66. Ã©vf., 2012. IV. 5., Ã¡ra 100 dinÃ¡r - TippNet

66. évf., 2012. IV. 5., ára 100 dinár 

13–14 

 

Jó Pajtás, 13–14. szám, 2012. április 5.

Sorsdöntő napok Jeruzsálemben 

húsvét Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe 

a keresztény egyházak legrégibb, a 

A 

zsidó pészahra visszavezethető ünnepe. Ezen 

a napon volt a Leonardo da Vinci remekművén 

megörökített utolsó vacsora. A tanítványok 

lábának megmosása (a vendégszeretet 

jelképe) emlékére szokás volt, hogy Rómában 

a pápa 12 szerzetes lábát megmosta. 

Királyok, nemesek is így cselekedtek sok országban 

e napon. A katolikus hit szerint az 

oltáriszentség megalapításának napja is. 

A „zöldcsütörtök” elnevezést német 

nyelvterületen a greinen (weinen, azaz sírni) 

szóból, mások ellenben a zöld szín elnevezéséből 

vezetik le, mivel azon a napon a böjt 

miatt rendszerint valami zöldet (spenótot) 

fogyasztottak a hívők. A kereszténység 

első évszázadaitól fogva szokás volt, hogy 

a nagycsütörtök esti szentmisét követően 

elnémultak („Rómába mennek”) a katolikus 

templomok harangjai. A harangok útjának 

célja, hogy lássák a pápát; de van, ahol azt 

tartották, hogy a tojások gyűjtése is, melyeket 

azután leszórnak a gyerekeknek, amikor 

visszatérnek. Legközelebb csak a nagyszombat 

esti szertartáson szólaltak meg újra, jelezve 

Krisztus feltámadását. 

A húsvét időpontjának meghatározásánál 

alapvető nehézség, hogy miként Jézus 

születésének, úgy szenvedéstörténetének 

pontos idejét sem ismerjük. A zsidók az 

Egyiptomból való kivonulásra, a keresztények 

Jézus halálára és feltámadására emlékeztek, 

vagyis keresztény tartalommal töltötték 

meg az ősi, és megkeresztelkedésük 

előtt saját maguk által is megtartott zsidó 

ünnepet. Hasonlóan jártak el az ősi pogány 

napkultusz esetén is, amikor a Jézus születésére 

való emlékezés napjává tették a téli 

napforduló napját. 

A tojás általános tisztelete Jézus születésénél 

jóval távolibb múltba nyúlik vissza. Az 

életet hordozó csíra már régóta a világmindenség 

jelképe a Föld számos népének hitvilágában, 

jó néhány teremtésmítosz pedig 

egyenesen a világnak a tojásból való megszületését 

beszéli el. A tojásfestésen kívül ismert 

még a termékenységvarázsláshoz kötődő tojásütés, 

a tojásdobálás, a dombról való tojásgurítás 

szokása. Nem csupán festett, hanem 

karcolt, vakart, patkolt, kotort, márványozott, 

viasszal „írott” is lehet a tojás. Az általában 

absztrakt geometriai minták mögött a több 

évezredes hitvilág szimbolikája bújik meg. 

A legelterjedtebb a piros tojás, amelynek a 

színe a vért (Jézus kiöntött vérét) és a tüzet, 

a szerelmet és a tavaszt, a szabadságot és a 

feltámadást egyaránt jelképezi. 

Hagyományos ételek: nagycsütörtökön: 

paraj, egyéb zöld színű étel; nagypénteken: 

tojás és hal; nagyszombaton: estig tart 

a böjt, nem szabad húst enni, napközben 

kalács, este sonka, tojás, friss zöldségekkel; 

húsvétvasárnap: sült bárány; húsvéthétfőn: 

a locsolkodóknak sonka, piros tojás, aprósütemények 

és mértékkel kínált ital. 

Jó Pajtás, 13–14. szám, 2012. április 5. 

Kosztolányi Dezső 

Húsvét 

Már kék selyembe pompázik az égbolt, 

tócsákba fürdenek alant a fák, 

a földön itt-ott van csak még fehér folt, 

a légen édes szellő szárnyal át. 

Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe 

viszik a zavaros szagos vizet, 

a lány piros tojást tesz el merengve, 

a boltokat emberraj tölti meg. 

S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör, 

megrészegül az illaton a föld, 

s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt – 

kelet felől egy sírnak mélyiből, 

elrúgva a követ, fényes sebekkel 

száll, száll magasba, föl az isten-ember. 

Ma van husvét napja, 

másodéjszakája, 

jól tudjátok, 

jól tudjátok. 

Ünnep első napján 

Jézus feltámadván 

dicsőségben, 

dicsőségben. 

Még a madarak is, 

mindenféle fák is 

örvendeznek, 

örvendeznek. 

Juliska, Boriska, 

Rebeka, Zsuzsánna 

kegyes szüzek, 

kegyes szüzek. 

Kelj fel hát ágyadból, 

cifra nyoszolyádból, 

azon kérlek, 

szépen kérlek. 

Add ki hát a himest, 

tudod, megigérted, 

el ne felejtsd, 

el ne felejtsd! 

Hogy minden legénynek 

párjával rendelted, 

add meg nekik, 

add meg nekik! 

Add ki hát szaporán, 

ne késsél sokáig, 

szép leányok, 

szép leányok! 

Ez az egypár suhanc 

hadd menjen tovább is, 

már ne várjon, 

már ne várjon! 

(Népköltés)

Húsvétra készülődve 

Április első hetében mindenki izgatott, 

hiszen végre megint jön egy kis szünet, 

és persze a húsvét meg a nyuszi 

az ajándékkal. Igaz, a legtöbb előkészület 

az utolsó egy-két napra marad, fő a húsvéti 

sonka és a tojás, a barkára felkerülnek a 

díszek, tojást festünk és fészket rakunk, kitakarítjuk 

a lakást, de az egész hetet valami 

csendes várakozás tölti ki. 

A szabadkai Jovan Mikić iskola ötödikeseit, 

Kolter Annamáriát, Marcikić Lénát, 

Fehér Bettinát és Csipak Eriket faggattuk 

az otthoni és az iskolai húsvéti előkészületekről. 

– Bár a legjobban a karácsonyt szeretem, 

mert az a legnagyobb ünnep, rögtön utána a 

húsvét következik, mert szerintem ez is szép 

ünnep. Ilyenkor kidíszítjük a lakást, az üvegre 

üvegfestékkel húsvéti rajzokat festünk, meg 

persze festünk tojásokat, megcsináljuk a 

fészket. Húsvét előtt elkezdjük gyűjteni a tyúkoktól 

a tojásokat, megvesszük és lesózzuk a 

sonkát – avat be Erik az otthoni készülődésükbe. 

– Az előkészületek, az étel és az ajándékok 

egyaránt jók a húsvétban. Nálunk mindenki 

kiveszi a részét a munkából. Én díszítem a 

házat, festem a tojásokat, és megcsinálom 

a fészket, meg anyukámnak is segítek főzni. 

Apukám kint szokott dolgozni, ő veszi a sonkát, 

összeszedi a tojásokat, a többit anyukám 

csinálja. Azt szeretném, ha a nyuszi a kedvenc 

együttesem, a Sleep Not gitárosának a maszkját 

hozná nekem. Általában kisebb ajándékokat 

kapok ilyenkor, ám a legnagyobb ajándék, 

hogy ott vannak a szüleim, és együtt lehet a 

család. Szoktam locsolkodni is, de ha lehet, 

akkor próbálom viccesebben csinálni. 

Bettit húsvét hétfőjén az apukája kelti, és 

lespricceli egy kis vízzel. 

– Ezzel indul a napom, később pedig 

a rokonok jönnek locsolkodni. Sajnos az 

osztálytársak nem szoktak eljönni, pedig 

biztos érdekesebb lenne, ha ők is becsöngetnének. 

Húsvétra nálunk anyukám takarít, 

apukám bevásárol, mi a testvéremmel 

tojásokat festünk temperával meg akrilfestékkel, 

nyulat, csibét is rajzolunk rájuk, és a 

barkát is feldíszítjük. Az iskolában alsóban 

mindig készítettünk rajzokat, festettünk tojást, 

most műszaki órán fából kivágunk egy 

nyuszialakot, és azt befestjük. Ezt haza is 

vihetjük. Én is nagyon szeretem a húsvétot, 

bár a karácsonyt még jobban, mert akkor az 

egész család összejön, de most csak a szüleimmel 

és a testvéremmel vagyunk együtt. A 

húsvéti ételek is finomak, egyedül a tormát 

nem kedvelem. Mivel karácsonyra megkaptam, 

amit szerettem volna, mindegy, hogy 

húsvétra mit kapok, de biztosan nem lesz 

nagy ajándék. 

Annamária szerint az iskolai húsvéti készülődés 

kiegészíti az ünnepet, és amit az 

iskolában készítenek, azt otthon kiteszik, és 

ezzel is díszítik a házat, vagy a suliban festett 

tojást felakasztják a barkára. 

– Mi is feldíszítjük a barkát a testvéremmel, 

meg segít összepakolni a játékokat, de 

mivel ő még csak elsős, ettől többet nem 

csinál. Anyukámnak is szoktam segíteni a 

főzésben, apukám meg takarít. A tatámmal 

elmegyünk a rétre, szedünk füvet, és elkészítjük 

a fészket. Veszünk festéket, és anyuval 

tojást festünk, matricát is ragasztunk rá. 

Szerintem a nyuszi meg a csibe jelképezik 

leginkább a húsvétot, bár fura, hogy azt 

mondjuk, a nyuszi tojja a tojásokat meg az 

ajándékot. Én szeretném, ha a nyuszi sok 

csokitojást meg édességet tojna nekem. 

Szerintem az ünnep miatt a tavaszi szünetet 

is jobban várjuk, meg hát nincs suli, nincs tanulás. 

Vasárnap reggel elmegyünk a templomba, 

ilyenkor más a mise, a templomot is 

szépen kidíszítik. Hétfőn pedig a rokonokat 

várom locsolkodni, az unokatestvéreket, 

apukámat, meg a tatámat. 

– Húsvét előtt feldíszítjük a barkát 

meg a házat. Anyu megfőzi a tojásokat 

meg a sonkát, apa pedig bevásárol. A 

testvéremmel festjük a tojásokat, otthon 

festéket használunk, a nagymamámnál 

pedig hagyma héjával festjük. Fészket 

otthon nem csinálunk, mert lakásban lakunk. 

A nagymamáknál van fészek, mert 

ott van udvar is. Húsvétkor elmegyünk a 

nagymamákhoz is. Oda hozza a nyuszi az 

ajándékot, de otthon is kapunk, csak nem 

a fészekbe, hanem a nappaliba vagy a teraszra 

hozza – meséli Léna. – Az iskolában 

kevesebbet készülődünk a húsvétra, mint 

otthon, de itt nagyobb dolgokat tudunk 

alkotni, mint otthon, például most ezt a 

fanyulat. Én nagyon szeretem a húsvéti 

ételeket, még a tormát is. A templomba 

is elmegyünk, mert ez is az ünnep része. 

Szerintem szép ünnep a húsvét, és ahogy 

minden zöldül, még szebb lesz. Várom a 

locsolkodókat is, szeretem ezt a napot, 

remélem, időben felkelek, és nem leszek 

már pizsamában, mikor megérkeznek a 

locsolók. 

Sztojánovity Lívia 



 

Osztálylexi, melyből kiderül, ki az osztály 

esze, sportolója, Picassója, ki az, aki 

nap mint nap megnevetteti a többieket, 

és ki az, akinek a vérében van a rosszalkodás. 

A kis közösségnek vannak vezéregyéniségei 

és követői, és ha egy kicsit mélyebbre 

ásunk, az is kiderül, milyen a hangulat ebben 

az osztályban, mennyire összetartóak, és 

szoktak-e néha vitatkozni. Ezúttal a szabadkai 

Đuro Salaj iskolába látogattunk el, ahol Cservenák 

Berta matektanárnő ötödik osztályosai 

mutatkoznak be nektek, mégpedig Lakatos 

Krisztina, Huszár Egon, Stanojević Dajana, 

Kanyó Krisztina, Szabados Adrianna, 

Rajcsányi Nazmia, Ikanović Krisztina, Baka 

Andrea, Lőrik Izabella, Kis Pál Sara, Blesić 

Evelin, Varga Dániel és Fleis Szabolcs. 

Tizenhárman vannak, elevenek, nevetősek, 

játékosak. Vidám osztály az övék 

– mondják –, de ha kevesebbet veszekednének, 

lehet hogy kicsit unalmasabbá válnának 

a hétköznapok, ugyanakkor nagyobb 

lenne az összetartás is közöttük. 

Az osztály esze Szabolcs, ebben mindenki 

egyetért. Tornából pedig Ikanović Krisztina 

a legügyesebb. A legjobb angolos Kanyó 

Krisztina, magyarból Izabella jó, Dánielnek 

pedig a rajzban nincs párja. No de van az 

osztálynak mókamestere és rosszcsontja is. 

– Én jól érzem magam ebben az osztályban, 

bár nem vagyunk túl összetartóak, 

mert nagyon különbözünk – mondja 

Ikanović Krisztina. – Persze vannak, akik 

kiemelkednek a többiek közül. Szabolcs a 

legokosabb, tornából szerintem én vagyok 

az egyik legjobb, rajzból a Dani, zenéből 

Lakatos Tina, mert ő csellózik. És én nagyon 

büszke vagyok rájuk. 

Izabella szerint a legnagyobb mókamester 

Kanyó Krisztina, a rosszalkodásban pedig 

Dani jeleskedik. 

– Én a színészetben vagyok jobb, ugyanis 

tagja vagyok a színjátszó csoportnak, meg 

a rajz megy egy kicsit jobban. Lehetnénk 

összetartó osztály is, csak mindig van egy 

kis veszekedés, pedig nem kellene, de azért 

vannak jó barátságok is. Az osztály kedvenc 

tantárgya szerintem a biológia meg a torna. 

Kanyó Krisztina az osztály nyelvésze és 

mókamestere. 

– Szerintem elég elevenek vagyunk, vidámak, 

játékosak és sokat nevetünk. A legjobban 

a szüneteket meg a tornaórát szeretjük, 

meg a biológiát. A legnyugodtabbak 

szerbórán vagyunk, mert akkor Dani nem 

hülyéskedik, hanem figyel. Dani inkább az 

órákon szokta szórakoztatni a többieket, én 

meg a szünetekben. 

Lakatos Krisztina az osztály zenésze, meg 

a rajz is jól megy neki, ám a nyelvekben már 

nem annyira jó. 

– Lehet, hogy ha a Krisztinától segítséget 

kérnék, akkor segítene. Szerintem az osztály 

egyébként is tudna egymásnak segíteni 

Egy vidám osztály 

a tanulásban, és ez jó dolog lenne. Talán 

akkor összetartóbbak is lennénk, bár így is 

vannak az osztályban barátságok. 

Nazmia szerint az osztály néha összetart, 

máskor széthúz, minden attól függ, hogy 

éppen béke van-e közöttük vagy sem. 

– Valószínűleg ez más osztályokban is 

így van, talán nem mindegyikben, ez is hozzátartozik 

az iskolához. Ha nem lennének 

veszekedések, biztos összetartóbbak lennénk, 

de a következő években ez biztosan 

megváltozik, még ha néha nehéz is elfogadni 

a másikat. 

Sara elég jó viszonyban van mindenkivel, 

barátai is vannak. 

– Az osztályunk vidám, nagyon sokat játszunk. 

Órákon elég jól viselkedünk, a szünetekben 

azonban rosszak és kicsit csintalanok 

vagyunk. Talán, ha Dani nem lenne ilyen, mi 

is nyugodtabbak lennénk. Sok ügyes tanulónk 

van, tornából, rajzból, matekból is, de 

tudnánk még ennél is jobban tanulni, csak 

lusták vagyunk. 

Egon az osztály pénztárosa. Mint mondja, 

nincs sok dolga, de azért felelősségteljes 

beosztás ez is. 

– Szerintem én átlagos tanuló vagyok, 

semmiből sem vagyok jobb, mint a többiek. 

Azért a biosz jól megy. Nem nagyon 

szoktam rosszalkodni, de szeretek másokat 

megnevettetni. Jól érzem magam ebben az 

osztályban, jó a hangulat, és mi fiúk jó barátok 

is vagyunk. 

– Én jól kijövök azokkal is, akik most ötödikben 

kerültek hozzánk, őket is sikerült 

megismernem – mondja Adrianna. – Az 

osztály talán a tornát szereti a legjobban. 

Vannak ügyes diákok, meg rosszcsontok 

is, például Szabi is az. Dajana az osztályelnökünk, 

és szerintem jól ellátja a feladatát, 

mindig emlékeztet minket az ellenőrzőkre. 

Andrea úgy érzi, számíthat a többiekre, 

ha segítségre van szüksége, és ő is szívesen 

segít másoknak. Ez pedig fontos dolog. 

– A veszekedésekre nincs szükség, ha 

kevesebb lenne, összetartóbbak lennénk. 

Örülök, hogy vannak olyanok az osztályban, 

akik valamiben jobbak, ügyesebbek, és szerintem 

rosszcsontokra is szükség van. 

Dániel az osztály rosszcsontja és legügyesebb 

rajzolója. Mint mondja, muszáj 

néha rosszalkodnia, de biztosan jobb lenne, 

ha nem tenné. 

– Néha jól kijövök mindenkivel, néha 

vannak veszekedések. Szeretnék ezen változtatni, 

de nem tudom, hogyan. Remélem, 

azért így is szeretnek a többiek, ha nem is 

mindenki. 

Dajana szerint felelősség osztályelnöknek 

lenni. 

– Szerintem ez egy jó osztály, jól is érzem 

itt magam. Tudunk mi is jól viselkedni, 

segíteni egymásnak, vidámak vagyunk, 

bár néha apróságokon veszünk össze, de 

ezek nem komolyak. Az osztályfőnökünk is 

nagyon jó, nagyon szeretjük, és sokat segít 

nekünk. 

Szabolcs szerint vidám, eleven osztály az 

övék, és sokat játszanak, persze megtörténik, 

hogy összecsapnak. 

– Szerintem más osztályokban is van, 

hogy piszkálják egymást a gyerekek, meg 

összevesznek, úgyhogy nem biztos, hogy 

olyan rossz ez. Néha kell ez is, és ez még 

nem jelenti azt, hogy nem szeretjük egymást. 

Kellenek a csintalanságok is, meg a 

mókázás is, mert unalmas lenne. 

Evelin szerint a tanároktól is függ, hogy 

milyen a hangulat az osztályban. 

– Én szeretem a tanárainkat, de nem lehet 

minden órán nevetgélni. Talán nekünk 

is kevesebbet kéne rosszalkodni, ám ami jó 

ebben az osztályban, hogy mindig felvidít 

valaki, jó a hangulat, és segítünk egymásnak 

nemcsak a tanulásban, hanem abban is, 

hogy hogyan viselkedjünk a másikkal. 

Sz. L.

Itt a húsvét, eljött végre 

Itt a húsvét, eljött végre, 

A szép lányok örömére. 

Mert a lányok szép virágok, 

Illatos víz illik rájok. 

Ne fuss el hát, szép virágom, 

Locsolónak csók jár három. 

A 

tavasz első legszebb ünnepe a húsvét. 

Ilyenkor már várjátok a nyuszit, a nyuszi 

hozta ajándékot, a locsolkodást, no 

meg a locsolkodókat. Fiúk! Ha még nem tanultatok 

locsolkodó verset, akár ezt is elszavalhatjátok 

a szimpátiátoknak, lehet, hogy még 

csókot is kaptok, ha nem is hármat… 

A Sever Đurkić iskola tanulói elmesélik, 

hogyan ünnepelnek Óbecsén. Mégpedig az 

ötödikes Rákos Róbert, Popov Alen, Varga 

Roland, Nagy Anita, Kovács Némedi Csilla, 

Sulc Boglárka, Bezeg Bettina, a nyolcadikos 

Kovács Franciska, Szarvas Amanda és Fülöp 

Attila. 

Franciska a kultúrkör tagja, és már kiskorában 

sokat járt a húsvét előtti héten a kézműves 

foglalkozásokra, ahol tojást festettek, 

s aztán a központban szétosztották az érdeklődők 

közt. 

– Szeretem a húsvét előtti készülődést 

– mondja Franciska –, amikor földíszítjük a lakást, 

a nagymamámnak segítek tojást festeni. 

Mi hagymahéjjal festjük, s a kis levelek, virágok 

teszik különlegessé. Ez úgy készül, hogy a 

vízbe, amelyben a tojásokat főzzük, hagymahéjat 

teszünk, harisnya segítségével a tojásokra 

erősítjük a fiatal leveleket, virágokat. Mikor 

megfőttek, levesszük a harisnyát, a levél helye 

fehér marad, máshol meg a hagyma héjától 

barnák lesznek. A locsolkodóknak ilyen szép 

tojást szoktam adni. 

Robi húsvéthétfőn mindig elmegy locsolkodni, 

és verset is mond. Az idén majd ezt, az 

általunk közöltet tanulja meg. 

– A szimpátiámnak ezt mondom majd el, 

biztos, neki is tetszik majd – jelenti ki Robi. Be 

szokott hívni, megvendégel, és megyek tovább. 

Általában piros tojást kapok, néhol meg 

pénzt is. A merészebbek nem spreyjel, hanem 

vízzel locsolkodnak. Olyat is hallottam, hogy 

vödörrel locsolják a legények a nagylányokat. 

Húsvétkor sonkát, tojást főzünk, nálunk is ez 

a szokás. 

Alen nemcsak a locsolkodásért, hanem az 

ajándék miatt is várja a húsvétot. 

– Fészket is szoktam készíteni, ahova teszi 

majd a nyuszi az ajándékot – meséli Alen –, s 

még ma is megvan az a bicikli, melyet egész 

kiskoromban hozott. Emlékszem, öt-hat éves 

lehettem, és azon gondolkodtam, hogy az kis 

nyuszi, hogy tudta elhozni a kerékpárt. Azóta 

már nem hiszek a nyuszimesében, de még 

mindig készítek fészket, s várom az ajándékot. 

Locsolkodni is szoktam a barátaimmal, 

leggyakrabban a következő verset mondjuk: 

Zöld erdőben jártam, / Kék ibolyát láttam, / 

El akart hervadni, / Szabad-e locsolni? Persze, 

mindenhol szabad. Örülnek a lányok, behívnak, 

megvendégelnek, s piros tojást, néhol 

még pénzt is kapunk. Tavaly 1500 dinár gyűlt 

össze. 

Roland is várja a nyuszit, hisz kiskorában 

sokmindent hozott neki. 

– Én is készítek fészket az ajándékoknak 

– emlékezik vissza Roland –, s régen hozott is 

biciklit, gördeszkát... Most is várom, habár nem 

hiszem, hogy a nyuszi hozza az ajándékot, de 

a meglepetésnek örülni fogok. A locsolkodás 

is elmaradhatatlan. Csoportosan megyünk a 

fiúkkal meglocsolni az osztály lányait meg a 

szimpátiámat is. Mindenhol szeretettel fogadnak 

minket, behívnak, megkínálnak sütivel… 

Attila már komoly dolgot kért a nyuszitól: 

laptopot. 

– Szeretem a húsvétot – mondja Attila –, 

otthon segíteni is szoktam az előkészületekben, 

de legjobban a locsolkodás tetszik. Tavaly 

én is vízzel locsoltam meg Berec Tímeát, 

s csurom víz lett, át kellett öltöznie. Sokfelé 

szoktam menni locsolkodni, úgyhogy tavaly 

2500 dinárt gyűjtöttem össze locsolkodáskor. 

Az idén az a tervem, hogy érintős mobilt veszek, 

ha összejön annyi pénz. 

Amanda is szereti a húsvétot, mert ilyenkor 

együtt a család, kellemes, meghitt a hangulat. 

– Nagyon jó együtt készülődni erre a nagy 

ünnepre – mondja Amanda –, aztán várni a 

locsolkodókat… Az utca fiúi szoktak meglocsolni… 

Meg azért is várom a húsvétot, mert 

akkor van a tavaszi szünet! 

Anita meg az ajándékokért várja a húsvétot. 

– Ott szaladt valami fehér – mondogatták a 

szüleim, mikor egész kicsi voltam – emlékezik 

vissza Anita. – Persze az ajándék már ott lapult 

a fészekben, csak én nem láttam a nyuszit. Ma 

már egyedül készítem az ajándékokat, főleg az 

interneten szoktam keresni, hogy kell csinálni 

egyes dolgokat, mellyel meg tudom lepni a 

szüleimet, a tesómat. 

Boglárka is készít fészket, meg ajándékokat 

is. 

– Nekem mindig azt hoz a nyuszi, amit szeretnék. 

Most fényképezőgépet kértem – jelenti 

ki Boglárka. – Mivel áprilisban Erdélybe megyek, 

jól jön. Majd készítek szép fölvételeket a 

gyönyörű tájakon. 

Bettinát is kerékpárral lepte meg a nyuszi 

kiskorában. 

– Még kicsi voltam, mindig biciklit hozott 

a nyuszi – mondja Bettina. – Mostanában inkább 

a locsolkodásért várom a húsvétot. Mindig 

piros tojást adok a locsolkodóknak. Van, 

akit be is hívok, meg is vendégelem… 

Csilla is örül a locsolkodóknak, de az ajándékot 

sem veti meg. 

– Szeretem, ha eljönnek meglocsolni, főleg a 

nagyfiúkat várom szívesen… – fejezi be Csilla. 

Koncz Erzsébet 


Mi a MIRK? 

Eszik vagy isszák? 

A 

42. MIRK Bácskossuthfalván (Ómoravicán) 

gyűjti össze a vajdasági, szerbiai 

és még 81 ország kézimunkázóit, gyűjtőit 

és hobbisait. 

Egyszer már volt MIRK, akkor még Moravicán. 

Ejtőernyősök hozták az ország és a párt 

zászlaját. Akkor történt meg először, hogy 

politikus helyett író nyitotta meg a MIRK-et: 

Mirnics Zsuzsa, a falu neves szülötte. 

Különben a MIRK a Međunarodna izložba 

ručnih radova i kolekcija, vagyis a Nemzetközi 

kézimunka és Gyűjteménykiállítás szerb elnevezésének 

mozaikszava, röviden: MIRK. 

A kézimunkázók, gyűjtők MIRK-től MIRK-ig 

készülnek a nagy szemlére, és 1970 óta minden 

évben a tavaszi iskolai szünetben tartják, amikor 

is a szervezők megkapják a legalább 20-25 

tanteremmel és sportcsarnokkal rendelkező iskolák 

valamelyikét, hogy azután minden négyzetméternyi 

területet megtöltsenek a szebbnél 

szebb nagymesteri kézimunkákkal. 

A negyventagú Nemzetközi Osztályozó 

Bizottság tagjai három napon át minden 

kiállított munkát, gyűjteményt, festményt, 

gyermekrajzot leosztályoznak. A klubtagok 

pontszámainak összege adja meg a klub 

eredményét. Ilyen osztályozási rendszer csak 

a MIRK-en van. 

A MIRK az örömszerzés mozgalma, ide 

azért jönnek a kiállítók, hogy megmérettessék 

magukat, és örüljenek új sikerüknek. 

1970-től kezdve minden évben ez a legnagyobb 

hobbis találkozó a kontinensen. Tavaly 

Topolyán 4195 kiállító neve szerepelt az osztályozó 

lapok összesített listáján, s az idén sem 

lesznek kevesebben. A felnőtt MIRK-esek – ha 

háromszor első helyen végeztek – megkapják 

a nagymesteri fokozatot. Negyven év alatt 

mintegy ezren érdemelték ki ezt az igazán 

nagy nemzetközi elismerést. 

A 42. MIRK ünnepi megnyitója április 9-én, 

hétfőn délután három órakor lesz. Valamikor a 

cirkusz érkezésekor tolongott a faluban a kíváncsi 

tömeg. Hétfőn reggel hét órakor érkeznek a 

kiállítók, egész Vajdaságból és Szerbiából 16 klub 

tagjai jelentették részvételüket. 81 országból pedig 

mintegy 900 érdekes tárgyat állítanak ki. 

Már ott lesz a vitrinekben Erzsébet királynő 

fényképe, hiszen a londoni olimpiáról külön vitrinekben 

mutatja be legújabb kincseit Borovitz 

Tamás és Marika a tízezer darabból álló olimpiai 

gyűjteményéből. Láthatják Papp László háromszoros 

olimpiai ökölvívó kesztyűit is, amelyekkel 

a magyaros pofonokat osztogatta. 

Aki bele akar lapozni az 1590-ben, Vizsolyban 

nyomtatott első magyar nyelvű Bibliába, 

hozzon fehér kesztyűt magával. Ott lesz a 

4150 méter magasban épült tibeti kolostorból 

származó énekeskönyv is. Valamint az egykori 

jugoszláv csúcsot jelentő 2 x 3 milliméteres 

mikrokönyv, melyben tíz nyelven nyomtatták 

ki az újvidéki Forum nyomdában a „könyv” 

szót. 

Torontóból megérkezett Kissné Bada Katalin 

képriportja, ebben 1930-tól napjainkig 

mutatja be a világ három sarkába szétszóródott 

Bada család életét, és képet ad a korabeli 

Moravica művelődéstörténetéről is. 

Akiket érdekel a MIRK, jelentkezzenek a 00 

36 1/ 256-24-81-es telefonszámra, vagy, ami 

még jobb: a pebokft@gmail.com e-mail címre. 

MEGNYERHETED A MIRKEK KÖNYVÉT! 

A MIRK szervezői erre az alkalomra jelentették 

meg A MIR-kek könyvét, a 430 oldalas 

könyvben az 1970 óta részt vett 16 500 kiállító 

neve szerepel. Ára: 2500 dinár. 

Megnyerheted ezt a páratlan könyvet: ha 

30 (harminc) sorban leírod, mi a MIRK, vagy ha 

még nem voltál a MIRK-en, mit szeretnél látni, 

hogy képzeled el ezt a művészeti cirkuszt. 

A leveleket a következő címre várják: 

Id. Kovács Gyula Általános Iskola 

24343 Stara Moravica 

Bolmanska 2. 

Jelige: Nyerni szeretnék! 


 

Ki lesz a csizmadobás nemzetközi bajnoka? 

A 42. MIRK érdekes versenyeként a csizmadobók 

is rajtkörbe állnak. 

A verseny nemzetközi lesz, Németországból 

is várnak résztvevőket, ahol külön 

szövetségük van a csizmadobóknak. Nemcsak 

a férfiakat, a hölgyeket is szeretettel 

várják Bácskossuthfalvára, az április 10-i 

megmérettetésre. 

A helybeli versenyzők serege az óvodásokkal 

bővül. Ők is gyakorolják már a csizmadobást. 

Egyetlen szabály: ne lépj ki a 

dobókörből, várd meg, amíg lemérik, hány 

métert dobtál. Három próbadobás után következik 

a verseny: újabb három dobás, ebből 

a legsikeresebb adja meg az eredményt. 

Minden korosztály részt vehet: óvodás, 

általános és középiskolás, meg a felnőttek, 

akár 90 éves korig. 

Van már példa az idősek csúcsteljesítményére 

is. Az ausztráliai világbajnokságon egy 

95 éves asszony vitte el a pálmát. 

Tehát minden versenyzőt szeretettel várnak 

a szervezők. A gyerekeknek ingyenes, a 

hölgyeknek 50, a férfiaknak 100 dinár a részvételi 

díj, amelyet a helyszínen fizetnek be. 

Minden korcsoportban az első helyezett 

aranyérmet kap, a többi résztvevő helyezéses 

oklevelet. 

Nevezési határidő április 5-e. Jelentkezéseiteket 

a következő címre várják a szervezők: 

Id. Kovács Gyula Általános Iskola 

24343 Stara Moravica 

Bolmanska 2. 

Jelige: Csizmadobó verseny

• Ezen a napon történt • Ezen a napon történt • Ezen a napon történt • 

Április 5. 

Vince, Irén és Teodóra napja. 

Vince: A Vincentius latin név rövidüléséből 

származó Vince győztest, győzedelmest 

jelent. 

Teodóra: Görög, német eredetű név, 

a Teodor férfinév női párja. Jelentése: 

Isten ajándéka. 

30. IV. 5. (1982 éve) 

Nagycsütörtökön (zöldcsütörtök) 

Krisztust az Olajfák-hegyén elfogták. 

A legújabb számítások szerint ez 

időszámításunk 30. évében történt, 

ugyanezen számítások szerint 43 éves 

volt, mert i. e. 13-ban született (tehát 

téves az időszámításunk, de most már 

így marad). 

1912. IV. 05. (100 éve) 

Megszületett Örkény István író. Legismertebb 

könyve az Egyperces novellák 

című gyűjtemény. 

Április 6. 

Bíborka, Vilmos, Dénes és Taksony 

napja. 

Bíborka: Régi magyar női név. A bíbor 

közszó jelentése az Árpád-korban: finom 

lenszövet». A drága kelme nevét 

az úrnők bóknévként, a szövőnők foglalkozásnévként 

kapták. Bíbor, Bíbora 

női névnek a XIX–XX. században felújított, 

kicsinyítő képzős változata. 

Taksony: Török eredetű régi magyar 

név, Árpád fejedelem unokájának, a 

negyedik magyar nagyfejedelemnek, 

az összes Árpád-házi király ősének a 

neve volt. Jelentése: jóllakott, elégedett, 

vad, kegyetlen, féktelen, szilaj. 

30. IV. 6. (1982 éve) 

Nagypéntek. Krisztus Pilátus általi halálra 

ítélésének, megostorozásának és 

kereszthalálának a napja. 


Bécsben 47 éves korában meghalt 

Mátyás király. I. (Corvin) Mátyás néven 

1458-tól Magyarország, 1469-től 

Csehország királya volt. 1485-ben 

foglalta el Bécset a III. Frigyes császár 

elleni háborúban, és oda tette 

át székhelyét. Halála után a bárók 

nem Corvin Jánost (Mátyás törvénytelen 

fiát), hanem Ulászló cseh királyt 

hívták meg a trónra. Az így létrejött 

cseh-magyar unió 1526-ig, a Jagellóház 

uralkodásáig tartott. A Mátyás 

által meghódított Morvaország és 

Szilézia visszakerült Csehországhoz, 

Ausztriát pedig Miksa, III. Frigyes fia 

foglalta vissza. 

Április 7. 

Herman, József, Ármin, Mária 

és Árpád napja. 

Herman: Germán eredetű név. Elemeinek 

jelentése: (had)sereg + férfi. 

Ármin: A germán keruszkuszok fejedelmének 

latin Arminius nevéből 

rövidült. 


Nagyszombat. Este körmenetekkel 

emlékezik meg a keresztény világ 

arról, hogy Jézus harmadnap, azaz 

húsvétvasárnap hajnalán feltámadt 

halottaiból. 

1795. IV. 7. (217 éve) 

A francia nemzeti konvent döntése 

értelmében elfogadták a hosszmérték 

alapegységének a métert. 1 méternek 

nevezték el azt a hosszúságot, amely 

a párizsi csillagvizsgálón áthaladó 

hosszúsági kör (meridián) hosszának 

negyvenmilliomod része. Később még 

pontosabban meghatározták az 1 méter 

hosszúságot. 

Április 8. 

Dénes és Valter napja. 

Dénes: Görög eredetű név, a Dionüsziosz 

névből származik. Jelentése: 

Dionüszosznak ajánlott. A görög mitológiában 

Dionüszosz a bor és a szőlő 

istene. 

Valter: Német eredetű név, jelentése: 

uralkodó sereg. 


Húsvétvasárnap: a feltámadás napja 

A Húsvét Jézus Krisztus feltámadásának 

ünnepe a keresztény egyházak 

legrégibb, a zsidó pészahra visszavezethető 

ünnepe. Húsvét vasárnapja 

a tavaszi napéjegyenlőséget követő 

első holdtölte utáni első vasárnap. Ez 

március 22. és április 25. között lehet. 


Meghalt Pablo Picasso spanyol festő. A 

XX. század festészetének legnagyobb 

hatású egyénisége, a kubizmus egyik 

atyja. 

Április 9. 

Erhard, Malvin, Vince, Dömötör 

és Lél napja. 

Erhard: Germán eredetű német név. 

Elemeinek jelentése: becsület + erős, 

merész. 

Lél: Finnugor magyar eredetű név, Árpád 

fejedelem dédunokájának a neve. 

Jelentése kürtös, kürtfúvó. 


Húsvéthétfő. Húsvét másnapja a vidámság, 

a mulatság ideje. A mondai 

magyarázat szerint a Jézus sírját őrző 

katonák vízzel öntötték le a feltámadást 

felfedező, ujjongó asszonyokat, 

így akarták elhallgattatni őket. Vízbevető 

hétfőnek is hívják, mert e nap 

a locsolás napja. A lányokat régen 

kivonszolták a kúthoz, s vödör vízzel 

leöntötték, vagy a patakhoz vitték, s 

megfürdették. A locsolás, az ősi termékenységvarázsló 

és megtisztuló 

rítusban gyökerezik. A víz tisztító ereje 

a kereszténységnél a kereszteléshez 

kapcsolódik. 


A mongolok Batu kán vezetésével a 

leignitzi csatában legyőzték II. Henrik 

herceg német-lengyel seregét. Ezután 

IV. 11-én legyőzték IV. Bélát a Sajó melletti 

Muhinál. Oroszország leigázása 

után a mongolok betörtek Lengyelország 

és Magyarország területére. A 

Mongol Birodalom ellen nem történt 

összefogás, mivel túl csekélynek ítélték 

a veszélyt. 

Április 10. 

Zsolt és Ezékiel napja. 

Zsolt: A Solt név alakváltozata, amely 

azonos eredetű a Zoltán, valamint a 

Zolta és esetleg a Csolt névvel, az ótörök 

sultan szóból származik. Jelentése: 

uralkodó. 

Ezékiel: héber eredetű férfinév, jelentése: 

Isten teszi erőssé a gyermeket. 


Makón megszületett Joseph Pulitzer, 

a magyar származású amerikai sajtómágnás, 

a Pulitzer-díj megalapítója. 

1912. IV. 10. (100 éve) 

Elindult a Titanic luxushajó végzetes 

útjára Southamptonből. A Titanic brit 

Olympic-osztályú utasszállító hajó, 

amely egy jégheggyel történt, 1912. 

április 14-i végzetes ütközéséről és 

1912. április 15-i elsüllyedéséről vált 

ismertté. 

Április 11. 

Leó, Szaniszló, Leona és Klió napja. 

Leó: A görög Leon név latin alakváltozatából 

való, jelentése: oroszlán. 

Klió: Görög eredetű név, jelentése: hírnök, 

dicsőít, ünnepel. 


A költészet napja. József Attila születésnapján 

először rendezték meg a 

„Költészet napját”. 


Darjeelingben meghalt Kőrösi Csoma 

Sándor, magyar orientalista és világutazó. 

Izgatni kezdte az az elmélet, 

miszerint a magyarok a kínai ujguroktól 

származnak, és elhatározta, hogy 

felkutatja az ősöket. 1819-ben Szófián, 

a görög szigeteken és Teheránon keresztül 

eljutott Tibetbe. Itt a brit indiai 

kormány támogatásával a zanglai kolostorba 

vonult, hogy a tibeti nyelvet 

és a buddhizmust tanulmányozza. 

Calcuttában a tibeti nyelvkönyv és a 

tibeti szótár megalkotásán fáradozott. 

1842. elején aztán ismét útnak indult, 

de nem sokkal Darjeelingba érkezése 

után végzett vele a malária. 


• Ezen a napon történt • Ezen a napon történt • Ezen a napon történt • 


 

Április 12. 

Gyula, Zénó, Szilárd, Konstantin, 

Csanád, Csaba, Baldvin és Sebő 

napja. 

Gyula: Régi magyar személynév. A 

török eredetű gyula méltóságnévből 

származik, a kazároknál ez volt a valóságos 

király címe (a társfejedelem 

címe: kündü, kende). A honfoglalás 

korában az ország második legfőbb 

méltóságát nevezték így. 

Konstantin: A latin Constantinus rövidülése, 

ami a latin constans szóból 

ered, a jelentése: állhatatos, következetes, 

szilárd. 


Az űrhajózás napja, annak emlékére, 

hogy a Szovjetunióban Föld körüli pályára 

bocsátották a világ első, embert 

szállító űrhajóját, fedélzetén Gagarinnal. 


A keresztesek IV. hadjáratuk során 

elfoglalták Konstantinápolyt, megalakult 

a konstantinápolyi latin császárság. 

Április 13. 

Ida, Márton és Hermina napja. 

Ida: Germán eredetű, jelentése: harci 

istennő, tevékeny, serény. Más magyarázat 

szerint a már nem használatos 

Ida-, Idu- kezdetű, összetett nevek rövidülése. 

Márton: A latin Martinus név rövidült, 

magyar formája. Jelentése: Mars hadistenhez 

hasonló, harcias, bátor. 


Megszületett Garri Kaszparov örmény 

származású orosz sakkozó, egyéni 

világbajnok, többszörös olimpiai bajnok. 

1985-ben Karpov ellen 5:3-as arányú 

győzelmet aratott 16 döntetlen 

mellett, és ő lett a világ legfiatalabb 

sakkvilágbajnoka. 2000-ig ő maradt a 

világbajnok. 


Megszületett Joseph Bramah angol 

mérnök, a biztonsági zár, a vízöblítéses 

WC, és a sörpalackozó feltalálója. 

A bankjegyszámozó gép, valamint a 

szivattyús tűzoltókocsi is az ő találmánya. 

Április 14. 

Tibor, Gusztáv, Benedek, Tiborc, 

Jusztin, Euszták és Maxim napja. 

Tibor: A Tiborc név rövidülése, ami 

latin eredetű, jelentése: tiburból származó, 

tiburi. 

Benedek: A latin Benedictus névből 

származik, jelentése: áldott. 

1865. IV. 14. (147 éve) 

Merénylet áldozata lett Abraham Lincoln, 

az USA tizenhatodik elnöke. Egy 

pisztolylövéssel végzett vele John 

Wilkes Booth a washingtoni Ford színházban. 


Marie és Pierre Curie először különítette 

el az első rádióaktív elemet, a 

rádiumot. 

Április 15. 

Anasztázia, Tas, Julianna, Cézár 

és Nyeste napja. 

Anasztázia: Az Anasztáz férfinév női 

párja, amely görög eredetű, jelentése: 

a feltámadott. 

Cézár: Etruszk, latin eredetű név, a 

római Caesar családnévből származik. 

Jelentése: hosszú hajú, dús hajú. 

1452. IV. 15. (560 éve) 

Megszületett Leonardo Da Vinci festő, 

szobrász, grafikus, építész, mérnök és 

természettudós. Festészetében a művészetet 

a tudománnyal hozta kapcsolatba, 

rendelkezett a pontos érzékelés 

és a megszerzett ismeretek megjelenítésének 

képességével. Leonardo 

hírnevét az Utolsó vacsora és a Sziklás 

Madonna alapozta meg. Firenzében 

festett jelentős művei a Mona Lisa és 

a Szent Anna harmadmagával. Vázlataiban 

számos műszaki problémát 

megoldott az utókor számára, korát 

megelőzve leghíresebb vázlata a helikopter 

„terve”. 

1765. IV. 15. (247 éve) 

Szentpétervárott meghalt Mihail 

Vasziljevics Lomonoszov orosz 

tudós és költő. Természettudományos 

kutatásai mellett az egységes 

orosz irodalmi nyelv megteremtője 

volt. Az orosz polihisztor számos 

idill, tragédia és óda szerzője volt. 

Elsősorban a kémia, fizikai és matematikai 

alapjait kutatta, valamint 

foglalkozott földrajzzal, geológiával, 

meteorológiával és csillagászattal is. 

Nevét ma a Lomonoszov Egyetem 

őrzi Moszkvában. 

Április 16. 

Csongor, József, Bernadett, Bánk, 

Benedek és Enikő napja. 

Csongor: Török eredetű régi magyar 

személynév, jelentése: sólyom, vadászmadár. 

Enikő: Vörösmarty Mihály név alkotása 

az Enéh névből, -kő kicsinyítőképzővel. 

Jelentése: ünő, szarvastehén. 


Megszületett Wilbur Wright amerikai 

pilóta, aki fivérével végrehajtotta 

az első sikeres motoros repülést. A 

Wright fivérek – Orville és Wilbur 

– 1900. óta foglalkoztak repülő szerkezetek 

építésével. Repülőgépüket 

négyhengeres, 12 lóerő teljesítményű, 

vízhűtéses motor hajtotta és 

két légcsavar emelte a magasba. Az 

Észak-Karolina állambeli Kitty Hawk 

melletti homokdűnéken Orville 

Wright ezzel a 355 kg-os „Flyer I” repülőgéppel 

négy irányított, egyenes vonalú 

repülést hajtott végre, amelyek 

közül a leghosszabb 59 másodperces 

és 265 méteres volt. 


Londonban megszületett Charlie 

Chaplin (eredeti nevén: Charles Spencer 

Chaplin) angol filmszínész, forgatókönyvíró 

és filmproducer. Az 1940-ben 

készült „A diktátor” című hangosfilmjében 

kettős szerepet alakított: Hitlert, a 

diktátort és a borbélyát, akit egyenruhában 

összetévesztenek a diktátorral. 

A filmben kifigurázta, nevetségessé 

tette és egyben bírálta Hitler magatartását. 

Április 17. 

Rudolf, Csongor, Klára, Rezső, Raul 

és Nyeste napja. 

Rudolf: Germán eredetű német névből 

származik, jelentése: dicsőség, 

hírnév, farkas. 

Rezső: Magyar eredetű név, a Rudolf 

férfinév magyarosítása, a Rézső, Réső 

családnévből. 


Megszületett Daffy Duck (Dodó kacsa) 

rajzfilmszereplő. 


Bevezették az egységes (méter, kilogramm, 

liter) mértékrendszert. Ferenc 

József osztrák császár és magyar király 

szentesítette a törvénycikket, amelyet 

1876. I. 1-jén vezettek be. 

Április 18. 

Andrea, Ilma, Aladár és Hermina 

napja. 

Ilma: Vörösmarty Mihály névalkotása 

a Csongor és Tünde című mesedrámában. 

Valószínüleg az Ilona és a Vilma 

rövidítése. Finn név is, ez szintén XIX. 

századi névalkotás, a jelentése: levegő, 

ég, világ. 

Aladár: Germán eredetű név, valószínőleg 

a germán Aldarik vagy az Aldemar 

név megmagyarosodott alakja. Elemeinek 

eredeti jelentése: öreg, tapasztalt 

+ híres vagy hatalmas, testőrhadnagy, 

mindenben hatalmas, előljáró. 


Megszületett Rózsa Miklós magyar 

származású Oscar-díjas filmzeneszerző. 

Ismertebb filmzenéi: Tű a szénakazalban; 

Ben Hur Oscar-díj (1960); Ivanhoe; 

Quo Vadis?; A dzsungel könyve; A 

bagdadi tolvaj. 


Ópusztaszeren felavatták a Nemzeti 

Emlékparkot. Nyakunkon a tavaszi 

kirándulások, osztállyal, családdal bátran 

vegyétek célba: megéri!

*** 

Mondom, olvasni próbáltam, de legtöbbet 

a mennyezetet néztem. Gregor főzött 

néha, ám étvágyam hozzá nemigen támadt. 

Olykor jártam egyet alkonyatkor, avagy, ha 

aludni nem bírtam, hajnalonként az erdősoron 

vagy az érparton. Munkákba bele nem 

szóltam, Gregor egyszer próbálta jelenteni, 

hol tartanak, de mert rámordultam csak, 

hogy jól van, nem abajgatott vele többet. 

Naplómhoz se nyúltam máig. Pohárhoz 

annál gyakrabban (szlyuhovicát és vadkertit 

is raktam fel bőven a homokfutóra). S 

ágyékomhoz egy ízben, egy hajnalon, érzékeimet 

is kínzó álmok után. (Ám magát 

a tényleges álmot visszaidézni, magyarán 

mondva, hogy ki volt a nő, aki megjelent 

benne, nem tudtam.) 

Harmadnaptól már nagyon csak Jadvigára 

gondoltam. Enyhültebb képzetek 

után újra csak haraggal, avagy írjam így: 

fortyanásig dühös szerelemmel. Hogy ily 

leckéztetőn, keményen, hosszan várat. 

Legelébb még arról képzelegtem, hogy 

mindjárt másnap és ő maga jön utánam. 

Gyalog, poros lábbal. (Tudtam, hogy tudja: 

itt vagyok. Hisz Gregor még aznap bement 

a faluba, s tudom, hogy hírül adta otthon.) 

Aztán ebbéli reményeim szertefoszlottak, s 

már csak üzenetére vártam. 

Závada Pál 

Jadviga párnája 

„Húsvéti engesztelés” (Részlet) 

hogy a sonka ezt jelenti: Jussom van jóllakni 

ünnepkor a sajátomból, de maradjak csak 

idekint Húsvétra is, ő aztán nem bánja, vagy 

akár az idők végezetéig. 

Éjszaka folyvást felriadtam. S oly tomboló 

nyugtalansággal, hogy szétrúgtam magam 

körül mindent. Egy ízben meg a sonkát 

kaptam föl, s akkorát sújtottam vele a szerszámos 

ládára, hogy a deszkája beszakadt. 

Hogy nem és nem ért meg engem! Nem 

bírja elképzelni sem, miféle állapotba tud 

kergetni valakit szerelmesének hiábavaló 

áhítása. Kivált, ha nem a távolság választja 

el tőle (pedig mennyit tűrtem vőlegényként 

is!, mert az se volt csupa boldog, viszontszerelemben 

biztos epekedés…), hanem 

az ő megvető haragja. Tetejébe orcaelfordítva 

viszolyog szerelmes kétségbeesésem 

láttán. Hát ha bűnösnek tart, nem akkor 

kéne megvetnie, ha megbántottságára rá 

se hederítve mutatnék arcátlan közönyt? 

Az én fájdalmaim, idegeimet szétszaggató 

vergődéseim miért visszataszítóak neki? Hiszen 

ha bűnbánó nem volnék, akkor se, s ha 

szenvedélyesen szerelmes nem volnék, akkor 

se ezekbe az állapotokba esnék! És őneki 

mindkettőről tudni kell, hogy az vagyok. 

S ennek is meg amannak is örülnie kéne. És 

ezért megbocsátania. De bűnbánásomra 

fittyet hány, mert a szerelmemnek nem örül, 

erre kell gondolnom. 

Nagyszombat éjszakája van. A lámpát a 

repedt fedelű ládára állítom, demizsonból 

savanyát töltök, fölhajtom, és hanyatt dőlök 

szalmazsákomon. Ma még csak ittam, enni 

nem ettem, habár nem a böjti nap kedvéért. 

Remete életemben itt alig veszek magamhoz 

étket, de már annakelőtte is elég gyengén 

ettem, utoljára tán a Boszák pörköltjéből 

lakmároztam jót. 

A lakodalmamon! Mennyire eltöltött ott 

engem az én rozmaringvirágommal eljövendő 

boldogságunk bizodalma! S most itt 

sorvadok feleségem haragjától kitaszítva. 

Vagy kétségbeesésben, vagy ha reménysugarat 

is képzelek olykor kamrámban földerengeni: 

kétségek között. Hogy példának 

okáért mit higgyek a mai nap után. 

Mert az Öreggel ma üzenet érkezett. 

Anyám dühös. Elég legyen most már a kujtorgásból, 

korhelykodásból, Húsvétra takarodjak 

haza, Keresztapáék jönnek, vasárnap 

templom, hétfőn locsolkodás! (Gregor persze 

nem e szavakkal adta át, de vissza tudom 

én fejteni, miként szólhatott.) 

Hát a feleségem nem mondott semmit? 

Ályeee… dacsonyi, nyögte az öreg, hogy 

de, mert ő is odajött aztán, zse potom hát… 

aj ona visla… 

No, a cso? 

Aj ona vravela… 

76 

Máma Gregor Krsjak bácsiékkal bikákat 

ment herélni, mert hogy vraj azt Nagypénteken 

kell, hogy úgy szenvedjenek, mint 

Krisztus. 

Visszafelé az öreg benézett haza is, ahonnan 

avval tért meg, hogy amint elindult, vett 

észre a saroglyában egy abroszba betekert 

sonkát. Na, Ondrisko, főzhetünk Húsvétra! 

De megmondani nem tudta, hogy Mamovkám 

rakta-e be oda (mert szokott szigorában 

gyakorta álcázza el ő is jótékonyságát), 

vagy Jadviga volt az. Szívdobogva 

reméltem, hogy ez nőm gondoskodása, 

békülésének jele, s át is vizsgáltam az abroszt, 

majd az egész szekéralját írott üzenet 

után, de hiába. Később az jutott eszembe, 


10


11 

Úgy mondjad, Sztarí, ahogyan ő mondta!, 

megértetted?, csak úgy! 

Hát zse… nyevje, ako sza mózses takto 

szprávaty… zse sznyov pred seckov rogyinov… 

78 

Toto mi odkázala? 

Hát… nyi tak, zse odkázala, hát mnye 

vravela… 

Így tépelődhetek, hogy ez most mit jelent, 

mert bizony közel sem ez az, amire várok. 

Megint szemrehányás csak… és hogy a 

rokonság előtt!, hát az Isten rogyassza rájuk 

az eget!, az számít mostan, mit hisz a rokonság, 

nem a mi egész életünk sorsfordulása?! 

Hát mért nem tudott küldeni Gregorral legalább 

egy cetlit, ha mondani szégyellette 

volna? Hogy vár, hogy jöjjek, nem haragszik, 

ne haragudjak etc. 

Iszok még egy pohárral, de csak bort, pálinkát 

most nem. Savanyú, mint az ecet. 

A keresztfán szenvedőnek, jut eszembe, 

épp e napokban teljesedik be a sorsa. 

Ledobom az inget, letolom a nadrágot, 

fekve, föntről nézek magamon végig: A 

hasam beesett, bordáim, csípőcsontjaim kimeredeznek. 

Szikár lettem, külsőre is olyan, 

mint belül, magamat sorvasztó. 

79 

Kínom a hátamra nőve nem ereszt. Bűnömre, 

fájdalmamra szögezett rá ez az 

asszony. 

Ha örökre így maradnék, s tárt karú tetememből 

kikelve rugaszkodnék el odaátra, 

nyerhetnék-e bűnbocsánatot? De ahhoz 

nem én kéne hogy előbb megbocsássak?, 

hasít belém a kérdés. Mert én most engesztelődésemet 

az ő bűnbánásához és megbocsátásához 

kötöttem! Vajon Jadvigának 

van-e valóban is ellenem elkövetett bűne? 

S meg lehet-e vagy meg kell-e bocsátani 

látatlan-tudatlan mindent? 

És e pillanatban ez a fohász bukik ki belőlem: 

Istenem, hiszen látod, hogy vezekelve 

bánom vétkeimet! Segíts hozzá, kulcsolom 

könyörgésre a kezem, hogy itt most én 

mindent megbocsássak neki, bármi kikötés 

nélkül! 

S ahogy ezt írom, le-letéve a tollat (már 

elmúlt éjfél), érzem, hogy amint e mondat 

végére érek, imádságom óhaja be fog teljesülni, 

nem kell várnom már semmire se 

tovább, megmosdok a kútnál, s máris elindulok, 

gyalog, hogy majd a küszöbön ülhessek, 

míg fölébred és meglát. 

Elmúlt az ünnep, s én azóta csöndes boldogságban 

vagyok, és úgy vélem, Jadvigám 

is ugyanúgy. Egymást kevés szóval, fokról 

fokra közelítjük, s békülésünk, ez a Húsvéti 

engesztelés minket végtelen nyugalommal, 

megtisztulással és reménytadó, türelmes 

várakozással telít. 

Hazatértem úgy történt, ahogy elterveztem 

a vasárnap hajnali irgalmas órában, elindítva 

magam. 

Pirkadatra érkeztem. Besettenkedtem, s 

hálószobánk küszöbére kuporodtam első 

derengéskor. Ő megemelte dunnáját, s föltámasztva 

magát kukkantott ki alóla. Hetek 

óta először angyalarccal mosolyodott el. Közelebb 

húztam magam egy csusszanásnyit. 

Fölült, s letette lábát az ágyról. Megint vonszoltam 

magamon egyet. Lecsúszott az ágy 

mellé a földre. Ismét húzódzkodtam felé, s 

ő is énfelém. Már érintésnyire voltunk. De 

nem érintettük egymást, csak összefontuk 

lassan tekinteteinket. 

Odpuszty…!, súgtam, hogy bocsásson 

meg, de már az ő ujja alól, amit csittre lendített 

a szám elé. Markomba fogva e fürge 

madárkát, megcsókoltam ezt az ujjacskát. 

Ám ő, mintha játékosan, de szomorúan derengő 

mosollyal, sebesen kikapta kezemből. 

Majd egymás szeme kútjába ereszkedve 

próbáltunk lelkeinkbe látni, vagy a 

tükrükbe legalább. Akkor vállára vonta a 

fejem, s elengedve hagyta ott. A sírni vágyó 

boldogság borított el, s hálakönnyeim 

eredtek. De karjaink ernyedtek voltak, mint 

a bábuké. Tudtam, hogy még nem ölelhetem 

át. Hogy mostantól várnom kell, amíg 

ő maga érint. 

Később reggelit adott, s vasalt inget, 

sötét ruhát készített nekem. Őt magát először 

láttam asszonynak való ünneplőbe öltözni, 

de kék selyemruhájának szemérmes 

pompájában szebben tündökölt akármely 

leánynál. Hódoló mosollyal, némán néztem 

a tükör előtt, s ő észlelte és elfogadta 

rajongásomat. Mamovkát meg se vártuk, 

kettesben, karunkat összefűzve indultunk a 

templomba. 

81 

Jobbjára ültem, hogy a balra eső oltárral 

együtt őt is nézhessem. (Mamovkának 

utána hál’Istennek mielőttünk, az első 

padban kínáltak helyet Keresztapáék.) Bacovszky 

Tisztelendő kitett magáért, és oly 

zengzetes szlovák körmondatokban állította 

elénk a megváltó kínszenvedés meg 

a mennybemenetel példázatát, hogy a régi 

parasztnyelvet beszélő nép azt nem is igen 

érthette. De magam se a papot figyeltem, 

hanem nőm arca-nyaka-válla vonalát, behunyt 

szemem sötétjébe is berajzolva képzeletben 

azt. 

Ábrándozásaimból Bacovszky fülsértő 

kántálása riasztott csak fel. Képtelen megtanulni 

a liturgia elbeszélve énekelendő, 

egyszerű dallamát. De hát botfüle van. 

Szerencsére kántorunk és presbitereink 

hangjukat tisztán zengetve dicsérik az Urat, 

és mindig pontosan vezetik a gyülekezetet 

végig a tranasztyiusz aznapra rendelt s gót 

betűkkel kinyomtatott zsoltárjain. A megreparált 

orgona pedig ily fenségesen talán 

még soha nem szólt, végre Martin kántor 

is megmutathatta, mit tud, még egy darab 

Bachot is játszott, négy fiú felváltva fújtatott 

neki buzgón. 

A kitódulókat a főkapuban áldásával elbocsátó 

Tisztelendő mosolyogva hajtotta 

meg magát feleségem előtt, aki „Erős vár a 

mi Istenünk”-kel (de magyarul) búcsúzott. 

Ám Bacovszky még félrevont: 

82 

Pocskaj zse trochu, Ondro! 

Nem jöttél el Hruskához a múltkor!, fordult 

oda hozzám, ahogy szétszéledt a gyülekezet. 

Csak nem vonnád ki magadat?, mi 

mindannyian számítunk terád! 

De hát miről lenne szó? Nekem a Hruska 

nem mondta, vontam vállat. S csak Jadvigát 

néztem, aki a templomkertben nyíló, tömött 

fürtű, fehér jácintokhoz guggolt oda 

éppen. Azokat szagolgatta még akkor is, 

amikor megkerülvén a templomot értünk 

vissza hozzá. 

Amely sétán Bacovszky kurtán fölvázolta, 

hogy a háború után újra fognak rajzolódni 

az országhatárok, nemzetek kelnek 

föl majd tetszhalálaikból, s így ébredünk 

fel mi, szlovákok is. S hogy a mi „végvárainkban” 

nekünk („nám, dolnozemszkim 

szlovákom”) szintúgy kötelességeink vannak 

föltámadó hazánk, a mi édesanyánk 

iránt. Én mind értetlenebbül bámultam a 

papot, mire az súgva közölte velem: Azon 

fáradozunk, hogy a szlovák állam megalakulása 

után mi se maradjunk tétlenek, ez 

az egész térség, a maga szlovákságával…! 

No, de erről beszélünk még, kedd estére itt 

nálam gyűlünk össze, a parókián. Ne keressél 

kifogást, fiam! Már csak édesatyádra 

gondolva se!, emelte rám az ujját, s avval 

nyájasan búcsút vett. 

***

Púp 

– Mi lesz, ha a patogatott kukoricát keresztezzük 

a púpostevével? 

– Púpcorn. 

Úszásoktatás 

– Hogyan tanítja a varázsló úszni a pókot? 

– Hókusz, pók ússz! 

Rosszalkodó papagáj 

Rosszalkodott a papagáj, ezért a gazdaszszony 

úgy dönt, hogy büntetésként beteszi 

őt a hűtőszekrénybe. Egy óra múlva kinyitja 

az ajtót, hogy kiengedje. Ekkor kérdezi a 

papagáj: 

– Mondd, ez a tyúk itt mit vétett ellened? 

Kigúnyolt kígyó 

– Csá, kígyóhaver, bocs, amiért a múltkor 

csúfoltalak, hogy nincs lábad... 

– Oké, semmi gáz! 

– Tuti? 

– Ja! 

– Akkor kezet rá!!! 

Két hangya motorozik 

Két hangya motorozik. Az egyik megszólal: 

– Te, álljunk meg, bogár ment a szemembe! 

Tarzan 

– Hogy néz ki Tarzan, miután nekimegy 

a fának? 

– ??? 

– Torzan! 

Hangyák 

Két hangya megy a sivatagban, meglátnak 

egy elefántot. Megszólal az egyik: 

– Hé, te őrizd, én addig szólok a többieknek! 

Mikor a hangya egy óra múlva visszajön, 

látja, hogy az elefántnak hűlt helye. 

– Hát az elefánt hol van? 

– Elment – feleli a másik. Mire az első: 

– Nem igaz, megetted, zsíros a szád 

széle! 

Vaddisznó 

Az agresszív vaddisznócska addig rohangál 

az erdőben, amíg beleesik egy mély verembe. 

Arra jár a nyuszi és leszól: 

– Csak nem estél bele a verembe? 

– Mi közöd hozzá! 

– Segítsek neked? Elmegyek, hozok egy 

létrát! 

– És mit gondolsz, megvárlak? 

Szép szakma 

Pistikét és Mórickát megkérdezi a tanító 

néni: 

– Pistike, te mi leszel felnőtt korodban? 

– Rendőr. 

– Az szép szakma. És te Móricka? 

– Én bűnöző. 

– Miért bűnöző? 

– Hogy együtt játszhassak Pistikével! 

Trabant és Ford 

– Mi a különbség egy Trabant és a Ford 

között? 

– ??? 

– A Trabanttal meg lehet fordulni, de a 

Forddal nem lehet megtrabantulni. 

Nyitott kérdés 

Az állatkertben háromméteres rácsot építenek 

az új kenguru területe köré, de másnap 

reggel az állat kint ugrál a kerítés előtt. Erre 

hatméteres rácsot emelnek, de a kengurut 

megint csak kint találják. Az igazgató húszméteres 

rácsot rendel, de az állat ismét megszökik. 

A zsiráf megkérdezi a kengurut: 

– Szerinted milyen magas lesz a következő 

rács? 

– Nekem aztán mindegy – feleli a kenguru. 

– Csak továbbra is hagyják nyitva az 

ajtót! 

Nyuszika órája 

– Hogyan vesztette el nyuszika az óráját? 

– ??? 

– Az óra megállt, nyuszika meg továbbszaladt. 

Luxuskocsi 

– Drágám, szeretnél egyszer egy hatalmas, 

kék, sok-sok lóerős kocsiban utazni, 

amelyet nem kell vezetni, mert sofőr ül a 

volán mögött? 

– Igen, ez nagyszerű lenne! 

– Akkor gyere, szálljunk fel a buszra! 

Várvédők 

– Mit csinálnak a várvédők, ha unatkoznak? 

– Elfoglalják magukat. 

Ha minden autó elmegy 

Pistike az út szélén áll, és keservesen zokog. 

– Miért sírsz, kisfiam? – kérdezi egy néni. 

– Azért, mert az anyukám azt mondta, 

csak akkor mehetek át az úton, ha minden 

autó elment, de még eddig egy sem jött! 


12 

– Biztos vagy benne, hogy ez apa? Inkább a láthatatlan emberre hasonlít... – Nem ülhetne itt mellettem, amíg elfogy a kelkáposzta?

Jókezű sebész 

– Képzeld, a szomszédasszonynak balesete 

volt! 

– Megsérült? 

– Igen. 

– Hol? 

– Az arcán. De szerencsére egy jókezű 

sebész rendbe hozta. Olyan az arca, mint 

régen. 

– Jaj, szegény! 

Problémás autó 

A szerelő átnézi a kocsit, majd így szól: 

– A benzin rendben, de a többit ki kell 

cserélni! 

Történelem 

Az ősember kisfia hazaviszi a bizonyítványát, 

és az apja elkezd rá ordítani: 

– Fiam, azt még megértem, hogy halászatból 

csak kettest kaptál, de hogy történelemből 

is, pedig csak fél oldal az egész? 

Hazudós gyerek 

– Mama, az iskolában azt mondták, hogy 

állandóan hazudok! 

– De Pistike, te még nem is jársz iskolába! 

Móricka szomjas 

– Mama! Mamaaaa! 

– Hallgass már! Ha még egyszer megmukkansz 

és mamázol, elverem a fenekedet! 

– fenyegeti meg az anyja Mórickát, aki 

sehogyan sem akar elaludni. 

Kis idő múlva: 

– Kovács Jánosné, szomjas vagyok. 

Felezés 

Pistikét az iskolában felszólítja a tanárnő: 

– Pistike, ha a nagymamád félbevág egy 

szelet hús, mennyi lesz belőle? 

– Kettő – feleli Pistike. 

– Remek! És ha azt is félbevágja? 

– Négy. 

– Kitűnő. És ha azt is? 

– Nyolc. 

– Igen. És ha még azt is félbevágja? 

– Fasírt! 

Pozitív 

– Nos, a gyerekéről egyetlen pozitív dolgot 

tudok elmondani. 

– Mi az? 

– Hát... az osztályzatait elnézve biztos vagyok 

benne, hogy nem szokott puskázni... 

Csendben 

A tanár így szól az osztályhoz: 

– Ha a hátsó padokban ülők olyan csendben 

kártyáznának, mint akik a középső padokban 

alszanak, akkor az első padokban 

ülők tudnának figyelni! 

Pattogatott kukorica 

Egy idős férfi moziba megy. Megveszi a 

jegyét, majd beáll a sorba pattogatott kukoricát 

venni. Amikor meghallja, hogy 2 dollárba 

kerül, megszólal: 

– Amikor én utoljára moziban voltam, 

még csak 10 cent volt a pattogatott kukorica. 

– Uram, akkor nagyon fogja élvezni az 

előadást, ugyanis most már hangja is van a 

filmnek! 

Akár nyolcvanéves koráig 

– Aggodalomra semmi ok! – mondja az 

orvos a betegnek. – Ezzel a betegséggel elélhet 

akár 80 éves koráig is. 

– De hiszen már nyolcvanéves vagyok, 

doktor úr! 

– Na látja, én megmondtam! 

Szemorvos 

A szemorvos hosszasan vizsgálja a beteget, 

majd megszólal: 

– Már ne haragudjon uram, de hogy talált 

ide a rendelőbe? 

Birkaszámlálás 

Két birkapásztor beszélget: 

– Neked hány birkád van? 

– Fogalmam sincs! 

– Hogyhogy nem tudod? 

– Hát eddig akárhányszor megpróbáltam 

megszámolni a birkákat, mindig elaludtam. 

Téglák 

Megy egy ember a sivatagban egy-egy 

téglával a hóna alatt. 

Találkozik egy másikkal, aki megkérdezi: 

– Minek neked azok a téglák? 

– Nem érted? Ha jön az oroszlán eldobom, 

és akkor gyorsabban tudok futni. 

Zsíros kenyér 

Két zsíros kenyér megy a sivatagban. Elszáguld 

mellettük egy harmadik. 

Mire az első: 

– Te, ez meg hova siet ennyire? 

– Biztos be van sózva! 


13 

– Befejeztem a takarítást! Van ragasztónk? – Nem igazság! Te közelebb vagy a labdához, mint én.

Berakós rejtvény 

Úgy viselkedik, mintha elment volna az esze. 

Hogy hogyan? Megtudod, ha berakod a szavakat, 

betűhalmazokat a rejtvényrácsba. 

Kétbetűsek: AL, ÁK, ÁL, ÁÓ, EB, FA, IA, MA, TE. 

Hárombetűsek: ÁFA, EAB, IBO, IDU, INT, LEI, REÚ, VÉR. 

Négybetűsek: ARAB, ELÉL, ÉLAL, SAUL. 

Ötbetűsek: ALÁÁS, JÓZSO, TÁRLÓ, TANUL. 

Hatbetűsek: ANCIKA, TERIKE. 

Nyolcbetűs: KRISZTIR. 

Tizenegy betűsek: BICIKLITÚRA, TAVASZI SÉTA. 

Betűrejtvények 

1 2 3 4 

: stop L SŐ X E PL 

KL T V 

Skandináv rejtvény (13–14.) 

GY G 

GY 

Ö VI 

Kedves költöző madarunk a gólya. Rejtvényünkben két klasszikus magyar költő 

nevét és a gólyáról szóló verseik címét kell megtalálnod. 

MOHAMEDÁN 

TEMPLOM 

PORTUGÁLIA 

VÖRÖS 

NAGY 

ÁLLÓVÍZ 

1000×1000 

(ÉK. H.) 

FRANCIA- 

ORSZÁG 

HIÁNY- 

ÉRZET 

FORDÍTVA 

KÖTŐSZÓ 

499 

VALAMINEK 

KINYÚLÓ 

RÉSZE (ÉK. H.) 

FORDÍTVA 

ÁRT 

ZÉRÓ 

1 

TEMPUS 

OLASZ 

FOLYÓ 

1050 

KRISTÁLYOS 

ÁSVÁNY 

2 

ÉRZÉKELŐ- 

MŰSZER 

...LOM 

TÖRVÉNYES 

500 

FÉL 

ÖT 

RIKÍTANI 

KEZD 

TENGERI 

EMLŐS 

S. N. 

FORDÍTVA 

KÖLCSÖN 

KIS 

MÁRIA 

TAMÁSI 

ÁRON 

LUXEMBURG 

HAMIS 

ÁKOSKA 

VASTAG, 

BOLYHOS 

SZÖVET 

ITTRIUM 

SZEMTELEN 

ROVAR 

AZ Ő 

RÉVÉN 

...-MÓG 

KARÁCSONY 

ANGOLUL 

SZERBIA 

TŰZNYELV! 

SZOLMIZÁ- 

CIÓS HANG 

POSTAI 

KÜLDEMÉNY 

ÖKÖR 

SZERBÜL 

TALÁL 

FÉRFINÉV 

TOJÁS 

NÉMETÜL 

DEHOGY! 

FATÖRZS 

HAJTÁSA 

TERV 

PÁROSAI 

NYUGAT 

FORDÍTVA 

VAR 

NAGYON 

RÉGI 

MAGAM 

ADA 

ELEJE 

A JUPITER 

HOLDJA 

ZAMBIA 


14

Óriásrejtvény 

A locsolkodás 

húsvéti népszokás. 

Rejtvényünkben két 

hozzá tartozó népi 

mondókát, azaz 

rigmust találsz. 

FORDÍTVA 

ILYEN IPAR 

IS VAN 

1/1 

CIPÉSZ- 

SZERSZÁM 

1/3 

LÉTEZIK 

SVÉD 

VÁLTÓ- 

PÉNZ 

I. R. E. 

FORR BETŰI 

FÉNNYEL 

ÁRASZ- 

TOTTA 

504 

FIZIKAI 

FOGALOM 

DÉL 

SZABADKA 

NÓZI 

EGYNEMŰI 

RÉGI 

TILTÓSZÓ 

SUBA BETŰI 

TETEJÉRE 

RÁDIUSZ 

RÉN BETŰI 

1/2 

TAGADÓ- 

SZÓ 

AZ 

ÖSSZEADÁS 

SZAVA 

2/3 

SUGÁR 

PÁRA 

TETŐ- 

KÉSZÍTŐ 

BELGA FOLYÓ 

KÍMÉLŐ 

ÉTREND 

(ÉK. H.) 

FÉL ÖT 

SZÉTFOLYIK 

EGY 

OROSZ 

FOLYÓ 

FUTÓ- 

MADÁR 

(ÉK. F.) 

1/4 

... ANDRÁS 

MEGÁLL 

CS 

A FÖLDRE 

500 

HANGTALAN 

NÓRA 

NŐI NÉV 

VÉGTELEN 

ALMA 

N. T. N. 

NULLA 

KEREK 

NYÍLÁS 

TETEJÉRE 

LY 

URÁN 

EGY BETŰI 

ILYEN ZENE 

IS VAN 

MOLIBDÉN 

TARTÓFÁK 

ITT-... 

LÓSZERSZÁ- 

MOT 1000 

KIFEJLETT 

FORDÍTVA 

AJTÓ 

SZERBÜL 

NÉVELŐ 

ÁBÉCÉ 

ELSŐ BETŰI 

AZ UNOKA 

IS EZ 

LL 

TT 

AAAA 

10 

LÁTTA AZ 

ESETET 

(ÉK. H.) 

KÉZI- 

MUNKÁS 

NŐI 

BECENÉV „F” TUD RÓLA 

RÉGI 

ŰRMÉRTÉK 

SUGÁR 

KOPÁR 

FELSZÍN 

R. L. 

490 

KERTI 

VETEMÉNY 

„C” 

EKÉZIK 

FOLYADÉK 

2/1 

2/2 

ZS 

NÉMETH 

FERENC 

KUPIDO 

BETŰI 

KIS IDA 

(ÉK. F.) 

SZALAD 

2/4 

-..., -RE 

FULLÁNKOS 

ROVAR 

MÓZES ÖT 

KÖNYVE 

THAIFÖLD 

HEKUS 

BETŰI 

KÉN 

ÁSVÁNY 

999 

SZARVASOK 

DÍSZE 

MAJDNEM 

PRÉZLI 

AFRIKAI 

TÖRZS (ÉK. F.) 

A FA RÉSZE 

TÖRÖK ÁLLA- 

MI TANÁCS 

VOLT 

2/5 


SPICCES 

SVÉD- 

ORSZÁG 

IPARMŰVÉSZ 

(ÉK. F.) 

EME 

VÉS 

VER 

ÉSZAK 

TÖRÖK- 

ORSZÁG 

EZ 

ÓDON 

HÚSVÉTI 

ELEDEL 

OSZTRÁK 

FOLYÓ 

50 

NÉMET 

SZEMÉLYES 

NÉVMÁS 

ZS 

ZUHANY 

E NAPON 

SÜTNI 

KEZD 

SZERB 

FOLYÓ 

MAJDNEM 

DONG N. N. É. VAS BETŰI ÜDÍTŐ ITAL 

SÉRÜLÉS 

TÓGÓ 

BETŰI 

HALKAN 

MOND 

SOMFAY 

LÁSZLÓ 

GRAMM 

BOG BETŰI 

AUSZTRIA 

NÉMETH 

MIKLÓS 

JOG 

BETŰI 

ZOMBOR 

ITTRIUM 

CS 

SZÉN 

KERTI 

SZERSZÁM 

12 HÓNAP 

KOSZ 

MELLETTEM 

ÉSZAK 

KAR BETŰI 

LUXEMBURG 

SEMMI 

A FEJÉRE 

15 

SZ 

NY

Internetes kalóz 

– Miről lehet felismerni az internetes kalózt? 

– ??? 

– Webhely van az arcán. 

Lapos tyúk 

A falusi udvarból kiszalad egy tyúk az 

útra. Elüti egy teherautó. A sofőr becsönget 

a házba: 

– Elnézést, de a tyúkja kiszaladt elém, 

már nem tudtam fékezni! 

– Semmi baj! Ez nem is az enyém, nekem 

sosem volt ilyen lapos tyúkom! 

Paraszt bácsi 

Egy paraszt bácsi bement az autóhifiboltba: 

– Van egy kocsim és kéne bele autóhifi. 

– Tessék parancsolni, van többféle. 

– Melyik a leghangosabb? 

– Ez itt. 

– Mikrofont lehet rákötni? 

– Hááát, tulajdonképpen lehet. 

– Kipróbálhatom? 

– Tessék, itt a mikrofon. 

– Dinnyét vegyeneeeeeeek! 

Paranoiás 

Egyik páciens a másiknak: 

– Az orvosom azt mondta, hogy paranoiás 

vagyok. 

– Igen? Ezt így kijelentette előtted? 

– Hát, igazából nem mondta, de biztos 

ezt gondolta... 

Mosolyog 

– Mi az, amikor a hamburger mosolyog? 

– ??? 

– Kaján vigyor! 

Építkezés 

Az építkezésen a főnök már tíz perce nézi 

az egyik munkást. 

– Te, Pisti, mit keresel? 

– Egy fél méter átmérőjű és kb. fél méter 

magas betondarabot. 

Erre 20 munkás kezdi el keresni. Fél órát 

keresgélnek, mire Pisti megszólal: 

– Na, mindegy! Hagyjátok fiúk, majd leülök 

erre a gerendára. 

Piroska és a nagyi 

– Nagymama, miért olyan nagy a szád? 

– Nagymama, miért olyan nagy a szemed? 

– Nagymama, miért olyan nagy az orrod? 

– Jajj Piroska, menj már innen azzal a nagyítóval! 

Ajándék 

Karácsonykor a nagymama vízipisztolyt 

ajándékoz az unokájának. A lánya dühösen 

fordul a nagyihoz: 

– Anya, hogy vehettél neki ilyen ajándékot?! 

Már nem emlékszel, mennyire dühös 

voltál, amikor a vízipisztolyunkkal mindent 

összefröcsköltünk? 

A nagyi elmosolyodik: 

– Dehogynem, nagyon is... 

Nyuszika a boltban 

Nyuszika bemegy a boltba. 

– Ecetet kérek! 

– Sajnos nyuszika, mi nem tartunk ecetet, 

ez egy festékbolt. 

– Mondom ecetet kérek! 

– Nyuszika ez egy festékbolt! 

– Jó, akkor mondom mászképp: kérek 

egy pamacot! 

Nem unalmas 

– Foglalkozása? 

– Postán dolgozom, leveleket pecsételek. 

– Nem unalmas? 

– Neeem, mindennap más a dátum! 

Ovisok 

Két óvodás hazafelé megy az oviból. 

Megszólal az egyik: 

– Kisszisza, kisszisza! 

– Mi van, nem tudod kimondani, hogy 

matka?! 

Történelem 

Nagypapa az unokájával beszélget: 

– Tudod Lacikám, érdemes alaposan 

megtanulni a történelmet, különösen a fontos 

évszámokat jó tudni. Én például soha 

nem fogom elfelejteni azt, hogy 1942. 

– És mi történt akkor nagypapa? 

– Mi történt, mi történt... hát azt már 

nem tudom. 

Piramis 

– Mire vár a szőke nő a piramis lábánál? 

– ??? 

– Hogy elinduljon a mozgólépcső! 


– Doktor úr, tudna adni valamit, hogy ne aludjak el 

a munkahelyemen? 

– Azt kérdeztem, hánykor ér véget a hegedűórája? 

16

Afrika 

– Te, milyen messze van innen Afrika? 

– Nem tudom, de nem lehet túl messze, 

mert a gyárba menet reggel mindig találkozom 

egy négerrel, és ő biciklin jár. 

Háztűznéző 

A fiatalember háztűznézőbe megy, hogy 

kedvese apjával beszéljen: 

– Uram, szeretném feleségül venni az ön 

lányát! 

– A feleségemmel már beszélt? 

– Igen, de ha lehet, én mégis a lányánál 

maradnék! 

Számol 

– Mondja, Pista bácsi, maga mit szokott 

csinálni, ha este nem tud elaludni? 

– Én, fiam? Elszámolok háromig, és már 

alszom is! 

– Tényleg? Csak háromig? 

– Van, hogy fél négyig is... 

Mérges kígyó 

A kiskígyó kérdezi a mamáját: 

– Anyu, én mérges kígyó vagyok? 

– Igen kisfiam. 

– Az baj, mert a nyelvembe haraptam! 

Smart 

Robog egy mini Smart a belvárosban, 

benne utazik apa és fia. 

– Apa, apa! Mi ez a magas fal mellettünk? 

– Az a járdaszegély, fiam... 

Hosszú név 

Az indián bemegy a polgármesteri hivatalba 

azzal a szándékkal, hogy túl hosszú a 

neve, és szeretné megváltoztatni. Az adatfelvételnél 

a titkárnő megkérdezi: 

– Jelenleg mi a neve? 

– Szélsebesen szálló ezüst nyílvessző. 

– És mi legyen az új név? 

– Sutty! 

Szerelemprobléma 

– Képzeld, én annyira szeretem Hajnalkát, 

hogy már több száz szerelmes levelet 

küldtem neki! 

– És hol tartotok? 

– Beleszeretett a postásba! 

Erősítőszer 

Idős bácsi az orvosnál: 

– Jani bácsi, használt az erősítőszer, amit 

a múlt héten írtam fel magának? 

– Nem tudtam letekerni a kupakját... 

A titkárnő 

– Az álláshirdetésre jöttem, titkárnőnek. 

– Foglaljon helyet a számítógép előtt! 

– Igenis. 

– Ne ott, kisasszony, az a kávéautomata. 

Sífelszerelés 

– A hirdetésre telefonálok. Ön hirdetett 

meg egy sífelszerelést és egy after sífelszerelést? 

– Igen. 

– Megmondaná kérem, hogy mi is az az 

after sífelszerelés? 

– Két mankó! 

Tüzér 

A nagypapa a háborús emlékeiből mesél 

az unokáinak: 

– Egyszer egy teljes századot tettem 

harcképtelenné, teljesen egyedül! 

– Tényleg? Tüzér voltál? 

– Nem... szakács! 

Fék 

– Rossz a kocsim fékje, javítsa meg! 

– Rendben, hét végére meglesz. 

– Hamarabb nem lehetne? 

– Nem. 

– De nagyon sürgős lenne. 

– Ha ennyire siet, akkor minek a fék? 

Munkaruhában 

Két munkaruhába öltözött férfi egymás 

mögött magasba tartott kézzel megy az 

úton. Odalép egy harmadik fickó: 

– Uraim, maguk meg miért mennek ilyen 

furcsán? 

– A francba, Józsi! A gerendát otthagytuk! 

Három kívánság 

Közúti ellenőrzéskor igazoltatja a rendőr 

a jó tündért, aki így szól hozzá: 

– Rendőr, a lelked mélyén jó ember 

vagy. Teljesítem három kívánságodat! Mit 

kérsz? 

– Személyit, jogosítványt, forgalmi engedélyt! 

17 


– Pssszt, papa! Szólj, ha anya lenyugodott, akkor majd hazajövök. 

– Úgy döntöttem, hogy ma bejövök – semmi érdekes nincs a tévében.

Az állatok emberi tulajdonságai 

i, emberek nem vagyunk sem a leggyor- 

sem a legerősebbek a bolygó 

Msabbak, 

élőlényei közül. A madarak jobban látnak, 

a kutyák jobban szagolnak, és sok állat van, 

amelyeknek olyan érzékszervei vannak, amilyenek 

nekünk egyáltalán nincsenek. A cápák 

érzékelik a mágnesességet, a teknősök az 

elektromosságot, a méhek látják az UV sugárzást. 

Az elefántok olyan pontosan érzik a 

sóhiányt szervezetükben, ahogy mi érezzük a 

szomjúságot. Az állatok még a gyógyászathoz 

is értenek, a papagájok például agyagevéssel 

gyógyítják a mérgezést. Lássunk pár tulajdonságot, 

amik, bár nagyon büszkék vagyunk rá, 

hogy emberinek nevezhetjük őket, az állatok 

közt is jelen vannak. 

10. Kultúra 

Sok főemlőscsoportnak van saját kultúrája 

és tradíciói is. Ilyen például néhány csimpánzcsoportnál 

a viharok kezdeténél eljárt esőtánc 

is. Egy japán makákó, amikor nagyon fázott, 

1963-ban egy hőforrásba ült. Azóta a teljes 

populációban elterjedt ez a téli szokás, amiről 

híressé váltak ezek a majmok. 

9. Érzelmek 

Az állatoknak is vannak érzelmeik. Tudnak 

félni, szeretni, remélni, utálni, haragudni, 

megbocsátani, csalódni. A delfineknél 

megfigyelhető, ha elvesztik a kicsinyüket, a 

lelki szenvedés, az unatkozó polipoknál pedig 

depressziót észlelhetünk. A hüllőknél a 

kíváncsiság is észrevehető, a nagy majmoknál 

pedig akár féltékenységet is láthatunk. 

Gorilláknál önzetlenséget is megfigyelhettünk. 

Két alkalommal is előfordult, hogy 

kisgyerek esett gorillaketrecbe, a hatalmas 

állat pedig megsimogatta, megnyugtatta a 

gyereket, és segített neki visszajutni az emberekhez. 

8. Nyelv 

Sok állat külön nyelven kommunikál. A 

főemlősök, a bálnák, a madarak és a tintahalak 

esetében is megfigyelték már, hogy 

különböző „szavakat” használnak különböző 

tárgyakra, személyekre. A csimpánzoknak 

külön nyelvtana is van. A főemlősöknek megtanítható 

az emberi jelbeszéd is. Washoe például 

egy olyan csimpánz, akit úgy neveltek 

fel, mint a süketnéma gyerekeket szokták, és 

több mint 350 szót tanult meg az amerikai 

jelbeszédből. 

7. Humor 

A csimpánzok is, ahogy az emberek, nagyon 

sokat nevetnek. Bár a nevetés nem mindig 

a humor következménye. Még a patkányok 

is képesek nevetni, de a csimpánzok még 

a humoros szituációkat is felismerik. Rengeteg 

fogságban élő majomnál figyelték meg, hogy 

képesek nevetni, ha például egy fajtársuk véletlenül 

bolondot csinál magából. 

6. Eszközhasználat 

A majmok, a varjak, a hollók, a delfinek, 

az elefántok, még a polipok is képesek eszközhasználatra. 

A csimpánzok kalapácsnak 

használják a köveket; a gorillák, ha kell, bottal 

járnak; a hollók saját játékokat készítenek, míg 

a sirályok csalival pecáznak; a polipok kókuszdióhéjat 

használnak menedéknek, míg az elefántok 

a víz gyűjtésére készítenek tárolókat. 

5. Emlékezet 

Az állatoknak is van memóriájuk. A háziállatoknak 

parancsokat lehet tanítani. A 

csimpánzok jobban emlékeznek képekre és 

számokra, mint az egyetemisták, a hollók pedig 

jobban megjegyzik az alakzatokat, mint a 

felnőtt emberek. A mókusoknak olyan kiváló 

memóriájuk van, hogy pontosan tudják, hogy 

mely rejtekhelyekre ásták el a tartalékaikat, 

pedig több száz ilyen kis raktáruk van. 

4. Öntudat 

Az öntudatot sokáig emberi privilégiumnak 

hitték. A legegyszerűbb teszt a tükörpróba. 

Sok állat képes felfogni, hogy a tükör 

önmaga leképezése, hogy a saját mozdulatait 

látja viszont. Ezt leginkább az emberszabású 

majmoknál, néhány gibbonfélénél, elefántoknál, 

szarkáknál és néhány bálnánál figyelték 

meg. 

3. Intelligencia 

Az emberi értelem sajnos nem fejlettebb, 

mint sok más fajé. A galambok tájékozódási 

képessége például messze fölülmúlja az emberi 

irányérzékünket. A hangyák állítólag kiválóan 

számolnak, az elefántok pedig az aritmetikában 

jeleskednek. A varjak könnyedén 

felfedezik az ok-okozati összefüggéseket. Sok 

esetben gyorsabban találnak meg elrejtett 

tárgyakat és könnyebben nyitnak ki ajtókat, 

mint az emberek. 

2. Gazdálkodás 

A hangyák már évmilliók óta követik a 

gazdálkodás életmódját. Hernyókat fognak 

el, és speciális termekben tartják őket a boly 

mélyén, etetik őket, hogy a különleges, cukros 

váladékukkal láthassák el magukat. A termeszek 

gombákat termelnek élelmiszernek, így 

láthatjuk, az állattartásban és a növénytermelésben 

sem vagyunk igazán egyediek. 

1. Építkezés 

A madarak, majmok otthonos fészkeket 

készítenek maguknak, a nyulak üregeket ásnak 

otthonnak, a hangyák pedig úgy alakítják 

a fák növését, hogy azok megfelelő otthonná 

váljanak számukra. A nigériai termeszek mégis 

a legnagyobb építők, hatalmas termeszvárakat 

építenek, amikben megoldják a fűtés és 

hűtés kérdését is. Vannak útjaik ezekben az ég 

felé törő városokban, betegszobák, raktárak, 

és megannyi érdekes helyiség. 


18

atin neve: Nudibranch. Élőhelye: min- 

óceán sekélyebb, partközeli vizei. A 

Lden 

Nudibranch elnevezés valójában csupaszkopoltyút 

jelent. A köznyelv tengeri pillangónak 

is nevezi díszessége miatt. Nagy 

számban élnek, így nem védettek. 

Testhossza maximum 30 cm. A vízben 

az oldalán levő izmos bőrlebennyel hajtja 

magát. Szájszervei fajonként változók. Lehet 

reszelős nyelv, lehet pengés fog vagy 

szívó szájszerv. Az oxigént a vízből veszi fel 

A színpompás csupaszkopoltyús csiga 

a bőrön át, illetve az azon keresztül növő ún. 

tollas kopoltyúval. 

Életmódja általában a tengerfenékhez 

köti, csak néhány faj él a tenger felszínén. 

Színekben, mintázatban igen gazdag, 

ezek a rikító színek a többi tengeri állatnak 

adnak figyelmeztetést. Ugyanis a hosszú, 

világító hátfüggelékből álló testdísz csúcsain 

csalánsejtek találhatók, melyeket az állat 

védekezéskor támadóira lő ki. 

Tápláléka: többnyire moszaton élnek, 

csak némelyikük húsevő. Vannak olyan fajok, 

melyek korallokat fogyasztanak. Életkora 

1-2 év. Érdekesség: a kék színű Glaucus 

atlanticus faj megtámadja még a Portugál 

gályát is, mert annak mérge nem hat rá. 

A világ kedvence 

A labrador 

Érdekes 

kígyószokások 


19 

labrador retriever 20 éve áll az USA legnépszerűbb kutyáit összegző 

lista élén, ám a világ más területein is óriási népszerűségnek 

A 

örvend. Mindez természetesen nem véletlen: a labrador remek testi 

adottságainak, valamint jellemének köszönhetően az élet számos területén 

kiválóan alkalmazható, emellett pedig nem utolsó sorban házi 

kedvencnek is ideális. 

A fajta egyik fontos jellemzője, hogy hihetetlen módon szereti a 

vizet. Emiatt sokáig tartotta magát az az igen elképesztően hangzó legenda, 

hogy valójában az újfundlandi és a vidra keresztezéséből származik. 

Persze, mint a legtöbb legendának, valóságalapja ennek is van: 

a labrador őseit új-fundlandi halászok hozták magukkal a 19. század 

első felében Angliába, ahol aztán hosszan tartó tenyésztőmunkával a 

világ egyik legkiválóbb vadászebét faragták belőle. 

Egyik legfontosabb tulajdonsága az a veleszületett készség, hogy 

fogása olyan óvatos, hogy akár még egy tojást is képes anélkül megfogni 

a szájával, hogy eltörné azt. Sőt, nemcsak megfogni, de szállítani is 

ugyan ilyen óvatosan tudja a legapróbb dolgokat is. Mindennek pedig 

rendkívül fontos szerepe volt a vadászok számára, hiszen úgy tudta a 

legkülönbözőbb apróvadakat elhozni vízből vagy mezőről egyaránt, 

hogy egyetlen sebet sem ejtett rajtuk. Kevesen tudják, de eredeti színe 

a fekete, mára azonban igen elterjedt a sárgás és a krémszínű fajta is. 

Könnyedén tartható fajta, így házi kedvencnek is ideális, ám azért 

hetente legalább egyszer neki is kijár egy igen alapos, kiadós séta. 

Gyermekekkel igen könnyedén barátkozik, sőt, még fülének és farkának 

ráncigálását is eltűri. Arról nem is beszélve, hogy mivel megtanulta, 

hogy erős álkapcsát óvatosan használja, így szinte kizárt, hogy kárt 

tegyen játszópajtásaiban. Szintén ebből adódóan azonban házőrző 

feladatokra kevéssé alkalmas. Hízásra hajlamos fajta, így az etetésével 

körültekintően kell eljárni. 

távolba ugrásra a kígyók is képesek. Valószínűleg a legérdekesebb 

csoportba tartozik az éjjeli falakó kígyó Délke- 

A 

let-Ázsiából, valamint az egy-másfél méteres siklók csoportja. 

Ezek olyannyira megkedvelték a vitorlázást, hogy az evolúció 

folyamán megváltozott a testfelépítésük is. 

Egyszerű oka van annak, hogy miért adták fel néhány szokásukat 

a repülés kedvéért: legkedveltebb csemegéik ugyanis 

a madarak, a denevérek és a gekkók. Ezek az apró gyíkok és a 

repülő finomságok valószínűleg gyorsan megszöknének a torkos 

kígyó elől, amely nem képes elszakadni a fa ágaitól, ezért a 

repülő kígyónak nem volt más választása, mint hogy megtanul 

repülni. A kígyóknak ezt a szokatlan mozgást az teszi lehetővé, 

hogy bordáikat a nyugalmi függőleges állapotból vízszintes 

irányba mozdítsák el, megnövelve ezzel testük felületét. 

Elegendő tehát lendületet venni, az ág végén nem lefékezni, 

majd a bordákat szétnyitni, és vitorlázni. 

(Az éjjeli falakó kígyók képesek bordájukat vízszintesre feszíteni. 

Emiatt könnyedén elvitorláznak a zsákmányukért).

Énektanulás kotta nélkül 

A 

madarak éneke nemcsak rendkívül 

változatos, hanem a fajokra is jellemző. 

A hangadás e formája sohasem 

öncélú, hanem a kapcsolatfelvételt, a párválasztást, 

az udvarlást, a területbirtoklást 

és a vész jelzését szolgálja. A dallamok nem 

önmaguktól születnek. A kis dalnokok szorgalommal, 

jó megfigyelő- és utánzóképességgel 

fűszerezett tanulással sajátítják el 

társaiktól az éneklés képességét. 

A madárhangok egy része távol áll attól, 

amit mi éneknek nevezünk. Bizonyára 

meglepő, hogy rendszertanilag az „énekesmadarak” 

rendjébe sorolnak olyan fajokat, 

amelyeknek a hangja az emberi fül számára 

kifejezetten kellemetlen. Akkor miért hívjuk 

őket énekeseknek? 

A kérdésre testfelépítésük ad választ. Az 

énekesmadár-alkatúak hatalmas rendjébe 

(ez a fajokban leggazdagabb madárrend) 

tartozó fajokat anatómiai jegyek alapján különítik 

el a többi madártól. E jegyek közül a 

hangképző szerv felépítése a legfontosabb. 

Az énekeseknek van ugyanis a legfejlettebb, 

legösszetettebb alsó gégefőjük, tudományos 

nevén syrinxük. 

A légzőszervnek ez az izmokból és redőkből 

álló, csak a madarakra jellemző sajátos 

része a légcső és a főhörgők elágazásánál 

helyezkedik el, és a legbonyolultabb 

hangadást is lehetővé teszi. Bár valamilyen 

fejlettségi szinten majdnem minden madárnál 

fellelhető, az újvilági keselyűknél 

és a gólyaféléknél mégis hiányzik. Ezek a 

madarak hagyományos értelemben véve 

némák, és kizárólag mechanikus zajkeltésre 

(például kelepelésre, szárnysuhogtatásra) 

képesek. Az énekesmadaraknál viszont a 

bonyolultan beidegződő alsó gégefő és a 

Kakukk 

Kanári 

két főhörgő jelenléte egyszerre kétszólamú 

éneklést is lehetővé tesz. 

A hangadás már a tojásban elkezdődik, 

ahol a fiókák kapcsolattartó csipogással adnak 

hírt magukról. Kikelés után éles hangon 

követelik a gondozást, az ételt, a melengetést 

szüleiktől. Lármázásuk ki is váltja a kívánt 

reakciót az anya- és az apamadárból. 

A madarak körében különleges hangnak 

számít a többnyire magas, rövid, izgatott 

jelzésként leadott vészkiáltás. A feketerigók, 

a seregélyek és a szajkók így hívják fel társaik 

és az erdő, mező többi lakójának figyelmét, 

ha veszély fenyeget. A „madártársdalomban” 

a rangsor eldöntésekor is előfordul 

hangoskodás. A madárhangok sokasága és 

az éneklés azonban többnyire a párválasztáshoz, 

valamint a territórium megszerzéséhez 

és megtartásához köthető. 

Számos madárnak nincs szüksége arra, 

hogy megtanulja fajtársainak az énekét, 

mert azt örökségként hordozza magában. 

A házityúk kakasa, a gerle vagy a kakukk e 

kiválasztott fajok közé tartozik. A kakukk 

helyzete különösen sajátos. Fiókáját ugyanis 

fajidegen mostohaszülők nevelik, ezért 

fajtársait, illetve a hím a tojót csak öröklött 

hangfelismerési képessége révén tudja 

azonosítani. Ha a kakukkfióka a nevelőszüleitől 

tanulná az éneklés motívumait, akkor 

felnőtté válva a nádirigó vagy a vörösbegy 

„dialektusában” kakukkolna. Az efféle bábeli 

hangzavar megnehezítené a párválasztását, 

ezért valószínűleg a többi parazita faj is hasonló, 

öröklött hangmintákat használ. 

Ha a madarak egy részénél jól működik 

az öröklött énektudás, akkor miért van szükség 

más fajoknál a tanulás fényűzésére? A 

választ a párválasztásnál megismert választás, 

vagyis a versengés fogalma adja meg. 

Sok madár hímjei énekükkel versenyeznek 

a tojók kegyeiért, ezért az ének változatossága 

az, amelynek alapján a tojó párt választ 

magának. Ez öröklött eredetű, illetve erőnléttől 

függő is lehetne, de tanulás révén 

a hím még vonzóbbá teheti az énekét. Ily 

módon ugyanis mind a sikeres apa, mind a 

vetélytársak, fajtársak repertoárját beépítheti 

a saját műsorába. A végleges előadás 

azután örökölt és tanult motívumokból áll 

össze. 

A legváltozatosabb énekű fajokról, például 

a kanárikról vagy a seregélyekről elmondható, 

hogy tanulásuk a halálukig tart. 

E két faj azonban más-más módszert „használ”, 

hogy tökéletesítse az énektudását. A 

hím kanári énekének egy részét a többi 

kanáritól tanulja el. A szaporodási ciklust 

megelőzi a tanulási időszak. Ennek során 

a fiatalok ellesik a buzgón éneklő idősebb 

Kakas 


20

Feketerigó 

Süvöltő 


21 

hímek fortélyait (a kanáritenyésztők ezért 

egy-egy tapasztalt előénekest helyeznek a 

fiatal hímek „füttykalitkája” mellé). A szaporodási 

időszak végén a hím kanárik éneklési 

kedve rohamosan megcsappan, és ami a 

legérdekesebb, addig „műsoruk” egy részét 

el is felejtik, hogy a következő évben 

újabbat tanuljanak. Anatómiai vizsgálatuk 

során kiderült, hogy a „felejtési” időszakban 

az agy énektanulásért felelős sejtjeinek egy 

része elhal, majd a párválasztást megelőző 

tanulási periódusban az idegsejtek újra szaporodnak. 

A seregély viszont nemcsak fajtársainak 

az énektudását használja fel sajátjának gyarapításához. 

Ez a rendkívül intelligens, életrevaló 

vándormadarunk mindenütt „felcsipeget” 

dallamrészeket a többi madártól, 

amerre csak megfordul, sőt, a környezeti 

zajokat is beépíti énekébe. Így eshet meg, 

hogy a tőlünk délebbre honos madárfajok 

dalaiból is akadnak részletek a repertoárjában. 

A seregély rendkívüli utánzóképességét 

bizonyítja a tél végén, kora tavasszal 

hallható sárgarigóének. Ilyenkor nem arról 

van szó, hogy a rendes körülmények között 

április körül hazaérkező sárgarigók elnézték 

a naptárt. Azok a februárban visszatérő 

seregélyek tréfálnak meg bennünket, amelyek 

sárgarigóénekkel hivalkodnak a tojók 

előtt. 

Az énekes nádiposzáta is híres változatos 

dallamvilágáról. E faj fiatal hímjei szinte kizárólag 

vonulás közben szerzik be a későbbi 

dalkészletüket. Minden madár énekéből 

eltanulnak pár strófát, amellyel afrikai útjuk 

során találkoznak. Előfordult, hogy egy-egy 

hím énekes nádiposzáta énekében ötvennél 

is többféle egzotikus madár énekének 

elemeit vélték felismerni. E madár énektanulási 

periódusa azonban nem életre szóló, 

hanem a fészek elhagyását követő tavasszal 

lezárul. 

Még abban az esetben is sokféle alesettel 

találkozunk, amikor a fiatal madarak apjuktól 

tanulják a jól bevált énekeket. Akadnak 

madarak, amelyek csak a saját fajukra 

jellemző éneket tudják megtanulni, de az is 

előfordul, hogy a nevelőszülő a meghatározó, 

nem pedig az, hogy milyen dalt énekel. 

Az utóbbira a nálunk is jól ismert süvöltőt 

említhetjük példaként. A hím süvöltő rendesen 

csak az apjától tanul énekelni, tehát 

annak a dallamvilágát veszi át, ha azonban 

kísérletképpen más fajhoz tartozó nevelőapát 

kap, akkor a tőle tanult éneket fogja a 

következő évben előadni. 

A süvöltővel ellentétben az erdei pinty 

csak fajtársainak az énekét tanulja meg. Erre 

viszonylag hosszú idő áll rendelkezésére. 

Amikor ez véget ér, többé nem gyarapítja 

új részletekkel strófáit. A már kialakult 

dallamokat azonban élete végéig, minden 

szaporodási ciklusban elénekli. Még akkor 

is tökéletes az előadása, ha időközben elveszíti 

a hallását, és nem tudja „visszahallgatni” 

magát. 

A madarak egy részénél a megjegyzett 

dallam nem elég ahhoz, hogy a fiatal hím 

színvonalas énekkel álljon a szigorúan kritikus 

nőstények elé. Többségüknél a memorizálási 

szakaszt követően gyakorlási fázisra 

is szükség van. Csak így lesz egyre tökéletesebb, 

teljes értékű a fajra jellemző dal. 

A gyakorlás legelején a madár előénekkel 

melegít be. Ez még nem hasonlít a kifejlett 

egyedek dalára. Ezután a képlékeny ének 

időszaka következik, amikor már bizonyos 

strófák felismerhetők, de azokat a madár 

tetszőlegesen váltogatja. Csak ezután alakul 

ki a teljes értékű produkció. A gyakorlási 

fázisban a madárnak hallania kell magát, 

hogy a kiadott hangot összehasonlíthassa 

az emlékezetében tárolt mintával. 

Hazánk talán legjobban ismert énekesmadara 

a feketerigó. Ez a faj az utóbbi évtizedekben 

kifejezetten megkedvelte az emberi 

települések közelségét. A hímek egyrészt a 

párválasztásnál hallatják szinte folyamatos 

éneküket, másrészt ezzel jelzik, hogy egy területet 

elfoglaltak. Dallamviláguk igen változatos, 

de a hosszú strófák bizonyos szabályszerűséget 

mutatnak. A rigóének egyfelől az 

egyedre, másfelől az adott élőhely feketerigó-népességére 

jellemző. A strófák más és 

más része tartalmazza az egyedi azonosító 

jegyeket, illetve a környékspecifikus elemeket. 

A feketerigó hímjei az adott populációra 

jellemző énekrészleteket valószínűleg hallás 

útján tanulják, míg az egyéni variációk saját 

„kútfejükből” származnak. 

Az énektanulással kapcsolatban eddig 

hím madarakról esett szó. A legtöbb faj 

esetében ugyanis ők használnak territóriumot 

védő, illetve udvarlási hangjeleket. 

A trópusi madárfajok között azonban akad 

néhány olyan, amelynek a tojói is aktívan 

énekelnek, de ezek kivételek. Felvetődik a 

kérdés: a tojók talán nem is tudnak dalra 

fakadni? 

Zebrapintyeken végzett kísérletek bizonyították, 

hogy esetenként bennük is megvan 

az éneklésre való hajlandóság, de megfelelő 

hormonok összjátékára van szükség 

a szervezetükben ahhoz, hogy ez a képességük 

megnyilvánuljon. Kiderült az is, hogy 

a kikelő fiatal hímek progeszteron nélkül 

nem tudják megjegyezni az apjuktól hallott 

éneket. Később, „serdülőkorban” pedig 

tesztoszteron hatására kezdenek énekelni. 

Ha ugyanilyen időzítéssel progeszteront, 

majd tesztoszteront adnak a fiatal tojóknak, 

felnőttkorukban csodák csodájára náluk is 

megjelenik az énektudás. 

Lehet, hogy nem is voltak babonásak 

azok az emberek, akik hajdanán azt híresztelték 

elszörnyedve: elkukorékolta magát a 

tyúkjuk? 

P. P.

A szüleim és én 

Sok évvel ezelőtt, többek között az asztalnál 

evés közben a gyerekeknek „hallgass” 

volt a nevük. Nem szólalhattak 

meg, nem tartották őket egyenrangúaknak a 

fölnőttekkel. 

Ady Endre, a nagy magyar író és költő pártfogásba 

vette a gyerekeket, s több mint száz 

évvel ezelőtt, pontosabban 1904-ben írta 

ezeket a sorokat: „Nagyon bűnösök a nagyok, 

amikor elfelejtik, hogy ők is voltak fiatalok. 

Mi elfelejtjük mindig, hogy a mi gyerekeink 

emberek. Nem akarjuk meglátni a kis embert, 

akinek vére, agyveleje van. Idegei, vágyai, 

céljai eszméi, örömei, fájdalmai vannak. Elfelejtjük. 

Csak emlékezni kellene… Mindig azt 

hisszük, hogy mi kivételek voltunk… Nagyon 

sok idő múlva fogja őket komolyan venni a 

felnőttek világa, de idővel majd komolyan 

veszi…” 

Azóta nagyon sok esztendő telt el, több mint 

száz év! Az óbecsei Zdravko Gložanski iskola tanulói 

arról mesélnek, mi a véleményük erről, és 

a szüleik hogyan viszonyulnak hozzájuk. 

A magyar szaktanteremben, Horváth Regina 

magyartanárnő osztályában vagyunk, a 

beszélgetőtársaim mind nyolcadikosok: Koós 

Csilla, Tarján Barbara, Ranc Edvin, Cseszák 

Gellért, Horváth Loretta, Kiss Krisztina és 

Kovács Zoltán. 

Mikor fölolvasom az Ady-idézetet, szinte 

mindannyian azon a véleményen vannak, 

hogy ma már nincs úgy, mint valamikor. Igenis, 

komolyan veszik, mindenben támogatják 

a szüleik őket, s mivel a pályaválasztás előtt 

állnak, mindenki saját maga dönti el, melyik iskolába 

iratkozzon. A szüleik tanácsokat adnak, 

de nem választanak helyettük pályát. 

Csilla szülei nagyon is odafigyelnek a tanulására, 

tanácsokkal látják el. 

– Jó viszonyban vagyok a szüleimmel 

– mondja elsőként Csilla –, de vannak szabályok 

melyekhez igazodnom kell. Például, ha 

megmondják, hogy hány órára legyek otthon, 

betartom. Ha hazaérek az iskolából, mindig 

érdeklődnek, mi történt a suliban, de nem 

nyaggatnak mindjárt, hogy tanuljak, írjam le 

a leckét, hanem hagynak pihenni egy kicsit. 

Úgy érzem, büszkék rám, mert mind a zeneiskolában, 

mind az iskolában jól teljesítek. Nem 

szólnak bele, hogy hova menjek nyolcadik 

után. Azt mondják, az én életem, döntsek én. 

Persze tanácsokat szoktak adni… 

– Barbara is kitűnő tanuló, már kilenc éve 

a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör táncosa. Rá 

igazán büszkék lehetnek a szülei. 

– Mi a szüleimmel mindent megbeszélünk 

– folytatja Barbara –, mindent megtesznek 

értem. Most is majd éppen akkor megyünk 

Olaszországba a világbajnokságra, amikor 

a bérmálkozás lesz itt a belvárosi templomban. 

Anyukám elintézte, hogy az alsóvárosi 

templomban legyek majd bérmálkozó, hogy 

ne maradjak le a versenyről sem, meg bérmálkozó 

is lehessek. Örülnek, hogy a tánccsoporttal 

bejárom a világot. Igaz, megtörtént, 

hogy egyszer Csehországban, ahova szintén 

versenyezni mentünk, ellopták a pénztárcámat. 

Nem csináltak belőle problémát, mert ez 

mással is megtörténhetett volna. Örülnek a jó 

jegyeimnek. Most, hogy nyolcadikos vagyok, 

nem szeretnék, ha más városban folytatnám a 

tanulmányaimat, de azért nem szólnak bele. 

Edvin is jól kijön a szüleivel, sokszor együtt 

javítanak meg ezt, azt az édesapjával. 

– Jól megvagyunk – jelenti ki Edvin –, az a 

fontos, hogy legyen nálam lakáskulcs és mobiltelefon, 

hogy haza tudjak szólni, ha elmegyek 

valahova, s tovább szeretnék maradni. 

Megbíznak bennem, s nincs gond, ha kicsit 

később érek haza. Ha néha rosszabb jegyet 

viszek haza, mindig nekem van igazam… 

Apukámnak gyakran segítek, sokszor együtt 

javítunk meg valamit. Nemrég is egy széket 

ragasztottunk meg. No nem leszek asztalos, 

csak éppen szeretek barkácsolni. 

– Gellért is baráti kapcsolatban van szüleivel, 

édesanyja még szívügyekben is ellátja 

tanáccsal. 

– Mikor volt barátnőm – meséli Gellért –, 

édesanyám kioktatott, hogy hogy viselkedjek 

vele szemben. Ne csak SMS-ezzek vele, hanem 

szóban mondjam el, hogy mit érzek iránta. 

Meg, hogy olyan lánnyal járjak, akinek hasonló 

érdeklődési köre van, mint nekem, hogy legyen 

miről beszélgetni. S mennyire igaza van! 

– Lorettának szerencséje van, mert egyforma 

ízlésük van az édesanyjával. Csak látnátok 

a műkörmeit! 

– Édesanyám nagyon engedékeny – mondja 

Loretta –, nem bánja, ha divatozok, de ha 

nagyon hideg van, szól, hogy ne menjek rövid 

kabátban, bármennyire is divatos. Félt, hogy 

megfázom. Ilyenkor rá szoktam hallgatni. Nálunk 

is van szabály! Nem maradhatok későig a 

városban. Nyáron megengedik, hogy lemenjek 

a barátnőkkel a Tiszára. Még a nyaralást 

is közösen beszéljük meg, hogy hova menjünk… 

Ők sem szeretnék, ha őszre más városban 

tanulnék tovább, de azért nem szólnak 

bele, hogy milyen középiskolába menjek. 

Krisztina most már jóban van az anyukájával, 

majd elmondja miért: 

– A tanév kezdetén – emlékezik vissza 

Krisztina – nemigen tanultam, otthon sem segítettem… 

Szórakoztam, nagyokat aludtam… 

Ez meglátszott a jegyeimen is. Anyukám szóvá 

tette, hogy ez nem maradhat így, elvégre nyolcadikos 

vagyok, kell a jó bizonyítvány. Még azt 

is mondta: Jó tét helyébe jót várj! Megértettem. 

Ráhallgattam, s nagyon is megváltoztam. 

Úgyhogy a második félévben kijavítottam a jegyeimet, 

és otthon is segítek… Szent a béke! 

Zoli is jól kijön a szüleivel, de a tesóival 

nemigen… 

– Megbíznak bennem a szüleim – mondja 

Zoli –, s helyeslik a döntéseimet. Mindennap 

megpuhítom a tesvéreimet, ha nem hallgatnak 

rám. Ez a mi titkunk marad, nem mondjuk 

el a szüleinknek, hogy ezzel se idegesítsük 

őket. Igaz, néha a lánytestvérem beárul, de 

ilyenkor elintézem egy hazudikkal. Persze a 

szüleim nekem hisznek… 

K. E. 


22


23 

„Kedves Bizi! 

Tizenegy éves lány vagyok, és szerelmes vagyok egy nyolcadikos 

fiúba. Nem tudom, hogy mondjam el neki, hogy szeretem. Lehet, 

hogy én is tetszem neki, de nem vagyok benne biztos. Hogy közöljem 

vele, hogy szeretem? Kérlek, segíts! 

Cukipofi” 

Válasz: 

Kedves Cukipofi! 

Kár, hogy nem voltál „beszédesebb” a leveledben, 

legalábbis a jeleket illetően, melyek alapján arra 

gondolsz, hogy te is tetszel a fiúnak. Mielőtt bármilyen 

lépést is teszel, előbb jó lenne tisztáznod 

magadban, hogy egyáltalán vonzódik-e hozzád 

a szimpátiád. Pl.: gyakran szokott-e nézni, sűrűn 

ott tartózkodik, ahol te is vagy, mosolyog rád, 

lökdösik egymást a barátai, amikor elmész mellettük, 

köszön és mosolyog rád stb. Bár, ismerve 

a fiatalokat, elmondhatom neked, hogy kevés az 

olyan 14 éves, aki a 11 éveseknek csapja a szelet. 

Persze tisztelet a kivételeknek. Hogy ne érjen óriási 

csalódás, ajánlom, hogy ne szaladj a rúd elé. Ne 

tedd közhírré, hogy szerelmes vagy belé, inkább várd 

ki, hogy a fiú tegye meg az első lépést. Te addig szavak 

nélkül is megmutathatod neki, hogy nagyon tetszik neked: a tekinteteddel, 

a mosolyoddal, azzal, hogy szurkolsz neki, ha focizik, 

kosarazik, köszönj neki, amikor találkoztok stb. Ha visszaköszön, és 

még mosolyog is rád, akkor van remény. Ha a fiúnak mégsem te 

vagy az esete, ne búsulj sokáig! Használd ki kreatívan a „búsulási 

időt”, vezess naplót arról, hogy min gondolkodsz, mit érzel. Versbe 

is foglalhatod az érzelmeidet, szerelmes verseket is olvashatsz, ami 

segít az érzelmek feldolgozásában (közben többet megtudsz az 

írókról, költőkről – gazdagítod a tudásodat is). A rajzolás, a festés is 

jó arra, hogy a bennünk lévő érzelmeket kifejezzük. A felgyülemlő 

feszültségedet pedig sportolással, rendszeres tornával, rollerezéssel, 

kerékpározással, futással, sétával, a természetben való 

mozgással vezetheted le. Ezzel nemcsak a belső feszültség 

oldódik, kirepül belőled a boldogtalanság, sokat 

teszel a formás test érdekében is, és közben növeled 

az önbizalmadat is, amire igencsak nagy szükséged 

lesz a jövőben, életed minden területén: 

szerelem, tanulás, család, barátok stb. 

„Kedves Bizalmas sorok! 

Tizenhárom éves lány vagyok, és még nem jártam 

fiúval. Nemrégiben megismerkedtem egy 

középiskolással. A gondom az, hogy nem tudom, 

hogy nyerjem meg, mit tegyek, hogy felfigyeljen 

rám. Nagyon kedvesnek látszik. Szép, okos, és nincs 

még barátnője. Mit tegyek, hogy közelebb kerüljek 

hozzá? Az is gond lett, hogy amióta megláttam, csak rá 

gondolok, és nehezebben megy a tanulás. Kérlek, segíts! 

Cilka” 

Válasz: 

Kedves Cilka! 

Ha hiszed, ha nem, azzal, hogy még nem jártál fiúval, semmiről sem 

maradtál le, mert mindennek és mindenkinek megvan a maga ideje. 

Nem kell minden barátnőnek egy időben ugyanazt csinálnia, pl. 

fiúval járni, mert egyvalaki már ezt teszi. Ha te kedves, mosolygós 

tinilány vagy, és van elegendő találkozási lehetőségetek, lesz majd 

alkalmad is, hogy kimutasd a vonzódásodat iránta. Ha még közös 

ismerősötök is van, közös témátok, hasonló érdeklődési körötök, és 

ha te is szimpatikus vagy a fiúnak, közelebbről is megismerkedhetsz 

vele, és megláthatod, hogy te is vonzó vagy-e számára. Közelebb 

kerülhetsz hozzá. Ami a tanulási gondjaidat illeti, hogy nehezebben 

megy, mint régen, az azért van, mert sokat álmodozol a fiúról, arról, 

hogy mi lenne, ha…. A könyved, a füzeted tele van szívecskékkel, 

virágokkal és a fiú nevével. Azok a tanulók, akiknek van kialakult 

munkaszokásuk, könnyebben átvészelik ezt az álmodozási időszakot, 

mert megszokták, hogy ha leülnek, a tennivalókra összpontosítanak, 

és miután elvégezték a dolgukat, tovább 

álmodoznak. A tanulási és munkaszokások kialakításához 

először is el kell döntenünk, hogy akarunke 

tanulni. Ebben segít, ha magad elé képzeled, 

kitűzöd a célodat, hogy mit szeretnél a tanulás, 

az iskola terén elérni. Utána térképezd fel az eddigi 

tanulási szokásaidat, stratégiádat, készítsd 

el a napi beosztásodat, hogy mindenre jusson 

időd. Egyebek között barátkozásra, mozgásra és 

álmodozásra is. Az íróasztalodon csak a tanuláshoz 

szükséges dolgok álljanak. A tanulásra szánt 

idő alatt mellőzd a mobiltelefont, telefont, tévét, 

számítógépet, zenehallgatást stb. Ha tanulni akarsz, 

és akarod, hogy jobb legyen a tanulmányi eredményed, 

és ha ezen dolgozol is, biztos, hogy elégedett leszel az elértekkel. 

„Kedves Bizalmas! 

Van egy gondom. Tizenhárom éves lány vagyok, és szeretném, 

hogy legyen fiúm, de nem tudom, hogy a fiúknak ebben a korban 

mi a fontos. A szépség, a kinézés, a viselkedés, vagy valami más. 

Ismerek fiút, aki csak azért jár egy lánnyal, mert az jól csókolózik. 

Én még senkivel sem csókolóztam, habár álmodozok erről. Nem 

vagyok különösebben szép lány, és arra nem számíthatok, hogy 

a fiúknak emiatt fogok tetszeni. Mit tegyek, hogy legyen fiúm, 

járjak már valakivel! 

ÉN” 

Válasz: 

Kedves Gondterhelt! 

Tudnod kell, hogy nincs arra recept, hogy valakinél 

a másik személy mit talál vonzónak, hisz az ízlések 

nagyon különbözőek. Ha a szépség lenne a kiválasztás 

kritériuma, azt hiszem, a világon nagyon 

sokan lennének magányosak, és az emberiség 

már rég kihalt volna. Ami a csókolózást illeti, a 

csók és a testiség eme megnyilvánulása a vonzalomból 

ered, annak a következménye. Hogy valaki 

vonzó lesz-e számunkra, és a csókja öröm, élvezet 

a számunkra, ebben inkább a kémiának, a biológiának 

van szerepe, amibe az akaratunknak kevés beleszólása 

van. Nagyon leegyszerűsítve: Ha összejönnek 

a fontos dolgok, megszületik a vonzódás, megszületik 

a szerelem. Azt is tudnod kell, hogy azért mert a többiek már 

járnak valakivel, nem kell neked is mindenáron ugyanazt cselekedned. 

Addig is, amíg el nem jön a te időd, ismerkedj, barátkozz, hogy 

jobban megismerjed önmagadat és a fiúkat is. A lányokkal és a fiúkkal 

való barátkozás adja meg azt a tapasztalatot, ami a későbbiekben 

segíti a jó szerelmi kapcsolat kialakítását, és a másik nemmel, 

a szerelmeddel való kommunikációt. Nemhiába mondják, hogy a 

szerelem és a barátság egy tőről fakad. A barátkozáson keresztül 

tanuljuk meg, hogyan kell megismerni a másikat, és azt is, hogyan 

kell viselkedni egymással. Tehát: türelem! Várd ki, hogy eljöjjön a te 

időd! Barátkozz, barátkozz, barátkozz…

A 

tehetős cég élethalálharcot vív a 

megmaradásért. A DreamWorks Stúdió 

azonban a felnőttek érdeklődésére 

is számít, azoknak is készíti a filmjeit, 

akik lélekben gyerekek maradtak, s ha már 

így van, a gyerekeikkel együtt élvezhetik a 

legkisebbek számára is tökéletesen érthető 

mozikat. Ezekben az alkotásokban mondanivaló 

is akad bőven. Íme a stúdió csodafilmjeinek 

listája. 

Z, a hangya – Minden tulajdonképpen 

1998-ban kezdődött, amikor egy hangya 

lépett a színre. Ő a társaival felvette bátran 

a harcot a Pixar bogaraival. 

Shrek – A hangyát az ogre követte három 

év elmúltával. Sokan elhúzták a szájukat 

a bemutató után, de a ronda, büdös ogre 

nagy-nagy sikert is aratott. 

Cápamese – Újabb három év múlott el. 

Megszerettük Oscart, a csóró vakardhalat és 

Lennyt, a vegetáriánus cápát, akik az óceán 

vizében lubickolnak. 

Madagaszkár – Ez a film is „nagyot szólt”. 

Milliók láthatták szerte a világon, hogyan 

riszálja a sok makilány, és persze Julien. 

Újabb hatalmas siker. Alex, Marty, Melman 

és Gloria sztárrá váltak. 

Shrek 2 – Gyorsan visszatért a zöld szörny. 

Megismerkedett kedvese családjával. Láthattuk 

a vérengző ogregyilkost, Csizmást, 

a kandúrt. Feltűnt Szőke is, s megtudtuk, 

hogy lelke mélyén a király is zöld. 

Túl a sövényen – Sok minden történt „túl 

a sövényen”. Mire az állatok felébrednek téli 

álmukból, egy lakópark kedvéért hatalmas 

részt kerítenek le az erdőből. 

Harmadik Shrek – Még egyszer – és nem 

utoljára – Shrek, aki megelégelte eddigi életét, 

elindult a nagyvilágba, hogy megtalálja 

Arthurt, a trónörököst. A régi szereplők is 

mind visszatérnek. 

Mézenguz – Sting szerelembe esik 

Vanessával, a virágáruslánnyal, aki majdnem 

tönkretette a világot, pedig a kis Mézenguz 

csak rendet akart teremteni. 

Kung Fu Panda – Ebből a meséből megtudtuk, 

hogy ki mer a harcművészetben társulni 

a tigrissel, kígyóval, daruval, majommal 

és sáskával. Ez Kung Fu Panda. Elindul 

a levesbüféből, és megfejti a világ minden 

nagy titkát. 

Madagaszkár 2 – A régi barátaink visszatérnek, 

s rögtön útnak indulnak. De a hatalmas 

szigetről nem jutnak el messze, csak a 

kontinens belsejébe. A szavanna azonban 

nem New York, az élet nem habos torta. 

Szörnyek az űrlények ellen – A szörnyek 

felveszik a harcot az űrlényekkel. 

A DreamWorks 

Stúdió csodafilmjei 

Az álomgyárban „született” Shrek, és még számos 

felejthetetlen rajzfilm... 

Susan, a nagyra nőtt menyasszony és a 

többiek felülkerekednek az ufóinvázión. 

Ez volta DreamWorks első 3D szemüveges 

mozija. 

Így neveld a sárkányodat – Nemrég 

sárkányt neveltünk. Egy vékonyka srác sárkányölő 

akar lenni. De mi történik akkor, ha 

a sárkánynak nem a szíve hiányzik, hanem 

a foga? 

Negyedik Shrek – Újabb 3D-s csoda. Shrek 

fejlődéstörténete logikusan zárul le. Ogre végleg 

búcsút int a gyerekkor szabadságát szimbolizáló 

mocsárnak. Itt a vége, fuss el véle. 

Csizmás, a kandúr – az Antonio Banderas 

hangján beszélő macska (erről a magyar nézők 

– sajnos – lemardtak). Életerőtől duzzadó 

mese, szövevényes szerelmi szálakkal... 

B. Z. 


24

Egy Washingtonban 

született germán 

származású 

amerikai színésznő 

egyre nagyobb 

népszerűségre tesz 

szert Hollywoodban – 

A Grace klinika sztárja, 

egyik mellékszereplője 

Emmy-díjat is 

bezsebelt... 

Katherine Heigl 


25 

• A Grace klinika című televíziós sorozat 

volt az ugródeszkád, ezt sohasem tagadtad 

– erről egy magazinban olvastam 

néhány évvel ezelőtt –, de tudtommal a 

kórházakba nem nagy örömmel térsz be. 

– Félelmem a kórházaktól még 1986-ra 

nyúlik vissza, amikor nyolcévesen elvesztettem 

a bátyámat, Jasont egy autószerencsétlenségben. 

Ez a tragédia traumát okozott, 

mély nyomot hagyott bennem. Tudod, a 

klinikáknak még a látványától is rettegtem. 

Nos, amikor azt mondták, hogy én leszek a 

Grace klinika egyik mellékszereplője, először 

hátrahőköltem. 27 éves voltam akkor, 

nem egy ostoba csitri, gondoltam: megpróbálom. 

Ha rosszul leszek a forgatáson, 

visszalépek. Végül megszoktam mindent, 

leküzdöttem a félelmeimet, s a depressziós 

hangulattól megszabadulva azonosulni 

tudtam Izzie alakjával. A téma érzékeny... 

Mégis sokan nézték, nézik... 

• Ha valamit el akarsz mondani magadról, 

itt az alkalom. 

– Washingtonban születtem, november 

24-én, 1976-ban. New Canaanban 

nevelkedtem, szüleim vigyáztak minden 

lépésemre. Modellként kezdtem a pályafutásom, 

mint annyi szőkeség az Újvilágban. 

Én voltam az „édes szöszi”, aki azonban el 

tud komolyodni is. Legjobb dumám: „Szeretnék 

egy nap abban a helyzetben lenni, 

hogy olyan szerepet választhassak, amiben 

a kreativitásomat tudom megmutatni, 

nemcsak a melltartóméretemet.” Megindult 

a szekerem... Már 9 évesen a fényképezőgép 

előtt álltam, 12 évesen pedig már Juliette 

Lewis és C. Thomas Howell oldalán szerepelhettem 

a That Night című mozifilmben. 

1993-ban Steven Soderbergh A hegyek ura 

című alkotásában feltűnve kezdtem érezni, 

hogy vihetem valamire Hollywoodban. 

1994-ben megkaptam az első sztárszerepet 

Gérad Depardieu nagylányaként az Apám 

a hős című mozifilmben, a Száguldó erőd 

című akciómoziban Steven Segal mellett 

ugrabugráltam. 

• Mikor érettségiztél le? 

– 1997-ben... Ezután a mamámmal átköltöztünk 

Malibuba, Los Angeles külvárosába. 

Most már csak a film érdekelt. Megnézhettél 

több alkotásban. Hadd soroljak 

fel néhányat: Standins, Lovagok háborúja 

(Prince Valiant), Wish Upon a Star, Vihar, A 

város kissé bogaras, Chuchy menyasszonya, 

Roswell, Túl sok nő, Véres Valentin, 

Romy and Michelle: Behind the Velvet 

Rope, Wuthering Heights, Atomhajsza, 

Szelíd szerelem, A gonosz sosem alszik, A 

szerelem mindent kibír, A pofátlan, Felkoppintva, 

Caffeine, 27 idegen nem. Legújabb 

mozim a Life As we Know it... Ez egy melodráma 

arról a házaspárról, amely magához 

vesz egy gyermeket, akinek a szülei 

autószerencsétlenséget szenvedtek... Greg 

Berlanti a rendező. 

• Megkaptad a People’s Choice 

Awards-díjat. 

– Ezt az elismerést annak a színésznek 

adják, akit a legnépszerűbb sorozatsztárnak 

tart a szakma és a nézősereg egyaránt. 

Hát... nincs okom panaszra, nem hanyagol 

el engem Hollywood, de azért szünetet tartok, 

mert a párommal, Josh Kelleyvel megtárgyaltuk 

a dolgokat: gyereket, mi több 

gyereket akarunk nevelni. Szép nagy családot 

akarok magam mellett látni... A Grace 

klinika nagyfőnökeinek azt ajánlom, hogy 

Izzie-t „öljék meg”, egy sokkoló befejezés, és 

vége... 

• Megkedvelted Hollywoodot? 

– Nem is tudom... Hollywood már nem az, 

ami az úgynevezett „aranykor”-ban volt. Mindenki 

dolgozik, mindenki el van foglalva valamivel, 

sokan üzletelnek, vendéglőt nyitnak, 

divatszalont... Elmaradnak a fényes fogadások. 

Én is csak a munkámra összpontosítok, 

néha olvasok, néha kertészkedem. Ha egyszer 

nagyon sok pénzünk lesz, vásárolunk 

Montanában egy ranchot – lovakkal!... 

B. Z.

Hagyományaink 

A jövőben jártam 

A mi családunk hagyományőrző. 

Nálunk mindenki nagyon vallásos ember volt, a legjobb példa erre a 

dédnagymamám. Ő minden héten elment a templomba, és a mamámat, 

majd később aput is arra tanította, hogy legalább vasárnaponként menjen 

el a szentmisére. Közösen megyünk minden vasárnap. Igaz egy kicsit macera 

a dolog, mert hatan vagyunk, és nehéz elkészülni, de mindig ott vagyunk 

időben. A dédnagymamám nem volt katolikus, mint mi, de aki csak ismerte, 

azt meséli, hogy nagyon kedves, megértő asszony volt, aki nem vetett meg 

senkit. Sajnos nem emlékszem rá, hiszen még egyéves sem voltam, amikor 

elhunyt. Még halála előtt egy szép és értékes bibliát adott apuéknak. A teteje 

annyira megrongálódott, hogy újra kellett köttetni. Egyszer belelapoztam, 

de nem sok mindent értettem belőle, mert régies nyelven íródott. Mi 

mindannyian igyekszünk olyanok lenni, mint a dédnagymamám: kedvesek 

és vallásosak. A szüleink is arra tanítanak minket, amire egykoron a dédi tanította 

az utódait. Sajnálom, hogy már nem él, és nem beszélgethetek vele. 

Én is szeretném követni a példáját, és nem szeretnék a „romlott” tárasághoz 

tartozni, ahogy a mamám mondaná. 

Jó lenne, ha egyszer majd én taníthatnám a gyerekeimet, unokáimat 

arra, amit a dédnagymamám rám és a családomra hagyott. 

Surján Bernadett, 7. osztály, Samu Mihály iskola, Óbecse 

Húsvét 

Az idén húsvét áprilisban van, 

Ilyenkor minden gyerek ajándékot kap. 

Eszik a sonkát, a finom puhát, 

Ilyenkor elfelejtik a fogyókúrát. 

Mi is festjük a tojásokat, 

Anyuval festünk rá virágokat. 

Pirosra fehéret, fehérre zöldet, 

Ezzel tesszük szebbé az ünnepeket. 

A gyerekek fűbe rejtik a fészkeket, 

Ezzel idegesítik a felnőtteket. 

Mindenki ajándékot vesz a gyerekének, 

Jó a hangulata húsvét ünnepének. 

Ezen az ünnepen templomba megyünk, 

És a feltámadásért könyörgünk. 

Végignézzük a keresztutat és imádkozunk. 

Az esti vacsoránál vitatkozunk. 

Virággal díszítjük a húsvéti asztalt, 

Lesz rajta minden: sonka, torma és fagylalt. 

Várom már a húsvétot, ez családi ünnep, 

Remélem, valaki valamivel meglep. 

Farkas Rebeka, 6. osztály 

Hunyadi János iskola, Csantavér 

A kis tojás 

Volt egyszer egy kis tojás, 

úgy hívták, hogy Karikás. 

Megvette egy nyuszika, 

nyuszilány volt Puszika. 

Megkérdezte Puszika, 

kell-e neked szép ruha? 

Persze – mondta a tojás, 

fázik ám a Karikás. 

Gradicska Enikő, 5. osztály, 

József Attila iskola, Bácskertes 

Egy szép, nyári napon a családdal elmentünk kirándulni. 

Diablót, a kutyámat előre felkészítettem a harangvirág keresésére. Elindultunk 

és seperc (gyengébbek kedvéért: nagyon gyorsan) alatt odaértünk. 

Ördög (Diabolus magyarul) már el is vágtatott, s én nyargaltam utána. 

Mikor egy barlangig ért, megtorpant. Én nem tudtam leállni, akaratom 

ellenére futottam tovább. Most Diablo nyargalt utánam. Egy pillanatban 

valamilyen szagot érzett, és csakhamar megelőzött. Kölcsönös nyargalás, 

gondoltam. Most én futottam utána, mikor hirtelen megláttam egy fiút. 

Mozdulatlanul állt egy helyben, hátborzongató látvány volt. Olyan volt, 

mint én, csak kicsiben. Műanyagból volt a ruhája, maszkot viselt, és Diablót 

figyelte. 

– Jaj, ez mi? – kérdezte. 

– Ez a kutyám! – válaszoltam. 

– Tényleg... ez olyan, mint amikor a Terra Marketben lehet lovagolni egy 

négylábú valamin! – ámuldozott. 

– Igen, csak ez él! – válaszoltam, habár semmi sem volt világos. 

– Nem is tudtam, hogy a Föld 193 243 200 számú bolygón embereken 

kívül más is él! – folytatta a csodálkozást a fiú. 

– Róbert 1300-as! Föld 193 243 200 számú bolygó lakos, gyere vissza! 

– hallatszott egy robot hangja. 

– Kövess! – súgta Róbert, és a kezembe nyomott valamit. 

Egészen a barlang végéig mentünk, ott egy „Portál 23” nevű valamibe 

estünk be. 

Robotok mindenhol. Egy táblát vettem észre, melyen az „Újvidék 2212” 

felirat állt. Meg sem tudtam szólalni, de Róbert felajánlotta, hogy városnézésre 

vezet. Elfogadtam az ajánlatot. Egyszer egy épület elé kerültünk. 

– Hmm... ez a Petőfi suli?! – kérdeztem inkább magamtól. 

– A városban hét iskola van: Szilícium Szilárd, Professzor Péter, Monitor 

Márk, VGA István, Nano Nándor, Tájegység Tibor és Ran Róbert – magyarázta 

újdonsült barátom. 

– Te melyikbe jársz? – érdeklődtem. 

– A Nano Nándorba, a 95 megahe... osztályba – informált. Egy tanító 

meglátott engem és Diablót, ránk lőtt valami förtelmes szagú nemtommit, 

és visszadobott minket 2012-be. 

Mindenkinek elmondtam a történetet, de senki sem hitte el. 

Másnap beírtam a tárgyba, amit Róberttól kaptam, Nano Nándor nevét. 

A következő adat jelent meg: „Nano Nándor, régies nevén Hamad Ászim, 

aki elsőnek látta meg a jövőt...” 

Ledöbbentem, kifejezetten ledöbbentem. Tovább olvastam: „Kiskorában 

a Petőfi Sándor iskolába járt...” 

– Hm... Nem is gondoltam volna... na de nézzük, mi lesz velem! 

Rákattintottam a tárgyra, de az hirtelen eltűnt, így nem tudtam meg, 

hogyan lettem híres ember, és miért lett a nevem Nano Nándor. Kár, de azt 

legalább megtudtam, hogy lesz jövőnk, nem tesszük tönkre a bolygónkat. 

Ez azért megnyugtató, nemde? 

Hamad Ászim, 5. osztály, Petőfi Sándor iskola, Újvidék 

Az ajándék 

(Diáknyelven) 

Tegnap a barátnőmmel elmentünk egy közeli bevásárlóközpontban, 

mert a tesómnak ajándékot szerettem volna venni húsvétra. 

Taliztunk is a buszban. Helyet foglaltunk egy csávó mellett, akibe a barátnőm 

teljesen belezúgott. Mikor leszálltunk a buszról, szaladtunk a bevásárlóközpontig, 

mert elkezdett esni az eső. Leültünk egy kávézóba, hogy 

megpihenjünk, és teát rendeljünk. Miközben meséltünk a hétvégi buliról, 

véletlenül meglöktem a poharamat, és a tea a tatyómra ömlött. Tök jó! Nem 

fogok ezen kiakadni, nem éri meg, gondoltam. Az első késruhaboltban leárazás 

volt, ezért tele volt csirkékkel, akik tolakodtak, kapkodtak és verekedtek 

a leárazott ruhákért. Sajnos én is közöttük voltam. Ilyen veszélyes 

csatában még nem vettem részt. Miután megjártunk néhány boltot, találtunk 

egy baromi jó függőt a tesómnak. Igaz, hogy elköltöttem rá az összes 

fityingemet, de megérte. 

Az elég gáz volt, hogy nem maradt manink az autóbuszra, ezért gyalogoltunk 

hazáig. Tuti, hogy egy ilyen napot lehetetlen megismételni. 

Resnyák Szilvia, 8. osztály, József Attila iskola, Újvidék 


26


27 

A békakirálynő 

(Csalimese) 

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, élt, éldegélt egy 

békakirálynő a barlangjában. 

Sok kincse volt: gyémántja meg sok kis békája. 

A kisbékák ide-oda ugrándoztak és brekegtek. A mocsárba ugrottak és 

brekegtek. A barlangba ugrottak és brekegtek. Azután a mocsárba ugrottak 

és brekegtek. A barlangba ugráltak és brekegtek... 

(És így a végtelenségig!) 

Nagy Nikoletta, 2. osztály, Petőfi Sándor iskola, Magyarcsernye 

Füllentés 

Április elseje a füllentések napja, 

Akinek ezt mondják, az igen megkapja. 

Van, aki elhiszi, ők vannak többségben, 

Akárki mondja, az van fölényben. 

Egy ilyen füllentés humoros is lehet, 

De van, aki inkább megsértődik ezen. 

Az egyik gyerek most azzal henceg, 

Hogy ő egy bámulatos herceg. 

Száll a hang, száll a füllentések hada, 

És a végén azt mondja, hogy haha! 

Kicsiny kis dolog egy ilyen hazugság, 

Valakinek azért ez nagy bolondság. 

Dér Krisztián, 7. osztály, 

Miroslav Antić iskola, Palics 

Felnőttem? 

Hogy válunk majd gyerekből felnőtté, nem tudhatjuk. Csak részesei vagyunk 

egy elkerülhetetlen folyamatnak, mely számunkra igen hosszúnak 

tűnik. 

Amikor óvodába jártam, alig vártam, hogy iskolába menjek. Most azt várom 

mindennap, mikor leszek már felnőtt. Minden reggel odaállok a tükör elé, 

és nézegetem magam, hogy tegnap óta változott-e valami. Ám egyik napról 

a másikra nem történik semmi. Ilyenkor csalódott vagyok. Persze tudom, 

hogy kisebb koromhoz képest nagyon megváltozott a gondolkodásom és a 

testem is. A régi fényképeimet nézegetve rájövök, hogy más lett az arcom. 

Annak az „édes” kicsi lánynak megkomolyodtak a vonásai. Nagyobb lett az 

arcomon minden: az orrom, a szám, a fülem. Csak az a baj, hogy én nem vagyok 

megelégedve ezzel a változással. Mindig másmilyen szeretnék lenni. A 

magasságom is zavar, hiszen nincs is magasságom, alacsony vagyok. Csak az 

a dolog vigasztal, hogy pár centivel meghaladtam anyát. Szerinte ez még nem 

azt jelenti, hogy felnőtt vagyok, mert a megfelelő viselkedés az, ami felnőtté 

tesz. Sokszor úgy érzem, ma már jobban szeretek a barátaimmal lenni, mint a 

családommal, pedig ezt régebben el sem tudtam volna képzelni. 

Ha felnövök, majd én dönthetek mindenben: mit dolgozom, mikor kelek, 

mikor fekszem, mit iszom és mit eszem. Amikor ezt elmesélem a szüleimnek, 

csak mosolyognak és közlik velem, hogy ez nem ilyen egyszerű. 

Mert a függetlenné válás feltétele a felelősségtudat. 

Bicskei Beatrix, 7. osztály, J. J. Zmaj iskola, Magyarkanizsa 

Ünnep nálunk 

A húsvét vallási ünnep, és nálunk családi, együtt ünnepeljük. 

Húsvét előtt anyu nagytakarítást szokott végezni, a testvérem és én 

segítünk neki. Tojást festünk közösen, apu feldíszíti a barkát, amit virágvasárnap 

szentelünk meg a templomban. A főzés és a finom kalácsok sütése 

anyura marad. A szép hímes tojásokat anyu mindig az asztalra rakja egy 

kosárba, a nyuszis asztalterítőre. Mindenféle kis díszekkel díszítjük a házat, 

hogy húsvétosabb legyen a hangulat. Apuval friss füvet szedünk, és fészket 

készítünk a nyuszinak, aki ajándékot hoz nekünk. 

Húsvétvasárnap a szüleinkkel templomba megyünk. Otthon már érezni 

lehet a finom sonka illatát, asztalhoz ülünk, és végre együtt ebédel a család. 

Bakos Roland, 4. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka 

Csak a szépre emlékezem 

Emlékszem, amikor elkezdtem az első osztályt, azon a napon tudtam 

meg ténylegesen, hogy mit is jelent az iskola szó. 

Szerencsére a legjobb óvodás barátaimmal kerültem egy osztályba. 

Ennek nagyon örültem, mert már ismertem őket. Igaz, hogy voltak ott 

olyan gyerekek, akiket még nem ismertem, de úgy gondoltam, idővel 

majd velük is meg fogok barátkozni. Egy vagy két hét után az egész osztály 

egy összetartó kis közösség volt, egy tökéletes és kiváló tanító nénivel, 

akit minden felnőtt, akivel találkoztam és ismertem, csak dicsérni 

tudott. Ma már én is ezt mondom, hiszen sikeresen végigvezetett minket 

az első osztálytól a negyedikig. Ezen az úton végig kitűnő voltam, és 

ezt az átlagot a tanító néninek is köszönhetem, de én sem voltam rest a 

tanulást illetően. Azt nem mondanám, hogy a négy év alatt nem történtek 

kisebb-nagyobb problémák. Például a legemlékezetesebb az az eset 

volt, mikor az egyik lányra majdnem rádőlt a kb. egy és fél méteres, nagyon 

nehéz ajtó. Vicces dolgok is történtek: a legjobb barátom rajzórán 

odavarrta a pulóvere ujját a terítőhöz, amelyet az anyukánknak varrtunk 

nőnapra. Mikor kiderült, hogy összevarródtak a terítővel, az egész osztály 

nevetett. 

Nekem ez a négy év, de különösen az első, a legszebb emlékem az iskolából, 

Zentáról. 

Surányi László, 8. osztály, Miloje Čiplić iskola, Törökbecse 

Leltár 

Négy év, négy fej, 

nyolc kéz, nyolc láb. 

Nyolc szem, nyolc fül, 

sok emlék idefűz. 

Öt év, öt fej, 

tíz szem, tíz fül. 

Tíz kéz, tíz láb, 

egy új fiú velünk jár. 

Hét év, hat fej, 

tizenkét kéz, tizenkét láb. 

Tizenkét fül, hat a száj, 

most egy új lány idejár. 

És itt van a nyolcadik év, 

lassacskán már mindenki fél. 

Itt lesz hamar az év vége, 

készülünk a felvételire. 

Szanka Flórián, 8. osztály, 

Kis Ferenc iskola, Szilágyi 

Locsolóvers 

Eljött hozzád 

Bajúsz és Smit, 

hogy téged 

meglocsoljon itt. 

Nem írtunk 

egy túl jó verset, 

ezért megengedjük, 

hogy magad elnevessed. 

De most térjünk vissza 

a locsolkodás lényegére: 

Kölnit a fejedre, vagy 

jöjjünk vissza jövő évre? 

Smit Alex, 5. osztály, 

Cseh Károly iskola, Ada

Kicsi sarok 

Játék a betűkkel 

1. ITAT + K 

2. ARAT + K 

3. EVÉS + K 

4. PALA + K 

5. ARAB + K 

1 

2 

3 

4 

A felsorolt szavak mindegyikéhez add hozzá a K-betűt, 

majd a betűket rakd más sorrendbe, és alkoss új, értelmes 

szavakat. 

5 

CS 

Kitöltőcske 

CS 

– Van a lépnek (belső szerv) kivezető csöve? – kérdezi a 

tanár. 

– Van! – vágja rá Peti. 

– Ne mond, és mi a neve? 

(A válasz az átlóban lesz, ha megfejted a rejtvényt.) 

Lóugrásban 

K GY C I SZ 

K T E S S 

K I E Ü S 

T A E I E 

T R O CS L 

Vízszintesen: 

1. Függőzár, 

2. Építőanyag, 

3. Ragad, 

4. Janika, 

5. Az óra végét 

jelzi. 

– Hány kendermagos tyúk kel ki Japánban? 

A választ a rejtvényben találod, ha a lóugrás szabályai szerint 

fejted meg a rejtvényt. 

1 

3 

Ölelkező szavak 

MADÁR 

SAV 

ÖKÖR 

PONT 

Olyan szavakat keress, amelyek mind a felső, mind az alsó szóval 

értelmes, összetett szót alkotnak. 

2 

4 

Szókihúzó 

GÓLYA 

SZÁR 

TAR 

PATKÓ 

N B I N K A 

Y A N A É R Ó 

Í N G G N E R 

L D A Y A N A 

I I Ó Á H Y K 

K T R R E É A 

S A A Ő V E T 

BANDITA 

GYÁR 

ING 

INGAÓRA 

A fenti szavakat húzd ki a betűhalmazból balról jobbra, jobbról 

balra, fentről le, lentről fel és az átlók irányában. A megmaradt 

betűkből egy tavaszi díszcserje nevét kapod. 

K 

Á 

Á 

KÉN 

NAGYHÉT 

NAGY 

NYÍLIK 

Csak logikusan 

R 

S 

C 

V 

A 

RENG 

TAKARÓ 

VET 

A betűk egy bizonyos 

logika szerint követik egymást, 

ha erre rájössz, már 

meg is van a virág neve, 

amit keresünk. 


28

Betűpótló 

I G L Ó 

T A Á L 

Időtöltőcske 

R A L Ó 

T A L Ó 

CS E R E 

P A Á K 

R O A N 

1 2 3 4 5 

6 

7 

8 

9 

GY 

10 

11 

12 13 

Vízszintes sorok: 

1. A Jó Pajtás rovata, 6. Francia festő, 

szobrász, 7. Fordítva: koptat, elhord 

(ruhát), 8. Zalka Máté, 9. Gyóni Géza, 11. 

Pingál népiesen, 13. Kilenc Rómában. 

Függőleges sorok: 

2. Fordítva: jóindulatai, 3. Egyforma 

betűk, 4. A Jupiter holdja, 5. Számnév, 

6. A Jó Pajtás rovata, 10. Stb. szerbül, 12. 

Szarajevó, 13. Szamárbeszéd. 

K U A T 

M E N I 

Tojástalány 

E L V E 

R A Á S 

Találós kérdés 

– Hogy hívhatták volna annak idején 

Bertol Brecht beosztottját? 

– ... 

Megtudod, ha pótolod a hiányzó betűket. 

Se eleje, se vége 


29 

A M I 

R A L 

I M O 

A C A 

C S K 

É M A 

G O R 

Pótold az ábrában elől és hátul a beírt 

betűket úgy, hogy értelmes szavakat kapj! 

A kiemelt oszlopokban egy ünnepi finomság 

nevének kell kialakulnia. 

A 12. szám megfejtései 

Keresztrejtvény 

– Akkor rossz helyen kopog, 

én nem vagyok tűzoltó. 

Betűrejtvények 

1. uzsonna, 2. szertelen, 

3. panasz, 4. megszeret 

Az elrejtett hatodik 

Liszt 

Körszámtan 

67 – a jobb oldali számokhoz 

hozzáadunk 18-at, a bal oldalon 

levő számokból elveszünk 4-et. 

Rakd sorrendbe! 

Irodalmi párosítás 

1 – d, 2 – c, 3 – a, 4 – b 

Minikeresztrejtvény 

fecske, daru, gólya 

Betűpótlás 

torta 

A 11. skandináv rejtvény 

megfejtése 

MONACO, FORMA EGYES 

NAGYDÍJ 

Könyvjutalmat kap 

Csépe Dominik, Temerin

Valós harcsák 

és lódítmányok 

Bennünket horgászokat gyakran vádolnak azzal, hogy kifogott 

halaink méretét is olykor képlékenyen értelmezzük, a horogról 

elmenekült halaink vélt nagyságát pedig alaposan, és az idő 

múlásával egyre jobban felfokozzuk. Magyarán: lódítunk. Ezzel párhuzamosan 

horgászkörökben eluralkodott az az álláspont, mely szerint 

csak azok a horgászok hajlamosak nagyotmondásra, akik nagy halat 

még nem fogtak. Így keletkezett a horgászfohász: Akkora halat fogjak, 

Istenem, hogy többé ne kelljen lódítanom! 

Amikor a horgász nagyot akar mondani, akkor rendszerint harcsát 

mond, hiszen a vizeinkben állandó jelleggel jelen levő halak közül a 

harcsa nő a legnagyobbra. De mekkorára nőhet meg? 

A sok mendemonda ellenére meglehetősen kevés az erre vonatkozó 

megbízható forrás. Az olyan harcsákra gondolunk, amelyeket megfogtak, 

pontosan lemértek, megfelelően dokumentáltak... Tehát amelyekkel 

a természettan és a krónikások is foglalkoztak, és nem a vízparti 

kocsmák borgőzös légköre szülte őket. 

Eddig egyetlen olyan harcsáról számol be a tudomány, amelynek 

hossza elérte az öt métert. A Berg által írt Szovjetunió és a környező országok 

halai című könyv említ ekkorát. A Dnyeperben fogták, és tömege 

elérte a 300 kilót. Marsilius szerint az 1700-as években a Dunában 

fogtak egy 340 kilósat, de hosszát nem említi. Egy négyméteres harcsáról 

is van pontos feljegyzés, amelyet 1916-ban fogtak Belgrád alatt a 

Dunában, de ez a hal „csak” 120 kilós volt. A nagyharcsás történetekről 

szólva fontos megállapítani, hogy 200–250 kilós harcsát meglehetősen 

sok régi forrás említ, ám ezek a művek kivétel nélkül néprajzi elemekkel 

foglalkoznak, nem pedig a halak tényleges voltával. Arról szólnak, 

hogy „mesélik”. Márpedig az igazi horgászt nem az érdekli, amit csak 

mesélnek. 

Vizeink és halállományunk mai állapotát vizsgálva komoly halszakértők 

úgy ítélik meg, hogy a Tisza és a Duna itteni szakaszán a harcsa 

Lányok népviseletben a hatvankilós zvorniki harcsával 

Gotthárd Ferenc Alpár a Duna-deltában fogott félmázsással 

legfeljebb a 120 kilót érheti el. Akinek ennyi nem elég, az ne horgászszon, 

hanem meséljen. A vidékünkön forgalomban levő nagyharcsás 

mesék nagyjából három csoportra oszthatóak. 

Mind a Duna, mind a Tisza partjain sok helyen mesélik azt a történetet, 

mely szerint a halászok hatalmas harcsát fogtak; szekéren szállították 

a falun kersztül; a hal olyan nagy volt, hogy farka túllógott a 

hátsó saroglyán, és az utca porát söpörte. Mindenütt hasonlóan mesélik, 

ezért hihetetlen, hogy mindenhol egyformán történt volna. Sokkal 

valószínűbb, hogy meg sem történt sehol. 

Egy másik történettípus kacsákat és libákat elhordó nagybajuszúról 

szól. Ebben a mesében csupán az a húzós, hogy a kacsa- és libaúsztató 

tavacskákba és pocsolyákba bele se fér az akkora harcsa, amely ekkora 

háziszárnyast képes elnyelni. A folyók főágán, ahol akkora hal megélhet, 

viszont nem volt szokás kacsát és libát úsztatni, mert elvitte volna 

a víz. 

A harmadik történet újabb kori, és helytől meg víztől függetlenül 

arról szól, hogy búvárok hatalmas harcsákat láttak a mélyben. Olyan 

nagyokat, hogy megijedtek tőlük. A történet gerincét nem az a kérdés 

képezi, hogy mekkora harcsától ijed meg a búvár. Ennél sokkal fontosabb 

a tény, hogy tájaink vizei annyira zavarosak, hogy szinte semmit 

sem lehet bennük látni. A harcsás mélységekben pedig még annál is 

kevesebbet. Ebből egyenesen következik, hogy ha a harcsák valóban 

nagyok lettek volna, akkor nem lehetett volna felmérni, mekkorák. Ha 

pedig látszott, hogy mekkorák, akkor nem lehettek valami nagyok. 

Tehát bárhogyan csűrjük-csavarjuk, a mese az mese. Tényként csak 

a megfogott, lefényképezett, szakszerűen lemért és megfelelően dokumentált 

halakat lehet elfogadni. 

Napjainkban három olyan vidéket látogatnak a horgászok, ahol a 

harcsák elérik a százkilós álomhatárt: Kazahsztánt, az olaszországi Pó 

folyót és a spanyolországi Ebró folyót. A jól szervezett horgászturizmus, 

valamint közelségük miatt a Pó és az Ebró a népszerűbb. 

Egyelőre a Pón fogják a nagyobb harcsákat, de igen valószínű, hogy 

az Ebró hamarosan megelőzi ebben. Ez azzal magyarázható, hogy a 

Póban mindig is volt harcsa, és már megmutatta, mire képes abban a 

vízben. Az Ebró azonban még tartogat meglepetéseket. Ebben a folyóban 

a múltban nem élt harcsa, mintegy negyven évvel ezelőtt német 

vendéghorgászok engedtek bele néhány tucatnyi kis harcsát. Ezek a 

példányok szép csendben felnőttek, és idővel elszaporodtak. Ma már 

vannak közöttük százkilósak, az ötven és nyolcvan kiló közöttiek pedig 

rendszeresek. 

Hazai tájakon elsősorban az Al-Duna harcsaállománya számottevő, 

de termetes példányok élnek a Drinán levő Zvorniki-tóban is. És a Duna 

deltája sincs olyan messze tőlünk. 

De figyeljetek csak! Mi is az, ami tényleg érdekel bennünket? A valós 

ötven–hatvan kilósak, vagy a sosem volt, senki sem, sokszor átmesélt 

kétszázasok? 

B. M. 


30


31 

Tisztelt Jó Pajtás 

szerkesztősége! 

römmel mutatjuk be a mi kis osztályközösségünk címe- 

A címer megalkotói voltak: Benedek Erik, Bogdán 

Örét. 

Csorba Denisz és Bicskei Szabolcs. A címer tartalma számunkra 

a következő: szárnyalunk a tudományok világában, 

mint a sas, úgy küzdünk a jó jegyekért, mint az oroszlán, 

a korona pedig minden cselekedetünk nemes voltára utal. 

Kívánjuk, hogy más osztályok is alkossák meg a saját címerüket! 

– Az adai Cseh Károly Általános Iskola 5. c osztály 

osztályközössége és osztályfőnöke 

NEVEM: Börcsök Mária 

Magdolna. 

BECENEVEM: Magdi. 

SZÜLETÉSI HELY ÉS DÁTUM: 

Zenta, 1999. május 9. 

HAJAM SZÍNE: Barna. 

SZEMEM SZÍNE: Barna. 

MAGASSÁGOM: 144 cm. 

CÍMEM: 24430 Ada, Save 

Kovačevića 76. 

ISKOLÁM, OSZTÁLYOM: Cseh 

Károly Általános Iskola, 

6. b. 

OSZTÁLYFŐNÖKÖM: 

Solymosi Éva. 

ALSÓS TANÍTÓIM: Berta 

Rózsa, Apró Zsófia, 

Gergely Antal, Szűgyi Lívia. 

KEDVENC TANÁROM: Máriás 

Valéria. 

AZ OSZTÁLY VEZETŐSÉGE: 

Elnök: Vastag Nikolett, 

titkár: Gecső Ármin, 

pénztáros: Lehoczki Anna. 

LEGKEDVESEBB 

OSZTÁLYTÁRSAM: 

Szécsényi Kata. 

KEDVENC TANTÁRGYAM: 

Biológia. 

AMI NEHEZEN MEGY: Rajz. 

KEDVENC TANTERMEM: 

Magyar. 

KEDVENC OLDALAM A JÓ 

PAJTÁSBAN: Vicckupac. 

KEDVENC KÖNYVEM: Mark 

Twain: Tom Sawyer 

kalandjai. 

KEDVENC FILMEM: Jóban 

Rosszban. 

HOBBIM: Számítógépezés. 

KEDVENC ÉTELEM, ITALOM: 

Pizza, tea. 

AMIT EL TUDOK KÉSZÍTENI: 

Leves, tea. 

KEDVENC ÁLLATOM: Zsiráf. 

MI LESZEK, HA NAGY 

LESZEK? Nem tudom. 

NO ÉS A SZERELEM? Nincs. 

Magyar állampolgár lettem 

2012. február 1-jén izgatottan 

ébredt az egész Szőke család. Reggel 

9.20-ra vártak bennünket a szabadkai 

főkonzulátuson, ahol egy 

ünnepségen kaptuk meg a magyar 

állampolgárságot. 

Anna húgom 2 éves, ezért nem 

jöhetett velünk. Őt gyorsan elvittük 

a napközibe, és így mi négyen, 

anya, apa, a testvérem, Zita és én 

útnak eredtünk Szabadka felé. 

Pontosan érkeztünk. Előbb a magyar 

konzulátuson sorba álltunk, és 

bejegyeztek bennünket. Tíz órakor 

kezdődött a hivatalos és ünnepélyes 

eskütétel. Levezettek bennünket 

egy nagyon érdekes terembe, 

ahol a falon a magyar címer volt, 

előtte pedig a magyar és az Európai 

Unió zászlaja. A sok szék egyikére 

leültünk, és egy ember utasításokat 

adott, hogyan kell viselkednünk az 

eskütétel ideje alatt. Ezután bejött 

a vezető konzul, dr. Babity János, és 

megkezdődött az ünnepség. Mindannyian 

felálltunk, és elénekeltük 

a magyar himnuszt, majd a vezető 

konzul arról beszélt, hogy mit is jelent 

számukra magyar állampolgárnak 

lenni. Beszélt arról, milyen szép 

dolog, hogy Szerbiában megőriztük 

nyelvünket és a magyar kultúránkat. 

Ezután mindannyiunknak átadták a 

honosítási okiratot. 

A főkonzul mindenkinek gratulált, 

a végén még pezsgővel is 

koccintottunk, és gratuláltunk 

egymásnak. 

Nagyon örültem, hogy a szüleim 

engem is elvittek, és részt vehettem 

ezen az ünnepségen. 

Magyar állampolgár lettem! 

Szőke Xavér, 6.1 osztály, 

Sever Đurkić iskola, Óbecse 

Ada 

2012. március 29-én Németh István Adára látogatott. Ez alkalomból 

versíró- és olvasási verseny volt. A díjakat maga az író (aki ma élő vajdasági 

magyar író) adta át. Az osztályból több tanuló részt vett ezen a 

versenyen. Szécsényi Kata és Šelemba Aleksandra verset írt, Vastag Nikolett 

és Sziráki Mihály pedig az olvasási versenyen vett részt. – Šelemba 

Aleksandra 6. b osztály, Cseh Károly iskola 

NEVEM: Mészáros Andrea. 

BECENEVEM: Andi. 

SZEMEM SZÍNE: Barna. 

HAJAM SZÍNE: Fekete. 

HOROSZKÓPOM: Skorpió. 

CÍMEM: 24430 Ada, Ivo Lola Ribar 

u. 2. 

ISKOLÁM, OSZTÁLYOM: Cseh Károly 

Általános Iskola, 7. b. 

OSZTÁLYFŐNÖKÖM: Antal Melinda. 

ALSÓS TANÍTÓM: Gergely Antal. 

AZ OSZTÁLY VEZETŐSÉGE: Elnök: 

Barna Júlia, titkár: Volford Dávid, 

pénztáros: Farkas Anett. 

KEDVENC TANTÁRGYAIM: Fizika, 

rajz. 

AMI NEHEZEN MEGY: Matek, 

műszaki. 

KEDVENC TANÁRAIM: Máriás 

Valéria, Matić Ilona, Szabó Török 

Emma. 

LEGKEDVESEBB OSZTÁLYTÁRSAM: 

Aleksza Annabella. 

KEDVENC OLDALAM A JÓ 

PAJTÁSBAN: Sztárvilág. 

KEDVENC KÖNYVEM: János vitéz. 

HOBBIM: Asztalitenisz, röplabda. 

KEDVENC SPORTOM: Korcsolyázás. 

KEDVENC FILMEM: Rich Richard. 

KEDVENC EGYÜTTESEM: Republic. 

KEDVENC DALOM: Injabulo. 

KEDVENC ÉTELEM, ITALOM: Sült 

krumpli, narancsszörp. 

AMIT EL TUDOK KÉSZÍTENI: Leves, 

palacsinta, nagymama kalácsa. 

KEDVENC ÁLLATOM: Nyúl. 

MI LESZEK, HA NAGY LESZEK? 

Gyermekorvos. 

NO ÉS A SZERELEM? Titok.

1 

Egy kissé tovább kóboroltak el, egy kissé 

megkéstek. Így történt, hogy a tavasz megállította 

őket a vándorlás országútján, és másutt 

kellett fészket rakniuk, nem a régi hollóhazában. 

Komor márciuselő viharszárnyán jöttek. 

Mikor a böjti hetek egyforma, szürke napjai 

úgy bandukoltak egymás nyomában, mint 

csupa gyászoló nagypéntek; mikor éjjelenként 

a kihalt, sötét utcákat ide-odaszáguldozó 

kísérteties robogások verték föl, s nyomukban 

rettentő túlvilági kórus zúgott: sírás, sikongatás, 

őrült gúnykacaj, vágtató és üldöző rémseregek 

végett nem érő visítása, testek nehéz 

zuhanása, tompa halálhörgés, irtózatos csend. 

S az éjszakába félénken kibámuló nem lát 

semmit, de ha elaludt, újra kezdődik a lélekdermesztő 

orgia, s az ablakokat valaki kívülről 

borzalmasan zörgeti. 

Reggelre már nem zúgott úgy a szél, s a 

levegőben úszó tavasz friss, üde leheletére 

fölébredt a teremtés lelke. 

2 

A két holló nyugtalanul lebegett az ismeretlen 

táj fölött. Szemük komor sziklacsoporton 

akadt meg. A hatalmas, szürke kőtömbök 

az alacsonyabb dombok között külön világot 

zártak magukba. 

A hollók leereszkedtek a sziklacsoport szakadékaiba, 

hol száradt fűcsomók, kórók és lila 

szalmavirágok társaságában régi barlangok 

húzódtak meg. Itt megtelepedtek az egyik 

árván gubbasztó vén fa koronájában, hogy 

fészket rakjanak. 

3 

És serényen haladt a munka. De komor 

délelőttönként olykor föl-fölröppentek, hogy 

pihenésre egy-egy kiálló, száraz ágra telepedjenek, 

messzibe bámulva, hangtalanul. 

Nem éreztek vidámságot, szomorúságot. 

Az élet olyan volt számukra, amilyen kellett 

hogy legyen. A fajfenntartás uralta öntudatlanul 

minden cselekedetüket. Amit tettek, meg 

kellett tenniük. Gondolkozás, nehézség nélkül. 

Minden természetes volt, egyféle lehetőségű. 

A faj csak így maradhatott meg. 

Kicsinyeikért ösztönösen aggódtak. Évszázadokban 

settenkedő ismeretlen veszedelmektől 

féltették őket. Szeretetük is ösztönös 

volt. Nem értelemtől, gondolkodástól 

irányított. De csak addig szerettek, amíg kellett; 

amíg szükség volt rá az élet érdekében. 

Szirmai Károly 

A holló 

A természet nem kért többet fiaitól, s nem 

vesszőzte végig öregedő lelküket sajgó emlékezésekkel 

a ballagó évek szürke napjainak 

fájó kínzópadján. 

4 

És fénysugaras vagy komorszürke nappalokon 

a tojásból kibújt hollófiókák csőrüket 

tátogatva várták eleséget hordó szüleiket. 

5 

Az esztendő színfoltos mérőszalagja pedig 

egyhangúan pergett tovább. Nappalok villantak 

föl, egymást váltogatva fölsötétlő éjszakákkal. 

A hollófiókák közben nőttek, növekedtek, 

tollasodtak. Csontjaik kinyújtóztak, pihés 

szárnykarjaikból fekete tollak sarjadzottak 

elő. Az első nyári reggelek már gyönyörködve 

élvezhették, minő természetes biztonsággal 

keringtek a vén sziklacsúcsok fölött. 

6 

Amikor bealkonyodott, és csend terült a 

tájra, a vén hollók meséket mondtak köréjük 

telepedő fiókáiknak. A meseszárnyakon suhanó 

fiatalok előtt ilyenkor boldog madárvilágok 

tárultak föl. 

Távoli hollóhaza – ködbe vesző messzeség 

– messzeségből halaványan felkéklő hegycsúcsok. 

Magasból nézve: földhátra épült óriás 

hegyváros. Templomtornyai: széles aljú, égnek 

szökő hegykúpok. Házai: iromba kőtömbök 

sziklarengetegje. Kertjei: enyhezöld ligetek 

vagy lombhullató erdők. 

Levegője erős, éltető, friss, mint a kristálytiszta 

hegyi patak. 

Méla muzsikája szellősuttogás, viharzó orgonája 

felzúgó őszi orkán. 

Öröme: mély erdők madárébredése, bánata: 

haldokló lombok fájdalmas sóhajtása. 

S borongó titkokat zúgnak a komor fenyvesek, 

és rejtelmes dobbanásoktól reszket 

meg olykor a sziklapáncélos földméh. 

A sötét torkú völgykatlanokból őszestén 

ködkísértetek szállnak, s az éjhomályban meglepik 

az erdei avaron mély álomban alvót. 

Hollóélet. Keringés, keringő repülés. 

Szomjas, meg nem álló. Levegőt legyűrő, 

büszke szárnyalás. Magasság, messzeség, 

mélység, hűvössé tisztult röpülésmámor. 

Kóborlás, ha ideje jön. Hazátlan, bitang. Hollószívszomjúság. 

Nem tudni, hová, merre, 

miért, csak menni! Soha meg nem állva, ha a 

vándorlás hívó szava szólít. Napfényben vagy 

komor viharfelhőkkel. Örökké vágyódva újra, 

ismeretlenre. 

Közben vadászat ételre. Messzibe szagló 

hullák. Harc varjakkal néha. Helyenként portyázó 

egerek vagy pockok. 

Most, óvatosan, mit sem sejtetve, oldalról 

hirtelen levágni, azután feszüljenek meg ínnal 

kihúzva a sarlóba begörbülő karmok, hogy 

hirtelen kilökve, belevágjanak a tompán szakadó 

állati testbe. S jöjjön nyomukba a koppanó 

csőr, és verje szét acélhegyével a roppanó, 

hasadó koponyát. S dőljön utána a vér, és szakadjon 

a hús cafatokba. 

Őszi útra kelések – kitárt szívű, végtelen 

puszták – sivatagtengerek, szomorúság. 

Tél – vándorlás –, messzibe nyúló hófehér 

rónák – soha el nem fogyók. Sehol egyetlen 

megnyugtató, fekete pont. 

Éhség, kivertség, és mégis, édes, boldog 

lenni akarás. 

Szóval minden, ami együtt adhatja az 

álommá szépülő és nemesülő életet. 

7 

Játékok... Ahogy jöttek, úgy múltak el. A 

komolyság házában nem tartóztatták, nem 

marasztalták. A játék egyformasága nem ülte 

meg kedélyüket. 

8 

De eljött a vadászat ideje. Az ősi szenvedély 

nyugtalanul lobogott föl fekete tollaik alatt. 

Nemzedékről nemzedékre – évszázadokon, évezredeken 

keresztül. Hajszolta őket összevissza, 

le, mélyen délnek, föl, messze északra. Csak a rohanó 

évszakok szabtak irányt vándorlásaiknak. 

A vadászat soha ki nem merülő izgalmai és 

meglepetései értelmet adtak életüknek, és folytonos 

megújhodást. 

9 

De az öreg madarak néha csodás, fehér 

országról meséltek. Országról, mely túl esik 

minden élő világon, s mely ködös fennsíkba 

zártan, fölötte lebeg minden régi földnek. Ám 

olykor, ha odafönn felhőtlen viharok dúlnak, 

szerteszakadnak a lomha páratömbök, s a 

megnyílt ködkapukon át fölkéklik messziről az 

égbolt. Hátul pedig, a sík peremén, megéled 

a lég, s áttetsző falára reávetődik magasba 

nőve egy lenge vonalú, csodakönnyed kúpsor. 

S fátyolos testükkel ott állnak a föld szélén, 

jégpáncélba zártan az óriás hegyek, mint 

záró oszlopai a létező világnak. De néha-néha, 

ha keresztültűz a nap a tél végtelen síkján, a 

kendőző ködfátylakat ledobják, s jégpáncélos 

törzsük a messzeségből fölragyogva visszasugárzik. 

Akik a válaszhatáron élnek, mesélik, hogy 

a hósapkás csúcsokat, miket törpe halandó 


32

ták őket élni, életet teremteni, és újra meghalni. 

A lapos és dombos tájak az elsuhant meszszeségbe 

tűntek, s az alájuk nyomuló földhát 

magasabb hegyekbe szökkent, sötét lombú 

erdőségekkel. 

A tavaszi mesék hollóvilága végre ott volt 

előttük. Emelt homlokkal, szótlan mozdulatlansággal 

várta haza kóborló gyermekeit. 

14 

Fönn, az egyik kiálló kőszirten magányos 

holló. Csak magamagát kívánó, társtalan, 

büszke. Kopár, csalódott célhoz érésében a 

nagyszerűnek festett, koldus álomvalóságban. 

Lelkét súlyosan ülte meg a kézzelfogható 

célok szegényes semmisége, az állomás, mely 

élete az átlagnak s halála a nagy álmodóknak. 

Fanyarízűvé vált a nagy álomvárás, összeomlottak 

a márványtestű álompaloták. Ott ült a 

kőszirten, senkit sem kívánván, csak az elmúlt 

régi mesemondót, aki tovább szője a tavaszi 

meséket. 


33 

sohasem pillanthat meg, csodás madarak 

lakják, legyűrvén a legvadabb vihart, s uralván 

legritkább mezőit a légnek. A legmagasabb 

csúcsot Sasok csúcsának hívják, így 

beszélik. 

A ködfelhők gyomrából, a titokzatos magasságban, 

olykor acélszárnyak csattogása 

hallik. Ilyenkor – úgy mondják – fiatal madarak 

a Sasok csúcsáért ott trónoló öregekkel gyilkos 

csatára kelnek. S ha győznek, belerendül 

az egész világ, a legtávolabbi messzeség is. 

10 

A fiatal hollók lélegzet-visszafojtva hallgatták 

a különös meséket. De egyiknek lelke 

sóvár vágyakozással érettük nyúlt, s az elhangzott 

meséket, magába zártan, esténként 

tovább szőtte. S úgy érezte, hogy ha majd erejük 

teljében tágra nyílnak fekete szárnyai, ő is 

útnak indul, hogy versenyre kelve, megvívjon 

odafönn a fiatal sasokkal. 

11 

Elmúlt a perzselő nyár, s vele eljött az új 

vándorlás ideje, a szétszakadásé, amikor mindenkinek 

meglesz a maga külön útja és egyedülvalósága. 

Utolsókat nyújtózkodott a nyár, mikor útra 

kerekedtek északnak, s elszakadtak egymástól, 

külön a vének, külön a fiatalok, hogy többé sohase 

ismerjenek egymásra. A család régi, szerető, 

meleg világa messzibe tűnt, hogy ismétlődhessék 

a természet parancsa, s az enyészet 

számára új rabszolgamilliók születhessenek. A 

könnyű álomba merült utónyári délutánban 

szomorúan hangzott a más-más felé vonulók 

búcsúzó károgása. 

A hollók éjszakára magas fák koronájára telepedtek 

le, nappal pedig hol ívelő keringéssel, 

hol egyenes vonalban vándoroltak. 

12 

A hátraforgó óriás földtest a szemnek megnyíló 

síklapjára csodásnál csodásabb tájakat 

rajzolt. 

Előbb csak néhány vonalat húzott, majd 

összefogta őket újabb vonalakkal, s egyre 

gyorsulóbb iramban a meglevőket csomóba 

kötötte. S bogozta összevissza, keresztbe, ferdén, 

elhajolva, majd körbe csavarta furcsán, 

dús szeszéllyel, s nem állva meg egy pillanatra 

sem, húzásait folyton sokszorozta, míg sűrű 

vonalerdővel tellett meg a síklap, s kibukkant 

lent a mélyben egy négyszögekből s körökből 

formált város, magába zárva, és végleg befejezve 

önmagában. 

Majd ecsetet fogott nyugtalan kezébe, s a 

vonalközti hézagokat festegetni kezdte. A szélen 

még tompa színekkel dolgozott, de közelebb 

pergetvén házát, élénkebb színeket kent 

föl, s a szürke lapról egy selymeszöld mezőben 

pipacsrengeteg égő pirosa virágzott. 

Odébb: homokszínű festéket öntött, s 

alant, a mélyben, kietlen sivatag suhant. 

Amott a fenyvesbe meg csodakéket csapott, 

s fölcsillogott alulról egy nefelejcskék 

tószem. 

Mindig mást és mást csinált, hogy utóbb 

mindent letöröljön a síkról. 

13 

Így mentek, vándoroltak, folyton magasabb 

vidékek fölött, az ősi telepek felé, melyek 

vérükben, csontjaikban, idegeikben visszahív- 

15 

Puszta kőszirt, magányos madár. Szárnyak 

szabadsága: álom, lelkek börtöne: nagy természet. 

De kinyújtóznak néha a vágykarok, 

s megfeszülve, szétvetik a börtönfalakat. S ki 

tudná megmondani, mi a fontosabb: a vágyak 

élete-e, vagy a kemény, kíméletlen valóságé? 

16 

S valahonnan elindult az öreg mesemondó, 

kezében a múltnak hegedűje, és játszani 

kezdett. Amerre haladt, a jeges mezőket zöld 

bársonyszőnyegek borították be, s piros virágokat 

hajtottak ki a hókristályok. S odafönn, a 

csúcson, csodasugárzás támadt, szivárványos, 

véget nem érő. 

17 

Indulni, menni. Megállás, lélegzetvétel 

nélkül. A messzeségbe, a végtelenség útján, 

ahol nincs utolsó küszöb, nincs utolsó ajtó. Ide 

sugárzik az égbe merülő, havas hegyorom, ide 

látszanak a magasban kóválygó, fehér ködgomolyok. 

18 

Magasban suhan már a fekete madár, az álmos 

levegőtenger megring alatta, s tovasuhanó 

hullámokat hasítanak az acélkék szárnyak: 

álomvitorlák. 

Alant, a mélyben, havas fergeteg dúl, dermesztő, 

kegyetlen, halált sikoltó, de a felhők 

mögül, melyek alabástromtestű gomolyban 

úsznak, ki láthat a földre? S áll a vad iram, a 

legtisztább mámor.

Nagyoknak újra – ki tudja, miért, s mégiscsak 

tovább, messzebbre, magasabbra. 

19 

Valahol távol, hollóhazában, most nyílik az 

ősz, most virágoznak ki pirosba a hegyoldalak, 

s a mozdulatlan nyárfakoronák aranyseprőkként 

égnek. 

Odalenn, messze, most búcsúzik a fény, s a 

haldokló napsugár még egyszer megcsókolja 

az elmúló világot. Halaványszürke éjszakákon 

most indul el pásztákban húzódva a bujdosó 

köd. 

20 

Odafönn, mozdulatlan hegyóriások havas 

sírkertjében, hová a végtelenség kapuja tárul, 

megállt az idő, és megállt az élet. 

21 

Égbe meredő, mérhetetlen hegyóriások, a 

testté vált igazi nagyság emlékoszlopai. Fenséges, 

hideg szépségek; fájdalmasak, mert 

az érzés, melyet egy-egy lélekből kiváltanak, 

nem osztható meg mással. 

22 

Utolsó állomás: kezdete és véget nem érése 

az életnek a halálban. Az igazi életnek, melyet 

csak a halál őrizhet meg és magasztalhat 

föl. Kezdete a végtelen nagyságnak, melynek 

hogy örökké éljen, nagyszerű halálba kell merevednie. 

Nagy kézfogás, mikor két örök ellenfél 

egymásra talál, s a halál megszenteli azt, 

amit alkotott az élet. 

23 

Messzire iramlott már a hajdani lét. A hódítók 

útján, mely a diadalcsúcs felé vitt, nem 

akadt temetetlen halott. A hónak nem kellett 

sírásó, hogy elvégezze a legszebb temetést. 

Akik erre meg tudtak maradni, azoknak 

örökké rettegniük kellett nyomorúságosan 

tengődő életükért. Mert a hódítók, hogy továbbjussanak, 

nem ismertek irgalmat. A hollónak 

is nemegyszer kellett erőszakkal az éltető 

falatot megszereznie. S ezek a pillanatok 

csúnyák, szégyenletesek voltak, nemegyszer 

mérgezték meg a győzelemérzést. 

24 

De itt van már a végtelen kezdet. Tört obeliszken 

ül, pihen a fiatal holló. 

A csúcsra jutás előtt már nincs több megálló, 

a képzelet már nem vethet a gondolatnak 

több nyoszolyát, hogy elodázhassa a végső 

küzdelmet. 

Ez az utolsó asztal, de nincs rajta teríték, 

nincs párolgó hús, hogy erőt adjon. S nincsenek 

sasszárnyak, hogy a kőszáli zergét mélybe 

taszítsák, s horgas karmok, hogy sziklaasztalra 

emeljék. 

25 

S ott ül szoborszerűen – beleiben mozduló 

éhség, szárnyain kimerültség, lelkében kikezdő 

kétely. 

Közelében a célnak, s mégis oly messze 

tőle. 

Alatta fehérlő halmok, mögötte havas 

fennsík, előtte hallgató hegyóriások. És sehol 

mozduló élet, csak csend. 

26 

Ott ül tűnődve sokáig, azután kitárulnak a 

szárnyai, feketén fénylő tollainak csapásaira 

megring a levegőtenger, az obeliszkes sírkert 

lassan mélységbe süllyed, de fölragyog lentről 

sok ezer csillag, jeges hókristály, tündöklő 

fénnyel. Messze, a föld peremén, most huny ki a 

nap sugárkoszorútlan, narancssárga gömbje. 

Magasan suhan a fiatal holló, elmarad a 

fehér hegyorom tornya, s mind jobban ritkul 

a lég, fagyasztva égető, kegyetlen hideg, de 

azért csak följebb, magasabbra. 

Hurrá, kifeszülve húzzanak az acélos inak, 

s egyforma ütemben mozgassák az izmokat, 

kormányként vagy féknek, biztonságmérőnek 

a végtelen térben. S él még a vágy, él a 

remény, tágultan fénylenek fekete pupillák, 

s a fölajzott idegek a röpülés gyönyörétől remegnek. 

27 

Ám néha kiszárad a torok, a tüdő fölsípol, s 

az üres belekből fájó feszülés szivárog az agyba. 

De azért csak feljebb, magasbra. 

Ám egyszerre gúzsba kötődnek az izomnyalábok, 

az inak hiába húznak, a kimerültség 

idegekbe nyilall. 

Hirtelen megbillen a holló, kihagynak a 

csapkodó szárnyak, s egyensúlyát veszítve, 

beledobban a szíve, belerendül a lelke, s a hideg 

ész rideg ablaka komoran fölpattan. 

28 

Lefelé nézve, most már borzaszt a mélység, 

s az ész megpillantja azt, amit a röpülés iramában 

nem látott. 

Lélegzetállító, rémes szédület, mélységbe 

rántó irtó döbbenés, egy ferde billenés, és 

mindennek vége. 

S hiába most ész és fénylő öntudat, a magasban 

csak az életösztön parancsol, mely az 

ellankadt inakat s a görcsbe rántott izmokat 

ismét szabályos ütembe szorítja. Újból föllengenek 

a tollak, és fölfelé vonszol a tépett álomvitorla. 

De lassan sötétbe borul a hegyorom, s 

messze, a föld nyugati peremén izzó tengerbe 

tűnik a naptest. 

29 

Az elomló, szürke homályban még fáradtan 

száll a madár, még lengenek a tépett, elernyedt 

vitorlák, az ősi nagy életakarás szele 

hajt, s a gyönge reménység, a gyilkos, komor 

ész s a fekete gondok tompán gubbasztanak 

a halálhajón. 

Csak menni előre, folyton előre, hátha jöhet 

még útközben megállás, kiálló, keskeny 

sziklafogas, amibe görcsösen kapaszkodjék az 

életkarom. 

S amint fáradtan még feljebb tör a saslelkű 

madár, kifosztott bőrére parányi vérgyöngyök 

fakadnak. 

30 

A szív dobogása már lázas összevisszaság, 

ritmustalan, rémes hangzavar, kusza lüktetése 

megbomlott, veszett ütemeknek. 

Végső elfáradás: megkergült, fejetlen körben 

forgás, koponyát átverő, őrült, vad hullámok, 

föllázadt vértenger, ereket ostromló 

vérzivatar. 

Végtelenbe száguldó acélmozdony, mely 

síntelen pályára futott, s a tengelymarasztaló 

sáros agyagban még mindig vadul száguldana 

előre, s mert nem tud, tehetetlenségében 

fúj, prüszköl, fölhorkan, és összevissza zakatolva, 

kerekeket előre helyett hátrafelé gördít, 

mielőtt mélybe zuhanna. 

Nincs tovább! 

31 

Még kábultan lüktető aggyal utolsókat 

csapkod a madár, szinte egy helyben megfüggve, 

végső, ösztönös kapaszkodással, de 

máris megbillen, s az elernyedt szárnyak erőtlenül 

összecsukódnak. A mélybe zuhanás vad 

peremén még egyszer fölnyílnak a fekete szemek, 

s fájdalommal utoljára fölnéznek. 

Odafönn a csúcson fölcsap a tűz, és fölbúg 

az álomhegedű. 

32 

A fagyos, mély csöndű, fehér éjszakában a 

hold beteges sárga színnel fénylik, s a tájakat 

kékesen világító hó fedi. A gigászok lábánál, a 

tört obeliszken, halottan fekszik a saslelkű fekete 

madár. 

33 

Odalenn, messze, régi hazában, holnap indulnak 

útra a magányos hollók, távoli, ködös, 

zúzmarás völgyekbe, hol füstös, szegényes 

lámpák mellett örök reménytelenségben virrasztanak 

a gunnyasztó, kicsiny, babonás emberek 

– vagy még távolabb, tárt mellű, végtelen 

síkságok felé, hol behavazott utak mentén 

csupaszon állnak és várnak a sudár jegenyék 

komor hollókat, süvöltő és jégfelhőket maguk 

előtt kergető zord északi széllel. 


34

Szabó T. Anna–Tóth Krisztina–Varró Dániel: 

Kerge ABC. Budapest, Magvető – Csimota 

Könyvkiadó, 2008. 

Ispánovics Csapó Márton, 4. osztály 

(Testvériség–Egység iskola, Bezdán) ajánlja: 

Ebből a könyvből nemcsak a betűket lehet megtanulni. 

Ma is többször előveszi, mert szereti nézegetni színes, vidám 

képeit. A versikék viccesek és furcsák. Jókat lehet szórakozni 

ezeken a kerge ötleteken. Kedvenc betűit ajánlja nektek. 


35 

ettős szemlélet és hangulat jellemzi mai rovatunkat. Egyrészt 

KSzirmai Károly A holló című, nagyon komor hangulatú, az 

élet-halál kérdéseiről allegorizáló szövegét olvashatjátok el. (Az 

allegória hetedik osztályos tananyag. Retorikai alakzat, amelynek 

lényege, hogy a művészi alkotás egy elvont fogalmat, jelenséget 

következetes képsor révén fejt ki. Képileg jelenít meg olyan fogalmakat, 

mint szabadság, forradalom, költészet, halál.) Másrészt 

versajánlónkra a kifejezett játékosság jellemző: Ispánovics Csapó 

Márton negyedik osztályos bezdáni olvasó tanuló a mókás betűtanulás 

lehetőségére irányítja a figyelmet, amikor ezt a verseskötetet, 

Szabó T. Anna, Tóth Krisztina és Varró Dániel Kerge ábécéjét ajánlja 

nektek. Remek költők, alkotók munkája. Ezért van, hogy még mókás 

ábécéjük is szellemes, ironikus, remek. 

Kedves Olvasó Tanulók! 

Versajánló rovatunk elsősorban a kisdiákokat, az alsósokat szólította 

meg – úgy látszik. Nem baj, így legalább nekik is van hozzászólási 

lehetőségük a Gyöngyhalászban folyó diskurzushoz. Nemrég 

viszont egy igen komoly levelet is kaptam a rovat régi olvasójától, 

Sóti Mártontól, az oromi Kiss Ferenc Általános Iskola tanulójától. 

Ebben Márton arról számol be, hogy az irodalom révén milyen kutatási 

lehetőségek nyíltak meg előtte: az irodalom és a történelem 

határmezsgyéjén mozogva Márton „családfakutatásba” fogott. 

Kikutatta pl. a thébai mondakörben szereplő, az ógörög drámairodalom 

(nem regény!) tematizálta Oidipusz király, illetve Antigoné 

családtörténetét. Hű, de komoly témák! Gratulálunk! 

Ipánovics Csapó Mártonnak küldjük a könyvjutalmat! 

Bence Erika

Biztonságos? Ugyan! 

A 

biztonsági másolatok védik adataidat. 

De meddig? Cikkünkből kiderül, milyen 

problémák merülhetnek fel, és 

hogyan lehet fontos adatainkat valóban tartósan 

tárolni. 

Vírusok, hibás adathordozók és balesetek: 

a megfelelő biztonsági mentési stratégia 

megvédhet ezektől a veszélyektől. De hogy 

lehet megvédeni magát a biztonsági másolatot 

az elképzelhető legrosszabb esetben a 

teljes adatvesztéstől? A legtöbben nem gondolnak 

bele, hogy mentett adataik is ugyanolyan 

veszélyeknek vannak kitéve, mint az 

eredetiek. Legtöbbször azok is merevlemezen 

tárolódnak, ami bármikor javíthatatlanul 

tönkremehet, vagy véletlen felülírás, netán 

egy vírus rombolása is örökre eltüntetheti 

az adatokat. Vagy akár a gép hardverelemeinek 

cseréje is járhat kellemetlen következményekkel, 

ha a mentést készítő program 

már nem ismeri fel a konfigurációt, és nem 

hajlandó visszaállítani az adatokat. Az internetes 

tárolókban tartott adatok is csupán 

egy merevlemezre kerülnek, még ha azok 

nagy cégek jól működő rendszerének részei 

is. Bár az ilyen rendszereknél az adatvesztés 

elméleti esélye nagyon kicsi, mind az Amazonnál, 

mind a Microsoftnál előfordult már 

ilyen hiba. 

Csak egyetlen adatmentési stratégia véd 

meg az öt leggyakoribb adatmentési csapdától. 

Ezúttal bemutatjuk, melyek ezek az akadályok, 

és azt is, hogyan kerülhetjük el őket. 

Szoftvergyártói csapda: 

különleges archív formátumok 

A szoftverkészítők, mint a Paragon vagy 

az Acronis, saját fejlesztésű archív formátumokkal 

igyekeznek magukhoz láncolni a 

felhasználókat, mivel ezeket a későbbiekben 

is csak a cég programjaival lehet megnyitni 

vagy feldolgozni. Jó példa erre a Paragon 

Backup&Recovery által hasznát archívumok 

„pfi” végződése, amelyben a mappanevek is 

titkosítottak és felismerhetetlenek. Így ha más 

programot választanánk, soha többé nem férhetünk 

hozzá adatainkhoz. 

A csapda: Ha a gyártó változtat a terméke 

támogatásán vagy fejlesztésén, a mentés 

egy értéktelen adattemetővé válik. Az archív 

fájl nem nyitható meg más programmal. Ha a 

mentőprogram új változata nem kompatibilis 

visszafelé, ugyanúgy lemondhatunk a korábban 

mentett adatokról. 

Ugyanez történik, ha a gyártó új archív formátumot 

választ. Szerencsés esetben a programhoz 

van egy különleges mentő-CD, amely 

a régebbi archívumot kompatibilissé teszi az 

újabb változattal. De egészében véve adataink 

a programokat gyártó cégek jóindulatától 

függnek. 

A kiút: Az ingyenes Personal Backup 5, 

amely ZIP formátumba tömöríti a kijelölt adatokat. 

Ráadásul a mentési folyamatot beépített 

varázslója segíti. Akár azt is beállíthatjuk, 

hogy a program ne tömörítse a mentenivalót, 

így azt eredeti könyvtárszerkezetével együtt 

őrizhetjük meg. Ugyanakkor a rendszerpartíció 

mentését csak lassan és nehézkesen képes 

elvégezni. 

Az EaseUs Todo Backup sokkal megfelelőbb 

program Windows partíciók klónozására. 

Ehhez először is készítsünk egy új 

biztonsági mentést a Backup fülnél a Disk 

and partition backupra kattintva. A varázsló 

ezután rákérdez, melyik partícióról szeretnénk 

mentést készíteni, majd arra is, mi a 

célkönyvtár. Utóbbi oldalon kattintsunk az 

Options gombra, így megadhatjuk, milyen 

erős legyen a tömörítés. A teljes partíciókról 

készült mentésekhez az EaseUs Todo Backup 

is saját formátumot használ, PDB-végződéssel. 

Hogy ezt később használhassuk, és akár 

Windows intézőből is kezelhessük, válasszuk 

előbb a program főmenüjében a Tools fület, 

majd a Mount/Unmount ikont, és keressük 

meg a mentett állományt. 

A program ekkor egy meghajtójelet rendel 

a képfájlhoz, így azt onnantól kezdve bármilyen 

fájlkezelővel elérhetjük, akárcsak egy 

külön meghajtót – egyedül a törlési parancsot 

nem adhatjuk ki. Azonban a fájljainkat ilyen 

állapotban akár egyesével, akár tömegesen 

is visszaállíthatjuk a régi helyükre, vagy ha 

úgy tetszik, akár egy újabb, jobban felépített 

könyvtárszerkezetbe. 

Terabájt-csapda: 

hatalmas tárhelyigény 

Ma már a többterabájtos merevlemezek 

ára is egészen barátságos. Miért ne vegyünk 

egy nagy kapacitású meghajtót, és válasszunk 

le egy partíciót a biztonsági mentésnek? 

A csapda: Ha a merevlemez komolyabb 

mechanikai sérülést szenved el, minden 

azon lévő adat elvész, így a mentések is. A 

hagyományos adat-visszaállító programok, 


36


37 

mint például a PC Inspector File Recorvery, 

már nem segíthetnek ilyenkor, mivel a sérült 

lemezt fel sem ismerik. Sőt legtöbbször 

a profi eszközökhöz mellékelt mentőlemezek 

sem képesek többre, mivel a fizikailag 

sérült adathordozót a BIOS sem ismeri fel. 

Egyedül az adatmentésre szakosodott cégek 

segíthetnek ilyen esetekben, de ezeknek a 

beavatkozásoknak komoly áruk van, sokszor 

adatmennyiségtől függően. 

A kiút: Kettő jobb, mint egy. Készítsünk 

egy másik biztonsági mentést egy külső 

eszközre, például egy USB-csatolós merevlemezre 

vagy hálózati tárolóra (NAS). Ha ennek 

baja esik, csak le kell cserélni a lemezt, és újra 

felmásolni rá az adatokat. Ha a számítógép 

lemezegysége megy tönkre, a külső egységről 

nyerhetjük vissza a fájlokat. Ezzel a kettős 

védelemmel már majdnem tökéletesen 

védettek az adataink, kivéve, ha egyszerre 

mindkét hordozó károsodik, pl. rablás vagy 

tűz-/vízkár esetén. 

Online csapda: 

a bizalom komoly stresszel jár 

Egy neten tárolt biztonsági mentés védelmet 

ad a fenti esetekben. Ha egy ma divatos 

adattárolási felhőben helyezzük el adatainkat, 

mint amilyen a Dropbox vagy Gigabank, a 

természeti katasztrófákat is túlélhetik. Hiába 

lopja el egy betörő a számítógépünket, annak 

minden alkatrészével, hiába ég ki teljesen a 

szobánk, az adatokat vissza tudjuk állítani. De 

mi a helyzet, ha a természeti csapás nemcsak 

minket, de a netes tárhelyszolgáltatót is sújtja? 

A csapda: Több ezer felhasználó és cég még 

sokáig emlékezni fog 2011 húsvétjára, amikor 

az Amazon.com teljes felhő-infrastruktúrája 

összeomlott. A következmény felbecsülhetetlen 

értékű adatvesztés lett. A tragikus események 

oka egy szimpla routerhiba volt a 

hálózati frissítések során. További problémát 

jelent, hogy az internetes tárolási szolgáltatók, 

különösen a kisebb, friss cégek könnyen 

csődbe mehetnek, vagy felvásárolhatja azokat 

egy nagyobb cég. Hogy mi történik ilyen 

esetben a mentett adatokkal, azt szinte csak 

akkor lehet kideríteni, ha már megtörtént a 

változás. A hosszú, és legtöbbször olvasatlanul 

elfogadott általános szerződés azonban az 

esetek többségében elhárítja a felelősséget a 

szolgáltatóról. 

A kiút: Ismét a kettes szám. Legyen mentésünk 

külső adathordozón és internetes tárhelyen 

is. Pontosan erre a megoldásra buzdít 

az Acronis True Image is, amely egy felületen 

ad lehetőséget mindkét műveletre. Persze 

egyszerűen létrehozhatjuk a mentést először 

külső meghajtón, bármilyen erre alkalmas 

programmal. Ezek után a TrueCrypt programra 

lesz szükségünk a lemezmellékletről. Készítsünk 

vele egy új, kódolt konténert. Ehhez 

kattintsunk a Create Volume parancsra, majd 

válasszuk a Create an encrypted file container 

lehetőséget. 

Volume Locationként hozzunk létre egy 

fájlt az online tárolón, majd a következő lépésben 

válasszunk erős kódot, még ha így több 

időbe is kerül az adatok kódolása és megfejtése, 

majd legalább akkora méretet, amekkora a 

már kész mentés. Ha a konténer kódolt, és kellően 

erős jelszó védi, akkor a főmenüből a Mount 

paranccsal meghajtójelet is rendelhetünk 

hozzá, hogy onnantól egyszerű meghajtóként 

használhassuk. Ez esetben csak másoljuk be a 

konténerbe a már elkészült mentést a külső 

meghajtóról. A legtöbb felhőszolgáltatás (pl. a 

Dropbox), automatikusan feltölti a teleírt konténert 

a netes meghajtóra. 

Ha néha változtatnánk a mentésen, az komoly 

kellemetlenséggel járhat, mivel akár egy 

fájl cseréje miatt is a teljes konténert újra fel 

kell tölteni. Ezt megelőzendő a TrueCrypt Setting/Preferences 

menüjében kapcsoljuk be a 

Preserve modification timestamp of file containers 

lehetőséget. Így a konténer hozzáférési 

dátuma nem fog változni, és nem töltődik fel 

minden egyes apróság miatt a teljes fájl – csak 

ha mi is úgy akarjuk. 

Időcsapda: 

öreg adathordozók 

A flopilemezek és Iomega ZIP-meghajtók 

kora már rég lejárt (ez nagy szerencse, főleg 

az előbbiek megbízhatatlansága miatt), a 

Blu-ray pedig most igyekszik felváltani a CD 

és DVD korongokat. Ahogy az adatok mennyisége 

egyre nő, a hardvergyártók folyamatosan 

újabb hordozókkal állnak elő, hogy megfeleljenek 

az igényeknek. Ez kihatással van a biztonsági 

mentésekre is. 

A csapda: Ha régi lemezeink akadnak otthon, 

amelyek adatait vissza szeretnénk nyerni, 

komoly problémával nézünk szembe, főként, 

ha nincs megfelelő meghajtó hozzájuk. Még 

a profi adatmentők sem képesek az adatokat 

kibányászni egy régi hordozóról, ha nincs 

hozzá megfelelő olvasóegységük. Ráadásul 

az adathordozók tartóssága is korlátozott. A 

10–15 éves CD és DVD lemezek nagy része 

többé már nem olvasható, és a merevlemezek 

alkatrészei sem tartanak örökké. 

A kiút: A valóban tartós adatmegőrzéshez 

egyszerűen csak használjuk a legfrissebb 

hordozókat, amiket erősen támogatnak és 

fejlesztenek a hardvergyártók. Így ha a hordozó 

vagy az olvasóegység elromlik, bárhol 

kapható cserepéldány. A kódolt másod- vagy 

harmadpéldány elhelyezése egy megbízható 

netes tárhely-szolgáltatónál szintén jó megoldás. 

Évi 50–60 euróért cserébe akár 100 GB 

helyet is kaphatunk. 

Rendszercsapda: 

kártevők és olvasási hibák 

A bizalom jó, de az ellenőrzés még jobb: a 

biztonsági mentések is igényelnek némi karbantartást, 

mivel ki vannak téve a kártékony 

kódok, valamint az írási és hardverhibák veszélyeinek. 

A csapda: A merevlemezek lemezeinek 

mágneses rétege nagyon érzékeny, így – különösen 

hosszabb használat után – feltűnhetnek 

a „Bad sector” olvasási hibák. Elég egy ilyen 

hiba, hogy a teljes biztonsági mentés használhatatlanná 

váljon. Ezt a problémát ugyan meg 

lehet kerülni SSD adathordozók használatával, 

de ez a mentési módszer jelenleg még kiemelkedően, 

sőt illogikusan drágának számít. 

Mivel a biztonsági másolat egy másolat, ha 

a kijelölt meghajtón vagy könyvtárakban bármilyen 

rosszindulatú kód található, az bekerül 

az archivált anyagok közé is. A már elkészült 

mentés támadása, bár nagyon ritka, de nem 

lehetetlen: egy ismert hackeroldal kínál erre 

alkalmas programokat. Egy sérülékenység lehetővé 

teszi az egyik rendszerfájl (fveapi.dll) 

manipulálását, aminek segítségével kártékony 

kód juttatható a mentett fájlokba. 

Harmadik lehetőség: az állandó használat 

vagy másolgatás miatt a fájlok valamelyike 

íráshibás lesz. A biztonsági mentést végző 

program az ilyen fájlokat nem képes többé 

használni, mert a belső ellenőrzőszám eltérést 

jelez majd bennük. 

A kiút: Időről időre ellenőrizzük a mentést 

hordozó eszköz hibamentességét. Az ingyenes 

HDD scan ellenőrzi a tárolóeszköz állapotát, 

és előre figyelmeztethet egy kialakuló 

adatvesztésre. 

Az EaseUs Todo Backup pedig a mentett 

fájlokat képes ellenőrizni, a Tools fül Check 

image parancsával. A Paragon programjai 

még arra is képesek, hogy a sérült mentésből 

helyreállítsanak egyes fájlokat. Ha pedig még 

akad egy vírusirtónk is, ami megakadályozza 

a mentés megfertőzését, minden lehetséges 

csapdán túljutottunk.

Mi leszek, ha nagy leszek? 

Amit őseink ránk hagytak 

Már régóta foglalkoztat a gondolat: mi leszek, ha nagy leszek. 

Anyu mindig ezt mondogatja: 

– Tanulj, tanulj, Dianna! Kellenek a jó jegyek, a jó átlageredmény, 

hogy megfelelő középiskolába iratkozhass! 

– Igen, igen... Tudom, anyu! – válaszolom kelletlenül. A felnőttek 

néha olyan fárasztóak. 

Olyan ez, mintegy felakadt lemez, ami mindig ugyanazt a nótát fújja. 

A felnőttek nem értik, hogy a serdülők fejében ezernyi, sőt milliónyi 

kérdés ugrabugrál összevissza, válaszra várva. 

Néha olyan érzés ez, mintha mókuskerékben lennék, és nem találnám 

a kijáratot. 

Azt mondják, hamar elkezdtem beszélni, jó sokat. Egyéves sem voltam, 

amikor ezt jelentette ki az egyik nagymamám: 

– Bizony, ebből a gyerekből piaci kofa lesz, szinte be sem áll a szája. 

Megjegyzés: engem meg sem kérdeztek! 

Három-négy éves lehettem, amikor rohamosan fejlődésnek indult 

a ritmusérzékem. 

– Táncosnő lesz! Híres és gazdag! – mondta valaki a családból. – Majd 

a tévében kísérjük a fellépéseit, és szurkolunk neki! 

Ez a „tánci-tánci” történet valójában onnan ered, hogy egyszer a 

szüleim azon kaptak engem, hogy táncoltam... Ebben semmi különös 

nincs, de én a konyhaasztalon táncoltam! Egyedül felmásztam oda, s 

Lagzi Lajcsi trombitájára roptam a táncot. A szüleim nem hittek a szemüknek. 

Megjegyzés: azóta fejlődött a zenei ízlésem. 

Hatévesen rájöttem, hogy mi lesz a fő foglalkozásom. 

– Mami, tati, én hercegnő leszek! 

Vegyetek nekem koronát, szép báli ruhát, üvegcipőt és egy kastélyt! 

– mondtam boldogan. 

De a szüleim meg sem mozdultak, csak hangosan nevettek. 

Megjegyzés: azt a kastélyt a mai napig várom!!! 

Kilencévesen már úgy éreztem, hogy számomra felesleges az iskola, 

nem kell többé tanulnom, hiszen pék leszek állandó műhellyel. 

A szüleim újra csak nevettek. 

– Tudom én, hogy miért szeretnél te pék lenni, te kis huncut! Élszhalsz 

a péksüteményekért. Főleg a kakaós csigáért. Igazam van? – kérdezte 

anyu mosolyogva. 

Küldetés lefújva. Nem hiszem el! Ezt a titkomat is megfejtették. 

Megjegyzés: a szülők nemcsak fárasztóak, hanem néha túl okosak 

is. Túlságosan! 

Aztán negyedikes lettem. Az állatok iránti szeretetem és együttérzésem 

olyan mértékben nőtt, hogy eldöntöttem: állatorvos leszek. Az 

egész család örömmel fogadta a hírt. Én már szinte fürödtem állatorvosi 

sikereimben. A rendelőmet a dédnagymamám első emeletén lévő 

lakásában akartam megnyitni, amibe dédi is beleegyezett. Minden a 

terv szerint ment, amíg a nagytatám nem adta a tudtomra, hogy az 

állatorvos nemcsak cicákat és kutyákat gyógyít, hanem: teheneket, sertéseket, 

birkákat, szárnyasokat... 

Hű, ettől aztán igazán elment a kedvem! 

A nagytatám felvilágosítása nélkül jobban éreztem volna magam. A 

felnőttek mindig mindent elrontanak. Nem hagynak bennünket, gyerekeket 

álmodozni. 

Most tizenkét éves vagyok, és angoltanárnő szeretnék lenni. 

De, pszt!!! Nem mondtam el senkinek! Még a végén valaki újra beleszól. 

Ha jobban belegondolok, semmi sem változott. Beszélni és táncolni 

ma is szeretek. Minden lány hercegnőnek születik, és az is marad. A kakaós 

csigában nincs hiányom, kutyák, macskák hű barátja vagyok. See 

you, good bye!!! 

Cvejity Dianna, 6. osztály, Ivan Goran Kovačić iskola, Szabadka 

Telecska lakosai mindig is dohánytermesztéssel foglalkoztak. Mostanra 

már csökkent ennek a tevékenységnek a jelentősége, de él itt a 

faluban egy ember, aki igyekszik fenntartani ezt a hagyományt. Kovács 

Istvánnak hívják, ő a tulajdonosa a Dohánymúzeumnak, amelyről most 

többet is megtudunk a tulajdonossal folytatott beszélgetés révén. 

– Honnan jött ez az ötlet, hogy múzeumot nyit? 

– Nálunk az egész család dohánnyal foglalkozott, én igazából csak 

folytatom azt, amit az őseim elkezdtek. 

– Milyen céllal nyitotta meg a múzeumot? 

– Szeretném megőrizni az utókornak azokat a tárgyakat, amelyeket 

az emberek akkor használtak, amikor idetelepült a falu. 

– Honnan vannak ezek az eszközök? 

– Elsősorban saját szerszámok, a család, elődjeink használták őket. 

Szerencsére semmit sem dobtak el, nálunk megbecsülték ezeket a tárgyakat, 

értéknek számítottak. 

– Milyen régiek? 

– Legtöbbjük kilencven-száz éves, de van pár gyökérből készült fúrónk, 

amelyek még Szajánból kerültek ide. Azok megvannak kétszáz 

évesek. 

A következő kérdésemre már a bácsi neje, Irén néni válaszol. 

– Mikor nyílt meg a múzeum? 

– Először 2005-ben, de akkor még csak a ház folyosójára raktunk 

ki néhány régi tárgyat. Aztán megnyertünk egy állami pályázatot, és 

2009. október 24-én hivatalosan is megnyílt a Dohánymúzeum. 

Most már újra István bácsival beszélgetek. 

– Azóta sok látogató járt itt? 

– Igen. Sokan érkeznek közeli helységekből vagy az ország többi 

részéből. Gyakran látogatnak ide külföldi turisták is. Nemrég kaposvári 

diákok kirándultak ide, de megfordult már itt szlovén turistacsoport, 

sőt még a püspök is. 

– Mi a különlegessége a múzeumnak? 

– Az, hogy olyan eszközök vannak itt kiállítva, amelyek már alig találhatók 

meg máshol. Ezeket is az utolsó pillanatban mentették meg a 

kidobástól. Érdekes még, hogy a látogató a mag csíráztatásától kezdve 

a cigarettáig megismerheti a dohány fejlődését és a feldolgozása folyamatát. 

– Van egy különleges dohányvirágunk is – egészíti ki Irén néni. – Ez 

a mexikói dohányvirág. Fantasztikus illata van. Ebből szoktam én arcszeszt 

és parfümöt készíteni. 

– Mire használták még a dohányt? 

– Különböző gyógyszereket főztek belőle, amikkel a keléseket 

gyógyították, de ruhafestő főzetet is készítettek. A földbirtokosok, úri 

népek feleségei is dohányfőzettel kenték be magukat, attól szép kreol 

bőrük lett. Manapság különböző gombák termesztésénél használják a 

dohány virágporát, sőt a melegágyak fóliáit is a dohánylevél erezetéből 

állítják elő. 

– Megtudhatunk-e itt valamit a falu lakosságáról? 

– Igen, ugyanis nagyon sok hivatalos dokumentumunk van: anyakönyvi 

kivonatok Szajánból, szerződések, számlák, bizonyítványok, sőt 

még az eredeti telekváltsági szerződés is megtalálható itt, ami a mostani 

telecskai lakosok letelepedését biztosította ezen a területen. Már 

több budapesti néprajzkutató is járt a múzeumban. Ide ha beszabadul 

egy, akkor nem tud kimenni. Ezenkívül nálunk van a falu legelső táblája 

is, amin egy kéz mutatja, merre van Kossuthfalva. 

– Megérte megnyitni a múzeumot? 

– Megérte. Külön élmény az, hogy abból tudunk beszámolót tartani 

a látogatóknak, amit egész életünkben csináltunk. 

A riport befejeztével úgy érzem, kétszer annyi ismerettel rendelkezem 

a dohányról, mint azelőtt. Mindenkinek ajánlom, hogy látogassa 

meg a Dohánymúzeumot, nagyon szép. Emellett biztos vagyok benne, 

hogy István bácsi nekik is szívesen mesél majd. 

Tápai Ramóna, 7. osztály, Petőfi Sándor iskola, Újvidék 


38

Mi leszek, ha nagy leszek? 

Ha felnövök, óvónő leszek! 


39 

Ezen a kérdésen sokat gondolkodtam. Tengernyi felelet született. 

Ám erre, azt hiszem, gyermekkorában egy ember sem tud biztosan 

válaszolni. 

Óvodás lehettem, mikor óvónő szerettem volna lenni. Emlékeim 

szerint azért, mert (akkori ésszel) az óvó néni nagyon okos, kedves, 

ügyes, kreatív, szépen olvas, és sok verset tud. Szerettem sétálni, és 

úgy gondoltam, ha majd én leszek az óvónő, sokkal többet megyünk 

sétálni. Egészen másodikos vagy harmadikos koromig a legnagyobb 

álmom az volt, hogy óvó néni legyek. Ezt a kívánságomat megdöntötte 

egy, még ennél is szebb hivatás, az pedig nem volt más, mint 

az, hogy állatorvos legyek. Gondolj csak bele, milyen szép dolog is 

megmenteni egy életet! Elképzeltem ugyanis, hogy lesz egy rendelőm 

Adán, és én leszek a világ legjobb állatorvosa. Mindenki hozzám 

hozza majd az állatait, és meggyógyítom őket. Erről az álmomról akkor 

tettem le, mikor meghalt a kutyuskám. Elvittük az állatorvoshoz, 

többfajta injekciót adott neki, és azt mondta, hogy ha reggelig kibírja, 

megmarad, ha nem: nem. Este hat óra felé a kutyusom feladta az 

életéért való küzdelmet. Egy méh végzett vele. Belegondoltam abba, 

hogy mikor majd egy család elhozza hozzám például a kutyáját, és azt 

a szegény ebet el kell altatni, én arra nem leszek képes. Így hát erről a 

hivatásról is végleg letettem. 

Pár napig az űrhajózásra vágytam. Szerettem volna kipróbálni 

magam ilyen helyzetekben. Nézegetni a ragyogó csillagokat, áttörni 

a homályos felhőket. Megcélozni a kerek, sajt formájú holdat. 

Bámulni a végtelen univerzumot, miközben egy pici, sajtbogyó felé 

száguldok. Ezek miatt gondoltam azt, hogy milyen jó lehet űrhajósnak 

lenni. Majd mégis egy kis időre a kereskedelem mellett tettem le 

a voksot. Úgy gondoltam, ez egy jól kereső szakma. Jól lehet egész 

nap az áruval foglalkozni, járkálni a sorok között, és ha jön egy vevő, 

tanácsot adni neki. Mikor meghozzák az eladni valót, azt elpakolni, 

rendet tartani... akkoriban erre vágytam. Ezek után következett az 

az időszak, amikor állandóan Henivel és az ikrekkel voltam. Sokat 

fodrászkodtunk. Nagyon is megkedveltem ezt a szakmát, kivéve, 

mikor Helga volt a modellem. Egyszer elmentünk anyával egy fodrászszalonba 

(mikor az én fodrászom szabadságra ment). A várakozóban 

krémszínű székek sorakoztak. A folyosó két oldalán, két ajtó 

várt minket. A jobb oldali a kozmetika világába nyílt. A bal felőli volt 

maga a fodrászszalon. Anyával az utóbbit választottuk. Itt hatalmas 

tükrök, egy hajmosó mosdó, több fodrászszék, asztalok, polcok, valamint 

törölközők voltak. Mikor a fodrászok elvégezték a doglukat, 

nem kevés fizetséget kértek. Azóta oda be nem teszem a lábam, inkább 

megvárom az én fodrászom szabadságának a végét (mellesleg 

az enyém szebben nyír meg). 

A fodrászattal egyidejűleg színész is szerettem volna lenni. Ez idő 

tájt halt meg Michael Jackson. Arra gondoltam, mi lesz, ha én már nem 

létezem. Emlékezni fog rám is a világ, mint a popkirályra? A világ nem. 

Esetleg az ismerőseim. Mikor eljöttek a mamáék, megragadtam az alkalmat, 

és elhívtam őt sétálni, közben megkérdeztem tőle: 

– Mama, szerinted mi legyek majd, ha nagy leszek? 

– Mi szeretnél lenni? – segített ki mama. 

– Fodrász vagy színész – válaszoltam izgatottan. 

– Fodrász az ne legyél! Tudod, hogy te allergiás vagy. A hajfesték károsítaná 

az egészségedet. 

– Akkor színész. 

– No, látod! Az egy szép szakma. 

Tehát színész akartam lenni egy darabig, de azóta sokkal jobbat 

találtam ki. Újabban műsorvezető a vágyam, mert így hírességekkel 

találkozhatnék. 

Nos hát olvashattad, hogy az ember gyermekkorában sok minden 

szeretne lenni, és lehet, hogy felnőttként valami egész más lesz, mert 

ezek csak gyermekálmok. 

Dér Lilla, 6. osztály, Cseh Károly iskola, Ada 

Mivel még van időm eldönteni, ezért nem sokat gondolkodtam a 

pályaválasztáson. 

Sok szakma jár a fejemben, amivel foglalkozhatnék, ha felnövök. 

Mivel nagyon szeretem a kisgyermekeket, az óvónőképző áll hozzám a 

legközelebb. Ha a rokonságból vagy ismerősi körből kisgyermek kerül 

a közelembe, le tudom kötni a figyelmét, el tudom szórakoztatni, főleg, 

ha már nagyobbacska, úgy három-négy éves. Úgy érzem, jól kijövök 

velük. Elképzelem magam, amint egy helyett több gyermek vesz körül. 

Figyelnek rám, tanítgatom őket, játszom velük. Ezt mind tehetném, ha 

óvónő lennék. Szeretném figyelni őket, amint a játszótéren vidáman 

szaladgálnak, csacsognak, érdeklődnek, és figyelik minden szavamat. 

Boldogan tanítgatnám őket az élet dolgaira. Verseket, mondókákat, a 

számok, illetve a betűk írását is megtanítanám nekik, valamint az illedelmes 

viselkedést. Szép időben sétálgatnánk az utcákon, és megválaszolnám 

az útközben feltett kíváncsi kérdéseket. Nézném, ahogy 

napról napra cseperednek és okosodnak. 

Valahogy így képzelem el a foglalkozásomat, ha felnövök. 

Bakos Alekszandra, 6. osztály, Hunyadi János iskola, Csantavér 

A tűzoltók 

A tűzoltók nem félnek, 

és nem henyélnek. 

A tűzbe mennek és eloltják, 

mielőtt észreveszik a népek. 

Jönnek a kocsival, 

locsolják a tüzet. 

Jön autóval, 

az önkéntes Testület. 

A tüzet eloltják, 

parázs sem marad. 

Megóvják értéked, otthonod. 

Zélity Krisztián, 7. osztály, 


Húsvét 

Húsvét van, és jön a nyuszi, Piros tojásokat festünk, 

Repül hozzátok egy puszi. Néha párat elejtünk. 

Érted mondom e nap az imám, Jönnek a locsolkodók, hozzák a vizet, 

Mert ilyenkor mindenki vidám. Adjatok csokit, legalább tízet! 

Gordán Carmen, 5. osztály, Cseh Károly iskola, Ada 

Sinkovics Szebasztián rajza

Hallgassatok meg! 

Tavasz 

Tudom, hogy minden kortársam, sőt minden ember fejében megfordulnak 

azok a gondlatok, amik a világunk jó és rossz dolgairól szólnak. Így 

vagyok ezzel én is. A következő sorok néhány olyan dologra hívják fel a figyelmet, 

amelyek szemet szúrtak nekem. 

Az első ilyen az iskola. Sokan azt mondanák, hogy „áá... az felesleges”. 

Ezzel én is sokáig így voltam, de aztán rájöttem, hogy az iskola nélkül buták 

maradnánk. Így az én megoldásom a következő lenne: reggel nyolc órakor 

kezdődne a tanítás, és fél kettőig tartana az első váltás, majd következne 

egy kis pihenés, két óra. Ezután fél négytől újra tanulhatnánk hétig. Ez a 

felsősöknek heti 3, az alsósoknak heti 2 napon lenne így. 

Az alkoholizmus is nagy probléma. Ma már szinte nem múlik el úgy 

hét, hogy ne látnék egy teljesen részeg embert, amint tántorog hazafelé. 

A súlyos gond ott kezdődik, hogy egyre több gyermek is fogyaszt nagy 

mennyiségű alkoholt. Mindezt én úgy oldanám meg, hogy egy szállító 

naponta 1 dl bort vinne minden házba a felnőtteknek. A 12 évet betöltött 

gyerekeknek viszont csak vasárnaponként lehetne 0,5 dl bort adni, mert 

a bor a legegészségesebb az alkoholtartalmú italok közül. Mindezek mellett 

az üzletekben nem lehetne alkoholos italt árulni. Sokaknak fogalmuk 

sincs arról, hogy az ivás miatt hány szerencsétlenség történik évente a 

közutakon. 

Azonban a dohányzás felett sem lehet elsiklani csak úgy. Sajnos manapság 

már mindenki láthat cigarettázó felnőttet, sőt gyereket is. Azonban, ha 

sem cigarettát, sem hozzá való alapanyagot nem lehetne kapni – szóval 

illegális lenne, úgy mint a kábítószerek egy része –, sokan fel is hagynának e 

káros szenvedéllyel. A mindennapi stressztől menekülve, az emberek többsége 

ehhez és az alkoholhoz fordul. Az a baj, hogy egyre több kortársam is 

ezt teszi. Nem úgy, mint régen. Annó dacumál az emberek egymással beszélték 

meg a gondjaikat, és konkrétan az alkoholt „vidítóként” használták. 

Mostanában a gondjainkat nem tudjuk így rendezni, sőt, a mai világban ez 

szinte lehetetlen, mert nem egymással törődünk, hanem a televízióval és a 

számítógéppel. 

A manapság leggyorsabban terjedő, és az emberekre a legkártékonyabban 

ható élvezeti cikk a kábítószer. Ez ellen nem is lehet sokat tenni, 

mert ha egy fajtát betiltanak, kettőt hoznak létre helyette, és ez így mehet 

akár a végtelenségig is. 

Még „egy gondolat bánt engemet”, az pedig: az erdőirtás. A mai rohanó 

világunkban csak arra tudunk gondolni, hogy nekünk most jó legyen, nem 

a jövőre, nem másokra. Ha kiirtjuk az erdőket – mint ahogy ezen az úton 

meg is indultunk –, gyakorlatilag mindannyian eltűnünk a Föld felszínéről. 

Azonban ekkor még nem is beszéltünk az állatokról, amelyeknek egy része 

már így is kipusztult. Ha nem kezdjük el hamarosan okosan felhasználni azt, 

amit a természet adott, óriási bajban leszünk. 

Sajnos manapság még csak nagyon kevés ember gondolkodik a jövőről, 

hogy mi lesz velük, és mi velünk. Azonban csak ha ez a néhány általam 

felsorolt tény megváltozna, mindjárt más lenne az élet, ugye? De ha mi, 

gyerekek változtatunk ezeken, máris egy sokkal lakhatóbb bolygónk lesz. 

Ezt kell tennünk, hisz a jövőnket mi építjük! 

Kálmán Szilárd, 8. osztály, Sever Đurkić iskola, Óbecse 

Eső 

Ha esőben megyek, megázom. 

Ha hazaérek, átfázom. 

Esik az eső és a jég, 

Egyáltalán nem tiszta az ég. 

Borulás jő keletről, 

Beszéljünk a melegről. 

Süssön már végre ki a nap, 

Légy boldog, jó idő van ma! 

Vastag Krisztina, 5. osztály, 

Cseh Károly iskola, Ada 

A nap már kergeti a telet, 

Hancúroznak a friss szelek. 

A fű nyújtogatja nyelvecskéjét, 

Kóstolja a tavasz illatát, ízét. 

A barka is bimbót bont már. 

A hóvirág? Ő sem vár. 

A rügyes ág meglegyint, 

S érzem, tavasz van megint. 

Nagy Nándor, 5. osztály, 

Petőfi Sándor iskola, Magyarcsernye 

Földünk 200 év múlva 

Egy forró szombati napon a biológiatanárnő megszervezett egy tanulmányi 

kirándulást a Fruška gorára. A célunk az volt, hogy megkeressünk 

egy igen ritka virágot, amelyről mos tanulunk. Ezen a kiránduláson csak az 

5. osztály vehetett részt. 

Mikor megérkeztünk az erdőbe, először megettük a rágcsálnivalónkat. 

– A hírharangvirág nevű növény a sűrű erdő közepén él – magyarázta 

a tanárnő. 

– Tehát oda megyünk? – kérdezte rémülten Anita. 

Miután megnyugtattuk, elindultunk. Mikor az erdő közepén lehettünk, 

a bokrokban megpillantottam egy őzet. Letértem az útról. Az őz elszaladt, 

és én követtem. Senki sem vette észre, hogy eltűntem. Kis idő múlva feladtam, 

mert rájöttem, hogy eltévedtem. Öt percig le-fel mászkáltam, ideges 

voltam. Vártalanul megszólalt egy hang: 

– Te meg mit keresel itt? 

Eleinte nem láttam semmit, csak a hangot hallottam, de csakhamar 

megláttam egy tündért. Nem hittem a szememnek. 

– Eltévedtem... – dadogtam. 

– Gyere! Elvezetlek valahová – mondta a tündér kedvesen. 

Követtem. Egy föld alatti várba vezetett, ahol ő él. Bementünk, leültetett, 

és megkínált sütivel. Aztán egy üveggömböt tett az asztalra. 

– Ez mire való? – kérdezősködtem. 

Nem kaptam választ. Az üveggömbben egy kép jelent meg. 

– Látod ezt a fekete gömböt? – kérdezte. 

– Igen, mi van vele? 

– Hát ilyen lesz a Föld 200 év múlva. Szemét lesz mindenhol, a gyárak 

száma növekedni fog. Ezért nem élhetünk akkor már a Földön, és egy nagy, 

átlátszó gömbbe fogunk költözni, akkorába, mint a Szaturnusz. Ez egyben 

szálloda is, méghozzá 15 csillagos, élményfürdő is meg pláza is lesz benne. 

Ott nem lesz iskola, nem lesz semmi ilyesmi. Úgy fognak élni az emberek, 

mintha semmi mást nem ismernének, csak a pihenést – fújta el egy szuszra 

a tündér. 

– Lesz ennek rossz oldala is – folytatta. – Tengerek, hegyek, szép tájak, 

erdők, friss levegő nélkül, sötétségben élnek majd az emberek, mert a 

gömb a világűrben van. Innen nem lehet majd elutazni csodálatos helyekre, 

mert a gömbön kívül nincs semmi. 

Nagyon elszomorított a mondókája. Csak hallgattam, és egy pontba 

néztem. Végre megszólaltam: 

– Mért nem vigyázták az emberek a Földet? 

– Azt sajnos nem tudom! De most már ideje, hogy visszavarázsoljalak 

a te világodba. 

Amint ezt kimondta, ott termettem, ahol a többiek voltak. A lányok 

megörültek nekem. Krisztina megkérdezte: 

– Hát hol voltál? Kár, hogy nem láttad a hírharangvirágot, csodálatos 

volt. Lefényképeztem neked. 

Gondoltam, nem árulom el, mit láttam, mit tudtam meg. Így csak én 

nem láttam meg élőben a ritka virágot, de ehelyett csak én tudtam meg, mi 

lesz a Földünkkel 200 év múlva. Kérek mindenkit, hogy vigyázzon a bolygónkra, 

nehogy a tündér meséje valóra váljon! 

Szoboszlai Leóna, 5. osztály, Petőfi Sándor iskola, Újvidék 


40


41 

„Az ember nem arra született, hogy legyőzzék...” 

(Hemingway) 

Küzdelem... nehéz téma! A világon milliók küzdenek nap mint nap valamiért. 

Van, aki a megélhetésért, megértésért, mások az életükért vagy 

olyan dologért, ami mások számára lényegtelen, de valakinek mindennél 

fontosabb. 

Az öreg halász mindennap újra és újra harcolt, hogy halhoz jusson, 

mégsem sikerült neki sokszor. De ő nem adta fel akkor sem, amikor a helyzet 

már reménytelen volt. Mindenáron harcolt a haláért, és tudta, az már 

nem az ő hibája, hogy a ragadozó cápák miatt a nagy hal csontvázával ért 

partot. Küzdeni nehéz, ezért sokan feladják, de ahogyan Hemingway is 

mondta: „Nem arra születtünk, hogy legyőzzenek minket.” 

Véleményem szerint, érdemes a küzdelem, mert talán olyan dolgokat 

is kapunk, amiről eddig álmodni sem mertünk. Még régen, amikor egész 

kicsi voltam, anyukám kivitt engem és a nővéremet Kelebiára, a lovardába 

lovagolni, és ez nekünk nagyon tetszett. Hétvégén sokszor elvitt minket, de 

aztán azt mondta, ha idősebbek leszünk, és már egyedül is el tudunk menni, 

akkor elenged, mert neki erre nincs ideje. Elszomorodtam, de tudtam, 

hogy nemsokára eljön az idő, amikor egyedül mehetek. Az idén nyáron ez 

megtörténhetett, egyedül kezdtem járni a lovardába. Eleinte élveztem, de 

azután ráuntam, mert a kezdő csoportban hagytak, és én úgy érzem, hogy 

többre vagyok képes. Szerettem volna átkerülni a nagyok csoportjába. Egy 

nap úgy mentem el edzésre, hogy most már elegem van, nem csinálom 

tovább. Úgy gondoltam, talán nem nekem való ez a sport. Aznap az edzőm 

rám nézett, és azt mondta, szaladjak a nyeregért, mert a nagyokkal lovagolok. 

A szívem nagyot dobbant. Meg sem tudtam szólalni az örömtől. Nálam 

az a baj, hogy rettentően türelmetlen vagyok, és ha nem történik meg 

azonnal, vagy egy kis idő után, amit akarok, akkor sajnos arra vetemedem, 

hogy feladjam. Az elején sok önbizalmam van, hogy végig tudom csinálni, 

de amikor nem megy azonnal, akkor ez az önbizalom eltűnik, és már csak 

az jár a fejemben, hogy ez nekem nem megy. 

Így hát megtanultam, hogy semmi sem megy egyről a kettőre, mindenhez 

idő kell. Azt is megtanultam, hogy igenis érdemes küzdeni az álmainkért, 

ha nem is azonnal, de idővel beteljesül az akarat. Ahogy Hegedűs 

Géza is mondta: „A legnehezebb önmagunk ellen harcolni.” Teljes mértékben 

egyetértek vele! 

Sebők Viktória, 8. osztály, Ivan Goran Kovačić iskola, Szabadka 

Kecsenovics Kitti csantavéri tanuló rajza 

Nyuszi 

A nyuszika százhússzal száguld, 

a gyorsvonatot is legyőzi. 

Megelőzi azt könnyen, 

s gyorsan tova röppen. 

Vajon kinek mit visz? 

Hallgass rám, egy kicsit! 

A rockernek elektromos gitárt, 

a kertésznek kiskapát. 

Az autószerelőnek Ferrarit, 

a cukrásznak meg egy nagy csokit. 

A szomorúnak vidámságot, 

a gyerekeknek nyalánkságot. 

Locsolkodónak sok piros tojást, 

S magának még egy évi lazulást! 

Nagy Enikő, 6. osztály, 


Energia – mindenhol körülöttünk 

Az energia körülvesz bennünket, mégis kevesen figyelnek fel arra, hogy 

mennyiféle dologban van ott ez az összetartó, leírhatatlan erő. 

Ezerarcúsága és titokzatos megjelenése legalább annyira elkápráztató, 

mint a nélkülözhetetlensége. Mai, modern világunk mozgatórugója. Összetartja, 

beragyogja azt, miközben fontos és jelentéktelen dolgoknak ad erőt, 

életet. Hogy segíthesse az életünket, nekünk is segítenünk kell neki, hogy 

egyedi formájában mutathassa meg magát. Az ember a természet adta 

energiát kedve szerint formálja, hasznosítja és kisajátítja, mindeközben 

bele sem gondol, mekkora terhet tesz ezzel a világ, a környezet vállára. 

Legfőbb éltetőerőnk a Nap, az el nem vesző, örökké tartó csillogás 

forrása. Mi, halandók nem árthatunk neki, nem vehetjük el fényét, erejét. 

Halhatatlanságba burkolózott csillag, melynek fénye nem szűnik. Ő fogja 

beragyogni az életünket, míg a világ világ. Ezért ne haragítsuk magunkra, 

ne próbáljunk belőle mindenáron hasznot húzni, ne akarjunk belőle gúnyt 

űzni, mert ha egyszer eljátszottuk nagylelkűségét, nem lesz több esélyünk. 

Elképzelhetetlen az életünk nélküle, de mégsem gondolunk arra, mi lenne, 

ha nem lenne. Ha nem lenne Nap, az az izzó, ragyogó csillag, ha egyszer 

örök, dermesztő sötétségben hagyna minket... Természetesnek vesszük a 

nyári napokon a hajunkat könnyen lobogtató szellő játszadozását, a vitorlások 

siklását a tenger habjain, a büszke zászlók lobogását vagy a falevelekkel 

való táncot... Önzésből, haszonlesésből ezt mind veszni hagynánk? 

És legfőképpen a víz éltető erejére kell figyelnünk. A csordogáló arany, 

mely mindannyiunkban ott van, az élet forrása. Mi lenne, ha a halak és a 

teljes vízi világ halálra lenne ítélve a tetteink miatt? 

A telhetetlen emberiség már felélte földanyánk tartalékait, már csak 

ezekre a halhatatlan erőkre támaszkodhatunk: a Napra, a Szélre, a Vízre... 

Nem tudjuk, meddig hagyja a természet, hogy ily módon kizsákmányoljuk. 

De ne feledjük: energia nélkül nincs élet. 

Tóth Bence, 8. osztály, Moša Pijade iskola, Pacsér 

Kedves Pajtások! 

A Rügyfakadás minden munkatársának 

és minden olvasójának szép húsvétot, 

sok locsolót és kellemes pihenést 

kívánok! 

Tomán Mária

Mózes, az izraeliták vezére 

Az az ország, amelyet ma Palesztinának 

hívunk, volt akkoriban Kánaán földje. 

A Teremtés könyve meséli el Izsák 

élettörténetét és Jákobét, akinek a neve 

később Izraelre változott, valamint Izráel 

tizenkét fiának históriáját, akik a nagy éhínség 

idején a Nílus völgyében Egyiptomba 

vándoroltak. 

A Biblia elbeszélése szerint a zsidók több 

mint négyszáz évig éltek Egyiptomban. 

Ez idő alatt nagy néppé fejlődtek és megsokasodtak. 

Az egyiptomiak attól féltek, 

hogy háború esetén ellenük fordulnak. II. 

Ramzesz (i. e. 1317. évben) fáraó is ellenségnek 

tekintette a zsidókat és elrendelte, 

hogy fogják őket kemény munkára. Hiába 

volt minden sanyargatás, a zsidó nép egyre 

csak szaporodott. A fáraó ekkor elrendelte, 

hogy minden újszülött zsidó fiút vessenek 

a Nílusba! 

Abban az időben az egyik zsidó családnak 

fiúgyermeke született, és anyja három 

hónapig rejtegette azt. Mikor már tovább 

nem titkolhatta, gyékénykosárkát vett, bekente 

azt szurokkal, és beletette a kisdedet, 

azután kitette a folyóvíz partján a sás közé. 

A gyermek nénje, Mária távolról nézte, 

hogy mi fog történni. Ekkor a fáraó leánya 

arra jött szolgálóival, és amikor a sás között 

megpillantotta a kosárkát, kihozatta. Amint 

a síró gyermeket meglátta, megkönyörült 

rajta és mondotta: – Ez a zsidók kisdedeiből 

való! – A gyermek nénje akkor odasietett 

és a királyleányra bízta, hogy hozzon zsidó 

asszonyt, aki a kisdedet táplálni fogja. A 

leány elhívta anyját. Az asszony elvitte és 

táplálta a gyermeket, és mikor nagyobb 

lett, átadta a fáraó leányának. A királylány 

Mózesnak (vízből kihúzottnak) nevezte el a 

gyermeket. 

Mostantól fogva a királyi udvarnál nevelkedett 

Mózes, és ott az egyiptomiak minden 

tudományára megtanították. 

Amint Mózes felnevelkedett, látta, hogyan 

sanyargatják az egyiptomiak az ő atyafiait, 

a zsidókat. Egyszer tanúja volt, amikor 

az egyik rabszolgafelügyelő egy rabszolgát 

megkorbácsolt. Ezen haragra gerjedt és az 

egyiptomit megölte. Amikor a tette kitudódott, 

Mózes a fáraó haragja elől a pusztába 

menekült. 

Mózes tehát a Sínai-félszigeten egy 

pásztorfejedelem juhait legeltette. Amikor 

egyszer a puszta belsejébe hajtotta a nyájat, 

egészen a Hóreb-hegységig, egyszerre csak 

egy égő csipkebokrot pillantott meg, amely 

azonban el nem égett. Amint a bokor közelébe 

ment, Jehova (a zsidók istene) szólt 

hozzá: 

– Én vagyok a te atyáid istene... Feljutot 

hozzám Izráel fiának kiáltása, láttam, népemnek 

nyomorúságát s sanyargatását. 

Most eredj, elküldelek téged a fáraóhoz, és 

hozd ki a népemet, Izráel fiait Egyiptomból. 

Mózes nagyon megijedt a feladattól. Attól 

félt, hogy nem hisznek majd neki, ezért 

bizonyságul jelet kért Jehovától. Isten ekkor 

képessé tette őt arra, hogy botját kígyóvá, 

majd újra bottá változtassa, és más csodákat 

is tegyen. A nép örömmel fogadta Mózest 

vezérének, szabadítónak, de a fáraó 

nem engedte el a zsidókat, még tovább is 

sanyargatta őket. 

Isten ekkor tíz csapással sújtotta Egyiptomot. 

Először a Nílus vizét vérré változtatta, 

a halak mind elpusztultak. Azután iszonyú 

sok béka lepett el mindent, még a lakásokat 

is. Majd ártalmas bogarakat, tetveket, szúnyogokat, 

mérges legyeket szabadított rá 

az országra, kivéve azokat a helyeket, ahol a 

zsidók éltek. Dögvész pusztította a barmokat. 

Fekélyekkel borította el az egyiptomiak 

testét, jégveréssel és sáskajárással pusztította 

el a termést. Három napig sötétségbe 

borította egész Egyiptom földjét, és végül 

angyalt küldött, aki minden újszülött egyiptomi 

fiúgyereket elpusztított. 

Mózes a tizedik csapás előtt Jehova parancsa 

szerint meghagyta az izraelitáknak, 

hogy útra készen álljanak. És valóban, a fáraó 

kiengedte a zsidókat Egyiptomból, de 

nemsokára megbánta, hogy elengedte az 

izraelitákat. Azért utánuk sietett embereivel, 

és a Vörös-tenger partján már majdnem 

utolérte őket. Ekkor Mózes Jehova parancsára 

fölemelte vesszejét a tenger felé, és a 

tenger vize kettévált. A tenger fenekét forró 

szél szárította föl, és Izráel fiai szárazon átvonultak 

rajta. Az egyiptomiak csak a tenger 

közepéig jutottak, amikor Mózes ismét 

kinyújtotta a kezét, a habok elborították az 

ellenséget, a fáraóval együtt... 

Izráel népe elindult a Vörös-tengertől és 

a Sínai-félsziget pusztáin vándorolt. Mikor 

az eledel elfogyott, zúgolódni kezdett a 

nép. Mózes így szólt Izráel fiaihoz: 

– Az Úr este húst ad ennetek, reggel 

pedig kenyeret! Ezt a kenyeret, amit az Úr 

adott, Izráel fiai mannának nevezték. Jehova 

negyven évig táplálta őket ezzel, míg Kánaán 

földjének határait el nem érték. Mikor 

a népnek nem volt ivóvize, újra zúgolódott. 

Mózes előbb imádkozott, azután elment 

Hóreb sziklájához, megütötte azt vesszejével, 

és a kősziklából víz fakadt! 

Mikor Izráel fiai a Sínai-hegyhez érkeztek, 

nagy mennydörgés és villámlás volt, és 

sűrű felhő borította az egész hegyet. A nép 

nagyon félt, ekkor kihirdette az Isten a tíz 

parancsolatot: 

1. Én vagyok a te urad Istened; Uradat, 

Isteneted imádjad és csak neki szolgálj. 2. 

Istennek nevét hiába ne vegyed. 3. Megemlékezzél 

arról, hogy az Úr napját megszenteljed. 

4. Atyádat és anyádat tiszteljed. 5. Ne 

ölj. 6. Ne paráználkodjál. 7. Ne lopj. 8. Hamis 

tanúságot ne szólj felebarátod ellen. 9. Felebarátod 

feleségét ne kívánjad. 10. Se házát, 

mezejét, se másféle jószágát ne kívánjad. 

Mózes az Istennel kötött szövetség emlékére 

hordozható és arannyal bevont ládát 

készíttetett, és azt frigyszekrénynek nevezte 

el. A frigyszekrény (vagy frigyláda) a szövetség 

sátrának legfontosabb részében, a szentély 

szentélyében állott. 

Izráel népe negyven évig vándorolt a pusztában. 

Kánaán határán fölment Mózes Nébo 

hegyére. Onnan még megláthatta az ígéret 

földjét, azután meghalt 120 éves korában. 


42

Sámson és Delila 

Mózes halála után Józsua lett Izráel vezére. Józsua elindította 

a tábort a Jordán folyón keresztül Kánaánba. Midőn Jerikó 

város lakói ellenálltak és az erős várfalban bíztak, akkor 

megmutatta az Úr, hogy az országot ő adja Izráel birtokába. Józsua 

Isten parancsára meghagyta a népnek, hogy körmenetben kerülje 

meg a várost. Így cselekedtek hat napig. A hetedik napon hétszer 

kerülték meg a várost, amikor a papok megfújták a harsonákat, az 

egész nép kiáltott, Jerikó falai pedig Isten akaratára leomlottak. Az 

izraeliták akkor elfoglalták a várost. Józsua nemsokára meghódította 

az egész országot. 

a zsidók, jövevény nép volt, túlnyomórészben valószínűleg tengerjáró 

krétai és északról jött árja. A zsidók betörése, amely a kánaániták 

elleni támadással kezdődött, hamarosan hosszú és nem mindig 

győzedelmes háborúskodássá fajult az annyira áhított ígéret földjéért, 

s e háborút a kánaánitáknál félelmetesebb jövevényekkel, a 

filiszteusokkal kellett megvívniuk. 

Sámson fiatal korától kezdve minden erejével a filiszteusok ellen 

fordult. Egyszer összefogdosott háromszáz rókát, farkukra égő 

fáklyát kötött, és behajította őket a filiszteusok megérett vetésébe. 

Máskor egy szamár állcsontjával ezer filiszteust vert agyon. A filiszteusok 

ezért bosszút forraltak ellene. Mivel Sámsont nem tudták 

elfogni, ezüstpénz ígéretével megbízták azt a Delila nevű asszonyt, 

akit Sámson szeretett, hogy szedje ki belőle erejének titkát. Delila 

addig mesterkedett, amíg megtudta, hogy Sámson ereje a hajában 

rejlik. Amikor Sámson aludt, levágta a haját, és a filiszteusok fejedelmének 

kezére adta. A filiszteusok könnyen elfogták az erejétől 

megfosztott Sámsont, megvakították, vaslánccal megkötözték, és 

egy malom hajtására kényszerítették. 

A filiszteusok örvendeztek, hogy Sámson a kezükbe került, és istenük 

tiszteletére nagy ünnepet rendeztek. Az ünnepségre előhozták 

Sámsont, hogy szórakoztassa őket. A ház tele volt férfiakkal és 

asszonyokkal, ott voltak a filiszteusok összes fejedelmei és a tetőn 

a nép, közel háromezren, hogy lássák Sámson játékát. Megfeledkeztek 

azonban Sámson hajáról, mely a fogságban ismét kinőtt, és 

ezzel visszatért ereje is. Sámsont az oszlopok közé állították. Ő azt 

kérte, vezessék az oszlopokhoz, hogy megtámaszkodhasson. Ekkor 

átfogta a középső két tartóoszlopot, amelyen a ház nyugodott. 

„Hadd vesszek el én is a filiszteusokkal!” – fohászkodott, és megragadta 

az oszlopokat, mire a ház rászakadt a fejedelmekre és az 

egész népre, amely abban volt! 

Összeállította: Uri Ferenc történész 


43 

A zsidók Kánaán elfoglalása után még hosszú ideig harcoltak az 

őslakókkal és a körülöttük élő népekkel. A bibliai elbeszélések szerint 

akkor győztek, ha hűségesek voltak istenükhöz. Ha elfordultak 

tőle, veszélybe kerültek. Ilyenkor ellenség tört az országra, és addig 

tartotta hatalmában, amíg a nép vissza nem tért istenéhez. Jehova 

ilyenkor kiválasztott a népből egy-egy kiváló férfiút, aki megszabadította 

az országot az ellenségtől. E kiváló férfiakat a Biblia bíráknak 

nevezi. Közülük emelkedett ki nagy erejével Sámson, a filiszteusok 

elleni harcok kimagasló hőse. 

Sámson születését angyal adta hírül. Már ebből is kitűnik, hogy 

Jehova valamilyen különleges feladatot szánt neki. Rendkívüli erejét 

annak köszönhette, hogy az angyal utasításának megfelelően 

tartózkodott a bortól és az ollótól, vagyis hosszúra növesztette a 

haját. Ereje már fiatal korában megmutatkozott. Egyszer szüleivel 

a városba ment, s egy oroszlánkölyök ordítva nekirohant. Sámson 

kettészakította a vadat! 

Mivel sok szó esik a filiszteusokról, ismerkedjünk meg történelmükkel. 

A filiszteusok városok egész sorában éltek a Földközi-tenger 

mentén. E városok között Gaza, Gád, Asdod, Aszkalon és Joppa 

voltak a legnevezetesebbek, s lakosságuk valójában csakúgy, mint

Illyés Gyula 

A szentlélek karavánja 

*** 

Író – igazi – nem leszek, hisz csírája se bennem. 

Hogyan maradhatok meg tehát a pályán, 

ha mégis sikerülne fölkerülni rá, az igazira? Álcázással, 

hogy mégis az vagyok. De szorgalom 

s tehetség híján? 

Dembicz azzal vigasztalt (tapintatosan s 

így nem egészen hatástalanul), hogy tele szájjal 

nevetett. – Tizenhét évesen Petőfi se volt 

író. És Dante? De aztán álcázták! Igaz, hogy 

ők szorgalmasan s így hovatovább elég sikeresen. 

A terv mégse rossz. Kígyói, de legalább 

majd a bőröd is cserélgetheted. 

Évtizedek múlva világosult meg bennem 

(amit anyám rögtön megérzett), mi hozta át 

hozzánk Ozoráról azt a fiatal gazdatisztet, akit 

egyik kora esti hazatértünkkor nagyanyánkkal 

a ház mögötti szaletliben találtunk. Testvérbátyám 

társaságában. 

Hogy uradalmi ember, beszédesen jelentette 

már az a magas kerekű homokfutó is, 

amelynek lovai a ház előtt, de kint az utcán 

harapdálták az elébük vetett szénát. Ilyen 

maguk hajtotta fogaton járják a nagybirtokok 

ifjabb tisztjei a határt: irányítják már ténylegesen 

a gazdaságokat. Koromfekete arc, hófehér 

homlok, nehezen nyíló száj. Nevét is akkor értettem 

meg, amikor bátyám ráadásképpen is 

megismételte. 

A látogató énnekem ettől nyomban azon 

ismeretlenül is mintegy régi ismerősöm lett. 

Úrhegyi Ferencnek hívták, s én – talán egyedül 

én – tudtam, hogy az emlékezetes 48-as haditett 

idején az ozorai bírót Úrhegyinek hívták. 

A ló kantárát fogva vezette át Perczelt a Sió-hídon. 

El kellett hagynia később a falut. Messze, 

Regölybe, a harmadik faluba költözött. 

A szaletliba nagyanyánk csakhamar kihozott 

valami ennivalót, abrosz fölé, tálcán, már 

a vendégek tiszteletére. A méz – a kiállításra 

méltó borostyánszínű nyári pörgetésű gyönyörű 

méz – most sem hiányzott. Nem maradtak 

el a mézhez a közeli méhesből odaszaglászó, 

odazümmögő méhek sem. 

Azokat nálunk nem volt illendő elcsapkodni 

az asztal fölül. Mert hová vitték, amit az 

itteni készből összetolvajkodtak? Be, vissza a 

kasba, a következő pörgetésre. 

Vendégvizsgáztatás volt nálunk, ki hogyan 

tolja el akár a tányérjából szippantgató méhet. 

És hogy milyen szavakkal illeti az ő külön kis 

vendégeit. 

(Részlet) 

Anyám apja nem volt babonás. Annyira 

nem, hogy még a népszokásokat, a húsvét 

hétfői locsolkodást is félig-meddig pápista 

találmánynak vélte. De elnéző mosollyal emlegette 

a méhekről kerengő paraszti hiedelmeket. 

A kirajzott méhek befogásakor nem szabad 

káromkodni. Trágár szavakat sem ejteni. Akár 

ha harmadszor „harapnak meg”, akkor sem. 

Méhet leütni? Mintha anyádra emelnél kezet. 

A méhes közelében sem illik istenkáromló 

szavakkal hangoskodni. „Mert meghallják, 

nagyapa?” Ahol a házi csetepaté elhat a kasokig, 

a méhek kevesebbet hordanak. Nagyszokolyban 

egy gazda harmincöt kaptáros 

méhészetét a részeges, garázda fiú örökölte. A 

második év végére tizennyolc család költözött 

el abból a szép zsúpfödeles méhesből nyomtalanul. 

Odvas fatörzsekbe, tán az urasági erdőbe. 

Nagyapa nem hitt ezekben a szent históriákban, 

de követte a tanácsukat. Ameddig 

az eszem visszafelé szolgál, más, mint csöndes 

szava nincs a fülem emlékezetében. A 

méhek nevelték ilyenre a természetét? Vagy 

eredetileg csöndes természete kormányozta 

el őt a méhek társadalmába? „De hisz hogy a 

tehenekből mennyi tejet lehet kifejni, része 

van abban még annak is, durván vagy szelíden 

bánnak-e velük: ez már tudományosan is 

megállapított tény, nagyapa.” 

A fiatal vendéget a nap feketítette képe 

meg a konok szófukarsága vad pusztalakónak 

jelezték. De amikor a tányérjára települt 

méhet a mutatóujja körmére s onnan a keze 

fejére sétáltatta, majd a levegőbe fújta: szavak 

nélkül is sikeresen bemutatkozott. Másodszor 

is belekezdett, hogy hidat csináljon az ujjából. 

Nagyapa megkérdezte: 

– Méhészkedik, öcsém? 

– Az apám. 

A regölyi uradalomban volt gépész kovács 

az apja. 

De ez is csak a távozásuk után rakódott 

össze. Nem sok ideig maradtak. Pálfalvára menet 

ejtettek bennünket útba. (Jó tíz kilométer 

kitérőt csinálva.) Bátyámra nem ragadt át a 

méhek emberkezesítő kulturáltsága. Hangos 

volt, most a szokásosnál is jobban. Vidáman, 

egy kicsit fitogtatóan beszédes. Lássa a vendég, 

milyen otthonos ő itt. Aztán lássuk mi, 

milyen közvetlen barátságban van ezzel a fiatal, 

de nála mégis néhány évvel idősebb – már 

felelős állású – emberrel. 

Még vita is támadt köztük. Ozorán már 

nem lengedeztek katonasapkákon darutollak, 

de a két év előtti vitézkedők még együtt 

pinceszereztek. A vasárnapi kuglizásokon 


44


45 

meg-megeresztettek egy-két szólamot a pesti 

szélsőjobb sajtó frázisaiból. Bátyám nem járt 

velük. De barátai voltak köztük, „iskolázott 

fiúk, akik…”; már nem emlékszem milyen oknál 

fogva ezeket védelmébe vette. 

Arra sem emlékszem, mi volt erre a vendég 

lelegyintő – ezúttal mégsem egy-két szavas 

– válasza. Nem az érvei hatottak rám, hanem a 

csöndes mód, ahogy – türelmesen megvárva 

bátyám mutatványos hangosságának szüneteit 

– fejét ide-oda ingatta. Mindössze ezzel 

fejezte ki, nincs jó véleménnyel bátyám barátairól: 

hajdani iskolatársairól (az ozorai elemiben, 

a bonyhádi gimnáziumban). Vita helyett 

apró jellemrajzokat mondott. Anélkül, hogy 

megnevezte volna, kiket is ábrázolnak a szavai. 

Emberek viselkedéséről adott villanásnyi 

képet; viselkedésük változásáról. Hogy milyen 

nagy vitézkedést – országmentést – emlegettek 

még tegnap, s milyen szánalmas szájalás 

ma már, amit szajkóznak hazáról, jövőről, férfiasságról. 

Nagyapám helyeslően bólingatott: a maga 

egyenletesen csöndes hangján az a vendég 

az ő ízlése – esze járása – szerint beszélt; úgy, 

ahogy méhek közelében illik. Ez hatott rám is. 

Igazat adtam, de csak másnap összegeztem, 

hogy miért is, a pusztai arcszíne miatt az első 

látásra vadóccá minősített idegennek; a fekete 

képén csak a szőkére fakult szemöldök dacolt 

a jellegzetesen kormosító pusztai nappal. 

A társalgás ezzel be is fejeződött. Megkezdődött 

a szerény vendéglátás. Nagyapám 

sóval, paprikával ette a korai sárgadinnyét, 

kenyeret szelt hozzá a zsebkésével. Ez azt jelentette, 

hogy a vendég otthonosan érezheti 

magát nálunk. 

A vendég hálás volt. Megértette s megtiszteltetésként 

fogadta a vendéglátásformáknak 

ezt az éppoly etikettszerű lazítását. Tartózkodóan 

viselkedett változatlanul – nem vált 

bizalmaskodóvá –, s ezzel további bizalmat 

nyert. Kapott mindent a keze alá, szíves kínálattal. 

Nagyszüleim részéről. De nem anyáméról. 

A vendégek hamarosan fölkerekedtek. 

Nem Pálfa felé mentek, hanem egyenest Simontornyának; 

világosulni kezdett, hogy az 

a kitérő Pálfáról is valami ügyet rejtett. Mindketten 

a bakra ültek, de bátyám vette kezébe 

a gyeplőt, meg a bőrrel bevont – jellegzetes 

– uradalmi ostort. Nem hagyta ki, hogy ne ő 

trappoltassa végig a cecei főutcán azt a két 

gyönyörű lipicait, a ragyogóra pucovált szíjazatukban, 

a fekete lakk szemellenzőjükkel. 

A jövendő sógorom volt ez a vendég, Úrhegyi 

Ferenc. Akkor még messze attól, hogy a 

családba kerüljön. 

A Sári-pusztai állami méntelep irányítói 

– ellenőrei – közt tényleges katonák is voltak, 

mint Rezes Etuskának, legkedvesebb ozorai 

ángyikámnak (Hadfy Béla unokatestvérem 

feleségének) apja is, lovász törzsőrmesteri 

rangban. Az oda lelátogató s az onnan Ozorára 

bejáró tisztek valamelyike nézte ki még 

süldő lány korú testvérnénémet alkalmas 

arájául, mint olyat, akivel többszörösen is 

megkaphatja a „kauciót”; azt az összeget, 

amely nélkül K. u. K. tiszt nem köthetett frigyet. 

Az új rendszer új törvényei miatt a frigy 

száradó gumiszalagként nyúlt és nyúlt – testvérnéném 

egyénien értelmezett hűségfogalma 

miatt is, mert hisz a fiatalok már alig-alig 

látták egymást, a vőlegény Pesten szolgált, 

változatlanul. A fekete képű vendég ezt a 

gyűrűt tördelte, félig-meddig már sikerrel, 

s nemcsak képletesen: a jegygyűrűt már eleltüntette 

az áhított kézről. Testvérnénémet 

ő is még annak a copfos korában nézte ki 

magának. De ő a háborút az első naptól az 

utolsóig a fronton töltötte, s így lógósnak minősített 

ellenlábasával szemben még valami 

hadijogot is megengedett magának, a mérleg 

tányérjába dobva (a család tanácsára) utóbb 

még azokat az ezüst és arany melldíszítményeket 

is, melyek a hivatalosan is vitézzé deklarált 

ozoraiak legelejére emelhették volna, 

s emelték is. A hallgatások hadmozdulata 

mindig győzelmet ígér: szívósságról beszél. A 

távolibb uradalmakat váltogató hallgatag segédtiszt 

egyszerre az ozorai dombok hónaljában 

fekvő Gyánt-pusztán foglalt állást, már 

mint gazdasági főintéző, éppen azt a hajdani 

juhászházat alakíttatva át tiszti lakká, vagyis 

a maga majdani családi fészkévé, ahova valamikor 

apai nagyapánk mint számadó vitte 

volt fiatal feleségét. De mi hozta most ide mihozzánk 

ezt a csöndesszavút? Magától jött? 

Megismerni az anyát, akinek ő csak a fejcsóváltató 

hírét hallhatta? Vagy hogy máris – ha 

így némán is – tisztelegjen előtte? 

Vagy – bátyám társasága emellett szólt – az 

ozoraiak menesztették újabb szálszövéssel, 

anyám visszatérítésére? 

Ez foroghatott azok fejében, akik a rögtön 

vágtatásra buzdított lovak elrobogása után 

az utcai kiskapuból visszalépdeltek az egyszerű 

parasztház előnevelt rózsalugasa alá, s 

kérdőn egymásra néztek. Anyám gyanakodva 

kereste nagyanyám tekintetét. S az nehezen 

állhatta ezt a fürkészést. Mert akár tudott az 

előzményekről, akár nem, a látogatás esetleges 

következményeit – hogy anyám legalább 

a lánya lakodalmának, no, legalább a templomi 

esküvőjének idejére beteszi lábát Ozorára 

– szívesen fogadta volna. 

A meggondolkodtató látogatásból bennem 

másnap reggelre rostálódott össze elgondolni: 

mélyebben elrendezni való. Ekkor 

még ágyban, a tisztaszoba csöndjében idéződött 

vissza agyamba – anélkül hogy akartam 

volna –, mit is hallottam ennek a méhtisztelő 

embernek a szájából. Az ihlet első mozdulata 

az, amikor a tudat Chladni-lemezén összeugranak 

– ki tudja, milyen titkos ütésre – eladdig 

ömlesztetten heverő élményanyagok. Egy 

színdarab ugrott össze a fejemben. Nevetséges 

és siralmas, megbocsátható és megbocsáthatatlan 

jelenetek olyan harsány sorozata, 

hogy figurái azonmód színpadra sétálhattak 

volna. 

A fölszínen – főleg a korszakok fölszínén 

– úszó kérdések közül ezeken a lapokon csak 

azokat szeretném érinteni, amelyek alatt – az 

elkophatatlan közhely szerint – hajótörő jéghegyek 

úsznak. Az elkerülhetetlen kérdés – a 

Közép-Európában frissen emancipálódott zsidó 

nép kérdése – alatt mintha langyosulóban 

lett volna a jégtömb. Ezen a területen az asszimilálódás 

– a beolvadás – sehol sem tetszett 

zökkenőmentesebbnek, mint Magyarországon. 

Mintha két egymásra utalt – egyformán 

balsorsú tömegeivel egyformán hontalan 

– törzs fonódhat szövetségbe, küzdhet ki utat 

a jövőbe – kánaáni hazába a fölvilágosodás 

prófétáinak hite szerint. A kálvinista prédikátorok 

sorspárosító hasonlatát Ady verse ismételte, 

reményt ébresztő s így cáfolhatatlannak 

tetsző hatással. Az utóbbi évek ütközései, a 

hírhedt „kilengések” a legelőretekintőbbekben, 

legeurópaiabbakban sem ingatták meg a 

hitet, hogy milyen Titanic-süllyesztésre képes 

hideg masszák úszhatnak még le Európának 

már haladás melegítgette részei felé is. 

Tolnában, Fejérben a természetes összefonódást 

példásan látszott szolgálni az a természetesnek 

tetsző gazdasági folyamat, hogy az 

örökölt uradalmait az egyre nagyobb igényű, 

de mind kisebb szakképzettségű nagybirtokos 

arisztokrácia bérlőknek, tőkével és üzleti 

érzékkel dolgozó vállalkozóknak és vállalatoknak 

adta át. A magyar latifundiumokat 

örökösödési törvény védte a szétdarabolástól. 

Bérletbe (olasz mintára) parasztoknak is 

oda lehetett volna adni – rengeteg gonddal 

s kevesebb haszonnal, mint egyben. A századfordulón 

csaknem szabályszerű folyamat 

fejeződött be. A grófok még az újabban emelt 

kastélyaikból is elköltöztek. Ezekben – mint 

Rácegresen is – most egyrészt a pesti, sőt a bécsi 

bankházak és gabonakereskedelmi cégek 

kirendelt, de gyakran cserélődő jószágigazgatói, 

mezőgazdasági szakemberei éltek, családostul, 

másrészt azok a saját pénzükből berendezkedő 

s így évtizedekre odatelepült bérlők, 

mint Ozorán a Gyériek, Eszenyiek, Ercsiben a 

Schifferek és Grünwaldok, Szilason a Szécsiek, 

akiknek nevét a nép az én gyermekkoromban 

már semmiképp sem más módon emlegette, 

mint a Zichyeket vagy Esterházyakat. 

***

SZTÁRVILÁG 

A komolyzene 

nem komor 

Sokan járnak közületek zeneiskolába. A zeneiskolás növendékek 

már jól tudják, hogy a klasszikus zene és a klasszikus zeneszerzők 

művei nem feltétlenül komor világot jelentenek. Művelődési 

életünk rendszeresen megemlékezik a zeneszerzők jubileumairól. Tavaly 

például Liszt Ferenc (1811–1886) nagy évfordulót tartottunk. Liszt 

Ferenc a 19. századi romantika egyik legjelentősebb zeneszerzője, és 

minden idők egyik legnagyobb zongoraművésze. Ugyancsak tavaly Lányi 

Ernő (1861–1923) évforduló is volt. Lányi Ernő tanár, karnagy, zeneszerző, 

a miskolci és a szabadkai Zeneiskola igazgatója, a Szent Terézszékesegyház 

karnagya, az iparos dalárda vezetője, a szabadkai városi 

zenekar és a Szabadkai Filharmónia megalapítója volt. Az idén pedig 

Kodály Zoltán (1882–1967) -jubileum van. Kodály Zoltán nem csupán 

zeneszerző, hanem zenetudós, zeneoktató, és népzenekutató is volt. 

Nevéhez fűződik a Kodály-módszer. Miért említünk egyáltalán klasszikus 

zeneszerzőket a Sztárvilág rovatban? Világos, hiszen némelyikük 

valóságos sztár volt a maga idejében. Most viszont azért, mert két kiadványra 

hívjuk fel a figyelmedet, amelyek teljesen különböző módon 

közelítik meg a klasszikus zene világát. Teszik ezt ugyanazzal a céllal: 

megpróbálják megszerettetni a komolyzenét az újabb generációkkal. 

Egy komoly kiadvány 

Képes magyar zenetörténet címmel jelent meg egy könyv, 400 színes 

képpel és 140 perces hangzó anyaggal. A 19 magyar zenetörténész tanulmányait 

tartalmazó kiadványt Kárpáti János szerkesztette, aki szintén 

zenetörténész. Az újabb zenetörténész-generációknak – Kodály Zoltán, 

Szabolcsi Bence és Rajeczky Benjamin tanítványainak – széles körű kutatásai 

nyomán számos, korábban rejtőző kódex, zenei kézirat és nyomtatvány 

került napvilágra. Ezek gondos tanulmányozása új eredményeket 

hozott. A felfedezések azt mutatták, hogy a magyarországi zenei gyakorlat 

szervesen illeszkedik az európai zene történetének folyamatába. A jelen 

kötet kiadásával összetettebb képet alkothatunk a magyarországi zenekultúra 

történetéről. Az összegyűjtött, képekben és hangzó formában 

őrzött dokumentumokhoz az egyes témák legkiválóbb ismerői írtak tanulmányokat. 

A kötet így a magyar zenetudomány közös produktuma. 

Egy vicces kiadvány 

Kerékgyártó György és Szűcs József, egy internetes magazin két 

munkatársa gondolt egy merészet, és összeállított egy szokatlan könyvet, 

Nagyon komoly zenei kalauz címmel. A mű újszerű stílusban, humoros 

megközelítésben foglalkozik a komolyzenével. A kötet összeállításának 

ötlete és célja abból az alaphelyzetből fakad, hogy a kívülállók 

számára a klasszikus zene valamiféle megközelíthetetlen jelenség, komor 

világ, amelynek képviselői mintha orvosi nyelven kommunikálnak; 

ugyanakkor ezt a világot belülről nézve, tetten érhető egy nagyon is 

köznapi, emberi jelenség: a humor. 

A könyv ezt az eleddig jobbára csak a bennfentesek által ismert vonulatot 

teszi közkinccsé, négyféle módon dolgozva fel a témát. 

Az első fejezetben a létező összes zenészvicc kapott helyet, tematizálva, 

hangszerek, előadók, műfajok szerinti bontásban, így végre a 

számos eddig megjelent gyűjtemény mellett (rendőr, anyós, szőke nő, 

skót stb.) immár ez a vicctípus is gyűjteményes, írásos formában válik 

elérhetővé mindenki számára. 

„Valószínűleg sikerült mindet fellelnünk; ami nem olvasható itt, az 

kegyeleti okokból és személyiségi jog védelme miatt maradt ki. A szelektálás 

nem terjedt ki a viccek minőségére, célunk a lehető legteljesebb 

gyűjtemény összeállítása volt. A vicceket – habár némelyik trágár, 

esetleg sértő – igyekeztünk eredeti változatukban megőrizni, hiszen 

ezek folklórkincsünk részei” – olvasható az előszóban. 

A vicc műfaja „könnyűnek” számít, viszont ezek a rövid szövegek típustól 

és témától függetlenül minden esetben nagyon is árulkodnak 

a megjelenített területről, témáról – ebben az esetben a komolyzene 

világáról és szereplőiről. A szerzők ehhez a gyűjteményhez igazodva 

keresték azokat a formákat, amelyek segítségével új megközelítésben 

mutatják be a komolyzene közegét. Egyúttal azok számára is közelebb 

hozhatják, érthetőbbé tehetik a műfajt, akik nem értenek hozzá. Így kapott 

helyet a könyvben a viccek mellett további három fejezet. 

A második fejezet a Nagy zeneszerzők címet viseli, és híres valós 

vagy kitalált személyek rövid életrajzát közli, utóbbiakat komponistaként 

ábrázolva. A harmadik fejezetben zenei témájú limerickek kaptak 

helyet. E nemrég újra felfedezett versforma kiváló alkalmat teremt a 

zeneirodalomból már ismert tények, történetek újraértelmezésére. 

A könyv végén pedig az Ál-zenei lexikon olvasható. 

Összeállította: L. M. 


46

SZTÁRVILÁG 


47 

Neked mond valamit a Jennifer Lawrence 

név? Ha nem, akkor eláruljuk, 

hogy majdnem az övé lett Bella szerepe 

az Alkonyat-trilógiában. Nagy kérdés, hogy 

sajnálnia kell-e, hogy végül lecsúszott róla. 

Hamarosan ugyanis egy olyan filmben lesz 

látható, amitől legalább akkora sikert remélnek, 

mint a vámpírsorozattól, és szintén egy 

népszerű könyv filmváltozata. Ez Az éhezők viadala 

című film, amelyet nemrég mutattak be 

a mozik világszerte. Vajon ki ez a lány, akitől 

olyan sokat vár a filmvilág? 

Jennifer Lawrence tizennégy évesen hagyta 

el szülővárosát, Louisville-t, hogy színésznőként 

karriert fusson be New Yorkban. A nagy útra 

persze nem egyedül kerekedett fel, az anyukája 

kísérte el, aki gyorsan belátta, hogy ambiciózus 

kislányának álma nem holmi tündérmese, 

és nagyon is reális célokat tűzött ki maga elé. 

Az első szereplések után azt tanácsolták nekik, 

hogy költözzenek inkább Los Angelesbe, ahol 

még nagyobb lehetőségek várnak Jenre. 

Egyenesnek tűnő útján tehát csak egy kis 

kudarc érte, de nem valószínű, hogy ma még 

sokat bánkódik rajta: az Alkonyat-sorozatban 

Bella szerepét az utolsó körben bukta el, és 

Kristen Stewartnak jutott a vámpírhisztéria. 

Mi jutott 

Jennifer Lawrence-nek? 

Egy felnőttfilmben történő komoly alakítás, 

aztán az elsöprő szakmai siker, és egy Oscar-jelölés 

húszévesen. Pont ez az, ami miatt 

azt gondoljuk, hogy nem bánja túlságosan a 

vámpírfilmben való szereplés elszalasztását. 

A Winter’s Bone – A hallgatás törvénye című 

film főszerepe márpedig nem kis feladat egy 

olyan lánynak, aki valójában sosem tapasztalta 

meg a nélkülözést, a kirekesztettséget, 

és a magányt, amiről ez a film szól. A szerep 

tehát érett személyiséget kívánt meg, és nem 

egy kezdő színésznő botladozását, de Jennifer 

Majdnem Bella lett 

kiállta a próbát, és megrendítő hitelességgel 

alakította a koravén főhőst: egy tanyán élő kamaszlányt, 

aki kénytelen egyedül vinni a hátán 

az egész családja terhét. Ezért a szerepéért 

jelölték Oscar-díjra: 

– Hajnali ötkor csörögtek rám a jelölés hírével, 

mondván, hogy innentől vége az eddigi 

életemnek. Az időbeosztásomról már csak e- 

mailekben értesültem. Az Oscar-gála mókás 

este volt, de az odáig vezető út – tele showműsorokkal 

és meghívásokkal – csupa stressz. 

Egyik ruha, másik ruha... elegem is lett az állandó 

átöltözködésekből. Úgy éreztem magamat, 

ahogyan talán egy politikus a választási kampány 

idején. Iszonyú fárasztó volt, és mégsem 

illik panaszkodni, hiszen a világban számtalan 

gyerekek él nyomorban és kiszolgáltatottan, 

erre én Oscar-díj-jelöltként azon siránkozzak, 

hogy fáradt vagyok?! – mondta az élményeiről. 

Nem sokkal később Jennifer már az X-Men: 

Az elsők fantasztikus szereposztásában találta 

magát James McAvoy, Michael Fassbender, 

Rose Byrne és January Jones mellett, Rebecca 

Romijn egykori szerepében. Tavaly pedig Mel 

Gibson lányát játszotta A hódkóros (The Beaver) 

című önéletrajzi ihletésű drámában, amit 

Jodie Foster rendezett. 

Mi vár rá a tavasszal? 

Az idén azonban minden eddiginél nagyobb 

kihívás vár rá: egyedül kell meghódítania 

a világot Az éhezők viadala főszerepében, 

amire Hollywood összes fiatal üdvöskéje pályázott, 

köztük Hailee Steinfeld (a Coen fivérek 

A félszemű című filmjéből), Abigail Breslin (A 

család kicsi kincse, Ízlések és pofonok, Mindenképpen 

talán), Saoirse Ronan (Vágy és vezeklés, 

Komfortos mennyország, Hanna – Gyilkos 

természet), de még Julia Roberts unokahúga, 

Emma Roberts is. Erről azonban nem csúszott 

le Jennifer. Habár a film sok ismert szereplőt 

vonultat fel – Donald Sutherland, Elisabeth 

Banks, Woody Harrelson, Stanley Tucci, sőt 

még Lenny Kravitz is játszik benne – akkor is 

sok minden múlik Jenniferen. 

Az éhezők viadala 

A filmet bizonyára mai generációk Menekülő 

emberének szánták (Running Man, Arnold 

Schwarzeneggerel, igen sikeres lett). Az 

éhezők viadalának sztorija röviden: a távoli 

jövő Amerikájában, a szinte mindent elpusztító 

polgárháború után Panem idétlen ruhás 

gazdagjainak az a legfőbb szórakozásuk, 

hogy minden évben egymásnak eresztenek 

huszonnégy csóró kölyköt az Éhezők viadala 

nevű, véres tévéshow-ban, ahonnan csak egyvalaki 

jöhet ki élve. Amikor a 12-es bányászkolóniából 

Katniss Everdeen (Jennifer Lawrence) 

kishúgát akarja a mészárszékbe küldeni a népnyúzó 

kormány, a tizenhat éves lány inkább 

önként jelentkezik helyette a viadalra. 

Egyes kritikák szerint csak egy közepes akciófilmet 

sikerült összehozniuk az alkotóinak, 

ha viszont bejön a nézőknek ez a sci-fi, akkor 

Jennifer sem ússza meg, hogy a nyomába 

eredjen a bulvársajtó. Az ugyanis nem vitás, 

hogy a lány újból megállta a helyét. 

L. M. összeállítása

SZTÁRVILÁG 

Új sztárok és visszatérők 

Egy énekesnő, egy trióból lett duó, és egy hangos 

lánycsapat. Lana Del Reyt, a Chairliftet és a Girls Aloudot 

mutatjuk be, hogyan sikerül érvényesülniük, 

és rajongótáborukat lelkesíteni. 

Az első nekifutás 

Lana Del Rey 

A tavalyi év egyik legnagyobb internetes 

felfedezettje, Lana Del Rey most jelentkezett 

albummal. Számaiban az ötvenes, hatvanas 

évek filmes világa érezhető, stílusa az indie 

rock és a pop közt mozog, de számos stílus 

hatása érvényesül dalaiban. Lana Del Rey 

eredeti neve Elisabeth Grant, és ezzel, vagyis 

a nevét viselő Lizzy Grant debütáló albumával 

csupán mérsékelt érdeklődést keltett, 

még akkor is, ha a papája egy milliomos internetes 

vállalkozó. Állítólagos jogászok és 

marketingesek ötlete volt, hogy egy hangzatosabb 

nevet ragasszanak az énekesnőre, 

amely a régi idők filmes hatását idézi. A Lana 

név a néhai Lana Turner színésznő iránti tiszteletadásból 

született, de hogy mi köze a 

Ford Brazíliában gyártott Del Rey típusához, 

azt csak a magát Nancy Sinatrához hasonlító 

leányzó tudná megmondani. Kurt Cobain és 

Elvis Presley mivolta élesen tükröződik zenei 

ízlésén. A Born To Die listavezető lett többek 

közt az Egyesült Királyságban, Ausztráliában, 

Németországban és Franciaországban is. Zenei 

videóit saját maga vágja és állítja össze, 

de az első professzionális nagy költségvetésű 

videóját a francia Yoann Lemoine rendezte. 

Albumán akad néhány slágerszerzemény, 

mint például a Video Games, Born To Die, 

Blue Jeans, de ha lemosnánk róla a milliomos 

apuka lakájai által köré épített kommersz mázat, 

akkor Lana Del Reyből és univerzumából 

talán nem maradna semmi. 

A második nekifutás 

A Chairlift nevű kreáció maximálisan gondoskodott 

róla, hogy a zenei köztudatban már 

feledésbe merülő hírnevük ismét bevésődjön 

az emlékezetekbe. Hosszú idő után előrukkoltak 

új albumukkal, a Somethinggel. Habár a 

csapat két tagra szűkült, a kreatív páros jó ötletekkel 

rukkolt elő. Azoknak az együtteseknek 

az esetében, amelyeknél az első durranást csak 

négy évvel később követi a második, ez az idő 

örökkévalóságnak tűnik. A Chairlift nevű kreáció 

négy éve a Bruises című kedves popdalával 

robbant be a köztudatba, de Caroline Polach – 

az énekesnő és a másik alapító bandatag Aaron 

Pfenning románca két évvel ezelőtt megtört, 

ők ugyanis párt alkottak. Csoda tehát, hogy a 

Charlift a trió harmadik tagjával, Patrik Wimberlyvel 

duóként életben maradt. A Somethinggel 

egy az elődjénél sokkal egységesebb albumot 

tettek le az asztalra. Az album első fele a nyolcvanas 

éveket idézi, szintipopszerzemények jellemzik, 

míg az album közepe áthajlik az igazán 

élvezhető popszámokra, mint például a pörgős 

Amanaemonesia és Met Before, valamint az 

álomvilágot idéző Turning. A Chairlift nevéhez 

nemcsak a 2012-es év egyik legjobb poplemezét 

jegyzik, hanem most már az év videoklippmezőnyében 

is az élen eveznek. A Met Before 

című dalukhoz az énekesnő a korábban főleg 

MGMT mellett dolgozó Jordan Fish rendezővel, 

valamint a szintén brooklyni kreatív brigáddal, 

és persze egy Interlude nevű szoftverrel olyan 

interaktív videót dolgozott ki, amelyben a néző 

a képernyőn időről időre felbukkanó jobbra-balra, 

fel-le nyilak valamelyikére kattintva irányíthatja 

különböző helyszínekre a történetet. Több 

mint tíz befejezés is lehetséges a tragikustól a 

romantikuson át a komikusig. Hosszú perceken 

keresztül lehet vele kísérletezni, és közben még 

az aláfestő zene is figyelemre méltó. 

Újabb nekifutás? 

Girls Aloud 

Chairlift 

Megszokhattuk már, hogy egy-egy sikeres 

együttes a feloszlás vagy az átmenetinek nevezett 

szünet után biztosan visszatér a zenei 

életbe, legalább egy kis időre, hogy kiaknázhassa 

a formációban megbúvó utolsó lehetőségeket. 

Leginkább az anyagiakat persze. A 

Girls Aloud öttagú lánycsapat 2002-ben a Popstars 

The Rivals című tehetségkutató tévéműsorban 

alakult meg. A zsűri vele párhuzamosan 

egy fiúkból álló formációt is létrehozott, de 

az One True Voice nem volt életképes. A Girls 

Aloud 2002 decemberében debütált a slágerlistákon 

a Sound of the Underground című 

dallal, amely négy hétig uralta a brit rangsor 

csúcsát. 2009 nyaráig további tizenkilenc szerzeménnyel 

járta be a brit lista tízes mezőnyét, 

ezek közül még három volt listavezető. Mindössze 

az utolsó dala, az Untouchable szorult ki 

a TOP 10-ből, a 11. hely volt a csúcspozíciója. 

A csapat 2009 tavaszán szünetet jelentett be. 

Szólóban igazából csak Cheryl Cole alkotott 

maradandót, aki két nagylemezt készített, és a 

The X Factor mentorai között is helyet kapott, 

három sorozatban, 2008 és 2010 között. A korábbi 

hírek arról szóltak, hogy a Girls Aloud a 

londoni olimpia nyitó vagy záró műsorában 

szeretne visszatérni, ezek a tervek azonban 

nem valósulhatnak meg. Úgy gondolták, hogy 

a visszatérés akkor sem várat magára, hiszen 

az apropója a megalakulás tizedik évfordulója. 

A lányok 2013 elején turnéra indulnak. A 

mostani elképzelésekben új szerzeményeket 

felvonultató album nem szerepel, csak egykét 

új zeneszám. 

L. M. összeállítása 


48

SZTÁRVILÁG 

Új klip 

.o.B február végén adta ki a So good című dalát, nemrég pedig 

klipet is készített, sőt, a klipnek 3D-s verzióját is. A rendező 

B 

Justin Francis volt, a forgatás pedig Buenos Airesben, az argentín 

fővárosban zajlott. A So good egyébként a harmadik dal, amely az 

első album óta megjelent, és amely megelőzi a másodikat. Az előző 

kettő a Play The Guitar (feat. Andre 3000) és a Strange Clouds 

(feat. Lil Wayne). A második nagylemez is a Strange Clouds címet 

viseli majd, április végén kerül a boltokba és természetesen megtalálható 

lesz rajta a So good is. 

B.o.B első albuma, a B.o.B Presents: The Adventures of Bobby 

Ray a megjelenésekor első helyen nyitott a Billboard Top 200-on, 

öt Grammy-jelölést kapott, és három nagy slágert tartalmazott 

– Nothin’ On You (feat. Bruno Mars), Magic (feat. Rivers Cuomo), 

és Airplanes (feat. Hayley Williams/Paramore) –, így érthető, hogy 

nagyok az elvárások a második irányába is. 

Amerikában elsők 

z X-Factorban feltűnt fiúegyüttes lett az első brit banda, ame- 

debütáló korongjával az Egyesült Államok albumlistájá- 

Alyik 

nak élére tört. Az Up All Nightból jelentős mennyiség, mintegy 

176 ezer példány már a megjelenésének első hetében elkelt, ezzel 

a No 1. pozícióba repítve a csapatot. 

Az album ezzel sikeresebb lett Amerikában, mint a srácok hazájában, 

Nagy-Britanniában, ahol csupán a második helyet sikerült 

megcsípni még tavaly decemberben. A One Direction óriási vihart 

kavart az Egyesült Államokban, női rajongók tömege üdvözölte 

őket Los Angelesben, első amerikai utazásuk alkalmával. Azóta 

már egy amerikai fiúcsapattal is turnéztak, a Big Time Rush-al, 

majd pedig saját műsort kaptak egy gyermek tévéállomáson. A 

fiúk azt állítják, hogy teljesült az álmuk. 

Bundaboszorka 


49 

öztudott, hogy ha divatról van szó, Kim Kardashian nem ismer 

Ktréfát. A helyzet viszont az, hogy amennyiben állatvédelemről 

szól, abban viszont az állatvédők nem ismernek tréfát. Kardashian 

épp a nevét viselő új illat promóciós ünnepségén vonult fel a 

vörös szőnyegen, amikor egy felbőszült állatvédő mögéje pattant, 

és leöntötte valamiféle sűrű porral (talán liszttel), miközben azt 

üvöltötte, hogy Bundaboszorkány! Ezzel arra akart utalni, hogy 

Kim sosem vetette meg az igazi állati prémet. A nőt egyébként 

elkapták, de mivel Kardashian úgy döntött, hogy nem emel vádat, 

minden további nélkül eleresztették. 

Leo büdös? 

eonardo DiCaprióért, a Titanic című film sztárjáért milliók rajong- 

és vélhetően bármit megadnának azért, hogy minél köze- 

Lnak, 

lebb kerülhessenek hozzá. A párja szerint ez azonban egyáltalán 

nem kellemes, ugyanis a színész bűzlik a mosdatlanságtól. Leonardo 

állítólag azért nem fürdik mindennap, mert kímélni szeretné a 

környezetet a különböző vegyszerektől, a vízzel pedig azért spórol, 

hogy óvja a Föld ivóvízkészletét. A sztár kedvese azt is kiteregette, 

hogy DiCaprio nemcsak szappant, de dezodort sem használ. Úgy 

tudni, a modell többször is nógatta már a színészpárját, hogy kezdjen 

valamit magával, mert ha továbbra is büdös marad, szétválnak 

az útjaik. Persze az is lehet, hogy így akarja megtartani magának 

Leót, és elrettenteni tőle más nőket.

A fogszabályzó nem tragédia 

ggódsz, hogyan festesz majd fogsza- 

Tudj meg többet az eszköz- 

Abályzóval? 

ről, ami kiegyenesíti a fogaidat, és sokkal 

szebbé teszi a mosolyod! 

Fog és beszéd 

Kevés gyereknek van tökéletes fogsora, 

szóval ne aggódj, ha a tiéd sem egyenes! 

Nézd meg példának okáért az osztálytársaidat! 

Sokaknak a legkevésbé sem egyenes. 

Néha a fogak egyszerűen nem nőnek 

egyformán. A fogaid lehet, hogy görbék, 

torlódtak, vagy a felső és az alsó állkapcsod 

nem ugyanakkora. Ez utóbbi esetben ,,rossz 

harapásról” beszélünk. Ez is egy olyan kifejezés, 

amit a fogorvosok a szád állapotának a 

leírására használnak. Ha a fogorvosod ezek 

közül észreveszi valamelyik problémát egy 

általános vizsgálat alatt, akkor javasolhatja, 

hogy fogszabályzót viselj. 

A fogszabályzók fajtái 

Manapság a fogszabályzók sokkal kevésbé 

feltűnőek. Még mindig használnak fém 

fogszabályzókat, de talán van rá lehetőséged, 

hogy átlátszót vagy a fogad színével 

egyezőt kérj. A drótok is sokkal kisebbek és 

jobbak, sokkal gyorsabban, és könnyebben 

egyenesítik ki a fogaid. 

Hogyan működnek a fogszabályzók? 

A fogszabályzók úgy egyenesítik ki a 

fogaid, hogy bizonyos pontokon egy ideig 

nyomást gyakorolnak rájuk. A legtöbb gyereknek 

csak sima, általános fogszabályzóra 

van szüksége, dróttal és gumival, amik 

nyomják a fogakat. A drót segít mozgatni, a 

gumisáv segít szép sorba állítani a fogaidat. 

Ha megkaptad a fogszabályzót, a fogorvosod 

megmondja hogyan, és mennyi ideig 

kell viselned (lehet, hogy éjjel nappal 2 éven 

keresztül; lehet, hogy csak éjszakánként, fél 

évig). Ez csak a fogaidon múlik. 

Élet a fogszabályzóval 

Sokkal jobban kell ügyelned a fogaid 

tisztítására, amíg a fogszabályzó rajtad van. 

Minden étkezés után fogat kell mosnod, és 

nagyon vigyáznod kell arra, hogy ne egyél 

olyat, ami beleragadhat a fogszabályzódba. 

A fogorvosod is adhat olyan fogselymet, 

amivel ki tudod tisztítani a fogszabályzódat, 

és körülötte a fogaidat. Létezik speciális 

fogkefe is, állandó fogszabályzót viselők 

számára. 

Néhány ételről le kell mondanod, ami 

problémát okozhat a számodra. Ilyen például 

a pattogatott kukorica, a kemény és 

a ragadós cukorka, és végül a rágógumi. A 

cukros üdítőitalok és a gyümölcslevek is 

okozhatnak problémát, mivel a cukor rajta 

marad a fogaidon. Ha mégis ilyeneket innál, 

utána feltétlenül moss fogat.. 

Mivel a fogszabályzók nyomást gyakorolnak 

a fogaidra, kényelmetlenül érezheted 

magad, főleg az első fogszabályzás után. Ha 

van kiálló drótod vagy tartód, vagy olyan 

drótod, ami sérti a szádat, szólj a fogorvosodnak. 

Noha a fogszabályzó viselése némi kellemetlenséggel 

jár, különösen, míg meg nem 

szokod, sok gyerek hordja, és feltétlenül javul 

a problémájuk. Mikor tudhatod ezt biztosan? 

Akkor, amikor leveszik – teljesen új 

lesz a mosolyod! 

Testvérnek lenni… 

antasztikus érzés, ha van egy testvéred, 

Fszámíthatsz rá, megvéd, ha kell, meghallgat, 

ha kell, kritizál ,ha kell, felráz és felvidít, 

ha arra van szükséged és ugyanez visszafelé 

a te részedről. Néha kijöttök egymással és 

néha nagy vitákba keveredtek, de azért nem 

cserélnéd el semmiért a testvéredet, ugye? 

Felnőni egy testvérrel nagyon jó 

Mindig gondolj arra, ha a húgod vagy az 

öcséd elveszi valamelyik ruhádat vagy használja 

a számítógépedet, hogy az a düh vagy 

irigység, amit akkor érzel, elmúlik és teljesen 

felesleges. Sokan sok mindent megadnának 

érte, ha lenne kivel veszekedniük. Tinédzser 

korban mindig több a súrlódás a testvérek 

között, de ez normális is. Néha úgy érezheted, 

ha az idősebb testvéred oktat vagy 

megtilt valamit, esetleg hazaküld egy buliból, 

hogy csak hatalmaskodik rajtad, de ez 

nem így van. Meg akar óvni attól, hogy bajba 

kerülj, vagy hogy elkövesd azokat a hibákat 

amiket ő, azonban idővel, ahogy egyre 

idősebbek lesztek, majd ezt is megérted. Ha 

épp nehéz időket élsz meg a testvéreddel, 

és a viszonyotok rossznak tűnik, próbálj meg 

olyan alkalmat keresni, amikor el tudtok ketten 

beszélgetni. Mondjátok el egymásnak, 

mi bánt benneteket, min aggódtok mostanában, 

mi a bajotok a másikkal. A testvéri 

viszony egy nagyon bonyolult és érzékeny 

kapcsolat, de talán az egyik legszorosabb is 

az életben. Dolgozni kell rajta, mint minden 

emberi kapcsolaton. 

Hogyan lehet kiépíteni egy jó 

kapcsolatot egy testvérrel? 

Vicces dolgokat csináljatok együtt, menjetek 

el biciklizni, nézzetek meg együtt 

esténként egy filmet. Ha tudod, hogy valamiben 

nagyon jó a testvéred, akkor abban 

a dologban kérd ki a véleményét és a 

segítségét, ez nagyon jól fog esni neki. Ne 

felejtsd el a névnapját és a születésnapját. 

Megtehettek egymásnak szívességeket. 

Beszélgessetek esténként. Próbálj meg vele 

minél többször együtt étkezni, az nem jó, ha 

mindketten elvonultok magányosan a szobátokba 

egy tálcán a vacsorátokkal. A közös 

étkezések közben tudnátok beszélgetni, nevetni, 

mert jó együtt lenni, és közben együtt 

enni! Ha van egy kis zsebpénzed, meglepheted 

olykor-olykor olyan dolgokkal, ami a 

hobbyjához kapcsolódik. 

Féltékenység a testvérek között 

Gyakran előfordul testvérek között, 

hogy féltékenyek lesznek egymásra, ez egy 

normális emberi érzés, mindenki érez ilyet 

az élete során. Ne felejtsd el, nem gyűlölheted 

a testvéredet azért, mert szebbnek 

látod, mint saját magadat, vagy mert tehetségesebb 

a sportban, jobban tanul. Ha 

meg is kísértenek ezek az érzések, próbáld 

meg máshogy nézni a dolgokat. Nem biztos, 

hogy úgy van, ahogyan te látod. Még 

nagyon sokat fogsz változni te is, benned 

is számtalan olyan dolog van meg, ami a 

testvéredben nincs. A testvéredet szeretned 

kell, hiszen ő lesz az a szüleid után, 

akire életed végéig számíthatsz majd, és 

akivel köztetek egy elszakíthatatlan kötelék 

van. 


50

ilyen színek állnak jól neked? Megtu- 

ha megállapítod, milyen típusú 

Mdod, 

vagy: tavasz, ősz, nyár vagy tél? 

Tavasztípus 

A tavasz típusú lányok arcszíne világos, 

alaptípusa mindig sárgás vagy arany. Sok 

tavasz-lány büszkélkedhet áttetsző, tiszta 

őszibarackbőrrel, másokat vidám, aranyszín 

szeplőcskék ékesítenek. 

Hajszín: aranyszőke, lenszőke, mézszínű, 

vörösesszőke vagy aranybarna. 

Szemszín: világoszöld, kék, türkíz, borostyánszín. 

Sokaknál a szem világos és tiszta, 

mint az üveg. 

Tipp: Az aranyos alapszínhez illenek a tavasz 

tiszta színei s az összes aranyalapú szín: 

elefántcsont, mézszín, halványzöld, kajsziés 

őszibarackszín, ibolyakék, de éppúgy az 

erős korallpiros és a mély búzavirágkék is. 

Kerüld azonban a feketét és a hófehéreket. 

Ősztípus 

Arcszíne aranyalapú, meleg és világos. 

Néha sápadt, ezért használhat erősebb színeket. 

Hajszín: többnyire vörös vagy vörösesen 

csillogó. Minden árnyalat megtalálható közöttük 

a gesztenyebarnától a rézszínen és 

Te melyik típusba tartozol? 

vörösesszőkén át egészen a répaszínig. De 

elfér ezen a palettán a sötét aranyszőke és 

a sötétbarna is. 

Szemszín: többnyire meleg színű. Lehet 

aranybarna, sötétbarna, mogyoró- vagy 

borostyánszín. Előfordul kristálytiszta zöld 

szem is, vagy halványkék, türkiz. 

Tipp: Ha ebbe a típusba tartozol, legszebben 

a földszínek öltöztetnek. Hófehér helyett 

jobb, ha krémszínt választasz. Arcszínedet 

előnyösen emeli ki a meleg barack- vagy narancsszín. 

Színed a palackzöld, a rozsdaszín, a 

kukoricasárga. Kerüld a kékes árnyalatokat, a 

rózsaszínt és minden rikító színt. 

Nyártípus 

Bőrszíne többnyire nagyon világos, rózsaszínes 

vagy sárgásbézs, rózsás, olykor 

szeplőkkel. 

Hajszín: hamvasszőke. Gyermekkorban 

többnyire világosszőkék, később sötétedik 

meg a hajuk. Napsütésben hamar kiszőkülnek 

megint. Közép- vagy sötétbarna is 

lehet. 

Szemszín: többnyire kék, kékesszürke, 

zöld, szürkés-zöld vagy kékeszöld. 

Tipp: Jól áll minden hűvös, fátyolos, kékes 

alaptónusú szín: kékes rozé, hideg égkék, 

borvörös, kékeszöld, pasztellzöld. Jobb, ha 

kerülöd a hófehéret, a feketét és a barnákat. 

Téltípus 

Bőre mindig kékes alapárnyalatú. Arcszíne 

gyakran porcelánszerű, hideg, olykor sápadt. 

A bőrszín a nagyon fehértől a sápadt 

sárgáson át a világos olívaszínig változhat. 

Hajszín: általában sötét színű, fekete, sötét 

hamvasbarna. 

Szemszín: lehet tiszta kék, mélyzöld, 

egészen sötétbarna, mogyorószínű vagy 

szürke. 

Tipp: A fekete és a hófehér csak a téltípusnak 

áll jól. Színei a tiszta, erős színek: a világító 

kék, a tűzpiros, a citromsárga, a fenyőzöld. 

Jól illenek hozzá a színkontrasztok is: 

piros/fekete, rózsaszín/fehér, kék/ciklámen, 

smaragdzöld/rubinpiros. A tél palettáján 

nincs helye a narancsszínnek, sem a sárgás 

tónusú kékeknek. 


51 

Így győzheted le a tavaszi fáradtságot 

Voltál már úgy, hogy felébredtél reggel, 

és úgy érezted magad, hogy még 

fáradtabb vagy, mint amikor lefeküdtél? 

Az úgynevezett tavaszi fáradság több embert 

érint, mint gondolnád. A tél után a 

melegebb napok érkezésével jön. Jellemző 

ekkor a mindennapi tevékenységünkre 

a fáradtság, a kimerültség, az energia hiánya. 

Kétféle tavaszi fáradtság létezik: 

– Fizikai eredetű: megnyilvánulása, hogy 

a test erőtlen, kimerült. 

– Idegi eredetű: megnyilvánulása, hogy a 

szellemi aktivitás (gondolkodás, koncentráció, 

figyelem) kicsit csökken. 

A tavaszi fáradság tünetei: megmagyarázhatatlan 

szomorúság, ingerlékenység, 

étvágytalanság, néha feledékenység, vérnyomáscsökkenés, 

fejfájás, rossz közérzet, 

izomgyengeség, fáradtság. 

A tavaszi fáradság tüneteinek kezelése: 

megfelelő mennyiségű alvás, relaxációs 

gyakorlat, testmozgás, megfelelő összetételű 

táplálkozás: energiában gazdag élelmiszerek 

(pl.: datolya, dió, banán, bab, tészta, 

csokoládé). 

Továbbá a napi ajánlott fél liter tejről és a 

fél kilogramm gyümölcsről se feledkezzünk 

meg. A zöldségek terén elegendő naponta 

egy adag salátát vagy egy adag főzeléket 

megenni. 

A következő növények segíthetnek a tavaszi 

gyengeség leküzdésében: 

– Ginzeng gyökere: Növeli a vitalitást, 

javítja a szellemi tevékenységet és a fizikai 

állóképességet. 

– Póréhagyma: Rostot, béta-karotint, C- 

vitamint, vasat, kálciumot és foszfort tartalmaz, 

tisztítja a vért. 

– Fokhagyma: Tartalmaz jódot, ként, foszfort, 

kálciumot és C-vitamint. Antibakteriális, 

lúgosító hatása van és immunerősítő. 

– Grépfrút, kivi: Magas az ásványianyagtartalma, 

rengeteg C-vitamin van benne. 

– Savanyú káposzta: Az egyetlen olyan 

C-vitaminforrás, amely egész évben rendelkezésre 

áll.

Húsvéti locsolkodás 

húsvéti locsolkodás szokása sok-sok 

A évtizeddel korábbra tehető. Te is vársz 

fiúkat, de nincs ötleted az ajándékokat illetően? 

A locsolkodás eredete 

A húsvéti locsolkodás a katolikus hit 

egyik magyarázata szerint a keresztelkedésre 

utal. Egy másik történet alapján a locsolkodás 

onnan ered, hogy a Jézus sírját őrző 

katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét 

vivő asszonyokat. 

Pár évtizede... 

A több évtizede egyre inkább elhalványuló 

hagyomány szerint a lányokat csak 13 

éves koruktól lehetett meglocsolni. A meglocsolt 

lányok ezután beszaladtak a szobába 

átöltözni. A legények közül csak az jöhetett 

be a házba, aki kérőként számba jöhetett, 

vagy komoly udvarlónak látszott. 

A behívott fiúkat megvendégelték, a 

legkedvesebbeket sonkával, főtt tojással 

kínálták. Ital gyanánt saját készítésű bort 

töltöttek, végül pedig az ajándékba adott 

tojással a zsebükben a legények továbbálltak. 

A hétfő esti locsolóbállal zárult a vidám 

tavaszi ünnep. 

Locsolkodás manapság 

A napjainkban elterjedtnek számító 

kölnivel való locsolás jóval újabb keletű, és 

elsősorban a városokban terjedt el. Falukon 

még manapság is gyakran szódával, vagy a 

kútból frissen húzott vízzel locsolják a lányokat 

húsvéthétfőn. 

Milyen ajándék jár a fiúknak? 

Mostanában sajnos a húsvéti locsolás 

sok helyen együtt jár a gyors pénzszerzési 

lehetőséggel. Így a hagyomány lassan 

kezdi elveszteni az értékét, hiszen a fiúk 

gyakran olyan házakba is becsöngetnek 

némi zsebpénz érdekében, ahol nem is 

ismerik őket. 

Nem célszerű pénzt adni a vendégeidnek. 

Ezt az igazi locsolók nem is várják el 

tőled, főleg, hogy a nagymamájuktól és 

idősebb hölgyrokonuktól ők is megkapják a 

hőn áhított aprót. 

Érdemes némi frissítővel várni a fiúkat. 

Üdítővel marasztalhatod a srácokat egy 

beszélgetésre. Jól jön némi rágcsálnivaló is: 

egy kis ropinak és sütinek mindenki örül. 

Sokan rajonganak a csokiért, míg mások 

inkább a festett tojásokat szeretik. A legjobb 

tehát, ha egy szép kis kosárkába összegyűjtöd 

az ajándékozásra félretett édességeket, 

húsvéti tojásokat, és hagyod, hogy mindenki 

kiszolgálja magát. Így tényleg azt választhatja 

a locsolód, aminek igazán örülne. 

Készíts húsvéti tojástartó kosarat! 

e is besegíthetsz a szüleidnek a húsvéti 

Telőkészületekben, főként a húsvéti hangulat 

megteremtésében, ami pár egyszerű 

dekorációval könnyen kivitelezhető. Készíts 

például hangulatos tojástartó kosarat. 

Szükséges eszközök: színes karton, olló, 

ceruza, ragasztó, gombostű, szalag, fű. 

Elkészítés: A kartonlapokból vágj köröket, 

ebből fog összeállni a kosár. A kör két 

merőleges átlója mentén vágd be a kartont 

négy helyen, de csak kb. félig. Ezeket 

a szárnyakat felhajtva pedig rögzítsd színes 

gombostűkkel. Ugyanolyan színű kartonból 

ragassz talpakat, egy másik színből pedig 

fület a kosárnak. 

A fej alapján fog eldőlni, milyen állat lesz 

a kosárforma. Használj húsvéti szimbólumokat, 

pl. nyuszifejet vagy csibét. Az elkészített 

fejet ragaszd fel a kosárra, a nyakára pedig a 

csokrot. Végül helyezd bele a füvet és a színes 

tojásokat. 

Bárányos tojástartó húsvétra 

Ez a kis bárányka kedves játék lehet, ha 

elmúlik az ünnep. 

Szükséges eszközök: WC-papír guriga, 

háztartási vatta, folyékony ragasztó, olló, 

laposfogó, tű, cérna, maradék bőr- vagy filcdarabok, 

gyöngy. 

Elkészítése: Vágd ki a WC-papír gurigából 

a bárány testét egy hegyes kis ollóval. Hajtsd 

be a fejrészt. Készíts borsónyi méretű gombócokat 

a háztartási vattából, majd egyesével 

ragaszd fel a gurigára. A fejét hagyd 

ki. A fejhez egy nagyobb vattacsíkot tépj 

le, amelyet felül ráragasztva alulra hajtasz, 

és ott is leragasztod. Így kapod meg az orr 

formáját. Alaposan nyomd rá a vattát a fejre, 

majd egy következő, nagyon vékony csíkot 

keresztben tekerj a fejrészre. Várd meg, amíg 

megszárad, csak azután folytasd a munkát. 

Varrd fel a szemeket, a csomót a fej alatt 

rejtheted el. Ha nehezen megy át a tű a fejen, 

fogóval áthúzhatod. Az orr dekorgumiból 

készül, de bármilyen anyagot felhasználhatsz, 

a lényeg, hogy rózsaszín legyen. Vágj 

ki egy pici háromszöget, amelynek a sarkait 

lekerekíted. Ragaszd fel a helyére. 

A fül maradék anyagból készülhet. Vágj 

ki két kis háromszöget a bőrből (vagy textilből), 

majd a sarkokat kerekítsd le. Cérnával 

húzd össze a fület a tövénél, hogy íves 

legyen. Csomózd meg, majd ragaszd fel. 

Tudtad-e? 

Honnan ered a húsvéti tojás? 

A tojás a tisztaság, a termékenység, és mindenekelőtt az élet szimbóluma. A középkorban 

még fizetőeszköz is volt. 

A kereszténységben a tojás az újjászületés szimbóluma. 

Már a 13. századból vannak írásos emlékeink a tojás festéséről. 1615-ben Strassburgban 

említik először „húsvéti tojás”-ként. Eredetileg a tojások egyszínűek voltak. A leginkább 

elterjedt szín Nyugat-Európában a piros, Kelet-Európában pedig az arany volt. 

Csak a 17. században kezdték többszínűvé festeni, illetve különféle mintákkal ellátni a 

tojásokat. 


52

Tojásfestés 


53 

lérkezett a húsvét, így bizony nem árt, 

Eha legalább néhány szépen díszített 

tojással és egy kevés barkával dekorálod 

a szobádat. 

Előkészítés 

Természetesen a forma a lényeg, de 

ha hosszan akarsz gyönyörködni a művedben, 

akkor nem érdemes főtt tojással 

próbálkoznod. Ez ugyanis csak ideig-óráig 

marad látványos és finom. 

A hobbyboltokban vehetsz műanyagból, 

fából és habból készült tojásokat, de 

a jól bevált régi módszerrel otthon is kifújhatod 

a tojások belsejét. Így máris egy 

tartós alapra tettél szert. 

Díszítés 

Miután megmostad és szárazra törölted 

a tojást, több módszerrel is díszítheted: 

– Tegyél néhány evőkanál olajat a tojásfestékes 

vízbe! A festék ott nem fogja 

meg a tojást, ahol olaj éri, így érdekes 

mintázatot kapsz. 

– Fesd be a tojást, majd egy tű segítségével 

rajzolj rá mintát! 

– Fogj egy gyertyát! A viasszal óvatosan 

rajzolj mintát a még festetlen tojásra, 

majd az egész tojást fesd be! Miután a 

festék megszáradt, töröld le a viaszt a tojásról! 

Máris kirajzolódott a szép minta. 

– Fess be néhány kifújt tojást, majd 

törd össze őket kisebb-nagyobb darabokra! 

Egy kis ragasztó és a színes tojáshéjak 

segítségével mozaikszerűen tudod 

díszíteni a többi tojást. 

– Ragasztóval rajzolj mintát a tojásra, 

majd forgasd meg csillámporban! 

– A befestett és megszáradt tojásokra 

ragassz húsvéti hangulatot idéző matricákat 

vagy flittereket, gyöngyöket! 

– Gyors, egyszerű, mégis dekoratív 

megoldás, ha a színes tojásokat selyemszalagból 

kötött masnival díszíted. 

– Gyűjtsél aprócska leveleket, szirmokat! 

Nedvesítsd be a tojás egy részét, 

majd nyomd rá a növényt az oldalára! 

Nejlonharisnyával szorítsd rá úgy, hogy 

ne mozdulhasson el! Az előzőleg tojásfestékkel 

megszínezett vízbe áztasd bele 

a harisnyába csomagolt tojást! Ha a tojás 

elérte a kívánt színt, vedd ki, öntsd le vízzel, 

majd szárítsd meg! 

– Szedj lapjaira egy szép szalvétát, 

majd simítsa rá a szalvétaragasztóval bekent 

tojásra! 

Tipp: Még tartósabb és fényesebb 

lesz a végeredmény, ha lakkal befújod a 

kész művet. 

Kreatívkodjunk! 

Lássunk pár ötletet, hogyan készülhetünk 

húsvétra. Nemcsak az alkotás öröme 

és a végeredmény a fontos, hanem leginkább 

a közös munka. Ünnep minden 

perc, amit a drága időnkből egymásnak 

adunk. 

1. Papír ablakdísz 

Nincs más dolgunk, mint kivágni a 

tetszőleges formákat, csirkét, növényt, 

majd összeragasztani és ablara rögzíteni. 

2. Vattacsibék 

Fél dióhéjba vattapamacsokat ragasztunk, 

szemet, csőrt, taréjt vágunk ki 

papírból, majd ráragasztuk a csibékre. Fél 

tojáshéjat is festethetünk, abban is csücsülhetnek 

a kiscsirkék. 

3. Kotló és kicsinyei 

Színes papírból sávot vágunk, könnycsepp 

alakúra hajtjuk, megragasztjuk, ez 

lesz a testük. Kör alakú papír a fejük, három 

kis négyzet behajlítva a farkuk. 

4. Nyuszi termésekből 

Tobozból készül a test, dióból a fej, 

földimogyoróhéjból a karok és lábak. Az 

orra barka, bajsza szalma, füle és szeme 

karton. 

5. Nyuszi papírgurigából 

A gurigákat barnára festjük, a többi 

testrészt kartonból kivágjuk és ráragasztjuk. 

Színes gyurmából tojásokat formázunk, 

és egy tálkába helyezzük. 

Vicces 

locsolóversek 

Én ma már nem teszek-veszek. 

Egész nap csak sonkát eszek. 

Nyuszikával piálgatok. 

Áldott Húsvétot kívánok! 

Korán reggel útra keltem, 

Se nem ittam, se nem ettem, 

Térdig jártam már a lábam, 

Hogy öntözzem alig vártam. 

Piros tojás, fehér nyuszi, 

Locsolásért jár a puszi! 

Én még kicsi vagyok, 

Verset nem tudok. 

Majd jönnek a nagyok, 

Mondanak azok. 

Ajtó mellett állok, 

Piros tojást várok. 

Ha nem adják párjával, 

Elszökök a lányával! 

Húsvét van, odakinn mosolyog az ég is, 

Adjanak egy százast, mosolygok majd én is! 

Biciklivel érkeztem, 

40 métert fékeztem. 

Józsi vagyok, szép és laza, 

Locsoljak vagy húzzak haza? 

Van nálam egy kis pacsuli, 

Leloccsintom magát. 

Ha egy kicsi mázlija van, 

Szereti a szagát. 

Húsvét másnapját 

Örömmel köszöntjük, 

Ha tojást nem adnak, 

Mindnyájat leöntjük! 

Én vagyok a török, 

Locsolkodni jövök, 

Ha nem adtok piros tojást, 

Mindent összetörök.

A húsvéti tojások 

Az erdő közepében, egy vén cserfa alatt 

kicsi házikó állott. A házikóban lakott 

Tapsi úr a feleségével meg a két gyerekével. 

Rendes, jóravaló erdei nyulak voltak 

Tapsiék, és bár hosszú volt a fülük meg kurta 

a farkuk, senkinek az erdőben panasza nem 

lehetett ellenük. 

Egy reggelen, éppen újév reggelén, Tapsiné 

azt kérdezte az urától: 

– No, édes apjukom, mit főzzek ma ebédre? 

Az öreg nyúl egyet-kettőt szippantott a 

pipájából, és azt mondta: 

– Jó lesz egy kis takarmányrépa. Ha meg 

találsz a piacon édes káposztatorzsát, hozhatsz 

belőle a gyerekeknek. 

A gyerekek nagyon szerették a káposztatorzsát, 

és örömükben mindjárt ugrálni 

kezdtek az asztal körül. Tapsiné asszony pedig 

a cseléddel elment a piacra. 

Hanem jó félóra múlva már vissza is jött 

megint, átfázva a nagy hidegtől, tüsszentve, 

és üres kosárral. 

– Hol van a répa? – kérdezte az öreg 

nyúl. 

– Hát a káposztatorzsa? – kérdezték a kicsinyek. 

– A káposztatorzsának már elmúlt az ideje, 

a répáé még meg se jött. A vásáros kofák 

a nagy havazás miatt be se jöhettek a falvakból, 

még csak gyönge fahéjat sem tudtam 

venni. Egy pár fiatal fának szóltam ugyan 

visszajövet, de ők azt mondták, hogy ebben 

a kegyetlen hidegben nekik is kell a héjuk. Az 

öreg nyúl megvakarta erre hosszú fületövét, 

a kicsinyeknek pedig sírásra állott a szájuk. 

Kevés szecska volt ugyan még a kamrában, 

de ilyen napon, újév napján, még a mezei 

egér asztalán is különb ebédet tálalnak föl. 

Az öreg nyúl egyet-kettőt szippantott a 

pipájából, és azt mondta: 

– Baj, hát baj, de azért nem kell ám mindjárt 

sírni! 

Aztán odafordult nyúlné asszonyhoz, 

hogy öltöztesse fel jó melegen a gyerekeket. 

Az asszony fel is öltöztette őket, meleg kendőt 

is kötött mindegyiknek a nyakára, hogy 

köhögést ne kapjanak a reggeli ködben. 

– Gyerekek – mondta az öreg nyúl –, 

menjetek át a tisztásra az erdész bácsihoz. 

Köszöntsetek rá illedelmesen, mondjátok, 

hogy boldog újévet és jó egészséget kívántok 

neki, és hogy jó szívvel venném, ha valami 

kis finom főzelékfélével segítene rajtunk. 

A gyerekek mindjárt szaladni akartak, de 

az apjuk utánuk szólt: 

– Azt mondom, ne bácsikázzátok az erdész 

urat, hanem szólítsátok tekintetes úrnak. 

Az anyjuk pedig azt mondta: 

– Meg ne álljatok a jégen csúszkálni! Ha 

meg azokkal a bolondos vizslakölykökkel 

találkoztok, kerüljétek el őket okosan, hogy 

fogócskát ne játsszanak veletek megint. A 

gyerekek kézen fogva mentek az erdőn át, 

az erdészlak felé. Meglehetősen jól viselték 

magukat, csak néha böktek meg alattomban 

egy-egy havas bokrot, hogy egy kis 

havazást csináljanak. Az erdész urat a kert 

alatt találták a három kisfiával. A kisnyulak 

elmondták a mondókájukat, az erdész meg 

tüstént beküldte a fiait az erdésznéhez, 

hogy adjon valamit a nyulaknak. Adott is 

négy-négy nagy répát. A kisnyulak a répákkal 

hazafelé mentek. Mikor az ismerős erdőbe 

értek, jókedvük kerekedett, és futkosni 

kezdtek. Azzal ijesztettek egymásra, hogy 

„Jön a róka!” Aztán nagy versengéssel iramodtak 

házuk felé. Aznap nyúléknál igen jó 

ebéd volt. Első fogásuk répaleves, aztán pirított 

répa répamártással, a harmadik fogás 

répafőzelék, végül kirántott répa. A télnek 

vége lett, és a nyulak egyszerre csak azon 

vették észre magukat, hogy a hó elkotródott 

a házuk tájékáról, és hogy régi ismerőseik, a 

vándormadarak megint ott csicseregtek a 

fák között, csodálatos dolgokat mesélve idegen 

országokról, hol a télen jártak. 

A nyulaknak most már nem kellett többé 

az erdészhez fordulniok, ha megéheztek, 

mert az erdő tele volt bársonyos fűvel és illatos 

herével. Hanem azért nem feledkeztek 

meg erdészékről. Az öreg nyúl azt mondta: 

– Ilyen nagy úrral jó fenntartani a barátságot, 

és nem lehet tudni, mi lesz a jövő télen. 

Éppen húsvét éjjelén volt, mikor a legnagyobb 

csendben furcsa egy társaság sompolygott 

az erdészék kertjébe. 

Tapsiék voltak meg a rokonságuk. Elől 

Tapsiné ment, egy-egy piros tojást vitt a 

hóna alatt. Aztán Tapsi úr jött, ez meg akkora 

húsvéti tojást hentergetett maga előtt, 

amelynél nagyobbat és szebbet sose láttam. 

Kék bársonyból volt ez a húsvéti tojás, arany 

abronccsal. Aztán jöttek a többiek, ők meg 

kosárban, pici szekérben hozták a sok húsvéti 

tojást. Mikor a kertbe értek, serényen 

munkához láttak. A kicsinyek ügyes fészkeket 

raktak a fűben, a bokrok alatt, az öregek 

meg óvatosan elosztogatták a tojásokat a 

fészkekben. Mikor elvégezték a munkájukat, 

usgye!... visszairamodtak az erdőbe. 

Másnap az erdész már korán reggel lent 

járt a kertben. Később leszólította a gyerekeket 

is: 

– Gyerekek – mondta –, nekem úgy rémlik, 

mintha nyomokat látnék a kertben. Ha 

itt jártak, akkor itt is hagytak valamit. Jó lesz 

egy kicsit körülnézni a bokrok alatt. 

A gyerekek szétfutottak a kertben, aztán 

itt is, ott is hallatszott az örömkiáltásuk, 

amint egy-egy húsvéti tojással megrakott 

fészekre bukkantak. Az a kékbársonyos, 

aranyabroncsos tojás, melyet Tapsi úr maga 

görgetett be a kertbe, tele volt cukorral. Én is 

megkóstoltam, mert éppen akkoriban vendégségben 

voltam az erdészéknél, és egész 

komolyan mondom, hogy alig ettem még 

ennél édesebb cukrot. 

Móra Ferenc 


54


55 

Volt egyszer három pillangó: egy sárga, 

egy piros meg egy fehér. Vígan játszadoztak 

a verőfényes mezőn, virágról 

virágra szálldostak, táncoltak, repdestek 

jókedvükben. 

De hirtelen beborult az ég. Közeledett a 

vihar. 

– Repüljünk haza! – mondta a sárga pillangó, 

s ijedten pergette a szárnyát. 

– Minél gyorsabban! – mondta a piros is, 

a fehér is, és elindultak gyors szárnyalással. 

Éppen jókor értek haza, mert a zápor már 

megeredt, s egyre vizesebb lett a szárnyuk. 

De a ház ajtaját nem tudták kinyitni, s az 

eső mind jobban és jobban szakadt. 

– Menjünk a sárga tulipánhoz! – mondta 

a sárga pillangó – az majd bebocsát. 

És a szakadó esőben elvergődtek a tulipánhoz, 

könyörögni kezdtek neki: 

– Sárga tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk 

meg az eső elől! 

De a tulipán így felelt: 

– A sárgának szívesen kinyitom, de a pirosnak 

és a fehérnek nem. 

Erre a sárga így felelt a szívtelen tulipánnak: 

– Ha testvéreimet nem bocsátod be, inkább 

én is kint maradok! 

A tulipán csak ingatta a fejét, de a kelyhét 

nem nyitotta ki. Az eső pedig mind sűrűbben 

szakadt. 

– Menjünk a fehér tulipánhoz! – mondta 

a fehér pillangó. 

A három pillangó 

Ázva-fázva elvergődtek a tulipánhoz, s 

szépen kérlelni kezdték: 

– Kis tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk 


De a tulipán így felelt: 

– A fehéret örömest befogadom, de a 

sárgát és a pirosat nem. 

Erre a fehér pillangó így felelt: 

– Ha testvérkéimet nem fogadod be, 

inkább én is kint maradok. Inkább ázzunk 

együtt, mintsem hogy elhagyjuk egymást. 

A szívtelen tulipán csak ingatta a fejét, s 

kelyhét nem nyitotta ki. Az eső pedig már 

zuhogott. A pillangók szárnya már teljesen 

átázott. 

– Menjünk a piros tulipánhoz! – mondta 

a piros pillangó. A szakadó esőben elvergődtek 

a piros tulipánhoz, és könyörögni 

kezdtek neki: 

– Kis tuli nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk 


De a szívtelen tulipán így felelt. 

– A pirosat szívesen beengedem, de a 

fehéret és sárgát nem. 

– Ha testvéreimet nem bocsátod be, inkább 

én is kint maradok! – mondta a piros 

pillangó is. 

Tovább vergődtek hárman csurom vizesen 

a szakadó esőben. Hímporuk már 

elázott, csápjuk kókadozott, szárnyuk öszsze-összetapadt, 

még a lelkük is átázott. 

Csetlettek-botlottak fűszálról fűszálra és 

egy-egy lapulevél alatt húzták meg magukat. 

De a szél oda is besüvöltött és becsapott 

az eső. 

Süss fel nap, süss fel nap, 

Szárogasd meg szárnyamat, 

Nyisd ki a virágokat! 

– könyörgött a három didergő pillangó. 

A nap meghallotta a sűrű felhők mögül 

a pillangók esdeklő beszédét, és annyira 

megilletődött, hogy a felhőket elűzte, meleg 

fényt árasztott a mezőre, s a pillangók 

szárnyát egy-kettőre megszárította. 

S a három pillangó újra táncolt, repdesett 

vígan, mígcsak le nem nyugodott a nap. 

Jékely Zoltán

Tavaszi szoknyatrend 

Az idén tavasszal nagy sikere lesz a szoknyáknak, bátran viseld őket! Az 1960-as évek mentén 

haladunk, az üzletekben rengeteg ceruzaszoknyát, farmerszoknyát találsz majd. Menők lesznek 

még a közepes hosszúságú vagy a térd alatti ruhák, s mindent visz az 1970-es évek nagy sztárja, a 

maxiruha! Az aktuális szezon a nőiességé! 

Farmerszoknya 

Ebben a szezonban előkerülnek 

az elfeledett farmerszoknyák 

is, s nagyon sokoldalúan élednek 

újjá hamvaikból. Nemcsak a tinik 

és a bohém lelkületűek viselhetik, 

s nemcsak a tökéletes alakkal 

rendelkező csajok, hiszen vannak 

olyan fazonok is, amelyek jótékonyan 

eltakarják a túl széles csípőt, 

s arányossá varázsolják az alakot. 

Maxiruha 

Ha vannak is kétségeid a szoknyaviseléssel, 

egy alapdarabot 

mindenképpen szerezz be az idén 

tavasszal, az pedig legyen egy 

maxiruha. Még gyerekcipőben jár 

ez a trend, de nyárra utcai divattá 

is válhat, te pedig egy leszel az úttörők 

közül, jól hangzik, ugye? 

A vonalú szoknyák 

A hetvenes évekből térnek 

vissza hozzánk az A vonalú 

szoknyák, amelyek lehetnek 

maxi-, midi- vagy miniváltozatúak 

is. Ez a szoknya mindenkinek 

jól áll. Ha a vádli karcsúsítása 

a cél, akkor a midiszoknyát 

válaszd. 


56

Tavaszi kabátok fiúknak 

A 

vékony kabátok, dzsekik elkerülhetetlen ruhadarabok a tavaszi átmeneti időszakban. Az idén 

divatosak lesznek azok, amelyek különböző stílusokkal variálhatóak. Rajtad áll, hogy kiválaszd 

a neked megfelelőt. 

Farmerkabát 

Mint minden tavasszal, az idén is kihagyhatatlan 

a népszerű farmerkabát, amelyből igen nagy 

a választék. Nemcsak a laza stílus kedvelőinek 

való, hiszen mindenki találhat az ízlésének megfelelőt. 

Bőrdzseki 

Gazdag a kínálat különböző szabású 

bőrdzsekikből – a rövidebb 

klasszikus fazonoktól a rockstílusúig. 

Amellett, hogy vagány külsőt 

kölcsönöznek, szinte minden alkalomra 

megfelelnek – egy sétára, 

suliba vagy esti szórakozásra. Főleg 

fekete, barna és szürke színben kaphatóak. 


57 

Sportkabát 

Ezek a legkedveltebbek a fiúk körében. 

Általában egyenes szabásúak, 

és pólóra, ingre egyaránt viselhetőek. 

Az idén tavasszal nyugodtan válogathatsz 

az élénkebb színűek közül, különösen 

a piros, sárga, narancsszínű lesz 

divatos. 

Military stílus 

Ezt a közismert zöld színű, szélesebb 

szabású dzsekit minden generáció 

egyaránt viselheti. Rendkívül 

kényelmes, és szinte minden ruhadarabbal 

összeilleszthető.

Mennyire vagy ura 

önmagadnak? 

1. Melyik kép illik az általános 

hangulatodhoz? 

a) Aranyló repceföld. 

b) Színpompás őszi erdő. 

c) Vihar előtti égbolt. 

d) Viharos tenger, hatalmas 

hullámok. 

2. A gyalogúton kerékpározol, 

közben hallod a járókelők 

szidalmát... 

a) Nem érdekel a zsörtölődés. 

b) Megjegyzed: a kerékpárúton 

autó parkol. 

c) Kényelmetlenül érzed magad. 

d) Emiatt nem fogsz a kocsiúton 

kerekezni. 

3. Sietsz a boltba, de épp az 

orrod előtt zár be... 

a) Szidod az alkalmazottakat. 

b) Mérgesen hazamész. 

c) Káromkodsz. 

d) Dörömbölsz, hogy engedjenek 

be. 

4. Vitád támad otthon vagy a 

suliban... 

a) Folytatod, amíg nem 

tisztáztatok mindent. 

b) Javasolod: felejtsük el, kár 

ezen bosszankodni. 

c) Nem tudsz napirendre térni, 

alig tudsz másra gondolni. 

d) Rettenetesen kijössz a 

béketűrésből. 

5. Az orvosi váróban rengetegen 

vannak, amikor odaérsz... 

a) Szó nélkül kivárod a sorod. 

b) Elmész, és majd máskor 

visszajössz, hátha akkor nem 

lesznek ennyien. 

c) Máris rosszabbul érzed magad. 

d) Ügyeskedsz, hogy mások elé 

kerülj. 

6. Milyen a pillanatnyi 

közérzeted? 

a) Szilárd és „ütésbiztos”. 

b) Kellemes a hangulatod. 

c) Nincs panaszod, úgy érzed 

magad a bőrödben, mint egy 

könnyű nyári ruhában. 

d) Úgy érzed magad, mint 

egy kinőtt ruhában, majd 

szétrobbansz. 

7. Úgy adódik, hogy bennrekedsz 

a liftben... 

a) Becsukod a szemed és a 

szabadulásra gondolsz. 

b) Megrettensz. 

c) Majd szétvet a düh. 

d) Szkeptikusan megjegyzed: Ez 

is csak velem fordulhat elő. 

8. Valaki tolakodni próbál a 

pénztár előtti sorban... 

a) Rászólsz, hogy most te 

következel. 

b) Nem veszel észre semmit. 

c) Szemtelen alaknak nevezed. 

d) Nem bánod, magad elé 

engeded. 

9. Egyszerre legalább húszféle 

dolgod lenne... 

a) Sorrendet állítasz fel, és 

nekikezdesz az elsőnek. 

b) Nem kezdesz egyikbe se. 

c) Ide-oda kapkodsz, a csodában 

bízol. 

d) Jaj annak, aki most az utadba 

kerül. 

10. Összezörrentél a pároddal... 

a) Legalább végre tiszta vizet 

öntöttetek a pohárba. 

b) Elromlott a hangulatod. 

c) Halálosan szomorú vagy a 

történtek miatt. 

d) Napokig duzzogsz. 

E teszt segítségével 

medállapíthatod, tudsz-e 

uralkodni a hangulatodon, 

érzelmi kitöréseiden. 

Válaszolj a következő 

kérdésekre úgy, hogy 

kiválasztod a leginkább rád 

illő megállapítást. Utána 

számold össze, hogy az 

egyes betűjelekből mennyit 

gyüjtöttél össze. A végén 

olvasd el a legtöbbször 

megjelölt betűhöz tartozó 

értékelést. 

Értékelés 

Legtöbb az a válasz: Kemény, de uralkodó 

Fegyelmezett vagy, és fel vagy készülve a legkülönfélébb 

eseményekre. Józan értékítéletednek köszönhetően nagyon 

jól tudod, mit miért érdemes feláldozni. Pontosan 

tudod azt is, mennyire vagy terhelhető, így nagyon 

hajszás időszakban sem veszíted el a fejed. Többen nehezen 

viselik, hogy ilyen tiszta fejjel és előrelátóan gondolkodsz, 

de ne törődj velük, ez nem a te gondod, járj 

továbbra is a saját utadon. 

Legtöbb a b válasz: Kedves, de önpusztító 

A mottód: maradjunk nyugodtak és kerüljük a nézeteltérést! 

Vigyázat, ez a hozzáállás csak rövid távon oldhatja 

meg a problémákat, hosszú távon alig használható. 

Azzal, hogy gondolatban egy idilli szigetre menekülsz 

a nehézségek elől, még nem oldottál meg semmit. A 

gondok attól nem szűnnek meg, hogy nem gondolsz rájuk. 

Ha sokáig kitartasz az életfilozófiád mellett, előbbutóbb 

önmagad ellen fordulnak a saját elveid. 

Legtöbb a c válasz: Félénk, de erőszakos 

Nyugalomra törekszel, mégis mindig van valami, ami 

kihoz a béketűrésből. Ha elmérgesedik a helyzet, akkor 

a visszavonulás és a támadás között őrlődsz. Válsághelyzetben 

indulatból cselekszel. Bizonytalanságodban 

összevissza csapkodsz magad körül. Beszélj valakivel a 

problémáidról, aki jól ismer. Nagy szükséged van egy 

tiszta fejű, jóbarátra! 

Legtöbb a d válasz: Erős, de fegyelmezetlen 

Élvezed, ha nyomás nehezedik rád. Nem szereted, ha 

nem teheted próbára az erődet és az eszedet. Amíg 

találsz magadnak értelmes célt, nem izgat senki és 

semmi. De jaj a környezetednek, ha a stresszhelyzet kritikussá 

válik! Akkor kitörsz, elbizonytalanodsz és szinte 

kegyetlen leszel. Egy rossz szó, és máris felrobbansz. Élvezd 

továbbra is az erődet, de próbáld féken tartani az 

érzelmi kitöréseidet! 


58

Szerelemteszt 

1. Szerelem első pillantásra… Romantikusan hangzik, de 

neked mi a véleményed róla? 

a) Mindig csak másokkal történik meg. 

b) Van ilyen. Minden eshetőség megvan rá, az élet 

bármelyik pillanatában. 

c) Komoly eshetőség, oda kell figyelni rá. 

2. Milyen elképzeléseid vannak életed igazi, nagy 

szerelméről, akit még nem ismersz, de már sokszor 

gondoltál rá? 

a) Kivételes személy, senkihez sem hasonlítható – de vajon 

megmarad-e mellettem egy egész életen át? 

b) Csodálatos személy lesz, akivel teljesen egyek leszünk. 

c) Fontos számomra, hogy alkalmas legyen a családi életre, 

amellett, hogy mindenkinél jobban vonzzon engem. 

3. Ha eljönne az igazi, te milyen áldozatot vállalnál érte 

(ha szükség van rá), vagy mit adnál fel életed addig 

megszokott menetében? 

a) Feltétlenül biztosítanék neki egy bizonyos helyet a jól 

megszervezett életemben, amelynek minden percét 

gondosan beosztom. Azért gyökeres változást – őmiatta 

– nem tervezek. 

Felismered 

a nagy Őt? Vagy hagyod 

elmenni az orrod előtt? Ha 

eddig bizonytalan voltál, felelj a 

szerelemteszt kérdéseire, 

és megtudod a választ! 

b) Mindent odaadnék érte, beleértve azt is, ami a 

legfontosabb a számomra. 

c) Hajlandó lennék teljesen új életet kezdeni, természetesen 

a racionalitás határain belül. 

4. Te milyen emberi kapcsolatokat tartasz alapvető 

fontosságúaknak az életedben? 

a) A család összetartását. 

b) A barátokat, barátnőket, rokonokat, ismerősöket 

– mindenkit! A lehető legtöbb, általam érdekesnek és arra 

érdemesnek tartott személlyel szeretem hosszú távon 

ápolni a kapcsolataimat! 

c) Azoknak az embereknek szeretném megtartani a 

szeretetét, akik mindennél többet jelentenek a számomra, 

mivel már az életem részévé váltak. 


Legtöbb az a válasz: 

Rólad nem lehet azt mondani, hogy a 

szerelem tekintetében optimista alkat 

lennél: valójában nem bízol saját vonzerődben, 

kevés az önbizalmad. Nyugodt, 

jól szervezett életet biztosítasz magadnak, 

amelyben nem sok meglepetésre 

számítasz. Számodra fontosak a családi 

kapcsolatok, és úgy tűnik, többre értékeled 

őket, mint a baráti vagy a szerelmi 

szálakat. Pedig, ha csak vársz és vársz, 

hátha felbukkan valaki, aki a nagy „ő” 

lehetne az életedben, kihagyhatod az 

esélyeket. Bízol abban, hogy rátalálsz életed 

nagy szerelmére, de úgy gondolsz az 

egészre, mint egy távoli álomra, mintha 

egy messzi csillagot figyelnél az égen… 

Higgyél jobban önmagadban, személyes 

vonzerődben, abban, hogy nemcsak 

meghódítani, hanem megtartani is képes 

vagy valakit, és meglátod, a csillag 

csodálatos módon közeledni fog feléd! 

Legtöbb a b válasz: 

Az olyan személyiségre, mint te, azt szokták 

mondani: „hát nem él remete-életet!” 

Értékelés 

Extrovertált alkat, tele lelkesedéssel, és 

vágyik rá, hogy minél több emberrel 

tartson kapcsolatot. Lehet az barát, szerelem, 

ismerős, rokon, szinte bárki. Az 

új találkozások, izgalmas kalandok forgatagában 

szeretsz élni, azt mindennél 

fontosabbnak tartod. A leggyakrabban 

nem gondolsz a jövőre, csak a mának 

élsz. Könnyen kivetíted vágyaidat egyegy 

újabb személyre, aki akkor, abban a 

szituációban ideálisnak tűnik a számodra. 

Igyekezz magadba tekinteni, befelé 

koncentrálni, meghallani saját belső 

hangod, és megtudni, hogy kit is keresel 

valójában – mert azzal bizony jelenleg 

nem vagy tisztában. Ismerd meg jobban 

önmagad – így arra is könnyebben tudsz 

majd válaszolni, kivel is tudnád elképzeli 

az életedet. 

Legtöbb a c válasz: 

Úgy tűnik, megfelelő fontossági sorrendet 

állítottál fel az életedben. Prioritásaid 

helytállóak. Stabil alkat vagy, igyekszel 

kiegyensúlyozottan élni. Anélkül, 

hogy megszállottan keresnéd az „örök” 

szerelmet, a „nagy ő”-t, aktív magatartásoddal 

mindig készen állsz arra, hogy 

rátalálj arra a személyre, akivel ezt a 

nagy érzést át tudnád élni. Kitűzted célod 

maga elé, most már csak el kell érned! 

Nincs szó szerencsére semmilyen sürgető 

tényezőről, hanem sokkal inkább az 

esetlegességre, a lehetőségre építesz, 

hogy megtaláld a nagy szerelmet – és ez 

mindig ott motoszkál a fejedben. Persze 

a szemed sem igyekszel becsukni egy, az 

arra érdemesnek ítélt ember előtt: mindig 

nyitott szemmel jársz-kelsz a világban. 

Bár teljes nyitottsággal viseltetsz 

mások iránt, függő viszonyba még soha 

nem kerültél senkivel. Folytasd tovább is 

csak így, életszemléleted, érzelmi hozzáállásod 

eddig helyesnek bizonyult. 

Nagyon valószínű, hogy megtalálod 

majd az igazit, de kétségtelenül azon 

ritka pillanatok egyikében, amikor nem 

is számítasz rá! 

59

Január – Oposszum 

Az ausztrál őslakosok szerint 

egy igazi maximalista 

vagy, akinek csak a tökéletes 

elég jó. Magasan van a léc nálad 

minden téren, és elvárásaidnak 

nem könnyű megfelelni. 

A legszigorúbb azonban mindenki 

közül önmagaddal vagy. 

Minden apró hibáért ostorozod 

magad, és ha valami nem 

megy tökéletesen, akkor is 

törekszel arra, hogy a legjobb 

legyél. Bármibe is fogsz, kihozod 

magadból a maximumot, 

éppen ezért vagy sikeres és elismert. 

Az emberek becsülnek 

és felnéznek rád. Életed során 

sok szakmai elismerésben lehet 

részed. Szigorúságod és 

komoly viselkedésed miatt 

azonban sokan inkább tartanak 

tőled, mintsem szeretnek. 

Néha egy kicsit jobban kellene 

törődnöd a körülötted lévők 

lelkével, és nemcsak a sikerre 

összpontosítani az energiáidat. 

Február – Denevér 


egy nagylelkű és szolgálatkész 

személyiség vagy, akinek a vállán 

bárki, bármikor kisírhatja 

Ausztrál horoszkóp 

magát. Empatikus készséged 

legendás: bárkinek a helyébe 

bele tudod képzelni magad, és 

maximálisan át tudod élni, mi 

zajlik a másik lelkében. Pontosan 

tudod, mit érez. Sajnos 

ezzel az erényeddel sokan 

visszaélnek, és te vagy mások 

lelki szemetesládája. De te ezt 

nem bánod, hiszen akkor érzed, 

hogy fontos vagy másoknak, ha 

hozzád fordulnak vigaszért, lelki 

támaszért. Neked ez a világon a 

legnagyobb öröm. Mivel rendkívül 

jól bánsz az emberekkel, 

érdemes pedagógusként, ápolónőként 

vagy szociális munkásként 

kamatoztatnod ezeket 

a pozitív képességeidet. 

Március – Erszényes nyúl 


egy nagyon gazdag fantáziájú és 

ötletgazdag személyiség vagy. 

Képzelőerőd határtalan, és kreatív 

gondolkodásod is egyedülálló. 

Szinte minden problémára 

azonnal vagy egy tucat megoldási 

lehetőséggel állsz elő. Míg 

a többiek csak tétován vakarják 

a fejüket, te már át is látod éles 

eszeddel a problémát, és a lehető 

leggyorsabban ki is eszeled a 

megoldást. Jó stratéga is vagy, 

aki rengeteg információt gyűjt 

be, és bámulatosan használod fel 

azokat. Mindig tudod, kit hívj fel, 

ha el akarsz valamit intézni. Nagy 

baráti társasággal és kiépült kapcsolatrendszerrel 

rendelkezel. A 

legnagyobb kincsed a kapcsolati 

tőkéd. Közvetlen vagy az emberekkel, 

de csak keveseket engedsz 

igazán közel magadhoz. 

Április – Dingó 


egy független és önálló személyiség 

vagy, aki nem szívesen alkalmazkodik 

a többiekhez. Önfejű 

vagy, nehezen viseled, ha 

valami nem úgy történik, ahogy 

szeretnéd. Céltudatos vagy és 

nyerésorientált, aki minden 

helyzetben az első akar lenni. Az 

életet egy versenynek fogod fel, 

ahol mindig a győztesé a dicsőség. 

És te erre nagyon is vágysz. 

Fontos számodra, hogy a környezetedben 

élők higgyenek 

benned és elismerjék a tehetségedet. 

Ha ezt nem kapod meg, 

agresszívvá is válhatsz. Annál 

boldogabb vagy, minél többen 

ismerik el az érdemeidet. A benned 

dúló versenyszelem miatt 

jó sportoló vagy cégvezető válhat 

belőled. 

Május – Vombat 


te vagy az egyik leghűségesebb 

jegy az összes közül. Megbízható 

vagy, akire mindig lehet számítani, 

és az adott szó számodra 

szent dolog. Állhatatosságod 

minden téren megmutatkozik. 

Ha valamibe belefogsz, akkor 

azt végig is csinálod, bármennyi 

akadály is keresztezze utadat. 

Erélyes vagy, akinek van tartása. 

Hiszel abban, hogy ha valamiért 

megdolgozol, akkor a gyümölcs 

be fog érni, és végül győzedelmeskedni 

fogsz. Sikered titka 

tehát a kitartásodban rejlik. 

Nem adod fel egykönnyen. Gyakorlatias 

érzékkel vagy megáldva, 

értesz a pénzügyekhez is, 

ezért számodra nem lesz gond 

a pénzkeresés. Előbb-utóbb elér 

az anyagi jólét, a szerencse is 

melléd áll, de meg is dolgozol 

érte. 

Június 

– Kacsacsőrű emlős 


egy nagyon vidám és felszabadult 

személyiség vagy. Csak úgy 

vibrál körülötted a levegő. Energikus 

és élettel teli vagy, emiatt 

közkedvelt vagy a társaságokban. 

Ráadásul még a humorod 

is jó, frappáns megjegyzéseiddel, 

és vicceiddel pillanatok 

alatt jókedvre derítesz bárkit. 

Ez egy nagyon jó tulajdonságod, 

de nemcsak emiatt vagy 

sikeres az életben. Sikereidet 

rugalmasságodnak és jó alkalmazkodókészségednek 

is köszönheted. 

Könnyen veszed az 

akadályokat, mindig feltalálod 

magad az ismeretlen helyzetekben. 

Szerencsére szinte minden 

új ismeretet nagyon rövid idő 

alatt képes vagy elsajátítani, így 

könnyen váltasz egyik feladatról 

a másikra. 


60


61 

S 

zinte mindenki tudja, melyik csillagjegyben, illetve 

a kínai horoszkóp szerint mely állat évében született. 

Most kiderül, hogyan látják az asztrológiát a déli 

kontinens őslakói. 

Ahogy a világ bármely más részén, úgy Ausztráliában 

is sajátos asztrológiai rendszer alakult ki. A 12 állatövi 

jegyet a kontinensen honos állatokról nevezték el a 

bennszülöttek. Hasonlóan a többi horoszkópkészítőhöz, 

az ottaniak is úgy gondolták, nagyban meghatározza a 

személyiséget, a tulajdonságokat, hogy melyik hónapra 

esik a születés napja. Ha a hónap első vagy utolsó hetében 

születtél, akkor érdemes elolvasnod a sajátodat 

megelőző, illetve azt követő csillagjegy leírását is, mivel 

hatással lehet egyéniségedre. 

Július – Koala 


kedves és szeretetre méltó személy 

vagy. Hasonlóan a koalához, 

te is nagyon szeretsz lustálkodni. 

Az élet napos oldalán szeretsz járni, 

vidám vagy és gondtalan, aki a 

problémákkal nem szívesen foglalkozik. 

Hajlamos vagy besöpörni 

a gondokat a szőnyeg alá, és kifelé 

mindig azt mutatni, hogy minden 

rendben van. A felelősséggel 

is akad némi problémád. Mivel 

mindig azt teszed, amihez kedved 

van, nem könnyen kötelezed 

el magad, hiszen így egy csomó 

jobbnál jobb lehetőségről lemaradhatsz. 

Mindig azt nézed, hogy 

neked mi a jó, bár ezt nem feltétlenül 

nyíltan teszed. Finoman úgy 

alakítod a dolgokat, hogy neked 

kedvezzenek a feltételek. 

Augusztus – Krokodil 


igen erős személyiség vagy, aki 

nagy hatással van mindenkire. 

Büszke, szenvedélyes és dinamikus 

vagy, bármilyen helyzetben fel 

tudod hívni magadra a figyelmet. 

Csáberőd is erős, képes vagy magadhoz 

vonzani, akit csak akarsz. 

Az a típus vagy, akiért mindenki 

oda van, és a másik nem képviselői 

szinte sorban állnak a kegyeidért. 

Kisugárzásod mindenkit 

megbabonáz, nincs olyan ember, 

akire ne lennél hatással. Emiatt 

azonban hajlamos vagy a kapcsolataidban 

kevesebbet adni, mint 

amennyit kapsz, hiszen tisztában 

vagy azzal, hogy mennyien vágynak 

arra, hogy veled legyenek. 

Egy kapcsolatban viszont csak akkor 

lehetsz boldog, ha te is tudod 

viszonozni a másik kedvességét, 

odafigyelését, szeretetét. 

Szeptember – Gyík 


– hasonlóan a csillagjegyed névadójához 

–, te is a rejtőzködés 

nagymestere vagy. Képes vagy 

teljesen beleolvadni a környezetedbe, 

úgy, hogy senki ne vegyen 

észre. Elvegyülsz, nem keltesz feltűnést. 

Nem vagy a társaság középpontja, 

inkább szeretsz kívülállóként, 

megfigyelőként létezni 

a világban. A Gyík szülöttről úgy 

tartják, nagyon zárkózott, legbelül 

azonban igazán megnyerő és 

kedves személyiség. Jó érzéked 

van a részletekhez, precíz és megbízható 

vagy. A tökéletességre 

törekszel, ami előnyt jelenthet vezetői 

pozícióban, illetve művészi 

érzékedet remekül kamatoztathatod 

például lakberendezőként. 

Október – Emu 


igazi társasági ember vagy, aki 

a közösség motorja. Te minden 

rendezvényen, bulin ott vagy, 

mert szeretsz reprezentálni, elegánsan 

megjelenni, de a partik 

világában is jól érzed magad. A 

zene és a tánc kikapcsol, és feltölt. 

Laza életfelfogásod van, úgy 

fogadod el az életet, ahogy van, 

és egy vállrándítással elintézed, 

ha valami feszültté tenne. Optimista 

hozzáállásod segíti, hogy 

szinte a legszorultabb helyzetben 

is gyorsan talpra állj. Mivel sok barátod 

van, mindig akad valaki, aki 

kisegít a bajból. Szeretsz lazán és 

felelőtlenül élni, csak úgy máról, 

holnapra, bele a nagyvilágba, de 

nem támaszkodhatsz örökké a 

családodra és a barátaidra. Egyszer 

neked is fel kell nőnöd. 

November 

– Erszényes sün 


nagyon érzékeny, könnyen ingerelhető 

és sértődékeny vagy. A 

legjobban az dühít, ha igazságtalanság 

ér. Akkor aztán tombolsz, 

törsz, zúzol, és úgy érzed, elárult a 

világ. Bosszúra szomjasan várod, 

hogy visszavághass, és pusztító 

energiáidat nagyon nehéz visszafognod, 

ha sérelem ér. Néha már 

az is elég, ha szúrós tekinteteddel 

fenyegető pillantásokat vetsz a 

másikra, vagy maró megjegyzéseket 

zúdítasz rá. Sajnos azonban 

nem áll távol tőled a tettlegesség 

sem. Érdemes lenne energiáidat 

az igazság szolgálatába állítani. 

Magas intelligenciádnak köszönhetően 

jó nyomozó válhat belőled. 

December – Kenguru 


egy misztikus hajlamú, finom 

lelkű és intuitív személyiség 

vagy. Mintha valahogy többet 

érzékelnél a valóságból, mint 

az átlag. Vannak látomásaid, jós 

álmaid, és képes vagy a másik 

fejében lévő gondolatok kiolvasására. 

Megérzéseid is mindig 

pontosak, idővel megtanulsz 

bennük egyre jobban bízni. A 

megérzéseid minden helyzetben 

segítenek, hiszen megbízhatóbbak, 

mint az észérvek, 

vagy a logikus okfejtések. Ezt 

a kifinomult érzékenységedet 

a legjobban a lélekgyógyászat 

területein kamatoztathatod. Sok 

embernek segíthetsz a lelki békéje 

megtalálásában.

Attila, a hunok csillaga 

Írta: Kiss Ferenc 

Rajzolta: Fazekas Attila 

62 


Attila, a hunok csillaga 

Írta: Kiss Ferenc 

Rajzolta: Fazekas Attila 

63 


(Folytatjuk)

Delphoi, Görögország 

„Ismerem a föveny sokaságát és a tenger mélységét; 

megértem a némát, és hallom őt, aki nem beszél.” 

(A delphoi jósda válasza Kroiszosz [magyarul Krózus] 

király küldötteihez) 

Több mint 2500 évvel ezelőtt messzi 

vidékekről sokan zarándokoltak Közép-Görögország 

megszentelt helyére, 

Delphoiba, hogy tanácsot kérjenek az 

antik világ leghíresebb jósdájától. Voltak, 

akik gyalog jöttek az Athéntól északnyugatra 

vezető út mentén, mások hajón érkeztek, 

és a ma Itea néven ismert kikötőnél szálltak 

partra a Korinthoszi-öböl északi szegélyén. 

Innen mintegy háromórás utazással keltek 

át a széles fennsíkon, ahonnan teljes egészében 

feltárult a csillogó, fehér épületek 

és műemlékek fölé tornyosuló Parnasszus 

hegy. Közeledéskor egyre tisztábban láthatták 

a hegyoldalt szegélyező Szent Utat, 

amely kanyargósan emelkedett a pompás 

templommal koronázott Apollón-szentélyen 

át. Más épületek is előtűntek: a fehér 

márvány színház, a hétezer személyes stadion 

a város legmagasabb pontján, a szabadtéri 

és fedett versenypályájú tornacsarnok, 

valamint a szép kört alkotó dór oszlopok, 

Athéna Pronaosz szentélyének, tholosza, a 

kupolás körtemploma külsején. 

Delphoi ma már rommező, de a kőszirtekkel, 

hasadékokkal, kiáradó forrásokkal és hatásos 

sziklákkal tagolt felszíne ma is érzékelteti 

drámai erejét. A szentély alatt meredek 

szakadék ereszkedik le a Pleisztosz folyóhoz, 

a szurdok kiterjedt olajfaültetvényeken át 

vezet a kék vizű öbölhöz. Az öböl fölött kopár, 

nagy sziklák magasodnak; Phaedraidész, 

azaz „ragyogó” néven ismertek, mivel visszaverték 

a fényt, és a naplemente idején szinte 

felizzottak. A sziklákat átszelő szakadékban 

folyik a Kasztália-forrás vize, melyet a rituális 

mosdáshoz használtak. 

Delphoi vad, hegyes tája, 610 méterrel a 

tenger színe felett, természetesen alkalmas 

volt a földistennő, Gaia iránti hódolatra, hiszen 

eredetileg is neki szentelték a helyet. 

A görögök a világ közepének tartották Delphoit. 

A legenda szerint Zeusz, az istenek 

apja két sast röptetett a világ ellenkező végéről; 

találkozásuk helyét, Delphoit ítélte középpontnak, 

és az omphalosz, azaz „köldök” 

nevű kővel jelölte meg. Egy másik legenda 

regéli el, hogy szörnyű kígyó őrizte az akkor 

Püthon néven ismert helyet, ahol Gaia 

jósdája is működött. Ám Apollón, Zeusz fia, 

a fény istene legyőzte a kígyót, „Püthont”, 

saját jóshelyét rendezte be egy Püthia nevű 

papnővel; az isten az ő közvetítésével felelt 

a kérdezőknek. A legnépszerűbb időben 

három papnőre volt szükség a sok kérdés 

megválaszolásához. Diodorus Siculus római 

történetíró beszámol arról, hogy kezdetben 

ifjú szüzek teljesítették a feladatot, de mikor 

egyiket elrabolta és megerőszakolta egy 

tesszáliai csavargó, döntés született, miszerint 

legalább 50 éves, szemérmes, férjezett 

nőket bíznak meg a válaszadással. 

Legendákban maradt fenn, hogy Püthia 

a talaj mély nyílása fölé helyezett háromlábú 

széken vagy állványon ült, a hasadékból 

feltörő mámorító gőzöktől transzba esett, s 

őrjöngő és összefüggéstelen hangáradatot 

adott ki magából. Más tanúbizonyság szerint 

babérlevelek rágásától (a babérfa Apollón 

fája) került révült állapotba. A tanácskérések 

mindenfélére kiterjedtek, vallási, 

pénzügyi, házasodási és különösen hadi 

vállalkozások problémái voltak a leggyakoribbak. 

A kérdezőktől megkívánták, hogy 

előzetesen tisztálkodjanak meg a Kasztáliaforrás 

vizében. Ezután következett a szertartás, 

amelynek során hideg vizet locsoltak 

egy kecskére, s ha az egész testében 

reszketett, helyesek voltak a jelek a kecske 

feláldozásához és az istenhez benyújtandó 

kérelemhez. A kérdező illendően befizette 

a díjat, és megvárta, míg sorra kerül. A kis 

táblákra rótt kérdéseket átadták a Püthiának, 

aki aztán révületbe esve artikulálatlanul 

válaszolt. A feleletet pap értelmezte, és 

versbe foglaltan leírva adta át a jóslatot a 

kérőnek. 

A görög történetíró, Sztrabón következetesen 

pontosnak vagy eléggé hasznosnak 

találta a korszakok során adott válaszokat, 

így azt állította, hogy hírük szerint a legszavahihetőbbek 

a világon. Ám a jósda hírhedt 

volt kétértelmű kijelentéseiről is. 

Mondják, hogy Kroiszosz, a kis-ázsiai Lüdia 

királya (Kr. e. 560–546) próbára akarta 

tenni a Delphoiban és másutt működő jósok 

igazmondását. Küldöttei mindegyiknek 

azonos időben tették fel a kérdést, hogy 

vajon mit tesz éppen a király? Csak Delphoi 

jósa válaszolt helyesen, mondván, hogy Kroiszosz 

teknősbékát és bárányt főz egy sárgaréz 

fazékban. A király olyannyira elégedett 

volt, hogy drága ajándékokkal árasztotta el 

Delphoit. A jósda azonban nem viszonozta 


64


65 

a bőkezűséget; amikor Kroiszosz a perzsa 

birodalom megtámadása kapcsán fordult 

a jósdához, az kétértelmű választ adott: a 

támadás megsemmisítene egy nagy birodalmat. 

Kroiszosz gőgösen saját győzelmét 

értette ezalatt, de elbukott, s Lüdia perzsa 

uralom alá került. 

Az Itáliába gyarmati hadjáratot vezető 

spártai Phalantosz is hasonlóan rejtélyes 

választ kapott: amint a felhőtlen égből eső 

hullik, elfoglalja Tarentum várost. Bármenynyire 

képtelennek tűnt a válasz, igaz lett: 

amikor Phalantosz a síró felesége, Aithra 

(a név jelentése „tiszta égbolt”) könnyeit 

(„esőt”) érezte a vállán, folytatta a harcot, és 

valóban bevette a várost. 

A jós figyelmeztette Nérót, a római császárt 

is, hogy óvakodjék a 73. évtől. Kiderült, 

hogy ez a burkolt célzás a császár utódjára, 

a 73 éves Galbára utalt. Nyílt, egyértelmű 

megfogalmazások is elhangzottak: Görögország 

legbölcsebb embere a filozófus 

Szókratész; vagy a másik, Nagy Sándornak 

címezve: „Fiam, neked senki sem állhat az 

utadba.” 

Delphoi több mint 3 ezer éve szent hely, 

de növekedése és felvirágzása csak a Kr. e. 

VIII–VI. században kezdődött. A közel 183 

m×128 m-es négyszögű területen fekvő 

Apollón-szentély egykori pompáját ma 

csupán képzeletünk segítségével, az épületek, 

emlékművek és szobrok romjaiból 

rekonstruálhatjuk. Az Apollón-templomhoz 

kanyargósan felvezető Szent Út mentén sok 

kicsi „kincstár” néven ismert, templomszerű 

épület sorakozott. A városállamok emelték 

őket az értékes adományok elhelyezésére, 

melyeket Apollónnak ajánlottak a jóslat 

méltánylása miatt, és egyúttal gazdagságuk 

és tekintélyük fitogtatása céljából. A sziphnosziak 

kincsesházát, ahol az előcsarnokot 

két kariatida – nő alakú oszlop – támasztotta 

alá, a város aranybányáiból származó 

pénzből építették. Az athéniaké dór stílusú 

márványépület volt, egyedül ezt restaurálták. 

Külső falait feliratok borították, köztük 

két Apollónhoz szóló, ősi zenei jelmagyarázatokkal 

ellátott himnusz. 

A látogatók egyebek között megnézhették 

a kör alakú haloszt vagy cséplőszérűt, 

ahol időnként színpadi játékok keretében 

mutatták be, amint Apollón megöli a 

Püthont. Látható az athéniak által emelet 

szép oszlopsor és a három összefonódó 

bronzkígyó által tartott emlékmű, amelyet 

a görögök állítottak, miután Plataia mellett, 

Kr. e. 479-ben legyőzték a perzsákat. A szentély 

uralkodó épülete az Apollón-templom 

volt, amelyet a tűzvész után, Kr. e. 546-ban, 

majd egy földrengést követően, Kr. e. 373- 

ban ismételten újjáépítették. Bár Püthia a 

templom belsejéből fejtette ki működését, 

a pontos helyét nehéz meghatározni, a gőzölgő 

hasadékot pedig sohasem sikerült 

azonosítani. 

Delphoi jelentősége és tekintélye Kr. e. az 

V. század elején történt esemény után sem 

csökkent, pedig a jósda hazafiatlan tanácsot 

adott a görögöknek: ne forduljanak szembe 

a támadó perzsákkal. A görögök ennek ellenére 

győztek, és szobrokkal, emlékművekkel 

és hadizsákmányokkal árasztották el hálából. 

A következő századokban megszűnt 

a jósda pártatlansága. Egymással szemben 

álló államoknak – pl. Athén és Spárta – is elkötelezte 

magát. 

Kr. e. a II. században Delphoi a rómaiaké 

lett, befolyása és tekintélye egyre csak hanyatlott. 

Néró császár (54–68) több mint 500 

szobrot zsákmányolt a szentélyből. Amikor 

Julianus császár (360–366) küldöttjének kérdéseire 

válaszolt, már korábbi önmagának 

csak kísértete volt. A jósda Julianusnak szóló 

állítólagos felelete megrendítően idézi fel a 

szomorú pusztulás folyamatát: „Ezt közöld a 

királlyal: romba dőlt a dicső templom, nincs 

tető Apollón feje fölött; hallgatnak a babérlevelek, 

mozdulatlanok a prófétai források 

és szökőkutak.” 

A szellemében már megtört jóshelyet 

Theodosius császár 385 táján hivatalosan 

is bezáratta. Egy nagyívű, új vallás űzte el a 

Földistennő tiszteletét hirdető Apollón kultuszát: 

a kereszténység...

A versek szerelmese 

Csernyák Hunor az óbecsei Petőfi Sándor iskola hetedikese. Kitűnő 

tanuló, részt vesz minden versenyen, és szinte mindig első 

helyezést ér el. Hallottam már a Népkönyvtár szavaló-, népmesemondó 

versenyén. Láttam föllépni a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör 

rendezvényein: a Ricsajon, a farsangi bulin, az évadzáró ünnepségen; a 

versenyein: a Kőketáncon… 

Nemrég bonyolódott le Szabadkán a körzeti szavalóverseny, ahol 

szintén bizonyított, továbbjutott a tartományi versenyre, melyet majd 

április végén tartanak meg Szécsányban. 

Óbecséről csupán Hunor jutott el a körzeti versenyre. Magyartanárnője, 

Benák Erzsébet csak dicsérni tudja: szerinte is jó előadókészséggel 

rendelkezik, magabiztos, és bátran áll ki a közönség elé. 

Hunorral most arról beszélgetünk, hogyan készült erre a vetélkedőre. 

– József Attila A cipő című versét szavaltam – mondja mosolyogva –, 

nekem nagyon tetszett, ugyanis a cipő meséli el, honnan került a költő 

lábára, hogyan érzi magát… 

– Sokat gyakoroltál? 

– Igen sokszor elismételtem. 

– Milyen érzés volt díjat kapni, ki gratulált? 

– Nagyon örültem, mindenki gratulált, anyukám, a mamám, a magyartanárnő, 

akinek sokat köszönhetek, ugyanis sokat segített a felkészülésben. 

– Anyukád tanítónő, ő szerettette meg veled a verseket? 

– Már kiskoromban anyukám és a mamám sokat olvasott nekem, de 

főleg meséket. A verseket, a szavalást már az iskolában szerettem meg. 

Harmadikos koromban részt vettem a Nemes Nagy Ágnes szavalóversenyen, 

s első lettem. Valójában Cseszák Bezeg Julianna tanító néninek 

köszönhetem, hogy ma is szavalóversenyekre járok. Mert szeretek szavalni. 

– Biztos van kedvenc költőd. 

– Igen, szeretem Petőfi Sándor verseit. 

– Most mégis József Attila versét szavaltad. Te választottad? 

– Nem, a magyartanárnő. 

– Melyik eredményeidre emlékszel szívesen? 

– Ötödikben részt vettem a ÁMV-n. Első lettem a prózamondásban. 

Nyertem egy kecskeméti táborozást, ahol jól éreztem magamat, barátkoztunk, 

szórakoztunk, fürödtünk… 

A tavalyi révkomáromi versenyen való szereplésemre is szívesen 

gondolok vissza, melyet a nemrég elhunyt Kaszás Attila színész tiszteletére 

szerveznek meg minden évben. Mivel a mi iskolánk tanulói szerepeltek 

legjobban az ÁMV-n, így mehettünk el Révkomáromba. Szűcs 

Budai Engelbert magyartanár úr vezetésével hárman, Kéringer Karinával 

és Bartók Izabellával. Ott bekerültem az aranysávos kategóriába, 

vagyis első lettem. Még a révkomáromi polgármester különdíját is én 

kaptam el. Köszönőlevelet és sok könyvet kaptam: József Attila összes 

verseit, Móricz Zsigmond A betyár című regényét… 

CIP – Katalogizacija u 

publikaciji 

Biblioteka 

Matice srpske, 

Novi Sad 

82+79(02.053.2) 

ISSN 0350–9141 

COBIS.SR-ID 

16225794 

65 éves a Jó Pajtás 

Vajdasági magyar gyermeklap 

Vajdaság 

Autonóm Tartomány 

kormánya 

A Jó Pajtás megjelenését támogatja 

Az óbecsei Népkönyvtár szervezte népmesemondó verseny is emlékezetes. 

Az elődöntőn és a döntőn is első lettem. Örülök, hogy az iskolámnak 

megszereztem a vándorserleget, meg A csillagszemű juhász 

és más mesék című könyvet és díszoklevelet kaptam jutalmul. 

– Emlékszem, a versenyen szép népi ruhában léptél föl: fekete nadrágban, 

fehér bő ingben. Kinek az ötlete volt, hogy ebben szerepelj? 

– Az én ötletem volt, ugyanis már hat éve néptáncolok a Petőfi Sándor 

Magyar Kultúrkör néptánccsoportjában, s ebben szoktam táncolni. 

Cseszák Balázs és Cseszák Korcsik Anikó foglalkozik velünk. Elsők 

lettünk a világbajnokságon, Egerben. De jártunk még Pápán, Miskolcon… 

Itt, Óbecsén tavasszal a Kőketáncon a néptáncversenyen párosban 

is jeleskedtünk, Molnár Kingával táncoltunk párost. 

– A sok elfoglaltság mellett jut idő szórakozásra is? 

– Igen, szeretek focizni, meg az iskolám sarkán van esténként a fiatalok 

gyülekezőhelye, oda is el szoktam menni… 

Gratulálunk Hunornak, s kívánjuk, hogy Szécsányban is szép eredményt 

érjen el! 

K. E. 

• Megjelenik a tanévben minden csütörtökön • Első szám: 1947. január 1. • Alapító (laptulajdonos): Magyar Nemzeti Tanács • Kiadja a Magyar Szó Lapkiadó és Nyomdaipari Kft., 21000 Novi Sad, 

Vojvode Mišića 1., Szerbia • A Kft. megbízott igazgatója: Bordás Győző • A Magyar Szó napilap megbízott főszerkesztője: Varjú Márta • A Jó Pajtás hetilap és a Mézeskalács havilap felelős szerkesztője: 

Lennert Géza • Tördelés és grafikai szerkesztés: Buzás Mihály • Szerkesztőségi titkár és segédszerkesztő: Fehér Mária • Lektor: Buzogány Kardos Julianna • Állandó külmunkatársak: Bence Erika, 

Bori Mária, Farkas Ilona, Fazekas Attila, Gyarmati Krisztina, Koncz Erzsébet, Lukács Melinda, Sztojánovity Lívia, Tomán Mária, † Barácius Zoltán • Telefon: +381/21/ 475-400-8 (csak telefon) • Kéziratokat 

és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza • Terjeszti a Magyar Szó Lapkiadó Kft. terjesztőosztálya, telefon/fax: 021/557-304, e-mail: (csak laprendelési ügyekben) plasman@magyarszo.com • 

Dinárfolyószámla: 340-15329-18 Erste Bank Novi Sad (feltüntetni: Jó Pajtás előfizetésre!) • Előfizetés egy évre (kb. 38–42 szám) 2000 dinár (csak belföldi kézbesítéssel) • Előfizetés egy évre (külföldre): a 

postaköltség változásának függvényében (érdeklődni e-mail-ben) • Készül a Magyar Szó Kft. FORUM Nyomdájában, Újvidéken • A nyomtatásért felel: Berta Zoltán igazgató • Jó Pajtás az interneten: URL: 

http://www.jopajtas.info • e-mail: szerk@jopajtas.info • 


66

66. Ã©vf., 2012. IV. 5., Ã¡ra 100 dinÃ¡r - TippNet

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?