen: Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 141-142. 113. 

fusorium, -ii n. [12]/1 subst. *gener.: 

Item Ioanni de Varda fratri suo legavit ... pelvim unam argenteam cum fusorio: 1524 Bunyitay, Gyulafehérvár 

p.31. ad *usu profano: In scutellis, discis, coclearibus, furcellis, cyphis, cuppis, pelvibus, fusoriis, lagenis: 1523 

M.Sion 1867 p.515. Cf. etiam 'fossorium'. 

fustanum, -i n. fustannum 

Nos artem seu texturam barchanni seu fustanni nullibi alias in regno nostro preterquam in civitate nostra 

Cassoviensi fieri velimus et disposuerimus exerceri: 1419 Zsigm.oklt. VII,676. 

fustis, -is m. 

Mox alter fuste me miserum contudit probe: BART.PANN. Gryllus 58. 

futilis, -e 

Ne quid negligentiae cuipiam nostrum ab illo caesare adscribi queat, et sumta vel futili occasione vim alicui 

Christianarum partium … inferre … possit: 1503 Katona, Hist.crit. XVIII p.351. 

fututor, -oris [1] 

Precipue ... mei observandissimum Colemicium strennuumque fututorem primum in re futuaria ... volo ... 

nomine meo salutassis: BART.PANN. Epist. 1,2. 

gaius, -i m. ? 



nemoribus, mellificiis, piscaturis, paludibus, aquis et aquarum decursibus, molendinis et emolumentis , quercetis, 


exactionibus ordinariis, attinentiis et appendiis universis ... obligavimus: 1412 Katona, Hist.crit. XII p.128. Jobb 

szöveg: Wagner, Anal. p.214. 

gallina, -ae f. [47] 

Gallina in limine ostii more galli cantavit: 

gallus, -i m. [4] 

Gallina in limine ostii more galli cantavit: Bárczi p.59. OQ 8,S. 

ganea, -ae f. [1] 

Odi delitescentes somno, ganeis et immundo amori obstrictos: BART.PANN. Vigil. 2. Spondes ... ganeam, 

crapulam posthabere?: BART.PANN. Vigil. 39. 

gariosolum? 

Specierum diversarum genera, ut sunt crocum, piper, zinziber, gariosoli, nuces muscati, flores muscati ac 

cynamonis et talibus speciebus consimilia: 1436 Mon.Budapest III/2 p.272. 

garrio, -ire 

Exemplum de avibus, que orta luce garrire incipiunt et modulari: Serm.Quinqu. 9 (p.40). 

garrulitas, -atis f. [6]/4 

dc_145_10 

396

dc_145_10 

Nonne cornix hec ... nunc accipitri sponte iuraret se nunquam garrulitate vociferationeque sua dominum amplius 

lesuram, si impune dimitteretur: BONF. II,5,248. Cum reges antehac promiscue ac immodestius ab hominibus 

adirentur auresque indocte multitudini accommodantes modo garrulitatis fastidio, modo loquendi inscitia 

afficerentur etc.: BONF. II,7,8. 

gastrimargia, -ae f. [4]/2 

Unde gulositas nomen accepit, ut dicatur castrimargia, quasi mergens castitatem: Serm.Quinqu. 44 (p.102). 

gaudeo, -ere verb. 

Gratulor itaque tibi, mihi gaudeo, te amo, mi Vadiane: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

gehennalis, -e [3] 

Ne pena temporalis in gehennalem convertatur: GREG.GYÖNGY. Constit. p.126 (Rubr. LXXIV). 

gelatina gelatinum > *gelatina-ra kell javítani. 

Pulveres cum uno parvissimo vasculo, cum quo solent portare gelatinam de Italia: 1480-1500 HtK 1926 p.267 

gelima, -ae f. 

Cum postmodum vos capecie vocabulum mutata eius vera significacione aliter, quam in re sonat, interpretari 

voluissetis et non de singulis capeciis, sed de singulis gelimis, quarum due unam capeciam faciunt, ipsos 

duodecim denarios exigere curavissetis: 1501 Dl 90759. De terris arabilibus sessionum desertarum per colonos 

seminatarum de singulis iugeribus ad curiam domini tenentur dare singulam gelimam 1, quas iudex tenetur 

congregare: 1524 Urb.Vespr. p.66. 

gelo, -are 

Illum mortifero nervis torpore gelatis / deficiunt rigidae durato sanguine venae: IAN.PANN. Paneg. 3,2,269-270. 

gelu, -us n. [8]/4 

Cum omnia gelu constitissent, pabulatum sepe et aquatum ire non licuit: BONF. III,5,380. 

gemebundus, -a, -um 

Propter quas ipse c[omes] Petrus per longa tempora dies duxit aegrotos cum suspirio gemebundus: 1411 Katona, 

Hist.crit. XII p.64. 

gemmifisor, -oris m. [2] 

Petrus gemmifisor penes Beatam Virginem cb. 50. Cf. p.41: Vsvaldus Gyöngfüzü.: c.1510 Szakály-Szűcs, 

Bortized p.88. 

generalitas, -atis f. subst. 

Ut multa paucis exprimantur et sub generalitate huiusmodi singula computantur: 1508 Reg. Strig. p.79. 

generatio, -onis f. 

Quia Dominicus … de generacione Syculorum de Saaswar se esse dicebat: 1323/1365 MNy 1931 p.207. 

generationalis, -e 

Ipsi ... sese mutuo et alternatim eisque succedentes sibi ipsis in fratres condivisionales et generationales 

adoptassent: 1424 Fons 2005 p.366. 

generositas, -atis f. subts. 

Dummodo ipsas (sc. Litteras) a vestra generositate redimere possemus, ideo sciat vestra generositas, quod etc.: 

1407 Mon.Budapest III/1 p.245. Qui non fortunis generositateque et gloria maiorum suorum innixi, sed propriis 

eorum laboribus et virtutibus clari emerserunt: 1478 Wenzel, Dóczyak p.9. 

genialis, -e [4]/3 

Imprudens ... mulier ... novum coniugium molitur eoque vesanie illa processit, ut omnes ingenii nervos genuali 

toro prorsus intenderet, cuius iam se impotem fore senserat: BONF. III,3,294. 

geniculo, -are [1] 

Quia hic Ioannes ... post victoriam loco victoriae inirmatus, ... paulo ante mortem devotissime geniculatus et 

inclitorium (sic ed.) commilitonum turmis circumstantiatus ... de praesenti seculo (sic) est translatus: 1476 

397

Kovachich, Scriptores II p.2. 

genimen, -inis n. [1] 

Inter quos et si sint multi ... veri ... caatholici fideles, illis tamen formidolosum est cum geniminibus viperarum 

(cf. Mt. 3,7: progenies viperarum Mt. 23,33: genimina viperarum) tute cohabitare: Madas, Laskai p.56. 

OSU.LASKO Quadrag. Gemma fidei prol. 

genius, -i m. 

Hi ... dicere Romam ... deleri non posse, ... illius loci genium tantum sibi numinis vendicasse, ut aliquo imperio 

carere non possit: BONF. I,6,267. Tandem videbo, quid genius domui huic contulerit: BART.PANN. Gryllus 27. 

gens, -tis f. subst. 

Que minime acta fuisse arbitramur, si hec gens Hungarica natalis soli dulcedine allecta non de exteris 

nacionibus, sed de gente sua quempiam regem idoneum pro se elegisset: 1505 Tudománytár 1839/VI p.66. Pray, 

Annal. IV p.313. Batthyany, Leges eccl. I p.562. Katona, Hist.crit. XVIII. p.425. Quibus (sc. gestis reges) 

gentem hanc Scythicam non solum claram magnificamque nomine et gloria reddiderunt, verum famam ipsius per 

totum orbem terrarum longe lateque diffusam ad ethera usque extulerunt: 1505 Tudománytár 1839/VI p.66. 

genuflexio, -onis f. [1] 

De genuflexionibus (sc. titulus rubricae): GREG.GYÖNGY. Constit. p.89 (Rubr. XXXV). Sacerdos autem stans 

ad altare non flectit genua sua, nisi in Simbolo ad ’Homo factus est’. Ad alias autem genuflexiones tantum caput 

inclinat reverenter versus altare: GREG.GYÖNGY. Constit. p.90 (Rubr. XXXV). Doceat novicium magister 

ipse, quomodo inclinaciones et genuflexiones atque prostraciones horis et locis debitis faciat: GREG.GYÖNGY. 

Constit. p.115 (Rubr. LXIII). 

geographus, -i m. [1] 

Cum antiquorum more geographorum citeriorem ulterioremque Ungarie partem descripserimus, nunc, quos fines 

ipsa sibi vendicet, breviter exequamur: BONF. I,1,334. 

gepanta vulgare 

Tertia navis tardius applicuit et a pigritia, que horum lingua 'gepanta' dicitur, Gepidarum nomen accepit: BONF. 

I,2,113. 

germanitas, -atis f. 

Quum autem per se ipsum satis validum et velut inexplicabile sit germanitatis vinculum: 1507 Katona, Hist.crit. 

XVIII p.500. 

germen, -inis n. 

Ex cuius nimirum propagine elut florentissimum germen … archiepiscopus Colocensis ac regni mei cancellarius 


Mon.Slav. I p.560. 

gero, -ere verb. 



gerulus, -i m. [6] *querulus 

Misso ad maiestatem nostram isto nuntio vestro, harum scilicet gerulo (ed. corr ad. querulo) per medium 

eiusdem, uti ex suo ore didicimus, nobis in eo sipplicastis, ut etc.: 1439 Zimmermann, Urkb. V p.24. ad subst. 2 



gestor, -oris m. 

Predialis et negociorum gestor: 1512 Végh, Buda p.157. 

giganteus, -a, -um [5]/3 onom.? 

Persam Gigantee proceritatis imperator lancea ... transfodit: BONF. I,8,173. Tunc Grecus quidam Gigantee 

proceritatis roborisque ex urbe prodiens ad singulare certamen Ungaros provocat: BONF. I,10,230. 

gladiatorius, -a, -um 

dc_145_10 

398

dc_145_10 

In qua (sc. camera) idem Demetrius labores suos gladiatorios perficere solitus est: 1507 Végh, Buda p.146. 

gladius, -ii m. *gladeus 

Gladei III. Bicelli II. Dacus I. Bozdogan Turcales III.: 1491 HtK 1891 p.552. 

glandifer, -a, -um [8]/2 glandefer *de arbore: 

In quo (sc. campo) quercus, arbor glandefera radices fixisse cernitur: 1517/XVIII Áldásy, Címereslevelek II p.80. 

Quos quandam silvam glandiferam intra metas eiusdem possessionis sitam radicitus ... succidisse ... accepimus: 

1524 Reg.Str. p.159. 

glandinosus, -a, -um [26]/5 

Proventus … quarundam duarum silvarum glandinosarum ipsorum exponentium … sibi ipsis percepissent: 1482 


glaucus, -i m. tengeri hal 

Neptunus … / per freta dum glaucos stimulat Thyrrena iugales: IAN.PANN. Paneg. 3,3,41-42. 

gleba, -ae f. 

Gleba sub hac petra Thome iacet archilevite / Christe Iesu tetra quem protege de nece mite: c.1395 

Mon.civ.Zagr. I p.409. 

glebator, -oris m. 

Item dedimus pro cervisia glebatoribus … den XXXVI den.: 1441 Df 282530 fol. 10v. 

glebo, -are 

Item pro straminibus ad glebandum parchanum civitatis LXXV den. Cf. ibid. inferius: Item Materno in parchano 

glebanti XLVI den.: 1441 Df 282530 fol. 7v. 

glisco, -ere [11] ad 3: *glesco 

Noveritis me fore sanos (sic), hoc idem glesco a vestra dominatione scire: 1459 Zimmermann, Urkb. VI p.49. 

globus, -i m. [57] ad 1: *orbis terrarum - földkerekség: 

Nephandis sic idolis soli globum mundas: VALENT.HADN. Invoc. 5,4 p.24. 

glomero, -are 

Equitum turmae glomerantur eodem, / succedunt pedites: IAN.PANN. Paneg. 3,2,109-110. 

gloriabundus, -a, -um [1] 

Mathias ... ex hoc ... officii genere mirificam omnium fidem sibi comparabat. Quin etiam gloriabundus sepe 

retulit se Nicolao, Bossene regi, cum per officium visitasset, egrotanti pedum digitos interfricuisse: BONF. 

IV,7,78. 

glos, -oris f. *glora, -ae f. ad 1: 

Qui nobilis domina, Elena vocata, relicta confam Ladislai de Torna, glora ipsorum post generale tributum 

solucionis dilectissimi filii sui, condam Iohannis, fratris scilicet ipsorum condivisionalis universas possessiones 

... eisdem resignasset: 1406 Tringli, Perényi p.290. 

glossema, -atis n. [1] 

Et Vandali eodem glossemate utuntur: BONF. I,8,156. In contione militari concitatus et eloquens (sc. rex), 

multarum sibi cognitio linguarum, preter Turcicum et Grecum omnia Europe glossemata calluit: BONF. 

IV,9,267. 

gluten, -inis n. 

Universam Christianitatem in his utilibus foederum induciis glutine quodam indissolubili … inclusam esse 

voluerimus: 1503 Pray, Annales p.307. 

glutino, -are [3] 

Sic habet vestra cara fraternitas quemdam novum nodum, quibus simul glutinamur, ut licet inscriptionibus et 

foederibus per nos dudum initis nobis invicem succurrere teneamur, tamen istius societatis nostre racione alter 

alterum ... fideliter defensare ... tenemur: 1429 CD Hung. X/8 p.620. 

399

dc_145_10 

glutinum, -i n. [7] ad 1: 

Vis fraterni amoris non sinit tam arcto sanguinis glutino iunctos invicem esse immemores: 1512 Acta Tom. II 

p.126. 

grabatus, -i m. [2] 

Item grabatum magnum I.: 1522 Dl 32657. Fessa sopiri fero sternebam membra grabato: Anal.nova (Piso) p.414. 

Quidam frater ... ilico sanus de grabato surgens, quod voverat, ... effectui mancipavit: VALENT.HADN. Mir. 80 

(p.118). 

gradarius, -ii m. subst. 

Item serenissimae dominae ... reginae ... pelvim cum gutturnio, ... gradarios duos (sc. legavit episcopus). Cf. ibid. 

p.31: Domino Stephano Bathor palatino discum unum inauratum, cochlear unum inauratum, salinum unum 

inauratum, gradarium unum: 1524 Bunyitay, Gyulafehérvár p.30. 

gradior, -i gradere verb. depon. 

Si vero talis famulus ex preconcepta malitia aut propter ingurgitationem ventris sui spretis magistris … cum 

eisdem in processione gradere (ed.: !) non vellet, talis a laboribus prohibeatur: 1492 Mon.Iud. XII p.65. In vos 

ipsos non pedibus, sed consilio gradimini: BART.PANN. Gryllus 21. 

graminosus, -a, -um [17] 

De ipsa magna via cruce signata vadit (sc. terminus) per viam graminosam, ubi sunt sex metae antiquae et 

septima nova: 1279 CD Hung. V/2 p.529. 

gratans, -antis [9]/3 

Quos (sc. florenos) nos nulla ratione nunc dare valemus, nam sicut aliis temporibus dedimus, sic et nunc 

daremus animo gratanti, prout conveniret dare vestre dominationi, sed ... nullatenus dare valemus: 1369 Sz 1900 

p.609. 

gratia postpos. 



gratia, -ae f. subst. 

Velim, si tantillum gratice tuce habere possem, mihi quam primum rescriberes: 1514 TAUR. Epist. 1 p.130. 

gratianus, -i m. [1] 

Item capellanis et gratianis ecclesiae Albensis Transsylvanae, ut singuli tricesimas legant, florenos centum (sc. 

legavit episcopus): 1524 Bunyitay,, Gyulafehérvár p.28. Ladislaus ... Archiepiscopus ... honorabilibus viris, 

preposito, lectori, cantori, ... necnon ecclesiarum parochialium, altarium et hospitalium rectoribus eorumque 

vicesgerentibus capellanis, gracianis, presbiteris ac aliis personis ecclesiasticis secularibus et regularibus ... 

salutem: 1526 M.Sion 1863 p.714 = Mon.eccl. I p.249. 

gratificor, -are 

Quibus (sc. deis) tanta saltem aetate gratificari liceat: BART.PANN. Gryllus 14. Optavit idem mutuam sane 

nostram conventionem fieri in Lyncz,... nobis vero... visum fuit, ut in Budweyz civitat... conveniremus, pro quo 

ad ipsum... ducem oratores misimus et credimus eum in hoc nobis gratificaturum: 1522 Acta Tom. VI p.114. 

Scio, quod non solum in hoc, sed in omnibus, quibus unquam poterit (sc. papa) gratificari vre mti, 

erit ad gratificandum paratissimus: 1523 Acta Tom. VI p.226. 

gratiositas, -atis f. ad 1: *ut titulus honorificus: 

Supplicantes exinde prenominati Nicolaus et domina … consors eiusdem nostre gratiositati humiliter et devote, 

ut etc.: 1439 Mon.Budapest III/2 p.312. 

gratuito [5]/2 adv. 

Procere ad labefactandam gubernatoris magnanimitatem copias gratuito dederant: BONF. III,7,199. 

gratuitus, -a, -um 

Qui … quodammodod per gradus gratuite donacionis conscendentes pro corone regalis honore se variis exponere 

periculorum generibus nullatenus formidarunt: 1350 TGy 1835/II p.92. CD Croat. XI p.620. 

400

dc_145_10 

gratulabundus, -a, -um [4]/3 

Ladislaus ... cum Prage ad secundum lapidem appropinquasset, Rochezana ... gratulabundus obviam occurrit: 


gratulatio, -onis f. subst. 


socordia aut negligentia prcetermissa est: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

gratulor, -ari verb. 


socordia aut negligentia prcetermissa est: 1516 TAUR. Epist. 2 p.173. Gratulor itaque tibi, mihi gaudeo, te amo, 

mi Vadiane: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. Plurimum tibi, ut debeo, gratulor lcetorque: 1516 TAUR. Epist. 2 

p.173. 

gratus, -a, -um adi. 

Hoc mihi, hoc reverendissimo Vratislaviensi nihil gratius, hoc Augustino et tibi commodius nihil facere potes: 

1516 TAUR. Epist. 2 p.175. 

gravamen, -inis n. [226] ad 2: *sed sensu activo: actus molestiam inferendi – sérelemokozás: 

Si nostra rigida gravamina indignationemque nostram gravissimam incurrere formidatis: 1437 Katona, Hist.crit. 

XII p.776. 

gravate [1] comp. 

Eum unicum posthabitis ceteris in consilium admitti gravate ferebant: BONF. III,1,54. Magnanimus enim neque 

armis, neque officio vinci potest, nihil gravatius ferre solet, quam ab hoste pariter et amico superari: BONF. 

III,2,66. Pragenses gymnasium ad ea usque tempora Tutones plane gubernarant, quod Bohemi ... gravate 

pertulerant: BONF. III,2,306. Consules Prage Ioannis apostate ... insolentiam gravate ferentes eum ... iussere in 

pretorium accersi: BONF. III,3,440. Cf. enim III,1,232: BONF. III,1,54. 

Gravatim [4] adv. 

Iidem domini Bohemi, ubi audiverunt rationes nostras, non gravatim ad nostram voluntatem accesserunt: 1522 

Katona, Hist.crit. XIX p.367. Te salvum volo, tibi gaudium gravatim adfero: BART.PANN. Gryllus 77. 

gravo, -are 

Non autumnalis ramos de more gravavit / fertilitas: IAN.PANN. Paneg. 3,3,256-257. 

grebonatus, -us m. *grebatus, gere 

Quod communitas hospitum ... ipsum cum suis fratribus ... honore et officio iudicatus seu grebatus ... eiecisset. 

Cf. inferius: officiolatus seu gerebatus: 1477 Zimmermann, Urkb. VII p.143. 

grossus, -a, -um 

Et propter hanc causam pueri sunt minoris intellectus, quoniam caput habent magnum, grossum et ponderosum: 


gryps, -is m. [11] ad 2 

Hinc cum rubeo campo griphonis animalis forma exurgit alis erectis, pedibus anterioribus elevatis et unguibus 

pertensis ferox minaxque: 1517 Turul 1911 p.110. 

gubernamen, -inis n. [4]/2 

Dum ... reginarum gubernamen calle sinistro vehebatur: IOH.THUROCZ 725 p.211. 

gubernator, -oris m. 

Sanctitas vestra … auditori camere et gubernatori urbis mandavit, ut de excessibus … inquirerent: 1524 Theiner, 

Mon.Slav. I p.581. 

gubernatrix, -icis f. [6]/3 

Iacobus ... et ... domina Neste ... pro ... filiis suis tamquam tutrix et gubernatrix ipsorum ... confessi sunt, quod 

etc.: 1399 Mon.Budapest III/1 p.136. Quod inter ... regem et Michaelem de Zilagy ac gubernatricem ... firma pax 

ordinata sit: c.1457 Kaprinai, Dipl. I p.207. Inferius: Quod ipsa domina gubernatrix universa castra regia ... 

401

emittere habet. 

dc_145_10 

guberniculum lege gubernaculum 

Cum dominus rex, pater noster tunc gerens terre Transdanubialis guberniculum (recte orig. [Dl 829] et CD 

Arp.cont. IV p.24 [locus allatus s.v. gubernaculum]: gubernaculum) a facie patris sui ... in castrum ... 

declinasset: 1273 Erd.okmt. I p.233. 

gulositas, -atis f. 

Unde gulositas nomen accepit, ut dicatur castrimargia, quasi mergens castitatem: Serm.Quinqu. 44 (p.102). 

gurges, -itis m. subst. 

Tot enim thesauri gurgites ad tam diuturnum difficileque bellum sustinendum effudimus, ut ...: 1521 Katona, 


gustus, -us m. 

Per nervos enim procedentes ab anteriori parte perficit (sc. caput) visum, auditum, odoratum et gustum: 


gutturnium, -ii n. subst. 

Omnia solus habes: pelvim, gutturnia, scamna / Et tres urceolos, omnia solus habes: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. 



maiorem et minorem, cum pontificali calice, infula, agminario, aspersorio argenteo, ac duobus annulis aureis. Cf. 

ibid. p.30: Item ... regi Hungariae ... legavit pelvim argenteam cum gutturnio, cupas argenteas deauratas etc. ... 

Reginae Hungariae ... pelvim cum gutturnio, cupas deauratus (sic) duas, gradarios duos. Cf. ibid. p.31: Episcopo 

Vaciensi salinum unum, aulaea parva duo, gutturnium unum iussit reddi.: 1524 Bunyitay, Gyulafehérvár p.27. 

gymnasium, -ii n. gympnasium 

Prima generatio est sacerdotum, qui habentur inter eos in magna reverentia, quasi rectores populi et executores et 

dispensatores legis, doctores et iudices et presidentes in beneficiis spiritualibus et ecclesiis et gympnasiis: 

GEORG.HUNG. p.354. 

gymnicus, -a, -um [1] 

Lycurgus, ... qui nubere noluissent, ignominia hos affecit, in gymnicis namque ludis spectaculo amovebantur: 

Udis p.461. 

habeo, -ere verb. 

Attamen cum hominibus eiusdem albi existentibus sine pecuniis vivere, quam All’ alite=in dun’amenos o>u bo’uletai 

fortior ille quidem, qui miser esse potest», in mentem venerat: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. Velim, si tantillum 

gratice tuce habere possem, mihi quam primum rescriberes: 1514 TAUR. Epist. 1 p.130. Quare mihi persuasum 

habui, tibi illum (ut erat hominum studiosorum amantissimus) plurimas suas epistolas misisse, quarum mihi a te 

copiam fieri peto, et si permiseris obsecro: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. Cura, ut rectoreos inter fasces vitce 

salutisque tuce rationem habeas: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

habilis, -e abilis 

Quos et quas (sc. equos et arma?) meliores et abiliores invenire possent: 1424 Zsigm.oklt. XI, 269. 

habitalis, -e [1] 

Item in possessione Doba sessiones habitales sunt XLI. (etiam ibidem persaepe legitur). 1498 TT 1901 p.109. 

habituo, -are [1] *proprie: vestire, habitu ordinis religiosi ornare – (be)öltöztet: 

Quod nos ... religiosis viris Sancti Pauli primi heremite ... universas et singulas personas, quas dixerint et 

notaverint de ordine ipsorum ad nostrum ordinem fuisse translatas et ipsius nostri ordinis habitu habituatas, a 

nobis instanter requirentibus et ipsis restitui postulantibus ... spondemus ... in Strigonium .. mittere et destinare: 

402

dc_145_10 

1395/XV Df 286489 fol. 56v. Andreas, prior generalis … tanquam alter Ionatas se sua tunica denudabat ac 

habituandis praebebat: GREG.GYÖNGY. Vitae 140 (p.117). Erat ... specialis gratia in eo ad suscipiendas 

novitios, et ad eum tanquam ad patrem habituandi confluebant: GREG.GYÖNGY. Vitae 229 (p.172). 

hachoka, -ae f. (hazwka) 

Theoloniator … Valentinus … viginti duos florenorum auri … ac unam Hazwkam et unum gladium ab eodem 

abstulisset: 1492 Mon. Iud. XII p.68. 

haereo, -ere (hęreo) 

Itaque detinemur adhuc in iisdem negociis et hce remus in eo[d]em luto: 1518 Bessenyei, Lettere p.13. 

haeresiarcha, -ae m. [7]/5 

Hic etiam heresiarcharum gravissime exacte sunt pene: BONF. III,3,331. 

haesito, -are verb. 

Quod te facturum nihil haesito: 1516 TAUR. Epist. 2 p.175. 

halitus, -us m. 

Quippe tibi taetri putet malus halitus oris, / et subito nares suffocat ille meas: IAN.PANN. Epigr. 213,15-16. 

harambuk vulg. indecl. 

Similiter et caesarea m[aiestas] promiserat per regna et terras seu dominia regiae m[aiestatis] in persona sua ire 

nolle, nec exercitum suum mittere, insuper nec harambuk (nota editoris: f. praedatorias copias) nec alios 

exercitus suos ire pateretur: 1496 Katona, Hist.crit. XVIII p.46. 

hariolor, -ari [3]/3 

Cetera ... signa deterrebant, que hunc veluti Herculem ad sudorem editum hariolabantur (sc. Ludovicum natum): 

BONF. II,9,244. E generosa huius indole ... faustissima queque vulgus hariolabatur: BONF. II,10,4. Ut pauci 

fuerint, qui hunc maxima queque gesturum non hariolarentur: BONF. II,10,185. Zyska ... respondit se iubere 

cute corpus exui, exutum volucribus ac feris exponi, curata cute tympanum obtendi eoque duce bella geri, quod 

ubi hostes audiverint, fugam rapturos illico hariolabatur: BONF. III,3,44. Quando Turcum extremas vires 

tentaturum et in tante cladis ultionem omnia moliturum omnes hariolantur: BONF. III,5,86. Veluti futuram 

cladem ex inopia copiarum hariolaretur (sc. anus): BONF. III,7,75. Elisabetha ... a vir morte ... infaustissima 

queque hariolatur: BONF. III,4,118. 

hariolus, -i m. (ariolus) 

Illud enim genius mihi meus semper suggerebat, plus nimirum ostentationis in Christi evangelium per nonnullos 

interpretes, ne dicam, coniectores et ariolos invectum fuisse, quam candidissima per se veritas postulasset: 1522 

TT 1885 p.341. 

Harpocrates *proprium 

Nisi te mutis piscibus surdiorem esse atque elinguem illum Harpocraten examussim referre factus essem certior: 

1514 TAUR. Epist. 1 p.128. 

haruspex, -icis m. [1] 

Atila ... consulendos ... suos haruspices censuit, ut etc.: BONF. I,4,99. Cum sibi (sc. Atila) propter haruspicum 

responsa timeret: BONF. I,4,116. Theodoricum ... aliqui Ostrogothe telo confossum haruspicum presagia 

confirmasse referunt, quamvis Aetium moriturum Atila reputabat: BONF. I,4,168. Taurinensium dux haruspicem 

iuvenem consuluit, cuius prime tunc nuptie celebrarentur: BONF.I,8,81: BONF. I,4,99. 

hasta, -ae f. 

Quos iam pridem venire sub hasta aut mactari oportuit: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.254. 

hastatus, -i m. [1] 

Corvinum ... memorant ... in medio ... quadrata duo cataphractorum agmina equitum statuisse et inter hos 

cohortes gravis armature a tergo hastatis sagittariisque munitas interiecisse: BONF. III,5,260. 

hebes, -etis ad 2 b: 

Hebetum guttura sensibus fecundas (sc. S.Spiritus): VALENT.HADN. Invoc. 5,2 25. 

403

hecatombe, -es f. Gr{>ekat'ombj} 

Ego autem, si ope vestra in Romanos victoriam continuabo, pro referenda gratia tertiam exuviarum partem vobis 

ipse voveo Martique patri ex hostili sanguine opimam hecatomben me facturum esse recipio BONF. I,6,117. 

Apud omnes Martis Herculisque parentis aras rem divinam facite, celebrate hecatomben et diis immortalibus 

cumulatissimos honores impendite: BONF. I,3,82 

hedera susbt. 

Ac flavis hederas detraho temporibus: Ábel, Anal. IAN.PANN. Eleg. 30,8. (p.126). 

hemistichium, -ii n. subst. 


hendecasyllabus, -a, -um adi. 

Non potui quorundam temeritatem seu sanguineam quandam crudelitatem, quas taurinomastygce illi versiculis 

meis hendecasyllabis intulerint, tibi non facere copiam: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

herba, -ae f. 

Habet (ecclesia eciam) partęm in aquis, in herbis et in stagno, in silvis: s.1082, 1135-72 DHA I p.239. 

herbatim adv. (erbatim) 

Qui se dixisset iobagionem nobilem episcopi ecclesie Wesprimiensis de Hegmagas et terram intra metas eiusdem 

possessionis haberi (sic ed.) erbatim divisam: 1424 Fons 2005 p.364. 

herbidus, -a, -um [3]/2 

Pristaldus ... inde progrediens in herbida via, in loco, ubi in modum crucis concursus est viarum, posuit duas 

metas: 1236 Urk.Burgenland III p.257. Ad cuius patulae arboris umbram silvestris capra colore subfusco in 

herbido solo iacet atque meridiat: 1497 Kubinyi, Genealogia p.30. Scutum ex dimidia parte superiore celestini 

coloris, inferior vero planitiem habet campestremque herbidam, in qua stat cervus nativi coloris: c.1500/XV 

Turul 1891 p.65. 

herbuscula, -ae f. 

In eo autem campo mons petrosus variis herbusculis distinctus et adornatus … est: 1497 Kubinyi, Genealogia 

p.30. 

hereditarius, -a, -um 

Nam reges hereditarii, ut nos sumus, non tenentur, nisi Prage iurare: 1522 Katona, Hist.crit. XIX p.367. 

hermaphroditus, -i m. [2]/1 (hermoffroditus) 

Magna quidem ac manifesta mulierum errata divorcio causam prestitere, ... contrarii mores, inopia veneris, 

violata pacta, lesa pudicicia, sterilitas hermoffroditi, monstrosa genitalia, coactio, dolus, obligacio, simulata 

condicio et persona ac cetera tale genus viros ab uxoribus abalienarunt: Udis p.469. 

heroicus, -a, -um 

Praetermissa muliebri … tremula et formidula conditione, sed et animo atque corde sumto heroico …: 1433 


heros, -is m. 

Ut et ipsi ad grata fidelitatis obsequia fortius accendantur et comoti caeterorum exemplo heroum bonorum 

exercitiis amplius invalescant: 1244/XVII CD Slov. II p.111 = CD Hung. IV/1 p.544: haeroum Reg. Arp. n. 792. 

Rem Vnetam ... solus / sustinuit, veluti caelum Tirynthius heros: Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 275-276. 117. 

Non illos homines, sed veluti magnos heroas et quasi quosdam semideos mirata est prisca illa vetustas: 1521 


herus, -i m. erus 

Ve capiti tuo, sic advenam reducemque herum accipis?: BART.PANN. Gryllus 66. 

hiatus, -us m. 

Curtius ingentem solidarit mersus hiatum: IAN.PANN. Paneg. 3,1,85. 

hiberno, -are [6]/3 

dc_145_10 

404

dc_145_10 

Que (sc. cohortes) in provincia hibernarant: BONF. III,3,166. Ille ... importunitatem temporis arguit, ... quam 

difficile sit, dum hibernant alii, in frigidis regionibus bellum agere, quod sat e superiore bello haud impune 

didicere: BONF. III,7,61. Qui ab Augusto remoratus et illic hibernare coactus ... id scripsisse dicitur etc.: BONF. 

III,3,191. Amrates ... ad instaurandum exercitum et comparanda supplementa in Macedoniam ... hibernatum se 

recepit: BONF. III,4,373. 

hibernus, -a, -um [9]/4 * usu subst. plur. n.: castra, ubi exercitus hiemem agit – téli tábor: 

Vulgo his obstrepere legiones ... exercitum in hiberna dimittendum, ut corpora labore, frigore inediaque 

absumpta curent et reficiant: BONF. III,6,46. – usu adi.: Comparato exercitu non mediocri in Austriam hiberno 

tempore invadit: BONF. III,7,40. Cum uno die temporis hiberni ... manus iuvenum ad glacies teneras ... 

concurrisset. VALENT.HADN. Mir. 5 (p.68). 

hilaresco, -ere [1] (ylaresco) 

Ut quorum remunerata devocio ylarescat, et alii eorum exemplo … incitentur: 1399 CD Croat. XVIII p.429. 

Nulla lingua iam silescat, / sed prae cunctis hilarescat / felix gens Hungariae: XIV Holl, Novum genus 8 p.46. 

hilaritas, -atis f. [11]/8 

Saluti hilaritatique publice passim supplicare: BONF. III,2,194. Pro eo supplicationes indicte ac omne hilaritatis 

genus editum: BONF. III,7,29: BONF. III,2,194. Quare te nunc communem amicum communis participem esse 

volo hilaritatis: BART.PANN. Gryllus 112. 

hinnitus, -us m. 

Nondum clamantibus ipsis / stridebant solis tenues hinnitibus aurae: IAN.PANN. Paneg. 3,2,65-66. 

hirsutus, -a, -um [1] 

Hirsutis ad hec se pellibus induunt (sc. Unni): BONF. I,3,101. Profana illa multitudo ... aquilinis oculis, impexo 

crine, demissa barba, insano corpore, hirsutis membris, dura cute fuerat: BONF. III,3,110. Si qui sunt hic, 

bleferones hirtas avellant: BART.PANN. Gryllus 6. 

hirtosus, -a, -um 

Leo namque villosus, fremens in postremos pedes exsurgens, cauda hirtosa tergum suum ceu incitamento 

quodam ad praelium flagellans, coronam auream in capite gestans ore hianti minacique lingua sua exserta primis 

pedibus draconem arripuit: 1504 Katona, Hist.crit. XVIII p.357. 

hisco, -ere 

Heu, infaustam et calamitosam Christianorum sortem! qui in tanto dedocore constituti nec verbum quidem 

hiscere audent: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.249. 

historia, -ae f. subst. 

Qui infra texendce historice perquam doctus interpres existit: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. 

historicus, -i m. [8]/7 

De Salomonis captivitate Blondus historicus longe aliter, ac rerum Ungaricarum veritas postulat, scipsisse visus 

est: BONF. II,4,140. Hec ex Blondo, non ignobili rerum vetustarum historico accepta sunt: BONF. II,9,32: 

BONF. II,4,140. 

historiographus, -i m. (hystoriographus) 

Quemadmodum ita multotiens factum fuisse antiquitus hystoriographorum autentice scripture manifeste pandunt 

et attestantur: 1412 Finke, Acta I p.397. 

histrio, -onis m. 

Quondam histrionibus dabantur auris: BART.PANN. Gryllus 22. 

hodnogio, -onis m. *Chod Nogione 

Qui se ab omnibus ioubagionibus suis, videlicet Andrea, Chod, Nogione (sic, recte: chodnogione), Subret, Paulo 

et omnibus aliis missum esse perhibuit: Reg.Var. p.102. 

holocaustum, -i n. [11]/8 

Emericus autem ... quid aliud, quam suavissimum Deo holocaustum esse poterat?: BONF. II,1,181. 

405

homagium, -ii n. 

Quod idem … dux … nobis heredibusque et successoribus nostris debitae ac solitae fidelitatis et obedientiae 

homagium et iuramentum praestet: 1501 Katona, Hist.crit. XVIII p.307. 

homo, -inis m. subst. 


Consortem Iakus de Alsoterne hospitam furum ... nominantes ... nobis in eorum registro assignarunt: 1409 

Zsigm.oklt. II,6787. Iidem iurati assessores ... dominam Barbaram ... concumbentem cum privigno suo et 

hospitam furum, relictam Emerici ... et Annam, filiam eiusdem necatrices puerorum ... nobis in eorum registro 


hospitalista, -ae m. 

Quatenus ipsum Gasparem hospitalistam ad maiestatem nostram transmittere debeatis: 1484 Zimmermann, 

Urkb. VII p.356. Cf. superius: Commiseramus … magistro Gaspari, rectori hospitalis illius civitatis nostrae 

Cibiniensis, quo it{etc.} 

hospitium, -ii n. subst. 

Codre, tuum serva hospitium, quo Codrior alter / Orbe vago non est omnia solus habes: 1514 TAUR. Epist. 1 

p.129. 

hospitus, -a, -um 

Iidem iurati ... dominam Barbaram, relictam condam Alberti de Pathak concub (sic ed.) cum privigno 

suo et hospitam furum, relictam Emerici Fekethe ... et Annam, filiam eiusdem necatricis (ed.: !, recte: 

necatricem) puerorum ex ipsa Anna maliciose genitorum, Michaelem Chyzar ... homicidam ... pro publicis ... 

malefactoribus et nocivis hominibus nobis in eorum registro assignarunt: 1481 VZA 1906 p.159. 

hostensio = ostensio 1358 Erd. oklt. III,1032. 

dc_145_10 

humanitas, -atis f. subst. 

Quidquid enim vel humanitatis vel favoris tui illi praestiteris: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. 

humaniter [6] comp. 

Nostri ... oppidanos Christiane ritum pietatis ... colentes mitius humaniusque tractant: BONF. V,3,133. 

humanus, -a, -um adi. superl. 

Quas Vestrae Sanctitatis sedulas et humanissimas commendationes tanto alacriori animo accepi, quanto etc.: 

1524 Theiner, Mon.Slav. I p.585. adi. Tuum erit,... ne principis humanissimi voto pio praesertim ... desis: 1516 


hydra, -ae f. 

Admotum plena trieteride pertulit hostem, / demum sublatis discere compulit hydris: Ábel, Anal. IAN.PANN. 

Celebr. 297-298. 118. 

hydropicus, -a, -um [2] 

Quia Lombardi sicut idropici magis, quam aliae gentes pecunias sitiunt, nec ullo unquam tempore impleri 

possunt et satiari: Form.styli I,84 p.53. Item, si habeat aliquam infirmitatem latentem, ut si esset idropicus, spado 

vel haberet caducum morbum: GREG.GYÖNGY. Constit. p.110 (Rubr. LXII). 

hypostasis, -is f. [1] 

Sempiterne tu sancte ambobus spiraris (sc. S.Spiritus), / recipis hypostasim, sed non naturaris: VALENT.HADN. 

Invoc. 2,1-2 p.24. 

hypotheca, -ae f. *conclave, ubi res necessariae servantur – tárház: 

Infra hypothece thesaurique, ad solis ortum cenationes et cubicula. ... Bulenterium hic et dieta. ... Hybernacula 

estivaculaque multa, item heliocamini: BONF. IV,7,93-94. 

iactabundus, -a, -um 

Ii nunc, proh dolor, adeo insolentes ac iactabundi efferuntur, ut, quod nullo umquam tempore cogitarunt, modo 

sibi ultro spondeant, ut, postquam ferro, caede, flammis omnia miscuerint, in caput ac cervices nostras servitute 

et armis desaevierint, amplissimis ac omni rerum copia affluentibus provinciis potiantur: 1521 Katona, Hist.crit. 

XIX p.304. Dum iactabundus, potentissimus ac efferus hostis … vehementiori insuetoque impetu Pannonias 

aggressus Albam Graecam totius regni arcem, olim eorundem trophaeis decoratam oppugnet: 1521 Katona, 


iactator, -oris m. [3]/3 

Non subirasci libere loquentibus, deridere iactatores, mimos aretalogosque plus equo promereri: BONF. 

407

IV,9,273. 

dc_145_10 

iactus, -us m. 

Abhinc ad spatium iactus unius sagitte versus dictam plagam aquillonarem in semita seu coniunctura dictorum 

fratrum heremitarum: 1420 Zsigm.oklt. VII, 2276. 

iaculator, -oris m. [2]/1 *qui missilia iaculant – dárdahajítók: 

Caspii maris accole ... urbanitatis agricultureque ignari iaculatores sunt et sagittarii: BONF. I,1,269. 

iaculor, -ari [9] ad 1: 

Contra illi ... mox insurgere, cum securibus excutere, conflatam picem ac sulphur in hos demittere, apum in hos 

examina iaculari, ut aculeis competiti graviter angantur: BONF. III,4,354. 

ianitor, -oris m. 

Viden, Lingo, ut Acherontis ianitor hunc contundit miserum?: BART.PANN. Gryllus 134. 

iannizzarus, -i m. [13]/3 (ianizarus) 

Delectissimum e militibus peditatum, quem ianizarorum appellant, cum innumera equitum multitudine ... cogit 

(sc. Amrates): BONF. III,5,198. In medio pretorianos milites collocat, quos ianizaros vocant: BONF. III,5,257. 

Rex ... ad pretorianos cohortes pervenit, quos ianizarosappellant: BONF. III,6,255 cf. ibid. 257: ad ianizaros 

usque pervenit. Ille ... inter medios ianizarorum enses regem eiecit: BONF. III,6,260. Referunt amoratem in uno 

cornu Asie, in altero Europe basseum cum suis utrumque copiis collocasse, in medio se cum pretorianis 

cohortibus, id est ianizaris ... statuisse: BONF. III,6,278 cf. ibid. 286. Quem ab utroque latere longa ianizarorum 

acies plane vallabat: BONF. III,6,288. Ianizari equi latus pedesque subcidunt: BONF. III,6,290. In castris 

ianizarorum prefectus a Wladislao ... confossus interiit: BONF. III,6,297. 

iaspis, -idis f. [3]/1 

Quos omnes aurata et gemmata arma campique pavimentum iaspidibus et smaragdis tesselatum ad certamen 

irritabat: BONF. II,9,363. 

Iberus, -a, -um 

Nescio, quis veniens ab Iberis Cantaber oris / immeritum proprio tentat modo pellere regno: IAN.PANN. Paneg. 

3,2,87. 

ico, icere 

Ingens crede nefas ictum dissolvere foedus: IAN.PANN. Paneg. 3,1,198. 

idcirco (iccirco) coni. 


sibi non parum profuisse. 1514 TAUR. Epist. 1 129 epist 1702 

idioma, -atis n. (*ydiomato) ad 2: 

Que (sc. villa) in ydiomato (sic ed., recte orig. Dl 2523: ydiomate) Teutonicali Spanfurt dicitur: 1329 

Urkb.Burgenland III p.44. 

idioma Slavonicum 

Que (sc. cucurbita) in medio luctancium constituta est, ad denodandum significandumque, quod dicta Bucha 

possessio vestra natali idiomate Slavonico cucumis seu cucurbita appellatur: 1503/XVIII Laszowski II p.210. 

idololatris, -e (idolatris) 

Quod nephandius est, cum reliquiarum processionibus idolatri perfidia dictum banderium venerari disposuerunt: 

1404/1406 TGy 1835/I p.78. 

ientaculum, -i n. [14] 

Demum curatis aliquantisper corporibus ambulatoriis dudum ientaculis, dato signo, ter elatis vocibus invocato ... 

Iesu ... nomine manum ... conserite: BONF. III,5,248. 

iento, -are [1] 

Quod a ientandi hora fere ad occasum usque perduravit: BONF. II,3,155. Cum nihil hactenus ientasset: BONF. 

IV,8,190. Rex … ad languorem declinandum ientandi gratia Picenas ficus Petrum promptuarium exposcit, at ille 

408

cariosas attulit et exoletas: BONF. IV,8,191. 

dc_145_10 

ignave [1] v. ignaviter [2] comp. adv. 

Dicunt ... Aquileienses ... incautum hostem prospecta urbis munitione se ignavius egisse sepe stationes 

excubiasque deseruisse fastiditum: BONF. I,6,132. 

ignavus, -a, -um [19] 

Surge, ignavum pecus, inquam, surge!: BART.PANN. Vigil. 10. 

igneus, -a, -um 


3,3,190-191. 

igniculus, -i m. [7]/3 

Ut ... benemerencium animi in his virtutum igniculi insiti excitantur inflamanturque: 1502 Turul 1905 p.171. 

Schwartner, Introduct. p.379. 

ignifer, -a, -um 

Bohemos ad turrim circumfusos sagittis igniferisque glandibus e muro sauciant: BONF. IV,8,34. 

ignipes, -pedis [1] 

Ignipedes aget iugales / dum Titan rapidum fugax per axem: 1513 Anal.nova p.178. 

ignobilitas, -atis f. 

Urbanum praepositum … a conditione ignobilitatis, in qua hactenus tanquam ab ignobilibus nati parentibus 

extiterunt, … eximentes … in praefata domo sua paterna … duximus nobilitandum … et nobilitamus: 1478 


ignomina lege ignominia 

Huni detrimento et ignomina iuxta affecti in Pannoniam sese referunt: BONF. I,7,82. 

ignoro, -are verb. 

Quidquid enim vel humanitatis vel favoris tui illi praestiteris, id omne ac totum in me collatum fuisse te volo 

inpraesentiarum non ignorare: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. 

ilia, -ium n. belsőség 

Purpurei sumunt lubos (sc. cervi), et pinguia patres / ilia: Ábel, Anal. IAN.PANN. 32,55-56. (p.129). 

ilicet adv. 

Ilicet ex omni bis centum pube leguntur: IAN.PANN. Paneg. 3,3,164. Ilicet accelerat, saevae nec imagine mortis 

/ terretur: Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 290-291. 118. 

illabor, -i [7]/4 

Illi securam tacite illabuntur in urbem / per caecos ducti cuneos. IAN.PANN. Paneg. 3,3,169-170. ad 2: Qui (sc. 

amnis) ex Hemo monte ortus inter Mesembriam et Odessum Euxinum illabitur: BONF. III,6,195. 

illacrimor, -ari [1] (*illacrimo) 

Illa (sc. S.Genovepha) continuo illacrimans exclamavit etc.:: BONF. I,5,105. Cum Radegundis virgo ... decora 

capillorum amplitudine predita ... xenodochium ingrederetur, hanc Elisabetha reluctantem apprehendit, auream 

illacrimanti comam ex edicto succidit: BONF. II,7,333. Explorata procerum studia cum promptissima inspiceret, 

admodum illacrimavit (sc. rex): BONF. II,10,506. 

illaqueo, -are 

Que (sc.dilectio) eos ineffabili fraternalis amoris vinculo et affinitatis quoque federe iam illaqueavit atque 

deiunxit: 1519 SzSzB Szle 2006 p.349. 

illaudatus, -a, -um adi. 

Quibus non poenis expiandus censerer, nec dignus deprecatione, qui rem illaudatam ex usu esse mortalium 

praedicarem: 1522 ADR. WOLF.(J. P.) p.295. 

409

dc_145_10 

illecebra, -ae f. [14] 

Viennenses illecebre nondum mente exciderant, a quibus se quandoque victum ferventiore iam etate esse 

noverat: BONF. IV,4,119. 

illepidus, -a, -um [3] 

Hiis illepidis (sc. litteris) veniam concedere peto: 1497 Ábel, Dunai tudós p.121. 

illido, -ere [6]/3 

Id (sc. vexillum), cum arduum et sublime preferretur, ad postes templi sensim illisum in varias partes laceratum 

concidit: BONF. III,1,231. Maria ... stans parieti et iacens humi sic caput illisit, ut iam moritura videretur: 


illino, -ere [4] ad 2: 

Scutum quinqueangulare coelestino totum colore illitum (sc. donat rex): 1524/1569 Áldásy, Címereslevelek II 

p.91. Quid ego misera hic cerno, homone an belua est, nam coeno illitum squallidum truncum arbitror 

torpescentem: BART.PANN. Vigil. 3. 

illitteratus, -a, -um [5] *comp 

Si quid fidei erita aliquando literis post cineres, non iam meis, alioqui illiteratioribus, quam ut illas mihi optem 

esse superstites, sed eorum, qui ... mei in te animi testimonium ultro tibi prestiterunt: 1522 TT 1885 p.341. Si 

nobis ... eius non placeret conversacio, ... clare et expresse exprimatur sibi cum exhibicione presentis statuti, si 

talis litteratus est, si vero illitteratus, exponatur in suo vulgari: GREG.GYÖNGY. Constit. p.111 (Rubr. LXII). 

illorsum adv. 

Et ob hoc ad honorem nostrum et votivam negociorum unionis ecclesiae expeditionem tute illorsum procedere 

possemus: 1416 Katona, Hist.crit. XII p.243. 

illotus, -a, -um [1] 

Haec habui ad te, frater mi, paucis barbarie hac mea illota et quantumvis impolita scribere: BART.PANN. Epist. 

4,6. Nequeo patruelis tuae munificentiae illotis, ut aiunt, manibus Ioachini principis ... nomen transire: 

BART.PANN. Gryllus ded. 7 

illudo, -ere [18] 

Huic et tu illudis modo?: BART.PANN. Gryllus 37. 

illuminatio, -onis f. [22] ad A 1: *actus visum recipiendi – látás visszanyerése, megvilágosulás: 

Quidam sacerdos ... per plures annos cecus existens ... referebat, ... quod ipse ... sepissime Sanctum Paulum in 

adiutorium sue illuminationis invocasset: VALENT.HADN. Mir. 63 (p.109). Quidam agricola ... pro 

illuminatione oculorum suorum sepe Sanctum Paulum invocat: VALENT.HADN. Mir. 66 (p.110). 

illuminatura, -ae f. 

Finitus est ille liber ... cum scriptura, illuminatura, ligatura anno Domini Mo CCCo LXX VIIo.: 1377 Knauz, 

Kortan p.118. 

illuminatus, -a, -um [5]/4 ad 2: 

Praesens scriptum ... feci roborari praesentibus his testibus, illuminato domino Iohanni (sic), ... Nicolao, ... 

Michaeli etc.: 1440 Zimmermann, Urkb. V p.57-58. 

illumino, -are ad A 3: 

Relicta ... oculorum cecitatem ... incurrens ... oculis illuminata huc venit: VALENT.HADN. Mir. 23 (p.88). – ad 

A 4: Item unum graduale novum de pulchra littera et nota, pulcherrime illuminatum cum auro et lazurio et aliis 

coloribus: 1433 Mon.episc.Zagr. VI p.403. 

illusio, -onis f. [9] ad 2: 

Scit etiam testis maximum scandalum contra ipsos fratres ex his ... exortum uisse illusioque et contemptus 

ordinis: 1518 Erdélyi, Register p.133. 

illuvies, -ei f. [2]/2 

Nulla vi secunda hec illuvies coerceri potuit (sc. Tartarorum secundus impetus): BONF. II,9,438. Ne ab hac 

immanissima et efferatissima barbarorum illuvie penitus obruamur: BROD. Or. 47 (p.69-70). 

410

dc_145_10 

imaginativus, -a, -um [1] 

Et tacebit, scilicet attentus meditationibus, retrahendo sensus ab exteriori apprehensione. Imaginativam a 

mundanorum fantasmatum formatione. Memorativam ab infestantium recorda[t]ione et intellectivam a 

raciocinacione etc.: GREG.GYÖNGY. Decal. p.5. 

imberbis, -e [3]/1 

Hanc gentem Iordanis … vultu … cicatricibus quibusdam inscripto … tradit. … Quare obductis cicatricibus 

imberbes consenescunt: BONF. I,2,200. 

imitabilis, -e [2] 

Ut Pauli ... vitam exemplarem / tradam omni seculo vere singularem / cunctis imitabilem, ut lucem solarem: 

VALENT.HADN. Invoc. 7,2-4 p.25. 

immaculatus, -a, -um 

Cum … dominus Andreas … frater noster dulcissimus, adolescens innocens, agnus immaculatus … per acerbe 

mortis excidium per occultos proditores … in civitate Aversa, que potius fuisset subversa extitisset immolatus et 

nequiter iugulatus: 1350 TGy 1835/II p.93. CD Croat. XI p.620. 

immanitas, -atis f. [9]/5 (inmaritas) ad 1: 

O crudelitas maxima! Imo poius profecto inmaritas (sic ed., orig. Dl 80926: inmanitas) dici posit (sic ed. Et 

orig.): 1448 TSz 1929 p.129. 

immaritatus, -a, -um 

Item nullas (sic ed., recte: nullus) inmaritatus vel alius quispiam hominum praefatorum magistrorum artem 

laborare audeat, nisi etc.: 1484 Zimmermann, Urkb. VII p.374. 

immedicabilis, -e [2] 

Idem (sc. primus homo) ... in totam ... suam successivam propaginem virus efundens immedicabile eam 

intoxicaverit: 1371 Mon.civ.Zagr. I p.238 cf. etiam locum s.v. 'intoxico' 2 allatum. 

immemor, -is adi. 

Salutis tuce Flavianas inter delicias non immemor esto: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. 

immensitas, -atis f. 

Licet immensitas largitatis in principibus sit mensura etc.: 1284 CD Hung. X/3 p.231 (RA 3302). 

immerens, -entis [2]/1 

Nihil ... tui nunc impensius curant inimici quam ut te quoquo scelere perdant immerentem: BONF. III,2,224. 

immeritus, -a, -um 

Nescio, quis veniens ab Iberis Cantaber oris / immeritum proprio tentat modo pellere regno. IAN.PANN. Paneg. 

3,2,87. Fr[ater] Martinus de Welithe, prior provincialis provinciae Hungariae ord[inis] fratrum heremitarum 

S[ancti] Augustinis licet immeritus notificamus universis, … quod etc.: 1505 Katona, Hist.crit. XVIII p.405. 

immersio, -onis f. [2] *in transl. vel potius imag.: 

Olim magnates Hungarorum fuere fortes, / ... nunc per prava facta inertes, / haec fecit ... / livor, cupido et caeca 

libidinis immersio: 1456 Kovachich, Scriptores II p.7. – Proprie: Michael ... eisdem minas mutilacionis et 

immersionis aque proterviter irrogasset: 1447 Knauz, Tanács p.78. 

imminentiis lege munimentis :. 1242 CD Hung. IV/1 p.471 = CD Slov. II p.78. 

imminuo, -ere [7] 

Torvus ... aspectus, caput grandiusculum, oculi imminuti, rara barba: BONF. I,3,49. Ne ab hoste superetur 

superatusque aut viribus imminutus usurpatum a fratre imperium recipere nequeat (sc. Thorismundus): BONF. 

I,4,183. Exinde Atila imminuto admodum nomine contemni cepit, ne ita quidem, ut antea, formidolosus erat: 

BONF. I,7,82. Interim castelli presidium acerrima oppugnatione admodum imminutum Iustinianus ... instaurat: 

BONF. II,10,130. ad 1: rem abstractam: Divina officia modo praescripto peragantur et nunquam imminuantur: 

1506 M.Sion 1866 p.434. Devotio erga fratres ... valde fuisset imminuta: 1518 Erdélyi, Register p.183. 

411

dc_145_10 

immitis, -e [3]/2 comp. 

Ut ... eam regionem quamvis immitissimam Christiane fidei vendicet (sc. S.Adalbertus): BONF. II,1,85. Ecce 

barbari immites adventant, agros passim discursant: BONF. II,1,255. Ut hoc immiti tetroque spectaculo 

oppidanorum animos a pertinacia dehortarentur ad deditionemque converterent: BONF. II,3,155. Salomon in 

querelas exarsit ... Scythicum hoc genus nulla consuetudine molliri posse, cum immitibus populis facile 

consentire: BONF. II,4,43. Ungariam ... immitem et asperam ... nunc accipe: BONF. III,1,209. Sigismundus ... 

virum ... multo magis recte, quam perperam ubique servasse sibi videbatur, si quid patrarat immitius, ultionis 

gratia se iure fecisse iudicabat: BONF. III,2,206. Iam fines Ungarie ... pro foribus immitissimum prepotentemque 

hostem conspicantur: BONF. III,4,98. Interim immitissimi hostis consilium a divina benignitate intercipitur: 

BONF. III,4,364. Malebant omnia perpeti, quam immitissimam Turci servitutem: BONF. III,7,182. 

immodeste [1] 

Cum reges antehac promiscue ac immodestius ab homonibus adirentur: BONF. II,7,8. 

immodicus, -a, -um 

Quam (sc. beneficentiam) mehercle tantam in me expertus sum et cotidie magis experior, quantam etiam petere 

voto immodicum esset: 1513 Teleki-Kovásznay, IAN.PANN. Dedic. II p.252. 

immoro, -are 

Si … imperator Turcorum … aliquod castrum notabile obsideret, ita quod sub illo immorarentur et quiescerent, 

in hoc casu ipse …rex noster … cum suo universo regno insurgere … debebit 1498 Katona, Hist.crit. XVIII 

p.168. 

immortalitas, -atis f. [14]/3 

Filium proprie gentis amantissimum et immortalitatis cupidissimum pro rege delegistis, fortissimi vir!: BONF. 

I,3,79. Nicasius ... inquit ... morti sponte occurrendum, ut supplicio corporum letam immortalitatem animorum 

consequantur: BONF. I,4,28. Incumbite glorie et immortalitati Scythice virtutis non immemores: BONF. I,4,142. 

Theodoricum ... Zeno ... loco filii adoptavit, creavit consulem et, ut aliqua demum immortalitate donaret, ei pro 

palatio equestrem statuam dicavit: BONF. I,7,167. Carolus populum hortatur, ut ... divina mysteria discat, quibus 

animarum immortalitatem adipiscatur: BONF. I,9,235. Vis concordie ... regna ... amplificat ac immortalitate 

donat: BONF. II,3,46. Ne minus quidem immortalitatis amor et regni caritas Lodovicum ... sollicitabat: BONF. 

II,10,20. Ioanna ... scribit ... ad regem ... Lodovicum ... Italicis factionibus implicitum nihil immortalitate dignum 

agere: BONF. II,10,287. Laudis ... cupidissimum et immortalitati quam maxime studentem ferunt (sc. regem 

Ludovicum): BONF. II,10,469. Ut ab ineunte iuventute tua hec summa immortalitatis fundamenta iacias: BONF. 

III,2,72. Quanta immortalitatis ez glorie occasio offeratur, hinc omnes considerate: BONF. III,5,85. Nihil ad 

promerendam immortalitatem accommodatius inveniri potest: BONF. III,5,242. Christus ... nos ... cum perpetua 

nominis immortalitate ... onerabit: BONF. III,5,250. Quod honoris, utilitatis, immo salutis, glorie et 

immortalitatis plenum est: BONF. III,5,306 cf. ibid. 311 et 315. Clarissime victorie immortalitatisque 

adipiscende spem deponere: BONF. III,6,124. Omnia immortalitatis fundamenta ... inita cum Turco pace ... iam 

irrita fore conspicantur: BONF. III,6,133. Contemptores immortalitatis et propriorum tantum commodorum 

amatores: BONF. III,6,134 cf. ibid. 152. Facta immortalitatis et glorie fundamenta tueamini!: BONF. III,6,164. 

Si vicerimus, perpetua patrie salus et incolumitas ac nobis immortalitas parietur: BONF. III,7,106. Cf. etiam 

BONF. III,7,276 III,8,31,216 III,10,28. Dominus / ... / circumdedit illum / stola immortalitatis: XIVex. Off.Ger. 

p.19. Nos considerantes ... mortalitatem corporis nostri et immortalitatem animarum nostrarum ... consensum ... 

nostrum praebuimus: 1506 M.Sion 1866 p.433. 

immotus, -a, -um [1] 

Ii ...oculos humi plane defixerant, raro truces immotosquo vultus obduxere: BONF. III,2,110. 

immunitas, -atis f. [44] *impunitio *remissio poenae – bűntetlenség: 

Talis immunitas (var. Eggerer: Fragmen panis corvi p.231: impunitio) est genitrix inobedientiae atque desolatio 

ordinis: GREG.GYÖNGY. Vitae 144 p.120. 

immuro, -are [1] *in muro condere – falba beépít: 

Item hoc anno Paulo Hertel cum sociis ... pro lapidum immurandorum fractione dedimus fl 17: 1507 

Myskovszky, Bártfa II p.73. 

immutabilis, -e 

Si ea sibi voluntas immutabilis esset: 1500 Dl 104719. 

412

immuto, -are 

Putavimus animum vaivodae hac in re non immutaturum: 1503 Katona, Hist.crit. XVIII p.340. 

impacacitas, -atis f. [11]/5 

Quia ipsi ... propter pridianam mortem ... Lodovici regis sentirent utique inter regnicolas et alios extraneos 

guerram inpacacitatis in regno invenire: 1385 Süttő Anjou-kor II p.221. Quia partes propter temporum 

impacacitatem et diversorum generum varia impedimenta ad tuenda ... eorum castra ... pecuniarum ... penuria 

atque carentia arcet et compellat: 1491 Fons 2005 p.373. 

impacatus, -a, -um 

Cum propter maliciam temporis inpaccati de terra sua a longo empore retroacto dicesserit: 1323/1365 MNy 1931 

p.206. 

impar, -is 

Ob hoc agnoscentes nos viresque tantum nostras domesticas et confoederatorum tanto hosti diuturno tempore 

impares esse futuras: 1503 Katona, Hist.crit. XVIII p.349. Si …nos … et hoc regnum viribus et potentiae illorum 

(sc. Turcorum v. Tartarorum) impares essemus: 1507 Katona, Hist.crit. XVIII p.507. 

impatienter [1] adv. 

Mater eius obitum aliquanto impatientius tolerabat: BONF. II,1,225. 

impeditio, -onis f. 

Quid sentirent seu scirent contra et adversus Valentinum sartorem, pro tunc inhabitatorem Kamanch de 

impedicione offici inquisitionis executi per Iohannem iudicem de Kamanch: 1439 AA Bosnae p.173. 

impello, -ere 

Eis … iussi dari pulveris perfecti ad tormenta impellenda libras mille: 1515 Katona, Hist.crit. XVIII p.855. 

impendentia, -orum n. subst. 

Cum nichil in terris sit … Deo accepcius, … quam … omne … studium et industriam ad usum et salutem ipsius 

patrie ac gentis sue referre, quoque ipsa salva sit et incolumis, presencia pariter et impendencia exaccius 

vigilanciusque intueri et universa discrimina … propulsare: 1505 Tudománytár 1839/VI p.65. 

impendium, -ii n. [12] 

Quam (sc. domum) ... nos in maxima sui parte vel vetustate vel neglectione ipsa collabentem et ruinosam ab ipso 

pene fundamento non sine maximo expensarum nostrarum impendio domorum ceterorumque edificiorum 

ornamentis refecimus atque ipsi decori redivivo formeque splendidiori restituimus: 1488 Végh, Buda p.116. 

impense comp adv. 

Ut quanto frequentiores a vobis acceperimus litteras, tanto impensius urgere de subsidio et monere Bohemos 

possimus: 1522 Katona, Hist.crit. XIX p.370. 

imperatrix, -icis f. [16]/5 

Hinc Barbaram imperatricem non mediocris imperii sollicitudo incessit: BONF. III,3,288. Imperatricis consilium 

Bohemi approbant: BONF. III,3,293. Barbara imperatrix ... custodie tradita (sc. est): BONF. III,3,297. Albertus 

et Elisabetha ... una ... cum regio corpore imperatricem captivam abducunt miserabile humane miserie 

spectaculum: BONF. III,3,352. Barbaram imperatricem ea tempestate Grecii diem obiisse ferunt indomite 

mulierem libidinis: BONF. III,7,236. 

imperiose [1] pos.,comp. adv. 

Ne suas partis iacere, neve Maynardum ... imperiose ac late dominari patiantur (sc. Georgius): BONF. III,4,235. 

Qui imperiosius eos abire iubens minis ac vi nil ibi profecturos esse significavit: BONF. IV,1,62. Precabatur, ut 

violentam illam obligationem ... quandoque solveret, neve tam violenter et imperiose cum Pannone ageret: 

BONF. IV,4,70: BONF. III,4,235. 

imperium, -ii n. 

Postquam igitur nos duo germani fratres, iisdem parentibus editi habenas imperiorum eorumdem regnorum 

moderamur: 1507 Katona, Hist.crit. XVIII p.503. Ad moderandas huius imperii habenas in hoc regie celsitudinis 

solium atque ad fastigium huius regalis dignitatis nostre assumpti ... sumus: 1518 Katona, Hist.crit. XIX p.86. 

impermixtus, -a, -um adi. 

dc_145_10 

413

dc_145_10 

Divina sapientia ratiuonis sue lege multiplici creature a se condite iura disponens quemadmodum eminens celum 

syderibus ornat et subiectam terrarum latitudinem vernantium rerum varietate depingit, ita circulares operum 

cursus voluit interiectione dierum celebrium variari, ut fidelium devocio, que in quotidiana torpescit, demum 

interposita sanctorum sollempnia vero reduci salubri eorum exemplis ad pietatis desideria revirescat, et qui 

corpore peregrinantur, ab illis eorum festivitatibus et gaudiis impermixtis perfecte conversationis studium et 

morum similitudinem specialiter interesse ad hec autem non solum exhortacionibus admonendus est Dei 

populus, verum etiam specialium munerum largicionibus inducendus, ut ad spem eternorum saltem gustata … 

etc.: 1453 Török, Magyarország prímása II p.67. 

impermutabilis, -e [3] 

Ut autem hec rata et impermutabilia permanea[n]t: 1440 Zimmermann, Urkb. V p.57. 

impero, -are 

De quibus nimium admiramur et admirari non suficimus, cur litterae nostrea nmaiestatis, de quibus ipsum 

honorem banatus conservatis, apud vos quali presumptionis audatia parvi penduntur et aspernantur, vobis exinde 

nimium imperamus, … quatenus: 1383 CD Hung. X/8 p.124. 

impertinens, -tis 

Circumstantiae peccatorum … quaedam sunt impertinentes, quae nec aggravant, nec alleviant: Bárczi p.57. OD 

36,F. 

impertio, -ire verb. 

Quatenus illis verbalem tuam correptionem impertias: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

impetro, -are verb. 


impiger, -a, -um [5]/3 

Ioannes Zyska ... emersit, ... vir ... bello impiger ac strenuus: BONF. III,2,365. Is enim bello impiger ac strenuus: 

BONF. III,3,162. Philippus ... vir bello impiger Venetorum tunc ductabat exercitum: BONF. III,3,241. Thomas 

... vir bello impiger, animi corporisque viribus excellens: BONF. III,4,311. Regina Giscre, ... viro impigro ac 

forti ... oppidum ... dono dederat: BONF. III,4,329. Vir bello impiger et clarus: BONF. III,4,345. Duo eodem 

tempore duces impigri in finitimos convenere locos: BONF. III,4,387. Dux impiger ... imperata facit: BONF. 

III,5,33. Vir fortis et impiger: BONF. III,5,33. Vir impiger ac strenuus: BONF. III,9,110 et III,10,256, Carambus 

... inclamitans ... omnia strenui militis impigrique imperatoris officia prestare: BONF. III,6,15. 

impigne (vide impigre) 

Qui corporibus et sanguine suo limites Christianos impigne (sic ed., recte: impigre) tutantur: 1521 Áldásy, 


impignoratio, -onis f. (impignoratitio) 

Quod ipse memoratum castrum … totaliter et ex integro ex impignoraticione (sic ed., recte orig. Dl 11300: 

inpignoracione) anotati Mustichy teneret: 1423 Lederer, Pénzüzletek p.229. Similiter ibid. p.238: Idcirco ad 

huiusmodi impignaraticionem (recte orig.: inpignorationem) faciendam sibi et tibi nostrum regium … 

consensum prebere dignaremur. 

impignorator, -oris m. [2] 

Si vero medio tempore predicte possesiones per ipsorum impignoratores redimerentur, extunc ... redempcionis 

earum precium ipsa domina pro se ipsa tollendi omnimodam habeant (sic ed.) facultatem: 1456 Neumann, 

Korlátköviek p.178. 

impigre [5]/3 

Ne minus quidem impigre matrone ingenue et ancillarum multitudo planctum adaugent: BONF. III,1,200. Ne 

minus quidem impigre oppidani cuncta intus curare: BONF. III,4,349. Prefectus impigre mandata peragit: 

BONF. III,5,123. Ioannes ... et Nicolaus adversus Turcos regni fines impigre tuebantur: BONF. III,5,192. Ne 

minus quidem impigre ... crucigeri se gessere: BONF. III,5,375. Quod et impigre ... factum est: BONF. III,6,102. 

impingo, -ere [19] ad A 3: 

Nicolaus ... Turcum hasta ... confossum equo excutit, ipse quoque desiliens impacto gutturi pede ... humi 

iacentem iugulat: BONF. III,3,171. ad B 2 *cum dat.: Ipsi comiti Paulo ... nec pro aliqua culpa, vici vel aliquali 

414

dc_145_10 

errore deinceps in futurum inpingemus: 1343 Urkb.Burgenland V p.7. ad B 5, *incurrere, subire - beleütközik, 

rábukkan: Unde volui id munus obmittere, nisi legens Iacobum Bergomensem impegissem in annum precisum 

obitus Sancti Antonii, ubi vires resumpsi: VALENT.HADN. Calcul. p.34. 

impinguo, -are ad a: *in imag.: 

Hii ... de ecclesie bonis ... incrassati, inpinguati, dilatati ipsa derelicta ... abierunt: 1417 Veszpr.okl. I p.193. – 

Proprie.: De porcis, qui depelluntur ad sylvas glandinosas ad impinguandum: 1481 Kukuljevic, Iura I p.219. 

implacabilis, -e [2] 

Accedebat summa comitas, ... ut vel invitum hominem amare cogat ... vel implacabilem exoret: BONF. 

IV,6,230: BONF. IV,6,230. Neque enim antea Ottomana gens nomini Hungarico inimica, quae ... implacabile 

odium nobiscum exercuit, ... militum copia ...instructior ... regnum nostrum invasit: 1521 Katona, Hist.crit. XIX 

p.303. 

implico, -are 

Ob temporis brevitatem et negociorum pluralitatem, quibus pro regni huius nostri utilitate saepenumero 

implicitus exsistit (sc. episcopus): 1502 Katona, Hist.crit. XVIII p.326. Multa quidem alia et alia verba, que 

longum esset presentibus implicare, fecerunt: 1518 Katona, Hist.crit. XIX p.70. 

imploratio, -onis f. 

Istud semper fiat cum consilio et imploratione auxilii a Sede Apostolica atque ceteris principibus Christianis: 


importantia, -ae f. 

Tandem ... idem Nicolaus ... in nonnullis nostris ambasiatis ... super non parvae, immo magnae importantiae 

nostrae maiestatis et regnorum nostrorum factis ... fidelissime ... egit: 1428 Katona, Hist.crit. XII p.504. 

importune adv. [5] 

Si nutu divino ... eorum ausus sacrilegi ... importune et opportune non uissent ... propulsati: 1422 Mon.civ.Zagr. 

VI p.61. 

importunizo, -are [2] 

Cum ... terram ... de quorundam inportunizantium et non sana suadentium consilio ... castellano dedissemus: 

1283 Veszpr.okl. I p.86. = Reg.duc. p.204. 

importunus, -a, -um [20] adi. 

Quare … taciturnitatem tuam magis silentio transire, quam inelegantibus ac importunis literulis meis tibi 

molestus esse volui: 1514 TAUR. Epist. 1 p.128. Importunus denuo furcifer, nondum abis?: BART.PANN. 

Gryllus 76. Heu me miserum, quis tam importunus somnus nunc me occupat?: BART.PANN. Vigil. 19. 

impos, -potis [2] 

Oratores voti nec prorsus quidem impotes honeste dimissi: BONF. IV,2,67. 

impraegno, -are *gravidam reddere – teherbe ejt: 

Ut ipsi fratres ordinis Sancti Augustini de Kermend impregnassent unam feminam: 1518 Erdélyi, Register p.80. 

Quod quidam prior ... monasterii ... quandam feminam impregnasset: 1518 Erdélyi, Register p.127. Quod 

quedam Margareta ... fuit impregnata per priorem et peperit filium: 1518 Erdélyi, Register p.189. 

impraesentiarum adv. 

Quidquid enim vel humanitatis vel favoris tui illi praestiteris, id omne ac totum in me collatum fuisse te volo 

inpraesentiarum non ignorare. 1514 TAUR. Epist. 1 129 epist 1700 

impraevisus, -a, -um 

Impraevisa volant, nec possunt tela caveri: IAN.PANN. Paneg. 3,2,159. 

imprecatio, -onis f. [5]/5 

Tales igitur penas exauditis Turci imprecationibus Deus iustus a Christianis exegit: BONF. III,6,274. 

impressive adv. 

Notum facimus ... breve sanctissimi domini nostri pape clausum sub annulo piscatoris more Sancte Romane 

415

dc_145_10 

Curie cera rubea impressive sigillatum ... nobis ... presentatum ... nos recepisse: 1492 Fons 2005 p.417. 

improbe [3]/3 adv. 

Qui ... vicos et castella quedam improbe munita populantur: BONF. II,10,455. 

improbitas , -atis f. [9]/6 

Ne qua ex hac insolentium improbitate novitas oriretur: BONF. II,2,7. Nisi monitis abstinerent, que ex ingenita 

iniquitate ac Scythica improbitate darent: BONF. II,2,8. Gregarius quisque miles improbitatem regis ... quam 

primum admiratus est: BONF. II,5,22. Emanuel ... neque ceteris pre ingenito livore parcebat, quem ex reliquiis 

Grece improbitatis plane conflaverat, fraudem haud modicam comminiscitur: BONF. II,6,452. Qui cum paulo 

ante ... matrem, improbitatis eius prudentissimam moderatricem amisisset: BONF. II,7,275. Cumulatissimas 

improbitatis et pertinacie sue penas Ungaria luit: BONF. II,8,244. Ut Australium improbitatem et perfidiam pro 

dignitate ulcisceretur (sc. rex Andreas): BONF. II,9,19. Que (sc. reginae) intellecta nurus improbitate ac audacia 

ex eo tempore filio semper timuisse fatebatur: BONF. II,10,154. 

improfessus, -a, -um [3] 

Quod ipsi et eorum quilibet non sit suspensus ab officio divino, ... non sit intedictus, non sit inprofessus, sit in 

sacris ordinibus ad minus subdiaconus: GREG.GYÖNGY. Constit. p.63. 

improprie [5] *superl. adv. 

Tertio blasphemia sumitur impropriissime pro maledictione. … Blasphemia proprie dicta in nostris provinciis … 

non auditur et etiam improprie dicta valde raro auditur, … sed blasphemia impropriissime sumpta, id est 

maledictio, frequenter: Bárczi p.61. OQ 12,F. 

imprudens, -entis [3]/2 

A Venceslao, imprudentissimo principe impetratum, ut gymnasium Parisiorum gereretur: BONF. II,2,310. 

Imprudens profecto mulier et proprie libidini nimis obnoxia, quippe qui iam annis effeta ... filiam ... mente 

deiicit: BONF. III,3,294. 

imprudentia, -ae f. [3]/1 

Intollerabilis enim inprudencie est, ut infletur fermiculus, quando exinanivit se maiestas. Serm.Quinqu. 10 

(p.41). Vir tamen circumspectus, ne qua imprudentia caderet, Ladislaum ... in Bohemiam mittit: BONF. II,3,239. 

Quibus (sc. litteris regis nomine Tartarus) universos populos hortatur, ne domos ullo pacto deserant, ... nam, 

quamvis nonnullorum imprudentia impedimenta amiserint, perbrevi tamen cuncta recuperare sperat (sc. rex): 

BONF. II,8,250. Quamquam vana pietate calamitosaque imprudentia peccavimus: BONF. III,1,109. Ille magis 

feritatis et imprudentie, quam consilii compos bono hanc animo esse iubet (sc. Mariam reginam), mitius 

lautiusque tractari precipit: BONF. III,1,336. 

impudens, -entis [4]/3 superl. 

Rex imprdentissima efflagitatione mulieris offensus hanc preter dignitatem regiam calce reppulit: BONF. II,5,83. 

Multo mero gravatum principem aulici in petendo impudentissimi adoriebantur et ... sepe nonnulla impetrabant, 

que iniquissima sunt habita: BONF. II,6,233. 

impudenter [8]/5 comp. 

Rochezana ... in apostolicum senatum ... impudentissime imprecatur: BONF. III,4,114. Aliqui ... pontificem ... 

diu apud Turcos pasturam ovium ... exercuisse memorant, plerique se vidisse impudentius affirmant: BONF. 

III,6,240. Preter hos et alii vim impudentius exercebant: BONF. III,7,217. 

impudicitia, -ae f. [3]/3 

Vite impudicitiam (sc. regis) ad pontificem maximum detulere: BONF. II,9,447. 

impuritas, -atis f. [2]/2 Vide s.v. 'fimulnea': PELB.TEM. Stell. p.127v. 

imputo, -are 

Si quid igitur in posterum sequetur, non maiestati regiae, sed sibi ipsi potius debebit caesarea m[aiestas] 

imputare: 1496 Katona, Hist.crit. XVIII p.44. 

inaccensus, -a, -um 

Melius enim esset, quod candela inaccensa permaneret, quam succensa non luceret: Serm.dom. I 2 Cf. AUG. 

MPL XL, 1021: candela inaccensa sine lumine. 

416

inaccessus, -a, -um [5]/3 

Tunc per inaccessos aeterno frigore rupes / nocturnum pedes haurit iter: IAN.PANN. Paneg. 3,2,263-264. 

Hemus in solitudines prerupta et inaccessa loca effusus steriles appendices habet: BONF. III,5,379. 

Subsequuntur per avia et inaccessa loca Christiani: BONF. III,6,17. 

inadvertentia, -ae f. [28] 

In emanacione ... litterarum ... forsan per inadvertenciam notarii vestri error quedam (sic ed.) commissus est: 

1520 Neumann, Korlátköviek p.186. 

inaequalitas, -atis f. [7] *staus v. condicio rei, quae non aequalis i.e. non plana est – egyenetlenség: 

Intercedebant vada quedam occulta et anfractus ac insidiosa locorum inequalitas, qua precipites equi agebantur: 


inaequaliter adv. 

Hec arma seu nobilitatis insignia, videlicet scutum celestini coloris, quod in ima sui parte coronam auream, supra 

coronam lilium albi coloris, supra lilium tres stellas inequaliter dispersas continet ita, quod media duabus 

extremis altior apparet, extra clipeum autem in superiori parte infulam sive mytram habet episcopalem … 

domino Gregorio donavimus: 1502 TGy 1835/IV p.113. 

inambulo, -are [1] 

Cum urbem inambulaveris, per sonoras amenasve sylvas spatiari videare: BONF. IV,5,38. 

inane, -is n. subst. 


3,3,190-191. 

inanimo, -are [3]/3 

Poloni Ungarorum exemplo inanimati eo vehementius dimicare nitebantur: BONF. III,4,302. 

inarabilis, -e 

Quandam villam nostram … contulimus et dedimus cum utilitatibus suis, videlicet cum terra arabili et inarabili, 

pratis seu fenetilibus, sylvis et molendino ac aliis utilitatibus diversimodis … ecclesiae: 1315 CD Hung. VIII/6 

p.35. 

inascendo, -ere [1] 

Inde per eandem partem inter vineas inascendendo venit (sc. terminus) ad arborem nucis: 1323 CD And. II p.67. 

inauro, -are 

Cf. ibid. p.29: Item uxori Francisci Zechi florenos trecentos, fliliae autem eius ... florenos ducentos, cupas duas 

inauratas, pocula duo, salinum unum, cochlearia sex (sc. legavit episcopus). verb Franciscus ... episcopus ... 

reliqua etiam duo capita argentea ... deauranda commisit, ad inauranda vero dicta capita legavit florenos 

octoginta: 1524 Bunyitay, Gyulafehérvár p.27-28. Cf. ibid. p.30: Episcopus famulis … poculum unum novum et 

cochlearia duo inaurata legavit. 

inauspicatus, -a, -um 

O, inauspicatissima tempora! O, plusquam barbaros mores!: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.248. 

incedio lege incendio: BONF. II,10,418. 

dc_145_10 

incelabilis, -e 

Nimirum cum nostre menti incelabilis sinceritatis sue impressio quodam sigillari stigmate se offerat et exponat: 

1350 TGy 1835/II p.93. 

incendiarius, -ii m. 

Dum … dicta civitas nostra … per quosdam incendiarios et malefactores … clam fuisset succensa et penitus 

combusta: 1507 Wenzel, Dóczyak p.45. 

incensio, -onis f. [5]/4 

Capitulum ecclesie Zagrabiensis … per ... incensionem ipsius stabuli vicum Theutonicorum … per omnia 

417

dc_145_10 

concremare fecisset: 1375 Mon.civ.Zagr. I p.246. Cordule alique pro incensione bombardarum: 1508 Sz 1872 

p.289. 

incesso, -are 

Nec immerito Pindarus incessitur, qui aurum omnibus opibus antecellere putavit siquidem, an non ibi opes, ubi 

amici?: 1522 ADR.WOLPH, (J. P.) p.294. 

incesso, -ere 

Nec eo solertior alter / ... / iaculis incessere pardos / eminus: IAN.PANN. Paneg. 3,1,72-75. 

incessus, -us m. [9]/3 

In vita sancta et conversacione utili, in fama bona, in incessu et in moribus pretendant gravitatem (sc. fratres 

ordinis): GREG.GYÖNGY. Constit. p.77 (Rubr. XIII). 

incesto, -are [4]/2 

Quod genus mulierum (sc. magas), cum perniciosissimum rex ille (sc. Philimerus) reputasset, edicto suo in 

solitudines abegisse (sc. scribit Priscus), ne milites venenis inficerent aut eorum robora labefactarent, easque 

abactas per sylvas aliquamdiu vagatas cacodemonum se amplexibus incestasse hinc peperisse dirum genus 

hominum: BONF. I,2,183. Sacram tui sanguinis aulam ne incestato, neve Lodovici violato manes!: BONF. 

III,1,138. Virgines ... pro militari libidine incestate, ut aiunt: BONF. III,1,313. Hunc diem ... malis auspiciis ista 

calamitatum memoria incestaremus: BONF. III,2,3. Presul ... significat sacras cerimonias et mystica cuncta 

incestari: BONF. III,2,335. Omnes ... barbari facinus abominantes nullo avaritie scelere Ragusine reipublice 

dignitatem incestandam esse censent: BONF. III,5,20. 

incestus, -us m. 

Sanctus Nicolaus ... oleum misericordie exercuit in opere, quando auro remisso reddemit virginum incestus: 


incido, -ere verb. 

Me nihil novitatis manet, nisi quod aulas sequendo principum in Suidce nostri sententiam illam inciderim: 1514 


incineratio, -onis f. 

Qua (sc. nota infidelitatis) … ipsi ratione incinerationis sew combustionis oppidi Brezno vocati … apud regiam 

maiestatem fuissent accusati: 1520 Wenzel, Dóczyak p.85. 

incinero, -are 

Dum ... ad refrenandam proterviam nostrorum rebellium, utputa Bohemorum haereticam pravitatem per condam 

Ioannem Vykleff, ... demum per Iohannem Huss ... in sacro Constantiensi concilio iuxta sententiam ibidem 

contra ipsos latam incineratos in eodem regno nostro Bohemiae dogmatizatam ... foventium ... castra metati 

fuissemus: 1424 Katona, Hist.crit. XII p.428. 

incisor, -oris m. 

Item cuilibet incisori salium ... pro panno dentur sales: 1498 SzSzB Lt p.160. 

incitatus, -a, -um [1] 

Ut haec quoque nostra commendatio vestrum animum ad id agendum procliviorem incitatioremque reddat: 1518 

Katona, Hist.crit. XIX p.137. HIERONYM.BALB. Opera I p.5. 

incito, -are [56] 

Ubi patina? Praesta urceum, liguriam, quo somnum incitasso facilius: BART.PANN. Vigil. 13. 

inclamo, -are [3]/3 

Sacra donativa ac dicata diis spolia diripiuntur, mox in Petrum regem inclamatum: BONF. II,2,138. Hec dum ille 

audiunt per vicos ... vulgo inclamari, ... graviter augebantur rate instare mortem: BONF. III,1,189. Tris e plebe 

homines continuo inclamarunt Ioannem papam Antichristum esse: BONF. III,2,340. 

inclinatio, -onis f. 

Promittimus … omnes liberos … interea regie et splendide, sicut parentes ac propinquos naturali inclinatione 

decet, educare et instituere: 1507 Katona, Hist.crit. XVIII p.526. 

418

dc_145_10 

inclitus, -a, -um adi. 

Magnifico ac spectatissimo domino Ioachimo Vadiano, inclyti Viennensis studii et rectori et lectori dignissimo, 

domino optimo. 1516 TAUR. Epist. 2 p.175. 

includo, -ere 

Quodsi regia maiestas a principio scivisset caesaream maiestatem difficultare velle et nullatenus assentire, ut 

fraterna maiestas d[omini] regis Poloniae in treugas pacis includatur: 1496 Katona, Hist.crit. XVIII p.42. Semper 

enim regnum Moldaviae et similiter regnum Transalpinum cum suis vaivodis penes regiam m[aiestatem] fuit in 

litteris treugarum inclusum: 1496 Katona, Hist.crit. XVIII p.45. 

inclusio, -onis f. 

Ut sine inclusione d[omini] regis Poloniae vel saltem laesione maiestatis suae et dominiorum suorum neque 

treugas pacis cum caesare renovare voluit: 1496 Katona, Hist.crit. XVIII p.42. 

incognitus, -a, -um adi. 

Cum nobis non iuncognitum sit, quanto studio, quanta vi (sic, recte forsan: -ve) animi sui alacritate idem annis 

istis elapsis reformationem (sic, recte forsan: reformationi) porticus pretacte ecclesie Albensis ... incubuerit ...: 

1512 Entz, Gyulafehérvár p.185. TT 1891, 113. 

incoinquinatus, -a, -um 

Et cum descenderet ad incarnandum (sc. Christus), venit ad corpus incoinquinatum, id est ad intemerate Virginis 

uterum: Serm.Quinqu. 10 (p.42). 

incola, -ae m. et f. 

Ut tantorum incola laborum et emeritus premiorum in suis et pro suis habeat hereditatis consortium: 1284 

Reg.duc. p.134. 

incollatio, -onis f. 

Quatenus ... tam piae et salubri donationi consensum praeberemus pariter t assensum ac ampliori eos gratia ex 

benignitate paterna incollatione (recte forsan: in collatione?) decimarum prosequi dignaremur: 1326 Wagner, 

Anal. III p.175. 

incommutabilitas, -atis f. [1] 

Homo dissipat bona Domini sui, cum declinat a supremi boni incommutabilitate, id est a Deo per diversa vitia: 

Bárczi p.68. OSU.LASKO. Biga sal. 91,Q. 

incompassibilis, -e [2] *qui precibus flecti non potest, carens misericordia – könyörtelen: 

Idem palatinus a quolibet iudice seu villico civitatis et villae tres marcas exigendi incompassibilem habebit 

facultatem: 1364 Katona, Hist.crit. X p.344. CD Hung. IX/3 p.411. 

incompassionabiliter [1] 

Quod ... quidam castellani ... diversas exactiones, taxas et datias aliasque extorsiones imponere ab iisdemque 

incompassionabiliter exigere et violenter extorquere non formidassent: 1418 CD Hung. X/6 p.107. 

incompertus, -a, -um [1] 

Sigismundus ... traiecto Savo, quod navigandone an tranando fecerit, incompertum est, Dobor oppidum subivit: 


incompletio, -onis f. (incomplanatio) 

Ad omnia damna, quae ex incomplanatione (sic ed.) promissorum votorum nostrorum in praesenti littera 

expressatorum ... Wladislaus rex successoresque ... perceperint, ... refundenda et solvenda promittimus: 1412 

Katona, Hist.crit. XII p.129 = Wagner, Anal. p.214. 

incompositus, -a, -um 

Ne res ipsa tota incomposita et in dissensione maneat: 1503 Katona, Hist.crit. XVIII p.344. 

incomputabilis, -e 

Alii vero incomputabiles homines, videlicet iobagiones reginales et populi abbatiae ecclesiae de Pilisio extra 

murum vel civitatem Posoniensem commorantes in diversis locs vel plateis consentiose requisiti dixissentin 

419

dc_145_10 

continentia in oppositum, quod pater et mater ipsius Katherinae tempore perpetrationis dictae potentiae non in 

terra dicti castri Posoniensis superius ostensa, sed in territorio … civitatis … residentiam habuissent: 1383 CD 

Hung. X/8 p.127. 

inconfessus, -a, -um [2]/1 

Christianus ego sum, ... inexpiatus inconfessusque in hoc bello occubui: BONF. III,3,155. 

inconsideratio, -onis f. [1] 

Ne quid a militari insolentia detrimenti ex inconsideratione patiantur: BONF. IV,5,95. 

inconsideratus, -a, -um [3]/2 superl. 

Extreme nanque temeritatis ... est divino nutui reluctari fataque intercipere et presertim tua, que vel 

inconsideratissimo cuique nota esse debent: BONF. I,6,224. 

inconsulte [5]/3 adv. 

Cui mos erat nil inconsulte, nil intempestive agere: BONF. III,4,268. Nunquam ... in conspectum tuum venire 

potuissem, nisi ... ea ... gravitate maiestatem tuam preditam intellexissem, ut nihil temere ageret et inconsulte: 

BONF. IV,1,158. Dignetur … eundem adolescentulum a tali nexu, quo se inconsulcius quam prudentius per 

insciciam ac errorem irretivit, quam primum eripere: 1515 Theiner, Mon.Slav. I p.561. 

inconsultus, -a, -um [15] comp. 

Contra vero, qui Albertum oderant, filium regem creandum esse negabant, dicere nihil inconsultius esse, quam 

intempestivum et inutilem regno optare hominem: BONF. III,4,214. Siquis nostrum inconsultis nobis aliquod 

premissorum attentaverit: 1522 Katona, Hist.crit. XIX p.383. 

incontinenter [3] adv. 

Ut incontinenter (corr. ex: incontinenti) calcem pedis lesi ad terram mitterem. VALENT.HADN. Mir. 9 (p.80). 

incontinentia, -ae f. [6]/4 

Is cum primariis de comitis incontinentia, rapinis et iniuriis locutus in tantam cunctorum invidiam adduxit, ut 

etc.: BONF. III,7,305. 

incontinue [1] adv. 

Qui dextra ... tres culmos cum spicis et aristis colligatos in diversum protensos versusque cassidem elevatos 

corvo super caput ipsius armati naturo colore suo non incontinue ornato insedenti porrigere visitur: 1517 Áldásy, 


incorrectio, -onis f. 

Ratio dictavit sapientiae, quo errorum incorrectio linea corrigatur iustitiae et quaevis actio ad recipiendam 

stabilitatem indeficiente literarum testimonio consummetur: 1295 Wagner, Anal. III p.250. 

incorrectus, -a, -um [2] 

Quod libri nostri ordinis pro officio divino de novo scripti incorrecti ad pulpitum vel ad aras ... non ponantur: 

GREG.GYÖNGY. Constit. p.122 (Rubr. LXVII). Quod multa non ex meorum cursibus calamorum incorrecta 

apposita sunt, sed ex priri exemplari falsa exaracione censeas: 1489 Knauz, Kortan p.120. 

incorrigibilitas, -atis f. 

Gravissima culpa est incorrigibilitas illius, qui nec culpas timet committere: GREG.GYÖNGY. Constit. p.143 

(Annexus I). 

incorruptus, -a, -um 

Imperator … corpusculum incorruptum … fecit … in ecclesia S. Mariae Peruilepsi id est circumsepta, quam ipse 

imperator fundaverat, pro fidelium loco venerationi aptissimo repausari: AASS Transl.Pauli p.568. Ut ipsi ... 

nostris ... temporibus fidele et incorruptum membrum sacrae coronae regni Hungariae inviolabilis fidelitatis 

constantia absque ullius infidelitatis reprehensione exstiterint: 1413 Katona, Hist.crit. XII p.158. Zsigm.oklt. IV, 

941. CD Hung. X/5, 404. 

incredibiliter [2]/1 adv. 

Hunc fratrem sic incredibiliter infirmatum ego presens aspexi: VALENT. HADN. Mir. 80 (p.118). Scio unicam 

vre mtis voluntatis significatioenm incredibiliter rebus meis profuturam: 1524 Acta Tom. VII p.20. 

420

increpatio, -onis f. [3]/3 

Hic ... cum post abscissum domini caput eandem magnanimitatem et pertinaciam referret, nullius monitu, solacio 

increpationeve a fletu coerceri poterat: BONF. III,2,115. 

increpito, -are [1] 

Cum genitus Musa dominas hoc ore silentis / increpitat etc.: Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 99-100. 112. 

Occurrit extemplo mater acrius increpitans: BONF. III,1,223. Mathias ... sepe languentes propria manu pavit 

ientaculaque porrexit, hortabatur ad convalescendum pusillanimes et desperatos consolabatur: BONF. IV,7,77. 

incruentus, -a, -um [7]/3 

Palatinus ... incruentam ... hosti victoriam relinquere recusabat: BONF. III,1,298. Heretici ... incruenta facilique 

victoria potiuntur: BONF. III,3,83. Ut, si vincere non daretur, ne incruentam hosti victoriam relinquant: BONF. 

III,6,6. Quid enim vel votis maius concipi potuisset, quuam ingentes ac innumeras hostium copias equis, armis et 

omni bellico apparatu admodum instructas Mtem vram divina benignitate parvo negotio fudis se ac fugasse atque 

ad internecionem pene delevisse idque suo milite incruento ac incolumi: 1514 Acta Tom. III p.259. 

incubo, -are [3]/1 *jelentés: 

Contigit, ut custos ... in capella ... incubaret, ut pro custodia solet: VALENT. HADN. Mir. 66 (p.110). 

inculpabilitas, -atis f. [2] 

Procurator ipsarum dominarum easdem in premissis … iuramento … in earum inculpabilitatis iudicium 

committere … submittebat: 1399 Mon.Budapest III/1 p.138. 

inculpo, -are 

Quod hominem nostrum velletis inculpare pro aliquibus equis vestris: 1502 Wenzel, Dóczyak p.56. 

incultus, -a, -um ad 2: 

Item, quod omnes iste peregrine historie incultissimo stilo sunt composite et tandem successione per ignotos 

scriptores incorrectissime scripte et ideo non sunt curande: c.1484 M.Sion 1869 p.742. 

incumbo, -ere ad B 1 et etiam 2: 

Quam (sc. arborem) ursus pedibus anterioribus sublevatis incubuisse et iam ascendere intercernitur, quod te a 

servitiis dudum inceptis non solum non abdicare, sed maiori desiderio niti et incumbere velle ostendit: 

1517/XVIII Áldásy, Címereslevelek II p.80. = Turul 1942 p.76. 

incunabula, -orum n. [5] ad 2: 

Metropolitanus ... admonet ... orthodoxam fidem, quam ab incunabulis hausit, ad mortem usque constantissime 

retinendam: BONF. IV,10,86. Quod (sc. epistolium) e nativo Olomucio ad te dederam, quando ad incunabula 

nostra animi gratia nuper concesseram: 1514 TAUR. Epist. 1 p.128. 

incuria, -ae f. subst. 

Quae vel incuria vel potius negligentia tua non parum molestice mihi suggessit: 1514 TAUR. Epist. 1 p.128. 

incursatio, -onis f. [1] 

Sacas ... ita bellicosos fuisse ferunt, ut ... neque deserta siccaque regione remoratos, quin et Parthos ... finitimos 

et remotos eque multis incursationibus infestasse: BONF. I,1,236. Atila ... Andegavos ... gravissimis 

incursationibus infestat: BONF. I,5,189. Hec igitur Dalmatie incursatio ... ab ingenti expugnande Sinderovie 

cupiditate illius animum plane diverterat: BONF. IV,4,49. Quottidiane Turcorum incursaciones regni calamitates 

adaugent: Udis p.475. 

incurso, -are 

Si Turci in aliquo mediocri numero … ad incursandum regnum Poloniae … venirent: 1498 Katona, Hist.crit. 

XVIII p.167. 

incurvatus, -a, -um 

Cui (sc. regi) non fuit abbreviata manus Domini, ut non posset sublimitatem incurvatorum Venetorum et 

altitudinem humiliare virorum: AASS Transl.Pauli 5 (p.569). 

incuso, -are [13] 

dc_145_10 

421

Herodianus ... inquit ... advenientem Maximinum omnes ... imperatorem salutasse, hunc a principio reluctantem 

eos graviter incusasse, reiecisse purpuram, mox ab armatis equitibus adactum: BONF. I,2,102. Neque iniustam 

oppugnationem ... incusamus: BONF. I,4,69. Virgo ... dum hauriende incumbit aque, materne miserie memor, 

cuius se auctorem incusabat, in amarissimas lacrimas effunditur: BONF. I,5,109. Maxima pars procerum haud 

parum regis superstitionem mirari ceperat. ... Quin et sepe incusare parum sibi esse negotii, indicenda bella 

negligere: BONF. I,10,345. 

incutio, -ere 

Ut eorum bona auctoritate nostra fidelitati vestrae praesentibus plene concessa occupare illisque omnem timorem 

incutere faciat: 1510 Katona, Hist.crit. XVIII p.582. 

indagatio, -onis f. [5] 

In quolibet ... sermone, si solerti indagatione ruminetur, deprehendetur utilitas et suavitas: Madas, Laskai p.58. 

OSU.LASKO Quadrag. Gemma fidei prol. 

indecorus, -a, -um [8]/4 

Admonet ... gubernatorem hos adire, qui principis mandata ferunt, haudquaquam indecorum esse: BONF. 

III,7,353. 

indeficienter adv. 

Dicitur eciam sancto viro et eciam omnibus nobis cum ipso, quod ista teneat omni tempore indeficienter 

perseverando in utroque finaliter: Serm.Quinqu. 4 (p.33). 

indelebiliter adv. 

Quod nos ... beneficiorum genera innumerorum, quibus ... Paulus ... ordinem nostrum ... fovit, ... advertentes 

indelebiliterque animo revolventes et revolvi nostris successoribus commendantes ... concessimus, quod etc.: 

1420 Mon.Budapest III/2 p.47. 

indelendus, -a, -um [9]/2 

Sicuti olim tempore condam indelende memorie domini Lodovici ... fuistis assueti: 1383 Süttő, Anjou-kor II 

p.13. 

indevotio, -onis f. 

In scandalum et dedecus fratrum... et ad indevotionem erga monasterium... et fratres Christifideles: 1518 Erdélyi, 

Register p.165. Dietim minores dabantur eis elemosine propter indevotionem populi erga eos: 1518 Erdélyi, 

Register p.179. Quia vidisset... indevotionem populi erga eos: 1518 Erdélyi, Register p.182. 

indevotus, -a, -um [6] 

Isti etiam si veniunt ad ecclesiam Dei, tamen tarde et ibi indevoti stant vagis oculis: Bárczi p.41. OSU.LASKO 

Biga sal. p.79. 

index, -cis f. [14] 

Is tamen, si aderit, sit novorum presencium te indice particeps: BART.PANN. Epist. 4,7. Parasito tandem indice 

patres ambo pares pariter reperiunt: BART.PANN. Gryllus 11. 

indicibilis, -e 

Quia .... immanissimi Hussitae haeretici ... praedictas terras nostras Scepusienses ... devastarunt ... ibidemque 

combustiones et cremationes plurimarum villarum ... et indicibiles vastationes commisissent: 1434 Wagner, 

Anal. III p.215. 

indiem adv. 


1514 TAUR. Epist. 1 p.128. 

indignabundus, -a, -um [1] 

Fratrem cum exercitu pedem retro ferentem et indignabundum ... rex misso subinde nuncio remoratur: BONF. 

IV,10,39. Ut in novissima contra Turcos incursione trecentos ab eo missos equites indignabundus remiserit: 

BONF. V,4,114. 

indignitas, -atis f. [5]/4 

dc_145_10 

422

Ex abdicata Maria ... et ingruente divi Lodovici memoria ex insperato quedam indignitas et commiseratio magna 

ex parte ita conventum incessit, ut etc.: BONF. III,1,227. Sigismundus ... de cede socrus ... ac de uxoris repente 

carcere admonitus non minus dolore, quam facinoris indignitate corripitur: BONF. III,1,327. Optimatum animos 

rei indignitas incessit: BONF. III,2,121. Ob indignitatem, quam ex paterna nece conceperant, ... haud difficulter 

in hanc coniurationem descenderunt: BONF. III,2,185. Pontifex indignitate rei percitus Ladislaum regni titulo 

privavit: BONF. III,2,269. Qui rei indignitate commoti ... abiere: BONF. III,2,310. Is ... feritatis ... indignitate 

correptus tumultuarium cogit exercitum: BONF. III,3,165. Adauxerat indignitatem Iadra a Ladislao vendita: 

BONF. III,3,223. Alii ... rei indignitate correpti ad Fredericum clam Procopium mittunt: BONF. III,4,219 cf ibid. 

283. Aliqui ... pontificem ex fortune indignitate diu apud Turcos pasturam ovium ... exercuisse memorant: 

BONF. III,6,240. Cf. etiam BONF. III,8,258, 260. 

indirectus, -a, -um 

Ne quispiam mercatorum forensium in damnum et iacturam ipsorum civium nostrorum extra metas et terminos 

praedictarum civitatum nostrarum per vias indirectas ad hoc regnum … ingredi … consuevissent: 1508 Katona, 


indiscretus, -a, -um 

A Pontico quippe usque ad Adriaticum mare per centum fere millia passuum vicinitate Turcis indiscretisque 

limitibus iungimur: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.251. 

indisposite adv. [1] 

Ne ... ipse ... ab hac luce decederet intestatus heredesque sui in errore et tristicia turbati res et bona per ipsum 

aquisita inter se queant distrahere indisposite et inordinate: 1456 Neumann, Korlátköviek p.176. 

indissolubilis, -e 

Ipse ... sortitur ... sanguinis idemptitatem et connexum carnalem indissolubilem: 1416 Katona, Hist.crit. XII 

p.241. Cum ritu catholici principis pro ulteriore conservatione status omnium et religiosissimae fidei universam 

Christianitatem in his utilibus foederum induciis glutine quodam indissolubili … inclusam esse voluerimus: 1503 


indistincte [4]/4 adv. 

Magnates recepta pecunia concesserunt ipsis Iudaeis sine caputio indistincte inter Christianos conversari: Bárczi 

p.54. OQ 7,O. 

indistinctio, -onis f. 

Mendum pro 'indictio': 1311 M.Sion 1867 p.6. 

dc_145_10 

inditus, -a, -um adi. partic. 

Ut … Sanctitas Vestra pro alta et benefica ad utilitatemque omnium indita natura … residuum quoque litis… 

radicitus evellat: 1526 Theiner, Mon.Slav. I p.590. 

individuus, -a, -um 

Habebis … principem nostrum huius expeditionis, quantum per aetatem licet, individuum comitem et 

contubernalem: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.256. 

indo, -ere (nomen) [26] 

Nomen quod illi indideras?: BART.PANN. Gryllus 110. Indamus alas pedibus: BART.PANN. Gryllus 134. 

indoctus, -a, -um [6] ad 2: 

Mestorum solamen, / indoctorum gnaritas, oppressi levamen: VALENT.HADN. Invoc. 1,3-4 p.24. 

indolesco, -ere, -dolui [6] 

Amrates ... spectata suorum strage graviter indoluit: BONF. III,4,371. 

indubitate adv. 

Ut indubitate mihi persuadeam nos opstissimum finem propediem consequuturos: HIERONYM.BALB. Opera I 

p.10. (Balbi). 

inducialis, -e 

Cum Turco ipso supplice pacem poscente praemissis ex caussis moti, repudiato pacis nomine foedus induciale et 

423

dc_145_10 

quidem septennale felici omine inivimus: 1503 Katona, Hist.crit. XVIII p.349. Cf. Inferius: In has induciarum 

conditiones proximis his diebus cum eodem caesare bonis avibus devenimus. 

inductivus, -a, -um [7] 

Post multa praeambula ad pacis tarctatum facientia concepti, praeloquuti, appunctuati fuere et concordati 

nonnulli articuli concordiam probabiliter inductivi: 1416 Katona, Hist.crit. XII p.250. Zsigm.oklt. V,2205. 

Legendae ... sunt valde bonae et inductivae ad poenitentiam: Bárczi p.40. Leg.sanct.Hung. prol. 

industrius, -a, -um 

Huic Anthonius … vir industrius multo tempore sedulo ac diligenter servivit: 1526 Theiner, Mon.Slav. I p.593. 

indutialis, -e (inducialis) 

Cum Turco ipso supplice pacem poscente praemissis ex causis moti repudiato pacis nomine foedus induciale et 

quidem septennale felici omine inivimus: 1503 Pray, Annales IV p.307. 

ineffrenatus, -a, -um [2] 

... ineffrenatam duriciam ...: 1407 MTT 1884 p.22. 

inelegnans, -tis adi. 

Quare … taciturnitatem tuam magis silentio transire, quam inelegantibus ac importunis literulis meis tibi 

molestus esse volui: 1514 TAUR. Epist. 1 p.128. 

ineligibilis, -e [2] 

Auditis culparum accusacionibus excusacionibusque ac ipsum minime defendentibus ineligibilis habeatur (sc. 

vicarius v. prior) tam diu, donec cum eodem tota nostra communitas dispensaverit: GREG.GYÖNGY. Constit. 

p.71 (Rubr. III.) In quo casu privatus officio (sc. vicarius v. prior) sui vicariatus vel prioratus per annum 

ineligibilis habeatur: GREG.GYÖNGY. Constit. p.75 (Rubr. XI). Petr triennium voce careat (sc. frater 

constitutiones contemnens) et ad quamlibet administracionem nostri ordinis ineligibilis habeatur: 

GREG.GYÖNGY. Constit. p.106 (Rubr. LVII). Si vicarius hoc fecerit, per biennium ad quodlibet officium 

ordinis nostri ineligibilis habebitur: GREG.GYÖNGY. Constit. p.111 (Rubr. LXII). 

ineo, -ire kif.: 

Inire rationem Dignetur (sc. Sanctitas Vestra) eam inire racionem, quo hec ipsa pensio tollatur et amoveatur: 

1525 Theiner, Mon.Slav. I p.588. 

ineptiae, -arum f. subst. 

Ut eos partim scelerum suorum, partim etiam audacice, temeritatis atque ineptiarum pceniteat: 1516 TAUR. 

Epist. 2 p.174. 

ineruditus, -a, -um [3]/3 

Gothi ... in Daciam ... Zamolxene duce, philosopho quidem non erudito pervenerunt: BONF. I,2,70. 

inexhaustus, -a, -um 

Post diuturnos et inexhaustos labores … differencias … sopivimus: 1491 Katona, Hist.crit. XVII p.208. Ausg. 

Urk. (Dopsch) p.425. 

inexorabilis, -e [5]/3 

Ita, ut meroris vulnus ea ratione sedetur, quod inexorabilia sint divino decreto supremo hominum fata: 1515 Acta 

Tom. III p.445. 

inexperientia, -ae f. [1] 

Si quis ex tribus externis rex eligatur, tertia ex parte inimicorum numerum nunciabat (sc. Stephanus) esse 

futurum, sin vero Corvinus, preter adolescentie inexperientieque pericula ex omni parte finitima futura bella: 

BONF. IV,9,131. 

inexpletus, -a, -um 

Inexpleta hominum cupiditas: 1467 Héderváry oklt. I p.320. 

inexplicabilis, -e 

Quum autem per se ipsum satis validum et velut inexplicabile sit germanitatis vinculum: 1507 Katona, Hist.crit. 

424

dc_145_10 

XVIII p.500. Per quod iidem cives … inexplicabile damnum, iacturam et desolationem hactenus perpessi 

fuissent: 1508 Katona, Hist.crit. XVIII p.548. 

inexploratus, -a, -um [1] 

Antistes ... in edicula quadam delituit, ut ... regis responsa exploraret, ne quid in amicum intenderetur, quod ille 

inexploratum haberet: BONF. II,3,240. 

infacetus, -a, -um [1] 

Michael Czobor ea tempestate prefectus arcis erat, vir quidem haud infacetus, alioquin severus in noxios et non 

expers crudelitatis: BONF. IV,1,93. 

infallibiliter adv. 

Conventionem per praelatos et barones regnorum praedictorum ipso die S[ancti] Martini affuturo in antiqua villa 

(ed.:hodie Ófalu) praelatis et baronibus Hungariae ... statuimus et condiximus infallibiliter celebrandam: 1411 


infantulus, -a, -um [26] 

Cum enim infantula adhuc Torporem charis a parentibus profari audis sem nomen tenellis ac credulis auribus 

molestum semper (sc. fuit): BART.PANN. Vigil. 5. 

infatigabilis, -e [3] 

Cum non solum antiquorum patrum nostrorum heremitarum exemplis, verum eciam post eos emergencium 

actuum humanorum experimentis infatigabiles nostros emulos, aereas videlicet potestates per mulieres nostre 

professe puritatis sanctimoniam cognoverimus plerumque fuisse turbatam: GREG.GYÖNGY. Constit. p.108 

(Rubr. LIX). 

infaustus, -a, -m [14] 

Elisabetha ... a vir morte, ab immatura viduitate, a presente orbitate infaustissima queque hariolatur: BONF. 

III,4,118. Heu, infaustam et calamitosam Christianorum sortem!: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.249. 

infecunditas, -atis f. [1] 

Deos omnis hominesque testor et vos, inprimis antistites Proceresque optimi, mihi propter supradictas variasque 

causas vel maxime ob infecunditatem, Beatricis regine connubium nunquam fuisse cordi: Udis p.457. 

infecundus, -a, -um [3]/3 

Ne religio Carolum redderet infecundum, ... sibi filius natus est: BONF. II,9,248. *de femina: Quod si idem 

Stephanus … absque heredum masculini sexus … solacio viam universe carnis ingrederetur et dominam 

consortem suam infecundam sterilemque post se relinqueret …: 1519 SzSzB Szle 2006 p.351. 

infelicitas, -atis f. [4]/3 

Inhumati corporis infelicitatem hinc illi plerique auspicantur, quod pontificio anathemate multatus obierat: 

BONF. III,1,262. Quanquam illi Sigismundum exigere, tradere pacatum regnum forte spondebant, tamen paterna 

infelicitas absterrebat: BONF. III,2,174. In omnes, que excogitari possint, incidam infelicitates omniumque sim 

exemplar infelicium, si me tibi ... gratissimum non inveneris: BONF. III,2,235. 

infeliciter [2] adv. 

Quod (sc. bellum) apud Nicopolim infeliciter gestum est: BONF. III,2,124. Sigismundus ... irruente Zyska 

infeliciter dimicavit: Ibid. III,2,434. Procopius ... instructa acie infeliciter decertavit: BONF. III,3,107. Is ... bella 

cum Turcis olim infeliciter gesta bene resarist: BONF. III,3,162. Regis avunculus hunc ... nunquam antea 

infeliciter pugnasse noverat: BONF. III,9,111. Ligures demum apu Clodiam infeliciter pugnarunt: BONF. 

II,10,428. 

infelix, -cis comp. [28] 

Elisabetha ... se destitutam et infelicem, infantem etiam utcunque editum multo infeliciorem auspicatur: BONF. 

III,4,118. Ne igitur hoc regnum, quod ante murale (sic) clipeusque Christianitatis existit et magna sua et suorum 

cede semper Cristianitatem (sic) ipsam defendit, minus et quodammodo infelicius aliis esse videatur. 1505 

Tudománytár 1839/VI p.67. 

infensus, -a, -um [2] 

Consilium ineunt, ut ... nullum ... venerationis indicium ederent rati fore satius obire mortem, quam infenso 

425

parere tyranno: BONF. III,2,109. Criminibus ... gravissimis falso virum afficere cepit, ut regi redderet: BONF 

III,7.,340. Cum ... infensam sibi nobilitatem ordinemque patricium habeat (sc. Sigismundus): BONF. III,2,171. 

Sigimundus, ... cum Philippo ... infensus esse occepisset, Italia abscessit: BONF. III,3,112. Daan, ... ut cognatum 

sibi infensum regno exigeret, profanas legiones induxit: BONF. III,3,147. Quibus infensum comitem intelligebat: 

BONF.III,8,179. Albertus, ... etsi infensus nobis esset, res tamen nostras ipsi ... committere cogeremur: BONF. 

III,3,307. Demum ictu cum Venetis federe Philippo infensus in Germaniam rediit (sc. Sigismundus): BONF. 

III,3,342. Alemani ... sepe infensam sibi gentem pretura privare studuerant: BONF. III,4,18 cf. ibid. 24. Comes 

... cum illis agit, quos infensum sibi Eyzyngerum habere senserat: BONF. III,7,329. Et persaepe ibid. III,8,182, 

198, 233, 340 III,9,292 III,10,119. 

inferiae, -arum f. [3]/3 *halotti áldozat: 

Due vero partes, que superfuerant, ... magnificas ... inferias ad placandos suorum manes factitarunt: BONF. 

I,10,278. – *temetés: Hic Lodovicus inferias Andree operatus funebres ludos edidit: BONF. II,10,257. – 

gyászmise: Quibus (sc. proventibus) assidue mortuorum celebrarentur inferie: BONF. II,3,320. *halotti tor: 

Amici equum eius pelle exuunt, ... carnes pro inferiis comessantur: BONF. II,8,99. 

inferium sajtóhiba 

Sed de Amalorum excidio inferium disseretur: BONF. I,2,95. 

infero, -ferre verb. 

Non potui quorundam temeritatem seu sanguineam quandam crudelitatem, quas taurinomastygce illi versiculis 

meis hendecasyllabis intulerint, tibi non facere copiam: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

infestatio, -onis f. 

Donec … regnum hoc ab illius (sc. hostis) impeticione sew infestacione Dei auxilio liberabimus et in 

tranquilitatem priorem reponemus: 1505 Tudománytár 1839/VI p.68. 

inficio, -ere ad 1 a: 

Scutum triangulare duobus infectum coloribus ... eidem Ioanni ... dedimus: 1517 Turul 1911 p.110. 

infiscatio, -onis f. 

Quos ... in praemissis operam facto vel consilio ... dare inveneritis, ... per infiscationem omnium bonorum 

eorundem ... ab eorum talismodi perversis conatibus retrahere et artare debeatis: 1446 Osváth, Kassa p.135. 

infisco, -are 

Ut ipsi ... castra, possessiones resque et bona apud manus eiusdem Hervoyae et suorum adhaerentium ... 

occupare, auferre, et eidem nostra maiestati infiscare debeant et teneantur: 1413 Katona, Hist.crit. XII p.158. 

Zsigm.oklt. IV, 941. CD Hung. X/5p.404. 

infit [2] defectivum 

Infit ubi tibi coena?: BART.PANN. Gryllus 23. 

infitior, -ari [12] 

Non inficior: BART.PANN. Gryllus 52. 

dc_145_10 

infligo, -ere 

Alia etiam dampna et illicitas iniurias ipsi Francisco inflixissetis et intulissetis: 1516 Wenzel, Dóczyak p.71. 

influentia, -ae f. [2] 

Influencie etiam naturales, dum eis duriores aliis se reddunt, quasi panem, quem comedunt, eos indignos notant: 

GEORG.HUNG. p.344. 

influxio, -onis f. 

Apparuit autem eius humilitas ... secundo ex parvitate matris, que eum peperit. ... Fuit Maria ... parvula ... per 

humilitatem, que non habebat ubera turgencia per carnalitatem, sed de celo plena per divinam influxionem, 

quibus pavit illum, per quem nec ales esurit: Serm.Quinqu. 12 (p.46). 

infodio, -ere [3] 

Terre committere satius esse ratus infodit et ... excubias instituit (sc. Mercurius dexteram S.Stephani regis): 

BONF. II,2,387. Scrobres in plerisque locis inveniunt, in quibus aurum, gemmas etc.: ... infodere: BONF. 

426

dc_145_10 

II,3,170. Ut ... aurum et argentum ... infoderent (sc. cives) humi: BONF. II,8,339. Ille ... tormenta aenea alia 

humi infodit, alia ferreis clavis configit, puteos pecorum ingestis cadaveribus inficit: BONF. V,3,109. 

informatio, -onis f. [89] ad 1 b beta: 

Intendimus ... unum germanum nostrum pro informacione studii arcium liberalium vestras ad dominaciones 

transmittere: 1465-1471 Neumann, Korlátköviek p.180. 

infra adv. 

Qui infra texendce historice perquam doctus interpres existit: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. Qualis itaque sit et 

quibus praeditus moribus, ... ex infra scripto epigrammate ... poteris ad unguem usque cognoscere: 1514 TAUR. 

Epist. 1 p.129. 

infractus, -a, -um [2] 

Dum pro defensione et conservacione illius auspicatissime urbis nostre ... animo infracto acerrime decertatis: 

1502 Turul 1905 p.171. Schwartner, Introduct. p.381. 

infrendo, -ere 

Turbidus ut regis percussit nuncius aures, / advolat infrendens. IAN.PANN. Paneg. 3,3,204-205. 

infrimarius, -a, -um ad B1: 

Pro infirmaria sacerdotibus disponenda: 1511 Végh, Buda p.154. 

ingemino, -are [2] 

Ingeminant nomen saxa Salerna tuum: IAN.PANN. Paneg. 3,proe2,10. In illis supplicationibus divinam 

misericordiam passim conclamabant, ingeminabant publicam pacem: BONF. III,2,276. Felicem virum ... milites 

invictissimum imperatorem, omnes patrie patrem certatim lugendo ingeminabant: BONF. III,8,139. Iacobus ... 

prodiit nunc misericordiam exclamans, nunc Iesu Christi opem ingeminans, nunc armatos per Christi passionem 

obtestans, arma deponant: BONF. III,4,30. Corvinus ... exclamat ... occasionem tantam victorie allaturam non 

temere pretermittendam, tuto ac forti animo ... hostes irruendum vulgo ingeminans: BONF. III,5,353. Promiscua 

populorum turba celum plausibus sane complebat Wladislaum et Corvinum certatim ingeminans: BONF. 

III,6,70. Amorates ... intentis in celum oculis, 'Hec sunt,' inquit ingeminans, 'Iesu Christe, federa' etc.: BONF. 

III,6,252. Ceteros clam adeunt, femineum incusant et execrantur imperium, ... Nicolai Gare tyrannidem 

ingeminant: BONF. III,1,60. Una voce ultorem Deum exorant, ingeminant divinam iustitiam: BONF. III,1,202. 

Ladislaum regem declarant, hunc verum regem ingeminant: BONF. III,2,191. Hinc tantus ... plausus elatus est, 

ut ... regi ... cuncta feliciter ingeminarent: BONF. III,2,37. Innumera multitudo ... magno clamore Mariam regem 

exclamat, Marie regi feliciter ingeminat, divi Lodovici filie feliciter, Sigismundo viro feliciter: BONF. III,1,256. 

Maria ... abductam sibi matrem repetit, ingeminat et deplorat: BONF. III,1,315. Ladislaus ... suppliciorum iam 

diem venisse ingeminat: BONF. III,8,198. Ubique spes Ungarie, delicie orbis, assertor patrie Pannonieque salus 

ingeminatur (sc. Mathias): BONF. III,9,146. Ipse ... patratum sociorum ignavia dedecus obiicit ingeminatque, 

quod presenti virtute abolendum esse vociferatur: BONF. III,10,340. ad 2: Omnes ... legiones ... te iure ... 

imperatorem ... ingeminant et exclamant: BONF. I,4,203. Milites regem conclamant, magnificentissima 

cognominatione ingeminant: BONF. I,4,212. Genovepha matronas ... orat ... eo acrius instare ac ingeminare 

urbem sacris precibus esse protegendam: BONF. I,5,116. Ungari ... misericordiam ... exclamant, Caroli pietatem 

ingeminant: BONF. I,9,226. 

ingemo, -ere [1] 

Virginee ... acies ita hilari ... aimo acclive iter adoriuntur, ut sine labore ... sublimia iuga conscenderint nullaque 

unquam in tanta difficultate neque ingemuisse, neque retulisse pedem videretur: BONF. I,5,27. Illud fuit 

admiratione dignissimum ad hec nullam et (sic ed., recte forsan: ex) tot milibus ingemuisse: BONF. I,5,69. 

ingeniculatus, -a, -um [2]/2 

Mathias cum productus in medium in opposita ripa apparuisset, ingeniculate continuo legiones regem Ungarie 

consalutarunt adoraruntque: BONF. III,9,117. 

ingeniculo, -are [2] 

Econtra Deus in electis suis flammas illius sanctissime caritatis ... accendit, ut ... derelicti capita reprobis 

inclinent, coram eis ingeniculent: GEORG.HUNG. p.334. 

inglorius, -a, -um 

Neu per vicinas urbes inglorius iret: IAN.PANN. Paneg. 3,3,313. 

427

dc_145_10 

ingluvies, -ei f. [5] 

Multi ... prandium ... terminant in proximi odio aut ventris ingluvie: Bárczi p.64. OD 28,E. 

ingressio, -onis f. 

Regni nostri nonnulla confinia olim Procopio marchione Moraviae dolosis ingressionibus perturbante ... Simon 

... acerrimi vulneris correptus exstitit laesione: 1412 Katona, Hist.crit. XII p.146. 

ingrosso, -are [1] 

Ipsi capelle ... redditus infrascritos duximus donandum, incorporandum et ingrossandum (sic, recte: donandos, 

incorporandos et ingrossandos): 1385 Süttő, Anjou-kor II p.205. 

ingurgitatio, -onis f. 

Si vero talis famulus ex preconcepta malitia aut propter ingurgitationem ventris sui spretis magistris … cum 

eisdem in processione gradere (ed.: !) non vellet, talis a laboribus prohibeatur: 1492 Mon.Iud. XII p.65. 

inhabilitas, -atis f. 

Nos munus coronationis … reginae pro hac vice propter inhabilitatem ipsius d[omini] episcopi … secretario 

cancellario nostro imposuimus: 1502 Katona, Hist.crit. XVIII p.326. 

inhibeo, -ere verb. 


mihi inhibuit, poteris ad unguem usque cognoscere: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. 

inhio, -are 

Inhiantibus obstat / fervidus ac multos tristem detrudit ad Orcum: IAN.PANN. Paneg. 3,2,139-140. 

inhospitabilis, -e [1] 

Si Alemanis careret Ungaria, ... aut deserta aut inculta inhospitabilisque foret: BONF. IV,5,104. 

inhospitalis, -e adi. 

Dum sit Scythotauris multo inhospitalior: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. 

inhumanus, -a, -um [6] 

In scismate quidem seu heresi Grecorum irretiti nobis commanent elati ... inculti Walachi, stolidi armeni et 

inhumani Bulgari: Madas, Laskai p.55. OSU.LASKO Quadrag. Gemma fidei prol. 

inhumatus, -a, -um [3] 

Inhumati corporis infelicitatem hinc illi auspicantur, quod pontificio anathemate multatus obierat: BONF. 

III,1,262. 

inimicatio, -onis f. Quintum signum (sc. dilectionis Dei) inimicationis scilicet hominis a penitentia declinantis, 

quia homo quantumcunque Deo dilectus sitet amicus, si a penitentia declinaverit in peccatum mortale, statim 

Deus habebit eum pro inimico et subtrahit ab eo gratiam suam: PELB.TEM. Pom.quadr. V,U. 

initio, -are 


sacris initiatos ab hac tam detestabili aerumnosaque servitute vindicare: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.253. 

initium, -ii n. 

A tanto tempore, cuius initii contrarium in hominum memoria non esset: 1507 Wenzel, Dóczyak p.45. 

iniucundus, -a, -um [4]/4 

Fluvius ac montium appendices reconditeque convalles proxime haud iniucunda vicorum frequentia celebrantur: 


iniungo, -ere összekulcsolja ti. a kezét 

Deinde veniens et „genua flectens iniunctas manus inserat” (Cf. Statuta ... II, XXIII, 8.) in manus prioris 

generalis vel provincialis, qui ex parte Dei Omnipotentis et ordinis suam et fratrum suorum oscietatem ei 

concedat: GREG.GYÖNGY. Constit. p.110-111 (Rubr. LXII). 

428

dc_145_10 

iniurius, -a, -um [4]/4 

Ille magis iniurius haberi, qui minus posse videbatur: BONF. III,4,287. 

iniussu [2]/1 

Henricus igitur tertius graviter indignatus, quod Poloniam iniussu suo devastarit: BONF. II,2,97. Plebs iniussu 

consulum per pontem Traiani eruptione facta Teutones ... hostiliter spoliavit: BONF. II,6,382. Ut, quicunque 

propria insolentia percitus iiniussu principum tyrannidem occupare ausit, ... continuo obtruncetur: BONF. 

II,8,42. Metropolita rei huius impatiens iniussu regis adversus eos egreditur: BONF. II,8,177. Ne conatus suos 

eluderet, haud iniussu regis, ... in Ungariam rediit (sc. palatinus): BONF. II,10,333. 

innecto, -ere 

Cuius (sc. reginae) armorum certam partem in his inseri et invecti (sic ed., recte: Schwartner, Introduct. p.383: 

innecti) voluimus: 1502 Turul 1905 p.172. 

innitor, -i 

Quid enim alienis exemplis innitar?: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.258. 

inno, -are 

Phoebeam Cyclada iures / Aegaeis innare fretis (sc. balneam): Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 117. 118. 

innocuus, -a, -um [3] ad 2: 

Qui (sc. Deus) non est passus diutius innocuum regem subditorum malorum pedibus calcari: 1523 Acta Tom. VI 

p.249. 

innovo, -are 

Nihil … contra libertates et antiquas consuetudines ipsorum plebanorum et Saxonum nostrorum innovare velit 

(sc. Paternitas vestra): 1513 Katona, Hist.crit. XVIII p.666. 

inoffensus, -a, -um 

Donec inoffensus tutam pervenit in arcem: IAN.PANN. Paneg. 3,3,243. 

inopinatus, -a, -um [27] 

Quam inopinatum gaudium: BART.PANN. Gryllus 112. 

inopinus, -a, -um adi. 



inopportunatus, -a, -um 

Propter quod ipse hiis inopportunatis casibus obscessus semel, secundario, ymo quam pluries in dicta Romana 

curia residenciam faciendo fratri suo patrueli … litteris suis credibilibus pluries mandasset, ut etc.: 1370 Dl 

5821. 

inordinate adv. 

Honor inordinate acquiritur ore postulando: Bárczi p.50. OS 60 c.2. 

inpopulosus, -a, -um [1] 

Quomodo ipsi ... Benedictum ... in eadem Nogbarathy repertum propria sua porcione possessionaria Zwtur 

vocata existente deserta ac inpopulosa ... evocassent: 1419 Dreska, Pannonh. II p.114. 

inpossibilitas, -atis f. 

Confirmavit humiles populi sui (I Mach. 14,14), scilicet cadendi inpossibilitate, quoniam humilis non habet 

altum tumoris, unde cadat: Serm.Quinqu. 3 (p.30). 

inquam verb. defect. 

Scire ... te velim ... me hospitem quendam, canonicum inquam ... reperisse: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. 

inquietudo, -inis f. 

Ad inquietudines et differentias inter Franciae et Angliae regna resurgentes mitigandas Karolum regem 

429

dc_145_10 

Francorum multa diligentia pulsavimus, ut etc.: 1416 Katona, Hist.crit. XII p.250. Zsigm.oklt. V,2205. 

inquino, -are 

Quoniam in locum beatitudinis nichil inquinatum incurrit: Serm.Quinqu. 15 (p.51) 

inquisitorialis, -e *inquisicionarius 

Noverit vestra amicicia nos litteras vestras inquisicionarias (sic ed., rectius autem 'inquisitoriales' legendum puto, 

Df 207662) pariter et evocatorias nobis directas … recepisse. 1426 Dreska, Pannonh. II p.185. 

insanabilis, -e [4] 

Qui vero post terciam recepcionem apostataverit, tamquam incorrigibili et insanabili membro nulla ... tribuat 

(sic, recte: -tur) ei redeundi facultas: GREG.GYÖNGY. Constit. p.143 (Annexus I). 

insaturabilis, -e 

Est enim de tribus insaturabilibus. (Cf. Prov. 30,15: Tria sunt insaturabilia): Serm.dom. p.27. 

insciens, -entis [1] 

Hi ... Cassoviensium ... agros ... vexarunt Alberto ... militari hec licentia ... se insciente et invito fieri asserente: 

BONF. V,1,122. 

inscriptio, -onis f. 

Recolentes et hoc partim ex antiquissimis annalium monumentis, partim ex declaratione dd. Praelatorum et 

baronum huius regni nostri, consiliariorum nostrorum … intelligentes olim inter reges huius regni nostri 

Hungariae et reges Poloniae … certas … inscriptiones, pacta seu foedera firmata exstitisse: 1498 Katona, 

Hist.crit. XVIII p.173. Iidem oratores nostri ad nos reversi … litteras inscriptionis praefatae fraternae amicitiae 

ad nos superinde reportatas nobis praesentaverunt: 1498 Katona, Hist.crit. XVIII p.175. 

inscrutabilis, -e 

Haec est nimirum rerum humanarum vicissitudo, haec arcana fatorum vis et summi Dei inscrutabilis quidem: 


insculpo, -ere 

Tua effigies nostro insculpta est cordi: 1454 Ábel, Anal. p.220. 

insector, -ari verb.depon. 

Que quidem sacerdociorum pensionibus gravandorum consuetudo quantum sit et a consuetudine harum 

regionum aliena, … quantam etiam prebeat mores Curie Romane insectandi ac sugillandi occasionem, vestra 

sanctitas non ignorat: 1525 Theiner, Mon.Slav. I p.588. 

insensatus, -a, -um 

Velut insensati et plane saxei, ut de Niobe fabulantur poetae, facti sumus: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.247. 

insepultus, -a, -um [3]/3 

Ut Ioannis poete corpus, quod diu insepultum asservarant pre metu iracundie eius (sc. regis), debito sepulture 

honore iam honestare pateretur (sc. rex): BONF. IV,3,111. 

inserto, -are 

(Turci christianos sevos) eos decoriant, veru palove suffigunt, fabrili serra medios secant, rotae insertant: 1521 


insideo, -ere (insedeo) ad 1 a: *gener. de avibus: 

Unnum spe sua frustratum et illusum ex ciconiis, que statuas insederant, cognovisse, occupatam mox urbem 

desertam invenisse fabulantur: BONF. I,6,133. ad 2 a alpha: Qui dextra ... tres culmos cum spicis et aristis 

colligatos in diversum protensos versusque cassidem elevatos corvo super caput ipsius armati naturo colore suo 

non incontinue ornato insedenti porrigere visitur: 1517 Áldásy, Címereslevelek II p.76. 

insidiator, -oris m. útonálló 

Quia Stephanus … per latrones et viarum insidiatores letaliter extitit vulneratus: 1290/1405 Reg.duc. p.154. 

MKLSz V p.291. 

430

insidiosus, -a, -um [2]/2 

O, iniquam insidiosamque fortunam!: BONF. I,4,197. Atila ... ea ... pensitans fortunam variam et insidiosam 

considerabat: BONF. I,7,272. Que (sc. fortuna), ut maiore ludibrio nos afficeret, modo Venetis, modo Ungaris 

arrisit, et quo dexterior adesse videretur, eo se utrisque insidiosiorem ostendit: BONF. II,5,188. 

insignite adv. 

Ubi iidem … fidelitatis fervore vigorose premuniti et ammoniti nostrum regium vexilum in medio et pro tuicione 

uberiori eorum extollere insignite non cessarunt: 1397 CD Croat XVIII p.190. Zsigm.oklt. I,4647. 

insilio, -ire [9] *recte: -silui *javítás! 

Arx ... nunquam ad deditionem faciendam redigi potuit, donec fractis menibus in mediam hostes aulam insiluere: 

BONF. IV,10,54. Ego more meo insilio nequiter, aperio pharetram: BART.PANN. Gryllus 58. 

insipiens, -entis [9]/3 

Fides Christi saluberrima quotidianum patiatur decrementum et ... fere concolcetur preciosa hec margarita ab 

insipientibus corde: Madas, Laskai p.56. OSU.LASKO Quadrag. Gemma fidei prol. GER. és CERB. Rex ... 

turmis equitum multisque cohortibus insipientem multitudinem obducit: BONF. II,3,18. 

insipientia, -ae f. [5]/3 

Testor ... Iesum Christum ... eum (sc. Stephanum) ab ineunte pueritia incredibili arte et observantia quadam 

inaudita paternam sepe insipientiam increpuisse: BONF. II,1,60. Rex ... cum ... intelligeret Scythicam gentem ... 

in pristinam insipientiam continuo recasuram: BONF. II,1,327. 

insolenter [2]/1 

Michael ... victoria utitur insolenter: BONF. I,10,345. Othocarus ... ad imperium invitatus insolentissime 

recusavit: BONF. II,8,384. Danubius insolenter post obitum eius excrevit: BONF. IV,8,204. 

insolutus, -a, -um 

Si autem tertium terminum sequentem modo simili obmitterent insolutum etc.: 1407 Mon.Budapest III/1 p.246. 

insomnis, -e [14] 

Dum adhuc solum regnorum nostrorum Hungarie etc. potestate et nomine fungeremur, plures dies noctesque 

insompnes deduximus, vias querentes, quibus commodosius regnis nostris preesse, et tam hostes fidei Christiane, 

qui nobis et regnis nostris sunt e vicino contermini, conterere ac etiam malos Christicolas possemus ad pacis 

pulchritudinem revocare: 1429 CD Hung. X/8 p.617. 

insomnium, -ii n. subst. 

Mox ... insomnium huius generis prae oculis se obtulit, ut ipsa in visione ambigerem, anne Bononiae adhuc 

persisterem, ... an foris Bononiam pernoctarem: 1454 Ábel, Anal. p.217. Georg. Aug. Zagr. Cf. ibid.: Haec 

quidem visio insomnii etc.: 

insono, -are verb. 


inspecto, -are [5]/1 *spectare, intueri, inspicere – (meg)szemlél, néz: 

Ut inspectantibus omnibus barbam sepe dilacerarit et manus momorderit (sc. Alibechus): BONF. V,3,138. 

Paulus ... inde subsequentes eum inspectare copias iubet, quo aspectu ... usque adeo exhilaratus est, ut etc.: 

BONF. V,4,85. Ut postridie in foro d Georgii inspectante populo vivus in quattuor partes discerptus fede 

perierit ... ille: BONF. V,5,79. Qui, cum unum alterumqve abreptum subito inspectantibus ceteris obtruncasset, 

reliquos omnes facile instantis supplicii tenore continuit: BONF. V,5,107. 

insperato adv. [1] 

Hem tibi, senex felicissime, reducem insperato filium: BART.PANN. Gryllus 98. 

insperatus, -a, -um [12] 

Interea vero dictas facultates ab omni sinistrae seu insperatae revocationis, suspensionis vel derogationis … 

impedimento tueri ac preservare dignetur: 1515 Theiner, Mon.Slav. I p.562. Quos ambos senes iuvenes insperato 

iudicio Grylli salvos ac reduces recipiunt domo: BART.PANN. Gryllus 3. 

inspergo, -ere [1] difflo. 

dc_145_10 

431

Cuius (sc. scuti) e vertice flos bicolor exurgit celestinus albo illuminatus et viridis auro subtiliter inspersus, qui in 

folia et uberrima quidem excrescens ... scutum ipsum ... undique exornat: 1514/ XV Turul 1891 p.63. 

instabilitas, -atis f. [12] 

Ut humana conditio per alterationem sui status huius saeculi instabilitatem agnoscat: AASS Transl.Pauli p.568. 

Nescientes Valachorum ipsorum instabilitatem et infidelitatem recidivam et inconstantiam: 1411 Katona, 

Hist.crit. XII p.62. Volentibus (sic, var.: volentes) nihilominus malignitatem discurrencium fratrum salutari 

precludere remedio et instabilitatis eorum animo obviare ordinavimus etc.:: GREG.GYÖNGY. Constit. p.97 

(Rubr. XLVII). 

instigatio, -onis f. 

De consilio et instigatione nobilis dominae Magdalena vocatae: 1482 Zimmermann, Urkb. VII p.330. 

instinctus, -a, -um [43] 

Non tamen sine instinctu Spiritus Sancti debet quis occidere se propterea, ne a Turcis captivus deducatur: Bárczi 

p.62. OS 16 c.7. 

instita, -ae f. [2] 

Quandam domum suam parvam acialem inter institas in vicinitate domus confraternitatis Sancte Katherine 

virginis ... habitam: 1475 Végh, Buda p.103. 

instituo, -ere 

Quapropter tandem nos castrum ipsum obsidione circumdatum et machinis institutum expugnare fuimus coacti: 


institutum, -i n. 

Quas (sc. Oblationes) vestra maiestas pro suo liberali instituto nobis fecit: 1505 Katona, Hist.crit. XVIII p.420. 

instructor, -oris m. [4]/3 ad 2: 

Benedictus es Domine, ... / quia visitasti plebis tue laborem / Sanctum Gerardum panno (sic, recte forsan: 

dando) instructorem: XIVex. Off.Ger. p.22. 

instructus, -a, -um [1] 

Veremur, ne hostes nos citius, quam sit opinio, adoriantur, sunt instructissimi paratissimique tam per flumina, 

quam per terras: 1522 Acta Tom. VI p.29. 

insufficiens, -entis adi. 

Cuius potencie quam sim insufficiens, sanctitas vestra bene intelligit: 1526 Theiner, Mon.Slav. I p.593. 

insularis, -e [1] 

Hic ... exercitum comparavit, ... adiunxit etiam Peucinos, insulares quidem viros ac bello asperos: BONF. 

I,2,110. 

insuo, -ere [3] ad 2: 

Qui culleis insui et in profluentem demergi solent: BONF. III,1,36. Paulus ... bovino tergo insutus in profluentem 

ab Hervoia ... demersus est: BONF. III,3,141. Quibus (sc. cruciatibus) enectum culeoque insutum alligato gutturi 

lapide in Danubium clam demerserunt: BONF. III,4,23. 

insuper adv. 

Commendo insuper tuce magnificentice invidos illos et honoris mei Zoilos: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

intactus, -a, -um 

Quicquid Bohemia, Silesia, Moravia militia valent, regiones adhuc florentes et a barbaricis cladibus intactae: 


integranter adv. 

Integranter: 1424/1504 Zsigm.oklt. XI,269. 

dc_145_10 

integritas, -atis f. subst. 


432

dc_145_10 


integro, -are 

Iniquitatem odisse et iustitiam diligere fidemque catholicam integrare inviolatamque servare vos per hoc 

efficaciter ostendentes: 1417 CD Hung. X/5 p.763. 

intellectivus, -a, -um [6] 

Et tacebit, scilicet attentus meditationibus, retrahendo sensus ab exteriori apprehensione. Imaginativam a 

mundanorum fantasmatum formatione. Memorativam ab infestantium recorda[t]ione et intellectivam a 

raciocinacione etc.: GREG.GYÖNGY. Decal. p.5. 

intelligentia, -ae f. megértés, egyetértés 

Ut … nostris … coeptis et adoperationibus non solum inter nos mutuae necessitudinis et benivolentiae 

concordia, verum et inter haec duo regna pax perpetua et intelligentia certissima veraque mutuae vicinitatis 

benivolentia firmaretur: 1498 Katona, Hist.crit. XVIII p.175. In sequentes conclusiones … devenimus pro 

conservatione dictae pacis, intelligentiae, amicitiae et bonae fraternitatis, qua iam pridem utrimque perturbatae 

fuerunt: 1498 Katona, Hist.crit. XVIII p.164. Cf. inferius p.165: ambae maiestates … in caritate atque 

intelligentia et sempiterno amore vivant. Quod nos cum praefato … rege Poloniae, … quemadmodum antea 

semper, ita etiam deinceps in mutua et fraterna caritate atque intelligentia et sempiterno amore vivamus: 1507 


intemeratus, -a, -um 

Orator regius … dicere debebit regiam maiestatem … promissam fidem … semper intemeratam observasse: 


intemperanter [1] adv. 

Cohortes ... per aliquot dies morati et quasi ad semet reversi adeo se intemperanter et avare gerere ceperunt, ut 

etc.: BONF. V,3,23. 

intemperantia, -ae f. 

Virginibus Christianis per omnem libidinis intemperantiam turpissime abutuntur (sc. Turci): 1521 Katona, 

Hist.crit. XIX p.48 . 

intemperate [1] adv. 

Socios exorant, ne temere intemperateque in hostem erumpant: BONF. III,6,6. 

intemperatus, -a, -um [3]/2 

Filium ... in matris solacium reliquit, quam alio pacto nunquam ab intemperato dolore coercere potuisset: BONF. 

III,1,150. 

intempestive [2]/1 posit. 

Acer et excelsus viro fuit animus, consilium prudens callidumque, cui mos erat nil inconsulte, nil intempestive 

agere: BONF. III,4,268. 

intendo, -ere 

Hac libet, hac rapidis intendere carbasa ventis: Ábel, Anal. IAN.PANN. Eleg. 30,13 (p.126). 

intensus, -a, -um comp.: intensio 

Dum necessaria providemus, ad intensionis (sic ed., recte intensioris?) fidelitatis cumulum eorum animos … 

inclinamus: 1284 Reg.duc. 133 = 135. CD Hung. V/3 p.210-től. 

inter (acc.) praep. 


intercessibilis, -e 

… interveniente nichilominus intercessibili supplicatione magistri Iohannis … annuimus, … ut etc.: 1370/1384 

Süttő, Gesta p.7. 

intercido, -ere [2] 

Ne tempore succedente cultus divinus in ea (sc. capella) quoquo intercidat vel remittatur: 1520 Balogh, Bakócz 

433

p.75. 

dc_145_10 

intercipio, -ere 

Non illis rupes, non obvius obstitit amnis, / non interceptae saevis victoribus arces: IAN.PANN. Paneg. 3,2,185- 

186. Vectabit (sc. hostis) plaustris segetes, intercipe messem: IAN.PANN. Paneg. 3,1,220. 

intercludo, -ere 

Quas quidem literas inspecie vobis mittimus presentibus interclusas: 1437 Knauz, Kortan p.230. Per vulnera, 

caedes cruoremque nostri militis grassanti hosti et in dies in Christiani imperii viscera magis magisque 

irrumpenti iter pro virili intercludere nitemur: 1525 Katona, Hist.crit. XIX p.561. 

interclusio, -onis f. 

Quod nos tenorem et copiam bullarum sanctissimi in Christo patris et domini ... Urbani papae moderni sub 

interclusione sigilli nostri authentice (sic ed.) vobis transmittere deberemus: 1366 Wagner, Anal. III p.165. 

intercurro, -ere 

Tu saepissime nostro sermoni intercurris: 1454 Ábel, Anal. p.220. Adeo ... quotidiana dimicatione conterimur, ut 

vix arbitrer ullum anno toto intercurrere diem, quo non ex alterutra acie quispiam aut caesus occumbat, aut 

vulneratus excedat: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.251. 

interdiu [3]/2 adv. 

Cum tempus advenisset idoneum, quo pre tenebris non modo noctu, sed interdiu iter facere nemo potuisset: 

BONF. II,2,48. Erumpunt interdiu oppidani et quandoque noctu sevos tumultus in castris excitant: BONF. 

III,2,90. Quippe qui interdiu urbem protegunt, fractos noctu muros resarciunt: BONF. III,4,352. Prefectus 

Albane arcis ... interdiu ac noctu Turcorum cuniculis occurrere contendit: BONF. III,4,366. Hi ... muros interdiu 

noctuque quatiunt: BONF. III,7,248. 

interemptio, -onis f. 

Quod dicti Olachi … ofensiones, interemptiones ac alia facta naphanda (sic) perpetrarent potentialiter et minus 

iuste: 1383 CD Hung. X/8 p.123. 

interfluo, -ere [4]/3 

Hanc (sc. planitiem) fluvius interfluit, qui Scithniza nunc dicitur et ab Illyrici montibus defluens aliquamdiu 

vagatus Istrum influit: BONF. III,7,72. Id agunt, id moliuntur (sc. Turci), ut nobis ... de medio sublatis circa 

Germaniae praecordia versari et quacumque Albis et Rhenus interfluit, infesta arma concutere possint: 1521 


interfluvium, -ii n. átfolyás 

Albani … pastores sunt, … mira soli fecunditate prediti ac Cyri presertim amnis interfluvio: BONF. I,1,266. 

interiaceo, -ere 

Nam quidquid duris Piceni a gentibus agri / ad mare Trinacrium geminas interiacet undas: IAN.PANN. Paneg. 

3,3,5-6. 

interiectio, -onis f. subst. 

Divina sapientia ratiuonis sue lege multiplici creature a se condite iura disponens quemadmodum eminens celum 

syderibus ornat et subiectam terrarum latitudinem vernantium rerum varietate depingit, ita circulares operum 

cursus voluit interiectione dierum celebrium variari, ut fidelium devocio, que in quotidiana torpescit, demum 

interposita sanctorum sollempnia vero reduci salubri eorum exemplis ad pietatis desideria revirescat, et qui 

corpore peregrinantur, ab illis eorum festivitatibus et gaudiis impermixtis perfecte conversationis studium et 

morum similitudinem specialiter interesse ad hec autem non solum exhortacionibus admonendus est Dei 

populus, verum etiam specialium munerum largicionibus inducendus, ut ad spem eternorum saltem gustata … 

etc.: 1453 Török, Magyarország prímása II p.67. 

interlabor, -i [2]/2 

Quem (sc. fluvium) e montibus ... defluere diximus mediamque interlabi Sarmatiam: BONF. I,1,221. 

intermisceo, -ere [6]/5 

Cum plausu et incredibili letitia Mariam reducem omnes excipiunt, intermiscebant congratulationibus publicis 

lacrimas: BONF. III,1,341. Ambitioni quandoque gemitum, quandoque vagitum intermiscet (sc. rex Ladislaus): 

434


dc_145_10 

intermissio, -onis f. 

Dominus Nicolaus … nunc eciam post sui carceribus et vinculis a predictis liberacionem nostram absque 

intermissione temporum sectando clemenciam die noctuque nostris non cessat insudare serviciis: 1404/1406 TGy 

1835/I p.79. Nos igitur recognoscimus praemissam intermissionem coronandae reginae nostrae ab ipso d[omino] 

episcopo Vesprimiensi non ob aliam caussam seu defectum, quam ut praemissum est, intervenisse: 1502 Katona, 


intermitto, -ere 

Quam praeter ceteras eminendi praerogativam diuturno ocio et securitate non quidem amisisse, sed certe 

intermisisse videmini: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.260. 

intermixtio, -onis f. [1] *actus aliquid addendi, inserendi, intermiscendi – hozzáadás, elegyítés: 

Cum ab ea delicatissimi cibi in argentea patina sine carnis intermixtione mitterentur: BONF. I,4,267. 

internecies, -ei f. (internecio?) 

Qui … ex universa Africa hostibus ad interneciem caesis et duobus regulis … in regnum restitutis omne 

Turcicum nomen sustuleris: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.258. 

internodium, -ii n. [2] *intermedium *in imag. de galea militari 

Supra scutum galea est argentea aureis internodiis (var. mendose Mon.herald. III p.73: intermediis recte orig. Dl 

50250) ornata: 1518 Áldásy, Címereslevelek II p.81. 

interpolatim [3] (interpaulatim) adv. 

Inde tendens versus septemtrionem in quadam valle interpolatim (var. orig.: interpaulatim) sunt tres mete et ex 

dextra parte una metarum Andree comitis est arbor: 1233 Veszprém város II p.92. 

interpolo, -are [5]/5 

Interpolatis id noctibus usque adeo factum, quousque universus captivorum numerus hoc supplicio absumeretur: 

BONF. IV,1,94. Bona deinde interpolatis horis cunctis oratoribus verba data, ut etc.: BONF. IV,9,94. 

interpres, -tis m. subst. 

Qui infra texendce historice perquam doctus interpres existit: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. 

interpretor, -ari verb. 

Graecanicus ille, versiculis nostro quidem Marte, dum Italia haberemus, in hunc modum interpretatus: «>All’ 

alite=in dun’amenos o>u bo’uletai fortior ille quidem, qui miser esse potest», in mentem venerat: 1514 


interrex, -regis m. [1] 

Gubernatorem interregis loco creare licuisset: BONF. III,4,135. Contra Prasco ... vociferatur ... comitiorum 

tanquam interrex diem indicere: BONF. III,4,177. Quare Corvino interregi gubernatorique e senatus consulto 

expeditio ... decernitur: BONF. III,7,39. Postquam in Ungaria nunciatum est ... Mathiam Corvinum ad interregis 

Georgii manum pervenisse etc.:: BONF. III,9,1. – Sensu antiquo: Publicola interrex factus tertio die: BONF. 

III,9,220. Valerium ... tribunum militum cum consulari potestate Camillus iterum interrex creavit. Item L. 

Valerius Potitius interrex designatus ... Valerium tribunum militum ... tertio creasse dicitur: BONF. III,9,223-224 

cf. ibid. 242: BONF. III,4,135. 

interseco, -are [10]/5 

Instant igitur et infestam intersecant aciem: BONF. III,5,264. Scuti autem pars inferior ... linea satis ampla rubra, 

quatuor tesselis aureis intextis seiugata a primo dextro angulo in imum angulum sinistrum descendens ... 

intersecatur: 1502 Turul 1905 p.171. Schwartner, Introduct. p.382. 

intertexo, -ere verb. 

Item aulaea, quibus intertexta sunt arma sua, reliquit fratribus suis. ... Alia vero octo aulaea, quibus imagines 

intertextae sunt, legavit ... Emerico et Ambrosio: 1524 Bunyitay, Gyulafehérvár p.31. 

interturbator, -oris m. [1] 

Ne hostis Christiane reipublice et sanctissime expeditionis interturbator haberetur: BONF. II,7,40. Quo omnibus 

435

dc_145_10 

Itale pacis et concordie interturbatoribus Christiana consuetudine ac sacris omnibus interdictum est: BONF. 

IV,1,240. Interturbatores initi federis et otii in dies oriebantur: BONF. IV,2,252. 

interturbo, -are [10]/4 verb. 


officium: 1514 TAUR. Epist. 1 p.129. Ne hac vestra exemptione totum hoc subsidium interturbetur: 1522 C. 

Tóth, Bátori p.70. 

intervenio, -ire 

Nos igitur recognoscimus praemissam intermissionem coronandae reginae nostrae ab ipso d[omino] episcopo 

Vesprimiensi non ob aliam caussam seu defectum, quam ut praemissum est, intervenisse: 1502 Katona, Hist.crit. 

XVIII p.327. 

intexo, -ere [3]/2 

In quibus (sc. aulaeis) Troiani belli series nimio artificio summoque opere erat intexta: BONF. V,5,76. Multi ... 

supellectilem diripiunt, pignora asportant, vasis aureis argenteisque, vestibus sericis auroque intextis manus 

iniiciunt: BONF. V,5,105. 

intingo, -ere [3]/2 *tingere – befest: 

Est superficies eius (sc. scuti) plana et ceruleo colore tota intincta: 1514 Turul 1904 p.110. 

intitulo, -are ad 5: *de vitio: imputare, ascribere – hibát: felró, tulajdonít: 

Quod vicium ipsi coram vobis nullis suis demeritis exigentibus est intitulatum, nam idem ... se hic bonum et satis 

integrum virum se gessit: 1521 Neumann, Korlátköviek p.187. 

intolerabilis, -e 

Quis est adeo mentis inops, ... qui ... nec malit mortem millies oppetere, quam pati id servitutis iugum, quo 

nullum est durius, nullum amarius, nullum intolerabilius?: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.249. 

intolerabiliter [2]/1 adv. 

Uterque error est intolerabiliter et damnabiliter contra Hieronymum et Sanctam Ecclesiam: VALENT.HADN. 

Calcul. p.36. 

intonsus, -a, -um [1] 

Hirsutis ad hec se pellibus induunt et demisse barbe intonsique crines villorum instar feroces torvosque aspectus 

augent: BONF. I,3,101. 

intorqueo, -ere [6]/4 ad 1: *arma sim.: vibrare, contorquere - megforgat, megcsóvál: 

Videbis enim, quod tanto longius telum tuum retunditur, quanto fortius intortum venerit: VALENT.HADN. 

Calcul. p.36. ad 1 E cuius vertice flos bicolor prominet, aureus videlicet et saphireus, qui sensim demissus et 

intortus cassidem scutumque variatis vicibus et replicatis coloribus exornat: 1517 Mon.herald. III p.71. Supra 

scutum et e lateribus scuti flores non uniformiter intorti coloratique diffluentes sctum ipsum undequaque 

exornant: 1519 Áldásy, Címereslevelek I p.30. 

intraneus, -a, -um 

Promittimus ... terras easdem ... ab omnibus iniuriis et impugnationibus quorumcumque intraneorum acsi eas per 

nos possideremus, ... defendere et tueri: 1412 Katona, Hist.crit. XII p.129. Wagner, Anal. p.214. 

intrapono, -ere 

Contra Andream ... et alios ... intrapositos ... prorogatoria: 1358 Erd. oklt. III,1030. 

intremo, -ere 

Intremuit Prochyte, stupefacta coercuit atres / Scylla canes: IAN.PANN. Paneg. 3,3,39. 

introcludo, -ere [4]/2 

Quatenus iuxta dictorum brevium apostolicorum ac supplicationis introclusae vim, seriem, continentiam et 

tenorem … procedere velis: 1499 Katona, Hist.crit. XVIII p.185. Quod quidem scutum draco suo formatus 

colore surrectis ad caput auribus et ad dorsum pinnulis, flamas ore vomenti similis per girum ductus introcludit: 

1507 Turul 1911 p.105. 

436

dc_145_10 

introductio, -onis f. 

Nec ... confessionem audiant, ... nec baptisma conferant, ... nec introducciones mulierum faciant, ... nec nupciis 

celebrandis intersint: GREG.GYÖNGY. Constit. p.99 (Rubr. L). 

introgredior, -i, -gressus sum verb. depon. 

Habitationes introgressi ... nos ad manducandum reperisse ferebamus: 1454 Ábel, Anal. p.219. 

introitus, -us m. bejárat, kapuboltozat? 

A … primo domus limite … usque ad primum introitum: 1482 Zimmermann, Urkb. VII p.325. Ibid.: celarium, 

… quod est sub introitu … (bejárat alatti pince?) 

intrudo, -ere 

Loco eiusdem alium plebanum contra Deum et eius iustitiam intrusissetis: 1522 Katona, Hist.crit. XIX p.375. 

inultus, -a, -um [5]/5 

Ne inulti moriantur: BONF. III,6,2. Corvinus, ... ne inultam Bohemorum audaciam pretermitteeret, exercitum 

reparat: BONF. III,7,207. Audacissimum scelus nullo pacto inultum esse relinquendum: BONF. III,8,229. Alii, 

ne inulti caderent, in hostem se convertere et ad mortem usque obstinatius dimicare: BONF. III,10,261. Quo 

usque igitur, proceres, hec inulta tolerabitis?: BONF. IV,2,42. 

inunctio, -onis f. [1] 

Quod ad ipsum … coronatio et inunctio domine regine Hungarie spectaret et pertineret: 1437 Veszprém város I 

p.201. Cf. inferius: Quia predecessores nostri … dominas Mariam et … Barbaram … coronarunt et inunxerunt in 

reginas (et posterius): ut … dominam Elisabeth … in reginam Hungarie inungere valeat et coronare (sc. 

episcopus Vesprimiensis): 1437 Veszprém város I p.201. 

inungo, -ere ad 1: 

Quod aliquando laici in tabernis inebriatorum … fratrum … capita et clericas ac tonsuram liniendo et inungendo 

cum cibariis … commaculassent et deturpassent: 1518 Erdélyi, Register p.127. 

inuro, -ere 

Cuius si exequtio fieret, et mihi non parva ignominia … et domine … Anne iniuria non mediocris inureretur: 

1515 Theiner, Mon.Slav. I p.560. 

invalesco, -ere 

Quidam ... sutor infirmitatem oculorum incurrerat, quia dietenus invalesceret (sc. infirmitas) oculis omnino 

consumptis locisque oculorum penitus vacuis remanentibus, tandem utroque oculo orbatus excecatus est: 


invasio, -onis f. 

Si in Turciam pro bono reip[ublicae] Christianae inter nos reges decerneretur generalis invasio: 1507 Katona, 

Hist.crit. XVIII .508. 

inveho, -ere 

Bigis invectus opacis / paulatim mutum somnus complectitur orbem: IAN.PANN. Paneg. 3,2,257-258. 

inverto, -ere [11] verb. 


erant, prima fronte meos esse non cognoscerem: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. Inversa perversaque cernis omnia: 

BART.PANN. Gryllus 22. ad proprie: vertere pass.: Puer ... lubrica glacie collapsus ultimam (sic, recte: 

lacunam) subito casus (sic, recte forsan: casu) inversus vitam gurgitans epotavit innoxiam: VALENT.HADN. 

Mir. 5 (p.68). 

inveteratus, -a, -um 

Ut omnis barbarici furoris inveterataeque audaciae maturitas in vestram aetatem in huncque rerum statum 

eruperit: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.260. 

invidiosus, -a, -um [6] 

Clementie potius, quam severitatis officium te novimus optaturum, quando regiam alterum dignitatem magis 

437

dc_145_10 

addecet, ingratum vero et invidiosum est alterum hoc magni, pusilli illud est animi: BONF. IV,1,159. 

invidus, -a, -um adi. 

Commendo insuper tuce magnificentice invidos illos et honoris mei Zoilos: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

invigorosus, -a, -um 

Per formam concordie, quam parcium ipsarum altera sine alterius scitu et voluntate facere non possit, et si 

faceret, invigorosa habeatur: 1519 SzSzB Szle 2006 p.346. 

invincibilis, -e [4]/4 

In quo ex verbis premissis commendatur armatura virtutis, audacia cordis et paciencia invincibilis: Serm.Quinqu. 

16 (p.51). Nobis abunde illam eximiam vestram fidelitatem constancia invincibilem, quibus semper maiores 

vestri claruerunt, testatam reliquistis: 1502 Turul 1905 p.171. ad 1: Quia vicit bestiam invincibilem, id est 

fornicatricem, a qua fortissimi quoque vulnerati sunt, ut Samson: Serm.Quinqu. 5 (p.34). 

invitatio, -onis f. 

Quo (sc. Albam Regalem) ex nostra invitatione multorum principum oratores … convenerant: 1502 Katona, 


involuntarius, -a, -um [2]/2 

Quia illa ignorantia non est omnino involuntaria, et quanto minus habet de involuntario, tanto minus excusat: 

Bárczi p.55. OD 9,T. 

involutio, -onis f. actus involvendi – becsavarás, betakarás: 

Prolis paupertas exprimitur in eo, quod dicitur habuisse involucionem pannorum: Serm.Quinqu. 13 (p.47). 

iobagio, -onis m. 

Ab eorundem heredibus datis prius ipsis ducentis iobagionibus seu sessionibus iobagionalibus et non aliter ipsum 

castrum auferre valeamus: 1441 Fons 2005 p.368. 

iocor, -ari [5] 

In omnium studiorum genere, quo quisque exercitatus fuit, si quando animum remittere cogitavit, non inepte 

iocatus est: BART.PANN. Ded. 2. 

iocosus, -a, -um [1] 

Aperio pharetram, promo unum iocosum iaculum: BART.PANN. Gryllus 58. 

ioculator, -oris m. *qui delectationibus semper vacat - mulatós: 

Qui adeptis canonicatibus reddunt se multum insolentes, indiscretos, ebriosos, ioculatores ... et ad canonicatum 

indignos: 1521 M.Sion 1866 p.253. 

iocundus, -a, -um adi. 


p.128. 

ironice [1] 

Laudes canonicorum Posoniensium per condam dnum Ioannem eppum Vytees scriptae dno 

praeposito Posoniensi, sed ironice intelligendum erit: 1508 M.Sion 1866 p.609. 

irrecuperabilis, -e 

Stephanus ... dictis ... aemulis nostris, utputa Moravis ... damna irrecuperabilia irrogavit: 1424 Katona, Hist.crit. 

XII p.430. 

irrecuperabiliter [6] adv. 

Ne caput contemplantis irrecuperabiliter debilitetur: Bárczi p.47. OQ 16,B. 

irreligiose adv. [1] 

Si minus bene in fide catholica senciat, aut Dei timore postposito inordinate et irreligiose vivendo constituciones 

et laudabiles ordinaciones ordinis quasi eas contemnendo non servaverit (sc. vicarius ordinis): 


438

dc_145_10 

irremissibiliter adv. 

Extunc ad solucionem dupli huiusmodi pene erti irremissibiliter puniendus: 1492 Mon.Iud. XII p.65. 

irreparabilis, -e [7] 

Tale negotium contigisse memini. Puto tamen favore nonnullorum in fumum transibit et periculum atque 

damnum irreparabile huc regno pariet: 1517 Fraknói, Bakócz p.213. 

irrepo, -ere [10] 

Te ego per somnum dulcissimum hominum corporibus tacite irrepentem mortis simulachrum adiuro: 


irreprehensibiliter [10] adv. 

Quia summa integritate et sincera fide irreprehensibiliter rempublicam ipsius civitatis nostre Brassoviensis 

dificillimis temporibus moderatus est et conservavit (sc. Iohannes): 1517 Turul 1911 p.110. 

irrequietus, -a, -um 

Paulatim ... didicit ... / ... / ... / ... / ... / irrequieta brevi submittere lumina somno: IAN.PANN. Paneg. 3,1,126- 

131. Nunc, inquis, media nemo iam nocte salutat / astutum portans irrequietus ave. Nunc IAN.PANN. Epigr. 

152,3-4. 

irretio, -ire [32] 

Mansuetus hic lepus est, domitus iam pridem, nam ultro sese irrettit: BART.PANN. Gryllus 63. 

irrisus, -us m. subst. 

Si enim non solum nobis ... nati sumus, sed et parentibus et patriae et universo generi humano, quanto magis 

Christo Iesu, ob cuius sacratissimum nomen infidelibus omnibus et odio sumus et irrisui?: 1521 Katona, 


irroro, -are 

Quos Pallade notus / irrorat Triton: IAN.PANN. Paneg. 3,3,26-27. 

irrumpo, -ere 

Per vulnera, caedes cruoremque nostri militis grassanti hosti et in dies in Christiani imperii viscera magis 

magisque irrumpenti iter pro virili intercludere nitemur: 1525 Katona, Hist.crit. XIX p.561. 

ispanatus, -us m. [3] *hispanatus 

Quomodo dominus rex per dispositionem gubernatoris Renulio hispanatum Siculorum contulisset: 1454 


istac adv. 

Ut omnibus modis ipsius … domini Iohannis predicti accedatis presenciam, propria in persona inquirentes et 

scrutantes, qua de causa istac nobis sit veniendum: 1437 Knauz, Kortan p.230. 

istuc adv. 

Fuit visum omnia ad eius istuc (sc. Romam) profectionem differre: 1524 Theiner, Mon.Slav. I p.584. 

iterum adv. 

Tuam itaque excellentiam iterum atque iterum obsecro, quatenus … 1514 TAUR. Epist. 1 p.128. Hoc te 

vehementer iterum atque iterum rogo: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

iuba, -ae f. 

Illa (sc. musa) iubas tauri leva complexa virentis / obstantes perscindit aquas: Ábel, Anal. IAN.PANN. Celebr. 

114. 112. 

iubar, -aris n. subst. 

Hoc unum dubito, quod in axe superno / affirmem regnasse iubar: IAN.PANN. Celebr. 186-187. 114. Inter quos 

velut lucifer inter alia sidera celi Paulus ... miraculorum multitudine et magnitudine excellentissimo iubare 

clarescit: VALENT.HADN. prol. p.56. 

439

dc_145_10 

iubatus, -a, -um [1] 

In cuius (sc. scuti) medio leo fulvi coloris iubatus procumbenti similis ... cernentibus videtur. 1510/XVI Turul 

1891 p.62. Ex qua (sc. corona) medius prodire leo ... fulvo colore, iubato collo, rictu patulo lingua prominente 

cauda ex corona ad iubas reflexa extantibus anterioribus pedibus mucronem ad capulum tenere et illi quasi 

inhiare conspicitur: 1507 Turul 1911 p.105. 

iubeo, -ere verb. 

Praestantissimum denuo virum, ... Georgium Collimitium, omnium horarum hominem, nostrum communem 

amicum, singulos denique symboli ac symposiorum vestrorum cundapn’ious nomine meo salvos iubeto: 1514 


iucundabilis 

Usque huc fama veritatis ignara nobis aliquam veritatis famam non manifestavit in aperto, nisi iam novissime 

novitates iocundabiles ex ipsius magnifici ... gubernatoris ... litteris consolatoriis ... intelleximus, quomodo etc.: 

1448 Knauz, Tanács p.86. 

iudaismus, -i m. [1] 

Causam ... agit idelis noster ... Blasius suffraganeus Iauriensis contra Michaelem Kreminiczer racione 

quorumdam debitorum per eundem adhuc eotunc, quo in Iudaismo versabatur, ab ipso Blasio episcopo 

contractorum: 1483 M.Sion 1863 p.70. Cf. inferius: qui suscepta fide christiana reliquit omnia. 

iudex, -icis m. 

Nos, Leopoldus dictus Dax, iudex Castri Novi Montios Pesthiensis, Nicolaus Thegez, iudex peccuniarum ... et ... 

iurati ac universi cives ... significamus, quod etc. Cf. 1484 ibid. p.364.: 1482 Budai mészárosok p.362. 

iudiciarius, -a, -um 

Iacobum iudiciarium: 1420 Zsigm. Oklt. VII,1361. 

iudico, -are *iudiciando: 1486 Fons 2005 p.371. 

iugalis, -e adi. 

Neptunus … / per freta dum Glaucos stimulat Thyrrena iugales: IAN.PANN. Paneg. 3,3,41-42 Ioanni Naig 

florenos ducentos, vestem unam nigri panni pellibus mardurinis subductam et equum unum iugalem currus sui 

(sc. legavit episcopus). Cf. ibid. p.29: Item Ambrosio litterato vasa vinorum tria et boves iugales custodis: 1524 

Bunyitay, Gyulafehérvár p.28. 

iugulum, -i n. iugulus (iugulus, -i it{m.})spp. 

Pars galeae anterior iugulum perrupit herilem: IAN.PANN. Epigr. 372,9. 

iunctim adv. 

Propter quod capitulum foret iunctim consulendum: 1508 Reg. Strig. p.79. 

iunctura, -ae f. [2] 

Ut dolores in omnibus membris et iuncturis eum cruciando copiositas scabierum ... accrescebit (sic, recte forsan: 

accrevit): VALENT. HADN. Mir. 72 (p.114). VALENT. HADN. 7185 

iungo, -ere verb. 

Proinde cum tu sis necessitudine vetere mihi iunctus: 1516 TAUR. Epist. 2 p.174. 

iunioritas, -atis f. [1] *eccl.: status ipsius, qui in capitulo recentius beneficium adeptus est - a káptalanba később 

lépő fokozata: 

Tales domos ... secundum moderamina capituli non curato gradu senioritatis vel iunioritatis bene merentibus 

assignentur: 1521 M.Sion 1866 p.254. 

ius, -is n. *'ius civile': facultas lege definita civium – (városi) polgárjog: 

Item eodem die Stephanus Helt dictus de Brunna vitreator adeptus est ius civile, tenetur laborare in ecclesia 

parochiali in vitris fenestrarum: 1460 Arch.Ért. 1890 p.341. Item eodem die Iohannes K”lner pictor adeptus est 

ius civile more advenarum, pro eo fideiussores sunt Holyb et magister Stephanus lapicida, tenetur I balistam: 

1465 Arch.Ért. 1893 p.66. Hans Wagner eodem die assumptus est ius civile: 1467 Arch.Ért. 1893 p.66. Niclas 

von Perga feria secunda ante Fabiani martyrum adeptus est ius civile, tenetur laborare fenestralia in ecclesia 

440

dc_145_10 

Beatae Elyzabeth: 1469 Arch.Ért. 1890 p.341. Quicumque ex sartoribus inter eos et cum eis magisterium ipsius 

artis laborare et novus magister effici vellet, … talis bone probitatis existat, et primo ius civile a dominis iudice 

et iuratis adipisci, … quo facto membrum civitatis effici … valebit: 1492 Mon.Iud. XII p.63. 

iussum, -i n. 

Qui mandatis nostriiscontemptis exequi nostra iussa recusarent: 1513 Wenzel, Dóczyak p.66. 

iuvencula, -ae f. iuventula *vitula, iuvenca - borjú: 

Quomodo ... Petrus ... quandam vaccam iuventulam (sic ed., recte orig Dl 45648: iuvenculam) ... emisset: 1476 


iuventa, -ae f. 

Ludovico regi, vestrae reip[ublicae] amicissimo in iuventae flore, quod allicere vehementius ad pietatem debet, 

constituto ferte opem: 1521 Katona, Hist.crit. XIX p.306. 

PARS TERTIA 

Lemmata Glossariorum Hungaricorum Medii Aevi 

A-I 

Bsztrc. A besztercei szószedet. Latin-magyar nyelvemlék a XV. Századból. Kiad. Finály 

Henrik. Budapest 1892. p2 l., 7 t. (Értek. Ny. Széptud. Kből XVI, 1.) 

Hrtl. A schlägli magyar szójegyzék . A XV. Század első negyedéből. Kiad. Szamota 

István. Budapest 1894 

Kngsb. Melich János: A Königsbergi szójegyzék. MNy 1916, 145-149. [Szövegkiadás. – 

Fejérpataky László, Nagy Gyula, Szinnyei József, Szentpétery Imre, Jakubovich 

Emil, Károlyi Árpád és Karácsonyi János hozzászólásai: Uo. 241-265, 325-326, 

370-371.] 

Schlgl. A schlägli magyar szójegyzék . A XV. Század első negyedéből. Kiad. Szamota 

István. Budapest 1894. 

Spr. Házi Jenő: A soproni magyar-latin szójegyzék. MNy 1924, 149-167. – Klny.: 

M.Nytud.Társ.Kiadv. 21. [Szövegkiadás fakszimilével.] 

441

abdomitum welew Hrtl. 2141 (91.o.) 

abena emlw Schlgl. 1395 (63.o.) 

abena enle Bsztrc. 980 (53.o) 

abhortivum jdethlen germek Hrtl. 2144 (91.o.) 

abies fagal fa Bsztrc. 890 (50.o.) 

abies fene Schlgl. 1582 (70.o.) 

abies fenyefa Hrtl. 2142 (91.o.) 

abies luczfenew Hrtl. 2143 (91.o.) 

abies tewlfa Hrtl. 2236 (94.o.) 

abigenus barom tolvay Schlgl. 658 (33.o.) 

abissus herenj Bsztrc. 233 (20.o.) 

abissus tenger Schlgl. 722 (35.o.) 

abrupta darabos hel Hrtl. 2145 (91.o.) 

absentiu(m) irim Spr. 210 (9.o.) 

absentium vrem Schlgl. 878 (41.o.) 

absilire gyors Hrtl. 2146 (91.o.) 

absinteum feyer yrem Hrtl. 2148 (91.o.) 

absintium feketeu fiu Bsztrc. 373 (27.o.) 

absolvere meg engedem Hrtl. 2147 (91.o.) 

acalabus cherebeth Bsztrc. 1127 (59.o.) 

acateca zolma Bsztrc. 878 (49.o.) 

acatega sulium Schlgl. 1564 (69.o.) 

accastum keken Hrtl. 2164 (92.o.) 

accipiter Bedenia Hrtl. 2153 (91.o.) 

accipiter elw Bsztrc. 1157 (60.o.) 

accipiter elyw Hrtl. 2152 (91.o.) 

accipiter wlw Schlgl. 1743 (76.o.) 

acer idem Schlgl. 1593 (70.o.) 

acer keresfa Hrtl. 2149 (91.o.) 

acer kewres fa Bsztrc. 900 (50.o.) 

acerere meguaslany Hrtl. 2151 (91.o.) 

acervus aztag Schlgl. 963 (44.o.) 

acervus aztag Bsztrc. 440 (31.o.) 

acetabulum aceteseden Hrtl. 2150 (91.o.) 

acetosa sosca Hrtl. 2165 (92.o.) 

achinus zelew mag Bsztrc. 813 (47.o.) 

achironticus megektelenelt Hrtl. 2154 (91.o.) 

acide dentes megwaslalt Hrtl. 2157 (91.o.) 

aciedo almauiz Hrtl. 2156 (91.o.) 

acies sereg Schlgl. 647 (32.o.) 

acies seregor Bsztrc. 164 (17.o.) 

acinum zele mag Schlgl. 1491 (66.o.) 

acinus chyger Hrtl. 2158 (91.o.) 

aciotica huzuspera Bsztrc. 1268 (64.o.) 

acola kifeldy Bsztrc. 53 (10.o.) 

acola ky feldy Schlgl. 237 (18.o.) 

aconita megmergohelt Hrtl. 2155 (91.o.) 

acrisia fekete halyog Hrtl. 2163 (92.o.) 

actuarius folyar Hrtl. 2159 (91.o.) 

aculeus fulac Hrtl. 2160 (92.o.) 

acupedius hod Hrtl. 2161 (92.o.) 

acupicta hymmel varrot Hrtl. 2162 (92.o.) 

adalutum garduan Schlgl. 1225 (56.o.) 

adartica kaza hug Schlgl. 71 (13.o.) 

adeps lizt lang Schlgl. 1909 (82.o.) 

adolescens ifiw Schlgl. 243 (19.o.) 

adoloscens yfiw heus Bsztrc. 63 (11.o.) 

adoptivus leky fiw Hrtl. 2166 (92.o.) 

dc_145_10 

adremigo euezek Hrtl. 2167 (92.o.) 

adulter parazna Schlgl. 2025 (86.o.) 

aer eg Schlgl. 49 (12.o.) 

affella kis falath Schlgl. 1868 (81.o.) 

afflamentum chypke bokor Hrtl. 2168 (92.o.) 

affus falath Bsztrc. 1275 (65.o.) 

agazo louaz Schlgl. 1384 (62.o.) 

agazo zamar pastor Bsztrc. 1037 (55.o.) 

agazo zamar paztor Schlgl. 1460 (65.o.) 

agazon louaz Bsztrc. 968 (53.o) 

agellus tharlou Bsztrc. 202 (19.o.) 

ager meze Schlgl. 983 (45.o.) 

ager mezw Schlgl. 693 (34.o.) 

ager tharlow Bsztrc. 457 (31.o.) 

agilis schereyn Kngsb. 37 (264.o.) 

agmonia kisded fiw Schlgl. 891 (42.o.) 

agnellus kis baran Schlgl. 1432 (64.o.) 

agniglossa egerfark Hrtl. 2169 (92.o.) 

agnus baran Schlgl. 1423 (64.o.) 

agnus baran Bsztrc. 1004 (54.o.) 

agrestum egrez Bsztrc. 808 (47.o.) 

agricola zanthow Bsztrc. 448 (31.o.) 

agricola zanto Schlgl. 973 (45.o.) 

agrimonia kis boytorian Bsztrc. 360 (26.o.) 

agrimonium aproboytorian Schlgl. 907 (42.o.) 

agrimonium eb tey Bsztrc. 383 (28.o.) 

agrus mezeu Bsztrc. 201 (19.o.) 

agusterium ausca angustar Bsztrc. 561 (35.o.) 

alabra izak iszák Schlgl. 2122 90.o.) 

alabrum aspa Schlgl. 2114 (89.o.) 

alabrum motola Hrtl. 2170 (92.o.) 

alauda pachir Hrtl. 2179 (92.o.) 

alauda zamlka Bsztrc. 1204 (62.o.) 

albuca cherek Bsztrc. 648 (40.o.) 

albuga zem feyer Schlgl. 311 (21.o.) 

albus feier Schlgl. 1369 (61.o.) 

albus feyer Bsztrc. 953 (52.o.) 

aleatio hasarth Schlgl. 2076 (88.o.) 

ales madar Schlgl. 1740 (76.o.) 

aleum fog hagma Schlgl. 930 (43.o.) 

alga lapis vas Schlgl. 953 (44.o.) 

alga patriarcha tengeri lopus zaz Bsztrc. 430 (30.o.) 

aliger zarnas Schlgl. 1737 (76.o.) 

aliger zarnas Bsztrc. 1153 (60.o.) 

alipes folyo Hrtl. 2172 (92.o.) 

alirus jauor fa Schlgl. 1588 (70.o.) 

alium fog hagma Bsztrc. 410 (29.o.) 

alium foghagyma Hrtl. 2173 (92.o.) 

aliva olay fa Schlgl. 1567 (69.o.) 

allo kezerew Hrtl. 2182 (92.o.) 

allutum phestek vag ihr Bsztrc. 662 (40.o.) 

allutum versber Hrtl. 2178 (92.o.) 

allutus solyum Hrtl. 2171 (92.o.) 

allux lab hwuelk Schlgl. 404 (24.o.) 

alneum kis foliath Bsztrc. 221 (20.o.) 

alnus eger fa Schlgl. 1600 (71.o.) 

alnus eger fa Bsztrc. 908 (51.o.) 

alnus hyhar fa Bsztrc. 896 (50.o.) 

442

alnus jharfa Hrtl. 2174 (92.o.) 

alocipicia kopaz Hrtl. 2177 (92.o.) 

alphita porga Schlgl. 1001 (46.o.) 

altarium oltar Hrtl. 2175 (92.o.) 

altea malua Hrtl. 2180 (92.o.) 

altetem - Schlgl. 339 (22.o.) 

altilis hazi madar Schlgl. 1811 (79.o.) 

alumen temso Hrtl. 2183 (92.o.) 

alumna dayka Hrtl. 2181 (92.o.) 

alupnus zwlemel Schlgl. 2133 (90.o.) 

alut.. sa[yca] Spr. 123 (6.o.) 

alutrix dayca Schlgl. 226 (18.o.) 

alutrix dayca Bsztrc. 42 (10.o.) 

alutum festek Schlgl. 1214 (55.o.) 

alux labadvya Spr. 2 (2.o.) 

alva irh Schlgl. 1228 (56.o.) 

alveus kis fog Schlgl. 713 (35.o.) 

alveus mehkosar Hrtl. 2176 (92.o.) 

alvus meh Schlgl. 420 (24.o.) 

alvus mech Spr. 15 (3.o.) 

amarusca eb capor Schlgl. 867 (41.o.) 

amarusca vad alma vel saualu alma Hrtl. 2185 

(92.o.) 

amarusca eb copor Spr. 200 (8.o.) 

amaruscha pirulua Bsztrc. 363 (26.o.) 

ambasiator folio Schlgl. 642 (32.o.) 

ambiges baromtoluay Bsztrc. 174 (18.o.) 

ambro torkos Hrtl. 2243 (95.o.) 

ameis edes víz Bsztrc. 259 (21.o.) 

amens - Schlgl. 1987 (84.o.) 

amentum - Bsztrc. 668 (41.o.) 

amentum ideg Schlgl. 615 (31.o.) 

amentum ydek Bsztrc. 133 (16.o.) 

amfractus ewren Hrtl. 2186 (92.o.) 

amigdalum mondola Schlgl. 1542 (69.o.) 

amigdalus mondola fa Hrtl. 2184 (92.o.) 

amigdalus mondolafa Schlgl. 1541 (68.o.) 

amigdulum mondola Bsztrc. 856 (49.o.) 

amigdulus mondola Bsztrc. 855 (49.o.) 

amiltrale feye eden Bsztrc. 1024 (55.o.) 

amphiballus nemeskw Hrtl. 2188 (93.o.) 

ampluster dal eueze Schlgl. 768 (37.o.) 

amplustra euezw Hrtl. 2187 (93.o.) 

ampnis edes víz Schlgl. 754 (36.o.) 

ampolnia ampolnia Schlgl. 1929 (83.o.) 

ana fiw Schlgl. 1763 (77.o.) 

ana fiw Bsztrc. 1175 (61.o.) 

anabotrum soporlah Hrtl. 2193 (93.o.) 

anacetum eb capor Schlgl. 859 (40.o.) 

anaparda zabalo Schlgl. 1785 (78.o.) 

anaperda hakallo Bsztrc. 1196 (62.o.) 

ancabulum eke tarto Schlgl. 979 (45.o.) 

anchabulum ekew tharthow Bsztrc. 453 (31.o.) 

anchora vas machka Schlgl. 766 (37.o.) 

anchora vas mochka Bsztrc. 273 (22.o.) 

ancilla lean Bsztrc. 28 (9.o.) 

ancilla zolgalo Schlgl. 215 (18.o.) 

ancora vasmachycha Hrtl. 2189 (93.o.) 

anecetu(m) sanath Spr. 194 (8.o.) 

aneta reche Schlgl. 1757 (77.o.) 

dc_145_10 

aneta reche Schlgl. 1765 (77.o.) 

aneta reche Bsztrc. 1176 (61.o.) 

anetum capor Hrtl. 2192 (93.o.) 

anetum eb capor Schlgl. 866 (41.o.) 

angarium corlat Schlgl. 1301 (59.o.) 

angarium corlath Bsztrc. 737 (44.o.) 

angelus angyal Schlgl. 51 (12.o.) 

angila chuk hal Bsztrc. 306 (24.o.) 

Anglia orzaga Schlgl. 531 (28.o.) 

Anglicus anglis Schlgl. 530 (28.o.) 

anguilla chik Schlgl. 805 (38.o.) 

anguis vizi kigo Schlgl. 1693 (74.o.) 

anguis vizy kigo Bsztrc. 1106 (58.o.) 

angulus sceg szeg Bsztrc. 541 34.o.) 

angulus zegeled Schlgl. 1090 (49.o.) 

angusterium angustar Schlgl. 1120 (51.o.) 

angwilla chik Spr. 145 (7.o.) 

anietu(m) eb copor Spr. 199 (8.o.) 

annona ros Schlgl. 994 (45.o.) 

annulus gyrow Bsztrc. 633 (39.o.) 

annus ew Schlgl. 119 (15.o.) 

annus seg Schlgl. 442 (25.o.) 

ansa corso fil Schlgl. 1924 (82.o.) 

anser lud Schlgl. 1770 (77.o.) 

antela kentereng Hrtl. 2190 (93.o.) 

antempna alath sag Schlgl. 774 (37.o.) 

antena kantrengn Bsztrc. 983 (53.o) 

anthempna aleth seg Bsztrc. 280 (22.o.) 

anticiput nayknak kamaraya Schlgl. 302 (20.o.) 

antrena kentreg Schlgl. 1398 (63.o.) 

antrum bariag Bsztrc. 215 (20.o.) 

antrum parrag Schlgl. 707 (35.o.) 

anularius geres vy Schlgl. 402 (24.o.) 

anulus gwru Schlgl. 1201 (54.o.) 

anus seg Spr. 38 (3.o.) 

aparitor ielentes Schlgl. 2050 (87.o.) 

aper hym Bsztrc. 1035 (55.o.) 

aper vad dizno Schlgl. 1643 (72.o.) 

aper vad dizno Bsztrc. 1061 (56.o.) 

aper vad kan Schlgl. 1458 (65.o.) 

aphithedium garnatus Bsztrc. 640 (39.o.) 

apis meh Schlgl. 1728 (75.o.) 

apis meh Bsztrc. 1144 (59.o.) 

apoteca patica Schlgl. 1046 (48.o.) 

apoteca paticha Hrtl. 2195 (93.o.) 

apotheca mendenes haz Bsztrc. 507 (33.o.) 

appendicium tarthoman Hrtl. 2194 (93.o.) 

appucta poklonta Schlgl. 1796 (78.o.) 

aqua víz Schlgl. 718 (35.o.) 

aqua vyz Bsztrc. 229 (20.o.) 

aqueductus chatorna Hrtl. 2196 (93.o.) 

aquila kezeyley Bsztrc. 1163 (61.o.) 

aquilla heya Schlgl. 1749 (76.o.) 

aquilo fel zel Schlgl. 102 (14.o.) 

arachiuncula naznag Hrtl. 2197 (93.o.) 

aranea poch Hrtl. 2198 (93.o.) 

aranea pok Bsztrc. 1115 (58.o.) 

aranea poukh Schlgl. 1699 (74.o.) 

aranstra eueze seg Schlgl. 780 (37.o.) 

aratio - Bsztrc. 465 (31.o.) 

443

dc_145_10 

arator zanthow Bsztrc. 450 (31.o.) 

arator zanto Schlgl. 975 (45.o.) 

aratrum eke Schlgl. 976 (45.o.) 

aratrum ekew Bsztrc. 451 (31.o.) 

arbor allo fa Bsztrc. 921 (51.o.) 

arbor allo fa Schlgl. 1613 (71.o.) 

arbutus vad alma Schlgl. 1608 (71.o.) 

arbutus vad alma fa vadalmafa Bsztrc. 915 (51.o.) 

archa kerep Bsztrc. 262 (21.o.) 

archangelus archangyal Schlgl. 52 (12.o.) 

archidiaconus esperesth Schlgl. 494 (26.o.) 

archiep(iscop)us herseg Spr. 87 (5.o.) 

archiepiscopus erseg Schlgl. 491 (26.o.) 

architriclinus naz nag Schlgl. 254 (19.o.) 

architriclinus naz-nag Bsztrc. 71 (11.o.) 

architriclinus naznag Hrtl. 2199 (93.o.) 

archonium kalonga Hrtl. 2208 (93.o.) 

arcus idem yew Bsztrc. 132 (16.o.) 

arcus jw Schlgl. 614 (31.o.) 

arcus - Kngsb. 135 (264.o.) 

ardea gem Schlgl. 1790 (78.o.) 

ardea gem Bsztrc. 1200 (62.o.) 

ardeo keggem Hrtl. 2202 (93.o.) 

area bay Schlgl. 670 (33.o.) 

area bayserew Bsztrc. 186 (18.o.) 

arena feven Bsztrc. 237 (21.o.) 

arena fewen Schlgl. 726 (35.o.) 

arenarium faueneshel Hrtl. 2203 (93.o.) 

arenosus feuenes Bsztrc. 238 (21.o.) 

arenosus fewenes Schlgl. 727 (35.o.) 

areum zerew Bsztrc. 439 (30.o.) 

areum zewre Schlgl. 962 (44.o.) 

arge[n]tu[m] - Kngsb. 151 (264.o.) 

argentum esisth Bsztrc. 734 (44.o.) 

argentum ezisth Schlgl. 1298 (58.o.) 

argilla agag Schlgl. 694 (34.o.) 

aries cos Schlgl. 1424 (64.o.) 

aries coz Bsztrc. 1005 (54.o.) 

ariganum sax fiw Schlgl. 876 (41.o.) 

arista ed zar Bsztrc. 445 (31.o.) 

arista eg zal Schlgl. 969 (45.o.) 

arista gabona few Hrtl. 2200 (93.o.) 

arista tarlo Schlgl. 2127 (90.o.) 

arista tarlo Schlgl. 2140 (90.o.) 

aristoria geker Hrtl. 2206 (93.o.) 

arma feguer Schlgl. 557 (29.o.) 

arma feguer Bsztrc. 88 (12.o.) 

armen tolmach Hrtl. 2204 (93.o.) 

armenta cherda Bsztrc. 994 (54.o.) 

armentum chorda Schlgl. 1409 (63.o.) 

armiger feguer Schlgl. 558 (29.o.) 

armiger fegver viselew Bsztrc. 89 (12.o.) 

armilla engual Bsztrc. 603 (37.o.) 

armilla imeg val Schlgl. 1166 (53.o.) 

armus mely kalan Schlgl. 375 (23.o.) 

arondo nad Bsztrc. 428 (30.o.) 

art(us) tog Spr. 33 (3.o.) 

artemisia feketw irem Hrtl. 2207 (93.o.) 

arthemo vitorla Hrtl. 2201 (93.o.) 

artifex alch Bsztrc. 746 (44.o.) 

artifex mies Schlgl. 1310 (59.o.) 

artimesia fekete irem Schlgl. 880 (41.o.) 

artiplex ister Schlgl. 911 (42.o.) 

artiplex laboda Bsztrc. 397 (29.o.) 

artitudo zorossag Hrtl. 2205 (93.o.) 

artus tag Schlgl. 437 (25.o.) 

artus zorus Kngsb. 92 (264.o.) 

arundo vad Schlgl. 950 (44.o.) 

aruspex varasus Schlgl. 2016 (86.o.) 

arvina hay Schlgl. 1910 (82.o.) 

arvina hay Schlgl. 425 (24.o.) 

arvina hay Spr. 20 (3.o.) 

ascedula cheruger Bsztrc. 1205 (62.o.) 

ascedula sordel Schlgl. 1794 (78.o.) 

ascensarium hakso Schlgl. 831 (39.o.) 

ascenso(r)iu(m) hacso Spr. 166 (7.o.) 

ascensorium hagzov Bsztrc. 328 (25.o.) 

ascensorium kengel Schlgl. 1391 (63.o.) 

ascensorium kengel Bsztrc. 976 (53.o) 

ascia kutefeyze Hrtl. 2209 (93.o.) 

ascia zalu Bsztrc. 754 (44.o.) 

ascia zalw Schlgl. 1317 (59.o.) 

ascola moniora hagma Bsztrc. 412 (30.o.) 

ascola monyaro hagma Schlgl. 933 (43.o.) 

asell(us) hanal Spr. 6 (3.o.) 

asellus - Schlgl. 408 (24.o.) 

asillus vad meh Schlgl. 1730 (75.o.) 

asinus pogacha Schlgl. 1843 (80.o.) 

asinus zamar Schlgl. 1381 (62.o.) 

asitus forbath Bsztrc. 563 (35.o.) 

asora kis Schlgl. 1923 (82.o.) 

asos falath Schlgl. 1865 (81.o.) 

assatum sulth Schlgl. 1937 (83.o.) 

assatura pechene Schlgl. 1936 (83.o.) 

assilus vad mey Bsztrc. 1146 (60.o.) 

assinus zomar Bsztrc. 966 (53.o) 

assur liderch Schlgl. 2039 (86.o.) 

astrologus hugbaneze Schlgl. 66 (13.o.) 

astronomus hugbaneze Schlgl. 65 (13.o.) 

astrucium torma Bsztrc. 424 (30.o.) 

astrum - Schlgl. 63 (12.o.) 

atalabus bogar Schlgl. 1710 (75.o.) 

atava ded ik Schlgl. 197 (17.o.) 

atavus dedeuz Bsztrc. 12 (8.o.) 

atavusa deth ez Bsztrc. 14 (8.o.) 

athavus ded ws Schlgl. 195 (17.o.) 

aticabulum eke tarto Schlgl. 978 (45.o.) 

atrocica husus pera Schlgl. 1859 (80.o.) 

auca lud Bsztrc. 1183 (61.o.) 

aucupeta varoth chepez Bsztrc. 609 (38.o.) 

aucupeta varuth chepez Schlgl. 1174 (53.o.) 

auditus halas Schlgl. 316 (21.o.) 

auditus hallath Kngsb. 19 (263.o.) 

aula terem Schlgl. 1039 (47.o.) 

aula terem Bsztrc. 501 (33.o.) 

aunclus siw Schlgl. 227 (18.o.) 

aura vg zel Schlgl. 97 (14.o.) 

auricalc[um] - Kngsb. 154 (264.o.) 

auricula fwl lik Schlgl. 315 (21.o.) 

auricula(r)is bis iudak Spr. 1 (2.o.) 

444

dc_145_10 

auricularis kis vy Schlgl. 403 (24.o.) 

aurifaber ethues Bsztrc. 732 (44.o.) 

aurifaber wthues Schlgl. 1296 (58.o.) 

aurifica aranas parta Schlgl. 1188 (54.o.) 

aurifilia hyg Bsztrc. 631 (39.o.) 

aurifusia arany parta Bsztrc. 624 (39.o.) 

auriga zeker vezethew Bsztrc. 768 (45.o.) 

auriga zeker vezetw Schlgl. 1330 (60.o.) 

auris fiwl Schlgl. 314 (21.o.) 

aurora haynal Schlgl. 141 (15.o.) 

auru[m] - Kngsb. 152 (264.o.) 

aurum aran Schlgl. 1297 (58.o.) 

aurum aran Bsztrc. 733 (44.o.) 

auspicium - Schlgl. 2036 (86.o.) 

auster thely zel Schlgl. 112 (14.o.) 

australis wzak Schlgl. 113 (14.o.) 

ava ik Schlgl. 196 (17.o.) 

avarus fesuen Schlgl. 1976 (84.o.) 

avarus - Kngsb. 59 (264.o.) 

avellanum monaro Schlgl. 1552 (69.o.) 

avellanum monyero Bsztrc. 866 (49.o.) 

avellanus moniarofa Schlgl. 1551 (69.o.) 

avellanus monyero fa Bsztrc. 865 (49.o.) 

avena ozt Bsztrc. 470 (32.o.) 

avenum az Schlgl. 996 (45.o.) 

avicula kis Schlgl. 1736 (76.o.) 

avicula kis madar Bsztrc. 1152 (60.o.) 

avis madar Schlgl. 1735 (76.o.) 

avis madar Bsztrc. 1151 (60.o.) 

avius halo istap Schlgl. 827 (39.o.) 

avunculus vya Bsztrc. 43 (10.o.) 

avus ez Bsztrc. 11 (8.o.) 

avus wk Schlgl. 194 (17.o.) 

awa yk Bsztrc. 13 (8.o.) 

axis tengel Schlgl. 1340 (60.o.) 

axis tengel Bsztrc. 777 (45.o.) 

azima couaz Bsztrc. 1255 (64.o.) 

azima pogacha Schlgl. 1844 (80.o.) 

azimus pagacha Bsztrc. 1254 (64.o.) 

ba(r)bo[ta] ho[rcha] Spr. 128 (6.o.) 

babata patco Schlgl. 1300 (58.o.) 

babatu[m] - Kngsb. 158 (264.o.) 

babatum patko Bsztrc. 736 (44.o.) 

bachiolum zulserkar, serkar Bsztrc. 108 (14.o.) 

bacus bor istene Schlgl. 1505 (67.o.) 

Balatinus Balaton Schlgl. 741 (36.o.) 

balin(us) balen Spr. 143 (7.o.) 

balinus balin Schlgl. 803 (38.o.) 

balinus balyn hal Bsztrc. 304 (24.o.) 

balisium maha Schlgl. 2123 (90.o.) 

balista balistra Schlgl. 624 (31.o.) 

balista zamstril Kngsb. 139 (264.o.) 

balistra zomoserig Bsztrc. 144 (16.o.) 

balneum ferdew Schlgl. 1058 (48.o.) 

balteus partahw Schlgl. 1277 (58.o.) 

balthea partha ew Bsztrc. 715 (43.o.) 

baltheus partha ew Bsztrc. 714 (43.o.) 

bambusium doman corzouag Schlgl. 625 (31.o.) 

bambusium korsonag Bsztrc. 145 (17.o.) 

ban(us) ban Spr. 73 (4.o.) 

banat(us) ban sag Spr. 74 (4.o.) 

banatus bansag Schlgl. 478 (26.o.) 

banissa banne azon Schlgl. 479 (26.o.) 

banissa ban ne asson Spr. 75 (5.o.) 

banka panch Bsztrc. 1238 (63.o.) 

banus ban Schlgl. 477 (26.o.) 

barba zakal Schlgl. 340 (22.o.) 

barbatus zakalus Schlgl. 341 (22.o.) 

barbota harcha Schlgl. 786 (38.o.) 

barbota harga Bsztrc. 289 (23.o.) 

barcha tengeri heo Schlgl. 759 (36.o.) 

barhanus velc Bsztrc. 686 (42.o.) 

barhanus veles Schlgl. 1250 (57.o.) 

baro - Kngsb. 83 (264.o.) 

basellus belem Schlgl. 1631 (72.o.) 

basilicus basilicus Schlgl. 1716 (75.o.) 

basiliscus vad Bsztrc. 1131 (59.o.) 

basterna cola zeker Hrtl. 2211 (94.o.) 

baton nasua Hrtl. 2210 (93.o.) 

beatitudo bodogsag Schlgl. 19 (11.o.) 

beatus boldog Schlgl. 18 (11.o.) 

begena zeztra Schlgl. 504 (27.o.) 

belenbica gampar Spr. 215 (9.o.) 

benege sost(ra) Spr. 94 (5.o.) 

berilus berlageng Bsztrc. 635 (39.o.) 

bestia barom Schlgl. 1456 (65.o.) 

bestia barom Schlgl. 1624 (72.o.) 

bestia vad Bsztrc. 1044 (56.o.) 

besticula kis Schlgl. 1625 (72.o.) 

bever vidra Schlgl. 1660 (73.o.) 

bever vidra Bsztrc. 1078 (57.o.) 

beverina vidra ber gerezna Bsztrc. 1079 (57.o.) 

beverina vidra ber Schlgl. 1661 (73.o.) 

bibibilio bor fereg Bsztrc. 1150 (60.o.) 

biboer, biborc pancyl Bsztrc. 103 (14.o.) 

bidellus boriw Schlgl. 1410 (63.o.) 

bidens tuluk Schlgl. 1418 (64.o.) 

bidens tuluk Bsztrc. 999 (54.o.) 

biennis kethiuy kétévi Schlgl. 1365 (61.o.) 

biennis masud fiw Bsztrc. 950 (52.o.) 

biffor(us) [ket fele] nilo [a]yto Spr. 168 (7.o.) 

biforis ianua keth fele nilou aythou Bsztrc. 331 

(25.o.) 

biforis ket fele nylo Schlgl. 835 (40.o) 

biga taliga Schlgl. 1328 (60.o.) 

bileda labda Schlgl. 909 (42.o.) 

bilio bor fereg Schlgl. 1734 (76.o.) 

bilis ziw Schlgl. 415 (24.o.) 

bilis siu Spr. 12 (3.o.) 

binula kesen kete Schlgl. 1193 (54.o.) 

bipartita hasimus Schlgl. 1272 (57.o.) 

bipennis keth ele twr Schlgl. 590 (30.o.) 

bipennis keth eleu Bsztrc. 120 (15.o.) 

birretrum gapot zeneg Schlgl. 1263 (57.o.) 

biscoctus tet zer Schlgl. 1850 (80.o.) 

biscocus biscad Bsztrc. 1260 (64.o.) 

bispulus idem Bsztrc. 432 (30.o.) 

bissancium malha Hrtl. 2213 (94.o.) 

bissus bibor Schlgl. 1259 (57.o.) 

bissus bibor Bsztrc. 694 (42.o.) 

445

istardus thuzuk Bsztrc. 1165 (61.o.) 

bistardus tuzok Schlgl. 1750 (76.o.) 

bistardus tuzok Hrtl. 2212 (94.o.) 

bitagus hurus madar Schlgl. 1813 (79.o.) 

biulus haporya Schlgl. 954 (44.o.) 

bivium ket vth Schlgl. 2058 (87.o.) 

blanetus patk seg Bsztrc. 740 (44.o.) 

blaveus keg Bsztrc. 683 (41.o.) 

blaveus kek Schlgl. 1247 (57.o.) 

blectacium ister Schlgl. 910 (42.o.) 

bleta cecla Schlgl. 921 (43.o.) 

bleta laboda Bsztrc. 395 (29.o.) 

bletanum ester Bsztrc. 396 (29.o.) 

Bohemia vrzaga Schlgl. 533 (28.o.) 

Bohemus cheh Schlgl. 532 (28.o.) 

boleata gomba Bsztrc. 434 (30.o.) 

bolembica chombor Bsztrc. 378 (27.o.) 

bolerbita chombor Schlgl. 884 (41.o.) 

boleta gilua Schlgl. 957 (44.o.) 

bombex hay bocor Schlgl. 289 (20.o.) 

bombiceps pozogo bogar Schlgl. 1715 (75.o.) 

bon biceps pozogo bocar Schlgl. 1712 (75.o.) 

bonbifex zongebochor Bsztrc. 1130 (59.o.) 

bonus yo Kngsb. 42 (264.o.) 

boreas hideg zel Schlgl. 103 (14.o.) 

bos oker Bsztrc. 996 (54.o.) 

bos wker Schlgl. 1415 (63.o.) 

bosellus belyn Bsztrc. 1050 (56.o.) 

bostar eker ol Bsztrc. 1027 (55.o.) 

botrus fe Schlgl. 1488 (66.o.) 

botrus zelew few Bsztrc. 807 (47.o.) 

braca berhe Bsztrc. 708 (43.o.) 

bracca berhe - Schlgl. 1266 (57.o.) 

braccale - Schlgl. 1270 (57.o.) 

bracha werhet Kngsb. 101 (264.o.) 

brachale reythew Bsztrc. 709 (43.o.) 

brachiola vas car Schlgl. 607 (30.o.) 

brachium kar Schlgl. 383 (23.o.) 

bracile - Kngsb. 100 (264.o.) 

bracile - Kngsb. 103 (264.o.) 

bracteolum burco Schlgl. 576 (29.o.) 

brahilium reythew Bsztrc. 710 (43.o.) 

branc(us) hol copolto Spr. 158 (7.o.) 

brancia hal kopolte Schlgl. 819 (39.o.) 

brancus hal kopolthow Bsztrc. 320 (24.o.) 

brasium zalad Schlgl. 1509 (67.o.) 

brasium zalad Schlgl. 998 (46.o.) 

brasium zalad Hrtl. 2214 (94.o.) 

brassinum virich Bsztrc. 825 (47.o.) 

brassium zalad Bsztrc. 824 (47.o.) 

braxicium virich Schlgl. 1510 (67.o.) 

braxillium idem verech Bsztrc. 827 (47.o.) 

braxivium virich Hrtl. 2215 (94.o.) 

breteus scarlath Bsztrc. 672 (41.o.) 

brevis revyd Kngsb. 68 (264.o.) 

brodium lew Schlgl. 1905 (82.o.) 

brogium lew Bsztrc. 1302 (65.o.) 

brucus bogar Schlgl. 1709 (75.o.) 

bruetum gaputh Bsztrc. 698 (42.o.) 

bruinus maza pahar Bsztrc. 834 (48.o.) 

dc_145_10 

brumalis tely idew Schlgl. 111 (14.o.) 

brumaticus zederyes Hrtl. 2216 (94.o.) 

brunedus zederjes Bsztrc. 675 (41.o.) 

brusul bressel Bsztrc. 689 (42.o.) 

brusul breswl Schlgl. 1253 (57.o.) 

brutenus socorlath Schlgl. 1237 (56.o.) 

brutus cherebeth Bsztrc. 1126 (59.o.) 

buballus bial Schlgl. 1630 (72.o.) 

buballus byal Bsztrc. 1049 (56.o.) 

bubo bagol Schlgl. 1800 (78.o.) 

bubollus ekur paztor Bsztrc. 1039 (55.o.) 

bubulcus tehen paztor Schlgl. 1450 (65.o.) 

bucca twg Hrtl. 2217 (94.o.) 

buccella - Schlgl. 1855 (80.o.) 

buccella zeleth kenyer Bsztrc. 1264 (64.o.) 

buccina síp Schlgl. 2000 (85.o.) 

buco torombita fuuo Hrtl. 2220 (94.o.) 

bufo herchek Schlgl. 1683 (74.o.) 

bufo herchek Bsztrc. 1098 (58.o.) 

bugio ekerbica Bsztrc. 1171 (61.o.) 

bugio wkurbica Schlgl. 1756 (77.o.) 

bulo bagol Bsztrc. 1214 (62.o.) 

bumbardus pathtante Schlgl. 681 (34.o.) 

bunesta kecche chechew zele Hrtl. 2221 (94.o.) 

bupho vars beka Bsztrc. 1111 (58.o.) 

burdo - Schlgl. 2136 (90.o.) 

burnedus zederyes Schlgl. 1240 (56.o.) 

burris eke zaru Schlgl. 977 (45.o.) 

burris eke zarw Hrtl. 2218 (94.o.) 

burris ekew Bsztrc. 452 (31.o.) 

bursa erzyn Kngsb. 130 (264.o.) 

burto zemerchek Schlgl. 958 (44.o.) 

burto zemerchek Bsztrc. 435 (30.o.) 

butirum uay Bsztrc. 1021 (55.o.) 

butirum vay Schlgl. 1442 (64.o.) 

buxinus mazalin pohar mazalin pohár Schlgl. 1519 

(67.o.) 

buxus mazalinfa Hrtl. 2219 (94.o.) 

byga thaliga Bsztrc. 766 (45.o.) 

bypertita hazanus Bsztrc. 703 (42.o.) 

ca(r)o test Spr. 5 (2.o.) 

cabacus fedw Schlgl. 627 (31.o.) 

cabus kaba Bsztrc. 1178 (61.o.) 

cacabus fede Schlgl. 1892 (81.o.) 

cacabus fedew Bsztrc. 1293 (65.o.) 

cacamuscha pirulua Bsztrc. 364 (26.o.) 

cacanusca eb capor Schlgl. 868 (41.o.) 

cacumen heg tetew Bsztrc. 205 (19.o.) 

cacumen tetw Schlgl. 697 (34.o.) 

cadrans therem Schlgl. 1129 (51.o.) 

cadras negede Bsztrc. 1274 (64.o.) 

cadria mazya Bsztrc. 764 (45.o.) 

cadriga masa Schlgl. 1326 (59.o.) 

cal(us) lab sork Spr. 47 (4.o.) 

calamendria madal fiu Bsztrc. 404 (29.o.) 

calcabuguas eker fark Bsztrc. 400 (29.o.) 

calcalingum eger farkad Schlgl. 918 (43.o.) 

calcar sarkantiu Bsztrc. 990 (54.o.) 

calcar sorcante Schlgl. 1405 (63.o.) 

calcar scharkankyu Kngsb. 121 (264.o.) 

446

calceus saru Schlgl. 1211 (55.o.) 

calcius - Kngsb. 106 (264.o.) 

caldar wsth Schlgl. 1890 (81.o.) 

caliga nadrag Schlgl. 1220 (55.o.) 

caliga nadrag Bsztrc. 655 (40.o.) 

caliga nadrag Kngsb. 104 (264.o.) 

caligo homal Schlgl. 109 (14.o.) 

caligosus homalus Schlgl. 110 (14.o.) 

calips achel Schlgl. 1282 (58.o.) 

calips akel Bsztrc. 720 (43.o.) 

calips - Kngsb. 157 (264.o.) 

calmandria nadal fiw Schlgl. 923 (43.o.) 

calopes capca Bsztrc. 653 (40.o.) 

calteus zaru Bsztrc. 646 (40.o.) 

calupes falab Schlgl. 1218 (55.o.) 

calupes falab Schlgl. 459 (25.o.) 

calx sark Schlgl. 453 (25.o.) 

calx sork Spr. 46 (4.o.) 

camamilla zek fiw Schlgl. 854 (40.o) 

camamilla sek fy Spr. 188 (8.o.) 

camara - Schlgl. 1054 (48.o.) 

camelinus camalin Schlgl. 1246 (56.o.) 

camellinus kamalen Bsztrc. 682 (41.o.) 

camellus theue Schlgl. 1385 (62.o.) 

camellus theue Bsztrc. 970 (53.o) 

camenata kemenus Schlgl. 1051 (48.o.) 

camenata kemies has Bsztrc. 509 (33.o.) 

camenum kemen Schlgl. 1052 (48.o.) 

caminus kemyn Bsztrc. 510 (33.o.) 

camisia enk Bsztrc. 707 (43.o.) 

camisia imeg Schlgl. 1265 (57.o.) 

camisia - Kngsb. 99 (264.o.) 

campus mezeu Bsztrc. 200 (19.o.) 

campus mezw Schlgl. 692 (34.o.) 

camra kamara Bsztrc. 513 (33.o.) 

camus ere Schlgl. 1396 (63.o.) 

camus here Bsztrc. 981 (53.o) 

canamusca eb copor Spr. 201 (9.o.) 

canapea agler Bsztrc. 590 (36-37.o.) 

canapea eger Schlgl. 1152 (52.o.) 

canapus kender Schlgl. 1003 (46.o.) 

canapus kender Bsztrc. 474 (32.o.) 

canc(er) rag Spr. 146 (7.o.) 

cancer rak Schlgl. 807 (38.o.) 

cancer rak Bsztrc. 307 (24.o.) 

cancerat(or) rakeso Spr. 147 (7.o.) 

cancerator racozo Schlgl. 808 (38.o.) 

cancerator rakozo Bsztrc. 308 (24.o.) 

caniculus kis eb Bsztrc. 786 (46.o.) 

canis eb Schlgl. 1464 (65.o.) 

canis eb Bsztrc. 785 (46.o.) 

canistrum véka Schlgl. 1021 (47.o.) 

canistrum veka Bsztrc. 487 (32.o.) 

canna zelep Bsztrc. 224 (20.o.) 

canonicus kananok Schlgl. 493 (26.o.) 

cantarius cheter Schlgl. 1520 (68.o.) 

cantarus chezew Bsztrc. 835 (48.o.) 

cantatrix tombas Schlgl. 2004 (85.o.) 

cantus bel fa Schlgl. 1348 (60.o.) 

canus ewz Schlgl. 245 (19.o.) 

dc_145_10 

canus ez Bsztrc. 60 (11.o.) 

capatorium horlow Bsztrc. 757 (44.o.) 

capecia kepe Schlgl. 964 (44.o.) 

capecia kepe Bsztrc. 441 (31.o.) 

capellum orjeg Schlgl. 563 (29.o.) 

caper ez Bsztrc. 1057 (56.o.) 

caper wz Schlgl. 1639 (72.o.) 

capete zeneg Bsztrc. 574 (36.o.) 

capicium zeuendek Hrtl. 2222 (94.o.) 

capillus hay Schlgl. 282 20.o.) 

capito varya Bsztrc. 295 (23.o.) 

capito verian Schlgl. 793 (38.o.) 

capito varade Spr. 134 (6.o.) 

capo cappan Schlgl. 1809 (78.o.) 

capra kechke Schlgl. 1428 (64.o.) 

capra kegke Bsztrc. 1008 (54.o.) 

capreolus wz ollo Schlgl. 1640 (72.o.) 

caprificus kechke rago Schlgl. 1604 (71.o.) 

caprificus rago fa Bsztrc. 912 (51.o.) 

capriolus ez olo Bsztrc. 1058 (56.o.) 

capriolus kechyka allo Hrtl. 2234 (94.o.) 

captis caba Schlgl. 1766 (77.o.) 

capucium chaprong Schlgl. 1273 (57.o.) 

capucium caffrang Kngsb. 95 (264.o.) 

capulum chaprang Bsztrc. 705 (42.o.) 

caput fw Schlgl. 278 (20.o.) 

caputium chaprang Bsztrc. 704 (42.o.) 

caranta zitha Schlgl. 1127 (51.o.) 

carbabsius tarsak Bsztrc. 148 (17.o.) 

carbo alut sen Bsztrc. 1285 (65.o.) 

carbo eleuen zen Schlgl. 1885 (81.o.) 

carcer temelch Schlgl. 1042 (47.o.) 

cardo aytosork Schlgl. 1077 (49.o.) 

cardo aytou sarca Bsztrc. 530 (34.o.) 

cardws zamartivesy Hrtl. 2223 (94.o.) 

carenadum - Schlgl. 1894 (82.o.) 

carenadus hy kew Bsztrc. 1294 (65.o.) 

carina tengeri heo Schlgl. 760 (36.o.) 

carinca vaznyas Bsztrc. 1289 (65.o.) 

carinta vas nas Schlgl. 1889 (81.o.) 

caritativus - Kngsb. 33 (264.o.) 

carlignum madarzac Schlgl. 2134 (90.o.) 

carmus menet Schlgl. 1723 (75.o.) 

carmus ny fereg Bsztrc. 1134 (59.o.) 

caro testh Schlgl. 407 (24.o.) 

carpana menta Schlgl. 875 (41.o.) 

carpentarius alch Schlgl. 1311 (59.o.) 

carpentarius alch Bsztrc. 747 (44.o.) 

carpoltios karpit Bsztrc. 588 (36.o.) 

cartago zamarchuzt Bsztrc. 402 (29.o.) 

cartago zamartuisc Schlgl. 920 (43.o.) 

cartilago porchogó Schlgl. 411 (24.o.) 

cartillago porchogo Spr. 9 (3.o.) 

cartugo, cartuga tekeneus beka Bsztrc. 1110 (58.o.) 

caseus saith Schlgl. 1441 (64.o.) 

caseus schayt Bsztrc. 1020 (55.o.) 

casillum sayt tarto Schlgl. 1443 (64.o.) 

casillum sayth tarthow Bsztrc. 1022 (55.o.) 

cassis picohog Bsztrc. 91 (12.o.) 

cassis sisak Schlgl. 560 (29.o.) 

447

castanea gestenie Schlgl. 1566 (69.o.) 

castellan(us) porcholab Spr. 86 (5.o.) 

castellanus parcalab Schlgl. 489 (26.o.) 

castivale botus Schlgl. 1219 (55.o.) 

castor hod Schlgl. 1663 (73.o.) 

castor hod Bsztrc. 1082 (57.o.) 

castor hod Hrtl. 2161 (92.o.) 

castor hod Hrtl. 2224 (94.o.) 

castratus herelth Schlgl. 2047 (87.o.) 

castro wrw Schlgl. 1427 (64.o.) 

castrum var Schlgl. 1036 (47.o.) 

castus homo syuz emb[er] Kngsb. 32 (263.o.) 

catabreta merelt ruha Schlgl. 1158 (52.o.) 

cataputa puzdra Schlgl. 619 (31.o.) 

catarus siket Schlgl. 325 (21.o.) 

catena retez Schlgl. 1071 (49.o.) 

caterva kemlew Bsztrc. 162 (17.o.) 

caterva sereg Schlgl. 646 (32.o.) 

catulus kelk Schlgl. 1465 (65.o.) 

catulus kelk Bsztrc. 797 (46.o.) 

caulis cauzta Schlgl. 940 (44.o.) 

caulis feier capusta Bsztrc. 416 (30.o.) 

cava - Schlgl. 603 (30.o.) 

cavatorium harlo Schlgl. 1319 (59.o.) 

cavera peleh Schlgl. 1664 (73.o.) 

caverna lik Schlgl. 710 (35.o.) 

cavus - Schlgl. 711 (35.o.) 

caxamen ray Bsztrc. 1145 (60.o.) 

caxus barz Bsztrc. 1086 (57.o.) 

cays curua Schlgl. 2024 (86.o.) 

cecus vog Kngsb. 51 (264.o.) 

cedrus cedrus fa Bsztrc. 913 (51.o.) 

cedrus fa Schlgl. 1605 (71.o.) 

cefatica vizi lenche Schlgl. 1007 (46.o.) 

celarium pinke Bsztrc. 508 (33.o.) 

celebrum aglag Schlgl. 280 (20.o.) 

celebrum vas salap Schlgl. 561 (29.o.) 

celestis meney Schlgl. 45 (12.o.) 

celibium pokenhog Bsztrc. 106 (14.o.) 

cellarium pinche Schlgl. 1047 (48.o.) 

celte vise Schlgl. 1320 (59.o.) 

celtis vezew Bsztrc. 758 (44.o.) 

celum men Schlgl. 44 (12.o.) 

cena vachora Schlgl. 1831 (79.o.) 

cena vagara Bsztrc. 1243 (63.o.) 

cenaculum felestekum Bsztrc. 1241 (63.o.) 

centaurus bwlen Schlgl. 1634 (72.o.) 

centum zaz Schlgl. 171 (16.o.) 

centunritelium eb tey Schlgl. 894 (42.o.) 

centuplex - Schlgl. 416 (24.o.) 

centuplex siluan(us) Spr. 22 (3.o.) 

centurio zaz nag Schlgl. 682 (34.o.) 

cepe hagma Bsztrc. 409 (29.o.) 

cepe hagma Schlgl. 929 (43.o.) 

cerasium cheresnye Bsztrc. 860 (49.o.) 

cerasius cheresine fa Schlgl. 1545 (69.o.) 

cerasius cheresnye fa Bsztrc. 859 (49.o.) 

cerenum salap Bsztrc. 92 (12.o.) 

cerosa cheresnie Schlgl. 1546 (69.o.) 

certamen versenges Schlgl. 663 (33.o.) 

dc_145_10 

certamen ve'senkedes Bsztrc. 179 (18.o.) 

cerus napkelth zel Schlgl. 98 (14.o.) 

cervical fe ual Schlgl. 1144 (52.o.) 

cervile' vankas Bsztrc. 584 (36.o.) 

cervisia ser Schlgl.1507 (67.o.) 

cervisia ser Bsztrc. 822 (47.o.) 

cervix nak Schlgl. 298 (20.o.) 

cervus zaruas Schlgl. 1636 (72.o.) 

cervus zaruas Bsztrc. 1055 (56.o.) 

cesar chasar Schlgl. 474 (26.o.) 

cesar - Kngsb. 81 (264.o.) 

cesar casar Spr. 68 (4.o.) 

cespes zoncs honth Bsztrc. 214 (19.o.) 

cespis pasit Schlgl. 706 (34.o.) 

cespis zonch honth Bsztrc. 213 (19.o.) 

cet(us) chetol Spr. 160 (7.o.) 

cetatus - Schlgl. 649 (32.o.) 

cete chet hal Schlgl. 821 (39.o.) 

ceteg(us) kiseb hol Spr. 161 (7.o.) 

cetegus ketenus Bsztrc. 323 (24.o.) 

cetegus kezeg Schlgl. 822 (39.o.) 

cetus sereg Bsztrc. 166 (17.o.) 

cetus teth hal Bsztrc. 322 (24.o.) 

cheres zulcha Bsztrc. 128 (16.o.) 

chesaries bocher Schlgl. 283 (20.o.) 

chiphus pahar Bsztrc. 828 (47.o.) 

chonga chiga Schlgl. 1700 (74.o.) 

chophinus kozar Bsztrc. 548 (34.o.) 

Chorinthia horvath orsaga Bsztrc. 83 (11.o.) 

chorus vg zel Schlgl. 96 (14.o.) 

chyphus pahar Bsztrc. 564 (35.o.) 

chyrothoca vas kezthew Bsztrc. 114 (15.o.) 

ciara syueg Bsztrc. 612 (38.o.) 

ciatus pahar Bsztrc. 831 (48.o.) 

cibarium etek Schlgl. 1833 (79.o.) 

cibidrium, cibarium ethek Bsztrc. 1245 (64.o.) 

cibula veres hagma Schlgl. 2094 (89.o.) 

cibula vereshagma Bsztrc. 413 (30.o.) 

cibulus veres hagma Schlgl. 938 (43.o.) 

cibus etek Schlgl. 1832 (79.o.) 

cibus ethek Bsztrc. 1244 (64.o.) 

cicadus gopar Schlgl. 881 (41.o.) 

cicatrix thur Bsztrc. 973 (53.o) 

cicatrix twr Schlgl. 1388 (62.o.) 

cicatrix vak seb Schlgl. 1972 (84.o.) 

cicer cicer Bsztrc. 477 (32.o.) 

cicerpisum chicher borso Schlgl. 1008 (46.o.) 

cicilium hayzal Schlgl. 284 (20.o.) 

ciconia gem ztrag Schlgl. 1752 (76.o.) 

ciconia strak Bsztrc. 1167 (61.o.) 

cicota berwk Schlgl. 926 (43.o.) 

cicuta belend Bsztrc. 406 (29.o.) 

cicuta berwk Schlgl. 924 (43.o.) 

cignus hate Schlgl. 1753 (76.o.) 

cilindrium sendel Schlgl. 1087 (49.o.) 

cinamommam fa hew Bsztrc. 348 (25.o.) 

cinamoniu(m) fa hev Spr. 185 (8.o.) 

cinamonum fa hey Schlgl. 851 (40.o) 

cincia vyhod Schlgl. 56 (12.o.) 

cincinabulum eb tey Schlgl. 895 (42.o.) 

448

cincipota cenegete Schlgl. 1795 (78.o.) 

cincipota cheruger Bsztrc. 1206 (62.o.) 

cincita ostor Bsztrc. 992 (54.o.) 

cincula heueder Bsztrc. 974 (53.o) 

cinculus ew Bsztrc. 713 (43.o.) 

ciner vel cinis hamu Bsztrc. 1312 (66.o.) 

cingula heueder Schlgl. 1389 (62.o.) 

cingulus w Schlgl. 1276 (58.o.) 

cingulus v Kngsb. 102 (264.o.) 

cinifex zuniig Bsztrc. 1137 (59.o.) 

cinifex zvnvg Schlgl. 1719 (75.o.) 

cinis hamu Schlgl. 1917 (82.o.) 

cinis keken fa Bsztrc. 876 (49.o.) 

cinomia eb leg Schlgl. 1720 (75.o.) 

cinomia eb leg Bsztrc. 1138 (59.o.) 

cinorosus forbat Schlgl. 1513 (67.o.) 

cinra lehere Bsztrc. 392 (28.o.) 

cinum keken Bsztrc. 877 (49.o.) 

ciphus pohar Schlgl. 1511 (67.o.) 

cipressus fa Schlgl. 1606 (71.o.) 

ciratea plis kernek Schlgl. 300 (20.o.) 

circius ezak zel Schlgl. 101 (14.o.) 

circius zeul Bsztrc. 1087 (57.o.) 

circius zwl Schlgl. 1669 (73.o.) 

circulus kalach Schlgl. 1841 (80.o.) 

circulus kalach Bsztrc. 1252 (64.o.) 

cirium kwcen Schlgl. 1563 (69.o.) 

cirius keken fa Schlgl. 1562 (69.o.) 

ciroteca - Kngsb. 143 (264.o.) 

cirratus huziu haiw Schlgl. 285 (20.o.) 

cirrosus bolcherus Schlgl. 290 (20.o.) 

cirus huziu haiw Schlgl. 286 (20.o.) 

cisterna chatho'na Bsztrc. 232 (20.o.) 

cisterna chatorna Schlgl. 755 (36.o.) 

cisto korso Bsztrc. 1315 (66.o.) 

cisto wzug Schlgl. 1920 (82.o.) 

citirsus zanolt Bsztrc. 407 (29.o.) 

citisus zanuth Schlgl. 927 (43.o.) 

citocinericium pepelche Schlgl. 2048 (87.o.) 

citrta zekernye Bsztrc. 647 (40.o.) 

citrulus bagol borso Schlgl. 1009 (46.o.) 

civis polgar Schlgl. 511 (27.o.) 

civis varas biro Spr. 101 (5.o.) 

civitas varas Schlgl. 510 (27.o.) 

civitas varas Spr. 102 (5.o.) 

clacula visla Schlgl. 1474 (66.o.) 

clacula visla Bsztrc. 792 (46.o.) 

clamis palasth Schlgl. 1268 (57.o.) 

clanus palasth Bsztrc. 701 (42.o.) 

clarus fenesseg Schlgl. 144 (15.o.) 

classis soc hayo Spr. 122 (6.o.) 

clastrum var Bsztrc. 497 (33.o.) 

claudus schanttha Kngsb. 55 (264.o.) 

clausa math Bsztrc. 123 (15.o.) 

clava mochk Schlgl. 595 (30.o.) 

claviger kolchar Bsztrc. 546 (34.o.) 

claviger kwlchar Schlgl. 1098 (50.o.) 

clavis - Schlgl. 1086 (49.o.) 

clavis kolch Bsztrc. 537 (34.o.) 

clavis zeg Schlgl. 1084 (49.o.) 

dc_145_10 

clavis Kngsb. 159 (264.o.) 

clibanus eg kemenche Schlgl. 1062 (48.o.) 

clibanus kemenche Bsztrc. 520 (34.o.) 

clipeus verth Schlgl. 605 (30.o.) 

clipeus verth Bsztrc. 141 (16.o.) 

co(r)ruff(er)t(us) iuhbel Spr. 11 (3.o.) 

coagitatum megnyomdok Schlgl. 2132 (90.o.) 

coagulum taruh Schlgl. 1438 (64.o.) 

coagulum thar Bsztrc. 1017 (55.o.) 

coaltum capor Schlgl. 863 (41.o.) 

coaltum(m) copor Spr. 198 (8.o.) 

coccanatus zar pozthow Bsztrc. 677 (41.o.) 

coclear kalan Schlgl. 1903 (82.o.) 

coclear kalan Bsztrc. 1300 (65.o.) 

cocta kok Schlgl. 758 (36.o.) 

coctaneum bis alma Schlgl. 1538 (68.o.) 

coctanum bis alma Bsztrc. 852 (49.o.) 

coctanum bisalma Hrtl. 2225 (94.o.) 

coctanus bis alma fa Bsztrc. 851 (48.o.) 

cocus zakach Schlgl. 1878 (81.o.) 

cogitacio sandyk Kngsb. 25 (263.o.) 

cognacio kezel seg Schlgl. 191 (17.o.) 

cognata kvzeli Kngsb. 13 (263.o.) 

cognatio kezel seg Bsztrc. 9 (8.o.) 

cognatus kezel Schlgl. 190 (17.o.) 

cognatus kusel Kngsb. 12 (263.o.) 

colarium hamut Schlgl. 1338 (60.o.) 

colis kemen vth Schlgl. 2062 (87.o.) 

collerium galler Schlgl. 575 (29.o.) 

collerium hamach Bsztrc. 775 (45.o.) 

colliculus kis ham Schlgl. 699 (34.o.) 

collis halm Schlgl. 698 (34.o.) 

collis halm Bsztrc. 206 (19.o.) 

collum nayk Schlgl. 373 (23.o.) 

coloricus tar pozthow Bsztrc. 679 (41.o.) 

colorius tarpozto Schlgl. 1244 (56.o.) 

coluber zomac Schlgl. 1689 (74.o.) 

coluber zomak Bsztrc. 1104 (58.o.) 

columba calamb Bsztrc. 1172 (61.o.) 

columbar hamut Schlgl. 1337 (60.o.) 

columbus galamb Schlgl. 1760 (77.o.) 

colupna kw lab zollot caro Schlgl. 1089 (49.o.) 

colus gusal Schlgl. 2118 (89.o.) 

coma or yeg Bsztrc. 93 (12-13.o.) 

coma orjeg Schlgl. 562 (29.o.) 

comat(us) espan sag Spr. 84 (5.o.) 

comatus istekes Schlgl. 295 (20.o.) 

comenum kemen Schlgl. 862 (41.o.) 

comes ispan Schlgl. 486 (26.o.) 

comes istek Schlgl. 294 (20.o.) 

comes - Kngsb. 85 (264.o.) 

comes espan Spr. 83 (5.o.) 

comitatus ispansag Schlgl. 487 (26.o.) 

comitissa ispanne azon Schlgl. 488 (26.o.) 

comitissa ispan ne asson Spr. 85 (5.o.) 

compes beco Schlgl. 1072 (49.o.) 

compes beko Bsztrc. 528 (34.o.) 

cona belchew Bsztrc. 50 (10.o.) 

conabulum belchew Bsztrc. 49 (10.o.) 

concepcio fogatad Schlgl. 1993 (85.o.) 

449

concha chyga Bsztrc. 1119 (58.o.) 

condolmatica zwmwlche Schlgl. 1983 (84.o.) 

conflatorium koh Schlgl. 1063 (48.o.) 

conflatorium koh Bsztrc. 521 (34.o.) 

congelacio faglalas Schlgl. 89 (13.o.) 

congressus bayviadal Bsztrc. 188 (18.o.) 

congressus viuoth baynac Schlgl. 672 (33.o.) 

conipes lepew Bsztrc. 944 (52.o.) 

coniunx feleseg Schlgl. 275 (20.o.) 

connectere pathcolny Schlgl. 1304 (59.o.) 

consanguineitas rakon sag Schlgl. 193 (17.o.) 

consanguineus rakon Schlgl. 192 (17.o.) 

consanguineus rokonsag Bsztrc. 10 (8.o.) 

consobrinus hug fiw Bsztrc. 17 (8.o.) 

consobrinus hug fiw Schlgl. 203 (17.o.) 

conta kazathew Bsztrc. 1117 (58.o.) 

contemio kydes Bsztrc. 182 (18.o.) 

contencio elenkedes Schlgl. 666 (33.o.) 

conum zukishol Bsztrc. 102 (14.o.) 

cophinus cosar Schlgl. 1031 (47.o.) 

cophinus kas Schlgl. 1102 (50.o.) 

coquina chohyna Bsztrc. 1281 (65.o.) 

coquina kochnia Schlgl. 1879 (81.o.) 

cor ioy Schlgl. 413 (24.o.) 

coreu[m] - Kngsb. 146 (264.o.) 

coreum garduan Schlgl. 1226 (56.o.) 

corigia ziw Schlgl. 1224 (55.o.) 

corintus puzdora Schlgl. 613 (31.o.) 

cornis varyw Schlgl. 1775 (77.o.) 

cornix variu Bsztrc. 1187 (61.o.) 

cornum sum Bsztrc. 903 (51.o.) 

cornupes - Schlgl. 1360 (61.o.) 

cornus som fa Schlgl. 1587 (70.o.) 

cornus som fa Schlgl. 1595 (70.o.) 

cornus sum fa Bsztrc. 902 (51.o.) 

corona piles Schlgl. 299 (20.o.) 

corp(us) test Spr. 4 (2.o.) 

corpenta tide zeker Schlgl. 1350 (61.o.) 

corpus testh Schlgl. 406 (24.o.) 

corrigia ziuu Bsztrc. 661 (40.o.) 

corrigia - Kngsb. 147 (264.o.) 

cortex fa hay Bsztrc. 922 (51.o.) 

cortex fa hey Schlgl. 1614 (71.o.) 

cortina zapona Bsztrc. 581 (36.o.) 

cortina zapona Schlgl. 1142 (52.o.) 

coruscacio villamas Schlgl. 72 (13.o.) 

corvus hollo Schlgl. 1776 (77.o.) 

corvus hollo Bsztrc. 1208 (62.o.) 

cos fen Schlgl. 1283 (58.o.) 

cos fen Hrtl. 2271 (96.o.) 

cos fen Bsztrc. 721 (43.o.) 

costa tetem Schlgl. 410 (24.o.) 

costa tetem Spr. 8 (3.o.) 

costula eb capor Schlgl. 864 (41.o.) 

cotus torbok Schlgl. 825 (39.o.) 

crabio muslica Schlgl. 1725 (75.o.) 

cratacula kis cheren Bsztrc. 523 (34.o.) 

crater cheter Schlgl. 1522 (68.o.) 

crater phenn pahar Bsztrc. 837 (48.o.) 

craticula kis Schlgl. 1066 (48.o.) 

dc_145_10 

craticula vas nyas Bsztrc. 1288 (65.o.) 

cratis cheren Schlgl. 1065 (48.o.) 

cratis zalad azalo cosar Hrtl. 2226 (94.o.) 

cratus forbat Schlgl. 1122 (51.o.) 

cratus forbat Schlgl. 1514 (67.o.) 

creator teremthe Schlgl. 261 (19.o.) 

creatura teremtet Schlgl. 262 (19.o.) 

crebrum rostha Schlgl. 1128 (51.o.) 

cremium cheperkew Bsztrc. 437 (30.o.) 

cremium teperte Schlgl. 960 (44.o.) 

cremium tepertew Hrtl. 2227 (94.o.) 

crepisculum - Schlgl. 138 (15.o.) 

crinale kozorou Bsztrc. 601 (37.o.) 

crinale kuzuru Schlgl. 1164 (53.o.) 

crinis hay Schlgl. 281 (20.o.) 

Crisius Keres Schlgl. 737 (36.o.) 

crispus fodor Schlgl. 287 (20.o.) 

crista chimer Bsztrc. 94 (13.o.) 

crista cimer Schlgl. 564 (29.o.) 

crista cimer Hrtl. 2228 (94.o.) 

croc(us) saforian Spr. 183 (8.o.) 

croceus zar Schlgl. 1242 (56.o.) 

crocus safran Schlgl. 849 (40.o) 

crocus saphran Bsztrc. 346 (25.o.) 

Crouachia horuath Schlgl. 546 (28.o.) 

crus zar Schlgl. 449 (25.o.) 

crus es sar Spr. 42 (4.o.) 

crusca kener hay Schlgl. 1867 (81.o.) 

cu[mi]nu(m) kemin Spr. 197 (8.o.) 

cubile ag Bsztrc. 569 (35.o.) 

cubile agfedel Schlgl. 1132 (51.o.) 

cubitum bureu ynk Bsztrc. 109 (14-15.o.) 

cubitus kenek Schlgl. 384 (23.o.) 

cubitus kwnek Schlgl. 577 (29.o.) 

cubitus mensura ewl Hrtl. 2230 (94.o.) 

cubitus pars brachy keneked Hrtl. 2229 (94.o.) 

cubulus kebel Bsztrc. 491 (32.o.) 

cubulus kwbel Schlgl. 1025 (47.o.) 

cuctis ber Bsztrc. 663 (40.o.) 

cuculus kakuk Schlgl. 1802 (78.o.) 

cuculus kukuch Bsztrc. 1216 (63.o.) 

cucumer gereg dyene Bsztrc. 418 (30.o.) 

cucumer vgurca dinne Schlgl. 942 (44.o.) 

cucumer vgurca Hrtl. 2231 (94.o.) 

cucurbita thwk Schlgl. 943 (44.o.) 

culcitra paplan Schlgl. 1209 (55.o.) 

culcitra paplon Bsztrc. 642 (40.o.) 

culex chimaz Schlgl. 1713 (75.o.) 

culex zaruas bogar Bsztrc. 1141 (59.o.) 

cull(us) seg Spr. 37 (3.o.) 

culpitrum salap Schlgl. 570 (29.o.) 

culpitrum salap Bsztrc. 100 (14.o.) 

cultellus beg Kngsb. 126 (264.o.) 

culter chorozlouas Bsztrc. 455 (31.o.) 

cultrum - Schlgl. 981 (45.o.) 

cultus miuelt Schlgl. 1014 (46.o.) 

culus seg Schlgl. 441 (25.o.) 

cuna belche Schlgl. 234 (18.o.) 

cunabulum belche Schlgl. 233 (18.o.) 

cunctipotens mendenhato Schlgl. 17 (11.o.) 

450

cunius baznak Schlgl. 1860 (80.o.) 

cunus baznak Bsztrc. 1269 (64.o.) 

cupa zelence Schlgl. 1124 (51.o.) 

cuppa cuppal Bsztrc. 566 (35.o.) 

cupru[m] - Kngsb. 155 (264.o.) 

cuprum alu Bsztrc. 726 (43.o.) 

cuprum rez Schlgl. 1290 (58.o.) 

curia uduar Schlgl. 1035 (47.o.) 

curia vtuar Bsztrc. 496 (33.o.) 

curincus puzdra Bsztrc. 131 (16.o.) 

curriculus kis zeker Schlgl. 1323 (59.o.) 

curriculus kis zeker Bsztrc. 761 (45.o.) 

currifer zeker vezethew Bsztrc. 770 (45.o.) 

currifer zeker vezetw Schlgl. 1332 (60.o.) 

curriferatus zekeres lo Schlgl. 1379 (62.o.) 

curriferus zekeres low Bsztrc. 964 (53.o) 

currus zeker Schlgl. 1322 (59.o.) 

currus zeker Bsztrc. 760 (45.o.) 

cusinus vancus Schlgl. 1147 (52.o.) 

cusinus vankas Bsztrc. 586 (36.o.) 

cuspis gerel Schlgl. 610 (31.o.) 

cuspis kerel Bsztrc. 138 (16.o.) 

cuspis - Kngsb. 142 (264.o.) 

cutella vizketh Schlgl. 463 (25.o.) 

cutella visceteg Spr. 58 (4.o.) 

cutis ber Schlgl. 1227 (56.o.) 

cuttis bwr Schlgl. 409 (24.o.) 

cuttis beuer Spr. 7 (3.o.) 

cuturnix fir Schlgl. 1792 (78.o.) 

cuturnix fyr Bsztrc. 1202 (62.o.) 

d[omi]n[u]s vr Kngsb. 111 (264.o.) 

Dalmachia dalmath Schlgl. 547 (28.o.) 

dampna wz Schlgl. 1665 (73.o.) 

dampnam ezuz Bsztrc. 1083 (57.o.) 

dancena varadich Schlgl. 885 (41.o.) 

Danobius Duna Schlgl. 734 (36.o.) 

dante(n)a varadic Spr. 216 (9.o.) 

dantena varadich Bsztrc. 379 (27.o.) 

Danubius duna Bsztrc. 245 (21.o.) 

dapfer aztalnak Schlgl. 1100 (50.o.) 

dapifer aztalnak Schlgl. 1933 (83.o.) 

daps etek Schlgl. 1934 (83.o.) 

darnetus darnit Schlgl. 1255 (57.o.) 

debilis beteg Schlgl. 1956 (83.o.) 

debilis bettek Kngsb. 57 (264.o.) 

debilitas betegseg Schlgl. 1957 (83.o.) 

decem tiz Schlgl. 162 (16.o.) 

decenturio tiz nag Schlgl. 683 (34.o.) 

decipula zappan Schlgl. 1682 (74.o.) 

decipula zappan Schlgl. 2097 (89.o.) 

decius hasarth sem Schlgl. 2084 (88.o.) 

decrepitus meg zegedeth Schlgl. 246 (19.o.) 

decrepitus vonseges Bsztrc. 61 (11.o.) 

deitas istenseg Schlgl. 2 (11.o.) 

delirus balgatag Schlgl. 1986 (84.o.) 

delphin dizno hal Bsztrc. 290 (23.o.) 

delphin dizo hal Schlgl. 788 (38.o.) 

delphin gisno hal Spr. 129 (6.o.) 

demencia elmetelenseg Schlgl. 1990 (85.o.) 

demens elmetelen Schlgl. 1989 (84.o.) 

dc_145_10 

dens fog Schlgl. 344 (22.o.) 

dentosus fogas Schlgl. 345 (22.o.) 

deplumare pih Hrtl. 2270 (96.o.) 

descruscatus pirosolthracus Schlgl. 2138 (90.o.) 

detricatura hayfonat Schlgl. 301 (20.o.) 

deus isten Schlgl. 1 (11.o.) 

devirio tiz nog Bsztrc. 194 (19.o.) 

devotus - Kngsb. 39 (264.o.) 

dextarius farib Schlgl. 1358 (61.o.) 

dexterarius farib Bsztrc. 942 (52.o.) 

dies iovis chetertek Schlgl. 156 (16.o.) 

dies lunae ket chetfe Schlgl. 153 (16.o.) 

dies martis ked Schlgl. 154 (16.o.) 

dies nap Schlgl. 124 (15.o.) 

dies solem jeles nap Schlgl. 161 (16.o.) 

dies solis het fe vasar Schlgl. 152 (16.o.) 

dies veneris pentek Schlgl. 157 (16.o.) 

diesmercuri zerda Schlgl. 155 (16.o.) 

diessaturni zombat Schlgl. 158 (16.o.) 

digestio emeztek Schlgl. 372 (23.o.) 

digitus vy Schlgl. 398 (23.o.) 

dimicacio bayiuuag Bsztrc. 185 (18.o.) 

dimicacio harsolas Schlgl. 669 (33.o.) 

diploys ketzer kentes Schlgl. 1155 (52.o.) 

dirod(er)nos kereles Spr. 19 (3.o.) 

disccinale hay valazt Schlgl. 291 (20.o.) 

discepte igazan Schlgl. 2124 (90.o.) 

discernale hay kethel Bsztrc. 621 (38-39.o.) 

discipula zopan Bsztrc. 1100 (58.o.) 

discrinale hayketel Schlgl. 1185 (54.o.) 

discus aha Schlgl. 2081 (88.o.) 

discus talner Schlgl. 1902 (82.o.) 

discus tanyer Bsztrc. 1299 (65.o.) 

divernum vakarch Bsztrc. 1270 (64.o.) 

divernuum vakarw Schlgl. 1861 (80.o.) 

diversi coloris zeregel viola Bsztrc. 680 (41.o.) 

dives gazdak Kngsb. 76 (264.o.) 

divinitas isteniseg Schlgl. 10 (11.o.) 

divinus isteni Schlgl. 9 (11.o.) 

do(r)ica thoc Spr. 131 (6.o.) 

doctus tanachtat Kngsb. 45 (264.o.) 

dolabrum bard Schlgl. 1315 (59.o.) 

dolabrum bard Bsztrc. 751 (44.o.) 

dolabrum card Schlgl. 604 (30.o.) 

dolerum godola Schlgl. 1536 (68.o.) 

dolerus godolya Bsztrc. 849 (48.o.) 

dolerus rigulus Schlgl. 1535 (68.o.) 

doleum cad Schlgl. 1108 (50.o.) 

doleum kad Schlgl. 1931 (83.o.) 

doleum kad Bsztrc. 552 (35.o.) 

domicula kis haz Schlgl. 1044 (47.o.) 

domina azon Schlgl. 264 (19.o.) 

domina assin Kngsb. 112 (264.o.) 

dominacio vrasag Schlgl. 4 (11.o.) 

dominator varalkodo Schlgl. 35 (12.o.) 

dominicus dies vasarnap Schlgl. 145 (15.o.) 

dominus vr Schlgl. 263 (19.o.) 

dominus vr Schlgl. 3 (11.o.) 

domus haz Schlgl. 1043 (47.o.) 

domus haz Bsztrc. 505 (33.o.) 

451

dorica toc Schlgl. 784 (38.o.) 

doricha thok hal Bsztrc. 292 (23.o.) 

dornetus darni Bsztrc. 691 (42.o.) 

dorsitergum derek Schlgl. 433 (25.o.) 

dorsu(m) hat Spr. 27 (3.o.) 

dorsum hath Schlgl. 431 (24.o.) 

dos ieg ruha Schlgl. 257 (19.o.) 

dos yegruha Bsztrc. 74 (11.o.) 

draco sarcan Schlgl. 1688 (74.o.) 

draco sarkan Bsztrc. 1103 (58.o.) 

draga baytoryan Schlgl. 901 (42.o.) 

draga boyto'yaz Bsztrc. 359 (26.o.) 

draga draua Bsztrc. 248 (21.o.) 

dragma gombolag Schlgl. 2115 (89.o.) 

Drava pfe Schlgl. 738 (36.o.) 

drometarius dalin Bsztrc. 941 (52.o.) 

dromissius zordon Schlgl. 1373 (62.o.) 

drommodarius dalm Schlgl. 1357 (61.o.) 

dronisius zordon Bsztrc. 958 (53.o) 

ducat(us) hercheg seg Spr. 77 (5.o.) 

ducatus hercegseg Schlgl. 480 (26.o.) 

ducentum keth zaz Schlgl. 172 (16.o.) 

ductile chap Schlgl. 1116 (51.o.) 

ductile chap Bsztrc. 557 (35.o.) 

duellum bay Schlgl. 668 (33.o.) 

dulcissona filemile Schlgl. 1787 (78.o.) 

dulcissona filemyle Bsztrc. 1197 (62.o.) 

dumus bocor Schlgl. 1559 (69.o.) 

dumus boykor Bsztrc. 874 (49.o.) 

duodemis kerekes Schlgl. 424 (24.o.) 

duomilia keth ezer Schlgl. 180 (16.o.) 

durus orousch Kngsb. 90 (264.o.) 

dux herceg Schlgl. 481 (26.o.) 

dux hercheg Spr. 76 (5.o.) 

dypolis kenthes Bsztrc. 593 (37.o.) 

ebdomada heth Schlgl. 122 (15.o.) 

ebdomadarius hetes Schlgl. 123 (15.o.) 

ebrius ryzyk Kngsb. 78 (264.o.) 

ebulum bozia Schlgl. 917 (43.o.) 

ebulus feldi bozia Hrtl. 2232 (94.o.) 

eca menes Schlgl. 1352 (61.o.) 

echinus kechege Bsztrc. 298 (23.o.) 

eclipsis hod zeges Schlgl. 58 (12.o.) 

edentatus fogatlan Hrtl. 2233 (94.o.) 

edentulus fogatlan Schlgl. 346 (22.o.) 

edilium ethek Bsztrc. 1247 (64.o.) 

edium etek Schlgl. 1835 (79.o.) 

edulum feldy bozya Bsztrc. 399 (29.o.) 

edulus kechyka allo Hrtl. 2234 (94.o.) 

edus bach Bsztrc. 1010 (54.o.) 

edus ollo Schlgl. 1430 (64.o.) 

eger beteg Schlgl. 1958 (83.o.) 

eginus borostian fa Bsztrc. 897 (50.o.) 

eginus borostyan fa Schlgl. 1589 (70.o.) 

egritudo betegseg Schlgl. 1959 (84.o.) 

elates tewlfa Hrtl. 2236 (94.o.) 

elebor(us) seb kete fiw Spr. 209 (9.o.) 

eleborium erim Schlgl. 914 (43.o.) 

eleborus esketheu fiu Bsztrc. 372 (27.o.) 

eleborus zektete fiw Schlgl. 877 (41.o.) 

dc_145_10 

elebrum erir Bsztrc. 393 (28.o.) 

elephans elephanth Schlgl. 1626 (72.o.) 

elephas elephant Bsztrc. 1045 (56.o.) 

elimas tolmach Hrtl. 2237 (94.o.) 

emeritus - Schlgl. 1411 (63.o.) 

emeritus agg ökör Bsztrc. 1000 (54.o.) 

emioncus kechke paztor Schlgl. 1461 (65.o.) 

emissarius folio Hrtl. 2239 (95.o.) 

emissarius men lo Schlgl. 1355 (61.o.) 

emissarius men Bsztrc. 939 (52.o.) 

emissarius menlo Hrtl. 2238 (95.o.) 

empireum tizes eg Schlgl. 48 (12.o.) 

emula vruen fiu Bsztrc. 366 (26.o.) 

emula ekeuen fiw Spr. 203 (9.o.) 

emulus elenseg Schlgl. 651 (32.o.) 

emulus elenseg Bsztrc. 168 (17.o.) 

ennoytus kegke paztor Bsztrc. 1040 (55.o.) 

enteria bel etech Hrtl. 2241 (95.o.) 

enthaurus belem bika Bsztrc. 1053 (56.o.) 

enula eruen Hrtl. 2240 (95.o.) 

enula wruen fiw Schlgl. 870 (41.o.) 

ep(iscop)us pispek Spr. 88 (5.o.) 

epar may Schlgl. 427 (24.o.) 

epar maya Spr. 23 (3.o.) 

eparium mayas Schlgl. 1948 (83.o.) 

epicurus moh Hrtl. 2242 (95.o.) 

epireda ham ez kezt Bsztrc. 774 (45.o.) 

epireda ham ezkuz Schlgl. 1336 (60.o.) 

epita ed fel Bsztrc. 444 (31.o.) 

epitalamus vey fel Bsztrc. 69 (11.o.) 

epitodium gernatus Schlgl. 1207 (55.o.) 

epulatus zabloth Schlgl. 1377 (62.o.) 

epulum etek Schlgl. 1836 (79.o.) 

equa kabala Bsztrc. 935 (52.o.) 

equa kabala Bsztrc. 938 (52.o.) 

equacies menes Schlgl. 1354 (61.o.) 

equalis egenlw Schlgl. 27 (11.o.) 

equalitas egenlwseg Schlgl. 28 (12.o.) 

equatus menes Bsztrc. 937 (52.o.) 

eques louag Schlgl. 1380 (62.o.) 

eques louag Bsztrc. 965 (53.o) 

equus lo Schlgl. 1351 (61.o.) 

equus low Bsztrc. 934 (52.o.) 

erbosa fy ves kener Schlgl. 1853 (80.o.) 

erbusa fyues kinier Schlgl. 1856 (80.o.) 

eredius raro Schlgl. 1746 (76.o.) 

eremita remete Spr. 90 (5.o.) 

ericicius zwel Schlgl. 1684 (74.o.) 

Ermenia Ermen orzaga Bsztrc. 76 (11.o.) 

Ermenia orzaga Schlgl. 539 (28.o.) 

Ermenus ermen Schlgl. 538 (28.o.) 

Ermenus ermyn Bsztrc. 75 (11.o.) 

ermofronticus nem him Schlgl. 1984 (84.o.) 

erodius karo Bsztrc. 1160 (60.o.) 

eruca hernyo Hrtl. 2244 (95.o.) 

eructacio kerdes Schlgl. 366 (22.o.) 

eructo kerdem Schlgl. 367 (22.o.) 

erulus eger fa Schlgl. 1599 (70.o.) 

erulus eger fa Bsztrc. 907 (51.o.) 

eruta hornyo Bsztrc. 1135 (59.o.) 

452

es erch Bsztrc. 729 (44.o.) 

es erche Schlgl. 1293 (58.o.) 

esca etek Schlgl. 1838 (79.o.) 

esca ethek Bsztrc. 1249 (64.o.) 

esculum naspola Hrtl. 2245 (95.o.) 

espulus naspolya fa Bsztrc. 867 (49.o.) 

esseda hinto zeker Schlgl. 1349 (61.o.) 

essentia allath Schlgl. 39 (12.o.) 

estival bochor Bsztrc. 654 (40.o.) 

eter eg Schlgl. 50 (12.o.) 

eternitas vrukseg Schlgl. 21 (11.o.) 

eternus vruk Schlgl. 20 (11.o.) 

Ethyepes serechen Bsztrc. 84 (11.o.) 

Ethyphya serechen orzaga Bsztrc. 85 (11.o.) 

etinus kechige Schlgl. 797 (38.o.) 

Etiopia orzaga Schlgl. 549 (28.o.) 

Etiops zerechen Schlgl. 548 (28.o.) 

etraneus idegen Schlgl. 235 (18.o.) 

euroca herno Schlgl. 1721 (75.o.) 

examen ray Schlgl. 1729 (75.o.) 

exametus istanith Schlgl. 1248 (57.o.) 

exametus scamith Bsztrc. 684 (41.o.) 

exantera hal horlas Schlgl. 820 (39.o.) 

exantera hal horlaz Bsztrc. 321 (24.o.) 

exat(er)a hol horlas Spr. 159 (7.o.) 

excolator zanthow Bsztrc. 449 (31.o.) 

excolator zanto Schlgl. 974 (45.o.) 

exercinialis hadokozo Bsztrc. 153 (17.o.) 

exercitualis hadakozo Schlgl. 632 (32.o.) 

exercitus had auag sereg Schlgl. 631 (32.o.) 

exercitus had sereg Bsztrc. 152 (17.o.) 

exit(us) kimenet Spr. 164 (7.o.) 

exitus ki menet Schlgl. 829 (39.o.) 

exitus ki meneth Bsztrc. 326 (25.o.) 

explorator kem Schlgl. 643 (32.o.) 

explorator kemlew Bsztrc. 161 (17.o.) 

expressus cipressus fa Bsztrc. 914 (51.o.) 

ext(er)a hatek Spr. 17 (3.o.) 

exta chep Schlgl. 1027 (47.o.) 

exta cheph Bsztrc. 492 (32.o.) 

extabulum chep hadaro Schlgl. 1028 (47.o.) 

extabulum chobhadaro Bsztrc. 493 (32.o.) 

extar gwmor Schlgl. 422 (24.o.) 

extraneus ydeken ember Bsztrc. 51 (10.o.) 

eya nomar Hrtl. 2235 (94.o.) 

faba bahol borso Bsztrc. 479 (32.o.) 

fabellum legezeu Bsztrc. 1237 (63.o.) 

faber chouvach Bsztrc. 731 (44.o.) 

faber coach Schlgl. 1295 (58.o.) 

faber cowacz Kngsb. 149 (264.o.) 

fabum bab Schlgl. 1011 (46.o.) 

facer beller Schlgl. 1949 (83.o.) 

facies orcha Schlgl. 318 (21.o.) 

facitergium kezkenew Bsztrc. 1232 (63.o.) 

faginetum bich fa erde Hrtl. 2247 (95.o.) 

fagus bic fa Schlgl. 1584 (70.o.) 

fagus bich fa Hrtl. 2246 (95.o.) 

fagus bik fa Bsztrc. 892 (50.o.) 

falameterela phathyol Bsztrc. 605 (38.o.) 

falcastrum caza Schlgl. 1307 (59.o.) 

dc_145_10 

falcastrum kaza Bsztrc. 742 (44.o.) 

falco solum Schlgl. 1742 (76.o.) 

falco solyum Hrtl. 2171 (92.o.) 

fallera kwlw Schlgl. 1002 (46.o.) 

falto zoliem Bsztrc. 1156 (60.o.) 

falx sarlo Schlgl. 1306 (59.o.) 

falx sarlow Bsztrc. 741 (44.o.) 

fam[u]l[us] - Kngsb. 114 (264.o.) 

famula Kngsb. 118 (264.o.) 

faratura palast kesey Schlgl. 1165 (53.o.) 

faretra tegez Schlgl. 612 (31.o.) 

faretra thegez Bsztrc. 130 (16.o.) 

fascia orton Schlgl. 1169 (53.o.) 

fascia partha Schlgl. 1186 (54.o.) 

fascia polca Schlgl. 232 (18.o.) 

fascia polka Bsztrc. 48 (10.o.) 

fascica orchon Bsztrc. 606 (38.o.) 

fascimula talthartow Bsztrc. 1303 (65.o.) 

fascinula taltarto Schlgl. 1906 (82.o.) 

fasianus fachyan Hrtl. 2248 (95.o.) 

fasoanus facyan Schlgl. 1772 (77.o.) 

fatuus balgatag Schlgl. 1985 (84.o.) 

faux en Schlgl. 351 (22.o.) 

favilla zikra Schlgl. 1883 (81.o.) 

favilla zikra Bsztrc. 1284 (65.o.) 

fax wzug Schlgl. 1919 (82.o.) 

fax yseug Bsztrc. 1313 (66.o.) 

faximus keres fa Schlgl. 1591 (70.o.) 

febricitas hidegseg Schlgl. 1982 (84.o.) 

febris hidek Schlgl. 1981 (84.o.) 

femen ason ember for Spr. 35 (3.o.) 

femeor far Schlgl. 438 (25.o.) 

femina azon Schlgl. 220 (18.o.) 

femina azon ember Bsztrc. 35 (9.o.) 

femor ale vaz hoh mer Bsztrc. 98 (13.o.) 

femor ember for Spr. 34 (3.o.) 

femorale hohmer Schlgl. 568 (29.o.) 

fenicillinum kemen Schlgl. 861 (40.o.) 

feniculum kwmen Hrtl. 2249 (95.o.) 

fenisena kaza Bsztrc. 743 (44.o.) 

fenix eg madar Bsztrc. 1154 (60.o.) 

fenix madar Schlgl. 1738 (76.o.) 

fera vad Bsztrc. 1043 (56.o.) 

ferale patkolnya Bsztrc. 739 (44.o.) 

ferculum etek Schlgl. 1834 (79.o.) 

ferculum ethek Bsztrc. 1246 (64.o.) 

feria II het fe Schlgl. 146 (15.o.) 

feria III ked Schlgl. 147 (15.o.) 

feria IIII zerda Schlgl. 148 (15.o.) 

feria sexta pentek Schlgl. 150 (15.o.) 

feria V che Schlgl. 149 (15.o.) 

feriamentum patco Schlgl. 1299 (58.o.) 

feriterta vas kezthew Bsztrc. 115 (15.o.) 

fermentum couaz Schlgl. 1846 (80.o.) 

fermentum couaz Bsztrc. 1256 (64.o.) 

fermentum testa Hrtl. 2250 (95.o.) 

ferramentum pathko Bsztrc. 735 (44.o.) 

ferrea ciroteca vas kezte Schlgl. 583 (29.o.) 

ferrelanus sen vas Schlgl. 1286 (58.o.) 

ferretrum akel Bsztrc. 719 (43.o.) 

453

ferru[m] - Kngsb. 150 (264.o.) 

ferrum vas Schlgl. 1281 (58.o.) 

fertibia - Schlgl. 581 (29.o.) 

fertima vas al Schlgl. 582 (29.o.) 

festum innep Schlgl. 159 (16.o.) 

fetida - Schlgl. 865 (41.o.) 

fex sepre Schlgl. 1503 (67.o.) 

fex seprew Bsztrc. 820 (47.o.) 

fiber methe Schlgl. 1662 (73.o.) 

fiber nerce Bsztrc. 1080 (57.o.) 

fibula ar Bsztrc. 659 (40.o.) 

fibula chath Schlgl. 1278 (58.o.) 

fibula choth Bsztrc. 716 (43.o.) 

fibula csath Hrtl. 2251 (95.o.) 

ficus fige Schlgl. 1537 (68.o.) 

ficus fige Bsztrc. 850 (48.o.) 

fideivinculum hit adath Schlgl. 249 (19.o.) 

fideivinculum hyth adasz Bsztrc. 66 (11.o.) 

fidelis chyw Kngsb. 43 (264.o.) 

fidia piconhog Schlgl. 574 (29.o.) 

fiella hegedw Schlgl. 2011 (85.o.) 

filia lean fiw Schlgl. 213 (18.o.) 

filia lean Bsztrc. 27 (9.o.) 

filia lian Kngsb. 8 (263.o.) 

filipendula feldi monaro Schlgl. 892 (42.o.) 

filipendulum - Schlgl. 608 (30.o.) 

filius fiw Schlgl. 212 (18.o.) 

filius fiw Schlgl. 30 (12.o.) 

filius fiw Bsztrc. 26 (9.o.) 

filius fiw Kngsb. 7 (263.o.) 

filomena filemile Schlgl. 1789 (78.o.) 

filomena filemyle Bsztrc. 1198 (62.o.) 

filschela zothior hal Bsztrc. 324 (24-25.o.) 

filschetus - Bsztrc. 323 (24.o.) 

filtrum nemes Bsztrc. 576 (36.o.) 

filturum nemez Bsztrc. 577 (36.o.) 

fimbria rojth Hrtl. 2252 (95.o.) 

firmus eres Schlgl. 1960 (84.o.) 

fiscedula seregel Schlgl. 1786 (78.o.) 

fiscellus zatyor Schlgl. 824 (39.o.) 

fiscianus fachian Bsztrc. 1184 (61.o.) 

fiscolla siger Spr. 162 (7.o.) 

fiscus lep Hrtl. 2253 (95.o.) 

fisscella stirpea zathor Bsztrc. 495 (32.o.) 

fisschedula seregel Bsztrc. 1190 (61-62.o.) 

fistula siuelte Schlgl. 2001 (85.o.) 

fistulator sipus Schlgl. 2005 (85.o.) 

fixolaris heges theur Bsztrc. 121 (15.o.) 

fixolaris heges twr Schlgl. 591 (30.o.) 

fizena zatyor Schlgl. 823 (39.o.) 

flabellum legeze Schlgl. 1824 (79.o.) 

flagellu[m] vstur Kngsb. 125 (264.o.) 

flagellum ostor Schlgl. 1406 (63.o.) 

flagellum ostor Bsztrc. 991 (54.o.) 

flagma tacon Schlgl. 357 (22.o.) 

flagmosus tacnos Schlgl. 358 (22.o.) 

flama lang Bsztrc. 1309 (66.o.) 

flameola fatyol Schlgl. 1168 (53.o.) 

flamiola orchon Bsztrc. 620 (38.o.) 

flamma lang Schlgl. 1914 (82.o.) 

dc_145_10 

flasca palasch Bsztrc. 559 (35.o.) 

flasca palazk Schlgl. 1118 (51.o.) 

flebotus vas verw Schlgl. 1309 (59.o.) 

flebotus vereu vas Bsztrc. 745 (44.o.) 

fluct(us) hab Spr. 119 (6.o.) 

fluctuosus habos Bsztrc. 283 (22.o.) 

fluctuosus habus Schlgl. 777 (37.o.) 

fluctus hab Bsztrc. 282 (22.o.) 

fluctus hab Schlgl. 776 (37.o.) 

fluius folyoviz Bsztrc. 230 (20.o.) 

flumen folyo Schlgl. 74 (13.o.) 

flumen folyo víz Bsztrc. 249 (21.o.) 

flumen fulo víz Schlgl. 742 (36.o.) 

flutioss(us) habus Spr. 120 (6.o.) 

fluvius folyo Schlgl. 719 (35.o.) 

fluxorium - Schlgl. 1874 (81.o.) 

focus - Bsztrc. 1280 (65.o.) 

focus tizhel Schlgl. 1916 (82.o.) 

focus tyzhel Bsztrc. 1311 (66.o.) 

follis fuo Schlgl. 1064 (48.o.) 

fondulo keuy hal Bsztrc. 303 (23.o.) 

fongus gomba Bsztrc. 431 (30.o.) 

fonis ketel Schlgl. 771 (37.o.) 

fons kuth few Schlgl. 721 (35.o.) 

fons seg Bsztrc. 251 (21.o.) 

fonticulus kis fw Schlgl. 744 (36.o.) 

fonticulus kis seg Bsztrc. 252 (21.o.) 

forago belbe valo fonal Hrtl. 2256 (95.o.) 

forale eplen Schlgl. 1345 (60.o.) 

foramen lik Schlgl. 1091 (49.o.) 

foramen liuk Bsztrc. 542 (34.o.) 

forceps ollo Schlgl. 1287 (58.o.) 

foris aythou Bsztrc. 330 (25.o.) 

foris ayto Schlgl. 833 (39.o.) 

formagium thuro Bsztrc. 1019 (55.o.) 

formagium turo Schlgl. 1440 (64.o.) 

formica hanga Schlgl. 1724 (75.o.) 

formica hanga Hrtl. 2254 (95.o.) 

formicedium capta Hrtl. 2255 (95.o.) 

formipedus biboch, bibech Hrtl. 2257 (95.o.) 

formula moruan Schlgl. 1842 (80.o.) 

formula moruan Bsztrc. 1253 (64.o.) 

fornax kemenche Schlgl. 1060 (48.o.) 

fornax kemenke Bsztrc. 518 (33.o.) 

fornica hanga Bsztrc. 1140 (59.o.) 

fornicator belendes Schlgl. 2026 (86.o.) 

fornix kuruas Schlgl. 2029 (86.o.) 

fornus kemenke Bsztrc. 519 (33.o.) 

forpex ollo Schlgl. 1308 (59.o.) 

forpex ollow Bsztrc. 744 (44.o.) 

fortis - Kngsb. 38 (264.o.) 

forulus bab hiuel Schlgl. 1010 (46.o.) 

fossa arok Schlgl. 708 (35.o.) 

fossa arok Bsztrc. 216 (20.o.) 

fossoriu(m) aso Spr. 173 (8.o.) 

fossorium aso Schlgl. 839 (40.o) 

fossorium assow Bsztrc. 335 (25.o.) 

fovea lik Schlgl. 712 (35.o.) 

fovea vapa Bsztrc. 218 (20.o.) 

fragmenta dereb Schlgl. 1871 (81.o.) 

454

fragmentum darab Bsztrc. 1277 (65.o.) 

fragum eper Schlgl. 1558 (69.o.) 

fragum eper Bsztrc. 872 (49.o.) 

fragus eper fa Bsztrc. 871 (49.o.) 

fragus eperfa Schlgl. 1557 (69.o.) 

framea - Schlgl. 587 (30.o.) 

Francia - Schlgl. 528 (28.o.) 

Francigena orzaga Schlgl. 529 (28.o.) 

frater ataya fiw Schlgl. 201 (17.o.) 

frater athya fiw Bsztrc. 31 (9.o.) 

frater atyafiu Kngsb. 5 (263.o.) 

fratera palast zel Bsztrc. 602 (37.o.) 

fratruelis eguengfiw Bsztrc. 32 (9.o.) 

fratuelus ataya fiw Schlgl. 202 (17.o.) 

fraxinus kewres fa Bsztrc. 898 (50.o.) 

frenum fek Schlgl. 1393 (63.o.) 

frenum fek Bsztrc. 978 (53.o) 

frigus hideg Schlgl. 90 (13.o.) 

frixorium ratoth Hrtl. 2258 (95.o.) 

frons homlok Schlgl. 296 (20.o.) 

fronticulus homlokos Schlgl. 297 (20.o.) 

fructuosus gemelches Bsztrc. 841 (48.o.) 

fructuosus gimelches Schlgl. 1528 (68.o.) 

fructus gemelch Bsztrc. 840 (48.o.) 

fructus gimelch Schlgl. 1527 (68.o.) 

frumentum buza Bsztrc. 467 (31.o.) 

frumentum gabona Schlgl. 992 (45.o.) 

frustum remek Schlgl. 1862 (80.o.) 

frustum remek Bsztrc. 1273 (64.o.) 

frutex ereztuen Schlgl. 1574 (70.o.) 

fula chuph Schlgl. 2139 (90.o.) 

fulgor vez Schlgl. 73 (13.o.) 

fuligo coron Hrtl. 2259 (95.o.) 

fumorium kemen Schlgl. 1059 (48.o.) 

fumorum festeleu haz Bsztrc. 517 (33.o.) 

fumus fist Schlgl. 1915 (82.o.) 

fumus fyst Bsztrc. 1310 (66.o.) 

funabulosus keteles Schlgl. 772 (37.o.) 

funabulus keteles Bsztrc. 278 (22.o.) 

funiculus hay ketel Schlgl. 1191 (54.o.) 

funis ketel Bsztrc. 277 (22.o.) 

funitium lanch Schlgl. 2093 (89.o.) 

fur or Bsztrc. 172 (17.o.) 

fur vruu Schlgl. 656 (32.o.) 

furale eplen Bsztrc. 782 (46.o.) 

furca villa Hrtl. 2260 (95.o.) 

furca villa Schlgl. 1017 (47.o.) 

furcale roconcha Schlgl. 1344 (60.o.) 

furgale rakoncza Bsztrc. 781 (46.o.) 

furka villa Bsztrc. 483 (32.o.) 

furnus kemenche Schlgl. 1061 (48.o.) 

furor dwhetseg Schlgl. 677 (34.o.) 

furor harag Bsztrc. 190 (18.o.) 

furtex eueztynes ueze Bsztrc. 884 (50.o.) 

fusia partha Bsztrc. 622 (39.o.) 

fustanicus duppler Schlgl. 1251 (57.o.) 

fustonicus duplech Bsztrc. 687 (42.o.) 

fusum orso Schlgl. 2102 (89.o.) 

g(re)cia orsaga Spr. 112 (6.o.) 

ga(r)iophil(us) sek fy Spr. 189 (8.o.) 

dc_145_10 

galdar yst Bsztrc. 1290 (65.o.) 

galea helm Schlgl. 559 (29.o.) 

galea helm Bsztrc. 90 (12.o.) 

Galic(us) olas Spr. 117 (6.o.) 

galicia orsaga Spr. 118 (6.o.) 

galixia hadi vth Schlgl. 2088 (88.o.) 

gallerium fatyol fe fedel Schlgl. 1183 (53.o.) 

gallerium feyer fedel Bsztrc. 618 (38.o.) 

gallicantus - Schlgl. 140 (15.o.) 

Gallicia vrzaga Schlgl. 527 (28.o.) 

Gallicus olas Schlgl. 526 (27.o.) 

gallina eme thuk Bsztrc. 1219 (63.o.) 

gallina eme tik Schlgl. 1805 (78.o.) 

gallus cacas Schlgl. 1804 (78.o.) 

gallus kacas Schlgl. 1769 (77.o.) 

gallus kakas Bsztrc. 1218 (63.o.) 

gamaraticus wy hyr keltheo Bsztrc. 1224 (63.o.) 

garieta gerla Bsztrc. 490 (32.o.) 

gariobaca bay fw Spr. 190 (8.o.) 

gariofilus zeg fiw Schlgl. 855 (40.o) 

gariofolus zek phew Bsztrc. 352 (25.o.) 

gariopaca bay fiw Schlgl. 856 (40.o) 

garlea gerla Schlgl. 1024 (47.o.) 

gatta - Schlgl. 1675 (73.o.) 

gatta neye Bsztrc. 1093 (57.o.) 

gattus machca Schlgl. 1674 (73.o.) 

gattus machka Bsztrc. 1092 (57.o.) 

gaudium vrvm Schlgl. 2073 (88.o.) 

gausape abruz Schlgl. 1817 (79.o.) 

gausape apbros Bsztrc. 1229 (63.o.) 

gecur zuz Spr. 30 (3.o.) 

gelima kerte Schlgl. 966 (44.o.) 

gelinellus ikeres germek Schlgl. 229 (18.o.) 

gelu fag Schlgl. 87 (13.o.) 

gemellus yker Bsztrc. 45 (10.o.) 

gemma geng Schlgl. 1202 (54.o.) 

gemma geng Bsztrc. 634 (39.o.) 

gena tig Schlgl. 321 (21.o.) 

gener - Schlgl. 210 (17.o.) 

gener vow Bsztrc. 25 (9.o.) 

gener wev Kngsb. 16 (263.o.) 

generacio nemseth sig Bsztrc. 8 (8.o.) 

generacio nemzet seg Schlgl. 189 (17.o.) 

genitor zwle Schlgl. 34 (12.o.) 

genitrix zilew Bsztrc. 40 (10.o.) 

genitrix - Kngsb. 3 (263.o.) 

gentaculum feles tekem Schlgl. 1828 (79.o.) 

gentalum feles tekem Schlgl. 1829 (79.o.) 

genti genth Schlgl. 1239 (56.o.) 

genti genti Bsztrc. 674 (41.o.) 

genu terd Schlgl. 447 (25.o.) 

genuferrum terd vas Schlgl. 580 (29.o.) 

genus fayzat Schlgl. 188 (17.o.) 

genus nemseth Bsztrc. 7 (8.o.) 

germanus wche Bsztrc. 33 (9.o.) 

germanus wche Schlgl. 218 (18.o.) 

gestulator tombas Schlgl. 2007 (85.o.) 

gingima zap fog Schlgl. 349 (22.o.) 

girgilum motola Schlgl. 2110 (89.o.) 

glacies ieg Schlgl. 86 (13.o.) 

455

gladius theur Bsztrc. 116 (15.o.) 

gladius twr Schlgl. 585 (29.o.) 

gladius - Kngsb. 134 (264.o.) 

glandiferus maktermefa Schlgl. 1568 (69.o.) 

glandines magch fa Bsztrc. 880 (49.o.) 

glans mak Schlgl. 1565 (69.o.) 

glans moch Bsztrc. 879 (49.o.) 

glarea isop Schlgl. 728 (35.o.) 

glarea ysop Bsztrc. 239 (21.o.) 

glareosus isopus Schlgl. 729 (35.o.) 

glareosus ysopus Bsztrc. 240 (21.o.) 

glariciosus isopus Schlgl. 729 (35.o.) 

gleba ggrangyag Bsztrc. 211 (19.o.) 

gleba gorongag Schlgl. 704 (34.o.) 

glicium keleth Bsztrc. 511 (33.o.) 

glicium kiliuth Schlgl. 1049 (48.o.) 

glis peley Bsztrc. 1081 (57.o.) 

glisscera apbros Bsztrc. 1227 (63.o.) 

glomicellum gombolag Schlgl. 2113 (89.o.) 

glomus gombolag Schlgl. 2112 (89.o.) 

glos ang Schlgl. 258 (19.o.) 

glos ang Kngsb. 14 (263.o.) 

gluteo nelek Schlgl. 369 (23.o.) 

glutus guzar Bsztrc. 1182 (61.o.) 

gnanus terpe Schlgl. 184 (17.o.) 

gnarus terpe Bsztrc. 3 (8.o.) 

gollerium galler Bsztrc. 107 (14.o.) 

gonfus zeg Schlgl. 1305 (59.o.) 

gonufer vas terd Bsztrc. 113 (15.o.) 

grabatum ag Schlgl. 1133 (51.o.) 

grabatum ag Bsztrc. 570 (35.o.) 

graculus zaya Schlgl. 1783 (78.o.) 

grando keues es Schlgl. 78 (13.o.) 

granobacca bay phyw Bsztrc. 353 (25-26.o.) 

granum mag Schlgl. 989 (45.o.) 

granum mag Bsztrc. 463 (31.o.) 

gratulus zaya Bsztrc. 1194 (62.o.) 

Grec(us) gereg Spr. 111 (6.o.) 

Greca vrzaga Schlgl. 520 (27.o.) 

Grecia - 521 Schlgl. (27.o.) 

Grecus gereg Schlgl. 519 (27.o.) 

grestum egres Schlgl. 1489 (66.o.) 

grex chorda Schlgl. 1408 (63.o.) 

grex chorda Bsztrc. 993 (54.o.) 

gricorium heg mal Bsztrc. 207 (19.o.) 

grifalco zongor Schlgl. 1747 (76.o.) 

grifalco zongor Bsztrc. 1161 (60.o.) 

grifo grif Schlgl. 1741 (76.o.) 

grifo griph Bsztrc. 1155 (60.o.) 

griseus zyr Bsztrc. 685 (41.o.) 

grisius zir Schlgl. 1249 (57.o.) 

grus daro Schlgl. 1751 (76.o.) 

grus daru Bsztrc. 1166 (61.o.) 

guctus posch Schlgl. 2078 (88.o.) 

gula toroc Schlgl. 364 (22.o.) 

gulcus guzar Schlgl. 1771 (77.o.) 

gulosus torcus Schlgl. 365 (22.o.) 

gulosus mochus Kngsb. 62 (264.o.) 

gumen fiwl vasar Schlgl. 317 (21.o.) 

gurgurio geren Bsztrc. 1084 (57.o.) 

dc_145_10 

gurgurio gwren Schlgl. 1666 (73.o.) 

gurgurium neldekles Schlgl. 368 (22.o.) 

gurgustium bir idem (kuthew) Bsztrc. 315 (24.o.) 

gurgustium kwrte Schlgl. 814 (39.o.) 

gustus neldekles Schlgl. 332 (21.o.) 

gustus ezleth Kngsb. 21 (263.o.) 

gutta cheppeneth Schlgl. 82 (13.o.) 

gygas orias Bsztrc. 1046 (56.o.) 

ham(us) horog Spr. 156 (7.o.) 

hamus horg Schlgl. 620 (31.o.) 

hamus horg Schlgl. 817 (39.o.) 

hamus horog Bsztrc. 139 (16.o.) 

hanus horog Bsztrc. 318 (24.o.) 

hasta chucha Schlgl. 597 (30.o.) 

hasta zutha Bsztrc. 125 (16.o.) 

hastilegium ekleleu hel Bsztrc. 126 (16.o.) 

hastiludium wkleles Schlgl. 598 (30.o.) 

hausorium capina Schlgl. 1516 (67.o.) 

hera azon Schlgl. 266 (19.o.) 

hera azon Schlgl. 636 (32.o.) 

herbosa fures Bsztrc. 1265 (64.o.) 

heremita remete Schlgl. 500 (27.o.) 

hermelina helg ber Schlgl. 1649 (72.o.) 

hermelina helg bergerezna Bsztrc. 1069 (56.o.) 

hermellus helg Schlgl. 1648 (72.o.) 

hermelus helg Bsztrc. 1068 (56.o.) 

herres vites Bsztrc. 154 (17.o.) 

herus vr Schlgl. 265 (19.o.) 

herus vr Schlgl. 635 (32.o.) 

himbus aran fonal Schlgl. 2116 (89.o.) 

himulus gim boriu Schlgl. 1638 (72.o.) 

hinibus aran fonal Schlgl. 1178 (53.o.) 

homanaco terpe Bsztrc. 2 (8.o.) 

homo ember Schlgl. 182 (17.o.) 

homunculus kis ember Bsztrc. 4 (8.o.) 

horiganum hor fiu Bsztrc. 371 (27.o.) 

hostiu(m) ayto Spr. 170 (8.o.) 

hostium aythou Bsztrc. 332 (25.o.) 

hostium ayto Schlgl. 834 (40.o.) 

humanitas ember síg Bsztrc. 6 (8.o.) 

humanitas emberseg Schlgl. 187 (17.o.) 

humanus embery Schlgl. 186 (17.o.) 

humerus val Schlgl. 380 (23.o.) 

humilis allazetysch Kngsb. 30 (263.o.) 

huminculus kis ember Schlgl. 183 (17.o.) 

humulus gim Bsztrc. 1056 (56.o.) 

humus agag Schlgl. 689 (34.o.) 

humus agag Bsztrc. 197 (19.o.) 

Hungaria magarorzag Schlgl. 518 (27.o.) 

Hungarus magiar Schlgl. 517 (27.o.) 

ianua capu Schlgl. 836 (40.o) 

ianua ayto Spr. 169 (7.o.) 

ibex peleh Schlgl. 1667 (73.o.) 

icis fayd Schlgl. 1774 (77.o.) 

icolator kurvas pacochas Schlgl. 2019 (86.o.) 

identosus fogatlan Schlgl. 347 (22.o.) 

idria veder Schlgl. 1926 (82.o.) 

idria veder Schlgl. 1114 (50.o.) 

idromel chemeg Schlgl.1499 (67.o.) 

idropicus - Schlgl. 1977 (84.o.) 

456

idrus vizi kigo Schlgl. 1694 (74.o.) 

iecor zuz Schlgl. 434 (25.o.) 

ifinilio torontal Schlgl. 1748 (76.o.) 

ignis tuz Bsztrc. 1282 (65.o.) 

ignis twz Schlgl. 1880 (81.o.) 

ignobilis porember Spr. 96 (5.o.) 

ilex twelfa Schlgl. 1585 (70.o.) 

ilionum hohmer Schlgl. 569 (29.o.) 

illix telg fa Bsztrc. 893 (50.o.) 

imbarbatus zakaltalan Schlgl. 343 (22.o.) 

imperator chasar Schlgl. 473 (26.o.) 

imperatrix felsege Schlgl. 475 (26.o.) 

impius - Kngsb. 66 (264.o.) 

in p(er)at(or) casar Spr. 69 (4.o.) 

in p(er)atrix casar ne asson Spr. 70 (4.o.) 

inauris hig Schlgl. 1182 (53.o.) 

inauris hyg Bsztrc. 617 (38.o.) 

inbecilis few betegseg Schlgl. 1963 (84.o.) 

inbecilitas few betegseg Schlgl. 1964 (84.o.) 

incola azon feldy Schlgl. 236 (18.o.) 

incola ezen feldy Bsztrc. 52 (10.o.) 

incongressus bayviadal ba meses Bsztrc. 189 

(18.o.) 

incos ylew Bsztrc. 722 (43.o.) 

inculta miueletlen Schlgl. 1015 (46.o.) 

incus wle Schlgl. 1284 (58.o.) 

indago eluen gep Schlgl. 1571 (70.o.) 

indago gepew Bsztrc. 883 (50.o.) 

index mutato vy Schlgl. 400 (23.o.) 

infans germek Schlgl. 238 (18.o.) 

infans germek Bsztrc. 54 (10.o.) 

infirmitas corsag Schlgl. 1962 (84.o.) 

infirmus cor Schlgl. 1961 (84.o.) 

ingeniu[m] escus Kngsb. 28 (263.o.) 

ingenium elme Schlgl. 1997 (85.o.) 

ingressus viuath lan baynac Schlgl. 673 (33.o.) 

inguenarius seg Schlgl. 443 (25.o.) 

inmensitas nagsag Schlgl. 43 (12.o.) 

inmensus nag Schlgl. 42 (12.o.) 

instrum[en]tu[mg - Kngsb. 148 (264.o.) 

insula zigeth Schlgl. 753 (36.o.) 

insula zigeth Bsztrc. 261 (21.o.) 

intellectus ertelm Kngsb. 24 (263.o.) 

intercilium zem fen Schlgl. 313 (21.o.) 

interciput belse camaraya Schlgl. 305 (21.o.) 

interpres tolmach Hrtl. 2204 (93.o.) 

interstitia var fog resei Bsztrc. 503 (33.o.) 

intestina bel etech Hrtl. 2241 (95.o.) 

introit(us) bemenet Spr. 163 (7.o.) 

introitus be menet Schlgl. 828 (39.o.) 

introitus beu meneth Bsztrc. 325 (25.o.) 

investigator keuethe Schlgl. 1469 (65.o.) 

investigator vesnek Bsztrc. 789 (46.o.) 

invidus iritschygus Kngsb. 63 (264.o.) 

dc_145_10 

iocosus pacochas Schlgl. 2071 (88.o.) 

iocosus pakchas Schlgl. 679 (34.o.) 

iocus pacocha Schlgl. 2070 (88.o.) 

iocus pakcha Schlgl. 678 (34.o.) 

ioppa doman korzouag Schlgl. 601 (30.o.) 

ipomaries biues Schlgl. 2038 (86.o.) 

ipus cabala lo Schlgl. 1353 (61.o.) 

ir tener Schlgl. 394 (23.o.) 

ira harag Schlgl 675. (33.o.) 

ira harag Bsztrc. 190 (18.o.) 

iracundus haragusch Kngsb. 61 (264.o.) 

ircus bak Schlgl. 1429 (64.o.) 

ircus boch Bsztrc. 1009 (54.o.) 

irista rokolya Bsztrc. 600 (37.o.) 

irrugo nadal Bsztrc. 1121 (59.o.) 

irudo nadal Schlgl. 1704 (75.o.) 

irundo fechke Bsztrc. 1207 (62.o.) 

Ismaeliticus buzermen Schlgl. 545 (28.o.) 

isop(us) isop Spr. 182 (8.o.) 

isosagus nel dekle torok Schlgl 371. (23.o.) 

isticio zito Schlgl. 1918 (82.o.) 

istiulio torontayl Bsztrc. 1162 (60-61.o.) 

istrio sipus Schlgl. 2006 (85.o.) 

iter vth Schlgl. 2064 (87.o.) 

iterator vth ado Schlgl. 2065 (87.o.) 

iudex biro Schlgl. 482 (26.o.) 

iudex - Kngsb. 86 (264.o.) 

iudex biro Spr. 78 (5.o.) 

iudicat(us) biro sag Spr. 79 (5.o.) 

iudicatus birosag Schlgl. 483 (26.o.) 

iudiciu(m) itelek Spr. 80 (5.o.) 

iudicium jteleth Schlgl. 484 (26.o.) 

iuger hold feld Bsztrc. 456 (31.o.) 

iuger hold Schlgl. 982 (45.o.) 

iugum iga Schlgl. 1327 (60.o.) 

iugum yga Bsztrc. 765 (45.o.) 

iunccus vas Schlgl. 952 (44.o.) 

iuniperialis hurus madar Schlgl. 1814 (79.o.) 

iuniperius fene Schlgl. 1583 (70.o.) 

iuniperus apro fenye Bsztrc. 891 (50.o.) 

iurat(us) es pulgar Spr. 103 (5.o.) 

iuratus eses Schlgl. 512 (27.o.) 

iurgia haborosag Schlgl. 665 (33.o.) 

iusca yechye Bsztrc. 560 (35.o.) 

iuscianum belend Bsztrc. 382 (28.o.) 

iusta ice Schlgl. 1119 (51.o.) 

iuvenca tize Schlgl. 1421 (64.o.) 

iuvencus - Schlgl. 1412 (63.o.) 

iuvencus tuluk Schlgl. 1420 (64.o.) 

iuvencus ysew Bsztrc. 1001 (54.o.) 

iuvenis heus Bsztrc. 56 (10.o.) 

iuvenis ifiw Schlgl. 240 (19.o.) 

jurgea geleu-seg Bsztrc. 181 (18.o.) 

457

akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?