A Magyar halÃ¡szat kÃ¶nyve - MEK

1•; y.

^/égr^.TERMÉSZETTUDOMÁNYIKÖNYVKIADÓ -VÁLLALAT.MEGINDULT1872-BEN.XXVII. KÖTET.

TERMÉSZETTUDOMÁNYIKÖNYVKIADÓ -VÁLLA LATA M. T.AKADÉMIA SEGITKEZÉSÉVELKIADJAA K.M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT.XXVII.HERMÁN OTTÓ:A MAGYAR HALÁSZATKÖNYVE.I.AAZ V-IK (1884— 1886. ÉVI) CZIKLUSHARMADIK KÖTETEKÖNYVKIADÓ-VÁLLALAT ALÁÍRÓI SZÁMÁRA.

A MAGYARHALÁSZAT KÖNYVE.A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULATmegbízásábólIRTAHERMÁN OTTÓ.HÁROMSZÁZ ÁBRÁVAL, TIZENKÉT MULAPPAL ÉSKILENCZ KÖNYOMATÚ TÁBLÁVAL.ELS KÖTET.BUDAPEST.KIADJA A K. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT1887.

Ö

-rSEMSEY Jl'HfDOli-NAKajánljaa s:{er:{o.

"Vl/Uram,barátom!Ha valaki, úgy Ön az, a ki ismeri hányt-vetett életem legfbbvágyát.Magyar könyvet írni,olyat, a melynek tárgya igazán a magyarságéletébl van merítve, mely avalót ismerteti s e réven tisztázóis: erre vágytam.Virág után törekedtem, mely magyarságlakta vidéken útonútfélennyilik, ott árasztja illatát, ott bocsátja szell szárnyáratermékenyit himporát s ott érleli gyümölcsét is, azt, amely a nemzetnek mindene, gyönyörsége, vára — mert valója,igaziszelleme.És a szabad természet virága után vágytam, a mely mellettelhalad a mai kor annyi kutató vándora; elhalad közönyösen,

mert elcsábítja a virágházak mesterségesen nagyranevelt, külszines —de medd ritkasága; holott az a vadvirág szerény, — szálankéntegy kis semmiség; de bokrétába kötve, üdit illat forrása.A mit e könyvben összefoglaltam, az magyar földben termettútszéli virágok szerény bokrétája: illata a nyelv, színe azsfoglalkozás.Önnek ajánlom emlékül azokra az esti órákra, a melyekoly gyakran bolyongva találtak kettnket s tanúi voltak annak, amit anyanyelvünk szent ügyében tervezgettünk.Fogadja a felajánlást szívesen attól, ki igazánváltig hive és tiszteljeHermán Ottó.

\í.TARTALOMJEGYZÉK.ELS KÖTET.BEVEZET.• LapA könyv története .— ___ .-. _.. ... .__ — __. .._ .— __. ___ .._ iAz emberes a hal — . ___ ... ___ ... ... ... .._ ... ... ... i>A társadalom és a hal ... ... ... ... ... ... ... .... ... ... ... ... 21A magyar ember és a hal ... ... ... ... ... .... ... ... ... 2$TÖRTÉNETI RÉSZ.I. A HALÁSZAT SKORA... ... ... ... ... ... ... ... ._. __. ... .. jiAz skor jellemzése... ... _.. ... ... _._ ... ... ... ... ... ... ... j2Az shalász nyomai ... ... ... ... ... ... ... ... ._. ... ... ... J4Az shalászat képe... ... ... ._. ... ... ... ... ... ... ... ... ... 46Az ókor halászata . . ... __. ... ... ... ... ... ... ... ... ._. ... 48A vas kora ... ._. ___ ___ ... ... ... ... ... ... ... ... ... í9II. A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA ... ... ... ... ... ... ... ... ... 62Az elhelyezkedés .-. ... ... — . ... .— ... ... .— ... 66A történeti mesterszavak ._. ... ... __. ... ... ... ... ... ... ... .. 68Halászbokor, kötés, felekezet ... . . ... ... ... ... ... „._ ... ... 69A régi

XTARTALOMJEGYZÉK.IV. SRÉGÉSZETI ÉS NÉPRAJZI VONATKOZÁSÚ MAGYAR HALÁSZSZER-SZÁMOK ... ... ... _.. ... ... ... ... ... ... ... ._. ... i6i1. A háló- és fenékhorogsúlyok ... ... ... ... ... __. ... _ ._ _._ ... i6i2. A horgok és tzsérek ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 176j. A fentk ... ... _.. .._ ... ... ... ... ... ... .J. ... ... ... 1864. A szigonyok ... ... ... ... __. ... ... ... ... ... ... ... ... 100^. A nádvágók ... ... .._ ... ... ... ... ... .__ ... ... ... ... ... 1966. A ladik ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... _.. 2017. A csikasz szerszáma ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 201;8. Apró szerszám ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... .__ ... __. 2009. Néprajzi szerszám ... ... ... ... __. ... ... ... ... ... ... ... 212LapII.AMAGYAR HALÁSZAT SZERSZÁMJÁRÁSAÉsA MAGYAR HALÁSZÉLET.A MAGYAR HALÁSZAT SZERSZÁMJÁRÁSA ... ... .. ___ ... ... 22jA szerszámjárás beosztása ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 224A hal a közhalász szemében ... ... ... ... .... ... ... ... ... ... ... 225I. HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.I. Rekeszt halászat .__ ... ... ... ... ... ... ... ... ... .— ... 2jiII. A kerit halászat ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 248Az öregháló ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... _-. ... 251A kecsegeháló .__ ... — .— ... ... .„ ... ... _.. ... . ... 282. _.A futtató vagy pirityháló ... ... ... ... ... ... ._. ... -_. 284A szegénység keríthálói ... ... .... ... ... ... ... _.. ... ... 28^;A gyalom ___ ... ... ... ... ... ... ... ... ... — ... ... 286Hl. Emel halászat ... ... ... ... ... ... ... — .... ... ... ... .— ?ojIV. Hajtóhalászat ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... — — ?iiV. Állító halászat _— _.. ... ... .— .— ... ... — ... ... ... ?17VI. Keres halászat ... ... ... ... ... ... ... ... _. ... ... — 524VII. Vethalászat __. ... ... ... ... ... ... .._ ... ... — . ... .— JjoVIII. Tapogató halászat ... ... ... __. ... ... ... ... -.. -.. ... ???IX. Hurokvet halászat ... .... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ??7X. Szigonyos halászat ... ... ... ... _.. ... ... ... ... ... ... jjSXI. Horgászat .. ... ... ... ... ... ... ... ... _— ... ... ... ... ?;?U. JEGES HALÁSZAT ... ... ... ... ... ... ... ... ... ?79Összegezés ... ... ... ... ... ... ... ... .__ .-. ... ... ... ... 585A MAGYAR HALÁSZÉLET ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 41?I. A magyar halászember ... ... ... ... — .._ .__ ... .... ... --- 41?II. Tihany ... ... ... ... ... ... ... ... ... — ... -. — -- 422III. A dlátott hah) ... .__ ... ... ... ... — ... .— .— 4??IV. Rév-Komárom ... ... ... — . ... ... _. . ... .-. ... — 440Babonák ... ... ... ... ... ... ... .-. ... ... -.- ... --- 4??

.TARTALOMJEGYZÉK.XIHagyományos szabályok ... ... ... _. _ ... ... ... ... ... 4íjHalfogás. Haljárás. Regula ... ___ .._ ... .„ ... ___ .„ .— ... 4í4Mesterszavak ... _._ ... ... .._ ... ... ___ .__ ... ... .._ 4í4A komáromi halászat története ... _._ ... ... ... ... ... ... ... 4^8V. Pákásztanya ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... _._ ... 467VI. A csikasz ... ... ... ... ... ... ... ... ... _-_ -__ _-_ ... ... 476VII. A szigonyos ... ._. ... ... ... ... ... ... ... .__ ... ... ... 486Vili. A pöndörös ... ... ... __. ... ... ... ___ .... ... ... ... ... 494IX. A kullogó ... __. _-. ... ... ... ... __- ... -- ... ... 4WX. A «Zsidóutcza» tája ... .__ ... ... . - .__ ... ._. ... — . .— SO>XI. A kishalász ... ... ... ... ... ... ... ... .... ... ... ... ... >ooXII. Halebéd ... __. .. .__ ... _._ ... ... ... ... .__ ... .- — ÍUXIII. Hálóállitás ... ... ... ... __. ... ... ... _-. ... ... .... —XIV. Székely halászok ... ... ... ... ... ... ... .... .... ... ... ... >i6XV. A czigányhalász ... ... ... ... ___ ... ... .__ ... ... .— ... ^27XVI. Az orvhalász ... ... ... ... ... ... ... __. ___ ... ... ... _._ í?oXVII. A szerencse halász ... ... ... ... ... ... ... ..: ... ... ... >?4XVIII. A «fisér» és a «halárosné» ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... í?7XIX. A «Pisztrángtudós» ... ... ... ... ... ... — . ... ... — Í42XX. Az igazi halászat ... ... ... _-. ... ... ._. ... ... .— — — >4ÍLap51SMÁSODIK KÖTET.III.TERMÉSZETHISTÓRIA.A hal és a tudomány... ... ... .__ ... ... ... ... ... ... ... ___ ... 5^5A hal a természet háztartásában ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ;72A hal ellenségei ... ... ... ... ... ... ___ ... ... ... ... ... 601A hal szervezetérl ... .. ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 608A magyar édesvizekben él halak rendszeres lajstroma ... ... ... ___ ... 6?íA magyar édesvizek halainak elterjedésérl ... ... ... ... ... ójoA magyar édesvizekben él halak rendszeres átnézete ... ... ... ... ... 6>jI. Csontoshalak. Teleostei ... ___ ... ... ... 6^4II. Vérteshalak. Ganoidei .__ ... ... ... ... ... ... ... ... ... 661III. Szájtátó halak v. körszájúak. Cyciostomi ... ... ... ... ... 662A fajok leírása ... ... ... ___ ... ... ... ... ... ... ... ... 66?—750Csapó sügér, — Fogas süll. — K süll, — Német buczó, — Magyar buczó, — Vágódurbincs. — Selymes durbincs, — Botos kölönte, — Czifra kölönte, — Kisszájú kölönte, —Tarka géb, — Foltos géb, — Tüskés pikó, — Tarka meny, — T ponty, — Magyarponty, — Széles kárász, — Kövi kárász, — Fattyú kárász, — Nyálkás czompó, — Rózsásmárna. — Petényi márna, — Fenékjáró küll, — Felpillantó küll, — Szivárványos ökle, —Dévér keszeg, — Silány keszeg, — Éva keszeg, ^ Szemes keszeg. Lapos keszeg, —Bagoly keszeg, — Leuckart keszeg. — Ezüstös bálin, — Sugár kardos, — Szélhajtó küsz, —Sujtásos küsz, — Állas küsz, — Ragadozó n, — Kurta baing, — Ónos jász, — Pirosszemkele, — Veresszárnyú konczér. — Leánykonczér. — Fejes domolykó, — Nyúl

XIITARTALOMJEGYZÉK.Lapdomolykó, — Agassiz csabak, — Fürge csellé, — Vésettajkú paducz, — Réti csík, —Kövi esik, — Vágó csík, — Bába csík, — Köz csuka, — Lápi pócz, — Les harcsa, —Pénzes pér, — Dunai galócza, — Lazacz pisztráng, — Sebes pisztráng, — Vándor alóza, —Síkos angolna, — Szin tok, — Kecsege tok, — Gmelin tok, — Sreg tok, — Faj-tok, —Vágó tok, — Viza tok, — Vak ingola, — Planer ingola.. 7Ó0A magyar népies halászat mesterszótára ... ._. ... ._. .... ... .„A magyarországi halak csoportos szótára ... ... ... ... ... ... ... ... 76JSzepességi és erdélyi német halnevek .... __. ... ... ... ... ... ... 765Szláv halnevek (tót és horvát) ... ... ... ... ... .... .— ... ... 7^6Oláh halnevek ... ... — . ._. .— ... — 1^1Mesterszótár ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 7^8Irodalom ... ... ... ... ... — . ... ... ... ... .— ... ... ... ... 844Betrendes tárgymutató _ . _ -.. ... ... ... .. ... ... .— 847

ELSZÓ.E könyv keletkezését az els szakasz, melynek czíme : «Akönyvtörténete », tüzetesen adja. Akad azonban még némely mondanivaló,a mely a könyv történetének keretébl kimaradt, de — úgy érzem —mindenesetre helyet kér magának.A könyv szerzésénél két szempont vezetett. Be akartam bizonyítani,hogy a beható, eredeti kutatás a nemzetnek egyik, látszólagnagyon egyszer foglalkozási körében is igen háládatos és, figyelmenkívül hagyva minden egyéb tanulságot, nyelv dolgában igen fontos;másfell be akartam bizonyítani, hogy immár egy könyvet nemcsakszerzeni, hanem utolsó ízéig kiállítani is bírunk.Az elsre nézve következ megjegyzéseim vannak. Idegen szerzkrecsak ott voltam tekintettel, a hol azt a tudomány, mint közkincs,elkerülhetetlenné tette ;így az skor és ókor rövid jellemzésében; de kötelességem hozzá tenni, hogy a mennyiben némi önállókutatásra is támaszkodhattam, ezekben is sok az önálló felfogás. Nemállítom, hogy nézeteim döntk, reménylem azonban, hogy meg vanbennök az, a mi másokat behatóbb kutatásra serkenthet.A magyarságra vonatkozó történeti rész oly adatokra támaszkodik,a melyeknek kifogástalan voltát nem vitatom. Jól tudom, hogylegkiválóbb történetíróink sok «régi)> okiratról azt állítják, némelyrlnyomós érvekkel bizonyítják is, hogy nem más, mint haszonlesésblvagy más tisztátalan forrásból ered koholmány. Én ezekkel szembena jóhiszemség útját választottam, még pedig azért,mert a koholmá-

XIVEL0S20.nyok mégis régiek, és mint koholmányok is bizonyítják a halászatfontosságát; a mi a jóhiszemség útjára még külön is vezetett, azazoknak az okiratoknak magyar szókincse volt, a melyet a történetimesterszavak és szerszámok szakaszai tárgyalnak. A többiekre nézve«A könyv története » adja meg a felvilágosítást.A második szempontra vonatkozólag megjegyzem,egész kiállítása szerint magyar ;hogy a könyv,papír, bet, a rajzok összessége itthonkészült A rajzok között még azok is, a melyek a világszakirodalombanközkincset alkotnak — mint több si szerszám, ókori kép, akopjahal, gtehal, czafranghal — önálló rajz alapján vannak beillesztve; st metszés szerint még az eredetileg CuviER-tl származósügér-csontváz is magyar. A halászéletbl merített képeket JankóJános úr dolgozta ki s azokon az alakok többnyire él emberek képmásai;csupán a pákásztanya az, mely nem egészen a valóra van alapítvaés leginkább leírásokból, a mvész és a magam emlékeibl teltki. A magyar szerszám- és halrajzok kivétel nélkül tlem valók.Lehet, hogy mindezeknek kikészítése a külföld mintézeteiben finomságbannyert volna; de én igen szívesen találkoztam a TermészettudományiTársulat óhajtásával abban,hogy a finomságot a hazainakalá kell rendelni ; st azt hiszem, hogy az elért eredmény teljesenkielégít is.Ezeken kívül még a következ mondanivalóim vannak ;st azoknakelmondása szoros kötelességem is.Minthogy a feladat legnyomósabbrészéttermészetszeren a magyar dolgok kiaknázásában kellettlátnom s a rendelkezésemre álló id egészben rövid volt, nem aknázhattamki kellképen a világirodalmat, melynek összeszerzése — demég felkeresése is — elháríthatatlan akadályokba ütközött. Én tehátRau Ch. összefoglaló munkájára támaszkodva mondottam ki azt,hogy a történet eltti halászszerszám egy adott nemzet népies halászszerszámávalnincsen összehasonlítva ; e meggyzdésben ma is élek.A midn könyvemnek történeti része már ki volt szedve, MattiaBuTTURiNi úr megtisztelt kitn mvével, melynek czíme:

ELOSZO.XVható dr. Benecke B. mve, melynek czíme: «Fische, Fischerei undFischzucht in Ost- und Westpreussen. i88i.» E könyvnek van történetirésze, leginkább a czéhrendszer idejébl, ezenkívül némi népiesszerszámrajza is. Az utóbbiban akad egy vetháló, mely — úgylátszik,azonos avval, a mely hazánk keleti részeiben dívik, a melyet a néprajzivonatkozású szerszámok közé soroztam s egy fell a kaspi-tengermellékivel, más fell az «amphiblestronnal» hoztam kapcsolatba.Megvallom, hogy eredeti nézetem meg van ingatva s nem lehetetlen,hogy ez a forma nyugot felé messze terjed, ellenben a Duna, Tiszaés Sió melléki a keleti. Az eldöntés ez id szerint lehetetlen, mertsem az irodalom, sem azok a gyjtemények, a melyeket ismerek, nemadják meg a kell alapot.Mieltt hogy végeznék, köszönetemet fejezem ki dr. FodorJÓZSEF társulati els- és különösen Paszlavszky József másod-titkárúrnak azért az odaadó fáradozásért, a melylyel mvem nyomdaikiállítását elsegítették.Budapesten, 1887 márczius 2-ikán..Henna fiOttó

A KÖNYV TÖRTENETE.E könyv úgy keletkezett, mint keletkezik a forrás, a forrásból azér,a futó érbl a patak.Az erd mélyében, sziklás helyen megfeszül egy víz-ér; kitörne anapvilágra — de nem lehet ;—egy kavics állja azt az útját, melyetneki az esés szigorú törvénye kijelöl ;tehát feszül s csak feloldó erejéveltámad a kavics ellen.Ha a véletlen nem avatkozik belé,évtizedek, talán századok tnnekle az idk végtelenségébe, míg az a kis ér legyzte akadályát.De van a véletlennek ezernyi alakja, s egyik-másik segít az éren.Reá szállhat a kavicsra a madár s elmozdíthatja helyérl ; valamifényes futóbogár menedéket vájhat a kavics alá — kitör az ér ;utóbblejtt talál s mint bolyongó ér siet a völgyön lefelé.Vizének bontó erejéhez csatlakozik az esés ereje s ez elsodorja akisebb akadályokat ; duzzadással, kitéréssel legyzi a nagyobbakat is ;útközben felszaporodik a víz — , mert sodra sok akadályt hárit el;feszül erek szabadulnak fel, összeolvadnak. — így keletkezik a patak.Lehet a patakból folyó ;de mint patak szakadhat nagy folyóba is.Bizonyos, hogy a természet örök törvénye szerint végzi pályafutását,minden feladatát.E könyv csak patak akar lenni ; czélja, hogy bevétessék a magyarmíveldés nagy folyamába s ha nem issokkal, de valódival gyarapítsaa folyam erejét.A valódiság tekintetében rátartós ;mert mint az a kis ér az anyatermészetszz ölén, e könyv anyaga is ott fakadt magyar partokon,a magyar halásznép körében ; s ott is ersbödött.S az els feszül ere mi volt?Egy szegény magyar rajongva szerette a természetet s érezte,hogy nemzetének szüksége van a természet ismeretére, mely nélkülHermán O. A magyar halászat. . I

»BEVEZET.igazi szellemi fejldés lehetetlen; de érezte azt is,hogy a tudománynak,annak a nagy egyetemnek, mely senkié és mégis mindnyájunké, melynem köti magát egy emberhez, egy nemzedékhez, a föld valamely pontjához,hanem éltetje, megnemesítje az egész emberiségnek, hogy enagy egyetemnek szüksége van arra is, a mit magyar föld termel,rejteget.A feladat nagy, szép és nemes volt s az a szegény magyar rászántaéletét. Nem rettent vissza a fáradtságtól ; nem attól, hogy vajmi kevesenértették s még kevesebben méltatták fáradozásait; gyjtött, jegyezgetettharmincz éven át. Czélja az volt, hogy megírja majdan a magyarállatvilág természethistóriáját.Ismerte a föladat nehézségét, a legnagyobbat is, hogy neki még anyelvet is el kell teremteni. De épen mert ismerte a nehézséget s aleküzdés föltételeit, helyes nyomokon indult el : a tárgyakat tanulmányozva,gyjtögette a nyelvanyagot is, szedte pedig ott, a hol termett,a nép ajakáról.De hát boldogtalan volt! Oly korszakban fáradozott, mely anyelv dolgában szerencsétlen irányt váltott : Bugát « szóhalmazánakkorában, mely mindenben, a mi trlmetszett magyar volt, «parasztosat"látott; mely a nyelv géniusza ellenében szabályokat alkotott; de el isérte azt,hogy a nemzet, a melyet mívelni akart, nem értette meg!Petényi Salamon volt az a szegény magyar kutató, ki akkoronhelyes nyomon indult; de elbukott.Hol vannak hátrahagyott iratai?Elkallódtak. Java részök egy tzvész áldozata lett, s csak töredékekkerültek h kezekbe, melyek sokáig lappangtak, s lappanganak még mais. Már pedig azok után, a melyeket megismertem, bátran ki meremmondani, hogy, ha Petényi Salamon kézirataiból csak az látott volnanapvilágot, a mi eredeti szógyjtés volt, a magyar természethistóriaimnyelv kincsesházának els alapja telt volna belle.A kegyelet vitt reá, hogy Petényi Salamon iratainak némelytöredékét közrebocsássam s ez volt az a véletlen, mely ellökte a kavicsot,a mely alatt Petényi fáradozásainak egyik ere feszült, t. i. halászatibi'ivárkodása, a melyet Heckel jAKAB-bal, a kitn halismervelegyüttesen végzett magyarföldön, nyilván avval a szándékkal eltelve,hogy majdan megírja a magyar halak természethistóriáját is.

A KÖNYV TÖRTENETE.3Ezek az iratok, mások közé keverve, Kubinyi Ferencz hagyatékávalBáró Nyáry Jen barátom birtokába kerültek, a ki észrevéve,hogy engem Petényi érdekel, átadta nekem az iratokat; evvelörök hálára kötelezett.Az iratok teljesen rendezve, magukban foglalják a Petén Yi-tlmegfigyelt hatvanhét halfajnak és fajtának elterjedési viszonyait, ahozzátartozó százhetvenöt magyar népies elnevezéssel együtt, a melyutóbbiakat már alkalmazni is kezdte.*Ez volt az ér kitörése ; mert legott eltökéltem magamat, hogy azt a1 7^ halnevet összeállítom és kiadom ; st az értekezést meg is írtam.**De volt ezek között egy fajnév, a mely iránt biológiai szempontbólkétségem támadt: a varsinta vagy uasinta,Balaton melFéki halnév,a melyen Petényi a Phoxinus Icevis halat értette, de megjegyezte,hogy a halat a Balatonból nem látta. Tudtam, hogy ez a hal kizárólagosanhegyi patakok lakója ; a dolog ingerelt s eltökéltem magamata helyszínén való utánjárásra.Evvel a forrás medenczéje megtelt saz ér elindult.Kerestem a halat Siófokon, majd Balatonf táján, majd Kenessen,s végre Tihanyban, a hol megkaptam s meggyzdtem, hogy Petényitévedett, mert ez nem Sl Phoxinus, hanem az Acerina cerima L., vagyisa vágó durhincs volt.Siófokon ekkor szememet szúrta a soknem halászszerszám ;kezdtemén azt jegyezgetni, s minthogy az egyes részek is érdekeltek,hozzá fogtam a rajzoláshoz is.Az a sok magyaros mesterszó csak úgy csengett a fülembe ;—eszme eszmét szült segyszerre oly munkakedv — mondhatnám, lelkesedés— szállott meg, mint még soha.Eszembe jutott, hogy a halászat az emberiségnek sfoglalkozása,hogy szerszáma, fogása a népismeret, az srégészet szempontjábóllegalább is érdekes lehet ; mert hiszen sfoglalkozások terén a népszívósan ragaszkodik mindenhez a mi si ; hátha egy-egy nyom elvezetoda is, a hol az irott történet eddig néma.'^Felötlött az is, hogy a magyar halászat hanyatlóféiben van ; a rét-* Petényi )egyzeteit németül irta ; de sohasem feledkezett meg a népies elnevezésekrl,a melyeket látható szeretettel szedegetett össze.** Megjelent a Magyar Nyelvrben.

;;4 BEVEZET.ségek eltünedeznek, a szabályozott folyók elvesztik si természetöketmindevvel megcsökkennek ahalászat régi módjai, az si szerszámoks ezekkel örökre elvész egy egész szókincs ; tehát meg kell menteniazt,a mi még megvan.Elgondoltam, hogy a halászéletnek vannak vonzó, mindenkitérdekl eljárásai, szokásai, alakjai, a melyeknek könyvben, képbenalig van nyomuk ;hogy szótáraink duzzadoznak a ráfogásos dolgoktól; de st, hogy a multaknak fölismerése irányt adhat a jövnek is.Végre tudtam, hogy a feladatot aránylag könnyen oldhatom meg.mert sok az összeköttetésem, szeretem a népet, foglalkozását studokvele bánni.Tervet készítettem s megbeszéltem a dolgot kipróbált barátaimmal:Semsey ANDOR-ral és Szily KÁLMÁN-nal; azután hozzáláttam avégrehajtáshoz.Az 1883-dik év július hó 28-kán indultam el, hogy mindenekeltta Balatont vegyem el. Eleve is eltökéltem magamat arra, hogy csaka valóban magyarnak vehet halászatot fogom tanulmányozni, nehogymás elemek belévonásával zavart teremtve, megnehezítsem az Ítéletet.Útba ejtettem a magyar-velenczei tavat; innen elmentem Siófokra;átcsaptam Komáromba, innen Szegedre ; elvettem Budapestet ; innenhalászati perek tanulmányozása elvitt Enyingre ; elmentem Körös-Tarcsára, innen a Szádell völgyébe; majd a Bódva mentére, Hidvég-Ardó,Komjáti, Szendr érintésével; átcsaptamaz Ecsedi-lápra,Börvelyen és Kis-Majtényban kutatva; késbb az Ipolyhoz rándultam; rövid idn megismételtem a Balatont, Kenessen, Tihanybankutatva; majd Csongrádra és Szentesre vetdtem s újra fölkerestemSzegedet, különösen Algy és Tápé sihelyek miatt.Ezekkel letelt az 1883-diki év, a mely azonban másképen is használt,mert minden idközt az irodalomban való kutatásra használtamfel s rendeztem az anyagot, a melyet levelezim sorban beküldtekjelesen a Komádi rétségre, az Okra, a Bodrogközre és a Szamosravonatkozót. Belefogtam a mesterszótár alapvetésébe, a szerszámokrajzolásába, halászati képek tervezésébe és Jankó János barátomsegítségével elkészítésébe is.A felgylt és bemutatott anyag alapján a kir.magyar TermészettudományiTársulat részérl megbízattam a « Magyar Halászat Köny-

;A KÖNYV TÖRTÉNETE.^vének » megírásával s természetesen a kutatások kiegészítésével, amelyekhez hozzájárult az is, hogy Semsey Andor barátommal megállapodtamabban, hogy a magyar népies halászat érdekesebb eszközeitösszegyjtöm s a közeled országos kiállításon bemutatom.Mindezeknek végzése, megindítása, egyéb kötelességeimmel szövetkezve,úgy hozta magával, hogy utazásaimat csak 1884-dik évijúnius havában folytathattam.Újra elmentem Szegedre, azután felkészültem a Székelyföldre.Kutattam Héjjasfalván, Székely-Keresztúron, Egyházas-Oláhfaluban,a Vargyas-mentén ;a Rikán átcsapva, Baróton, Fels- és Alsó-Rákoson,Fülén ; innen Olt ellenében Oltszemen, Sepsi-Szt.-Györgyön,Csikmadarason s fela Gyilkostóig; innen, a Bucsinon átkelve, elmentemSzékely-Udvarhelyre, majd Kolozsvárra és Bánfi-Hunyadra.Ismét a magyar-velenczei tóhoz, Agárdba, kerültem s újra elvettema Balatont, jelesen B.-Füred táját és Tihanyt, késbben Keszthelyt;újra bejártam az ecsedi lápot, Körös-Tarcsát, Komáromot;elmentem Tatára, Gyrbe és Pinnyédre ; és újra Szegedre, innenApatinba sa Dunán átkelve a Drávafokra, Kopácsiba.Evvel letelt az 1884-dik év. Az adatok halmaza igen megnövekedetts így hozzáfogtam egyes részek feldolgozásához.A következ évben, 188^ -ben, ismét csak júniusban kelhettemútra, mert a halászszerszámok kiállítása, a lajstrom elkészítése és egyébkötelességeim csak így engedték ezt.Utam Berettyó-Újfalura vitt s innen Nagy-Enyedre mentem ; viszszamenetCsúcsán állapodtam meg, úgy Szolnokon és Tószegen isazután ellátogattam Ungba a Latorczához; majd Záhonyba a felsTiszához; elmentem Beregszászra, Nagy-Beregbe és Derczenbe, aSzernye mocsárhoz és a Borzsához;késbb elvettem Miskolczon aSajót, a Bükkben a Szinva pisztrángos vizét és a Héjt.A Bükkben, az Alsó- Hámor felséges völgyének csendjében hozzáfogtama történeti rész kidolgozásához; ezt ott betejezve, még ahalászati képek megírását is elvettem.Minthogy Friedel Ern német ichthyológus határozottan állította,*hogy a magyar és az ó-wend halászszerszámok között összefüg-* Szóval, halászati gyjteményem szemlélése közben.

ÖBEVEZET.gés van, elmentem Berlinbe, hogy a «lVIárkisches Provinzial-Museumder Stadtgemeinde Berlin o idevágó gyjteményét megszemléljem,annyival is inkább, mert a Dunántúli részben vannak s voltak wendelemeink. Utam deczember els napjaira esett ; de még nem volt azutolsó, mert hátra volt még a Fertn kívül egy elhagyatott pont,mely sok si elemet igért : Nagy-Dobrony,mely a Szernye mocsárvilágához tartozik s legjobban « jég hátán » kutatható; csikorgó hidegbenvégeztem el ezt a keleti részt, honnan nyomban a nyugotira, aFertre vetettem magamat.A 1 886-dik év els havának hatodikán a Fertnél, Hegyk magyarközségben zártam be véglegesen utinaplóm írását.Naplóim tanúsága szerint a halászatra vonatkozó adatgyjtéshezhozzáfogtam az 1883-dik évi július hó 28-kán Magyar-Velenczén, amint már említettem is.A gyjtésre csak az országgylési szünidket használtam föl;ezeketiscsak részben, mert az anyag els rendezését és földolgozását isekkor kellett végeznem sígy a tulajdonképeni kutatási id csak mintegyhét hónapot teszen.Saját kutatásaim mellett éltem az ország számos pontján lakóbarátaim szívességével is, kik kérdpontjaim alapján gyjtögettek sezzel örök hálára köteleztek.A kutatásban a dolog természetéhez alkalmazott saját módszeremszerint jártam el : keveset támaszkodtam ajánlásra és vezetésre ; inkábbhalászati,különösen horgászati ügyességembe bízva, egyedül iparkodtamhalászok közé keveredni, hogy fogásaikat meglessem, a szerszámjárástkitanuljam ; s csak ott, a hol tisztán szógyjtés járta, használtamrósz fülem helyett megbízható emberét ; de a kérdéseket mindigmagam intéztem.Az anyagot a helyszínén ónnal jegyeztem és vázoltam le ; a tanyán,vagy a hol megszállottam, legott letisztáztam ; a rajzokat friss emlékezetblszabatosan kikészítettem, s a kirándulásról hazatérve nyombanfeldolgoztam.E mellett az eljárás mellett minden szóval háromszor, minden szerszámmallegalább kétszer foglalkoztam külön-külön ;tettem pedig ezttudatosan, mert töretlen úton járva, csak így közelíthettem meg adolog lényegét.

A KÖNYV TÖRTENETE.A mint már említettem, mindenképen azon voltam, hogy csaktisztán a magyar halászatot, még pedig leginkább annak tisztán népiesmódját ismerjem meg, mert így remélhettem leginkább a sajátságokfölismerését.Már eleve is két fcsoportra figyeltem, t. i. a pisztrángos vizekreés azokra, a melyekben ez a nemes hal nem él.Magyar földön, azaz a Királyhágón innen, csupán a Szádellvölgyben halászsza tiszta magyarság a nemes halat ; de halászsza azegész Székelység, tehát itt kerestem az idevágó mesternyelvet ; a nempisztrángos vizek — folyók, tóságok, mocsarak és lápok — közöttazokat választottam, a melyeken a törzsökös magyarság halászik.Ekképen mindaz, a mi a halászatra, t. i. annak módjaira, szerszámjaira,fogásaira, szokásaira és mesternyelvére vonatkozik, s a mi aszótárakkal és a történelmi anyaggal való egybevetésbl származik,teljesen önálló, eredeti kutatás eredménye ; és mindaz, a mi Petényikutatásainak eredménye, t. i. a halfajok elterjedése s azoknak némelynépies elnevezése, pontosan ki van tüntetve.A halászattal, szerszámaival és mesternyelvével, továbbá a halászattörténetével Petényi nem foglalkozott.Az egyenes kutatások arról gyztek meg, hogy a magyar halászatmesterszavait egyes ember még egy évtized munkája árán sem meríthetiki — nemhogy én, egy arasznyi id alatt. A magyar folyók mentén,tóságok partján még a tszomszédos helységek is a legmesszebbrevágó eltéréseket tüntetnek föl, úgy, hogy a kutatásnak helységrlhelységre— st halászbokorról halászbokorra kellene történnie.Noha ezt tudom és érzem, nem rettenek vissza a könyv megirásától,mert a gyjtött anyag alapnak elégséges.Meggyztek e kutatások arról, hogy a rétségek eltnésével s azott zött shalászat kiveszésével már egész nyelvkincs enyészett el.Meggyzdtem arról is, hogy — mint mondani szoktuk — a tizenkettedikórában fogtam a munkához, mert a halászat általában, sirésze pedig különösen, hanyadó, illetleg enyész félben van s ehanyatlás, illetleg enyészet, a nemzet legszentebb kincsét, nyelvétéri a legérzékenyebben.Közvetedenkutatásaimmal páros vonalban haladtak a történelmikutatások is, még pedig nemcsak a dívó irányban, mely a halászatot

:8 BEVEZET.inkább csak javadalomnak tekinti és így tárgyalja is, hanem mveldésiszempontból, mint nemkülönben srégészeti és néprajzi vonatkozásaibanis.A Petényi Salamon százhetvenöt halneve, kutatásaim folytán,460-ra szaporodott; a másnem mesterszavak megközelítik az i8oo-at,holott szótáraink egyremásra alig kétszáz halászati mesterszót foglalnakmagukban, a meghatározás tekintetében pedig vagy gyarlók, vagyépen adósok maradnak.A kutatás eredményének foglalatja a következ1. A magyar népies halászati eszközök sok tekintetben visszavágnaksrégi idkre, ezért srégészeti és néprajzi szempontból szerfölöttbecsesek.2. A halászat a magyarságnak mindenesetre sfoglalkozása.3. A magyar halászat virágzásának ideje a mohácsi vészt megelzidkre esik ; legrégibb okirataink már fejlett halászatról tesznektanúságot.4. Igazi shalászat már kevés ponton található.5. A régi magyarember gondozta a halat.6. A mai magyarember irtja a halat.7. Leleményesség dolgában a magyar halász ritkítja párját.8. A magyar halászat föléledése az okszer tógazdaságtól függ.9. Magyar halászati irodalmat, az igazit, a népnyelv alkalmazása —tehát fölkutatása — nélkül megkezdeni nem lehet.10. A magyar halászat történetét az él népies halászat pontosismerete nélkül megírni nem lehet.Ez e könyvnek rövid története ;de van hozzáfzni való is.Tudományos és ebbl kifolyólag oktató irodalmunknak egy szakasem tünteti fel oly szembeszök módon azt a nagy tévedést, a melybeBugát Pál nyelvújító iskolája esett, mint épen a magyar halászatirodalma.És ez nagyon természetes is ; mert a hal nemcsak tárgya a természethistóriának,hanem tárgya a nemzet egyik sfoglalkozásánakis ; nemcsak a természet, hanem az ember háztartása szempontjábólis fontos ; itt tehát az élet és a tudomány közvetetlenl találkoznak,egymásra szorulnak. Itt az élet századokkal elzte meg a tudományt,hatalmas nyelvanyagot teremtett, a melylyel a tudománynak

A KÖNYV TÖRTENETE. 9számolnia kell, ha voltaképeni hivatásának meg akar felelni, mely azél hatásban gyökerezik.Halászati újabb irodalmunknak az élettel való összehasonlításából,egybevetésébl tanuljuk meg azt a nagy igazságot, hogy minden egyesszó, a melyet szükség nélkül alkotunk, tágít az amúgy isszéles árkon,mely a tudomány és élet között tátong, tehát csökkenti a tudományél hatását ; mert a fölösleges az, a mit az élet vagy visszautasít, vagycsak — hogy úgy mondjam — zárt körben fogad el.És mivel újabb halászati irodalmunk nem számolt az élettel sfölösleges alkotásokhoz folyamodott ezért tévesztette el él hatását.Régibb íróink, kik a halászatot érintik, érezték az élet követelését.Baróti Szabó Dávid « Paraszti Majorsága*) tanúbizonyság arra,hogy az író fölkereste a halászembereket, tlük szerezte szükségesmesterszavait s így érte el a közérthetséget; Földi János mvénis megérzik ez a törekvés; st a szépirodalomnak is van ilyenembere, Kuthy Lajos, ki « Hazai rejtelmek» czím «regényében», a« Pusztai halászat)) fejezetében oly leírásokat nyújt, a melyeken legottmegérzik, hogy az életbl vannak merítve.Ujabb halászati irodalmunk merben szakított ezekkel — nemcsak az élettel, hanem avval is, a mit régibb irodalmunk nyújtott; azegyetlen kapocs, a mely az élethez és a régibb irodalomhoz fzi,némely népies halnévnek alkalmazásából áll ; de az alkalmazásingadozó, sokszor önkényes; nem törekszik arra — a mire pedig atudomány mívelése kötelezi, — hogy tudniillik a fogalmakat tisztázza.Az a túlság, a melybe Bugát iskolája belészakadt, arra vitte azírókat, hogy mindenütt «tabula rasa»-t képzeljenek, melynek betöltéseegyedül rajok vár; sezt az örvényt nem kerülte ki az újabb halászatiirodalom sem. Nem tördve az él nyelvvel, sem avval, hogyminden szavával egy sfoglalkozásba ütdött, fölösleges alkotásokhozfogott s evvel lemondott arról, hogy megállapíthassa a nyelv szellemébenvaló alkotás törvényeit, azt, a miben a nyelv igazi hatalma rejlik,a mi nélkül él, fejleszt hatás még csak nem is képzelhet.Csak két példát hozok föl.A magyar vizekben a legismertebb halak közé tartozik a Pelecuscultratus L., a melyre az újabb halászati irodalom a wszobbárw nevetkészítette.

;lOBEVEZET.Kétségtelen, hogy ezt a nevet a magyar halász nem ismeri, és —nem tekintve fülsért voltát — már fölöslegességénéifogva sem veszibe, mert ezt a halat a következ neveken ismeri : kardoshal, kardkeszeg,kardahal, karda, garda, gardakeszeg, gargya, gyargya, gorda,korda, gallakeszeg, lánakeszeg, kaszakeszeg, szabóhal, balatoni hering,görbe paducz.Mi tnik ki e sorozatból? Tudnunk kell, hogy e hal nyúlánk,hasafele végig éles s az egész alak könnyedén görbe kardpengéreemlékeztet. A magyarázat önként kinálkozik: a népet az egész alak,a has éles volta vezette a név megalkotásában, innen a kardkeszeg éskopásai, innen a kaszakeszeg, a szabóhal ; a hal soványsága teremtettea heringet, görbülése a görbe paduczot, mert egyébként paduczszer: tehát a népnyelv a hasonlatot követi s így alkot is. Ebbl pedigaz is következik, hogy a nép eljárása megfelel annak a szabálynak,a melyet a tudományos természethistória atyja, Linné, felállított,kimondván, hogy a tárgyaknak elnevezése valamely tulajdonságraalapítandó, a minek a mondott hal tudományos neve meg is felel,t. i. Pelecus, a görög ntkexvg^ fejsze, tehát a hasfél élére czélozvacultratus a latin culter, kés, az alakra czélozva.A második példa im ez.A legújabb halászati irodalom a hal úszószárnyait «pará»-nakmondja, mely szóval a halász azokat az úszó fácskákat nevezi, a melyeka kerítháló fölét a víz színén úszva tartják.Ez a pára azonos a pallóval,tehát átjáróval, hasonlat utján azért, mert a fácskák akkor, a mikora háló a vizet átfogja, a palló képét nyújtják ;bizonyítja ezt e fácskáknakszámos neve : palló, pallóka, pala, palla, pálha, pára, póta, pluta.A párát tehát már ennélfogva sem lehet a hal úszószárnyára alkalmazni;legkevésbbé pedig azért, mert a halat nem az úszószárny tartjaúszva — a hálóföle értelmében — hanem a fajsúlya: úszószárnyarendeltetése szerint szakasztott az, a mi a madár röpül szárnya: minda kett a helyváltoztatás eszköze, mködése, szerkezete szerint csavartermészet, tehát egy elvre vezethet vissza.Ennek tehát szárnynak kell maradnia s a magyar halászember sáltalában a magyarember szabatosan oldja meg feladatát, a midnmondja: « madárnak, bogárnak röpül szárnya, a szélmalomnak hajtószárnya, a halnak úszó szárnya vagyona.

:»;A KÖNYV TÖRTENETE. I IAz utóbbit így részletezi«A süllnek van els és második sörénye, van kormánysörénye,van állaszárnya. hasaszárnya és a farkon kormánya.Ez a képzelhet legfinomabb megkülönböztetés, és összevág ahal úszószervezetének kihatásával is, mert a háton lev rész valóbansörény s a kormánysörénynyel együtt csak iránytartó ; az állaszárnyaés hasaszárnya a hajtók, tehát szárnyak ; a fark csapása adja fképenaz irányt; a többi különböztetés pedig a «hal)) hozzáadásával történik,azon a soron, a melyen a malomszárny, madárszárny, bogárszárnyhalad; tehát; halsörény, haiszárny,halkormány.Ez a két példa — úgy gondolom — elégségesannak bebizonyítására,hogy a nép nyelve kincses bánya, a melyet elhanyagolnunknem szabad —; a ki tévedezett, ám forduljon sarkon s térjen e bányához;úton-útfélen kínálja az kincsének színét-javát.Igen ám, de azt mondják, hogy a tudomány sok ismeretkörre terjed,a melynek tárgyaira, fogalmaira hiába keressük a nép száján anyelvi anyagot.Ez tökéletesen igaz ; de nem kevésbbé igaz az is, hogy ha ezekbenaz ismeretkörökben alkotnunk kell, a nyelv géniuszának törvényétnem az íróasztalon, sem fogyatékos szótárakban, sem egyesképzk kínpadján, hanem egyedül az él, romlatlan népnyelvben,régi idk nyelvemlékeiben találjuk meg. És ha ezekhez folyamodunk,ha behatóan, szeretettel foglalkozunk velk, akkor nyelvérzékünkfinomul s ez rávezet a helyes alkotásra is.A mveldésnek egyetlen fegyvere a nyelv ; feladata magasztosde nehéz is, mert hivatása egyfell az, hogy fejleszsze a tudományt,másfell az, hogy e fejldéssel él hatást gyakoroljon a nemzetegészére.Az él hatás pedig abban a perczben megsznik, a melyben ahatások kölcsönössége megakad, a közérthetség megcsökken ;vagyisa mely perczben a nyelvfinomítást az önkényes alkotás váltja föl.Valódi remekíróink mély hatása abban rejlik, hogy öntudatosanközérthetségre törekedtek ; ápolták az él népnyelvvel való szerveskapcsolatot. Arany, Petfi ebbl a szerves kapcsolatból merítettékazt a bámulatos hatalmat, a melylyel a szépirodalmi nyelv romlásátmegakadályozták s a helyes irányt megteremtették.

12 BEVEZET.És legyen az az irodalomnak bármelyik ága, ha él hatásra törekszik,csak azon az egy úton ériel.Nem arról van szó, hogy, például a természetrajzi író egyszersmindnyelvész is legyen. Tudom én azt, hogy két úrnak jól szolgálninem lehet; de az «író» czím igen komoly; súlyos föltételekhez vankötve ; ezeknek pedig legelseje a nyelv szabályszer használata, ahelyes, ép nyelvérzék, melynek ismét legtermészetesebb köszörjea romlatlan népnyelv maga.A magyar természetrajzi író nem vonhatja ki magát ez alól ; sajáthasznára való tekintetbl s még egy más okból sem, mely nem egyéb,mint az, hogy egyedül ö van hivatva arra, hogy a népnyelvnek és arégi nyelvemlékeknek természetrajzi elemeit helyesen értelmezze,a szóról a tárgyra, a kifejezésrl a fogalomra helyesen következtessen;— egyedülvan hivatva erre, mert nála van meg a kell tárgyismeret.Mind ennek tiszta tudata vezetett és ösztönözött vállalkozásombana magyar halászat mesterszavainak összegyjtésére és e könyvbenvaló alkalmazására.Azonban a már fölsorolt tíz pont közül a tizedik, a mely az elsponttal kapcsolatos, külön munkát követelt, mert bizonyos, hogy amagyar halászat történetét a népies halászat kell ismerete nélkülmegírni nem lehet;mert egyedül a népies halászat adhatja meg helyesmagyarázatát azoknak a kitételeknek, a melyek a halászatra vonatkozórégi okiratainkban oly gyakran találhatók. Ez serkentett arra,hogy, bár vázlatosan, de mégis foglalkozzam a történelmi részszel is.^És most megmondom azt is,hogy egészben véve mire törekedtem.Ezt a könyvet nem irta tudós ember tudósok — a szó czéhesértelmében — kielégítésére, hanem írta egyszer magyar embermagyar emberek okulására, általános mveltséggel bíró emberektudásvágyának kielégítésére.Szememet nem vetem a magasba, sem a külföld felé, mert valójábancsak az lelkesít, a mi lelkesítette régibb íróinkat, kik elljáróbeszédjeikkel megmondották, hogy a nemzetnek akarnak használnis ezt a könyvben be is váltották ; én is erre törekedtem.Ez a törekvés hozta magával azt is, hogy az a munka, a melyete könyvre fordítottam, nekem nem fáradság, hanem élvezet volt; csak

A KÖNYV TÖRTÉNETE. \}azt sajnálom, hogy mélyebbre nem nyúlhattam; — a mi azonban nemrajtam, hanem a viszonyokon múlt.Még egy kötelességem van; teljesítem, mert az szinte tiszteletés hálaérzet kifolyása: számot adok arról a támogatásról, a melybenrészesültem.Legnagyobb hálával tartozom Semsey Andor és Szily Kálmánbarátaimnak, a kiknek támogatása nélkül ilyentermészet vállalathozhozzá sem foghattam volna; hasonló értelemben tartozom hálává!Fornszek Sándor és Dr. Turnovszky Jen kipróbált barátaimnakis.A magyar történeti részben támogattak :Fekete Zsigmond számosjegyzettel, Dr. Hampel József és neje Pulszky Polyxenaasszony, Thaly Kálmán, Nagy Gyula, Frecskay János és különösenMajláth Béla barátom.A mesterszavak és halászszerszámok gyjtésében a következkvoltak nagy segítségemre:A Balatonmelléken :b. -füredi járásbirák ; MagyarMészöly Gyula enyingi, Mórocza KálmáxJános veszprémi kanonok és KardosGyörgy keszthelyi halászmester.A Bodrogközön: bold. Hegeds László képvisel, Szinyei GerzsoNtanár; Buda János és Fürjész Tamás ref. papok.A Bódva mentén: Dr. Horváth Géza és Dr. Schmidt Sándor.A Duna mentén: Földváry Mihály Pest-Pilis-Solt és Kis-Kunmegyealispánja. Tuba János Rév-Komárom város fjegyzje ésFanda János halászmester.A^ Ecsedi láp vidéken: Dr. Serly Gusztáv Szatmármegye forvosa,ScHuszTERiCH Ignácz Nagy-Károly polgármestere, BodokyGyula Börvely -jegyzje, id. Kiss Áron ref. esperes.A^ Ipoly mentén: Moháry Gyula r. k. plébános.A Mos^tonga mentén: Krappenheim József r. k. plébános.A7 Olt mellékén: Báró Rauber Ottó, Zathureczky Gábor^Diemár Károly kir. ügyész és útitársam, Barabás Sándor ügyvéd.A Szamos mentén: Gámán Zsigmond.A Tisâ mentén: Szegeden: Bertalan Alajos tanár, ReiznerJános fkönyvtárnok; Tápén: Hegeds István jegyz; Csongrádon:Eder János tanár.

»14 BEVEZET.A Velencééi tó mellékén: Boné testvérek, Meszleny Lajos képviselés Sárközy Aurél alispán.A Kornádi réfségen: Nagy Dánmel ref. pap.A Latorcâ mentén: Lám Gyula ügyvéd.A Sêrnye mocsár vidékén: Férge József ref.pap.Fogadják tlem egyenkint és összesen forró köszönetemet.De nagy hálával tartozom kedves magyar halászbokraimnak ésfelekezeteimnek is, a nagygazdától a futosóig, a vezerestl a jegellig,az öreghalásztól a kis keczésig; s hogy már egy-kettt meg isnevezzek, hát Petneházy Ferencz uramnak Körös-Tarcsán, KunFerencz uramnak Kenessen, Csíkos Antal, Böröcz Mihály ésKopp István uraiméknak Szegeden, öreg Biassi János uramnakTápén, GALAMBOséknak — Szalay János öreglegénynyel — ésTuba István uraiméknak Komáromban, öreg Máthé Ábel, TarJános és Kántor Illés uraiméknak Kopácsiban ; végre s Tihanydisznósi halászbokrának, nevezetesen Kis Péter kulcsosnak, NémetViNCZE jegyznek, Pálfi Károly gyalogszer haleladónak. MajorJános kocsiszer haleladónak. Molnár Imre kisbirónak, FarkasPéter hegyenjárónak. Kovács József és Kovács Vincze halásztársaknak.Ezek egytl egyig igaz magyar emberekhez ill nyíltsággal éskészséggel — sokszor azt se kérdve, ki vagyok, mi az állásom, vagymesterségem — de még nevemet sé tudakolva — helyt állottak, mindentelszedtek, értelmesen megmagyaráztak, semmi fáradtságot nemsajnáltak ;noha nem egy van közöttük, kire hetven-nyolczvan év terhenehezedik, ki rég megette javakenyerét; de azért még ma is keményenfogja a kormányt — k mondják: «mind halálig, mert igazmagyar halászhoz így illik !

AZ EMBER ES AHAL.A Föld kérge állandóvá lett, megszilárdult. Hegységei föl voltakvetve, sikföldje ki volt terülve. A víz és a szárazföld elváltak egymástól.A régi korszakok éllényei — állatjai, növényei — a melyeketmost ásatag alakokban csodálunk s a melyekben az emberi tudás azéletnek és alakjainak keletkezését, fejldését kutatja, mind a földrétegzeteibe temetkeztek.A fejldés és átalakulás során s a letnt alakoktól eredve ismétmások keletkeztek, olyanok, a milyenek a megifjodott földkéreg természeténekmegfeleltek,a mink rajta megélhettek.A földkéreg legifjabb rétegzetén akadunk az els emberi nyomokraés el kell fogadnunk, hogy az ember itt ébredt öntudatra. Ezöntudata lassan fejldött s az emberiség egészét véve, lassan fejldikmég ma is. Az öntudat fokát pedig azok az életviszonyok határozzákmeg, a melyek között az ember élt és él. Tanuja ennek az a Nap,mely ma iselárasztja a földgömböt éltet sugárözönével. Ez a Nap, aföldgömb egyetlen fordulása közben, bevilágít földrészünk magasrafejldött míveltségébe, abba, mely arra sarkalja az embert, hogy sajátlétének végs titkait megostromolja, szolgájává tegye a tüzet, a vizet,a levegt, a villámot és mindent; de bevilágít az a Nap az éjszaki sarktájain az eszkimó kunyhójába is, ki többre tartja a jó szigonyt, mint amvelt ember azt az érzékeny szerszámot, mely az élet legparányibbmozdulatáról is biztos hirt ád ; és odatekint ugyanaz a nap a délszaktájaira, a földkéreg utolsó forradalmából kifelejtett Ausztráliába is,merben elüt életével, az öntudat legalsóbb fokán álló, majdnemállatembereivel.És ime !Az egyik ponton az ember mesterségesen költi, tenyésztiaz édes vizekhalait és a halászhajóknak ezreit meneszti a tenger végtelenségébe;itt a hegyi patak kristályos, sebes vizébe veti a finom

;l6BEVEZET.horgot, a melyre mesterséges legyet hazudott; amott óriási hálókkalszántja, szri a tenger vizét, s a fogott prédával világra szóló kereskedéstz.És azon a másik ponton az ember meglábolja a vizet, kitapogatjaa halat — eszköze a puszta kéz, épen úgy, mint a hogy a halászósas eszköze a karom és a csr.Egy és ugyanazon a napon látjuk az embert a fejldés legmagasabbfokozatain és a legnagyobb elmaradottságban is.De lenni kellett idnek, a midn a "természet ura» az emberiségértelmében bölcs korát élte.— Vájjon milyen lehetett azrAz anyatermészet ölébl kikelve, négy hatalmas ura akadt, kialkut nem ismert, kinek föltétlenül engedelmeskednie kellett. Szerencséree négy hatalom nem csak parancsolt, nem csak zsarnokoskodott,hanem oktatott is.Ez a négy hatalom az éhség, a szomjúság, az álom és a szerelem ;—hatalom az ma is s az marad, a míg e földön ember él.Ezek tanították az embert érzékein át az életre ; ezekbl kelt kiaz, a mit szellemnek nevezünk s a mi az embert az állattól megkülönbözteti.E nagy hatalmak nyomása alatt a szem nemcsak nézett, hanemlátott is ; ezekhez szegdött a szaglás, az érzés és az ízlelés, a melyeketaz ember, szervezetének sajátosságánál fogva, másképen alkalmazott,mint alkalmazza, szintén szervezeténél fogva, az állat az övéit.A röghöz kötve, az ember még fegyvertelen is volt ; a négy hatalomreávezette a fegyver kiokoskodására, az óvatosságra, a viszonyokfölismerésére, fölhasználására.Hogy álmát biztosítsa, fészket rakott az serd hatalmas fáirabetelepedett a barlangokba, czölöpre építkezett a vizek színe fölött.Az éhség vezette a síkon, a hegyen, a völgyben és az erdn ; aszomjúság odavezette a vizekhez.Látta, mint csapott le a sólyom áldozatára, mint ragadta el azerd dúvadja prédáját; látta, mint táplálkozik más madár az erdbogyójával, sok állata rétség füvével, s — talán ezekhez folyamodottlegelbb is; hiszen röpülni nem tudott, a dúvadat nem követhetteeljárásában, mert teste fegyvertelen volt.De tökéletesebb szervezeténél fogva máskép hatott reá az oktatók

»;AZ EMBER ES A HAL.I7oktatója, a tapasztalás is, mint hatott az alsóbbrend állatra : ez tettelassanként «a természet urává.Tapasztalatait összegezte skivonta a tanúságot: itt rejlik lényénekfelsbb volta.Ez vitte reá a kisegít eszközök sokaságára, sokféleségére ; különféleviszonyok között azoknak megválasztására és biztos alkalmazására.És a negyedik nagyhatalom, a szerelem, t nem csak besugárzottá,hanem emelte is; mert korlátot szabott az egyén határtalanönzésének, a midn családossá tette s a család gondozását, fentartásáta párra bízta.És az így alkotott ember a vízhez iskötve volt.Valahányszor szomjúsága a vízhez szólította, mindannyiszor belepillantottaz éltet elem mélyére sminden bepillantás oktatta.Megismerkedett a víz életével is.Megfigyelte a halat, mint veti föl magát a víz fölött röpködrovar után ; látta a nagy ragadozó halat, mint nyelte el a kicsinyt éslátta a hal rohanását a vízre hullott levélre s azt is, hogy megcsalatkozott.És viszont látta azt is, hogy a halászó sas kémkedve röpül avíz fölött, sajátságos szárnycsapással ott a magasban megáll, hirtelenülelreveti karmait, lecsap a vízbe, elfogja s viszi a halat ; láttaa halászcsért, a küszvágót lecsapva vagy szedegetve halászni ; ésvégre látta a gémet türelmesen helyt állani, hegyes, hosszú csrévelvillámgyorsan a hal felé vágni : megtudta, hogy a hal is eledel s utánavetette gondolatját.Észrevette, hogy az áradozó patak, visszatérve medrébe, vizet,halat hagyogat a gödrökben ; észrevette, hogy a tószélek nádja megmozdults hogy ilyenkor a nagy hal törtetett rajta keresztül.A bokor tövise, a melybe az az ember beleakadt, reá vitte apeczekre, a melyre a férget reá húzta, hogy — talán háncsra kötve —odadobja a halnak ; a gémtl vehette a szigonyt ; a patakmellék gödrétl,a víz apró tükrét falszeren körivev nádtól tanulhatta a rekesztést;a fától, a melyet a vihar a patak medrébe döntött s a mely avizet felduzzasztottá, de vízmentén apasztotta is, tanulhatta a dugástvégre a tó hínárja, mely a halat megkötözte, taníthatta meg a hálókkötésére.A hal életének megfigyelése, az ezer jelenség és véletlen, a mely-Herman O. a magyar halászat. ^

l8BEVEZET.nek az ember tanúja volt, ezek tanították t a halászatra. Egybevetettemindezeket másnem tapasztalataival s kieszelte szerszámainaksorozatait.Saját keze fogásával, a kitapogatással kezdhette, aztán átmehetettsi barátjára, a fára, nádra, innen a vizek eldugására — nagykésna tüske révén a peczekre, horogra és szigonyra.Nem történet ez — csak sejtés; a « talán » bizonytalansága!Az els tapasztalatszerzésnek hosszú, rögös útja volt az, a melyena halászat fejldött; az élet ezernyi ezer szükségének kellett közrehatnia,a míg fejldésének csak legalsóbb fokozatait is elérte ; nagyút, míg fölfedezte a kovaszilánk lerepesztését, hozzá a kötanyagotselkészíthette a szigonynak legels alakját.És milyen hosszú út lehetett az, míg a csontnak, a szarvas agancsánakkiformálását megtanulta, míg reájött bizonyos növények rostozatára,míg megtanulta a fonalkészítést, a hálók kötözését akkor, amidn nem hatott még a gyermek nyiló szemére, a serdül Ií]ú ébredezértelmére az emberi szorgalomnak és tudásnak végtelen tárgyözöne!Mert hiszen akkor csak a szz természet mosolygott reá —de rémítette is villámaival, dörgésével s más jelenségeinek megfoghatatlanságával.Mily hosszú út volt az, mely az embert az érezek fölhasználásáigvitte ?És ha mégsem volt olyan hosszú az az út,legalább ott nem, a holaz emberiséget osztályozó hatalom a viszonyok kedvez volta,könynyítettemeg az eligazodást ?Hátha a bölcs korátél emberiségnek legalább egyes részei, atermészeti viszonyok kedvez hatása alatt úgy fejldtek, úgy okultak,mint fejldik és okul a csecsem édes anyja szeretetén, gondoskodásánrEz a gyermek hallja a szeretet hangját s érzi hogy az ;—csak ahangot hallja — a szót meg nem érti — és hangot ad is; gyönyörködikbenne, ismétli és ismétli.S a mint az anya szól, abból a tiszta gyermekszembl kitör azeszmélet sugara; egész lénye ott csüng az anya mozgó ajakán — ahangból gyügyögés, ebbl érthet szó s mind értelmesebb beszédlesz — és bámulatosan rövid id multán már kicsillan a gyermeksajátossága, egyéni volta; — az eszmék lánczolata, bizonytalanul bár.

!AZ EMBER ES A HAL.I9de indul ; sthogyan fejldött kia képzelet is szárnyalni kezd — azt sem tudjuk, mikor,mindezHátha az anyatermészet szava, ezernyi jelensége is úgy hatott azsemberre rEzen az ösvényen tovább nem haladhatunk.Az éleselméjség ostromolhatja ezt is ; de az önbírálat hamar reátanít, hogy az éleselméjséggel testvére, a képzeldés is ott van, s mintkönnyebben mozgó útitárs, magával ragadhatja.A való, az igazság, lényege szerint nem ismerhet fel a képzeletútján ;az tapasztalást követel.És mit mond a tapasztalás az semberrl és a halról r Azt, hogyaz sember jókor — már igen jókor — hallal élt; hogy a mint ahalászat fejldött, mindinkább a vízhez kötötte az embert; a vizekhalashelye marasztotta, a társsal szövetségre birta, tehát telepít hatástgyakorolt; inkább, mint a vadászat, melynek természete kalandozásrabirta — még ha szövetségben zte is.A tengerek mellékein felhalmozott skori konyhahulladékok nagytömegei a halászó ember tartós ottlétét magyarázzák nekünk ;bennöklátjuk els csíráit az emberi társadalom fejldésének, melynek a tartósmegtelepedés ffeltétele.S minél inkább halmozódnak az skorszakok reánk maradottember-nyomai, minél inkább közeledünk a történelmi korok felé,annál jobban vehetjük ki azt, hogy a halászat népfoglalkozás volt,sokkal inkább mint a vadászat ; s ez érthet is.A vad futott, mint fut ma is a megtelepedett ember környékérl;megszerzése mind nehezebb lett. A hal megmaradt s minthogy életénekminden mozzanatával a vízhez volt kötve, az ember mindig tudta,hol keresse.Hozzájárult a hal szaporasága is.A vad, az ember szükségéhez képest,csak gyengén szaporodott,megszerzése veszedelemmel járt; a hal kifogyhatatlan tömegekbenkínálkozott. A vad a szárazföldön, tehát hasonló viszonyok között vetteföl a harczot az emberrel,érzékeinek élességében sokszorosan felülmúlta,s így kijátszhatta, sokszorosan legyzhette.A hal egyedül a vízre volt utasítva s az embert minden tapasztalásaközelebb vitte ahhoz, hogy teljesen hatalmába kerítse.Az él lények közül vizek mentén a halra esett a súly az s emberháztartásában.2*

:20 BEVEZET.A voguloknak van egy si hitregéjök, mely a teremtés menetérl,az ember értelmi fejldésérl emlékezik s naiv egyszerséggelsok igazat mond.*Numi Tarom ott az embernek oktatója s reá tanítja a vadászatra sa halászatra is; de st egyenesen meg is teremteti vele a vadat, a halat;— elég jellemz, hogy a halat késbben mint a futó és a szárnyasvadat. Numi Tarom ad az embernek kétféle halat s ez elviszi azAszbelihalat a nagy folyóba, a Jabelit a kis folyóba, a tóbelit a tóba.Hét tél elmultával utána néz az ember, és úgy találja, hogy a halmegívott ; s a víz színéig felszaporodott ; de ekkor az a kérdéshogyan kerítheti meg rNumi Tarom rátanítja,hogy nyáron a folyó torkolatát, a tó kifolyásátczégével és vészléssel rekeszsze el ; hogy a fa háncsából ésvékonyra hasított gyökereibl varsát kössön, a melybe a hal magamegyén belé. Télen a kis folyót és nagy folyót téli vejszével kösseát, a melybe a hal magától téved belé. Ez a rekeszt halászat — mintlátni fogjuk — minden valószínség szerint a legsibb mód.A Numi Taromnál járt ember ekkor elindul s tanítja a népeket— halászatra is. Megtanítja a hálókötésre, varsafonásra, a vészlésre,a czége és a vejszeállításra.A varsás háncsból és hasított gyökérbl köti varsáját ; a hálós ahegyen term — alkalmasint csalán — növényt nyvi, szálaiból fonalatsodor és hálóvá köti, megcsinálja a kecze- és kerít hálót, melyutóbbihoz a kötelet a fák háncscsa adja neki.St az ember els ragasztéka, a melylyel az íját két félbl enyvezteössze — e hitrege szerint — egy kecsege féle halból kerültki;— a mai vizahólyag!Így hozta ezt haza Reguly Antal északi tájakról s adta ki illHunfalvy Pál.kegyelettelÉs, a ki rá mondja, hogy mind letnt, a mire Numi Tarom azembert tanította, annak nincs igaza:mert a Kraszna szegény magyarhalásza még mai napon is tisztán háncsból készült szerszámot eresztgeta vizek méhébe.* A Vogul föld és Nép. Reguly Antal hagyományaiból kidolgozta Hunfalvy Pál.1864. Az e hitregébl következtethet szerszámokat saját felfogásom szerint adom, hogya késbbiekkel összhangba hozzam.

;A TÁRSADALOM ES A HAL.Az skori nyomok hallgatag világát a beszél hagyomány, ezt azÍrott történet váltja föl.A hal nemcsak az emberi társadalom anyagiasságában, hanem eszmevilágábanis mind nagyobb tért követel magának ; az ember hitébefogadva eléri a szentséget, csodák tárgyává lesz ;följut az égbolt csillagvilágába.Mindez fényes tanúbizonysága annak, hogy a társadalomkorban érezte a hal fontosságát.mindenAz assziroknál, fönicziaiaknál, Sziria és Egyiptom népeinél a hal,mint minden állat, mely a társadalom fennállására hasznos volt, azoltárokra került s mint szent állat tiszteletben részesült; — e népekpapsága állítólag ezért nem élt vele.A Pythagoraeusok tartózkodtak tle, mert a hallgatásnak — mintferénynek — jelképét látták és tisztelték benne.A régi Lykia jósai jövendt mondtak a hal megjelenésébl, távozásából.Az ó-egyiptomiak alakos jegyírásában, a hieroglyphben, a halalakja igen gyakran fordul el, mint a bség és a gazdagság jegyeazzá avatta a szent folyó, a Nilus halakban való áldása.A klasszikus korok népeinek hite, képzelete külön istent adott avizeknek sa bennök él halak seregeinek.Neptunus, a vizek istene, háromágú szigonynyal uralkodik a halaktöméntelen seregein s Proteus, a jósló alisten, rzi a fisten tengeriborjait* az egyiptomi vizek síkján,mélységében.E korok képzmvészete megragadja a halat is, rávési szobraira;befogadja faliképeibe.* A delfin, melyben akkoron még halat láttak.

:22 BEVEZET.És belékerül a hal Martialis költészetébe, ki a tengeri ponty, aMullus fölséges voltát magasztalja.E hatalmas kor meghanyatlik ; Rómaalapítójának utolsó, satnyanemzedéke a dzsölésbe fúl s a végs vonaglása, az obsonium — ahalas lakoma is; — ott szerepel azután Martialis költ Mullus hala,melynek minden egyes darabját a dzsölök prédasága mai érték szerintötszáz forintokkal fizette meg.És mint mindig volt és mindig lesz, úgy történt az akkoron isfölemelkedett az igazság, törvényt ült és megkezdé hódító menetét,mely máig tart ;—megjelenik, néha mintha örökre leszorulna, deújra smind hatalmasabban feltámad.Az igazság, az emberszeretet, az egyenlség, a testvériség és akönyörület tanához a hal sokszorosan fzdik hozzá.A magasztos tanok hirdetjének szimbóluma a hitbuzgók magyarázataszerint a halnak görög neve: 'ÍX0T^\ azaz «Ichthüsz», jelentésepedig : î^íTovg Xqkttoq Seov 'Ti'óg ^7t>i/y^ ; magyarul : JézusKrisztus Isten Fia Üdvezit. Ezt jelentené a görög felirat Krisztuslegrégibb képein.És az újszövetség könyvében ott látjukKrisztust Galilea tengerénél,Genezareth tavánál, mint választja apostolait a halászok közül,hogy emberhalászokká avassa ; a kétkednek mondja, hogy vesse azamfiblesztron és szagéna hálót * a vizek mélyébe, és ime a háló szakadásigtelik meg halakkal ; a hegyen oktatva, két hallal és néhánykenyérrel vendégeli meg a hivk nagy tömegét ;az igazság hálójávalkifogja az embert a tévedések tengerébl, a hol szaporaságávalmegmutatja az utat és a módot az igazság terjedésére.Innen származik a pápák halászgyríije ; rajta van Péter apostolalakja, a mint hajón állva, beveti a hit horgát a tévedés tengerénekmélységébe.Régi családok si czímerében sokszorosan fordul el a hal, melyezen a helyen a hazaszeretetet és az óvatosságot jelenti ; igen, mert ahal föltétlenül hséges a maga eleméhez, a vízhez, onnan ki nemvágyik ; ha az erszak kiveti belle — meghal ; és a kisértés, mely anagy erények örökös ostromlója, megtanította az óvatosságra.* A vetháló.

A TÁRSADALOM ÉS A HAL. 2}A hal a tisztaságnak is jelképe s a középkor hitbuzgósága, mely avallás rendeleteit oly szigorúan tartotta meg, böjti eledelt csináltbelle,más állatok húsától megkülönböztette. Ez azokban az idkbena halászat méltóságát emelte, halgazdagságot teremtett s a halat amegélhetés fontos tárgyává avatta.Azokkal együtt, a mikkel a csillagászat tudománya az égbolt ragyogóvilágát benépesítette, hogy fölséges igazságait a természetképeivel, az emberi elme és képzelet szüleményeivel kapcsolatbahozva, az emlékez tehetség számára mintegy kedvesekké tegye, ahalak is odakerültek ; idszámítás szerint a februárius — régentén« halak hava» az hónapjuk s oda tartoznak az ekliptika csillagképeiközé.A csillagászat tudományában jegyök ez:Az a csillagzat, a melyhez a hal kötve van, a fölöttünk ragyogóégbolt déli tájára esik, a költk csillagzata — a Pegazus — alá s azels rangú Fomahand csillag közelébe.A hal gazdasági jelentsége két tulajdonságára vezethet visza: azegyik az, hogy még a legkisebb patakcsában is csak akad — ha hitványis, de akad ; a másik az, hogy mérges hal nincsen, mindnyájaelkölthet eledel.Különböztetés csak jó és silány, kövér és sovány, nem szálkás ésszálkás közt tehet s ebbl a különböztetésbl következik, hogy agazdag és szegény megosztozik rajta,^mert csak értéke különböz.Az egyik kikeresi azt, a melynek húsa finom íz, szálka nélkülvaló; a másik beéri a jóízvel, ha szálkás is s mind a kett avval atudattal költheti ela magáét, hogy egészséges táplálékkal él.A hal a szárazra vetve nemcsak elhal, hanem hamar romlik is.Az ember mindenkor azon volt, hogy valahogyan megóvja az enyészettl.Kieszelte a sózást, az aszalást, az olajba-, eczetbe-, fszerszámbavaló fzést, a füstölést.Hogy a sózást már a régi korban ismerte, errl tanúskodik az,hogy a görög nyelvben a sóshal kifejezésére megvan a szó, a« o"a7rt(>(^//c »> ; * de ez a mesterség feledésbe ment.Az, a ki a sózást újra fölfedezte, az emberiség hálájátérdemelte ki.• Ekkoron, épen úgy mint ma is, leginkább a hitványabb keszegfajokat sózták ésszárították.

24 BEVEZET.Ez a hollandus Beuckel volt ki 1 397táján alkalmazta a sózást a heringres evvel majdnem olyan jótevje lett a szegénységnek, mint1585-ben Drake, ki a burgonyát hozta földrészünkre.Mind a ketten a szegény zsellér viskójától hárították ela szegényember legkönyörtelenebb, legborzasztóbb gyötrjét, legádázabb ellenét:az éhhalált.A fentartásimódok nyomdokain, vagyis alapján fejldött a halászatnemzetgazdasági és kereskedelmi hatalommá, melynek nagyságárólóriási számadatok tesznek tanúságot.Angliában csak az édesvizek halászata nyolcz-kilencz milliórarúgse nagy pénznek majdnem felét a jól megvédett nemes lazacz adja ki.Csak Skócziából magából tizenötezer halászhajó indul évenkénta tengeri halászatra, a mely körül negyven nyolczezer ember serénykedik.Francziaország halak után közel húsz millió forintot forgat; tengerihalászata huszonnégyezer hajót és százháromezer embert foglalkoztat;egyedül a tkehal — stokfis — körül közel hatszáz hajóorra szántja az óczeán síkját és tizenegyezer ember van talpon.Norvégiában közel háromszáz nagy és kilenczedfélezer kisebbhajó száll ki a tengerre s a halászat gyakorlása harmincznyolczezerembert szólítmunkára.Van év, a melyben egyedül a hering ötvenezer embernek ad munkátés kenyeret.Oroszország csak halikráért egy millió forintot kap a külföldtl.Olaszországnak tizenkétezer hajója, dereglyéje ereszkedik a tengerre,harminczezer halásza serénykedik s szerez évenként negyvenmillió lirát.Hát Magyarország? .Az ország fölséges vizeinek partján megállhat a magyarember,elmondhatja, hogy régentén — a mohácsi vész eltt — volt hatalmashalászata s hogy ma nincsen, az másokon múlt; de hogy legyen,az egyedül rajta áll.

A MAGYAREMBER ES A HAL.Magyarország áldott földjén megvirrad ; a Nap fölkel, azután delels a midn ideje megérkezett, vagy inkább lejárt — nyugvóra tér,leáldozik.Mindennap ismétld útján úgy jár e darab földdel, mely a mindenségnekcsak egy parányi porszeme, mint a búvár, kiegy vízcsöppetmerít a mindenségbl s ezt a nagyítón át nézi: a Nap épen úgy,mint a búvár a nagy világ kicsinyített képét látja maga eltt; ez egyvízcsöppben. amaz egy nemzet életnyilvánulásaiban.A Nap betekint a tudomány mívelésére szentelt fényes palotákablakán, hol mvelt ember a tudomány feladatait megfejteni igyekszik; betekint a gazdag palotájába, mely bvelkedik pazar fényben smindabban, a mi az ember földi létét kellemessé tehetné — ha azember beérné vele ;de betekint ugyanaz a Nap a faluvégi czigányputrijába is ; mezitelen gyereksereget lát — Ausztrália kicsinyítettképét.S a míg a magyar felföld sebes patakjánál a «pisztrángtúdós)>ki horgát ; a míg a Székelyföld havasainak tövén a közszékely a kakastollas-gallérjából kitépi a vöröset, hogy mesterséges legyet hazudhassona horogra saddig a czigány meglábolja a vizet,vetireá csalja a göbe lengjében leselked pisztrángot;puszta kézzel tapogatja ki a halat ',"vagy a tó szélén lekuczorogva, a vad rózsa hegyes, görbe tüskéjétköti az apró küszhal hasa alá, madzagnál fogva beereszti ezt a nagyfurfangot a vízbe—êz azt jelenti,sa midn a foga fehérét vigyorogva kimutatja,hogy a tóság vad kalózhala, a csuka, rajtavesztett.A míg a Tisza, a Duna öreghalásza száznál is több öles hálóivalszántja, szinte megszri az sfolyamok vizét; s a Balaton bérlje háromszázöles hálóját nagy dereglyén álló vasdaruval húzza ki a magyartenger hullámai közül: addig a Tisza, Duna szegény fenekese az

20 BEVEZET.skori czölöpépítményekbe visszavágó fentvel keresi a víz mélyébenelszakadt fenékhorgát, melynek pallóköve, böncsje is szakasztottolyan, mint a milyen volt a történelem eltti korok halászó emberéé.És végre a míg a «kor színvonalán álló» birtokos ezer mesterkedésselkölteti ki a halat, lajstromba foglalja a peték s felszabadított halakszázezreit: addig a havasvidék sötét fenyvesében nesztelenül lépegetaz orvhalász lába, keze nyalábra szedi a méregfiivet — az Euphorbiát— , azután begázol a patakba, a víz alá, nagy kre nyomja amérges növevényt, egy másik kvel töri, zúzzaa patak vize átmérgesediks a nemes hal és minden, elkábul, oldalra fordul — a leggyávább,legnyomorultabb gyilkosság áldozata válik belleíme Európa és Ausztrália kicsinyben. A Nap egy járóján mind akettre szórja sugárözönét — itthon!És ennek a kisvilágnak bölcskora milyen volt? Erre a könyvtörténeti része úgy, a hogyan teheti,megadja a feleletet.Annyi bizonyos, hogy a halászat a magyarságnál már si korbanis valódi népfoglalkozás volt ; errl tanúskodik azoknak a vonatkozásoknaksora is, mely a magyar ember és a hal között fenáll s a melynekitta helye.A hal s a halászat mestersége családok, helységek neveibl szólott van a hal családok, vármegyék, városok czímerében ; ott van ahalásznépség dalaiban ; a halászság és nép közkelet példabeszédeibenis;mindezekkel tanúskodván a halászmesterség si voltáról.A "Halászok)) családja vetekedik a "Nagy)) és «Kis)) családokkal;bségével egy rangban áll a germán « Fischer)) -ékkel, kiknekbeszármazása magyar halász mesterszót teremtett, a « Fisért)), aCalepinus tizenegynyelv szótárában még « hal-kúfárt.Halfajok nevét a következ családok viselik : Csik, Csuka, Csukás(új idben Csukási), Czompó, Gadócz, Kárász, Keszeg, Viza; Vék,Vékei és Vékes, a jeges halászat véke vagy léke után.A halászatra vonatkozó helység és határnevek közül álljanak itta következk: Csanak — merít szerszám. Csukás, számos tó és halastanya.Halas város és puszta, Halasdozsd falu. Halasmez Liptó,Halastó falu. Halcsont puszta. Halász falu, Nagy-Halász Szabolcs,Tisza- Halász Heves, Szécsény- Halászi,Halászi Mosón, HalászópatakGyergyó, Halásztelek több, Harcsás falu Komárom megye, sok tónak»!;

:;A MAGYAREMBER ÉS A HAL.ÍJés halastanyának a neve; Jászfalu, a jász halról, Komárom m., KárásztóKornádi mellett, Keszeg falu Nógrád, Keszegfalva Komárom,Nagyhalas határnév Komádiban, Szák Komárom m., Varsád Tolna,Varsánd Arad, Varsány több, Vék falu Komárom, Vészt, a vészrl,Békés m. ; si vonatkozásúak, Csege, Czege, Czégény, Nagy-Czég,Kis-Czég stb.A hal a következ vármegyék czímerét diszíti :Bereg, Bihar, Szabolcs,Szatmár és Ugocsa; s ott van Adánd, Hidas és Kis-Kun-Halasvárosokéban is.A halászdalok gyöngye, mely a halászság szívére vall, im ez:Három hete, hogy a Tiszát halásztam,Könnyeimtl egy csepp vizet nem láttam ;Kifogtam a kedves rózsám kendjét.Kék selyemmel rávarrattam a nevét.A példabeszédek java, mely a kedélyt csillogtatja, im ez« Fejétl hiqlik a hal. » Ezt a latinnal együtt birja a magyarembers leginkább a rósz elöljáróra, országban, vármegyében, helységben, dea családfre is méri a kemény szót.oJól van, mint a hal a ví^hena, elemében van, semmi baja.« Eleven mint a csik», az elfogott esik nyüzsgésétl; jókedv, fris.«A halnál is e^és^séêsehh^, mondja Miskolczi Gáspár uram« Jeles Vadkertjében*) ;—ez már az egészség egészsége.«É/ mint a hal a ví^hen»\ balatoni szójárás: semmi baja.

28 BEVEZET.lászember ugyanarra, a mire a szántóvet evvel a szóval él:«ki mintvet,úgy arat».« A^ a hal a legszebb, a mely a hálóból kiugrik. » Ez egy általánosemberi tulajdonságot fejez ki ;—még az anyának is mindig az a legszebbgyermeke, a kit a halál elragadott tle.« Kivetette a hálóját » szép leány, szép menyecske — de a csúnyájais — a legény után, prókátor a per után, uzsorás áldozataután — a legrégibb mesterségek egyike.(^ Hálóbakerült», ha t. i. a kivetés sikerült.« Horogra kerül » leginkább a legény a lányéra — azután ott vergdika házasélet szárazán.« Átkozott a hal a harmadik vízben. » Az els víz az, a melyben ahal él, a második az. a melyben f, a harmadik az, a melyet az embera halra iszik : megromlik a gyomra, azért átkozott az a víz ; a hal bortkivan. Ez olasz barátok tanítása ; de magyarember regulája is.n Zavarosban halászik. »Ez talán leginkább közszólás, mely a fondorkodóhaszonleséstl a szemenszedett csalásig festi a becstelenségsrégi mesterségét.« Karó kö^t a potyka. » Mikor már a potyka a varsa karói közt van,akkor biztos a veszte — az embernek is, ha nem vigyáz. Az alkalomezer karós varsával állélete útján.« Csuka van a tóban n, a házsártos, kapzsi, békétlenked ember,mikor család, község, vármegye, ország nyugalmát zavarja ; de a tevékenyis, mikor a restség pocsolyájában az iszapot túró emberpotykátösztökélni kezdi.Ez, a mesterségen kívül, a magyarember viszonya a halhoz.

I.TÖRTÉNETI RÉSZ.

:I. A HALÁSZAT SKORA.E könyv élén álló, az emberrl és ahalról szóló fejezetnek irányamagában foglalja és kimondja, hogy a halászat az emberiségnek sifoglalkozásai közé tartozik.Mindaz, a mi a reánkmaradt nyomokból srégészeti tekintetbenismertetve van s a halászathoz tartozónak vehet, e foglalkozás siségérltanúskodik.A közkelet «ókor» és « skor » között mindenekeltt meg kellvonni a határt.A doloe: természete szerint,a történelmi kutatás módszere tekintétébl,a következ beosztás ajánlkozik1. A tulajdonképeni skor, mely még a földkéreg legifjabb alakulataivalösszefügg, — természetesen a mennyiben emberi nyomotmutat, — de sem felirattal, sem más, megfejthet jegygyei nem tájékoztat.2. Az ókor, mely feliratokkal és megfejthet jegyekkel kisebbnagyobbmértékben tájékoztat ; beleértve azt a kort is, melyet klaszszikusnaknevezünk, tehát a rómaiak és a görögök korát.3. A barbárkor Európa tekintetében a népvándorlás kora, melybár számos, de néma nyomot hagyott reánk.4. A történelmi középkor és végre5. Az újkor.Az természetes, hogy ezek a korok, helyesebben korszakok,egyenként is sokszorosan föloszthatók, ha arról van szó, hogy azoknakviszonyait, a maguk teljességében tárgyaljuk; de itt csak egyfoglalkozási ág, a halászat történeti vázlata forog szóban, avval azirányzattal, hogy a letnt korszakok jelenségei viszonyba hozassanakazokkal, a melyeket egy adott nemzet, t. i. a magyarság halászata nyújt.

:52 A HALÁSZAT SKORA.E könyv történeti tekintetben tehát a következ felosztást foglaljamagában1 . störténetáltalános tekintetben.2. Ókor, kiváló tekintettel a halászat módjaira.3. A magyar halászat múltja.a) Ösi módja, viszonyítva a jelenhez;h) Ok iratos része;c) A szerszámok si elemei.E felosztás megokolása az,hogy a magyarság él halászata sokatfoglal magában, a mi vissza vág nem csak az ókorra, hanem az általánosskorra is s csak úgy tárgyalható kell módon, ha az általánosrész nélkülözhetetlen elemeit elrebocsátjuk.AZ SKOR JELLEMZÉSE.A halászat störténetével sokszorosan úgy vagyunk, mint a földkéregképzdéseinek tárgyalásával.Reá mondhatjuk, hogy a földkéregnek ez vagy az a rétegzeterégibb egy másiknál, kimondjuk ezt a mutatkozó viszonyok alapján,úgy a mint az egyik réteg áttörte a másikat, vagy a mint az egyikbenél szervezetek nyomaira találunk, a másikban nem ; de arról az idrl,a melyben mindezek képzdtek, fogalmunk nincsen. Korszakrólszólunk, a melyet id szerint kifejezni, megkötni nem birunk.S ha az elttünk folyó, mérhet jelenségekbl megkísértjük azskorszakoknak id szerint való becsülését, oly óriási számadatokatkapunk, hogy elménk visszahökken.Egy szemünk láttára leszakadó vízzuhatag folyton mossa a sziklapárkányát s pontos méréssel meg is mondhatjuk, hogy mennyit mosle egy évtized alatt ; de ha a kapott számból arra a szorosra vagyvölgyre következtetünk, a mely láthatólag annak a mosásnak köszönieredetét : az évek százezrei kelnek ki számadatunkból.Ezen a téren minden csak viszonylagos értékkel bir, mihelyt azid kérdését vetjük föl.S az shalászattal is így állunk, már azért is, mert megítélésénélsokszorosan számot kell vetnünk a földkéreg alakulataival is.Az e téren való puhatolásnak két szilárd pontja van : az els az,

'AZ SKOR JELLEMZÉSE. 35hogy az ember kétségbe nem vonható nyomaira csak a földkéregalakulatainak legifjabb rétegzetein akadunk reá, a másik az, hogy enyomoknak emberi voltára reáismerhetünk.De az e nyomokból kisebb-nagyobb biztossággal megalkotottkorszakokat sem keletkezés, sem tartósság tekintetében számszerintkifejezhet idhöz nem köthetjük.A korszak szerint való osztályozást még más is nehezíti.Az ember értelmi fejldése kisebb-nagyobb mértékben, de mindigazoktól a viszonyoktól is függ, a melyek között él ;s ezek azokona pontokon, a melyeket az ember elfoglal, különbözk. Világos dologtehát, hogy az értelmi fejldés, azokkal a nyomokkal együtt, amelyek tle származnak, nem egyenletes s el kell fogadnunk azt,hogy a mióta az ember e földön van, egy és ugyanazon idbenértelmi különbségek is voltak, a melyek ott hagyták nyomukatmindazon, a mi tle ered.A mint ma áll szemünk eltt az ausztráliai néger egyszer hajítófájávals kerekre nyitott szemmel bámul az Armstrong-ágyúra, mely meztelentestére van szegezve :úgy, ha kisebb mértékben is, de megvoltez az skorban is.Ez már magában véve is nehezíti az osztályozást, mert szembeállítavval a veszedelemmel, hogy az egy és ugyanazon korszakbólszármazó fejlettebb és kezdetlegesebb tárgyat két különböz korszakbaosztjuk.Ezt a veszedelmet lényegesen fokozza még az a körülmény, hogyaz ember, a mióta e földön van, mindig mozgolódott; ama távoles skorban még inkább, mint bármikor is.Az értelmileg fejlettebb, sokszorosan oda került az alantosabbhelyére és nyomaik összevegyültek.Az egyik megrabolta a másikat ; cseréltek egymással ; ez isvegyített.Egy és ugyanazon a ponton hosszú idközökben különböz embercsaládoktelepedtek le :a nyom egymásfölé és egymásközibe került.Ez mind szerfölött megnehezíti az osztályozást s így a kezdetnekés a fejldés menetének biztos meghatározását is.S bizonyos határozottabb természet dolgoknál, például a halászatnál,még azt is tapasztaljuk, hogy oly tárgyak, a melyeket bizo-Hermán O. A magyar halíiszat.?

34 AZ OSHALASZ NYOMAI.nyos körülmények között, például kiásva, az skornak tulajdonítottunkvolna: sokszor igen elrehaladott nemzetek halászatában mégma isélnek.Mindez együttvéve nemcsak idre és idrendre nézve, hanemegyáltalában is csak viszonylagos értéket kölcsönöz az skorról szólófejtegetéseknek.AZ SHALÁSZ NYOMAI.Az srégészet rendszeres ásatásai, a barlangok kutatásai arra tanítanak,hogy az shalász nyomdokai elvezetnek a földkéreg alakulásainakif)abb korszakaiba.A barlangokban fölkutatott, halászatiaknak vett eszközök közöttmint legrégiebbek azok vannak elfogadva, a melyeket Boyd-Daw-KiNs, a kiváló angol barlangkutató, az úgynevezett Kent barlangból —Kents Hole — határozott meg.A két szerszámdarab csontból készült dárdaszigony ;srégiségét azmutatná ki, hogy a kardosfogú oroszlán csontjaival együtt találtatott.Az slénytan tudománya a kardos fogú oroszlánt — Machairoduslongidens — a földkéregnek úgynevezett « legifjabbplioczén» alakulatáhozsorozza, tehát ahhoz, mely a jégkorszakot s a diluviumot megelztes a melybl az ember létezésének nyoma biztosan mindeddigkimutatva nem volt.Ez a körülmény sokat árt annak az állításnak, hogy ez a kétdárdaszigony valóban a legsibb; s azt Boyd-Dawkins érezte is;rajta volt,hogy a legifjabb plioczént a jégkorszak kezdetével kiegyenlítse,akként, hogy az oroszlán a mondott plioczén végs szakábólvaló volt, a midn már az a lehlés vette kezdetét, a melybl a jégkorszakkeletkezett.Ez természetesen csak föltevés, melynek dönt súlyt nem tulajdoníthatunkslegjobb avval érnünk be, a mit Friedel Ern* mondott,hogy t. i. ha e dárdaszigonyok a barlangoroszlánnal nem isegyidejek, de minden esetre igen régi, valóban si korszakból valók.A most dívó fölfogás szerint az u. n. kkorszak az, a mely az* Aus der Vorzeit der Fischerei. Berlin 1884.

AZ OSHALASZ NYOMAI.3êmberi mveldés legsibb szakának vehet ;ebben dívott a természetadtaanyagnak, a knek, szerszámmá való földolgozása.A halászó ember nyoma, kszerszámban kifejezve, a diluviumonvonul és eltart az allúviumig, ama rétegekig, a melyeken a maiember is él ; st ezekre is átmegyen.Ez a mai korban tudományos közfelfogás,noha a halászat természetereá mutat, hogy szerszámtekintetében a legsibb kor a fa koravolt, a mint ez e rész utolsó fejezetébl ki is fog tnni. De mostkövessük a közfelfogást.E két korszak átmenetét a nagy puszták alakulata jellemzi sajátlagospuszta növényzetével és kivált halaival is. A mint t. i. a jégkorszakföloszlásából ered víztömegek elhelyezkedtek, megásták medrökets így igazi szárazföld keletkezett, állatvilág fejldött, különösenpedig roppant halbség támadt, mely faj szerint máig is megvan.A puszták korszakához kötött halbségnek mai maradványai aWolga és a Don, úgy a magyar Alföld folyamai is — az utóbbiaknála halirtás eltti kort értve.A diluvium legrégibb alakulatai gyanánt azok a nagy kovatelepekvannak elfogadva, a melyek a Somme folyó völgyében, s vízellenébenhaladva, kivált Saint Acheul táján igen hatalmas és jellemz rétegeketalkotnak sponton találtattak.a melyekhez viszonyítva, hasonló rétegek már többEzekben a kova-krétegekben számos nagy, nehéz kszakóczavagy jegellk * található, a melyet az skor halászó népei a jég alattzött halászatnál a jég áttörésére, vagyis halásznyelven szólva, a halászólékek kijegelésére használhattak.Hogy ezen a nevezetes ponton halásztelep volt, ezt onnan következtethetjük,hogy ott három folyó szakad egymásba, t. i. a Somme,Noye és Arve ; s nem csak a dolog természete, hanem az élet is reátanít,hogy ily pontokon halászság telepedik le.Ezek a jegell kövek vagy kszakóczák lerepesztés, helyesebbenszilánkolás útján készültek, tehát oly eljárással, mely a kovak jellemzsajátságaira van alapítva, a melyrl t. i. jól alkalmazott ütéssel,vékony szilánkok lerepeszthetk.* Minden mesterszó magyarázata megtalálható a munkához csatolt Mesterszótárban.

:36 AZ OSHALASZ NYOMAI.Hogy ezek az skori halászathoz tartozójegell kövek, erre egyhasonlatosság tanít, mely a mostani korból származik s a következHearne leírása szerint a Hudson-öböl indiánjai, valahányszor a vadmegfogy, a vadászatról a halászatra térnek át s kiváltképen a jégalatti halászatot zik, leginkább úgy, hogy a jeget kilekelik s alékekbe vagy horgaikat vetik, vagy hálóikat eresztik le. A jég kilekelésétmég ma isrészben oly lekelkövekkelvégzik, a melyek szarúkbl valók sszilánkolás útján készülnek.Innen a barlangokhoz kell fordulnunk,a melyekrl egy jeles kutató — Lartet —megjegyzi,hogy minél ritkábbak bennöka halászó ember nyomai, annál régibbkorba sorozhatok.Aránylag sok a nyom az u. n. rénszarvas-barlangokban,a hol t. i. ennekaz állatnak maradványai nagy számmalfordulnak el. Itt találhatók leginkább azegy vagy több szakás, a szarvas szarvaibólkészített, egyágú dárdaszigonyok.Hogy ezek valóban halászati szerszámok,ahhoz nem fér kétség ; nemcsakazért,mert a barlangokban halak maradványaivalegyütt fordulnak el, hanemazért is, mert kétségbe nem vonható ha-I. és 2. ábra. — Egy és két szakás dárdaszigony,szarvas agancsból, lász-telepeken, így a Svajcz tavaiban éstzegeseiben, a melyek a kkorhoz számíttatnak,gyakoriak, a szakásság pedig sidktl maiglan a szúróhalászati szerszámnak szerves tartozéka, mely a hal természetével kapcsolatos.Mindenesetre föltn, hogy a kkorszakban csontról van szó sitt megjegyzend, hogy e kett már igen korán együtt jár. A csontés szaru az sembernek már táplálkozása módja során ajánlkozott eszközül;a k hozzájárult, mert az él tartósságát biztosította.A kkorhoz számított svéd halászati tárgyak között a csont és kegyesítése kiválóan van képviselve.

AZ OSHALASZ NYOMAI. 37Ittakadnak azok a dárdaszigonyok (3. ábra) a melyeknek a hegyefinoman kiszilánkolt kovak, a többi szigonytest csont, még pedigszakás. Itt a sebet a kova ütötte s nyomán behatolt a csontrész,mely szakásságával megfogta a halat.A szigonynak e korba bevett fejldése egyfell a szakák számánaknövekedését, másfell a kétágú szigony keletkezését mutatja. Ezta fejldési irányt indokolja a hal természete : a sikos test, sokszorosanmég kemény pikkelyekkel is fedve, úgy hozta magával, hogy azegyágú szigony könnyen lesiklott, a hal elmenekült;st a kiszakadás is elfordulhatott.Az egyik irányzat tehát a csontszigonyta tüskésségre fektette, (4. ábra), * mig amásik irányzat a ketts, bell szakáságra tért [y ábra); és ígyelmondhatjuk, hogy a mai kétágúszigonynak elzje a kkorbanvan.A halászszerszámok megítélésénélmindig a hal természetérekell tekintenünk, mert mindenmagyarázatnakviszonylag legszilárdabbalapját csak ez képezi ésképezheti.Ez mindenesetre természetesebb magyarázat s így elfogadhatóbbis annál, a mely bizonyos rajzokra alapíttatott.Ezeknek a rajzoknak igen tanulságos a történetök. CHRisTvésLartet, a hires Madelaine barlang kutatói, a többek között oly vésettcsontot találtak, a melyen a diluviális korszak halászának alakja látható,a mint szigonynyal fölvegyverkezve, épen partra száll, melyetazonban nem a part rajza, hanem két lófej ábrázol ; a halász zsákmányátegy óriási angolna képezi.3. ábra. Szigony kovahegygyel. 4, ábra. Tüskésszigony. 5. ábra. Kétágú szigony.* Ez föltétlenül szigonynak vehet;Lubbock nyílnak mondja, mig Christy és Lartetdárdaszigonynak nézi. Nyílnak bajos venni, mert távolságra az ijj-nak nincs annyi ereje,hogy a sok szakot a húsba üsse. Az igazság valószínleg az, hogy sok szigony nemcsakhalra, hanem hadakozásra való is volt s nem lehetetlen, hogy épen ez szolgált halra ésemberre. Mint ma is él szigonyt lerajzolja Blanchére «La PSche etc.w 1808. p. jj^ fig. 594.

;}0 AZ OSHALASZ NYOMAI.Ez és több hasonló lelet a maga idejében roppant föltnést keltetta tudományos világban, mert kitnt volna, hogy a régibb korszakembere már a mvészetig emelkedett, holott a reákövetkez, teháthozzánk közelebb es alluviális korszak szerszámain hasztalan keressükbármily mvészetnek még legcsekélyebb nyomát is.E képek hitele hamar és rendkívül megingott, a midn LindenscHMiDTapróra bebizonyította, hogy egy svájczibarlangból kikerültlelet csontjain az odakarczolt róka és medve alakja egyszeren egynémet gyermekkönyvbl származik, a melyet az illethamisító mintáulhasznált; st ez odáig fejldött, hogy a furfangos csaló föl isfedeztetett. Itt a legersebb skepszis indokolva van.*A diluviális korszakból ki van mutatva a halpeczek, a halászhorogtulajdonképeni se. E végtelenül egyszer halászszerszám azonbannem kizárólagosan az skoré, mert való,hogy Németország, jelesen az északi rész számoshelyén, a gyermekvilág ma isa halat ;«peczkeli»ez az analógia biztosítja helyes magya-«• M rázatát.^^^M > \, A halpeczek használata nagyon egyszerW J^ folyanmint a szerszám maga. A halász az alkal-/^ matos csalit, például a gilisztát reáruházza ar peczekre s az egészet úgy6. ábra. si halpeczek, csontból; ^7. ábra. Mai halpeczek keményköti zsinórra, hogykötés R pcczek dcrckára esik. A hal hosszá-fából. ban falja be, s természetes, hogy a legkisebbmegrántás már keresztbe fekteti a peczket s a hal rajtavesztett.Alapjában véve ennyi az, a mit a diluviális korszak halászszerszámokbanreánk hagyott, a mit az skori kutatásokingadozó alapján ismeglehets biztossággal mint e korszakból valót fogadhatunk el.A mi ezen túljár, az, bár természetszer, de mégis csak föltevés.Föltehetjük, hogy rekeszt halászat létezett; hogy a diluviáliskorszak embere készített vejszéket, sövényzeteket ; hogy elterelte avizet az anyamedertl, halásznyelven szólva, dugákat csinált; stföltehetjük azt is, hogy ismerte a hálót, mert való, hogy akadnak aleletek közt nagy tk, a melyek hálókötésre is szolgálhattak, noha* A rajzhoz valóban ért ember ezeket sohasem fogadhatja el «skoriaknak».

AZ OSHALASZ NYOMAI. 59csak egyszerek, fonallal meg nem hányhatók ;—föltehetjük, hogya csapóhurok, az az egyszer szerszám, a melylyel a maga helyén mégtalálkozni fogunk, dívott; s a mi talánmég a legbizonyosabb, föltehetjük, hogya diluviális ember értett a halnak pusztakézzelvaló kifogásához is.De mindezek csak pusztaföltevések,a melyek mellett reánk maradttárgy nem tanúskodik.8. és 9. ábra. Tzkhorgok.Az alluviális korszak, tehát a földkéreg alakulatának máig terjedállapota, már legrégibb részeiben is fejld halászatról tanúskodik,A halpeczek mellett feltünedezik a többé-kevésbbé kifejldötthorog, s akad olyan is, mely rendkívüli ügyességgel egy darabbantzkbl van kitördelve (8., 9. ábra).Ezekkel együtt föltünedeznek könnyed hajlású kovaszilánkok is, amelyek alkalmatos szárhoz ersítve, igen jó összetetthorgotszolgáltattak.Ez az összetett horog azonban szintén korunkigér s reá tanít arra, hogyan alkalmaztattak azok akönnyed hajlású kovapeczkek.Az összetett horgot Retzius fedezte felországában, hol, még nem isolyan régen, közhasználatbanvolt. (10. ábra.)a finnekEzekhez csatlakoznak a tulajdonképeni horgok,a melyek többnyire még szaka nélkül valók (i i.ábra);de akadnak olyanok is, a melyeken a szaka elskezdete és fejldése islátható (12— 15. ábra).Az egyszer és a szaka els kísérleteit föltüntethorgokkal járnak lyukasztott kavicsok, a melyekethorogsúlyoknak vehetünk, a melyek tehát a maiólmot pótolták.Minél ifjabb az alluvium,annál nehezebb a szerszámoktörténetében való eligazodás, minek okát10. ábra. Finn horog.már e szakasz bevezet részében érintettük.Még igen messze korban, az úgynevezett történelmi idk eltt,számtalan ok mködik az eligazodás megnehezítésére, mert az allu-

40 AZ OSHALASZ NYOMAI.vium föllépése egy tekintetben sem jelentette azt,hogy a föld kérgénállandóság köszöntött be.Hogy az alluviális réteg mit állhatott ki földtani forradalmak ostromától,ennek világos bizonyítéka az a legmesszebbre ér hagyomány,mely az u. n. kymbriai özön nevét viseli s a mely alatt a tudománya földkéregnek azt az utolsó forradalmát gyanítja, mely Angliátmelszakította Európa száraz földjétl selválasztotta a mai Francziaországtól.H Ennek a kymbriai özönnek emléke,IBmint homályos monda,még ma is él, s annak aH M I határnak vehet, a me-B ^m I ^^Plyen innen a hagyomá-H Aw H ^F nyok szürkülete beve-^^ dm w I zeti a történelmi kor-szakokat.^l^r ^k. I iv "I^^^W ^Wmm W m Ezek a homályosmm ^^y ^^^rhagyományon nyugvóII. ábra. Csonthorog, sima. 12. ábra. Csonthorog, a szaka elskezdetével. Mindkett Svajcz legsibb czölöpépitményeibl való.történelmikorszakok,természetesen, értékreés mindenre nézveszakadozottak ; de annyi bizonyos, hogy az utolsó nagy özönléseninnen mind határozottabb alakot öltenek, jelesen fejldés tekintetében.A mi a kymbriai özönt megelzte s részben vele együtt történt,az rendkívüli helyzetbe juttatta az sembert. Európa északi része tetemesensülyedett, óriási feliszapolások képzdtek. A vízmedrek, partrészekfolytonos átalakulásban voltak s az sember, kivált az s-halász, kemény tusát vívott fenmaradásáért ; s hogy az, a ki átélte anehéz tusát, ezt csak folytonos helyváltoztatás útján érhette el, azelképzelhet.Természetes, hogy ilyen körülmények között tartós megtelepedésnem történhetett,13. ábra. Fejlett csonthorog.tehát a maradandóbb nyom ffeltétele hiányzott sinnen van, hogy az srégészet itt csak tapogatódzva halad, csupaföltevésekbl indul ki, hogy új, bizonytalan foltevésekre találjon.Az aránylag szilárd alapot a czölöpépítmények nyújtják, melyek

;AZ OSHALASZ NYOMAI.4Iazonban már a történelmi kor legtávolibb szakába nyúlnak be s amelyeket, a tudomány mai fölfogása szerint, a « Kjökkenmöddinger»t. i. a konyhahulladékok különös alakulata elzött meg.Hellwald és mások ezeket a konyhahulladékokat a földkéregváltozásának utolsó nagy idszakára teszik, abból a föltevésbl indulvaki, hogy ekkor az sember egymásra szorulhatott, hogy a nyugtalanvizekkel megküzdhessen. Természetesen ezek mind föltevések.Ezek a konyhahulladékok eredetileg Dániában fedeztettek fölinnen van « Kjökkenmöddinger» elnevezésük.A Lymí]ord és a Kattegat partvidékén akadnak oly konyhahulladék-rétegek,a melyek I— 3 méter vastagság mellett 50 — 70 méterszélesek s100 méter hosszúk.E halmazokat leginkább tengeri kagylók alkotják, jelesen azosztriga, a Cardium, a Mytilus és Litorina; ezek közé vegyülnekemls állatok, madarak és halak maradványai ; a halak közül leginkábba hering, a tkehal, a plataisz és az angolna.Hogy ezek valóban emberi telepek, errl tanúskodnak a halászszerszámokis, melyek kizárólagosan kbl és csontból valók; a k-eszközök nagyobb részben durvák; a csiszoltakigen ritkák; az érczszerszámnakpedig itt nyoma sincsen.A halmaradványokból következtetve, föl kell tennünk, hogy azstelepek embereitengerre kiszállva érhették el.ismerték a ladikot, mert némely halfajt csak a síkLegfképen az érezek hiánya az, a mely ezeket a telepeket aczölöp-építmények elé helyezi.konyhahulladékok ma találtatnak, másképen isAzok a viszonyok, a melyek között aigen tanulságosak.Vannak t. i. e hulladékrétegek között olyanok — jelesen Portugalliában— , a melyek a tenger partjától messzire esnek, tehát jogosulttáteszik azt a föltevést, hogy a tengerpart változott : a föld emelkedett,a tenger hátrált.A legnagyobbak, részben óriási kiterjedések, Amerikában vannakshogy az embertl erednek, ezt bizonyítja a halászszerszám, szén,cserép — közte pipa — és számos embercsont, mely a hulladékkalel van vegyítve.És most következnek a czölöp-építmények, a melyeknek els hírforrásaHomérosz Iliásza. Ebben fordul el a Kephysis tava, czölöpl-

:;42 AZ OSHALASZ NYOMAI.építményeivel : üh/-ve\ (hié) ; ez Krisztus születését mintegy i oooévvel elzi meg; de csak földrészünkre nézve sorozható valódi s-régészeti tekintetek alá, mert kétségtelen, hogy 2000 évvel Kr. sz.eltt az ó-egyiptomiaknak már rendkívül fejlett halászatuk volt, amint ezt késbb ki is mutatjuk.Az els hiteles leírást a történetírás atyja,Herodot hagyta reánks ez Kr. e. 513tájáról való.Herodot ekkor — Meâbarus táborozásáról írva—-így emlékezikmeg a Maczedon iában fekv czölöp-építményekrl : « Azokat,a kik a Pangseus hegy körül laktanak, a Doberiánusokat, Agriánusokatés Odomantákat Megabarus nem hódította meg; de azért mégishiú kisérletet tett. hogy azokat alávesse, a kik a tóban laktanak, amint következik :a tóban magas czölöpökre rakott alkotmányok vannak,a melyekhez a part fell hid vezet. A czölöpöket a lakosok s-idktl fogva közösen készítették; késbben azonban törvény alapjánúgy, a mint itt áll : mindenférfi nsüléskor az Orbelus hegységblhárom czölöpöt tartozik elhozni s a tó fenekébe verni ; azonban mindenférfi sok nt vészen el. Itt azután így élnek : minden egyesnekkunyhója van az alkotmányon, a mely kunyhóban lakik; egy csapóajtópedig — az alkotmányon át — a tóba szolgál. Az apró gyermeketlábánál fogva oda kötik, hogy a tóba ne essék. Lovaikat és teherhordóállatjaikat hallal tartják. A hal sokasága oly töméntelen, hogyegy a csapóajtón kötélnél fogva lebocsátott kosár rövid id alattmegtelik. »>Mindazok a czölöp-építmények, a melyeket a tudomány eddigfölkutatott, arról tanúskodnak, hogy Herodot valóságot írtA czölöp-építmények szerkezet szerint háromfélék, u. m.1. Tulajdonképiek, a melyek a vízben szabadon álló czölöpökönnyugosznak ;magyar értelemben lábasok.2. Rekeszesek, a melyeknek fakeretei fával vannak kitöltve, úgy,hogy az egész alkotmány a vízállással hol emelkedik, hol alászállmagyar értelemben úszók.3. Olyanok, a melyeknek czölöpje csak megersítésül szolgált,alapjuk rzse, trágya vagy föld lévén ;le.magyar értelemben verésesek.Mindezeket az jellemzi, hogy úgy azokban, a melyek a kkorszakhozszámíttatnak, valamint azokban is, a melyekben már az érez

;AZ OSHALASZ NYOMAI. 43is elfordul, a halászszerszám bviben megvan, annyira, hogy kiválóanhalásztelepeknek tekinthetk.Errl egyebek között az is tanúskodik, hogy pld. Svájczban, arobenhauseni czölöp-telepek talaját helyenként 6— 9 cm. vastag rétegborítja, mely mer halpénzbl való.Azokban, a melyek a kkorhoz számíthatók, találhatók azok alélekvesztk is, a melyek egy szál fából valók s tzzel vannak kivájva,kívülrl pedig kbaltával durván kiformálva; itt akadnak kbl, csontbólés szaruból való szigonyok, halpeczkek, horgok és horogsúlyokst akadnak hálók, párák, húzó kötelek, kasok, varsák és vidrafogókis.Nevezetes,*hogy a hálók kötésmódjaa mai (14. á.); st még a szemnagyságis — 5 mm. -ti 472cm.-ig —az. Itt tehát már teljes halászat volt.Mindez együttvéve elégségesarra, hogy ezeket a telepeket — akonyhahulladékosokhoz viszonyítva— újabb keletüeknek vegyük, melyföltevés mellett az is szól, hogy a-míg az utóbbiakban, mint házi állatnakelfogadhatót, csak a kutyát találjuk,addig a czölöp-építmények-14. ábra. Hálókötö csat; a czolöpépitményekbl.kel már kutya, ló, kecske, sertés, juh és kétféle szarvasmarha isjár; st már a mezgazdaság világos nyomai is megvannak, mert akadbúza, árpa, köles és len is, a mely utóbbiból a hálók készültek. Azokbana czölöp-építményekben, a melyek a kkorhoz számíttatnak s amelyeknek szigonya, horga a 6, 7. és 11, 12, 13. ábrákon valóknakfelelmeg, bizonyos pereszlenfák, magyar halásznév szerint /^wfó'/ris fordulnak el, a melyek elsülyedt hálók és fenékhorgok fölkeresésérehasználtattak (15 és 16. ábra).Ezekre a fentkre a magyar halászat si elemeire való tekintetbi külön súly tartozik, a mint ezt a maga helyén kimutatjuk.Az ifjabb korba tartoznak azok a czölöp-építmények, a melyekbenmár az érez, kivált a bronsz, szerepel.Ujabb idben Pulszky Ferencz fölvetette az eszmét, hogy az u.ri.

44 AZ OSHALASZ NYOMAI.k- és bronszkorszak között még egy rézkorszak is volt. Férve az,hogy a termés réz mindjárt földolgozható állapotban kinálkozott, tehátközelebb esett az semberhez, mint a bronsz, a mely két éreznek —átlagosan 90 rész vörösréz és i o rész ón — az ötvénye s ennélfogvamár iparszer tapasztalatokhoz van kötve,melyekhez hosszú id kell.Ennek a föltevésnek jogosultságát bajos elvitatni, úgy a dologtermészeténél fogva, mint annál fogva is, mert a tiszta vörösrézblvaló szerszámok nem ritkák, sokfélék és önálló jellemüek ; akad közöttükhorog is, mely a magyar halászszerszámok között foglal majd helyet.15. és 16. ábra. Ósi fentk a Robenhausen melletti CTOlopipitményekbl.Különösen a horog az, mely a bronszkorban nevezetes fejlettségreJut.Megvan a bronsz halpeczek, mellette a kétágú horog, mely abronsz peczek haladottabb alakjának vehet. (17.ábra).Ennek kezdetlegesebb alakjánál('17. ábra) a fogóvégek még csakkönnyedén görbültek, mintha a peczek megkötése hozta volna létrea haladást, t. i. a fülszer hajlást.Ennek fejlettebb alakja a 18. ábrán látszik, a melyen az ágak márderekasan horgos hajlásúak.Ezt követi az egyágú, sima, füles horog (19. ábra), mely sokszorosanúgyis keletkezhetett, hogy a ketts horognak egyik ága

AZ SHALÁSZ NYOMAI. 45letört (20. ábra) s a halász egyágú fülessé alakította át, a melyenazután észrevehette, hogy kevésbbé akadós mint a kétágú s az aránylagkisebb hal is rajtaveszt, mert bekaphatja.Tény az, hogy az egyágú horog a bronszban is a fejld alak,mely szakát ölt ; st, fület vesztve, a kötvégén már meg is van ripa-17. ábra. Kétágú bronszhorog; els alak; sima. 18. ábra. Kétágú bronszhorog; második alak; sima.19. ábra. Egyágú füles bronszhorog; sima.gokkal vagyunk így, hanem egyebekkel is ; mert 3rtvannak czölöp-épít-csolva (mint ezt a 2 1 . ábra föltünteti), hogy biztosabban és finomabbanköthet legyen.Azt meg kell jegyezni, hogy mindezek a horogalakok sokszor egyés ugyanazon a helyen vegyesen fordulnak el. De nemcsak a hor-mények, a melyekben k, bronsz,vas vegyesen fordul el s rendkívülmegnehezíti, sokszor lehetetlennéteszi a korszakok szerint való osztályozást;jelesen a tiszta skorra \való tekintetbl.'^':Itt is csak úgy vagyunk mint'°- ^^'^- ^ ^"'" ^°'°s keletkezése;az slényekrl szóló tudományban,11. ábra Ripacsolt horog.a hol eleintén a búvárság nagy gonddal rétegek szerint osztályozta amaradványokat, abból a föltevésbl indulva ki, hogy minden réteg amegelznek minden éllényét eltörölte, míg végre kisült, hogy arétegek áimen alakokkal vannak tele s azok között olyanok is akadnak,a melyeket már kihaltaknak képzeltünk, holott megfelel alakjaikat— kivált a tengerfenék alaposabb kutatásaóta — él állapotbanmég ma ismegtaláljuk.És mennyivel inkább áll ez emberi alkotásokról, kivált azokról,a melyek az emberi társadalomnak már fejld korszakaiból erednek,a hova a bronszkor mindenesetre tartozik.Ezekre már azok a szempontok alkalmazhatók, a melyek alá a

46 AZ öshalAszat képe.mai társadalom is tartozik, a midn t. i. a mvészet tszomszédja azelmaradottság, a gazdagságé a szegénység.A míg egyfell a szerszámhoz való szívós ragaszkodás a kezdetlegesalakot a haladottabb korba is áthozta, addig másfell csere,prédajárás — st a keletkezett kereskedés is szétszórta, elhordoztakeletkezése helyérl és összehozta sokszor távoles pontokon, egészenmás eredet szerszámokkal.így bizonyos, hogy a kés római kor még élt a bronszhoroggalés ha a ma is él halpeczket kénytelenek vagyunk a kkorszakbelivel,ha nem isösszeköttetésbe, de viszonyba hozni, viszonyba hozhatjuka néhol ma isdívó sárgarézhorgot a bronszhoroggal.AZ SHALÁSZAT KÉPE.Az eddig mondottakból láthatjuk, hogy ezen a téren minden állításcsak viszonylagos értékkel bír saz aránylag legszilárdabb alap az,a melyet a földtan nyújt. A hol a tárgyak úgy lépnek föl, mint aSomme rétegekben a jegellkövek, ott állíthatunk még a legbiztosabban,noha e jegellkövek meghatározása iscsak a most folyó életútján vált lehetségessé.Korszak-határnak nem vehetjük még azt sem, a melyet Homéroszkörülbell 1000 évvel Kr. sz. e. más tekintetben alkot; még kevésbéazt, a mely H ERODOT-ig ér, mert 2000 évvel Kr.sz. e. az ó-egyiptomiaknakmár kifejlett halászatuk volt, tehát sokkal a czölöpépítményekklasszikus leírása eltt.A halászat legsibb része hézagos s az is marad talán örökre, mertegyik felemnek, a rekeszt halászatnak nyomai elenyésztek; pedigföltehet, hogy ez megvolt.Az enyészetnek oka az az anyag, a melybl a rekeszt alkotmányokkészülnek s a mely anyag egyáltalában gyors pusztulású, t. i. avessz, a nád, a husáng, a fonadék s egyáltalában a fa és a rost.Ezekaz anyagok pedig már a dolog természeténél fogva talán az elskvoltak, a melyekhez a legsibb halász folyamodott.Ezt annyival is inkább föltehetjük, mert ezek ma is els helyenállanak úgy a vadnépek kezdetleges halászatában, valamint a mveltnépeknél is.

;AZ OSHALASZAT KEPE. 47A lapp ember még ma is a borókafeny szíjjas fájából készítetthorgot vet a lazacznak; a nádnak, vessznek úgy varsákra, mintvejszékre és tapogatókra való alkalmazása világszerte dívik.Éles, h képet adni, a határokat a korszakok között megvonninem lehetséges ; mert péld. az eszkimó kezében még ma is ott vana tzk, mint vágó szerszám ;kimutatható ;az összetett horog azonképpen.láttuk, hogy a halpeczek a mai napokigAz egyedüli szilárdabb pont a tárgyak jelleme s e mellett az anyag;viszonylag dönt azonban a dolog természete; a halászszerszámnálkülönösen az utóbbi és a mai él használat, mely az analógiákat szolgáltatja.Föltehetünk egy kkorszakot, réz-, bronsz- és vaskorszakot,de határaikat — idben és térben — nem vonhatjuk meg, mert eztaz átmenetek nem engedik s úgy vagyunk evvel, mintha a mai korbanaz egész irodalom megsznnék, mely minden izében, komolyságával,léhaságával történetírás: így a társadalom természetes mozgalmaáltal összekeverd tárgyakat többé részletesen osztályozninem lehetne. De a halászat sszerszámainak e futólagos vázlata isnem megvetend tanúságot nyújt.*E tanúság az, hogy a halászati szerszám lényeg szerint már legels,legkezdetlegesebb alakzataiban ugyan az volt, a mi a mai, csakaz anyag haladott, a forma tökéletesedett ; de a lényeg megmaradt.Látjuk a szúrószerszámot a szaka és több ág felé haladni : maismegvan a magyar és a tengeri halász kezében az egyágú dárdaszigonya többágú, szakás pedig általános használat tárgya.Látjuk a horgot a halpeczektl; mely kötésében elvégre szinténhorgot alkot, a sima alakon át, a szakás felé fejldni.Látjuk a hálót mai módon megkötve ; a fentt, mai szerkezetszerint s a magyar halászszerszám összehasonlító tárgyalásánál mégmás sorozatok is fognak szerepelni, u. m. hálósúlyok, vágószerszámokés egyebek, a melyek mind e tételmellett tanúskodnak.E jelenségnek oka egyszer : valamennyi hal határozott természetelemben, a vízben él, életmódját ez az elem határozza meg sinnen van, hogy mozgás szerint hal és hal között lényeges eltérésnincsen, mindez pedig szükségképen megszabja a halászszerszámszerkezetét.

48 AZ ÓKOR HALÁSZATA.Ennek még bvebb, alkalmazott kifejtése ott lesz helyén, a holalkalmunk nyílik a halászatnak valamennyi fcsoportjait kifejteni.AZ ÓKOR HALÁSZATA.Forduljunk immár azokhoz az ókori képekhez, a melyek a halászatjeleneteit ábrázolva, határozott tanúságokat nyújtanak.A legrégibb, reánk maradt emlékek, melyek a HoMÉROsz-nál érintettczölöpépítményt, a i////-t, körülbell ezer évvel elzik meg,tehát ma körülbell négy ezer évesek, a pyramisok sírjaiban s részbenThéba romjaiban találhatók föl ;oly pontosak és világosak ezek,hogy nemcsak a fogást s a szerszámot, hanem a halakat is meghatározhatjuk.A pontosság — ebben és mindenben — mindenesetreaz egyiptomialakos jegyírás — hieroglyph — következése, mely általánosmegértésre törekedve, az ember egész éleselmségét szólította kiannak föltntetésére, a mit másokkal közölni, megértetni akart.Az alakos jegyírás gyakorlata szakasztott azokhoz az alapföltételekhezlévén kötve, mint a mi betjegyírásunk is, t. i. a könnységhez,tehát a jegyben csak az okvetetlenül jellemznek a kifejezéséhez;így az ó-egyiptomi jegyíró s nyomán a képíró is beletanult azigazán jellemzbe, a mi t. i. a legegyszerbb vonalrajzban adva is, atárgy iránt a kétséget kizárta.S minthogy az alakos jegyírás mindenre iparkodott kiterjeszkedni,természetes, hogy nem nélkülözhette a halat sem, melyrl annyival isinkább volt közölni valója, minthogy ez az írásmód az áradó, halakbangazdag Nilus folyó partján dívott.Ez teszi lehetségessé, hogy most, négyezer év leteltével is megtudhatjuk,hogy a Fáraók gulaépít népe milyen halfajokkal élt smelyik faj szerepelt az alakos jegyírásban.A Linné utáni korban, tehát a rendszeres természethistória keretében,Egyiptom halait tanulmányozták és leírták Cuvier és ValenciENNÉs,Geoffroy, Rüppel, Hasselquist és Ugyan az a Heckel,a kikésbben a mi Petén Yi-nkkel együttesen kutatta a magyar vizekhalait is.Heckel eredetileg Sziria halait búvárolta s ezeknek során ügyet

AZ ÓKOR HALÁSZATA. 49vetett az egyiptomiakra is ; a szellemes ember figyelmét nem kerültékki az srégi képek s legott hozzáfogott az él halaknak a képekentalálhatókkal való összehasonlításához.E sikerit vállalkozás nyomdokain világosság terjed, mert meghatározhatjukazokat a képeket is, a melyek René Méxard nagymvében s Ebers díszes könyvében minden tüzetesebb tárgyalás nélkülfoglaltatnak.Mindezt a magyar halászati módokkal szembe állítva,az egészbl egy igen vonzó mveldés-történeti képet kapunk.Az alakos jegyírásban, tehát írásra használt halalakok közül hármatlehet meghatározni, u. m. a tülkös orrú Mormynis oxYrrhrnchus,Geoff., a nyúlánk Mormyrus Cashive, Hasselqu., és a sugár alakúMormyrus elongntus, Rüpp., fajokat.Megjegyzend, hogy M. oxyrrhynchus azonkívül mint ékszer isszerepel.Ezekenkívül a képeken megkülönböztethetk a következk: egymárna; a Brhus Byum, Cuv. Val. ; a Chromis nílofica, Hasselqu.,a Lafes niloficus,mely az Esnek templomában van alkalmazva és pénzekenis szerepel; továbbá a Mormynis cyprmoides, Linné, DistichodusnUoticus^ MüLL., Citharmiis Geojjrori, Cuv., Synodontis Arabi, Cuv.,és Syn. serratus, Rüpp., a Clarias Hasselquisüi, Cuv., a TetraodonFahacca, Cuv , végi a Bagnis Bajád, Cuv., és Ba^^rus sc/ulheides,Cuv., fajokat.O-Egyiptom si halászatát — az alakos jegyírás és a képek nyomán— a fogásokra és szerszámokra nézve vizsgálván, arra a meggyzdésrejutunk, hogy amaz srégi s a mai kor között lényegeskülönbség nincsen.Épen ügy halászott az ó-egyiptomi is mint folyóink és tavaink maimagyar halásza : dívott nála a szigony, a kosztos- és fenékhorog, apárákkal és kövekkel felszerelt öregháló ; hasította, sózta és terítveszárította a halat ; nagyját ihanyra vetette, apraját horgasfára akasztottsajátságos edényekbe rakta, a melyek a magyar halászszatyorkülön rendeltetésére emlékeztetnek.Am lássuk közelebbrl.A 2 2-dik ábra egy diszes ladikon két szigonyost és két horgászttüntet fel. A falak, mely elkelségre vall, neki szegezi kétágú, tollasnyel szigonyát egy derék Chromis nilotica, halnak (i), mely alattHermán O. A magyar halászat. 4

50 AZ ÓKOR HALÁSZATA.egy termetes Ba^rus Bajad^ Cuv. úszkál (2);a többi apró hal részintBagrus,részint Lafes.A falak elrevetett lábánál egy kis szigonyos áll ;szigonya nyugszik.A fogóvégen itt is megvan a szívalakú «toll», melynek vajasában,sujtáskor, a mutatóujj helyezkedett el,a mint ezt a falakon látjuk is.Ez a kis szigonyos, úgylátszik szót vált az álló horgászszal, ki balkezébenegy felszedett fenékhorgot tart. A ladik farán egy másikhorgászül,ki fenékhorgát bevetette.22. ábra. Egyiptomi halászok.Az álló horgász homlokán s azonkívül mind a két horgász kezében,úgy a vizén is ott díszeskedik Egyiptom langyos vizének ékestündérvirága, a lotos^ (Npiip/hva lofos L.) Isis és Osiris istenek szentvirága s a bség jelképe. A lotosz még külön a Nilus folyó virágais volt, épen úgy, mint az Indiákon term, puhaszr fajrokona aGangesz folyóé.A lotos:^ tehát az alakos jegyírás nyomán arra tanít minket, hogya halászat e jelenete a»Niluson folyik, a hol a hal bven terem.

;AZ ÓKOR HALÁSZATA.) IA 23. ábra még az elznél is érdekesebb s Théba romjaibólvaló.Ékes, formás széken egy ó-elkelség foglalt helyet s bevetettehorgát egy mesterséges haltartóba, egy valóságos aquariumba, melya padozat alá is terjed ; ezt a részét pedig a fels részszel egy felszállóköti össze.A lotos:^ a haltartóban épen fakadó félben van s ott eviczkélnekk()rülötte a Chrom'is és Ba^nis halak. Az egész a déli naptáj elkelrestségének mintaképe.A horog szerkezete igen érdekes, úgy az is, a mi hozzá tartozik.A kosztos-horognak t. i. láthatólag több ina van, tehát valóságosnNNW"^25. ábra. Ó-egyiptomi elkel halász.szakálos horog ; a koszt vége táján pedig oda van rajzolva egy röpülrovar, melynek egymásfelé hajló farkféléje világosan azt magyarázzanekünk, hogy a Nilus-virág a Tisza-virág rokona, t. i. valami Palingénia,vagyis Ephemerida, u. n. egynapos «légy» ; ez volt tehát acsali.A kép legendája tehát az, hogy az ó-egyiptomi elkelség mesterségeshaltartókban, kosztos horoggal ölte az idt, a horog csalijavagy pelléje pedig a Palingenia volt.Rokon evvel a 24. ábra, mely nyilván közönséges horgászokatábrázol, még pedig Bagnis schübcides Cuv. halászokat.Az álló alak a kosztoshorognál fogva épen kirántotta a prédáta kuczorgó, ki specziális elhelyezkedéséveloly élénken emlékeztet a4*

52 AZ ÓKOR HALÁSZATA.mi keszegcsaló czigányainkra, vagy a Duna-Tisza tutajain a napotlopkodó névtelenjeinkre, épen a fenékhorogra kerítette halát. A /?jegygyei ellátott legendának kibetzése csak egyiptológusnak sikerülhet.A 25, ábrának élénkségét csak tanulságos volta múlja felül;ittaz öreghálóval való halászatot szemléljük a tanyahúzás legégetbb,dönt perczében, a midn t. i. minden legény nekidl innak, húzókötélnek,nehogy a zsákmány, idt nyerve, rést találjon. Egyedül amester vagy nagygazda áll méltóságosan s botjára támaszkodva, jobblábával végzi a letartás fontos miveletét.24. ábra. Egyiptomi horgászok.Mivelhogy az ó-egyiptomi képírás egész természete szerint laposvolt, t. i. a térbe való mélység kifejezését, az u. n, perspektívát nemismerte, tehát fölülrl lefelé terjedve, fejezte ki azt is, a mit a maifestészet a vonalak összecsökkentésével, a távolabbra es tárgyakkicsinyítésével és elmosódásával tud elérni, épen ezért tudnunkkell, hogy a 25-dik képen V. a víz, F. a part; B. a hálónak bejáróvége, K. ugyanannak laptáros vége; P, P. a háló föie, vagy pálhásina, pálhái pedig élénken emlékeztetnek a Tápé, Kopácsi halászaináldívó czötkény, vagy tejkóró — Euphorbia palustris — szárából készültháromszög pálhákra, a melyek a méthálót és a marázsát úszva tartják;végre H a kövekkel súlyozott inat, vagy háló alját képezi.E kövek hosszúkás körte alakja nyilvánvalóvá teszi, hogy édes testvéreia téglából készült tihanyi avét köveknek, s közel rokonai a

54 AZ OKOR HALÁSZATA.körös-tarcsai mai, s a Szihalom, Tzköves és egyéb skori telepeksi köveinek.Megtudjuk e képbl, hogy az ó-egyiptomi hálónak nem voltapacscsa; mindkét vége korczba volt szedve s gyanítható, hogycsendes vízben, vízmentében folyt a kerítés.Mieltt a halászbokorra térnénk, ismerkedjünk meg a bekerítetthalakkal, melyek Heckel szerint a következk:1 . Mormyrusoxyrrliynclms, Geoffr.2. — cyprinoides,3- - ?Linné.4. Chromis nilotica, Cuv.5. Lates niloticiis, Cuv.6. Distichodus níloüciis, Mull.7. Citharinus Geoffroyi, Cuv.8. Synodontis Arabi, Cuv.9. — serraiiis, Rüpp.10. Clarias Hassclquisiú, Cuv.I I. Tetraodon Fahacca, Cuv.Az az összevissza úszkálás értésünkre adja, hogy ez az érdekestársaság már érzi a veszedelmet.És most forduljunk a nemes ó-egyiptomi « halász-bokorhoz »^vagy — balatoniasan — felekezethez.Az ó-egyiptomi halászbokor eszerint nyolczas volt, s a magyarhalászbokrokból merített ismereteinket helyreszólítva, az ó-egyiptomiteképen határozhatjuk meg:1 . Halászmester vagy nagygazda,2. Paráslegény.3. Fattyúlaptáros.4. Laptáros.^ — 8. Els és középs halászlegények.A mint ebben a bokorban a nagygazda, botjára támaszkodva, aletartást végzi, azonképen végzi ezt, a tanyaszákra támaszkodva, akomáromi- halászmester ma is; s a mint a négyezer éves képen szemléljüka húzóköteleknek való nekidlést és serénykedést, azonképenszemlélhetjük azt ma is, a mi bokrainknál.De az ó-egyiptomi halászképek evvel még nincsenek kimerítve;

AZ ÓKOR HALÁSZATA.^5hátra van még egy sorozat, a mely a hallal való elbánást tudatjavelünk.A 26. ábra a nagy halak szállítás-módját ismerteti meg. Két ha-26. ábra. A nagyobb halak szállítá'sa. 27. ábra. Halszállitás.lász az ihanyra vetett prédát rúdra fzte s vállon viszi ; a két szélshal Bagrus Bajád, a közbüls, szerintem, Tetraodon Fahacca.A 27. képen a halszállítás vállra vetett horgosfán járja; ell,ihanyra vetve, két Cbromis ^\Jig^, hátul egy edény lóg, telve kisebb28. ábra. Halászedények a Kurdi leletbl.halakkal, a melyeknek fejei az edény szélén túl kiemelkednek. Ezekaz edények szerintem azonosak azokkal a sajátságos, keresztberóvott,vederszerií bronsz edényekkel, melyek a magyar nemzeti múzeumbanriztetnek, (28. ábra, i és 2) s az u. n. kurdi leletbl valók.

56 AZ ÓKOR HALÁSZATA.Az Utóbbi gyanítás még ersbödik a 29. kép alapján, hol egytisztítási jelenet folyik. Az egyik halász, horgosfán lógó halvedrekbenhozza az apró halat, egy derék Mormyrus oxyrrhynchus — alak éssörény szerint annak nézem — ihanynál fogva a halász hátára vankötve. Itt a vedrek keresztbe rovottak. Egy másik halász kidönti a29. ábra. Haltisztitás.veder tartalmát, négy darab Mormyrus crprinoides képében ; a harmadikhalász egy csizmahúzóra emlékeztet lejts alkotmányon halattisztogat, oly szerszámmal, a mely a moholóra emlékeztet, a melyethalászaink is gyakran használnak, pld. a ponty héjának letisztítására.30. ábra. Halsózás.A 30.képpel végét érjük az ó-egyiptomi sornak. Az érdekes képa halhasítást, sózást és szárítást tünteti föl; S a sótartó edény; a levegberajzolt halak a terítést magyarázzák.E sorozat meggyzen azt bizonyítja, hogy négyezer év semmitsem változtatott a halászat lényegén.Alkalmazzunk e tétel bizonyítására még három képet, mely a régiRóma maradványa. Az egyik egy remek szobornak rajzolt mása.

ábrázol,AZ ÓKOR HALÁSZATA. 57A szobor egy római horgászt 'kosztoshorog, baljában a keresztberóvotthalveder. E szobor a Vatikán remekeiközött riztetik. Hogy a halász baljábanlév edény halveder, ezt bizonyítja a 32.kép, mely egy Pompejiben talált falképneka vázlata s horgászt ábrázol, abban a pillanatban,a midn a kifogott halat a bográcsalakúhalvederbe teszi, A horogszerkezet— kivált a koszt — könnyed, hajlékonyszerszámra vall.Legvégül — ugyancsak Pompejiblvaló s falképrl van levéve — a rómaihálóhúzás képe (33. ábra). A hálóhúzástegy díszes ladikról két gyermek gyakorolja,a harmadik buzgón evedz. A képszerint a vethálóval, a görög amfiblesztronegy nemével van dolgunk, mely háromszögvolt s a szegletekhez képest háromhúzófonalon járt, rokona annak a háló-(31. kép) jobb kezében a31. ábra. Római horgász.fajnak, melyet még az újabb német halászkönyvek is tárgyalnak, melyazonban négyszegletes s magyar halász kezein sohasem dívott, mert33. ábra. Római hálóliúzás.aghegyhálója nyaklóival, mint sokszorta czélszerbb eszköz pótolja.Ezekkel az általános történelmi részszel végeztünk volna.

^8AZ ÓKOR HALÁSZATA.De mieltt a magyarság halászatánakmúltjához fordulnánk, vessünklegalább egy futó pillantást arra a körre, a melyet a hal divatjánaknevezhetnénk.Némelyek szerint megállapított tény volna, hogy a görögök*és a rómaiak eredetileg nem voltak halászok ;de a mint a hallal megismerkedtek,éltek is vele s az a konyha-mesterszó oipov, a latin obsonium,mely eredetileg mind azt jelentette, a mi közvetetleniil a tzönsült, késbb kizárólag a halas lakomára alkalmaztatott; ez a halaslakoma pedig a köztársaság végszakában s a császárság alatt, a midna régi erkölcsöt az elpuhulás s példátlan inyenczkedés váltotta fel,hihetetlen mértéket öltött.De a halnak egész ethikája a könyvek könyvébe, a szentírásbavan letéve és — Fridel Ern szerint — sok valószínsége vanannak a föltevésnek, hogy azok a halászemberek, kikbl az emberszeretetfenkölt hirdetje tanának apostolait választotta, a Genezarethtaván czölöpépítményesek voltak ; legalább a híres arabs geográfus,Albufeda, Apamea taváról szólva, még1328 táján is megemlékszikarról, hogy e tónak egy kisebbik öble a « keresztények tava»nevet viseli, mert keresztény halászok tartották megszállva, (

A VAS KORA. 59Tóbiás vakságát a menyhal mája gyógyítja meg ;Jónást elnyeli aczet, helyesebben a czápa; Krisztus a hegyen néhány hallal ezrektömegét vendégli meg; föléleszti a halászok bizodalmát s ennekkövetkezése a jó tanyahúzás.A hit sziklaköve, Péter apostol, kiben a római pápaság alapítójáttiszteli, a pápák pecsétjén, hajón állva s horgát a vizbe dobvavan kivésve.E pecsét a nagyhír halászgyrt alkotja.Friedl Ern, ki ezekre reáutal, ihlettel jegyezi meg, hogy a halászokközül teltek ki az emberszeretet tanának hirdeti s ez a fontosküldetés mindenha tiszteletére fog válni a halászat múltjának.S valóban a hidegen latolgató ész is csak bizonyos tartózkodássalközeledik e legendák felé, keresve bennök a valót és keresvebennök a képletest — s szinte tartózkodva koczkáztatja az ítéletet,hogy az apostolok hálójának nem volt sem apacscsa, sem flt% semina^ mert az az igazság hálója volt, melyet az apostolok a vakságtengerébe eresztettek, hogy a benne fetreng tömegbl annyit vessenekaz igazság szilárd partjára, a mennyit csak lehet.Emberhalászat volt az mesterségök: kihalászták a tévedt atévedés zavarosvizébl.E nyomot el kell hagynunk, mert oly ismeretkörökbe vezet, amelyek elütnek e könyv feladatától ;—vezet a miszticzizmusba,szimbolikába, a melyben a halnak ismindenkor nagy része volt.A VAS KORA.Ezt a kort is — kezdete tekintetében — az jellemzi, a mi a többit:kezdete homályos, a bronszszal elvegyül ; de elvont tekintetben,csupán az anyagra alapítva,határozott jellem korszak.- A vaskorszak kezdetébl származó halászszerszámok esetlenek,durvák snagy utat futottak meg, míg tökéletességre vergdtek, melyrlcsak ma szólhatunk, a midn az aczél ülidiadalát.Jellemz, hogy az skorszakban semmi nyoma annak, hogy azember kímélte, gondozta volna a halat ; a vaskorszakra maradt ennekkezdete is. Az uralkodó fölfogás szerint,* az északi Németországban• Lásd Friedel Ern i. h.

6oA VAS KORA.megtelepedett Szorb, Wilcz és Obotrit szláv törzsek, melyek mártiszta vaskorszakbeliek, lettek volna azok, a kik terjedelmes czölöpépítményeikbena halat gondozták.A magyar halászatnak történelmi része szintén a tiszta vaskorszakbatartozik ; de szerszámának alakja és szerkezete számos elemetfoglal magában, mely a vasnál régibb korszakokra vág vissza, a mintezt e szerszám története kifogja mutatni.Különben a vaskorról írni annyit tesz, mint az igazi mveldésegész menetét letárgyalni,mert nem képzelhet a társadalmi életnekaz a viszonya, a melybe ez a hasznos érez, bségénél és természetestulajdonságainál fogva belé nem játszott volna.A halász és a vas ma ilyen viszonyban áll:Egy finom hegyecskén szabadon forog egy aczélt, a melyen amágnesség titokzatos áramlata vonul végig.E kis tnek egyik vége folytonosan északfelé mutat — biztosan,csalhatatlanul — ez a mágnest, a tenger halászának h kalauza, melyhségesebb még a csillagnál is; igen, mert a csillagot elborítja a haragvóég felhje, a tenger sr köde — azt a kis tt sohasem ! Eza csalhatatlan kalauz kivezeti a halászt a tenger síkjára s haza hozzaviskója tájékára.Ez vaskorszak.Feltámad a tenger vihara, zúg, üvölt, hullámcsapása mintha mindentössze akarna zúzni : neki vág egész dühével a halász hajójának,csapdossa oldalát, melynek bálványfái nyögnek, recsegnek; az rfahajlik s a mint vékony testével a vihar rohamát hasgatja, iszonytatósüvöltés hallszik ;de a vihar hasztalanul dühöng, mert a bálványt bálványhozers vas-iszkába köti, az rfa végét vasabroncs tartja, csúcsátvasláncz fogja; az irány megtartása is biztosítva van, mert a kormányzótimon vassarkai vaslábakon nyugosznak s vaspánt köti össze a timonegyes részeit ——• csak sziklára ne kerüljön az a hajó, biztosan érimeg a tenger elsimulását. Ez is vaskorszak.És Albion fiát — a valódi sportsmant — halászszenvedélye világgákergeti; fölkeresi a földgömb minden pontját, hogy szz vizekben,nemes halra halászhasson. Nem a lakmározás, sem a haszonlesés az,a mely patakról patakra, országról országra viszi, kergeti: tudománytcsinál a halászatból ; kifürkészi a hal életmódját, meglesi naprólnapra mit eszik, elfogja a patak virágát, az egynapos legyet, mely a

A VAS KORA.6lvízszinén csapkodva, magára csalja a nemes halat; ennek és százmás rovarnak alakját az a halászember mesterségesen utánozza s ehazugságba rejti az aczélhorgot, mely finom, mint a gondolat, szúrós,mint a gúny szava; ezt a nagy csalást azután a vízre dobja, ügyesenutánozva még a mozgást is, a melyet az él rovartól eltanult ;— és amikor az a sebes, nemes hal ezen a hazugságon rajta veszt, akkorkiragyog annak a hallgatag embernek a képe.Ez is vaskorszak.

II.A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.A magyar halászat története fáradozásra méltó feladat. A vízrajzzalvaló összefüggésében sokszorosan foglalkoztatta is az írókat és mégisigaz, hogy ma isvárja íróját.A mi történelmi irodalmunkban mint a halászat története szerepel,az jobbadán krónikái adathalmaz, mely haszonélvezeteknekévszám szerint való felsorolásával éri be, s nincsen tekintettel arra, hogya halászat sfoglalkozás, melynek története nemcsak évszámokkal,nemcsak adományokkal, hanem a nemzet életével is szorosan öszszefügg.A midn én e történelmi vázlat megírásához hozzáfogok, egy nagyigazságot tartok szemem eltt, s ez az, hogy si népfoglalkozásokrólcsak akkor írhatunk történelmet — a szó igaz értelmében, haazoknak jelenét minél alaposabban megismertük ;mert ez a jelen, azemberöltök szerves kapcsolatának révén, sok si dolgot — mesterszót,szerszámot, fogást, szokást — riz, a melynek ismerete nélkül amultak nem egy része vagy homályban marad vagy hamis alakbantnik föl.Egyedül okiratok alapján keresni az eligazodást, nagyon bizonytalaneljárás ;már azért is, mert azokban lépten-nyomon fölbukkannakoly kitételek, a melyeken a való fordul, de a melyeknek értelméthiába keressük az okmányok szövegében.Ezeknek helyes megfejtését nem adhatja meg más, mint a halászatjelene, annak minél tisztább népies része, kivált oly vidékeken,a melyek a nagy forgalom átalakító hatását még alig, vagy épennem érezték meg.Szerintem a valóságos magyar népies halászatnak, a legsibb magyartelepek e mai napig is legszabadabb sfoglalkozásának, fképenannak a résznek, mely soha sem volt czéhes: ennek nem ismerésén

A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA. 6}múlik legnagyobb részben a magyar halászat valódi történetének megírása; és igaz, hogy evvel eddig történetíró nem is foglalkozott.E szavakat nem kicsinylés, nem hivalkodás adja tollamra.Hivalkodnám, ha csak valamiképen éreztetném is, hogy immárén írom meg azt a történetet. Jól tudom én, hogy két évi kutatássala magyar népies halászat jelenét nem merítettem ki ;jól tudom, hogya mohácsi vész, részben a reformáczió is, a réti halászat eltünedezésesokat temetett el halászban, szerszámjában, szókincsében, szokásában— tehát ismerem tudásom hézagos voltát.Tisztelettel és hálával viseltetem azok iránt, a kik odaadással ésjóhiszemüleg adatot halmoztak adatra, mert evvel módot nyújtottaknekem az egybevetésre és az alap megszilárdítására."Nekem vállalkozásomban a következ irány ajánlkozik: jóhiszemmelelfogadom, a mit a történetírók adatban nyújtanak s a halászattörténetírásához egy új elemmel, az él munka, él szó és élszokás elemével járulok, a melyrl hiszem, hogy nem egy tekintetbentisztázó lesz s megkönnyíti azoknak munkáját, a kik majdan több ésjobb eszközzel foghatnak a szép feladat végleges megoldásához.Evvel a munkafelosztás elvének eleget teszek : egyébre nem istörekszem.*Lehet valakinek hite — és, vérmérséklete szerint, nemzeti büszkesége— föltenni, hogy Árpád hadaiban az ember szálankéntlóra termett hs volt, oldalán görbe karddal, vállán párduczkaczagánynyal,érczsisakján leng kócsagtollal :— szívében hadakozási ésörökös kalandvágygyal, mely folyton arra sarkalta, hogy szomszédjárarontson,prédát ejtsen, ezt párduczbrön végig nyúlva eltivornyázza sközben újprédajárásokon törje a fejét.A magyarság hsiességét elismeri minden történeti kútforrás ; dehogy az az örökös hsködés, a melyben irodalmunk és képzmvészetünkoly nagyon gyönyörködik, túlságos és nagyon egyoldalú, azbizonyos.Ez az egyoldalúság onnan ered, hogy a magyar történetírás,mintsok más nemzeté is — a legújabb idkig középkori nyomokon járt.Sokat foglalkozott csatáknak leírásával, királyok, vezérek dicsségének— gyalázatának fürkészésével. A múlt oly színt öltött a jelen sze-

04 A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.mében, mintha csak az országlás és az erszak eseményei töltöttékvolna ki.Ez a történetírás nem fürkészte s nem írta meg egyszersmindannak a munkának a történetét is, a mely e nemzetet egy ezred évóta a föld,tehát hazája birtokában megtartotta.Igaz, hogy a fegyver éle, az ers kar, a szív bátorsága szerezhetföldet, védhet tzhelyet; de a fentartás, a fejlesztés, a maradandóalap megteremtése, az a családi tzhely szellemének sebbl kifolyólagannak a mindennapi, zajtalan, békés, szerz és fentartó munkánaka feladata s egyszersmind a dicssége, melynek még alig van történelme^noha nagyon is megérdemli.BucKLE, Anglia míveldés-történetének írója volt az, a ki leghatározottabbanreá mutatott a történetírás egyoldalúságára s nagymvét arra az elvre alapította, hogy az ember s az általa megalkototttársadalom, fejldése és mozgalmai, szóval életnyilvánulásai szerinteredménye a természeti viszonyok ellenállhatatlan nyomásának ;megmarada kezdetleges állapotban, ha a természeti viszonyok hatalmanem idomítható emberi munkával, vagy ha e viszonyok olyanok, hogyaz ember fenmaradását munka nélkül is biztosítják; ellenben magasrafejldik ott, a hol az ember a természeti viszonyokat egyedül szellemévelés munkájával fordíthatja a maga javára.De BucKLE következetessége a megtámadott egyoldalúság mellébizonyos fokig saját egyoldalúságát állította oda ; mert sarktételéblaz következnék, hogy az ember egyáltalában saját sorsának soha urávánem lehet; holott sarktételének második része a munka és szellemútján olyannyira urává tesziaz embert saját maga sorsának, hogy méga természet erit is szolgálatába fogadja — st szolgálatra kényszeríti.Kétségbe nem vonható, hogy nem minden gyzelem vagycsatavesztés, a földi hatalomnak nem minden tette, mulasztása, bnevagy erénye, ezek nem mind ephemeridák, a melyek után ember éstársadalom az elzményektl független, új történelmet kezdhetne;ezeknek megvan a maguk, sokszor igen mély hatásuk ; a történelemnekezekkel foglalkoznia kell.Hiba az egyoldalúság; jelesen az, mely nyert csatában, hódításban,a világi fényben s a hozzákötött dologtalanságban látja a dicst,

A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.6âz elkel nagyot s a mely a névtelen milliók fentartó, verítékesmunkáját alárendelt résznek tekinti ; st azt sokszor megveti ; holottaz igazság az, hogy a puszta fényre és az erszakra alapított legnagyobbhatalom is abban a perczben omlik össze, a mely perczbenelvesztette a névtelen milliók munkáját.Ezért a magyar halászó nép zajtalan, nehéz munkája az, melye vázlat firányzatát képezi, mert egyedül e munka az, a melybl ahatalom halászati adományozásait meríthette.A magyarságra való alkalmazásban Buckle tétele egyáltalábanmeg sem állhat ; mert magában foglalja a mozdulatlanság, a teljes egynemségföltételét; azt, hogy az illet nép folytonosan ugyanazt ahelyet tartsa megszállva, e hely természeti viszonyainak folytonosanalá legyen vetve ;holott a magyarság a népvándorlás nagy özöne idejébenelhagyta eredeti lakóhelyét s foglalás útján szállotta meg azt aterületet, a melyen ma isél.Annak a föltevésnek csak kevés nyomatéka lehet, hogy azok avándor népcsaládok az elfoglalt új tájakon a régiekhez hasonlókatkerestek fel ; mert például Ázsia és Európa között már a földfelületés éghajlat viszonyai óriási eltéréseket tntetnek föl, a melyek ki nemegyenlíthetk, s még eltérbbek voltak azok a nemzetiségi viszonyok,a melyek közé a vándorok telepedtek s a melyeknek nyomása alólkinem szabadulhattak.E könyv feladata és irányzata kizárja az eredetnek akár földfelületivagy éghajlati, akár embertan-néprajzi alapon való feszegetésétde a magyar népies halászatból folyó tanulságok megengedik annakkimondását, hogy bárhonnan jött legyen a magyarság, halászó vidékrlkellett jönnie s hogy az emberiség sfoglalkozása, a halászat, mindenesetree nemzetnek is sfoglalkozásai közé tartozott s tartozikma is.E tanulságok bizonyítékai így csoportosulnak1. At, elheíye-kedés.2. Történeti mesters\avak.3. Okiratos történet.4. A sêrs^ám si elemeiHermán O. A magyar halászat.

66 A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.AZ ELHELYEZKEDÉS.A megállapított sorrendhez képest mindenekeltt az elhelyezkedéskérdése döntend el.A kutató szeme rögtön észreveszi, hogy valahol csak Magyarországonaz elhegység végs hullámot vet s az erdségek alját atelevényföld váltja fel, legott reá talál a földmível magyarra. És valaholcsak ebben az országban nagyobb folyó hömpölyögteti víztömemegét,tóságok terjengenék, legfeltnbben pedig ott, a hol többfolyó egymásba szakad, ott van a halászó magyarság is.A hol pedig ezek a viszonyok leginkább ki vannak fejldve, otta magyarság legtisztább, legersebb.Az a számtalan vihar, a mely a nemzetet egy ezredév lefolyásaalatt érte,ezen az elhelyezkedésen nem birt változtatni.Ez elhelyezkedés — mondhatni — törvényének csakegy látszólagoskivétele van, a Székelység, mely a hegység lakójának vanelfogadva.De ennek dereka is annyi ,nyilt, részben sík tért foglal, a menynyita földfelület egyáltalában megenged, t. i. Gyergyó, Csik, Háromszéka Maros és Aranyos nyilt medenczéit; hozzá határozottanshalász.St az erdélyi rész fmedenczéjében, az u. n. Mezségen, a holma az oláhságnak nagy elterjedése van, a halas helyek nevei e törvénymellett vallanak, mert magyarok, u. m. : Czege, Gyeké, Katona,Nagy-Czég, Kis-Czég, Méhes, Mez-Záh, Tóhát stb.,a mely nevekközül három magyar halászmesterszótól ered, a negyedik a népiesvíziterminológiában közkelet.Az ellentétes jelenség az, hogy minél mélyebbre hatunk a hegységbe,annál ritkább a magyar elem.Némely ponton a határvonal rendkívül éles; így Beregben, hola hegység lábánál elterül Szernye mocsárvilágát magyarság halászsza,televényét magyarság túrja, holott a hegységgel nyomban beköszönta kisorosz elem.Ezekkel együtt járnak bizonyos tanúságok, a melyeket régi okiratainknyújtanak. Ez okiratok szerint a királyok adományozását, mégpedig igen súrn, a halászati jog is képezte. És a hol a latin okirat

AZ ELHELYEZKEDÉS. 67pontosságra, szabatosságra fektetett súlyt, mindig a népies magyarhalászmesterszóval él,a mi világosan arra mutat, hogy a halászat márakkor is a magyar nép foglalkozásai közé tartozott.E mesterszavak súlya még azáltal is növekedik, hogy a magyarhalász száján ma is élnek s oly szerszámokra vagy halászási módokravonatkoznak, a melyek egyáltalában a legrégibbek közé tartoznak.Ilyen körülmények között fölteheti-e akár az avatott történetíró,akár az embertan és néprajz mívelje, hogy aránylag rövid idalatt, az elhelyezkedés és terület-megtartás nehéz küzdelmei között,egy sátoros, lovas, csak harczolni tudó nép átváltozzék földmívelvétanyát vessen és húzzon, állítson czégét, vejszét; közkeletet tudjonadni mesterszavainak ;hadakozó állapotának ellenkezjébe.^szóval, csak úgy hirtelen átugorhasson mozgó,Mindazok a tanúságok, a melyeket az emberrl szóló tudománynyújt, a dolog természete, st a földgömbön most folyó fajharczoks a nyomukban járó átalakulások, csak egyet bizonyítanak s ez az,hogy ilyen szerves átalakulások, még a legkedvezbb viszonyokközött is nem egy, hanem csak sok század szüleményei lehetnekst bizonyítják még azt is, hogy nem egy szerves átalakításnak áldozatulesik az adott elem, a mint ezt Amerika pusztuló slakossága smár teljesen kihalt Tasmánia oly megrendít módon bizonyítjaanapjainkbanis ; s bizonyítja a felásott si temetkezési helyek sokasága,mely a magyarral egykorú népeknek már csak hamvát nyújtja a búvárfelé.St arra, hogy a halászat a magyarsággal együtt járt, van még egymás bizonyítékunk is, a mely eddig szilárdan áll, s ez az, hogy a halászata Drávánál találta határát s egyetlen egy történeti adat semismeretes, mely a Dráván túlhalastavat vagy halászatot említene.*Tanúi vagyunk ma is ép oly sajátságos, mint bizonyító erejjelenségeknek.Ott, a hol a nemzetiségi és nyelvhatárok képzdnek, a halászóhelyet a magyarság tartja megszállva ;így a Dráva torkolatánál.Ott, a hol a németség, svábság vetette meg a lábát a halászó* Fekete Zsigmond barátom eddig hiába kutatott ilyen adat után, épen úgy, mint én.

68 A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.helyen, a német jobbadán csak vállalkozó, halászai pedig magyarok.Ott, a hol a bérletek a halászat arányait megnövelték, hatalmasszerszámmal, kitartóan kell dolgozni, például a Balaton körül, ott abérl Szeged, Csongrád, Szentes halászait szegdteti.Mindez együttvéve reáutasít arra, hogy a halászat a magyarságnaksfoglalkozása, a melyet Jelenlegi földjére már magával hozott.Kardja, vitézsége igenis szerzett neki hazát, meg is védte azt számtalanszor;de a kard, a vitézség csak szerz és véd volt; a fentartásegyedül a munkára esett, arra a szerz munkára, mely zajtalanulfolyt, a melyhez a magyarság értett s a melyre kardját, vitézségéttámasztotta.A sarktétel, mely a középkori irányzatokés Buckle-IcI szembenfelállítható, a következ: Az igazi társadalmi alap a munka, s csakazok az emberfajok, illetleg társadalmi egységek számíthatnak ajövre, a melyek a munka alapján keletkeztek, azon állanak s állanifognak a jövben is.Ez az alap kedvez körülmények közöttkülönböz fajok szerencséselvegyülése utján fokozódik; mértékadó mindenkor az a fajlesz,mely az elvegyülés eltt, már eredettl fogva a munka kell alapjávals azonkívül azokkal a föltételekkel is birt, a melyek a szerzésres a szerzettnek megvédésére alkalmatossá teszik.A tétel második része a magyarságra tartozik ; felsbbsége azelvegyülésben is megmaradt, mert eredettl fogva is birtokában volta három ftényeznek : a munkának, a családi tzhely tisztaságánakés a bátorságnak.A munkának egyik része a halászat is.A TÖRTÉNETI MESTERSZAVAK.A mesterszavak rendszeres gyjtése két lényeges dologra tanít.Az egyik az, hogy a magyar halászságnak rendkívül kimvelt, a legjelentéktelenebbfonalra, legkisebb szegre is kiterjed mesternyelvevan ; a másik az, hogy a kis számú idegen átvételek a nyelv szelleméhezképest átmagyarosodtak.Az siségnek a mesternyelvre alapított bizonyítéka annál ersebb,minél bizonyosabb, hogy alig van valahol népies halászat, mely annyi-

TÖRTÉNETI MESTERSZAVAK. 69féle módon, annyi különböz szerkezet szerszámmal zné a halászatot,mint zi a magyarság.E vázlat természetéhezképest a következ szakasz nem tárgyaljaa magyar halász-mesternyelvet úgy a mint él, a maga egészében,hanem fsúlyt fektet a történeti okiratokban foglalt halászati fogalmaktisztázására, az ugyanott található mesterszavaknak az élkkelvaló összeegyeztetésére.Szükséges elföltétele ez az okiratos történetnek, melynek tanuságaicsak az alapfogalmak tisztázása révén vonhatók ki.Az él mesternyelvet, az él halászat gyakorlata alkalmazott alakban,a szótárrész pedig magyarázó alapon tárgyalja.HALÁSZBOKOR, KÖTÉS, FELEKEZET.Régi, fkép XIII. századbeli okiratainkban egy szóra találunk,a melynek értelme eddig szabatosan meghatározva nincsen.Ez a szó a (unansio^, mely halászatok adományozásánál mindighalászok nevével, bizonyos kivételekkel s bizonyos tekintetben valamiszervezet értelmével kapcsolatos.A megfejtés kísérleteit csak kézirati jegyzetekbl tudom s ezek —minthogy halászatnál teljes lehetetlen a (unansiót» családnak vagyháznépnek venni — oda hajlanak, hogy ez alatt a kifejezés alatt egyénekértendk. '-Ez a «mansio» így fordul el: 1208-ban Fakó és István comeseka lébeni apátságnak íi^ nmnsio halászt adnak, kiknek ez a nevökGábriel, Ludus, Vriel, Herczegh, Sena, Behca, Sicu, Cracun,Texza.^] Feltnik legott, hogy a fí^ mansio csak kilenci névvel kapcsolatos.Elfordul IV. Béla király oklevelében is, mely 1235 — 70 körülkelt s a pannonhalmi apátság halászait összeírja. Eszerint Weymuchprédiumban következk a halászok nevei; Poch, Gaalt,Ekeshe, Jákob, kik rokonaikkal — kivéve pólyásokat és ifjú gyermekeket— hetven mansiót alkotnak !^î] Nagy Gyula reám bizott jegyzeteiben, de fentartássai.2] «ContuIerunt decem mansiones piscatorum, quorum hec sünt nomina stb. Cod. Dipl.Ili, I, 62. I.j] In predio Weyniuch hec sünt nomina piscatorum qui cum suis cognatispreter parvulos et juvenes sünt septuaginta mansiones.

yOA MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.Ittmár csak. öi a családnév és hetven a mansioUgyanebben az okiratban Sálya prédium következleg szerepel: van hat mansio s a következ halászok: Komos, Matheus,ScEMET, Hyze, Chyglo, Fileo, Abram rokonaikkal és fiaikkkal;'ítehát hai mansio és hét név.Végre Kenesna prédiumban a következ halászok vannak : Tebe,Petrus, Buhtus, tehát három név, mely tí:{ mansiót 2i\koi rokonságávalegyütt, kivévén az apróságot. ^Âz apró gyermekeknek kivételbe való helyezése már magábanelég bizonyíték arra, hogy a mansio családot nem jelenthetett.A felsorolt családnevek és a mansiók számának változó aránytalanságakizárja, hogy a mansio egyént jelenthetett volna.Az igazi értelmet azonban rögtön kivehetjük, mihelyt a rokonságotfigyelemre méltatjuk s egybevetjük avval a szervezettel, a melyeta halászság már foglalkozásának természeténél fogva sohasem nélkülözhetett.Azok a nevek nyilván nem családot, hanem nem:êtséget jelentenek,mely a magyarság társadalmi szervezetében mindig nagy szerepetjátszott s e nemzetségek munkabíró férfiai alkották meg a mansiókata halászat gyakorolhatása végett. így már érthet, hogy öt nemzetséghetven mansiót is alkothatott.A mansio, az összetartozandóság értelmében véve, semmi egyéb,mint az, a mit a mai halászság bokor, kötés, felekezet s más nevekenismer, t. i. a^ a csapat, mely egy adott halás^sêrs^ám keêléséhe:{okvetetlenül szükséges.Ezek a bokrok szám tekintetében természetesen változók, s amost él szervezet szerint négy embertl tizenkét emberig terjednek.Álljon itt néhány példa:A komáromi piszkés-bokor— 70 öles kerít hálóval — négyes^t. i. I mester, i els legény, i középs legény, i laptáros.Súlyosabb viszonyok közt hatossá lesz, mert hozzájárul i viczelaptáros,i fattyú laptáros.1] In predio Salya habét piscatores sex mansiones, quoriim nomina hec sünt stb. . . .cum suis cognatis et filiis.2] In predio Kenesna hec sünt nomina qui cum sua cognatione preter parvuloset juvenes sünt decem mansiones. Wenzel II, 14, 15, 19, 20 I.

TÖRTÉNETI MESTERSZAVAK.7IA Tápén dívó bokor ötös, u. m. : i nagypiczés, i viczemester,futosó, I pöczkös, 1 hálóvet.1Csongrádon hetes bokor dívik, u. m. : i mester , i inszed,paraszed, 2 léhésszed, i laptáros, i viczi (laptáros).IKarádon szintén hetes a bokor, u. m. : i nagygazda, i kis-gazda,apacsos, 1 kötélfej, 1 felinhúzó, i feles, i gazember (a ki a hálóba1akadt giz-gaztkiszedi).Tihanyban tizes bokor dívik: i kormányos, 9 társ.'^Siófokon szintén tizes a bokor : ^î kormányos, 2 derékonhúzó,2 inas (ki az inat húzza). 2 paráslegény, i elslegény, 2 halászlegény.Kenessen a rendes bokor tíz, a téli tizenkett : i gazda, ez nemszáll ki, csak tulajdonos: 2 vezeres, 8 halász; télen még 2 jegell.'^Kopácsiban tizenkettes a bokor: 1 botos, i hálómester, i köteles,I vajda, 8 legény.Ezek mind a nagy halászatra, t. i. a 90 — 300 öles öreghálóvalvaló mködésre tartoznak ; de ezeken kívül a kis halászok is összeállanak— hol kettesévei-hármasával, hol négyesével is.St Szegeden, Komáromban s a Balaton körül még ma is vannakcsaládok, a melyek sidktl fogva, apáról fiúra szállva,És hogy minden kétség eloszoljon, arra való egyhalászok.1230 körül keltokirat, mely a kapornaki konventet halászattal látja el, két mansiótemlít és meg is mondja, hogy az egyiket Moch, né^y fiával, a másikatHethe két fiával alkotja : «dedit in villa Alke duas mansiones,scilicet Moch cum quatuor filiis, Hethe cum duobus filiis...»4]Ez a halász «mansio» megfejtése.A RÉGI

72 A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.rekesztés — captura — fogóhely — laqueus — tr — lacuna — tócsatovábbá számos helynév, melynek végzdése «tó)) és «taua» mindinkábba halastavak rengetege felé vitte a búvárokat.Az egyik három-négyezerre teszi az árpádkori halastavak számát ;a másik, ugyané nyomon haladva, kimondja, hogy a halastavak sokasága— egy-kett kivételével — mind a folyóvizek mentén feküdts nem egy, külön elrekesztés által magában a folyóban vagy tóban'^készült.^Â történetírók mindinkább oda jutnak, hogy ez a sok halastómind mesterséges volt.Tagadhatatlan tény, hogy mesterséges halastavak voltak s úgykészültek, hogy a források és folyások vizét alkalmatos helyeken gátakkalelfogták, ezeket zsilipekkel'- látták el, a hol azután rendesenmalom isépült, mely a fölös vizet használta.De az is tagadhatatlan, hogy nem minden «piscina» volt halastó,mert a piscinának sokféle a jelentése. Caleplnus a «Dictionariumundecim linguarum. Basileas 1590)' müvében igen kitnen adja ameghatározást, a melybl kitnik, hogy ez alatt haltarlók, tócsák,meleg és hidegfürdk (tükrök), úsztatok, víztartók, itatok is érthetk. 4JItt tehát a legnagyobb óvatossággal kell eljárnunk, mely kétszeresenis indokolva van azáltal, a mire a Tanya is reá fog tanítani s amely tanúiságot a többi történeti mesterszó csak öregbítheti ; mégpedig határozottan az eddigi felfogás ellenére.i] Pesti Frigyes: M. O. vízhálózata stb. Századok. I.2] ÜRTVAY Tivadar . M. O. régi vízrajza \, p. 557.j] A zsilip nyilván a szláv zleb = csatorna, a német «Rinnei> értelmében; a magyarságma a felhúzható és lebocsátható vízrekesztéket érti alatta.4] Píscince, Lacus et stagna ab initio dicta sünt, in quibus vivi pisces coércebantur.Germ. Fischgruben, Weyer od. dergl. örter, in welchen man Fische erhaltet. Uiigar.Halas-tó. Varro lib. j. de Re. rust. cap. j. «Piscinas voco eas quae in aquae dulci aut salsa inclusoshabent pisces ad villám. Alio nomine vivaria vocantur. Plinius lib. 9. cap. 17. «Necin piscinis inpariisque crescunt. — Sed quoniam in piscinis natare etiain solehant, invaluit coiisuetudo,Ili oiniies in liunc usum colkctce aquce sive frigidce, sípc calida; csscnt, piscinw dicerentur,fidenturque a piscibus dici, quainvis in his nihil pisciuin sit, nisi qiiis inde didas malit, quodhomines piscibus natando similes fiant. — Cicero. «Latiorem (inquit) piscinam voluissem, ubijactata brachia non offenderentur. — Plinius jun. Epist. lib. VI. «Si natare latius auttepidius velis, in area piscina est, in proximo puteus ex quo possis rursus abslergi. Eaedemet natationes appelantur. — Piscina: pecorum. Columella lib. i. cap ^. nHaec quoquesi deficient, et spes arctior aquae manantis coégerit, pastx cisternae hominibus piscinaequepecoribus instruantur colligendae aquas tandem pluviali. — Quin etiam vasa lignea ad tcnendumaquam piscina} vocantur. Gallicum vulgus cuuas vocat. Plinius: Decoquitur in aqua,et in piscinas ligneas funditur.

TÖRTÉNETI MESTER SZAVAK. 73Igenis vannak okiratok, a melyek úgyszólván csábítják a történetírót,hogy bellök a halastavat a szó azon értelmében olvassaki, kivált akkor, ha a «piscinay> sokféle értelmezését figyelmen kívülhagyja s egyáltalában minden rekesztést, minden helynevet, mely ahallal összekötve az okiratokban szerepel, legott tónak vesz.Ilyen például az a xiii. századbeli okirat is, mely 1228-bólered s a pécsváradi monostor javaira vonatkozik s akként rendelkezik,hogy a birtokon fakadó forrásokból az apát engedelme nélkül«piscinákat» állítani nem szabad; '^ itt érthet mindaz, a mit Calepi-Nus a ((piscináróhmond és különböztet.Kétségen kívül halastó volt a «Kikirif» Oskü és Palota köztVeszprémben, mely ma mívelés alatt álló medencze, vízérrel ésmocsaras helyekkel is; hatalmas kögátját még ma is szemlélhetjüks a melyet Fényes EtEK-en kívüP^ a nép is halastó helynek tart;az utóbbi Mátyás királynak tulajdonítja.így C:êge mellett van a czegei tó; Nagy-C^ég, tóval, a melyetmég ismertem ; Kis-C^ég ; ezeken kívül másodsorban vannak tavakKatona, Gyeké, Me^ö-Záh, Tóhái s más helyek mellett, a legtöbbjemalommal is; a mennyiben régi okiratok emlékeznek róluk: piscinák,vagyis halastavak ; s csak újabb idben néptelenedtek el.Az tehát, hogy mesterséges halastavak szép számmal voltak,kétségbe nem vonható.De, CALEPiNuson kívül, a magyar népies halászatbeható tanulmányozása isszervezeténeknagyon megingatja a sok ezrekre rúgó mesterségeshalastavakba vetett hitet, különösen akkor, a mikor halfogásrahasznált szerszámokra is kiterjed s mindevvel arról gyz meg,hogy a mai népies halászat még mindig az sinek képét viseli : szervezetben,mesterszóban, eljárásban egyiránt.Forduljunk tehát az els ponthoz, t. i. a régi okiratokban elfordulószámos névhez, a melybl a történetírók mer mesterségeshalastavat csináltak. A kiindulás pontja egy magyar-halász mesterszós annak változatai.I] Cod. Dipl. MI, 2, p. 214.2] FÉNYES Elek: M. O. s a hozzá tart. mostani állapotja. i8?6. 1, p. 4??.

74 A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.TANYA, VET ÉS VONYÓ.A magyar halász a folyónak minden egyes pontját, a melyen keríthúzóhálóját kivetheti tanyának^ a Balatonnál vetnek vagy vonyónakmondja. A mikor a hálót kiveti, tanyát vet,a mikor végzi, tanyát húzott.Világos dolog, hogy így minden folyó, minden tó halászatilag számostanyára van felosztva svalamint a földmível a határnak mindenmegkülönböztethet pontját külön névvel látja el, azonképen teszi amagyar halász is a halasvizek egyes pontjaival. E halásztanyák neveipedig csak ritkán szolgálnak a partrészre, vagyis a földmível elnevezéseire.Hogy eziránt semmi kétség se támadhasson, erre valók a következpéldák, a melyek mocsarakra, tavakra és folyókra vonatkoznak.Balaton. Kenesse község halásztanyáiMagosparti, Törökver, Itató, Megyés, Csurgó, Papnád, Pörös,Gyökeres, Matacstorok stb.mert a tó síkja nem nyújt pontokat.Velenczei tó.Ezek többnyire a partrészekrl erednek,A^árd község halásztanya nevei:Déll, Kertalja, Hosszú, Nádalja, Burgyán, Határ, Kaszás, Pörös,Ekklézsia stb. ; az utóbbi tanyán fogott halakat mindig az egyházkapja.Tisza. Szeged halásztanya neveiKistanya, Petró, Hernyák, Sárkány, Úsztató, Mélysár, Gózsd,Tizó, Pórgány, Csigás, Sebs, Sárga stb.Dráva. Kopácsi község halásztanya neveiGorba, Sáraggya, Linyó, Darócza, Szarvasi tó, Vitorja, Létfoka,Borbaitó, Pösöly, Körösztös stb.Duna, Komárom város halásztanya nevei:Keszizátony, Lérióra, Öregtanya, Hamarja, Lérifarok, Szenes,Bök, Marczibilla, Hókonyföle, Mancza, Atkás stb.Ám folytassuk még egy darabig különböz helyekrlSênt-Endre város halásztanyáiPlébanus-sziget tanya.tanya, Téglaház zátony tanya. Alsó-határ tanya.Duna-Földvár és környéke halásztanyáiMalomtanya, Alsó-sziget tanya. Réti patakI. Duna-Földvár: Határtanya, Malmokköze, Lókitanya, Késze-

történeti' mesterszavak.7^gestanya, Hajlás, Mereget föle, Kálvária hegy alatti, Diósi, Öregtanya,Szt. János tanya. Kompok alja. Szilvás, Hajdülés, Itatótanya.alja,Atkás.2. Duna-Vecse : Határtanya, Homokos, Fürdalja, SarkantyúH ámbár, Gyöngyvirág.3. Aposta^ : Paptava, Csárda eleje, Gödör tanya, Tehénszaros,4. Baracs : Baracsi öregtanya, Sülls, Macskalyuk, Fák alja,Baracsi farok.

76 A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.tó, Szárcsacsapás, Oregtiszta, Karászos, Lengeteg, Fertfenék, Szigonyosrész.Pontyfogó.Damohida falu (Ecsedi láp) csikászó helyeiSzilfáshalom, Háromere, Zúgó fok. Bivaly fok, Kengyelesfok,Csakoltzafok, Pire ere, Hosszúhid, Balkány ere, Drágfirét, Csapszigethalom, Nagyhát, Kisszugoly, Szarkahalom, Pallóér, Küls bokros.Bels Bokros, Totyóhalom, Répszer lapossá, Ördög árka, Rókafok, Sebes fok.Nagj'-Bereg mezváros (Szernye mocsár) csikászó helyeiMércze, Jaszinó (patakok), Berenás, Feketenyires. Fúrás, Nyáras.Rekettye, Récze, Deszenág, Járó, Határpatak, Szilvásgorond,Magyarszeg, Bogolyszeg, Kölesmez.Borcsa folyó mente :Czábár, Uripatak, Györgyszérehettyéje, Cserpatak, Rtökör,Jakab mocsár. Feketepatak, Medvés, Nagypatak, Györké, Hosszúpatak,Atakköz, Alsóhid, Határpatak, Sajtóéger, Burusztya, Asszúmocsár.Nagypatak, Egerfok, Sebesfok, Kröséger, Kröspatak,Sebespatak, Tövispatak, Czéhpatak, Medr, Szalvapatak, Szelepéger,Racskófok Mózsesgát, Palaczpataka, Zúgó, Berhemocsár, Sásztadrépataka,Komlóspataka, Rustát, Anóczpatak, Sárosmocsár, Orjánosfoka,Stargas,Rohadtpatak.Börvelf falu (Ecsedi láp)csikászó helyeiBússziget, Bodósziget, Belény, Ferk gátja, Bivaly fert lápja.Bordanád lápja, Belény Mikó folyása, Bendi kutassa. Bakó gátja,Boné lápja, Biró lápja, Bördön lápja, Bekek lápja, Cserkút lápja,Csákó lápja, Csóhér t lápja, Csoholyné fara, Csicsór lápja. Cserétgát, Csikverem, Debreczeni láp. Disznós lápja, Düngér lápja, Dombilápja, Döczög lápja, Dürg lápja. Derék lápja, Dógos szigetje,Dukát gátja, Eger alja, Érdi lápja. El járója, Fagát lápja, Förödöslápja, Gálné kútja, Gatya lápja, Goczi lova, Görbe fzfa környéke,Gordonos lápja, Halmos silyedése. Hadnagy nádvágója, Hélyáslápja, Hidere, Heves lápja. Hid szugja, Harminczkét kút lápja. Kormoslápja, Kerektó, Kokastó lápja. Káposztás lápja. Kenderes lápja,Komi lápja, Körte sziget, Keztyüs lápja, Kishely lápja, Kátyó alja,Kondó kút, Kóródi gátja, Kálmándi kutas, Kakastó ere, Katonagátja, Kiskovács törése. Kocsis gátja. Kakastó fara. Kispap rétje,

TÖRTÉNETI MESTERSZAVAK. 77Kunti gátja. Kutyafás lapja, Jakab metszése, Lóér lápja. Ludasénlápja, Lehér lápja, Madaras lápja. Malomhely lápja, Nagy Jánoslápja. Nagy bérez környéke, Nagysugár környéke, Nyárfa alja lápja,Nádi lápja, Nagy láp, Obis Mihály gátja, Osváth lápja, Onád ere,Pongorácz, Péter lápja. Pap kaszálója. Peres láp, Patkány ér, Penyegilápja, Pinczés környéke, Rózsi lápja. Sajósziget, Szilfás halom,Sika sülyedése. Sáfrányos lápja. Somogyi ere, Simon dombja, Siposlápja. Sör cseretje. Szalonnai kút lápja. Tálas dombja. Topa lápja.Tizenkét nyil lápja. Tarka lóér pallója. Tótfalu lápja. Torzsás gátja,Tarosa lápja. Vársziget szugja. Vakarcs cseretje. Varjú sziget, Zselyéplápja.Vizrl-vizre járva,nem három-négyezer, hanem tiznél is több ezertanyanevet lehetne gyjteni ;st talán kellene is.Az a hamisítatlan magyaros íz, a mely e tanyanevek tulajdona,már bizonyíték arra, hogy ezek nem mai keletek.De a halászat gyakorlata és, mint javadalomnak, élvezete isszükségessé tette, hogy a gazdasági felosztásés az egyes részek megnevezésemegtörténjék : ezen sarkallottt a jogi rend.Akként vagyok meggyzdve, hogy a régi okiratainkban elfordulósok ezer név legnagyobb részének nem halastavakra, hanemazokra a tanyákra van vonatkozása, a melyekre az egyes tó,vagy folyó minden község határában fel volt s ma is fel van osztva.E meggyzdésemet csak megszilárdíthatja az, a mit Ortvay azidézett helyen nyomatékkal kifejez, hogy t. i. azok a « halastavakmind — egy-kett kivételével — a folrómêk mentén feküdtek*A halászat gyakorlatának szempontjától fontos a beosztás és megnevezéselször azért, mert minden rendelkezésnek alapot ad ; másodszormert egyes részek használatát, bérbeadását — régentén adományozását— lehetségessé tesziés lehetségessé tette a határ megszabását;tudnunk kell ugyanis azt, hogy a halászság az adott tanyán mindigegyazon a helyen veti ki a hálóját s egyazon a ponton húzza ki.* Kezdetben, az írók nyomán haladva, magam is a halastavak rengetege hitében éltem,st ezt alkalmaztam is, abban a kis füzetben, melynek czime: "Ósi nyomok a magyar népieshalászatbanit, Budapest, 1885 ; de a midn a Czége, Vejsze és Varsa jelents voltára reájöttems a haiasvizek felosztását tisztába hoztam, azonkívül a piscina sokértelm voltárólmeggyzd' em, ez a hit szétfoszlott, még pedig szükségképen.

78 A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.De vegyünk néhány példát a régi idbl.Gara Miklós nádor* Sikátornál, a Laak birtokon a következállítólagos halastavakat sorolja el: «Ferrekes, Huszyner, Rygou,Malumszeg, Keteszteulche, Kerekthou, Korlathfoka, Kovachfoka,Gykenus, Elewyztekeres, Akathaszegfokaw, nyilván: Fenekes, Hoszúér,Rigó, Malomszeg, Kereszttelke, Kerektó, Korlátfoka, Kovácsfoka,Gyékényes, Elvizteker, Akadószeg foka.Mindenekeltt megjegyzem, hogy az a határ alig birta volna ela tavak ilyen sokaságát ; de vize elbírhatott még ennél sokkal többhalásztanya nevet.És hogy itt tanyákról van szó, erre reáutal az «El viztekerwörvény, mely mindig külön tanya, mert jó halashely; a « Kovácsfoka »,« Korlátfoka » , melyre rámutat a Dráva Létfoka-tanya; st még a« Kerektó » sem zavar, mert a magyar halász a folyónak igen lassúfolyását is tónak mondja, mint a Dráva menti Szarvasitó-tanya, Borbaitó-tanyavilágosan bizonyítja.És fel lehetne vetni azt is, vájjon a régi okiratok betzése min-.^^dig helyes volt-e Vájjon a sok »iaua» nem «tana»-e?íme egy sorozat: Ecetoua (1075-ben), Olphatoua (1261-ben),Destoua (u. a), Opataua (i 322-ben), Bortaua (i 344-ben), vájjon ezeknem tana-nak olvasandók-e rÉs vájjon nem halásztanyára mutatnak-e ezek az állítólagos halastavak:Huzetony (1193-ban) Húzó- vagy Hosszútanya — ez maisvan a Velenczei tavon — , Penteletonyája, Zalktonyája (1414-ben)egészen világosak ; végre Nagzaton, Kisszáton (1427-ben), ime KomárombanKeszizátony tanya.Még közelebb jutunk a dolog velejéhez az Eszterházyaknak egy,a XVI L századból ered töredékes osztozkodási okirata alapján,mely a Duna halászatáról is szól, még pedig így: « Három igen jótanya vagyon és több helyeken is, kiket Csontos István szokottmeghbérelni két Persiai sznyeghben és hat mázsa Vizában.Tehát a bérlet tanya szerint istörtént.És hogy ittnem halászkunyhóról, hanem egyes pontokról van szó,a melyeken a hálót ki lehetett vetni s a melyek külön-külön névvel* Cod. Dipl. IX. 6. p. 249—265.

TÖRTÉNETI MESTERSZAVAK. 79isbírtak, errl világosan tanúskodik az a tanyanév-gyjtemény, a melye pont elején foglaltatik, hol számos névnél a « tanya » jelz szervestartozék, pld. : Határtanya, Öregtanya stb. ; továbbá az a körülmény,hogy a halásznépség minden névhez hozzá érti a tanyát, még pedigtudatosan.Az igazi halásznál vagy « kunyhó » vagy « halászcsárda » a tartózkodásvagy táborozás helye; de sohasem « tanya* a mezgazdasági értelemben.Meggyzdésemnek nem akarok több súlyt tulajdonítani, minta mennyi azt tisztességgel megilleti s ha kifejezésével nem érnék isel többet, mint azt, hogy a búvárok ezentúl a tanyanevekre is figyelemmellesznek, azt hiszem eleget értem el.Hozzáteszem, hogy a halásztanyáról elfordulhatott a figyelem,azért, mert a tanyát a nyelvhasználat a mezgazdaságra is átvitte ésigaz, hogy mindkét mesterszó szláv eredet és rokon hangzású : ahalásztanya se a llloHa — halhúzás helye : a gazdasági tanyáé aStanje, pásztorok tartózkodás helye. '^VEJSZE.Forduljunk a tanyától a vejszéhez, mely megmagyarázza, mik voltakazok a « halastavak)), a melyek némely történetíró felfogása szerint«a folyóban vagy tóban külön elrekesztés által készültek.*Már 1024-ben, egy István királytól származó okiratban akadunkegy helyre, a mely a Dráva folyóban álló halasokról szól: «Addimusetiam piscinas Plyske, Bulcheu cum piscinis suis in flumine Dráva* ^^holott egy 1019-ben kelt oklevele Boka mellett a Drávánál, «iuxtaDrauam* említ halasokat, ^jEzek és hasonló helyek, szülhették azt a feltevést, hogy voltak olyhalastavak is, a melyek folyóban, tóban külön elrekesztés által készültek.Növelte e feltevést még az is, hogy e halasok mindig a «clausura»,«laqueus») mesterszóval voltak kapcsolatban, tehát: « elzárással,trrel)), a mi külön rekesztésre mutatott.i] MiKLosiCH szerint ; de tekintetbe kell venni az olasz itana* szót is.2] Horváth Istv. jegyzetei. Nemz. Múz. Cod. Sect. XIX.j] U. o.

8oA MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.De él halászatunk e tavak tavait másképen magyarázza, másnakmutatja ki.Az okiratok során és ugyancsak a felhozott mesterszavakkalszerves összefüggésben ezekkel találkozunk:«veiz, weyz, wyz, weyzhel,ikerweyz, coneweyzi, jákoweyzi, Andra weyzhele»; mind i1400-ig.200-tólNémely okirat meg is magyarázza ezt a «veiz» szót; így300-ban a pozsonyi káptalan levele mondja: «in aquis ad clausuras1piscium, quas vulgo Vci^ vocantuD) ;'j i 397-ben a gyri káptalanlevele aclausura piscium in aqua Saar, vulgo Wy^n, Semmi kétségtehát, hogy a vizekben valami rekesztések voltak, a melyeket a magyarságVeiz-nek nevezett.Ez elrekesztések mivoltát még közelebbrl ismagyarázza OlgyaiPÉTER-nek egyezkedési okirata 1303-ból, -^ melyben ez áll: «laqueospiscium vulgo zege vei vey^hel,)^tehát halfogó trök, melyek közönségesen-ege '^vagy vei:{helY néven neveztetnek.Semmi kétség, hogy azok a folyókba és tavakba rekesztett különalkotmányok nem voltak egyebek a mai vejs^énél, a magyarhalászoknál szerte dívó, nádból vagy vesszbl készült, falakat éstévesztket alkotó, halfogó szerszámnál, a melylyel egész folyókat,tavakat átfognak, tehát elrekesztenek, ekként clausurák és laqueusok,st caphirák is;halastavak azonban semmi esetre sem.A magyar halásznak ma is van vejs^éje, még pedig külön « magyarvejszéjc)) s helyét ma is vejsêhelynek mondja.Dönt bizonyíték az is, hogy az okmányok írói kénytelenek voltaka népies elnevezéstszerszámok közé tartozik.fölvenni és hogy a vejsze a legsibb halászatiVÉSZ.A történeti fontossággal bíró mesterszavak sorában a «vész» ishelyet kér magának, azért, mert az okiratokban a halászattal kapcsolatbana ((lacuna» szóra is bukkanunk, mely néha a «zeygével»(1430-ban) kapcsolatos; továbbá, mert hangban a vejszével való némiI] Cod. Dipl. VII, 2. p. 2^6.2] U. o. X, II, p. i;oi.5] Lásd: Czége.

TÖRTÉNETI MESTERSZAVAK.8lrokonságánál fogva, zavarra szolgáltat okot, a mint ezt már az idézetisbizonyítja, hol a zegével együtt láthatjuk.A »lacuna» latin szó; közönséges értelemben pocsolyát, kis tócsát,átvitt értelemben mélységet isjelent.A magyarság mocsárhalászatában a mocsár kisebb-nagyobbnyílthelyei, s ott, a hol lápos a mocsár, az ingó lápon a mesterségesenkitisztított nyílt helyek is — így Beregben, a Szernye mocsárvilágában— vés^* nevet viselnek. Ezek minden tekintetben megfelelneka latin mesterszó közönséges és átvitt értelmének, tehátvalóságos lacunák, a melyeket sem a vejszével,sem a zeygével összetéveszteninem szabad s így ott, a hol az okirat lacunáról szól, amocsárhalászat vésze értend ; annyival is inkább, mert kétségtelen,hogy az e nem halászat is adomány tárgyát képezte.De a i>és:^ még más tekintetben is érdekes, mert kiválóan jellemzia magyarember észjárását, mely mindig analógiára hajlik.A természetes vész már maga is fogsága a halnak, mert nemengedi meg a szabad vonulást. A hal áradáskor kerül belé, s apadáskorbennreked. Ügy látszik, innen van az, hogy Komádi körül a vejszefejét, a hol t. i. a hal fogva van, vesz-nek mondja a halász ; de kapcsolatosevvel a vészlés is, mely a Bodrogköz halászainál dívik s afolyó bizonyos részének elzárását jelenti.Az eljárás a következ: Tisza-mentén,Duna-mentén kivált mellékágakbansokszor úgy zárják ela halat, hogy az ág mind a két végéthálókkal rekesztik el ; ezek a hálók az ör- vagy mc^-hálók ; a Bodrogközönugyané czélra nem hálót, hanem sövényszer vessz-fonásokathasználnak, melyeknek halászmesterszóval kifejezett nevök a« vés^lés »Ez a minden oldalról való mesterséges elzárás hasonlít a természetesúton keletkezett elzáráshoz; a «vész)) itt a menekülés lehetetlenségévelkapcsolatos és mindenesetre közelebb áll a «dögyí?í^»-hez,mint a vesszbl fonott alkotmányhoz, azért, mert vesszbl való;tehát közelebb a halak vesztéhez is, mint vesszbl készült fogószerszámanyagához.* Molnár ALBERT-nél « Vés:{» = Sagena, locus sagenarum. tévedésen alapúi, mert ahálóhelyet«Terit»-nel< nevezik.Hermán O. A magyar halászat. 6

82 A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.CZEG E.A történeti halász mesterszavak között a czége talán a legérdekesebb,mert helységek nevével kapcsolatos, mélyen bevág a szótárirodalombas magyarázókra is talált.Régi okiratainkban a halászattal szerves kapcsolatban állva, néhaa vejszével is összetévesztve, igen gyakran akadunk reá; természeteseningadozó helyesírással.íme a példák: «Cheê ii^H-ban^ Zee^ê i 261-ben, Zííj^'é? 1303-ban,Ze/ge 1 383-ban, St^'^'í? 1423-ban, Zerge 1430-ban, Zegê 1438-ban,S:êg/e 1568-ban, továbbá Sci^ye 1423-ban és Segis-tó 1055-ben.állhat,Az egyik magyarázó a bárkával hozza kapcsolatba,* mi meg nemmert a bárka az okmányokban megvan különböztetve. Jerneimár 1198-ból, Fejér 1288-ból jegyezi fel mint halélt, azaz viváriumot.Egy másik magyarázó a szeglettel — a fok értelmében—-vetiössze,** a mi szintén meg nem állhat, mert halfogó természetét a vejszévelvaló felhozása kétségtelenné teszi.A szótárak között Molnár Albert közelít a helyes értelmezéshez;nála ((Szegye, decipula, Falle für Vögel und andere Thiere» és^Decipula egérfogó, tr, kelept\e,» végre nExcipula lesháló, haltm.Már Páriz-Papai biztosabb; nála « «S:^£?^^^6' excipula, »az«Excipula»pedig « haltartó bárka*); noha ez "vivariumo, mely soha kétségesnem volt.Molnár ALBERT-nél még egy nevezetes változatra találunk; ez a((Tendicula, tr, cêkle, keleptên.Egészben kimondhatjuk, hogy e kiváló szótár-íróink, Szegye,Szegye alatt olyat értettek, a miben a hal megfogódzik, vagy fogvatartatik ; a C\ekle is fogószerszámot jelentett.Mindezekhez hozzájárulnak még bizonyos vízmellékekhelynevei,a melyekre már reá utaltunk, t. \.: Cêge, Nagy-C^ég, Kis-C^ég, C\égénys azonkívül Csege is, a melyek folyók, vagy mesterséges tavakmellett épültek.*RÓMER Flóris: «Egy pár szó a M. O. halászatról stb. Gyri tört. és rég. füz.1861. I. p. J58— se;.** SziNNYEY JÓZSEF, Vasárnapi Újság iH6j, 14, 15. sz.

TÖRTÉNETI MESTERSZAVAK. 83A meglehets bonyodalomnak azonban véget vet egy halász-mesterszóés szerszám, mely Bereg magyar halásznépénél, fképen a Borzsaíolyón — és állítólag a Székelységnél is — dívik, s a melynek neve« c^ége »Ez a c^cê a rekesztésnek oly módja, hogy a hal kénytelen az átjárástegy ponton megkisérteni ; de épen ezen a ponton, az u. n. kapuban,van alkalmazva a zsákalakú háló, vagy a vesszbl kötöttbocskorvarsa.A Székelység patakjaiban kövekbl rakja a czégét ; az az V alakúkgáttal zárja el vagy fogja át a patakot s a nyilt csúcsba alkalmazzaa bocskorvarsát, s a pisztrángot gübül rudakkal kergeti belé.A Borzsa halász gerendával fogja át a folyót, husángokból sövényszerverést illeszt hozzá, közepén nyilast — kaput — hagyva,állítjabe a «gamzsahálót».Ez tehát rekesztés (clausura) is, — kelepcze, decipula, excipula,szegye és szegye is ; s hogy a többi is ez alá tartozik, az nem szorulmagyarázatra.Könny immár megérteni, mit mond az i 261 -ki okirat evvel:« clausura Tycxse. Zeeê vocata», vagy az 1303-ki

84 A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.« Szerzelékben » — 382 old. — a hol magyar levelekbl idéz, így1559-bl : «ha csak egyetlenegy halam volna te kegyelmednek kiltemvolna, de bizon nem birok vele, mert a cêghe elbomlott, hajnem mostújat csináltatom . . . .» Továbbá 1558-ból: «Volt nagyságtoknakSerédi urammal valami Duna-szakadék vize, kin Báthori uramSerédi urammal jegyet csináltatott, kihez én is kész voltam volnaminden költségemmel, de az úr nem engedte és ott az jegyen fojtanakti:{enkét vi:{át)>. Ezek a kitn jegyzetek teljesen bebizonyítjákhogy a elégek szilárd alkotású halfogók, hozzá vizafogók is voltak.Talán elég érdekes dolog, hogy Szí lady és én, más-más pontrólindulva, mégis találkozunk.AFÜLES VARSA.Már egy 1094-ben kelt oklevélben, mely Tihany halászatáravonatkozik, akadunk egy helyre, mely a latin ansá-i — fül, példáulfazék füle — a Worsa-val hozza kapcsolatba: «in ansis^-' capú;Worsa plena piscibusw ; továbbá Dávid herczegnek 1095-ben keltokmánya,-^ mely már csak ansákwl szól: «quod caperetur in ansis . .et inelevatione ansaruni)).A varsával, kivált a vesszbl kötöttel zött halászat a legrégibbekközé tartozik sa mely a félsziget tekinti általTihanyra nézve arra a mocsárra érthet csupánâlkotott medenczében terjed.Ezek a vesszvarsák legnagyobb részben még ma is vesszblfonott füllel vannak ellátva, a melynél fogva a halász beteszi, vagy —halásznyelven — berakja és kiveszi ;ezek tehát a füles varsák s épena fül által különböznek a többi, pld. a szárnyas- és a dobvarsától.A füles varsának vagyis «ansa»)-nak ma él füles utódja leginkább azEcsedi láp csikvarsája és Kis-Majtény nagy varsája.SZÓEGYEZTETÉS.Már a régi okiratokból vett idézetek bizonyos ingadozást tün^tétnek föl némely népies mesterszavak alkalmazásában, st a latiaterminológiában is./] Cod. Dipl. I, 487.2] Rómer Flóris i. h.

TÖRTÉNETI MESTERSZAVAK.8Â «i>er^hel» kapcsolatba van hozva a «{e^6'))-vel, a aclausurajcaptura, lacuna, laqueus» viszonya a nveyiy>-\\ez és -\\Qz szinténingadozik.Komolyan számbajöv szótárainkban nem szólhatunk ingadozásról,csupán zavarról.A letárgyalt mesterszavakban a ftörekvés az volt,hogy az okiratokbanelforduló mesterszavak kell alapot nyerjenek: de egyedüla iic^éê» szónál tárgyáltatott a szótárak része is; most tehát helyénlesz a szótárakban foglalt többi halászmesterszót, annyival is inkábbtisztába hozni, mert a történetírók fordításaiknál nem a még elanyagra, hanem kizárólagosan a szótárakra támaszkodnak.Molnár Albert szótárában a következket találjukGyalom, Verriculum, Sagena. Zuggarn, Fischergarn-netz. Ez egészenhelyes ; a ma is él kátás gyalom ; de a Sagena a mai öregháló,mely káta nélkül való ;megfelel a német Segge-nek.Graímosió, Piscina, Fischteich, Weiher. Ez is helyes, a gyalmotvéve.Tanya, Locus piscaturas.Helyes.Varsa, Nassa, Sagena, Fischerreuse, Fischgarn, Netz. Itt a Sagenahibás, mert öreg hálót jelent; a németbl csak a Fischerreuselatinul csak Ansa lehetne.helyes;Vés:{, Sagena, locus sagenarum, Netz, Fischgarn, Ort wo mandie Garne aufhenckt.Ez teljesen hibás, mert nem lehet más mint Lacuna, Lache,Weiher, Tiefe. *Decipula, egérfogó, tr, keleptê, Falle für Vögel. A magyarlatinrészben Szegye alatt áll,avval a toldással « und für andere Thiere».Excipula, lesháló, haltör. Auftang, Eimerlein. A lesháló és haltrigen általános kitételek s minden álló szerszámra alkalmazhatók, leginkábbaz ághegy-háló.Nassa, varsa, veiz, verse. Fischerreuse. Itt a vei\ helytelen, mertnem azonos a varsával.* Csupán Miskolczon, a Sajó-halászoknál, van eg>' hálóból kötött szerszám, mely arendes magyar szárnyas varsának kibvítése s a melyet «Vész» szóval jelölnek ; de semmikétség, hogy ez a «vész» a vejszével szinonim, mert a szerszám megközeliti a vejsze.szerkezetét.

86 A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.Piscina, halastó, szac (szák) Fischteich, Weyher. Itt a szák teljesenhibás, mert az mindig zsákalakú merít hálót jelent ; a többitCalepinus mondja.Sagena, varsa, vörse. Netz, Fischgarn. itt a varsa, vörse teljesenhibás, a mirl már a Nassa istanúskodik. Csak öreg háló lehetne.Verriculum, szac, halfogó. Fischergarn. Zuggarn. Teljesen hamis;magyarul csak kecê,németül Schleppnetz lehetne.Baróthi Szabó Dávid ezeket említi :Boné, póné, hálóneme, valamint Véter-métháló. Ez csak kecêlehetett.Gyalom, szák, vész-, vonó-, merít, halfogó háló.Gyalmot vetnia halaknak. A gyalmot kizárólag csak a kátával ellátott vonóhálónaklehet venni ; a magyar halászság ebben teljesen egyértelm.Tanya, tonya, tó, gy léshely, halászóhely. Tanyát vetnek a halászok— megvetik az öreghálót. A tó és a gyléshely kirekesztésével,a többi egészen szabatos.Vés:^, varsa, vörse, háló vagy halastó, tonya. A varsa, vörse, hálóegészen helytelen. A halastó a lacuna, Weiher, értelmében, a tonyapedig annyiban állhat meg, hogy akad olyan vész is, a melyen azöreghálót is ki lehet vetni.SiMAi szótára szerint aS:{ák (merít háló) sagena funda piscatoria.Helyes.Páriz-Pápai-Bod Péter szótárábanExcipula, haltartó bárka. Nem lehet, mert ez vivarium.Piscina, halastó, haltartó bárka. Az utóbbi Calepinus magyarázataalapján.Varsa, nassa, sagena, scirpiculum piscatorium. Csak nassa ahelyes ; mert sagena = öregháló ; scirpiculum = szák.Páriz-Pápai jezsuita kiadású szótára szerintPiscina, halastó, item haltartó-bárka; item akármi vízrekesztés,marhaitatóhely, feredö hely; úgy mint Calepinus.Márton szótára szerintPiscina, halastó, ásott tó, úsztató stb. Ein gegrabaner Teich zumBaden, Schwimmen, eine Schwemme. Ez helyesen Calepinusután adja.

TÖRTÉNETI MESTERSZAVAK. 87Calepinus szótára szerintNássa, genus vasis piscatorii ex vimine contextum, quo quamintraverit piscis, exire non potest. Germ. Ein Reusch . . . Polonwiersza, Ung. vei^, parsa. A kitn meghatározás szerint Varsa.Sa^íêna. Genus retis piscatorii. Germ. Ein Zuggarn. . . Ung. Varsaavagy Met. Nem lehet más, mint az öregháló.Everriculum. Germ. Spreitgarn, Ung. Suhé, varsa.Nem más, mintaz ághegyháló; nem varsanemíi.ÖSSZEFOGLALÁS.Az eddig tisztázott anyagból világosan kitnik, hogy volt rekesztés mozgó halászat.A rekeszt halászat — a mely királyi adományt képezett — mindigköri volt írva s a magyar népies mesterszóval egészen világossátéve, mint: a7/>/wm,vulgo C\ége; clausurajaqueus vulgo Vejs\e;hozzájárult az ansa vagyis füles Vcirsa.A mozgó halászat /a/z/ahalászat volt s az okiratokban általánosanmint piscatura vagy /'ííca/Zo szerepel. Szerszáma volt: a Boné =Kecê; Gyalom; Les, Suhé, vagy Merítháló = ághegyháló,Métháló = eresztháló.Ehhez járult a haltartó Bárka és a vesszbl fonott Véter,a halak tartására; hozzá a S:^ák mint kézi háló.Minthogy ezek egytl-egyig ma is élnek, mivoltukkal részint atörténelmi szerszámok, részint a halászat él gyakorlatának tárgyalásánálfogunk megismerkedni.OKIRATOS TÖRTÉNET.Már a magyar történeti részt bevezet néhány sorban, megmondottamúgy, a mint az igazság követelte, hogy a magyar halászatpragmatikai történetének megírására sem elégséges adatom, semtehetségem. Ily fontos m megírása tartós, részletes kutatást s önállókönyvet érdemel.Voltaképeni feladatom, a magyar halászat jelenének megírása,úgy, a mint az fkép népies elemeiben, mint foglalkozás, tehát munkanyilatkozik; hozzá tartozik a magyar vizeket lakó halak világa is.

88 A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.Azonban az emberiségnek egy sfoglalkozásáról lévén szó, mesterszó,szerszám, fogás önkénytelenül isreá vezetett a történelembenvaló kutatásra, legalább oly mértékben, hogy bizonyos vázlatot szerezhesseksabból tanulságokat meríthessek.E kutatásoknak egyik eredménye a történeti részben letárgyaltelhelyezkedés törvénye és a történeti mesterszavak tanulságais.Most következik az okiratos rész, mely az id rendjét szorosanmegtartja — a mennyire t. i. lehet, s a melynek ftanulsága az, hogya magyar halászat a mohácsi vészig valóban virágzott s rendkívül kifejldött;de a nemzetet lesújtó rettenetes csapás súlya alatt ez is aláhanyatlottstöbbé a régi életre fölébredni nem bírt.A mi az okiratok értékét illeti,azok a magyar történetírók búvárlataibólkeltek ki s ha egyes kitételek tekintetében helyén volt tüzetesebbbirálatom, az egészre nézve számomra nem marad egyéb ateljes jóhiszemségnél.*Valahol csak fölmerül a magyarság között a múlt kérdése, elsforrás gyanánt mindig ott terem az Anonymus (^ n, Bélakirály névtelenjegyzje, vagyis inkább a tolla alól kikerült történetes könyv,mely a magyarok hét vezérérl szól.E könyv ix. fejezetében a hal is szerepel, még pedig érvül a maimagyarföld elfoglalására, akképen, hogy már a ruthének vezérel isbiztatták a magyarságot Pannónia meghódítására, különösen felhozván,hogy ott igen nevezetes forrásvizek, mint a Duna és Tiszaszakadnak egybe sbvelkednek.más nevezetes folyókkal és vizekkel együtt, hallalBármint álljon is a névtelen a történetírás Ítélszéke eltt; de aztmeg kell adni,hogy a hal úgy áll a könyvében, mint a halászat sfoglalkozásaa nemzet vérében : a hallal való érvelésben semmi hihetetlennincsen, annál kevésbbé, minthogy minden régi író felhozza ahalászatot, mint népfoglalkozást, s ezt az élet is bizonyítja.így Horváth István, a magyar störténet — fájdalom —túlozva-tüzes búvára, kéziratban maradt becses jegyzetei között, amelyeket Nemzeti Múzeumunk riz, a vadászatra és halászatra vonatkozójegyzeteket is hagyott hátra s az utóbbira vonatkozólag kijegyzé

OKIRATOS TÖRTÉNET. 89Regin'o történetes könyvébl, hogy a magyarság mindennapi élelmétvadászattal és halásâftal szerzi. Ugyan kijegyezte Pál jegyzbl,hogy a magyarság nem lakik házakban, hanem szttes sátrakban; hússal, hallal, tejjel és mézzel él és sok lábas jószágot tart.Ibn-Daszta régi író, azt jegyzi fel a magyarokról, hogy téli idbena folyókhoz költözve, ott halászattal húzzák kia telet.Ennek az állításnak különös nyomatékot kölcsönöz a magyarhalászat jelene is, mert igaz, hogy a jég alatt való halászat mégnapjainkban is nem csak srn gyakorlatban van, hanem némelypontokon az arra való kivonulás, valóságos népünnep színét öltimagára. Orbán Balázs, a Székelyföld fáradhatatlan búvára, feljegyeztemvében, hogy Sámsond és Kölpény községek, tömegesenvonulnak ki a jéghalászatra ; ilyenkor szól a zene s egyáltalában nagya riadalom. A népszokások búvárai pedig tudják, hogy ily kivonulásokeredete rendszerint messze vág a multakba; st az els nyom legtöbbszörelvész az skorszakok áthathatlan ködében.A Tisza, a Duna — kivált holt ágaik ;— a Bodrog, a Balaton,a Velenczei tó, a Kopácsi tó smás kisebb-nagyobb vizek jege télszakidején megnépesedik, a jég síkja nyög a jegellk, lekelk fejsze-csapásaialatt; vágják a «Bedöntt)), az « Ajtóléket », a « Sorlékeket », a« Szeglékeket »; a szánok húzzák a rengeteg hálót, húzóköteleit s aszerszámok oly csodás sorát, a melyen elbámul az avatatlan néz.«Szakócza»), « Gémes », «Czibék)); a hálón « Btök », «Czéla», «Túzsér))— különös szerszámok különös neve! Járja a horgászat iskörbevágott lékeken át, a melylyel majd megismerkedünk. Szóval, a magyarságtéli halászatához fogható csak az alsó Wolga tájain dívikEurópa más részeiben, ily változatosságban és fejlettségben sehol.Mindez, csak így felsorolva is, régi foglalkozásra vall s hihetvéteszi a régi írónak, régi idkre vonatkozó állítását; annyival is inkább,mert itt is minden mesterszóból a nyelv géniusza hangzik felénk.Ezek az adatok, melyeknek különben szájról-szájra örökldhagyomány becsénél többet tulajdonítanunk nem lehet, minden bizonynyalmég a nemzet pogánykorára vonatkoznak ; innen az els okiratigegy köz támad, a mely — legalább a halászatra nézve — talánörökre betöltetlen marad. A nemzet megfészkeldésének s egyszersminda kereszténység alapjaira való átgördülésének idejeez.

90 A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.A XL század els éve, looi az, a melyre egy a halászatra vonatkozóokirat esnék, még pedig legott a felvett vallással kapcsolatban.'^ E szerint István király a következ halászatokat — piscationes— adja a pannonhalmi apátságnak: Fízeg, Balvanos, Temlndo,Murim, Curtou, Wag, Chimudi, Visetcha és Vuosian -^ halászatát.Hogy mennyi ezekben az olvasás hibája, azt nem állapíthatom meg;de nevezetes, hogy már itt is akadunk világos magyar nevekre, u, m.Fízeg, Füzes, Bálványos és egy folyóra, a Vágra ; st halászszerszámnyomára is,a Varsányra.A legközelebbi okirat ioo8-ból való, a veszprémi püspökségetilleti s az elhelyezkedésrl szóló fejezetben tárgyaltuk, azt bizonyítva,hogy abban a földmívelés és egyéb mellett a halászat is fejlettségrevall.Az loi 5-ik évben István király a pécsváradi monostornak földbirtokot,mint: mezt, erdt, szlt, halászatot s hozzá 50 halásztadományoz,, a mibl kitetszik, hogy a halászok némely része hbéresvolt. 5^király,Az I o 1 9-ik évben a zalavári monostor ügyét állapítja meg Istvánmegtiltva nagyoknak és kicsinyeknek minden belenyúlást, többekközt a halasokba is, melyek el is soroltatnak, u. m. Fejértó,Podgrod mellett 50 halászszal ; más kisebb halasok, Madocsánál «proUsonibus)), tehát nyilván vizafogó czége; végre Boka melletti halasvíza Drávánál i2 halászszal. 4]Következik egy 1024-ben kelt okirata István királynak, újraa zalavári monostort illetleg, mely ennek balatoni halászatot —a szigetekkel együtt —1 2 halászszal adományoz, továbbá a máremlített Plyske és Bulcseu halászatát a Dráwában, t. i. czégét és vejszét— és a «terram Tityamw szintén vejszékkel és czégékkel.^'Âz 1024-ból való okirat szerint Szt. István a veszprémvölgyi apáczáknakSzár-Berényben hat,adományoz. Fejér Cod. Dipl. I. 3 1 2.továbbá a Duna mellett tizenkét halásztEgy 1036 — 37-bl való okirata ugyanannak a királynak a bakonyi]Horváth Istv. i. h. és Fejér Cod. Dipl. 1, 282.2] Alkalmasint Varsány, a varsa halászszerszám után képezve.j] Horváth istv. id. h.4] Horváth István i. h.I)]Ugyanott.

OKIRATOS TÖRTÉNET.béli monostornak adja a Zualin és Toplauza — nyilván Tapólcza —halasvizeket ;Madocsa kikötjében szabad halászatot enged meg azona helyen, mely közönségesen nT/iana» neveztetik; Zelib vizében adasséka monostornak minden hetedik viza; a « Nandum halasban aTiszában «in Tizia» vagy minden hetedik hal, vagy minden hetedikévben a halászat; a »Tenercre»halast egészben adja.'Êz az okirat sok tekintetben érdekes. A «tanfa» megállapítottértelme szerint e monostornak nem volt része a vizafogó c^é^éhen,melyet más monostor élvezett, hanem csak a rendes tanyavetésbenjelentkezik továbbá a halheted két módja, t. i. vagy fogásról-fogásraa hetedik hal, vagy minden hetedik évben az egész halászat ;-^ a wMí/?-diiD) mint «piscina» szerepel, még pedig nem a Tisza mellett, hanema T'xszkban, tehát valószínleg egy nagyobb szabású czége lehetetta «Tenerere» mindenesetre csak halászható ér.Az 1050-dik '^évet a halászat tekintetében ötven óriási viza tettenevezetessé, a melyet András magyar király a Gyr alatt megszorultlll-ikHENRiK-nek küldött; ez a haltömeg mentette meganémettábort az éhen való elpusztulástól. E vizák eszünkbe juttatják Marsi-Lius-t, ki ezer fontos darabokról emlékezik.Az 10:55 évbl fenmaradt, hogy I. András király a tihanyi apátságszolgálatára, egyebek között, tíz halászt is rendel.Egy oklevél, mely loóy-bl való,-^^ a zászti apátság javairól emlékezik; ezek voltak Wenselleu földnél Szabolcsban : Wensellew9Itova,Proluca, Honus er, Tehna, Ebes; Tycha halas a Tiszánál, Rakomazmellett ; Békésmegyében Ludan halasvizek. Az utóbbi nyilván Körös-Ladány, a hozzá tartozó halász-tanyákkal.Jellemz ebben az okiratban a szláv vegyülék, mint « Tycha »,csöndes, tehát a folyónak lassú folyású vize, Preluka és Tehna.Ezek László királytól ered adományok.Nevekben igen gazdag I. Géza király okirata 107 5-bl, ^^ amidn a Garam folyó mellett kolostort alapítva, azt halasvizekkel isi] Horváth István i. h.2] Egy más kivonat homályos voltából, eredetileg azt következtettem, hogy a hetedikév gazdasági turnust jelent s így adtam az «Osi nyomokban*, mit ezennel helyreigazítok,j] SZINNYEI i. h.4] Árpádkori új okm. tár I, p. 24.5] Cod. Dipl. I, 1. p. 428—458.

92 A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.ellátja. E halasvizek: a Vág torkolata; Begu vagy Gegu helységnéla Vág mellett húsz halászlak ; Zsitvatnél tizenegy halászlak ; a Vojoser(ér) Fizegy (fzes ?); Chorzu mellett a Tiszánál nyilván Czégék,Vejszék és Tanyák: Ostra, Wosue, Sarostou, Kemby, Saperjes(eperjes?), Sulmos (sulymos), Eczetoua, Silu, Ertuk, Handurtou (Nandur,Nándor), Zurga, Kerek; az alpári síkon: Kusticza, Kerekts,Horgas, Fejertou, Egres, Hosomier (hozom ér) s ezeken kívül a Tiszábanaz Örvény halászatot. Itt Talmad helység halászó helynek vanmondva.Egy 1082-bl való oklevél ^^ szerint a veszprémi egyháznak tanyáivoltak a Balatonban, Tolnában pedig egy széles halasvíz; alkalmasinttó, Focud mellett, mely praedium volt, 8 halászlakkal.László király 1093-ban ^^ a tihanyi apát javait átírja s kitnik, hogyezek között Bodrogmegyében is voltak halasvizek u. m. Budrugh,Eurym, Weymir (ér), Plas, Ertsim ; a Tisza mellett Se^ûsd (Szeged),Segusdtou halassal és egy Mortua-val (morotva, holtág), közönségesen«Zeuleus» (Szls).Ugyané királytól, ugyanabban az évben kelt okiratából ^^ kivehet,hogy a pannonhalmi apátságnak birtokát képezte az Eremtó,Fizegh praedium mellett ; volt pedig ott vizafogó czége, melynek egyharmadát a mondott apátság, két harmadát Sz. Péter monostorélvezte.Ebben az évben rendelkezés történik a tihanyiak halászata érdekébenis, kik öt halásztanyát kapnak, vasárnapokon pedig a varsákbanfogott halakat; e rendelkezés1380-diki megújításában szószerintez áll: «in ansis capti, Worsa, plena piscibus. » 4]Egy 1095 körül kelt oklevél szerint Dávid herczeg a dunaihalászatot úgy engedi meg a tihanyi apátnak: «quod in dominicisdiebus illud quod caperetur in ansis sancti Aniani abbas haberet, etin elevatione ansarum ipse ad suscipiendos pisces afforet vei suusminister. » (Cod. Dipl. I. 487.) Az ansa nyilván a vesszvarsa, csikkas,melynek füle van, a melynél fogva beteszik és kiemelik.i] Cod. Dipl. I, I. p. 448.2] Arpádkori új okmánytár. VI, p. 69 — 70.j] Cod. Dipl. I. I. 482.4] Rómer i. h.

OKIRATOS TÖRTÉNET.9Â XII. század legnevezetesebb rendelkezése Kálmán király törvénye,mely a halastavak ügyében intézkedik s a fölöslegesek eltörlésétrendeli. ^Ê század 1138. évében kelt II. Béla királynak egy oklevele, melySzt.-Márton monostorról szólva, mondja, hogy két olyan helységevan, a melyben halászok laknak.-Ûgyané királynak ugyanazon évben kelt okirata '- a halasvizeknekcsatornával való táplálásáról szól, még pedig ismét a szent-mártonimonostort illetleg ; szószerint : « ultra quem habetur fossaturaper quam trahitur aqua ad paludes ecclesiae sancti martini.*) Ezekalkalmasint csatornával javított s így vejszésekké változtatott mocsarakvoltak, a mire a «palus» szolgáltatja az okot.Ugyanettl a királytól való s ugyancsak 1138-ban kelt az azoklevéM^ mely a helenbaihalászokat a dömösi apátság iránt halszolgálmányra kötelezi.Igen nevezetes ugyané királynakugyanazon évben kelt oklevele,mely a Tápé melletti «vivariumról)) szól, melynek Etei a neve "5^ s amelynek a dömösi egyház kizárásával, Csongrád-Dömös népe nyeri ajogot; a szöveg im ez: «Juxta villám Tapai est vivarium, quod diciturEtei, in quo vivario tertiam partém debent habere vires Cerugdienses,si claudere velint cum Demesiensibus, exitus et reditus faucisvivarii ; si claudere voluerint, nullám partém habebit » t. i. a dömösiegyház. Ebbl a végtelenül érdekes okiratból megtudjuk, hogy a magyarságközponti telepein szabad halászat volt, mert itt Csongrád ésDömös férfiairólvan szó s hozzá van téve: «ha rekeszteni akarnak »si claudere velint -^ nyilván tehát tetszés szerint.Semmi kétség — szerintem — abban, hogy ez a vivarium egymesterségesen is vízzel táplált halászóhely volt, melyben a magyarvejszével halásztak s a melybe — szerkezeténél fogva — a hal, akárfelülrl, akár alulról jöjjön is, okvetetlenül belékerül. Ez a magyari] (iSimiliter decrevimus, piscinas, Monasteriis et Ecclesias datas alias quidem reddere,sed necessarias quotidiano Fratrum usui relinquere, nullás ver, nisi superfluasaufferre. Corp. Juris, I. Cap. i6. lib i. p. 147.2] Horváth J. i. h.j] Ortvay, i. h. p. J58.4] Lásd a lörténelmi rész utolsó fejezetében.5] Cod. Dipl. II, p. loj.

94 A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.vejsze Tápén még ma is dívik s hogy ösi szerszám, errl — egyebekenkívül — az is tanúskodik, hogy szerkezete minden részének mesternevevan '1 ; st az a mesterszó, a melylyel a vejszeszállítást ma iskifejezik, teljesen megfelel az oklevél latin szavának s a magyar halászságnálközkelet, t. i. ((rekes^fenm — claudere ; nem mondván «vejszétállítani)), hanem csak « rekeszteni mén.))II. Géza király adománylevele ii 45-bl ^J Sinnzigethnél halászkikött — a mai bárkarakodó — említ; Kwrtwelnél volt egy vizafogóczége.Ugyané király 11 48-ban ^^ a budai káptalan halászatát, melynekThonya a neve, s mely terjed Me^yeiiöl a nagy s\iêtig, erélyesenvédi az orvhalászat ellen, mondván és rendelvén, hogy azok, a kik akirály parancsa ellen vétenek, egyházi átokkal sújtassanak. Itt a büntetésnemén kívül érdekes a Thonya = tanya a folyó rész meghatározásávalkapcsolatba téve, mi nyilván azt jelenti, hogy itt tanyavetésszerint halásztak.III. Béla királynak i 173 — 96. évi oklevele a Bácsmegyei Zundhelység határait tárgyalva, megemlékezik a bácsi várhoz tartozó halászokföldérl, továbbá egy hola^fenvr, Halászfenyér nev helyrl. Nemlehetetlen, hogy ez a /^/? >'

OKIRATOS TÖRTÉNET. 95rum luciorum (csuka) et posardorum (ponty) unciám dánt. » Ebblkitetszik, hogy a sóshal már ekkor is dívott s egy kötésnek — a mail>ál (Ballen) — neve má:{sa volt.Imre király i2oi-bc)l való levelében, mely az esztergomi piaczotszabályozza, elfordul a kis Duna, mint a bárkások helye: «ubi piscesin vivariis servantur. » Knauz I, i6i.Ugyané király 1203-ból kelt oklevele szerint a veszprémi püspr)k« habét piscaturam in Zala ad triginta homines, ad quam deputatsesünt novem mansiones, quarum insuper incumbit debito curiaeruinas resarcire, tribus tamen tantum diebus in hebdomada, ad opusfratrum piscationi intendere» Cod. Dipl. VII. 2, 361.A libényi apátságnak adománylevelében 1 208-ból ^^ olvasható«clusura regis et piscina», nyilván királyi czége vagy vejsze a hozzávalóhaltartóval vagy bárkával, melyben a fogott hal eltartatott.Fakó és István comesek 1208-ban a lébeni apátságnak «contuleruntdecem mansiones piscatorum, quorum hec sünt nomina: Gábriel,Ludus, Vriel, Herczegh, Sena, Becha, Siku, Cracun, TexazwFejér Cod. Dipl. III. i. 62. Világos bizonyíték arra, hogy a halászokmár akkor is bokrokra voltak felosztva.Az 121 2-ben kelt oklevélben -^ a Teple patak mellékvizeinél —Scumlos pótok, Chenel pótok, Lednik — ki van emelve: «aqua piscatoriaet non piscatoria» ; ez a Teple, meleg viz folyó s természetesenhalnak nem alkalmatos, tehát nem « halasvíz.A pannonhalmi apátság javainak megersítésében «Geney))-nél— Göny — fel van hozva a halászat «quas Tanya dicitur. »^ÎI. Endre király 1222-ben Uros pannonhalmi apát kértére «tertiampartém Danubii et piscaturae quae tonya dicitur hungarice» adományozza.Codex Patrius I, 7.Gyula nádor rendezi a Tisza mellett fekv «Chechtó» ügyét1224-ben. -^ÎI. András király 122^-ben megersítvén a minoritákat a Borsnemzetség adományaiban ^â Soth nev részen következ halasvizeketi] Abel, Ml, 1, 62— 6j.2] Cod. Dipl. III. I. p. 114.?] Cod. Dipl. III. p. J97.4] Cod. dipl. III. I. p. 470, Árpádkor! új okm. lár. VI, 426.í] Cod. Dipl. III. 2. p. 61.

96 A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.említ:Teremalia, Cuiseb, Cerecto, Homustohn; alkalmasint Teremalja,Kisebb-Kerektó, Hamustó s valószínleg természetes tavakontanyahalászat.Miklós nádor 122Ó körül a pannonhalmi apátság népeinekkülönböz szolgálatait szabályozza s többek között meghatározza:«udvornici tenentur dare de unoque mense annuatim filum ad unumreie Inqoms et portare ad monasterium, et debent dare panem interimillis qui parant retia. Wenzel VI, 438. A vizára mindig külön hálóhasználtatott ; a teste islégbl volt és van kötve s ma pipolahálóa neve.Elbbi király 1 228-ban, '^ a templáriusoknak javakat adva, adtaa Schaarreth rétét és Gach halas vizet ;továbbá Donatthawa vivariumot,Coneweyzij és Jakow, vulgo Jakoweize, vejszés halászatot.Itt a vivarium a vejszével szerves kapcsolatban mutatkozik s megersítifeltevésünk helyességét, a melyet az i 38-ból ered adatnál1kifejtettünk.Az 1228-ban kelt, 11. András királytól származó oklevél, -^ melya tavaknak forrásokból való állítását rendezi, már a történeti mesterszavakközt tárgyaltatott s idrendben itt van helyén.12 30 köri T... comes a kapornaki conventet halászattal is ellátja:«dedit in villa Alke duas mansiones piscatorum, scilicet Mochcum quatuor filiis, Hethe cum duobus filiis, qui recludant piscinamcum piscatoribus comitis, tertiamque partémpiscium totaliter reserventabbati ; in capite ver jejunii unusquisque eorum det abbati LXpisces ad longitudinem trium palmarum.* Cod. Patr. VI, 26. Itt azapát és a comes emberei közösen rekesztettek.Kálmán, Slavonia fejedelme, a Valkó vár mellett lakó magyar,német, szász és szláv hospeseknek a Dunán és Walkou folyón123 I-ben szabad halászatot enged. ^Âz 123 i-dik évben a Zsitván a királyi halászat rendeztetett.-*ÎI. András 1231-ben^-! Makár bánnak, Tamás comes fiánakjavakat adván, volt ezek között Valkómegyében : Sowala Welchiai] Árpádkori uj okm. tár. I, 250. Cod. Patr. II, ?, szerint már 1224-ben.2] Cod. Dipl. III, 2, p. 124.j] Cod. Dipl. III, 2, p. 257.4] U. o. III. 2. p. 2J7.5] Árpádkori uj. O. t. XI, 218, 224.

OKIRATOS TÖRTÉNET. 97halas a Woyos szigeten ; István, Folutou, Losuduna, Queurcha mindenbizonynyal halásztanyák, a mire a « Lassú Dunao különösenreáutal.Ugyané király 1232-ben ^J visszaadja MiKLÓsnak, Ugrin testvérénekaz elvett földeket. Ez az okirat azt mondja, hogy a váradi püspöknekZarándmegyében a Fehér-Körösön hat halashelye — bizonyosanvejszés és czégés helye — van.Miklós nádor 1233-ban a pannonhalmi apát halászó népeittovábbra is elmarasztalja abban, hogy a hálónak való fonalat s a hálókötktartását szolgáltassák.IV. Béla király 1235 — 7^ körül a pannonhalmi apátság halásznépeitösszeírja s szolgálataikat szabályozza.Weymuch prasdiumban ahalászok neve: Poch, Gaalt, Ekeshe, Jacob, kik fiaikkal ésrokonaikkal hetven bokorban halásznak. Ezek a vizát oly hálókkalhalászták, a melyek a monostor fonalából készültek. Kötelesek voltaka frátereknek 60 tálhalat adni.Sálya prsediumban hat bokor volt, a következ halászokkal:KoMOS, Matheus, Scemet,Hyze, Chyglo, Fileo, Abram rokonaikkal.Budruc praediumban nyolcz halászbokor volt, melyek a Semseilakosokkal közös földet birtak s közönségesen a nád- és vesszvágásbóliséltek.Kenesna praediumban tiz halászbokor volt. Wenzel. II, 14, 15,19— 20.A bihari bírák 1236-ban-] visszaadják B.-Jent Pálnak, Echyfiának s itt elfordul Medust halas a Körösön ;alkalmasint czége.IV. Béla király 1237-ben az esztergomi káptalannak adományozza"terram Ebed ad castrum Galgouch pertinentem... et piscinamcum loco piscaturas, quod vulgo tona dicitur. Knauz» I, 323.Ugyanez a király ugyanabban az évben a bélakuti apátságnakGerben falut adományozza «cum piscina bona et viginti duabus mansionibusservorum piscatorum* Wenzel, VII, 28.Ugyan e király 1244-ben Mihály comesnek Gönyü birtokoti] Hazai O. t. I. p. ii.2] Cod. Dipl. III, I. p. Ó4.Hermán O. A magyar halászat.

98 A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.adja «cum portioné quam habét inDanubio, videlicet piscatione usonumquas tana vulgariter apellatur». Cod. Patr. I, 23.IV. Béla király 1 245-ben '^ Nógrádban az Ypul (Ipoly) mellettfekv Halaz helységet,Pál pápai plébánosnak adja.Ugyané király 1 247-ben ^^ a szegedi hospeseknek Thape földetadja, mely a csongrádi várhoz tartozott; hozzá járult a tatárok általkiölt Csupor családnak Wartou nev halasa is.Ugyancsak IV. Béla i247-ben '^ határt járat Péter, Gunveyfia, Gertrudis gyilkosának birtokain s ekkor Pétervárad táján jóhalasok említtetnek.E király 1 247-ben4] az Olt melletti hospitalariusoknak az alsó Dunahalászatát adja.A pécsi káptalan Izsép, Cel (Cselej) és Nana körüli Duna-szigeteinekegy részét és Izsép község egy negyedrészét eladja 1 247-ben. ^Êzek a régi Sár-Duna és Duna által képeztettek. Cselej tekintetébenaz egyezkedés rendezi a marhaitatást a Donolcz vizébl, továbbáwPraeter ea quartam partém eiusdem aquas Donolcz debet ipsumcapitulum claudere et Cel alias trés; et quartam partém capitulumhabebit de piscibus ibidem captis, tribus aliis partibus ipsiCel remanentibus.» Tehát a mennyi a káptalannak a rekesztésben a része,t. i. egy negyed, annyi része a kifogott hal mennyiségében s valószín,hogy e negyedrész nemcsak akáptalan rekesztékeibl, hanemaz összesbl kijárt. Semmi kétség, hogy ez vejszés és czégés halászatvolt.IV. Béla 1247-ben ''^ az aradi és csanádi káptalant utasítja, hogya Chanad nemzetség javain határjárást tartsanak; ekkor TemesbenPathaktow halas volt mely Chakatowa vagy Rasantowanak neveztetik.Nevezetes okirat az 1248-ban kelt Mihály comes-féle,7] melya szemenyei franciskánusok adományai között felhozza az ívó halaktartását: «pro condimentis piscium lacticiniorum, nec non pro cibisfratrum infirmorum, quatuor marcas annuatim." Ez határozottan haltenyésztésrevallana.I] Cod. Dipl. IV. I. p. 578. 2] U. o. IV. I, p. 4'54. j] U. o. IV. i. p. 68. 4] U. o.IV, I. p. 447. 5] Árpádkori uj. O. T. VII. p. 246—7. 6; U. o. p. 242. 7] Cod. Dipl.IV, 2, p. 2J.

OKIRATOS TÖRTÉNET. 99IV. Béla i 248-ban ^^ az egri egyháznak bizonyos tizedekért Cherep(Cserép) borsodi helységet adja, a Tiszánál Chegét, Kechkest ésPuchlakót ; halászatot a Vergesben és a nagy mortuaban (holt Tisza)a Hortobágyon. Az utóbbi Csegéhez tartozott s a halászat a « Nogbeszermenre» (Nagy-Böszörmény) viv út mellett volt ; nyilván vejszeésczége-halászat.Ugyané király 1 248-ban nemessé avatja Weytech nev hívét,MiKUs fiát, felmentvén t a halász kötelesség alól. Wenzel VII, 256.Móricz comes 1251-ben^^ a móriczhidai premontreieknek praediumotadományoz, mely a Sárd folyónál a halasviz czégéjénél —clausura piscinas — kezddik ; hozzá a Rábczánál Homos és Gologhhalasokat.A XIII. század halászatát jellemzi IV. Béla királynak 1254-benkelt oklevele, mely a pilisi apátság jogait megersíti s oly halastavatemlít, a melynek közepébl a hal nyíllallhet. 'jUgyané király i2s4-ben4J a zólyomi hospesek szabadságait megersítis ekkor felemlíti Hala::; helységet Zólyom mellett, még pedigmint királyi halászok lakóhelyét :«in quanostri piscatores habitabant.Ez nyilván a mai Ribár, teljesen eliótosodott község; a régi név utánindulva akkoron ott magyarság zte a halászatot.Ugyané királynak 1255-ben kelt oklevele í^ emlékszik Zemplénbena Meszes birtokon lev Arustou vagy Arastou nev halasról. .Ugyané király1256-ban Agárdi SÁNDOR-nak a Ság nev földetadományozza, mely a királyi hálósoké (retiariorum nostrorum) volt.Wenzel VII, 422.E királynak 1261-ben kelt oklevele ^^ az egri egyház javai közötta következ halasvizeket említi: Mortua, Naghoszutho, Kerektho,Olphatoua, Destoua, Isengtho, Chaturna (csatorna). Szt. István királyadományainak eladásában Püspöki helységnél fel van hozva: «cumclausura Tyciae, Zeege vocata,piscinis et clausuris quam pluribus invicinitate nobilium Zaszty et de Bala»; nyilván czége- és vejsze-halászatok; továbbá a Túr vizén és a Körösön, végre Kuzd mellett nagyczégék.I] Cod. Dipl. IV. 2. p. 16. 2] U. o. IV. 2, p. 8?, 88. j] U. o. IV: 2. p. 216, lásdkülönben a történeti rész utolsó szakaszát. 4] U. o. IV, 2. p. 21 j. $] U. o. VII. 4.p. II V 6] Cod. Dipl. IV, j, p. j6—40.

lOOA MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.Nana comes végrendeletében 1 266-ban ^^ elfordulnak a Durhafolyó halasai és Erdélyben Helvy mellett halasvizek.Ismét IV. Béla egyik oklevele 1267-bl megemlékszik Udvardról,mint a királyi hálósok földjérl.Ugyané királynak 1 268-ban kelt okiratában -^ egy sereg halasvízzeltalálkozunk, így: Patouch falunál Megeag, — Bodovan falunálChech ; Megérnéla komáromi várispánnak volt tizenhat «piscatoriája— vulgo weizhel », Megérnek volt a Chech tóban öt « weizhele.A többi halas neve: Horosth, Fyuzes, Laboan, Oklus, Vydere,.Kormuntu, Balato, Musvatou, Igyz, Jochud (Jókut) ,— Vdvornukuth^Tepech, Pecud, Clytcha.Nevezetesebben a « Chech »=: csecs elfordulása vejszékkel kapcsolatban,mert szakasztott olyan, mint «Chechto» és körülményei.A Jókút, Udvarnokkút szintén mesterszóra vágnak, a mennyiben amagyar halász a tavak és mocsarak mély helyeit «kút»-nak, vagy«kutunak» is nevezi.IV. Béla i268-ban '^ megersíti Walter budai grófot s ekkor aCsallóköz részén Oronos helységnél volt Lout nev halas, továbbáBabalaton és Eer (ér) halasvíz, Vegag {wégág) vize, Labuantho, melyfelerészben Bogha helységet, felerészben az esztergomi érseketillette.Ekech falunál volt Myler (mély ér) és Guren halasvíz, illetlegtanya, czége és vejsze halászat s ezek a vizek a mocsaraktól meg'vannak különböztetve.E korról Fényes Elek megjegyzi, hogy majd minden helységnekvolt forrásból gyjtött halastava, melynek kifolyásamalmot vagy kallóthajtott ;-têz jelesen Nyitrára is van értve, hol még következhalasvizek fordultak el, mint pannonhalmiak: Solmich, Symnustó,Fizedtó, Nadastho, Chilistou, Scelce; alkalmasint vejszehalászattal.Ugyan e király 1 268-ban a komáromi várhoz tartozó javak öszszeírásábanmondja, hogy a várispánnak Megyernél 17 vejszehelye(lóca piscatoria quae vulgo weyzhel vocantur) van, a megyerieknekpedig a Chelch tóban öt « weyzhel »-ök van. Knauz I, 556.I] Cod. Dipl. IV. j. p. J19.2] U. o. IV. j. p. 448, 455. Lásd alább Knauz adatát is.j] U. o. IV. 3. p. 448- S^4] FÉNYES E. i. h. I. p. 152 ;kikötve azonban a npiscina'^ sokféle értelmét.

OKIRATOS TÖRTÉNET.lOIMoYS nádor 1 272-ben Bodrogmegyében apátságot alapít s ehheztartozott Dalacha földje halasokkal.'Êgy 1272-ben kelt oklevél szerint^- a fehér papok Szabolcsbanegy Kalló nev halast birtak.Ugyanekkor a felzezi hospesek szabadalmaihoz, tartozott a vadászatonkívül a Tiszában való halászat is.'Ûgyanekkor említve van a váradi káptalan részérl a Kuchardföldön a Kuchard víz-ér halászata, nyilván vejsze-halászat : «prasterspeciales piscaturas in venis et meatibus aquarum exeuntium ab alveoaquae eiusdem. »4]Az egri egyház levele, mely 1 278-ban kelt, a Tiszánál Horkosfokaés Dyus halasokról — alkalmasint tanyákról — emlékszik meg. ^^Poroszlómellett volt a Magosmarth föld, a meddig a Horkosfokaelnyúlt.IV. László király 1 280-ban *^' Pozsega vármegyéhez intézett levelébenhalfogókat, alkalmasint vejszéket említ a Chernuk, Knezicheés Luky vizeken.Jákob, váradi prépost 1 283-ban "j Bagdai Illés, Simon és Péter,szolgáinak adja Borsodban Kiskech földjét srajta a halászatot.A gyri egyház 1 284-ben ^^ a Barchtou és Ikerweyz halászatátkapja; nem lehetetlen, hogy voltaképen a Barch tavon az ikervejszeélvezetét kapja.IV. László király az esztergomi érseknek 1285-ben 9] a Vág ésDudvág között fekv Szakálas helységnél czégehalászatot adományoz.Ugyané király 1 287-ben '^] DÉNES-t, Jurk fiát és királyi halászta kunok ellen viselt háborúban szerzett érdemeiért nemessé avatjaés birtokát a többi halászokétól elválasztja.Erzsébet királyné i 289-ben "^ Móricz comesnek ZalavármegyébenOhus földét adja smegengedi a Balatonban való halászatot is.III. András király levele i 291-bl'-J a nyitrai egyházi javak közt aSyma halasvízen halászatot említ, ez a víz alkalmasint egy a Symnustóval.i] Katona Hist. nietr. Colocensis 1800, I, p. 76. 2] Cod. Dipl. V. 1. p. 102. j] U. o.K. i. p. 177. 4] U. o. V. i. p. 268. ^] U. o. V. 2. p. 481. 6] U. o. V. h p. 24, 25.7] Cod. Dipl. V. j, p. 195. 8] U. o. V. j. p. 2JJ- 9] U. o. V. j. p. 292. 10] U. o. V.J. p. J55. II] U. o. VII. 2, p. I2J. 12] U. o. VII. 2. p. i^j.

I02A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.Ugyanez évben Fennena királyné ^J a nyúlszigeti kolostornakadja a Fehérmegyében fekv Kumchud földet,halászattal.III. András király 1291-ben Pozsony város halászügyét szabályozvánemlíti azokat a halakat is, a melyeket a jég alattfognak (piscibussub glacie comprehensis). Cod. Dipl. VI, i, i 10— 1 1.A XIV. század els évében, 1300-ban -J kelt a pozsonyi káptalanlevele,mely világot vetett a «clausura» értelmére, szólván «et in aquisad dausuras piscium, quas vulgo Veq vocantur» ; érdekes volta mára történeti mesterszavak közt van fölhozva.Zemplénben 1300-ban ^j Hodus, Tulman és Takta halasok voltak,melyek a Tisza vizével tápláltattak.Nagyérdekíí egy 1303-ban kelt oklevél,4] mely azt az egyességettárgyalja, a melyet Olgyai Péter a pozsonyi káptalan eltt akkorkötött az udvarnokiakkal, a midn Szolgagyrt nyerte.Ebben olvashatóaz,hogy az udvarnokiak nem építhettek halastavat, hanem csakczégét és vejszét állíthattak: «laqueos piscium, qui vulgo -^éí^^í? veivey^hel vocantur.RÓBERT KÁROLY király megtiltja a pestieknek a jeni tanyábólvaló halászatot, mely — mint ki van mutatva — a nyúlszigeti zárdátillette.?Ûgyané király levele Purpach-ról mondja: «ubi fluvius piscinaeabbatis fluito ;valószínleg czége lehetett.^Ûgyan e király 1318-ban 7] Tysza mesternek Érd földét adja semlíti a Bathey nev Duna-szigetet, tanyahalászattal: «vulgaritertanya vocata»).Ugyan e király 13 2 2-ben ^^-^ a gall származású Woytech Tódornakadott javak között említi Temesmegyében Bansarzovahalászattal.községet,Ugyan e király 13 22-ben Péchi LuKÁcs-nak '^^ és GYÖRGY-nekIbrány, Ub ét Zoth földeket adja Szabolcsban. Ibránynál van Falutaua,Opataua, közel a Tiszához; itt volt Zeuleus és Cussarew (rév)kiköt, Tanazigete, Pogánzigete, Vorczse (varsás), Arpadere. Eznyilván tanyahalászat.i] Cod. Dipl VH. 2, p. IJ9 2] U. o. VH. 2. p. 256. ?] Szirmay A. A. N. topogr.etc. Com. Zemplén 1805. p. 105. 4] Magyar Tört. Tár II. foly. VIII. köt. p. 24$.—5] U. o. VIII. 4. p. 65J ;évszám nélkül. 6] U. 0. VIII, 4. p. 6ji ;évszám nélkül. 7] U. o.VIII. 2. p. 147. 8] U. o. VIII. 2. p. J40- 9] U. o. ?. p. J24.

OKIRATOS TÖRTÉNET.IO3Bulla békésmegyei község halárában 1326-ban ^^ említtetik a Simaföld és Thur folyó ;e tájon voltak Ságtou és Echegtou halasok.I. KÁROLY király 1324-ben megersíti a marosi halászok teljeshalászási szabadságát; de kiköti, hogy a vizákat a királynak vagyemberének tartoznak adni. Cod. Dipl. VII. 2, 515.A pécsi káptalan levele 1344-ben -^ a Duna-mentén a következhalasokat említi: Paplaua, Bortaua, Pastortaua; alig kétséges, hogyitthalásztanyákról van szó.A veszprémi káptalan levele 1346-ban 'j Keszi birtokról is szólva,felhozza a Halastowyzy-t; nyilván a halastó vejszéjét.Az esztergomi káptalan levele 13 56-ban -^j Komárommegye Weykhelységnél a Zsitván vejszét emlit — Wí^y^ néven.A budai káptalan levelében 1372bl ^^ Chontelekrl Csongrádban,a Tisza mellett felhozatnak : Ostroh Volne, Sarozth, Ten, Tembo,Hapunás, Sulimos ^^(Sulymos), Ecetoua, Erthinye, Nandorto halasok;alkalmasint mer halásztanya.A gyri káptalan levelét 13 80-ból '^ nagyérdekvé teszi az, hogy-azokban az idkben a halak felvonulására figyelemmel voltak. Szántónálugyanis fel van hozva a Myler — mély ér — s hozzá van téve,hogy ezen át szoktak a halak a vejszékhez s a tavak egyéb helyeirefelvonulni: «per quam pisces ad piscinas seu ad alia lóca stagnorumingredi consueti fuissent»).I. Lajos király 1381-ben*^^ a Dunajecz folyó mellett fekv szt.-beleértve a királynak fentartott részt is.Gara nádor 1 381-ben'^^ a Chikador mellett fekv Laak birtokrólantali karthausi monostor priorjának kiadatni rendeli az egész halászatot,a következ halasokat, minden bizonynyal tanyákat hozza, fel : Ferrekes,Huszyner, Rygou, Malumszeg, Kereszteulche, Kerekthou,Korláthfokra, Kovachfoka, Gykenus, Elevyztekeres, Akathaszegfoka.A budai káptalan 1383-ban a komárommegyei halasokról intézkediks nyilván való, hogy itt czége és vejsze-halászatról van szó.i] Cod. Dipl. VIII. j. p. ij8. 2] U. o. IX. 7. p. 45. j] Hazai Okm. tár I, p. i88.4] Cod. Dipl. IX. 6. p. 77. 5] 7 U. o. IX. 4. p. 4j6. ój A tósági halásztanyák neveiközött igen gyakran fordul el a Sulymos ; 1. az elz fejezetben Tószeg tanyáit. 7] Cod.Dipl. IX. 5. p. 415. 8] Wagner. Analecta Scepusii etc. 9] Cod. Dipl, IX. 6. p. 249—265.

104 ^ MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.A Vág folyón halfogót említ:továbbá a Nándor halason:«captura piscium, vulgo Zeyge vocata»«qu8e vulgo Weq vocaretur».HoMONXAi Drugeth László Unghvárt 1384-ben '^ pálos kolostortalapított s ez 1505-ben a Horgastó nev halast kapta.A fehérvári convent levele Dobosáról, a halászi convent birtokáról,a halasokról ezeket mondja :^^ «Quisesd — quas nunc Segesdnominaretur — Sarombuca et Nerag — de praesenti Narasd».Zsigmond király 1390-ben ^^ az esztergomi érseknek adja ZalábanRon várát a halasokkal együtt.A nagyváradi káptalannak 1 390-ben 4] kelt levele felhozza Borsodbana Nagthetes halast; nyilván «Nagytöltés».A gyri káptalan levele 1397-bl ^^ a pozsonymegyei Szolgagyrrlmondja: «clausura piscium in aqua Saar, vulgo W/:{r>. Ez, a mintmár a történeti mesterszavak közt ki is van mutatva, vejsze volt.A Csanádi káptalan 1408-ban ^^ Zsigmond király adományai közötta következket — nyilván leginkább halásztanyákat — sorolja elEte,Kerektow, Laponya, Saseer, Athka, Keneskethel, Mel horgonya,Gémes, Hoziasthow, Soolth, Wkres, Sarthow, Sulmusthow, továbbáSarnyak, Nagsár Kewesd és Andra weyz hele. A Sarnyak, Nagysár,Sártó, Sulymostó alkalmasint halászható mocsarak, leginkább vejszéseklehettek.Zsigmond király 141 4-ben 7] Pentele, Zigetfeu, Zild, Zalk-Sz.-Márton határait megállapítván, ez alkalommal felhozatott az egyik félrészérl «Penteletonyája» halászóhely, melyet a másik fél Zalktonyájanév alatt szerepeltet. Itt a tanyahalászat egészen tisztán van kifejezve.DoBozj Jakab 141 5-ben^J î^gy jobbágynak a fiait azért, mert aWechen folyón halásztak, befogatta, gúzsba köttette és csak 26 forintnyiváltságért bocsátotta szabadon; mirl a királynak jelentésttettek.Kárász András 141 5-ben 9] elfoglalja a fehérvári keresztesekbirtokában lev, Halaz nev földön fekv halast.A váradi káptalan 14 1 6-ban kelt levelében ^°^ Király-Terebesnélés Chokmónál halászat van említve.I] FÉNYES i. h. I. 2] Cod. Dipl. X. i. p. 234. ?] Cod. Dipl. X. i. p. 586. 4] U. o.X. .1. p. 6j4- S] U. o. X. II. p. ^01. 6j U. o. X. j. p. 87. 7] U. o. X. 5. p. 4B4.8] Cod. Dipl. X. 5. p. 641. 9] U. o. X. $. p. Ó4J. 10] U. o. X. 5. p. 7J7.

OKÍRATOS TÖRTÉNET.A pozsonyi káptalan 1423-ban kelt levelében'^ Belder—•I05Béldér — eret említ «fluvius» név alatt s az azon volt czégét: «qui fluviusex Danubio exit, ubi altéra clausura piscium, vulgo Seyoe vocata.... fuissetw.Szentes határában 142 3-ban, ^^ még pedig a Tiszánál volt a Paptauahalas; alkalmasint tanyahalászat.A Garák 1427-ben új javakat kaptak;'] ezek között Valkó várát,a hol akkor nagyobb részt magyarság lakott. Itt nyilván tanyahalászatvolt a következ tanyákkal : Chernataua, Dotfyn, Nagseoriu (Nagysell) Kisfuorony, Nagzatbn, Kiszaton.A veszprémi apátságnak 1429-ben kelt levele 4] Farkas Pálbitorlását tárgyalja, mely a Tolnában fekv Patha és Kiestho halasokatillette.Zsigmond király 1430-ban 5] a vatai várhoz tartozó vizafogó helyetbecseréli Lacz birtokért. Ezek itt mint «lacunák» szerepelnek: vulgoZegfen. Ez minden kétséget eloszlat az iránt:nyilván ers czége.mi lehetett a vizafogó;Borbála királyn a Dez (Déés) mellett fekv Ethewara halasvisszaadását rendeli el143 1 -ben. ^Êbbl az idbl — 143 3-ból ^j — származik egy jeles francziautazónak, Bertrandon de la BROQuiÉRE-nek, a magyar halászatravonatkozó adata. Ö ugyanis az Institut National emlékirataibanelmondja, hogy sehol sem látott oly nagy és vastag folyóvízihalakat,mint Szeged mellett.Szeged halászatára vonatkozólag Varga Ferencz^J helyesképetrajzol. Felhozza Oláh MiKLÓs-t, ki Mátyás király idejében fordultmeg Szegeden s írja, hogy akkoriban egy magyar forinton ezer,mintegy rfös halat lehetett kapni; sokkal késbben — 1699 —SzENTivÁNYi Márton '^^ kiemeli, hogy annyi ott a hal, hogy sertésthizlalnak vele.Varga — helyesen — azt hiszi,hogy Szeged népe már eredettlíogva is halász volt s bizonyos, hogy a halászat ott már a tatárjárási] Cod. Dipl. X. 6. p. ^66. 2] U. a. X. 6. p. ^80. j] U. o. X. 6. p. 860. 4] U. o.X. 7. p. 128. $] Hazai okmánytár. I, p. J24. 6] Cod. Dipl. X. 7. p. J48. 7] M. Tört.Okmánytár IV. p. jio. 8] Szeged város Tört. 1877. p. IJ9 stb. 9] Dissertatio Palip.-rerum mem. etc. Tyrnaviae.

Io6A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.eltt is nevezetes kereseti ág volt. Hozzá lehet tenni, hogy Szegedneve rokon a Szegjé-vel, t. i. czégével, mire fekvésénél fogva kiválóanalkalmas is.Lendületet vett a halászat Szegeden IV. Béla király adományarévén — 1247-ben — , a mikor Tápét és a Csupor család vártavát,azaz a városba beszögell holt Tiszát kapta ; s innen származik az,hogy a XV. században Lajos — a nagy — király idejében Szegednek4000 halásza volt.^^ Egyáltalában a halászság Szegednek mindenkorjelleget kölcsönözött ;így a hires pórlázadásban nem kevesebb mint3000 szegedi halász volt részes^^; st a xvi. században (1552-ben),a hanyatlás idején is még mindig 700 halász vett részt az úgynevezett«TÓTH Mihály hadjáratában ».A halászatot megtörte a hal-adó, a melyet Zsigmond király1 397-ben követelt, mely a folyóban fogott halaknak egy harmadát, amocsarakban fogottakéknak felét foglalta le a királyikamarának.Azonkívül a szegedi hal, kivált a xvii. században — 1657 —5980 és 85-bl kamarai nyugtatványok szerint — mint királyi újéviajándék isnyoma ;szerepelt.Nevezetes, hogy a c:^élmek a szegedi halászok között semmia halászat szabad ipar volt.E kitérés után fölveszszük ismét az idrend fonalát.A sümegi conventnek 1437-ben kelt levele'^ Bezeche vára körüla következ halasokat említi, melyek alkalmasint vejsze- halászatokvoltak, mert túlnyomóan álló vizek s az egyiknél a vejsze felismerhet,u. m. Werecze wyê; a többi halas im ez: Elyesneteche —alkalmasint a szláv ne tece = nem folyik — Holth draua, Apathyneteche,Oetkoezneteche, Zigethneteche.Erzsébet királynénak 1438-ban kelt s a komáromiakhoz intézettlevele -^^ vizafogóról emlékezik alacuna vulgo Ze^ge«. Ez ismét bizonyítékarra, hogy a vizát is czégével fogták.i] Varga i. h. helyesen jegyzi meg, hogy az az állítás, mely szerint Szegednek akkoron40,000 halásza volt, túlzott és csak Szerdahelyi tollhibájából ered. (Celebr. Hung. Urb.et Oppid. Chron). Annyi bizonyos, hogy minden adat és körülmény arra vall, hogy akkoronSzeged összes lakossága alig lehetett ennyi. De számos iró beleszeretett e túlzásba s untigeláll vele.2] ISTvÁNFFY. História etc. V.j] Cod. Dipl. X. 7. p. 885.4] Cod. Dipl. X. I. p. 141.

OKIRATOS TÖRTÉNET.IO7A váczi káptalan 1448-ban '^ feljelenti szentmártonszállási LajosJakab hatalmaskodását a Palócziak fehéregyházi birtokán, mondván,hogy fegyveres emberekkel a Kewrus (Körös) folyó halasaira rátört,onnan huszonnégy tele hordó halat fogott ki s besózva elvitte. A kárezer aranyforintnál többre rug.A magyar nemzet — voltaképen korona — legfényesebb korszakaHollós Mátyás országlására esik, kit igazságosnak vall a nép s mintkevés királynak széles e világon, neki valóban oly emléket szerzett,mely állandóbb az ereznél; ez az emlék:>

A108 A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.viza szerinte tizenkét lábnyi-dunai halászaton ezer vizát is fognak.^'nál is nagyobbra n.^jEzekbl a képekbl csak keveset von le az igazság, a mely aNyilvánvaló ugyanis, hogy Oláhhalak életviszonyaiból meríti Ítéletét.Miklós a halak e nagy tömegeit ivás idején látta; erre mutat azáradás fölemlítése, s ekkor a szabad folyókban, egyes területekenvalóban úgy van a dolog.Érdekes tudnunk, hogy Mátyás király igen szerette az «aszalt»pisztrángot; megtudjuk pedig ezt Kazay Albert levelébl, melyettestvérbátyjához, JÁNOshoz intézett s a melyben e halakat a királyszámára kéri:«Insuper etiam rogamus, quod querere faciatis pisztránget eadem velitis assafas dirigere regi nostro, quia ipse multum diligeteas assatas. ») Elevél 1462-ben kelt.^Êzek alkalmasint füstölt pisztrángok voltak.Hypolit, I. Hercules ferrarai herczegnek a fia, kit Mátyáskirály esztergomi érsekké tett, codexei szerint halasok voltakGuta, Nándor és Nazwad. A vizák besózva is kerültek forgalombas Beatrix királyné egy izben 21 darabot 105 aranyon vett meg. Azérsekség jövedelme halakból 1488-ban 1 86 arany volt.4]Ugyané codexek szerint az egri püspöknek következ halasaivoltak : Tiszaszög, Tiszakürt, Tiszahalászi s az Egerben. Jelesen az elshárom helyen a Tisza partvizének mesterséges elrekesztése általkészült halasok voltak,melyekben többnyire kecsegét tenyésztettek.A besózott halak hordója i^ — 16 aranyon kelt. De 1502-benmár csak 49arany, 1503-ban 90 arany, 1507-ben csak 15 aranyfolyt be halakért ^Â mohácsi vész után vége van a halászatra vonatkozó okiratokszakadatlan sorának, melyet itt nem is kimeríten ismertünk meg.A török uralom elgázolt mindent s a késbbi korban meghanyatlotta halászat iránti érzék ; csak egyes pontokon villan fel még arégi hajlam.Ilyen villanás az a vonzó emlék, a melyNádasdy Tamás nádori]Hungária. Cap. IV. V. Bél, Adparatus p. 6, 8.2] BÉL M. Adparatus p. 3

OKIRATOS TÖRTÉNET.IO9nak feleségével folytatott levelezése alakjában maradott a nemzetre,a mely egy igazi magyar házaspár fölséges kedélyének valóságosmintája sminden ép kedély és szív ember számára valóságos élvezet.Szeretet, tisztelet, gyöngédség, figyelem s a n részérl az a gondoskodás,a melyre csak a magyar « feleség* termett, az mind bennevan abban a levelezésben.A gazdaság természetesen szintén helyet foglal a levelekben s azországos dolgokban fáradozó férfi mindig talál idt, hogy ezekrl isÍrjon ; éltepárja mindig azon van, hogy a távolban is ellássa urát mindenjóval, ígyhallal is, mely Nádasdyék gazdaságában fhelyet foglalel. Ám lássukNádasdy TAMÁsné Sárvárról 1542-ben azt irja urának: Az kövtNem tudomâ/af elküldtem Kdnek ez embertiil, az ki ez levelet viszi.ha elevenen vihetikKdnek. ^^Kövihal alkalmasint a tarka süll, Lucioperca Volgensis, Pallas.Ugyan írja1540-ban : « Továbbá megszolgálom Kdnek az tokot,ebéden jól lakánk vele, mely tokba, ha ett Kd, isten adja egészségére.»)-^ Ez az Acipenser schypa Gm.A magyar halászat történetére nézve fontos Nádasdy TAMÁsnak1549 decz. 10-én kelt levele. Ebben azt irja feleségének Lékáról,^!hogy a tó mívét a mester vezetése alatt jó haladásban találta s továbbiottmaradását így okolja meg: «mert az rekkenek felállatásán, ki aztónak fmunkája, mást vagyunk.Majd ki fog tnni, hogy itt oly tó készült, melyben a pisztrángotrendszeresen tenyésztették. A « rekkenek » sr, gereblyeszer alkotmányok,a melyek a tó zsilipjébe illesztve, a halak elillaná^t gátolták;valószínleg a német «Rechen» kaptájára készült mesterszó,,noha tekintetbe jöhet a «rekesztés» is, a mint a vejsze és czége felállításátáltalánosságban kifejezni szokták ; elvégre ezek is gereblyeszerek.Ismét Nádasdy TAMÁsné 1 5 58-ban -^^ Sárvárról irja urának: «Aztengeri hal dolgából nem menthetem magamat, mert bizony méltóvagyok az büntetésre* — tovább « tengeri rákról* is szól.i] NÁDASDi Tamás levelezése 1882. p. 7J.2] U. o. p. 76.j] U. o. p. 2.4] NÁDASDI Tamás levelezése p. loi.

.11 A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.Késbben megtudjuk, hogy a régi magyar konyha sok tengeridolgot ismert.Egy évvel rá a nádor ezeket irja életpárjának Pozsonyból —15—59-ben'^«Isten vüseljen békével az halászatra" — igéri, hogy halehet, maga is leszalad egy napra s így folytatja: «Ezen meglátom, haember bak vagy, ha az tó (Fert) halából pénzt is versz, az tókat ismind meghalasétod bellö és az kiknek halat Ígértem, azoknak ismind megadod és annak fölött mind magadat s mind engemet smind az szegén népet jóltartod bellö az bjtönn.Az « ember bak») szólást halász-szájból még ma is lehet hallani;a kitanult jó halászról a szegedi ember az mondja, hogy a « bakjábólvaló». Igen érdekes a «meghalasétás», mert világosan rendszerestógazdaságra vall.Ugyanez évben — 15 59-ben ^^ — a feleség azt írja az urának:« Ftt dörêcset is küldtem Kdnek, valami sült halakat is küldtemKdnek. » Ez a ftt dörgecs az Acerina cernua L., durbincs, mely azalsó Dunán még most isEgy évvel késbb —1kedvelt hal, noha sok helyen nem eszi a nép.560-ban ^] —ezeket írja Nádasdy a feleségének,még pedig Bécsbl: «Az halászatot is igön köszönöm, dekérlek, hogy az pisztrángos patakokba hagyj meg neköm is egyet(patakot), kit halásszunk osztán együtt meg; ínót is es vigyünk magunkkalaz halászó helyre és ugyan ottan hányjuk ükét az meleg tejbe esúgy lakjunk vélök.HTudnunk kell, hogy a horog zsinege halásznyelven «ín» t. i. ahorog ina; Nádasdy az egész szerszámot az ínó szóval fejezi ki.A tejbe ftt pisztráng a magyar konyha sajátossága — egyebek közt,mint látni fogjuk.Ugyanekkor ezeket írja a feleség Lékáról: '^^ «Tennap mind napestighalásztunk, de úgy halászhattunk, hogy Ferencz (Sennyei) uram)öve ide és azkocsiján mentünk kü. Neg)vdféls^á^ i}')^) pisztrángotpetettünk a^ tóba és ötöt (tehát j 55 -öt). A^ apró halnak is gondját viselem,az mit belevetettünk szép elevenek voltak, voltak öregek is, egyiki] NÁDASDi Tamás levelezése p. j6 — jy.2] U. o. p. loj.J] U. o. p. 57.4] U. o. p. 2.

OKIRATOS TÖRTÉNET. I I Iaz én araszommal kett és négy ujj.Az pisztrángnak egy egér aljánakaz mértékét Kdnek küldtem ez levélben kötve. Én nagyobbat nemláttam.Ez ugyanaz a tó, a melyet Nádasdy — mint tudjuk — mesterrelrendeztetett be sígy tökéletes tenyésztés.Ugyenebben az esztendben — 1560'J — Nádasdy Völcsérlezt írja a feleségnek: «Az viza máját, ikráját és bélit épen jólkorthozák, hogy immár ebédhöz készölök vala és meghagyám mindjárasaz májába megsössenek.Tegyük még ide Barthws uram szavait, a melyeket 15^1-benmár volt szó — mint «Saarwar, KapwSennyei pERENCz-hez — kirlésLewka praefectusához » intézett ^^ s a melyekben a megáradt halastólecsapolását kéri :« mert az wyz ky megyön az mezre myndön wajasnekwl» s búcsút vehetünk a szép viszonytól és pisztrángos tavánakszép helyétl, Lékától, hol mai napság nem szökik a gonddal tenyésztettnemes hal magyar ember inójára ; ott ma a németajkú egyházfimindössze elrántja egy NÁDASOY-nak a szürke koporsóját akoponya el van választva a törzstl s az egyházfi zsebre teszi a borravalót,a melyet a kielégített kíváncsiság adni tartozik »Még egy adat van e századból, mely a Mura forgójára vonatkozik.Ez Zele Jakab levele Csányi Ákos (Canj Akacjos) uramhoz,^]a melyben a halászatról ekképen emlékezik:«Ez elmwlt thelen, hogjen Kapornakra az gvlesbe menthem wala es ke : monda, hogj Zentgergenaz Mvra forgóján sok halath foghthanak wona, akoron azporkoláb ky kywld ethe wolth Agostonth, es az halazokkal megoszthozothwolth az halai ; az jeles wawath magának hazahoz kywldethewolth, az aproaba ide az warba iskywldeth wolth.Ez az Ágoston, illetleg porkoláb, beillett volna — — mindenidbe, mert a nagyobbik halnak mindig nagyobb az vonzóereje.A XVII. századból reánk maradt halászati emlékeknek legbecsesebbrészét a kéziratban lev szakácskönyvek teszik, a melyeknekbecse úgy mveldéstörténeti, mint tisztán halászati szempontból«i] NÁDASDi Tamás levelezése p. 59.2] Magyar lev. tár I, p. 85.j] Magyar lev. tár I, p. 270.

112 A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.is igen nagy, úgy hogy azok ezért is, de sajátos természetüknél fogvais önálló fejezetet érdemelnek, mely ezt a fejezetet követi is.Egyelre álljon itt annyi, hogy e szakácskönyvek java az erdélyirészekbl való, s valószin, hogy részben másolatai, részben kivonataiBethlen Gábor fejedelemúgy látszik, elveszett.nagy szakácskönyvének, mely azonban,Ezen kívül még a RÁKÓczi-ak érdekldése nyújtja az anyagot; demieltt ezt elvennk, álljon még itt két adat, mely az EsTERHÁzv-aktólmaradt reánk.Esterházy Miklós nádor 1 042-ben'^ azt irja Esterházy Dánielhez:«A hal dolgát az mi illeti, ahoz az húsz aranyhoz, a kit az minapWesselini úrtól küldtem, most megint harmincz aranyat küldök, kimásfél száz forintot tészen. Kegyelmedet kérem, vegyen mind sóshalat karikával s mind sós vizát valami két mázsával, ha nem többetis ha valami száraz és eleven halat kapna is Kegyelmed, küldjönolyat is Esterházi Pál Uramnak végeztessen Kegyelmed felle amint ide iktathatnák.))Tehát ekkoron még járta a sós hal s a mit a mai halász már anémet "báU-lal fejez ki, azt akkoron még karikának és mázsánakmondták.Ugyané századból való egy oklevél-töredék — az írás modoraszerint xvn. századbeli — ^J , mely egy az EsTERHÁzi-ak közt történtosztozkodási okiratnak a maradványa.Ebben a halászatra a következ helyek vonatkoznak: «Az CheöpeöliSzigethben lev és ahoz tartozó jószágom rendj. Pilis vármegyében,Ráczkevi varas » — többek között adott: dsmégh egy Persiaiszeönyögh. Egy végh aranyos vegh patyollat;Vi:{a ; Ismégh három szálfehér darutoll.Es három mázsa SoosTovább «Notanda» alatt: n Három igen jó tanya vaôn es többhelyeken is, kiket Csontos István szokot meghbérelni Esztendnkéntkét Persiai szeönyeghben és hat má^sa Vicában. »Ez a jegyzés leghatározottabb bizonyíték a tanyahalászat mellett.És most következzék Szalárdj János uram, ki az siralmasi] Majláth Béla gyjteményében.2] Majláth Béla gyjteményében s meghatározása szerint.

OKIRATOS TÖRTÉNET. I I Jkrónikájában I. Rákóczi GvÖRGY-öt, mint a halászat kedveljét éshaltenyésztt is bemutatja.*Az 1648-ban megejtett erdélyi utazásról, mely a Krös-szorosonát — Rév érintésével — esett meg, azt írja a hséges historiographus,hogy mikoron a Jád vizéhez értek,a fejedelem azon módon csizmástólbeugrott a vízbe s gyönyörködött a halászatban ; a pisztrángotcseberszámra fogták.A legérdekesebb hely im ez :« De egykor majd ugyan hihetetlennagyságú öt arasznyi pisztrángot fogott volt, melynek hosszaságát azsátor árboczfájára felmetszettetvén csudálkozással emlegettétettmindenektül,az kik látták, nem is galóczának, hanem a rajta való jelekblpisztrángnak bizonyították.))Megtudjuk továbbá, hogy a fejedelem nem kis áldozattal s nagyfáradsággal kecsegét tenyésztett, mert nagy dolog volt az ekkoron,a növendék kecsegét Sárospataktól Székelyhíd tájára elevenen elszállítani!Az illet hely így hangzik : « Ugyan a székelyhídi határban, felül,a mint Vasára felé az eretsége fell megtérnének egy szép halastót,hogy nagy szép b forrásvize tartaná b vizével, tiszta kecsege halávalmeghalasétott vala, a pataki praefectusa, Debreczeni Tamásáltal téli gyalmoláskor ugyan számos hordó kecsegét parancsolvánbelé küldeni, mely igen gyenge halak, hogy szánokon való hordozáskormeg ne tördnének, hegyes orrok kétfell a hordók fenekéhezverdvén, meg ne halnának, az hordók feneke eleiben mindkétfellegy arasznyira, vagy valamivel távolabb vászonból parancsola olyanellenzt csináltatni és oda szegeztetni. Melly kecsegés tó egynehányesztendkig azon sok szép kecsegékkel durált, tartott vala is, mígegykor, úgy nyárban, egy zápor és égszakadás lévén, azon tónakgátját az árviz elszaggatná és a sok szép kecsegék a tó vizévelegyütt mind az érben s annak nádas, sáros rétségére öntdtek ésszélesztettek vala, melyet csoda a mily búsulással értett vala a fejedelem.»1669-bl egy igen jeles halászati adat maradt reánk híres Ecsed ^* SzALÁRDY JÁNOS : Siralmas Magyar Krónikája kilencz évei; szerkesztette Br. KeményZsigmond. 185 j.Hermán O. A magyar halászat. 8

114 ^ MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.pára lajstromában, a melyben a « tárházban » lev dolgok vannak összeírva.Itt akadunk *a következ tételekre :« Jégen való halászathoz való apró réztaraczk, promiscuetizenegy ._^ ... _.. ___ __, ... ... .... .._ .__ ... Nro ii.i-s 4 lótos, kereke, ágya jó vasas.2-dik 2lótos, ágya vasas, kereke rézbül való.3-dik 2 lótos, ágya s kereke vasas.Négy, egy-egy lótos, mindeniknek ágya s kereke vasas.Egy, két nehezékes ; ágya s kereke vasas ; másiknak ágya vasasde kereke nincs.Egy fél nehezékes, ágya, kereke vasas.Ezen Nr. i i taraczknak nem pondusok, hanem lyukoknak proporcziójaspecificáltatik.Háromszájú vastaraczkocska, ágya s kereke vasas Nr. i. (Az csnekketteinek lyuka két-két lótos, harmadiknak féllótos.Másutt, a vár egyik padlásán"Semmirekell, rossz, rothadt, szakadozott ^yalom, kötelestl,melylyel ezután Inventáriumot nem is kell onerálni.wA taraczkokkal együtt fel van sorolva «két s^ámsêríj is (Ambrust),egyikének íve és idege, másikának csak idege nincs.Semmi kétség, hogy ezeket az apró ágyúkat arra használták, hogya halakat az ecsedi láp zugaiból a sikvíz — illetleg jég — felé kiriaszszák,a hol azután a kijegelt tanyákon, csapásokon, vagy vonyókon,a gyalommal kihalászták. Ez tehát valóságos ((hajtóhalászat» volt,mely érthet, mihelyt elgondoljuk, hogy az Ecsedi láp zig-zugos szigetségeisok búvóhelyet alkotnak. Valószín, hogy e kölyökágyúkatelbb nagy körben állították fel, jéghátán, a zugok fölé s jelre egyszerresütögették el ; azután kisebb körben ismételték a lövéseket sígy folytatták ezt e központ felé, a hol t. i. csapást jegelni és gyalmotvetni lehetett. A két régi s^ámsêiíj még régibb korból származikés valószín, hogy a halaknak szigetekrl való nyilazására használtatott,a mint ezt már 1254-bl kimutattuk.A xviiL században II. Rákóczi Ferencz rátartós a halra, melyasztaláról csak ritkán hiányozott.* Eredeti kézirat, Thaly Kálmán gyjteményében.

OKIRATOS TÖRTÉNET.IIÂ RÁKÓczi-kor lelkes búvára, Thaly Kálmán erre vonatkozólagérdekes részleteket közöl. ^Â konyha ellátásáról szólva, fölhozza, hogy a rák és a csík srnfordul el s az elbbi 1706-ban május, június és július hóban majdnemmindennap ott van a fejedelem asztalán.Halakra vonatkozólag szintén vannak feljegyzések; fkép a komáromi,nazvádi és gutái halászság látta el a fejedelem asztalát a Dunafhalaival.E följegyzésekbl a következ tételeket vehetjük ki:«Hl. Naszvádi embereknek 64 font halért, fontja 8 pénz; és más56 fontért, fontja 6 pénzével.Komáromból hozott két öreg tokért italpénz 150 dénár.Naszvádi és gutái halászoknak 185 font halért i 2 frt 48 dénár.Naszvádi embereknek 136 font halért 70 frt per den. 6 és 66fontért per den. 8.Két kecsegéért 2^5dénár.Ismét naszvádi halászoknak 150 font halért 9frt; a gutaiaknak147 font halért i i forint.July ismét naszvádi halászoknak 257, gutaiaknak 142 font halért15forint 42 den. és i 1 forint 36 dénár.Thaly megjegyzi, hogy ebben az idszakban többnyire gutái ésnaszvádi halászoktól naponkint egy-két mázsa hal vásároltatott.Az idézett értekezésben még egy adat foglaltatik, ^^ hogy t. i.Nógrád vármegye 1707— 1708-ban sokat szállítottBercsényi gróf,fejedelmi helytartó és ftábornok konyhájára, egyebek között vizátés szárított halat.Evvel vége szakad az adatoknak ; mintha ez is bizonyítani akarná,hogy azon innen hosszú, majdnem végzetes álomba sülyedt a nemzet,oly álomba, mely megzsibbasztotta benne a nemesebb hajlamokat,fajiönérzetét és érzékét.i] Thaly Kálmán : A hazai képzmvészet, mipar, nemzeti viselet, fegyvergyártás ésháztartás n. Rákóczy Ferencz udvarában. Történeti tár, 1882, p. 555.2] Thaly, i. h. 568 —79 I. a jegyzetben.

I l6 A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.A REGI HALASTO-GAZDASAG.A magyar halászat történeti vázlatának, úgy a mint azt eddigkifejtettük, nagy és szerves hiányai vannak, melyek a további fejtegetéseksorán csak kis részben pótolhatók. Nem találkozunk a szerszámoknakegész sorozatával, különösen pedig a mesterséges halastavakkezelésével a meghalászás és benépesítés tekintetében. Errenézve a Nádasdi- és RÁKÓczi-féle adatok egyedül állanak ; de nemelégségesek.Csak a teljes elhanyatlás korszakából van egy utasítás, mely sokbadarság között okos dolgot ismond.Okos benne az, hogy a halastóra rátartós, a halnak ivás idejénvaló megkimélését megokolja, az ivadék számára külön tavakat ajánl,a télilékezésre tekintettel van.Az nyilvánvaló, hogy ez az utasítás német forrásból ered, a miabból tnik ki, hogy az angolnát is tárgyalja, a mely pedig a magyarsághalászó helyein csak elvétve, mint nagy ritkaság fordul el, lévénaz Északi-tenger szülötte s így a Duna-Tisza folyóerezetében idegen.A forrás im ez : « Calendarium oeconomicum perpetuum, »> mely magyarnyelven látott napvilágot Kassán 1720-ban, késbb Gyrött1753-ban. E két kiadásban a halastóra vonatkozó regulák kiegészítikegymást slényeg szerint a következkJanuarius. Bódog asszony hava. Ha újév napján a nap tisztán ésvilágosan fényeskedik, az esztend hallal bvelkedik. Ebben és azjövend hónapban az halastókban, a kiken víz nem foly által, habéfagytanak mindennap léke:{7ék, hogy meg ne fúllyanak az halakbenne.Fehruarius. Böjt el hava. Halastókat halakkal megrakni utolsófertályon. Az Csukák Szt.Mátyás nap táján júvnak.Márcîus. Böjt más hava. A halastókbúi az apró halakat kifogni,és máshová tenni, hogy njjenek, els fertállyán az holdnak, avagyhold tölte eltt.Húsvéttól fogva Szt.Jakab napig mindenféle hal ívik, azért ez idalatt nem kellene öreghálókkal halászni, hanem a nagy vizekben, a hol

A REGI HALASTÓ-GAZDASÁG. I l7nád nincsen; de a tokban és a nádason a partoknál nem kelleneengedni.Április. Szt. György hava. Az pontyokat, a kik ivadékra valók,Szt. György nap táján kell az halastóban ereszteni ; t. i. hármatikrást, kettt tejest. Az halastót pedig, hova a halakat bocsátyák:elsben meg kellene szántani ; és ha lehetne teletszaka állana víznélkül.Három féle tót kivan az ponty; másban köU néki lenni a holívik, másban a hol nevekedik ; harmadikban a hol hizik. Hasonlóképpena fiatal Pontyok is ; egyikben legyenek az esztendsök, másikbankett, harmadikban három esztendsök ; a kiket azután ki köll venniés az öreg tóban bocsátani, a hol hizzanak.Május. Pünkösd hava. Ebben az hónapban kezddik az horgászat,gelisztával, vagy cserebogárral, vagy rákkal.Június. Szt. Iván hava. rnap után kezddik legjobban a rákászatés Anguilla (angolna) fogás.Július. Szent Jakab hava. Szent Jakab nap után a Halászok halászhatnakaz öreghálóval egész Húsvétig, mert a vívásnak idejeelmúlt.Auûs^tus. Kis-Asszony hava. Ugyan ebben az idben — Sz. Bertalannap táján — megsznnek a halak hosszában nni :hanem hiznikezdenek éstemérdekek lesznek.Ebben az hónapban szecskt avagy nyers ráklábat tesznek ahorogra; de eléb le kell vonni az héjját.Szeptember. Szt. Mihály hava. Ebben az hónapban az sok külömb-külömbfélehalászat vagyon. Az pontyokat is kihalászszák ésmás tokba vetik az nevelésre ; az ivadékokat is kifogják és más tóbahányják, a hol nagyobb helyek vagyon az nevekedésre. Horografogják a halat Bgölylyel, ha a szárnyát elszakítják. Item nyers, büdösráklábbal és farkkal ;de az héjját levonyák.Október. Mindszent hava. Szt. Gál nap táján Halas tókat kihalászni,az az 14. Octóberben.December. Karácson hava. A Tokra vigyázni köll és jól megtisztítani; ha be fagynak, szorgalmatosan lékeket kell rajtok vágni, hogya halak meg ne fúllyanak a jég alatt.

I l8 A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.A MAGYAR KONYHA ES A TUDOMÁNY.Különös hangzású egy czím ; talán mosolyt fakaszt az olvasó ajakán,már tudniillik azén, a ki kedélye melegét rzi, tartogatja, teháta tréfást itt is elérti.Pedig a czím még ki is bvíthet, mert valójában ez: «a magyarhal a magyar konyhán s mind a kett a tudományhoz való viszonyában)).Talán ez is mosolyt fakaszt! rÉs mégsem tréfa, mert valójában kedves is, komoly is — nagyon.Mondd meg mit eszel, ebbl is kiveszem, milyen vagy; mutasd hajlékodat,meglátom a lelked ; írj egy rövidke levelet, felém hangzik alényedA magyar konyhából, kivált a régibl, sokat tanulunk, a mi seinkéletmódjára nézve jellemz, tehát felvilágosító is ; megvonhatjuk aparallel vonalat az akkor és a most között ; sokat tanulunk gazdaságitekintetben és igen sokat a nyelv dolgában.Leginkább az utóbbi az, mi arra ösztönöz, hogy a halakat ismertettudományszak érdekében a régi magyar konyhába bepillantsunk.De az egyszer, józan észszerség is biztat; mert ha a történelemarra tanított, hogy a halászat a magyarság si foglalkozásai közöttels, talán legels helyen áll, akkor nagy szerepet játszhatott az aházi tzhelyen is, melynél, a tárgyhoz képest, a nyelvkincs forrásai isfakadnak, buzognak.Milyen halat ismert a régi magyar konyha.^Milyen néven szólította ?Vájjon a régi halnevek találnak-eazokkal, a melyek a halásznépségajakán ma élnek rE kérdések mind arra ösztönöznek, hogy legrégibb irott és nyomtatottszakácskönyveinket fölkutassuk. És biztat még valami más is.Az a nagy és oly mélyreható átalakulás, a melyet a nemzetben akeresztény vallás fölvétele szükségképen létrehozott, mely vallás amegtér pogányságra elemi hatást gyakorolt, természetesen avvaljárt, hogy a nemzet az új hit szabványait szigorúan megtartotta ; niegtartottaa szertartásokon kívül a böjtöt is,mely tehát a halat, a pusztamegélhetés tekintetébl is, rendkívül fontossá tette.

'AMAGYAR KONYHA ES A TUDOMÁNY. I I9A vallás egységes volta úgy hozta magával, hogy a hal,eledel fontosságot nyert a legszegényebb jobbágy asztalánmint böjtiépen úgy,mint a monostor refektoriumában, a fúr, st a király lakomáin is.És maga az alkalom! A hullámzó Balaton fogasa, a szke Tiszasrege, a kékl Dunán fölvonúló óriási viza, a Tóság és mocsárvilágcsuka-hada, ponty-serege már azért is, hogy megvolt, gazdaságiértéket adott a halnak.A hal a világ legnagyobb hatalmát, a gyomrot, érdekelte ; ez pedigaz értékre nézve hamar tisztában volt :megkülönböztette a jót a rossztól,az ízletest a kevésbbé ízletestl, a szálkást a nemszálkástól ; ezen asoron a sültet a fttl és sorban a készítés módjait.Mindez pedig szükségképen szavakat teremtett, a melyeket amagyar nyelvkincs érdekében biztosítani kell.Legrégibb irott, rendszeres szakácskönyvünk — eddigi ismereteinkszerint — a Bethlen Gábor erdélyi fejedelemé volt; de ezlappang vagy elveszett.De Bethlen Gábor fejedelem korában számos fúr fényes háztartástvitt, udvart tartott s a fszakácskönyvnek akadtak másolói,kivonatkészíti ; s az is bizonyos, hogy legrégibb nyomtatott szakácskönyveinkinnen szedték az anyagot, mert az étkek megnevezése, akészítés módjai azonosak.Ám lássuk.Galgóczi István az els forrás.Kéziratban maradt könyve, elejéncsonka ugyan ; de a bevezet rész második szakasza megvan sczíme im ez: « Második resê a:^ Szakácsi tudomannak » ^ valószín tehát,hogy fczíme is « Szakácsi tudoman*) volt.Az ételek készítése módjára vonatkozó rész teljes ;úgy az Indexnekis csak kis része hiányzik ; de a mi a halra vonatkozik, az úgy aszövegben valamint az Indexben isteljes.Helyesírás dolgában Galgóczi uram ingadozott.Oly változatokmint Czuka, Cziuka, Csuka, Harczia, Harcza, Teoreott és Teöret,Melegen és Melegén, Swllott és Sullo, Söll — untalan lábatlankodnak; de azt, a ki a nép halásznyelvét valamennyire birja, nem tévesztikmeg.

120 A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.A készítés módjai között legtöbb olyan, hogy a mai konyha bátranbefogadhatná s némely szekfves, olajos, gyömbéres és sáfrányosdolgok kivételével a többi azt bizonyítja, hogy a régi magyarság ízléseegészséges volt, a mennyiben a halak készítésénél a só, a tiszta borsés az eczet, továbbá a torma, vöröshagyma és fokhagyma, végre akáposzta a legfbb járulékok közzé tartoznak.Csoda vagy kuruzsló étkeknek nyoma sincsen ; st van észszerségabban a kevésben is, a mit beteg embernek fz, mint pld: ((ZeoldBékának a^ feo\ese mely a:^ twd faionak a^ Pth'qisben egesseês, »mert hiszen a mai orvos is könny étket rendel a beteg mellnek.Vannak benne Marczapánok ; Beteges embernek való levecskeés pepechke ; Öregh embernek való contusiumok ; ezek között aKender magh Suffa s több efféle ; de egészben az egészséges emberreszámít.Ötvenféle tehénhús, számtalan Borniu, Juh, Disznó, Malacz,Szarvas hus, tészták, torták, gombafélék, az utóbbiak között sok csengmagyaros gombanév ; fztek, sütöttek azok mindent : verebet, pontokét,czinegét, tengeliczet, rigót, csigát ; de st a tengerben termdolgokhoz is hozzájutottak.Volt «Stokfis teyféllél«, «Stokfis édes teyél», «Stokfis sütüe)) t. i.a Gadus morhua L. New-Foundlandból ; továbbá « Platais koczionniaub),« Platais tiszta borsai », « Platais édes leuel» t. i. Platessa vulgárisL. az Északi tengerbl; azután « Heringh fokhagmaval », « Heringhsütve a mint szoktunk vele elnj» és « Heringh niersen» ; végre« Szardella salátául)). Volt még »Habarnicza)) is t. i. az AristotelesPolypusa, vagyis az Octopus.Készítettek a harcsából kolbászt, vizaikrából fánkot; készítettéka halat magyar módon, német, rácz, oláh és lengyel módon is.Galgóczi könyvének miveldéstörténeti becse kétségtelen; mesterszavaitfölhasználhatja a füvész is.Szókincse, mely e könyvbe beválik, im következik:

A MAGYAR KONYHA ES A TUDOMÁNY. 121Galgóc:{i István uram ^^Szakácsi Tudoman»-ja.1622-bl való ké'{Í7ât.Ennek a magyar halnevekre nézve igen fontos forrásnak tárgymutatójaekképen van bevezetve:« Index Rerum in hoc Hbro existentium quam compendiosecongestus coaceruatus per me Slephanum Gaígocînum in GratiamEgregii ac Generosi Domini Alexandri Barcsiai Anno 1622.1 2 die 9 bris.Következnek az halból készült étkek úgymint csukákból:Csuka, (Néha C:{iuka,néha néha C\uka, majd Csuka.) Esox Lucius L.^'Csuka Sóban tormaual. — Csuka fiak sóban forditua. — Csuka Ispékkel.— Csuka ispékkel böjti módon. — Csuka sóba hidegen. — Csukaíeöret leuel. — Csuka tiszta borsai. — Csuka mégis tiszta borsai es kapoztalében. — Csuka olaios lében kapozta lében heaba (héjában). — Csuka sárgalengiel lében (lengyel lében). — Csuka feier lengiel lében. — Csuka szürkelében. — Csuka ratua (rántva). — Csuka pástetomba. — Csuka hideggéSöllö leuel (süll lével). — Csuka székfües leuel. — Csuka sütue fele sóbanföue. — Csuka töltue. — Csuka sütue heaba. — Csuka Ispinaczal. — Csukakit prusz csukának hinak tormaual. — Csuka sos ki országunkban térem. —Csuka ki aszú fok hagymáual. — Csuka aszú tiszta vizben. — Csuka Stokfismodgiara édes vizben auagy teyféllel. — Csuka lengiel módon. — Csukabélinektöltése.Po^sár faâ:{ Ponty), Cyprinus Carpio. L.Öreg posar Sóban. — Posar egh leuel hideggé. — Posar hideggé fokhagymaual.— Posar Zakuaszonnal. — Posar tiszta borsai tiszta vizben. —Posar kapozta lében tiszta borsai. — Posar olaios kapozta lében. — Posarszaroz kapozta leuel. — Posar szaroz olaios leuel. — Posar ki aszú tormaual.— Posar maga véréuel székfües leuel. — Posar hideggé éles leuel. —Posar melegen éles leuel. — Posar ratua ha akarod. — Posar pástetomba. —Posar sütue egeszén. — Posar sütue német módon. — Posar soos auagyaszúfokhagymaual.Következnek az Harcsiakbol készült étkek:Harcsa, Silurus glanis. L.Harcsia sóba német rendszerint. — Harcsia fark sütue. — Harcsia tisztaborral tiszta vizben. — Harcsia kapozta lében tiszta borral. — Harcsia gio-*A természetrajzi meghatározás tlem való.

122 A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.mor may tiszta borral. — Harcsia eles leuel melegen. — Harcsia olaios leuelmelegen. — Harcsia olaios leuel Sargan. — Harcsia kocsonnia. — Harcsiazöldleuel.Semling, Barbus Petényi. Heck.Semlingh sóba melegen. — Semlingh olaios lében. — Semlingh hideggéteue eles leuel.Következnek az Menyhalbol készült étkekMen/hal, Lota vulgáris.Cuv.Menyhal vendég leuel. — Meny hal eles leuel. — Menyhal Szürkeleuel. — Menyhal tiszta borsai. — Menyhal sóba. — Menyhal kapozta lébentiszta borsai. — Menyhal kapozta sárga olaios lében. — Menyhal sóban iskapozta leuel. — Menyhalnak az Maya sóban. — Menyhal töret leuel.Következnek kárászból való étkekKarás:{, Carassius pulgaris. Nils.Karasz sóba kapozta lében. — Karasz feier lében. — Karasz Egressél. —Karasz töret leuel.—• Karasz ratua. — Karasz tiszta borsai. — Karasz sütveaz ki öregh. — Karasz eles leuel.Következnek pisztrángból készült étkek:Pisztráng, Salar Ausonii. Val.Pisztrangh sóban melegén. — Pisztrangh eles leuel. — Pi^ztrangh tisztaborsai. — Pisztrangh tejfelei. — Pisztrangh sütue. — Pisztrangh aszú tisztaborsai. — Pisztrangh tiszta vizben verés hagymaual. — Pisztrangos Pastetum.Következnek Galocziabol készült étkek:Galóc:{a, Salmo Hucho. L.Galoczia galoczia leuel. — Galoczia eles leuel melegen. — Galoczia tisztaborsai. — Galoczia sütue egészen. — Galoczia sóba melegen. — Galocziakoczonniaual.Következnek az lepen halakLepény vagy Pérhal, Thymallus vexilüfer. Ág.Lepenyhal sütue hauasi módon. -- Lepenyhal tiszta borsai. — Lepenyhaltiszta vízben.Következnek kophalakBotos Kölönte, Cottiis gobio L.Kop hal sóba melegen. — Kophal olaios leuel. — Kophal ratua is io.Következnek kövihalakHeas kövi hal sóba melegen {Gobio pulgaris Cuv.) — Heatlan kövi halsóba melegen {Cobitis barbatula L.) — Kövi hal ratua. — Kövihal németmódon soha. — Kövi hal olaios lébe.

A SZERHAL. I2]B«qd, Aspro vulgáris L.Ürso farksóba.Dörgése is ugy (Acerina cernua. L.Sügér, Percafluviatilis. L.Sügér sóba. — Sügér káp. lébe tiszta borsai.Kele, Scardinius eryihrophalmus. Bon.Konczhal az is ugy.Következnek az Czompokbol készült étkekC\ompó, Tinca vulgáris. Cuv.Czompo sóba melegen. — Czompo Sóba hidegen Dio Sasát alaia. —Czompo hidegen fokhagymaual. — Czompo kap lében tiszta borsai. — Czompopastétomba. — Czompo ratua fa ólaiba.Domolykó, Squalius dobula. L.Onkeszegh Sütue.Dévér kes\eg, Abramis Brama. L.Deuer Készégh Sütue.Ón, aspius rapax, Ag.Bálinsütue.Paduc\, Chondrostama nasus L.Paducz.Küs:{, Alburnus lucidus. Heck.Ökle Sóba ratua is ha akarod.Következnek az Csykok. (Az indexben Csik):Csik, Cobitis Jossilis. L.Csyk bors porral. — Csyk tiszta borsai. — Csyk foltot leuel. — Csykfokhagymaual. — Csyk sóba kapozta lébe. — Csyk Sak uaszonnal. — Csykboroditom leuel. — Csyk morzsolt leuel. — Csyk kudus leuel. — Csyko'aios leuel. — Csyk véréuel (vermeuel). — Csyk töret leuel. — Csyk ratua.Következnek az Uizak. (A szövegben Viza)Vi:{a, Acipenser Huso. L.Uiza sütue leuet alaia. — Uiza koczionnia. — Uiza az ki uy sóba. — Uizaikra niersen. — Uiza ikra föue magiar módon. — Uiza ikra fve oláh avagyRacz módon. — Uiza spinaczal. — Uiza borsoual. — Uiza sos kapoztaual. —Uiza lencséuel. — Uiza répaual. — Uiza zöld leuel. — Uiza tiszta borsai. —Uiza giomor tiszta borsai. — Uiza uiza leuel. — Uiza giömélcsés leuel. — Uizaélés leuel. — Uiza pastétomba. — Uiza aszú avagy sos fokhagymaual.

124 ^ MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.Következnek immár TokokTok, Acípenser schypa.Güld.Tok sóba melegen. — Tok koczionnaul. — Tok tiszta borsai. — Tok élesleuel. — Tok pastétomba. — Tok sütue leuet alaia. — Tok szárazon fokhagymaual.— Tok száraz tiszta uizben verés hagymaual. — Tok száraz olaios leuel. —Tok száraz giomélcsés leuel. — Tok száraz szekfüves levél. — Tok hideggééles leuel.Következnek immár Kecsegek:Kecsege, Acipenser ruthenus. L.Kecsege sóban.—•Kecsege sütue egészen. — Kecsege éles leuel melegen.— Kecsege tiszta borsai. — Kecsege pástétomban. — Kecsege hidege élesleuel. — Kecsege száraz fokhagymaual. — Kecségá aszú verés hagymaual. —Kecsege Koczionniaual. — Kecsege Spinaczal. — Kecsege repaual.Elvegyülve sIngola, Petromyjon Jlupidtilis. L.részben csak a szövegben találhatókIngola éles leuel. — Ingola ratua. — Ingolat is mint kel fzni.A sorozaton kívül találhatókDe Piscibus. Ponty, Crprinus Carpio. L. Ponty, fekete lewbe ualo.La'{ac'{, Salmo salar. L. Lazaczot sütni.Angolna, Anguilla JJmnatilis. Ag. Angolnatt frissen feö módon süttni. — Angolnánakaz feozese.Süll, Lucioperca Sandra. Cuv. Söllö leuel haSöllöd nincs.— Swllott io feozniSóban. — SuUo hideggé.Galgóczi István uram könyvébl tehát következik, hogy a magyarvizekben term vagy legalább is fiasító halak közül harmincz faj jutotta konyhába, illetleg a nemes és nemzetes urak asztalára, u. m.1 . Angolna — Anguilla fluviatilis Ag. — kétféleképen ;2. Baün — Aspius rapax Ag. — egyféleképen ;j. Csik — Cobitis fossilis L. — tizenháromféleképen ;4. Csuka — Esox lucius L. — huszonhétféleképen ;5. C\ompó — Tinca vulgáris Cuv. — hatféleképen ;6. Déverkes\eg — Abramis Brama L. — egyféleképen ;7. Dörgécse — Acerina cernua L. — egyféleképen ;8. Galóc:{a — Salmo Hucho L. — hatféleképen ;9. Harcsa — Silurus glanis L. — kilenczféleképen ;10. Héjj'as köpihal — Gobio vulgáris Cuv. — egyféleképen;1 . Héjjallankövihal — Cobitis barbatula L. — négyféleképen ;* Fáy-nál «iburetot» és «borodito.»

A MAGYAR KONYHA ÉS A TUDOMÁNY.12^12. Ingola — Petromyzon fluviatilis L. — háromféleképen ;13. Karás\ — Carassius vulgáris Nils. — nyolczféleképen :14. Kecsege — Acipenser Ruthenus L. — tizenegyféleképen ;15. Konc\hal — Scardinius erythrophthalmus Bon. — egyféleképen ;16. Kophal — Cottus gobio Cuv. — háromféleképen ;17. Laâc'^ — Salmo salar L. — egyféleképen ;18. Lepényhal — Thymallus vexillifer Ag. — háromféleképen ;19. Menyhal — Lota vulgáris Cuv. — tizféleképen ;20. Ökle — Alburnus lucidus Heck. — egyféleképen ;21. Onkesêg — Squalius dobula L. — egyféleképen;22. Orsófark — Aspro vulgáris Cuv. — egyféleképen ;23. Paduci — Chondrostoma nasus L. — egyféleképen ;24. Pisztráng — Salar Ausonii Val. — nyolczféleképen ;25. Ponty = Po\sár — Cyprinus carpio L. — tizenkilenczféleképen :26. Semling — Barbus Petényi Heck. — háromféleképen ;27. Süll — Lucioperca sandra Cuv. — egyféleképen ;28. Sügér — Perca fluviatilis L. — kétféleképen ;29. Tok — Acipenser schypa Güld. — tizenkétféleképen ;30. Vi:{a — Acipenser Huso L. — tizenkétféleképen ;Tehát csupán magyar vizekben term vagy fiasító halfajokbólszáznyolczvankilencz-íele étel telt ki akkoron.E jegyzéknek nem egy neve reámutat az erdélyi eredetre, igy aSzilágyságra, Szászságra is ; de a Balatonmellék nyoma is kimutatható.A Székelyföldre csupán egy név mutat.Az in

120 A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.Az ökle — Alburnus lucidus — bökle alakja Komárom táján élhogy Galgóczi bevette a halétkek sorába, ez legvilágosabban bizonyítja,hogy ez eredetileg nem lehetett a Rhodeus amarus neve, merta kis, keser halacska nem vált volna be a BARCSAi-ak vagy Beth-LEN-ek asztalára.Méltó társa a Galgóczy iratának asFay-féle kc\irai,mely ell szintén csonka. Szakácsi tudomány ez is, mely alkalmasintXVIl-ik századból való s kétségkívül a Galgóczi István félévelegy forrásból van merítve ; helyesírása tökéletesebb ; több benne akövetkez ,'Halra való édes suffa. — Hal ikrából való fánk. — Posar száraz olaios levélavagy szivult posar. — Czompo halat fzni. — Viza olajos levél. — Semlyengrántva. — Menyhal egressel. — Karasz az mely apró jo sobannis. — Pisztrángsóban hidegen. — Kövi hal akar mellyk fele ratva. — Orsófark ratva. — Kétségesütve nyárson. — Ingolna igy is élnek vele. — Ingolnanak az fzése. — Ingolnatfrissen f módon sütni. — Retke, süll, kilencz szem hal. — Egleben valóretkeben mi kel. — Süllt jó fzni sóban. — Kilenczszemü halat fzni. — Lazaczotha fzni akarod. — Zöld lé halhoz. — Csik sütve nyárson vagy rostélyon. —Csik tormával.Uj halnév benne a retke és a kilenczszemü hal ; a p bett nemhelyettesíti w-val, a/ bett helyesen használja, úgy a ^f bett is pld.:«Czuka sárga len^yêl levél », «Czuka ola/os levél . . . héjában »,«Czuka stokhs modgyaraw, «Tok sütve levet alája », « Száraz tokszekfuves levél », «Viza gyümöltsös levél ».A cs bett azonban /^-nek írja s az ékezetre alig fordít némi gondot;a Csik kivétel.A használható, kitnen magyaros hangzású halnevek az eredetihelyesírás szerint ím ezekI. Ingolna, 2. Ballyn, 3. Csik, 4. C\uka, 5. Cônipo, 6. DevetKesêgh, 7. Dörgefs, 8. Galoc\a, 9. Harc\a, i o. Héjas kövihal^ i i . Héiallankövihal, 12. Karas^, 13. Kétsége, 14. Kilenc:^ sêniü hal,i^. Konc^hal, 16. Kophal, 17. Laâc^, 18. Lepényhal, 19. Menynal,20. Ökle, 2\.On, 22. Orsófark, 2^. Paduc^, 2/\. Pisztráng, 2

A MAGYAR KONYHA ÉS A TUDOMÁNY. I2726. Posiír, 27. Retke, 28. Semíyeng, 29. Süll, 30. Sügér, 31. Tok^32. Viâ.A ponty, nyilván tollhibából «ponyt»; ingolna helyett egyszer«ingola» áll és bizonyos, hogy az angolnát érti, mert a Petromyzonnála igen találóan« kilenczszem hal.A pAY-féle kéziratban elszámlált ételekkel a XVII-ik századbandivott halas étkek száma kétszáz tizenkettre emelkedik.A retke, ugy látszik, tárgyra nézve egy a galóczával ; a név származásáranézve német eredet : Rötel, Röteli, Rötele, mely a szászokszáján kerülhetett Erdélybe ; s minthogy a szász közbeszédaz e és ö között nem tesz különbséget, a nevet Retel-nek ejthette,mit a magyar szakács retke-ve magyarosított; a német név különbena galócza fajrokonáé, a Salmo umbla-é, mely magyar vizekbennem terem.*jutott,Más szabású férfiú Készei János uram, kinek az a nagy szerencsehogy Bornemisza Anna nemzetes fejedelemasszony számáraszakácskönyvet teremtsen. Ez kiszólítja a kedélyeskedést. Szinte érziaz ember, mily nagyon is fontosnak találta kigyelme, hogy nemzetesAsszonya fejedelmi háztartásához ill forrásból merítsen ; s vájjonmelyik lehetett illbb annál, mint a melyet «az Meinczi Elector feöszakácsa," az érdemes Marcus Rumpoldus szerzett és «az felségesRómai Császár privilégiuma általa » urunk születése után az1604-dik esztendben ki is adott.A mainczi választófejedelem fszakácsa, római császári privilégiumalatt, csak tökéletes mvet adhatott ki ; és minthogy germán lelkemár akkoron is az ismeretes « alaposságra » hajlott, iparkodott is,hogy minden megfzhetónek a megfzését, minden megsüthetneka megsütését annak módja rendje szerint pertraktáljon, a mi azutánKészei Jánoskigyelmére nem kicsiny hatással lehetett.Megadja Marcus Rumpoldus az utasítást, mikép kellessék többekközött a vad ló, a macskamajom, a tengeri kutya, a tövisesdisznó, a sas, a gém, a gödény, st még a strucz húsát is az electoralisgyomor számára Ízletesen elkészíteni; de st utasítást ad arra is,«mint kell nagy Bankétákat csinálni minden rendeknek.

AztahoztöltelékeketkeszicsenConfectumokkalrantotmadarakbúiBizonyosonkikásákkal,128 A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.Készei János uram hozzá is fogott a nagy munkához 1680 februárius7-kén Fogarasban s a fordítást be is végezte ugyanazon évaugusztus 23-kán, immár Radnóton, dolgozván tehát rajta teljes hathónapon és tizenhat napon át.Tartozván pediglen a jelesnél jelesebb komedencziák hosszú sorozatábaegy tisztességes zsinór nyers és aszú halból készült étel is,János uramnak módnélkül meggyült a baja a halak nevével, mint amelyek Marcus feszakács opusában természetesen német mivoltukkalékeskedtek vala.Már mit is kezdhetett volna az a becsületes magyarember, a Sternen,Salmen, Éneken, Ren ésHeuchen-féle halnevekkel, olyan idben,a mikoron se Brehm, se Grimm, de még «Conversations-Lexicon»sem létezett, a melybl ma az is olvas arabusul, a ki nem is értarabusul rKészei János uram, józan magyarember létére, meghagyta azokata neveket, nem fájván rieki a nemzetes fejedelemasszony szakácsainaka feje s még kevésbbé az enyém, a kinek több mint kétszázesztendk multán meg kell adni a kell magyarázatot.A nevezetes fordítás czíme ím ez:«Egy ujj feoêsrl való könyv^ azaz|leiratott miképpenfeozzeon es|ember igazann es jól nemcsak|szelides vadallatokbul, hanem sokféle|es szárnyas állatokbulInégylábúmindenféle nyers es asii halakbul mindenfele|úgymint ftet kemenczeben sültet|Prosolatakat Carbonatakatsokféle|étkeketPastetumokat hideg étkeket Magyar,|német,spanyol, olasz es francziai módra mindenféle|gyümölcsökkel,sasával mustárral,|es Lictariumokkal.Iis megérthetni mint kell nagy Bánkétákat csinálni]rendííeknek, mellyhez hasonló soha ennekeltte|Mindennem adatott. AzMeinczi Elector f szakácsa Marcus Rumpolt által Az FelségesRomai Császár privilégiuma által Anno 1 604. Ezzel edgyütt vagyonegy Bizonyos Tanetas miképpen kell minden borokat minden reakövetkezhetend károktul megoltalmazni a' meg veszteket helybenhozni, füves es másféle borokat, sert, eczetet es mindenféle italokatcsinálni, hogy azok természet szerint ártalom nélkül legyenek. írtaKészei János 1680.

A MAGYAR KONYHA ES A TUDOMÁNY. I29A végén ez áll«Ille dedit finem qui primo exordia cepit. Anno 1680 Die 7 Februariikezdettem ez munkához Fogarasban, több' munkáim közöttvégeztem el Die 2 3 Augusti Ao 1 680 Radnoton.Minket a harmadik rész érdekel, mely itt következik azokkal ameghatározásokkal együtt, a melyeket a német halnevek megkivántak.111. A halakrúl.Az Vi^ábúl huszonkétféleképen készíthetni = Acipenser Huso L.Az Dick nev halbúl = iok,Acipenser schypa Güld.Az Sternen nev halbúl, Sterlet = kecsege, Acip. Ruthenus L.Az Harcsábúl — Silurus glanis L.Az Salmen nev halbúl = la:{ac:{, Salmo Salar L.Az Heuchen nev halbúl = galócâ, Salmo Hucho L.Az Lampetábul = ingola, Petromyzon fluviatilis L.Az Salmling halbúl = Salmo salvelinus auct. nem magyar.Az Pis\irangbúl = Salar Ausonii Val.Az Fehér pisztrángot melyet Sveciaban fznek = Salar lacustris Heck. nemmagyar.Az apró poiykábúl = Ponty, Cyprinus carpio L.Az Csukdbúl = Esox lucius L.Az Tonnában sózott csukábúl = mint az elbbi.Az Éneken nev halból = domol/kó, Squalius dobula L.Az Renhalbúl = Coregonus "Wartmanni Cuv., nem magyar.Az Ploch halbúl, Plötze = kelehal, Scardinius erythrophthalmus Bon.Az Po\sarbúl = 1. potyka.Az Esch nev halbúl hatképen = pérhal,Az Márnábúl= Barbus fluviatilis Ag.Thymallus vexillifer Ag.Az Anguülabúl = angolna, Anguilla vulgáris L.Az Menyhalbúi — Lota communis L.Az Nerfflingbül — leányhal, Leuciscus virgo Heck.Az Kárás:{búl — Carassius vulgáris Nils.Az C\ompobúl = Tinca vulgáris L.Az Kilenc^szemü halbúl = Petromyzon fluviatilis L.Az Semlingbül — Barbus Petényi Heck.Az Sügérbül = Perca fluviatilis L.Az Csikbúl = Cobitis fossilis L.Az Kophalbul = Cottus gobio L.Az Kövihalbúl — Cobitis barbatula L.Az Anbiss halbúl = sügér, Perca fluviatilis L.Hermán O. A magyar halászat. 9

IÔA MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.Az * Prifflen halbúi = csellehal, Phoxinus laevis Ag.Az Fehérhalbúi = keszegfajok, Abramis.Az Kapelanhalbúl = Salmo villosus (tengeri hal).Az Ketíshalbúl = Steinbutte, Rhombus maximus L. (tengeri hal).Az Cerdeli halbúl = szardella, Engraulis encraschicholus L. (tengeri).Az Hering-bi — Clupea Harengus L.Az Siockfischböl = Gadus morhua L.(tengeri).(tengeri).Az Plaiaw{ból = Platessa vulgáris L. (tengeri).Ilyen módon Készei uram immáron csak tizenhat magyar nevetalkalmaz, u. m. i. csík, 2. csuka, 3. cômpó, 4. harcsa, 5. kárás^,6. kop/ial^ 7. kilenc\s:[emü hal, 8. kövihal, 9. márna, 10. menyhal,II. pisztráng, \i.potyka, i^.po^sár, \^. semling, i(^. sügér, iG. viâs megesik rajta, hogy a németet követve, ki a Bárschling és az Anbissbenkét fajt vélt, is megjárja a sügérrel és az anbissel.Lássuk még «az Bankétákat», természetesen csak a böjti napokraszólókat, mint a melyeken a hal nagy fontossággal birt.A halak mellett a tyúktojás is elkel helyet foglal el, a mi azértis nevezetes, mert felváltva «Tyijkmony)) és « Tyúkhaszon » név alatttaláljuk s ez utóbbi kiváló módon tünteti ki a magyarember észjárását,mikor arról van szó, hogy talpraesetten nevezzen el valamit,mert a tojás valóban a tyúk tiszta haszna.Tehát: « Immáron következnek négy vendégségek, az melyekbenemlíttetik az magyar és cheh Királyoknak micsoda étkeket nemcsakhúsbúi, hanem böjt napokon is kell készíteni.Vendégség ebéden, böjt napon:Els fogás : I. Mandola leves. — 2. Borsó leves csuka gyomorral vagymájjal. — j. Csuka sülve foghagymával. — 4. Tyukhaszon fve. — 5. Tyukmonyrántva vereshagymával.Második fogás : i. Vizát fekete lével. — 2. Kecsegét sóban fve kéken. —3. Párét rántott hallal és meleg sült hallal rakva köröskörnyül. — 4. Egy csukátsárgán, magyar módon. — 5. Capridatot csukábúl.Harmadik fogás : i. Vizát maga leviben petreselyemmel. — 2. Pisztrángotsóban. -— 3. Túrós levet tejfellel.Negyedik fogás : i. Egy posárt fekete lével magyar módon. — 2. Pozsárt éscsukát sóban ftt. — 3. Egy csuka pástétumot melegen. — 4. Hideg étket csukábúl.— 5.Riskását tejben.*Tulajdonképen Pfrillen.

A MAGYAR KONYHA ES A TUDOMÁNY.I3IVendégség vacsorán, böjt napon.Els fogás: I. Egy kaperli leves fekete tengeri szlvel és parit levessel. —2. Mindenféle salátát ezüst tálban kemény tyukhasznot rea. — }. Uj tyukhasznotfve.MásodikJogás: 1. Egy csukát szürke lével. — 2. Egy posárt sülve melegen. —3. Pisztrángot éles lével sárgán magyar módon czitrommal. — 4. Káposztát mindenfélehalakkal megrakva.Harmadik fogás : i . Csukát és posárt kéken sóban fzzék meg s ezüst tálbanadgyák fel. — 2. Egy sült posárt melegen. — ^. Csuka pástétumot hidegen. —4. Kását ezüst edényben.Negyedik fogás : i. Sóban ftt kövi halat. — 2. Csukát fekete lében sós czitrommal.— 3. Egy mondola sajtot. — 4. Fehér hideg étket posárbúl savanyun. —5. Egy kecsegébl cásánátot petreselyemmel. — 6. Egy magyar bélest. —7. Salmling nev halat sóban. — 8. Articsókát borsó lével fve.Ehhez járul gyümölcs, mint Készei uram mondja: «Az utolsófogásban gyümölcsöt, a mint az alkalmatosság hozza, mind télbennyárban mindenféle confectumot, marczephantot, bisalma lictariumotés nádmézben csinált mindenféle gyümölcsöt.*)Ezt a közlést báró Radvánszky BÉLÁ-nak, a régi magyar világkitn búvárának köszönöm.Búcsúzzunk el immáron Készei uram adományától s nézzük mega XVlI-dik század egy szakácskönyvének kéziratát, melynek csonkapéldányát CsEREY-né adományából a Székely Múzeum rzi.Már ez igen gyarló m sbizonyos sajátságaiból arra következtethetünk,hogy a Királyhágón innenrl való ; e sajátságok között elshelyen áll az, hogy következetesen ponty-oi ír és az, hogy az ételeksorában a halnak zsidómódon való készítését isadja.Itt csak a ponty érdekel, melynek elkészítésérl a következ czímekszólnakNyers Ponty, Pontyot fekete leuel, Pontyot töltve sütnyi, Szárasz Ponty,Ponty Ikrát fsznyi, Ponty tiszta borssal, Leues kenyerei, Ponty más módon.Ezután következik az immáron nyomtatott szakácskönyvek sorozata,mely a xvii. századutolsó évtizedében Kolozsvárról, Tótfalu syMiklós uram nyomdájából eredve, több kiadásra terjed.Az 1698-dik immáron megbvített kiadás, melynek egy — talán9*

1^2A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.egyetlen — példánya a Kun-Szent-Miklóson virágzó reformátusgymnasium könyvtárát gazdagítja és teljes voltával ékesíti is, a következczímet viseliS\akáts mesterségnek könyvetskéje.Mellyben külömbkülömbféle válogatott, tzifra, jó, egésséges, hasznos,tiszta és szapora Étkeknek Megkészítése, Sütése és Fzése mintegyEléskamarában, rövideden leirattatik, és kinek kinek hasznáralábrazoltatik. Melly most megbvittetvén : I Több szükséges és hasznosÉtkek nemeinek készítésével ; II Az Gazdasszonyoknak nagykönnyebbségekre e kis formában kibotsattatott. Kolosvaratt M.Tóthfalusi Miklós által 1698.Ez már igen alatta áll annak a gondos megkülönböztetésnek, amely a Galgóczi uram és a Fáy-féle kéziratokat kitünteti, mert sok étekhalból való ugyan ; de a faj már nincsen megnevezve s csak 8 névaz, mely elfordul, u. m. 1. Csik, 2. Csuka, 3. Harcsa, 4. Kövihal,5. Menyhal, 6. Písîráng, 7. Posár, 8. Viâ.A hal ételekben a «lév)) uralkodik s akadunk a következkre: írós.lév, Zolnai lév. Koldus lév, Ég lév. Törött lév, Tsuka lév, Kozák lév.Zöld lév, Borított lév. Bot lév. Éles lév, Fekete lév, Gutta lév, Lengyellév, Luther lév, Mondola lév. Olajos lév. Pástétom lév, Sárgalév. Savanyú lév. Szürke lév. Viza lév és Zuppon lév.Ez a « Zuppon » nyilván a német «Suppe») s a mi a Luther-levetilleti, ennek kissé tréfás czélzása van, a mennyiben t. i. a hal böjtieledel, de a Luther lév szalonnával készül.Ez a szegénység természetesen a kis könyvalakba való összevonásnaka következménye.Két kitétel az, mely némi magyarázatra szorul, u. m. az «Ég vagyEgh-lév» és a «Sákvászon». Az elbbi alatt, mint látni fogjuk, mindigoly levet értettek, mely meghlvén, megkocsonyásodott,tehát a mai« aszpik)) ; az utóbbi a halfzésnek azt a módját jelentette, mely a halata szét- vagy elíövéstl óvta meg; ezt ugy érték el, hogy a halatkáposztába temették s úgy fzték. A mai konyhamvészet hálóbavagy tüllbe göngyöli azt a halat, a melynek szétfövésétl tart.A magyar nyelven irott mai szakácskönyv csak tizennégy halfajtkülönböztet meg, ebbl ötven és egynehány étket készít s a «Sem-

A MAGYAR KONYHA ES A TUDOMÁNY.I33ling» alatt nem a Petényi-márnát, hanem a Salmo salvelinus L.halat érti.Most pedig álljon itt egy sorozat, mely a legjellemzbb készítésimódokat tünteti fel s a XVII. század konyhadivatját jellemzi.A Fáj-féle kéziratból ; XVII-ik s:[á\ad.1. Pis:^trangh tejfellel. Az pisztrángot be sozad mint mikor tiszta borsai vagyéles lével akarod fzni, mikor fel akarod ereszteni mosd ki az sóból tiszta fazékban,szrd ra az tejfelt. Tárkony levelet is hány ra, safranyozd, borsold, gyömbérezdmegh igy fözed az szerszámmal együtt, mikor ideje, add fel. — (A ((szerszám*a fszerek összességét jelenti.)2. Pis:{trangh sütve. Ennek is bélit ki vessed, s meghinczed sóval, mintmaga annyi czöveket csinaly neki, ha melegen akarod feladni, levet is csinálhatsz,az minem levet akarsz mint hozza illik, ha melegen nem akarod feladni fenyágban takard, ha az nincs, kaporban, köményen is megh lehet. (A ((Czövek»vagy nyárs rendeltetését a harcsafarknál tudjuk meg.)3. Lepényhal sütve havasi módon. A lepényhalat mosd megh szépen, de meghne vakard, vesd ki az bélit, hincs megh sóval, mikor sütni akarod egy hosszúmogyorófát hasics megh, egyengesd megh bell, kösd közében az lepény halat,kösd megh az végit, fogd az tzhöz, migh az egyik oldala meghsül süsd azt ; rakdfeny ágh közibe, add fel uradnak, kedvit tanálod hidgyed az uradnak véle.4. Kétsége sütve n/árson. Ehhez jó bort kell trágyával forrasztani, az tálbankiönteni, az trágyát felül reáhinteni, fejér czipot kell hámozni, megh kell késselkeresztül szelni, de egymástul ne hulljon, vajban megh kell rántani, szombatnapon jó bort forrasztani, trágyával az czipot tálban kell adni, megh köl önteniaz borral, czipot trágyával felöl hinteni. (A « trágya » alatt az édes és a fszeresjárulékot, u. m. czukor, fahéj, szegf, aszúszl érti.)í. Posár sütve német módon. Az posart szépen mosd megh, de megh nevakard, kopoltojat szépen kitisztítsad, az határol hasits megh, belit, ikráját, hojagatki vegyed, az vérit kine mossad, hanem meghincsed sóval mind küvölbell,az sója felolvad tegyed az rostélyra, de annak meghsülésével hamar banynyal,hogy megh ne sülyön az rostélyon * fordíts a másik oldalra, hánd el róla az hajat,fzd megh az testit,az hajat elhányod.6. Csuka sárga lengyel levél. Ennek is vakarásával ugy elj az besozásával mintaz törött levél meghmondtam, az levit is ugy tegyed föl, s csak hogy czipot petreselymetne hány ra, hagymát almát hány rea, áztat is felforrárazzad, hogy azszitán által verhesd, az levit tedd fel az tz hátára, jó bort tölts belé, nádmézet isaz mennyire elegend hozza, safranyozd, borsold, fahéjazd megh, apró szlt,* T. i. oda ne süljön a rostélyra.

134 A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.lemonyát is hány rea, az sobol mosd ki, vágd tiszta fazékba, szrd rea az levet,fzzed s mikor megh fö uri módon add fel, mert böcsülödtök.7. Posar egh levél hideggé. Ennek az kopoltojabol minden rútságot ki tisztics,igen szépen meghámozzad, az határul meghasiczad, fel vágjad s megsózzad.Az levit igy czinald, tiszta vizet tégy az tzhöz, újra vöröshagymát és almát hánnyrá, tiszta rukácskában ötven borsot is köss, tördelt gyömbért. Az mind addig fzdvalamigh föl akarod ereszteni.Mikor látod hogy almája hagymája megh (ftt), azhalat rázd ki tiszta fazékba, mosogasd megh az sotúl, szitán az levit szrd által azposarra. Morzsold áztat is megh. Az gyömbért is az ki az levében ftt megh, azborsot is az ki ugyan ott megh ftt az ruhacskába tégy az húsa közzé, kicsinybort is tölts reá, borsold, gyömbérezd megh, az füszerszámmal együtt fzd megh.Mikor Immár mind azokat helyesen fzöd, vágd az tálba az húsát, az levit amintannak az mógya szrd reá, az mely bors, gyömbér benne ft, tegyed az tál szélire,mikor fel akarod adni anizsold megh szép aprón hincs megh az hidegh étket.Kolozsvári Szakácskönyv, i6g8.8. Eg Lép. Hagymát, almát, aprón meg kell vágni, és az nyers Halnak azhéjját leborotválván, tedd az vagdalthoz, tsak nyersen, és ezeket mind addig kellfzni, mig mind elf, és az szitán ezeket általvervén töltsd a nyers halra és fzdmeg ; bors, gyömbér, sáfrány belé, rakd ki az tálba, öntsd rea az levet, és megaluszik,mint a hideg étek.9. Koldus Lép. Megfzvén az Halat káposzta lévben, vereshagymát jó bvonapríts, olajban rántsd meg, egy kevés lisztet hánny belé, es az Hal levével ereszdfel, bors, gyömbér sáfrány belé es lapos szeletre add fel : Ezfképen Tsikhoz ésMenyhalhoz illik.10. Luther lév. Ilyen lével leginkább Tsukát szoktak fzni, hús év napokon,noha egyéb halhoz is hozzá illik, ilyenképen : Metélj szalonnát, mint az salátáraszoktak metélni, pergeld meg jó porczogóson, kenyér kotzka szelettel együtt,abba tégy jó eczetet, bors, gyömbér belé, azonban az Halat más edényben fzdmeg vizben, sóban és mikor megftt, az Halat abból az lévbl vedd ki és szépenrakd az tálba, és azt az elkészített levet fellyül öntsd reá, más tállal fedd bé, ésvidd az asztalra.1 . Guiia Lép. Az uj Tsukát meghámozván, darabonkint metéld meg, sózdmeg, és hadd álljon fél óráig ;azután szokás szerint mosd ki az sóból ; azutánmetélly igen szép kerekdeden szeletenként vereshagymát, és az vasfazekat megaranyozván,hogy beleférjen, elsben az fazékban rakj vereshagymát szép renddel,arra fellyül egy rend halat, megint egy rend hagymát, megint egy rendHalat, tudniillik mig az fazék megtelik. Erre fellyül tiszta vizet, hogy az Halatlepje el, és mennél sebesebb tzbe teheted, oda tedd és mind addig fzd, mig avíznek vagy harmada része elapad, avagy a meddig elég lesz, hogy az hagymajól megföjjön ;ezután egy itzés tsuporba végy bort, eczetet, nádmézet vagy egyéb

A MAGYAR KONYHA ÉS A TUDOMÁNY.I35mézet, egy parányi lisztet az három újad közzé, azt jól meghabarván, mikor azember gondollya, hogy az étket kérik, a Hal levével fel kell ereszteni abba atsuporba, sáfrány, bors, fahéj, gyömbér, czitromot szeletenkint, fügét, malosaszölöt: és igy ezek együtt lévén, fzd meg jól, mézeld meg, hogy jó édes légyen ;mikor megf az Halat rakd tálba, az levét öntsd rea, és a megftt hagymát, ésegyéb tiumollT^ót* rakd rea fellyül, és az nyers czitromot is, ha akarsz, szeletenkint,és ezeket fahéjjal és nádmézzel trágyázd meg, és vigyék az asztalra.1 2. Hal Riskásávai Az riskását megtisztítván, tedd fel petreselyem gyökérrel,és mian megftt jó szénen, ereszd fel az Hallal, és ugy fzd meg az Hálátbenne ; eleven borsot belé, faolaj és ha akarsz szerecsendióvirágot is belé ;deolaj nélkül is jó ; bors, gyömbér, add fel : szeletet alája. Posár, Viza illik ezlével.13. Sák-Vas:{onnal. Az Sós- Káposztát vagy aprón, vagy levelenként feltévén,mikor immár megftt, az Tsikot Káposzta lévben öld meg, és azt ugy kell akáposzta közzé rakni, az levet pedig megborsolván, gyömbérezvén, sáfrányozván,reá kell Önteni. Ha pedig ikrával fzöd, hasonlóképen kell véle bánni, azonbanmetélj veres hagymát, pergeld meg Len-mag olajban, és az levével feleresztvén,öntsd belé ; ha az tálban fellyül megborsolod, lássad : igen jól esik.1 4. Törött Lével Hal. Az Tsukát darabold fel, hadd álljon egy vagy két óráigaz sóban, azután tiszta vízben fzd meg ;más tsuporba tégy vereshagymát, petreselyemgyökeret, kenyérbelet, egy kevés petreselyem gyökeret öszve kell kötni,hogy vehessed ki belle ; azután hogy ezek megfnek, az öszvekötött petreselymetvedd ki, és a többit szitán át verd által a levével együtt, és azután abban azaltal-vert lévbe forrald fel az Halat, az petreselymet tedd belé ;bors, gyömbér,sáfrány, szerecsendió virágot, es jó melegen add fel.15. Tsukát Tsuka lével. Minekutánna az Tsukát megfzted sós vízben,szrd le az levét, és abba tégy egy kis eczetet, olaj, bors, gyömbér, forrald felés az tálba az Tsukára öntsd rea, add fel : egyéb Halat is fzhetsz ilyen lével.16. Hal fekete Lével. Ha Posárt vagy egyéb halat akarsz igy fzni : Az Halattisztítsd meg, ha uj, fzd bé, hadd álljon sóban, mig az levét készíted ;azonbanszép vékonyon pirits kenyeret jó feketén, azt hand vízbe, hogy vonynya ki azpergelt szagát, onnat kivévén, tedd egy tsuporba, abba vizet, bort, eczetet, fzdmeg jól, szitán verd által jó srn, és almát metélvén, és hagymát mézben rántsmeg egy kevés törtt Dió-béllel együtt, és az Halat sovából kimosván, tedd felvéle, fzd meg jól a mint illik ; abba bors, gyömbér, szegf, só, méz, hogy jóédes legyen, és jó melegen add fel.17. Zuppon-Lév. Az Halat tiszta vizben sóban jól fzd meg azután metéljvereshagymát bele, azután petz (.^) olajban pergelj lisztet, ereszd fel az Hal levével,eczet, bors, gyömbér belé, lapos szeletre add fel.18. Tis\ta Borssal. Egy tsuporba hasogass szép vékonyó petreselyem gyöke-* Ez nyilván a német «Zumalz», magyarul járulék.

136 A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.ret, metélj vereshagymát bvön, tedd fel vízben, jól fzd meg : azonban teddbelé az Halat, fzd meg benne : azután faolaj ban pergelj egy kis lisztet, töltsdrea, abba bors, gyömbér, szerecsendió-virág és az savát megadván, lapos szeletreadd fel.19. Bors porral. Fokhagymát törj meg, azonban kenyeret kotzka módjára,rántsd meg olajban, és eczettel, fokhagymával öszvekevervén, méz, bors, gyömbér,forrald fel és az tálban az sült Halat öntsd meg véle s vidd fel. — U. o.20. Vi:ât vi\a Lével. Ha sós Vizát akarsz igy készíteni, vontasd meg hidegvizzel, ha pedig uj Vizád vagyon, metéld fel, fzd meg, hadd álljon sóban egykevéssé ; azonban borban fejér kenyeret megfzvén, szitán verd által, tedd fel azHalat, fzd meg jól, abba bors, gyömbér, sáfrány, méz és savát megadván, fzdmeg jólés jó melegen add fel.21. Ikrát fö^ni. Forrald fel az Hal-ikrát, vizben sóban, azt az levét szrd le,rakd apróra, tedd fel ismét, és fzd meg jól ; azután pergelj lisztet, akár vajban,akár olajban, bors, gyömbér belé : vidd az asztalra.22. Vi:{a Ikra. Az Nyers Viza Ikrát vagdald meg igen jól, vizben ázott kenyérrelegyütt, azonba tedd egy tsuporba forró vízben, fzd meg, és mivelhogy azegybefut, tsak ugy egészen tedd egy tálba, fellyül hideg eczettel öntsd meg, viddaz asztalra. Némellyek egy kevés vereshagymát is vágnak közibe lássad te, amintszereted.23. Kapos:{iái Ikrával. Az Sós Káposztát elsben meg kell fzni mint-egyfélig és az Ikrát is elsben fonynyazd meg, azután mindenikrül az levit szrd le ;de a Káposzta levet tedd jó helyre, azután az ikrát morzsold-meg és a Káposztávalelegyítsd öszve, borsold meg, sáfrányozd meg, és a káposzta lével, melyetleszrtél ereszd fel.24. Vvj{a ikra fve magyar módon. Viz£^ ikrát vöröshagymát vágd össze, fehérczipó bellit, tiszta fazékban, vizet tölts fel az tzhöz, forrjon ersen. Mikor felakarod ereszteni, egyik kezedben kanál legyen, kavarjad mert meghragad s megbzhössik.Ez osztan hogy fel for szépen osztva megyén, fzd az migh kell, azsavat is meghlassad miképen hozzá. Mijcor fel akarod adni, rostás kalannal szeddki,hogy semmi leve ne maradjon, hanem tiszta eczetet tölcs reá.25. Vi'â ikra fve old vag)'- Rác\ módon. Az levet tegyed fel tiszta vízben, azikrát vöröshagymával vágd össze, ereszd fel az leviben az mint ide ell is meghmondtam,az mikor fzöd anizsozd megh, fa olajat, borsot bele. Immár igyadd fel.26. Harcsa fark sülve melegen. Ehhez az sülthöz az minem levet akarsz csinálnimegh lehet, ha hidegen akarod feladni kaporban avagy majoránnában takarjad,de melegh legyen mikor betakarod az harcsafarkot, hogy az szaga általverje,s abban hljön megh. Az harcsa farkban egy annyi nyarsot csinálj mint ö maga,mert az rostélyon felhorgad s nem illik.27. Menyhal vendég lével. Ennek az húsát szintén ugy sózzad be mint aznagyobb halaknak. Az levit igy csinallyad. Fejér czipót hány tiszta borba, mézezd.

A MAGYAR KONYHA ES A TUDOMÁNY. I37fzd megh s verd által az szitán de sr fölötteb ne legyen az leve, vess mondolat,malosa szölöt rea, almát, körtvélyt is cziíTráz rea, mikor fel akarod adni mosdki az sóból. Azután borsold, sáfrányozd, gyömbérezd, fahajazd megh. így az szerszámmalegyütt fzd megh. Az czipót, körtvélyt, mondolat felül rakd az tálba.Mikor ideje add fel.28. Ko'^ák Lével. Ha Pisztrángot vagy egyebet akarsz illyen lével fzni :kenyér belet, metélt almát, hagymát ránts meg olajban, és mikor az Hal f, teddbele és melegen add fel.Csereyné-féle s:{akácskönyv ,XVII-dik s:^á\ad.29. Halat sidó módon. Végy egy marok vereshagymat apróra metéltet es fzdmegh tiszta vízben, megh ne hadd mind elfnyi, azután szrd le avagy szrdmegh, és az meghszürt Leube tégy borsot, sáfrányt, gyömbért, szerecsenydjovirágot, sot fahayat elegendt és fzd megh uynan jol, azután hand bele az halat,fzd megh mind addigh migh megh f, ha penig az szerszamok bele tétele utánteszed is bele az halat, jó, mert akár meddigh fzd az halat, ezekben az szerszámokbannem könnyen f el.30. Hal Tejfellel. Ha Pisztrángot, Rákot, Kövi halat, Tsukát akarsz igy fzniEzeket a halakat,ha elevenek lesznek etzetben kell megölni, és eczetes vizben is_kell megfzni, hogy megkéküljön ; de a Rákot csak úgy szokás szerint sós vizbenkell fzni és azután egészen megszíjalni, * mikor az Hal megf, vedd ki a tztlés a levet is csináld neki : Egy kis fazékba tégy metélt petreselyem levelet, haddfjjön jól, azonban más fazékba tégy jól tejfelt, egy darab irós vajat, egy kevésmorsolt czipóbélt ; ha friss czitromod nints, czitrom levet, egy kevés bort és eczetetis hogy savanyutska legyen, szerecsendió virágot, gyömbért : ezeket jól meghabarván,a petreselyem vízzel ereszd fel,öntsd reá a tálban a Halra vagy Rákra.Calendarhun oeconoinicum peiyetuum lyii.31. Kiknc\si[emü hal becsinálása. Mikor bé-csinállyák, elsben meleg sósvízben meg-fzik, az után szép tiszta ruhával meg törlik, megsütik lassan, a mintszokás: az után egy tiszta hordótskát visznek, a feneket meghintik borsai; azutánegy rend halat raknak, azután borsot, gyömbért szék füvet, fahéjat mind öszekeverneks azzal hintik az halat, s meg-más rendet raknak s úgy hintik, migmegtelik a hordócska : azután jó bor eczetet töltenek reá s ersen megnyomtattyák,bé csinályák, esztendeig is eláll.* Meghasogatni ; I. Mesterszótár.

mBa magyar halászat múltja.A REGI MAGYAR HALÁSZAT KEPE.Az eddig tisztába hozott anyagból a régi magyar halászatnak meglehetsenteljes képe tekint reánk. Volt egy si módja, mely teljesenkiveszett; ez a halaknak a halastavak — alkalmasint mesterséges —szigeteirl nyíllal való lövése. Ilyen tó volt a bodrogmegyei Churna,melyet IV. Béla király a pilisi apátságnak megersítés útján1254-benújra adományozott s a melyrl az oklevél azt mondja: «cum suis cir-CLimstantiis, eatenus, quatenus de medio piscinae per gyrum iactussagittae potest capere») t. i. a halat, mikor a vizszínét megközelítette.^Îde tartozik talán az a két avét s:;áms:êríj -^ is, a mely Ecsed várainventáriumában, halászszerszám közé keverve, helyet foglal.Igen valószín, hogy ez nem tartozott a halászmesterség népiesrészéhez, hanem s idk magyar leventéinek úri mulatsága volt.Maga a halászmesterség a xvii.század végéig így alakúi.Voltak halászbokrok, kötések, vagy felekezetek, az u. n. mansiók,a melyek halásznemzetségek munkabíró férfiaiból akként alakultak,a mint ezt a halászás módja megkívánta.E bokroknak száma és ereje a halászó hely kiterjedésétl, a halászásmódjától és legfképen a nemzetségek népességétl függött.Az egyes bokrok erejére nézve csak egy biztos adatunk van, az1230-ból való, a hol a bokor ötös és hármas; és minthogy mind akét bokrot az apa fiaival alkotja, a szervezet patriarchális volt ; sokszorosanma is az, kivált a magyarság stelepein, a hol a halászatsidktl fogva szabad népfoglalkozás volt.Folyt a halászat mesterséges halastavakban, tóságokban, folyókban,azoknak forgóiban, örvényeiben és holt ágaiban, erekben, vészekben,az ingólápokon — épen, mint ma is.A halasvizek tanyákra voltak felosztva; minden egyes tanyánakkülön neve volt ;szóval a vizek gazdaságilag természetök szerint pontosanfel voltak osztva. A tisztán tanyahalászat, mely kerít hálóvalzetett, volt a «piscatura», a vejszével, czégével, varsával zötthalászat, a«clausura, captura, laqueus, lacuna» volt.i] Ez a mód Amerika indiánjainál ma is dívik.2] Az eredeti okiratban igy irva.

A RÉGI MAGYAR HALÁSZAT KEPE. I^

140 A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.Ismerték a sült és ftt halon kívül: i. A fris halat. 2. A sós halat.3. Az aszalt halat. 4. A füstölt halat. Épen mint mais.Voltak u. n. köteles- és szerhalak, mint: viza, tok, ponty, csukaés fogas, a melyek adóba, ajándékba, tálanként, tizedbe — illetleghetedbe — jártak.A viza volt a legfbb köteles vagy szerhal, mely sokszorosan akirályi udvartartás számára volt lefoglalva.A halászság háromféle volt : királyi, jobbágy, mely az adományozásoktárgyát képezte ;de a törzsökös magyar telepeken a halászságmindenkoron szabad volt.A királyi halászok «halos» nevet viseltek, IV. Béla királynak1267-ben kelt oklevele szerint: «populorum nostrorum retiferorum,qui vulgo haloüs nuncupantur.Ezek a királyi halászok külön községeket is alkottak; a királyihalasvizeken tanyát vetettek sa czégét és vejszét gondozták.A jobbágy halászság 12—

A RÉGI MAGYAR HALÁSZAT KEPE.I4Fnézve, a midn a hal nagysága is meg volt határozva; így IV. Bélakirály1238-ban kelt levele szerint a helenbai halászok kötelesek voltaka dömösi monostornak hetenkint szerdán, pénteken és szombaton,a nagy böjtben pedig mindennap harmincz-harmincz halat beszolgáltatnis az egyes hal 4 araszra volt meghatározva.A piaczon járta köteles halak után1. Egyes fris, vagy sós viza után 1 pondus;2. Két tok után 1 pondus3. Minden kikötött bárka után két nagyobb hal;4. Sóshal után « masanként », vagyis minden kötés után i uncia.Volt osztozkodás község és uraság közt : a község a kifogott halnakhárom, az uraság egy negyed részét kapta.Kálmán király törvénye rendelkezett a monostorok halastavairól:«Similiter decrevimus, piscinas, Monasteriis et Ecclesiis datas,.alias quidem reddere, sed necessarias quotidiano Fratrum usui relinquere,nullás ver, nisi superfluas auferre. »>*Az orvhalászatot egyházi átok, gúzsbakötés és pénzbirság sújtotta.Ez a régi magyar halászatnak okiratokból s az élvel való összehasonlításbólmerített képe. Rámondhatjuk, hogy részletesen kimveltszervezet, a melyhez fogható egyáltalában kevés van.És ez csak a « köteles halászat !E mellett léteznie kellett a ma is él «kis halászatnak « is, annak,mely a kuttyogatóval, kosztos és fenékhoroggal, hosszú keczével,szigonynyal s más szerszámmal dolgozott, a melynek si voltáról ahalászszerszám története nem egy adatot fog elsorolni.Hogy ez nem volt köteles, ennek bizonyítéka az, hogy az okiratoknem emlékeznek meg róla.De hogy volt, ezt — si szerszámán kívül — Nádasdy Tamás--levelezése bizonyítja. Ez a derék, igazi magyarember, kivel csak azimént ismerkedtünk meg, kedves éltepárjával kijárt a pisztrángospatakhoz s belé vetette az «inót»), azaz pisztránghorgot; szíve Orsikájapedig a kifogott nemes halat mindjárt ott, a természet ölén.« hanta be az tejbe és úgy laktanak véle».A kis-halász, a Pusztaszer körül lakó minden rend halászszaL* Corpus Juris. 1749. I. Cap. 16. lib 1. p. 147.

142 A MAGYAR HALÁSZAT MÚLTJA.együtt, teljesen szabad volt mestersége (ízesében s ha nyomta valami,az csak a piacz, a királyi haladó, a királyi újévi ajándék volt.Az bizonyos,hogy sem az egyik, sem a másik czéhes nem volt.A czéh ott termett, a hol a feudális nyomás és a német elem megnövekedett;de Rév- Komárom története majd bebizonyítja, hogy amagyar halász még ebben a békóban is «úr» volt: megemésztette anyomást saz idegent megmagyarosította.Ösi munkaer az,mely mindezekben nyilatkozik.E vázlat elején a következ szavak állanak : « Ösi népfoglalkozásokrólcsak úgy írhatunk történetet, ha azoknak jelenét minél alaposabbanismerjük.Vájjon e szavak igazak-e, ennek eldöntése a pártatlan birálatratartozik.

III. A MAGYAR NÉPIES HALASZSZERSZAM OSI ELEMEI.A magyar halászat történetének e részébe törött út nem vezet.Az srégészet tudománya, különösen a mióta kutatásait szakszeren,tehát rendszeresen végzi s a közönséges tapasztalást az összehasonlítássalkötötte össze, sokat derített fel ugyan olyat is, a mi legtávolabbraes skorszakokra képes világot vetni ;de egy adott nemzetsfoglalkozásának él eszközeit — tudtomra — rendszeresen mégnem hasonlította össze a fölkutatott si eszközökkel ;vehet, hogy ez igen hálás feladat.noha bizonyosraArra külön súly tartozik, hogy «egy adott nemzet él eszközei*,mert ebben rejlik a biztatás, hogy a töretlen úton is elinduljunk.A biztatás foka a következ.Az störténelemre vonatkozó általános srégészeti kutatás éskövetkeztetés, mint tudjuk, mer bizonytalanságok között mozog.Semmi sincs egy bizonyos idponthoz kötve.Nincs biztos támasztékunkarra, mikor és hol lépett föl az ember, mily viszonyok hatottakskorában reá, s így melyik volt legsibb állapota?Nagy* fáradozással, szellemünk legjavát reá áldozva, elrendezzükgyjteményünket k, bronz és vas tárgyak szerint ;de közbejön egylelet, mely mind a három korszakunkat kártyamódra összekeveri. Ezreátanít az átmenetekre.Az ész — mint mondani szoktuk — megáll; st még a képzeletis szárnyszegetten száll alá. Ha elég er lakozik bennünk, ez csak egyirányban nyilatkozik : újabb meg újabb kutatásokra sarkal, ébrentartja a reményt, hogy többet gyjtve, több világosságot nyerhetünk —talán-talán megfejtésekhez isjutunk!Az störténelem mezején az egyik oldalon áll a földtani alakulatoktitokzatos menete, id szerint mérhetetlen korszakaival s azt

144 ^ MAGYAR NÉPIES HALASZSZERSZAM.mondja, hogy minden átmenet — a fejldés, a hanyatlás — mindátmenet!A másik oldalon áll az embernek még homályosabb kérdése, —az emberi tudásnak elismert legnehezebb feladata — mert a kezdetés a végs rendeltetés beláthatatlan ;legfeljebb képzeldésének délibábjazi játékát avval, a kisaját lényének megfejtése után törekszik.E nagy bizonytalanságok okozzák, hogy az störténelmi fejtegetésekingadozók, mint az az alap, a melyen mozognak.De van e fejtegetéseknek egy jellemz vonásuk s ez az, hogymintegy ösztönszeren vissza-visszatérnek a most folyó élet jelenségeihez;reá támaszkodnak. Ez szolgáltatja a összehasonlításhoz amintákat, a következtetésekhez a mértéket. És ez valóban az egyetlenszilárdpont, a melyre támaszkodni lehet.Az él magyar halászat él szerszámai nemcsak hogy támaszkodnakaz életre, hanem abból vannak merítve ; kézzel foghatók, szemmelláthatók ; a használat elttünk folyik. Ez mindenesetre szilárd talaj.Az störténelmi eszközökrl viszont áll az az egy, hogy eredetükszerint igen régiek — mint mondani szoktuk történelem elttiek^vagyis praehistorikusok : szemmel láthatók, kézzel foghatók, összehasonlításraalkalmatosak.Ha a tárgyaknak e két sorozatát egybevetjük s ezen az úton azegyiknek vagy másiknak használatát kideríthetjük: ez mindenesetreeredmény. Ez bátorít a kísérlet megtevésére.E kísérlet legalább ennyit keres, ennyire törekszik — a letntkorok s a mai élet tekintetében.De van még egy másik szempont is,mely tisztán nemzeti alaprólkeresi a világosságot. Ez az srégészeti általánossal szemben a sajátlagosmagyar szempont.Ennek, az srégészetén kívül, ethnographiai, vagyis néprajzi jellemeis van, mely azt követelné, hogy az él magyar népies halászatszerszámait, fogásait más népekével hasonlítsuk össze s ezen az útoniparkodjunk megállapítani :mi a magyarság halászatának kizárólagostulajdonsága; mi és mennyi az, a mit más nemzetekkel közösen bír,e közösség pedig, a multakra nézve, milyen tanúságokat szolgáltat?Ezek ép oly fontos, mint érdekes kérdések s csak az kár, hogya felelet — nem a dolog természeténél fogva, hanem azért bajos, mert

OSI ELEMEI. 145az él népies halászatra nézve sokkalkevesebb a gyjteményekbe éskönyvekbe lerakott anyag, mint a mennyi kellene, st kevesebb, mintaz srégészetié IBlanchere nagy mve,^- a «német — legújabb — kézikönyv,^^ azangolok, a svédek irodalma kizárólagosan csak az iparszer és illetlegsportszer halászatot tárgyalja,holott az oly fontos összehasonlítóirány azt kívánná, hogy a halászat, nem mint él ipar vagy él sport,hanem mint si népfoglalkozás tétessék kutatás tárgyává. Az iparszerhalászat a szerszám anyaga és berendezése szerint folyton fejldveátalakul, st nemzetközi jellemet ölt; így a sport is; holott ahalászat, mint népfoglalkozás, az si formákhoz ragaszkodva, bevilágíta multakba.A néprajzi gyjtemények, a mennyiben itt-ott halászati szerszámokatis foglalnak magukban, feltnen tökéletlen anyagot riznek,így a magyar halászat összehasonlító elemeire vonatkozólag az elshasználható anyagot csak az a jelentés nyújtja, a mely a Berlinbentartott nemzetközi halászati kiállításról készült, '^ hol is a Wolga és aKaspitenger népies halászata van tüzetesebb alakbantárgyalva.Ez az anyag, az él magyar anvaggal egybevetve, bizonyos szerszámokés fogások tekintetében, szembetn rokonságról tanúskodik: jellemz volta kétségbe sem vonható, mert bizonyos, hogy nygötfelé hazánkon túl nem terjed s hogy magyar földön is épen alegmagyarabb vidékek halásznépénél dívik.Szóba jött, hogy az él magyar népies halászszerszámok között,és azok között, a melyek Berlin gyjteményeiben riztetnek •J só-vend eredeteknek vannak elfogadva, rokonság van. Ennek anézetnek volt valami jogosultsága, mert tény, hogy Magyarországdunántúli részének a múltban voltak vend elemei, st vannak ilyenekma is; a tüzetes egybevetés azonban csak egy pontban derítettfel némi hasonlatosságot, mely a maga helyén ki lesz mutatva; dedönt súlylyal nem bír,mert csak a szigonynak megersítési módjárai] Nouvcaii Dict. Gén. des Peches stb. Paris 1868.2] Handbuch der Fischzucht und Fischerei, herausg. von M. von dem Borne. Berlin,188Ó.j] «Amtliche Berichte über dia internationale Fischerei-Ausstellung zu Berlin.* Berlin1881.4] Friedel Ern, in litteris.Hermák O. A magyar halászat.IC

146 A MAGYAR NÉPIES HALAsZSZERSZÁMvonatkozik, anélkül, hogy a berlini szigonyok alak szerint tipuszokvolnának.Az srégészeti anyagokkal való egybevetés az él magyar népies^halászszerszámokra nézve a következ tanúságokat szolgáltatjaA hálósúlyok, úgy a fenékhorog súlyai is, sok esetben összevágnak1 .azokkal, a melyek magyar pra^historikus helyekentaláltatnaks a bronzkorszaknak tulajdoníttatnak.2. A magyar kovácsok készítette horgok szintén a bronszkorraemlékeztetnek.3. Az egyágú szigony, alak és megersítés szerint bronszkori ; amagyar nyakló-szigony szerkezete még sibb.4. A keszthelyi háromágú szigony megersítés szerint bronszkori.y A magyar központi halásztelepeken dívó nádvágók megersítésszerint bronszkoriak.6. Az elveszett fenékhorgok 'fölkeresésére való fentk vagy katkákvisszavágnak a legrégibb czölöpépítmények korába, avval akülönbséggel, hogy a magyar fentk óriási nagyságúak.A néprajzi anyagokkal '^ való egybevetés ellenben a következtanúságokat adja:1 . A magyar vejsze ázsiai jellem; emlékeztet — kivált kapuja —még a japáni u. n. Yeri-re is;^^ különösen a Fertn dívó u. n. kürt;2. Az Olt és Berettyó mentén dívó vetháló azonos avval, melya Kaspitengeren ma isdívik; ^^3. Az oroszok, finnek és lappoktól a Fehértengeren zött jégalattihalászat rokon a magyarral ;-^'^4. A muszka toknak a (Acipenser Sturio) Kaspitengeren dívófogása azonos a magyar vizafogással; ^^5A Wolga-torkolatban dívó harcsa-fogás azonos a magyarral ;6. Bizonyos magyar nádvágó szerszámok alak szerint tiszta ázsiaiak.Ezeken kívül egyáltalában kimondható, hogy a magyar népieshalászat, szerszámainak alakja szerint merben elüt a nyugot-európai^'Î.] Itt a néprajzot nem embertani, hanem csak a szerszámra vonatkozó rokonság értelmé-,ben veszem.2] Amtl. Bericht über die intern. Fischerei-Ausstell. in Berlin. Berlin 1881 II. p. 227.j] Amtl. Ber. über die intern. Fischerei-Ausstell. Berlin 1881 p. i6j. (U.4] U.o. p. 155. (11.)í] U. o. p. 162. (II. j6] U. o. p. 82. (II.)

OSI ELEMEI. 147népekétl, a mennyire t. 1. ez utóbbiaknak népies halász-elemei ismeretesek; s vannak oly sajátlagos elemei is, a melyek eddig más helyekrlnem kerültek. Ilyenek azok a magyar hálónemek, a melyekena súlyozás, k vagy tégla helyett, a ló, vagy ritkábban a marha alsószárcsontjából készül ; a magyar szigony, mely mindig kétágú s körömszerenszakás ; a lápokon dívó csikhalászat egyetemesen.Az összehasonlító tárgyalásnak ez a módja itt van alkalmazvalegelször, noha megjegyzend, hogy kis részletekre, például a halpeczekre,mások is alkalmazták, a mint ez az általános östörténelmirészbl ki is tnik ; de rendszeresen és következetesen keresztülvivesehol sincsen. A mennyiben a halászatról van szó, az srégészeti irodalominkább arra hajlott,hogy a történelem eltti idkbl származóanyagot a most él ((vadw népekével vesse egybe, tehát a régi multakkezdetlegességét állítsa szembe a jelen kezdetlegességeivel.*Noha ennek az iránynak jogosultságát teljesen elvitatni bajos, mégisbizonyos, hogy érték szerint csak csekély eredményt mutathat föls ez természetes is.A régikorszakok maradványai mindenesetre az emberiség kisebbnagyobbrészeinekáltalános mveldési fokáról tesznek tanúbizonyságots egyszersmind magukon viselik bélyegét a viszonyok összességének,a melyek között az ember élt ; sfoglalkozásoknál tehát azegymás fölébe temetkez nemzedékek míveldési maradványaisokszorosanokozatos összefüggésben is vannak, épen úgy, mint a földkéregnekegymást borító vagy áttör rétegei, a bennök rejl szervesmaradványokkal együtt.Ez a hasonlat annyira találó, hogy a részletesebb kifejtést ismegérdemli.A földtan tudománya egy adott ponton meghatározza az elérhetréteget s azután kérdést intéz a föld felületéhez vagy mélységéhez:hol található ugyanazon réteg .Â kutatások során nyert feleletekbl, a felkutatott egynem rétegnekegész színtájait följegyezi térképein s így haladva deríti ki aszerkezetet ;így állapítja meg a rétegek képezte korszakokat.Az östörténelmi kutatás hasonlóképen ;meghatározza a lelethelyek•így tette Rau Ch. tPrehistoric Fishing» 1884.

I4BA MAGYAR NÉPIES HALÁSZSZERSZÁMmaradványait, anyag, alak, szerkezet és fekvés szerint s ezen az utorriparkodik a mveldés korszakait megállapítani.S valamint a geológus nyomról-nyomra követi például a régkialudt tzhányó hegyeket, az srégész is nyomra iparkodik követnia rég letnt snépek mozgalmát, járás-kelését, megtelepedését ésenyészetét is.A geológus kutatásai során fölkerül a föld mai felületére, az s-régész az emberi létmai színtájára,így haladva, az srégészeti anyagot a mai, valódi népfoglalkozásokanyagával egybevetve, nemcsak a távol multakra nézve, hanema jelenre is becses tanulságok kínálkoznak ; mert a valódi népfoglalkozások— els sorban pedig a halászat — szerszámra, fogásra nézveszívósan ragaszkodnak az sihez, az öröklötthöz, sígy bevilágítanak amúltba s egyszersmind a néprajzba is ; kivált a népfoglalkozás rokonságatekintetében.A «vad» emberek szerszámával való összehasonlítás csak a kezdetlegességfogalmára épít, mely azonban alapnak ingatag.A ma él vad népek el vannak maradva, merben ki vannaklökve az emberiség fejldési menetébl ; mindnyája oly sajátlagosviszonyok behatása alatt áll ma, a melyek a rég letnt korszakokemberének viszonyaival szerves kapcsolatba nem is tehetk, teháta fejldés egyetemes menetére nem is vethetnek világot.A ma él vadnépek úgy viszonylanak az embertan tudományához,mint Ausztrália állatvilága a többi földfelületéhez: a föld utolsó nagyváltozásai menten hagyták e világrészt s így ez kivételbe esett arendes fejldéssel szemben.Ez igazolása annak az összehasonlító módszernek, a melybl akönyvnek e szakasza folyik.Mieltt azonban az anyag rendszeres tárgyalására térnénk, mégegy pillantást kell vetnünk arra a beosztásra is, a melyet a mai tudományaz anyagra alapított.Az srégészet még ma ishárom — illetleg négy * — korszakotkülönböztet meg. Legrégibb korszak az u. n. kkorszak, ezután a rezesbronsz-, végre a vaskorszak van elfogadva, a mint erre már reá ismutattunk.* A PuLSZKY Ferencz vitatta rézkorszak volna a második.

OSI ELEMEI. 149A halászatra ez nem illik reá teljesen, a mi e foglalkozás természetéblönkényt folyik is, a hol t. i. a fa természetszeren nagyfontossággal bír s épen ezért bírhatott a legrégibb korszakokban is.Ha a lekel kszakóczákat tekintjük, a melyek közfelfogás szerinta legrégibb halászszerszámok közé soroltatnak, legott felötlik a kérdés: mi következett azután, mikor az sember a kfejszével léketütött a jégbe? mivel halászott? horoggal, szigonynyal, hálóval? Errenincs biztos felelet.Ezenkívül láttuk azt is,hogy a csont, illetleg szaru, mindig nagyszerepet játszott,éppen a legrégibb korszakban is.A fa, az elpusztult ; de bizonyos, hogy a kfejsze nyele csak falehetett, a csontszigony nyele azonképen.Nem menekülhetünk attól a föltevéstl, hogy a fa, a nád a legrégibbkorszakokban is nagy hivatással birtak a halászatban, márazért is, mert a dolog természeténél fogva az u. n. rekeszt halászatkövetelheti magának az siség kérdésében a legels helyet.Elállani a hal útját s bizonyos irányokba terelni : ezt a természettl,az áradó pataktól, folyótól, a dagadó és apadó tengertltanulhatta az ember s a verés, a vészlés eszméje annál könnyebbenjött eszmekörébe, mert a fa, a nád könnyen idomítható s e tulajdonságotészrevehette. Hiszen már a tz révén is szükségképpen megismerkedettaz anyag tulajdonságaival.És a fanemek si használata mellett szól maga a jelen is,mert arekeszt halászat mindenütt dívik, valóságos világhalásât ; a fa ahalászatban, mint iparban és népfoglalkozásban mindig els helyenszerepel.anyag.Igaz, hogy a messze multakban nyoma veszett, mert múlékonyÉs mi az a rekeszt halászat?A vizet elterelik természetes medrétl s ez utóbbit elrekesztik,úgy, hogy a benne lév hal szárazon vagy oly kevés vízben marad,hogy kézzel kifogható; ez diduâ; minden bizonynyal srégi mód.A vizet egész szélességében, vagy részben, srn levert husángokkalvagy nádfalakkal átfogni s így a halat « falhoz szorítani » : ez a vcsîés,veres y illetleg a c^ége.A husángokból vagy nádból alkotott rekesztfalat elbb öblöze-

IÔMAGYAR TÖRTÉNETI HALASZSZERSZAMOK.tekkel, utóbb öblözetes tévesztkkel, u. n. fejekkel ellátni: ez avejsê.Ezeket a tévesztket a helyváltoztatásra alkalmatosakká tenni,a halat verésekkel feléjök terelni :ez a vess:{varsa.Az utóbbiakhoz fánál, illetleg vessznél, nádnál, egyéb nem kell.Tisztán magyar szempontból úgy alakúi a sorrend, hogy a magyarkirályok adományleveleiben, már a legrégibb idben, és ott, a hol ahalászat módja az okiratban ki van fejezve, els sorban a rekeszthalászat szerepel u. m. a varsa (1094), a vejs:;e (1200), a c^ége(1248); ettl a halászási módok régiségére nézve a bizonyító ert nemlehet megtagadni.Most pedig áttérhetünk a szerszámok összehasonlító tárgyalására;elkezdvén a sorozatot azokkal, a melyek magyar szempontból történetibecsek.MAGYAR TÖRTÉNETI HALASZSZERSZAMOK.A magyar halászat történeti mesterszavairól írva, a magyarázat,illetleg bizonyítás els sorban az okiratok szövegére támaszkodott saz is ftörekvés volt, hogy az okiratok mesterszavait az él nyelvbenfölkeressük s ezen az utón minden kétséget kizárjunk.Ezekután ennek a szakasznak csak az a feladata lehet,hogy magukkala tárgyakkal vagyis szerszámokkal megismerkedjünk.Els sorban áll a reszket halászat, a melyrl e szakasz bevezetésébenmegemlékeztünk.a) A CZÉGE.A régi okiratokban : Chege, Zeege, Zege, Zeyge, Seyge, Zeyge, Zegge, Szegje, Segyeés Segs-tó ; latinul : captura.Az angol, német és franczia halászat ismer egy hálót,mely a magyarpiszke-hálóval egyezik s a mondott népeknél oly nevet visel,mely a magyar czégére emlékeztet. A nevek im ezek, németül : Sege,Zege, Ságenetz; angolul: Seine, francziáúl: Saine, Senne. Kétségtelendolog, hogy mind e nevek a görög húzóháló nevétl erednek, a« szagéné)) -ti * s innen a latin sagena húzóhálótól, mely hálónemet,a vetháló mellett, az apostolok ishasználták.* aaYTjvr, — Zugnetz.

A CZEGE.»SiHogy a magyar c~Jê épen csak rokon hangzású és valójábaneo-észen más természet halászszerszám, az már abból következik,hogy Magyarországon, helyhez kötve, királyi adomány tárgyául szolgált.Adományozták a czégét a magyar királyok úgy, mint akár egyvárat, vagy földet s így helyhez kötött szilárd alkotmánynak kellettlennie ; az is volt, a mint ezt az él szó, él szerszám és él gyakorlat,minden kétséget kizárva ma is bizonyítja.A magyar czége háromféle ; mind a három formájának lényegeaz, hogy a vízfolyás elrekesztessék s a hal kényszerítve legyen azátkelést, vagy menekülést egy bizonyos ponton megkísérteni, a holazután a fogókészülék be van állítva.54. ábra. Székely czégeA terel készülék a c-cge; a fogókészülék helye a kapu, melyutóbbi nyilván egyezik a régi okiratok »Kapusfeur> kitételével, mert atömlöcz rész maga a fej vagy/o.A legkezdetlegesebb forma a székelyek czégéje (34. ábrája), hola kövekbl rakott V alakú rekesztek (c^) a c^ége, ennek csúcsa [k)a kapu, a melybe a vesszbl fonott bocskor varsa van beállítva.A elégének ez alakja kiválóan hegyi patakokban dívik. A halászarra ügyel, hogy a víznek a kapu felénagy esése legyen. Hogy minélsebesebb folyást érjen el, a V fenekét vesszbl fonott vészlésselrakja ki, mely sokszor a bocskorvarsának közvetlen folytatása.Mire aczégét berendezte, gübl rudat ragad a kezébe s jó messzirl znikezdi a halat, mely, megriadva, nyílsebesen tovairamodik, belékerüla V-be, melynek esése belesodorja a bocskorvarsába, a melybe a halbeléékeldik, miután fejét és úszószárnyait öszsztörte-zúzta.

M2MAGYAR TÖRTÉNETI HALASZSZERSZAMOK.Van eset, hogy bocskorvarsát sem állítanak a cjc^t kapujába,hanem csak egy nyaláb galyat szorítanak be pár kvel lenyomva, mertez is elég, hogy a sebes sodrás a halat belevágja s összeroncsolja.Csak a rangosabb halász veszi el a farszákhál()t, hogy a kapubabeállítsa s a halat tisztán, elevenen kifogja. Ez rendesen többedmagávaljár: egy-két koma gübl, azaz hajtja a halat, a fhalász pedig afarszákhálót állítjabe.55. ábra. Magyar czóge.A székely czégéhez képest a iua

A CZEGE.^yrítse, tehát az okiratok szava értelmében «capfura usonum^y> azaz:vizafogó lehessen.A cîgány-c^ége (}6. ábra) mely Komárom tóságaiban dívik,nohaalkalmazása szerint — tavakban — közeledik a vejszéhez, — mégisigazi c-cge; halterel, tehát czégés része alapjában szintén V szerde menetében többszörösen könyökszeren meg van törve, nyil-36. ábra. Czigány czége.ván azért, hogy a netán megforduló halat megtéveszsze. E c:{égekapujában egy zsákszer háló (Vi van alkalmazva, mely a tulajdonképenifogókészülék.Mieltt a czégét elhagynók, szükséges megjegyezni, hogy mindazokaz újabbkori magyarázatok, a melyek a cCsege, Cêge» t()rténetimesterszavakat mesterséges gát értelmében általános értékszerint veszik, nyilván rósz nyomon Járnak, mert a c:yége régi okiratainkbankizárólagosan csak halászattal való összefüggésben fordulel, s hogy mi lett légyen, ezt minden kétséget kizáróan mondja nekünka magyar halászat él mesterszava és gyakorlata.

54 MAGYAR TÖRTÉNETI HALASZSZERSZAMOK.b) A VEJSZE.A régi okiratokban : veiz, weyz, wyz, weyzhel, ikcrweyz, coneweyzi, jákoweyzi, Andrawcyzhcle;latinul : clausura, laqueus.Történeti irodalmunk, a mint tudjuk, a halastavak megszámlálhatatlansokaságának föltevésében odáig jutott, hogy régi okiratainkmagyar mesterszavait, a melyek a fogalom biztosítása miattvétettek föl az egyébként latin szövegbe, elszeretettel halastavaknakérti és magyarázza. Ezen az úton odáig jut, hogy pld. IV. Bélakirálynak 1268-ban keltokiratából, mely arról is szól, hogy a komáromivárispánnak Megyernéltizenhat » wef:^hele(( vo\t, aztkövetkezteti, hogy ez ugyanannyi« halastó*). A mennyireaz okiratok a szerkezetre isvetnek némi világot, ~ legkiválta «ii>ey:^»-ze\ kapcsolatban, ebblkeletkezett a történetíróknálaz a föltevés is, hogy voltakoly (Jhilasfcwakn'is, a melyektavakban és folyókbanKétségtelen, hogy a vejszeadomány tárgyát képezte,((külön elrekes^tésn által készültek.tehátmás, mint helyhez kötötthalas nem lehetett ; de hogy nem volt halastó, azt az él mesterszó,él szerszám és az él gyakorlat bizonyítja. Itt is a rekeszt halászattalvan dolgunk.A magyar vejsze (37. ábra) jogosan követelheti magának, hogymagyar történeti halászszerszám legyen, mely egykoron királyokadományát képezte.Rendesen fallá összekötött nádból, ritkán vesszbl való s szilárdanle van verve.57. ábra. Magyar vejsze.Részei : a lés:â (L) mely az elrekesztett víz szélességéhez képest,kisebb-nagyobb távolságra, sövényszeren nyúlik s a halnak útját állva,ezt arra kényszeríti, hogy átbúvót keressen.

A VEJSZE. 155Az átbúvó egy téveszt, mely — akár víz mentében, akár ellenébenjöjjön is a hal, prédául ejti. Ez a vcjs-c feje, melynek részei akürt (/C), a melyben a hal megfogódzik ; a nagypelcê [np]^ mely ahalat tereli ; a kispclcê [kp) hasonlóképen ; az udvar (U), a melybe ahal legelször betéved, hogy utóbb a küiiöhe jusson és fogva legyen.Hogy e fej szerkezete egészen világossá váljék, ám álljon itt azalaprajz (38. ábra).Itt J a vízfolyás irányát xmutatja, ha folyásban áll avejsze. L a lés-a, a melyhezegyfell a nappeló'cê[NP) másfell a kispelcê[KP] idomúi, úgy, hogy a halmindkétfell négy irányban— mely kis nyilakkal vanjelölve—• kisértheti megazátbúvást;de mindannyiszoraz udvarba [U) kerül.Itt körülúszva mindig arratart, a merre a legtágasabbtér nyilik, t. i, V féle, holátbúvik s a kürtbe (K. K)kerül. A kürtben azutánkörül úszkál ; de élben állvána szk átbúvó, ezt sohasemtalálja meg. A halásza merít szákkal a kürtbenyúl, s kifogja a benneszorúltí58. ábra. A magyar vejsze fejénekalaprajza.halat; T a tartó karózat.Ott, a hol egy tavat, vagy széles vízfolyást kell a vejs^ével elrekeszteni,a lésâ hosszában több fejet alkalmaznak s a lés^át kanyarogva,vagy könyökösen viszik, mely esetben a fe),esik.mindig a könyökbeA legkifejlettebb alak minden bizonynyal a Feitió partján lakozómagyarságnak u. n. kürtje, mely szerfölött szcWevényes és kimiveltrekeszt szerszám, a mint ezt a 39. ábra mutatja.

'56 MAGYAR TÖRTÉNETI HALASZSZERSZAMOK.Ez a nagyérdek vejsze rendkívül szövevényes és kivált kapuja(K) az, a mely a Japán Yerivcl rokonnak mutatja.*Az egész válogatott nádból való, korczvesszvel kitnen kötött srészei szerint a következ; K a kapu; U az udvar; K O. a kotrócza;Nk. a nagy kotrócza (Saród), « szerszám*) (Hegyk), F a fej, amelyben a hal megfogódzik.Hogy e nevezetes szerszámot egészen megértsük, álljon itt az alaprajzais (40. ábra).59. ábra. Kürt.Itt L, L 3i lésza, vagyis nádfal, a melylyel a körülményekhezképest az átjáró helyet elrekesztik, még pedig mindig könyökösen.A könyökökbe van alkalmazva a tulajdonképpeni kürt, vagyis haltéveszt.A hal a nyíl irányában kisérti meg az átjárót s oda kerül azels veréshez (V) melynek nyilasa [K) a kapu, innen belé kerül azudvarba [U) innen az átbúvón a kotróc^ába [0. C) innen ismét egy másikátbúvón (0. C. C.) a nagy-kotróc^ába; innen végre az utolsó átbúvónSijejbe [0. F.)A Beregben és Ungban dívó, vesszbl kötött vejsze (41. ábra)átmeneti alak, a mely a magyarság szerszámától a szlávokéhoz —köznéven ráczhoz — vezet.* Igen nagy kár, hogy e japán kürtnek alaprajza az i. h. nincsen meg s egyelrepótolhatatlan.

A VEJSZE. '57Itt a könyökösséget nem a lésza {L, L) hanem a kürt vagyfejnek (F)különböz irányba vak) fordítása alkotja meg, mint mondják« mindenfell várja a halat » s ez a mód finom biológiai ismeretrevall, mert az akadályra találó hal végig tapogat a falon és —sarokra akadva — bekanyarodik. így ha az ellrül {e) váró fejetelkerülte is,az oldalt állók egyikébe téved és fogva van.ijc. ábra. A Fvrtö melléki kürt alaprajza.41. ábra. Beregi vejsze.A magyar vejszénéi sokkal egyszerbb a rácz vejsze (42. ábra),mely magyar földön a ráczságnál és oláhságnál, elvétve azonban a magyarságnális dívik s leginkább tavakbart használatos.Ez csak leszabói és kürtbl áll ; az udvar és a pelc^ék hiányoznak.A vejszének ez a neme majdnem mindig könyökösen terjed s afej nyilasa felváltva erre. majd arra áll, a mint ezt a 42. ábra mutatja,úgy hogy bármely irányból jöjjön is a hal, okvetetlenül küitbc kerül.

,58 MAGYAR TÖRTÉNETI HALASZSZERSZAMOK.Nádas tavakban a halászok fölhasználják lészák helyett a tömöttnádüstököket s a fejeket a nádüstökök átjáróiba állítják be ; ilyenmódon lehet egy halásznak egy és ugyanazon tóban tíz-husz vejsêhelyeis, mint volt régente a komáromi várispánnak tizenhat, a Megyeriekneköt. A hol a helyiség viszonyainál fogva két vejsêf közelállegymáshoz, ott keletkezik az ikervejsê; a tulajdonos szerint pedig.^fíf;fí!fMiWi-'42. ábr.1. A rácz vejszü.mint régenten állott, Jakabvejsze, Kónyivejsze, András vejszehelye,ügyáll ma a Kis Pál, Nagy Pál vejszéje.c) A VARSA.A régi okiratokban : Ansa és Worsa;a szótárakban Verse is.A varsák között, a melyek számos alakban és szerkezetben élnek,a ma is é\ö fülesvarsa, mely taraján fület visel — a melynél fogvakiemelhet—^sa mely vesszbl van fonva, tarthat jogot arra, hogya magyar történeti halászszerszámok között helyet foglaljon, mint-

A VARSA. •59hogy neve a régi okiratokban elfordul, s a vele való halászás jogaadományozás tárgyát is képezte, a mint ez már a mesterszavak közöttföl is volt említve.A füles-forma kétféle: tömött fonású, csíkokra; és ritka kötés,mindenféle halra ; alkalmasint az utóbbi az, a melyet a régi okiratokansa alatt értenek.

l6oMAGYAR TÖRTÉNETI HALÁSZSZERSZÁMOK.szat kevésbbé volt alkalmatos erre, mert az eltagadásnak tágas tértnyitott.A mozgó halászatra nézve nem döntött a szerszám, hanem a terület;adományoztattak halásztanyák — alkalmasint mindig a legjobbak,úgy — hal, mint meghalászás tekintetében s a halászás módja az ellenrzésmódjával együtt a jogélvezre volt bízva ;gyakorolhatta, a minttudta; az adományozás e neme mint «piscatura» vagy «piscatio))szerepel az okiratokban, tehát tanyahalászatot, a gyalommal vagyöreghálóval valót jelentett, a mint ez már a szóegyeztetés szakaszánálki is volt mutatva.De ezeknek a rekeszt szerszámoknak még más jelentségükisvan.A kbl rakott c;éê, kivált ha kapujába nem varsa,hanem csakágnyaláb van betéve, hogy a hal összetörje magát, valóban störténetikezdetlegességei ; majdnem teljes biztossággal fogadhatjuk el,hogy si korból eredve maradt reánk. S szorosan véve a rekeszthalászat többi alkotmánya — a még a varsa is, mihelyt verésekkelvan ellátva — a k-czégének csak fejlettebb változata.Ezek tehát a maguk összességükben mindenesetre srégészetijelentséggel is bírnak.

IV.SRÉGÉSZETI ÉS NÉPRAJZI VONATKOZÁSÚMAGYAR HALÁSZSZERSZÁMOK.A fejtegetés során haladva, következik az az anyag, mely hivatvavan az él magyar népies halászatnak az srégészeti leletekkel valórokonságát kimutatni.I. A HÁLÓ- ÉS FENÉKHOROGSÚLYOK.A súlyozó köveknek a halászat gyakorlatában való szerepérltüzetesen egyelre nem szólunk, mert ennek ott a helye, a hol az élhalászati módok részletes bemutatás tárgyai lesznek.A mi azokat a mesterszavakat illeti, a melyeknek alkalmazása máritt következik s nem mellzhet, ezekre nézve a Mesterszótár megadjaa felvilágosítást; teljesen majd kidomborodnak azok a könyvkésbbi szakaszaiban.A hálósúlyokról, úgy azokról is, a melyek a fenékhorgon alkalmaztatnak,általános tekintetben a következket kell elrebocsátani.A hálókra alkalmazott súlyoknak háromféle a rendeltetésük1. Hogy a háló a vízben bizonyos, legtöbbször függleges, falszerállásba jusson s így a halnak útját állja ; e végett a köveknekmindig megfelel egy úszó fa, az u. n. pára, palla stb., mely a hálófölét a vízszínén tartja, míg a súly a háló alját lesülyeszti ; ezeksúlyok a hálókövek.2. Hogy a háló húzásközben bizonyos irányban vezethet legyen;ezek a súlyok a csaitkövek.3. Hogy a -hálónak az a része, a melyben a hal megfogódzik.Hermán O. A magyar halászat.II

102 SRÉGÉSZETI HALASZSZERSZAMOK.nyitva, illetleg kinyújtva maradjon ; ezek a torok- vagy monykövek ésa káta-, segî-^ vagy sêpikövek.Hozzájárulnak ezekhez kivételképpen azok a súlyok, a melyek ahálónak bizonyos részét jelezik, hogy a halász megtudja róluk, vájjona háló egyenletesen jön-e ki a vízbl. Ezek a tú^sérkövek.4. ábra. — skori hálókövek. i. Szihalomról ; 2. Ugyanonnan; 3. Szentes ; 4. Szihalom ; 5. Pécsvidéke6. Tószeg ; 7. O-Egyiptom ; 8. Körös-Tarcsa : Turbukvas (újkori).Az srégészeti kövekrl tudnunk kell, hogy kétfélék vannak, u. m.1. Halászsúlyok;2. Takácssúlyok.A halászsúlyoknál a felismerés a kopás alapján történik, mert ahálónak a halasvizek iszapos, homokos, kavicsos fenekén való vonszolásaa követ, mely újkorában rendszerint kupalakú és szegletes,

HÁLÓ- ÉS FEXÉKHOROGSÚLYOK.lójcseppformára koptatja ; holott a takácsk leginkább a lyukán kopikés töréseket, csorbításokat mutat.Ezek után rátérhetünk a kövek tárgyalására, még pedig tisztánazon az alapon, a melyet egyfell a magyar Nemzeti Múzeum kitnsrégészeti gyjteménye, néhány más járulékkal, és evvel szemben azaz anyag nyújt, a mely a mai magyar halászság szerszámján található.A mennyiben itt-ott más anyagnak a belevonása elkerülhetetlen,az a maga helyén meg lesz mondva.A 44. ábrán bemutatott sorozatban az i. ábra kúpalakú, kerek,a 2. ábra kúpalakú szögletes hálókövet mutat, még pedig új, használatlankorában, holott a 3. és 4. ábra a használat folytán csöppformáraelkopott hálók. Legott feltnik, hogy a lyukak, a melyeknélfogva a kötés történik, kikopást nem mutatnak, a mi onnan van, hogya vízben a kopás más törvény szerint történik ; mert a k súlya, s ígyhatása a madzagra, lényegesen meg van változtatva.A 7. ábra szintén kopott hálókövet mutat, a mely azó-egyiptomihalászbokor — lásd 2^. ábra — hálóján látható után van kirajzolva s•egyáltalában a 4.számú srégészetinek — Szíhalom — megfelel.A 6. ábra torok- vagy monyk ;ez arra való volt, hogy a hálókátáját — zsákját — nyitva tartsa; holott az v ábra oly követ mutat,a mely lapos-íves formájával megzavarhatna, ha — mint ki fogtnni — az él halászat galacsér köve nem nyújtana kell felvilágosítást.Folytassuk egyelre az srégészeti sorozatot. A 4^. ábrán azI. számú rajz egy kiváló alakú, használatlan hálók, alkalmasint kavicsosmedrekre való, erre mutat kiszélesítése ott, a hol a k a kopásnakleginkább ki van téve. A 2. számú k már u. n. galacsér, amelylyel az élk között majd megismerkedünk; a 3. számú golyóalakúkáta- vagy seggi-kö, míg a 4. számú a turlmk-köwek közétartozik. Mindezek az alakok — a mint késbben látni fogjuk —a folyó vagy egyáltalában halasvíz fenekének természetéhez vannakalkalmazva srészben igazi súlyozók, részben feszítk vagyis kátakövek.Az 5. és 6. számú kövek azok közé tartoznak, a melyek az s-régészeknél az «orsók)) elnevezés alatt járatosak, némelyek szerintazonban a nyilak súlyozására is szolgálhattak. Annyi bizonyos, hogy azII*

IÓ4SRÉGÉSZETI HALASZSZEKSZAMOK.orsókövek között számos olyan van, a melynél a kopás minsége reámutat, hogy az vízben kopott, mert a felület bizonyos fénytelen simaságú;de a mai hálófölszerelés analógiái is ers érvül szolgálnak a mellett,hogy nem orsó-, hanem nagyobb részben hálókövekkel van dolgunk; staz a körülmény is e mellett szól, hogy e kövek leginkábbhalasvizek mentén fekv shelyeken találtatnak.45. ábra. skori hálókövek. — l. Szilialom ; 2. Csépa, Pokaháza; ?. Mikola ; .). Szentes; 5. Szelevény;6. Szelevény; 7. Szentes; 8. Sövényháza.Az, hogy némelyik ékítményes, háló jelre magyarázható, tehátc:^éla- vagy bötök-kövekkc avatja azokat egyfell, másfell az a rendeltetésükislehetett, hogy a háló tulajdonosa szerszámát mindig fölismerhesse;tehát jeles-kövek lehettek.A 7. és 8. számú kövek- nyilván iú^sér minségek, a melyeka húzóháló szárnyainak részeit jelezték s lehetvé tették, hogy a

HÁLÓ- ÉS FENÉKHOROGSÚLYOK. 165szárnyak kihúzása egyenletesen történjék. És minthogy ez az u. n.össêvárás csak a kátás gyalomnál fontos, bizonyos, hogy ezek atú\sérkövek nem az reghálóról, hanem a gyalomról valók.Mindezeken a köveken kivehet, hogy mindenik rendeltetéséhezképest eredeti készítmény; agyagból kiformálva kiégettetett.A mai hálókövek csak némely vidéken készülnek így; legtöbbje411 i46. ábra. — Hálókövek. i. Hódmezé- Vásárhely ; 2. Bodrogköz; v Körös-Tarcsa; 4.Algy; 5. Ólomkarika, általánosan;6. Kenesse; 7. Tihany; 8. Tihany; 9. M.-Velencze, nyárfa kéregbl készült jel; 10. Tihany; n. Tihany.kalapács, vés és szekercze segítségével téglából van formájába tördelve.A mai hálókövek elttünk álló els sorozata (46. ábra) már az elspillanatra ishatározott rokonságot mutat a letárgyalt srégészeti kövekkel.Az I. számú, a Hódmez-Vásárhelyrl való, alak szerint megfelela 4). ábra 5. sz. sréginek; a 5. Körös-Tarcsáról való, meg-

l66SRÉGÉSZETI HALÁSZSZERSZÁMOK.felel a 45. ábra 2.számú sréginek; a 6. számú Algyrl való kátakamegfelel a 45. ábra 3. számú sréginek. Úgy találjuk, hogy a 4. számúólomkarika, alapjában véve «orsók» alakú, ormós mint a 4^. ábrai;.számú srégi c^élak; hogy a 44. ábra 8. számú turbukvas megfelela 45. ábra 4. számú srégi iiirlmkkönek ; szóval, hogy a jellem nagybanés egészben ugyanaz a régieknél és a maiaknál. A tihanyi 8. számútú^sér, mely a hálószárny felehosszának a jele, igaz, hogy elüt az srégitú^sérkövektl (4^. ábra 7. 8.), de ez nem lényeges, mert mind a kétforma kirívó a többi kövek közül : s ez a dönt. A tihanyi téglábólvan kitördelve, az srégiek eredeti készítmények ; a mai haladástmutat, mert kevésbbé akadós, a mi a halászszerszámnál igen fontos.A 2. számú bodrogközi âlacsér, mely egészben megfelel a 45.ábra 2.számú srégmek.Az 5. számú Kenessérl való termés hálók; a 7. számú tihanyimonyk egyszeren kantáros tégla, holott az srégi (44. ábra 6.)eredeti készítmény, melynek mai analógiáját majd alább találjuk meg.A 10. számú a kihúzó kötél hikéi mutatja, mely a kötél felehoszszátjelezi ; a i 1 . számú i"eía, mely ugyané kötél negyedhosszát jelezve,rendesen befzött posztódarab; az srégi cêíák{î). ábra 5.)lyukasztásábólindulva, mely kisebb hálók véknyabb húzózsinegének felel megêz is ily hosszúsági jel lehetett. Végre a 9. számú a magyar-velenczeilógós, voltaképen két pára, mely a háló fölén mutatja a szárny felehosszát.Rávetve szemünket a következ sorozatra (47. ábra) alig különböztethetünkaz srégi és a mai között ;már pedig e sorozatban csaka 10. számú hálók si s az erdélyi Csáklya helyrl való (Herepeyfélegyjtemény a nagyenyedi kollégiumban). Ez a k szakasztottmássá az ó-egyptom inak és a többi skövek közül azokénak, a melyekcsepp formára koptak. A 8. patakból való kerekre kopott s kantárosk a Latorczáról, a 7. szegedi böncs; az i . egy kiválóan szép, nagyhalás:^k, melyet Pinnyéd halászai akkor kötnek a hál

HALÓ- ES FENEKHOROGSULYOK. 167monyk, melyeknél az árkolás a köt zsineg befogadására való ;ez azárkolás megvan azokon a köveken is, melyeket a svéd Nilsson akkorszakból kimutatott ; az egész alak ellenben megfelel azoknak a47 ábra. Háló- és Iiorogsúlyok. — i. Pinnyéd; 2. Körös-Tarcsa ; 3. Balaton-Füred; 4. Keszthely; J. Szentes6. Szolnok ziirboló golyó; 7. Szeged; 8. Latorcza ; 9. Keszthely; 10. Csákivá, si.köveknek, melyeket Torma Károly — Aquincum ásatója — napvilágrakerített srendeltetésük szerint keszthelyi köveim nyomán határozottmeg.

i68SRÉGÉSZETI HALASZSZERSZAMOK.Az 5. k Szentesrl való nagy böncsö, a fenékhorognak nagymélységekbe való bocsátására, igen feltn árkolással, mely ismétkkori Jellem.A 6. ábra egy nagy, közel mázsás zurboló vasgolyó Szolnokról,48. ábra. Hálósúlyok és Pösök. — i. Szepik Szolnokról; 2. Nagykövell Keszthelyrl; 5. Lapoczka Szolnokról;4. Marázsavas Sz. Keresztúrról; 5. Ólomsúly Nagy-Enyed; 6. Túzsér Keszthelyrl; 7. és 9. Lapos hálókövekSzolnokról ; 8. Csattk Szegedrl.melyet, hosszú kötélre kötve, arra használtak, hogy a halakat a mélységekfenekén lév gödrökbl kizavarják.A 48. ábrán ismét a hálósúlyoknak van egy sorozata, mely teljesensi benyomást kelt, noha merben mai kelet. A 6. számú túzsér

HÁLÓ- ÉS FENÉKHOROGSÚLYOK. 169téglából tördelve a kötésben árkolást mutat. A reákövetkez 7. és9. számú hálókövek eredeti készítmények, fazekasoktól valók, atávokon dívó gyalomról eredk — Szolnok-Tószeg s — 9. számúkiválóan érdekes, azért, mert e fajta, még a füles részben is laposhálókövek eddig csak az ó-vend si telepekrl ismeretesek, a mirl aberlini városi múzeum tanúskodik.A 8. számú csatt-k, téglából kitördelve, önkénytelenül is emlékeztetarra az skori monykre, a mely a 44. ábrán 6. alatt látható;míg az I. szám alatti szepik — Szolnokon «szebeszk)) — keresztesárkolásával teljesen csatlakozik a svéd kkori kövekhez.A Keszthelyrl való 2. számú nagykövell, mely az ereszthálókét végén és közepén látható,hosszúkás termésk.Az u. n. psök sorába tartozik a Szolnokról való «lapoczka» (3. sz.)mely fából való s a háló inára kötözve, megóvja ezt az iszapba valóbevágástól.A 4— ^. rajzok vas és ólomsúlyok ; az elbbi a székely vezetvagymarázsahálóról, a másik az alsófehérmegyei kétköz hálóról valós mindkett élénken emlékeztet azokra az skori « gyöngyökre », amelyek vízikopást mutatva, nem fogadhatók el ékszerekl.A kövek utolsó sorozata ime következik (49. ábra). Az i . ábrakopott (avét) hálókövet mutat, mely Tihanyból való s eredetilegnégyszögletes-kúpalakú volt,tehát régebben hasonlított a négyszögletesen-kúpalakúskori és a mai hasonló köröstarcsai kövekhez, mostpedig hasonlít az ó-egyiptomi és csáklyai és a szíhalom-szentesi(44. ábra 7. 3.4. és 47. ábra 10.) skori avét kövekhez.A 2. k füles böncs, a 7. árkolt böncs, mmd a kett a Szegedendívó fenékhorogról való, míg az ;. 6. számú kúpalakú s részbenjegyes (A.K.) hálók a Körös-Tarosán dívó gyalomról való.Végre megismerkedünk a 4. számú kátakvel Petrahóról, melydurvaszem trachytkbl van kitördelve és a Csongrádról való pallókvel(3) a fenékhorogról, mely durva szem homokkbl tördeltetettki.Az s- és újkori háló- és illetleg horogkövek sorozatának összehasonlítótárgyalása lehetvé tette, hogy az él népies halászatalapján az skori köveket megnevezzük, rendeltetésüketkimutassuk.Igaz, hogy némelyekre más nézetek is merültek föl; nevezetesen az

17PSRÉGÉSZETI HALASZSZERSZAMOK.igen talpasokra és csúcsosokra nézve (1. 45. ábra i.), a melyekrl némelyrégész azt tartja, hogy azok fzedények alá lábaknak használtattak,a- mi azonban nem valószín, mert az skori fzedény azalak lényege szerint egészben véve megfelel a mai « fazék » hasas formájának,mely a köznépnél szerte dívik s melynek hasas volta nagyterületet nyújt a szabadon ég tznek, tehát elmozdítja a fölforrásts szükségtelenné teszi a lábakat. De a dolog természeténél fogva43. ábra. Háló- és horogkövek. — Tihany ; 2. hs 7. Szeged ; 4. Petrahó ; 5. és 6. Körös-Tarcsa3. Csongrád.is a kövek talpas volta indokolva van azáltal, hogy a kopás épen atalpas részre esik leginkább s a hol e hálókövek korunkban megtartottákaz skori alakot, pld. Körös-Tarcsán, ott megmaradt azoknaktalpassága is.Tapasztaljuk ma is, hogy a nyers-termésk, csak kissé megválogatvama is szolgál a halásznak ; hogy a vizek fenekének természetéhezképest az skori és a mai hálókövek is két fcsoportra oszlanak, t. i.a pogácsa alakúakra vagyis galacsérokra (44. ábra 5.; 45. ábra 2.;46. ábra 1.2.; 48. ábra 7. 9.), a melyek iszapos fenek vizekre szol-

HALÓ- ES FEXEKHOROGSULYOK. 171gáló hálók inát súlyozták, és kúpos alakúakra, vagyis hálókövekre(44. ábra i. 2. 3.4. 7. ; 45. ábra i.; 46. ábra 3.; 47. ábra 2. 10. stb.),a melyek fövenyes, kavicsos fenek vizekre tartoztak. Ezeken kívülvoltak és vannak tú^sér-, káta-, s;epi- és csatíkövek, a melyek különfeladatot teljesítettek, a melyrl majd ahalászat gyakorlata fog tüzetesenmegemlékezni ; a c:;éla és bötökkövek e sorozatban azok, a me-50. ábra. Keczecsontok és korcsolyacsontok.lyeknek föltevésnél nagyobb fontosságot tulajdonítani nem lehet,mert lehettek azok kézihálók súlyai is, hasonlók azokhoz a vassúlyokhoz,melyek a székely vezet- vagy marázsahálón divatoznak,A hálósúlyok között a kec:{ecsontok minden bizonynyal a legérdekesebbekközé tartoznak. (50. ábra. 2. 3. 4.)Ezek a csontok leginkább a ló — ritkábban a szarvasmarha — alsó

172 SRÉGÉSZETI HALÁSZSZERSZÁMOK.lábszárcsontjai s mint hálósúlyok kizárólagosan csak a legmagyarabbhalásznépség kezében dívnak.Az skori telepeken nem ritkán akadnak különböz fúrású éskopású szárcsontok ; s az srégészet miveli hajlandók voltak ezeketskori korcsolyáknak magyarázni. Ámde a magyar kecêcsontok azáltalánosításnak ellene mondanak és semmi kétség, hogy a szárcsontokhálósúly volta igen régi kelet.Lássuk legelbb is a magyar kecêcsontot sajátsága és alkalmazásaszerint.A magyar kecêcsont mindig az alsó lábszár, leginkább a lóé; fúrását— az ép csonton — az iô. ábra mutatja 2. 3. alatt.E csont a kec:{e inára azon a módon van kötve, a mint ezt4 alatt látjuk s így természetes, hogy a keczének a folyó fenekén valóvonszolása a csontot egész hosszában koptatja, úgy hogy elbb akonczfk kopnak le, a mint ezt a 3. alatt már tapasztalhatjuk. Hoszszashasználat után a keczecsont átmetszete tojásdad s a csont felületeegyenletesen sima, majdnem fényes ; lapot, sík kopást sohasemlátunk rajta, a mi, a fúrás sajátos voltán kívül, legbiztosabb jele annak,hogy keczecsont, nem pedig korcsolya.A korcsolya lényegesen eltér, már a dolog természeténél fogva is.Ha elfogadjuk, hogy az skor már ismerte a korcsolyát — és nincsenok, hogy az ellenkezt föltegyük — akkor ez is csak olyanlehetett, mint a mai, melyet Szeged, Zenta, Doroszló (Bácsmegye)gyerekserege használ sa mely szintén a ló vagy a marha alsó lábszára,ritkábban egy derék sódarcsont, tehát a sertés fels lábszára.A gyerekek ritkán kötik meg ;legtöbbje oly rövidre vágja, hogy acsontot a csizma sarka megfoghassa (50. ábra 5.), a konczft alul kissélefaragja,hogy a csont hamar fényes síkra kophasson. A rangosabbjakifúrja a csontot, még pedig mindig keresztbe, hogy akként köthessemeg a mint ezt az 50. ábra 6. mutatja.A valódi csontkorcsolya — akár fúrva, akár nem — mindigtükörsima, lapba futó kopású, a mint ezt az :; i . ábra (az alsó) világosanmutatja. Akad azonban keczecsont is,mely a hálóról leszakadva korcsolyáváválik azáltal, hogy az alsó lapnak szánt részt megfaragják sa keczefúrást úgy használják fel kötésre, a mint ezt az 51 . ábra (a fels)világosan magyarázza.

HÁLÓ- ÉS FENÉKHOROGSÚLYOK.A különbség tehát az, hogy a keczecsont sohasem, a korcsolyamindig lapba futó kopást tüntet föl.Ezeken kívül akadnak az skori csontok közt a lónak fels lábszáraiis, a melyek lapba futó kopást mutatnak s a konczft lapjábanátjáró nagy lyukat tüntetnek fel. Ezek alkalmasint a jégszánkók talpaialá voltak czövekelve, hogy a megterheltszánkó annál könnyebben járjon.Egyáltalában a magyar kec:^és egészfölszerelése rámutat az skorra.A kec:[e hónéfája (52. ábra F) kéthatalmas Á'^t'-^követ (T) visel ;két erstükörháló [R] közt van a finom léhés ; akecze inán 9 szárcsont (L), felváltvaegy-egy turbukólommal (O) a súlyozó;a léhés két hosszú farkba fut ki. Akecze járuléka az egy fatörzsbl vájtlélekveszt (5 3. ábra), melyen K. a kilincs,a melybe a cziklony vagy kalló-szíj (Z) van befzve; ez fogja át a'' '""• csontkorcsoiyák.mankós evedz nyelét. A kecê [Ke] a tartókötélnél fogva a csökbe[Cs) van akasztva. Gondoljunk hozzá egy tagbaszakadt magyar halászt,ki jobbjával, 00-ba kavarva, úgy evedz, hogy a lélekveszt oldalthalad a folyásban, baljával pedig kormányozza a kec:^ét ; oly kép ez,mely siségében ritkítja párját.A keczével való halászás részletezése nem e helyre való.A lószárcsont, mint súlyozó, még egy hálónemen, a Szegeden dívókerítn — némelyek szerint pirity-\\k\r\ — isdívik.Ez a háló (54. ábra) i"5 méter szélesség mellett 6— 8 m. hosszú ;mind két végén van apacscsa (A), a fölén párás (P), az inán lószárcsontokkal. Ez kishalászok szerszámja, a melylyel két ember akiöntések szélvizein kerítve halász.Evvel a hálósúlyok — a mennyiben srégészeti szempontok alávonhatók — le vannak tárgyalva; de mieltt merben más iránybatérnénk, helyén lesz érinteni a párákat, a melyek a súlyokkal ellentétesek,amennyibén a háló fölét úszva tartják.A párák, a melyek minden keríthálónak szerves tartozékai, rend-

^74SRÉGÉSZET! HALASZSZERSZAMOK.szerint a nyárfa — kivált Populus Canadensis — kérgébl, néhafájából, továbbá a vörös fzbl készülnek.Az skorra való tekintetbl annyiban tartoznak erre a helyre,amennyiben a svájczi czölöpépítményekbl ismerünk párákat is.52. ábra. Felszerelt Kuszakecze.Legott megjegyzend, hogy a czölöpépítményekhez legközelebbáll az a pára, a mely Szeged kishalászainak /"/n/fr-hálóján dívik, s fenyvagynyárfából való, kötése négy lyukon át történik, a mint ez az5 15. ábrán 6. alatt látható.

HALÓ- ES FENEKHOROGSULYOK. 75Igen si íz pára a Körös-Tarcsán dívó gyalomhálóé (^vábra 2.), mely nyárfából készül ;úgy a hosszában kifúrt fenypara is,mely a Poprád folyón dívó kerít-hálóról való lu. o. 7.)53. ábra. Lélekvesztö a keczehalászathoz.Alak szerint állandó a Kis-Majtényban és Szentesen divó pára(u. o.4. és v), mely rendszerint a vörös fzbl — Salix rubra — készül54. ábra. Keritöháló súlyokkal és parikkal.holott a nyárfa kérgébl valók, a mint Komáromban, Budapesten ésMagyar-Velenczén használatosak (u. o. 3. 8. 9.) változók, mert akéreg törékenységének vannak alávetve.

176 SRÉGÉSZETI HALASZSZERSZAMOK.De az bizonyos, hogy hosszas használat révén megkopva s egyczölöpépítménybe dobva, kezdetlegességükkel a legtapasztaltabbsrégészt is megtéveszthetnék.I55. ábra. Párák.2. A HORGOK ES TUZSEREK.Már a könyv élén álló egészen általános szakaszban, mely azemberrl és a halról beszélt, arról is szó volt, hogy az él magyar horgászataz emberiség bölcskorát, de fejldésének legmagasabb fokátis felöleli. Az egyik véglet a czigány, a ki a rózsatüskébe veti szerencséjét,a másik a « pisztrángtudós », a ki az aczélkor egész furfangjával steljes biztossággal megejti a csörtet hegyipatak legszemesebb, óvatospisztrángját.És ha ez ellentét álláspontjáról a horgoknak csak azon sorozatáravetjük tekintetünket, melyek azs — illetleg ókori — lelethelyek-

l és a magyar halászság kezeibl kerültek:HORGOK. 177nagy tanulságot vonhatunka szemléldésbl.A dívó beosztás szempontjából, magyar helyrl a legrégibb horogmindenesetre az, a mely a Csáklyáról való s Nagy-Enyeden aref. kollégium gyjteményének dísze.Ezt a szarvas-agancsból készült nagy harcsahorgot az 56. ábratermészetes nagyságban mutatja. Füle letörve bár, de megvolt ; egy56. ábra. Kkori horog és peczek.gonosz véletlen folytán azonban elveszett s a kipontozás Herepeytanár adatai szerint történt. Méltó társa ugyanazon helyrl való,s szerintem nem egyéb, mint egy nagyobb madár — alkalmasintgém — sipcsontjából való halpeczek. Ha az störténet nyománindulunk, e két darabot a kkorba kell helyeznünk.Úgy, a mint a horgok az ;-. ábrán össze vannak állítva, mondhatjuk,hogy az emberi mveldésnek oly képét látjuk, a melyben a legrégibbkorszakok összeölelkeznek. Halászati tekintetben véve, elttünkáll a rózsatüske képében a fa kora. alatta a csonté, melyet a k-korhoz szoktunk számítani; ez alatt a bronsz és végre ez alatt a vas.Hepman O. a magyar halászat. 12

7« SRÉGÉSZETI HALASZSZERSZAMOK.A mi azonban e sorozatot kül()n()sen vonzóvá teszi, az az, hogy avaskor horgai, tehát a maiak, kezdetlegesség dolgában semmit semengednek az skoriaknak s legvilágosabban bizonyítják annak igazságát,hogy a valódi népfoglalkozások ma is messze multakra vetnekvilágot.VJLJU57. ábra. Horgok. — i. iMczségi czigányhorog rózsatíiskéböl : :. Tiszamenti régi magyar harcsahorog vasból;3. és 4. Mezségi csukahorog vasból; 5. Csontból való horog a svájczi czölöpépitményekböl ; 6. Vadkanagyarból való horog a svájczi czölöpépitményekböl ; 7. Ketts bronszhorog a svájczi czölöpépitményekböl8 Szakás bronszhorog egv római sírból Balaton-Fenékrl.Ezen a téren a nép rendkívüli makacsságot tanúsít, a mit azértállíthatunk, hogy manapság a gyáripar milliószámra szórja szerte kitnaczélhorgait, melyek valóságos potomáron kaphatók és mégsembírják kiszorítani az si formákat. Ez a ragaszkodás legtöbbször tudatoss a Berettyó horgászó magyarja, ki tiszta bronszkori alakú, sima

HORGOK. 179horoggal halászott, határozottan vitatta, hogy « jobban pedzi a halat,mint a bolti szerszám*.Alább azt is látni fogjuk, hogy hajlás tekintetében a horgok márrégi idtl fogva két irányban fejldtek, t. i. mély hajlás mellett,oldalt kifelé való pedzessél és sekélyebb hajlás mellett elre valópedzessél, vagyis a mai Kirhvés Limerick alakban.A 2. számú magyar harcsahorog ma már rendkívül ritka; Szegedtáján dívott ; de én már csak bemondás és rajz után ismerem ; ez azalak visszavág a kkorszakba, a mint ezt az 5. ábra bizonyítja, melyazokból a svájczi czölöpépítményekbl való, a melyek a kkorhozszámíttatnak.A 3. és 4. ábra az erdélyi Mezség csukázó halásznépségénélközhasználatú horog s kezdetlegesség dolgában egy hajszálnyit sem-enged a legrégibb bronszkornak, a mint ezt a 7. ábra mutatja is.A 8. ábra a legfejlettebb bronszkor szakás horgát mutatja, melyhajlásában,az elre való pedzés (Limerick) mellett, még más sajátságotis mutat, t. i. szárának hajlott voltát, mely a legrégibb vaskorbanvolt kifejldve.Ezt a sajátságos tulajdonságot igen szépenmutatja az a hatalmas harcsahorog, a melyetTihany halászai a Balatonból kerítettek elé smely jellem szerint ahhoz a gazdag lelethez sorakozik,a melyet Lipp Vilmos Keszthely tájánnapfényre derített.E leletben igen sok a vasszerszám és aharcsahorog is ahhoz sorakozik.Forduljunk innen egy más sorozathoz, melya mély hajlású, noha még nem oldalt pedzhorog fejldését magyarázza, a hol a bronszalakokközött kovácsolt vörösréz horogra isakadunk s a kötés módjának változataival ismegismerkedünk._, 1 I .,,,,,,,hz a sorozat a mely ha)lasu, meg oldalt nema58. ábra. Régi harcsahorog.pedz, de határozottan a Kirby-rendszer fejldését tárja föl elttünk.A gyerekhalász elcseni a gombostt és önkénytelenül is bronszkorijelleg horgot készít belle, úgy eszközölvén a hajlást, hogy a12*

i8oSRÉGÉSZETI HALASZSZERSZAMOK.patonyon függ horog tengelyvonala a hajlás közepén haladjon át.A bronsz- és illetleg rézkori horgok ugyanezt magyarázzák, amennyiben a horog kell állását sokszorosan a szár különféle hajlításávalis iparkodtak elérni, a mint ezt különösen a 3. 4. számúalakon tapasztalhatjuk. A kötés tekintetében három változattal talál-59. ábra. Horgok. — i. iMai horog, közönséges gombostbl hajlítva; 2. Bronsz horog; magyar lelet; a Nemz..Múzeumban; 3, Vörösréz horog; magyar lelet; a Nemz. Múzeumban ; 4. és 5. Bronsz horgok a svájczi czölöpépitményekblkozunk, amennyiben a horog-lapiczka a 4. alakon lyukasztást, a2. és 3. alakon hátrahajló — az ^. elrehajló fület tüntet föl.A. bronsz- és illetleg rézkori horgot, kifejldésének teljességébena következ sorozat tárgyalja.A sorozatra vetett futó pillantás is arra oktat, hogy fejlett alakokkalvan dolgunk. A horogrész hajlítása, a szaka, a kötvég változatai

HORGOK.i8isemmiben sem különböznek azaczélkor alakjainak ugyanazon viszonyaitól.A 4.ábra hajlás szerint a Kirby és Limerick horog közé esik s aligkülönbözik attól a harcsahorogtól, a melyet az Olt melléki kovácsma a kasza fokából készít.60. ábra. Horgok. — i. Bronsz-horo^ ; Irlandi lelet (Evans); 2. és 3. Bronsz-horog ; magyar lelet, a Nemz.Miizeumban; 4. Vörösréz-horog, Ó-BudáróI ; a Nemz. Múzeumban ; 5. Bronsz tzsér.A Limerick jellem tiszta, elre való pedzessél ki van fejezve atöbbi három horgon, a melyek között a 2. kiválólag érdekes, azértmert kötvége nemcsak lápiczkás, hanem árkolva is van, hogy a megkötéstannál inkább biztosítsa.A horgokhoz csatlakozik a bronsz tzsér is (15 ), mely a horgászat

l82SRÉGÉSZETI HALASZSZERSZAMOK.tartozéka, amennyiben a horoggal kifogott halaknak zsintkra valófzésére szolgál. Ennek összehasonlító tárgyalása majd a horgokrólszóló szakasz végén következik.Az él magyar népies halászat horgainak az siekkel való összehasonlítása— amennyiben eddig még nincsen kimerítve — úgy áll^6i- ábra. Bronszkori szakás és sima horog. 62. ábra. Szegedi harcsahorog.hogy jellemük kiválóan a korai bronszkori horgokéval egyezik se jellemlényege az egyenes szár, a meredek szaka; hozzájárul az oldalfelé való pedzés, mely azonban a bronsz-horgokon mindeddig nemfigyeltetett meg.A hajlított szár a magyar horgon igen ritka, mondhatni, hogycsak elvétve akad egy-egy székely pisztránghorgon.De lássuk a bronszkori egyenesszárú horgot.Az I . alak egy egyenes szárú, füles, nagy bronszhorgot mutat asvájczi czölöpépítményekböl ; hajlása öblös, szakája meredek, A 2.alak szintén bronsz, sima, elre pedz; a szár kötvégén alig lapított.

HORGOK. 183Az elbbi beválik a magyar kovácsok készítette harcsahorogsének ; az utóbbi, egyedül az anyag kivételével, szakasztott mássá aBerettyó mentén dívó szaka nélkül való horognak, mely rendesena czigány kovácsot vallja mesterének.Ám lássuk evvel szemben a magyar népies halászat ma dívóharcsahorgát, Szegedrl, mely nem csak a harcsára, hanem a népieshorgászatra nézve egyáltalában klasszikus hely, amennyiben ottvan a « nagypiczés » és a «kispiczés)) hazája.Számos halász él ott, a ki skorialakú lélekvesztn,skori böncsvel felszereltfenékhoroggal, hozzá «katkával»száll a szke Tisza vizére s horgába vetiegész bizodalmát.A Ó2. ábra szegedi kovácstól való,egyenes szárúés meredek szakás harcsahorgottüntet föl, mely hajlás szerint kissébizonytalanul Kirby; de oldal felé valópedzség tekintetében egészen határozottjellem, a mint ez a mellette lev rajzon látszik.Az él halászat gyakorlatáról szóló szakaszbana magyar horgok egész sorozatávalfogunk megismerkedni, mely hitelesbizonyítéka annak, hogy az egyenesszár mellett a meredek szakának csak-^>- ^''" Miskoiczi kpiczkás harcsahorog.ugyan jellemz értéke van.Hajlítás tekintetében a Miskolczon — Sajó—•divó harcsahorog,mely szintén magyar kovács mve, ers eltérést mutat, amennyibenelre pedz s egyenes szár mellett nem mély hajlású ; de a szakameredeksége megvan ezen is, amint ezt a 63. ábrán világosankivehetjük.E szakaszt nem rekeszthetjük be méltóbban, mint úgy, hogy a magyarhorgoknak összefoglaló sorozatát (64. ábra) állítjuk az olvasó elé.A 8. ábra a szegedi lapiczkás, egyenesszárú, meredeken szakásharcsahorgot mutatja, a 7. ábra az Olt melléki füles harcsahorgot ; a6. számú horoggal Csikszék orvhalásza pedzi a pisztrángot, az ^-ikkelFels-Rákos halásza járja az Olt szorosát, a 9. régibb idben

184 SRÉGÉSZETI HALASZSZERSZAMOK.Tihany fenékhorgászának kerítette meg a Balaton fhalát, a fogast,míg a II. és 12. az erdélyi Mezség nyomorgó halászának szolgáltattaés szolgáltatja még ma isa csukát a Hódos- és Szarvastó jege alól.A 10. alatti rózsatüskével a czigány furfangja remekel, vissza-64- ábra. Magyar horgok.varázsolván a kutatót — mint mondani szoktuk — «özönvíz elttikorszakokba.Az egészet pedig megkoronázza a vargyasmenti székely góbé, tollashorgával (13), a melylyel oly biztosan ejti hatalmába a pisztrángot,mint akár az angol shorgász, W alton, hajdan, és nemes követinekminden tudománya a magáét ma.

TUZSEREK. 18:Ezekrl a népies halászat gyakorlatáról szóló szakaszban majdtüzetesen szólunk.Mieltt a szigonyokhoz térnénk át, vessünk egy futó pillantást atú'zsérekre, a melyekrl már mondva volt, hogy a horgászat szervestartozékai ;ezek után pedig még a fentkre is.6). ábra. Tzsérel-"- — i. és a Bronsz-tfizsérek a svajczi czölöpépitményekböl ; 5. Szegedi tüzsér vasból;4. U. o. fából való.Az skorból származó tárgyak között, kivált ha halasvizekmellékén kerülnek a nap világára, sokszor tömegesen találunk olytket — csontból, bronszból, vasból — ,a melyeket sem varró-, semhaj-, sem tzdel tknek magyarázni nem lehet. E tknek néha fokuk,néha csak fejes végük van, néha hajlítva fülesek (60. ábra v) is.

l8ÓSRÉGÉSZETI HALÁSZSZERSZÁMOK.Ezek szerintem nem mások, mint skori halász tíqsérek, sl melyekkela halakat zsinórra fzték, hogy a mig a horgászat folyt, a vizbentarthassák, a horgászat végeztével pedig frisállapotban hazaszállíthassák.A halaknak fölfzése akként történik, hogy a zsinórt a szironyfedelékalatt befzve, a szájon kihúzzák, ezt pedig az ers, nyúlánkt nagyon megkönnyíti.Ez mindenesetre srégi gyakorlat, a melyre az embert a hal sikosvolta mellett a szironyfedelék folytonos nyiladozása tanította meg.És ez a gyakorlat ma is él ; ott pedig, a hol a horgászat a népnélel van terjedve, mint Szegeden, Komáromban, Csongrádon, a fzt ti^sér vagy fíqér név alatt közhasználatban van s részint vasból{3.) részint fából (4.) való.Ha a mai tzséreket az skoriakkal egybevetjük (i. 2. 3. 4.)szembetnik a jellem egynemsége is.De az skoriakra vonatkozólag nem feledhetjük elazt sem, hogyegy részük a háló kötésénél is használatos lehetett ; mert eddig legalábbaz skori telepeken nem akadt oly hálókött, a mely amainakmegfelelne, t. i. fonallal meghányható vagy megtölthet lenne;így valószín, hogy sidkben a hálókötés egyszer tvel járta, amikor természetesen a fonalat gyakran kellett toldani ; stúgy látszik,hogy az si magyarság is így készítette hálóit s innen származika régi okiratokban található « háló-;Az/'ms » mesterszó, mely a körülírásszerint nem a háló összeállítását — - állítás — hanem kötésétjelentette.^ A FENTK.Már az általános störténeti részben volt alkalmunk a fentkkelvaló megismerkedésre (lásd 1^. és 16. ábra), a melyek a legsibbczölöpépítményekbl kerülve, eleintén csak mint « pereszlenek —»>Quirl—• szerepeltek az irodalomban, míg végre a kutatók az élhasználat során kiderítették, hogy ezekaz elveszett fenékhorgok fölkereséséreszolgáló halász szerszámok voltak.Ezek az skori fentk — szegedi nevök szerint kaikák — úgy azArve folyó halászainál dívók is, kicsinyek, egyáltalában nem nagyobbakazoknál a pereszleneknél, a melyeket konyháinkban az ételnemüekhabarására használnak.

FEXTOK. 187Az itt bemutatott sorozatban (66. ábra) az i. és 2. skori fentketmutat, a mint azok a svájczi czölöpépítményekbl kerültek napvilágraa 3. ábra ellenben az Arve halászainál dívó, ólomsúlyokkal felszereltfentt mutatja, mely az skoriak meghatározását, azaz használatszerint való fölismerését lehetvétette.Az skori fentk súlyozásátkésbb amagyar fentk éskatkák nyomán tanulhatjukmeg.Az él magyar fentk ismét visszavarázsolnaka messze skorba smégis bekell ismernünk, hogy teljesen megfelelnekczéljuknak.De mieltt azokat tüzetesen megismertetnk,vessünk egy pillantást a fenékhorogra,a mely a fent használatát szülte.A fenékhorog (67. ábrai egy hosszú ín,az úgynevezett horogpalló vagy horogderék(J), a mely Komáromban a fejkhöz(K) van kötve ; a horogpallón végigegfyenl távolságban I m.) patonyokra66. ábra. Fentk.skoriak; 3. Arve folyó vidéki.vagy peklékre horgok vannak kötve (P).minden tizedik horogban be van hurkolva egy kisebb horogkövécs —Szegeden böncs s így megyén ez 80— 1 00 160 horogszemig.K67. ábra. Fenékhorog.A halász egymásután felférgeli vagy felhalazza a horgokat s ahorogrostán, intáblán, vagy a lélekveszt oldalán és fenekén úgy rendeziel, hogy a ladikot eleresztve, akadály nélkül kivethesse ; kezdipedig — a fejktl értve — az ellenkez végen, a melyre néha egykisebb mederk van ersítve.

i88SRÉGÉSZETI HALASZSZERSZAMOK.Utoljára kiveti a fej követ is.A szegedi fenekes, karónál fogva a parton köti ki a horgot ; az igazikomáromi ellenben estve egyszeren beveti sa part szerint megjegyzimagának a helyet ; teszi pedig ezt azért, hogy az orvhalász ne tudhassameg a kivetés helyét, tehát ne járhassa fel a kivetett horgot, ne lophassaleróla a rajtavesztett halat.A szegedi fenekes tehát csakakkor keresifenékhorgát a katkával— fentvel — ,ha véletlenülelszabadul vagy leszakad, akomárominál ellenben a fent rendeshorogemel szerszám.Most pedig ismerkedjünk mega magyar fentökkel.A csongrádi fenekes rendszerinta fentt a víz fenekére; de mégis inkább lebegve tartja, mert különös,ábra. — i. Szegedi fentti. 2. Komáromi fent.négy nagy harcsahorgot száránálfogva úgy kötözget össze,hogy ez rendes vasmacskát alkoterrl nincs mit szólnunk.Az igazisi módot követik ;magyar fentsök azszertenéznekegy alkalmatos ágasbogas fa után,kell módon megfaragják,felkövelikskötélre kötik, hogy kivethetlegyen.De ez nem oly egyszer dolog,a min egyszer a látszatja; mert a felkövelés nagy mesterség.A felkövelésben két módot különböztethetünk meg; az egyik a Szegedendívó (68. ábra i.), a másika Komáromban divatos (68. ábra. 2.).A szegedinél a száron és a fejen van a k, még pedig úgy felkötve,hogy mikor a fent a víz fenekére száll le, ágbogainak hegye éppencsak éri a feneket s minthogy a kövek a vezetk, sohasem vág beléaz iszapba ; de a horgot azért biztosan fölszedi. A komáromi fentklegtöbbjénél csak a szár van felköveive s a k súlya úgy van kiigazítva,hogy a fent fájához való viszonyánál fogva, elsülyeszti ugyan

FENTOK. 189ben az éles ágbogak belevágnának az iszapba s a fent nem keresnea vízfenék felületén, hanem vasmacska módjára belevágna.De van ennek is változata, t. i. az a köves fent (69. ábra), hol ak nem elégséges s a fentjárás igazítását egy nagy vasszög is eszközli;továbbá a 70. ábra, mely k nélkül való fentt ábrázol, amelyen a súlyozás csak vasszegekkel van csinálva. Ez a kiváló, régi69. ábra. Köves fent. 70. ábra. Szöges fent.fent alászálló uszadék fából készült s a két szög tulajdonképen csakarra való volt, hogy leszállását elsegítse.Ezek a magyar fentk sokszor kar vastagságú s közel i m. hosszúágbogakból készülnek s a czölöpépítmények fentihez viszonyítva,valóságos óriások.És valóságos skori kép az, midn a fenekes, feltrt gatyaszárral,meztelen karral ott áll libeg lélekvesztjén s az ágasbogas fentnélfogva a víz fölé emeli a fenékhorog otromba fejkövét.

IQOSRÉGÉSZETI HALASZSZERSZAM OK.4- A SZIGONYOK.Már az störténeti általános részében is volt szó a szigonyróls föltettük, hogy e halászszerszám legsibb formája az egyágú,u. n. dárdaszigony volt, mely kétféleképen fejldhetett, t. i. a szakákés az ágak tekintetében (lásd a 4. és 5. ábrát). A több ágú szi-71. ábra.Bronszkori dárdaszigony.72. ábra-Többigii s- és ókori szigonyok.73. ábra.Egyágú magyar dárdaszigonygony gyzött, mert valóban csak ez biztosíthatta a halásznak azt asíkos, k()nnyen kiszakadó prédát, a halat.A többágú szigonynak els formája kétágú s természete szerintnyakló szigony lehetett, t. i. olyan, hogy a halat nem járta át, haneminkább két ága közé szorította és a befelé álló szakákkal fogva tar-

SZIGONYOK. 191totta. Nyakló azért, mert a halász egyáltalában azon van, hogy ahalat a nyakszirtnek megfelel tájon találja el, a hol a szironyfedelékés a mell úszószárnya úgyis megnehezíti a kisiklást.Ha tehát azt a kérdést vetjük fel, melyik a több ág felé fejldszigonyok közt a legrégibb, úgy a nyakló formában állapodhatunk— a dárda-szigonyok az siek közöttmeg. De — a mint mondtuk isels helyre valók.Ám vegyünk el egy régi sorozatot, hogy a magyarság szerszámávalviszonyíthassuk.A 71. ábra bronszkori dárdaszigony, mely a Lago di Gardaczölöpépítményeibl került: a 72. ábra i.egy kkori nyaklószigonytegy háromágúvasszigony az újabbkori svájczi czölöpépítményekbl — végüli.;mutat, mely svéd lelethelyrl való; 2. egy kétágú vasszigony, Mojgrádrólvaló s állítólag római — Erdélyi Múzeum —,4. egy háromágú aranyból készült szigonyminta, mely a Szilágy-Somlyón talált kés római szerszámos nyaklánczról való, a mely abécsi császári kincstárnak egyik dísze.Ezekben feltárul elttünk a szigony fejldése a különböz korokbans immáron felvethetjük azt a kérdést, hogy mily viszonyban állezekhez a magyarság szigonya. A felelet pedig az, hogy a magyar halászságkezén még ma is megvan a szigonynak annyi alakja, hogy adárdaszigonytól a sokágúig — beleértve a nyaklót is — az egész sorkiállítható.Kun-Szent-Márton halászsága még ma is használja a 73. ábrán láthatódárdaszigonyt, mely csak a megersítés módjában kíilönbözík akimutatott bronszkoritól (71. ábra), ha ugyan ez a rész nem törött le.Hogy a megersítés módja milyen fontos, ezt még a szigonyoksorozatában látni fogjuk s alább a nád vágóknál is találkozunk vele.Ezek az egyágú dárda-szigonyok ma arra valók, hogy a halászmély és gyökeres fenek vízben csak vaktában szúr, tehát nem szemredolgozik vele.Átmegyünk immár a /?rc7/:/aszigony kimutatásához, t. i. ahhoz azalakhoz, a mely ágai között fogja meg a halat s a melynek sével akkorban ismerkedtünk meg. (72, ábra 1.)Kutatásaim eddigi tanúsága az, hogy csupán a Bódva mentihalászság — KomjátI, Hidvég-Ardó, Szendr — dicsekedhet avval,

192 SRÉGÉSZETI HALASZSZERS2AMOK.hogy legsibb soron nyaklószigonynyal él, mely — mint ilyen —jellem és használat szerint egyedül áll.A 74. ábra 2. egy Szendrrl való nyaklószigony, melynek hét ágavan s mindenik alapjában oly módon szakás, mint a kkorbólkimutatott kétágú svéd nyaklószigony (1. 72. ábra i.).Szendri nyaklószigony.A 74, ábrában i. bemutatott hidvég-ardóinyaklószigony még kezdetlegesebb,a mennyiben ágai (8)gereblyeszeren tompák, végig simák,tehát sem szúrok, sem fogasok,hanem ütés útján roncsolok.Ezek a szigonyok rendkívül érdekesek,mert, noha berendezésükmeg van okolva azáltal, hogykavicsos vizekben használtatnak sezért hatékonyságukat a hegyességreépíteni nem lehet — mert hiszen eza hegyesség legott megtörne a kavicsokon— mégis azt tapasztaljuk,hogy hasonló viszonyok között —péld. a Székelyföld igen kavicsos vizeiben— egészen más jellem szigonyokhasználtatnak,a mint ezt majda maga helyén látni fogjuk.A szigony természetébl kiindulva,a Bódva menti halászság azegyedüli, a mely a halat nem « szúrja » ,nem « dobja », nem « sújtja », hanemsaját szavával élve — és találóan élve— lenyakalja.Lássuk most már a legközelebbi fokozatot, t. i. a szúró szigonyok,között a kétáguakat.Az a régi vasszigony (72. ábra 2.), a mely az összehasonlítás alapjáulszolgál, mint mondottuk, a Mojgrád melletti lelethelyrl való s állítólagrómai.ábraIHidvég-ardói nyaklószigony.Azonban tagadhatatlan, hogy Neptunus, mint a vizek istene,min-

SZIGONYOK. 193dig háromágú szigonynyal szerepel a rómaiak képzmvészetébens a kés római korból való arany nyakláncz szigonya is, melyet a62. ábrán 4. alatt bemutattunk, szintén háromágú.A magyarság szigonyain végig tekintve, viszont azt találjuk, hogya k()zponti magyar halászság a dárdaszigony mellett kizárólag csaka kétágú szigonyt használja, mely alkata szerint a különböz pontokonis egynem, tehát — mint mondani szoktuk — tipusz, s az állítólagosrómaitól csak annyiban különbözik,hogy ágai sugár egyenesek s szakái nemszemközt állók.Tekintve azt az ezer véletlent, a melya különböz korokból ered tárgyakatösszehozza s a mely a népvándorlás nagyhullámverésében még fokozódott is, énhajlandó vagyok a Mojgrádról való szigonytahhoz a törzshöz vonni, a melytla tipikus magyar kétágú szigony vette ere- 2detét.Teljesen egyre megyén,akár Tápén,akár Csongrádon, akár Körös-Tarcsánveszszük szemügyre a még létez szigonyokat— a mi akad mind régi — a tipuszegy és ugyanaz.A legfejlettebb alak, a Tápén dívottvágószigony(közel fél7 ^ .ábra 1. ), hatalmas vas,melyméter hosszú, körömszeren szakás,szakái pedig a lapban ellentétesek.Köpüje sajátszer díszítéstfogunk találkozni; rúdja körülbell 3m. hosszú, szóval hatalmas fegyver,a melyet majd a népieshalászat mai gyakorlatáról szóló szakaszbanakár meg isbámulhatunk.mutat, a melylyel majd a nádvágóknálA jv ábra 2. a Körös-Tarcsán dívó szigonyt ábrázolja, mely vasbanvalamivel gyengébb, de tipusz szerint az elbbivel egyezik.A háromágú szigonyok közt a magyar halászság kezén tí)bbrendbelialakokat találunk ; ám ezek már nem alkotnak oly állandc) tipuszt,mint a minvel a kétágú formáknál megismerkedtünk.ábra. .Magyar szigonyok.Hermán O. A magyar halászat.I J

194 SRÉGÉSZETI HALASZSZERSZÁMOK.S ha az összehasonlítást azokra alapítjuk, a melyeket a 72. ábrábanbemutattunk, úgy kivált a 72. ábra 3. az, a melynek a mi szigonyainkközül az alsó Vág folyó galócza-szigonya (76. ábra) megfelel,alighanem az utolsó darab, mely a mai napokra átjutott.Ezeket elhagyva, oly sorozathozjutunk, mely kiválóan figyelemreméltó.A mai s a közelmúltból ered szigonyok legtöbbje köpüs s erészével rájár a rúdra vagy nyélre, a melyhez a köpüben lév lyukonát egy megfelel szöggel odaszegezhet.Ugyanezt találjuk a régibb vaskor fejlettebb szigonyain is.De már a kun-szent-mártoni dárdaszigonyon is^ m^ ^ ^^^ tapasztalhattuk, hogy van a megersítésnek egyIII"^^^ módja, az úgynevezett makkrajáró vagy mak-I kos, mely abban áll, hogy a szerszám nem végzdika. m Mköpübe, mely a rúd végét magába fogadhatja, ha-^H^B^^ nem makk- vagy szögszeren van kinyújtva és de-^B rékszögben meghajtva. Ez a makk vagy szög bevan illesztve a rúdba s az egészet^êgy vagy két vas-^H karika szorítja reá.A megersítésnek e módja Keszthely szigonyaináldívik s annál kirívóbb, mennél jobban tudjuk, hogypéld. a Kenessei, tehát szintén balatonmelléki szigonyok ismét köpüsök.Ezt a sajátságos megersítési módot, mely-— mint a nádvágóknállátni fogjuk — messze vág a bronszkorba, elénk állítja a 77. ábra,mind keszthelyi szigony (az ötágú karikákkal, tehát teljesen fölszerelve).Itt a két hármaságú szigony ismét hatalmas vas, de hegyes —tehát nem körömszer szakákkal — s ezáltal a központi kétágúszigonyok tipuszától lényegesen eltér. Itt megjegyzend, hogy azó-vend tipusz, a melyet Berlin városa múzeuma a Brandenburgterületén talált régibb halászszerszámainak tulajdonítani hajlandó,csupán a szigony makkos megersítésére támasztható s erre is csakrészben, mert a makkos szigonyok mellett ott állanak a köpüsök is;ámde az ángolnaszigony kivételével,mely berendezésére nézve mindenesetretipusz, de köpüs, a makkra járó szigonyok nem tipikusoksem az ágak mennyiségére, sem semmiképen.

SZIGONYOK. 195De nem tekintve a nádvágókat — a melyekkel majd alább foglalkozunk— arra a megersítésre, mely Keszthelyen dívik, érdekesvilágot vet az a két ágú szigony, a melyet Tihany halászai a Balatoniíábra. Makkos szigonyok.fenekérl kerítettek el s a melv — nézetem szerint — kortársaannak a sajátságos hajlítású harcsahorognak, melyet az ^8. ábránmegismertünk.Ez a szigony (78. ábrai melynek régi voltáról — az alakon kívül —az a tetemes kérgesedés is tanúskodik, mely borítja, a megersítéstekintetében makkos. Szakái ellentétes iránybans a lapban értve, kifelé állanak : megersítése tehát, melymindenesetre fontos, Keszthely mai szigonyaival egybevág.Láttuk, hogy Keszthelynek bizonyos hálókövei világotvetettek azokra, a melyek Aquincum romjaiból kerültek,most ismét egy sajátsággal foglalkoztunk, mely Keszthelyendívik s merben elüt a közkelet alakoktól. Itt, természetesen,be kell érnünk az eiJ:vszenj reámutatással, mert a mesflevösszehasonlító anyag nem elégséges arra, hogy bár csak a föltevésekterére is léphetnénk.»?•

196 SRÉGÉSZETI HALASZSZERSZAMOK.5. A NADVAGOK.A nádvágó szerszám már a dolog természeténél fogva is mindigszerves tartozéka volt a halászatnak saz ma is.A vejsze, a varsa készítéséhez, a verésekhez a nádvágóval szerzi79. ábra. Nádvágók. — iNádvágó, bronsz, a svájczi czölöpépitraényekbl; 2. Gyalázka, bronsz, ugyanonnan5. Kaszúr, Ó-Egyiptom (René Ménard) ; 4. Nyesellö ugyanonnan.a halász a kell anyagot, s evvel a szerszámmal készíti és tisztogatjanádas, sasos és kakás tóságokban a halas helyekhez vezet csapásokat,vagyis azokat az utakat, a melyeken vízi járómvével ki- és bejár.Tisztán az skori és mai gyakorlat szerint ezek a szerszámok bajosantárgyalhatók, mert egyfell untalan belejátszanak az ókoriak, a

NADVAGOK. 197magyarság szerszámát tekintve pedig, belejátszanak a középázsiaialakok. Ez az oka, hogy a nádvágó szerszámok tárgyalásánál nemkíWethetjük az eddigi rendszert, hanem az skori, ókori és néprajzialakokat állítjuk szembe a magyarság él szerszámaival.Tudnunk kell mindenekeltt, hogy egészben sarlószer szerszámokkalvan dolgunk s hogy már sidkben is két faj volt meg u. m.üo. ábra. —i. NáJvágó, arany, a Szilágy-Somlyói nyaklánczról ; 2. és 4. Nádvágók, bronsz. Nemz. Múzeum5. A nádvágó makkja oldalról.\egy gyengébb sarló, a takarmány és gabnanemüek vágására és egyersebb faj — a pengére és kül()n(")sen a megersítés módjára értve —mely a keményvágású nádra szolgált.Nekünk csak az utóbbival van dolgunk.Az ábrák meghatározása, a mint az oda van írva, csupa él magyarhalász mesterszó és foglalatja a nádvágó szerszámok összességének,természetesen, amennyiben halászatiak; mert pld. a tolókaszát kihagytuk,mivel az avval val() nádvágás a gazdaság más ágazatáratartozik.A mire figyelmünket különösen irányozzuk, az — az alakonkívül — különösen a megersítés módja, a melynél legott szemünkbetnik, hogy a köps mód hiányzik, Ó-Egyiptom kaszúrján pediga karikával való leszorítás, a melylyel már a dárdaszigonynál megismerkedtünk,világosan kivehet (79. ábra 3.).De haladjunk egyelre még tovább.A következ sorozat ismét nádvágókkal ismertet meg. A 80, ábra iismét világosan mutatja a karikával való leszorítást, holott a 2. és 4.

igHSRÉGÉSZETI HALASZSZERSZAMOK.világot vet e megersítés részletére, t. i. a makkra (3. A). Ezenkívültapasztaljuk azt is, hogy egészben véve az az elrevágó késforma,melyet már a 79. ábrán i. figyelhettünk meg, itt is tartjamagát.Már magában a makk felköltheti érdekldésünket s önkénytelenülis eszünkbe juttatja aKeszthelyrl ismertetett szigonyokszögét, karikáját,úgy a kún-szentmártoni dárdaszigonytis.Az eddig bemutatott nádvágószerszámok az s- ésókorhoz tartoztak s mieltta magyarokkal való szembeállításratérnénk, vessünkegy pillantást a középázsiaiakrais.Már a futópillantás ismeggyz arról, hogy nagybanés egészben véve Sziámnádvágói isaz si csapásonhaladnak ; itt is látjuk azelrevágó kés alakot 8 1ábra i . a kaszaszer hajlástu. o. 2. végre a sarlóalakotHí. ábra. Ázsiai (Sziám) nádvágók. — i. Nádvágó; 2. Gyalázka3. Nyesell ;mind vas.u. o. 3. aszó közértelmében.A megersítés itt már köpüs;shogy ilyen, az nagyontermészetes, mert a vasszívósanyaga ezt kibírja, holotta bronsz sem a szögszer kinyujtást, sem a köpüre való alakotnem birta ki: az elbbit azért nem, mert igen könnyen letört, az.utóbbit azért nem, mert a köp öntése nehéz s ha elég ers, sokanyagot emésztett volna, mi abban a korban, a melyben ezek a szerszámokkészültek, igen nyomós ok volt arra, hogy az embert takarékosabbs mégis szilárd módok kieszelésére sarkalja ;e mód a makk volt.

NADVAGOK. 199Mindezeket tudva, a magyar nádvágók rendkívül érdekes színbentnnek fölelttünk, akár az s-, akár az ókorral, akár végre az ázsiaialakokkal vetjük össze ketíme elttünk állanak — az egy kas^úr kivételével, melyrl e szakaszmás helyén szólunk — a magyar halászság nádvágó szerszámai,hogy alak és megersítési mód szerint e könyv lapjain találkozzanakskori és messze tájakról származó rokonaikkal.MIX82. ábra. i. Magyar nyesell. — 2. Karikára járó uádvágó. Tápé; 3. Ugyanaz szétszedve.Tápé nádvágója (82. ábra 2.) bevilágít az skorba s egyszersmindÁzsia belsejébe is, mert világosan megmagyarázza, mit jelent a bronsznádvágók makkja és határozott alakrokonságot vall a Sziamból kerültnádvágóval (81. ábra 1.), melyet a Nemzeti Múzeum riz.Ha a karikát leüt-E nádvágón Pa penge, K a karika. No. nyél.jük, szétbomlik az egész szerkezet (3.) s azt látjuk, hogy — oldalrólnézve — a penge alja P, makkba M végzdik, mely a nyélbe illeszthet;van egy ék (F), mely a nyélnek megfelezett részét kiegészíti s apengét két fél közé fogja; a többit a karika végzi. A pengén észrevesszükazokat a sajátszer czifrázatokat, a melyek már Tápé szigonyánis feltünedeztek.

200 STÖRTÉNETI HaLASZSZERSZAMOK.Ebbl kiindulva, megértjük, hogyan volt megersítve a bronszkorlnádvágó (79. ábra i. ; 82. ábra i. 2. 3.) meg azt, hogyan volt az egyiptomikaszúr s az arany nádvágó is, a mely a már több ízben felemlítettarany nyaklánczon ékeskedik.St így lehetett megersítve az egyiptomi nyesell is (79. ábra 4.),holott a bronszkori gyalázka (79. ábra 2.)a köpüs módhoz való átmenetetjelezi, melyet teljes kifejldésben a sziámi szerszámokon s Magyar-Velenczenyeselljén (82. ábra 1.) ismerünk meg.83. ábra. Magyar gyalázka. 84. ábra A nádvágó egyszer megersitése.A magyar gyalázka (83. ábra) még hátrább vág, mert bizonyos k-baltákra nézve csak ilyen ékre járó megersítési módot képzelhetünk.De van a makkos megersítési módnak egyszerbb változata is,az, a melynél a nádvágó pengéje nem esik két fél közé, hanem egyszerena nyél külsjéhez van illesztve s azután karikával leszorítvaa mint ezt a 84. ábra a. h. világosan magyarázza.Bizonyos, hogy a svájczi czölöpépítményekbl való nádvágó{79. ábra i.) így volt a nyélhez ersítve. Ez a változat Tápén, Algynés Szentesen akad vegyesen avval, a melyet a 82. ábra alapján részletesentárgyaltunk.E sorozatot méltóképen rekesztheti be az a múlt századból ered,

A LADIK.20 Ialakja és dísze szerint valódi magyar nádvágó, mely Tápén a legöregebbhalász szerény hajlékának padlásáról, százados lom közülkerült el. (84. ábra c.)6. A LADIK,Az srégészetben dívó közf()lfogás szerint a legrégibb vízijárómaz egy fatörzsbl tzzel vájt, külseje szerint pedig kbaltával kiformáltladik, magyarán mondva « lélekveszt »* volt. E fölfogást támogatjákazok a lélekveszt-roncsok, a melyek a svájczi tavak czölöp-építményeibl,más helyeken régi, ma már kiszáradt halashelyek tzegrétegeibölkerültek napvilágra.Már az általános störténelmi részben futólag érintve volt, hogya kkorhoz számított, tengermelléken álló konyhahulladék rétegekbenoly halaknak maradványai is akadnak, a mely halak csak a síktengeren kaphatók, tehát parti halászattal ki nem teremthetk : sígyföl kell tenni, hogy az stelepek lakói már oly járóm vekkel bírhattak,a melyeken a síktengerre kiszállhattak.Ezeknek alakjáról, szerkezetérl eddig tudomásunk nincsen sazon az alapon, a melyet azok a bizonyos halak nyújtanak, csaklétezésükföltevése jogosult.Ámde, ha a magyar népies halászat járómveif sorozatba állítjuk,kezdetlegesség tekintetében nem a lélekveszt, hanem a nádtutajköveteli magának az elsbbséget. És ha a dolog természetétveszszük, nagyon csábít az a föltevés, hogy az els vízijárómveknem kivájt ladikok, hanem tutajok voltak : mert hiszen sokkal egyszerbbsorozat a fa úszó voltát észrevenni, több fát gúzszsal öszszekötni,mint a tzzel való vájás, vagy akár az odvas fának döntése,mind két végén való befeneklése.A mit pedig a kezdetlegesség dolgában az Ecsedi láp északirészének csíkász embere — Porcsalma körül — még amai napon ismivel, az valóban teljesen skori.Nem veszdik fasudarak összekötésével, nagy törzsek kivájásával,az odvasoknak döntésével és befeneklésével. hanem leghségesebbszerszámával, a kaszúrral, hirtelenjében lekanyarít annyi nádat,* Nem régi szó ; halász ember nem cl vele s alkalmasint a német «Seelentránker» révénszakadt reánk.

202 SRÉGÉSZETI HALASZSZERSZAMOK.hogy három j()kora kéve teljék belle, ezeket a mocsárfzböl csavartgúzszsal megköti, két dorong közé fogja, csúcsos végüket gúzszsalösszefoglalja skészen van az ö vízijárómve, melynek tisztes formájáta 8:;.ábra mutatja.8;. ábra. Nád-tutaj.Mire ez a jószág készen van, a csikasztolórudat ragad a kezébe, bedönti a nádtutajta vízbe, reá áll a vastag végére s vigantologatja a csikkasok és lápkutak tájára.A mint láthatjuk, már ennek a kezdetlegesjárómnek is megvan az orra és a fara —éles és tompa vége — és természetes, hogya tologatásnál ennek is az orra jár ell.De még ennél is van kezdetlegesebbjáróm az erdélyi részek egyik zugában,már az u. n. Mezségen fekv Apahida nádasés részben ingólápos taván, a hol egyszerenaz ingólápnak egy leszelt darabjaszolgál a vejszés kárászhalász járómve gyanánt.Ezek után áttérhetünk a lélekvesztk legfbb magyar alakjaira, amelyek kétfélék.Az egyik törzsalak a Balaton «bf)dönhajója)), mely mindig tzzelis van vájva; a másik a folyókon dívó «csónyik».S6. ábra. Balatoni bödönhajó.A Balaton bödönhajója kétféle s mind a két alakja tölgyfából való ;keresztmetszete szerint vastag körtealakú, orra hegyes, magasra felálló.Az egyszerbb az, a melyet a 86. ábra tüntet föl. Ez magyaránmondva suta, mert a fara elkerekített; hossza 3m. — egy, legíölebbkét embernek való ; a balatoni kishalász szerszámja, melynek egyetlen

A LADIK. 205példányát csak Siófokon láttam. Repedez orrát ekkoron már pléhvédte, illetleg pléh akadályozta a víz benyomulását. Van els éshátulsó tatja és húzószöge.A második alak a bödönhajó kiálló orral és vágó farral, melysok esetben szintén felkunkorodik s ekkor ez a nevezetes járóm nagyonemlékeztet a tengermellék régi « ment hajóira »,a melyek almaszelethez hasonlítottak, hogy soha föl ne borulhassanak 187. ábra 1.Ez 4 méteren túljár, négy halászt szerszámostól elbír s mélyjárása , szövetkezve a halászok ügyességével . melyvalóban bámulatos,csendes vagy csak lengedez vízen meg(')vja a fölborulástól.87. ábra. Felvasalt büdönha;ó.Igen ám; de az ú. n. nagy szerszám, t. i. az öreghálóval való halászat,kivált kissé habos vízen, egy bödön nel nem végezhet, mertlegalább is nyolcz ember kell hozzá, ki egy bödönbe nem fér elazonkívül tér iskell az öregháló elhelyezésére, fágyására.Ezen úgy segítenek a bödönösök, hogy két hajót kötnek össze sehhez képest van a hajó felvasalva, amint kcnetkezik, természetesen azorrán kezdve : / a tatyvas, mely a bödön orrát az elrepedéstl óvjak, k az els és második kötésvas, a melynél fogva két bödön összeköthet;s:^ a húzószeg, a melybe az evedzt beakasztják, rendszerint három; /? a habvet, egy rámás alkotmány, mely a habot visszaveti, mertmegjegyzend, hogy a bödön hasas volta mellett, habvet nélkül avíz igen könnyen benyomulhatna.Ez a « magyar tenger* si vízijárómve, mely manapság már letn

204 OSRFGESZETI H ALASZSZERSZAMOK.félben van, hoi^y helyébe a laposfenek hajó állhasson, a melylyel agyakorlatról szóló részben majd megismerkedhetünk.A folyókon dívó lélekvesztk, keresztmetszet szerint nyílt félkörüeks vagy lapos far mellett csúcsos orrúak, vagy olyanok, hogyfaruk, orruk egyformán éles.A lapos farú lélekvesztk kóz()tt kiváló figyelmet érdemel a Körös-Tárcsánés a Berettyón is dívó, melyet a 88. ábra állít elénk,mely megüti az 5m.-t is s négy embernek való. Orrát és farát tat ersítis van rendesen négy kilincse (F), mely arra való, hogy keczézésalkalmával valamennyi evedz a cziklend (cziklony) csikló vagy kallószíjbaakasztható legyen, a mint azt az ábrán a fartól számított elskilincsen láthatjuk is.3. ábra. Szegedi «csónyik»A c)H. ábra a szegedi lélekvesztt ábrázolja, melynek közszájonforgó neve «csónyik)). Ez elre-hátra egyformán szolgál s kilincs helyetthúzó vánkussal, kolomppal, vagy kallantyúval van ellátva, hogyaz evedz gúzsba vethet legyen.A midn ide teszszük, hogy a régi balatoni bödön vajasával —akárcsak az skorban — a tz is közremködött, érdekességénél

A CSIKASZ SZERSZÁMJA.20Cfogva ide igtatjuk még azt az arany lélekvesztt, kissé bús arczú halászávalegyütt, mely azon a szilágy-somlyói aranylánczon ékeskedik s90. ábra. Arany lélekveszt a szilágysomlyói arauylánczról.a melynek bizonyos rokonságát a Körös és Berettyó mai lapostarúlélekvesztjével tagadni alig lehet.7. A CSIKASZ SZERSZÁMJA.E könyv második része magában foglalja a halászatiképek sorozatátis. Nagyon természetes, hogy ott a csikasz teljes joggal helyetkért magának, s azt meg is kapta.Ott azonban a csikaszt egész valója szerint méltatjuk, holott ez aszakasz annak szerszámját kéri el, hogy az skorral egybevethessetehát lássuk.A csikasz a szó való értelmében «ezer veszedelem*) között zifurfangos mesterségét. Ingó lápokon halad tova, melyek alatt « feneketlen))a mélység; a hol nincsen ingó-láp, ott feneketlen sarak, gödr()kállanak útjába, a melyek az idjáráshoz képest folyton változnak.Ez és számtalan más veszedelem úgy hozza magával, hogy a csikaszminden egyes lépése ki van számítva. A vakbogár csápjával tapogatvahalad tova, a csikasz csápja a lápibot, a melylyelmajd mindjárt megismerkedünk.De vannak kiválóan alkalmatos helyek, a vészek, a hol a esikmindig ellehet, a hol tehát mindig érdemes csikászni s a hova természetesengyakran kell eljárni. Ilyen helyeken a csikasz kikészíti útját,hogy bátran járhasson ; ez az út a lábó s lényege szerint czölöp-építmény.Ers karvastagságú husángokból karót csinál , a vész irányábankét sorban leveri s a közét gizgazzal, náddal, gyeppel, zsombék-

2o6SRÉGÉSZETI HALASZSZERSZAMOK.kai tölti ki úgy, hogy egy keskeny Járó — igazi « macskajáró » — keletkezik;ez a lábó.Úgy a mint a lábó mellett csíkos víz jelentkezik, vagy a lábótvizén át kell folytatni, kihagyogatja a kashelyet, vagyis olyan keresztbefutórést készít a lábon, hogy a csikkas taraját beleszoríthassa s az« átszálló)) csikót a kasba keríthesse.Ezeket az átszálló pontokat tisztogatja.Az ingólápon lápkutat vág, hogy a csikót oda szoktassa s a berakottkasba keríthesse.A csikasz ember fszerszámja, melyre roppantul rátartós, mert ersfegyvert islát benne, a kaszúr (91. ábra), a melyet már a nádvágók sorábanemlítettünk is.Ez a kaszúr egyeneságban származéka a « kasza orrnak )> , ezen asoron ((vérrokona))a «kaczornak)), mely amagyar szlsgazda kezén van, édes testvérepedig a Fert melléki"koczérnak)),mely otthalász kezén dívik.Hogy mindezeknek szülanyja akasza,* az bizonyos s onnan van, hogy amagyarság a kasza anyagát legels sorbateszi, mikor vágószerszámhoz való kell,nemcsak, hanem mikor egyáltalában valami((finum)) szerszámra van szüksége.Nagy is annak a becsülete, a ki a kaszátmeg tudja válogatni. Ott látjuk keta vasárus boltban féltérdre bocsátkozva, elttük egy k, mellettökegy rakás kasza, melyet azon a kövön egyenként megpengetnek snincs az a ((zongorahangoló)), a ki pontosabban összelesse a húrokhangját, mint az a kaszásember a kaszáét; mikor azután kettbenmegállapodott, ezt egyszerre penegteti meg s azt választja, a melyolyan tisztán szól, mint az « angyalok sarkantyújának a taréja ».Mikor ez mint kasza elkopott, elvásott, a falu kovácsával elvágatjaa fokát, a melybl a (degfinumabb)) horog készül, a pengéblpedig kaszúr lesz oly fölszereléssel, a mint azt 391. ábra mutatja.A kasza különben nem magyar, hanem szláv szó.

A CSIKASZ SZERSZÁMJA. 207Ennek ókorisével megismerkedtünk már Ó-Egyiptom révén a79. 3. ábrában, melynek lekonyult alakja az ó-egyiptomi rajzmesterségkezdetleges voltában rejlik.A kaszúrhoz szegdik a lápibot (92. ábra fíi, mely legtöbbszörkét, néha három ágban végzdik s a csikasz csápját teszi. Természetes,hogy a sima végén tbgja saz ágas véggeltapogat, azért, mert a sima bot átjárnáaz ingó-lápot.Ezután következik a lápmetszö, (92.3ábra Aí egy hatalmas vas,melyet ásómódraarra használ, hogy az ingó-láponkerek lyukakat, a lápkutakat vághassa.Ez a lápmetsz a Bodrogközön lábmetts minthogy ott a csikaszát veszni indult,a lápokról a jeges halászathoz pártoltát, hol rudhajtás a dolga, a mint eztkésbb látnifogjuk.Fogószerszámja a csikkas (93.ábra), melynek van taraja (7^), füle (F),tömlöcze (Ml, és fara (S). Ezt úgy mondják,a hogyan kiírni nem illik. Belsejébenvan az a szk nyilas, a vörcsök, amelylyel már a 4^. ábrán V alatt foglalkoztunk.Ez a csikkasfzfavesszblvaló kitn fonadék, alapjában varsa smegfelel a magyar t(')rténelmi szerszámnak,a latin szó értelmében az «ansa))-92. ábra.A csikisz szerszámja.A. lápmetszö. -B- lápibot.nak is.Lássuk már most a csikasz szállító és mér szerszámját, mely egészenaz emberségébl telik s mindenesetre seredeti. Udvaránaklegjobb helyén gondosan neveli a kurtanyakú u. n. kabaktököt, megérleli,kitisztítja, kasornyába fogja, melyet válogatott fzvesszblcsavar, hogy kényelmesen hordozhassa, a mint ezt a 94. ábrán láthatjuk;itt A a csiktök kantárja, R a talpa. Mikor kevés a esik,evvel a csiktökkel járja föl a kasokat, ebbe dönti a csikkas farán áta prédát. Igen kitn szerszám ez azért, mert a víz kinem locscsanhat

io8SRÉGÉSZETI HALASZSZERSZAMOK.belle. Mikor áldás van, akkor öblösebb szerszámhoz folyamodik ; s ez acsikpLittony, hol « fertályvékás » , hol meg « félvékás ». Ennek a kitn,Frendesen igen tiszta gyékényfonatnak pogánykori hamv-veder azalakja; fedele lapos-csúcsos, van négy « karja*), a melynél fogva acsikaszhátára veheti, a mint ezt a 95. kép világosan megmagyarázza.Kiegészít része a csikszr (96. ábra), a melylyel a csikót merítgetiks a mely egy régi, majdnem «czinkotai itcze») tartalom mellettaz eladáskor isszerepel.96. ábra. Csikszr.95. ábra. Csikputtonv.97. ábra. Vcter.És minthogy a esik, kevés helyen bár, de ma is vármegyére sz(')lókereskedés tárgya, természetes, hogy azt föl is kell gyjteni.

APRÓ SZERSZÁM.Ennek két módja van, mind a kett siség tekintetében2O9vetélkedikegymással. Az egyik acsikgödör, egy 2 m. hosszú, félannyi szélesés mély gödör, melyet Tyúkod és Porcsalma körül a csikasz emberudvarán kiás, vízzel lát el és csikkal tölt meg, honnan vásár idejénhordóba meríti, hogy szekerén szállíthassa; a másik a véter,egy öblösfedeles fzvessz-kas 196. ábra), a melyet a régibb szótárírók hálónakis elmagyaráztak — a melyet a csikasz a láp alkalmatos helyén avízbe sülyeszt, hogy felgyú'jthesse benne zsákmányát.Ha képzeletünk elé varázsoljuk az egész képet, úgy egy háromnádkévébl alkotott vízijárómvet látunk, megrakva a most letárgyalt,valóban si egyszerség szerszámokkal s rámondhatjuk, hogy skoria zamatja.Az, hogy merre éltek és merre élnek enneka melyre mai ismereteink nem adnak feleletet.8. APRÓ SZERSZÁM.rokonai, oly kérdés,Vessünk bár csak egy futó pillantást is az apró szerszámok sorozatára,azok minden bizonynyal felköltik érdekldésünket, már csakazért is, mert valódi si együgységgel tekintenek felénk. Felötlik akérdés: vájjon mik lehetnek?A kik némi jártassággal birnak az srégészetben, vagy bárcsakfigyelemmel szemlélték az illet gyjteményeket, azokra a halász aprószerszáma skori benyomással van.E könyv során majd tüzetesen is foglalkozunk még az egyikkel,a másikkal ;de e szakasz hatása érdekében bemutatjuk tömör sorbanis (98. ábra), aminthogy ezt meg is érdemlik.Legeli jár a laptáros tisztes biczkéje vagy szolgapálczája ( i ) hegyesremegvasalva, a melyre a legnehezebb munka végezje támaszkodiks mely arra is való, hogy ha a hálóvetés akadva jár, a földbeütve veszteg tartsa a háló laptáros apacscsát.Utána következik (2) a cserepcsik, vagy csiriptet, mely arra való,hogy a fenékhorog 60— i 20 horgát befogadja, hogy a fenekes könynyenvihesse, hozhassa.Ezután helyet kér magának ''3)(ha vasból volna) beillenék asztalos-vésnek is:nyomban találkozunk.az igazi halász kavaró-kanala, melyevvel a kanállal majdHermán O. A magyar halászat. I4

2 lO SRÉGÉSZETI HALASZSZERSZAMOK.Sorra kerül (5) az orsó és (6) a viszáló vagy siritt (sodorító), amelylyel a vén körösi halász maga fonja meg a halászfonalat, magasodorja a horogpallót, isiéget s minden vastagabb zsineget.Végre számot tart kiváló figyelmünkre (4) a csongrádi és (7 és 8)az algyi buttyogató, futtyogató, kuttyogató ; az elsnek fából valóa szára [S), szaruból való a talpa [t) ;az utóbbi, mely oldalt (7) ésélben (8) van föltüntetve, egészen fából való.8. ábra. Apró szerszámok.Ezek a kutytyogatók szerfölött tanulságos szerszámok, a melyekrla krwetkez pont alatt lesz szó.Ámde lássunk elbb még más apróságot is, mely helyet kér s aztmeg is érdemli, mert valóban si soron maradhatott reánk.Körös-Tarcsa halzsírszed kanalai azok, a melyeket e hely halászónépe si soron a hasított hal belébl kifzött halzsir leszedésére használ.A kanál maga egy kagylófél, a nyele pedig egy behasított fácska

APRÓ SZERSZÁM.21 I(loi, ábra), de a melyet a rangosabb halász czifrább nyélre, néhalyukasztással is készít (99. 100. ábra).99. ábra.99— lOi. ábra. Halzsirszed kanalak.Ezek a kanalak önkéntelenül is eszünkbe juttatják azokat a lyukasztottkagylófeleket, a melyek az skori telepeken nem ritkák éssok mindenféle magyarázatra adtak okot. Tudományosmeghatározás szerint a kagyló azAnodonta cvgnea, tehát hattyú-kagyló, s hakérdjük, hogy e kanalak eltagadhatatlan rokonaihol találhatók még, — Amerikára kell vetnünkszemünket, hol a szárnyas kagylóból készült,ékes ó-amerikai kanalak csak az iméntkerültek napfényre Ohio állam stelepein. amint ezt a híres Smithsonian-Institution i8

2 12 NÉPRAJZI HALASZSZERSZAMOK.gére akasztjuk a legöregebb szentes- bökényi halász bográcsát (102.ábra B), teljes fölszerelésével együtt, a mint a grádicsos szolgafára[S^] van akasztva s a mint az a kavaró kanál (K) a bográcsfülímnyugszik, hogy a felcsapó láng kárt ne tehessen benne.9. NÉPRAJZI SZERSZÁM.Valahányszor csak elmémben forgattam ezt a czímel— végtelen vágy szállotta meg lelkemet.történt!— sokszorVágytam és vágyódom oda, a hol a Kuma vize csörtetve halad,hogy végre is a nyári nap hevétl izzó homoksivatagba veszszen,mieltt még elérhette volna édes anyja kebeléi, a tengert; vágyódomoda, a hol a Wolga folyó hosszú pályafutás után széles ágakra szakadvaegyesül a tenger hullámával ;vágyódom, mert érzem, hogy ottsok halászszerszám lappang, mely rokon a miénkkel s a mely bevilágítanamég a távol keletre is; mert hiszen láttuk, hogy a Tiszamelléknádvágója Sziamban találja formájának rokonát.Ám az a vágy csak — vágy. Meg kell alkudni az élet rideg követelésével,be kell érni avval, a mi van.Már mondottam, hogy néprajzihogy csak a föltünt, a csodálatost, a « ritkaságot")gyjteményeinknek nagy baja az,hajhászszák, melypedig legtöbbször egyéni ügyesség kifolyása, s ott, a honnan származik,nem közkézen forgó népies. Van abban is tanulság ; de ez legtöbbszöripari természet ; az a tanulság ellenben, a melyre e könyv öszszehasonlítórésze törekszik, abból nem telik ki.NíLssoN, a svéd kkorszakbeli tárgyak alapos ismertetje, fájdalmasanjegyzi meg, hogy sok dolgot meg sem lehet határozni, mert azösszehasonlításra hivatott él anyag sehol sincsen meg. Ez anyaghiányában nem bírta, többek között, árkolt köveit rendeltetés szerintoly megbizhatóan meghatározni, mint meghatározhattuk mi pld.a Szolnokról valószepik, vagy a Szentes-Bökény nagy böncsköverévén — éppen Nilsson köveit is.A közkézen forgó, sokszor egészen jelentéktelentárgyakból bontakozikki legtöbbször a legnagyobb tanulság, a mint ezt e szakaszsorán oly sokszor tapasztaltuk is.Semmi kétség, hogy a Fert elmés szerkezet kürtje (vejszéje)

A ROKOLYAHALO. 21rokon a japáni Yeri-vel ; nemlehet elvitatni, hogy a bronszkori hálóés horogkövek, a maiakkal egybevetve, rendeltetésük szerint meglehetsbiztossággal meghatározhatók ;hogy a magyar nádvágó makkosmegersítése mesSze bevilágit a multakba stb.És semmi kétség,hogy a halászszerszám igazán népies részének beható tanulmányozásarendkívül becses eredményekhez vezethetne.Ám mindezt már érintettük is.Általánosságban például mondhatjuk, hogy a Fehértengerendívó jégalatti halászat hasonlít a miénkhez; ámde a pontos megállapításazt követelné, hogy tudjuk meg a kijegelt csapás alakját, azeresztlék formáját, az ajtólékét nem különben, a sarok és sorlékekirányát, a rúdhajtó és igazgató szerszámok alakját, a háló fölszerelésétpára, k és egyéb tekintetében. Nem tudjuk.így tehát be kell érnünk avval az összehasonlító anyaggal, a melyetinkább a véletlen, mint a rendszeres kutatás vetett fölszinre ;elssorban avval, a melyet a már említett berlini nemzetközi halászatikiállítás nyújtott.Ott akadunk egy képre, mely a Kaspi tenger sziklás partját ábrázolja.A parton két persa halász áll ; az egyik már kidobta vethálóját,a másik még csak készül. A sík vízen több ladikot látunk, a melyrla halászság ugyanolyan hálókat veteget a hullámokba.Ez a persa háló szakasztott mássá az Erdély-Olt melléki rokolyahálónak,mely tudtom szerint a Berettyó-melléken is dívik ; a Tiszánálés Dunánál ellenben tért enged egy bár szintén kerek vethálónak,a mely azonban berendezés szerint lényegesen más.A persa (rokolya) háló( 1 03. ábra), ha tartó kötelénél fogva fölemeljük,úgy esik össze, mint a bezárt eserny; st összecsappan, mert abels inán sorosan álló ólomgolyók (/) gyorsan összesietnek. A belsinán túl kiálló hálórész táskákat alkot, melyek az összecsapott hálóbelsejébe nyílnak (Ti s úgy alkottatnak meg, hogy a háló legszéle azólmos ín táján ers arasznyi távolságban egymástól álló ú. n. ráklábakkal,vagy rökkel, t. i. kétvégre Y-szeren oszló kurta, ers fonalakkalvan lekötve. Természetes, hogy a háló, ügyes p()ndörítéssel úgydobva a vízre, hogy kerekre nyilva ráterül, a sok ólom súlya alattgyorsan sülyed és sülyedve összecsappan s hogy a menekül hal, amelyet a háló beborított, lefelé keresve a kibúvót, menthetetlenül va-

2 14 NÉPRAJZI HALASZSZERSZAMOK.lamely táskába üti a fejét, a hol azután nyaklik. A másik vethálórólmás helyen lesz szó.A pöndörítés sok ügyességet kivan. A halász legelbb is balkezecsuklójára hurkolja a rendesen lószrbl valótartókötetet, mely for-103. ábra. Rokolya háló.góval is föl van szerelve, azután balvállára veti a hálót, mint valamiköpönyeget; az ólmos inat egy helyen fogaival ragadja meg, sokkalalább ismét jobb kezével is s ekkor a hálót ügyesen röpítve, sarkonfordul s a szétnyiló hálót a víz felé löki. Akadnak oly ügyes halászokis,a kik a hálót jobb kezükkel sr ránczokba szedik s anélkül, hogyvállukra vennék, fél fordulással úgy eldobják, hogy egészen szétterül;

A KUTTYCGATOK. 21st olyat is láttam, a kinek magasabb álláspont sem kellett, hanemsík helyen teljes biztonsággal dobta elrokolyáját.Alig kétséges, hogy az amphiblesztron háló ilyen lehetett.A második, néprajzi tekintetben szerfölött érdekes halászszerszáma harcsa fogására való s azonos volta egészen világos—•él aWolga-melléken, nálunk a Tisza-Duna magyar halászsága kezén.Ennek a szerszámnak hangfest a neve,: így: kuttyogató, buttyogató,puttyogató, futtyogató, arról a hangról, a melyet a halász vele ki tudcsalni s a mely a békák bizonyos hangját, a«kuty-kuty», vagy «unk))hangot utánozza.A szerszámnak van fogórésze, késszer része és talpa ; a Wolgamellékit a magyarral egybevetve a 104.ábra mutatja, itt 1. a Szeged-A Így n,2. a Csongrádon dívó magyar forma;3. ellenben a Wolgáról való.A magyar kuttyogatók telitalpuak,holott a Wolga mentiürestalpú, a mitlényeges eltérésnek lehetne venni, hanem volnának magyar földön azok azátmenetek, a melyek a két formát öszszekötik.De ezek az átmenetek megvannak.A komáromi halász már egykis bádogpohárral kuttyogat ;a Duna-104. ábra. Kuttyogatók.Dráva foki halász kuttyogatója pedig határozottan ürestalpú, rendeskuttyogató, a mint ezt a \Oy ábra (Ki mutatja.Am lássuk az eljárást, mely egyike a legérdekesebbeknek, mertritka finom élettani alapokra van fektetve.A mikor a nyári eszések a folyókat megdagasztják, csöndes éjszakánkiszáll a halász lélekvesztjén a folyóra, oly helyre, a hol a harcsaszeret megfeküdni ; elveszi ketts horgát (10^, /?), melyen derék ólomsúlyokvannak s megbékázza, azaz eleven kecskebékát — Ranaesculenta — tz reája s lebocsátja a mélységbe; azután elveszi akuttyogatót s a talpával sajátságosan belevág a vízbe, mire egy locscsanásés egy «kutty») -szer hang hallható; hogy egészen szabatoshasonlattal éljünk, úgy hangzik az, mint a jólill dugó kihúzásakor keletkez«kutty».

2l6NÉPRAJZI HALASZSZERSZAMOK.Az egész pedig festi a békaugrás locscsanását és a béka hangját.Mind a két hang oda csalja a harcsát, mely rendesen a felszín felétart, ott beléütödik a horog inába, melyet a béka ide-oda rángat.lO). ábra. A' kuttyogató a Dráva vidékérl. io6. ábra. Vizára való úszó horog.A harcsa bekapja a békát s természetesen rajtaveszt. Ez a kutytyogatás.És végre a Wolga-melléki halászszerszám közt akadt egy csodálatoshorog is, mely a nagy tokhalak fogására való s a mi Dunán-M107. ábra. A potyka képe magyar halász-bárk.ákon.kon, a Marsilius idejében vizákban oly gazdag, ma már elnéptelenedettszke Dunánkon találja szakasztott mássát.Egy közel arasznyi, hatalmas, téles horog ez, melynek patonyjatisztességes kötél, ina vagy horogdereka nem kevésbbé az; a horogra

A VIZAHOROG, 217rá van ersítve a nyárfa vagy vörösfz úszó s egy horog ina 120— 200olyan horgot visel, a mint a106. ábra ábrázol.Evvel a hosszú szerszámmal — több sorban is átfogják a vizet aWolga és a Duna táján egyiránt; elsülyesztik s természetes, hogy ahorog ekkor úszik s a víz sodrában libeg. A horgon semmi csali nincsen,de nem iskell, mert az úszófa elégséges arra, hogy a vonuló vizátvagy tokot figyelmessé tegye.Ez ennivalót sejt az úszófában, bekapja,kiköpi; megharagszik, hogy csalódott, vagdos a farkával s beleüti valamelyhorogba s rajtavesztett.Legtöbbször a farkuknál fogva vesztenekrajta e halóriások és bámulatos, hogy, ha a horog csak a bre aláhatolt is, az a hatalmas erej shal veszteg marad, nem szakad ki —mintha abban az skorban, a melybl reánk örökldött, minden lénysokkal érzékenyebb lettvolna, mint a min a mai.Evvel végére értünk a magyar népies halászszerszám si elemeinek,s ha e tárgyalással nem nyertünk többet, mint azt, hogy a halászat,mint sfoglalkozás felé ezentúl nagyobb figyelem fog fordulnieleget értünk el — töretlen utakon is.Rekeszsze be e könyv els részét a magyar fhalnak, a pontynak,si felfogású képe (107. ábra) a mint azt a rangos halász állóbárkájánakpofadeszkáján láthatjuk (p)és a mint azt, kaszapengébl készültbicskájával, a komáromi vándorhalász szegény laptárosa a farhám matakjáraékesen kivéste (M).A néprajzi halászszerszám ismertetésével, mely keleti vonatkozásainaksorán a magyarságnak történeti szerszáma is, be van végezvea könyv els, vagyis történeti része.A második részben, mely a magyar halászszerszám járásával, vagyisa halászattal, a mint ez ma él,azontúl pedig még a halászat életképeivelis foglalkozik, még akadni fogunk történeti elemekre, a melyekbenazonban a helyiszokás színe az uralkodó — így Rév-Komároniés Tihany önálló tárgyalásában — s a melyek inkább csak példáulakarnak szolgálni arra, hogyan kellene kutatásainkkal helyrl-helyrehaladni, hogy a történetírás feladatát legalább megközelítsük.A szerszám járás, úgy a mint ma dívik s a mennyiben még valóbannépies, lépten-nyomon bevilágít a magyar halászszerszám si elemeibe;st merem mondani,, hogy sokszorosan világot vet az shalászatraa szó általános értelmében is. Még most is tisztán érzem, hogy

2l8NÉPRAJZI HALÁSZSZERSZÁMOK.a mai szerszámszerkezet és szerszámjárás kiismerésemintha hályogotvett volna le szememrl, mintha ráírta volna az srégészeti tárgyakraegykori rendel tetésöket.A midn e rész anyagával már készen voltam, csak akkor birtamhozzájutni Rau Ch. nagy mvéhez, mely a történeteltti halászatrólszól. E könyvnek elszava igen érdekes és jellemz. A szerz nyombanmegérezte, hogy feladatát csak akkor oldhatja meg — a könyvmegbízásra készült — , ha az él halászatot megismeri s kétfelé isiparkodott támaszkodni : egyfell a fejlett, másfell az ú. n. vad népeknéldívó halászatra, mely az amerikai embernek oly nagyon kinálkozik.Nálunk a valódi népies halászatnak még él része az, a melyaz störténetben, de részben a történeti kor homályában is kalauzulkínálkozott, a melyet egész bizodalommal elfogadtam és követtem is.A mi a most befejezett részben az eredmény színét viseli, annakén egyéni véleménynél többet tulajdonítani nem akarhatok, már azértsem, mert jóltudom, hogy inkább az ösztönnek, mint a szorosan vettszakszerségnek eredménye ; s hogy mégis reá adtam a fejemet, annakegyetlen smint hiszem nyomós oka az, a mit már a könyv keletkezésénektörténetében eladtam, hogy t. i. a népies halászat rohanvahanyatlik, így tehát annak elemeit a történet érdekében — ha nyersenis — biztosítani kell. Egyfell áll a halászatnak általános hanyatlása,másfell a gyári ipar hódító menete ; ott jövedelmesebb foglalkozásratér a halász s eldobja si szerszámát ; emitt eldobja az sit,mert az ipar az újat és tökéletesebbet mindenütt és olcsón kinálja.Ez mind arra való,hogy a múlt és jelen között lev hidat részrlrészrelebontsa.Ez a könyv e részének megokolása s egyszersmind mentsége is.

II.ffrA MAGYAR HALÁSZAT SZERSZAMJARASAESA MAGYAR HALASZELET.

io8. ábra. Régi szigonyos.Balaton.

A MAGYAR HALÁSZAT SZERSZÁMJARASA.Mindaz, a mi e könyv történeti részében, mint a mai^yar. népieshalászatra tartozó, el volt mondva, valamint azok a leírások is, amelyek a magyar halászélet némely képét már abban a részben megismertetikvelünk, elég világosan tanúsítják, hogy a magyar halászat,mint népfoglalkozás, rendkívül fejlett s ezenfelül, történeti és néprajzivonatkozásainál fogva, épen olyan tanulságos, mint érdekes is.A nyugot-európai népek halászatával — a mennyire annak népieselemei egyáltalában ismeretesek — egybevetve, a mag}'ar halászatmindenesetre különálló, törzsökös,a mi azután a szerszámok szerkezetébenés küls alakjában van kifejezve.Hogy ez a magyar törzsökösség a kelet, s illetleg észak-kelet —halászati tekintetben majdnem teljesen ismereden — viszonyaibanmiként tükrözdik, erre nézve csak annyit tudunk, a mennyit a történetirész végén kimutattunk ; de már ez a kevés is — tekintve valóbantörzsökös voltát — mindenesetre arra tanít,hogy az összehasonlítóelemeket, ha valahol, úgy kelet és észak-kelet felé kell keresnünk.Ez nem e könyv, hanem a jöv feladata s minden esetre a tudpmányérdeke is.Rendkívül érdekes jelenség,hogy az él magyar népies halászat,szerszámának bizonyos részei szerint, határozott rokonságot vall azstörténeti, kivált bronszkori halászattal; leginkább pedig e korszaknakmagyar földön talált maradványaival, a melyek sokszorosanszintén különálló törzsököt alkotnak, a mi legott szembeszökik,mihelyt e könyv magyar eredet anyagát más eredetvel egybevetjük,ígypéldául Rau összefoglaló mvének* anyaga, mely Európábólleginkább a Svajczot, Francziaországot,a skandináv területeket öleli* Prehistoric Fishing in Europe and North-America. Washington.

224 ^ MAGYAR HALÁSZAT SZERSZAMJARASA.fel, a magyar anyaggal úgyszólván semmi tipikus rokonságot semmutat — t. i. störténetiekben.Akár Blanchére nagy szótárát veszszük/^ mely Francziaországhalászatát szóval és rajzzal majdnem kimeríti, a benyomás egészenidegenszer, különösen azokban, a miket óseredeteknek kell vennünk,mint pld.a rekeszt halászat szerszámjait.És egészen így vagyunk a némettel is, mihelyt Benecke, Dalmerés VON DEM Borne közös mvét ^Îlyen körülmények között le kelltekintjük.mondanunk arról, hogy e könyvnekaz él gyakorlatra vonatkozó részét, egész terjedelmében összehasonlítóalapon fejtsük ki ;be kell érnünk a magunk anyagával, melymindenesetre érdemes az ismertetésre s talán elérheti azt is, hogy akutatók figyelmét a népies elemek gyjtésére s ebbl meríthet tanulságokrafordítja.Ezentúl tehát tisztán csak az él magyar népies halászat szerszámával,Illetleg a szerszámjárásával kell foglalkoznunk.A SZERSZÁM JÁRÁS BEOSZTÁSA.A magyar halász-szerszámot a maga egyetemességében véve, legottmeggyzdünk, hogy az, elemeinek határozott rokonságánál fogva,csoportokra osztható shogy e csoportokból ismét bizonyos alcsoportokválnak ki.E csoportoknál a szerszám anyaga, berendezése és a vele valóélés módja a dönt. A fcsoportok im ezekI. Rekeszt halászat. II. Kerít halászat. III. Emel halászat.IV. Hajtó halászat. V. Állító halászat. VI. Keres halászat. VII. Vethalászat. VIII. Tapogató halászat. IX. Hurokvet halászat. X. Szigonyoshalászat. XI. Horgászat. XII. Jeges halászat.Az alcsoportok kifejtése az áttekinthetség érdekébl elmarad,már azért is, mert az az egyes csoportok tárgyalása közben tárgyakhozköthet s így kevésbbé száraz is lesz.De lássuk mindenekeltt a halat, a mint ezt a halászember ismeri.i] Nouv. Dict. Gen. des Peches etc. Paris, 1868.2] Handbuch der Fischzucht und Fischerei. Berlin 1886.

22

22() A MAGYAR HALÁSZAT SZERSZÁMJÁRÁSA.gerincze, oldalbercze (borda) ; szálkája ; keserfoga (torokfoga)a ragadozóknak :nyelve és foga.Minthogy mármost a hal hátán álló egy, vagy két úszó, bármilyenlegyen is a szerkezete, általánosan sörény, s az is tény, hogyszerkezet szerint különböz, ezért ide teszszük, hogy Tornán asügért fL'sshl-nak nevezik, még pedig a hátán meredez, szúrós, asárkány tarajára emlékeztet úszója alapján ; mire nagy szükségünkis van, mert így két nagy halcsoport különböztethet meg, t. i. az, amelynek épen csak sörénye van és atüskésen szúrós.*melynek e sörénye féss, vagyisEzeken kívül a halászember jól tudja, hogy a hal nyálkás, tehátkönnyen siklik; hogy csak úgy lehet megragadni, ha ujjunk a kopótyúés hónaljszárny közé esik; hogy a hal szk nyilason is átbúvik, haorra után indul ; de megakad, mihelyt hátrálni akar, mert ekkor mindenúszószárnya, a kopótyúja egyszersmind «viszja>) is, mely mindenbeakadozik.Tudja a halász, hogy a hal egyhelyt — mint mondani szoktuk« sarkon »—• nem fordulhat, hanem mindig bizonyos kört vág; hogylegtöbbje, midn a víz fenekén keresgél, majdnem tótágasban tesziezt; hogy akadályra találva, végig tapogat rajta, átbúvót keresve; hapedig akadályok közé bonyolódik, akkor erszakkal furakodik, hogykimeneküljön; hogy fejjel víz ellenében állva — közszólás szerint« fekve — eltri az emberi kéz simogatását, ha víz mentében»)történik.Tudja, hogy a hal, mikor a víz színe fell a fenék felé menekül,nem függ irányban, hanem résütsen teszi ;így megfordítva, fenékfell a vízszíne felé is.Tudja, hogy a hal bizonyos idben megfekszik,azaz véd helyeketkeresve, veszteg áll ; hogy ismét van járása, a midn barangolvakeresi eledelét.Tudja, hogy leginkább vízellenében áll, mert a folyás hozza eledelét; st, hogy víz ellenében szeret menekülni is ; tudja, hogy azegyes fajok — kivévén a valódi rablóhalak öregeit — kisebb-nagyobbseregben járnak s ezenkívül bizonyos környékhez ragaszkodnak,* Malacopterygii et Acanthopterygii.

A HAL A KÖZHALASZ SZEMEBEN. 227Tudja, hogy folyókban és tavakban bizonyos pontokon, bizonyoshalfajok kiválóan találhatók, holott más pontokon hiába keressükhogy némely halfajok a víz színe táján, mások közepes mélységben,ismét mások a víz fenekén tartózkodnak ; st, hogy olyanok is vannak,amelyek az iszapot túrják;hogy némelyek szeretik a dl partoktáját, mások az iszapos, kavicsos, tkés helyeket, a padmalyokat, fákenyhét és gyökérzetét, az örvényt, sebes folyást, a verfényt.Tudja, hogy a halnak van ivásra való felvonulása és téli gyülekezése.Tudja, hogy a felvonulás az ivás — vívás, vagy fördés — idején,tehát a leghatalmasabb ösztön, t. i. a fajfentartás ösztönének ötletébltörténik, a mikor is messze víztájékok halai faj szerint külön seregekbeverdnek ssekélyebb helyein ;sígy seregesen jelennek meg a vizek alkalmatos, rendesenhogy ez minden esztendben ugyanazon a helyenmajdnem egy bizonyos napra vágó pontossággal történik.A téli gyülekezés rendesen kés szszel történik, a midn a vízáthíil s a mikor is, különösen némely halfajok, töméntelen sokaságbanösszeverdnek, a folyók mélységeiben,örvényeiben napokon át-egy ponton nyüzsögnek, kavarognak ; tavakban oszlopszeren kavarogva,egyszersmind lassan haladnak is.*Tudja a magyar halászember, mivel él a hal ;évszakonként hogyanváltoztatja táplálékát ; ez a táplálék hogyan szerezhet meg ; hogyankapkodik a hal a táplálék után.Tudja végre, hogyan viselkedik a hal vízapadáskor, áradáskor,napszakán, az éj sötétjében; mikor sovány, mikor kövér; melyikkeményélet, melyik pusztul el gyorsan ; melyik pipál s mikor.Mindezeken kívül van száz meg száz küls jele, a melyet a halászatrafelhasznál : vízimadár jövése-menése, az idjárás ; a vizek virágzása,mint szunyogtáncz ; a szitaköt és szöcske megjelenése és kitudja még mi és mi nem.A hal életmódjának rész szerint való ismerete szülte a magyarhalász-szerszám sokaságát és sokféleségét, szerkezetének ezer furfangjáts bátran ki lehet mondani, hogy a szerszám soknem volta• Lásd a «Látott haU czím fejezetet. Körös-Tarcsán, gondolom az 1879. év késszén, a halászok a Körös egyetlen örvényébl s egyetlen nap alatt több mint háromszázmázsa halat fogtak ki ; a jelenség indító oka ismeretlen ; a halászok a viz lehlésének tulajdonítják.

228 A MAGYAR HALÁSZSZERSZÁM JÁRÁSA.mindig biztos mértéke a nép megfigyel tehetségének, szellemeélénkségének.A magyar halászember, ha mással nem, úgy már a haltest úszószerkezeténekpontos megkülönböztetésével érdemli ki az elismerés,szavát. A mit a szobatudákosság nem bírt helyesen elnevezni, avval ahalászember játszva boldogul, mert sohasem lesz htlenné édes anyanyelveszelleméhez.Bámulatosan finom tapintattal keresi, találja és alkalmazza azt, amit ((analógiának))nevezünk.Szerinte van a halnak :sörénye, kormánysörénye, kormánya, hónaljszárnya,hasaszárnya; — s a midn ezeket így nevezi el, nemcsakhasonlatát, hanem okát is tudja adni.Mindenekeltt megkülönbözteti azt, a mi az irányt tartja—sörény, kormánysörény, — attól, a mi az irányt adja — kormány; —smind a kettt megkülönbözteti attól, a mi a tovamozgást jó részbenintézi, t. i. : a hónalj- és hasaszárnyától.* Egészen tudatosan jár el,mondván, hogy a hal szárnya csak úgyjár a vízben, mint a madáréa levegben ; a miben tökéletesen igaza van, még akkor is, ha aszerkezetet és kihatását tudományos alapról tekintjük.A sörény analógiája azonképen pontos; mert ezt az állatoknálmindig az állatok gerincze irányában — akár felül, akár alulvéve — tudjuk sleginkább akkor mondjuk annak, a mikor egysoros,,vagy ehhez közel járó. A tudománynak itt csak egy feladata van, t. i.a fogalom megkötése, a mi ismét a halászember csapásán lehetséges,,mondván : halsörény, mely azután nem a lósörény, sem sárkány, semoroszlány sörénye ;azonképpen a halszárny is.Lássuk már most a halról való ismeret alkalmazását is ;még pedigazok szerint a csoportok szerint, a melyekre a szerszámot és járásátfelosztottuk.A rekeszt halászat a halnak iránytartó tulajdonságára számít, t. i.arra, hogy bizonyos irányban elindulva, csak akkor változtatja azt, hale nem gyzhet akadályra talált s errl meg is gyzdött. A hal,,orrával végig tapogatva az akadályon, átjárót vagy átbúvót keres.* Bugát utódai elbb az «úszonyit-ra vetették magukat, szólván : hátúszony, mellúszony,hasúszony, alfelúszony, farkúszony ; késbb maguk is megijedtek s ráadták magukat a legszerencsétlenebbanalógiára, t. i. a «para» szóra. L. a könyv történetében.

A HAL A KÓZHALASZ SZEMEBEN. 229Erre épít a halász, a midn a rekeszt szerszámok terelk messzirlkezdi, menedékesen mind szkebbre és szkebbre fogja s egy szknyilasban végzi, tudva, hogy az átbúvót keres hal ezt okvetetlenülA-re van alapítva.A kerít halászat kerít hálófalat von a vízbe s azon van, hogyfelhasználja. A rekeszt szerszám tehát a-ezt körbe, vagy oly félkörbe hozza össze, melynek húrja a szilárdpart. Legfképen tehát bekerítésre O O, de borításra is számít,amennyiben a háló fölét és alját úgy rendezi be, hogy a léhés ne függirányban, vagy rézsünt-fölfelé, hanem inkább így ( ) álljon és haladjon,mert ekkor a hal mindig a léhés mélyedésében — s nem az ínfölött vagy alatt szökve — keresi a kibúvást, természetesen hasztalanul.A| emel halászat arra számít, hogy a hal, a háló fölé kerülve s aveszedelmet megsejtve, soha fölfelé, hanem mindig oldalt-lefelé iparkodikmenekülni. A szerszám tehát mindig --A hajtó halászat tisztán erszakos.mélyedés.A^ állító halászat arra épít, hogy a hal az engedékeny akadályteltolni iparkodik s így a kopótyú és szárnyak A szakaszer állásánálfogva menthetetlenül bebonyolódik; nemcsak, hanem minél jobbanvergdik, annál biztosabban pusztul belé.A keres halás-at, kivált a fenéken vontatott hálózatok, a halnakazt a tulajdonságát használják fel, hogy fejjel víz ellenében állva, abbanaz irányban iparkodik menekülni is ;ez a halászat tehát leginkább vízmentében s így hal ellenében jár. A partról zött része arra vanépítve, hogy a hal a partról a mélység, tehát a vízközepe felé szökik.A vet halasiját A -szer borításra törekszik, tudva azt, hogy a halnem tud függ irányban leszállani, tehát rézsünt, oldalt-lefelé meneküls menthetetlenül a hálóba kerül, ha ez súlyozásánál fogva gyorsabbansülyed, mint a hogyan a halúszni bír.A tapogató halászat jórészt a véletlenre számít ; de a halat oldaltvaló menekülése révén érzimeg. A kézzel való kitapogatás arra épít,hogy a víz ellenében álló hal a víz mentén való simogatást tri.A hurokvet halászat a halnak veszteg való állását használja fel.A sîgonyos halászat akár szemre, akár vaktában dolgozik, a szerszámszakáiba, vagy nyakaló tulajdonságába bízik ; de részben a halnaka víz színére való járására is számít.

2^0A MAGYAR H ALÁSZSZERSZAM JARASA.A horgászat a hal kedves eledelére,részint az ebben való csalatküzásrais számit ; e halászat egyik neménél a béka hangjának azutánzása is csábító.A je^vs halászat a hígvizen üzöttnek hasonló mássá, a mi t. i. aszerszámnak a hal természetéhez való viszonyát illeti. Itt igen finom élettanimegfigyelésre az vall reá, hogy egy módnál a halász a halat azokmellett a levegbuborékok mellett is keresi, a melyek a jég alá szorultak,mert tudja, hogy a hal a levegvel érintkez élvizet nemnélkülözheti, tehát föl is keresi.A legszebb az, hogy minden igaz magyar halászember a szerszámszerkezetés a hal szokása között fenálló kapcsolatot pontosan ismeriâ szerszámjárást tehát meg is tudja okolni.

1. HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.I. REKESZT HALÁSZAT.A történeti részbl tudjuk, hogy a rekeszt halászat úgy si, mintnéprajzi tekintetben kiválóan becses és érdekes s hogy azonfelül amagyar okiratos történet szempontjából is rendkívül fontos, amennyibena régi múltban királyi adomány tárgya is volt.Megismerkedtünk ott a t"égt% a pejsê és a varsa alakjai közülazokkal, a melyek történeti szempontból fontosak vagy egyébkéntjellemzk ; de természetesen a rekeszt halászatot ki nem merítettük.A czége, mint halfogó szerszám, vagy alkotmány, alapjában megfelela gyalomnak, avval a különbséggel,hogy amig ez pontról pontraszállítható és kerítésre alkalmas, amaz helyhez kötött szilárd építmény.S%iio. ábra. Bocskorvarsa.Mint tudjuk a székelység c^égéje az, a melyet kbl rakottrekeszt V-jénél fogva a legsibbnek vagy legkezdetlegesebbnekvehetünk s a melynek tulajdonképeni fogó része a bocskorvarsa, melya rekeszt és illetleg terel karok csúcsába van beállítva.Itt van tehát a hely, a hol a bocskorvarsát szemügyre vehetjük,A bocskorvarsa (i lo. ábra) rendesen kisujjnyi vastagságú fú'zveszszblkészül. Van s:^ádja {S-), a melyen a hal belékerül, és van iönilöcê(T), a melyben a hal megfogódzik. Ez a tömlöcz szk, úgy, hogya víz sodra a halat úgyszólván belé ékeli. E varsa kötése korczvesszveltörténik.

,/^^'2^2HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.Van ennek változata is, mely tökéletesen papucsalakú ; a mi apapucsnál a fej, az ennél a bocskorvarsánál a derék és tömlöcz ; a mipedig a papucsnál a hátrafelé szabadon kinyúló talp, az e bocskorvarsánálaz úgynevezett vés:^lés, mely a víz fenekére és a rekesztkrakások vagy a czége karjai közé kerül s egyfell arra való, hogykövekkel megrakva a szerszámot helyt tartsa, másfell arra is, hogylejtsen beállítva, a víz sodrát szaporítsa s így a halat ervel is a tömlöczberagadhassa.Ez a rekesztés kizárólagosan patakokban dívik.A többi czégével már a történeti rész foglalkozott.A patakokon dívó rekeszt halászatnak, kivált a székelységnélszerte dívó neme a duga (iii. ábra, D), mely abból áll, hogy aI'^halászemberek olyan helyeken, a hol a talajalakúlásmegengedi , felül s az anyamederbl kiindulva,'--Mmellékárkot vagy medret ásnak (.r), természetesenmeghagyván egy kell gátat, hogy a víz egyelre be// M( I jlne tódulhasson. Ezt az árkot, lefelé haladva — lásd\\ M a nyilat, mely a vízmentét mutatja — a mennyire csakII1*''^lehet folytatják, mert minél hosszabb ez, annál hosz-\sJF szabb a késbb eldugható anyameder része is, tehátpr ^ annál több halra van kilátás. Végre az új medretIII. ábra. Duga. bcvczctik az anyamederbe [b). A midn ez készenvan, akkor visszamennek a kiinduló ponthoz s azúgynevezett eldugáshoz látnak, mely abban áll, hogy d táján elbbkövekbl emelnek gátat s ezt utóbb gyeppel tömörítik, mire a víztermészetesen dxb irányban az újárokba tér, az anyamederben (A) pedigelfogy s így ázott tartózkodó pisztráng és pérhal, ingola és botoskölönte könnyen felszedhet. Látjuk, hogy a duga az eldugástól ered.A midn a halászok a prédát felszedték, ismét az anyamederbeeresztik a vizet s ekkor az árok marad szárazon ; mikor pedig gondolják— úgy két-három hét múlva — , hogy a dugásos helyen a halmegint megtelepedett, újra halásznak.Érdekes, hogy ha srn dugnak, a patak halai megismerik aveszedelmet és hosszú idn át nem mennek az anyameder elrekeszthetrészébe. így a Hargita hegység egyik legpompásabb pisztrángosvizében, a Bucsinpatakban, mely sok helyen dugásos volt, 1884-ben

REKESZT HALÁSZAT. VARSA.2Hhalászván, a dugásos helyekenegyetlenegy pisztrángot sem fogtam saz a gyönyör zsákmány, a melyet útitársammal* ejtettem, kizárólagosana patak derekából, vagyis a dugák közötti szzmederbl került;amott igen meglátszott, hogy gyakran dugdostak. A rekeszt halászatnakez a neme rendkívül kártékony, igaz halászhoz nem méltó gyávamesterség, mely határozottan eltiltandó.A vejsê már a történeti részben szerepelt s itt csak annyit említünk,hogy szerkezet szerint van állandóbb és silányabb.Az állandóbb leginkább tóságokbandívik, a mikor a halász a lé'í^át, a pelletért,az udvart, a kürtig a kaput, a kisésnagykotróc^át^ afejet válogatott anyagból— nádból, vesszbl — gronddal köti,hogy az éven át is használható legyen.Kora reggel, vagy alkonyatkor ladikraszáll, magával viszi a szakot vagy mcregvgyt(ii2. ábra) a melylyel a vejszefbevagy kürtbe nyúlva kiszákolja a beletévedthalat s rendesen a ladik fenekéredönti ki.A meregygynek vagyszáknak a halászembersok hasznát veszi. Szolgál avejszénéi, a bárka köri, a tanyahúzásnál,a fenékhoroguál, a piaczon ; részei ímezek :5- szára, A ágasa, f feje vagy hajtoványa,a mely, mint külön darab, két112. ábra. Szák vagy meregygyü.végével az ágashoz van kötve.A silányabb vejsze a tavaszi, mely áradásokon dívik s csak addigszolgál, a míg az áradás tart s ott pusztul el a nyár, sz és tél folytán,ha pásztorgyerek nem tüzelifel.Mikor ezt a tavaszit állítják,valóságos remeklést visznek végbe ahelyi viszonyok kiaknázásában. A bokor, apró sziget, az ártéren álló famind arra való, hogy lészát takarítsanak meg vele, mert egy ilyen tavaszivejsze sokszor több száz méternyire rekeszti el a vizet s minden hatodik-tizedikméterre feje is van s rengeteg munka az, a melyet az ilyen* DiEMÁR KÁROLY kir. ügyészszel.

234 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.nádfalazat megkötése emészt ; innen van az is, hogy a halászságbokorba áll össze, így köti a falazatot s megosztozik a prédán.Érdekes az állandóbb vejs~e állítása. Elbb kiszemeli'k a helyet^gondosan figyelve azokra a pontokra, a hol a halnak átjárója van,pld.: nádüstökök közeire ; azután szemre « kimérik » a helyet, hogyhány (')1 lésza kell. Mikor minden meg van kötve, akkor nagy hengerbetekerik ()ssze a falazatot, két ladikot ()sszekötnek, felrakodnaks kiszállanak a helyre. Ilyenkor k()lcsön kérik az asszony-feleségtl asulykolót, a melylyel a fehérnemt, mosóruhát szokta sulykolni, mertevvel verik lea nádfalazatot a vízfenék iszapjába.A helyszínére érve, kiszemelik az els vejszefejnek a helyét s ottazt « megépítik)), azután kifejtik a lészát egészen odáig, a hol a másodikfejszámára jó hely kínálkozik, közbe persze tanakodnak, hogy itt« jobban gyühet a hal)), emitt meg jobban « várja » a kapu s így tovább.Természetes, hogy a nádfalazatnak az iszapba kerül része hamarrothad s az alkotmány engedni kezd; a midn ezt észreveszik, újralesulykolják ; és ezért van az, hogy új kötésnél a nádnak egész hosszáthasználják fel, hogy háromszor-négyszer sulykolva is, a vejsze mégmindig használható legyen azaz a víz színe fölött kiálljon.Az elttem ismeretes vejszék közül a Fertn dívó a legtökéletesebb;szerkezetét már a történeti rész tárgyalta. Hozzá a Fertmellékvejszése — ottani szó járás szerint kürtö:^je — nagyon érti adolgát. Ö tudja, hogy a kárász, a dévérkeszeg, a czompó igen könynyentéved a fejbe, mert nem gyanakodó, annál inkább furakodó; dea pontyot « méregbe kell hozni, hogy bemenjen ».Ez mindenesetre igen érdekes biológiai feladat ;fényes tanúbizonysága a magyar halász éleselméjségének.megoldása pedigHát hogyan lehet a pontyot megharagítani?A halász felállítja a vejszét (kürtt), melynek váró oldalán a kapunyílik ; ha ez a kapu csak kapunak áll, hát a ponty megfordul selmegyen — van hová. Hogy ez meg ne történjék, már messze akapu eltt veréseket, kurtább-hosszabb nádfalazatot alkalmaz a halászsminél jobban közelíti meg a kaput, annál inkább oly irányt ád azoknaka terelknek, hogy tölcsérszeren szküljenek;úgyjárnak azokegymásba, mint a keresked egymásba dugott papir «staniczlije>vcsakhogy kell hézag marad mindenütt.

REKESZT HALÁSZAT. VÉSZ.2^Ârról is gondoskodik a halász, hogy az átjárók ne vágjanak egybe,ne támadjon utcza ; hanemhogy a forduló hal mindig tévesztt lássonmaga eltt. Mihelyt a ponty a verések közé behatolt, rosszulkezdi magát érezni, mert szabad víz kellene neki; próbál tehát erreis, arra is ; de mindenütt falba ütdik. Ekkor megharagszik s túrnikezd itt is, ott is; de minthogy a nádfal nem enged, végig bökdösi sutóvégre mégis csak az átbúvíSn t(')r tovább, azaz a kapu felé. Természetes,hogy minél tovább haragszik, annál mélyebbre jut, s minélmélyebbre kerül, annál szkebb a hely — annál nagyobb azés annál biztosabban jut a fejbe, a honnan ki nem talál soha.haragjaEl kell ismerni, hogy a hal életmódjának rendkívül finom ismeretekell ahhoz, hogy az ember a hal indulatosságát a maga hasznárafordítsa.És hogy az indulatosság megvan, arról magam is számtalanszorgyzdtem meg kis haltartóim eviczkel népénél. Valahányszor a nagyobbhaltartó potyka-népe eledelt kap, a kis haltartó küszhala roppantdühbe jön : böki az üveg falat, vagdos a farkával, indulatosan körülrohans ismét csak ott böki a falat, a hol állok.— Tud az haragudni!Mint tudjuk, a czége és vejsze közt az átmenetet Komáromtóságainak czigányvejszéje alkotja; a vejszék és varsák köz(')tt ellenbena Miskolcz halászainál dívó, ott úgynevezett vés^ képezi az.átmenetet, mely hálóból való és karókra feszül.A rekeszt halászatnak ez a szerszáma adhatott okot arra a zavarrra^mely szótárainkban s ezek révén az íróknál a vejsze, vejsz, vész ésvészháló* tekintetében uralkodik. Miskolcz vés:ze alapjában vévehálóból való vejsze, melynek fogórésze varsasszer^ tehát valódiátmeneti alak, mert, a vejszéhez hasonlítva, egyszersmind « vérszerintirokona* a s-árnyasvarsák seregének is.A miskolczi vés'z(•13- ábra) kilencz karóra feszül; részeinek pedigez a nevök : a tulajdonképpeni vész( Vi'), tehát az, a mi a vizet elrekesztiezt tartja a nyolcz vészkaró [k k), mely a víz fenekébe szolgál. Ez anyolcz karó mindösszes a középs részbehét egyenl részre osztja a rekeszt hálózatotvan belékötve a vész fogószerszámja, a varsa (V),mely három kávára feszül, tehát kéthagyású, s a melyet a farkaró (F)* Finnistáinknál a vészháló «Fangnetz» ;de xészliáló nem él a nép száján, csupán azegyszer vész, mely rokon a vész = lacuna, vejsze = clausura és a vészlés = lacunarhalász mesterszavakkal s a rekeszt halászathoz tartozik.

236 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.kinyújt. A varsának az a tölcsérszer része, a melyen át a hal bebúviks mely más vidékeken vörcsök, versek, versik, szív, visza nevet visel,Miskolczon torok.A miskolczi halász a tavaszi áradáskor — saját szavajárása szerint —« rekeszteni mén » s a vész szárnyát V alakra állítja azokba a folyásokba,a melyeket rekeszt szerszámjával átfoghat.Ebben a szerszámbantehát valóban egyesítve van a vejsze és a varsa, isígy igazi átmenetialak.A rekeszt halászatnak nagyon elterjedett, szerszám szerint változatosmódja a varsával való halászat.Üzi ezt a magyar halászember patakokban, folyókban, tóságokban,mindenütt, mint kishalász vagy varsás; de egyszersmind mint113. ábra. A miskolczi vész.igen régi módot is, mert hiszen a történei részbl tudjuk, hogy arégi okiratok megemlékeznek a fülesvarsa, latinul «ansa» tisztesalakjáról is, a melyet a régi kor jobbágyhalásza csupán az adománytélvez uraság megbizottja szemei eltt emelhetett ki a vízbl.A magyar varsák anyag szerint két csoportra oszlanak, u. m. hálóbólés vesszbl valókra.Szerkezet szerint ismét így oszthatók fel : dobvarsák és szárnyasvarsák;sa vejsze, st czége és a dobvarsák között — nem tekintve amiskolczi vészt — az átmenetet a szárnyasvarsák teszik.Szemben a rekeszt halászatnak már letárgyalt nemeivel, a varsánakftulajdonsága az, hogy könnyen áthelyezhet, tehát már a mozgóhalászat felé hajlik.

REKESZT HALÁSZAT. SEGEDSZERSZAMOK. 237A varsahalds:ât tóságokban és lápokon van leginkább kifejldveaz elbbi helyeken inkább nyáron át, az utóbbiakon legersebbentélen át zik, t, i. csikaszát alakjában, a melyrl már sokat tudunk is^úgy a történeti részbl, mint a csikászszerszám leírásából.Legjobb lesz,a hol ez a halászat jólki van fejldve s a halásznépnek nemcsak foglalkozása,hanem kenyérkeresete is;ha a varsahalászat általános képét onnan szerezzük,ilyen pont pedig a Balaton kis öcscse.Magyar-Velencze tava Fehérmegyében, hol a terjengs rónavizetsr nádasok váltogatják fel, melyek ismét apró tükrök által ezer részreszakadnak ; a hol sok a rigráSy hináros hely, természetes csapás,szóval a természet kedvezésébl isszámtalan útja van a varsa fhalának,a turkálni szeret tenyérszéles kárásznak és az aprópénzes, nyálkás,szivárványos színekben játszóczompónak, a hol tehát a varsávalvaló útonállásnak maga az anyatermészet kedvez, számba nem véve114. ábra. Egy embernek való ladik.azt az ösztökélést, a mely a közeles fváros piaczában rejlik, a hol avarsás könny szerivel túladhat a silányabb halon is — kell a szegényebbembernek isvalami.Magyar-Velencze tómellékének varsahalásza húsz varsán alólnemigen adja; van százas is. — Télen át egyebet sem csinál egészházanépével együtt, csak köti a varsa testét, hajtogatja a hozzávalókávákat,hogy tavasz felé rendben legyen.Els dolga azután a tisztítás és a versehaha-készíiés ; s hogy ezmeglegyen, ladikján, az ú. n. kishajón ki kell szállani a tóra, természetesena kell szerszámmal fölszerelve.A ladik deszkából s csak egy embernek való (114. ábra); itt Aa fara, a hol a halász állást foglal ; L a láda, egy rekesztek, a melya fogott halnak való; a láda és a ladik karikás orra között van a tat,mely ersít is, ülke is.A ladikhoz tartozik a 3— 4 m. hosszú körmösrúd (11^. ábra, A),

2^8HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.melynek azért van a vastagabb végén körme, hogy az iszapba ne süppedjens hogy a nádba is támasztható legyen ; de ez ritkább, mertrendesen beéri a sima tolórúddal {B) is ; tartozik oda a lapát (C), melya gabonaszóró lapáttal rokon ; de itt a víznek a ladikból való kihányásáraszolgál.Ez a szerszám mindig a ladikkal jár.115. ábra. A. B. Varsás rudak; C. lapát.Tisztító szerszám a gyalá:^ka, a melylyel a történelmi részbenismerkedtünk meg s mely arra való, hogy a vízbl kiálló növényzetetkaszálgassa; továbbá tartozik ide a nrescll {\ 16. ábra), egy hosszú117. ábra. Versebaba.póznára járó ers sarló, a melylyel a varsás a víz mélyében vágja kia nádat, hogy csapást készítsen a ladik számára s helyet a varsának.Amikor a csapásokat kitisztította, a varsák helyét elkészítette,akkor hozzáfog a versebaba csinálásához, természetesen mindig azokona pontokon, a melyeket a varsák számára kiszemelt.

REKESZT HALÁSZAT. SEGEDSZERSZAMOK. 239E végre összefogja a nádat, bojtos végét megtöri súgy összedugdossa,hogy egy kis petrencze támad (117. ábra) ; ezt nevezi versebabának,mely arra való, hogy a varsát napközben ráboríthassa éskiszáríthassa.A mikor ennyire van. kitzi a napot,a melyen a varsákkal kiszálls kezdi a halászatot. De elbb még meg kell ismerkednünk a varsájaszerkezetével is.A magyar-velenczei tóságban dívó varsa e^yhagyású — két kávak^számíttatik egy hagyásnak — shosszában is kávás, úgy hogy mindigszilárd feszítés, a mint azt aI 18. ábrán láthatjuk is.Van tölcsérszeren bemélyedvörcsöke Vi. melyet két madzagfeszít befelé ;karója, a mely a varsaszádja fell van kikötve, aletzésrevaló, s alul kihegyezett, különbencsak amolyan természetes husáng,nehogy a halat elriassza.Az egész szép formájú, igen jókötés halászszerszám, mely dicsérimesterét, ki a hálóköttt, béczétés a venyigét, a melybl a kávák1 8. ábra. Egyhagyású varsa.készülnek, ügyesen tudja forgatni.A halászatra való els kiszálláskor, három-négy emeletben is felrakjaa ladikra varsáit, a rúddal tologatva, igazi halászember büszkeséggelhalad a tó tükrén a nádasok csapásai felé, a versebabák tájára.A kiszállás estve felé történik, mert a varsákat mindig éjszakárarakja be ; reggel feljárja, kiemeli s a versebabára borítja, hogy estigkiszáradjanak.Ha a varsában hal csapkolódik, akkor leoldja azt a madzagot, amely a vörcsököt feszíti, mire ez a szádon kidl s a hal kihull ; de legtöbbszöra vörcsökön átrázogatja, szedegeti ki.Igen szép látvány, mikor kárász, czompó, sügér, pirosszárnyúkonczér — itt veresszárnyú keszeg — csuka, ponty és dévérkeszegegyüvé kerül a varsában, mert a tavi halak mind teliszínek; a mi

240 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.vörös, az vérvörös, a mi rezes, az-7-^119. ábra. Varsás bárka.sötét aranysárga, a mi zöld, az télizölditt.A fogott halak a ladik rekeszébe kerülnek s minthogy mind keményéletek, gondra nem szorulnak.Varsáit feljárva,mi mindig korareggel történik, oda rudal a halásza falu bárkarakodójáho:;, a hol aládaalakú haltartók a parthoz közelki vannak kötve, kiválasztja az eladnivaló halat, melyet a bárkába gyjt (i 19. ábra), a többit haza viszi,hol az asszony ráteszi a kezét, mint a halászember konyhájának rendesjárulékára.A bárkának van retesze, hogy lakattal elzárható legyen ; oldala,fedele csupa kerek lyuk,hogy a víz járhassa.így járja az nap nap utána varsásoknál s csak annyia változatosság, hogy a nemhalászó is megkívánja a halat,elküldi a feleségét, lányáta bárkákhoz, hol mindigakad halászember, a kijó szóért és kevés pénzértszolgál egy kis fris, elevenhallal s azt az igazi « halászfonttal»(I 20. ábra) magyarosráadással kiméri.Ez a halászfont, mint látjuk,egy kisebbszer, régiszerkezet körtés-emeltysmér; a hal befogadására,.0. ábra. Halászfont.pe^íg a méws^ák (m) szolgál.Rendesen csütörtöki napon,estvefelé népesedik meg a bárkarakodók tája.A halásznépség ers fonású, csinos formájú, öblös kasokat szállítgat;a szák készen van; a nagy « halászfont », melylyel pár mázsát

REKESZT HALÁSZAT. SEGEDSZERSZAMOK.24Iis meg lehet mérni ; a kisafa, a melybe ezt be lehet akasztani : mindkéznél van. A magyar-velenczei kas (121. ábra) válogatott fzvesszbölkészül ; ers füle van, mert benne mázsálják a halat.Ha ilyenkor azt kérdezi az ember s mit várnak? a felelet az, « hogygyün a »fisír!» — No, nekünk is lesz még hozzá szerencsénk.A fisér szekerekkel jár, a melyekre föl van téve a «lajt». A lajtrólitt csak annyit, hogy lapított hordó, felül derekas lyukkal, hogy anagyobb hal is bedönthet legyen.A halászságnak rendes fisérjei vannak s így az alku egyszeribemegvan. A halászok kinyitogatják a bárkákat, kiszákolják a halat sbedöntik a kasba, a melyben ilyenkor nagy a csapkolódás; a mikorpedig a kas megtelt, két fülén át dugják a kisajái s beakasztják ahalászfont horgába. Ekkor két markoshalász rudat, vesz a vállára, a rúdba beléakasztja a mér horgát,felemeli az egészterhet s addig tartja, mig a fisér megmérte,a ióbíró pedig utána nézett. Ekkor a kimérthalat a lajtba döntik.Ez a halmérés szép nyári nap alkonyatán,tószélén, bólingató nádasok tájáns az esti fénytl felragyogó vizmellékenigen szép népéleti kép.'''• *'"• "•''"''' '""^"•Ez M agyar-Velencze, Gárdony, Agárd, Sukoró varsás halászánaka mestersége ; szerszámát arra építi, hogy a vörcsök szk nyilasánát a varsa tömlöczébe került hal nem talál vissza, akár a világvégéig bökdösi is azt a részt, a melynek nincsen kibúvója. — Ilyen a« kárásztudomány,Egészen sajátságos, eddigi kutatásaim szerint egyedül álló a Mosztongamocsárban dívó, leginkább pedig kárászra szolgáló igazi dobvarsa,melyet Doroszló falu magyarsága készít és kedvel (122. ábra).Ritkábban csak épen egyhagyású, gyakrabban kéthagyású ; demindenkoron ell-hátul vörcsökös. A mi képünk egyhagyású dobvarsátábrázol, melyen F a feszít, a milyen négy van. Mihelyt a halászezeket kiakasztja, a varsa tányérlaposra rakható össze, a vörcsök könynyenkidl s a hal kirázható.A doroszlóiak ladikja mindössze ládaszer.Hermán O. A magyar halászat.ló

242 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.Igen kitn szerszám a székelységnek u. n. hálóvarsája, melyet pisztrángraés pérhalra használnak (123. ábra).Különösen eredeti a kávák egybefoglalása, mely sohasem kötésutján, hanem cscvésen történik, t. i. egy jó ujjnyi hosszú bodzából kiütika belet, a kávavesszt kellképen meghajtják s két végét a csévébedugják. Rajzunkon S^ a szád, V-a vörcsök — székelyesen versek —T a tömlöcz, F F a két fes^íije. Azegész úgy van kiszámítva, hogy mihelyta feszítfát beillesztik, kifeszül a varsaés a vörcsök is. A vörcs()k feszít madzagjánrendesen egy éles fapeczek található,a melyre csalit, legtöbbszörgilis:;í1 — székelyesen hernyót —, ritkábbancsirkebelet tznek,A hol a patak nagyobb kövek közöttcs()rtei tova, ott éjszakára beállítjáka varsát szádjával a víz mentében,mert a pisztráng és a pérhal mindig vízellenében haladva táplálkozik. A varsa123. ábra. Hálóvarsa.farát kvel szorítják le.Ezek a magyar dobvarsák, a melyeknekrendesen nincsen ugyan velkszervesen r)sszefügg terel készülékük,de nem mindig anélkül valók. Ezekkelhalászva, a halászember kihasználjaa legcsekélyebb körülményt is. Nádüstökök,bokrok, zsombékok, kövekalkotta természetes átjárók kedvesekeltte s a hol ilyen nincs, ott a veréshe^folyamodik, mely nádból vagy vesszbl kötött s lesulykolt falazat,tehát lészaszer.Ám írjuk le itt még a többi varsát is, a mely terelk nélkül szkölk(')dik,hogy azután a második csoporthoz nyúlhassunk.A mosztonga-halász a csukavarsáuál (1 24. ábra) sem tagadja megfurfangját: ennek is ell-hátul készít bejáró vörcsököt. Ez a varsaválogatott fzvesszbl nagy gonddal van k()tve ; vörcsöke(V) kijár.

REKESZT HALÁSZAT. CSIKVARSA. 243Legtöbbször csuka kerül belé, mikor kisebb halat üldöz s ez a varsábamenekül. Mindig jobb viz helyek szk átjáróiba helyezik el.Utoljára marad az Ecsedi Láp csíkkasa, mely alapjában nemegyéb, mint vesszbl kötött varsa (125. ábra) a csík testéhez mértigen szk vörcsökkel és hasas tömlöczczel, a melynek használatávalmajd még találkozunk, kivált a csikas; leírásában.A varsások között a csikasz dolga a legküzdelmesebb smégis azta tengernyi munkát, a melybe a csíkkasok kötése, a lápkutak vágása,^124.ábra. Csukavarsa.126. ábra. Csikászó ladik.tisztogatása, az ingoványokon való járás-kelés, hurczolkodás, a csíkgáfdkelteremtése kerül, nemcsak jó kedvvel végzi, hanem ez nekivalóságos szenvedélye.« Rekeszteni!)) ez kedvére való dolog.Mikor tavaszkor a láp kidagad, sík, de sekély tengerré változik,akkor van a csíkgáttal való rekesztésnek az ideje.A szegény ekkor a három kéve nádból való tutajt használja ; amódosabb ladikot készít {126. ábra), mely laposfenek, oldalt pedigI6*

244 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.hasas ; legtöbbször azonban épen csak ládaszer is, a mint épen deszkábóllegkönnyebben összeróható.A hosszú, keskeny csíkgátakat gazból, gyepbl hányja fel : itt-ottlekarózza, hogy a víz épen csak el ne vigye, kis távolságra résekethagyogat, a melyekbe a kasokat leszoríthatja, úgy hogy a vörcsöképen csak elmerül. A felszerelt csíkgát élénken emlékeztet egy árvízbenálló vársánczhoz, a melyen az ágyúk megmaradtak.A csíkot a lápdagadás megzavarja, mert a vízállást megváltoztatjas a hal ekkor nyugtalankodik, barangol, « úszik az árral)), ezért állítjaa csíkász szerszámját a száddal víz ellenében. Természetes, hogy acsíkgátak táján a víz duzzad s a kashelyeken sebesen folyik s termé-127. ábra. Krasznamenti szárnyas varsaszetes az is, hogy a csík ugyanitt kísértgeti meg az átszállást s a vörcsökönát biztosan tömlöczbe kerül.Forduljunk immár a varsáknak második csoportjához, mely kizárólagosanhálóból készül s terel szárnyakkal van fölszerelve, ennélfogvaa szárnyasvarsák csoportjának nevezhet.K()zhalász kezén a legtekintélyesebb ilyennem alkotmány az, amely a Kraszna mentén, Kis-Majtény táján Szatmármegyében dívik(127. ábra). Tömlöcze, melynek itt «dob)) a neve (D), legalább i m.átmérj, ellenben aránylag rövid.Szárnya ell egy-egy földbejáró szárnykaróhoz van kötve, középenmég egy-egy isiáp feszíti, a dobot ismét a farkaró tartja.

REKESZT HALÁSZAT. SZÁRNYAS VARSA.24Êzt a háló- vagy dobvarsát Kis-Majtény halászsága a kiöntésekbeállítgatja s mint láthatjuk, ez alapjában véve csak a miskolczi vésznek(113. ábra) mindenesetre javított kiadása, a mennyiben t. i. hátulsófala nincsen s így a hal, a szárnyak k()zé kerülve egyenesen a vörcsöknektarthat; a varsa hozzá egyhagyású, tehát egyszer és mégisbiztosan fogó.Ehhez legközelebb áll a Szegeden dívó szárnyas varsa (128. ábra),melynek — szegediesen—• S^" a szárnya, «S/ a szája, V a vörcsöke128. Szegedi szárnyas varsa.129. BörvL-lyi szárnyas varsa.van azonkívül szárny- és farkarója; jellemzi az, hogy kéthagyású sa nagyság tekintetében kis-majtényi dobvarsának csak fele.Noha Börvely tiszta Ecsedi halászfalu, tehát Kis-Majténynyalegyvizíi, mégis más az szárnyas varsája (129. ábra).Tömlöcze vagy dobja már öthagyású [hhhh)\ hosszú szárnyát aleverhet karón (G G) kívül még négy-négy istáp feszíti ; vörcsökemély s a börvelyi halászember meg tudja nevezni még azt a madzagotis, a mely a varsa farát a farkaróhoz köti ijm) s melynek neve, ter-

246 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.mészetesen, farkarómadzag, nem pedig végecsköteny, sem végenykötecs,a mint ez mások esze szerint következnék.Igen szép, tökéletes szerkezet a Bodrogközön dívó, szinténöthagyású szárnyasvarsa (i 30. ábra),melynek jellemz jegye a kettsvörcsök (V. z^.), az ottani tájszólás szerint versik. Ennek kávái a farfelé szépen enyésznek s a második vörcsök [v) a harmadik hagyásbaesik. Különben itt is S{ a szárny, karójával; Fa farkaró. A szerszámPetrahóról való.30. ábra. Bodrogközi szárnyas varsa.151. ábra. Szentesi szárnyas varsa.Ebben a sorozatban még kétfeltnbb változat van. Az egyik aza varsa, melyet a Balaton bérlinél, különben Szentesrl való halászokhasználtak 113 1. ábra), s mely szintén szárnyas, de két hagyásánakkávája leverhet, úgy, hogy a feneke sík ;különben szájas (O) ésvörcsökös (V.)A másik a Drávafokon Kopácsi halászainál és más helyeken isdívik s arról nevezetes, hogy csupán egy szárnya van, melyet a varsásúgyk()t be a varsa szádjába, mint a magyar-velenczei a leszúrókarót (i 18. ábra) úgy, hogy a hal bármely oldalról jve is, a vörcs()kfelé tereltetik.

A REKESZT HALÁSZAT. 247Komárom kishalásza, a ki varsával dolgozik, verés és szárnyhelyett /^c'/Ztí^J/ használ. Olyan szerkezet ez, mint a börvelyi varsának( { 29. ábra) egyik istápos szárnya, természetesen mindkét végén leverhetkaróval. Könnyen megértjük, hogy ezt a pellézt a terelgetésminden képzelhet módjára használhatja, minden helyhez idomíthatja;sok pellézvel egész rekesztéseket végezhet ; szóval javára fordíthatjaa varsázható hely minden körülményét-viszonyát.152. ábra. Pisztrángfogó.A rekeszt halászattól pisztrángos patak zuhatagánál búcsúzhatunkel.Kés szszel a patak hosszában beköszönt a pisztráng szerelemideje.Az anyahal méhében az ikra duzzadoz, a hím hal teje a legkisebbérintésre kicsordul,A nemes hal teljes színpompában czikázik patak ellenében ; halvéregyorsabban kering, szíve gyorsabban lüktet, ösztöne pedig

24BHÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.azt mondja neki, hogy az ivásra alkalmatos helyek a patak felsfolyásában vannak.És ha igaz, hogy a szerelem nem ismer akadályt s ha ez valamireegészen ráillik, úgy a pisztráng megkövetelheti magának, mertvalóbannem ismer, nem akar ismerni akadályt.Megfeszíti izmait, két-három méternyi magasra veti fel magát azuhatagnak s ha a leomló vízsugár elég tömött, feljut, felszárnyalrajta. Száz- meg százszor ugrik, visszaesik, újra ugrik ; bezúzza asziklán az orrát ; deaz a hatalmas ösztön százszor és újra nekiugrasztja.Sokszor már felszárnyalt a vízsugáron, már a párkányig értfel, a hol a víz esése hajlik — itt fogy el ereje s visszazuhan, rendesena vízsugár alsó felén. Ezt használja fel az orvhalász, kit nem ahalászat gyöny()re lelkesít, hanem a könny módon szerezhet prédaingerel.Kiszemeli a jó helyet s egy félkör kávára alkalmazott zsákhálótállít a zuhatagba úgy, hogy a visszadl szerelmes pisztrángbeléesik. Nem egészen sikerülten, de értheten magyarázza ezt a1 32. ábra.A milyen kényelmes a rekeszt halászatnak varsás része, olyankártékony is ; mert rendesen az apróbb, fejletlen hal a prédája. Kényelmesvolta magyarázza meg, hogy általánosan el van terjedve.Alkalmazása csak azokban amocsarakban van megokolva, a hol máshalászati móddal boldogulni egyáltalában nem lehet.II.kerít halászat.Valamennyi halászati mód közöttOreghalás:^ — régi okiratokban (Êregn—-jár az apostolok mesterségében.a kerít halászat a legelkelbb.öregsêrs^áni els helyenHogy sikere legyen, ahhoz egy ember nem elégséges, mertelvégre még a legszegényesebb kétkö\ hálóhoz is két ember kell,hogy mindenik végére jusson egy s így két ember közt legyen, ahonnan azután «kétköz)) neve ered.A kerít halászat lényege abban áll,hogy egy, a víz mélységénekmegfelel szélesség, lehetleg hosszú háló, a midn a vízbe kerül,önmagától falszeren megálljon s két vége ()sszehozatván,kört alkot-

kerít halászat. 249hasson, vagy a parthoz hozatván, legalább is félkört tegyen ki, amelynek a szilárd part az átmérje.Hogy ez létrejöjjön, szükséges, hogy a háló fölén úsztató készüléklegyen, alján ellenben sülyeszt foglaljon helyet.Ám kössük ennek magyarázatát képhez s válaszszuk az öreghálókközül azt, a mely a legmagyarabb, a mennyiben úsztató és sülyesztkészülékét a halászember nem az ipartól,hanem az anyatermészettlkölcsönzi.155. ábrsi. Tihanyi háló felszereléseEz a Tihanyban dívó «gj'ékénj'esnek»egy darabja, a melyen a felszerelésselmegismerkedhetünk.A háló, a vízbe dobva, szükségképen úgyáll meg benne, a minta darabja {133. ábra) ide van rajzolva.A fels inára grékénynyaláhok {Gr) vannak kötve s ezek ezt arészt a víz szinén tartják. Az alsó inára hálókövek [H] — lyukas terméskövek,lyukasztott tégladarabok — vannak kötve és így természetes,hogy ezek a hálónak ezt az inát lefelé húzzák ;így a háló falszerenúszik a vízben ; annál t(")kéletesebben, minél jobban van eltalálvaa gyékények és kövek közötti arány.

2Í0HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.(/)Az elején látunk egy dorongot, mely Tihanyban istáp nevet visel; eltte egy kötél, a melynél fogva az istápot s utána a hálóthúzni lehet. Nem is kell hozzá valami tudomány, hogy a vízben valómozgását elképzelhessük.Mint részlet, ott van G/, a gyékénynyalábnak — a melynekbodrogi neve pálha — nagyított képe, és T a iiqsér, egy feltnbbhálók, a melylyel mára történeti részben foglalkoztunk is; de agyakorlat során még tüzetesebben is fogunk vele foglalkozni.I5d. ábra. Siófoki háló.Lássunk márnv)St egy haladottabb formát is, például a Siófokon,a bérlknél dívó hálónak (134. ábra) megfelel darabját. Hogy,az olvasás szerint, elölrl kezdjük, ismerkedjünk meg részeivel,illetleg mesterszavaival. Itt K a keres^tkötél^ A az apacs, melymegíelel a tihanyi istápnak, F a felín, mely a víz szinén marad ; 1 azín, vagy alín, mely víz alá kerül ; P a pára, mely a nyárfa kérgéblkészül s egy szolgálatot végez a tihanyi gyékénynyel ; O az ólom, azalínra vert ólomkarika, mely a tihanyi hálóknek felel meg; La lógó,mely a túzsérral egyforma szolgálatot végez; mind ezekhez járul mégegy új dolog is, S, a ps, egy derék szalmacsutak, mely a kettsalínközé van foglalva, s a melynek az a feladata, hogy iszapos helye-

KERÍT HALÁSZAT. ÖREGHÁLO.2^1ken a háló az iszapba be ne vágjon. Belátjuk, hogy K-nál fogvahúzva, ez a háló is falszeren halad a vízben.És ha mármost az ilyen hálódarabot 140— 180—600 méternyirefolytatva képzeljük, mind a két végén apacscsal, keresztkötéllel, fölénvégig párákkal vagy pálhákkal, alján ólommal vagy kövekkel : elképzelhetjükazt is, hogy a vízben falszeren áll s ha mindkét végétemberek ragadják meg, tetszés szerint kört vagy félkört vághatnakvele; az a hal pedig, a mely véletlenül be van kerítve, mindenütthálóba ütközik.Ezt tudva, elvehetjük a kerít halászatnak legrégibb alakját, azapostolok Gayrpnf {sâgéné) vagyis húzóhálóját, mely folyóinkonví öregháló, tisâliálón néven dívik s a legegyszerbb szerkezet.AZ ÖREGHÁLÓ.A régiek szagénéje.Az öreghálónak nincsen kátája * ; folyókra szolgál, teste ennélfogvaa folyómeder általános természetéhez van alkalmazva. Mindenekeltt a folyó lehetvé teszi, hogy a hálót a partról vihessékt>e s a part felé vagy partra húzhassák ki. Másrészt a folyó partfellsekélyebb, közepe felé mélyed, a miért ez a háló nem egyformaszélesség, hanem az a vége, mely a part k()zelében marad, keskenyebb,az a vége ellenben, a melyet a folyóba visznek, szélesebb.A keskenyebb vég a laptáros vég (135. ábra L) ; a szélesebb a kijáróvég (K). Ehhez képest L a lapfáros apacs, K a kijáró- vagy nrargalóapacs.Ha már most ez a háló, melynek hossza 80— -200 méter köztváltakozik, úgy fel van rakva — felfagyva — egy hajóra, hogy anyargalóapacs alul, a laptáros apacs legfelül fekszik, s az elrendezésazonkívül még úgy is történik, hogy a párás vagy pálhás rész azegyik oldalon, a köves vagy ólmos rész a másikon együtt fekszik,nagyon egyszer dolog ezt a haladó hajóról úgy lehányni, hogy avízben falszeren megálljon.Lássuk mármost az egész míveletnek a képét, mely a következ:A hálót a hajón a mondott rendbe rakják s odaeveznek a kiszemelt* Kata = zsák, a melybe a hal beleszorul. Lásd «Gyalom» alatt.

2^2HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.pontra, a hol ki akarják vetni, tehát a tanyára ; itt kiteszik a lapfárosta partra, ki a farhámot (i 3 v ^^^^ ^) felveszi, matakjára oda köti abejáró vagy tartókötelet (B) s nekidlve, )ól megfogja; erre a hajóbefelé evez a folyóba, a laptáros pedig kissé beengedi a maga hálóvégét;a kell távolságban a laptáros nem engedi tovább s ekkor ahajón lévk rendben kihányják a hálót, víz mentén lapos ívben töre-155. ábra. Öregháló.kedve ; mikor a háló elj'ogYott, a nyargalóapacs keresztköteléhezkötött kijáró kötelet [K K) folyton eresztik addig, míg a rajta lévpec^ket el nem érik ; a mikor a peczek megvan, beakasztják a hajóperemének pecêklyukába {p) s kört vágva — olyformán, mint 3135.ábrán van rajzolva — a parthoz érnek. Ez az öreghálóval való tanyavetéslényege; képét majd megismerjük Rév-Komárom leírásából,

kerít halászat, oreghalo.25ônnan megtudván azi is, hogy ilyen hálóhoz legalább is nég>' emberkell.*Az apostolok e « szagéné ))-jekizárólagosan a partra való halászásraszolgál.Igen fontos, hogy ezt a hálót nem lehet akárhol kivetni ; dönt,a víz kell mélységén kívül, a part alakulata és a folyó fenekénektiszta volta ; és ezért a folyónak csak oly részeit nevezik tanyának,a hol mindez megvan s ezek a pontok viselnek neveket is; holott ahálóvetésre alkalmatlan részek általánosan csak «vÍ7derék» nevetviselnek — külön névvel nem dicsekednek.136. ábra. Laposfenekn ladik; Komárom.Az öreghálónak felszerelése a víz természetéhez képest sokszorosanmódosul. Sebesebb folyásokban mind a két apacshoz súlyozó kjárul, az jpacsk ; a laptáros apacstól számítva az els k pedig ilyenkornagyobb, hogy a hálónak ez a vége jobb vezetést kapjon : ez a.csaftk (i3y ábra. Qi. A rendes ólmozáson kívül ilyenkor /ct//}'"-ölmot isvernek az ínra.Ez az öreghálóval való tanyavetés menete.De most lássuk a többi szerszámot is, a mely e mívelet végrehajtásávalközvetetté nl, vagy bárcsak közvetve is együtt jár.A legfbb — természetesen — a vízi járóm. Ez egy jó építés,fenyfából való, laposfenek ladik, a kisebb — úgynevezett pis^kés —* Lásd «Rév-Komárom» alatt a tanyavetés képét.

254 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.öre^hálóra^ mely 140 méter hosszú ; három cved^snek s egy koimányosnakvaló, elég helylyel a hálónak fágyásdra is (i 36. ábra).Mindenekeltt ismerjük meg ennek részeit úgy, a mint azokat arév-komáromi halász nevezi.Van a ladiknak orra, ezen a c:ûcâlyitk (C{) ; van kolompja (K.)három, ebben a gúzs (G), mely az evez beakasztására szolgál ; vanpörjája (P), mely peremét ersíti s egyszersmind párkányt alkot, amelyre az a padolat rakható, a hová az összefagyott háló rákerülvan rfáj (O) a Baróti Szabó Dávid « Arbiit:;a » — , melyvaló, hogy vitorlát viseljen,nem arramelyet magyar halász nem használ, hanemarra való, hogy az alattsáôt reákösse s ennél fogva a ladikot víz ellenébenhúzhassa.És hát mi legyen az az alattság? Ez egy hosszú, körülbell ruhaszárítónakis beill vékony kötél, a melyet az rfa csúcsához kötnek sa partra kivisznek ; három legény nekidlve húzza, a kormányospedig a ladikon maradva, kell módon kormányoz.Erre vonatkozik a Rév-Komáromról írottmely ráczélozva, így kezdihistóriának az a verse,Gúzs nem szakajtó,Alattság után nem futamodó,Hunczut, akasztófára való stb.*A gú^s t. i. igen hamar kopik az evez nyelétl, hamar szakada ki tehát nem szakajtja, az nem evedz, tehát rest; a ki pedig azalattságot kerüli, hát az is rest.Nagyon kemény dolog is az, a ladikot hálóstul, czók-mókostúlsokszor mérföldnyire a part töretlen ösvényén haladva, rögön, tüskön-bokronvíz ellenében vontatni ; dehát mégsem olyan kemény shozzá szaporább is, mint víz ellenében evezni.De haladjunk tovább, mert a rév-komáromi ladiknak még többisa mesterszava.A 137. ábra a ladik átmetszetét mutatja, még pedig az rfa táján.Itt O az rfa ; P a pad, melyen át az elbbi szolgál ; 0/ az rfafésêk,a mely megfogja az rfa végét ; Pr a perem, vagy prém, melya ladik szélét kívülrl ersíti ; T a tat, melyre a pad reáfekszik ; R a* Lásd: ((Rév-Komárom» alatt.

A KERÍT HALÁSZAT. OREGHALO. 255rúgófa^ a melynek az evezt húzó halász a lábát nekiveti vagyrúgja, hogy annál ersebben húzhasson ; B a bókony, vagy könyökfa,mely a ladik oldalát és fenekét ersíti.A27JLJR-157. ábra. / A ladik keresztmetszete.fEvvel a ladikkal végezik a tanyavetést, evvel közlekednek ; ezengyakorolják a halászregulát, mihelyt a partot elhagyták ; mert tudnunkkell, hogy az igaz magyar halászember, mihelyt a partotelhagyta, otthagyta egyszersmind a szilárd told minden fenhatóságát138. áora. Nyargaló bárka.is; statáriomszeren igazít el mindent a maga artikulusa szerint ésnincs eset, hogy valamikor akár a fattyú-, akár a viczelaptáros appelláltvolna.Az öreghálóhoz tartozó másik vízijáróm a nfarglóhárka (i jH.ábra), mely szandolin-karcsúságú, oldalt és a fenekén lyukasztott,úgy, hogy a víz járhassa s mégse sülyedjen el : orrán, farán a harkályába[B] ersíti ; fedelén jó retesz van, mely lakattal elzárható.

256 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.A halászatra való kivonuláskor a nyargalóhárkát a ladik utánkötik. A neve onnan van, mert a ladik verte hullámon úgy hányódik,mint a nyargaló ló : hol az orra, hol a fara van feljebb. Arravaló, hogy a kifogott halat belédöntsék s az él állapotban maradjonmeg. A nagyobb ilyszer bárkákban, melyeket a hálóhelyenállandóan kikötnek s a nyargalóbárkából töltögetik, egy kisebbrekesz is van, az ispita, a melybe a megbágyadt halat külön rakják.De most már ideje, hogy a ladik többi czók-mókjával is megismerkedjünk,mert van ám elég, hozzá pedig csupa eredeti alak.A hálófoltozáshoz szükséges hálótkön és fonalon kívül, rendszerintvan ott két s-apoty — komáromiasan «szapaó».139. ábra. Szapoly.Az egyik (i 39. ábra) a ladikba betóduló víz kihányására szolgál.Ers nyel, derék, öblös szerszám ez, amelyet a halász ugyancsak tudhasználni ; oly szaporán hányván a vizet, hogy az egyik merítés mégnem is érte el édes anyját, a folyót, már a másik is röpül utána.A másik (40. ábra) egy kurta, furcsa, suta jószág ; épen elég öblös1arra, hogy egy jókora ital vizet magába vehessenezért ivós~pofy — vagy komáromiasan ejtve«ivószapaó» a neve. — Azigaz magyar halászmindig azt a vizet iszsza, a melyben tanyát vet140. ábra. Ivószapoly.és soha mással nem meríti, mint az ivószapolylyala mi azután igen komoly, majdnem ünnepélyesegy aktus; mert elbb kiöblíti, azután egyszer-kétszer végighúzza a víz színén, hogy a netalán úszó szennyet elhárítsa, azután megmeríti,azután ha legény megkínálja, a nagygí^dát, ha nagygazda azöreglegéfiji, és csak akkor iszik, ha ennek nem kell ; a maradékotvisszaönti, végtére pedig a kezefejével illedelmesen megtörli a száját.Ennek ez a rendje.Van azután a ladikban egy sor szerszám, mely megtámasztásra,

kerít halászat, oreghalo 57hirtelenül való kikötésre, akadályok elhárítására, tzdelésre alkalmatoss többnyire kemény vasalású.Itt van legelször is a czucza (141. ábra A) ers dorong, hegyespiszkevassal s úgy 3 m.-nyi hosszúsággal, mely arra való, hogy kikötéskor,mikor minden legénynek hanyatthomlok kell rohanni a hálóhúzáshoz,a ladikot pillanat alatt ki lehessen kötni. Ez úgy történik.sp141. ábra. Szerszámok a ladikban. — A. Czucza, C Csáklya, 5. Szolgabot. 5>. Spél.lhogy a ladik orrán lev czuczalyukon keresztül a partba szúrják a czuczát.Másik szerszám a csáklya[C], kisebbszeríí, de mégis olyan, minta tzoltásnál dívó s arra való, hogy az elakadt hálót, kivált akkor,ha valami us^dékha, gyökérbe akadt, kiszabadítsák; egyáltalábana vízbl sok mindenfélét kifogjanak vele: természetes hogy vannyele, köpje, mely a nyélre rájár, kampója és hegye. Ott van azutána sôlgabotiS) — Körös és a Tisza mentén ahic-ke, pisiken — mindenHermán O. A magyar halászat. j-

258 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.esetre piszke-piszkáló vasalásáról így nevezve — szintén jó hegyesremegvasalva (q), hozzá alkalmatos fogóvéggel : ez a laptárosnak a legjobbbarátja, istápolója; mert erre támaszkodik, mikor a hálót tartvaparthosszában halad.Mikor a tanyavetésakadozik, beleüti a botota földbe, ráhurkolja a tartókötelet,hogy azalatt kifújhassafáradságát. Akad ottvégre elégségesspél (Spj, nyárszeren kihegyezett,magyar arasznyi fácska,mely a gyékénynek a csdrdakarókho:^való odatzésére szolgál.Van ott azután furkó (142. ábra),mely a csárdaépítés, bográcsakasztás,bárkakikötés köri nélkülözhetetlenhasznos szerszám ésnagyon tisztességes si kinézésjószág; a kijáró kötélben pedigott van a pechek (143. ábra),mely arra való, hogy a midn aháló már ki van vetve, a hajóbabeakaszthassák, nemcsak könynyebbségkedvéért, hanem leginkábbazért, mert ekkor mindenkinekneki kell dlnie azeveznek, hogy a háló kijáró végeminél144. ábra. A laptáros farhámja.elbb parthoz érjen, a halatteljesen bekerítse.Nem hiányzik — természetesen— a laptáros farhámja sem(144. ábra), mely ers hevederbl[H] való és a matakot (M) viseli,a melyre a tartókötél reá vanhurkolva, hogy tartáskor ne csúszszék. — Van annak a mataknakmég más neve is,még pedig közhasználatú, a melyre azonban, a köztisztességparancsára vagy a medici Vénus példáját kell követnünk,

KERÍT HALÁSZAT. OREGHALO.2^9vagy fügefalevelet kell borítanunk. Ezt a farhámot úgy veti magáraa laptáros, a mint azt a szerszám neve maga mondja.nehéz—•Az öreghálóval való halászatnál — ha a szerszám nagy s a húzásmindenlegénynek még cîhékje is van, mely valamivelkönnyebb mint a farhám: de hasonló szerkezet, csakhogy matakhelyett rendszerint esztergályozott pöc^ke ( 144. ábra P) van. Ezt a pöcz-145. ábra. Kormány-lapát. 146. ábra Komáromi apacs.köt úgy vetik a kötélre, mint a 144. ábrán A mutatja; néha épen csakvalami ócska pára is szolgál rajta. A czibéket úgy veti magára alegénység, mint a dobos a szíjját; sokszor pedig a hámja nem ishevederbl, hanem ócska hálóból kerül.Ismerkedjünk meg még a kormány-evezvel, melynek rendesenJapái a neve, megkülönböztetésül az evezti, mely gúzsba akaszt-ható s két kézre foghatóNéhol röviden kormánynak is nevezik17"

2 6o HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.(145). Van ennek fogóvége (a?z), melynek neve mankó, hódé, bodva,kacs ; van vágóvége (í), melynek neve ioll, fali, mint a madártoll hasonlata; van nyele (/?). Evvel kormányozzák a ladik farán a járómvet.Itt van azután még a komáromi apacs is, melynek berendezésemegérdemli a szót (146. ábra). Itt Fa háló föle az els párával; / aháló ina az els ólommal ; Naz apacs nyele, O O az apacsúr, melyaz apacskövet {S) — rendesen tégla — körülfogja; T az apacstalp^mely a víz fenekén jár ;K a keres^tkfél, melyhez a húzókötelet kötik.147 ábra. Komáromi halászbogrács.És hogy már ne maradjon el semmisem, kiváló tekintettel arra,a mi igazán szükséges, hát ott van a hajóban, mindenféle puha hálódarabközé gondosan betemetve, a pálinkás korsó is ; hasas, szknyakúfazekasmunka; nyakára reá van hurkolva a «porcîó», ami olyan közepes orvosságos üveg, amelyben egy magyar halászkorty épen elfér.Kiválóan szeretik a nagyon szknyakúüvegcsét, melyben ivásközben az az ördögtalálmányaoly ékesen és vigan bugyborékol; de legyen dicsérettel mondva^hogy a halászember mértéket tart benne.És igen természetes, hogy nem hiányzika bogrács sem {147. ábra), mely Komárombanékesen, rézbl van verve; igenjellemz alak s mintha némi magyarázatotnyújtana az srégészek úgynevezett csisztaedényéhez, legalább némelyikhez, a melyrl már az ókor halászatánálmeg is emlékeztünk,A Rév-Komáromról szóló leírásnak egyik képén,* mely a halászokkiköthelyét alkonyat táján ábrázolja, látjuk a bográcsot is, amint a dl part szakadékába befurkózott, igen természetes szolgafánfügg.Különben a magyar vizek mentén még az úri lakoma számára isigazi halászbográcsban fzik a halászlét ; st ebben kerül az asztalrais; a háziasszony pedig külön is figyelmezteti vendégeit, hogy a leghíresebbhalász fzte.* Lásd : «Rév-Komárom» alatt.

KERÍT HALÁSZAT. ÖREGHÁLÓ.26 lEddig az öreghálóval való halászat leírása leginkább Rév-Komáromratámaszkodott s ill dolog, hogy ezt a részét a halászbokorralfejezzük be.A révkomáromi teljes halászbokor hatos; egy mestergazda, egyels mester és egy középs legény, egy laptáros alkotja. Ez elegendott, a hol könny a halászat ; de a hol sebesebb a víz, egyenetlen, bokros,szakadékos a part, ott még két suhanczra van szükség; az egyika vicî (vic~daptáros), a másik a faityúlaptáros, A viczi. farhámotvetve magára, tartani segíti a laptárosvéget; a fattyúlaptáros egy kurtadoronggal halad a parton s a tartókötelet átvetegeti az akadályokona dorong neve « A'í//Y///j » . a mívelet tehát ((kurlulá^ás».A mikor a nyargalóapacs már megközelítette a partot, a legénységpedig kiugrál, hogy a kihúzást megkezdje, a fattyú laptárosnakszoros kötelessége a kurtulát eldobni s a húzásban segíteni ; mégkell ám futnia, azért némely helyen « futosó » az neve.odaEzek a bokrok osztozkodnak. A szerszám a gazdáé s így övé anagyobb rész is. Hetenkint számolnak le. A kifogott hal árából mindenekelttkifizetik a közös költséget; a maradék pedig kilenczrészre oszlik s minden legénynek egy kilenczedrész jár; az elslegénynek ezenfelül egy kilenczednek a fele; a többi a gazdáé. ígyvan ez Komáromban.A gazdával szemben a legénység javára szolgál az u. n. léhcslialis, t. i. az az apróbb hal. a mely menekülni akarva, a háló szemébeakad, halásznyelven «a szemben megnyakUk».A mióta a Duna néptelenedik, més: a meijfoiívott halászbokrokis csak igen kemény munka árán jutnak a valóban sovány falathoz sa legény öríil, ha osztozkodáskor két-három forintja jár ki.Az pedig nagy ünnep, a mikor beüt a «szöröncse», mázsás öregviza vagy tok kerül a hálóba. Ezt mindig a laptáros érzi meg, mertazkötele mindig olyan feszes, akárafölajzotthúr. A mint azt a rángatástmegérzi, a melyet a bukkoló viza vagy tok a hálónak rontvavégez, földeri az arcza s torkaszakadtából kiáltja; «Hááál váánl!»»No, van erre dologi Ug)- nekidlnek a kijáró kötélnek, hogymajdnem orrukkal szántják az anyaföldet, csakhogy partra hozzák anyargalóapacsot ; és mikor a bekerítés teljes, oly apróra szedegetika hálót, hogy semmi hiba sem lehet. Minden szem rámered a háló

202 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.fölére s mikor a körön belül felbuggyan a víz, mint valami óriásiforrás, akkor ideje van aburkolásnak. Az öreglegény kötelet ragad,hurkot köt s begázol a vízbe — térdig, mellig — ,vízben, hogy kitapogassa a hal fejét;kezével tapogat amikor rájött, víz mentében simogatjas nagy óvatosan úgy rákeríti a hurkot, hogy épen a kopótyú éshónaljszárny közé kerül ; de még nem szorítja, mert elbb jó távolrakell húzódnia, nehogy a hal — neki vadulva — megcsapja farkával.De mikor már kell távolban van, meghúzza a kötelet, odaugrálaz ifjabb legény, a viczi,a fattyú s ekkor hiába vergdik már a « Dunaóriása*), hiába korbácsolja farkával a vizet: rajtavesztett.Mikor igen nagy a hal, a négyes bokor sokszor nem bírja a hálótkihúzni, mert rettent er lakozik abban a pánczélos test óriásban.Az si szokás az,hogy ilyenkor a szomszéd bokor segítségre siet.148. ábra. Halásühajó.Ilyenkor ered meg a halászember szava ; ilyenkor beszéli el apróra^fogott-e már ekkorát, melyik esztendben, meg hogy kikkel jártakkor, azok merre szakadtak, és ki az, «a kit az úristen nyugosztaljon» — no néha meg is verjen ; no meg, hogy mégis csak ennyimázsa, meg ránk is fér s hogy a részbl jut az asszonynak köntös,meg ez, meg az.A lassú folyású, kanyargó Tisza helyen-közön kiszélesedik;örvényeinek mélysége titokzatos; feneke sok helyen iszapos, azértide laposkövcs, hozzá hosszú és mély háló kell. Az {)rvényhalászatrasokszor 24 m. mély (széles) hálót használ a Tisza-menti halászság.Ennek a rengeteg hálónak már egy hajó nem elég"; van tehátkett. A /lalás^/m/'ó (148. ábra) a hálót viv fhajó, hosszú, lapos,széles orrú és széles farú vízi járóm, rendesen négy ülpaddal s ahálónak szánt két padolattal. Az egyik padolatra [O) rakják a hálóináty azaz súlyozott részét, a másikra (P) a párás fölét; a háló

KERÍT HALÁSZAT. ÖREGHÁLÓ. 265teste, vagyis lehesse ilyenkor a két közbees padra kerül azért, hogya kihányás fenakadás nélkül történhessen.Ezt a halászhajót a «csónyakn — sokszorosan laptar, néhol laptató— kiséri (149. ábra), mely alak szerint a fhajóhoz hasonlít, deannak alig fele.A halászatra való kiszálláskor ez a laptár viszi a húzóköteleket, abicikéty a laptárost, illetleg a futosót ; hozzá mindenféle halászszerszámot.A Tisza mentén az öreg- vagy tiszaháló körül ötös vagy hetesbokor dívik. Szeged körül Tápén van 1 nagypicê's, i vicêmesterÎ futosó, I pöc:{kös, i hálóvet; Csongrádon: i mester, 1 ins;ed,i parasêd, 2 léhéssêdö, i laptáros, i vic-i.A nagypiczés és illetlegmester a fember, ki a halászhajót kormányozzas a tanyavetést igazgatja ; a viczemester az öreglegény, ki a149. ábra. Csónyak vagy laptató.kezelésre ügyel ; a futosó az, a mi Csongrádon a viczi, Komárombana viczelaptáros ; a pöczkös az a legény, kinek az a feladata, hogy abekerítésnél a kijáró kötél peczkét beakaszsza; a hálóvet az,a ki ahálót a vizbe hányja.Csongrádon a kötelességek még pontosabban vannak kiosztva.Ott van az ínszed, a ki a háló súlyozott inát szedi ; ott a paraszed, aki a háló fölét rakja; ott van két léhésszed, kik a tulajdonképeni hálótszedve, öblítgetik, a beleakadt gaztól megtisztítják ; erre két emberkell,mert a háló rendesen nagyon mély.Most pedig hallgassuk meg például a szögedi Tisza-halászt,hogyan mondja saját szavával a tanyavetést.«A nagy- vagy öreghálós fmén a headásra ; az els legénynekazt mondja: tárna :;d ! Mikó mögindúl a hajó, már alá van készítve acsónyak — akkor: vesd ki a~ apacsurt l Mikó mindnyája háló elfogyott,azt mondja: huja ! míg a pc:^ks megs:^úrja a pocakot.«Eved:;gessünk kifele' !»

264 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.« Mikó közelér a hajó a parthoz, azt mondja a mestör : vedd kiel ! Mikó a háló eleje ki van húzva, akkor mondja a mestör a laptárosnak:könnyebben ! Mikó a háló megn/últ a kivételre : hú !»öMost húzzák kifelé s a hátulsó ember (a laptáros) odaér azelskhöz, akkor a mestör mondja: hú:^d el! — t. i. az apacsurt.»Bizony, a ki a tanyavetés mesterségét saját él szemeivel nemlátta, az megakad ebben a leírásban ;pedig helyes az.Minthogy a hálót víz mentén vetik s a kerítést is így végzik, ahajóknak víz ellenében föl kell menni, hogy a hálóvetést megkezdhessék—; ez a beadás ; és a míg a laptáros a maga tartókötelével rendbenvan, addig a nagy hajót, melyen a háló van, egy helyen kell tartani,halásznyelven ((tmas:{tani» ; mikor megindul a nagy hajó a hálóval,akkor a laptáros már készen van kötelével, laptárával, tehát alákés^ülts ekkor kivethetik az apacsúrját is, a melyet tartania kell.A mikor pedig ezt már a vízbe vetették s a folyóba eveznek, egymásutánki kell vetni a hálót is, mindaddig a míg el nem fogy, azaz,a míg a háló másik vége is a vízbe nem kerül; ekkor kiáltja a mesteríihiija .'» s e szóra a pöczkös megersíti a kijáró kötél peczkét a hajópeczeklyukába sa hajó, félkörben fordulva, a part felé tart.Mikor a hajó partot ér, akkor a háló eleje még annyira van aparttól, a mennyire a kijáró kötelet engedték; ekkor kiugrálnak, apöczkös kioldja a peczket, neki esnek a kijáró kötélnek, teljes ervelhúzva, kihozzák a nyargaló apacsot a partra sárra a szóra: veddki el [í] ! az a legény, a ki épen legközelebben áll a parthoz, odaugrik,megragadja a nyargalóapacsot skihúzza a partra. A háló ekkornagy félkörben áll, melynek húrja a part, a hal tehát be van kerítve.Ekkor a laptáros ersen leszúrja a biczkét, ráköti a tartó kötelet soda szalad a többihez, hogy a háló kiszedésénél segítsen ; ezértfutosó a neve.Természetes, hogy,mivel a hálót csak a kijáró vége fell szedegetika szárazra, az ív nemcsak kisebb, de laposabb is lesz, vagyis aháló ((megnyúlt)).Ekkor a futosó visszaszalad a maga végéhez, hozza azt a többiekfelé s minthogy ezek folyton szedik a maguk végét, a félkörmind kisebb lesz; néhány méternyi távolságban a laptáros a magavégét is kiteszi a partra s húzni kezdi, úgy, hogy a préda nem

KERÍT HALÁSZAT. ÖREGHÁLÓ. 265a háló derekában, hanem a laptáros vége felé szorul be végképens így hozzák ki.Természetes, hogy úgyszólván a hány tanya, annyi változat. A holigen széles a folyó, ott a hálóvetés egészen a vízen történik ; a laptárosladikjában tartja a maga végét s csak a mikor a háló elfogyott,ereszti hosszúra a tartókötelet, kievez a partra s lassan húzvahaladva,a parthoz hozza a laptáros apacsot. A hajó azonképenhosszúra ereszti a kijáró kötelet s a kerítést csak akkor kezdi meg, amikor a laptáros kihozta a maga végét. így meghalászszák a legszélesebbvizet is,mert a tartó és kijáró kötél sok száz méter hosszúságbanvan meg, halás^csattal pedig könnyen^toldható.Hogy már a halás:^csatot fölemlítettük,jó lesz megismerkedni vele; különösen avval,a mely általánosan dívik (i ^ o. ábra). A rajzokközött az I a legelterjedettebb, mert igenkönnyen vethet s a mikor összehúzódik, egyhajszálnyit sem enged többé; a másik (2)ritkábbs rendesen madzagok kötésénél használatos;szintén nem enged.Mikor a háló egészen kivan húzva, a hala bárkába el van rakva, akkor kezddik ahálójágyás^ vagyis a hálónak a halászhajóra 'jo- ^^ra. HaUszcsa:.való visszaszedése, beadásra való elrendezése, a mi nagy, sok ügyességetmegkívánó munka. E végre a paraszed a paráspadra, az ínszed,vagy ma/m^-o az ólmospadra áll 1148. ábra O, P), a két léhésszedellenben e két pad közé es padkákra. Elbb beveszik a nyargalóapacsot, azután a pára- és inszedk húzgálják fel a maguk részét,szépen egyenletesen s a pad hosszában 8-as alakra rakják; a léhésszedkhúzgálják s ránczolják a hálót magát, mindig csapkodva velea vizet, hogy a sarat lemossák róla, szedegetés közben kihúzgálják abeleakadt gazt, ágat s ha valahol kiszakadt, nagy hírtelenül ott vana lehessél meghányt hálókött, a melylyel a kárt kifoltozzák. ígymegyén azvégig.Az alatt a laptáros rendbeszedi a köteleket ; úgy mondják,hogy karikába « összefeji ;» mert serény kapkodása csakugyan a

266 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.fejesre emlékeztet. Mire mindezek megvannak, elindulnak a következtanyára.A Tisza- és Körös-menti öreg halászság isrendkívül sok si szerszámformátrzött meg s ezért úgy néprajzi, mint srégészeti szempontbólrendkívül érdekes és tanulságos,f151. ábra. Tiszaraenti halászszerszámok. — E. Szegedi övedz, A. Szegedi laptáros apacs,A/, a laptáros matakja, Sz. Szapoly, T. Tüzsér.így megmaradt Szegeden — st közhasználatban van mai napigis — az eveznek néprajzi tekintetben igen érdekes alakja, az, amelynek tolla dohánylevél alakú, tehát a közönséges lapáttól merbenelüt, a mint ez a i

lás közben fel-felütögette a fejét, a mester akár kívülrl, akár belliKERÍT HALÁSZAT. ÓREGHALO. 267hajtószerszáma is; részei pedig a következk :/füle, A^ nyele, T talla*,a toll hasonlata. Ez az «övedz» azonban nemcsak alakjánál fogva,mely nyilván bels-ázsiai,** hanem a tollhasonlatából merített fogalomnakátszármazása miatt is érdekes ; mert egy másik evezforma,mely lapátvég, hosszú nyel s gúzsba fogva két kézre járó, a « daliadban,máshol a « dalin nevet viseli; st a vele való evezést is«dallad^ásnak» mondják. Itt tehát a tollról vett hasonlat az egyikeveznél csak a lapátrészre van alkalmazva, a másiknál már az egészszerszámnak a neve, st ige alakot is öltött.Ugyancsak a 1 5 1. ábrán a szegedi laptárosapacs (A), melynek márnincsen talpa — mint a mint Komáromból ismerünk ; M a laptárosfarhámjának a matakja ; S^ a jobb szapoly, mely ivásra és vízhányásraegyiránt alkalmatos: inkább a horgászathoz tartozik ugyan, de mindenöreghálósnál is található a t-scr \T) és az //?j/?/ (/); ez arravaló, hogy akár a kifogott, akár a hazavihet halat föl lehessen fzniihany különben az a madzag is, a fzfavessz is, a mely kellleg megsodorvaa halakfelfzésére és kötésére szokásos.Ennek a míveletnek «i/ianrra vdcs»a neve.A mióta a Tisza halászata hanyatlik, sokszerszáma kiveszfélben van ; némelyikblépen az utolsó darab került szemem elé.A mikor a halak királya, a pompás vértezetsres: més bvében volt s a több mázsásharcsa még nem soroztatott a «sz()röncséhezM— mint mai napság — , különösenaz utóbbinak a hálóbólvaló kiszedése gyakranfordult el sminthogy hurokkal sehogysemsikerit, kézzel pedig semmiképen, háta vágóhorgot használták.A vágóhorog körülbell 1m. hosszú, alul körtvés, jófogású nyélrevolt ersítve s vagy sima ( i ; 2. ábra, 1 ), vagy szakás — állas — 12) volt.Mikor a halat már annyira kihozták a partra,1 52. ábra. Vágó horog.hogy pörsölés, bukko-* Szögedi tájszólás szerint «tatli, innen «talu» is.'*A Nemzeti Múzeumban van egy Sziamból.

268 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.rül belevágta a horgot az alsó állkapcsába s kivonszolta a szárazra.A mi ezeket a horgokat még más tekintetben érdekesekké teszi, az amegersítés módja, a mely — a mint ezt már az si elemek tárgyalásánálérintettük is — makkos.IS3- ábra. Szegedvidéki halászszerszámok. — i. 2. Nádvágó; 5. Halászbárd; 4. Fejsze. J. Faragó.Az itt lerajzolt vágóhorgok Tápéról valók ; a nyél korhadt volta,a vas rozsdája bebizonyította, hogy régen kimaradtak a használatból.De még evvel sem fogytunk ki a szegedi halászszerszámból, amely az öreghálóval jár s említésre mindenesetre méltó, mert részbennéprajzi, részben störténeti tekintetben érdekes, a jövrenézve pedig mindenesetre kitn összehasonlító anyag. A 1153. rajz-,

KERÍT HALÁSZAT, ÖREGHÁLÓ. 269csoportban i a nádvágó^ mely a halászkunyhóból sohasem hiányzik smint már tüzetesen ki van mutatva, ázsiai forma mellett, megersítéstekintetében a bronszkorba vág vissza. A Szeged vidéki nagyonkimívelt, törzsökös forma, sajátságos díszítés s megersítés tekintetébenháromféle változat különböztethet meg, a mely módok közikett már le van tárgyalva, a harmadiknak pedig itt a helye. Ezt alegkezdetlegesebb módot 2 mutatja. Látjuk, hogy a penge vége anyél külsejéhez van illesztve, csúcsa kifelé van görbítve, a szorítástpedig egy széles, ers vaskarika végzi. Sokszor még kis ékek is szerepelnek; szóval a mód a kaszára is rámutat.Ugyanitt 3 ahalds~hárJ, még pedig annak régi, már-már kivesz félbenlev formája, mely arról nevezetes,hogy a fok felli oldalon is ie)hanem felha-ki volt élesítve, mert nemcsak a nagy hal feltagolására,sítására is szolgált. Ma már a kisebbszer ácsoló bárd foglalja el a helyét,mert olcsóbb, bolti portéka; de azért ez is szegedi kovácsmunka.A 4. alak a fejsze, melynek szegedi az eredete s legtöbb a dolgatélen, a mint azt majd a maga helyén ki fogjuk mutatni, t. i. a jegeshalászatkörül.Az ^. alak a faragó, mely semmiben sem különbözik az ácsokétól; de halászember szerszáma is, mert a hajó, szerszám és kunyhókörül a halász mindent maga farag, mindentmaga ácsol.És igen természetes, hogy nem hiányzika bogrács sem (i 54. ábra),mely rendszerintkitn szepességi vasmunkás olyannyilt öbl, mint a Tisza-menti halász vendégszeretete.Ebben fzik azt a halászlét,a melynek méltatására az alföld népe —az immáron világhír paprikatermel —,,orr 1mintegy teremtve van. Olyan annak a^ ,,•,,. .54. ábra. Szegcdvideki bogrács.leve, mint a feldühödött spanyol bika vérének els sugara, a midnaz Espada kardja a szivét érte.De hát az ember megszokja, megszereti,végre el sem tud lenni nélküle s avval érvel, hogy az alföld rosszvizének — sok helyen mocsaras lehelletének is — az ers paprikázásaz egyedüli óvó és gyógyító szere ; igaz is, hogy az orvosi tudománya paprika élettani hatásaira szemet vetett.

270 HIGVIZEX VALÓ HALÁSZAT.Megjegyzend, hogy a szegedi halászság, kivált a Gyevl-fokon— Algy — még oly halászatot is z. hogy a halat hasítja, sózza ésszárítja ;piacza a Balkán félszigete.Ezután ránduljunk ki még Körös-Tarcsára, mely egykoron — aszabados halászat idején — valóságos « halászfészek »népe ma isvolt, a melynek— -a bérletek korában — úgy, a mint szerit teheti, halászgat,mert «si természete ».Körös-Tarcsa azért nevezetes, mert szerszám tekintetében smajdnem minden ízében külön áll ; és nemcsak a szerszám alakjára,hanem sokszorosan elnevezésére nézve is.Ez annál föltünbb, minthogy halászó szomszédjaitól nem esikmessze ; de meg legye/i jegyezve, hogy a többi pont vizsgálatáról lekellett mondanom s csak bemondásból tudom, hogy a szomszédoknálmásképen van.155. Abni. Tarosai lélekveszt.A tárcsái halászembernnk az ághegyliáló

kerít hai.aszat. oreghalo. 27'fejtése mindenesetre szép feladat; de ma még lehetetlen. Örökös kár,hogy régibb idben ennek nem akadt búvára, a midn a halászatmég bven fizette a fáradságot, sok embert sok szerszámmal foglalkoztatott,a ki gyjtötte volna szerszámát, mesternyelvét, fogását ésszokását, mely utóbbi nyomtalanul eltnt.Lássuk a szerszámoknak egy kis gyjteményét—- azokon kívül,s%H1Ij6. ábra. Körös-Tarcsai halászszerszámok.M. Meregygy. Ö. Övedz, Sz. Méröszák, H. Kavarókanál, C. Cziklend.a melyek az si elemekben már letárgyaltattak — ,melyek a kiemelteredetiségrl bizonyságot tesznek. A szák országszerte kerek hajtoványnyal— fejjel — bír, Körös-Tarcsán mereggy a neve és laposivesa feje (156. ábra. Mi, s nem is léhésfonalból, hanem igen ersislégbl van kötve.A mérs^ák legtöbb helyen olyan, mint a 120. ábra Magyar-Velenczérl ábrázolja, a hol a nagyobb haltömeget kasban mázsál-

272 7- HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.Ják. Körös-Tarcsa mérszákja {S^) egészen más — ;úgy a mintrajzolva van, ráakasztható a mázsálóra s ha megfordítják, pompássaraglyaszer halhordozó szerszám — mert jókora ám !— Ha kavarókanál, a melylyel az üstben a halak belét törve-vágják, hogy a halzsírfelszálljon ; Oaz cwed^ ; karcsú, ügyes jószág, fogója [k) semmankó, sem fi, sem bódé, hanem kacs. C a c:îklend, a mely alélekveszt kilincsébe jár s kec^é^éskor* az evez beakasztásáraszolgál.És hiába van a nyargalóbárkának általánosan az a formája, amelyet a 138. ábra ábrázol; Körös-Tarcsáé más; ezt a 157, rajzábrázolja. Orrikéje, faiikcje fejes, s e fej eredeti alakban van kifaragva;szóval igen sok eredetiség, mely a szót megérdemli.És még mindevvel sem fogyott kiaz öreghálóval Járó szerszámokés fogások sorozata. Igaz, hogy nem egy van közöttük, a mely más.157. ábra. Körös-Tarcsai nyargaló bárka.hálózatoknál, a halászmesterség egyéb feladataiban is szolgál ; deletárgyaljuk itt azért, hogy áttekinthessük s utóbb erre a helyrehivatkozhassunk.A magyar halászéletrl szóló részben, többszörösen fordul majdel a n hálóállítás ^), abban az értelemben, hogy a háló darabjait ahalászbokor egyes emberei kötik meg s a midn ez megvan, bekövetkezikaz összeállítás.Az « állításnak » tehát ketts az értelme u. m. a rendesen 20métert tev darab, a melyet egy-egy halász köt, és az összeállítás,maga is.Oly hálóknál, a melyek folytonosan egynem vízben használtatnak,az összetoldás állandó s a háló fölét egy, alját ketts kötél.Lásd : « Keres halászat* alatt.

kerít halászat, halotoldas. 275alkotja ; de a hol a hálót majd nagy víztükrökön, majd szorulatokbankell használni, ott meg kell lenni a módnak arra is, hogy toldható,illetleg rövidíthet legyen. Eléri pedig ezt a halászság az összetoldásbizonyos nemével, melynek mesterneve «reyöloin»; nyilván anémet «Refeln)> magyaros föleresztése. S megjegyzem, hogy ez leginkábbKomáromban és Budapesten dívik.Az összetoldás e neme a 1^8. ábrán elég világosan látható,amennyiben egy ers «ljjfánt»-ra — ismét a német

274 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT,kampó, kanosa, st gcmes, o-émcsc, ênúcs és végre gébics is.* Annyibizonyos, hogy mindezek horgos halászszerszámok.Ám álh'tsuk még ide Szolnok halászságának uiahú:^ós^ékét is (i ^9.ábra/), mely arra való, hogy a szolnoki bokornak

KERÍT HALÁSZAT. HÁLÓKÖTT, ^7)kellképen megnyúlt, a kormányos begázolt, kitapogatta a hal fejét saz alsó állkapcsába vágta a horgot, a melynélfogva azután a vonszolásmégis történt.A halászembernek leghségesebb kísérje, mely kellképen meghányvavagy megtöltve mindig ott van a zsebében, a hajó rckes^tékc-AJEH160. ábra. Régi vágó horog. 161. ábra. A. Hálókötötü, />. Bécje.ben, a csárdakaró mögé dugdosva, szóval jövet-menet kezeügyében :ahálókötötü (161 Ai.A hálókött mostani alakja nemzetközi —; de hogy vájjon milyenrégi,s mi voltlégyen a fejldése, erre a tudomány ma még nem adhatfeleletet. Föltehet, hogy sidkben csak egyszer tvel kötötték ahálókat s mindig toldották a fonalat, a mire a régi magyar «hálóvarrás»is czélozni látszik; de a mit másfell — mint már a történetil8*

276 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.részben érintve is volt — azok a nagy tk is valószínvé tesznek, amelyek az skori leletek közt oly nagy mennyiségben fordulnak el.A magyar hálóköttnek részei nevet viselnek, u. m. fi6i. ábra A)O az orra, n a nyelve, l a lába ; a mi a nyelven alul a lábig van, az atü dereka. Ismét érezzük a magyar észjárást, a mint az analógiát követ-MJ162. ábra. Hálóköttük.kezetesen alkalmazza. A 161. ábrán B a béc:{e, bércbe, böre :{vagylapocska, a melyre a háló szemeit a tvel rákötik, hogy egyformáklegyenek. A hálh'í és a böre-fa természetesen változnak nagyságtekintetében.Az bizonyos,hogy akár angol-amerikai, akár tihanyi hálóköttketnézzünk, azok teljesen egyformák és csak az eszkimóé különbö-

kerít halászat, lajt. 277zik, amennyiben mindkét végén orra van, szk réssel, hogy a fonalbehányható legyen, nyelve pedig nincsen ; ez inkább vetél mint t.Mint már mondva volt. nagyság tekintetében a hálóköttkkülönbözk. Az úgynevezett islé^tü, a melylyel az öregszem tükörhálókat*kötik, — a midn egy szem 20 és több cm., majdnem50 cm. hosszú; a foltozásra használható t olyan kicsiny, hogy ahalász zsebében kényelmesen elfér. A mi az alakot illeti, a különbségeketa 162-ik ábra mutatja, hol 4 egy a hálóállításra használtnagyobb t kicsinyítve; 3 Olt melléki, 2 Duna melléki finom hálózatokravaló, I tihanyi közönséges hálókött.E szerszám kezelésében a magyar halásznépség felülmúlhatatlanszaporaságot fejtki.1^. V ábra. Kereken jdró lajt.Mindaz, a mi eddig az öreghálóval kapcsolatosan letárgyaltatott,közvetve vagy közvetlenül az egész halászszerszámjárás tartozéka;szolííál az öreiíháló és más hálózatok köri is, a mint ez a doloi? természetébenrejlik.A mi most következik, azaz öregszerszámmal járó s a halaspiaczonkeresked halásznak úgyszólván gazdasági szerszáma.Ismerjük meg legelbb is a lajt-oi. A nyitott, nagy kádakonkívül, a melyek jól tartják a vizet s arra valók, hogy a hal elevenállapotban várhassa vevjét, vannak olyan lajtok is, a melyek szekérrerakhatók s igen alkalmatosak arra, hogy akár a halász, akár a fisérmessze vidékrl is összegyjtse a halat; de van kerekenjáró lajt is* Lásd : «Kecsegcháló» c-s «Kuszakccze» alatt.

27< HIGVIZEX VALÓ HALÁSZAT(163. ábra), melynek szekérrésze szorosan össze van kötve a hordóvalmagával.A hordó lapos, felül egy hosszúkás nyilassal, mely elég nagy,hogy akár a mázsás harcsa isbeleférjen.Ezek a halászlajtok mindinkább gyérülnek,a mióta a folyók néptelenedneks a halász hitvány prédáját kis edényben is szállíthatjaide-oda. Leginkább Komáromban akad még egy-egy használatbanlév.164. ábra. Álló halászbárka.E sorozat utolsó száma, tartozékaival együtt, az állóbárka, a melya halászok kiköthelyének legkiválóbb tárgya és a i^ Bárkarakodóy^keresztelje.A szerszámjárás tárgyalásában még soknem haltartóval fogunktalálkozni ; a mint találkoztunk eddig a nyargaló vagy lovasbárkával,találkozni fogunk ezentúl a faros-, kis-, vess;-bárká\a\, a rükwclde egy sem olyan hatalmas, mint a rendesen Szegeden vagy Apatinbanácsolt, sokszor nagyon ékes állóbárka.

KERÍT HALÁSZAT. ÁLLÓ BÁRKA. 279Ez rzi az öreghalász s még inkább a fisér él kincsét, a honnanminden rend és rangú vev kiválogathatja a magának való, igazánfris, él halat. S az állóbárka egyszersmind az, a melyen és a melyköri a bárkarakodóhely pezsg élete iskifejldik.És a magyar halászság állóbárkája nemcsak a halak sokaságátrzi, hanem rakodója egyszersmind a mesterszavak egész sorozatainak,a melyekkel legott meg is kötjük a barátságot, már azért is,mert kiválóan jellemzik a magyarember észjárását, elnevezéseinekkútforrását, különösen pedig az elnevezések alapjául felkapott hasonlatkövetkezetes kiaknázását.Az állóbárka hasonlata az ember maga, ki táplálékát gyomrában,tehát a test legöblr)sebb részében, « derekában »», hordja. Ám lássuk a164. ábra részeit.Minthogy az állóbárka is az eledelül szolgáló halat hosszúságánakközepetáján rejtegeti s itt legöblösebb is, így neki is van dereka [Di.Mikor már a magyarember esze ebben megállapodott, természetes,hogy ekkor az állóbárka éles eleje (O), mely úgy hasítja a vizet,mint az ember orra a levegt, az óra — a magyar halászember sohasemejti két r-rel —; és minthogy az orrtól kezdve, a derékon haladvaaz ember csak eljut valahová, hát természetes, hogy az odavaló elkerekítettrész az állóbárka fara íF).Mikor már idáig van a dolog, hát igen természetes, hogy egybecsületes orrhoz tartozik kétfell valamely rendes pofa is, s az megis van P jegy alatt ; és minthogy a magyarember pofájáról ismeri felkinek-kinek mivoltát, hát az állóbárka pofájára is rá van vésve azékes ponty, alatta az a név, a melyre az alkotmány kereszteltetett;de még itt sem érte végét a sor, mert az már bizonyos, hogy amagyarember orra alatt ott a bajusz is, tehát az állóbárka orránaklegalján is van egy ersít keskeny deszka (B/i, melynek becsületesneve bajus^des-ka.De st még ezentúl is szövi a hasonlatot, mert a minek orra,bajusza, pofája, dereka és fara van, annak már természetti fogva is- rtozéka a láb ; meg is van az állóbárka kormánylába f/CL), a lábpedig nem lévén sarok nélkül való, tehát csak természetes, hogytalálkozunk egy iimonsarokkal [TS) is.

28oHÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.Ám lássuk a többi mesterszót is, még pedig az állóbárka orrfellirészén kezdve.,Bí; a bi\^öy mely a bg fejétl származó hasonlat; S a sarkán)-F a fejlánc- ; Mk a macska^ mert úgy körmöl belé a víz fenekébe,mint a macska ; Mia macskatekerö, a melylyel a macskát felhúzzákBBB bálványok; M a mederbálvány, mert kétoldalt a fenék medrétalkotja meg; O az örfa, mert széttekint, mint valami rszem; OS azrfámacskj s arra való, hogy a szakokat reá lehessen akasztaniR R R a rckcs;ek, a melyekben az összeill halak vannak, különkülön; Bka hk, kikötésre való ; S~ a s-enles, a csárda arc:;faladata,ajtóval, melyre rendesen az állóbárka véd s;entjc van reá festve;Cs a csárda, mely rakodó is, hálóhely is ; Tt a iunontartó, a melynélfogva a kormányzás történik ; K a limon, közszólás szerint kormány.A többit már ismerjük.lé), ábra. Bárkasüt.A bárka oldalán azonban, még pedig nagy számmal, lyukak isvannak, melyek arra valók, hogy a viz a rekeszekbe juthasson, s ígya halak megélhessenek s természetes, hogy az egész úgy van készítve,hogy a midn a rekeszek megtelnek vízzel, az állóbárka a felülrlszámított második bálvány pereménél alább nem sülyedhet.Hogy pedig ezek a lyukakbe ne dagadjanak, elbb kifúrják, azutána bárkasütvel (16:;. ábra), melyet jól megtüzesítenek, kisütik.Az állóbárkában jól összeválogatja a gazda eladó halait ; az egyikrekeszben vannak a nagy rablóhalak, más, de mindig oly nagytesthalakkal, a melyeket el nem nyelhetnek; a másik rekeszben van azapróbb hal vegyesen; a szentes felli rekesz rendesen ((ispíla»^ a hováa me^bágyadt halak kerülnek.A bárkások legfontosabb dolga a forgatás, mely abban áll, hogymindennap reggel a szákkal a vízszínig kiemelgetik a rekesz halait smindazokat, a melyek megbágyadtak, vagy épen csak bágyadoznakis, kiszedhessék s az ispitába vethessék. A bárkás azon van, hogyezeken mihamarább túladjon s ha nem lehet, akkor kihasítja, besózza,

KERÍT HALÁSZAT, SZÖVETKEZÉS.28 Ia nagyját hosszában megs;íjciljci és a levegn kiszárítja — a szegénységböjti eledeléül.A bárkarakodó élete reggelenként ébred leginkább :akkor érkeznekaz éjjelre kiszállt halászbokrok prédájukkal, s azok a bárkák is, amelyek a messzees bérletek járulékát hozzák. A nyargaló- vagylovasbárkák fris népsége rettenetesen csapkolódik a szákokban : vandolga halászfontnak és a sorsvetésnek ; a fisérek a bárkarakodó éshalaspiac- között ide-oda sietnek, hogy a vevknek kedveskedjenek,mert most jön a plébánia, a klastrom, a nagy vendégls — rendes,hatalmas vevk, a kiket a legjavával kell ellátni.Az igazi íisér nagyon tudja a módját; rajta van, hogy a vev lássaa hal csapkolódását, azután kérdi, hogy leölje-e rA leölés úgy történik, hogy a taglókés fokával jót üt a hal homlokáras rendesen úgy találja el, hogy a legkeményebb ponty is rögtönmozdulatlan.A bárkarakodó sok helyen icríthcly is ;ott állanak a karózatok, amelyekre a hálókat kiterítik ; ott állítanak, foltoznak, fejelnek — újabbidben kátrányoznak is. Szóval van élet — s volt különb akkor, amikor a magyar vizek nemcsak könyvben, hanem a természetben isbvelkedtek Neptunus isten mindenféle népeivel ; mikor ezer öregpontynakegy aranyforint volt az ára.Ez az öreghálósok mestersége. így folyik az,így van az fölszerelve.Szövetséges része is van, oly vállalkozásokra, a melyek az egyesbokor erején túljárnak, vagy a melyek halászati tekintetben közérdekek.Nagy ritkán, de még most is kiszáll az öreghalászság a viza-halászatra,melyhez egy roppant háló, az u. n. pipolaháló tartozik. Ez nemkülönbözik lényeg szerint az öreghálótól s csak abban elüt, hogyers fonalból, islégbl van kötve, hogy az óriás halat megbírhassa.Ez a körülmény mindenképen nehézzé teszi a hálót, kötését,kezelését egyiránt sezt szövetkezéssel teremtik ki.Általános szövetkezés mve az akadó is, mely azonkívül még egyedülieszköze a halak bizonyos kíméletének.A halászság t. i. megállapodik, hogy a folyónak bizonyos és olyrészét, a melyet a hal kedvel, bizonyos idn át megkíméli s a midnmegállapodott, tavaszszal nekiáll az akadó-készítésnek, mely nem

282 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.más, mint földdel telt kasoknak az elsülyesztése, úgy, hogy mindenkas egy derék karónál fogva kiemelhet.Természetes dolog, hogy ilyen helyen semminem hálóval boldogulninem lehet, mert menthetetlenül elakad.A hal hamar észreveszi a hely nyugodalmas voltát, ott felgyülekezik,tartózkodik, halásznyelven "tanyázik)).így marad ez akadóföivsi^^, t. i. kés szig, a midn a kasokatfelszedik s azután a helyet meghalászszák ; elbbazonban gondoskodnak,hogy a tanyázó hal a helyet elne hagyhassa.Erre való az rháló vagy rácsháló, a Bodrogon pedig a vészlés.Az akadón alul és felül t. i. egy a fenékig ér ers hálóval átkötik avizet egész szélességében ; ez az rháló, mert rzi a halat ; vagyvesszbl kötött sövényt, mely azonban a vizet átbocsátja, vonnak afolyón át, a mi azután vés-lés, a régi «vesles», mely nem a vessztl,hanem ahalas !rá;-tl ered.A KECSEGEHALO.A kccscêhálö úgy szerkezetére, mint a vele való halászat tekintetébenigen lényeges kül()nbségeket mutat; de azért mégis határozóti66.ábra Kecsegeháló.tan kerítháló. Lássuk a szerkezetét (166. ábra). Rendesen 70 m.hosszú, 2 m. széles, még pedig mind a két végén s közepén is egyformánennyi. Föle(Pj párás, ina (7) ólmos, apacscsa (A) köves-talpas

T\kerít halászat, kecsegehalo. 205és apacsúros ; de már teste más. Van t. i. inlchcsc [11), finom fonalbólkötött háló, a melyben a hal megfogódzik ; ez az inléhés pedigkét tükörháló közé van véve (; a háló tehát háromsoros.A tükörháló — a Tisza mentén «regrijhi» — a latin « retina »—ers islégbl való ; szemei igen nagyok s mind a két oldal úgy vanigazítva, hogy az innens és túlsó szemek lehetleg találjanak egymással,mert ez a háló fogósságának lényeges föltétele.Ez a háló kiváló módon afurakodó halra van szerkesztve és leginkábba kecsegének szánva, mely épen oly becses eledel, a milyenfurakodó — már orránál fogva is — az természete.A kecsege, háló közé kerülve, menekülni iparkodik s nekirohanorrával az inléhésnek, mely enged s evvel arra készti a halat, hogymég jobban furakodjék. Az inléhés,finomságánál fogva, mindinkábbenged s természetesen kitolúla tükörháló nagy szeménis, ekképen az inléhésbl valóságoszacskót készít.Mihelyt a kecsege annyira kitoltaaz inléhést, hogy hónaljszárnyaa zacskóban van : el vanfogva, mert a szárnya belékerül azacskóba s ott, mint valami szigonynaka szakája, a szemekbe bonyolódik, belehorgolódik, a mintezt a167. ábra mutatja.Itt K a kecsege, a mint furakodik ; / a zacskószeren kitoltinléhés, a hol már a hónaljszárny bonyolódását is láthatjuk : T atükörháló.A hálók háromsoros rendszere még más szerszámnál is dívik, amint ezt a csoportok során látni fogjuk ; lényege mindig a zacskó, amelyet a hal furakodással maga készít, a mely furakodás a veszedelemmelfokozódva, csak arra való, hogy az áldozatot annál biztosabbana halász kezébe juttassa.167. ábra. Kecsege-fogás.Épen ilyen a szerkezete a baimhálónak is, avval az egy különbséggel,hogy úgy az inléhés, mint a tükörhálók szemei is nagyobbak,s a míg a kecsegeháló a mélységben is szolgál, addig a balinháló

284 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.«rí:^s;intjdrö», azaz úgy van felpard:^va, hogy a víz legfelsbb rétegébenjárjon, a hol a sebes nhal — a Duna balínhala, a Krasznafenekeszege, a Körös nyllkeszege — villogtatja igazán ezüstös oldalát.A FUTTATÓ- VAGY PIRITTY-HÁLÓ.A kerít halászat eddig letárgyalt része a partra való halászatotismertette, a melynél a háló egyik — laptáros — vége a part mellett168. ábra. Pirittyháló.marad, a másik végével s illetleg a hálóval pedig félkört vágnak apartnak valamely alább fekv pontjafelé.De a folyómeder sokféleképen változik ; itt roppant szélességetölt, majd gödrös; amott összeszorulva, vize sodorni kezd, örvényes,igen mély; néhol tele van uszadékokkal, ezer akadálylyal, mely azöregháló alkalmazását kizárja; néhol a partfelli részek «atkások))vagyis akadósok, a folyó közepe ellenben halászatra alkalmatos. Ezekhezés még ezer más körülményhez alkalmazza a halász szerszámát.

KERÍT HALÁSZAT. PIRITTYHÁLÓ. 285Az a háló. a melv a folyó közepének meghalászására való, apiritt)'- vagy laffoló/uíló, melylyei két csónak jár s a melyet nem húznakki a partra, hanem ott a víz színén szednek a csónakba.A piritty-háló a meder természetéhez alkalmazkodik ( 1 68. ábra).Az apacsok, mind a két part felé szolgálva, rövidek, itt tehát a hálókeskeny; a derekán ellenben a háló öblösen mély. Hossza 90 m.,mélysége a derekán 12 m. ; de akad a Tiszán olyan is, mely 24 m.mélység. Berendezése különben olyan, mint az öreghálóé : vanapacsa, föle, ina, párája, keresztkötete stb.Ez a háló « futtató)) is. Ennek egészen külön módja van.A hálót a nagyobb csónakba felfagyják s a felül fekv apacskeresztköteléhez egy derék, közönséges dézsát kötnek,azután bevetika dézsát apacsostul a folyóba, utána hányják a hálót s e míveletközben víz ellenében eveznek. Természetes, hogy a víz a dézsátmagával viszi, utána a hálót is, mely igy a folyás hosszában falszerenkifejldik. A mikor a háló elfogyott, akkoron a második csónakmár ott termett a dézsánál, megragadta az apacsot s húzóköteletcsatolt hozzá. A midn ezt a felül álló csónak észrevette, lefelé kezdevezni s természetesen kört vág a dézsás csónak felé, mire a háló elbbpatkóalakot ölt — a mint az ábra mutatja — ,utóbb, mikor a két csónakösszeér, kört képez, tehát bekeríti a halat. Az ólmos ín, súlyátkövetve, a víz alatt összeér s így a háló voltaképen egy óriási szrkanalat alkot.Ezt a hálót azután úgy szedik ki, hogy az ina mindig összeérjen,nehogy a hal aláfelé menekülhessen.Ezek a valóságos keríthálók. az öreghalászat legfbb szerszámai,a melyekhez halászbokor és vízijáróm kell.A SZEGÉNYSÉG KERITÖHÁLÓI.De már az úgy van, hogy a legszegényebb ember is ráéhezik ahalra. Igaz azonban, hogy legtöbbször az üres zseb kívánja meg.Hát összeáll a komájával s megkötik a kétkö;- meg a ^yaloghálót ;10— i^ m. a hossza, i m. a szélessége. Apacsa olyan halászkézbevaló husáng, föle egy kis gyékény vagy kukoriczakóró ; köve is csakolyan rongyba kötött patakbeli termésk.Hátukon czipelik ezt a jószágot a folyó sekélyebb helye felé.

286 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.aztán nekivetkznek s gázolva vetik a hálót, gázolva kerítenek vele ski is gázolnak a partra. Pedig nem mívelik ám ezeket akkor, a mikora nyári nap heve megmelegíti a vizeket ; csinálják tavaszkor és oszszelis; kékül az orruk, az ujjaikból kimarad a vér. Összesorvad eza háló 3 méternyire is, a mikor már nem is kerítenek, hanem nyakigbegázolva, alámerítik a hálót slapjával emelik ki.(•Szegény embernek való az csak» — mondta Simon uram, a kivalami negyven éve, hogy ott lakik a Balatonf partszakadékánakegyik barlangjában s el se vágyik onnan ; községhez nem tartozik,adót nem fizet, szabad ember — a pákászvilág utolsó maradványa.A ((pis-kc-, pis::;lic;dr/iló»-íé\e elnevezések ilykisebbszer szagénakgúnyolódó nevei.AGYALOM.A régi diktüon.A gyalom vagy gmlomhaló ismertet jele az, hogy káiaja vanazaz hossza közepén egy :^sákja, a mibe a halbeszorul. A gyalomhálótehát nemcsak bekeríti és beborítja, hanem meg isfogja a halat.169. ábra. Gyalomháló.A gyalomnak van két egyforma szárnya, két egyforma apacsa,mert a kihúzásnak mindig a középre t. a kátára kell t(')rténnie. Hossza

kerít halászat, gyalom. 287140-tl 600 méterig változik. Berendezése, a kátán kívül, az öreghálóé.Van apacscsa (169. ábra A), van palája — pálha vagy párais—• (P); van ketts ina (1) ; ezen van k (K) vagy galacsér is.Az itt tárgyalt Körös-Tarcsáról való ; kitüntetik pedig fából valóhengeres palái is és a bronszkoriakra emlékeztet kövei.170. Ábra. Bodrogközi gyalom.A kátás gyalom a legrégibb hálók közé tartozik, de annál a körülménynélfogva, hogy jól fogja a halat, egyike a legfejlettebbeknekis ; kivált a nasrv bérlk kedvelik. Berendezése szerint azonban csaktavakra, vagy igen lassú vizekre szolgál ; s innen van az. hogy már arégi okiratokban is a tóval kapcsolatban fordul el a neve igy : gyalom,gyalmostó, gyalmoló.

288 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.Felszerelés szerint legsibb gyalom — a körös-tarcsain kívül —a bodrogközi és a tihanyi, mely utóbbival azonban majd csak a jegeshalászatnálfogunk megismerkedni.A Bodrogköz gyalma (170. ábra) pálhás. galacséros.Galacsérköve (Gl pogácsaalakú — innen helylyel-közzel gyalompogácsais — két köt lyukkal ; pálhája gyékénybl való [Gy).Az apacstól (B)* számítva, az els k a csatk (Cs) ; kátája(X) közszólás szerint « segge »; torokrészén van a iorokpállia{T)^ melya többinél nagyobb; a káta hónaljrészének neve sêpiiS^j; fara egyenesenelvágott, két csücskén egy-egy kátakvel (S), mely Szolnokon171. ábra. Bikatutaj.»nevet visel; — romlott,«szepik» (?).A Velenczei tó gyalma — ott kül()nbenöregháló a neve kéregbikészült kerek párákkal és ólommalvan felszerelve, kátája hegyes,szárnyai minden harmadban egy lógóval1134. ábra, L) vannak megjelölve,hogy a kihúzás egyenleteslegyen.A Balaton bérlinek gyalma —szintén öreghálónak mondják —óriási, rendesen 600 m. hosszú, kátája hegyes, kátaköve nincsen, devan pó'se, a melylyel már a 1 34. ábrán S alatt megismerkedtünk. Torkát,vagyis a káta száját az u. n. bikaMaj (171. ábra) tartja nyitva.Lásd 170. ábra T.A Balatonon a bérlk által zött halászat iparszer. Az óriásihálók már jobbadán külföldiek, a tanyahúzás részben már géppel, azu. n. vasdaruval ÍKrahn) vagy legalább is a régibb szerkezet « csigával*)történik.A nagy szerszám azonban nem balatonvidéki, hanem tisza- éskörösmenti halászság kezében van, mely egyedül az, a ki a súlyosszerszám kezelését tudja és kibírja.Ám lássuk közelebbrl.* A BodroL' mentén «berenal'a».

kerít halászat, gyalom. 289A Balaton nagy gyalmához — közönségesen csak léhésnek mondják— kél járómü és tíz gyakorlott halász kell.A nagyobbik vízi járóm éles orrú, lapos fenek, de mély járásúdereglye (172. ábra) macskával (M) felszerelve.Van ra]ta: fartké (F)^ a kormányos helye ; párások padja [P), amelyen azok a legények ülnek, a kik a háló fölét — paraját — kezelik;hálópadja [H], a hol a hálck összefagyják: csiga 'Cs), a melylyel ahúzókötelet felcsavarják; inasok padja il), a melyen azok a legények172. ábra. Deresül vt175. ábra. Laptár.ülnek, a kik a háló ólmos inát gondozzák; végre a derékon húzókpadja 'Dl. a kik kerítéskor evedznek.Ennek a dereglyének a legénysége a következA kormánros, 2 derékonhú-ö, 2 inas, 2 párás halászlegény.A dereglyével jár a laptár, mely szerkezet szerint hasonlít a dereglyéhez;de annál sokkal kisebb (173. ábra).A laptárnak van (anké'ie^F r, ládája iL), a kifogott halak számára;kötelek padja 'Ki, a melyen a húzókötelek karikába vannakösszefejve.Tartozik hozzá három ember, u. m. a laptáros, a ki2 halászlegény, a ki evez.kormányoz, ésHerhan O. a magyar halászat. 19

290 HIGVIZEX VALÓ HALÁSZAT.A nai^^y cvedzök nyelének felehosszában egy vaspánt van, az ú. n.hú^ópánt, melynek füle rájár egy megfelel vasszegre. Az evez beakasztásáravaló egész szerkezet, elhelyezés szerint,a dereglyén és a laptáron (172, 173. ábra)174. ábra. Szerkezet azevedz beakasztásáru.látható ; részeit a 1 74. ábra mutatja, a melyen L afából való hú:;óvánkos, az evez nyelének megfelelvájassál ; K a kolonc-, mely a húzóvánkosonkeresztül, hegyes végével a dereglye pörfájábszolgál ; evvel szemben van még egy ersfejes szeg. mely az egészet megszilárdítja.A nagy dereglye s ennek nagy terhe, hatalmasevezt, fogására pedig markos halászembertkíván, ki valósággal egész testével dolgozik. Lábátneki támasztja a rú^ófdnok, az evez Jogóvégétmind a két kezével ragadja meg, a padrólfelemelkedve vág a vízbe s azután hátraveti testét,hogy egész súlyával sszerszámot, még pedig a többievedztárssal egybevágóan.erejével húzza meg az evedzMint minden szerszámnak, úgy az evedznekis vannak részei, a melyeket a halászember megtud nevezni. Ám lássuk csak a \-y ábrán, melyegy balatoni evedznek a képe.Itt h a hiqópánl^ melynek füle a húzóvánkoskolonczára rájár ; ettl számítva az a rész ; a melyaz evedz nyelének a vége is [k) a küU csapóellenben az, a mely A-vel van jelölve a belscsapó ; t a toll ; de ezek a részek még így sincsenekteljesen kifejezve, mert ezenkívül a külscsapó az, a melyet a halász megragad ;ennélfogvaaz evedznek fogóvége ; holott a tollas fele, amelylyel a vízbe bevág, az evedznek a vágó-175. ábra. Balatonievedz.Azoknál az evedzknél, a melyek húzópánt nélkülvalók s csak gúzsban járnak, péld. Komáromban(136. ábra G), az evedz nyele a megfelel

KERÍT HALÁSZAT. GYALOM.29 Ihelyen a gúzsból kikopik, a minek azután kopás a mesterszava:« kopásban törött el az övedz I»Ilyen módon a magyar halászember mindent értelmesen ki tudfejezni, péld. : « eltört az evedzöm a bels csapón, a kopáson, a fogóvésfén,a vás:óvé2:én ; elhasadt a tolla » stb.No de lássuk immár a 600 méteres gyalommal való halászatotvagyis a tanyavetést.Ez nyáron át mindig éjszaka foly. A halászság napközben pihen,a háló a terítn szárad. Kés délután azután összejön a hókor a tcríföheÍYcn,leszedi a hálót, végig Aí^t/í? a parton, hogy a kiszakadásokatbefoltozza, a mi igen hamar megyén, mert nyolcz ember hálóköttjeserénykedik benne.Két ember azalatt a dereglyén és a laptáron tesz-vesz.Kihányjáka betódult vizet, rendberakják a köteleket, helyre teszik az evedzket,a kormányt; szóval rendet csinálnak.A mikor a nyolcz ember végig foltozta a hálót, kezddik azátfágyás a dereglye hálópadjára, a melyet magán a dereglyén a párásokés inasok végeznek, a parton a többi ember szedegeti. Azalatta laptáron ishelyére kerül a k()télzet s ekkor minden ember utánalát-a czók-mókjának ; viszi rongyos ködmönét, csizmáját, eledelét s helyérekerül a pálinkás bütykös is. A kormányos mindent szemmel kísér sa mikor látja, hogy minden rendben van. szó nélkül beszáll a dereglyéres a fartkéhez állva, kezébe veszi a kormányevedzt. Ekkprminden legény helyén terem sbeakasztja az evedzt a kolonczba.Ell indul a laptár három emberével ; ott az els legény vezeti akormányt, két halászlegény evedz ; a dereglye a laptár nyomán halad.Különösen szép látvány ez a kiindulás a Sió csatornáján. Szépnyári alkonyaton, télizöld üget között halad a két járóm, melynekhat evedzje oly egyformán vág a vízbe, mintha nem is ember,hanem valami gép mozgatná. A dereglye után szétfutó hullámbarázdatámad, mely utóbb a parton meglocscsan. A míg a hajók acsatornában haladnak, a víz nyugodt, sima ; de a mint a kgátatelhagyják, mely messze benyúlik a Balatonba, a víz fodrot vet, azesti szell lebbenésétl nyugtalankodik s a laptárt kissé tánczoltatjais.A sík vízre érve, a kép benyomása egészen tengerszer. A két19*

292 HIGVIZEX VALÓ HALÁSZAT.járóm messzire megyén, mert mindig hazafelé halásznak, t. i. messzekezdik a téríttl, hogy reggel, halászva, közel érjék az otthont.Mikor már a kiszemelt pontra értek, pihenés nélkül hozzálátnaka kerítéshez.E végre a dereglye beveszi az egyik húzókötelet, a laptár a magáéta felülfekv apacs keresztköteléhez köti s ezt az apacsot a dereglyebeveti a vízbe, a laptár tartja.Ekkor a dereglye evedzsei bevágnak a vízbe, a párások és inasokkihányják a hálót s a kormányos tágas félkörbe vezeti a járómvet.E kihányás alatta laptár helyt marad. Mikor a háló elfogyott,a dereglye még egy darabig ereszti a húzókötelet s a kormányos odakiálta laptár felé : Hú!Erre dereglye és laptár egymás felé igyekeznek, úgy, hogy a gyalommindinkább félkör alakba jut; kell pontra érve, a dereglyekiveti a macskát s így a vizén megköti a hajót. Mikor a két hajóösszeért, a laptárt oda kötik a dereglyéhez s legénysége beszáll az.utóbbiba.Ekkor a hálótól úgy 300méternyire vannak, mert ennyi a húzókötelekhossza.Ekkor a húzóköteleket a dereglye csigájára vetik, s a csigát forgatnikezdik. Minthogy pedig a dereglyét a macska tartja, a csigaminden forgása közelebb hozza a hálót, s összébb is.Mikor a két apacs a dereglyét elérte, akkor a háló teljesen körtalkot, melynek kerülékében a hal fogva van.Ekkor felhúzzák a két apacsot a dereglye hálópadjára s kezdik ahálót kiszedni, gondosan ügyelve, hogy a két szárny egyformán jöjjönki, mert ettl függ, hogy a hal, megérezvén a veszedelmet, akáta felé tartson s beleszoruljon.A kihúzás egyenletességét a magyar-velenczei gyalmon a lógók,Keszthelyen a felepóták, Tihanyban a tú-sérk teszik lehetvé, amelyek a gyalom s-árnyának bizonyos részét, felét, harmadát mutatják.Az egyik szárnyat szed párás mindig is kiáltja: Els lógó! felepóta!vagy illetleg lúzsér! És ha a második szárnynyal még nemjutottak a megfelel jegyig, akkor

kerít halászat, gyalom. 293másik a megfelel jegyig haladt.Ezek a felepóták a nagy gyalmokonolyanok, mint a 176. ábrán látható.Mikor már a káta közeledik, akkor két leijén v zöriíet, azaz: azevedz nyelével a padon dörömböl, hogy a halak megriadjanak s akátába szoruljanak; a mikor pedig a káta már egészen közel van,akkor roppantul sietnek, mert a hal, megérezvén a végs veszedelmet,mindent megkísért. Kibúvik a keszeg az ín alatt, a garda átvetimagát a háló fölén de mikor egy-egy derék ponty • is követi, errl márnem mondják, hogy szökik, búvik, átveti magát, mert ez halásznyelvenszólva «kilépei1»: — így illik ez a fbb hal méltóságához.Mikor a húzásnak vége van, akifogott hal a laptár ládájába vándorol; a laptár két legénye átfeji a húzóköteleket, a dereglyén pedigismét rendbe fagyják a gyalmot, mimég akövetkez tanya felé való evedzés közben isfoly.^Így húzzák a tanyát estétl hajnalig; egyegytanyavetés a Balaton tükrén egy öregórátfogyaszt el.$Vannak, természetesen, olyan tanyák is, a''^' *^" peiepóta.hol a húzás partra történik, a mi a gyalom szerkezeténél fogva kisséeltér az öregháló húzásától.Ilyen helyen a laptár legénysége partra száll, ott tartja az egyikkötelet, a melyet egészen kiereszt a dereglye után ; a dereglye, mikormár a laptáros kötél feszül, kihányja a gyalmot s kerít; a mikor márkerített, szintén kiereszti a másik kötelet s partra evedz; ekkor agyalom lapos ívben áll a part irányában; mikor már mind kiszállottak,akkor minden kötélhez öt-öt ember áll s a húzást úgy végzik,hogy a kötelek keresztbe esnek, tehát a gyalom, közeledve, körformárahúzódik össze.Mikor így a két apacs partot ér, akkor úgy szedik ki, mint azöreghálónál láttuk, avval a különbséggel, hogy a két szárnynak egyformánkell kijönnie ; az okát már tudjuk.Ez a húzás c"í7't'7:-kel történik, a melylyel mindjárt meg fogunkismerkedni.A balatoni bérlk czibékje 1177. ábra) Tisza menti szerszám slényegesen különbözik az igazi balatonitól, a melyrl a tihanyi halász-

294 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.artikulus szól, a mely ott mint büntet szerszám is szerepel s a melylyelmajd csak a jeges halászatnál fogunk megismerkedni,A bérlk czibékje emlékeztet a Komárom és Szeged táján dívólaptáros farhámra (144. ábra HM); van hevedere [H] és pöczke (P),mely rendszerint egy ersebb pára s lánczon függ, azért, mert akötélre vetve, jobban megfogja eztés nem igen csúszik ;rávetése úgy144. ábrán A mutatta.a kötélre valótörténik, a mint ezt aA dereglyén minden legény számáravan ilyen czibék.Hogy már a bérlk iparszerhalászatával végezzünk, lássuk egyébhalászgazdaságukat is.A terít helyhe^ közel van a hasítótanya, jégvermével, a bálázóval,sóskamarával sa halásznépség laká-177. ábra. Czibék.sával ; no meg a «:^siiióufc^ávab)együtt ; tehát egész telepítvény melynekmessze ér a halszaga.Az egy éjszakán kifogott hal alaptár ládájából, ers, öblös kasokbakerül (178. ábra), a melyek sorbamegtelnek s a hasítokunyhóba kerülnek,hol az asztalokra döntik.Ekkoron a halásznépség asz-178. ábra. Kaszonya, lányserege már készen állélesre fent hasító késekkel ; a balkézhüvelyk- és mutatóujja rongygyal vankörültekerve, hogy jobban is foghassaa halat, meg a hasító kés tévedésétl kár ne essék az elevenben; mert szaporán kell azon dolgozni, nincs id az óvatoskodásra.Ez a hasító kés — azok között, a melyeket ismerek, a legczélszerbb— els tekintetre különös egy jószág s azt hinnk, hogy összevan rongálva (179. ábra) ; már pedig helyes az.

kerít halászat, gyalom.^95Pengéje nagyon hegyes s hátra csuklott, úgy, hogy éle rézsüntfölfelé vágó; nyele vaskos; a pengének éle felli álla kiszök.A halhasító késeknek számos fajtája van a Tisza, Duna, Körösmentén ; de egy sem olyan czélszerií, mint a Siófok bérlinél dívó.A munkát vezet halászné kellképen széthúzza a rakást, hogyaz asztal köri elhelyezked lányok könnyen hozzáférhessenek shozzálátnak a hasításhoz, melynek következ a lefolyása.A hasító a kihasítandó halat úgyteszi maga elé, mint a hogyan a180. ábra az olvasó felé áll ; errebalkezével az asztalhoz szorítja, jobbkezével pedig a halsörény bodnárjatövébe teszi a hasító kés hegyét súgy üti keresztül a halon, hogy ahegye a hugygyón szalad ki — amintezt az ábrán láthatjuk.Mire átdöftea kést, az éle irányában úgy hasítjaketté farka felé a halat, hogy ahalkormány az egyik felén maradekkor hasra állítja a halat s a késkiszök állával ketté vágja a fejétilyen módon a hal kétfelé válik s akétfelet a hugygyótól a hónaljszárnyiga hasbr tartja együtt. Erre akéssel kikaparja a beleket, melyekiSo. Halhasitás.az asztalon rakásra gylnek, a kihasítotthalat pedig bedobja a kezeügyében álló kasba (78. ábra).1A belek azután rézüstökbe kerülnek, a melyekben a halzsírt kifzikbellük ; a halak pedig kasban a mosókádlio^ hordatnak, hol aprólányok a csutakkal (181. ábraj, mely czirokból való, tisztára kimosogatjáks más, tiszta kasokba hányják.Innen behordják a halat a sóskamrába, a hol ismét asztalra terítiks egyenkint ersen besózva, szétterített alakban a sóskádakbarakjákí182.ábra). A sóskádban azután meghagyják 24^48 óráig,hogy a só jól megszívhassa, azaz jól kihúzza bellük a vizet, mert eznagyon elmozdítja a ha! száradását.

296 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.Úgy, a mint az id engedi, tcríiésre kerül a dolog, azaz a halaka ^sidóutcT^ába vándorolnak.A zsidóutczát láthatja az olvasó a halászéletrl szóló leírásoksorozatában, hol a hasítással és mosogatással együtt az egész jól levan rajzolva.*A halterítés módját a 183. ábra mutatja. A kihasított, besózott ésjólmegszívott halat a bels részszel kifelé fordítva akasztják ki a feszítettzsinórokra, srn egymás mellé, de mégis úgy, hogy ne érintkezzéks akként is, hogy a fejrésze mindegyiknek ugyanarra az oldalravan fordítva. Ez azért fontos, mert sokszor igen hirtelenül kellleszedni a halat s a helyes terítés ezt nagyon megkönnyíti. Ha t. i.váratlanul es köszönt be, az asszonynépség kasokkal kirohan, meg-"fl!l!iliiii!;:^TITV^182. ábra. Sóskád. 181. ábra. Csutak. 183. ábra. Halterités.ragadja a zsinóron az utolsó halat és tolni kezdi ; a halak ilyen módonúgy egymásra tolódnak, mint az ismeretes kártyakatonák, a mi aleszedést nagyon könnyíti és gyorsítja is.Mikor a halak kellképen megszáradnak, összeválogatván azegyformákat, ú. n. bálokba kötik.Legtöbbnyire a keszegfajok kerülnek sózásra; de kihasítják azérta megbágyadt nagyobb pontyokat, nhalakat is, a melyek a jobb száradáskedvéért megs^íjaltatnak, azaz többszörösen késsel meghasgattatnak.Ez a gyalmos bérlk mestersége, melyet alig néhány heti megszakítássalegész éven át znek; sokszor már úgyis, hogy ketts fel-* Lásd a «Zsidóiitcza tája» alatt.

KERÍT HALÁSZAT. GYALOM. 297szerelésük van, mely felváltva éjjel-nappal kerít, tehát valóságos halirtástvisznek véghez.A hasítóhely jégverme a fogasnak való, a mely gyors kereskedésneka tárgya, mert bárkában nem él meg. A fogast jégre rakják s amily gyorsan csak lehet, szállítjákBécs, Budapest piaczára.A magyar-velenczei halászság hajója különbözik a Balaton dereglyéjétl,mert a tó víztükre sokszorosan meg van törve nádasokkal,hegyek is védik, tehát hullámverése nem nagy; ennélfogva laposfenek s csak vízszint járó hajót (184. ábra) használnak. Erre halászáskorA tájára jön a gyalom * padja, a melyre a hálót rendbefágy-184. ábra. Magyar- Velenczei halászhajó.ják ; Ca hajó prfája, B a pereme, K a kolompja, mely a balatonihúzóvánkostól csak abban különbözik, hogy nincsen koloncza, mertaz evedz gúzsba jár.A kolompot a 18^. ábra mutatja, hol ^^' a gúzs, mely ers kötélblvaló.Velencze halászai nem használnak macskát a mikora hálót a víz színen a hajóba szedik be. Mindigúgyintézik a dolgot, hogy nád közelében húzzák a1S5. ábra. Kolomp.tanyát, a mikor is a hajóval a nád tövében állapodnakmeg, a nádból búbot kötnek s ehhez kötik a hajót, mely ígyelég szilárdan állmeg.Mint ebbe a rendbe tartozót,meg kell még ismernünk a Tihanybandívó újhajót, mely az si bödönt — a melylyel már a történeti* Itt öregháló a neve ; a két hálónemet Körös-T'arcsa halászsága különbözti megkell szóval.

298 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT,részben ismerkedtünk meg — ott már majdnem teljesen kiszorította.Szerkezetét 1880-ban tihanyi halászember eszelte ki; elment Komárombasott megcsináltatta, közben pedig elleste a hajócsinálás mindencsínját, bínját ; azután hazavitte a szerzeményt a tudománynyalegyütt s ma már a tízes bokrok mind ((újhajónn szállanak ki a fölségestó síkjára. A tihanyi újhajó (186. ábra) tíz emberre való s úgyfeladatához, mint a vízhez képest, a melyen jár, igen jól ki van eszelve.Vágó orra csak kevéssé mélyed a vízbe, épen csak a mennyireszükséges, hogy az esetleg támadó hullámot megszelhesse ; fara laposankifutó s széles fartkével bír.A mióta Tihany halászai az újhajót használják, a Balaton kegyetlentündére ritkábban jut emberáldozathoz, mely a régi, imbolygóbödön idejében oly srn járt ki neki.186. ábra. Tihanyi új-liajó.Valamennyi gyalom között a tihanyi lehet rátartós az siségre,mert a kötélzet kivételével, minden anyaga Tihany termése.A tihanyi gyalom * 140 m. hosszú és a káta táján 3 m. mély ; akáta hegyes,** legvégét s~akgatónak nevezik, mert a bekötéstl éscsapkolódástól könnyen szakadozik, mindig czafatos.A szárnyak felehosszát, mint tudjuk, a túzsér — egy feltnbbk — jelezi; tudjuk, hogy ez a kihúzás egyenletességének megrzésérevaló.A halász-bokor, mint tudjuk, 10 ember, kik közül az egyik kormányos.A tihanyi gyalomhoz hat darab kötél tartozik, mindenik 100 m.hosszú s így a gyalmot a parttól 300 méternyi távolságban lehet kivetni,minden szárnyra 3 kötél jutván.Az eljárás a következ :* öreg- vagy gyékényes hálónak mondják.** Lásd hátrább a Jegeshalászatnál.

kerít halászat. GYALOM.2Q9A hálót felfagyják a hajóra s beteszik a hat darab kötelet is.Mieltt elindulnának, az els kötelet a parton valami czövekhez vagyKhöz kötik s úgy a mint befelé evedznek, folyton eresztik : a mintaz els kötél elfogy, halászcsattal hozzá kötik a másikat, s a midnez is elfogy, a harmadikat; ekkor tehát 300 méterre vannak a parttóls kezdik kihányni a gyalmot, melynek apacsát a parton kikötvelév kötél végéhez kötik ; ez tehát most a tartó, illetleg bejáró kötél.A gyalmot lapos ívben hányják ki s mikor elfogyott, a negyedikkötelet a másik apacshoz kötik s ezt folyton eresztve a part feléevedznek, hozzátoldva az ötödik és hatodik kötelet is, úgy, hogymire partot érnek, a gyalom ^00 méternyire álla parttól, még pedigpatkóalakban, két apacsával a part felé.A partra érve, a legénység kiugrál, czibéket ragad: öt ember odasiet a kikötött vég köteléhez, öt azt fogja, a melyet a hajó kihozotts mind a két csapat inaszakadtig húzni kezdi a kötelet s így természetesena hálót is.Elbb kijön az egyik kötél : ekkor a háló apacsai 200 méternyirevannak ; azután jön a második kötél s mire elfogy, a háló márcsak száz méternyire van; a harmadik kötelet, — t. i. az utolsó 100métert — ezután a legnagyobb ervel,szaporán húzzák, mert akkora hal már megérezte a veszedelmet s menekülni iparkodik — az inalatt,a pálhák fölött átszökve, a merre tud.*Húzás közben a kormányos ügyelni tartozik arra,vájjon egyenletesenjön-e a gyalom ; nemjár-e az egyik apacs elbbre; mert ebbenaz esetben a káta nem esik, a mint kell, az irányközépre; a hálóilyenkor — halásznyelven szólva «vigyorban álh),mely mesterszó nyilvána félszájjalvigyorgó emberi arcz eltorzulásától származik.Mikor a két apacs partot ért, öt-öt ember szedi a maga gyalomszárnyát.A melyik csapat hamarább jut a túzsérig, odakiált a másikcsapatnak: túzsér! s bevárja míg a másik visszakiált: túzsér! Ez aháló felének, mint tudjuk, úgynevezett « összevárása ».Ez a tihanyiak s egyáltalában a balatoni shalászok partra valóhalászata.Természetes, hogy a tanyavetés és tanyahúzás a part és fenék* Erre vonatkozik a tihanyi halászartikulus illet rendelkezése, mely szerint a késlekedtárs, ki csak a harmadik kötélhez ér, elveszti minden jussát ; lásd «Tihany» alatt.

300 HIGYIZEN VALÓ HALÁSZAT.alakulataihoz képest sokszorosan módosul. Hol egy, hol két szálkötélre vetik ki a hálót ; sokszor úgyis, hogy egy embert kiteszneka partra, ki ekkor az ()regháló laptárosának dolgát végzi ; sokszorosana macskát kivetve, a víz színén is húznak tanyát ide nem értvea ((látott halat)), a mely egészen különálló.*A keríthalászatnak vége felé sietünk, a midn még néhány szerszámrólmegemlékezünk, a mely agyalom körül használatos, bizonyosvizeken dívik s ott a hal természetével nieg van okolva.A hol t. i. a kerítcihalászat sok turkáló halra, mint kárászra, czompóra,keszegekre számít, ott igen lényeges dolog, hogy a háló inaminél tovább járjon a víz fenekén, nehogy a halak alatta átbújhassanak.Hogy ez lehetcivé váljék, a magyar halász furfangos esze kétféleszerszámot talált ki. Az egyik a Latorcza menti villája (187.ábra Aj, a másik a Fert és velenczei tó körül dívó csiâ [\?yj shvdL B)..A Latorcza menti villafa mindenesetre az eredetibb; egyszerségénélfogva, mely azonban czélszerú'séggel is jár, mondhatjuk, hogysi jellem. Mind()ssze egy fiatal tölgyfácska, mely villásan fejldött,melynek tcirzse a nyelet [N), ágasa a liajtovámi \H) adja ki. Az ágastöve az, mely a gyalom húzóköteleit megfogja (T), együtt tartja és avíz feneke felé le is szorítja, természetesen a hálóval, melynek ina(/) ennek folytán a víz fenekén halad.Ez az érdekes szerszám a Latorcza torkolata táján dívó kisebbgyalmoknál igen jó szolgálatot tesz ; teljesen elégséges.Más a Magyar- Velenczén és a Fertn dívó ínnyomó szerszám,melynek mind a két helyen « csiga)) a neve s a melyek közül a 187.ábrán B a Fertnél dívót mutatja.Itt D a derékfa, egy ers karó, mely a víz mélységéhez képesty— 4 m. hosszú, Magyar-Velenczén épen fenygerenda, fels végénegy keresztlyukkal, a melybe a csiganyomö jár, egy husáng, a melyeta halász megfog, hogy a szerszámot a víz fenekére lenyomhassa;C, C a ketts, vastengelyen forgó csiga, melynek árkában [aj a húzókötélfut ; nu in két süvegformára keresztezd vashajtovány, az ú. n.ment,, mely arra való, hogy a hálót távol tartsa a kiálló,keresztpeczkestengelytl (7, /), nehogy a háló a csigára tekerdjön, ú. n. rétessécsavarodjon.* Lásd : «A látott lial» alatt.

KERÍT HALÁSZAT. GYALOM. 301A magyar-velenczei csiga ettl abban különbözik, hogy forgócsigáiolyan szerkezetek, mint a malomk orsókereke, t. i. fogasokaz egyes fognak neve: «száp» s nyilván a német «Zapfen» megmagyarosodottivadéka.187. ábra. A. Villafa. B. Csiga.A keríthalászok között csupán a Fert magyar halászsága'jaz,a mely iwef használ, mely azonban — úgy látszik — német soronkerült a derekára : mindamellett el kell ismerni, hogy részeinek magyara nevök.

302 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.Ez az ÖV (i88. ábra) brbl való, széles; van két mentje [m, m),mely hálóhúzáskor a halász czojnbjára lapul s arra való, hogy a vizeskötél ezen járjon, a ruházat tehát meg legyen kímélve. Az övkötésúgy történik, hogy a halász a lyukas szíjat (/) befzi a másik végénálló lyukba [b] s ekkor a peczekkel ip) megpeczkeli. A mikor partrahalásznak, akkor a mentkre nincsen szükség, fordítanak az öv()n,hogy a mentk farnak álljanak s ekkor a csiigges~fök [cs) állanak ell,,a melyek ers istrángból valók s végükön bogosak ; a boggal azutánúgy fogják meg a kötelet,mint ezt már a czibéknél megismertük. Azöv tehát farhám — helyesebben derék hám szolgálatot isteszen.líJS. ábra. Halászöv. 189. ábra. Halászszatyor.A Fert halászsága vagy partra, vagy karóm halászik. A partravaló halászat olyan ott, mint mindenütt, a karó ellenben a macskátpótolja, akkor, a mikor síkvizen húzzák ki a hálót. Ez a

05III.EMEL HALÁSZAT.Az emelhalászat leiînkább szegény ember dolga s csak némelyrésze található a rangosabb keríthalász kezén is, mint idleges foglalkozás.Oly vidékeken, a hol csak kisebb vizek vannak, az emelhalászatszolgáltatja a piaczra a halat, szövetkezve — természetesen — máshalászati módokkal, a melyek együtt véve, az öreghalászattal szemben,a "kishalászat)) fogalmához tartoznak s a melynek míveli sokszorvalóságos « ezermesterek)).Az emelhalászat legnagyobb részben parti halás-at s csak kevésszerszám az, a melyhez ladik — legtöbbször az egy fatörzsbl vájtlélekves^t — szükséges.Lényege az, hogy kávákra kellképen kifeszített különböz hálózatokvíz alá meríttetnek, hosszabb ideig benhagyatnak s azután megfelelemeltyvel lehet gyorsan kiemeltetnek.Némelyik már a kávákra való kifeszítés módja általkanál formárabemélyed háló ; másoknál a bemélyedés az emelés következménye,a mennyiben a kávák engedve hajlanak s így a háló zacskószerenbemélyed.Egyike a legérdekesebbeknek mindenesetre a 190. ábrán lerajzolt,elég sajátságos alakú háló. melynek valóban törzsökös formájavan s a mely Európa nyugoti részében, úgy látszik, nem ismeretes,mert a legjobb halászati könyvek sem emlékeznek meg róla ;de vannakszóbeli adataim, a melyek szerint ez a háló Közép-Ázsiában dívik.*Ezt a hálót legelbb Komáromban láttam, hol a neve «villinp.Ez a németesen hangzó mesterszó igen megzavart, mert az ázsiai jellemmelsehogysem fér meg.Késbb Szegeden és Tápén akadtam e szerszámra, hol «w7///:»-nek mondták ; ugyané nevet viselte Szentesen a Bökény körül lakóKörös-halászoknál.A midn azután a Latorczához mentem, shogy Záhonyba mehessek,Csap fell a Fels-Tiszán kompon kellett átvetdnöm, a záhonyi• LóczY Lajos barátom állítja, hogy Khinában látta.

304 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.oldalon álló révész kunyhójának egyik kiálló szarufáján ugyanez aháló szúrta a szememet s kérdésemre azt felelte a magyar révész,hogy ez a ((hilleghálón. Evvel azután meg van fejtve úgy a komáromi,mint a Tisza és Körös menti név s kiviláglik az is, hogy ennél ahálónál sem tagadja meg magát a magyar halászember eszejárása:nevét az alkalmazás módja révén eszelte ki, mert a hálót valóbanhilletteti.Az egész háló 3— 4 méter hosszú; orra egészen hegyes, farán1.5— 2 méter széles. Van három kávája (K, X), mely a tökébe [T)« szarkaláb formára » van beleillesztve, úgy, hogy a háló hegyesenkanál-alakú.A tke neve viliik- vagy billentké; a fogóvégén derékszögmankóval van ellátva.K190. ábra. Viliing- vagy billegháló.A midn a halász a billeghálóval a vízre kiszáll, a tke [T] tájáraegy lazán álló kötélhurkot vet s ezt a ladik csökjebe, vagy cîbakjábavagy csös's-ögébc — egy kurta, ers faszegbe, mely belül, a ladikpereméhez közel van beverve — beakasztja sigy a hálót könnyen alámerítheti— felemelheti, szóvalbillegtetheti.Könnyen átláthatjuk, hogy ez a háló igen kitn azokra a halakra,a melyek a víz fels rétegeiben szeretnek tartózkodni, valamint azokrais, melyek koronként a víz színét megközelítgetik. hogy ott "pipáljanak*),az az élvizet kapjanak.A Duna mentén a billeghálónak egy változata dívik, melynek hálósvége,megfelel az imént leírt törzsökös alakénak, csakhogy kevésbbéhosszú, kevésbbé széles; de valamivel mélyebb; fogóvége azonbanrudas s a rúd hossza 3 m. k()rl jár ( 191. ábra).Ez az aprószem, rendszerint igen gondosan készített szerszám a

EMEL HALÁSZAT. 305megmagyarosodott német halászság szájában a «tápli» nevet viseli,mely a német «Stich-Taupe» névtl ered.A billeghálónak ez a változata kizárólagosan u. n. pellé^ szerszám— amennyiben t. i. azok az apró halak, a melyeket a horgászatnálcsalinak használnak, Komárom táján apellen nevet viselnek —tehát tulajdonképen a horgászat tartozéka; de határozottan emelháló.A Dunahalász rendesen bárkarakodók, és kiköt helyek köriszedi csaliját, mert tudja, hogy az ott megcsendesed vizet az apróhalak szeretik, ott csapatosan « pipálnak »,vagy lesik a víz szine fölötttánczoló, le-lecsapó apró rovarokat. Gyönyör látvány, a midn ahalász szúrva meríti alá hálóját svéletlenül seregre bukkanva, kiemeliaz apró küsz, garda, keszeg halacskák úgy megvillognak, mint csak aszínezüst; vergdésük szinte megkápráztatja az ember szemét.191. ábra. Tápli.A billeghálónak még egy más változata is dívik a magyar vizeken,mely azonban szerkezet szerint ismét kétféle, még pedig magyar —Szeged körül — és alkalmasint szász eredet az Olt mentén. Azutóbbi tájakon dívó teljesen megfelel annak, a melyet német halászatimvekben

3o6HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.két rúd, alsó végén lazán össze van kötve. Természetes, hogy a hálóa peczek segítségével könnyen és tetszés szerint többé-kevésbbékinyitható, két rúdja ekként ollószeren jár. Mihelyt a halász a peczketkioldja, a háló összegöngyölhet.Ez a háló is a kishalászat szertárába tartozik s jobbadán pellézszerszám, melylyel a halász a csöndes folyású vizekben ladikról aszínhez közeljáró apró halakat merítgeti.És most az a háló következik, mely a partról való halászatnaknemcsak magyar földön, hanemáltalánosan is legjobbanelterjedett szerszáma ; melyetpatakok, folyók mentén mindenüttmegtalálhatunks a melyneképen az általános elterjedésigen sok nevet — talánvalamennyi hálóközött a legtöbbettszerzett, mint: dghegyliáló,pók, tesîvesii, emel,reno, dobbanló, csuhi — a régi«Suhé»—-, a XIII. században«vl», németek révén komherhák\monostorok egykori halasvizeikörül a nép száján is192. ábra. Ollóháló.umbella.A hálónak, melynek legjobbneve c ághegyháló », rövidjellemzése ím ez: két félabroncs keresztbe van kötve s az így keletkeznégy ághoz egy négyszögletes háló négy sarkával van ráhurkolva,az egész pedig — a vízhez és illetleg a parthoz képest, t. i. a holhasználni akarjuk — egy rövidebb vagy hosszabb rúdnak vastagabb,vagy vékonyabb végéhez van ersítve : e rúd hossza 2 métertl 6 méterigváltakozik. — Szendrn n négykávás merít y> a neveÁm vegyük legelször is a Bódva menti, Szendr körül dívóalakot (193. ábra). Itt K a káva, S^ a szolga, melynek az a feladata,hogy a háló rúdját megtámaszsza s így e rúd, mint emelty mködjék.A szolgának van ágasa, a melybe a háló rúdja beléfekszik ; van

EMEL HALÁSZAT. 507talpLT, mely arra való, hogy a szolga puhább talajon ne süppedjena hálórúdon van egy vaspec;ck. arra való, hogy a rúd emeléskorvissza ne csúszszék.A halász oda áll a partra, beteszi a hálót a vízbe, úgy, hogy a vízfenekén teri el ; azután kell helyen leszúrja a szolgát, ráhelyezi arudat, úgy a mint a rajz mutatja s azután — rendesen csöndes pipaszómellett — 8— 10 perczig várakozik. Az id elteltével legvégén193. ábra. Négykávás meritö.194. ábra. Emelöháló.ragadja meg a rudat, ersen lefelé nyomja, miáltal a hálót kiemeli.A fogás azon múlik, hogy a járó hal történetesen épen a háló fölékerül.Egy-egy ponton 3 -szór,4-szer ismétli az alámerítést és kiemelést,azután tovább megyén. Az természetes, hogy a vizet ismernie kell,nehogy a hálót valami gyökeres helyre bocsássa; és innen van,hogy oly folyók mentén, a hol az ághegyháló dívik, part hosszábanmindenütt rátalálunk a halász nyomára, t. i. a letaposott helyekre sazokra a lyukakra, a melyeket a szolga szakított.20*

308 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.A hálónak lényeg szerint ugyanazon berendezése mellett, az emelgetéstekintetében azonban más az, mely a Sió mentén, pld. Simontornyatáján dívik s ott « emelháló)) nevet visel.E háló 1(94. ábra) részei a következk : a az abrincs, b a rúd bókonra,helyesebben mankója, K a kötél.Evvel a hálóval a halász oda mén a Sió partjára sbeteszi a vízbe,úgy, hogy a mankó a földön fekszik. A halász a mankót a lábávalleszorítja, kezeivel a kötelet megfeszíti — abban az irányban, a mintrajzolva van — s igy emelgeti ki,illetleg eresztgeti a vízbe a hálóját.*A Duna mentén még egy más változattal istalálkozunk, mely rendesenhalászó hajósok kezén van.Át195. ábra. Ághegyháló.Ez az ághegyháló (19^ ábrai azáltal különbözik a többitl, hogyelrészén — a rúdtól véve — egy hálóból kötött káta — közönségesenzsák {:^s) — van, melyet — víz ellenében a folyóba eresztve — a vízsodra felduzzaszt. Ez a háló sokszor ^— 6 méternyi rúdra van kötve,hogy mély vízbe is leszorítható legyen, mit a halász úgy ér el, hogy vízmentén haladva, a hálót mind mélyebbre tolja, addig, a míg a vízfenekét éri. Minthogy ilyenformán a kiemelés nem lehet elég gyors,a hal megérzi a veszedelmet s az, a mely vízmentén iparkodik szökni,a kátába kerül, hol biztosan fogva van.Ez három fváltozata az ághegyhálónak, melylyel természetesen aleírás nincsen kimerítve; de a többirl elég a megemlékezés is.Ilyen a székely «cme(getháló», melynek kávái nincsenek keresztbekötve, hanem egy keresztfához vannak ersítve, mely az emelrúd* ó-Budán mankó helyett vasvilla van, mely a partba jár s a hálót megtartja.

EMEL HALÁSZAT.3O9végén szilárdan áll; a halász felé álló két káva azonkívül mégtartómadzaggal is oda van kötve a rúdhoz, azért, mert a Küküll vizerészben sebes sa hálót könnyen elsodorná.Ilyen továbbá a Latorcza menti ((tesîvesîn^ melynek hálójakörülbell 4D méter s a melynek kávaközeiben — a rúdtól a hálószéléhez — madzagok feszülnek, az úgynevezett » nyaklók », melyekarra valók, hogy különösen a nagyon hánykolódó öregponty ki nevethesse magát.A háló neveire nézve érdekes tudnunk, hogy legrégibb elnevezése,«vaal». nyilván onnan ered, hogy a halász sekély vizekben sokszormessze begázol s mélyebb vizet érve, beteszi a hákót, rúdjátpedig a vállára támasztja; a « tesziveszi » a «hol beteszi, hol kiveszi »-nek magyaros összevonása; a Körös-Tarcsán dívó «pók)> a magyaremberészjárására nézve jellemz hasonlat, mert a káva négy ágaúgyáll a hálón, mint a pók hosszú lába a maga hálóján; «reng»azért, mert vállon vive reng; « dobbantó') azért, mert a vízre eresztvekissé dobbant; «csuhitt hangfest név, mert gyorsan kiemelve «suhít»a «komher)) magyarul így szólna «gyeride», mert a halász mindigmaga felé húzza; végre az «umbella« az ernys virágtól — talán azes- és naperny papos latin nevétl ^— ered stb.,mert a háló némilegennek megfordított alakjához hasonlít is.Mindezeknél a hálóknál a halász tisztán csak avéletlenre bízza magát; de az élelmesebb nem egyvidéken a csábításra is gondol : a háló közepébe rendesenegy kis csomócska vörös posztót köt, hogyez a halat a hálóra csalja; néha csirkebél is, szerepel.Ez a próbálkozás azután átmenet a s^ákolás/w^,mely Szatmármegye némely pontján, más alakbanpedig a Balaton déli részén dívik ; de nem általános.A Szatmárban dívó szákoláshoz kell egy babkaró,melynek egyik végén a halász egy kis lyukat fúr mégpedig keresztbe ; azután keres egy jó hosszú fszá-

:?IOHIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.Ezt bedugja a vízbe s mikor érzi, hogy valami — rák vagy hal —rángatja, alá merít egy olyan szákkal fS^) a mely a nyeléhez deréksz()gbenáll, a mint ezt az egész mesterséget a 19Ó. ábra elég érthetenmutatja és magyarázza.A Balaton némely táján, kivált a Keszthelyen dívó szákolás ott a«gyükereês» nevet viseli s egyike a legnagyobb furfangoknak, amely a magyar halászember észlel tehetségét kiváló módon bizonyítja.A halaknak közös tulajdonságuk, hogy legkedvesebb táplálékukmégis csak a — halikra ! Az egy család-, egy nem-, egy fajbeliekmohón neki esnek nemcsak más családok, hanem még saját családbelieikikrájának is ;és valóban, csak a halak hihetetlen szaporasága,mely az ikra millióiban van kifejezve, biztosítja az általános ikrapusztításdaczára is a fajok fenmaradását.197. ábra. Vesszbárka.Ezt a tulajdonságot a halászember nagyon jól ismeri, s erre építifurfangjait, különösen a«gyükerezést!))Összeköt egy nyaláb hinárt, madzagra fzi, kiereszti a vízben, amadzagot pedig egy a víz fenekébe levert karóhoz ersíti.A kitépett hinár úszik s a vízzel szinel.Minthogy ez akkor történik, a mikor a küszhal ívik, ez a halpedig ikráját oly vízi növényekre szereti rakni, a melyek a víz színékezközel érnek — tehát a melegebb rétegben vannak—•mely ismétaz ikra kiköltéséhez okvetetlenül szükséges: a küszhal ezt az úszóhinárnyalábot hamar megrakja ikrájával, halásznyelven szólva mneofördi»vagy (une^ívja».Ámde, épen oly hamar veszik aztészre az örökösen ikrára éheznagy halak is; odagyülekezik a dévér, az n, a ponty, a sügér s máshal ;tépi a nyalábot, nyeli az ikrát.Ekkor kiszáll a halász a tó síkjára. A bödön hajón ott van ahosszúnyel, kerek abroncsra k()t()tt szák—•alak szerint olyan, mint

197.HAJTOHALASZAT. 5"valami óriási szrkanál. A mint a halász megközelíti a hinár-nyalábot,óvatosan alámeríti a szakot s úgy emeli ki, hogy a nyaláb azalatta lev lakmározó halakkal együtt, a szák öblébe kerül.Többszörösen ki volt már tüntetve, hogy az emelhalászat azLÍgynevezett kishalászathoz tartozik. Mint rendesebb foglalkozás csakaz igazi szegény halászember mestersége — no de mellékesen arangos földmível, a telkes gazda sem veti meg: neki a maga társadalmiállásában« sport*.S a milyen a mesterség, olyan a halélje is. Nem kell már idekényesen kunkorodó «bgs» állóbárka, hetyke rlaval, nyikorgótimonnal és czifra pofával, mert elég az is, a melynek rajzával azemelhalászatot berekesztjük, t. i. a vcss:^hárka (ábrai.IV.HAJTOHALASZAT.A hajtóhalászat szintén szegény ember mestersége s egész lényegeszerint rablóhalásât. Nem zavarja azt a víz fenekének minsége, avíz sodra ; szóval, nem zavarja semmi.Az alkalmazott hálók rendszerint igen apró szemek ;mert ahajtóhalásznak minden rend és nagyságú hal kedves préda.F szerszáma a farkas/uílöy néhol fars:^ák, (19^. ábra fi) s az ehheztartozó hajtószerszám Z, mely több nevet is visel, mint péld. : tiirbókolófa,-urbolórúd, giihiilórúd stb.A farkasháló szerkezete nagyon egyszer. Kell hozzá egy hegyesenvégzd, zsákszer háló és egy fél abroncs. A fél abroncsot egyvastagabb madzagból való in köti össze s erre és az abroncsra reávan fogva a háló ; a szerkezet egyéb részét a rajz eléggé magyarázza.Némely vidéken a háló rúdjának az a része, mely a háló szájátmintegy peczkeli, villás, a mi a háló betevésére nézve mindenesetrejobb, mert a halász két pontra támaszthatván a szerszámot, ezt meg isérzi s így tudja, hogy a háló jól van beállítva.A zurboló rúd néhol fatalpas — mint a rajz mutatja — ,néhol,st leggyakrabban, ócska brdarabok vannak talpként reászegezve.A farkashálóval való halászathoz mindig két ember kell : mind akett gázolva halad a patakban. Kiválóan köves patakokban a halászócska bocskort köt, hogy az éles k ne tegyen kárt a lábában.

312 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.JÓ helyre érkezve — a hol a patakban nagyobb kövek hevernek,a melyek között a víz átszorúl — a hálós víz ellenében beállítja ahálót, még pedig oda, a hol a víznek legersebb a sodrása; a ûrbolóyagy gühül 20— 30 lépésnyit halad a parton, szintén víz ellenében,azután begázol s hozzálát a îirboldsho:^ ^^Sy gübiVéshe^, mely abbóláll,hogy a padmaly, minden k, gyökér alá szurkál, döföget, hogy ahalat kizavarja. Evvel a nemes zessél természetesen fel is zavarja avizet, mi még inkább arra való, hogy a hal a lesben álló farkashálóbaa víz sodrával berohanjon shegyes farkába beszoruljon.198. ábra. — B. Farkasháló. Z- Ziirboló nid.Ott, a holuszadékfa, vagy a kövek kedvez csoportosítása gyanítaniengedi, hogy nagyobb halnak les és búvó helye van, ottkülön is meghajtják a helyet. Ilyenkor a zurboló a helyen innen, ahálós azon túl foglal állást s elvégzik.A hálós úgy áll a vízben, hogy a háló épen a lába közé esik, sta lábát bellfell érinti is; ez azért van, hogy a berohanó halat megérezze,mert ilyenkor — kivált mikor pisztránggal van dolga — gyorsanmeg kell markolni a háló farkát, különben a hal meg talál fordulnisvillámsebesen szökik is.Ez a halászati mód a pisztrángos patakok egyik megölje,már azért is, mert a farkashálóval járó ember ellenrzése nagyonbajos egy dolog. Orvul halászik s a mikor komájával kiindul, a háló

HAJTOHALASZAT. 5'3be van gyrve a tarisznyájába ; kezében a fejsze — azt gondolná azember, hogy a világ legártatlanabb dolgában jár el.Patak mentén haladva, hamar kinézi a kávának alkalmatos bokorhajtást; rúdnak való is akad elég, güblnek még inkább s rövidketíz perez alatt «fel van hányva a háló a kávára »>, indulhat a mesterség.A bodrogközi halász — még a rangosabbja is, az, ki gyalmotterít a kanyargó folyó partján — a hajtóhalászatot magához ill foglalkozásnaktartja ;de azis igaz, hogy rangos ámaz ehhez valószerszámjais, t. i. a bokorháló.A bokorháló különbennem egyéb óriásméret farkashálónál, amennyiben szája kisebbkapunak is beválik. Aháló (199. ábrai részei akövetkezk : R a rúdja,mely körülbelül 3 méterhosszú ; K a keresztfájaL a lába : mert be állítvaúgy áll rajta az egész alkotmány,mint az embera maga lábán ; Fa fai ka;S a segoiköve, egy golyóalakrakalapált - tördelthegyaljai trachyt k, melya hálófarok csúcsába van199. ábra. Bokorháló.bekötve s arra való, hogy ezt a részt folyton a folyó fenekén tartsa sígy a háló nyiltvoltát megsegítse.Tartozéka a bokorhálónak egynéhány derekas -urbolórúd is.A vele való halászatnál a ladik is szerepel, mert azon szállítják ahelyszínére, azon állítják be ; a zurbolók pedig szintén ladikonvannak.A hol a folyómenti nagy ligetek a partot megközelítik s a fák,partomlás miatt, vagy különben is, beeresztik gyökérzetöket a

^14HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.folyóba , vagy a hol a füzesek bokraikat a folyóba tolják, ott állítjákbe víz felól és ellenében a nagy bokorhálót, a zurbolók pedig apartfelli oldalon d()fógetnek össze-vissza, hogy a bokor alá, vagy agyökeresbe menekült halat a hálóba bezavarják.Evvel a hálóval sokszor nagy hal is kerül a szárazra.A Királyhágón inneni részben az egyedüli pont, a melyen magyarsága nemes pisztrángot halászsza, a f()lséges Szádell v()lgynek fölségesvize.Ha az a derekán kettészakadt hegy valóságos sziklacsodáival nemmagyar f()ld(')n, hanem valahol f()ldrészünk nyugatán, vagy latin delénfeküdnék, minden bizonynyal búcsújáró helye volna mindazoknak,a kik az igazi «vadregényes.t» élvezni tudják, a kik élvezetet találnakabban, hogy saját énj()k semmiségét, ott, a látomány nagyszerségeközepett megérezzék.Áthajló sziklafal,óriási sziklatorony,()sszevissza hányt g{)rgetegváltakozik egymással ; itt-ott a200. ábra. Szádelli farkasháló.moha párnásan dagad a sziklapárkányokon,együtt tartva a tör-meléket, a melyet az id vas fogaa szikláról lerágott; a hol pedig már a moha, nemzedékeinek elhalttestébl kell aljat is teremtett, ott megkapaszkodik a vakmerbbbokorfajok gyökere is.A hegyrepedés torkolatába szorulva, a hajdanában Tornából kitaszítottkálvinista magyarság, meredek oldalakon súgyszólván egymás-fölébe építkezett; — ittvált belle magyar pisztránghalász.A Szádell patak a hegyhasadékon túl ered s már ott iselég ers,hogy frészmalmot hajtson. Pisztrángossá azonban csak a hasítékonvégig folyva, csörtetve, zuhogva válik.Medre nemcsak köves, hanem valóban sziklás, helyenközön a legremekebbgöbékkel, vagy zubogókkal, a mint a nép azokat a vajasokatés a kis vízeséseket nevezi.Ittlakik szín szerint a legszebb pisztráng, a melyet valaha láttams hogy még nem pusztult ki végképen, ez csak annak a szerencséskörülménynek köszönhet, hogy a szádelli magyarság nem igen érta fogásához. Otromba horgára csak elvétve akad valami nagyon

HAJTÓ HAl!ÁSZAT.Véhes s még ennél is tapasztalatlanabb hal ;így tehát a valóban nyomorúságosszákolásba veti « szerencséjét ».A szádelli farkasháló (200. ábra) kávakerülete mindössze jó kalapkárimanagyságú ; farka hegyes s az egész háló i m. hosszú.A halász mezitláb gázol a patakban, kövén, szikláján törve-töri alábát ;betámasztja hálóját a zubogó kifolyásába, tartja balkezével, míga jobb kézzel forgatja a kcneket, hogy a pisztrángot a hálóba zavarja.A víz jéghideg s a halász foga megvaczog már az els negyedórábanis ;ekkor kiszáll és melegszik — szóval csupa nyomorúság. Sohasemis felejtem el szádellipisztrángászatomat.Engedtemvezetmnek egy fél ()ráig akotorászást, hogy eljárását lássam,azután nem engedtem továbbs meghívtam, hogy nézze,hogyan halászom én. Rövidid alatt tizenkét pisztrángotdobtam ki, köztük egynehányigen rangosat —: a vezet bizonykodott,hogy akkorákatmég sohasem is látott. El isvitte két angol horogért mindenemetTornára; — tudom is, hogy ott hagyta mind a kettt az elspróbánál s el is mondta, hogy mégis csak « ördögöm van».Szádellrl az erdélyi részekbe kell utaznunk, hogy a székelység*bcscsöháló»-]ái\d\* ismegismerkedjünk, mely, úgy látszik, leginkábba Küküll mentén dívik.A bcscsháló (201, ábra) nemcsak hogy kávára van hányva,hanem reá isvan feszítve.Van rúdja (/?), mely alul, a hol a háló ina rá van kötve, ágas;van els (L), hátulsó [H) és középs kávája \K], mindnyája ersen egymáshozkötözve, úgy, hogy az egészetmint egy nagy merít kanalatlehet kezelni. A bcscsháló nagyság szerint körülbelül i m, széles,I m. magas s kcirülbell 0*8 m. mély.201. ábra. Bcscsháló.* Talán a bölcsvel való hasonlatosságáról így nevezve.

3,6 HÍGviZEN Való halászat.Padmalyok mentén és u. n. csigolyás helyeken halásznak vele sbelégüblik a halat. Minthogy a háló a kávákra rá van feszítve, a hálósmegérzi a hal ütdését s ekkor kiemeli.Annyi bizonyos, hogy a bcscshálóval nem sok kárt tesznek a halban,mert feszes s hozzá öblös volta nem akadályozza meg a halat agyors fordulásban s így a menekülésben sem.A bcscshálónál sokkal érdekesebb az Olt menti lesháló, melyegyáltalában a jól kieszelt szerszámok közé tartozik, a mennyiben ahalászt figyelmeztet ú. n. rökkel van felszerelve.202. ábra. Oltmenti lesháló.A magyar halász ötféleképen alkalmazza az« Jr/».Van rekeszt «rhálója», a melylyel a keríthalászatnál már megismerkedtijnk; van «rmadzagja»), a melyrl a rokolyahálónál —a szerszámok si elemeiben — emlékeztünk meg, mely ráklábformára két ágra oszlik s a fogózacskókat alkotja; van ((örfájan, ahalászhajón és az állóbárkán: van «J//?j/t7» a viza; és végre vannak«háló rei)), a melyek a halnak a hálóban való jelenlétét elárulják.Ebbe az utolsó sorozatba tartozikaz Oltmenti leshálónak rfonal~afais. A rajzon (202. ábral A a káva; K a keresztfa; 1 az ín ; O, O stb.az rök. Természetes, hogy a gübüléssel a hálóba belezavart hal az

. EzALLITOHALASZAT.ÎJrökbe is beleütdik s a rezzenést a halász keze is megérzi ; ekkorpedig siet a kiemeléssel.A Balaton déli részén élt azeltt a hajtóhalászatnak egy neme,mely turbókolás néven járta s melynek fszerszáma a iurlmkháló volt.Ez a turlmkháló alapjában olyan volt, mint a kecsegeháló, t. i. kétöregszem tükörháló közé finom, apróbbszem léhés háló volt fogva(lásd: 166 és 167. ábra), tehát a háromsorosok közé tartozott. Hossza10 m., szélessége i m., ina ólmos, apacs helyett pedig csak kötélzetevolt.A turbukhálóval való halászatot két bödönhajó zte, úgy, hogya hálóval a kisebb nádüstököket bekerítették s az üstököt a Imklórúddal,mely 4— 5 m. hosszú tolórúd volt, meghajtották. A halászatnakez a módja a nád tövén megfekv halakra, ú. m. csukára éspontyra volt számítva, különösen az utóbbira, a melyrl a tóságokhalászai országszerte azt tartják, hogy azért fekszik meg a nádak tövén,mert az ifjú gyökérsarjakat a szájába veszi és szopogatja. Ezt a szopogatótulajdonságot sok halász arra használja fel, hogy a nagy pontyotszállíthassa, a nélkül, hogy ez csapkolódnék, a mihez nem kellegyéb, mint az, hogy az ember mutatóujját a nagy hal szájába dugja.Magam is tapasztaltam, hogy a hal, így szállítva, csakugyan nem vergdik.volna a tulajdonképeni hajtóhalászatnak a foglalatja.Helyenkint a hajtás más halászati módoknál is alkalmazásbanvolt. így a szolnokiak a Zagyván és Tiszán az öreghálóval való halászáskoregy mázsás golyóval zavarták ki a halat a folyófenék lyukaiból; a kunszentmártoniak az egyágú szigonynyal turkáltak ; végre szokása Balaton némely részén akkor, a midn a vízen húzzák ki ahálót, az evezkkel az ülpadokon dörömbölni, hogy a hal a gyalomkátábaberiadjon.V. ÁLLÍTÓHALÁSZAT.Az állító halászat, a mennyiben hálóval zik, bizonyos rokonságotvall a rekeszt halászattal ; lényeg szerint azonban két pontban különböziktle ; t. i. hogy nincs szilárdan helyhez kötve és hogy nincseneksemminem téveszt kapui, kotróc:^ái,kürti.

5>8 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAIA hálókkal zött állító halászat lényege az, hogy a hal az igenengedékeny, finom hálózatokba belé bonyolódjék sígy szárnyainál ésszironyfedelékjénél fogva veszszen rajta.A régibb kelet magyar állítóhalászat kétféle hálót ismer: azegyik a nicthdló,a másik a mará^saháló.A méthálót a 203. ábra mutatja, hol is J a háló föle, egy vékony203. ábra. Métháló.kötél ; C~ a c^ötkcnypóta, mely a czötkény — Euphorbia palustris —egy farkasftej-féle mérges növénynek ujjnyinál ersebb, bell igentaplós, különben elég szilárd kérg kórójából készül.A finom fonálból kötött, meglehets öregszem háló 30—40 m.hosszú, i.^ — 2 m. széles és se ina se köve.204. ábra. MétfaEhhez a hálóhoz tartozik a métfa (204. ábra), a melyre a hálóczötkénypótáinál fogva igen könnyen fölfzhet s a melytl a hálópevét bírja; mert közkelet neve Szeged köri csak ^c^ötkényhálóa métfát s ezen a soron a méthálót Tápén találtam igen öreg halászszáján-kezén.A méthálóval való halászat a következ :A halász felkeresi az állóvizet, tehát leginkább a folyó holt ágait.

ALLITOHALASZAT. 3«9a vápákat és morotvákcit, a melyekrl tudja, hogy nem j^yökeresekott beteszi a hálót,mely úgy, a mint fonalzata megszívja magát, lassanalásülyed ; ekkor lehetleg széthúzza.A háló így a czötkénypótáknál fogva úszik, még pedig szabadon,mert nincs kikötve. Ez a betevés estvefelé történik s a halász éjen átott hagyja a szerszámát.A hal odaér a hálóhoz, a háló enged s épen ez való arra, hogya hal akár szironyfedelékével,akár hónaljszárnyával beleakadjona háló szemébe, a mi vergdésre,ránczigálásra készti. Ekkormár veszve van, mert minéljobban hánykolódik, annál jobbanbonyolódik a hálóba.Az ers halígy magára szedi az egész hálót,de nem bír szakítani,mindig enged.mert a hálóReggel kiszáll a halász, szétnéza vizén s már a czötkénypótákösszekuszált volta megmondjanekfi,hogy préda esett.A mará^saháló majdnem szakasztottolyan, mint a métháló scsak annyiban különbözik, hogya czötkénypóták ráklábakho^ vannakkötve, azaz nem a hálóföléhez,hanem az innen kiinduló kettéoszló madzagokhozfelállítása más.A marázsaháló fölállítását a 20;. ábra magyarázza.Kell hozzá két mará^sakaró — egyike itt van (Ki; a két karóközött van kifeszítve a mará:;sapaUó, vagy maráîsaderck, egy erszsmeg (M), melyre azután reá vannak fzve a20). ábra. A marázsaháló folállitisa.és hoíjv aczötkénypóták, a minta rajz mutatja.Ha a háló igen hosszú, a derekát itt-ott beszúrt nádszálakkaltámasztják meg.A háló egyébként minden súly nélkül való és öregszem, úgy.

320 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.hogy a fejével még a derekabb hal is keresztül bújhat ugyan rajta^de már hónaljszárnyaival megakad.Könnyen érthet, hogy a megnyaklott hal vergdik, mindinkábbmagára szedi a hálót, belebonyolódik s végre rajtaveszt.Ujabb idben mind nagyobb és nagyobb elterjedése van egyegészben hasonló halászati módnak, melyhez a hálók a külföldrl ke~rülnek. A tihanyiak e hálókat, az anyag után indulva «pamukhálónak»â velk él halásztvpanuikosnakn nevezik.Közkelet neve «eres-töháló»\ eredete szerint alkalmasint németimert megfelel az Itzehoe körül dívónak.*Keszthely körül az életrevalóbb halászság bolti pamutból mármaga köti ereszthálóit.Az eresztháló napközben a terítkarókon szárad ; estvefelé felszerelik,hogy északára beereszthessék.Ann lássuk szerkezetét, még pedig a 206. ábrán.Itt T a terítkaró, mégpedig a széls; körülbell 10— 10 m.távolságban és vele egyenes sorban álla többi karó.* Handbuch der Fischzucht und Fischerei etc. 1886. p. 617.

ALLlTO HALÁSZAT.32 IAz eresztháló a Balaton körül 80 m. hosszú, 2 m. széles, öregszem.Van r, fels ina; /"^ alsó ina; vannak pótái ÍP), melyek kettstövesgyékénybl, tehát nem a gyékény leveleibl valók.Alsó inán legszélrl a nagykövellö{N), egy ökölnyinél nagyobb kvan behurkolva, melytl minden második méterben következnek a kövellk; ezek kisebbek ; de a háló hossza közepén ismét egy nagykövell van.Egy «eresztés» 6 — 40 ilyen háló, a melyek széls madzagjaikkal— a rajzon az, a mely a terít-karó (T) ágasába van beakasztva —össze vannak kötve.Egy ilyen eres^tésnek minden egyes hálója^

322 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.valók, hogy a háló fölét a víz színen tartsák, hanem csak arra valók,hogy a háló a víz alatt — hová a kövellk lehúzzák — falszerenmegálljon.Feszülnie sem szabad a hálónak, mert épen a lazaság teszi fogóssá,ez bonyolítja be a halat ; ezért a 80 méteres hálót csak mintegy 60méterre nyújtják ki,hogy sora hullámos legyen.Ám lássuk a beeresztést, még pedig a Balaton-Füred városi halászokkimívelt s immár magyar mesterszavakhoz kötött módja szerint.A beeresztést bödönhajón három ember végzi.208. ábra. Az rHalász mesterszóval kifejezve : azegyik kíséri, azaz kormányozza a bödönt; a másik hú^â, oiai evez ; a harmadikereszti, t. i. a hálót sorba beeresztgeti,ügyelve, hogy rendesen alászálljon.Balaton-Füred vidékén a nagy köveilökközül a két széls a végkö, a középsaz rk ; a póták neve : /iókgyékény; a háló maga a selyem. Mindenvég- és rknek megfelel egy r.A hálót mindig szél mentén eresztika vízbe: « rakják ». Természetes, hogya hálót — hosszát értve — lazán beeresztvén,az csak ott feszül, a hol ak húzza, a két k közötti rész ellenben szabadon hullámzik; ígyátbúvók keletkeznek, halásznyelven ez az átolja; s minthogy a szomszédhálók közt ez a legszkebb rész, a melyen a hálók közé került209. ábra. A kaczér.halnak át kell jutnia: itt nyaklik meg legtöbbször ; ezért mondják« mindig átoljával akad meg a hal».Ezeket a hálókat a Balaton körül különben még vethálóknak isnevezik.

ALLlTO HALÁSZAT.P3folyik,Az ereszthálóval való halászat azonban nem csak nyáron áthanem zik azt már jégszakadáskor is.Ám ekkor az rrel nem lehetne boldogulni, mert ez, két jégtáblaközé kerülve, menthetetlenülszétmenne s a halászabban a rengeteg vízbenigen könnyen elveszthetnészerszámját. Hogy e baj ellenbiztosítsa magát, más jelteszelt ki és olyan névvel210. ábra. Keres.látta el, mely csak a magyarember eszejárásátóltelik.ábra),Ez a jel a kac^ér (209.egy karcsú gyékénynyaláb,a melyet az r helyérekötnek.És m\évi kac4^cr'Â Balaton eres^tse ekérdésre azt mondja.•« mertíkönnyen enged, mikor a jégtologatja; aztán ha meg isszorítja, hát se baj — A! »kaczér asszony képeEz azután istenigazábanmagyar észjárás IMár említve volt,az eresztháló rén ahogybúbkötése nem mindegy-dolog:mindenik ereszts másképenköti, azért, hogy fölismerhessea szerszámját.De az r búbjának a kötésemég nem elégségesbiztosíték arra, hogy a szerszámmás kézre ne kerül- 211. ábra. jeies.póta kötései.21*

324 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.jön, mert a Balaton is csak olyan, mint a kaczér asszony, azaz változika kedve.Ma sima tükör, mely a fölötte lebeg küszvágó madárnak mindentollacskáját visszatükrözteti ; holnap haragvó hullámtenger, melyelnyelné a világot. S a mikor ilyen, hát letépi az ereszt háló reit^sha partra nem sodorja, hát szilánkokra szedi széjjel.A mikor azután a víz lecsendesedett, az ereszts kiszáll a vízrehosszú kötélre köti azt a furcsa, körmös vasszerszámot, melynek nevekeres, képe pedig a 2 i o. rajz ; a part szerint valahogyan tájékozódika hely iránt, a hol ereszthálói ki voltak vetve, meg avval is számot vet^hogy merrl járt a szél, merre vihette hálóit; azután kiveti a kerests addig-addig szántja vele a vizek mélységét, míg végre is hálóraakad.De a mikor hálóra akadt, még mindig az a kérdés, vájjon azövé-é? Mert mikor a Balaton rossz kedvében van, össze-vissza kavargataz mindent, úgy, hogy a füredi ember Fokon, a foki Füredenakad a magáéra. Hogy tehát minden ereszts felismerhesse a szerszámát,még akkor is, ha a szél letépte, a víz elvitte a háló rétârra való a «jeles-póta».A jeles-póta mindenik végnek a legszélsbb pótája, a melyet mindenikhalász más-más formában szokott kötni s a melynél fogva szerszámjátbiztosan felismeri.Hogy milyenek ezek a kötések, a 21 1.rajz törekszik magyarázni.VI.KERES HALÁSZAT.A keresúfialásâtot az jellemzi, hogy a halász folytonosan mozogvaiparkodik prédáját megejteni.A rekeszthalászat szerszámja várja a prédát, a keríthalászatbizonyos pontra veti magát, az emel és állító azonképen, a kereshalászatpedig bejárja a vízterületet s az útjába kerül halat fogja el.A kereshalászat jobbadán ladikkal jár; de van egy szerszáma, amelylyel a halász begázol a vízbe, s van egy szerszáma, a melylyel apartról dolgozik.A kereshalászatnak legrangosabb része a kec^é^és — Komárombankoc^á^ás — , melyet kétféle szerszámmal znek.

KERES HALÁSZAT. 325Az egyik szerszám a kus^âkecê, a másik a hoss^úkecê.A kuszakeczérl, mint a mely bizonyos srégészeti jelentséggelis bir, már a magyar népies halászat si elemeirl irott szakaszbanvolt szó. s onnan tudjuk, hogy hálórésze háromsoros, t. i. két öregszemtükörháló közé egy finom háló van foglalva. így tehát a halebben is úgy akad meg, mint a hogyan ezt a kecsegehálóról szólókét rajz, kivált pedig a 1 67. ábra világosan magyarázza.Tudjuk azt is, hogy a kuszakecze ina hosszú, a bónéfáról félkörbenlecsüng, súlyozása pedig 7 vagy 9 lószárcsont, felváltva ólomkarikával.212. ábra. Hosszúkecze.Az ín lazaságának, úgy a sajátságos súlyozásának isnevezetes jelentségevan. A kuszakecze ugyanis jenéken iáró s\ers:^ám, a vízfenekepedig sokféleképen gödrös lévén, természetes, hogy a lószárcsontos,hosszú ín igen jól alkalmazkodik a fenékhez, gödreihez, s igy az utóbbiakbóla halat kizavarja s a keczének szökteti, a hol azután rajtaveszt.A kuszakecze kivált Csongrád, Szeged és Szentes körül dívik, ahol sok olyan halász akad, a kinek ez a fszerszáma; de általában iselvan terjedve ott, a hol törzsökös magyarság halászsza a folyókat.Legközelebbi rokona a boss:[úkec:{e (212. ábra), mely Csongrádkörül a kuszakeczével együtt fordul el, de már Körös -Tárcsán,továbbá a Krasznán csak egyedül dívik.

320 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.A hosszúkeczének fája szakasztott olyan, mint a kuszakeczéé,neve is ugyanaz, t. 1. bónéfa. A szegedi halász ezt a fát « kec:êkörinnek»,a Drávafok halászsága

KERES HALÁSZAT. 327a halász félkézzel cx:-as vonalban, vagyis kavarva evezhessen, azazcsikló;;on, c;iklonyo^ôn, c-iklende~-en, káló-~on vagy iklandjon.A 213. ábra a Krasznán, Kis-Majtényban dívó. egy törzsblvájt csónakot ábrázolja, a hol is T a tat, a melyen láthatjuk a kallószíjnakvaló lyukat, mely az oldal megfelel pontján nyílik.*A Kraszna halásza egyedül keczézik ; bal kezével kallózva, lassanhalad a folyóval, jobb kezével leereszti a hosszú keczét a folyó fenekéres a tartó kötelet ráveti a csökre vagy czi bakra, csszszögre,egy ers czövekre, mely a csónak bels falán s pereméhez közel vanbeverve, a mint a billeghálónál említettük.A laza vasasín a folyó fenekéhez alkalmazkodik, sa rendesen fejjelvíz ellenében álló hal belekerül a keczébe.Körös-Tarcsa halászai, mint mindenben, úgy a keczézésben iskiválnak a többiek k()ZLÍl. Hosszú, sokszor 8 m.-nyi csónakjukonhárom-négy kilincs is van s így ugyanannyi kcc'cs foglal rajta helyet,a mi egyike a legeredetibb látványoknak.Csongrád keczés halászsága. mely vegyesen kuszakeczével éshosszúkeczével jár, sokszor tíz-tizenöt keczésbl álló rajokban zi emindenesetre igen nevezetes halászatot.Szeged halászainál a keczéken kívül a kereshalászatnak mégegy neme dívik, a melyet a kishalászok, ketts bokorba összeállva,gyakorolnak sez nem más, mint a gyérhálóval való halászat.A gy^érhdló tulajdonképen szintén kecze , de bónéfa nélkül való.Hosszú, hegyes, hozzá {Jbl(')s szájú, öregszem zsákháló ez, szájánkötélbl való kerettel, farkán kvel, inán — ennek két végén — rendesenegy 3— 6 fontos ágyúgolyóval, vagy kvel. Ezt a hálót két csónakközött eresztik a folyóba, a mikor is a két golyó lehúzza az inata fenékre, a tartó kötelek ellenben nyitva tartják a háló száját.A gyérhálóval való halászat leginkább áradó, mély vízben dívik seddig egyedül csak Szegeden akadtam reá ; a kishalászok azonbancsak ritkán élnek vele.A kereshalászatnak legérdekesebb szerszámai közé az a hálótartozik, a melyet a székelység némely helyen veêthálónak, máshelyen mará^sa/uílónak nevez.* Lásd különben az si elemek közt.

pP)HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.Az Utóbbi névvel már találkoztunk, még pedig az állítóhalászatnál(205. ábra) s láttuk, hogy sajátságos czötkénypótáinál fogva, erszsinegre van fzve s karók között van felállítva; a következvelannyiban rokon^, a mennyiben ez is, fakarikáknál fogva, rúdra feszíthet.Úgylátszik tehát, hogy az elég sajátságos «mará^sa» szó afelfeszítés, illetleg felállítás módjára vonatkozik.A székely vezet- vagy marázsaháló (214. ábra) olyan mint egy zászlóJ~J.) méteres fenyrúdra járó és háromszoros, vagyis két tükörhálóközött finom ínléhése van, a melyben tehát a hal úgy fogódzik meg,a mint azt a kecsegehálónál leírtuk és lerajzoltuk.214. ábra. Székely vezetháló.Részei szerint van rúdja (R); karikája (KK); feje (F) ; ólma (O);feszítktele (fk),mely olyan hosszú mint a rúd.Ez a háló a Küküll mentén lakó székelység kezén van, s ez ehálóval az igen sajátságos, u. n. suga-halásâíot zi.A halász vagy mezítláb, vagy bocskorosan folyó mentén indul s ahol a víznek nagyobb esése van, a hol tehát zúgva siet, ott begázol,a hálót a rúdon úgy feszítiki, a mint az ábrán látszik, azután beeresztia vízbe úgy, hogy az ólmos ín a víz fenekét éri.így tartva a hálót, a víz folyásával — sebességéhez alkalmazkodva— siet a halász is 20 — 30 méternyi darabon, miközben afeszít kötelet engedi, úgy, hogy a háló mind összébb jár s végre isa feje közelében ránczosan együtt van. Ekkor a halász kiemeli a hálóts ha fogott, kiszedi a megnyaklott halat; újra feszít és tovább halad.

KERES HALÁSZAT. 329A halász jól tudja, hogy a halak épen ers folyásokban fejjel vízellenében állanak s ilyen helyen mindig víz ellenében menekülnekis, tehát — okvetetlenül a hálónak szökve — rajta is vesztenek.De van a marázsahálónak másféle alkalmazása is, még pedigpisztrángra szolgáló.Gyergyóban, a Nagy- Hagymás felséges sziklavilágában van egyigazi gyöngy, a Gyilkostó, a melyrl a halászéletrl szóló leírásokközött majd bvebben szólunk, a hol a pisztráng óriási nagyságranövekedik. Itt a székely éjszakára rúdon járó, nagy marázsahálótállít a vízbe úgy, hogy a rudat a tóba veszett erd valamelykiaszott facsúcsához köti, a hálót lazán kifeszíti s reggel kiszedi.Ritkán fog; de ha fogott,nagy hal a prédája.215. ábra. — V- Kaparóháló. B- Botló,A marázsahálóval való halászatnak a Gyilkostón dívó neme az, amely majdnem azonos a Szegeden dívóval; lényeges különbségetcsak a háló maga alkot, amennyiben amaz háromsoros, emez pedigcsak egysoros.A kereshalászatnak rangszeri nt isutolsó szerszáma a kaparóháló,a palóczság »kutramds^ója» : a Bódva-halász száján « varsaháló ».A magyarság partról, a palóczság «pannalról» vetegeti.Az a halász, a ki a kaparóhálóval keresi a halászszerencsét, avalóságos istenadták közé tartozik ; elmondhatja magáról, hogy« szegény embert az ág is húzza ».Szerszámja egy zsákalakú háló (2115. ábra, V), mely patkóalakúkávára van vonva; ez a káva a rúd ágasához van kötve, még pedig

3 30 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.feje részén, a lábrészérl pedif,^ tartómadzagokfeszülnek. Ilyenformána háló szája a halász felé tátong. A rúd y—4 méter hosszú.A halász kiválogatja a partnak azt a részét, a hol a víz feneketiszta és lankásan mélyed s jó messzire veti be a hálót, azutánpedig, mintha gereblyélne, úgy húzza a patrra, tehát magafelé halászik.Rendszerint csak apró küszhal és keszeg a sovány préda, mely nemigen terheli azt a foltos vászontarisznyát — ha van ; mert a kaparóhalás:;akárhányszor csak úgy az inge hasítékjába csúsztatja a szerencséjét.A Bódva-halásznak — Szendr táján — ebben is bizonyos eredetiségevan, amennyiben hálója szakasztott ilyen szerkezet ugyan, denagyon öblös ; el is nevezi varsaliálónak.A szendrei varsahálónak járuléka azután a hoiló (21:^. ábra, B)ei^^y 3— 4 méter hosszú rúd, melynek vastagabb végére rendszerintvalami ócska brdarab van rászegezve.*A halász fölkeresi, rendesen másod- vagy harmadmagával, aBódva cs()ndesfolyású, bokros helyeit, leginkább azokat, a hol a fzbokroka vízbe nyomulnak ; beveti a varsahálót úgy, hogy szája abokor felé áll s ekkor a czimborák a botlókkal jól megdöfögetik abokor vízalatti tövét, gyökérzetét, hogy a halat a hálóba beriaszszák.Ezt a nevezetes mveletet azután «botlólásnak» nevezik, mely lényegeés szerszáma szerint szakasztott az,a mi a székelység «

VET HALÁSZAT.í; rszó a g()rógben ruhát és hálót is jelent, a. mivel azután e hálónakmagyar elnevezései is találnak, amennyiben neve vidékek szerintpendely-, pöndöly-, pént-, szoknya- és rokolya-háló.A halászság csak ritkán mondja vethálónak.Magyar földön a vethálónak két formája dívik, u. m. a keletiés a nyugoti forma; s van ezeken kívül egy változat is, a melyet amagyarság a «rácz»jelzvel szokott ellátni.216. ábra. Vetháló.A keleti forma az, a melyet az si elemek néprajzi vonatkozásúszerszámai között tárgyaltunk, mint olyat, a mely a Kaspitengermellékén dívik, nálunk az Olt és a Berettyó mentén él s arról nevezetes,hogy csak összeesik, tehát inakkal össze nem húzható ; a halennélfogva a háló szélén lev zacskókban, az u. n. varsákban fogódzikmeg, a melyek ráklábra kötött rmad-aôkkal vannak felszerelve.A nyugoti forma, mely a Tisza mentén, a Dunánál, a Sión dívik,.

332 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZATfel van hozva és le van írva a német és franczia halászati mvekbenis ;rajzát a 216. ábrán latjuk-Legszélén van az ólmos ina (V),melyen a lyukasztott ólomgolyókgyöngyszeren sorakoznak ; közepén van a karika (O), a melyen át atartókötél [K) szolgál. A tartókötelén vas foroó van (/), mely arravaló, hogy a pöndörítve röpül háló a tartókötelet össze ne sodorhassa.Ez a tartókötél inakra oszlik, a melyek csillagsugárszerüen szétfutva,az ólmos ínhoz vannak kötve, sokszor ráklábra oszolván [R).Minthogy a tartókötél illetleg inai, a karikán át szabadon mozognak,az elvetett háló körtvealakra húzható össze.A pöndörös vagy vethalás^ a folyóparton haladva, a vizek hirtelenülbemélyed részét keresi föl ; alkalmatos helyen megállapodik, atartókötelet balkeze csuklójára hurkolja s e kézben karikára összefeji; azután úgy veti a hálót bal vállára, hogy a karika a vállán van,az ólmos in pedig köpenyszeren feszíti a hálót; erre a jobb kézzelmegfogja az ólmos inat, egy darabját foga közé szorítja, mire hirtelensarkon fordul.A háló ólmos ina a sebes fordulás következtében sodrásba kerüls a háló tányéralakra nyilik ; a halász e dolgot úgyfordulás k()zben el is röpül s egész lapjával a vízre zuhan.intézi, hogy a hálóTermészetes, hogy az a rengeteg ólom nagy sebességgel víz aláragadja a hálót s mikor az ólmos ín a víz fenekét éri, a háló boglyaszerénáll a vízben, leborítván a halat, a mely azon a ponton tartózkodott.Mihelyt már most a halász a tartókötelet húzni kezdi, az inakösszehúzzák az ólmos inat, a háló tehát körtealakú zacskóvá változiks az alatta lév hal fogva van.Ez a hálóvetés nagy gyakorlottságot kivan ; s ez a magyar pöndörösnélmeg is van. Nem egyszer láttam, hogy a halász pipáló halatvett észre shibátlanul rádobta hálóját.Az inakra járó vetháló átlag véve 2— 2*ôlyan halász is, a ki — különösen magas parton—•méter átmérj. Akadvállárasem veszi,hanem ránczokba szedi s egy fordulóval el tudja vetni.A Dunán dívó úgynevezett rác^ pendelyhálónak se összehúzó ina,se varsája nincs. Átmérje 5 — 6 méter; van tartókötele és ólmos ina.Ezt a hálót, nagy terjedelme miatt, nem lehet vetni.

TAPOGATÓ HALÁSZAT.33 JA rácz pendelyhálót csónakra rakják úgy, hogy ólmos inának felea csónak peremén átcsüng, a másik fele pedig a csónak fenekénvan : kezeli pedig két ember.Beeveznek a folyóba; mély helyre érve, a csónakot keresztbeállítják a folyással ; ekkor az egyik halász a csónak orrán, a másik afarán foglal helyet; bevetik a vízbe a háló inának átcsüng részét sminthogy a víz a csónakot viszi, gyorsan utána vetegetik az ólmosíntöbbi részét is.Itt tehát a víz folyása teríti ki a hálót, mely rendesen kissé egyenetlenülsülyed a víz alá; ólmos ina a mélységben összecsap sa háló,hólyagszer burokká alakulva, elfogja a halat.A halászat e nemének képe, mely a legvonzóbbak közé tartozik,a magyar halászéletrl szóló fejezetek között foglal helyet.VIII.TAPOGATÓ HALÁSZAT.A tapoâtóhalásât két részre osztható : arra, a mely mindenbizonynyal a legsibb halászati módok közé tartozik ; és arra, a melymég fejldfélben van ma is.Az igazán tapogató az srégi forma ;az újabb módot inkább borítónaklehetne nevezni, aminthogy igaz, hogy az utóbbinak szerszámátnémely vidéken borítónak nevezik is.Az ember legrégibb szerszáma minden esetre a két keze, melynekbámulatos szerkezete még ma is — st ma nagyobb mértékbenmint valaha — oly mveleteket visz véghez, a melyeket semminemszerszámmal véghezvinni, pótolni nem lehet.Ez a pótolhatatlanság egyfell a kéz mvi szerkezetében rejlikez pedig — másfell — fokozódik azáltal, hogy a kéz mvi szerkezetea tapintás érzékével is kapcsolatos.Az emberi kéznek e két tulajdonsága úgyszólván segíti egymást.A tapintás és a hozzá illeszked kézmozdulat sokszor ösztönszercselekvésnek látszik ;pedig rendszerint tudatos, az akaratnak a kifolyása;ezt különösen a hal kitapogatásánál tapasztalhatjuk.A tapogatóhalász meglábolja a vizet, — rendszerint a köves,gyökeres és padmalyos helyeket, a hol a hal bujkálni szeret ;— óvatosans mind a két kezével belenyúl a víz alá. még pedig úgy, hogy

3HHÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.a kézzel mindig víz mentén keres. Ez a víz mentén való keresésnekleglényegesebb mozzanata, mert a kéz víz mentén és simogatva érintia halat, a hal pedig a kéz simogatását a víz folyásával téveszti össze.A mikor a halász így a hal állását kitudta, mind a két oldalát enyhénsimogatja s ujjait begörbítve azon van, hogy a kopótyú táját kiérezze.A simogatás közben a halászember arcza mer feszült figyelem.A mikor a halász a kopótyú tájával tisztában van, egyszerre jobbkeze hüvelyk- és mutatóujjával körülfogja a hal nyakát, bal kezévelpedig derékon ragadja meg, hogy a csapkolódást mérsékelje; —ekkor kiemeli.így bánik el a nagyocska hallal ; de meg tudja fogni az apraját,sót még az ügyes és rendkívül síkos csíkféléket, nevezetesen a kövicsíkot is, a melyet a kavicsok között folytatott ügyes tapogatással amarkába szöktet, kavicsostól kiemel sa kezeügyében tartott csuporbaeresztget.A mvelet egyszersége maga tanúskodik e halászati mód si voltamellett.A borítóhalás-at annyiban tapogató is, amennyiben a halász nemszemre, hanem véletlenre folytatja ; szerszámjávalmajd ide, majd oda borit, a halatpedig a szerszámba való ütdésrl érzimeg.A tapogató szerszám kétféle :u. m. a nyélnélkül való és a nyeles; az elbbi a kezdetlegesebbs mindenütt található; MagyarLászló jeles Afrika-utazónk ((ginda» név217. ábra. Magyar tapogató. alatt Bíhébl ís cmlítí s kiemeli, hogy a mitapogatónkkal azonos.A magyarság legelemibb tapogatója'(2i7. ábra) fzvesszbl való,tömött fonású és fenék nélküli kas, mely akár csirkeborítónak ishasználható.Egészben petrenczealakú, felül szkebb, alul öblös. A tapogatóhalászságleginkább a tavaszi áradásokon s azokban a pocsolyákbanhasználja, a melyek az áradás után mélyebb fekvés helyeken maradoznaks a melyekben rendesen sok hal benszorúl. Legalkalmasabbaz a víz,a mely csak térdig ér, mert mélyebb vízben megúszik a tapoíâtós ekkor bajos fenékig leszorítani.

TAPOGATÓ HALÁSZAT.33SA halász begázol a vízbe, két kezével megragadja a tapogatófels peremét s azután, karjait a mennyire csak lehet elre nyújtva,hirtelen leszorítja a tapogatót a víz fenekéhez. Ha halat borított, ahal beléütdik a tapogató oldalába, a mit a halász megérez; ekkorjobb kezével belenyúl a fels nyilason s kiszedi a prédát.Nagyon érdekes látvány az, a midn ilyen tapogatós avval asajátszer hirtelenséggel majd ide, majd oda állítgatja tapogatóját sminden állítás után, figyel arczot vágva, egy kicsit várakozik, lesve,nem ütdik-e a hal a szerszámba.2 1 8. ábra. Tapogató az Ecsedi láp vidékérl. 219. ábra. Kávás tapogató. 220. Szegedvidéki kávás tapogató.Ennek a fzvesszöbl fonott tapogatónak azután vidékszeri ntsokféle változatai vannak, a melyek között a legszebb az, mely azEcsedi láp vidékén, különösen Börvely faluban dívik (218. ábra).Ennek a tapogatónak fels nyilasát négyszög tölgyfakeret alkotja,a melybe válogatott, ers vesszk szolgálnak ; a vesszket a keretalatt szép fonatú korcz köti össze, a melyben kétfell a kéz számárahap'ds van ; a tapogató derekán ismét szép fonatú korc^ futk()rl, mely a vesszket kör formára sorakoztatja. Legt()bbszÖr mégaz alsó szélén is van korczfonás, mely a tapogatót szilárdítja, mert avesszk kitördelését lehetetlenné teszi. A Szernye tájain -^ nevezetesenDerczenben — dívó tapogató egészben hasonlít az elbbihez,

3^6HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.de fels kerete kerek s így az egész szerszám harangalakú, holott ab{)rvelyi forma felül négyszögletes s alsó öble felé kerekbe megyénáltal.A Tisza derekán, Szeged, Csongrád táján — lehet más pontokonis — a vesszbl fonott tapogató letn félben van. Itt négyágúkávára feszített háló alkotja meg a tapogatót, a mint ezt a 219, ábramutatja.A kávás tapogató azután, épen úgy mint a vesszbl fonott^vidék szerint és kivált alak szerint különböz ; igy a Drávafokon^Kopácsi körül nyolczas a kávája s az egész tapogató alig mélyebbegy régibb idbeli esernynél.221. ábra. Borító Velenczei tó körül.Végre Szeged táján, a Gyevi fokon (Algy), a tapogatónak legfejlettebbalakjára akadtam, mely a szerfölött ügyes szegedi halászságnakmai korabeli találmánya.Ez a tapogató (220. ábra) a háromsoros hálórendszerre vanfogva, a mennyiben két tükörháló közt finom, laza léhésháló található.Könnyen érthetjük, hogy a borított hal ebben a furfangos szerkezetbenúgy nyaklik, a mint ezt a kecsegehálónál, meg a székely marázsahálónális bven megismertük. Itt a halász bátran kiemelheti atapogatót s nem szükséges, hogy a borított halat kezével hajhászsza.A míg a fonott és az egyszer hálóból alkotott tapogatók legfeljebbkötésig érk s átmérjük alul ritkán éri el az egy métertâddig az algyevi tükrös tapogató vállig ér és terjedelmesebb is.

HUROKVETO HALÁSZAT.3^7A tapogató legközelebbi rokona a borító, vagy — fehérmegyeitájszólás szerint — Imrettó (221. ábra).Ez majdnem félgömbös harangalakú s szépen egyesített nyolczaskávára feszített hálóból való, felül megfelel nyilassal ; ezen át egynem egészen két méter hosszú rúd van kötve, mely nyélnek szolgál.Világosan látható, hogy ez tulajdonképen az si tapogatónakfejlett formája; s bár kezelése kissé több ert kivan, ezelenyészik avval a haszonnal szemben, a mely a nyél hosszaságábanrejlik. A halász evvel a borítóval kevésbbé riasztja a halat, minta nyél nélkül való tapogatóval, a melyet csak kar-távolságnyiraállíthat be a vízbe, holott a nyeles borítót, lábaitól számítva, közelhárom méterre vetheti be, tehát biztosabban lepimeg a halat.222. ábra. Fertvidéki tapogató.Érdekes jelenség, hogy a tapogatónak e fejlett formájával leginkábboly tóságok körül találkozunk, a melyeknek nagy kiterjedésszélvizeik vannak, a hol teháta halászatnak ez a neme már a természetiállapotoknál fogva is jelentséggel bír. így a 221. ábrán bemutatottborító aVelenczei tó körül használatos; az ellenben, a melylyela tapogató-halászat tárgyalását berekesztjük s a mely válogatottvesszkbl való (222, ábra), a Fert magyar halászságánál dívik.IX.HÜROKVET HALÁSZAT.Itt ismét oly szerszámmal van dolgunk, a mely egyszerségévelszinte reákényszerít, hogy skorinak vegyük.Ez a szerszám a csapóhurok (^223. ábra), mely jobbára gyerek-Herman O. a magyar halászat. 22

3^8HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.szerszám ugyan, de Gyr táján — kivált Pinnyéden — halászemberkezén ismegfordul.Ehhez nem kell egyéb, mint egy könny, két vagy harmadfélméter hosszú bot — legtöbbször a népszer « babkaró » is megteszi —a melynek végébe a válogatott lószörböl sodrott, lo— 5 cm. nyilású1hurok van kötve. Ez a szerszám kizárólagosan csukára való s a hirhedtrablóhal természetéhez van alkalmazva.A csuka t. i. megfekszik, azaz sokszor órán át is veszteg áll fejjelvíz ellenében, közel a víz színéhez s lesi a prédát; ebben a megfekvésbenoly makacs, hogy a parton megjelen embertl sem riad meg.A csapóhurok a halnak e tulajdonságára van alapítva s a halászígy jár el :Mihelyt a halat észreveszi, jóval a hal feje eltt beereszti ahurkot a vízbe s a víz folyását felhasználva, azon van, hogy a hurkota hal feje tövére úsztassa; ekkor hirtelen megrántja a botot, ahurok a kopótyú táján összeszorul s a hal kivethet. Ha a csuka egym225. ábra. Csapóhurok.szer megfeküdt, húszszor, harminczszor lehet a hurokkal elhibázni anélkül,hogy megriadna.A csukának csapóhurokkal való halászása Európa nyugatán is elvan terjedve — Németországban az u. n. « Hechtschleifen» — satudományban érvényes közfelfogás szerint a legsibb halászati módokközé tartozik.X. SZIGONYOS HALÁSZAT.A magyarság szigonyos halászata teljesen megérdemli, hogy ekönyvben tüzetesen tárgyaltassék. Nemcsak fogás szerint való különfélesége,hanem a szigony nagy változatossága — legfképen azonbanaz körülmény teszi érdemessé a tárgyalásra, hogy a halászatnakez a neme határozottan leáldozó félben van.Sok vidéken immáron csak igen öreg halász emlékezik a szigonyra.A vizek megváltoztak s ezen a soron kimaradtak a szerszámokis. Nem egy vidéken — így a Balaton melléken — a szigonynyal

SZIGONYOS HALÁSZAT.3 39való halászat szigorúan — és helyesen is — el van tiltva; a szerszámitt csak a merészebb halász padlásán bujkál — a fedél nádjában —eszi a rozsda ; meg is eszi lassanként.Tápé si hospeseinek ivadéka — a legvénebb — csak kegyeletblrizte meg öregapja szigonyát és vágóhorgát.Már pedig úgy e könyvnek störténeti; valamint a szerszámok sielemeirl szóló részébl is tudjuk, hogy a szigony mindenképenérdekes, tanulságos szerszám ; st az srégészet mai állása szerint —Boyd-Dawkixs nyomán — az ember kezében a legrégibb halászószerszám.A szigonyok népies alakjai meglehetsen teljesen, tudtom szerintcsupán Angolországból ismeretesek, hol összegyííjtésökre azels halászati kiállítások adták meg az alkalmat.Ekkor tnt ki. hogy az alak roppantulváltozik s még egyazon vidék, illetleg vízmelléksem bír egységes szigonynyal, úgyannyira,hogy a szemlélnek úgy rémlett, mintha e szerszámnálminden egyeshalász belátása és ízlésedöntött volna.Az ágak számában, a szakák alakjában, egymásközöttiviszonyában,az egész szerszám formájábannagy eltérés mutatkozott akkor is,ha a szerszám egy és ugyanazon halfajra, pld. a ""^^lazaczra való volt.'^^^^^qi^^XT'^""'Berlin múzeumában,* mely halászati szerszámok dolgában a leggazdagabbnakvan elismerve, még a régibb vaskorból származó szigonyokis roppantul eltérk s az egységes alak csak akkor jelentkezik,a mikor a halfaj természete kényszerít befolyást gyakorol aszerszámra.ilyen egységes alak az angolnára való vasszigony (224. ábra,Lübbesee, állítólag ó-wend), melynek szerkezete valóban a halfajtulajdonságából folyik. A rendkívül síkos, kígyótest, hajlékony halatcsak ez a szigony szúrja biztosan, mert a hal a két kés (kk) közé jutva,épen gerinczével kerül a szúró ág U7) alá s nem térhetvén ki a késekközött,bizton áldozatul esik.' Márkisches Museum der Stadt Berlin ctc.

340 HlGVIZEX VALÓ HALÁSZAT.A hol nem ez a viszony, ott a szigony ág és alak szerint nagyoningadozik ; de st még a nyélre való megersítési mód sem állandónémelyiknél makkra járó — mint ezt az sielemekben többszörösenis megismertük — , némelyiknél épen csak szegezhet, vagy köpüs.A magyarság szigonyai, noha az alak, az ágak száma és hossza, aszakák, végre a megersítés módja szerint nagyon változók, mégis —aránylag igen kevés kivétellel — kimívelt szerszámok ; s ez mindenesetrebizonysága annak, hogy a szigonyos halászat a magyarságnakrégi idk óta kedvelt halászati módja volt.Mint tudjuk, a magyarságnak központi telepein, tehát leginkábba Tisza derekán, s innen a Maros és Körös alsó folyásán is, kizárólagosana kétágú szigony dívik,* melynek szakái nem hegyesek, hanemaz emberi ujj körméhez hasonlók. Magában ez az egy körülménynagyon fontos, mert a szerszám kimívelt volta mellett tanúskodik.A hegyes szaka, a hal testébe beverve, Ihisíf is s ugyanazon a hasítá-225. ábra. Vágóhorogson könnyen ki is szakadhat ; holott a körömszer széttolja a húst^mely a szaka mögött ismét összehúzódik s így a kiszakadást nehezítiânnyival is inkább, minthogy a körömszer szaka nem is hasíthat.Ennek a legmagyarabb, rendesen igen hatalmas vasnak, a melylyela Tisza halásza régenten 3— -4 mázsás harcsát sújtott vagy megdobott,mindig volt egy járulékos szerszáma, a melynek nyomát másnépek ismertetett halászatában hiába kerestem ; ez a mgóhorog^{225. ábra).Ez a vágóhorog egy 3— 4 méteres rúdon köpüre ersített, hatalmasés szakás vaskampó, mely arra való volt, hogy a halásznak aszigonynyalmegdobott nagy harcsával való küzdelmében segítségérelegyen.A szigony t. i. a halat mindig hátba találja ; de ha a hal nagyoners volt, a kiemelésnél, vagy tovairamodásnál a legjobb szigonyból* Lásd az si elemek között.

SZIGONYOS HALÁSZAT.34Iis könnyen kiszakadhatott; hogy ez be ne következzék, a halász avágóhoroggal a hal alá nyúlt s ezt a hasába vágta, így a hal háta éshasa fell volt meg ragadva s többé nem menekülhetett, ha mindjártórákon át folytatta is a harczot szabadságáért. Ezt a halászati életképekbenmég közelebbrl is látni fogjuk.Ezenkívül megismerkedtünk Keszthely szigonyaival, a melyeknagyon kimívelt három- és négyágú rendszer mellett, megersítéstekintetében a bronszkorba, részben a régibb vaskorba vágnak vissza,*s ebben az egy tekintetben megegyeznek egy Berlinben rzöttvasszigonynyal, mely Spandau környékén találtatott; ez állítólagó-wend, azonban igen egyenetlen, durva munka, különböz hosszuságúágakkal, otromba szakákkal.Ezek után megismerkedtünk még a Bódva mentén dívó nyaklómgonyokkal is,a melyek az eddigi kutatások szerint egyedül állanak,szerkezet szerint pedig a kkorszakig érnek ; a Vág menti g'alócâsîgonrnyaLmely a svájczi czölöpépítmények némely vas szigonyávalegyezik; végre aKun-Szent-Márton táján dívó magyar dárdasîgonynyaimelynek megersítési módja bronszkori.**Már magában ezek, a messze multakba visszavágó törzsformák isreáirányozzák figyelmünket a magyar szigonyos halászatra s ösztönöznek,hogy azt osztályozva szemléljük. Ám lássuk csoportjait.A magyar szigonyos halászat vagy: i. szemre, vagy 2. vaktábanzve dívik.Szemre való s~igonyo:;ás az, mikor a halász tiszta, átlátszó vízbenszemével keresi meg a halat, megczélozza a szigonnyal s így ejti hatalmába.A vaktában való sîônyo^ás az, mikor a halász zavaros, nem átlátszóvizekben, oly helyeken, a hol a hal szeret tartózkodni, csakúgytalálomra szúr.De szemre szigonyoz akkor is, a mikor — pld. ivás idején —a hal a különben zavaros víz sekély helyeit keresi fel s a víz mozgatásaáltalárulja el jelenlétét.És vaktában szigonyoz akkor is, a mikor a víz különben tiszta,de mélységénél fogva sötét.*Lásd az si elemek között..•*• U. o.

342 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.Az egyes szigonyoknál ezt külön jelöljük meg.Agak szerint van a magyarság kezén az egyágú szigonytól — dárdasîôny—kezdve a nyolczágúig, tehát i, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8 ágú szigony.Az ágak elrendezésére, állására és egymásközötti arányára nézve226. ábra a székely-, b Bodvamenti dárdaszigony.vagy s^úró a szigony, mikor az ágak egyformán hosszúk s a nyél tengelyévelpárosvonalban meredeznek ; vagy Z:^ríta szigony, mikor meredezés mellett, középsága vagy ágai a szélsknél rövidebbek, tehát ahal testét szúráskor körülfogják ; vagy oldaltvágó sîgonYj a mikor ágai a nyel tengelyétlelhajolnak ;vagy nyakló a s-'igony, a mikor nemszúrásra, hanem a halnak az ágak közé való beszorításáravan szerkesztve ; vagy végre tüâ szigony, a mikor ágai nem egy síkba esnek^hanem kettesével s keresztbe szembeállanak.És most áttérhetünk a szigonyoknak egyenkéntvaló ismertetésére, megkezdvén a sort adárdaszigonyokkal.Legeli jár a Kun-Szent-Márton táján dívóbronszkori megersítés dárdaszigony, a melyetaz si elemekben már be is mutattunk.Ennek vasa k()zel méternyi, nyele 3—méter hosszú. Ezt a szigonyt vaktában, és sokszorosaninkább a halnak a gyökeres helyekblvaló kizavarására használják, mi közben megtörténik,hogy a dárdaszigony csupa véletlenségblegy-egy derék harcsát, csukát vagypontyot fel is nyársal.Ennek legközelebbi Tokondi a s-ckely dárdas:{igoiiY(226. ábra a), melynek nyele csak 2 méternyi. Ez a dárdaszigonypisztrángra és pérhalra való ; hegye és szakája gondosan kivan élezve, hogy a síkos, óvatos és fürge halat biztosan átjárja.Kés szszel, a mikor a pisztráng, és kora tavaszszal, a midn apérhal ívik, elindul a székely szigonyos másodmagával a sötét éjszakába;az egyik viszi a szigonyt, a másik a vdáglót a hátán és nyalábrakötve, vagy a üdót tarisznyában.

SZIGONYOS HALÁSZAT. 345A mlágló vékonyra hasgatott vörösfenybl van kötözve, lángjajó világosságot terjeszt s a fa szurkosságánál fogva nem is alszik elkönnyen. A mint égés közben szenesedik, a székely khöz, fatörzshözcsapdossa, hogy a szene lehulljon, lángja föléledjen. Az éj sötétjében,komor fenyvesben vagy sziklaszorosokban elragadóan széplátomány ez.A tidó (227. ábra) a nyirfa zsíros kérgébl van sodorva, rendesenöregarasznyi hosszúságú, kiválóan vigan lángol és világit.Az így felszerelt atyafiak gázolva haladnak a patakban, mindigvíz ellenében, mert a nemes hal is ígyáll fejével ; tehát hátulról közelítiks azonkívül mindig tiszta vízbe tekinthetnek, mert a lépés általfelkavart, zavaros víz a már meghalászott rész felé folyik.A világító lesi komájának minden mozdulatáts ahhoz alkalmazkodik — nêgmegáll,újra indul.A másik ddrdasîgony (226. ábra b) aBódva mentén úri halászoknál dívik, kika kora tavaszi kiöntéseken, kivált akkor,227. ábra. A tidó.a midn hirtelen fagyok állanak be s a kiöntést olyan átlátszó jégborítja, a melyen a csukát, harcsát meg lehet látni, kiszállanak s azívó és kóborló nagyobb halat a jegén át dárdázzák.A jégnek csak olyannak szabad lenni, hogy az embert épen — hakissé ropogva is — elbirja, hogy a hegyes dárdaszigony könnyenlyukaszthassa.A szigonyos itt egy élettani törvényre számít, t. i. arra, hogy ahal reászorul oly vízre, mely a levegvel érintkezik s minthogy azösszefügg jégkéreg alatt csak ott ilyen a víz,a hol nagyobb levegbuborékoktámadtak — helyesebben szorultak — a jég alatt,e buborékok mellett szeretnek veszteg állani,megfeküdni.a halakEzekre, már a távolból is észrevehet buborékokra ügyel a halász,mert itttalálja meg biztosan a prédát.*Megjegyzem, hogy ez úri szigonyt csak rajzból ismerem.Az imént leírt dárdaszigonyok a megersítés tekintetében köpüsök.Vegyük immár el a többágú szigonyokat.* Lásd cfiyszersmind «Jegeshalászat» «dorongálás» alatt.

344 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.A Tiszán kutatva, meglepett, hogy Szolnokon nem két-, hanemháromágú szigonyra találtam, még pedig a háromágúnak kerít éss:;úró alakjára. Ez a jelenség a szerszámok néprajzi értékére nézveigen tanulságos. A halászok váltig ersködtek, hogy szerszámjaikmagyarok, de én az ellerikezt állítottam, magyar-svábnak tekintettemés gyztem is.228. ábra. Szigonyok.Szolnokon czéhes volt a halászság, a minek a központi telepekennyoma sincsen ; a megmaradt czéhkönyvbl pedig kitnt, hogy aszolnoki halászság között régente csupa német név uralkodott,pld.: Wieser, Krotz, Hessperger, Svajger, Rottenfuss s csak késbbenvegyül közéjök kevés magyarság is, mint : Farkas, Tóth, Szabó.

SZIGONVOS HALÁSZAT.H5St a német és tót név ma is elfordul, mégpedig az apáról fiúra szállóhalászságnál, ezért háromágú ott a szigony. De az is igaz, hogy 1820-igmenve vissza, a szolnoki németnev halászság már magyar nyelvenvezette jegyzkönyveit, számadásait.Ez a szolnoki háromágú szigonynak a megfejtése s az igazi magyarszigony kétágú voltának bizonyítása.A 228. ábrán (i) Körös-Tarcsáról való újszigony, kétágú törzsökös magyar forma, rendesenigen hosszú nyelén ; sokszorosan télenlékeken át vaktában való szúrásra használják;fképen a Körös örvényes helyein, a hol a halakseregekbe verdve szoktak megfeküdni.Ugyanezen ábra 2.- száma Szolnokról valóháromágú s^úró sîgon)i ábrázol ; hatalmas vas, alapban ellentétes állású, éles szakákkal. A 3. szin- Wtén Szolnokról való háromágú kerít s'igonv;azért kerít, mert középs ága a két szélsnélrövidebb.A 4.számú Tihanyból való ötös, mely azonbaneredetileg hetes szúró szigony volt. Mintlátjuk, ez a szigony merben elüt a Keszthelyendívótól, mert nyaka iny) hosszú és köpübe végzdik,holott a keszthelyiek megersítési módjamakkos. Ezzel a hatalmas vassal, mely 2" 5—3méteresnyélre van ráverve, az ívó csukát, pontyotés harcsát szigonyozzák a szélvizekben, tehátAfifi• \. y t w r229. abran lerajzolt hármas szuro szi-szemre.K• 229. ábra. Hármas szúrószigouv.gony Kraszna menti ; Kis-Majtényból való. a hol a Kraszna azEcsedi lápba enyészik el.Mesterszava a következ: K, köpüje ; A, ága; V, vissi^ája;van nyele, rendesen 3 méteres ; köpüjén s~ege\ lika.Ers vas, a melylyel a Kraszna-halász leginkább a part alatt,tehát padmalyos helyeken, vaktában szurkál.Kis-Majtény igazihalászfészek, sok eredeti szerszámmal, a melyremég rátalálunk; a bárkarakodó helyen, egy hatalmas füzesben, mindig'

34ÖHIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.készen áll a szigony is, mert még nincsen eltiltva ; pedig ritka helyaz manapság, a melyen a szigony még nem bujkál.Innen ismét a Balatonhoz kell visszatérnünk, hogy az sinek bevehethalászság szigonyait megismerhessük.Az eddig leírt szigonyok mind vagy egy darabból valók, vagyszilárd íbrrasztású szerszámok voltak ; a Balaton mentében Kenessenakadunk elször szeges s:^LÍró szigonyokra, a melyek ezenkívül mégforma tekintetében is törzsökösök.A mi ezeket a szigonyokat leginkább jellemzi, az a hosszú nyak,250. ábra. Nyolczas és hArmas szigony.Balaton.a keszthelyiektl elüt köpüs megersítés és a közbüls ágaknak atarfó vasho^ való szegezése.Az ágak száma 3-tól 8-ig terjed.A 230. ábrán legelbb is a nyolczas szigonyt látjuk, melynekmesterszavai következk : K, küpü ; N, nyak ; T, tarióvas ; A, áo^ ;V, visszája, néha «viszja».A másik, hármas szigony, melynek mesterszava ugyanaz, a mi anyolczasé.A szakák a tartóvashoz keresztbe s felváltva erre-arra, tehát aszigony lapjában ellentétesen meredeznek és éleshegyesek.Ezek a kimívelt szigonyok átlag 3 méteres nyélre vannak rásze-

SZIGONYOS HALÁSZAT. 347gezve ; ez a nyel a szigony lapjának megfelelen lapos ; rendesenfenyléczbl való, melynek épen csak élei vannak le gyalulva. Ez alapos nyél azokat a szigonyokat jellemzi a melyekkel a halász nemcsakszúrja, hanem meg is dobja a halat.A mikor t. i. mélyebb szélvizekben a nagy hal reászorul elevenvízre — a mely a levegvel érintkezik — , felszáll, «pipál » és természetes,hogy azon a ponton a vízhullám karikákat hány; ezt a bödönhajónlassan evezget halász gyakorlott szeme már messzirl észreveszi s 6— 8 méternyire közelít. Ekkor vízszintesenragadja meg a szigonyt s úgy dobja el, hogya nyél lapos oldalával megúszik és tovasíklik avízszínen.Természetes, hogy a szigony súlya kisséa víz alá meríti a maga végét s így a vas a halata víz alatt,rendesen a hónaljszárnyak táján éri.Világos példája annak, hogy halászati tekintetbenszomszédos helyek szigonyai elüt törzsalakotmutatnak, a Velenczei tónál dívó s:^úrószigony (251. ábra), melynek ágai szétmeredk.Ez a hatalmas szigonynégyes és ötös, egy darabbólvaló igen kimívelt kovácsmunka, éleshegyes,szembenálló szakákkal. Nevezetes, hogy igazitörzsformával van dolgunk, mely e tó körül mindenponton egyforma.A Velenczei tó halászsága e szigonyt épenúgy, dobja is, szemre is szúr vele mint a Balatonmelléki;de éven át leginkább vaktában döfögetia zsombékok tövét, a hol a csuka megfekszik s ahova — közhit szerint — anagy ponty eljárogat,hogy a nád édes gyökerét szopogassa.A Velenczei tó körül a szigony még nem2}i. ábra. Velenczeiszúró szigony.bujkál ; kedvelt szerszám, mely minden halászkunyhó táján kézügybenvan.A következ sorozatban vegyes alakú, részben mondva csinált szigonyokkalismerkedünk meg.A mint már Szendr tájáról megemlékeztünk «úri szigonyról i>^még pedig dárdaalakúról (226. ábra /?), másutt is akad efféle; ezek a

348 HlGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.mondvacsinált szerszámok, a melyek alak és szerkezet szerint az úrhalászízlésére s egyéni okoskodására vallanak.Ilyen szigony a 232. ábrán i , melyaz Erdvidékrl — Barótról —való. A szigony hatos, szúró; de inkább ágainak srségében, mint a252. ábra. Szúró szigonyok.szakák elrendezésében rejlik azs a szigony lapjába meredeznek.fogóssága. Szakái mind egy iránybaEzt a tulajdonságot a közhalászság szigonyán sohasem tapasztaljuk,mert valójában nem is okos ; a közhalász szigonyán a szomszédágak szakái vagy szemben állanak egymással, vagy a szigony lapjából

2/SZIGONYOS HALÁSZAT. 349egyik erre, a másik arra meredezik ; könny belátni, hogy ezáltalmindenesetre megnövekszik a szigony fogóssága, mert a hánykolódóhalat különböz irányok szerint tartja.Már a Doroszlón — Bácsmegye — a Mosztongán halászómagyarság kezén lev négyes szigony szakái szemben állanak (s eza helyes.A Mosztonga szigonyosa hosszú, laposnyelíí, finoman kiélezettszigonyát mindig a « pipáló » halra dobja; azért kizárólagosan erre,mert alig képzelhet víz, a melynek hala jobban rászorulna a víz elevenrészére, tehát a felsbb színre, mint a milyen épen a Mosztongavize. Ez a víz alig lézeng, rendkívül hináros, hozzá széles vidék kender-áztatójas ezért a halat mindig a felszínre kergeti. A rozogaladikján dobásra készen álló, élesen figyel Mosztonga-szigonyos aszebb halászképek közé tartozik. A 4. számú szigony Balaton-mellékiváltozat, melynél a tartóvas nincsen kifejldve; ágai forrasztottak,nyaka hosszú, megersítése köpüs ; ez a forma leginkább Balatonfkörül akad.A leghosszabb nyakú,különben igen helyes szigony. Gyrmegyeegyik legsajátságosabb halászfészkében, Pinnyéden, dívik ; négyágú svan egy nevezetes társa is,mely majd alább következik. Ez a Pinnyédszigetségen fekszik,keríthálóin akad a legnagyobb és legformásabbhalászk, melylyel az si elemekben már megismerkedtünk.A következ sorozat (233. ábrai a székelység szigonyait ábrázolja,melyek szerkezet szerint nyaklók, kerífök és s:^úrók , de a kerít alakonkívül, mely az Olt alsóbb folyásán, úgylátszik, állandó törzsforma,egészben véve alak szerint ingadozók. E jelenségnek természetesoka az, hogy a hegyi vizek sem egyformák s így a szerszámazoknak helyi természete szerint fejldik.Már inkább nyakazó, mint nyakló szigony az i alatti, mely Egyházas-Oláhfalubanuhotsds-ó» név alatt került meg; neve a botoskölönte nev haltól ered, a melyre használják. A hal nagyfej— békafej, innen néhol « békahal » is — s a nép a csúnya fejet ittottmérgesnek is tartja, tehát levágja. A botosászó halász azon van,hogy a halat nyakszirten üsse, a mikor a vésszer szigonyágak afejét leroncsolják. A vas kicsiny, nyele r; méter hosszú s minthogya vas a patak kövein hamar tompul, a halász csak roncsolva ejtimeg

3)0 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.prédáját. Az egyes ágak oldalt szakások,hogy a közéjök szoruló kishal is rajtaveszítsen.A 2. is nyaklósiigony, Fels-Rákosról való s az Oltba s/akadópisztrángos patakokban szolgál ; ágai laposság mellett hegyesek ; de253. ábra. A Székelység szigonyai.minthogy a kavicsokon hamar tompulnak, a halász a bels szakákbaveti bizodalmát s azon van, hogy a hal két ág közé kerüljön.A 3. számú egy igazi öiös kerttsîgony s Oltszemrl való. Középsága a legrövidebb, szomszéd ágai hosszabbak, a szélsk a leghoszszabbak,úgy, hogy az ágaktól megalkotott szigony éle félhold-

SZIGONYOS HALÁSZAT.35szeren kávás s így a hal hátát körül is fogja. Ezt a szigonyt szemrehasználják.A 4. számú Csik-Madarasról való s igen szép heies-s^úrósîgony2"-, méteres mogyorófa-nyélre van alkalmazva s leginkább a malomzúgókban,nagy göbékben szemre használják ; ez téli szigonyozásszerszámja is, a mint azt késbb látni fogjuk.*Az ^. számú szúrószigony Egyházas-Oláhfaluról való; közszékelyeszejárása szerint készült. Hat ága két oldalt is szakás; dea szerszám igen tökéletlen ; se nem szúró, se nem nyakló, inkábbcsakroncsoló.Az utolsó (6. számú) ismét inkábbnyakló-,mint szúrószigony, Fels-Rákosrólvaló s egyedüli nevezetessége az, hogyse köpüje, se makkja, hanem sz()gszerüenvan megersítve ; vagyis az 1*5 méteresnyélbe beverve, melyet a hasadás ellenegy karika biztosít.Az eddig tárgyalt szigonyok, amenynyibenegynél több ágúak, az ágak fekvése,illetleg rendezése szerint egylapot alkotnak, vagyis az ágak összeségeegy élben áll.A hqúsî

3^2HÍGVIZEX VALÓ HALÁSZAT.mely helységnek halászati dolgokban való jelents volta már érintveisvolt — található, oly alakban, a mint 323^. ábra lerajzolja.A pinnyédi halászság evvel a szigonynyal vaktában döfögeti apadmalyos, gyökeres helyeket és igaz, hogy a szigony nagyon fogós,kivált a mikor a halat a keresztbemásik két ág pedig oldalt éri.szembenálló két ág a gerinczen, aAz eddig felkutatott szigonyok sorozatát méltóképen rekeszti bea Fertn dívó, oldalivágó sîgonr, a melynek két változatát a 236.ábra tünteti föl.E szigony ágai szaka nélkül való sima hegygyei bírnak s vagyegyenként hajlanak oldalt (a), a midn azután a bels ág a legrövidebb,vagy egyformák s ekkor a szigony nyaka van meghajtva (/'), as 236. ábra. Oldalt vágó szigony.midn azután az egyenl hosszúságú, élben álló ágak mégis oldaltvágnak.Az oldalt vágó szigonyvasak aligha magyar eredetek s valószín,hogy a Fert tavára az oda telepedett német elemek hozták. E föltevésmellett szól az a körülmény, hogy alapjában hasonló szerkezetvasak északi Németországban, nevezetesen Schleswig-Holsteinban,Pomerániában s az Élbe folyó torkolata felé találhatók, hol « Elkér,Hölger és Segelhau» nevet viselnek sleginkább az angolnának hinároshelyeken vaktában való szúrására használtatnak. Ezek a « Hölgerw-ek 20— 25 ágúak is; ágaik felváltva rövidebbek-hosszabbakaz egész szerszám a ritkafogú úri fésre emlékeztet (237. ábra); ágaikülönben szintén szaka nélkül valók.A Fert halászsága oldalt vágó szigonyát leginkább az ívó pontyra

HORGÁSZAT. 35használja, a mikor ez tömegbe verdve « perzseldik)) ;ekkor oldalt ésalulról fölfelé vágnak a nyüzsgésbe s fölnyársalják a halat.Ez a mód különben a természeti viszonyokból önkényt következik.A Fert tava rendkívül iszapos fenek s az iszapfels rétege — természetesen — igen puha, engedékeny,a mibl következik, hogy a halat oda leszegezninem lehet ;holott ha a szerszám a halat alulrólvagy oldalt éri, inkább átjárja, már a súlynál fogva is.Ez volna az eddig fölkutatott magyar szigonyoknaksorozata, melynek nem egy alakja arra vall,hogy a halászságnak már si soron is kedves szerszámavolt.De nagy igazság az, hogy a szigony nemcsakkegyetlen, hanem igen káros halászó szerszám is.Kegyetlen, mert sok halat csak összeroncsolkáros, mert leginkább az ívó halat gyilkolja s ígyegy szúrással az ivadék százezreit pusztítja el. ^57-ábra. Höiger.XI.HORGÁSZAT.A halászat störténete reátanított, hogy a horoggal való halászata legsibb halászati módok között fosrlalMégismerkedtünk úgy az störténeti,helvét.mint a magyar halászat sielemeirlszóló leirásokban — hozzá még az ókorról szóló fejezetbenis — a horgászatnak nem egy módjával ; és követtük a horog fejldéséta halpeczken kezdve a kovakbl valóban bámulatos ügyességgelkiszilánkolt hoi;gon át, tehát a kkorszak, réz, bronsz és részbenvaskorszak sorozatain végig, beleszve azt az alakrokonságot is,a mely az él magyar horgászat és a régleáldozott skorszakok horgászataközött sokszor oly szembetn módon nyilatkozik.De st kivehettük azt is, hogy szerkezet szerint már a történeteltti idk horga is kétféle volt, épen úgy, mint a mai, t. i. : elreped^ (Limerick) és oldalfped; (Kirhv).Foglalkoztunk tehát az egyszer, az összetett, a fából, szarubóla vadkan agyarából, kovakbl, rézbl, bronszból és vasból való horgokkal: végül azokkal is, a melyek néprajzi tekintetben fontosak,mint a kuttycgató és a csalinélkül való vi\ahorog.Hermán O. A magyar halászat. 2?

3S4HlGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.Azt is láttuk, hogy a mai, legmagasabb fokon álló horgászat,az, a mely a mesterséges csalira épít, alapelve szerint az skorbólszármazik, mert hiszen Erdvidék, Gyergyó székely halásznépe sisoron csalja a nemes pisztrángot és a pérhalat a kakas gallérjábólvaló vörös és sárga tollal, lószrbl való bojttal st ^ mint látnifogjuk — a szöcske testének ügyes utánzatával is.*Végre láttuk a czigány furfangját,mely a vadrózsa tüskéjére építihalászszerencséjét, nem is tudva, hogy talán épen az furfangja az,mely némi világot vet a halászó embernek talán legsibb korszakába.Mindezeken kívül a horgászat az, a mely a halásztól a legtöbbtudást kívánja. Ismernie kell a halas víz természetét, a benne él halaknake természethez való alkalmazkodását, a halak táplálékát, stmég a módot is, hogyan ragadják meg azt. Ismernie kell az évszak,az idjárás, st az ej és nap szakának befolyását is a halak életmódjára.Végre ismernie kell szerszámának tulajdonságait sinnen a fogást.Csak a midn ezekkel tisztában van, csak akkor foghatja megazt a halat, a melyre szüksége van s épen ebben a biztosságban rejlika horîás; mvészete.A magyar népies horgászat épen úgy megérdemli a tüzetesleírást, mint a szigonyos halászat, mert mindenképen érdekes; változatosságtekintetében pedig minden bizonynyal ritkítja párját. Stbátran ki merem mondani, hogy az oly tökéletességre fejldött angolhorgászat a magyar népiesnek csakfinomított képmása; de mégaz is áll, hogy a magyar népies horgászatnak vannak oly részei is,a melyek az ú. n. sportszer horgászaton túltesznek.A magyar népies horgászatnak legjellemzbb vonása az, hogy ahorgász tudatosan azon van, hogy szerszámjának minden része, külsjeszerint, minél iermésêtesebb legyen ; evvel pedig biztosabban ériel azt az eredményt, a melyre a sportember szerszámjának finomságávaltörekszik.A magyar népies horgászat három csoportra oszlik1 . Kos^fos horgászat2. Karoló vagy kiköt horgászat;3. Fenckhorgásât.* Utóbb Máramarosban is meiítaláltam.

HORGÁSZAT.355A kos:{tos horgászatnak fszerszámja a kos:ztoshorog, mely a magyarhalászság kezén ritka tökéletességre fejldött. A magyar kosztoshorog(258. ábra) részei a következk : Vankosztja (Kj, melyenF a fogóvég, Cs a csapórég-; van ina (7), melyen Ki a kötvég,P a ped^ö, o az ólom, p a pckle, cserkc vagy patony, végre li ahorog.A pedz (P) ugy van az inhozkötve, hogy fölfelé, lefelé húzhatóseszerint a horog a szükséghez képestmélyebbre bocsátható.Ez a « pedz » néhol tutaj, néholús^óka vagy pallóka nevet isvisel. Szegeden tutaj; de az egészszerszám npicê**, a ki pedig élvele, az a «pic-és», a mi nyilván apedztl ered. A Berettyó menténarra a kérdésre, hogy miért él azodavaló halász szaka nélkül való cîgányhoroggal, azt a feleletet kaptam«mer jobban pedzi a halat »,vagyis fogósabb.Ennek a fácskának ketts a feladata:szabályozza a horog járásáta mélység tekintetében, és jelt ad,mikor a hal a horog körül jár,238. ábra. Kosztos horog.kapkodjaés bekapja.A kérdés tehát az, hogy az a « pedz » tulajdonképeni értelmeszerint, a jeladásra vagy a fogásra vonatkozik-e r Az eddigi kutatáseredménye az, hogy a halászatban jeladó értelme van ;mert a kosztoshorgonkivül majd reátalálunk még a téli halászatnál is, mint határozottanjeladóra, noha ittlényegesen más formára van alkalmazva.Ez a fajta kosztoshorog az országban szerte dívóknak törzsalakja sa bemutatott teljes szerkezetben a Krasznán dívik,hol pedzje nyárfábólvan faragva: máshol a pedz egy darabka kukoriczaszár: ismétmáshol gyékénybl van kötve, szóval anyag szerint változatos.A halász rajta van, hogy oly anyagot s oly alakban válaszszon, a2^

556 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.mely közönségesen a vizeken szerte úszkál s épen azért a halat, melymegszokta, nem riasztja el.A pedz a nép kosztoshorgán mindig megvan és tolható, hogy ahorog járása a halász hatalmában legyen.259. ábra. A kosztos horog felszerelésesAz ólmot úgy verik a patonyra, hogy összevissza legyen horpasztvaígy szabálytalan alakú kavicshoz hasonlítson, a minek kétféle hasznavan, t. i. a hal nem riadoz tle, de nem is nézi valami magnak vagyrügynek, tehát nem kapkod utána.

HORGÁSZAT.3 57A kosztoshorgok különböz fölszerelését, úgy a mint az közhorgászoknáldívik, a 239. ábra mutatja.Itt D parafadugóból való pedzvel van ellátva, mely úgy készül,hogy egy derék dugón hosszában egy lúdtollnak cséverésze vankeresztülütve, a melyen át a horog ina szolgál s a cséve öblösebbvégén egy ékkel van megfogva.F apróka küszhalakra való horog, melynek pedzje egy vékonykanáddarab vagy forgács.B csukahorog, melynek patonyja vékony rézdrótból van sodorva,hogy a csuka el ne haraphassa.O sügérhorog, a mint pl. a Sió zsilipjénél dívik, hol a víz sodraIgen ers s ekként a horog sok ólmot kivan, hogy bizonyos pontonmegtarthatí) legyen.H harcsahorog, melyet kvel sülyesztenek a folyó fenekére s amelynek csak ritkán van kosztja;rendesen csak kézbl vetik a vízbe,a mint ez már az ó-egyiptomiaknál is dívott. Ez átmeneti alak, a melya fenékhorgászathoz vezet.Ha ezeket tekintetbe veszszük s egybevetjük a sportszer horgászatszerszámjaival, arra a meggyzdésre jutunk, hogy a lényeg azegyiknél és a másiknál ugyanaz s csak az anyag feldolgozása különböz;a sportszer kosztos horgászat csak finomított kiadása a magyarnépies kosztos horgászatnak.Ám vessünk egy pillantást a magyar népies horgoknak egy bizonyossorozatára, hogy a fejlettséget megismerhessük s kössük e fejtegetésta 240. ábrához, a hol a horgot vaskosságában és finomságábanpillantjukmeg.Az i-s számú Kirby-rendszer, tehát mély hajlású és oldalt pedz« bolti horog >), a másik (2) Limerick rendszer, tehát elre pedz ésszintén « bolti horog», a melyek immár világszerte elterjedtek, olcsóságuknáls kitn élüknél fogva pedig a közhalásznál is kapósak.Meg kell jegyezni, hogy a közhalász az oldalt ped^t kedveli és keresi,az elre ped^t csak szükségben használja; az elbbihez való bizodalmaonnan ered, hogy a hal — látszólag — oldalt kapkodja a horgot.Ezt a boltihorgot a Vargyas melléki furfangosabb pisztránghalásztollas horoggá alakítja át (4), reákötvén szára végébe a vörös kakasgallérjának két tollhegyét, mely szárnyszeren áll a horoghoz.

55« HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.A midn ezt a horgot egy darab gilisztával, vagy még Jobban valamelybogár álczájával — leginkább a fák elálló kérge alatt találhatókkal— felférgeli, az egész csinálmány meglehetsen hasonlít apatakok fölött röpked ú. n. virdgho^^ valamely Ephemerához, minta pisztráng kedves eledeléhez.240. ábra. A magyar népies horgok nemei.De van közhorgász, a ki még amúgyabban csinálja. Ennek horgarendesen egy nagy varrótbl készül, tehát szaka nélkül való ; a horogtolla fekete; e fölött félarasznyira ismét van toll, és e fölött egyarasznyira ismét; sorrend és név szerint ezek: tollashoro^, figvdme:{ötoll,veêt-tolLEz a halász azt tartja, hogy a tollas horgot a hal tápláléknaknézi ;a felsbb — figyelmez — a hal figyelmét költi fel, a vezet toll

HORGÁSZAT.3 59pedig arra való, hogy a halász, vetéskor, a horog járását láthassa,szabályozhassa.Ezt a horgot mindig a Rhagium bogár álczájával férgelikfel,és az a körülmény, hogy fekete kakastollat használnak, arratanít, hogy azokat a sötét szárnyú szitakötket (Agrion) iparkodnakutánozni, a melyek a patakok mentén oiy srn élnek.Az embernek önkénytelenül is az a gondolata támad, hogy eztalán mégsem népies szerszám ; hátha a szemes székelység ellestevalamely utazó angol horgásztólEz majd megválik.Ismerkedjünk meg elébb ábránk 3. alakjával, az Olt menti nagyharcsa-horoggal, mely a bemutatott finomságoknak ellenkezje.Ez a roppant horog élénken emlékeztet arra a rézkorira, a melyete könyv történeti részében ismertettünk. Ers inra kötve ésrendszerint eleven kárászszal vagy pontytyal — az erdélyi részekben«pozsár») — jelhala-va, rendszerint valamely, a víz fölé nyúló ághozvan kötve.A felhalazás módját majd késbben mutatjuk be.A két véglet bemutatása után vegyük ismét el a « tollas horgokat*,vizsgálván, vájjon igazán si soron népies szerszámokkal van-edolgunk.Ho^y e horgok valóban si soron népiesek, szerintem, bizonyos.Már e könyv történeti részében, a hol a horog története isérintvevan, megismerkedtünk az erdélyrészi Erdvidék tollas horgával, amelyen a toll másképen van kötve, mint az imént letárgyalt vargyasin.Itt kétféle toll szerepel, ú. m. a vörös és a sárga, kötése pedigfoszlottas-bajuszszer ; a felférgelés rendszerint a Rhagium, vagymás bogár álczája. A vöröstollas pisztrángra, a sárga pedig pérhalravaló.Ezek nyilván kisebb patakvirágokat ÍEphemera) utánoznak éshosszas tapasztalást kell elfogadnunk arra, míg a székelység reájött,hogy melyik halnak melyik szín felel meg.Ilyen dolgot csak úgy ellesni nem lehet.* Álljon még itt az is,* DiEMÁR KÁROLY kir. ügyész s a Székelyföldön útitársam, kitn horgász, azt beszéltenekem, hogy midn Sir Horrocks Erdélyben járt, angol mlegyeivel nem tudott boldogulnis utoljára kénytelen volt a székelyekét utánozni, a melyekkel legott fogott is.

360 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.hogy az a foszlott kötés kitnen utánozza az illet Ephemerákszárnya járását.De még ennél is tovább mehetünk, mert a Gyilkos-tó táján egyszékely közhalász kezén olyan horgot találtam (241,szárnyutánzásaz íni), a melyen alószrbl való, horga pedig székely kovácsmunka volt.Az egész szerszámon semminem « okoskodás" sem mutatkozott;sodrása, a horog kötése, az üstök, az ólmok alkalmazása tökéletesczéltudatosságról tanúskodott. És ezek a halászok azt is tudták,hogy a sáska, midn már ki van fejldve, a legjobb csli úgy a pisztrángra,mint a pérhalra isi241. Szárnyutánzó és sáskás horog.Hallottam volt azt is,hogy van a nép kezén egy horog, a melyena sáska testének a vége van utánozva; de a mely ritkább. Hosszaskeresés után reátaláltam a Biharhegységben a Dregán mentén —Csúcsa táján ,— azonban oláh közhalász kezén. Ez a nevezetes horog(241, 2) úgy van készítve, hogy a sáska végs teste (/;) fonalból sközbe kötött kakastollból való, mely utóbbi szrös és vöröses kinézéstkölcsönöz az egésznek ;sa sáskának fejefele ellenben természetesúgy van a horogra húzva, hogy a horog hegye a sáska fejét járja át.Ez is hosszas tapasztalás föltételéhez van kötve, mert nem könnykitudni, hogy a pisztráng a test lágyabb felét szedi le legkönnyebben,

HORGÁSZAT. 561tehát ezt kell utánozni, hogy a halat az egész horog befalására ingerelhessük,anélkül, hogy a csalit vesztegetnek.kosztosMindezekre támaszkodva, valóbanjoggal lehet mondani, hogy ahorgászat nemes mestersége a magyar halászság kezén nagytökéletességre jutott; minden bizonynyal ritkítja párját s teljes mértékbenmegérdemli a kutató figyelmét.A magyarság jobbadán a tavaszi, nyári és kora szi hónapokathasználja fela kosztoshoroggal való horgászatra.A csali tekintetében pedig a következk járják1. Giliszta — Lumbricus.2. Lótetii — Gryllotalpa.3. Szöcske — Stenobothrus és Truxalis.4. Lópiócza — Haemopis.5. Béka — Rana temporaria.6. Harcsaféreg — Palingenia- és Libellula-álczák.7. Kecskebéka — Rana esculenta.8. Apró hal — leginkább küsz, továbbá ponty és kárász-ivadék.9. Túró és sajt.10. Árpatészta.1 I . Vedlrák lába, farka.Ezeken kívül használja a leírtmesterséges csalikat is.Lássuk már most a karoló- vagy kiköt-horgászatot. A « kikötésalatt a magyar halász általánosan a partba leszúrt, vagy levert karóhozvaló kötést érti.A karózó horgászatnak legelterjedettebb szerszáma az álló- vagycsapóhorog (242. ábra), mely nyári szerszám és leginkább harcsáravaló. « Csapóhorog)) nyilván azért, mert egyszerségében hasonlítnémileg a csapó hurokhoz, a melyrl már megemlékeztünk.Nyári alkonyatkor megnépesedik a harcsás vizek partja — kiválta törzsök()s magyarság lakta vidéken — s a halászság beállítja éjszakáraa horgokat. A csónak fenekén, rendesen a tat mögött, szapolylyalbehányt vízben, félarasznyi és kisebb kárászok vagy pontyok nyüzsögnek;sok mindenféle, úgy embermagasságú, alul kihegyezetthusáng is kézügyben hever; kell horogról is gondoskodva van.A halász fölkeresi a part csorbáit, a «s:;irtokat», a hol a víz hirtelenülbemélyed és lassú folyású ; alkalmas helyen leszúrja a karót, ráhur-

362 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.kolja a horog kötvégét, a horgot pedig felhala^â.A szerszámot úgyálh'tja be, hogy a csalóhal sörényével épen színleli a vizet, hogy amikor úszkál, forog, csapkolódik, hullámot, karikát vessen s evvelmagára csalja a nagy rablót.(242. ábra.)242. ábra. Álló vagy csapóhorog.A /elhaladásmódja nem mindenütt egyforma, mert néhol a horgotépen csak a sörény alatt horgolják át, néhol a kopótyú alattvezetik be s a száján ütik ki. A legjobb mód a Tisza némely pontján243. ábra. Felhalazás.s a Velenczei-tavon dívik, hol a csalóhalat — rendszerint kárászt —úgy fzik a horogra, a mint ezt a 243. ábra mutatja.A halász elbb a sörény alatt üti keresztül a horgot, azután akopótyú alatt vezeti a száj felé, ügyelve, hogy a szironyt meg ne

HORGÁSZAT. 365sértse, mert ettl függ, hogy a hal minél tovább éljen. Az ú. u.kemény hal, mint a ponty, kárász és a czompó, igy felfzve, egészéjszakán át kibírja, forgolódik, csapdos, míg valami éhes harcsavagycsuka '— ritkábban süll — rajta üt és rajtaveszt, hogy kínjától megszabadítsas aztán maga kínlódjék hajnalig, a mikor isa halász feljárjahorgait s beszedi a prédát.A Latorcza halásza ott, a hol a folyó torkolata csöndes járású snagy rónavqíK nem a partba, hanem a víztükör alkalmatos pontjain, avíz fenekébe szúrja a hosszú husángot, a melynek köt-végére ráhurkoljaa horogín kötvégét.A Velenczei-tó halásza ritkán folyamodika karóhoz, mert a tó nádja a kikötésmás módját javalja.Két-három él nádszálegybefogva, a leghatalmasabb csukát is megtartja;hozzá még nem is föltn, tehát arablóhalat sehogysem riasztja.Itt a kiköt horog csukára számít s amint a 244. ábrán tapasztalhatjuk, van«blinc^kéje» (/'), ina [i) és cserkéje ic). Ablinczke az a fácska, a melyre a horog használatután rátekerhet; az ín ers kendermadzag;a cserke vékony sárgaréz-drótbólvan sodorva, hogy a csuka el ne rághassa.A Velenczei-tó halászsága szereti a horgászatnakezt a faját, leginkább azért, mertaz él csalinak oly nagyon alkalmatos sigen244. ábra. Kiköt horog csnkára.szívós élet tavi kárász bviben van és a varsával könnyen fogható.A halász estefelé száll ki a tóra, följárja varsáit, hogy a horogra valókárászt, ritkábban pontyot és czompót kiszedje ; azután a nád közöttvezet csapások tágulásaiban, a nád alkotta kis tükrök átjáróibankiszemeli azt a helyet, a hol a víz mélysége a csuka ólálkodásairaalkalmatos; rendesen két nádszálhoz köti a horgot, föl halazza, a nádatúgy meghajtogatja, hogy a vergd kárász ne bonyolódjék a nádtövébe. Ez a nádhajtogatás jel is, a melynél fogsâ a halász már meszszirlfelismeri a kiköthelyet. A varsák följárásakor sorra veszi ahorgokat is s fris kárászt tesz rá, a hol szükséges, vagy ki is szedi

364 HÍGVIZEX VALÓ HALÁSZAT.mind, hogy napközben megszáradjanak s így estére annál alkalmatosabbaklegyenek.A kiköthorognak egy másik, különösen Tápén dívó neme aIdbö-horog (245. ábra), a melynél már a kabaktök — röviden csak«kahakn — a lopótöknek egy kurtanyakú fajtája szerepel. Itt {Kn akaró, mely a partba van leszúrva; C^ könnyen szakadó czérna, amelynél fogva a kabak a karóhoz van kötve. Maga a kabak [K) fölvan kantározva, vagy kasornyázva s e kantárból indul a kurta ín apatonynyal és horoggal együtt. Ez a lábóhorog is harcsára, csukáravaló és rendesen fel van halazva, vagy meg van békázva. Ezt a szer-A.rÍ4.5. ábra.Lábó-horog.számot is estve rakja a halász — leginkább a Tisza holt ágazataiba —reggel pedig utána néz. A midn a hal bekapja a horgot s rajtaveszt,természetes, hogy rángat ; rángat pedig mindaddig, a míg az a vékonyczérna, a melynél fogva a lábóhorog ki van kötve, el nem szakada midn pedig ez bekövetkezett, a hal szabadon rohan a horoggal,alámeríti a kabakot, mely azonban mindig felszállani törekszik svégre is kifárasztja még a legersebb halat is. Ez kitn szerszám, amelyen sokszor igen nagy halak fogódznak meg, olyanok, a melyekmás kikötött, igen ers horoginat is kettészakítanának, a mi a lábóhorognállehetetlen, mert a kabak folyton enged, folytonosan húzza sevvel fárasztja a halat. Végtére is a hal reájön, hogy akkor fáj leg-

HORGÁSZAT. 365kevésbbé a horog, a midn a víznek bizonyos nnélységében tartózkodik,azaz: a mikor a kabak úszik, veszteg marad tehát, hogy nyugodalmalegyen. A halász az érett, rendesen fehéres kabakot mármesszirl láthatja.A lábó-horognak legközelebbi rokona a kolompos horoî;; a melyazonban, úgy látszik, inkább csak egyes, furfangosabb halásznak aszerszáma s nem tévesztend össze a »pr^^cifrüs/ioroggahK a melyrlalább lesz szó.246. ábra.Kolompos horog.A Dunán és a Tiszán, a tuta)ok kiköthelyein reátalálunk néha akolompos horognak ép oly egyszer, mint elmés furfangjára, a mint ezta 24Ó. ábrán szemlélhetjük. A tutaj szálfái közé be van ékelve az ágaskaró ; ehhez van kötve a keresztfa, melynek egyik, partfelé álló végénegy kis kolomp van : a másik, hosszabb végén reá van kötve a hoszszúhorogín vagy palló, mely egy kis, kantáros kábákban végzdik.Az íníelehosszában van a patony, illetleg horog. Természetes, hogya kabak az inat lebegve tartja, a horog tehát súlyánál fogva nem

3ÖÖHIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.szállhat a vízfenekére, hanem úgy közepes mélységben lebeg s vagyfel van férgeive, vagy fel van halazva, békázva. Világos, hogy mihelyta hal bekapja a horgot srángatni kezd, megszólal a kolomp, a kabakpedig bukdácsol, a halász tehát biztos abban, hogy még ha el isalszik,furfangos szerszámja a kell idben költi fel.A kiköthorgászatnak legderekabb mesterszerszámja a tököshorog; a vele való halászat a tök után palö »-nak neveztetik.A szerszámnak f alkotó részeit a 247. ábra mutatja, hol T egyderék, érett tök, mely fel van kantározva s a melybl azután a 60—80méter hosszú horogín vagy horogderék — egy ers kenderzsineg —indul. A tök kantárától vagy kasornyájától az els horogpatonyigterjed ínrésznek «tökeres^» a halász-mesterneve. A patonyok, illet-L247. ábra. Tökös horogleg horgok körülbell méternyire vannak egymástól s körülbell félméterhosszúk, a mikor tehát az ín kifeszül, a horgok egymást nemérhetik el, nem bonyolódnak. A tök után való halászat különösen azAl-Dunán dívik ; csalija pedig leginkább a nagy giliszta, a melyet a halászokgyepesekbl szoktak ásni s rendesen ócska bögrékbe gyjteni.A tökös horog mindig a folyósabb helyeken szolgál ; nyári szerszám,a melynek kivetése ladikból történik s két embert kivan, kikközül az egyik evez, a másik a horgot ereszti.A legfontosabb mvelet a horognak kivetésre való felszerelése:a férgelés és a kiakasztás. A kivet halász a ladik orrára teszi a tököt,azután ráhúzza a gilisztát az els horogra s a horgot a ladik pereménát kifelé akasztja, az illet ínrészt pedig elrendezi a ladik fenekén

HORGÁSZAT. 367így folytatja horogról horogra, gondosan ügyelve arra, hogy a horgokabban a sorrendben legyenek kiakasztva, a melyben az ínra fel vannakkötve. A mikor az utolsó horog is fel van férgeive s ki vanakasztva, akkor a horogín soroskezdetét veszi a kivetés.hurkokban fekszik a ladik fenekén sAz evedzs beevez a folyóba, azután háttal víz ellen fordulvafölfelé kezd evezni ; erre a vet kiveti a tököt, utána ereszti a tökereszt,mire a tök a folyással indul ;a peremrl az els horgot, bal kezévela vet ezután jobb kezével leszedifelemeli a horogín következdarabját s így folytatja, a míg az utolsó horog is elfogyott. A tök mármesszirl sárgállik, az ín lapos ívben merül a vízbe; a halászokkieveznek s karóhoz vagy bokorhoz kötik az ín kötvégét s várnak— úgy egy negyedóráig, kis félóráig — a mint a hal abban azidben jobban vagy lustábban harap.Ha nagy hal fogódzott meg a horgon, rángatása meglátszik atök bukdácsolásán s a halászok nyomban elindulnak a felszedésre,mely így történik : Leoldják az ín kötvégét s a felszed halász a ladikdereka táján állapodik meg, kezeügyében tartva a szakot ; az evezscsak lassan ereszti a ladikot abban az irányban, a melyben az ín kivan feszítve, tehát az úszó tök felé, mire a felszed nagy óvatosanfejni kezdi a horog inát, azaz: két kezével felváltva emelgeti a vízbla ladik fenekére, nem sokat tördve avval, hogy ott összekuszálódik,mert egész figyelmével azon van, hogy a horgon akadt halat idejekoránmegérezze. A midn rángatást érez, balkezével lassan húzza azinat, jobbjával pedig megragadja a szakot s a mikor a horgon akadthal burványt vet a vízszínen, alája merít a szákkal, hogy biztosan áladikba vethesse.A mikor az egész szerszám be vanfejve, a fogott halat kioldják ahorogból. Azt, a mely a horogba csak belé akadt, tehát nem nyelteel a horgot, beeresztik a bárkába, azt, a mely lenyelte a horgot,sokszor ki kell hasítani.Azután újra kezdik.Ugyané horgot néha fel is halazzák, kivált mikor süllre halásznak.Az apró — rendesen küszhal — melyet blUeg-hálóval szereznekössze, dézsában van s a rendbe rakott horgot úgy halazzákfel, a mint a horogszem egymásután következik, t. i. a vízbe való

368 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.bevetés eltt; a különbség tehát az, hogy a míg a felférgelés arendbeszedéssel együtt jár, addig a felhalazást a rendbeszedés megelzi,azért, hogy a csalóhal elevenen kerüljön a vízbe.A horgászatnak e sorába tartoznak az átköt horj^ôk is, a melyekközül kett érdemli meg figyelmünket.Az egyik a Szolnokon dívó, (248. ábra), mely abból áll, hogy ahorgász két karót ver le a víz fenekébe — úgy két méternyire egymástól— s átköti rajta a horog inát, a melyrl két patony, illetleghorog szolgál a vízbe. Ez hol fel van halazva, hol lótetvel, pióczávalfelférgeive. Nem egyszer nagy harcsa is rajtaveszt ezen a szerszámons ekkor rendesen az történik, hogy a vergd hal a farkát belevágjaIm i mI""•""u1248. ábra. Szolnoki átköt horog.a szemközt álló horogba is,ígypedig ha az egyikbl ki is talál szakadni,a szemben álló megtartja.A másik átköt horog valóbanhatalmas egy szerszám, a melynekegyik alakjáról már az els rész néprajzi vonatkozású szerszámaiközött meg is emlékeztünk s a melylyel a most következ nemcsakrokon, hanem majdnem azonos ;csakhogy más anyagból való és sokkalhatalmasabb.Ez az Al-Dunán még ma isdívó viâ-horog, még pedig annak lánczosváltozata, melynek egyik darabját a 249. ábra mutatja. Látnivaló, hogy V a horogderék. Ez a legersebb fajta hajókötláncz, amelyen egymástól megfelel távolságban cserkelánc:ôk függnek; ezekismét két-, ritkábban háromágú macskahorgokba végzdnek. E macskahorgokszakások, hegyök élesre van kifenve s az egész szerszám

HORGÁSZAT. 369fényesre van kicsiszolva, mert a vizahalász azt tartja, hogy a Duna«rhala» a fényes horoggal szeret , olyan fajták, hogy valami tú-Hermán O. A m.igy^tr halászat. 24

jyOHÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.rásba kiszórva, minden srégész legalább is a «bronszkort)> mondjareájuk.A csónik orra felé oda van vetve a s^ák, a melynek rendeltetésétmár a íoks horognál fejtegettük ; a fara felé, a hol ágasbogasságávallegkevésbbé ártogat, ott hever a ((katka», melyet az srégészettudománya legalább is a czölöpépítmények korába utasítana.Ott van továbbá egy négyszögletes, kihúzó fedel ládikó, a «/?orogsêrs^ám»,benne finom reszel, a horgok kihegyezésére; sok mindenfélefeles horog, drótdarab, szög s a jó ég tudja még mi és minem; s ott van a «csiriptelhc» felszemelt fenékhorog maga, melynekminden madzaga, horga hamisítatlanul honi csinálmány. Az a horogpedig,forma és pedzség tekintetében, mintha a bronszkorinak szakasztottutánozása volna! — a különbség tulajdonképen csak az,vasból való.hogySzóval mind valóságos « J>s/ sêrs^ámy>, hozzá pedig olyan tökéletes,hogy hiába ostromolja az új korszak, mert jobbat, a folyó természetéhezillbbet nem tud adni.Mikor az a fenekes fölteszi ütött-kopott kalapját, magára veszihétköznapi, foltos mándliját, beleül a csónikjába s a part alatt tovaevedz,csakúgy eltnik az ember szeme ell. Úgy össze van az kopvamindenével a Tisza folyó szkeségével, a part agyagos omlásaival —hogy még a parton kuczorgó vízimadár sem riad meg tle.Lássuk immár f szerszámját, afenékhorgof (250. ábra), nevezetesenannak ((pörgettys »faját.Itt K a karó, mely körülbell másfél méter hosszú sjól ki van hegyezve,— kötvégén van a pörgetty — egy kis kolomp — ;ott egyszersminda horogderék, palló vagy ín (J) is meg van kötve.Az els k, a nagyobb (P/C), pallók nevet visel ; égetett téglábólvaló ; ezután következik tiz horog a patonyra [pp] kötve, mire le vanhurkolva az els höncs IB) ;erre ismét tiz horog, reá a másodikböncs (B') ; ismét tiz horog s így tovább nyolczvan, néha százhúszhorogig is, míg végre a niederk vagy végk(V) bezárja az egészet.A kövek behurkolását az N ábra mutatja, hol B^ a hurokravetett böncs, J az in, p a patony, h a horog.A mikor a fenekes kiszáll, hogy a fenékhorgot kivesse, szerszámaa csiriptetbe és fejmadzagra van szedve; a kövek pedig sorrend

HORGÁSZAT. >7»szerint a tat mellé vannak rakva, hogy a kivetésre való horog-fágyásszaporán és a maga rendje szerint történhessék.A felférgelést a pallóknél kezdi s úgy intézi a fágyást, hogy a250. ábra. Pörgettj's fenékhorog.kövek és az ínkö:^ök a csónik fenekére jussanak, a horgok ellenben aperemen át ki legyenek függesztve. De ez a sorrend meg is változtatható,úgy, hogy a halász a férgelést és fágyást a végktül kezdi s24*

372 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.akkor úgy veti a horgot, hogy elbb a karót leszúrja, azután a csónikotvíznek ereszti s szaporán veteget horgot horog után, böncstb()ncs után a végkig.Hogy a horog rendes fágyása meg legyen könnyítve,akad olyart251. ábra. Tiszavidéki fenekes horgok.csónik is, a melynek pereme táján rendes közökben tejetlen szögekvannak beverve.Ennek a horognak a íelférgelése rendszerint giliszta;de a maga idejében l(')tet, csimaz — a cserebogár álczája —,és a harcsaíéreg is, a melyrl majd alább lesz szó.lópiócza

HORGÁSZAT. 373A fenekesek horgai, kivált a Tisza mentén dívók, igen figyelemreméltók, mert valóban hasonlítanak a bronszkoriakhoz. Legbecsesebbekazok, a melyek a kasza fokából készülnek, mivel kaszának csakkitn anyagot lehet használni ; de becse van az ócska patkóból ésaz elnyvött kerékabroncsból valónak is,mert ezt a halászember « kipróbáltvasnak*) tekinti; a miben van is valami igazság.A Tisza derekán, nevezetesen Szegeden, Csongrádon dívófenekes-horgoksorozatát a 25 i.ábra mutatja, a melyek közül az i., 2. és3. számú a fenékhorogról, a 4. az álló- vagy csapóhorogról való; az5., mely csongrádi, kiválóan érdekes.Ez a horog, mikor kivetésre kész, rendszerint lótetvel van felférgelve: és, természetes, hogy ekkor a horogból nem látszik semmi,mert szárának egész hosszát sallangszeren hasgatott br takarja, melyrojtosan fogja köri a szárat.A mai csongrádi fenekes evvel nem akar férget utánozni s aztmondja, hogy az a borsai láng arra való,hogy a horgot, a melyet szerintea hal ismer, eltakarja ; de mindenesetre több is van a dologban,mert a hal szeret tépegetni, a sallang tehát legalább is ingerli a horoggalvaló játékra.A Körös örvényes, igen mély helyeire isfenekes a horgot sbeveti a szentes-bökényiekkor igen ers, sokszor három rendesbl sodrottinat használ, kövei pedig két kilót is nyomnak ; nemlyukasztottak,mint a szegedi rendesek, hanem hosszában árkoltak.A Komárom és Budapest táján dívó fenékhorgászat az alfölditlsokban különbözik, különösen abban, hogy már bolti horgot használs az ín kövelésére nem külön e czélra készült böncsket, hanem jólmegkopott természetes kavicsot használ ; s ilyen a pallókövet helyettesítnagy fejk is. Nem is karózza ki a horgot, hanem jel nélkülbeveti sazután a part szerint igazodva a jentövei keresi fel.A horognak a fágyása nem a ladik peremére, illetleg fenekére,hanem a horogrostára történik.Ez a horogrosta olyan, a mint a háztartásban szokás használni,csakhogy mindenképen meg van ersbítve, feneke pedig islégblvaló s hálómódra van kötve.A komáromi fenekes a lekövelésre használt kavicsot kövecsneknevezi s itt is minden tizedik horo^han—•így mondják — egy kövecs

374 HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.következik. Az inat a kövecsekkel a horogrosta fenekén rendezi el,a felférgeit horgokat pedig a rosta peremén át akgatja ki. A kivetéstehát a horogrostából történik.A budapesti fenekes már ezen is túltesz, mert neki már horogvagyintáblája van (252. ábra); s a mint láthatjuk, az inat a kövecsekkela tábla fenekére fagyja, a horgokat pedig a tábla peremébeszép és sr sorban frészszel bevágott rovátkákba tzögeti^még pediga szárnál fogva.A Balaton körül az idevágó horgászatnak egy sajátságos módjadívott, a melynek már csak maradványai voltak meg Keszthelyen ésTihanyban. Ugyanaz a horog ús^ó- és Jenékhorog is volt. Ina hatvannyolczvanméternyi volt s oly póták tartották lebegve, a minket azeres^túhálón láthattunk ;így felszerelve, nappal a víz szinén állott, éjsza-252. ábra. Horogtábla.kára ellenben lekövették, azaz fenékhoroggá változtatták. E horogpartfell nagyobb kvel volt lekövelve s ezt a helyet egy nádcsomó,az ú. n. ús:;ó jelölte ; ettl számítva a huszadik méter táján egy nádszálvolt letzve, az úgynevezett kifogó, mert itt emelték ki a horgot.A horgászatnak ez a neme nagyobb horgokkal csukára és harcsára,kisebb horgokkal önhalra, a legkisebb fajta horgokkal fogasra, süllrejárta, még pedig mindig felhalazással, a mely czélra külön()senaz apróka sügér szolgált, melyet merít hálókkal a partinád ritkásabbhelyein szereztek.Ehhez képest a horgok neve csukahorog, harcsahorog, nhorog,fogashorog volt.A fenekesek mindenütt a «kishatás:7ok» sorába tartoznak, s vannakmég egyéb szerszámjaik is. Ilyen a farosbárka (253. ábra), a melyeta szegedi fenekesek, a csónik farához kötve, kiszálláskor magukkalvisznek, hogy az élve való eltartásra alkalmatos halat belébocsáthas-

HORGÁSZAT. 37)sák. Máshol kis nyargalóbárkák is szolgálnak erre ; néhol a bárka épencsak ládaalakú ; a legszegényebbje pedig beéri a halélvel is, melynem egyéb, mint egy zacskóalakú háló. Sok vidéken a vess^hdrkákdivatoznak, a melyek nemcsakhogy fonás tekintetében kiválóanügyesek, hanem egyszersmind aformára való tekintetbl is érdekesek;így a balatoniak, különösena keszthelyiek vessz- és gyékényfonatból,majdnem virágtartóalakot ábrázolnak ; szájuk fedeles,ezek a rtk; Kis-Majténybanegy igen szép formájú vesszbárkadívik, melynek alakját és felszereléséta 254. ábrán látjuk; ezurnaszer. Itt Fa fül ; p a pechek,253. ábra. Farosbárka.mely arra való, hogy a fedeletleszorítsa ; ez a vesszöbárka csúcsosvégén nyilt s a nyílás nádcsóvávalvan bedugva, a mi a halnakegyenkint való kivételét ésválogatását nagyon megkönnyíti.Nevezetes szerszám-— a komáromifenekesek ott ezek is koczások— Jéregsêdö döbönje is(25 ^. ábra); egy kivájt tuskó, mely3 méteres nyélre van alkalmazvasmindennem horogra való csalinakszedésére szolgál ; leginkábbazonban az úgynevezett harcsa-254. ábra.féregnek — a Palingeniák álczájának— a folyó iszapos fenekéblvaló szedésére van megszerkeszt^. A halász felkeresi a folyóalkalmatos helyeit, a melyeket tapasztalásb()l, vagy hagyomány révénismer s ladikján állva, egész ervel a víz fenekébe nyomja a szerszámkivájt fejét, a melybe azután, igen természetesen, az iszap s a benne

576 HÍGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.él féreg is beszorul. És minthogy a komáromiak felhalazással isélnek, az apró halat: kárászt, böklét is fogdossák; ezeknek összességea pc'IU', az ember pedig, a ki szedi, a pellé^.a mi sem a fenekes, sem semminem kishalász ladikjábólkiLegvégül is,nem maradhat, ott van a vízmerít sâpoly — komáromiasanszapao — vagy csanak, a mint azt a Kraszna halásza nevezi és a 256.ábra föltünteti ; és ott van a Tisza halászának t^sérje, ihanya, minttudjuk, hogy a halat fölfzhesse.*A népies horgászatról szólva, kár volna megfeledkezni a czigányról,a ki itt sem tagadja meg veleszületett furfangosságát. Nem kérmagának jogokat, nehogy kötelességeket szerezzen velk ; szabadmint a levegég madara; hanem az is igaz, hogy mégis csak leginkábbveréb az természete : a tökéletesen ingyen falatnak igen nagy barátjas e falatnak fszere az, ha a tilosban szerezheti. Erre pedig a horgászatpompásan alkalmatos, mert a szer-^ ^^ szám nem igen látszik meg, még hagazdája félmeztelenül halad is falun,mezn keresztül, folyó, tóság vagy256. ábra. Vizmerít szapoly vagy csanak. •, , •,patak part)an vegig.Az halászatát majd bvebben is megismerjük a halászéletrlszóló leírásokban ; most horgászatának legérdekesebb furfangjával, arózsatüskével, mely már az si elemek között is szerepelt, zárjuk bee csoport sorozatait.A czigány ers madzagot szerez s ha ehhez mégegy kis vékony rézdrótra isis jó — ,tehet szert — ha nem, úgyakkor biztosra megyén. Elbb felkeresi a víznekoly sekély helyét, a hol az apró halak sütkérezniszeretnek; ezt lábolva megkerüli, hogy az apróságot apartfelé szorítsa; nincs az a macska, mely biztosabbanwg^trdrózirX elkapná körmével, mint a czigány a riadozó kis halatkébl.tenyereivel.Mikor már kis hal is van, gödröt kapar, tele meríti — isméttenyerével — s belébocsátja a kis halat, azután elveszi a vadrózsatüskéjébl kimesterkélt horgot (257. ábra), s úgy köti a kis hal hasa* Lásd : 151. ábra /. T.

HORGÁSZAI 377alá, a mint ezt a 258. ábra ábrázolja; ha drótja van, avval köti meg sekkor még biztosabb, mert a csuka foga nem tehet kárt a szerszámban.258. ábra. A czigányhorog felszerelése.Ezt a nagy furfangot azután beereszti a vízbe s minthogy a kis halsértetlen, elél, úszkál napestig, mindaddig, a mig valami éhes csukabe nem kapja.Hogy a czigánykivárja, ez természetes; mert hiszen semmi joga,tehát nem kurtítja idejét a kötelesség sem.

II.JEGES HALÁSZAT.Az okiratos történet bevezet részében már elvolt mondva, hogya történeti hagyomány az si magyarságról azt a hírt hozta át napjainkra,hogy télen át a vizekhez költözött s ott halászattal foglalkozvavárta be a tavaszt. Az is volt mondva, hogy némely helységmég mai napság is bizonyos ünnepélyességgel vonul ki a jegeshalászatra;el volt mondva, hogy ilyen népszokások eredet szerint rendesensidk homályába vezetnek s az illet alkalom illetleg foglalkozássi voltáról tanúskodnak.E fölfogás helyességét csak ersbíti a ma is él jegeshalászatnaktüzetesebb szemlélése, mely arra tanít, hogy egy valóban kimívelt,tehát réginépfoglalkozással van dolgunk.A magyar nép jegeshalászata fogás és szerszámjárás szerint különállócsoportot alkot, a melyben a hígvízen való halászat fbbcsoportjai úgyszólván tükrözdnek, illetleg ismétldnek. Az a módosítás,a melyet a jégkéreg természete a szerszám tekintetében megkövetel,a legszebb színben mutatja és bizonyítja a magyar halászságnakéleselméj voltát.Az eddigi beosztáshoz alkalmazkodva, a jegeshalászatot többcsoportra bonthatjuk.1. A rekeszt jegeshalásât2. A kerít jegeshlásât.]. A^ emel jegeshalásâi.4. A hajtó jegeshalásât.5. A sîgonyny\il való jeêshalásât.6. A horoggal való jegeshalássál.7. A dorongolás.Ám vegyük el e csoportokat abban a sorrendben, mely az eddigismertetett fogások és szerszámjárások sorrendjéhez illeszkedik s akimutatott hét módot foglalja magában.

JEGES HALÁSZAT. 379A rekeszt )eêshalás:{at ugyanazokkal a szerszámokkal él, a melyeketrészint már az si elemek között, részint az él gyakorlat soránmegismertünk.A Fert és Szernye-vidék halásza kés szszel rendbeszedi a kürtt,illetleg vejszét és bevárja a jeget. A midn a jég elég ers arra,hogy az ember bátran járhat-kelhet rajta, a halász kiszáll a jegellvagy lekelöpassal (259. ábraí, mely vés formájú s másfél méteresnyélre van ráverve, hozzá a szákkal és a tarisznyával. A helyszínéreérve, els dolga, hogy a kürtbl, illetleg vejszébl a jeget alekel vassal óvatosan kitördelje s a szákkal kiszedegesse.reggel megismétli, hogy a szerszám bels járóinhígvíz legyen.*mindigEz a rekesztés különösen oly vizeken, a melyekegész terjedelmökben be szoktak fagyni, tehát tóságokban,holt- vagy igen lassú folyású folyóágakban, a holt. i. természetes lékek nem igen képzdnek, igen jólfizet; mert a hal a jég alatt megszorul a levegvelérintkez élvíz dolgában s megérezvén, a nyilt vejszébetódul,természetesen saját vesztére.Az Ecsedi láp és a Szernye csikasza hasonlóképenszámít s egész télen át zi mesterségét : kijeleli a befagyottlápkutakat és vészeket s beállítja csikkassái. melytélen jobban fizet ;az okot már tudjuk.Ezt minden259. ábra. JegellA kerít jegeshalás:ât hatalmas mód s a legjellemzbbekközé tartozik.vagy lekel vas.A magyarság tengerén, a Balaton sík jegén dívó, természetesen,leginkább ki van fejldve ; st bátran el lehet mondani róla, hogy eza balatoni halásznak ffoglalkozása —; st, hogy halász indulatánakis a leginkább megfelel mód; mert azt nemcsak zni, hanemezer veszedelem közt merni is kell ; a hol pedig a merészségrl vanszó, ott a tihanyi, kenessei, foki, keszthelyi s a többi bokrok mindenhahelytállanak.A ki nyáron vagy szkor megbarátkozott velk, elkisérte ingó* A leirt lekelvas szolnoki forma s ott a keril jcgeshalászatnál divik; hasonló hozzáa Fert vidéki ; néhol a halász csak a szák nyelével vagy baltával töri fel a jeget.

380 JEGES HALÁSZAT.járómvön a tanyavetésre, annak azt mondják, hogy az semmi((jöjjön az úr, mikor a jég alatt halászunk, az osztán a halászat !»szeme.Mikor a Balaton halásza ezt mondja, akkor csakúgy lángol aMár jóval a tél beköszönése eltt rendbeszedi a Balaton halászsága(^jégre való sêrs:^ámjdt»^ a melylyel majd megismerkedünk;a mikor pedig az els fagy beköszöntött, az összeállt bokor szorgalmasankijár a partra, a csizma patkós sarkával próbálgatja a jeget,mert csupa nyugtalanság. Minden ember a száz éves kalendáriomjóslataival, csillagok pislogásával s a jó ég tudja mivel nem bajlódik,hogy a fagy ersödését elre kilesse, kijósolja.A Balaton halászbokra ekkoron tizenkettes, u. m.2 véreres, másutt rúdhajtó, rohonyos ;8 halás^ és2 jeg-ellj másutt lekel.A jég még ropog az ember terhe alatt;de k azért mégis elindulnak; mert hát azt tartják, hogy, ha a sors könyvében úgy van megírva,hogy az ember a jegén pusztul el, hát mindegy: akár a vékonyjegén szakad be, akár pedig elnyeli a « rianás ».Tiszta fatalizmus, mely úgy látszik épen oly si, mint a jegeshalászatnemes mestersége maga!Mikor a jég annyira ersödött, hogy három-négy embert megbír,elindul a két peêres a két jegellvel, hogy a csapásokai vagyvonyókat kijelelje vagy kisêgelje, a mi nem kis mesterség, mert akisêgelés helyességétl függ a hálójárás helyessége, ettl pedig ahalfogás. De azért mérszerszámotnem visznek, mert arra valóannak az éles halászszemnek amértéke ; no meg a lépés, hozzá^ még az is, hogy a vezeres min-260. ábra. Balatoni 261. ábra. Drávafokidígrégí, SOkat tapaSZtalt haláSZjégpatkó.jégpatkó.ember.A partra érve, mindenekeltt elveszik a iegpatkóf (260, 261. ábra).A balatoni csizmára, a drávafoki bocskorra való. A jégpatkót felkötik,hogy a jegén bátran járhassanak-kelhessenek. A balatoni halász csizmáss a sarok elé köti kengyelszer jégpatkóját ; a drávafoki halász —

Kopácsi köri — bocskort használ sVONYÓ. 381hogy a jégpatkó ne viselje mega lábát, ez a nagyobb felület kedvéért nyelves (261. ábra ny.)A vezeresek rendszerint csak közönséges favágó fejszét visznek, ajegellk ellenben a jégsâkóc-ával — röviden s:âkóc~a — járnak,mely igen hosszúnyakú, vésszeren formált fejsze (262. ábra) ; közönségesnyélre van ráverve s azért ilyen alkotású, hogy a legvastagabbjeget is áüékelhesse. így ballagnak k azután a sík jegén libasorban,jó távolságra egymástól ; különösen akkor, a mikor a jégmég nem egészen biztos.Ilyenkor mindenki feszülten figyel a helyre,a hova lép s minden legkisebb recsegésre is. A tapasztaltabb vezeresnéha-néha hátra tekint,hogy a part szerint meghatározhassa az irányt,a melyben haladnia kell smegbecsülhesse a távolságot is.262. ábra. Jégszakócza.A mikor arra a pontra érnek, a melyen az els vonyó kijelelhet,megállapodnak s leteszik a czókmókot. Erre a két vezeres megállapítjaa bedönf wagy eres^tSlék helyét s ott könnyed vágásokkal kijelelihatárvonalait.Kössük immár a magyarázatot a vonyó alaprajzához. A Balatonjegesvonrója hosszú hatszögöt alkot; hosszú tengelyébe esik abedönt (263. ábra B), evvel szemben az ajtó (A) ; négy sarkán vanegy egy nagyobb s:;eîeüik, siêîk vagy saroklik \S;, S^ és S, S); ezta hat pontot pedig összekötik a soroslékek vagy hajtólekek (b, /?,és s^s).Az ajtóval szemben áll a bufonó-, bukló- vagy bufo^tatólék [x).A bedönt [B] másfél méter hosszú és egy ers méter széles,négyszög; néha íves is. Az ajtó két méter hosszú, és félméter széles.Az a háromszög, a melyet a bedönt s a vele szomszédossaroklék alkot {S^^ B, S^), a bedöntöfej (BF) ; az ellenben, a melyei az

382 JEGES HALÁSZAT.ajtó alkot meg {S,A, S), a kivonófej. Ehhez képest a bedöntöfej saroklékeia bels saroklékek ; a kivonófejéi a küls saroklékek.Vegyük most már sorra a többi mértéket, illetleg sorszámot is.A bedönttl a bels saroklékig [B, S^) kilencz kisebb sorlékvan [hh, stb.) ; az egymásközötti távolság tizennyolcz lépés, tehátSz0-?.-

KIVONULÁS. 383nyire egymástól. A míg tehát a bedöntfej szélessége körülbell 240méter, a kivonófejé pedig 210 méter, az ágak hossza 400-tól 800méterig váltakozik.Elképzelhetjük azt amunkát, a melybe az egyes vonók kijegeléses a lékeknek egész télen át való nyitvatartása kerül; pedig ez méga könnyebb vége a dolognakA mikor a vonyók ki vannak jegelve, összeáll a bokor, a melyetmár ismerünk, elkeríti a jégs^ánkókat, felrakodik és indul.Minden bokornak van egy nagyobb és egy kisebb szánkója(264. ábra), melynek kett a kávája (K). A nagyobbik szánkóra felvan rakva az öregháló meg a pe^ér — néhol rohony, hajtórúd, hajtóléc^stb.; — a kisebbik szánkón viszik az eleséget s az apró szer-X264. ábra. Jégszánkó.számot.* A vezérrel és a többi szerszámmal majd a leírás során ismerkedünkmeg.Egy ilyen kivonuló halászbokor igen eredeti kép. A míg a jégmég ropogós, a bokor hosszú sorban vonul, nehogy a jeget egy pontonnagyon megterhelje. Egy rész húzza a szánkókat, a másik rész utánaballag, vállán azokkal a csudálatos szerszámokkal, a melyeket azidegen sehogy sem tud kimagyarázni.A falu czelleng ebe kiséri a bokrot, mert nagyon jól ismeri ezta mozgalmat s tudja, hogy neki is juthat; a környék varja, hollója abokor köri röpkéd, majd lebocsátkozik a jégre, hogy kivárja aszerencséjét; és megjelenik a szárnyatlan varjú, a «cserkés^)> is,a faludologtalanja, ki apró szolgálattal, jó szóval behizelgi magát, hogy aszerencsébl majd neki isjusson valami.* Egj'üttvéve imuniczió* a neve.

384 JEGES HALÁSZAT,A midn a kiszemelt vonyóhoz érnek, a bedönt táján állapodnakmeg; ennek feje táján pedig rendbe fagyják az öreghálót s kirakják atöbbi jeges szerszámot is.265. ábra. Öregháló jeges halászatra.Lássuk már most a jegeshalászatra felszerelt öregháló dolgát, amint ezt a 26:;. ábra lehetvé teszi.A jegeshalászatra szolgáló ()regháló hossza 200 méter körül jár sminthogy kátas — azaz ^sdkja iZs) van — ,tulajdonképen gyalom.A káta száját vagy for/rá/ egyfell a torokgyékény— néhol bekatutaj{B) —másfell a törökk — monyk [T) — tartja nyitva. A gyalom fölét pál-

HALOVETES. 585hák — gyékénynyalábok [GG] — tartják úszva;inát a gyalomkvek,— hálókövek vagy galacséwk {h, h) — húzzák le.Mind a két szárnya elején van egy istáp — apacs, berenafa (J);— fele hosszában pedig ott van a tú:^sér [t).Különösen is figyelmet érdemel a húzókötél fölszerelése,mely a jegeshalászatnál nagyon fontos. A húzókötélnégy egyenl részre van osztva — természetesen,mindkét szárnyé egyformán ; felehosszába htök vankötve (B/) s az így keletkezett két fél, felehosszában egyszines, rendesen vörös posztódarabka (c^) van befzve;ez a c:;éla. Az átlag száz méteres húzókötél végéhezazután egy véknyabb, úgynevezett fágyókötéllcl a ve:{ét(V) van odakötve.Már ebbl is megérthetjük, hogy az egész beosztásarra van kiszámítva, hogy a hálót, mely a jég alatt jár,láttatlanban is egyenletesen lehessen húzni és úgy kihozni,hogy kátája a vonyón egész végig a tengely vonalábanmaradhasson, vagyis a bedönttl az ajtóig egyenesvonalban haladjon.Ismerkedjünk meg most a vezérrel.A vezér egy húszméter hosszú rúd, mely három darabból van összeillesztve(266. ábra). A hegyét megalkotó darab, valamintaz is, a mely végét alkotja, fenyfából való s az utóbbinkarika van, a melybe a húzókötél szolgál ^lásd 265; V);a középs része, mely a két végsvel ers, széles vaskarikákkalvan összekötve, tölgyfából való, azért, merta jég alatt való tologatásnál leginkább ez van megtámadva.Ez a ve^érrúd, a melytl a ve:êres elnevezés isben húsz, ez mindig túljárhat a lékek kö:êin.ered, sugáregyenes s minthogy a sorlékek egymásközöttitávolsága átlag véve csak 14 méter, a rúdé ellen--^^- *^"-A vezér.Ezek után átmehetünk a gyalom vagy hálóvetés magyarázatához,mely azok után, a miket eddig megismertünk, már elég könnyfeladat.A magyarázatot a 267. ábrához kötjük, a hol a könnyebb megértheteskedvéért a háló [H) a vonyó irányának megfelelen szét vanHermán O. A magyar halászat.2^

586 JEGES HALÁSZAT.fagyva, mutatván, hogyan jár a jég alatt a vonyón végig [bh pontozottvonal), hogyan érkezik az ajtólékhez (O) és mily úton halad avezér [v)a bedönttl (E) az ajtólék (A) felé.A hálót tehát úgy összefagyják a bedönt [E] fejénél, hogy kátájajy.' A gyalom- vagy hálóvetés.(H) legalúlra, istápja legfelülre jön s ekkor a két vezérrudat, mindegyiketa maga oldala, tehát as, hs irányában dugják a jég alá.A mikor a vezérrúd egészen a jég alá van dugva, akkor hosszúságánálfogva, mely 20 m., már túljár az els a és b sorléken, a mely abedönttl csak 14 m.; tehát — ha a vezér jól van bedugva — a sor-

HALOVETES. 587meglékbenmeglátszik. Ekkor a két véreres már megragadta a rúdhajtócsáklrdt — vagy velláf — (268), mely belül fogas s egyik ágán kampós,kötélvetés czéljából [h): evvel a sorlékbe nyúlva, mindenik amaga oldala — tehát as és hs felé tologatja a vezért. A vezér természetesenmaga után viszi a húzókötelet {c^, c^) s végre a háló apacsátés szárnyát is,mindig a bedöntn [E) át a jég alá.A mikor a vezér a bels sarokléket [B, B) elérte shaladta, a vezeresekegymásfelé kiáltják: « fordíts! ».Az, a ki elbb kiált, bevárja, míga túlsó oldalon lev társa felel,a miakkor történik, a mikor ez is a saroklékalá hajtotta a rudat, teháta húzó kötél mind a két oldalon egyformánáll a jég alatt. Ez is « ö^^ê-Piímí »A mikor idáig vannak, a csáklyákkaljólmegfogják a vezér közepéts megfordítják az áglék, illetlega kivonó fej küls saroklékei,tehát Bk irányába. Forduláskormár ott áll minden bels sarokléknélegy legény a nagy csáklyával{269. ábra), mely különben egy becsületesfaviila; evvel megfogja afélighúzókötelet, hogy a sarokléktl derékszögbenmegtörve haladjon a vezérután, mert ettl függ, hogy a háló a két bels saroklék közöttegészen szétterjedjen, azaz a vonyót átfogja s úgy haladjon, a mint apontozott vonal mutatja.A többiek ezalatt a bedöntn sorba beeresztgetik a hálót, mindaddig,a míg a kátát is bevetették. A midn a káta is be van vetve,a bedöntnél felszabadult legénység az ajtólékh'ez halad, hogy bevárjaa vezért s a húzás kezdetét. — Ezalatt a két vezeres az ágon végig,ágiékrl ágiékre tologatja a vezért, mindig arra ügyelve, hogy a túlsóoldalon lev társával egyformán haladjon.268. ábra. Csáklyavagy vella.269. ábra. Nagycsáklya.

3 88 JEGES HALÁSZAT.Minden vezeres oldalán egy halászlegény jár, ki fel van szerelveavval a két szerszámmal, a mely külön magyarázatot kér. Az egyik aBalatonnak, mint látni fogjuk mveldés-történeti szempontból isnevezetes cîbékje* (270. ábra); a másik a soknevíi gemics (271.ábra), gébics, gémese, gêmes, gamó, kampó, káncsa stb.Megtörténik ugyanis gyakran, hogy a vezér az egyik sorléktla másik felé való tologatás közben félre megy, annál könnyebben,270. ábra. A czibék. 271. ábra. A gemics, vagy karapó.minthogy a vezeres a léken át a rúdnak csak kis részét látja.A mikorez megesik, helyre kell hozni a hibát: a rudat meg kell keresni a jégalatt s oda kell húzni a következ sorlékhez. Erre való a gemics, amelynek görbe nyele megengedi, hogy oldalt messze menjen a jégalá, s így megkeríthesse a félrekerült vezérrudat.A mikor a vezérrudak a küls saroklékig (267, K) jutottak, ugyanaztörténik, a mi a bels saroklékeknél történt, t. i. a vezért az ajtóLásd «Tihany» alatt.

HALOHUZAS. 589iKA) felé fordítják. Minthogy pedig immár csak nyolcz-nyolcz sorlékvan hátra s a jég alatt járó háló szárnyai már egymásfelé kanyarodnak,az egész bokrot megszállja a buzgalom, mindenki serénykediks különösen a cîhékef tartja készen.Mesterszó szerint van a czibéknek nj'ele [T), csáklyája [Cs],láncba [L), hámja [H), a mely utóbbit a halász úgy kanyarít magára,mint a dobos a magáét, a nyelét pedig — a csáklyával fölfelé — akezében tartja. Egy legény elkeríti a bujjoâtót* s odaáll az illetlékhez (263. ábra .r és 267. 0). Ez a butfogató rendesen valami tölgyfánaka golyvaszer kinövése, mely tzzel-vassal van kivájva sazutánnyélbeütve, a mint ezt a 272. ábra mutatja. Magyarázatra nem szorul,hogy a buffogató, kávás felével a vízre vágva, nagyot szól.Mihelyt a két vezér — mindegyik amaga oldalán — az ajtólékben megjelenik,nyomban megragadják s úgy a mint jött keresztbekihúzzák a jégre; utána vonják akötelet, melybe a legénység beléakasztja aczibéket — avval a helylyel, a hol a lánczrá van ersítve — s keresztirányban haladva,megszakadásig húzza, mert az afeladat, hogy a hálószárny két istápja mentlgyorsabban összeérjen az ajtólékben,hogy a háló a jég alatt zárt körben álljon,272. ábra. Bua mint ezt a 267. ábrán körül kipontozvalátjuk.Mieltt hogy a háló egészen bezáródnék, a buklolékeknél állólegény ugyancsak buffogat, hogy a bekerített halat,mely immár csaka két egymásfelé közeled istáp között menekülhetne, a káta felériaszsza.Mihelyt a két istáp az ajtólékben összeért, nyomban kiveszik skezddik a hálónak a kiszedése.Természetes, hogy úgy, a mint a kötél jön, az ajtóléknél állóvezeresek gondosan ügyelnek, hogy ez egyformán történjék s mihelytaz egyik kötélnek küls czélája kijön, a másiké késik, megállítják az• Ez a szerszám, mely a higvizen való tanyavetésnél is szerepelt, már tünedezik.

390 JEGES HALÁSZAT.elbbre járó fé|t s összevárják a két czélát ;így történik ez a btökkel,a bels czélával, végre a hálószárnyak túzsérjaival is.Csak így leírva is, elgondolhatjuk azt a roppant munkát, a melyetily jegestanya vetése és húzása megkövetel ; és eltelhetünk bámulattala halászság vaskeménysége iránt, mely ezt a munkát nemcsak hogyjó kedvvel végzi, hanem lelkesedik is iránta.Nincsen a télnek az a köde, hófúvása, csikorgó hidege, melyelvegye ennek a halászságnak a jókedvét ; s mikor a háló a jég alattjár, csak a rianás veszedelme az, a mely a bokrot menekülésre, szerszámjánakcserbenhagyására bírhatja.A « rianás*) — a nádasnak Balaton menti kiejtése — a jégnek olymegszakadása, mely ágyúlövéshez hasonló robajjal jár súgy, a mint arepedés haladj a csattanás is folytonosan, úgyszólván a távolba futva,ismétldik. Az ilyrepedés és dörgés sokszor mérföldeken át vágtat slo — 40 méter szélességben is tátong. Természetes, hogy a repedésvize mindazt elnyeli ami útjába esik. A kitérés nagyon bajos, mert aveszedelem villámgyorsan halad. Alighanem t()bb ember esett a rianásba,mint a nyári vihar hullámábaE repedések tulajdonképeni okozója ismeretlen ; lehet, hogy anagy kiterjedés tó különböz pontjain uralkodó különböz légmérséklet,lehet, hogy néha a szél nyomása is az ok.S bámulatunk még fokozódik, ha elgondoljuk,hogy a tanyavetésnagy munkája igen gyakran kárbavesz, a háló üresen, vagy pár hitványkeszeggel kerül ki a jég alól ; st van elég tél, a mely egészben semfizetimeg a fáradságot.De mikor néha beüt a « szerencse*), van azután jéghátán, faluhosszatlakodalom ; megérzi az egész vidék, st újabban még híresBécs városa is, a hol a Balaton fhala, a « fogas », nagyon keresettportéka.Hogy milyen az a«szerencse)), erre reátanít az a halászper, amelyévekkel ezeltt Enying bírósága eltt folyt le.Kenesse község igazishalászai egy napon jegestanyákat vetetteks csakhamar híre futott, hogy nagy volt az «szerencséjök)); a hírtíz ezer mázsákról szólt ; de arról is suttogott, hogy a kenessei halászokakkoron behalásztak a foki vizekbe. Erre kapták magukat a foki— ma már Siófok, a mely névvel a Balatonvidék embere nem igen

HALASZSZERENCSE. 391él — bérlk, s pert indítottak, a kenesselek ellen, annyival is inkább,mert annyi fogas terjedt el a környék piaczain, hogy fontjának ára80 krajczárról 50-re hanyatlott. Nem utolsó nevezetessége e pernek az,hogy a biróság kiszállott a jégre, ott helyszíni szemlét tartott, melynekaz lett a vége, hogy a kenesseiekre reábizonyúlt, hogy tilosbanjártak, a halat tehát orozva szerezték.A kenesselek be is vallottak vagy tíz mázsa « fogast », majdnemkét mázsa « süllt » és sok sok keszeget; az itélet pedig majdnem273. ábra. — i. felvágó. 2. forditófa, j szegesfa.32 mázsa « süllrl », i8 mázsa « fogasról*) és ói mázsa « keszegrl*szól — s mindez egy napnak a « halászszerencséje » volt!A mi ennek a pernek különös zamatot kölcsönöz, az a sok halászmesterszó,a minek értelmét a bírónak kikellett sütnie, hogy az igazságotannak rendje szerint kiszolgáltathassa. Benne van a vezeres,vezérlék, kifogott hal, hálóhely, vizén halászni — fokín, szabadín ;—jegell, orzott hal, jégriadás, a helyet meghalászni, hálócsapás —nyom — hálóbokor, háiócsapásnyi hely, a határt jelez domb hova vág

392 JEGES HALÁSZAT.a túlsó parton, jegelni, a hálót szánkón betakarítani, nagy határ halhely— a hol a hal a jégen rakásra hevert — ,behalászni, kijegelni stb. stb.A Balaton kerít jegeshalászata, úgy a mint itt ismertetve van, törzsökösnekvehet; a Fertn, a Bodrogközön, a Tiszamentén, Komárom tóságaiban, a Kopácsi tavon, azerdélyrészi Mezség tavain és más vizeken zött kerítjegeshalászatban lényeges eltérések nincsenek s alig párszerszám az,a mely másforma.Ilyenek a 273. ábrán: 1. a felvágó, mely Szolnokondívik s czibék szolgálatot tesz ; 2. a fordítófa, mely aLatorcza torkolata körül dívik s arra való, hogy avezért — itt ü^rúd — a saroklékben — itt jordttóvék— az ajtó — itt kihú^óvék — felé fordítsa ; végre 3 . abodrogközi sêgesfa, mely egyszer ágasfa, belül patkószögekkelteleverve, hogy a vezért jólmegfoghassa.Ezeken kívül van a Latorczánál hoigas is ; egy egyszerfakampó (274. ábra), a melylyel a vezért alulrólfogják meg s úgy hajtják vele lékrl lékre, a minta 275. ábra érthet módon magyarázza. Az erdélyrészi Mezségtavain dívó jegeshalászaton — ha ugyan még él — a rúdhajtás a275. ábra. Hajtás a horgassal.köznép kezén dívó kisebb baltákkal történt.A Bodrogköz mindinkább kivesztavain, holtágain más tanyavetésis dívott, mely annyibankülönbözött a balatoni törzsököstl,hogy a vonó nem hatszög,hanem kerek volt; rövidebb vezérreljárt s így a fordítás is elmaradt;gémes^yEz a magyar kerít jegeshalászatnak képe.a kötélhúzásnál egy

VASAS SZAK. 393Itt ismét a magyar halász értelmességet bámulhatjuk, mely valóbankifogyhatatlan. Meglep finomságával lépten-nyomon tanúságot teszarról, hogy hosszú idk fejleszt hatalma kellett hozzá, hogy egynemzet közhalászsága ennyire vigye.Az emel és illetleg hajtó jegeshalászat szerszámai között az elshely tagadhatatlanul a Bodrogközön szerte dívó vasas- vagy télis^ákoiilletimeg.Ez a szerszám (276. ábra), a szerkezet alapját tekintve, megfelel azá^hegyhálónak, a mennyiben két keresztbekötött félabroncsosnaknégy ágára van kötve ahálóde ettl már az is megkülönbözteti,hogy nem rúdon, hanemkötelén jár (/?), melynekelég jellemz a neve, t. i. : rúdkötél,tehát a rudat pótló kötél.A, A az ág he^ye, S^ minda négy ághegy derekán akörömmel rávert siák vasa,mely az egészet a víz alámeríti.A mi a halászéleselméjiiségérevall, az a négy ághegy közöttiszerkezet. Itt egy fonalbólkötött, lajtorjaszer kereszt(X) látható, az ú. n. keresztár,a melynek csomópontjából egy276. ábra. Vasas vagy téli szák.vékony fonal [F] a feíjárótered. Ez a fonal hosszú s egy hajlékony fácskára van rácsavarva,hogy a halász a víz mélységéhez képest a fonalat — a feljáró-rt —szabályozhassa ; ennek a vessznek a neve ped^ö, tehát talál a kosztoshorogpedzjével,mely egyfell a horog járását szabályozza, másfella halat elárulja.A Bodrogközön a téliszákkal való halászatra több halász szövetkezik; a fele s^ákoló, a fele ûrholó vagy hajtó.Mindenekeltt kiszállanak a folyóra, hogy vekeljenek, azaz a folyójegén s a folyással keresztbe, de egyenes sorban oly négyszögletes

394 JEGES HALÁSZAT.lékeket vágjanak, a melyeken a körülbelül i"5 ü m.-nyi hálót lelehet bocsátani. Ezek a léksorok 100—120 lépésnyire vannak egymástól,A mikor ez megtörtént, az emberek kiszállanak a halászatra; ahalászok fele a leírt vasas szákokkal, a másik fele oly hosszú rudakkal,a melyeknek vastagabb végére egy láncz van rászögezve,A szákolók kihagyják az els léksort s a másodikba bocsátjákfenékig a hálót, mire a keresztört a feljárórnél fogva megfeszítik s apedzt vagy a kezökben tartják meg, vagy a lék szélére a jégbe dugják.A mire elkészülnek, jelt adnak a zurbolóknak, kik nyomban azels léksorba dugdossák lánczos rúdjaikat s azokkal a vizet és fenekétdöfögetik, — halásznyelven szólva «ûrholnak», székelyesen:«gübülnek».Az így megriasztott hal eszeveszetten — és természetesen — a szakokfelé iramodik, legtöbbje beleütközik a kifeszített keresztrbe, amit — ismét természetesen — a feljárór útján a pedz megérez smeghajlással jelez is. Erre a jelre a halász szaporán és egyenletesenkiemeli a hálót.így haladnak léksorról léksorra; és a mig a szákolók mindig újsorba eresztik hálóikat, a zurbolók a szákolóktól az imént odahagyottlékeken zik a zurbolást.Egészen hasonló szerkezet, de sülyeszt vasak nélkül való aNagy-Dobronyban és Miskolczon — Szernye és Sajó — dívó órösvagyörvösháló^ mely rúdra van ersítve ;télen a lékeken, tavaszkor avészekben szolgál, a mint az utóbbit a « kullogó)), alatt föl is kereshetjük.*Itt a feljárór neve vig/á:^ómadâg; ezt a halász balkezénekmutatóujjára tekeri, így feszíti a keresztrt s érzi meg az abba ütközhalat; Miskolcz köri a bodrogközi hajtás is dívik, a hajtórúdnakneve azonban bidyká^ó rúd., a vele való hajtás pedig «butYká^ás.)>Ebbe a sorrendbe tartoznak a Drávafokon — Kopácsi körül —dívó hálók is,a melyeket a 277— 278. ábrán szemlélhetünk.Az els a süllyén., mely szintén léken a jég alá szolgál s ágas rúdon{R) jár ; öntje (O) egyszer s a négyszög hálót az egyik sarkától amásik felé fogja át;három ffonala egy megfelel fúrású fácskán (.v)* Lásd «A Kullogó)) fejezetet.

SZIGONYNYAL. HOROGGAL.39^fut, melyre a feljárór {v) van kötve. A 278. ábra a Imstyálló, melyminden kereszt- és feljárór nélkül való ; kötelén [k) jár s minthogyléken át nagy mélységekbe szolgál, négy ághegye ólomsúlyokkal[o, o) van terhelve.A sîoonynyal való jegeshalásâtra csak elvétve akadunk. A székelyekleginkább malomzúgókban zik, mikor a fagy oly ers, hogybeállanak. Elbb tisztára söprik a jeget, hogy minél átlátszóbb legyen,azután léket vágnak belé. A szigonyos egy rossz czondrára a lék melléhasal s készen tartva a szigonyt, zekéjét úgy húzza a fejére, hogy azoldalt jöv világosság nem érheti a szemét ;így az amúgy is tiszta vízfenekére láthat. A zúgóba érkez hal meghökken a szokatlan árnyék-277. ábra. Örvös háló. 278. ábra. Bustyálló.tói, tétovázik — székelyesen szólva «térífget» — s ezt a pillanatothasználja fel a halász arra, hogy a szigonyt a halba üsse. Ez a halászatSepsi-Szt.-György táján dívik.Körös-Tarcsa halászsága, a mint már érintve is volt, a folyóörvényl helyeit lekeli ki s kétágú, hosszúnyel szigonyával mindenfelévaktában döföget ; a tapasztaltabb öreghalász sokszor boldogulis, mert rendesen a folyó minden pontjáról meglehets biztossággaltudja, hol szokott állani a hal.A horoggal való jegeslmlás:âtra is csak ritkábban akadunk s a mikevés dívik, az leginkább a csukára számít. Legeredetibb s a magaegészében valóban skori zamatú módja az, a melyeta 279. ábra kivanábrázolni, a mely az erdélyrészi Mezség Hódos vagy Szarvastó

396 JEGES HALÁSZAT.nagyobb tükrein -— leginkább Mez-Záh táján — dívott stalán mégma is él, noha a hal ott rendkívül megfogyott. A halász nagy körben279. ábra. jegeshalászat horoggal.lékeket vág a jégbe s mindenik lék mellé két ágas fácskát fagyaszt,melyre egy harmadik fácska minttengely szolgál {279. ábra). A tengelyfagyékénynyel van körülkötözve,hogy az ágasok közt maradjons erre van rátekerve a horogina.A horog, különösen az, amelyet az oláhság használ, valóbantörténelemeltti alak; füles,cserkéje pedig vékony rézdrótbólvaló, hogy a csuka el ne rághassa.E horog csalija eleven küszhal, a melyet a halász a télen át ismköd vejszébl — ott szerkezet szerint a «rácz vejsze»» — merít.A drótcserkét úgy ütik át a halon, hogy az a hugygyón bemenve, aszájon jön ki, a horog pedig úgyáll, mint az a rózsatüske,a melylyel a czigány furfangjai közt megismerkedtünk.Az így felfzött halat a halász a jég alá eresztis a midn valamennyi lékjét felszerelte, a kör közepéreegy nádcsomóra telepedve várja a horgok pergését,mely akkor következik be, mikor a csuka a küszt be-280. ábra. Horogkapja s menckülésrc fogja a dolgot. E nevezetes télijeges halászatra.horgászat teljes képével még találkozni fogunk.Meglehetsen biztos hír szerint ugyanezt a horgászatot a Bodrogközhalászai iszik, avval a különbséggel, hogy a lékek nem körben,hanem hosszú vonalban állanak s így a halász folytonosan jön-megyen,hogy a pergést észrevegye ; st némelyek a horgot épen csakegy jókora pálhára tekerik s ezt a lék mellé leteszik, úgy, hogy ha ahorog fogott, a pálha a léken keresztbe fekszik s így, a mint az ínlebonyolódik, ugrálva forog.A doronovlás a jeges halászatnak igen sajátságos neme s különösenakkor dívik, a mikor a folyók áradása kora tavaszszal köszönt bes a rákövetkez fagy jégkéreggel borítja el a kiöntéseket. Ilyen hirtelenvaló fagyáskor nagy levegbuborékok szorulnak a jég alá s azátlátszó jegén át már messzirl fehérlenek. A halász, jó doronggal

DORONGOLAS. 397íölíegyverkezve, vagy jégpatkót köt, vagy rongyba burkolja csizmáját,hogy a rendesen igen síkos jegén biztosan járhasson ; azután elindul,nem tördve a vékony jégkéreg recsegésével ;st még a leszakadássalsem, mert hiszen a kiöntött vizek alig térdig érk. A halászszeme mohón nézi a fehérségeket, mert tudja, hogy a barangoló halott keresi az él vizet, pipálva veszteg áll. A midn a halat megpillantja,egész ervel sújt a doronggal, a mitl a hal legalább iselkábul.Ha az ütés léket is ütött, azon veszi ki a dorongoló prédáját; ha ajég elég ers volt, baltával segít. A dorong leginkább a korán ívócsukát éri.* **Ez a magyar halászszerszám járásának egybegyjtött képe, a melyrlazonban egyetlen szóval sem állítom, hogy teljes és kimerít. Egyemberileg teljes kép annyi idt kivan, a mennyi magyar búvárnaknapjainkban még nem jut ; de hogy e kép megállhat azok mellett, amelyeket más nemzetek búvárai nyújtottak, az bizonyos s ez megnyugvásomis.

A RÁKÁSZAT.Az öreghalász szerszámos kamarájában — manapság már jórészta hevertetés porával ellepve — reá akadunk azokra a szerszámokrais, a melyek a rákfogásra használtattak. És úgy, a mint e szerszámoka halászatiaknak függelékét alkotják, úgy van az irodalomban is :mindenjóravaló halászkönyvnek a végén jut egy kis hely a rákászatnakis, még pedig méltán, mert a halászatnak minden korban mellékeskereset-ága volt.A rák egészen szoros kapcsolatba ott jut a halászattal, a hol ahalnak való legjobb csaliról van szó, t. i. a horgászatban ; mert kétségtelendolog, hogy, kivált a vedlés közben megpuhult rák, melylehámozható, a horgászat legjobb csalija, a melyre a hal úgyszólvánvakon rohan reá. Különösen az olló és a fark húsa alkalmatos erre.Az sem szorul külön bizonyításra, hogy a rák elég elkel helyetfoglalt el a régi magyar konyhában s megtartotta volna ezt gazdagnál— szegénynél máig is,ha újabb idben oly nagy pusztulás nem éri.Mintegy lo— 15 éve annak, hogy a rákok egy járványos betegségnekestek martalékul, még pedig oly tömegesen, hogy egészfolyókból, tóságokból a rák annyira kipusztult, hogy alig maradt bellemagnak való.Ez a dögvész egy penészgombától* ered, mely a rák testébenelszaporodik svégre az állatot megöli.E betegség kínja legtöbbször ezrével kergeti ki a rákot a partra,hol hánykolódások közt rakásra pusztul ;késbb, rothadó testével azegész környék levegjét megrontja.A Duna, Tisza, Balaton s más vizek rákja így veszett ki, vagyannyira megritkult, hogy sok év telik el,mig ismét felszaporodik.* Leuckart és Harz vizsgálatai szerint az u. n. Saprolegniák közé tartozik, mi «a szélétlrothasztót)) jelent, azért, mert a gomba peremszeren veszi körül a megtámadottszervezeteket.

RÁKÁSZAT. 399A rák manapság magyarföldön leginkább csak a forrásterületekpatakjaiban, nagy akadályokba ütköz folyókban — péld. a Krasz-— némely elrekesztett tavak-nában az Ecsedi lápba való feloszlásáig,ban — péld. a Borsodmegyében fekv Fels- és Alsó- Hámor közöttfekv pompás hegyitóban — maradt meg.A forrásterületek kisebb patakjaiban a legsibb mód szerint rákásznak,t. i. meglábolva a vizet, kézzel tapogatják ki a rákot kövekalatt,gyökerek között és a part lyukaiban.Mélyebb folyások körül az úri rákász meghasítja a babkarókat281. ábra. Rácsa. 282. ábra. Rácsa fzfából.s a hasítékba szagos máj- és tüddarabokat csíptet és sorba beállítjaket a vízbe. A rák reámenve a csalira, mozgatja a karót, mire arákász lassan, óvatosan megemeli s egy szákkal alája merít.Komárom rákászata még a század els felében is hires volt, skülönösen a Zsitvatorok volt az, a melyben a rák úgyszólván hemzsesrett.Pár óra alatt 600— 1000 rák került a szárazra s a rákászatáltalánosan kedvelt mulatság volt.A komáromi rácsa (281. ábra) vasabroncsra kötött tálszerenbemélyed, aprókötés, — még ma is található -^ sokszor i méterátmérj háló volt, melynek közepébe nyers, szagos húsdarabot

400 RÁKÁSZAT.kötöttek. Az abroncsról három zsineg indult, feljebb egyesült s egyersebb zsinegbe ment át; ez volt a rácsa kantárja, a melynél fogvaa hálót a vízbe bocsátották s onnan — a «jó idkben » telve — felvonták.Ez a rácsa nem csak magyar, mert Európa nyugatán szertedívik.Más a Kraszna szegény, mezítlábos halászának a rácsája. Mondhatni,hogy minden izében si zamatú egy szerszám (282. ábra), amelyen egy szál fonal sincsen ; mertaz egész a fzfa ágából, a fonadéka,kantárja pedig a fzfa háncsából készült. E szerszám karisnyáját[R) megrakja a rákász a felhasított vízi kagylóval — közönségesen« teknsbéka*), Anodonta, Unió — úgy, hogy a fonalak aládugdossa. így ereszti be — karóvégrl — a vízbe, hol a rák megszállja.Az ábrán K a kantár, R a kansnya.

ÖSSZEGEZÉS.E könyv történetében, valamint a halászat történetérl szólórészében ki van fejtve, hogy a halászat hanyatlásával a nyelvkincs isfogy, ennélfogva azt, a mi még épségben van, a nép száján él, megkellmenteni.Ez nem csak irodalmi érdek, hanem érdeke a gyakorlati életnekis, mert a halhoz és a halászathoz nagy nemzetgazdasági érdekekfzdnek sha ezeket szolgálni akarjuk, a mint ezt a magunk iránt tartozókötelességünk parancsolja is. mindenekeltt arra kell törekednünk,hogy egymást megértsük.A közérthetség s ennek során az él, tartós és mély hatás a nyelvszellemének tiszteletben tartásától íügg.Egyedül ez vezet nemcsak aközérthetséghez, hanem a helyes alkotáshoz is, a melyre itt, mintmindenütt, annál nagyobb szükségünk van, minél bizonyosabb, hogyközvetetlen rokonok nélkül állva,önmagunkra szorulunk.Szerintem bizonyos, hogy a halászati irodalomban, úgy a gyakorlatterén is, új mesterszócsinálásra nem szorulunk, mert a halászat,mint si népfoglalkozás, még ma is hatalmas nyelvanyagot nyújts ez nemcsak hogy megfelel a nyelv szellemének, hanem elég hajlékonyis.Vonjuk ki tehát a halászati szerszámjárásnak és tartozékainak eredményét,mely annyival inkább értékes, minthogy a legtöbb mesterszóa tárgy rajzához van kötve, a tévedés tehát emberileg kikerülhet.A *-gos mesterszó alkalmazása, néha alkotása is tlem ered smondhatom, hogy erszak nélkül keletkezett; a magyarázat a mesterszótárfeladata.I. HIGVIZEN VALÓ HALÁSZAT.*REKESZT HALÁSZAT.C'iége; van :* szárnyékja, kapuja, kamzsahálója, * talpvészlésebocskorvarsája ;ennek szádja, tömlöcze.Hermán O. A magyar halászat. 26

:402 A MESTERMUSZOK.Vejsie. Van:Magyar vejsê; ennek : lészája, kis pelczéje, nagy pelczéje, udvara,kürtje, * kürtkarója.*Ferí-vejsê; van :lészája, kapuja, udvara, * ugrató verése, kis kotróczája,nagy kotróczája, feje,fejkarója.Rác^-vejsê; van : lészája, feje.Járulékok^Meríthálö; van, nyele, ágasa, * hajtoványa.'Korc^köfés; van : korczvesszje.Vejs^és-ladik; részeit lásd a varsás ladikon.Valisa. Van:S:^árny'asvarsa; ennek van *: abroncskávája, hagyása, szája, vörcsöke,* dobja, szárnya, szárnyakarója, * szárnyafeszítje, farkarója.Pis:{trángvarsa; van : szádja, vörcsöke, * csévéshajtoványa, feszítje,* csalitje.Csukavarsa; van: kijáró vörcsöke, tömlöcze.Kárás^varsa ; van : szádja, vörcsöke, abroncs- és feszít kávája,*szájkarója.Járulékok*Varsds-laiiik; van, orra, fara, orrtkéje, fartkéje, könyökfája,pereme, feneke, oldala, * kiköt karikája, * haltartó rekesze, tatja,* vízhányó szapolya, tolórúdja, körmösrúdja, iszkábája.Nyesellö; van: rúdja, köpje, szege, * sarlóvasa.Gyalá^ka; van :nyele, * pengéje, * feszítékje.Versebaba; van *: töve, * búbja.Verés; van :korczkötése.Pellé^ö; van :karója."^Varsaköt tü; van: orra, dereka, lába, nyelve.Börc^fa.* Varsásbárka; van : eleje, hátulja, oldala, feneke, fedele, retesze,kikötkarikája.* Varsáskas; van : feneke, *öble, füle.* Varsásfoni; van * rovása, körtéje, mérszakja ; ennek kantárja,*abroncshajtoványa.

;ÖSSZEGEZÉSE,4O3Csikaszát.*Csikvarsa; van : szája, vörcsöke, tömlöcze, * varsacsóvája, mereglyéje,fonása, taréja.Járulékok :Lápmets^ö; van :Lápihot; van :Kasyj^; van :ágasa.nyele, köpüje, * vágóvasa.nyele, pengéje, tartóvasa.Csiks^úr; van * : öble, feneke, fonása, füle.Csikputtony; van :*öble, feneke, karja, fedele, * fedélkötje.Csiktök; van : szája, nyaka, hasa, kasornyája.Véier; van :feneke, *öble, fedele, füle.Lapkát; mely lápmetszvel van vágva, vagy természetes is.Vés::;; a láp természetes apró tükre.Cserei; nádas, vizes hely.Rónavq; nag)' víztükör.*Nddtuhy; van : orra, vége, * kötfája.*KERÍT HALÁSZAT.Tanya; van: vetése, húzása; kerítik.Öregháló; van : bejáró vége, laptáros vége, kijáró kötele ; ennekpeczke ; kötése halászcsatt ; keresztkötele, nyargaló apacsa, laptárosapacsa, párás ina, ólmos ina vagy föle, alja, párája, ólma, hálóköve,csattköve, kövesapacsa, apacsköve, apacsura, apacstalpa, léhése.Kecsege- vagy balinháló, alapjában mint az elbbi; de háromsoros:két tükörháló,közte inléhés.Gyalog-, kétk^-, piritty-, pis:{lic:{ár-hk\ók,de kisebbek.az öregháló mintájáraGyaloin; van : két szárnya, kátája, szepije, kátaköve, szakgatója,torokpálhája, torokköve, galacsérja, túzsérja, felepálhája, pse, lógósa;egyébként, mint az öregháló.Orháló, a víz átkötésére.Vés^lés,ugyanerre.Halás^hajó; van : orra, czuczalyuka, fara, orrtkéje, fartkéje,könyökfája, pereme, peczeklyuka, prfája, evedzpadja, tatja, rfája,rfafészke,feneke, oldala,* szerszám rekesze, lábvetje vagy rúgófája,hálópadja, huzóvánkosa ;ezen gúzs vagy koloncz.26'

:;404 A MESTERMUSZOKHalás:{hajÓ-járulék*Dalleved^; van: bels csapója, küls csapója, vagy fogóvége,vágóvége ; tolla, kopása vagy húzópántja ; dalladzva húz.Kormányeve^; van : mankója, nyele, tolla, fogóvége, vágóvégekarral evedz.Egyebek : vízhányó szapoly, ivószapoly, alattság, vágóhorog,csáklya, czucza, mereglye, furkó, mohozó, halászszatyor, tanyaszák.Laptárhajó, mint a varsásladik; de van rajta: húzókötél, szolgapálcza;farhám; ezen hám és matakfa.Dereglye; van : orra, fara, orrtkéje, fartkéje, könyökfája, pereme,prfája, hálópadja, párások-, inasok-, derékonhúzók padja; vanfeneke, oldalbálványa, mederbálványa, vasmacskája.Allóbárka; van: bgje, sárkánya, fejláncza, vasmacskája,pofája,bajuszdeszkája, bálványa, mederbálványa, rfája, rfamacskája,rekesze, * bágyadt halak rekesze, * kikötbakja, szentese, csárdája,timonja, timontartója, kormánylába, kormánysarka, timonlába, timonsarka,orra,dereka, fara, *szrlyuka, melyet a bárkasütvel égetnekki ;retesze,Nyargalóbárka; van : bárkababája, orra, fara, oldala, feneke,fedele, retesze, kikötkarikája.Bödönhajó; van : orra. fara, tatja, tatvasa, kötésvasa, habvetje,húzószege.Vegyesek.Hálóállítás; állítófa, egy állítás, egy dugás, állító hálót, isléghálót,léhéshálót,börczfa, * ólmosdeszka, ólmozó kalapács, gyalogorsó,viszaló.Halhasítás: hasítókunyhó, hasítókés, hasítóasztal, mosókád,mosócsutak, sózóasztal, sóskád, terítkaró, *szárítózsineg, bálázó,halzsírüst, halzsírkanál-tör, halzsírszed.Hú:^ósêrs7ám : czibék vagy vállhám ; van hevedere, pöczkehalászöv;van mentje, peczke, csüggesztje ; villafa; van nyele, hajtoványa;innyomó csiga; van * innyomója, derékfája, csigája, ennekszápja,mentvasa.Akadó; van : akadótörése.Nádvágó; van : nyele, pengéje, makkja, karikája, ékje.Halás^hárd^ faragó és fejs:ê; van éle, foka, nyele.

;ÖSSZEGEZÉSE.4O5*EMEL HALÁSZAT.Viliik vag)" hilleget háló; van : viliiktkéje, * nyújtókávája, * bódvája,* kötése.Viliik-csónak; van : orra, fara, tatja, csszszöge.Olló- vagy isebháló; van : rúdja, * feszít peczke.Aghegyháló; van: rúdja, keresztkávája, kávaköt madzagja, ághegye,nyaklómadzagja, szolgafája, ennek ágasa, talpa, * piszkéjenéha kátája, mankója és emelkötele ;járuléka a vesszbárka.*HAJTÓ HALÁSZAT.Far/:í7-sâ/o; van: * száj kávája, ina, rúdja; ennek rendesen ágasa;van szája,farka; járuléka a hajtórúd, vagy göbül.Bokorháló; van: rúdja, keresztfája, lába, farka; benne* farokköve;járuléka a zurbolórúd, vagy botló.*Böcscsháló; van *: szájkávája, * derékkávája,* fenékkávája, * ágasnyele.*Lesóháló; van *: bónéfája, ina, rmadzagja.*ÁLLÍTÓ HALÁSZAT.Méfháló; van : ina, * czötkényparája, métfája.Mará-^saháló; egysoros ; van *: marázsakarója, * marázsapallója,* czötkényparája, * ráklábzsinege.Eres^tháló; van:* fels ina, * alsó ina, jeles pótája, pótája,* nagy kövelje, kis kövelje, rköve, * ereszt re, ereszt kaczérja,selyme, terít karója ; beeresztéskor az egyik halász evedz, a másikkormányoz, a harmadik ereszti a hálót ; a hal az átoljában akad meg.*KERES HALÁSZAT.Kusâkecê; van : bónéfája, * bónéköve, * bónépántja, csontja,ólma, ina, tükörhálója, inléhése, tartókötele.Hoss:^úkecê; van : bónéfája, * bónéköve, * bónépántja, vasasina,turbukvasa, farkalója, tartókötele.*Kcc^és-csónak; van : orra, dereka, fara, tatja, csöke, kilincse,kallószíjja, evedzje; ennek kacssa, nyele, tolla; keczézéskor a halásziklandva vagy kallózva evez.^S^ékely mará^saháló ; van :rúdja, feje, karikája, ólma, feszít kötele,* két tükörháló közt inléhése.Kaparóháló; van: rúdja, * szájkávája, ina, tartómadzagja.

:;406 A MESTERMSZÓK.*VET HALÁSZAT.Pöndörháló; van : tartókötele, forgója, * szétfutó ina, karikája,ólma és ólmos ina.Rokolyaháló; van : tartókötele, forgója, ráklábzsinege, * fogó vörcsöke,ennek *vörcsökre.*TAPOGATÓ HALÁSZAT.Tapogató; van *: alja, * föle, * fogása.*Lep; van *: keresztkávája ; két tükörháló között inléhése.Borító; van *: szájkávája, * keresztkávája, * kötése, rúdja.*HUROKVET HALÁSZAT.Csapóhurok ; van *: kosztja, hurokja.*SZlGONYOS HALÁSZAT.*Dárdasîgonf; van ;rúdja, makkja, karikája, szaka, vasa.* Körmös szigony, van : rúdja, köpje, nyaka, ága, körmös szaka.Egyéb s:^ígony : * nyaklószigony, botosászó szigony,kerít szigony,,*szeges szigony, ennek van: rúdja, köpje, nyaka, tartóvása, ága szaka;* tz szigony, * bök szigony.JárulékokCsóva, világló, tidó, vágóhorog; szigonyoznak : szemre és vaktában,szúrva, nyakalva.HORGÁSZAT.*Kos^tos horgászat.*Kos-toshorog; van : kosztja, ennek * fogó- és * csapó-vége ; inaênnek * köt-vége, * horgos vége; pedzje, ólma, patonyja; ahorogrészei :* kötvége vagy lapiczkája, szára, * hajtoványa, szaka, hegyea horog tulajdonságai szerint: * elre- vagy * oldalt pedz; a kosztoshorog nemei : * legyeshorog, csukahorog, sügérhorog, harcsahorogtollashorog; ezen: figyelmeztoll, vezettoll, horogtoll; ez pisztránghorog.Horogra való: csali, pelle; evvel a horog felférgelhet, felhalazható,megbékázható.^Karós horgászat.Van.: álló horog ;* velenczei csukahorog; ezen: blinczke, in,*rézcserke, horog; van lábó horog; kellhozzá: karó, kikötmadzag,kasornyás kabak, in, cserke, horog; — kolomposhorog; kell hozzá:kolomp, ágas karó, * pallóin, kasornyás kabak, * pekle, horog; —

.ÖSSZEGEZÉSE. 407tökös horog ; hozzá : kantáros tök, pallóin, pekle, horog —; átköthorog; hozzá: kikötkaró, pallóin, pekle, horog; — vizahorog; hozzá:* derékláncz, * cserkeláncz vagy * pekleláncz, ketts vagy hármasmacskahorog.*Fenékhorgászat.Fcnék/iorog; van : karója, ennek kötvégén pörgetty ; horogderékvagy pallóin, rajta pekle, pallók, böncsk, végk ; van : harcsahorog,csukahorog, nhorog stb.Járulékok :*Fenckes csónak; van: orra, dereka, fara, tatja; van benne:evez-szapoly, horogszerszám, katka vagy fent, horogrosta, intábla,tzsér és ihany.Faros bárka; van : orra, fara, oldala, feneke, fedele, retesze, kikötkarikája.Vess^bárka vagy rüi; wan: szája, törnlöcze, füle, fedele, fedélpeczke.Féregs:êdö *bödn; van :rúdja, feje.Kuttyogató; van: nyele, szára, talpa; tartozik hozzá: kuttyogatóhorog, melynek van ina, ólma, ketts patonyja, horga; csalijabéka, a melylyel a horgot megbékázzák.*II. JEGES HALÁSZAT.*Rekeszt jegeshalásât; használja a Fert-vejszét és a ráczvejszét; zi a csikászatot ;járuléka a * lekelvas. A többi mesterszó aa hígvizen való halászatéval azonos.*Kerít jegeshalásiat.*Jegesgyalom; van:* \ezérrúd\a vagy rohonyja, fágyókötele ;húzókötele;rajta: küls czéla, btök, bels czéla; keresztkötele, apacsa,pálhás föle, köves ina, két szárnya ; ezen :* felepálha, túzsér, * torokpálha,törökk; kátája; ezen szakgató, vagy kátak.*Jegesvonó; van : bedöntje, bedöntfeje, bels saroklékje, * bedöntsorlékje, ága, ágiékje, ajtólékje,küls saroklékje, buklólékje.Járulékokkivonó feje, * kivonó sorlékje,Jégpatkó ,* lekel-szakócza, nagy-szánkó, kis-szánkó ,* hajtócsáklya;ennek: nyele, köpje, fogasága, * kötélvet kampója; nagy

;408 A MESTERMSZÓKcsáklya, gemics ;* csáklyás czibék ; ezen : vállhám, láncz, nyel és ágasbuffogató, felvágó, * rúdfordító.* Emel jeges halászat.* Vasas örvösháló; van : rúdkötele, * kávavasa, keresztre, feljáróre,pedzje; tartozéka: a zurboló rúd, az*örv5svék.Orvösháló; van :* ághegye, keresztre, rmadzagja, rúdja, ezen* rúdbak ; tartozéka tavaszkor a kullogó ; ennek van :* ágaskarója*lábvetje, * ülkéje.*Süllyénháló; van :* ágasrúdja, * ághegye, rzje, * rzfája, rmadzagja.Bustyálóháló; van * : rúdkötele, ághegye, ólma.*Sîgonynyal való jegeshalászat.Térítget halra.*Horoggal való jegeslialás\at.Csukahoro^-; van :* ágasa, * tengelyfája, ina, * rézcserkéje, * simahorga.Dorongolás.Van dorongja, jégpatkója.Rákászat.Rácsa; van :karisnyája, * tzfonala, kantárja.A VÍZ, PARTJA ÉS FENEKE.Van: élvíz, holtvíz, dögvíz; folyó, holtág, patak, ér; tó, tóság,mocsár, rét, ingóláp, lápkút, fert, vész, rjeg; csendesvíz, habzóvíz,hullámzóvíz, állóvíz, folyósvíz, sebesvíz, rohanóvíz, örvénylvíz, forgósvíz,sodróvíz ; bugygyanóvíz, serkedvíz ; tisztavíz, zavarosvíz, zákányosvíz,hinárosvíz, gazosvíz, lézengvíz; áradó- apadóvíz ; szabados-,rekesztesvíz.Van a víznek : limánya, lengje, örvénye, forgója, tekergje, zubogójavagy zúgója, sugája.A part: lankás, ereszts, meredek, omlásos, dl, padmalyos,odvas, szirtos, csorba, bokros, gyökeres, csöntörgés, sima, fövenyes,köves, sziklás,agyagos, süppedékes.A fenék : tiszta, gödrös, fövenyes, iszapos, kavicsos, köves, atkás,gamóczás, gyökeres, uszadékos, zátonyos, gübbens.A HALÁSZATOT ÜZIK: víz alá, azaz: víz mentében; viz ellenében,partról-partra, víz színén, gázolva.

ÖSSZEGEZÉSE.4O9HALÁSZOK.* Rekes:{tö halás\; van: czégés, vejszés, varsás, csikasz.Öreg kerít halás^; van : öreghálós, piszkés, gyalmos.*A kerít halászat hokijaiHidegvízen. Balaton. Kenesse : i nagygazda, 2 vezeres, 8 halász.Duna : i mester, i els legény, i középs legény, i laptáros,1 viczelaptáros, i fattyú laptáros.Tisâ, Záhony: i gazda, 2 els evezs, 2 ínhúzó, 2 parahúzó.Csongrád : i mester, i ínszed. i paraszed, 2 léhésszed, i laptáros,I viczelaptáros. Tápé: i nagypíczés, i viczemester, [ futosó,1 pöczkös, I hálóvet. Szolnok : 1 kormányos, i laptáros, i inszed,I inhúzó. I léhésszed, i parahúzó.Bodrog, Karád: i nagygazda, i kisgazda, i apacsos, i kötélfej,1 felinhúzó, i feles, i gazember.Dráva, Kopácsi : i botos, i hálómester, i köteles, i vajda,8 legény.Rába, Pinnyéd: i mester, i laptáros, i öreglegény, i kislegény.Fert, I kormányos, i hálóhányó, 4 hajóhúzó.Dereglyés bokor, Balaton : i kormányos, 2 derékonhúzó, 2 inas —inhúzó — 2 paráslegény; ezek a dereglyén vannak, i els legény,2 halász legény; ezek a laptáron vannak.Jégen. Balaton, Kenesse: 1 nagygazda, 2 vezeres, 8 halász,2 jegell. Keszthely: 2 fahajtó, 2 csáklyás, 2 vágó, 2 kötélszed, 2 markoló.Velenc:êi tó, Agárd : 1 kormányos, 2 rohonyos, i bárkás,4 kötélhúzó. Bodrogköz : gazda, i gémes, i csáklyás, i halas, i faros,I fejszés, I villáslánczos, i lábmett, i véter.* Emel halás^, van : villikes, * ághegyes, örvös, kullogós.*Hajtó halás^; van :farszákos, bokrozó.* Állító halás:^; van : marázsászó, ereszts (pamukos).*Keres halás:[; van: keczés, vezets, kaparó.* Vet halás^; van : pöndörös, rokolyás.* Tapogató halás'{; van: tapogatós, borítós.*Hurokvet halás^; van : csapós.*S^ígonyos halás:{; van :szigonyos.*Horgás\; van :kosztos, fenekes, kuttyogató.

4IOA MESTERMUSZOK ÖSSZEGEZÉSE.A HAL.Van : nagy hal, apró hal, fehér hal, jó hal, nemhal, kövérhal^hitvány hal, silány hal, ikrás hal, tejes hal, ragadozó hal, szelid hal,nyálkás hal, nagypénz hal, aprópénz hal, héjas és héjatlan hal,kapóhal, süt hal, léhés hal, szerhal, köteles hal, kemény hal,lágy hal.A hal : felszáll, pipál vagy szopákol, ívik, vívódik vagy fördik,elfekszik, megfekszik; van járása; kilép, kibúvik, bevonul, kivonuljbarangol, legel, seregbeverdik, szétriad, iramodik, játszik, kapkod,befal, siklik, csapkolódik, pergeldik, vergdik, burványlik, pörsöl,bukkol, felvetdik.Láthatjuk, hogy tisztán a magyar halászság szájáról vett szókincshajlékonyságának felhasználása elegend volt, hogy a halászatot,mint mveletet, úgyszólván rendszeresen kifejthettük, annélkül, hogya nyelv szabályán és szellemén sérelem esett volna. St nem esettsérelme annak a követelésnek sem, a melyet az ú. n. irodalmi nyelvtámaszt. Azonkívül még seregszámra maradt a fölös változat, a melya mesterszótárban foglal helyet.Halról és halászatról szólva, irva, — így megérthetjük egymást.

^

A MAGYAR HALASZÉLET.I. A MAGYAR HALASZEM BER.Az igazi magyar halász szülföldje a Magyar Alföld vízmellékéreesik ; akad szórványosan a Balaton köri, a Duna-mentén s a Drávafokigis.Igazi magyar halász az, a ki si szerszámmal, si módon, patriarchálisösszeállásban, tehát si bokorban, kötésben vagy felekezetbenzi mesterségét s megbizonyíthatólagsoha czéhes és soha jobbágynem volt.Volt és van neki még ma is « nemzetsége »>, a melyben a halászatnemes mestersége apáról fiúra örökldött és örökldik ; mesterségérebüszke, leginkább azért, mert ers a hite, hogy « Krisztushalásza »,hogy seldjei a mesterségben az apostolok voltak.A magyar halász majdnem kivétel nélkül az, a mit a «jóra valómagyar ember» alatt értünk. Nyugodtlelk, becsületes; jobbadánhallgatag; de a mellett nyilt, vendégszeret ; kiválóan mértékletes;munkában serény és kitartó. Legtöbbször bámulatos a megfigyeltehetsége, mely mindent felölel, a mi a vízben s a víz köri van ; hozzápéldásan rendszeret, ki sohasem pihen le addig, a míg szerszámjátrendbe nem rakta.Mikor nyugalomra tér,a háló ki van terítve, a húzókötelek összevannak fejve, a czók-mók czibékestül a maga helyén. A fenékhorogössze van szemelve s a fejmadzagnál fogva föl is kötve; pallóköve,végköve és böncsi szép rendben a tat mellé vannak rakva. Szóval,úgy van a szerszámmal, hogy a nap vagy az éj bármely órájábankiszállhat a vizekre s kivetheti. Rendes ezért, de meg azért is. merttudja, hogy szerszámja így tovább tart.

414 MAGYAR HALASZELET.A szerszám kíméletére nagy oka van : nehéz azt összeteremteni.Egy hetven, vagy száz öles öreghálót megkötni és összeállítani nagyköltség és még nagyobb fáradság; drága jószág az mindenképen,kivált ha hozzá még jól borít is. Mert van ám mindenféle háló!Lehet az a legjobb léhésbl való, jól megkötve s még sem érhetsemmit, mert nem borít. Egy kis hiba az inában s legott rés támad,a melyen a hal szökik, kilép, keszegoldalt menekül. Hát bizony arend így is úgy is jó barátja a halászembernek.Épen ilyen munkaközben is : rendet tart és sohasem lanyha.Ha a szántóvet meg is áll, hogy rágyújtson, nem esik kár sem abarázdában, sem a vetésben, sem a markolásban; de a halásználegy kis megállapodáson múlik a jó fogás, mert a hal sebes, síkos egy.jószág sa merre egy kibúvik, követi a többi is.Azért húz azután a halászember « inaszakadtig".A magyar halászember az igazi « kemény emberek » közú'lvaló;marka az evedztl, a kötéltl cserepes, akár a vas s a mit megmarkol,az meg isvan markolva.Teste rendkívül edzett; az egy csizma kivételével, melyre télenrátartós s a mely ma is a régi idk remekbejáró « halászsaruja », ruházataa «kékbeli») magyaremberé; annak a sok br- és kátrányportékának,a melyet más népek halásza ismer, hogy brét a víztl óvhassa,a magyar halásznál se híre se hamva.Rá se hederít az idre ; a fagyos szélnek, a szakadó esnekneki fordítja egykedvséget; brig ázva, nem is gondol a szárítgatásra,mindaddig, a míg nem végezte a dolgát.Legbámulatosabb a jeges halászat idején. Megragadja a szakóczáts jegeli a csapást: a jégtörmeléket mindig puszta kézzel kaparja ki;azután fogja a víztl csurgó húzókötelet s dolgozik vele úgy, hogyruházatát jégkéreg borítja. — Az neki mindegy! Váltig mondja, hogynem fázik s ez valóban úgyis van, mert a serény munkától kimelegszika keze ; csak mikor valami hiba esett s reákényszeríti az álldogálásra,csak ilyenkor fázik meg nagy néha a keze s ekkor elrehajlik s neki áll a «melengetés»-nek, mely nem egyéb, mint az, hogykezeit a hónaljak tájára csapdossa.Mint horgász kitn s rendesen a legsibb módon, azaz kuczorogvalesi a vizén úszó horogtutajt, pallókat vagy pedzöt.

A MAGYAR HALÁSZEMBER. 4I 15A magyar halász természete legjobban és legszebben a halászbokorbanvan kifejldve. A kormányos, nagygazda, botos, nagypíczés,szóval a bokor « eleje »>, nagy tiszteletben áll, megbecsülésén; deviszont is megbecsüli embereit, kik nem szolgái, se napszámosai,hanem osztalékosai.Mindenben jó példával jár ell s meg tudja rizni méltóságát.A tanyavetésnél végzi a lényeges részt: kormányozza a ladikot,hajót vagy dereglyét, kiszálláskor pedig helyet foglal a partrész legalkalmatosabbpontján s a mikor az oly fontos letartás pillanata bekövetkezett,a tanyaszákra támaszkodva, pontosan végzi azt.Ö tartja£i tanyaszákot, a mikor a fogott halat belédöntik s viszi a prédát anyargaló- vagy lovasbárkába.Foglalatoskodik akkor is,a mikor a társak pihennek.határozza meg a halászlébe való halat s adja ki a hozzávalót.Ha osztozkodás van, a maga részébl, mely rendesen az egészneka fele,áttesz egy pár derék halat, a melylyel az osztólegény nekiíikart kedvezni, a legények rakására; szóval, tesz és juttat.Az eladást mindig úgy intézi, hogy a legénységnek legalább isöregje jelen legyen —; ekkor pénzben osztozkodnak ; de elbb bevásároljákmindazt, a mire közösen szükségük van ; megveszik a sót,a hagymát, a kenyeret és a nélkülözhetetlen pálinkát, a melylyelazonban igen mértékletesen élnek s akárhányszor kináltam is pénzt,hogy többet vegyenek, mindig megköszönték, és nem fogadták el,mert a halászat mestersége józan ft kivan.Lármás halászbokor nincsen.A magyar halászember nem babonás. Van neki egy sereg jele, amelyrl áradásra, apadásra következtet;e jeleknek nagy része a természetrendes tüneményeibl kerül ki : mit mivel a csiga, a vízibogárs több efféle. Inkább figyel és hosszú tapasztalásból szeretkövetkeztetni ; mégaz ómenje is leginkább némely halfaj megjelenése,sokasága, kimaradása, a miben mindig van bizonyos alap.A mióta a hal lefogyott és elfogyott s evvel együtt a halászatnemes mestersége is mind kisebb körre szorul, sok vidéken teljesenJ

takarosan:;4l6A MAGYAR HALÁSZÉLET.Különös, hogy legnagyobb elterjedést ért elAz alföldönhalászlegény vagyok én,Tisza partján kis kunyhóban lakom én . . .kezdet dal, mely — gondolom — Bernát GAZSi-tól való.EgyedülKomárom és Tihany áll még valahogyan nóta és szokás dolgábande itt is sok már a töredék ; majd megismerkedünk vele.A piaczon való árulást rendesen az asszony végzi — a halászmesterné— , mely annyira áll a halaskofától, mint halászura a « fisértl». A kofa és a fisér mindig csak másodkézbl árúi.A mesterné . kiöltözködik, fehér kött köt és nemigenkínál, mert rendes vevi vannak.De kiáll ám a mester is, mikor «beüt a szöröncse» s akkoraviza, tok, vagy harcsa került a hálóba, a mely csak feltagolva kelhetel. Ilyenkor a mester is fehér kött köt, feltri az ingujjat és tagolnagy önérzettel és nagy fontoskodással.Szóval az igazi magyar halász tisztességtudó, igazán jóravalómagyarember, a kit meg lehet és meg is kell becsülni.A hozzávaló társadalmi elemben mindig megvolta külön "becsületje)),mert hát a kékbeliek közt olyan , mint a hadseregben atüzér: már mestersége után is több az « tudománya*) s még ott is, ahol nem volt soha czéhes, mindig külön helye volt a kivonulásokban.Ettl a típusztóllényegesen elüt a székely halászember. Nemcsakhogy hirét tudja a « halak királyának)), melynek gyémántos koronacsillog a fején, mely az Olt folyónak örvényeiben tanyáz, természetes,ama vadregényes szorosban, mely Fels- és Alsó-Rákos közt fekszik,A halak királya akkora, hogy az embert csak úgy elnyeli ; de a székelyhalász nemcsak ezt tudja, hanem mindent is tud, a mit csakkérdez az ember. Eleven képzel tehetsége a pisztrángnak, pérhalnakoly sokaságát teremti belé a patakokba, hogy maga is elbámul,mikor úgy fordul a sor, hogy üres tarisnyával tér viszsza is, az is, akit azokra a csodahelyekre elvezetett.De az is igaz, hogy furfang dolgában a világnak talán legelshalásza; hiszen bizonyos, hogy a kakastollból készült mesterséges legyetmár si soron ismeri s alkalmazza ; dolgozik a dugával, a méregfvelés az oltott mészszel — mindinkább a saját kárára.Legnagyobbérdeme az, hogy megrizte mai napiglan a czége legsibb formáját.

;A MAGYAR HALASZEMBER.4I7Ez a magyar halászembernek általános jellemzése s a képet aztetzi be legszebben, hogy rendkívül szereti mesterségét s mintmondtuk, büszke reá. O sohasem panaszkodik, hogy a halászat mesterségekemény munkával jár;baja az, hogy a hal ersen elfogyott; sha valaki, a magyar halász az, a ki teljes joggal vissza kívánhatja a«irégi jó idket!) ; mert a midn ezt a sóvárgást — jogosultság tekintetében— másoknál számtalan esetben megczáfolja az az igazság,mely a multak történetébl szól felénk, neki épen a magyar halászatmúltja, története ad igazat.No de lássuk a magyar halászembert úgy, a mint beszédközbenmég az idegennel szemben is viselkedik. A midn kutatásom Tihanybavitt, ott egy árva lélek ismersöm sem volt ; egy sornyi ajánlást,egy szónyi útbaigazítást sem vittem magammal s mégis czélt értem.A XIX. század egyik legnagyobb vívmánya, a vasút, letett aszántódi állomáson ; egy mezítlábú árvagyerek felkapta táskámat ésindultunk a szántódi révhez. Itt van az átkelés, a Balaton legkeskenyebbrészén, épen a tihanyi «Láb» irányában.A révház nagy, de elhanyagolt korcsmaépület. Betértem. S amint tudakozódom, hogy van-e révész, a ki átszállítana, a korcsmárosnéodaszólt egy kis gyerek felé,hogy:— Gyerek, csinálj füstöt!A gyerek kiszaladt, a partfelli gyepesen hirtelenül összekapartmindenféle giz-gazt smeggyújtotta; természetes, hogy az ég burjánbólsr, gomolygó füst szállott ég felé. Ennek láttára a tihanyiparton lev révész nyomban a vjzre ereszkedett sátjött.Nappal a füst, éjjel a tz lángja szólítja át a révészt. Ez e tájonsidktl fogva a jeladás módja.Atszállva, a « Láb »>tágas gyepesén kiterített öreghálók fogadtak ;de halászember nem volt a helyszínén, mert délre járt az id, ahalászság pedig csak reggel és estve találhatóde annyit rögtön kivettem, hogy a «Láb») a fhely.a hálóterít helyekenAtkeltem tehát ahegyen a kis félórányira fekv városkába, mely, mintha oda volnaragasztva a hegy oldalához, részben vakolatlan kházaival, kkerítéseivelsajátságos benyomást gyakorol ; legfelül az srégi apátság,messze tekint kéttornyos templomával.Ott a templom táján húztam kiaz idt kés délutánig, nem birvaHermán O. A magyar halászat. 27-

:4l8MAGYAR HALÁSZÉLET.betelni a valóban fölséges kilátással. A csöndes Balaton tükrösencsillogott,hófehér küszvágó madarai lenge röptükkel még megnöveltéktengerszerségét. Észak fell a Balatonf agyagos szakadékaiszikláknak látszottak, délnek a Badacsony hegycsoport, túlnanSomogy felöla fonyódi hegy intett a néz felé.Estve felé leszállottam a « Lábra ». A halászság helyt volt; mindenkiterített háló körül egynéhány ember kötögetett, tatarozott. A leg-.népesebb csoportot kiszemelve, oda léptem, mire a következ párbeszédfejldött kiaz— Adjon isten szerencsés jó estét! hát itt terítgetnek?— Adjon isten az úrnak is! igenis itt szoktunk.— Egy-két szót szeretnék váltani a bokor femberével.— Nincs közöttünk fember, mind egyformák vagyunk.— No de kormányos csak van ?— Az a, ni!— Hát az nem fember?— Nem a, mert csak a bokor eleje. Hát aztán mi járatban vanúr?— Hát én bizony nézegetem a magyar halász dolgát; szeretemnagyon.— Hát aztán mire jó azt tudni ?— Megirom egy könyvbe, hogy az unokák is megtudhassák,hogyan volt az sök sorja.— E' már derék dolog! Aztán minek tisztelhessük az urat?— Szeged városa követe volnék.— Isten éltesse hát s alázatosan kérjük, micsoda legyen a czíme,hogy megadhassuk a mint illik ?— Soh'se tördjenek avval! beérem én a mesterségemmel.— Hát tekintetes követ úr, ha nem vetné meg szegénységünket,szivesen látjuk egy pohár borra ; nemegésségére válikmindenkinek.úrnak való ; de jó kívánsággal— Nem vetem én meg a szegény ember dolgát, magam is azvagyok ;szivesen koczintok magukkal.Elvezettek egy jókora csöbörhöz, mely félig volt borral ;—csakúgy merítgettek.— Köszöntöm ezt a pohár bort á bokor érdemes elejére és min-

A MAGYAR HALASZEMBER. 419den emberére ; adjon isten jó szerencsét, ert, egészséget s óvja mega bokor szerszámját a varsintától.Ez a varsinta az Acerina cernua L., a vágó durbincs, s a tihanyihalászoknál a halszkének eljele.Az én halászaimersen összenéztek a varsinta hallatára; nagyonmeglepte ket, hogy ezt tudom.— Isten éltesse a tekintetes urat is. Be is verjük azt a gonoszhalat az evedzvel a földbe, hogy ne rontsa a halászatot ; márhonnét is tudja ennek a dolgát?— Hja, fiaim, sokat tudok már én a Balatonról; bejártamKenessét, Fokot, Balatonft meg Fenéket ; de most már lássuk adolgot.— Szivesen elmondjuk az egész sort.— Ne mondják maguk, majd kérdezem s ha nem jól mondom,igazítsanak rám.tudja!Hát ugye ez az öregháló?— Az a! — Gyékényesnek is mondjuk.— E meg az istápja ?— A!— Az meg rajta a túzsér?— Az a!— Ez meg a monyköve ?— Munkíinek mondjuk.— Az meg a bikagyékeny ?— Mi a régi sor szerint torokgyékénynek mondjuk.— Hát a húzókötélre kötnek-e bötköt?— (A kulcsos * könyökével megböki a jegyzt) Még a bötköt is— Kötünk hát.— Hát czéla van-e rajta?— De még a czélát is tudja ! Nomár tekintetes uram, sok úriemberrel volt már dolgom ; de még olyan nem találkozott, a ki avarsintát, a bötköt meg a czélát tudta volna.Evvel azután megvolt a szükséges tekintély; elmondtak s elcsináltakazok elttem mindent ; nemfogadtak el egy fillért s széles jókedvükbencsak úgy átröpítettek a szántódi révhez, kikötve a viszont-* Kormányos és bokor eleje egy személyben, kivel majd bvebben is megismerkedünk.L. Tihany.27*

::420 MAGYAR HALASZELET.látást akkorra, a mikor a « hegyenjárás » kezddik, no meg a jéghalászatidején.A tihanyi tizes bokrok minden bizonynyal az egész országnak legjobbevedzsei ; nekitámaszkodnak a lábvetnek, ersen fogják azevedzt s mikor tollával bevágtak a vízbe, fölemelkednek, aztán hátradlnek—- s a kilencz evez oly szabályosan dolgozik mint valami óramve.A szántódi révnél megittuk az áldomást s ráadásul bemondtákmég a következ nótátEj halászok, halászokDe szennyes a gatyátok ;Talán nincsenbabátok,Ki fehérítsen rátok !Ej kikirics, kikirics.Nekem leányt ne keríts !Kerítek éri magamnakSzölkét, barnát pirosat.Egyáltalában mondható a magyar emberrl s így a magyar halászrólis, hogy mihelyt észreveszi, hogy valaki megbecsüli a dolgát, stért is hozzá, tartózkodása legott eltnik s a közlékenység szállja meg.Különösen a tudás töri meg a jeget. Egy körösmenti öreg halászt,ki sehogysem akarta ereszteni a szót, egy véletlen kérdéssel nyertemmeg. Észrevettem ugyanis, hogy hálójának úszófái a vörösfz fájábólvalók s azt kérdeztem— Hát öregem, maga is vörösfzbl faragja a párát? -Az öreg ersen megnézett, igazított a kalapján, azután így szólt:— No már, kérem alássan, hetvenöt esztendt értem meg; Orzsébetnapjánülöm mög a feleségömmel az aranylakodalmat ; mögisöttem már a javakinyeremet, de még olyan úri embör nem járt erre,a ki mögmondta vóna, hogy az a pára vörösfzbl való — pedigabból való a!Elmondott azután mindent ; felnyúlt még a szelemen padjára s elkerítettea feketére füstölt viliiktkét is.A magyar halász nemcsak az apostolokra való tekintetbl, hanemkülönben isrátartós az siségre.((Mi shalászok vagyunk)), ezt számtalanszor elmondták nekem; denéha meg is járták velem.

»A MAGYAR HALASZEMBER.42 IA Fertmelléken, Hegyk falu halászai mind java magyarok, ésrészben — a mint ezt már a szerszámok történeti részében láttuk is—rendkívül érdekes szerszámmal halásznak; de hát k csak szigetségekama vidék más nemzetiség árjában. Helyzetöknek teljes tudatávalbírva, féltékenyen rzik magyarságukat.Jövetelemnek híre megelzött s a nép között az terjedt el, hogyaz « smagyarokat ») keresem;ki is tettek magukért mindenképenhelyes magyarsággal.De két különös mesterszó mégiscsak belevegyült; az egyik a«lb», a másik a «söfl» volt; én bizony nyomban kisütöttem,hogy mind a kett a németektl ragadt rájuk; — igaz, hogy keményenátmagyarosították, de bizony csak a németbl eredt az; a lbnem más, mint a német «Lauben», vagyis a küszhal; a söfl nem más,mint a német «Schitf'l»), vagyis a farosbárka.Nekem azután föltnt, hogy halászaim, a mint csak szerét tehették,sokat súgnak-búgnak, tanakodnak, vakargatják a fülök tövit;sehogysem tudtam mire venni.De kisült ám. mikor már indulóban voltam ; kinógatták biz klegtekintélyesebb emberöket, a kiaztán szörny röstelkedéssel körülbellezeket mondta : «Márhogy szégyen ne essék rajtunk, alásankérjük, hogyha valamit rosszul mondtunk volna, a milyen az a lbmeg a söfl, hát ne írja ki az úr, mert átlátjuk, hogy bizony nímetsoron került hozzánk.Ez a magyar halászember vázlatos képe.

II.TIHANY.A Balaton fölséges partvidékének egyik része sem járul annyiraahhoz, hogy a remek víz tengerszerú'ségét megnöveszsze, mint Tihanyfélszigete. Keskenyen, messze benyúlik a nagy víz síkjába, halásznyelvenszólva, épen a derekán, a hegyes Zala oldala felöl és csakalacsony, lapos nyereg köti össze a parttal ; holott foka. Szántódnakszökve, hegyekbl alakúi, a melyeknek alakzatai tzhányó eredetrevallanak.A félsziget a halásznépnek habválasztója.Kenesse s egyáltalábana Balatonf halásza azt mondja, hogy a legjobb halászat «Tihahabbal»,azaz Tihany fell jöv habbal, tehát alsó széllel esik ; Keszthelyhalásza ugyanezt vallja, tehát a fels széltl várja a jó szerencsét;Tihany halászának a Zalaszél kedvez.Tihany félszigete még e század els felében is erdvel voltborítva; verfényes oldalain mindig tüzes bor termett;szántóföldnekvaló része is mindig volt ; legelben sem szkölködött ; síkvizében agarda, a keszeg ezernyi ezreketszámláló seregekben villogtatta ezüstösoldalát; a ragyogó küszhal sokasága, megriadva, mint hirtelenülkerekedett szél, úgy borzongatta meg a sima tükröt s e haltömegeknyomát követte a prédából él vízi rabló, a « fogas ». A félsziget hónaljaibannádasok srje, czimérje, rigyása terjedezett, bviben adva apontynak az édes gyökeret, a csukának, harcsának a megfekvéshelyét. Különösképen pedig termett és terem a félszigeten merész,tiszta magyar emberfajta, mely ért a fejszéhez, azekevashoz, a szlkapához,a pásztorbothoz, legjobban pedig az egy darabból, tzzelvassal kivájt bödönhajóhoz és az öreghálóhoz, a melylyel csöndesidben, de szélben-viharban is kiszáll a vízre; ért végre a jéghez, amely alatt mesterileg zte és zi a télihalászatot.A félsziget természete mindent adott az embernek s az nem is

;TIHANY. 423vágyakozott más partvidék felé ; elzárkózásában pedig megrizte azsi szokás nagy részét.Tihany halászélete még pár évvel ezelttteljesen érintetlen volt.Csak most hagyta el az si bödönhajót s költözött tíz emberre való,lapos fenek hajókra ;de bödönhajó azért még akad.Bizonyosra vehet, hogy a halászat szerszám, fogás, rend és szokásszerint legalább is a tihanyi apátság alapításának idejébe esik. Ésaz idk folyása, változtató hatalma végig járt Balatonftl Balatonfenékig,Veszprém, Somogy, Zala partvidékein végesvégig; dekihagyta Tihany halászait; elhaladt mellettük, mintha félt^volna abetéréstl. És a kutató, bármilyen híve legyen is a haladásnak, a multakkörül puhatolódzva, hálát mond az idnek, hogy itt felejtett egydarab srégi népéletet, a melynek hasznát veszi a haladás is.—Hiszen ez a legbiztosabb kalauz a multak földerítésében.A régi bödönhajó százados tölgy korában ott állott a félszigetenfáját a Balaton szele edzette kkeményre ; az öregháló apacsfájatihanyi husángból telt; a háló teste tihanyi kenderbl való. melyethalászmenyecske, halászleány, vénséges anyóka fonogatott hosszútéli estéken, meseszó mellett léhésfonallá ; a tihanyi halász viszalójasodrottá vastagra, kötötte hálónak, dugásnak, szakgatónak ; a hálófölét tartó gyékény-pálha tihanyi mocsárból került ; a háló inát súlyozók csak olyan, a milyen Tihany körül « terem » ; a szigonyt, de st azn-, fogas-, csuka- és harcsahorgot is tihanyi kovács prölye formáltaki vásott kerékabroncsból, patkóból, no meg a kasza fokából ; s az akörmös keresvas is tle való, a jegell fejszéjével vagyis szakóczávalegyütt.Szóval, a tihanyi halász nem szorult senkire sem, azért maradtmeg a kezén minden a legszebb si rendben.Szánalommal, kicsinyléssel nézi a foki vagy kenessei bérl háromszázöles hálóját, csigás dereglyéjét, páráit, ólomkarikáit —; ez nemsi; azt mondja rá « zsidószerszám — nem kell».Ám lássuk a tihanyi halászmesterség sorát.A tihanyi halászság, mint si idkben, úgy ma is tizedes; tizedétaz apátságnak adja; beléörökldött s nem zúgolódik ellene. SzentGyörgy ünnepén, mint a tihanyi halászkalendáriom újév napján, atizedet készpénzzel váltja meg s ezentúl jöv Szent György napjáig

424 MAGYAR HALASZELET.Úgy és akkor veti a hálóját, a mint szokta vagy a mint épen kedvetartja — senkinek semmi köze hozzá. Az a megváhás csak amúgyrégi soron történik : hozzávetleg. Az apátság megmondja a magáéts aztán szépen megalkudnak s szent a béke; minden a legjobb rendbenvan.És a mi még ezen is túltesz, ez az, hogy a tihanyi halászok miattmegeshetett a franczia forradalom, a nagy elnyomatás; megeshetetta magyar nemzet szabadságharcza, következhetettreá a «beczirker»világ, azután az ébredés kora; az ember méltóságáért síkraszállhattaka szabadelvség, jogegyenlség legnemesebb bajnokai, hogy sötétkorszakok leggyalázatosabb intézményét, a botbüntetést eltöröljék:mindez a tihanyi halászartikuluson nem változtatott semmit sem. Havétség történik tisztesség vagy kötelesség ellen, összeáll a bokor parton,gyepen, akárhol, törvényt ül, itél ; lehúzza a bnöst az édesanyaföld kebelére s az igaz, hogy nem bottal, hanem a czibék ágasfájával,a melyet nagy szükség esetében kisebb szekér rúdjának islehetne használni: «eligazítja, a mint illik». És a mi még mindezen istúltesz, ez az, hogy a bokor lefogja az elöljárót is s ugyanazért, amiért a közönséges társ csak három czibék vágással igazíttatik el,ugyanazért jár az elöljárónak hat vágás.A tihanyi halászok si szervezete, ha egyébért sem, már az addigmondottakért ismegérdemli, hogy részletesen kifejtsük.A tihanyi halászság ez id szerint hét bokorra vagy. felekezetre— ujabb szójárás szerint kompániára — van felosztva s mindenikbokor tíz-tízemberbl szervezkedik, még pedig a képzelhet legtökéletesebbönkormányzati eljárással: összeáll rokon, jóbarát, a mintlegjobban megférnek egymással.Minden bokornakmegvan a maga ládája, a maga korsója, teljeshalászszerszáma, melynek értéke tíz részre van osztva ; ennyire, természetesen,az állítása is ; a szerszámhoz tartozik tíz tarisznya, mely egyrf tihanyi vászonból való s a halászmérték egységét képezi.Szent György napján a bokrok összeállanak s megbecsülik a szerszámértékét s az egész értéket tíz részre felosztva kimondják, hogymennyi esik a bokor minden egyes emberére. így, ha valamelyikkilép, vagy meghal, azt, vagy örököseit, része erejéig kifizetik; a kia helyébe lép, hasonló pénzzel veszi meg a részét.

::TIHANY. 425Ilyen módon a bokrok mindig teljesek.A bokornak jogában áll, hogy azt a tagot, a melylyel nem tudmegférni, va^y a mely a tisztesség ellen súlyosan vétett, akarata ellenéreis kifizesse, esetleg a rész visszatartásával, kebelébl kitaszítsa.Egy szerszám értéke egyremásra kétszázötven forint; egy résztehát huszonöt forintra rúg.A tihanyi halászbokrok a következkbokor.Úgynevezett siek:1. Ujhalász, állítólag a legrégibb; 2. Kis-, 3. Selyem-, 4. DisznósiÚjabb koriak:5. Honvéd-, 6. Kmives, 7. Jeges bokor.Az önkormányzati úton szerzett halászszabályok, a melyek a disznósibokor ládájában riztetnek, következk:KívülDisznósi kompániarészéreBöts Levél 18^ 9-dikEsztendben.BelülHalász articulus az az regulaaz 1764-ki mód szerint.Ú. m.:1. Hajó tsináláskor vagy hálóállításkor ha valaki készakarva elmulasztja,az egész napszámot tartozik megfizetni.2. Ha az hálót az hajóra beviszik nem káromkodással, hanem azJézus nevibe mint Krisztus halászai.5, Ha a kormányos bekerit, mikor egy szál kötél elmegy, akkorUram Jézus Légy velünk ady Jó Szerencsét, ments meg mindenveszedelemtl,4. Ha valaki a szerszámhoz nem ér mire beteszik a hajóba, haell járó hat Czibék vágást, a közlegény pedig három Czibékvágástszenvedjen.y Ha valaki készakarva ha parancsolat éri és mégis lustaságbúi

426 MAGYAR HALÁSZÉLET.vagy pintzénél elmarad, ha akora oda nem ér mikor már a harmadikkötél végi kiér, akármennyi szerencse legyen minden Jussát elveszti.6. A ki hajón Istenét, Szentjét vagy más mocskos káromkodástmond, addig a szerszámhoz nem szabad neki nyúlni, ha elljáró hatCzibékvágást és négy szál gyertya a Szú'zmária oltárához, ha közlegénypedig három tzibékvágást és két szál gyertyát tartozik venni.7. Ha valaki akár jéggel akár híg vizzel 1 funtos halat akár gardaakár Süll akár tsuka legyen az elorozza az az ellopja, minden irgalomnélkül szerszámától megfosztatik és a Tzibékjével gyalázatosaneligazítatik.8. Ha valaki a Jégen káromkodnék részeg vagy Józan fejjel azonszerintbüntetdjék mint a hajón.9. Ha az czéháznál vagy akárhun hálót varrnak vagy repelálnak,a kielmulasztja az els punctum szerint büntetdjék.10. Ha valaki pénzosztáskor a halásztársát meglopja a pénzételorozza a kárt tartozik visszaállítani azonkivül valamennyi pénze juta kilencz között felosztódik és az Szzmária oltárjához négy szál gyertyátvegyenek.I I. Ha a ládábúl akár amellett ülk akár más tsak i foréntoteloroz nagy szerszámot vesztett és gyalázatosan igazitasson a mit ellopottpedig kétszeresen tartozik viszafüzetnyi.12. Ha a biró vagy más akárki borért küldetik ha megtapasztalják,hogy ivott belle vagy másnak adott akkor a maga pénzin szinteannyit tartozik vinni.13. Ha akármicsoda dologban akár pénzosztáskor akár hálóvarráskorakármi mulatságban ha valaki kézfogás nélkül ki vagy bemegy,két akó bor, az elöljárónak pedig négy akót tartozik fizetni.14. Ha valaki elálmosodik akármi Dolog van áztat szabad megkötniés felhúzni de nem marha vagy fahordó kötéllel, hanem a szerszámhoztartozandó fagyó és két akó bortúl 4-gyik szabad taksálni,ha pedig megmakacsítja magát, két annyit szabad rajta húzni.Mellyrl adjuk ezen szerzdési articulus Levelünket nevünk aláirásávalés kezünk keresztvonyásával Megersítve Költ TihanbanMájus 9-kén 1855

TIHANY. 427eltolunk megersítveAszaló János m. k. Foki László m. k.Csizmadia Istvány m. k. Aszaló Imre m. k.Csizmazia János m. k. Horvát József m. k.Farkas Istvány m. k. Dobos Imre m. k.Farkas Mihály m. k. Pálfi József m. k.Altolam Farkas Istvány Halászkompániának egyik tagja.Az utolsó lapon:Az az kötelesség regula, melyhöz tartsa magát mint ell Járó mintkis Legény tudniillik egymást megböcsülje az kicsin az öreget az öregaz kiesint minden dologban egy szivvel lélekkel egymást meg nemtsalva a belül írttizennégy pontom értelmébent. i.Probatio calami.Ehhez csatlakoznak az évrl évre Szt. György napján szerzettBötsii levelek, a szerszám értékérl sa rész meghatározásáról.Ebbl a nevezetes halászarticulusból valóban eszményi önkormányzatszólhozzánk, mely nem szorult a föld hatóságainak semelyikére;mindent « eligazít*) az. a legrövidebb úton, felebbezés nélkül.Hová is felebbezne, mikor minden egyes, kezealáirásával alávetettemagát; st alávetimagát még ma is.Kitnik a szabályból, hogy régente magok csinálták a hajót ;— makomáromi hajóik vannak, a melyeket azonban tihanyi ember szerkeszt—; hogy rátartok voltak a vallásra; a lustaságot, a lopást keményensújtották sápolták a kézfogást, mint az egymással való megféréselmozdítóját.Két kitétel külön magyarázatra szorul t. i. az 5-dik articulus harmadiks^ál kötele és a 14-dik art. Ja^yó kötele.Minden szerszámhoz hat darab húzókötél tartozik ;minden kötélötven öles, három-három kötél jutván a háló mindkét szárnyara; ezeketösszekötik s így a parttól százötven ölnyire vethetik ki a hálót;természetes, hogy a húzásnak legserényebben akkor kell folynia, mikoraz utolsó ötven ölet, tehát minden oldalon a harmadik kötelethúzni kezdik, mert akkor a hal már érzi a veszedelmet s menekülniigyekszik; ekkor tehát minden emberre, teljes erejére vanszükség.

;;;;:428 MAGYAR HALÁSZÉLET.A fagyó kötél egy vékonyabb, rövid kötél, amelylyel a húzókötélaz istáp keresztköteléhez, továbbá télen a vezérrúd a húzókötélhezvan kötve. Azt mondják, hogy nem illenék halászembert mással, mintszerszámkötéllel eligazítani.De a szervezet még tovább megyén. A bokor emberei, mint halászokmind egyformák; a kormányos, vagyis a bokor « eleje », csakakkora osztalékot kap, mint a többi társ s alapjában csak meg vantisztelve, t. i. rzi a ládát, a korsót — 10— 5 itczés — , s nála tartják1az összejövetelt; egyedül a «Tzibékkel való gyalázatos eligazításból))járneki több, mint másnak.De a bokor belélete soknem s ehhez képest ki vannak osztva ahivatalok, úgy, hogy rendesen csak három ember a valóságos közlegény.A hivatalok a Disznósi bokornál így vannak betöltveKis Péter kulcsos, bokoreleje és kormányosNémet Vincze, íródeák ;— ma már jegyzFarkas Péter, hegyenjáró.Molnár Imre, kisbiró;Pálfi Károly, gyalogszer haleladó ;Major János, kocsiszer haleladóFarkas János, czémesterKovács József,Kovács Vincze,Horvát Márton, halásztársak.A kisbiró mindig a legifjabb halásztárs;ezt küldözgetik ide-oda;fkötelessége a halászat idejét bemondani s ha éjszakának idejéreesik, a bokrot felkölteni.A gyalogszer- és kocsiszer-haleladók az elárúsítást végzik ;a bokornak.A czémester igazítja a szerszámot.gazdáiA hegyenjáróról külön szakaszfog szólni.*Ha egyik-másik « hivatalos », vagy egyáltalában bokorbeli nemjárhat el kötelességében, akkor csetrést, azaz helyettest tartozikállítani.Ha valamely társ békétlenkedik vagy rendetlenkedik, a bokor* Lásd: «A látott halx.

TIHANY. 429Összeül és meginti egyszer—kétszer— háromszor;ha ez nem használ,« el igazítják*).A tizeden felül az apátság konyhája számára bizonyos mennyiséghalat minden bokor ád ; ezt « szerhalnak » nevezik.A mint látjuk, a tihanyi halászbokrok valóságos köztársaságok,melyeknek saját törvényeik vannak ; a fennmaradás a legtermészetesebbmódon biztosítva van, czéljukat pedig kimvelt munkafelosztásrévén érik el.Mieltt a tihanyi halászság egyéb, általános jelentség ügyeiretérnénk, álljon itt még egy vonás a bokor bels életébl.A bokor nemcsak hivataloskodásra, hanem más ötletbl is összejöna czéháznál, vagyis a kulcsos hajlékában. Olyan barátságos összejövetelekezek, a melyeknél a már többszörösen említett korsóé afszerep s ilyenkor láthatni, hogy a halászarticulus legkisebbik rendeletétis pontosan megtartják. A ki belép, kezet nyújt társainak s hamulatozás közben csak egy perezre istávozik, a szomszédjában ülkkelkezet szorít s ugyanezt teszi visszajövetelkor is.Olyan csendes mulatozás ez, mely mélyen jellemzi az igazi magyarembert,ki a « Hanswurstot és Spassmachert » soha be nem veszi.Elbeszélgetnek, bodor füstöket eregetnek s közbe-közbe koczczintanak.Bejön az egyiknek, a másiknak a felesége, anyja, lánya shozza tiszta kendbe kötve a vacsorát. így jócskán felgyülekeznek ; aférfiak az asztal körül, az asszonynépség a boglya vagy a cserépkályhatövében, külön-külön. Mikor már jól kibeszélték magukat,hát nyugodalmas jó éjszakát kívánva, épen oly csendesen elszélednek,mint a hogy felgyülekeztek és elvoltak.De mikor beüt a jó szerencse, vagy vendég vetdik Közéjök,akkor ersebben lüktet a bokor mulatozása; a kisbíró srn jár akancsóval a pinczébe s járja a felköszöntés, meg a tréfás szó is ; ésha ügyes a vendég, kicsalja azt a magyar természetet, mely akkor nyilatkozika maga zamatosságában, a mikor a kulcsos, poharat ragadva,a szoba közepére áll s a bokor tagjai körbefogják ; kiki tele pohárral.Ekkor rákezdi a kisbíró:Én vagyok ahalászlegény,Én járok a viz tetején ;Én fogom az aranyhalatA tihanyi hegyek alatt.

»450 MAGYAR HALASZELET.Könny apró halatfogni,De nehéz megtisztogatni ;Könny szerett tartani,De nehéz tle megválni.Megváltam énszeretmtl.Mint a zöld ág levelétl ;Messzire estem szegénytl,Hirét sem hallom senkitl.Leginkább csak az els versszakot éneklik ;a kulcsos csöndesen,a legénység élénken bokázik ; közben-közben hol az egyik, hol amásik magasra ugrik s nagy ervel összecsapja a levegben a kétlábát; az a nehéz, kemény halászsaru ilyenkor akkorát szól, mintvalami kölyökágyú. Ez a halászverbunk. Semmi kicsapongó sincsenbenne ;st, inkább komoly, mint víg.Most térjünk át a többire.Tihany félszigete körül a Balaton vize halászmódon három f-részre, ez ismét harminczhat vonyóra van felosztva, a mihez mégnyolcz hegycsúcs is tartozik, a melyrl azonban más helyen lesz szó.*A három frész ím ez: a ((Lábn vagyis a félsziget orra, a « Fels-part(északkeleti) és az « Alsópart » (délnyugati).A vonyók így vannak felosztva:Láb. I. Lósvonyó, 2. Csigásvonyó, 3. Öreglábeleje, 4. Kislábeleje,5. Kút (nagy mélység), 6. Sárosvonyó.Felspart. 7. Kertekeleje, 8. Szilvási rét, 9. Fecskelik (a sok partifecske fészkétl), 10. Gödrösföld, 1 1. Ebefon, 12. Dpart,13. Keskenyvonyó,14. Baromitató, 15 . Sziládi szleje alja, ló. Potyogók,17. Váralja, 18. Szivemvonyó, 19, Somos, 20. Kollátkert, 21. Laposk,22. Vastagnád eleje, 23. Kupolya.Alsópart. 24. Szifákeleje, 25.Kövesvonyó, 26. Sóspart, 27. Alsószarkány,28. Keskenyvonyó, 29. Gömbk, 30. Felsszarkány,3 1. Gurbicsaalja, 32. Ráta, 3 3. Jajteker, 34. Csókapartok, 35. Felskües(köves), 36. Úsztató.A hét halászbokor oda száll ki, a hova épen kedve van s ha többbokor találkozik egy tájon, vagy megegyeznek a vonyókban, vagymindjárt — legtöbbször — sorsot vetnek.A sorsvetés egyáltalában nagy jelentség a halászoknál ; a tiha-* Lásd : «A látott haU.,

TIHANY. 431nyiaknál legfképen, mert srégi megszokásból eredve, belényugosznaks így a békés együttmaradásnak úgyszólván sarokköve.A vonyóra való sorsvetésnek legeredetibb rnódja az, hogy a bokrokkormányosai a földre teszik kalapjukat és összeadják bicskájokat,a melyekre rámondják, hogy ez a bicska a vonyó. Erre a bicskákategy ember, vagy — ha akad — gyerek, a kalapjába vagy kötényébeszedi : jól megrázza ; azután láttatlanban kimarkol egyet s beledobja abalkéz felli els kalapba s így sorba a míg a bicska tart. Nincs esetreá. hogy valamikor összevesztek volna; de az is igaz, hogy deriés komorodik az arcz, a mint az egyiknek vagy a másiknak jó vagyrossz vonyó jut, mert van ám ott sáros, akadós is elég.Manapság, az írás terjedésével s kivált az szi nagy halászat kezdeténa megfelel nagy sorsolás czédulával történik.S a mint a bokrok meg tudnak egyezni és nyugodni a sorsosztottavonyókban, úgy megnyugszik a bokor egyes embere az osztalékban,mely szintén bicskavetéssel történik.Mihelyt a bokor meghalászott s a szerszámot elrakta, kiszáll agyepre s egy rakásra hányja a kifogott halat ;erre valamelyik öregebbhalász nekiáll s kiválogatja azokat a nagy halakat, a melyekre mindigakad vev ; ezek után elosztják a pénzt ; a többi halat elosztogatjatíz, lehetleg egyenl rakásra, a mely mveletet kilencz társa szemmelés szelid megjegyzéseivel kiséri — « nocsak ezt ide, ezt meg oda,ide is kellene, oda is kellene ».Mikor már senkinek sincsen megjegyzése, minden halász beadjaa bicskáját srendesen gyereket kerítenek, kinek a kalapjába teszik atíz bicskát; a gyerek jól összerázza, aztán sorba ráveti a halrakásokra— mindig balfell kezdve. A kinek a bicskája melyik rakásraesett, az az övé.Mikor beüt a garda, vagy egyébként kedvez a «jó szerencse* smázsaszámra kerül a hal szárazra, akkor nincsen sorsvetés, mertakkor érvényre jut a tihanyi mértékegység, az egy rf vászonbólkészült tarisznya; ennek rfjét pedig kinek-kinek a felesége méri akarján végig a melle közepéig ; természetes, hogy a kinek jó begyes,vagy épen «égi meszel »> jutott, az jár legjobban halméréskor; demár a tihanyi halász ezt csak úgy tréfásan hozogatja fel — elvégreezt is a sors juttatta kinek-kinek.

432 MAGYAR HALASZELET.A tihanyinál vakmerbb halászt már képzelni sem lehet. A melyikmég bödönt használ, evvel az ingó-bingó semmivel ismerészen ereszkedika háborgó vízre ;ráveti járómvére a habütt, a halászartikulusharmadik pontja szerint elmondja: «Uram Jézus légy velünk, mentsmeg minden veszedelemtülw s egy lökéssel ott tánczol hab tarajon,hab v()lgyében, követve a puritán harczos hires elvét, ki bizott azistenben, de szárazon is tartotta puskaporát; azonképen a tihanyihalász is bízik Jézusban és kérges kezével ersen szorítja az evezfogóvégét.De bármi ersen szorítsa is azt az evezt, bizonyos, hogy aBalaton haragos tündére, mely a nép hite szerint évenként legalábbegy emberáldozatot követel, igen gyakran épen tihanyi halászembertszemel kimagának.Annyi bizonyos, hogy Tihany halászélete mindenképen a legérdekesebbekközé tartozik.Messze földre szóló páratlan sajátságát akövetkez szakasz tárgyalja.

"^0.

III. A « LÁTOTT HAL».TIHANY ÖSHALÁSZATA.Képpel.Szent Márton napja köri az id már kés szre jár. A fák lombja,elsárgulva, rég lehullott s a Balaton szabadon vágtató, borzongósanhideg szele a tihanyi fokon végig söpörve, fölkapja azt a lombot,megkavarja a nagy rben, azután — mintha unná a játékot — kiereszti.A lomb elül a habok taraján, mint a felriasztott seregélymadárkóválygó csapata az ingó nádas srjében.Az avar fakó színben, a szántódi nádas aranyos barnában aluszszaálmát s a madárvilág is teljesen megváltozott ; vele az egész tó képe,melynek oly jellemzen kiegészítrésze épen a madarak élete, mozgalma.Eltnt a küszvágó, mely sokaságával, leng röplésével, hófehérszínével a tó nyári képének oly annyira megadja a tenger zamatát.a szélvizek-A kócsag, a szürke és vörös gém már nem riadoz felbl ;a bölömbika elhallgatott ; a nádiveréb rikácsolása azonképen.Most a vadludak a siet, részben az észak messze tájairól érkezruczaseregek uralkodnak a levegben, az északi sark tájáról való búvárokpedig a nyugtalan vizeken ; de igaz, a lócsér is kering éslebeg a habok fölött, csakhogy vendég voltát rögtön elárulja : megjelenik— eltnik.A sikvíz csillogása, színek szerint változó játéka is másnem már.Borús napokon az ólom színe az uralkodó ; tiszta idben a tengerzöld.— Ha a szél elül s szakadozott felhk borítják az eget,ekkor a nap világa foltosán éri a vizeket s a foltok, néha elnyúlószalagok, hol szmaragd-, hol nilus-zöld színben tündökölnek.A tónak egyes részeit köd borítja; s ha a tihanyi fokról akárBalatonf, akár Balatonfenék felé tekintünk, szemünk a ködbetéved, spartot nem érve, valóságos tengeri képet élvez.Hermán O. A magyar halászat. 20

434 MAGYAR HALASZELET.S e fölséges víz mélyében is más ilyenkor az élet.A Balaton heringhala, a garda, az ezüstösök között a legragyogóbbs alak szerint a legföltünbb — alakjáról a Tisza kardkeszege,a Bodrogköz kaszakeszege — óriási seregekbe verdik s valamititokzatos nyüzsgést, vándorlást végez ; épen mint az oczeánheringje.E haltömegek ekkor oszlopszerú'en töltik be a víz egész mélységét,a fenéktl a színig; néha annyira, hogy a legfelsbb réteg viczkándozásátólburványt vet a tó színe.Természetes, hogy a merre ez a haltömeg mozog, megváltoziktle a víz színe, csillogása is ; az a pont, a hoF a halsereg van, sötét,sajátságosan biborbarnás színt öltve, kivált csöndes idben s magasabbhelyrl, már messzirl látható.Ez idtájban Tihany hét halászbokra sajátságos életét él.Hajói f()lszedett, kivetésre kész öregszerszámmal minden perczbenindulhatnak.Az evezk tolla a víz fölött, a küls csapó a hajóban kézügyben,a bels csapó a hajó peremén nyugszik ; a macska kötele gondosankarikába van fejve ; mellette a kóta, egy jókora gyékénynyaláb.Minden bokor hajója mellett tanyáz; csöndes pipaszó mellettvesztegelve, várja a jó szerencse hírét, vele az indulás perczét.Aggodalma semmi sincsen, mert hiszen minden bokor kiállította r-szemét, a melynek az a föladata, hogy a hegyenjárókat lessé.A hegyenjáró hajnalhasadtával fölhúzta nagy csizmáját, foltosködmönét ; nyakába akasztotta megviselt subáját, fülére húzta kucsmájáts meghágta a tekintk egyikét. A csúcson megállapodott shatalmas botjára támaszkodva, ráveté szemét a tó tükrére ; bozontosszemöldökét összerántva,nincs az a sólyommadár, a mely élesebbens apróbbra vizsgálná sólyomszemével a tarlót, mint vizsgálja azvalóságossólyomszemével a vizeket a hegyenjáró : lesi a sötét foltnak amegjelenését.A hét halászbokor hét hegyenjárót állít ki, mert hét csúcs a haltekint; a nyolczadik csúcsot hol az egyik, hol a másik hegyenjáróhágja meg — úgy változatosság kedvéért.A csúcsok ím ezek

A LÁTOTT HAL.43 ^Északkelet felé:Akasztó,Nyársoshegy,Ekkó,Dalvárdomb.Ezekrl a hegyenjárók a Balatonf felé tekintenek.Délnyugat felé:Pusztatemplom,Sóspartok hegye,Gurbicsatet,Csúcshegye.Ezekrl a Balatonfenék felé rködnek.Ezek a hegyenjárók egytl egyig tapasztalt, kipróbált, éleslátásús a tó tükrét színe, csillogása, hináros helyei szerint bámulatos pontossággalismer halászok, a kik még az arányoknak távolság szerintvaló apadását is pontosan meg tudják itélni, a mi a látott hal elfogásánáligen lényeges föltétel.Most már visszatérhetünk a vesztegl bokrokhoz s rszemeikhez.Az Akasztón lev hegyenjáró halat lát. Teli torokból s avval abizonyos vonta tottsággal, a mely a szónak nagy távolságra való megérthetségétbiztosítja,lekiált a bokrok felé:« H áájóóráá I !Hogy a jeladás arra az esetre is biztosítva legyen, ha a hang nemérné el az rszem fülét: lekapja subáját, botjára tzi s magasra emeli.Az rszem erre a bokrok felé kiált, ezek pedig talpon teremvehajóikra rohannak.Az evezk húzópántja egy pillanat alatt a vonószegbe van akasztva,s nyolcz evez tollabelevág a vízbe.A hálóvet legény most á macska mellett áll ; a kormányos, háttala hajó orra felé, megszorítja a kormány kacscsát s szemét a hegyenjáróraszegezve, lesi annak minden mozdulatát, mert a mozdulatokjelek s a hajót ezek szerint kell kormányoznia.A látott halnak se törvénye, se szabálya: ki tudja honnan jön,vagy merre tart : maitt, holnap ott mutatkozik, azért « szabad a vásár*.A jelre mind a hét hajó kirohan : a legénység a rugófába vetimeg a lábát s szakadásig megfeszített karral, derékkal evez; ilyenkor

436 MAGYAR HALÁSZÉLET.vége a barátságnak :a létért való küzdelem kiszólítja az irigységet, azindúlatosságot is, s ha roham közben két hajó elállja egymásnak azútját, vagy épen összeakad, van káromkodás, st néha döngetés isbviben. Ekkor nincs halászartikulus!A hegyenjáró azalatt azt a hajót tartja szemmel, a mely jó iránybanhalad s ehhez szabja jeladását, mely a következ1. Subáját, vagy néha egy halászgatyát is, hátfell elrefelé csapdossa;ez azt jelenti: « Elre !» s ekkor a kormányos változatlanultartja az irányt.2. Subáját balról jobbra csapdossa ; ez azt jelenti: « Jobbra tarts !»mire a kormányos jobbra térve, addig halad az új irányban, a mígcsak a hegyenjáró ezt a jeltadogatja.3. Subáját jobbról balra csapdossa; ez azt jelenti: « Balra tarts !»4. Mihelyt a hegyenjáró észreveszi, hogy valamelyik hajó kellképenmegközelítette a látott halat, hirtelen a földre veti magát, ez aztjelenti: «Vesd ki a macskát !»A macska leszáll a tó fenekére s megkapaszkodik ; de a kötelétfolytonosan eresztik, mindaddig, a mig a hegyenjáró, ki ismét talpraállott, új jelet nem ád.5. A midn a hegyenjáró észreveszi, hogy a hajó oly közel van alátott halhoz, hogy a hálóval bekerítheti, másodszor veti magát aföldre, a mi azt jelenti,hogy:«Vesd ki az istápot, tedd ki a kótátli)Ennek megértésére tudnunk kell, hogy a háló egyik istápja ekkormár a macskát tartó kötélhez van kötve, tehát mihelyt a hajóbólkivetik, a macska helybentartja ; a kóta az a derék gyékény nyaláb,melyet vékony zsineggel a tartókötélhez kötnek, s mely a vízszínén úszva, a helytálló istáp helyét s így azt a pontot is jelezi, a melyrea háló másik istápjával keríteni kell.6. Ezalatt a hegyenjáró újra fölállott s a mint észreveszi, hogy aháló elfogyott, vagyis ki van vetve s a hajó kellképen túljár a látotthal tömegén, harmadszor veti magát a földre, a mi azt jelenti, hogy:«Vesd ki a másik istápot és keríts a kótára!»Ekkor a hajó kört vág az úszó kóta felé s a háló nagyjából bekerítettea látott hal tömegét.Ekkor minden ember a hegyenjárót nézi, ki még mindig szemmel

A LÁTOTT HAL. 437tartja a halat s mikor észreveszi, hogy a riasztásnak ideje elérkezett,letérdel s a csomóba fogott ruhával verdesi a földet ; ez azt jelenti,hogy az evezkkel dörömbölni kell, hogy a hal a hajó felé álló kétistáp közt kine osonjon.Az utolsó jel az, hogy a mikor a két istáp összeér, tehát a fogásbiztosítva van, a hegyenjáró a subára hajtja a fejét ; ez azt jelenti« Megvan.A víz színén most burványt vet a bekerített garda ezernyi ezrea legfelsbbek átvetik magukat a háló fölén ;a mélységben lev haloszlopszétriad s ezekbl jut a többi bokornak is, mely a hegyenjárójeleit magára magyarázta ugyan ; de nem jó helyen kerített.Ez egy ^rendes "látott hal» fogásának a menete. De van annakváltozata, st néha gonosz vége is.Ha a halak tömege messze jár a legjobb irányban lev hajótól —messze befelé a Balatonban, akkor a hegyen járó futásnak ered a hegyrllefelé, tehát a tó irányában, mire a hajók ers evezcsapássaliramodnak ki a viz síkjára.Ha nagyon befelé találtak evezni, akkor a hegyenjáró hegynekiramodik s a hajók partfelé sietnek.Ha a hegyen járó azt akarja, hogy csak keveset tartsanak a partfelé, akkor leguggol s kezeire is támaszkodva, farával verdesi a földet;ha befelé,ekkor nagy complimentet vág.Az elbbiek és ezek a "becsületes jegyek* ; de van csalóka jegyis, mikor t. i. a hegyenjáró összebeszél valamely bokorral s megegyezikbizonyos meilékjegyekben, leginkább a következkben,péld.« Balra »> jelt ád, hamisan, nyomban utána a jobb kéz hüvelykujjávalmegböki az oldalát; a szokásos « balra » jellel tehát eltereli a többit,a mellék vagy hamis jellel igazítja a jó irányba azokat, a kikkelösszebeszélt ; néha a lábát térdben meghajtva, a fara felé rúg.De a turpisság rendesen hamar kisül, mert legalább is hatvanember szeme rködik a «böcsületre»> s a mire kisült, a hegyenjárónakgonosz a napja, s az összebeszélt s bokoré sem valami ünnep.Ilyenkor fel van függesztve az articulus; statárium áll össze ; káromkodása szóbelisége, az itéletmondás és a végrehajtás pedig teljesen a«Tzibék» ágasfájára van bizva.

4^8MAGYAR HALÁSZÉLET.Ritkán történik ;de megtörténik.Egy-egy sikerült fogás 150 — 200 tarisznyát is hoz, tehát százmázsa halat isvet ki a szárazra.Természetes, hogy a hegyen járót a helység született és fáradhatatlanrszeme : a gyereksereg is észreveszi s szemmel tartja ; s mégterrnészetesebb, hogy a mint a hegyenjáró subáját lekapja s botratzi, a látott hal hire a szó azon értelmében szétfut Tihany utczáin sbe a házakba. Ilyenkor csak a lábáról leesett beteg, agg vagy nyomorékmarad veszteg, a többi népség minden kigondolható edénytfölkapva, leszalad a partra, mert az si szokás úgy tartja,hogy a halhelyenmég a vizén összeakadt komák is megbékülnek s az egész halászságigaz magyar bkezséget gyakorol a «jut is, marad is» elve szerint.Megtöltik a gazda tarisznyáját, a gazdasszony kötényét, köcsögétminden gyerek ihanyra fzhet egy pár gardát ;jut a Szántódra átkelutasnak, a cserkész czigánynak s ha valami kuvasz tévedt oda, vetnekmég annak is s csak ekkor osztozkodik a szerencsés bokor, természetesens Tihany régi mértéke szerint, mely nem font, se kilo,se mázsa, hanem az egy rf vászonból készült halász tarisznya, melyarról is nevezetes, a mint már említve volt, hogy a gazdasszony azt arföt nem isrfön, hanem a karján és a mellén méri ki.A midn a garda így beütött, az egész környék vele él s a hal,noha szálkás, balatoni módon elkészítve, kitn, jóíz eledel. A készítésemódja a következ :Letisztítják a hal héjját, a halat megforgatjáklisztben, kevés zsírra vetik és jó ropogósra, majdnem szárazra, kirántják,így elkészítve, az ember ujjaival foghatja a halat, kényelmesenkiszedheti a nagyobb szálkáit s bátran költheti el, a törékenynyé váltapróbb szálkával együtt.A látott hal bekerítése azonban nem épen gyakori. A Balatonháborgása, makacs ködök elfedik a nyüzsg tömegeket s ilyenkor ahegyenjáró reászorul egész testi-lelkiedzettségére. A tihanyi fok vulkanikus,hegyes csúcsain ersen vág a szél, a dara; de a magyarhalász hosszan tr, vastest ember, a ki « virtust" csinál abból adaczból, a melylyel az id viszontagságaival szembeszáll ;—erre adaczra rátartós.Ha valami, úgy a « látott halra » való halászat avatja a Balatont« magyar tengerré » , mert a halászat e módja szakasztott mása az észak

A LÁTOTT HAL. 439tengerein folyó herlnghalászatnak, avval az egy különbséggel, hogya mig a heringhalász csülkökön magasra hágva lesi a halak seregeit,a tihanyi hegyenjáró rhelyét a föld izzó keblének lehellete hánytaföl kell magasságra ; hegyet készített a lába alá.A hagyomány azonban e halászatnak egy régibb módját is rzi.Hajdanában, mikor Tihany félszigetét még erd borította s a néptéli munkáját az erd szolgáltatta, a halászbokrok nem tanyázhattaknaphosszat a parton s a hegyenjárás is inkább önkénytes volt.Akkoron a hegyenjáró kiállott a csúcsra s a falutóla hegyenjár.óig,kell távolságban gyerkczök állíttattak föl.Mihelyt a hegyenjáró észrevette a « látott halat », oda kiáltott alegközelebb álló gyereknek« Gaardaa !Szájról-szájra röpült a hir a helységbe s az az ember, asszony, a kia templom táján hallotta a jó hirt, fölszaladt a toronyba s félre vertea harangot, minek hallatára a halászember ott hagyta munkáját s kirohanta partra.Annyi bizonyos, hogy a « látott hal»a magyar halászatnak legvonz()bbképei közé tartozik.

H"ÎV.REV-KOMAROM.Két képpel.A történeti hagyomány szerint, mely II. Béla királynak i 138-bankelt szabadalom-levelében gyökerezik, Ketel vezér volna az, a kiKomárom slakóit telepítette, még pedig eredetileg a Csallóköz komáromirészén; s ez az slakosság, mint «kumai magyarság" járja asort a hagyomány ködös mezején.E hagyomány azonban valószinség szerint majdnem bizonyossággáizmosodik,sokszor ebbl fakadó régimihelyt mint szájról-szájra örökld hagyományt, airott emlékekkel együtt csak indító oknakveszszük s a bizonyító ert az élet s a hitelesség szerint kétségbenem vonható, még ma is észlelhet tényekben és jelenségekben keressük.A « Kiimai niai;}'rsái;» minden bizonynyal azt mondja nekünk, hogyezek az slakók a Kuma folyó területérl szakadtak a Duna melléa népvándorlás nagy áradatával ; a Kuma pedig a Kaszpi-tengerbeszakadó folyó, melynek az a tulajdonsága van, hogy a nyári évszakdelelje táján nem éri el édes anyja kebelét — mint eléri, Petfigyönyör képe szerint, a kis Túr a Tiszát — , mert elnyeli a szomjashomoksivatag.Kuma folyó, Kaszpi tenger, egybevetve avval, hogy ezeket amessze keleti vizeket mindenkoron halászó népek lakták, lakják, fölkerestékés fölkeresik ma is — tatárok, persák s mások — s egybevetveavval, hogy Komáromnak éskörnyékének — jelesen Guta ésNaszvád községek — népe minden korban halászó nép volt:a hagyományés II. Béla király szabadalomlevelének állítása, hihetségbenersödik.S e hagyomány hitele megizmosodik, mihelyt látjuk, mi mindenféle^vonatkozásmutat a halászatra. Itt van Keszegfalva, Tany helység— nyilván az srégi «Thona», «Tana») és a mai Tanya halász

REV-KOMAROM. 44 1mesterszó — ; itt van a « Harcsás*, a «Gadócz» puszta — a komáromihalászság a Salmo Hucho-t nem galócza, hanem gadócza névenszóh'tja — ; s a régi protokollumokban a komáromi családok ékessorában ezek is foglaltatnak családi név szerint: Halász, Csukás, Viza,Gadócz, Kárász. Czompó, Keszeg (1:587-tlválik,1680-ig).Végre a hagyomány igazság szerint majdnem megdönthetedennémihelyt a komáromi halászság kezén lev szerszámot tekintjüks ki nem feledjük a «piszkés» nomád életét sem; végre azt a trlmetszett,tisztamagyarságot, a mely minden szóban, minden fogásbanés fordulatban megörvendeztet.Az az ezernyi sanyargatás, mely a komáromi halászságot, már ahely fekvésénél fogva is, érte; a német elem nyomása, gyülevész hadaktáborozása; st jelenben a vágtató, minden si szerszámra reátörmíveldés: — mindezeknem birták kiütni a komáromi horgászkezébl a «fentt»: s az angol horgászat minden furfangja nemfeledtette el vele a harcsának « kuttyogatóval » való fogását. Márpedig a wfent)), az srégészeti kutatás szerint, valóban srégi, méga szájról-szájra járó hagyományt is megelz, tehát történet elttiidk szerszáma; a kuttyogatás pedig, fkép a kivájt szerszám változataszerint, az alsó Wolgán — s így valószínen a Kuma vize tájain —még ma is dívik, él és uralkodik.A komáromi «piszkés» az, a ki rendesen negyedmagával, legfeljebb1 20 méter hosszú öreghálóval, vagyis piszkével halászik ; a mesterenkívül van els és középs legényes a laptáros; ha nehéz ahalászat, akadós a part, hogy a laptáros a maga emberségébl nem•boldogulhat, kap a partra viczelaptárost ; a tartókötélnek az akadályokonvaló átvetegetésére pedig — a kurtulázásra — egy fattyúlaptárost.Ez a piszkésbokor, vándorolva, majd itt, majd ott üti fel sátrát —a csárdát —^ , mely gyékénybl való, meglehetsen öblös, szellsalkotmány ; agyékény bordaszeren összehajtott karókra feszül s ehheza kis nyársalakú «spéllel» úgy van oda tzve, mint a virág száragombostvel a halászleány kebelére. A hol a két oldal karózata összeér s össze van kötve, tehát a szelemen részben, oda akasztja tisztavászon tarisznyába kötött elemózsiáját; a karók mögé dugdossa azapró szerszámot, kanalat s effélét, a földre pedig ráteríti a bundát.

442 MAGYAR HALASZELET.Kívülrl oda van támasztva a csáklya, pár evez, vendégpad, szolgapálczas a sátor közvetetlen közelében, valami partszakadás oldalába,belé van ütve a szolgafa — csak olyan, a milyen « terem »> —;rajta aréz-bogrács, a melyben a halászlé készül ; ha telik a három fhalbólponty, kecsege, harcsa, — ha nem telik, hát dévér és harcsa csakakad.Ez a sátor önkénytelenül is eszébe juttatja az embernek az ázsiaivándornépség « jurta »-ját s az a patriarchális szellem, mely a halászbokorbanuralkodik, szakasztott az, a mely az alföldi, szétszórt tanyavilágbanoly f()lséges rendet és összhangot teremt, az egyes tanyánépen úgy, mint a pusztai kapitányság egész közönségében, a melynekalapja a családf iránti tisztelet, s a f részérl a komolyság.A mig déltájban a bokor legénysége a sátor és a bogrács körülforgolódik, a mester le nem pihen a világért sem, mert neki hasznosmunkával jó példát kell adni: beül a hajóba, elveszi a lehessél töltötthálótt és foltozgatja a hálót, hol « felszárral »szakadt ki, hol « háromlábbal »,, ha három., ha két szemS a midn kés alkonyat táján végre a mester rágyújt s a bundánnyújtózkodva nagyokat gondol, nagy füst()ket ereget, ekkor azöreglegény a kötelességen túl, ráadásul, elveszi a hálót, köti a felszárat,a háromlábat, bizonyítván evvel, hogy van « embersége ».E patriarchális szellem hozza magával azt a vendégszeretetet is,amely e halászok lelkében törhetetlen. Horgászszon csak valaki közelükben,úgy délebéd táján, bizonyos, hogy az öreglegény illedelmeseneláll :« Tisztelteti az urat a mester és ha nem vetné meg a szegénységünket,szívesen látja egy kanál halászlére.*)A mester saját kanalátadja oda a vendégnek, maga csak úgy bicskával szedegeti a szépenmegszí)jalt darabokat —; betetzik pedig avval, hogy azt se kérdikki fia vagy?Ez a vendégszeretet, a tisztességtudás benssége, a szigorú ragaszkodásbizonyos rendhez minden bizonynyal szintén történet elttiidkbl ered ; a mai kor csak apaszthatja — lassan, igen lassan —mert a halász úgy, mint a pásztorember^ foglalkozása révén félre jára községi közélet sodrától, sokat pihen a legjobb anya, a természetkebelén sez megtartja egyszerségében, szokásában, minden jellemztulajdonságában.

REV-KOMAROM. 443A piszkés sátrát az est szürkületében, minden hozzátartozóvalegyütt, képünk ábrázolja. A mester pihenésre tért; az öreglegénypipaszó mellett foltozgat: a bogrács alatt vigan lobog a gyökérfa;nem sokára meglesz az estebéd, elköltik s nyugalomra térnek, hogy hajnalhasadtával hozzálássanak a valóban terhes munkához, a tanyavetéshez.A tanyavetés így történik : Megérkezve a kell helyre, melynek —mint alább látni fogjuk — neve is van, kiteszik a laptárost a partra;ez megfogja a tartókötelet a farhám matakjával s keményen megálla szolgapálczára megtámaszkodva, bizonyos távolságig beereszti aháló laptáros végét.A mester a legényekkel a ladikon van ; az elbbi a kihányásrakészen kormányoz; a legények gúzsba akasztott evedzvel a parttólbefelé eveznek.A kell ponton a mester kihányja a hálót, mely úgy össze vanrakva — a súlyozott alja külön, a párás f()le külön — , hogy a hálóegy rendben kerül a vízbe s a mint az ólommal súlyozott ín leszáll,falszeren áll meg a vízben ; a két evedz legény úgy dolgozik, hogya ladik vízmentén nagy, lapos ívet kanyarít, melynek nyomát a kihánytháló jelezi.Mire a háló elfogy, a mester a felvett irányban kormányozza aladikot sfolyton ereszti a kijáró kötelet addig, míg a rajta lev peczeknem j; mihelyt a peczek megjelenik, a kijáró kötelet a peczeknélfogva a peczeklyukba akasztja s úgy kormányoz a kihúzó hely felé.Ezalatt a laptáros — jól neki dlve a tart()kötélnek s megtámaszkodvaa szolgapálczára — lassan halad a kihúz() hely felé,úgy, hogymire a ladik a partra ér, a háló már félkörben áll s az a f, hogy akijáró vége minél hamarább partot érjen,nehogy ahalak a bekerítettfélkörbl kiosonjanak.Ezért — a mint a ladik a part felé közeledik — az evez legényeklázas sietséggel, nyakra-fre kioldják az evezket a gúzsból, sokszormég térdig ér vizbe kiugrálnak ;az egyik megragadja a czuczakarót,leszúrja shozzá köti a ladikot, a másik a partra rohan, megragadja akijáró kötelet s nekidül ; odasiet a másik is, s is nekidl ;—végrea mester is kilép s maga nekidl ;—úgy húzzák a kötelet, hogy szinteorrukkal szántják a földet, mert a préda biztosítása attól íü

444 MAGYAR HALASZELET.a kijáró apacs hamar partot érjen, a laptáros és mester között a félkörúgy legyen, hogy a kihúzóhely partrésze képezze a húrját.A mikor a kijáró apacs a partra ért, a két legény elereszti a kötelet,az apacshoz siet s kezddik a kihúzás: az egyik legény húzza és•8-ba rakja az ólmos inát,a másik a párás fölét.Ez alatt a mester elvette a tanyaszákot, rátámaszkodott, ballábátpedig rátette az ólmos ínra, hogy le-leszorítgassa a víz fenekére,nehogy a hamis dévér vagy a bagolykeszeg kiosonhasson.A laptáros mind e mveletek alatt lassan s mind közelebb hozzaa kihúzó felé a háló tartóvégét s mikor ilyeténképen a háló már szkpatkóalakra van összehozva, a mester a laptárosnak int s azt kiáltja«hú!». A laptáros megáll, mint a czövek, kioldja a farhám matakjábóla tartó kötelet sbefordítja az apacsot, hogy a háló borítson.Képünk azt a pillanatot ábrázolja, a mikor a két legény javábanhúzza a hálót, a mester — a tanyaszákra támaszkodva — letartogatjaaz alinat s kezével intve, azt kiáltja: «hú!» Míveli pedig mindezt olyméltósággal, mint bármely hajóhadnak a parancsnoka a magadolgát.a mely a kihúzáskor uralkodik: mindenember tudja, hogy a késlekedés annyi, mint a bekerítettLeírhatatlan az a serénység, igyekezet,hal szökése, vele osztalékjának apadása ^ hát istenigazában törimagát.A mester azalatt szorgosan vizsgálja a mind összébb vonuló körszínét; lesi, nem burványlik-e a háló szélén a víz, ami annak jele, hogynagy halkerült a hálóba.Mikor a félkör már alig }— 4 méter, a halak megérzik a végveszedelmets a víz mintha forrásnak eredne ; egy-egy tapasztalt véndévér kibukkan s keszegoldalt átveti magát a háló fölén — niegmenekül; itt egy harcsa vastag fejével túrja az iszapot — ott keresia menedéket s a nagy turkálásban ostorszeren csapkod a farkával,mely a vizet meghasítva pörsöl hangot ád ; a tok hol a fejét üti fel,hol a háta jelenik meg — ez bukkol ; a kecsege hegyes orrávalbetúrta magát valamely hálószembe s megnyaklott; — végre a vízelfogy, csak sáros iszaptócsa van még, a melyben rettenetes a pocskolás,túrás,hemzsegés.Ekkor a mester elveszi a tanyaszákot, a prédát ebbe töltik s

RÉV-KOMAROM. 445ismét a mester az, a ki a nyargaló- vagy lovasbárkába viszi, mely aladikhoz van kötve.A legénység neki áll, elbb a parton rendezi a hálót inszerintkülön-külön; azután áthúzza a ladik padjára s ekközben jobbról jobbracsapkodva mossa róla az iszapot s szedi ki belle a beleakadt gazakat.Mire ez megvan, legott elindulnak a kiszemelt legközelebbihelyre tanyát vetni.Alapjában ez a tanyavetés az öreg, a piszkés hálóval, gyalommal,szóval mindazokkala hálónemekkel, a melyek apacscsal vannak fölszerelves a leírás egy sikerült, rendes tanyavetés képét adja.De a vén Duna vize szeszélyes ; messze tájakon áthömpölyögve,változtatja sodrát,sok mindenféle tkét, galyat hozogat; ezek, megtelvevízzel, végre is elslyednek, félig beteraetkeznek az iszapba smegalkotják a kelevis^-t, azaz, a mi kél és a mit visz, a halászemberellenségét.A mint a háló ina a víz fenekén tovajár, nem egyszer beleakada keleviszbe s ekkor a hálót partra húzni nem lehet. Ilyenkorfelszedik a laptárost, összehozzák a két apacsot a ladikon s ebbe szedika hálót.Természetes, hogy a mint szedik, a ladik elvégre is épen a keleviszfölé ér; ekkor függleges a húzás s néhány szem kiszakadásaárán menekül a háló; sokszor azonban csak úgy, hogy a keleviszt isfelvontatják : ez a háló lajiolása; s legtöbbször így kerülnek felszinrea folyó méhébe temetkezett slény maradványok is.Mikor a mester vagy a laptáros érzi, hogy a háló elakadozik,azt mondja: akadba méni s azok a tanyák, a melyeken efféle gyakrabbantörténik, «atkások». Ez nyilván az akadó, akadékos; akadkáskopásából ered mesterszó.Az egyes halászbokrok között is patriarchális viszony áll fenn snincs eset reá, hogy a tanyavetés miatt összeveszszenek. Ösi szokásszerint úgy vetik a tanyát, a mily sorrendben megérkeznek s a megelzésjoga csak egy esetben áll fenn : ha t. i. egy bokor tanyát vetett,egy másik pedig oda érkezben van; ekkor ha a tanyavet hamarábbfel tudja szedni a hálót, mint a hogyan az érkez kiköt, akkor amazezt újtanyavetéssel megelzheti.Ezeken a halászokon kívül,kik ma jóformán a halászság elkel-

446 MAGYAR HALASZELET.ségét képezik, vannak kis halászok, ú. m. koczások és fenekesekvagy horgászok ; néha mind a két faj egy emberben egyesül.A koczás — egy a keczéssel és bónéssal -— a hosszúkeczét vontatjaa Duna fenekén ; a fenekes a fenékhorgot veti ki a fejkhözkötve s minden tizedik horogban egy-egy horogkövécscsel lekövelve.A fenékhoroggal való halászásnak si és fejlett voltát semmi sembizonyítja jobban, mint az, hogy a horogra valónak, a mit t. i. a halcsalogatása végett a horogra húznak, külön mesterszava van, t. i.«pélle») — innen pélléz, pélleszed — és hogy a fenekesek kezénmaradt meg a fent és a kuttyogató vagy—•komáromiasan — butytyogató.Az elbbi nyilván a történet eltti skorba, az utóbbi messzekeletre vág vissza, sreá mutat a «kumai magyarságra.A komáromi halász ma is halászsarut visel ; hatalmas csizmát,melynek szára térden felül ér s melynek megvarrása régenten a timárczéh remekei közé tartozott.A Dunának, teljesen függetlenül minden földirati és közigazgatásibeosztástól, külön halászfelosztása van, még pedig tanyák szerintminden tanyának neve van s e nevek teljes figyelmet érdemelnek,kivált a régi okiratokban elforduló helynevek meghatározásánaktekintetébl, a mire a történeti rész reá is mutatott.A tanyák im ezekKeszizátony,

REV-KOMAROM. 447Bocskoros,Paptanya,Szakajtás,Harcsás,VárfarokSebestanya,Nyulas,KüvekföleKisbuzgó,Hókony föle,Meszells hókony,Dobai zátony,Mancza,Monostorfarok,Ujfalusi óraSzén pali fokajja,Atkás,Görbeszeglet,Csapóídes.,Csikkenty,Prépusóra,Ködmentanya,Hopszergeszt,Gógeajja,Füzifokajja,Gyakó,Kengyeles,Bódogasszony,Mii,Konrilós,Sörházajja.Düll.Úgy írtam le, a mint ejtik ; azért szükséges megjegyezni, hogy« fss » annyi mint fels ; rí ajja = rév alja; farok mindig a folyóba benyúlóföldnyelv ; körti = körtvély ; szívás —- szilvás ; « fhágó » = felhágó;«kü, küvek»=k, kövek; « mii »= mély.Mint látjuk, nem egy tanya a halfajról vette nevét, mely ott gyakori; ilyen a Keszegés. Vizás, Jázos, Harcsás; más tanyák bizonyostulajdonságoktól veszik nevüket; így: Csapófdes, mert agyagos;Atkás, mert sok a kelevisz benne; az «ór» többször szerepel, péld.Lerióra, Prépusóra s mindig orrszer, kirúgó sarkot jelent s következetesenegy r-rel ejtik.Az egész sorozat kiválóan magyaros hangzású és csak egy tanyanévvallja a német eredetet s jelezi azt a mindenha csekély hatást, amelyet a beszármazott idegen a halászatra, mint legsibb foglalkozásragyakorolt. Ez a tanyanév, magyar kerékbe törve, a « Hopszergeszt»s nem más, mint a német enyelg «Ob-st'-hergehst», a «Schau'mer eini»trivialitás édes öcscse.Alább ki van mutatva, hogy a németség nem bírt rést ütni a hajdanikomáromi halászság ers várán.A tanyanevek, természetesen, a halász-szokásokban is szerepelnek,nevezetesen a halászkeresztel áldásában, melynek egyik helyeígy szólAtkás, Düll, Bocskoros,Másfél funt hal bizonyos ;Izsai tanya gyakoré,Lópéra tanya : vesd belé ;

44^MAGYAR HALÁSZÉLET.Jázos, Ludas, BereslegJaj de régen kereslegA «gyakoré» és a «k.eresleg» a költi szabadság föltétlen voltáróltesznek tanúságot.AHALÁSZKÖRÖSZTÖLÖ.Ez a szokás, mely már alig él s jelenetei, fkép pedig áldásaszerint már csak töredékeiben volt megmenthet ; igazi halászszokás,mely a bokor legif)abbik tagját, az apródot vagyis inast illette sakkor esett meg, mikor a szerencse valami derék vizát vagy tokotvitt az öreghálóba s az apród elszvör vett részt a nagy fogásban.A keresztel tehát a halászszá való felavatás volt s úgyis mondták,hogy « avatni)).A szertartást az azon a hálón lév mester rendezte házánál, a kia nagy halat fogta.Estve felgyülekezett a halásznépség sokadalma, férfi, asszony,leány, ifjú, gyerek s legelbb is egy vagy több asszony vállalta el a«körösztanya tisztjét*.Erre a mester kámzsaszeriien hálót öltött magára, halásztálat vetta kezébe, a melyben Dunavíz s egy jókora kavics volt.Az összehívott czéhbeli mesterek és a sokaság elhelyezkedtek,mire a szertartást viv mester, hálóköntösében eláll s elkezdi azáldást:Atkás, Diill, Bocskoros stb.mint fennebb adtuk.E mondókához ékes versezetben csatlakozik anagy hal fogásának története. Végre ellép a mester s a széken ül,felavatandó hálászapródhoz — ki mellett a keresztanyák állanak —a következ ékes rigmust intézi, a melynek részben igen csiklandóshelyeit a komáromi halászságtól eltanultkissé megszelídítetteTe övedz nem tör,Gúzs nem szakajtó,Alattság után nem futamodóHunczut akasztófáraBestekuralia !valóPrépusórán van egy nagy faA fa alatt egy nagy k,A k alatt egy bagó :Az bökje a . . . . fejedet,"Úgy legyen !költi szabadalom e helyen

\, HB^HWIIlt^ . ,111111 llWlM IHLd>

REV-KOMAROM. 449Ekkor már a keresztanyák résen vannak, mert különben nagy bajfenyegeti az apród fejebúbját.A mester ugyanis az «úgy legyen ! » szóra nyakon önti az apródota Dunavízzel, megmarkolja a kavicsot s ha a keresztanyák kendikkelnem védik, istenesen megdörgöli az apród fejebúbját.Természetes, hogy a nagy szertartást derék halebéd követi, amelyrl azután a köszönt elnem maradhat.Ezek a köszöntk, mint' misztérium jellemek, sok zagyvalékottartalmaznak s a magyarság latin kora is ersen érzik rajtuk ; némelykifejezés épen érthetetlen ;íme az els:de következetesen fordul el.• Énekes Paliásnak jól tanult muzsikája,Artatjában felkerült Miseros sípjával,Sipolós, trombitás !Most nem iskolába vagyunk MidomitásLicet — én nem vagyok Talleus Cziczeró,Vagy ékes versemmel dicseked Néró,Hangos nyelvvel bíró.Zengedez kijó.Mégis mindazáltalVan az örömmondó.Mert nékünk tettek ki víg halász napokat,Kivált hogyha fogtunk szép, derék pontyokat,Sütöttünk es rétestPláczem — placzentákatÉn reménységemben, én is lapos táskátKészítettem biztonban egy nyárson sült halacskát.Hogy megtöltse uram megéhezett gyomrát,Én kis fülemüle azért hangicsálokHogy most már egy kis bort iszok.Jólehei mindenek gyászba borúltanakFáknak levelei földre lehulltanak.Sokan,kik azeltt életben voltának.Meghaltak, a sírba alászállottanak.De Isten kegyesen tekint le ez házra.Nincs semmi változáshalászok napjára.Nem fogta be bánatnak homálya,Hanem vidám kedvvel virradt hajnalára,Minden áldás legyen a mi víg napunkon.Búbánat ne érjen,ezeket kívánomEz versemnek ólja (sic !)Kik az égben vannak, megoltalmazója.*Én kisfülemüle stb.Hermák O. A magyar halászat. 29

4^0MAGYAR HALASZELET.Mindenek vigadnak,Jutottunk,Halászoknak vidám napjára,hogy békével máraApollóval együtt bársei muzsájiOrömef zengednek ezeknek •hárfái ;Én is hát ezekkel kívánom, hogy minketÉltessen a nagy úr, soká érjünk véget !Szerencsétlenségbe senkit ne okozzunk,Tlünk minden bajt messze távol tartsunk,A nagy isten legyen mindég vezérelnk,Ez világi életünkben mindég igaz riznk,A hol vagyunk, vigadjunk,Örök dicsségben ;Öröm és vigasság töltse be szivünket,Ez iszonyú nagy kedv viditsa lelkünket ;Mert ez a nagy nap mireánk elkerült.Az halászok napja kegyesen felderült,Kivánom, hogy éljél drága szép napokat,Számialjesztendkhöz esztendket sokat,Terjedjen el miránk az Isten áldása,Mint a sr harmat nyári iczczakábaÉn kis fülemile stb.Az els szakot valamikor a klassziczisták korában írástudó emberszerezhette a halászlakoma számára s azt azután a szájról-szájra valójárás összekoptatta, úgy, hogy bajos a «Mizeros sípjával », a «Midomitássalwboldogulni; a «Licet» — szabad — mindenesetre a szólásszabadságotjelenti, mert a szónok elismeri, hogy csak halász s nemMarcus Tullius Cicero, vagy épen Nero. A «Placem-placenta»sütése jól mutatja, hogy honnan ered a magyar «palacsinta» ; s vanhumor abban, hogy a mondókás saját reménységét a palacsinta éslapos táska közé helyezi el, valamint abban is, hogy egyszerre borivókis fülemülévé változik.A második szak, a verselés természeténél fogva, a legmagyarabbezzé teszi még az a bús hang is, mely a sírvavigadást kiválóan jellemzi;de a vers

RÉV-KOMÁROM. 45 1van, mert irtja a halak elmaradása, a halászat mesterségének nagyhanyatlása, Komáromban még leginkább megvan. Legszebb daluktalán ez:Komáromi dofnború híd alatt,Nyárson suti a halász a halatNem kell nékem, nem kell a jó halad,Rózsám szive majd kétfelé hasadHárom hete, hogy a Tiszát halásztam.Könnyeimtl egy csepp vizet nem láttam :Kifogtam a kedves rózsám kendjét.Kék selyemmel rávarrattam a nevét.Els része tiszta komáromi, a második, a szebbik,más ritmussal,toldás s a Tiszánál termett; ez a jelenség más, Komáromban dívóhalászdalnál is megvan s onnan ered, hogy a halászok is mozogtakhol víz mentén, hol víz ellenében, hogy tapasztalást szerezzenek.A Tisza a Dunával szépen érintkezik a következ szép dalban is:Sír a kis lány a Tiszának partján,Mert elhagyta szeretje csalfán ;Ne sírj kis lány árvaságod felett.Majd megsegít a jó Isten téged !De szeretnék arany hallá válni,A Tiszából a Dunába járni ;Rátalálnék rózsám hálójára.Beszélhetnék véle utoljára.A bús halászmegveti a tanyátBúsan sétál a Dunának partján ;Soha, soha ily szomorú estétKifogtam az rózsámnak holttestét !Akad tréfás, rövid nóta is, pld.Harmatos a kukoricza levele,Vagy ezBárcsak engem egy szép halász elvenne ;Nem bánnám én, ha mindennap megverne.Csak a nevem «szép halászné» lehetnél*Esik es, fuj a szél.Fázik a szegény halászlegény ;Nincsen neki szre, subája.Beitta a komáromi csárdába IA komáromi halász életét, kivált a szabados vizén hálászóét,szintén festi egy-két vidám dal29*

45- MAGYAR HALASZELET.Halász legény vagyok én,Duna hátán járok én :Két övedz a kezembe,Barna kis lány az ölembe !A legtöbb mesterszó a következben vanNincs szebb életminálunknál,Az dunai halászoknál ;Mink porcziót nem fizetünk.Mikor tetszik, elmehetünk.Beövediük aladikot,Ki is hányjuk mi a hálót ;Kihúzzuk mi a letartást,Megtraktáljuk a jó pajtást.Ha az bárkát jól megrakjuk,Az alattságot kinyújtjuk :Vigan megyünk hazafeléAz Vágduna vizefelé.Közel Járez is:Az halásznak jól van dolga :Egy tanyáról a másikra;Ha van a halnak járása.Az életnek nincsen mássá.Famohából tüzetraknak.Mellette ott pipázgatnak ;Míg a halak süldögélnekMellette pipázva ülnek.Egy legenda is élt valamikor a komáromi halászok száján s hogytele lehetett mesterszóval, errl a megmentett két-három sor istanúskodik:Mikor az úr Jézus maga a földön járt.Bement az csónikba, benéz a tat aláKenyeret sem talá' — —Komárom százakra rúgó mestereibl s a halászatot urok utánfolytató özvegyeibl manapság már csak néhány van meg mutatónak;a hanyatlás általános s természetes, hogy a mesterséggel annak úgyszólvánvirágja: szokás, köszönt, dal, hagyomány és babona isveszendbe megy. A mi itt eddig és ezentúl le van jegyezve, az olyan,mintha az utolsó óra maradéka volna;javát megrizte az si soron ishalászcsalád, a TuBÁ-ék családja,egy halászó özvegy anya két fiával,s összeszedett némelyeket id. Szinnyey József is.

REV-KOMAROM.453BABONÁK.A komáromi halászember mindenkor nagy figyelemmel kiséri avíz állását, mert ettl függ a siker; jól tudja milyen a hal járásaáradáskor, apadáskor, s természetes, hogy elre is szeretné tudni azáradások bekövetkezését.Ezt a jövendt — függetlenül minden meteorológiai figyeléstl —Szilveszteréjszakájának titokzatos csöndjében ígyen iparkodik kisütni:Elkeres 12 darab jól megtermett s lehetleg egyforma nagyságúvöröshagymát ; kellképen levágja csúcsát s mindeniket kivájja ; ekkorsorba, egymás mellé rakja s balról jobbra véve, az els hagyma januáriust,a második februáriust jelent s így az utolsóig, mely deczember.A sor meglévén, a hagymákat egyenkint színültig rlött sóval töltimeg, azután éber szemmel lesi az eredményt: a mely — hónapotjelent — hagymán a só annyira megszívja magát, hogy a lé kicsordul,az a következ évben áradásos hónap lesz.A halászok közhite azt tartja, hogy déli 1 2 órakor nem jó tanyátvetni. Ha — halászatra indulva — az ajtón kilépnek s az els, akiveltalálkoznak, asszony, ez rossz jel ; de a zsidóval való találkozás szerencsétjelent.Ha a csiviszvisz madár (nádi veréb, Sylvia turdoides) szól, akkoráradás lesz.Ha a káró katonája (Carbo cormoranus, kárakatna) fölfelé indul,akkor oda fönn nagy víz van, ha lefelé vonul, akkor lenn van anagy víz.Ha sok a serincz (Acerina Schraitzer), khal (Gobio vulgáris) ésorsóhal (Aspro vulgáris), ez a halszkét jelenti.Ha burrog a ladik eleje, mikor fölfelé húzzák, bizonyosanárvíz lesz.Ha a leszúrt stánglira apró csigák másznak, bizonyos az árvíz.Ha a baszár- és dévér-keszeg igen nyálkás, akkor áradás közeledik.HAGYOMÁNYOS SZABÁLYOK.ivás.A csuka januárban, a menyhal februárban, a bálin márczius 1 8-tólkezdve, a süll márczius 25-tl kezdve, a ponty, jász-keszeg, harcsa

454 MAGYAR HALASZELET.májusban, a tok, viza és köcsöge augusztusban,a gadócza márcziusbanés áprilisban ívik.HALFOGAS, HAUARAS, REGULA.Télen holdvilágos, csillagos,csikorgó hideg estén legtöbb menyhalatlehet hálóval,horoggal fogni.Jászot nyáron napkeltekor és déleltt i i óra tájban.Harcsát pedig hajnalban és alkonyat táján lehet leginkább fogni.Márcziusban indul el a márna, ponty és a többi hal, kivéve amenyhalat, mely csak az szi hideg beköszönésével jár.Áradáskor legelbb indul a baszárkeszeg, azután a gárda, aköcsöge. Apadáskor a jász,a ponty és a karikakeszeg.Tavaszkor áradással, nyáron apadással lehet legtöbb halatfogni.A buttyogatás májustól augusztusig, meleg éjszakákon járja, mertekkor kapdos leginkább a harcsa.Az a halász, a kihét közben ott hagyja a hálót, elveszti egész hetibérét,bármennyi tanyavetésnél lett légyen különben jelen. Csak péntekenszabad ott hagyni a gazdát.Ha a hálóállításnál valamely halász fattyasparát köt, vagy azólmozásnál viczeütést tesz,minden hibáért egy itcze bort fizet.A hálóállítás, azaz a daraboknak összekötése közös munka silyenkor a halebéd is járja. A halászlé behozatalánál a szakács mondókájaím ez:Ez a kis halacska,Vizben szokott úszni;Fog is erre osztánAz borocska csúszni.MESTERSZAVAK.Van egy állítás, mely bizonyos halászónépek szószegénységérevonatkozik s ez az, hogy az Északi-tenger szigethalásza mintegy háromszázszóval éri be. Érzelmeibl, a természet tüneteibl, családi életébl,tzhelyébl, foglalkozásából nem szókincs, hanem valóságos szónyomorúságtelik, oly sivár, mint a part fövenye s az Északi-tengeregyhangú, ólmos köde. Csak meggondolni is nyomasztó érzet!A komáromi halász csak halat is negyvennyolczat szólít külön-

RÉV-KOMÁROM. 45 "5külön névvel, s ez — tekintve a magyar halfajok összességét — rendkívülfejlett ismeretre vall, ritkítja párját talán a föld kerekségén is.A halnevek, a melyeknek tudományos meghatározását a szótárrészbenkönnyen kikeresheti az olvasó, betrendbe sorakoztatva,ím ezek:Angvilla, bagókeszeg, bálin (Balint), barátf . sz, baszárkeszeg,bodorkeszeg, bökle, esik, csuka, czompó, dévérkeszeg, domolykó,dunahal, dunaponty, durda, gadócza, gócz, göcze, gorda, halszke,harcsa, jászkeszeg, kárász, karikakeszeg, királyponty, köcsöge, khal,kophal, márna, menyhal, orsóhal, paducz, paptet, p. . avágó, pisztráng,serincz, sreg, sügér, süll, szápakeszeg (pápakeszeg), szintok,szívaorrú-keszeg, tarka-süll, tok (tetemestok), tintáshal, viza, vörösszárnyúkeszeg,zsidóhal.Ebben a sorozatban a királyponty változat ;a paducz és tintáshalegy és ugyanaz, úgy a márna és a zsidóhal is.Lássuk már most a többi mesterszót is.Személyzet : czémester, szolgálómester.Bokor: mester, els legény.Halászság: öreghalász,kishalász, középs legény, legények, laptáros,fattyú laptáros viczelaptáros vagy viczi,koczás, piszkés, fenekes,horgász, fisér.Halászdereglye és ladik, a hálósoké.Rajta: órtke, fartke, bálvány, perem, prfa, bókony, tat, szánkó,lábvet vagy rúgófa, léhésdeszka, kolomp, gúzs, ülésdeszka, rfa,rfafészke, peczeklyuk, czuczalyuk, iszkába, moha.Benne, pld. kivonuláskor s a háló kivételével: szapoly, övedz;ennek részei : fogóvég, kopás, toll. Kormányövedz ; ennek részeimankó, nyel, toll ; merecs, czucza vagy stángli, ezen : piszkevasalattság, czikló vagy cziklony, tányérdeszka, farhám, rajta matak ;vállhám,tanyaszák, csárdakaró, pánt, gyékény, spél.Halászt ; ennek részei: óra, nyelve, dereka, lába, halászfonal,isiik, lajfánt, furkó; hálózacskó, bogrács, szolgafa, szolgapálcza,moholó.Bárkák, haltartók: bárka: részei: eleje, dereka, fara, tkéje,rekesze, ispitája, bárkababája; nyargalóbárka, lovasbárka, piszkésbárka,öregbárka, élbarka, halél (hálóból).

456 MAGYAR HALÁSZÉLET.Hálók. Felosztás szerint, tehát hálónemek:Húzóháló, futtatóháló, vetháló, egysoros, háromsoros, mélyrejáró,vízszintjáró.Hálófajok: öregháló, piszkésháló, vizaháló, köcsögeháló, balinháló,laftolóháló ; ezeken általában : apacs, részei ura, innen apacsúr,koczakörme, köve, nyele, talpa, karikája ; van kijáró apacs és laptárosapacs ; egyébként : léhés, hálóföle, hálóalja, hálóina, pára, ólom,innen: parásín, ólmosín ;ps, körösztkötél, kijáró kötél, bejáró kötél,pöczök, fattyaspara, szélszem, öregszem, aprószem, réfólom; szakadáskorfelszár, háromláb; a háromsoros hálókon tú'körháló; terítik atericsfákra.A többi háló : kocza, viliing, tápli, lep, tapogató, pendöly, ráczpendöly,bokorszák, szák, van ennek ágasa, feje,szára.Hálókötés és állítás:állítófa, állítót, megállítani, ólmozni, ráverniaz ólmot, párát kötni, viczeütést ejteni,szemhagyás.Horgászat :járómve a ladik, lélekveszt.Horgok: csapóhorog, peczkeshorog.Fenékhorog ; részei : ina, rajta a pekléje, ezen a horog, van szakálla,innen szakálos horog ; tartozik hozzá a fejk, farkövécs s mindenI o-dik horogban egy horogkövécs, továbbá a cserepcsik, rajta afejmadzag; horogrosta; külön szerszám a fent és a buttyogató;a horogín sodrására a gajmó szolgál ;féregszéd döbön, fú'zér.Horogra való; egy mesterszóval kifejezve:Pelle ; ide tartozik a kishal, hernyó, piócza, béka, lótet, harcsaféreg,túró, árpatészta.Vegyesek : nádvágó, tókasza, rácsa, csárda, kelevisz, atkás hely,rekesztes halászat, szabados halászat, lajt, mérszák.A halak minség és rendeltetés szerint: kapóhal, fehérhal, jóhal,köteleshal.Van még: verse, ennek viszája és pellézje.A háló néha : nyakról jön ; a hal nyaklik, burványlik, bukkol, pörsöl,pipál.A halnak van — a pontynak — külseje szerint:Fejé, háta, hasa, oldala, szeme, szíványa, sertéje, sörénye, alsósörénye,alsószárnya, középsszárnya, farka, hugygyója, alsósertéje,kormánysörénye, héjjá.

REV-KOMAROM. 457Belseje: pattantó, bél, gyomor, ikra, tej, vel, epe, máj, szív, háj,oldalbercz, szálka, keserfog.A ragadozóknál : nyelv, fog.A halnak van : járása, szííkéje, ívása.Kiáltás: hú IJelents madarak: csiviszvisz,kárókatona.Miveletek: teríteni (nem kérdik: hol halásznak.^ hanem: hol terítenek?t. i. a hálót; ott a csárda is); tanyát vetni, tanyát húzni, letartás,beövedzni, kiövedzni, megrakni (a bárkát), bekeríteni, kinyújtani(az alattságot), letenni az rfát (jogszerzés), kikötni, húzni = övedzni,csiválni = félkézzel övedzni, buttyogatni.E sorozatokból kiviláglik, hogy a komáromi halászok — beleértvea tanyaneveket — nem kevesebb mint háromszáznyolczvannégy mesterszóvalélnek még ma is, a midn si mesterségök nagy hanyatlásbanvan s így egyedül mesterszavak tekintetében messze túltesznekaz Északi-tenger szánalomraméltó halásznépén.Nagyon beható kutatás,fkép a bokrokkal való tanyázás, kihozhatná az ötszáz mesterszótis.Kiváló becsületére válik a komáromi halásznak, hogy a németnek,a tótnak derekasan ellentállott s azt a kevés szót, a melyet ezektlátvett, istenigazában át meg át magyarosította.Lássuk a német elemeket.A Hopszergeszt tanyáról már megemlékeztünk. A halnevek közöttnémet eredet a kophal = Koppé, Groppe : a bökle = Ukeleia serincz = Schrátzer. A mesterszavak között: stángli = Stangel;pánt = Bánd ; spél = Speidl ; isiik v. islég = Schlinge ; lajfánt =Leinfaden ; réfólom ~ Reffeln.Nyilván tót elem ez: gócz — Kolec; harcsa = Hrca; márna =Mreiia; paducz — Podustva; pisztráng = Pstruh; laptáros =Lapaty = fogni.A sreg, németül : Schirgl ; a süll, németül : Schiel ; a kárász,németül: Karausche, latinul: Carassius, tótul: Karasik; a esik, tótul:Cjk, a köcsöge, tótul:Kaciga; ezek tüzetes nyelvészeti kutatást követelnek; elttem azonban úgyáll a dolog, hogy a sreget és süllteredeti magyarnak fogadom el s azt hiszem, hogy a beszármazott némethalász, vette át a magyartól.

4t;8 MAGYAR HALÁSZÉLET.AKOMAROMI HALÁSZAT TÖRTENETE.Komárom halászata megérdemli, hogy avatott történetíró kutatásainakkülön tárgyává tegye. Komárom halászeleme minden korbaners volt ; Guta és Naszvad községeket bevonva, egész halászótelepet látunk szemünk eltt, mely egész hadjáratot folytat az egykorifhal ellen, mely nem más, mint a viza, a tudomány AcipenserHuso-ja.Nem a mai viza, mely ritka, s ha « mázsás », már bámulat tárgya,hanem a Marsilius Danubiusának — a réginek — vizája, a melyreúgy, a mint a Vaskapun és a Kazánszoroson — a Pontustól jve —benyomult, ezer czége, ezer háló, ezer, vasmacskának is beill vizahorogvárakozott, lesett.Marsilius «Huso»-ja, a magyar «rhal» ezer fontot is nyomott— tíz egész mázsát, az t. i., a mely az s Dunán fölvonúlt; anyatengerébenhúsz mázsáig is megn. A czége, a melylyel fogták — a«captura usonum vulgo Zege» — nem vesszbl, nem rohongból,hanem ers karókból való volt, melyek-— Marsilius szerint—^sajátszertömkeleget alkottak, a melyekben a betévedt halakat,furkóvalverték agyon mint az ökröket.A vizafogó czégének szerkezete — elég kár — nem maradtreánk; de az a szó: »labyrinthus» eleget mond, hogy óriási — t. i. ahal arányához mért — kürtt, mely vagy a Tisza-Dráva menti magyarvejszéhez, vagy a Fert kürtjéhez lehetett hasonló, föltehessünk.Kámzsahálóval felszerelt czége azért nem lehetett, mert a halat tengerfell,tehát a víz ellenében kellett várnia.Semmi kétség, hogy a legrégibb okiratokban elforduló «capturausonum » egy a «zege» wseygew és a komáromi «szegjével».Komárom, mint vizafogó hely, a legels sorban állott s ebben asorban is talán a legels volt. A komáromi vizának, mondhatni, történetijelentsége van ; nemcsak a helyi közélet szempontjából,hanem országos tekintetbl is.Belevág a hbéri viszonyokba, mint az ú. n. « köteles halakelseje; húsával végnyomorba sülyedett hadakat mentett meg s amaz« alázatos könyörgésekben », a melyekkel Komárom városa, már hadijelentsége miatt is, oly srn fordult Bécsbe, Udvar fényéhez,

RÉV-KOMÁPOM. 459Felség kegyelméhez, a legjobb érvelés súlyban — s így hatásbanis — meg sem közelítette azoknak a szép vizáknak súlyát és hatását,a melyek az alázatos felterjesztések mellett felvándoroltak, anélkül,hogy mint mellékletek az instáncziák dorsumára följegyeztettekvolna.Az 1051 -ki esztendrl fel van jegyezve, hogy Ill-dik Henrikhadaival beütött az országba ; de megszorul s így a támadó az, aki Gyrön alul megalkuszik sorsával , békét kér 1-s Andrásmagyar királytól. A magyar király ráhajlik a kérésre s a véginségrejutott német tábort ötven óriási vizával rántja ki a bajból. A halak etömege komáromi volt. Nagyságukat elgondolhatjuk.A XlII-dik századból föl van jegyezve, hogy Komárom várjobbágyaihallal, kiváltképen vizával rótták le adójukat.Ebben a században kelt {126B) IV-dik Béla király megersítlevele, mely szerint a komáromi várispánnak — Nagy Megyernél —16 vejszéje volt.*A XV-dik századból 11472) fennmaradt az adat, hogy HollósMátyás király Guta mellett halastavat tartott.Ez azonban haltartó islehetett.I. Miksa történetírója, Suntheim László a XVI-dik században(1500 körül), Komáromról írva, csodálkozik a hal bségén, fképena viza és tok sokaságán s följegyzi, hogy egyszerre száznál is többkerül a szárazra.Az 151 8-diki magyar országgylés XlV-ik törvényczikke arrólrendelkezik, hogy Komárom — s rajta kívül Munkács és Tata —vizával és tokkal lássa elfelé sa király konyháját.Ebben a században (XVI), mondhatni, seregesen járt a viza Bécsmeglátszik, hogy a « császár komáromi udvarbirái» gondoskodtakaz elszállításról, a mint errl a következ okirat tanúskodik.«En, ki vagyok Németh János, római Császár Eö Felsége udvarbirájaKomáromban, vallom ezen levelem által, hogy én az naszvádistégjérl harmadrésze, az Eö Felsége parancsolatjára Usály Péteruramtúl három Vizát vettem el,kit én Eö Felsége konyhaszükségéreBécsbe küldöttem. Annak való bizonyságáért adom Usály Péter* Ezt Pesti Frigyes mind halastónak gondolta. L. tSzázadok* I. p. 72. 1867 ; I. elsrész «Okiratos történet* is.

460 MAGYAR HALÁSZÉLET.uramnak ezen pecsétes levelet. Továbbá teszek én oly bizonyságot,minekeltte ide érkeztem, hogy ezen Usály Péter uramEö Felségeszükségére Bécsbe az guttai és naszádi stégjérl hat vizát küldöttvolt. Actum in Gutta decima noná Novembris anno (568. NémethJános komáromi udvarbiró.A bizonyságlevél szövegebi az tnik ki, hogy a császárnak a harmadajutott. Fölötte érdekes a

RÉV-KOMÁROM. 46 1sint csak halkereskedk voltak, mint a mai « fisérek », öt—^hét vizátadóztak a király konyhájának.Az akkoriban fennállott halastavak, névszerint a « Martos » és a« Felstavak », mint királyiak, évi lo és n forintért voltak bérbe adva.Ugyané XVI-dik századra vonatkozik még két okirat,melyet HevesyBenedek Guta birája állított ki s melynek szövege itt következik:«Én, Heuesy Benedek Gutthaj biró, vallom ezen leuelemnekrendiben, hogy az vitézl Hölgy Caspar vrunk veth mi tulunk csiaszarw felsige Zamara kilencz vizát 1 3 5 forinton, mellinek bizonsagot esorossiget attam az en peczetes leuelemeth. Dátum Vyuar (Újvár)12 x-bris Anno 94 (i)94)- Actum, Ad petitionem Judicis, EgoAndreas csianaky subscripsi m. p. Gallus Bakith m. p. L. S.Én, Heuesy Benedek Gutthay biro, vallom az en leuelemnekrendiben, hogj az vitézl Hölgy Caspar vrunk fizetett három kocsisnak,kik az kilencz uizath w felsige Zamara Becsben uittek tizenkethíorintot, bizonsagoth attam az en peczetes leuelemeth. Data Vyuar12 x-bris Anno 94. Ad, petitionem Judicis stb. mint fent. Anno 1^94.Testimonium Judicis Guthensis super Ventura Usonum Viennammissorum, id est fl. 12. Nro 52 Conv.A XVII. század arról nevezetes, hogy akkor nyerte Komáromhalászsága a császári szabadalmat, mint a czéh alapját ; kelt pedig adíszes okirat 1096-ban s el van látva Leopold császár aláírásával.Legjellemzbb az, hogy a szöveg teljesen és hiteles alakbanmagyar is, holott egyebütt a privilégium, rendesen, a hivatalos latinszöveg mellett, azrendel.« uralkodó*), azaz német nyelven van adva.E szabadalomnak, az ú. n. «Artikulusoknak» kivonata a következ:Els Articulus. A vallásosságot teszi kötelességgé és zászlóállítástMásodik Art. A halászok újévkor gylést tartsanak s válaszszanakczéhmestereket.Harmadik Art. A czéhmesterek esküt tegyenek az Articulusra.Negyedik Art. A kik a czéhbe belépnek, szintén esküt tegyenekbelépéskor fizet az öreghalász 24 frtot, a koczás 1 2 frtot.Ötödik Art. A vasárnap megünneplésérl rendelkezik ; az ellenevét öreghalász 2 frtot, a koczás i frtot fizessen.

462 MAGYAR HALÁSZÉLET.Hatodik Art, A gylések mindig szombati napon tartassanak sazokat a « szolgáló mesterek)) mondják be.Hetedik Art. A gylést mulasztók, ha elfogadható okot nemmondhatnak, 2^ pénzt fizessenek ; a ki ládanyitáskor érkezik, i 2 pénzt,a ki záráskor érkezik, 5pénzt fizessen.Nyolczadik Art. A ki a tisztesség ellen vét, káromkodik, 4 írttallakoljon.Kilenczedik Art. A « rekesztesben » halászok 4 frt birságot fizetneks ha gyalázat esett, a « szabados halászattól)) eltiltatnak.Tizedik Art. Ha egy ponton több hal-ász találkozik, a tanyavetéstaz kezdi, a kielbb érkezett.Tizenegyedik Art. A sorrend az, hogy mihelyt az elz a tanyáthúzta s letette rfáját, a következ legott tartozik vetni ; ha késik,50 pénz bírságot fizet.Tizenkettedik Art. Az a koczás, a ki horgát a más horgára veti,50 pénzt fizet.Tizenharmadik Art. A könnyelmn gazdát cserélget legény nefogad tassék fel.Tizenegyedik Art. A ki temetésrl elmarad, 4 pénz birságot fizet.Tizenötödik Art. A Dunán szabados a halászat s ha a czéhbeli azuraság vizében akar halászni, tartozik szándékát bejelenteni, a köteleshalbúl pedig (viza, tok, sreg) a negyedrész az uraságot illeti meg ; aki ezt eltitkolja, a czéhbl kicsapatik.Tizenhatodik Art. A nem czéhbelitl a hal elvétetik.Tizenhetedik Art.Remeklést követel.Tizennyolczadik Art.Fogadalom az articulusra.Igen jellemz a « szabados halászatnak)) az artikulusokban valókiemelése, mert semmi kétség, hogy ezt az si magyar halászat ígykövetelte, ehhez hozzányúlni senki sem mert. Ott, a hol a halászómagyarság tömegesen telepedett meg, mindig szabados volt a halászats a tanyavetésre való jogszerzés nem irott artikulushoz, hanem adolog természetébl folyó rendhez volt kötve, t. i. a ki elbb megérkezik,azé a jog; villongásra ez nem adhatott okot, mert a halászatnálezer véletlenség játszik közbe sszámtalanszor megesik, hogy az, aki egy adott ponton, mintels veti a tanyát, semmit sem húz, holott

RÉV-KOMÁROM. 463az Utolsó nagy zsákmányt ejt, mert a halnak « járása van» skét tanyavetésközben is érkezhet.Látjuk azt is, hogy a sorrend küls jelhez volt kötve : a tanyátvet halász feltzte az rfát (árboczot), s a midn a tanyát végighúzta, hálóját beszedte, letette az rfát s ekkor következett a másik.A remeklés, melyhez a meste^j czím és jog elnyerése volt kötve,úgylátszik, mindig egy 90 öles vizahálónak teljes, hibátlan elkészítéséblállott. A czéhek mindig bejelentették a hatóságnak a remekeket,a melyekbenvizahálóra vonatkozik.megállapodtak s a halászok utolsó bejelentése (1830) aEz a háló nem volt halászfonalból való, tehát nem volt «léhésw aszó közértelmében ; kötötték islégbl, hogy az óriási hal hatalmascsapkodásait kibírhassa. A czéh szigorú ellenrzést gyakorolt, figyelemmelvolt arra, hogy a remekl valóban maga kösse az óriási alkotmányt,st még az aprólékos fogásokra is ügyelt. így az ólmot egykalapácsütéssel kellett a háló ínjára ráverni, ha még egy pótló ütésrevolt szükség, ezt viczeütésnek mondták shibának vétetett.Az új mester « beadta magát »>a czéhbe; hogy a fölvétel milyenszertartással járt, volt-e lakoma, mik voltak fogásai, köszönti : errla komáromi czéhláda iratainem emlékeznek meg.Ezek az iratok nagyon nyomósán tárgyalják az esküt s ez sokszorosanigen jellemz és érdekes. Els sorban tanúságot teszen arról,hogy a magyarság vezet és uralkodó elem volt, továbbá arról, hogyvallás dolgában föltétlen türelmesség uralkodott.A beszármazott német halászok iránt, kik a mester czímet és jogotmegnyerték, annyi tekintettel volt a magyarság, hogy az esküt németnyelven tehették le.Ez a német esküminta megvan s minden szava él tanúság arra,hogy valamely írástudó, világlátott, különben trlmetszett magyarczéhmester fordította leekképenwJuramentum A. F. Tages Mit ungrisiPuk Sitner.Ih: Pinénder N. N. Svére auff Góth Fater Gotth Son Gotthhájliger gajszt auff hajiigén tráj Faltighájt, Jung frá Mária MutterKottés unt auff alerhajligén tasztu tizés Fhisérs Cshén Sanj Artikliunt Punkhtin véligész uncz ér, Gnédixter, Rémisér kajzér unt KinikLeopoldus uncz Ertájlét hat, nach tájnem Miglighajt er haltén virst.

464 MAGYAR HALÁSZAT.unt Tajnen Forgescester Czehmajsztren vi aukh andré Mit MajsztrIn allen Szachén Gehorzom virst Sénj unt benent Mit MajszterenVeder Altén nochJungen In Fisérajk viok in Andre Petrifene SzakkinVisendlik kájn Sádin félangen virst, Szondern Kidvédern MajstérnSzánj Respecht oder Ér, Traust viák herinen, erkébén virszt. KothSzoltiSzó héifén unt ale hajiigén.Igen nevezetes az a «Puk Sitner»)^ nyilván c Buch Scheiier»«Buchstaheiuhelyett. Ha a németnek a böt « könyvpá/cjâ » miért ne csinálhatottvolna a kumai magyar czéhmester «köny\hasábot » belle.í^Nagy dolog lehetett az, mikor az a kumai magyar, torzomborz bajuszúczéhmester elropogtatta azt az ékes, ugyancsak magyar szájízre föleresztettnémet esküt s az a német utána mondogatta.A szöveg helyreállítva ez: «Juramentum am folgenden Tagé mitungarischen Buchstaben.«Ich bin der N! N! Schwöre auf Gott Vater, Gott Sohn, Gottheiligen Geist, auf die heilige Dreifaltigkeit, die Jungfrau MariaMutter Gottes und auf allé Heiligen, dass du die Artikel und Punktedieser Fischer-Zunft, welche uns unser gnádigster Römischer Kaiserund König Leopoldus ertheilt hat, nach Möglichkeit einhaltenwirst, und deinem vorgesetzten Zunftmeister so wie auch anderenMitmeistern in allen Sachen gehorsam sein wirst und benanntenMitmeistern — weder Altén noch Jungen, inder Fischerei wie auchin anderen betreffenden Sachen keinen Schaden verursachen wirst,sondern jedwedem Meister seinen Respekt oder Éhre — draussen wieauch herinnen — gebén wirst. Gott soll dir so helfen und allé Heiligen.A czéhmester magyar esküje ez volt:«Juramentum. N. N. Esküszöl az Atya, a Fiú, Szentlélek tellyesSzent Háromság edgy bizony Eoreok Istenre, Boldoghságos SzsMariára, Istennek minden Szentire, Hogy te az ezen Czébely Mesterséghedbenhiven és ighazan tehetséget szerént eljársz Félre tévénnmindenném Attyafisághot, komasághot, Baratsághot, Ígéretet, adománt,Gyülölséghet, Haraghot, az elted lév Panaszkodóknak esinjuriatusoknak az Nemes Czéh Privilégiuma és Artikulusi Szeréntighassaghot szolghaltatsz S' ezen Czéhnek minden nem Privilégiumátmegeorizd es oltalmazod. Isten téghed ugy Seghellyen es a SzentEvangéliom.

RÉV-KOMÁROM.46Â föltétlen türelmesség tanúbizonysága az. hogy a reformátusokesküjébl a Szz Máriát s a minden szenteket kihagyták.Egyébként úgylátszik, hogy a német elem túlnyomó részbenwbárkás halász », t. i. olyan volt, a ki a halat nem fogta, hanem csakkereskedett vele, a mit onnan lehet következtetni, hogy ezeknekországszerte — igy Komáromban is — «fisér» a czimök; st a»)Phisérkedés'), amennyiben a piacz érdekeit csorbította, a rovottüzérkedések közé tartozott.így a magisztrátus levéltárából kivehet, hogy például 1 699-bennagy panasz volt, hogy a nagy böjtben a hal a piaczról elmaradozott.A magisztrátus ekkor elrendelte, hogy errl a czéhmester tenni tartoziks a piaczra hozott hal 2 pénzzel drágább legyen mint egyebütt.Ha azonban a hal még ekkor is elmarad, a fczéhmester harmadmagávalmegragadhatja a czéhmestert s egy péntekrl a másikra atömlöcz fenekére vetheti, addig, mig a piaczon nem lesz elegend hal.Ez alatt a hal alatt az úgynevezett « köteles hal») van értve, t. i. aviza, a tok. a ponty, a csuka és a csík. A halnak a piaczon kívül valóárulása 12 forintnyi birság alá esett. Mindezekre pedig « obligáltatikúgy az Eoregh, mint a kis halász ».Ugyanez a rendelet i yoó-ban megujíttatott, st élesbíttetett.A piaczi árak Komáromban mindenkor szabályoztattak s ez történta halra vonatkozólag is. Álljon itt néhány mutatvány a « köteleshalra »).1760, a csuka fontja 1 2 kr.a ponty fontja i o kr.1761, a viza mázsája 30 forint,a csuka fontja 10 kr.a ponty » 8 kr.a csík itczéje 20 kr.17Ó2. a viza mázsája 28 forint,a tok » 2:; forint,a csuka fontja 20 kr.a ponty » i ; kr.A csík deczembertl áprilisig foglalt helyet a « köteles hal»rovataiban.HtRMAN O. A magyar halászat. JO

466- MAGYAR HALÁSZÉLET.A czéhmester házát egy aranyos ponty jelezte s egyáltalában ez ahal az, mely pecséteken is szerepel, a melyet a bárka pofadeszkájáraékesen rávésnek, snem egy szegény laptáros matakjára reákinoz, legtöbbszörúgy, hogy felismerhet.A mi itt le van téve, az csak töredék : egy része rom, melynekrégi, si sminden bizonynyal sokban eredeti alakzatait többé helyreállítaninem lehet. Komáromban hajdanában csak az «Eoregh halászok))száma százakra rúgott s mindig akadt még 20 — 30 özvegyasszony,ki elhalt ura mesterségét folytatta; a koczásoknak szeriszáma se volt. Ma négy-öt öreghalász már inkább piszkéi ; kevéskoczás csak mellékesen járja az elnéptelenedett Duna hátát s amint az si foglalkozás mindinkább aláhanyatlik, veszendbe megyénaz si szerszám, si szokás s ezeknek révén a nagy szókincs, nagykárára annak, a mit az ihlet ekképen fejezett ki: « nyelvében él anemzet »

V. PAKASZTANYAKéppel.Pákásztanya I Amegfejteni, értelmét adni nem tudja smai kor gyermeke hallja, olvassa e szót s legalábbis különösnek találja ;—ha a véletlen nem jár kezére, ha nem kerül szeme elé Ujvalvy Sán-DOR-nak — az utolsó igazi vadásznak — leirása, vagy nem vetdikútjába Ös-Bihar lapályainak örege — de öreg legyen ám !fejti meg a maga volt, letnt valósága szerint sohasem.—nemA pákász, az egykori bihari rétségnek, mocsárvilágának ura ésslakója eltnt — elfogyott, mint elfogyott lecsapolás útján a rét,a mocsár.Az egykori nádrengetegek, ingoványok. kutak, morotvák, goronczok,zsombékok helyén ma az eke túrja a tzeges, kövér televényt;az eke vasa néha zökken egyet — beléütdött valami levert czövek,karó földalatti maradványába, talán a pákászkunyhó mesteroszlopába,mely azt a sátorszer, csúcsos nádalkotmányt támasztotta.Itt-ott kitúrja az eke a karózatok egész sorait, melyek szépen kettsben,úgy egy derék macskajárónyira vonulnak egymás mellett, erre arrakanyarogva s a kanyarodások ()bleiben lépésnyi k()zöket hagyvaezek a csíkgátak vagy lábók maradványai. Kitúrja az eke a hozzávalótis: elfeketedett fzfavessz fonadékok ezek, hasas, vagy tölcsérszeralakzatokban. Ezek a csíkvarsák maradványai ; akkor szolgáltaka csíkgát közeiben, a mikor a bihari urak Komádiba «csíkászni» jártak.— Igaz, hogy ez a csikaszát titulus bibendi s minden egyéb volt.a mi a bihari dáridóhoz tartozott, csak csíkfogás nem. Ezt rábízták apákászra, ki meg is felelt emberül. Mert a történeti igazság úgykívánja, legyen ide irva, hogy azokon a dáridókon bor, kártya ésczigány melll nem hiányzott a csík — more consueto káposztalébenfve ; s az igazi bihari gyerek úgy ette meg, hogy meg sem mozdította

''Kikelet,468 MAGYAR HALÁSZÉLET.állkapczáját, mert úgy kívánta az si virtus, hogy az egész csíkot azonrágatlan valójában csúsztassa le bárzsingján — akár a mai kor finnyásuracscsa az ostendei osztrigát.A legszebb bihari nóta, a legvígabbadoma a komádi csíkászatokontermett; ott, a pákász tanya tájékán, a hol ma nem rikácsoltöbbé a nádi veréb, nem költ káka tövén a rucza, nem fehérlik anádsor alján a lábas kócsag, nem lengeti szárnyát a halászcsér, a lósirály,hanem hullámzó búzavetésböl kikél a pacsirta madár, rezgszárnycsapással emelkedik mind magasabbra, folyton hallatva dalát:Dics, dics, dicskikelet,Kivirit, kivirit,A virág, a virágMindazután merész kanyargással inkább zuhan, mint száll lefelé, eltnik avetésben, hogy megoszsza kicsiny éltepárjával a meleg fészek gondját— örömét.A pákász-világ letnt, a mióta a folyók gátak közé fogva hömpölyögnektova. Arkolásokon kifolyt a rét, a mocsár, mint kiütött csapona hordó vize, bora, s a pákász, a nádas igazi gyermeke, a szárazrakerült, ott pedig elveszett.A pákász talán utolsó alakja volt az igazi si magyarságnak; hírmondójaannak az életnek, a melyet a magyarság halászó törzsei,lehet,hogy egykoron a Kuku-nor táján s bizonyosan a Kaszpi tengerhalászó helyein folytattak ; és örökre kár marad, hogy a magyarságnakakadt ugyan KRÖsi-CsoMÁ-ja, RsGULv-ja, kik messze tájakonember erején túljáró küzdelmek árán is keresték az sök nyomait ; denem akadt embere, a ki itthon kereste volna ; a ki leszállott volna arétségek pákászához, hogy ellesse életmódját, mesterszavát, szerszámáts mesterfogásait ; hogyegybevethesse a hagyományos történetállításaival s messze tájak népismeretének adataival.A pákász szókincse elveszett örökre ; életmódjának, fogásainakhalavány képét csak az Ecsedi láp némely embere rizte meg ; de ezmár nem a régi pákász, mert községhez tartozik,pákász legfeljebb szított valamely községhez ;holott a régi, valódiegész életét, télen nyárona rétségben töltötte ; sokról még az sem bizonyos, hogy keresz-

PÁKÁSZTANYA. 469telték, éltepárjával megeskették s harangszóval, papi áldással eltemettékvolna.Még az a két legfbb életszükség : a dohány és a puskapor semigen hozta lakott helyre; — « szerezte*) a lápokon, mint ruházatát,kését, bográcsát s szerszámjának kevés vasát — mindenét, még a« rozsdását*), azt az egycsöv, megszögezett, megmadzagolt s mégisbiztos puskáját is.Adót nem fizetett; neve nem volt beírva község, megye, uraságlajstromába; nem volt jobbágya senkinek; pap nem szedte tlea párbért, szóvalisszabadabb volt.a rétség szabad embere — még a nemes embernélPedig élete nem folyt titokban ; ismerte a környék gazdája, halásza,vadásza, messze vidék utazója; mert akkoriban, a mikor a pákászságvirágzott, a csinált útnak hire hamva sem volt;gyeprl-gyeprehajtott a magyarság; kútgém volt a mérföldmutatója, csillag a vezetjes a mikor a rétséghez ért, akár száz szekérnyom vezetett abba.Itt kezddött a pákász birodalma, melynek úgyszólván mindeníszálát ismerte; itt volt hivatása a küls világgal szemben, mert egyedülvolt a biztos kalauz utasnak, vadásznak ; a nemes ember csótáros,fényes fogatának, a gyolcsos tót fedeles szekerének ; st még annakaz istenadta vándorló legénynek is.S a reánk maradt hír azt mondja, hogy a pákász talpig becsületesember volt, ki sohasem élt avval a hatalommal, a melyet a rétségbelsejében könny szerével s nyom nélkül gyakorolhatott volna ;mertcsak rajta múlt, hogy azt, a ki kalauzolására bízta magát, valami lápkútba,ingoványba elveszítse.Êgy kis dohányért, pár töltés porért, néhány szögért fáradságotnem ismer készséges kalauz volt ; ismers gazdával, vadászszal szemben,csak úgytávolról érintgette apró szükségét, a mit a rétségblki nem teremthetett; adott aztán cserébe csíkot, csukát, rókabrt,darutoUat, vadkacsát, vadludat ; megmondta a legjobb vadászó helyet.A cseretárgyat mindig kéznél tartotta, hogy a vásárjáró mesterembertlbeszerezhesse szükségeit.Pénzzel nem igen bajlódott; — minek is!A kit sorsa, útja, vállalkozása a lápok közé vitt, az nem lehetettel, nem boldogulhatott a pákász nélkül, mert a lápok, rétek állapota

470 MAGYAR HALÁSZÉLET.Örökösen változott. Változtatta a földárjának föl- és leszállása ; a folyókáradása, apadása, az esk járása; a pákász pedig ezeket mind ismerte.Jól tudta, hogy a tartós es melyik részen lágyít, az áradás hol szakítjameg az ingó lápot, melyik része bírja az üres, melyik a megterheltszekeret, a gyalogost, a lovas embert, az egyes marhát, a nagyfalkát.Nappal ezer jel szerint igazodott el ; fképena növevények ésnyilt vizek után. Jól tudta, hogy a nád, a sás, a gyékény, a páfránymilyen aljon terem; ismerte a nádüstököt, a cseretet, a rónavizet;éles szeme meglátta a sr növényzet alján serkedez vizén a vízilencsét, mely lápkútnak, mélységnek, a takaró növényzet csalékonyvoltának a jele. Éjjel csillag után igazodott.De a miben tökéletes mester volt, a miben senkisem tehetett túlrajta:az állatismerete volt.Úgy, a mint a szúnyogok raja egy gomolyban játszadozott, alantjárt, vagy a magasba tartott ; a mint a rónavizen a vízi bogár partfelévagy a parttól távol kergetdzött, czikázott; a mint a csíkbogár felkerekedetts a vízbl szárnyra kelt, a csiga karón, nádon fölfelémászott, vagy az alján maradt: ez neki mind áradás, apadás jele volt.A mint ez vagy amaz a madár szólt, keringett vagy alantjárt, a mintmás hálóhelyre költözött, ide vagy oda rakta fészkét, a mint a nádipók szövögette hálóját, a vízipatkány, a güzü ásta lyukát : az mind idjárástjósolt.A madár helyi mozgásából a közel jövre jósolt; a madarak tavaszi,szi vonulásából kiolvasta az évszakok idjárását.Nem röpült fel madár, melyet meg nem nevezett volna ; nem rakottfészket, hogy a pákász ne ismerte volna ; a madár szokását, életmódját,mint minden állatét, a legapróbb részletig ismerte ; szedtetojását, íiát; nem csoda, hogy akkor fogta el, a mikor épen akarta,vagy szüksége volt reája.E mellett mindenkor halász is volt. A legapróbb részletig tudta acsík, a csuka, a kárász, a czompó, a bobály járását, szokását, ivóhelyét,megfekvését, felszállását, a fenéken való járását —: fogott is amennyi épen kellett.Csúcsos nádkunyhóját a rétség és lápok belsejében «hegy)>-reépítette, inkább rárakta, hogy könnyen el is vihesse ; emlékeztetett

PAKASZTANYA.47 Iez a nyári kunyhó a finn «kótára)), mely azonban fenyrudakból készül.A «hegy» nem hegy s nem domb, hanem — a lápi ember fogalmaszerint — szilárd sziget, a melyen a mocsárfz, a rekettye, néha azeltörpül nyárfa, megvetheti gyökerét. A tzhely a középen s csak asík földön volt ; fölötte függött a horgas szolgafa, mely a bográcsottartotta; a gorczok táján a nád közé be voltkés, orsó, viszáló,szurkálva a kanál, az ár,fés; köröskörül hevert a «czókmók», bunda, szr,a lápi bocskor; az eleség s az ürgebrbe rejtett borotva magasra voltakasztva ; mert a lápi ember, a pákász mindig borotválta az állát.Kívülrl a kunyhó csúcsa tájánfeszült a rókabr. néha nyúl vagyvadmacska; a kunyhó köri járkált, lubiczkolt a pákász « majorsága »,szelídített, pelyhes korában kiszedett vadrucza, vadlúd, néha egyegycsonkaszárnyú daru, vagy kócsag is.Csak a rangosabbja készített putrifélét,mely kissé be volt ásva aföldbe — fal helyett; aztán rá volt rakva a fedél, megföldelve atövén környöskörl. Se ablak, se kémény ; az ajtó fölött egy lyuk, ahol a betóduló világosság skitóduló füst örök harczban állottak egymással.Itt járt-kelt a feleség, itt született s cseperedett fel a pákász gyermeke— a szabad természet szabad teremtménye.A pákász fszerszámja háromféle volt: a « rozsdás », a varsa és atr; a mi pedig mindig vele volt, az a kaszúr, melylyel vágott, s alápibot, a melylyel tapogatott; egy toldott-foldott lélekveszt is ritkánhiányzott.A « rozsdás*) és a lélekveszt, mint drága jószág, mert nehezenszerezhet, örökségbe járt.A pákász sohasem volt jó löv, az igazivadász ember értelmében.Repül madárral, futó vaddal nem boldogult; — hagyta röpülni, futnikedve szerint, mert más volt az módja; ráadta magát a lesre. Kitanultaa madár járását, tartózkodását, hálóhelyét, fkép pedig azt, hogymikor jár seregesen s hová száll be. Mikor már kitudta, elvette apuskát s pákász módra töltötte meg ; egy fél marok por és egy marokvágott ólom jól lefojtva. Azután meghúzta magát a kell helyen sbevárta a sereget; a mikor azután a rucza, a lúd százával, ezrévelbeszállott s jól összeverdött a tisztás tükrén, oda ltt a pákász a legsrbbjébe.Olyat szólt az a lövés, akár egy kölyökágyú s az is igaz,

:;472 MAGYAR HALASZELET.hogy rúgásától szikrát hányt a pákász szeme ; de ott is fetrengett tizhúszvad, festette pirosra a vizet, míg tolla szerteröpült a levegben,akárcsak párnát repesztett volna meg valaki. Egy ruczára, egy lúdrapákászember nem tüzelt sohasem: « sajnálta tle a lövést.))Rókával, vadmacskával, nyúllal sem tett különben ;— kileste járását,csapását, fekv helyét s fektében eresztette reá a lövést ; de eza ritkább eset volt, mert inkább folyamodott a trhöz, mely a brtépségben hagyta s így értékét a szcs szemében növelte.A trnek egy igen érdekes fajtáját különben a ruczákra és ludakrais alkalmazta. Kileste a pontot, a hol a nádból a síkvízre ki s beszoktak járni,mikor fiókákat vezetnek,mert tudta, hogy ezek a madarak kivált költés idején sállandóan a vizek bizonyos táján tartózkodnaks mindig ugyanazon a helyen járnak ki a szabadvízre, úgy, hogya nád közt egy látható, keskeny csapás is marad. E csapásban apákász — úgy arasznyi magasságban — egy ers nádszálat kötöttkeresztbe, erre pedig ráakasztotta a madzagtrt, nagy nyílással, úgyhogy alsó kerületével két ujjnyira a víz alá ért; a mint a rucza vagylúd úszott, fejével átjutott, nyakával is, de már a hasa feszítette, teháthúzta is a madzagot s így összébb hozta a trt, a lába pedig úszómozgása közben, épen csuklójával érte a trt, tehát horgosán húzotts így a tr legalább is egy lábánál fogva ragadta meg a madarat.Legszebb s legeredetibb ruczavadászatát télszakán zte. Tudta aláp és rét helyeit, a melyek forrásosak voltak, azért be nem fagytak; s tudta, hogy kivált a tkés rucza s azok a fajok is, a melyekészaki tájakról hozzánk vonulnak, szintén járnak a nyilt helyekre.Ekkor összebeszélt pákásztársaival ; nagy körben körülfogták a forrásoshelyet sösszébb nyomultak; útközben pedig prére vetkztek!Kell távolságra érve, egy füttyre, mind berohantak a vízbe. Aruczákavízbl nem bírtak nyomban fölemelkedni, mert térre van szükségökerre volt építve a roham. A többit elvégezte a bot.A halászati mesterfogásokban a pákász utolérhetetlen volt; úgyannyira,hogy még ásta is a halat; — bármily csodásan hangozzékis, ismételve legyen mondva : ásta, kapával a föld alól. De vegyüksorba.A pákász, a rétség és láp természeténél fogva, igazi shalász voltdolgozott a varsával, fleg a csíkvarsával vagy kassal, a csuka-

'dh ._N -^'^ 5-

;PAKASZTANYA. 473varsával és a vejszével ; s minthogy a nyilt vizekbl a csuka sohasemhiányzott, nagyon valószin, hogy ismerte a csapóhurkot is. Ez utóbbirahatározott adatom nincsen, de föl merem tenni, mert a csapóhurokcsukás helyeken ma is dívik s igazi sszerszám.A pákász jól tudta, hogy a csík gyakran felszáll, levegt szippant,azt úgyszólván magán keresztül hajtja shugygyóján kiereszti; ott tehát, ahol nyilt vizek közelében ingóláp volt, t. i. növénytakaró, mely az embertelbírta s a mely alatt mélység tátongott, természetesen vízzel telve,ott a lápmetszvel kivágta a takarót, úgy, hogy egy kútszer nyíláskeletkezett. A csíkok hamar odaszoktak s felszállottak egy kis levegért.Ekkor a pákász dolga meg volt nyerve :a csíkvarsát a szádjávallefelé fordítva beállította a «kutúba» s a felszálló csík beletévedt,a bobálylyal együtt.Jól tudta a pákász azt is, hogy a csík akkor, a mikor a hóvizek,vagy nagy eszések megdagasztották a rétet s lápot, ide-oda úszkálekkor rekesztésre fogta a pákász a dolgot, t. i. karókkal, hínárral,mindenféle giz-gazzal keskeny gátakat — csíkgátakat, lábót — rakott,a hol a járócsíkpt elfogta.A csíkkas természetesen fzvesszbl való volt;hosszú sorban, itt-ott közöket hagyva, a melyekbe a csíkvarsát beszoríthattasígy a csukavarsais, melynek mind a két wégén volt szádja. A csukáról a pákász jóltudta, hogy az érszer, keskeny vizeken ólálkodik, a hol a szembejöv kis hal nem térhet ki elle ; vagy a síkvíz szélein, hol észrevétlenülronthat prédájára, tehát ide rakta a csukavarsát.Tudhatta azt is a pákász, hogy a csuka « elfekszik)), t. i. közel avízszinhez órákon át egy álló helyen veszteg áll s ekkor a csapóhurkotkerítette a nyakába.A hol nyíltabb vizek összeértek, ott veréseket csinált, hálóvarsátállított kárászra, czompóra, vagy vejszét csinált mindenféle halra.Télen kizárólagcsíkászott, mert akkor a csík teljesen hatalmábavolt adva. A pákász ilyenkor bátran járt-kelt a jég hátán, s bárhol ütöttléket, a hal odajött, hogy él vízhez jusson; ekkor lékbe állította varsáit.De meglepte néhanapján az aszály, a szárazság is. Az ingóláp megszilárdult,a kutu alászállott ; iszapossá, végre sárossá vált ; a káka, asás eltörpült, járható lett a rét, a láp —; utas, vadász a pákász tudományanélkül is boldogult; st a vízivad is megfogyott.

;474 MAGYAR HALASZELET.Ilyen szk idkben remekelt a pákász tudománya ; nemfogott kirajta még az « istencsapás » sem: vállára kapta az ásót s kiszálltarétre.Tudta jól, hogy a csík, a czompó, a kárász kemény halak ám, amelyek szükség esetén víz helyett a sárban is elélnek, s úgy, a mintaz aszály halad, kuturól-kutura hátrálnak, mindaddig, a mig valamiföldalatti kutura nem akadnak — rendesen a lápok legmélyebb pontján— a hol a százados aszálynak is megtörik az szárító hatalma.Ezeket a helyeket a pákász már apja — dédapja révén tudta sásni kezdett mindaddig, a míg a földalatti kutura nem bukkant;mire megkapta, « szüret)) volt,mert ott ezernyi ezrével volt összebújvakivált a csík, a melyet épen ezért nevezett el az öreg Linné CobitisJossilis-nek, az az« ásott halnak.))Mieltt a letnt pákászvilágtól végképen elbúcsúznánk, álljon ittmég egy kép.A pákászvilág idején az orvosi tudomány egy szentháromságnakhódolt: hashajtó, hánytató és vércsapolás.Az utolsónak révén érintkezettAesculapius a pákászszal, mert a hova köplyözéssel, érvágássalhozzá nem fért, oda rakta a pióczát; ez pedig a pákász birodalmábantermett.Hogy mikor volt a pióczafogás ideje, ezt elmondta a pákászcsaládarczulatja; mert akkor férj, feleség s minden felkelhet népségtérdig beállott a cserét vizébe ; arcza feszült figyelmet árult elvolt ok reá: hogy megérezze rögtön a piócza csípését; vére áránszerezte — elhaloványodott.Sok utánjárással ennyit birtam megmenteni letnt korszak letntemberérl.De a régi pákász ivadéka s Bihar tájain még nem veszett kimerben; csakhogy a haladó kor nagyot változtatott rajta. Macsszködés már az mestersége; törvény szerint van falubeli illetsége,törvény erejénél fogva be van irva az adózók lajstromába ; szóvalma a törvény minden rendelkezéseinek alávetett, szigorúan ellenrzött« állampolgár)).seinek birodalma, a Csíkország, lába alól mindinkább s mindenfeléfogytán van, a mióta a rakonczátlan Körös vize gátak közékerült. — Bezzeg csíklakoma helyett a bihari urak ivadéka is a

:PAKASZTANYA. 475«menu»-re jutott: követte a haladásban a pákászt. El is énekelhetikközösenHajh I be szép volt hajdanábanA csikaszát fénykorábanÚri életein !A kik Újabb idben a «pákászról» írtak, azok már csak «állampolgárixformájával találkoztak.

' •' ^ VI. A CSIKASZ.Képpel.Az egykoron oly hatalmas népies halászati ág, a csikaszát, maáltalánosan leáldozó félben van s aligha megéri a huszadik század elsnapjának virradatát.A rétgazdaság idejében, jelesen téli idben — legsrbben a nagyböjt idején — hordókkal, csíklajtokkalmegterhelt szekerek küzködteka nagy magyar rónaság tapadó sarával,feneketlen kátyúival, azonigyekezve, hogy valamely népes várost elérhessenek spiaczára kiállhassanak.S mikor a csikaszok hordói megjelentek a halaspiaczon, hírök,szájról-szájra járva, bekalandozta a várost, kiszólította a szegény feleségétvalami füstös bögrével, a gazdag szakácsnéját öblös, mázosfazékkal; mert a csík akkoron közétel számban ment: úrnak, zsellérnekkedves eledele volt.A piaczon hosszú sorban állott a nagy kád, amelybe a hordóból,lajtból a csikót bedöntötték s e kádakban, kevés vízben megnyüzsgötta síkos, barna halak töméntelen sokasága; ötszörte, hatszortatöbb volt a hal, mint a víz, úgy, hogy a bámuló szem egy szünet nélkülkavargó, kigyódzó, gomolygó tömeget látott;a megnyálkásodottvízbl apró buborékok keltek s minden pillanatban száz meg százcsíkszáj jelent meg a fölszínen csillagágra állóbajuszával, hogy nyombaneltnjék.E csíktömeg fölszínén hevert a csikszr, rendesen egy kanálalakrakivágott, érett lopótök, kell lyukasztással, hogy a víz hamarkifolyhasson ; ritkábban fzvesszbl fonott mércze, melyet lyukasztanisem kellett.A csikászember tenyerestalpaspárja — takarosan kiöltözve, minta piaczra illik, — kínálgatta a « lelkemet », az «ifjasszonyt», «a nem-

» •A CSIKASZ. 477zetes asszonyt », nagy ritkán a « tekintetest'*) is, ha elvetdött arra atájra — a nagyságolás nyavalyája akkoron még nem is csírázott, amikor t. i. a « Karok és Rendek » is csak tekintetesek voltak —s különösen a «lelkemasszony» — no meg az ifjasszony — kétszerháromszoris végig járta a kádak sorát ; elbbkiszemelte, hogy holvan a legöblösebb csíkszr, aztán hosszan latolgatta, vájjon jobbanjár-e, ha az öblösebbel több apró csíkot vásárol, vagy a kisebbelkevesebb csíkot, de nagyobbat r addig addig ; míg megállapodott.Akkor egy váltógarasértderék csíkszrvel mérték azt az elevenböjti eledelt s természetes, hogy — lehetetlen lévén a « tetvelvaló mérés — a ráadás elnem maradhatott, a mint ezt már a magyarasszony si természete meg is követeli, meg is adja.A jó gazdasszony hírnevének akkor az is egyik alapköve volt,hogy « megfzi a csíkot », természetesen káposztalében, a minek ismétaz volt az elljáró föltétele,hogy a káposztához gyökeresen értsen.A hírére rátartós, vagy épen féltékeny gazdasszony meg is találtaaz «urát)) — « férjek » még akkoron nem igen voltak — hogy jó lennebizony egy kis «csikászatot rendezni* s hogy jó lesz ezt meg azt azurat meginvitálni; az «ez meg az az úr» rendesen «tekintély» s kellszájjal biró úriember volt, a ki portáról-portára eljárt a jó étel utáns a vendéglátás fejében szerte hordta a «jó gazdasszony » hirét.S az ilyen régi magyar « csikaszát »keveset engedett még a disznótornakis; st a rangosnak szárnyra kelt a híre s bejárta még a szomszédvármegyét is. Igaz, hogy nem egyedül a csík miatt — mert azjóformán csak ürügy volt — , hanem a társaság miatt, mely együttvolt, no meg mindazért az « istenáldásért », mely a csíklevesre következetts a mi alatt a vendéglátó ház asztala megrecsegett, meggörbült;legesleginkább pedig azokért a — sokszor bizony nagyon sikamlósadomákért, a melyekre az a sikos jószág oly nagyon alkalmatosvolt. Az ilyen lakoma szelleme megfelelt a közmondásnak, mely ugyancsaka csíktól vette eredetét, az az: « eleven mint a csík.w — Stnem egy magyar vármegyében — leginkábbBiharban — a «csíkászatnak))a megyei közélet szempontjából is nevezetes jelentségevolt; jobban hozta össze s közelebbre is juttatta egymáshoz a vezetelemeket, mint manapság nem egy hangzatos czím egyesület közgylésea maga elemeit.

!478 MAGYAR HALÁSZÉLET.A legtöbb magyar vármegyében ma ennek vége szakadt ;a pákásztkövette a csíkász és akárhány piaczon, mely egykoron híres volt acsíkról, ma hiába keressük a kádat, a csíkszrt s a «csikászatot».Ma már csak az Ecsedi láp— Szatmár megyében — és a Szernyemocsár — Beregmegyében — áll még fen ;járja még manapság is a « csikaszát » —csak ezeken a tájakonpersze már « estély » vagyépen «soirée» megpótlással s természetes, hogy szelleme is csak amolyanuras, finyás, bágyadtan beteges.A Szatmár, Szabolcs, Bereg vármegyékbl Munkács városa felévezet, immáron igazán « csinált » utón találkozunk még csíkászokszekerével, jól megtöltött csíklajtokkal ; viszik a csíkot Munkácspiaczára, a hol összesereglik a «Verhovina» szegény orosz népe —általánosan « rusznyák » — lesi a « böjti eledelt », azaz a csíkot s nagybaj, ha ez egyszer-másszor elmarad, mert akkor az a boldogtalan népa napot nap után egy kis tengeriliszttel s pár hagymával húzza ki —;azt mondják, hogy csak így élhet meg valahogyan, mert a mindennapijólakásra nem telik ; és inkább ezért is van, hogy hite az évháromszáz és hatvanöt napjából háromszáz és huszonötöt böjtirendelnapnakAz Ecsedi láp csíkásza « országnak » mondja a csíkászásra alkalmasterületet;«csíkország» az neki, határozott területi tulajdonságainálfogva, van t. i. határa; csíkország azért is, mert van « királya »,mely nem valami babonától ered költött rém, hanem valóságos, él,ékes «csíkkirály»^ a ki melll még a »csíkdáma» sem hiányzik.A csíkok vezérl alakjánál, a Linné « ásott csíkjánál" — Cobitisfossilis L. — t. i. nem épen nagyon ritka eset, hogy brénekbarna festanyaga elenyészik s ilyenkor az illet csík élénkenkanárisárga; akad olyan is, a melynél a festanyag megfogyatkozásanem általános s ekkor a csík sárga-barnán foltos; az ilyen csíka tömegbl mind a két esetben nagyon kirívó ; ez a sárga vagy sárgánfoltoscsík a « csíkkirály ».De a festanyag megfogyatkozása nem ritkán oly nagy, hogy acsík fehér ; az a sajátszer testszínbe játszó fehérség ez, a melyet aföldalatti vizek gtéjén, péld.láthatunk.az Adelsbergi barlang híres ProteusánEz a fehér változat azután a

;A CSIKASZ. 479másikat «albinismusnak» nevezi s az utóbbiról tudvalev, hogy azembernél is elfordul, a midn a test szokatlan fehérségével a vörösesszem és lenfehérség haj jár együtt.A « csíkország » a maga egészében sajátságos valami. Az Ecsediláp óriási spongya, mely elnyeli a Kraszna folyót, hogy alább,úgyszólván megszrve, kibocsássa; a széleken ártatlan kaszáló, melyneknyirkosságáról csak a sás sokasága tanúskodik; a közepe felé,els tekintetre nádtenger, melybl itt-ott nyárfa is ágaskodik.Tyúkod a Szatmár vármegye megyei életében történeti nevezetességrevergdött, voks számba járó ólmosbotok hajdani termhelye,Csenger és különösen Börvely falu, mely a legtökéletesebb lápifalu,mert csak egy a bejárója, kijárója egy sincs — és még számos más,helység a csíkászok székhelye.A vidék a közönséges sík benyomását teszi s mégis van bennevalami sajátos; annak, a ki festi értelemben a « levegt*) ismeri s természetesena színek hatását is, legott fel is ötlik az a « leveg », mertez a láp nedves lehelletétl párákkal van tele, a melyek máskép t()rika felkel és leáldozó nap sugarát, mint töri a szikes Kunság rónaságánakszáraz levegje. A növényzet felszíne mindig friss, bizonyosfokig nyirkos, ezért mindig teliszinii.Börvely csinos magyar falu ; népe székely eredetnek vallja magáts ha az életrevalóság és egy kis élelmesség embertani alapnak elég,akkor a származtatás helyes islehetne.A kutatót legott figyelmeztetik a « Rákóczy földvárára*), mely alápnak egyik « hegyén », azaz szilárd szigetén van felhányva; a kutatóegyáltalában untalan találkozik a Rákóczy-korra való vonatkozásokkal.Nem is csoda; — közel van a Majtényi sík, rajta az ú. n. ((átkozotthely», hová e vidék embere lábát nem teszi be, st a melytlmég a jószágát is óvja, mert azt tartja, hogy menten kiadja a páráját,mihelyt az « átkozott hely** füvébl eszik.*Ezt a ((földvárat)) érdemes megnézni; de a ki akarja, az szóljon bea csikászember házába kalauzért. Az udvaron legott meglátszik a lakómestersége: alkalmas helyen gondosan fölfuttatva a kurtanyakú«lopótök», az eresz alatt a múlt évi kivájva és derék fzfavessz kasor-* Ezen a helyen köttetett meg a hires (Szatmári béke» s tény, hogy a nép mint ezerveszedelem helyét kerüli.

^8oMAGYAR HALÁSZÉLET.nyába foglalva immár csíktök ; alatta a gyékénybl szépen megfonottcsíkputtony ; az ajtófélfához van támasztva a lápibot; a kaszúr jó magasanvalami résbe van dugva, "hogy a gyerek el ne érhesse » ; a kerítésenszárnyasvarsa szárad, az ól hiújából kikandikál a tapogató, merta kiöntéseken a csíkász varsával, tapogatóval isdolgozik. Alkalmatoshelyen a vékony friss fzfavessz-rakás, közelében megkezdett csíkkas,a derék mereglyéivel, vörcsökig készen. A csíkászt sohasem kellnagyon hívogatni, nyomban készen van, mertnem csak járja, hanemszereti is a lápot. Most is elveszi a lápibotot, a kaszúrt meg a csíktök()t,lerúgja a csizmát s bocskort köt, mert ez nem tiporja az ingólápots ha meg is merül, ki is ereszti a vizet; fölkapja s a korcz mögédugja a gatyaszárat, szalmakalapot nyom a fejébe és indulhatunk.Elhagyjuk a falut szárazmalmostól, a börvelyi reformátustemettszéleslapú, hegyes fejfáival s követjük a mély kerékvágású dlutat,mindenütt kukoriczaföldek között, melyeknek szélérl ezrével kaczagfelénk a napraforgó virágnak néha tótkalapnagyságú tányérja s helyenk()zöna tök futóindája nagy körben borítja a földet. Itt semmisemmutat a láp közelére, pedig hamar érjük el. A földek közül kiérve,elfogy az út s rétség teri el, szélén szekérállásokkal ; füve megvegyülsással, apróbb kákával s távolabbról már a nád is bólingat; szélén érszervíz látszik, a melyben a deszkából összetákolt, fenekén gyékénynyelmeghányt ladik várja a csíkászt és vendégét.A csíkász egy kicsit neszel, körülnéz s mikor biztos benne, hogysenki sem látja,neki megyén egy nádüstöknek, tövét megbolygatja alábával s kihúzza a tolórudat, a melylyel a ladikot hajtani szokta ; azüldeszkát is onnan keríti el s ekkor indulhatunk. A dugdosásbanigazi mester.A nádrengetegbe viv, gondosan tisztított csapás oly keskeny,hogy a nád mindkét oldalon éri a ladikot; kanyarogva, kigyódzvavezet mind beljebb ; a nádüstökök mind magasabbra szöknek ; néholbe vannak futtatva a lápi csillagvirággal (Convolvulus) ; nyíltabbhelyeken föltnik a páfrány (Aspidium), illatossá teszi a levegta vízi menta. A víz tiszta; feneke a korhadó növényektl sötétbarna;különben nyüzsög benne az élet: félresiet a szurokfekete csíkbogár,a tarajos hátú gte ; mászkál a Phryganeák tegezés álczája s aszitaköté is ; a ladik eltt hosszú ugrással beczuppan a kecskebéka

;A CSIKASZ. 481s a mint az iszapba furakodik, felhszeren zavarja meg a vizel ; alomha tányércsiga (Planorbis corneus) mindenütt látható; egyegykönyökéleskanyarodáson, mint valami egér, úgy surran a gyöngyösvízicsirke; majd szárnyra kap a bagolyszínü «bölömblka)) ; mindenfellhallszik a szárcsa rikkanása.Hirtelenül vége a náderdnek, a ladik partot ér: buján pázsitos,telizöld szigetre értünk, teljesen begyepesedett emelkedéssel, melynekszabályos négyszöge maga mondja, hogy « földvár*.Az egész nem több, mint körülbelül 400 G méter, mintegy 3méteremelkedéssel ;a láp belsejében való -elhelyezésébl következtetve,talán inkább nehéz idk menedékhelye, mini hadi alkotmány,A magaslatot meghágva, sajátos látvány kapja meg a szemet: aszemhalár legszéléig egy fény nélkül való barna tenger hullámzik, amelybl kikél Tyúkod templomának sugár tornya. Nád, nád és nád,melyet a szell lenget, a szél hullámzásba hoz, a vihar lefektet!A láp moszkitója, a szúnyog, felhszer rajokban járja a tánczota félig bagolyfej nádi ölyvek lágy szárnycsapással lebegve, megmegállva,/áradhatatlanúlkeringenek, lecsapnak, eltnnek, hogy ismétmegjelenjenek ; a rucza kisebb-nagyobb csapatban kél és tovasieta lesésben kifáradt gém lomhán szárnyra kap, hogy más csereiben,vagy valamely lápi «róna» szélén újra csak lessen; — sír a bíbicz,pelyhes fiát féltve ; a nádi veréb éktelen lármái csap nádszálak közékötött fészke táján sa messze távolban átlászfehér halászcserék lengedeznek,röplükkel hírt adva a szemlélnek, hogy ott rónavizek tükrecsillámlik a verfényben.A szz természel elragadó képe ez, mely mélyen bevésdikannak lelkületébe, a ki a természetnek igazán híve,barátja.Es itt van az igazi « csíkország » hallgatag királyával; a csíkászpedig, kit a község közepén megnyom az adó, megzaklal az idk nyomorúsága,itt szabadnak érzi magát — tudja, hogy itt az úr s innétvan az ellenállhatatlan vonzó er, mely a lápra viszi.A szemhatár szélén túl is, innen is, hol keletre, hol nyugotravagy más világtáj felé — lomha fekete füst gomolyog; hol úgy, minta jó Ábel, hol ismét úgy, mint a gonosz Kain áldozatának füstje: égetika lápot az év minden szakán, nagyban természetesen kés szszel,télen és tavaszkor, mikor sok az elhalt száraz növényzet. Ez a lápége-Hf.xman ü. a magyar halászat.JI

482 MAGYAR HALÁSZÉLET.tés éjszakának idején bvös egy látvány: a tz fut—• majd megáll;magasra lobban,. majd lohad; majd csak a gomolygó füstfelh vanmegvilágítva hasonlóan ahhoz, mely a tzhányó hegyek torka fölöttlebeg; a fény ezernyi változata, úgy, a mint a tz alacsony füvet,magasabb sást pusztít, vagy a cseretek nádjába kapott.A csíkász int s bevezet a nádba; itt van az els «csíkgát». Nagydarab lápnak minden felszedhet giz-gazából készült, jó lépés szélességs gátszeren elnyúló alkotmány ez, mely alig emelkedik a vízszíne fölé, az ember lába alatt süppedezik s vizet bocsát mint a megnyomottspongya ; három-négy lépésnyire egymástól, keresztbejárócsorbák vannak, ú. n. kashelyek, a melyekbe a csíkkasok vízszintvannak beillesztve—• felváltva a verseggel a gáton innenre,túlra s oly mélyen, hogy a verség nyílása a víz színe alatt van. A gátoninnen és túl nyilt nádas cserét teri el s a csíkok iparkodnak innenis, onnan is a gáton átszállani ;így biztosan belékerülnek a csíkkastömlöczébe.Emberünk kiemeli a csíkkast, szádjával lefelé fordítja, kiveszi akas farából a csóvadugót, fél szemével belekukkan a kas méhébe sha fogott a kas, leteszi a kalapját, megfordítja a kast s bedönti a fogottata kalapba, mely ilyenkor szr is.A kalap meghemzseg a sok istenadta lápi teremtéstl : kígyózika csík, búvik a zömök pócz vagy peczelial ; az apró kárász szipákol,hányja-veti magát; if)ú s vén gték ügyetlenül kapaszkodnak, visszaesnek,vagy hanyattvágódva mutogatják tarka hasukat; a csíkbogáruszólábával evezés módjára rugaszkodik, mindig azon iparkodva, hogya többi apró boldogtalanságok alá jusson. A csíkász kiszedi s kihányjaa csiga-bigát, gtét, bogarat, a póczot és kárászt, a csíkot pedig bedöntia csíktökbe.Ez a «rekesztéses» csikaszát, melyet nagymértékben kivált tavaszkorznek, a mikor a láp kidagad s a csík a kiöntésekbe veszi magát.Keressük föl immár a lápkutakat, a valóságos lápi csikászatot.A csíkász figyelmeztet, hogy szorosan a nyomába lépjünk. Keskenycsapáson nádak és gyékények között haladunk, majd kurta, majdhosszú lépéssel zsombékról zsombékra hágva. A csikasz lápibotjafolyton puhatol s ha itt-ott elvéted a nyomot, térdig süpped a láboda mocsáros, szennyes habarékba.

;A CSIKASZ. 483A csapás végén sík tér nyílik, átellenes szélén náddal szegve.A szennyes zöld alapból a lápi páfrány kaczagózöld levele emelkedikmohaszer, összesztt aljból :ez az ingóláp.A mint rá lépünk, enged mint a kelet legpuhább sznyege; stmég ennél isjobban, mert a lépés súlya alatt hullámszeren meginogaz egész térség; a láb alatt medencze támad s nyomban serkedezikbelé a víz.A csikasz és az, a ki követi—•a lábát;imbolyogva haladunk.követnimeri — magasra emelgetiEz a növevénytakaró vizet borít ; sokszor alig arasznyi vastagságú,de feneketlen mélységet rejt;a láb izmai ennek tudatában ösztönszerenmegfeszülnek; úgy a mellkaséi is;hanem nehézkességét iparkodik elenyésztetni.szóval a test nem súlyát,Jó menet után elérjüka lápkutat, mely vagy természetes, vagy a lápmetszvel kerekre kivágottnyílás, a melybe a csíkász a kast szádjával lefelé vagy legalábbdlve állítja be,hogy a levegért felszállingózó csík beletévedjen.Képünk egy lápi «hegy» közelében elterül ingólápot ábrázol,lápmetszvel kivágott lápkúttal s beállított csíkkassal. A csíkász lápibottal,csíktökkel kezében, csíkputtonynyal a hátán épen a kút felélábol.De a « csíkszüret)) téli idre esik, még pedig nagyon természetesen.Ebben az évszakban a láp egész fölszínét jégkéreg borítja s acsíkok seregei megszorulnak leveg dolgában, a melyre pedig nekik,életük minden ú. n. keménysége daczára is nagy szükségök van ; a kitehát a lápok alkalmatos helyein léket vág, az szüretel, mert messzekörnyék csíkja, póczhala odacsdül a lékhez, hogy leveghöz, vagylegalább levegvel áthatott vízhez jusson. Az Ecsedi láp egész környékénekfölkelhet népe ilyenkor a csikaszainak él, mindenfelé léketvagdos smegrakja csíkkasokkal. Természetes, hogy ilyenkor feleslegis akad s ez belékerül e tájon a avéterbo), egy öblös, kerek, fedeleskosárba, a melyet a mocsárba sülyesztenek, máshol a csíkgödörbe,mely ásva van s a melyet ráhányt gazzal óvnak a befagyástól.A láp télszakán is sajátosan érdekes ; friss hava tele van nyomokkal.A tapsifüles nyúl, a róka, a vadmacska bevonult;járása, keléseesetrl-esetre követhet ; a télen hófehér s csak farkahegyén feketehölgymenyét sr nyoma, a foglyok alvóhelye könnyen felismerhet

;484 MAGYAR HALÁSZÉLET.a téli gatyás ölyv kering, a nádi sármány s a levonult fenyrigó, afelhszer seregekbe egybeverdött pintyek, kenderikék, mezei verebek,sármányok benépesítik az egészet, mert a láp minden szárnyasistenadtának nyújt egy kis magot.A távol észak ruczaseregei is erre kóvályognak, keresve a forrásoshelyet, a mely sohasem fagy be ; hápogásuk megtöri a láp csöndjét,röpt k az egyhangúságot.És e nagy « csíkországnak » vannak még paradicsomszer részeiis; messze távol esnek ezek a lakott helytl; benne vannak « csíkország» közepe táján, a hol a Kraszna nyomát csak soros gyékényjelezi.Ide van kicsapva télen-nyáron a lápi gulya, gulyásával együtts éven át a lápok magányában csak a falvak harangszava látogat elhozzájuk, hírvivnek a « nagy világból » ; és megható, hogy milyen bizalmasviszonyt feljeszt ki ember és állat között az elhagyottság.A lápok madara bevárja az embert ;a pásztornál se bot, se ostor;azt mondja: «uram, megérti ám a marha az ember szavát)).Én magamis tanúja voltam hogy a bivalyfalka, mely egész napon át kényeszerint szerte járt a lápon, estére a Kraszna túlsó oldalára gyülekezettés sr tömegben — legeli egy hatalmas bikával — fölemeltfvel várakozott valamire ; ekkora gulyás, gyönyör szálas fiatalember, az innens partról odakiáltott a falkának: « erigyetek mánhaza, mer ránkesteledett!)) És a falka abba a nyomba indult is, átgázoltaa Kraszna medrét s beállott a karámba ; a többi marha ugyanészóra a pásztorkunyhó elé gyülekezett s állva vagy leheveredvekérdzött. Domaihdy IsTVÁN-nak köszönöm.Ez az Ecsedi « csíkországnak » futólagos képe; — s ha leírásánálcsapongott a toll, ezt mintegy ösztönszeren tette ; mert ennek a szzhelynek is meg vannak számlálva a napjai, vesztére tör az shalászatkérlelhetetlen réme :a lecsapolás.Méltó társa az Ecsedi lápnak a Beregben terjeng wSzernye)),^melynek f csíkászhelyei Nagy-Bereg mezváros és Derczen falumind a kettt javamagyarság lakja; « rekeszt » népek, és — a mintez már a magyarság természete — bemondogatnak egymásnak :« hogyha Nagy-Bereg város, akkor a légy is madár!))péld.A Szernyében nincsen tulajdonképeni ingóláp; szilárd helyei szá-

A CSIKASZ. 485mosak és terjedelmesek ; néha egyes hatalmas tölgyek is állanak rajtuk; az égeres, bokros hely nem ritka s a nyilt helyek — mintha aföld megrepedésétl erednének — törésesek, sárosan-mocsarasak,számos apró víztükörrel, árokszer nyílással, a halászat e voltaképenihelyeivel, a melyeknek itt ((vés^n a nevök. Semmi kétség, hogyez a vész a régi okiratok «lacuna»-ja.A Szernye csíkásza csak tisztogatja a vészt és, hogy hozzáférhessen,«lábót» épít. Ez a lábó a «czölöpépítménynek» egy neme: karvastagságúhusángoknak két sorban való leveréses a köznek földdel ésgazzal való kitöltése ;így készül a kanyargó, keskeny ösvény a vészfelé. Ez a «lábó» a legtöbb helyen egyszersmind csíkgát is, azaz:könyökszer kanyarodásaiban kashelyek vannak kihagyogatva, amelyekbe a csíkkasok befektetve lerakatnak.Ez a rekesztésnek állandó neme, mely mellett tavaszszal, lápdagadáskor,a kiöntéseken messzeterjed, kevésbbé állandó futógátak isszokásosak.A Szernye csíkásza sokban különbözik az Ecsed csíkászától, amint ez már a két hely különböz természetébl önkényt következikis. Házánál a csíkot hordóban tartja, szegénye pedig szívesen megeszia póczhalat is, mely itt hihetetlen sokaságú, úgy, hogy még maiglanis sertések hízlalására, kacsák etetésére használják.De egy tulajdonságban egyezik a két terület halászó népe : szeretia lápot, büszke reá ; a rekesztés neki nem munka, hanem élvezet.És igaz, hogy e sajátosságnak immár messze földön nincsen párja.

VII.A SZIGONYOS.Két képpel.Az srégészet tudománya a szigonyos halászt jogosítja föl arra, hogyszerszámja után a legsibb halásznak vallhassa magát s e tudományágállítása szerint a kovakrl lerepesztett, késalakú és husángra kötöttkovaszilánk, másodsorban a szakásra kiformált szarvas és rénszarvasagancsa volt volna a mai szigony minden alakjának se.Ha föltétlen hitelt adhatnánk azoknak a rajzoknak, a melyek s-régi halászszerszámokon találtattak s a melyekrl a halászat történeténekáltalános részében már meg is emlékeztünk, akkor a szigonymég a föld kérgének legutolsó alakulását megelz korszakhoz tartoznék,tehát közszólás szerint ((özönvíz eltti » szerszám volna.De álljon ez bármiképen, az bizonyos, hogy a legrégibb halászszerszámokközött a szigony a legelsk sorába tartozik, talán márazért is, mert támadó szerszám ember, futóvad és hal ellen egyiránt;ha akarom dárda, ha akarom gerely, ha akarom szigony, szóval sokfélérealkalmatos.A magyarföldön található szigonyok sorozata, az alak ésberendezéssoknem volta azt bizonyítja, hogy ez a szerszám mindenkoron anép kezében, s a vele való bánni tudás a magyar halásznak mindenkoronkiváló tulajdonsága volt.A szigony használata a vizek természete sa halak életmódja szerintigen változatos ; alapjában két fmíveletre osztható, t. i. a halászvagy szemre, vagy vaktában dolgozik vele ;és vagy nyakal, vagy szúr.Lássuk a munkát, a melyet a szigonynyal szemre végez.Hiába van a halnak «hideg» vére!A hatalmak hatalmának, mely hallgatást parancsol az éhségnek,elparancsolja a szomjúságot, az álmot, ellenállhatatlanul zi, vonzza,hihetetlen akadályok legyzésére serkenti, halálos tusára ingerli az

!;A SZIGONYOS. 487éllények seregeit s minél magasabb a szervezetök, annál hatalmasabban: a hatalmak e hatalmának, a szerelemnek, a hal Is alá vanvetveÉs a mikor elindul, hogy kitöltse az élet mindenséget fenntartó,folyton megújító s épen azért fönséges ösztönt, azt mondjuk: ahal ívik.A hatalmas ösztön lüktetése elveszi a halnak is látását, hallását se kettre alapított óvatosságát ;a ravasz, óvatos harcsát épen úgy kiviszia mélységbl a sekély szélvizekre, mint a legostobább kárászt ; snem is egyenkint, hanem kivitte hajdanában, a halgazdagság idején,töméntelen seregekbe verdve, ma már csak csapatosan ;de kiviszi,zi, hajtja, valamennyit ma is.A mint a tavasz közeledik — még meg sem törve a jégkérget —a halak bizonyos fajai nászútra indulnak ama sekély helyek felé, amelyek az ikra lerakására, a nap melegével való kiköltésére alkalmatosak.Ezek a helyek, halásznyelven szólva, az ívóhelyek vagy vívóhelyek;s az elnevezés így is úgyis találó.Oly folyómenetekben, tóságokban, a melyeken emberi kéz, vagya természet hatalma nem változtatott,ugyanazokat a helyeket ugyanazoka fajok látogatják, évrl-évre, s. mondhatni, egy bizonyos napraes pontossággal.És ha a halászt tapasztalata nem is tanítaná meg e jelenségre s ejelenség kihasználására: rávezetné a nyüzsg élet, mely az ívóhelyekens környékükön keletkezik. Felgyülekezik ott ilyenkor a halászósas, a búvár, a halászcsér, a gém, a ruczák és gázoló madarak sokasága,hogy a halban vagy legalább is lerakatott ikrájában lakmározzék.A mázsás harcsának mozdulataitól megburványlik a sekély vízszíne ; st nem egyszer csupasz háta is megfénylik a víz színe fölötthatalmas bajusza kicsapódik, mint valami békatr. Hatalmas, negyedmázsástpontyoknak bognáros sörényúszójakikerül a vizbl s pörsölveszántja tükrét ; a dévér s más keszegfajok legderekabb darabjaiösszetömörülnek, hát mellett hát látszik a víz színén ;iramodás, csapkodás,furakodás felzavarja a vizet s mozgásba hozza, mintha sebesforgószél kapott volna belé a víz síkjába. Ez utóbbi jelenség kivált

;488 MAGYAR HALÁSZÉLET.tavak szélén, hol a szem megszokta a víztükör simaságát, legott föltnik;s innen van, hogy a tómelléki halász az ivást «fördésnek» isnevezi.Mikor ezek bekövetkeznek, a Balaton, a Velenczei tó halászabödönhajóra, ladikra száll ; elveszi hosszú nyélre ersített, rettenetes3—^5 ágú szigonyát, melynek szakái szembe, vagy a lapból ki sbe meredeznek ; a széleken óvatosan evezve, vagy csak tapogatvahalad ; szeme rá van szögezve a víz színére : lesi a harcsa bajuszát, aponty sörényét, a csuka homlokát, a nagy keszegek, az nhal hátáta mint észreveszi, megragadja a szigonyt, biztos kézzel sújt a halra,sokszor úgyis, hogy dárdaszeren siklik az eldobott szigony ahalfelé.Mikor a két-három mázsás harcsa még nem volt ritkaság s hailyen szörnyetegen « fogott a szigony », akkor kezddött el istenigazábana tusa, a halász «hadd el hadd». Mert ha a szigony valamelyikága nem furakodott az agyba, vagy a gerincz veljébe, akkor aharcsa órákon át birta és folytatta a halszabadság tusáját, s keménypróbára tette a halász izmait, ügyességét. Majd erre, majd arra rántott,akkorát, hogy a bödönhajó csakhogy meg nem merült ; majdhatalmasan megiramodott, sebesen húzva a hajót és a halászt; a víza hal vérétl piros lett s a halász minden pillanatot felhasznált,hogy rettenetes szerszámát mélyebbre verje ; húzni nem húzott avilágért sem mert akkor « kiszakad* a hal, melynél a szabadulás ösztöneelölte a fájdalom minden érzetét. Ilyen tusa addig tartott, míga hal « megbágyadt)) ; demíg ez bekövetkezett, sokszor órák teltekel.A mikor a halász tisztán szemre sújt,ereszti, mindig azon van, hogy a páratlan ágúúgy, hogy a szigonyt ki nemszigony középs ága, apáros szigony két középsje a hal fejének, nyakszirtjének vagy legalábbgerinczének kell közepét érje, mert ekkor nyomban öl ; de ezcsak ritkán sikerül ; a halász úgysújt a hogyan lehet ; a többi azügyesség dolga.A leginkább kimvelt szigonyosok mindenesetre a Tisza derekánlaktak; volt is módjuk benne, mert a szke folyam « kövér vize»mindenkoron bven halterm volt;különösen a harcsa srn tanyázottbenne s nagyra ntt.

Hermán : Magyar halászatVI.TÁBLA.CSUKA-SZIGONY OS.Velenczíii to.

A SZIGONYOS.4B9Ezek az emberek « kitudták » a nagy harcsa tanyáját, fekvését,fejének helyét, noha a halat nem látták, mert a víz mindig zavaros.A harcsa kerületét kiismerni nem volt mesterség, mert kapkodotta hal után s ilyenkor felvetegette a fejét ; a tanyáját is kitapogatták,mely vagy fenékgödör, padmaly, gyökéralja, vagy a víz fenekén heverelmerült nagy tke volt ; de azt, hogy otthon van-e, merre áll a feje,Régi szigonyos.Tápé.azt «ki kellett tudni » bizonyos jelekbl, a melyeket csak a tapasztaltvén halász szeme ismert föl. Ezek a vének — az én emberem 82 évesvolt — azt állítják, hogy a hol a nagy harcsa megfekszik, a víz tükreföltétlenül mozdulatlan s ha fölszinét könny szell göndöríti, akkorott a hol a harcsa feje nyugszik «limány» van, vagyis a víz tükrösennyugszik, amit a harcsa bajuszának játékával okoz. Ennek a

»49^^MAGYAR HALASZELET.limánynak kell közepére szúrta a halász hatalmas, mindig csak kétágúszigonyát, e mellett pedig készen tartotta a vágóhorgot is, egyrettenetes vaskampót, szakával, hosszú nyelén, a melylyel a hal alávágott, mihelyt érezte, hogy a szigony fogott. Így hamarább járt adolog végére s a hal kiszakadásáról szó sem lehetett.Képünk Tápé régi halászát ábrázolja, ki négymázsás harcsábadöfte a kétágú szigonyt, a vágóhoroggal alája vágott sfölvette a vizeklegalattomosabb, falánk rablójával a küzdelmet.De ezekkel a szemre való szigonyhalászat nincsen kimerítve; vanannak éjjelirésze is — nem tekintve azt, a melyet a székelység a nemespisztrángra z sa melyrl külön emlékezünk meg.Kivált a Bódva vizének u. n. csorgói azok, hol Borsod halászónépe — fképen a Szendrö vidéki — zi az éjjeli szigonyozást,vagyis a halaknak szigonynyal való « ütését ».A Bódva menti halász szkor az erekben vagyis csorgókban úr.Csorgó az a víz, a mely legfeljebb térdig ér s folyásos ; itt szeret a hal« aludni)) ; helyesebben itt húzza ki az éjszakát, mert a víz kell levegvelvan áthatva, átjárva.A szigonyos jól tudja, hogy a hal folyós vízben mindig fejjel vízellenében vesztegel vagy áll ; tudja azt is, hogy a fénytl nem riadmeg s e két tulajdonságra alapítja eljárását,; tudja még azt is, hogy amikor az ég borús, a világló fénye t. i. az egynem fény, jobban járjameg a vizet.Mindezekért borús, de csöndes szi éjszakán elkeríti azt azegészen sajátságos, inkább gereblyére, mint halszúró eszközre emlékeztethét- vagy nyolczágú nyakló szigonyát,* nyakába akasztjaa vászon tarisznyát, egy derék zsúp szalmát keresztbe állva a hátára köt,feltri a gatyaszárat s neki «mén)) a koromsötét éjszakának.Az erek táján mélységes a csönd ; a halász a füzesek után igazodik,melyeket a sötétséghez szokott szem, az az éles halászszem, megbír különböztetni, mert a fa éjnek idején « feketébb az éjszakánális».Mire elérte a helyet, belép a vízbe; balkezével csóvát ránt azsúpból, letámasztja a szigonyt s jobb kezével elveszi a « másinát* Lásd I. rész, szerszámok története.

A SZIGONYOS. 491vagyis gyufát; végig húzza a zsiros kalap karimáján — egyszer —tízszer ; minden húzás kékesen fényl nyomot vág, akár a futócsillagaz égen ; végre serczegve gyulád meg a fej, kéklik a büdösk s a halászösszetett marokkal óvja a lángot ;—a láng hirtelenül világot vet amarkok között s a halász arczára, s megcsillan tle a víz is; mindenegyebet elnyel a vak sötétség.Rembrandt ecsetéhez méltó egy kép ez.Még egy pillanat s lángot vet a csóva is ; ettl már megvillog avíz ; a füzes selymes levélzete is visszaveti a világosságnak rálövellsugarát, majd határozottabban, majd elmosódva,lángja éled, lohad, közeledik vagy távolodik.úgy, a mint a csóvaS mint mocsárvilág: bolvrófénve, ús:y indul a halász víz ellenében ;jobb karja feszül, szeme a vizén át a víz fenekére mered, hogy megláthassaa megfeküdt halat, különböztesse meg a felszín fodrán át,a kavics és k között.Most megáll; — éles szeme ráesett anyugvó «balinhalra», karjavillámsebesen lecsap s az az otromba szigony lenyakalja a halat a vízfenekére —; csak roncsolja s nem járja át. A Bódva szigonya tompa,az éles nincs helyén, mert hegye letörnék a vízfenék keménykövecsein.így járja ez addig, a meddig a csóva tart.Kés szszel a legnemesebb hal, a pisztráng is ívik. A csörtetverohanó, kristálytiszta hegyi patak sodra megsimogatja síkos, finomoldalát ; farkával ágyat vet a petének—• nagy ekkoron az dolgaés legnagyobb az vaksága; mikor a nász ideje beköszönt, «a szerelemsötét verem » neki is s belékerül. A székely világló vagy tidófényénél, szemre agyonszigonyozza. sokszor valóságos czigányszerszámmalössze-vissza roncsolva. — Törvény tehetne rólalMég egy neme van a szemre való szigonyozásnak, t. i. a pipálóvagy szopákoló halra. Ennek helye a mocsáros tó, legsrbben azolyan, a melyben kendert áztatnak s egyáltalán az álló víz, melynekalsóbb rétegét nem éri a leveg.Ilyen vízben a hal — kivált reggel és estefelé — egészen megközelítia víz szinét s fölét, mely a levegvel közvetetlenl érintkezik,úgyszólván szívja és hajtja a szilványokon keresztül — mert ez azlélekzése, így éledezik azvére.

;:49^MAGYAR HALÁSZÉLET.A szájmozgás ilyenkor a víz színén látszik, köröket hány, akár avízbedobott k, avval a különbséggel, hogy a körök szakadatlanulkeletkeznek.A Mosztonga menti magyarság — leginkább Doroszlón —ekkoron « pipáló halra » jár. Finomra kihegyezett, éles szakás, négy-ötágú szigonya hosszú léczre van ersítve, úgy, hogy a lécz lapja aszigonyéval összevág. A halász a szigonyt vízszínt tartja,a ladikot állvalassan tologatja; állva azért, hogy nagy szemköre legyen. A mint megpillantjaa vízen azokat a köröket, biztos szemmel kiméri a távolságotés az irányt súgy dobja a szigonyt, hogy lapos oldalával siklik a vízens csak a vasa jár kissé a színe alatt, fején vagy nyakszirten vágva ígya halat.A vaktában való szigonyozás a folyók padmalyos s olyan helyeindívik, a hol a fenéken sok gyökér, tke hever, mely a hálóval valóhalászatot nem engedi ;örvényekben, a hová a halak összesereglenekés végre tavakban régi aljú nádüstökök tövében, tömött nádfalakszélén, a hova a nagy halak elfekszenek.A halász hosszú nyélre — négytl hatméterig — rávert szigonynyaltalálomra döföget; pontos helyismeretbl s a múltban tett tapasztalatbólindulva, nem ritkán czélt isér.A vaktában való szigonyozást második képünk ábrázolja azon avidéken és vizén, a melyen legsrbben s legrendszeresebben zik,t. i. Magyar-Velencze tavánál, a Balaton kis öcscsénél.S mint mindenben, ebben is átmenet van. A vaktában szigonyozósem egészen a véletlen embere. Éles szeme megvigyázza, fképena nádüstökök szélén, a tükör felé s ritkásan terjed nád, káka ésgyékényszálakat, a melyek abban az irányban, a melyben egy-egy jóponty vagy csuka indul, egymásután megmozdulnak; úgy, a mint azirányt kiveszi, kitudja azt is, hol állhat egy adott pillanatban a haloda döf és megvan.És ha a halaspiaczot figyelemmel kisérjük, sokszor akadunkcsukára, pontyra, melynek teste sajátságosan elvan görbülve, oldalánnagy hegedések vannak : ezek mind a vakszigony nyomorékaikiszakadtak a kegyetlen szerszám ágai közül, hogy utóbb mégishálóba kerüljenek, dncidit in Scyllam qui vult evitare Charybdim!»A magyar szigony az egyágún kezddik, mely alak és megersí-

A sziGONYOs. 495tés szerint mindenesetre a legsibb forma; van szembeálló ágú is s akettstl a nyolczágúig.De az s halászszerszámmal való élés manap már nagyon meghanyatlott;—tilalom.ersen megapadt a nagy hal és sok helyen beütött aA legtöbb szigony nagy fakgatás után úgy került kezembe, hogya háztet nádja közül kellett kihúzni ; st akadt olyan is, mely azegész vidék utolsó darabja volt — társát régen elkalapálta a czigánypántnak, derékszegnek s csak az furfangos esze tudja még minek.A hármas szigony régi istenének, Neptunusnak fiai ma már csaklopva zik az egykoron oly elkel mesterséget.

;VIII.A PONDOROS.Két képpel.Sió mentén, Tiszán, Dunán, a Körösökön, Maroson, Szamoson,szóval minden valamire való magyar folyón végtl végig, száz megszáz halászember — de amolyan néhanapján kijáró szerencse-halászis — dobja azt a kerek, s az esernyre oly nagyon emlékeztetpöndörhálót partról a vizek mélyebb, lassú folyású helyeire, a hol ahal kevésbbé «jár», inkább veszteg áll, játszik, tekereg.Vidék szerint a hálónak különböz a neve. Szegeden régente«pöndörháló») volt; azt mondta a Tisza pöndöröse, hogy azért vanez,mert csak pöndörítve lehet elvetni.Más helyeken «pöndöly-», «pendely-», «péntháló» a neve; erdélyirokona pedig, mely azonban a Királyhágón át Biharba, jelesen aBerettyóra is átjött, a « rokolyaháló » nevet viseli; Baján « szoknyaháló*)a neve.A pöndöly, pendely, pént nyilván az asszonyi ruházat legelsejéreczéloz, mert a háló, összeesve, hosszú ránczban lóg alá ; a rokolya abokorrúgó fels szoknyától ered s ha e háló alakját és vetésénekmódját tartjuk szemünk eltt, rámondjuk, hogy ez a legjobb neve.Mikor a falu apraja, úgy vasárnaponként, kicsdül agyepre, hogya verfényen cziczázással, kifordítóval, farkas-bárány zessél elmulassaa délutánt, sazon kezdve, hogyEgyetem begyeteni tengertáncz.Hajdú sógor mit kívánsz?Nem kívánok egyebet,Csak egy falat kenyeretPír Pál, Szabó PálTücski-rücski innen Pál !nagy lihegéssel, verítéktörülgetéssel végezi a játékot : olyankormindég akad egy pár kis lány, a ki magának mulat, rendesen avval,

,»»A PÖNDÖRÖS. 495hogy egy helyben gyorsan forog. Rokolyája meglebben, mint a nyitotteserny.; mire a kis lány hirtelen leguggol, a földuzzasztott rokolyapedig rikít, mint valami kinyik, megfordított mákvirág.Majdnem ugyanezt teszi a pöndörös is : ráveti a hálót köpenyszerena félvállára — a balra — , azután az ólmos ín egy darabját fogával,egy alsóbb darabját jobb kezével fogja, hogy a sodrás belékaphasson;a háló kell közepére járó tartókötél ekkor a balkéz csuklójáravan hurkolva; mikor minden rendben van, a pöndörös helybenegy ersét fordul s a megsodorintott hálót ellöki, mely estében, minta kis lány rokolyája, szétterjed s egész lapjával a víz színére esik.A többit elvégzi a háló szerkezete : a töméntelen ólomgolyó, melya háló inát terheli. Az ín t. i. hirtelen sülyed alá s minthogy a hálóközepe követni nem bírja, a háló a vízben elbb mély czészealakotölt. utóbb majdnem teljesen elzárt burkot alkot, a melybl a hal,mely mindig csak oldalt keresi a kibúvót, menekülni nem tud.Az erdélyi rokolya- és a magyar pöndörháló közötti különbségekmagyarázataúgy az si elemek, mint a szerszámjárás szakaszábanvan meg.A pöndörös és rokolyás halászok közfelfogás szerint leginkábbelmondhatják magukról azt, a mire a keresztény világ legtöbb halászaoly büszke, hogy t. i. « Krisztus halászai)).Általánosan el van fogadva, hogy a halászokból vált apostolok avet hálóval, az «amfiblesztronnal» * is halásztak s hogy ez az a háló,amelyrl Máté évangyéliomának negyedik részében a 18— 21-dikvers szól: « Mikor pedig járna Jézus a Galilea tengere mellett, látakét atyafiakat, Simont, ki mondatik Péternek, és Andrást, annakattyafiát, kik a hálót akkor vetik vala a tengerbe (mert halászok valának)»«Es monda nékik : Kövessetek engemet, és azt mívelem, hogyembereket halászszatok.«Azok pedig azonnal elhagyván a hálókat, követték Jézust.*«Es onnan elébb menvén, láta más két atyafiakat, Jakabot a Zebedeusfiát és Jánost, annak attyafiát, a hajóban az attyokkal Zebedeussal,kik az hálóikat kötözgetik vala : és híva ket.* Ez a görög szó, a hálón kivül, ruhát is jelentett, épen mint a magyar változatok.

»:»»»»49^MAGYAR HALÁSZÉLET.« Amazok pedig azonnal elhagyván a hajót és attyokat, követtékJézust.És valóban, ha az apostolkodáshoz a szegénység is föltétel,akkor a magyar halászok között az, a ki a vethálóval jár, avvalkeresi kenyerét, a szegénység valóságos apostola; mert manapságnem vetdik útjába üdvezít, a kia halak seregeit hálója alá szólítsa,mint tette Nazareth bölcse a Genezareth taván Simonnal és társaival,a mirl Lukács évangyéliumának ötödik részében a 2—7-ik versekképen szól«Es láta két hajókat a vízen állani;a halászok pedig minekutánaazokból kiszálottak volna, mosták vala az hálóikat.«Es bemenvén egyik hajóba, mely Simoné vala, kére tet, hogyegy kevéssé a földtl beljebb vinné: és mikor leült volna, tanítjavala a sokaságot a hajóból.((Minekutána pedig megsznt volna a szólástól, monda Simonnak:((Vigyed a mélyre és bocsássátok le a ti hálóitokat halfogásra."*"«Es felelvén Simon, monda néki:Mester! jóllehet egész éjszakánfárasztottuk magunkat, és semmit sem fogtunk: mindazáltal a teparancsolatodra bevetem a hálót.«Es mikor azt mívelték volna, halaknak nagy sokaságokat rekesztekbe ; szakadoz vala pedig az hálójok.«Es intenek vala pedig aztársaiknak, kik a más hajón valának,hogy eljönnének s nékik segítséggel lennének : Eljövének azért, ésmegtölték mind a két hajókat, annyira, hogy csaknem elmerülnének. »>A latolgató ész hajlandó ugyan ebben hasonlatot látni s a halaksokaságában az embertömeget gyanítani, mely a magasztos tanításnakmeghódolt s így az emberszeretet hajóját megtöltötte; de bármintvolt légyen is, annyi bizonyos, hogy a pöndörháló « szegény emberszerszáma)) országszerte, s a pöndörosnek kemény munkát kellvégeznie, ha meg akar élni. A pöndörosnek ma már se hajója, selélekvesztje. Folyómentén parthosszában jármessze távolságra, százszorveti a hálót, homlokán a veríték gyöngye, ruházatáról csorog avíz s örül, ha minden huszadik vetésre keszeget fogott.* Az egész hely különben nem zárja ki, hogy az apostoloknál az öregháló vagy a gyalom,a tulajdonképeni sagena és diktüon használatban volt, mert együttlétük emlékeztet abokorra, holott a pöndörös rendszerint egyedül jár.

Hermán : Magyar halászat. VII. TÁBLA.A PÖNDOROS.Sió..

»A PÖNDÖRÖS. 497De azért ki nem fogy a munkakedve; mindvégig teljes ervelsodor s e makacsságban nagy része van a remény kiújulásának —hisz mindig azt hiszi, hogy « no most talán csak beüt az a jó szerencse !A Sió mentén kiválóan sok az ügyes pöndörös, olyan, ki ebblpótolja száraz kenyerét. Igaz,hogy a Sió kiválóan alkalmatos folyó is.Szke vize, mely emlékeztet a tejopál-kre, sok leng, roppanthosszú hinárüstököt táplál, a melyet a «szelid» hal szeret csipkedni:medre mély, folyása sok helyen forgó-örvényl;partját pedig szakadozottnád és gyékényfal szegélyezi, épen arra való, hogy a halásztelfedje s helyet adjon a háló röptének ;így a halász megjelenése nemriasztja meg a felszínhez közel járó halat, a háló pedig meglepi.A pöndörös rendesen ers, jókötés magyarember, ki mezítelenlábbal vág neki a partnak ; nyakábavetve csüng hátán avászontarisznya, mely sötétbarna a sok rászáradt halnyálkától snyaklóhal vérétl; gatyája, ingújja magasra fel van trve, hogy mozgása,melytl a hálóvetés sikere függ, teljesen szabad legyen.Valami pompás látvány az, mikor a halász kell helyen megállapodik,a hálót vállára kanyarítja, íorgás-sodrás közben a karok éslábak izomzata megfeszül, a háló síkegyenesre elterül slecsap a vízre.Így halad gyors menetekben. Siófok alatt kezdve, Kiliti alá s ígytovább, ki tudja meddig, míg a roppant munka sovány díját beszerezte.A vetés pedig még csak hagyján, mert a sok gyakorlás ügy hozza,hogy a legkeskenyebb helyen is teljesen biztos; de a kihúzássalugyan gyakran meggyl a szegény pöndörös baja ! A folyóvíz fenekemindig változik, a víz viszi, de hordja is a halász legnagyobb ellenségét,az «akadót»: beivódott tkét, ágat s egyebet s ha a hálóilyenbe bonyolódik, akkor nagy a baj. A pöndörös ilyenkor húzogatja,rázogatja a tartókötelet, próbál víz mentén, víz ellenében, mindenféleképens mikor se így se amúgy nem boldogul, levetkzik,alábukik a mélységbe, hogy kioldhassa a szerszámját, rendesennagy szakítások árán ; azért a fonallal meghányt hálót mindig ott isvan a bels zsebében, hogy a gyepre telepedve, legott foltozhasson,tatarozhasson.Képünk a pöndöröst abban a pillanatban ábrázolja, a melybenelvetette a hálót.De a pöndörháló még más tekintetben is nevezetes : alkalmatosHermán O. A raagyar halászat.J2

498 MAGYAR HALÁSZÉLET.vizek mentén az embernek ugyanaz, a mi a hegyi lakónak a fejsze,melyet mindig kezeügyében tartogat.Minden révész kunyhóján ott függ ; és nem hasítja a Duna, a Tisza,a Dráva vizét valamire való gabonáshajó, vagy dereglye, hogy kormányosa,els legénye ne tartogatná kéznél a pöndörhálót; — s amikor a dereglye kiköt, a hajó csárdáját valami látogató keresi föl,ilyenkor kormányosné asszonyom csak odanyúl a tálas alá, a holmindig akad egy pár dévér, egy-két durbincs, selymeshal, néhakisebb süll is —; ezeket nagy hirtelenében kirántja s föltálalja.A hajócsárda küls falán pedig bizonyosan ki van függesztveKrisztus halászainak s szerszáma —; igaz, hogy ma leginkább a« tilosba*) pöndörítik —

IX. A KULLOGÓ.Három képpel.Az störténeti rész már megemlékezett a czölöpépítményekrls tudjuk, hogy a történetírás atyja — Herodot — oly leírást hagyottreánk, a mely úgyszólván szemünk elé állítja azt az si faalkotmányt.A czölöpépítmények fölfedezése s ezen a réven, roppant számú ésvégtelenül érdekes anyagnak fölszínre való hozatala, annak idejébenmég nagyobb föltnést okozott, mint napjainkban péld. Schlie-MANN Trójai ásatása. A czölöpépítmények maradványai oly társadalomróladnak hírt,mely valóban egészen sajátságos életet élt, a midnaz ember házi tzhelyét oszloplábakra, a vizek fölé építette s ott találtameg biztonságát az erd dúvadja, meg talán saját rabló faja ellen is ; amidn gyermekének életét úgy biztosította, hogy lábánál fogva pórázrakötötte. E társadalom a száraz földet — mai fogalmaink szerint aszemély- és vagyonbiztonság leghatalmasabb várát — úgyszólván csaklopva látogatta.Az störténeti rész érintette e csodálatos építményeknek háromfajtáját s a tudomány rajta van, hogy a helyi viszonyok útmutatásanyomán új meg új pontokon keresse föl e társadalom nyomait.Magyar földön még nem akadtunk ilyenekre — siekre ; deósdiakra van egy adat; az,a melyrl Kossuth Lajos megemlékezik,a midn irja «Cameron csak minap is talált ilyet — t.i. czölöpépítményt— Mohyra taván Afrikában, én meg Magyarországon isláttam« úri lak » c^ölöpépítményt Dögén, S:zabolcsmegyéhen » * Ezer kár,hogy ennek akkor nem akadt búvára, mert vannak hagyományok,hogy Beregben és Ugocsában régenten, a mikor a víz szabadon* Kossuth és Erdély ügye. 1886.

!—500 MAGYAR HALÁSZÉLET.áradozott, borított — de el nem sodort — sok ilyen « lábas ház»Ma már nyoma veszettvolt.De azért mégis csak van a magyarságnak czölöpépítménye,mégpedig igazi halászati « lábas alkotmánya*, mely teljesen megérdemli,hogy e könyv szerény keretében helyet foglaljon.Ösi volta mellett az tanúskodik, hogy a nagy világ forgalmátólfélrees helyen s mindenképen « szigetségen » maradt meg napjainkig;mert olyan községben dívik, mely áradó vizek és feneketlen tavakáltal az év legnagyobb részén át el van vágva az ú. n. külvilágtól scsak akkor közlekedik evvel szabadon, amikor a keleti Kárpát dermeszthidege szilárddá teremti a vizet és a földet, vagy a midnnagynéha — beköszönt az aszály smagyar föld nyilt,lapályos vidékeire.S vájjon hol van e czölöpépítmény fészke ?elemi csapás erejével nehezedik aSátoralja -Ujhelytl keletészakra tartva, a tzeredet Hegyaljalánczolat sajátságos vonala lassan északfelé távolodik az úttól ; ittottmég kilöki egy-egy hullámát a lapályba, de végre is a távolságkékjét ölti magára s midn hátrafelé tekintünk, a Sátor jellemz hegycsoportjátelnyeli a szemhatár vonala:fell — változó alakú hegység kisér,Beregbe Jutunk. Balról — északjobbról — dél fell — lapályos avidék.A hegység sokszor messzire távozik az úttól, majd elbbrenyomul, hogy ismét visszaszökjék.A lapály mind sajátosabbá válik. A hol mívelt földeket várnánk,ott összevissza szakadozott, hol bozótos, hol sasos helyek tnnek szemünkbe;itt-ott felüti koronáját egy tölgyfa, mintha ki volna lökvevalamely tölgyerd kötésébl; — aztán mintha rekettyést látnánk;ismét égerfák tünedeznek fel ; hirtelenül pocsolya áll elttünk, melynéha érszer futásban van ; majd felüti magát a nád, egészen cseretszeren.Az, a mit a festesz mesterszava « levegnek » mond, itt egészensajátságosan, finoman fátyolozott.A kinek nagy a tapasztalata, az legott tudja, hogy a mocsarakéslápok világának küszöbét lépte át s ha a térképre veti szemét, legottmegtudja, hogy a Sêrnye területén van, mely egyike azoknak a telhetetlenspongyáknak, a melyek mind azt, a mi patak s a hegységbenoly vigan csörtet tova, elnyelik, elemésztik.

Hermán : Magyar halás:ât. VIII. TÁBLA.A KULLOGÓ.

;A KULLOGÓ.';OIA Szernye óriási kiterjedés, valóságos mocsárvilágának, megvana maga mondája; czíme: « Isten erdeje ».Nagy-Bereg vagy Derczen csikaszai régentén az mesélték, hogysidkben, a mikor a Szernyében még sok volt a víz, volt annak oly•hatalmas lápja, a melyen pompás tölgyerd vetette meg a gyökerét.Ennek az erdnek a koronájába azután beleakadt a szél s vitteaz erdt hol az egyik, hol a másik falu felé s az a falu, a mely mellettmegállapodott, szedte a száraz galyat, vágta az erd fáját: ez voltvolna az « Isten erdeje »>.Az erd ma eltnt, az úszó láp megállapodott; azt mondják valamiczölöphöz van kötve s az a kálvinista öreg-pap, a ki begázolt velemebbe a sajátságos világba, igaz magyar humorral azt vetette oda:('nagyon ers czölöp,úgy hívják hogy «hitbizomány».A mocsár maga és egész környezetének vize éven át folytonváltakozik ; minden es változtat rajta s a merre ma mégszáraz lábbal járt-kelt az ember, ott holnap fenekeden mélységbesüppedhet.A tavaszi áradás megdagasztja a lápot s vizének fölöslege kiömlikazokba a medrekbe, a melyeket a talaj felülete alkot, a melyekrlkésbben eltakarodik, hogy kövér legel keljen a nyomán.Ebben az idben Nagy-Dobrony szigetközséggé alakúi át ; azerek, folyások egész hálózata veszi körül s a folyásnak medenczeszertágulása vízzel van telve; ekkor «Vész» nevet visel.Ilyenkor a csuka már javában ívik, barangol, «van járása » ; nyombanmás fajok iskövetik.Ekkorára a nagydobronyi vészhalász rendbe szedte örvöshálójátkereszt- és feljáróre jól feszül ; egészen si formájú lélekvesztje,mely ott telelt az utczán, a halász háza eltt, ki van foltozva, repedéseibedagadtak.A halászember vízrebocsátja az ingó jószágot, felrakja az örvöshálót,a rúdját, egy jó fejszét s azt a kis eleséget, a melyet azasszony tiszta kendbe bekötött; a dohányzacskó keményre vantömve, aczél, kova, tapló a maga helyén ;— igaz, egy kemény furkósem hiányzik.Ezután megmarkolja az evezt s indul a vészek világába,mely még helynevei szerint iskülönös.Van ebben a világban: Szernyevize, Rekettyésmöge, Nagyszernye-

;502 MAGYAR HALÁSZÉLET.szög, Kisszernyeszög, Jákópatak, Jázivó, Daranyóvize, Hatrász,Massoncza, Kurta Massoncza, Szögek tája, Zsélye, Kerepecz s a jóég tudja még hány és milyen nev halászóhely.Útjában csatlakoznak hozzá a komák ;mind egyforma szerszámmalindul a kullogó-állításra.Mikor már azután megállapodtak, hogy ki melyik vészben halászik,egy alkalmas ponton kikötnek — rendesen valamely magánosanálló, terebélyes tölgyfa táján — , azután elindulnak a cserjésekfelé,hogy a szükséges karókat megkerítsék.Három vastag, felül villás czölöp, négy dorong s egynéhányhusáng kell mindössze ; no meg egy kis giz-gaz is.Ezekután kezddik az állítás. A czölöpöket oda szállítják a vészkell pontjára s háromszögbe leverik ; azután keresztbe teszik a lábvett,a husángból készül az ülke, melyre rájön a giz-gaz,hogy puhalegyen skészen van a kullogó.Ez a magyar halászvilágnak utolsó, napjainkig eljutott lábas czölöpépítménye.Elmegy a halász az örvöshálóért, beereszti a vízbe a vesszbárkátfelköti a hálót a rúd bakjára, azután meghágja a kullogót — miutánlélekvesztjét hozzákötötte — s els dolga, hogy rágyújtson a makráraazután következik a halászás oly módja, a melynek csak a magyarhalász lehet embere.Az örvöshálót beereszti a víz fenekére s a rúdnál fogva letartjaaz egyik keze mutatóújjára rácsavarja a feljárórt vagy vigyázómadzagot,megfeszíti vele a keresztört, azután lesi, lesi, addig lesi, míg abarangoló halbele nem ütdik a keresztrbe.Nincsen a világvize táján az a kitanult, vénséges gém, a melynagyobb kitartással s azon mozdulatlanul lesne a hal felszállását, mintlesi az a vészhalász a keresztr rezzenéseit — reggeltl napestig smessze a sötét tavaszi éj csöndjébe. Ott ül mozdulatlanul s lesi a«jó szöröncsét)).De mikor azután a keresztr megrezzent, az a mozdulatlan emberfölpattan, nekiveti a lábát a rúgófának, megfeszíti a háló rúdját, hogyívbe hajlik, mert hát arról van szó, hogy az örvösháló bemélyedjen, ahal ki ne szökjék. — Nincs is eset rá; mert a keresztr egyszersmindnyakló is, mely a csapkolódó halat mindig visszaveti.

Hermán : Magyar halászat. IX. TÁBLA.A KULLOGÓ.

»»»:,A KULLOGÓ. 503Ekkor magához keríti a hálót, biztos fogással a kopótyú tájánragadja meg a prédát ; felhúzza a vesszöbárkát s beléteszi ; azutánújra kezdi a lesést. — Csak nagynéha pillant félre szomszédja felé snagy ritkán kiált oda avval a nagy távolra szóló vontatottsággal« Vaan eee szöörööncse rígy zi az áradásokon mesterségét a vészek halásza : de megváltozikaz, a mikor a tél hidege beköszönt s a vizek színét vastag jégkéregborítja.Ez teszi próbára a vészhalász szívósságát — népiesen szólva,« csigavérét ».Ekkor kiköltözködik sokadmagával a jég hátára, nagy, négyszögleteslékeket vág, a melyeken az örvösháló befér ; egy kis szalmát doba lék szélére s erre lekuczorogva lesi a jó szerencsét.Igaz, még a fagyok beállta eltt felállította a vejszéjét is, melyneklészája átfogja az egész folyást, hogy megkészítse a barangoló halnaka csöbörbl a vederbe való jutását, t. i. hogy a hálót kikerülve,belé kerüljön a vejsze fejébe, honnan a «szácsira)) biztosan kiszedi.El vannak k a legkeményebb fagyok idején a vészek táján. Egyegyhatalmas tölgy derekához oda támasztják a korhadt lészát, meghányjákgazzal, hogy a szél át ne járhassa, azután tüzet élesztenek srátelepednek egy kis szénára ;—nyársra húzzák a dévérkeszeget, ajázhalat, sütögetik ; közbe füstöl a makra ; nagy gyéren járja a szó is,hogy hát ki merre van, meg mikor is volt az a nagy szerencse, aztánhogy bibliás Molnár János uram már felhagyott a halászattal ; deújságot tart s a falu legokosabb embereMikor én jártam náluk — istentelen kemény egy tél volt akkor —hát ott ült a tz mellett a szabadságon járó honvédbaka sa természetölén — tehát igazán « szabadságon » —tisztogatta « oldalfegyverévela keszeget; arcza csakúgy ragyogott a boldogságtól, mert sült keszegmellett, a káplár parancsszava helyett, hallgatta az szbecsavarodott régiszabású obsitos nagymondásait«azokrúl a repül halakrúl, a melyekfelszállottak a hajó eltt, mikor Venécziábúl Veronába vitték, — hejmeg arról a tengeri kisasszonyról, mely oly nagyon is hívogattaMihály uramat, ki akkor még Miska soron volt s hozzá olyan nyalkamagyar baka, hogy az a sok talián princzész csakúgy bomlottutána. —

504 MAGYAR HALASZELET.A fiatal baka kérd pillantásokat vetegetett a többiekre, a kiken —csak úgy a félbajusz alatt — az a bizonyos mosolygás mutatkozott,a mely azt jelenti: «Hej Mihály gazda, beh szép is a szavajárása!))Zárjuk be a magyar vészhalászról írt kis rajzot avval a képpel, amidn czók-mókját szánkóra rakva, a téli halászatra kivonul.A kivonulás.

X. A «ZSIDOUTCZA» TÁJA.Képpel.Az elpusztult Jeruzsálemnek a föld kerekségére kiszórt népe helyenközönmég ma is szigorúan megtartja vallása tételeit, st hagyományosszokásait is ; az utóbbiak nem egyszer vallástételek erejével birnaks szintén szigorúan megtartatnak. Ezeknek összessége úgyszólvánmég a hiv lépését is korlátozza, határt szab a mozgásnak is.Még ma is akadunk helyekre, a hol szemünk egy különös alkotmányonakad meg, a melyet a mai kornak fesztelen mozgású emberenem bír magának megfejteni. Ez az alkotmány a következ : A városvagy falunémely utczáinak bizonyos pontján s az utcza mindkét oldalán,tehát egymással szemben, két rúd vagy gerenda emelkedik árboczszerena magasba s ott fen egy, az utczát átfogó zsineg köti össze akét fát. Ezt a zsidóság állítja föl s ha nem csalódunk, ez a határjel ameddig a hivnek ünnepnapokon járni-kelni szabad.S az már a magyar ember vérében fekv különös tulajdonság,hogy tárgyak elnevezésénél keresve keresi a hasonlatot, az ú. n. analógiát,ezt azután beveszi szilárd fogalomnak édes anyanyelvébe, élvele még akkor is, a midn az, a mi a hasonlatot adta, már le is tnt.Ígyjutott a halásznépség mesterszavai közé a «zsidó-utcza)) is,mely nem más, mint az az alkotmány, a melyen a hasítótanya táján,verfényes, szells helyén, a kihasított és sózott halakat szárítani szokták.Nagyon is hasonlít ez a zsidóság határfájához.Kell távolságra egymástól, hol egy sorba, hol négyszögekbekarók vannak leverve, a melyeken — egy vagy több sorban — a szárítózsinegek feszülnek.Némely ponton, péld. a Balaton körül vagy az Aldunánál, hola szárított halat nagyban csinálják, a szárító alkotmányok egésztévesztket alkotnak, utczaszer közökkel, a merre t. i. a terít

506 MAGYAR HALÁSZÉLET.asszonynépség kosárszámra hordja a kihasított s besózott halat, hogyszáradásra kiterítse, azaz a zsinegre kiakaszsza.És minthogy a zsidó vagy bérH a halászatot, vagy legalább kereskedika sóshallal — rendesen Oláhországba, a hol a sóshal a keletigörög vallású köznépnek böjti eledele — ,hát gyakran eljár a hasítótanyafelé.ott a terít karózat közeiben fel s alá járkálva, apróra nézegetia kiterített portékát, fejében forgatva az üzlet menetét, kalkulusait.Egy-egy derék, kifordított nhal vagy tenyérszélesség dévérláttára meg is áll, ajakán földerül az a bizonyos üzleti mosoly, kalapjátkissé hátratolja, kezeit hátracsapja, vagy a két hüvelyknél fogva,beakasztja a mellény hónaljába s a többi ujjal dobolgatva, kiszámítjaennek, meg annak a halnak, meg az egésznek az értékét, árát, a kezelésköltségét és a hasznot. Hát így is zsidóutcza az a terít karózat saz ifjabb halásznemzetség, mely a zsidóság határfáját már nem ismeri,a bérlre vagy kereskedre gondolva nevezi úgy azt a karótákolmányt.A hasító tanya rendesen telepszer, a halászvállalatnak közepe;szilárdabb alkotmányú halászkunyhóval, bálázóval, sózó-, mosó-helylyel,a fölös hálók terít karózatával, szóval a halászmesterség mindenczók-mókjával.És ez a hasítótanya messze környékre árasztja lételének hírét!Nem is a szem. nem is a fül, hanem az ember orra az, a mely mármessze távolbólmegérzi.Mikor a szem megpillantja a hasítóhelyet s a fülhöz ér a hasítóasszony s leánysereg locsogása is, akkoron a finnyásabb orr ki tudjahányszor fintorodott el már a rothadó halak bzétl s a rotyogó halzsírüstgzétl; még a halászember is úgy mondja, hogy « érzik ahasítótanya ».A halhasítás roppant mocskos egy mesterség ; ebben fölötte állmég a timárságnak is. A halak nyalkája ezerszeres rétegben egymásraszárad s mindent ellep, a mihez a hal teste, a hasító keze hozzányúl ;asztal,kosár, kád, késnyél, a hasítok keze, köténye barna kéreggel vanbevonva, a melybe a hal pénze belészárad. S már e kéreg is ersbzöket fejt ki, a melyek a száradó halak, az elszórt apróság s a halzsírüsigzével, bzével összeházasodva, oly légkört teremtenek, amely a purgatórium illet osztályában is megtenné puhító hatásátmég a legmegrögzöttebb lelkekre is.

A ZSIDÓUTCZA TÁJA.5O7De nagy a megszokás hatalma.A hasítok vidám serege úgy van avval a levegvel, mint a dohánygyáraknépsége a dohány porával : oda se neki ! Avval a fáradságotnem ismer serénységgel, mely a halászat egész mesterségét jellemzi,s a mely a hal természetének egészétl ered, hogy t. i. él állapotbanfürge, holt állapotban könnyen, gyorsan megromlik — mondom,avval a serénységgel nekiáll a legnagyobb halrakásnak is — hasít éshasít, a mig csak az utolsó darabot föl nem hasította s csak akkorpihen meg, mikor már látja, hogy a sózás javában járja, a megromlásveszedelme evvel ki van zárva.A hasítókunyhó legtöbbször olyan, mint egy derék magyar háznaka nádfedele; elnyúlik benne a hasítóasztal, a melyre a halai akasból rádöntik; a padkákra telepedik asszony, leány; fenkvel megélesítia kést, a hüvelyk- és mutatóujját körültekeri rongygyal s kezdi'a hasítást.A legügyesebb hasítás az, a melyet tiszamelléki asszonyok a Balatonnémely hasítótanyáján gyakorolnak :a hegyes kést beledöfi a halnyakszirtjén úgy, hogy a hegye a hugygyón jön ki s éllel a hátnakáll, melyet legott kihasít a farkkal együtt; ekkor hasra állítja a halats a kés éles, alsó fokával hosszában ketté vág)a a fejét ;ekként csak a hasbr tartja össze sa hal két felétígy akasztják vagy terítik a zsidóutczára,a bels részszel kifelé.De a terítésig még más dolog is van vele ; a kihányt beleket elbbrakásra, aztán üstbe gyjtik ; a kihasított halak kasba, innen mosogatókádbakerülnek, hol kis lányok apró, éles czírokcsutakkal tisztáramosogatják ;innen ismét kasban viszik a sózó asztalra, hol asszonyokderekasan sóznak; kádba vetik a besózott halakat s a mikor asó megszívta az egészet, ismét kasokba rakják s viszik teríteni, hagyjákszáradni. Azután az asszonyoknak közös a sorsuk a szegény dohánykukáséval.Valamint ez gondosan szemmel tartja az ég boltozatának keletkez,foszló felhit, a szelek járását, a pók szövését, a szúnyogseregtánczát, hogy idejekorán tudhassa meg az idjárás változását, azonképenvan a halterít asszonynépség is —; a kukás leszedi s behordjaa dohányt, mihelyt az es csak közeledik, s ugyanezt tesziasszony a halakkal.a halterít

!:o8MAGYAR HALÁSZÉLET.Leszedi éjszakára, kiteríti reggel ; leszedi es eltt, kiteríti esután azt az ezernyi ezer halat,hogy kiszáradjon.A mint a hal kellképen kiaszott,miként a dohánynál, úgy a halnális következik a kötözés. A halat, két felét laposra terítve kötik össze,elbb apróbb kötésbe, utóbb ezeket nagyba, ú. n. bálokba, a melyek —ha van — bálázóba — t.i. rakodó kunyhóba kerülnek, vagy — legtöbbször— a hasítótanyán helyeztetnek el,a hol ül-, st még hálóhelynekis használják addig, míg vevjük akad, vagy a szerzdésesszállító elnem viszi.Képünk egy dunamelléki hasítóhely környékét ábrázolja. A kunyhóbanhasítanak, a kunyhó mellett mosogatnak, terítenek; terít karózatánszárad a fölös öregháló, míg a távolban a tanyavetés foly: alaptáros keményen fogja a maga apacscsát, amester hányja a hálót,a legénység evedzésben, még pedig épen kanyarodófélben van.A hasítótanya világa is apadóban van manapság; mert ha van mesterség,mely maga alatt vágja a fát,úgy a sóshal mestersége mai alakjábancsakugyan az.Mind apróbb szemre kötik a hálót, hogy még azt az istenadtaujjnyi keszeget, süllt, pontyot, csukát, nhalat is a szárazra kerítse,az olyat is, melyet hasítani sem lehet. Hát mit csinál vele.í^ Beveti akihányt belekkel együtt az üstbe stüzet gyújt alája, azután a kavaróvalapróra töri ;— fzi — fzi, a felszálló zsírt pléh vagy kagyló szedvelleszedi ;ez a halzsír.Hát ezt csinálja az aprósággal s bámul, panaszkodik, hogy a nagyhal egyre ritkul ; mintha nem tudná, hogy a ki minden csirkét megöl,nem lesz annak se tyúkja, se kakasa, se tojása.S úgy, a mint a sóshal mestersége silányul, elfogy vele a halásznótátterm kövér televény is s ha járja, legfeljebb ez járjaHej halászok, halászok !Mit fogott a hálótok?Nem fogott azegyebet.Csak egy hitvány keszeget

•

XI. A KISHALASZ.Képpel.Kuttyogatós, fenekes, keczés, varsás — a halászseregnek ezekadják zömét.Akad köztük szép számmal valóságos halászati ezermester,ki minden szerszámhoz ért ;—nemcsak a szerszám járásához,hanem készítéséhez is.Évszak, st még felhjárás szerint is más-más szerszámmal dolgozik;néha valamennyivel egyszerre, úgy, hogy összeáll társakkal, velüksürög ernyedetlenül. Üres kézzel sohasem tér haza ; ha egyéb nem,egy kis «sütö» csak akad, a melyet halászné asszonyom lisztben meghempergetskevés zsírra vetve, ropogósra kiránt.Az imbolygó lélekveszt az járómve, a melyen mindent el tudrakni, a melybe belentt ; állva, ülve úgy el van rajta, hogy meg sembillen. S a kutatónak ez a szerszámmal megrakott lélekveszt valóságoskincses láda.A tat mellett sajátságos kövek rakása nagyság szerint elrendezvehever ; legalján a legnagyobb ; némelyike fülszeren ki van lyukasztva,némelyike árkos ; némelyike nem is k, csak a gyjtneve az, mertvoltaképen téglából van kiformálva, vagy valami fazekas mondvacsinálmánya.Pallók, mederk, végk, böncs, fejk, horogkövécsaz becsületes nevök s egytl-egyig a fenékhorgon szolgálnak. A kiaz srégészek ásoványait ismeri, azt e kövek meglepik, mert szakasztottolyanok, mint azok, a melyek a történet elttikorszakból eredve,rég eltemetett emberi lakok vagy tanyák romjaiból kerülnek el.A tat mögött, a lélekveszt farában, csiriptetbe szedve s fej-^madzaggal ellátva hever a 80— 120 szem fenékhorog; inát,patonyjátvagy pekléjét halász orsója fonta, viszálója sodrottá, horgát magyarkovács kalapálta ;tszomszédja ennek a katka vagy fent, ágasbogaskeres szerszám, mely azt vallhatja magáról, hogy a legsibb czölöp-

5IOMAGYAR HALASZELET.építményesek hasonló szerszámjával egy rangban áll ; és hever ottanmég a kuttyogató, buttyogató vagy puttyogató is « csikóláb » formárakifaragva; s bár milyen legyen az egyszersége, a halászfurfangokközött mégis ezt illetimeg a legels hely.Ez a szerszám rendesen ott van a lélekvesztben ;a többi alkalmiú. m. a kuszakecze csontos inával, a hosszukecze farkakövével, a marázsaháló,kerít-, mét-, gyérháló, a szárnyasvarsa, a pícze és a tapogató.És igaz, még egy! Mikor az a fenekes Szeged néhai várhelyénkiköt s kirakodik halával, odaveti ködmönét a tat mögé s a ködmönestében hangot csal ki a czók-mókból: a « pörgetty)) szólal meg,eszünkbe juttatva a kolomp szava után induló nyájat.Kuttyogató halász. Tisza.Hát vájjon mit keres az a kolomp halászember szerszámja közt?Mikor a fenékhorgot elvetette, kikarózza a partra s a hajlékony karóhegyébe köti a kis kolompot vagyis halásznyelven « pörgettyt)) ; smikor a harcsa a horgon rajtavesztett, bizony rángatja az inat, az ína karót, a karó a pörgettyt—•apörgetty szava pedig a halászt,ki ott hasal a part füvében, bízva abba, a mit a mai világ koczamagyarsága«önjelznek» nevezne.A horoggal járó kishalász a legjobb harcsahalász ;—•derékharcsátfogni, az neki szenvedélye; s ezért alig is lesi a nyári áradás jelentkezését,hogy a kuttyogatóval vízre szállhasson.A halászás e módjában rejlik a halászmesterség andalító eleme.

»A KISHALASZ.5 I 1Mikor Tiszán, Dunán a nyári áradat bekövetkezik, indul a harcsas a hány kishalász csak van, az alkonyat a vizén találja; fel vankészülve az ers kuttyogató horoggal, a kuttyogatóval. apró keszeggel,kecskebékával s várja az éjszakának bekövetkezését, mert —kivált a szegedi — azt tartja a harcsáról, hogy még a holdvilágot semszereti,«a sötétség vezeti nagy éczczakán.Tehát csak a gönczölszekér meg afiastyúk szelid fényénél foly akuttyogatás.A halász fölhalazza vagy megbékázza ketts horgát s beereszti avíz mélyébe, elveszi a kuttyogatót. talpával megüti a vizet — a csobbanásés a «kuty» elhangzik.Innen is kuty-kuty — amonnan is, mindenfelöl is szól, akár a tzeshasúbéka méla «unk)) szólama; s ez oly andalító, mint a kis szitücsökpirregése enyhe szi éjszakán.

»XII.HALEBED.Halászaton, úgy a bokorban járó, mint a kishalász is, kizárólaghallal él; otthonról csak kenyeret, hagymát, sót és paprikát viszen,külön hófehérre mosott vászonkendbe — népiesen « tarisznyábavaló» —dolga.vagy vászontarisznyába kötve ; a többi a halász-szerencseIlyenkor kétféle készítési mód járja: a « halászlé »—• sokhelyen« halpaprikás — és a nyárson sült hal.Igen természetes, hogy a bogrács sohasem hiányzik.Azt hinné valaki, hogy ez nagyon egyszer dolog: tüzet rakni svagy megfzni, vagy megsütni a halat; és avval vége.Jaj, de a közönséges sütés-fzés és a halász sütése-fzése közt vanakkora különbség, mint a reggeli csöndes mise és a fényes nagymise között : « nem elég ahhoz a tudomány, ész kell ahhoz !Legelször is tudni kell a víz tulajdonságát ; azután az alkalmatoshalnak az arányát, azután a megtisztítást, azután a darabolást, az egyformamegszíjjalást, azután a só mennyiségét, azután a hagymáét, paprikáét— hát még a tz igazgatását, a sodrást — mert kavarni a világértsem szabad; s mindennek az azután-osztánnak a legfbbjét:hogy mikor van készen az a halászlé, — mirl lehet ezt megtudni ?A jó halász-szakácsnak parthosszában hire van sa halászlé jóságáértversenyez folyómenti falu, város; mindenik a magáét mondja "világhírnek.»«Nagy sor az, tekintetes uram!» mondta nekem nem egy híreshalászszakács.Abban az egyben megegyeznek Tisza-Duna halászai,hogy a. legjobbösszeállítás — ha halászlérl van szó — ez: sok kecsege, elégponty és egy kevés harcsa.De már a többiben roppant eltérk. Az igazi szegedinek olyan

»,:HALEBED.5'?sr, piros a leve, mint a legdühösebb bikának a vére s jaj annak akülföldinek, paprikához nem szokott idegennek, a ki csak meg isérinti az ajakát vele: azt hiszi, hogy a pokol örök tüze sütötte meg —ha pedig nyelt belle, akkor földhöz vágja a köhögés, azután korsószámraönti magába a vizet, hogy azt a purgatóriumot eloltsa.A balatonmelléki rengeteg hagymát használ, ritkára csinálja alevet s minthogy kecsegéje nincs, dévérkeszeget is aprít bele ; csakmódjával paprikáz.A Komárom tájáról való a jól megválogatott, sok halra veti a súlyts körülbell leginkább találja el a hagymát és paprikát, természetesenezt is csak «igaz magyar ember szájaize szerint »; mert a leghiresebbkomáromi halász még is csak azon mulatott legjobban, hogy«a nímet fújja, fújja — már meg is aludt a zsír s még is csak fújja,mer hát azt hiszi az istenadta, hogy forró, pedig csak paprikás.A halászkunyhóban szolgafára akasztják a bográcsot; a szolgafapedig a kunyhó szelemenjérl lecsüng lánczhoz van ersítve; a szabadbana part alatt ég a tz s a bogrács a part oldalába vert dorongon(ügg.Mikor már azt gondolja az a szakács, hogy megftt, leemeli abográcsot a tzrl s nyomban reálapítja tenyerét a bogrács fenekéreha állhatja a kéz, akkor készen van ; ha nem állhatja, akkor mégfzni kell. A komáromi mindig « tálal » s «ez se kicsi dolog ám»).A szépen megszíjjalt s el nem ftt darabokat a tetejébe rendeziel, a mi elftt, az alája kerül s utoljára reátölti a levét.A legszebb az, hogy a szabadban a mikor a szakács "megjelentette))a bokor fejének, hogy tálalva van — mindig a gyepen —akkor az öreg körülnéz s ha magaszr ember van közelében, megüzeniaz ifjabb legénynyel, hogy « legyen része benne », ha pedig úriember, akkor az üzenet az, hogy «ha nem vetné meg szegénységünket,szívesen látjuk egy kanál jó halászlére.Ez a fzés.A sütés se kicsiség ám ;sokféle annak a módja. Néhol kizárólagosana nád tüze mellett történik, a melytl a silányabb keszegeksajátos, igen kellemes füstzamatot kapnak; — rendesen « hajábansütik, t. i. csak kivetik a belét, megmossák, megsózzák, a tzre hányjáks mikor már jól megsült, úgy tisztogatják mint a burgonyát; de»»Hermán O. A magyar halászat. JJ

í;i4magyar halaszelet.mikor a bokor kitesz magáért, akkor derék pontyot, a dévérkeszegnagyját süti akként, hogy jó parázs-tz mellé, álló nyársra — melynéha ágas is — hosszában ketté hasítva tzi a földbe s megforgatja.És mindig a vendég az. a kinek a legszebbje jut; rendszerint egykisebb süll, külön nyárson; ezt a bokor eleje maga szíjjalta, magasütötte meg s azután avval az igaz magyar jóindulattal és szívességgelnyújtja a vendégnek.El sem is felejtem teljes világéletemben azt a berettyómenti halebédet,mikor vezet, ajánlás nélkül — csakúgy vaktában — nekimentem a folyómelléknek s messze minden lakott helytl, egy holtág mellett rátaláltam két földhöz ragadt szegény halászemberre, kikott kínlódtak a vejsze körül.Kikérdeztem, apróra megnéztem mindenüket— k pedig ott a szz gyepen megvendégeltek, «mert látjuk,— úgy mond — hogy az úr megbecsüli a halászember dolgát. » Igaz,hogy nem volt annak a lének sava-borsa ; de megszaporította s megfszerezteaz a magyaros szívesség, a melyre még ma is oly jól esikreágondolnom.

XIII.HÁLOALLITAS.A hálóállítás a halászéiet legfontosabb mozzanatai közé tartozik.És minthogy valóban roppant nagy és terhes munkának a koronája,van ünnepies színe, legalább is olyan, mint az aratók bevonulásának,a kukoriczafosztásnak, vagy a befejez fonókának.Természetes, hogy ez csak az öreghálóra vonatkozik, mert ezt,terjedelme miatt másképen, mint munkafelosztással legyzni nemlehet.A tihanyiak itt is ell járnak, mert az inak és húzókötelek kivételével— a melyek rendesen Veszprém kötélveritl valók — az ahetven ölnyi hálótest, a zsák, vagy helyesebben káta, kilencz dugásávalegyütt, a tihanyi férfi-és asszonynépség kezemunkája, még pediga kender vetésétl a hálóállításig, vagyis az utolsó fonalig mind.Az asszony veti, nyüvi, áztatja, tilolja, gerebenezi a kendert s ahosszú téli estéken addig fonogat, míg felgylik az a rengeteg fonal,a melyet ilyen háló megemészt.A mint a fonás halad, a bokor tíz embere se rest; megállapítjáka szemnagyságot és azt, hogy hány szem legyen a szélesség;egyformára faragják a börczöt s azután kiki belefog a maga részébe,megköti a hálónak egy tizedét és egy dugást, vagy annak egy részét.Ezt a munkát kiki a maga házánál végzi el.A midn a részek elkészültek, kitzik az állítás napját : a helymindig a bokor elejének a háza.Erre a napra felkészül a bokor asszonya egy jó halebédre; örüla gyermekek raja, mert sokat várhat a szemnek,— de a szájnak valót is.A mikor a bokor felgyülekezik, már akkoron le van verve azállítófa, a pálhák— gyékények— a kövekkel együttel vannak rendezve;az inak azonképen, mint nem kevésbbé az állítótk is — nagy hálóköttk— jól meghányva fonallal.

;516 MAGYAR HALÁSZÉLET.Az egészet nagy tanácskozmány elzi meg, mert meg kell határozni:kinek a része melyik szárnyra jön, ennek melyik darabját fogjaképezni ; a dugások hogyan következnek, ki dolgozik a kátán, ki aszárnyakon, és sok más fontos kérdés. Természetes, hogy a véneknézete dönt, mert azok már sokat állítottak sa hálót borítóvá.igen jól tudják, mi tesziAzután hozzáfognak jó kedvvel ; tréfás szó szárnyal erre-amarrabetekint a szomszédság, a bokorbeliek családja ; vígan költik el azebédet s amikor az állítás készen van, következik az áldomás mindenkicsapongás nélkül.A komáromiaknál nagy sor az ín ólmozása ; mert itt már nemélnek hálókvel, hanem ólomkarikával. A kell formába öntöttkarikaanyagot az ügyes halász az ólmozó kalapácsnak két ütésévelveri rá az ínra, úgy hogy szilárdan áll. Ez biztos kezet, nagy gyakorlatotkíván s a mig az ifjabb halász ezt megszerzi, nagy pénzt fordítbirságra, mert a két ütésen felül szükséges minden egyes ütésért,melynek a neve «viczeütés», egy pint bor a birság.Föltehet, hogy régibb idkben hálóállításkortermett a halásznóta,tréfás vers, köszönt, mert halebéddel járt, s a birság-bor jókedvet csinált. Ám a halászat fénykora lejárt, a munka megnehezült;vele az élet is s mind a kett elnyomta azt a kedvet, a melybl a népszellemgyöngyei fakadnak.

:XIV.SZÉKELY HALASZOK.Két képpel.Ha Európa nyugotl mveltsége hatalmas pröly, Magyarországpedig a mveldés ékje,melyet az a pröly az elmaradt Kelet népeiközé üt és tuszkol, akkor a székelység az éknek aczélos éle, melynekszívósságától függ, hogy meg ne csorbuljon s vele és általa amveldés hódító áramlata csorbát ne szenvedjen.Elhelyezkedett a székely, részben a magyar elhelyezkedési törvényellenében is, erdborította bérezek szk, köves völgyébe. Mondják,hogy a honfoglaló magyarság a székelyt már mai telepein találta;lehet hun, lehet avar maradvány, mely gátat talált üldöztetésének,megvonúlt —; az eldöntés nem e könyv tiszte ; de az bizonyos, hogya magyarsággal eredetileg egy tbl fakadt s még bizonyosabb, hogynélküle — többek között — a halászat mnyelvét kifejteni nemlehetne, mert egyedül a székely lakik pisztrángos, pérhalas vizekmentén, egyedül halászsza a nemes halat si magyar mód szerint sígy egyedül az, a ki a pisztrángos, pérhalas vízbl fakadó magyarmesterszóval él.A magyarság lassú folyású, harcsás, pontyos, kecsegés, süllsvizek partján, tóságok köri lakik s csak az ezeknek megfelel mesterszavakkalél ;a magyar felföld pisztrángos vízmellékét tótság, németséglepi el ; a magyarság csak a széleket éri, s ott mesterszava ingatagvagy idegen íz —; így is úgy is hasznavehetetlen.Hogy hol kezddik az igazi székely halászat, azt legjobbanmondja az a tréfásan-csíps közmondás, mely Székely-Keresztúrkörül közszájon forog sígy hangzik« Bögözön felül a harcsa és a mágnás meg nem él. » Ez a Bögözegy kis székely falu ; azon túl a Küküll vize kicsiny, a földsovány — —

.5MAGYAR HALASZELET.A vizek a tisztaságtól megcsillámlanak ; sietnek, esnek. A holsietnek, megcsördülnek a meder kövén — ez a «suga» — súg apatak vize! A hol esnek, ott vájnak—- ez a «göbe» — «güb)) vagy«göb», melynek sekélyed szélén leng hullámot vetnek a vizek —ez a víz « lengje ».Itt vág a pisztráng a «harogra«, itt villan a pérhal ezüstös oldala,nyüzsög az apróka, fürge « csellé », siklik k alól k alá a vastagfej« botos kölönte», kapkod a légy után a «lógga», kigyódzik az«ingola», míg a kevés tavas helyen megél a «kándró», a wgébw sismét a patak csöndesebb folyású, iszaposabb helyén a « sármászószaka »És itt mesterkedik azután a szemes «góbé» az "tollas harogjával»,a melylyel csúffá teszi az angolt "mesterséges legyeire » építettegész tudományával együtt.szi éjszakán fölkeresi a patakot, kezében a szigony, hátána « világló)), vagy tarisznyájában a nidów ; meggyújtja az egyiket,mely vékonyra hasgatott fenyfából, vagy a másikat, mely a nyirfazsiros kérgébl való, bevilágít a patakba, hol a pisztráng ívik sbiztosszemmel, biztos kézzel az a szigony épen nyakszirten éri a nemeshalat.A hol a Küküll kiszélesedik s lassúbb, mélyebb a vize is, otta székely, kivált «csigolyás» és «padmalyos» helyeken, beveti a« rokolyahálót)), mely távol keletnek srégi hálószerszáma s alkalmasinta könyvek könyvének «amphiblestron))-ja, bizonyos pedigróla, hogy a Kaszpi tengert halászó persák és tatárok kezén ma istalálható.*A hol a folyás összeszorul, ott leginkább a «böcsháló)) járja.A ftharog)) ideje lejár s a szigonyé még nem érkezett meg; ilyenkorkét góbé szövetségre lép s eljár wgüblni)), azaz: a gübbl agübl rúddal a halat a « farszákhálóba » — mely itt-ott « ráncziháló )»nevet is visel—• kergetni.A hálós elállja a «güb)) vagy «göbe» kifolyását,a rudas meghajtja a «göbét))úgy, hogy a ogübl rúddal*) akövek közé és alá szurkál.A «súgán» vagy « súgón » végig járatja a tükrös « vezet)) vagy* Lásd a történelmi részt és a «Pöndörös»-t. Benecke leírásából következtetve, keletiés nyugoti Poroszországban is megvan.

SZÉKELY HALASZOK.'^19«marázsahálót» ; a hol pedig az összefutót vagy «kétköz»)-t alkalmazza,« kerítszigonynyal » dolgozik s elveszi az « rökkel » felszerelt « leshálót*'is.E kis, futó leírás mesterszavai talán eléggé bizonyítják, hogy ittvalóban magyar halászattal sügyes halászó néppel van dolgunk.De igazság szerint meg kell említeni azt is, hogy a székelységnemcsak ügyes, hanem irtó halász is. Nem rossz indulatból, nemtudatosan, hanem régi. rossz szokás révén — bizony irtó és kegyetlen!A «czége)), a «duga», a «méregf», az oltatlan mész a hal irtásnakszokásos s általánosan elterjedett módjai ; irtok és kegyetlenekazért, mert a hal apraja-nagyja beléjök pusztul. Alkalmazásuk a magahelyén pontosan meg van írva.Most forduljunk képünkhöz, mely a « világló »-val zött éjjelipisztránghalászatot ábrázolja vadregényes, sziklás fenyves tájon,melybenCsik-Gyergyó havasvilága oly igen gazdag.A világlóval való pisztránghalászatnak egyik fhelye a Gyergyóbanvan ; oly vidék ez, mely világrészünk vadregényes tájai között azigazi « hamupipke ».Igen, hamupipke ez a táj I Rónája— igaz — csak egy kismedencze, telve falvakkal, városokkal, melyeket a szemnek egy pillantásamind meglát : de ez a kis medencze úgy fekszik hegyalkottakörnyékén, mint a pacsirtamadár meleg fészke a búzakalászok árnyékában.Igaz, hogy hegysége nem nyúlik fel az örök hó színtájáig: decsúcsainak vonalzata a lágyságot és merészséget párosítja ;szakadékaiföltárják az anyaföld méhét az alsó Jura színéig s a szorosokon átvágtató, bukó, majd csörgedez, súgó, majd dübörg patakba letekintaz Ammón csiga, a Terebratula kagyló : rég letnt korszakok megkövesedettemlékei — oly régi korszakoké, a melyekre emberi idszámításnem is alkalmazható.Az Öcsémtet, Tark, Egyesk, Nagy-Hagymás, Csofronka ésVörösk a mészsziklák legszebbjei közé tartoznak ;mintha a hegységagyarai, rlfogai volnának, csúcsaik, sorozataik úgy emelkednek kia fenyves — részben már gyalogfeny — öve fölé ;e sziklafalazatok párkányaina havasi tájak igazi gyopárja nyitogatja fehér, bolyhos csillagvirágát,míg fenn a magasban — sokszor az alantjáró felh fölé emel-

520 MAGYAR HALÁSZÉLET.kedve — a levegég legmerészebb szárnyas rablója, a szakálas saskeselykering.A fenyvet term övben fölszáll a mogyorószajkó a feny legcsúcsára— mintha ülhelye merészségével gúnyt kiáltana a fenytövén kaparászó «magyaró-tyúkra» s az ágazat srjében bujkálóhegyes-bóbitájú havasi czinegére.A hol a sziklafalazat a legmeredekebb, st áthajló, ott kúszikrajta félig nyitott szárnynyal a hajnalmadár — a szárnytakaró tollakpiros színérl így nevezve; finom, hosszú, könnyedén lefelé hajlócsrével az sszikla minden repedését fürkészve, mindig fölfelétörekszik stett érve, könnyedén lebeg kanyarodással a szikla aljánterem, hogy a kúszást újra kezdhesse.A tisztáson serczeg-perczeg a havasi sáskavilág sokasága, közte aPezotettix, mely a havasok legmagasabb csúcsain is otthon érzimagát. S ha a vihar rést tört az erdségbe, a korhadó szálak menténa verfény rásüt a béri vipera karikába szedett, tarka testére.Az érintetlen rengetegben még máig is nesztelen, óvatos léptekkeljár a hiúz, czammog a « toportyán féreg" málnásról málnásra. Â mveldés ell futó dúvadak maradványai ezek; méltó társuk, ahatalmas bölény, utolsó erdélyi ivadéka is e tájakon számolt be brével.Mikor nyárszakán az ég háborog, a förgeteg hírnöke, a köd kavarogvavonul csúcsról csúcsra, nyomában jár a terhes felh, melynekméhébl villámra villám czikázik, dörgésre dörgés következik, kiszólítvaa Csalhó, a Kelemenhavas távol viszhangját s mintegy nekidühödve,valahányszor a Taszópatak csodálatos kmedre fölött vonulel. E köves völgyben szerte hevernek a szaruk hatalmas tömbjei,melyekrl visszapattan a legjobb aczély pröly — oly kemények —s a melyek mintegy harczba vonják a villámot. A mikor az ég megzendül,a völgybl megfutamodik minden éllény, a mely csakteheti ; tudata, ösztöne hajtja, mert a villám a fekete köveken adja kia mérgét.Erdély tzhányó korszaka, mely a Hargita hegylánczát teremtette,itt, e tájon ostromolta utoljára a földkérgét s ez az ostrom olyhatalmas volt, hogy összevissza törte, szakította a már megülepedetthegységet.Így készül az igazivadregényes táj.

Hermán :Magyar halás\at.XI.TÁBLA.SZÉKELY SZIGONYOSOK.Békás-szoros.

;SZÉKELY HALASZOK.^ 2)A sziklavilág e valóságos rengetegébl, kivált a keletfelé kitörvizek a legvadabb sziklaszorosokon át vájják medröket ;sziklatömbökön,párkányokon, bedöntött fák korhadó testén ezerszeresen megtörve,messze kell haladniok, míg a Békásszorosból kiérve, folyásukvalamiképen megnyugszik.Ezeknek a vizeknek halászgyöngye a Gyilkostó, keletkezésének,kifolyásának egész csodarendszerével együtt.E század második évtizedében a Békáspatak, mely a Maros-Oltvízválasztóján a Belkény nyereg táján ered s az Olt rendszeréhez tartozik,még mint patak csörtetett a Gyilkosk és Suchard aljáig, holaz Entrekje (kövek köze) sziklaszoros tévesztjén át folytatta útját ;ez idtájban a hegyoldal megmozdult s nagy zuhanással betemette apatak útját.A Békáspataknak föl kellett venni a harczot az óriási akadálylyal—; föl is vette s fölségesen gyzött.A forrás szünet nélkül, folyton küldte le a vizeket mindaddig, amíg tóvá nem dagadtak s végre meghágták azt az akadályt; ekkorátbuktak ra)ta, hogy a Békásszoros útvesztin tovább nyargalhassanak.És ez az új tó víztömegével a hegyoldal alsó lejtjének erdejét iselnyelte. A fenyvek éveken át küzködtek a szokatlan, természetökellenére való új állapottal, azután meghaltak —; a tk leperegtek,leáztak ; a vízbl kiálló csúcsokról levált a kéreg s a tó csapkodóhulláma, es, vihar és verfény elvégezték a fehérítést —; e kifehérítettfenycsúcsok, ágak úgy emelkednek ki a tó sötétzöld színébl,mint valami panaszos csontvázak ;— mintha keseregve nyújtanákkarjaikat az ég felé,mely kegyetlen sorsra kárhoztatta ket.A tavasz, az sz vonuló madárseregei, a hegységen való átkeltökbenmegörülhettek az új alkalomnak ; a vadruczák le is csaptakpihenre; nádas helyrl jve, tollaik között elhozták a nád magvát,itt felejtették s a tó megkapta nádkoszorúját.De megváltozott a víz élete is ; kivált halak dolgában. A pataküldözött, fürge pisztrángja, mely a göbék lengjében alig arasznyiranhetett, bevette magát a tóba, a hol se szigony, se háló nemérhette el s a hol a rovarseregek fejldése nagyot gyarapodottnéhány év múlva már két kilogrammos derék- vagy fajhal vágottde

22 MAGYAR HALASZELET.mindenfélelény felé, mely halélelemnek bevált; kés szszel, ivás idején,az alsó Békás pisztrángjai a tavon át vették útjokat a lakodalmashely felé s igaz pisztrángmódra szökve hágtak esésrl esésre, míg akell helyre jutottak. A kikelt ifjú ivadék a tó szélein, hinárosaibanjó tanyára akadt.A pisztráng felszaporodott s a székely furfangos, leleményes eszeutána járt; törte magát, míg czélt ért: beállította a patak beszakadásánála marázsahálót, az egyetlen halászszerszámot, mely ott alkalmazhatóvolt ; kikötötte a kiaszott ágra a megférgelt horgot ; ivásidején pedig megküzdött a Békaszoros száz bajával,mely éjnek évadjánezerszeresen az.Képünk a Békaszorosba vezeti az olvasót.Az egyik góbé meggyújtotta a világlót s krl-kre hágva azonvan, hogy társának jól világítson ; a másik azon csizmásan megláboljaa vizet,Az éja szigonyt sújtásra készen tartja.koromsötétjében, mely a mélységes szorosban mintegy megvan srsödve s a melyet a fenyerd komorsága isnövel, a világlóvalvaló halászat a legsajátságosabb képek közé tartozik s azt, a ki avalódi vadregényes jeleneteknek barátja, teljesen ki is elégíti.A világló fénye, mint valami nagy fénybogár kalandozik a csörtet,zúgó patak fölött ; fényköre csak olyan, mint a hold udvara,hiába birkózik a szoros falaival, fenyveivel : nembírja meghágni, bevilágítani.Majd alantosan lobog, majd fölemelkedik, majd el-eltünikegy-egy kiugró sarok mögött, majd elbukkan s a midn fénye azelszenesedés miatt megfogy, a góbé odavágja sziklához, törzshöz; azég üszök, ezernyi szikra szerteröpül, mintha az égbolton fényl, pislogófiastyúkot valamely óriás szétrebbentette volna.S ha holdvilágos az éj, a fény játéka leírhatatlanul szép látomány.A hold szelíd fénye végig rezeg a tó tükrén, megvilágítja az oltárszerGyilkoskövet ;az erd föle tündéries, halavány fényben fürdik,mely minden vonalat meglágyít, elenyésztet; belopódzik a fény asziklaközbe is s míg egyik oldalát beragyogja, a másik a legtökéletesebbéjbe borúi ;pillanatokra tekintett be, ott járjaa hová pedig a hold sugara még sohasem, vagy csakboszorkánytánczát a szigonyos székelyviláglója, tidója .A szigony egyáltalában kedvelt szerszáma a székely halásznak s a

SZÉKELY HALÁSZOK. 523horoggal egyetemben, leginkább kielégítihalászösztönét, mert a székelybarátja a sportszer izgalomnak.A kerítszigony télszakán a malomzúgókban járja. Mire a zúgójól megkérgesedett, a malomkerék hosszú, hegyes, fényl és megcsendüljégcsapok közt forog, a székely elkeresi szigonyát.Szakáitjól kihegyezi s els dolga, hogy örökös társával, a fejszével, derékléket vágjon a zúgó jegébe; azután nekiáll s tisztára söpri a jég színét,hogy átlátszó legyen. Mire ez megvan, a lék tájára zekét terít a jégre,egy másik zekét pedig úgy ráhúz a fejére, hogy tubust alkosson ; ekkorlehasal a lék szélére s letekint a mélybe. Jól tudja, hogy a ki a vízfenekére akar látni, tartsa távol az oldalról beözönl világosságot;ezért van az a zeke azon a kemény székely búbon.Az a zeke pedig, a mely a jégre van dobva, a hal életmódjáról szólóismeret rendkívüli finomságára vall.Arra van építve, hogy a hal ismeria víz táját, a hol él és épen azért minden új,szokatlan jelenségre figyel:megáll scsak azután menekül, ha elbb nem «térítgeti» — székelyelyesenfejezve ki a kerülgetést — azt az újságot. A halnak föltnik ajégre vetett zeke árnyéka is, megáll s épen ez az veszte : ekkor érinyakszirten a leseked góbé kerítszigonya.Vessünk most másfelé isegy pillantást.Az Olt két síkszer medenczén halad ; tekeregve, csavarogva,mintha meg akarná gyjteni erejét a Rákosszoroson való áttörtetésre.Bárót táján már a harcsa a fhal s a kasza fokából kovácsolt nagy,füles harcsahorog, keszeggel fölhalazva a fszerszám, mely mellettroppant terjedelm rokolyahálók vannak használatban.És minthogy a Székelyföldnek nincsen kiállóbb köve, föltünbborma, mélyedése, a melyhez a nép élénk képzeldése mondát ne fzöttvolna, a Rákosszorosnak ismegvan a maga halászmondája.Ott, a hol a Rákos szorosaiban a Függk orma meredez égfelé,az Olt folyása meglassul ; a víz nagy kanyarulatban forog s e nagykanyargás egyes sodrainkeletkeznek azok az apró, gyorsforgású tölcsérek,a melyek a habfoszlányát, a víz színén úszó levelet elnyelik.A folyó ezen a helyen, mint mondani szoktuk, feneketlen mélység.Ittvalamikor, a midn a tengerszer tavak vize kiszakadt, nagy zuhatagoklehettek, a melyek mély üreget vájtak.

)2^ MAGYAR HALASZELET.Az Olt harcsahalásza azt regéli háza tzhelyénél, vagy a veletanyázó társainak, hogy itt él a halak királya, a koronás harcsa, melynekfeje úgy ragyog, mint a távol kelet gyémántja, s a mely akkorahal,hogy bekapja az embert, mint a legyet.Az bizonyos,hogy abban az örvényben java harcsák élnek, és hamegtörténik, hogy egy ilyen mázsás rabló alkonyat táján ráveti magátvalamely pipáló keszegre s a lökés hevében feje kikerül a víz színefölé, az esti nap sugara elpattan a sima, nyálkás, vizes fejrl, melynektükrözése ilyenkor lehet gyémántszer is.A Maros halászata leáldozott. A régi magyar tokhalászoknak híreveszni kezd, s Mihálczfalván oláhember veti a hálót. — — A Bethlen-tanodatáján «tyiszága» a keszeg neve annak a magyarnak aszájában, ki nyomorult, ronda kétköz-hálóval túrja a holtágak iszapját,pár czompóért, hitvány csukáért — tszomszédjában azoknak ahelyeknek, a hol hajdanában erdélyi furak szakácsmesterei harminczfajhoz tartozó magyar halat száz és nyolczvankilenczféle módonkészítettek el s tálaltak az uraság asztalára ....A pisztrángos-pérhalas vizek nemes hala hihetetlenmódon megfogyatkozott;— konyhán, gazdaságban a hal semmi.A hullámos Mezségen, melyet mintha külön is a magyarságnakszánt volna a természet, fényesnev sök elszegényedett sarjaivágatnaknagyritkán asztalléket, kivonó léket az elhinárosodott hajdanipiscinák jegébe; czigány feji ki a rothadó öreg háló kijáró kötelét;és úgy, a mint az id, vele és benne a közömbösség halad, a magyaremberhelyére, termföldön, tó vizén, jég hátán megtelepedik az oláh,ott rossz ekéjével, ittnádvejszéjével, télen, jéghátán a perg horoggalkísértgeti a «jó szerencsét)).Mikor Hódos és Szarvastó táján a halmokat a hó elborítja s ahírhedt székely « nemere)), az adriai «bóra)) iker testvérének dermesztfuvataga végig söpör a Mezség halomvilágán :a tavak hatalmasjégkérget öltenek.Trajanus császár állítólagos ivadéka ilyenkor elkeresi a mestergerendárólaz drótból alkotott csukahorgait, melyek, egész szerkezetökszerint, minden emberi történetet messze megelz korszakokba— a czölöpépítményekébe — vágnak vissza,rézpatonyt csavarreájuk s megmadzagolja ; ezután fejére nyomja bozontos báránybr

;SZÉKELY HALÁSZOK.^2^süvegét, hátára veszi a báránybr bundát ; bal kezében egy sajtár,jobbjában a fejsze és a szák ;így indul a tó sírna jegére, hogy az alkalmatoshelyet kiszemelje.Mikor már a helyben megállapodott, leveti a bundát, leteszi asajtárt meg a szakot s nagy lomhán a nádas szélek felé indul : ottnádat vág s hordja a bunda tájára ; azután füzek tájára megy, a holvillás ágakat és sugár vesszket vág; azután átczammog a gyékényesbes abból is szerez egy jókora nyalábot.Mindezeket a bunda tájára hordja. A nádból almot készít; elveszia fejszét s az alom körül körben lékeket vág. Mire ez megvan, elveszia villás ágacskákat s minden lék mellé kettt-kettt befagyaszta bicsakkal vájt lyukba ; ekkor viszatér az alomhoz, megtelepedik,a sugárvesszkre hengerszeren rákötözi a gyékényt s erre reátekeria madzagot, vagyis a horog inát, melynek egyik vége a hengerhezvan kötve, a másik szabadon lóg.Az elbbre valókkal idáig haladva, fölveszi a sajtárt, vállára kapjaa szakot s elballag a vejszéhez, a melyben sz óta száz meg száz apróküszhal szorong, nyüzsög nagy boldogtalanságában, mindig eltévesztvea rést, a melyen menekülhetne. Oláhunk a szák hajtoványával betöria vékony jégkérget ; egy merítésre száz apróka hal viczkándozik a szákban;a kis boldogtalanokat bedönti a sajtárba, melyet elbb egy kicsitmegmerített.Erre ismét az alomhoz tér vissza ; elveszi horgait ; a rézpatonytjobb keze mutató- és hüvelykujja fogja, balkezével pedig kimarkol asajtárból egy kis halat, bedöíi hugygyójába a patonyt s végig nyársal aszegény küsz testén, míg a patony a hal száján ütdik ki ; erre rákötia patonyt a szabadon lógó zsinegre, odamegy a lékhez, ráhelyezi agyékényhengert az ágas fácskákra s beereszti a felfzött küszt a lékbemikor valamennyi lékkel készen van, elkeresi kurtaszárú agyagpipáját,megpiszkálja egy vékony nádvéggel, kiveri bagóját a tenyerére,elvegyíti egy kis frisskapadohánynyal, a melyet a kukoricza rengetegébentitkon termesztett, keményre tölti a pipát s ekkor elérkezett amvelet sorozatának utolsóeltti mozzanata, mely a következ :léketis vágott, fácskát is befagyasztott, vízben is járt a keze, drótot isfogott — hát kemény kérgét átjárta a hideg, már pedig a mi mostkövetkeznék, ahhoz a meggémberedett ujj nem alkalmatos; az oláh

'^2bMAGYAR HALÁSZÉLET.ezért szétveti a lábát, derekában elre hajlik, azután csapdossa karjátkezéta hóna alá; a jobbot balra, a balt jobbra s folytatja mindaddig, amíg csak meg nem érzi. hogy az ujjakból meghátrált vér újra keringbennök, hogy a meleg beállott.Csak ekkor szedi el a kis, korczrajáró brzacskót, a melybenaczél, kova, tapló szendereg; — csihol — hadonászik — csihol addigaddig, míg a szikra fogott, s a tapló kékes füstje felszáll;ráteszi a taplóta kemény dohánytöltésre, leszorítja a kupakkal s mire igen határozottmódon alkalmazta az s nemzetségi, több érdekes nemzetiségnélis közdivatban lev zsebkendt, végre magára kanyarítja a bundát,leül az alomra s a legtökéletesebb lelkinyugalommal várja a jó szerencsét.Képünk ezt a pillanatot ábrázolja.A fölnyársalt szegény küszhalak azalatt a jég alattjárják a halálosvergdést; mozdulataik mind lassúbbakká válnak; némelyik, melynekaz a kegyetlen patony épen szívét járta át, már ki is szenvedett.Ekkor, mint az elhajított gerely, odavág a csuka az egyikküszhöz, bekapja széles szájába gereblye-fogai közé — nyeli, lenyelis még azontúl is nyeli ; erre is ránt, arra is ránt s ilyenkor a rézpatonymegrecseg fogsorain —; és abban a buta csukaagyban fölébred aveszedelem tudata — megiramodik ;természetes, hogy húzza a horoginát s minthogy ez a gyékényhengerre van rátekerve, a henger forognikezd.Oláhunk kivárta a jó szerencsét.Hej, de nagyot hanyatlott az erdélyi magyarság halászata azóta,a hogy nemes Galgóczi István uram megírta a Barcsaiak szakácskönyvéti

;XV. A CZIGANYHALASZ.Fáraó népe — a néprajz e nagy titka — nem hiányzik a vizekmellékén sem.Nyirettyjével — színaranyért — bámulatba ejti világvárosokmvelt közönségét; üstfoltozással megszolgálja — egy kisavaskáért — a falusi embert ;jövendt mond kártyából, a kéz vonalzatából;fogat húz, kuruzsol; de bármihez fogjon is, ügyeskedik benne.Ügyes a mvészetig, élelmes a csalásig. Semmihez sem köti magát;se valláshoz, se társadalomhoz. Neki csak egy hsége s egy barátságavan : haz anyatermészethez, barátságot tart a szegénységgelezért éri be mindennel, otthon van mindenütt.Leginkább tudja a helyét annak az ingnek, a melyet, a keletirege szerint, a halálosan beteg királynak orvosai ajánlottak, t. i. aboldog ember ingének. Azt mondja a rege, hogy a midn a királyszolgái sok keresés után találtak egy embert, a ki boldognak vallottamagát s kincset Ígértek ingéért, hogy a beteg király meggyógyulhasson,az a boldog ember bevallotta, hogy nincsen inge. — Épen azaz boldogsága; — nem vehet el tle senki semmitNincsen az a vidra, a mely túltenne a czigányon a halászás —sokszor « halszerzés » — dolgában; mert hát az a hal mintha csak aczigány számára volna teremtve. Nem kell ahhoz se nagy tz, se cserép,se semmi; egy csipetnyi só, egy maroknyi nádszál tüze, egyfanyárs és perez alatt kész a jófalat.Szemügyre veszi a halászember csapását, járását-kelését, vejszehelyét,varsáját; kilesi a búbot, a melyet a nádon köt, hogy a csukahoroghelyét biztosan felismerje — s ekkor' külön csapást csinál anádason át ; nem egyenesbe nyilik az, hanem rézsut, keskenyen, akáregy macskajáró; nyilasát betzdelt nádszálakkal takargatja el, olyügyesen, hogy a bakjából való, kitanult halász sem veszi észre. Ésekkor rájár a biztos prédára: nem fogja, hanem « szerzi » a halat a

528 MAGYAR HALÁSZÉLET.halászember szerszámjából. Addig zi, míg egyszer csak rajtaveszt sbekövetkezik a halászitélet napja; hát « eligazítják », megkiállja,hogy nyomban más furfangon járjon az a czigányesze.A miben a czigány remekel, az a horgászat, mert ennek ffeltételesenkinél sincsen meg annyira, mint épen nála : éhezik a halraés mindig ráér — soha sincsen sürgets dolga.Elkeríti az úton talált vásott patkószeget s olyan horgot kalapálbelle, a milyen épen kell;pedzvéteszi a kövön, azután kaparhozzá horogravaló csalit: gilisztát, lótett, csimazt; berakja ezt keserlapuba, tutajnak akad egy kis kukoriczakóró, vagy egy ujjnyi gyékény— szóval nyújtja neki az anyatermészet minden czókmókját.Ekkor kiszemeli magának a partrészt, a hol egy kis forgó van s a melymegvédi a nap tüzdelésétl, vagy legnagyobb ellenségétl — a széltlis ; azután addig vetegeti azt a horgot, a mig a zsinór-hal készen van.Minden szerencsét avval a valóságos czigányvigyorgással fogad,a mikor hófehér foga kicsillan s hunyorgató szeme olyan fényt vet,mint a jókedv Szent János-bogár.Oly vidéken, a hol kevés a víz, silány a hal, elannyira, hogy ahalászathoz gazdaembernem akad, ott egyedül a czigány zi a mesterséget;nem köti a dolgát nagy halhoz, mert tudja,hogy a kisujjnyiis megtölti a csuprot, ha elég van; és tudja azt is, hogy ha valamirossz pléhdarabon ropogósra pirítja, megeheti szárnyastul, szálkástul.Oly vidékeken, a hol nagy a tóság, a rendes halász mellett iselfér az czigány czégéjével ; ilyen helyen leginkább a kárászra ésa czompóra — a nép szava szerint «czigányhalra» — jár, azért, mertennek kevés a becsülete, de annál keményebb az élete, t. i. csaknedvesen tartva is, napokig elél. Evvel azután végig házalja a falut saz « eleven halnak » czigánykézbl is akad vevje.De megbirkózik a tél viszontagságaival is. Ö is tudja, hogya hal nem lehet el leveg nélkül, hogy seregesen tódul a lékhez shogy ki lehet azt onnan kapni. Léket vág tehát — nem egyszer akkorszakbeli ember módja szerint, t. i. hegyes kvel — azután egykis szalmát, töreket kerít, a melyet a lék mellé szór, hogy lekuczoroghassonslábát valahogyan melegíthesse. Azután lesésre fogja a dolgot,készen tartva a fakanalat. Mikor az apró hal felgyülekezik s « pipálnikezd», azaz annyira fenjár, hogy orra megüti a víz szinét, akkor hirte-

A czigányhalAsz. 529len alája kanalaz s kiveti a jégre ; ekkor megnyerte a dolgát, mert azapró halat horogra húzza, beereszti a jég alá :így fogja meg a csukát.A czigányról ekkor csakugyan elmondható, hogy a jég hátán ismegél.Különösen pedig bizonyos, hogy egész halászatával áll legközelebbrég letnt korszakokhoz; mert neki a vadrózsa horgas tüskéje,a kökényé, a galagonyáé is « horog » ; mester a természet adományainakalkalmazásában s csakúgy vigyorog, mikor az úri halászczifra szerszámjával nem boldogul ; igen, mert a czigány igen jóltudja, hogy a hal azon a szerszámon veszt rajta legbiztosabban, amely legkevésbbé föltn ; hogy a legjobb súlyozó a patak köve, alegjobb tutaj a száraz ág vagy gyékény.Ezért van az, hogy valahányszor halászik, biztosan «bekeszegel».Nincs eredetibb kép, mint az, mikor a dádé lekuczorog a parton,kiveti a horgát, egy sereg boglyas rajkó pedig rátzi bogár szeméta víz szinén úszó pedzre ;— a pedz megrándul, a dádé kiveti a halats az a szurtos had reá rohan, azután fzfa ihanyra vetve, bebocsátja ahalat a vízbe. — Csupa vigyorgó arcz, csupa czigánygyönyörség.Hermán O. A magyar halászat.J4

.XVI.AZ ORVHALASZ.Ha a czigány a halászat mesterségében a vidrára emlékeztet, hasonlatotkeresve az orvhalász számára, csak a nyest juthat eszünkbe sa mekkora a rokonság a czigány és orvhalász közt, akkora a nyestea vidrához is; ez a hasonlat a találóbbak közé tartozik,A nyest nappal nem mozdul ki odvából ; alszik, tehát ilyenkorártatlan ; de a mint a nap leáldozott s az els csillag felragyog az égboltozatán, a nyest ébren van, rabolni, fojtogatni indul. Az a hosszútest hajlékony és rugalmas, befér a résen is ; a láb nesztelenüllép, biztosan megtapad a legkeskenyebb ágon is; az orr finom, aszem biztos, a fog rettenetes ; az a nyestagy pedig tele van kegyetlenséggel,az öldöklés féktelen ösztönével. Nem annyit öl, a mennyitmegemészthet, hanem mindent megöl, a mit megölhet.Szakasztott ilyen az orvhalász is.Napközben a faluban « csöndes, jóravaló állampolgár »; nem véta légynek sem; de a mint az esti csillag kiragyog, elindul «szétnézniw.Nincs a partnak az a düledéke,padmalya, bokra, röge, a melyetnem ismerne; nincsen a nádasnak az a csapása, rigyája, tükre, hinárosa,zsombékja, a melyre — mint mondani szoktuk — bekötöttszemmel rá ne találna. Minden halászembernek tudja a helyeit, legapróbbszokását, eljárásának minden csinját-binját s ehhez alkalmazzaa magáét.A régi czéhszabályok értelmében « feljárja a tröket*, azaz végigjárja a varsákat,vejszéket, a kikötött horgokat, egy órával, egy féllelelbb, mint a hogyan a tulajdonos feljárni szokta; ki- s leszedi apréda javát, azután azt teszi, a mire a nyest képtelen, t. i. azonmódonvisszahelyezi a szerszámot, hogy a halász azt higye, hogy nem volt« szerencse »

! :;AZ ORVHALÁSZ.5 3 IA bámulatos az, hogy a halász idjártával mégis észreveszi, hogya szerszámját « feljárják)) ;mert bámulatos az a halászszem és — nemmondhatom másképpen — az a halászszimat. Már a mint a varsátkiemeli, a hogy az könnyebben vagy nehezebben mozdul, tudja, hogynem így szúrta le a karót, tehát valaki ittjárt, kihúzta és újra letiiztevagy a hogy a csapás hinárja szét van tolva, abból tudja meg, hogyvalaki járt erre, mert egy éjen át a hinárnak máskép kellene elrendezkednie;száz és ezer jele van, a mely fölött a nem halász szeme vakonelsiklik, a melyrl bizton fölismeri, hogy valaki feljárta a szerszámját.Mihelyt ebben bizonyos, felveszi a harczot, mely azután istenigazábanharcz. Gyanúja mindig van s ezen a nyomon indul el azasszony, hogy kilesse : ki mit eszik, ki mit árúi. Maga a halász is lesrefogja a dolgot snincsen a világnak az a két rókája, a mely versenyrekelve, túltegyen a lesbeálló halászon s a "feljáróján)).élete.És ha rajtavesztett a haltolvaj, meg van annak keserítve az egészMert ne gondolja ám senki sem, hogy a halász elverirajta a port,vagy "törvénybe idézi)). Nem az! Csak arról gondoskodik, hogy arajtakapást eltagadni ne lehessen sekkor magától kezddik a magyarnépet jellemz megtorlás, a melyhez képest az angolszász "lynchw,vagy a m. kir. statárium csupa játék, mert ez a kett kurtán vége:^,holott az a magyar megtorlás életfogytig tart.Bemegy az a boldogtalan a falu korcsmájába s rendel egy italbort; hát mindjárt akad valaki, a ki roppant ártatlan arczczal odamondja : úgy-e kigyelmed is azt tartja, hogy átkozott a hal a harmadikvízben .-Mikor a falu embere felgyülekezik a templom körül, hogy meghallgassaa kisbíró hirdetését, no meg aztán szót váltson mindenféleközérdekben, a legrangosabb gazda nagy komolyan odaszól— Hallotta e kigyelmed a rappi hóhér dolgát?— Nem én!— Hát úgy volt az, hogy Rappon egy ember sügérhalat evett,aztán egy szálka úgy akadt a torkán, hogy belefúlt.Hát még az asszonynépség! Jaj a haltolvaj feleségénekIgazán rettenetes virtuozitást tud kifejteni a magyar nép az ilyen?4*

5^2MAGYAR HALÁSZÉLET.vonatkozásokban ; ezer tszúrás éri azt, a ki rajtavesztett s legtöbbszörnincs annak többé maradása.Ez az orvhalásznak egyik alakja, a tulajdonképeni haltolvaj.A másik az irtó halász.Ennek minden mód jó, a melylyel a halat csak valahogyan megkerítheti;minél kegyetlenebb az eljárás, annál jobban gyönyörködikaz eredményben ;keszeg sem.— feldicsekszik, hogy nem maradt utána egy hitványKora tavaszszal kiont a folyó s a csuka ívni készül, barangol asekély vízben. Ha ilyenkor fagyra fordul az id, emberünk keménydorongot ragad a kezébe s kiszáll a ropogó jégre, mely rendesen átlátszó.Pontosan tudja, hol kell keresni a halat. A hal megszorulva levegsvíz dolgában, a jégkéreg alatt azokat a helyeket keresi föl, a hol aleveg buborékot vetett s itt pipál a hogy tud.A dorongos biztosan halad, mert csizmája alá rongyot kötött, s amint a buborékot észreveszi, meglátja a halat is; ekkor két kézrefogja a dorongot s a hal helyére akkorát üt, a mekkorát csak bír: ahal elkábul s veszve van.Ezt a csukadorongolást vastag, átlátszó jégen is zik, mert az ersütés ezen át is kábító ; a szakócza pedig azért van kéznél, hogy a halatkivágja. Az áldozat mindig ívó hal, tehát szaporításkor pusztul el.Mihelyt a ponty indul, az orvhalász elszedi a szigonyt, még pediga nyolczágút, hogy áldozatát semmi módon se téveszsze el.Azután kerít maszlagot shányja a vízbe, a mikor csak teheti.Legkegyetlenebb a pisztrángos vizek tájékán, hol szövetségbenzi mesterségét. Nekiállanak a pataknak és dugat készítenek, azazalkalmatos helyen mellékmedret ásnak, azután az anyamedret eltorlaszolják,hogy a vize a mellékmederbe térjen. Az anyameder vizeelapad smindaz, a mi benne van, elpusztul.És még ez is a gyengébb mód, mert elvégre is marad abban azanyamederben annyi víz, hogy a hal legapraja megélhet benne.Ennél sokkal kegyetlenebb a meszelés. Három-négy góbé egy-egyzsák meszet köt a hátára, azután kiszemelik a patak legalkalmatosabbpontját, hol elször is kgáttal fogják át a medret, úgy, hogy a vízjárhatja, de nem járhatja a derekabb hal. Mikor ez megvan, akkor jótávolban a kgát felett, gübüvel terelik a halat a gát tájára s mikor

;AZ ORVHALÁSZ. 533ezt annyira megközelítették, hogy a mész megteszi hatását, a meszetbedöntik a vízbe. A mész süstörögve bomlik, tejesre festi a vizet, amelyben mind az, a mi kopoltyún át lélegzik — kicsi, nagy — mentenelpusztul s a víztl sodorva, a kgáton megakad.Ehhez hasonlít a méregf -— Euphorbia — alkalmazása is,melyeta vízben kövön kvel addig zúznak, míg a víz annyiraátmérgesedik,hogy a hal apraja, nagyja elkábul.Ezek azonban mind kezdetleges «si» fogások; halad az orv aszázaddal, éla haladó kor dics vívmányaival.Nobel találmánya itt is hódít, hihetetlen módon terjed.Ez a találmány a dynamit, az a csodálatos szer, mely egyfell áldás,a mennyiben az ember útján a legnagyobb akadályokat szétveti, elsöprimás fell átok, mely az ember legfölségesebbalkotásait egy pillanatalatt romba döntheti simmár dönti is.Robbanása ellenálhatatlan ; bekövetkezik a víz színén és a vízmélyében is.És a mint a « természet ura» ezt a tulajdonságot kitanulta,önzése legott rávitte, hogy a halak ellen fordítsa ;úrból öldökl zsarnokkálegyen.A dynamittal valóhalászásnak magyar földön jelenleg nagy kiterjedésevan ; s a mint halad alkalmazása a bányászatban, a repesztésekben,úgy terjed a halászati czélokra való használata is; st nemegy vidéken már a közhalász kezében ismegfordul.Pusztítása rettenetesebb a mésznél, a méregfnél, mindennél; ahalászatra való alkalmazása a haladással való legrútabb visszaélés,rútjellemzje a kor féktelen önzésének, mely a pillanat hasznáért feláldozzaa jöv biztosítékait.

XVII.A «SZERENCSEHALASZ».Leopold von Buch egyike volt a földtan tudománya megalapítóinak.Kortársai fejcsóválva nézték azt az embert, a ki hegyrlhegyre, szikláról sziklára járt, megkopogtatta, letördelte kalapácsávals a letört darabot a friss törésen gondosan nézegette a nagyítón át —azután jegyezett.Ez akkoron volt, a mikor sok, a tudós hírében álló ember istudta ugyan, hogy a föld méhébl, az elmálló szikla belsejébl kikerülsok alakzat, mely hol csigához, hol kagylóhoz, hol foghoz hasonlít,— tudta, hogy napfényre kerülnek óriási lábszárcsontok, bordákis; de rendszeres tudás hiányában az az ósdi « tudós » a hithez, a föltevésalaptalanságaihoz folyamodott, mondván, hogy ez a lábszár aszentek óriásának, Szent Kristófnak a csontja; st akadtak olyanokis, a kik úgy vélekedtek, hogy a teremt istennek sem sikerit ámminden egyszerre, hogy elbb próbálgatott mindenféle alakot s havalamelyik nem vált be, hát eldobta, mint a fazekas a hibás cserepet;végre voltak olyanok is, a kik mindebben «a természet játékát*látták.Buch fáradozása azonban nem veszett kárba; s a mit megkezdett,azt mások folytatták. E kutatások révén mind jobban és jobbanismerjük ki a föld kérgének szerkezetét, a rétegzeteibl kiszedett,kivésett és kivájt ezernyi ezer alakokból, vagy ilyenek maradványaibólpedig megtanuljuk, hogy a földfelület mostani éllényeit másokelzték meg, a melyek id szerint mérhetetlen korszakokban éltek sa keletkez új rétegek alá temetkeztek, tehát kihaltak.Megtanuljuk azt is, hogy az egyes rétegekben foglalt slénymaradványoknem ú. n. külön teremtés eredményei, hanem egészbenvéve átmenetiek is. És a tudásnak ez a fontos ténye reátanít arra is,hogy velünk együtt oly állatalakok élnek a föld mai felszínén,tenge-

A SZERENCSEHALASZ.535rében s egyéb vizeiben, a melyeknek legközelebbi rokonai már kihaltaksrészben már csak ásadékok.Ilyen alak például az elefánt, melynek salakja, a mammut, márkiveszett ; csontjai már ásadékok ; de Szibéria örök jegében akadt mégolyan is, a melyen a hús, a br még rajta volt. Ilyen enyész alak abölény, mely már csak Litvánia egyetlen pontján él, holott eldjemár ásadék; ilyenek a mi tok-szer halaink és sok más. Mondjuk ezeket:"leáldozó alakoknak*).Mindez önkéntelenül is eszébe jut az embernek, valahányszormélyebb pillantást vet erre a mi magyar világunkra.Keleti nép vagyunk ; de öntudatra ébredve, keverdünk s átalakulunk.A kelet ismertet vonásai egymásután leválnak rólunk ; lassanbár, de tömören keletkezik az új,nyugoti mveltség magyar társadalom— nem külön teremtés, hanem folytonos átalakulás útján sa réginek sok alakja már « ásadék », más határozottan « leáldozó*.A leáldozók között a legnevezetesebb az a javíthatatlan henyél,kinek se hivatása, se törekvése ; ki nem tördik még csak a holnappalsem s abból él, a mi «akad»); — egyetlen elve a dologtalanság;egyetlen törekvése a «jó szerencse ».Ez az utolsó ázsiaimaradvány, mely, lehasalva, ott sütkérezik útonútfélen,ott ácsorog a városok piaczán, hogy rávesse magát az ételhulladékjára, az eldobott szivarcsutkára, a dinnyehajra smire nem.De a vizek melléke mégis csak legigazibb termhelye.Képzelete mutogatja neki a nagy harcsát,a jó ég tudjacsukát, a széles dévérkeszegets hogy ezt mind egy szem horoggal, egy madzaggal, egykvel, egy gilisztával, a mi pedig a legfbb : heverve lehet szerezni, —csak legyen « szerencse !»Tiszán-Dunán végesvégig ott lopjaa napot a kikötött tutaj széléreheveredve, lekuczorogva a mart alá, a bokor tövében ; várja a«jó szerencsét ».Hát még a szerszámjai A kenderkazalból kilopott egy szárat,ujjaival kitilolta, tenyerével megsodorta; azután «kerített» a bárkarakodónegy szem horgot, ezt rákötötte arra a nyers ínra; a martból kitúrtaa csalit, aztán követ kötött a horogtól két arasznyira s bedobta azegészet a vízbe. Azután ül, vár és nem csinál semmit. Félóránként

536 MAGYAR HALÁSZÉLET.lomhán húzza a horgot, hogy igazítson rajta, új gihsztát «fergeljen»reá, ha a régi levált vagy az apró hal leszedte ; s így megyén az napestig,korgó gyomorral, melyet avval csal meg, hogy lehasalva nagyotiszik a « kövér vízbl ».De hát kivárja a dolgát s estig csak akad valami. No, mikorazután olyan kilós harcsa rajtavesztett, akkor vége a pihenésnek. A szerencsehalásztudja a vevt: a « pálinkás botost » s ott azután úgy túlad azon a jó szerencsén, hogy belekábul a feje s a felkel nap otttalálja az útszéli árokban, rútabb formákban, mint a távol kelet ópiumvagyhasis-korhelyét.De hagyjuk el ezt a visszataszító, jó órában legyen mondva: leáldozóalakot, mert van ám más fajta « szerencsehalász » is.Nem az úri rend szabadalma, hogy nála a halászat szenvedélylyéválik; ert vészen az a «kékbelin)) is teljes ervel, nem egyszer rombolóhatással.Sok rangos magyar gazdának úszott el már ezen a révenegész telke, becsülete, családi boldogsága.Az a horog, az az ághegyháló szegény embernek, zsellérnek áldása;de a saját telkén gazdálkodó embernek valóságos csapása. Elhanyagoljamarháját, földjét ; nemjár a cseléd nyomában : a félnapot, azegész éjszakát ott tölti a parton és valamint a kártyás a következjátéktól, a szerencsehalász a következ húzástól várja jószerencséjét.Ez, fájdalom, még nem leáldozó alak, még nagyon bvében terem.Leáldozó alakká akkor válik, a midn kiszorítja az az új elem, melymegtanulja azt az amerikai aranymondást, hogy: «az id pénz)).Volt már, lesz is magyar földön a búzának ára ; volt s lesz jó ára,rossz ára; de az idnek bizony bizony még máig sem volt nálunk,més — rossz ára sem.

.XVIII. A «FISÉR» ÉS A «HALAROSNE».Komárom városának, mint tudjuk, már a régibb idben isrendezetthalaspiacza volt. A tekintetes tanács különös gondot fordítottmindenre, a mi — kivált a böjtre való tekintetbl — rendezni valóvolt. Már a XVII-dik századból ered régi jegyzkönyvekben is reáakadunka «Phisér» szóra, st ennek igealakjára is,mely nem más,mint « Phisérkedni »És akár Magyar-Velencze tavánál, akár a Balatonnál, akár Dunán-Tiszán végig puhatolunk is, azt találjuk, hogy a «fisér)), mely nyilvána német « Fischert » vallja sének, a halászok közt polgárjogotnyert, és ezt jelenti «a ki a hallal csak kereskedik)).Halászszájon az a csak mindig jól megnyomintva kerül ki, nehogyazt higye valaki, hogy az a fisér halászember. Van ebben jellemz,t. i. az, hogy a magyarember jó termel, de rossz keresked ;ezt azutóbbit szereti másra bízni,a német pedig derekasan felhasználja eztaz ers nemzeti vonást.A fisér általában rangosabb polgárember, ki állóbárkát tart; apiaczon van sátra ; sokszorosan bérl, ki azután a bokrokkal és kishalászokkalszerzdésre lép.Sok tekintetben olyan, mint a régi obsitos baka, ki mindig huszárnakvallotta magát.A fisér vastag óralánczán arany pontyot visel ;újabb idben méginggombja is az ; egytl egyig serény ember, mert sok pontról, nagytávolságról hordja össze a halat s minthogy légfbb érdeke az, hogyazt a kényes élet portékát elevenen hozza el a piaczra, illetleg abárkarakodóra, megszokta a gyors eljárást.Azonkívül épen ez a kényesség még azt is követeli tle, hogysokat tartózkodjék a bárkarakodón, mert a bárkában elreteszelt halatgyakran kell megforgatni, azaz egy nagyobb szákkal kiemelgetni, a

538 MAGYAR HALÁSZÉLET.megbágyadtat kiszedni, az « ispotályba* becsapni s ha vev nem akad,kihasítani.Ebbl támad azután a bárkarakodó eleven élete.Mindig sürgöldikvalaki s hogy a kényelem is meglegyen, azért van ott a « szentes ».A « szentes)) az állóbárkán egy kabinszer, elzárható helyiség, köznéven« csárda)) ;arczfalán van az ajtó, ezen rendesen a «fisér)) védszentjeráfestve, vagy legalább is a neve felírva; innen a « szentes»elnevezés. Itt van elrakva az apró szerszám, a hálóhoz való mindenfélekellék, a bogrács, kulacs és egyéb. Az állóbárka ezenkívül nevetis visel, mely szépen ki van írva az orrára és sokszor a fisérnékeresztneve ;a pofadeszkán pedig mindig ott van a pontyhalnak ékesenfaragott alakja, sokszor még aranyozva is. Készülnek e bárkákKomáromban, Szegeden és Apatinban, s az utóbbi helynek hazafiasépítmestere jóindulatú -— magyarsággal oda is vési, vagy írja hogy« Isten veling)) az az « Isten velünk.))A magyar hal fogyásával s a közlekedés fejldésével a fisér mindmesszebb tájakra veti tekintetét. Vállalkozó szelleme elviszi Csehországpontyos tavaihoz, hol a halat nemcsak tenyésztik, hanem valósággalhizlalják ; elviszi Trieszt, Fiume kikötibe, Karinthia pisztrángosés rákterm tavaihoz s mindevvel megejti módját annak, hogy aVelenczei tó kárász hala, a szegénység jutaléka, a magyar fvároshalas piaczán azon elevenen találkozik a cseh pontytyal, a karinthiaiés adriai rákkal, a jég közé elrakott fogas pedig szomszédjává válikaz Adria tinhalának. Ezeknek megfelelen elvegyül a szerszám is s azállóbárkán nem egyszer reáborul az smagyar kuszakecze a külföldihalvásár új szerszámjára, a melyek között legnevezetesebbek : a rákkas,(283. ábra/C) az apró bárkák (Q Q) elvegyülve a magyar íisérszapolylyaliS^), mely nem ivásra, sem vízhányásra, hanem arra való,hogy vele a fisérné az apróbb halat a kádból kifoghassa stisztaságosan mutogathassa.a vevnekAz a sok vendégszerszám nagyon panaszos valami ; reámutat azidegen földre, a hová azegykoron halas Magyarország pénze idegenhalért, rákért vándorol, hogy ne is térjen többé vissza!Nagy piaczok közelében, péld. Budapesten sok hal jön össze;hozzák egy bárkában több fisér számára is s ekkor osztozkodni kelLEnnél az osztozkodásnál szerepet játszik a sors.

A FISER ES HALAROSNE. 539Két egyforma szákba, mely szorosan egymás mellett s úgy van lefektetve,hogy hálórésze a vízbe ér, feje vagy hajtoványa és nyele pediga bárka padolatján van, bedöntik és színlelik az egy fajhoz tartozóhalat, péld. a csukát — csak úgy szemre, körülbell ; s mikor a kétszák megtelt, akkor a két fisér hátat fordít feléje, a legény pedigelveszi bicskáját, s úgy tartja a két szák közt, hogy az egyik felé akés éle, a másik felé a fokaáll s odakérdez a fisérekhez: « éle vagy foka r » Amint az egyik rámondja:«éle)), a másik szó nélkülbelé nyugszik a fokába.A magyarországi íisérekmajdnem kivétel nélkül vállalkozó,jó módú emberek,kik az « üzletet)) leginkábbApatinban tanulják meg,Símely a fisérkedésnek úgyszólvánegyeteme. Nagyontermészetesen is, mert aDuna ésDráva összeölelkezésetáján még fizeta halászat,a bérletek összegeszázezrekre rúg; a halhasítás,sózás és szárítás, a halzsírfzésnagyban járja sCzellátjaa Balkán félszigetszigorúanvallásos népét böjtieledellel. Az apatini telepmár külsejénél fogva is ér-283. ábra. A', rákkas, Sz. ivó szapoly,Cz. apró birkák.dekes.Magas terít czölöpökön óriási hálók száradnak s úgyszólván bekerítika hosszú, alacsony hasítószíneket ; a zsidóutczák egész tévesztketalkotnak ; ezekhez járul a hajóépítés, hol mindig ácsolnak, kátrányoznak,mohóinak, mázolnak és festenek ; aziszkába egész halmokbanhever ; a színek közt csáklyák, szigonyok, tolórudak, nagy vágó-

.:540 MAGYAR HALASZELET.evezk meredeznek ég felé, más pontokon meg óriási vizahorgokhevernek rakáson.Az az eleven sürgés-forgás közvetetlenül a Duna partján folyik,szemben egy pompás lágy erdvel. A valóban királyi folyam itt rengetegszéles;partfelöl lomhán forog a dunai malmok széles kereke,ki- s beevez a molnárság ladikja liszttel, gabonával, rakja a partonvárakozó szekerekre, — a folyam tükre fölött pedig vonul a halászcsér,kering a fehérfarkú csonttör sas s várja, míg a zakatoló gzhajóelvonul, a nagy gabonahajó csöndesen tovaúszik, hogy a simatükör fölé szállva, ismét lebegve meg-megállhasson s rávethessemagát arra a boldogtalan halra, a mely a víz színét megközelítette.A németeknél — még irodalmukban is— a szájasság legdurvábbfogalma a «Fischweib», magyarul halasasszony, alakjához van kötve.Számos adoma kering e nevezetes alak górom baságáról, mely ellmég kandi koronás fk is ijedten vonultak vissza. .— De igaz, a gorombáskodásnem jól van mondva, mert erre a magyar mesterszó a« kofáskodás »A kofaság és kofáskodás különben általános — bízvást mondhatjuknemzetközi — tünet, mely alapjában véve érdekes lélektanikövetkezmény.A legjobb készültség, tehetséges szónok, a midn elször emelifel szavát nyilvánosan, megérzi a kezdet rettent sanyargattatásaittorkát mintha vaskarika szorítaná össze, feje zúg, szeme eltt összefolynaka tárgyak és alakok, szája kiszárad, nyelve oda tapad a szájpadláshoz,homlokán kigyöngyözika veríték, szíve hangosan dobog,gondolatai összekuszálódnak s ezt a rettent kínt összefoglalva nyújtjaa hallgatónak az ember lelkének hséges tükre: a szem, mely téveteg,ijedsDe id jártával mindez nyomtalanul eltnik: az ember megszokja,utóbb keresi a nyilvánosságot, még csodálkozik is, hogy egykoronzavaró hatással volt reá.Tudtunkra még nincs az « emlékiratokban)) gazdag világliteraturábanolyan m, a mely a halaskofa életét tárgyalná, kezdvea piaczon való els « föllépéstl )> , a megérdemelt nyugalomba való

A FISÉR ÉS A HALÁROSNE.54Ivonulásig; mindamellett már az általános emberire való tekintetblföltehetjük, hogy els föllépése mindenesetre legalább némi elfogultsággaljárt, mert az a hely, a melyen nemes hivatását teljesíti, alegnyilvánosabb. t. i. a piacz ; ennek hangos ítélete pedig a legkönyörtelenebb,mert nem válogatja a szót.De épen, mert a fórum a legnyilvánosabb, hamar elemészti azelfogultságot; az ifjabb, szellemi tekintetben rugalmasabb nemcsaknyomdokába lép a korosabbnak, hanem túl is tesz rajta,mert az összezsúfoltelhelyezés, fokozva az életbevágó érdekek találkozásától, sokszorosanvaló összeütközésétói, ersen istápolja a — haladást.Annyi azonban bizonyos, hogy Magyarország piaczainélkülözik anémet értelemben vett «Fischweib») egyenl érték alakját.A magyar « halaskofa » sértésnek veszi az imént leírt elnevezést,mert « halárosné », még pedig — ez a legkevesebb, mert a legtöbbjehalászfeleség, tehát joggal — «mesterné».Olyan piaczokon. a milyen a komáromi, szegedi, túlnyomó a valóságoshalászmesterné, ki leginkább pénteki napon takarosan kiöltözveoda áll a kád mögé; a tisztaságra rátartós s rendes vevkkel dicsekszik.Igaz, hogy szemes s ha észreveszi, hogy a szomszédban elfogyotta java, oda is szól a tétovázó vevhöz, hogy tessék errébb fáradni,majd ihanyra veti ezt a két fris pontyot, olyan a szironya, mint csaka basarózsa!Hát én egy szóval sem mondom, hogy ott mindig szent a béke,hogy sohasem támasztják oldalba karjaikat s nem járja az «odamondás»; de az bizonyos, hogy mindez kivétel s ez indított arra, hogy ekis elmefuttatás élére nem azt írtam oda « halaskofa », hanem—- Galerinus nyomdokain haladva — a «halárosnét».

XIX. A cPISZTRANGTUDOS.).A magyar nemzet nyugoti irányú mveldésének igen nyomósbizonyítéka, hogy akad már « pisztráng tudósa » is; de még inkábbbizonyítéka az, hogy ez az új faj a teljes « személybátorságot » élvezi.Nem bántja senki sem!Az igazi halászember, úgy a félbajusza alatt, megmosolyogja, a minttettl talpig angol « vízhatlanságba »>bújva végig csörömpölget a partokon.Mert rettenetesen csörömpöl s még jobban villog ám ; nyakigszerszám .Ha már nem épen pisztrángra mehet, péld. valami nagyobb folyómelléken,akkor úgyfel van készülve, hogy elfoghatja a legapróbbküszhalat; de akár a «czethalat))is.A muszka bagaria-czipn s a svéd hasító-késen kívül minden,a mi rajta van, patent angol ; a mi pedig ruházat, arra rá van nyomvaa híres «Water Proof», vagyis, hogy a víz át nem járja. Egy vastagtárczában van az angol halász kalendáriom, a minden napra, st napszakratartozó mesterséges légygyei ; hozzá járul a haltartó, légszivatytyúval; a halkosár; három-négyféle összerakható halászbot; a földbeleverhet eserny; a plaid ; a «ha akarom bot, ha akarom szék» ; acsalitartó, horogszabadító, az a generális szerszám, mely balta, kalapács,harapófogó, fúró ; a lapos ivópohár, a kis pálinkás kulacs ; tarisznyaés a jó ég tudja még mi minden.Szóval «fel van készülve » s egyedüli baja az, hogy mindehhezcsak két keze van;pedig négy se volna sok.Oh, mikor bokros partra érkezik, ekkor a világ legszánandóbbteremtése!Minden istenadta ág neki támad.Az egyik leüti a patent kalapot; a másik makacsul belekapaszkodika haltartó szíjába ;a harmadik belé furakodik a halkosár csúsztatórésébe; a negyedik megfogja a « kamásli »> gombját s a tetejébe

:A PISZTRANGTUDOS. 545még a kibontott horog istürelmet vesztve — egyet ránt :beleakad valamely levél szárába. A «tudós»,ekkor pedig az az istentelen horog amagasban valami csúcsban kapaszkodik meg s elvégre is el kell szakítani,újat kell feltenni.De azért emberünk nem enged ; ott veszdik öreg estig és —valami halász csak akad, a kitl egy pár derék halat lehet venni :mit ismondanának a társak, ha üres kézzel térne vissza!mertHát még a pisztrángos víz mellett! Már a hogy közelít a patakhozs készüldik a horoggal, ez teljesen elég arra, hogy a pisztráng,mint a villám elmeneküljön, k alá, a szomszéd göbébe, a merrecsak tud.Attól az igazi felkészüléstl, mely abban áll, hogy minden megvana mi szükséges s az ember még is olyan sima, mint az angolna,attól a mi opisztrángtudósunk))még igen messze jár.De azért nem enged egy hajszálnyit is, kivált lesipuskás társának,ki száz lépésen alul nem lövi a — kéz alatt megvett —nyulat.Rendesen egy tuczat pisztrángról beszél a« tudós »; — a nagy kiránduláslegalább hatvan darab; az egyik mindig olyan, mint amásik — legtöbbször félfontos; és« azeltt*), mikor még nem meszeltékki, fogott három, öt, hét fontosat is.Ez a mi « pisztrángtudósunk)).Ártatlan, jóember, ki kalandjainaksikereinek elbeszélésével felvidítja hallgatóit, épen, mint kedveskomája — a vadász.Mindene angol — de lelke még nem az; még messze van tle aszeretetreméltó, régi angol horgász. Sir Izaak Walton szelleme, kia halászatot dicsítve, megmondja azt is, hogy miért ? És épen ebbena miértben rejlikazután az angol szellem«Of recrcation therc is nneSo free as fishing is alone ;Aliother pastimes do no less,Than mind and body both posses ;My hand alone my work can do,So 1 can fish and study too».*• The Compicat Angler etc. by Izaak Walton and CharLes Cotton. London i6;j.Új kiadás. London, 186^

1^44MAGYAR HALASZELET.Magyarra szabadon fordítva:Oh áldott halászat, nincs párod tenéked,Gyönyörségemre rendelt a természet ;Semmi sem pótolhat testnek és léleknek,Két kezem munkája bizton elvégezhet ;Dolgozva pihenek, közben gondolkozom,S kifogván a halat, ismerni tanulom.Irta pedig ezt a jó angol Izsák már 165 3-ban, oktatásul adván nekünk,hogy mi a nemes szenvedély; szerinte az, a midn a test s alélek együtt jár,okulva élvezünk, élvezve tanulunk, önzéstl mentve:ott az anyatermészet kebelén.

XX. AZ IGAZIHALÁSZAT.«Study tobe quiet.»*Régi emberem megállott halászeszközeim gyjteménye eltt. Ö azangol társadalomnak és szellemnek alapos ismerje, a természet barátjas mindannak, a mi népies, igaz méltatója. Gyjteményem annyiratetszett neki, hogy a szerzett élvezetért egy csókolni való kis angolkönyvecskével ajándékozott meg.Ez a könyv a XVIl-dik század szüleménye;két helyen két írójának aczélmetszet arczképe ékeskedik:az egyik Mr. Izaak Walton, a másik Charles Cotton ; mind akett korának viseletében ;az utóbbi roppant parókával.S e két arczból — noha csak aczélmetszet — világosan szólfelénk a nemes értelem, okosság, a testnek és a léleknek teljes összhangja.Maga a kis könyvecske is ilyen. Tele komolysággal és mégishelyen-közön játszi szellemmel ; a szépet a hasznossal mesterileg egyesíti.Az igazi angol szól hozzánk, a mint a test és lélek összehangzásáratörekszik ; a mint a leghségesebb anya, a szabad természetkeblére borúi s gyönyörködve használja adományait ; a mint emberiértelmének megfeszítésével közelebb fér titkaihoz, tudja, hogy azokcsak annak titkok, a kit a tunyaság ejtett hatalmába, a kinek nem élvezetaz, a mi testedz fáradozással, a szellem foglalkozásával jár ; kinekegyedüli élvezete a testi-lelki tunya önzés.Milyen jól esik az ember lelkének, midn Ch. Cotton ajánló levelénekélén így szólítja WALTON-t: «az én drága édes atyámnak ésbarátomnak*) ;mert valóban atyja az igazi emberhez méltó élvezetben,a mely els helyet kér magának snem más, mint a horgászat.Boldog angolok, a kiknek már ezeltt két századdal is megvolt* A szemléldésben van a nyugalom. «The Compleat Anglem by Izaak Walton 165 j.Hermán O. A magyar halászat.J5

!»546 MAGYAR HALÁSZÉLET.az a szilárd alapjuk, a melyen a «Study to be quiet« felséges szózatotkiejthették sa szerint élhettek is!A horgászat valóban az üdülés nemes módjai közé tartozik s távolrólsem az,a mit a gúny szava körülbell úgy fejezett ki, hogy «a kosztoshorog olyan szerszám, melynek csapó végén egy féreg, a fogóvégén egy rüpk fityeg.Az él természet folyó- és patak menti életének mély szemlélete,alapos fölismerése,egyesítve a halnak és életmódjának pontos ismeretével,szükséges ahhoz, hogy valaki joggal horgásznak vallhassamagát.És a kimegszerezte ezt az ismeretet, azt nem bántja többé az unalom,a mely a tudatlant öli, mihelyt a partra kiáll, beveti rossz horgát,hogy a «jó szerencsét » megkísértse.A vízre vetett egyetlen pillantás elég, hogy az igazi horgász tudhassa,hol tartózkodik a hal.A víz fölött röpked rovar és az,a mely a part növényzetén üldögél,sürög-forog, legott rátanítja, mi legyen a csali ?A víz sodrából, mozgásából következtet mélységére s tudja, hogya fölszínesen bebocsátott horgon milyen halfaj veszít rajta s hogy amélységbl mit vethet ki ?semmiMit és mennyit kell tudnia, hogy bizton elmondhassa: itt nincsenÉs a ki sohasem érezte azt a villámszer megrántást, a melyet ahoroghoz vágó pisztráng az ember karjára gyakorol ; a ki sohasemlátta a valóban ezüst ragyogású kardoshalat kivetés közben a napsugárbanmegvillanni ; a ki sohasem látta, mint futamodik a sügér abefalt horoggal ;nem érezte a harcsa húzását, a csuka lökését s különösenazt a gyönyört, mely megszállja az ember lelkét, a midn amód és körülmények valódi ismeretével azt a halat fogja ki, a melyetépen akart: az nem értheti, nem foghatja meg azt az ellenállhatatlanhatalmat sem, mely a valódi horgászt viszi, ragadja s mely az élvezetszínébe öltöztetimég a viszontagságot is.És azután mit tudhat az anyatermészet igazi bájáról, örök szépségérlaz, a ki akkor dörzsöli ki szemébl az álmot, a midn a napmár tzdelni kezd ;—a kit az esteli csillag felragyogása az ú. n. fényeshelyiségekbe terel; a ki félti egészségét az escsepptl, a fuvalomtól,

!AZ IGAZI HALÁSZAT.^ 47a mozgástól s mindentl, a mi tulajdonképen a valódi életnek szüksége,mert edz, megújító forrásaOh te én kedves, komoly fenyves erdm, kaczagó bükkösöm,fölséges tölgyesem, égerfás csalitom! — ti vigan rezg nyárfáim,bólintgató füzeseim! Hiszen a ki nem látta reggeli halászatkor ébredésteket;ki nem szívta be teli tüdvel, hajnal hasadtával és alkonyatkorveletek együtt azt az igazi szabad levegt: mit tudhat az a balzsamról! mit tudhat az a lélek megnyugvásáról IÉs te, én drága patakom ! A ki nem élvezte soha azt, mint vegyülel csevegésed kora reggelen az ébred madársereg dalával ; nemnézte pajkos játékodat, a melyet a bokor ágával, a lekonyult fszállalüzegetsz; nem látta szilaj szökéseidet kövön, kavicson át; azt abolondos hajszát, a melyet partszéli kis örvényeidben a beléd potytyantbogárral, a felvert tajtékkal oly fáradhatatlanul végezni szoktál;a ki nem ismeri villámgyors pisztrángodat, ezüstös pérhaladat, fürgecsellédet, imbolyogva kanyargó ingoládat s azt a buksifej kölöntédet:hát mit tud az a természetrl, a természetnek szzies bájáról,szeretetérl ?Igaz, még te is szót kérsz tlem édes tóságom, kiben az égboltminden csillagzata fürdik ; külön-külön megrezegteted minden egyesneka fényét és azután kiszórod a partodat övez nádas bojtjaira,levélzetére,hogy az esti harmat apró cseppjeinek gyémántfényét kicsalja.Mélységedben elfekszik a rabló csuka; túrja iszapodat a lomha pontyés a széles kárász ; a csík, a czompó és a kelehal azonképen ; fenjára küsz, kapkodva a tükröd fölött tánczoló szúnyograj felé s nemveszi észre, hogy ott áll mozdulatlanul a lábas kócsag s egyszerre csakodavág hosszú, éles csrével, a melybl nincsen menekülés. Búbosvöcskök,a csicsiri, a szárcsa, vadlúd és a ruczák seregei tükrödönsürögnek; s a midn alkonyat táján a seregély kóválygó felhjeleereszkedik és nádasodnak legtitkosabb fülkéiben elül, akkor ezernyiezer madártorok hangja andalító morajjá változik, altatja a táját, s ezel is alszik, a midn a langyos fuvalom szertehordja a menta bódítóillatátÉs te is lelkem eltt állsz, magyar folyók legmagyarabbja, kirl azAlföld igaz költje megírta:

;•^4^MAGYAR HALÁSZÉLET.Nyári napnak alkonyulatánálMegállék a kanyargó Tiszánál ;Ott hol a kis Túr siet beléje,Mint a gyermek anyja kebelére.Magyar bérez méhébl fakadó ezernyi forrás ere indít téged anagy lapály felé ;havasi tájakon virgoncz gyermek, az elhegységbenelre törtet ifjú és onnan kikerülve a tökéletes magyarember képevagy!Sima tükrén a piros sugárok(Mint megannyi tündér) tánczot jártak,Szinte hallik lépteik csengése.Mint parányi sarkantyúk pengése.Oh, ez a sarkantyús gondolat csak akkor születhetett, a mikormagyar költ magyar folyóról írt — és leírta benne a magyar embernyugodt napjainak képét; de azután ott a háborgás is:«Jön az árvíz, jön az árvíz !» hangzékS' tengert láttam, a mint kitekintek.Mint az rült, ki letépte lánczát.Vágtatott a Tisza a rónán át.Zúgva, bgve törte át a gátotEl akarta nyelni a világotíme a magyar ember háborgó napjai !—El akarja nyelni a világot; de nem nyeli el ; legalább eddig nem nyelte el ! IAz a szalmatz, mely nagyot lobban s oly gyorsan lohad — —hát kevesen vagyunk; telve vagyunk nemes törekvéssel — ez lobbant;kevés az ernk, hogy kitarthassunk — ez lohaszt!A Tiszában lakozik a telhetetlen harcsa, a rabló csuka, a szelidponty és jámbor keszeg ; benne vonul a királyi sreg, turkál a kecsege,terpeszkedik a durbincs szúrós sörényével — a magunk képe!Pedig a magyar ember sokban hasonlít az angolhoz, kivált a halászatdolgában.Szereti a szabad természetet ;ott a magánynak ékesen szóló csendjét;— lesi az életmód legparányibb sajátságait; edzett és kitartó;leleményes; a természet kebelén sohasem unatkozik,mert eleget értennek nyelvébl; de hát csak a «kékbeli)) s ez a baj. — Higyjük,hogy megjavul.

AZ IGAZI HALÁSZAT. 1549Mi legyen már most az igazihorgász kátéja?Igazi horgász csak az lehet, a kivalóban szereti a természetet.Ki arra törekszik, hogy megértse életének tüneményeit.Ki teste,lelke erejét a természettel való bens viszonyból meríti.Legelbb is a szabad természet tüneményeinek komoly méltatásában.Miben gyökerezik ez a bens viszony?Ismernie kell a víz tulajdonságát, ennek a hal életéhez való viszonyát;nemcsak általánosságban, hanem fajról-fajra.Ismernie kell a víz sodrát, forgóit, örvényeit, göbéit, sugáit éslengjeit, ezeknek a hal életéhez való viszonyát; a partoknak ezekrevaló befolyását.Meg kell barátkoznia a part növényzetével, a rajta él rovarokéletével, kifejldésével, mert a, hal sokszorosan ezekkel táplálkozik.Föl kell ismernie magának a víznek rovaréletét,úgyazt a szakátis, a melyet a vizén kívül, valamint azt is, a melyet a vízben tölt el.A midn ezekkel alaposan megismerkedett, megsznt eltte atermészet némasága: minden kavics, minden fszál, a rajta ül kisrovar, ennek álczája, mint jó ismersét szólítja meg s mint jó ismersköszön vissza.Meg kell ismerkednie a halászó vidrával, a halászó sassal, a pataklegragyogóbb ékességével : a jégmadárral, a fürge, fehérmell vízirigóval; a vidranyesttel ; folyamok mentén és tóságokon a begázolóés úszómadarak változatos alakjaival, szóval mind avval, a mi életévela vízhez van kötve, tehát a hallal is viszonyban áll.A midn ezekkel megismerkedett, minden lépten-nyomon érthetszóval köszönti a levegég, a partszélek és a víztükör fölséges állatélete.Tudnia kell az évszakok viszonyát úgy a vízhez, mint állatéletéhez;st tudnia kell az éjés napszakának ezekhez való viszonyát is.És mindebben a könyv csak vezet fonala; a valódi oktató a természetmaga legyen ; mert a midn a legjobb könyv is csak egy adottviszony alapján szól,addig az él természet tüneményei az egyes pontokviszonyaihoz képest ezerszeresen módosulnak s épen e változatosságfelismerése az,a mely az emberi értelmet a legmagasabb fokraemeli, mert önállóvá teszi.

5 5« MAGYAR HALASZELET.Mihez értsen még az igazi horgász ?Értenie kell szerszámához, a szerszámnak a viszonyokhoz valóalkalmazásához, mindazokhoz a kézbeli ügyességekhez és fogásokhoz,a melyek függetlenné teszik mások segítségétl s alkalmatossá arra,hogy minden körülmények között önmagára támaszkodhasson.Szokja meg a korai ébredést; gyakorolja mindazt, a mi lépteitbiztossá, testét hajlékonynyá teszi ; legyen mértékletes, a szabadbankitr : mert minél kevesebb a szokása és szüksége, annál szabadabbanmozog, annál függedenebb, annál jobban fordíthatja javára aviszonyokat.Ez az az út, a melyet a WALTON-féle szellem tört; az egyedüli,a melyen elérhetjük az, hogy a horoggal kezünkben, testi-lelki foglalkozásbankeressük s találjuk meg a valóban nemes gyönyört, ennekrévén pedig a módot ahhoz, hogy fejlett értelemmel a közvagyonosodásjavára isfordíthassuk törekvéseinket.Mily módon folyhat be a horgászat a közvagyongyarapodására.íÊrre a halnak a maga természete szerint való fölismerése önkéntvezet reá ;a módja a horgászat is.Megismerve a hal szaporodását, fejldését, megélhetésének föltételeit;tudva becsét az ember háztartásában : hamar reá jövünk, hogya védelmére, életének megkönnyítésére reáfordított gondot ezerszereshaszonnal fizetimeg.Önként reá jövünk, hogy ne csak horgászszunk, hanem gondoskodjunkarról is, hogy mindig horgászhassunk ; találjuk el a helyesarányt a szaporodás és fogyasztás között.Mihelyt egy nemzet körében sokan gondolkoznak így, sokan szerzikmeg tisztán e meggyzdést :a halgazdaság virágzásnak indul ésezt azután megérezi a közvagyon is; de nemcsak abban, a melyetpénzben lehet kifejezni, hanem a legbecsesebb vagyonban, az egészségbenis; mert tagadhatatlan, hogy a hal a legjobb eledelek közétartozik.És mertWALTON utódai között igen számosan így gondolkoznak,azért vannak Angliának halasvizei telve a legnemesebb halfajokkal,gazdag jövedelemmel ; van horgászati ipara, mely kosztjaival, horgaival,szóval a horgászat minden szerszámával uralkodik a kerek világminden piaczán.

::!AZ IGAZI HALÁSZAT. 55'Hát fiaidban, oh édes hazám! — mii

5^2MAGYAR HALASZELET.Ajkáról a tréfás szavakCsörgedeznek mint a patak,Mint a pisztráng piros pettyeOly ragyogó a jó kedve.Súgva-búgó bükkök alattHa elkelt az ízes falat :Korcsma, kártya nem kell neki,Fejét az ölembe teszi.Hazatérünk kézen fogva.Munka után nyugalomra ;S míg elnyom az édes álomA holnapot alig várom.

H erm an Ottó.Magyar Halászat.-^^1. CsapóSü^ér. 2.KÓ Siilló.3.Ma^yarBuczó.4'.S0lvTnG8 Durtincs.Rajz.szerzó.líy. Grund V. Budapest.

Hermán O ttó. IL Maóyar Halászat.8.S.CzifraKólönte 6 .Tarica Gáh.J Tarló Meny. 8 TPontv.Rajr^ szei-zó Ny G^Înd V Piidapssh

Hermán O ttó. IIL Maóvar Halászat.9.10.11.12.9. Közönséges Kárász 10 NyálUás (ízonipc) 11 .Póté m-i Márna 12. Felpillantó Kiilló.Kajz. szerzNy. Grund V Budapsst

Hermán Ottó.Maóyar Halászat14^,15.16.13. Szivárványos Öklo.ll-.Éva Keszeg. 15.Bag oly Keszeg. 16. Su^ár Kardos.Rajz. szerz.Ny. Grund VBiidapssf.

Hermán O ttó. V. Maóvar Halászat.17.18.19.20.^^:17. Sujtásos Küsz. 18.Raâdozó Ón. lO.KurtaBaing. 20. Pirosszemú Kelc.h.ai.:szerz.Ny Gptind V Budapssr.

H erm an Ottó. VI. Maóyar Halászat.21.22.23.24-.Sl.LeáixyKonczér 22.FejesDomolyl

Hermán Ottó. VII. Magyar Halászat.26.25.27.28.26. Vá^ó Csilc,25.Réii Csilc.27.Kóz Csul

Hermán Ottó. VHl Magyar Halászat.29.30.31. áî-^%?32.t^^^:;29 Les Harcsa.3O.Pénz08Pér.31 Dunai Galócza 32 Se"bes Pisztráng.Raiz 53zerzóNy Gr-und V.Budapesh

Hermán Ottó. IX. Maóyar Halászat.33,34-.35.36.Rajz.szerzó..'i3.\'ándor AlcJza 3-}-Síkos >\nóolTia.35.VáóóTol< 36.VakInôla.Ny Gr-uiid V Budapí

TERMÉSZETTUDOMÁNYIKÖNYVKIADÓ-VÁLLALAT.MEGINDULT1872-BEN.XXVIII. KÖTET.

TERMÉSZETTUDOMÁNYIKÖNYVKIADÓ -VÁLLA LATA M. T.AKADÉMIA SEGITKEZÉSÉVELKIADJAA K.M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT.XXVIII.HERMÁN OTTÓ:A MAGYAR HALÁSZATKÖNYVE.II.AZ V-IK (1884— 1886. ÉVI) CZIKLUSNEGYEDIK KÖTETEA KÖNYVKIADÓ-VÁLLALAT ALÁÍRÓI áZÁMÁRA.

A MAGYARHALÁSZAT KÖNYVE.A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULATmegbízásábólHERMÁN OTTÓ.HÁROMSZÁZ ÁBRÁVAL, TIZENKÉT MULAPPAL ES KILENCZ KONYOMATU TÁBLÁVAL.MÁSODIK KÖTET.BUDAPEST.KIADJA A K. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT1887.

t,wuí,0^FRANKLIN-TÁRSULAT KÖNYVSAJTÓJA.

^"ÎII.TERMÉSZETHISTÓRIA.Hermán O. A magyar halászat.?â

A HAL ÉS A TUDOMÁNY.E könyv els szakasza arról a viszonyról szól, a mely az skorhomályában az ember és a hal között keletkezett s az idk soránkifejldött.Errl a korról hallgat a történet, nem szól a hagyomány; az íróta dolog természetébl alkotott föltevés vezeti. E mellett áll a hitrege,mely inkább csak az együgység megnyugtatásáraszövi a keletkezésképét s kiszínezi azt a viszonyt is, a melyben az ember az él természethezállott.Ám a hitrege andalító szava, ragyogó színe szándékos, csak azérzésen, sejtésen és számításon nyugovó ; így békét szerezhet az együgységnek: visszatarthatja a kezdet és az eredet feszegetésétl —;tudás helyett hitet, megnyugvást nyújt. A gondolatnak, a szellemnekazonban legnemesebb tulajdonsága nem a pihenés, hanem a szünetnélkül való munka és törekvés —; nem is a költött hitben való megnyugvás,hanem a valónak, az igaznak keresése, latolása és alkalmazása.De az a hitrege mégsem mer költemény; mert a midn a hivmegnyugtatására törekszik, számolnia kell a valóval, a mely az együgyszemét is érinti s kérdést fakaszt benne. A kérdés feleletet, agondolat irányt követel attól, a kia hiv bels világán uralkodni akar.így számol a valóval Mózses, a Sinai hegy nagy törvényszerzjeis a Genesisben, mely a világ keletkezésérl szól. Ennek a ragyogószellemnek az ismeret fejldése tekintetébl való méltatása nemcsaktanulságos, hanem nagy élvezet is.Tudatosan törekedett az ember bels világa fölött való uralkodásras átható esze fölismerte az utat és a módot, a melyen és amelylyel czélját elérhette.?5a

5 5^ TERMÉSZETHISTÓRIA.Az Út a tapasztalás útja, a mód a tapasztalásból levont s tudatosanalkalmazott rendszer volt.Kitapasztalta az embert, eszejárása, jó és rossz indulatai szerint,így megítélhette az egyest s az egyesekbl alakuló társadalmat is ; éskitapasztalta a természet jelenségeit, kivált azokat, a melyektl azember íügg^ a melyek legérzbben hatnak reá. Ezekre alapítottarendszerét.Tapasztalatainak rendezett összegébl merítette azután törvényeit,a melyekkel uralkodott.Két dolognak kellet útját állania: az els eredet feszegetése, amásik a kétségeskedés. Az elst elérte a Mindenható eszméjével,kivel szemben minden kétséget bnnek vallott ;a másikat pedig avval,hogy a kiismert és csoportosított természeti jelenségeket, a bennöknyilatkozó valóságot a mindenhatóság forrásától származtatta, arravissza tudta vezetni.A Mindenható Mózses szerint megteremti a mennyet és a Földet,a világosságot, a vizeket, a szárazföldet, reá a növényeket ; fölötte aNapot, a Holdat és a csillagokat, a viêk ús\óállatjaity a levegég röpdösit;azután a «föld állatjait », legvégül pedig az embert magát. Eza sorrend a dolognak rendkívül finom ismerete, nevezetesen pediga természet jelenségeinek lángszellem felfogása ; mert mindig elljár a föltétel s csak azután következik az, a mi a föltételhez kötvevan ;vagyis elbb jön a világosság, azután a föld, erre a növevény éssorra az állat, föl az emberig.St a MózsEs-tl ered e sorrendben vannak bizonyos elemek, amelyek a földalakúlásnak mai, mélyebben tapasztalati sorrendjével isbámulatosan egybevágnak. Legföltünbb ezek között, hogy Mózsesnélaz els gerinczes állatok a halak. A földkéreg alkotásáról szóló maitudomány is azokban a régibb rétegekben találja az shalak maradványait,a melyekben más gerinczes állatnak még semmi nyoma; stföltéve, hogy Mózses a vizekben úszó állatok alatt — a halakonkívül, vagy azok mellett — a kétéleteket, tehát azokat is értette, amelyek a vízben és a szárazon egyaránt elélhetnek, mint a békák stb.,akkor a sorrend még bámulatosabb, mert a mai, nem föltevéseken,hanem tapasztaláson nyugovó tudomány is a fejldés sorrendjét ahalakon kezdi, a kétéletekre, csúszómászókra s ezekrl a madarakra

A HAL ES A TUDOMÁNY.5 5/viszi át, MózsES-nél I., i., 20. az illet szöveg íme ez: « Hozzanaka vizek úszó él állatokat ; és a madarak repdessenek a föld felett, azégnek kiterjesztésének színén »,S a midn végi elgondoljuk, hogy Mózses a sorrendet a tökéletlenebbrla tökéletesebb felé szövi tovább, smelylyel a fejldést betetzi, ss egy azon végs eredményhez jut:éleselméjú'sége iránt.Ám ennek még folytatása is van.ígyjut az emberig, ahogy a mai tudomány is ugyanezt teszibámulattal kell eltelnünk MózsesMieltt MÓZSES sorrendjét kifejthette, illetleg alkalmazhattavolna, tapasztalati úton meg kellett szereznie a természet tüneményeinekbizonyos részleteit is,mert ezeknek ismerete nélkül nem csoportosíthattavolna a rokonnemeket, nem alapíthatta volna reájok a társadalomösszességére kiható törvényét, melynek alaperssége csakaz lehetett, hogy rendelkezéseit s még inkább különböztetéseit a hivszemében ne hazudtolja meg az él természet.És valóban, ott, a hol Mózses, például a táplálék dolgában rendelkezik,élesen különböztet: jól tudja, hogy a hasított csülök nemjár mindig kérdzéssel s ehhez képest kirekeszti a sertést.E rövid vázolásnak legfbb tanúsága reánk nézve az, hogy a természettüneményeinek ismeretéhez, az azokból levonható törvényekhezcsupán a tapasztalati út vezet; a ki pedig ezen az úton elfogulatlanulhalad, az a tudás hatalmához jut, forduló pontokon olyanhoz,hogy hosszú idkre irányt szabhat a társadalom szellemének is.MózsES törvényét az átlagos szellem számára alkotta ; a néptömege lebegett eltte, melynek sajátságos lelke s épen tömeges voltábanrejl oly hatalma van, mely az egyest korlátozza. Innen van,hogy az idk során szerzett több és alaposabb tudás szükségképenhadakozó helyzetbe jut az uralkodóhaladhat és terjedhet,igazat szólva, Mózses felfogása a tömeg lelkébenmég ma sincsen megtörve ; stfelfogással s csak küzdelem áránmértéket szabott az még a nagysvéd tudósnak, LixNÉ-nek is, ki az állatalakok eredetére nézveMózses tanát törvénynek ismerte el.isImmáron teljesen mindegy, bármely fejldési idszakát veszszükel az állatok ismeretének, akár MózsES-t és ARiSTOTELES-t, akárRAYüs-t, akár LiNNÉ-t, CuviER-t, LAMARCK-ot vagy Darwin-í, min-

558 TERMÉSZETHISTÓRIA.dig egyazon igazsághoz jutunk el, t. i. ahhoz, hogy a természet tüneményeinekismeretéhez a tapasztalati út vezet shogy az ismeret mélységeés becse a kiismert tünetek sokaságától és gondos egybevetésetifügg. A fogyatkozás, mely az egyes korszakokban tapasztalható,mindig az ismeret fogyatékosságán múlik.MózsES sokban tévedett, mert nem ismerhette a tüneményeknek,még kitzött czéljának megfelel mennyiségét sem ;szintúgy Aristo-TELES is, ki a tapasztalati úton roppant sokra vitte ugyan s belevontakutatásainak körébe az állatok életét is. De egyikök sem tudhatottmindent, még azon a körön belül sem, a melyet mint egyes emberáttekinthetett; Aristoteles iscsak azt adta, a mit az egyes ember atünemények özönébl úgyszólván kimarkolhatott. S ez a sors jutottmindazoknak, a kik Linné eltt mködtek.Már pedig az emberiség mveldésének nagy és magasztos feladatamást kívánt : rendszeres eljárást, mely megadja a lehetséget,hogy a tünemények — emberileg szólva — összességét és tanulságaitaz emberi értelem számára megszerezze.És ha képzeld tehetségünk elég ers, s ha szárnyára kelve, viszszaszállunk akár Mózses, akár Aristoteles korába, vagy csak aXVII-dik század végére is,a mikor egy derék magyarember «A' BoldogEmlékezet Miskolczi Gáspár, Sok szép Ekklésiáknak mindMagyar-Országban mind Erdélyben hasznos Tanítója »remek magyarnyelven, sok és ers hittel és istenes együgységgel kiteremtette az«Egy Jeles Vadaskert »czím munkát: menten reáakadunk az egyesember szánalomra méltó gyarlóságára, a mint az anyatermészet tüneményeineközönévelküzködve, erejébl kifogy, mer okoskodásba,föltevésbe és a szarvas hibák tengerébe merül.Valóban az örök dicsség fénye, az emberiség hálája illeti megazt a lángelméj embert, a ki a rendszeres vizsgálódás alapkövétlerakta, ezáltal módot nyújtott a munkafelosztásra, így az egyes emberekés emberöltök felgyjtötte tanulságoknak él , folytonosanöregbedve-tökéletesed tudománynyá való alakulására.Linné Károly — korának irodalmi szokása szerint CarolusLiNNvCUs — svéd természetbúvár az a halhatatlan, kilerakta a rendszereskutatás alapját sezáltal sarokkvé vált a természethistória fölségeshajlékában. A növények országán kívül az állatok világában

A HAL És A TUDOMÁNY.

560 TERMÉSZETHISTÓRIA.nyugtatója annak, a kinek mindenáron kiinduló pont kell s a kineknincs meg az a szellemi ereje, hozzá bátorsága, hogy elfogultság nélkülmegitélhesse : de nem lehet megnyugtatója annak, a ki a valót,a megdönthetetlen igazságot keresi sépen ezért csak elérend czéltlát abban, a mit az a másik már a kiindulás pontjául választott és megnyúgovássalelismert.A könyvnek ez a része ezért nem a föltevést, hanem a rendszereskutatás során szerzett tapasztalatitudást választotta alapjául.Forduljunk immáron e rész tulajdonképeni tárgyához, a halakhoz.Vegyük azokat egész általánosságban úgy a köz- valamint a tudományosfölfogás szerint is.A közfelfogás mindenkoron arra hajlandó, hogy bizonyos összetartozócsoportokból egy alakot kiragad s a szerint alkotja meg fogalmait.Az em.ls képe szrös brrel, négy lábon járva,a madáré tollasánés röpülve, a halé halpénzekkel borítva és úszva áll képzelete eltt.A közfelfogás a halat a vízben él, oldalt lapított, hosszúkás, halpénzzelborított, különböz úszószárnyakkal bíró, többé-kevésbbészálkás húsú, jobb-rosszabb táplálékot szolgáltató, ikrás, tejes, pukkantós,síkos állatnak ismeri. Elmondhatjuk, hogy evvel a fogalommalmilliók érik be ; st hogy egész életökön által távol marad tlükaz alaposabb tudásnak a vágya. Hozzátehetjük azt is, hogy ez a felfogáss az avval való beérés készségesen megnyugszik Mózses kiindulásában,st erre reá isszorul.Az elfogultság nélkül való kutatás, mely Linné tanításából keltki, mely a tudás vágyától ég, lelkes búvárok seregeit viszi, ragadjaa föld déli sarkától az északi sarkig, sokszor nyomorba, ezer veszedelembe,nem egyszer az enyészetbe ; mely ekként a tudásnak igazihseit teremti meg: ez a kutatás más, valóban bámulatos színben látjaa halnak ezernyi ezer alakzatait az anyatermészet tüneményeinek sorozataiban;azokban is, a melyek rég letntek s csak a földkéreg rétegzeteibevannak bevésve ; azokban is, a melyek a kutató ember szemeeltt élve nyilatkoznak.A halnak mai képe páros vonalban haladó kutatásnak a szüleménye.Az egyik ág, az slényekkel foglalkozva, kérdést intéz a földrétegeihez, kutatva bennök a rég kihalt alakok maradványait; amásik ág a ma is él alakokat keresi föl tengerekben, tavakban, mo-

A HAL ÉS A TUDOMÁNY. 561csárban, folyóban s a víz legkisebb ereiben, nem feledkezve megazokról a vizekrl sem, a melyek a föld méhében — bányákban, barlangokban— titkolódznak.S a míg az egyik ág búvára a sokszor töredékes, elmosódó maradványokbólaz él alakok segítségével kiismerni iparkodik a rég leáldozottlények szervezetét s a temet rétegek korát, addig a másikág vizsgálója megfigyeli az él alakok külsejét, szervezetét,életmódját,lakóhelyét, szóval mindazt, a mi rólok megtudható.Egy kézre dolgozó munkafelosztás ez, a mely azután a fölségesvégs eredményben találkozik.Ez a rendszeres kutatás máig körülbelül tízezer faj halat derítettki ; leírta és jellemz jegyei szerint csoportosította. Ebben a számbanbenne van mintegy ezer ma már nem él faj is, mely a föld rétegeiblkerült napfényre.Mind a két sorozat együttvéve nagy és szép tanulságokat nyújt.Pallas, a múlt század kitn állatbúvára, a tenger szélvizében,föveny között egy sajátságos állatra bukkant, melyet egy ház nélkülvaló, tehát úgynevezett mezítelen csigának nézett. Ez az állat, alakjaszerint olyan, mint egy kisebb fzfalevél; teste majdnem adatszó,oldalt lapított s ell-hátul hegyesen végzd ; farknak vehet végekissé kópjaszer szabású. A tüzetes vizsgálat azonban kiderítette,hogyez a kezdetleges szervezet állat a gerinczes állatok törzsökénekúgyszólván tervezete, tudományosan kifejezve, salakja, vagyis legalsóbbfoka.Ez a nevezetes állat az Amphioxus lanceolatus Yarrell,(288. ábra),mely a Darwin tana nyomán kifejldött nagy szellemi harczban igenfontos szerepet játszott svégén hegyes, kopja alakú állatot jelent.a melynek görög-latin neve egy mind a kétLegfbb sajátsága ennek a kétvég kópjaállatnak az,hogy a testébens abban a helyzetben, a melyben a gerinczes állatoknak gerinczoszlopanyugszik, egy tömöttebb zsineg, a gerinc^húr^ az ú. n. chordadorsalis fut végig ig), e fölött van az idegrendszer, alatta pedig a bélcsés a szívnek megfelel nagy véredény. És az életmszereknek eza berendezése avatja fel ez állatot a gerinczesek legkezdetlegesebbalakjává.A gerinczhúr, a testelejének vehet s valamivel tompább részénHermán O. A magyar halászat.j6

^62TERMÉSZETHISTÓRIA.nem végzdik koponyában s a felette lev ideg nem duzzad az agynakbármily kezdetleges formájává, hanem végig megtartja a hát tájánmutatkozó vastagságot. A hegyesebb, farknak vehet részben a gerinczhúra vége felé mindinkább vékonyodik s végi a farkrész csúcsábaenyészik. De a koponyának s az agyvelnek a helye mégis legalábbjelezve van, mert a gerinczhúr vastagabb végzdése táján egy pontsötétlik U), mely a szem csírájának, éretlen kezdetének vehet.Ugyané tájon, aláfelé, egy nyílás van, mely megfelel a szájnak s szélénpillaszeren rojtos [s^]. A hasfélen, közelebb a farkvéghez minta szájhoz, egy köldökszer haslikacs van [hl) ; e közt s a fark hegyeközt körülbell középen nyílik a hugygyó, még pedig kissé féloldalt(/?).A hideg, szín nélkül való vérnek keringése a legegyszerbb.284. ábra. A kópjahal, kissé nagyítva.Megkülönböztethet szíve nincs ; a has felli részen a szilványüreg[sî) alatt egy csszer ér van, mely lüktet [ér] s megfelel a tökéletesebbgerinczesek szívének; ez a csszer s a szívnek kezdetleges, salakja a száj felé es tájon felfelé kanyarodik s itt körülfogja a testels üregét, s a gerinczhúr alatt mint f-ér (aorta, é) fut végig.A csszer, minden rekesztés, billenty nélkül való szív helyzete,mint az állatnak a gerinczhúr után legjellemzbb jegye, szerezte akopjahalnak a rendszerben a helyet s az állatrendek sorában a nevet,mely «Leptocardii», azaz: «Csszívek»). De haladjunk tovább.A szilványüregen túl egy más üreg következik, mely gyomornakvehet ; ez elrefelé vakbélszeren alakúi, míg hátrafelé lassankintvégbél lesz belle, mely a hugygyón nyílik [gy).A gerinczhúr fölött vonul a fideg, mely ell a szempontban végzdiks melynek csak két els elágazása halad párosan és egyformán

;A HAL ÉS A TUDOMÁNY. 563jobbra-balra, holott a többi kiágazás mind a test baloldalára van tolvaha hozzáteszszük, hogy ugyanezen az oldalon még egy, tehát nem páros,orrgödör isvan, kitnik, hogy úgyszólván csak féloldalt fejlett teremtménynyelvan dolgunk. A háton végig s a hasfélen a fark hegyétl ahas likacsáig még oly réteget találunk, mely a sörényúszó csírájánakvehet (í/m),ez alatt pedig ott vannak az izmok.Az állatnak lélekzése az, hogy az élvizet a szájnyíláson beveszi, aszironyüregen áthajtja sa haslikacson kibocsátja.Valóban úgy van, mintha az oly tökéletesre fejldött gerinczestörzsöknek, melynek koronája az ember, legels tervezetét látnókszembeszök pedig az,hogy az sforma egészben véve hals:êríi.Ezt tudva, helyezkedjünk most a ma uralkodó tudományos felfogásálláspontjára, mely a test szervezete alapján alkotja meg a gerinczesállatok összefügg sorozatát, még pedig úgy az élkre, mint akiveszettekre való tekintettel ; amennyiben t. i. az utóbbiak mintásadék alakok ismeretesek.A földkéreg rétegeit a maitudomány a bennök jelentkez sajátságok,tehát állat-maradványok szerint is négy korra, ezeket isméttizenkét korszakra osztja, melyek egymásra következve, mind magasabbés magasabb szervezet él lényekrl tanúskodnak, míg végrea legfelsbb emelet tetzetén, azaz a mai földszínen, maga az emberél és fejldik.Természetes, hogy ezt a beosztást csak a tudományos módszerköveteli sazt nem szabad akként felfogni, hogy valamely emelet végzdésévelmerben eltnnek annak alakjai is ; a beosztás nagy hasznaaz,hogy az alakokat vizsgálatainkkal követhetjük, viszonyaikat szóvalkifejezhetjük.Úgyáll a dolog, hogy a legalsóbb, tehát legsibb korszak lényeisokszor az összes emeleteken máig felvonulnak ; de a míg az alsóemeletekben nagy tömegekben éltek és uralkodtak, addig a felsbbemeletek felé folyton apadva, vagy még az emeletek során vesznekki,vagy csak néhány, úgyszólván mutatványban, élnek velünk együtt.Ha, ezeket tudva, a lényeket szervezetük alapján követjük emeletrlemeletre, a fejldésnek családfáját kapjuk ki, mely ágból ágathajt, a melynek minden ága bizonyos lények származását,szervezetétés fejldését, de hanyatlását istudatja velünk.j6*

564 TERMÉSZETHISTÓRIA.Lássuk immár ezt a családfát, amennyiben ekönyv ftárgyára, ahalra tartozik, fölépítvén az emeleteket, a melyeken ágazatait vezetnünkkell s megjegyezvén, hogy a magasabb sorszám ifjabb kort ésemeletet, illetleg korszakot jelent./ V. Harmadik kor — legifjabb rétegzetén az emberrel.I 2. Pliocén korszak.^ II. Miocén korszak.10. Eocén korszak.III.Második kor.9. Kréta-korszak.8. Júra-korszak. A csontoshalak eredete.7. Triász korszak. A gtehalak eredete.//. Els kor.6. Permi korszak.:. Kszén-korszak.4. Devon korszak — tokféle halak eredete.I. Ós kor.É 3. Szilúr-korszak — ingolák, czápák, ráják eredete.2. Cambriai korszak — kétvég kopjahal eredete.I. Laurenti korszak — legsibb; semmi gerinczes állat.E szerint az összeállítás szerint* a laurenti korszak a legalsób,illetleg legsibb ; ebbl gerinczes állat nem ismeretes ; de mára következ cambriai korszakban megjelennek a gerinczhúros csszívek,melyek a kszén korszakáig uralkodók, a permikorszakbanhanyatlásnak indulnak s folyton fogyva, napjainkban immár csak aPallas kétvég kopjahalával oktatják a vizsgálódó embert.A szilúr-korszakban tökéletesebb szervezet alapján a csszívú'ektlelágaznak a szájtátó vagy körszájú halak, melyek azután a júra-korszakbanfogyni kezdenek, de a melyeknek ivadékai, az ingolák, mégma is élnek, st két álak a magyarföld hegyi patakjait is eleveníti.Ez a halalak is nagyon fejletlen ; orrgödre még nem páros ; szemepáros ; de páros úszószárnyai nincs-enek ; sörénye inkább csak brszersa mi a legfbb, gerincze nem tagolt csont, hanem porczogós, teháta gerinczhúr fejlettebb formája, mely már tökéletlen koponyábanvégzdik.* H^CKEL E. Natüriiche Schöpfungsgeschichte XX. Vortrag.

;A HAL ÉS A TUDOMÁNY. 565Ugyancsak a szilur-korszak ifjabb részében elágaznak a czápaféleshal-alakok, a melyeket a tudomány Plagiostomi, azaz keresztbeállószájú halaknak nevez, a hova a czápákon kívül a rája,a régi magyarírók zsibbasztó vagy mennykövez hala is tartozik. Ezeknek azorrnyilasuk már páros, a porczogós gerinczoszlopon már rovátkostagolás mutatkozik, van fels és alsó állkapcsuk, hallószervük, párosúszószárnyuk, mely a végtagoknak felel meg ; de a test felülete csakérdes, tulajdonképeni halpénzek nélkül való. Ezek az alakok még mais bven népesítik a tengereket ; seiknek kivált a foga, melyet a nép« sárkányfogának » magyaráz, a föld méhébl igen gyakran kerül napfényre.Majdnem ugyaninnen, de már inkább a devóni korszakból származtatjuka magyar halásznép legbecsesebb zsákmányát, a vértes halakat,a melyek közé a viza, tok, sreg, kecsege stb. tartoznak; de ezeka kréta korszakától fölfelé már apadófélben vannak, úgy, hogy a maél alakokat leáldozóknak kell tekintenünk. A vérteshalak családjábanmár olyanokra is akadunk, a melyeknek teste kerek halpénzekkelvan borítva, tehát már a tökéletesebb szervezet mai csoportokfelé hajolnak. A mi vértes halainkon zománczszer, csillagos alakúvértekbl álló sorokat látunk ;a gerinczoszlop még jobbadán porczogós,de világosan kivehet rovátkolással, st részben csontosodó isde a csontváz azért tökéletlen.Az úszószárnyak csontos, tagolt sugarakrafeszülnek, melyek közül az elsk már tüskévé is ersbödnek;a fark kormányúszója csak félszárnyú.A következ fejldési fok a nyolczadik színtájon, vagyis a júrakorszakbantámad, még pedig a csontoshalak képében, a melyeka mai kor vizeinek tömeg és a fajok száma szerint uralkodó alakjai.Ismertet jegyeik, legrövidebben kifejezve im ezek :a test váza teljesenmeg van csontosodva, tehát igazi csontváz, teljesen különváltcsigolyákkal. Ezek rendszerint — kevés kivétellel — halpénzekblalakuló héjakkal vannak borítva, kormányúszójuk kétszárnyú, vannakpáratlan sörényúszóik, páros és végtagoknak megfelel úszószárnyaikszabad, fedelékes szilványaik.Hogy a felölelt sorozatot betetzhessük, vissza kell térnünk amélyebben fekv színtájakra és valóban « úttalan utakon »,— merthiszen korunk legmerészebb tollú állattani írója, Haeckel Ern

»566 TERMÉSZETHISTÓRIA.maga is csak kérdjelekkel haladott korszakról korszakra, hogy acsodálatos gtehalak eredetét inkább kieszelje,mint kimutassa — úgysejtjük, hogy a götehalak valamikor a szilúr-korszakban a vérteshalaktól ágazódtak el,hogy ama csodás alakú « tengeri sárkányokona halisauriákon át, a melyek a kréta korszakában már kivesztek^összekössék a halakat a kétélet állatokkal, tehát igazi gtékkel,továbbá a gyíkokkal, kígyókkal stb.Ezeknél a gtehalaknál már tüdvel való lélekzés isjelentkezik, azúszószárnyak láthatólag lábszer végtagokká fejldnek, a szájban csúcssorosfoglemezek vagy lemezfogak foglalnak helyet. A legnevezetesebbezek között az 1870-ben Ausztráliában fölfedezett, Forsternevére keresztelt, 2 méterig növeked Ceratodiis Forsterí, Kreíft., azausztráliaik «baramundá»-ia, magyarul kifejezve pedig a FoRSTER-féleszaruíogú gtehal, mely egészen héjas, fell-alúl úszó sörénybe átmen,285. ábra. A gteha).tehát sörényszárnyú kormányúszóval, kolonczszer, héjjas úszószárnyakkal,vagy már inkább cskös lábakkal (285. ábra).Ez az alak kiválóan reámutat a triász és jura-korszakra, a melyblszámos oly lemezfog ismeretes, mely a baramundáénak megfelel.Ezen a réven került erre az él alakra azAoASSiz-féle kihalt Ceratodusokneve is.Vannak futó vázolások, melyek nem bírnak több értékkel, mintegy földabrosz, a melyen, a négy világtájat szem eltt tartva, valamelypont iránt tájékozódhatunk ; az az ezernyi ezer tárgy és változat,a mely az illet földdarabon a természetben megvan, azon az abroszonnem látható ; de ez jobb is így, mert szemünket nem vonja el,nem zavarja meg a részlet, reávethetjük egész figyelmünket a fdologra,a tájékozásra.Ilyen ez a vázlat is. Meghatározhatjuk a halak helyét a gerinczes

A HAL ÉS A TUDOMÁNY. 567állatok rendszerében, még pedig a fejldés alapján s megtudhatjukalább azt is, hogy a magyar vizekben él, eddig felkutatott halakszervezeti tulajdonságaik szerint melyik csoportba tartoznak.Az igaz, hogy a fejldés családfájának nem egy ága még ma isvitás ; de az nem zavarhat meg, ha elgondoljuk, hogy a valódi, rendszereskutatás még alig száz éves, hogy sikere sok mindentl függ,hogy nem istörekszik az utolsó szó kimondására, hanem csak a többés több tudásra, több világosságra.És elvégre bármily ingatag legyenis az az alap, a melyet a föld rétegzetei eddig nyújtottak, a halaktekintetében a fejldés sorozatát a mai élet maga is nyújtja felénk.Mert hiszen ma is ott eviczkél a tengerpart fövényében Pallas kezdetlegeskopjahala, havasaink cseveg patakjában az ingola ;a czápákés ráják ma is hasítják a tenger vizét, míg a tokhalak seregei tengerblfolyóba vándorolva, megszántják kacsaorrukkal szke Duna,szke Tisza árját. Ez, a szervezet álláspontjáról tekintve, valóságosfejldési sorozat a tökéletlenbl a tökéletesebb felé, mely utóbbita csontoshalak változatos alaksoraiban szemlélhetjük. Végül pedigAusztrália, az Amazon és a Senegal sokban ma is titokzatos tájainmég most is túrja az iszapot a gtehalak csodás családja, mely úgyjelenik meg a búvárkodó ember szeme eltt, mintha a természet amahatalma, mely réteget rétegre halmozva,egész életsorozatokat temetettaz anyaföld méhébe, ezeket jókedvében kifelejtette volna azenyészetbl.Vonjuk ki tehát a magyar édes vizekben él halakra tartozó tanulságot,mely a következ: VannakNincsenek::;. Csontos halaink — Teleostei.4. Vértes halaink — Ganoidei.2. Szájtátó vagy körszájú halaink — Cyclostomi.I. Csszív halaink — Leptocardii.3. Oshalaink — Selachii.6. Gtehalaink — Dipnoi.A sorszámok szerint s akként állítva össze e sorozatot, hogy a legtökéletlenebbalak legalulra jve a legkisebb számot kapja s ígyi-tl ó-ig építve, kikapjuk a fejldésindulva, a gtehalaknál végzdik.haladását, mely a csszívektl

;68 TERMÉSZETHISTÓRIA.Vessünk már most bár csak egy futó pillantást is arra az általánosképre, a melyet a halak megalkotnak.A tudománynak legfbb feladata a fogalmak tisztázása és — igentermészetesen — a tisztázott fogalomnak szabatos kifejezése. Ha atünemények bizonyos sorozatairól van szó, a melyekrl meg kell állapítani,vájjon alak, szervezet és életmód szerint rokonok-e s így alkotható-ebellük egy csoport,megállapítani :akkor a tudománynak legfbb feladatami legyen a csoportnak összeköt kapcsa, vagyis, hogyvan-e oly tulajdonság a csoportban, a mely részrl részre lényegszerint azonos.És ha ezt a kérdést a halakra nézve vetjük fel, egyetlen egy tulajdonságaz, a mely a halakat a gerinczesek körében egy csoportba —a tudomány szava szerint osztályba — foglalja össze, t. i. az, hogykizárólagosan sîbányokon át lélegr{enek. Minden egyéb tulajdonságannyiban ingadozó, amennyiben csak a halalakok kisebb-nagyobbrészénél állandó, tehát a halalakok összességét nem jellemezhetivagyis amennyiben nemcsak a halaknak, hanem más állatosztályoknakis a tulajdonsága.A kibvített jellemzés ez volna : a hal hidegvér — tulajdonképenbizonyos fokig alkalmazkodó hmérséklet — állat, a mi nem kizárólagostulajdonsága, mert számos más állatosztályé is; teste többnyirehéjjas, pénzekkel, vértekkel borított, a mi már azért sem kizárólagostulajdonsága, mert vannak mezítelen br halak is s azonfelüla csúszómászók egész sora héjjas ;a vízben él, a mit szintén számtalanmás állattal oszt meg; többnyire lerakott ikrából kél, de ez sem különállótulajdonság; végtagjai uszószárnyak, ámde ezek néha hiányzanak.Tisztán láthatjuk, hogy a lélekzés módján kívül minden egyébjegy ingadozik; de st ez a kizárólagosnak tetsz tulajdonság semteljesen szilárd, mert hiszen tudjuk,hogy a gtehalnak már másnemlélekzése is van ; ám de ez már átmeneti alak.A fogalom tisztázásából mindenesetre nagy a nyereségünk, merta szilványon át való lélekzés a többi, ingadozó jegyre útbaigazító tulajdonsággalbír s ha a vizsgálatban elfogulatlanul és körültekintésseljárunk el, nem tévedhetünk abban, hogy a halat halnak határozzukmeg.

A HAL ES A TUDOMÁNY. 569Ha a csoport meghatározásában az alak után akarnánk indulni,azt már az els próbánál isabba kellene hagynunk.Az angolna kigyószer nyulánkságától eljutunk a lapdává felfúvódóDiodon-halig, vagy az annyira suta Orthagoriscus-ig — magyarul«malaczhal» — , hogy inkább csak egy úszó fejhez hasonlít;ha pedig a halnak a közfogalomban él képétl, például a pisztrángtólvagy pontytól indulunk, eljuthatunk az ausztráliai câfranohal —Phyllopteryx (268. ábra) — szinte mesés alakjáig, melynek egész teste286. ábra. Czafranghal, Phyllopteryx eques Günth. Sz, szilványfedelék ; s. sörény.mintha szálakra volna tépve s a midn a tengerfenék moszatain elül,annyira hasonlít hozzájuk, hogy még a természetbúvár gyakorlott szemétismegtéveszti.St rátalálunk a halnak a szó teljes értelmében vett kiforgatottalakjára is, a mennyiben a hal növekedése során féloldalúvá válik,azaz mind a két szeme egy oldalra kerül s a hal a másik oldalánúszik, mintha ez volna a hasa; ez a Platessa és családbeliei, a régimagyar írók «plataisz))-a.

570 TERMÉSZETHISTÓRIA.Az alakok során a halszáj csvé, csíptetvé nyúlik ; az úszószárnyakvalóságos zászlókká szélesednek, majd ostorokká nyúlnak ; a test néhasíkosán sírna, majd tüskés, mint a süné ; majd oly fegyverzettel találkozunk,mely nemcsak a fejldés szempontjából nevezetes, hanemegész minémüségében mesésnek látszanék, ha nem volna természetes.A tenger kardorrú halának (Xiphias) fels állkapcsa iszonyatoskarddá nyúlik ki ; a Pristis-halnak kard helyett rettenetes, kétoldaltfogas frész a fels állkapcsa; reáakadunk a legcsodásabb, valóbanrémes külsj formákra, a minket a poklot benépesít költ vagyfest képzelete sem igen teremt, a melyekhez képest szent Györgysárkánya csupa gyerekjáték ; ilyen a tenger ördöghala (Lophius), avarangyékhal (Batrachus) stb.Az úszószárnyak hol szívó szervvé (Lepadogaster, Echeneis), holvalóságos és oly szárnynyá alakúinak (Exocoetus, Dactylopterus),hogy a hal a víz fölé szökve, nagy darabon röpülhet, akár a madár;néha lábszeren alakúinak (Periophthalmus) s a hal az iszapon ugrálhatmint a béka; ismét a legcsodálatosabb módon foszlanak, szintekáprázatos képet kölcsönözve a halnak, mint pld. a Pterois- és aPelor-hal.És ha a nagyságot veszszük, valóságos óriások mellett ott látjuk aígy vagyunk a színekkel is. Az iszapos vagy fövenyes vízfenéktörpeséget s e két végs pont között minden képzelhet fokozatosságot.zöldes, vagy fakó színezetén kezdve, a színek egész fokozata áll elttünk,csúcsán a szín és fény oly tüzével, ragyogásával, mely megszégyenítia fest festékes ládájának legtisztább foglalatját s megszégyenítiaz ötvösmesterség minden színes zománczát, drágakövét, avval azösszeállítással egyetemben, a melyet emberi szín és formaérzés egyáltalábankiteremteni bír.És így állunk végre magával az életmóddal is,különösen az elemtekintetében, a melyhez a hal lélekzési módjával kötve van. Bátrankimondható, hogy minden víznek akad hala.mód arra,Valameddig megvan ahogy a hal bizonyos természet vizet megszokhasson, valamelyfaj meg is szokja s ez annyira áll, hogy — messze se menve —O-Buda és Zala-Hévíz meleg vizeiben, még pedig magán a forrás-

A HAL ÉS A TUDOMÁNY.^71területen, a hol a víz a legmelegebb, nemcsak hogy odaszokott aponty, hanem leginkább a víz fenekén tartózkodik; nem is keresi afelsbb, elevenebb vizet. Viszont látjuk, hogy némely faj úgyszólvánabban a pillanatban pusztul el, a melyben vizét megváltoztatjuk ; némelyikcsak a tisztában él meg,más a félig poshadtnak még iszapjátis túrja; némelyik, a vízbl kivetve azonnal elpusztul, más órákon,napokon át bírja; st az angolna, a már felemlített Periophthalmuss az Indiákon él Anabas hal a szárazra is kijár ; és hiába sós a tenger,édes a folyó vize, mert nemcsak mindeniknek megvan a magahalserege, hanem feles számmal akad olyan faj is, a mely felváltvahol az egyikben, hol a másikban él.A magyar vizeknek csupa olyan hal jutott, melynek halvoltábana legszerényebb ismeret sem tévedhet meg; ám ez nem elég, mertszemügyre kell vennünk azokat fajról fajra, szervezet, életmód szerintakként, hogy mások is fölismerhessék s az ismeretet saját észleleteikkelmegpótolhassák, mert ebben rejlik a haladás.a melyet Linné kifejtett és alkalmazott.Módszere az,

A HAL A TERMESZÉT HÁZTARTÁSÁBAN.Brehm Alfréd, az állatok életérl szóló nagy mvét az állatéletegészére vetett pillantással vezeti be; de mindjárt az els sorokban— és igen helyesen — ráveti szemét a természetvizsgálókkét táborára, mely, a milyen nagy az elért eredményekben, épenolyan nagy — vagy talán még nagyobb — a kölcsönös leszólásbanis.Az egyik tábort a bonczolók iskolája alkotja, mely az állatok testétlegparányibb részeire bontja s e részeket anyag és szerkezet tekintetébenezerszeresen nagyító üvegen át vizsgálja ;így kutatja a legparányibberecske, a legfinomabb idegszál végzdését; meglesi asejtet, oszlását, szervezetté való tömörülését; meglesi a petébenfolyó keletkezést ; az egyes szervek szerkezetét, mködését ; a szervekátváltozásának folyamatát; a különbözknek látszó szervezetek egymáshozvaló viszonyát, rokonságát.Ez fölséges, magasztos egy dolog, mely reátanít az éllényekösszealkotására, életöknek nem egy alapfeltételére ; sokszoros világosságotvet az eredetre is.Pontosan meghatározza a sejt oszlásánakpillanatát, haladását; megmondja — ha nem is mindig — e csodásfolyamat elljáró föltételét.De egyet nem bír megmondani : annak az életrekelt szikránaka lényegét, mely a belátható okozat be nem látható okát szülte.Igen,megmondja, ki birja fejezni szóval, olyannal, mely mond ugyan ésmégis adósunk marad ! Eszó az életer, éltet er, néha épen csaker. — De hát ez a világos tudás szempontjából véve semmi,megfoghatatlannak épen csak mesterszava.mert aHogy világosan szóljak, tudjuk, hogy a himhal zoospermiuma anstény ikrájának héjján nyilópetelikacson át az ikra belsejébe nyomul,ott az ikra termszemével érintkezik s hogy erre az a term-

»A HAL A TERMÉSZET HÁZTARTÁSÁBAN.57^szem barázdálódni kezd; tudjuk, hogy ez a barázdálódás a kel állatalakotúgyszólván fölépíti ;de arról — az okok okáról — a mi azt azoospermiumot létrehozta, életre keltette, furakodásra indította; atermszemmel való érintkezésének lényegérl ; a barázdálódást inditóerrl ; arról, a mi a sejtekre osztódott anyagot reáviszi, hogy bizonyosállatalakot öltsön magára, arról sejtelmünk sincsen.Nincs a bonczolóknaksem.A bonczolók iskolája,mely evvel az ággal foglalkozik, szánalommaltekint le arra a másik táborra, a mely az alakokat figyeli, tüzetesenismerteti és nagy gonddal viseltetik életnyilvánulásaik iránt is.A bonczolók iskolája azt mondja, hogy ez nem tudomány, mertcsak ismeret s azok, a kik mivelik, csak « dilettánsok)), napszámosok.Ok, a bonczolók azok, a kik a tudomány palotáját építik és szerkesztik,a többiek csak napszámosok, a kik az épít anyagot hordozzák.Szorosan véve, annak beismerésében, hogy azok a "napszámosokhordozzák az anyagot, rejlik nemcsak jogosultsága, hanem nélkülözhetetlenségeis annak a másik ágazatnak ; mert nincs építmester, aki összeszerzett anyag nélkül bár szerény kunyhót is építhessen ; nincsolyan, a ki mások munkáját nélkülözhetné; tehát nincs is joga, hogyazt lenézze, vagy épen leszólva megvesse,a mi saját mvének lényegesföltétele.És nem állhat meg a tudomány és ismeret megkülönböztetésesem, mert határát megszabni nem lehet; s ha akként állítjuk föl adolgot, hogy a tudomány az összefoglaló, akkor csak ismeretet foglalhatössze, tehát abból épül, s így se oka, se jogosultsága aztlenézni, a mi saját erejének forrása.Van azonban a vita eldöntésének még egy más, sokkal hathatósabbmódja is,mely bizonyos kérdések fölvetésében rejlik.Semmi kétség aziránt,hogy például Newton igazán fényes szellemvolt, ki mveivel az emberi tudás terén korszakot alkotott.A kérdés az, hogy mi az elkelbb tudományos feladat : vájjon az-e^hogy kitudjuk Newton koponyájának méreteit, agyvelejének súlyát,tekervényeit, szervezetének összealkotását s esetleges sajátságait,mikroszkópi összetételét, chemiai alkatrészeit — vagy az, hogyNEWTON-t, mint embert, élete folyása, cselekvése, mvei s azoknakértéke és hatása szerint ismerjük meg.^

574 TERMÉSZETHISTÓRIA.Vájjon ki merné itt a bonczolót tudósnak fölmagasztalni, azt pedig,a ki az ember cselekv részével, annak hatásával foglalkozik,« napszámosnak » lenézni ?Vájjon tekintheti-e a tudomány kizárólagos és egyszersmind kimerítfeladatának azt, hogy akár az embert, akár a szervezetileg alsóbbrendállatot csak bonczolja, részeire szétszedje, a részek részeit vizsgálja,hogy végre megállapítsa azt, a mi a puszta éleihe^ okvetetlenülszükséges ?Kirekesztheti-e az élet nyilvánulásait, kihatásait az egyesnél,az egyesekbl alakuló életköröknél ; vagy e kihatások viszonyátakár a társadalom, akár a természet összességéhez?Brehm nagy igazságot mondott, a midn állítja, hogy az állat abonczoló eltt csak tárgy ; az életet kutató eltt ellenben a tárgyonkívül még cselekv része isaz él természetnek, mely érez és mozog.A teljes való pedig az, hogy a két szak kiegészíti egymást s csakmind a kettnek szövetségébl kelhet ki a teljes kép, tehát a valóságostudományos eredmény. A két szak nem állhat s nem is áll a felsbbségés alárendeltség viszonyában ; az igazi viszony a munka felosztása.Az ismeretkörök között más viszonyt nem is fogad be atudomány köztársasága. A tudomány, mint az ismeret egyeteme, nemismerhet rangot, mert csak szakokat ismer, a melyeket a munkafelosztásszüksége teremt meg. Elismeréssel adózik az áthatóbb szellemnek,mely nagyobb eredményt nyújt; de a parányi szellem szerényeredménye isa nagyét öregbíti, tehát csak a mennyiség tekintetébenvan különbség. Felmagasztalja az egyest, a kitehetségével korszakotalkot, de nem vetheti meg a nyomán haladót, ki a megnyitott korszakgyümölcsét szaporítja és érleli.A könyv e szakaszának bevezetéséül, de tudományos viszonyainkravaló tekintetbl iselre kellett ezeket bocsátanom.A természetnek egy szellemes vizsgálója az állatoknak egymásközötti viszonyát a következ képben mutatta meg: egy barázdábanegy futóbogár reáakadt a prédájára, egy féregre s marczangolnikezdi ; viaskodását látja a fa csúcsán leskeld rgébics madár snyomban leszáll, hogy a futóbogarat elfogja és megegye ;el is fogjade az rgébics leszállását meglátta a magasban kering sólyom,

A HAL A TERMESZÉT HÁZTARTÁSÁBAN.^7^nyomban, mint a kelevész, lecsapott az rgébicsre, elfogta; de amint prédájával emelkednék, meglátja a fa alatt lesben álló ember slelövi a sólymot. — Eddig a sor, mely megtoldható avval, hogyazalatt felgylt egy sötét felh, villáma agyonsújtotta az embert,a föld felfogta a villámot s elenyésztette romboló erejét, a felhblszakadó es pedig elmosta a dulakodás, vergdés nyomait; amidn pedig a felh megszakadt s a nap újra reávetette arra apontra sugarát: a természet mosolygott, élete nyugodtan továbbfolyt.Ez a kép nem a puszta képzeldés szüleménye,mert minden ízébena természet életébl került ki s ezernyi ezer változatban újra ésújból ismétldik.Az állatélet jelenségeivel foglalkozó tudománynak, mai uralkodófölfogása szerint az a sorozat a már-már közhelylyé vált « létért valóküzdelemnek)) a képe. melynek — a közfelfogás szerint — irányzataKényszerségbl és nem ellenségesaz életszükség kényszerébl foly.indulatból —; hiszen a gondolkozó ember magáról tudja, hogy nemaz ellenséges indulat uralkodik rajta, a midn saját életszükségét másszervezetek életének rovására elégíti ki : nemharagszik az almára, amelyet leszakaszt, az állatra, a melyet leöl, hogy maga megélhessen.Ha a gondolat egész erejével iparkodunk átölelni a természetéletének jelenségeit, csak rendes, szabályos körös folyamathoz jutunk:a keletkez, lefolyó, végzd élethez, mely új életet fakaszt — ezismét lefoly, végzdik; de csak végzdik, annélkül, hogy nyomtalanulelenyésznék.Erre emberi tudásunk minden rend ágazatát alkalmazhatjuk ;sokattudunk meg tulajdonságairól, a mködés és lefolyás mozzanatairól— semmit a végs indító okról.Szemünk eltt foly le a keletkezés, a mint azt a hal ikráján tapasztalhatjuk;megtudhatjuk az anyag chemiai alkotórészeit, az alkotórészekarányát; megfigyelhetjük s kifejezhetjük a hmérséklet befolyását,latolhatjuk a szervezet mködését természettani alapon, mozzanataitszámok képébe foglalhatjuk ; kivehetjük, a mi rendellenes, kifejezhetjüka rendes föltételt; számos elzménynek elre megmondhatjuka következményét; de az élet végs indító okát nem mondhatjukmeg. St még azt sem mondhatjuk meg: miért éli le magát a

576 TERMÉSZETHISTÓRIA.szervezet még azon a magaslaton is, a hol az ú. n. kozmikus nagyokoknaklátszólag nincsen alávetve.Ha a növevénynek az életéhez — a föld adta táplálékán kívül —világosságra,levegre és bizonyos melegre van szüksége, akkor értjük,hogy az egyik fszükség elvonásával megöljük a növényt; értjük,hogy a tél, mely a meleget elnyeli, egész növevénysorozatokat is megöl— ám más csak levelét hullatja, hogy a meleg visszatértével új életrekeljen ; de az idk során ez is végét éri még akkor is, ha életénekfeltételei megvannak, vagy akár fokozódnak. — Az alsó szervezet növevénykeletkezése, élete és leáldozása sokszor perczekre van összeszorítva—: a százados tölgy, a Libanon czédrusa mintha az idveldaczolna. A növevény megveti gyökerét a hegy száraz csúcsán, elborítjaa nedves völgyet, leszáll a víz színére, a víz alá s mindenütt végziéletének körfolyamatát ;— anyagot felvéve, megváltoztatja, építmagán, maga körül, mert élve, másnem élet feltételéül is szolgál : alények százai és ezrei hozzá vannak kötve ;st hozzá van kötve növevénya növevényhez is.Szakasztott ilyen az állatélet képe is. Minden képzelhet viszonyokközt reátalálunk — egymást kiegészítve, egymásra szorulvaêgymással közremködve ;a levegbl a hegycsúcsra, innen a völgybe,innen a víz színére, a víz alá s le a tenger feneketlennek mondottmélységébe szállva; élve a teljes világosságban, a barlangok öröksötétségében ; mködve a verfényen, az est homályában, az éj mindenszakában.Egyike a legvonzóbb tüneményeknek az a keresztezdés, a melyet— immár csak gerinczes állatokra szorítkozva — a különbözszervezet állatok élete folyásában tapasztalhatunk, a mely keresztezdésbizonyos szervezeti részeknek egynem berendezésében ésalkalmazkodásában van kifejezve.Látjuk, hogy az emls állat nincsen kizárólagosan a röghözkötve. Az u. n. taguan-nak — röpül mókus — szrös br feszülaz els és hátulsó lábpárja között, az állat az ugrással ezt kapcsoljaössze s le tud bocsátkozni a magasból, mint a gyermek papírsárkánya;a kaguan bre már a farkát is bevonja, st az els lábpárés a nyak között is feszül s ez az állat — Wallace szerint — tizennégyméter magasból leugorva, 70 méternyi közön bír átlebegni.

A HAL A TERMESZÉT HÁZTARTÁSÁBAN. 1577A denevéreknél már valóságos hártyaszárnynyal van dolgunk, a melylyelez az emls röpülés dolgában versenyre kelhet a legügyesebbröpt madárral ; stéletének fenntartása egyenesen a röpüléstlfügg, a melylyel számos madárnak a pályáját keresztezi, olyanét is,a mely épen úgy, mint a denevér, alkonyatkor kél szárnyra, hogyeledelét megkeresse. A midn itt az emls állatot a röpül madárralegy életvonalon látjuk, viszont akadunk elég madárra — strucz,kazuár és leginkább a kivi — , a mely egyenesen a röghöz van kötve,s így élete módjával keresztezi sok lábas emlsét. Egészben hasonlóviszonyra bukkanunk a csúszómászók között is, hol a röpül sárkánygyík— Draco volans,szervezettel bír,Keletindia — a röpül mókusénak megfelelholott más gyíkalakok életök minden mozzanatával aröghöz vannak kötve; stWALLACE följegyezte, hogy Keletindia egybékája, a Rhakophora — magyarul talán lappantyús béka — ,mely ami zöldbékánk családbeli rokona, melynek roppant hosszú újja sehhez képest roppant terjedelm úszóhártyája van, bemondás szerint,a magasból ugorva, inkább lebegve, mint esve száll le a földre. A röpülhal úgyszólván önkéntesen sorakozik ide.A röpülést tartva szem eltt, itt már emlst, madarat, csúszómászót,kétélett — béka — és halat, ha nem is egy színvonalon, deegy bizonyos színtájon találunk ; viszont találkoznak ugyanezek a röghözs illetleg kizárólagosan a vízhez kötve is.Forduljunk most egy más sorozathoz, melyet a rög és a víz kínálvakínál. Ugy találjuk, hogy számos emls kitn úszó ; ezek közül kiválnakazok, a melyek nemcsak úszók, hanem kitn bukók is, a melyeknekez már életföltételük ;—elég itt a vidra fölemlítése is. Deez a sorozat még sokkal tovább halad, mert a fókának már csak azels lábpárja valóban láb, a két hátulsómár szembeszökve hasonlít ahalkormányhoz ; az állat a vízen kívül már tehetetlen, agyonbunkózhatóteremtés s ezt a "természet büszke ura») talán nagyon is hasznáratudja fordítani.És e soron még tovább haladhatunk, mert a czeteknekels lábpárjok már húsos úszószárny forma, a hátulsó végtagok pedigegészen hiányzanak s a testök farki részének teljesen halkormány formájavan, avval az egy különbséggel, hogy állása vízszintes.A czeteknek a vízi élethez való testi alkalmazkodása már annyiratökéletes,hogy a halvoltukba vetett hitet a tudomány egész hatalmaHermán O. A magyar halászat. J7

578 TERMÉSZETHISTÓRIA.máig sem bírta a közhitbl teljesen kiirtani; ma is feles számmalakad « olvasott ember)), kihitetlenül rázza a fejét, valahányszor hallja,hogy az «czet/?a/a)) elevent szül, emlin szoptató, melegvér, gerinczesállat, melynek úszószárnya nem egyéb, mint átváltozott elslábpár. A özeteknek a vízi élethez alak szerint való hozzátördéseannyira haladt, hogy némelyeknek — többek közt a költészet és díszítmvészet oly nagyon kapós delfinjének — a hátán már egy kövér-úszósörénytis észlelhetünk; egyedül a kormányúszónak vízszint való terjedésekülönbözteti meg a czetek küls alakját a hal törzsökös fogalmától.A czetek egész szervezetöknél fogva már kizárólagosan a vízhezvannak kötve, a szárazra egyáltalában ki sem mehetnek.A madarak felé fordulva, tudjuk, hogy e nagy osztálynak egésznépes rendéi, mint a vízmellékhez, vagy a vízhez kötött alakok szerepelnek;a szélvizekben való gázolástól — gémek és mások — az úszóéletmódig — ruczák, ludak és mások — innen a legkitnbb,rendkívülkitartó bukásig — búvárok, vöcskök — minden forma és átmenetmegvan, a sorozat pedig végzdik a pinguinnel, melynek szárnya,tollak helyett már inkább pikkelyekkel — mondjuk pénzekkel —van borítva; nem is repül, hanem valóságos úszószárny, mely igenélénken emlékeztet a gtehal úszóvégtagjaira; és noha a pinguin kétségtelenülmadár, sem a föld rögén, sem a levegben nem boldogul;egyetlen, igazi eleme a víz, a melyben a szárnya már valóságosúszószárny szolgálatot végez.A régi értelmében vett csúszómászókat tekintve, hogy egyik részöketmár kétéletnek — amphibia — nevezzük, azért,mert életökbizonyos részével, sokszor kizárólagosan a vízhez van kötve — a békaporonty korában, a gte és mások; — a Varanus-okban, a melyek, aközhit szerint, az embert a krokodilus ell intik, ismét a határozottgyík-formát látjuk a vízmellékhez kötve ; a Platurus és Hydrophislapos evezfarkú kígyókban már a kigyókatlátjuk a vizek állatéletében,holott rokonaik a szárazföld állatai.És ha már most a felsbb rend gerinczesektl a halakravetjükszemünket, tudjuk, hogy vannak a halak közt is a vízbl kijáró alakok,a melyeket a szilványokban tartott víz s az ugyanoda vezetküls résnek szk volta ment meg a gyors pusztulástól; és tudjukazt is, hogy vannak alakok, a melyeknek az úszószárnyuk akkora

A HAL A TERMÉSZET HÁZTARTÁSÁBAN. 579terjedelmet ölt, hogy a víz fölé szökve, nagy darabon tovaröpülhetnek.Akár tisztán szerkezeti szempontból veszszük a dolgot, akár azállatélet cselekv oldaláról, már magában a gerinczes állatoknakebben az irányban való méltatása is vonzóvá és tanulságossá válik,szinte ingerel a tüzetesebb vizsgálódásra.És mekkora változatosság nyílik a vizsgálódóember szeme eltt,a midn az egészet iparkodik — csak iparkodik !—áttekinteniAbban a vízcseppben, a melyet a mikroszkóp nagyító üvege alá hozott,egy kis világ folytatja pályafutását ;abban a parányiságban egész sorozataifejldnek azoknak a jelenségeknek, a min a futóbogáré, agébicsé, sólyomé és az emberé volt.Ha csak a puszta szemre bízzuk ismagunkat, a vízbetekintve, az alsóbbrend állatok egész sorozatairabukkanunk ; itt vízipoloskák támolyognak, háton fekve lökésszereneveznek ; amott fátyolkák, szitakötk álczái lesekednek az iszapszínén, hogy majdan kifejldve, szárnyra keljenek s az álcza életétlteljesen elüt életet kezdjenek.Evvel belekerülünk a milliónyi-millió kétélet rovarseregekbe,melyek — népiesen szólva — kivirágoztatják a vizet.A víz minden színtájának akad növevénye, állatja; mmdenütt látjuka kel és leáldozó életet, a végrehajtott anyagcserével, tehát munkával,melynek eredménye egy bizonyos állandó vagy szabályosanismétld állapot.A vízre és mélységébe az imént vetett futó pillantás csak afolyót, a tavat, az eret és a patakot illette ; vizsgálódó szemünk innencsak félve, tartózkodva fordul az örök tenger felé.Norvégia szakadásos, sziklás partjainak mintegy rszemét sok szigetalkotja meg ; kisebb-nagyobb, szakadozott, domborodó ; némelyiképen egyes, a vízbl kiálló hegy. Ezek a szigetek, valamint a sziklapartnakbizonyos fekvés, fokszeren a tengerbe szök, meredeksziklafalai az év bizonyos szakában, a mikor t. i. e tájak madarai aköltéshez fognak, « megfehérednek)). Brehm szerint a Svárholm foksziklafalazata úgy néz ki,mint egy millió és millió fehér ponttal borítottóriási palatábla. Ily fehérl szigetet vagy falat megközelítve,elsütjük fegyverünket s nyomban tanúi vagyunk az állatélet egyiklegnagyobbszer tüneményének.?7'

580 TERMÉSZETHISTÓRIA.Mint mikor az észak vágtató vihara bekap a fagyos hó rétegeibes porszeren felkavarja : a lövés dördülésére is millió megmillió madár kél szárnyra, oly tömegben, hogy elsötétíti a napot,lármája megsüketíti a fület,a szem megkáprázik a madártömeg kavargásától,fehérségétl.Ezek a valóban megszámlálhatatlan madárseregek itt költenekés — természetesen — táplálkoznak is ;és nemcsak hogy maguk megélhetnek,hanem még falánk fiaiknak is eleget juttatnak. A fészkek olytömött sorokban állanak, hogy gombostnyi köz nem marad köztük —nem israkott fészkek, mert csak kikapart gödrök — s minden fészekgödörbl3— 4 pelyhes, örökösen éhes jószág ágaskodik, várva eledelét,melyet a tenger e tájainak hala szolgáltat.S a midn az evk serege ilyen, milyennek kell lenni annak ahalseregnek, a mely azt a falánk hadat ki bírja elégíteni ? St nemcsakezt, mert hiszen a tkehal megszámlálhatatlan seregének isugyanaz a feledele, a mi a halászcsérek sokaságáé, — st igaz, belékapdosmég a fóka s a czetek sok faja is ; és irtózatosan belemarkol azemberis, mert az a hal a grönlandi embernek « mindennapi kenyerei),.New-Foundland halászának ezernyi ezer horgán pedig a csali ! Eza hal a « nemesek » közé tartozik, a pisztrángnak, lazacznak, galóczánakcsaládbeli rokona, neve Mallotus vilíosus, tehát alapjában rojtos hal>azok után a rojtszer kinövések után elnevezve, a melyek a hímenivás idején támadnak.A midn ez a 15 — 20 cm.-nyi halacska a szélvizek felé vagy afolyók torkolataiba indul, hogy megívjon, oly seregekbe verdik,melyek ötven angol D mértföldet is borítanak s oly tömöttek, hogya halak szákkal millió számra meríthetk, az elbocsátott ikrától pedigmegsárgul a folyótorkolatok vize.Ezt a töméntelen sereget követik ahalászcsérek rajai, a nagyobb, hallal táplálkozó ragadozó halak tömegei; s a midn a fóka, a vonuló sereg alá bukva, alulról támadjameg, a fölfelé szorulókat annál könnyebben kapdossa ki a halászcsér.Ez pedig még csak az egyik oldala a dolognak,mert hiszen megkell gondolnunk azt is, hogy maga a préda, a Mallotus hal is táplálkozik,s minthogy ragadozó hal, az éllények mekkora száma az,a mely az töméntelen seregeit fentartja ! Mennyiaz, a mi a tápláléktáplálékának ismét csak tápláléka!

A HAL A TERMÉSZET HÁZTARTÁSÁBAN.58 IEbben az irányban tovább haladva oly töméntelenségekhez jutnánkel, a melyeknek méltatását nem annyira tudással, mint inkábbtöbb-kevesebb képzeldéssel végeznk ; ez pedig nem tartozik e szakaszfeladatai közé.Lehet Amerika vándorgalambjainak egy-egy seregét szélességeszerint három óra Járásnyinak becsülni, elhaladását 6— 7 órára mondani,a mi kiadná az ezer milliónyi galamb számot, mely négy millióhektoliter gabonát, magot fogyasztana el egy napon ; hozzávetleglehet mondani, hogy az évenkint kifogott heringek száma tízezer milliódarab és mindenesetre sokkal több az, a melyet az ember, a czetés e halnak minden ellensége még meghagyott ; mindezek fölöttlehetne megdöbbenni, ha egy nagy igazság nem uralkodnék, az,hogy a természet életében tapasztalható rend szilárd alapokon, mertváltozhatatlan törvényeken nyugszik ;azok a tömegek csak az emberszemében nagy dolgok, a természet háztartásának szempontjából teljesena rendes jelenségek sorába tartoznak; keletkezésük, arányaik —akár fejldk, akár hanyatlók legyenek azok — összehangzanak azéletviszonyok összességével, elváltozásuk az egésznek elváltozásátólfügg, amint errl a föld rétegeibe temetett maradványok oly világostanúságot tesznek. — Ezek után forduljunk a hal életviszonyainaktárgyalásához úgy, a mint azokat saját vizeink szerény határok között,de elég tanulságosan föltüntetik.Az a kép, a melyet nyerhetünk, világot vet arra a nagyobbrais, a melyet érintettünk, mert hiszen tudjuk, hogy a hal igen határozotttermészet elemhez, a vízhez van kötve s így életviszonyai adolog lényegére nézve meglehetsen egyformák.Mieltt hogy a halélet kiható, tehát a táplálkozást illet részéretérnénk, tüzetesebben kell foglalkoznunk a halszervezet mszeresrészével, mely magára is érdekes, más rokon szerkezetekkel összehasonlítvapedig még inkább az.Az állatok mozgásának Jelenségeivel a kitn búvárok egész sorafoglalkozott, mint Borelu, Dürkheim, Marey, s az angol Pet-TiGREw,* a ki mint búvárkodásának egyik sarktételét kimondotta,hogy a járás, úszás és röpülés, ha megfejtésükrl van szó, egy ésugyanazon feladatnak szerves részei, vagyis ugyanabból az egy* Ujabban Graber és Strasser is. L. irodalom.

02 TERMÉSZETHISTÓRIA.alapból indulnak. Ennek a sarktételnek a bizonyítéka már az is,hogy a legtöbb négylábú állat jár is, úszni is tud, st némelyik —mint a denevér s mások — röpülni is tudnak ; hogy számos madárés rovar röpül is, úszik is, jár is ; ehhez járul még az is, hogy némelyalakok bizonyos körülmények között egy e körülményeknekmegfelel irányban kifejldnek;például : a struczmadár, madár létérecsak futó, a czet emls létére csak úszó.Egy további tétel az,hogy az állatok világában a mozgás háromféléhezalkalmazkodik : a földhöz, a vízhez és a leveghöz s az állatviláge három országútjához alkalmazkodnak a mozgás míves szervei.Ez alkalmazkodás a három út természetébl következik. A föld az,a mely a mozgásnak szilárd alapot nyújt, tehát ellentállást kifejtve, amozgás folytán a legkisebb változást szenvedi — a változás t. i. csaka nyom helye, — más szóval kifejezve :a legnagyobb ellentállásra talál.a földön mozgó állat végtagjaA levegben mozgó állat végtagja alegcsekélyebb ellentállásra talál és a legnagyobb változást viszi véghez,mert a leveg, minden irányban engedve, helyébl kimozdul.Végre a víz a kett között a közepet tartja. Innen következik,hogy egyfell a járás,másfell az úszás és röpülés közötti különbséga támasztó alap szilárdságából, illetleg engedékenységébl eredés következik az is, hogy legkönnyebb a járás, nehezebb az úszás,legnehezebb a röpülés; természetesen, ha átlagos testalkatot képzelünk.Az átváltozott talajon, melynek szilárdsága csökkent, a legjobbjáró mozgása is megnehezül, — ilyen a homokban, hóban, sárbanvaló járás, azaz : a támasztó alap ellentállása megcsökkent ; ehhezképest az úszás is megnehezülne a víznél kevésbbé tömör folyadékban,a röpülés pedig ritkított levegben.A tovamozgás t. i. — minden egyebet figyelmen kívül hagyva —bizonyos felületektl (ügg^ melyeknek viszonyai így alakúinak:minél tömöttebb alapon íoly a mozgás, annál kisebbek az érintkezfelületek ; másképen kifejezve : a szilárd földön mozgó állatoktalpfelülete kicsiny; — minél engedékenyebb alapon foly a mozgás,annál nagyobbak az érintkez felületek; másképen kifejezve: azengedékeny vízben az úszóláb úszóhártyák közbejöttével kiterjeszkedik,a hal úszószárnyai együttvéve nagy felületet alkotnak ; légin-

A HAL A TERMÉSZET HÁZTARTÁSÁBAN. ^8}kább állpedig ez a röpül madárról, melynek kiterjesztett szárnya ésfarka a leveg engedékenységének megfelelve roppant felület.De a tovamozgásnál még egy más dologra is kell figyelnünk s ezannak az elemnek az ellentálló ereje, a melyben a mozgás történik.A szilárd föld felületén tovamozgó állat útjában csak az engedékenyleveg ellentállásával találkozik, mely igen csekély, s a viszony csakakkor változik, ha a levegnek áramlása van, vagyis ha szél ellenmozog; magunkról tudjuk, hogy ers szél ellenében nem elég a járásbólkitelhet er, hanem még a test súlyával is « nekidlünk » a szélnek,a fejünket elre tolva, a levegt még hasítani is iparkodunk. A röpülésnélugyan ilyen természet az ellentállás, noha legyzése másként,t.i. a szárnycsapások gyorsításával történik, melynek természete szakasztottaz, a mi a hajtócsavar gyorsított mozgásáé. Végre az úszásnál —s itt már a halra való különös tekintettel — a víznek, mint a levegnéltömöttebb, tehát ellentállóbb elemnek legyzésérl van szó, amelynek azonfelül a hal úgyszólván egész létével ki van szolgáltatva,a mibl a halnak törzsökformája, t. i. a vetélszer testalak s az úszószárnyakés a sörényúszók szerkezete következik,mirl tüzetesebbenmajd alább lesz szó.A mi már most minden állati mozgás alapföltételét illeti, Owenezt a végtagokra nézve a gerinczoszlophoz vezeti vissza s ráutalva akígyóra, azt mondja, hogy «a kígyónak nincsenek végtagjai, mégisjobban kúszik, mint a majom, jobb úszó a halnál, jobban ugrik azugróegérnél, legyri az athlétát s testének hurokvet kanyargásávalösszezúzza a tigrist ». Ugy látszik, hogy tehát a végtagokhoz kötött sajátlagosságnaklappangó kezdete már a kígyó testtörzsében van meg.És valóban, ha tapasztaljuk, hogy a kígyó tovamozgása a rólaelnevezett kigyóvonalban történik, kúszása csavaros, Owen mondásánakjelents voltát nem lehet tagadni, mert látni fogjuk, hogy atovamozgásban a kígyózó vonal, véghezvitelének legfbb mozzanataibanpedig a mechanikának két sarokelve u. m. a csavar és az emeltytörvénye van kifejezve.Akár az emberen, akár a négylábú állaton figyeljük meg a tovamozgástüneteit,mindig azt tapasztaljuk, hogy a tagok nem csak úgymozognak mint az inga, hanem azonkívül még egy, oldalt többékevésbbé homorú ívet is írnak le, úgy, hogy a tovamozgás teljes nyoma.

584 TERMÉSZETHISTÓRIA.vagyis összege azoknak a vonalaknak, a melyeket a tagok mozgásközbenleírnak, egy folytatásos °° sor,melynek úgyszólván visszarezgésea gerinczoszlopra terjed ; létrejötte a golyóalakú csuklóktól s a végtagokcsontjainak és ezekhez képest izmainak könnyedén csavarosalkotásától ered ;és természetes, hogy ezektl ered a mozgás sokféleségeis, mely különösen a könny irányváltoztatásban van kifejezve.A madárnál — a röpülés tökéletes voltát tartva szem eltt — ezépen így van; a két szárny nem mozog csak épen le s fel, hanemhegyével egy 8-ast ír le ; csont- és izomszerkezete csavaros és ehhez acsavarossághoz illeszkednek a szárnytollak, a melyek egészben egycsavaros felületet alkotnak ; ebben a mozzanatban pedig ki van fejezveugyanaz az elv a melyben a hajó csavarának hajtó természete gyökerezik,avval a különbséggel, hogy a madár csukló- és izomrendszere amozgás sokféleségét ismegengedi.Lássuk már most ezeket a mozzanatokat a halnál, nem tekintve egyelrea szerkezeti módosításokat, a melyek a hal alakjában, mszerénekakár elrendezésében akár kiterjedésében mutatkoznak, ha t. i. ahalak egymás közötti különbségeit veszszük.Az evvel való tüzetesebb foglalkozás azért fontos, mert a hal életmódjáranézve az úszás dönt súlylyal bir. A halnak a vízzel szembenftulajdonsága mindenek eltt az, hogy fajsúlya a vízzel majdnemegyenl, vagyis az a víztömeg, a melyet a hal testével kiszorít, súlyszerint majdnem ugyanannyit nyom mint a hal. A hal csak valamivelnehezebb s így úszó mszereinek csak igen csekély mozgatására vanszüksége, hogy a vízben bármely színtájon helyt maradhasson, azaz: esfel, se alá ne szálljon.* — Ezen felül a legtöbb halban rátalálunk azúszóhólyagra is, mely levegt, tehát a víznél sokkal könnyebb elemetzár magában s nemcsak a fajsúly kiegyenlítéséhez, hanem annak ahal javára való megváltoztatásához is hozzájárul, azáltal, hogy reáborulóizmok összeszoríthatják , tehát kisebbé tehetik és ismét engedhetnekrajta, hogy táguljon. Azok között a határok között tehát,a melyeket az összeszoríthatás és tágíthatás lehetsége megszab, ahal már egyedül az úszóhólyag közbejöttével isfel- és alászálhat, vagylegalább is a fel- és alászállást lényegesen könnyítheti.* A hal teste a víznél nehezebb ;de üreges szerkezete változtat a fajsúlyon. A vizszínén úszó döglött hal puffadás útján válik könnyebbé.

A HAL A TERMÉSZET HÁZTARTÁSÁBAN. 585Mindez arra való, hogy az uszómszereknek már kis mértékbenvaló mozgatása mozgásba hozza a halat is.Egy másik nevezetes tulajdonság, hogy a hal testalkata kitnmódon a vízhez van szabva.Már Newton reámutatott arra, hogy a vízben mozgó testek avíz részérl ellentállásra találnak, mely ellentállás a folyadék tömöttségénekés a benne mozgó testalak felületének — terjedelmének —és a mozgás gyorsaságának arányában növekszik vagy csökken.A vízbe-termett legtökéletesebb alak tehát mindenesetre az, amely a víznek a mozgás irányában a legkisebb felületet nyújtja s amelynél az a felület, a melyet mégis nyújt, nem lapos, vagy kivájt,hanem minél élesebb vagy legalább elkerekített ;a mely tehát a vizethasítja.A mi u. n. nemes halainknál , a min a pisztráng , a lazacz, agalócza, a pérhal — mint a legjobb úszóknál — a test alakja valóbanvízbe-termett. Legeleje — orrarésze—- elkerekítve csúcsos, innen atesttörzsnek u. n. vállöve — öble — menedékesen, simán ersböd,a farkfelé lassankint, majdnem ékszeren enyész s a kormányúszóbanúgyszólván élesen végzd. így az orrész könnyen szétválasztjaa vizet s a midn a szétválasztott áram az oldalakon végig és ki a farkéléig futva, ott egyesül, még bizonyos toló hatást is gyakorol, melyemlékeztet arra, a melylyel a sikos szilvamagot a két ujjunk közül kiszöktetjük; st tapasztalhatjuk ezt a már élet nélkül való halon is, a midnmegragadjuk : kisikhk a kezünkbl, mindig akként, hogy legvégül akormányúszó hagyja el a kezünket; a siklás tehát a menedékességhezképest halad sminél ersebb a nyomás, annál gyorsabban. Ezenkívülvalamennyi úszószámy a haladás irányában mindenkor késélbe állíthatós víz ellenében álló éle még el is van kerekítve ; a halpénz vagyteljesen reá tapad a testre vagy cserépzsindely módra borúi egymásra,akként, hogy töve a mozgás iránya ellenében áll, a hol pedigvértszer, ott ormói a víz hasítására vannak kiélezve ; szóval, a vízkönny hasítására minden föltétel megvan s ezt még tetemesen növelia nyálka is, mely a meglev érdességet kitöltve, azt elsimítja s azegész testet siklóvá teszi.Ezeket tudva, könnyen megértjük, hogy az úszó mszerekkelvaló legkisebb mozgás is kiható. Az eddigi tapasztalatok szerint a

c66TERMÉSZETHISTÓRIA.îtestalkatra nézve legtökéletesebb halak — a pisztráng és rokonai —nagy sebességet fejthetnek ki,rúghat.mely másodperczenként nyolcz méterreIgaz, hogy ez a sebesség a madarakéhoz képest nem nagy, merta madarak sebessége — Prechtl* szerint — másodperczenkéntkörülbelül huszonegyméterre rúghat; de tekintetbe kell vennünk azelem — a víz — tömöttségét is, és akkor a hal sebessége mindenesetrenagynak mondható.Ha a legnagyobb sebességet kifejt nemes hal alakját törzsalaknakállítjuk fel s azután errl az alapról végig tekintünk a többin,igen nevezetes, szembetn módosításokra akadunk, a melyek — hacsak a magunk halait veszszük is — az angolna vagy az ingola kigyószerségétl,a kárász vagy dévérkeszeg lapátos alakjáig terjednek.Ezek már magukban is a mozgás sokszerségét jelentik, a melynek atáplálkozásra, így arra a szerepre is, a melyet a hal a természet háztartásábanbetölt,mindenesetre nagy befolyása van.Az eddig mondottakból már két igen nevezetes tanulságot vonhatunkki: megtudjuk, hogy a hal az úszóhólyagnál fogva egészben avíznek bizonyos színtájához van kötve ; továbbá, hogy mozgása alakjánálfogva ismódosul.Lássuk immár az úszást.Azok az írók, a kik Pettigrew eltt foglalkoztak az úszás mozzanataival,úgy fogták fel a dolgot, hogy a hal farka a legfbb hajtómszer, még pedig akként, hogy jobbra-balra cséplszer, tehát üttermészet mozgásokat végez ; az egész test ehhez képest felváltva,hol —',hol — szeren görbül, tehát valami hajigálódzást végez.Pettigrew két mozzanatban és igen helyesen állítja föl ezekkelszemben tételét ; az egyik az, hogy a halnak f hajtószere igenis alark, melynek úszó járása azonban 8-asban történik, a másik az, hogya hal teste felváltva — -_^ kigyódzó vonalban mozog, tehát folytatólagosoo-ban halad. Ennek helyességérl a legzömökebb testalkatúhalnak megfigyelése is meggyz. Az egyszer -_-— vonalnál kevesebbhajlású hal nincs; több hajlású igenis van, például: az angolna,az ingola; megjegyzend azonban, hogy ezeknél a hajlások,* Prechtl J. J. «Untersuchungen über den Flug der VögeU Wien 1846. Egy igenderék, elfeledett munka, mely mathematikai alapon áll.

A HAL A TERMESZÉT HÁZTARTÁSÁBAN. 587illetleg az egynél több — -— vonal, párosan jár,tehát —-_^^-_^—Hogy ezt tökéletesen megérthessük, erre való a 287. ábra, a holA, B az irány, a melyet a hal követ. Abból a helyzetbl, a melybenrajzolva van, elre haladva átmegyen abba a helyzetbe, a mely c, e,d-we\ van jelölve s így tovább, úgy, hogy az egész pályavonalat folytalólagosoo alkotja.Meglep, hogy sem az elbbi irók, sem Pettigrew nem emelikki kellképen az úszószárnyak és az úszósörényeksajátságos járását,csupán Pettigrew érintifutólagosan a sügér és pikóhal hónaljszárnyainak« forgását", hozzátévén, hogy az úszószárnyakszabad széle « spirális (1) mozgásban csapódik,mely a madárszárny csapásához hasonló. »Ez mindenesetrekülönös állítás s annál bajosabban magyarázhatómeg, minél bizonyosabb az, hogy amidn Pettigrew munkáját írta, a hajtócsavar^mint emberi mszerszám már székiben mködött.Az én megfigyeléseimnek összege, egész tömöttségébenkifejezve az, hogy a hal mozgásalényedben a csavarra ve:êthetö vissza, minden egyébmozzanat pedig másodrend ; és hogy azt, a mita mechanika a hajtócsavarral körforgás útján érel, ugyanazt a hal a csavaros felületeknek az egyikoldalról a másikra való áthelyezésével, helyesebbenkifejezve, a csavaros felület változásával ériel.287. ábra.A hal pályavonala.A hal messze túljár azon, a mire az ember mechanikájávaleddig vergdni birt, mert a hal úszószárnyszerkezetesokféleképen módosíthatja csavarmködését, irányátáthelyezheti, holott a mechanika csávára merev, csak egy irányt tarthat,kormányzása külön álló szerkezetet követel, saz irányváltoztatástekintetében még igy iscsak korlátolt.A magyar halak között, de talán egyáltalában is, a legfeljebb ujjnyilápi póczhal — Umbra canina,Marsigli — a legérdekesebb úszó,a melynél az úszószerek csavarszer járása, az e nem mozgás kihatásávalegyütt, a vizsgálódó szemnek valóságos élvezetet szerez. Ez akis hal, melyet Kramer kutatásai nyomán a tudomány a múlt század

5'TERMÉSZETHISTÓRIA.Óta, még pedig a Fert vészeibl ismer, mely azonban igazán töméntelensokaságban a Szernye mocsárban, a Sárréten és az Ecsedi lápbanis él, a nyilsebességtl a lebegésig, a lökésszer tovamozgástólaz egyenletes haladásig, az úszás minden nemét gyakorolja s az eddigismeretes halak közül az egyetlen, mely meglehetsen merlegesenakár fejjel fölfelé, akár lefelé megáll a vízben.288. ábra. A lápi póczhal úszószerkezete.Uszószárnyait, a sörényeket is beleértve, rendkívüli finomság jellemzis különösen hónaljúszószárnyának és a hát sörériyúszójának járásavilágosan mutatja, hogy ez a hal az úszószárnyak minden sugarátkülön-külön mozgathatja, épen úgy, mint az ember kezeujját.A 288. ábra A alakja a lápi póczhal ; S a hát sörényúszója, F akormányúszó, H a hónaljúszószárny, h a hasúszószárny, / az alsósörényúszó. Maradjunk egyelre ennél az alaknál.A hal jó vetél alakú, oldalt mérsékelten lapított.Sörényei egész-

A HAL A TERMÉSZET HÁZTARTÁSÁBAN. 589ben iránytartók; úszószárnyai evezve csavaros mködésre alkalmatosak;farka a kormányúszóval iklandva csavaros hatású.két legfbbEz úszószerkezet mködésének vázlata im ez : Ahajtó a páros hónaljúszószárny [H) és a fark, kormányúszójával együtt[F] ;nriind a kettben az emelty a csavarral van egyesítve. Az emeltyaz illet tag a maga egészében, a mint — a fark — jobbra-balra mozgathatós a hónaljúszószárny lefelé merlegesen is felállítható, amellettoldalt és hátrafelé is irányozható. A csavart a tagok sugaras részealkotja meg. A kormányúszó ugyanis nem csak lapátszeren mködik,hanem felülete \ szeren hullámzik is ; és minthogy ez a hullámosságfelváltva folyik, vagyis az egyik állásból a másikba valóátmenet, hogy a domború rész homorúvá válik: a hullámzásösszegemindig kiadja a 8 alakot. A 288. ábra A alakján a kormányúszó csavaroshullámzása árnyékolással van kifejezve [F).A hónaljúszószárny mködése még feltnbb, minthogy állása változtathatóés sugárzata kiválóan mozgékony. A csavaros felület alakulásáta 288. ábrán B alatt látjuk. Itt a sugarak járása olyan, mintmikor az emberi kéz ujjait folytonosan peregtetjük. Itt is — a mozgásegészét véve — a hullámzatosság átvitele g -ast alkot meg s ez olygyorsan foly, hogy els pillanatra « forgásnak » tnik fel; ez tévesztettemeg a Pettigrew szemét.De még evvel sincsen vége, mert a póczhalnál a hátsörényúszónak[S] különösen utolsó harmadrésze is hullámzó, a mint ez a288. ábrán (A) lehetleg ki is van fejezve.Vessünk már most egy pillantást az úszószerkezetnekcsoportosítására,úgy a mint az a haladás irányában alakúi, mert a 288. ábráncsak oldalról tekintve ismerjük meg.Ha a lápi póczhalat akkor nézzük, a midn szembe jön,körülbellúgy látjuk, a mint ezt a 289. ábra mutatja. Világosan kivehetjük,hogy a hát- és alsósörényúszó [A, B) merleges tengelyt alkot, melya haladás irányával összevág és — egyebet nem istekintve — fképenarra való, hogy a halat a felbillenéstl megóvja. Ehhez a tengelyhezilleszkedik kétfell az emeltysen és egyszersmind csavarosánmköd hónaljúszószárny [C,C), hátrább a hasonló természethasúszószárny (D, D). Ezek együttvéve megalkotják az iránytartó(A, B) és másodrend hajtó (C, C—D, D) szerkezetet. Ezt, mint els-

590 TERMÉSZETHISTÓRIA.rend hajtó és egyszersmind kormányzó szerkezet, a kormányúszóvalfelszerelt fark egészíti ki (E), melynek a haladás irányából felváltvavaló kitérését, mely természetesen kétoldalt történik (E, F), látjuk.Mindaz, a mit a mechanika eddig a hajó körül elért, mer gyarlósága lápipóczhal úszószerkezetéhez képest, melynek minden egyes részeirány, kiterjedés és cselekv tevékenységszerint módosítható s a melyhez az iscsatlakozik, hogy a hal még fajsúlyát isr.-;..^^ módosíthatja, tehát a vízben a színtájatE ^^^^ a\7ayt^í3 ^ változtathatja !fjÎSe^ a hal, farkának egy iklandva-csavaroslökésével — a midn többi úszószárnyaitlefekteti — nyílszer sebességgel haladC D B ^ ^ rí Ml' • i , V ' ' '— egyszerre lelallitia honaliuszoszarnyait,289. ábra. A lápi póczhal szemben állva.csavarosán mködteti és csavaros mozgásbahozza hátsörényúszójának végét is ; ez elég, hogy rögtönösenmegálljon. Farkát teljesen nyugtatva s csak hónaljúszószárnyát m-ködtetve, fejjel fölfelé, merlegesen áll meg a vízben ;—a hónaljúszószárnyjárását csillapítva, fejjel lefelé, tehát tótágasba áll meg; ajobb hónaljúszószárnyat ersebben járatva, a bah kissé bevonva,teste elejével lassan balfelé kanyarodik; szóval minden mozgást megtehet,a mint ez lesve-rabló természetének oly jól megfelel.Rendkívül érdekes, hogy ez a kis hal prédáját, mely apróbbhalakból és úszó rovarokból telik, a szó azon értelmében megczélozza.Úszószerkezetének óvatos, lassú mködtetésével kell iránybahelyezkedik, kell távolságra közeledik ; egyszerre nagyot lök a prédafelé s ha elhibázta, újra kezdi.Az ember vízijárómve, a legtökéletesebb is, csak gyarló utánzataa halnak. Lemásolja a hajó testén a vetél alakot; merev, tollasevezivel a csavaros és emeltys mködés úszószárnyat; a merevtimonnal az emeltys és csavaros kormányúszót ; a hajó-fenék merevormójával a hal úszósörényzetét és teste hajlékonyságát. Rendkívülérdekes a szegedi csónakosok u. n. iklandása, mely bár tökéletlenül,de mégis a halfark mködésének utánozása. Az iklandó elhelyezkedika csónak farán, egy ott lev vajasba helyezi el az evez nyelét s atollat a vízbe merítve, sajátságosan kavarja a vizet ; a kavaró mozgás

A HAL A TERMÉSZET HÁZTARTÁSÁBAN.^91Összege egy oo, s a csónak halad ; a mint pedig a halász inkább jobbravagy balra kavar, a csónak kormányozható is. Természetes, hogy acsónak merevsége, úgy az evez tollának változhatatlan lapja, ahaléhoz — szervezetéhez és mozgásához — képest csak gyarló haladástenged s ez a haladás nem is hullámosan kígyózó, hanem törtvonalban nyomul elre.A hal farka a kormányúszóval egyetemben alapjában ezt az iklandvaevezéstvégzi ,holott a hónalj és hasúszószárny inkább dalladzvaevez, s hozzá mind a kett még csavar is ; a hát- és alsósörényúszópedig arra való, hogy a halat a felbillenéstl megóvja ;ha mindezekhezhozzáadjuk, hogy az úszószerkezet minden része a hal akaratánakvan alávetve, be kell ismernünk, hogy az egész valóban tökéletes, shogy vízijárómveink tökéletesbítése is legfképen a hal úszó szerkezeténekmegközelítésétl függ.*Evvel megszereztük volna magunknak az úszás általánosképét ésfogalmát s könnyen megérthetjük, hogy már az úszószárnyaknak éssörényeknek elhelyezés és terjedelem szerint való különbsége is,a mint az a halak családjainál és nemeinél tapasztalható, az úszvamozgásranagy befolyással van s még fokozódik a hal testalkatánakkülönféleségével, végs következésben pedig mind a kett elhatározóbefolyást gyakorol a halak táplálkozására, életmódjára.A magunk halait tartva szemünk eltt, a különbségek így alakúinak:1 . Asügérféle halaknak két hátsörényúszójok van ; a hasúszószárnyaka hónaljúszószárnyak alá,tehát elre vannak tolva.2. A pontyféle halaknak egy hátsörényúszójok van ;a hasúszószárnyaka hónalj- és alsósörényúszó közé, körülbell középre esnek sgyakran a hátsörényúszóval szemben állanak ;néha az utóbbi tetemesenhátrább áll.* Jegyrêt. A röpülésre és úszásra — különösen a haléra — vonatkozó ismereteinknagyon gyarlók és hézagosak, holott tudományos meghatározásuk nemcsak valóban szép,hanem a gyakorlatra kiható feladat. A midn Prechtl a madarak röpülését tárgyalta, ahajócsavar még nem volt ismertetve s ezért a különben kitn búvár a madárszárny csavarosságátnem vette tekintetbe, valamint nem veszik tekintetbe azok sem, a kik még mais «röpül gépeken* törik az eszüket. így vagyunk a hal úszószerkezetével is, melynekkiismerése az ermtan legszebb föladatai közé tartozik s melynek megfejtésére már az isingerelhetne, hogy pld. a pisztráng úszószerkezete, mely aránylag nem is nagy felület,legyzi a 4— 6 méter magasból lezuhanó víztömeg nyomását s ellenében fölszárnyal.

592 TERMÉSZETHISTÓRIA.3. A lazaczféléknél a hasúszószárny a hónaljúszó és alsósörényközé a középre s a hátsörényúszó alá esik, azonkívül még egy kövérsörényúszóraisakadunk.4. A csukaféléknél a hátsörényúszó egészen az alsósörényúszófölébe van hátratolva.5. A harcsaféléknek a hátsörényúszójok rendkívül kicsiny, ellenbenaz alsósörény roppant fejlett s hozzá a kormányúszóval majdnemösszeolvadó.6. A menyhalféléknél az úszószerkezet minden része igen fejlett; ahasúszószárnyak a hónalj tájára vannak tolva; a két hátsörényúszóközül a második úgy az alsósörényúszó is majdnem a kormányúszóigterjed.7. Az ángolnaféléknél a hasúszószárny hiányzik, a sörényúszókellenben a kormányúszóval összeolvadva, a test egész farkrészét úgyszólvánbeszegik.Ezek volnának a legfbb különbségek, a melyek csoportokat jellemeznek.Azoknál a csoportoknál (5., 6., 7.), a melyek sörényúszói nagyterjedelmet öltenek, a farkrész nagyon meg van nyújtva s a mozgásehhez képest föltnen kígyózó.Ezek a csúszva-lopakodó rablóhalak.A csukaféléknél az úszószerkezet ereje a farkrészre esik ; ezekiklandva-lökö rablók.A lazaczféléknél a testhez viszonyítva nagyon arányos ; ezek vil-'lanva rabló halak.A pontyféléknél a test tömege az úszószerkezethez képest nagy;ezek a keresgél halak.A sügérféléknél az úszószárnyak elre vannak tolva s az úszósugarakáltalában tüskés fegyverzetet alkotnak ;ezek a halak lesben állvavárják a prédát, fegyverzetök megóvja a nagy halak támadásától, ezektehát,úgyszólván, fegyveres útonállók.Az úszószerkezet mellett fontos a halszáj szerkezete is ;a különbségaz öblösségben, a nyílás irányában, a mozgékonyságban és végrea fegyverzet minémú'ségében van kifejezve.Az igazirablóhalaknál az állkapcsok, sokszor a szájpadlás részei sa nyelv is fogakkal vannak tele ; a száj nyílása rendszerint igen öblös,

A HAL A TERMESZÉT HÁZTARTÁSÁBAN. 593hogy az elbb meglopott vagy megczélozott préda annál biztosabbankerülhessen belé.Némely halak szája fegyver nélkül való s csak a garatban akadunksajátságos fogakra; ezek egy részénél a száj csszerén kitolható.Némelyeknek a szájok felfelé — homlok irányában — ,lefelé — torok irányában — ,másokéismét másoké épen csúcsba nyílik,tehát a préda megragadása különböz módon történik.Fontos a szem állása is. Némelyek szemének látóköre inkábbfölfelé esik, másoké — a madarakra emlékeztetve — külön-különoldalt ; de e mellett bizonyos távolságon kezdve elre is, csak fölfelénem. Ez az utóbbi szemállás, mely különösen a pontyfélék sajátja, rendkívülérdekes, azért, mert érthetvé válik, hogy a hal fölött szabadonlebeg, tehát egyébként kiválóan látható halászó madarat a hal nemlátja ; látóköre t. i. fölfelé nem terjed, a hal tehát nem látja lebegellenségét. Innen van az is, hogy ezek a lebeg rablók mindig merlegesencsapnak le a prédára, mert oldalt kanyarodva, a hal látókörébekerülnének s a prédát biztosan elvesztenék. Innen van az is, hogy agém leséskor egészen kinyújtja hosszú nyakát, mert tudja,hogy a hala testét látja, tehát csak bizonyos távolságra közeledik hozzá, ezt atávolságot azután a vékony, kevésbbé föltn nyakkal iparkodiklegyzni. Könnyen érthet az is, hogy a szem látókörének különbségenagy befolyással van a táplálék beszerzésére, tehát arra a hatásra,a melyet a hal a természet háztartásában gyakorol.A színezetre nézve háta fell valamennyi hal sötétes színezet s aragyogás vagy tarkaság csak az oldalokon fejldik ki ; a legtöbb halháta szín szerint a vízfenék iszapjának, illetleg annak az iszap- és ázalékosrétegnek felel meg, a melylyel a folyó és álló víz a feneket, aíenék kövét s egyebét bevonja ;a mint ez az általános szín világosabb,vagy sötétebb, úgy illeszkedik hozzá a hal színezete is.tulajdonság igen megnöveli a hal biztonságát;Ez a nevezetesde megkönnyíti táplálékánakmegszerzését is, különösen azokét a halakét, a melyek a lesverablókközé tartoznak.Halaink alakoskodása — mimikrismus — tehátmint inkább színbeli.két halon föltnbb :kevésbbé alaki,Az alak szerint való alakoskodás vizeinkben csaka harcsán és a botos kölöntén.Hermán O. A magyar halászat. ?"

594TERMÉSZETHISTÓRIA.A harcsa — Silurus glanis — gyökeres helyeken szeret lesbefeküdnisa fák gyökerei, a víz iszapjával bevonva, alak és szín szerintmeglehetsen megfelelnek a harcsa színének és alakjának, s valaminta vastagabb gyökerén akad vékony gyökérszál is, azonképen van aharcsának is bajusza, a melyet hozzá még féregszeren mozgat is. Ez azutóbbi már fokozott alakoskodás, mert a prédát egyenesen odacsalja.A botos kölönte (Cottus gobio) vastag-, u. n. békafej hal ; színeegészen olyan, mint a régen ázó kavicsoké, a melyek között ez a halmegfekszik, hogy prédáját meglesse; csak rendkívül gyakorlott halászszemveszi a kis rablót észre.Mieltt hogy a halseregek mködésére, tehát arra a hatásratérnénk,a melyet a természet háztartásában gyakorolnak, vessünk egypillantást szellemi tulajdonságaikra is.Ezek között els helyen állaz óvatosság s az ebbl kifolyó, sokszorbámulatosan kifejldött menekülési ügyesség.A pisztrángnál a parton észrevett legkisebb mozgás, mely a megszokottóleltér, elég arra, hogy villámgyorsan meneküljön. De ahalat a tapasztalás másra is bírja. Az a nagyobb pisztráng, a mely apatak lengjében rendesen megfekszik svíz ellenében, közel a víz színéhezvárja a prédát, lassankint megismeri a halászt s nem menekültöbbé ; de bár mit is csináljon az a halász, nem megyén a horgára.Mindennap ott látjuk a helyén ;fekve, hason csúszva közelítjük meg,a legyes horgot odadobjuk, — mind hiába; a hal meglátta a horogvesszts ez elég neki.Azt a pontyot, a mely már egyszer hálóban volt, de megmenekült,nem lehet többé hálóval megfogni, mert egész nyugalommalfelszáll s egész kényelemmel átveti magát a háló fölén, rácsábítvamég más, tapasztalatlanokat is. Vannak a Dunának részei — kiváltBudapesten alul — a hol a sr halászat miatt a pontyok annyira kivannak tanulva, hogy akárhány kerül is a hálóba, mind kiszökik afölén, halásznyelven szólva, « kilép a hálóból ».A sekély vízbe kiszorított hal nem iparkodik az iszapba furakodni,hogy ott veszteg maradva, elkerülje a veszedelmet,hanem felkavarjaaz iszapot, hogy a zavarosban menekülhessen ; egyedül az angolna ésa csíkfélék fúródnak be, hogy nyugodhassanak, vagy meneküljenek;de így leshessenek is.

A HAL A TERMESZÉT HÁZTARTÁSÁBAN. 595A tóságok búbos vöcskeinél (Podiceps eristatus) sokszor tapasztaltama hajtóhalászatot s a szorongatott hal menekülési módját. Hatnyolczvöcsök sorakozik sfolyton bukva, lassankint a sekély part felészorítja az az apró hal ezreit; a vöcskök mind kisebbre fogják a kört,mind srbben buknak alá ; de a mikor a halak megsejtették a végveszedelmet,mint csak valami jelre, egyszerre vergdni, furakodnikezdenek, úgy hogy a víz sárszínvé válik ;erre a vöcskök nem sietneka zavarosba, hol nem láthatnák meg a halat, hanem a zavarodásszélén bukdácsolnak alá,hogy a zavarosból kikerül nem eléggé óvatoshalat elfoghassák. A gödény (Pelecanus) szintén gyakorolja ezta halászatot, még pedig nagy sikerrel, mert csrének alsó kávájavalóságos merít szerszám, a melylyel a zavarosból is elkerítiprédáját.A legtöbb hal faj szerint kisebb-nagyobb társaságban, némelyiképen seregekbe verdve él. Itt irigykednek, egymást csapkodva ; degyakran játszanak is.Kivált az iíjú nemzedék hajlik a játékra s azok a villanások, amelyekben verfényes napokon a víz színe alatt — kivált tavak körülgyönyörködhetünk, a játszó halaktól erednek ;úgy legtöbbször az afelvetdés vagy ugrálás is, a mely különösen csöndes idben, alkonyatközeledtével tapasztalható. A játék nyilsebes kergetzésbl áll.A hal szellemi tulajdonságait a fogság tünteti ki leginkább. A nyilvánoskertek medenczéiben tartott halak legott kiismerik az emberszándékát, ha etetni akarja; a hol a halaknak állandó gondozójukvan , azt megismerik , hívását követik. Petényi irataiban levan jegyezve a «Táro))pisztráng története, melyrl nekem gyermekkorombanédes atyám is beszélt, ki ezt a halat szintén ismerte.A történet a következ : Predajna faluban — Zólyommegyében — azegyházfi udvarán ers forrás fakadt, a melyben a gazda rendesen többpisztrángot tartott; a legnagyobb, mintegy kilónyi, viselte köztük a«Táro» nevet s ez urának hívására mindig elkerült, kezébl vetteki a falatot, kezével játszott is ; de vonakodott az idegentl még ha alegjobb falattal kínálta is.Nálam az apró pontyok már két hét múlvakezesek s a küszhalak pontosan tudták mit mivelek: járhattam, kelhettema szobában, k nyugton maradtak, de a mint megczéloztam akezemmel egy legyet, rögtön czikázni, a haltartó üvege felé furakodni38'

59^^TERMÉSZETHISTÓRIA.kezdtek, majd felcsaptak a víz színe fölé s ha az egyik tartónak juttattama legyet, a szomszéd tartó halai láthatólag haragosan viczkándoztakmindaddig, a míg nékik isjutott.Igen természetes, hogy a hal ilyenformán szabad állapotában iskitn tájékozással bir, tapasztalást szerez, azon okúi s a jó, figyelmeshalász tudja, hogy minél öregebb a hal,annál nehezebb a fogása, mertismeri a szerszámot s ki is tudja kerülni.A táplálék megszerzésének módjai a halnál különfélék.Az igazi rablók vagy megfeküsznek vagy lesbe állanak. A megfekvésaz, a midn a harcsa gyökerek vagy uszadékok mellett meglapul,veszteg marad s megvárja, a mig a préda megközelíti ; vagy a midna csuka lebegve, sokszor órákon át is egy helyen marad, míg prédátlát s rajta üthet ; a csuka ilyenkor úgy el van merülve a lesésbe, hogyhurkot lehet reá keríteni ; st akárhányszor el lehet hibázni anélkül,hogy erre ügyet vetne.A lesbeállás a legnemesebb halaknál dívik. A pisztráng, a lazacz,.galócza, pérhal a vizek úgynevezett lengjében, t. i. rendesen azon aponton áll meg, a hol a víz különböz sodrai összefolynak, egyesülneks a víz rohanása csökken ; a hal természetesen fejjel víz ellenébeaáll, tehát várja azt, a mit a víz sodra hoz A pontyfélék legtöbbje « legel » ;ezalatt a halász azt érti, a mikor a hal majdnem tótágasba állva, a vízfenekérl szedeget; némelyek, leginkább a tokféle halak, túrnak,hogy a táplálékot felvethessék. Némely halak veregetnek, azaz a víz.fenék fölé emelkedve lecsapnak, hogy az iszap fels rétegét felkavarvajussanak táplálékhoz.De vannak bizonyos idszakok, a mikor, a nagy ragadozók kivételével,a többi hal egy módot követ ; ez az idszak a vizeknek u. n.((virágzása)), a mikor t. i. bizonyos rovarfajok kifejldésük során tömegesens úgy jelentkeznek, hogy a halak elérhetik ket. Ilyenkorminden hal, az igazi ragadozók kisebbje is, ennek a tápláléknak esikneki. Általában ki lehet mondani, hogy a vizek minden színtájánakkijut a maga hala.Ezek után vessük szemünket arra a képre, mely a halat más tünetekhezvaló viszonyaiban mutatja; ismerkedjünk meg különösen avvalâ melyet a magyar vizek kínálnak.Ez a viszony egészben az évszakokhoz alkalmazkodik : hatalmasan

A HAL A TERMESZÉT HÁZTARTÁSÁBAN.597lüktet a fölébredt természet ölén s a szunnyadásig száll alá, a midn atermészet téli nyugovóra tér. Csak a valódi rablóhal nem nyugszikez télvíz idején is rátör prédájára.A viszony rövidre fogott jellemzése im ez : A halak táplálkozásukkalmélyen belenyúlnak a vizek életébe, különösen állatéletébe ; deviszont maguk is alá vannak vetve az állatélet korlátozó halalmának.A halaktól ered behatás mélysége különösen onnan származik,hogy a halattól a percztl fogva, a melyben a pete tápláló tartalmátfölemésztette, a vízbl kezd táplálkozni; s minthogy ekkor mégigen kicsiny, e kicsinységének megfelel, parányi táplálékhoz folyamodik; reá van utasítva azokra a parányi szervezetekre, a melyeketa vizsgálódó ember nagyító mszereivel a vízcseppben régebbenmegbámult, ma pedig rendszeresen megfigyelve, úgyszólván saját léténekkimagyarázására iparkodik fölhasználni.Szemügyre véve a táplálkozni kezd parányi pisztrángot, csakazt látjuk, hogy vizet merít a szájával, s hogy a szilványrésen kibocsátja; keresést, kapkodást, a préda megragadását még nem észleljük.Világos, hogy az áramló víz sodra hozza, a szájába viszi a mikroszkópilényeket, melyek a szilványívek szr tulajdonságán megakadnaks a garatba kerülnek. A míg az ezernyi ezer apró pisztráng ígynyúl bele a « mikrokozmoszba », addig a több kilogrammra megnövekedettfajbelije ugyancsak szemre dolgozik ; mindent elnyel, a mi élés mozog s a garatján egyáltalában, ha erhatalommal is, legyrhetst bekapja saját fajbelijét is. E két végs pont között a nagyságnakminden képzelhet foka egyszerre, egy idben, ugyanabban a vízbenél és táplálkozik ; minden fokozat az erejéhez mért táplálékra tör,melynek egyik végs pontja a szabadszemmel nem isa véglény, a másik a nagyra termettlátható protiszta,vizipatkány vagy a tagbaszakadtkecskebéka; a mi pedig e két végs pont között él,mozog és tápláléknakbeválik, annak is akad a megfelel nagyságú hala.Ha kérdjük, hogy mi legyen az, a mi a két végs pont közöttél és mozog: be kell tekintenünk a víznek és mellékének teljes életébe.Itt pedig valóban egy egész « állatvilágra* találunk, a melybenkülönösen a rovarok serege, a rákfélék hada nyüzsög és uralkodik.Bogár, darázsféle, szitaköt, szöcske, pillangó, légy, úgy a minta vízben él, vagy átalakulásának során a vízbe van utasítva ;— úgy, a

598 TERMÉSZETHISTÓRIA.mint szárnyra kelve a víz körül röpkéd s ott tartja nászszát, vízberakja le petéjét ;—úgy, a mint az ezernyi-ezer véletlen a vízhez hozza,a víz színére sodorja : mindez tápláléka a pisztrángnak. A szakadóes cseppje a lejtkön patakká egyesül s a mit útjában talál, a minem is vízre vagy mellékére termett, azt besodorja a pisztrángosbaez is martalék. Mindaz, a mi a pisztrángos vizet beszeg növényzeten,fán, bokron és egyeben él és táplálkozik, a mint megközelíti avíz színét, a pisztráng prédája ; egyedül a madár lehet biztos, ha nemközelít olyan zsombhoz, a melyben valamely « pisztrángkirály —»olyan 5— 10 kilós — ütötte fel tanyáját, mert ez a madarat is bekapja.És úgy, a mint a rovarfejldés arányai idszakonkint megnövekednek,a pisztráng is ehhez méri táplálkozását.Ezt úgy kell értenünk,hogy bizonyos rovarfajok átlag véve egyazon idben érik el kifejldésükbizonyos fokozatait s a szemléld embert — föltéve, hogycsak barátja s nem egyszersmind vizsgálója is a természetnek — mondhatjuk,hogy meglepik. Egy bizonyos napon tömegesen kezd röpülnia tegezrovar — Phryganea — , mely a vízben futja meg álczaéletét,a midn is mindennem törmelékbl tegezszer házikót épít magának,mely a támadástól megóvja ;majd tömegesen röpülnek az Ephemerafajok, az u. n. « egynapos legyek » s mások. Ekkor a pisztrángleginkább ezekkel táplálkozik s minden elkapott rovarral apasztjaannak szaporodási arányait.Ha a képnek ezt az oldalát általánosítjuk segybevetjük azokkal akülönbségekkel, a melyeket a halak testalkatukban, úszásra való rátermettségökben,szájállásukban és egyéb tekintetben föltüntetnek, némifogalmunk lesz arról, hogy ersen korlátozó befolyást gyakorolnakarra a szerves életre, mely a vízben és a víz mellékén fejldik.Ámde ennek a képnek visszája is van, még pedig szükségképen,mert máskülönben a természet egyensúlyának felbomlásához érnénLA képnek visszáját az a felelet varázsolja szemünk elé, a melyet a következkérdésre kell keresnünk: a halak szaporodási arányát a sokszorszázezerekre, st milliókrarugó peték alapján véve, mi ennek a korlátozója}A felelet nagyon egyszer. A midn az Ephemerák rajai kelnek,a midn a Tisza vize a szárnyra kelt « kérészektl » kivirágzik, mindenhal ezekre veti magát, ezeket korlátozza ; és viszont, a midn az ívó

A HAL A TERMÉSZET HÁZTARTÁSÁBAN. 599halseregek, ikrájától szinte sárgulnak a szélvizek, akkor nemcsak arovar, nemcsak a madár, hanem maga a hal isezekre veti magát. Itta korlát!Neki esik a halikrának még a vízibogár is ; a gázoló madarak, azúszók akkortájon « mindennapi kenyereket » találják az ikrában ; sta mint azt a pontyok tenyésztésére berendezett ívótavak bizonyítják,az ikráshal a tejessel együtt saját tojományát is nyeldesi. Ha hozzáteszszükmég azt is, hogy számtalan ikra úgy pusztul el, hogy a halakdagadó vízben ívnak, a víz leapad s az ikra a szárazon marad ; hogyszéljárás, a vihar hullámcsapással a mélységbe sodorja az ikrát, holvagy ki nem kelhet, vagy martalékul esik az állatvilág örökös éhségének; st hogy az ikrából kikelt porontyot épen annyi veszedelemüldözi, mint az ikrát magát: mondhatjuk, hogy láttuk a kép visszáját,a felvetett kérdésre megkaptuk a világos feleletet.A végs eredmény az az összhang, a melyet a szabad természetállatéletében bámulunk s mely abban nyilatkozik, hogy a természetbenmind az, a mi élet, egyfell részeiben önönmagát szabályozza,másfell pedig, mint egész, kifejldésének, lüktetésének föltételeit,de korlátait isKönnyen beláthatjukmegtalálja a világ-egyetem eriben.már most, hogy a haszon és a kár, a melyrla halak tekintetében elmélkedünk, csak az ember érdekének szempontjábólvalóban az, mert a természet életének összességét véve, ahaszon és a kár nem fogalom.Az ember egész hatalmával csak azt éri el, hogy a természet életénekegy kis részével kitér elle smihelyt a behatás megsznt, a természetesállapot legott helyreáll.Az ember hiába irtja ki adott vizek halait, még akkor is, ha elvannak rekesztve s halas vizekkel egyáltalában nem közlekednek:ezek a vizek pár év alatt már halasok.Hogyan?A vízrl-vízre költözköd vízimadár rászállott valamely ívóhelyre,ott a halak lerakott ikrájában lakmározott s lakmározás közben egypár ikra a tolla közéragadt. A madár tova röpül, rászáll a hal nélkülszkölköd vízre, ott tollászkodik s az ikra kihull — kikél ; más vízimadármás fajt hoz — a víz megnépesül.Ilyenek a természet telepít útai.

6oOTERMÉSZETHISTÓRIA.A magyarföld nagy rónaságának sekély medenczéjében az áradásokvize meg szokott állani ; ess nyarakon nem szárad ki, benépesülhallal ; de jön egy aszályos nyár, a víz kiszárad, a helyet fölveri a f. Ámdebekövetkezik egy nagy es, a medencze vizet fog s abban a pillanatbanmegnyüzsög legalább is a csíkoktól, néha—•haaz aszály nemtartott igen sokáig s a hely alkalmatos — a kárász és a czompó iselkerül ; vájjon honnan ? földalatti repedésekbl, vajasokból, melyekbeivódtak vízzel, iszappal, vagy földalatti erekkel kapcsolatosak, melyek,a midn a medencze vize elpárolgott, elég nedvességet tartottakmeg, hogy a kemény élet halfajok oda menekülhettek s kihúzhattákaz életet. Ez a magyarság « ásott hala», mert a nép ismeri az eltnvizet s annak földalatti haltartó helyeit, a melyeket ásóval, kapávalnyitogat, hogy kiszedhesse.Ilyenek a természet fentartó módjai.A közfelfogás azt tartja, hogy a hal a vízre rendkívül érzékeny,hogy alkalmazkodása semmi sincsen: s mégis ott találjuk a halat ahévizekben, st a rézbányák gáliczos vizében is, összetörpülve bár, deélve és hozzájárulva az anyagcsere nagy munkájához; st ott találjuka földalatti vizek örök sötétségében kifehéredve, megfogyott látóervel,de mködve szünet nélkül.Ezeknek és számos másoknak tapasztalati utón való fölismerésemegadja az embernek azt a hatalmat, hogy a hal életét a maga javárafordíthassa, úgyannyira, hogy a közjólét is megérzi.Ez bekövetkezik ott, a hol a természet életérl szóló ismeretekgondos ápolás és terjesztés útján a társadalom köztudatában is lüktetnek.Ott, a hol a természet életérl, alapföltételérl, a benne megnyilatkozókölcsönösségrl szóló ismeretek alacsony fokon állanak,ott a halak és egyebek tekintetében a legfbb kártékony állat azember maga ;— és maga vallja tudatlanságának kárát.

A HAL ELLENSÉGEI.Az imént befejezett szakasz értelme világosan odahajlott, hogy atermészet életének rendes folyását véve, haszonról és kárról elmélkedninem lehet, mert az az élet részei szerint s a maga egészébenönnönmagát szabályozza ;a haszon és a kár csak az emberi háztartásszempontjából véve alakúi fogalommá s az egyiknek megszerzése, amásiknak kikerülése a természet életének minél alaposabb ismerésétlfügg.Szemünk eltt tartva azt a kétségbe nem vonható jelenséget, hogya halászat nemcsak magyar földön, hanem a világnak u. n. mveltrészeiben egyáltalában és igen érezhet fokig hanyatlott, méltó feladat,a hanyatlás okait fölkeresni, a halászat legfbb ellenségeivelmegismerkedni.Az a sok szerz, a ki újabb idben szelleme legjavával, nagybuzgósággal a halászati viszonyok javítása érdekében írt és fáradott.a hal és a halászat ellenségeinek sorát mindig a vidrán kezdi.Engemaz igazság arra kötelez, hogy a hal és halászat legfbb ellenségét azemberben lássam s ezt állítsam a sorozat élére.Az embert a természetében rejl önzés zsarolásra sarkalja ; mindenzsarolásnak természetes következése a forrás megapadása s ennekvégén vigyorog a kár, mely a tapasztalás tényévé alakulva,egyszerreaz ember oktató mesterévé változik s mesrersíti a régi Í2razsá2:ot,mely röviden és alaposan azt mondja, hogy « kárán okúi az embere.Az önzés vette reá az embert, hogy hálóinak szemét megszkítse,igy hatalmába kerítse a növéndékhalat is ; ugyanez bírta reá,hogy a halat szigonynyal akkor üsse keresztül, mikor az a fajfentartásösztönének lüktetése közben megfeledkezik az óvatosságról, felgyülekezika szélvizekbe, hogy fiasítson ; ugyanez bírta reá, hogy a vizeketmegmérgezze, természetes medrökbl dugákkal elterelje, hogy

6o2TERMÉSZETHISTÓRIA.Nobel korszakot alkotó találmányát, a dynamitot, melylyel hegyeketlyukaszt és rombol, a vízbe vesse, ott felrobbantsa snéhány nagyobbhalért egész sarjadékot gyilkoljon.A más irányban kinálkozó haszon, szövetkezve a lustaságra valóhajlandósággal, vette reá az embert, hogy gyárainak mérgez s reánézve már nem hasznos folyadékát, szemetjét a folyókba bocsássa;hogy e folyókat a közhaszonra való tekintetbl, de egyoldalú irányzatokszerint szabályozza, ne hagyjon a halnak ivásra alkalmatoshelyet, hagyjon helyette az ártéren számtalan gödröt, a melybe áradáskora halivadék bejut, apadáskor benne szorul s a midn a nyárinap heve a gödrök vizét elpárologtatja, vagy megposhasztja, az a halivadékmillió számra nyomorúltan elpusztuljon.A több termföld után való féktelen vágy miatt megfeledkezettaz ember arról a közhaszonról, a melyet a víz halban nyújthat, —megfeledkezett a nemzeti vagyon nagy kárára, mely kár nemcsakpénzben, hanem egy egészséges táplálék kimaradásasorán a nemzetközegészségében, tehát az életben iséri.Evvel a valóságos rombolással szemben az a kár, a melyet a vidra,a vidranyest, a gém, a halászsas, a halászcsér, a jégmadár s az alsóbbrend élsködk seregei a halban ejtenek, valóságos csekélység,mert hiszen ezeknek a munkája a szabadtermészet ölén csak az életrendes folyása és semmi egyéb, csak szabályozó és nem irtó.A hallal él állat kártékonysága csak ott alakúi valóban azzá,a hol az ember gondozásába fogadja a halat, a hol megadja, megbvítia hal életföltételeit, hogy szaporaságát megnöveszsze, szóval,a hol a halat védve tenyészti.Ilyen körülmények között a hallal él állat kizökken életénekrendes kerékvágásából ; a tenyésztés és védelem által megszaporítotthal magára gyjti a vele élket akként, hogy messze térrl gyülekeznek,vagy akként, hogy a bvebb táplálék szaporaságukat megnöveszti.Szóval, hogy a kizárólagosan vagy alkalomszerenhallal él állatrendezett halas tóban, halas patakban, folyóban kártékony, az nemszorul bizonyításra.Lássuk tehát e kártékony állatoknak legfbbjeit. A vidra —Lutra vulgáris Erxl. — igen ers, *nyestszer állat, melynek feje

A HAL ELLENSÉGEI. 605kissé lapított, füle elkerekített; lábai kurták, ersek, az ujjakat teljesúszóhártya köti össze ; szre tömött, sírna, háta fell sötétbarna,hasa fell szürkésen világosodó; testhossza i méterig, az erstövfark 40 cm. Szövevényes, több oldalra csövesen nyíló lakását vizekmentén, csöndes,bokros helyeken ássa s egy cs mindig a víz alattnyílik. A vidra kitnen úszik és bukik; legkedvesebb eledele ahal, kivált a nemesebb fajú ; rendes halasokban roppant pusztítástvégez. Irtása csapóvassal, lessel és vidraebekkel való vadászat útjántörténik.A vidranyest* — Mustela lutreola L.— a vidránál sokkal kisebb,görényszer nyestfaj ; feje lapított, lábujjai csak félúszóhártyával vannakfelszerelve. Szre háta fell sötétbarna, fényes ; hasa fell szürkésajaka és egy nyakfolt fehér; testhossza 30 — 35 cm., farka 15 cm.Ez a halászó nyestfaj mindenütt ritka jelenség.A ví^í cîc^kány— Sorex fodiens Pali.— egy piczi, egérszer, déragadozó állat, melynek egész hossza — a farkkal együtt — 9— io cm.;tömött szrözete háta fell sötét szürke, majdnem fekete, hasa fellfehér ; orra ormányszeren nyújtott, hegyes ; fülei aprók, lecsaphatok,hogy bukáskor a víz be ne hatolhasson ; lábain sorosan álló úszósertékvannak, melyek úszáskor fölállíthatók s így a lábat evezssé teszika fark alsó felén szintén sorosan álló úszóserték vannak s a fark kormányzóerejét öregbítik. A partba vájt lyukakban lakik,melyek többcsvel nyílnak ; ezek között egy mindig a víz alá vezet. Ez a kis állataz ikrábanésahalivadékban pusztít; de ráveti magát a nagyobb halrais, a melyen megkapaszkodik, hogy szemét és agyvelejét kirághassa.Irtása strichninnel, mérgezett ikrával és kis csapóvasakkal történik.A csonttör sas — Haliaétos albicilla L. — igen termetes, hatalmasanfeszít sas; testhossza 80— 90 cm.; szárnyának feszítése 2—2*5 m.Feje, nyaka fakó ; teste földszín ; farka — meglett korában —tiszta fehér s más sasokéhoz képest aránylag kurta ; csre és lábaszáraviaszsárga; karmait akként állíthatja, hogy kett-kett szemben állegymással. Nagy folyók és tóságok táján sziklákon és magas fákonfészkel ; a víz fölött lebegve kiszemeli a halat s mintegy leejti magátreá, hogy karmait a hátába üsse; prédája leginkább a pipáló hal; a3— 4 kilogrammos darabokat könnyen bírja. Télen át a folyók és* FÖLDY szerint nyereg, a német Nörz után magyarosítva.

604 TERMÉSZETHISTÓRIA.tavak nyílt helyein, a jég szélén leskeldik,hogy az eleven vízre járóhalat kiragadhassa. Elejtése fészkén, vagy dögön sikeri.A halászó sas — Pandion haliaétos L. — sokkal kisebb,hosszú ; szárnyfeszítése r^ m. ; zömök5 o— 60 cm.test, háta fell barna, hasafell sárgásfehér szín, mellén barna pajzsos madár; nyaka, feje világossárgásfehér, finom barna szárcsíkokkal, a szemén átfutó barnaszalaggal ; farka a felváltva barna és fehér keresztbefutó szalagoktóltarka. Ez kizárólagosan hallal él ; 15 — 18 m. magasságban a víz fölöttvonulva, idnkint lebegve meg-megáll, hogy a vizet kémlelhesse;sólyomszer lökéssel vetimagát a halra, mely a víz színét megközelítette.Rajta és elbbi társán sokszor megesik, hogy akkora halba vágjakarmát, a mekkorát el nem bír ;—ilyenkor a hal a víz alá ragadjaa rablót, hol az elpusztul. Keskenyebb vizek fölött ez a halrabló jófegyverrel könnyen ejthet el; szélesebb vizek táján ki kell lesnivonulása irányát, mely rendesen ismétldik s ott kell lesbe állani,a hol a partot lövéstávolságra szokta megközelíteni.A jégmadár — Alcedo ispida L. — színre a legszebb, életmódraa legérdekesebb madaraink közé tartozik.Teste zömök, farka rövid,csre hosszú, ers, okszeren hegyes; feje aránylag nagy; lábakicsiny, kuczorgásra alkalmatos; két újjá elre, kett hátrafelé áll, mialkalmas arra,lesve ülhesssen ;hogy kiálló vékony ágakon jól megkapaszkodva sokáighasa fele élénken fahéjszín, jobban mondva a szárazlevél színét viseli ; feje teteje és nyakszirtje fekete alapon tengerkék,srn álló, keresztbe futó csíkokkal díszítve; válla és szárnyaelejesötét tengerzöld ; a háta mélyen tengerkék ; begye gyönyören enyészrozsdásfehér, szeme alatt a nyakszirtig egy rozsdás, alul sötét tengerzölddelbeszegett csík vonul ; csrefekete, tövén vörös. Testhosszamindössze 16— 17 cm. Fészkét a partba rakja, mely végblegy hosszú csövet váj —i méterig is — s ezt a végén kitágítja;5 — 6-ot tojik. Ez a kis rabló kizárólagosan hallal él s a madarakközött czigányéletet folytat, azaz helyrl-helyre barangol.Kiváló módonkedveli a pisztrángos patakokat, hol a vizek lengje fölött egykiálló száraz ág végére telepedve, nagy kitartással lesi a felszállókisebb — ujjnyi — halat, a melyre villámgyorsan leveti magát s vagykeresztül üti csrével, vagy becsipteti ; ekkor rendesen a partra szálls ott benyakalja — sohasem darabolja fel. Ennél a halászó módnál

A HAL ELLENSÉGEI.6o Cez a madár alak és szín szerint alakoskodó — mimikri. Fölülrltekintve tengerzöld színével elvész a csörtet patak ragyogásában sez védi a magasban járó ragadozó madártól, a melyre nem lehet figyelemmel,mert hiszen lesnie kell a halat; alulról tekintve egész hasafelea száraz ágon maradt száraz levélhez hasonlít,tehát nem riasztjaa halat. De a tél tovazi a síkra is, hol oly erek és holtágakköri halászgat, a melyek nem fagynak be. Itt bokorra nem igenakad, tehát másképen mesterkedik : letelepedik a part valamelyrögére, idrl idre szárnyra kap s a víz fölött perczig is lebegve,megáll ; akár csak a legjobb halászcsér ; a lebegés magassága legtöbbször,2*5 — 3 méter. Könnyen lhet; azonkívül finom, a patakfölött keresztbe felállított feketés halóba ismegkeríthet.A szürke- és a vörösgém — Ardea cinerea és purpurea — általánosanismeretes madarak; a gázlók között leginkább halászok is s a szélvizekbesokszor térdig állva, kivárják az apróbb halat. Rendkívül óvatoshalászmadarak, ezért nehezen lhetk ; annál könnyebben kerülnekcsapóvasba, a melyet jó helyen gazból felhányt kis szigetre sfelhalazva teszünk ki.Különben a gazlók egész családja halirtó s kivált az ikra-, és aszélvizekbe sütkérezni járó halivadék az,a mely ezeknek rendes prédája;kezdik a legkisebb, tehát egészen a szélekre szoruló fövenyfutók(Tringa) s fölytatják a lotyók (Totanus), gólyasneffek (Himantopus),fekete gólyák (Ciconia nigra), a kis és nagy dobos gémek (Ardeastellaris, comata, minuta) és vakvarjak (Ardea nycticorax), a melyekellen legjobb szer a szorgalmas és ügyes vadász.Az úszók közül fölemlítendk:A kárakatna — Carbo cormoranus L. — termetes, 80— 90 cm.hosszúságú, 130150 cm. feszítés, egészben feketeszín, hátán barnávalpikkelyszeren ékesített úszómadár;lábain az úszóhártya minda négy ujjat összeköti ; csre keskeny, hosszú és ers kampóba végzd.Nagy társaságban, különösen a nagy fölyók és tóságok szigetségeinfészkel, hallal él és rendkívüli falánkságával nagy károkat okozhat.Fészkét magas fákra, sokszor gémek társaságában rakja; irtásalövés és fészkének kiszedése.A búbos-, vörösnyakú- és csicsiri-vöcsök — Podiceps eristatus, rubricollis,minor — kivált halas lóságokban garázdálkodik s mind a hár-

6o6TERMÉSZETHISTÓRIA.man általánosan ismeretesek ; irtásuk lövéssel történik akként, hogya vadász akkor igyekszik lni, a mikor légvétel végett felbuknak smindenképen azon van, hogy nyakba ljje, minthogy a test tömötttollazata visszarúgja a jó sörétet is.Különben kimondható, hogy minden rucza- és lúdféle vízimadárkártékony, mert a szélvizekbe lerakott halikrára mohón veti magát sepusztítást nem teszi jóvá avval, hogy az ikrát vízrl vízre át isszállítja.A kétéltek között figyelmet érdemel a kecskebéka — Rana esculentaL. —, mely a halporontyok között nagy dúlásokat végez s legjobbanakként irtható,hogy ikráját kiszedegetjük.A bogarak közül kiváló figyelmet érdemelA csikbogárnak több faja — Hydrophilus, Dyiiscus — melyekálczakorukban és kifejldve is kivált az ikrát, de a halat is — kikezdésáltal — pusztítják.A vízipoloskák közül kitnikA hátonús^ó víîpoloska — Notoneda glauca — ,mely kemény szívókájával,kivált a halporontyokat öldösi, hogy kiszívhassa.A rovarfélék ellen való hathatós védekezés a halasoknak télen átvaló lecsapása — a midn a halakat külön, téli haltartókba rekesztjük— s a fenéknek oltatlan mészszel való behintése.A kártékonyságnak mintegy külön osztályát alkotják azok azállatiés növényi szervezetek, a melyek a halak testén megfészkeldve,a halon élsködnek.Ide tartoznak az u. n.

A HAL ELLENSÉGEI. 607A pont)ietvek közül az Ergasilus Sieboldü Nordm., mely i — 2 mm.hosszú s a pontyféle halakon kívül a csuka és harcsa szilványát szálljameg s ha felszaporodik, sok halat tesz tönkre.A sügéríet — Achtheres Percarum Nordm. — a sügéren és asüllkön,A^ igaî pontyiet — Argulus foUaceus L.,pontyot szálljameg.— mely különösen aA férgek közül említést érdemel:A halpióc:{a — Piscicola geometra L. — A megszállott halak roppantnyugtalanok, mindenhez törleszkednek, hogy a kínzó élsditlszabaduljanak ;lesoványodnak és sokszor seregesen pusztulnak is.Vannak a halaknak bélférgeik is ; stelég sajátságos, hogy az agalandféreg, mely az embert is megszállja, a Bothriocephalus latusBr. — a mely a vízben fejldik — kel alakjában a halak izmaibanbetemetve is él s ha él állapotban az emberi testbe jut, 2 m. hosszúságigis kifejldik ; eddig leginkább a csukában és menyhalban észleltetetts a tapasztalás tanítja, hogy azokon a vidékeken, a hol —mint pld. a keleti orosz tartományokban — a szegény népnél a nyershal evése dívik, a galandférges emberek nagy számmal találhatók.Az állatokon kívül, a növények közül is kerülnek a halnak ellenségei,nevezetesen némely alsórend gombafélék is.A penés:{gombák között említést érdemelnek a Saprolegnia ésAchyla, melyek a vízben fekv holt rovarokon, rákokon fejldnek,ezekrl a megromlott ikrára, errl az egészségre is rászállanak s természetesenmegölik.A moszatok közül a « vízivirág » tnik ki, mely kivált az álló vizetzöldre vagy kékesre festve meg is sríti s néha öldökl hatással van,kivált némely halfajok^.Mind avval szemben, a mi a halon élsködik, vagy a halasvíztulajdonságát rontja, legjobb védelem a víz kell felújítása s mindazoknaka fültételeknek a megadása, a melyek a hal erteljes növekedésétlehetvé teszik.Benecke helyesen jegyzi meg,* hogy a halak betegségei körihogy ezt csak az élmég sok az ismeretlen, sok a megállapítandó, shal köri szerzett tapasztalással gyzhetjük le.Ez a jöv feladata.* Handbuch der Fischzucht und Fischerei etc. Berlin 1886.

A HAL SZERVEZETÉRL.A hal hideg, pirosvér gerinczes állat ;teste többnyire csontszerhéjjal van borítva, ritkán anélkül való ; mindig sîlványos lélekêtütartósan csak a vízben élhet meg ; legtöbbnyire lerakott ikrából kel kivégtagjai a páros, vízszínt álló úszószárnyak, valamint az szósörényekissugaras vázra feszülnek.HA289. ábra. A ponty vázlata.F fejrésze; Sz— hu törzsöke; ft farkatöve; fv farkavége; orra; S szemköze; fd. fedelékje; hp halpénzeshéjjá; OV oldalvonala; is bognártüskéje; «s úszósugara; HS hátsörényúszója ; KU kormányúszója; AS alsósörényúszója;hu huggyója; HO hónaljúszószárnya; HA hasúszószárnya; b bajusza; / szem eltti, // szemmögötti, /// szem alatti tájék; AB test hossza; CD testöble; x szembogara; z szemcsillaga ; Ta szilványfedelékszéle.A hal testének és részeinek magyarázatát a ponty alakjához kötjük,még pedig a 289. ábra alapján.Testalkotás szerint a hal többnyire vetélalakú , két oldalafell, lapított és nem tagbaszakadozó, vagyis a fej határ nélkülátmegyen a törzsökbe, ez ugyanígy a farkba. A fej határát aszilványfedelék széle [fd], a fark kezdetét vagyis tövét [fí]a hugygyó

A HAL SZERVEZETE. 609{hu\ szabja meg. A voltaképeni végtagoknak, a hónalj- és hasúszószárnyaknak[HO és HA) úgyszólván csak a hegye nyúlik ki a testtörzsökébi.A hal szemén látjuk a szemcsiliagot (^) és a szembogarat (.r).A szem mind a két oldalon három külön-külön s egy közös tájékraosztja a fejet, u. m. I. a szem eltti, 11. a szem mögötti, III. a szemalatti tájékra és a szemközre (S), mely a homloknak felel meg, tehátközös. A szilványfedelékkel biró halaknál torokfell van a szilványköz[S^], mely csak ritkán hiányzik, akkor, ha a két oldal szilványfedelékjea torokrészen összeér.A hal testhosszát az orrész, illetleg szájrész csúcsától (A) a farkvégéig (B), a test öblösségét a hát legmagasabb pontjától a has feléfügg irányban \CD) számítjuk.A test törzsökét a két oldal, a hát és a has alkotja meg; terjedpedig a szilványfedelék szélétl (T) a hugygyóig [hu).A farknak azt a részét, mely a test törzsökével kapcsolatos, farktövének[ft]^ a kormányúszóba \KU) kifutó részét [fv) farkvégénekmondhatjuk.A hal ús-ós-árnyai kétfélék, u. m. párosak és pár nélkül valók.A páros úszószárnyak átalakult végtagok; a pár nélkül valók a halaknaksajátlagos képzdményei és sörény természetek.A páros úszószárnyak mindig a test hasfelén s rendesen úgyhelyezkednek el, hogy az egyik pár a mellnek, a másik a hasnak megfelelrészen áll a test tengelyétl jobbra-balra ; néha a hasszárnyaknagyon elre vannak tolulva.A mellrészen álló pár a hónaljs^árny [HO), mely megfelel a gerinczesállatok els lábpárjának ; a hasrészen álló pár a hass^árny [HA)smegfelel a gerinczesek hátulsó lábpárjának.A pár nélkül való úszók mindig a test középs tengelyvonalában —a hát, illetleg has fell értve — meredeznek, vagyis a test élébenállanak, tehát sörényszerek. A testnekez a sörényes éle végig fut aháton, megkerüli a fark végét és a hugygyó mögött végzdik. Ezeka sörénrek sokszorosan meg vannak szakadva s átidomulva; elhelyezésökszerint pedig hátsörények {HS) és alsósörények (AS), a fark végénkormánrsörény [KU).A szárnyak és a sörények a halcsaládok, nemek és fajok soránHermán O. A magyar halászat.J9

tekintetébenlOTERMÉSZETHISTÓRIA.szerkezet és elhelyezés .sokféleképen módosulnak s ígya halak megkülönböztetésében, mint igen fontos ismertet Jegyekbecsesek ; ezenkívül a hal életmódjára nézve is rendkívül fontosak.A legtöbb úszó legyez módra mozgatható csontos sugarakrafeszül, mely sugarak köze hártyás. Az úszósugarak vagy egyszerek,vékonyság mellett simák és hajlékonyak ; vagy ers, merev, hegyes,nagynéha fürészszeren élezetttüskék (290. ábra A, B)vagy rovatosak és perczeseks ekkor végükön többsugárra bomlók (290. C).A tüskék és sugarak elhelyezésétés viszonyát, melysoknemen változik is. a 289.ábrán szemlélhetjük, hol a290. ábra. A a ponty bognártüskéje; B a sügér tüskéje; C adévér perczes sugara ; n n n a tüsketartó csontok.hátsörény (HS) frészes tüskével[ts] ,az úgynevezetthognáríüskével kezddik, holotta többi sugara [us] perczesés a végén foszlott.Az úszósugarak között291. ábra. a a vágó tok, b a sügér kormánysörénye.hátsörény, mely majdnem kocsonyás sállomány tekintetében igensok átmenet van ; majd csontosok,majd porczogósok,majd merben fejletlenek,mint például a pisztrángfélenemes halaknál a másodikinnen kövér úszónak mondjuk.A kormánysörény (289. ábra KU) szintén sugaras salak szerint,hol elkerekített, hol lándzsás, né\\di félsiárnyú (291. ábra a),majd kétszárnyú(291.b).Az úszószárnyak, sörények és kormánysörények szerkezeténél, azúszósugarak és tüskék száma sokszorosan változik s így az úszásra ésa fajok meghatározására is nagy jelentség.A hal testének takarója két rétegbl alakúi. A legfels vékony,lágyan-kocsonyás, könnyen szakadozó hártya, a melyben a nyálkát

A HAL SZERVEZETE.6mbocsájtó sejtek is rejlenek ; alatta van az ers, rugalmas br, a melybena halpénzek, vértek stb.gyökereznek.A halpén:êk csontos — inkább szaruszeríí — ,legtöbbször vékony,kerek alakú lapocskák, melyek többé-kevésbbé mélyen a brben gyökerezneks a melyeket a fels hártya vonja be.-292. ábra. Halpénzek. i. kerek halpénz (menyhal); 2. az angolna, 3. a csuka, 4. a küsz halpénze, 5. tüskisbalpénz (sügér); 6. az oldalvonalban fekv likacsos halpénz (kárász); 7. a vágó tok egy hálvértje; 8. és 9.szétsugárzó színtartó sejtek.Ezek a halpénzek legtöbbször úgy borúinak egymásra, mint aházfödél cserepei, ritkábban épen csak összeérnek, mind a két esetbenpedig megalkotják a hal héjját ; néha különválva állanak s ilyenkorgyakran a brbe temetkeznek. Némely fajoknál reátalálunk ormóspénzekre is, melyek a has élét alkotják meg s emlékeztetnek a háztetgerinczét takaró cserepekre (kelé- és alóza-hal).Alak szerint a halpénzek kerek idomúak, karajosak, tövükön tüskésenérdesek, vagy vértszerek ; majd egy központból körkörösen?9*

6l2TERMÉSZETHISTÓRIA.vésettek, majd csillagszeren oszló vésetú'ek, a mint ezt a 292. ábraalakjai magyarázzák.Külön említést érdemelnek az u. n. oldalvonalon (289. ábra OV)fekv halpénzek, melyek rendszerint csövesen likacsosak s a mintsorakoznak, tulajdonképen egy csöves vonalat alkotnak, a melynekrendeltetését késbb tudjuk meg (292. ábra 6).A tokféle halakat jellemz vértek (292. ábra 7) egészben csillagosforma mellett, középen csúcsosan emelkedk s csillagszeren sugarasak,kemények és zománczszerek.A halpénz szerkezete, formája, elrendezése és száma szintén igenváltozatos s a meghatározásra igen fontos jellemz jegyül szolgál.295. ábra. A száj formái, i. csúcsbanyiló (konczér); 2. torokfelé nyiló (paducz); 5. fölfelé nyiló (kardoshal).Különös figyelmet érdemel a s^áj küls formája, illetleg állásaszerint ; nem kevésbbé azért, mert a hal életmódját határozva, egyszersminda fajok megkülönböztetésére is szolgál. A száj vagy csúcsbanyiló, mikor t. i. a fej orrarészének csúcsán állva nyilik (293. ábra i),vagy torokfelé nyiló, mikor torokfelé nyilva a fejnek orrarésze mégtúljár rajta (293. ábra 2), vagy végre fölfelé nyiló, a mikor az alsó állkapocsa fej orrarészébe tolva, a homlokvonalba nyilik (293. ábra 3).nem a vérteknek isA hal ragyogása és s^íne. A tulajdonképeni halpénznek — tehát— testfell fekv lapja legtöbbször finom, ezüstfényréteggel van bevonva, melynek ragyogása számtalan, szerfölöttapró, u. n. guaninmés^ kristályoktól ered.A halak színezete csak részben ered a br alapszínétl, mert

A HAL SZERVEZETE. 61:5nagy részben a brben fekv, s^íntartö sejtektl is származik. Ezek aszíntartók tágíthatok; rendszerint feketék, ritkábban sárgák vagyvörösek ; alapjukban apró pontok, majd szabálytalan foltocskák ; csillagosánszétsugárzók (292. ábra 8, 9), mely utóbbi esetben nagyonkiterjednek s a hal felületének színes játékába befolynak. A színtartósejtek s így a színek változása is kivált bizonyos küls hatásokalatt következik be, például, ha hidegebb vízbl melegebbvízbe kerülnek, vagy a sötétségbl a világosságba, a vízbl a szárazra,vagy erlködés közben is;a nyomás, hmérséklet, világosság, elektromosságnagy hatással vannak a színtartókra s ezektl származik aszínnek ama növekedése is, a melyet sok fajnál ivás idején észlelhetünk.És ugyanezekre a színtartó sejtekre vezethet vissza a halaknakszínszerint a környezethez való alkalmazkodása is, mindazokkal a tünetekkelegyütt, a melyek magyar földön a közhalász eltt isismeretesek,pld. hogy a Tiszából való hal a vízbl « fehéren » kerül ki s csakazután ölti magára a színt; — a hal színe tulajdonképen « szke ».mint a Tisza vize —; és hogy a Balaton és a Sió hala a háta fellmindig világos-zöldes, st gyöngyházszínével találkozik ;hala mindig sötétebb szín.A hal csontváza. A halfény, a mi ismét a víz sajátosvégül, hogy a nádas tó, az árnyékos folyó és patakcsontváza, a mint ezt már tudjuk, állományraés kifejldésre nézve különböz. A kopjahal gerinczhúrja amaga valóságos egyszerségében az egyik pont, a csontoshalak kifejldött,bonyodalmas csontváza a másik ; e két pont között állományés kifejldés tekintetében a porczogós átmenetek esnek.A magyar vizek halaira, úgy e könyv irányára való tekintetbl aleginkább kifejldött csontvázakközül a sügérhez kötjük az ismertetést,még pedig azon az alapon, a melyet a halhatatlan Cuvier reánkhagyott.A csontváz részei im ezek*:AJej.I. A fhomlokcsont, 2. elhomlokcsont, 3. a szagoló csont,4. a hátulsó homlokcsont, 5. az ékcsont nyúlványa {28 alatt elrejtve),6. az ékcsont, 7. az ékcsont szemgödri szárnya, 8. a fels nyakszirt-* A megfelel latin elnevezések a Mesterszótárban vannak.

A HAL SZERVEZETE. 615csont, 9. a küls nyakszirtcsont, i o. az oldalsó nyakszirtcsont, i i .azékcsont nagy szárnya, 12. a csecscsont, 13. a sziklacsont, 14. azékcsont szem része (elfedve), 15. (fels szám) a fels szem üregcsont,15. (alsó szám) a középs és 19 az alsó szemüregcsontok; 16. azekecsont (19 alatt elfedve), 17. a vendégállkapocs (állközötti csont),18. a fels állkapocs, 19. az alsó szemüregcsont (15 alatt is), 20. azorrcsont, 2 1 . (fels szám) a vakszem- (halánték-) csontocska, 2 1 . (alsószám) összekötcsont, 22. a szájpadláscsont (19 alatt elfedve), 23. anégyszögcsont,24. a küls szárnycsont vagy harántcsont, 25. a belsszárnycsont, 26. a négyszög-járomcsont, 27. a dobcsont, 28. a (38)nagy fedelékcsont, 29. a nyelvcsont nyujtoványa (nem látszik), 30.bels fedelékcsont, 31. (21) összekötcsont, 32. alsó fedelékcsont,33. közbüls fedelékcsont, 34. (alsó állkapocs) fogascsont, 35. csuklócsont,36. sarokcsont.A testíör:;s. a, a különváló csigolyák ; /? egybeforradt farkcsigolyák ;c haránt nyúlványok ; d, d a csigolyák alsó nyúlványai ; e, e bordák ;f] /"vendégbordák, néha egy-egy bordán kett is ; g, g a csigolyákfels tüskenyúlványai : h, h, i, i fels sörénytartók ; k, k az elshátsörényúszónak tizennégy tüskesugara ; /, / a második hátsörényúszónakhárom tüskesugara és m, m ugyanannak tizenkét lágy sugaran, n a kormánysörény rövid, kemény tüskesugarai ; ugyanannak lágysugarai ;q, q alsó sörénytartók ; r az alsó sörény tüskesugara ; s ugyanannaklágy sugarai.A végtagok. A, B dilapoczka; C(felül) a fels karcsont; D a singcsont; E az orsócsont ; P a négy kéztcsont ; G saroksugár, melyaz orsócsontba csuklik ; H a hónaljúszószárny sugarai ; 1, K kulcscsont,némelyek szerint holló-orrcsont ; L medencze- vagy csípcsont; M a hasúszószárny tüskesugara ; A^ ugyanannak lágy sugarai.Itt legott meg kell jegyezni, hogy sok csontos halnak csak egyhátsörénye van, továbbá, hogy sokaknak a hasúszószárnyuknincsenannyira elre tolva, a mikor is a hátulsó végtag jelleme jobban t-nik ki.Szembetn a valódi csontos-halaknál kivált a koponyának rendkívülszövevényes és érdekes szerkezete, mely az alsóbb szervezetüeknél,a melyeknek váza porczogós, még igen egyszer. így a tokhalaknál,a melyek közé a kecsege is tartozik, a tulajdonképeni kopó-

6l6TERMÉSZETHrSTÓRIA.nyarész porczogós, egy darabból való s a csrszeren kinyúló orralegyütt emlékeztet a ló patájára és csánkjára s ilyen fejletlen a többi,különösen a szájrész is; az ingolánál az állkapcsok helyett márcsak porczogós karikákkal találkozunk.Ezeknek koponyája csak egyszertok.Világosan láthatjuk azt is, hogy a vértes halaknál maga a külsvértezet több szilárdságot ad a testnek, mint a bels váz, mely a csontoshalaknáloly kiváló.De mindaz, a mit eddig a csontvázról mondottunk, még nemmeríti ki az idevágó részek ismeretét. A s^áj ürege, a torok vagybár^sing- eleje, tulajdonképen garat, különösen pedig a fedeíékcsoniokalatt még sok igen fontos csontot, vagy csontos részt találunk, amelyek a halalakok során különböz fejldésben mutatkoznak. A s^ájpadlástmegalkotja két egymás felé hajló szárnyas S7ájpadláscsont sezek közé helyezkedik az ekecsont, mely példáulaz u. n. nemes halaknál — pisztráng, galócza,lazacz — fogakkal van fölfegyverkezve. A szájfenekét a különböz fejldés nyelvcsontfoglaljael ; a nyelv fekvésének is megfelel része,295. ábra. A keiehai fogacsos tcrmészctescn, a középet foglalja el : részei asziivanyive.nyclvcsont, mögötte három toldalékcsont ; azels toldalékcsonttól ágaznak jobbra-balra — a f edelékcsontok felévaló hajlással és szarvszeren kanyarodva — a nyelvcsont szarvas ágai,a melyeknek küls szélébl a s:{ilvánfbör sugarai indulnak. A nyelvcsontszarvas ágainak megfelelen s a toldalékcsontokhoz kapcsolódva,következik kétfell a négy-négy sîlványív, mely a bár^sing nyílásátrz, érdesen-éles felület csontokhoz kapcsolódik. Ha a haltátott szájába betekintünk, a szilványívek alkotottá tágas öböl egykosár vázára emlékeztet. Ezek a szilványívek sok halfajnál befeléfrészesen fogasok is (295. ábra).Mindezt kiegészíti a halak fogrendszere, mely igen változatos.Az összességet tartva szem eltt, kimondható, hogy a száj öblénekminden csontos része lehet fogas. Akadunk fogakra a szájpadláson,a nyelven, a garatcsontokon, természetesen az állkapcsokon,és — a mint már érintve volt — a sîlvány ívek bels élén is.alkat szerint különbözk sA fogaka csontra reá vannak forradva (296. ábra).

A HAL SZERVEZETE. 617Vannak — a magunk halait tartva szem eltt — csúcsos, sorakozó,igazi ragado:^ó fogak (i. csuka), gerehens:êren, tömötten állók (2.harcsa). Az enem fogak nem rágásra, hanem csak a préda megragadásáravalók s éhez képest mindig a tulajdonképeni szájrészben van-296. ábra. i. ragadozó fogak (csuka); 2. gerebenfogak (harcsa); 5. torokfogak (rlk) ponty; 4. torokfogak(kanalasok) márna; 5. torokfogak (fogacsosak) kelehal; 6. torokfog koronája, kanalas (márna); 7. torokfog koronája(lapiczkás) kárász ; 8. torokfog koronája, zúzó (dévérkeszeg); 9. torokfog koronája, kampós (küUö)10. torokfog koronája, véss (paducz) ; 11. torokfog koronája, horgos (n).nak. A pontyféle halaknál a tulajdonképeni szájrészben nem akadunkfogakra, de akadunk a garatcsontokon sajátságosan kifejldött úgynevezetttorokfogakra — népiesen keseriifogak — (3, 4, 5), amelyekrágásra alkalmatosak, rendszerint több sorban állanak s koronájuktekintetében igen változatosak; majd barázdás felület rlfogak

6l8TERMÉSZETHISTÓRIA.(ponty 3), majd lapiczkásqk (kárász 7), majd véssök (paducz 10)^majd kanalasok (márna 4, 6), majd kampósok (küll 9), majd fogacsosak(kelehal ^) stb.A halszálkák, melyek többnyire Y alakú vékony csontok, nemtartoznak a csontvázhoz, minthogy csak az izmok közötti inhártyákmegcsontosodásából keletkeznek.A:{ i'^mok rendszere. Ez nem mondható igen szövevényesneks ez már a hal alakjából következik, mely egy állandó tulajdonságúelemben való tartózkodásra van berendezve.A br- és arczizmok hiányzanak s a fejen a rágóizmon kívül, melyers, csak kisebbszer izomzat található, mely a szilvány fedeleket stb.mozgatja. Az izmoknak valóságos zömét a testhosszában fekv oldalsómalkotja; ez mind a két oldalon egyformán, a fejtl a fark végéigterjedve mindenik oldalon hosszában két részre bontható. A két részelválasztása egy a gerinczoszloptólered.induló, vízszint terjed ínhártyátólMindenik oldal izma tehát egy fels és egy alsó részre bomlik.A farkrészen mind a két izomfél egyenl ersség, az oldalban ellenbenaz alsó szélesebb és vékonyabb. A csigolyák számának megfelelve— mely a halaknál17-tl 200-ig terjed — az oldalizmokkeresztbe futó iômlapokra foszlanak, mely lapok, mint a halhéj pénzei,ellrl hátrafelé egymásra borulnak. Ezek a lapok egymás közöttfinom ínhártyákkal vannak elválasztva, s azonkívül több, közösenegymásra boruló réteget alkotnak, mely rétegek a haltest keresztmetszetén,mint a fa évgyri kivehetk. Fzéskor az ínhártyákbólenyv keletkezik, az izmok rétegeikre, alsó és fels félre bomlanakez a halhúsának — a konyha nyelvén szólva — foszló tulajdonsága.Az a sokszor valóban bámulatos er, a melyet a halnál tapasztalunk,a hatalmas oldali^moktól ered s a tovamozgás legfbb része isezektl íüs^^.A sörényúszók izomzata nagy számú, de gyönge izmokból áll ; aa páros úszószárnyaké ersebb se tagok mozgásának sokféleségéhezképest szövevényes is.A\ idegrendszer. Ennek középponti része az agyvel és a gerinc^vel.— Az agyvel csupán a kopjahalnál hiányzik. Az agyvelnek— ellrl hátrafelé haladva — , a következ frészei vannakaz clöagy, mely két féltekébl áll, a szintén páros felekbl álló s a

A HAL SZERVEZETE. 619legnagyobb tömeget alkotóékö^épagy és az utöagy vagy kis agyvel,a melybl a gerinc^velö indul ki.Az agyvelbl a legfontosabb idegek erednek, mint : a sâgolóideg,a halló-ideg, a látó-ideg, a sêmmo^gató-ideg, a kacs-ideg, a háromos;tatúideg, a kósâ-ideg (bolygó ideg). A gerinc:^velbl is számos idegindul ki párosával, melyek a test két felében ágaznak el mint érz ésmozdító idegek.A\ értékek. A halnak számszerint öt érzéke van, a melyhez mégegy homályos, de sok búvártól érzékszervnek vett hatodik is csatlakozik.1. A sêm egészben megfelel a felsbb rend gerinczes állatokszemének ; van lapos s-arúhártyája, rendesen érczfény s:ênicsillaga,hol kerek, hol tojásalakú vagy elkerekítve háromszög hogárnyilással(pupilla) és teljesen golyóalakú lencsével. A mi halainknak nincsszempillájuk, a szemök tehát mindig nyitva áll ;akad azonban némelyhal szemeszélén ell-hátul egy átlátszó hártyared, mely némelyfajnál összeforrad s ekkor — mint az alózánál — a szem csak hasítékontekint ki s így tulajdonképen merev oldalpillákkal van felszerelve.Legyen itt megemlítve, hogy vízszint csukódó szempillák csupáncsak a czápáknál találhatók.Nagyság és elhelyezés tekintetében a szem különböz ; a harcsaszeme a test tömegéhez képest igen kicsiny, a küsz és kardos haléigen nagy. A halak legtöbbjénél a szem oldalt áll és oldalra néz,némely küllnél és gébnél pedig fölfelé tekint.2. A fül. Halaink sorozatán végig tekintve, kifelé nyiló fülre nemakadunk. A bels fül, a tulajdonképeni hallószerv, a melyben a hallóidegvégzdik, az agyvel közelében a koponyába van elrejtve s azú. n. te'ves^t-böl (labirint) áll. Némely halnál a téveszt az ás^óhólyaggal— népiesen pukkantóval — is kapcsolatos, pl. a pontynakrokonainál, és a harcsánál is. A pontynál az úszóhólyag sajátlagoscsontocskák során kapcsolódik a hallószerv hólyagos részéhez ; másoknálaz úszóhólyagnak nyúlványa ér odáig (alóza). A búvárok véleményeoda hajlik, hogy az úszóhólyag QVkéni vissâreêgtetés által ahangnak a fülre való hatását öregbíti.3. A^ orr, mint a szaglás szerve, a mi halainknál kifelé szabadon

020 TERMÉSZETHISTÓRIA.nyilik, de a szájpadlást nem járja át egy esetben sem. Mint már erész bevezetésébl tudjuk, az ingola orrürege nem páros; a többihalé páros. A küls, sokszor csrszeren kiálló nyilas,mely kétoldalta szemek eltt, rendesen a szemköz eltt vehet észre (289. ábra 0),€gy vajasba vezet, melyet vagy rovátkosan álló, vagy csillagosánszétsugárzó hártyás red bélel ki. Az orrnyilas sokszor brös karajokkalelzárható s a csontos halaknál sokszor egy brhiddal kétrészre van osztva; de az igy megalkotott ketts nyilas azonegy vajasbaszolgál.4. At- ízlelés érzéke a halaknál egészben alárendelt; legtöbbjeprédáját azon rágatlan nyeli el ; a nyelves fajoknál a nyelv-garatidegnek,mint a felsbb rend gerinczesek izlel idegének, valami különösvégzdése a nyelvben nem tapasztalható; úgy látszik, hogy azegész szájüreg,de leginkább a szájpadlás lágy része szolgál ízlelésre,minthogy itt vannak különösen az ideg végzdései, az ú. n. izlelkelyhek kifejldve.5. A tapintás érzéke a halaknál épen úgy, mint más állatoknálkiterjed a brre ; nagyobb mértékben azoknál a halaknál figyelhetmeg, a melyek ((Imjusôsokn,továbbá a melyeknél az ajkrész húsos saz orrész lágy ;természetesen a mondott részeken van leginkább kifejldve.Egészben véve azonban ez az érzék nem igen fejldött ; semmiképensem annyira, mint a magasabb szervezet állatoknál. Sokszor alegnagyobb sebek, csonkítások sem zavarják a halatelevenségében,a táplálék után való járásában, a mi mindenesetre a fájdalomérzésnekigen csekély mértéke mellett bizonyít.6. A névtelen ér'^ék, vagyis a hatodik, lényege szerint ma mégnem ismeretes; inkábbcsak gyanítás tárgya, mely arra támaszkodik,hogy egész berendezése « érzékszer ». Már a halak testtakarójánakleírásánál volt szó azokról a lyukasztotthalpénzekrl, a melyek a haloldalán végig vonulnak s az u. n. oldalvonalat alkotják (289. ábraOVés 292. ábra 6), melynek természete csöves, kifejldése s néhairánya is különböz : hol egyenesen fut, hol ívesen hajló, hol kígyódzó; néha meg is van szakítva, néha nem nyilik kifelé. De ez acsrendszer nemcsak a hal oldalára terjed, hanem átmegyen a fejreis,hol különösen az az alsó sêmcsonton és az alsó állkapcson likacsosankifejldve tapasztalható, s egyáltalában ágakra oszolva, a fejet

A HAL SZERVEZETE. 021Úgyszólván behálózza (297. ábra). Régibb kutatók ebben oly szervetgyanítottak, a mely a hal sajátságos nyalkáját izzadja ;de ez meg nemállhat, mert a hal sikos voltát megmagyarázza a takaróhártya kocsonyástermészete s hozzá még az is, hogy tele van nyalka-sejtekkel. A miaz oldalvonal — helyesebben csövesvonal — érzék volta mellett bizonyít,az az a körülmény, hogy szerves összefüggésben van a bolygóidegoldal-ágával, a fejen a háromosztatú ideggel, melyeknek végs ágaia lyukasztott halpénzek alatt található gombalakú végkészülékben végzdnek.A magam részérl ezt a sajátságos szervet a tapintó érzék egykülön ágazatának tartom, melyet az az elem tesz szükségessé, a melybena hal él. t. i. a víz. A víznfek különösen áramlása a hal testét folytonosanérinti s egyáltalában a hal megélhetésére nézve igen nevezetesbefolyást gyakorol, a mennyiben a hal víz ellenében állva, aszembejöv áramtól várhatja leginkább táplálékát. Ezt az áramotkülön meg kell éreznie — a leggyengébbet is — s erre a tapintó érzéknekkülön ágazatára azért is van szüksé^ê,. , , , OVmert a hal testsúlya fa)súly szennt a vízével kö-,rülbelöl ki van egyenlítve. Az áramlás finommegérzése különösenakkor fontos, a mikora víz megzavarodik, a mikor a hal nem láthatsigy egyedül az áramlás megérzése tájékoztathatja.Különben magának a szervnek elhelyezéseis erre látszik mutatni, mert a fejet,,^^ ^^ra. uk«cs-rJdszcr .^°°"" "=vonalnak ^ffej felol^ f" °'''"'-való kezdete.-' '-' ca melynek legelbb kell megéreznie az ára-mot, behálózza s azután, mint az áram is,végig fut a hal oldalain. St maga az álom is, mely azonban a halnálúgy látszikinkább csak nyugvásnak mondható, de a teljes ébrenlétnekmindenesetre bizonyos csökkenése, nélkülözhetetlenné teszi ez áramlásmegérzésének folytonosságát, illetleg megváltozásának rögtönvaló megérzését már azért is,mert ez hozza a lélekzésre legalkalmatosabbvizet s ez viszi el a szilványból kikerült felhasználtat, vagyisa holt vizet.A táplálkozás és emésztés s:{ef^ve. Ez a szájon kezddik.A halak szája — az egy ingola és, természetesen, a kopjahal kivételével— állkapocscsal nyilik ; tátongása, öble, alakja és elhelyezéseigen különböz. Ha épen a test csúcsán — közönségesen orr-

622•TERMÉSZETHISTÓRIA.nak mondjuk — áll, illetleg nyílik is, akkor, mint, tudjuk csúcsbanálló, illetleg nyiló (pisztráng) ; ha az alsó állkapocs rézsünt fölfeléirányúi s a fels állkapocs is ehhez alkalmazkodik, akkor fölfelényiló (kardos); végre, ha a fels állkapocs hosszabb, vagy azorrnak vehet rész messze kinyúló , akkor toroknak nyiló (paduczés a tokféle halak).A legtöbb halnak a szája többé-kevésbbé csszerén ki is nyújtható,'azaz zsákszerén kitolható. Legföltünbb ez a dévérkeszegnélés rokonainál, továbbá némely tökhalaknál, a melyeknél a száj tömlszerenkitolható. A száj mozgékonysága nyilván arra való, hogy ahal oly áramot csinálhasson, mely a kell távolba vetdött táplálékota szájába besodorja, különösen pedig arra való, hogy a táplálékota kövek közül, repedésekbl ki- s a fenékrl felszedhesse, a mintezt haltartóinkban igen könnyen láthatjuk is.A szájba tekintve, látszik a tölcsérszer bárzsingnyilás, torok vagygarat, mely magába a hosszában reds hár^singba vezet; a bárzsingsokszor rendkívül tágítható , nagy darabok nyelésére alkalmatos.A bárzsingra egyenesen, minden határszkülés — lefzés — nélküla gyomor következik, mely némely halnál csak a bárzsing kitágulása;némelyeknél tetemesebb a tágulás s gyakran patkós hajlású.A bárzsingba, illetleg gyomorba vezet, még pedig a hátfell, azús^óhólyag csöve, természetesen csak azoknál a halaknál, a melyekúszóhólyaggal birnak s úszóhólyagjoknak kivezet csöve van, a mintezt majd alább látni fogjuk.A gyomorból, és ismét határszkülés nélkül, indul a belek rendszere,a melynek kezdetén, a gyomornyitónál, különösen a csontoshalaknáls leginkább pedig a lazacz-féléknél számos — i-tl200-ig — vakbélszer függelékek vannak. A vérteshalaknál (tokféléknél)hasonló függelékek a vékonybelén láthatók. Ezek a függelékeka hasnyálmirigynek látszanak megfelelni s emészt váladékot eresztenek.Tulajdonképeni vakbél a mi halainknál nem található. A mondottfüggelékek nincsenek meg pl. a csukánál, pontynál, harcsánálstb. ; megvannak a lazaczféléknél, még pedig a pérhalnál 19— 24, apisztrángnál 5o-ig, a lazacznál 6o-ig, a galóczánál kerek számban200-ig.A vékonybél a vastag-bélbe többnyire határ nélkül megy át; a

A HAL SZERVEZETE. 623tokféléknél az átmenet megkülönböztethet s a vastagbél hosszábanegy csavaros red fut végig, melynek néha negyven fordulata is vans csavaros billenty nevet visel. A védhetnek mindig külön nyilasa vana hugygyó.A máj a mi halainknál egy darabból való ; néha két, néha háromkarajos s az epehólrag a jobb felén vagy néha a közepén látható.A hasnyálmirigy eddig csak a tokféléknél, a csontoshalak közül aharcsánál snémely lazaczféléknél van kimutatva. Végül megvan a lép^mely nagyság szerint igen változó, barnásvörös és vagy a* gyomor közelében,vagy a belek kanyarulatai között található.A kopjahal kivételével, minden halnak van veséje, mely a hasüregben,felül, a gerincztl jobbra-balra a testhosszában fekszik svezetéke a hugygyó mögöttés igen gyakran az ivarnyilással együtt nyilik.Az em észtszerveket körülzáró hasüreg sokhalnál a hugygyón túl is terjed, tehát a farktrészébe is benyomul. A hasüreget legtöbbnyireezüstös fény hashártya béleli ki, melyazonban némely fajnál, pld. a paducznál, feketeszínt is ölt ;— innen a paducz népiesen tintahal,tintaf . . ó is.A^ ÚS'{Ó hólyag. A halak emésztszerveihezcsatlakozik az ús^óhólyag — népiesenpukkantó, pattantó — is. Az úszóhólyag a halaknakkizárólagos tulajdonuk ugyan, de nem terjed kivalamennyire.Altalánosságban kifejezve, inkább van meg az édes vizben élknél,mint a tengerbelieknél. Tudományos felfogás szerint az úszóhólyaga bárzsing íióktágúlata, s megfelel a felsbbrend gerinczesek tüdejének; a bárzsinggal eredetileg mindig levegjárattal van kapcsolatban.Ez a kapcsoló levegjárat néha eredeti alakjában marad meg,majd szk tömlvé alakúi, majd bezárul s elenyészik. Halaink közülaz ingolának nincsen úszóhólyagja. Teljesen elzárult az úszóhólyaga sügérféléknél és másoknál. A leveg-járattal biró úszóhólyagok vagyegytömlsök, vagy egy szk korcz — lefzés — két részre osztja{298. ábra).298. ábra. A ponty két 1 észrelefzött úszóhólyaga ; L levegjárat.Az egytömlsöknél — csuka, lazacz. — a levegjárat a töml ele-

624 TERMÉSZETHISTÓRIA.jébl indul ; a két tömlsöknél — ponty — a hátulsó, nagyobb félelejébl. Az úszóhólyag ketts réteg ; a küls réteg rugalmas s olykorizomszalagok szövik át ; a bels igen finom, ezüstösen fényl,melyben finom véredények ágaznak el. Az úszóhólyag majd szabadon— elváltán — fekszik (ponty és mások) ;majd rá van forradva abordákra és gerinczre (sügér, menyhal, harcsa). Némely halaknál agerincz és bordák fell ers iômnyaláhok borúinak az úszóhólyagraa csíké egy csontburokban rejlik. Az úszóhólyag levegje a vérblkerül bele; s a hol levegjárat van, ez csak a fölös leveg kibocsátásáraszolgál. Az úszóhólyag levegje az alkotó részek tekintetébenmegegyezik ugyan a küls levegvel, de a részek aránya más.A pontyféléknél i — 5, a lazaczféléknél 10, a sügérféléknél 20— 25%oxygén található benne, melyhez a s:^énsavnak nyomai is járulnak.A mint már tudjuk, a hal testének fajsúlya a vízével meglehetsenazonos, a víz tömöttsége pedig a mélységben is alig változik ; érthettehát, hogy az úszóhólyag összenyomása és viszont tágítása a haltömegén változtat s ekként a fel- és leszállásra befoly. A mint a hal az^úszóhólyagot izmaival összébbnyomja, leszáll a víz feneke felé ;enged, felszáll a víz szine felé.a mintDe minthogy úgy a szkítésnek, mint atágításnak megvan a maga határa, egészben véve az úszóhólyaga halat reákényzszeríti, hogy átlagosan bizonyos mélységben maradjon.A lélek^és és a vérkeringés s\erve. A hal lélekz szerveahhoz az elemhez van alkalmazva, a melyben él, t. i. a vízhez; ésminthogy a hal vérének elevenítése a levegvel való érintkezéstlfügg, épen úgy mint a szárazon él állatoknál, a hal lélekz szervénekszerkezete úgy van idomítva, hogy a vízben igen kicsiny buborékokalakjában lev — tehát velenem kémiailag összekötött — levegt avérrel való érintkezésre felhasználhassa. A felhasználás módja igenegyszer : a hal a szájába veszi a vizet, a kosárszeren feszül szilványívekközött keresztülhajtja s a szilványfedelek alatti résen kibocsátja.A víz levegrészeinek a vérbe való felvétele a szilványívek küls,fedelek felli részén lev rojtos, az él — népiesen fris — halnálélénken vérpiros szilványlemezeken át a diffúzió törvénye szerint történik,s a viznek nagy felülettel való érintkezésén alapszik. A s:{ilványrojtokszáma ívenként igen nagy. Bexecke szerint a pontynak

A HAL SZERVEZETE. 625'egy-egy si^dványiven 250 s:;ilványrojt van, tehát a két oldal nyolczszilványívén kétezer, melyeknek a vízzel, illetleg annak levegjévelérintkez felülete körülbell negyvenezer négyszög milliméterrerúg.A szilványrojtok elhelyezése páros. A szilványívén fut a vérér s mindenrojtpárba ágat bocsát, mely a rojt küls szélén halad végig, csúcsáigér sa rojtba ;útja közben számos finom és ágasán oszló hajszáleret hocsáXezek a hajszálerek a rojt bels széle felé ismét nagyobbacskaerekké futnak össze s a szélén egy végig futó ágat alkotnak, mely avérér fölött futó élérbe nyilik.A nagy éleren a szívbl jöv szénsavas, vagyis holtvér keresztülE.299. ábra. A csuka szilványívének részeSi az iv Sr a szilványrojtok.500. ábra. A hal szive ; k a kamara ; p apitvar ; E a nagy élére ; V a nagy vérér; S a szilványokba vezet irány.hajtva a szilványrojtok hajszálerein, megszabadul a szénsavtól, aleveg oxygénjétl pedig megelevenedik s így siet a test különbözrészeibe.Megjegyzend itt, hogy a vízbe keveredett szennyet és apróbb táplálékotfelfogja a szilványívek egészben véve szr természete, melysokszor még rojtos képzdések által is tökéletesbítve van.A vér keringését a halaknál is a s^ív hajtja végre. A hal szíve burokbanlüktet; helye a szilványívek közvetlen szomszédságában van.Szerkezete szerint a hals^ív egys:êrü, a mennyiben csak egy kamarájas egy ehhez tartozó pitvara van (300-ik ábra). A szív kamarájából [K)indul a tövén hagymaszerén kitágított, billentys nagy sîhány-élöét(£}, a melyen át — a szív összehúzó lüktetésekor — a holt vér aszilványok felé tódul (S), a hol, a mint már tudjuk, az élér ágakraHermán O. A magyar halászat. 40

020 TERMÉSZETHISTÓRIA.oszolva a szilványrojtokba nyomul s a hozott vér megelevenedik ; ezekaz ágak tovább összefolyva s a fejfelé is ágat bocsátva végre egyesülneks megalkotják a test nagy élerét, mely a gerlncz hosszábanhaladva, a fark végéig nyomul, útjában ágakat bocsátva a zsigerekbe skülön, minden második csigolyának megfelelen páros ágakat, melyeka két oldal izmaiba oszolnak. Az élér-rendszer ágazataival szembenkeletkeznek a holtvér érágazatai, melyek a felhasznált vért összegyjtiks mindinkább összefolyva, végre a szív pitvarába {/?) vezet nagyvérérben(V) egyesülnek, vagyis azon át a sziv tágulásakor a szív pitvarábaömlenek ;a keringést a nyilak mutatják.Ennek az egyszer szívszerkezetnek és körfolyamnak megfelel aszívnek, illetleg a nagy szívereknek billentyszerkezete is. A pitvarbaszakadó nagy vérér(V) szájának billentyje a pitvarba, tehát befelényilik,úgy, hogy a vérerekbl a szívbe viszakerlö vér bejuthat ugyana kamarába, de innen nem ömölhet vissza; a nagy élér (E) billentyjeellenben nem a kamara, hanem az élér hagymaszer tágulása felényilik s ekként a szív lüktetése által a vér az élérbe léphet ugyan,de vissza nem ömölhet.A hal vérkeringésének összefoglalt képe im ez: A szív pitvarábóla szív kamarájába beáromló vér elhasznált, szénsavas, vagyis holt vér ;ez a kamarából a felszálló élérbe jut, mely a szilványokba szállítja,hol a szénsavtól megszabadul s a leveg oxygénjével érintkezve, megelevenedik; a megelevenedett vér az élerek ágazatain megfutja atest minden részét s midn éleszt munkáját elvégezte, vagyis az oxygéntfelhasználta, az életfolyamat alatt keletkezett szénsavat ellenbenfölvette, finom hajszálereken át a vérerekbe gyülekezik s végi anagy vérér útján a szív pitvarába jut, hogy a körfolyamot újra megfussa.Ennélfogva a hal pérkenngése egyszer, azaz a vér a s^dmn/o-A tökéletesebbkon át a testbe és a vérereken át a szivbe tér vissza.állatoknál az egész testen átmen nagy keringésen kívül van egykis keringés is, a szívtl a tüdhöz és vissza, vagyis a felsbbrendállatoknál a tüdben megelevenedett vér nem indul egyenesen atestbe, hanem a szívbe tér vissza, s innen oszlik el nagy útjára ; ezállatok vérkeringése tehát, a haléval szemben, ketts.A vérkeringés tekintetében a kopjahal némileg kivételes, a meny-

A HAL SZERVEZETE. 627nyiben szíve nincsen s csak ereinek, bizonyos szakaszai lüktetnek ; azingoláknál pedig a szilványszerkezet más ; ezeknek nincsen szilványfedeléküks a szilványívek is hiányzanak ; ellenben a fejnek vehetrész mögött mindenik oldalon hét szilványnyilást láthatunk, mely hártyáslemezekkel körifogott szilványzacskóba vezet, a mely zacskókbefelé, a bárzsing alatt futó csatornába nyilnak. mely hátúi vak,ell pedig a szájba nyilik. A szilványzacskókban rojtok helyett csakredket találunk, a melyekben az erek szétágaznak. Az ingola e zacskókonhajtja át a vizet.A nem^ö szervek. A halak ivar szerint elvannak választva,•azaz vannak himek és nstények, népiesen fejesek és ikrások. A nemzszervekmind a két ivarnál fekvésök és alakjok szerint nagyon egybevágnak,úgy, hogy fejletlen vagy nyugovó állapotában csak szoros vizsgálatállapíthatja meg a különbséget; de a mint az ivás ideje közeledik,e szervek fejldésnek indulnak s annyira feldagadoznak, hogy a zsigereketis leszorítják. A legtöbb csontoshalnál úgy a him, mint a nstényivarszerve hosszú, páros tömlt alkot, mely a hal feje feléálló végen vakon végzdik, a hugygyó felé ellenben csvé vékonyodik.A két fél kivehet csöve a nyilas eltt egybeszakad s egy közöskivezet csvé alakúi, a mely, mint tudjuk, a hugygyó mögött nyilik,néha azonban a vese vezetékébe is szakad s evvel közös nyílástalkot.E tömlk falazatán, vagy egyes részein fejldnek a nemzésanyagai — ikra, tej, — hogy kifejldve a tömlt megtöltsék s az ivássorán kikerülve, önálló továbbfejldésnek induljanak.A himhal teje megérése eltt kocsonyás és szürkés szin ; azivás idejének közeledtével igen megszaporodik, tejszínvé s végretejfelszer folyadékká válik, a mikor is magvaérett. Ez a magvaérettfolyadék megszámlálhatatlan sokaságú mags^állal (állatmaggal,zoospermium) van tele, mely alak szerint gombosthöz hasonlít,néha gombos, néha gysz, néha inkább hengeres fej ; a sügéréio*o2, a lazaczéi o'oó milliméter hosszaságúak. Felesleges magyarázni,hogy ezeknek az ikrába való befuródása szüli az utóbbinakmegtermékenyítését ; de mint a mesterséges haltenyésztésrefontos körülmény felemlítend, hogy a magfolyadék a haltól elvonva40«

628 TERMÉSZETHISTÓRIA.haltól elvonva is, hvös helyen több napon át megtartja terméke-'nyít erejét ;úgy az ikra is.Halaink ikrája golyóalakú ; belsejét a tojás sárgája, borítékjáta tojáshéj alkotja meg, mely utóbbi nagyon rugalmas. A tojáshéjfelülete gyakran ragadós anyaggal van bevonva, mely a vízben megkeményediksa melynél fogva a hal az ikrát növevényekhez s egyebekhezragaszthatja. A tojás héja színtelen, átlátszó ;tele van számtalankisebb s közben nagyobb likacsokkal ; azonkívül egy nagyobb, u. n.pete-likacsa is van, mely bellrl mélyed. A tojás sárgája csak kevéshalnál (tokfélék, ingolák) nem átlátszó, a többieknél áttetsz, átlátszó;hol víztisztaságú, színtelen, hol sárgás narancsszín, vörösesstb. —; alapjában nyúlós, fehérjeszer folyadék, zsírral van keverve,rtiely hol finoman eloszlatva, hol egy golyós cséppé alakítva islátható.Az ikra nagyság szerint igen különböz; a pontyféléké 2. a pérhalé4, a pisztrángé :;, a lazaczé 6 milliméter átmérj is, — mindigöreg példányokat értve, mert kisebbeknél, teljes ivarérettség mellettis,az ikra kisebb.Az ikra száma rendkívül ingadozik. Altalánosságban mondhatni^hogy ifjabb halaknál kisebb számú. A pisztrángé 500— 1 000, a lazaczé10,000, a csukáé 100,000, a pontyféléknél 3— 700,000, a tokféléknélpedig milliókra rúg. Bloch a kelehalnál 100,000, a paducznál8,000, az Éva-keszegnél 30,000, a pontynál 350,000 ikrát számláltmeg.A legtöbb hal évenkint ívik; az ingolák és angolnák életökbenegyszer, mire elpusztulnak. Az íms ideje vagy tavaszi — illetleg nyáreli,— vagy szi, mely utóbbi sokszor a tél elejéig is terjed.Mieltt az ivásra térnénk, helyén lesz itt azokról az eltérésekrlmegemlékezni, a melyek halainknál észrevehetk. Némelyeknél a himés nstény ivartartója nem páros (sügér, ingola) s ekkor a testközépvonalában fekszik. A lazaczfélék és az angolna pete-fészkenem töml, hanem csavaros, vaskos lap,a melynek felületén az ikrakeletkezik s a mint megérik, a hasüregbe száll alá; ehhez képestaz ikravezet cs is hiányzik s az ikra egy nyilason búvik ki, melyvagy a hugygyón túl — a fark felé értve, — vagy a vese vezetékcsövébenyílik (lazacz). Az angolna him heréje, Syrski szerint, ki azt

ívÁs. 6291872-ben fedezte fel, egészen sajátságos alkatú, t. 1. páros töml,mely a gerlncz mindkét oldalának megfelel fekvésben vonulva, ahugygyó mögött nyílik ; külsején soros mirigylapocskák függnek.A tokfélék pete-fészke és heréje zárt, kifelé nem nyiló töml,a melybl az ikra és illetleg a tej egyszeren a hasüregbe szállalá, hogy azután két tölcsérszer vezetékbe kerüljön, mely a vesevezetékbenyílik.A:{ivás az uralkodó közfelfogás szerint akként történik, hogy ahalak elhagyják rendes tartózkodó helyöket s többnyire seregesen aszélvizekbe gyülekeznek ; a nstény elbocsátja az ikrát, mely súlyánálfogva a víz fenekére száll— a lerakott ikrára bocsátja a tejet, vagyis végzi a termékenyítést.Ám ez csak igen felületes, igen vázlatos képe e fontos élettani mozzanatnak.s ekkor a hím — a nstény nyomán haladvaAz ivarérettség közeledtével sok halfaj, különösen a hímje színétváltoztalja; általában a színek élénksége növekedik; némely fajoknálragyogóvá válik. A mi fajaink közt legpompásabb, és valóságosszivárvány ekkor a kis ökle, hasonlóképen a kis csellé is; a pisztráng-hímena sárgás szín tüzesebbé válik sbizonyos violaszín lehelletis látható rajta ; a szénporszer sr pontozás még srbbé válik s apiros szeplk körül világosabb udvar támad. Más fajoknál a héjakonkemény, szemölcsszer kinövések támadnak, melyek a hal felületét•érdessé teszik.A színváltozáshoz csatlakozik a nyugtalanság. A tengerben ívóhalak folyó mentén sietnek a sósvíz felé ;az átmenet megkönnyítésérerövid ideig a folyók torkolatában vesztegelnek, hol a folyó édes vizea tenger sós vizével összekeveredik ; az édes vízbl jövk itt szokjákmeg lassankint a sósat ; és viszont a tengerbl az édes vizekbe törek-— az édes vizet.vk — lazacz stb.Némely fajok, különösen a nemes halak, hiheteden ervel ostromrakelnek az akadályok ellen, a mink a vízesések, zsilipek, zúgok stb.s különösen a hím halak, melyek karcsúbb testökrl ismerhetk fel,tüzeskednek, megfeledkezve óvatosságról, fájdalomról, mindenrl.Az ivás szerint megbízhatóan ismeretes fajaink mind a sekély,u. n. szélvizeket keresik föl, nyilván azért, mert az ikra kikelése a vízátmelegedésétl függ.

válikȦ fejldés. A csontos halak ikrájának fejldése egészben egy-630 TERMÉSZETHISTÓRIA.Az ÍVÓ halnál — mindkét nemnél — a hugygyó egész tája ilyenkorföl van duzzadva s a hal a kézzel való simogatásra is elbocsátjaaz ikrát,illetleg a tejet.Az ívó hal — népiesen szólva — pergeldik, vagyis fészkeldveegymáshoz dörgöldzik ; a mennyire megfigyeltem, a hím hal mindigazon van, hogy saját hugygyójával minél jobban közelíthesse meg anstényét ; sta pisztrángnál az érintésre is törekszik, ebbl következtetve,azt tartom, hogy csak az az ikra ériel a biztos megtermékenyítést,a mely elbocsátáskor közvetetlenl érintkezik a hímnek a vízzelmég el nem vegyült, vagy csak épen érintkezett tejével. E mellettszól a mesterséges termékenyítés is, melynek u. n. száraz módja, amidn t, i. a hím hal tejét nem bocsátják elbb vízbe, hanem egyenesena szárazon fekv ikrára sezt pedig a tejben megforgatják, sokkalfoganatosabb.A ponty-félék jobbadán vízi növényre, a növénynek a víz színéhezközel fekv szirmaihoz, leveleihez tapasztják ikráikat s innen vanaz, hogy némely faj, pld, a küsz-hal, mélyebb vízben is ívik, ha ott a vízszine közelében alkalmas úszó hínárokra talál. A nstény hal sohasemtördik az ikra sorsával s a hol a gondozás némely mozzanata tapasztalható,azt mindig a hím hal végzi. A mi halaink közül a kölöntehímjegondosan rzi kikelésig az ikrát ; az ingola szívó szája segítségévelkavicsot, követ hordozgat össze, a melybl medenczét alkot azikra számára. A pikóhal hímje az ikra számára növevények rostjábóldiónagyságú fészket készít, a melybe az ikrák kerülnek, hol azokata kis hím hal rzi, védi ; st egy ideig a kikel ivadékot is gondozza.A lerakott ikra elbocsátáskor legtöbbször horpadásos, nem tömött;de vizet beszíva megtelik, az ikrahéj megfeszül saz ikra golyóalakúváformán halad. Az ikra sárgájának vagy szikgolyójának csak egyikrészébl épül a kel halacska ; a másik részébl tulajdonképen táplálkozik; az elbbi a kép^ö-, az utóbbi a tápláló-sîk ; az utóbbit az elbbia fejldés során felveszi magába. Az ikra termsême (petesejt) a megtermékenyítésután két egyenl részre oszlik ; ezek ismét két-kétrészre oszlanak s a barázdálódás azután úgy halad, hogy a term-

FEJLDÉS.Ó3 Iszem 8— 16 — 32 részre és tovább bomlik, míg végre számtalan piczigolyócskává (sejtekké) alakul, a melyekbl a kél halacska úgyszólvánfelépül.Az így oszló termszem a táplálórész rovására növekszik és terjed,mindinkább harangformán borulva az utóbbira. Ebbl a csirahártyábólképzdik lassan a hal egész szervezetével.Legelször képzdika háti oldalon egy barázda, mely velcsvé zárul ; ez alattképzdik a gerinc^húr, mely már ekkor elárulja a fejld hal gerinczestermészetét. Azután elválasztódnak az els, u. n. scsigolyák;közvetetleniil a fejrész mögött pedig egy hajlott töml, a szív elsformája támad.A kel halnak fej- és farkrésze folytonosan nyúlik ; a táplálórészgolyó- vagy körtealakban hasafeléhez van tapadva s valóságostáplálózacskót alkot. Az aránytalanul nagy szemek már korábban feltnk.Még mieltt a táplálózacskó tartalma felszívódott volna, a kelhal ficzkándozni kezd, ezáltal kirepeszti az ikra héjját s kikél.Az ikrából kikelt halacska átlátszó, nagyfej poronty, hasafelénkisebb-nagyobb táplálózácskóval, melybl élete els napjaiban táplálkozik,helyesebben, a melyet a test felemészt. A míg a táplálózacskótartalma nincsen felemésztve, a kis hal nem szorul táplálékra és egészbencsöndes magaviselet ;de a mint a fölemésztés megtörtént, a kishal táplálékot keres, élénken mozog ; az els táplálék mindig a vízbenlev parányi, szabadszemmel nem látható él szervezetekbl telik.De a kis hal alakja még a zacskó tartalmának fölemésztése után istökéletlen s csak lassan kapja meg a fajának megfelel alakot ésteljesszervezetet.A mi azt az idt illeti, a mely a kel halnak az ikrából való kikeléséigelfogv, ez fajok szerint is különböz s különbözik azok szerint aviszonyok szerint is, a melyek között a fejldés történik; legfképenpedig a víz hmérsékletétl függ, a mely a fejldés menetéredönt súlylyal bir.A pisztráng ikrája, mely legjobban van kiismerve, ebben a tekintetbenigen tanulságos. V. d. Borne szerint nála OR. fokú vízben apisztráng ikrájának fejldése négy hónap alatt odáig haladt, hogy akel hal szeme kivehet volt. Ainsworth Stephen szerint a szemek

,AjÓp ^TERMÉSZETHISTÓRIA.és a piros vér 2° R. vízben — a megtermékenyítés napjától számítva— 8 1 nap múlva, 4° R. vízben 49 nap múlva, 6° R. vízben}i nap — , 8°R. vízben ij nap —. végre io"R. vízben 15 napmúlva tnnek fel. A kibúvás 2°-nál i65,4°-nál 103, ó°-nál 73, 8°-nál47, io°-nál 32 nap alatt következik be a megtermékenyítés napjátólszámítva.A pontyféléknél a fejldés, a megtermékenyítéstl a kibúvásigszámítva, 12— 13° R. hmérséklet vízben ó— i o nap alatt esik megmelegebb vízben még hamarább.A fejldésben eddig ismeretes különbségek közül legyen itt atok-féle halaké és az ingoláé megérintve. A tok-féléknél, mint tudjuk,az ikra nem átlátszó ; ezenkívül az ikra sárgája nem oszlik kétfelé s abarázdálás is ehhez képest nem a termszemre szorul, hanem az egészikrasárgára terjed; de egyenetlen, a mennyiben az ikra fels pólusángyorsabban halad. A kel hal els alakja kanálalakú s ^— 10 napalatt érik meg kikelésre ; a kibúvó halacska tápláló-zacskót visel. A barázdálódásaz ingolánál isaz egész szikgolyóra terjed, mely elbb két,azután négy félre oszlik ; ezentúl a fels rész gyorsabban barázdálódik; a kikel ingola sima felület bunkós alak, mely egészen féregszernektnik föl és hosszasan fejldik ; st az álczaéletnek egy neménesik át, mely okozta, hogy a fejletlen ingola nemcsak külön faj,hanem külön nem alatt szerepelt még hires tudósok irataiban is*.Rokontermészet halaknál a keverék fajok keletkezése is lehetséges,kivált azoknál, a melyek seregben ívnak. Nálunk a ponty-kárászés kárász-ponty nem is igen ritka s úgy támad, a mint a kárász híma ponty ikráját — vagy megfordítva — termékenyíti ; leginkább anagy tóságokból kerül.A tudományban ismeretesek mégadévér és a kelé, az ezüstös bálinés a veresszárnyú konczér, a küsz és a domolykó, a küsz és a kelé,a márna és a paducz keverékei ;a mesterséges haltenyésztés pedig alazacz-féle halak korcsosítását — kivált újabb idben — rendszeresenzi.halak növekedésére érvényes szabályt megállapítani nem lehet,* CuviER, Ammocoetes branchialis név alatt irta le ;az révén került az irodalomba ;megmaradt 1856-ig, a midn Müller Ágost a tévedést kimutatta.

A HAL NÖVEKEDÉSE, KORA.- 633mert a növekedés azokhoz az élet-, illetleg táplálékviszonyokhozalkalmazkodik, a melyek között a hal él ;általánosan csak annyit lehetkimondani, hogy kedvez táplálkozási viszonyok között a hal egy évalatt oly nagyságot érhet el, a melyhez különben több év szükséges.A legjobban elhelyezett tenyésztett pontynál — DuBiscH-féle eljárásmellett — akét éves ponty növekedése a következ: ha félkilós ésegy hektárra 400 darab jut.akkor a növekedés tavasztól szig Vs vagyVífész; de ha csak 200 jut egy hektárra, akkor a testsúly megkétszerezdikvagyis I kilogrammra rúg. A Duna halászai szerint a csukanagy vízállás mellett az els évben i kilo, a másodikban 1*5 vagy2 kilo ; kitn tavakban a növekedés a második évben 3 kilóig terjedhet.A mi az ivari érettséget illeti, bizonyos, hogy nincsen a hal nagyságáhozkötve, mert különben nagyra növeked halfajok kis példányainális teljes ivarérettséget tapasztalhatunk, a mennyiben t. i. ivásidején a hím teje kiszökken sa nstény ikrája fejlett. Altalánosságbanki lehet mondani, hogy a hím korábban s átlag 2 éves korában, anstény késbben, átlag a 3-dik évében éri el ivarérettségét — mindiga természetben és átlag kedvez viszonyt értve.A halak kora, helyesebben az a kor, a melyet elérhetnek,nehezen határozható meg. A természetben a halat ezer veszedelemkörnyékezi és ritka az, a mely élete természetes végét éri el ; ha pedigeléri, ember nem kisérte, mert nem is kisérhette élete utain, nemvehette számba az éveket. Mindazok a számok, a melyeket u. n.tapasztalt halászok bemondanak s a melyek 8— 5 év között ingadoznak,csak a puszta föltevésen alapúinak. A 115 kilogrammos csukának,az ugyanily súlyú pontynak, a nagy ritkán bár, de megterm10— 12 kilogrammos pisztrángnak, a 10 métermázsáig is növekedvizának mindenesetre több évet kell engednünk. A régi krónikásiratokban akadunk300 esztends pontyokra, «267» esztends csukákra,a mi mese is, hiba is; mert ime a mi régi Miskolczi GáspÁR-unkfelemlíti, hogy « Krisztus Urunk születése után 141 7. esztendbenSueviának Heilbrona nev városánál lev halas-tóból fogatottvolt ki egy igen nagy csuka, kinek a fels állán volt általvonva egysárgaréz gyr, a melyre görögül ez volt írva:Én vagyok az a hal, ki-a Méltóságos II. Fridrik által legelször vettettem ebbe a tóba

634 TERMÉSZETHISTÓRIA.1230. esztendben, Mind-szent-hava 5. napján. És így a csuka2Ó7 (!) esztendeig stb. stb. », pedig világos, hogy a két évszám közöttikülönbség csak 187 esztend. Tudományosan csak az ingola életkoramondható ki, mert tudjuk, hogy életében egyszer ívik s azután meghal,ivása pedig ötödik életévében köszönt be. Érdekes az Eszterházy-féle,Tatán folytatott tógazdaság, mely 1802 óta rendszeresen foly, a melynekanyapontyai, melyek állítólag sohasem adattak el s ma is ivásrahasználtatnak, rendszerint 10 -13 kilogrammot nyomnak, e szerintmost 84 évesek.

A MAGYAR ÉDESVIZEKBEN ELO HALAKRENDSZERES LAJSTROMA.*L Rend:Csontos halak.A. Alrend : Fésüss^árnyú halak., vagy Tüskéss^árnyúak,a) Család : Sügérfélék.1. Nem : Sügér.2. Nem :3. Nem :4. Nem :Faj : Csapó sügér.Süll.Faj :Buczó.Faj :Fogas süll.K-süll.Német buczó.Magyar buczó.Durbincs.Faj : Vágó durbincs.Selymes durbincs.bj Család : Pai^sospofások, vagy Pánc^élosarc:{úakNem :Kölönte.Faj :c) Család : Gébfélék.Nem :dJ*Csa\ád :Géb.Faj :Pikófélék.*Nem: Pikó.Botos kölönte.Czifra kölönte.* K.isszájú kölönte.Tarka géb.*Foltos géb.*Faj : Tüskés pikó.* A latin nomenclatura majd csak a rendszer kifejtésénél következik. A * megjegyzettnemek, fajok s családok vagy kétségesek, vagy hazánkra nézve irodalomtörténetiek ;ezek.a leírások között találják méltatásukat.

636 TERMÉSZETHISTÓRIA.B. Alrend : Lágys^árnyú halak.Család: Menyfélék..C Alrend :Nem :Meny.Faj : Tarka meny.Füi'ósús^ó halak vagy Nyilthólyagúak.aj Család : Pontyfélék.1. Nem :2. Nem :Ponty.Faj : Tö ponty.Magyar ponty.Kárász.Faj : Széles kárász.Kövi kárász.*Fattyú kárász.3. Nem : Czompó4. Nem :Faj : Nyálkás czompó.Márna.Faj : Rózsás márna.Petényi márna.5. Nem: Küll.Faj : Fenékjáró küll.Felpillantó küll.6. Nem: Ökle.Faj : Szivárványos ökle.7. Nem :Keszeg.Faj : Dévér keszeg.*Silány keszeg.Éva keszeg.Szemes keszeg.Lapos keszeg.Bagoly keszeg.Leuckart keszeg.8. Nem. Balín.Faj : Ezüstös balín.9. Nem :Kardos.Faj : Sugár kardos.10. Nem : Küsz.Faj :Szélhajtó küsz.Sujtásos küsz.11. Nem: Ön.Állas küsz.Faj : Ragadozó n.

MAGYAR HALAK. 63712. Nem : Baing.Faj :15. Nem : Jász.Kurta baing.Faj : Ónos jász.14. Nem : Kelé.Faj : Pirosszemü kelé.15. Nem : Konczér.ló. Nem :Faj :Veresszárnyú konczér.Leány konczér.Domolykó.Faj :17. Nem: Csabák.Faj :18. Nem: Csellé.Fejes domolykó.*Nyijl domolykó.Agassiz csabak.Faj : Fürge csellé.19. Nem : Paducz.bj Család :Nem :Faj :Csíkfélék.Csík.Faj :c) Család : Csukafélék.1. Nem : Csuka.2. Nem :dj Család :Nem :Faj :Pócz.Faj :Harcsafélék.e) Család : Laâc:^félék.Vésettajkú paducz.Réti csík.Kövi csík.Vágó csík.*Bába csík.Köz. csuka.Lápi pócz.Harcsa.Faj : Les harcsa.i. Nem: Pér.2. Nem :3. Nem :Faj :Pénzes pér.Galócza.Faj :Dunai galócza.Pisztráng.Faj :Lazacz pisztráng.Sebes pisztráng.

638 TERMÉSZETHISTÓRIA.f) Család : Heringfélék.g)Nem :Alóza.Faj : Vándor alóza.Család : Angolnafélék : ,Nem :II. Rend. Vérteshalak.Angolna.Faj : Síkos angolna.Alrend :Porcôsvétiesek.Család : Tokféiék.Nem :Tok.Faj : Szín tok.Kecsege tok.*Gmelin tok.Söreg tok.Faj tok.Vágó tok.Viza tok.III. Rend. S^ájtátóhalak, vagy Körs\ájúak.Család : Köfúrók.Nem :Ingola.Faj : Vak ingola.Pláner ingola.Az itt használt elnevezések, a melyek az eddig divottaktól eltérnek, abbanlelik megokolásukat, hogy a rendszeres gyjtés megadta a módot a nyelv szelleménekmegfelel, teljes lajstrom szerkesztésére ; st marad még számos jóhangzásúfeles név, a mely szerintem az irodalomban oly halakra ruházható, a melyekneknépies nevök nincsen, vagy általában nem is lehet. így kapta a Gobiusa ritkább géb a Gasterosteus a pikó, a Telestes a csabak, a Leucaspius a baingnevet, a melyeknek hovatartozása a csoportos szótárban, eredete pedig a mesterszótárbantalálható. Az Orsa, Erdész, Szobbár-féle csinált neveket már merbenfölösleges voltuknál fogva is ki kellett hagynom.

A MAGYAR ÉDESVIZEKHALAINAK ELTERJEDÉSÉRL.A kifejtett lajstrom reátanít halaink osztályozására s egyszersmindmegismertet mind azoknak a fajoknak a nevével is, a melyeknekbefogadását a könyvnek inkább halászati, mint faunisztikai irányakövetelt. A fajok nevével megjött a mód arra is,foglalkozhassunk.hogy az elterjedésselAz elterjedés, a melylyel foglalkoznunk kell, jelleme szerintkevésbbé földrajzi, ha helységnevek s a helységek közönséges földrajzifekvése szerint veszszük; annál inkább vízrajzi, mely a vizeketés a hozzájok kötött halfajokat a vízfolyás eredete és fejldése, ehhezképest pedig halfajokkal való benépesedése alapján tárgyalja.így állapítva meg a feladatot, legott szemünk eltt áll a magyar"földnek valóban óriási vízhálózata s evvel együtt az a kérdés: kilegyen az, a ki ennek a hálózatnak minden erecskéjét halaira nézvekikutatta s ily alapon nyugodt lélekkel vállalkozhat az elterjedésblfolyó tanulságok vázolására rEzt nem tette senki sem ; erre nem vállalkozhat egjês ember ; nemislehet ez egyes ember feladata, mert ezt csak nagy idknek gondosmunkafelosztása közelítheti meg.És a midn én mégis vállalkozom, elttem csak egy ösztönz áll,az, hogy a legnagyobb feladat megoldását is kezdeni kell valakinek,ha kis ervel is— de becsületesen. A megtört ösvényen — ha rögösis — majd indulnak mások és ezek után ismét mások ; a kell idpedig meghozza a kell eredményt.Mindenekeltt tudnunk kell, hogy a hal sokban hasonlít a madárhoz:szabadon vonul a vízben, a mily szabadon vonul a röpül madára levegben ; st tudjuk, hogy az egyiknek úszása a másiknak röpülésetulajdonképen ugyanazokra az ermtani alapokra vezethetAîssza.

640 TERMÉSZETHISTÓRIA.Mind a két osztályban akadunk olyan alakokra, a melyek tenyészésükhelyén meglehetsen állandóan maradnak meg; és ismét olyanokra,a melyek vonulnak. Vonul némely hal az édes vízbl a tengerbeés vissza az édes vízbe, némely madár a zordonabb éghajlatbóladélszakra és innét alkalmatos idben vissza; valamint pedig vanolyan hal, a mely nem vándorol, van olyan madár is; de egyik semabszolúte állandó.Mind a két sorozat számtalan véletlenségnek van alávetve, már azelem természeténél fogva is, a melyben él és mozog.Az észak, a dél, a messze kelet vagy nyugot tollas, szárnyas, lakójátaz egyszer eltévedés, szelek járása, szárazság, éhínség elsodorjaoly tájakra, a hol azeltt senki sem látta — mert az a leveg, a melybenszárnyán halad, nem állja útját ; azonképen jár a vizek héjas szárnyasa,a hal ; és ha természete az, hogy felváltva a tenger lakójaelvetdik oly vizekbe is, a hol azeltt hírét sem tudták ; de megtörténikez olyanokkal is, a melyek csak a hely fekvése szerint szokatlanoks így meglepnek, noha a víz természete alapjában nem változott.Az elbbi jelenségek közé tartozik pld. az angolna, mely — földrészünketvéve — valamennyi tengernek s így azoknak a folyóknakis a lakója, a melyek azokba a tengerekbe szakadnak ; de a Feketetengerben nem él ; és mégis eltéved néha a Duna hálózatába is, melya saját halrajzzal biró európai kelet-délszak tengeréhez tartozik ; azutóbbi jelenségeknek képviselje pld. az a pisztráng, mely közfelfogásszerint a havasaljak állandó lakója s mégis elvetdik a Zagyvatorkolatáig, vagy épen Szeged tájáig is.Ezek egészben oly véletlenségek, a melyeket a tudomány feljegyezugyan, de sem szabályt, sem törvényt nem származtat bellökminthogy nem rendesen ismétld jelenségek ; legfeljebb a lehetségetmagyarázzák.De, az igazat mondva, a halak elterjedésérl szóló ismeret, tudományosértelemben, még sehol sincsen kellképen megérlelve, mertennek alapföltételei igen nehezek. Az elfeltételek legfbbje az, hogyminden folyót, minden mellékágát, minden évszakban a legapróbbrészletig át meg át kellene vizsgálnunk, úgyszólván megszrnünk.Ezt évek során folytatva, megközelíthetnk a feladatot. Ám ez óriásimunka.

HALAINK ELTERJEDÉSE.Ó4IViszont az is igaz, hogy a kutatók legtöbbje egyáltalában nem járel rendszeresen ; ersenrátámaszkodik a véletlenre ; számít a halaspiaczokra, a hová a halászság csak az eladható halat hozza, tehát aza kis test, de tudományosan véve igen értékes hal, csak véletlenülkerül oda; igen sok kutató nem ért a halászáshoz, tehetetlenül vergdika legérdekesebb vizek partján.Ezek az okok szülik az éretlenségnagy mértékét; különösen a magyar halak ismeretére nézve, amelyekkel régibb kutatók kell rendszerességgel egyáltalában nemfoglalkozhattak, az újabbak pedig erre még reá nem értek.Én ennek a fogyatkozásnak legalább némi kipótolásáról sokatgondolkoztam s az itt követett módban állapodtam meg.A népies halnevek gyjtése s a tudományosan meghatározott halfajokravaló lehetleg pontosalkalmazása magában foglalja az elterjedésnekels elemeit is, a melyeknek felhasználása annál inkábbkínálkozott, mivel Petényi ebben az irányban is jegyezgetett, jegyzeteipedig a magaméit kiegészítik. Petényi t.i.különösen a felsömagyarországivízmelléken gyjtötte a tót és német népies halneveket,én viszont a központi, tiszta magyar vízmellékeket kutattam ; a felsrészeken kívül Petényi a Mura-mellék horvát halneveit is összeszedte.Az elterjedés els elemei tehát a Poprádtól a Muráig, illetlegaz Aldunáig s a Fert tavától a Vargyas, illetleg az Olt vizéig terjednek.Petényi a következ vizekrl hagyott jegyzeteket, i. Beszterczepatak (Zólyom), 2. Garam (Zólyom), 3. Maros (derekatáján), 4, Mura(dereka táján), 5. Mútnyik patak (Túrócz), 6. Poprád (Szepes), 7. Szamos(Szatmár táján), 8. Szlatina patak (Zólyom), 9. Tiszovnik patak(Túrócz), 10. Túrócz folyócska (Túrócz), 11. Vág folyó (derekatáján). *Tlem valók: i. Balaton tava, 2. Berettyó, 3. Bódva, 4. Borzsa,5, Dráva, 6. Duna, 7. Ecsedi láp, 8. Fert tava, 9. Ipoly, 10. Körös,1 1. Kraszna, 12. Küküll, 13. Latorcza, 14. Olt, 15. Rába, 16. Sajó,17. Szamos (erdélyi rész), 18. Szernye mocsár, 19. Tisza, 20. Vargyas,21. Velenczei tó, 22. Zagyva.* Igazság szerint megjegyzem, hogy Petényi a magyarság körében is gyjtött ; de afelsvidékekre különös súlyt helyezett ; én az ellenkezt cselekedtem.Hermán O. A magyar halászat. 4'

642 TERMÉSZETHISTÓRIA.Mindössze harminczkét víz ; ezek között a legfbbek; a Szamosnakpedig két része.A tisztába hozott fajok, a tlem ered neveket alkalmazva, ígyvannak elterjedve *1. Balaton tava. i. Csapó sügér, 2. fogas süll, ^. német buczó, 4. vágódurbincs,

HALAINK ELTERJEDÉSE. 643keszeg, 17. silány keszeg, 18. Éva-keszeg, 19. lapos keszeg, 20. sugár kardos,21. szélhajtó küsz, 22. sujtásos küsz, 2^. ragadozó ön, 24. ónos jász, 25. pirosszemkelé, 26. veresszárnyú konczér, 27. leány-konczér, 28. fejes domolykó,29. vésettajkú paducz, 50. köz-csuka, 31. lápi pócz, 32. les harcsa, }^. dunaigalócza, 54.* vándor aló\a, }

644 TERMÉSZETHISTÓRIA.16. Maros folyó. Dereka táján. Petényi szerint, i. Német buczó, 2. rózsásmárna, 3. dévér-keszeg, 4. kecsege-tok, 2. faj-tok.17. Mura íolyó. Dereka táján. Petényi szerint, i. Csapó sügér, 2. t-ponty, széles kárász, 4. rózsás márna, 5. fenékjáró küll, 6. szivárványos ökle,7. ezüstös bálin, 8. ragadozó n, 9. veresszárnyú konczér, 10. fejes domolykó^.11. réti csík, 12. vágó csík, 15. köz-csuka, 14. les harcsa, 15. pénzes pér,.16. dunai galócza, 17. kecsege-tok.18. Mútnyik patak. Túrócz megye. Petényi szerint, i. Tarka meny,.2. fejes domolykó, 3. fürge csellé, 4. vésettajkú paducz, 5. pénzes pér.19. O/í folyó. Az alsórákosi szoros táján. i. Csapó sügér, 2. német buczó,3. vágó durbincs, 4. botos kölönte, 5. tarka meny, 6. t-ponty, 7. széles kárász,.8. nyálkás czompó, 9. rózsás márna, 10. Petényi-márna, 11. dévér-keszeg,12. sugár kardos, 13. sujtásos küsz, 14. ragadozó n, 15. pirosszemü kelé,16. vörösszárnyú konczér, 17. fejes domolykó, 18. fürge csellé, 19. vésettajkúpaducz, 20. kövi csík, 21. vágó csík, 22. köz-csuka, 23. les harcsa, 24. pénzespér, 25. dunai galócza, 26. sebes pisztráng, 27. vak ingola.20. Poprád folyó. Magyar részének dereka táján. Petényi szerint.I. Botos kölönte, 2. tarka meny, 3. Petényi-márna, 4. rózsás márna, 5. fenékjáróküll, 6. sujtásos küsz, 7. fejes domolykó, 8. fürge csellé, 9. vésettajkúpaducz, 10. kövi csík, 11. pénzes pér, 12. lengyel galócza, 13. sebes pisztráng,14. síkos angolna, 15. vak ingola.21. Rába folyó. Torkolata táján. i. Csapó sügér, 2. fogas-süll, }. k-süll, 4. német buczó, 5. magyar buczó, 6. vágó durbincs, 7. selymes durbincs,8. tarka meny, 9. t-ponty, 10. széles kárász, 11. nyálkás czompó, 12. rózsásmárna,ij. fenékjáró küll, 14. szivárványos ökle, 15. dévér-keszeg, 16. laposkeszeg,17. bagoly-keszeg, 18. sugár kardos, 19. szélhajtó küsz, 20. ragadozón,21. pirosszemü kelé, 22. veresszárnyú konczér, 23. ónos jász, 24. fejesdomolykó, 25. vésettajkú paducz, 26. réti csík, 27. köz-csuka, 28. les harcsa,29. kecsege-tok.22. Sajó folyó. Miskolcz táján. i. Csapó sügér, 2. német buczó, 3. tarkameny, 4. t-ponty, 5. széles kárász, 6. nyálkás czompó, 7. rózsás márna,8. fenékjáró küll, 9. szivárványos ökle, 10. dévér-keszeg, 11. lapos keszeg.12. bagoly-keszeg, 13. ragadozó n, 14. veresszárnyú konczér, 15. fejes domolykó,ló. vésettajkn paducz, 17. réti csík, 18. kövi csík, 19. vágó csík. 20. közcsuka,21. les harcsa, 22.* sebes pis\tráng.23. Szamos folyó. I. Xo/o:^smr táján. i. Tarka meny, 2. t-ponty, 3. nyálkásczompó, 4. rózsás márna, 5. fenékjáró küll, 6. szivárványos ökle, 7. sujtásosküsz, 8. fejes domolykó, 9. vésettajkú paducz, 10. réti csík, 11. vágócsík, 12. köz-csuka, 13. les harcsa, 14. sebes pisztráng, 15. vak ingola.II. S\atmár táján Petényi szerint, i. Csapó sügér, 2. fogas süll, 3. német

HALAINK ELTERJEDÉSE. 645tuczó, 4. magyar buczó, 5. tarka meny, 6. tö-ponty, 7. széles kárász, 8. nyálkásczompó, 9. rózsás márna, 10. dévér-keszeg, 11. lapos keszeg, 12. sugárkardos, 13. ragadozó ön, 14. pirosszemü kelé, 15. vörösszárnyú konczér,16. fürge csellé, 17. vésettajkú paducz, 18. réti csík, 19. vágó csík, 20. közcsuka,21. les harcsa, 22. pénzes pér, 23. kecsege-tok, 24. söreg-tok.24. Sêrnye mocsár. Eres, vészes részek, Nagy-Dobrony táján. i. Csapósügér, 2. német buczó, 3. vágó durbincs, 4. tarka meny, 5. tö-ponty, 6. széleskárász, 7. nyálkás czompó, 8. rózsás márna, 9. dévér-keszeg, 10. ragadozó ön,II. pirosszemükele, 13. vörösszárnyú konczér, 13. fejes dom olykó, 14. vésettajkúpaducz, 15. réti csík, 16. vágó csík, 17. köz-csuka, 18. lápi pócz, 10. lesharcsa.25. S^latina patak. Zólyom megye. Petényi szerint, i. Tarka meny,2. Petényi márna, 3. fenékjáró küll, 4. sujtásos küsz, 5. fejes domölykó, 6. fürge

646 TERMÉSZETHISTÓRIA.hajtó küsz, 8. ragzdozó n, 9. pirosszemü kelé, 10. veresszárnyú konczér,.II. réti csík, 12. vágó csík, 13. köz-csuka.Petényi 1852-ben még feljegyezte a vágó durbincs és ragadozó n fajt;nekem 1883-ban öreg halászok azt mondták, hogy azóta e két faj kiveszett.32. Zagyva folyó. Torkolata körül. i. Csapó sügér, 2. fogas-süllö, 3. k-süll, 4. német buczó, 5. magyar buczó, 6. vágó durbincs, 7. selymes durbincs,8. tarka meny, 9. tponty, 10. széles kárász, 11. nyálkás czompó, 12. rózsásmárna, 13. dévér-keszeg, 14. silány keszeg, 15. lapos keszeg, 16. bagoly-keszeg,17. sugár kardos, 18. szélhajtó küsz, 19. ragadozó ön, 20. pirosszemü kelé,21. veresszárnyú konczér, 22. fejes domolykó, 23. vésettajkú paducz, 24. réticsík, 25. vágó csík, 26. köz-csuka, 27. les harcsa, 28.* sebes pisztráng,29. kecsege-tok, 30. söreg-tok, 31. faj-tok, 32. viza-tok.Mindenek eltt álljon itt, hogy az imént fölsorolt vizeken kívül,a magyarföldnek még számos más vizébl is ismeretes a halnak holegy, hol több faja; a mi jegyzékünk becse abban nyilatkozik, hogyaz adott víznek bizonyos pontján él halaknak összességétadni, tehát úgyszólván a halrajz értékével bír.iparkodikAz bizonyos, hogy ez a halrajz kezdetleges, mert hiszen jobbadáncsak azt adja, a mit a nép is megkülönböztet; de azért ez a halrajzfölér egy jó vázlattal, a melybl idvel a teljes kép megalkotható.A könyv irányára való tekintetbl ez a halrajz még különben is megvan okolva, mert világot vet a nép megkülönböztethet érzékére,mely mindenesetre els rend.A méltatás szava els sorban a rendkívüli kivételes tüneteket illetimeg; hogy azonban a rendkívülit fölismerhessük, tudnunk kell arendeset.A magyar föld halrajzi tekintetben két külön területet alkotâ mely Európa nagy vízválasztójában sarkal.Ez a nagy vízválasztó az,a mely bizonyos folyókat délfelé, illetleg keletfelé, másokat ismétészak- és illetleg nyugot felé terel.Folyóink közül a Poprád az, mely az északi folyórendszerhez tartozik,elbb a Dunajeczczel s evvel együtt utóbb a Visztulával egyesülve,a Keleti-tengerbe — alapjában véve északi — szakad; amagyar föld többi folyója mind a délkeleti folyórendszerhez tartoziks a Fekete-tengert vallja anyavizének.Ez a két vízrendszer nemcsak folyás szerint,hanem halrajz tekintetébenis különbözik egymástól ; s különösen két nemes hal az^

HALAINK ELTERJEDÉSE. 647a mely a különbséget kifejezi. Az egyik a lazaczpisztráng — közszólásszerint lazacz — , a mely az északi folyásokat, a másik a dunai galócza,mely kizárólagosan a Dunát és vízhálózatának alkalmas részétjellemzi.Némi tekintetben más természet a síkos angolna elterjedése,mely az Európát övez tengereket lakja s a beléjök szakadó folyókbais bevonul ; de a Fekete-tengert s illetleg folyóit kerüli, tehát a miDunánk hálózata isidegen tle.Hasonló természet a tüskés pikó elterjedése is.Az angolnának és a tüskés pikónakmegjelenése a Duna hálózatábanennélfogva mindig kivételes, rendkívüli megjelenés, mely azonbannagynéha mégis csak meglepi a halászt.így nekem budapesti keresked halászok, kik állóbárkát tartvaegyszersmind halásznak is, pontosan leírták az angolnát, mint nagy ritkaságot;azonképen leírta nekem «ángvilla») név alatt Tuba Istvánkomáromi halászmestér is, mint legnagyobb ritkaságot. Petényi jegyzeteiközött pedig ez is olvasható: «Az angolna a Dunában nagyonritka. Az ercsii halász, Horváth, azt mondta, hogy 27 év alatt csakkét darabot fogott Komáromon alul a Prépostsziget mellett és azaranyosi zátony köri.A halászok leírása így hangzik: « Kígyótest, fekete, nagyonsíkos hal, melynek csak hónaljszárnya van, hasaszárnya nincsen ; agyepre kivetve, szaladni kezd mint a kígyó. « Ez kétségkívül az angolnánakigen jó leírása.A Poprádban az angolna a rendes jelenségek közé tartozik, s alazacz társaságában jellemzi e folyót.A tüskés pikó, Pancic, jeles szerb füvész állítása szerint — kikülönben mint buzgó gyjt az állattannal is foglalkozott — Belgrádalatt megfordult, tehát a Duna e részét véve, a magyar halrajzba isbefogadható vendégül. A Poprádból teljes biztossággal nem rekeszthetki.Ez a méltatás a horizontális elterjedésre van alapítva, melynekmás természet párja a vertikális vagyis merleges elterjedés.Az utóbbinak az az értelme, hogy egyazon folyónak magasabbhelyen fekv kezdetén másnem halrajzi viszony van, mint alsóbbfolyásában. Ez vezette kivált a német természetvizsgálókat arra, hogy

648 TERMÉSZETHISTÓRIA.bizonyos színtájak — régiók — meghatározására törekedjenek, amelyeket bizonyos halak jellemeznének.Ez id szerint három ilyen színtáj van elfogadva, u. m. i. a sebespisztráng, 2. a rózsás márna és 3. a dévér-keszeg színtája, akként,hogy a pisztrángé a legmagasabb fekvés, tehát a forrásterületeké, amárnáé a már nagyobb patakká, vagy kis folyóvá alakúit vizekévégre a dévér az alsó,kifejldött folyásokat jellemezné.A pisztráng színtáját azután jellemezné magán a pisztrángonkívüla kövi csík, a botos kölönte, a fürge csellé, a pénzes pér ; lassankéntmég a következ színtáj némely hala is.A rózsás márna színtáját jellemezné a fenékjáró küll, a szélhajtóküsz, a fejes domolykó, a veresszárnyú konczér, a pirosszem kelé,az Éva-keszeg, a ragadozó n, t-ponty, a tarka meny, a csuka, afogas süll, a csapó sügér, a vágó durbincs, a vak ingola, az angolna,a lengyel galócza és a pénzes pér.Végre adévér színtájára jönnének a márna színtája halai közül alegtöbb, azonkívül a csendes, iszapos részeken, mint jellemzk, a széleskárász és a nyálkás czompó. *De azok, a kik e színtájakat fölvetették, maguk is érzik, hogy ezsokféleképen változik, számos átmenete van, a mi magyarul annyitjelent, hogy a színtájak határvonalai elmosódnak s evvel a színtájakhatározott jelleme isveszendbe megy.Rendkívül érdekesen világítja meg a németek elméletét a Túróczfolyócska, melybl Petényi a következ 15 fajt jegyezte fel: németbuc^ó,botos kölönte, tarka meny, széles kárás^, nyálkás czompó, Petényi-márna^fenékjáró küll, fejes domolykó, fürge csellé,vésettajkúpaducz, kövi csík, köz-csuka, pénzes pér, dunai galócza, sebes pisztráng.Ez mindenesetre pisztráng-színtáj s ime ott van a kárász és aczompó,mely a dévér színtáját jellemezné; a kárász tót neve «karasek))s Petényi egy kérd és egy felkiáltó jellelkisérve odajegyezte,hogy ((állítólag az álló vízben fordul el». Már pedig ebben semmirendkívüli nincsen, mert természetes törvény, hogy az alkalmatosvíznek akad a maga alkalmatos hala, sokszor oly magas fekvéstájakon is, a hol ezt az elmélet nem is sejtené. *** Handbuch der Fischzucht und Fischerei. Berlin 1886. p. 52—5?** Kriesch János a széles kárászt a Garamból jegyezte fel, mely «márna szintáj».

HALAINK ELTERJEDÉSE. 649A pisztrángnak havasi tájakon való elterjedése, a magyarságot véve,2500 méterig terjed és annyi bizonyos, hogy a legmagasabbról indulóvizek els hala ; de azért « havasinak » még sem nevezhet, mert épennem havasi jellem vizekben is legott található, mihelyt a víz alkalmatos.Magyar földön két pont bizonyítja ezt az állítást.Az els a remekSzádell hegyrepedés Abauj-Torna megyében, hol addig, a meddiga repedés patakja a repedésen keresztül csörtet, a legszebb színpisztráng lakja, a melyet én ismerek, a patak fels és alsó részébenellenben nyomát sem találjuk; a második a Színva és Garadna vizeBorsodban, hol Miskolcztól — mint a síktól számítva — 50 percznyirea leggazdagabb pisztrángos víz csörtet, a melyet valaha éltemben halásztam; a két patak vizébl megalkotott gyönyör viz nagy tóbana pisztráng 12 kiló súlyig növekedik. Ez a fölséges víz, Miskolczon áthaladva, a város szennyétl peczeszervé válik; de a városi malmokkallóiban akad Petényi-márna és kövi csík. Sem a Szádellben, sema Szinva-Garadnában botos kölönte, pénzes pér nem fordul el ; azutóbbiban — de csak a Garadnában és a tóban — a fürge csellénagy számmal van meg és — a mi leginkább meglep — ugyanez afürge csellé megvan a He|ben is, még pedig tszomszédságában ameleg források kifolyásának, ott,a hol ez a hideg forrásokéval egyesül;* itt él azután a fenékjáró küll is, és kevéssel alább beköszönta fejes domolykó és a pirosszem kelé a veresszárnyú konczérralegyütt.Nálunk a «pisztráng színtáját» inkább így lehetne jellemezni:sebes pisztráng, botos kölönte, fenékjáró küll, fürge csellé, fejes•domolykó, vésettajkú paducz, Petényi márna, vak ingola, és, mintkorlátozó rabló, a tarka meny, mely igen magasra hatol; járulék apénzes pér, mely a « pisztráng-színtáj » alsó határa körül él, néhol adunai galóczával osztva meg a helyet; végre hozzátéve azt is, hogyt. i. a pisztráng jobban fejldik ki alantosabb folyásokban, mint a felsbbekben.Mindez nagyon rontja az elmélet határvonalát.A mi ezen alul következik, t. i. a « márna-színtáj », az igazán szólvamer átmenet s víz és hely szerint oly száz meg százféle elvegyülésea fajoknak, hogy a határt megvonni tulajdonképen lehetetlenség.* Nekem semmi kétségem sincs az iránt, hogy a Szinva pisztrángja a Hejben jólmegélne ; e két víz télen át nem fagy be s egészben véve közös eredet.

6^0TERMÉSZETHISTÓRIA.A magyar vizekalsó színtáját ellenben igenis jellemzik a tokfélehalak, a melyek a ffolyamok derekán találják magukat legjobban scsak a kecsege-tok az, mely vállalkozóbb s elvetdik a Sión át a Balatonba,az Ipolyba s mint tudom a Nyitrába is. *A pisztrángnak letévedése a Sajó derekára, st a Zagyva-torkolatigés Szegedig, szintén nem csodálatos, mert a pisztráng más tájakontengerjáró is.Hogy a pisztráng a lehetségig ragaszkodik nem annyirahavasi,,mint inkább bizonyos természet vizekhez, ennek biológiai megfejtésetalán leginkább az, hogy kerüli a más halakkal való versenyt s rendkívülhatalmassá fejlettúszásával ott boldogul, a hol más hal semmiresem mehetne, t. i. a legsebesebb vízben is.Ez viszi a pisztrángot a havas patakjaiba és természetes, hogy otta víz minségét és hfokát megszokva, a vízre érzékenynyé válik ;deviszont bizonyos az is, hogy ezt az érzékenységet lassanként le is vetkzteti,a mi azután tenyésztésre való rátermettségét oly nagyon megnöveli.A halaknak elterjedési — mondhatnám — rugalmasságát jóljellemzi a Szamosnak Szatmár táján lejegyzett halrajza, (23, II. a sorozatban)a hol a pisztráng-színtáj számos eleme mellett a pérhal a kecsegévelés a sreggel találkozik.A mióta a Balatonnak rendes kifolyása van, «új halak » származnakbelé ;így a már említett kecsege és hozzá a rózsás márna, melyonnan, mint soha sem látott új fajkerült a földmívelési minisztériumbasa minisztériumtól hozzám.A rugalmasság mellett különben még két körülmény bizonyít :azegyik a tengerjárás, illetleg a vegyesvíz látogatása, a másik a hévizekhal rajza.Halaink közül igazi tengerjáró faj a dévér-keszeg, az Evakeszega sugár kardos, valamennyi tokhal, a lazacz, pisztráng és azangolna; a vegyes vizet, t. i. a torkolatokét, a hol az édes víz a tengerévelvegyül, a következk állják és látogatják: i. a vágó durbincs,2. fogas süll, 3. botos kölönte, 4. tarka meny, 5. tponty, 6. széleskárász, 7. fenékjáró küll, 8. ragadozó n, 9. ónos jász, i o. pirosszem* A Vágból Kriesch János a következ tokokat jegyezte föl : szin tok, vágó tok, kecsegetok, viza tok. Itt mindenesetre az alsó folyás értend.

HALAINK ELTERJEDÉSE.'5kelé, II. veresszárnyú konczér, 12. köz-csuka, 13. les harcsa^1 4. sebes pisztráng.Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ezek vándorolnak, s legkevésbbéazt, hogy tlünk vándorolnak ; de ezek a fajok ott akadnaksaz édesvízi színtájak határait gyöngítik.A hévizekrl futólag már megemlékeztünk, * st az imént a borsodiHejrl felhozottak is idevágnak némileg, de annyiban kevésbbéjellemzk, hogy a folyócska vize vegyes víz. Másképen állunk azÓ-Buda fölötta puskapormalmoknál fakadó hévízzel, a melyet egykoronAquincum lakói külön vízvezetöre érdemesítettek. Ez a melegvíz gondos árkoláson a Dunába ömlik s noha rövid futtában négymalom szakítja meg, teljesen elfogván az egész vizet, mégis egészhal népsége van, még pedig végtl végig, hozzá még annak daczárais, hogy e halak számára az óriási Duna busásan kinálja valóban« kövér » víztömegét.Az én megfigyeléseim szerint abban a vízben a következ fajokélnek: A forrásterületen a tponty, elkorcsosodva ;a íorrásterület éspuskapormalom közötti árokrészben jelenkezik a fejes domolykó ésvörösszárnyú konczér; innen az u. n. Kremplmalomig, tehát a kiásottrómai fürdház tájáig az árokban tartózkodik az imént említettkét fajon kívül a tponty, a pirosszem kelé és a szélhajtó küsz;közvetetlenül a malomnál, a hol a víz kis tócsává szélesedik, jelentkezika ragadozó n és a sugár kardos is ;e malmon alul a következmalomig már a csapó sügérre is rábukkanunk s a fejes domolykótermetes is lesz, a harmadik malmon alul, a hol már kavicsok vannak,de a víz még nem elegyedett a Dunáéval, él a felpillantóküll és a tarka géb, míg végre a negyedik malmon alul, a márvegyes vízben mindazok a halak megfordulnak, a melyeket a hévízblelsoroltunk.Az érdekes tünemény biológiai megfejtése mindenesetre az, hogya soha be nem fagyó víz állandóan és bven termi a táplálékot s ezbírja reá a halakat, hogy az egészben szokatlan sajátságú vízhez hozzátördjenek.**A népies megkülönböztetésre alapított halrajz-vázlat arról tanúsko-* Lásd a III. rész els szakaszának végét.** A bányavizekben él halakról közvetetlen tapasztalást nem szerezhettem.

^Í2TERMÉSZETHISTÓRIA.

A MAGYAR ÉDESVIZEKBEN ELO HALAKRENDSZERES ÁTNÉZETE.t .E könyv irányát szem eltt tartva,következik a rendszer kifejtése^mindannak elhagyásával, a minek taglalása csak akkor volna helyén^ha az ismert halak összességérl tüzetesen értekeznénk.A harmadik rész els szakaszából tudjuk, hogy a halak osztályaösszesen hat rendre bontható s hogy ezek közül három a magyarédesvizeket is lakja; mindenekeltt tehát ennek a három rendnek-tömör jellemzése forog szóban.Ez a három rend im ezI. Csontoshalak. Teleostei.II.III.Vérteshalak. Ganoidei.Szájtátó- vagy Körszájú halak. Cyclostomi.Mind a három rendnek közös, egyesít jegyei : Vankoponyájukagyvelvel, szivük piros vérrel ; tehát : Koponyás, pirosvérü halak,(Craniota.)A három rendetmegkülönböztet, tehát elválasztó jegyek a következk:A. Az állkapcsok megvannnak ; az orr páros nyilású ; a páros úszószárnyakmegvannak ; tehát : Állkapcsos, páros orrnyilású és páros ús^ós^ámyúhalak. (Gnathostomata, Amphirhina.)A test egész váza teljesen csontos : /. Csontoshalak. Teleostei.A test gerinczváza porczogós : //. Vérteshalak. Ganoidei.B. Állkapcsok nincsenek ; a páros úszószárnyak hiányzanakcsak egy orrnyilas : ///. Szájtátóhalak. Cyclostomi.

6^4A MAGYAR HALAK.E megkülönböztetés alapján ki lehet mondani, hogy a magyarYÍzek halainak legnagyobb része az els rendbe tartozik.Ám bontsuk fel immár a három rendet alrendekre, családokra,nemekre és végre fajokra, hogy a szervezet alapján általános képetnyerhessünk sazután a részletezésre térhessünk.I. CSONTOSHALAK. TELEOSTEI.A test váza teljesen megcsontosodott; a gerinczoszlop csigolyáikülön válva.I. Alrend : FÉSSSZÁRNYÚHALAK v. TÜSKÉSSZÁRNYÚAK. ACANTHROPTERl.Több Úszószárnyban — illetleg sörényben — tüskesugarak; afels állkapocs mozgékony: a száj fels szélét a vendégállkapocsalkotja; a gerinczoszlopnak a vége is megcsontosodott; két hátsörényúszó.I . Család : Sügérfélék. Percoidei. A szilványfedk fogasok vagytüskések ; mind a két állkapocs, az ekecsont, gyakran a szájpadláscsontis fogakkal fegyverezve ; a test rend szerint tüskés halpénzekkelborítva, ezért érdes tapintatú.I. Nem: Sügér. Perca L. Két, az alapon alacsony börszéllel összekötötthátsörénynyel ; kefefogakkal ; a szilvány bels fedeleké fogacsos,a nagy fedelek tüskés ; a pofák héjjasok ; a nyelv sima.• •2.Faj : Csapósügér. Perca fluviaülis L.Nem: Süll. Lucioperca. Cuv. Ketts, különvált hátsörénynyel; a kefefogakon kívül hosszú, hegyes, ragadozó fogzattal ; csaka bels fedelek fogacsos ; nyúlánk alak.Faj : Fogas süll. Lucioperca Sandra Cuv.K-süll. Lucioperca Volgensis Cuv.3. Nem: Buc^ó. Aspro. Cuv. Ketts, különvált hátsörénynyel;csak kefefogakkal ; a bels fedelek finoman fogacsos, a nagy fedelekegy ers tüskével ; orsószeren nyúlánk alak ; kivált a fark vékonyankifutó, a fejlelapuló.Faj :Német buczó. Aspro vulgáris Cuv.Magyar buczó. Aspro Zingel Cuv.

4. Nem :RENDSZERES ÁTNÉZETE. 65 t;Durbincs. Acerina. Cuv. A tövén nyergesen összeforrtketts hátsörénynyel ; az állkapcsok és az ekecsont kefefogakkal ; abels fedelek tövises ; a fej érzlikacsai mély gödrökben feküsznek.Faj : Vágódurbincs. Acerina cernua L.Selymes durbincs. Acerina Sc/iraitêr Cvw*2. Család: Pai:{SOspofások v. Pá7ic\élosarc^úak. Cataphracti.**Az alsó szemszél csontja a bels fedelekkel egybeforrva;a fej és a fedelékcsontok tüskefegyverzettel.I . Nem:Kölönte. Cottus. L. A fej nagy, békafejszeren lapított,tüskés ; ketts, nyergesen egybeforrott hátsörénynyel, az els csakkis terjedelm ; az állkapcsok és az ekecsont kefefogú ; a hónaljliszószárnyaknagy terjedelmek; az úszóhólyag hiányzik; a test meztelen.Faj : Botos kölönte. Cottus Gobio L.Czifra kölönte. Cottus pcecilopus Heck.*Kisszájú kölönte. Cottus microstomus Heck.3. Család: Gébfélék. Gobioidei. Az elretolt hasúszószárnyakrészben hosszában egybe vannak forrva ; a ketts, különvált hátsörény,sima tüskéi vékonyak, hajlékonyak ; a fedelek többnyire simaszél.I. Nem: Géb. Gobius. L. Hengeres test, apró hal; finom, tüskéshalpénzekkel borítva; a hasúszószárny egybeforrva, tölcsérszerszívót alkot. Faj : Tarka géb. Gobius marmoratus Páll.*Foltosgéb. Gobius rubromaculatus Kriesch.4. *Calád : Pikófélék. Gasterosteidei. ki alsó szemszél csontjakiszélesedett; a hátsörény eltt szabadon álló tüskesugarak ; a hasúszószárnyegyes tüskévé átalakulva.I. Nem: Pikó. Gasterosteus. L. A test halpénz nélkül való; de abrbe temetett lemezekkel részszerint borítva; a tüskék becsapócsuklókkal. *Faj : Tüskés pikó. Gasterosteus aculeatus L.* SiEBOLD synonymikája szerint Acerina Schrajtser L. a helyesebb : én HíCCKEL nyomátkövettem.•* SiEBOLD-nál Scleroparei. «

6^6A MAGYAR HALAK.II. Alrend : LÁGYSZÁRNYÚHALAK. ANACANTHINI.^Malacopterygii.)Valamennyi úszószárny és sörény sugárzata lágy, többnyire tagolts a végén több ágra foszló.I. Család: Menyfélék. Gadoidei. A test nyúlánk, igen apró,kerek pénzekbl alkotott héjjal ; a fej lapított, széles ; a száj öblös, csakgerebenfogakkal fegyverzett ; legtöbbnyire két hátsörény (a miénknélennyi) ; a hasúszószárnyak a torok tájára tolva ; úszóhólyag van.I. ^Qm: Meny. Lota. Cuv. Ketts hátsörény, a második igenterjedelmes, úgy az alsósörény is; mind a kett a kormányúszótólkülönválva ; a gerebenfogak többrét sorokban állanak ; az alsó ajkonegy bajusz. Faj : Tarka meny. Lota vulgáris Cuv.III. Alrend: FÚVÓSÚSZÓ HALAK v. NYILTHÓLYAGÚAK. PHYSOSTOMI.Valamennyi úszószárny és sörény sugárzata, kivévén a legelssugarakat, lágy, tagolt s a végén több ágra foszló ; a hasúszószárnyakrendes állásban (a hason) ; az úszóhólyag légtömlvel.I . Család : Pontyfélék. Cyprmoidei. A száj öble fogatlan ; azalsó torokcsonton ers fogzat — keserfogak — ; a fej héj nélkülvaló; csak egy hátsörényúszó.:Nem Ponty. Cyprinus. L. A fels ajkon egy-egy korcs, a szájzugonI .egy-egy hosszú bajusz ; a torokfogak széles koronával,rlk,három sorban i . i . 3—3sugara ers, frészesen fogacsolt bognártüske.. i . i.* a hátsörény- és alsósörényúszó els'Faj : T-ponty. Cyprinus Carpio L.Magyar ponty. Cyprinus Hungaricus Heck^t Kárász-ponty. Cyprinus acuminatus Heck.t Ponty-kárász. Carpio Kollari Heck.*** Azt teszi, hogy a torokfogak a torokcsont egy-egy felén három sort alkotnak ; itta küls soron i fog, a középsn i fog, a bels soron 5 fog áll.** A f-tel jegyzett alakok keverékfajok.

RENDSZERES ÁTNÉZETE. 6572. Nem: Kárás:^. Carassiiis. Nils. Semmi bajusz; a torokfogaklapiczkások, mindkét oldalon 4 — 4 egy sorban ;a hát- és alsósörényúszófrészes bognártüskével.Faj: Széles kárász.Carassius vulgáris Nils.Kövi kárász. Carassius Gibelio Nils.* Fattyú kárász. Carassius moles Ag.3. Nem: C-ompó. Tinca. Cuv. A szájzugban egy-egy bajusz; atorokfogak bunkósok ; egy-égy sorban jobbra 4, balra 5; az úszósörényekbognártüske nélkül valók.4. Nem :Faj :Nyálkás czompó. Tinca vulgáris Cuv.Márna. Barbus. Cuv. Négy fejlett bajusz, két pártalkotva ; a torokfogak kanalasok 2.3.5 — 5. 3.2; a száj kissé torokfelé nyiló. Faj : Rózsás márna. Barbus fluviatilis Ag.5. Nem :Petényi márna. Barbus Petényi Heck.Küll. Gobio. Cuv. A szájzugon egy-egy bajusz; a torokfogakvagy 2. 5.— 5. 2, vagy néha 3.5 —.5 3. és kampósok.Faj :Fenékjáró küll. Gobio fluviatilis Cuv,Felpillantó küll. Gobio uranoscopus Ag.6. Nem : Ökle. Rhodeus. Ag. Semmi bajusz ; apró test hal ; atorokfogak kés formák, egy-egy sorban 5—5Faj: Szivárványos ökle. Rhodeus amarus L**7. Nem: Keszeg. Abramis. Cuv. Semmi bajusz; lapított, a hátonmajdnem ormós test; a torokfogak zúzok, egy-egy sorban 5—5; azalsósörény a hátsörényúszónál terjedelmesebb.Fa) : Dévér-keszeg. Abramis Brama L.* Silány keszeg. Abramis vetula Heck.Eva-keszeg. Abramis vimba L.Szemes keszeg. Abramis melanops Heck.Lapos keszeg. Abramis Ballerus L.Bagoly-keszeg. Abramis Sapa Páll.Leuckartkeszeg.A^ramwL^tt

6t;8 A MAGYAR HALAK.8. Nem: Bálin. Blicca. Heck. Egészben mint a keszeg-nem; dea torokfogak két sorban 2 .9. Nem :5—5.2.Faj: Ezüstös bálin. Blicca argyroleuca Heck.*Kardos. Pelecus. Ag. Semmi bajusz ; a hátsörényúszóhátratolva ; a has ormós pénzekkel fedve, végig késél ; a torokfogakhorgosak 2 . c — 5.2; a szájnyilás meredeken homlok felé irányozva.Faj : Sugár kardos, Pelecus cultrafus L.10. Nem: Küs^. Albiinms. Rond. Semmi bajusz ;-a hátsörényúszókezdete a hasúszószárnyak és az alsósörényúszó közé, középre esika torokfogak kampósok, 2. 5— 5.2, a száj homlok felé nyiló a has ahónalj- és hasúszószárnyak között élesen ormós ; a finom halpénzekezüstösen ragyogók, könnyen leválók.Faj: Szélhajtó küsz. Alburnus lucidus Heck.Su]iéiSosknsi. Alburnus bipunctatüsHECK.**Állas küsz.Alburnus ment Ag.* Csíkos küsz. Alburnus fasciatus Nordm.1 1. Nem: Ön. Aspius. Ag. Semmi bajusz; a száj öblös nyilású ; atorokfogak simán horgosok, 3.5 —5 ; a hason semmi ormó.Faj : Ragadozó n, Aspius rapax Ag.12. Nem: Baing. Leucaspius. Heck. Semmi bajusz; a torokfogakegy-egy sorban s— 5 fogacsos koronával; a has, mint a küszé ormós.Faj : Kurta baing. Leucaspius abruptusH eck.***13. Nem: Jás^. Idus. Heck. Semmi bajusz; a száj kis nyilású,résünt hasítva, mégis csúcsbanyiló ; a torokfogak simák, kampósok3.1; — 5.3. Faj: Ónos jász. Idus melanotus Heck.14. Nem: Kelé. Scardinius. Bonap. Semmi bajusz; a száj résünthasítva; a torokfogak koronája frész szeren fogacsos; a has tompaél,gyengén ormós pénzekkel borítva.Faj: Pirosszem kelé. Scardinius eryihrophthalmus BoN.t15. Nem: Koncáéi. Leuciscus. Rondelet. Semmi bajusz; a szájcsúcsban nyiló ; a torokfogak összenyomott koronával, egyes sorban,• 3* SiEBOLD szerint azonos a Blicca Björi

RENDSZERES ÁTNÉZETE.6^9balfell 6, jobbfell 5; néha azonban 5— 5. is; a hason nincsenormó. Faj : Veresszárnyú konczér. Leuciscus rutilus L.Leány-konczér. Leuciscus virgoHeck.16. Nem: Domolykó. Squalius. Bonap. Semmi bajusz; a fej vaskos,a száj öblös ; a torokfogak kampósok 2 .^• 2 ; a test hengeres,héjjá nagypénz.Faj :Fejes domolykó. Squalius dobula L.*5—* Nyúl-domolykó. Squalius lepusculus Heck.17. Nem: Csabák. Telestes. Bonap. Semmi bajusz; a torokfogakkampósok 2. 5— 4. 2; az oldalvonal fölött egy homályos, széles szalagvonul. Faj: Agassiz csabak. Telestes Agassiîi Heck.18. Nem: Csellé. Phoxinus. Ag. Semmi bajusz; a száj kicsiny,csúcsba nyiló, az orr ívesen domborodó; a torokfogak kampósok,rendesen 2 . 4 — 4. 2., ritkábban 2 . 5— 4. 2. ; hengeres, nyúlánk test,rendkívül aprópénz héjjal.Faj : Fürge csellé. Phoxinus Icevis Ag.19. Nem: Paduc^. Chondrostoma. Ag. Semmi bajusz ; a száj torokfelé nyiló, porczogós, élesen és egyenesen keresztbe vésett ajkakkal;a torokfogak véssek, egy sorban 6.— 6., ritkábban 7.— 6.Faj: Vésettajkú paducz. Chondrostoma nasus Lin.* Hernád paducz. Ch. nasus v. hernadiensis Jeitt.2. Család: Csíkfélék. AcaJithopsides. Nyúlánk test; kis fej,^ szilványrésig brrel bevonva ; az alsó szemcsonton egy vagy többfelállítható tüske ; az úszóhólyag csontburokba rejtve ; a torokcsontokvékonyak, frészszeren fogasok.I. Nem: Csík. Cobitis. L. A testtörzs igen aprópénz héjjal: aszáj szívásra alkalmas, húsos ajakkal és több bajuszszal.Faj : Réti csík. Cobitis fossilis L.Kövi csík. Cobitis barbatula L.Vágó csík. Cobitis tojnia L.* Bába-csík. Cobitis elongata Heck.3 Család : Csukafélék. Esocidi. Teljes fogzattal ; a test héjaráforrott pénzekbl alakúi ;a szilványrés tágas.* Heckel értelmében. Siebold synonymikai meghatározása szerint Squalius cephalusL. a helyesebb.42*

66oA MAGYAR HALAK.1. Nem: Csuka. Esox. L. Kacsafej, öblös szájú; valamennyiszájcsontján gerebenfogakkal ;az állkapcsokon hegyes ragadozófogak;a hátsörényúszó messze hátratolva.Faj : Közcsuka. Esox Lucius L.2. Nem: Póc^. Umhra. Kramer. Zömöktest; a fej héjjas; a szájcsontjai finom bársonyfogzattal ; a hátsörény sok sugárral, rendes állású.Faj : Lápi pócz. Umhra canina Mars.4. Család: Harcsafélék. Siluroidei. A száj csak gerebenfogakkal,bajuszos; a test meztelen; a hónaljúszószárny els sugaraigen vaskos.I . Nem:Harcsa. Silurus. L. A fej nagy, békalapitású ; a hát sörényúszójaigen kicsiny; az alsó sörényúszó igen terjedelmes, a kormányúszóvalegybeforrott. Faj : Lesharcsa. Silurus Glanis L.5. Család: La\ac^félék. Salmonidei* Semmi bajusz; a fejmeztelen ; a test apró, kerekpénz héjjal ; a második hátsörényúszócsökös, húsos, sugárzat nélkül való, u. n. kövérúszó. A mi nemeink ésfajaink fogas szájúak.1. Nem: Per. Thymallus. Cuv. A száj kicsiny; az állkapcsok, azekecsont és szájpadcsontok finom gerebenfogzattal ; a hátsörényúszózászlósán terjedez ; a pénzek odaforrva, közepesek.Faj : Pénzes pér. Thymallus vexillifer Ag.**2. Nem: Galócâ. Salmo. Val. A száj öblös, meglehetsen ersfogzattal; a rövid ekecsontnak csak ell álló, kiszélesedett részefogas, nyújtott része fogatlan.Faj : Dunai galócza. Salmo Hucho L.3. Nem: Pisztráng. Trutia. A száj öblös, ers fogzatú ; a nyúlánkekecsont elrészén keresztsorban három vagy négy fog, a nyújtottrészen, hosszában két fogsor; a fels-, alsó- és vendégállkapcson^végre a száj padcsontokon egy-egy fogsor.Faj : Lazacz-pisztráng. Trutia Salar L.Sebes pisztráng. Trutia Fario L.* Aprópénz pisztráng. Trutia microlepis Günth.* A könyv történeti részében a lazaczféléknél még Heckel nomenklatúráját használtam,mely azonban jelen alapon könnyen kiigazítható ; 1. 124. stb. oldal.** SiEBOLD szerint Th. vulgáris Nils. a helyesebb.

RENDSZERES ÁTNÉZETE.66 I6. Család : Heringfélék.Clupeoidei. A száj öblös, finom fogzataigen lazán áll ; a has ormós, pénzei frészes élt alkotnak ; a héjpénzei könnyen leválnak.I. Nem: Alóâ. Alosa. Cuv. A test — a heringéhez képest —zömök ; csak a fels és a középen behorpasztott vendégállkapocsbanapró, laza, könnyen kihulló fogak ; a has frészes él.Faj :Vándor-alóza. Alosa vulgáris Trosch.*7. Család : Angolnafélék. Muraenoidei. A test kigyószerennyújtott, rendkívül sikos ; semmi hasúszószárny ; a hát és alsó sörényúszóterjedelmes, mind a kett a kormányúszóval egybeforrva.I. Nem: Angolna. Anguilla. Thunb. Az alsó állkapocs kissékiálló ; az állkapcsok, az ekecsont és a szájpadcsontok finom kefefogzattal; a szilványrés igen szk, az apró pénzek a brbe temetve,rendetlen sorokban.Faj : Síkos angolna. Anguilla flumatilis Flem.II.VERTESHALAK. GANOIDEI.A test vázának gerinczrésze porczogós, vagy csak részben csontosodó— a nálunk él fajoknál az egész váz porczogós — :brén csont- vagy zománczszer vértek.a test1. Alrend : PORCZOSVÉRTESEK.CHONDROSTE1.fedve ;A test váza egészen porczogós ; a br részben csontos vértekkela kormányúszó ersen félszárnyú.I. Család: Tokfélék. Acipenserini. Nyújtott alak ; a hasúszószárnyakmessze hátratolva; a test törzsén öt sorban álló csontvértezet;a száj torok felé nyiló, tömlszeren kitolható, fogatlan.I . Nem:Tok. Acipenser. L. Az orr hosszan kinyúló — kacsaorr —alsó fele lapos ; a száj és az orrvég közötti téren keresztbeálló sorban* SiEBOLD a fajnevet Cuviernek tulajdonítja.

602 A MAGYAR HALAK.négy bajusz; a szilvány fedelek fels széle táján egy fecskendlyuk;a fejvértszer lemezekkel borítva.Faj: Szín-tok. Acipenser glaber Heck.Kecsege-tok. Acipenser ruthenus L.* Gmelin-tok. Acipenser Gmelini Fitz.Sreg-tok. Acipenser stellatus Páll.Faj-tok. Acipenser schypa Güld.Vágó-tok. Acpienser Güldenstddtii Brdt.Viza-tok. Acipenser Hiiso L.III. SZAJTATOHALAK v. KÓRSZAJUAK. CYCLOSTOMI.A test váza porczogós ; a szilványok zacskóformák, minden szilványzacskókülön nyílású ; csak egy orrnyilas ; a száj kerek szívólapotalkot ; semmi páros úszsózárny, sem úszóhólyag ; a test nyúlánk,hengeres, meztelen.I. Család: Köfúrók. Petromyôntini. Mind a két oldalonhét kerek szilványnyilás ; a fogzat szaruszer, kúpos.I . Nem:Ingola. Petrornyôn. L. Nyerges emelkedés hátsörényúszó,mely a kormányúszóval egybeforrott ; semmi alsósörény.Faj : Vak ingola. Petromyôn fluviatilis L.Planer ingola. Petroniyôn Planeri Bl.

A FAJOK leírása.A midn könyvem e szakaszáig értem, eszembe jutottak azok a szavak,a melyeket a könyv történetében mondottam s a melyek ígyhangzanak : « Ezt a könyvet nem írta tudós ember tudósok kielégítésére,hanem írta egyszer magyarember, magyaremberek okulására,általános mveltséggel bíró eniiberek tudásvágyának kielégítésére.*E szavak köteleznek arra, hogy itt bevezetésképen némelyeketelmondjak.Nemcsak magyarföldön, hanem világszerte, a legmveltebb népekkörében is bven terem az "általános mveltséggel bíró embereknek*egy külön fajtája, a kiknek a könyvekkel és a szakemberrel szembenkülön álláspontjuk van. A könyvekkel szemben a lehetetlenségigkövetelk ; minden, de minden meglegyen bennök ; a szakemberrelszemben követelésük az, hogy megrögzött elítéleteiket legyezgesse.Ezek az emberek büszkék születésük helyére — ez erény ;ers a hitbennök, hogy a mi ott terem, az sehol másutt nem terem, vagy hamár mégis, akkor az övék legalább különb — ez gyengeség; deminthogy az öreg cssz ezt meg azt állította valamely természetijelenségrl, hát ez szentírás ; ha pedig a szakember másképen nem csaklátja, hanem bizonyítja is ugyanezt a dolgot, azért a szaktudósnakavval a csszszel szemben még sincsen igaza — ez elfogultság.Ez az elfogultság sokszor oly hatalmas, hogy országossá fajúi s aszaktudás tekintélyének csorbításához vezet, a mi nem szolgálja mega közmveldés érdekét.Ilyen valóban országos elfogultság uralkodik például a Balaton« fogasa » és illetleg « süllje » tekintetében, a melyekrl — különösena mveltebbek — szinte megingathatatlan makacssággal azt vallják,hogy két különböz fajból valók segészen mások, mint a folyókbanél « süll ».

664 A MAGYAR HALFAJOK..Már pedig a régi Artedi, a halhatatlan Linné és Cuvier óta —az utóbbi az, ki ezt a halat osztályozta és Lucioperca Sandra névvellátta el — minden természetvizsgáló a legapróbb részletekre kiterjed,pontos vizsgálattal egybehangzóan azt derítette ki, hogy a balatoni« süll)) a fogasnak ifjú alakja s hogy mind a kett egy és ugyanaza folyókban él « süllvel". A sörényúszók és úszószárnyak sugárzata,a fogazat, a pénzek, az egész életmód az ivással együtt, az egész belsszervezet ugyanaz.Érdekes PETÉNvi-nek ide vonatkozó följegyzése, mely 1841-blered s így hangzik.« Minden balatoni halász azt állította, hogy a süll és a fogas akövetkez okoknál fogva két faj : i . hogy a fogas orra már ií)ú korábanis hegyesebb, nyújtottabb ; a hát domborodottabb ; a fark karcsúbb;a kormányúszó szélesebb, mint a süllé; 2. hogy a fogas iskülön, a süll is külön ívik ; 3. hogy a süllk a Zala és Mura vizébenis teremnek, az igazi fogas ott nem fordul meg soha; 4. hogy a fogasa süllnél jobb íz; ^. hogy a fogas legalább is 6 fontot nyom, holotta süll legfeljebb 5font.Erre Petényi azt mondta, hogy: « mutassanak hát egy fiókafogast)). A felelet ez volt: «Uram, az nincs soha a Balatonban!))A makacsságot semmi sem jellemzi jobban, mint az, hogy ma mára 3 fontos is « fogas ));— igen, mert a hat fontos már fogyni kezd!No de vegyük azokat az érveket sorra, eleve is megjegyezvén, hogyegyetlen egy sincs köztük, a mely faji érték volna és valamennyi állbármely más halnak ifjú és meglett alakjáról ; de st bármely másállatról is.Az els pont alatt felsorolt,merben külszínes alaki különbségekcsak korkülönbségek, a mink minden, különösen gerinczes állatnálelfordulnak s a fogas süllnél korántsem akkorák, mint pld. a csirkeés a tyúk, a csikó és a ló stb. között.A második pontra nézve áll, hogy ez más halaknál is így van ; azifjabbak és kisebbek együtt ívnak, a nagyok is együtt, mert nem szabadelfelednünk, hogy sok halnál az ivarérettség már « félfontos )»20 — 30 fontig is megn.korában5ébred, holott a faj —1A harmadik pont állítása egy oly jelenség, mely a halaknál általános,hogy t. i. az ivadék, míg kicsiny, a kisebb vizeket keresi föl,

leírása. 665mert ott kevesebb megerltetéssel szerzi meg táplálékát s nincs kitévea nagyok versenyének.A negyedik pont egyértelm avval,hogy a csirke húsa is más íz,mint a tyúké, a borjúé más mint a tehéné, a nélkül, hogy ez különfajtteremtene.Végre az ötödik pontra nézve áll a PeTÉNYi-féle, valóban fogaskérdés sa makacskodók meg fogják engedni, hogy a fogas ikrájábólmely letojvalegfeljebb másfél milliméter átmérj, tehát még borsszemnagyságú sem, nem bújhat ki egy hat — de még három fontosfogas sem.* Azt hiszem, hogy ez be van végezve.Olyan könyv, a mely mindenkinek rögtön megadja a módot arra.hogy a halat pontosan meghatározza, egyáltalában nem is írható.A legjobb könyv használata föltételhez van kötve s e föltétel azösszehasonlítás útján szerzett gyakorlottság. Be kell gyakorolnunk aszemet a formák megkülönböztetésére, sok és sokféle halat kellszemügyre vennünk, él állapotban, frissében és szárítva vagy borszeszbenelrakva, hogy látásunk élességben nyerjen s utóbb egy pillantássalis kivegye azt, a min a faj jelleme megfordul.Tudnunk kell azt is, hogy a halaknál is vannak egyéni eltérésekegy-egy úszósugárral, pénzzel több vagy kevesebb, eltérés a színbenés több efféle. Itt csak a gyakorlásból folyó itélet segít rajtunk.Azt is tekintetbe kell vennünk, hogy egy és ugyanazon faj a tartózkodásszerint feltnen változik,különösen színben, sokszor egészküls megjelenése tekintetében is.Végre a népies elnevezésekkel rendkívül óvatosan kellbánnunk,mert azok nemcsak táj szerint különbözk, hanem ugyanazon a tájonévszak szerint is, pld. Tamáskeszeg, mely Tamás napja, — pünkösdikeszeg, mely pünkösd napja, — nagypénteki keszeg, mely nagypénteknapja táján kerül a hálóba ; vagy fahegykeszeg, mely rügyfakadáskorjár bven stb.Szóval a könyv e részében csak akkor van haszon, ha tárgyával• Az igazság úgy kívánja, hogy ideirjani, hogy a Balaton valóban tapasztalt halászai,kiket nem vezetett az az érdek, a mely e dologból sokszorosan kirí, t. i. hogy a sülltkorlátlanul lehessen irtani, nekem mindig azt mondták, hogy a süll a fogasnak a fia.Olyanok ezek, mint Kardos György Keszthelyen. Kun Ferencz Kenessen s a 40 év ótabarlanglakó öreg Simon.

666 A MAGYAR HALFAJOK.valóban foglalkozunk is s e foglalatosságban rejlik a könyvben tárgyaltszaknak tovafejlödése is.A leírások szerkesztésében azt a módszert követtem, a melyetHeckel kimívelt és Siebold méltán klasszikusnak ismert el. Azismertet jegyek csoportosítva vannak s így a fajokat egymással összehasonlítva,kitnnek a különbségek.A midn tehát bizonyos halat, a melyet megakarunk határozni, elbba rendszeres összeállítás segítségével valamelyik alrendbe, családbaés nembe tartozónakismertünk meg, ezen a nyomon fölkeressük azidetartozó fajok leírásait s eldöntjük, hogy melyik fajjal van dolgunk.Ha szemünk elég gyakorlott, ezek a meghatározások már afjegyek alapján fognak sikerülni, a leírás pedig már inkább csakellenrz lesz.Példával magyarázva : elbbmeghatározzuk, hogy a kezünkben lev hal « csontoshal »; ha szilványfedelékei tüskések, szájábanfogak érezhetk, teste hosszúkás, oldalt lapított, héjjá pedig érdestapintatú, akkor a hal «sügérféle)) ; ha ezeken kívül e halnak kéthátsörény úszója van, melyet csak egy igen alacsony hártya köt össze,fogai gerebenszerek, a szilvány elfedje fogacsos, a fed tüskés,pofája héjjas,nyelve sima, akkor a «sügér»-nemmel van dolgunk; ésha végre az els hátsörényúszó végén egy nagy, sötét, pávaszemszerfolt is van, az oldalakon c— 9 sötétes paszta látható s a hónalj- éshasúszószárnyak világos vörösek, akkor a hal a « csapó sügér*). —Ezt a meghatározást azután ellenrzi és ersíti a többi viszonynak avizsgálata és igazolása, tehát fképen a sugárât, az oldalpénêk száma,a fejnek a testhez való aránya stb. stb.A faj leírásának élén azok a fjegyek állanak, a melyek a fajt arokonfajokhoz viszonyítva megkülönböztetik ;erre következkik a sugárzat,az oldalpénz száma, a fejnek a testhez való aránya s a többileírás.A rövidítések magyarázata íme ez:AS = alsósörényúszó sugárzataFA = a fejnek a testhez való aránya;HA = a hasúszószárny sugárzata;HO = a hónaljúszószárny sugárzata;HS = a hátsörényúszó sugárzata;

leírása. 667HSi = az els hátsörényúszó sugárzata.HS, = a második hátsörényúszó sugárzata;OP = az oldalvonalon végig megszámlálható pénzek.Minthogy az úszósugarak minémségének kiismerése is a fontosabbjegyek között foglalhelyet, ezeknek feltüntetése nem törtszámban,hanem iörtszám formában történik, akként, hogy a sima sugarakîlletleg tüskék ell járnak s az osztott vagy tagolt sugarak utánokkövetkeznek, például a csapó sügér sugárzata:HSi 13 — 15/0 = az els hátsörényúszóban 13 — -15 sima sugárvan, osztott sugár nincsenHS2 1/14 = a második hátsörényúszóban egy sima és 14 osztott;HO 0/14 = a hónaljúszószárnyban 14 osztott sugár stb. stb.Az oldalpénzek számlálásanyeles t segítségével az oldalvonalonvagy annak táján — ha t. i. nincs kifejldve — történik ; a fej arányátjó, éleshegy körzvel mérjük le akként, hogy az orr legkiállóbbcsúcsától a szilványfedelék leghátrábbra nyúló széléig mérve,.a kapottt mértéket az oldal középvonalán fölteszszük, számlálva, hányszorfordul meg a test hosszában.A test hosszúsága az orr hegyétl a kormányúszó végéig terjedmagassága alatt azt értjük, a mi közszólás szerint szélesség, l. i. oldalttekintve a halat az, a mi a has és hátvonal közé esik ; vastagsága az,a mi a két oldal közé esik.A sörény és egyéb úszóknál a magasságot a sugarak hosszúsága szerintértjük ; a terjedelem^ vagy szélesség az, a melyet a sugárzat kifeszítvealkot ; más szavakkal : a magasságot adja a sugár, tövétlhegyéig mérve, a szélességet vagy terjedelmet a sugarak összességekeresztbe mérve.A torokfogak rendkívül fontos osztályozó jegyek s kívülrl nemvizsgálhatók ; fekvés szerint a szilványfedelék alá esnek s ha ezt fölemeljük,finom késsel könnyen kivághatjuk, a nélkül, hogy a halatösszeroncsolnók. A kivágott torokfogat legjobb kifzni, a mikor egyfogkefével és tvel könnyen kitisztíthatjuk. A torokfogaknak a leírásbanvaló jelölése a két félre vonatkozik, a melyen el vannak helyezves ha e két félt úgy teszszük össze, a mint az a 296. ábrán 3, 4 alattvan, kivehetjük a küls és bels fogsorokat ; balról jobbra haladva —az írás értelmében — a t ponty fogzata így jegyezhet 1.1.3—3.i.i>

668 CSAPÓ SÜGÉR.tehát: a küls és középs soron egy-egy, a belsn három fog, minda két félen egyformán ; a dévér-keszegnél 5—, 5tehát csak egy sorbanmind a két félen öt-öt.Ezek után következik a fajok leírása.A CSAPÓ SÜGÉR.Perca fiuviatilis, Linné.I tábla, I.Fjegyei: teste mérsékelten nyújtott, nem nagyon lapított ; a háttóla hasfelé keresztbe 5 —8 sötétes paszta fut; az els hátsörényúszóvégén egy nagy, fekete, pávaszemszer folt ; az úszószárnyak ésaz alsósörényúszó világos-,néha czinóbervörös.Sugárâta: HSi 13 — 50/0; HS^ 1/14; HO 0/14; HA 1/5; AS2/8 —9. OP. 60—68. F. A. 4, a kormányúszót beleértve.Leírás. A test erteljes, kivált elején ; oldalai ívesen domborodóka fark a testhez képest nem vastag, a kormányúszó nem terjedelmes,kevéssé kivágott. A héj érdes tapintatú, ersen odaforrott tüskéspénzekbl alakítva, a melyek a pofákra is kiterjednek. A száj csúcsbanyiló,zuga a szem alá ér ; finom gerebenfogakkal. A bels szilványfedelékszéle finomantüskével. — A szem nagy ;fogacsolt, a küls egy nagy és egy-két kisebbcsillaga aranybarna, fémfény.A test háta fell feketészöld, az oldalakban zöldes vagy rezessárga,hasafell fehér.Az els hátsörényúszó szürkén ibolyaszín, a második szürkéssárga,a kormányúszó szürkészöld, vöröses lehelettel.Színváltódat.Ivik: április,Az oldalpászták néha teljesen hiányzanak.május hónapokban.Horogra jár: augusztustól februárig.A csapó sügér kisebb seregben járó hal, szereti tóban a tiszta,egyebütt a mozgó vizet, melynek szilárd a feneke ; továbbá a torkolatokat,zsilipzúgókat, hídoszlopokat, hol prédáját — mely leginkábbhalivadék, de rovar is — lesi. Roppant falánk, a halgazdaságra nézvekártékony rablóhal.Nálunk ritkán éri el 30 cm. mellett a fél kilo súlyt. Húsa fehér,szíjjas és jóíz : nem becsülik eléggé.

FOGAS SÜLL. 669Elterjedés. A magasabb hegyek vizeit kivéve, folyókban és tavakbanáltalánosan elterjedett hal. Színváltozata kivált az Aldunán —Titelen alul — igen gyakori.A FOGAS SULLO.Lucioperca Sandra,Cuvier.Fjeg/ei: feje nyújtott ;oldalról tekintve a homlok menedékességemajdnem egyenes vonalban lejt; a száj mélyen behasítva, zuga legalábba szem közepe alá ér; a bels szílványfedelék széle majdnemmerlegesen áll ; a pofákon semmi héj ; a hátsörényúszók és a kormányúszósugárközei pettyesek ; az egész hal els tekintetre kékesólomszín.Sugallata: HSi 14/0; HS^ 1/20; HO. o/i 5; HO.1/5; AS2/1 1.O. P. 75— 9. F. A. 4-nél valamivel több — a kormányúszót beleértve.Leírás. Teste a csapó sügéréhez képest sokkal nyúltabb s kevésbbélapított, farka is aránylag ersebb, kormányúszója terjedelmesebb.A test érdes tapintású s a fej kivételével apró, féss, jól odaforrottpénzekbl való héjjal van borítva. A szájcsúcsbanyiló, hatalmas fegyverzet; a bársonyos finomságú gerebenfogak közül a fels és alsóállkapocsban, állás szerint ragadozó fogaknak beill két-két ers,,hegyes fog tnik ki, a melyhez mind a két állkapcson köröskörülkisebb, hegyes fogak sorakoznak ; a nyelv sima, fogatlan ; a belsszilványfedelékmerleges széle finoman, alsó széle durvábban fogacsos.A test hátfele legtetején zöldesszürke, a has felé ezüstösbe húzó^bizonyos ólmos lehelettel ; az oldalakban sötétebb, felhs foltok vehetkészre, a melyek néha elmosódva, pásztásan tömörülnek, s különösenaz ifjaknál 8 — 9 különböztethet meg; a pofák barnávalmárványozottak. A két hátsörény szürke, sugárközeiben sötét foltoknéha 4 —5 sorba rendezkednek s ily foltok tarkítják néha a fark sugárközeitis ;Ivik: április,a többi úszó sárgás.május hónapokban.Fogása: A Balatonban, melynek fhala, régente lebeg és fenékhorgokkalhalászták, melyek leginkább apró csapó sügérekkel voltakfelhalazva; most ott télen, nyáron agyalomhalászat ftárgya, holotta folyókban az öreghálóval és a tököshoroggal fogják.

670 K-SÚLL.A fogas süll igazi ragadozó hal, mely a folyókban mindenreráveti magát, a mit legyzhet ; még saját faját sem kimelvén meg,elnyeli az apróbb vízivadat, a vízi patkányt, szóval mindent, a mi él ésmozog. Rendkívül sebes és ügyes úszó. Épen a táplálékban való telhetetlenségehozza magával, hogy a folyóban élnek húsa nem olytiszta íz, mint a Balaton fhaláé, mely túlnyomóan a sugár kardossal'és a küszfajokkal táplálkozik ; innen van az is, hogy a Balaton fogassüllje rendszerint seregben jár, úgy a mint t. i. a kardos és küszseregeit üldözve követi ; különösen télen a jég alatt jár össze, úgyhogy ha a halászok csapása véletlenül jól talál, az eredmény roppantnagy; a táplálék bsége okozza azt is, hogy a balatoni hal a folyóbelinélhasasabb. Az ifjú alaknak már ismertetett okokból való kiméletlenpusztítása — a bérlk az apraját a halzsír-üstbe vetik — okaatinak, hogy a faj érezheten megfogyott.Nálunk 85 — 90 cm. hosszúság mellett 10 kilogramm súlyt érhetel ; a kereskedésben az i " 5kilogrammoson kezddik az inyenczek« fogasa »Húsa fehér,pompásan foszló, elsrend; megjegyzend, hogy aza nagy tömeg « fogas », melyet Bécs, Budapest s a közlekedés terjedésével,távolabb helyek is fogyasztanak, csak igen kis részben balatoni; inkább aldunai eredet.Elterjedés. Lejegyeztem a Balatonból, a Berettyó, Borzsa, Dráva,Duna, Körös, Latorcza, Rába, Szamos, Tisza és Zagyva folyókbúl,Tata nagy tavából; Petényi lejegyzé: a Mura, Olt, Maros és Vágfolyókból és különösképen a Fertbl, a honnan Heckel nem említis a hol nekem Hegyk és Saród legjobb halászai sem mondták be.A K SÜLL.Liicioperca Volgensis,Pallas.I t?bla, 2.Fjegyei : A fogas süllnél, melynek különben legközelebbi fajrokona,zömökebb ; feje vaskosabb, homlokvonala ersebben lejta bels szilványfedelék felkanyarodó széle a szem felé dl ;azoldalakban álló nyolcz keresztbefutó paszta határozott rajzú, kirivó,úgy hogy a hal els tekintetre is tarkának tnik fel ; a hátsöré-

NÉMET BUCZÓ.67 Inyék és a kormányúszó sugárközeiben a foltos rajz határozott ésuralkodó.Sugáqata: HS, 1 3/0 ; HS,2/22 ; AS2/9. — OP. 80. F. A. 4V,, akormányúszót beleértve.A fogas süllt a k-süllvel összehasonlítva, kitnik, hogy az utóbbinakhátsörénye, különösen pedig az alsósörényehéj pénzei istetemesen nagyobbak.Ivik: a mikor faj rokona.Fogása: leginkább az öreghálóba kerül.terjedelmesebb, aÉletmód, nagyság és húsa szerint megegyezik a fogas süllével.Elterjedés. Sem Petényi, sem Heckel nem ismerték magyar vizekbls az elbbi csak halászok bemondása szerint, mint fajtát (varietas)jegyezte fel ; ez annál csodálatosabb, minél bizonyosabb, hogy ahalászság mindenütt megkülönbözteti, a budapesti halaspiaczon pediga fogas süllvel vegyesen mindig található. Feljegyeztem a Dráva,Duna, Rába, Tisza és Zagyva folyóból.A német BUCZÓ.Aspro vulgáris,Cuvier.Fjeg/ei: aíark orsószeren vékony, legvékonyabb része alig szemátmérj; az els hátsörényúszóban csak 8 — 9 úszósúgár ; a test széles,feketés keresztpásztákkal, melyek a farkrész felé és a farkrészenjobban kivehetk.Sugárâta: HS, 8 — g/o ; HS^1/12— 13; H. O. 0/14; HA 1/5;AS. i/i I. OP. 70—80; FA. ^, a kormányúszót beleértve.Teste ell kissé békaszeren lapított, tehát magasságánál szélesebb,hátúi hengeres; héjjá apró, féss pénzekbl való, a pofákrais kiterjed s reszels tapintatú ; a has ell meztelen ; feje lapított, aszilványrés táján legszélesebb, orrarésze vaskos, az alsó állkapcsontúljáró; a küls szilványfedelék ers tüskébe végzdik. A két hátsörényúszótökéletesen külön van válva — a sörényközön 6—7 pénzszámlálható ; a hasúszószárny terjedelmes, leveles szabású ; az alsósörényúszókezdete a második hátsörényúszó kezdetével talál :a kormányúszókis terjedelm.A test hátfele sárgásbarna, 4 —5 széles, feketés, kissé felhs és

.Ö72MAGYAR BUCZO.kissé rézsüntösen keresztbefutó pasztával ; a has fehéres ; a sörényekszürkések, az úszószárnyak sárgások vagy színtelenek.Ivik: április, május hónapokban ; néha már márcziusban kezdi.Fogása: nem történik külön s így a halászatnak csak véletlen járuléka; de falánkságánál fogva igen rájár a horogra s a hol bvebbenterem, alkalmatlanná is válik ; kivált a fenékhorgon.•A német buczó ragadozó hal, mely a folyó vizet szereti, a hoileginkább vízi rovarok álczáival, apró rákokkal él; sebes és ügyesúszó ;de leginkább a mélység fenéketáján tartózkodik.Legfeljebb 20 cm. n meg,100— 120 gramm súlyt érve el.Húsa fehér, jó íz; de nem igen keresett.Elterjedés. A német buczó az eddigi tapasztalás szerint csak aDuna vízhálózatában terem; Heckel említi a Szeben, Maros és Oltfolyókból ; Petényi a Duna, Tisza, Zala-Tapolcza, Garam és a Turóczból; én lejegyeztem a Balaton tavából, a Berettyó, Bódva, Borzsa,Dráva, Körös, Latorcza, Rába, Sajó, Szamos, Zagyva folyókból ésa Szernye folyó részeibl.A MAGYAR BUCZÓ.Aspro Zingel, Cuvier.I tábla, 5.Föjegyei: farka orsószeren vékonyodó ; de legvékonyabb részetöbb, mint szemátmérj; az els hátsörényúszó 13 — 14 sugarú,ell magas, hátrafelé menedékesen lecsapott, a pusztás rajz terjedelmes.Sugárâta: HS^ 13— 14/0; HSî/iS; HO. 0/14—1OP. 90 — 95. F, A. 5, a kormányúszót beleértve.5 ; AS. 1/13.Az igen közelrl való fajrokonság a magyar és német buczó közöttrögtön szembetn ;de a míg a német buczó farka valóban patkányszer— innen « poczokfarkú » népies neve is — vékony, addig amagyar buczóé a testhez képest sokkal arányosabb, kormányúszója isterjedelmesebb; egész testalkata vaskosabb, ersebb; a hasúszószárnyleveles szabású ugyan, de kevésbbé terjedelmes ; a legfbb jegy,mely fajrokonától megkülönbözteti, az els hátsörényúszó 13 — 14sugara.

VÁGÓ DURBINCS. 675Színezete isa német buczóéhoz hasonló, csakhogy a pászták terjedelmesebbek,néha felhszeren elmosódok, tarkítok.Ivik: mint fajrokona.Fogása: Leginkább az öreghálóval való halászat járuléka; de akada fenékhorogra is; a halászság «)ó halnak» becsüli.A magyar buczó a kövesfenek, folyós vizet szereti ; álló vizekbennem terem ; életmódja megfelel a német buczóénak.A német buczónál sokkal nagyobbra növekedik, 30 — 35 cm.hosszúság mellett az i kilogrammot is eléri, st, ritkán, meg is haladja.Húsa fehér, kitn iz, a Duna mentén a halászok nagyra becsülik; a hal azonban egészben ritka s így kevésbbé piaczi czikk.Elterjedés. Az eddigi tapasztalás szerint csak a Duna vízhálózatábantalálható; Heckel a Dunából és az Okból kapta; Petényi aDunából, Szamosból s lejegyezte a velenczei tóból is, a mi azonbannem áll meg, mert jegyzete csak a vágó durbincsra talál, errl mondvána magyar halászság azt, a mit Petényi a velenczei halász utánmagyarul is szórói-szóra lejegyzett; « nagyon tüskés hal, azért is szúrásamérges, utána meggylik a kéz». Én lejegyeztem a Dunai Körös,Rába, Tisza és Zagyva folyókból.A VÁGÓ DURBINCS.Acerina cernua. Linné.Fjeoyei: íves hátú, tompa orrú, zömök hal ; az els hátsörényúszótarajszer, rendkívül szúrós; az alsósörényúszó két els s a hasúszószárnyels tüskéje ers, szúrós; a szilványfedelék szúrósan tüskés;az els hátsörényúszóban 12— 14 ers tüskesugár; a másodiktólcsak nyergesen válik el.Suodqata: HS, 12— 14/0; HS^ 11 — 14; H.O. 0/13; H.A 1/5,AS. 2/5. OP. 37 — 40. FA. körülbell 4, a kormányúszót beleértve.Teste zömök; kicsiny; háta ívesen domborodó; — innen ((disznóhal"a népies neve; — a teste friss állapotban rendkívül nyálkás; deféss halpénzei miatt mégis érdes tapintatú; a héj nem terjed a pofákraaz érz likacsok a bels szilványfedelék széléhez alkalmazkodva, hálózatosgödrökbe nyílnak ;a bels fedelek széle szúrósan tüskés.Színezet szerint olajzöld, barnás pettyekkel tarkítva, melyek néhaHermán O. A magyar halászat.4J

674 SELYMES DURBINCS.hosszában darabonkint sorakoznak is ;az oldalak rezessárgák, a folyóvízben élknél zöldesek ; a has fehéres ; az els hátsörényúszó sugárközeisötét foltokkal vannak tarkítva, melyek néha 4 —5 sortalkotnak ; a második hátsörényúszón és a kormányúszón a foltokinkább a sugarakon vannak ;a hasúszószárnyak és az alsó sörényúszófehérek, néha vörösesek. A szárazra kivetve, alapszíne néha szennyesagyagsárgává változik.Ivik: április, május hónapokban ; néha már márcziusban is.Fogása: a halászatnak csak járuléka sa magyar halászság szúrósságamiatt gylöli, mérgesnek, sok helyen ómennek tartja,mely halszegénységetjelent ; csak kevés helyen eszik.A vágó durbincs folyókban és elevenebb viz tavakban a szélvizektáján él, hol apró állatokkal táplálkozik ; nagyon falánk s a halivadékbannagy károkat okoz. A horogra nagy mohósággal veti magát s azaránylag nagy horgot is benyeli. A szárazra vetve, kemény élet halnakbizonyul, mely egy fél óra múlva is haragosan mereszti fel mindentüskéjét, a tüskés fedelekkel együtt ; tüskéi könnyen szúrnak s aszúrás nagyon fájdalmas, ers gyuladást okozó.Nálunk I 2—15cm. nagyságra növekszik ; ritkán nagyobb is.Húsa finom, jóiz, különösen hallevesnek való; de nálunk nembecsülik, holott magából Oroszországból évenkint «such» név alatttöbb mint egy fél millió kilogramm ifjú durbincsot szállítanak becsinálvaa világpiaczra ; mint a sósvizet biró hal, az Északi-tenger öbleit(Haff) is lakja s ott a halásznépségnek mindennapi tápláléka.Elterjedés. Heckel a Marosból (Déva) említi; Petényi a Dunábólés a Balatonból ; én lejegyeztem a Berettyó, Borzsa, Dráva, Körös,Olt (szoros), Rába, Tisza, Zagyva folyókból és a Szernye folyós helyeirl;a Velenczei tóból, a halászok állítása szerint, kiveszett.A selymes DURBINCS.Acerina Schraitzer, Cuvier.I tábla, 4.Fjegyei: egész alakja nyújtott, háta majdnem egyenes vonalbanhalad ; az els hátsörényúszó igen terjedelmes, majdnem a fark tövéighaladó és 18— 19 tüskesugarú; oldalain végig három, néha négy

BOTOS KÖLÖNTE. 67 "Jhosszanti keskeny csík látható ; a tüskék szúrósak, de a vágó durbincstüskéihez képest vékonyabbak.Sugárâta: HSi i8— 19/0; HS^ 12—1 3 ; HO.o/i 3— 14; HA 1/5AS. 2/6. OP. óo —70. FA. 4, a kormányúszóval együtt.Teste, oldalt tekintve, szinte ékalakú ; a fej orrarésze kinyúló ; azérzlikacsok gödrei terjedelmesek ;a héjjá féss pénzekbl alakúi, apofákra nem terjed ; a bels fedelek szélén 6 — 7 hegyes tüske van,a küls fedelek igen hegyes tüskében végzdik ;az els hátsörényúszóell meredeken emelkedik slassú menedékességgel tart a háton végigaz elválasztó nyeregig, a hol a második sörény kivehet.Szín szerint a háta világos olajzöld, oldalai sárgások, a hasa tájaezüstfehér ; az oldalakon három keskeny csík látható, melyek közülegy a hátsörényúszó töve közelében fut, a második az oldalvonalfölött, a harmadik e vonal alatt halad s ez utóbbi kett a fark végefelé elmosódva egyesül ; a hátsörényúszó sugárközei néha sorosanpontozottak ;a többi úszó sárgás.Ivik: április, május hónapokban ; néha már márcziusban.Fogása: a hálós halászatnak csak véletlen járuléka s a halászoknem becsülik ;de nem olyan megvetett mint rokona, a vágó durbincskönnyen horgászható.A selymes durbincs szereti az eleven folyású vizet, különösen apartszakadékok csorba helyeit, hol a víz sodró és örvényl is ; ottlesi prédáját, mely rovarokból, férgekbl, apró rákfélékbl és különösenhalivadékból kerül ;alkalmas helyeken csupa selymes durbincskapkodja be a horgot; ez tanúsítja fürgeségét és falánkságát.A vágó durbincsnál nagyobbra n, 20—22 cm. mellett egy negyedkilo súlyú.Húsa finom és jóiz ;Elterjedés:de nálunk nem keresett.Heckel a Dunát hozza fel, nem említi külön a magyarvizekbl : Petényi a Dunából és a Tiszából (Vezseny körül) említién a Balatonból, a Rába és a Zagyva folyókból jegyeztem fel s különösenKomárom körül találtam nagy számmal ; eddigi tapasztalások5zerint a Duna vízhálózatának sajátja.4r

676 ROTOS KÖLÖNTE.A BOTOS KÖLÖNTE.Cottiis gobio, Linné.Fjegyei: az egész test czövekalakú ; a vastag, békaszeren lapítottfejtl a fark végéig egyenletesen vékonyodó ; két egymással összekötötthátsörényúszó, melyek közül az els csekély terjedelm, a másodikés az alsósörényúszó terjedelmes ;a hasúszószárnyak a hónaljravannak elretolva, kicsinyek ; a hónaljúszószárnyak terjedelmesek ; atest héj nélkül való, nyálkás, — a hasús^ós:^árny liegye^ hátrahajtva,nem éri el a hug/g/ót.Sugárâta HSi 6 — 9/0; HS2 15 — 18/0; HO. 13 — 14; HA. 1/4;AS. \2—î 3/0. F. A. 4, a kormányúszóval együtt s a fejet a szironyrésigmérve.A fej vége, felülrl tekintve, a legszélesebb része ; a belsfedelek szélén egy ers, éles tüske meredez ;a szemek közelebb állanakegymáshoz, mint a fejoldal széléhez s fölfelé is tekintk, a mi afejének különös kifejezést ad; a száj öblös nyilású, állkapcsai bársonyosfogzatúak. Az els hátsörényúszósugarai simák, nem tagoltak sez az úszó egy alacsony hártyával a második sörényúszóhoz csatlakozik; a hasúszószárny, csak kevéssé a hónaljúszó mögé csuklódva, visszahajtva,hegyével sohasem éri el a hugygyót, sugárzata mindig egyszin.A test szinezete sokszorosan változó, rendszerint azonban szürkeés barna; az alapszin legtöbbször szürke, a hát barna, sokszor — mintaz oldalak is, felhöfoltokkal márványozott ; a has világos szürke, egyszin,ritkán halavány márványzású; a hátsörényúszó, a kormányúszóés a hónaljúszószárny sugárzata karikásán tarkítva ; az alsósörényúszóéritkábban az ; a hasúszószárnyak sugárzata egyszin s csak igen ritkánelmosódva foltos.Ivik: márczius, áprilishónapokban.Fogása: a hegyi lakóknál szegény ember hala,melyet botba ütöttközönséges evvillával szigonyoznak ; talán innen származik székelyneve «botoskölönte». Egyébként kitn csali, a mely után a nemeshal mohósággal kapkod.A botos kölönte a hegyi patakvizek lakója, hol a kövek és kavicsokközött a pisztráng társaságában él, s mindig a fenéken bujkál,kavicsok alá rejtzve lesi rovar, féreg és halivadék prédáját ; színezet

CZIFRA KÖLÖNTE. 677szerint alakoskodó, úgy, hogy csak a gyakorlott szem veheti észre.Igen sebes mozgású kis hal, mely úgy védekezik, hogy tüskés fedelekétfelállítja. A nstény az ikrát kövek alá vájt gödrökbe rakja, mirea hím gondjai ajá veszi s 4 —5 hétig önfeláldozással, minden veszedelmetmegvetve rzi. Heckel írja,hogy ez a kis hal ilyenkor a turkálóbotba vagy vesszbe beleharap.Nálunk 10— 12 cm. hosszúságot ér el.Húsa fve vöröses, jóíz ; de inkább csak a szegénység eszi ; az úrihorgász csak csalinak használja.Elterjedés. Heckel a Szebenbl említi; Petényi a Beszterczepatakból,a Garamból, Poprádból jegyezte fel ; én a Vargyas, Füle,Kormos, Lucsivna patakokból ismerem s a Duna komáromi részébljegyeztem fel, a hova eltéved és a hol «kophal» a népies neve.A CZIFRA KÖLÖNTE.Cottus poecilopus,Heckel.11 tábla, 5.F/egyei : a hasúsúószárny hosszabb s visszahajtva, hegye eléri ahugrgyót: farka állandóan karcsúbb; a hasúszószárny, különösena sugárzata mindig keresztbe csíkos, és a többi sugárzat is szembetnentarka.Sugárzata: HSi 8 — 9/0; HS^ 16— 18/0; HO 14; AS 0/13 — 14.A küls szilványfedelék tüskéje br alá van rejtve ; a kormányúszóa végén majdnem egyenesen el van vágva s 14 sugara majdnemegyenl hosszúság mellett a végén villásan oszló ; a hónaljúszószárnyakvisszahajtva nem érik ela második sörényúszószárny kezdetét, sugárzatuksima, tagolatlan.A színezet megfelel az elbbi fajénak, kivévén a hasúszószárnyszembeszök tarkaságát.Ivik : mint az elbbi.Fogása és életmódja szintén megegyezik a botos kölönte fajévalazonképen nagysága is.Elterjedése. Heckel a fajt alkalmasint a Petén Yi-tl kapott magyarpéldányokra alapította, mert azokról a helyekrl sorólja fel, amelyeken Petényi kutatott, u. m. Késmárk körül, a «Bisztricza»

678 KISSZÁJÚ KÖLÖNTE.patakból (Zólyom), Túrócz és Gömör megyébl. Petényi megjegyzi,hogy ez a faj a Kárpátalja valamennyi patakjában terem s a legmagasabbhelyeken is társa a pisztrángnak ; felsorolja a Poprádbólés Körmöczbánya melll is; Benecke szerint* Stockholm táján isterem.Petényi még feljegyezte róla, hogy nagyon kemény élet s aszárazra téve messzire dobja magát; Turóczban a Háj-Blatnicza fürdmellett folyó Zsarnócza patakban P. olyan példányokat talált, a melyeknekhasúszószárnyai narancssárgák, vagy zöldessárgák, vagy barnássárgákvoltak, a mire Heckel azt jegyezte meg, hogy ez a víz ésvilágosság hatásának a következménye, a mint ez más halaknál, különösena pisztrángnál issokszorosan tapasztalható.•A KISSZÁJÚ KÖLÖNTE.Cottus microstomus, Heckel.Noha ez a faj a tudományban nincsen elfogadva s úgy látszik, hogya botos kölöntének ifjú példányaira alapíttatott , irodalomtörténetitekintetben említést érdemel, mert a Poprádból származó példányokraalapíttatott s valószinleg Petényi útján került Heckel birtokába.Föjegyei Heckel felfogása szerint ezek: a szájzug nem terjed aszem alá; farka igen vékony (magassága a hal hosszának csak Vaorésze) ;a bels szilványfedeléken egy ers horogtüske van.Saoár:{ata: HSj 8/0; HS^ 0/19; HO ló; HA 1/4, AS 0/15.A TARKA GÉB.Gobius marmoratus,Pallas.II tábla, 6.Föjegyei : Az els hátsörényúszó táján, mind a két oldalon, egyfélholdalakú sötét folt ; a hugygyót tíz hegyes szemölcs zárja ; a kéthátsörényúszó egy rövid, alacsony hártyával van Összekötve ; az elshátsörényúszóelején— hegye táján — egy vöröses folt van.* Benecke i. m.

TARKA GÉB. 679Sugárâta: HS, ö/o; HS, 1/18; HO 0/29; AS 0/14. OP 3440. FA 33/47 ^ kormányúszót beleértve.A test legnagyobb magassága a fejrészre esik s 5— 6-szor fordulmeg a test egész hosszúságában ; a legnagyobb vastagság nyolczszorfordul a hosszaságban. A száj kicsiny, ajakrésze húsos, zuga az orrnyílássalegy vonalba esik ; csúcsbanyiló ; az állkapcsokban egy, néhakét sor apróka fog; az orrnyilas igen kicsiny, szabad szemmel csaknehezen látható. A szemek ersen homlokállásuak és szomszédosok,vagyis a szemköz igen keskeny. A fels ajak közepén két apróka, elremered csövecske. A hónaljúszószárnyak szélesek, kerekvágásúak ; ahasúszószárnyak, az elbbiek alatt állva s hosszában egyesülve, lapostölcsért alkotnak ; hátrahajtva hegyök a hugygyóig ér. A két hátsörényúszótegy alacsony hártya köti össze ; az els a hónaljúszószárnyaktöve mögött indul s legcsúcsán vörös foltot visel ; a második azalsósörényúszó kezdete eltt indulva a kormányúszót megközelíti,vége az alsó sörényúszó végével körülbell talál. A héj nem terjed afejre, mely, kivált a fedeleken, vastagodó brrel van fedve; a pénzeka hát- és a hasrészen aprók, az oldalakban nagyobbak, egészbenreszelsök. Az oldalvonal finom, alig követhet s csak a farkrészenföltünbb.Szín szerint ez a kis hal változékony ; de foltos volta egészbenmárványozza ; az alapszín zöldes barna, vöröses lehelettel ; az oldalakonrendesen három feketésen barna folt vehet ki ; a farkrészenilyen szín öv látható ; az els oldalfolt félholdalakú s csúcsaival afej felé fordul — innen a semilunaris elnevezés, mely alatt Heckel ismertette— a hát- és alsósörény sugárközeinek alján vöröses foltocskalátható. Az ivás idejében a szín változik, sötétebb, bársonyossáválik s a vörösség megtüzesedik.Ivik :Kriesch János szerint tavasz elején.Fogása : külön nem történik.A tarka géb — Kriesch János megfigyelése szerint -— a víz fenekénbujkáló kis hal, mely vízinövények alatt keresi eledelét; nemigen úszik, hanem egybeforrott hasúszószárnyain s a hónaljúszószárnyakközbejöttével csuszkái ; üldöztetve a farkával fölfelé is löki magát;de legott a víz fenekére száll alá. Saját tapasztalásom szerint a budaihévizek kifolyásaiban legtöbbje a már köves helyeken, kövek alatt él.

6BoFOLTOS GÉB.Nagyságára nézve Kriesch szerint a legnagyobb 8.3 cm.Elterjedés szerint ezt a halat Magyarországra nézve Kriesch Jánosfedezte fel az Ó-Buda melletti hévíz kifolyásában s innen írta le aközle-magyar Tudományos Akadémia math. és természettudományiményeinek X. kötetében (1875); újabb idben a Balatonból —keszthelyi hévíz beszakadása tájáról •— is említi.•A FOLTOS GÉB.Gobius rubromaculatus,Kriesch.Az a körülmény, hogy a mîgyar vizekbl a géb nemének egy fajasem volt ismeretes, arra birta Kriesch JÁNOs-t, hogy a midnaz els ilynem halat vizeinkben fölfedezte, azt igen tüzetes vizsgálatnakvetette alá. E vizsgálat oly jellemz jegyeket derített föl, amelyek egy új faj felállítását jogosulttá tették s így Kriesch föl is állítottaa Gobius rubromaculatus fajt, megkülönböztetvén azt az összekötötthátsörényúszókkal, s az elsnek vörös foltjával. Az összehasonlítóvizsgálat azonban kimutatta, hogy úgy a Kriesch, mint a Heckelfélefaj is egy a Pallas marmoratus fajával. Habár igy a Krieschfélefaj fen nem tartható , a tüzetes vizsgálatnak mégis az a nagyhaszna volt, hogy a Pallas faja ezentúl sokkal élesebben jellemezhet.**A TÜSKÉS PIKÓ.Gasterosteus aciileatus.Linné.Fjegyei : els hátsörényúszó helyett három külön álló, ers tüskével,melyek közül a középs a leghosszabb, a harmadik a legkisebba hasúszószárny csak egy tüskébl és egy sugárból áll ;az alsósörényúszóeltt egy rövid, lapított tüske áll.Sugqata. HS^ 0/12 ; HOo/io; HA i/i, AS 1/8. FA y/,, a kormányúszótbeleértve.A test csak kevéssé összenyomott, a fark vékonyan kifutó s nemnagy terjedelm, majdnem egyenesen elvágott kormányúszóval ;a szájkissé homlok felé nyiló, zuga az orrlyukak alá ér, alsó állkapcsa kissé* Kriesch János : Egy ú) halfaj. A magyar Tud. Akadémia math. term. tud. közleményeinekX. kötete. Budapest 1875. p. 221— 252.

TÜSKÉS PIKÓ.68 lkiálló ; a fogzat hegyes és aránylag ers ; a fej pofarészét a fedelekkelegybeforrt és szélesedett alsó szemcsont alkotja; a hónaljúszószárnya hát els tüskéje alatt indul, ell elvágott; a hát és az alsósörényvége és magassága találegymással, de az alsósörényúszó valamivelrövidebb; valamennyi tüske csuklóban jár s lecsapható. A testhéjjá változó ; majd legnagyobb részben hiányzik, majd keresztbeállózománczszer sa brbe temetkez lemezek láthatók, melyek a testetúgyszólván vértezik ; csak a has állandóan meztelen (a vértezet jelenléteés hiányzása okozta azt, hogy ezt a halat több név alatt, mintkülön-külön fajt írták le; ígyCuviERÍs «trachurus, leiurusw vagy «gymnurus))név alatt); Eckström és Fries svéd kutatók azt hiszik, hogya meztelen a nyári, a vértezett a téli alak és Heckel is erre a föltevésrehajlik.Nagysága 3—5cm.Szín szerint a háta zöldesbarna, vagy kékes fekete, az oldalak és ahas ezüstösek, toroktája és mellrésze a rózsaszíntl a vérpirosig változó;az úszók zöldesek ; a szemcsillag ezüstös. E színek ívásker megélénkülnek.Ivik : április és június között.Fogása. Németország édesviz tavaiban szkor seregbe verdik;ekkor roppant mennyiségben hálózzák sBexecke szerinthalzsírt fznek belle.1882-ben Pillau mellett e kis halból 3,^00 mázsahalzsírt fztek, melynek értéke 70,000 márka volt.A tüskés pikó életmódjának nem egy vonása a kölöntékre emlékeztet,különösen abban, hogy a hím az ivadékot rzi és gondozza saz ikra számára vagy külön, diónagyságú fészket készít, vagy a vízfenéksr növényzetét használja fel fészki. Ügyes, sebes úszó éskemény élet hal,mely sokszor a vízbl kivetve magát, a part nedvesnövényzetében sokáig élve marad.Elterjedés. A tüskés pikó különösen az Atlanti óczeán északi részében,föl Grönlandig, él s az ebbe szakadó folyókba nagy számmalvonul ; de bemegyen a Földközi tengerbe is ; a Dunának szorosabbértelemben vett hálózatából hiányzik; de betévedése nem lehetetlen.Azonkívül a Keleti tengerbe siet Poprád e hal elterjedése körébeszakad és semmi kétség, hogy a többi hasonló irányú folyókba benyomul;északi Németországban épen közönséges. Heckel Krakkóból

68 2 TARKA MENY.és « Magyarországból » említi, anélkül, hogy a helyet megneveznélehet ez tollhiba — de az áll, hogy a hal bejövetele teljesen lehetségess a Belgrád alatt való megjelenése sem tartozik a csodák közé.A mi szegényes kutatási módunk mellett sok egyebekkel együtt, könynyenkikerülhette a búvárok horgát, hálóját.A TARKA MENY.Lota vulgáris,Cuvier.II tábla, 7.Fjeoyei : nyújtott, hengeres alak, csak a farkrész összenyomottaz alsó állkapocs a felsnél kevéssel rövidebb; álla részén, középenállva, egy vékony bajusz ; az orrlikak mellett egy-egy felálló brkaraj;az egész test finom, a brbe temetkez, egymást nem fed pénzekblálló héjjal van bevonva, mely a fejre és az úszók tövére is kiterjed.Suoúrâta HS, 12—14; HS, 68—74; HO 18—20; HA 5; AS05 — 70; FA 5, a kormányúszót beleértve.Feje lapított^ kissé békaszer ; a száj mély hasítású, zuga az aranyoscsillagú szem alá ér; a test hajlékony, igen nyálkás, héjjánakapró pénzei csak tüzetesebb vizsgálattal vehetk észre, körösen vésetteks csillagos sugarak nélkül valók. A szilványrés nagy; a hónaljúszószárnyterjedelmes s a kormányúszóval együtt kerekvágású ; ilyenszabású az els hátsörényúszó is ;a második hát- és az alsósörényúszóaz egész farkrészt, úgyszólván, beszegik, de nem forrnak össze a kormányúszóval;valamennyi úszó lágy, minden tüskesugár nélkül való.Szín szerint háta és oldalai olajzöldek, sötétebb felhfoltokkalmárványozottak ; a has, a torokrész és a hasúszószárnyak szennyesfehérek.Ivik : deczember és január hónapokban.Fogása : Tartózkodása miatt ritka járuléka a hálós halászatnakannál inkább rájár a horogra, különösen télen ;a hegyi lakók a patakokbankézzel tapogatják ki.A tarka meny a les rablóhalak közé tartozik, az uszadéktkéket,a gyökérzetet, a padmalyokat és a part lyukait választjatanyájául, különösen ha ezek mély, örvényl vizekben találhatók;

T-PONTY.68 Jfalánk rabló, mely a halivadékban nagy kárt tesz s a hol tömegesenmegjelenik, egész patakokat kipusztít. Jóllakva, a midn elre tolthasa felpuffad, emlékeztet valami óriási békakoltyra. Ez a pusztító természeteoka annak, hogy — kivált patakos vidékeken — czigányéletetél; néha nagy számmal jelenik meg, majd eltnik s éveken át nemmutatkozik. Petényi érdekes dolgokat jegyezett fel róla; kiemelikóbor természetét, mely czigányos vándorhallá avatja ;így 847/8-ban1Turopolja patakjainak zsombos, gyökeres, örvényl helyein százávalvolt jelen s tömegesen fogták ; de már 1 848-ban csak egyesek mutatkoztak.Míveldéstörténeti szempontból nem utolsó jegyzet az, a melyKollár, a bécsi udvari múzeum igazgatójának szemeire vonatkoziks két menyhalról szól. A szentírás szerint t. i. Tóbiás vakságát amenyhal mája gyógyította meg s ez jutott eszébe 1846-ban báró Pod-MANiczKY JÁNOS-nak is, a midn Kollár bajáról értesült ; küldött tehátaz érdemes tudósnak Petényi útján két eleven menyhalat. Fel isvágták s azt találták, hogy epéje, bár kicsiny, gyönyör ultramarinkékszín ; Kollár evvel és a hal zsírjával kenegette a szemét és azt állította,hogy használt. Különben a régi gyógyszerek közt igen elkelhelyet foglalt el a «liquor hepaticus Mustelas fluviatilis». Most a menymája ínyenczek keresett falatja. Az ívó menyhal százával gyülekezikés egy gomolyagban pergeldik.Nálunk 30, igen ritkán 60 cm. hosszúság mellett i — r^ kilóignövekedik; de én láttam a Garamból származót, mely 93 cm. volt;az osztrák tavakban és északon 8— 5 kilogrammig is elfordul.1Húsa fehér, kitnen tiszta, finom íz s a piacz keresett czikke.Elterjedése. Heckel az egész Dunából és « Erdélybl » említi, alakóhely megjelölése nélkül; Petényi feljegyzi a Dunán kívül aBalatonból, a Vág, Garam, Poprád, Körös, Dráva és Tisza folyókból,.a Tiszovnik, Túrócz, Hnyilecz, Mutnyik patakokból; én lejegyeztema Fertbl és a Balatonból, a Berettyó, Bódva, Borzsa, Dráva, Duna^Körös, Kraszna, Latorcza, Olt, Rába, Sajó, Szamos, Tisza, Zagyvafolyókból és a Szernye folyós helyeirl.

684 T PONTY.A TO PONTY.Cyprinus Carpio,Linné.II. tábla, 8.Föjegyei : a fels ajakon két rövidke, a szájzugon két hosszú, párosanálló bajusz; a hát- és alsósörényúszó els sugara befelé frészes,•ers bognártüske ; a test legnagyobb magassága háromszor fordul mega hosszaságban ; az orr vaskos ; oldalról tekintve a homlok- és hátvonalegyenletes ívben emelkedik.Síigárâta. HS 3/17 22; HO 1/15 — 16; HA 2/5 — 9; AS3/5 — 6; OP 32 — 39; FA 4, a kormányúszót beleértve.A test alakja hosszúkás, oldalt lapított, egészben vaskos ; a szil-Yányfedelék táján a test vastagsága kiadja a magasságnak közel feléta száj csúcsbanyíló, ajka húsos. A hátsörény kezdete talál a hasúszószárnybeiktatásával smind a kett kissé még a test els felébe esika hátsörény thosszasága a test egy harmadrészét teszi ;frésze, alulról számítva az els harmadrészen felül kezddik ;a bognártüskehasonlóaz alsósörényúszó bognártüskéje is, mely öreg pontyoknál rendesenhegyét veszti. A héj nem terjed a fejre, pénzei nagyok, kerekdedekszélük hártyás.Szín szerint a hát kékeszöld, a feketésbe húzó, az oldalak rezessárgák,néha sötétzöldesek ; a hasfél fehéres ; a pénzek feketés sze-^élyek, mi bizonyos koczkás jellemet teremt; a hátsörényúszó szürkéssárgás,az úszószárnyak és a kormányúszók violás lehelletú'ek, azalsósörényúszó vörösesbe játszik,a szemcsillag aranyos. Ezek a színekazonban nem állandók s víz, táplálkozás, világosság hatása alattsokszorosan változnak ; a folyóban él ponty sokkal világosabb, azálló, különösen mocsaras vizekben él sötét szín, különösen oldalaisötéten aranyosak.Ivik : meleg években már májusban kezdi s júniusban folytatja;hideg években az ivás eltart júliusban is.Fogása : mint a piacz fhala, minden halászási módnak ftárgya.Fajtái :A király vagy tükrös ponty. Ez magán viseli a tponty mindenfjegyét; de héjjá nem egész, hanem csupasz helyek vannak rajta, a

KEVERÉKFAJAI.68^hol pedig megvan, ott egyenetlen, sokszor igen nagy pénzekbl alakúi:az oldalvonalat képzk rendesen sorakozottak, azon alul és felülmindenféle fejldések és rendetlenül állanak. Ez a BLOCH-tól leírt«Cvprinus rex Cyprinorum»;Agassiz «Cyprinus Carpio macrolepidotus»néven írta le.A csupas- ponty. Minden bizonynyal a tükröstl ered akként,hogy vénségére az amúgy isrosszul legyökerezett pénzek kihullanak sa hal egészen meztelenné válik; ez azután a «Cyprinus carpio nudus,vei alepidotus Ag.Ezek a fajták tavakban keletkeznek és átöröklés útján tovább szaporodnaks.Kevfrék fajok :A ponfykáras^ (Cyprinus acuminatus Heckel). Tóságainkban,.különösen a Balaton, Fert és Velencze tavában, ritkábban bár, demegterem az a keverékfaj, mely a tpontytól és a kárásztól ered spontykárász akkor, ha inkább a pontynak jegyeit viseli magán. H eckelúj fajnak nézte s le is irta ; fjegyei a következk : a test magassága2V2 egészen 2^1^-siev fordul meg a hosszaságban; a fej nyújtottabb^hegyesed ; a homlokvonal kissé homorú, a hát a sörényúszóig majdnemegyenes vonalban vagy igen lapos ívben emelkedik. »Ez a keverékfajbajuszos sfképen ezért inkább pontyjellem.A kdras::;poni)' [Carpio Kollarii Heckel; épen megfordítva, inkábba kárász jegyeit viseli magán ; legelször a Fertbl került leírásra sHeckel így jellemezte: «a test lapított, magas; magassága közeliVa-szer fordul meg a hosszúságban ; a hátvonal nagyon domború ; abajuszok nagyon rövidek. » Ennél a keverékfajnál a torokfogak is közelebbállanak a kárász torokfogaihoz, s koronájuk nem rl, hanemkehelyszer.A mi halásznépünk ezeket a keverékfajokat már régi idbl ismeri,találóan megnevezi és tudja eredetöket is, t. i. hogy úgy keletkeznek,a mint a hím ponty a kárász ikráját,kárász a ponty ikráját termékenyíti meg.vagy megfordítva a hímE kitérés után lássuk a tponty életmódját. A tponty a lassúfolyású, egyáltalában csendes, iszapos fenek vizet kedveli, hol aziszapot — tótágasba állva — túrja s kikeresi táplálékát, mely rovarokból,csigákból, férgekbl, de növényekbl, különösen azoknak

686 TPONTY.if)LÍ hajtásaiból, gyökérzeteibl, korhadó részeibl áll. Télire seregbeverdik, mély víz fenekén gödröket váj és rakásra összefekszik, mialattnem táplálkozik; de azért nem fogy meg tetemesen. Ha melegtavasz köszönt be, májusban ivásra indul ; felkeresi a sekély vizet,különösen ha növevényes, s erre rakja le százezernyi ikráját. A tpontykemény élet hal, mely elevenen nagy távolságra is könnyen szállítható; a vízre nem érzékeny s ha a viszonyok kedvezk, bámulatos gyorsasággalnövekedik. A híres tenyészt, Dubisch Tamás, Teschen ésSaybusch köri az els nyáron a pontyivadékot 74 fontig növeszti meg;de ha egy adott nagyságú tóba hektáronkint 1050 ivadék helyettcsak 300 — ^00 darabot ereszt be, az ivadék az els nyáron egy félkilo súlyt érhet el.Szóval a tponty kínálva kínálkozik tenyé^tésre sáll az, hogy bizonyos körülmények között többet jövedelmez a földnél.A tpontyot a rómaiak jól ismerték s k telepítették át Középázsiavizeibl déli Európába, mert, mint gyakorlatias észjárású nép,•észrevették jó tulajdonságait.Magyar földön a tpontyokban való régi gazdagság immár mesebeszédnektnik fel ;pedig megvolt az addig, a míg a rétségek fenállottaks ez a hal jól megívhatott, ivadéka a rétben nekiersödvetérhetett a nagy vizekbe. Ma a régi gazdagság a rétek eltnésévelmeg van törve s a tponty nagy részben behozatal tárgya. Ám Magyarországéghajlata, földalakulatai és vízrajzi viszonyai olyanok —de a gazdaságiak is! — hogy a pontytenyésztés, már könnységénélfogva IS kínálva kínálkozik s ha alkalmatos helyeken a gazdaság szervestartozékává avattatnék, a nemzet vagyonosodására érezhetenbefolyhatna. Azért álljanak itt a pontytenyésztés legfbb kellékei,hogy azok, a kik e gazdasági ágazathoz kedvet éreznek, szándékukranézve a szükséges elfeltételeket megismerhessék.1. A tponty haszonnal ott tenyészthet, a hol a kell víz megvanskevés munkával tóvá dagasztható, de akként, hogy a víz esésénekszínvonala, a tó feneke alá esik. Ez azért szükséges, hogy a tókönnyen lecsapolható legyen, egészen kiszáradhasson, mert ez atenyésztésnek egyik föltétele.2. A talajalakulatnak olyannak kell lennie, hogy egy nagy, u. n.hizlaló tó s azonkívül több kisebb tó és egy telel haltartó alakíthatólegyen.

TENYÉSZTÉSE. 6873. A tavak háromfélék, u. m. ívótavak, növendéktavak és hizlalótavak.Aj^ ivótó kicsiny lehet, egy tized hektár elégséges ; szélei sekélyekés benttek legyenek, mélységére 60 cm. elégséges. Ebbe atóba, melynek télen át szárazon kell állania, hogy mindaz, a mi ahalivadéknak árthatna, kifagyjon, az ivás közeledtével vizet bocsátunks beléeresztünk egy nagy, egészséges anyapontyot és két kisebbhímet. DuBiscH szerint egy négy kilogrammos anyaponty után100,000, egy hatos után 200,000-nyi ivadék támad, a mi nagytógazdaságnak iselégséges.A növendéktó vagy tavak nagyobbak legyenek — ketttl öthektárig; a víz ezekbe is csak tavaszkor bocsáttassék be. Ezekbe atavakba tétetnek a kibúvás után ötödnapon finom hálókkal kiszedettapró pontyok, hogy kell táplálékhoz jussanak. Itt az ivadékkörülbell 4 hét múlva néhány centiméternyire növekszik, táplálékafogyni kezd s ezért innét nagyobb tóba tétetik át, hol nyár végéigtetemesen megnövekszik. A következ nyáron ismét nagyobb tóbajön úgy, hogy hektáronkint 520 ivadék essék, hol szig egy vagymásfél fontig megn s kihalászva télen át a telel haltartóba kerül.A harmadik tavaszszal a pontyivadék a hizlalótóba kerül, melyvalamennyi közt a legnagyobb s a melybe hektáronkint 200 pontybocsáttatik; itt szig i kilo vagy valamivel több súlyt ér el s kitnpiaczi hallá lesz,mely kihalászható.Természetes, hogy ez a beosztás megbírja a módosítást, a mely ahelyi viszonyoktól függ.A fdolog az, hogy mindazok a tavak, a melyekbe halat bocsátaniakarunk, télen át szárazon maradjanak s ha egyszer már halat neveltek,szántás alá kerüljenek, valamely gazdasági növénynyel bevettessenek,ez learattassék s ekkor kerüljön a trész ismét víz, illetleghaltenyésztés alá.Ennek az eljárásnak súlypontja abban van, hogy a kifagyás kiölia halivadék ellenségeit s megnöveszti táplálékát, azonfelül lehetvéteszi a váltógazdaság egy nemét, a mennyiben egyazon helyen felváltvaa ponty és valamely takarmány haszonnal tenyészhet, mertegymást elsegíti. Ezek a pontytenyésztés legfbb vonásai ; a részletezésnem e könyvnek tárgya.

688 MAGYAR PONTY.A tponty kedvez körülmények között egy méteren felül n rnegs30 kilogramm súlyt érhet el.Húsa a legjobbak közé tartozik.Elterjedése. Heckel magyar földrl Budapestrl — az Ördögárokból— s a Tiszából említi ; Petényi a Duna, Vág, Körös, Száva,Dráva, Ipoly,Bodrog, Sajó folyókból és a Rákos patakból ismerteén még a Berettyó, a Borzsa, Kraszna, Latorcza, Olt,Rába, Szamosfolyókból, a Balaton és Fert tavából és a Szernye folyós részeibljegyeztem fel.A magyar ponty.Cyprinus hungaricus,Heckel.Fjegyei: inkább hengeres, nyújtott alak ; a fej csúcsos ; a test magasságahárom és egy félszer, néha négyszer fordul meg a hosszúságban.Síigárâta: HS. 4/17— 20, AS 3/5 stb.OP. 36— 39. FA. 472 —5,a kormányúszót beleértve.Kor és nagyság szerint mindig nyújtott alakjával s ehhez képestcsekély testmagasságával tnik ki ;különösen egész hátvonala az, melye halnak megadja faji bélyegét. A míg t. i. a t- ponty hátvonala, oldalróltekintve egyenletes domború ívben halad az orrtól a fark tövéig,addig a magyar pontynál az ív csak a hát elejére terjed, kevésbbé domború,a hátvonal majdnem egyenesen halad a hátsörényúszó alatt afark tövéig.Szeme a tpontyénál nagyobb, arány szerint átmérje a fej hoszszánakegy ötödét tesziki.A termetesebb, kövér magyar ponty majdnem egészen hengeress ilyenkor a hát kezdete párnásan dagad a fej fölé.Szín szerint háta szürkés vagy barnás zöld ; a hátsörény- és kormányúszószürke ; a többi úszó sárgás, szürkén szegélyezve ; a szemcsillagviolaszín, a szembogár körül keskeny aranyos karikával.Ivik: mint fajrokona.Fogása: mint fajrokonáé.Ez a Fert német halászságának tavi pontya, « Seekarpfen », a Balaton«pozsárja», a Dráva- fok « Tisza-pontya », mely életmód szerintnem különbözik a t-pontytól s a magyar halászság túlnyomó részé-

A SZÉLES KÁRÁSZ. 689nél nem is mint külön faj, hanem mint fajta ismeretes; magam is azttartom róla.A Fertben a lö— 5 kilo súlyt éri el.1Húsa kevésbbé becsült, mert rendesen túlságosan kövér és tóiz.Elterjedés. Heckel a Fertbl, Balatonból, Tiszából és Dunábólhozza fel ; Petényi még a Velenczei tóból említi s lejegyezte, hogy az,a melyet az ercsii halász, Horváth, Komáromon alul fogott, 25 kilogrammotnyomott.A SZÉLES KÁRÁSZ.Carassius vulgáris,Nilsson.III tábla, 9.Fjegyei: a száj bajusztalan ; a fej hossza megüti a testmagasságfelét ; a homlokvonal egyenes vagy kissé behajló ; a hát eleje a hátúszósörényigigen meredek ívben emelkedik ; lapos, tenyérszerenszéles hal.Sugárâta: H.S. 3/1521. HO 1/12—1 3. HA 2/7—8. AS 3/5—7.OP. 31 — 36. F. A. y/21 a kormáhyúszóval együtt.A fej hossza 372-szer, néha még annyiszor sem fordul meg a testhosszában ; a test magassága néha épen csak kétszer, legtöbbszörháromszor fordul meg a hosszúságban, ezért a hal igen lapos és széleskinézés; a szájhomlok felé nyiló, egészben kicsiny; a héj teljes,nem terjed a fejre, pénzei nagyok s nagyon egymásra borúlók, úgy,hogy szabadon álló részük félholdalakú ; a hátsörényúszó és az alsóis fogacsos bognártüskével kezddik; az utóbbinak körülbell közepéreesik a hátsörényúszónak vége. A kormányúszó félholdasankivágva, egyenlen kétszárnyú. Az oldalvonal majdnem egészenegyenes.Szín szerint a fej olajzöld, pofái rezessárgák, a szem csillagaezüstös, aranyos szegélylyel ; néha vörösrezes ; a hát sötét zöldesbarna,az oldalak sárgarezesek, hasa fehéres, vöröses lehelettel ; a hónaljhasúszószárnyés az alsósörényúszó vöröses ; a többi sárgásszürkénszegve.Jvik: májusban, júniusban ;néha július elejéig is.Fogása: A rekeszt skülönösen a varsás halászat f hala.A széles kárász a tartózkodáshoz képest különösen szín,de alakHermán O. A magyar halászat. 44

690 KÖVI KÁRÁSZ.szerint is szembetnen változik. Nagy, ersen bentt mocsarakvészeiben kurta, széles s színezete sötéten füstös, csak az oldalak alsórészén rezesen áttetsz ; tisztább, különösen folyó vizekben, holtágakban,torkolatokban az oldalak néha ezüstössé derülnek s az alakkevésbbé tenyeres; de bajusztalansága és a sörényúszókban találhatóbognártüske könnyen felismerhetvé teszik.A széles kárász leginkább mocsárhal, mely még a más halra márholt vízben is jól találja magát s az év nagy részét a víz fenekén iszaptúrássaltölti, csak tavaszszal és nyáron át közelít a víz színéhez is, hogyseregesen vejszékbe, varsákba kerüljön. Elete igen kemény s a szárazradobva, órákon át is elél ; keménytelekben, a midn a tavakteljesen befagynak s eleven víz hiánya miatt minden hal pusztul, akárász még jól érzi magát. Ivása sokáig tart s a szélvizekben nagycsapkolódással történik.Ritkán éri el az egy kilo súlyt : a félkilós nem épen ritka.Húsa szegény ember tápláléka, noha mások ismegbecsülhetnék,mert különösen szabad tz parazsán nyárson sütve, tiszta íz, jó eledel;a régi magyar konyhában szerhal volt.Elterjedés. Heckel a Fertbl, Balatonból, a budapesti Ördögárokbólés ((Erdélybl)) hozza fel; Petényi a Vág mellett elfordulóálló vizekbl, a Velenczei tóból s a Dunamenti tóságokból említién a Berettyó, Bódva, Borzsa, Dráva, Ipoly, Kraszna, Latorcza, Olt,Rába, Sajó, Szamos, Tisza, Zagyva folyók mentérl, a Mosztongamocsárból, a Szernye és Ecsedi láp mocsaraiból, vészeibl és lápkutaibólismerem s egyáltalában az elhegységen kezdve lefelé bajosanképzelhet némileg állandó természet mocsaras víz, a melybe akárász be ne jutna, mint tudjuk, leginkább a barangoló madarak útján.A KÖVI KÁRÁSZ.Carassius Gibelio. Nilsson.Föjegyei: bajusztalan ; a fej hossza állandóan több a testmagasságfelénél; a hát eleje lapos ívben emelked.Sugáqata: H. S. 3/14— 16; H. O. 1/12; AS. 1/56. stb. F. A.r/-r/s-Alakja az elbbi fajéhoz képest nyújtottabb ; a hát íve kevésbbé

FATTYÚ KÁRÁSZ.69 Iboltozatos ; a test aránylag kevésbbé lapos és vastagabb is ; de azérta hal mégis széles-lapos benyomást tesz, A hal magassága kétszer fordúlmeg a hosszúságban. A száj határozottan homlokfelé nyiló ; a farkkormányúszója kevésbbé mélyen kivágva, mint a széles kárászé.Szín szerint a hát feketés zöld, kékes lehelettel; a has barnássárga, aranyos ragyogású ; az úszószárnyak tövükön vörösesbarnák, atöbbi úszó füstös fekete ;a szemcsillas: zöldes fekete.Ivik: mint fajrokona.Fogása: mint a faj rokonáé.Eléimódja hasonló a tpontyéhoz. Benecke a német halak legújabbösszeállításában ezt a fajt csak változatnak veszi s én, megvallom,ezt helyesnek tartom, mert bizonyos, hogy a széles és kövi kárászközött, mindenre nézve átmenetek vannak s azok egy és ugyanazonhelyrl is kimutathatók. A halásznép sem különbözteti meg.Elterjedés. Heckel a budapesti Ördögárokból, a Fertbl, aZalából és Brassó vidékérl említi; Petényi az alsó-magyarországiállóvizek legközönségesebb halának mondja s felhozza a Duna, Tisza,Maros, Szamos, Dráva, Száva, Mura, Vág, Rába mentérl; a Rákosmelll a Gyógyrét és Merzse mocsarakból, a PoDMANiczKY-ak Rákos-Kereszturonfekv halastavából. Heckel említett helyei kiválófigyelmet érdemelnek, mert folyó vizek is, s biztos tény, hogy a folyóvizekbenél fajok az állóvizekben élkhöz képest mindig nyújtottabbalakúak, a mi az úszással járó erkifejtés módosító eredménye.Jegyzet. Siebold is csak a széles kárász faj változatának nézi ésén osztozom felfogásában.*A FATTYÚ KARASZ.Föjegyei: A fej•4Carassius Moles, Agassiz.hossza a testmagasság felével majdnem egyenl; ahomlok domború ; a hátvonal a nyakszirttl a hátsörényúszóig laposívben emelkedik.Sugárâta: H. S. 3/15 — 17; HO. 1/12; AS. 3/5 — 6.OP. 31-33. F.A. 37-4-E fajjal szemben teljesen helyes Siebold fölfogása, hogy az a többivel,mint; oblongus, humilis stb. semmi egyéb, mint a közönsé-44*

9692 NYÁLKÁS CZOMPÓ.ges széles kárásznak változata. Itt csak azért íoglal helyet, mertJeitteles Magyarország fels részeibl felsorolta.A NYÁLKÁS CZOMPO.Tinca vulgáris, Cuvier.III tábla, 10.Fjegyei: a szájzugban kicsinyke bajusz; a héj pénzei igen aprók;valamennyi úszója húsos, kerekszabású ; a hátsörény csak 8 —sugárral.Sugárâta: HS 4/8 — 9; H. O. 1/15 — 17; HA. 2/8 — 9; AS.4/6—7.OP. loo-nál is több; FA 374 —4"iö5 ^ kormányúszóval együtt.A test zömökebb, nem nagyon lapított; a kis száj kissé torokfelényiló, a fark aránylag szélesed. A hátsörényúszó közelebb áll a farkvégéhez, mint az orrhoz, vége eltte áll az alsósörényúszó kezdetének; els sugara igen rövid, mintegy a másodiknak tövét ersíti.A héj pénzei aprók, hosszúkások és igen vékonyak, majdnem hártyaszeriiek; a fejre nem terjedve, átmennek a kormányúszó tövére.Az egész test vastagon nyálkás.Szín szerint a tartózkodáshoz képest igen változó ; álló, mocsarasvizekben az egész hal zöldesen fekete, alig hogy a hasa kissé világosodó; elevenebb vizekben az oldalak sárgarezesen áttetszk ; folyókbanaz oldalak színjátéka gyönyör, a gyöngyházkagylóéra emlékeztet,legtüzesebb az arany és zöldes ragyogású ; ez szolgáltokúi arra, hogy Cuvier és Agassiz ezt a változatot külön fajnaknézték s az elbbi T. aurata, az utóbbi T. chrysitis var. aurata névalatt írta le.Ivik: májustól néha augusztusig is.Fogása: tóságokban a kárászszal együtt a varsahalászat tárgya;folyókban a hálók véletlen járuléka. A nyálkás czompó leginkábbtavakban és mocsarakban terem ; szereti a csendes, iszapos fenek vizet,a hol, az iszapot túrva, rovarokkal és korhadó növényrészekkel él; avizek fenekét csak ivás idején hagyogatja el ; télen át az iszapbanmegfekszik s téli nyugovót tart.Nálunk egy kilóig növekedik ; azon felül ritkán.

;RÓZSÁS MÁRNA. 693Húsa kövér, igen porhanyós és sok kedvelre talál.Elterjedés. A havasi vizek kivételével rendesen minden álló vízbenegyütt tart a kárászszal. Régi idben mint gyógyszer szerepelt ; Tatánés más helyeken « haldoktor » s a halászok közhite szerint, a szigonynyalmegsebesített halakat úgy gyógyítja, hogy hozzájuk törleszkedve,a sebeiket nyálkájával bekeni. Heckel Csáktornyáról, a Balatonbólés ((Erdélybl)) említi, Petényi a Duna, Vág, Tisza, Garam, Turóczmelléke álló vizeibl említi mint olyat, a mely a folyókba csakbetéved; én a Balaton, Fert tavából, a Velenczei tóból, a Mosztonga,Szernye és Ecsedi láp, a Hódos és Szarvastó mocsárvizekbl ésa Berettyó, Borzsa, Körös, Latorcza, Olt, Rába, Sajó, Szamos ésZagyva mocsaras mellékérl, ragyogó változatát a Dunából (Apatin)ismerem.A RÓZSÁS MÁRNA.Barbus fluviatilis, Agassiz.Fjegyei: négy hosszú bajusz ; kett ell a fels ajakon, kett, s ennélhosszabb, a szájzugon ; a hátsörényúszó els tüskéje fogacsos bognártüske,az alsósörényúszó anélkül való ; a száj torok felé nyiló ; a felsajak különösen húsos, az alsót meghaladja.Sugár-at: HS 3/8—9; HO 1/15; HA 2/8; AS 3/^.OP 55 — 60; FA 4-nél kevéssel több, a kormányúszóval együtt.A test nyúlánk, hengeresre hajló; magassága 5— ^'^-szer fordul mega hosszaságában; a fej, különösen orra része nyújtott, túrásra alkalmas,majdnem kurta-ormányszer ; a szem kicsiny (Heckel találóanjegyzi meg, hogy e halnak a sertéssel való összehasonlítása igen jó)a hátsörényúszó a test hossza közepében kezddik, terjedelménélmagasabb, ers csontsugara frészes ; az alsósörényúszó szintén magas,csontsugara ellenben sima; a kormányúszó mélyen kivágott, alsó félszárnyaa felsnél terjedelmesebb. A héj nem terjed a fejre ;pénzeiaprók és helyen-közön kissé egyenetlenek, szélességüknél kissé hoszszabbak,kiálló végük legtöbbször kissé csúcsosodók.Szín szerint a háta olajzöld, az oldalak felé e szín enyészik, s ahas felé egészen kivilágosodik, a torok és a has fehér; a hátsörényúszókékes, úgy a kormányúszó is ; a többi úszó vöröses. Néha a szín,kivált az oldalakban, barnássárgába játszik.

;694 PETÉNYI MÁRNA.június.Ivik : néha már februárius végén ; rendes ideje május ésFogása: Mint a víz fenekét szeret hal, leginkább mély járásúhálóba kerül; a fenékhorogra gyakran ráakad; a halászság a jó halközé sorolja.A rózsás márna kiválóan folyóbeli hal s tavakban csak betévedettvendég, szereti a sebesebb folyású, mély vizet, hol a fenékrl szedegetitáplálékát, mely rovarokból, halivadékból és különösen bomlásnakindult szerves anyagokból áll, ezért oly pontokon, a hol a folyóba,patakba szennyvizek ömlenek, rendesen található; némelyek szerinttélen át partlyukakban nyugovót tart. Sebes mozgású, ügyes hal,melynek horgászata nagy körültekintést követel, a mennyiben a csalita fenékrl szedi s a hoi^got csak ritkán falja be.Nálunk a Dunában 4—5valókat isemlít.kilóig növekedik; Petényi 7 kilón felülHúsa, kivált a folyó tisztább helyeirl való-é rózsaszínes és jóiza piaczon a keresettebb halak közé tartozik.Elterjedés. HECKELSzebenbl, Brassóból a Zalából említi; Petényia Dunából, a Vágból, a Tiszából, a Garam, Poprád, Mura, Beszterczeés fels Sajó folyásából jegyezte fel ; én a Balatonból (Nemz.Múzeum), a Berettyó, Bódva, Borzsa, Dráva, Ipoly, Körös, Küküll,Latorcza, Olt, Rába, alsó Sajó, Szamos és Zagyva folyókból s aSzernye folyós helyeirl ismerem.A PETÉNYI MÁRNA.Barbus Petényi,Heckel.III tábla II,Fjegyei :négy bajusz; a hátsörényúszóban nincsen fogacsos bognártüske;a fej töve és ehhez képest a hát eleje szélesed; a testnyúlánk :az alsósörényúszó és a kormányúszó magas, illetleg hosszú.Sugárâta: HS 3/8: HO 1/16, AS 3/5 stb. OP 50— 52, FAmajdnem 4, a kormányúszó nélkül.A rózsás márnától a tompább orr, kevésbbé húsos ajkak, szélesedfej és a fogacsos bognártüske hijával különbözik, azonkívül állandóankisebb hal, mely 20 cmnél nem igen n hosszabbra. A test a hát-

;PETÉNYI MÁRNA. 695sörényúszó kezdeténél a legmagasabb sez a magasság ^'/s — ^'A-szerfordul meg a test hosszában ; a száj, mint a rózsás márnánál, kissétorok felé nyiló; az ajkak kevésbbé húsosak, a bajuszok közül a szájzugonálló eléri a szem hátulsó szélét, a fels ajaké az orrnyilast.A hátsörénvúszó a test felehosszában kezddik, s ez a kezdete a hasúszószárnyakt'/^' esik ; terjedelménél csak kevéssel hosszabb; az alsósörényúszósokkal magasabb mmt a milyen széles sleghosszabb sugaraitúljárnak a hátúszósörény magasságán.Szín szerint a hátfél sötét olajbarna, az oldalak barnássárgások, ezüstösfénybe játszók, a has felé sárgások, kissé fémfények ; a hát és azoldalaknak fels fele barnán, néha foltosán összefolyva pontozva-pettyegetett,mely rajz a has felé csökken ; a torok és a has eleje fehéres.A szemcsillag bels szélén keskeny aranyos karikával, egyébkéntaranyos és különösen fels felén sr feketés és barnás pontokkalsötétítve.Ivik :május, június hónapokban.Fogása : horog és különösen a farszákos hajtóhalászat.A Petényi-márna a magyar halak ismeretére nézve sok tekintetbenérdekes. Petényi, a fajfelfedezje, jegyzeteiben körülbell ezeketmondja: «Ezt az eddig ismeretlen márnafajt elször 1837-ben aPoprádban fedeztem fel s el is küldöttem Heckel barátomnak atöbbi Poprádhalakkal, ki azonban annak összehasonlítására akkorrá nem ért. Másodszor ráakadtam 1844-ben erdélyi utamon a Csernában.Harmadszor, 1847-ben ismét a Poprádból hoztam; 1849 februárlo-kén fogtam legtöbbet a Turopolyai malomárokban. Heckelszerint a Marosban, a Szamosban — Kolozsvár táján — ,Brassó vidékén is elfordul. »Szeben ésHeckel, PETÉNYi-féle példányokra alapítottaa fajt, mely. Petényi szerint, 1847-ben kéziratban már megvolt.18^ 3-ban BiELz E. A. értekezett az erdélyi vizek halairól a nagyszebenitársulatban s e halat « Pseudobarbus Leonhardi » név alatt írta le s—rosszul — le is rajzolta; Heckel azután fmvében — 1858-ban —visszaállította a íajt1847-bl ered kézirata értelmében s érvényre isjuttatta, mert a hal nem pseudo, hanem igazi márna.A Petényi-márna szereti a sebes vizet s alapjában pataki halleginkább a pisztránggal egy vizet tart; különösen szereti a kisebbzuhogókat, a midn a víz a köveken s egyéb akadályokon átbukik

;696 FENÉKJÁRÓ KÜLL.igen kedveli a malmokat, hol mindig a kerekek csapó vizében tartózkodik; igen fürge, ügyes úszó, mely mohósággal kap a horog után.A legnagyobb példányok, tapasztalásom szerint nem érik el a20 cmt.Húsa igen jó, különösen az erdélyi részekben kedvelt eledel.Semmi kétség, hogy a Petényi-márna a régi erdélyieredet szakácskönyveksemlyénk hala s alkalmasint ez csábította reá a magyarhalak nem egy kutatóját arra, hogy a névrokonságon indulva, a«Salmling»-ethal,keresse, mely azonban nem márna, hanem lazacz-félemely magyar vízben szabadon nem terem.Elterjedése. Heckel a Maros, Szamos, Olt, Cserna, Szeben ésa Karasból említi ;Petényi a Poprádból, a Szlatinából és Turopolyáróla Tiszovnikból ; én a Szinvából, a Küküllbl, Fülérl s a Biharvizeibl, kivált Feketetó és Csúcsa környékérl ismerem.A FENÉKJÁRÓ KÜLL.Gobio fluviatilis, Cuvier.Fö/^^/^/.- a szájzugon egy-egy bajusz; az alak hengeres, kerékszegforma ; a fej vaskos, ívesen domború;a szemek oldalt pillantoka pénzek nagyok ; a test íels fele és a kormányúszó barnán pettyegetve,rendesen az oldalvonalon végig egy szalagos sötét foltsor.Sugáryata: HS 3/7—8, HO 1/14— 15; HA 2/6— 8, AS 3/6.OP ;40—45 FA4-nél valamivel több, a kormányúszó nélkül.A test a hátsörényúszó eltt a legmagasabb s körülbell 472-szerfordul meg a hosszaságban ; a szem a homlokhoz közel, tehát magasanáll ; de oldalt pillantó ; a száj inkább kissé torok felé nyiló, résünthasított, ajaka nem nagyon húsos; a bajusz a szem alá ér. A hátsörényúszóa hasúszószárny töve eltt kezddik, szélességénél magasabb,hátrafelé meredek-résüntös vágású ; az alsósöré nyúszó a hátéhozképest hátratolva, nem oly meredek vágású ; a héj teljes, a fejrenem terjed, pénzei aránylag nagyok, szabad szélük kerek metszet.Szín szerint a hát feketésszürke, sötéten foltos-pettyes; az oldalvonalona foltok — rendszerint hét — szalagszeren sorakoznak;ilyen foltok vannak a fark hátfelén is ; a hátsörényúszón és a kormányúszónvöröses vagy sárgás alapon feketésbarna foltosság mutatkozik

;FELPILLANTÓ KÜLL. 697a szemcsillag aranyos ;némelykor az oldalvonal, kivált a farkrész felérezessárga szalagot ragyogtat.Ivik :májusban és júniusban.Fogása : rendesen a farszákos halászat járuléka ; értékét a szegedihalászságnál dívó neve mondja meg: e név « nemhal ».A fenékjáró küll, mint már neve is mondja, szereti a víz fenekét,ezért a székelység « sármászó szaka »)-nak is nevezi s e név igen jellemz,mert az életmódot festve, festi az alakot is ; a fenékjáró küllugyanis az iszapon fekve, úgy néz ki mint valami léczszög s a hasonlatosságonnan ered, hogy hónaljúszószárnyai a testtl elállanak, ígyhasonlítanak a léczszög két otdalt lecsapott fejéhez, akár a szigony« szakához », új divat szerint «visszhorgához». A víz fenekérlszedi táplálékát, mely apró rovarokból, rákfélékbl, halivadékból,de rothadó hullákból is áll. Ez az utóbbi tulajdonsága szerzett nekihelyet a kereszténység históriájában is, a mennyiben Marsilius, aDuna els tudományos leírója azt regéli, hogy Bécs ostroma idejébena fenékjáró küllk a törökhúst annyira megkedvelték, hogy nagykedvvel mindenek eltt ezt fogyasztották; különben e hal szereti atiszta viz, kavicsos fenek patakokat; de azért mindenféle vízhezhozzászokik, még a meleg forrásokéhoz is.Legnagyobbja lo— 14 cm. Húsa silány,szálkás.Elterjedése. Heckel a Fertbl, a budapesti Ördögárokból, aTapolczából (Zala .-•) , Mehádiáról és Nagy-Szebenbl hozza felPetényi fels Nógrád, Hont, Zólyom, Szepes megyék vizeibl, aTarczából, a Rákospatakból, Csáktornyáról és Kolozsvárról ;a csáktornyaiakrólmegjegyzi, hogy minden rajz nélkül valók; én találtam:a Balatonban, a Dunában, Tiszában, Szamosban, a Vargyasban s aszékelyföld sok hegyi vízében.A felpillantó küll.Gobio uranoscopus,Agassiz.III tábla, 12.Föjegyei : a szájzugokon egy-egy hosszabb bajusz ; a szemek, ahomlokrészre feltolva, fölfelé is pillanthatnak ; a hátsörényúszó és akormányúszó rajz nélkül valók; kicsinyke, nyúlánk alak.

6q8szivárványos ökle.Sugárâta: HS 2/7, AS 2/5 stb. — OP 40—42, FA 4V3— 4V4,a kormányúszóval együtt.A test nyúlánk alacsony, hengeres; a fejaz elbbi fajéhoz képestnyújtottabb ; a szemek nagyon közelednek egymáshoz s határozottanfölfelé is pillantok; a homlokközcsak körülbell szemátmérnyi,a bajusz sugár soly hosszú, hogy hátrahajtva a szilványrést éri. A hátsörényúszókissé a test els felére esik s a hasúszószárnyakkal egyvonalban kezddik.Szín szerint legtöbbször tarka, kivévén az úszósörényeket és szárnyakat; az oldalvonalnak megfelelen egy ezüstös szalag vonul ; fölötteés alatta, úgy a háton is sok barnás folt és pont ; néha a hátsörényúszófelemagasságában egy pontsor látható.Ivik : májusban és júniusban.Fogása : egészen véletlen. A mióta a szobákban a haltartók divatoznak,a halkereskedk más apróság között sokszor tartják e kishalat is.A felpillantó küll igen kedves, eleven halacska, mely kevésbbéfenékre lapuló, mint fajrokona, a fenékjáró küll, de fogságban is afenék táján, a kavicsokhoz alkalmazkodva úszkál ; apróvízi állatokkalél.Elterjedése.Sem Heckel, sem Petényi nem említi magyar vizekbl; én a Dunából, a Rákospatakból és az Ördögárokból ismerem,honnan eredetileg Kriesch ismertette.A szivárványos ökle.Rhodeus amarus, Agassiz.IV tábla, 15.Föjegyei : kis hal ; lapított test ; az oldalvonalnak csak a kezdetevan meg s a szilványfedeléktl számítva legfeljebb5 —6 pénzre terjed.Sugárâta : HS 3/9 — 10; HO i/io; HA 2/6; AS 3/9.OP 34" — 38; FA 4Y2 — 5, kormányúszó nélkül.Ez a kis halbeválik átmeneti alaknak, egyfell a ponty és kárász,másfell a tulajdonképeni keszegek között. A test magassága körülbelülcsak háromszor fordul meg a hosszúságban; a fej arányos,olyan hosszú a milyen magas; a szem aránylag nagy; szája kicsiny.

SZIVÁRVÁNYOS ÖKLE. 699csak kis mértékben homlok felé nyiló, zuga csak az orrnyilas tájávaltalál ;orrarésze elkerekített, a homlokvonal kissé homorú, mig a hát,a sörényúszóig értve, ívesen domborodik ; a fark aránylag karcsú.A hátsörényúszó a hossza közepében kezddik ; az alsósörényúszó kezdetec-z elöbbmek majdnem közepével vág egybe. Az úszószárnyakaránylag kicsinyek s egyenl nagyságúak ; a farkúszó kivágott, mindkétszárnyfele egyforma. A héj teljes, a fejre nem terjed, pénzei aránylagnagyok, hosszaságuknál szélesebbek, épszélek s csak kevésséegymásra borúlók.Szín szerint a szivárványos ökle a legszebb halak közé tartozik skülönösen a hím az, a mely ivás idején valóban mintha a szivárványszíneit ragyogtatná magán.A hím ilyenkor a következ színezetet viseli ; háta, oldalainakfels része és szilványfedelékei pompásan violaszínek, a farkrészenhosszában s középen futva egy smaragdzöld csík, a hastája ezüstös,rózsaszín lehelettel , a mellrész karmin lehellet ; a szilványfedelékszéléhez egy ezüstös paszta alkalmazkodik; a hátsörényúszó barna,több sorba rendezked, feketéskárminpiros, a többi úszó átlátszó.foltokkal, az alsósörényúszó finomanEzek a színek — a kármin kivételével— mind fémragyogásúak, a hal minden fordulatánál másképenjátszók ; a szemcsillag felül piros.Ebben az idben az ikráshal sokkal egyszerbb ;háta zöldesbarna,oldalai , hasa és melle ezüstös , a farkcsík aczélkék , feketésbe isátmen, az úszók színtelenek, csak a hátsörényúszó feketésen szegett;a szemcsillag halványsárga, felül narancsszín folttal.Az ivás idején kívül a hal hátfell zöldesbarna, különben ezüstös.Ipik : április, május hónapokban.Fogása : csak haltartók díszéül sr szákokkal merítik.A szivárványos ökle szereti a folyó, kavicsos fenek vizet; de ottvan a lézeng vizekben, st azokban az állókban is, a melyek évszakszerint nagyobb mértékben felújulnak ; nem érzékeny a vízre s a haltartókranézve a legháládatosabbak közé tartozik. Állandó kicsinységeés keser íze különben oly tulajdonságok, a melyek mindenüldözéstl megmentik-Egyike legkisebb halainknak, mely hat legfeljebb hét cm. nagyságotér el.

;yOODEVER KESZEG.Elterjedése.Heckel Kolozsvár, N.-Szeben és Brassó környékérlkapta; Petényi a Rákospatakban, a tiszaföldvári halastóban s aDuna holt ágaiban kapta. Én a Balatonból, a Duna, Rába, Szamosíolyókból sa Hódos és Szarvastó mezzáhi vizébl ismerem.A DÉVÉR keszeg.Abramis Brama, Linné.Föjegyei: a test magassága a hosszúság egy harmadrészéig terjeda száj kissé torokfelé nyiló, zuga az orrnyilas tájáig ér : az alsósörényúszóterjedelmes sa hátsörényúszó vége eltt kezddik.Sugárâta: H. S. 3/9, HO. 1/15, HA 2/8, AS. 3/23 — 26.OP. ô — 55. F. A. 5^3 — "6, a kormányúszóval együtt.Keszeg néven a magyar halászság mindég a széles, lapos, ezüstöspénz halat érti s a sorban a dévér keszeg mindig els helyen vezérkedik;méltán, mert valóban a keszeg jellem legtörzsökösebbalakja.A test lapos, magas ; vastagsága 3Va-szer mérhet le magasságán ;a száj, alulról tekintve, patkóalakban hasított s a tompa orrész kissétúljár rajta ; a homlokvonal kissé íves s a nyakszirtig ér, hol a hátvonalmintegy új kikezdéssel lapos ívben emelkedik a hátsörényúszó kezdetéig,honnan menedékesen ereszkedik a fark felé. A hátsörényúszóa test felehosszán túl — a fark felé értve — kezddik s hátrafelémeredeken lemetszett, utolsó sugara az els csontsugárnak csakV4-dét teszi ki ; az alsósörényúszó terjedelmes, kissé ívesen kivágotta test hosszának közepe eltt — a fejfelé értve — beiktatott hasúszószárnyaklefektetve csak megközelítik a hugygyót, a hónaljúszószárnyaklefektetve ugyanígy közelítenek az elbbiek tövéhez; a kormányúszóalsó félszárnya a felsnél hosszabb.A héj lágy, de jól megfészkelt pénzekbl való ; a pénzek szabadszéle körös vágású ; a hát gerincze meztelen választékot alkot s ott apénzek kétoldalt kisebbek,mint a mink az oldalbeliek.Szín szerint a dévér keszeg hátfele feketés, oldalai sárgásfehérek,ezüstösbe húzók, a pénzek sok apró fekete ponttal ; torka vöröses,hasa fehér ; valamennyi úszó kékesfekete — palaszín — szemcsillagaaranysárga, feketén pontozott.

——;SILÁNY KESZEG.7OIIvik: május, június hónapokban, néha júliusba is áthúzva; megjegyzend,hogy ivás idején az ikrások brének vérerei nagyon megduzzadnak,a színt vörösesre változtatják, helyenkint az egész felületvérz kinézés. Az ivás nagy pocskolással jár.Fogása: mint keresett piaczi hal leginkább az öregháló és a gyalomprédája ; de a fenékhorogra is kerül.A dévérkeszeg lassúbb folyású vizekben, tavakban és mocsarakbanis él, szereti az agyagos és iszapos, hináros feneket; rendesenseregesen jár s nyáron át különösen a hináros feneket túrja, hogytáplálékát, mely növényekbl és apróbb vízi állatokból áll, beszerezzetúrásával nagy helyen vizet zavar s evvel magára hozza a halászt ;különbenravasz, óvatos hal, mely oldalra lapulva könnyen menekül aháló köves ina alól s ezért fogása leginkább zavaros vízben és éjnekidején fizet s annál isNálunk eléri a 4inkább, mert e hal járása sereges.^ kilogramm súlyt s az ilyen nagyságú dévérkeszeg gyönyören úszik, különösen lassú kanyarodásai szépek.Húsa fehér s bár szálkás, mégis jóíz; inyencznek nem való; deközépsorsú embereknek keresett eledele.Elterjedés. Heckel a Dunából, a Tiszából a Balaton és Ferttavakból említi; Petényi még a Velenczei tavat is feljegyzi; én aBerettyó, Bódva, Dráva, Kraszna, Latorcza, Maros, Olt, Rába, Sajó^Szamos, Zagyva folyókból, a Szernye folyós helyeirl jegyeztem fel.*A SILÁNY keszeg.Abramis Vetula, Heckel.Fó'jegrei: testalakja nyújtott; feje aránylag nagy; az úszószárnyakés a kormányúszó meg vannak nyúlva sSugárâta: mint az elbbié ; OP. 55 — 60. F. A. 5, a kormányúszóval.hegyesedk.Heckel szerint ez a faj a dévérkeszegtl csak a kisebb testmagasság— a hosszúságnak ^|^-áQ — a hosszabb és magasabb fej,nagyobb szem és a fejlettebb úszószerkezet által különbözik, mindenegyebekben ellenben a mondott fajjal talál. E fajt Heckel csupán aFertbl kapta, hol szerinte csak ritkán fordul el s a halászok nemakülönböztetik meg; hozzá csak 20-25 cm. nagyságot érne el.

y02ÉVA-KESZEG.E könyv, irányánál fogva, nincsen hivatva arra, hogy a kétes fajokatérdemlegesen birálja és esetleg megdöntse s így beérem annakkijelentésével, hogy részemrl — az én érzékem szerint — a magyarvizekbl csak négy keszegfajt birok igazi fajnak venni s ezek a dévér-,az Éva-, lapos és a bagolykeszeg ; a többiek azokon a határokonbell mozognak, a melyeket egy adott faj egyes példányainál nemcsakel kellfogadnunk, hanem az él természet jelenségei alapján el is kellismernünk. Ha a silány keszeg itt helyet foglal, úgy inkább az irodalomtörténetiszempont birt reá, hogy a sorozatba beiktassam. Megjegyezem,hogy SiEBOLD is csak elkorcsosodott dévérkeszeget látbenne.Kivételbe tartozik a LEUCKART-keszeg, melyet Siebold egykülön nem — Abramidopsis — felállításárahasznált.AZ ÉVA keszeg.Abramis vimba,Linné.IV tábla, 14.Föjeg/ei: a húsos orr a száj fölött messze kiálló, a száj ennélfogvateljesen torokfelé nyiló, kicsiny, lapos-íves vágású ; él állapotban azorrész kissé piszésen áll és szilvakékes — innen Duna mentén igentalálóan « szilvaorrú keszeg" — az alsósörényúszó a hátsörényúszómögött kezddik, az utóbbi mögött fekv s a farkon végig vonulópénzek ormot alkotnak.Sugqata: H.S. 3/8; HO 1/15; HA. 2/9— 10. AS. 2— 3/17— 22.OP. 55 — 60; F. A. 4V2, néha 5-nél valamivel több, a kormánynyalegyütt.Határozott jegy faj, melyet kiálló, kúpos orra, a torok felé, paduczszerennyiló szája már magában is eléggé jellemez.A test vetélszer alakú, egészben nyújtott, de keszeg-lapos, legnagyobbmagassága a hátsörényúszó kezdetére esik és körülbelülnégyszer fordul meg a test hosszúságában. A hátsörényúszó majdnemépen a test felehosszában kezddik, kissé hátrább mint a hasúszószárny,s kétszer olyan magas a milyen széles, hátrafelé meglehetsenlecsapott vágású ; a lehajtott hasúszószárny eléri a hugygyót ; a hónaljúszószárnyazonban nem éri el az elbbi szárny tövét. A héj pénzei

;SZEMES KESZEG.JOJa hát felé csak kevéssé kisebbednek, a hát elfelén osztásthagynak.Szín szerint a hátfél barnás-kékes, az oldalakba enyészve, az oldalakezüstfények ; a hátsörényúszó és kormányúszó kékes, az utóbbinéha vöröses ; a hasúszószárny és alsósörényúszó sárgásfehér, a hónaljúszószárnyvöröses ;néha az egész alsó úszószervezet vöröses.Ivik: júniusban.Fogása: a hálós halászat járuléka.Az Éva-keszeg tengerjáró hal, mely északon messze terjed elnálunk csak folyókból ismeretes, hol az elevenebb víz fenekén szerettartózkodni ; nagyon óvatos, nehezen fogható hal, mely leginkább zavarosvízben az ághegyháló prédája.Nálunk 20— 2^cm. nagyságúakat láttam.Húsa szálkás; szegény ember eledele.Elterjedés. Heckel csak a Dunából említi; ugyan innen Ercsitájáról Petényi ; én különösen Komáromban és Budapesten akadtamreá ; de a Bódvából is ismerem.A szemes keszeg.Abraniis melanops,Heckel.Fjegyei: a húsos orr vaskosabb, kevésbbé kiálló, mint az Évakeszegé; a száj kevésbbé torokfelé nyiló. patkóhasítású ; a hátsörényúszómögött ormó; a színezet felülrl a pofákig és az oldalvonaltájáig sötétes.Sugáâta: mint az elbbié.Heckel megjegyzi, hogy ez a faj az elbbivel könnyen összetéveszthet; de a tompább orr és vastagabb fej megkülönböztetitle.Szín szerint a fejegészen a szemek aljáig fekete színpontoktól sötétes,azonképen az oldalak hátfelli része is ; a hátsörényúszó, kormányúszóés hónaljúszószárnyak feketés szegélyek ; az alsósörényúszóés hasúszószárny fehéres.Azoknak a példányoknak, a melyeketén a Bódvában találtam, szeptemberben valamennyi úszója vöröses,részben — az alsó — vörös volt.Ezt a halat 1883. szeptember 22-én Szendr mellett a Bódvából

;704 LAPOS KESZEG.kaptam, késbb Dr. Horváth Géza barátom ugyanonnan még egyetszerzett s a nép «jászpaducz» név alatt határozottan megkülönböztetia «paducz» a torokfelé nyiló szájra vonatkozik. A halat Heckelleírása és rajza szerint könnyen meghatároztam, illetleg az Eva-keszegtlmegkülönböztettem ; de csak fajtáját látom benne, mert ez atompább orrú alak « ritka »; ezt a nézetet az is támogatja, a mitBenecke az Eva-keszegrl mond, hogy t. i. ivás idején a tejes ésikrás hal a háttól le az oldalvonalig sötétfekete. Ez a szín Szendrnszeptemberben már tünfélben volt.SiEBOLD felvette; de egészben oda hajlik, hogy az Eva-keszeggelegy faj.A LAPOS KESZEG.Abramis Ballerus,Linné.Föjegyei: az alsósörényúszó igen terjedelmes, kezdete a hátsörényúszóévalmajdnem talál ; a fej kicsiny, a száj homloknak nyiló ; a kormányúszóalsó szárnyfele sokkal fejlettebb.Sugárral: H. S. 3/8; HO. i/i^ ;HA 2/8; AS. 40—41.OP. 60— Ó4. F.A. 5, a kormányúszó nélkül.E fajt már 40 — 41 sugaras alsósörényúszója, még pedig els pillantásrais megkülönbözteti az eddig leírt fajoktól ; szájállása pedigmegkülönbözteti a következ fajtól.A test silány, lapos, széles ; legnagyobb magassága a hátsörényúszókezdete táján négyszer fordul meg a hosszaságban; a fej kicsiny,orrarésze ell a szájállás miatt hirtelen torokfelé lecsapott; a szemnagyocska. A hátsörényúszó a test hosszaközepén s csak igen kevésselaz alsósörényúszó eltt indul, legalább kétszer oly magas, a milyenszéles ; az alsósörényúszó szélessége megfelel a test hossza ^l^-áénQk ;a kormányúszó alsó,megnyúlt félszárnyának leghosszabb sugara sokkalhosszabb a hátsörényúszó leghosszabb sugaránál. A héj teljes,nem megyén át a fejre,a háton nem ormós, de a hát elfelén választékothagy; pénzei finomak, nem nagyok, átmérjük nem egészenéri el a szem fél átmérjét.Szín szerint a hátrész sötétkékes vagy zöldes, az oldalak sárgásak,ezüstösbe átmenk ;Ivik: májusban.a hónalj- és hasúszószárny sárgás.

BAGOLYKESZEG. 705Fogása: a hálós halászat rendes járuléka.A lapos keszeg nálunk közönséges ; életmód szerint talál fajrokonaival.Nálunk 30 cm. mellett egy kilogramm súlyt ér el.Húsa szálkás, silány ; szegény ember tápláléka s a halhasítás és szárításegyik föhala.Elterjedés. Heckel a Tiszából, az Ördögárokból, Fertbl ésBalatonból említi, nyilván Petényi nyomán, kinek jegyzetei találnak,csakhogy Petényi helyesen hozzáteszi azt is,hogy a Duna holt ágaiban; ugyancsak a Szamosból is felhozza; én ugyaninnen s a Dráva,Ipoly, Körös, Latorcza, Rába, Sajó, és Zagyva folyókból jegyeztemfel. A Duna menti németajkú halászoknál «Spitzpleinzen».A BAGOLYKESZEG.Abramis Sapa, Pallas.IV tábla,ij.Fje^rei: az a\sósörényúszó igen terjedelmes, a hátsörényúszó végeeltt indul ; a fej kicsiny, az orr tompa, a szájra boruló, a száj csakkevéssé homloknak nyiló ; a szem nagy — bagolyszem — a héj durvább,nagyobb pénzekbl alakuló.Sugáqata: H. S. 3/8; HO. 1/15; HA, 2/8; AS. 39—43.OP. 48 — 50; F. A. 6, s azon valamivel felül is, a kormányúszótbeleértve.Ez a faja lapos keszeg páros faja s a mi halászságunk « karika keszeg*)néven különbözteti meg, mindig rámutatva a héjját alkotónagyobb pénzekre, a tompa s a száj fölé kissé ráboruló orra és a bagolyszemre.Egyébként a gyakorlott szem is csak összehasonlítás útjánkülönbözteti meg. A szem átmérje nagy, a fej hosszának egy harmadrészétteszi, az oldalak legnagyobb pénzeinek átmérje nem éri el aszemét, de ennek felénél sokkal több, szóval a héj nagyobb pénz.Szín szerint, az egész hal — a hát fels részét kivéve — ezüstös ;alsósörény- és kormányúszó feketésen szegettek, a többi úszó fehéres.Ivik: mint az elbbi.Fogása: mint az elbbié.A bagolykeszeg életmód szerint nem különbözik alaktársától, aazHermán O. A magyar halászat.4S

706 LEUCKART-KESZEG.lapos keszegtl s inkább irodalomtörténeti szempontból érdekes.Eredetileg Pallas írta le «sapa» név alatt orosz vizekbl, késbb —1836 — Heckel írta le «Abramis Schreibersii» néven a Dunából ésMorvából származó példányok után; de a midn Nordmann utjánugyané fajt a Dnieszterbl kapta, meggyzdött, hogy a dunai halevvel azonos s így Pallas leírása és neve «sapa» az érvényes.Nagysága, mint az elbbié.Elterjedés.Petényi nem különböztette meg, Heckel sem említimagyar vizekbl ; én a következ vizekbl ismerem : Duna, Dráva,Körös, Rába, Tisza és Zagyva folyókból s úgy tudom, hogy a balatonihalhasítók ismegkülönböztetik.A LEUCKART-KESZEG.Abramis Leuckartii, Heckel.Fjegyei: az alsósörényúszó valamennyi keszegé között a legkeskenyebb— \^ — 17 sugarú; a fej hosszúkás, a száj csúcsbanyíló; akormányúszó szárnyfelei egyformák.Sugárâta : HS 3/10; AS 3/15— 17. stb. OP 46; FA 5V3— V2 azegészben.Heckel szerint egész alakja hasonlít a dévérkeszegéhez, szájállásaa lapos keszegéhez, a kormányúszó pedig odacsatolja a következ— Blicca — nemhez.Színe háta fell zöldes ; egyébként az egész hal ezüstös ; az úszókközül a hátsörény- és a kormányúszó sötéten szegett.Elterjedés.Heckel mint ritkaságot a Brassó köri folyó patakokbóls Bécsen alól a Dunából hozza fel; Petényi nem említi; én nemakadtam reá.Ezt a halat Siebold egy külön nem, az Abramidopsis felállításárahasználta föl s a súlyt tulajdonképen arra fektette, hogy a torokfogakszáma ingadozó, u. m. jobbra 5, balra 5vagy 6. Ez az én érzékemszerint nem elég ers alap, mert a torokfogak s^áma sokszorosaningadozó, nem ingadozik ellenben a koronák minémsége és bizonyos,hogy az Abramidopsis fogkoronája szakasztott a keszegeké,a mint ez Siebold leírása szerint is kétségtelen.

»EZÜSTÖS BÁLIN.7O7AZ EZÜSTÖS BÁLIN.Blicca argyroleuca,Heckel.Fjegyei : testalkata keszegszer ; a kormányúszó majdnem egyformaszárnyú, — az alsó fél valamivel hosszabb, hossza egyenl ahátúszósörény magasságával.Sugárât: HS 3/8; HO 1/14; HA 2/8; AS 3/19— 21.OP 45 — 48. FA ^'/j— 6, a kormányúszót beleértve.A bálin külseje annyira csalékonyan keszegszer, hogy biztos meghatározásanagy gyakorlottságot követel, teljes biztossággal csak anemi jegy alapján sikeri, hogy t. i. torokfoga kétsoros, szemben akeszegekével, mely csak egysoros. A halászság is következetesen« keszegnek » mondja, csupán a Dráva fokán különbözteti meg « bálindnév alatt ; innen az itt alkalmazott nemi név, hozzátéve azt is, hogy a« bálin » névvel sok helyen a ragadozó ont illetik.Alak szerint nagyon közelít a dévér keszeghez ; a test legnagyobb magasságacsak háromszor fordul meg az egész hosszúságban, a fejhossza5 Va egészen 6-szor. A szem nagy. A homlokvonal oldalról tekintve azíves orrtól majdnem egyenes vonalban emelkedik a nyakszirtig, innendomborúbb ívben a hátsörényúszóig, a fej és hát közt tehát e vonalkissé nyerges. A hátsörényúszó kissé a test hosszának második felébenindul s nem egészen kétszer oly magas, a milyen széles ; végével•egy vonalban indul az alsósörényúszó ;a hasúszószárnyak a test hoszszánakels felébe esnek.A héj, beleértve a hát választékát is,keszegszer.Szín szerint a hát barnás, kékesbe játszó, az oldalak aczélosak, aa hasfelé ezüstösek ; a két sörény és a kormányúszó szürkéskék ; azúszószárnyak tövükön vörösesek; a szemcsillag ezüstös, fels felén•egy zöld folt.Ivik :májusban.Fogása : mint a keszegeké ; a halhasítók tanyáján mindig található.Az ezüstös balín a Balaton «keszege» s a Fert « jeges keszege»folyókban és tavakban közönséges ;agyagos fenek vizet.A keszegnél butább, kevésbbé óvatos hal.szereti a csendes, homokos vagyNálunk 25 — 30 cm. mellett ritkán egy kilogramm.45*

7o8SUGÁR KARDOS.Húsa szálkás, silány, a szegénység tápláléka. 'Elterjedés: Heckel, ki a nemet és a fajt alapította, a Balatonból,Fertbl és a Dunából hozza fel s nyilván magyar vizekblismerte meg; Petényi még a Drávából és a Murából említi; én aDuna holt ágaiból, a Tisza,Rába, Zagyva, Körös folyókból ismerem,A SUGÁR KARDOS.Pelecus cultratus,Linné.IV tábla, 16.Föjegyei: alakja sugár, igen lapos; hátvonala egyenes-vízszintes;hasa ellenben ersen íves és egészen éles ; oldalvonala kanyargó,^kanyargásaival a has szélét közelíti meg; a hónalj úszószárnyak igenhosszúk és hegyesek, a hátsörényúszó messze hátratolva; a szájnagyon homlokfelé nyíló.Sugárâta: HS 2/7— 8; HO 1/15 ;HA2/7; AS 2/2Ó— 29.OP 100— I 10; FA 5, a kormányúszó nélkül.A sugár kardos a pontyfélék egész családjának legfeltnbb alakjas e család egyetlen más alakjával sem téveszthet össze ; a rendszerbensokszorosan cseréltették vele a helyet, kivált a Linné elttiírók, míg végre Linné a pontyfélék közé sorozta, a hol ma is helyetfoglal, még pedig a torokfogak alapján.A sugár test legnagyobb magassága a hónalj- és hasúszószárnyakközé esik s körülbell 4V2-szer fordul meg a hosszúságban ; a testvastagsága — a fedelek táján 2V2— 3-szor fordul meg a magasságban; a szem nagy s a száj csúcsától alig egy szemátmérnyire áll ; aszáj annyira felülrl hasított, hogy alsó állkapcsa nem a fels alatt,hanem eltte áll ; a fej teteje az orrtól számítva, csak a szemektájáig meztelen, innen már héjjas, a fejennélfogva igen rövidnek látszik.A hátsörényúszó annyira hátra van tolva, hogy a test hosszánakutolsó harmadrészére és tulajdonképen a fark tövére esik, hozzáaránylag kicsiny ; az alsósörényúszó az elbbivel egy vonalban indul,terjedelmes, annyira, hogy a kormányúszót megközelíti ; a hasúszószárnyaka test hosszának második felére esnek,visszahajtva a hugygyóigérnek ; a hónaljúszószárnyak hegyesen szárnyszer metszések,könnyedén sarlósak s oly hosszúk, hogy a testnek egy negyedét

SUGÁR KARDOS.7O9teszik ; a kormányúszó nem egyenlszárnyú, az alsó fél fejlettebb,a kivágás mélyen fecskefarkszer.A héj teljes, pénzei igen vékonyak és könnyen leválók; a hasfélutolsó pénzei a két oldalról oly szorosan dlnek egymásra, hogy ahason végig élt alkotnak ;ki egy félszemátmért.az oldalak legnagyobb pénzei nem tesznekSzínezet szerint a nyakszirt tája aczélkék vagy kékeszöld, néhagyöngyszeren játszó, a hát többi része barnás ; a pofák ismét gyöngyházszerek,az oldalak csillogóan ezüstösek; a hátsörényúszó és akormányúszó szürkés, a többi úszó vöröses ; a hónaljúszószárny néhacsontfehérség ;Ivik :májusban.a szemcsillag ezüstös.Fogása : a folyókban a hálóshalászat ritkább járuléka ; a Balatonnála "látott hal», a tihanyiak egészen sajátságos szi halászata.A sugár kardos folyóinkban nem annyira ritka, mint sokan tartják,hanem társaságban él hal, tehát csak akkor kerül fogásra, ha ahalász véletlenül eltalálja.Én Apatin és Zimony táján többször ráakadtams ekkor annyira ráment a horogra, hogy beleuntam. A Sióbanjól meg lehet figyelni, különösen ifjabb nemzedékét, mely loo— 200fnyi sereget alkotva, víz ellenében s mindjárt a színe alatt áll slesi azt, a mi a víz fölszínén úszik, vagy reászáll, leginkább azapró rovarokat; 10— i perez:;múlva a sereg folyómentén eltnik,ismét a felszínre kerül s lassan felnyomúl. A rovarcsalival felszerelthorogra, de csak a finomra és ha ügyesen van dobva, mohón vetimagát, a kisebbeket 20 — 30 cm., a nagyokat a Duna örvénylhelyeibl 1*5 méter mélységbl vetettem ki. Mint tengerjáró hal,úgy látszik,télire elvonul folyóinkból. A Balatonban kétségkívül mindigott van, a fogas süllnek prédája s különösen szkor, mikor avíz lehl, igen érdekes jelenség. Ilyenkor megszámlálhatatlan sokaságbanseregbe verdik s oszlopszeren kavarogva vonul ide-oda;magasabb helyrl ilyen sereg már messzirl vehet észre s erre vanalapítva a tihanyiak érdekes halászati módja. A halászok ezt az összetömörülésta víz áthlésének tulajdonítják, «a hal így egymásonmelegszik)).Fogtam 3 ^cm. hosszúkat, melyek félkilogrammnál többetnyomtak.

;7IOSZELHAJTO KÜSZ.Húsa szálkás és száraz, de balatoniasan sütve, igen jó eledel; a« látott hal)) idejében — ha a szerencse kedvez — a Balaton partvidékénigazi néptáplálék.Elterjedés :Heckel a Balatonból, a Dunából, Szamos- és Marosbólhozza fel ; Petényi még a Tiszából említi s érdekes az, a mit aDunamenti magyar halászok bemondása után szóról szóra feljegyezett:«hogy háromféle húsa van, t. i. rák, csibe- és halhúsa, és pediga fülénél (sic!) rákhúsa, a nyakánál csibehúsa, a derekánál pedig halhúsa.Szabónak is hívják, mert felette vékony, kevés húsú, nagyszem)). — Ez igazi magyar halászhúmor. Én még a Latorcza, Olt,Körös, Rába és Zagyva vizébl ismerem.A SZÉLHAJTÓ KÜSZ.Alburniis lucidus, Heckel.Föjegyei : kis test mellett nyúlánk alak ; a száj homlokfelé nyílóaz alsósörényúszó terjedelmes, kezdete a hátsörényúszó vége eléesik vagy avval talál ; a héj pénzei ezüstösek, igen könnyen leválók.Sugárâia: HS 3/8; HO 1/14; HA 1/8; AS 3/17.FA ^Va — )V3i ^ kormányúszót beleértve.OP 4Ó— 53.A hátvonal igen csekély mértékben, a hasvonal inkább íves ; atest legnagyobb magassága 472 —5-szr fordul meg a test egészhosszában; a szem nagy, átmérje 372~szer fordul meg a fej hosszában; a száj oldalt tekintve meredek hasitású s határozottan homloknaknyíló. A hátsörényúszó a hasúszószárnyak mögött kezddik, szélességénélvalamivel magasabb ; az alsósörényúszó leghosszabb sugaraimegütik az elbbeninek magasságát; a kormányúszó ersen fecskefarkravágott. A héj teljes, pénzei igen finomak, ersen ezüstösek ; alegnagyobbak is sokkal kisebbek a szem átmérjénél.Szín szerint a háta aczélkék, a víz szerint néha zöldesbe is játszó,az oldalak és a has ezüstragyogásúak ;szürkés, a többi úszó színtelen.Ivik : májusban, néha júniusig.a hátsörény és a kormányúszóFogása : A Balaton és Fert köri, kivált régibb idben különaprószem keríthálókkal rengeteg számmal fogdosták, pénzeit felgyjtöttéks kivált bajorok vették meg hamis gyöngyök készítésére.

;SUJTÁSOS KÜSZ. 711Ennek á pénzeibl készül ugyanis a «gyöngyesszenczia» — Essenced'Orient — akként, hogy a pénzeket vízben szétmorzsolják, mire afényes részecskék — mint tudjuk, guaninmész-kristályok — a víz fenekéreleszállanak, ammóniákkal kimosatnak s kis gelatinnel kevervehasználtatnak fel ; egy félmétermázsa halból 2 kilo pénz kerül ; egyfél kilo gyöngyesszencziához körülbell húszezer hal szükséges.A szélhajtó küsz eleven, fürge hal, mely mindig seregesen jár smindig a víz felszíne táján tartózkodik ; szereti a lassúbb folyású, tisztavizet, hol leginkább röpül rovarokkal táplálkozik; nem óvatos, dekönnyen riadozó hal ; s minthogy a vízszínhez közel úszkál, megriadáskora vizet úgy felborzolja, mint a hirtelen támadó szél; innen « szélhajtó» jellemz neve. Ers szaporodásánál és sereges járásánál fogvavalamennyi hal között leginkább az, a mely a hallal él ragadozókminden nemének áldozata.Épen a mondott tulajdonságáért csak ritkaságképen éri el a20 cm-t; átlagos hossza 12— 5 cm.1Húsa száraz, szálkás; csak igen szegény ember tápszere.Elterjedése: Heckel a Murából, Zalából, a Rákosból, a Csernábólés az erdélyi részekbl említi; Petényi a Dunából és a velenczeitóból jegyzi fel; én a Balatonból, a Fertbl, a Bódva, Rába,Tisza és Zagyva folyókból jegyeztem fel.A SUJTÁSOS KÜSZ.Alburnus bipunctatus, Heckel.V. tábla, 17.Fjegyei: Kis test mellett zömökebb alak ; az oldalvonal mellett,mely kis mértékben kanyargó, mindkét fell a legközelebb es pénzeksötét színpontokkal, minek folytán az oldalvonal menetének megfelelsujtás alakúi, — néha csak ell, néha a fark végéig haladoldalai mindig zöldes-aranyos lehelletek.Sugánâia: HS 3/8; AS 3/15— 17 stb.OP 49 —51.FA 5—^Vs? ^ kormányúszót beleértve.A test magassága 4-szer, ritkán 5 -szr fordul meg a hosszában, ahát- és a hasvonal egyformán, de mérsékelten íves; a hátsörényúszószélességénél sokkal magasabb ; a kormányúszó mélyen fecskefarkra

'71.2 ÁLLAS KÜSZ.kivágott. A héj teljes, pénzei rendkívül vékonyak, úgy hogy a héjonhatáruk alig szembetn.Szín szerint a hát sötétzöld, az oldalak felé zöldes-aranyos, lefeléezüstösbe átmen ; az oldalvonal fölött sokszor még egy sujtásszersötétedés vehet észre ;a hátsörény, a kormányúszó és a hónaljúszószárnyakfeketésen szegve, a többi sárgás, néha vörösesbe húzó ; aszemcsillag fels része feketén pontozott.Imk :mint az elbbi.Fogása : csak gyerekek horgászszák.A sujtásos küsz, noha nagy vizekben is megterem, mégis inkábbpataki hal ;igen ügyes, fürge kis jószág, mely még a súgákban is víganhajhászsza a víz felszínére kerül apró rovarokat.Elterjedése: Heckel a Poprádból, Csernából, Nagy-Szeben ésBrassó tájáról jegyezte föl ; Petényi még a Rákost fzi hozzá ; énföljegyeztem a Balatonból, a Bódva, Duna, Garam, Ipoly, Küküll,Olt, Szamos, Vargyas, Torna vizébl s a székelyföld legtöbbpatakjából.A Jeitteles Prodromusában felsorolt Alburnus fasciatus biztosancsak élénkebb szín sujtásos küsz.AZ állas küsz.Alburnus ment, Agassiz.Fjegyei : igen nyúlánk test; az alsó állkapocs ersen kiálló; aközéps szilványfedelék hiányzik; egyebekben a szélhajtó küsz jellemével;de héjjá sokkal apróbb pénz.Síigárâta: HS 2/8—7; HO 1/14; HA 1/8; AS 3/14—15.OP 60— 62; FA ^Ya — 6, a kormányúszót beleértve.Az állasküsz a küszhalak között a legkarcsúbb s apró pénzei általis különbözik. Hátvonala igen lapos íves, hasvonala domborúbb ; legnagyobbmagassága a hasúszószárnyak elé esik s a fej hosszánakmajdnem megfelel. Az ersen homloknak nyíló száj zuga az orrnyílásvonalával talál. A hátsörényúszó a test hosszának második felébe esiks a hasúszószárny és alsósörényúszó között középen áll, sokkal magasabb,mint a milyen széles. Az oldalvonal fölött álló pénzek a legnagyobbak,de a szemnek egy fél átmérjénél kisebbek.

;RAGADOZÓ ON.7I3Szín szerint a hát sötétzöld, aczélkékbe húzó, az oldalak ezüstösenragyogók ; az úszók szürkések, átlátszók, a hátsörény és kormányúszófeketésen szegett; a szemcsillag ezüstös, fels részén feketén pontozott.Ivik :májusban.Fogása : a kishalászat járuléka.Az állas küsz eredeti termhelyei szerint szereti a tiszta, hidegvizet, különösen a hegyi tavakat és erezeteiket; szeret víz ellenébenlesve álldogálni, hogy azután nyílsebességgel vessemagát a prédára.Elterjedése: Heckel csupán a Dunát említi, hova az osztrákTraunból betéved ; én a Mezség Mez-Záh melletti tavából határoztammeg, melynek halai a Marosból erednek ; gondolom, hogytüzetes kutatás sok helyrl kideríthetné. Heckel a fajt magánaktulajdonítja; de nincs hozzá joga, mert a « ment »> fajnevet Agassizadta a halnak sHeckel csupán az Alburnus nembe osztotta be.A RAGADOZÓ ÓN.Aspius rapax, Agassiz.>V. tábla, iS.Fjegyei : az orr hegyesed ; a száj mélyen hasított ; a szem és apénzek kicsinyek ; a fej hosszúsága a test legnagyobb magasságánakfelelmeg; alak szerint a fogas süllre emlékeztet.Suoárâta: HS 5/8; HO 1/16, HA 2/8; AS 3/14.OP 6^ —70. FA 5, a kormányúszót beleértve.A test kevéssé lapított, a hátvonal lapos íve a hasénak megfelela test legnagyobb magassága a szilványfedelékek táján lemért szélességnekkétszeresét teszi. A szem aránylag kicsiny, átmérje a fejhosszának Ve, sokszor csak 7/ részét teszi ; a meglehets meredekenlefelé hasított száj homloknak nyiló, zuga a szem küls szélével egyvonalba esik; az alsóállkapocs a fels elé csapódik, noha kiállónaknem mondható. A hátsörényúszó a test hosszának második felére esik,szélességénél sokkal magasabb; az alsósörényúszó közel oly magas,a milyen széles ; a mellúszószárnyak hegyes vágásuak.A héj teljes, a fejre nem terjed; pénzei igen finomak és aprók;az oldalvonal fölött fekv legnagyobbak a szem átmérjénél sokkal

..714 KURTA BAING.kisebbek. A has a hugygyó és a hasúszószárnyak között tompánormós s ezt nem a két oldalt egymás felé dl pénzek, hanem tompánormós pénzek alkotják meg.Szín szerint háta kékes fekete, oldalai ólmosok, hasa fehér; ahátsörény és a kormányúszó kékes, a többi úszó vöröses lehellet,sokszor színtelen ; a szemcsillag sárga, fels részén zöldes vonallal.Ivik : április, május hónapokban.Fogása : rendszeresen is történik, a háromsoros u. n. balinhálóval,mely kivált a Dunán dívik ; különben a horgászat tárgya is.A ragadozó n teljesen megérdemli nevét, mert különösen a küszhalaknakvalóságos veszedelmök ; roppant sebes, ügyes úszó, melyvillámgyorsasággal veti magát prédájára. Rendesen a víz színéhezközel úszik, úgy hogy rohanáskor barázdát von a vizén. Ezekérta tulajdonságokért a magyar halászság « vezérhala, nyíl- és fenekeszege»Nálunk 6—7 kilogramm súlyt ér el; Benecke 40—80 cm. mel-20 — 30 kilogrammot említ; mindenesetre a legnemesebb keszeg.lettHúsa, bár szálkás, tiszta iz, jó táplálék s keresett piaczi czikk.Elterjedése.Heckel a Balaton és Fert tavából, a Duna, Maros,Szamos folyókból s a Rákosból említi; Petényi is innen jegyezte fele fajt; én még a Berettyó, Dráva, Ipoly, Körös, Kraszna, Latorcza,Mura, Olt, Rába, Sajó, Szamos, Tisza és Zagyva vizébl ismerem.A KURTA BAING.Leucaspius abruptus,Heckel.V. tábla, 19.Fjegrei: Az oldalvonal a fedelek szélétl számítva csak 12— 15pénzre terjed, ezután megszakad ; a szem nagy ; az alsó sörényúszókezdete a hátsörényúszó végével talál ; a száj homloknak nyiló.Sugárâta: HS 3/8; HO 1/13, HA 2/8: AS 3/12. OP 48. FA 5,a kormányúszót beleértve.A test magassága körülbell talál a fej hosszaságával ; a szemnagy, átmérje a fej hosszának egy harmadrészét üti meg. A száj,a homlokfell értve, igen meredek hasítású, ersen homloknak nyilóúgy, hogy az alsó állkapocs az orr legkiállóbb részét alkotja ; ez az

;ÓNOS JÁSZ. 71 15állkapocs, csúcsán kissé gombszer s evvel a vendég-állkapocsnakegy megfelel vajasába csapódik.A hátsörényúszó a test hosszaságának épen felében kezddik ; ahasúszószárnyak kissé a hátsörényúszó eltt állanak s hátrahajtvahegyök a hugygyóig ér, mely a hátsörényúszó kell közepe alá esik.A kormányúszó mélyen fecskefark vágású, szárny felei egyformák. Azoldalvonal a has felé ereszkedve indul ; de már a hátrahajtott hónaljúszószárnyhegyének megfelel távolságban megszakad ; a fej érzlikacsaiigen fejlettek. A héj pénzei, kivált az oldalakon, nagyok, igenvékonyak, könnyen leválnak.Szín szerint egészben ezüstös kis hal ; háta fele zöldesbarna, oldala,hasa ezüstös, a farkrész közepén egy ezüstösen csillogó paszta, mely ahugygyó tájáig ér ; az úszók színtelenek, átlátszók ; a szemcsillag ezüstös,fels részén zöldessárga folttal.E kis halacska életmódja ez id szerint még ismeretlen.Legnagyobb példányai hat, legfeljebb nyolcz cm. hosszúságotérnek el.Elterjedés. Heckel eredetileg Lemberg halaspiaczáról írtaié;SiEBOLD szerint Németország sok pontján akadtak reá; nálunk a.Körösbl került meg.AZ ÓNOS JÁSZ.Idus melanotiis, Heckel.Föjegyei : teste szélesed, nem nagyon lapos ; a test magasságatúljár a fej hosszúságán ; a homlok széles ; az alsósörényuszó a hátsörényúszómögött kezddik, a száj csúcsba nyiló.Sugárâta: HS 3/8; HO 1/15, HA 2/8; AS 3/9—10.OP.55— 60. FA ; 5a kormányúszót beleértve 6.A test magassága valamivel több mint ^l^-áe a test hosszúságánaka szem átmérje körlbell Vrê a fej hosszának ; a száj kicsiny, zugacsak az orrnyilasok tájáig ér, állkapcsai egyenlk ;a hát vonala egyenletesívben emelkedik s csak a nyakszirt táján kissé nyerges ; a hasvonalíve a hátéval körlbell egyenl. A hátsörényúszó a test hoszszánakmásodik felére esik s magassága Va-dal haladja meg a szélességét;az alsósörényuszó a test hosszának utolsó harmadában kezddik,úgy, hogy végénektávolsága a kormányúszótól e sörény leghosszabb

—yiÓPIROSSZEM KELÉ.sugarának felel meg; a hasúszószárnyak a hátsörényúszó eltt állanak;a kormányúszó egyenl szárnyú, mélyen kivágott. A héj legnagyobbpénzei egy szemátmérnél kisebbek.Szín szerint a hal tartózkodás és évszak szerint változik. Tavaszkor,ivás idején a háta szíirkés fekete, áttetsz rezessárga csillámmal,az oldalakon rezesebb, a fej és a fedelékek aranyosak, a has ezüstös; a szemcsillag sárga, fels része egy sötét folttal ; a hátsörény- éskormányúszó kékesszürke, ibolyásba játszó, a többi úszó vörösbehúzó. Öszfelé a színek elhalványodnak.Ivik: Heckel szerint április — Benecke szerint május-júniushónapokban ;ez mindenesetre a tavasz minségétl ^ü^^.Fo^úsa: rendszerint a hálós halászat járulékhala.Az ónos jász a tiszta hvös vizet szereti s nem igen közelít a parthoz; kis társaságban járva állandóan a víz fels rétegeiben, közel aszínhez tartózkodik s leginkább rovarfélékkel él ; rovarcsalival felszerelthorogra könnyen keríthet.Fajtája: Az aranyos jás:^. Heckel összehasonlító vizsgálata szerint,melyhez újabban Benecke is csatlakozik, a kerti tavak egyiklegkiválóbb dísze, az aranyos jász—• Goldorfe — csak színfajtájaaz ónos jásznak, épen úgy mint az arany czompó a közönségesnyálkás czompóé. Az egész hal kissé vörösesbe húzó aranyszínés már azért is ajánlkozik kerti tavakba, mert mindig látható, nemigen száll alá. Nálunk Gróf Migazzy Vilmos Aranyos-Marótonnagy szerencsével tenyészti s az i88^. évi országos kiállításon valóbanóriási darabokat mutatott be; ha a szín pompájával csak eléria közönségesen ismert aranyhalat, nagyságával tízszeresen is legyzi.Elterjedés. Heckel a Tisza, Cserna, Szamos és Maros vizéblhozza fel; Petényi még a Mura és Dráva folyókat jegyezi fel; én aBorzsa, Duna, Körös, Latorcza folyókat sorolhatom ide.A PIROSSZEM KELÉ.Scardinius erythrophlhalmus, Bonaparte.V. tábla 20.Fjegrei: a test zömök, magas ; héjjá kemény, ersen odaforrott,nagy pénzekbl alakúi ; a hasúszószárnyakon túl a has éles, kemény,

PIROSSZEMU KELÉ.7I7ormós pénzekkel vértezett; a száj homlokfelé nyíló, kicsiny; zugacsak az orrnyilasok vonaláig ér; néhány úszó mindig haragosvérvörös.Sugár:âta: H. S. 2/8; HO. 1/15; HA. 2/8; AS. 3/10.O. P. 40 — 45. F. A. 5V3 — )V2?A pirosszem kelé, mint faja- kormányúszót beleértve.sokszoros eltéréseket mutat, a melyekúgy az arányokra, mint a színezetre is vonatkoznak s részben ivarkülönbségekben,részben a tartózkodás változatosságában gyökereznek.Magában az a körülmény, hogy én huszonnégy magyar népiesnevét gyjtöttem össze s a németség is valami tizenötön szólítgatja,bizonysága a sokszoros elváltozásnak. A fjegyek, a melyeket felállítottam,állandók s ha ezekhez még a torokfogakat hozzáveszszük —lásd 290-dik ábra 5— akkor a fajban nem tévedhetünk.A test magasságának aránya változó ; véneknél 3 '/j-szer, ifjaknál4-szer ismegfordul a hosszaságban, st vén ikrásoknál néha csak háromszor— ez azután a nép kárászkeszege —;a fej legnagyobb magasságatalál hosszaságával ; a száj homlokfelé nyiló, kicsiny ; a hátvonaldomború ívben emelkedik, néha púposságig domborodik. A hátsörényúszósokkal közelebb álla kormányúszóhoz, mint az orr hegyéhez; a hugygyó a hátsörényúszó vonala mögé esik ; a kormányúszóegyenl szárnyú ; az oldalvonal a hasvonallal párosan fut s közelebbáll ehhez, mint a hát vonalához. A héj pénzei kemények, sugarasak.Színe, ha tiszta folyó vízbl való, a következ; háta aczélfény,feketés ; oldalai sárgarezesek, hasa tája ezüstös ; a hasszárny és azalsósörényúszó, ritkábban a hátsósörényúszó is haragos-vérvörös, akormányúszó a végén olyan — mintha vérbe mártották volna; ahónaljúszószárny sárgás, ritkábban vöröses; a szemcsillag narancssárga,vörös foltokkal, néha fels felén mintegy vérrel beszrve ;—mocsaras vízben a háta zöldesfekete, az oldalak sárgarezesen átragyogok,a has felé világosabbak ; a hátsörény- és kormányúszó zöldesfekete,vérvörössel elegyítve ; a hasszárny és alsósörényúszó sötétvérvörösek ; ifjú példányoknál e színezetnek csak halavány kezdetétlátjuk.Ivik: április,május hónapokban.Fogása: rendszerint a rekeszt halászat járulékhala.

;yiSVERESSZÁPNYÚ KONCZÉR.A pirosszem kelé keményélet hal, mely mindennem vízhezkönnyen alkalmazkodik ; ifjabb sarjadéka ott van a csörtet patakbande a hévízek árkaiban is — Ó-Buda, Keszthely Hévíze, Hej — ; vénjeszereti a lassú folyású és állóvizet s annak iszapos, hináros helyét,hol leginkább korhadó növényrészekkel, ázalékokkal és férgekkel élügyes úszó és óvatos, a horgot hamar kiismeri és kerüli ; rendesenkárászok és czompók társaságában él.Nálunk ritkán éri el az egy kilogramm súlyt, a mikor is 50 cm.hosszú.Húsa szálkás, ersen tóíz ;igazán a szegénység eledele.Elterjedés. Heckel a Balaton, Fert, Duna, Rákos, Tisza, Szamosés Maros vizébl hozza fel; Petényi a Velenczei tavat, Ó-Budaés Keszthely hévizét csatolja hozzá ; nálam a mondott helyeken kívüla Berettyó, Bódva, Dráva, Körös, Kraszna, Olt, Rába, Szamos, Zagyvafolyókból és azoknak állóvíz mellékérl, és a Szernye eres részéblvan feljegyezve.A veresszárnyú KONCZÉR.Leuciscus rutilus,Linné.Fjeg/ei: a test szélesedve vetélalakú ; a fej csúcsosodó ; héjjáközepes nagyságú, nem nagyon kemény, de jól odaforrott pénzekblvaló ; a has nem ormós ; a száj csúcsba nyiló ; az úszók vörös színemindég világos.Sugárâta: HS. 3/9; HO. 1/15; HA. 1/8; AS. 3/10.O. P. 40 — 44. F. A. 5V3 —, a kormányúszót beleértve.A veresszárnyú konczér sok tekintetben alaktársa a pirosszemkelének s a halászság is sokszorosan összetéveszti, kivált a folyómenti,hol a színek közötti különbség nem nagy sa szem és úszók vörösségeaz összetévesztésre úgyszólván csábít; de a vetél alak, a hason akemény, ormós pénzek hiánya, különösen pedig a torokfogak alkataa meghatározást biztossá teszi.A test legnagyobb magassága átlagosan négyszer fordul meg ahosszasságban ; a fej aránylag kicsiny, orrarésze csúcsosodó ; a szájzugaz orrnyilas közepével egy vonalba esik; a homlokvonal igenlaposan íves, a nyakszirten igen keveset nyerges ; a hátvonal laposívesenemelkedik s a hátsörényúszón túl lankásan halad a farktig ; a

;LEÁNY KONCZER. 719hasvonal íve a háténak körülbelül megfelel — innen a vetél alak.A hátsörényúszó a test felehosszában kezddik s kissé a hasúszószárnyakmögé esik, szélességénél magasabb ;az alsósörényúszó közeloly széles, mint a milyen magas. A héj legnagyobb pénzei az oldalvonalfölött vannak, nagyság szerint a szem átmérjét ütik meg;szabad szélök kerekre vágott.Szín szerint a hát kékes vagy zöldesfekete,az oldalak ezüstöseka hasúszószárny és alsósörényúszó világosvörös ; a hátsörény- és akormányúszó szürke, vöröses lehelettel; véneknek a hónaljúszószárnyukis vörös s ez a szín a hátsörényen és kormányúszón is uralkodiks ekkor a szemcsillag ezüstös, vörösen foltozott.Ivik: mint ez elbbi.Fogása: az elbbivel talál.A veresszárnyú konczér a víz tekintetében alig válogatósabb, mintalaktársa, a pirosszem kelé; de nagyobb számban fordul el, seregesenjár s a jobb vizet mégis csak jobban szereti ; fürge, eleven hal,mely a vízirovarokat ügyesen üldözi, s ezért könnyen keríthet horogra; sorsa egyforma a küszhalakéval : minden rablóhalnak rendesprédája.Kedvez körülmények között nagyobbra n mint alaktársa, s az1 kilogrammos nem ritkaság; rendszerint 15 — 20 cm.Húsa igen szálkás, silány.Elterjedés.Heckel a Fert, Balaton, Duna, Mura, Tisza, Csernaés Marosból nevezi meg; Petényi még a Rákos,alsó Vág és a Velenczeitavat adja hozzá ; én még a Dráva, Körös, Olt, Rába, Sajó,Bódva, Szamos, Szernye, Zagyva vizeit idézhetem.A leány konczér.Leuciscus Virgo,Heckel.VI tábla, 21Fjegyei: nyúltabb testalak; feje kicsiny; szája kissé torokfelényiló ; a homlok és hátvonal íves, a hasvonal lapos ; a pénzek nagyokés vaskosak ;a kormányúszó terjedelmes.Sugárâta: H. S. 3/10; HO. 1/17; HA. 2/18; AS. 3/1 1.O. P. 44— 46. FA. 6V3, a kormányúszót beleértve.

720 A LEÁNY KONCZER.A test legnagyobb magassága ^^l^-siev ismétldik a hal egész hosszában,a fej hossza ellenben ó'^-szor, innen a nyúlt alak; a fej homlokrészeszélesed és íves-boltozatos ; a szem kicsiny ; a száj hasonlóképensa kissé duzzadó orrész valamivel túljár az alsó állkapcson, dea száj azért még mindég csúcsba nyiló ; zuga az orrnyilas vonalávaltalál.A hátsörényúszó a test felehosszában kezddik s V^del magasabb,mint a milyen széles, lágy sugarai végükön négy ágra foszlók;az alsósörényúszó szembetnen az elbbinek vége mögött kezddik,hosszánál kevéssel szélesebb, de azért a hátsörényúszónál keskenyebb.A pénzek nagyok, durvák ; a legnagyobbak a test els felén az oldalvonalfölött találhatók s ezeknek átmérje megüti a szemnek másfélátmérjét.A tejes halnál az ivás közeledtével a felület sajátságos kinövésekethajt ;különösen a fej fels része és a hátfél elbb kocsonyás, lencsealakúdomborodásokat mutat, a melyek lassan csúcsosodnak; afejen rendesen két soruk áll, az oldalvonal fölött el vannak szórva, ázalatt igen ritkák ; apróbbak a hátsörény és kormányúszó fbb sugárzatánistámadnak, ivás után ezek a kinövések elenyésznek.Szín szerint a hal az ivarélet tünetei szerint változik. Télen a háthalavány-zöldesbarna, az oldalak kékesek, a has felé ezüstösök, a mellrésztejfehér; a fej teteje a hátnál sötétebb, a szemcsillag vílágossárga,feketés pontokkal ; a hátsörényúszó olyan, mint a hát, a hónaljúszószárnyszíntelen, a többi úszó tövin vöröses; a kormányúszó közepénhalvány, szélért sötétebb vörös. Márczius vége felé, a midn a kinövésekindulnak, a hát sötétedik, a fej teteje violaszínbe játszik s azorr felé kékesvörösbe enyészik ;a pofák és a héj gyöngyház színeketragyogtatnak ; a hátsörényúszó vége vérvörössé válik ; a hasúszószárnyakés az alsósörényúszó vége vörösessé válik ;a hasúszószárnyak ésaz alsósörényúszó élénk narancsszínt öltenek sa kormányúszó sárgásvörösséváltozik. Az ivás után a színek elhalványodnak.Ivik: áprilisban.Fogása: a hálós halászat becsesebb járuléka.A leány-konczér eddigi tapasztalatok szerintkizárólagosan folyóvízihal s ott a folyósabb helyeken kis seregben tartózkodva, rovarokkal,de halivadékkal is táplálkozik; úgylátszik, hogy otthonosabb a

;FEJES DOMOLYKO. 721folyók hegyközi részében, hol a nép az ághegyhálóval halássza, ivásidején pedig a tejest kitapogatja,mert a kinövések miatt nem siklik.Nálunk az egy kilogrammos nem ritka.Húsa, noha szálkás, jóíz és helyen-közön — a hol nemesebb halnem igen van — keresett piaczi czikk.Elterjedés. Heckel a Dunából és nagyobb mellékfolyóiból említi; Petényi nem jegyezte fel ; én a Dunából — Gyr — a Vág,Garam és Szamos felsbb folyásából ismerem.A FEJES DOMOLYKÓ.Squalius dobula,Linné.*VI tábla, 22.Föjegyei: feje nagy, felülrl tekintve széles; a száj öblös, nohazuga az orrnyilas végével egy vonalba esik, — csúcsbanyiló ; a testkevéssé összenyomott, kissé hengeres ; a héj pénzei nagyok, erseka hátsörényúszó — a fedelektl saz oldalvonalon számítva — a tizenhatodikpénz táján kezddik ; a hasúszószárny és az alsósörényúszóvilágos vörös.Sitgár-ata: HS. 3/8, HO. 1/14; HA 1/8; AS. 3/8.O. P. 44— 46. F. A. 5735 a kormányúszót beleértve*A különben nem könnyen meghatározható « fehérhalak »> illetleg« keszegek)) között ezt a fajt fejes volta és gömböly háta nagyonkitünteti.A test legnagyobb magassága közel, vagy épen ötször fordulmeg hosszaságában ; a legnagyobb szélessége vagy vastagsága a magasságfelét közelíti meg. A szájkissé torokfelé metszett, de csúcsbanyiló.A homlok- és hátvonal együttvéve a hátsörényúszóig egyenletes,nem nagyon domború ívet alkot, a melynek a has vonala is a hasúszószárnyakigmegfelel.A hátsörényúszó egy kicsit a test hosszának második felébe esik,szélességénél magasabb, vágása igen kis mértékben íves; az alsósörényúszójóval az elbbi mögött kezddik, ennél alacsonyabb s észreveheteníves vágású ; a hasúszószárnyak a hátsörény elé esnek ; a* Heckel nyomán egy a LiNNÉ-féle Cyprinus dobula fajjal. Siebold szerint helyesebba Squalius cephalus L.Herma.n O. a magyar halászat. 4"

722 NYUL-DOMOLYKO.kormányúszó alsó szárnyfele kissé fejlettebb, az egésznek kivágásacsak kevéssé öblös.A héj pénzei nagyok, ersek, a legnagyobbak másfél szem átmérttesznek, szabad végük kissé kiszelek, lapjuk tele van igen aprófeketés pontocskákkal.Szín szennt hátfele feketés vagy barnászöld, oldalai rendszerintezüstösek, a pénzek pontozata folytán fény szerintsajátságosan meglohasztva— az u. n. okszidált ezüstre emlékeztetnek—•a pofák rózsásaranyosfényt ragyogtatnak ; a szemcsillag aranysárga, sötéten pontozott;a hátsörény- és a kormányúszó füstös, szélein vöröses; azalsósörényúszó és a hasúszószárnyak eleven vörösek, a súgárzat színea sugárköznél elevenebb. Az ifjaknál, kivált az úszók színe sokkal halaványabbs én a Sióból olyanokat is fogtam, a melyeknek alsó úszóiszíntelenek voltak.Imk: májusban, júniusban.Fogása: a hálós halászat járuléka.A fejes domolykó fürge, ügyes és óvatos hal, mely ifjú korában ahegyi vizekben igen magasra felhatol; — Benecke iooo métert mond,de bizonyos, hogy magasabbra is megyén ;— nagyon falánk, úgy hogyfelcseperedve békázik s ha szerét teheti, egerészik is, különben rovarev;st a hévizek árkainak még melegebb részében is.a folyóvizet szereti, de azért ott van elevenebb viz tavakban,A horgászok élénkségemiatt nagyon kedvelik.Tetemes nagyságot ér el ;40 cm. nagyság mellett súlya egy kilogrammnáltöbb.Elterjedés.Heckel a Szeben, Olt, Szamos, Maros, Dráva, Mura,Zala és Balaton vizét jegyezte fel; Petényi a Duna, fels Vág, Garam,Tarcza, Dacsó-Lam, Mura vizeket említi; én a Berettyó, Bódva,Borzsa, Ipoly, Körös, Kraszna, KüküU, Latorcza, Poprád, Rába,Sajó, Szernye, Vargyas, Füle, Kormos, Zagyva, Torna vizét tehetemhozzá.A NYÚL DOMOLYKÓ.Squalius lepusculus, Heckel.Föjegyei: H eckel szerint :nyúlánk alak, kevéssé lapítva, a hát- és ahasvonal az illet úszókig egyenl, ennélfogva az orr majdnem csúcsos.

—AGASSIZ CSABÁK. 723Sugár:âta: HS. 3/7; HO 1/16; HA 1/8; AS. 3/8.OP, 49z,2. FA. 5V3, a kormányúszót beleértve.Mindezek a jegyek nem oly kirívók s nem oly eltérk, hogyazokat az elz faj jegyeivel összeegyeztetni nem lehetne, kivált haelgondoljuk, hogy ez a faj még inkább pataki, mint amaz s hogy a tartózkodásnak,különösen a lassúbb és sebesebb folyású víznek mindenesetrevan módosító hatása. Heckel ezt érezhette is, mert csupán ekét fajnál keresett egy mélyebben fekv érvet, a melynek mindenesetrenagy értéke van, de a mely a nyúl-domolykónak külseje alapjánvaló meghatározását lehetetlenné teszi. Ez az érv az, hogy a míg afejes domolykó gerinczoszlopa 40 csigolyát számít s ezekbl 22 esika hasra, 18 a farkra, addig a nyúl-domolykónál a csigolyák száma 42,ezek közül pedig 2 3 esik a hasra, 19 a farkra.Minthogy Heckel e halat a Dunából hozza fel s Bécs köri alegközönségesebbnek mondja, a pont közelségénél és a víz közösségénélfogva beválik a magyar halak sorozatába is. Én megvallom,küls után indulva, nem bírtam pataki domolykóinkat tle megkülönböztetni; a csonttani érv megítélése ezen a helyen nem tartozik reám.AZ AGASSIZ CSABÁK.Telestes Agassizii,Heckel.Fjegyei : az orr kissé boltozatos; az alsósörényúszó sugárzatakurta, 9 sugara fosztott ; az oldalvonal fölött, a szemen át s a farkonisvonulva egy sötétes színpászta látható.Sugárzata: HS. 2/8; AS. 2/9.OP. 56. 48—FA. ^— ^^Vai a kormányúszót beleértve.A test egészben nyúlánk, legnagyobb magassága túljár a fej hoszszaságán; a szem meglehetsen nagy, átmérje 3V2— 4-szer fordulmeg a fej hosszaságában ; a szemköz tetemes, —i1 72 szemátmérnyi;a kissé boltozatos orr az alsó állkapcson kissé túljár, a száj patkóshasítású, egészben csúcsbanyíló. A hátsörényúszó a test felehosszábankezddik, szélességénél magasabb: els sugara a leghosszabb,kétszer akkora, mint az utolsó,szélessége — tövén — a fej felehoszszánakfelel meg; az alsósörényúszó valamennyinél a legrövidebb,-els sugara ennek is kétszer akkora, mint az utolsó ; a kormányúszó46*

724 FÜRGE CSELLÉ,mélyen fecskefark-vágású, leghosszabb sugaraimajdnem fejhosszaságúak; a héj pénzei jól ráforrottak, közepesek, 8— 10 csillagsugárral.Szín szerint a hát sötétszürke, aczélkékbe húzó, a has ezüstös ; asötét oldalpászta a szemen át vonulva, sokszor az orr csúcsáig kivehet;szélessége — a test elején — rendesen három pénzre terjed, afark felé keskenyedik, a farkon azonban ismét szélesedik; megjegyzend,hogy ez a paszta egészben felhs, elmosódó. Valamennyi úszóátlátszó, foltok nélkül való.Ifik : ?Fogása :inkább véletlenség.Az AoASSiz-csabak eddigi tapasztalatokszerint a nagy folyóknakcsak mellékvizeiben terem ; életmódja még ismeretlen.Heckel nagyságát körülbell 12 cm. -re teszi.Elterjedés : Heckel a Drávából említi ; Kriesch János a Vágbangyanítja, hol a tótság «doktorka» néven ismerné, mi találna a Svajczbanél «Aerztele» névvel.A fürge csellé.Phoxinus laevis, Agassiz.VI tábla, 2?.Föjeg/ei : Kis halacska; teste hengeresre hajló s csak farkrészelapított; orrarésze igen boltozatos s az alsó állkapcson túljáró; az.oldalvonal tökéletlen, rendesen csak a hasúszószárnyak tájáig ép,azontúl szakadozott, vagy néha hiányzik is.Sugárâta: HS. 3/7; HO. i/i 5; HA 2/8; AS. 3/7.OP. 80 — 90. FA. 5, a kormányúszót beleértve.A szín- és az oldalvonal különböz kifejldése szerint nagyon változatoshalacska sok okoskodásnak volt már tárgya és sok szerzkülön fajokra bontogatta; de maga Heckel, a ki egyik változatátMarsilius tiszteletére Phoxinus Marsilii név alatt állította fel, fmvébenelismeri, hogy a faj nem tartható fen s csak változata a fürgecsellének.A test legnagyobb magassága talál a fej hosszával s átlag ötszörfordul meg a hal egész hosszában ;a test szélessége, illetleg vastagságaa magasságnak Vs-da, innen a hengeresség. A száj kissé torok-

. Ivik;FÜRGE CSELLÉ. 725felé nyíló, zuga az orrnyílás vonaláig terjed ; az orrész ívesen lecsapott,a hátvonal Igen laposíves. A hátsörényúszó a test második felénekelejére esik, a hasúszószárnyak és az alsósörényúszó között körülbellközépen áll ; az alsósörényúszó az elbbinél rendesen valamivel magasabb;a kormányúszó csak kiszelek.Az oldalvonal csak ritka esetben terjed a farkra is, rendesen ahasúszószárnyak táján enyészik el. A héj finom és igen apróka pénzekblalakúi, melyek csak nagyítóval számláihatók meg; cserepesenfélig egymásra borulva, a mellen, torkon, néha a hason a hugygyóigishiányzanak.Szín szerint a fürge csellé teljesen megérdemli azt a hasonlatot,a melyet Petényi jegyzeteiben reá alkalmazott, hogy t. i, a halak közöttkolibri. Különösen ivás idején s kivált a tejes hal a legszebb színektlcsak úgy ragyog. A hát sötét kékeszöld, közepén s a testen végig egyfekete csík ; az oldalak zöldessárgák, fémfények ; a száj kármínpiros.a torok fekete, a hónalj- és hasúszószárnyakhalaványvörösekaz alsósörényúszó ködös, feketésen szalagos ; a szemcsillag ezüstös,aranyos lehelettel; a napon, a megvilágítást változtatva, a pofák ésoldalak a szivárvány színeiben játszanak ; de nagy a változatosság is,különösen a feketés testfoltok tekintetében, st akad tisztafekete is,íimelynél azután csak a pofák ragyognak. Az ikrás egyszerbb.: áprilisti kezdve ; néha még júniusban is.Fogása : pisztránghorgászok véletlen prédája ;gyakran pisztrángravaló jó csalinak fogdossák.A fürge csellé eleven, ügyes halacska, melynek testalkata sokbanemlékeztet a pisztrángéra, melynek társa és prédája egyaránt; szereti^ tiszta, sebes, kavicsos-homokos fenek vizet s annak kivált olyhelyeit, a hova más hal nem igen férkzhet ; mindig seregesen jár, avíz színéhez közel sürgöldik ; óvatos, félénk s ha megijed, hanyatthomlok,igazán vaktában menekül. Heckel az egykoron SelmeczbányánéltRusegger nyomán megemlíti, hogy a fürge csellé ijedtébenezer ölnyire is berohan a bányák vizébe. A sötétségben rekedtcsellék nem pusztulnak el, hanem alkalmazkodnak. így LovassySándor tanár Nagy-Rczérl küldöttnekem egy párt, a mely egymély kútból került, hová valami véletlen sodorta sa hol e halak színöketvesztve megszürkültek.

72ÓVÉSETTAJKÚ PADUCZ.A lo cm. nagyságú már a ritkaságok közé tartozik, rendesen6— 8 cm. hosszú.Elterjedés. Heckel felhozza a Kárpátok és Túróczmegye patakjaiból,a zala-tapolczai malomárokból, a Poprád, Szamos, Marosfolyókból, Szeben és Brassó tájáról; nyilván Petényi és Bielz E. A.útján szerezte; Petényi sokat jegyezett kivált a Marsilius-változatravonatkozót, leginkább a Tiszovnik patakból ered példányok alapján— ekkor 1849-ben Heckel Marsilius-faja még érvényesnek tartatott;nálam fel van jegyezve — részben Petényi után is — Beszterczepatak, Garam, Körös erdélyi részre, Mútnyik patak, Szamos,Szlatina patak, Túrócz folyó, Vargyas, Jád, Kormos, Bucsin, Békáspatak; Garadna, Hej és Koncza; az utóbbi két hely nevezetes, merta Hej hévíz, Konczán pedig Csató János mocsaras helyen szerezte.A Jeítteles Prodromusában leírt var. chrysoprasius csak színváltozat.A VÉSETTAJKÚ PADUCZ.Chondrostoma nasus,Linné.VI tábla, 24.Föjegyeí : a száj torokfelé nyíló, keresztbe majdnem egyenesenbemetszve, csak zuga táján hajló; ajkai — illetleg állkapcsainakajakrésze porczogós, éles szél, a száj tehát jól záró; torokfoga egysoros,minden oldalon 6, ritkán az egyik oldalon 7.Sugárral: HS. 3/9; HO. 1/14; HA. 2/9; AS. 3/9.OP. 56 — 65. FA. 5—^6, a kormányúszót beleértve.Nyúlánk, vetélszer test; szélessége felülmúlja a fej hosszát; a.fej magassága a hosszaságnak két harmadát teszi. Az orr boltozatosánlekanyarított, a száj fölött messzire kinyúlva, ezt egészen toroknyílásúváteszi ; a száj két fele éllel záródik. A hátsörényúszó kissé a hasúszószárnyakmögé esik, egy negyeddel magasabb, mint a milyenszéles ; az alsósörényúszó tisztán a fark tövére esik, szélessége a hátsörényúszóévalközel egyenl ; a kormányúszó mélyen fecskefarkú.A héj pénzei igen rendes sorokban állanak, jól ráforrottak, a legnagyobbakalig félszemátmérnyiek.Szín szerint a paducz ezüstös hal; háta feketés zöld, az oldalakfelé hamar enyészve s ott ezüstös ; valamennyi úszó vörös ; a szem-

;RÉTI CSÍK. 727csillag sárgarezes, ell néha vöröses folttal. Felhasítva, a has belsejefekete — innen tintáshal stb.hik : áprilistól, májuson át is.Fogása : ivás idején nagy tömegben a kerít halászat tárgya.A vésettajkú paducznak nagy elterjedési köre van, a mennyiben asík és a hegység vizeiben is találjuk ; szereti a víz fenekét, hol táplálékátkitúrhatja; legjobban szereti a moszatoknak kövekrl, gyökerekrlvaló lelegelését.említ.Átlagos hossza 30 cm.; nagyobb ritka; de Benecke ô cm.-t isHúsa szálkás, de jóíz; középmódú emberek eledele. A vésettajkúpaduczot leginkább az Éva-keszeggel — Abramis vimba —szokták összetéveszteni ; de ettl a száj metszése els tekintetre ismegkülönbözteti.Elterjedése: Heckel csak általánosan említi a magyar vizeketPetényi a Poprád, Duna, Dráva, Mura, Szamos, Maros, Olt, Garam,Szeben és Cserna vizét jegyezte fel ; én a Berettyó, Bódva,Ipoly, Körös, Küküll, Rába, Sajó, Szernye, Zagyva vizét csatolhatomhozzá.A Jeitteles Prodromusában leírtvar. hernadiensis csak oly eltéréseketmutat, a melyek egyazon fajnál, különösen mint korkülönbgekfordulnak el.A RÉTI CSIK.Cobitis fossilis, Linné.Vll tábla, 25.Fjegyei : a test hengeres, nyúlánk ; csak a farkrész kissé lapította fej kicsiny ; a szájszél húsos, tíz sallangszeren elrendezett bajuszszal; a test, hosszában, felváltva barnán és sárgásán csíkos és szétszórtanpettyegetett.Sugárâta: HS. 3/6; HO. 1/8—9; HA. 2/:;; AS. 3/5.FA. yVa — 872, a kormányúszót beleértve.A test magassága körülbell megfelel a fej hosszaságának s így ezis7V2— SVz-szer fordul meg a hosszaságban ; a kis száj kissé elreés torokfelé áll, a fels állkapocsnak megfelel részén hat bajusz van,ezek között a szájzugnak megfelel tájon álló a leghosszabb ;az alsó

;y2o RETi csík. fajtái.állkapocsnak megfelel részen a bajuszok száma négy; mind a tízbajusz páros elrendezés s él állapotban a vízben csillagszerenveszi köri a szájnyílást. Az úszók el vannak kerekítve ; a hátsörényúszóa hasúszószárnynyal egy vonalba esik ; az alsósörényúszó hátravan tolva. Az oldalvonal az oldal közepén és végig halad ; a fej, a hátés a has középvonala meztelen ; a héj pénzei igen kicsinyek, csakkevéssé egymásra borúlók, azonfelül még igen vastag nyálkaréteg alátemetkeznek.Szín szerint a réti csík háta sötétbarna, feketés foltokkal ; hasaszennyes narancsszín, feketén pontozott; az oldalokban, az oldalvonalnakmegfelel, széles, barna csík vonul, mely tulajdonképenfoltokból van összerakva s egyenetlen szél, fölötte s alatta egy szenynyessárga csík, mely a has fell egy keskeny sötét csíkkal vanszegve.A fej tele van barna pontokkal, foltokkal, a melyeken néha sorakozásis látszik ; a szemcsillag aranyos.Ipik : áprilistól — júniusig.Fogása : a rekeszt halászatnak, az u. n. csikaszainak tárgya,mely, mint tudjuk, szk vörcsökkel bíró vesszvarsákkal történik.A réti csík leginkább a sik, vagy tágas völgyek álló, iszapos fenekvizeit, mocsarait, lápjait ; de folyók és erek megfelel részeit is lakjanemcsak túrja, hanem tartózkodásul is választja az iszapot. Keményéletlévén, megmarad olyan vízben is, a melyben már a kárász semélhet meg s hogy a holt vízen kifogjon, koronkint felszáll a színére,levegt szippant, a melyet felhasználás után a hugygyón kibocsát, természetesenszénsavval terhelt állapotban. A pákászság ersen hittidjósló tulajdonságában s esküt tett reá, hogy az égzengést 24 órávalelbb megérzi, felszáll a vízben, ficzkándozik benne s fel is zavarjaiszapját ; szilványrése szk voltánál fogva hetekig is kitart kiszáradtpocsolyák nedves iszapjában s ez avatta « ásott hallá ».A csikasz vidékek u. n. «kongós csíkja » t. i. nagyja 30 cm.-nyihosszúságúisis.Húsa lágy, iszapíz; de jófajta káposztalében fve, az úri népnekeledele.Fajtái: a csíkkirály és a csíkdáma.A csíkkirály egy sajátságos betegedésnek köszöni czímét, a sár-

KOVI csík. 729gaság egy nemének, mely vagy az egész csíkot szállja meg, a midnegészen narancssárgává válik, vagy a hátrészen terjed s ekkor tarkítjaaz állatot. Az állat e miatt meg nem fogy, élénk marad. Nálamegy ilyen király hét hónap lefolyása alatt közönséges csíkparaszttáváltozott ;a színezdés a has fell kezddött s az egész soron úgyszólvánpénzrl pénzre haladott.A csíkdáma a rendes réti csíknak még alapszínét sem tartjameg, hanem testszínesfehér, valóságos albino. Az egyik jelenség tehátchlorochroizmus, a másik albinizmus. Az elbbit a Mosztongából ésaz Ecsedi lápról — Börvely falu — ismerem ; a másikat csak azutóbbi helyrl. Egészben ritka jelenségek.Elterjedése: Heckel a Mura, Fert, Balaton, Tapolcza vizét,« Erdélyt)) és a Poprádot is felhozza, a mi úgy történt, hogy Tátrafüredrégi gondozója, Rainer, a csík átültetését kisértette meg.A kísérlet sorsa ismeretlen. Petényi feljegyzi a Szamos, Maros, aTisza, Dnna álló mellékvizeit, a Velenczei tavat; én a bihari Sárrét,a Szernye, Ecsedi láp,Bodrogköz — részben már fogyó — mocsárvilágáttehetem ide,mint klasszikus csíktanyákat.A KÖVI CSÍK.Cobitis barbatula. Lixné.Fjeg/ei: teste kevésbbé nyújtott; a szájköri csak hat, de hoszszacskabajusz; a test felhsen, nagy foltokban márványozott; fejeszélesed ;a kormányúszó lapos-ívesen elvágott.Sugár:{ata: HS. 3/7; HO. i/io; HA. 2/6; AS. 3/5.FA. 5— ^Va? ^ kormányúszót beleértve.Egészben zömökebb kis hal ; teste vaskosabb, feje szélesebb ésaránylag hosszabb is ; a test csak kevéssel magasabb, mint a milyenszéles, illetleg vastag, tehát hengeres forma ; a száj alkata egészbenvéve olyan, mint a réti csíké, de öblösebb és csak hat bajusza van,melyek közül az ell álló két pár összébb áll, a szájzug tájára estltávolabbra, tehát csoportban; az alsó ajakon nincsen bajusz; a szájzugbanálló bajusz a leghosszabb ; a szilványrés szk. A hát- és alsósörényúszóelvágott s csak a hasúszószárny könnyedén kerekvágású.A héj pénzei rendkívül aprók, s nem borúinak egymásra ; a fej, mell

730 VAGo csík.és hasrész teljesen meztelen s a pénzek csak a hátsörényúszó tájánvehetk kivilágosabban.Szín szerint a hát sötétzöld, az oldalak sárgások, a has szürke ; afej, a hát és az oldal barnafekete, szabálytalan pettyekkel és foltokkaltarkázva — márványzottak ; a kormányúszó alsó szárnyfelénrendesen egy sötét szemfolt látható ;a hátsörény-, a kormányúszó éshónaljúszószárnyak tarkák, a többi úszó színtelen vagy sárgásfehér.1vik : ápnWs, májusban; Heckel szerint már márcziusban kezdi.Fogása : szegény emberek kiváló mestersége a kézzel való tapogatás,melylyel a halnak bujkáló természetéhez alkalmazkodnak, t. i. ahalat a kavicscsal együtt kiemelik.A kövi csík, réti rokonával meren ellenkezve, különösen a kisebbpatakok tiszta, elevenebb folyású részeit kedveli, tehát fképen ahegység hala ; igen fürge s a köves helyeket tartva, villámgyorsanszökik k alól k alá; színe olyan, hogy a vízfenéké úgyszólvánelnyeli. A kis hal rovarokkal, ikrával, de korhadt növényrészekkelistáplálkozik.Nálunk legnagyobbja lo— 12 cm.Húsa finom, jóíz; ínyenczek keresett falatja;már a régi magyarkonyha is megbecsülte a «heatlan kövi halat ».Elterjedése: Heckel a Kárpátokból, Nyitrából, Mehádiából, aSzávából, Erdélybl és Keszthelyrl is említi ; Petényi följegyzi aPoprád, Tarcza, Ondava, Vág, Garam, Bisztra, Túrócz, a felsTisza, fels Körös, Cserna, Tiszovnik vizébl és Czinkotáról is ; énhozzáadhatom az Eger, Bódva, Ipoly,Küküll, Olt, Sajó vizét.A VÁGÓ CSÍK.Cobitis taenia,Linné.VII tábla, 26.Fjegyei : nyúlánk alakú, kissé lapított test, keskenyfej kis hal;hat kicsiny bajuszszal ; kormányúszója elkerekített, a fels fél tövénrendesen egy fekete folt ; az alsó szemcsont fölállítható tüskéje ketts; a fej és hát párduczszeren tarka, az oldalvonal alatt s irányábanvégig haladva egy sor sötét folt.Sugárâta: HS. 5/7; HO. 1/5—6; HA. 2/5; AS. 3/5.

—,BABA csík.73 IFA. 7— 8 között, a kormányúszót beleértve.A fej hossza valamivel több a test magasságánál, ez pedig 7— 8-szorfordul meg az egész test hosszában ; a torokfelé nyíló száj köri hatrövidke bajusz, kett a fels állkapcson, kett a szájzugokon, kettaz alsó állkapocs közepe táján ; a szem magasan áll ; a vágótüskékhátrafelé görbülnek ; a homlokvonal meredeken emelked — lófej —a hátvonal alig laposíves ;az oldalvonal tulajdonképen csak a hónaljúszószárnyigterjed, innentl irányát egy sötétszín vonal úgyszólvánutánozza.Szín szerint az alap. narancssárga, legtöbbször sárgásfehéres; afjegyek között felhozott rajzon kívülfelemlíthet még az a keskenycsík, mely rendesen a szemtl a fels szájszél felé vonul, meg a hátsörény-és kormányúszó tarkasága.Ivik : április, májusban.Fogása : nálunk egyáltalában nem fogják ; újabb idben mint csinosés kitartó aquarium-hal dívik.A vágócsík, noha a folyókat is lakja, mégis legbvebben tavakbanterem meg, hol az iszapos feneken, kivált hináros helyeken bujkál; rossz vízben is felszáll, hogy levegt szippantson ; a fenékenvaló mozgolódása sajátszer, a mennyiben köveken és más kidomborodótárgyakon hónaljúszószárnyait némileg láb gyanánt is használja.Nálunk 10hosszúságú jut.I2 cm. -re növekedik; a piaczra rendszerint 6 — 7 cm.Elterjedése: Heckel a Zala, Ördögárok, a Zala-Tapolcza körüliingoványokból, Mehádiából, a Mura vizébl említi; Petényi a Szamos,Maros, Tiszamellék állóvizeibl, továbbá a Velenczei tó.Fert,Balaton, Duna vizébl jegyezte fel, ezekhez a Berettyó, Bódva,Dráva, Ipoly. Körös, Latorcza, Olt, Sajó, Szemye, Zagyva vizét ésmellékét adhatom hozzá.A BABA CSIK.Cobitis elongata, Heckel.Fjegyei : Heckel szerint az egész alak igen nyújtott és alacsony,magassága a hosszúságnak csak Vg— '/lo-része ; a ketts szemcsonttüskekicsiny, brrel bevont.

732 KÖZ CSUKA.Sugú/jata: HS. 3/7; HO. 1/7; HA. 1/6; AS. 3/5-6.Heckel azokat a példányokat, a melyekre a fajt alapította, azelbbi faj példányaival egy helyrl, a Sala vizébl Idria mellett —Karinthia — kapta, s a nyúlánk alak és a hosszúság feltnt neki. Dea leírásban maga mondja, hogy ez a faj, az alak nyulánksága kivételével,teljesen megegyezik az elbbivel s magam hozzátehetem, hogy aHódos és Szarvastó — erdélyi Mezség — mezzáhi részébl százávalkihalászott példányok alak szerint átmentek egymásba s a fajcsak erszakkal volna fentartható. Itt csak irodalomtörténeti alaklehet, a mennyiben az erdélyi Múzeum-Egylet évkönyveiben közöltem.A KÖZ CSUKA.Esox Luciiis,Linné.VII tábla, 27-Föjegyei: nyújtott testalak ; a fej hosszú, különösen orrarésze lapított— kacsaorr, — a fogas száj mélyen behasítva, alsó állkapcsa kiszök ;a hát- és alsósörényúszók messze hátratolva, egymással szemben állanak,igen szélesek ; az oldalvonal kivehet ; a fej és az oldalak tarkák.%-ár^c7fa.- HS. 7/13; HO. i/i3;HA. 1/8; AS. 4/12—1OP. I 10— 130. FA. átlagosan 3, kormányúszó nélkül.A hosszú kacsafej s a test utolsó harmadrészére hátratolt hátsörényúszóa közcsukának oly szembeszök jegyei, hogy a faj igenkönnyen felismerhet.A test legnagyobb magassága néha hatnál is3.többször fordul megaz egész hosszában, a vastagság pedig a magasságnak legalább isfelét teszi ki ; a szem igen magasan áll s a szemköz keskeny ; a homlokrészkissé csatornás ; a száj majdnem vízszint hasított, az alsó állkapocsa vendégállkapcson túl kiáll ; az alsó állkapocs nagy ragadozófogai hátrafelé vágnak, két nagyobb szilárd fog között egy mozgathatókisebb pótló fog áll ; a fels állkapocs fog nélkül való, a vendégállkapocsellenben több sorban álló gereben-fogzatot visel.A hátsörényúszó nem egészen egy fejhosszaságra közelíti meg akormányúszót ; a hónalj- és hasúszószárnyak egyformán magasak.A sörényúszók a fark tövén állanak s azokon túl a fark kissé hirtelenülvékonyodik ; a kormányúszó kivágott.

—»LAPI pocz. 75 3A fej teteje és orrarése héjatlan, a pofarészen azonban aprókapénzek vannak ;a törzs pénzei, nevezetesen a mell- és hasrészen fekvk,igen aprók ;az oldalvonal a hátvonallal párosan fut.Szín szerint a közcsuka igen változó. A hát feketés, az oldalakszürkék, sárga foltokkal ; a has fehér, feketén pontozott ; a fej olyantarka, mint az oldalak. Ez a törzsszín a tartózkodás, az évszak ésívarélet hatása alatt sokszorosan változik ; a szürke szín helyébeélénk zöld, a sárgás helyébe aranysárga támad ;a hónalj- és hasúszószárnyakvörösesek, a kormányúszó megtarkúl ;ilyenkor az egész halvalóban tarka.ívik : igen korán, sokszor már februáriusban indul, a kiöntésekjege alatt nem egyszer megszorul.Fogása : két külön, neki szánt móddal dicsekszik ; az egyik acsapóhurok, a másik a dorongolás ;különben, kivált tavakban, hálóshalászattárgya.A közcsuka igazi rablóhal és igazán telhetetlen ; mindent befal,még saját faját sem kiméivé meg s ha egyszer megfeküdt és lesnikezd, teljesen megfeledkezik minden óvatosságról ; csukaesze csak aprédán jár, annyira, hogy a csapóhurkot egészen kényelmesen reálehet vetni. Jól találja magát folyókban,tavakban, szóval a kis patakotkivéve, mindenféle vízben segész élete mer prédajárás és lesekedés;különösen éjjel garázdálkodik s alkonyatkor — például aholtágak csendjét minden perczben megszakítja a rabló hatalmaslocscsantása, a midn valamely boldogtalan küszhalat megczélozott sa vízszínre is felcsapva elkapott ; mindig alulról fölfelé támad — szája,szeme erre is van alkotva. A közcsuka falánksága révén gyorsan növekediks már életének els évében elérheti a 30 cm.-t. Heckel szerinta 1015kilogrammos csuka nem ritka; Benecke a növekedéslehetségét 2 méterre, a súlyt 3 5kilogrammra teszi. Húsa fehér,szíjjas, jóíz és kevés benne a szálka, azért igen fontos piaczi czikk.Elterjedése: Heckel a Száva, Mura, Balaton vizét és « Erdélytemlíti, Petényi a Duna, Tisza, Dráva, Rába, Rábcza, Fert, Vág,Ipoly, Tugár, Szamos, Maros, Kraszna, Bodrog vizeit jegyezte fel,a melyekhez én még a Hódos és Szarvastó, Kopácsi tó, Berettyó,Bódva, Borzsa, Körös, Latorcza, Olt, Sajó, Szernye, Velenczei tóésZagyva vizével járulhatok.

. Fogása—;734 LAPi pocz.A LÁPl PÓCZ.Umbra canina,Marsigli.VII tábla, 28.Fjegyei: teste kicsiny, zömök; a fej teteje és oldalai héjasok; azalsósörényúszó a hátsörényúszónak a végével szembenálló ; az elbbikevés, az utóbbi sok sugárral, de csontsugár nélkül való ; a pénzekkerekvágásúak ; a száj csúcsbanyíló, nem nagy, bajusztalan ; oldalvonalnincsen ; a test felhzött.Suoár:âta : HS. 3/1213; HO. 1/12; HA. 1/5; AS. 2/^ — 6.OP. 33— 3:5. FA. 472 —5, a kormányúszót beleértve.A test magassága 472 —5-szr fordul meg az egész hosszúságbans majdnem egyenl a fej hosszaságával ; az alsó állkapocs csak valamikevéssel hosszabb a felsnél és csúcsosodó ; a fedelek nagy, elkerekített,a szilványrés tágas ; a há.vonal íves ; a fark vaskos. A hátsörényúszóterjedelmes s oly magas, mint az alsósörényúszó, melyazonban keskeny ; a hasúszószárnyak a hátsörényúszó kezdete aláesnek ; a kormányúszó elkerekített. A héj teljes s a fejre is kiterjedpénzei nagyocskák, kerekalakúak és nem nagyon meggyökerezettek;egymást cserepesen fedik ; az oldalvonal helyén egy világosodó csíkvehet észre ; a fejen azonban az érzlikacsok szembetnk.Szín szerint a lápipóczhal a természetben sötét májbarna, a hasoncsak kevéssé világosodó ; az oldalvonal táját egy rezesszín csíkjelöli ; a fej és a törzs szabálytalanul felhsen foltos ; a hát-, alsósörényés korrr.ányúszó ságárközeiben szorosan rendezked sötét foltocskákvehetk észre.Fogságban az alapszín zöldessé válik, az oldalcsíkrezesen fényl.Ivik :áprilisban.: a csikaszát járulékhala.A lápi pócz mindenben a réti csík társa s így különösen ingóláposmocsarakban terem meg bven ;a lápkutak és vészek tisztábbvizében zi úszóversenyeit, a melyeket már jellemeztünk is.Igen óvatosés fürge kis hal, mely azonban a fogságban hamar szelídül, gazdájátmegismeri s kézbl kapdossa táplálékát — a gilisztát, nyershúst — ; de kitnik itt rabló természete is, mely egészen csukaszer

LES HARCSA.73 ^nemcsak a vele egy tartóban él más fajbeli, nálánál kisebb halakatnyeldesi, hanem ráveti magát saját, apróbb véreire is ; st nálam megtörtént,hogy az egyik akkora vérrokont kapott be, hogy nem bírtalenyelni s így belefúlt a falatba.Ez a kis rabló 8 cm.-nél nem n nagyobbra.Húsát a Szernye vidék szegénysége szükségbl eszi; az Ecsediláp környékének népe mérgesnek tartja ; az elbbi helyen sertést,ruczát is hizlalnak vele, mert rengeteg számmal van s én láttamDerczen táján öblös csíkkast, mely tömve volt e kis rablóval.Elterjedése: Heckel eredetileg a Fert lápos helyeirl írta le sfölemlíti még az Ördögárkot, a Zala vizét és Zala-Tapolczát ; Petényijegyzetei közt Tihanyból találom ; én ismerem a bihari Sárrétbl, aBodrogközbl, különösen pedig az Ecsedi láp és Szernye mocsárvilágából.A LES HARCSA.Silurus Glanis, Linné.VIII tábla, 29.Fjegj'ei : békakoltyra emlékeztet alak ; ell vaskos, hasas éslaposfej, hátúi oldaltlapított ; a fels állkapcson mindkét oldalon egyegyhosszú, ostorszer — az alsó állkapcson négy rövid bajusz; a hátsörényúszókicsiny; az alsósörényúszó igen terjedelmes, a kormányúszóalsó szárnyfelével részben egybeforrva ; a szem a testhez képestigen kicsiny.Sugárâfa : HS. 1/4; HO. 1/17; HA. 12— 13; AS. 90 — 92.FA. 572 — 6, a kormányúszót beleértve.A lapított fej ell el van kerekítve — békafej—•és laposandomborodik; mind a két állkapocs íves hajlású, az alsó kissékidl, az ajakrész húsos ; a két ostorbajusz végével a hónaljúszószárnycsúcsát éri el, néha azon túljár; az alsó állkapocs bajuszainakleghosszabbia az ostorosnak legfeljebb Vj-része, ritkán valamiveltöbb ; a két, aránylag igen apró szem egy külön vájás mögött s a felsajakhoz közel nyílik ; a fogzat lapított, hátrafelé irányzott, gerebenszer.A hátvonal a nyakszirttói a fark végéig majdnem egyenes; ahátsörényúszón túl a test gyorsan, majdnem pengeszeren vékonyodik.A hátsörényúszó körülbell a hónalj- és hasúszószárnyak között

;736 LES HARCSA.középre esik ; a hónaljúszószárny legyezszer, els sugara igen vaskoscsontsugár ; az alsósörényúszó a hugygyótól a kormányúszóig érs annak alsó szárnyfelével összefügg ; de határa megkülönböztetheta kormányúszó elkerekített.Az egész test héj nélkül való, igen nyálkás és síkos ;az alsósörényúszó kezdetéig világosan kivehet.az oldalvonalSzín szerint a fejtet, a hát és az úszók széle kékesfekete, néhazöldesbe átmen ; az oldalak zöldesfeketék;, a has felé világosodok ésolajzöld foltokkal felhsen márványozottak ; a has kékesfehér, felhzött;a szemcsillag halaványsárga, a bogár köri keskeny, arany karikával,különben sötéten pontozott.Ivik : májusban, júniusban, néha júliusig is.Fogása : szigony, fenékhorog, háló, és külön a kuttyogató.A les harcsa a viza után vizeink legnagyobbra növeked hala;szereti a csendes, mély, iszapos és gyökeres fenek vizet. A halakközött igazi útonálló, még pedig ép oly kegyetlen, mint ravasz;gyökerekközött, uszadékok mögött meglapulva lesi a prédáját; álnokjátékot z ostoros bajuszával, hogy a buta hallal férget gyaníttassonbenne s így magához csalhassa. Neki minden jó, a mi él és mozog sa természethistória súlyosan vádolja is, mert gyomrában nemcsakuszkárkutyát, hanem gyermekcsontot is talált. Ám rettent rablótermészeténekis megadja az árát, mert vak mohóságában csak akkortér észre, mikor kés, mikor t. i. a kuttyogató horgán rajtavesztett.Az 50 kilós harcsa nálunk még ma sem ritkaság; a 200 kilóstazonban már meg lehet bámulni.Húsa kövér, nem éppen jóíz; de bizonyos arányig a tökéletesmagyar halászlé tartozéka sElterjedése :azért keresett piaczi czikk.Heckel a Balatonból, Drávából, Szamos- és Marosbólemlíti ; Petényi feljegyzi a Duna, Körös, Tisza, Vág — Tornóczig— és Mura vizét ;részemrl hozzá adhatom a Berettyó, Bódva^Borzsa, Fert, Ipoly, Kraszna, Küküll — Bögözig — ,Rába, Sajó, Szernye, Zagyva vizeket is.Latorcza, Olt^

—;PÉNZES PER. 737A PÉNZES PÉR.Thymallus vexillifer,Agassiz.VIII tábla, 30.Fjegyei: nyúlánk alak, hegyesed orral, igen terjedelmes hátsörényúszóval; az alsó állkapocs valamivel rövidebb, a fels alá bevont;héjjá szembetnen pénzes.Sugárâia : H S. 7/143/9—10.O. P. 89 — 90. FA. 572 — 5V3117; HO. 1/14— 15; HA. i/io; AS.^ kormányúszót beleértve.A test magassága ötször fordul az egész hosszaságban ; az orrtompa, szélével az alsó állkapocsra áthajló, úgy hogy a szájat majdnemtorok felé nyilóvá teszi ;valamennyi állkapocsrészben egy sorbanálló, finom fogak ; a hátvonal a nyarkszirttl a hátsörényúszóig egyenletesívben emelkedik; a hasvonallaposodó. A hátsörényúszó magasterjedelmes s egy kurta sugárral kezddik, innen lépcszetesen emelkedik,még pedig a meddig a sima sugarak tartanak ; a hasúszószárnya most említett sörény közepére esik ; az alsósörényúszó közepérepedig a kövérúszó esik. A héj pénzei meglehets ersek, rátapadok,a mell táján akad egy kis meztelenség is.Szín szerint a hát zöldesbarna, az oldalak a fels részen ón-, a hasfelé ezüstfények ; az oldalak az oldalvonal íölött sokszor feketésszeplket viselnek ; a hasúszószárny és alsósörényúszó violásak, ahónaljúszószárnyak sárgások ; a hátsörény és kormányúszó, kivált azelbbi gyakran keresztbe sorosan-tarkázott.Ivik: tavaszkor, Heckel szerint már márcziusban ; Beneckeáprilis— májusra teszi.Fogása: a székelység a kakas gallérjának sárga tollából készültmesterséges légygyei igen ügyesen horgászsza, mi kiváló dicséretetérdemel.A pénzes pér a pisztrángos vizek kissé alább es folyásának lakójaa csörtet, de mégis már kissé csendesed pataklegnemesebb hala.Táplálékát a rovarok és rákfélék szolgáltatják s a víz fölött röpkedrovarra ügyesen veti magát.Nálunk a 30 — 35cm. hosszú már ritkaság; Benecke 50 cm.-rlisszól.Hf.rman O. a magyar halászat. 47

;73?> DUNAI GALÓCZA.Húsa fehér, finom, kitn íz, valóban becses táplálék, mely apisztrángé után els helyen áll.Elterjedés. Heckel az erdélyi rész patakjaiból említi; Petényia Poprád, Turócz, Mutnyik Garam, Olt, Szlatina, Tiszovnik, felsVág, s az Aranyos vizébl jegyezte fel ; én a Lucsivna, Vargyas vizétcsatolhatom az elbbiekhez.A DUNAI GALOCZA.Salmo Hucho,Linné.VIII tábla, ?i.Fjegyei: hosszúra nyúlt, hengeres alak ; a fej a test magasságánál'^-részszel hosszabb; a test törzse félhold alakú, apró feketeszeplkkel tarkítva.Suoárâta: HS. 3/10; HO 1/16; HA 1/8—9; ^S. 4/8.OP. 180— 200. F. A. 4V2, a kormányúszót beleértve.A test magassága 6—7-szer fordul meg a hosszaságban ; a szájmélyen hasított s a fels állkapocs a szem mögé ér ; zárt szájnál azorr domborodása kissé túljár az alsó állkapcson ;az állkapcsok hátrafeléhajló, egysoros, ritkán álló fogakkal fegyverzetté k, a melyekközül a fels állkapocs fogai a legkisebbek, de a legszámosabbak ; azekecsont elfelén íves sorban 4— 6 ers fog, a szájpad-csontokon egysor még ersebb fog ; a nyelven két oldalt 6—8 horgas fog ; a hátvonaligen laposíves ; a szilványrés igen nagy.A hátsörényúszó körülbell a test felehosszában kezddik s hátrafelélecsapott ; a meglehetsen magas és széles kövérúszó kezdeteaz alsósörényúszó kezdetével talál,mely a hátsörényúszóval egyformamagasságú s hátra felé meredeken lecsapott ; a hasúszószárnyak a hátsörényúszóvégével találnak. A héj pénzei aprók, kissé hosszúkásak,az egész törzsön meglehetsen egyenlk ; az oldalvonal a háthozközelebb halad.Szín szerint a hátfél zöldesbe húzó sötétbarna s az oldalakbaenyészve, ott vörösl szürkébe megyén át ; a test hasfele ezüstösa fejés test igen aprón szürkén és feketén pontozott, közben-közbenfellépnek a jellemz félholdalakú szeplk.Ivik: április, májusban.

'LAZACZ PISZTRÁNG. 739Fogása: a nagy folyókban a hálós halászat tárgya, a fels, tisztavizfolyásokban a tzfénynél zött éjjeli szigonyozás áldozata.A dunai galócza a Duna vízhálózatának saját hala, s minthogynem tengerjáró, más hálózatokba nem is tévedhet el ; falánk, merészrablóhal, mely a forgók, zúgok nagy kövek s mindenféle alkalmastárgyak körül megfekszik, hogy rácsaphasson prédájára; a mi él ésszáján-torkán befér, azt meg is támadja, le is nyeli, legyen az hal,rucza, vízi patkány vagy bármi ; a Duna mellékfolyóin messze felvonul; de a tulajdonképeni patakokba nem megyén, mert nem nyújtanakfalánkságának elegend táplálékot s mikor megn, elég vizet.Mert tudnunk kell, hogy az egész családbannövekedik legnagyobbras van példa reá, hogy 2 méterre is növekedett, súlya pedig kerek50 kilogramm volt.Húsa fehér, finom ;de a lazaczénak és pisztrángénak mögötte álla folyó mentén fekv nagyobb magyar városok halaspiaczának igenkeresett, értékes czikke.Elterjedés. Heckel a Száva, Dráva, Duna, Maros és a Siul folyótemlíti; Petényi tüzetesebben nem jegyzett róla, de a MuraésTuróczfel van hozva; én az Olt, Cserna, Tisza vizét hozhatom fel, megjegyezve,hogy a máramarosi halászság állítása szerint Máramaros-Sziget Tiszahidjáig megyén, azontúl nem.A LAZACZ PISZTRÁNG.Trutta Salar,Linné.Fjegyei: a test magassága a fej hosszának majdnem megfelel, afej orrarésze hegyesed ; az alsó állkapocs csúcsosodva felhajló vég;az ekecsont ellapja mindig fogatlan.Sugárâta: HS. 3— 4/9— i i; HO. 1/13 ; HA. 1/8; AS. 3/7—8.OP. 120— 130, F. A. 572 — 5V4Í a kormányúszóval együtt.A test magassága 5 — 6-szor ismétldik a hosszaságban, vastagságaa magasságnak körülbelül fele ; a száj mélyre hasított, fogas, afogak mind hátrafelé irányúinak ; a szájpadcsontokon végig egy sorers fog ; az ekecsont szárrészén hasonlóképen, az utóbbiak azonbana korosabbaknál kihullanak ; a nyelv széle fogas. A hátsörényúszókissé a test els felére is nyomul, magasságánál szélesebb, hátrafelé47'

;740 LAZACZ PISZTRÁNG.meredeken lecsapott; a hasúszószárnyak a hátsörényúszó közepéreesnek, majdnem háromszögbe lecsapottak ; a kormányúszó csak ívesenkiszelek. A héj pénzei aprók, kerekek ; az oldalvonal egyenesirányban fut.Szín szerint e hal háta palaszürke, kékesfeketébe húzva, az oldalakbanderülve ezüstfénybe megyén át, a hasfélen ezüstfehér ;az oldalvonalfölött gyéren szórva ( vagy )( alakú sötét szeplk láthatóka hátsörényúszó, kövér- és kormányúszó kékes palaszürke, a többiszíntelen, véneknél szürkés. Ez a szín ivás idején, tehát a mikor a hala tengerbl a folyókba felvonul, változik, különösen a tejes halnálaz alapszín megsötétedik, a hát és oldal kocsonyás réteget ölt,mely apénzeket egészen elfedi ; a szeplk szaporodnak s néha zigzugos csikókbafolynak össze ; a szilványfedeléken és az oldalakon gyakranvörös foltok támadnak. Öreg tejeseknél a has réz- vagy bíborvörösséválik.A színváltozattal a tejes halon még egy más átalakulás is történik.Ugyanis az alsó állkapocs csúcsán egy kemény porczogóból valókampó támad, a fels állkapocs pedig meglazul és megnyúlik, avendégállkapcsonpedig egy mélyedés támad, mely a kampóssá vált alsóállkapcsot befogadja, mely azonban így sem záródik. Mind ezek aváltozások ivás után ismét visszafejldnek.Ivik: kés szszel.Fogása: nálunk, mint egyedül a Poprádba téved hal,leginkábbszigonyosorvok áldozata.A lazacz-pisztráng nemcsak tengerjáró, hanem tulajdonképen tengerlakóhal, mely csupán ívását végzi folyókban s hogy ezt megtehesse,ezernyi ezer, néha hihetetlen akadályon és veszedelmen keresztültörve-ugorva, roppant utat végez, hogy az ivásra alkalmatos patakvizeketelérhesse. Elterjedési köre az északi tengerekre esik, nálunktehát a Dunában és hálózatában hiányzik s egyedül a Poprád az, amely látogatásával dicsekszik. Egyike a legbecsesebb halaknak s alegelbbre haladt nyugaton kiváló gondozás, rendszeres tenyésztéstárgya, mely ott tetemesen lendit a közvagyon szaporodásában smindabban a mi evvel kapcsolatos. Mint minden tenyésztett állatnál,úgy ennél is megvan az, hogy a tenyésztk számos fajtát különböztetnekmeg.

SEBES PISZTRÁNG.74 IIsA lazacz 15 — 20 kilogrammot érhet el; Benecke 80 fontotmond.Húsa vöröses, kitn; füstölve a világkereskedésben szerepel.Elterjedés. Nálunk a Dunajeczen át csupán a Poprádban fordulhatel s Petényi innen jegyezte fel, hozzátévén, hogy Késmárktáján «Klammlachs)) néven egy másik fajt is akarnak megkülönböztetni,azonban azt tartja, hogy a lazaczczal egy és ugyanaz. Ez afajta nyilván a kampósszájú tejesre vonatkozik.A SEBES PISZTRÁNG.*Trulta Fario,Linné.VIII tábla 52,Fjegyei: arányos, erteljes igazi halalak, kissé tompa orral ; afels állkapocs a szem hátulsó széléig terjed ; a fej hosszasága átlagmegfelel a test magasságának ; színét a vörös — néha kék — ésfekete szeplk jellemzik.Suoár7aia: HS. 4/9—10; HO. 1/12; HA. 1/8; AS. 3/7—8.OP. I I o—I20. F. A. 4V2 — átlag véve s a kormányúszóval együtt.Alakja nyújtott ugyan, de erteljes; szeme nagy, kifejez s amegnyúlt fels állkapocscsal együtt határozott rabló jellemvonást kölcsönözarczulatának ; a száj öblös és fegyverzett, az ekecsont elejénkeresztsorban rendesen öt fog, e csont nyúlványán megkülönböztethetkét sorban s felváltva jobbra-balra irányozva éles fogakállanak; a nyelv két oldalán — szélén 4 —^nagy, éles fog; a szájegész fogzata hátrafelé mered ; a fels állkapocs fogai a legkisebbek.A hátvonal a lekerekített orron túl szép, egyenletes lapos ívben fut,közel a kövérúszóig; a hím hasvonala ennek körülbell megfelel,innen a hal vízre való kitn rátermettsége ; az ikrás hasasabb.A hátsörényúszó vagy épen a test íelehosszában, vagy kissé azon* A halászati sport e legnemesebb halának van egy magyar nyelven irott ismertetéseDr. Pelech E. Jánostól (A m. Kárpátegylet évkönyve VI. 1879). Ez az ismertetésép annyi ismerettel mint szeretettel van írva s oly munka, mely a pisztrángról összeirtkis könyvtárban nemcsak számot tesz, hanem a legjobbak között foglalhat helyet. De épenmert ilyen, csak sajnálni lehet, hogy a szerz — bár láthatólag törekedett — nem birtgyzedelmesen megküzdeni a nyelvvel, .különösen a mesterszavakkal ; a jó munkát is Bugátszelleme rontja — Das ist der Fluch der bsen That !—megérdemelné.A munka az átdolgozást teljesen

742 SEBES PISZTRÁNG.innen — a fej felé értve — kezddik, nem nagyon lecsapott s közeloly széles, a milyen magas ; a kövérúszó az alsósörényúszó vége fölöttáll, az utóbbi tehát messze hátra van tolva ; a hasúszószárnyak a hátsörényúszóhátulsó felével állanak szemben, inkább elkerekített vágásúak; a kormányúszó rendszerint könnyedén kiszelek.A héj pénzei nem terjednek a fejre ;igen aprók, finomak, rátapadok.Szín szerint a sebes pisztráng nehezen írható le; minden valamirevaló halász tudja, hogy két teljesen egyforma pisztrángot ugyanazonvíznek ugyanazon helyérl sohasem dobott ki. Törzsszínezetnek akövetkezt lehet elfogadni : hátfele sötét olajbarna, jól kivehet, különböznagyságú, részben kerek és néha udvaros szemfoltokkal, azoldal fels része világosodó, lassan szürkésbe vált saz oldal alsó felénsárgás fehérbe, utóbb fehérbe megyén át ; a meddig a hátszín világosodásatart,fekete szemfoltok — kisebbek-nayyobbak — tarkítják, mígvégre az oldalvonal közelében belevegyülnek a piros szeplk s azalsó fél felé gyznek ; ez körlbell a pataki pisztráng színezete, megpótolvamég avval is, hogy a hátsörényúszó is fekete és kevés vöröspetytyél van ékesítve — a Szádell, Szinva és Bucsin pisztrángnál különösenszép. Néha az oldalakban lefelé karajos színmezk alakúinak,melyek violás, kékes színben játszanak. Van fekete, szürke, aranyos,fehér, szénporos, kék szepls színváltozat, sokszor több ily változategy vízben él, úgy a mint folyása árnyas vagy verfényes helyen halad,a milyen a víz kémiai tulajdonsága ; annyi áll, hogy az árnyas helyekpisztrángja sötétebb, a verfényes helyeké világosabb alapszín ;mindezeknek, különösen a szemfoltoknak és szeplknek azonban olyan,bár leírhatatlan, de sajátságos jellemük van, hogy a gyakorlatlanabbszemis pisztrángot lát a pisztrángban. A színnek e roppant változatosságavolt oka annak, hogy sok hires természetvizsgáló egy egés^sereg fajt állított fel s lettTrutta nigra, semipunctatata, parcepunctata,alpina stb. Az ivás idejének közeledtével kivált a hím színezete ersbödik; az oldalak sárgasága fokozódik, a vörös szeplk lángolnak,világos udvarba kerülnek, míg a közök szénporszeren vannak meghomályosítva.Ivik : októbertl kezdve, néha még deczemberben, st januárban is.Fogása : nálunk a rablóhalászat minden kegyetlen módja: szigony,duga, dynamit, méregf, farszák, meszelés; egyedül a székelyek &

:»;SEBES PISZTRÁNG. 743gondolom a máramarosi magyarok között akad közhalász, a ki nemcsakhorgászsza, hanem si soron mesterséges legyet is köt a horgára.A sebes pisztráng els dicsítje Ausoxius latin költ volt, ki ötszóval jólírja le a pisztrángot« Purpureisque Salar stellatus tergora guttis.E halnak ma nemcsak külön irodalma, hanem virágzó ipara, stmég ennél is több, erkölcsi jelentsége van — elég baj, hogy nem amagyarság földjén. De lássuk elbb életmódját.A sebes pisztráng a havasi vidéken körülbell 2500 méter magasságignyomul, tehát a természet szz ölébl fakadó tiszta víznek legelshala; a hideg, tiszta,azt az igazicsörtet patakban zi páratlan ügyességgelpisztráng mesterséget, mely csak a legtökéletesebb úszássalvégezhet ; zi víz fölött és víz alatt : kiszökik a habból, hogy afölötte röpkedü rovart elfogja, s mint a nyíl, úgy iramodik a sietvízzel tovaúszó préda után ; a lesésnek nagy mestere ; még sebesfolyásban is megáll, alig billentve farkával, csak csavaros játékot zveúszóinak engedékeny lapjával ;a mit megragad, az meg van ragadva,azt hátrafelé mered fogzata ki nem engedi többé. A legravaszabb éslegóvatosabb hal, mely kiismeri az embert, annak horgát, ezer furfangját,úgy, hogy a « természet büszke urátw rendszeres harczra késztiés ekkor is sokszor megveri. Neki a vízzel szemben semmi sem lehetetlen;mikor a szerelem ert vesz rajta, minden akadályt megostromol,hogy arra a sekély, kavicsos helyre juthasson, a hol ivadékánakjó dolga lesz.Ráveti magát a malom kerekére, felszárnyal — ez másképnem is nevezhet — 4— 6 méter magas zuhatagok vízsugaránszázszor esik vissza, de újra megkísérti. Szóval ügyes, nemes hal,mely méltó arra, hogy az embernek egész becsvágyát kiszólítsa, —hozzá pedig még kitn jóíz, szálka nélkül való is.Ezek a tulajdonságok adták meg e halnak az igazánmvelt nemzetektársadalmában az erkölcsi jelentséget s ezen a soron keletkezettegy bámulatosan kimívelt ipar is.horgász, az ipari oldalé az angol horog.Az erkölcsi oldal képe az angolMind a kett nem mai eredet; valóságos fejldés eredménye. A horgászatot, mint angol emberhezill nemesít idtöltést, Walton Izsák és társa CottonKároly teremtették meg a XVII-ik században.Anglia legelkelbbszellemei hódoltak és hódolnak ma is ennek a testedz és a lelket

;744 SEBES PISZTRÁNG.ersít idtöltésnek, mely náluk annak az idegrontó, puhító « mulatozásnak*)helyét foglalja el, a melyben más népek elkelsége — azu. n. intelligentiát sem véve ki — az elkel, úri foglalkozást látja.A horgászó angol tiszta fvel, fölfrissülve végzi azt, a mit élvezetnektart, s a mi valóban az is; a « mulatózok » faja kimerül és lelkileg, testilegsatnyúl a maga « élvezetétl*), A pisztrángra való horgászat edzia testet, az akaratert ; bens viszonyt teremt az ember és a szabadtermészet között ; oktatva üdít és jellemfejleszt egyiránt. Az a bámulatosszívósság, a melyet az angol « gentleman » a legnehezebb helyzetekbenis tanúsít, az a könnység, a melylyel akadályokat legyz saz a nyugalom, a melylyel a viszontagságot fogadja skiállja, els sorbana « nemes sportból » kerül ki, mely mindenkor az él természettelvaló alapos ismerettel kapcsolatos. A pisztrángot csak akaratervel,tiszta fvel, edzett testtel lehet kitanulni ; csaliját csak a vízkörnyékéletének pontos ismeretével lehet meghatározni — és mindenszerzett igazi tanúiság tudás — minden ily tudás igazi érték, mely azember tulajdonságaira és igazi jólétére isnagy hatással van.Az angol pisztrángsportot az ipari vállalkozás napjainkban kissétúlhajtotta, különösen a « mesterséges legyek » már a képzelettel játszanak; de az sem baj, mert ha az a horgász egyebet sem tesz, mintazt,hogy a hegyi patak partján egész horgászkalendáriomát egy végbenkipróbálja, okosabbat mvelt azoknál, kik szabad idejüket elhenyélik,vagy elhitetik magukkal, hogy a lehetetlen levegj kávéháztekeasztala mellett « üdültek »,Az angol halászati ipar igazán világraszóló, a nemzet vagyonosodásánakegyik ers forrása.Az a körülmény, hogy a pisztráng ikrása, simogatva elereszti ikráját,a tejes a tejet s hogy az így végzett termékenyítés foganatos, apisztrángnak és családbeli rokonainak mesterséges tenyésztését teremtettékmeg, mely napjainkban terjedfélben van s már magyarföldönis )elentkezik ;—ideje is, mert kevés országnak van annyi pisztrángnakvaló vize, mint Magyarországnak, de azt is hozzá tehetjük, hogykevés országé van annyira elnéptelenedve, mint a mi országunképusztaság az, a mi a nemzet vagyonosodásának forrása lehetne, miannál fájdalmasabban érint, minél jóban tudjuk e könyv történetirészébl, hogy ez nem kezdetlegesség, hanem hanyatlás.

;VÁNDOR ALÓZA. 745Nagyság szerint a sebes pisztráng igen termetes alakká nhetígy csak pár évvel ezeltt került gróf Sztáray János útján egy12 kilogrammos a Nemzeti Múzeumba; én magam láttam a borsodmegyeiSzinva és Garadna patakokból alkotott tóból valót —1847-ben—•mely1272 kilogrammot nyomott; ott az i, 2, 3kilogrammosnem ritkaság ;úgy a Gyergyóban fekv Gyilkostóban is.A patakok legfelsbb folyásában több, de állandóan kicsiny a pisztrángs a 20 cm.-nyi már rangos számba megyén ; az alsóbb folyásokban,kivált ha sok és nagy bennök a forgó, u. n. zsomb, a pisztrángtekintélyesebb ; de a felsbb folyásokból való pisztráng húsa a legjobb,legtisztább íz ; de csak az ivás idején kívül, adag májustólaugusztus végéig.Elterjedése: Heckel a Száva, Cserna, Poprád vizét és Erdélytemlíti; Petényi az Ipoly eredetét, a Murát, a Turócz folyót, a Garam,Tiszovnik, Vág folyót jegyezte; én ismerem a Küküll, Olt,Sajó, Szamos, Vargyas, Szinva, Garadna, Bucsin patak, Lucsivna,Békáspatak, Gyilkostó, fels Tisza, Iza vizébl ; állítólag a Hegyaljábanered Tolcsvában is lakik. Ritkaságképen letévedett Szegedig,Szolnokig és Szentesig.Az a pisztráng, a melyet Günther Albert* «microlepis» névalatt JEiTTELES-féle,Pohorelláról és alkalmasint a Szádell völgyblszármazó példányokra alapított, szerintem csak a sebes pisztránghegyi fajtája.A VÁNDOR ALÓZA.Alosa vulgáris,Troschel.IX tábla, 53.Fjegyei :a hónalj- és a hasúszószárnyak kicsinyek; a has a hugygyóig,meredek ormóspénzekkel borítva, ezektl élesen frészes : azígy alakúit f részfogak száma 37— 42 (25— 28 — Benecke szerint) ;ahéj a kormányúszóra is kiterjed, s tövét egészen elborítja ; e felnyomúlásközepén két toUszeren nyújtott pénz áll ; a vállon, afedelek fels széle táján, rendesen egy nagy, elmosódó folt, melyresokszor még 4—^ folyton kisebbed következik ; a szem egy résentekint ki.• GÜNTHER A. Catalogue of the fisches in the British Museum Voi : VL 1866 p. 85.

74^-VÁNDOR ALÓZA.Sugárâta : HS. 4/16— 19; HO. 1/15; HA. 1/8; AS. 3/20— 24(Benecke szerint 18—28).OP. 70—80. FA. átlag 4-szer, a kormányúszó nélkül.A test zömök, kivált eleje öblös, legnagyobb magassága átlagosannégyszer fordul meg a hosszaságában ;a fej aránylag rövid, tompaorrú; az állkapcsok egyforma hosszúk, de a száj hasítása igen rézsútosanhalad lefelé, messze terjed ;a fels állkapocs a szem hátulsószélével egy vonalban végzdik ;az állkapcsok széle éles, vágó s csaka vendég- és a fels állkapocs fogas, a fogak igen kicsinyek, könynyenkihullok, az alsó állkapocs csúcsa vastagodott s e vastagodás avendégállkapocs megfelel vajasába illik. A hátsörényúszó egészbenalacsony s kissé a test els felében kezddik ; a haszúszószárny azelbbinek elejével talál ; a hónaljúszószárny igen alant áll ; a kormányúszónagy, mélyen fecskefarkra kivágott, alsó szárnyfele hosszabb.Az oldalvonal nem látható; Heckel szerint a váll elején bemélyediks felfogása szerint a kormány tövén álló két tollszer pénzképében és felületein, tehát ágra szakadva vetdik ismét fel ;az érzlikacsokellenben a fejen, különösen a szilványfedeléken vannakkiiejldve s hálózatosán elterjedve. A szem elölrl és hátulról merevhártyával van bevonva, bogara a két hártya közén mintegy hasítékontekint ki.Szín szerint a hátfél halavány olajzöld, fémfény ; az oldalak világosabbak,aranyos csillámmal ;a has fehéres, zöldes és aranyos játszófénynyel.A hátsörény-, a kormányúszó- és a hónaljúszószárny szürke,szélükön feketések ; az alsósörényúszó szürkés, a hasúszószárny színtelen.A többi a fjegyek között van.Ivik : április, májusban — a tengerbl a folyókba vándorolván.Fogása : vándorlása közben nagyban fogják s füstölve kereskedelmiczikk.A vándor alóza tengeri hal, a heringnek családbeli rokona ; aFöldközi tengerben és az Atlanti óczeán — nekünk — nyugoti partjaiköri terem leginkább ; ivás idején nagy seregekbe verdve a folyókbavonul; így az Elba, Rajna, továbbá Pó és Mincio folyókba s a Lagodi Garda nev tóba is benyomul. A Duna hálózatában csak ritka,betévedett vendég. — Nagysága — Benecke szerint — 60,70 cm., súlya 3 2— kg.ritkán

;SÍKOS ANGOLNA. 747Elterjedése: Heckel csak a Duna magyar részét, Mohácsot ésBudapestet említi ; Petényi jegyzetei szerint Heckel a halat nemlátta, csak Battínán egy intelligens halász leírása alapján vette felPetényi e halat 1840-ban már letisztítva Budapesten Seiler Flóriánkonyháján kapta (ez a Heckel budapesti adata), azonkívül feljegyezte,hogy Zug-Szt.- Mihály szigettanyáján Schröder egyet — Va fontosat— megevett, sósnak találta sdunai heringnek nevezte el.A SIKOS angolna.Anguilla fluviatilis, Fleming.IX tábla, 34.Föjegyei : a test kígyószeren nyújtott ; a fej hossza nyolcz-kilenczszerfordul meg a test hosszaságában ; a hugygyó az orr végétl körülbelölnégy fej hosszaságra fekszik ;a begy tájára.a szk szilványrés nem ereszkedikSíigárâta : HO. 19; az egyesit hátsörény-, kormány- és alsósörényúszó— Benecke szerint iioo. FA. 8 — 9, a kormányúszóvalegyütt.A hosszúra nyúló hengeres test csak a farkrészen oldalt lapítottbre vastag, nyálkás, igen síkos. A héj nagyon sajátságos ; pénzeinagyon aprók, finomak, hosszúkások és zigzugosan sorakozók a nélkül,hogy egymást érintenék, a sorok között is meztelen hézagokmaradnak, úgy hogy a br hosszában ránczosnak látszik, ezek a pénzekigen kicsiny alakban a fejen is találhatók. A fej kisebb-nagyobbmértékben csúcsos ;—ez adott okot az obtusirostris és acutirostrisfélemegkülönböztetésre ;—alsó állkapcsa kiszök, a száj kicsiny,több sorban álló, finom gerebenfogakkal fegyverzett; zuga a szemalá ér. Az orrnyílás a fels ajakhoz igen közel áll. A szk szilványréshasítékszer s a hónaljúszószárny hiányzik. A hasúszószárny nincsenmeg. A hát- és alsósörényúszók az elkerekített kormányúszóvaltökéletesen össze vannak forrva ; az elbbi egy fejhoszszal a hugygyómögött kezddik ;a vékony, igen hajlékony sugárzat csak igen nehezenkülönböztethet meg. Az oldalvonal hosszában s az alsó állkapcsonaz érz likacsok világosan kivehetk.Szín szerint a síkos angolna nem állandó, a vízhez és egyéb körül-

74^SÍKOS Angolna.menyekhez képest sokszorosan változó ;vehet :törzsszínezetnek a következháta sötétzöld, kékes vagy fekete, az oldalak világosodok, ahas fehér; néha a hát és az oldalak világosodok s — Benecke szerint— akadnak olyanok, a melyeknek hátán egy sárga csík vonulvégig, st akadnak egészen sárgák és egészen fehérek is, tehátugyanaz a tünet, a mely nálunk a csíkkirályon és csíkdámán — chlorochroismusés albinismus — mutatkozik.Ivik : valószínleg deczemberben és januáriusban.Fogása : nálunk véletlenség ; rendes helyein kifejldött halászatiipar, leginkább srn-rácsosfenek rekeszekben fogják.A síkos angolna rendes soron csak a Poprádba jut, minthogy aKaszpi- és Fekete-tenger folyórendszerében nem terem ; az utóbbiba•csak elvetdik. Életmódjának kivált az ivásra vonatkozó része a legújabbidkig homályos volt sa legkülönbözbb gyanításokat, találgatásokatszülte — már a régi idkben is. Syrszki 1873-ban tisztába hozta a dolgotmely lényege szerint a következ : a tengerbl a folyókba felvonuló ifjúangolnák csupa ikrások, melyek a folyókban megnövekedve ötéveskorukban érettek s a tengerbe vándorolnak vissza ; ikrájuk igen kicsiny•o* [ milliméter átmérj s így szabad szemmel meg sem különböztethet; a tejesek sohasem hagyják el a tengert, hanem ott fogadják a3. folyókból jöv ikrásokat, melyek novemberben érik el a sósvizet svalószín, hogy az ivás deczember és január folyamán végzdik. Abbóla körülménybl, hogy az ángolna-ikrások ikrafészkén épen úgy, mintaz ingolákén, mindig bizonyos egynem állapotmutatkozik, nagy valószínséggelazt lehet következtetni, hogy az angolna, épen mint azingolák is, csak egyszer ívik, azután elpusztul. Arról, hogy az angolnaelevenét szülne, szó sincsen.Az ivás, úgy látszik, leginkább a Kattegatzátonyain folyik. Az ivadék egy része a tengerben marad, a másikrésze i— 8 cm. nagyságot érve s a nemi szerveket még teljesen nélkülözve,a folyókba vonul, még pedig majdnem hihetetlen seregekben,melyek csak úgy érthetk meg, ha tudjuk, hogy az egyes ikrásangolna ikrája milliókra rúg.így fel van jegyezve, hogy egyszer az Arnofolyóból öt óra lefolyása alatt három millió font, az Eiderbl egynap alatt 90 akó ángolna-ivadékot merítettek s hogy a sereg szakadatlanvonulása némely helyen kis megszakítás mellett 14 napon áttartott. Ez az ivadék azután átmászik minden akadályon s a legkisebb

szín tok. 749vízereket isfelhasználva bevetdik oly tavakba is, a melyek különbenfolyókkal nem állanak összeköttetésben. Az, hogy éjjelenkint a szárazrakijár s különösen a borsóföldeket keresi fel, nem igaz ; de igenisigaz, hogy vizes rétségen pocsolyáról pocsolyára kígyózik s szedi acsigát és apró rovart. A síkos angolna éjjeli állat, mely napközbenaz iszapba és homokba túrja magát s csak alkonyatkor búvik el ; ahideget nem szereti s a telet az iszapba temetkezve húzza ki. Szkszilványrésénél fogva a szárazon sokáig — egy egész napon át is—elél, a nélkül, hogy baja esnék. Nem állhatom meg, hogy sajáttapasztalásomat el ne beszéljem. Az 188 5 -ki országos kiállítás halászatiosztályában gróf Migazzy Vilmos eleven angolnákat isállítottki ; de a tartó nem volt jól befedve s azok bizony éjen át mindkiszöktek. Reggel a felügyel személyzetet nagy felindulásban találtam; sehogysem tudták, hova lettek a halak ; én legott a lefüggönyözöttasztalok alatt kerestettem, hol a rettenetes porral, forgácscsalteleragadva, csakugyan meg is kerültek ; a vízbe téve legott teljesélénkséggel úszkálni kezdtek, nyomban megtisztultak s újra kezdtéka kimászkálást.Rendes term helyein 1*5 méter hosszúság mellett 5kgr. súlytérhet el. Húsa szíjjas, fehér és jóíz, füstölve és besavanyítva nagyterjedelmkereskedés tárgya.Elterjedése: Heckel mint eltévedt vendéget Mohácsról említi;Petényi — mint tudjuk — Komárom alól, én ugyanonnan és Budapestrlemlíthetem.A SZÍN TOK.Acipenser glaber,Heckel.Fjegyei : orra rövid, elkerekített; homloka domború, meredekenemelked ; a hát vértjei elre lejtenek, hátúi magasak, horgosok, azels hátvért a többinél ersebb és magasabb ; a száj nagy, alsó ajakakifejdött s közepe, úgy a felsé is, mélyen horpasztva-öblözött.Síigárâta : HS. 13/30; HO. 1/30; HA. 12/15; ^^- '4/M-Véríeête : Ht. 12— 16; O. 35 — 60; Hs. 12— 15.*FA. 1^73—Va? a kormányúszót beleértve.* Ht = hátsor, O = oldalsorok, Hs = hassorok.

—750 KECSEGE TOK.A test magassága valaminél több a vastagságnál, az utóbbi átlagnyolczszor fordul meg a test hosszaságában ; a hát vértjei a legnagyobbak,az oldalvértek kicsinyek, a hasvértek majdnem eltnk ; a vértsorokköze apró, fogacsos csontpénzekkel borítva, melyek a has felékisebbedve, ott simákká válnak. A hónaljúszószárny igen ers elscsontsugárral ; a hátsörényúszó magasságánál szélesebb, az alsósörényúszóaz elbbinek vége eltt kezddik sszélességénél magasabb.Szín szerint a hát vörösesszürke, az oldalak világosodok ; hasfeles az oldalvértek szennyesfehérek ; bajusza tövén fehér, végefelé barnuló; a szemcsillag sárga.Ivik : Petényi szerint július, augusztusban.Fogása : vizahorog és öregháló.A szín-tok életérl keveset tudunk, mert a vértes halak régibb,kiváló kutatói, ezek között Güldenstaedt, Gmelin, Pallas e fajtnem vették számba. Bizonyos csak az, hogy a Fekete- és az Azovitengert lakja s a beléjök szakadó folyókba, közöttük a Dunába isfelvonul, így kerül e ffolyamnak mellékágazatába is. Petényi jegyzeteszerint különösen az Ercsi melletti Dunarészben fogtak sokat, leginkábbjúlius és augusztusban, hol ívtak is ; a halászok bemondásaszerint «a szín-tok a víz legmélyén jár».Nagyság szerint eléri a 2 2*5 métert s a 30 kilogramm súlyt;Petényi szerint a 40 kg-mos nagy ritkaság, úgy a 70 — 75 cm.-nélkisebb is.Elterjedése: Heckel szerint a Duna, Tisza, Száva, Dráva és aVág — alkalmasint torkolata — ,megyén.,A KECSEGE TOK.Komáromonfelül igen ritkánAcipenser Ruthenus,Linné.Föjeg/ei : orra hosszú, árformán hegyesed; bajusza, hátrahajtvaa száj széléig ér ; az alsó ajak középen fejletlen ; a szájtól az orr hegyéigfutó középormón három szemölcsszer kiemelkedés ;a testtörzs vértsoraisrn álló vértekbl valók.Sugallata: HS. 13/28; HO. 1/24; HA. 9/13; AS. 9/14— 18.Vérteseié: Ht. 11 — 14; O. 60— 70; Hs. 10— 18.FA. 472, a kormányúszót beleértve.

;KECSEGE TOK. 75 1A test legnagyobb vastagsága a harmadik hátvért tájára esik sközel a fél fejhosszának felel meg ; a keskeny s kissé lapított orr átlagháromszor oly hosszú, mint a száj szélessége ;az alsó felén futó középormóaz orr hegye tájánkiszélesedik: a sorok vértezete srn sorakoziks csak a sorok vége felé kisebbedve ritkul is kissé ;az els hátvért alegnagyobb ugyan, de nem emelkedik ki, hanem a homlokvonal ívébeesik ; e vonal futásához képest a 4, 5 és hatodik hátvért áll legmagasabban.A vértsorok köze apró, hátulsó szélükönfogacsos csontpénzekkelvan borítva. A hónaljúszók a test magasságánál hosszabbak :ahátsörényúszó magasságánál szélesebb; az alsósörényúszó és a hasúszószárnyakszélességüknél magasabbak ; a félszárnyú kormányúszóalsó fele terjedelmes.Szín szerint háta szürkés- vagy sárgásbarna, néha feketésbe játszó; a vértek szennyes fehérek ; az úszók szürkék, csak a hasúszószárnyés alsósörényúszó vöröses.Ivik :május, júniusban.Fogása: leginkább a kecsegeháló.A kecsege tok is a Fekete-tengerhez tartozik ; de egyike azoknaka tokféle halaknak, a melyek legmesszebbre vonulnak fel a folyókba —Heckel szerint a Duna bajor részébe is eljutnak; — a kecsege májusbanés júniusban jelentkezik legsrbben, szereti az iszapos fenekvizet, a hol túrhat s táplálékát, mely halivadék is, megszerezhetivonulás közben köves fenek helyeken kerül meg legtöbb, mert ottseregesen nyomul elre.Nagyság szerint elérheti a 7 — 772kilogrammos.l^gr- súlyt; leggyakoribb a félHúsa finom, jóíz s a tokhalak között a kecsege az, mely tápláléknaklegtöbbre van becsülve.Elterjedése: Heckel a Duna, Dráva, Tisza, Maros, Szamos ésaz Olt vizét említi; Petényi a Köröst — Békésig — , a Murát és aVágót — Tornóczon felül is — teszi hozzá; én a Balaton — legújabbidben — Ipoly, Rába és Zagyva vizét tehetem ide.

752 SÖREG TOK.,A GMELIN TOK.Acipenser Gmelini,Fitzinger.Fjegyei : «Orra széles, háromszög, tompavég; alsó középormójánnégy szemölcsszer kiemelkedés ; az els hátvért a legnagyobbés legmagasabb ;az orr csúcsához ».a bajuszok közelebb állanak a szájhoz, mintHeckel szerint adva.Már Petényi, a kecsege-tokról szólva megjegyzi,hogy a 14— ifontos kecsege-tok nagyon ritka s alkalmasint az ilyen nagyra nttkecsege-tok ugyanaz a Heckel Gmelin-tokjával. Ez a gyanítás bizonyossággáválik,mihelyt tekintetbe veszszük azt a kétségbevonhatatlantényt, hogy a tokféléknél az orr a korral tompul s ezt magaHeckel is megjegyzi. A magyar halászság, mely élesen különböztet,ezt a tokfajt nem ismeri, külön névvel nem jelöli,hanem nagy kecsegétlát benne, a miben igaza is van. Dr. Károli János ezt a fajtnem is vette fel s én osztozom felfogásában, a midn e fajt csakirodalomtörténeti szempontból és leginkább azért, mert magyar vízbl— a Dunából — ered példányokra alapíttatott, iktatom ide.5A SÖREG TOK.Acipenser stellatus,Pallas.Fjegyei: orra hosszú, keskenyen-pallosforma; az alsó középormókiszélesedik s az orrot hegye táján lemezszerén borítja ; a bajusz aszájhoz közeled; az els hátvért kicsiny, törpe; a hassorok vértjeinagyok.Sugárâta : HS. 11/40; HO. 1/28— 31 ; HA. 10/20; AS. 11/17.Vérteseié: Ht. 12--16; O. 30— -40; Hs. 10—12.FA. 4V2— V3, a kormányúszót beleértve.A test nyúlánk ; a homlokvonal lapos ívben emelked ; a test magasságaa vastagsággal egyforma, mind a kett a fej felehosszánálkevesebb. Soros vértezete ersen kifejldött, de sorJDan állva nemérintkezik egymással ; nagyonkirívó ; a vértsorok köze igen apró,fogacsos csontpénzekkel szabálytalanul borítva. Az úszók aránylagkicsinyek ; a hónaljúszószárny hossza csak y^-de\ haladja meg a test

;FAJ TOK.753magasságát ; az alsósörényúszó a hátsörényúszó közepével áll szemközt.A kormányúszó vége csúcsba kifutó, könnyedén sarlós görblésíí; az alsó szárnyfél is csúcsba végzdik.Szín szerint háta rendszerint kékesfeketébe húz, az oldalak és ahas fehéredk ; a vértezet szennyes fehér ; az orr alsó fele hússzín ;a szemcsillag sárga, néha ezüstös.Ivik : május, június ; halászok július-augusztusra teszik.Fogása : rendesen az öreghálónak egészben ritkább prédája.A sreg-tok — csillagos-tok, királyhal — a legszebb tokhalakközé tartozik sersen kifejldött, nagyon szembetn vértezete valóbanúgy tnik fel, mintha a hal testén mer csillagsorok vonulnánakvégig. A tengerbl, seregekbe verdve, már márczius hónapban indula folyókba, ivás végével pedig legtöbbje visszatér a Fekete-tengerbePetényi budapesti és ercsii halászok bemondása után azt jegyeztetel.' hogy a sregtok legbvebben júliusban és augusztusban jelentkeziks akkor ívik is ; meglehet, hogy ekkor már seregekbe verdik ésa tenger felé igyekszik.Nagysága, Lepechin szerint körülbell 2 méterre rúghat s ekkor25 kgr. súlyú; Petényi az Ercsi mellett fogottakat 15— 20— 25kgrmmra teszi, Vezseny melll pedig 40 —45 kgrammosokról isemlékszik.Húsa finom, jóíz s igen keresett czikk; a mai konyha «dunaipisztráng)) névvel tiszteli meg.Elterjedése: Heckel szerint a Duna — Komáromon felül márritka —,Dráva, Tisza — Tokajig — ;folyását és a Zagyvát torkolata táján.én hozzáadhatom a Körös alsóA FAJ TOK.Acipenser schypa,GüldenstjEdt.Fjegyei : orra rövid, széles, tompa — bornyúorr — az alsó ajakfejletlen, a fels egyenletes, nem öblözött ; a hát vértjei nagyok, ritkánállók ; a két küls bajuszszál távolabbra áll egymástól, mint azorrnyilasok szintén egymástól : a bajusz közelebbre esik az orr végéhez,mint a szájhoz.Sugár:{ata : HS. 10/28; HO. 1/33; HA. ii/i4;AS. 14/1$.Hermán O. A magyar halászat. 4"

754F'AJ "ô"^-Vérteête : Ht. lo— 1 1 ; O. ô — 33; Hs. 7 —9.FA. 6, a kormányúszót beleértve.A test vastagsága a szilványfedelékek táján megfelel a hónaljúszószárnyaktájára es legnagyobb magasságának ;az orr alsó felén lévormó fejletlen s az orr hegye tájától csak a bajuszokig kivehet.A testtörzs soros vértezete ers, az egyes vértek között üres közökvannak ; az els hátvért nagy, de nem áll a legmagasabban, mert ahátvonal íve szerint a negyedik vért a legmagasabb; a vértsorok közesima, fényes, de azért csillagalakú, lapos csontpénzek borítják,a melyek között olyan isakad, a mely közepén tüskét visel.Valamennyi úszó hegyes ;a hónaljúszószárny hosszúsága nagyobba test magasságánál ; a hátsörényúszó mélyen, nyergesen kimetszett.Szín szerint háta feketésszürke, hasa sárgásfehér; a vértezet szenynyesfehér.Ipik :alkalmasint május-júniusban.Fogása :mint az elbbié.A fajtok — a magyarság tulajdonképeni tokja — szintén a Feketetengerhala, mely folyóinkba felvonul ;de életmódja szerint kevésbbéismeretes. A fajtok bizonyos folyórészeket kedvel sott nagy számmalhalászható.Ilyen hely volt Tokaj köri és az erdélyi részekben, Vincztáján ; de a folyószabályozások következtében a tokok a régi helyekrlelmaradoznak s úgy látszik, helyet cserélnek, így az erdélyi részbena tok ma inkább Mihalczfalvánál tartózkodik.Nagyság szerint a tok átlag 2*5 méternyire n és 30 kgr. súlytérhet el ; nálunk i 2 kgr.-nál kisebb nem igen kerül hálóba.Húsa a jobbak közé tartozik sa régi idben a fajtok a vizatokkalegyütt köteles- és szerhal volt.Elterjedése: Heckel a Dunából említi s megjegyzi, hogy Komáromonfelül nem igen megyén s csak nagy ritkán vetdik a Dunaosztrák részébe; Petényi a Drávából, Károli Jáxgs* a Tiszából ésa Vágból jegyezte föl ; én a Körös, Maros és Zagyva vizét tehetemhozzá.* Dr. KÁROLI i. h. ott, a hol a tokokat a vértezet szerint különbözteti meg, ezt afajt az ((igen hegyes orrúaku közé sorozta : nyilván toUhibából.

—;VÁGÓ TOK. 755A VÁGÓ TOK.Acipenser Güldenstádtii,Brandt.IX tábla, 3s.Föjegrei : orra rövid, elkerekített ; a fels ajak a közepén nyergesenöblözött ; a száj igen nagy ; a vértezet ers, a hátsor vértjei laposak,terjedelmesek; az orr alsó felén álló ormó jól kifejldve abajuszok közé nyomul.Sugárâia: HS. 12/23; HO. 1/31; HA. 12/14; AS. 12/11 — 14.Vérteseié: Ht. 12— 13; O. 24 36; Hs. 9— 10.FA. 5V4' ^ kormányúszót beleértve.Teste ép oly vastag, a milyen magas és ez a mérték nyolcz ésegy félszer fordul meg a hal egész hosszában ; a fej vértezeténeksugárossága rendetlen, durva s az egyes lemezek külön-külön állók; afels ajak nemcsak öblözött, hanem a közepén ketté osztott, az osztásona két ajakfél érintkezik. A soros vértezet ritkás ; az els hátvérta legnagyobb ; de a koponyával nincsen összeforrva ; a vértsorokköze sima, fényes, csillagalakú vagy kerek és fogacsos csontpénzekkelsrbben-ritkábban szórva ; a hát- és oldalsor között néhány nagyobbcsontpénz tüskés és sorosan áll, egy hasonló még fejlettebb pénzsora hónaljúszó- és hasúszószárny között követhet. A hónaljúszószárnyhosszasága a test magasságával talál.Szín szerint a háta kékes-hamuszürke; a vértezet szennyesfehér;a bajusz töve fehér, hegye fekete ; a szemcsillag ezüstös.Ivik : májusban és júniusban.Fogása : mint az elbbié.A vágótok a régibb írók « tetemes és tetelmes» tokja, a halásznépekgonosz jele, az u. n. « halszke)) vagy wszkhal)), « vészhal )>de mint ilyen csak az apraja szerepel, a melyet a dunamenti németajkúhalászság «Esterl)) vagy «Oesterl)) * név alatt különböztet meg;a halászok nem hiszik, hogy az apró «halszLÍke)> a tetemes toknaka fia s ezen nem is lehet csodálkozni, mert az ivadék roppanttüskés kis állat, melynek orra még hosszú, felhajló, alsó felén éleskampóba végzd, hozzá majdnem minden csontpénze istüskés s így* Nyilván a szláv Jcsetra németesitése.48*

—756 VIZA TOK.a test hosszában a rendes vértezet közeiben is külön tüskés sorokatalkot. A halászok azt hiszik, hogy az ivadék megjelenése nagy halszükségetjelent. Reisinger ezt az ivadékot írta le A. pygmeeus névens PETÉNYi-é az érdem, hogy a dolog Vezsenyrl származó példányalapján tisztába hozatott.Nagyság szerint a vágótok 3— 4 méterre növekedik s 80 kgr.súlyt érhet el.Húsa olyan, mint a fajtoké s a nagyja egyáltalában mint «tok»kerül a piaczra. Pallas szerint az Oroszországból a világpiaczra jöv«vizahólyag és vizaikra » egy negyedrésze ettl a fajtól ered.Elterjedése. Heckel a Dunát említve, megjegyzi, hogy rendesenPozsonyig halad, Bécs alá igen ritkán, hozzáteszi még a Drávaés a Vág vizét ; Petényi a Tiszából kapta ; én még a Köröst tehetemhozzá.A VIZA TOK.Acipenser Huso,Linné.Fje^yei : orra rövid, hegyesed ; a bajuszok szalagszeren laposak,a száján túl érk ; az alsó ajak két félre osztott ; a vértsorok közehegyes csontmagvaktól reszels tapintatú ; a szemek fölfelé is pillantanak.Súgárâta .• HS. 14/49 ; HYérteête : Ht. 12— 13; O. 40O. 1/3 6— 37, HA. 12/18; AS. 13/16.45;Hs. 10— 12.FA. 3V2— Va? kormányúszó nélkül, avval 4.A legnagyobb vastagság a legnagyobb magassággal egyenl ésnyolczszor fordul meg a test egész hosszában ; az orr egészben vaskos,kúposán hegyesed és könnyedén felhajló ; a száj a fej felehoszszaeltt nyílik s oly széles, hogy zugaival az egyik oldalról a másikramajdnem átér ; a fels ajak közepe táján vastagodott ; a négy bajuszközel áll a szájhoz, már tövétl kezdve laposodó, hosszaközepén legszélesebb— hegyes késalakú.A vértezet, különösen az oldalsoroké, gyengén fejldött, ritkásanálló,így a hal keresztmetszete nem annyira ötszög, a mint azt a legtöbbtokfajnál láthatjuk; a hátsor vértjei durván sugarasok, az elska többinél kisebbek ; e sor els vértje a legkisebb, a 6—8. a legnagyobbaks a hátvonal ívességét véve, a legmagasabban állók.

VIZA TOK. 757A hónaljúszószárnyak a test vastagságánál rövidebbek, nem hegyesek,els csontsugaruk gyenge ; a hátsörényúszó kétszer olyan széles, mintmagas, nem annyira nyerges, mint inkább elvágott, a mi a vizatokotmár az els pillantásra iskitünteti.Szín szerint a vizatok háta sötét hamuszürke, orrarésze sárgásfehér; hasa és vértezete szennyesfehér ; a szemcsillag sárgásán ezüstös.Ivik : nálunk nem.fogása : az islégbl kötött pipolahálóval és a köteleken vagy lánczokonfügg vizahoroggal.A viza, a magyarság rhala, mint tudjuk, a magyar történet szempontjábólis nevezetes hal. Mint a Fekete-tenger lakója, jó halászokbemondása szerint az els sereg márcziustól május végéig vonul felDunába, a második sereg augusztustól deczemberig. Régente, a midnez a valóságos óriás még szerette a magyar vizeket, az érkezsereg olyan volt, hogy a víz duzzadozott tle s oly számmal került aszárazra, hogy nemzetgazdasági fontosságot öltött. Ma a viza megfogyatkozottnálunk s a halászság — nem egészen alaptalanul — azthiszi, hogy a mióta a folyószabályozás miatt az áradó víz, a melylyela viza felszokott vonulni, a Vaskapunál igen rohamossá vált, a hal eztaz akadályt csak nehezen bírja legyzni s másfelé veszi útját. Az bizonyos,hogy a régi híres vizafogók elnéptelenedtek s a mázsás vizanagy ritkaság, holott régente akárhány tíz mázsás is került a szárazra.Nagyság szerint nálunk a30 kgrmmos vizatok a legkisebb, a kétmétermázsás ma már bámulat tárgya, holott régente 7—8 métermázsásokis akadtak s Pallas szerint orosz vizekben 14 métermázsástisfogtak, melynek egyedül az ikrája 4 métermázsát nyomott.Húsa jó, tápláló; ikrája, hólyagja a világkereskedés czikke.Elterjedése : Heckel a Dunán kívül az Olt, Maros és Tisza vizéthozza fel ; Petényi a Vágót — ritkán Ürményig — említi ; én aKöröst és Zagyvát adhatom hozzá.a

758 VAK INGOLA.A VAK INGOLA.Petroinyzon fluviatilis, Linné.IX tábla, 36.Föjegyei : a test nyújtott, hengeres, ángolnaszer ; a br sima,meztelen ;páros úszószárny nincsen ; a különvált két hátsörényúszót sa másodikkal egybeforrt kormányúszót gyönge porczos sugarak feszítik; a kerekre nyiló száj keresztállásban hasítékszeren bezárható.Sii/^qata : összefolyó. FA. 473— ^ ^ kormányúszóval együtt.A fej hosszát, a tátott száj szélétl véve és mérve, közel ötszörmérhetjük le a test hosszában ; a száj csúcsban áll ; de tátva, kissétorokfelé nyíló ; húsos ajakán köröskörül kurta rojtozat áll, a melyenbelül, még az ajakon, egy sor igen apróka fog van; erre következik egysor szemölcsszer fog, ismét befelé két sor valamivel nagyobb, zigzugosanelrendezett fog ;még beljebb és keresztbe egy sárgás, élesszéllemez látható, melynek két végén egy-egyfoghegy emelkedik,evvel szemben s az alsó állkapocsnak megfelel fekvésben — szinténkeresztbe — egy íves, öt frészes és a két végén hegyes foggalellátott lemez látható ; e két lemez közötti téren mindkét oldalonhárom kerekes formájú, i — 3 foghegybe emelked lemez áll ; az alsóállkapocsnak megfelel részen belül még két fog meredezik, a melyentúl a nyelv, mint valami szivattyú koloncza zárja el a bárzsing nyílását.A szilványnyílások egy-egy szemátmérnyire állanak egymástól.Az els hátsörényúszó a test els felében vagy kissé azon túl kezddik,íves vágású ; a második, a mely a kormányúszóba olvad,Z:^ vágású. Oldalvonal nincsen.Szín szerint a hátfél zöldeskék, aczélos fénynyel ; az oldalak sárgások; a has ezüstfehér ; az úszók violások ; a szemcsillag aranysárga,három sötétes folttal.Ivik : májusban.Fogása : aprószem szákokkal.A vak ingola tulajdonképen tengeri állat, mely ivás végett vonula kisebb folyókba és patakokba. Az ivás köves helyeken, összehordottkavicsokból alkotott medenczékben történik; az ivás után azöregek elpusztulnak s három hét múlva kikél az ivadék, mely féregszer,fejletlen s 4 —5 évet tölt a vízfenék iszapjában — homokjában.

;PLANER INGOLA.7^9A negyedik vagy ötödik életévben, augusztus táján ezek a féregszer«halálczák» vak ingolákká alakúinak át, útra kelnek s a tengerbe mennek,hol megnövekedve, visszatérnek az édesvizekbe, hogy megívjanaks elhaljanak. A vak ingola álczája, mely mint Ammocoetes sokáig fajgyanánt állott a rendszerben, férgekkel és halivadékkal táplálkozikde mondják, hogy köpülys szájával a nagy halra is ráragad selpusztítja. A régi magyarság a szilványnyílásokat és az orrot is szemnekvéve, e halat «kilenczszem»-nek nevezte.Nagyság szerint eléri a 30 cm.-t, a mikor gyöngébb ujjnyi vastagságú.Húsát nálunk nem becsülik, pedig jóíz; a többek között Északnémetországban,besózva és besavanyítva, kereskedelmi czikk.Elterjedése: Heckel a Dunát, a Poprádot és "Erdélyt)) említi;Petényi a Dunán kívül a Rákospatakot és a Garamot jegyezte felmellékvizeivel együtt.A PLANER INGOLA.Petromyzon Planeri,Bloch.Fjegyei : egészben az elbbinek jegyeivel találnak ; de az alsóállkapocsnak megfelel lemezen 1 2 fog áll s a második hátsörényúszónem z:\ vágású.A mondott fjegyeken kívül ez a faj az elbbitl még abban iskülönbözik, hogy állandóan kisebb : 20— 24 cm. Nevezetességeaz,hogy ezen a fajon végezte Müller élettani vizsgálatait, a melyeknekaz ingolák átalakulásának bebizonyítása s egy régi nagy tévedéshelyreigazítása volt az eredménye.Elterjedése: Heckel a Murányi völgybl, s a Béga patakból Lúgosmellett említi; én Nagy-Rczérl és az erdélyi részekben a Járapatakból ismerem.

A MAGYAR NÉPIES HALÁSZAT MESTERSZOTARA.A Mesters^ótár magában foglalja a magyar halásznép száján élhalneveket és mesterszavakat,megpótolva azokkal a halnevekkel éskevés mesterszavakkal, a melyek különösen régibb, jobb szótárainkbanakadtak és beváltak *; megpótolva azokkal is, a melyek a népiesekhatása alatt e könyv irása közben úgyszólván önként keletkeztek.A leglényegesebb rész a halnevekre esik s akként keletkezett,hogy az összegyjtött négyszáz és körülbell hatvan népies halnévblmegalkottam a rendszeres részt s egyáltalában a halászati irodalomszámára, a családok, illetleg csoportok, továbbá a nemek és fajokneveit.A népies elnevezések nagy bsége slegnagyobb részben magyarosságalehetvé tette azt is, hogy azok a fajok is megfelel neveketkaptak, a melyeket csak a tudomány különböztet meg.Az újabbkori halászati irodalomban lev csinált halneveket ésú. n, mszavakat tudatosan mellztem ; egyfell azért, mert a nyelvszellemébe ütköznek, másfell azért,mert tekintettel a magyar halászmesternyelvének gazdagságára, merben fölösleges alkotások.Tekintettel a halnevek nagy fontosságára s arra a körülményre,hogy egy és ugyanannak a halnak vidék szerint igen sok neve van, aMesterszótár elején az illet tudományos s a megállapítottam magyarfajnév alá betrendbe csoportosítottam mindazokat a neveket, amelyek egy és ugyanazon fajra vonatkoznak. Evvel lehetvé tettem,hogy a Mesterszótárban elforduló hozzácsatolt latin, tudományosnév során, a csoportos szótárban rögtön megtalálhatjuk mind azokkala magyar nevekkel együtt, a melyek a nép száján élve,a halra vonatkoznak.ugyanarra* A szótarak teljes kiaknázása lehetetlen volt.

MESTERSZÓTÁR. 76 1Példával magyarázva: ha a Mesterszótárban olvassuk a vakcsiknevet, ez ott Petromyzon fluviatilis L. s ha e tudományos nevet fölkeressüka csoportos szótárban, akkor azt találjuk, hogy egyéb neveimég fizis,folyóvízi-orsóhal, ingola, ingolna, kilenczszem-hal, olajhal,olhal, orsóhal, vakcsik. Ha pedig azt akarjuk megtudni, honnan valópld. az ingola, megnézzük a Mesterszótárban s ezt találjuk: « Erdvidékés Udvarhelymegye vizei ;nyilván az ingolna, angolna alkalmazása;Galgóczynál (1622) megvan ».Ezáltal eleje van véve annak a sok tévedésnek és sokszor önkénykedésnekis,a melylyel halászati irodalmunkban lépten-nyomon találkozunk.A könyv történetében világosan megmondottam, hogy az anyagotnem meríthettem ki s így mindazok a megállapodások, a melyekrejutottam, csak az összehordtam anyagra támaszkodnak.Talán helyén lesz itt — legalább kevés szóval — arra a nagyzavarra rámutatni, a mely onnan eredt,hogy a míg a szerzk a tudományoslatinnomenclaturában a szrszálhasogatásig járó pontosságratörekedtek, addig a magyarral épen csak elbántak; noha ennekkell méltatására, a nemzet mveldési érdekén kívül, az is ösztönözhettevolna, hogy a külföld irodalma, mondhatni eredettl fogva,kell ügyet vetett különösen a magyar népies elnevezésekre is.Ennekoka nagyon egyszer : a népies elnevezéseknek pontos felismerése módotnyújt a kutatónak, hogy az egyes fajokélet módjára nézve adatokatszerezhessen attól a halászságtól, mely a hallal folytonosan foglalkozik.*A magyar népies halnevekre már Marsi lius nagy mvében (172Ó)is akadunk, honnan azután Bloch (1782— 84) merített; és reátalálunka legújabb német halászati könyvben (1886) is, mely újabb halászatiirodalmunkból merítve, átvette azokat a hibákat is,a melyek valóságosszarvashibák. Nem szólva az «érdesz, orsa, szobbárw féle alkotásokról,itt csak azt hozom fel, hogy a mi újabb halászati irodalmunka dévérkesêgböl, mely már a xvii. században is ezt a nevet viselte sa mely név a törzsökös magyar halászság száján ma is él, soha más• SiEBOLD ezt igen jól érezte, mondván : «Uebrigens muss ich bemerken, dass bei alléndem auf die verschiedenen Volksnamen der Fische ein selír grosser Werth :{u kgen ist, indámdergleichen Namen sehr oft über Altér, Lebensweise, Gewohnheit, Aufenthalt, Nahriingund Fortpflanzung der Fische dem Ichthyologen höchst willkommene Aufschlüsse gebénkönneni). Siebold i. h. p. 4.

!^02MESTERSZÓTÁR.fajra nem alkalmaztatik, mondom, ebbl megcsinálták a « közönségesdurdan nevet, noha a «durdan egy a «durbincscsal»s noha ezt halászembersoha, sehol sem alkalmazza keszegre ; ez a durda átment a némethalászkönyvbe! Épen így vagyunk a «sreg» névvel is, a melyrenézve kimondom, hogy nem képzelhet oly magyar halász, a ki ezta nevet másra, mint az Acipenser stellatus, Pallas fajra alkalmazná ésszerzink mégis összezavarták a kecsegével,ma pedig már a némethalászkönyvben ott van az Acipenser Ruthenus « srék tok»Ez ösztönzött a nevek összegyjtésére, a tudományos elnevezésekrevaló visszavezetésére és csoportosítására, mert csak így van meg amód, hogy adott halfajt, adott vidéken azon a néven kereshessük, amelyen ott a halászság ismeri. Az bizonyos, hogy a « közönségesérdeszszel, vágó szobbárral»bejárhatjuk a magyar földet a Kárpátoktólaz Adriáig s nem érünk el egyebet annál, hogy a halászemberszeme kerekre nyílik.Ez vezet abban is, hogy a csoportos szótár mellett összeállítom azokata német, tót és oláh halneveket, a melyek magyar vizek mellékénélnek, a mennyiben t. i. ezekre nézve különösen Petényi becses jegyzeteimódot nyújtanak. Ezekben talán a nyelvész is megtalálja amaga részét.A mesterszótár anyaga körülbell 2500 szóra és magyarázatraterjed, beleértve azokat is, a melyeket én alkalmaztam vagy a melyekbenmegállapodtam. A könyvben, mint elkésett gyjtéseket, nemalkalmazhattam azokat, a melyeket az Ujfalvi-Szikszai féle xvi.századbeli Nomenclatura, az Orbis pictus 1708-ból való kiadása aMáramarosból és Göcsejbl való gyjtés nyújtott; de ezek azért aszótárrészbe besoroztattak.K. = Közkelet ;— P. K. = Petényi kézirata. — T. Sz. = Tájszótár.Rövidítések. A mesterszótáron végig bizonyos nevek, czimek és jegyek vehetkészre, melyeknek jelentése a következ : A hol a szó után pld.: MiskolcziGáspár, Szabó Dávid stb. következik, ott a szó forrásának teljes czíme a szerzneve alatt a könyvet berekeszt irodalmi kimutatásban található meg. A holrövidített könyvczím áll, pld. « Orbis pictus », ez szintén az irodalmi kimutatásbanvan meg.* a szó, vagy magyarázat végén azt jelenti, hogy a szó alkotás, vagy alkalmazásszerint tlem való.A hol a szerz neve, könyvczím nincsen, az gyjtés, melynek eredetét aszóra vagy a meghatározásra következ helynév mondja meg.

A MAGYARORSZÁGI HALAK CSOPORTOS SZÓTÁRA.Abramis BALLERiL's L. — Lapos K£s:êg. —Bálin. Balinkeszeg, Baszárkeszeg. Lapos-Dévérkeszeg, Szalmántelelt.Abramis Brama L. — Dci^cr- Keszeg. —Bárdkeszeg, Dévér, Dévértkeszeg, Fahegykeszeg,Keszege, Lapátkeszeg, Lapiska,Lapk, Laposka, Lapos keszeg. Lepényhal,P . . afedél, Platyicza, Platyika,Pünköstkeszeg. Széleskeszeg , Szélhajtókeszeg.Szent Györgykeszeg. Tyiszága.Abramis Leuckartii Heck. — Leiickart Kes:{eg.— Népies neve nincs.Abramis melanops Heck. — Szemes Kes:êg.— Jászpaducz.Abramis sapa Páll. — Baôly-Kcs^cg. —Bagókeszeg. Bagolykeszeg, Karikakeszeg,Száp. Szápakeszeg, Szápókcszeg.*Abramis vetula Heck. — SilánrSzeplenkeszeg,Szeplinkeszeg.Keszeg.—Abramis vimba L. — Éva-Kcsêg. — Évahal,Szilvaorrú Keszeg (Szifaorrú Keszeg).Acerina cernua L. — Vágó Durbincs. —Borhely. Disznóhal, Dörgecs, Dörgécse,Dörgicse, Dörgcse, Dörgcze, Durbancs,Durbincs, Durda, Dürgencs, Görgécse,Görgicse, Görgcse, Görgcse hal, Kis-Dürgencs, Lecserlecs, Lezser, Macza,Paptet, Pikó, P . . afés, Porhó, Serincz,Taknyos Lezser. Taknyos Macza. Tövishal,Tüskéshal, Vargahal, Vasinta. Vaskó,Vizidarázs.Acerina Schraitzer Cuv. — Selymes Durbincs.— Barsóka, llonahal, llonkakeszeg,Serincz. Srácz, Sráczhal, Sréczer. Varsinta.Vaskó.Acipenser glaber Heck. — S:{in-Tok. —Szintok.Acipenser Gmelim Fitz. — Gmelin-Tok. —Népies neve nincsen.Acipenser Güldenstaedtii Br. — Vágó Tok.— Halszke. Szkehal, Tetelmestok, Tetemestok,Vészhal.Acipenser Huso L. — Viâ-Tok. — Órhal,Szinviza.Vizahal.Acipenser Ruthenus L. — Kecsege-Tok. —Kecsege. Kecsöge, Köcsög. Köcsöge.Acipenser schypa Güld. — Faj-Tok. —Tok, Tokhal.Acipenser stellatus Páll. — SSreg-Tok. —Csillagostok. Halak királya. Királyhal,Sireg,Sreg, Vizipárducz.Alburnus bipunctatus Heck. — SujtásosKiis:{. — Fecskefarkú. Fzfahal. Halhuszár,Keczeg. Sugár keczeg. Sujtásos Küszt.Alburnus lucidus Heck. — S^^élhajtó Küs:{.— Bökle. Dobóka, Fejérke, Fejérkeszeg,Fzfahal, Gcze. Huszárkeszeg, Kis Szélhal.Kisz, Küsz. Lb, Ökle, Pehel-hal,Pehelyhal, Peleh-hal, Peszmetkehal, Pisze,Piszehal, Piszke, Rütyke, Szélhajtó, Szélhal.Szélkeszeg. Szellkeszeg, Tejhal. Ünhal.Alburnus ment Ag. — Állas Kiis^. — Népiesneve nincsen.Alosa vulgáris Troschel. — Vándor Aló:{a.— Fattyúhering.Anguilla fluviatilis Ag. Flem. — SíkosAngolna. — Angolna, Ángvilla.Aspius RAPAX Ag.— Ragado:^ó On. — Bálin,Bálind, Bálint, Balling, Baing. Baksa, Bolyín(Boín), Buczó, Búczókeczeg, Csabák,Fenekeszeg, Jászkeszeg. Kapókeszeg,Nagypénteki hal, Nagy-Szélhal. Nyilkeszeg,On. Onhal. Ónkeszeg, Ony, Ónyhal,Pólind. Ragadozó küsz, Szellkeszeg,Torzsáskeszeg, Vadászkeszeg, Vezérhal,Vizenjárókeszeg.AsPRO vulgáris Cuv. — Nemet Buct^ó. —

;764 HALAK CSOPORTOS SZÓTÁRA.Apáczafúró, Arsóhal, Buczó, Buczok,Durbancs, Kerékszeg, Német-Kócz, Nemhal,Orsófark, Orsófarkú hal, Orsóhal,Poczokfarkú, Ráspóhal, Répahal.AspRO ZiNGEL Cuv. — Magyar Buc^ó. —Barátf . sz, Czingli, Gócz, Kócz, Kóczhal,Kolcz, Kólcz, Kosz, Magyar-Kócz.Barbus fluviatilis Ag. — Ró^sa Márna. —Brána, Harcsaponty. Marczihal, Marina,Márna, Martikeszeg, Mcrenne, Nagy-Marczi.Rózsahal, Tótkecsege, Zsidóhal.Barbus Petényi Heck. — Petényi Márna. —Bartafiu, Semlehal, Semling, Semlyéng,Zsemlehal (Zsemle), Zsemlénk, Zsömlehal.Blicca argyroleuca Heck. — Ezüstös Bálin.—Bálin, Bólén, Bordély (i*). Gyöngyhal,Jeges keszeg, Tányérkeszeg, Tángyérhal.Carassius gibelio NíLS. — Köpi Kdrás^. —Géb (?}.Carassius vulgáris Nils. — Széles Kárás:{.— Karász, Karics.Carpio Kollari Heck. — Ponty- Kárás^.* —Ponty Karász.Chondrostoma nasus L. — Véscttajkú Paduc^.— Önhal, Paducz, Paduszk, Palucz,Paticz, Patus, Petenye, Podvizhal, Potoz,Potoznak, Sodronypaducz, Stenger, Szt.-Györgypaducz, Tintafosó, Tintahal, Tintáshal,Végs hal.CoBiTis BARBATULA L. — Kvi CsiL — Bajuszos-Orsófark,Gömhal, Hajatlan kövihal,Héjatlan kövihal. Kavicshal, Kmarókolty,Konyhai, Kövecshal, Kövi, Kövicsik,Kövihal, Khal, Menyhal.*COBlTIS ELONGATA HeCK. — Bábu Csik. —Népies nevenincsen.CoBiTis FossiLis L. — Réti Csik. — Csik,Halcsik ; fajták : Barnacsik, Csikdánia,Csikkirály.CoBiTis TAENIA L. — Vágó Csik. — Fövcnyvágó.Halbába, Jégfúróhal, Kircza (f),. arágó, P . . a-Kfúró, Kharapó, Kvágó, Pe . . avágó,Pi . anyaló, P . csavágó, P .reszel, P.. avágó, Sibrikhal, Vágóhal.CoTTUS GOBio L. — Botos Kölöntc. — Békahal,Botos Kölönte, Boti, Botos, Butikóhal,Ebhal, Kölönte, Kolty, Kophal, Kopsa,Kutyahal, Ördöghal.* Korcs.*CoTTus MicROSTOMUs Heck.— Kiss^á/ú Kölönte;népies neve nincs.GoTTUs POECiLOPUS Heck. — C:{ifra Kölöntc;népies neve nincs.Cyprinus acuminatus Heck. — Kárász-Ponty*Cyprinus auratus auct.Aranyhal,Aranypotyka.Cyprinus Carpio L.— Jövevény Ponty;— T-Ponty. — Dunaponty,Ponty, Potyka, Pozsár, Tpotyka;fajták : Csupaszponty, Kiráíyponty, Tükrösponty; kölyke : Babajkó.Cyprinus hungaricus Heck. — MagyarPonty. — Pozsár, Karcsú-Ponty.Esox Lucius .L. — Kö\-Csuka. — Csuka.Gasterosteus aculeatus L. — TüskésPikó;népies neve nincs.GoBio FLUVIATILIS Cuv. — Fcnékjáró Küll. —Göbhal, Gobhal, Goboly, Göcze, Grúz,Gulúz, Hajas-kövihal, Héjjas-kövihal, K-hal,Küll, Sármászó Szaka, Tergélye.GoBio uranoscopus Ag. — Felpillantó Küll;népies neve nincs.GoBius marmoratus Páll. — Tarka Gébnépies neve nincs.Idus melanotus Heck. — Ónos Jás^. —Jászkeszeg,Ónkeszeg.Leucaspius abruptus Heck. — Kurta Baing;népies neve nincs.Leuciscus rutilus L. — Veress:{árnyú Konc^ér.— Bké, Bké, Bürke, Göndér, Önhal,Pápakeszeg, Tamáskeszeg, VeresszárnyúKeszeg, Veresszárnyú Jász, VeresszárnyúKonczér.Leuciscus virgo Heck. — Leány- Konc\ér. —Dobáncs, Dobár,Leányhal, Nyerfli, Szzhal,Szzleányhal.**LoTA vulgáris Cuv. — Tarka Meny. —Kutyahal, Méhal, Menyhal, Menyhal, Nagyagyúhal.Törzsökhal.Lucioperca Sandra C. — Fogas Süll. —Fehérhúsú Csuka, Fogas, Süll, Sül,Szell.Lucioperca Volgensis Páll. — K-Süll. —Bandár, Ksüll, TarkasU, Tótsüll,Vadsüll.Pelecus cultratus L. — Sugár Kardos. —Balatoni Hering, Gcllakeszeg, Garda,* Korcs.** Lásd Sqiialius dobula alatt is.

NEMET HALNEVEK. 765Gárdakeszeg, Gargya, Gorda. Görbepaducz,Gyargya, Héringhal, Hosszúkeszeg,Karda, Kardakeszeg, Kardkeszeg, Kardos,Kaszakeszeg, Korda, Lánakeszeg, Lannakeszeg.Szabó, Szabóhal, Vágóhal.PeRCA FLUVIATILIS L. — Csiipó Síigór. —Bules, Dibbancs. Dóber, Dúbár, Dúber,Dúbér, Fésüshal, Kándró, Körmöshal,Parcs, Persli, Rappi hóhér, Réti-Durbincs,Sígér, Singér, Súdér, Sügér, Sügér,Sügre.Petromyzon FLUVIATILIS L. — Vak Ingola. —Firis, Fizis, Folyóvízi Orsóhal, Ingola,Ingolna, Kigyóhalacska, Kilenczszemhal,Olajhal,Olhal, Orsóhal, Szivóka, Vakcsík.Petromyzon Planeri Bl. — Plancr Ingola;népies neve nincs.Phoxinus laevis Ag. — Fürge Csclk. —Csellé, Csetri, Egri, Egrihal, F-griponty,Pelehal, Putri, Tökhal.Rhodeus amarus L. — S:{ivárványos Ökk. —Keserhal, Lapistyán, Laponya, Ökle, Petikehal,Pohé, Sároglya, Szent-Péter hala.Salmo Hucho L. — Dunai Galócâ. — Gadócza,Gadoczi, Galócza, Hukó, Retke.Scardinius erytrophthalmus Bon. — PirossêmKelé. — Aranyhal, Bikkely, Bódorkeszeg,Búzaszemkeszeg, Búzaszem Kárász,Czompókhal, Dunakeszeg, Gaisztáskeszeg,Gelesztás-keszeg, Kárászkeszeg,Kelehal, Kelen, Konczhal, Nemzetihal,Piroska. Piroslókeszeg, Pirosszárnyú keszeg,Piros szárnyú konczár. Pirosszárnyúkonczér. Pirosszárnyú ponty, Szrkeszeg,Véreskeszeg, Veresszem, Veresszem hal,Veresszem keszeg.SiLURUS glanis L. — Les Harcsa. — Harcsa.Parasztfaló ; fajták : Pozsárharcsa, Pumaharcsa, Sárgaharcsa ; kölyke : Harcsapundra.Squalius dobula L. — Fejes Domolykó. —Domolykó, Domorkó, Egérfogó, Fejérkeszeg.Fejeshal, Fejesponty, Jácz, Jász,Jászkeszeg, Jászponty, Jáz, Keling, Lógga,Nagyfej hal. Nagyfej keszeg, Száp,Süt, Telea, Telén, Telény, Tomolykó,Tömpekeszeg, Tör.Squalius lepusculus Heck. — Nrúl-Domolykó: népies neve nincs.Telestes Agassizii Heck. — Agassi-^ Csabák;népies neve nincs.Thymallus vexillifer Ag. — F^n:{cs Pér. —Lepényhal, Márnafiú, Ón, Ónhal, Pénzes,Pénzespisztráng,Pérhal.TiNCA vulgáris Cuv. — Nyálkás Cômpó. —Czigányhal, Gyászkeszeg, Haldoktor, Sárhal,Tathal, Vargahal. Varjúhal, Zöldike.Trutta far 10 L. — Sebes FHsi^tráng. — Pisztráng.Trutta salar L. — La:;ac^-Pis:;tráng. —Lazacz,Loszospisztráng.Umbra canina Mars. — Lápi ftíc;^,— Bobálik,Bobály, Ebhal, Ebihal, Kutyahal,Peczehal. Pócz, Póczhal. Ribahal.SZEPESSÉGI ES ERDÉLYI NEMET HALNEVEK.Aal — P. K. — Anguilla fluviatilisAg. Poprádfolyó.Asche — P. K. — Thymallus vexillifer Ag.Poprád f.Bratfisch — P. K. — Squalius dobula L.Poprád.EuLRAUPE — P. K. — Lota vulgáris Cuv.Poprád folyó.FoRELLE — P. K. — Trutta fario L. Poprádfolyó. Fajtái szerint : Erlforelle, Stockforelle,Fehre.FÖRREN — Bielz, szász — Trutta fario L.GiFFEN — Bielz, szász — Gobio fluviatilis Ag.Gründeln — P. K. — Cobitis barbatula L.Poprád folyó.Hacht — Bielz, szász — Esox Lucius L.HousEN — Bielz, szász — Acipenser Huso L.Karpen — Bielz, szász — Cyprinus carpio L.Keiling— P. K. — Cottus gobio L. Poprádfolyó; Kalawatsch is tót néven a Hlavvac-tól.KoRES — Bielz, szász — Carassius vulgárisNils.Kreschling — P. K. — Gobio fluviatilisCuv.Poprád folyó.Lachs — P. K. — Trutta Salar L. Poprádfolyó. Fajtái szerint : Forell-Lachs, Klamm-Lachs.Oalket — Bielz, szász — Lota vulgárisCuv.Oolfásch — Bielz, szász — Anguilla fluviatilis.

•Mura766 SZLÁV HALNEVEK.Pajerchen — P. K. — Phoxinus Isevis Ag. Silberling — P. K. — Alburnus sp. Pop-Poprád folyó. rád folyó.Parm — P. K. — Barbus Huviatilis Ao. Steinbeisz — P. K. — Petromyzon fluviatilisPoprád f. L. Poprád folyó.Persch — Bielz, szász — Perca fluviatilis l. Stier — Bielz, szász — reáfogta az Acipen-Reppfasch — Bielz, szász — Aspro vulgáris ser sturio fajra, mely vizeinkben nem, él,Cuv. nyilván a német Stierl = kecsege = A.RoTZER — P. K. — I. Keiling Poprád f. Ruthenus L.ScHACK — Bielz. szász — Cobitis fossilis L. Stinbeisser — Bielz. szász — Cobitis tae-ScHLOAEN — Bielz, szász — Tinca vulgáris nia L.Cuv. Waller — Bielz, szász — Silurus Glanis L.ScHwiNGE — P. K.— Chondrostoma nasus L. Weissfásch — Bielz, szász — Alburnus inPoprád f. A szepesi tótságtól Svinke = genere.malaczkák, a hal kiálló orrától. Weissfisch — P. K. — Leucixus rutilus L.Semleng — Bielz, szász - Barbus Petényii (?) Weissling is. Poprád f.Heck.SZLÁV HALNEVEK.(tót és horvát.)BelaS — P. K. — Alburnus bipunctatus Hlavatka — P. K. — Salmo Hucho L.Heck, Szlatina patak. Túrócz patak.Belke — P. K. — Blicca argyroleuca Heck. Hrca — P. K. — Silurus Glanis L. K-folyó. rös. Szarvas körül.BoLiN-Y — P. K. — Abramis ballerus L. Hrlz — P. K. — Hruzik. Tiszovnik pa-Mura folyó ; innen a magyar bálin. tak.CÍK ~ P. K. — Cobitis fossilis L. Ga- Hruzik P. K. — Gobio fluviatilis Cuv. Szlaramm. tina patak.Cernovocki — P. K. — Alburnus {}. Fe- Hustera — P. K. — Abramis viniba Cuv.kete Vág. eredet nélkül.Crevla — P. K. — 1. Gelcowka ; Nyitra. Jesetra — Marsilius — Acipenser Gülden-DoKTORKA — P. K. — Petényi a Rhodeust, stádtii Brandt. magyarnak tartotta.Kriesch János a Telestes Agassizii fajt gya- Kaciga — P. K. — Acipenser Ruthenus L.nitja. Fekete Vág. Mura folyó.Dyvery — P. K. — Abramis Brama L. Karasek — P. K. — Carassius vulgárisMura folyó ; nyilván a magyar «dévér» : Nils. Túrócz patak.Petényi Leuciscus rutilus mellé jegyezte. Kárás-y ^ P. K.— Carassius vulgáris Nils.Gelec — P. K. — Squalius dobula L. Ga- Mura folyó.ram m. Klen — P. K. — Leuciscus rutilus L. Tú-Gelsovka — P. K. — Phoxinus laevis Ag. rócz patak.Garam m. Klinyc — P. K. — 1.Klen.Glavatyce — P. K. — Salmo Hucho L. Kolec — Bloch — Aspro Zingel Cuv. ma-Mura f.gyárnak tartotta.Gresliki — P. K. — Gobio fluviatilis Cuv. Kolok — P. K. — Aspro vulgáris Cuv.Tarcza patak. Garam. m.Hlac — P. K. — Cottus Gobio L. Ga- Kostavec P. K. 1. Osnacka. Fekete Vág.ram m. Kostró — P. K. — 1. Ostriz ; rácz.Hlavac — P. K. — 1. Hlac. Tiszovnik Kozavagi — P. K. — I. Kresacka. Kozica.patak.Tarczapatak.

OLÁH HALNEVEK767KoziCA — P. K.ketcVág.Cobitis taenia L. Fe-Krapy — P. K. — Cyprinus carpio L.Mura folvó.podustva». Petényi a Squaliusdobula melléjegyezte.PODUSTVA — P. K. — Chondrostoma nasusL. Garam m.Kresacka — P. K. — Cobitis tainia (.-) l'i- Prudovka — P. K. — Rhodeus amarus.szovnik patak. Petényi gyanítása. Fekete Vág.KuzYCH — Bloch — Lota vulgáris Cuv. Pstruh — P. K. — Trutta fario L. Gamagyarnaktartotta. ram m.Lejsovka — P. K. — I. Gelsowka. Fekete SabLar — Marsilius. Bloch — Pelecus cult-Vág. ratus L. a nevet magyarnak tartották.LiEx P. K. — Tinca vulgáris Cuv. Ga- Sikavica — P. K. Petromyzon fluviatilis L.ram m.Túrócz patak.LiPEN — P. K. — Thymallus vexillifer Ag. Stz — P. K. — I. Plz. Tarcza patak.Garam m. * Sün — P. K. — Silurus Glanis L. MuraLn-y — P. K. — Tinca vulgáris ; Mura folyó.folyó ;Petényi a pisztráng mellé jegyezte. Stuka - P. K. — Eso.x Lucius L. MuraLupicE — P. K. — Lucioperca Sandra Cuv. folyó.eredet nélkül. Strebla — P. K. — I.Mentauz — P. K. — 1. Mjen. Tarcza patak. nélkül.Mjen — P. K. — Lota vulgáris Cuv. Ga- Striblicka — P. K. — 1.Gelsovka ; ererammentén. det nélkül.Gelsovka ; eredetMrena — P. K. —1. Mrenica :Túróczpatak. Sum — P. K. — Son ;eredet nélkül.Mrenica — P. K. — Barbus fluviatilis Ag. Svilce — P. K. — Cobitis ta;nia L. MuraGaram m.folyó.Oklajka — P. K. — Alburnus bipunctatus Svinke — P. K. — Chondrostoma nasus L.Heck. Caram m. Poprád folyó.Osxacka — P. K. — Perca fluviatilis L. Fe- Tarán — P. K. — Abramis vimba Cuv.kete Vág. Dobrovszky szerint.OsTRiz — P. K. Perca fluviatilis L. Mura Tompov — P. K. — 1.Ljen. Túrócz pafolyó.tak.Pesok-y — P. K. — Gobio fluviatilis. Mura Vexgur — P. K. — Anguilla fluviatilis Ag.folyó Petényi szerint ; azt hiszem, hogy Poprád folyó.egy a «Gelsovka» szláv névvel = Phoxinus Verbinacki — P. K. — .Alburnus (?). Tar-Piskor — P. K. — Cobitis fossilis L. ere- cza patak.det nélkül ;illir.Plodice — P. K. — tudtom szerint az apró,seregesen járó halivadék. Fekete Vág.Fiz — P. K. — Cobitis barbatula L. Garamm.Podbust-y — F. K. — Chondrostoma nasusL. Mura folyó ; nyilván a «paducz,Vrerensa — Bloch — «Barsch» alatt magyarnaktartotta ; nyilván a tót «Vretenica,»Pelias Berus kigyó.Vretensa — Marsilius — I.Vrerensa.ZiBRiK — P. K. — Cobitis taenia L. Krös,alkalmasint Szarvason.Bucz — Bielz, oláh — Cottus Gobio L.OLÁH HALNEVEK.FuszÁR — Bielz, oláh — Aspro vulgáris L.nyilván a magyar «buczó.»GivE — Bielz, oláh — Gobio fluviatilis Ag.CsiGE — Bielz, oláh — Acipenser Ruthenus a szász Gitfen. — Innen talán a magyarL. a magyar kecsege és a szláv kaciga rövidítése.Klean — Bielz, oláh — Squalius dobula L.«Géb».CziPÁR — Bielz, oláh — Cobitis fossilis L. a szláv Klen.

708 OLAH HALNEVEK.Klovocs — Bielz, oláh — Cottus gobio L.nyilván szláv eredet I. Hlac, Hlavac.KoszTROs — H. O., oláh — Perca fluviatllisL. szláv eredet.Krap Bielz, oláh — Cyprinus Carpio L. aszlávKrap.LiNN — Bielz, oláh — Tinca vulgáris Cuv.a szláv Ljn.LiPEAN — Bielz, oláh — Thymallus vexilliferAg. a szláv Lipen.MiHÁLCZ — Bielz, oláh — Lota vulgáris Cuv.MoRUN — Bielz, oláh — Acipenser Huso L.a szerb Moruna.Mreane — Bielz, oláh — Barbus fluviatilisAg. a szláv Mrena.Platyicza — H. O., oláh — AbramisBrama L. a Platessa-ból tótositva.Porkoias — Bielz, oláh — Gobio fluviatiiisCuv.Poszter — Bielz, oláh — Trutta fario L.a szláv Pstruh.Ptyiszaga — Hermán, oláh — Abramis ésSqualius vegyesen ; néha Kiszaga ;teháta Keszege oláhositása.RIPPA — Bielz, oláh — Aspro vulgáris Cuv.Samle — Bielz, oláh — Barbus PetényiiHeck.Skobár — Bielz, oláh — Chondrostomanasus L.Stuke — Bielz, oláh — Esox Lucius L.szláv.SzoMM — Bielz, oláh — Silurus Glanis L.a szláv Som.Ungicza — Bielz, oláh — Cobitis taenia L.Vurluge — Bielz, oláh — Cobitis taenia L.ZsoME — Bielz, oláh — Barbus PetényiiHeck.

MESTERSZOTAR.Abroncskáva, a hálóból való varsa abroncsai.*Ág — Kis-Majtény — a hármas szigonynakminden egyes ága. Általánosan villás fáknál— nyeleknél — a villát képez részek;1. Ágas. A jegesvonó egyik oldala, I. Ágiik.Ágas — Komárom — a száknak nyelén avillás rész.Ágaskaró — a kullogó három fkarója.*Agassiz CSABÁK, Tclcstcs Agassi:{i Weck*Ághegy, az ághegy- és örvösháló keresztabroncsa.*Aghegyháló — Turahát — két keresztbeösszekötött abroncsnak a négy végére, tehátnégy ág közé kifeszített négyszögletesháló, hosszú rúdra alkalmazva, I. Barokháló,Bustyálló, Csuhi, Dobbantó, Emelget,Emel, Keresztháló, Komherháló,Lesi, Marokháló, Merít, Négykávás M.,Pók, Reng, Suhé, Tápli, Taupli, Tesziveszi,Umbella. Vaal.Ág-lik — Balaton — a jégalatti halászatnál akétoldalt futó, soros, apró lékek, a melyekenát a háló vezérrúdját a jég alatthajtják ; 1. Hajtólék, Hajtólyuk, Sorlék,Sorosvék.Agyagos part — általánosan — az, a melysima felszín s megrepedezve koczkásanmorzsolódik.Ajtólék — Balaton — a jég alatt valóhalászatnálaz a nagy lék, a melyen a hálóthihúzzák, I. Anyalék, Kihúzóvék, Kiszedlék.Kivétel, Kivonó, Kivonyóvék, Költlék,Tanyavék, Vék.Akadba MENNI — Komárom — akadóba mennia hálóval, azaz oly helyre, a hol a hálótkébe, keleviszbe akad.Akadó — Körös menten — földdel töltöttfzfakosarak, a melyeket a halasviz örvényeshelyein — a hol a hal tartózkodniszeret — hosszú gályáknál fogva májuselején elsülyesztenek, hogy ott hálóvalhalászni ne lehessen, 1. Akadótörés.Akadótörés — Körös mentén — a május elejénelsülyesztett akadókat október elejénfölszedik, elbb azonban az akadón felülés alul 150 ölnyire a vizet rhálókkal«ielkötik», hogy a hal ne menekülhessen.A két rháló közt keczével halásznak. Azakadok felszedését törésnek mondják.Akármi keszeg — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. —albula, in genere ; a mai fehérhal.Alákészítés — S:êged — «alá van készítvea csónyakx, azaz helyén van ; itt a laptárértend, melyen a fattyúlaptáros igazgatjaa tartókötelet.Alattság — Komárom — hosszú kötél, melylyela halászhajót az rfánál fogva víz ellenébenvontatják. Általánosan így.Ali — Küi Ma/tény — a keczén az alsó in ;itt súlyok nélkül való, feszitett.Alin — Balaton — az öregháló alsó,ketts,ólmos és psös kötele ; a Bodrogközöngalacséros,máshol köves.Alinas — Bodrogkö:^ — az a halászlegény,a ki a galacséros inat húzza ; 1. Alin.Áll — Kes:{tkely — a horog szakája (viszhorga).Állas Küsz,Alburnus ment Ag.*Állaszárnya — Sî^êd — a hal hónaljúszószárnya(p. pectoralisj.Állatmag — Zoospermium ; azeltt « Magállat*Spermatozoon.*Állítás — Csongrád — az öreghálónak mindentizedrésze egy «állítás»; ez a hálónki is vehet ; a munkafelosztás jegye ; egyHermán O. A magyar halászat. 49

770 MESTERSZOTAR.állitás lo öl ; de az öreg és egyéb hálóknakösszeállitása, teljes felszerelése is ;1. Hálóállitás.Állító fa— Komárom — egy másfél métermagasságú ers czölöp, a melyhez hálóállitáskora háló inát odakötik ; 1. Állitás,Hálóállitás.Állító halász, a marázsa-, mét- és ereszthálóvalhalászó.*Állító halászat, az, a mely hálózatokat avizbe állitva, a halak bebonyolódásáraszámit.*Állító t — S:{oLnok — nagy hálót, hasonlóaz isiingthöz, melyet a hálódarabok összefzésénélhasználnak; 1. Állitás, Hálóállitás.Állóbárka — Budapest — három rekeszes,bgs és csárdás nagy haltartó bárka,mely állandóan ki van kötve.Allo tg — (álló tó) Ujfalvi-Szikszai xv[. sz.stagnum.Álló víz — általánosan — mely egyáltalábannem mozog sem tova, sem helyben.Állott hal — Máttyusnál — bzhödt halértelmében.Alóza — Alausa, 1. Vándor Alóza.*Alsó állkapocs — os maxillare inferius.*Alsó és fels csigolyanyúlványok — apophysisspinosa inf. et sup.*Alsó fedelékcsont — suboperculum.*Alsó ín, az eresztháló alján, a melyre akövellk vannak kötve.*Alsó serte — Komárom — a ponty alsósörényének els,Alsó sörény — S'^cged — I.fogas sertéje.Alsó sörényúszó — pinna analis.*Kormánysörény.Alsó szemcsont — os infraorbitale.*Alszik — Bódva — a hal, mikor éjnek idejénegy helyen veszteg áll.Angolna — Anguilla, 1. Sikos Angolna.*Angolna — köikeletü — Aiiguilla fluviatilisAg. Népies magyar neve nincs, mert csakelvétve akad magyarok lakta vidékeken.GALGÓczi-nál (1662) megvan ; 1. Ingola.Angolna — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — anguilla.Angolnafélék — Muraenidae,mint család.*Ángvilla — H. O. 1. Angolna. Mint nagyritkaságot, helyesen leírva, igy mondják akomáromi halászok.Anyalék — S:{egcd — 1.Komárom.Ajtólék.Anyameder — Székelyföld — a patak eredetimedre, a melytl a dugat ássák.Anyaponty — Tata — öreg pontyok, amelyeket tenyésztésrehasználnak.Apacs ,vezérfa az öregháló két végén ;tavakban egyszer, folyókban alsó végénsúlyokkal ellátva ; 1. Apacsfa, Apacsó,Apatsó, Apatsú, Apattyú, Berenafa, Berenyefa.Bika, Hámfa, Jankó, Káfa, Kócza,Oldalrúd.Apacsfa — Körös-Tarcsa — 1. Apacs.Apacsin — M. Ny. S^. — Szatmár m. —evez ; nem biztos, vagy egészen kivételes.Apacshorog — Karád — horgas fa, amelylyel az apacsot kifogják.Apacsk — Bodrogköz — ^^ Apacs vagyBcrenyefa súlyozója ; a Latorcza menténaGyalom Kátaköve.Apacsó — M. Ny. S^. — 1.Apacs, néhaApacsin is. Miklosich szerint szláv eredet: opaíina, kormányevedz.Apacsos ^ Karád — a jég alatt való halászatnálaz Apacsot tartó ember.Apacsúros — Körös mentén — a Laptáros,lásd azt.Apacsúr — Komárom — az Apacs villája,mely a súlyozó téglát körülfogja.Apáczafúró — H. O. — Aspro vulgáris Cuv.Szentes, körösi halászok; de Barátf.sz,és Orsóhal néven is szólítják ugyanitt.Apadó víz — általánosan — fogyás következtébenfolytonosan alászálló viz.Apatsó — B. Sâbó Dávid — I.Apacs.SzABÓ-nál helyesen magyarázva : «az öregháló végére kötött dorong*.Apatsú — B. Szabó Dávid — I.Apattyú — Budapest — 1.Apacs.Apatsó.Apró keszeg, kárász — Ujfalvi-Szikszai xvi.sz. — melanderinos ; nyilván a halivadékértelmében.Apró szem — általánosan — a kisszemháló ; sohasem mondják, hogy «sr».Áradáson — Körös mentén — halászni,kiváltszemre szigonynyal : a vizek kiáradott részében,sekély vízben; 1. Szemre halászni.— általánosan — megszaporodásÁradó vízfolytán növeked víz.Aranyhal — H. O. — Scardinius erythrophthalmusBon. Bódva mentén, Komjátiban.

MESTERSZOTAR. 771Tavakból való rezes példányok ; mint közkeleta honosított Crprinus auratus auct.1. Jövevény ponty.BÁBA-CSÍK, Cobitis ebngata, Heck.*Aranypotyka — Grossinger — Cyprinus Babajkó — Balaton — ifjú ponty. Cj-prinusauratus auct.Carpio L.Árbotz — B. Sâbó Dávid — helyesen Bagókeszeg — H. O. — Abramis sapa Páll.magyarázva mint Orfa. 1. azt.Kis példányok. «Azért mondjuk bagónak,Árbotzfa — B. S:{ab6 Dávid — 1. Árbotz. mer' csak olyan semmi hal.» Nem becsülik.Komárom. Némely halász Bagolykeszeg-Árbutz — JB. S:{abó Dávid — 1. Árbotz.Arsóhal — H. O. — Aspro vulgáris Cuv. nek mondja s ez a helyes, mert a nagyszemségrevan alapítva.Nagy-Dobrony ; itt az orsó is arsó. A Latorczamentén is így.Bagoly keszeg, Abramis sapa Páll.*Ásott hal — Miskolc:î Gáspár — az árvizek Bagolykeszeg — T. S^. - 1. Bagókeszeg.apadása után lyukakba szorult halak, leginkábbcsíkok, a mel>eket a csíkász ki szo-Baing — Leucaspius, 1. Kurta Baing.*Bágyadt halak rekesze, ispita helyett.*kott ásni ; a Sárrét, Ecsedi láp, Szernye Baing — P. K. — Aspius rapax Ag. Szatmár.némely pontján ma is dívik.ÁsovÁNY hal — Mátyusnál — a csíkról, 1. Bajusz — S:{eged — könyökös deszka ; azÁsott hal.állóbárka orrának ersítésére való ; a harcsa,ponty, márnahal, menyhal bajusz-Aszalt halacska — Orbis pictus i7o8.Aszszu HERENG — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — szer nyúlványai.1. Hering.Bajuszos orsófark — P. K. — Cobitis barbatulaL. Eredet nélkül.Asztal — Erdclji Me-{5ség — a jéghalászatnálaz a D nagy lék, a melyen a hálót Bak — Nagy-Dobrony — az Örösháló rúdjánakvégén az a kampó, a melyre a hálóbeeresztik : I. Bedönt, Beeresztlék, Betevés,Betev-vék, Eresztlék.akasztva van.Aszú HAL — Fay-fclc s:{akácsknyv, xvii. század— szárított hal.Bak — általánosan — vastag fejfaforma, aBak — Máramaros — 1. Halászszék.Atkás fenék — Komárom — a hol a víz melynél fogva az állóbárkát kikötik.fenekén sok az akadékos gyökér stb. Bakács — Saród — a háromél sás.Átkötni a vizet — Körs menten — 1. Elkötika V.hol vakvarjú ; halászómadár.Bakcsó — S:{eged — Ardea nycticorax, más-Atolja — Balaton — az egymás mellett Baksa — P. K. H. O. — Aspius rapax L.bevetett ereszthálóknál a póta és a k Tisza m.feszítésétl ered átbúvók, a melyekben BÁL — Körös-Tarcsa — megmért és rendberakottszárított halak tömege (német: Bal-a hal megnyaklik.Átugorja — Balaton-Füred — «a ponty átugorjaa hálót» átveti magát, elszökik ; 1. Balatoni hering — P. K. — Pelecus cullen),l. Mázsa.Kilép a ponty.tratus L.Átveti — magát a hal a háló fölén (Felln, BÁLÁZÓ — S:{eged — az a kunyhó, melybenParásínj :— 1. Háló fölea bálokba kötött szárazhal el van téve.AvÉT — Tihany — kötélnemekrl mondják,a sok használatban való kopás értel-Bálin — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — balena ;Balín — Blicca, 1. Ezüstös Bálin.*mében pld. : avét fagyó ^ régi, megkopottfágyókötél.Bálin — Grossinger szerint a német «Wal-itt nyilván a bálna értelmében.Az halnak háta bordája — Ujfalvi-Szikszai len, «Wallen»-tl származnék, melyblXVI. század — vertebra. Linné a «Ballerust» csinálta volna ;ám anémet «Waller» a harcsa, holott a LinnéiBallerusa» keszeg s a magyar Bálin iskövetkezetesen «Fehérhal» t. i. Aspius40*

fogásra//^MESTERSZOTAR.rapax Ac, Cyprinus aspius Lin. Egyedüla Drávafokon Blicca argyroleuca L. Bálin ;1. Baing, Bin, Bálind stb.Balín — H. O. — 1. Bálin kes:{ef^. Galgóczi-nál(1622) megvan.BÁLIND — s:{er:{6knél H. O. — Duna és Tiszamentén Aspius rapax L. ; 1. Bálin keszeg.Balínháló — Komárom — hetven métereshúzóháló, három soros, t. i. a finom léhéskét tükörháló közé van fogva. Az n —Aspius rapax —.használják.Bálin keszeg — H. O. — változataival együttlegtöbbnyire Aspius rapax Ag., jelesen aDunamentén : Bálin, Bálint, Bálind ; aBodrogközön : Bin, Bolyin ; Szatmárban :Baing ; az Ipoly mellet Pólind. Synonymjei: Baksa, Csabák, Fenekeszeg, Nyilkeszegs fleg Ón a Balatonnál stb. csaka Drávafokon Blicca argyroleuca H. ; aBódvánál ellenben Síjualius dobnia L., 1.Ezüstös Bálin, erre alkalmazva Mohácson,Battinán és Bellyén.BÁLINT — P. K. — Aspius rapax L., 1. Bálinkeszeg.BÁLKONY — Latoréba mentén — 1.Balling — H. O. — Aspius rapax Ag.Dobrony.Balszárny — Bodrogköz — a nagya kátától balra es hálófél.Bókonv.Na,£^r-gyalmonBÁLVÁNY — Szeged — az állóbárka oldalaitalkotó vas'ag boritódeszkák.Bandár — H. O. — Lucioperca VolgensisCuv. Budapesten. Baján némely németeredet halász csak az ifjú ksüllt neveziigy szalagos tarkaságáról (Bánd).Barangol — Balaton — a hal, mikor mindenponton, de csak kevés kerül a hálóba,tehát szerte jár.Barátf . sz — K. — Aspro Zingel L. Tis:[a,Duna m. Velenc:êi tó. Körös m.Bárd — S:êged — a halak föltagolására valóvágószerszám.Bárdkeszeg ~ H. O. — Abramis Brama L.a nagyja ;a bárd a szélességre czéloz.Balaton-Füred.Bárka — általánosan — lyukasztott láda, ahalaknak eleven állapotban való tartására.Alakja vidékek szerint változik. Jerney1198-bóI följegyezte : «De quolibet vivarioparvorum piscium vei maiorum, qui invivaria,vulgariter Barka vocatis soliti süntportari ad fórum, duos meliores piscesvivarii solvuntunt. — Fejér Cod. Dipl.VII., 2, 190. «viuaria piscium qu^ vulgariterBarka vocantur». 1288-ból.Bárkababa — Komárom — I.Bgg.Bárkarakodó — Csanád, Baja — a halászbárkákkiköthelye.Bárkás — Aí;árd — az a legény, a ki a bárkáta kiköthöz hozza ; a partra való halászatkorlaptáros.BARKASOK — a XVI. század okirataiban ; mindenbizonynyal halkereskedk, 1. Fisér.BÁRKASÜT — S'ôlnok — fanyélbeersítettvas, a melylyel a bárka haltartó részéneklyukait kistögetik.Barna csík — P. K. — Cobitis fossilis L.(normális). S:âmos és Maros m.Barokháló — Budapest, Gyr — 1.Barsóka — T. S^. Horpáth Zsigmond —Balaton vidéke. Talán egy a Varsintával =Acerina cernua L.Bartafiú — Heckel — Barbus Petényii ;eredetnélkül ; nyilván Siatmármegye.Ághegyháló.Baszárkeszeg — H. O. — Abramis ballerusL. juv. Komárom.Batony — S:êged — ahorog inán az a vékonyabbrész, a melyre a horog reá vankötve ;a német «Vorfach»; — 1. Cserke,Horogmadzag, Patony, Pékle, Talpalló.Beadás — Szeged — a hálóvetés elkezdése.Beakasztani — általánosan — az evezt ahúzóvánkus kolonczába,vagy a gúzsba.BÉCZE — Velencéé — az a fácska, a melyrea háló szemeit kötik, 1. Bércze, Börcz,Börcze, Börczfa, Gyalomdeszka, Hálókötfa,Lapoczka.Bedagad — általánosan — a repedés, pld. :a hajón, ha vízbe teszik.Bedönt — Balaton-Füred — a jégalattihalászatnál az a nagy lék, a melyen át ahálót a jég alá eresztik ; 1. Beereszt lék,Betevés, Betevvék, Eresztlék.Bedönt léksor, a bedönt és bels saroklékközötti léksor.*Beereszt lék — Tós:{eg — 1.Bedönt stb.Beérkezik — Kes:^thelx — a feleháló, t. i.mikor kihúzáskor az öregháló szárnyánakfelehossza ki van húzva.

»MESTERSZOTAR. 773•Befalni — S:{egeíi — a hal befalja a horgot ;tudta vagy nem tudta befalni.Befelé halászni — Balaton — a part fella tó közepe felé halászni.Behalászni — Balaton — a tilosba.Bélit kivetni — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. —venterare,exenterare.JBejárókötél — Komárom — ha az öreghálóvalúgy halásznak, hogy partra húzzákki, akkor a bejáró kötelet a parton haladólaptáros a farhámmal tartja.Békahal — szerzknél — Cottus gobio L.halászeniberektlnem hallottam.Bekapja — általánosan — a hal a prédáját.Bekapó — Egyháâs-Oláhfalu — a tollashorgona tollal fölszerelt horog maga.Békatr — S:{obos-{ló, M. Nyelvr — a keskenylevelgyékény, Typha angustifolia L.jobb hatászszatyrok kötésére való.Bekeszegel — Szeged — a halászó czigánya faluba ; de csak akkor igy, ha fogott iskeszeget.Bekoppantja — Miskolcot Gáspár — a hal aprédát s csak azután nyeli le.Bels csapó — Balaton, tihanyi shalás:{at —az evedz szárának az a fele, mely a húzópántés a toll között van.Bels fedelek — pra;operculum.*Belsk (k) — S:{eged — a fenékhorognál afolyóba szolgáló véghez kötött nagyobb k.-Bels szárnycsont — os pterygoideum internum.*-Bels szeglik — Balaton, shalászat — aza két szeglik, mely a Bedönthöz legközelebbesik ; 1. Szeglik, Forditóvék.Bemondani — Komárom,Keszthely — a gylést; czéhszó : a mestereket meghívni.BÉRCZE — Komárom — 1.Bécze stb.Berek — P. K. — a Balaton körül elfordulómocsaras helyek is, mint az Umbracanina termhelyei.Béren AFA — Bodrogkö:^, Petrahó — 1..Berenyefa — Bodrogkö-{ — I.Apacs.Apacs.Beriasztani — Kutliy — a szök halat ahálóba visszariasztani, vagy rudakkal a hálófelé terelni.Betakarítani — Balaton — a hálótV. ladikon hazavinni.•Betéves — Agárd — I.Betevvék — Latoréba mentén — 1.Bedönt.szánkónBedönt.Bevenni — Tápé — a halat a szákkal a hálóból,pld. : «akkora harcsát fogtam, hogybe nem vehettem a szákkal, vágó horogköllötthozzá.Bevet — Zenta — I.Pendelyháló.Bevonul — Agárd — a csuka és a ponty anád közé, azaz : a sík vizekbl oda megyén.Bikkely — P. K. — "sárgásfehér hal, mely— Agnelli szerint — kárász és keszegközt áll.))Szerintem Scardinius erythrophthalmiisBon. mocsaras vízbl, hol a kárászt jellemzszínt fölveszi. H. O.BiczKE — Szentes — hegyes vasalású, néhacsak kihegyezett ers, karószer bot, amelyre a laptáros hálóhúzáskor támaszkodik; 1. Biszke, Szolgabot, Szolgapálcza.Bika — Saród — 1.Apacs.Bikatutaj — Balaton — gyékénybl kötöttnagy úsztató, az öregháló nehéz részeinekúsztatására.BiLLEGHÁLÓ — Záhony — hosszú hegybekifutó, kanálszer merít háló, a melyetbillegetve alámerítenek és felhúznak ; l.Viliik,Viliing.BÍRÓ — Tihany — a halászarticulusbananynyimint kormányos.BiszKE — Szeged — I.Biczke.Blinczke — Velenc:{e — az a fácska, melyrea horgot használat után reátekerik.BoBÁLiK — Grossinger — nyilván a Biharvidéki «Bobály», Umbra canina Mars; 1.Bobály, Pótz és Peczehal.BoBÁLY — Károli J. — Umbra canina Mars.Komádi Sárrét, Bihar, Kovács János, debreczenitanár gyjtése. Oláhos.BocsKORVARSA — Erdvidék, Olt mentén —vékony vesszbl kötött halfogó, hasonlóa régi egérfogókhoz. A kövekkel elrekesztettfolyórészekben a hagyott közökbe állítják; a czége tartozéka.BÓDÉ — Kopácsi — az evedz mankója ; 1.Bódva, Bókony, Gomb, Kacs, Kamat,Mankó.Bódorkeszeg — P. K. — H. O. Scardiniuserythrophthalmus Bon. Duna m. ; biztosanKomárom.BoDORHiNÁR — Szolnok — Utricularia vulgáris; a tanyahelyeken tisztogatják.BÓDVA — Petrahó — az evedz mankója,így: «letörött az evedz bódvája* 1. Bódé.

774 MESTERSZOTAR.Bognár — Szeged — a ponty és márnaBordély — B. Szabó Dávid — BliccaBordák costae. fajra való hibás alkalmazása.argyroleucaHeck.sörényének els, frészes csontsugara.A nagyobb halat a bognárnál fogva vetik BoRHOLY — H. O. — Acerina cernua L.ihanyra.Nagy-Dobrony.Bogyó — Ipoly-Nyitra — a kosztos horog Borít — Szeged — a háló, pld. : jól, — rosszulinán az a fácska, dugó, gyékény stb., mely borit, azaz : jól, — rosszul fogódzik megâ vizén úszik s megmozdul, mikor a hal a benne a hal. Tiszaföldváron az áradás,horgot rángatja ; I. Pallóka, Pedz, Picze, után álló vizekben megborítják a halat, azTutaj, Úszó.az vesszs hálót (milyen csibék, libákBoÍN — Aspius rapax Ag. Bodrogkö:{.boritója) csapnak rá. H. O.BÓKONY — Komárom — könyökfa a ladik Boti — Cottus gobio L. Erdövidék, Olt mentibelsejében, 1. Burgony ; nyilván a német vizek, 1. Botos Kölönte.«Bogen»; a Fert mellékén az evedz Botló — Bódva mentén — rúd, a végénmankója ;Simontornyán ezenkivül az ághegyhálótalpszeren reászegezett brdarabokkal ;rúdján lev mankó is, melynek a halaknak a kövek közül és alól valóa halász nekiveti a lábát (ez a háló itt kizésére szolgáló szerszám, 1. Gb, Zurbolófa;Umbella).a bokor, varsa, vagy botlóhálóBokor — Balaton — az egy szerszámhoz tartozéka, úgy a farszáké, farkashálóé is.tartozó halászok szövetkezete ; a régi Botlóháló — Kopácsi — 1. Bokorszák és"Mansio)) ; 1. Czimboraság, Felekezet, Botló.Hálóbokor, Kötés.BoTLÓLNi — Bódva mentén — a botlóvalBokorhal — Balaton-Füred — seregesen a halat a bokor- v. varsahálóba kergetni.járó hal.Botos — Kopácsi — a halászbokor fembere,általánosan kormányos.Bokorháló — Bodrogkö:^ — rúdra alkalmazott,félkörösszájú zsákháló, mely víz ellenébena patakokba, kivált bokros helye-Botosászni •— Egyh.-Oláhfalu — Botos-Botos — H. O. — 1. Botos Kölönte.ken beállittatik, s a melybe a halak a Kölöntét szigonyozni. Nem dönthetem el,zurboló fákkal bekergettetnek.vájjon, a hal neve : Botos Kölönte, a szerszámtól,mely botra járó, vagy a fejtl,Bokorszák — Nyelvr — I. Bokorháló.Bokros part — általánosan — a hol a partonbokrok növekednek. Alatta halas a viz. BoTOSÁszó — Egyh.-Oláhfalu — az a szi-mely nagy = buta, ered-e. L. Butikó.BoLÉN — 1. Balinkeszeg ; Göcsej ;szláv halnévgony, a melylyel a botos kölöntét szúr-s a magyar Bálin stb. innen ered.ják ;de az a halászember is, a ki evvelBoLYiN — H. O. — 1. Balinkeszeg ; Bodrog a szerszámmal jár.mentén. Innen: Bin, Bain, Bálin és Baing. Botoshorog — Kis-Majtény — 1. Kosztoshorog.BONÉ — Szentes. — A Hosszúkecze vasasina ;Körös-Tarcsán ez turbuk-in ; sok Botos kölönte hal, Cottus gobio Cuv.*helyen a keczehálót egyszeren bonénak Botos kölönte — Cottus gobio L. Erdvidékinevezik ; 1. Bónéfa, Kakasül.Olt menti vizek, 1. Botos, Butikóhal.BÓNÉFA — Körös-Tarcsa — a Hosszúkecze BcscsHÁLÓ — Héjjasfalva, Ujs^ékety —kávás, kanálhoz hasonló változata a farkashálónak.fakerete ;ugyanígy a kuszakecze fája is ;1. Kakasül.Bónék az, a mely a hosszú- és kuszakecze BÖDÖN — Balaton — az egy fatörzsbt vájtfájának az aljára a bónépánttal van megersítve.*Bgg — S:{eged — az állóbárka orrán azlélekveszt ladik.BÓNÉPÁNT, az a vas, a mely a bónékövet a faragott rész, mely egy bg fejéheztartja.*hasonlít.BÓNÉs — S:{olnok — a hosszúkeczével és BKE — P. K. — Leuciscus rutilus L. Balaton1.fenékhoroggal járó kishalász.—Büké ;nyilván a Bökle kopása s e

BÓKLE — H. O. P. K. — Alburniis LucidusHeck. Duna m., Komárom ; az utóbbihelyen minden halász következetesen rámondta.Bökle, Ökle egy tbl fakadt a németUklci és ckelei ; továbbá tót Okiajka- éscseh Auklei nevekkel.BÖK SZIGONY az, a melylyel csak oldaltfölfelé lehet szúrni.*BÖNCS — Szeged — a fenékhorog hosszában,minden tizedik horog után kötött,kisebb sülyesztk.BR — cutis.BÖRCZ — Tihany — 1.BÖRCZE — Szeged — 1.Bécze.Bécze.BÖRCZFA — Agárd — I. Bécze.BTÖK — Balaton, shalászat — az öreghálómind a két húzókötelének hosszaközepénkötik a bötököt, hogy a húzásegyenletességét biztosítsák ; ha az egyikkötél már annyira van kihúzva, hogy abötke látszik, a másikon ellenben még nem,akkor csak emezt húzzák ; I. Összevárni.Brána — H. O. — Barbus fluviatUis Ag.Bánfi-Hunyad; czigány halásztól való; nyilvána márna változata.BÚB — Agárd •— több nádszálat összefoglalva,bogot kötni.Buczó — Aspro, 1. Magyar Buczó, NémetBuczó.*Buczó — K. — Aspro vulgáris C. V.; hibásan: Aspius rapax Ag. Csongrádon ; P. K.Blczok — P. K. — Aspro vulgáris C. V.Zala-Tapolcâ.BuczÓKESZEG — H. O. — Aspius rapax L.Körös- Tárcsa.BuFFOGATÓ — Kenesse — furkó alakú,MESTERSZOTAR.kivájtfej szerszám, a halak beriasztására ; I.Bukló, Bufoló, Bufonó.BuFOLÓ — Tihany — 1. BulTogató, Bufonó.BÚFONÓ — Tihany — I. BulTogató.BuGYGYANÓ víz — általánosan — a folyókhibásan Tinca vulgáris Cuv. Tiszaföldváron.nagy mélységeibl egyes pontokon felvetdviz, mely a viz színén forrongó mozgású.BuGYKA — B. Sâbó D. — helyesen halhajtórúdnak magyarázva, 1. Botló, Gübü,Zurbolófa.BuGYKÁzó — B. S:[abó Dávid — 1.BujTÓHÁLÓ — Kopácsi — 1.Tapogató.775Bugyka.Borító, Tapacs,BuKÁLÓ — Balaton, Boglár táján -- 1. Körmösrúd,BuKÁLÓHÁLÓ — Göcsej— I. Borító és Púposháló.BuKKOL — S:êged — a hálóba került tok,felbukva vergdik.Bukló — Balaton — somogyi part — 1.Butfogató, Búfoló, Bufonó.Bukló lék a jeges vonón az ajtólék eltt —a vonón bell — álló lék, a nêlyen buffogatnak.*BuKLÓLÉK — Kes:{thely — a jég alatt valóhalászatnál az ajtólék eltt áll a buklólék,mely arra való,hogy kihúzáskor a Buklóval(Bufonó, BulTogató) belé csapdossanak,tehát a halat a zsákba riaszszák.BuKOR — Agárd — sr nádüstök.BuKORSzÁK — Szolnok — I. Bokorháló,Bokorszák.BuKROZÓ — Varbó, Ipoly mentén — I.Bokorháló,Bokorszák, Varsaháló (palócz).BuLES — Heckcl — Pcrca fluviatilis L.Drávafok,Bcllye; de Sügér néven is ismerik.Bunkós fogak — dentes clavati.*BuRÉTTÓ — Keszthely — I. Borító, Tapacs,Tapogató.Burgony — Szeged — I. Bókony.Burrog — Komárom — a hajó, mikor ahullámzó víz a fenekét üti.BuRVÁNYLiK — Komárom — a hal, mikorvergdve hullámot vet.BusTYÁLLÓ — Kopácsi — I.Ághegyháló stb.Buta — Mátyus — a harcsa elkerekítettorráról.BuTiKÓ — Cottus gobio L.. Udvarhely megyevizei íszékely), talán nagy (buta) fejérl ;különben egy tbl való a Boti, Botos,Botos Kölöntével.BÚTOLÓFA — Ipoly menten — 1.Botló.BuTTYKAHOROG — Baja — a Buttyogató tartozéka; 1. azt ; különben ers inon függketts harcsahorog.BuTTYKÁzó LYUK — Miskolc\ — "agy lék,melyen az örvöshálót leeresztik, de amelyen át a B. rúddal a halat is kergetik ;I. ezt.BuTTYKÁzó RÚD — Miskolc^ — az a rúd, aa

;776 MESTERSZOTAR.melylyel téli halászatkor a B. lyukon át ahalat az Örvösháló felé hajtják.Bbttyogató — S:{Cged, Csongrád, S:{oliiok-Kopácsi,Komárom — talpas fácska, a melylyela vizbe vágnak s «buty», «kuty» vagy«futty» hangot csalnak ki, azaz a békahangját utánozzák s evvel a harcsát ahorogra csalják. Komáromban kis bádogpohárralkuttyogatnak; 1. Futtyogató, Kutytyogató,Puttyogató.BuzASZEMÍi KÁRÁSZ — P. K. — Scardiiúuseryihrophthalmus Bon. Gyr körül.BuzASZEM KESZEG — P. K. — Scardüiiuserythrophthalmus Bon. Duna m.BÜKE — H. O. — Leuciscus rutilus L. Balaton.BZLIK — a hal (a fejétl), mikor rothadásnakindul.CoRAS — Marsilius — 1.Kárász.Csabák — T. Sz. H. O. — Aspius rapax Ag.S:{eged,Körös- Tárcsa.Csabák — Telestes, 1. Agassiz Csabák.*Csajka — Máramaros — acsónak.halászladik vagyCsáklya — Balaton, shalászat — ers,hosszú, tompavég villás- v. ágasfa, melylyela jég alatt való halászatnál az eresztés ajtólék körül a hálót rakosgatják. Általánosanhorgos és lándzsás, hosszúnyelvasszerszám is. Miklosich szerint a szlávcaklja.CsÁKLYAHÁLÓ — Máramaros — tulajdonképenÁghegyháló ; de rúd nélkül való s szélességénélhosszabb. Zavaros vízben, a vizetmeglábolva, evvel fogják az apró halat.CsÁKLYÁs cziBÉK — a tihanyi."CsÁKLYÁSLEGÉNY — Bodrogkö:{ — 1.Rohonyos,Vezeres.Csali — Marcâl menten — összessége mindazoknak az apró állatoknak s egyebeknek,a miket a halász a horogra ráhúz, hogya halat horogra csalja: «Erigy az iszapbacsali s:^cdnh; 1. Pélle.CsALiT, a székely pisztrángvarsában az afapeczek, a melyre a csalit felfzik.*Csaló eledel — Janua 1729 — csali (esca).Csalóka jel — Tihany — mikor a hegyenjáróvalamely halászbokorral összebeszéls jeladás közben más jeleket is ad, amelyek a többi bokrot megtévesztik, 1.Hegyenjáró ésLátott-hal.Csanak — Kis-Majtény — I.Mericsk, Szapoly.Csapás — Velencéé — azok az utak, a melyeketa halászok a nádasba vágnak, s a melyekbena varsákat elhelyezik. A jegéna halászok nyoma.Csapóhorog — Komárom — 1.Kosztos horog.CsAPÓHUROK — Pinnyéd — koszt végéreersített, lószrbl sodrott hurok, melyeta vízben álló csuka nyákára vetnek.Csapó sügér, Perca fluviatilis L.*CsAPÓvÉG — több helyen — halászCsAPKOLÓDiK — Szeged — a hal, I. Burványlik.szerszámnálaz a vég, a mely a vizbe jár, vagy avíz felé sújt. így a horog kosztjának vanfogóvége, mely a halász kezében van, —csapóvége, a melyre a horog ina van kötve;a horoginnak az a vége, melyre a peklevagy patony van kötve, szintén csapóvég.Csárda — általánosan — az állóbárka faránlév elzárt hely, melyben szerszámot stb.tartanak ; Komáromban a vándor — piszkos— halászok gyékénysátra.Csárdakaró — Komárom — a halászsátorkarózata.CsATTK — Bodrogköz — az öreghálón aberenafa (apacs) fell az els nagyobb k;arra való, hogy az apacs a víz fenekénegyenletesenjárjon.CSATT-KÖTÉL — Bodrogkö:{ — I.Bejáró kötél,t. i. a Laptáros felli végén van a CsattkI. azt.Csecs-csont — os mastoideum.CsECSTÓ — XIII. s^á:{ad — «Chechtó», melyazokat a helyeket látta el vizzel (szoptatta),a hol a vejszék fel voltak állítva.CsEGE — XlII-dik s:^áâd — állítólag halastó1. Czége stb. különben ma helység nevea Tisza mentén.Csekélye — Miskolczi Gáspár — a patakvizének széle, hol a víz nem mély, I. Szélvíz.Csel — Máramaros — aselyembl, tollbólés disznósertébl készült mesterséges légy,a melylyel a pisztrángot és pérhalat fogják.Csellé — Plioxinus lacvis Ag. Erdmdék,Olt vize.

MESTERSZOTAR. 777Csellé — Phoxinus, 1. Fürge Csellé.*CSELLEG — Csongrád — libeg pld. az úszódeszka, az elszabadult csónak; akkor mondják,mikor az úszó tárgyat a víz fodra csakingatja, de nem viszi tova.CsEMPELY — M. Ny. S^. — 1.Pendelyháló.Csendes víz — általánosan — a tó, mikornem hullámzik; a folyó, a hol lassú folyású.CsEREPCsiK — S:{entes, körösi halászok —csiptet fa, a mely a fenékhorgok fölvételéreszolgál.Cseres — Ecsedi Láp, északi rész — sáros,gyékényes és kakás helyek neve; I. Cserét.Cserét — Börvely — az Ecsedi lápon azoka helyek, a melyeken állóviz és nád isvan ; ellentétje a láp ; lásd azt.Cserkáló háló — Máramaros, Visk — nyilvánegy tbl való a Csorpakkal s azonosa nagy-bocskói Csáklyahálóval, 1. azt.Cserke — Tihany — 1.Batony.Cserkeláncz az a gyengébb láncz, a melya vizahorog deréklánczáról lecsüng s amelyre a vizahorog kötve van.*Cserkére való — Tihany — I. Csali, Horogravaló,Pélle.Cserkész — T. S^. — kisegít a jég alattvaló halászatnál ; a fogott halak felében ahalászokkal osztozik. Balaton ; nyilván acserke függelékes természetére czéloz.CsETRÉs — Tihany — helyettes, a melyeta bokor valamely tagja, ha akadályozvavan, maga helyett állit.CsETRi — P. K. — Phoxinus laevis Ag. Balatonvidéke, Zala-Tapolcza.CsÉvÉs HAJTOVÁNY, 3 székely pisztrángvarsaabroncskávája nincsen madzaggal kötve,hanem egy bodzafából való cséve kétvégébe be van dugva. Igen szép és kitnegybefoglalásimód.*CsicsiRi — Vc/t'«qe — a kis vöcsök —Podiceps minor — halászneve.Csiga — Agárd — egy derékfa végében járóketts csiga ; a háló inának leszorításáravaló.Csiganyomó — Agárd — a csiga derékfájábajáró husáng, a melylyel a halász acsigát lenyomja.Csigolya — Háromszék — innen csigolyáshely ; egy a «rekettyéssel» ; leginkábbpatakok partján álló, fzbokrokból alkotottüstökök.Csigolyacsont ^ vertebra,*Csík — Cobitis, I. Fövényvágó Csík, KöviCsík, Réti Csík, Vágó Csík.*Csík — K. — Cobitis fossilis L. Galgóczinál(1662) megvan. Miklosich szerint aszláv cik.Csík — Ujfalvi-Szikszai XVI. század. —lacertus, lubricus aquaticus, Poecilias. Itta ilacertusi igen érdekes, mert a csíkemlékeztet a gyíkra s e két név is rokonhangzású.Csikasz — Sárrét, Ecsedi láp, Sêrnye — acsíkhalászatból él ember.Csikasz varsa — Erdövidck, Olt menten —1. Csíkkas.Csíkbogár — Sêrnye mocsár — leginkábba Hydrophilus és Dytiscus bogárfajok.Csík dáma — P. K. — Cobitis fossilis L.(Albínismus). Fehér test, vörösszem.Szamos és Maros m. H. O. Börvely.Csíkfélék — Acanthopsides, mint család.*CsÍKFÉREG — Grossinger — «Tsíkféreg», 1.Csikbogár.CsÍKFOGÓ — Kornádi — fzvesszbl fonottvarsa, csíkfogásra való.CsÍKFOGÓ-KOSÁR — Kuthy — csikvarsa.Csíkgát — Börvely — gátszeren összehordottgaz, melyben bizonyos távolságokbannyílások vannak, a melyeken a csík átkelhet; ezekbe a nyílásokba állítják be acsíkkasokat (varsákat) : 1. Kashely, Lábó,Rekesztés.Csíkkas — Börvely — Csíkvarsa,fzfaveszszbltömötten kötve, egy bejáratú verseggel,hátúi kasdugóval.Csík király — P. K. H. O. — Cobitis fossilisL. (Chlorochroismus). Tiszta sárga.P. K. a Szamos és Maros mentén. H. O.Doros^ló Bácsmcgyében, Ecsedi láp.Csíkkosár — Nagy-Bereg — «fertályos ésfélvékás», fzvesszbl fonott csíkputtony,a fogott csíkok hazaszállítására.CsÍKLÓ, — Komárom — mélyen nyergeskolomp, az evedznek beakasztására ; félkézzelvaló evedzésnél, kivált a fenékhorgászoknál,mikor a horgot lerakják ;I. Csiválni.Csíkputtony — Börvely — keményfonású

;778 MESTERSZOTAR.fedeles, urnaalakú, a háton hordozható akasztja a halász a keczetartó kötelet ; aputtony ;gyékénybl való.csök a csónak bels oldalába illesztettCsÍKSZíÍR — Börvely — kis, ritkafonású, kurta czövek ; I. Csszszög, Czibak. Ugyanfüles vesszkosár, a melylyel a csikót a ebbe akasztják a billegháló (viliik, viliing)csiktartóból v. hordóból kimeritgetik ;egyszersmindmérték, k. b. i liter.CsÖNTÖRGÉs PART — Székelyföld — gyöke-tkéjét is.Csíktök — Börvely, Kis-Majtény — a Cucurbitalagenaria L. körtve alakú fajtája ;res, gazos, málló part. Halas víz.CsszívEK — Leptocardii.*kitn csikszállitó edény, kasornyába foglalva.Csúcs — Kopácsi — az egyszárnyú, ötCsszszöG — Szolnok — 1. Csök, Czibak.Csíkvarsa — Doros:{ló, Bácsmegye, 1. Csikkas.Csuhé — Baja — 1. Ághegyháló.hagyású varsának a második vörcsöke.Csíkverem — Tyúkod, Ecsedi láp — ölnyi CsuHi — Alduna — 1. Ághegyháló.hosszú verem az udvaron, melyet vízzel CsuHi — Saród — 1. Sisak.megtöltenék s a melyben a fogott csíkot CsuKA — Esox, 1. Köz-Csuka.*felgyjtik.CsuKA ^ K. — Esox lucius L. GALGÓczi-nálCsillagos tok — P. K. — Acipenser stellatus (1622) megvan ; közös tbl a tót «Stuka))-Páll. Eredete nincs.val. MiKLOsicH-nál is.Csillagtokok — Helopes, mint csoport.* Csuka — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — lucius,CsivÁLNi — Komárom — egy evedzvel lupus. Megvan az Orbis pictus 1708-dikkormányozva evedzeni, 1. Csikló.kiadásában is.Csombók — Bodrogkö:^ — 1. Halászcsatt. Csuka — Janua 1729 — Esox lucius L.Csónak — K. — kisebb vízijáróm. MiklosicHszerint a szláv clunu.CsuKAHOROG — Kcs^tliely — nagyobb fajtaCsukafélék — Esocini, mint család.*Csontos halak — Teleostei, mint rend.*a horog ina 50—40 öles. A velenczei tavonCsÓNYiK — S:[eged — egy szálfából vájt egyes a horog, patonyja rézdrótból való,lélekveszt.hogy a csuka el ne rághassa.Csónyikbárka — Budapest — kisebb haltartóbárkavesszbl,két tölcsérszer bejáróval, melyCsukavarsa, — Doros:{ló (Bácska) — fzfa-Csónyikkaró — S:{eged — a píczésektl kivehet.használt lélekveszt kikötésére szolgáló Csuklócsont — os articulare.*karó, mely a lélekvesztben van elhelyezve, Csupaszponty — P. K. — Cyprinus Carpiohogy a halász akárhol beverhesse.L. Teljesen pénzek nélkül való, az Agassi:{Cyprinus carpio iiudus seu akpidotusCsorba part — Sajó mentén — a hol régiomlások miatt a part nagy darabon beszakadt,tehát könyökösen beszökik. Csutak — Balaton — czirokból kötve, afajtája. Tatai tó.Csorgó — Bódva — a Bódva sok helyen felhasgatott halak mosására való, 1. Tucsak.igen lassú folyású, szinte tószeren álló;Csüggeszt — Hegyk — az övön két rövid,a hol esése van, siet s ha ilyen helyen a a végén csombókos kötéldarab, a melylyela háló kötelét fogják ;víz csak térdig ér, akkor csorgó. Itt zikaz öv tüszszer,brbl való, rendeltetés szerinta szigonyozást.Csorpák — Máramaros, Visk — aprószem hám, mely a húzást könnyíti.Ághegyháló. Szláv eredet szó: Cerpak = Czédulakeszeg — Balaton — Blicca argyroleucaHeck. juv. a test laposságáról így.merít.Csóva egy marok szalma, a melyet a Bódva Czege — az erdélyi Me:{ségen falu, a hasonlómenti szigonyos meggyújt, hogy világítson.* tó fejénél ;nyilván egy a czége, zeegeCsöbörhal — Tata — az az apróbb hal, stb. szóval ; 1. Czége.melyet nem darabonként számlálnak, hanem CzÉG (Kis) — falu az erdélyi Mezségen —csak csöbörben mérnek.1. Czége.Csök — Tápé — a keczézésnél a csökbe CzÉG (Nagy), falu az erdélyi Mezségen,

»MESTERSZOTAR. 779mesíerséges tó mellett — nyilván a czégeszótól ered ; 1. Czége.Czége — Nagv-Bercg — ers husángokbólvaló rekesztés, melylyel a Borzsa folyótátfogják, közepén van egy nyilas, a «kapu»,a melybe a gamzsahálót beállitják. Ezmagyarázza meg a következ régi szavakat: Czege, Seyge, Szegye, Zeege, Zegyeés Zeyge ; lásd azokat.CZIFRA KÖLÖNTE, CottllS pOecibpllS HECK.*CziGÁNYHAL — P. K. — H. O. — Tincavulgáris Cuv. Nem annyira a szín sötétségérl,mint inkább onnan, hogy húsaCzÉGÉNY — falu Szatmárban — 1.CzÉKLE — Janua 1729 — tendicula,madárfogó,I. Czége.CzEKLE — S:[. Molnár Albert — 1.Czége.nem épen jó : «czigánynak való ; töri magátutána.Czége.CzÉKORSÓ — Tihany — minden bokornakmegvan a ládája, bötslevele és czékorsója; itt 9 itczés, Keszthelyen 14 itczés.A korsók feliratosak.CzÉLA — BaUiton, shalászat — a gyékényés öreghálóhúzókötelén, a btökön innenés túl befzött posztódarabkák ;jelek ahúzás egyenletességének biztosítására ; 1.Btök.CzÉMESTER — Keszthely — a halásztársulatfeje.CzÉRN AVARBA — S:{ékehföld — 1.Szárnyasvarsa.CzET HAL — Ujfalvi-Szikszai XVI. század —cetus, ceté ; az akkori értelemben még hal.CzET HAL ÁROS — U jfalvi-Szikszai XVI. sz. —cetarius ; 1. Czet hal.CziBAK — Szeged — 1. Csök.CziBÉK — Balaton — villás bot, nyele végénlánczczal és hámmal. Kötélhúzó szerszám ;de arra is használják, hogy büntessenek ;1. Czibékvágás. Duna és Tisza menténcsak heveder, peczekkel, melyet a ktélrecsavarnak.Czibékvágás — Tihany — büntetés ; ahalászt, ki az articulus ellen vét, lefogjáks a czibék villájával j— 6-szor rávágnakaz ülepére. Tihanyban most is divik.CziGONY •— Grossinger — «Tzigon» 1. Szigony.Doroszlón — Bácsmegye — mégma is «Czigony».CziKLEND — Körs-Tarcsa — azcvedz beakasztásáravaló peczkes szljhurok ; keczézéskorhasználják, 1. Cziklendeni.CziKLENDENi — Körös-Tarcsa — kavarva,tartóztatva evedzeni, kivált keczézéskor ;Szegeden : I. iklandani ; Komáromban : 1.csiválni.CziKLON — Komárom — 1.CziKLONY — Csongrád — 1.Cziklon, Cziklend.CziKLONYOZNi — Csongrád — 1.Cziklend.iklandani.Czimboraság — Bodrogköz — 1.Felekezet,Kötés.Cziklendeni,Bokor,CziMÉR — Tihany — nagyobb nádüstök.CziNGLi — H. O. — Aspro Zingcl Cuv. L.Szeged és Duna m. a Buczótól pontosanmegkülönböztetve.CzoMPÓ — Tinca, I. Nyálkás Czompó.*CzoMPÓ — K. — Tinca vulgáris Cuv. Gal-GÓczi-nál (1622) megvan.Czompó — Janua1729 — Tinca vulgáris.CzoMPÓ — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — Tenca.teucha, tincha. Az Orbis pictus (1708.) isígy adja.CzoMPÓKHAL — H. O. Scardinius erythrophthalmusBon. Bódva mentén ; tavakbólvaló rezes példányok.CzÖTKÉNY — Tápé,egy neme ; 1. Cztkényszárshalászat — a páránakCzÖTKÉNYPARA — cz. póta helyett.*Cztkényszár — Tápé, shalászat — a mibla marázsa-, mét- és eresztháló úszójakészül; különben az Euphorbia palustris L.,farkasf, mely a tápéi mocsaras helyekeners bolvastagság mellett 2 méter magasságra,st azon túl is növekszik. MeghatároztaJanka Victor.CzuczA — Komárom — vastag, hosszú dorong,egyik végén hegyesen vasalva, ahajónak a parthoz való hirtelen rögzítéséreszolgai ; rendesen rfának is használják.CzKÖR — Hegyk — halászszalyor.CzüKÓRFA — Hegyk — lcsalakú és erejfa, a melyen a halakkal megtöltött halászszatyrota vállukon viszik.DDal — B. Sâbó Dávid — « evez lapát »,A magyar halász az evedz lapátos részét

ySoMESTERSZOTAR.

MESTERSZOTAR. 781DÖGVÍZ — Körös-Tarcsa — a melyben ahalmeg nem élhet.DÖRGECS — Nádasd}- Tamás lev. Acerínacernua L.DÖRGÉcsE — H. O. — Acerína cernua L.Grr vidéke. GALGÓczi-nál (1622) megvan.DÖRGicsE — H. O. — Acerína cernua L.Pinnyéd,Gyr mellett.DÖRGÖcsE — H. O. — Acerína cernua L.Kopácsi, igen jó leírás alapján.DÖRGÖczE — Rómer FI. — Acerína cernua L.Drótfunt — Tihany — spirális rugóra járóméripg ; régi vasszerkezet.DÚBÁR — Karád — Perca fluviatilis L.DÚBÉR — P. K. — Perca fluviatilis L.Tís-a m.DÚBER — H. O. — Perca fluviatilis L. Szolnok.DuGA — Udvarhelymegye viêi — a patakvizének egy ponton való elzárása és elvezetése,a mikor is az «eldugott» helyen levhalakat kényelmesen fel lehet szedni. Innenered talán a «dugába dlt» — (székely); —1. Anyameder.Dugás — Tihany — az öregháló zsákja többdarabból van összeszerkesztve, még pedigréfólmosan, hosszában ; a hány darab —7, 9 — annyi dugás.Dugóháló — Siniontornya — 1. Bokorháló.Dugós horog — Sió menti — csöndes vízben; a dugó mutatja a rángatást ; 1. Úszó,Pedz, Pícze.Dunafehérhal — H. O. — Sûalius lepusculusHeck. Komárom.Dunai galócza,Salmo Hucho L.*DuNAKESZEG — P. K. — Scardüiius erythrophthalmusBon. tavakból H. O.Dunaponty — P K. — Cyprínus Carpio L.Duna m. a voltaképeni Carpio.DuRBANCS — P. K. H. O. — Acerína cernuaL. Tísâ m., I. Durbincs.DuRBANCS — Szirmay Andr. — Acerinacernua L. itt a Gasterosteus aculeatusraráfogva.Durbincs — Acerina, 1. Selymes Durbincs,Vágó Durbincs.*Durbincs — K.Szegeden és környékén Acerinacernua L.Durda — H. O. — Acerina cernua L. Komárom: a halász hozzátette, hogy a Durdáta Tiszánál Durbincsnak hívják ; Grossingers utána a szerzk az Abramisra fogtákreá.Duzzogó — Ecsedi láp, északi rész — szilárdnaklátszó, könnyen beszakadó, veszedelmeshely — a lápon és az erekben.DL part — sok helyen — I.omladásos p.DÜRGENCS — P. K. H. O. — Acerína cernuaL. Duna m.Dynamit — Bányatelepek közelében — leginkábbaz úri hivatalnokok halászeszköze,mely abból all, hogy a vízben dynamitotrobbantanak fel, mely mindent meggyilkol.A legundokabb mód, — mely hihetetlenmódon terjed s már a köznép kezén ismegfordul.Ebemeli — Alsó-Tisza — eb emeli; alkalmasinta ráczságra czélozva, mert mintrestségre hajló nép valósággal halászva• lopja a napot»; 1. Ághegyháló.Ebhal — Karád — Umbra caninaMars.Ebhal — Grossinger — Cottus gobio L.Eb hal — Ujfalvi-Szikszai xvi. század —piscis capitosus, mugil ; alkalmasint a maiMugil capito, tengeri pérhal.Ebihal — P. K. — Umbra canina Mars.Tihany.Egérfogó — P. K. — Squalius dobula L.Duna m. Ercsi.Egészbóné — Tis-â-Abád-S-âlók — I. Öregháló.A Boné hibás alkalmazása.Egri — Földi János — Phoxinus laevisEredete nincsenadva.Ag.Egrihal — fíioxinus laevis Ag. Erdvidék,Olt vizei.Egri ponty — Phoxinus laevis Ag. Udvarhelymegye vi:{ei.Egyhagyású — Bodrogkö:^ — az a varsa,melynek csak két kávája és egy vörcsökevan ; tehát a « hagyás* két abroncs közes innen í— 5— 6 hagyású.Ékcsont — OS sphenoideum.*Ekecsont — vomer.*Elakadozik — S:êged — beléakadozik pld.a katkáról : «elhányjuk, mert mindönbeelakadozik.*Elázott — Csongrád — a régi beivódott sazért lusta járású hajó.

:782 MESTERSZOTAR.Elbocsátja — Miskolc:{i Gáspár — a pontyaz ikráját.Eldobni — Agárd — a háló zsákját a vízbevetni; így: amikor a zsákot eldobta,kanyarodnikezd.KEleje — Balaton, tihanyi shalászat — atihanyi halászfelekezetek feje ;pld. : aSelyemtársaság Eleje = kormányosa, bírája.Éléskeszeg — T. S^. Szeged — apró Abramisés Alburnus fajok ; leginkább a csali(Köder) értelmében.Elévült hal — Tata — vénhedt ponty,melyet tenyésztésre használnak;7— 12 kilosúlyú, igen vén darabok, 1. Anyaponty.Elfekszik — Agárd — a csuka a zsombékokközt, azaz : veszteg állva lesi a prédát: a német:

MESTERSZOTAR. 783Ereszts — Balaton — az a halász, a kileginkább az ereszthálóval halászik.Ereszts part — Tisza mentén — a márnem lankás, de még nem is meredek part.Eretség — S:{alárJi siralmas Krónikája —vízercs vidék.Érz likacs, a halakhatodik érzékének nyilasaia hal fején.*Espárga — Fels-Rákos — minden ersebb,halászszerszámhoz tartozó zsinór, pld. :•(ónra való espárga», a rokolya hálón.Étet maszlag — Janua 1729 — hibásancsalinak (esca) magyarázva.Euren — I2ij-ban — «cum tota tertia partevoraginis. quod vulgo Euren dicitum.Nyilvánörvény, mely mindig jó halashely.Évakeszeg.Abramis vimba Lin.*Évahal — P. K. — Abramis vimba L. Duna,Ercsi.Evedz — Komárom — a csónik, ladik,hajóhajtására szolgáló szerszám ; van mankója,nyele és tolla.Evedz — Hegyk — itt a tolórúdat nevezikevedznek.Evedz-szárny — Miskolcî Gáspár — a halúszószárnya.EviczKÉL — általánosan — a hal ;játszvaúszkál. Kis gyermekrl is mondják, mikora fürdben pocskol : teviczkél mint a haU.hvsÉG — Máttyusnál — a halból készítettGarum csípssége. «A Garum a halakbeleinek sóval egybeolvadt evsége vala»;nyilván a mai kaviár hivatásával bírt ; dea Scomber-bl készült.Ezüstös bálin. Blicca argyroleuca Heck.*Ezüst szemling — Szirmay Andr. — SalarSchiefermülleri Val. a n;agyar vizekrecsak ráfogva.FAGYNI — Tihany — így ejtve : «fánynyi)»pld.: «erigy hálót fánynyi», az az: a kihúzotthálót ismét kivetésre rendberakni ; I.Fejni.FÁGYÓKÖTÉL — Balaton-Füred — vékony,rövid kötél, a melylyel a háló húzóköteléta jég alatt járó vezérhez (rúdhoz; kötik.A tihanyi halászarticulusban büntet szerszámis.Fahajtó — Kes:{thely — 1.Rohonyos, Vezeres.Fahegykeszeg — Abramis Brama L., közepes;rügyfakadáskor ivik, innen a neve ; Balaton-Füred.Fajkeszeg — Körös mentén — azok a keszegfajok,a melyek 10—12 fontig is megnnek;megkülönböztetésül azoktól, a melyekaprók maradnak.Faj tok, Acipenser schypa Güld."Fajtokok — Antacei,mint csoport.*Fajzó hal — Janua 1729 — szaporító hal.Fal — Nagy-Bercg — a csikvarsa vagy kastömlöczrésze.Far — általánosan — a hajó vége.FÁRADT HAL — Láî, Ipoly — csenevész,hitvány hal (palócz).Farhám — Komárom — heveder, melylyela parton haladó laptáros a bejáró köteleta mataknál fogva tartja.Farkak — Csongrád — I.Belsk.FarkALÓ — Körös- larcsa — az a k, vagytégla, mely a hosszú kecze végébe vankötve, hogy a hálót feszítse.Farkaró — Csongrád — a csónak farán tartogatottrövid, hegyes, karvastagságú czölöp,a gyors kikötésre való. A nyargalóapacs vontatására siet legénység a farkaróthirtelen beveri, hogy a csónakothozzákötve a vontatáshoz láthasson ;I. Merecs. Az Ecsedi lápnál az a karó,a melyhez a szárnyasvarsa farka kötvevan.Farkaró madzagja — Börpely — az a madzag,a melylyel a szárnyas varsa vége afarkaróhoz vankötve.Farkasftej — Székelyföld vizei — Euphorbiaesula és cyparissias L. Ezt a mérgesfüvet a székely kéveszámra szedi, a vízszine alatt kövön kvel összezúzza, ígymegmérgezi a vizet s evvel együtt a benneél halat.Farkháló — Erdvidék, Olt mentén — 1.Bokorháló,Farszák.Farkövécs — Komárom — a fenékhorogvégköve ; 1. Belsk.Farok — Komárom — a vízbe hosszan benyúlópartrész, vagy szigetvég.Faros — Bodrogkö:{ — a ki a csónakot kormányozza,tehát a ladik farán áll.

784 MESTERSZOTAR.Farosbárka — Szolnok — kis bárka, a melyeta keczés a ladik után szokott kötni,hogy halászás közben a fogott halat élveelrakhassa.Farosleg£Ny — Bodrogkö:{ — annak a dereglyéneka kormányosa, a melyen a gyalomvan.Farszák — S-^ékdyföld — 1. Bokorháló.Fartke — általánosan — a ladik hátuljátalkotó ers fa, melyhez az oldalak ésfenék ersítve vannak.Fattyaspara, — Komárom — az, mely egykitört pára helyébe köttetik — tehát nincsfölfíjzve.Fattyú-hering — Mátyus után Grossinger —Alosa vulgáris Tr.Fattyúlaptáros, — Komárom — kisegítlaptáros, 1. Kurtulászni.Fattyúólom — Szolnok — ha sebes a viz,jobban súlyozzák az öregháló inát s ezt arendesnél több ólmot mondják «fattyú»-nak.Fecskefarkú — Máramaros, Visk — Alburnusbipunctatus Heck.Fedelek — Tóth Pál, Bonnet fordításában— a suboperculum értelmében.Fedélköt, a csikputtony fedelének lekötésérevaló.*Fehérhal — Komárom — keszeg, paduczstb.: «csak fehérhalat fogtunk* azaz: csekélyérték, szálkás halat.Fehérhúsú csuka — Galcottinál — nyilvána süll, Lucioperca Sandra.Fehérkés maréna — Szirmay Andr. — Coregonusalbula L. a magyar vizekre csakráfogva.Fehérszárnyú keszeg — P. K. — Abramissp.Velencéd tó.Fej — Komáromban a szák keretének felsrésze ; lásd Hajtovány ; a vejszéknél —Kes:{thely, Hegyk, Dobrony, Latorcâ —az a rész, a melyben a hal megfogódzik,igy : ((vejsze feje, kürt feje, lészafeje.sFejelés (háló) — általánosan valamely hálónáloly igazitás, mely az egészre kiterjeds némely részeket egészen felújít.Fejér keszeg — Ujfalvi-Szikszai XVI. század— Alburnus. Ugyanígy az Orbis pictus1708-iki kiadásában.:;Fejérkeszeg — P. K. — Alburnus lucidusHeck. — Körös (Szarvas táján).Fejérke — H. O. — olvasott embereknélmeglehetsen elterjedve : Alburnus lucidusHeck.Fejér keszeg — Janua 1729 — Alburnusin genere.Fejes domolykó, Squalius dobula L."Fejeshal — Grossinger — Squalius dobula L.Fejes ponty — Szirmay Andr. — Squaliusdobula L.Fejkaró, a Fert-vejszénél, I. Kürtkaró.*Fejk — Komárom — az a k, a melylyela fenékhorgot elsülyesztik.Fejláncz — Szeged — az a láncz, a melylyelaz állóbárka macskáját a sárkányhozkötik.Fejmadzag — Komárom — az, a mely afenékhorog csíptetjére van kötve s amelynél fogva a horgot viszik vagy fölakasztják.Fejni — Bodrogköz, jég alatt való halászat —a kijáró kötelet kifejik a lékbl, azaz : ajobb és bal kézzel fölváltva kihúzgáljáka tehénfejésre emlékeztet; Balaton-Füredena hálóról is ; Kes:^thelyen egyértelm atihanyi *fágynir> szóval.Fejszés legény — Bodrogkö:^ — a jégalattihalászatnál, 1. Jegell.Fekete farkú hal — Ujfalvi-Szikszai XVI.század — Melanurus, sepia ; itt nyilvánbelejátszott a német « Tintenfisch* mi tudvalevlega Sepia officinalis ; nem hal.Feladni magát — Keszthely — a pontyról«mikor a mély vizbl feladja magáts —ekkor szigonyozzák.Feleháló — Kes:[thely — aháló szárnyánakfelehossza, 1. Beérkezik, Összevárni.Felekezet — Balaton, shalászat — 1.Bokor.Miskolcî ((Vadkertjében* afaj értelmébenhasználva.Felepálha, 1. Felepóta.*Felepóta — Kes:{thely — nagyobb gyékényúszó,mely a háló szárnyának felehosszátjelezi ;v. ö. Túzsér.Feles — Karád — 1.Kötélfej.Feleshal — B. Sâbó Dávid — sok halértelmében.Felférgelni — Tápé — a horgot, azaz :gilisztával, lótetvel halfogásra felszerelni.

;Felhalazni — Kes:{thdy — a horogra apróMESTERSZOTAR. 785lel ; a jég alatti halászatnel arra szolgál, ahalat tzögetni ; 1. Felférgelni.mire a Balatonnál a czibék, 1. azt : különbenapacshorog is, 1. azt.Felibe halászni — Balaton, shalászat —mikor a gazda a legénységet a kifogott Felvésni a halat — Fáy-fcle sâkácskönyuhalak felével fizeti.XVII-dik s^á-âd — a 88-dik lapon a czompófzésnélmondja tuesd fel es ved ki azFelin, — Balaton — az öregháló fels,párás kötele, háló föle.beliti; — tehát kihasítás értelmében.Felinas — Bodrogköz — az a halászlegény, Fenekes — Szeged — fenékhoroggal halászóa ki a pálhás inat húzza.halász.Felinhúzó — Karád — a jég alatt való halászatnálaz a legény, a ki az ajtóléken kijöv gal halászó jár.*Fenekes-csónak, a melylyel a fenékhorog-háló párás inát húzza.Fenekes horog — Balaton, Duna, Tis:{a —Feljárni a trt — Keszthely — a régi egyes horog, mely kvel sülyesztetik elczéhszabályban azt teszi : a fogásra kivetettszerszámot orozva végig vizsgálni s a segítségével 60—80—150 horog van meg-vagy 20 — 40 méteres ín, melyen peklékfogott prédát elszedni.ersítve s thöz kötve, elsülyesztve.Feljáró r — Bodrogköz — a téli vasas Fenekeszeg — H. O. — Aspius rapax L.szák keresztréhez kötött s a viz szinét Kis-Majtcny.megüt fonal, melyhez a pedz van kötve ;Fenékhal — Duna mentén — azok a halak,a hal jelenlétének árúlója.a melyek leginkább a víz fenekén tartózkodnak,mint a csíkok, küllk stb.Felkövelni — H. O. — a hálót, fenékhorgotstb. a szükséges ksúlyokkal felszerelni.* Fenékhorgászat, a fenékhoroggal zött halászat.*Felpillantó küll, Gobio uranoscopus Ac*Felpísztani — Balaton-Füred — az odafagyottkötelet a czibék villásbotjával föl-Fenékjáró küll, Gobio milgaris Cuv.*Fenékhorog — Komárom — I. fenekeshorog.szabadítani.Fenékkáva, az, a mely a hálókon a feneketFels állkapocs — os maxillare superius.* tartja, illetleg feszíti.*Fels ín, — az eresztháió fölén, a melyre Fenékvarsa — Záhony— szárny nélkül való,a jeles és többi póták reá vannak kötve.* a folyó fenekére sülyesztik s gilisztát raknakbelé. Nem láttam.Fels karcsont — humerus.*Fels nyakszirtcsont — os occiditale superius.ágasbogas fa. melylyel a halász a fenekesFent — Komárom — ksúlylyal ellátottFelsserte — Komárom — a ponty sörényénekels, fogassertéje ; I. Bognár.keresi ; 1. Katka. A T. Sz. tésztának shorgokat fölszedi ; illetleg a víz fenekénFels szemcsont — os supraorbitale.*egyébnek is magyarázza.Felszáll — Ecsedi láp — a esik a láp fenekérla viz szinéig, hogy szelet foghasson. nus natator, mely a viz színén kisebb-Fényesbogár — S-egeden — vízibogár : Gyri-Erre az élettani sajátságra van fektetve a nagyobb rajokban kavarog futkosva-úszik.kassal való csikfogás.Azt tartja a szegedi halász, hogy ha ez aFÉLSZÁR, — Komárom — hálófoltozásnál két bogár a part felé szaladoz, ez áradástkiszakadt szem egyesítése.jelent.FÉLSZÁRNYÚ — a kormányúszó mikor nem Féregszed döbön — Komárom — hosszúfecskefarkszeren két egyforma félbl való, pózna végére ersített, nyitott szájú ésmint pld. a vizánál ; a tudományos mesterszó«heterocerk».*fenekérl a harcsaférget szedik.oldalú bödön, a melylyel a folyó iszaposFelszedni a pirittyet — Kuthy — betakarítani.fölszerelni ; I. Felférgelni.FÉRGELNi — Tápé — a horgot csalókávalFelijti — Miskolcî Gáspár — a delfin a Fertály — Körös- Tárcsa, BaLiton — huszonötfejét a tengerbl ; halra érti.fontnyi rakásokba rakott és összekötöttFelvágó — S:;olnok — nagyhorgos bot kötél- szárított hal.Hermán O. A magyar halászat.

786 MESTERSZOTAR.Fertálybóné— Tis:â, Abád-S:{alók — 1.Kerit.Fert — általánosan — kivált tavas helyekenoly pontok, a hol a viz csak néhaüti fel magát és siippedéket alkot.Fert — Hegyk — igy nevezik azt az ingoványt,mely a leapadt viz helyén marad.Fert-vejsze, a Ferttó magyarságánál dívóvejszc, 1. Kürt.*FÉSSHAL — H. O. — Perca flinnatilis L.Torna, Torna vize.Féssszárnyú halak — Acantlwpteri.mint alrend.*Feszít — Erdövidck. Olt mentén — a sebháló ágas peczke.Feszít ék — agyalázka pengéjének a nyélbevaló megersítésére szolgál, tFeszít peczek, az ollóhálón, a peczektivalómegkülönböztetésül.*Feu — a régi okiratokban — pld. : Homfeu,Kapusfeu, egyértelm vele a maiBalatonf. Tó feje, háta v. dereka, feneke(Balaton fenék) = tó fels, középs, alsórésze ; különben a vejsze halászatnál is,l. Fej.FiASÍTANi — Tápé — pld. a harcsáról, «azegyik ereszti az ikrát, a másik a tejet»;tehát termékenyítés.Figyelmez — Egyháias-OLáhfaLu — a tollashorgona középs két toll, a vezetnélkisebb, a bckapónál nagyobb ; ez a vízszínén úszik s állítólag figyelmezteti apisztrángot: reám a költött szerszám benyomásáttette.Fiókgyékény — Balaton-Füred — póta, afattyúpara értelmében ; 1. azt.FiRis — Grossinger — Phoxinus lasvis Ag.FisÉR — általánosan — halkeresked, ki afogott halat nagyban vásárolja ;ilyen alkalmazásban:

;:FoLYO VÍZ RAK — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. —MESTERSZOTAR. 787zsidóutszát», t. i. azt a karózatot húztákastacus fiuviatilis.ki a földbl, a melyen a halakat szárítjákFonás — Latorcza mentén — 1. Gorcz.1. Zsidóutcza.Font — Velenc:{C — kisebb, emeltys mérleg,hálókosárral, a melyen kisebb meny-jár ; halászatra jó ; tehát északnyugoti ; ezFÖLSZÉL — Keszthely — mely Tihany fellnyiségil halat mérnek.a kenesseieknek nem jó.FoRDÍTÓFA — Latorcza mentén — kétágú s FÖLVETI — általánosan — magát a hal akurta szárán kampós fa, a melylyel az z vízbl ; szép, csöndes estéken, nyáron át.rudat a következ lékre ráigazítják ; az FÖRDENi — Velencéé — «a hal ívik, vag>fördik»,mondta a tóbíró.zrúd tekintetében lásd : Hajtólécz, Rohony.Vezér.FÖVENYES FENÉK — sok helyen — durvábbFordító lék — Tószeg — 1. Saroklék, Szeglik.FÖVENYES PART — általánosan — homokoshomokkal borított vizfenék.Fordító vék — Ljxtorcâ mentén — 1. Saroklék,Szeglik.FÖVENYVÁGÓ — Cobítis taenia L. Erdövidék,part.Forgó — Tihany — a vezérrúd hátulján Olt menti vizek.álló vaskarika, a melybe a fagyó kötél FzKANÁL — Szentes, körösi halászok — azszolgál ; folyók mentén, sok helyen az étel kavarására szolgáló lapiczkás fa; inkábbörvény, ily értelemben már a XVl-dik vés- mint kanálalakú.században is dívott.Frent — S:[olnok — I. Fent ; nyilvánForgó — általánosan — 1. Forgóvlz. A vethálótartókötelén forgó ikerkarika, arra Frisselni — Tyúkod, Ecsedi láp — a vizet ;elfajulás.való, hogy a kötél össze ne sodródjon.a csikveremben a vizet új feltöltéssel javítani.Forgóvíz — Miskolc:^ — lassú folyású, mély,örvényes víz; a ponty lakóhelye.Furkó — általánosan — nagy fakalapács,Forgós víz — általánosan nagy tölcsért melylyel mindenféle karót bevernek.alkotó víz.Futosó — Tápé — l. Fattyúlaptáros.F — sok lieiycn — 1. Fej, Feu.Futtató háló — Komárom — melynek egyikFHAB — Kenesse, Balatonmeilék — a BalatonfKajár fell, tehát északkeleti hab ; a víz vigye ; a másik végét a csónakonvégét dézsához kötik és kieresztik, hogyhalászatra alkalmatlan.tartják ;— mire a háló a dézsa utánFHAL — sok helyen — a halászok a halak egészen ki van feszítve, a csónakkal sebesenevedzve a dézsára kerítenek.felsorolását rendszerint evvel kezdik: thátnálunk a fhal a . . . . harcsa, csuka, Futtyogató — Szeged, Szentes — lásd: Butytyogató.ponty, fogas» a szerint, a mint e vagy amafaj vidék szerint jövedelmesebb.Fül — Algy — a hálótíj lába ; a csíkászoknála csíkkasnak (varsának) füle van, mely-FHALASz — Tinódy Sebestyén — « Csakisfhalasz es hétszáz benne vala» t. i. Szegeden; a mai öreghalász, halász nagy-okiratokban az «ansa», pld. 1095 körülnél fogva a vízbl kiemelik. Innen a régigazda; a czéhes rendszer szerint halászmesterértelmében.tione ansarum*. Fejér, Cod. Dipl. 1., 487.«quod caperetur in ansis* és : «in eleva-Fhomlokcsont — OS frontale.Dávid herczeg adománylevele a tihanyFÖLDMORZSA — S-êged — omló partok apró apátság dunai halászatáról.röge, melyet a ponty kedvel, mert sok FÜRGE CSELLÉ, Plioxinus laems Ag.*benne a növények finom gyökere.FÜZÉR — Komárom — 1. Tzsér.FÖLFEJNI — Balaton — a hálót húzogatva FüzFAHAL — H. O. — Alburnus lucidus Heck.a vízbl kiszedni ; 1. Fejni.Kobisvár. Varbón (palóczság) : AlburnusFÖLLEKELNi — Pest. PiUs, S. és K. Kiuiinegye— 1. Jegelni, Jegell.levél alakjáról. Göcsejben is.bipunctatus Heck. A hal testének fzfa-FÖLSZEDNI — Algy — pld. «fölszedtük a,0*

788 MESTERSZOTAR.szatnál az a legény, a ki a hálóba akadgazt kiszedegeti.Gadócz — Szirmay And. — Lota communis GÁZOLVA HALÁSZNI — általánosan — a csekélyCuv., a meny halra rámagyarázva.vizet meglábolni s a mélyebb vízbe a szerszámotbevetni.Gadócza — H. O. — 1. Galócza. Komárom.Gaiszta — Szeged — giliszta, Lumbricus ;Gazos víz — közönségesen — az elhalthorogra való csali.növények maradványaival telt víz.Gaiszta ásó — S'êged — vés formára GÉB — Gobius, 1. Tarka Géb.*faragott fa, a melylyel a gilisztát kitúrják. GÉB — tóban él hal. Székelyföld; talánGaisztás keszeg — Scardinius erythrophthalmusBon. Tápé, 1. Gelesztás k.GÉBFÉLÉK — Gobioidei, mint család.*Gobio fluviatilis.Gajmó — Komárom — fahorog, villáságból GÉBICS — Balaton, Siófok — a jég alattikészítve, a melyen a kötelet sodorják, verik; egy a gamóval ; érdekes, mert reáséséreszolgáló vaskampós, görbenyelhalászatnál az eltévedt vezérrúd fölkeremutata gamó, kampó, káncsa eredetére ;szerszám; 1. Géme, Gemics, Gémese, Keres,Gamó, Kampó, Kamsa, Káncsa.1. azokat.Galacsér — Bodrogkö:{ — az öreghálón, Gelesztás horog — B. S:{abó Dávid — 1.gyalmon stb. a cserépbl készült súly ;Kosztoshorog.1. Gyalompogácsa.Gelesztás keszeg — T. S^. Nátly — Sêged^Gallakeszeg — H. O. — Pelecus cultratus Lehet a Scardinius erythrophthalmus BonL. S:{eged.ikrása, 1. Gaisztás K.Galócza — Salmo, 1. Dunai Galócza.* GÉM — Szeged — Ardea cinerea és purpurea;Galócza — kö:{keletü — Salmo Hucho L.halászómadár ; 1. Darugém.nyilván a muraközi «iglavatica» névvel egy GÉMCSE — Keszthely — 1. Gébics.tbl ered. Régi név, mely SzALÁROi-nál Géme — Bodrogkö:^ — i. Gébics.(1Ó48), st GALGÓczi-nál (1622) is megvan. Gémes — Bodrogköz — a jég alatti halászatnál;Komáromban következetesen gadócza.tulajdonképen olyan mint a czibék,Galócza — Ujfalvi-Szikszai XVI. század — de sok ágú, hogy a hálóhúzásnál többenTruta piscinaria.foghassák.Galotza — B. Sâbó Dávid — tavi pisztrángnakmondva s a lazaczczal összehozva, halászatnál a rúdkeres legény ; 1. GébicsGemeslegény — Bodrogköz — a jég alattinem helyes. Galócza = Salmo Hucho L. stb.Lazacz = Trutta Salar.Gemics — Balaton, tihanyi öshalászat — 1.Gamó — Sâtmármcgye — horgos halászszerszám,1. Gajmó.Gereblyeszák — Gyr — 1. Kaparó, Kutya-Gébics.Gamóczás — Miskolc:^ — 1. Kelevisz, a gaj, mászó, Varsaháló.gajmó, gamótól.Gerinczhúr — Chorda dorsalis.*Gamóczás fenék — Sajó mentén — 1. Atkás. Germencs — Agárd — I. Gébics, GemicsGamzsaháló — Bereg, Borzsa folyó — a stb.czége kapujába beállítható, katucsra járó Gjalom (Gyalom) — már 1493-ban. Az egrizsákháló.püsp. számadási könyvében. Udv. levélt.Garda — P. K. H. O. — Pelecus cultratus Bécsben. No. JI4, Folio.L. Balaton.Gmelin tok, Acipenser Gmelini Fit:{.*GÁRDAKESZEG — P. K. — PeUcus cultratus GoB HAL — P. K. és Kenessey — Gobio vulgárisCuv.L. a Duna némely pontján.Gargya — H. O. — Pelecus cultratus L. GoB HAL — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — gobio,Gobio fluviatilis. Az Orbis pictus-Körös- Tárcsa.Garzsa — Ecsediláp, északi rész — 1. Kaszúr, ban (1708J is így, hozzá a német Kresse,Gyalázka.helyesen mondva.Gazember — Karád — a jég alatt való halá-GoB HAL — Janua 1729 — Gobio fluviatilis.

MESTERSZOTAR. 789GoBOLY — P. K. — Gobi fluviatilis Cuv.Erdélyi m:;ekbl. Bielz A. szerint ((Görgse*,alkalmasint tollhibából.Gócz — H. O. — Aspro Zingel L. Szeged.Gomb — Kis-Majtéiiv — az eveznél; 1, Bódéstb.GoRcz — Bodrogköz — 1. Goroncz, Korcz.GoRDA — H. O. — Pclccus cultratus L.Komárom.Goroncz — Ecsedi láp,északi rész — apró,szilárd szigetek a lápon. Egyéb tekintetben1.Korcz.GoRzsA — Bodrogkö-{, jég alatt való halászat— fából való, patkószeges csáklya,a vezér, hajtólécz, rohony hajtására ; 1.Csáklya.GBE — Csík, Gyergyó, Udvarhely, Háromszék— a víz vájta mélyedés ; a pisztrángtartózkodási helye ; innen güb,gübl :a rúd ;güblni : a gübvel agbében a pisztrángot zavarni, hálóbakergetni.GÖBHAL — P. K. — Gobio fluviatilis Cuv.GÖB — Hároms:{ék — I. Göbe ; ritkábbanígy-GöczE — H. O. — Alburnus lucidus Heck.juv. et Gobio fluviatilis Cuv. juv. Komárom.GÖDRÖS FENÉK -- általánosan — a vIz fenekérl,mikor kisebb-nagyobb vajasai vannak.Halas hely.GÖMHAL — P. K. a t. Akadémia szótárából— Cobitis barbatula L.GÖNDÉR — H. O. — Leuciscus rutilus L.Sió torkolat és Sió mentén.GÖRBE PADUCz — Peíecus cultratus L. Erdöuidék,Olt mentén.GRE HÁLÓ — Baja — 1. Gyér háló.GÖRGÉcsE — Szerzknél — Gobio fluviatilisCuv. azonban semmi kétség, hogy változataivalegyütt, mint : görgécse, görgcse,görgcsehal azonos a dörgécse,stb. tehát Acerina cernua L.GÖRGicsE — 1. Görgécse.dörgicseGÖRGCSE — 1. Görgécse.GÖRGCSEHAL — 1. Görgécse.GTEHALAK — szcrvezetök szerint a kétéletállatokhoz közeled, tehát átmenetihalalakok; ilyenek a Ceratodus Forsteri, aLepidosiren paradoxa és a Protopterusannectens.*Gríiz — H. O. — Gobio fluviatilis Cuv. Nyilvána tót «Hruz» (Petényi jegyzeteibenZólyom és Túrócz megyében igy nevezik), Bodrogköz.GuLÚz — H. O. — Gobio vulgáris Cuv.Ipoly-Nyitra (palócz), 1. Grúz.GuRGULYA — Hegyk — seggik, a Fertndivó gyalmon.GuszA-KECzE — Csongrád -— 1. Kusza-KeczeGúzs — általánosan — az a hurok, a melybeaz evezt beakasztják ; néha kötéldarab,néha vesszbl való.GúzsEVEDZ — Keszthely — I. Dal.— Székelyföld — váratla^Gübbens fenéknúl gödrös, kivált ha a viz különben nemmély; I.Gube — T. Sz- — 1.Gübe, Göbe stb.*Gbe állítólag Csíkszék.Gb — Udvarhely — 1.Gbe ;igy is.Güb — B. Szabó Dávid, T. Sz. — 1.igen ritkánBotló.Güb-juk — Sepsi-Uzon — lék, a melyen agübt bedugva, a halat kergetik ; 1. Botlóstb.Güblni — Erdvidék, Olt mentén — 1.Botlólni.Gyalázka — Velencze — kurta nyélre, könyökiránybaersített kaszadarab, a csapásoktisztítására ; 1. Kaszúr, Tókasza.Gyalmász — Székelyföld — a ki gyalomhálóvalhalászik.Gyalmászni — Székelyföld — a gyalomhálóvalhalászni.Gyalmolni — Bodrogköz — a gyalommalhalászni.Gyalmostó — B. Szabó Dávid — 1.Gyalomalatt.Gyalmot vetni — Bodrogköz ~~ ^ gyalommalhalászni ; a ((hálót vetnin értelmében.Gyalogháló — Balaton — két embernekvaló húzóháló, melylyel a szélvízben kifeléhalásznak, 1. Kerít.Gyalog haleladó — Tihany — a halászbokornakaz a tagja, a ki gyalog járva,leginkább helyben s a legközelebbi szomszédságbanadja el a kifogott halat.Gyalmozni — Körös-Tarcsa — a gyalomhálóvalhalászni.Gyalogorsó — Szentes, körösi halászok —egyszer orsó, az egyszer fonal megf-

790 MESTERSZOTAR.Gyalom — történeti hálónetn — hetven,száz méter hosszú kerít öregháló,nására ; tehát kézzel s nem kerékkel hajtottorsó.hosszaközepénmindig zsákkal, a melyben a halakmegfogódznak ;leginkább tóságokbandívott és dívik ma is.Gyalom — Janua 1729.Gyalomdeszka — Bodrogkö:^ — 1.Bécze.Gyalompogácsa — Bodrogkö:^ — a nagygyalmon az alínra fzött, agyagból készülts kiégetett súlyok, 1. Galacsér.Gyargya — P. K. — Pelecus cultratus L.Tisza m.Gyászkeszeg — Balaton — « fekete keszegfaj*TJnca vulgáris Cuv.Gyékényes háló — Balaton, shalászat —Gyékényköt — Tihany — ím. hosszúspárga, mindkét végén keresztfácska ; aa balatoni halászok öreghálója, gyékényblvaló úszókkal, melyek azonosak a bodrogközipálhákkal.gyékénynek a köthelyen való összeszorítására.Gyérháló — Szeged — nagy zsákalakúháló,melyet két ladik között használnak.Gyökeres fenék — általánosan — 1. Atkás.Gyökeres part — általánosan — a hol aparton növeked fák és bokrok víz felligyökérzete kiüti magát. Halas hely.Gykérkasza — Hegyk, 1.Nyesell.Gyöngyhal — Grossinger — Blicca argyroleucaHeck.Gyöpség — Hegyk — zsombékos hely.Gyukszél — Fert tava — viharos déliszél.Gyükerezés — Keszthely — a halászásnaksajátságos neme; 1. a szövegben.Gyrczérna — Szolnok — az, a melylyela háló részeit összevarrják, vagyis a réfólmotmegcsinálják.HHaalo csináló — Ujfalvi-Szikszai xvi. század— reticularius.Habarnicza — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. —Polypus ; a régi írók mindig a halakkalegyütt tárgyalták.Habita — Balaton,Siófok — az a nádtörek,giz-gaz, a melyet a hullám a partra vet ;tüzel szer ; I. Habócsa, Katér, Katré.Habócsa — Keszthely — 1. Habita.Habüt — Balaton-Füred — I. Habvet.Habvet — Balaton, tihanyi shalászat —a bödönhajó peremére ersített rúdkeret,mely a habot visszaveti.Habzó víz — Balaton, shalászat — a balatonishalász csak habzó vízben, vagymindjárt a habzás után halászik, mert csöndesvízben a hal lát és kitér.Habzó víz — általánosan — oly mozgásbanlev víz, mely fodros hullámokat vet éstajtékzik.Hagyás — Bodrogkö:^ — a varsánál, ilyenalkalmazásban : egyhagyású, több hagyású,kisebb, nagyobb hagyású ; vonatkozik akávák mennyiségére és a közök nagyságára,1. Egyhagyású.Hajas kövihal — H. O. — Gobio fluviatilisCuv. Miskolc^, Sajó ;már a xvi. századbeliszakácskönyvekben is.Hajatlan kövihal — H. O. — Cobitis barbatulaL. Miskolc-^, Sajó ; már a xvii. századszakácskönyveiben is.Hajó — Velenc:ê — egy embernek valóladik, ládával, egy evezpaddal. Ezt a«farán» állva rúddal «toljáki).— azok a halászok,Hajóhúzó — Fert tavaa kik eveznek, vagyis a gúzsba akasztottnagy evezvel húznak ; 1. Dal.Hajókaró — Hegyk — ers hegyes czölöp,a melyet a tó fenekébe levernek, amikor a tó színén húzzák ki a hálót, 1."Karóra halászni*.Hajó tat — B. Szabó Dávid — «tet ahajó tatról le-taszitja»; — 1.Tat, Taty,Toty.Hajtó csáklya, a melylyel a vezérrudat ajég alatt lékrl lékre hajtják.*Hajtó halász, a farszákkal, bokorhálóvalstb.járó.*Hajtólécz — Szeged — 1.Hajtólék — Záhony — 1.Hajtólyuk — Bodrogkö:{ — 1.Hajtórúd — Záhony — 1.Ve:{ér.Ágiik.Ágiik.Vezér.Hajtovány — Keszthely — a szák kerete ;egyáltalában mindennem hajlított hálókeret; nem értve beié az ágast, melyheza hajtovány, mint nyélhez kötve van.Hajvár — P. K. Szatmár körül — kaviár,jelesen a csillagostok, Acipenser stellatusikrájából való.

MESTERSZOTAR. 791Hal — általánosan — Piscis. Sokszorosana rend, nem és faj tekintetében értelmez,halak, szálkás halak, halcsik, márnahalstb.Hal — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — piscis.Halaasz — Ujfalvi-Szikszai xvi. század —piscator.Halacska — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. —pisciculus.Halak — Pisces,mint osztály.Halak fészke — S:[erg;cnr, Vasmegye — ahol a hal — régentén — a réteken ivásközbenseregbe verdött.Halak királya — P. K. — Acipenscr stellatusPáll. Eredete nincs ; de mindenesetrenépies ; a csillagalakú vértek kiváló díszeavathatja királylyá. A magyar nép eszejárásánakteljesen megfelel.Halantékcsont — I. Vakszemcsont.*Haláros — Kres:{nerícs — a ki a halat eladja ;halászoknál közhasználatban van a «fisér»(Fischer), nyilván onnan, hogy leginkábbnémetek foglalkoznak halkereskedéssel ; I.Fisér.Hal aros — Ujfalvi-Szikszai xv. sz. — cetarius,piscarius.Halasföld — Miskolc-î Gáspár — sok halatterm vidék.Halaskofa — általánosan — halat áruló aszszony,ha állandó helyen ez az állandókeresetmódja.Halaslegény — Bodrogköz — a laptár kormányosa.A laptáron van t. i. a kifogotthalak helye.Halastó — általánosan — a régi piscinánakaz a neme, a melyben valóban halat tartottak; a «piscina» t. i. sokértelm voltHalastó — Miskolczi Gáspár — a folyóvíz szakadéka, az ú. n. morotva is.Halastó — B. S:;abó Dávid — a tulajdonképenipiscina értelmében.Halas to — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — piscina,vivarium piscium.Halas toval bano — Ujfalvi-Szikszai xvi.század — piscinarius.Halász — S:{eged — ellentétben a bérlés keresked fisérrel az, a ki az öreghálóvaljár.Halasz — Ujfalvi-Szikszai xvi. század —piscator.Halászat — Kres^nerics — a halfogás mivéléténekösszessége.Halászbíró — T. S"^. — ki a halászatotvezeti. Balaton.Halászbokor — 1.Bokor.Halászóbot — Máramaros, Visk — az ereszthálónakkét apacsfája, I. Eresztháló.Halászcsér — Me^-Túr— a Sterna hirundohalászneve; a széki csértl — Glareola —való megkülönböztetés.Halászcsatt — általánosan —^ a bogkötésneka halászoknál dívó neme.Halászdereglye — Komárom — a legnagyobbhalászhajó.Halászfa — Keszthely — I.Vezér.Halászfonal — Komárom — az, a melybla hálót kötik, I. Léhés.Halászfunt — Tihany — rugós méreszköz; 1. Drótfunt.Halászhatár — halas vizekenközségek vagyegyesek halászó területének a határa.Halászka — Sterna hirundo ; I. Halászcsér,Küszvágó.Halászkarám — Királyföldi — halászkunyhó.Halászk — Pinnyéd — nagy hálósúlyozó,melyet akkor kötnek a hálóra, a mikormély vízbenhalásznak.Halászlé — általánosan — halászatokon ahalászember tápláléka ;különben általánosana magyar konyha eledele ;leginkábba pontyot, a harcsát és a kecsegét használják,még pedig vegyesen ; a kishalászkeszegbl is fzi ;járulékai : sok hagymaés kell só mellett sok paprika.Halászkunyhó — Tísâ m. — állandó tanyázóhely.Halászmadár — Királyfóldi — I.Küszvágó,Szerk.Halászcsér,Halászmester — Tata — a tómester alattállott s a halászást vezette.Halászó — Janua 1729 — a ki halászik.Halászó — Kres:;nerics — az, a ki a halatfogja.Halászó hajó — Ujfalvi-Szikszai xvi. század— scapha,oria.Halászó háló — Kalotas:êg — 1.Ághegyháló.Halászi háló — Janua 1729 — halászó háló.Halászó hely — xvi. század, Nádasdy Tamásleveleiben.

• piscium,792 MESTERSZOTAR.;Halászó sas — általánosan — a Pandionhaliaétos halászneve.Halászó víz — Miskolcî Gáspái — az, melybena hal él.Halászrúd — Kopácsi — 1. Vezér, Rohony,Rohoncz.Halászsólyom — Kres^nerics — Pandion haliaétos.Halásztábla — Kcs:{thclr — egy fából faragottponty, melynek oldalára a czéhmesterráragasztja az üzenetet — gylés, temetés,kivonulás —; kézrl-kézre járván,visszakerül a czéhmesterhez.Halásztárs — Tihany — az egy halászbokorhoztartozó legénység egymáshoz valóviszonyát fejezi ki.Halásztü — Komárom — 1. Hálótíi és orr,nyelv, láb.Halászszék — Máramaros — egy vagy kétbakon nyugvó, gerendákból készült palló,melyet a halász a partról a vizbe állít,hogy az ághegyhálónak megfelel mélységvizet érjen. Részei : a palló, a bakés a lesbak, a melyre a háló rúdját megtámasztja.Halbába — P. K. — Cobitis tojnia L. Tis:{anyilván a vulvaalakú sebekre való czélzás,melyeket e hal pofa tüskéjével vág.Halbárka — 1. Bárka.Halbódító — Kres-^ncrics — nyilván egy a székelység« méregfüvével », mely az Euphorbiapalustris stb. = farkasftej ; másrahasználva : «czötkény)) — 1. Czötkény.Halcsík — Cobitis fossilis L. Varl^ó (palócz)ésTós:êg.Halcsík kosár — Varbó, Ipoly mentén —I. Csikkas (palócz).Halcsont — Kresyierics — közhasználat szerinta német «Fischbein» értelmében, melyazonban nem haltól,mazik.hanem a czettl szárHal csontja, töviske — Újfalvi- SzikszaiXVI. század — spina.Haldobóka — Királyföldi — a

. halMESTERSZOTAR. 793tartózkodni szeret. Sokszor oly értelembenis, hogy az idre vonatkozik, amelyben valamely faj bizonyos helyen megszokott jelenni.Hal kopotoja — Ujfalvi-Szikszai — brancha.Halkufár — Kres^nerics — 1. Haláros.Halmaszlag — Kresznerics — a legközönségesebba törött borostyánbogyó, pálinkávalmeglágyított kenyérbélbe gyúrva sjókora borsónyi golyóalakban a vízbehányva.Hald — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — rete.HÁLÓ — áltaLínosan — fonalból kötött, sokféleszerkezet halászszerszám.HÁLÓÁLLiTÁs — Tihany — az öregháló úgykészül,hogy a bokor minden embere egytizedrészét köti ; a midn a részek készenvannak, a bokor összejön, a részeket összeköti; ez a hálóállitás ; 1. Állitás is.HÁLÓBÉL — Máramaros, Visk — az ereszthálóaprószem, középs része, I. Eresztháló.HÁLÓBOKOR — Balaton — 1.Bokor.HÁLÓCSAPÁS — Balaton — minden egyeshely, mely a jég alatt meghalásztatott s amelynek nyomát (csapását) a lékek mutatják; de a meghalászott pont, mint egységis : t három csapást halásztunk meg«. —Különben 1.Vonyó.HÁLÓ FÖLE — áltaLínosan — a húzóhálóknálaz úszókkal a viz szinén járó rész,ellenlétben a háló aljával, melyet a kövek,egyáltalában súlyok elsülyesztenek.HÁLÓHÁNYÓ — Körös mentén — az a legény,a ki tanyavetéskor a hálót kihányja.HÁLÓHÚZÓ — Ipoly mentén — 1. Turbukvas.HÁLÓK — Balaton, shalászat — az alinrakötött súlyozó kövek, tégladarabok.HÁLÓKÖTFA — Sêkely-Kcres^túr — 1.Börcz.Bécze,HÁLÓKÖTTÍi — S:{ékely-Keres-{túr — 1. Hálót.HÁLÓMENT — Hegyk, Saród — a karikánaz a keresztvas, mely a hálónak a tengelyrevaló feltekerdését lehetetlennéteszi.HÁLÓMESTER — Kopácsi — 3 tanyavetésnélparancsol.HÁLÓS — Agárd — hálóval halászó halász.HÁLÓSZEM — Királyföldi — aszeme.hálónak egyesHÁLÓSZOLGA — Bódva, Sêndrn — a négykávásmerít, tulajdonképen ághegyhálórúdjának megtámasztására szolgáló, piszkés,talpas és ágas fa.HÁLÓT — Miskolc:^ — 1. Hálót.HÁLÓT — általánosan — fából készült, lapos,orros,nyelves és lábas szerszám, a melyresok fonal reáhányható s a melylyel a hálókötéstvégzik.HÁLÓT VETNI — Kuthy — a hálót a halászatravízbe vetni.HÁLÓT VONNI — Kuthy — a kivetett hálótkihúzni.HÁLÓVARRÁS — régi okiratokban — egyértelma hálókötéssel.HÁLÓVARSA — Kis-Majtény — 1. Szárnyasvarsa.HÁLÓVESSZ — Göcsej — 1.Káva.HÁLÓVET -•- Tápé — az a legény, a ki ahálót kiveti.HÁLÓZACSKÓ — Komárom — kis zacskó,hálóbólkötve, a melyben a halász apró czókmókját,vagy eleségét tartogatja.HÁLÓZNI — általánosan — hálóval halászni.Halrhad — Kuthy — tokhalak értelmében.Halpeczek — egyenes,mind két végén hegyeshalászszerszám, mint legsibb formájaahorognak.*Halpénz — squama.*Hal pénze — sok helyen — hal héjjá, pikkelye.Halpiacz — Kresznerics — az a hely, a hola halat rendesen árulják.Halserte — Királjföldi — 1.Halsörény.Halsörény — Szeged — a fésshalaknál(Percoidei) a hátsörényúszó (p. dorsalis).Halszálka — Kiráhföldi — 1.Szálka.Halszálkás szárny — Tóth Pál, Bonnetfordításában — kemény szálkák közt feszülhalúszószárny.Halszárnya — általánosan — a hal úszószárnya.Halszárny — Orbis pictus 1708.Halszatyor — Kiráhföldi — gyékényblfonott, a hátra akasztható szatyor (Bodrogköz);helyesen halászszatyor.Halszed — Kiráhföldi — a ki a kifogotthalat felszedi.Halszerk — Szeged — a Sterna fajok,mint halászómadarak ; 1. Halászcsér is.

:794 MESTERSZOTAR.Halszke — P. K. Acipeiiscr GüldenstcedtiiBrdt. juv. Tis:;a m. Petényi Tisza mellékihalászok szájából a következ magyarázatotkapta : «A hals^üke akkor jön, mikorszkén van a hab). Innen a név. A fajkétségtelen ;a névvel együtt gyjtöttem.H. O.Halszke — Kres:^nerics — «Flunder)t-nekmagyarázva, a mi helytelen. A «Flunder»,Platessa flesus, tengeri hal, mely folyóinkbanem jár, nem s:{k, hanem lapos. A « halszke*az Acipenser Güldenstádtii Brd.kivált az aprajának a neve.Halszíki — Nyelvr — Acipenser GüldenstádtiiBrd. ; if]ú. Gyr.Haltapogató — Kiráírföldi — 1.Tapogató,Borító stb.Hal tapogató — Ujfalvi-Szikszai xxi. sz. —verriculum ; itt hibásan a kétközhálóvalegybetévesztve.Haltartó — Krcsîierics — I. Bárka, Rüt,Rejt stb.Haltartó — Miskolczi Gáspár — fávalvagy kvel bélelt ásovány, a melybe ahalat máshonnan hozzák.Hal tartó barka — Ujfalvi-Szikszai xvi.század — Ichthyotrophium.Haltartó rekesz, a varsás ladikon stb.helyett.*ládaHaltej — Krcs:^nerics — a himhal spermája,termékenyít vagy fiasitó nedve.Hal teje — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. —lacteum intestinum.Haltetíí — Kres:^nerics— halakon élsködrákok, mint Lerna2ák, Dichelestidák, Caligidákés Argulidák.Haltr — S^. Molnár Alb. — általános kifejezés,mely mindenféle szerszámra illik.Excipula.Halvaczok — Bodrogköz — az a hely, a holvalamely hal állandóan tartózkodik, mintlyuk, gödör, gyökér, k stb.Hal vasar — Ujfalvi-Szikszai xvi. század —Ichthyopolium,fórum piscarium.Halvarsa — Doros:{ló, Bácsmegye — 1.Szárnyasvarsa.Halveder — az ókor értelmében — halszállítófüles edény, illetleg s bográcsis; az archaeologiában legtöbbször«cista».*Halvijás — Máramaros, Visk — a halpárzása.ívása,Halzsír — Duna, Tis:{a, Körös — a hol ahalat hasítják, sózzák és szárítják, ott akicsapott belekbl s hasításra nem alkalmaskisebb halakból halzsírt fznek.Halzsírkanál — Körös-Tarcsa — késalakrafaragott kavarófa, a melylyel az üstbe gyjtötthalzsigereket fzés közben kavarvavágvatörik, hogy a zsír felszállhasson.Halzsírszed — Körös-Tarcsa — mindenesetresi szerszám : egy nagy Anodontajobb kagylófele nyélre alkalmazva ; igenjó kanál a halzsir leszedésére.HÁM — Saród — 1.HÁMFA — Karád — 1.Öv.Apacs.HÁMOZNI — xvii. századbeli szakácskönyvek— a halról is : «Az czukajat igen szépenmeg/ia/?20;^í» , t. i. a héjjátói megtisztítani.Hanyatt fordul — Miskolciéi Gáspár — adelfin, mikor a prédát csalja ; hal értelmébenmondja.Hanzsék — Hegyk — a zsombik ;jelesenaz egyes.Hánykolódik — általánosan — a hal, mikorkivetik a szárazra.Harapóhorog — B. S-âbó Dávid — a kosztoshorogértelmében.Harántcsont — os transversale.*Harántnyúlvány — apophysis transversa spinosa.*Harcsa — Silurus —1,Les Harcsa.*Harcsa — K. — Silurus Glanis L. A tóthrca névvel egy tbl fakadt. Galgóczinál(1Ó22) megvan.Harcsa — Ujfalvi-Szikszai xvi. század —Silurus, barbota, mullus, perottis, barbellus,barbo, trigla. Itt csak Silurus a helyes.Harcsa — Janua 1729 — Silurus Glanis.Raja alatt felhozva.Harcsafélék — Siluroidei,mint család.*Harcsaféreg — Komárom — a Palingenialongicauda álczája.Harcsahorog ~ Kesi^tliely — legnagyobbfajta ; ina jo—40 öles ; kizárólagosan magyarkovácsok munkája és régies alakú.Harcsaponty — Mitterpacher — Barbusfluviatilis Ag. ; a bajuszától ered jellemzelnevezés.

Harcsapundra — Silurus Glanis L. juv. Azifjú harcsa. Bodrogkö:;.Hardscha — Bloch — 1.Hargászó — Göcsej — I.Harcsa.Horgász.Harog — Egyháâs-Oláhfalu s általában Székelyföld— halfogó horog. Göcsejben is így.Harogin — Egrhá-âs-Oláhfalu — 1.Patony.MESTERSZOTAR. 795Pekle,Háromláb — Komárom — hálófoltozásnálhárom kiszakadt szem.Hartsa — Orbis pictus 1708.Hártya — epidermis.*Hasaszárnya — S'{eged — a hasúszószárny(p.ventralis).Hasítani — xvi. századbeli szakácskönyvek— a halról is : ((hámozd es hasicz, vágdfelt; — felhasítani, hogy a belét kivethesse,felvagdalni darabokra. Az él nyelvhasználatszerint a halat hosszában úgyfelhasítani, hogy a két felét csak a hasbre tartja együtt, hogy így szárításrakiakasztható legyen.Hasító — Balaton, népiesen ((hasíttón, az akés, a melylyel a halakat felhasogatják ; 1.Hasítani.Hasító — Körös-Tarcsa — az az ember, aki a halat hasítja. .Nem halász.Hasító asztal — Balaton — a melyen ahalak hasítását végzik.Hasító deszka — Körös-Tarcsa — a halatnem asztalon, hanem deszkán hasítják,mely két kis széklábra van téve; lovagolvaülik meg.Hasító tanya — Szeged vidéke — állandóbbtanya, kunyhóval, terít karózattal, hol ahalat hasítják, sózzák és szárítják.Haslikacs — Pórus abdominalis.*Hasúszószárny — pinnse abdominales.*Hátramaradott szárny — Kes:{thelr — ;hálóhúzáskoraz a szárny, a melybl kevesebbkerült ki ; I. Összevárni.HÁTSÖRÉNYÚszó — pinna dorsalis.*HÁTULSÓ TAT — Csongrád — aHÁTULSÓ homlokcsont — OS frontale posterius.*lélekvesztbena far táján meghagyott rekesz, egyszersmindersítés és ülhely is.HÁTULSÓ VERSIK — Karád — 1. Vörcsök.Hegy — Ecsedi láp, Börvely — szilárd, különbensík föld a lápok között.Hegyenjáró — Balaton, tihanyi shalászat —az a halász, ki Tihany félsziget ormaitmeghágja, hogy látott halra kitekintsen.A tihanyi 7 halászbokor hét hegyenjáróttart. Ez a hegyenjáró igazgatja jeleivel alátott halra iramodó hajókat.Hegyes kecze — S:êged — 1. Hosszú kecze.Hegyes orrú kecsege — Janua 1729 —Acipenser Ruthenus L.Hej — B. S:âbó Dávid — I.Halhéj. Pikkely.HÉJAS KÖviHAL (Heas k. h.) Gobio fluviatilisCuv. Galgóczi 1622.HÉJATLAN KÖVIHAL (Hcatlan k. h.) Cobitisbarbatula L. Galgóczi, 1622.HÉJJÁ — Balaton-Füred — a halnak = pikkelye; de itt csak addig így, a míg a halonvan ; levakarva : pénz.HÉJJAS féreg — Kuthy — rák.Hering — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — alec,halec, arenga, arenga passa, harenga, Alecinfumatum ; a füstölt hering tehát márismeretes volt.Heringfélék — Clupeoidci,mint család.HÉRiNGHAL — P. K. — Peleciis cultratiis L.Duna m.némely ponton.Hernyó — S:^ékcl\föld, általánosan — a giliszta.HÍGvízi HALÁSZAT — általánosan — tavaszi,HÍGVízi SZERSZÁM — Tihany — nyári ésnyári, szi halászat a be nem fagyott vizeken."szi halászathoz való öregszerszám ; ellenkezjea jegesszerszám.HiNAAR — Ujfalvi-Szikszai xvi. század —ulva,alga.HÍNÁR — Agárd — minden tömötten állóoly növény, mely a víz színe fölé nememelkedik.HÍNÁROS — általánosan — fenékrl; kellnövényzettel bentt víz, melyben nem lehethalászni.HÍNÁROS víz — általánosan — a melybensok vízinövény terem, mely a halászatotnehezíti, néha lehetetlenné teszi.Hizlaló tó — Tata — az az öreg tó, amelybe a nevendék pontyokat megnövesztésvégett beeresztik és csírázó árpávaltartják ; a hármas forgó utolsója, a melybla halat fogyasztásra halászszák.

796 MESTERSZOTAR.HÓKONY — B. S:{abó Dávid — a bókonynyalegyértelmnek magyarázva; 1. Bókony.Hollóorrcsont — os coracoideum.*Holt ág — általánosan — a folyók mellékágai,a melyek az anyamedertl el vannakválasztva. Kitn halászó helyek.Holt víz — általánosan — álló víz, melybencsak a keményéletíí hal tenyészikHomlokállású — a szem, mikor nagyon ahomlokrészre van tolva."Homlokcsont — os frontale.*Hónaljszárny — Balaton-Füred — p. thoracica.HÓNALJiJszószÁRNY — pinna thoracica.*HoPORTSOSSÁG — Máttyus — a tokfélck vértsorainakfrészessége.HoRGAD — Mátyusnál — a lazaczról szólva —nála Salmo — a hím állkapcsának kampóssága= Hackenlachs.HoRGADÁs — Miikolcî Gáspár — a lyrahalrólszólva ((Annakfelette ha ez a Hal s-îvolvaaz aérbe fel-függesztetik az farkánakmcghorgadásával alkalmasint megmutatja,honnét s melly fell kelljen a széltltartani » = horogformára görbülni.HoRGASFA — H. O. — a melyre a halvedreketakasztották, hogy vállra vehessék.*Horgász — Komárom — a horoggal halászóhalász ;különben általánosan így.Horgászni — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. —venaripisces.Horgászó — Ujfalvi-Szikszai xvl sz. —hamiota.Horgos — Latoréba mentén — I. Felvágó.Horgos vég, a kosztos horog inának az avége, a melyhez a horog kötve van.*Horog — általánosan — leginkább vasból —a kasza fokából készült halászszerszám.Horog — Ujfalvi-Szikszai xvi. század —hamus.Horogban — Komárom — ((a fenékhorgonminden tizedik VíOfogban van egy horogkövécs»,tehát minden lo-dik horog utánegy böncs.Horogderék — Szeged — annyi mint horogín; ersebbfonal, a melyre a horgoka peklénél vagy patonynál fogva felköttetnek; 1. Horogpalló is.Horoggal való jfgeshalászat, a melyethoroggal a jég alatt znek.*Horog hajtóvány, a horog görbülése.*Horog-ín — S:êntes, körösi halászok — ahorog ersebb zsinege ; 1. Horogderékés Palló is.HoROGKÓvÉcs — Komárom — 1. Böncs.Horogmadzag — Kopácsi — I. pékle, patony,cserke,talpalló.Horognyel — Miskolc:; — 1.Koszt.Horogpalló — Szeged — lásd Horogderék.Horogra csalni — általánosan — a halata horogra tzött kedves eledelével csábítani,hogy rajta veszszen.Horogra való — Tihany — a német ((Köder»,1. Csali, Pélle.Horogrosta — Komárom — hálós fenekrosta, a melyre a fenékhorgot kirakják,kivetésre elrendezik.Horogszerszám — Szeged — kihúzó fedelkis láda, a melyben a feles horgot, azélesít reszelt tartják.Horogtábla — Szeged — 1.Intábla.Horogzsineg — Miskolci — 1. Horogín,Horogderék, Horogpalló, Palló.HosszÚKESZEG — T. S^. Nátlv — S-êged.Pelecus cultratus L. öreg.Hosszú KECZE — Csongrád — a hosszúfarkú,tükörháló nélkül való, farkalós kecze.Hosszúság — általánosan — a kerít hálóknál,tehát öreg-, kecsege- stb. hálónál, akét apacs közötti terjedelem.HOGY — Algj'ö — a hálót orra.Högyöskecze — Szeged — 1.Hú!—Hosszúkecze.Komárom — halászkiáltás, melyrea laptáros kiereszti a hálót.HuGYGYÓ — anus.*HuGYGYÓ — Kopácsi, Komárom — a hal végbeléneka nyílása (anus).Hugygyóka — S:{eged — 1.— Balaton-Füred — «állj!»HujA !Hugygyó.Huja! — S:{eged — jel, hogy a háló ki vanhányva, mire a peczkes legény beakasztjaa peczket.Hukó — Miíterpacher — Salmo Hucho Lin.Hullámzó víz — általánosan — a tavakona szél nyomása alatt mozgó víz, a meddigmég nem habzik, I. Habzó víz.Hurokvet halász, a csapóhurokkal járó.'Hurokvet halászat, a mely a csapóhurokkaljár.*

MESTERSZOTAR. 797HuszÁRKESZEG — H. O. — Albumus lucidusHeck. szentes, körösi halászok.HÚZNI — általánosan — a gúzsba v. húzószegbeakasztható evezvel evezni, 1. Dal,Dailadzani,Dalladzó.HÚZÓBÁRKA — FcrtS tava — az, a melyethalászatkor a hajó után kötnek, 1. Farosbárka,Lovasbárka, Nyargalóbárka.HÚZOGATÓ FARKHÁLÓ — Erdövidck, Olt mentén— 1. Varsaháló.HÚZÓHÁM — Algy — I.HÚZÓHÁLÓ — Balaton — I.Farhám.Léhés vagy Öregháló.HÚZÓPÁNT — Balaton, tihanyi shalászat —az evez szára felehosszában alkalmazottfüles pánt, melyet a vonószegbe beakasztanak.HÚZÓSZEG — Balaton, tihanyi shalászat —a bödönhajó koloncza, melybe az eveztbeakasztják ; 1. Húzópánt.HúzóvÁNKüs — Balaton — az a3 melybe az evez beléfekszik.Igaz tokok — Acipenseres,Iham — Tápé — 1.Ihany.nyerges fa,mint csoport.*Ihany — Stêged — fonal vagy fzfa gúzs, amelyre az eladott halakat fzik, hogy a vevtisztán és kényelmesen vihesse.Ikervejsz — Xlll-dik század — alkalmasintkét fvel ellátott vejsze ; 1. Fej, F.Iklandani — Szeged — egy evezt a ladikvégébe akasztva s cxs szeren mozgatvahaladni ; rokon a csikló, cziklend, cziklonyozni,kallózni félékkel.Ikra — általánosan — a hal petéje.Ikra — Orbis pictus 1708.Ikrás — általánosan — a tojóhal.Ikrásodni — Miskolcit Gáspár — I.Ívni.Ikrásodni -»- Miskolczi Gáspár — megtermékenyedni.Ilánka szemling — Szirmay Andr. — Salarlacustris Ag., a magyar vizekre csak ráfogva.Ilonahal — H. O. — Acerina Schrait:;er Cw.Szeged.Ilonkakeszeg — H. O.Cuv.S:{eged.— Acerina SchraitêrIlonkakeszeg — T. S:{. Nátly gyjtése —I. llonahal.ÍN — általánosan — minden vastagabb kötélV. zsineg, a mely a háló keretét alkotja.Horgoknál, jelesen a fenekes és tökösnélaz a zsineg, a melyre a pekle reá vanhurkolva. A halászok a nagy hálónak csupánalsó, ketts kötelét nevezik a «hálóiná»-nak.Inahúzó szék — Szolnok — kis négylábúpadka, a melyre az a legény l, a ki a'háló inát húzza ; azért l, hogy az inat letarthassa,I. Letartás.Inasok padja — Balaton — a dereglyén acsigán túl az els pad; itt azok evedznek,a kik a háló inát húzzák.Ingó czölöpépítmény — H. O. — olyan,mely rekeszekre volt rakva, a mely azáradó, illetleg apadó vízzel emelkedettvagy alászállott.Ingola — Rtromjjon, I. Pláner Ingola, VakIngola.*Ingola — H. O. — Pctroin}~ôn fluviatilis L.Erdövidck és Udvarhclymcgye vizei ; nyilvánaz ingolna, angolna alkalmazása. Galgóczi-nál(1622) megvan.Ingóláp — általánosan — alapjában mocsároshelyeken az a növénytakaró, a melyalatt mély víz következik s a mely az emberterhe alatt folytonosan engedve, inog.Ingolna — Janua 1729 — Petromyzon fluviatilis.Congrus alatt felhozva.Ingolna — Sâbó Dávid— Anguilla fluviatilisAg. Az ingolna az angolna mellett elfordulaxvii. századbeli szakácskönyvekben is.Ingó vány — üjfalvi-Szikszai xvi. század —uligo.Ingovanyosföld — Ujfalvi-Szikszai xvi.sz. —terra uliginosa.Inhúzó — Záhony — a fels Tisza halászbokrábankét legény, a ki az öreghálóinát húzza.Ink — Agárd — I.Csattk.In köz, például a fenékhorgon a pallóin darabja,mely két horog között van.*Inléhes — Budapest — a kecsegehálónál atulajdonképeni háló, mely két ftükörtközött van ;lásd : Tükör.Innyomó, az a husáng, a mely a m. velenczeicsiga derékfájába keresztbe van dugvas a melynél fogva a halász a csigát lenyomja.*

7q8MESTERSZOTAR.Inó — Nádasdr Tamás lev. — a pisztrángfogásról szólva ; a horog inától, tehát apisztránghorog egészsze.Intakaró — Sô/«o/c — gyékény, a melylyelnagy hségben a háló ólmos inát betakarják.Intes — Tihany — ha a bokornak valamelytagja hanyag, részeges, házsártos, czivakodó,lusta stb. háromszor intik meg s hanem fog rajta, felmondanak neki ; a ki ahelyébe lép, « rááll a szerszámra* 1. Ráállani.Inszed — Csongrád — az a legény, ki ahálónak a vízbl való kiszedésekor s ahajóba való betakarításkor az alínt felszedegetiés rendberakja.In tábla — Duna mentén — az a peremesdeszka, a melyen a fenékhorgot kihányásraelrendezik.ISLÉG — Szeged — 1.ISLiK — Komárom — 1.Isling és Isiik.Isling.ISLiNG (néha Isiik), minden ersebb zsineg,a melylyel pld. a háló az inakhoz, v. fakeretekhezvan kötve. Nyilván a schlingeszótól ered. L. Lajfánt.ISLiNGTÜ — Komárom — olyan mint a hálót,csakhogy a fonalhoz képest nagyobb ; 1.ÁUítót.Ispita — Komárom — a halbárkának különrekesze, melybe a megbágyadt halat rakják.ISTÁp — Balaton — 1.Apacs. A balatonishalászok nem ismerik az apacsot ; a Bodrogközöna szárnyasvarsa feszít karójaéshorgászbot is.IsTÁPK — Balaton-Füred — az istáptól számítvaaz els nagyobb k ; I. Csattk.Iszák — Csongrád — t.Szák.Iszapos fenék — általánosan — finom, mélysárral borított vízfenék.IszKÁBA — általánosan — vaskapocs, a ladikoldal és fenékdeszkáinak egymáshoz valóersítésére ; eszkába is.Ivadék — Tata — apróka pontyok, a melyeketa költ tavakból, hol az ikrából kikeltek,a nevendék tavakba eresztenek.IvADÉKRA VALÓ — Calcnd. occ. 1721 — ponty,azaz szaporításra alkalmatos ; 1. Anyaponty.ivÁsú — Agárd — pld. : idei ivású, tavaliivású ponty, azaz : mely ezidén v. a múltévben kelt ki az ikrábúl.ÍVNI — általánosan — a halak ikrázása, párzása.IVATNi — T S:^. — I.ívni.ívÓHELY — általánosan — a hol a halak ívniszoktak.JÁcz — Squalíus dobnia L. Varbó (palócz).Jakescke — Marsilius, Bloch — 1. Jász keszeg.Jankó — Bódva mentén — tréfásan az apacs ;ha pld. sekély vízben az apacs akadozik,azt mondják : «kotor a Jankó».JÁR — Agárd — pld. : felhs idben nemjár a hal ; 1. Haljárás.JÁRÓKÖTÉL — Karád — 1.JÁROMCSONT — OS jugularc.*Bejáró k.JÁSZ — H. O. — határozottan Squalius dobniaL. Bcrettró-Ujfalu.JÁSZ — Idus, I. Ónos Jász.*Jászkeszeg — Janua 1729 — Idus melanotusHeck.Jászkeszeg — P. K. — Squalius dobula L.Komáromban következetesen alkalmazva H.O. P. K. Ercsiben Idus melanotus Heck.is ; hibásan Aspius rapax Cuv. Bódva. H.O. ; T. S^. Szeged. Squalius dobula L.Jasz keszeg — Ujfalvi-Szikszai xvi. század— «phoxinus lenis»; csak ráfogás, mertaz Aristoteles oóîvo; hala nem határozhatómeg. Az Orbis pictusban (1708) thymallusnakmondva.Jászpaducz — H. O. — Abramis melanopsHeck., S:{endr, Bódva.Jászponty — P. K. — Squalius dobuLi L.JÁTSZIK — a hal a verfényen ; de a horoggalis.Javallani — Balaton-Füred — halászó helyrlmondják, így: «jónak javallt helyenereszti a hálót ;másnap reggel fölfeji.*JÁz — Squalius dobula L. Bodrogkö-{.Jegell — Hegyk — nagy vés, melylyela kürtben a jeget kivésik, hogy a fogotthalat kimerhessék.Jegell — Balaton — az a halász, ki a lékeketvágja.Jegellk — H. O. — 1. Kszakócza. *

:Jegelni — Balaton — a halászáshoz szükségesléket vágni.Jegesgyalom az, a melyet a jég alatt kivetnek.*Jeges halászat, a jég alatt zött halászat.*Jeges keszeg — H. O. — Blicca argyroleucaHeck. Hegyk, Ferttava.Jeges vonó, a gyalommal a jég alatt zötthalászathoz szükséges lékek összessége.*JÉGFÚRÓHAL — P. K. — Cobitis tomia L.Tis-{a.JÉGPATKÓ — Balaton — négy körm, félkengyelalakú szerszám, melyet a halászokaz elcsúszás megakadályozására a talpukalá kötnek.JÉGRE VALÓ SZERSZÁM — Tihany — a jégalatti halászathoz tartozó szerszám összessége; ellenkezje a higvizre való.JÉGRiADÁs — Balaton — 1. Riadás.Jeles póta — Keszthely — az ereszt hálónaz els pótát minden mester más-más alakbanköti, hogy hálóját felismerhesse.Jobbszárny — Bodrogköz — a nagy gyalmona kátától jobbra es hálófél.JÓHAL — Komárom — az értékes hal, mintponty, süll, harcsa, menyhal stb. A régiszer- vagy köteleshal.Jövevény ponty hal, Cyprinus auratus Aucx.*Jövevény-potyka — Sâbó Dávid — nyilvánaranyhal, Cyprinus auratus, auct. ; a hozzáfzöttmonda után azonban delfin is.Júvni — XVIII. század — I. ívni.KKaaka — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — Juncus.Kabak — általánosan — a lopótök kurtanyakúfajtája ; használják csiktöknek éssokszorosan úsztatónak pld. a fenékhorgászatnál,a lábóhorgon ;néha kobak is.Kacs — Körös- Tárcsa — az evez nyelénlev fogantyú ; 1. Bódé stb.Kacsaorr — Szeged — a viza, tok, söreg,kecsege vagyis a tokfélék orra.Kaczér — Balaton, általánosan — karcsúnádcsóva, melyet téli idben az ereszthálórar helyett jelnek kötnek. A kaczéra zajló jégnek könnyen enged, innen azelnevezés.MESTERSZOTAR. 799KÁKA — Hegyk — 1. Apacs.Kakasül — Kopácsi — a kecze fája, 1.Bónéfa.Kalánháló — Sepsi-Uzon — I.Ollóháló.Bcscsháló,Kalauz — Bodrogkö:^ — az, a ki a hal vaczkáttudja.Kaliczka — Balaton-Füred — I.Kallantyú — S:{olnok — I.Kolomp, Húzóvánkus,Kaloda.Kaloda — Keszthely — aVejsze.bödön hajó húzóvánkusa; van húzó- és keresztszege ; 1.Húzószeg,Keresztszeg.Kallószíj — Kis-Majtény — I.Kallózni — Kis-Majtény — I.Kampó — Varbó,Cziklend.CziklendeniIpoly mentén — a szigonyról,melynek egyes ágát a palócz kampónakmondja (palócz). A Bodrogközön akeres, 1. Gébics.Kampós fogak — dentes raptatorii.*Kamsa — Szolnok — 1.Gébics.Kanalas fogak — dentes cochleariformes.*Káncsa — Tápé — I. Gébics, Gemics, Gémes,Gamó, Kampó.KÁNDRÓ — tóban él hal. S:{ékely/öld, talánPcrca fiuviatilis L., melynek oláh neve tavashelyeken Kos^tros.KÁNVA — Szentes, körösi halászok — 1.Hajtovány.Kap — aKáva,hal a horoghoz, vagy a horog után.Kaparászháló — Turáhát — 1.Kaparó (háló) — Bodrogkö:^ — I.Kaparószák — Szolnok — I.Varsaháló.Varsaháló.Varsaháló.Kapóhal — Komárom — a nagy hal (viza,harcsa) mellett kifogott apróbb halak, amelyekben a legénység részén kivül osztozik,Karics — H. O.Lá:{i,— Carassius vulgáris Nils.Nógrád megye (palócz).Karika — Hegyk, Saród — 1.Csiga, Villafa ;szerkezet szerint az elbbivel egyezik.Karikakeszeg ^ H. O. — Leuciscus rutilusL. juv. Komárom. Tulajdonképpen Abramissapa Páll.Karisnya — Kis-Majtény — a rácsa kerete;1. Kasornya, Káva, Hajtovány.Karóra halászni— Hegyk — mikor nema partra húzzák ki a hálót, hanem a tószínén a hajóba, mely a levert karóhozvan kötve.

8ooMESTERSZOTAR.Karós horgászat az, a midn a horgot apartba leszúrt karóhoz kötik.*Kas ^ Erdólyi-Me^ség — a vejszének azrésze, a melybe a hal betéved, 1. Kürt,Fej.Kas — Vekncic, Komárom, Balaton, Szeged —eltér alakú kosarak a halak szállítására.Kashely — Dereden — a lábó könyökébenvagy öblében lév köz, melyen a víz átfolyhats a melybe a csikkast belefektetik,hogy az úszó esik beletévedjen.Kasornya — Kis-Majtány — az a vesszblcsavart kantár, a melynél fogva a csiktököthordozzák.Kaszakeszeg — P. K. — Pelecus cidlratusL. S:{amos, Maros m. ;Bodrogkö:;, H. O.Kaszúr — Börvely — aMagyar Velenczéndivó gyalázkához hasonló, de )obb szerkezetnád- és lápvágó eszköz ;a csikaszlegkedvesebb szerszámja, mert fegyvere is.KATA — Karád — 1.Segg.Katér — Balaton, Kenesse — mindenfélegiz-gaz, a mit a Balaton a partra kivetett.Tüzel anyag 1. Habita, Habócsa, Katré.Katka — S:{eged — 1.Fent;Szegeden többnyirenégy nagyobb horog vasmacska alakbakötve ; van azonban a fenthöz hasonlóis, még pedig két böncsvel terhelve ;alkalmasint az akadka, akatka kopása.Katré — Tápé — 1. Habita, Habócsa ésKatér.Katucsfa — Nagy-Bereg, Borzsa folyó — aczége kapujába beállítható gamzsaháló tartókerete.KÁVA — Bódva mentén— azok a farészek,a melyekre a hálók feszítve vagy kötvevannak ; így pld. az ághegyháló, két keresztbeállófélabroncsnak négy végére vankifeszítve s innen « négy kávás ineríto; —1. Hajtovány.Kávaköt madzag — Miskolc^ — az, a melylyela tesziveszi háló — ághegyháló —két abroncsa középen meg van kötve.KÁVAKÖZ, két káva közöttitér.*hálóresz, illetlegKÁVALAPÁT — Máramaros — félkör káváraközépen és keresztbe ersített ékalakúlapát, a melylyel a halász az apró köveketbolygatja, hogy az apró halat a csáklyahálóbaberiaszsza.aKÁVÁRA HÁNYNI — Miskolc^ — a hálót a fájárafelkötözni : «kávára kell hányni a hálót)).KÁVA-VAS — a vasas-örvöshálósúlyozó vas.*ághegykávájátKavicshal — P. K. — Cobitis barbatula L.Garam, Léva mellett.Kavicsos fenék — általánosan — igen durvahomokkal s apróbb kövekkel elegyesenborított vízfenék.Kecsege — K. — Acipenser Ruthenus L.GALGÓczi-nál (1622) megvan. Miklosichszerinta szláv keciga (?).Kecsege — Orbis pictus 1708.Kecsegeháló — Komárom, Budapest — 70 m.hosszú 2 m. széles.Berendezése alapjában'olyan mint az öreghálóé, de a hálórészhármas : közbi finom léhés, mely mindkétoldalon tükör között van ; 1. Inléhés, 1.Tkör.Kecsege tok hal,Acipenser Ruthenus L.*Kecsige — Ujfalvi-Szikszai XVI. század —Sturio primus, echinus. Érdekes megtudni,mit értettek a régiek a Sturio primus éssecundus alatt, minthogy a nyelvészek mégma is idézik ; 1. Szarvas Gábor «Czápa»a Magyar Nyelvrben; 1. Kecsege.Kecsöge — H. O. — Acipenser Ruthenus L.S:{egedi kiejtés.Kecskebéka — S:{eged — Rana esculenta : aharcsa csalija.Kecze — S:{eged — háromszöglet, súlyozottfakeretre alkalmazott fenékháló, melyetcsónak után vonszolnak ; 1. Kocza is. Kétöregszem,isiikbl kötött tükörháló közötta finom hálótest; a hosszú ín lószárcsontokkalfelszerelve.Keczeg — H. O. — Leuciscus rutilus L. Ipoly,Láî Nógrádmegye (palócz) ; A//;/íraí/s bipunctatusHeck. Egyh. Oláhfalu.Keczeköröm — szeged — 1. Koczaköröm ;a bónéfa ; 1. azt.Kapókeszeg — H. O. — Aspius rapax Ag. Baja.Kapu — Fert tava — a kürt része. Ott ahol a lészák már sarokra hajlanak az els,tágas átbocsátó rész, hová a hal legelbbkerül befelé.Kapu — Nagy-Bereg — a czége nyílása, amelybe a gamzsahálót beállítják.Kar — Börvely — a csíkputtonyon a,z a két

;MESTERSZOTAR. 801fonadék, a melynél fogva a halász a puttonyta vállára akasztja.KÁRÁSZ — Carassius, 1. Kövi Kárász, SzélesKárász.*KÁRÁSZ — K. — Carassius vulgáris Nils.Egy tbl való a német: Karausche, KareisI,Gareisl ; az oláh karas és tót karas, karaseknevekkel. GALGÓczi-nál (1622) megvan.KÁRÁSZ — JanuaNlLS.1729 — Carassius vulgárisKarasz — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — charax; ma egy halcsalád : Characinidae és aCharax nem ; tengeri hal.KÁRÁSZKESZEG — T. S:^. Nátly és H. O. —S:;eged, — P. K. — Tisâföldvár, Scardiniusenihrophthalmus Bon.,tavakból.KÁRÁSZ PONTY, CA-prinus acuminatusHECK*KÁRÁSZPONTY — H. O. — Carpio KollarüHeck. Velencze. Minden halász állítja,hogy a kárász és a ponty keveréke.KÁRÁSZVARSA — Doroszló(Bácska) — kétbejáróval, dobszeren fölpeczkelhet; hálóbólkötve ;máshol a kárászvarsa egy bejáróval.Karcsu-ponty — Grossinger — «Kartsóponty»— nyilván a Cyprinus hungaricusHeck.Karcsú ponty — Szirmay Andr.— Phoxinuslaevis Ag. értelmében.Kardkeszeg — P. K. — Pelecus cultratus L.TisTâ m.Karda — P. K. — Ftlecus cultratus L.Kardahal — P. K. — H. O. — Pelecus cultratusL. Duna m.Kardakeszeg — H. O. — Pelecus cultratus L.Csongrád.Kardos — Pelecus, 1. Sugár Kardos.*Kardos — P. K. — Pelecus cultratus L.Karevedz — Kes:^thelx — be nem akasztható,mankóval ellátott evedz.Keczés csónak az, a melyen a keczés jár.*Keczéz — Szeged — a keczével halászóhalász.Keczés — 7Zs:â mentén — keczehálóval járóhalász.Keczézni — Tisâ mentén — a keczévelhalászni.Kejtág (kétág) — LM.torc\a mentén — 1.Keresztkötél.Kelé — Scardinius, 1. Pirosszárnyú Kelé.*Kelehal — P. K. — Scardinius ery-throphthalmusBon. Balaton.Kelen — Göcsej — Scardinius erythrophthalmusBon., nyilván a szláv «Klen» keszegnévvelegy tbl való 1. Kelé, Keling,Telea, Telén és Telény.Kelevisz — Komárom — az iszapban fekvágasbogas fa, melybe a háló beakad.Keling — H. O. — Squalius dobula L. Kis-Majténr; a balatoni kelehallal rokon név.Kemény hal — általánosan — mondják arróla halról, mely a szárazra vetve is sokáigelél, pld. ponty, kárász, sügér. A keménység, ha jósággal párosul, növeszti a halbecsét.Kemény heju hal — Ujfalvi-Szikszai XVI.sz. — concha, conchile, conchilium, ostrearégente az Unió, Anodonta kagylók ishalszámba mentek.Kerekded héjjak — Miskoiczi Gáspár -pikkelyek,halpénz.Kerek halpénzek — squama; cycloidas.*Kerekkeszeg — 7. S-{. Nátly — Szeged.Abramis sp ? talán sapa PállKerékszeg — P. K. — Aspro vulgáris Cuv.kitnen festi az alakot. Nyitra torkolata.Kekes — Balaton — vaskampós, görbenyelszerszám, a melylyel a jég alatt eltévedtvezérrúdat fölkeresik s helyrehúzzák, 1.Gébics és Gemics ; Tihanyban azonban avasból készült fent neve.Keres halász, a keczés, vezets. kaparóshalász.*Keres halászat az, a midn a halász folytonoshelyváltoztatás mellett alkalmazza aszerszámot, pld. a keczét.*KÉRÉSZ — Grossinger — Palingenia longicauda,«Tiszavirág».Keresztfa — Bodrogköz — a bokorháló lábátmegersít fa.Keresztháló — KoloT^svár — 1. Ághegyhálóstb.Keresztkáva, a borító oldalát alkotó, egymástkeresztez káva.*Keresztr — Bodrogköz — a téli vasas szákhálóján keresztbe futó fonalak, melyek ahal jelenlétét a feljáró r és pedzje útjánelárulják.Kerít halászat, az öreghálóval, gyalommalHermán O. A magyar halászat. 51

;8o2MESTERSZOTARs rokonaikkal zött halászat, mely körbe nek domborulata az Abramis fajok, jelesenaz Abramis Brama hátának élére em-vagy félkörbe keriti a halat.*Kerít (háló), — S:{Cged — tulajdonképen lékeztet.kézi háló, két ember számára ;van párája, Keszeghátra mosva — Duna — mondjákk helyett azonban ló lábszárcsontok vannakrákötve. Hossza 8— lo m.szanak rajtok ; szintén az Abramisról véve.kivált homokzátonyokról, mikor élek lát-Kerít jegeshalászat — a gyalomma! a jég Keszególdalt — általánosan — szk résenalatt zött halászat.*a test keskenyével, tehát oldalt átbújniKerít szigony — Oltsêin — öt ágú, szakásszigony, melynek középs ága a leg-Az Abramis lapos testérl véve.mint testi hiba : féloldallal elbbre járni.rövidebb, a többi fokozatosan hosszabb, Keszi — H. O. — ú. m. Késze.úgy, hogy az ágak hegyei együttvéve lapos Kethkezhalo (Kétközháló), már i49j-ban.ívben meredeznek.Az egri püspökség számadási könyvében.Keresztszeg — Kes:{tliel_y — a bödön hajón Udv. levélt. Bécsben Nr. 514. Fol. A kétaz a szeg, a melylyel a húzóvánkus meg végét egy-egy ember fogja s úgy kerítenekvele, tehát két ember közé való hálóvan ersítve.;Kerül — a hal horogra, hálóba.1. Kerít.Keser fog — Agárd — a ponty torokfoga. KÉTKÉZHÁLÓ — Turahát — 1. Kerít, Kétköz.Keserhal — P. K. — Rlwdciís amarus Ag. Két-kezzel vonó HÁLÓ — Janua 1729 — aBalaton tája.mai kétközháló.Keser ponty — Szirmay Andr. — Rhodeus KÉTKÖZ — Bodrogkö:^ — kisebb gyalom,amarus Ag.melyet két ember közre vehet s vonhat ;Keríteni — Bodrogköz — a tanyát, ilyen1. Kerít.alkalmazásban : «Már háromszor kerítettünk)),t. i. ennyiszer vetették ki a hálót. Ket KÖZ HALÓ — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. —KÉTKÖZHÁLÓ — 7. S^. — I. Kerít.Általánosan a húzóhálókkal való halászás a haltapogatóval verriculum alatt.módja, mely abban áll, hogy a hálót elbb KÉTSZÁRNYÚ — a hal kormányúszója, mikorkifeszítik s azután körösen összehozzák. két egyenl félbl állva, fecskefark alakú,Keskeny kecsige — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. mint pld. a pontyé ; a tudományos mesterszó((homocerko.*— Rhombus; tehát tengeri keszegúszó, anémet «Steinbutt».KÉTVÉG KOPJA HAL — Anphioxus lanceolatus,Yarrell.*Kessegi — Marsilius — I. Dévér keszeg.Kestscheke — Marsilius, Bloch —1. Kecsegelogótcsak keveskorig lehet használni.Kevéskor — Nagy-Dobronr — így: «a kul-Késze — H. O. — Abramis és Leuciscus KÉZT — carpus.*fajoknál genusz név. Szeged; de nem általánosanbla part felé halászni.Kifelé halászni — Balaton — a tó belse)é-Keszeg — Abramis, 1. Bagoly Keszeg, Dévér Kifogó —Keszthely.— A 40 öles horog in végeKeszeg, Eva Keszeg, Lapos Keszeg, LeuckartKeszeg, Silány Keszeg, Szemes Ke-s ez a pont egy úszó nádcsóvával (kótá-a part fell, a viz derekán le volt köveiveszeg.*val) volt megjelölve ;innen 10 ölnyire egyKeszeg — általánosan — minden ú. n. fehérhal; egyesíti az Abramis, Blicca, Leuciscus, ölét s egyszersmind azt a pontot mutatta,nádszál volt leszúrva, mely az in lo-dikSqualius, Aspius, Idus, Scardinius nemeket; a melyen az inat emelték, azaz : kifogták.kiválóan az Abramis nemre alkalmazva. Kifogott hal — Balaton — a zsákmány.Keszeg — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — Leuciscus,in genere.lacus.Kifolyó to — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. —Keszege — P. K. — Abramis brama L. Balatonmyzonfluviatilis Lin. ifjúkori alakja, tehátKígyó-halacska — Grossinger — a Petro-Keszeghát — sok helyen — oly hegy, melyaz «Ammocoetes branchialis)».

MESTERSZOTAR. 803KiHÁNYÁs — Komárom — az öreghálónak avízbe való bevetése.KiHÚzóvÉK — Latorcâ mentén — 1.Ajtólék.Kijáró kötél — Komárom — az, a melyeta hálót kihányok a partra kihoznak.Kijáró vég — általánosan — az öreg v.léhéshálónak az a vége, a melyet a ladikonkihoznak ; I. Kijáró kötél is.Kijegelni (a csapást) — Balaton — az egypont meghalászásához szükséges lékeketkivágni.Kijelelni — Balaton-Füred — a jegén atanyát a jegellk számára kipontozni ; ezta vezeres szakóczával végzi s csak azutánkövetkezik a jegellk munkája.Kikap — S:{eged — a hal a tiszavirág után,az az : fölveti magát, hogy a víz fölöttröpül kérészt (Palingenia longicauda) bekaphassa.KiKARÓZM — S:{Cged — a fenékhorgot apartba szúrt karóhoz kötni ; 1. Kikötni.Kikeríteni a jeget — Balaton — a lékekhelyét megjegyezni ; 1. Kijelelni.Kiköpi a hal a horgot — általánosan —mikor a horoggal játszik, a szájába kapja,de ismét kilöki.Kikötni — általánosan — hajót, ladikot,bárkát a parthoz kötni ; a vízbe szolgálószerszámot, pld. a fenékhorgot a partonlevert karóhoz kötni : 1. Kikarózni.Kiköt bak, a rúdbaktól való megkülönböztetésvégett.*Kiköthorog — S:{olnok — két karó közékikötve ; egészen sajátságos mód.Kiköt karika, a halász járómvek és bárkákorrán az a karika, a melynél fogvakilehet kötni.*Kilekelni — H. O. — a jégbe a halászathozszükséges lékeket vágni.KilenczszemC hal — Fdí-féle szakácskönyv,XVI. század — Petrom\-{on flimatilis, a kétszemrl, egy orr és hét, szemalakú szilványlyukról.KiLENCz szem hal — Janua 1729 — Petromyzonfluviatilis.Kilencz szem hal — Ujfalvi-Szikszai xvi.század — lampetra oculata ;nyilván a vakingola. Ezt követi : tAz kilenczszemhözhasonló lampedra». Az Orbis pictus (1708)is ad|a ; de latinul muraenula. Nyilván Petromyzon.Kilép — Agárd — a ponty, az az átvetmagát a hálón, szökik.Kilincs — Csongrád — a lélekvesztn acziklony beakasztására szolgáló fül.Kinyújtani — Komárom — az alattságot,azaz : kiereszteni a vékony kötelet, amelynél fogva a halászhajót vizellenébenhúzzák.Királyhal — P. K. — Acipcnscr stellatus.Páll. Eredete nincs feljegyezve.Királyponty — P. K. — Cyprinus carpio L.Duna m., 1. Tükrösponty.Királypozsár — Szirmay Andr. — CyprinusCarpio L.macrolepidotus.Kircza — Heckel — Cobitis taenia.oláhelnevezés.BiztosanKiSAFA — Agárd — halmázsalásnál erre akasztjákkét fülénél fogva a kast : olyan minta kocsi kisafája, csak a középs vasalásamás.Kis APATSÓ — B. S:;abó Dávid — helyesenmagyarázva mint laptáros apacs.Kisbíró — Tihany — a halászbokor legifjabbtagja ; ffeladata a társakat felköltögetni,összehívni ; rendeleteit a kulcsostólkapja.Kísérni — Balaton-Füred — azereszthálóbetevésekor, azaz : ehhez képest a ladikotkormányozni. A betevést három embervégzi, az egyik cres\ti (a hálót), a másikAíqâ (evedz), a harmadik kiséri (kormányoz).Kisgazda — Karád — a jég alatt való halászatnála második ember.Kishalász — Komárom — kis szerszámmal :horoggal, keczével )áró halász.KiSHÁM — Szolnok — I.Czibék, Vállhám.Kis hey — Ujfalvi-Szikszai xvi. század —squamula ; ma pénz, pillangó.Kisiklik — a hal a kézbl.Kis kotrócz — Saród — 1.Kotrócza.Kis legény — Pinriycd — második halászlegény.KiSK — Balaton-Füred — az öreg gyékényeshálón a rendes súlyozók.KiSPiczÉs — Tápá — tutajos horoggal halászóhalász.Kis szánkó — Balaton, shalászat — kisebb51*

8o4MESTERSZOTARgyalogszánkó, a melyen a jéghalászok holmijukat,a (tmunicziótD szálítják.Kis SZÉLHAL — Albumus bipunctatus Heck.Erdvidék,Olt vize.Kisz — H. O. és P. K. — I.Küsz, Kes:îhely.Kiszakad — általánosan — a hal a horogból,ha már megfogódzott s úgy szabadul,hogy a halon seb támad ; 1. kiköpi a horgot.KiszÁRMAZiK — Miskolc:{i Gáspár — a hal atengerbl a folyóba, az az : felvonul pld.a tokféle.Kiszed lék — Tós:êg — 1.KiszEzNi — Keszthely — kiszAjtólék.(Alburnusj halakatfogni, ilyen alkalmazásban : «kiszezniment, hogy a horgát felhalazza*. L. Felhalazni; 1. Küsz.KiszÍJJALT — Mátyusnál — a stokfis, azazkihasgatott s megszárított.Kitapogatni — sok helyen — a halat elfekvésehelyén, kézzel keresve, megtalálni.Kitér — a hal a háló ell, mikor a víz nemhabzik s nem zavaros, 1. Habzó viz.Kivárni — Bácsmegye — a halat is ; türelmesenmegvárni, míg rajta veszt.Kivétel — Agárd — 1.Ajtólék.Kivonó — Erdélyi Mezség — a jég alattvaló halászatnál az a lék, a melyen a hálótkihúzzák ; 1. Ajtólék.Kivonó sorlék — az ajtólék és küls saroklékközötti léksor.*KivoNYÓ vek — Kopácsi — 1.Kobak, 1. Kabak.Kocs — Bodrogkö:^, általában — 1.Mankó, Fül, Bódva, Bódé.Ajtólék.KocsiszER haleladó — Tihany — aKacs,halászbokornakaz a tagja, a ki a kocsit megrakjahallal s távolabb vidékekre eljár,hogy eladja.Kócz — P. K. — Aspro Zingel L. Vág folyótorkolata táján. A név magyarázatát I.Kolc:{ alatt.KoczA — Komárom — 1.KóczA — Kopácsi — 1.Kecze.Apacs.KóczHAL — P. K. — Aspro Zingel L.Koczaköröm — Komárom — a keczehálófakerete ; I. Bónéfa.KoczÁs — Komárom — koczávaljáró halász, kishalász.(keczével)KoczÁZNi — Komárom — a kocza- (kecze)hálóval való halászat.KoczÁzó — Komárom — a kocza- (kecze)hálóval halászó halász.KoczÉR — Hegyk — I.Kaszúr.KÓLCZ — P. K. — Aspro Zingel L.KoLcz ~ P. K. — Aspro Zingel L. Ez aváltozat a Góc^, Kólc^hál, Kólc^ tót eredetrevall, a mennyiben az Aspro tótneve nkolecn = faszeg, czövek ; tehát ezis. mint a magyar «kerékszeg» ugyanazta halat alak szerint festi.KoLCz — Szirmay Andr. — Aspro ZingelCuv.Kolomp — Velenc:ê, Komárom, S:{eged — aza fadarab, a melynek nyergébe az eveza gúzs segítségével beakasztatik; I. Kaloda,Húzóvánkus.KoLONCZ — Balaton — a húzóvánkusbólkiálló vas, melybe az evez vasfüle beakasztatik; 1. Húzószeg.KoLTY — Szirmay And. — Cottus gobio L.

MESTERSZOTAR.80 Saz a fed, mely a szironyt v. szilványt KÓRMÁN YSÖRÉNY — BaLxton-Füred — az alsósörényúszó, p. analis.betakarja*; 1. Kopétó.KopÉTYÓ — Balaton-Füred — I. Kopétó. Kormányszeg — Balaton-Füred — a melybeKopÉTYÚ — Simontornya — 1. Kopétó.a kormányevedz, húzópántja van beakasztva.Kop HAL — Ujfalvi-Szikszai XVI. század —a gob hallal felhozva ; ma a botos kölönte. Kormányúszó — a hal farka végén terjedezúszó, pinna caudalis.*KoPHAL — Cottus gobio Cuv. Galgóczy szakácskönyvében1622. Nyilván egy tbl a Kosz — H. O. — Aspro Zingel Cuv. Baja.német Koppé. Groppen-nel. Komáromban Koszt — B Sâbó Dávid — horogvessz,ma is él.székely szó : tA márnát kos:{tonn az halászK0POLYA — Solt — az áradások után mélyedésekbenmegmaradt víz ; rendesen jó Koszt — a csapóhurok nyele is az.*felrántja », 1. Kosztos horog.halashely.Kosztos horgászat az. a midn a horogKopÓTÓ — Bódva és Miskolcînál — 1. Kopétó.kötve.*inánál fogva vesszre vagy babkaróra vanKopÓTÓ — Orbis pictus 1708.Kosztos horog — 1. Kosztos horgászat.*KopÓTYÓ — Tóth Ril. BoxNET fordításában— 1. Kopétó, az operculum értelmé-gyékény nyaláb, mely a macskakötelhezKÓTA — Balaton, tihanyi shalászat — nagyben. MiKLOsicH szerint a szláv klepeto.van kötve s a víz felszínén úszva, mutatjaK0POTYÓHÁRTYA — Tóth fíil, BoNNET fordításában— az infraoperculum értelmében. használják, a mikor a látott halat fogják.a pontot, a mely felé keríteni kell : akkorKopÓTYÓK ^ P. K. — Ammocodes branchialis. KÓTis — Máramaros, Visk — az ereszthálónaz ín ólomkarikái. 1. Eresztháló.Eredet nélkül.KoPÓTYÓs HALAK — Tóth Pál, BoNNET fordításábanfajokrólnem mondják, hogy ivik. fördikKoTLiK — Tihany. B.-Füred — a keszeg-KOPPANTYÚ — Kuthy - 1. Kopétó.vagy vív, hanem : kotlik.KoppiNTÓ — Kopácsi — 1. Kopétó, «a koppintóalatt van a szilványx mondta az öreg rutilus L. Kcs:{thcly.KoTRicz — P. K. és H. O. — LeuciscusMÁTÉ Ábel.KoTRÓczA — FertS tava — a kürt része :KopsA — Cottus gobio L. Udi/arhehmegye az, a melybe a hal. az udvarból jve belévizei (székelyj.kerül.KoRÁTSÚ — Miskolc:{i Gáspár — a ponty KoTÚs hely — Kornádi — kiterjedés szerinthéjjárói «nagy öreggaras korátsú, könnyen nem nagy, de mély. ú. n. kövérföldes hely.le-hulló haja vagyon*, terhát a peripheria Csíkhalászatra alkalmatos, I. Lápkút.értelmében.KÖCSÖG — Acipcnscr Ruthenus L. VarbóKoRcz — általánosan — fonatos keresztkötés; vesszbl , nádból kötött terel KÖCSÖGE — H. O. — Acipenser Ruthenus(palócz).falakon stb. a kötés maga ; 1. Korczvessz. L. Komárom.KoRCZKÖTÉs, a czége, vejsze. verés kötése.*KFCRÓ — P. K. — Cobitis txnia L. Tis:{a.KÖCSÖGEHÁLÓ — lásd ; Kecsegeháló.Korczvessz — Kuthy — a mivel a nádkunyhótkötik.KHAL — P. K. — Cobitis barbatula L. Zala-KFÍiRÓK — Pctrom)-{Ontini, mint család.*Korda — H. O. — Pelecus cultratus Ag. Tapolcâ ; hibásan Gobio vulgáris Cuv.G)^r.Komárom. H. O.Kormány — általánosan — hajón vagy állóbárkánaz a vízbenjáró rész, a melynek Erdélyi résnek.KHARAPÓ — Biel:{ A. — Cobitis txnia L.jobbra-balra fordításával a hajó irányát KÖLDÖK — Balaton-Füred — végbélnyilásszabályozzák ; sokszor az evezt is így nevezik,a melylyel kormányoznak.KÖLÖNTE — Cottus, I. Botos Kölönte, Czifra= anus ; 1. Hugygyó.KORMÁNY — Kopácsi — a hal farka. Kölönte, Kisszájú Kölönte.*

8o6MESTERSZOTAR.KÖLÖNTE — 1.Botos Kölönte.KLTLÉK (Ktlék) — Karád — 1.Ajtólék.KÖLYÖKHAL — Balaton és Sió mentén — anagyra növ halfajok fiataljai, 1. Fiú.KMARÓ KOLTY — P. K. — CobiUs barbatulüL. Eredet nélkül.KÖNYHAL — alkalmasint Cobitis barbatula L.Székely Múzeum könyvtára, CsereynéZalhiireczky Emiliától való XVII. századbeliÍrott szakácskönyv ;lehet tollhiba :Kövyhal helyett.KÖP — S:[ckely'föld — a szigonynak tülökszerrésze, a melybe a rúd jár.KÖRABRONCS — Gösej — 1. Káva.KÖRMÖSHAL, Grossin^cr; Percafluviatilis L. mindenesetrejó népies elnevezés ;de nagyonhelyi lehet s valamennyi tüskés úszószárnyúhalra talál.KÖRMÖSRiiD — Velcnc:{e — a ladiknak nádközött való tolására szolgáló hosszú rúd,az alján elálló lakörömmel, hogy az iszapbane hatoljon.KÖRMÖS SZAKA, 3. kétágú magyar szigonynál,nem éleshegyes, hanem laposéles, az emberkörméhez hasonló.*KÖRÖszT — S:{ékclx-Keres^túr — a vezethálórúdja végén a keresztfa.KÖRÖszTHÁLÓ — Kolozsvár — 1.Ághegyhálóstb.KÖRSZÁJÚAK — Cyclostomi.*KÖRTÉS FUNT — Tihany — cmeltys mérleg.K SÜLL, Lucioperca Volgcnsis Pall.*KSÜLL — H. O. — Lucioperca VolgensisPall. Pinnyéd, Gyr mellett.KSZAKÓCZA — H.O.— kkori lekel kövek.*KÖT VÉG — a kosztos horog inának az avége, a melyet a koszthoz kötnek.*KÖTELES — Kopácsi — az a legény, a ki aköteleket szedi,rendben tartja.KÖTELESHAL — Komároiu — az 1765-diki czéhszabályban,a földesúrnak kijáró halnegyed,mely azonban csak viza, tok és sreg lehetett.KÖTÉLFEJ — Karád — a jég alatt való halászatnálaz a legény, a ki a kötelet húzza.Ez a húzás valóban a fejesre emlékeztet.KÖTÉLSZED — Kes-{thely — 1.Kötélfej.KÖTÉS (háló) — Komárom — a háló résznekkészítése.KÖTÉS — Hegyk — 1.Bokor, Felekezet.KTÉs — Bodrogkö:^— a jég alatt való halászatnála hálónak a ktléken való kihúzása; 1. Ajtólék.KÖTÉSVAS — Balaton, shalászat — fülszerpánt a bödön orra és fara táján, arravaló, hogy az öregszerszámmal való halászatalkalmával két bödönt össze lehessenkapcsolni, minthogy egy bödön könnyenfelbillen.KÖT — Börvely — a csíkputtonyon az avékony fonadék, a melylyel a halász aputtony fedelét köti le.KÖTDESZKA — Budapest — I.Bécze.KVÁGÓ — Grossinger— Cobitis taenia Lin.KÖVECSHAL — H.O. — Cobitis barbatula L.S:{ékely-Keres^túr.KövEL - Balaton — népies kiejtés szerint«küéll»; az ereszt háló alsó inára kötöttkis kövek.KÖVÉR — általánosan — a hal némely fajairól, pld. : a Scardiniusról.KövÉRSÖRÉNYÚszó — pinna adiposa.*KÖVÉR TÓ — Tata — az, a melyben a halgyorsannövekszik.KÖVÉR víz — Bódva mentén — a Bódvavize, mely sok oly anyagot szállít, a melylyela hal táplálkozik, a miért is a horograaligmegyén reá.KÖVES — Bodrogköz — az öregháló fölfejésénélaz egyik legény szedi a kövest, azaza háló alját = köves in ;ez a legénya dkövesi); 1. Alinas.KÖVES ALJA — Bodrogköz — I.Alin.KÖVES FENÉK — általánosan — nagyocskaés nagy kövekkel borított vízfenék.KÖVES PART — általánosan — a hol a partotkisebb nagyobb k borítja.Kövi — Cobitis barbatula L. Varbó (palóczj.Kövi CSÍK, Cobitis barbatula L.*KövicsÍK — P. K. — Cobitis barbatula L.Veszprém, Zala.KöviHAL — Janua 1729 — Cobitis barbatula.KöviHAL — P. K. — H. O.— Cobitis barbatulaL. Veszprém, Zala, Heves.Kövi HAL — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. —fundulus; hibás alkalmazás; nyilván a fenékjáróküll ; utóbb még egyszer saxatilismagyarázattal.Az Orbis pictus 1708 kiadásábanApua.KÖVI KÁRÁSZ, Carassius gibclio Nils.*

MESTERSZOTAR. 807Kövi KÁRÁSZ — P. K. — Carassius gibelioNlLS.Köz CSUKA, Esox luciiis L.*KÖZBÜLS FEDELÉKCSONT — infraoperculum.*KÖZÉPS LEGÉNY — Komárom — a ladik orrátólszámítva a második padon húzó.KÖZÉPSSZÁRNY — Kopácsi — hasúszószárny(p.ventralis).KÖZÉPS TAT — Csongrád — a lélekvesztódereka táján meghagyott rekesz, egyszersmindersít és ülhely is.KÖZÉPTERMÉSZET HALAK — Miskolczi Gáspár— «a' mellyek néha a' tengerbl azédes vizekbe is kiszármaznak».KÖZHÁLÓ — Uj-S:{ékel}' — i. Kétközháló.KÖZÖNSÉGES TOK — Szirmay Andr.— AcipenserSturio L. a magyar vizekre csakráfogva.KözösÖDiK — Miskolczi Gáspár — a hal, azaz: ívik.KuKACZ — Duna, Balaton — a giliszta, melyeta horogra raknak.Kulcscsont — clavicula.*Kulcsos — Tihany — a halászbokor elejekormányosa), ki a czéhláda kulcsát rzi.Kullogó — Nagy-Dobrony — rendesen három,néha négy czölöpre rakott ülhely,lábvetvel, mely a vész közepén, áradásoktükrén készül, csak csónakon érhetel ; az öröshálóval való halászatra szolgáls igazi «czölöpépitmény». Leginkább tavaszkordívik ; télire kihányják.Kurta BAiNG, Leucaspius abruptus Heck.*KuRTULA — B. S\abó Dávid — az a kurtadorong, a melylyel a kurtulás, illetlegfattyúlaptáros a kötelet az akadályokonátvetegeti.KuRTULÁs — B. S:;abó Dávid — helyesen,de csak az alattságra alkalmazva,fattyúlaptáros is kurtulás.holott aKuRTULÁszNi — Komárom — az öreghálóhúzásánál a tartókötél mellé rendelik afattyúiaptárost (gyereket), kinek az a löladata,hogy atartókötelet mindenféle akadályonátsegítse ; 1. Kurtula.Kuszakecze — S:{entes, körösi halászok —I. Kecze.Kútfej — P. K. — a Balaton körül a mocsarashelyek nyílt mélysége; 1. Kutu, Vész,Lápkút,Kotus.Kutyahal — H. O.Bodrogköz.— Umbra canina Mars.Kutyahal — Grossinger — Lota communisCuv.Kutyamászó — Varbó, Ipoly — I.Varsaháló.Kutyatej — S:{eged — 1.KuTTYOGATÓ — Szeged — 1.Buttyogató.Czötkény.Futtyogató,Formájára nézve megjegyeztea halász, hogy «olyannak kell lenni, mint acsikó lába*.KuTTYOGATÓ — T. S^. Nátly gyjtése —1. Buttyogató.KuTTYOGATÓ NYELE, az a rész, a melyet ahalász a kezében tart.*KUTTYOGATÓ SPÁRGA — S:{eged — a kuttyogatóV. futtyogató mellett használt nagyhorognak igen ers ina v. dereka.KUTTYOGATÓ SZÁRA, az & rész, a mely ki vanélezve s a nyél és talp közé esik.*KuTTYOGATÓ TALPA, az 3 rész, a melylyel ahalász a vízre vág, hogy a hangot kicsalja.Khal — P. K. — Cobitis barbatula L. Keszthely.KÜLL — Gobio — 1.FenékjáróKüll.*Felpillantó Küll,KÜLL — P. K. — Gobb vulgáris Cuv. Zala-Tapolciâ ; a kerék külljérl, alakfest.KÜLS CSAPÓ — Balaton, tihanyi shalászat— az evez szárának az a fele, amelyet a halász evezéskor a kezében tart.KÜLS NYAKSZiRTcsoNT — OS occipitale cxternum.*KÜLS SZEGLIK — Balaton, shalászat — aza két szeglik, a mely az ajtólék felé esik ;1. Bels Szeglik, Szeglik.KPÜ — Kis-Majtény — a szigonynak az arésze, a melybe a rúd jár ; I. Köp.KÜRT — Fert tava — igen szövevényesvejsze. Részei a lésza, az udvar, a kotrócza,a szerszám, a fej és a kapu ; 1. azokat.KÜRT — Tápé, shalászat — a magyarvejsznél az a rész, a melyben a hal fogvamarad ; 1. Fej.KÜRT KARÓ, mely a magyar vejsze kürtjéttartja,ersíti.*KÜRTzNi — Hegyk — a kürtvel íízni ahalászatot.KÜRTz hely — Hegyk — az a pont, a

— ;8o8MESTERSZOTAR.hol a kürt fel van állítva, vagy a melyarra alkalmas.Küsz — Alburniis, 1. Alias Küsz, SujtásosKüsz, Szélhajtó Küsz.*Küsz — P. K. — H. O. — Albuniiis lucidusHeck. Balaton. Innen : Sterna hirundo.leucopareja, melyek a Tiszánál ((szerk»,a Körösnél

MESTERSZOTAR. 809Lapiczkás fogak— dentes scalpriformes.*LÁPi pócz, Umbra canina Mars.*Lapiska — H. O. — Abramis Brama L.Bódm mentén, Komjátiban : Így «lapiskavagy p . . afedéli.Lapistyán — Balaton — Rhodcus amarusAg.biztos.LAPK — Sclimidt Sándor — Abramis BramaL. S:{endr.LÁPKÚT — Börvcly — az ingó lápon a természetesvagy a lápmetszvel kivágott kistükrök, a melyekbe a csikkasokat beállítják,hogy a levegre felszálló csikók betévedjenek.LÁPMETSZ — Börvely — félholdalakú, anyélhez keresztbeálló vágó szerszám, amelylyei a lápkútakat kimetszik.Lapoczka — OS scapuiare.*Lapoczka — Fels-Rákos — I.Bécze.Lapoczka — Szolnok — félzsindely nagyságú,vékony deszka, melyet pös helyettaz inra kötnek.Lapoczkafa — Miskolc^ — 1.Bécze stb.Laponya — P. K. — Rliodcus amarus Ag.kétes név.Lapos dévérkeszeg — P. K. — Abramisballerus L. Szatmár.LÁPOS HELY — Komádi — ahol a növényzeta vizén takarót alkot. Csíkfogásra alkalmatos; 1. Láp.Laposra — H. O. — Abramis brama L.Máraniaros meg)e.Lapos keszeg, Abramis Ballerus L.*Laposkeszeg — H. O. — Abramis bramaL. Bcrdtyó-Ujfalu.Laposkeszeg — Körös mentenfajok.— az AbramisLaptár — Balaton — kisebb ladik, a melyena segédszemélyzet foglal helyet ; a fogotthalak fölvételére szolgáló láda s a vontatókötelek is ezen vannak elhelyezve. A Balatononéles orrú, mély járású ; különbenáltalánosan is ez a neve, egy kivétellel,1. Laptató.Laptárhám — Szolnok — a laptáros farhámja.Laptáros — általánosan — a halászbokornakaz az embere, a ki a partra való halászáskora parton marad s az egyik apacsota part közelében megtartja, míg a többia ladikon beevez, kiveti a hálót, kerít sa másik apacsot kihozza a partra. A laptárosigen kemény munkát végez.Laptáros apacs — Csongrád — az az apacs,a melyet a laptáros a part közelében tart.Laptató — Baja — I.Laptár.Laptolóháló — Komárom, Budapest — berendezéseolyan, mint a léhés vagy öreghálóé; de csak 70 m. hosszú, 12 m. széles.A folyó közepén halásznak vele. Kivetéskoraz egyik apacsot dézsa vezeti, akerítést a ladik végzi, mely a dézsa utániramodva azt könnyen eléri.LÁPVÁGÓ — Dereden. Nag^y-Bereg — kurtakasza, hasonló a magyar velenczei gj'alázkához: a vész tisztítására való.LÁTOTT HAL — Tihany — kizárólagosanTihanyban, szkor dívik, a mikor a gardahal— Pelecus cultratus — nagy tömegekbeverdik, a melyek a félsziget csúcsairólláthatók. A hegyenjáró jelekkeligazgatja a verseng halászhajókat ; 1. Hegyenjáró.Lazacz — köztiasználatban — Trutta SalarL. Népies magyar elnevezése nem lehet,mert csak az Északi-tengerbe szakadófolyókban él, nálunk a Poprádban, melynekvizét magyar szigony nem vágja, magyarháló nem járja. GALGÓczi-nál (1622)megvan ; lengyelül : Losos.Lazacz — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — Salmo,eso.x. Az Orbis pictus (1708, a semlinggelegyértelmnekLÁzÁcz (sic!)veszi.— Janua 1729 — Trutta Salar.Lazaczfélék — Salmonidei, mint család.*Lazacz pisztráng, Trutta Salar L.*Leány konczér, Leuciscus virgo Heck.*Leányhal — Nyelvr és H. O. — Leuciscusvirgo Heck. Gyr.Lecserlecs — H. O. — Acerina ccrnua L.Komádi, I. Le:{Sér.Leereszt vék — Kopácsi — 1.Bedönt.Legel — Tata — a ponty, mikor a tó fenekéntenyész növényzetet tépi. Szegedenugyancsak a ponty a «földmorzsákat» legelia «szirtok» tövén ; 1. Szirtok.Legyes horog, kis kosztos horog, a melyrelegyet húznak; apróhalra való.*LÉHÉs — általánosan — a fonal, a melybla hálók kötve vannak ; de sok helyen az

;:8ioöregháló maga is, mely tavakon zsákos— gyalom — folyókon csak ritkán az.igazi halászneve öregháló — 600 méterighosszú, 24 méterig mély — ; a Balatonnálnéha

;MESTERSZOTAR.8llLeuckart KESZEG, AbraiTiis Leuckartii Heck.*Lezser — 1. Taknyos Lezser.Lobbantó — Bodrogköz — 1.Tapogató.A Magyar Velenczén divóval talál.LÓGGA — H. O. — Squalius dobula Heck.F'jlc,Bárdoc^.LÓGÓS — Vclcnc:{e — vendégpara az öreghálófels inán. Jel, mely a jég alatt valóhalászatnál mutatja, mennyire került kia háló. Rendesen hat lógós van, háromhároma háló mindenik szárnyán.LÓPióczA — Szeged — szerte divó halélés,vagyis csali,horogravaló.LószERKÓ — S:^cged — a nagyobb sirályok ;halászmadarak.Loszos PISZTRÁNG — P. K. — Tfutta SalarL. A nevet nyilván Petényi csinálta, mégLásd Lazacz.Loszszos — Szirmay Andr. — Trutta Salar L.LÓTET •— Komárom — tavaszkor használtcsali (Gryllotalpa vulgáris); használata elvan terjedve.Lovasbárka — Budapest — lásd :pedig a Dunajecz mentén divó *Losos» kaptájára.Nyargalóbárka.Lb — H. O. — Alburnus lucidus Heck.Nyilván a német *Lauben* magyarosítása.Hegyk, Ferttava.Lök — Kuthy — « nagyot lök magán (a harcsa),de nem viczkándozik«>, nem egészenh.Lukas — Agárd — hurokalakú kötés a kihúzókötél felehosszán — I. Btök.Lusta hajó — Balaton, shalászat — lassújárású ; a bödönrl mondják, a mióta laposfenek járómveket is használnak.Lyék — Balaton — I.MLék.Macska — Balaton — a dereglyén, négykörm nagy vashorog, a halászjárómneksíkvizen való kikötésére.Macskateker — Budapest — csiga, a melylyela macskát fölhúzzák és leeresztik.Macza — H. O. — Acerina cernua L.Csongrád; 1. Taknyos Macza.Magszál — zoospermium.*Magvaérett, mikor a hímhal teje alkalmasa termékenyítésre.Magyar buczó, Aspro Zingel Cuv.*Magyar kócz — H. O. — Aspro Zingel Cuv.Szeged.Magyar ponty, Crpriniis hungaricus Heck.*Makk — Tápé, AlgyS — a nádvágón a pengenyelbejárórészének csapszer darabja.Malán YA — Karád — a szárnyas varsa szárnya.Mankó — Komárom — 1. Bódé.Mankó — Karád — ágas fa, a jég alatt valóhalászatnál a vezérrúd tologatására való.Marázsaháló — Udvarhely és Gvergyó —hosszú póznán zászlószeren kifeszíthetkétti? rös háló; a Gyilkos tóban éjen átfelállítják, Sz.-Udvarhely és Sz. -Keresztúrtáján a sugákban kísérik vele a vizet.A Tiszánál — S:[eged — a czötkényesháló, melyet két karó közt kifeszítenek1. Mereglye.Marázsakaró, a melyhez a m.-háló pallójará van kötve.*Marázsázó — S-;eged — az a halász, a ki amarázsahálóval jár.Marczihal — P. K. — Barbus fluviatilis Ag.Tisâ m. így.Maréna szemling — Szirmay Andr. — Coregonuslavaretus L. a magyar vizekre csakráfogva.Marina — Grossinger — Barbus fluviatilisAg. Nem magyarember irtaMarkoló — Kesi^thely — a halászbokornakaz az embere, a ki a hálót a jégre kiemeli.Márna — Barbus, I. Petényi-márna, Rózsamárna.*Márna — K. — Barbus fluviatilis Ag. Egytbl fakadt a tót : Mrna, Mrefíe, Mrefíale.névvel ; I. Merenne, Marina és Marczihal,Martikeszeg neveket ;úgy más fajraalkalmazva a Márnafiú és Bartafiú neveketis.Marna — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — barbus.Mullus alatt az Orbis pictusban (1708),a rómaiak tengeri mullusát érti.MÁRNAFIÚ — P. K. — Thymallus vexilliferAg. Szamos, S:{atmár körül, valószínlegegy a bartafiúval, mely Heckel szerint aBarbus Petényii népies neve.Marokháló — Duna m. — minden háló, melyneknyele van ; de leginkább az ághegyháló.Martikeszeg — T. S^. Nátly és H. O. —Barbus fluviatilis L. S:{eged, AlgyS, Tápé.Második k — Szolnok — 1.Végk.

:;8l2MESTERSZOTAR.Maszlag — B. S:{abó Dápid — a halakmegétetésérevaló mérgezett étel.Matak — S-êgcd az a bábalakú fa a farhámon, a melyre a laptáros a bejárókötelet reátekeri, hogy megtarthassa.MÁTRA — Miskolciéi Gáspár — a hal méhe.MÁZSA — Velcnc:{e — nagy, emeltys mérleg.MÁZSA — nmasait— régi okiratokban a sóshalnakegy kötését jelentette : ditem decurru inasa vocato salsorum piscium stb.))Cod. Dipl. VII, ^, 14^., a mai halászokbálnak (Ballen) mondják.Medenczecsont — pelvis.*Meüerbálvány — S:{eged — az állóbárkánaz oldal legalsóbb deszkája.Mederk — Csongrád — 1.Medve haló — Grossinger — aPallók.«bóné, gyalom,ketze, marása, pirity, varsa* köztfelsorolva. Az életben nem akadtam reá.Megadni — Tápé — «a szügönynyel mögvágottharcsa mögadta magát* = kifáradván,ki lehetett fogni.Megállítás — Komárom — megállítják ahálót, azaz : az inakhoz kötik = felállítják,fölszerelik ; 1. ÁUitás.Megapad — Miskolciéi Gáspár — a hal, azazmegsoványodik.Megbágyadt hal — általánosan — a bárkábanfogva tartott hal, mely már vesztiéleterejét. Ezt az állóbárkákon külön rekeszekberakják ; I. Ispita.Megbékázni — Tisâ mentén — a kuttyogatóhorgot, t. i. a békát a horograráhúzni ; 1. Megférgelni, Felhalazni.Megdagad — Ecsedi láp, Szernye — a láp,mikor vizekkel telik meg.Megejteni — B. Sâbó Dávid — a halat,azaz : megfogni.Megelevenedik — Miskolciéi Gáspár — aalazacz ikrája csak karácson táján elevenedikmeg» azaz : indul fejldésnek.Megforgatni (a halat) — általánosan — azálló bárkában tartott halakat minden napszákkal kimerítgetik, hogy a megbágyadtakatkiválaszthassák ; ez a megforgatás.Megförödni — Kesi^tlicly — meglkrázm, pld.((a kisz megförödi a fíícsomót)), az az rárakjaikráját.Meghalasétani — Nádasdj- Tamás lev. —a tavakat hallal benépesíteni.Meghalászni — Balaton — egy adott területet.Meghúzni — Bodrogkö:^ — a tanyát, ilyenalkalmazásban: — «Már három tanyát ismeghúztunk s mégsem fogtunk halat*.Megiramodik — Körös mentén — a szigonynyalmegdobott hal.Megrakni — Komárom — a bárkát, azaz :hallal megtölteni.Megsenyvedt — Miskolciéi Gáspár — hala más hal gyomrában emészt félben levhalrólmondja.Megszalad — Agárd — a ponty,a nád közül a szabad vizekbe.azaz kijönMegszívja — Körös-Tarcsa — a só a halat,t. i. kiszívja belle a vizet.Megtömni — Körös mentén — az akadó kasokatfölddel ; 1. Akadó, Akadótörés.Megvakarni — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. —desquamare ; t. i. a halat megtisztítani.Megvetni — Miskolciéi Gáspár — «Mertmidn Szt. Péter az hálóját megvetette*.Megmakacsítani — Tihany — a halászarticulusban;ellenszegülés értelmében.MÉHAL — H. O. — Lota vulgárisCuv. Bódvamentén : Hidvég-Ardó, Komjáti, Sêndr.Mellyezni — F4)"-féle szakácskönyv, xvii.század — a halat a háta fell úgy kettéhasítani, hogy a két felét a mellbr tartjaössze.Mélység — általánosan — a kerít hálóknál,tehát az öreg- (léhés), kecsege-, balinstb.hálónál a felin és alin közötti szélesség.Terjed 2 métertl 24-ig.Ment — Hegyk — az övön egy lefüggbrdarab, melyen a háló kötele jár ; megkímélia halász ruházatát a kötél dörzsölésétl.Meny — Lota — 1.Menyfélék — Gadoidei,Tarka Meny.*mint család.*ME^'YHAL — K. — Lota vulgáris C. A tótMjen névvel egy tbl fakadt.Galgóczinál(1Ó22) megvan.Menyhal — Janua 1720 — Lota.Meny hal — Ujfalvi-Szikszai xvi. század —Mustela,murena.Menyhal — H. O. — Lota vulgáris Ccv.Ipoly, Lái{i, Nógrád megye (palócz) ; P.K. Cobitis barbatula L. is, Zala-Tapoicza.Meredek part — általánosan — hirtelenül.

;MESTERSZOTAR. 8.Jfalszeren bemélyed part ; alatta rendesenmély a viz.Merenne — Marsili és Bbcli — Barbusfltiviatilis Ag. Nem magyar ember irta le.MÉRCZE — Nagy-Bcrcg — jó fél literes, fzvesszblfonott mérték, a melybe lokrajczár ára esik fér el.Merecs — Komárom — kiskaró, a melyheza csónak köthet. Egyértelm a mereglyével.I. Mereglye.Merede — Hegyk — I.Meregygy, Szák.Merediosemi (diószem merít háló, I. Meregygy)— már I49j-ban. Az egri püsp.számadási könyvében. Udv. levélt. Bécs, Nr. JI4. Fol. A merit szakok között aKörös-Tarcsán divónakvan leginkább «diónagyságú»szeme.Méregf — Székelyföld— Euphorbia palustris,farkasf ; a pisztrángos vizekbe törik,hogy a hal elkábuljon.Mereglye — Dereden — a csíkkason azoka vesszk, a melyek a kas hosszában futnak,tehát vázát alkotják. A Tisza menténMeregygy (így !)— Körös-Tarcsa — szákkét fajtája van : kerek- és lapos fej.Merenne — Marsilius, Bloch — I.Meretty — Latorcia meutén — I.Meregygy,Szák és Tanyaszák.Mericsk — Velenczei tó — I.bett röviden ejtik.iMerigygy — Bodrog mentén — 1.Márna.azok a karók, a melyek közé a marázsahálótkifeszítik.Szapoly. AzSzák ;tavaszkor a halvaczkok tájára karót vernek,erre füvet, fkép zabkelést kötneks mikor a potyka a zabot tépegeti, a merigygyvelkifogják. Lásd a Meregygyt is.Merít (háló) — Bodrogköz — 1. ághegyháló.Merítháló ínégy kávás) — Bódva mentén— I. Ághegyháló.Merítháló, a rekeszt halászatnál szák ésmeregygy helyett ; fej helyett : hajtovány.*MÉRSZÁK — Velcnc:{e, Budapest — az azabroncsos háló, a melybe a megmérendhalat beteszik. Körös-Tarcsán kitn szerkezetnégyszögletes kereten ers zsákháló; egyszersmind halhordásra is alkalmatos.Meszelés — Országszerte. Valóságos halirtás,melyet a pisztrángos vizek menténlakó nép szerte z s mely abból áll, hogya zubogókba vagy göbékbe oltatlan meszetdobnak, mely mindent megöl, a miaz illet ponton és környékén él.Mester — Komárom — halászmester éskormányos, ki a halászatot vezeti.MÉTFA — Tápé — a czötkényparás ereszthálófölfzésére való ágasfa.MÉTHÁLÓ — Szeged, Tápé, shalászat —czötkényparás eresztháló, kövellk nélkülvaló, a hal belebonyolódik ; 1. Métfa.Mindnyája — S:{eged — az egész : «mikormindnyája háló elfogyott*, azaz : az egészháló ki van vetve.Mocsár — általánosan — növényzettel bentt,iszapos, süppedékes, helyek, a holapróbb víztükrök vizenys helyekkel váltakoznak.Kemény élet halak helyei.MoHOLÓ — Szeged — kurtanyel, szélesél favés, a melylyel a mohát a ladikrepedéseibe vagy deszkaközeibe verik.MoHOZNi — AlgyS — vízi járómvek réseitmohával betömni.MoHozó FOGÓ — Algy — a mohozáshozvaló tömfa, szélesen vésforma ; a pontytisztogatására is használják.MoNK — Balaton-Füred — az öreghálózsákja alján alkalmazott nagyobb k, 1.Monyk. Munki, Törökk.Törökk.MoNYKÍi — Keszthely — I.Morotva — Miskolcî Gáspár — tavak mélysége,a melyben a hal él ; tulajdonképenholt ;ág tót eredet. Miklosich szerinta szláv mrtev.Mosó — Balaton — az a kád, a melyben afelhasítotthalak mosatnak, mieltt sózásraés szárításra kerülnének.MÖGiNDÚL — Szeged — elindul a hajó.MuNÍczió — Balaton — a szerszámok és azeleség összessége, t. i. az a czók-mók, amelyet a halászatra kiszálló halászbokormagával viszen.MuNKi — Tihany — I.a gyalomháló középs köve is.Monk = Monyk;MuRVÁNYHAL — Fels TisTfiL — mindenféleapró hal : tótos.

8i4MESTERSZOTAR.NNaad — U jfalvi-Szikszai xvi. század — arundo.NÁDCSÓNAK — Ecsedi láp, északi rész (Turahát)— három kéve nádból készített tutaj ;minden bizonnyal a képzeliiet legsibbvizijáróm.NÁDLÓ — Ecsedi láp, északi rész — nádasrész — nádas víz, 1. Cserét.NÁDTUTAJ,nádcsónak helyett, szabatosabb.*NÁDVÁGÓ KASZA — Aí^s:yö, Tápé — sajátságosalakú, súlyos sarló ; egyebütt rövidennádvágó.Nagy agyú hal — Grossinger — Lota communisCuv. A név MiSKOLCZi-tól való.Nagyapacsúr — S:{eged — a kijáró apacs,t. i. az, a melyet a ladikon bevisznek s apartra kihoznak ; 1. Nyargaló apacs.Nagyehet — Miskokî Gáspár — azazfalánk a hal.Nagy fedelek — operculum.*Nagyfej hal — Grossinger — Squaliiisdobula LiN.Nagyfej keszeg — H. O. — Squaliits dobulaL. — Bódva mentén, Komjátiban.Nagygazda — Karád — a jég alatt valóhalászat fembere.Nagygyalom — Bodrogköz — 1.Öregháló,Léhés.Nagy hajó — Velencéé — peremes, prfáshajó ; a léhéshez tartozik ;ezen viszik azöreghálót.Nagy háló — Velencéé — lásd : Öregháló.Nagy kotrócz — Saród — 1. Szerszám.Nagy kövel — Balaton — , népiesen :«küéll»; az eresztháló alsó inán s legszéléreés közepére alkalmazott nagyobbk; 1. Órkíi.Nagy marczi — H. O. — Barbus flumatilisL. Szeged.Nagypénteki hal — Aspius rapax Ag.Miskolc:{,Sajó.Nagypiczés — Tápé — fenék-,pörgettys-,kabakhoroggal halászó halász. A bokorfejeis.Nagy szánkó — Balaton,shalászat — nagyobbg)alogszánkó, a melyen a jéghalászoka gyékényes hálót szállítják.Nagy szélhal — Aspius rapax L. Erdvidék,Olt mentén.Nasus — U jfalvi-Szikszai xvi. sz. — exgenere leuciscorum cujus venter interinsecusnigerrima membrana ambitur, os autemveluti lábra habere videtur, unde quibusdamlabes apellatur. Ez nyilván a vésettajkúpaducz, néhol «tintahas, tintafosó» sérdekes , hogy akkor a tót származásúpaducz még nem volt közkelet.NÉGYKÁVÁS MERÍT — Szendr — I.Ághegyháló.NÉMET Buczó, Aspro vulgáris Cuv.*NÉMET KÓcz — H. O. — Aspro vulgáris Cuv.Szeged.Nemhal — Gobio fluviatilis Cuv. S-^cged; hitványvolta miatt így.Nemzeti hal— H. O. — Scardinius erythrophthalmusBon. a magyar nemzeti színrl,mert háta zöld , oldala ezüstfehér,szárnya piros.Balaton-Füred.Nevendékhal — Tata — az egy kilónál kisebbpontyok, a melyeket a nevendéktóból ahizlalóba helyeznek át.Nevendék tó — B. Sâbó Dávid — a melybencsak ifjúhalak vannak.Nyak — Nagy-Bereg — a csíkvarsa vagy kasszájarészének szorulata.Nyaklik — Komárom — a hal, mikor fejévela háló szemébe akad s függve marad.Nyakló — Latoréba mentén — az ott igennagy — 9 Dm. — tesziveszi hálón a hajtoványokközébe kifeszített három rmadzag,mely arra való, hogy az ugró pontyotvisszavesse, vagy megnyakalja.Nyaklószigony — az, a mely kevésbbé a halátdöfésére, mint inkább arra számít, hogyágai közé szoruljon.*Nyakról jön — Komárom — a háló, mikora víz lefelé sodorja s alulról kell tartani.Nyaksi — Kopácsi — 1. Czibék, Vállhám.Nyakszirtcsont — os occipitale.*Nyálkás czompó, Tinca vulgáris Cuv.*Nyálosság — Mátyusnál — nyálkásság értelmében.Nyargaló apacs — Csongrád — a folyóbabevitt hosszú apacs, a melylyel a bekerítéstvégzik ; 1. Nagyapacsúr.Nyargaló bárka— Komárom — szandolinalakú haltartó, melyet a halászok a csónakután kötve magukkal visznek.

MESTERSZOTAR. 815Nyél — Komárom — az evez nyele; továbbáaz apacs nyélszer része.Nyelv — Kopácsi — az egyszárnyú, öthagyású varsának els vörcsöke.Nyelv — Komárom — a halótnek az apeczke, a melyre a léhést motóláiják.Nyelvcsont — entoglossum.*Nyelv-toldalékcsontok — copuiae.*Nyerfli — Grör — Leuciscus virgo Heck.A németNerfling-tl.Nyers — Miskolcî Gáspár — természethal, pld. a csuka, hosszúélet értelmében.Nyes — Doros^ló, Bácsmegye — I.Nyesell.Nyesell (igy!) — Velencéé — 2— j m.hosszúrúdra alkalmazott sarló a csapásoknakvíz alatti tisztogatására való.Nyíl-keszeg — S^. D. — bizonyosan Aspiusrapax L. a sebességrl, mely ki van tüntetve.Nyíró — Kes:^tlieh- — 1.Lápmetsz.Nyúl-domolykó, Squalius lepuscuLus Heck.*Nyüst — Balaton-Füred — egyértelm alehessél ; takácsmesterszó ; a halász a fonalatérti alatta, a melybl a háló vagy zsákjakötve van, 1. Léhés.Nyüstháló — Balaton-Füred — 1.Öregháló.O OOdor — B. S:{abó Dávid — a hal búvóhelye, vaczka ; nyilván az odvas , odúrévén.Odvas part — általánosan — a hol a víz apartba barlangszer mélyedéseket mosott.Olajhal — P. K. — Petrom\~{on fluviatilis L.1. Olhal.Oldalrúd — Uj-S:{ékely — a közháló apacscsa.Oldalt pedz, a horog, a mikor hegye aszárhoz képest oldalt kihajlik.*Oldalt vágó szigony, l. Bökszigony.Olhal — P. K. — Petrom\-ôn flupiatilis L.Petényi szerint a német

—;;8i6MESTERSZOTAR.Orsó farkú hal — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz.— asper, 1. Tengelye.Orsóhal — P. K. — H. O. — Petromyônflupiatilis L. Erdélyben is ; P. K. AsprovulgárisCuv.Ortke — Komárom — a fartkével egyenla rendeltetése ;a hajó elején.ÓszÉL — Fert tapa — északi szél ;a halászokszerint « elmarja a halat».OsT-FiscHIllminc^ — 1696. Arch. Mosón.V; gyri püspöki levéltár. «Ab iinoquoqueciirru piscium , vulgo «Ost-Fischy»nuncupatum, habét unum majorem piscem*t. i. a pap. Úgy látszik, hogy ez egyértelmavval, a mit a magyar velenczeihalász «léhéshali)-nak nevez, 1. ezt ésTiMON Ákos : t

;MESTERSZOTAR. 817Öreg szem — általánosan — a nagyszemháló. sohasem mondják, hogy «ritka».Öregszem — Miskolcî Gáspár — némelyhalnak az ikrája ; nagy.Öregtó — Tata — a nagy halastó, melyenaz Eszterházyak régebben rendszeres (turniisos)halászatot ztek ; különben nagytó értelmében.Orfa — általánosan — árbocz, a melyre avontató kötél, az alattság van ersitve;helye az orrtól számított els pad, melyenkeresztüldugva, az rfafészekbe illik ; 1.Árbocz.Orfafészke — általánosan — a csónak fenekéhezersített deszkadarab, melynek kereklyukába az rfa vége beleillik és gyökerezik.Orfát letenni — Komárom — A tanyahúzás befejezését mutató jel ;ha t. i. többbokor találkozott, a sorrend az volt, hogymegérkezés szerint vetették a tanyát smihelyt az elz letette a:{ rfát, a következlegott tartozott tanyát vetni.rhal — K. — Acipenser Hiiso L. aduit.Nagy példányok. Grossingcr s utána Petényiföljegyzése.Orháló — Körös-Tarcsa — hosszúés mélyháló, a melylyel a folyónak egyes szakaszaitelrekesztik, hogy a halak el ne szökhessenek.Órjeg — Ftst P. S. és K.-Kúnmegye =halat tápláló apró tó.Ork — Balaton-Füred — az ereszthálónaz rrel szemközt álló nagyobb k ; 1.Nagykövell.Órk — Balaton-Füred — az ereszthálóhossza közepén és két végén alkalmazottnagyobb k ; 1. Órk.rlfogak — dentes molares.*Ormadzag — Berettyó- Újfalu — a pendelyhálón(itt berendezés szerint azonos azOlt mellékivel) a zsebeket megalkotó, illetlegtartó rövid madzag ; I. r, Rákláb.Örmény — Körös-Tarcsa — annyi mint örvény.rszem — Tihany — a látott halra valóhalászatnál az az ember, a kit a pihenbokor kiállít, hogy a hegyenjárót szemmeltartsa.rösháló — Nagy-Dobrony — 1. Örvösháló,és Téliszák, a melylyel szerkezetremegegyezik ; de minden súlyozás nélkülvaló s rúdon jár.Örv — Miskolc:^ — az örvöshálón a keresztr,I. azt.Örvény — általánosan — 1.Örvényl vízgyakran azonban a folyónak oly részei is,a melyek csak nagyon mélyek.Örvényl víz — általánosan — rendesen aÖrvös vék — az, a melyen az rös vagyvasas-örvöshálót a jég alá eresztik.*Örvösháló — Miskolc^ — berendezésfolyó kanyarodásaiban forgó, apró tölcséreketalkotó víz.szerintolyan, mint a téliszák, t. i. keresztrrelés feljárórrel, de rúdon jár, semmisúlyozója ; 1. Téliszák, Sülylyén.rvessz — Karád — a jég alatt való halászatnálaz a vessz, a melyet a lékekbeelébb-elébb dugnak, hogy a rúd (1. Vezér)irányát megtudhassák.rz — Kopácsi — I.Keresztr és Feljárór,Örv.rzfa — a sülylyén háló rét tartó ésfeszít fácska.*szi halászó víz — Balaton, tihanyi shalászat— a melyben szkor halásznak. E víza tihanyi fokon. Szántód felé van. Az egészhely neve «lápeleje» s hét vonóra vanfelosztva u. m. : Lós, Csigás, Öreglápeleje,Kislápeleje, Lápeleje, Kút (igenmély víz) és Szaros vonóra.ÖszTÖR — B. S:{abó Dávid — szerint ágasfa, a melyen kecsegéket is szoktak szárítgatni.ÖszTÖvÉREDiK — Miskolc:{i Gáspár — ahal,azaz soványodik.ÖsszEÁLLÁs — sok helyen — halászatra valószövetkezés,bokor vagy felekezet alkotás.Összefekszik — Körös-Tarcsa — a hal azörvényekbe, mikor a víz szkor kihl.Összejár — Balaton — a küsz, azaz nagyseregben.Összeköt csont — os symplecticum.*Összeszemelés — Tiszamentén — a fenékhorognaknyugalomba való helyezése, amidn a horgokat szép rendben a csiptetberakják.Összevárni — Keszthely — ha a hálókihúzásaközben , az egyik szárnyból többkerült ki, mint a másikból, akkor az elbbi-Hermax O. k magyar halászat.S2

:8i8MESTERSZOTAR.vei várnak s csak a másikat húzzák addig,mig az elbbivei egyenl ; ezt mondják«összevárni»; s minthogy a szárnyak felehosszátjelek mutatják, ezeket «várjákösszei), pld. a túzsért, a kötelén a bötkötstb.Öv — Hegyk — brbl való ers derékhám,rajta a «Ment» és ((Csüggeszt*; 1.azokat. A hálóhúzáshoz való.ÖVEDZ (így)— Körös-Tarcsa — evez.Padmaly — Háromszék — az alámosottpart ; a hal kedves helye.Padmalyos part — Székelyföld — hosszábanalámosott part.Paducz — Cliondrostoma, 1. Jász Paducz,Szilvaorrú Paducz, Vésettajkú Paducz.*Paducz — s\er-{öknél és sokhclycn — Cliondrostomanasus L. A tót ((Podustva» névvelegy tbl fakadt. GALGÓczi-nál (1622)megvan.Paduszk (igy) — H. O. — = Paduc^. Bódvamentén,Komjátiban.Paizsospofások, Cataphracti, mint család.*PÁKÁsz — Kornádi — rétségi kishalász, vadász,ki az egész évet a rétségben halászattal,vadászattal töltötte. A szabályozásokkaltünedezfélben van. Bihari szós az Ecsedi láp körül ismeretlen, noha afajta ott még, dlápi ember, csikasz » névenakad.Pala (igy !)— Körös-Tarcsa — 1.Pára.Palahíizó — Záhony — a fels Tisza halászbokrábankét legény, a ki az öreghálófölét húzza.Palaj — Szatmár, Szamos mellék — a folyómentén felhordott sekély viz homokoshelyek, melyek a kerithálók kihúzásáraigen alkalmatosak. Lehet a ((palló alja»összekopása.PÁLHA — Bodrog mentén — a balatoni ((gyékénynyei*ugyanaz ; I. Palia, Pára, Pallóka,Póta, Pluta.PÁLHÁs — Bodrogkö:^ — az öregháló fölfej é-sénél, az egyik legény szedi a pálhást,azaz a háló fölét = pálhás ín, a legénypedig a ((pálhás», I. Paraszed, Felínhúzó.PÁLHÁs FÖLE — Bodrogkö:^ — I.Palla — Bodrogköz — I. Pára.Felin.Palló — Szeged — a fenékhorog ina.Palló — Máramaros — 1. Halászszék.Pallóka — Kis-Majtény — a horgon azúszó tutaj ; a gyalmon a pára.Pallóka — Máramaros, Visk — azereszthálón, 1. Pára stb.Pallók (k) — S:{eged — a fenékhorgona kikötött vég felli els, nagyobb k.Palucz — H. O. — Cliondrostoma nasus L.Nagy-Dobrony.Pamukháló — Balaton-Füred — I.Eresztháló; azért, mert vékony pamutból vankötve.Pamukos — Balaton — a pamukhálóvalhalászóhalász ; I. Ereszts.Pánczél — Szirmay Andr. — Callichthysalatt, a magyar vizekre csak ráfogva.PÁNCzÉLOS ARCZÚAK — Catapliracti. mintcsalád.Pannal — Varbó, Ipoly mentén — a folyópartja. A hálók használatáról mondják(lez pannalrúi, amaz ladikról használtatiki(palócz).PÁPAKESZEG — H. O. — Komárom. Csakbemondva. T. S:{. Nátly — S:{eged, alkalmasintLeuciscus rutilus L.Paptet — K. — Acerina ccrnua L. A halászokegymásközött leginkább ezt a nevethasználják.Pára — sok helyen — átlyukasztott kéregvagy fadarabok; az elbbi nyárfa, az utóbbivörös fz , melyet a hálózatok fölérefzve — kötnek, hogy úszva járjon a vizén;1. Pala, Pálha, Palla, Pallóka, Póta, Pluta;a bodrogközi Pálha gyékénybl való.Paráslegény — helyenként — az, a ki aháló felinát vagy fölét szedi.Párások padja, — Balaton — a dereglyéna fartól számítva az els pad, közvetlenüla háló mellett, két legény számára, kik ahálót kihányják s a párás fölét szedik;csak bérlknél igy.Paraszed — Csongrád — az a legény, a kia hálónak a vízbl való kiszedésekor s ahajóba való betakarításkor a felínt fölszedegetiés rendberakja.Parasztfaló — Kuthy — Harcsa, SilurusGlanis L.Paraszt hal — Miskolcî Gáspár — közönséges,bséges hal, pld. a hering.

MESTERSZOTAR. 819Paratakaró — Szolnok — gyékény, a melylyelnagy hségben a parásinat betakarják.Paravet — Nyelvr — 1.Paraszed és Paráslegény; nagy hálóknál két ember hányjaki a hálót, az egyik a fölét — paravet —a másik az inát.Parcs — A'/cfl uviatilis L. Erdindék, Oltvize. Nyilván a «Barsch» magyarosítása.Part — általánosan — az a szilárd föld,mely a vizeketbeszegi.Partra halászni — Fert — mikor a kivetetthálót a partra húzzák ki ; I. Karórahalászni.Partra halászni — általánosan — a keríthalászatnál a hálót a partra kihozni.Partról halászni — általánosan — a partrólbevetni a szerszámot.Paszta — a színezetben a szélesebb, szalagosrajz, a német aStreifen* értelmében.*Patak — általánosan kis folyóvíz, kivált asebesebb folyású ; jó halasvíz.Paticz — P. K. — Chondrostoma nasus L.Lépa. Már tótosabb ;nyilván Paducz.Patony — Szentes, körösi halászok — az avékony zsineg, a melyre a horog ersítvevan ; az angol gimp, a német Vorfach;1. Pekle, Cserke, Talpalló.Pattantó — Balaton-Füred — I.hólyag.Pattantyú — Agárd — I.Pukkantó.Pattyantyú — S:{eged — 1. Pukkantó.PukkantóPatus — S:{eged — Chondrostoma nasus L.1. Dunai hal ; különben Paducz.Pauz — Simontornya - 1. Vezér ;nyilván apóznával egy tbl való.Pe . AVÁGÓ — Cobitis taenia L. S-{ékeLyföld.Peczehal — H. O. — Umbra canina Mars.Börvely.Peczek — általánosan — az öregháló kijárókötelén keresztbe alkalmazva ; arra való,hogy a csónakba akasztva, a hálót a partrakihozza, anélkül, hogy tartani kellene, merta kievezéskor minden ember derékszakadtigevez.Peczeklyuk — Komárom — a halászladikperemében az a lyuk, a melybe a kijárókötél peczkét beakasztják.Peczkeshorog, — Komárom — úszó jelezvelellátott horog, I. Pedz.Pedzeni — Berettyó — a horogról : «jólpedzi a halat» == biztosan fogja, innen :— H. O. — Elre pedz horog = Limerik; oldalt pedz horog = Kirby.Pedz — Bodrogköz — a kosztoshorog úszófája,mely a hal rángatását mutatja ; ugyanottaz a jelez vessz, melyhez a téliszákfeljáró re ersítve van. A Latorcza menténegyértelm a pálhával ; I. Picze.Pedzhorog — Berettyó-Újfalu — 1. Kosztoshorog.Pedzség — H. O. — a horog fogóssága.Pehel-hal — Grossinger a tárgymutatóban —Alburnus lucidus Heck ; 1. Peleh-hal.Pehelyhal — mint a Grossinger-féle Pehel,Peleh alaknakhelyese.PÉKLE, — Komárom — az a vékony zsinór,a melyre a horog kötve van. Az angol«gimp» és a német «Vorfach» szó értelménekmegfelel ; 1. Batony, Cserke, Patony,Talpalló.Pelehal — Földi — Plioxinus laevisAg. Kenessey-né\hibásan Pehelyhal = Gobio vulgáris; nyilván Grossinger-tl való.Peleh-hal — Grossinger — Alburnus lucidusHeck. értelmében ; különben egy aPelehallal is, és tulajdonképpen evvelegyütt sajtóhiba I. Pchel-ha.\, tehát a halkicsi voltáról mpelielylial*.Peletér — Kes:{thely — a magyar vejszénéi,I. Pelcze.Pelle — Komárom — mindenféle apró halösszesége, a melylyel a fenékhorgot felhalazzák,tehát a «Köderit ; 1. Csali.Pelleszed — Komárom — az, a ki a horogravalóapró halakat fogdossa.Pelléz — Komárom — hosszú, keskeny,istápokra feszíthet háló, a melylyel a halakata varsa felé terelik ; rendeltetéseszerint megegyezik a magyar-velenczeiveréssel ; st a magyar vejsznél a pelczévelés peletérrel is.Pelcze — Tápé, shalászat — a magyarvejszénéi azok az oldalfalak, a melyekena hal betéved ; a jobboldali a «kis pelcze*,a baloldali a «nagy pelcze*.Pendelháló — Komárom — I.Pendháló — Komárom — 1.PÉNTHÁLÓ — Sió mentén — I.Vetháló.Vetháló.Vetháló.PÉNZ — Bódva mentén általánosan — a halhéjjá V. pikkelye ; a Balaton némely pont-52*

820 MESTERSZOTAR.ján csak akkor, a midn levakartatott ;ahalon héj.PÉNZES — H. O. — Thrinallus iêxillifer Ag.Egyhá-{as-Oláhfalu.PÉNZES PÉR, Thymallus vexilLifer Ag.*PÉNZES PISZTRÁNG — Kciiessey — kéteseredet,de jl jellemz — Thrinallus vexillifer.Ag.PÉNZ — Balaton-Fured — kisebb, nagyobbpikkely.PÉR — Thymallus, 1. Pénzes Pér.*Pereczbe szedi — B. S:{abó Dávid — testétaz Angolna.Perem, — Balaton, Vclenc:ê — a nagyobbladikok küls szegje.Pergeldik — Saród — a ponty Iváskor,azaz rakáson forog.PÉRHAL — Kenessey H. O. — Thymallus vexilliferAg. S-îlágyság és Székelyföld.Perseg a SÁR — Tós:{eo — mikor a hal aziszapot túrja s ez buborékot hány.Persli — H. O. — Perca fluviatilis L. a magyarsvábság

MESTERSZOTAR. 821Piszke — H. O. — Albunuis lucidus Heck.Duna m.Piszke, egyáltalában bot-, karó-, rúd-formaszerszámnál a földbe szolgáló,akár csak faragotthegy.*PiszLiczÁRHÁLÓ — S:{eged — kisebbakár vasalt,az öreghálónál(100—120 m.); de ugyanoly szerkezet.PiszKÉs — Komárom — kisebb keríthálóvaljáró halász-, 1. Piszkés háló.PisZKÉs-BÁRKA — Komárom — kis halászatnálszerepl bárka ; 1. Farosbárka.P1SZKÉSHÁ1.Ó — Komárom — azöreghálónálkisebb, de egyazon berendezés ; rendesencsak négy ember szerszámja. Úgy látszik,hogy a neve a «piszkálással» egy t-bl fakadt ; egy vén halász így magyarázta: «hát ai csak olyan háló, a mivel aszegény embör nem is kerít, mert csakúgy piszkál a vizekben» ; 1. Piliszke, Piszliczárh.Piszkevas — Komárom — aszolgabot végénekhegyes vasalása, I. Biczke.Pisztráng — Trutta, 1. Sebes Pisztráng.*Pisztráng — K. — Trutta Fario L. A tót:Pstruh névvel egy tbl fakadt. Találhatóe név már egy 1462-ki eredeti oklevélbenis *. mely Majláth Béla tulajdona. Galgóczinál(1622) megvan.Pisztráng — Újfalvi — Szikszai xvi. sz. —Truta aurata, variolus.(1708) Trutta.Az Orbis pictusbanPlaner ingola, Pctrom)-{on Planeri Bl.*Oláh eredet.Platyika — Grossinger — nyilván az oláh(•Platyicza)), tehát Abramis Brama L.Pluta — Erdvidék, Olt mentén — I.Pócz — Umbra, 1. Lápi Pócz.*Pára.PóczHAL — KároliJ. — Umbra canina Mars.Bodrogkö^.Legmagyarabb neve.PoczoKFARKÚ — Aspro pulgaris Cuv. Szeged ;vékony, érdes farkáról, mely valóban apatkányéra emlékeztet.PoDvizHAL — Chorldrostoma nasus ;elrontottPaducz. Göcsej.Platyicza — H. O. — Abramis Brama L.Mez-Záh. Nyilván Latice = laté = széles.Pofa — általánosan — a hajó orrán az aKazav Albert levele, Mátvás kir. udvarából öccséhez.rész,díszítve.mely rendszerint faragványokkal vanPoHÉ — Karád — alkalmasintRhodeus amariisAg.Pohoskeszeg — T. S^. Nátlr — S:{eged. Leheta Scardiniits erjiliroplitlialmus Bon.,ikrás nsténye.Poidka — Marsilius, Bloch — 1.PÓK — Körös-Tárcsa — 1.Potyka.Ághegyháló. Kitnenjellemz elnevezés, mert a kétabroncs négy vége úgy viszonylik az általakifeszített hálóhoz, mint a LinyphiavagyTegenaria-pók lába a hálójához.PoLiND — H. O. — Aspius rapax L. Ipoly-Nyitra,Nógrádmegye (palócz).PÓNÉ — B. Sâbó Dávid — a Bonéval egyértelemben magyarázva, I. Bónéfa. Enneka véter- és méthálóval való összevetésehibás.Ponty — Crprinus, 1. Jövevény ponty, magyarponty, t ponty, továbbá kárászpontyés pontykárász,*Ponty — Janua 1729 — Cyprinus Carpio L.Ponty — K. — Crprinus Carpio L. Galgóczinál(1622) megvan.Ponty — Orbis pictus 1708.Pontyfélék — Crprinoidci,Ponty-kárász hal,mint család.*Carpio Kollari Heck.*Pontynyárs — Tihany — ága szerint isPontykárász — P. K. — H. O. Carpio KollariiHeck. Fert tava, Velenc:;ei tó. Keverék.külön-különhasított villás ág, melybe a hasítotthalat becsiptetik, hogy süthessék.PoNTYÓ — B. Sâbó Dávidnál — a ponty,Crprinus Carpio L.PoNTYO — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — carpo.carpio ; a t ponty.Póráz — Fels-Rákos — lószrbl vertkötél,a melynél fogva a halász a rokkolyahálóttartja ; I. Rokkolya-háló és Vetháló.Porczogó — Fi7i'-féle szakácskönyv, xvii.század — p. 90 a viza gyomrának fzésérl: «Az Vizának porc:{Ogójahann is legyenközötte*. Nyilván a porczogós gerincz.PORCZOGÓSZÁRNYÚ HALAK — TÓtll Ríl, Bonnetfordításában — Chondropterygii.PoRCZOsvÉRTESEK , Cliondrostei , mint alrend.*

.fonat,822 MESTERSZOTAR.Dobrony.A Borboly változata.PoRONYÓ — Mátyusnál — porhanyó,PoRHÓ — H. O. — Acerina cernua L. Nagy-foszladozóértelmében : uA poroiiyóbb testhalak a pisztráng, if]ú tsuka, posár, Galacza,kecsege, a fehér Halak.))PoRTZOGÓs TEST — Miskolcî Gáspár —halak, annyi mint Vértesek = Ganoidei.PÓTA — Balaton — azereszt hálón a gyékényblkötött s a háló fels inára alkalmazottúsztató.Az öregháló nehezebb részeinekusztatására használt fák is «póta)inevet viselnek ; 1. Pára stb.PoTOSz — Szirmay Andr. — Chondrostomanasus L. itt a Gasterosteus pungitiusra ráfogva.PoToz — H. O. — Chondrostoma nasus L.Kun-S^t-Márton ; nyilván egy a paduczczal.PoTozNAK — Chondrostoma nasus L. Komádi; nyilván egy a paduczczal.PoTYKA — sok helyen a kisebb Cyprinuscarpio L.PoTYKA — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — cyprinus; 1. Ponty.PoTYÓLNi — Mátyusnál — a száraz stokfistdorongolással megporhanyítani.PozsÁR — P. K. — Cyprinus Carpio L. ;némelynem halász vidéken, a Squalius dobulávalösszetévesztve. Az erdélyi részekbentöbbnyire helyesen alkalmazzák ; Galgóczinál(1622) megvan ;Cyprinus hungaricusHeck. és P.' K. Balaton.PozsÁRHARCSA. — P. K. — SHurus Glanis L.S:âtmár 1. Puma h.PöczKÖs — Tápé — az a legény, a ki a kijárókötél pöczkét beakasztja s kiakasztja.PöczÖK — Algy — az öregháló kijáró kötelén,1. Peczek ; de itt a hálót nyelve is.PÖCZÖK — Duna m. — a Czibiken az azesztergályozott ellenz fa, a melylyel akötelet körülfogják ; a matakkal egyformaa rendeltetése. Szolnokon egyértelm aPssel.PÖNDÖL (háló) — T.-S:{.-S:êged — 1.Vetháló.PÖNDÖLÖz — Szeged — a Pendeüiáíóvaljáró halász ; 1. Vetháló.PÖNDÖRHÁLÓ — Szeged — 1. Vetháló.PRFA — Balaton, Velenc:{e — a nagyobbladikok bels szegje.PÖRGETTY — S:{eged — kis kolomp, melyeta fenékhorog karójára kötnek s a melymegszólal, mihelyt a hal valamely horgonrajtavesztett.PÖRSÖL — S:{eged — a hálóba került harcsa,farka suhogásával hasgatja a vizet.Ps — általánosan — az a szalmacsutak v.mely az öreg háló és gyalom alsóinára alkalmazható s arra való, hogy iszaposhelyen az inat a bevágástól megóvja.Egy komáromi halász ps v. tucsak (csutak)-nak mondta.Prém — Komárom — 1.Perem.Pruz csuka— Fór-féle — szakácskönyv xvii.század p. 8j, 22 — «Czuka kit j&m;^ c:{ukánakhinak» megkülönböztetve a következtl: «Czuka sós ki országunkban terem.* —Ez tehát valami külföldi hal lehetett.PuKKANTÓ — Körös-Tarcsa — a hal uszóhólyaga.Puma harcsa — P. K. és Heckel — SilurusGlanis L. var. Tisâ, S:zamos, Maros. Errlállítják a halászok, hogy gyökerek alattél s csak szilvaéréskor jön ki.PÚP — Balaton — a part benyúló része ; I.Ór.Pusztul a jég -- mondja a balatoni shalás:^mikor a jég olvad.PuTRA — P. K. — Piwxinus laevis Ag. Erdélyirészekben a Cottus gobio is ; oláhos.PuTTYOGATÓ — Algy, Kopácsi, Tis\a-Abád-Sâlók — 1. Buttyogató és Kuttyogató ;deitt a talpa ki van vájva, tehát legközelebbálla Wolga-mellékihez.PÜNKÖST-KESZEG — AbramisBrama L. a nagyja.Balaton-Füred.Raak — Ujfalvi-Szikszai xvi. — Gamarus,squillae cancer ;nyilván a Squilla mantistengeri rák, mely az Adria környékéneledel.Raak LÁBAI— Ujfalvi-Szikszai xvi. sz.— chelae.Ráállani a s^êrs^ámra — Tihany — egy abokorból kilépett tag helyét a kötelezettségekkelegyütt elfoglalni, elvállalni. A tizemberbl álló bokor szerszáma ugyanisminden év Szt. György napján megbecsültetik;a fösszeg tiz emberre van fel-

osztva; pld. az egész szerszám 2^0 frtotér, esik egy tagra 25 frt, tehát az idközbenráá/tó, a 2^ frtot a kilépnek vagyörököseinek megfizeti.RÁCSA — általánosan — abroncsraMESTERSZOTAR. 823alkalmazottháló ;rákra való ;50 cm. átmértl1-5 méterig (Komárom) ; sokszor merbenfuzfaháncsból kötve (Kis-Majtény).RÁCSÁZÓ — S:{eged — a rákot arácsával fogdosóhalász.RÁCSHÁLÓ — Szeged — legersebb és legsrbbhálórész, a melybe a halat beszorítják.RÁcz PENDELY-HÁLÓ — Duna mentén — igennagy, kerek vetháló, melyet azonban nemvetnek, hanem lassan kiterítve csónakrúllebocsátanak; szerkezetenagyban a vethálóé; 1. azt.Ragadozó hal — Miskolczi Gáspár.Ragadozó n, Aspius rapax Ao.*Ragadozó küsz — P. K. — Aspius rapax L.A Dana némely pontján.Ragadozó ponty — Szirmay Andr. — Aspiusrapax Ag.RÁHÁNYNI — Csongrád — a hálótre a fonalat.RÁKÁSZÓ — Komárom, 1. Rácsa.RÁKERÍTENI— általánosan — a húzóháló nyargalóapacscsával valamely pontra kört vágnipld. a ktára (Balaton, látott hal).RÁKERÍTENi — Tihany — pld. a gardára;úgy mondják, mint a vadász a lövésrl :ráltt a nyúlra.RÁK-KAS — Székelyföld — I.Rácsa.RÁKLÁB — Komárom — a vet vagy pendelhálózacskóinak szélét tartó kétágú rövidfonal.RÁKLÁB — Fels-Rákos — a rokolyaháló kellközepét, illetleg csúcsát alkotó kétágúfonalak,a melyek a pórázban egyesülnek.RÁKLÁB zsineg, a marázsahálót a czötkényparáhozköt zsineg.*Rakni — Balaton — azereszt hálónak elhelye/ésétmondja, így : az ereszthálót aBalatonon keresztbe (az az szélmentében)rakják.Rakodó — Csanád — így:halászbárka-rakodó,azaz : kiköthely, pld. : Decsi halászbárka-rakodó.Tolnában Décs községmellett.Rákvarsa — Székelyföld — 1.Rácsa.RÁMAHÁLÓ — S:{ékelx-Keresztúr — 1.Regyinaés Tükörháló. Itt a vezet v. marázsahálónígy; 1. Vezetháló.RÁNCZIHÁLÓ — Székelyföld — 1.Bokorháló.Rántórúd — Új-Székely — a közhálón av. segg igazgatására való.kátaRappi hóhér — Perca fluviatilis — L. Varbó(palócz). Sügérnek is mondják. Rappi hóhérazért, mert régente egy rappi emberezt a halat ette, szálkája a torkán akadtmeg s az ember megfúlt. (Moháry Gyulavarbói plébánus tudósítása.)RÁSPÓ — Agárd — 1.Bognár.RÁSPÓHAL — H. O. — Aspro vulgáris L.Szolnok.RÉ — sok helyen — rév, gyakran tanyanév is.RÉF — Szolnok — 1. Réfólom ;az apatini svábhalászoknál «zusammen reffeln* ;innen amagyar is.RÉFÓLOM — Komárom, Budapest — az öreghálónakvannak egyes darabjai, a melyekleoldhatok, mikor a hálót a vízhez képeströvidíteni,illetleg hosszabbítani akarják;az egyes daraboknak egymáshoz való toldásaa «Réfólom», 1. Réf és Gyrczérna.Regyina — Szeged — 1. Tükörháló ; a latin«rete»«retina.»Regyinás tapogató — Algyö — ketts tükörközött lehessél felszerelt, négy kávás tapogató.Rekesz — Komárom, Budapest — a bárkaegyes osztályai.Rekesz -- Ujfalvi-Szikszai xvi. század — aszegye és vesz-szel együtt excipula.Rekeszteni — általánosan — vejszét, csikgátatállítani; innen f rekeszteni mén.»Rekeszteni — Derczen — ((rekeszteni mén»itt azt jelenti, hogy lábót vagy rekesztéstvagy csikgátat megyén csinálni ; leginkábbtavaszkor.Rekesztés — Derczen — 1.Lábó.Rekeszt halász, a czégés, vejszés, varsáshalász.*Rekeszt halászat, a czégével, vejszével,varsával zött halászat.*Rekeszt háló — Algyö, shalászat — r-háló ; 1. rháló és Vészlés.Rekeszt jegeshalászat, a jegén, illetlegjég alatt zött rekeszt halászat.*Rekken — Nádasdy Tamás lev. — a Lékán

. fenyfából824 MESTERSZÓTÁR.épített pisztrángos tóról szólva ; nyilvánegy a német ((rechen» szóval t. i. a tózsilipjén lev gereblyeszer rostély, melya vizet átbocsátotta, de a hal szökését megakadályozta.Reng — S:{atinár — I.Ághegyháló.RÉPAHAL — BiELZ A. — Aspro pulgarisErdélyi részek.RÉT — általánosanCuv.— mocsaras, lápos tavashely, mely halászatra is alkalmas ; a németRied.RÉTES — Agárd — mikor a hálót nem jólszedik s az összecsavarodva jön ki.RÉTES HELY — S^cgcd — & folyó árteréneksekély helyei, a hol a tapogatóval halásznak; 1. Rét.Retesz — Saród — a bárka záró vasa.RÉTI CSÍK — Cobítis fossilis L.*Réti csík — P. K. — Cobitis fossilis LRÉTI DURBiNcs — H. O. — Pcrca uviatilisL. Szolnok.Retke — Fár-féle szakácskönyv xvii. századalkalmasint a Salmo Hucho L. a németblvéve, hol a Salmo tiinbla L. neve : «Rötel,Röteli,Rötele.)>RÉTSÉG — általánosan — folyók és mocsarakártere, mely nádat terem s halászható vize•ket is tart; 1. Rét.RÉZ cserke, vékony rézdrótból sodrott cserke.*Rezsina — S:êntcs, körösi halászok — I.Regyina és Tükör.Rí — sok helyen — 1.Ré.RiADÁs Balaton — a jégnek nagy mértékenvaló, dörg meghasadása, 1. Jégriadás ésRiadó ;népiesen rianás.Riadó — Balaton —a jégrepedés,melyet ariadás okozott. A Tájszótárban megvan.Ribahal — s:êr:{knél — Umbra Canina Mars.Ryba tótúl=hal, tehát halhal. Rósz gyjttlvaló ;gúnynév, a melylyel az ügyefogyott,bamba gyereket illetik H. O. — Saród.Göcsejben az Alburnus lucidus Heck.Rianás — népiesen — 1. Riadás.RiGYA — Agárd — ritkás nád.Rohanó víz — általánosan — igen gyorsfolyású,romboló víz.RoHONCz — Pinnyéd — 1.ROHONCZLiK — Pinnyéd — 1.RoHONG — Grr — 1.Rohony és Vezér.Vezér.Ágiik.RoHONY — Fert tam — 1.RoHONYLÉK — Fert tava — 1.Ágiik, Hajtólék,Sorlék.RoHONYOS — Agárd — 1.Rokolyaháló — Székelyföld — I.Vezér.Vezeres.Vetháló,avval a különbséggel, hogy a szélén táskákvannak. Ez az srégi amphiblestron ; divika Kaspi tengeren is.Róna — Ecsedi láp, északi rész — víztükör.RosTA-csoNT — OS ethiiioideum; 1. szagolócsont.RóvÁs, a halász mérlegen az a felosztott,rovott vasrúd, a melyen a mér-körte jár.*RÓZSAHAL — Komárom — Barbus flviatilis Ag.RÓZSA MÁRNA, Barbarus fluuiatilis Ag.*RÖJT — Balaton-Füred, I. Bárka ; Rüt.RzsÖNY — Hegyk — az a kampós rúd,a melylyel a rohonyt lékrl lékre hajtják.RÚD — Velencéé — sima rúd, a ladik tolására.Rudas ^ Bodrog-kö^ — jég alatt való halászat,1. Vezeres.Rudbak a nagy-dobronyi rösháló rúdján levkampó, a melybe a háló be van fogva.*RÚD eleje — Tihany — avaló ; 1. Vezér.vezér csúcsrésze;RÚDFORDÍTÓ, 1. Fordító.*RÚDHAJTÓ — Balaton, tihanyi shalászat —1. Vella.RÚD HÁTULJA — Tihany— a vezér vastagabbvége ; fenyfából való ; 1. Vezér.RÚDKÖTÉL — Bodrogköi — a melyen a téliszákotlebocsátják ; 1. Téliszák.RÚD KÖZEPE — Tihany — a vezér középsrésze ; kemény fából való, mert ezt érileginkább a rúdhajtó csáklya vagy vella.RÚGÓFA — Komárom — 1. Lábvet.RÜT — Keszthely — vesszbl font haltartó(rejt, röjt). 1. Vesszbárka.RÜTYKE — T. S^. Horváth Zsigmond —Balaton vidéke ; alkalmasint Alburnus lucidusHeck.Saas — Vjfalvi-Sîksiai xvi. század — carex.Saphir hal — Ujfalvi-S-{iks:{ai\yi. sz.— Scarus;tengeri hal ; az egész család ragyogó színezets Martialis megénekelte.Sardély — S:^. D. — a szardellából : bizonyosanaz apró Alburnust nézte szardellafélének.

MESTERSZÓTÁR. 82Sarlóvas, a nyeselln a vágórész.*SÁRGA HARCSA — P. K. Hcckcl ct Kucr —Silurus glaiiis L. var. Sárgás szinváltozat.Tis:{a, S:{ainos, Maros m.SÁRHAL — Tinca vulgáris Cuv. — Dunamentén.SÁRKÁNY — Szeged — tartóvas az állóbárkaorrán,melyen a fejláncznál fogva a macskaSÁRMÁSZÓ SZAKA — H. O. — Gob'io vulgárisCuv.Egyliáâs-Olálifalu.SÁROGLYA — S^.£>. — Rliodeus amarus Ag.« mellynek színekkel azonképp"Változik háta, miként napfény ellenibenszállottÉgi s:{ivárványnak » Szabó Dávid.a franczia mSarache* kaptájára csinálta.Sarok — áltaUviosan — a pántnak az a része.mely a lábra rájár, 1. Láb.Sarok — Balaton-Füred — kisSarokcsont,— os angulare.*Saroklek — Agárd — I.Szeglik.öböl.Sasas — Újfalvi- Sîks-âi xvi. század — carectum.ScHREK — Marsilius — I.ScHRAZ — Marsilius — 1.Sreg.Sráczhal.Sebes — Miskolc:^ — sebes folyású víz, igy:«a Márna a sebesben él.»Sebes pisztráng, Trutta Fario L.*Sebes víz általánosan gyors folyású víz. Ahol végzdik, halak állóhelye.Sebháló — Erdövidck. Olt mentén — 1.Ollóháló.Segg — Körös-Tarcsa — a húzóhálók zsákja;I. Kata ; a gyalom része.Segge — Záhony — van a hálótnek is, igy:óra, nyelve, dereka, segge; 1. Láb.Segges háló — Ipohmentcn, palócz szó —a varsa.Seggi-k — Bodiogkö:{ — gömböly k,melyet a bokorháló farkába kötnek.Selyem — Saród,Tápé — a gyékény finomháncscsa, a melybl a kötéseket csinálják.Selyem — Balaton-Füred — azereszthálóteste, hasonló a léhéshez vagy nyüsthöz ;I. Pamuk és Léhés.Selyem hal — P. K. — H. O. — AcerinaSchraitêr Cuv. Duna és Tis:{a mentén.Selyemszed — Keszthely — az a halász, aSelymes durbincs Accnna Schrait\er Cv\ .*Semlehal — Biel^ A. — Barbus Felenni Heck.Érdéin rés-;ek.Semling — Biel-{ A. — Barbus Petémii Heck.Erdéhi rés:;ek.Semling — Janua 1729 — Barbus PeténniHeckel.Semling — Ujfalvi-Sîks\ai xvi. század —Salino parvus ; az erdélyi semlyénk stb.tehátSemling — S^.mondja,Barbus Peténni, Heckel.D. — Lazacznak, Loszosnaktehát Trutta Salar Val. Különbena Barbus Peténni Heck. népies neve,Erdély.GALGÓczi-nál (1622) megvan.ki a tulajdonképeni hálót szedi, I. Léhésszed.Semlyéng — Fáy-íéle szakácskönyv, xvii.század — Barbus Pctémii Heck.Semmi hal — Komárom — silány, értéktelenhal.Serény — Kopácsi — 1.Sörény.Serincz — P. K. — H. O. — Acerina cernuaL. Duna, Komárom körül ; de u. o.Acerina Schrait:êr Cuv. is.Serincz — Sîrmay Andr. — Acerina cernua L.Seritt — Székelyföld (T. S^.} — sodróorsó,két fonalnak összesodrására való ; I. Siritt,Viszáló.Serked víz— általánosan — mely vizenyshelyeken, pld. az ember súlya alatt kiütimagát.Seyge — XV. s^áâd — «... ubi altéra clausura,vulgo Seyge vocatafuisset», I. Czége,Zegye, Zeyge, Zeege stb.SiBRiKHAL — P. K. — Cobitis tcBnia L. Körösm. S:{arvas. Tótos hangzású.SiGÉR — Balaton — fí:rca fluviatilis L.Sigér — Janua 1729 — Perca et acerina —hegyes állú és hegyes szárnyú sigér.SiGER — Ujfalvi-S:{ikszaixyi. sz.— Erythrinus ;tulajdonképen tengeri hal, ma a Oiaracinidákközött : ezt csak találomra alkalmaztáks késbb a magyar név ismét elfordulnRirca, rubellio* helyes meghatározással.Megvan az Orbis pictus 1708. kiadásában.SiGER SZABÁSÚ hal — Ujfalvi-S-îksâi xvi.század — carabus ; ez tévedés, mert agörög •/.ápaôc = tengeri rák a Milne Edwards-féleCatometopa családból való.Síkos angolna — Janua 1729 — Auguillafluviatilis.SiKös kvGOLSA, Anguilla fluviatilis Ag.*Síkos — Balaton — ahal.

820 MESTERS20TAR.SÍKVÍZ — Ecsedi láp — víztükör, 1. Róna.Silány keszeg, Abramis vctula Heck.*Sima horog, szaka nélkül való.*Sima part — általánosan — a hol sem omlás,sem gyökér nem akadékoskodik.SiNGCSONT — iilna.*SiNGÉR — Karád — Pcrca fluviatilis L.SiREG — P. K. — Acipcnscr stcllatus Páll.Eredete nincs.SiRiTT — Füle — 1.SisÁK — Saród — a Sium.Seritt és Viszáló.Sluf — Hegyk — a varsa vörcsöke ;a német«Schlupf»kölcsönvétele.SoDRONYPADUcz — Clioiidrostoma nasiis L.Erdvidék,Sodró vízOlt vize.— általánosan — a folyók kanyarodóin^ vízfolyásnak az az oldala, melya partot rontja ;mindig a folyás kanyarodójánakküls kerléke.Sorlék — S:{eged — a szeg- v. saroklékekközött kijegelt lékek ; 1. Ágiik.Soros — Komárom — egysoros az öregháló,háromsoros az, a melynek léhése kéttükörháló közé van fogva.Soros lék — Tószeg — 1. Hajtólék, Ágiik.Soros ólom — Tószeg,Szolnok — az öreghálóna rendes számú ólmozás ; 1. Fattyúólom.Sorosvék — Latoréba mentén — 1.Sorlék,Hajtólék.Ágiik,SósHAL — só:{ott és a levegn szárított hal.A Balaton körül, a Duna, Tisza és Körösmentén dívik. A vizát már a xii. századbansózták : íhusonibus recentibus et salsisit1198-ban, Fejér Cod. Dipl. vii, 5, 175.Sós HAL — Ujfalvi-Szikszai xvi. század —salsamentum.Sóskád — Balaton — az a kád, a melybe asózott halak berakatnak, hogy a só megszívja.Sos víz,SOS HALNAK AZ VIZE — lljfalvi-S:{iks:[aiXVI. sz. — Muria.Sovány tó — Tata — az olyan, a melybena hal nem hízik meg.Sózó ASZTAL — Balaton — a melyen a hasítotthalakat sózzák ;hosszában, egymástól kisarasznyitávolságra fölszögezett keskenyléczekkel pasztákra van fölosztva.SÖFL — Saród — a farosbárka, nyilván anémet «Schifílt) magyarosítása.SREG — K.— Acipenser stellatus Pall. Miklosichszerint az orosz sevrjuga.•SREG — Újfalvi- S-{íksâí xvi. sz. — Sturiosecundus ; 1. a Kecsige-hez csatolt jegyzetet.SREG TOK, Acipenser stellatus Pallas.*SÖRÉNY — Balaton-Füred — a hát úszószárnya,p. dorsalis.SÖRÉNYKÖz, a két hátsörény halaknál az atér, a mely az els hátsörényt a másodiktólelválasztja.*SÖRÉNY-szÁRNYÚ — a kormányúszó, mikora hát- és alsó sörénnyel össze van forradva,pld. a gtehalaknál ; de bizonyos fokigaz angolnánál és a harcsánál is.*SÖRENYTARTÓNYÍiLVÁNYOK — ossa interspinalia.*SÖTÉT JÉG — S:ôlnok — mikor olyan vastag,hogy alatta a hajtórudat nem látják s r-veszszt kénytelenek használni; I.Örvessz.SÖVÉNY — általánosan — némelykor a folyóegyes szakaszainak elrekesztésére háló helyettfzfából fonott sövényt is használnak ;I. rháló ;Vészlés.Spék — Csepel s:{iget — a pendel- v. vethálószétsugárzó zsinegei, a melyek aztösszehúzzák ;lásd különben In, mert ugyane zsinegeket így is nevezi a csepeli haiásznép.Spél — Komárom — nyársforma fa, melylyela sátorgyékényt a rúdhoz tzik.Srácz — P. K. — Acerina Schraitêr C.Sráczhal — P. K. — Acerina Schraitêr Cuv.Sréczer — P. K. — Acerina Schraitêr Cuv.idegen eredet, de el van terjedve.Sréczer — S:îrmai Andr. — Acerina SchraitzerCuv.Stenger — P. K. — Chondrostoma nasus Ao.Eredete nincs adva.Súdér — Pet. K — Perca fluviatilis L. Tisâni.Suga — Siékelx-Keres:{tür — a folyóban asekély, de sebes folyású helyek, hol avíz a kavicson megsúg.Sugár kardos, Pelecus cultratus L.*Sugár keszeg — H. O. — Alburnus bipunctatusHeck. Bódva mentén,Komjátiban.Sugárköz, a halak sörényein és úszószárnyainfeszít csontos, vagy porczogós sugarakközötti hártya.*

—MESTERSZOTAR. 827SuGÁRZAT, az egyes úszókban foglalt, megszámlálhatósugarak.*SÚGÓS^ckeh'föld — sekélyebb víz,a melybenszigonynyal halásznak ; 1. Suga.SuHÉ — Calepinus — Everriculum alatt ; avarsával való összevetés hibás, mert nyilvána Csiilii; 1. azt ; ugyanez tartozik a M.Akadémia Nagy Szótárában elfordulóSuhc szóra is ;. 1. Aghegyháló.Sujtásos — Balaton — « hosszában csíkos aküszx — Alburnus bipunctatus H.Sujtásos küsz,Alburnus bipunctatus Heck.*SuNKA (balatoni) — Kesi^thelr — füstölt hal.SÚRos — Körös mentén — az a halászlegény,ki a hajót mosni tartozik.SÜGÉR — Fíf^'-féle szakácskönyv, xvii. század— Perca fiuviatüis L.SÜGÉR — Pcrca — 1.Csapó Sügér.*SÜGÉR — K. — Perca fluviatilis L.Galgóczinál(1622) megvan ; a Tisza némely pontjánnem ismerik e különben K. nevet.SÜGÉRFÉLÉK — Pcrcoidei — mint család.*SÜGRE — H. O. — Pcrca fluviatilis . L. Ipoly ;Lá\i, Nógrád megye ; de sgérnek is mondják(palócz).SÜL — P. K. — Lucioperca Sandra Cuv.Krös m. S:ârí'as körül ; már tótos.SÜLL — Janua 1729 — Lucioperca SandraCuv. Scombrus alatt felhozva.SÜLL — Lucioperca — 1. Fogas Süll, KSüll.*SÜLL — K. — Lucioperca Sandra C. V.Csupán a Balatonnál hiszik némelyek, hogykülön faj s nem a híres fogas ifjú sarja.A német Schill és Schiel névvel egy t-bl fakad. Galgóczinál (1622) megvan.SÜLL — Újfalvi- S:{iks:[ai xvi. század — capitosqualus ; a latin meghatározás inkábba fejes domolykóra illik ; de késbb mégegyszer van meg « Lucioperca Gessnero»helyes meghatározással.SÜLLYÉN — Kopácsi — « rzvel felszereltszáki*, I. Téliszák.SÜPPEDÉKES PART — általánosan — sárospart,helyenként sáros, iszaposán bemélyedve.SÜTNI VALÓ — S:{eged — az a hal, a melyetsilányságánál fogva eladni vagy részbeadninem lehet (t. i. a nagybérlnek), a melybentehát a halászbokor osztozkodik, ilyenformándfogtunk öleget, még sütnivaló isniaradtn.SÜT — H. O. — Squalius dobula Heck.Kolo:{Svár.SÜT HAL — Vjfalvi-S-{iks:{ai xvi. sz. —Laccia, Alosa, piscis lubricus ;ez megfelela mai fogalomnak, a mennyiben a halászoka maradék halat sütnek mondják.SüvEGES-HÁLÓ — Máramaros, Visk — 1.Syllo — Marsilius — 1.Sylo — Bloch — 1.Süll.SzSüll.Szabadítani — Balaton, shalászat — akötéllassú kieresztgetése.Farkasháló.Szabó — P. K. — H. O. — Pelecus cultratusL. Alsó Duna, 1. Szabóhal.Szabóhal — P. K. — H. O. — Pelecus cultratusL.Alsó Duna. Lehet a has ollószerélérl, vagy az alak vékonyságáról.Szácsira — Nagy- Dobronr — kis háló, amelyet a megmaszlagozott hal kifogásárahasználnak ; 1. Szák.Szád — S:;ékely-föld — a varsának tölcséralakú bejárója.Szaggató — Tihany — az öregháló zsákjánaklegvége, mely, a csapdosásnak leginkábbkitéve, mindég szakadozott, czafatos.Szagoló csont (rosta-csont) — os ethmoideum.*Száj — Varbó, Ipoly mentén — a varsáról,1. Szád (palócz.)Szájkaró, a szárny nélkül való varsáknál aza karó, a melylyel letzik.*Száj-káva,egyáltalában a hálók félkörös abroncsa,a mely a hálót nyitva tartja.*Szájpadlás — palatum durum.*Szájpadlás-csontok — ossapalatina.*SzÁJTÁTÓK — Cyclostomi — mint alrend.*Szák-háló — Janua 1729.Szák, kanál alakú merit háló ; van feje,nyele és ágasa. Evvel hordják a fogotthalakat a bárkába s evvel szedik ki a prédáta vejszébl. Egy a mereggyvel ; I.azt és Szácsira, Tanyaszák. Miklosich szerinta szláv sak, szerinte «Wurfnetz,» ami nem áll, mert ághegyháló ; a Wurfnetzaz amfiblesztron.

828 MESTERSZOTAR.Szaka — S:^ékel\föld és Tihany — a szigonyvagy horog visszája v. ((visszhorga,* —ilyen alkalmazásban : «letörött a s:[aká)ai> ;1. Visz, Viszja.SzAKÁL — S:êndr — 1.Szaka. A szendriszigony különálló forma ;gereblyeszer,SzAKÁLOS HOROG — Koináivm — egy invégébealkalmazott több horog.ágai mindig több szakások, tehát sokaságuknálfogva szakálszerek.SzAKÁs HOROG — S^ékclvföld — ((viszhorgosDhorog.SzAKÁs SZIGONY — Székelyföld— oviszhorgos»szigony, megkülönböztetésül a simaágútól.Száklék — Bodrog;köz — jég alatt való halászat,a melyen a téliszákot leeresztik.SzAKÓczA — Kes:;thely — jégvágó fejsze.SzÁKOLNi — Bodrogköz — szákkalhalászni.Szakos — Bodrog;köz — jég alatt való halászatâz, a ki a hálót a száklékbe bocsátja.

;MESTERSZOTAR. 829Szárnykaró — Börvely — a szárnyasszárnyát tartó karó.SzÁROzÉTANi — Orbis pictus1708 — a halszáritásról.SzÁRNYKETEG — Bloch — 1.Leuciscus rutiliisL.varsaSzatyor — Bodro^^kö:{ — gyékénybl fonotttarisznya szerszám, melyet a halász a hátáravesz. Ebben viszi ki az eleségét shozza haza a zsákmányt ; I. Czüökör.SzEBEzsK — S-ôlnok — 1. Zsákk ;németesenhangzik ; de a tiszta magyar halászokis következetesen így mondták ; rokon a«Szepi»-vei, mely a Bodrogközön divik1. azt.SzECSK — Sió mentén — sáska, leginkábbTruxalis nasuta L., melyet harcsafogáskorhorogra raknak, v. tznek.Szedni — Bodrogköz — a hálót a vízbl.« Legények dolga: a faros nem s\ed.*SzEGELNi — Balaton, shalászat — a jégena vonókat fejszével kijegyezni ; 1. Kijelelni.SzEGESFA — Kopácsi — villa,patkószegekkelkiverve, a halászrúd hajtására való.SzEGESFA — B. Sâbó Dávid — a viz fenekéreteszik, hogy az orv hálója, horga beleakadjon.Szeges szigony, az,a melynek ágai egy tartóvasravannak szegezve.*Szegez — Hegyk — a bárka ajtajának bezárófapeczke.Szeglik — Balaton, shalászat — a jég alattvaló halászatnál a vonyó hosszú hatszeglet;e hosszú hatszög egyik csúcsán vanaz eresztlék, evvel szemben az ajtólék,a hatszög fennmaradó négy sarkára esik aS-eglik ; e fiékek közt futnak az ágiékek,1. Saroklék.Szegye — Ujfalvi-Szikszai xvi. — excipula ;nyilván a c:{ége, mint vezérszó a rekeszés vesz szavakkal felhozva.Szegye — S:{. Molnár Albert szótára — Excipula; 1. Czége stb.Székely marázsaháló, vezet háló helyett,mely név alatt csak az alsó Küküllöndivik.*Széles kárász, Carassius vulgárisNils.*Széles keszeg — Földi nyomán P. K. —Blicca argrroleuca Heck. Eredete nincsadva.Széles keszeg — Grossingcr — AbramisBrama L.Szeles keszeg — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. —Ciprinus latus ; ez is nyilván a Dévérkeszeg Abramis Brama L.Szeles lapos keszeg — Ujfalvi-Szikszai xvi.sz. — brama ; tehát a mai dévér-keszeg.Szeles vékony hal — Ujfalvi-Szikszai xvi.— passer ; a tengeri keszegúszó hal : Platessa,régi íróknál «Plataisz.»Szelet merít — Miskolc:;i Gáspár — a hala kopótójával, 1. Pipál.Szélhal — Grossinger — Alburnus lucidusHeck. S:;L'kchföld az Olt mentén él név.Szélhajtó — Gross. K. — Alburnus lucidusHeck.Szélhajtó keszeg — H.O. — Alburnus lucidusHeck. juv. Velenc-êi tó. P. K. Alburnuslucidus Heck. Duna.Szélhajtó küsz, Alburnus lucidus Heck.*Szélkeszeg — H. O. — Alburnus lucidusHeck.Révfalu — Grr mellett.Szell keszeg — H. O. — Aspius rapax Ag.FHnnycd,Gyr mellett.Szell — Mátyus után Grossinger — LuciopercaSandra. L.. I. Süll.Szélszem — Komárom — a hálók szélsszemei.Szélvíz — Balaton — a tó szélin a sekélyviz.Szem, a hálók szeme : a nagyobb «öregszem»,a kisebb «aprószem» ritka, sr; különbena horogról is : egy szem horog.Szem alatti tájék — regio suborbitalis.*Szem eltti tájék — regio anteorbitalis.*Szemes keszeg — Abramis melanopsSzemköze — regiointerferbitalis.*Heck.*Szemköze — Miskolc-;i Gáspár «a két szemközi hat sing volt,» t. i. a Tzei-lialnál, jóa leírásokra, a hol a szemeknek egymásközötti viszonya sokszor meghatározó jel.Szem mögötti tájék — regio postorbitalis.*Szemre halászni — általánosan— sekély,átlátszó vízben látható halat fogni, leginkábbszigonyozni, ellentéte a vaktábanszúrni.Szentes — S:{eged — az állóbárkacsárdájánakhomlokzata, a melyre rendesen a hajókvédszentjét festik.

i830 MESTERSZOTAR.Szent györgy keszeg — Abramis Brama L.Szent györgy paducz — ChondrostoinanasusL. Erdövidék, Olt vize.Szt. György nap körül ívik, nagyobb. Balaton-Füred.Szent péter hala — H. O. — Rhodeusamarus Ag.SzEPiKolozsvár.— Bodrogköi — az öregháló kátáján aszáj tágulása által támadó hónalj.SzEPLEN KESZEG — P. K. — Abramís vimbaL. H. O. Tisza-Földvár. Néha A. i^ctula is.Szcplcn-keszcg.SzEPLÍN KESZEG — P. K. — 1.Szepl — B. Sâbó Dávid — a pisztráng vöröspettyei.Szerhal — Tihany — az a hal,a melyet a tizedenfelül az apátság asztalára szállítanak.Szerszám — Fert tava — a Kürt része, amelybe a hal a Kotróczából kerül ; I. NagyKotrócz is.Szerszám járása — Záhony — így :((Szolnokontanultam meg a szerszám járását*,azaz a halászatot, illetleg a halászszerszámalkalmazását stb.Szerszám-rekesz, a halászhajó farán egyelrekesztett hely, lyukkal, a hol a halászmindenféle apró szerszámot tart.*Szétriad — a hal, a küszvágó, lócsér vagymás ellenségnek árnyékától is ; balatonihalász szava.SzÍFAORRÚ keszeg — H. O. — Komárombanhatározottan Abramis vimba Cuv. Szífa =szilva, az orr alakjáról és kékes színérl.Szigony — általánosan — halszúrásra valóegy vagy több ágú vasszerszám — simavagy szakás.Szigony éle,a szúró és kerít szigony valamennyiágának e^y sorban álló hegye.*SziGONYÁszNi — Nao^y Dobrony — mintközszájon forog.igeSzigony nyaka, a köpü és tartóvas közötti,néha hosszú rész.*Szigonynyal való jegeshalászat, a melyetszigonynyal a jég alatt znek.*SziGONYOS — általánosan — a szigonynyaihalászó.SziGONYOs BÖRTÖN — B. S:{abó Dávid — avarsáról ; nyilván a vesszbl fonott varsavörösökérl ; 1. Tömlöcz.SziGONYOS HALÁSZ, a kí szigonynyal jár.*SziGONYOS HALÁSZAT, a mely szigonynyal jár.*SziJALT HAL — Nyelvr — 1.Sziklacsont — os petrosum.*Szivolt hal.Sziklás part — általánosan — a hol a partegészben vagy darabonként terméskblvaló.SziLONY — Bucsin (Hargitta) — I.szigony.SziLvÁNY — Duna mentén — a tüdt helyettesítlélekz szerv : apparátus branchialis;1. Szirony.Szilván YFED sugarak— radiibranchiostegi.*SziLvÁNY-ívEK — arcus branchiales.SziLVÁNYKÖz — isthmus.*SziLVÁNYRÉs, az a nyilas, mely a fedelek felemeléskortámad.*SziLVÁNYÜREG — Kicmcnhöhle, az Amphioxusnál.*SziLVAORRÚ KESZEG l. S^lfaorrú keszeg.Színleni — B. S:âbó Dávid — ((Sárba fejétbeszinli* t. i. a potyka.Színlel — Duna mentén — az az asztalszeralkotmány, a melyen a halakat nagyságszerint kiválogatják.Színtartó sejtek — chromatophora.'Szín tok, Acipenser glaber Heck.*Színtok — K. — Acipenser glaber Heck.Színtokok — Lionisci — mint csoport.*Színviza — Grossinger — nyilvána Színtokkalösszevétve, 1. Szintok ; Gr. az rhalértelmében hozza fel, tehát az öreg vizával; 1. Örhal.Szirony — Szeged — I.Szilvány. «A szögedembör nem szi mög azt a halat, a melyneknem piros a szironnya.wSzirt, többesben : Sîrtok — Szeged — azomló part szakadékai ; 1. Folyós vizes. Földmorzsa.Szív — S:{entes, körösi halászok — I.Vörcsök.SzivALKODNi — Mátyiis — aborban, eczetbenmegmosott tokikráról a szikkasztás értelmében.Szivárványos ökle,Rhodeus amarus L.*SzívÓKA — Mitterpacher -— Petromyzon fluviatilisLiNN.SzívoLÁs — Miskolc^ Gáspár — aszárítotthalnak prölylyel való megtörése, hogyhamarább megfjön ; de a só által valómegszívás értelmében is, l. Szivolt hal.SzívoLT HAL — Miskolcot Gáspár — a sóshalmellett fölemlítve ;fölhasított s hosszá-

MESTERSZÓTÁR. 85.ban meghasgatott, megszijjalt,nagyobb hal,hogy gyorsabban kiszáradjon ; de oly értelembenis, hogy a keményre szárítotthalprölylyel lágyíttatik meg. az az szivoltatik,szi'jjaltatik, tehát porhanyító verésértelmében is ; nyilván hogy folyadékokfelsiivására alkalmas legyen.SzívuLT — Fár-féle irott szakácskönyv, xvii.század — «szivult posar» lásd «Szijjalt» :különben szárított sós ponty volt.Szoknya háló — Baja — I.Vetháló.Szolgabot — Komárom — a melyre a laptárostámaszkodik ; 1. Biczke.SzoLGAFA — általánosan — karó, a melyrefzéskor a bográcsot akasztják ; néha fahorog,a melybe a lánczot akasztják, melya bográcsot a tz fölött tartja.Szolgáló mester — Kesi^tliely — két ifjabbmester,ki a czéhmester rendeleteit végrehajtja.SzoLGAPÁLCZA — Komárom — 1.Biczke, Szolgabot.Szomszédos — a szem, mikor a szemközigen keskeny.*SzoPÁKOL — Agárd — 1. pipál, szupog.Szorító háló — Tós:^cg — a zsákos vagykátás gyalom.SzÖM — Szeged — a horogról is : dvöttemhúsz szöm horgot.*SzRKESZEG — H. O. — Scardinius erythrophthalnmsBon. Nagy-Dobrony.Szúnyogháló — Duna-Tis^d összefolyása— a szabad ég alatt háló halászok ritkásszövetbl készült s négyszögletes rámárarácsinált alkotmány alá bújnak, hogy aszúnyogok az alvót ne érhessék.SzuppoG — Agárd — 1.Pipál, Szapákol.Szúró karó — Csongrád — karcsú,hegyesvég pózna, a melylyel a hajót a parthosszában a szélvízben tolják s a gúzsnálfogva hirtelen meg is állíthatják. Akkorhasználják, mikor a tanyát meghúzták s ahalót már be lehet takarítani.Szúró szigony, az, a melynek ágai, egyenlhosszúság mellett, egyenes sorban állanak.*Szgöny — Algy, Tápé, S:^cged, shalászat— I. Szigony.Szkehal — Grossingcr — 1. Halszke.Szkhal — P.Brdt. I.K. — Acipenser GüldenstcedtiiHalszke.Taknyos lezser — Acerína cernua L. Bodrogköz.Taknyos macza — H. O. — Acerina cernuaL. Szentes, körösi halászok.Tall — Szeged — az evez lapátja, 1. Dal,Toll stb.Talp — Komárom — a súlyozott apacsonaz a rész, a melyben az apacsúr meg vanersítve ; tehát a mely a víz fenekén jár.Talpalás (háló) — általánosan — valamelyhálónak kisebbszer, de általános kiigazitásása.Talpalló — Keszthely — az n, csuka, fogas,harcsahorog pekléje v. cserkéje vagypatonyja ; 1. batony.Talpvészlés, a székely czége kinyúló vesszfonadéka,mely a czége szárnyékjai közta víz fenekén fekszik.*Tamás-keszeg — T. S-{. H. O. — Leuciscusrutiltts L. Körös-Tarcsa.Támasztani — Szeged — «támazd» jelszóalakjában ; a hajót az evezvel tartóztatvahajtani.Tanya — általánosan — a víznek a húzóhálóvalegy vetésre meghalászható része ;már legrégibb idben is így nevezve. Ahalas vizek ily értelemben mindenütt Tanyákra— Vet, Vonyó — vannak felosztvas minden rész külön nevet visel, tehát avíznek gazdasági és birtokjogi felosztása,mely a földbirtoknak dlkre való felosztásávalazonos ; l. Derék. Az orosz ttonyanszótól ered, tehát nem vonatkozik aföldmivelési «tanyára», mely a szláv «ítanje»-tlered ; újabb idben már a halászkunyhótiskezdik nevezni.— helyesen csárda — tanyánakTanyahúzás — általánosan — a kivetett keríthálónak kihúzása ; «öt tanyát húztunk*azaz : ötször vetettük és húztuk ki a hálót.Tanyaszák — S:{olnok — az a rövidnyel,kerekhajtoványú szák. a melybe a fogotthalat a hálóból szedik s a bárkába viszik,1. Szák.Tanyát vetni — B. S:{abó Dávid — halászni;Komárom táján ma is így mondják;1. Tanyavetés ;mindég a húzóhálókkal valóhalászatra vonatkozik.

8,2 MESTERSZOTAR.Tanya-hal — Balaton — egy nagyobb halászatalkalmávsl kifogott halak összessége ;a hol ezt meggyjtik, ott keletkezik a halhely; 1. azt.Tanyát húzni — Balaton — egy halászatnakegésze ; a húzóháló egyszeri kihúzása.Tanyavék — T. S:^. — Bodrogkö:^, 1. Ajtólék.Tanyavetés — Komárom — az egyszeri kivetés,kerítés és kihúzás egésze.TÁNYÉRDESZKA — Komáwm — kisdeszka,a melyen a horogra való csalit darabolják.TÁNYÉRKESZEG — P. K. — BUcca argyro-Icuca Heck. Gyr.TÁNGYÉRHAL — H. O.Heck. Olt mentén.Tapacs — Baja — !.TÁPLi — Gyr — 1.Tapogató — Janiia 1729.— BUcca argyroleucaTapogató.Tapogató.Tapogató, abroncs keretre vont nyeles v.nyeltelen háló, mely olyan kosárhoz hasonlít,a minvel a tyúkokat borítani szokták.Sekély vízben a halász majd ide, majdoda borít (tapogat) vele, a menekül hala hálóba ütdve érezteti jelenlétét ; sokszorazegész vesszbl való.Tapogató alja, a tapogatónak a víz fenekéreszolgáló szájaszéle.*Tapogató fogása, a tapogató fölén a kézszámára való hagyás-*Tapogató föle a tapogatónak fels karimája,a melyet a halász tapogatáskor a kezébentart.*Tapogató halász, a tapogatóval, borítóvalés lépvel járó.*Tapogató halászat, a tapogatóval zött halászat.*Tapogatós — S:êged — az a halász, a ki atapogatóval jár.Taraczk, — 1ÓÓ9 Ecsed vára la)tsromában— kereken járó kölyök ágyúk, a melyeka téli halászatnál a halak riasztására használtattak.Taraj — Nagy-Bereg, — a csikvarsa vagykas öblös szája.Taréj — Dereden — 1.Taraj ; itt a csíkkasnakvan : taréjjá, nyaka, dereka, fara ésversege.Tarisznya — Balaton, tihanyi shalászat —a fogott halak elosztásánál dívó mérték.A fogott mennyiséget nem súly, hanem tarisznyaszerint mérik, mely egy rf vászonbólTarka géb,készül.Gobius marmoratus Páll.*Tarka meny, Lota vulgáris Cuv.*Tarka süll — H. O. — Lucioperca VolgensisPáll.Komárom.Tartókötél — Komárom — aaz, a melyet a laptáros tart.húzóhálónálTartóvas — Balaton — a szigonyon az avas, a melyre az ágak rá vannak szegezve.Tartóvég — S:;eged — 1. Bejáró kötél.Tartó kötél.Tat — Komárom — kis párkánylécz az ülésdeszkán;az ide-oda csúszás megakadályozására; I. Taty is.Tathal — Karád — Tinca vulgáris Cuv.«silány hal, csak úgy a tat mögé dobjuk.*Taty—- Bakiton, tihanyi shalászat — a bödön-hajóbelsejében ersítésül meghagyott,keresztbe fekv rész. mely ülhelyis; másholTat és Toty.Tatylik — Kes:{thcly — a bödön-hajó tatjánaz a lyuk, a melyen át a kaloda végétmegkötik.Tatyvas — Balaton, tihanyi shalászat, —csavaros vég vas,mely a bödön megersítéséreszolgál.Taupli — Csepel sziget — 1.helyesebben Tápli.TÁVOLÍTANI — Szolnok — a hálót,Ághegyháló,mikor mármajdnem kihúzták s észreveszik, hogy nagyhal van benne, visszaeresztik, hogy azapacsokat összébb hozhassák.Tej — Orbis pictus 1708 — a himhal magva.Tejes — általánosan — ahímhal.Tejese — Miskolcî Gáspár — a himhal spermája.Tejeskóró — Kopácsi — I.Czötkény; itt amarázsaháló úszókái készülnek belle.Tejhal — S:{irmay Andr. — Aphya alatt sa német uSpierling* névvel ; e szerint Osmeruseperlanus L. I. Eperián ; a magyarvizekre csak ráfogva.TÉJHAL — Grossinger — Alburnus lucidus,Heck.Tekerg víz — Sajó mentén — 1. Örvénylvíz.Tekertt ín — B. S:{abó Dávid — a horogrólt. i. sodrott fonal, horogín.

aTelea — s^cn^knél — Földi Jánosnál sajtóhibábólTelén helyett ; I. Telenhal.Telén (hal) Squalius dobula L. Grossingernéla Tisza melll s Ballerus alatt felhozva,1. Telény.Teleny — H. O. — Squalius dobula L.Máramaros megye, azonos a Telén, «Telea»-val,melyet Grossinger nyomán Földiés Reissinger az Abramis ballerusnál sorolnakföl ; bizonyosra vehet, hogy aszláv Klen ide tartozik s hozzá sorakoznaka Kelé, Kelen, Telea, Telén és Telényis; a halászleirások többsége szerintez a «Leányhal» Leuciscus virgo Heckelvolna ; de a Squalius dobulára is mondják.Téliszák — Bodrog;k:; — ághegyháló, vasakkalsúlyozva, melyet léken át eresztenek afolyó fenekére ; van keresztre, feljáróreés pedzje, a melyekkel a háló fölébekerült halat megérezhetni.Temérdek — xviii. század — kövérség értelmében: «a halak hízni kezdenek és temérdekek(kövérek) lesznek.*Temérdek — Miskolcî Gáspár — víz mintelementum ; azaz : tömörebb a levegnél.Temérdekség — Miskolc:{i Gáspár — vastagságértelmében, pld : a Ráfis hal könyöknyihosszú, ii/nyi ntemérdekség.*Tengelyfa a téli csukahorgon az a fácska,Phoca vitulus marinus ; ezt is halnak néz-porcellana, concha veneris ; valamely Cardium: itt a halak között.Tengeri csiga — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz.—melyre a horog ina rá van tekerve.*Tengeri borjú — U|falvi-Szikszai xvi. sz. —ték akkoriban.Tengeri csiga — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. —halak között felsorolva a következ pótlással: «mellyel az papirost simává teszik*alkalmasint Teliina kagyló.Tengeri eb hal — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz.—canis marinus, 1. Disznóhal.Tengeri hal — Ujfalvi-Szikszai xvi. század— piscis marinus.Tengeri porczogó hal — Ujfalvi-SzikszaiXVI. sz. — rája.Tengeri rák — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. —Astacus marinus.Tenyész — Miskolcî Gáspár — a szaporaságértelmében.Herman O. a magyar halászat.MESTERSZOTAR. 8;?Tenyészt — Miskolc-{i Gáspár — hal ; apontyról mondja a szaporaság értelmében.Terebuga — Máramaros, Visk — az Ereszhálónaz islégbl kötött, öregszem kétszéls rész, 1. Eresztháló.Teregetni — (hálót) — szárításra a tericskarórafölakgatni.Tergelye — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — asper: az orsóalakú hallal egybevetve ; nyilvánAspro.Tergély — Syirmay AiiJr. — itt Cobitis értelmében:bajuszos tergély, kövi tergély.Tergelye — Riri:; fíipai szótára és szerzknél— az utóbbiaknál rendesen a Cobitisnemre alkalmazva. Közhalász nem mondtabe sehol. Talán délszláv eredet, mertDalmácziában a Zermagna és Kerka folyókbanél egy Scardinius faj. melynekközkelet neve Dcrgle s a melyre Heckela Scardinius dergle fajt alapította. A Dcrglcismét azonos a görög *Tijl)).a* halnévvel,mely a Cataphracták alcsaládjára : TriglinaeCuv. s a Trigla nemre van alkalmazva,még pedig a TmyWíu} = kaczagni értelmében; ez utóbbi e halaknak morgó hangjáravonatkozik, a mely hallható, mihelyta vízbl kiveszszük ; innen a német Knurrhahn.Tericsfa — Körös-Tarcsa — I.Tericskaró.Tericskaró. minden karózat. a melyre hálókV. halak szárítás végett kiakasztatnak.Teríteni — Csongrád — a hálót a teritkarókra szárítás végett fölakgatni. A szótigy is használják : «Hol terítenek kendtek?*,A ré (rév) mellett'. Azaz : a terítkarókott vannak beverve s a csárda is ottvan.Teritt karó — Bataton é. r. — Teritskaró.Test törzse — Corpus, szorosabban vévetruncus.*Testes — Miskolcî Gáspár — hal, azaznagy test.Tesziveszi — sok helyen — az ághegyháló,I. azt.Teszivesziz — Szeged — a tesziveszi —ághegyhálóval — járó halász.Tetelmes tok —Acipenser Giildenstcedtii Brdt.öreg. Gyri szó a M. Nyelvr idézett he-W

834 MESTERSZOTAR.lyén, alighanem sajtó- vagy tollhiba = 1.Tetemes tok.Tetem — Miskolcî Gáspár — csontsugárértelmében is igy : (iNémely Halaknak repülésrevaló tehetséget ád, hogy az hegyestetemetskékböl álló evedzjöknek segítségekáltal, mint valami tollas szárnynyalrepülhessenek.* De borda is: «derekábanharmintz oldalteteini voltának.Tetemek — Miskolcot Gáspár — a halakcsontjai.Tetem — Miskolc:{i — szálka, de csontpaizsis a tokféle halaknál, igy ; dValamit használnakpedig a Madaraknál a tsontok ; aHalakban,fképen a mi halainkban ugyanazta szálkák auagy tetemek \\sz\kwéghez. »Innen az Acipenser Güldenstádtii népiesneve : Tetemes tok, a pajzsokról (Tetelmesis,Nyelvr).Tetemes halak — Miskolcî Gáspár — annyimint csontvázzal bíró halak = Teleostei.Tetemes tok — P. K. — Acipenser GüldenstádtiiBrdt., Gyr.Thana — 1. Tanya. A Thana már I. Istvánkirályokirataiban — lojj-ben — elfordul.TiDÓ — Füle — a nyirfa kérgébl sodrottrövid fáklya, a melylyel a szigonynyal valóhalászáskor világítanak.Tihahab — Balaton, shalászat — a»balatonishalász mindig bizonyos «habbá» halászik ;igy a kenessei a «tihahabbá», azaz : aTihany fell jövvel, a mikor t. i. Tihanyfell fuj a szél = déli, délkeleti.Timon — Szeged — az állóbárkakormánya.Timon-sarok — Szeged — a hajó v. állóbárkafarához ersített legalsóbb sarok,melybe a kormány be van akasztva.Timon-tartó — S:êgcd — az a rúd, a melylyela kormányt mozgatják ; a kormányosis.Tintahas — H. O. — Cliondrostoma nasusL. Mnnyéd, Gyr mellett.Tintafosó — K. — Cliondrostoma nasus L.a paduc:^ mellékneve.Tintáshal — H. O. — Cliondrostoma nasusL. Komárom.Tiszaháló — Körös-Tarcsa — öreg- vagyléhésháló.Tiszavirág — S^êged — Palingenia longicauda;jó halélés vagy csali.;Tiszta fenék — általánosan — a víz fenekérl,mikor sem gödre sem akadója.Tiszta víz — általánosan — mely átlátszó shozzá halasvíz is.Tó — általánosan — legnagyobb és nagytükr állóvizek, a melyek állandóak isrendesen kiváló halasvizek.TÓBiRÓ — Velencéé — a halászok elöljárója.TocK — Marsilius — 1. Tok.TÓCSA — S^. Molnár Albert — Lacuna alatt,Vész értelmében.Tócssz — Tata — a ki a halastavat rzi.TÓFENÉK — Balaton — a tónak délnyugatraes vége.Tóhát — sok helyen — hosszúkás alakú tavaknála hossza közepe. A Mezségen atósorok melletti helység neve ; 1. F,Fenék.Tok — Bodrogkö:^ — a szigony köpje1. azt.Tok Acipenser, I. Faj-Tok, Gmelin-Tok,Kecsege-Tok, Szín Tok, Sreg-Tok, Vágó-Tok, Viza-Tok.*Tok — K. — Acipenser scliypa Güld. A német: Dück és illyr Tuk egy családba tartozónevek. Galgóczinál (1622) megvan.Tok — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — antaceus.TÓKASZA — Komárom — 1.Gyalázka és Nyesell.Tokfélék — Acipenserini,mint család."Tokhal — P. K. — Acipenser scliypa Güld.TÓL — S:{olnok — következetesen tó helyett.Toll — Komárom — az evez lapátrésze ;1. Dal stb.Tollas — H. O. — pld. az ó-egyiptomi szigonynyelének a fogóvége ;emlékeztet anyílra, de az evezre is.Tollas harog — Egyhá:âs-Oldfifalu — hármasrendszerpisztránghorog, vezetvel,figyelmezvel és bekapóval ; mind a háromkakastollból való ; lásd egyenként a magahelyén ;nem biztos.Toló — Ecsedi láp, északi rész — nádvágószerszám, két embernek való.Tolvaj hal — Miskolc\i Gáspár — ragadozóhal.Tómester — Tata — tisztvisel, a ki ahalászati ügyeket intézte ; a xvi. században

MESTERSZOTAR. 8!5az, a ki a halastavakat készítette. I. NádasdyTamás levelezése.ToMOLYKÓ — P. K. — Squalius dobuLx Bon.Ercsi.ToMOLYKÓ — Sînnar Andi: — Squaliusdobula L. itt a pérhalra, Thymallus alkalmazva.ToNYA — B. S\abó Dávid — 1. Tanya.Too — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — palus.Too HALA — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — piscislacustris.Topa — Tápé — tompa ; ígyvisszájának bels sarka topa.»: «a szügönyTorok — Miskolc:{ — a vész varsájának avörcsöke.Torok — Varba, Ipoly mentén — a varsavörcsöke, 1. Vörcsök (palócz).Torok — a BaLiton köri — a part nagyszakadékai, a melyek a tóra nyílnak, pld.a Matacstorok Kenessen, mely halászhatóhelyet is jelez.Torok fell — Miskolciéi Gáspár — áll atok és kecsege szája = unterstándig ; igenjó leíró szó.Torokgyekén Y — Balaton, shalászat — agyékényes háló zsákjának száját úsztatónagy gyékénykötés; I.Bikatutaj.Törökk — Balaton, shalászat — a gyékényesháló zsákjának száját súlyozó 4-6kilo súlyú k; I. Monyk.ToROKPÁLHA, I. torokgyékény és bikatutaj.*Torokpálha — Bodrogköz — ; 1. Torokgyékény.ToROKPÓTA — Keszthely — nagy gyékényúszó, mely a zsák száját úszva tartja; I.Bikatutaj,Torokgyékény, Torokpálha.Torzsás keszeg — P. K. — Aspius rapax Ag.Tornác^.TósÁG — sok helyen — tavas vidék vagy rész.TÓT KECSEGE — GrossiH^tv — Barbus fluviatilisAg.TÓT SÜLL — H. O. — Lucioperca VolgensisCuv. Bodrogkö\. Szinnyey Gerzson. ki enevet gyjtötte, hozzáteszi : «csíkok vannaka hátán», a mi a fajt kétségtelennéteszi.ToTY — Kis-Majtény — aKrasznán használatbanlev lélekveszt közepén ketté vanosztva, az osztástól, mindkét oldalon, egyrövid párkány fut ersítíil azon az okonmert itt van a kállószij számára lyuk. KülönbenI.Tat.TÖBBHAGYÁsú — BodrogkÖi — a varsa, hatöbb abroncsrafeszül.TKE — Komárom s általánosan — a folyófenekére slyedt tuskók, fák, a melyekbena háló akadozik.TÖKERESZ — Csongrád — az a zsineg, amely a kábákhoz van kötve s a melyheza horogderék kapcsolva van.TÖKHAL — P. K. H. O. — Plioxinus Lvi>isAg. Szamos, Sâtmár körül. Faj szerintbiztosabb név, mely a hal töksárga színétlered.TÖKÖSBÁRKA — Szeged — I.Állóbárka.TÖKÖS horog — általánosan — a fenékhorognakellentétje, a mennyiben a horgot avízben bizonyos magasságban tartja. Azúsztató egy érett, üres tök.TÖK UTÁN VETI A HORGOT — S:ôlnok —mikor a bejáró végét végk helyett kabakhozköti, tehát nem a fenéken halászik,I. Tököshorog.TÖLTENI — Bodrogkö:^ — a hálótt, fonallalfölszerelni ; 1. Ráhányni, Meghányni.TÖMLÖcz — Erdömdék,Olt mentén — a varsáknakaz a része, a melyben a hal fogvavan. Az ölti nagy vesszvarsa tömlöczénajtó van, melyen a halat kiszedik.TÖMLÖczvARSA — Erdövidck, Olt mentén —fzfavesszbl fonotthaltartó.TÖMPE KESZEG — H. O. — Sc]ualius dobulaHeck. Bódva mentén, Komjátiban.T PONTY, Cyprinus carpio L.*T-POTYKA — S^. D. — A mi potykánk,ellentétben a felhozott «jövevény potykával»,I. ezt.TR — Keszthely a régi czéhszabályban ;atrt feljárni — vagyis végig vizsgálni, nemfogott-e halat.TRÉSZ — bihari Sárrét — a letnt pákászvilágban az, a ki a csikaszát mellett a ruczákattrrel (hurokkal) fogta ; különbenkezelhette a csapóhurkot is ; I. azt.TÖRNI — Csongrád — a tilalmat, azaz : atilosban megkezdeni a halászatot ; 1. Akadótörés.TÖR — H. O. — Squalius dobula L. Nagy-Dobrony.

Fái-féle836 MESTERSZOTAR.TÖRPE TOK — S-{irmay Andr. — AcipenserGüldenstaedtii Brandt ; ifjú.TÖRZSÖK HAL — P. K. Lota vulgáris Cuv.Sâtmár.TÖVISHAL — Acerina cerniia L. Erdvidék,Olt vize.Tráglya háló — Göcsej — alkalmasint azollóháló; nem láttam.TsÁKLYA — B.Sâbó Dávid — hajótolásravaló szerszám ; 1. Körmösrúd.TsEKÉLY — Miskolcî Gáspár — a patak, tó,tenger csekélye,szélvíz.TsÖRGETEG — B. S:âbó Dávid — 1.Göbe.Zubogó,TsuBOKLÓ — 23. S:âbó Dávid — ; 1. Biigyka.TucsAK — Komárom — egy halász a pstnevezte igy ;nyilván a dcsutaks elferditése.TÜKÖR — Budapest — a kecsegehálónál az akét öreg szem, vastagabb fonalból kötöttháló, mely közé a tulajdonképeni háló jön;lásd : Inléhés és Regyina.TÜKÖRSZEM háló — Komárom— a kocza-(kecze) hálón az isiingbl kötött öregszem,küls és bels háló ; 1. Tükör.TÜKRÖS PONTY — P. K. — Crprinus CarpioL. csak foltosán és igen nagy pénzekkelborítva, a Cuvier és Bloch Cyprinus rexCyprinorum, és az Aggasiz Cyprinus carpiomacrolepídotus faja. Duna m.; 1. Királyponty.Turbékoló fa és rúd — B. Sâbó Dávid —I. Bugyka.TuRBUKHÁLÓ — Kes:{thcly — tükrös kerít ;hálótest szerkezete olyan, mint a kecsegehálóé.Evvel bekerítik a nádüstököt s aBuklóval belériasztják a halat.TuRBUKVAS — Körös-Tarcsa — vascsévék (csszerkarikák), a melyek kivált a keczeinára súlyozókul tétetnek ; itt csak a hosszúkecze dívik.TRE HÁNYNI — Csongrád — a fonalat,azaz: a hálótt fonallal ellátni ; a fonallalmeghányt t azután a «léhés.»TuRHA — Bihar — a mocsarakban az elrothadtnövényekbl keletkez iszap.TÜSKÉSHAL — Göcsej — Acerina cernua L.itt hibásan vargahal is, mely utóbbi, minta Tinca vulg. Cuv. népies neve, helyes.TÜSKÉS PIKÓ, Gasterosteus aculeatus Bl.*TÜSKESUGARAK — radü spinosi.*TzFÚJÓ —Hegyk — ers nádszálnak alsórésze, kb. egy méter hosszú, a melylyela tüzet fújják. A kunyhóban rendesen többtzfújó van s a halászok többen fújdogálnak,hogy a tüzel lángra lobbantsák.Tz fonal, a kis majtényi rácsán az, amely alá a kagylót bedugják.*Tz SZIGONY az, a melynek ágai egymásközött szemben állanak.*TúzsÉR — Balaton, shalászat — nagyobbtégladarab, mely a gyékényes háló szárnyánakfelehosszát jelezve, az alínra vankötve.TzsÉR — S:{eged — ers vast, az eladotthalaknak összetzésére, I. Ihany; Füzér.Tyiszága — H. O. — Abramis brama L.Nagy-Enyed, oláh befolyásnak enged Maros-halászok; a Mezség oláhsága különbena Scardiniust nevezi Ptyiszágá-nak.U, ÜUdvar — Tápé, shalászat — a magy. vejsznéla víz ellenében fölállított rész ; a Fertna kürt kapuján bell es rész.UszÓLÁP — Ecsedi láp — az ingó láprólleszakadt,szabadon úszó darabok.Udvaros szemfolt, az olyan kerek, sötétszínszínfolt, a melyet egy világosabbvesz köri ; emlékeztet a hold udvarára.*Ugrató verés, azok a nádfalazatok, a melyeketa Fert halásza a Fert vejszekapuja elé alkalmaz, hogy a pontyot tévedésbeejtse, « megharagítsál* s a vej«zefeje felé ugrassa.*Ugróháló — Máramaros — formája az ághegyhálóé,de kávája karvastagságú, hogya reá álló halászt elbírja. Evvel a «vívó»halat, mikor tömegben van, leborítják sa halász a kávára hág, hogy a halat ahálóval a fenékhez szorítsa.Új Hal — Kolozsvári szakácskönyv i6p8 —egyértelm a friss hallal.Ujhal —. kézirat — friss hal, ellenkezjea «szárazhal», vagyis szárított hal.Ujjas szák — Duna — három ágra és hoszszúnyélre feszített, sr merít háló,apró halak fogására; egészben hasonlít aBillegliáló-hoz ; 1. azt.Umbella — Sió mentén — latin eredet ; I.Ághegyháló.

Uszadék fa — Es:[tcrgom — a mely vízzelMESTERSZOTAR. 837Vágó Durbincs Acerina cernua Lin. * rint a szláv uapa, mi kétséges, mert tótulVágóevedz — Körös mentén — az az evez,beivódva, a viz fenekére száll. iSenkholz.»a melyet gúzsba vagy szegbe akasztanak1. Dal.UszADÉKOS FENÉK — Es:;tcrgom — a hol sok Vágóevedzs — Körös mentén az a hárombeivódott s ig>' a fenékre slyedt fa — legény, a ki a nagy — vágó — eveztuszadék fa — hever.húzza.Úszó — Miskolc:^ — I. Pedz. Tutaj.VÁGOHAL — Földi — P. K. ~ Pelecus cultrattisL. ; Cobitis taenia L. erdélyi részek.UszÓHOROG — BaJLi — 1. Lábóhorog.ÜszÓKA — Erdövidck, Olt mentén — 1. Tutaj,Pallóka : a horogra vonatkozik. VÁGÓ HAL — Janua i'/2c^ — Cobitis taeH. O.UszósuGARAK — radü.*nia L.UszószÁRNYAK — pinnsE.*VÁGÓHAL — Sîrmar Andr. — Pelecus cultratusL.UszószÁRNY — Miskolcî Gáspár — a melylyela hal úszik.Vago HAL — Újfalvi- Sîksâi xvi. sz. —Úszószárnyak — Tóth fii/, Bonnet fordításában— pinnae.chus ; nyilván a vágó csík.cobites, acuto rostro Gesner, oxyrhyn-•Ulésdeszka — Komárom — evezpad. VÁGÓHOROG — Tápé — két méternyi rúdra•Ülésfa — Tihany — a hajóban az ülésdeszka.rávert, nagy, szakáshorog ; a szigonynyalmegvágott nagyobb hal kiemelésére való ;Ülke, a kullogó ülhelye.*ezenkívül vannak kisebb, kurtább nyelÜnhal — H. O. — Alburniis lucidus Heck, vágóhorgok is, melyek arra valók, hogyBódva mentén. Komjáti-ban.azt a nagyobb halat, a melyet a hálóból•Ütni — Bódpa — a szigonynyal, azaz : a hal a szákkal ki nem szedhetnek, evvel kihúzhassák.felé szúrni.Üz RÚD — Latorc:â mentén — I. Vezér. VÁGÓ Tok, Acipenser Güldenstadtü Brdt. *VÁGÓ TOK — P. K. — Acipenser GüldenstadtüBrdt. Eredet nincs.Vaal — Vág; mentén — «in Waag etiam piscaripossunt cum tali instrumento, quod VÁGovÉG — S-{eged — 1. Bels Csapó.VÁGÓVAS, a lápmetsz vágó része*vulgariter paal dicitur , quod uno pede Vajda — Kopácsi — a ki a hálót kihányja.videlicet duci potest» egy 1261-diki okiratbólVakcsik — k. — Petromj-ôn fluviatilis L.közli Nagy Grula a M. Nyelvr Vak Ingola, Petrom)~ôn fluviatilis L.*VII. köt. 416. lapján. Nyilván az ághegyháló,mely a Bodvánál szolgafára van tá-Választó — Tata — deszkából összerovottVakszemcsont — os temporale.*masztva, a Sió némely részén a halász a nagy, lapos vályú, mind két végén a fenékigrúd végét a lábával támasztja meg, ottér nyílással. A kifogott halat ebbepedig, a hol a vízbe begázol, hogy mélyebbvizet érjen, a háló rúdját a vállára Vállhám — Csongrád — 1. Czibék ; kivévéndöntik be s osztályozzák ; I. Színlel.támasztja ; innen a vaal és «quod uno az sbalatoni czibéket. mely más szerkezet.pede videliccet duci potest.»Vadászkeszeg — T. S^. Nátly — Szeged. VÁNDOR Alóza, Alosa vulgáris Tr.Aspius rapax L.Vándorhal — Tóth Pál, Bonnet fordításában— mely sós és édes vízben elél sVadászó haló — Ujifalvi-Sîksâi xvi. század— Cassis, plaga, mint «a tóhoz tartozó ezeket idszakonként fölcserélgetí.nevek» közt felhozva.VÁNDOR TANYA — Duna mentén — gyékénysátorraljáró halászok tanyája, melyet majdVad Süll — H. O. — Lucioperca VolgensisCuv. Körös-Tarcsa.itt, majd ott ütnekVágó — Kes-{thelr — I. Jegell.VÁPA — S^. Molnárföl ; I. Piszkés.Albert — Lacuna alatt,Vágó Csík, Cobitis taenia L. *vész értelmében ; I. Vész. Míklosích sze-

838 MESTERSZOTAR.a mész vapiio, a mészgödör vapcnica ; alkalmasintvéletlen találkozás.Varga — Keszthely — 1.Btök.Vargahal — Janua lyi^ — Tinca vulgáris.Vargahal — P. K. — Tinca pulgaris Cuv.VÁRJA a halat — Hegyk — a kürt, t. i.az egyik innen a másik onnan, azaz : amerre a kapuja nyílik.Varjahal — MarsUius — 1.Varjúhal — Kricsch — Tinca vulgáris Cuv.Eredete nincs adva.Varrni — Tihany — a hálót, annyi mintkötni ; a háló varrásról emlékszik a régihalászarticulus.Varsa — Duna, Tis:{a — 1. Verse. Miklosichszerint a sláv vrsa, melynek etymologiájaazonban szerintem nem a halászszerszám,mint inkább a domb vrsok, vrsik feléhajlik.Varsa — Janua 1729.Varsa — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — nassa,sagena ;az utóbbi hihás, mert öregháló.Varsacsóva, a csikvarsa dugója.*Varsaháló — Bódva mentén, SêndrSn —egykávás, villásrúdon lev zsákháló, melyetVarjúhal, Vargahal.gereblyemódra vetnek a vízbe, kivált bokroshelyen ; a halat a botlóval kergetikbelé ;néhol csak a part felé kaparásznakvele ; innen kaparó stb.Varsaráma — Füle — a pisztrángvarsa kávája,abroncsa, vagy hajtoványa.Varsás — Agárd — varsával halászó halász.Varsás bárka, megkülönböztetésül a többiektl.*Varsás kas, megkülönböztetésül a többi kastól.*Varsakött, megkülönböztetésül a hálótktl.*Varsás ladik, az a ladik, a melyen a varsáshalásza varsákat feljárja.*Vasas-örvösháló, 1. Téliszák.*Varsat — Fiile — talakú peczek a pisztrángvarsabelsejében, a melyre a csalit,ú. m. gilisztát, csirkebelet, föltzik.Varsinta — H. O. — Acerina Schrait:{er Cuv.L. — - Balaton; az els példányt, melyminden kétséget eloszlatott, a tihanyi halászokfogták ki elttem; de A. cernua is.Vasasháló — Udvarhelymegye vizei — rúdraalkalmazott kisebb marázsaháló, a pisztrángoknaka kövek alól való kifogdosására ;1. Vezetháló.Vasinta — H. O. — 1.Varsinta.Vaskó — P. K. — H. O. — Acerina SchraitêrCuv. és cernua L. Zala-Tapolcia és Balaton.Alkalmasint a kurta, vaskos alakról véve.Vásott — Tihany — vásotthorog = elkopott,eltompult, szakavesztett.Vasas ín — Körös-Tarcsa — az öreghálónálés a keczénél a súlyozott alin ;azért vasas,mert ólom helyett vascsévéket is használnak.Vasas szák — Bodrogkö:^ — n^^gy kávás emelháló,káváin vas súlyokkal, azonkívül pedzsfeljáró rrel és keresztrrel; 1. ezeket;1. Téliszák.Vastag nád — sok helyen — sr nád helyett.VÁSZON KERÍT — Erdvidék, Olt mentén —a kétközhálóhoz hasonló ;párája, ónja vagyköve nincsen. Négy méter hosszú, 2 méterszéles, mindkét végén rúd ;a háló testegyéren szövött vászon.Tavakban két emberközre fogja, élével bemeríti s vízszintesenkiemeli.VÉG — S:{eged — egy fenékhorog szerszámegésze : két, négy vég horgot vetettem kivagy szedtem föl.VÉGHOROG — I.Fenékhorog.VÉGK — Balaton-Füred — nagyobb k, melyaz eresztháló két végét lehúzza; 1. Nagykövell,Örk.Végshal — H. O. — Chondrostoma nasusL. Bodrog mentén.Végs szárny — xvii. századbeli szakácskönyv— a csukánál a hát és alsó sörényúszó.Veicz — Vejsze ;Jerney szerint már 1268-ban : «Et in aquis ad clausuras piscium,qu« vulgo Vei:^ vocantur. — Sedecimlóca piscatoria quas vulgo vey\hel vocantur*.Veiz — XI. század — «Et in aquis ad clausuraspiscium, quae vulgo Vcq vocantum;1. Vejsze.Vejcz — M. Akadémia nagy szótára — helyesena vejszével összehozva ; hibásan avész és vészléssel; 1. Vész és Vészlés.Vejész — M. Ny. S:^. — 1. Vészlés.

MESTERSZOTAR. 839Vejsze V. Vejsz — általánosan — nádfalakbólkészült, sulyokkal az iszapba bevert,tehát át nem helyezhet, a halak betévedéséreszámító készülékek ; 1. Veiz, Vejcz,Vesz, Weiz, Wyz.Vejszés ladik, az, a melyen a vejszés szerszámjátfeljárja.*Vejzhel — XIV. század — «laqueus piscium,qui vulgo zege vei vejzhel vocatur», 1.Vejsze,Vejszehely.Vejszehely — Kopácsi — az a hely, a hol avejszék állanak.VÉK — Sepsi-lJ:{on — téli halászáskor az anagy lék, a melyen a farszákot vagy kalánhálóta jég alá dugják ; a Latorczánál egya lékkel.Vekelni — Bodrogköz — I.Lekelni, Jegelni,Jegell, Fölelkelni, Vekel.Lekel és Jegell.Vekel — Tápé — I.Vella — Balaton — kétágú vas csáklya, melylyela vezért tologatják, a kötelet vetik.Vendég állkapocs — os intermaxillare.*Vendégbordák — CostaeVerés — Gárdony — rövidebb,supernumerales.*hosszabbnádfal az átjárókba leverve ; arra való,hogy a halat a varsába terelje.Verés — általánosan — a karóval való megersítés.VÉRESKESZEG — P. K. Küalbd nyomán, —szerinte Cyprinus latus, tehát Abramis. —Petényi mondja «quod essenon potest*,mert szerinte az Abramisokon semmi sememlékeztet vérre. Szerintem Scardiníuscnihroplithalmus Bon., melynek szeme ésúszószárnya nagyon isivéresi; de lehet aDévér-Keszeg ikrása is, mikor vérerezeteduzzadt.Veres szari keteg — Marsilius 1. Vörösszárnyúkeszeg. A szövegben «Veres szárnyúketzégh».Veresszárnyú jász — Grossingcr— Leuciscusrutilus L.Veresszárnyú keszeg — P.K. Leuciscus rutilusL. Tolna. H. O. Komjáti.Veresszárnyú konczér Leuciscus L.*Veresszárnyú konczér — P. K. Leuciscusrutilus L. Balaton.Veresszem — H. O. — Scardinius erythrophthalmusBon. Bódva,S:{endr.Veresszem hal — ScardiniuserythrophthalmusBon.Székelyföld.Veresszem keszeg — H. O. — Scardiniuseryihrophalmus Bon. Bódva mentén, Komjátiban;P. K. Tisiaföldvár.Veresszem ponty—-S-îrmar Andr. — Scardiniuserythrophthalmus Bon.VÉRKESZEG — H. O. — Scardinius erythrophthalmusBon. Tis:{a; 1. Véreskeszeg is.Verdik — a hal seregbe vagy tömegbe.Verse — Velencéé — minden, a halak betévedéséreszámító, akár hálózatból, akárvesszbl font szerszám, mely bárhová áthelyezhet; I. Varsa.Verse baba — Velenc:{e — bogra kötöttnádüstök,a melyre a versek szárítás végettráboríttatnak.Verség — Börvelr, Kis-Majtény — I.Vörcsök.Verseháló — Karád — 1.Versek — Székelyföld — Vörcsök.Szárnyas varsa.Versekczérna — Füle — azok a madzagok,a melyek a verseket kifeszítik, s a melyekközül az egyikre a verset van kötve.Verset — Velencéé — hálóköt t ;a székelyversében az a fapeczek, a melyre acsalit rátzik.Versik — Karád — 1.Vörcsök.Vértek — (zománczszer halpénzek) — squamaeganoidae.*VÉRTESEK — Ganoidei,mint alrend.*VÉRTSOROK KÖZE, a tokféle halaknál a vértsorokközötti tér.VÉSETT AJAK — Koniároni — Paducz élesszél szájáról mondják, hogy más haltólmegkülönböztessék ; igen jó leíró szó.VÉSETT AJKÚ PADUCZ,Choudrostoma nasus L.*Vesles — Calepinus — Lacunar alatt ;nyilvánvészlés ; de nem halászatra, hanemmenyezetre magyarázva ;vesszvel, náddalvagy léczczel való kiszegezés, hogy a vakolattapadjon ; 1. Vészlés.Vesz — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — a szegyeés rekesz társaságában excipula ; ittnyilván á vejsze feje, mely Kornádi körülma is«vesz».Vesz — Kornádi — 1.Vejsze.VÉSZ — Nagy-Bereg, Dereden — a Szernyemocsár csikászó népe a láp nyilt, aprótükreit nevezi igy s ezekbe rakja kassait ;

840 MESTERSZOTAR.felhasználja a természetest, a kisebbeketa lápvágó kaszával árok formára kivágja ;az erdélyi Mezségen a vejsze ; egyáltalá"ban a mocsarak kis, halászható tükrei.VÉSZ — B. S:{abó Dávid — a varsa, vörse,hálóval összehozva, hibás ;de közel jár, amikor a halastóval és tonyával is kapcsolatbahozza, mert tócsa = lacuna.VÉSZ — Miskolc:^—•egészenvejsze, fej helyett varsával.hálóból valóVÉSZ — Nagy-Dobrony — nyilt víz a mocsárlápban,a hol halászni lehet; de a halászhatóerekis.VÉSZ — Janua 1720 — nyilván a vejsze értelmében.VÉSZHALÁSZ — Nagy-Dobrony — az röshálóvaljáró halász.VÉSZHELY — általánosan — az a hely, hol avejszék állanak : 1. Vejszehely.VÉSZHAL — Acipenser Güldenstcvdtü Brd. —lásd Halszke és Szkhal.VÉSZKARÓ — Miskolc:; — a vész falrészénektartókarói.VÉSZLÉS — T. S:{. — Bodrogkö:; — 1.r-háló ; a vészlés azonban fzfavesszbl fonottsövény, mely az rhálóval egyazonfeladatot végzi.VÉSZLÉS — M. Akad. N. Szótára — mintbodrogközihalász-mesterszó helyesen magyarázva,így a Tájszótárban is. Vesszblvaló sövényzet, a melylyel a folyót elrekesztik,hogy a hal el ne menekülhessen;rendeltetése az rhálóé.Vesszbárka — Csongrád — fzvesszblkötött, bigealakü haltartó ; I. Rüt.Vesszvarsa — Székelyföld — 1. Csukavarsa.Vetélalakú — a hal teste; orsóalakú helyett,mely utóbbi kevésbbé találó, holottaz ell-hátul hegybe végzd takácsvetéligen jó hasonlat, mert még a legtöbbhalat jellemz lapitás is megvan rajta.*VÉTER — Börvely — hordóalakú kosár,melybencsíkot tartanak ;a vétert természetesenvizbe sülyesztik.VÉTERLEGÉNY — Bodrogkö:{ — ajégalatti halászatnál; 1. Vezeres.Vet halász, a pöndörös és rokolyás.*Vet halászat az, a mely a vet és rokolyahálóvaldolgozik."Vetháló — Sió menten — kerek háló ;alsóinán ólom golyókkal ; tartó kötele a hálóbelsejében szétágazik, hogy összehúzhassa.A vetés sajátságos testfordulás segítségéveltörténik. L. Pendel, Pöndöly, Pöndör,Vet ;a Balaton körül azonban az eresztóhálóis.Vetzkendés — Miskolciul Gáspár — viczkándozás.Veyzhel — XIII. század — a megyeri tóbanaz a hely, hol a vejszék fel voltak állítva;ott 16 «VejzheIe» volt a komáromi várispánnak.Vezér — Balaton — a jég alatt való halászatnálaz a rúd, a melyet lékrl-lékre tologatnaks a melyhez a kihúzó kötél kötvevan ; I. Hajtólécz, Halászfa, Rohoncz, Rohony,Rohong stb.Vezeres — Balaton — a jég alatt való halászatnálaz, a ki a vezért (rudat) tolja ; 1.Vezér, Rúdhajtó, Rohonyos.Vezérhal — H. O. — Aspius rapax L. Körös-Tarcsa ; «mert a legsebesebb hal, legeiüljár».Vezér hal — S:;eged — ivás idején a legelijáró hím (állítólag az).Vezérrúd 1.Vezér.*Vezet — Egyhá-âs-Oláhfalú — a tollashorgona legfelsbb két toll ; legnagyobb sarra való, hogy a halász mindig tudhassa,hol és milyen mélyen jár a figyelmez illetlegbekapó ; nem biztos.Vezetháló — S:;ékely- Keresztúr — 1.Marázsaháló; ugyané háló a Gyilkostónál— Gyergyóban — marázsa néven dívik ;hosszú rúdon zászloszeren kifeszíthethármasháló ; két tükör között léhés.ViczELAPTÁROS — Komáfom — nehéz húzásoknálsegíti a tartó v. bejáró kötelettartani.ViczEMESTER — Tápé — I.Viczi és Viczelaptáros.ViczEÜTÉs — Komárom — az öreghálón azólom ráverését bizonyos számú ütésselkell végezni ;minden fölös ütés «viczeütés»s közös hálóállításkor egy itcze bor a büntetése.Viczi — Csongrád — I.Fattyúlaptáros.ViczKÁNDOZiK — általánosan — a hal,megfogják.mikorVigyázó madzag — Miskolc:; — az örvöshálón

MESTERSZÓTÁR. 841a feljáró r; 1. azt : a miskolczi örvöshálóúgy a nagy-dob ronyi is abban különbözneka Bodrog téliszákjától, hogy nincsen pedzjük; a halász a vigyázó madzagot amutatóujjára tekeri s így érzi meg, mikora hal a keresztrbe ütdik.ViGYORBA ÁLL — BUitoii — az Öreghálózsákja,ha a két szárnyat egyenetlenül húzzákki ; nyilván a vigyorgástól. mely azarczot eltorzítja.Világló — Udvarhclymcgyc m-êi — az afenyforgácsból készült szövétnek, melynekvilágánál az éjjeli halászás foly. A székelytviláglóval való halászásnak» mondja.ViLLAFA — Latorc-;a menten — ketts hajtoványú.alapjában villás szerszám, a hálóinának, illetleg a kijáró köteleknek a vízlenekére való letartására, hogy a hal aháló alatt ki ne menekülhessen: 1. Csiga.Villant — a hal, mikor a víz színe alatt oldalrafordul, hogy ezüstje megfénylik.ViLLÁSLÁNCz — Bodrogkö:{ — 1. Czibék abalatoni shalászat értelmében.ViLLÁs-LÁNCZos LEGÉNY — Bodrogkö:^ — I.Czibék, a balatoni shalászat értelmében :t. i. az a legény, a ki a czibékkel dolgozikViLLiKHÁLÓ — S:{egcd, Tápé — kanálalakúmerítháló, tkés emel részszel; ladikonhaladva alkalmazzák ; I. Billegháló.ViLLiKTKE — Szentes, körösihalászok — aszentesi viliikháló derékfája, melybe a kánvák(kávák) járnak s mely emel gyanántis szolgál ; 1. Billegháló.ViLLiNG — Komárom — 1.VÍNi — B. Sâbó Dávid — I.kikeletkori tájban vinak halak ».Virág — Balaton Füred — aViliik, Billegháló.ívni ; «midnhal szilványánlátható fehér pontocskák ; betegség.Virágzik a tisza — Tisza mentén — a kérész,Palingenia longicauda, rajzása júniusban ;ez a vízben éli át áicza állapotát s kedveseledele a halnak.Visz — S:{eged — I.belétört».Szaka ; «a szigony viszjaVisszája — Komárom - a varsa vörcsöke sa horog szakája ; egyebütt : a szigony szakája; Balaton Füreden a hal vendégállkapcsa,OS intermaxillare.ViszÁLÓ — Szentes, körösi halászok — afe)e alatt horogba végzd nagyobb orsó,több fonalnak összesodrására való ; a sodrást. i. az egyes fonalak sodrása ellenében,tehát viszájára történik ; I. Siritt.ViszJA — Sarad — a kürt kapuját alkotókét nádfal, tehát a «viszája», mint a horogvagy szigony szakája.ViTORLAFA — B. SâW Dávid — 1.Árbotz.ViTZEK — B. S-âbó Dávid — állítólag halastó.Nem ismerem; alkalmasint egy avaczokkal.VÍVÁS — Cal. Oec. — halak vívása = ivás.VÍVÓHELY — sok helyen — 1. ívóhely.Viza — K. — Acipenser Huso L. Galgóczinál(1622) megvan. Miklosich szerint a szlávv)-{a,szerintem nemzetközi, mint a kárász,huso, viza, Hausen stb.Viza — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — huso,mario. Megvan az Orbis pictus 1708. kiadásábanis.Vizafogó — sok lielren ma már csak vízrészekneve ; hajdan ott czége állott.Vizahal — P. K. — Acipenser Huso L. már1240-ben : «Husones pisces, qui ungaricevocantur vizahal*.V1ZAHÓLYAG — áltaLinosan — a halenyvanyaga.VlzAHOROG — alsó Duna — hosszú kötelénvagy lánczon függ, élesre kifeni kis vasmacskák.Vizáikra — Maros mentén — a kaviár ; I.Hajvár.Víz ALÁ halászni — Körös-Tarcsa — a vízenlefelé haladva, tehát nem ellenében hálózni; kivált a keczével.ViZAHÁLÓ — Duna — szerkezet szerint öregháló; de ers islégbl kötve ; 1. Pipola h.Viza tok, Acipenser Huso L.'ViZATOKOK — Husoncs — mint csoport.*VÍZBEN JACZO HAL — U Jfalví-Szikszaí XVI sz.— congrus, conger. Ez tulajdonképen atengeri angolna, Conger vulgáris Cuv.;a görög Y'^YYPo? == tengeri angolna régitulajdonnévtl származik.Víz DEREKA — Keszthely — az, a melyet anád már nem ver fel, tehát síkviz ; a horoglekövelési helye.Víz ELLENÉBEN — általánosan — a víz folyásávalszemben haladva halászni.Vízen — Balaton — pld.: «a fokszabadi vi~enhalásztunk.*

;842 MESTERSZOTAR.Víz FENEKE — általánosan — aáll vagy folyik.melyen a vízVÍZFOLYÁS — ide peri a halat — Kuthy.VÍZHÁNYÓ szAPOLY, megkülönböztetésül azivószapolytól.*VÍZI DARÁZS — H. O. — Acerina cernua L.Bodrog mentén.VíziHtis — Kuthy — hal értelmében.VÍZI PÁRDUcz — Kuthy — sreg, Acipenserstellatus Páll.VíziviRÁG — S:{eged — egyáltalában mindenszitakötféle, mely álczakorát a vízben töltis kifejldve a vízbl ki- és szárnyra kélhalak eledele.VÍZMER — Tihany — 1.Szapoly.Víz színén halászni — sok helyen — a keríthalászatnál a hálót nem a partra kihozni,hanem a hajóba beszedni.Vonni — Miskolcî Gáspár — horogra a hústvagy férget ; 1. Férgelni, Felhalazni.Vonóháló — Ipoly mentén — 1. Gyalom ésGyalogháló.Vonókötél — Bodrogköz — 1.VoNYÓ — Balaton — egy hálócsapásterülete ; 1. Tanya.Kijárókötél.belsVoNYÓ — Hegyk — az evez nyelén agúzstól ered kopás ; 1. Kopás.VONYÓszEG — Balaton, tihanyi shalászat —1. Koloncz.VÖRCSÖK — Balaton — a varsa szk bejárója,a melyen a hal betéved.VÖRCSÖK-R a rokolyahálón, közönségesencsak r, vagy rákláb.*VÖRÖSSZÁRNYÚ KESZEG — Ujfalví-Szikszai XVI.század — Orfus, tehát a mai Idus melanotusértelmében. Hátrább ismét "Veresszárnyúkeszeg* = Rubellus, mi alatt aLeuciscus rutilust érthették.VÖRÖSSZÁRNYÚ KONCZÉR — P.K. — LeUCÍscusrutilus L. Balaton.(A Sió torkolatánálés mentén következetesen vörös szárnyúGöndér H. O.)VÖRSE — Gyr és B. S:{abó Dávidnál — 1.Varsa.WWeiz — XIV. század — 1. Vejsze.Weyz — XIV. század — állítólag halastóWeyk helységnél ; de nem egyéb mintvejsze valamely tóban ; 1. Vejsze.WizAHAL — 1250-ban — már «husonesquivocantur Wizahal". Wenzel i. 271.WoRSA — Róiner FI. — már logj-ban, «inarsis capti» (Worsa plena piscibusj ; 1.Varsa.Wysahal — Marsilius — 1. Viza.Wyz — XIV. század — «clausura pisciumin aqiia Saar, vulgo Wyz nuncupata» ; 1.Vejsze.Zavaros víz — általánosan — bármely okbólföldes részekkel elvegyült víz, melykevésbbé vagy nem átlátszó. Rendesen halászatralegalkalmasabb.ZÁKÁNYOS víz— Bódva mentén — könynyenfelszálló üledékkel bíró, könynyen zavarodóvíz.ZÁTONYOS FENÉK — általánosan — a hol avíz folyása keresztben gátszer emelkedésekethordott fel.Zeege — XIII. század — (icum ciausura, Ticiag,Zeege vocata», 1. Czége.Zegge — XV. század — 1.Zegye — XV. század — 1.Czége.Czége.Zerta keszeg — S:{irmay Andr. — Abramisvimba L.Zeyge — XIV.század — «clausura seu capturapiscium vulgo Zeyge vocatai) ; 1. Czége.ZiMOLYA — Balaton, tihanyi shalászat — I.Kóta.ZÖLDIKE -- Biel'^ A. — H. O. Tinca vulgárisCuv. Erdélyi rés:{ek. Kivált a folyóbanél világos, aranyoszöld szin.ZOROL'SEUREM — már 1277-ben — nyilvánsáros örvény, halashely, tanya (piscatura).ZsÁK, a tavakon használt gyalomháló zsákja,a melybe a hal belékerül.Zsákfar — Hegyk — 1.Zsákháló — Máramaros — I.ZsÁKK — Agárd — 1.Szakgató.Kaparóháló.Kátak, Seggik.Zsemle — Barbus Fttényii — Heck. Erdvidé,Olt vize.Zsemlehal — H. O.— Barbus Petényii Heck.Erdélyi résTêk.Zsemlénk — Barbus Peténjii Heck. Erdvidék,Olt vize.Zsidóhal — H. O. — Barbus fluviatilis Ao.Komárom ;Szalay András 72 éves halászlegénybemondása s avval okolta, hogy

;MESTERSZOTAR. 843inincsen köröszt a fejibe». Ez a halászismerte a torokfogakat is.ZsiDÓUTCZA — Algy — a halak szárításáravaló karózatok ; azért így, mert emlékeztetneka zsidóság jelez fáira.Zsinór — Balaton-Füred — horgász mondja :fogtam egy zsinór, két zsinór halat, azaz,a menynyi egy zsinórra (so—60 cm.), kopoltyújánálfogva felfzve, reáfér.ZsoMBÉK — Gárdony — kihaltnádüstöknekösszeálló gyökérzete.Zsömlehal — H. O. — Barbus Petényii Heck.ZuBBANTÓ — Karád — a jég alatt való halászatnálegy hosszú nyel favilla, melylyela nagy gazda a halakat a kátába beriasztja1. Búfonó, Buffogató.Zubogó — ST^ádellS — a pisztrángos patakkis vízesései a kimosott kallóval együtt.ZuRBOLÓ — B. S-âbó Dávid — I. Bugyka.ZuRBOLÓ FA — Bodrogkö-{ — dorong, a melylyela halász a vizet csapdossa, a köveket,gyökereket megpiszkálja, hogy a halat ahálóba terelje.ZuvATLÓ — B. Sâbó Dávid — 1.Bugyka.S-ckdy-Keresitúr.

*:IRODALOM.A PONTOSABB IRODALMI FORRÁSOK KIMUTATÁSA.(A *-gal jegyzett forrásokban magyar elemek is találhatók.)Agassiz L. Histoire naturelle des poissonsd'eau douce de l'Europe centrale.Neuchatel,i8?9.Amtliche berichte über die internationaleFischerei-Aiisstellung. Berlin, 1881.Artedi, Petri. Ichthyologia. Lugd. Batavorum,I7j8.Benecê B. Dr. Fisclie, Fischerei uud Fiscli-ûcht in1881.Ost- und Westpreussen. KönigsbergBenecke, Dalmer, Borne. Handbuch derFischzucht und Fischerei. Berlin 1886.Benecke Berthold Dr. Die Teichwirthschaftetc. Berlin, 188^.Bérczy károly. Hazai és külföldi vadászrajzok.Pest, 1865, P- 86, a pákásznaksikerült rajza.*BiELZ E. Albert. Fauna der WirbelthiereSiebenbürgens etc. Hermannstadt, 1858.*Blanchére H. de la. La peche et lespoissons. Nouveau dictionnaire général despeches. Paris, i8ó8.Bloch E. M. Oekonomische Naturgeschichteder Fische Deutschlands. III. köt. Berlin,1782—84.*Borne. Max v. d. Taschenbuch der AngelfischereiBerlin. 1882.Borne Max v. d. Die Fischzucht. Berlin1885.Brehm Alfréd. Thierleben etc. Zweite Aufl.VIII. Leipzig, 1879.Calendarium OECONOMicuM perpctuum.Azaz Majorságrúl irt Lajstrom, mellybl mindenMajor-Gazda hórúl-hóra egész esztendáltal mit munkálodtasson a Majorság-körülmcgtudhattya. Többeknek hasznáraújonnan Ki-nyomattatott HarmadszorGyrött 17^?.*Calepinus, Ambrosius Dictionarium undecimlinguarum stb. 1594.*CoMENius JoH.Amos. Jauua Lingua; Latináéreserrata aurea ; sive Seminariuni LinguaeLatina; et Scientiarum omnium, hoc estCompendiosa Latinam (et quamlibet aliam)Linguam, una cum Scientiarum et Artiumfundamentis, perdiscendi Methodus, subTitulis centum, Periodis mille comprehensa,Et in üsum Scholarum Hungária;juxta editionem postremam, accuratam etauctam in Hungaricam Lingvam translatam,per Stephanum Benjámin Szilágyi ScholaeVaradiensis Rectorem etc.Debreczini, perPaulum Viski anno 1729.CoMENius JoH. Amos Orbis sensualium pictustrilinguis etc. A Látható Világ háromfélenyelven, az az minden derekasabb azvilágon lév dolgocnak és ez életben valócselekedeteknec le-ábrázolása stb. stb. Norimbergae1708 {}).*CuviER G. et Valenciennes A. — Histoirenaturelle des poissons. Paris, 1828— 1849.Dawkins Boyd W. Cave Hunting. London,1874.DuMÉRiL A. Histoire Naturelle des poissonsou Ichthyologie générale. Paris 1865 — 1870.Evans John. Theancient Bronzé ImplementsWeapons and Ornaments of Great Britain,1881.FÁY-féle szakácskönyv, az írás modorábólkövetkeztetve xvii. század. Czimlap és 6oldal hiányzik. Nemzeti Múzeum könyvtára.*

—,IRODALOM. 845Fejér georgius. Codex Diplomaticus Hungariasecclesiasticus ac civilis. Budse. Enagyterjedelm, kitn forrás e könyvbenCod. Dipl. rövidítésben van alkalmazva.A kivonatokat Fekete Zsigmond készítettes fölhasználásra átengedte.FÖLDI JÁNOS. Természeti história. A Linnésystémája szerint, i. Tsomó : az állatokországa. Pozsony, 1801.*Friedel Ernst.Aus der Vorzeit der Fischerei.Berlin 1884.Galgóczi István Szakácsi tudomán (?) szakácskönyv1622-bl. Kézirat, Dr. HampelJózsefné Pulszky Polyxena tulajdona. Ekéziratban jo magyar halfaj van megnevezve.*Graber Vitus. Die acussercn mcchanischciiWcrk^cugc der Wirbdtliiere ; Leipzig, Prag1886. Használta többek között Pettigrew,Marey és Strasser munkáit — az utóbbit,mely a halakról szól, nem szerezhettem meg.Gross Victor. Les Protohelvétes etc. Berlin,1885. (Lac de Bienne et Neuchatel).Grossinger J. «Universa história physicaetc.i T. iii. Posonii, 1794.*GÜNTHER Albert. Catalogue of the fishesin the British Museum. Vol. VI. i8ó6.*GNTHER Alb. Introduction to the Studyof Fishes. Edinbourg. I880.GNTHER Albert. Handbuch der Ichthyologie,übersetzt von Dr. G. von Hayek.Wien, 1886.Heckel Jakab.Magyarország halainak rendszeresátnézete. Fordította Chyzer Cor-NÉL. M. orvosok és természetvizsgálók VIII.nagygylésének évkönyve 1847.Kiadatott18OJ.* A fordítás a rendszeresen zöttnyelvrontás tekintetében ritkítja párját.Heckel Jac. und Kner Rud. Die Süsswassertischeder oesterreichischen Monarchieetc. Leipzig, 1858.*Hermán Ottó. A Mezség II. Az erdélyimúzeum-egylet évk. vi. 1872.*HoRRocKS John. Die Kunst der Fliegenfischerei.Weimar 1874.Jeitteles Ludw. Heinr. Prodromus FaunseVertebratorum Hungarias superioris. Különlenyomata iVerh. der k. k. zool.-bot.Gesellschaft in Wien.t Bd. XII. 1862, p.24- — 514. (1—70.) Wien, 1862.*KÁROLi JÁNOS Dr. A Duna Halóriásai.Természetrajzi Füzetek, kiadja a M. N.Múzeum. I. kötet, 1877. — Ugyanaz.Umbra canina Mars. Póczhal. U. o. V.köt. 1882.*Keller Dr. Férd. Die keltischen Pfahlbautenin den Schweizer Seen. Zürich, i8ó^,186Ó.Kemény Zsigmond B. Szalardi János siralmasMagyar Krónikája i8>j. p. 2j2és 240(pisztráng, galócza, kecsege és haltenyésztés.1648).*Kenessey Albert. Halaink és haltenyésztésünk.Vitézféle pályamunka, kiadta am. t. Akadémia. 1868. Használta Hunfalvyt:«A magyar bírod, természeti viszonyaínakleírásait, Grossingert — és Mátyus Diaetetikáját.*Kresznerics T.Magyar Szótár, gyökérrenddelés deákozattal, stb. Buda 185 1.*Kriesch János. Halaink és haltenyésztésünk.Vítézféle koszorúzott pályamunka.Kiadta a m. t. Akadémia, 1868.*Kriesch János. Állattani utalásai. 1870 és1872. M. tud. Akadémia math. és term.tud közleményei X. köt, 1872.Egy új halfaj. U. o.KuTHY Lajos Hazai rejtelmek, regény. Pest,1846. XIII. "Pusztai halászat*.Leunis Johannes Dr. Synopsis der dreiNaturreíche etc. I. Zoologie. III. Aufl.Hannover, 188}.Linné Carolus. Systema Naturae. Ed. XII.Holmias, 1766.Magyar leveles tár, kiadja a m. t. Akadémia,I. köt. i86i.*Magyar Nyelvr, a m. tud. Akadémia megbízásábólszerkeszti és kiadja Szarvas Gábor.Budapest. I—XV. köt.*Magyar László Délafrikai utazásai I. köt.1859, p. 298. — Bihébl említi a «gindá-tfmeiy hasonló a mi tapogatónkhoz s melylyeláradások után a sekély vizeken halásznak.*Magyar Tájszótár, kiadta a Magyar TudósTársaság; Buda, 1858.*Majláth Béla oklevélgyjteménye. KazaiAlbert levele, melyet Mátyás király udvarábóltestvérbátyjához, Jánoshoz intézett,s a melyben a pisztrángot említi, 1462.*

846 IRODALOM.MÉNARD René.Paris, 1882.La Vie privée des Anciens.MiSKOLCZi GÁSPÁR. Egy jeles vadkert stb.stb. 1769. (Franzius Farkas könyvénekmagyar fordítása.)*MiTTHEiLUNGEN dcr antiquar. Gesellschaft inZürich. XII. H. j. T858. etc.MiTTERPACHER LuD.Naturális etc. Budje, 1799.*Conipendium HistoriíeMarsilius. Danubius Pannonico-Mysicus. Hagaset Amstelodanii, 1726.*MÁTYus István — Ó- és Uj-Diastetica stb.j. darab, Pozsony, 1787.*MoRTiLLET M. DE. Originc de la Navigationet de La Peche. 1867.NÁDASDY Tamás nádor családi levelezése.Szerk. Dr. Károlyi Árpád és Dr. SzalayJÓZSEF. 1882.*NíLSSON SvEN. The primitive Inhabitants ofScandinavia ;translated by John Lubbock.London, 1868.Orbán Balázs. A Székelyföld leírása I.,II. és IV. kötet.Petényi Salamon J. Magyarország édesvízihalai. Kézirat b. Nyáry Jen gyjteményébl.Hermán Ottó tulajdona.*Pettigrew Bell J. Dr. Die Ortsbewegungder Thiere etc. Leipzig, 1875.RaU Charles. Prehistoric fishing in Europeand North America Washington 1884.Reisinger Ioannes.((Specimen Ichthyologiassistens pisces aquarum dulcium Hungarias*.Budee,i8jo.*ReliquiíE AquitaniCíE etc. by Ed. Lartetand Henry Christy. London, 1875.RÉs Ensel Sándor ifj. A vizahalászatróla XVI. században. Gyri történelmi ésrégészeti Füzetek, Gyr 1861. I. k. p. Jî.*RÓMER Flóris. Egy pár szó a magyarországiHalásztról a középkorban. U. o. p. J57.*SiEBOLD, K. Th. E. V. Die Süsswasserfischevon Mitteleuropa. Leipzig i86j.*Szabó Dávid (Baróthi) Paraszti Majorság,mellyct Vanierbl hat lábbal mérséklettmagyar versbe foglalt stb. Pozsony, 1779XV. Halas-tó.*dSzAKÁTS mesterségnek könyvetskéie* .Mellybenkülömbkülömbféle válogatott tzifra,jó, egésséges, hasznos, tiszta és szaporaÉtkeknek Megkészítése, Sütése és fzésemintegy Éléskamarában, rövideden leirattátikés kinek kinek hasznára leábrázoltatik.Melly most megbvíttetvén : i. Többszükséges és hasznosÉtkek nemeinek készítésével; II. Az Gazdaasszonyoknak nagyKönnyebbségekre e kis formában kibotsáttatott.Kolozsváratt M. Tótfalusi Miklósáltal 1698)).*SziLÁDY Áron. Középkori magyar költimaradványok I. 1877.SziNNYEY JÓZSEF. Adatok Révkomárom halászatához.Vasárnapi Újság i86j, 14— 15.szám.*Szirmay Andr. Ign. Dissertatio inauguralismedico-zoologica sistens Pisces AquarumHungáriáé etc. Vindobonae, 1840.*Thaly Kálmán, A hazai képzmvészet,mipar,nemzeti viselet, fegyvergyártás ésháztartás történetéhez II. Rákóczy Ferenczudvarában. Történeti tár, 1882, p. 15^5föreg tok, kecsege;, p. 568 (viza), 1706—1708.*Újfalvi Emericus Sz. A. Nomenclatura seuDictionarium latino-ungaricum clarissimiviri D, Basilii Fabricii Szikzovii. Editioprioribus limatior et multo auctior, cumJndice duplici, opera E. A. Sz. Újfalvi.Debrecini, Typis Pauli Rhedae Lipsiensis1619. Ez a forrás a xvi. századból valómert Szikszai 1586-ban halt meg, U)falviaz új kiadást 1597-ben rendezte. Unicuma debreczeni Collegium könyvtárában.*Walton Izaak. «The compleat anglerx. 165 j.Walton I. and Cotton Ch. ((The compicteanglerx. Ed. 1865. Londoni.Ezeken kívül használtam a jobb szótárakats a legu|abb állattani tan- és kézikönyveket,a magyar Nemzeti Múzeum, az enyedircf. Collegium és a berlini Múzeum gyjteményeit.

BETRENDES TÁRGYMUTATÓ.Abramidopsis Sieb. 706.Abramis 657.— Ballerus L. 704.— Brama L. 699.— Leuckartii H. 706.— melanops H. 70J.— sapa P. 70 V— Vetula 701.— vimba L. 702.Abrincsjo8.Acanthopsides 659.Acanthopteri 6^4.Acerina 655.— cernua L. j. 07J.— Schraitzer C. 674.— glaber H. 749.— Gmelini F. 752.— Güldenstádtii 755.— Huso L. 756Acipenserini 661.-- Ruthenus L. 750.— schypa G. 75 j.— stellatus P. 752.Achtheres 607.Achyla 607.Agárdi tanyák 74.Ágas, hálószolgán jo6.Agassiz Csabák 72 j.ÁghegyhálóAgiék J82.jo6.Agyarhorog, skori 178.Ajtólék J82.Akadó-készités 281.Alburnus bipunctatus 711.— fasciatus 712.— lucidus H. 710.— ment Ag. 712.Alcedo ispida 604.Állas küsz 712.Állatmag 627.Alin, siófoki 250.Állítófa 27J.Állító halászat 229. J17.Állóbárka 278.Állóhorog JÓI.Állkapcsos halak 65 j.Alosa 661.— vulgáris Tr. 745.Alsó állkapocs ói 5.Alsó sörényúszó 608.Amfiblesztron 58, jjo.Ammocoetes branchialis 6j2.Amphioxus 561.Amphirhina 65 j.Anabas 571.Anbiss hal 129.Andra weyzhele 80.Angolna félék 661.Angolna heréje 628.— mint vendég 647.Anguilla fluviatilis F. 746.Ansa 84, 158.Anyameder-duga 252.Apacsk 25 j, 260.Apacs nyele 260.— siófoki 2^0.Apacstalp 260.Apacsúr 260.Aquincumi hálók 167.Áradás — jóslás 4^1.Arany lélekveszt 205.Árbutz 254.Ardea cinerea 60^.— purpurea 605.Argulus 607.Árkolt kötvég, horgon 181Árpád hadai 6j.Ásott hal 600.Aspius 6^8.— rapax 71 j.Aspro 6^4.— vulgáris C. 671.— Zingel C. 672.Atkás tanya 444.Átköt horog j68.ÁtOlja J22.Bába-csik 751.Babonák, komáromiak 4^1.Bácskai szigonyos 492.Bagoly-keszeg 705.Bagrus hal 49.Baing neme 658.Bajusz 225, 608.Bajuszdeszka, állóbárkán 279.Bak, állóbárkán 280.Balaton 4.Balaton halrajza 642.Bálázás 296.Balinháló 28^Bálin neme 658.Bálvány, állóbárkán 280.Akadótörés 282.Apostagi tanyák 75.Baracsitanyák ~s.Alattság 254.Albinismus 728.Alburnus 658.Apostolok halászata 58.Apostolok hálója 150, 251.Apró szerszám 209.Baramunda 566.Barbus 657. *— fluviatilis 69 j.

848 BETRENDES TÁRGYMUTATÓ.Barbus hal 49.— Petényii H. 694.Bárkababa ^î^;.Bárkarakodó 278.Bárkarakodó, varsás 240.Barkasok 280.Bárkasüt, állóbárka 280.Bárzsing 616, 622.Beadás 264.Becsületes jelek 4J6.Bedönt 581.Beeresztés J22.Békásszoros 1522.Belek Ó22.Bels csapó 290.Berettyó halrajza 642.Bérlk halászata 291.Besztercze p. halrajza 642.Bicskavetés 450.Biczke 209.Bikatutaj, gyalomé 288.Billegháló J04.Billegtkc 504.Billentyk 626.Birság)i6.Blicca 6)8.— argyroleuca 706.Blinczke, horgon jój.Bocskorvarsa 151, 2ji-Bódé, evedzn 2Ó0.Bodva, evezn 260.Bódva halrajza 642.Bódva szigonyos 490.Bogárnyilás Ó19.Bognár 22^.Bognártüske 608.Bogrács, komáromi 260.— szegedi 269.Bókony 2S

BETRENDES TÁRGYMUTATÓ. 849Csiga,Fert joo.Csiganyomó 500.Csigolyák 615.Csigolyás 518.Csikasz, leirás 476.Csikászó ladik 24J.Csikászó varsa 24J.Csikasz szerszám 205.Csikbogarak 606.Csik dáma 478, 728.Csikfélék 6^9.Csikgát 24J, 482.Csikgödör 209.Csikkas 207, 24 j.Csikkas taraja 207.Csikkereskedés 478.Csik király 478, 728.Csiklakoma 477.Csikló, ladik 204.Csiklózás J26.Csik neme 659.Csikország 478.Csikputtony, karja 208.Csikszüret 48 j.Csikszr 208.Csiktök 207.Csikvásár 477.Csípcsont 615.Csirahártya 6ji.Csiriptet 209.Csiriptet, fenekes 570.Csirkebél 242.Csiviszvisz madár 451.Csónik 569.Csonthorog, skori 40, 178.Csontkorcsolyák 171, 17 j.Csontos halak 6^ j.Csónyak, szegedi 204, 26 j.Csonttör sas 60 j.Csontváz 61 j.Csszívüek 562.Csszszög 504.Csúcsbanylló száj 612.Csuhijoó.Csukafélék óóo.Csukahorog, Mezség 178,184, ?v-— velenczei j6j.Csuka lengyel módon íjj.— neme 6óo.Csuka varsa, bácskai 242.Csuklócsont 611;.Dactylopterus 570.Csupaszponty 684.Czuczalyuk 2^4.Csúszómászók '578.Dalladzás 267.Csúszva lopakodók ;92. Dalladzó 267.Csutak 29$.Dali, evez 267.Csüggeszt, övön J02.Dárdaszigony, bódvai ?42.Cyclostomi 6^j, 662.Dárdaszigony, bronszkori 190.Cyprinoidei 656.Dárdaszigony — kovahegy 57.Cyprinus 6^6.— kun J41.— acuminatus 68v — szarvas j6.— alepidotus 684. — székely J42.— Carpio L. 682. — tüskés J7.hungaricus H. 088.Decipula 85.— c. macrolepidotus 684. Denevér ;77.— rex 084.Dereglye 289.Czafranghal :Ó9.Derék, álióbárkán 279.Czege 7?.— hálóté 276.Czégék 1^0.Derékláncz J69.Czege, történeti i^j.Derék — a pataké 2jj.Czége — történeti 82. Derékon húzók 289.Czehesség 142.Dévérkeszeg 699.Czekle 82.— szintája 648.Czéla J85.Dick hal 127.Czélakövek, siek 164. Diluvium 54.Czémester, tihanyi 428. Diódon hal 569Czetek 577.Disznósi bokor 424.Czibak J04.Dobbantó joó.Czibék, balatoni j88.Dobcsont 615.Czibék, Duna menti 2^9. Dob, Kraszna 244.Czibék, siófoki 29J.Dobvarsa, bácskai 241.Czifra kölönte 677.Domahida csikászói 76.Cziczkány, vizi 6oj.Domolykó neme 6^9.Czigányczége 1^2.Dorongolás J96, íj2.— halász Í27.Döge falu 499.— horog ?SS-Dráva halrajza 642.Cziklendezés 526.Drávai tanyák 74.Cziklend, k. -tárcsái 270. Duga 272.Cziklend, ladik 204.Dugahalászat íj2.Cziklony J26.Dugós horog J57.— ladik 204.Duna-Egyházai tanyák 75.Cziklonyozás J26.Duna-Földvári tanyák ~^.Czompó 6^7.Duna halrajza 642.Czölöpépítmények—HerodotnálDunai galócza 777.42.Duna-Vecsei tanyák 7^.— Homérnél 41.Durbincs 6^5.— osztályozás 42.Dynamit halá;zat íj?-Czötkényháló 518.Dytiscus 606.Czucza 2!;7.Hermán O. A magyar halászat. >4

850 BETRENDES TÁRGYMUTATÓ.EEcsedi láp halrajza 64 j.Ecsed vára halászáj^yúi 11?.Echeneis 570.EglévIJ2.Egyenes szárú horgok 18?.Egyiptomi fenei

BETRENDES TÁRGYMUTATÓ. 85,Fülesvarsa, történeti 84. 1^8.Füzér 186.Gadoidei 6^6.Galacsér, gyalomé 287.— si i6j.— új 106.Gajmó 27J.Galandféreg 607.Galócza neme 660.Galóczaszigony, vági J41.Gamó j88.Ganoidei 65 j.Garam hal rajza 64 ^Gasteroidei 65$.Gasterosteus 655.— aculeatus L. 680.Gázló madarak 60$.Géb S18.Gébfélék O'^t,.Gébics ?88.Gémese j88.Gémes ?88.Gemics ?88.Gerinczhúr 561.Gerinczvel 619.Giliszta 242.Ginda JJ4.Gmelin tok 752.Gnathostomata 65 j.Gobio 6^7.— fluviatilis 696.Gobioidei 655.Gobio uranoscopu? 697.

8 52 BETRENDES TÁRGYMUTATÓ.Hálóállitás fágyás 26^— k, Algy, új 16^.— k, B. -Füred, új 166.— Bodrogköz, új ló:;.— Csáklya, s i6ó.— Csépa, s 164.— Egyiptom, s 162.— H.-M. -Vásárhely, új 16^.— Kenesse, új 165.— Keszthely, új 166.— Körös-Tarcsa, új ló^— lapos 168.— Latorcza, új 1Ó7.— Mikola, s 164.— Pécs, s 162.— Pókaháza, s 164.— Sövényháza, s 164.— Szelevény, s 164.— Szentes, s 162.— Szihalom, s 162.— Tihany, új 1615.— Tószeg, s 162.Hálóköt csatok — siek 45;— t 575.— tk, vegyesek 276.Hálókövek rendeltetése 161.— padja 289.Hálósok, királyiak 99.Hálósúlyok,siek lói.— varsa, székely 242.— varrás 186. 271;.Hálóvetés 2152, 49^.— jegén 585.Halpénz 225, 611.— pillangó 22^.— piócza 607.— riskásával 151;.— sebesség ^85.— sütés iji 5.— szálkák 618.— szervezet 608.— színe 59J.— tejfellel IJ7.— terités 296, 507.— természete 226.Haltetvek óoó.Haitr — szótári 85.Hal tulajdonságai 226.— választó 646.Halzsirszed kanál 210.Horogfejés tábla 574.J69.Harántcsont 615.Horogfejés szerszám Izmok 618.Harcsafark sütve i j6.Hosszúkecze J25.Harcsaféiék 660.Hú 292.Harcsahorog 5^7.Hugygyó 22^, 608.— Balaton, régi 179. Hurokvet halászat lényege 229.— miskolczi i8j. — halászat JJ7.— Olt mellék i8j.Húzópánt 290.— régi, magyar 178. — szeg, bödönhajón 20J.— szegedi 182. — vánkus 290.Háromosztatú ideg 619. Hydrophilus 606.Hasítás, hal 291;.IHasító kés 294.— kunyhÓ294.Idegrendszer 618.— tanya 294. ^06.Idus 6^8.Hasnyálmirigy 62J. — melanotus H. 71';.Hasüreg 62 j.Igazi halászat 54^.Hasúszószárny 608.Ihany 267.Hátsörényúszó 608.Ikervejsze 158.Héj Ó08.Ikerweyz 80.Héj halrajza 649.Iklandás ^90.Hegyenjáró 427.Iklandva lökök 1592.Helységnevek 26.Ikra 628.Heringfélék ó6i.Ikrát fzni 156.Hering hal 150.Inahúzó szék 274.Hernyó 242.Inak, vetháló 552.Heuchen hal 129.Inasok padja 289.Heveder, czibéken 294. Ingola u8.Hévizek halai 570, 651. — fejldése 6j2.Hígvízi halászat 2ji. — neme 662.Hölger, német j^j.Ingóláp 485.Holló-orrcsont 01 í.Inhártyák 618.Hónaljúszószárny 608.Inléhés, kecsegehálón 28J.Honvéd-bokor 424.Inközök J71.Horgas 592.Inó a — Nádasdyé 141.Horgászat ?)J.Intábla 187, J74.— beosztása 5^54.Ipoly halrajza 04^.— lényege 250.Iránytartás ^9.Horgok 176.Islég 210.— tiszaiak J72.Ispita 2^6.Horogállítás 561.Ispita, állóbárkán 280.Horogderék 187.Istáp, Kraszna 245.— fenekes 570. — tihanyi 250.Horogfejés 567.Isten erdeje ^01.— kivetés 567.Ivarérettség 655.— kövecs 187.Ivás 629.— lapiczka 180. — módja 2^6.— palló 187, 210.Ivószapoly 256.— rónavízen ?6j.Ivóvíz 256.— rosta 187, 57 J.Ízlelés 620.

Jákóweyzi 80.Járó hal 507.Járomcsont 615.Jász neme 658.Jegell jBo.Jegellkövek jvJegesbokor j8o. 424.Jegeshalászat 578.— emel ?92.— hajtó J92.— kerit J79.— lényege 2jo.— rekeszt J79.— szigonyos j%.Jegesháló-felszerelés J84.Jegeshorgászat—• öregháló 584.JegesvonyóJégmadár 604.Jégpatkókj8i.j8o.?oí;.Jégrevaló szerszámJégszakóczaJégszánkój8í.Jégverem 294.Jelek,j8i.tihanyiak 4;^.Jeles póta J24.Jobbágy halászok 140.j8:>.Juramentum, magyar 46J.— német 402.Kabak J64.KKacs, evezn 260.Kacsideg 619.Kaczér J2j.Kaczor, magyar 206.Kaguan ^76.Kagylókanalak 211.Kakasl ?26.Kallószij 204, J26.Kaliózás p6.Kampó j88.Kampós fogak 618.Kamzsaháló 152.Kanalas fogak 618.Káncsa ?88.Kandró $18.Kantár 400.BETRENDES TÁRGYMUTATÓ. «5íKeczézés J24. KisKantár csiktökön 207.Kelé neme 6^8.Kantáros kabak j6^.Kelevisz 44?.Kantáros k, új 166. Kel hal 6?o.Kaparó halász jjo-Kenessei bokor 71.Kaparóháló J29.Kenessey tanyák 74.Kapelan hal 120.Képzszik 6?o.Kapu, czégén 1^2.Keresgélk ;92.Kapu, ferti i0".Keres halászat }24.Kapusfeu i?!.— lényege 220.Karádi bokor 71.Kérészek i;o8.Kárakatna 60^.Kárász neme 6v.KeresztkötélKeresztkötél,260.siófoki 2^0.Kárászponty 68;;.Keresztr j9?.Kerithalászat, leírás 248.Kardosfogú oroszlán J4.— lényege 228.Kardorrú 570.— háló, csontos 17?.Kardos neme 658. — szigony SI9-Karika, marázsa J28.— szigony, ölti ? $0— vethálón ??2.Keserfog 226, 617.Karisnya 400.Keszeg neme 657.Karó J70.Kétsége sütve ij?.Káró katona 452.Kéthagyású, varsa 241.Karóra halászni J02.Kétköz, háló 248, 28,.Kashelyek 244.Kétszárnyúfark 610.Kasornya. csíktökön 207. Ketts hal i?o.Kas, velenczei 241.Ketts horog, bronsz 178.Kaszafok horog 181.Keverék fajok 68^.Kaszpi halászat 145.Kéznyujtás 428.Kaszúr, ecsedi 206.Kéztcsont 61$.— Ó-Egyiptom 196.Kifogó, horgon J74.Kata 2^1.Kigyó mozgása 58?.— gyalomé 286.Kijáró vég 2^1.Kátak, Petrahó 170.Kijegelés ?70.Kátakövek rendeltetése 162 Kikiri tó 7J.Katkák 186.Kilenczszem hal i?7. 7S9-Katona 7J.Kilép a ponty 29?.Káva J06.Kilincs, ladik 204.Kávaköz 2J9.Kilincs J26.Kavarókanál 209.Királyi halászok 140.Kávás tapogató jjyKirályponty 684.Kecsege fogása 28?.Kirby horog j>?.— háló 282.Kirby rendszer 170.— tok 750.Kisafa 241.Kecskebéka 606.Kis agyvel 610.Kecze — szótári 86.Kisbárka 278.Keczecsontok 171.Kisbíró 427.Keczek 175.Kis bokor 424.Keczeköröm J26.Kis halászat — régi 141.Keczeladik 17J.Kis halász, leírás soo.Karcsont 61vPelcze i^v

v854 BETRENDES TÁRGYMUTATÓ.Köteles hal 140, 4^7.Kisszájú kölönte 678.Köszönt, komáromi 447. Lacuna 80.Kiszegelés j8o.Kötés 69.Kivétel 264.Kötésvas, bödönhajón 20J.Kivonó fej J82.Kötvég, horgon 181.Kivonulás ^04.Kövell J2I.Kjökkenmöddinger 41. Köves fent 189.Kocsiszer 428.Kövi esik 729.Koczázás 524.Kövi kárász 690.Koczér, ferti 206.Köz csuka 752.Koloncz 290.Kolomp 254, 297.Középagy 619.Közhalászok nevei 14.Kolompos horog j6^.Kraszna halrajza 64J.Komádi csikaszát 467.Kraszna halász 20.Komárom

Lésza ferti 1^6.— magyar 154.BETRENDES TÁRGYMUTATÓ. 855Marázsa derék J19.— háló ?I9, 1519.— háló — székely J27.— karó JI9.— palló JI9-— vas. székely ió8.Márna neme 6^7.— szintáj 648.Mankó, evezn 260.Mútnyik halrajza— hálón J08.644.Mansio 69.Leucaspius 6^8.— abruptiis H. 714.Leiickart keszeg 706.Leucisciis 6^8.— rutiliis 718.— Virgo 719Levegjárat 62 j.Likacsrendszer 621.Maros halászat ^24.Limány 489.— halrajza Ó44.Limerick-horog J5J.Maszlagolás 5J2.— rendszer 179.Matak 2!;2, 258.Lógga Í18.— szegedi 266.Lógó 250.Medenczecsont 61^.Lógós 16Ó.Lophius 570.Lota Ó56.— vulgáris C. 681.Megbágyadt hal 280.Lotosz virág 50.Megbékázás 21 >.Lotyók 60^.Megf rdeni (hal) jio.Löb 421.Megívni jio.Lucioperca Ó54.Megnyaklott -al 261.— Sandra C. 609.Ment, csigán joo.— Volgensis P. 670.Luther lév IJ4.Lutra vulgáris 602.Lyukasztott kagylók 211.MMacska, állóbárkán 280.Macskateker, állóbárkán2 80.Magvaérettség 627.Meszelés 552.Magyar asszony dala 551. Métfa J18.Magyarázat a leirásokhoz Métháló J18.667.Mét — szótári 86.Magyar buczó 672.Mezségi tavak 7J.— czége 152.Mimikrizmus ^9J.— dárdaszigony 190.Mozgás ^82.— ember és a hal 25. Mormyrus hal 49.— halak csoportjai 567. Morotva halászat J19.— halászat múltja 62. Mosókád 29^.Magyar ponty 688.Mondóka, ételhez 455.— vejsze 154.— komáromi 446.— Velenczei tanyák 75. Mulatság, tihanyi 429.Magszálak 627.Mura halrajza 644.Máj 62 j.Mallotus 580.Muraenoidei 661.Mustela lutreola 6oj.Mederbálvány,állóbárkán 280.Mederk 187.— fenekes 570.Ment, övön J02.Meny 6^6.— hal vendéglével ij6.Meredek szakás horgok i8j.Meregygy 2jj.— k. -tárcsái 270.Mérszák 240.— k. -tárcsái 270.NNádtutaj, ecsedi 202.Nádvágó, arany 197.— ázsiai 198.— bronsz, makkos 196, 197.— megersítés 200.— szegedi 268.— Tápé 199.Nagy-Bereg csíkászói 76.Nagy-Dobrony ^01.Nagygazda, balatoni 411.Nagy kövell pi.Nagykövell, Keszthely 168.Nagy pelcze 151;.Nassa 8^.Négykávás merít jo6.Négyszögcsont 615.Nemes halászok 140.Német buczó 671.Nemz szervek 627.Néprajzi elemek 146.Néprajzi jellem 144.Néprajzi szerszám 212.Nerffling hal 129.Névtelen érzék 620.Nílusi halak 54.Notonecta 606.Numi Tarom 20.Nyakló, hálón J09.— szigony 190. 191.— szigony, bódvai 341-Nyakszirtcsont 61^.Nyálkás czompó 691.Nyargaló apacs 251.— bárka 2155.— bárka, k. -tárcsái 272.Nyel, evedzn 260.Nyelvcsont 61 vNyércz 6oj.Nyesell, ázsiai 198.— magyar 199.— Ó-Egyiptomi 196.— varsás 238.Nyilazása a halnak 99-Nyilt hólyagúak 6^6.Nyúl-domolykó 722.Ókor halászata 48.Oláh csukászat 524.

856 BETRENDES TÁRGYMUTATÓ.J94.Oláh halnevek 760.Oldalbercz 226.Örvöshálórz J94.Órösháló J94.Oldalizom 618.Oldalpilla 619.shalászat képe 46.shalász nyoma ?4.Oldalt pedz horog 182. jsj. si elemek 14J, 146.Oldalvonal 608. 621.skori hálókövek 162.Oldalvonal, érzék 621. si halpeczkek j8.Ollóháló 505.skori rekesztés 149.Ólmos in (rokolyán) 214. skor jellemzése J2.Ólmos in, vethálón JJ2. srégészet álláspontja 145.Ólmos pad 262.srégészeti vonatkozások 161.Ólmozó kalapács 27?. si jegeshalászat 89.Ólomdeszka 27?.Összeköt csont 6 is;.Ólomgaluska 27?.Összetett horog — finn Tt().Ólomkarika 165. 2 5;o.Összevárás 292, 587.Ólom, marázsa J28.Öv joi.Ólomsúly, N.-Enyed 168. Övedz, k.-tarcsai 270.Olt halrajza 644.Övedz, szegedi 266.Olt szoros ^25.Ónos jász 711;.Orismologia, 22^.Pad 254.Orsó 210.Orsókövek, siek 165.Paducz neme ^59. -Pajzsospofások 655.Orr 608, 619.Pákász-tanya 467.Orra, hálóté 276.Pálha, bodrogi 2150.Orra, állóbárkáé 279.Pálha, gyalomé 287.Orrcsont 61 yPallókaOrthagoricus ^69.J51;.Pallók, Csongrád 170.Orsócsont 615.— fenekes J70.Orvhalász ^jo.Pamukháló ?20.Orvhalászat — régi 141. Pamukos J20.Osztozkodás, komáromi 261. Pánczélosarczúak G^

BETRENDES TÁRGYMUTATÓ. '57Piszkeháló 286.Piszkés bokor 70.Piszkés, komáromi 440.Piszliczárháló 286.Pisztráng fejldése 6ji.— fogó 247.— horog, Csikszék i8j.— neme 660.— sütve íjj.— szigonyos 401.— színtáj 648.— tejfellel íjj.Pisztrángtudós 542.Pláner ingola 759.Plataicz hal íjo.Plataisz 1569.Platessa $69.Ploch hal 129.Pócz neme 660.Podiceps 605.Pofa, állóbárkán 279.Ppk J06.Póné — szótári 86.Ponty 6i;6.Pontyfajták 684.Pontyfélék fejldése 6j2.Ponty-haragítás 2J4.Pontykárász 68v— népies alakja 217.— tet 607.— tenyésztés 68^.Poprád halrajza 644.Porczió, pálinka 260.Porczosvértesek 661.Posár eghlevelPosár sütvePöczök 259.Pöndölyhálóíjj.jî.Pöndörités 214.IJ4.Pöndörös JJ2.— leirás 494.Prfa 254.— dereglyén 290.Pörgetty J70.Pörgettys horog jjo.Ps 2^0.Prifflen hal 129.Pristis 570.Pterois 570.Puszták alakulataJvQuirl 18Ó.Q. RRába halrajza 644.Rácsa, krasznai J99.— komáromi ?99.Rácsháló 282.Rácz pendelyhálóRácz vejsze 1^7.Ragadozó fogak 617.Ragadozó n 71 j.Ragyogás 612.jji.Rajzos sszerszámok 57.Rákászat ^98.Rákláb, marázsán ?i9.Rákláb (rokolya) 21 j.Rayus >v-Réfólom 27 j.Régi halastó gazdaság 116.Régi halászat képe Ij8.Régi szigonyos 489.Régi tanyák 78.Regulák 4^2.Regyina, kecsegehálón 28 j.Rekeszek, állóbárkán 280.Rekeszteni 24J.Rekeszt halászat IJ9, 228,2JI.Remeklés 461.Reng ?o6.Rétes joo.Retesz — bárkán 240.Réti csík 727.Rév-Komárom 458.Rézkor 4?.Rhagium ^().Rhakophora 577.Rhodeus amarus Ag. 698.RianásRohonyj8o.j8?.Rojtos hal ^80.Rokolyaháló 21 },jji.Római hálóhúzás ^7.Római horgász 157.Római horog, bronsz 178.Rózsás márna 69?.Röpül mókus >76.Rhodeus 6^-Rúdkötél J9?-Rúd — marázsa ?28.Rúgófa 25 VRúgófa czélja 290.Rt 278. ?7vSagena 86.Ságenetz 1^0.Saine 150.SSajó halrajza 644.Sákvászon (fzés)Sákvászonnal — halSalmen hal 129.Salmling hal 129.Saimo 660.Salmo Hucho 7J7.Saprolegnia 607.Sármászó szaka 518.IJ2.ij^.Sárkány, állóbárkán 280.Sárkánygyík 577.Sarokcsont óis.Saroklék, bels j8i. J82.Saroklik?8i.Sáskás horogj6o.Scardinius 658.— erythrophthalmus 716.Schifrt 421.Scleroparei 655.Sebes pisztráng 740.Sebháló J05.Sege 150.Segge, gyalpmé 288.Seggik, bokorhálón ji?.Seggik, Petrahó 170.Seggikövek rendeltetése 162.Segis tó 82.Segye 82.Seine 150.Selyem bokor 424.Selymes durbincs 674.Senne 150.Sepsi-Szt.-György — utazás 5.Seyge 82.Sikos angolna 746.Silány keszeg 701.Silurus 660.— Glanis L. 7?s-Sima horog, bronsz 182.Singcsont 61 vSiófoki bokor 71.Siófoki háló 250.Sió pöndörös 407.Siritt 210.

858 BETRENDES TÁRGYMUTATÓ.Sodrító 210.Solti tanyák 75.Sorex fodiens 6oj.Soroslék?8i.Sorsvetés 450.Sóskád 295.Söfl 421.Sreg tok 752.Sörények 615.Sörénytartók 611;.Spél 258.Squalius 659.— cephalus L. 721.— dobnia L. 721.— lepusculus H. 722.Suga u8.Sugár kardos 707.Sugárzat ói 5.Suhé 87, 506.Sujtásos küsz 711.Sügér 6^4.Sügérhorog J57.Sügértet 607.Süll 6154.Süllyén J94.Sternen hal 129.Stockfisch hal íjo.Synodontis hal 49.Szabadalom, komáromi 4^9.Szabados halászat 461.Szac — szótári 86.Szácsirasoj.Szád — bocskorvarsa 251.Szád, varsáé 159.Szagéne iijo,2$i.Szagoló ideg 619.Szájállás 612, Ó22.Száj öble 621.Szájpadlás ói 6.Szájpadláscsont ói^Szájtátóhalak ó^j, 662.Szájüreg 6ió.Szák 255.Szakás horog, bronsz 182.Szakgató 298.Számszeríj 158,Szapaó 2; 6.Szapoly 250.Száp, csigán 501.Szapoly, szegedi 266.Szárnyas horog jóo.Szárnyasvarsa, Bodrog 246.— Börvely 241;.— Dráva 24Ó.— Kraszna 244.— Szeged 24^.•— Szentes 24Ó.Szárnycsont,Szaruhárlya Ó19.Szebeszk 169.bels ói^.Szebeszk, gyalomé 288.Szegedi haladó 106.Szegedi szabad halászok 106.Szegedi tanyák 74.Szegedi tapogatóSzegesfa 591.jjvSzeges, szigony 546.Szegje 82.Szeglik 581.Szegye 82.Szegye 82.Székely czége 1 î.Székely halászok 517.Székely szigonyos "522.Széles kárász 689.Szélhajtó küsz 710.Szellemi tulajdonság 1594.Szem Ó19.Szembogár 225, óo8.Szemcsillag óo8.Szemes keszeg 70J.Szemmozgató ideg Ó19.Szempilla 619.Szemköz óo8.Szemtájék 608.Szemüregcsontok 015.Szent-Endrei tanyák 74.Szentes, állóbárkán 280.Szentes halasa 105.Szentesi tanyák 7^.Szerhalak 140, 141.Szerhal, tihanyi 428.Szernye halrajza 645.Szernye mocsár 484.Szernye vésze ^01.Szerszám, ferti 156.Szerszámjárás 221.Szerszámjárás beosztása 222.Szerszámjárás401.összegezéseSzigony ?42.— angolnára JJ9.— balatoni 54Ó, 549.— baróti J48.— botosászó J49-— doroszlói 549-— galóczára 194.— kétágú, magyar 19J.— kétágú, si J7.— köps 194.— Körös-Tarcsa 19J.— k. -tárcsái 544.— krasznai J45.— Kun-Szt.-Márton 191.— Lago di Garda 191.— madarasi jî.— makkal 194, 195.— mesterszavai J45.— nyakló J49.— oláhfalusi jî.— ó-vend 194.— pinnyédi 549.— rákosi J150.— római 191.— szolnoki J4J.— svéd, kkori 191.— Tápé I9J.— tihanyi 54';.— törzsformák 147.— velenczei 547.Szigonyok, szúrok J48.Szigonyos halászat J58.Szigonyos halászat229.Szigonyos — régi 22J.lényegeSzakóczaj8i.Szepi, gyalomé 288.Szigonyozás szemre J41.Szákolás, szatmári 509.Szákoló J9J.Szák — szótári 86.Szamos halrajza Ó44.Szepik, gyalomé 288.Szepik, Szolnok ió8.Szepikövek rendeltetése 162.Szerencsehalász (,^4.Szigonyozás vaktában J41.Szijjalás 281.Szilvány élér 62^.— fedelek Ó08.

vBETRENDES TÁRGYMUTATÓ. 8 59Szilvány ívek 6i6.— rojtok 024.Szin 612.Szintartó sejtek 611, óij.Szin tok 749.Szinva halrajza Ó49.Szív 625.Szivárványos ökle 698.Szlatina hairajza 64$.Szobbár — hibás alkotás 9.Szoknya hálóSzolgabot 2>7.jji.Szolga, hálóé jo6.Szolgapáicza 209.Szolnok — utazás ^.Szöges fent 189.Szövetkezés 281.Szürke gém 60^.Taguan 576.Takácssúlyok 162.Tál adózás 140.Tall, evezn 260.Talp. hálószolgán J07.Támasztás 264.Tanya 74.Tanyahalászat, régi IJ9.Tanyák, komáromiak 445.Tanya — szótári 8^.Tanyavetés, komáromi 441.Tanyavetés, szegedi 26 j.Tápé 4.Tápéi bokor 71.Tapintás 620.Táplálkozás 621.Táplálószik ójoTápli}o^.Tapogató 5JJ.— börvelyi j^.Tapogató halászat lényege229.— halászat jjj.— kopácsii jjó.Tarisznya, tihanyi 4JI.Tarka géb 678.— meny 681.Táró pisztráng ^95.Társadalom és a hal 21.Tartókötél 258.Tartókötél rokolyán 214.— vethálón jj2.Tatai anyapontyok 654.Tat, komáromi 254.Tat, varsás 257.Tatyvas, bödönhajón 20J.Tekintk, tihanyiak 45 j.Teleostei 6^j.Telestes úô-Telestes Agassizii H. 72 j.Téliszák 59J.Tengerjáró halak 6^0.Terithely 281.Téri'getés, székely 59vTermszem 6?o.Test takaró 010Testtörzs 615.Tetrodon hal 49.Tesziveszi 506.Téveszt Ó19.Thymallus 660.— vexillifer Ag. 7j6.Tidó J42,iji8.Tihahab 421.Tihany 421.Tihanyi bokor 71.— háló 249.Tipion, állóbárka 280.Timonsarok, állóbárka 279.Timontartó, állobárkán 280.Tinca 6^7.— vulgáris Ó91.Tiszaháló 2!;i.Tisza hal rajza 645.Tiszovnik halrajza 64Tized, tihanyi 425.Tóhát 7J.Tokfélék óói.Tollashorog 558,;i8.Toldalékcsontok 616.Toll, balatoni 290.Toll, evezn 260.Tolórúd, varsás 2j8.Torokfelé nyíló száj 612.Torokfog 226, ól 7.Torokpálha, gyalomé 288.Tószegi tanyák 75.Tökeresz ;66.Tökös horog j66.Tömlöcz — bocskorvarsa2;i.Tömlöcz, varsán 1^9.T ponty 682.Történeti halászszerszám lío.Történeti mesterszavak 68.Tsuka, tsuka lévelTrutta ó6o.— Fario L. 740.— Salar L. 7?9-IJS-Turbókolás, balatoni jn-Turbókoló rúd?li.Turbukháló J17.Turbukk, si 16?.Turbukvas 526.— Körös-Tarcsa, új 162.Túrócz hairajza 64^.Túzsér, Keszthely 168.Túzsérk, jel 292.— si 164, i6v— tihanyi 2:50.Tükörháló, kecsegehálón 28J.Tükrösponty 684.Tüskehorog, czigány 178, 184,576.Tüskés pikó 680.Tüskésszárnyúak 6^4.Tzszigony, pinnyédi J51.— ázsiai ^l.Tzsérek 176.Tutaj .5S5-TzsJr. 181. i8s-Tzkhorgok j8.— szegedi 266.Tyúkhaszon 150.Tyúkmony íjo.Tzumoltz íjij. UUdvar, ferti i$6.Udvari vizák 457.Udvar, magyar vejszén i;>.Újhajó, tihanyi 297.Új halászbokor 424.Új-Kécskei tanyák 7;.Umbra ó6o.Umbra canina M. 7?J.Uszadék 2^7.Uszadék fent 189.Üszócsavar 587.Úszóhólyag 62J.Úszó. horgon J74.

8ÓOBETRENDES TÁRGYMUTATÓ.Úszósugár 608.Uszósugarak 610.Úszószárnyak 615.Úszószerkezet 588.Utóagy 619.Útonállók 1592.Uzrúd J92.V,Vaal J09.WVadnépek halászata 147.Vág halrajza 64).Vágó csík 750.Vágó durbincs j. 67?.Vágóhorgok. Tápé 267.— szolnoki 274.— tápéi J40.Vágószigony, ferti j^2.Vágó tok 755.Vágóvég, evezn 260.Vágóvég 290.Vakbél 622.Vak ingola 7,7.Vakszemcsont ón;.Vándor alóza 74$.Vándorgalamb i;8i.Vápa halászat J19.Vargyas halrajza 64^.Varsa, egyhagyású 2J9.Varsahalászat 257.Varsaháló J29.Varsa, rokolyán j;i-Varsás 2j8.Varsásbárka 240.Varsásladik 257.Varsa — szótári 85.— történeti 158.Varsinta ?.Varasin J26.Vasasszák 59?.Vasdaru, gyalomhoz 288..Vas kora 59.Vasinta j.Vaspeczek, hálórúdon jo"Vastagbél 622.Végk, fenekes J70.Végtagok 615.Veiz 80.Vejsze, alaprajz 15^;.Vejszeállítás 2J4.Vejsze, beregi 156.Vejsze feje, magyar 15^.Vejszehely — történeti 80.Vejsze, rácz 1^7.Vejsze — történeti 79.Vejszék 1^4.Vejszés 254.Vékonybél 622.Vella, jeges 587.Velenczei tó halrajza 645.Vendégállkapocs 225, 615.Vendégbordák (>i^.Veresszárnyú konczér 718.Vérkeringés 624.Verriculum 86.Verse, szótári 158.Versebaba 2?8.Vérteshalak 6^?. 661.Vésettajkú paducz 726.Véss fogak 618.Vészhalász 501.Vészlés 282.Vészlés — történeti 81.Vész 80.Vészkaró 2^.Vész — miskolczi 2J5.Vesszbárka 278, jii, ?7vVész — szótári 8^.Véter, csikaszé 208.Véter — szótári 86.Vet 74.Vet halászat ?jo.Vet halászat lényege 229.Vetháló 331.Vetháló-dobás 332.Vezér j8j, J85.Vezcres?8o.Vezetháló 517.Vezet toll J58.Viczeütés ^16.Viczi 261.Vidra 602.Vidranyest 6oj.Vigyázó madzag J94.Vigyorban, a háló 299.Világló 542. >io.Villafa, Latorcza ?oo.Villanva rablók ^92.Viliik?o?.Viliiktke J04.Viliing 50}.Virág, vízi ?vS.Viszája 22^.Viszáló 210.Visszarezegtetés 6x9.Vizahorog 216. ?68.Viza ikrai?6.Viza tok 756.Viza viza-lével i ?6.Vízderék 2^3.Vizek virágzásaVogul monda 20.Vizipoloska 606.Vonyó 74.'598.Vonyók, tihanyiak 4J0.Vöcskök halászata ^595.Vörcsök 259.Vörcsök, varsán i>o.Vörse — szótári 86.Vörös gém 605.Vörösnyakú vöcsök 605.Vörösréz horog, régi 180.Vranyovai tanyák 7^Wend elemek 14^.Weyz 80.Weyzhel 80.Wolgai halászatWorsa 84.14 vWorsa, történeti ií8.Wyz 80.X, Y, ZXiphias 570.Yeri, japán vejsze 146, 156.Veri — kürt 21 j.Zagyva halrajza 646.Zalaszél 422.Zeege 82.Zege 82.Zegge 82.Zeyge 82.i)0.Zurboló golyó 167,Zurboló faZurbolóJ9J.?ii.Zurbolás J12.Zuppon Lév ijí;.Zúgó szigonyosS2?.Zsák, gyalomé 286.Zsilip 72.Zsidóutcza tájaZsidó utcza 294.ío^.Zsidómódon, hal ijy.

MHHBliaiÜNIVERSITY OF TOROSTOLIBRARYDo notre movethefromcardthisPocket.Acme Library Card PocketUnder Pat. "Ref. Index Filé."Made by LIBRARY BUEEAU

A Magyar halÃ¡szat kÃ¶nyve - MEK

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?