Szellemi omnibus kéjutazásra az élet utain

SZELLEMI OMNIBUS 

KÉJUTAZÁSRA AZ ÉLET UTAIN. 

Írta 

ASZALAY JÓZSEF, 

A PÁRISI TUDÓS TÁRSASÁG TAGJA. 

ELSŐ KÖTET. 

PESTEN, 1855. 

NYOMATOTT BEIMEL J. ÉS KOZMA VAZULNÁL 

(Aldunasor kegyesrendiek épületében).

ELŐ SZÓ. 

„Kelj fel és kövess engem; látnod kell mint ítélendem 

a megholtakat” e szavakkal költé fel mély álmából egy 

inkább nemtő mint bíróhoz hasonló lény S a p h i r t , ki hasz- 

talan mentegetődzék, hogy csak imént szabadnia meg egy 

itélőszektől, hogy épen nem kíváncsi, és hogy talán üti le- 

velet sem nyerend a rendőrségtől külföldre. Légbeni rövid 

utazás után egy kétszázezer kötetből álló díszes könyv- 

tár közepére szállottak. „Itt most szemlét tartanak ezer meg 

ezer elhunytak lelkeik felett, kik e pompás sírboltban élnek.” 

Kis szünet után ismét így szóla harsányan az ítélőbíró: „Ti 

valamennyi könyvek, bármi nyelven írottak! adjátok vissza 

mindenkinek az övét, minden elsajátított ötleteket, minden 

kölcsönözött eszméket után írt- vagy lemásolt rend- 

szereket, minden átalakított fölfedezéseket, szóval min- 

dent, mit előbbiektől kölcsönözétek vagy után alakíta- 

tok, első törvényszerű tulajdonosaiknak.” És lőn átalános 

siránkozás, vaczogás, kézkulcsolás és lótásfutás! Nagy 

ivded, és vastag negyedrét kötetek ügygyel bajjal vergőd- 

tek fel régi pandectákhoz, karcsú szikár alakban térvén 

vissza mint mélázó pisztrángok; sok nagyhírű munkákból 

alig maradt egyéb, mint czímeik, nyomatási helyök, s hi-

IV 

báik. Egy görög és egy római classicusnak gyűle meg kü- 

lönösen baja, mert 10,000 német, angol, franczia, olasz 

s. a. t. író egyszerre hozá vissza nekik, mit tőlök elorzá- 

nak, még pedig sokan oly elcsavart és torzított alakban, 

hogy sehogysem akará magáénak elismerni azokat a 

szerző. Egyik könyv odafuta másikhoz, visszaadandó esz- 

méjét. „Ah! — monda ez elszégyenülve — hisz magam is 

amattól sajátítám el”; amaz pedig ismét máshoz utalá, 

úgy hogy nagy bajjal lőn kipuhatolható az eredeti eszme 

tulajdonosa, így a 200,000 kötetből álló köztársaság las- 

sankint legfeljebb ötven főből álló kis, de mondhatom, 

válogatott társaságra olvadt. Közülök egy belbecsét érző de 

szerény A. B. C. könyvecske így szóla: „Két kis lapomon 

összesen olvasható minden, mit a 200,000 kötet itt szem- 

lélhető kivonata tartalmaz.” Mikért igazolá állítását? arról 

itt csak annyit említünk meg: miszerint a hittudorokat e 

szavaira utalá: „A bölcseségnek kezdete az úrnak félelme.” 

A jogászokat: „Jót cselekedj, senkitől se tarts”. A bölcsé- 

szeket: „Ismerd magadat.” Az orvosokat: „A halál ellen 

nincs orvosság” A politikusokat: „Magához kiki legköze- 

lebb.” — Míg végre a szakácskönyvre és újság lapokra 

kerülvén a sor, rájuk olvasá: hogy „Az éhség legjobb sza- 

kács,” és mire a gyermekeket oktatja: „Ki egyszer nagyot 

fillentett, annak többé nem hisznek”. Már ez csakugyan igen 

jeles A. B. C. könyvecske. 

E most elmondottak rövidletét S c h iller e szavak- 

kal adja: 

Alles winderholt sich nur im Leben, 

Ewig jung ist nur die Phantasie, 

Was sich nie und nirgends hat begeben, 

Das allein veraltet nie.

Tökéletesen hiszem, mit Himfynk dicső szerzője mond: 

„Hogy ha Petrárcha s mások előttem nem énekeltek volna, én 

Himfyt még is írandám, s pedig talán még nagyobb eredeti- 

séggel, mert a mi az emberben van, az jöhet is az emberből,” 

de azért még is őszintén megvallom: ha W e b e r Demo- 

critosa nem létezendett, „Szellemi omnibusom” aligha létesül, 

legalább ily alakban nem. 

Midőn Ferencz Ő Császári Királyi Fölsége 

megengedé nekem, hogy a II. J ó z s e f császár ural- 

kodása alatt készült, később megigazított mérnöki munká- 

latokat szabadon használhassam Magyarország térképe 

készítésére: mindenek előtt a roppant skálájú és terjedel- 

mű térkép vázlatát pantographizálám; fe!használám a leg- 

újabb háromszögű méretek eredményeit, a General-Quar- 

tier meister-Stab által felkarolt új modorban rajzolám és 

rajzoltatám a földmagaslatokat, hegyeket; följegyzém az 

ország felosztását polgári s egyházi megyékre, minden 

helységnél a vallást és nyelvet, kimunkálám a stalistikai, 

s hegyek-magassági táblákat s. a. t. így hozam létre Ma- 

gyarország topographiai- statistikai- ethnographiai- s egy- 

házi térképét, melynek ajánlatát Ő Felsége elfogadni ke- 

gyeskedék. Ez tehát nem — mint sokan hiszik— Lipszki- 

nek sok tekintetben jeles térképe után készült,melltől ha- 

csak a K r i v á n hegy fekvését tekintjük is, lényegesen 

különbözik, így pantographizálám W e b e r Democritosát, 

de azért munkám tőle különböző lénynyé vált, mint külön- 

bözik Himfy Petrárchától. 

Azon hittel, hogy a Magyar fölfogva jelen helyzetét, 

annál hőbb szeretettel ragaszkodik dallamos (melodieux) 

szép nyelvéhez: hiszem, miszerint munkámnak talán egye- 

V

VI 

düli érdeme az, hogy magyar; habár az ilynemű munkákra 

ráillik szinte mit Phaedrus meséi előtt olvasá: 

Dupplex libelli des est, quod risum movet, 

Et quod prudenti vitám consilio monet. 

Egy élczes nő azt monda M o n t e s q u i e u r ől: C’ est 

un homme, qui dit le secret de tout le mond. 1 ) Én Mon- 

t e s q u i e u ugyan nem vagyok, de szándékom találkozók 

e részben az övével. Ha pedig azt kérdi valaki: mit tartalmaz 

e könyv? azt feleli helyettem tréfás ismerősöm, mit ma- 

gamnak is szóval monda: Hic liber agit jocose de omnibus 

rebus, et de quibusdam allis. 

Szabad legyen itt megpendítenem: miszerint a Com- 

pilator czím magában ugyan nem igen dicső, de még com- 

pilatioban is lehet eredetiség. Ép a leghasznosb munkák 

többnyire sikerült compilatiok. Socrates maga is compila- 

tornak nevezé magát; C a e s a r gyújtó Cicerónak, Cat ο 

pedig a leghíresb korabelieknek jeles mondatait; P l a t ó 

fejpárnája alatt vade mecumot leltek, melyben még kevéssel 

halála előtt olvasgatott. Megnevezhetjük a virágokat, melyek 

porával megraká magát a méh, de még csak a méh nedve 

által válnak azok mézzé. Hogy készül tíz könyvből a tizen- 

egyedik? már azt megfejté Juvenal: „Sic fit amice liber.” 

Minden mívelt nemzet irodalmában létezik külön Da- 

men-Bibliothek és ismét Männer-Bibliothek: és tapasz- 

talat szerint amazt jobbára férfiak, emezt jobbára nők ol- 

vasgatják. Ezt nem tudva, őszintén kimondandó valék: 

miszerint e könyvem — miről az olvasó csak hamar meg- 

győzödhetik — csupán férfi olvasmány. Ez szolgáljon 

tehát mentségül az általam határtalanul, s szívem mélyéből 

1 Ez olyan ember, ki mindenki titkait elmondja.

VII 

tisztelt szépnem előtt, ha közülök némelyiknek kedve 

jönne szinte betekinteni ezen Szellemi Omnibusba. 

Napjainkban életeszély, világ- és emberismeret nél- 

külözhetlen kellékei az életnek. Még fiatal koromban kö- 

rültekintvén a nagyvilág piaczán és koczkás talajain, 

támadt bennem a vágy megszerezni magamnak az életnek 

eme nélkülözhetlen kellékeit. Azóta folytonos éber figye- 

lemmel kisérvén mindent, mi azt közvetve vagy közvetlen 

eszközölhetné, már akkor kezdem meg jegyzeteimet, me- 

lyeket im leteszek — mivel magyarul írvák — hazám ol- 

tára alsóbb lépcsőjére. Egybegyűjtésük nekem képzés, 

elmetáp, és valódi gyönyörül szolgálván, ha viszhangra 

találandnak, kétszeresen boldognak érzendem magamat. 

Írám Mályiban Borsodmegyében, 1855-ben, 

Szendrői Aszalay József.

Adakozás és pazarlás. 

Kinek van miből adnia, adhat, de nem minden, ki 

adhat vagy ad, érti az adás mesterségét: egyedül ne- 

mesb lelkek titka lévén, kinek, mikor, és mikép kelljen 

adni. Az adási modor gyöngédtelensége miatt gyakran 

még a legnagyobbszerű adomány is elveszti csaknem 

minden becsét, sőt néha az érzékenyebb kedélyűt sebzi 

is. Ki hiúságból szenvelgi csak az adakozást, úgy ad, 

hogy az másoknak is tudtával, vagy szeme láttára 

történjék. 

V. Károly, a hatalmas augsburgi Fuggerek- 

nek 50 ezer tallérral tartozván, háladatosságból, hogy 

a császár őket házuknál megtisztelé, a császár számára 

rendelt lakószoba kandallóját megrakván fahéjjal, azt 

kötelezvényével gyújták meg. 

Maria Theresia szinte megtisztelvén látoga- 

tásával Pállfy-Fugger grófnőt, midőn ebéd után 

akkori divat szerint a termet kifüstölék, a háziasszony 

elővévén a császárné néhány ezer darab aranyról szóló 

kötelezvényét, miután abban aláirt nevét kis ollócskával 

kinyírá s a császárnénak kézbesíté, a kötelezvényt az 

ezüst serpenyő tüzén megégeté. A Pállfyak családi 

képcsarnokában ez ősanyjuk arczképe szinte látható; 

s oldalt az ezüst serpenyő tüze még most sem ham- 

vadt el. 

Fiat bene dat multum, qui dat cum munere vultum.

2 

Feledhetetlen marad e részben a nagylelkű utolsó 

Illésházy neve, ki számtalan adakozásaiban mindig 

különös gyöngédséget tanúsíta. Ő volt az utolsó nagy 

úr honunkban ki nyolczvan, mindenrendű hasznos pol- 

gárt saját költségén neveié a hazának; — és hűséges 

szolgálataikért tizenkét híveinek fekvő javakat adomá- 

nyoza jószágaiból. Többek közt, egy a morva határszé- 

len alkalmazott álladalmi kisebb hivatalnok Péterváradára 

tétetvén át, s úti költségei fedezésére személyesen 100 

pf. kölcsönért folyamodván, I l l é s h á z y néhány perez 

múlva visszatérvén a terembe, megkérte öt, szíves- 

kedjék Péterváradára elvinni levelét; — melyre azon- 

ban a kérő saját neve vala írva. Midőn később felbontá, 

abban öszvetapadva két darab száz forintos bankjegyet 

lelvén, s ezt tévedésnek tartván visszahozá a gróf- 

nak, ki is köszönettel fogadván a levelet, kérdé tőle, 

ha nem kívánja e felváltatni apró jegyekre a százast? 

s csakugyan fel is válta hatvan darab ötössel! 

Magnum virum facile crederes, bonum libenter. 

II. Katalin megvásárolván D i d e r o t könyvtá- 

rát, önként e föltételt köté a szerződéshez: hogy holta 

napjáig D i d e r o t saját házánál viseljen reá gondot, 

miért a császárné évenként 1000 rubelt tartozik neki 

fizetni! 

A bécsi R o t h sc h i l d , ki köztudomásra éven- 

ként ötvenezer forintot juttat szűkölködőknek, harma- 

dik emeleten lakó ismerősét akarván meglátogatni, jaj- 

veszékelést hallván a negyedik emeletről, felméne és ott 

megérté, miszerint egy számos családú özvegyet, ki hon 

sem volt, 160 pf. erejéig zálogolnak, és hordják is már

3 

lefelé házi bútorait; beváltván tehát kötelezvényét, 

azt beburkolt 100 pf. bankjegygyel együtt a legna- 

gyobb 12 éves lyánykának kézbesíté s eltávoza; de a 

lelkes kis lány öszve csődített pinczinke öt testvérei- 

vel lábaihoz borul, és körülfogván térdeit esd: tudatná 

velők nevét annak, ki mint nemtőjök és megmentőjök Is- 

tentől küldve jelenek meg szegény hajlékukban. „Hiszen 

anyátoktól kötelezvényt is kell még kérnem e sommáról, 

felelé R, maid eljövök ha honn lesz.” — La liberalité 

consiste moins á donner beaucoup, qu’ a donner 

a propos. 1 ) 

Néhai Széchenyi Ferencz gr. szinte gya- 

korlá s jól érté az adás mesterségét. Bécsben történt 

elhunytakor mily jajveszékelést vittek véghez a lakát 

környező szegények ezeréi! — Egy csekély birtokú 

magyar nemes, szomszédjának, ki ősi per következtében 

megfosztandó vala minden vagyonától, jószága megvál- 

tására 3000 ft. e szavakkal kölcsönöze: „Kamatot nem 

kívánok, hanem ha majd kegyed utódai tetemesen gyara- 

podnak, az enyimek pedig elszegényednek, fizessék visz- 

sza enyimeknek a tőkét. 

Gib ändern gern, bist du schon selbst nicht reich, 

Wohlthäugkeit macht Menschen Engeln gleich. 

A jótétek meghálálására az embert még az ele- 

mek is saját példájukkal intik; különösen a lég termé- 

kenyítő harmat gyöngyökben hálálja meg a földnek pá- 

ráját és gőzölgéseit; — a tűz tiszta aranynyal, mit tőle 

salakjával vőn; — a föld, átvett odúért virág- és 

1 ) Nem annyira sokat, mind maga idején adni, — ebben áll az 

adakozás.

4 

gyümölcscsel fizet; a — víz lapáttal csapdosott hátán vi- 

szi az embert czélpontjához. De azért mégis jótétért 

emberi hálára számolni csak igen ritkán lehet, de nemis 

kellőmért hiszen magában a jó cselekvésben rejlik annak 

valódi jutalma. A pénz legkönnyebben elhagyja az embert, 

ha nem elébb, halálakor; a rokon és jó barát is visszatér 

a sír szélétől; de a jótétek érzete még a sírontúl is 

követi a megholtat az örök bíró trónjához, és ott szá- 

mára kegyelmet eszközöl emberi vétségeiért. 

Mivel sem adakozóbb az ember mint a jó tanács- 

csal; pedig némelyik jó tanácsot adva, ép azt adja néha, 

mire magának is szüksége van. A zsidó például soha- 

sem fogadja el szegény ember tanácsát, mivel, úgy 

mond, ha jó tanácsot tudna adni, önmagát tanácsol- 

ná legelébb, és nem volna szegény. Közéletben néme- 

lyik aranyokért ad másnak oly tanácsot, melyért maga 

veres garast sem fizetne. — Egy gyorsszámító pénz- 

tőzsér, kéregető öreg koldusnak öt krajczárost nyújtván, 

ez érzékenyen megköszöné mondván: „Az Úr Isten ezer- 

szer annyit fog érte adni az úrnak!” Úgy tehát még 

egy ötössel pótolom, úgy mond, mosolyogva a tö- 

zsér, és az Úr Istennél számot tartok 166 ftra és 

40 krra.” 

Különös neme az adakozásnak azon a magyar ko- 

ronázások alkalmával, és még M. T h e r e s i a idejében 

is divatozott szokás, miszerint midőn a szeretett feje- 

delem, bizonyos örvendetes események után, újongó s 

éljenző népei közt megjelent, ezüst pénzeket szóra a 

népek közé; — ez időnkben már nem divatos többé. 

Midőn török honban a b a i r a m vagy is húsvét ünne- 

peket ülik, és a Nagyúr ló hátán megjelenik népei közt

5 

ünnepélyes szertartással, öt szinte lóháton követő kincs- 

tárnoka által rendesen száz-száz piaszterrel telt zacskókat 

szók osztogatni. De mi ez mind ahoz képest, midőn az 

orosz császár európai fejedelmeket látogatva, itt-ott, né- 

hány napi mulatás után minden osztályú és nemű udvarlói- 

nak számtalan arany, gyakran gyémántokkal ékített orosz 

rendjeleket, burnót szelenczéket, gyűrűket; minden egyes, 

néha csekély szolgálatért, száz aranyokat; s a nevét viselő 

ezredek valamennyi közvitézeinek egyegy rubelt aján- 

dékoz! Az adás mestersége, mint már feljebb hallánk, 

egyedül szép lelkek titka lévén, éhez kitűnőleg érteit 

Sándor orosz császár feledhetlen emlékezetű neje, ki 

a többek közt a brüsseli népnek, magas személye iránti 

őszinte kegyelettel páros szeretetét öregbítem kívánván, 

valamennyi zálogért, melyek tíz forint erejéig a brüs- 

seli nagy zálogdába betéve valának, a kiváltási díjt meg- 

fizeté, s azokat illető tulajdonosaiknak ingyen visszaadatni 

rendelé. Már ez aztán fejedelmi, nagyszerű adakozás. 

II. F r i d r i k adakozása nem vala ily nagyszerű, 

csekély értékű burnót szelenczéket szokván ajándékoz- 

ni e felírással: „L’amitié augmente le prix. 1 ) II. Jó- 

z s e f pedig igen gyakran kegyeskedvén vállalni komasá- 

got szegényebb sorsú családoknál is, rendesen egyegy 

aranyat ada, és csókkal tiszteié meg a gyermekágyast. Né- 

ha szívesebben adjuk a csókot, de néha szívesebben adnók 

meg az aranyat. — Egy ízben bizonyos hadnagy egyen- 

ruhában utazván postán, a postalegény, mivel ép a császárt 

várták, igen kelletlenül fogott be a hadnagy hintájába; de 

midőn az állomásra megérkeztekor két arany borravalót 

1 ) A barátság emeli becsét.

6 

kapott, illedelmesen megköszönvén azt tévé hozzá: 

„No már most amaz bújhat a lóba.” 

Vagyonos embernél a maga idején helyesen al- 

kalmazott adakozás oly ritka szép tulajdon, melynek 

akaratlanul is hódol a világ, de megtagadja tőle hódo- 

latát, ha pazarrá lesz. Ne feledje tehát senki, azok ér- 

dekében, kiket még boldogítni szándékozik, miszerint 

a józan takarékosság a függetlenség és adakozás for- 

rása; s hogy megvetés, vagy legalább nevetség és gúny 

tárgyává lesz az, kiről példabeszédileg mondják, hogy 

a Darius kincsét is elköltené. 

Ki többet költ, mint bevenni valója van, pazarnak 

neveztetik. Ifjaknak, mégpedig rendesen a jobbaknak, 

jellemvonása a pazarlás; ők a kezüket égető készpénz 

ellenesei, mivel könnyelműség, pajzánság, és tapaszta- 

latlanságuk nem ismervén még annak becsét, nem is 

tudják, hogy csak az valójában szabad, ki senkinek 

sem adósa; nem olvasák még C i c e r ó t , ki úgymond: 

Non esse emacem vectigal est; és még szerencsés az, 

kinek ifjúkori pazarlása nem hat nyomasztóan egész 

éltére. „Miért nem vagyok én negyvenezer tallérral 

adós!” monda M a e n i u s egyszer a capitoliumban — 

Hogy hogy? — „Mert úgy felényivel hamarabb meg- 

szabadulnék ifjúkori adósságomtól, miután most még 

nyolczvan ezerrel tartozom.” 

A pénz megvetése több, és rendesen jobb em- 

bereket tesz szerencsétlenekké, mint annak túlbecslése; 

s ki megerőtetésével pazaron osztja másoknak, az ma- 

gában ugyan igen jó ember lehet, de balga és nem 

tudja, hogy rendesen kevéssel jobbak az emberek 

az állatoknál, kik ha eleget ittak, hátat fordítnak

7 

s ki megerőtetésével, pazaron osztja másoknak,, az ma- 

gában ugyan igen jó ember lehet, de balga; ki nem 

tudja, hogy rendesen kevéssel jobbak az emberek 

az állatoknál, kik ha eleget ittak, hátat fordítnak a for- 

rásnak. A zsugori önmagának, a tékozló pedig fele- 

barátjának ellensége, s így amannál bűnösebb ez, ha- 

bár másrészt magában mindig jobb ember. A tőzsért 

meggazdagítja, a pazart megszegényíti a hitel; az zse- 

bekből zsebére gyűjti, ez zsebéből mások zsebeibe 

szórja a pénzt. Gyakran egy pazar utódnak korlátlan 

fényűző kicsapongása könnyedén keresztül rántja a 

tervező dédek számításait. 

Az öregség és fogyatkozás érzete gyakran meg- 

gyógyítja a tékozlót; és ez közelebb áll az adakozáshoz, 

csak hogy ferde irányt vőn adási hajlama. Üdvösebb 

a vevésnél az adás. Sok millió ember, különösen a pazar 

költők még csak holtuk után tesznek szert egy kis da- 

rab földecskére, melyben t.i. hűlt tetemeik nyugosznak.

8 

Aggszüzek és Agglegények. 

H a r l e y ily czímű munkájában: „Philosophiai, 

moralis, históriai kísérlet az aggszüzek- 

rő1 (1786)” a negyven éves hajadont nevezi aggszűz- 

nek! Közéletben már a 30 éves is annak mondatik; 

sok magyar, tót és oláh falvainkban pedig már a húsz 

évest is annak tartják. Brittek a fiatal hajadont Miss- 

nek, a vonalon túl levőt pedig Mistressnek nevezik; 

de hol kezdődik a vonal? „that is the question”. Leg- 

régibb hírű szüzek: Minerva, Bellona s a Musák; 

és a szépművészet kedvelése maiglan édesíti az agg- 

szüzesség terheit. Csak hatan valának öszvesen a Veszta 

szüzei Rómában, harrmincz éves korukban férjhez me- 

hettek, s még sem bírák megőrizni szent tüzöket, úgy 

hogy elevente temettetek el néhányan közülök. Sz. Je- 

romos felettébb kidicséri a Sibillákat, mint a ke- 

resztény szüzek előképeit, kiknek jutalmul adatik a jós- 

lás ritka adománya; de alig ha jól kitanulá őket. — Áta- 

lán az ős hajdankor szüzei, nagy hírök mellett is nem 

igen állják ki a tűzpróbát, hármat kivéve, kik a testület- 

nek nem ép nagy díszére szolgálnak: az örök szüzes- 

ségű Erynniák — a három Fúria. 

A keresztes háború , s örökös had-zavarta vad 

középkor szüzekkel népesíté a számos zárdákat, melyek 

áldott menhelyül szolgáltak sok elhagyott, gyámol nél-

9 

küli erényes nők és hajadonoknak; de később egyéb 

elfajult hasznos intézetek sorsára jutának az apácza ko- 

lostorok is. — Hány szép reményű szüzet zárata ezek- 

be a hatalmas rokonok zsarnoki önkénye! — „Fejedelmi 

kegyem, irántadi édes anyai gondoskodásom jelét adom 

néked gyermekem!” — így szóla egy kissé szabadabb 

életű főnemes hajadonhozaz istenfélő M. Theresia — 

„midőn szabad kényedre bizony megválasztani a kolos- 

tort, melyben lelkismereted vizsgálása, s helytelen 

cselekvéseid fölötti komoly elmélkedés végett két évet 

fogsz tölteni.” Ráfogák szegényre e feleletet: „Hamar 

kolostorba kell mennem, a fehér barátokat választom.” — 

Tertulian Cyprian, Athanaz, Vazul és a két 

G e r g e l y dicsérettel halmozzák az Istennek szentelt 

szüzességeket, vetélkedve az ékesszólás pálmájáért e 

sikamlós téren, egész foliantokat írtak az ilyképen meg- 

őrzött örökös szüzesség megbecsülhetlen érdeméről, s 

babér-koszorúiról, s szemeikben Diana, M i n e r v a s 

Vesta — csak pogány szüzek, rimák. 

Valamint hogy a legjobb borból készül a legmérge- 

sebb eczet, és ép a legfényesebb aczélt leghamarabb fogja 

meg a rozsda, ügy szinte az ódon (antik) szépségek, minél 

inkább játszák e regényt, a nélkül hogy végéhez jutná- 

nak, annál inkább válnak cselszövényi hajlamuk kifejlő- 

désével a jó házi béke, hírnév, és házasság elleneseivé; 

még pedig néha akaratlanul azokká, mert örömest fog- 

lalkoznak házasságszerzéssel. Különösen gyűlölik az 

agglegényeket, és nem ok nélkül, mert ez ellentét nélkül 

nem létezik vala a kedvetlen viszonyzat. A bölcs S a - 

l a m o n ha mindenhez értett is, a boncztant úgy látszik 

mégsem igen értette, mit azon bizonyos négy dologróli

10 

mondatával is tanúsíta, mik szerinte telhetlenek; még 

kevésbbé vévé pedig tekintetbe ö fölsége, miszerint a 

természet szorgos vágyainak ki nem elégítése mily ár- 

talmas hatású a nőnem létszeriségére, női rendsze- 

rére; mert hajdan a m i l e s i szüzek is oly méla me- 

rengésbe sülyedtek, miszerint öngyilkolástól egyedül 

azon közrendelet vala képes őket visszatartóztatni, hogy 

holt tetemeik majd csupaszon fognak az utczákon körül hur- 

czoltatni. E részben tehát igenis sajnálatra méltók. A 

17-dik század koronás szüzei: E r z s é b e t angol, és 

Krisztina svéd királynők, az hetven, ez hatvanhárom 

évet élve, és egyedül erkölcsi szüzességökre ügyelve— 

e bajt nem ismerek. 

A nők, társas javadalmuk élvezetével gyakran el- 

hanyagolják, — ellenben az aggszüzek rideg magányuk- 

ban inkább mívelik észtehetségüket, és jobbára ennek 

köszönhetik vidámságukat; oly tiszteletre méltó lévén 

léleknyugalmuk mint a bölcsészé, ki miután becsvá- 

gya hajótörést szenvede, visszavonul hajlékába. Mi 

ennél a dicsvágy, az náluk a szerelem. A hajadon amaz 

önkéntes szabad határozata, hogy soha férjhez nem 

menend, hasonló amaz önkéntes szabad ajánlatokhoz, 

miket háború idején kényszerítve teszünk; és mennyiben 

állapotukhoz rendesen még vagyontalanság is csatlako- 

zik, kitűnőbb életbölcsészeknek tarthatók, mint kik 

p r o g r a d u vitatkoztak. Különben ha szegény és elha- 

gyatott az ily szűz, rokonai, negédes öcsécskéi, és hu- 

gocskái körül száz alkalma nyílik a béketűrés, e szép 

női erény gyakorlatára; — ha pedig vagyonos és füg- 

getlen, tág mezeje van a jótevésre, szívűrje betölté- 

sére, s bizonyára még a kedves rokonok udvarlására

11 

is számolhat. Sok unokaöcs vagy húg ekként mindent, 

mi kevés jóval bírnak, egyedül nagynénjüknek köszön- 

hetnek; — Gibbon, Anglia nagy történetírója, nagy- 

nénje nélkül, ki öt nevelé, szinte nem létezik vala. 

Talán e jeles tulajdonok nyújtanak alkalmat e kér- 

dés fejtegetésére: mi tanácsosb, agg-szüzet-e, vagy 

özvegyet venni nőül? Találkozék, ki gúnyosan állítá: 

miszerint az ahhoz értő örömestebb vásárland oly gé- 

pet, mely, feltéve hogy lényeges részei még el nem 

koptatvák — már kiállá a próbát, mint egészen újat; 

de e bírálónak azt feleié egy özvegy: hogy maga a 

mondó még inkább hasonló oly nem finom, honi posz- 

tóból készült köntöshöz, mely minél tovább viselik, an- 

nál durvábbnak látszik. Azon emberi hajlamhoz képest, 

miszerint nagyobb becset tulajdonítunk oly dolgoknak, 

miket nem bírunk már, az özvegyek is rendesen any- 

nyira szeretik magasztalni boldogult férjeiket élő fér- 

jük rovására, hogy ez csaknem maga is óhajtani 

kénytelen, hogy bár még most is élne a megboldogult! 

Gyakran hasonló az özvegy a tűzre rakott igen nyers 

fához, melynek minél jobban lángol egyik vége, annál 

többet könyezik másika. Ki özvegyet vészen nőül, an- 

nak a lélekidézéstől félnie épen nem szabad; mert 

alig bírja második férjét a nő, minduntalan idézi sírjá- 

ból első férje lelkét; és ily nőnek rendesen két, t. i. 

egy élő, s egy elhunyt férje van. Ha „kincsének” szólítja 

az élőt, némi kétkedés támadhat benne: vájjon nem temeti 

e kincseit a földbe? Megfontolást igényel tehát e rész- 

ben az özvegynek nőülvétele. Ellenben valószínűleg 

hálás érzettel ragaszkodik a p o s t e r e s t a n t e aggszűz 

ki-, vagy megváltójához.

12 

Quaesitus juvenis cur viduam ducere nollet? 

In qua quis periit, non bibo dixit aquam. 

A keleti egyház papjai csak hajadont vehetnek nőül, mi- 

előtt felszenteltetnének. 

Virginitas angusta via est, via latior autem 

Conjugis, hinc plures ingrediuntur earn. 

Kölcsönös gyűlölettel viseltetnek egymás irányában az 

aggszüzek és agglegények, és ez az oka, hogy ritkán 

kelnek öszve. Átalán az agglegénynyeli egybekelés 

szinte megfontolást igényel; mert ez rendesen késő 

házasságával, szerelemtőli kinyugvásra tökéli magát. 

A késő szerelem kétes láng, téli virágként 

Védő kezekre szorul, s fázik az a ki szedi. 

Korunkban, miután kitalálák a férfiak a mesterséget: fia- 

talnak tetszeni 60-ik, és megöregedni 24 éves koruk- 

ban: e szerint már a 30 évest is agglegénynek lehet 

nevezni. Az igazi rideg agglegényben rendszerint a 

vén férfiak minden csintalansága, és a vén nők minden 

nevetséges tulajdonaik egyesítvék, jelleme kevés kivé- 

tellel gyermekes maradván még akkor is,. midőn már 

megőszült. Ki rideg magányban él, megsérti az embe- 

rek hiúságát, és a világ kegyetlenül megboszulja magát 

rajta, mint élt, úgy hagyván öt meghalni — egyedül! 

így hunyt el P i t t, és T hugut a pénzes országlár, így 

király létére II. F r i d r i k ! — Az agglegény bizonyos 

tekintetben saecularizált baráthoz hasonló, és csak ak- 

kor érdemel megvetést, ha azért választá a nötlensé- 

get, hogy kakuk módjára éljen; — és ha vagyonát 

oda adja à fond perdu, azt tartván: „Holtom után le- 

het vízözön.” Csak itt állhat, mit a franczia mond:

13 

“Vieux garon, vieux coquin!” 1 ) Azon franczia agg- 

legény, ki monda: „Kit sem tudok, kit fiamnak vagy lá- 

nyomnak óhajtanék” embergyűlölő lehete. Ha agglegény, 

öregség és betegségében! hűséges ápolóját jól hagyja, 

tőle bizonyára több elismerésre számolhat, mint szív- 

telen véreitől, kik hagyományára jogszerűleg számot 

tartva, német törvény szavával n e v e t ő örökösöknek 

mondatnak. 

Agglegényeknek néha ugyan alapos okuk lehet a 

nőtlenségre; de ha jól körülnézzük magunkat, tapasz- 

talni fogjuk: miszerint az agglegények legnagyobb szá- 

ma vagyonos, bú s gondnélküli férfiakból áll; kik egyedül 

azért élnek nőtlenségben, hogy nő s család iránti édes 

gondoskodás által ne köteleztessenek — reájok nézve 

terhes — tevékenységre; s így szűkölködés, vagy sze- 

génység ritkán indokolhatja nőtlenségüket. De azért 

mégis a hajdani Lex Julia Papia Poppaea, mely 

Augustus alatt a nőtleneket hivatalvesztéssel, s kü- 

lőn adófizetéssel s a t . sújtá, a 19-ik században felet- 

tébb igazságtalan lenne. Kényszerített nőtlenség ellen 

eleget szabódik a természet, míg végre tévutakra jut, 

minek a törvény hasztalan törekszik elejét venni bünte- 

téssel; ezek közt legförtelmesebb a gyermekölés; 

mely bűnre M ó z e s nek nem vala törvénye, választott 

népe nem ismervén házassági akadályokat. 

Ismerek én több agglegényt, kik haszonlesés- 

nélküli tisztviselők, hu barátok, jó testvérek, szolgáik 

kegyes urai; míg a nős, családos, mindezekről megfe- 

1 ) Vén legény, vén gaz.

14 

lejtkezve azt hiszi: hogy a szeretet egyedül De- 

s c e n d e n s e k e t , és semmi Ascendest vagy testvért 

nem ismer; koppasztják az agglegény, kinek ha pénze 

nincsen, rokonai sincsenek. Különös valóban , hogy az 

agglegények sokkal emberszeretőbbek, mint az agg- 

szüzek. Világi agglegények valának már az álladalom 

legerősb oszlopai, szerzetesek pedig az egyház leg- 

buzgóbb támaszai. Kinek ne jutna eszébe Szent Pál? 

utána P l a t ó s Aristoteles! Nélkülözi ugyan az 

agglegény a házi, családi boldogság örömeit, de annál 

könnyebben hal meg, és az élet bajai közt könnyebben 

megnyugtatja magát; nélkülezve a szerelmet, nem ta- 

pasztal szerelem-árulást és csalódást, mi nagy jajt okoz. 

Nem így a szűz, kinek anyává lenni egyedüli rendel- 

tetése. A házassággal is ép úgy áll a dolog, mint az 

utazással; némely óhajtott, elhatározott utazás elmarad, 

ha igen messzire halasztatik;csak az a különbség, hogy 

utazás közben még vissza is fordulhatunk. Két baj közt 

mindig a kisebbet kelletvén választani, minden esetre 

kisebb baj a házasság. 

Apád is feleséget vett, 

Ő is papucs alatt szenvedt 

S még sem halt meg. 

Ne légy hát több az apádnál, 

Jobb a Deákné vásznánál, 

S házasodj meg.

15 

Akaratosság. 

Akaratosság, azaz korlátlan akarás az önzés 

vagy önszeretet sarjadéka, melynek jelszava: Flectere 

si nequeo superos Acheronta movebo. Gyönge korban, 

sőt kisdedeknél is mutatkozik már, és oly gyermek, 

kinek minden kívánságát teljesítve, rögtön kezébe 

adják a kívánttal, okvetlen akaratos leend.— Néha észre 

nem kell venni nyivákolását, csak nyívjék! különben, 

kívánsága továbbra parancscsá lesz, és a nyívás te- 

vékenységbe hozván a gyermek tüdőcskéjét, még ked- 

vezően is hat reá. „Már most jó fiúcska vagy Pistikám, 

mert nem sírsz többé!” „Csak pihenek” felel ez, és 

újra ordítni kezd. 

Feltétlen, erős akarás a génié rendes tulajdona, 

gyakrabban pedig a gyönge elméjűnek, ki nem lévén 

képes rendesen a dolgokról gondolkozni, s felfogni a ne- 

hézségeket, a már egyszer nála megfoganzott eszmé- 

hez makacsul ragaszkodik, és történetesen néha mégis 

czélt ér. Az ismeretes köménybogár, pertinax, mely 

a legcsekélyebb érintésre összegömbölyödik, és az élet- 

nekjelét sem adja, szintúgy érdemesíté magát nevezetére, 

mint hajdan Pertinax, a római császár. 

Van az akaratosságnak egy szenvedő neme, melyet 

honunk politikai életében utóbbi századok lefolyta alatt, 

törvénykívüli kormányrendeletek ellenében sikerrel lá-

16 

tánk használtatni; az öreg J ó z s e f Nádor erélyesen ki- 

kelve ellene azt monda, hogy honunk közjogi szótárá- 

ból örökre kiküszöböltetni óhajtaná a „Vis i n e r t i a e ” 

kifejezést. 

Ha egyedül akarat és nem haszon, vagy gyön- 

nyör a feltétlen kívánás tárgya, ezt makacsságnak ne- 

vezzük. A gőgnek, még gyakrabban a gyöngeségnek 

e kifolyása, aszkóros hypochondria-bántotta férfiak, tu- 

dósok és öregeknél, de leginkább mégis nőknél mu- 

tatkozik, kik makranczos szeszélyeket néha ügyes 

tapintattal tudják használni eszközül, még szerelmünk 

öregbítésére is. Vádolják bár makacsságról a szépne- 

met, mégis kötve hiszem, hogy azt makacsságban bi- 

róilag elmarasztalni lehessen védelem elmulasztás miatt. 

Az állatok országában legakaratosabb a szamár, 

utána nemesb rokonai a teve és ló; tehén is találkozik 

ugyan, mely makacsságból, kivált ha borját elvették, 

nem adja le tejét; de lelhetni kétlábú állatot is, pedig 

okosnak nevelttel, ki képesebb meghalni mint engedni. 

Ha két vasfejű hévvel vitatkozik bár mi tárgy- de 

kivált az enyém és tied felett, a vita gyakran tusával, 

sőt törvényeink-engedte visszafoglalások, és vissza- 

verések alkalmával halállal is végződék; mert kevesen 

bírnak oly hidegvérűséggel, mint ama két egyén, kik 

útfélen találkozván, egyike sem akara kitérni az útból; 

látván ez, hogy amaz veszteglési unalmát elűzendő 

zsebjéböl kivett könyvét kezdé olvasni, megkéré öt 

udvariasan, hogy ha már elolvasta, lenne azt vele is 

közölni szíves; mire az elneveté magát, és kitére őz 

útból. 

A zsarnoki akaratosság igen közönséges rosz tu-

17 

lajdona oly nagy és kis uraknak, kik koránsem bírva 

nagylelkűséggel vagy finom tapintattal, akaratuk meg- 

másítását nagyobb szégyennek tartják akaratos és ne- 

vetséges igaztalanságaiknál. 

A vallási nézetek feletti különbözés- szülte düh az 

ábrándos rajongók (mystikusok) akaratossága; az el- 

lenmondási hajlam pedig a nőké; kik, mint szinte a fe- 

lületes világ fija is, az önálló férfi jellemet is hely- 

telenül akaratosságnak bérmálják, holott sohasem működik 

szilárd alapelvekből az akaratosság, és tulajdonkép nem 

egyéb, mint gonosz szeszély és makacs igazság igénylés. 

Oxenstierna „Reflexions morales” czímű 

munkájában azt állítja: hogy az akaratosság állatok, 

gyermekek, nők, és bolondok tulajdona; de nincsen 

igaza, mert a nagy férfiak is többnyire akaratosak. A 

sok közül csak Hollós Mátyásunkat említem; és 

Hildebrand VII. Gergely pápának élete is azt 

tanúsítja. 

A katona formába öntött vasfejű XII. Károly 

svéd király, erősen vitatá nagyanyja ellenében még mint 

gyermek, hogy kék ruhája — fekete; s az előtte bezárt 

ajtót fejével oly erősen és addig kopogtatta, míg ájul^ 

tan leroskada, és csakugyan holta napjáig folyvást 

spártai keménységű akaratos férfiú volt. Egyetlen zsí- 

ros bőr nadrága s mellénye lévén, fehér ruháját míg 

csak el nem rongyolá, sohasem veté le magáról. Meg- 

átalkodott eszméje lévén Á g o s t o n lengyel királyt 

megfosztani koronájától: ha O x e n s t i e r n a és P i p e r 

tanácsát követve, még előbb az oroszt veszi vala na- 

gyobb űzőbe a nervai ütközet után, talán a keleti óriás 

még egész századig csak ázsiai hatalmasság maradand

18 

vala. Ganganelli pápa a jesuitákat nem eltörleni, 

csak reformálni akará, de R i c c i generálisuk akaratos 

laconismusa „Sint ut sunt, aut non sint”— eszközlé 

eltörlésüket. Mennyire akaratos volt N a p ó l e o n ! — 

és csak kevés vértanú létezik vala akaratosság nélkül. 

Mily akaratos volt L u t h e r , és még inkább C alv in , 

kinek követői honunkban maiglan is önmagukat (tré- 

fából) kérkedve vastag nyakúaknak nevezgetik; — hát 

még a jogászok, és átalán csaknem valamennyi tudós, 

ha vélemények fölött vitatkoznak! Könnyebb aggszü- 

zet szerencsésen párta- mint két vitatkozó tudóst egy 

kalap alá hozni. 

Magasztalva említik S o c r a t e s t, hogy kiüríté a 

méreg-serleget, melyet hatalmas barátai által magától 

könnyen eltávolíthatandott; dicsőítik C a t ot, ki hogy 

ellenese szerencséjének szinte szemtanúja ne legyen, 

meggyilkolá önmagát; mégis tetteiket inkább nevez- 

hetnök talán akaratosságnak. 

Már az első nevelésben szükséges megtörni az 

akaratosságot, mert utóbb, kivált már házaskorában késő 

leendene. II. J ó z s e f , kit édesanyja maga is vasfejűnek 

nevezgetett, kis korában feltévé magában, hogy bizo- 

nyos étkekből nem fog enni, s mihelyt ezeket meg- 

szemlélő az asztalon, mindenre mivel őt kínálák, azt 

feleié daczosan „Nem kell nekem”, míg a császárné 

kivánatára egy, a hasbeszélés mesterségét jól értő 

nyugalmazott tiszt, — kit egyedül azért alkalmaza a csá- 

szárné asztalához — utánozhatlan különös hangon, mihelyt 

a kis herczeg kiejté e szavakat: „Nem kell nekem”; 

ezt ordítá: „Fogsz-é falni?” mire annyira megszeppent

19 

a kis daczos, hogy azt sohasem monda többé, míg 

csak nagykorúságát el nem éré. — 

Felettébb következménydús hiba az akaratosság 

kormányférfiúban, és átalán mindenkiben, kitől többek 

egész boldogsága függ; ellenben üdvös erény a béke- 

tűrés és engedékenység a maga idején. 

A mostani angol koronaörökös (születelt novem- 

berben 1840) hat éves korában nevelőnőjének nyájas 

kérésére, sőt ismételt fenyegetődzésére is, miszerint 

kénytelen lesz őt zugba állítni, ha el nem jő az ablak- 

tól és nem fog leczkéje tanulásához, daczolva azt fe- 

leié: „Én nem fogok sem tanulni, sem zugba állani, 

mert én valesi herczeg vagyok”, és egyszersmind da- 

czosan az ablak két tábláját is kitöré. A szobában meg- 

jelent édes atyja, Albert herczeg, előbb reá olvasván a 

bibliából sz. Pál szavait (Gál. IV. l—2.) Én azonban 

mondom nektek, hogy az örökös mind addig míg gyer- 

mek, közte s a szolga közt nincs különbség, legyen 

bár minden birtok ura, hanem a kijelölt idő elteltéig 

gyámság és gondnokság alatt van.” És ismét a bölcs 

Salamon szavait: „Αki a vesszőt kiméig az gyűlöli fiát, 

ki azonban fiat szereti, az megfenyíti őt;”—vesszővel 

érzékenyen megfenyíté a kis daczost, hozzá tevén: „Itt 

fogsz mindaddig e zugban állani, míg Hillgard kisasz- 

szony megengedi, hogy kiléphess.” Azelőtt Angliában 

és Francziaországban egy souffre-douleur vala 

felállítva, ki a királyi herczeg által érdemlett vessző- 

büntetést kénytelen vala szenvedni. Quidquid delirant 

plectuntur Achim úgymond Horácz.

20 

Álladalmi férfiak és hivatalnokok. 

A magasabb világot a polgári, tudós és törvény- 

kezési világgal az álladalmi férfiak és tisztviselők kap- 

csolják össze; ők képezik az államhajó evező le- 

génységét. Honunk régibb és közép korszakában a 

legfőbb országos hivatalokat, különösen a királyi can- 

cellárságot kevés kivétellel papok viselek; az ország 

prímása maiglan is megtartá a fő-, a veszprémi püspök 

pedig a királyné cancellára czímét. Egyedül költészekről 

mondják: poeta non fit, sed nascitur, habár szintúgy 

születni kell a valódi államférfiú, hadvezér és mű- 

vésznek is; észképességüknek körül kell fognia vala- 

mennyi rend erejét; azért is, kivált ha még tevékenység 

és becsületesség is szövetkezik képességükhöz, leg- 

magasabban állanak, és méltán igényelhetik a lehető 

legnagyobb tiszteletet; ily kitűnő jeles férfiak már az- 

tán érdemesek az excellentiás czímre, melylyel szintúgy 

mintadiszjelekkel, hol sem történik nagyobb visszaélés 

mint Oroszhonban, 

Mondja bár O x e n s t i e r n a : „Parva sapientia 

regitur mundus”, vagy a hajdani jesuisták szerint 

”Mundns regitur mediocritatibns” — mégis országlásnál 

aligha létezik nagyobb mesterség, melyhez, szerkez- 

tesse bár legügyesebben alapos és czélszerű rendel- 

vényeit, még sem minden országlár ért. A kormányzás

21 

mesterségét természetesen szintúgy kell tanulni, mint 

például a kocsisságot, és a jó kitanult öreg kocsis szinte 

redőkre vonja homlokát, midőn fiatal gazdája megragad- 

ván a gyeplőt, maga hátul a bakra kénytelen felállni. 

Önző korunkban mindinkább ritkul az oly tisztviselők 

száma, kik külön parancs nélkül is, tiszta honszeretet- 

böl használnak fel minden alkalmat a közjó öregbíté- 

sére. Oly egyének pedig, kiknek érzés- és észmérőjök 

csak kevés fokkal áll feljebb a mester-emberénél, fog- 

lalkozásuk gépszerű egyformasága mellett végre szinte 

maguk is gépekké, mesteremberekké válnak; miután 

számtalan az oly hivatal, melyben év lefolyta után, maga 

a lefolyt év, legérdekesebb esemény. — Kinek Isten hi- 

vatalt ad, észt is ad hozzá”, azt tartja a közmondás. 

De ha más, például nő adja a hivatalt, az már észt, ha 

csak önmagának nincsen, nem igen adhat hozzá; pedig 

derék tisztviselőnek erre különösen, és e fölött még 

tudomány, s emberismeretre is, de kivált jellemre igen 

nagy szüksége van. A tisztviselő néha még évek múlva 

is lakolhat hivatalkodásában vigyázatlanságból elköve- 

tett hibájáért. A társas míveltség hiánya, fecsegés, el- 

hanyagolt külső, sőt kellemetlen modor, vagy még az 

arcz is, mind megannyi mellékes dolgoknak tetszenek, 

és mégis gátolják néha a tisztviselő előmenetét és sze- 

rencséjét. 

Frankhonban, hol az országlár legutolsó polgár- 

hoz intézett levelében is így írja magát alá: „Je l’hon- 

neur monsieur d'etre votre s a t . legmódosabbak a 

tisztviselők; valamint olasz és orosz honban leghaszon- 

lesőbbek, és porosz honban legtiszteltebbek. A német 

hivatalnok jobbára csak felsőbbek iránt módos. Volt egy

22 

szép nagy hármas megye honunkban, melynek egyik 

vagy másik alispána, emberemlékezet óta rendesen a 

durvaság kiváltságával élt hivatalkodásában, habár 

általán minden negyed ötöd évben változék is az alis- 

pánság ,— ezen egyének akkor is megtarták jellegöket, 

midőn magasb hivatalra léptek, s rendesen csak akkor 

finomíták modorukat, midőn már a hétszemélyes tábla 

tagjaivá lőnek. 

Legfőbb államhivatal az országlárság. D u mo u - 

r i e z országlár így szóla fejedelméhez: Sire! jé wus 

deplairai sonvent, mais jé ne wus tromperai ja- 

mais” 1 ). Oly hatásköre van a genialis főhivatalnoknak 

az államban, mint katonai géniének a csatatéren. A 

gyakorlati politika nem annyira tudomány, mint inkább 

mesterség. A politika, az államok valódi viszonyaik és 

a kormányzó férfiak egyéni jellemeik után számítja s 

veti egybe eredményeit. A politika titkai, mint a bra- 

banti csipkék, föld alatt veretnek, mivel a szabad lég 

könnyen szétszakíthatná a szerfelett finom szövetet, 

annyi kéz és idő drága művét. A politika nem ismer 

embert, hanem csak eszmét; nem érzeményt, csak ér- 

deket; nem emberéletet, csak akadály-elhárítást. A 

politikát hajdan így érteményezék: Ars fallendi homi- 

nes; Napoleon, még mielőtt sz. Ilonára került, így: 

Mesterség úgy szolgálni Istennek, hogy miatta meg ne 

haragudjék az ördög. Lényegesen különbözik mindket- 

tőtől újabb érteményezése: „Az állam eszményének 

lehető legtökéletesebb valósításai — Az állam min- 

1 ) Sire! gyakran nem fogok tetszeni, de sohasem fogom meg- 

csalni felségedet.

23 

déri mesterei közt legfölül állanak azon férfiak, kik a, 

bár öröklétet ritkán érő, úgynevezett ö r ö k szerződé- 

seket kötik, és diplomatáknak neveztetnek. Míg L N a - 

p ó l e o n kardját tévé a mérlegbe, ezek elaléltak, és 

csak a bécsi Congressus támasztá ismét fel őket halot- 

taikból. A ministeriumok közt a külügyinek van elsőbb- 

sége, a diplomatia képezvén tárczája leglényegesebb 

részét. Ki kellő képességgel bírva szolgálni, a világ és 

emberiség könyvében olvasni kivan, és hozzá juthat, 

— habár egy franczia író a diplomatiát La v e r o l e 

d e s E t a t s - n a k nevezi is — a diplomatiát válaszsza 

magának; itt tetszésére magas vagy vegyes körökben 

élhet; dolga nem szerfölött sok, sőt többnyire kevés; 

utazhat, és ha siker nélkül marad is diplomatikai uta- 

zása, azért nem felelős. De mai időkben fényes név 

nélkül a leggenialisabb, legmíveltebb és legvagyonosb 

férfiú is csak ritkán juthat oda, mivel a magas aristo- 

kraták jól ismervén a kevés teherrel járó diplomatiai 

élet kellemeit, nem könnyen engedik másnak az oda- 

juthatást. 

Miként a vallásban, úgy az állami tudományban is 

szintúgy vannak ó-hitűek, szabadszelleműek, valóságos 

szenteskedők; és e fölött még a játékkal is van sok 

hasonlatossága a politikának, mert az szinte az ügyes- 

ség és szerencse vegyülete lévén, ha véletlenség ke- 

veri a kártyát, a legügyesebb játszó is könnyen veszít- 

het. Annyira mennek a szabadszelleműek, hogy a 

diplomatiában kémkedés és fortélyosságnál egyebet nem 

látnak, és a diplomatákat csak auguroknak tartják, 

kik apróságok, lakomák és még valami által működve, 

titkos jegyekkel jelentik néha a nagy fontosságú hire-

24 

ket; például: hogy ez vagy amaz nagy kedvességre 

kapott az udvarnál, ez vagy amaz notabilitás emésztet- 

lenségben sínlődik s a t . II. F r i d r i k Pétervárra kül- 

dött követének Görtz grófnak fejére, midőn elbúcsúzék, 

keresztet vetve így szóla: „Én, mint magdeburgi érsek, 

ezennel előre feloldozlak minden igaztalanságtól, mit 

rovásomra mondandasz — Isten veled.” 

A diplomatia a hivatalok közt az, mi katonák közt 

a nemes testőrsereg. Miután tehát csak kevesen juthat- 

nak a nemes testőrsereghez, ezután úgy látszik, a tör- 

vénykezési pálya talán legkellemesebb, a mennyiben 

minden hivatalnok közt mégis legönállóbb a bíró. Hip- 

p e l azt állítja, hogy kevés kivétellel, nincsen állam- 

hivatal, mely az ügyes és munkás tisztviselő minden 

idejét igénybe venné; azért is az idő szűkéről és dol- 

gaik tömérdekségérőli szokott panaszok, szerinte csu- 

pán hivatali politika. S a p h i r gúnyosan még azt is 

mondja: „Csend, nyugalom a honpolgár főbb köteles- 

sége; fölleli ezt az ember sírjában; a hivatalnok pe- 

dig hivatali szobájában.” Ez, úgy látszik, korunkban 

megváltozék, legalább honunkban minden állami hiva- 

talnoknak annyi a teendője, hogy valósággal alig győ- 

zi, de idővel ez szinte megváltozhatik. Hajdan egy 

magyar szolgabíró annyi tisztet egyesíte hivatalkodá- 

sában, hogy azokat jelenleg elkülönözve öt egyén vi- 

szi. Az osztrák birodalom állami tisztviselői tizenkét 

osztályba sorozvák; újabban a fő szolgabirák 8-dik osz- 

tályba tétetvén szinte arany gallérral díszítvék. 

Paraszt közmondásként: a nyomtató lónak nem 

szokták bekötni száját. Miután az állam nem bánhat 

úgy hivatalnokaival, mint például csemegészek új mes-

25 

terinasaikkal, kiknek eleinte szabadon engedik a nya- 

lánkodást, míg azt nem sokára megutálva önként fel- 

hagynak vele; — habár evés közben jő meg gyakran, 

franczia közmondás szerint, az étvágy: — miután to- 

vábbá méltányos hogy az, ki szolgál, hivatala után be- 

csületesen megélhessen; miután végre jobbadán csak 

az szolgál, ki vagy reá szorult, vagy kinek legalább 

igen jól esik a szolgálati díj: igen helyesen és bölcsen 

cselekszik a kormány, ha hivatalnokait illő, elégséges 

évi fizetéssel ellátja. Hajdan ugyan, sőt nemrég is ho- 

nunkban a közszolgálat főbb jutalma, mit honi régibb 

törvényeink szelleme is eléggé tanúsít, a becsület volt; 

miről azonban gúnyosan azt monda valaki: „Természe- 

tesen, kiki azért szolgál, a mie nincs; én pénzért szol- 

gálok mert pénzem nincs sat.” Midőn hajdan J ó z s e f 

császár magyar ország egyik tiszamelléki, tisztán ma- 

gyar ajkú kisebb megyéjén átutaztakor a tisztelgő hi- 

vatalnokok egyikétől német nyelven kérdé: miféle 

hivatalnok legyen? és feleletéből, miszerint magát 

S t u h l - S c h w e r e n o t h - n a k nevezé, meggyőződök 

hogy németül nem tud, deákul kérdé tőle: Quid tu es? 

— Jurassor sum Sacratissima Majestas! — Quan- 

tum tibi solarium? Nonaginta floreni. — Ergo tu 

debes furari? — Mit felele a fejedelemnek, arról hall- 

gat a krónika. Azonban másrészt merően tagadni alig 

lehet, miszerint a közhivatalt is többé kevésbbé közön- 

séges üzletié teszik a nagy fizetések; — de hiába, az 

álladalmi gép kereket is, hogy gyorsabban forogjanak, 

szükséges jól megkenni, mi természetesen jobb: ha az 

állam maga cselekszi azt, mintha mások cselekednék. 

Annyi bizonyos, hogy régi fénye s tekintélyéből átalán

26 

sokat veszített a hivatalkodás, minek oka egyrészt 

abban is rejlik, hogy átalán elmúlt a tekintélyek kora. 

Alterius non sit, qui suus esse potest,—ezt már két 

ezer év előtt monda a deák bölcs. 

Sokban kolostori élethez hasonló a köz szolgálat; 

hármas fogadása: az engedelmesség, szorgalom és elég- 

ség. Fényűző korunkban sok tisztviselő szükségből nőt- 

lenségben él, habár az, mit közmondásilag a kézimes- 

terségröl tartanak, hogy t. i. arany feneke van, talán a 

hivatalkodásról is áll, és a míveltséggel bíró férfiú- 

nál, kinek esze és szíve is helyén van, folyvást élni 

fognak a kedély boldogító gyöngéd érzelmei. II. Frid- 

rik, s utána a gyöngédebb érzelmű II. József is, az 

álladalom első hivatalnokának szerété magát nevezni. 

Csalatkoznak, kik az önkéntes elbocsáthatás mellett el- 

érhetni vélik a tisztviselőknek a kormányhoz hű s szi- 

lárd ragaszkodásukat; ott pedig, hol gyakrabban változnak, 

előljáróiknak ugyan nagyobb készséggel vetik alá magu- 

kat a hivatalnokok, de ritkán felelnek meg egész lélek- 

és buzgósággal tisztüknek.

27 

Állam és állami formák. 

A nagyhírű bölcsészek közül, kik annyira ábrán- 

doznak az ember természeti állapota s egyenlőségéről, 

egy sem élt még természeti állapotban. Koránsem a 

természet előképe az elkülönözött vad ember. A termé- 

szetes, ép, erőteljes ember mindig társaslény; egyedül 

a túlzó, beteges, sorsüldözte szerencsétlenből válik ko- 

mor remete, vagy embergyűlölő, és csak társaságban 

fejlődik ki az ember, itt súrolja magát fényesre, mint 

súrolják egymást a láncz szemei, midőn zsákban ide oda 

rázatnak, és így válik a társaság is érzemények, talál- 

mányok, és az életet kellemítő minden kényelmek szülő- 

jévé. Már a társasági kötés első pontja is szükségkép 

megszünteti a természeti egyenlőséget, mert államban 

ez lehetlen; és épen a személy- s vagyon-egyenlőtlen- 

ség szüli tulajdonkép a becs- és pénzvágyat, miket kor- 

látozhat ugyan a bölcs kormány, de el nem háríthat; és 

bármi formája legyen is az államnak, az aljas pór örökké 

pór maradand, melyet nem vallás és erkölcsiség, hanem 

egyedül a büntetéstőli félelem tarthat féken. 

Csupaszon jövünk a világra, ruházkodva élünk benne, 

s többnyire így is lépünk ki belőle, és ha a néha kissé 

feszes ruha vagy csizma genirozza, de egyszersmind 

fedi s oltalmazza is a testet; — szintúgy szabadon szü- 

letik az ember, és törvények alatt él, melyek ha kissé

28 

genirozzák is szabad akaratát, de vagyonát, becsü- 

letét, éltét őrzik. A természeti szabadság olyan, mint 

falvainkban, hol még nem létezik arányosítás, a közös 

legeltetés; a korlátolt polgári szabadság pedig olyan, 

mint midőn már tagosítás után körülárkolva vagy ke- 

rítve külön bírja kiki föld-, rét- és kertéit. 

Világ kezdetétől mindig léteztek ugyan, habár 

különböző nevezet alatt, uralkodók és uralok: de mégis 

csak az emberek állambani egyesülésökkel kezdődik az 

emberiség valódi történelme. Minden forma úgy tekint- 

hető, mint az állam köntöse. Ha szerfelett megfogyott, 

vagy felettébb meghízott már a test, nem illik hozzá többé 

a régi köntös; és innen az állami mozgalmak vagy poli- 

tikai forradalmak, hol rendesen egymás mellett áll szo- 

bor és akasztófa: amaz a győző hősök, ez a meggyőzött 

pártülök számára; — néha illőbb köntös utáni törek- 

vés, mely alkalommal aztán ritkán szók elmaradni az 

„Iliacos intra muros peecatur ét extra” így iehete 

a franczia forradalom alatt Parisban bizonyos ház falára 

nagy betűkkel írott e szavakat olvasni: „Innen lőtt IX. 

K á r o l y a népre karabélyból” és alább ismét másféle 

írással: „Vend. 13-kán a nemzeti Convent pedig ágyú- 

ból.” Úgy szinte minden alkotmány is magában ugyan 

csak forma; de államban a forma az, mi nyelvre nézve 

a nyelvtan, mely elősorolja a rendhagyó eseteket, és 

megóvja vastag hibáktól a nyelvet. 

Hasonló az államkormány az órához, melyet, hogy 

folyvást járjon, rendesen kell felhúzni, tengelyét néha meg- 

olajozni, — néha siet, néha késik, ha egyes részei elkop- 

vák, és majdnem haszonvehetetlenné válik már egész 

gépezete, — mégis azt hiszi mindenki, hogy igazíthat rajta.

29 

Rómának s Velenczének leglartósb óráik valának. Mily 

szerkezetű órák a legtartósabbak? a fölött már rég vi- 

tatkoznak az állami órások. Könnyű azt mondani: az a 

legjobb kormányforma, hol a törvény és igazság uralg; 

de ez csak puszta szó, valóság nélkül, mint a kör négy- 

szögitése, s az örökmozgony. Szent Á g o s t o n is 

mondja: Ablata justitia quid sunt regna nisi magna 

latrocinia. „Szabadok kivannak lenni, és nem bírnak 

lenni igazságosak!” — Közmondásilag is: meghalt 

M á t y á s király, oda az igazság A bécsi ötös várkapu 

homlokzatán, mint szinte a pesti curialis épületen is,Fe- 

r e n c z császár Titusunk arany jelszava diszlik arany 

betűkkel: Justitia Regnornm fundamentum. Miulán e 

díszes kapu úgy áll összekötésben a sétául szolgáló 

bástyákkal, hogy szinte ennek is létezik tetején séta-tér, 

maga a császár is kaczagá egy bécsi elméncz siheder 

ez ötletét; „No derék Justitia, hol alatta, fölötte, keresz- 

tül kasul járhat mindenki kedvére.” Egyedül ott áll fenn 

a polgári kötelességek iránti igaz hit, hol törvényes el- 

vek szerinti a kormányzás, és ebben különbözik lénye- 

gesen a kényuralom a monarchiától. Azok a legjobb 

alkotmányok, hol a törvény tükör is, szabály is, zavar 

is, és tapasztalat szerint azok a legboldogabb országok, 

melyekről legkevesebbet írnak a hírlapok,— mint Bel- 

giumról. 

A jólét és polgári szabadság nincs ugyan kötve 

formákhoz. Szabadabban éltek II. Fridik alatt Ber- 

linben, mint bármelyik szabad-állami városban; szaba- 

dabban még P á l czár alatt is, mint R o b e s p i e r r e 

alatt; mindig szabadabban magyar, dán, svéd országok- 

ban, mint Velencze, Genua, Glarus és Uriban; és a sza-

30 

bad Helvétiának tulajdonkép egyetlen szabad államkája 

volt Neuschatel. Legrégibb kormány forma a monarchia, 

legközelebb áll ez a családapa eszméjéhez. Tekintsük 

bár természetben a barmokat: rendesen a legerősb ve- 

zényli a nyájat. A dolog természetében fekszik, hogy a 

néptestnek feje is legyen, és saját javára ruházza a nép 

a hatalmat fejedelmére; ez a társas kötés, a frigy, me- 

lyet maga az Úristen is köte Izrael népével. 

Boldog míg fejedelmével kapcsolva az ország, 

Tagjai nem tartják függésüket érczes igának! 

Jó fejedelemnek sohasem lehet nagyon sok hatalma, ha 

pedig nem az, minden megszorítás mellett a kevés is sok. 

Tapasztalat szerint veszélyesb néha a közjóra az ural- 

kodó gyengesége, mint nagy ereje. Kísértse meg bárki 

is házában, legyen folyvást szelíd és szeretetteljes csa- 

ládjához, embereihez, s nem sokára tapasztalandja, ml· 

szerint ha maga nem éreztetendi némi kényuraságát ve- 

lök, ők fogják éreztetni vele; mert minden emberi 

szívnek fekete pontja a kényuralom. A fejedelem állása 

tehát szinte kegyesség mellett önbizalmat, határozottsá- 

got, erőt, szilárdságot, szigort igényel, és még ezeken 

felül bizonyos fokú bizalmatlankodást is. Vasa Gusztáv, 

ez egyedül alattvalói boldogításának élt hős fejedelem, 

csupán igen kevés bizalmatlanságának tulajdoníthatá élte 

keserveit. Marc Aurél és Trajánhoz illők XVI. La- 

jos végszavai: „Mit bánom hogy tekintélyem szenved, 

csak népem legyen boldog l·· Uralkodása minden évét 

nagyszerű önkéntes jó cselekedettel tévé emlékeze- 

tessé; többet áldozék a népnek mint IV. H e n r i k; 

de Henrik ereje s férfias jelleme nélkül, leginkább csak

31 

szerencsétlen sorsa által lőn érdeket gerjesztőleg em- 

lékezetessé. 

Mindenütt tövises a dicsőség pályája. Monarchiá- 

ban gyakran másznia, köztársaságban viaskodnia is kell 

az embernek; itt gyakran midőn azt hiszi, hogy jófor- 

mán érdemesítő magát, rögtön száműzetik hónából. 

Addig míg mindenütt és mindnyájan az észt nem ura- 

landják, az maradand a köz jog, minek G r o t i u s ne- 

vezi: Jus belli et pacis. Nincs alkotmány hiba nélkül; 

feltételesen, ha már létezik, mindegyik hasznos; mert 

ha csak valamennyire tűrhető is, a nyugalmat óhajtó tö- 

meg készséggel alkalmazza magát ahhoz. Két elem 

képezi a monarchiái államot, t. i. az uralkodó és az ezt 

uraló nép, kiknek természetesen nem szabad egymás 

irányában ellenséges indulattal viseltetniök. A néphez 

tartozik a nemesség, melyet már V e r b ő czi is popu- 

lusnak nevezett. Midőn fejedelem,papság,nemesség és 

a nép egyesülvék, hasonlók egy terebélyes fa ágaihoz, 

melyek a törzszsel úgy összeforrvák,hogy egyensúlyu- 

kat a legdühösb vihar daczára is megtartják; de ha e 

hatalmak mindegyikének másmás a középpontja, már 

akkor oly fához hasonlók, mely szélhordta magból, vé- 

letlenül, fedeletlen régi torony tetején kelve ki és nö- 

vekedve, zöldével díszíti ugyan egyideig ormait, de 

századok lefolytával gyökerei elválasztván a kötéseket, 

behatnak a kövek rétegei közé, míg végre eldöntik az 

épületet is. 

Ha mindig tökéletes értelmességgel, és helyes 

irányú jó akarattal bírnának a parancsolok, úgy felesle- 

ges leendene korlátozásuk: de miután csak ritka kivéte- 

lűek e föltevések, szükséges hogy alkotmány támogassa

32 

az uralkodó belátását és akaratát. M a d a m e de Staël 

hízelgően azt mondván S á ndor császárnak: „Orosz- 

ország boldog, habár nincsen más alkotmánya, mint 

Felséged személyes jelleme, ” — azt feleié mosolyogva a 

czár: „Tehát történetes szerencse.” 

Tagadhatlan ugyan, miszerint magában lélekemelő 

s magasztos e köztársasági eszme, hogy: „Szabad va- 

gyok, hazám minden dolgaiban részt veszek, fölöttem 

egyedül a törvény uralg, mindnyájan magamhoz hasonló 

polgártársak s a t, ” de a monarchismus, jó s korlátolt 

kezekben, még ezeknél is magasztosabb eszméket lé- 

tesíthet. Európában, kivéve a liliput szent M a r i n ót, 

valamennyi régi, új és legújabb köztársaság mind meg- 

szűnt. Velencze, Genua, Piza, Florencz, Hollandia s a 

franczia köztársaság nincs többé, szellemük oda költö- 

zék, hova jobban is illik, és hol legjobban is tenyész- 

het: Amerikába. Európa láthatáráról felhőként tűntek el, 

egyedül azon meggyőződést hagyván hátra, miszerint a 

népzsarnokság mindig nyomasztóbb a fejedelmek zsar- 

nokságánál, és hogy a népnek is, szintúgy mint a Sul- 

t á n n a k , vannak saját, néha tűrhetlen szeszélyei. A 

böszült nép nyárs, vasvilla, kasza, csép, botok, sőt 

lámpakarókkal is vegyül tanácskozásokba; jobbára za- 

bolátlanság és zsarnokság közt lebeg a népkormány, 

és R o u s s e a u véleménye szerint is Európában egye- 

dül egyszerű, kis és szegény államkában állhat fenn, és 

még ama hires „Nép szava Isten szava” is igen em- 

lékeztet a C r u c i f i g e - r e . Tout pour le peuple, rien 

pár lui. 1 ) 

1 ) A népért mindent, általa semmit.

33 

A köztársaság koránsem erényen, hanem mind- 

egyik polgártárs egyéni becsvágyán alapszik, mely mások 

becsvágyát korlátozza; továbbá büszkeségén, mely má- 

sok büszkeségét akadályozza; végre uralkodási vágyán, 

mely nem tűri hogy más uralkodjék, és ugyan azért oly 

törvényeket alkot magának, melyek lehetőségig fentart- 

sák az egyenlőséget. A köztársaság oly vendégség, 

hol valamennyien egy asztalnál, egyforma étvágygyal 

esznek, míg be nem toppan egy farkaséhségű siheder 

polgártárs, ki mohón falja fel mindnyájok részét. A tör- 

ténelem bizonyítása szerint, többnyire lábtóul szolgál- 

lak a köztársaságok, melyen a hatalom ormaira feljut a 

dicsvágy, és ekkor elrúgja maga alól a lábtót. 

Ha nem bírna is kitűnő lelki tulajdonokkal az ural- 

kodónak nevelt fejedelem, mégis rendszerint jobb a 

néptanácsnál: mivel a fejedelmi nevelés rendszeréhez 

tartozik, idején csepegtetni szívébe a jó elveket; — 

figyeltetik öt nevelői, miszerint a világ rendesen nem 

teszen fel középszerűséget fejedelemről, azért túlzó 

nagyítással szól erényeiről és hibáiról is; figyeltetik, 

miszerint ígéretének szentnek, és puszta szavának is 

oly hitelesnek kell lennie, mint a magán polgár esküjé- 

nek; el nem hallgatják előtte, hogy e háromról sohasem 

kell megfeledkeznie az uralkodónak, miszerint emberek 

felett uralkodik, hogy törvény szerint kell uralkodnia, s 

hogy nem örökké fog uralkodni; vagy hogy a bátorság 

biztosítékának, mint Seneca mondja, mindig kölcsö- 

nösnek kell lennie. 

II. A n d r á s arany bullájának az ellenállhatásról 

szóló czikke már századok óta nem létezik, megszűnt 

mint más egyéb, — szintúgy elhangzott a z a r a goniai

34 

országos rendek szokott hódolati szavuk: „Nous qui 

sommes antant que wus nous Vous faisons notre 

Roi a condition, que vous gardiez nos lois, si non — 

non. 1 ) de azért mégis minden democratia fölött elsőbb- 

séget érdemel a monarchia, még ha annyira kifejlett is 

a nép szelleme.) mint Amerikában. Monarchiában is 

szoktak ugyan lenni pártoskodások; de mik ezek a 

szabad északi államokéhoz képest! Egyébiránt ezek a 

fejedelem lépteit óvatosabb, törvényszerűbb és eszé- 

lyesebbekké teszik. A jő fejedelem több jót eszközölhet 

egy évben, mint a köztársaság húszban, és ha rósz is 

a köztársaság, halálára bizton számítni nem lehet. — Az 

alkotmányos szellem az időnek törvényes szülöttje, kö- 

vetkezőleg annak törvényes örököse is, és a kor szel- 

leméhez illő, képviseleti rendszer-korlátozta monarchia 

tagadhatlanúl legjobb államforma, és a polgári szabad- 

ság és nyugalom egyedüli biztosítéka. E kevéssel ez- 

előtt még forradalminak látszott állítás valódiságát már 

jelenleg maguk a fejedelmek is megismerték. A rendek 

hitelt szereznek az államnak, és újabb korban a nemze- 

tek is mindinkább tanulják becsülni önmagukat, és ezzel 

a fejedelem is nyer, és az állam is. Könnyebben viseli 

minden terhet az ember, melyet önként vészen vállaira; 

és ott, hol nyilvánosság uralkodik, nem könnyen jut 

tévútra a közvélemény, mely a fejedelem-és országiárra 

nézve az, mi a polgárra nézve a rendőrség és törvény- 

szék. Legszilárdabb állású az állam, ha oly gúlához 

hasonló, melynek minél szélesb alapja a nép, mindig 

1 ) Mi, kik annyi vagyunk mint ön, önt Királyunknak tesszük oly 

feltétel alatt, hogy ön megőrizze törvényeinket, ha nem — nem.

35 

vékonyabbra nyúló oldalai a rendek, tetőpontja pedig 

a fejedelem. Ily gúlát képez Britannia. 

A durva középkorban a legjobb fejedelemnek is 

félnie kellé az országos hatalmasságoktól, kik néha egye- 

dül arról tanácskoztak országgyűléseiken, mit tartozza- 

nak szolgálni vagy fizetni mások? és itt-ott stereotyppé 

lőn a misera plebs contribuens nevezet. Későbbi szá- 

zadokban megfordulván a koczka, ismét a fejedelmek ré- 

széről történek sok, kivált északon, de azért mégis 

nyugoton a zsarnoki önkény nem küldözgete sultánok 

módjára selyem zsinegeket a hon előkelő gazdagabb 

polgárainak. 

Bármennyi ellenese legyen is a fölség-örökösö- 

désnek, mégis elvitázhatlan, miszerint a köznyugalom 

és rend fenntartására hatalmas eszköz az: „Meghalt a 

Király, éljen a Király!” Mennyi viszontagságoknak vala 

kitéve honunk, királyaink pártoskodás-dúlta második kor- 

szakában! Midőn az uralkodhatás szerencséje egy nem- 

zetség birtokában megélemedék, az elhunyt fejedelmek 

iránti tisztelet annyira él utódaikban, hogy a fejedelmi 

kisded bölcsőjének is lévén már reánk hatása, készség- 

gel hódolunk azoknak, kikről, még mielőtt a világra 

jönének, eleve tudjuk miszerint azért születnek, hogy 

uralkodjanak. Mielőtt örökössé lőn a német császári 

trón, kilencz császár múlt ki gyilok vagy méreggel, 

és háború követé VI. K á r o l y hím-magva szakadtát. 

Az örökös fejedelmek, ha nem kénytelenek hadakozni, 

ritkán szenvedélyes hadkedvelők, mely szenvedély 

többnyire roppant költséggel jár. I. N a p ó l e o n száz 

napos uralkodása franczia országnak két ezer millió frank- 

jába, és még mellette hány emberéletbe került!

36 

Szüntelen panaszkodni fognak ugyan az emberek 

a kormányokra, mint panaszkodni szoktak az időjárásra; 

de mely azért zavartalanul követi a természet nagy pályá- 

ját. Csak egy országot ismerünk, hol nem létezik pa- 

nasz terhes adó és kormányi önkény ellen: hol egyedül 

túlnépesedés kényszeríti kivándorlás-és új gyarmat te- 

lepítésre a hon polgárait, és ez a — méhek országa. 

A méhek legboszúsb, és testi alkotásukhoz képest leg- 

küzdöbb állatok, fulánkjukat a sebben hagyják, és ezt 

elveszítvén meghalnak; de a méh-királynénak fulánkja 

nincsen, megtagadván ezt tőle a természet, mely nem 

akará őt kegyetlennek alkotni. 

II. K á r o l y e kérdésére: Lehet-e a polgároknak 

jogosan fegyvert fogni fejedelmük ellen? azt felelé az 

egyetemi tanárok egyike a jogászi karból: Óhajtható, 

miszerint a fejedelem és országlárok a dolgot lehetsé- 

gesnek, a polgárok ellenben lehetlennek tartsák.

37 

Állatkedvelés, — Állatkínzás. 

Az állatok hasonló esetek utáni okoskodásuk, s bá- 

mulatos természeti ösztönük néha kevésbé csalékony, 

mint a magasztos emberi ész. Midőn az elmaradt eb, 

három előtte lévő ösvény közül kettőt megszaglalván, 

gyorsan a harmadikat választja, világosan így okoskodik: 

„Gazdámnak a három ösvény közül egyiken kelletvén 

mennie, mivel az elsőn és másodikon nem szaglalom 

nyomát, tehát a harmadikon lelem meg őt.” A tőrbe 

esett róka pedig, vagy hiúz, midőn lábát elrágja, akkép 

okoskodik. „Két rosz közül a kisebbet kell választa- 

nod.” A juhnyájat megtámadó farkasok egyike egyfelől 

azért zaklatja a nyájat, hogy magára vonván a pásztor 

és kutyák figyelmét, másfelől czimborái egész kénye- 

lemmel hordhassák el martalékjukat; ez valóságos hadi 

csel. A róka, ha ki akarja űzni a borzot lakából, csak 

eléje ganajol, és a tiszta jó állat azonnal odahagyja 

lakát. Mielőtt átfutna a beállott folyamon a róka, a jégre 

teszi kémkedve fülét, ha nem hallja-e a vékony jég alatt 

a víz csurgását? és ha nyáron liláitól szabadulni ki- 

van, egy csomócska moha-laput fogván szájába, hátuljá- 

val megyén a vízbe, s lassan lassan mélyedve, bolhái a 

száraz csomócskába menekülnek, és akkor odahagyja azt, 

Naturae convenienter vivere mit csak igen ké- 

sőre, némelyik pedig; sohasem is tanul meg, ezt az ember

38 

inkább megtanulhatja az állatok, mint a bölcsészektől. Az 

állat szándékosan meg nem öli magát, nem teszi ki, meg nem 

öli, el nem hagyja fiait, kölykeit; és a him sohasem bántja 

nőstényét. A nagy házieb vagy komondor, kivéve ha 

konczon rágódik, sohasem bántja a gyermeket és a 

csaholó kis öl-ebecskét, sőt néha magát engedi bán- 

tatni gyermekektől. A ragadozó állatok ösztönszerűleg 

külön élnek, nehogy összevesszenek zsákmányuk fölött; 

az emberek pedig egyesülnek, hogy társadalmilag mar- 

hassák egymást. Irigyelhetők a részben az állatok, 

hogy mitsem tudnak az unalom, jövő, s halálról, és 

sohasem tudják meg, ha felölök rosszat mondanak az 

emberek. A mívelt ember értelmesebb, ügyesebb a vad- 

embernél, az állatok közt ellenben a ragadozó vadálla- 

tok, a mellett hogy erősebbek, ügyesebbek és értelme- 

sebbek is, mint a szelídek. Azonban a szabadság em- 

berre is, állatra is nagy befolyású; mennyire különbözik 

a lánczon tartott, a nyájat vagy házat szabadon őrző eb- 

től! Az ember szenvedélyesebb mint az állat, ellenben 

az állatok érzékei sokkal élénkebbek, mint az emberéi. 

Nos aper auditu praecellit, aranea tactu: 

Carnis adoratu, lynx visu, simia gustu. 

Az állatok, különösen a méhek, előbb érzik az idő- 

változást, mint az egészséges ember; egészséges ember 

mondom, mert például a köszvényes szinte megérzi azt 

csontjaiban, és a legtapasztaltabb tengerész is leginkább 

csak a vízi madarak keringéseiből sejdíti a vihar köze- 

ledését. Átalán, állatok ösztöneik után sokat tanulhat 

és tanult is már az ember, minek jó hasznát veheti; kü- 

lönösen kígyómarásra a ruta alkalmazását a menyéttől, 

s vízilótól az érvágást; miből az a tanulság: hogy a vízi-

39 

lovak nem homoeopaták, homoeopatikus érvágásnak leg- 

feljebb is csak a bolhaszúrást lehetvén nevezni; ibis ma- 

dártól az allövet theoriáját; a kakuk madártól ismét más 

fortély alkalmazását. A vadkan télizölddel, a medve 

hangyákkal, a madár babérbogyókkal hajtja meg magát. 

Az építész a termes destructor rovartól 5 ”) tanulhatja 

meg a mesterséges ívelés theoriáját, a lépsejt hatszögü 

lyukai összeillesztéséből pedig egyesítni a hely m a x i - 

m u m á t az építő anyag m i n i m u m á v a l . Talán a béka- 

teknö adá az első eszmét paizsok készítésére, a daruk 

és gólyák őrállására, a rókák, borzok és tengeri nyu- 

lak pedig aknavájásra. 

Midőn az emberek még úgy tekintek az állatokat, 

mint magukhoz csaknem hasonló lényeket, és az iste- 

nek is állatformát vőnek magukra; midőn még a lélek- 

vándorlás eszméje, P y t h a g o r a s húshagyó törvénye 

divatozott, A e s o p őket beszéleni s az embereket be- 

szédükkel oktatni hagyá: akkoron talán még jobb sorsuk 

lehelé, mint felvilágosodott napjainkban, habár, minden 

embergyűlölet vagy különczködés nélkül mondva, ta- 

lálkozik akármennyi állat, mely jobban kedvelteti magát, 

és valósággal jobban is kedveljük és örömestebb el- 

tűrjük közelünkben, mint némely embert. Az ázsiaiak és 

átalán a szerecsenek felebarátilag bánnak házi állataikkal. 

Az a r a b , p e r s a s c h i n a i ügy beszélget tevéjével 

és lovával, a perui pedig lámával, mint a német vagy 

tót furmányos kedvelt szekeres lovával, vagy a ma- 

gyar huszár vele sokban rokontermészetű paripájával. A 

hindu erősen hiszi a lélekvándorlást, azért is felettébb 

1 ) Lásd e czikket: Rovarok.

40 

sokat tart állati kórházakra, sohasem ont ember- vagy ál- 

latvért, gyümölcs- és növényekkel éh, és mivel a nö- 

vény magvát úgy tekinti, mint ennek lelkét, ezt sokért 

meg nem enné; a fák csonkítását pedig annyiba veszi, 

mint ha embernek vágnák le tagját; még a tigrist és kro- 

kodilt is megkíméli, tartva őket saját őseinek. A falvaikba 

bebejáró majmok számára különféle tápszereket raknak 

lakó házaik lapos födeleikre, melyeket néha szét is rom- 

bolnak a majmok, ha mit sem lelnek azokon számukra 

készítve. 

Sibiria népei maiglan hiszik, hogy az állatok meg- 

értik az emberi szót; azért is, ha — mint mondani szok- 

ták — az öregnek bele lő bundájába, azaz meglövi a 

medvét, sohasem mulasztja el azzal mentegetni magát, 

hogy az oroszok szolgáltattak neki lőport és golyót. 

„Ne ölj bárányt anyja szemeláttára. Ne szedd ki a 

madárfiakat anyjuk szeme előtt, hogy boldog és hosszú 

életű lehess a földön” — ez M o j z e s törvénye, ki szom- 

bati nyugnapját kiterjeszté az állatokra is, és nem en- 

gedé befogni a szamarat ökör mellé, erejük különbsége 

miatt. A régi h é b e r e k gonosz lelkek fogházának tart- 

ván az állatokat, nem hízlalák őket, mint utódaik nálunk 

a göbölyöket, nejeik pedig a ludakat. 

Jupiternek Olympban meg volt a maga kedves sasa, 

Juno s Vénusnak pávái, galambjai, Minervának baglya, 

Apollónak szürke napménei, Bachusnak tigrise, szint- 

úgy mint szent Rochusnak kedves komondora, Tóbiás- 

nak kis ebe, Eliásnak medvéje, Hubertnek szarvasa, 

György és Mártonnak paripája, Dienesnek szamara, Pál 

remetének hollója, remete Antalnak pedig sertése. 

Annyi bizonyos hogy az állatok, ideértve még a négy

41 

evangélista sas, oroszlán, ökör és szamarát, és az apo- 

calypsis szörnyetegeit, sem embernek sem állatnak ár- 

talmára nem voltak. Megemlítendők itt még azon ked- 

velés- sőt nagy tiszteletben is álló furcsa állatok, kétfejű 

sasok, kétfarkú oroszlánok, kormos griffek, egyszarvú 

lovak, phrenixek, kicsinyeit vérükkel tápláló pelikánok 

stb. melyekről Buffon ugyan mitsem tud, de mi jól tud- 

juk, bogy a heraldikában élnek. E s z t e r h á z y a k is griff 

madarat viselvén czímerükben, a fejedelem kérdésére: 

mi honból származik e rút állat? azt felelé az egri püs- 

pök E s z t e r h á z y Károly, ugyanazon honból a két- 

fejű sassal. A bécsi egyetem állatkedvelését, miszerint 

még velők is megkedvelteti a tudományt, azzal örökíté, 

hogy czímerében feltárt könyvbe néző ökörfőt visel. 

Túl ment az athenai a r e ο p a g, midőn azt, ki egy 

állatnak szándékosan kiszúrá szemét, halálra ítélé; de 

helyesen cselekvék, midőn megbünteté azon ifjút, ki az 

ormadár elöl menekvő, s kezei közé szálló verebecskét 

megölé. Korunk humanismusa az oktalan állatokra is ki- 

terjeszkedik, mert korunk egyik fő feladatával, a szív- 

nemesítés és kedély-műveltség terjesztésével, mi nélkül 

az értelem legszebb virágai is csak hideg jégvirágok, 

össze nem fér azon kegyetlenség, melyet az állatokkali 

bánásban tapasztaltunk. Hogy a tiszta emberi érzés köz- 

tulajdonná válhassék, ki kell irtani a durvaság és 

szívtelenség azon jeleit, melyeké oknélküli meggon- 

dolallan állatkínzásban mutatkoznak. Bizonyos osztályú 

uracsok a számukra előfogatul rendelt lovacskákat, be- 

fogva már, órákig várakoztatják éhen szomjan, még az 

állomáson túl is űzik, és ha ügetni nem bírnak, kocsisos- 

tól eldöngetik. A puszta csálé, vagy hajsz-szóra rögtön

42 

nem engedelmeskedő jármos ökröt megfordított súlyos 

ostornyelével kegyetlenül főbe vagy orron üti hajtója, 

kinek néha kevesebb esze van mint ökrének. Pajzán 

kölykök, mulatságból a macska négy lába talpára forró 

szurkos dióhéjat ragasztva, futni, — vagy pedig négy 

lábai és farkára egyegy felfúvott hólyagot kötve és leha- 

jítva a toronyból, a légben szállani hagyják. A szelíd 

jó házi állatok az embernek szerencséje s bajában jó- 

nak rosznak egyaránt hűséges segédei, gyakran vigasz- 

talói; és mégis hány oly durva ember találtatik, ki go- 

nosz szeszélyét, melyet emberrel nem éreztethet, kétsze- 

resen érezteti lovával, ebével vagy egyéb barmával. A 

vadászat azon borzasztó neméről, melyet p a r force-nak 

neveznek, és melyet rendesen ép a legnagyobb urak, 

sőt néha úrnők is űznek 1 ) itt nem is szólunk. Átalán a 

vadászok és mészárosok keményebb szívűek, és vér- 

szomjazóbbak más embereknél. A párisi mészáros-czéh 

önként ajánlkozott IV. Henrik orgyilkosának R a v a i l a cnak 

eleveneni megnyúzására, s pedig úgy, hogy még 12 nap 

életben maradhasson. Keményszívűségök miatt az angol 

törvény kizárja őket a bírói hivatalból. 

Az embernek az állatokkali bánásmódja visszahat 

egyéb viseletére, s erkölcseire is. Ki megszokta az ál- 

latokoni kegyetlenkedést, előforduló alkalommal ember- 

társait is gyönyörrel fogja kínozni. Azért is a törvény- 

hatalom nemes feladatai közé tartozik, a valódi állatkín- 

zásnak czélszerü törvényekkeli korlátozása, fenyítése. A 

müncheni, Ferner tanácsnok-alapította állatkínzás-elleni 

egylet, három ezernél több részvényessel és három száz- 

1 ) Lásd e czikket. Vadászat.

43 

nál több fiók-egyletekkel bír, és külföldön is élénken 

működik. Már a német büntető törvénykönyvben is van 

szó állatkínzásról; Angliában pedig már rég, még pe- 

dig oly szigorral működik e részben a rendőrség, mi- 

szerint ha például valaki hintájába fogott lovait két órá- 

nál tovább hagyja állani télen, a rendőr-biztos azonnal 

megveszi rajta a törvény-szabta nem épen csekély bír- 

ságot, még akkor is, ha meleg takaróval fedvék. 

Honunkban legtöbbet tehetnének e részben falu- 

helyeken a lelkészek, mert a keresztvíztől a sírig leg- 

inkább az egyház kalauzkodik a népszellem fölött; az 

egyházi szónokszék a hatalmak hatalma: ez nyújt anya- 

tejet a nép vallása s erkölcsisége egész jövőjének, ez 

szelídít, szilárdít és nevel népeket, mert általa lehet leg- 

inkább jutni a nép szívéhez. Ezt jól tudván I n g r a m, 

Angolhonban 600 font sterling tőkét alapíta oly lelkész 

számára, ki évenkint egyházi szónoklatában oktatva buz- 

dílja a népet, miszerint emberileg bánjék barmaival. 

F r a n k l i n , habár igen szerette a halat, mégis hu- 

zamos ideig azt sohasem evett, és jobbára mint a trap- 

pista szerzetesek Francziaországban, csak növényekkel 

élt; de midőn egyízben látá, mint szedik ki a csuka 

gyomrából az apró halakat, gondola magában: „Ha ti 

egymást faljátok fel, miért ne ehetnélek meg én is.” 

L’empire de l’homme sur les animaux est legi- 

tim, c’est l’empire de l’esprit sur la matiére. 1 ) mond 

Buffon. 

1 ) Az embernek állatok fölötti uralma törvényszerű, ez az anyag 

fölötti ész uralma.

44 

Álom és Almák. 

Ki nem kedveli az édes álmot, mely szendergő 

testben az örökké tevékeny lelket tündérhonába átröpíti, 

hol néha oly mondhatlan boldog·, hogy ébredni fél? Ki 

ne kedvelné ambróziás éjben a balzsamos álmot, e jóté- 

kony élethosszabbító szünetet, mely mint életóránk 

igazi függentyűje, naponként rendezi járását, és bennün- 

ket reggel egy hüvelyknyivel magasabbakká tesz mint 

este valánk? Ki ne becsülné a földi élet e mennyei köz- 

jelenetét, mely után mindenki sóvárg, ki a nap hevét 

és terhét viselé, miként örök álom után áhítozik az el- 

gyengült agg, a beteg, szűkölködő üldözött vagy életunt? 

Ha a halál magasb életrei ébredés, ügy ennek 

nem igazi képe az álom; és mivel szintúgy természeti 

mint szellemi okai vannak az álomnak: nem nevezhet- 

jük azt az állati élet lealjasodásának növény életté. Az 

alvás csak félbeszakasztolt közösülése a léleknek a külső 

természettel; ébren van a lélek, és ha az ábránd kép- 

világánál foglalkozik, akkor álmodunk. Tudjuk, miszerint 

még tetszhalottak is mindent észrevőnek, mi körülöttük 

történt; aggálylyal látták a halotti készületeket saját 

temetésükre, de képesek nem valának legcsekélyebb je- 

lét is adni éltüknek. Az alvás azon egyedüli ajándok, 

melyet minden munka nélkül adának az istenek, de vele 

háromszorosan megédesíték. Az álom palástoló, a halál

45 

pedig hős erejű végső gyógyszer; mindkettő kárpit 

ez és a más világ közt, csakhogy az álomkárpit fe- 

lülről bocsátalik le, a halálkárpit pedig alulról vonatik 

felfele! Mondják: „A halál álmodás nélküli alvás,” 

ki tudhatja azt? 

Testünk és gondolkodó műszereink legerősítőbb 

kinyugvása az álom, azért huzamos nélkülözése őrült- 

séget is okozhat, állatoknál ellenben szelídséget és ta- 

nulékonyságot szülemez; különösen a vad-sólyom ma- 

darat is azzal szelídítik meg, hogy a ház padjáról 

csüggő abroncsra ültetik, és a mellette felváltva három 

nap és három éjjel őrködő vadász inasok, mihelyt be- 

hunyja szemét, meglóbázzák az abroncsot, ügy hogy 

perczet sem alhatik. A munkás közember idegei is ter- 

mészetesen megkívánják ugyan a nyugalmat, de mivel 

kevesebbet gondolkodik és érez, kevésbé is bágyasztja 

őt el a virasztás, mint a többet gondolkozó, ábrándozó, 

s az ideg-erőt nagyobb mozgásba hozó finomabb vilá- 

got. Azért alusznak soká az urak és úrnők. Az unal- 

mas szónoklat, unalmas olvasmány és társalgás álmot 

okoz, mivel nem foglalkodtatják az elmét. 

A fejpárna a lelkiismeret törvényszéke lévén, 

hogy jól alhassunk, tisztában és jól kell állnunk pár- 

nánkkal. A fejpárna továbbá a lelkiismeret gyónószéke, 

jövő feltételek tanácsteremé, a múlt napi események, 

és a nappal elhagyott kétkedések és indokok legjobb 

előadója; azért is sokan mire sem tökélik magukat, ha 

csak előbb egyet nem alusznak felette; mi néha ugyan 

jó, de többször, kivált hol késedelmi veszély forog fenn, 

rosz is lehet. Jó, ki T i e d g e vel mondhatja:

46 

Ruhe gibt mir das Gewissen, 

Und auf diesen Schlummerkissen 

Schlaf ich jeden Abend ein. 

Néha ugyan a legtisztább lelkiismeret sem hagy 

bennünket csendesen nyugodni Morpheus kebelében, a 

szerelem vagy más szenvedély. Fiatal legény-koromban 

álmotlanságomról tévén említést, azt javaslá nekem 78 

éves méltóságos főnököm: használjam az ő altató sze- 

rét „Előveszem — úgymond — olvasómat, és alig per- 

getem le az ötödik szemet, már alszom.” Azért födi a 

földet az éj, hogy megnyissa elöltünk az eget vagy 

poklot; az éj hallgatagsága az elmélkedés barátja, és 

több boldogságot áraszt halandókra az éj, mint a nap; 

nyugszik az alvóval minden munka s szenvedély, el- 

aluszsza baját a boldogtalan, a boldog pedig kétszerié 

az — jó álmában. 

Még a rendtartó ember is, egész élet-idejének 

legalább is egy harmadát ágyban tölti, kényelmesebb 

urak és úrnők kétharmadát, és a rest, ha meg nem éhez- 

nék, talán fel sem is kelne ágyából. Nincsen tehát iga- 

zuk, kik ágyukra mitsem tartanak, hálószobájukra pedig 

kevesebb figyelmet fordítnak, mint egyéb lakó szobá- 

ikra. Korunkban a divat hálásra a nagyobb szobákat vá- 

lasztja, és ez czélszerűbb. Meleg éghajlaton czélszerűbb 

a széles, úgynevezett olasz ágy. Az átalán c o m f o r - 

tra (kényelemre), különösen pedig jó ágyra sokat tartó 

angol, matráczait göndörre foszlányzott igen vékony 

hal-csontból készíteti. Honunkban, kivált faluhelyeken 

lószőr matraczok alá fosztott és fodrozott kukoricza- 

szalmával kitömött ágy-zsákokat szoktak alkalmazni, de a 

mindinkább divatos rugonyos matraczok nélkülözhetővé

47 

teszik ezt. Szarvasbőrrel födött lószőr matracon két- 

ségkül legjobb, minden kor és nemre sokkal egészsé- 

ged fekvés esik, mint tollas derekaljon. Falvainkban 

közönségben csak ezeket leljük, és paplan helyett pe- 

helylyel telt izzasztó dunyhákat, melyek paraszt házaknál 

oly magasra halmozvák, hogy csaknem a pallásig érnek. 

Hiteles emberek állítják, miszerint S á ndor czár fölfo- 

gadásból húsz éves korától mindig csak szalmán hált. 

A második álom utóirat, a s i e s t a pedig, vagy 

délutáni álom égő gyertya világos nappal. Forróbb ég- 

hajlatban szinte nélkülözhetlen; nálunk, korosb embe- 

reknél legfeljebb is csak az ebhév-napokban válik szük- 

ségessé. Magdala principium, Bartala finis erit. (22. 

Jul. — 24 Aug.) Ha félóránál nem hosszabb a délutáni 

álom, jó hatású lehet, mert úgyszólván másod reggelre 

ébredve, megújul a nap hevében ellankadt test ereje, 

és észműködőkre nézve, a mennyiben őket evés után a 

rögtöni elmefoglalkozástól kissé tartóztatja, szintoly 

üdvös, mint a gyomorra nézve egyszerre nem sokat, 

hanem inkább keveset többször enni napjában. Minél 

mérsékesb, annál egészségesb az álom. 

Sex horis dormisse sat est juvenique senique 

Octo damus pigris, novem de stemmate natis. 

Az állatok téli álma természet intézkedése, de ha 

ember 8-14 napig folyvást aluszik, ez betegség; és 

habár a folytonos álmatlanság is már magában szeren- 

csétlenség és betegség: de az ily rendkívüli sokalvás 

az álmatlanságnál is veszélyesb kór. Vannak kik állva, 

sőt járva is, és lóháton is tudnak aludni; ez leginkább 

szoktatástól függ, szintúgy mint gépileg az éjjeli edény 

után nyúlni, azt használni s ismét helyére visszatenni

48 

ébredés nélkül; kívánat szerint felébredni az éj bárme- 

lyik órájában, s ugyszinte azonnal ismét elaludni. Simon, 

a fiatal Dauphinnak (korona-örökös) embertelen bör- 

tönőre a franczia forradalomban, minden másod órában 

rákiáltván: Capet hol vagy? a szende gyermeknek 

fel kelle kelnie ágyából, és magát előtte mutatnia. 

Ádám atyánknak erős álma lehete, hogy még ol- 

dalbordája kivételére sem ébredt fel. Ezt pedig bizo- 

nyára nem udvariasságból tévé Ádám, mint ama római 

C a b b a, ki, valahányszor nejéhez lopódzék Mecaenas, 

mindig mélyen alvék; de midőn egy úttal rabszolgája is 

használni akará gazdája mély álmát bora felhörpentésére, 

meghökkenve hallá e szavait: „Puer! non omnibus 

dormio.” 

Azt tartják, hogy egy órai alvás éjfél előtt hasz- 

nosb, mint éjfél után három. A kora lefekvés és kora 

felkelésnek felettébb üdvös hatása van az életre s 

egészségre. Figyelemmel összehasonlítván száz öreg 

ember életét, kik közül mindegyik meghaladá a nyolcz- 

vanat, öt a kilenczvenet, s kettő pedig a százat, azt ve- 

vék észre, miszerint minden egyébben különbözött élet- 

módjuk, de valamennyi korán szokott volt feküdni, és· 

korán kelni. 

A mákony-okozta szender, betegre nézve, míg is- 

mét erőre kap a lankadt test, oly jótét, miszerint a nagy 

hírű F r a n k monda: hogy mákony nélkül nem kívánna 

orvos lenni. Ismerik a mákony altató erejét még az ál- 

mos, vagy kalandos városi dajkák is, kik, hogy bizton 

elérhessék czélukat és közben fel ne ébredjen a gyer- 

mek, mákonynyal altatják el, minek néha már káros kö- 

vetkezménye is volt. Sokan álmatlanság ellen, ha nem

49 

betegség okozta, biztos és ártalmatlan szernek tartják 

a hidegvíz-allövetet. Ez ártalmatlan szert nem ismére 

még Caligula és Néró, kikről, mint szinte más zsarno- 

kokról is, mondják hogy sohasem tudtak három óránál 

többet aludni. 

Áldott álom! te vagy az emberiség legnagyobb 

jótevője, és a rendeltetésének élő jobb ember leáldozó 

napként derült nyugalommal bocsátkozik karjaid közé. 

Ut mors, sic somnus miseros felicibus aequat. 

Az éj és álom magzatai az álmok. A képzelő erő 

éldeletei felülmúlják a valóságéit. Álmainkban kívánsá- 

gaink urai, és királyoknál is boldogabbak vagyunk, míg 

a valóság réme édes szenderedésünkből bennünket gú- 

nyosan fel nem ráz. Az álom védbástya az élet minden- 

napisága ellen, a képzelő erő megpihenése, ha össze- 

vissza zavarja a képzeteket; víg gyermeki játékkal fél- 

benszakasztja a meglett ember komolyságát, s a léleknek 

hatalmas lendületet ad. Szunyád a lélek szolgálatában 

megtikkadt életmű, de a lélek érik. Kell, hogy nem- 

csak a test, hanem a lélek is nyugodjék; azért álmodás 

nélküli az igazi jó álom. 

Az ős hajdankor, mint valami magasztost és istenit, 

kedveié s fejtegeté az álmákat, jelesül a c h a l d e a i a k . 

D á n i e l mester, ki még azon álmot is tudá elmondani, 

melyet maga az álmodó N a bukodonozor elfeledett, 

és József, gyűlöltetve véreitől, mivel álmodá, hogy 

az ő kévéje állott, és előtte testvéreié meghajlottak, és 

mivel édes apja öt legjobban szeretvén, tarka köntös- 

ben járata, álmai s álomfejtegetései által még egyip- 

tomi első országiárrá és valóságos belső titkos tanács- 

nokká is lőn. Theophrastus Paracelsus és a kö-

50 

zépkor, az ő titkos erejükkel mindent összezavar- 

ván, mit a lélek természetéről a régiek már oly helye- 

sen gondoltak és mondottak: felettébb furcsán magya- 

rázzák az álmokat és különösen az álomjárást. „Nappal, 

azt mondják, a test játsza a mestert, éjjel pedig a 

lélek; és ha ekkor rosz szeszélyben van, sétálni viszi 

a testet.” Az álomjárás nem egyéb, mint az élénkség 

legmagasb fokára emelvényezett álom. Mivel kevesb 

emlékezés, eszmék, és érzelmekkel bírnak a vadembe- 

rek és gyermekek, sokkal ritkábban is álmodnak, mint a 

mívelt és meglett emberek. Az álomban felgerjednek 

régi homályos képzeteink és egyéni külső benyomása- 

ink; hogy lehetne tehát fejtegetni valamennyi álmot! 

Egészséges emberek leginkább reggeli órákban álmod- 

nak, és minél nagyobb eszme-készletünk, annál élénkeb- 

bek álmaink is: többnyire szabályosak, ha az álmodó is 

az, szabálytalanok, ha betegen, rettenetesek gyakran, ha 

megterhelt gyomorral vagy szenvedélyes állapotban me- 

gyünk ágyunkba. Üres, vagyis inkább mérsékesen telt 

gyomorral kellemes, játszi, szende, mennyei álmaink 

vannak. 

Az álom elméletének különös hasonlatossága van 

az őrültségével; nem egykönnyen van álom minden 

jelentőség nélkül, ritkán egészen üres játéka ez az áb- 

rándnak. Az álomképek vagy létszerünk bizonyos ál- 

lapotát fejezik ki, vagy szükségleteink érzelmeit, titkos 

vágyaink és szenvedélyeinket, a múlt, jelen, és jövő esz- 

méit; ezekből az álom, mint legnagyobb költész, oly ké- 

pet készít, mely igen megfogható hasonlattal bír, és me- 

lyet aztán a balhitűség látnoki, isteni álomnak nevez. 

Egy valósult álmot eszünkben tartunk, és másoknak is

51 

el mondjuk, száz nem valósulttat pedig elhallgatunk és 

feledünk. Sokan oly elevenen álmodnak, hogy ágyaikból 

kiszökve más szobába futnak, rácsukva az őket üldözőkre 

az ajtót, míg végre feleszmélve dobogó szívvel térnek visz- 

sza ágyaikba. Ha nedves ruhát terítnek ágya elébe az ily 

felkelőnek, rögtön felébred, mihelyt csupasz lábával a 

nedves ruhára lép. Sok alvónak nyomócz nehezedik mel- 

lére álmában. Saphírként az a legkedvetlenebb nyo- 

mócz, ha az, kinek tegnap és ma semmi pénze nem 

vala, azt álmodja, hogy holnap, holnapután, meg azután 

sem leend pénze, adósai pedig üldözik. Kellemes érzés 

álomban a repülés; különös, hogy a koros ember ritkán 

repül álmában, és azok, kik repülnek, többnyire le, 

nem pedig fölfelé repülnek. Egy tréfás ember fogadott 

három delnővel, hogy jövő éjjel egyikök rózsával, má- 

sik eperrel, harmadik macskával fog álmodni, és való- 

sággal azzal is álmodtak; csakhogy az, kinek a rózsát 

szánta volt, macskáról álmodék, mivel akkor, midőn tit- 

kon meghinté fej-párnájokat rózsa- s eper-vízzel és 

macska-vizelettel, eltévesztő az ágyakat. Sokan álmuk- 

ban szónoklatot, verseket, zenét és levelet is írtak, még 

pedig a szokottaknál különbeket. Megfoghatólag nagy 

befolyása van álmokra az életmód- és véralkatnak is; az 

epés véralkalú gyakran méltóságos állásról és verekedé- 

sekről; a vérmes, nők s lakomákról álmodik; a mélázó 

gyakran meg is hal álmában, a hideg-vérű pedig rende- 

sen mit sem álmodik. Néha oly jeles nézetek és különös 

jó ötletek merülnek fel az alvó elméjében, hogy örö- 

mében fel is ébred álmából; és ismételt álmoknak még 

a jellemre is van hatásuk, sőt néha határozott irányt is 

adtak már némely hajlamnak.

52 

Navita de ventis, de bobus narrat orator; 

Enumerat miles vulnera, pastor oves. 

Szén-égetőnek tőkén a szeme, és az álmoknak is 

többnyire ez a sora. D a n e c k e r képíróról mondják, 

hogy az álmában látott Krisztus arczképét sikerült való- 

sítnia, s híven vászonra adnia az erkölcsi méltóság és 

szabályos alak képzeményét. Egy fiatal nő megyón- 

ván csintalan álmát, miután vezeklés jeléül jótékony 

czélra egy forintot kellett volna áldoznia, le tőn egy ösz- 

szehajtott levélkét; a gyóntató atya felbontván azt: „üres” 

úgymond. „Hisz álmom is csak olyan vala” felele a nő. 

Lehet némely álmákat előítélet nékül is fejtegetni, 

például: folytonos nehéz és aggasztó álmák közelítő 

betegségre mutatnak, és maga az okos orvos is figye- 

lemre méltatja ezeket. Az úgynevezett álomkönyvecs- 

kékben minden tárgy mellé lottó-számok is nyomatva 

lévén, sokan babonás hittel ragaszkodnak azoknak kijö- 

endéséhez, mivel történetből száz közül egynek ked- 

vezett a vak szerencse, hogy az ily álmodott számai 

kijöttek, s tetemes összeget nyert, míg sokkal többen 

ugyanaz úton utolsó filléröket is eljátszották. 

Napjainkban nagy figyelmet gerjesztvén a nar- 

c o t i s a t i o , azaz kén-égeny beszívatással eszközlött 

érzéketlenítés, erről azt monda nekem jó ismerősöm, 

hogy midőn bal lábát elvágá a sebész, az egész műtétel 

alatt semmi fájdalmat sem érezve, folyvást kellemes 

álmai valának, és csak néhány másodperczig nyugtalanítá 

lelkét kedvetlen álomhoz hasonló érzet. Nem csoda te- 

hát hogy a 25 pálcza-ütésre ítélt zsidó legény is 

előbb narcotisáltatni akará magát, hogy ne érezze a 

pálczaütéseket.

53 

Ki nem látott, hallott, vagy olvasott még az állati 

magnetismus hat fokozatú tüneményeiről? Már a harmadi- 

kon tökéletes az álom; negyediken kezdődik az alva- 

ébrengés, ekkor legbámulatosb a tapintás élénksége, 

általa hall, lát, szaglál és érez a beteg, kinek egész va- 

lóján elterjed a boldogság érzete; ötödikén, vagyis a 

látásfokon teste minőségét, baja kimenetét, a segíthe- 

tés eszközeit mondja el a beteg, és a vele közlésbe lé- 

pettek testi, elmebeli s másféle viszonyaikról is ad fel- 

világosítást; míg végre a hatodik legfelsőbb fokon az 

emberiség a tér, és idő korlátait haladva, s a végetlenség 

tengerében úszkálva, látása világrészekre terjedve, szem- 

léli a múltat, jelent, és jövőt. Nincs még tökéletesen 

tisztában, vájjon a visszaélések s emberi csalódások-e, 

vagy mi okozhatá, hogy e gyógymód annyira kiment 

már divatból? 

Annyi bizonyos, hogy a jó álmák tagadhatlanúl 

az éldeletek sorába tartoznak. Az élet maga is álom. 

Az álmok legszebbike pedig a szemrehányás nélkül, 

hasznosan, és boldogul eltöltött élet!

54 

Amerika. 

Ázsiától kelet, Európa s Afrikától nyogot felé fek- 

szik azon, a p a n a m a i földszoros által egybekapcsolt két 

félszigetből álló roppant terjedelmű sziget, melyet 

fölfedezőjéről inkább Columbiának kellene nevezni, mint 

A m e r i c o V e s p u c c i után Amerikának. Terjedve az 

északi jegestengertől mérsékelt és forró öveken keresz- 

tül a még hidegebb déli jegestengerig, é s z a k i , d é l i 

Amerikára s Nyugot-Indiára oszlik. B a lbi szerint 

700,000 □ mfld. területén 47 millió ember lakik, de 

még 500 milliónál is több élhetne földén, miután je- 

lenleg alig jő ötven ember egyegy □ mérföldre. A 

természet Amerika színét nagyszerű formákban alkotá, 

a világ legnagyobb folyamaival (Marannon, Rio de la 

Plata, Orinoco), legterjedelmesebb tavai s hegylánczai 

(Cordilleras) legtérségesb és bujább füves mezei, ős- 

erdői, s legdúsabb érczbányáival. 

Amerika újvilág, s azértis még csak évtizedek 

után számítgat, mint mi Európában évszázadok, Ázsia 

pedig évezredek után. A Colombo, Pizzaro, Penn, 

Franklin, Washington neveket akként említendik 

évszázadok után, mint mi most C a d m u s t , T h e s e u s t 

és H o m e r hőseit. A nagyszerű természet sajátságos 

dús adományai közül Amerika adá nekünk a burgonyát,· 

kukoriczát, dohányt, cacaot, khinahéjat, tömérdek orvosi-

55 

festő- s fűszert; és mivel négylábú állatai átalán a többi 

világrészeknél sokkal kisebbek, különösen pedig ke- 

vés szelíd házi, vagy szelídíthető állatokkal bír, Európa 

ad nekik barmokat, lovakat, szamarakat, kecskéket, ju- 

hokat, macskákat, sertéseket és méneket, melyeket euró- 

pai legyeknek szoktak nevezni; továbbá gabonát, bort 

és olajt. Amerika megnyitá boldogtalan gyémánt, arany 

és ezüst bányáit, mi pedig szolgáltatunk érette vasat, 

pénzt és gyarmatokat. 

Amerika felfödözése eszközlé a kereskedés, tu- 

dományosság és iparszorgalom legmagasb emelkedését, 

és az új-világ csakhamar valamennyi gyarmatárúk leg- 

nagyobb raktárává, a nemes fémek kincsbányájává lőn. 

Miután az Amerikai a nála szinte már szükségletté vált 

gyárkészítményeinket nem nélkülözheti, a világon hol 

sem oly élénk és fontos a csere-vásár, mint Európa s 

Amerika közt. Amerika ezüst- és aranybányái okozák a 

pénzbecs harmadára csökkenését előbbi becséhez ké- 

pest. Amerika megmutatá, miszerint háború, rablás, hó- 

dítás, hűbéri s vallási nyomás nélkül is alakulhatnak 

államok. 

Négyféle Amerika létezik: egy szabad de míve- 

letlen; egy szabad és mívelt; egy európai; végre egy 

szabad szerecsen állam Domingo vagy Haiti. Ős-lakói, 

kik helytelenül indiaiknak is neveztetnek, magán nép- 

csapatokban vándoréletet élve, s többféle nyelven be- 

szélve, részint összevegyültek elnyomóikkal, részint 

visszavonultak ős erdeikbe, hol napról napra kevesbül- 

nek. Vannak róna keletén és déli részein vidékek, vé- 

getlen sivatagok, hol nem hallatszik egyéb hang, mint 

a fák zúgása, madarak és üldözetlen vadak szózata. Jó-

56 

val nagyobb területen mint egész Európa, alig lakik 

több ember, mint magában Londonban. 

Valamennyi k r e o l tunya, elpuhult, nyugalom és 

érzékiség örömeinek élő. Átalán Amerikában, szellemük 

korábban fejlik, de hamarabb is elszunyad, s kerülve min- 

den erőmegfeszítést, ritkán kitűnő; szellemdúsabbak fér- 

jeiknél a nők, de egyszersmind felettébb érzékiek is; 

a legszemérmetlenebb ajánlatokat udvariasságnak fo- 

gadják, gyakran minden tartózkodás nélkül tudakozód- 

nak bujakóros ismerősük beteg állapotáról. Köny- 

nyelműen kedvükre élve, csak ritkán száll unokákra a 

nagy vagyon, és náluk is valósul, miszerint az igen 

feslett életű többnyire kedélytelen. Az északi szabad 

államokbani élet ettől lényegesen különbözik. 

A meddig az európaiak fegyvere terjed, addig 

terjednek igényeik és hatalmuk. A spanyol, portugál, 

angol, hollandi, orosz s francziáktól származott benszü- 

löttek megtarták Európa nyelveit, vallásait, szokásait és 

műveltségét. Északi Amerika hó- s jég-lépte messze 

vidékén, az iramszarvasok, medvék, czethalak és ten- 

geri-borjak hónában nyomorult vándor életet élnek a 

gröndlandiak és törpe esquimok. Az új-britanniai s 

labradori kopár tengerpartokon, hol az európaiak egye- 

dül prémbőröket és a becses labrador-követ keresik, 

kemény télben kénytelenek a szegény esquimok meg- 

emészteni kereskedés végeit tartogatott állatbőreiket, sa- 

ruikat, sőt hörpölgetni saját verőket is. Összesen néhány 

ezer lelket számítva boldogok, ha harczias szomszéda- 

iktól nem nyugtalanítatnak. Ez apró termetű, nagyfejű, 

kurtalábú piszkos gönczlakók, hüllőkként megszokták 

a hideget és vizet. Túlsó parton laknak a szinte igen

57 

tisztátlan, jobbára halzsír- és oroszlánfóka hússal élő 

a l e u t á k. 

A magas észak tömérdek vadon és roppant tavak- 

ból álló belső részeiben laknak Amerika ős népei, kiket 

Hearne igenigen érdekes munkájából ismerénk meg 

közelebbről; ebből tudjuk többek közt azt is, miszerint 

az ottani miamis nyelven az álom, hideg, és halál 

rokon eszmék. Új-Vales, Új-Scotia, új Braunschweig 

ós Canadában a kereskedelemben mindent vidra-bőrök 

ulán számítnak. E gyarmatok díszlenek, mert habár hi- 

deg és zordon az éghajlat, földjeik mégis igen terméke- 

nyek, kivált Canadában, melynek lakói nagyobbrészt fran- 

cziák, kik itt is megtarták eredeti víg jellegüket; tet- 

szeni vágyó nejeik, párisi pirosító nemléte miatt, czékla- 

lével pirosítják arczaikat. Valamennyi gyarmatok közül 

legkevesebbet tudunk az új-fundlandi nagy szigetről, 

habár tőkehal halászata, s newcastlei szén-kereskedése 

képezi a világ első tengeri ereje növeldéjét. Több hasz- 

not hajta hajdan a francziák és britteknek Cap Breton, 

mint minden aranyával a spanyoloknak Mexico és Peru. 

Az itteni roppant sivatagok, tavak és őserdők, öl- 

nyi magasságú porhadékos termőföldeikkel, minők a vi- 

lágban holsem léteznek, határozzák az északamerikaiak 

jellemüket és életmódjukat: kik harczias, vándor, vadász- 

életet élve keveset szaporodnak, sőt a pálinkaital és himlő 

miatt mindinkább kevesbülnek. Ez őserdőket lakó nagy 

szürke medve háromszor akkora mint a barna medve, ta- 

lálkozik köztök 10-12 mázsás is, a legerősb bivalt 

is széttépi, s embernek veszélyesb, marczonább ellen- 

sége a lydiai oroszlán- és bengali tigrisnél. Képzelhető, 

hogy nagy dicsőségnek tartja a vadász, ha ily medvét

58 

ejthet el. Észak-Amerika terjedelmes rónáin, kivált a 

folyamok mentében, országúthoz hasonló széles csapá- 

sokat készítnek a bivalok, dám- és egyéb vadak nyájai. 

Mivel az ebeket kivéve, átalán semmiféle házi-állatokat 

nem tartanak: ez lehet talán oka, hogy meg nem sze- 

lídítették még a tatár pézsmát (Bisambock). Annyira ked- 

velt foglalkozásuk itt a vadászat, miszerint hónapjaikat, 

sőt saját néptörzseiket is vadászható állatok, különösen 

medve, farkas, vidra, sas és teknősbékáról nevezik. Ál- 

latbőrökkel födik testeiket, és mivel kevés kukoriczá- 

nál egyebet nem termesztenek, szükség esetében e bő- 

röket mégis eszik. 

A fehérek szoríták vissza magas Észak felé Missi- 

sippi folyamon túl az ős veres amerikaiakat, kik habár 

fehéren születnek, azért nevezik magukat vereseknek, 

mivel zsírral kenvén testüket, oly barnás-veresszínűvé 

lesznek a napon, mint a füstölt sódar. Örökös harcz, küz- 

dés és ínség az ő sorsuk, és mégis boldogabbak, mint 

a délirészeket lakó véreik, kik így panaszkodnak: „Szét- 

ömlének köztünk a fehérek, mint laposon az olaj, mi pe- 

dig olvadunk, mint tavaszszal a hó!” E déli népek, 

habár kitűnő szívesség- és gyöngéd érzelemmel viseltet- 

nek is saját fajukhoz, idegenek iránt érzéketlenek- és hi- 

degvérűeknek mutatják magukat még akkoris, ha elle- 

neseiktől kegyetlenül kínoztatva karóra vonatnak. Ha 

vadat ölnek, és húsából jóllaknak, felesleges húsát ka- 

róra függesztik, és zöld gályákkal betakarják, hogy utá- 

nuk más, kevésbbé szerencsés vadász is használhassa. 

Az érkező mindenek előtt a karóra metszett jegyet nézi 

meg; ha abban ellenséges törzs jegyére ismer, készebb 

éhen meghalni, mint a húshoz nyúlni. Kedveseik sírját

59 

évekig látogatják, és barátaikért képesek feláldozni éle- 

tüket is, és tiszta gyermeki szeretetből dologtehetetlen, 

elaggott apjokat jobb, azaz másvilágra küldeni, ítélő 

erejük józan, néha elmés is. Néhány főnökeik kérdez- 

tetve népségük számáról, mit megmondani képesek nem 

leendettek, azt felelék az angoloknak: ,,Ki bírná meg- 

számítni a fáknak leveleit!” — És ismét a kérdésre: 

tudják-e, miből készül legkedvesebb italuk: a r u m ? azt 

felelik: „Alkalmasint szívek és nyelvekből; mert erősíti 

a szívet, és megoldja a nyelvet.” Fiatal nejeik a maguk 

nemében oly kellemmel bírnak, mint az olasz nők; kü- 

lönös vonzerővel bír mosolyuk az angol származású 

amerikaiakra. Felettébb kedvelika rouge ét noir-t, azaz: 

ha harczra indulnak, fekete és veresre festik arczukat. 

A vadászélet fáradalmai, az éghajlat, dobzódások, és a 

rum okozhatja, hogy ötven évnél nagyobb kort ritkán 

érnek el. Ügyesen mímelik a vidékieket, és minél kö- 

zelebb laknak a fehérekhez, annál romlottabbak — és csal- 

fábbak. Leghatalmasabb szenvedélyük a boszuvágy, mint 

átalán minden mívelellen népeknél. Átalán az amerikai 

vad ember magánál roszabbnak tartja a körülötte lakó 

polgárosúltakat; mit neki rósz néven venni, mindennapi 

példák után, alig lehet. Ily polgárisult elorozván egy 

K e e k s nemzetbeli vad embernek szép paripáját, azt 

állítja hogy maga nevelte, mire fehér felei közül hatan 

meg is esküsznek. A megkárosított hirtelen lovának fe- 

jére borítja gúnyáját, és kérdi: melyik szemén van a 

a hályog? — Bal szemén, felele a tolvaj — „Egyiken 

sincs, monda amaz. Mire a bíró nyereg- és kantárostól 

neki ítélvén a paripát, a vad ember büszkén visszahajítva

60 

mindkettőt, azt monda: — A n a c hoka (minden írott 

és nyomott) tesz titeket oly gonoszakká! 

E polgárisult amerikaiak képezik jelenben észa- 

kon a legtekintélyesb álladalmi testületet. Ez északame- 

rikai szabad államok 96,000 □ mérföldnyi terüle- 

ten, hol könnyen száz millió ember megélhetne, jelen- 

leg 27 egyesült államban, és nyolcz nagyobbrészt még 

rendezetlen kerületekben összesen 24 millió lakót szám- 

lálnak. Egyedül Newyork, Pennsilvánia, Ohio, s Virginia 

államban haladja meg a népesség az egy milliót. Rop- 

pant folyói öt tengerbe ömölvén, ez államok a föld má- 

sodik világkereskedelmi hatalmát képezik, mely mind- 

inkább óriásként növekszik. Miként Európában a mo- 

narchiái, ügy itt a democratiai republikánus kormány a 

nyelv, a hely, körülmények, és nép természetében 

fekszik. Igazi biztosított szabadság egyedül alkotmányos 

monarchiában létezhet, mert a democratia szárnyai alatt 

egyesekre nézve könnyen oly zsarnoki hatalommá fa- 

jul, mely a nemzet egyik, mégpedig leginkább mívelt 

részének, minden lelki önállását és szabad gondolkozá- 

sát elfojtja, s a durva anyagi erőt teszi uralgóvá a szel- 

lemi fölött. A többség zsarnoksága miatt Amerikában 

tökéletes gondolkozásbeli szabadság nem létezhetvén, 

a sajtó is csak a közvélemény korlátai közt mozoghat. 

Az idevándorolttak igen tetemes száma a legalsóbb 

néposztályokból származván, és mivel forradalom előtt 

Amerika a britt Botanybayt képezé, nagyszámmal kül- 

dettek ide gonosztevők is: csudáim épen nem lehet 

nyers ildényeiket (Sitten). Ritkán történik ugyan köz- 

tök rablás és gyilkolás, de annál gyakoribb a bankje- 

gyek hamisítása s a részegség; Új-Angliában a tiszt-

61 

viselő kifüggeszteti csapszékekben a részegesek neveit, 

és pénzbírság alatt kötelezi a lakosokat, bogy nekik bort 

adni ne merjenek! – Ily censori hatalom még a leg- 

korlátoltabb európai monarchiában is fellázítaná a népet, 

de itt megnyugszanak benne. Az egyesült államokban 

nincs bűn, melyet a közvélemény kérlelhetlenebb ha- 

raggal üldözne, mint az erőszaktételt; mit a törvény ha- 

lállal büntet. Tocqueville, ki ez államokról jeles, ma- 

gyarra is lefordított munkát írt, azt hiszi: miszerint 

a nép virágzását és nőttön-növő erejét egyedül a n ő k 

felsőbb s é g é n e k kell tulajdonítni. A társasági rend- 

tartás amaz apró részletei, melyek az életet kellemessé 

s kényelmessé teszik, el vannak mellőzve Amerikában; 

itt kiki kész ugyan polgártársait magához hasonlóknak 

ismerni, hanem közülök csak ritkán fogad be valakit ba- 

rátjának vagy vendégének. Azért a társadalmas élethez 

szokott európainak nem tetszhetik az illeni élet, annyi- 

val kevésbbé, mivel itt még előkelőknél is kevés nagy- 

szerűséggel bírnak a modorok, minthogy a magános 

élet itt igen kicsinyes, sőt gyakran pórias is, mivel a 

gondolatnak kevés alkalma van kiemelkedhetni a házi 

érdekektőli elfoglaltalásból. Hol a rabszolgaság divatos, 

ott már magában a szabadság is bizonyos méltóság, azért 

az amerikai gyarmatosok minden nemzetek közi idegen 

iránt legdurvábbak. Főjellemük a pénzkereset és gaz- 

dagsági vágy. Ily kalmárszellemű emberek közt termé- 

szetesen nem igen tenyésznek a tudományok, újság- 

lapok és imakönyvekből állván jobbára minden olvas- 

mányuk. Az annyira hirdetett tökéletes vallásegyenlő- 

ség csak a protestáns vallások közt uralg, más vallások 

irányában tettleg a prolestans uralgó. Az amerikai lég-

62 

mérséklet változata okozza, miszerint itt hamarabb meg- 

öregszik az ember mint Európában, és a nők már 25 

éves korukban negyven évest mutatnak. Európa népte- 

leníté hajdan Amerikát, méltányos tehát, hogy most is- 

mét ő népesítse. 

Sokan, még földieink közül is, az amerikai állam- 

rendszert az emberi okosság önmagát felülmúló reme- 

kének, az egyesült-államokat pedig minden halandó tökély 

és boldogság valóságos földi paradicsomának képzel- 

vén: eddig mégis mindig örömmel tértek vissza magyar 

hónukba, tökéletesen kiábrándulva amerikomaniai kór- 

ságukból. 

Az északamerikai hajdani spanyol gyarmatok, há- 

romszáz éves zsarnokság után, 1810-ben kezdődött 

forradalom következtében, elszakadván a spanyol koro- 

nától, miután elébb Iturbide alatt pünkösdi császár- 

sággá lőnek, 1829-ben szövetséggé alakultak; később 

pedig, 18 35-ben köztársasággá. Az eddig semmi össze- 

köttetésben nem levő 19 államok már most különkülön 

kormányzójukkal a mexikói főelnöktől függtek, míg 

1840-ben legelőször is Texas, utána pedig még más 

nyolcz tartomány, külön a középponti főkormánytól, füg- 

getlen köztársasággá alakultak. E mexikói köztársaság 

jelenleg 98,125 G mérföldön 17 millió lelket szám- 

lál. Hason nevezetű fővárosa 210,000 lakójával a föld 

legszabályosb és legszebb városai sorába tartozik, ut- 

czái oly szélesek, mint Petersburgié. Sok jeles épü- 

letei közt legnevezetesb a nagy-piacz közepén álló 

főtemplom, és ennek irányában, a II. Fülöp által más- 

félmillió piaszter költséggel építtetett, félóra kerületű 

pompás, jelenleg tanácsházul szolgáló, palota.

63 

A roppant két félsziget közt lelünk egy Nyugot- 

Indiának nevezett szigetvilágot — a nagy fősziget 

csoportokat — a nagy és kis Antillákat vagyis nádméz 

szigeteket, és a Bahama és Bermuda szigeteket. Itt a ten- 

ger vize oly tiszta, hogy mélyében a szem tisztán látja 

és csodálhatja a halakat, tengeri növény és terménye- 

ket. Négyheti utazás e kristályvizén egészen újvilágba 

varázsolja az utast, dús tenyészetű fejedelmi fák, tarka 

madarak, vándor rákok, jóízű félöles gyíkok, óriás tek- 

nősbékák, sárga, barna, s fekete emberek közé. Az itteni 

nedves meleg lég a növényéletnek felettébb kedvező, 

de annál ártalmasabban hat az ember egészségére. Azon 

szellőcske nélkül, mely délelőtti tíz órától kezdve dél- 

utáni háromig a tengerből emelkedik, itt a nap forró- 

ságát kiállani nem lehetne. A nagyszerű természet e 

tündérkertében, mint legyek ügy hullnak el az európai 

utasok, kivált ha kissé mértékietlenül élnek. E szige- 

teken, a nagy és kis Antillákon (Ante illas, quas Co- 

lumbus quaesivit) vegyesek a kelet és nyűgöt termé- 

nyei, növények, állatok és emberek. A régi világ ha- 

szon-kémlő szelleme még a déli tenger kenyértermő 

fáját is átülteté Jamaikára. Megfordul itt minden nem- 

zet embere, azén nyelvük valóságos babiloni zavar. 

Vegyes házasságok által egészen új ember-fajok tá- 

madtak itt; európai anyától született kreolok, szere- 

csen-nemzette mu latto k , terzero n s, quaterons, 

q u i n t e r o n s, azaz mulatok harmad, negyed vagy ötöd- 

ízen, és mesticzek avagy európaiak és indusoktól 

származónak. A fehérek, színesek, és feketék összes 

száma 3 millió, két harmada feketékből áll. 

A négy nagy Antilla közt legnagyobb figyelmet

64 

igényel a leggazdagabb és legtermékenyebb St. Do- 

mingo vagy Haiti, mely néhány kisebb szigeteivel 

azelőtt francziák, és csekély részben spanyolok közt 

felosztva lévén, az 1791 -diki forradalom következtében a 

szerecsenek valamennyi fehér elűzésével vívák ki füg- 

getlenségüket. 1804-től 1806-ki oct. tizenkettedikéig 

Haiti nevezettel császárság volt, D és ál in e s alatt, ki 

I. Jakab ne vet vállalt. Köz vétlen utóda Kristóf 1811- 

ben örökös királynak választatva, I. H e n r i k névvel 

államát a franczia császárság után szabályozván, tiz 

ezerből álló hadsereget, tengeri erőt, udvari pompát, ne- 

véről külön érdemrendet alapított, és félmillió szere- 

cseneivel a katholika hitre térvén, behozá a franczia 

nyelvet, míg 1820-ban meghalálozván, a bölcs és ügyes 

Β ο y e r választaték az egyesült Haiti köztársaság kor- 

mányzójává 1822-ben. 

Spanyolország elveszítvén roppant gyarmatait, már 

csak Cuba s Portoricco maradtak birtokában, az legna- 

gyobb, ez legkisebb sziget az Antillákban. 1849-ben 

Cuba is megkísérté felszabadulását, de sikeretlenül, mi 

több menekült magyar fiaknak is éltökbe került. Havana 

főváros, 120,000 lakóival, várerőssége s kikötőjéről, 

mely a világ legszebbjei közé tartozik, továbbá Galam- 

bos uram (Columbus) sírjáról nevezetes. Porloricco 

sziget évenkint 420,000 mázsa czukrot, és 25,000 

mázsa kávét hoz kereskedésbe. 

A kis Antillák közt legnagyobbak: T r i n i d a d , a 

kávé termesztő Martinique, Guadalupa, s Domi- 

n ica; nagy gazdagságuk és földmívelésökről pedig leg- 

nevezetesebbek: Barbadoes, Antigua s St. Croix. 

A C a r a i b e k Amerikának őslakói, kik örökös harczban

65 

élnek a gyarmatosokkal jelenleg már csak St. V i n c e n t 

és D o m i n i c a szigetin léteznek; természetes színök: 

olaj-bogyóbarna, de hogy bogárcsípéstől megóvják tes- 

loket, veresre festőznek, s úgy néznek ki mint főt rákok; 

híres úszók és felettébb bátrak, az angolok minden erö- 

ködése daczára is megtarták eddigi részök szabad bir- 

tokát. 

A déli félszigeten léteznek K ö z é p - A m e r i k á n a k 

e g y e s ü l t á l l a d a l m a i , melyek szinte kivíván a spa- 

nyoloktóli függetlenségöket, I t u r b i d e megbukása után 

elváltak Mexicótol, és 1824-ben külön független szö- 

vetséges köztársaságot alakítottak, mely öt álladalomra 

és egy kerületre oszlik. Ez utóbbi G u a t emala kerü- 

letben nagy harczok folytak s spanyol és angol közt a 

festésre nélkülözhetlen berzsenfa miatt. Új-Granadában 

van a panamai földszorosnak legkeskenyebb része, mely- 

nek átvágásával, ha összeköttetnék az atlanti Ocean a 

déli tengerrel, a világ körüli utazás egy-larmadával 

megrövidíttetnék, és e csatorna birtokosát a világke- 

reskedés urává teendené. Ezen eszmék közhírré téte- 

lét a boldogtalan emlékezetű spanyol kormány halálos 

büntetés terhe alatt tilalmazá. 

A hajdani spanyol vicekirályság, Peru, 1821 óta 

köztársaságot képez Alsó-Peru nevezettel, hogy meg- 

különböztessék Bolivia köztársaságtól mely közön- 

ségesen Felső-Perunak neveztetik. Még csak 1824-ben 

az ayachuchoi nagy ütközet után nyert bizonyos meg- 

állapodást, jelenleg 7 departementumokra oszlik. Peru, 

Cordillerásival a földnek legmagasb országa, míveltség 

széke az új-világban, és tárháza az arany, ezüst, réz, 

és ónnak, továbbá gyapot, cacao, és az úgynevezett

66 

china-héjnak. Midőn 1682-ben az alkirály L i m a fő- 

városba ünnepélyes bemenetét tárta, vert ezüstből ké- 

szült táblák boríták a főutcza felszínét. C z u c z o a régi 

Inkaszok fővárosában a domonkos-szerzetesek egy- 

háza azon épület, mely hajdan mint n a p t e m p l o m a , 

kincseiről annyira nevezetes volt. Garcilasso de la Bega 

hiteles történetíró állítása szerint falai, oltára, vala- 

mennyi bebalzamozott I n k ász trónja, és ezek alatt a 

pallózat, és valamennyi ajtó tiszta arany táblákkal, to- 

vábbá az ezerötszáz napszüzek kolostora, ügy szinte a 

a hold, csillagzat, villám és szivárvány négy kisebb 

templomai oly roppant mennyiségű ezüsttel díszlettek, 

miszerint e két legnemesb érez öszvege több ezer má- 

zsára mehete. Mint Mexicóban, úgy itten is az őskornak 

sok nagyszerű sőt óriási emlékei és hyerologliphjai ta- 

láltatnak. 

A c h i l e i k ö z t á r s a s á g szinte csak 1828-ban 

alakult; jelenleg nyolcz tartományokra oszlik. Éghajlata 

mérsékelt és kellemes, azért is az új-világ Italiájának 

is neveztetik. S a n t j a g ó fővárosa és vidéke 1822- 

ben és 1829-ben földrengések által sokat szenvedett. 

Ez a leghasznosabb teherhordó állatnak, a lámának hóna. 

Hajdan hét spanyol ló hozatván e vidékre, ezektől szár- 

maznak az itt annyira elszaporodott, ezrenkinti nyájak- 

ban élő vad lovak; egy ily vad lónak rendes ára tizenöt 

forint. Egy franczia utazó magyar honunkban is látott 

vad lovakat. „Igen jó faj — úgymond — neve ma- 

gyarul: Vorspan.” Szintoly szapora fajúak e földön a 

szarvasmarhák, sertések és juhok. 

1810-ben függetlennek nyilvánítván magát Bue- 

nos-Ayres tartomány, valamennyi felkelt tartománynyal

67 

Rio de la Platai egyesüli állodalmakczíme alatt összeállva, 

később argentinai köztársaságot, és 1835-ben Rio de 

la platai Confederatiót alakított; jelenleg 14 tartományt 

számlál. Buenos-Ayres 90,000 lakosával a tudás min- 

den ágaira kiterjedő intézetei sokasága és jelességére 

nézve a hajdani spanyol déli Amerikának valamennyi vá- 

rosai közi első rangot tart, ez az új-világ míveltségé- 

nek és kereskedelmének fő széke. 

A dél-amerikai nagy forradalom alatt F r a n c i a 

nevezetű hires tudor, a kedvező idő körülményeit jól 

használva, a szinte külön vált P a r a g u a y á l l a d a l o m 

dictalorává lőn. Itt termesztik nagy mennyiségben a 

még nem eléggé ismeretes paraguayi theát, melyet a dél- 

amerikai oly kevéssé nélkülözhet, mint mi a kávét; üd- 

vös hatású szer ez azokra nézve, kik folyvást hússal 

élnek, minden kenyér és gyakran só nélkül is. A jesui- 

ták itt istenországlási (theocratia) álladalmat alakítottak 

maguk részökre; minden fegyverfogható lakosért fe- 

jenkint egyegy piasztert fizetvén Spanyolországnak, 150 

évig bírták az egész tartományt, míg végre szerze- 

tök végkép eltöröltetett. 

A keleti oldalfelének nagyobb részét a brasiliai 

császárság foglalja el. Brasilia 1808-ig Portugalliának 

legnagyobb és legnevezetesebb gyarmata lévén midőn 

N a p ó l e o n rávágyott Portugalliára is, a portugalli ki- 

rály kényszerülve volt tizenegy ezer lakossal és tizenöt 

ezer fegyveres néppel Brasiliába menekülni, s Brasilia 

1822-ben lőn örökös császársággá. A tartományi törvény- 

hozás felállításával Brasilia 1835 óta szövetségi álla- 

gomhoz hasonlóbb, mint alkotmányos monarchiához. 

140,812 □ mérföld kiterjedésen 18 tartományaiban

68 

5,800,000 lakost számlál; a föld legdúsabb és legter- 

mékenyebb országai egyike, melyet harminczöt év óta 

Krusestern, Langsdorf, Neuwied Miksa hg, 

és néhány jeles munka ismertetett meg közelebb- 

ről velünk. Éghajlata délfelé mérsékelt és egészséges; 

szarvasmarha, nyájak, jó lovak, madarak és mindennemű 

gyarmati terményekben, kivált pedig gyémánt és arany- 

ban bővelkedik; mindkettőt folyamok medrében és víz- 

mosásos árkokban keresik. Miután gyémántokat csak a 

kormány beleegyezésével lehet kivinni az országból 

csempészek ezeket rendesen el szokták nyelni; mi azon- 

ban már annyira ismeretes modor a kormány előtt, hogy 

a végvámoknál minden legkevésbé gyanús átkelőnek 

hashajtó szert kell bevennie és addig vesztegelnie, míg 

a bevett szer kellőleg működött. Rio-Janeiro fő-szék- 

városa közelében sikerrel termesztetnek a fahéj, kám- 

for, babér, szegfűbors és szererecsendió-fa, thea bo- 

kor és egyéb keleti növények, melyek idővel nagy 

hasznot hajtandanak. Még 60 év előtt egy kávéfa sem 

létezett e tartományban, és most már milliókat jöve- 

delmez, azért is a császári czímert elmésen ékíti egyik- 

felöl kávéfa ág, másikáról dohány növény. Mióta D o n 

P e t r o 1817-ben nőül véve Ferencz császár angyali 

kedélyű Leopoldina leányát, Brasiliának kincsei, kü- 

lönösen gyémántjai és színes drága kövei hozzánk is 

nagy mennyiségben átszivárogtak, és a brasiliai museum 

Bécsben telve van természeti ritkaságokkal. E mu- 

seum kincseivel egypár fiatal bo to c u d is érkezett 

Bécsbe. A férfi keresztségben F r a n c e s k o nevet ka- 

pott; ki nem állhatá őt fekete földinéje, míg végre egy 

pioneur közvitéztől megesve, nemsokára félszerecsen

69 

gyermekével együtt meghalt. Francesko pedig honvágy- 

ban sínlődve visszavitetett Brasiliába. 

A három kormánykerületre oszlott termékeny, 

de különben egészségtelen h o l l a n d i A m e r i k á n a k 

szabályosan épült Paramaribo fővárosa utczái narancs 

és czilrom fasorokkal ékesítvék. Még egészségtelenebb, 

forróbb, és kevésbé mívelt a francziák délamerikai ré- 

sze. C a y e n n e városába (melynek nevét sokan csak a 

whist játékból ismerik), 1798-ban száműzött francziák 

közül többen inkább a nyaktilót választandották. A ca- 

yennei kávé és bors igen becses. 

A britt birodalmak Amerikában nem képeznek 

összefüggő tömeget, hanem messze terjedő széljelszórt 

tartományokat, melyek é s z a k - a m e r i k a i é s n y u g o t - 

indiai britt gyarmatok nevezete alatt kétfelé oszt- 

vák, és összesen 120,625 □ mfldterületen2,500,000 

lakost számlálnak. Az északi gyarmatok nyolcz helytar- 

tóságra osztvák; a canadai termékeny, hideg tartomány, 

de roppant erdői nagy mennyiségben szolgáltatnak hajó- 

épitésre alkalmas fát; legnagyobb fontosságúak azonban 

mégis a prémbőr kereskedés végett felállított sáfársá- 

gok. Szabad szellemű alkotmányt adott a kormány mind- 

két gyarmatainak, a bírák függetlenségét fentartva, 

védrendszerére is különös figyelemmel van, helytartók 

képviselik a király személyét, és képezik a végrehajtó 

hatalmat. Minden tisztségekre alkalmazvák a kreolok, 

mulattok, szabad szerecsenek, és honfiakból állók: a 

helytartók a kormány vezető tanácsai. Képzelhetlen jöve- 

delmet húznak amerikai gyarmataikból az angolok, kik 

dús terményekkel kereskedve, azokért leginkább angol 

gyártmányaikat adják cserébe.

70 

A szabad déli Amerika még 1,300,000 i ndu- 

s o k a t is táplál keblében hegyei közt, hova még soha- 

sem juthatott az európaiak fegyvere. Sok törzsre oszol- 

va, saját főnökeik (Kaczik) alatt vadászat, halászat, és 

háborúnak élnek, nejeikre hagyva a földmívelést és 

minden házi munkát. Csekély szaporodásuknak egyik oka 

az, hogy nejeik részint hiúság, részint kényelemből 

gyakran elvesztik gyermekeikel. Azon vándor népcso- 

portok közt, kik kopár, erdő és viz nélküli vidékeken 

lakva, magas termetök miatt három század óta nagy 

hírre kaptak, különösen megemlítendők a patagonok, 

kikről M a g e l l a n útitársa P i g a f e t t a azt mondja: 

hogy nekik csak övig értek a spanyolok; B i r o n pe- 

dig, ki maga is öles magasságú volt, állítja: hogy lábhe- 

gyen állva alig éré fel kezével fejök tetejét, és föl- 

dön ülve is oly magasak voltak, mint a körülöttök álló 

britlek. Összehasonlítva őket kivált az éjgönczi esqui- 

m ókkal, törpe lappónnal, és nyomorult pescheréh- 

hekkel, kiknek picziny, rút, galád nejeiktől még a matróz 

is undorodik, — mindig nevezetes tüneménynek tarthatók, 

annyival is inkább, hogy legszelídebb kedélyűek, és a 

természet mostohasága daczára boldogok. 

A világ egy részében sincsenek oly kevés és 

nyomorult szigetek, mint déli Amerikában; a Gallopagos 

szigeteket csak teknősbékák, a f a l k l a n d i a k a t pedig 

egyedül madarak lakják. Itt Amerika déli szögletén 

elébb elhal fagyva a természet, mint az éjgöncz alatt, 

és itt az emberiség eddig ismert legnyomorultabb fajá- 

val, a törpe piszkos pescheréh-hekkel végződik. Me- 

revítő hidegben, tengeri borjak bűzhödt húsával élve, 

maguk is szintoly bűzűek, a nyomor el-öl bennök min-

71 

den érzést, és csaknem az ész szikráját is; nincsen 

szavuk nagyobb számra a háromnál, mit poettarraro 

i n c o u r r o a c-nak(!) neveznek. 

Amerika szabadságának oly hatása lennd Euró- 

pára, mint volt fölfedezése és meghódításának. Amerika 

nélkülözheti Európát, de ez nem viszont. Európa néhány 

terményeivel és gyarmataival fizet, de Amerika meg- 

szerezheti magának mindkettőt, pénzét is megtarthatja, 

s kezébe kerítheti az egyedül készpénzzel űzhető ke- 

letindiai, chinai, japani, sőt még Afrika nyugot-ten- 

gerparti kereskedését is. Csapás lesz Európára, ha meg- 

szűnnek gyarmatai; de ha már korunk fejedelmei is 

kénytelenek voltak annyit tűrni, miért ne tűrne szinte 

a földnek már jóformán vénülő királynéja is, e kis 

Európa!

74 

Anagramma, Chronogramma, Talány. 

Egy vagy több szónak visszáróli olvasásából, vagy 

a betűk máskénti elrakásából kifejlö más értelem, ana- 

grammának neveztetik. Hajdan nagy divatban valának 

az ilyetén játsziságok. Minden anagrammák közt talán 

legrégibb az ÁMOR-ROMA. 

Roma quod inverso delectaretur amore 

Nomen ab inverso nomine cepit Ámor. 

Deák nyelvben ismeretesb anagrammák: D emo - 

c r i t u s = risum docet. A r istoteles = iste sol erat. 

Logica=caligo. Testamentum:=mutatmentes. Lau- 

d a t o r = adulator. A leleményes eszü, ha ebben gya- 

korlott, ma is képes mulattatni effélékkel a társaságot. 

Valamennyi eddig létező deák anagramma közt a 

pálma kétségtelenül azt illeti, mely 1855-ben az an- 

gyali üdvözlet e szavaiból készült: Ave Maria gratia 

plena Dominus tecnml = Dei para inventa sum; 

ergo Immaculata. 

E két franczia szóban: R e v o l u t i o n f r a n ç o i - 

se mily nevezetesség lappang! Un corse la finira és e 

szó: vető. 1814-ben pedig ezt hozták ki belőle: La 

France vent son Roi! 1 ) Ebből: Louis quatorzieme 

1 ) Franczia forradalom. — Egy korsikai vetendi végét — Fran- 

cziaország királyát kívánja.

75 

Roi de France et de Navarre ezt keresek ki a gyak- 

ran győző XIV. L a j o s idejében: La, Oieu confondra 

l’armée qui osera te resister. 1 ) Berlin deák nevéből 

— B e r o l i n u m — ezt fejték ki II. F r i d r i k idejé- 

ben: L u m e n orbi. 

A „Mondolat” czímű ismeretes könyvecske, 

ajánlva lévén Z a f í r C z e n c z i n e k , ez annak nevét 

jelenté, ki ellen irányozva vala a munka, K a z i n c z i 

F e r e n c z n e k . Magyarban e szóból: K á p o s z t a 28, 

ebből: petrezselyem 39, Keresztény-ből 61; s még 

ebből: s z é p l e á n y c s ó k j a , 173 egészen egyéb ér- 

telmű szót hozhat ki az azokkal tépelődni akaró. Ha 

ily anagramma kisülésére egy két betűt ki kell hagyni, 

már nem tiszta. Valóban különös, hogy e rácz nyelven 

irt szavaknak: „Czar dava treyn” (Hármuknak adá a 

czár) visszáról olvasva magyarban is van értelme. 

Chronogramma vagy Chronodistichon 

oly szó vagy vers, hol a benne előforduló római szám- 

betűk azon történet évszámát jelentik, melyre a szó 

vagy vers viszonylik. Különös ügyeséggel bírtak ilye- 

nek készítésében hajdan a jesuiták. Kedvelvén ezeket 

I. Leopold császár is, midőn valaki ily kérelmet intéze 

hozzá 1700-ban: Con Ce De paCeM! a császár e hátiratot 

jegyzé a folyamodásra: Con Ce DaM. — 1813-ra ez 

illett: nVnC gaLLICIDIVM. — Midőn Budavár falai 

alatt a krisztina-városi hegyoldal kiosztaték kertekre 

1818-ban, ezt írá egy kert tulajdonosa kertajtaja fölé. 

DesInentlbVs CIrCVMVaLLIs. — Példálódzás képen 

1 ) Tizennegyedik Lajos Francziaország és Navarra királya 

Isten megzavarandja, ki neked ellenállni merészel.

76 

a vág-galgóczi pompás kert tulajdonosára egy 1802- 

ben mesterséggél készült zuhatag fölött: sIC CaDIT 

aetate praeCeps hoMo! Mégis talán legsikerültebb a 

m a l p l a q u e t i ütközet emlékére készült chronogram- 

ma, hol Villars alatt 20,000 franczia és 7000 szö- 

vetséges veszté életét: VILLICIDIVM. — Taubmann, 

hajdan a s z á s z választó fejedelem udvari költője, má- 

sok szerint udvari — mulattatója, az előtte s hitsorsosai 

előtt annyira gyűlöletes K l e s e l bíbornokra illesztve 

élczét azt kérdé: hogyan lehet német nyelven százöt- 

ven szamarat írni egy szóval? — CLesel. 

Miként a hajdani jósló-bálványok és a bölcs Sa- 

l a m o n rejtélyes mondatai is tanúsítják, keleten már ős- 

korban is divatozott a talány vagy rejtély. Minél élén- 

kebb és szokatlanabban adja a tárgyat, és minél tágabb 

mező hagyatik a fölöttei gondolkodásra, annál tökéletesb 

az elménczség e játéka, és méltán nevezhetjük ezt az 

élez ifjúságának. A mennyiben gyakorolja s éleszti az 

elmét, gondolkozást, sőt élczét is, s az ifjakra néha 

erkölcstanilag is hat: nem épen megvetendő játsziság- 

nak tekinthető az a nevelési rendszerben. Szépségét és 

hatását felettébb emeli a költészi forma. A t h a e n e u s 

szerint már a régi görögöknél modoruk és tartalmuk sze- 

rint osztályozva valának, komoly, enyelgő, s tréfásakra. 

Mindig voltak, vannak, és lesznek is kedvelői. Ho- 

nunkban hajdan már csak a talányok és rejtélyek kedve- 

ért is járaták sokan Kulcsár és Helmeczy lapjait. Jelen- 

leg közlésük már kevésbé divatos. 

Talányok feloldásában átalán ügyesebbek a nők. 

Volt idő, midőn jobbára ezekből állott a társas körök 

mulatsága; és még jelenleg is vidám hangulatú kisebb

77 

körökben ebédek, még inkább pedig vacsoráknál ébresztik 

néha a jó kedvet a tréfás, rövid, többnyire kérdés for- 

mában feladott, — habár magukban silány, néha már 

teljes korúságukat is elért ilyetén talányok: Miért fe- 

keték a bolhák? Mivel szünet nélkül gyászolják meg- 

ölt véreiket. — Hogy nevezik gyermekek a nőstény- 

papagájt? Mamagáj. — Mikor van az embernek annyi 

szeme, mint nap az évben? Január 2-dikán, vagy De- 

cember 30-dikán. — Mikor fél a nyúl? Mikor ketté 

vágják. — Hány ember fér egy bikának a bőrébe? 

Egy sem, mert a bikának magának is kell a bőre. — 

Mikor ordított a szamár akkorát, hogy az egész világ 

meghallotta? A Noé bárkájában. — Ki az, ki érettünk 

született, érettünk körülmetéltetett, érettünk meg is 

halt, és még sem üdvözült? A kappan. — Ki az, ki 

az új testamentom idejében született, s még máig sem 

halt meg? Mi mindnyájan, kik élünk. — Mi lesz tegnap? 

mi volt holnap? A mai nap. s a t .

78 

Angolok. 

Férfias, hazáját rendkívül kedvelő, másokat meg- 

vető, elhízott, gazdag, szabad, sokban nagyszerű, de 

mégis mindig kalmár nemzet az angol. Minden britt 

t a c i t u s , azaz oly kevés beszedű, miszerint azt hinnők, 

hogy ennél: „Very well” egyebet beszélni talán nem is 

igen tud. Ha már egyszer elmondá a How do you- 

dó-ját 1 ) más bókra vagy udvarias szóra többé ne szá- 

mítson senki. Udvariasságból azt kérdé valaki ily taci- 

tustól: „Talán unja magát ön?” „Én sohasem unom 

magamat, — felelé — de mások untatnak.” Idegen nyel- 

vet sohasem képes tökéletesen megtanulni, de azt megkí- 

vánja mindenkitől, hogy az angolt jól tudja. Míveltebbjei 

jól értik a deák nyelvet, de úgy ejtik ki, mintha angolul 

volna írva; például ezt: Titire tu patule sat. így 

Ti t a i r e tyiu pecsüle. — Ritkán kaczag, de ha már 

egyszer megkezdi a kaczagást, színházban, tanácsteremben, 

de kivált az alsóházban képtelen hahotát viszen véghez. 

Angol földeiről úgymond G o l d s c h m i d t : „Ha ka- 

czagni látok angolt, csak azt látom, hogy öröm után 

vágtat, de azt utol nem éri soha, kivált a még mélázóbb 

szép nem.” Angol arczán oly kevés nyomot hagy a ka- 

czagás, mint az égen a villám, és szerintök a leghíresb 

1 ) Igen jó — hogy van ön?

79 

franczia színész f o r t b i e n játszik ugyan, de nem 

bien fort. 

Örökös G oddam és Dog-juk 1 ) nem annyira 

káromlás mint inkább nemzeti szójárás. B e a u m a r - 

chais megkísérté egy angol conversatio fentartását 

egyedül e szóval: Goddam! A Dog szónak külön- 

féle árnyéklatai vannak, értelme fölött leginkább a hang 

és mellékszó határoz; például jó barátját, ki őt vala- 

mivel kedvesen meglepi, csak egyszerűen dog-nak; 

komor felsőbbjét: a surly dog (komor ebnek); a fran- 

cziát pedig per eminentiam damn’d dognak (átkozott 

ebnek nevezi; miként az olaszt majomnak, a hollandit 

ökörnek, a németet pedig sertésnek. Térítgetik a vad em- 

bereket nem annyira a kereszténységre, mint inkább arra, 

hogy megvásárolják gyárműveiket. Készpénzen veszik 

meg a vad ebeket, hogy helyettük Amerikában dolgoz- 

zanak, Európában pedig harczoljanak. 

Az angol sohasem eszik levest, tésztaneműt, 

becsinálttat, vagy zöldséget, hanem rendszerint vérében 

félig sült borsos marha vagy borjú hús, burgonya, 

sajt, erős ser, legszeszesebb franczia vagy spanyol jó 

s sok borral él. Életmódja, szigeti helyzete, sűrű lége, 

szerfelett szabad nevelése megedzi s darabossá teszi 

őt, és szilárd keménységgel hat egyaránt szellemére, 

testére s nyelvére, mely utóbbi bármennyire divatos 

is, kevés hajlékonyság és kerekdedséggel bír. Egy hi- 

res angol író ekként nyilatkozik: „A mi durva északi, 

fütyülő, röfögő, torokhangú nyelvünket köpdösve s 

fecskendezve kell kimondani.” Anglia a sűrű ködök és 

1 ) Isten kárhoztasson. — Eb.

80 

kőszén-gőzök hóna. Ezek Londonban az épületek fa- 

lait, emberek arczait és fehérneműjét megkormosítják. 

Midőn Londontól búcsút vőn a portugall követ, tisztele- 

tét jelenté a napnak is, ha mutatni találná színét, mely- 

ről azt állítá, hogy itt nem sokkal világosb szok lenni 

fénye, mint Nápolban a holdé. November havát mely 

rendesen minden fizetések és számadások határideje 

is, akasztási hónak szokták nevezni, mivel ebben törté- 

nik a legtöbb öngyilkosság. Hol sem találtatik annyi 

különcz őrült, és öngyilkos, mint e ködös szigetor- 

szágban; mert a nagy bőség, vagyon, és szabad élet 

clkényezett szerencsefiaivá tévén őket, a sors csekély 

csapását is nehezen tűrik, és egyedül életúntságból is 

hideg vérrel végzik ki néha magukat; azért van oly 

magas rácscsal két oldalt befoglalva a pompás Westmin- 

steri híd is, hogy vízbe fulasztásukra kevesebb al- 

kalmuk legyen az átmenőknek. 

Világszerte ismeretes az angolok sajátságos ere- 

detisége. Vilmos királyuk egészen oly formájú épü- 

letet készíttete Londonban, mint a franczia királyok 

Louvre palotája — őrültek számára. Kinek juthatna 

egyebütt eszébe tánczvigalmat rendezni — serfőző- 

kádban? vagy szamárfuttatást tartani, hogy az legyen 

a nyertes, ki számárával legkésőbb jut a czélhoz, mi- 

után kölcsönösen űzik ostorokkal egymás szamarait? 

Hol árulják Európában, mint itt, nyakra hurkolt kötélen 

törvényszerűleg a nőket baromvásáron? Csak angol 

admirálnak juthata eszébe, tisztjeit oly modorban meg- 

vendégleni, hogy a puncscsal telt márvány meden- 

czében csolnokázó Hebe alakú gyermek merítgeté, és 

szolgáltatá a puncsot. Csak angol vala képes elvágatni

81 

ép lábát egyedül azért, mivel kedvesének csak fél lába 

lévén, ezért vonakodék hozzá menni nőül. Csak ango- 

lok bocsáthatnak közre ilyetén hirdetéseket újságlapok- 

ban: miszerint egyik óvja a közönséget, hogy neki 

senki egy shillingnél többet ne kölcsönözzön ha pén- 

zét elveszítni nem akarja; — másik pedig: Holnap dél- 

utáni öt órára kikéri magának a tisztelt közönség minél 

számosb látogatását — akasztásához. 

Újságlapokban hirdeté egy londoni békebíró: mi- 

szerint hivatalos szobájában oly burgonya látható két 

shillingért, mely testvérek közt is megér hat shillin- 

get. E ritkaság megszemlélése végett megjelentekkel 

zsúfolva megtelvén a terem, elővőn a békebíró egy 

közönséges burgonyát, és mutatá hogy beléje hat shil- 

ling vala dugva. Kiki kaczagá, de azért el nem árulá 

másnak a titkot, míg a terem másodszor, és még több- 

ször is meg nem telt nézőkkel. Ekkor azután ismét 

újságlapokban közzétéve: hogy a bejött tetemes pénz- 

összeg éhezők közt osztatik ki, nem épen hallatlan do- 

log lévén Londonban a nagy éhség. 

Egy nagy postakocsiban az egész utas társaság nehe- 

zen tűrt egy, a kocsi szögletében ülő, durva posztó köpe- 

nyegbe burkolt kamaszt, kinek arczára kalapja mélyen le- 

húzva lévén, a legudvariasb kérdésekre sem felelt. A kon- 

duktor orvos barátjához vivé őt Londonba, az akasztófára- 

valót! és csakis arról vévé le őt, mint hullát, hogy 

bonczolás végett Londonba szállítsa, hol csak roppant 

sommáért szerezhetők meg orvosok által a hullák. 

Melyik országban veszik úgy betűértelemben a 

törvényeket, hogy felmentetik bűnvád alól a b igamu s, 

ha bebizonyítja, hogy nem két, hanem három neje volt.

82 

Seholsem büntetik oly szigorral a tolvajt mint Angliában, 

de felmentik az egy pár selyem harisnya ellopásáról vá- 

dolt szolgálóleányt, ha bebizonyítja, hogy nem páros a 

kérdéses harisnya. Átalán a törvénykezés rendes lábon 

áll e dicsőített honban, hol maguk az ügyvédek is ör- 

vendnek: a törvény dicsőséges határozatlanságának = 

the English voluntary law! — Ki minden csekélyről 

nem vészen nyugtatványt, másodszori fizetésre el lehet 

készülve. Hol történik hamis esküvéssel annyi játék? 

Hol kénytelen a férj sajátjának ismerni a gyermeket, 

melyet neje két évi távollétében szült? 

Minden politialis rendszer mellett is nagy kivált 

a fővárosban a rablók, csalók és koldusok száma. Midőn 

a nép kedveltje W i l k e s , ki azért hogy ünnepélyes 

előterjesztésben a királyt meghazudtolta, mint Lord mayor, 

kizáratva a parlamentből, és perbe fogatva külföldre 

menekült, és több évek múlva, 1768-ban Londonba 

visszatért: a pór parancsára a várost két éjjel ki kellé 

világítani, s e kivilágítási költségek ötvenezer font ster- 

lingre rúgtak. Nem könnyen tart valamit rosznak vagy 

javíthatónak az angol, mi honában történik; így helyesli 

például a közhivatalok és katonatiszt állomások pén- 

zen árulását, és hogy papjaik hitszónoklataikat egész 

kényelemmel könyvből olvassák, azt állítván: miszerint 

a könyvnélküli papolás csak színházhoz illő. Azzal, hogy 

mitmondand a világ, J ohn Bull csak keveset törődik, 

és azt hiszi, miszerint mindent szabadon cselekedhetik, 

mi senkinek nem árt, akár illik az, akár nem. 

Számtalan bogarai közé tartozik a fogadás és a 

versenyek. Ezekben annyira kedvök telik, hogy pél- 

dául kórházakban, hol sem lóval sem szamárral nem

83 

pályázhatnak, bizonyos szőke bogárkák számára készí- 

tenek verseny-pályát asztalukon. Egy másik arra fogad- 

ván, hogy másodmagával fél óra alatt felfal egy halma- 

zott fél véka főtt burgonyát, megnyeré fogadását; de 

ki volt hát faló társa? egy jó kiéhezett — sertés. Küzdő 

kakas, vagy versenyló nevelésére nagyobb szorgalmat 

fordítanak, mint néha gyermekök kiképzésére. C a r a c - 

ciolit elragadván az utczán bősz paripája, azt ki- 

áltja valaki: nyakát szegi! „Fogadjunk 100 aranyban 

hogy nem szegi!” — „Áll a fogadás.” A nép segélyére 

siet, de a fogadók ordítására: „Fogadás áll, fogadás áll!” 

kiki visszavonulva kitére útjából, kíváncsian nézvén 

utána, míg végre magától megállott paripája. 

Első szükségleti czikkek közé tartozik náluk a 

thea s az újságlapok. Mennyire nyomja J ohn Bull az 

írlandi P a d d i t ! (védszentjök Patrikről neveztetnek 

így) és mégis ez nálánál elevenebb, vidámabb, udvari- 

asb, becsülettudóbb és vendégszeretőbb; nevezze bár 

a sok esőzések miatt Írlandot: The Urinal of the 

planets-nek, azért mégis polgári és vallási nyomás 

nélkül az lehetne, mi Anglia. Az írlandi férfiak kenyér- 

és sóban szűkölködve, s egyedül burgonya, tej és pá- 

linkával élve, mégis vidámak, bátrak, és néha 20 év 

alatt ugyanazon egy nővel húsz ép gyermeket nemze- 

nek. De hisz Scótia népét is zabbal élőknek gúnyolja, 

azért mégis egész Brittania legizmosb férfiai, az ango- 

loknál sokkal vitézebbek, vendégszeretőbbek és rom- 

latlanabbak. Köztök még patriarchális ős szokások di- 

vatoznak, és egyetlen egy hegyi duda fél falvat is 

rögtön mozgásba hoz. Különös tollas föveget, és nad- 

rág helyett térden felül érő gazdag, feszes redőkre

84 

szedett tarka szoknya neműt hordanak, mit illem tekin- 

tetéből a kormány folyvást, de siker nélkül tilalmaz. 

Midőn herczeg E s z t e r h á z y P ál Sopron-megye fö- 

ispáni székébe rendkívüli, azelőtt honunkban csak rit- 

kán látott pompával igtattaték be 1834-ben, ez alka- 

lommal k i s m a r t o n i kastélyában tartott nagyszerű 

fényes tánczvigalomban Bécsből megjelent európai di- 

plomatikai személyzet és külföldiek közt egy ilyetén 

nemzeti öltözetben megjelent hegyi skót voná magára 

különösen mindenki figyelmét csupasz izmos lábszárai- 

val, annyival is inkább, mivel ügyesebben járá a kerin- 

gőt és cottillont, mint a jelen volt többi angolok és 

francziák. Látván tánczolni a csárdást, megkére egy 

magyar ifjút, hogy tanítaná őt meg a csárdásra is. 

Három évszázad óta imád Európa egy halványt, 

melynek szentélye Anglia: e halvány az arany. Egye- 

dül T h e l u s o n 32 millió font sterlinggel, és így töb- 

bel bír mint egész Bajorország. Más nemzetbeliek 

pénzköltés végett, az angol ellenben pénzmegkímélés 

tekintetéből utazik; mert mindenütt olcsóbban él mint 

hon. Sokan fösvénynek mondják, M i r a b e a u k é n t 

minden angolnak két bal keze van; de abban különbö- 

zik a mindennapi fösvényektől, hogy magától rnitsem 

tagad meg soha, Külföldön annyira elhízza magát tö- 

mérdek pénzében, miszerint Helvecziában egy utazó 

lord félig mámoros fővel meglővén egy pinczért, azt 

monda a megszeppent vendéglősnek: „Írja kend pin- 

czérjét is az árjegyzékre.” A polgárosult vadember va- 

dabb a vadnál. — Egy londoni teherhordó meglökvén 

málhájával Sándort az orosz czárt, az őt rendre uta- 

sítani akarónak azt felelé: „Ej mit, itt mi valamennyien

85 

czárok vagyunk!” A népszabadság bizonyos neme az 

önkény uralomnál is roszabb. Brittek 600 darab ara- 

nyat fizetnek egy arab lóért, de csak ötöt egy szere- 

csen emberért. Nagy-Brittania magát tengerek király- 

néjának nevezgeti, tehát a tengeri vonalok biztosításáról 

is kellene gondoskodnia; de csak a Speculation és 

C o m f o r t legkedvesebb kormányszava. Gazdagsági és 

kereskedői szellemük, minden háború s vakbuzgóság 

szelleménél is kegyetlenebb. Rule Brittania! 

Ki kedvelheti Angliát, hol egyedül az aczél sima; 

— ki szerethetné e kalmár nemzetet, ha eszébe ötlik, 

mi borzasztó kegyetlenséggel bántak a szelíd Indusok- 

kal, kik közül három milliót éhen hagytak meghalni hat 

hét alatt 1796-ban! Fox azt monda erről a parlament- 

ben: „Nincsen Indiában angol kormányunk, de indiai 

kormány van Angliában!” Ki bírná kedvelni őket, ha 

rabszolga-kereskedésöket, Scotia s Írlandiávali zsarnok 

szívtelen bánásukat szemléli; — kénytelenek szegé- 

nyek kivándorlani Amerikába, mivel nem győzik fizetni 

az iszonyatos haszonbért, melyet földbirtokosaik London- 

ban könnyedén elpazarlanak. „Mi kedvetlen — így szól 

a kissé epés H e i n e — mi fukar, mi angolos e nép! 

Attól nem tartva, hogy emésztetlenül heverne gyomrá- 

ban, az Ocean már rég elnyeli vala ez országot, e szürke 

ásítozó szörnyeteget, melynek lehelete fojtó lég, és merő 

unalom, és mely végre is óriási hajókötéllel akasztandja 

fel magát!” 

Mindamellett hogy némely egyéniségeket ki- 

véve, nem könnyen érezend bárki is gyönyört társal- 

gásukban, mégis férfias jellemük elvitázhatlan jelesség- 

gel bír. Gyűlölik a hazugot, fecsegőt és nyegle kérke-

86 

dőt, úgyszinte minden színeskedést és felületességet. 

Kiterjedt emberismeretével a britt eleinte hideg, vissza- 

lökő s gyanakodónak tetszik, míg emberét próbára te- 

vén meg nem kedveli. Jelszavuk: Lenni s nem látszani; 

azért legpompásb lakjaikat nem kastélynak, mint mi, ha- 

nem csak házaknak nevezik, melyekben valamint utánoz- 

hatlan a kényelem, úgy C o m f o r t szavukat sem lehet 

egy nyelvre is lefordítani. Minden fényűzés és élvezet 

kifinomítása daczára (kivevén közben egy kis mámort) 

egyszerűen és természet rendén élve, a falusi lakásnak 

elsőbbséget adnak. Egy nyelvnek sincsen annyi kifeje- 

zése az önvizsgálat, önbírálat és szabad cselekvésre, 

mint az angolnak; és ha valami tárgy fölött vitatkozik, 

meghallgatván az ellenvéleményt, meggyőződésből azt 

el is fogadja. 

A közép sorsú nem veszi nagyra a nagyobbak 

kegyét, mint szinte a nagyok az udvarét nem; szintúgy 

ruházkodik a tekintélyes lord, mint a vagyonos köz- 

ember, és csillagát vagy szalagát csak ott és akkor 

mutatja, hol és mikor szükséges. Igen jótékony lévén 

náluk a nemesség, a népnél tiszteletben áll. Átalán 

őszinte lévén, mindenki tudhatja, hányadán vagyon vele. 

A vasárnapokat oly szigorral üli maga s ületi háza- 

népével, hogy nemcsak munkaszünetet tart, de szín- 

házba vagy látogatóba sem megyén, nem olvas, nem 

kártyáz, nem tánczol, még csak nem is zongoráz. 

Csodálatra méltó továbbá a valódi britt nagylelkűség és 

jótékonyság bizonyos esetekben, forró honszeretetük, 

de kivált régi római jellemük, miszerint egykedvűleg 

vetik meg a halált a csatában, ágyban és az akasztófa 

alatt, hol gyakran az elítélt maga köti nyakába a köte-

87 

let, melyet ha épen új, hogy jobban csúszszék, zsebéből 

elővett szapannal maga még meg is keni. 

Mint régi vetélytársak, kölcsönösen gyűlölik egy- 

mást az angolok és francziák, Európában szintúgy mint 

Amerikában, folyvást éber szemmel tartván egymást. A 

franczia forradalomra nagy hatású volt az államadós- 

ság; adja Isten hogy ilyesmi Angliában is ne történjék. 

Az angol politika ugyan hő kebellel pártol és éleszt 

külföldön minden forradalmat, csak saját kebelében 

óhajtja fentartani a békét és a nyugalmat. 

Mikor fogja az angol kormány kifizetni állami adóssá- 

gát? — soha; mivel már 14 év előtt húszezer háromszáz 

negyven millióra rúgott. Brittek találták fel a nehézség, fran- 

cziák a légbeni szállékonyság törvényét; azért is alkot- 

mány-szilárd terén maradt az angol forradalom, de a könnyű 

francziák léghajósként vakmerőén keringtek üres tér- 

ben. London széles egyenes csinos utczáival, zöld te- 

reivel, roppant kincseivel, csinos és szebb embereivel 

sokkal jobban tetszenék talán, mint közel vetélytársnéja 

Paris, ha emberei vidékiek irányában kevésbé hidegek, 

kevésbé gőgösek és darabosak, pórja pedig oly megfog- 

hatlan baromi nem volna. Híven teljesíti ígéretét az an- 

gol ott, hol a franczia csupán mézes madzagot nyújt, 

és a britt nő ott elfordul, hol a franczia nő kaczag; de 

azért mégis Parisban az utczai kéjhölgyek is egész il- 

ledelemmel viselik magukat, míg Londonban megtörté- 

nik, hogy többen összeállva az átmenőknek szemtelenül 

útját állják, sőt kényszerítésképen kalapját is elveszik, 

és ha ily merény miatt önmagának vesz elégtételt, rög- 

tön ott terem a Co n s t ab l er és elviszi őt magával. A 

franczia bouquettiere (bokrétás), az angol bouti-

88 

q u i e r e (boltos) nemzet. Mióta Európában jobban elter- 

jedt a britt irodalom, látszólag eltűnt a német irodalom- 

ban is a bőbeszédűség. Folyvást újabb kiadásokban 

jelenvén meg jobb munkáik, csakhamar elkelnek. 

Különös jelenei, hogy ámbár az angolok és fran- 

cziák viszont gyűlölik egymást, mégis a török-orosz 

ügyben összefűző őket az érdek és majmolja egyik 

nemzet másikát; a franczia kedveli az angol gyártmá- 

nyokat, sokban az angol divatot; az angol pedig halálba 

szereti Parist, megtanulja nyelvét, és Madame Angot 

által nevelteti lyányait. A franczia, megelégedve sorsá- 

val tánczol, dalolgat, vigad, nevet és nevettet; ellenben 

Sterne földiei m o s t t r y f u l (igen szomorúan) gyö- 

nyörködnek egy palaczk bor vagy kancsó ser mellett, 

dudolva R u l e Britannia-jukat; unalmukban megjár- 

ják Montpelliert, Italiát, és ismét — unalmasan térnek 

vissza hónukba. 

A világ királyi pálczája N e p t u n szigonya, s en- 

nek kormányához jól értenek az angolok. Anglia oly 

sziklavár, melynek árka az Ocean, külső várművei pe- 

dig a hajóhadak. Azon nemzet, melynek kereskedésre a 

természet nem adott egyebet ón, vas és kőszénnél, a vi- 

lág legelső kereskedő nemzetévé lőn, kereskedelmi 

szellem-szülte hibáival. Kiszámíthatlan az ő törekvésük 

és befolyásuk, és határtalan önzésük a világ-polgárság 

külön nemévé lőn. Büszkén lobog minden kikötőben 

Britannia zászlója, és a világ minden zugában éber és 

tevékeny az angol érdek. 

Szintoly bámulandó iparuk, mint kereskedésük. A 

b r i d g e w a t e r csatorna harmadfél órányira megyén föld 

alatt, annakutána boltozott íveken 600 lábnyi hosszan

89 

úgy szólván légben Iruel völgye felett, melyben a ha- 

józható Iruel vize folyik, és így egymás felett járnak a 

hajók. Ki valaha angol hajóhadat, vagy csak egy angol 

fregattot látott, megbocsáthatja ez elbízott szigetieknek 

büszke „Britannia rule - the – waves”-sét (Britannia 

uralkodik a hullámokon). Az öreg óceánt nehezebb meg- 

hódítni, mint a szárazföldet. A tenger viharában Isten 

képe tükrözi magát, melynek azúr homlokára ránczot 

nem írtak végtelen idők, mely olyan ma is, mint minő- 

nek látta a teremtés első hajnala, melynek habhátán tiz 

ezer hajóhad, nyomot nem hagyva, tova hömpölyög, míg 

a föld sarában nyomot hagy hátra minden gyáva nyúl. 

A hatalmas britteket, az európai köztársaság va- 

lódi aristocratáit, kik egyedül maguk képezik a világ 

politikai ábéczéjének valamennyi magányhangzóit, egye- 

dül az újvilág még roppantabb hajóhadai fenyegethetik. 

Britanniának statistikai átnézete.

90 

Arabok és Persák. 

Arabia félsziget 46,778 □ mf. 12 millió lako- 

sival déli Ázsia legnyugotibb része, melyet a török és 

persa A r b i s t a n n a k nevez; észak-nyugotra a suezi 

földszoros által össze van kötve Afrikával. Ázsiának 

egyedüli nagyobb országa, mely, kivévén nagy S á n - 

d o r t ó l meghódítva még sohasem volt; ellenben az 

arabok Ázsiában, Afrikában és Európában többet hódí- 

tottak, mint más hódító népek fegyverrel vagy vallással, 

és maiglan is szabadok saját főnökeik alatt, mert a Por- 

tának főúrisága jelentéktelen. 1818-1840-ig.Mehmed 

Ali, az egyiptomi alkirály, nagy részét meghódítá, Mekka 

s Medina urává lőn, de 1840-ben lemonda igényeiről. 

A török és arab jobban gyűlöli egymást, mint mindkettő 

a keresztényt. A beduinok, sivatagaikban mint haj- 

dan Ábrahám idejében, most is vándoréletet élve va- 

dászok, pásztorok és rablók. Kik szántást, vetést, kézi 

mesterségeket és művészetet űznek, falvakban vagy 

városokban laknak. Városaik némi míveltséggel és os- 

kolákkal is bírnak, melyekben astronomiát, astrologiát, 

orvosi, philosophiai s történet-tudományt, és költészetet 

is tanítanak. Keleten és mindenütt, hol a K o r á n n a k hó- 

dolnak, egyedül az arab a vallási s tudós nyelv. 

A köztök lakó zsidók, örmények, ozmánok és 

bániák az ország terményeivel, kávé, balsam, gyapot,

91 

gyöngy.) fű- s füstölő-szerekkel, tevék- és lovakkal 

kereskednek Maszkát Dsidda, Mekka s Mokkában. Jeru- 

zsálem elpusztulása után szép számmal jövének a zsidók 

Arabiába, hol különösen Yemenben sokakat térítettek 

hitükre; 502-ben a hamjaziták utolsó királya is zsidó 

vallásu volt; a keresztények üldözése végetti háború- 

ban ölék meg őt. Míg az indiai kereskedés Egyiptom 

és Arabián ment keresztül, gazdag volt az arab; de a 

kereskedelmi vonal változtával elszegényedett, mint 

Velencze, Augsburg és Norinberga. Pactolus vize már 

csak Medina és Mekka városok körül folydogál, mikor 

tudniillik e m í r j e i k az ájtatos zarándokok- és a karavá- 

nokat mustrálják.) miként középkorunk várurai mustrá- 

lák az utas kalmárokat és zsidókat. 

Éghajlata igen különböző. Egyik részében az eső 

fél évig szüntelen esik, másikban csak harmat pótolja az 

eső hiányát; hegyesebb vidékein kegyetlen hideg, tér- 

ségein pedig iszonyatos hévség uralg, hol a dühöngő 

s a m ű m mérges lehete, mint Afrikában a h a r m a t t a n 

és c ha m s in, kioltja az embernek életvilágát, ha rögtön 

földre nem borul arczczal, és a vízhiány még tűrhe- 

tetlenebbé teszi forróságát. 

Ázsiában egyedül az arab a szabad ember, mérsékelt 

hatalmú számos örökös főnökei alatt, tevéjével, melyet 

a sivatag hajójának nevez. Egymásközt örökös háború- 

ban élnek. Hajdan nagy szerepet vittek; történetök ér- 

dekesb mint a görög császároké, kik egy Ha r un ál 

Rá s c h i d vagy Saladin-nak nyomába sem léphet- 

nek. Ez idő, mint szinte hajdani míveltségök, már rég 

elmúlt és csak regéikben él még. Midőn étel itallal ma- 

gát, lovát és tevéjét már ellátva, tűz körül heverész

92 

társaival, mindig találkozik olyan, ki pipára gyújtva így 

kezdi regéjét: „Volt egyszer egy” .... Figyelemmel 

hallgatják, és tetszésöket M a c ha a l l a ! azaz dicső, 

derék! szóval nyilvánítják. 

Az arab megfosztja ugyan, de mint a k u r dok 

vagy turkomannok, még sem öli meg a pusztai ván- 

dort; sátorában pedig a legvendégszeretőbb, igazságos 

és nagylelkű, Ábrahám ősapjuk példáját követve, mi- 

ként őket szent könyveink, s H e r odot és Diodor 

rajzolják. Valamennyi keleti népeket felülmúlják bátor- 

szívűség, jellemi szelídség és szabadság kedvelésben; 

hódításaik M a h ο m e d és utódjai alatt koránsem va- 

lának oly pusztítók és vérengzők, mint a persák, tatá- 

rok és törökökéi, és uralmuk alatt felvirultak a meghó- 

dított tartományok. Vallás dolgában a hajdan csillag- 

imádó arab józanul így okoskodik: „Mohamed törvénye 

rendeli a mosdást, és nincsen vizünk — az alamisna 

adást, és nincs mit adnunk — a bőjtölést; hát nem 

folyvást böjtöliink? — és miért zarándokolni Mekkába, 

ha az Isten mindenütt van? Az igazságos Isten minde- 

neket igazságos mérlegével fog mérni!” — Ha a gö- 

rög és rómaikként volnának kimunkálva kézirataik, azok- 

hoz bizonyára közel vagy talán még felettök állanának, 

miként mokka-kávéjok is minden más kávénál becsesb. 

Az arab történet és irodalom legfényesb korsza- 

ka Mahomeddel kezdődött, ki hit- és erkölcsi-tudomá- 

nyát költészi szellemű K o r á n j á b a foglalá egybe. E 

k o r á n többszöri kiadásával, az írási nyelv mindinkább 

javult. Mahomed halála után (632-ben) rettegett hódító 

nemzetté lőn, és ez időben égetteté meg Omár a több 

százezer kéziratokból állott híres alexandriai könyvtárt,

93 

így okoskodva: E könyvek vagy egytartalmúak a ko- 

ránnal, vagy vele ellenkezők; ha úgy: feleslegesek, ha 

így: veszedelmesek, meg kell tehát égetni! H á r u n a l 

R a s c h i d (786-808) a világ legnevezetesb tudó- 

sait egybegyűjté honába bőkezű adakozásával, és a 

görög írók jelesb munkáit arabra fordítatá. Sebesen el- 

terjedtek a tudományok, különösebben a mathesis, phi- 

losophia s chemia. Tőlök származnak sok mestersza- 

vaink, p. o. almanach, algebra, alkohol, azi- 

muth, nadir, zenit s a t . sőt számbetűink is, 

melyeket méltán nevezünk araboknak. Minden általuk 

meghódított tartománynak térképeit készítek, és így a 

geographiára nézve is korszakot képeztek. A költészet- 

ben sem maradtak hátra, jelesen a r o m á n ez az ő ta- 

lálmányuk. — 830-ban hozák létre nagy anthologiaju- 

kat. Ez idő közt már most egy évezred fekszik, de a 

németek, francziák és angolok még jelenben is nagy 

szorgalommal tanítják az arab nyelvet, és tanulók szá- 

mára jobbnál jobb nyelvtanokat, szótárokat és chres- 

thomathiákat készítenek. 

Valamennyi keleti közt, mindig legjobb volt és 

legjobb is maradand az alacson, szikár termetű, elsült 

tüzes arab. Hegyein és sivatag homokjain, jeles fii- és 

füstölő-szerek, a híres mokkái kávé, legjobb lovak és 

tevék tenyésznek; de a mérges s a műm és sáskák is 

dühöngnek. 

Azon terjedelmes ország, mely a Tigris és Indus 

közt a magas vidékeket foglalja magában, képezé kü- 

lönféle időkben és különféle uralgó családok alatt a 

p e r s i a i nagy birodalmat, mely jelenleg több fejede- 

lemségre felosztva, már csak nyugoti részéből áll a

94 

persiai vagyis Iran királyságnak. Persiának felosztása 

T a m a s - K u l i - K h á n halála után 1747-ben történt, 

e négy államra, úgymint: Irán, Kabul máskép Afghan, 

Kandahar királyságokra, s a Beludschistan szövetséges 

tartományra. 

A persiai vagy is Irán királyság a legkorlátlanabb 

katonai kényuraloni alatt nyög. Iránban törökök, Kabul 

és Kandahárban pedig afghanok uralkodnak, és csak- 

nem örökös anarchiában élnek. Persiának felettébb ér- 

dekes történelme csaknem minden európai nyelveken 

számtalanszor megjelenvén, eléggé ismeretes. Legfé- 

nyesb korszaka K. e. 529-559-ig C y r u s s a l kezdő- 

dik; 531-579-ben birodalma a középtengertől az 

Indusig, és a Jaxartestol Arabia és Egyptom határáig; 

628-ban pedig még ezentúl Libia, Ethiopia s végre 

Yemenig terjedett; de a S ophaodák uralkodásától 

kezdve — 902. — folyvást saját fiai vérétől ázott honi 

földje. Turkoman szerencsefia, a szörnyeteg N a d i r 

uralkodása alatt (1736-1747), ki csupán szemeiktől 

megfosztott szerencsétleneket, és csontokból nőit hal- 

mokat hagyott maga után, népességének felét elveszte, 

és azóta erősb pártok és polgári belháború dúlásainak 

lőn martaléka. A persáknak, kik jelenleg is Ázsiának leg- 

jobb lovas harczfiai, még egy nagy A b b a s Schahra 

volna szükségök. Miután azért, hogy a szomszéd orosz 

birodalomba 1828-ban betörtek (mi az óriásnak épen 

ínyére volt) 18 millió rubel, és még az e r i v á n i s 

n a k h i j e v á n i chánság elvesztésével is lakoltak, igen 

képzelhető hogy mennyire retteghettek, midőn a köznép 

1829-ben G r i b o j e d o f f orosz követet, ennek nejét,

95 

és négyet kivéve, egész követségi- s házi személyetét 

meggyilkolá — ha meg nem kérlelhetendik vala a czárt! 

Annyira különböznek a mostani persák a régiek- 

től, mint az új görög népecske a régi görögöktől. Felső 

köntöseikben átalán a sötétebb színeket, barnát, zöldet, 

de kivált a sötétkéket kedvelik, a verest ki nem állhat- 

ják; kedvelik továbbá szűk belső öltönyre a drága arany 

és ezüst szövetű gazdag anyagokat, gyöngyöket, drága 

köveket fegyvereik, öveik, és fekete báránybőrös nemzeti 

csúcsos kucsmájukon; tudósaik pedig és köztisztvise- 

lőik, fegyver helyett pisztoly formájú penna s tentatartót 

viselnek övükben, mi csakugyan jobban is illik tisztvi- 

selőhöz mint a koczperd. Szépnek tartják férfiak a hosz- 

szú fekete, gyakran csak festett szakált, valamint nőnél 

a fekete szemet, összefutó szemöldökkel. Valamennyi 

keleti nép közt a persa tagadhatlanul legbarátságosb és 

legelménczkedőbb; nejeik is szabadabbak mint másutt, 

azért neveztetnek keleti francziáknak, csakhogy azok- 

nál mégis ravaszabbak, haszonlesőbbek és érzékiebbek; 

ezutóbbikat talán a zergeszemű georgiai s cserkesz nők 

okozhatják. Elevenségök és fecsegésök a britt lakonis- 

mus ellentétét képezi. A megérkező vendég hízelgve 

mondogatja gazdájának, hogy fényes mint a nap, és 

nyájas mint a hold! és midőn tőle búcsút vészen, óhajtja 

hogy sorsa kertében mindig viruljon a szerencse rózsá- 

ja; — a gazda ezt megköszöni s fenhangon viszont 

jó időt rendel számára, és sajnálja eltávoztál, mivel fülei 

annyira megkedvelek az elmenőnek philomaela hang- 

zatú beszédét! Gyakran mondanak az utasnak még ily- 

forma szépeket is: „Persia paradicsom, mióta ön itt 

mulat!” vagy „Persia nem érdemes arra, hogy ön aján-

96 

dékba elfogadja tőlünk!” vagy „Bocsásson meg ön, 

hogy épen ittlétekor jobb idővel nem szolgálhattunk és 

több efféléket. 

Élelmében felettébb mérsékes; a gyümölcs, viz, 

kávé és dohány mindene, de a k a llionak (gazdag 

pipa) egész nap füstölnie kell. Vallásukra nézve Ali fe- 

lekezetéhez tartozó mohamedanusok, vagy schiit á k ; 

erősen hiszik, hogy az o m m a i d o k örökre elkárhoznak, 

mivel ima közt kezeiket nem hagyják lecsüggni, hanem 

mellökön keresztbe rakják; átalán türelmetlenek, és nem 

könnyen fognak más vallásúval enni vagy inni. Maiglan 

látogatják és virágokkal ékesítik S a d i és H a f i z honi 

híres költőjeik sírjait, dalolják és fejtegetik műveiket; 

de mostani bölcseik nem egyebek buta csillagjóslóknál, 

d e r v i s e i k pedig még ezeknél is butábbak. A moha- 

medanusok közt van egy felekezet: a z a b i k é , mely a 

keresztet tiszteli és keresztelkedik, János tanítványainak 

nevezvén magukat. Az ottlakó keresztények római és 

örmény-katholikusok. 

Nagy tökélyre vitték a szövet-festést, selyem- 

pamut-kelmék, szattyán, arany-ezüst-rézmívek, és kard- 

vasak készítését. Egy remekül varrott persiai shawl- 

nak ára még 20-30 év előtt 500 arany volt, de 

jelenleg ezt bécsi gyártmányaink nélkülözhetővé tevék. 

A földmívelés most a kormány egyedárússága. Különös, 

hogy Persiának csaknem minden vize sós: hol a viz 

megáll télen, később só fedi a földet. 1824-ben hat na- 

pig és éjig tartott a földrengés, mely Schirás és Kar- 

noua városokat szétrombolá. Hajdani fővárosa Ispahan, 

most csaknem romokból áll. A Schah jelenleg Teheránban 

lakik, ennek népessége télen 130,000re, nyáron azon-

97 

ban csak felényire megyen, mivel egészségtelen lége 

miatt a nagyok nem sziveszen lakják, házai mind sárból 

építvék. Tudományok közül csak az astrologiát, kevés 

erkölcsi s orvosi tudományt és a költészetet tanítják. 

A képfaragás ismeretlen, a zene pedig utálatos élőt- 

tök. A katonaságot európai tisztek tanítják. Az orosz és 

franczia udvarnál követeket tartanak. 

Aristocratia. 

A hatalom minden időben legszebb czímekkel is 

szeretvén élni, a régi Caesaroknak még isteni czímek is 

adattak éltükben; nem csuda tehát, hogy a görög ere- 

detű a r i s t o c r a t i a szónak értelme annyi mint: legjob- 

bak uralma. Mai időnkben alatta a nemzet előkelő osz- 

tálya uralmát értjük, mely az által, hogy gyakran eltért 

keresztkomája P l a t ó szellemétől, tévé lehetségessé a 

lehetlent, miszerint t. i. a legjobbak díszneve a nagy 

forradalom ideje óta, ittott csaknem gúnynevezetté vál- 

hatott. 

Kor-arislocratia volt az, mely P l a t ó bölcseség 

alapján felállított elméletének leginkább megfelelni lát- 

szott; ennek nyomát látjuk a zsidó egyházi s álladalmi, 

s a régi keresztény alkotmányokban; a spártaiaknál szint- 

úgy mint a régi romaiaknál (Senatus), de a németeknél is, 

kiknél a G r á f vagy G r a w nevezet Gr a u-tól (ősz)

98 

származott, és ugyanazt fejezi ki az angol A l d e r m a n 

(senator) nevezet is. 

Legnagyobb szerepet játszott a világ történetében 

az oligarchia, azaz magának az aristocratiának kebe- 

léből kisebbszámú előkelők által gyakorlott uralom, a papi 

és világi örökös családi nemesség, mely majdnem minde- 

nütt, már a nemzetek gyermekkorukban is létezett. A vi- 

lágtörténelem, e legnagyobb tanító bizonyítja, hogy 

minden egyes nemzetnek volt egy korszaka, mely- 

ben az emberiség egyedüli igaz javainak és valódi fel- 

világosításának, igazság és erkölcsi tisztaság, jó s szép 

iránti lelkesülésnek gondját egy kiváló osztály visel- 

te, s azt fentartani igyekezett. Az aristocratia ezt ne- 

vezheté méltán arany korszakának. De a világtörténelem 

egyszersmind utolsó-ítélet is lévén, bizonyítja, misze- 

rint az aristocratia már a közép korban többé-kevésbé 

megváltoztatván nemtői szellemét, akadályozá néha a 

legjobb álladalmi kormányokat az osztó igazság, rend 

és csend kezelésében; nagy birtokhatalma és számos 

védenczei által oly túlsúlyt gyakorlott az elgyengült 

kormányok irányában, hogy ezek hasonszenvi szereket 

használni kénytelenítetvén, egy mesterséges aristocra- 

tiának nevezhető testületet állítottak fel, t. i. központo- 

sító rendszer mellett működő álladalmi hivatalnokok se- 

regét, mely franczia eredeténél fogva B u r e a u c r a t i a 

név alatt ismeretes. 

M o n t e s q u i e u állítása: „Fejedelem nélkül nem 

létezhet nemesség, nemesség nélkül nem fejedelem” 

nem áll, mert az örökös családi aristocratia hatályos- 

ságát nemcsak monarchiában, hanem köztársaságban is, 

mint például Velenczében, eléggé bebizonyította. Jó

99 

szándok ürügye alatt, mintha a trón és állam biztosságát 

vállaival erős oszlopként támogatná, ezen aristocratia 

gyakran a nép legszerényebb igényei ellen is a régi 

változhatlan alaptörvényeket gördítvén, a legcsekélyebb 

engedményekhez sem akart járulni, hol beleegyezése 

szükségeltetett 5 a holt betűt oly horgonyul kívánván 

továbbá is használni, melyet nemcsak derék, de kivált 

elfajult, gyönge, tevéketlen ivadéka is könnyen kivet- 

hessen, ha viharos időkben veszélyeztető szirtek közé 

kerülne hajója. 

Tizennyolczadik században a franczia udvarnál az 

aristocralia ugyan az elkorcsosodás oly fokán állott, mi- 

nő más országokban nem találtatott; de Montesquieu 

mégis talán nagyító üveget tárta szemei előtt, midőn 

azt fresco ecsetével így feste: „Alacsony-lelkűség ke- 

vélységben, munkanélküli meggazdagodás vágya, hizel- 

gés, árulás, hitszegés, polgári kötelességek megvetése, 

a fejedelem erényeitőli rettegés, ennek gyöngeségébe 

helyzeti remény, és az erény szakadatlan nevetségessé 

létele — ezek képezik, úgy mond, az udvarnokok na- 

gyobb számának minden időkori kitűnő jellemét.” — 

A franczia arislocratai gőg már gyenge gyermek- 

szivekben is honolt; például a kolostori leánynövel- 

dékben divatos szokás lévén, hogy a nevendék lánykák 

őrangyaluk, patronájuk, sőt a szűz Máriával is levelez- 

tek, és minden levélre rendesen választ is nyertek: — 

kérdek egy tízéves lánykától, hogy mit válaszolt neki 

szűz Mária? azt feleié, hogy őt némely tökéletlensé- 

gei megjobbítására anyailag inté ugyan, de mégis egy 

zsidó ács neje nagyobb tiszteletet tanúsíthatott volna egy 

Montmorencei herczegkisasszony irányában! — pe-

100 

dig mi keserves tiszteletlenséget vala kénytelen a fran- 

czia fő nemesség kiállani 1792-ben, midőn ország- 

szerte dallák még a koldusok is: „Ca ira Ca ira, les 

Aristocrates a la lanterne” 1 ) míg végre csakugyan 

sírba szállá. „La faveur populaire est inconstante et 

la haine aristocmtiqne est durable”. 1 ) Az élczes De 

L i g n e herczeg oly aristocratai gőgű delnőnek udva- 

rolván, ki termébe kit sem bocsáta, hacsak legalább is 

öt nemes őst nem számlálhata: midőn egy estve a szo- 

bájába sütő hold különös fényében gyönyörködék, a 

herczeg pedig betenné az ablaktáblákat, a delnő kérdé- 

sére, miért cselekszi azt? ez élczes feleletet adá: „La 

lune veut entrer et elle n’ a que quatre quartiers”. 3 ) 

Egy monarchiában sem mutatkozott szembetű- 

nőbben az aristocratiai szellem, seholsem óvta meg 

szorgosabban, seholsem védte féltékenyebben változ- 

hatlanságát, mint Magyarországban, ezen érvágással fel- 

szentelt alkotmány-szentesítette uralomnak majdnem 

ezeréves hónában, hol minden egyes nemes a szent korona 

tagja volt. A nemnemesnek nemes elleni személyes ma- 

gánváda legelőször 1836-ban engedtetett meg; azelőtt 

csak tiszt-ügyészi segedelem mellett perelhetvén. De 

jóllehet a mágnás és köznemes, vagyis cortes (Cortes 

és Guerilla nevezeteket Spanyolhon ajándékozá nekünk) 

törvény előtt — a homagiumot kivéve — tökéletes egyen- 

lőséget élveztek, mégis a nemnemeseknek honpolgári jo- 

guk távoltartása leginkább a főrendek rovására írandó; a 

1 2 

) A dolog menni fog, lámpára az aristokratákkal. ) A nép ke- 

3 

gye változó, az aristokraták gyűlölete maradó. ) Be akar 

lépni a hold, pedig csak négy negyede (nemes őse) van.

101 

mi sera plebs c o n t r i b u e n s nevezet törvényköny- 

veinkben csaknem stereotyppá lőn. Leginkább az 1836-ki 

országgyűlésen mutatkozott a fő rendek önző irányuk, 

midőn meghiúsíták az alsó tábla népszerű törekvéseit,— 

és valószínűleg, ha a felső ház, a helyett hogy idők vi- 

szonya-szülte erőtlensége érzetében az 1848-dik évi 

martiusi napokban lélekéberségét egészen elveszíté 

férfias bátorság- és szokott méltósággal lépett volna fel, 

hazánk talán megmentve a forradalomtól, nem siratná 

most a martiusi napok szívrepesztő következményeit; mi- 

ként ezt már az újabbkori ismeretek tára is megjegyzé. 

A nyolczszázados királyságban fennállott aristo- 

cratiai kormányforma imádói, előjogaikba természete- 

sen szerelmesek, az angol és magyar formák közti ha- 

sonlatosság eszméjétől ringatva erősen hívék, hogy az 

még tovább is fenállani fog. Azonban az angol nemes- 

nek nincsenek másokat roszabb állásba helyzö elő- 

jogai; adómentességgel, hivatalbeli elsőbbséggel nem 

bír; semmi úrbéri jogot nem gyakorolt, és a magas ari- 

stocratia méltósága s jogai a családnak csak egy tag- 

jára háramolnak, míg a többi folytonosan a néptömegbe 

vegyül. 

Meg kell azonban még az aristocratia legtúlzóbb elle- 

nesének is vallania, hogy annak szelleme a mi időnkben 

szemlátomást javult; a kor kívánataihoz bölcsebben kezde 

simulni, s számos tagja nemcsak a felhozott vádak alá 

nem esik, hanem a méltányos történetirónak tiszteletét 

és a nemzet háláját érdemli. Az 184 3 /4 -ki országgyűlés 

főrendi naplója bizonyítja, mennyi míveltséget és sta- 

tus-tudományt fejtett ki a még csak három évtized 

előtt is oly hihetlenül hátra volt mágnásaink tetemes része.

102 

A honunkban létező grófi s bárói nemzetségek egy 

harmada Mária Teresiától nyeré mágnási czímét, melyek 

a királyi könyvekbe ekként igtatvák: „Collatio tituli 

magnifici pro parte N. N.” És valamint Mária Teresia 

köztudomásra a mágnásokat is rendesen kendezé úgy- 

szinte ezek is, kivált a magasb polczon állók, a hon egyéb 

polgárait, sőt néha itt-ott a tisztesb birtokos nemes ura- 

kat is kendezgeték. Így történt egy dunántúli megyé- 

ben, hol közgyűlésen az alispán ilyetén megszólításra 

viszonzá: Én Zsibrik vagyok de Szarvaskend, de hát 

Főispán úr minő kend? 

Mai időben, hol kevés kivétellel minden aristo- 

cratia sírjához közelíteni látszik, már ritka az olyan 

aristocrata, ki előbbi tapasztalat után azt hinné vagy 

mondani merné, hogy még csak báróval kezdődik az 

ember. 

Végre megemlítendő még a gazdagsági- vagyis a 

pénz-aristocratia. Tagadhatlan, hogy az, miként Franczia- 

országbanaz 1830-ki szerencsétlen Charta szerint életbe 

lépett, és mely nemtelen természetéhez képest dúlni 

fog mindenütt, hol a jogok magas censushoz kötvék, a 

leggyűlöletesb és undorítóbb kép. Mennyire más a rő- 

fös k ó s s e r- vagy c a v i a r-szagú h a u t e - v o l é e,— 

mint a többnyire még sokban gyöngéd és lovagias aristo- 

cratia! Amannak aljas tőzséri-szelleme mellett vissza- 

óhajtható a kétségtelenül sokkal lelkesebb születési 

aristocratia. Az elsőt szorgalom és szerencse által min- 

denki utolérheti; de a m a m m o n hideg keblén a leg- 

nemesebb érzemények is megfagynak.

103 

Ásványok. 

A gyermekeit lehetőségig egyaránt boldogítani 

kívánó bölcs édesanya természet, köztök akként osztá 

fel adományait, hogy egyiknek termékeny áldott föld 

jutván, másiknak terméketlen föld alatti ásványos kin- 

csek szolgáljanak hozományul. Ezeknek napfényre ho- 

zása s használható állapotba tétele, a bányászat feladata 

s czélja. A bányászat egyik legfontosabb ága a nem- 

zeti szorgalomnak, mert részint oly vagyont állít elő, 

mely különben örökre használatlanul maradandót!; ré- 

szint oly anyagokat szolgáltat, melyek nélkül a földmívelés 

és műipar soha virágzó karba nem jöhetne. 

Minden bányászi tudományokban, különösen föld- 

isme s ásványtanban a németek, és kiváltképen a szá- 

szok leghíresebb tanárok, úgyszinte legügyesebb és 

legszorgalmasabb munkások is; azért is mint bányászok, 

mindenfelé nagy becsben állanak, különösen az orosz 

birodalom bányáiban, hol négyszázezer ember műkö- 

dik, minden főbb polczon németek állanak. Magyar- és 

Erdélyországban hetvenezer német, tót és oláh fog- 

lalkozik bányászattal, kiknek sorsa valóban nem irígy- 

lendö, sőt ezek szegénysége példabeszéddé vált már; 

mint munkás gyermek szíja magába a bányász a dúló 

bajok csiráját; később a fojtó bányalég, összezúzott 

érczkövek száraz pora, s olvasztáskor az érczélegből

104 

kifejlődő maró gőz, elég tényezők arra, hogy gyakran 

tüdővész vagy aszkórság siettesse kora végét. Azért is 

irtózik a bányalégtől a magyar. 

Az álladolom bányanyitási kizáró joga s egyed- 

áriíssága Magyar- és Csehországban csupán nemes fé- 

mekre, másutt, például Poroszhonban, átalán minden 

érczre kiterjed. Az álladalom ismét vagy maga mívelteti 

bányáit, vagy magán egyéneknek engedi át bizonyos 

terményrész (urbura) kiszolgáltatása mellett; de a ki- 

állított nemes fémeket egyedül a kormány válthatja ma- 

gához. Roppant költséggel és gyakran tetemes veszte- 

séggel jár a bányamívelés; így például 1842-ben az 

osztrák birodalmi kincstári bányatermékek értéke ke- 

rek számmal hét millió pengő forintra rúgott, holott a 

tiszta jövedelem, beszámítva már a magánbányákból 

beadott dézmát is, összesen csak 1,750,882 forint 

volt; — Poroszországban pedig 4,859,226 tallér nyers 

jövedelemre csupán egy millió százezer tallér tiszta 

haszon maradt. 

Európában legtöbb erezet szolgáltat Német-, Ma- 

gyar- és Erdélyország, Britannia, Franczia-, Svéd-, 

Norvég- és az Oroszbirodalom, kivált ázsiai részében. 

Spanyol-, Portugál-, Helvét- és Olaszhonban vállalkozó 

szellem hiánya, Törökországban pedig tudatlanság és 

tunyaság miatt egészen elhanyagolva van a jövedelem és 

ipar ez ága. Hollandia pedig átalán erezek, sőt még 

építésre szolgáló kövekben is szűkölködik. 

„Aurum et argentum et propter ista nunquam 

pacem agens ferrum, quasi male nobis committeren- 

natura abscondit — et non erubescimus summa

105 

apud nos haberi, quae fuerant ima terrarum” így 

szólt már ezernyolczszáz év előtt Seneca. 1 ) 

„Nincs többé arany ér!” e hírnek sokan megörül- 

tek napjainkban, de hiába! mivel Magyar- és Erdélyor- 

szág hegyei,, hála Isten! folyvást arany eresek; jelesül 

1842-ben amaz 2408, emez pedig 3597 marka ara- 

nyat, 2 ) és így egyedül Erdély egész Európánál többet 

adott. Ez új hír: nincs többé aranyér, alkalmasint a 

hajdan mesés gazdagságú spanyol Amerikáról szólhatott, 

hol valójában oly ritka lőn már az arany, mint némely 

honban a megelégedés. Korunkban az arany-termelés 

három vidéken mutat fel rendkívüli eredményt: az Ural 

és Altai hegységben, Kaliforniában és Australiában, Az 

Ural évi nyeresége 5000 kilogramra rúg (kilogram= 

1 780 /1000 bécsi font), az altai vidékek 1828-ban kez- 

detvén míveltetni, 1847-ben 28,521 kilogramot szol- 

gáltattak; ez évben Oroszországban nyert összes arany 

értékét közel 43 millió pfra becsülék, de azóta észre- 

vehető csökkenés állott be. Új-Kaliforniában 1848-ban 

fedeztetvén fel az arany, akkor oly darabokat leltek, me- 

lyek egyike 33, másik 20 fontot nyomott. Itt az arany- 

ásók száma már meghaladja a százezret, tehát a föld- 

színén, vagy nem nagy mélységben találtató arany csak- 

hamar ki lesz zsákmányolva. Az eddigi arany-termelés 

közép számítással 4 év alatt 300 millió pfra rúgott, 

melyből az egyesület pénzverdéjében összesen 140 

2 )Egy márka arany = 366, egy marka ezüst = húsz ezüst forint. 

1 ) Az aranyat, ezüstöt, és ezek miatt soha békét nem hagyó 

vasat, mintha roszul bizandotta ránk a természet, elrejté, s nem 

pirulunk legfőbbnek tartani azokat, mik a földben legmélyeb- 

ben valának.

106 

millió dollár verettetek, különösen 5, 10 és egy dollá- 

ros darabokban. — Australiában végre K er r tanár 

Bathurst vidékén 1851-ben három mázsányi ércztöme- 

get talált,, melyből száz font arany került ki, mi egészen 

elhódítván a gyarmatosokat, elhagyák a városokat, ré- 

veket, hajókat, és mint sáskák neki esének az aranyke- 

resésnek; egy munkás 48 óra alatt 11 font, másik pe- 

dig néhány óra alatt 30 font aranyat halmazott össze: 

az apró aranyszemeket, hacsak nem oly nagyságúak 

mint kis babszem, fel sem szedik (majd felszedik ké- 

sőbb!). A Victoria gyarmatban, mely távolról ezer meg 

ezer sátrával végtelen táborhoz hasonlít, kiki tetőtől talpig 

felfegyverkezve őrködik aranya felett a mindinkább szapo- 

rodó zsiványok ellen. Egyegy munkás 50font sterlinget 

is kereshet egy napon. A Victoria vagy Port Fülöp gyar- 

matban 1852-ben az összes lakosság, 40,000 ember 

bányászkodolt, és 50 millió font értékű aranyat szed- 

tek csak martiusig; Angliába 819,000 font sterling 

érőt szállítottak. F a u c h e r az 1852 évi összes arany- 

termelést Australiában 160 millió frankra becsüli. Hite- 

les adatok után 1848-tól, öt évi időszak alatt 1852 

végéig 2000 millió frankot érő arany termeltetett! ily 

eredményt a történelem eddig fel nem mutathatott. 

Az északi Orosz-Ázsia roppant tartomány nevének 

puszta meghallása is képes szabadérzelmű embernek 

megbolygatni aranyerét, Sibiria! — A fehér arany 

(platina), melyből vegyítlenül más érczekkel 1828 óta 

3, 6 és 12 rubel értékű pénzek is verettek, legna- 

gyobb mennyiségben Urai-hegyében terem. Mikor fog 

roppant sárga s fehér aranyával ezen Ural mixelt és 

szabad nemzetet uralni! Platina az aranynak hamupipőke

107 

testvére; míg ez koronákon ragyog, irigyelve női keblen 

nyugszik, gyűrű formában mátkát és másokat — boldo- 

gít (?), legfényesb körökben százféle alakban diszlik, 

— amaz a vegykémi konyhában szolgálni, magát tűz 

és savak ellen védeni kénytelen! 

E z ü s t b e n Magyarországnak van Európában el- 

sősége; évi termése 1842-ben 69,833 marka,, Szász- 

országé 57.) Hanoveraé 38, Csehországé 29, Porosz- 

honé 23, Frankhoné 15, Svéd-Norvégé 14 ezer marka; 

Erdélyé pedig 5881. — Dicséretére válik Pest váro- 

sának, hogy 1840 óta az ezüst készítményeire nyomott 

próba közhitelességgel bír, míg azelőtt, mint szinte 

más honi városoké is, a bécsi ezüsthez képest a próbát 

ki nem állá. 

R é z legtöbb ásatik Britanniában, évenkint 241, 

Oroszországban 235, Magyarországban 36, Poroszhon- 

ban 15 ezer mázsa. Az aranynak vegytani jegye nap, 

ezüsté hold, a rézé pedig, mivel csaknem minden ércz- 

czel összevegyül, V e n u s , vagyis mint nem ép udva- 

riasan nevezik: m e r e t r i x metallorum. 

Az emberi míveltség előhaladását jelenleg már 

képzelni is alig lehet v a s nélkül, melyet nélkülözve 

visszasülyednénk csaknem vadságba; mivel mit ko- 

runkban nagyot alkot az emberi ész, azt gondolni is alig, 

létrehozni pedig épen nem lehetne nélküle. Vas a civi- 

lisatio talpköve, nem ugyan mint nyers anyag magában, 

hanem összeköttetésben leleményes műipar, tudomány, 

tapasztalat és azon tevékenységgel, mely a társasélet 

ütereit évről évre mind gyorsabban lükteti. — Ez ér- 

telemben a vas az emberi tevékenység vérkörzetének 

középpontja s szíve. Csak Angolhonban, melynek föld-

108 

jét betűszerinti értelemben vashálózat foglalja egybe, 

Anglia roppant hajógyáraiban, hol hajók egészen vas- 

ból; az építészek óriási műhelyeiben, hol templomok, 

egész emeletes lakházak, sőt paloták is készülnek csu- 

pán vasból; — csak ott képes az ember felfogni s mél- 

tányolni a vasnak valódi rendeltetését, szerepét, fontos- 

ságát és roppant hasznát; ott, hol minden léptével mindig 

újabb meg újabb alakban, és oly változatokban bukka- 

nik vasra a szem, melyek a száraz föld lakójának talán 

még csak eszébe sem jutának. Vassíneken és vasbur- 

kolaton vaskocsik szekerek és taligák gördülnek; osz- 

lopok, járdák, kutak, építési ékességek, lámpakarók, viz-, 

légszer- és egyéb csatornák, őrházak, föld-, kert-, ud- 

var-kerítések, csűrfedelek, általgerendák, alagutak, kö- 

telek (sodronyból), rak- és magtárak, hidak, csolnakok, 

minden vasból! 

Szinte vasból készülvék a kór-, árva-, fenyítő- s 

polgári lakházak, úgyszinte templomok és színházakban 

az ülőhelyek, és valamennyi gépek. Anglia évenkint öt 

millió, Poroszország négy millió 200,000, Francziaor- 

szág harmadfél millió, oroszbirodalom két millió 123,000 

mázsát állít elő; de a legjobb vasat, melyet még az an- 

gol sem nélkülözhet, adja Svédhon 1,800,000, utánok 

Stájerország 781,000, Magyarország 600,000, Cseh- 

ország 550,000 mázsát ad. Britannia legtöbb ó l m o t , 

Spanyolország legtöbb h i g a n y t , évenkint húszezer 

mázsát, Keletindia és Anglia legtöbb ó n t ad. Egyedül 

ezen ércz nem találtatott még Magyarországban. 

Az embernek, úgyszinte a barmoknak nélkülözhellen 

fűszere á s ó . Csaknem kimeríthetlen sóbányái vannak 

Erdélynek, 820,000, Gallicziának egy millió 300,000,

109 

Magyarországnak 776,000 mázsára rúg kősó-terme- 

lése. F i c h t el állítása szerint az erdélyi sóbányák 120 

mérföldre terjedvén összeköttetésben állanak a magyar-, 

moldva- és oláhországi sóbányákkal, és képesek né- 

hány ezer évre ellátni egész Európát. Az orosz biro- 

dalom évenkint négy millió, Törökország 900,000, 

Poroszország 375,000 mázsát külföldről kény telén vá- 

sárolni. Csaknem minden só nélkül van Helvetia, Irland, 

Scotia, Hollandia, Dán-, Svéd- és Norvéghon; Bajor-, 

Szász- és Würtemberg ország. 

A k ő szén-bányák művelése, mely még 60 

év előtt figyelembe alig vétetett, jelen időkben roppant 

kiterjedést nyert. Britannia e részben minden országot a 

világon túlhalad ötödfél száz-millió mázsa évi termeléssel. 

Utána következik Belgium 80, Francziaország 50, Po- 

roszország szinte 50 millió mázsával. Az osztrák biro- 

dalom ezelőtt 30 évvel csak másfélmillió mázsát állított 

elő, most közel húsz milliót, melyhez Magyarország 

harmadfelet szolgáltat; ezek közt jóság tekintetében a 

bánsági még az első osztálybeli angol kőszenet is túl- 

haladja, mint a dunai gőzhajó-társaság kísérleteiből ki- 

tűnt. Ugyanis egy órára, egy lóerőre kell az angol 

(newcastlei) kőszénből 10 font; az oraviczaiból (bán- 

ságban) fél fonttal kevesebb; pécsiből 16 , az eszter- 

gomiból 17 font. 

Különös, hogy azon áldott ország, mely az állat-és 

növényországok legdúsabb adományait bírja, t. i. Kelet- 

India, egyszersmind a legbecsesebb és legdrágább kö- 

veket is adja; átalun a Kelet, és Brasilia mindennemű 

drágakövek (gemmae) valódi hóna. Mi a köveket illeti, 

úgy látszik hogy számukra nők adák a kiváltságos ne-

110 

mes leveleké, mert leginkább csillogó külsejükre, színük 

elevenségére s simaságukra lőn ügyelve; miért is e 

tulajdonokkal nem bíró, habár különben igen magas, sőt 

mondani lehet, mennyei származású meteor is (légkő) nem 

bir a nemes vagy is drágakövek kiváltságával. Ezek 

közt legbecsesb és legkeményebb a g y é m á n t , mely et a 

legújabb vegyészek (chemicusok) gyúlékony ásványok- 

hoz számítnak, mivel még konyhatűznél is megég, és 

tisztán szénsavas léggé változik. Az eddig legnagyobb- 

nak ismert gyémánt Brasiliából származik, és aportugall 

király tulajdona, ezerhatszáznyolczvan karát 1 ) nehéz- 

ségű, 1556 millió tallérra becsültetik. 

Magában mindig alapigazság marad: hogy minden do- 

log annyit ér, a mennyiért eladható. „Ősi perek ugyan min- 

den vagyonomtól megfosztottak, de mégis nyugodt va- 

gyok” — így szól próbára teendő imádójához egy gazdag 

delnő, — „mivel ön ismételve monda: hogy minden uj- 

jam megér százezer forintot.” — „Kétségkívül megér” — 

felele ez — „csak egyedül az a kérdés, ki adja meg érte?” 

Brasiliának évi termelése gyémántokban hatvanezer ka- 

rát; tetemes részét a folyók homokjából mossák ki; és 

ezen mosást a korona bérbe szokta adni. Néhány ezer 

szerecsen rabszolga foglalkozik e dologgal, ski közülök 

17 karátos, vagy annál nagyobb gyémántot lel, pompás 

menettel vitetik haza, és örökre szabaddá lesz. Lég- 

nagyobb feladat meggátolni csempészését külföldre. Ha- 

bár halálos büntetés terhe alatt tilos a gyémánt vidék- 

hezi közelítés, és habár a munkások, mielőtt munkába 

állanának, csupaszra vetkőztetnek, mégis kisebb gyé- 

1 ) Egy latra 72 karát megyen.

111 

mántokal gyakran csupán pálinkáért vagy dohányért is 

cserélnek; sőt volt már példa arra is, hogy a munkás 

lábikrájába sülyeszté a nagy gyémántot, mely mint 

mondják jelenleg koronát ékesít; minek következtében 

megromlott lábát elvágatni vala kénytelen az orzó. 

Gyakran el is nyelik a gyémántot; e modor azonban 

már annyira ismeretes, hogy a gyanús munkásoknak 

hajtószereket kell bevenniök, és közben folyvást éber 

szemmel tartatnak. 

Kelet-Indiából Borneoból származik a legszebb 

vizű 367 karátos gyémánt. Az orosz császár fejedelmi 

pálczájában díszlik egy 195 karátos; a toscanai fö- 

herczeg birtokában lévő 139 karátos kissé sárgás színű, 

és a franczia trón kincsei közt szinte létezik egy R e - 

g e n t nevezetű 139 karátos, melyet Napóleon kardja 

markolatán viselt. Ezeket kristályból utánozva alkalmam 

vala látni Bécsben a császári ásványtermekben. A rózsa- 

színű gyémánt felettébb ritka. 

A gyémántkövek brillantírozását, azaz szögletes 

lapokra köszörülését legnagyobb tökélyre Amsterdam 

és London vitte, hol oly apró kövecskére, milyen 2000 

darab megyen egy karatra, tizenöt lapot képesek met- 

szeni. M á z a r i n cardinalis volt a legelső, ki (1650 

körül) brillantformára metszeté a gyémántkövet. Ha egy 

karátos gyémántnak az ára nyolcz arany, már a két ka- 

rátosé nem 16, hanem 32 arany, és így tovább, ne- 

hézsége mindig magamagával négyszögítve, egy karát 

értékével sokszoroztatik. 

Az európai drágakövek szinte becsesek, de a ke- 

letieknél alább állanak. Kivéve a gyémántot, Európa 

mindenneműekkel bír. Ezek átlátszók: a r u b i n vörös;

112 

s a phi r égszín; s m a r a g d haragos-zöld; melyről meg- 

jegyzendő , hogy a gyűrűs és keresztes főpapok közül 

egyedül püspök vagy érsek viselheti, és hogy francziá- 

ban E m e r a u d - n a k neveztetvén, ez által a név-gyű- 

rűkben, midőn t. i. a kövek neveinek első betűi nevet 

képeznek: E betűnek használtathatik, mely betű eddig 

képviselve nem volt; az a matist violaszínű; aqua- 

m a r i n tengerzöld színű; chrysolith zöldesarany 

színű; g r á n á t , melynek Dalmatiából származó egyik 

neme d a l m a t i n n e k is neveztetik; t o p á z aranysárga, 

végtelen árnyéklataival. Egyedül Keleten, és Magyar- 

országban található a szivárvány színű nemes opál. 

Féldrága kövek közt előkelőbbek az achát, chal- 

cedon, carneol, fehér és fekete réteges ónix, 

jaspis, chrisopras sárgás színű, és kristály, mely- 

hez tartozók az úgynevezett marmarosi gyémántok. Va- 

lamennyi színes drágakövek már oly tökélylyel utánoz- 

vák, hogy csak igen gyakorlott szem képes azokat az 

igazi drágakövektől megkülönböztetni, sőt néha még 

ez sem. Legegyszerűbb s legbiztosabb próbája a re- 

szelő; ez legcsekélyebb érintéssel csúffá teszi az utá- 

nozottat és meg nem sértheti a valódit. 

Csaknem minden országnak van márványa. Olasz- 

honban egész falvak márványból építvék. Bajorország- 

ban mindenfélék, és a legritkább nemüek is találtatnak, 

de a leghíresb tisztafehér márvány Carrara vidékén; az 

opál színeket játszó pedig Carinthiában Bligbergben te- 

rem. Honi szobrászunk Ferenczy István Krassóban fe- 

dezett fel a carráraihoz hasonló fehér márványt. Ezen 

genialis művész azon kérdésemre: miért nem készíti inkább 

érczből jeles műveit? azt felelé: Hiúságból, mivel ha

113 

utószázadok valamelyike ájtatos szellemű talál lenni, — 

úgymond — harangokra: ha pedig, mi valószínűbb, har- 

czias és háborús, — ágyukra fogna olvasztatni művem; de 

a szobor márványa nem könnyen fordíttathatván más 

használatra, művem századok múlva is fennmaradand. 

Egyébiránt csalatkozik, ki hiszi, hogy márványból ké- 

szült paloták vagy templomok öröklétre törekvő művek; 

példa erre a világ legritkább, és jelenleg többé nem, 

vagy legfeljebb kis darabokban ittott ásvány gyűjte- 

ményekben létező márványokból épült és ékesült Pál 

temploma Romában, melynek márvány falai, lasuli és 

v e r d e a n t i c o oltárai s óriási oszlopai néhány év- 

tized előtt földig mészszé égtek. 

Öröklétre törekedő építmények és emlékek csak 

g r á n i t b ó l készülhetnek; a kövek e legősbike ke- 

ménységét és változhatlanságát tűzben vízben egyaránt 

megtartja; minden kőnemek közt mindig a legalsó ré- 

teget képezvén, gyakran hegyektől távol óriási, hihellen 

nagyságú elvált darabban találtatik. Petersburgban a 

Néva s vízicsatornák partjai, a budapesti lánczhíd fejei 

és kapus oszlopai gránitból építvék. Nagy Péter czár 

emlékének egy darabból álló gránittalapja negyvenezer 

mázsa nehézségű. 

Végre a földnemek közt statistikai nevezetessége 

miatt megemlítendő a p u z z u o l a n föld, mely olasz és 

német országokban, de Bánátban s Lúgoson is ásatik. 

Vízzel vegyítve darázskővé keményedik, és porrá 

törve vízépítményekre nélkülözhetlen czementül hasz- 

náltatik, és még Hollandiába is elküldetik. A bácskai 

Ferencz-csatornán alkalmazott zsilipek is azzal építvék. 

Coloniai föld nevezete alatt az ismeretes sötét olaj-

114 

bogyó színű föld kétórányi távolságra Köln vonalától a 

frencheni határban nagy mennyiségben ásatik, és Hol- 

landiába küldetik, hol R a p é burnóf készítésére hozzá- 

tétül használják; valamint szinte Spanyolhonban is a Car- 

thagena körül ásott igen finom vörös földdel keverni 

szokták a nagyhírű (spaniol) sötétsárga burnótot. 

Babona és balhitűség. 

Igen nehéz közös magyarázat alá venni az em- 

beri lélek azon számtalan esztelenségeit, melyek e szó- 

val kifejezvék. „Csodálni s bámulni mindent, mit esze 

fel nem fog”, a nagy tömeg e szokása kétségtelenül a 

babona fő forrása. Szorosabban véve, babona alatt ért- 

jük azok tévedéseit, kik az ember sorsára befolyó 

okok megbírálásában eszüket vizsgálatlan tünemények- 

nek alája vetik, A babonaság tehát — a szent ész- 

nek tények általi legyőzetése, és minden népnevelés 

egyik fő akadályozója — világos ellentétben áll a sza- 

badszelleműséggel, és ebből kifolyó, semmi kötelezett- 

séget sem ismerő elvre vezérlő hitlenséggel. 

A babona egyfelől abban mutálja magát, hogy az 

oly természeti tüneményeket és okozatokat, melyeknek 

okait könnyen átlátni nem lehet, természetfeletti erőből 

következteti, tartva például valamely ritka betegséget 

gonosz lélek művének; — másfelől abban: hogy a tör-

115 

ténetesen egymásra következő tüneményeket valamely 

láthatlan erő által egymással összekapcsolttaknak hiszi; 

így hiszi például: hogy az üstökös csillag szerencsét- 

lenséget hoz, mivel máskor is azt hozott véletlenségből, 

habár 1811-ben jó bort is hozott. 

A babona, a hit e bárgyú testvére, már a spártaik 

e p h a r a i k k a l is csillagos ég alatt üle, és ha egy csillag 

tisztult.) már azt hitték, hogy királyuk megbánta az is- 

teneket, és letevék királyi székéről. Mindig jobb lábbal 

kellé indulniok: ezt elvétve, inkább honn maradtak, és 

még nejeikkel sem közösültek; e tévesztés mellett te- 

hát legtöbbet veszítenek a nők. — 

A jóslás is neme a babonának. Hajdan az államkor- 

mányok felettébb jó hasznukat vették a madár- és béljósok- 

nak, általuk állami czélokra és a felsőbbség magasabb be- 

látására módúkba vala hajtani a nép akaratát, mivel tőlük 

függött meghatározni a szerencsés vagy szerencsétlen 

napokat (dies fasti atque nefasti). Maga Napoleon és 

katonái, szintúgy mint W a l l e n s t e i n is, sokat tarta- 

nak a szerencsés vagy szerencsétlen napokra; neveze- 

tesen a szerencsés belle-alliancei csatát is a 

marengói és friedlandi ütközet napján vívta ki. 

Családom levéltárában véletlenségből lelek egy, 

külső formája s írása után Ítélve pár száz éves ilyetén 

jegyzéket: „Harminczkét szerencsétlen nap van minden 

esztendőben; ki e napokon születik, nem soká fog élni, 

vagy magtalan marad; ki e napokon házasodik, házas- 

sága szerencsétlen leszen; ki e napokban ágyfekvő beteg 

lesz, e betegségben meg is fog halni.” — Átfutván a 

sorozatot, meglelem benne a február 14-dikét, melyen 

születem és házasodám! mire eltökélem magamban annak

116 

elégetését; nem azért, mivel rám nézve tökéletesen va- 

lósultnak tapasztalám a jóslatot, de mivel tudjuk, hogy 

a képzelődés néha még a legokosabb emberen is erőt 

vészen: és mi rosz érzést okozhatandott bennem is, 

másokban is, kik súlyos betegségbe esve, e napot a 

jegyzékben feltalálandják vala. Napóleon nagy elősze- 

retettel viseltetek minden hó 14-kéhez. 1805-ben oct. 

14-kén vívá ki az ulmi csatát; 1806. oct. 14-kén a 

jénait; 1800-banjun. 14-kén a marengóit, és 1807-ben 

jun. 14-kén a friedlandit; a győrit jun. 14. 1809-ben. De 

a február 14-dike csakugyan nem szerepel ezek közt. 

Valamint a magán ember életében vannak szeren- 

csés vagy szerencsétlen napok, úgy vannak országok 

vagy nemzetek életében is szerencsés vagy szeren- 

csétlen évek. Nevezetes e részben Magyarország tör- 

ténelme, mely azt tanúsítja, hogy minden század 40 és 

50 közti évtizede felettébb szerencsétlen volt honunkra 

nézve. Ugyanis 941-ben Zoltán alatt a korontok, 942- 

ben a bajorok, 945 és 946-ban mindkettőjök által te- 

temesen megverettek a magyarok. 1041-1046 Pé- 

ternek kétszeri, és S ámu eln ek kegyetlen uralkodása 

alatt, míg András juthata a királyi székre, a belháború 

és pártoskodás iszonyúan dúlt. 1044-ben a méfői üt- 

közet után S á m u e l fejeztetett le. 1142-ben B o r i s 

és az osztrákok puszilták az országot. 1147-ben ke- 

reszteshad okozta éhenhalás. 1241-ben a sajói ütközet. 

1341-1345-ben a szászok, oláhok és horvátok zen- 

dülése. 1440-ben U l á s z l ó és E r z s é b e t közti bei- 

háború. 1444-ben a várnai ütközet. 1541-1543-ban 

foglalta el Soliman Budát és az ország nagy részét, 

mely másfél századig viselé a török jármot. 1644-ben

117 

kezdődvén I. R á k ó c z i György vezényletté belhad — 

a magyarok hol a 30 éves háborúban, hol a t örökök ellen 

1648-ig az ország minden részeiben szerencsétlenül 

csatáztak. 1741-1745-ben folyt sok áldozattal a po- 

rosz háború: Silésiával erősbödve lépett Poroszország 

az elsőrendű hatalmasságok sorába. 1848-1849-ben 

a nagy forradalom..... keserves következményeivel! 

Az embernek természetes boldogság utáni ösz- 

tönével kapcsolatban lévő hajlama és vágya a jövőbe 

tekinthetni, hozá létre minden mívelt és míveletlen né- 

peknél a jóslás mesterségét. Valamint nincsen positiv 

vallás csodák nélkül, úgyszinte naptár sincs jóslás nél- 

kül; azért is a száz esztendős kalendáriomnak nagyobb 

becsülete van a nép előtt valamennyi symbolicus köny- 

veknél. A gondolkodó ugyan a jelennek a multtali 

összehasonlításából előre mondhatja gyakran a jövőt, de 

ki természetfeletti dolgokat jövendöl, az vagy áltató, 

vagy balga. Igaz jövendölések: a csillagászok kiszámí- 

tásai; például a nap vagy holdfogyatkozások, a csillag- 

jósoké pedig csak üres jósolgatások. 

Prudens futuri temporis exitum 

Caliginosa nocte premit Deus. 

Egészen más természetűek a szinte jövő ese- 

ményekre vonatkozó úgynevezett előérzetek és jelene- 

tek, melyekről itt terjedelmesen szólanom nem lehetvén, 

csupán egy esetet említek: — Maria Theresia császárné 

férje koporsójánál órákat töltvén a császári sírboltban, 

midőn 1780. October 18-kán ezt odahagyandó székével 

ismét felvonatnék, és a gépezet egyik kötele kettésza- 

kadt , így szóla: „Nem akar magától bocsátani, nem- 

sokára látanduk egymást!” Rögtön megbetegedvén a

118 

császárné, már 1780. november 28-kán elhunyt. A 

magyar nemzet szívében is, de küljelekkel is igen 

soká gyászolá édesanyját; mert egész évig nem lehete 

ekkor honunkban zenét hallani. 

Már a zsidók szent könyvei említik, hogy S a u l 

kiűzé tartományából a jóslókat; és mégis oly gyönge 

volt e fejedelem: hogy mielőtt azon csatához fogott, 

mely őt trónjától és életétől megfosztá, eleve megkér- 

dezé az e ndori jóslónőt. Oraculumok léteztek az egyip- 

tusiaknál és görögöknél is; a rómaiaknál pedig a jóslás 

szabályozott mestersége vallásuk egyik részét képezé. 

Krisztus születése utáni első században a németeket Ve- 

le da nevezetű, s Lippe vize partján magas toronyban 

elrejtve lakott jóslónő tudá jóslataival erélyesen buzdí- 

tani a rómaiak ellen. Ilyesmik valának az Al r un o k is. 

A keresztény vallás terjesztésével mindinkább el- 

némulván a régi oraculumok, ezek helyébe S o r t e s 

S a n c t o r u m , azaz bibliai oraculumok léptek. Isten 

akaratának ez útoni megtudásához böjtölés és imával ké- 

szülvén, felüték az ó vagy új testamentom könyvét, 

azon meggyőződéssel, hogy a szembeötlő első pont 

felvilágosítandja a kétséget. Az e részbeni visszaélések 

arra vezérlék az egyházi zsinatokat és pápákat, hogy 

egyházi átokkal sújtsák a S o r t e s S a n c t o r u m o k a t ; 

de azért még a 14-dik században is divatoztak ittott. 

Nemei a jövendölésnek: a kézjóslat,(chiromantia) 

és a csillagjóslat (astrologia). A kézjóslatnak e monstrum 

nulla virtute redemptum-nak tisztelői, kik nyílt tenyéren 

az élet kiolthatlan vonásokkal feljegyzett minden fontos 

történetét, sőt a halál nemét is olvasák, mesterségüket 

a szentírás eme szavain alapítják: „Azért legyen ez

119 

jelül a te kezedben és emlékül a te szemeid előtt.” És 

másutt: „In manu omnium hominum signat, et noverint 

singula opera sua.” Hajdan nagy divatban volt ez igen 

bonyolódott mesterség inkább mint tudomány, de a 17-dik 

század közepétől, mióta azt csak czigányasszonyok, és 

pedig ezek is csak inkább oly czélból gyakorolják, hogy 

kikémlelvén a ház belsejét és körülményeit, abból va- 

lamit örök emlékezet okáért elcsenhessenek, elveszte 

már minden hitelét és becsét. 

A C h i r o m a n t i á t ó l lényegesen különbözik a 

Chironomia: ugyanis néhány évtized előtt egy fran- 

cziának agyvelejében foganzott azon tudomány, vagy is 

inkább kísérlet: az egész kéz és ujjak formájából sza- 

bályszerüleg megmondani az embernek lelki tulajdonait, 

mesterség, művészet, vagy bizonyos tudományokra! haj- 

lamát és ügyességét. E Chironomia czímű franczia mun- 

kát (mint hallom már németre is lefordíttatott) néhány 

év előtt könnyedén átfutván, emlékszem hogy állí- 

tásai igazolására sok kitűnő jeles férfiak kezeire illeszté 

rendszerét. Különösen e négy pontja maradt eszemben: 

1) Hogy a keskeny hosszú sovány ujjú kéz nem ok nél- 

kül áll példabeszédileg is rosz hírben. 2) Hogy oly 

kéz, melynek mutatóújja végső ízén bütyök nő, éles 

észre és jeles bíráló tehetségre mutat. 3) Hogy lapos 

és többi ízeinél kissé szélesb billentyű formájú újjhe- 

gyek mechanikai ügyességre mutatnak; végre 4) hogy 

azon szokás, miszerint valaki hüvelykujját ugyanazon 

keze többi ujjaival befogva tartja huzamosb ideig, néha 

egyik, néha mindkét kezén, fösvénységre mutat. 

Csábító s veszedelmes tudomány az A s t r o l ó gia, 

mely a csillagos eget úgy adja elő, mint azon könyvet

120 

melybe a teremtő az egész föld, különösebben pedig a 

nemzetek és egyes emberek természeti történeteit vál- 

tozhatlan renddel, astrologusok által olvasható jegy ékkel 

irá be. Ezen áltudomány tana szerint rövid vagy hosszú, 

boldog vagy boldogtalan életünk vagy halálunk, és 

egyéni természetünk is nem egyéb, mint azon csillag- 

zatnak, mely alalt születtünk, kikerülhetlen okozata: 

melyet az astrolog előre látván, gyakran jó fizetésért 

nyilvánít is. Legtöbb astrolog találkozott az arabok és 

zsidók közt, s mint maga a tudomány neve, úgy az öveik 

is jobbára A betűvel kezdődtek. A l k i n d i zsidó, és 

A l b u m a s s a r muselman tanárokról B u t t o n azt írja, 

hogy verseny támadván köztük az iránt: ki nagyobb 

mester kettőjök közt? miután kiki maga körül külön kört 

vona, ez felszólítá amazt, találná ki, mi két szót írt le- 

gyen a Kalifnak kézbesített lepecsételt levélbe? mire 

amaz némely szerei használata után azt felelé: egyik 

szó növényt, a másik állatot jelent. A megszé- 

gyenült A l b u m a s s a r A l k i n d i lakába ment őt meg- 

gyilkolni akaró szándékkal, de tőle így szólítaték meg: 

„Tégy le gonosz szándékodról, hajítsad el tőrödet ma- 

gadtól, és megtanítandalak astronomiára.” S így lőn Al- 

bumassar A l k i n d in a k egyik legügyesb és legbuzgóbb 

tanítványává. 

Ugyanazon H u t t o n beszéli, mi irtóztató módon 

visszaélt T i b e r i u s az astrologiával, kivégeztetvén tit- 

kon a hatalmas római polgárok közül azokat, kik ho- 

roscopja szerint nagyravágyók valának. 

Tacitus a római astrologokat így rajzolá: „Genus 

hominum, potentibns infidum, sperantibus fallax, quod 

semper in urbe vitabatur, semperque retinebatur.” Az

121 

akkori ember astrologiai tanács nélkül semmi munkához 

nem fogott. Minden előkelőbb tartott magának udvari 

astrologust a nép számára pedig kalendárok készültek 

astrologiai leczkékkel. R e g i o m o n t a n u s kalendára 

12 magyar aranyba került és kapva kaptak rajta né- 

metek, magyarok, francziák és brittek. Ép midőn leg- 

magasb fénypontján állott az astrologia, jelent meg Nürn- 

bergben C o p e r n i c u s örök dicsőségű munkája, mely 

lassanként minden astrologiai ködöket végkép eloszlatott, 

és meg lőn vetve, elfeledve e tudomány. Egyébiránt ta- 

gadhatlan,miszerint az égi tünemények iránt több rész- 

vétet, éberebb figyelmet gerjesztve és több észrevéte- 

leket eszközölve, az astronomiának lényeges szolgálatot 

tön az astrologia. 

A mennyei ihletésű szüzek vagyis Sibyl1ák kö- 

zöl, kik szinte jövendőmondók valának, tíznek maradt 

fenn neve; ezek közt leghíresebb volt a cumai ki 

görög versekbe foglalt jövendöléseit vagy sibyllai 

könyveit Tarquiniusnak árulván, miután ez azokat drá- 

gálá.) az aggszűz közülök előbb hármat később ismét 

hármat megégete, míg végre a király a még fennlévőket 

a kívánt egész áron megvásárlá. Hányszor égetteté meg 

a tanács a magános polgárok házaikban kifürkészett si- 

billai verseket! és mégis mindenfelé el valának árasztva. 

A második században a keresztények közt szinte léteztek 

sibyllák. 

A 19-dik század legnagyobb hírű Sibyllája Ma- 

dame L e n o r m a n d Parisban csak néhány évek előtt 

halálozott meg 90 éves korában. Ezen mívelt franczia 

nő Napóleonnak Ί Josephinának és száz meg száz urak 

és úrnőknek a leghívebben megjövendölé egész életbéli

122 

sorsukat; N a p ó l e o n soha semmi fontos dologhoz sem 

fogott, mielőtt L é n o r m a n d kártyát nem vetett fölötte; 

s rendesen azzal kezdé, hogy a sorsát megtudni kívánó- 

nak szülelése napját jegyzé fel. Azon jóslala, melyet 

1839-ben egy hazánkfiának tőn — ki csakugyan, miként 

jóslá, hogy magas polczra jutand. a forradalomban va- 

lósággal magyar ministerré lőn — az utolsó stádiumot ki- 

véve, miszerint 36 éves korában vérpadon kellendett 

meghalnia, szinte minden részeiben valósult. 

T h u r n e i s e n félmilliót gyűjte magának jövendö- 

léseivel Berlinben; úgy szinte N o s t r a d a m u s (†1566) 

is, kinek munkáit a római szentszék még 1781-ben is 

tilalmazá, és kinek J ο d e 11 e e sírkőiratot készíté: 

Nostra damus cum falsa damus, nam fallere nostrum est. 

Ét quum falsa damus, nil nisi nostra damus 

Hány okos férfiút nem csábíta el az a l c hi m ia, 

vagyis azon mesterség, a bölcsek köve használatával 

mindent aranynyá változtatni; melynek egyszersmind oly 

erővel kell vala bírnia, hogy a testből minden nyavalyás 

anyagot eltávoztasson, és az életet megújítsa! Ki hinné, 

hogy III. H e n r i k Angliában a bölcsek kövének felta- 

lálására formás privilégiumokat oszta. Keresztes póknak 

gyémánttá kellendett válnia! de képzelhetni, mennyire 

mereszté szemeit azon szerényebb igényű alchimista, ki 

midőn drága pénzen összevásárlott 20 karát apró gyé- 

mántot szintoly nehézségű egy kővé akarván olvasz- 

tani, egyszerre mitsem lelt serpenyőjében, mivel a gyé- 

mánt mai tapasztalat szerint még közönséges konyha- 

tűznél is szénsavléggé változik. Meg van az a l c h i m iá- 

nak is vegytani s orvosi tudomány körében a maga ér- 

deme. Bö t t i g e r alchimista lőn a porczellán feltalálója.

123 

Azért e csalékony mesterségnek is bocsánat adassék. Az 

aranykészítés legbiztosb módja a munkásság, és arany- 

ásásra legbiztosabb szer a szántó vas. Bölcsebb korunk 

feledve minden alchimiát, rongyokból papírt, és ebből 

aranyat készít magának, szorosan ügyelve, hogy vala- 

hogy a szél el ne hordja az aranyat. 

Minden felvilágosodás daczára a babona folyvást 

kíséri az embert születése előtt és utána, keresztelés és 

keresztkomaságba, (a keleti egyház rítusa szerint exor- 

cismus alkalmával az ördög szemei közé kell köpnie a 

keresztkomának) esküvőbe, lakodalomba s halálába. Az 

ember mindig oly hatást fog tulajdonítni bizonyos dol- 

goknak, melylyel ezek nem bírnak,, és nem is bír- 

hatnak. A balhitűség éjfélkor templomokban, temetők és 

keresztútakon, még mai napon is, úgy szinte minden 

tündérfényben rémeket lát; a fa-féreg rágcsálásában a 

halál órájának petyégését hallja; bagoly, vagy mint kö- 

zönségesen nevezni szokták a halálmadár huhogását. 

vagy ebvonítást halál, a fülzúgást pedig megszólás hír- 

nökének tartja. Nincsen itt szó a míveletlen buta pórról, 

ki kivált honunkban az oroszok és oláh közt csupa 

babona, de ép azon osztályokról, melyekről elégséges 

szellemi míveltséget feltételezhetnénk. 

Minő szerepet játszik még a 13 szám! Ha például 13 

személy ül az asztalnál, balhiedelem szerint közülök azon 

év elforgása alatt egynek okvetlen meg kell halnia. Történt 

már, hogy miután névnapi estvélyen tizenhárman ültek a va- 

csoránál félévvel utána megbetegedvén épen e balhitűség 

nyűgét hordó házigazda, oly erősen elhiteté magával, hogy 

most meg kell halnia, miszerint a használt orvosi szerek 

elveszték nála minden hatásukat; míg egy szer háziorvosa

124 

e szavakkal toppan be lakába: „ön meg van mentve 

és élni fog, mivel a halál már elvette közülünk áldo- 

zatát; ím a bécsi újság halotti jegyzéke szerint meg- 

halálozott ott N. N. úr, ki velünk mulatott József est- 

véjén!” — A beteg szemlátomást üdült, és hamar 

visszanyeré egészségét; pedig N. N. úr még nem halt 

meg, és még most is éh hanem csak az orvos ügyes- 

sége vala képes teremteni betege megnyugtatására ilye- 

tén halotti jegyzéket. 

Hát még a pénteki nap! melyen semmi munkánkhoz 

sem kellene fognunk, ha szerencsés kimenetelét óhajtjuk. 

Ki nem ismeri ama Bocskai szerencsétlen péntek napjait 

rajzoló deák verseket? A péntek naptóli félelem oly 

közönségesen elterjedt, hogy a gőzhajói és vaspályái 

igazgatóság e napon rendesen az utazóknak csak fele ré- 

szére tart számot. Kopácsy herczegprímás ugyan ren- 

desen péntek napon szokott volt útnak indulni, azt ál- 

lítván, hogy reá nézve a péntek nap általán egész élté- 

ben szerencsés nap vala, s így Bocskay Istvánnal e 

részben ellentétben állott. 

Századok óta divatozott honunkban Hörögi nemes 

családról a hiedelem, miszerint ha e család bármelyik 

ivadéka oly szentegyházba lépett, hol szent Gellértnek 

képe létezett, annyira körülfogá a hascsikarás, hogy 

kénytelen volt odahagyni a szentegyházat, mivel állítólag 

ősapjuk részt vőn sz. Gellért megöletésében. A „Geister- 

König“ czímű bohós színdarab szerzője ez eszmét fel- 

használva, egy házasulandó ifjúnak oly előnyt enged- 

ményez, hogy ha oly nőnek érintendi kezét, ki már 

egyszer füllentett, az ő inasa Flórián rögtön hascsikarást 

fog érezni. „Már ki nem állhatom — úgymond szegény

125 

Florian — megszököm.” De mi haszna, ha Amerikába 

megyek is, mihelyt gazdám Európában megfogja bár- 

melyik hazug nőnek kezét, és ezt még meg is szorítja, 

Amerikában is megöl a hascsikarás.” 

Úgy szinte a bécsieknél is közös a hiedelem, hogy 

ezelőtt csaknem egy századdal élt S t u w e r bécsi tüzér 

maradékán most is fog cserbe hagyott mátkájának átka: 

miszerint valahányszor tűzijátékát hirdetendi, mindannyi- 

szor esső essék; és még mai napig is rendesen esni szo- 

kott, valahányszor S t u w e r (annak már unokája) tűzi- 

játékot hirdet. És már József császár is azon kérésre, 

hogy felettébb nagy szárazság lévén, minden felekezetű 

templomokban megrendelni kegyeskedjék a közimákat, 

megjegyzé: „Jó volna talán Stuwert rábírni, hogy tűzi- 

játékot hirdessen, azonnal meg lesz az eső.” 

Végre kevésbé lehetne csodálni, ha a tudatlan 

köznép a magukat természetes büvölés tanárainak ne- 

vezgető szemfényvesztők mutatványait babonának tartja, 

miután a legokosb emberben is bámulást gerjesztenek; 

például midőn Fridrik P h i l a d e l p h i á t megszégyenítni 

akarva felszólítá, mondaná meg azt, mi történik most 

titkos kabinetében? P h i l a d e l p h i a megnevezvén a 

tárgyat, a király boszusan szigorú rendeletet bocsáta ki, 

miszerint délutáni háromig a városból kiparancsoltassék. 

Mire őt rendőri állomásról egyszerre tevék a jelentést, hogy 

P h i l a d e l p h i a három órakor valósággal odahagyá Ber- 

lint. 1810 körül halálozott meg Bacsák J á n o s csaló- 

közi birtokos, ki még Philadelphiával is vetélkedett.

126 

Barátság. 

Barátság a lélek egyesülése, vagyis két testben 

egy lélek; de barátságban egygyéolvadó lelkekre nézve 

nélkülözhetlen kellék, hogy ezek erényes nemes lelkek 

legyenek; mivel valódi barátság aljas lelkek közt fönn 

nem állhat. Mit a közéletben -barátságnak neveznek, az 

nem egyéb mint társalgás és oly érdekcsere, melyben 

önszeretetünk valamit nyerni remél. 

Mennyire visszaél a B a r á t o m nevezettel a világ, 

még akkor is, midőn ahhoz ezen ékes mellékszavakat 

csatolja: kedves, drága, lelkem egyetlen barátom! Min- 

den mellékszó nélkül gyakran felszólításra használtatik 

akkor, midőn valakit czímezni nem akarunk; ilyetén, ki- 

vált tapintat nélküli felszólításra találkozott már, ki ekként 

válaszolt: „Még mi nem igen ittuk meg együtt a barát- 

ság poharát”, vagy: „Ördög barátja önnek.” Sőt néha 

még dorgálásra is használtatik a baráti nevezet: „Hallja 

kend barátom! én kendtek jogait sérteni nem kívánom, 

de magamét sem engedem ám kendtek által csonkítatni”, 

így szólt néha a nagy földbirtokos (már nem mondhatom 

földesuraság) a helység bírájához. „Barátom! ha te így 

korhelykedel, elmehetsz Isten hírével”, így a gazda ré- 

szeges kocsisához. 

II. F r i d r i k mindenkit m o n ami! szóval szólíta; 

és honunkban nemrég hunyt elegy felettébb szíves nagy

127 

úr, kinek az „a m i c e c h a r i s s i m e ” annyira vált már 

természeti szójárásává, hogy midőn 1831-ben a cho- 

lera-szülte néplázadás elnyomásában és büntetésében 

királyi biztosi hatalommal erélyesen működék Zemplén- 

ben, egyik fölázítónak, ki mint mondják, hajdan tanuló- 

társa volt, monda: „Amice charissime sajnállak, de 

függni fogsz!” Ekkor egy Zemplénen keresztülutazó 

külföldi tudós látván, hogy az akaszlófákon csüggők 

fejeik fölött egyenként „ L á z í t ó ” van felírva, nem- 

sokára megjelent utazási naplójában megemlíté, hogy 

egy családból hatan akasztattak fel Zemplénben, és e 

szerencsétlen család neve Laczitto. 

A gyermekkori, de kivált balsors közös türelme- 

szülte barátság tartós és mély gyökeret ver a szívben 

és lélekben. Rendesen egyenlő hajlam, kor, nézet, élet, 

sors, de főkép egyenlő vagyon, állás és jellem köti a 

barátságot; és ugyanazért fejedelmek legnehezebben 

tehetnek szert barátra. „Kit se fogadj előbb barátodnak, 

mielőtt megtudnád, miként bánt előbbi barátaival; 

mivel irányodban is az leend, ki volt ezelőtt”, így 

szól Socrates. Ki barátságra képes saját véreit mel- 

lőzve, más barátokat keres magának, úgy cselekszik, 

mint ki elhagyva saját földét, másét miveli. 

Seneca így ír: „Nil aeque oblectaverit 

animum, quam amicitia fidelis et dulcis. Quantum 

bonum est, ubl sunt praeperata pectora in quae tuto 

secretum omne descendat quorum conscientiam mi- 

nus quam tuam timeas, quorum sermo sollcitudinem 

leniat, sententia consilium expediat, hilaritas tristi- 

tiam dissipet, conspectus ipse delectet! — Nec prae- 

ceperim tibi, ut amicum neminem nisi sapientem se-

128 

quaris, aut attrahas; ubi enim istum invenies quern 

tot saeculis querimus? pro optimo est: minimé malus.” 

A barátság körül szerzett szomorú sokszoros tapaszta- 

lata azon hihedelemre készleté O x e n s t i e r n á t , mi- 

szerint a hajdankor hagyományos barátság-remekei: 

Damon és Pythias, Pylad és Orest, Nisus és 

Eurial, Achill és Patroclus, Theseus és Pi- 

ritous, Titus és Polonicus, Scipio és Lelius 

sat. csupán költemények; pedig T h e s e u s barátságból 

P i r i l o u s kedveért még pokolba is elment, hogy se- 

gítse elrabolni Proserpinát; de miután mindig áll és 

állott a barátság szent törvénye, miszerint csak olyat 

kívánhat barát barátjától, mi nem ellenkezik az erény és 

becsületesség szabályaival, P i r i t o u s meglakolt tetteért: 

mert Hercules megmentvén Theseust, Pluto a 

300 lánczczal lelánczolt P i r i t o u s r a rútul rápirított; 

míg végre C e r b e r u s öt p i r í t ó s gyanánt fel is fala. 

A barátság az ég ritka adománya lévén, szeren- 

csés , ki valódi barátra szert tőn, és kétszeresen az, ha 

őt megtartani is képes. 

Freundlos war der grosse Weltenmeister, 

Fühlte Mangel, d'rum schuf er Geister 

Selge Spiegel seiner Seeligkeit. 

Ciceróként ki a barátságot a világból kiírtja, 

naptól fosztja meg a földet. A világnak legszebb és 

illatosb tövistelen rózsája a barátság; virága azonban 

gyöngéd, melynek ha a bizalmatlanság férge gyökerét 

megrágja, lekonyul szomorodva feje, hervad és elhal. 

A barátság és szerelem olyan mint a hegedűhúr: 

ha megereszkedik, még feljebb lehet vonni, de ha el- 

pattan, hiába kötözöd össze, mindig hamis hangot fog

129 

adni. Egyébiránt barátság és szerelem viszont ügy sze- 

retik egymást,, mint osztatlan vérek, kiknek közös osz- 

tály alá tartozó örökségök vagyon; és gyakran a sze- 

relem később, kivált házasok közt barátsággá válik, mi- 

dőn tudniillik a szívnek zajos, inkább testhez kötött 

működését és lázas álmait az ész lassan lassan kiszorítja; 

s ily stádiumról mondják , miként azt, hogy két akarat 

egybe olvadjon, és két lénynek csak egy élete legyen, 

egyedül a nőnek férfihozi barátsága eszközölheti; mert 

szerintük ez a legtökéletesebb barátság, leginkább ha- 

szonkeresés nélküli, legkevésbé tétetik ki vetélkedés- 

nek és összeháborodásnak. Ilyetén önszeretetrőli le- 

mondás nagy akadály két férfi közt, nagy lehetlenség 

két asszony közt; de valódi kedvlöltés, édes csere in- 

kább, mint áldozat nő és férfi közt. Miként lehetlen a 

szerelem két férfi közt, szint oly lehetlen a barátság 

két nő közt. Ki a H ázi b a r á t czímű naptárt adá ki, bi- 

zonyára nőkre számított, tudván, hogy azok előtt min- 

dig kedves lesz. — Minálunk jobban egyszerűsítvék a 

házi szolgálat nemei, mintsem Olaszhonban; itt a házi 

barát rendesen a szív és házi ügy valóságos belső 

titkos tanácsosa; — ott ellenben a szív dolgában C i - 

c i s b e o , egyéb házi ügyekben mint Cav a l e ro ser- 

viente, rendesen il Signor Abbate működik. Leg- 

ritkább madár a valódi barátság kámzsás barátok közt. 

Miként O x e n s t i e r n a , úgy szinte az is szomorú 

tapasztalatokat tehete barátság dolgában, ki angol kerté- 

ben jégverem fölött emelt oltárt, vagy is emléket a ba- 

rátságnak, és bizonyára szívébe vese M a r t i a l intését: 

Nulli te facias nimis sodalem 

Gaudebis minus, et minus dolebis.

130 

Már Confucius, ki Krisztus előtt öt századdal 

tanítá a bölcseséget, a barátokat napóra-mutató árnyé- 

kához hasonlítá, mely csak fényes napvilággal mutatja 

magát, borongós időben pedig végkép eltűnik. És P ét ér 

nemde maga is csak távolról követé mesterét, midőn 

elfogaték, hogy mégis lássa mi lesz a dologból! Néha 

még legkedvesebb barátaink bajaiban is van valami, miről 

nem mondhatnék, hogy legkevésbé sincsen ínyünkre. 

Habár napjainkban jobbadán csak azt tartjuk bará- 

tunknak, ki körülöttünk és velünk tetszik magának, és 

ki gyengeségeinknek nem mondom hízelg, de irántuk 

gyenge kímélettel vagyon, mégis vigaszul szolgáljanak 

a német költő e sorai: 

Ach! es gibt noch edle Seelen! 

Und sei das Häuflein noch so klein, 

Dem wirds nicht an Freunde fehlen, 

Der fähig ist selbst Freund zu sein.

131 

Bátorság 

A félelem ellenség, ha a veszély és küzderő meg- 

fontolásából ered, bátorság; ha kötelesség vagy szen- 

tebb czél ihleti, v i t é z s é g ; ha könnyelműség ered- 

ménye, merészség . Ki vakon rohan a veszélybe, 

vakmerő. Bátorság a saját erejébe helyzeti bizalom, 

mely gyakorlat által öregbülni szokott. Mivel veszély- 

ben különös ingert érez tevékenységre az önbizalom, 

az erővel és ábránddal bíró könnyen kalandossá lesz. A 

vágy, megkísérteni erejét és legyőzni a nehézségeket, 

okozza a férfiú bátorságát, valamint az ifjúság pajzán- 

ságát. Ki a jégre bátran lép, ha elesik, legalább nem 

szégyeneiheti elesését. 

L u t h e r M á r t o n — kinek átalán sok dolga 

volt ördögökkel — félelmetlenséget tanúsíta, midőn 

az ördög felé sújtá ágyúját, melyből oly hatalmas lö- 

véseket tőn: — nagy tentatartóját. Ennek nyomát 

maiglan mutogatják Wartburgban, t. i. a falon a nagy 

tentapecsétet. Egészen más modorban tanúsíta félel- 

metlenséget VI. P i u s pápa, midőn a franczia tábor- 

noknak, ki őt a tudvalevő okirat aláírására kényszerí- 

teni akarván neki szegzé pisztolyát, hidegvérrel azt 

monda: „Itt a mellem, lőj!” Míg végre az erőnek en- 

gednie kelletvén, mivel kívánságát teljesíteni erélyesen 

vonakodott, karszékéhez csatolva bocsátaték le palotája

132 

ablakáról, és bezárt hintóban titkon vitetek el Romából. 

Oberon kürtje és serlege a bátorság, ezzel néha csodát 

lehet mívelni. Minél zsarnokabb lelkű valaki, csekély 

kivétellel annál kevesebb személyes bátorsággal bir; így 

R o b e s p i e r e , kinek ajánlák, hogy lóháton mutassa 

magát a hadseregnél, még lovától is félt. 

Bátorság és erő az erénynek első eszméi (vir- 

tus és vis-től származik); fortitudo, a régiek négy 

sarkalatos erényei egyike szólott a spártai nőből, ki fiá- 

nak panaszára, hogy igen kurta a kardja, azt monda: 

„Fiam! ha kúrta a kardod, toldd meg egy lépéssel.” A 

vakmerőség is csodákat mívelhet, de mivel vakon rohan 

a veszélybe, megfontolást igénylő tanácskozásban ugyan 

helye nincsen: ellenben végrehajtáskor a nagy tömegnél 

néha roppant hatású, és ugyanazért köztársaságokban 

többre mennek vele, mint monarchiákban. 

M a h o m e d remekelt, midőn megparancsolá a hegy- 

nek, hogy hozzája közeledjék, és miután ez nem mozdult 

helyéből, a tátongó sokaság előtt arczpirulás nélkül monda: 

„Ha te hozzám jöni nem akarsz, Mahomed megyén hozzád.” 

M a h o m e d harcziasnak akarván népét, a f a t u m o t hinni 

tanítá; mit eszélyesen cselekvék, mivel mi sem ad több 

bátorságot és halálmegvetést, mint az erős hit; mit a 

törökök és arabok hadseregei számtalanszor bizonyítanak. 

Ezen hit gyámolítá N a p ó l e o n t is, kinek kedves szó- 

lamai valának: „Elragadja őt sorsa!” —”Teljesedjék az 

ő fatuma!” Audaces fortuna juvat, timidosque repellit. 

Szerencse öregbíti a bátorságot, de midőn valaki 

lemondva minden szerencséről így szól: „Ha kalapos 

volnék, a férfiak talán fő nélkül jönének a világra!” 

már annak nem igen lehetvén bátorsága, végre is csak-

133 

ugyan pusztulás a sorsa. Megbukástóli félelem a férfiú 

eltökélett szándékát ugyan ingadoztatja és halogatásra 

bírja: de ott, hol a kebelből kiköltözik az önbizalom, ma- 

gánemberek szintúgy veszvék, mint egész morális tes- 

tületek. A nő kedveli a bátorságot, mivel a bátor férfiúban 

saját gyöngeségének keresi támaszát. 

Minden kornak és minden nemzetnek voltak és van- 

nak bátor fiai; csodáltuk a bátor Coclest, Scaevolát, 

R eg u lu st, szintúgy mint C o r t e z t , P i z a r r o t , a 

Fubusztiákat, a két helvét forradalmi főnököt Hen- 

sit s Fue t t e r t, kik midőn lefejeztetnének és a bakó 

kétszer csapott feléjök, az első azt monda: „Minden 

semmirevaló e köztársaságban, még a bakó is!” a má- 

sodik pedig szintúgy járván: ,,Te úgy bíráskodol, mint 

felsőbbséged!” 

Mily elszántságot tanúsíta börtönében, bírái előtt és 

vérpadon Marie Antoinette! És Dugovics János, 

ki a nándorfehérvári magas vár falára feljutott izmos tö- 

rökkel birkózva , miután őt meg nem győzheté , magát 

vele együtt leveté a mélységbe! megérdemli, hogy itt 

is királyné mellett álljon dicső neve. 

A v i t é z s é g jobbadán természeti adomány; a 

lélek azon ereje, mely nagy veszélyekben, tartós és erős 

ellenállásban tünteti ki magát, hősi erénynek is nevez- 

tetik. E szerint a hős Z r í n y i M i k l ó s tette Sziget- 

várott valójában dúsan megérdemli a vitézség neve- 

zetét. Hogy a vitézségnek erkölcsi becse legyen , sza- 

bad megfontolt elhatározottságból kell származnia. Hosszú 

henye nyugalom, a vitézségnek rendesen sírja. Retten- 

hetlenség és állhatatosság fő alkatrészei a vitézségnek; 

mert amaz a beálló veszély alkalmával mutatkozó lelki

134 

erőben, ez pedig az elhatározottság maradandóságában 

áll. Tagadhatlanul nagy vitézség, és még más valami 

kívántatik ahhoz, midőn az ágyúk haláll lehelő folytonos 

(miként szakértők nevezni szokták) játékukkal a gyalog 

soroknak elsöprék már csaknem harmadát, rendületlenül 

egy helyben kőbástyaként megállani! Talán csak a moszka 

gyalog sorkatona képes tanúsítni a vitézség e szenvedő 

nemét. Mikoron ellenben cselekvő, tevékeny, mozgó 

vitézségről, például a 11 a q u e-ról vagy szuronyszeg- 

z é s és rohamról van szó, már akkor a vitéz franczia 

és magyar katona inkább helyén van. Mind a két nemzet 

katonai felszólításában különösen tetszetős azon modor, 

miszerint magyarban a v i t é z szó használtatik. V i - 

tézek! Így szólítja fel a tiszt a közvitézeket; ezek pe- 

dig vitéz hadnagy, vitéz kapitány úr! Az udvarias fran- 

czia pedig, ki különben a m o n s i e u r szót soha élnem 

hagyja, csak így szól katonai felebbvalójához: mon 

corporal, mon capitain, mon general. És a 

franczia katonának máig kedves szava a „Vaincre ou 

mourir és nem courir 1 ) Mon General cette poste 

est inattaquable!— Bah! ça n’ est pas un mot fran- 

cois! 2 ) 

Ágyútan most a hadak esze, és a legújabb idők 

bizonyíték, mi rövid idő alatt teheti magáévá e tant a 

lelkesedett szorgalom. Nagy próbára teszi a bátorságot 

az ágyúk bömbölö dörgedezése. II. F r i d r i k minden 

ágyúit “Ultima ratio regum” felírással készítetvén, mi- 

1 ) Győzni vagy meghalni — futni. 

2 ) Vitéz tábornok úr, e hely megtámadhatlan! — Bah, ez nem 

franczia szó.

135 

dön Schweidnitznál a magyar huszárok néhányat elfogtak, 

egy huszár kapitány készíté és kezéhez is juttatáFridrik- 

nek e deák verseket: 

Ultima si ratio regum sunt arma, profecto 

Rex Friderice , minus jam rationis habes. 

Becsvágy. 

A becsület és a szem nem képesek eltűrni a legcse- 

kélyebb tisztátalanságot a nélkül, hogy változást ne szen- 

vedjenek. A becsület drágakő, melynek legcsekélyebb 

hibája tetemesen csökkenti az egésznek arái; végre oly 

kincs, melyet ha egyszer szerencsétlenül elveszténk, 

azt sohasem lelhetjük meg többé; valamint szinte a hó 

is elvesztvén fehérségét, azt soha többé vissza nem 

nyerendi. Lélek nélkül a test hulla, és becsület nélkül 

az ember megholt, melytől mindenki undorral távozik 

félvén bűzétől. 

Becsvágy, a becsület iránti természetes ösztön- 

nek, vagy is azon okszerű kívánatnak kifolyása, misze- 

rint saját becsünkről mások kedvező véleménynyel le- 

gyenek. És ennek ellentéte a gyalázat. Ki közönbös a 

becsület iránt, az szinte a gyalázat iránt is az. A nemes 

büszkeség önmagáért és saját öntudata kedveért tö- 

rekszik tökélyre; — ellenben a becsvágy inkább kül- 

szint vadászva, világ előtti fényt keres. A becsvágyó 

tehát oly előnyöket vet a latba, melyek magukban külön

136 

becsnélküliek, mert a becsületnek egyedül küljelei, rang, 

czímek, gazdagság után törekedik, könnyen hiúvá, kér- 

kedövé, különczködővé lesz; mindenkinek tetszeni, és 

mindenütt dicsértetni kivan, és e közönséges dicséret- 

vágy rendesen a középszerűség kiváltsága. 

A becsvágy magasb fokozata d i c s v á g y , mely 

gyakran a becsület ellentétére vezet, és többet hirheszt, 

mint hírnevet szerez, mívet lázhoz hasonlít, mely ugyan 

az életmű erejét emeli, de mégis mindig gyöngeséget 

hagy maga után. A dicsvágyat tehát még akkor is, ha 

nagy eredményeket állít elő, az ész sohasem igazol- 

hatja. A hírnévhez vezető téveszthetlen utat S o c r a - 

t e s e szavakkal jelölé ki: „Légy az, minek látszani 

kívánsz.” Szívében vagdal lépcsőket, és törpe marad 

lelkében sok, míg magasra felhág: 

Hogy a hírnek templomában 

Örök legyen a neve , 

Mit nem forgat az agyában, 

Mit nem tesz, mit nem teve? 

Vagy ha nem tesz, nem tehetvén , 

Mit tenni nem hajlandó , 

Kész örömét félre vetvén 

A nyugtalan halandó? 

S csak sírjánál eszmélkedik; 

De már ott nem kételkedik: 

Hogy jobb élni szívében , 

Mintsem a név hírében. 

Azon tisztelet, melyet személyes jelességünk ger- 

jeszt másokban, több élvezetet nyújt, mint az úgyne- 

vezett hírnév; mivel amaz hozzánk csatlakozik, ez el- 

lenben távolban oly emberek közt él, kik bennünket ta- 

lán ép nem is ismernek, és igen gyakran fél ismerősök, 

utánmondók, hazugok, vagy rebesgetőktől származik. 

A hírnek, a jónak szintúgy mint a rosznak, néha semmi

137 

alapja sincsen; habár ez utóbbi mindig több figyelmet szo- 

kott gerjeszteni, és többen már egyedül az által tőnek 

szert jó hírre, hogy az Hiedelemre s külső viseletre, a 

gonoszság ez erényére, szorgosan ügyeltek; míg a leg- 

nemesb lelkű, az említett társas kellékek mulasztása 

miatt rosz hírbe jőve. A hír árnyékként kísér, hol na- 

gyobb, hol kisebb, mint mi; némelyikünk házon kívül 

igen jó: házában, hol öt közelebbről ismerik, rósz hír- 

ben van; és viszont némelyikünket háznépe félistennek, 

a világ ellenben csak bárgyúnak tart. 

A becsület törvénye nem mindig áll öszhangzás- 

ban az erény és ész törvényeivel. Illendőbbnek tartják 

például párviadalban agyonszúrni, vagy meglőni az el- 

lenfélt, mint öt megkövetni pedig közülök egynek még 

sem lehet igaza. Egyébiránt a párviadal gyom, melyet 

az idő szentesíte, a közvélemény véd, és melyet erő- 

szakkal kitépni alig lehet, a nélkül hogy vele más jó 

növény is ne veszszen, miután gyökereik összefonód- 

vák. Szívesebben fizetik meg játékadósságaikat az em- 

berek, mint a mesterember vagy szolga érdemlett bérét, 

mivel az elsőt becsületben álló adósságnak bérmálják. 

Magas polczon állhat valaki, díszjelekkel, nevére 

vert emlékpénzekkel kérkedve, és mégis lehet —- mi- 

ként a közember a benső becsületet értelmezi — nem 

becsületes ember. Ki önmagát nem becsülheti, azt más 

emberek véleménye becsületes emberré sohasem teendi. 

Mai időben az, ki még nem került az igazság kezére, 

becsületes embernek neveztetik. 

Becsületében megsértettnek érezvén magát egy 

porosz őrnagy az által, hogy I. Fridrik nádpálczájával 

méltatlankodott rajta, pisztolyainak egyikével a király lába

138 

elé, másikával saját fejébe lőtt; és az első lövés a má- 

sodikat hősi tetté bélyegzé, mely ezreknek, sőt magá- 

nak a királynak is hasznos leczke volt. 

A túlzott becsvágyó gyakran úgy mász magasra 

mint a kéménysöprő: kézzel-lábbal; nem gondol vele 

ha bekormozódik is, és kinek egyszer mellét fellob- 

bantá a dicskór tüze, az megkóstolá a tiltott fának gyü- 

mölcsét, és örökre veszve előtte a nyugalmas élet pa- 

radicsoma. A dicskórosnak mindegy, fényes palotákat 

emelni, melyek kövei vérrel edzvék össze, vagy He- 

rostratus-ként elhamvasztani azokat! — Imája így van 

megírva Horácznál: 

…Pulchra Laverna! 

Da mihi faliere, da Justus sanctusque videri 

Noctem peccatis, et fraudibus objice nubem 1 ) 

A becsületvágy meg van minden emberben, és ez a 

józanság határai közt nemes ösztön. A becsvágy ha- 

talmas ösztöne vezénylő fejedelmi trónra a szegény 

Bódog barátot is, ki hajdan laczikonyha előtt arról 

tusakodott magában, hogy összekoldult pénzéből ételt-e, 

vagy sarut vegyen magának? ki görnyedve keresvén 

64 éves koráig a mennyország kulcsait, miután azokat 

mint V. Six tu s pápa meglelé, tökéletesen felegyene- 

sedve harsányan hangoztatá Te D e u m á t . 

A becsvágyó nevét ablaktáblákra, falakra, árnyék- 

székekre szintúgy írja, mint a bölcsészek a magukét köny- 

1 ) Oh szép Isten asszony… 

Fő czélom a csalás, magad segélj raja 

Fedd be éjszakával s köddel fertelmemet 

Akármi bűnt teszek , tartsd meg jó híremet. 

Kis János ford.

139 

veikre, melyek ép a dics megvetéséről szólanak. Tudó- 

sok és költészek nélkül nem léteznék a hősök utóhíre; 

Homer nélkül nem élne Achilles; a pór pedig csak 

azokat ismeri, kiknek képeit vendéglők czímerein ki- 

festve látá, és ugyanazért ezek néha tovább léteznek, 

mintáz érczből vagy márványból készült emlékek. A 

becsvágy képzelődés szárnyain azon időkre is számít, 

a mikor már nem létezünk többé; és ezeréves sírcsar- 

nokokból szintúgy szól, mint azon apró keresztekből, 

melyekre a rámázolt 1855.évet a legelső esső lemossa. 

Legkétesebb emlékoszlopok azok, melyeket még 

éltében emeltet valaki magának. N a p ó l e o n é a Ven- 

dome-téren még éltében rogyott le. Már mint consul, 

monda titnokának: „Halhatatlanokká lettünk barátom h 

— Lettünk? — Igen te is, mint titnokom!” Mi volt 

hát Sándor és Caesar titnokaik neve? kérdé Bou- 

rienne. 

Ritkának jut L e n h o s s e k protomedicus sze- 

rencséje, kinek elhunytáról elterjedvén a hír, azt hírla- 

pok is közlék, és érdemeiről illően emlékezének. Len- 

hossek tehát még éltében maga olvashatá holta utáni di- 

csőítését, melyhez még néhány évig szolgáltata anyagot. 

Minden ember szívében van egy titkos vágy, sí- 

ron túl is élni; és ez a halhatatlanság egyik fökezese. 

Pompás sírkövek, önrendelte pompás temetések, a sír- 

kövek és emlékszónoklatok fenntartására tett alapít- 

ványok, mind arra mutatnak. A dicsvágy a tudós lám- 

pája mellett szintúgy ül, mint trónon, vagy a halál me- 

zején. … Non omnis moriar! és azon eszme, mint 

nagy vagy jeles ember, a történelemben, sírontúl is élni! 

magában édes érzet. Az a Relinquamus aliquid, quod

140 

nos vivisse testetur magában oly ösztön, miszerint sok 

tudós vagy gondolkodó férfiú mégis hagy maga után 

valami olyast, mit ez ösztön nélkül talán nem hagyan- 

dott. — Egy jó könyvnek még évszázadok múlván is 

lehet hatása, midőn annak írója már rég porrá lőn; — 

a nélkül szinte nem létezendett talán L i n n ének ler- 

mészetrendszere, melyben a szerző fejedelmi jogot gya- 

korolva a növények országában, különféle növények 

elnevezésével örökíté számtalan tanítványai és barátai 

neveit; miként a csillagászok örökítek csillagok elne- 

vezésével a nagyhírű férfiakét. 

Nem mindenki élhetvén a történetben, egyik (mi 

legkevesebb fáradsággal eszközölhető) gyermekeiben, 

másik fák, épületek, művek, vagy könyvekben, vagy 

legalább is sírkövén óhajtja egy darabig még holta után 

neve fenmaradását. Áldott legyen az embernek meg- 

nyugtatására szolgáló azon öncsalódása, miszerint ma- 

gát sírontúli tartós utóhírrel kecsegteti! — De a ha- 

landónak sorsa , felejtetni az élőktől! — Mindennapi 

tapasztalat szerint feledjük a megholtakat, miként a ven- 

dégfogadós felejti elutazott vendégeit (ha tudniillik nem 

maradtak adósai), és azon férfiú, kinek új sírja fölött 

nemzetek könyeznek, annyira felejtve lehet idővel, mi- 

szerint egykor a történetekben búvárkodó tudós is büsz- 

kélkedhetik kevéssé ismert nevének tudásában.

141 

Béketűrés. 

A béketűrés erény, azért önmagában érzi jutal- 

mát. M a r c A u r é l császár sokszor monda, miszerint 

Caesar kardja, Augustus örökség, Calligula 

atyja érdemei, N é r ó zsarnokság, Ti tu s Judaea meg- 

hódítása, ő maga pedig alacsony származása mellett 

egyedül béketűrés által jutott a birodalomhoz. A béke- 

tűrés a szó szoros értelmében szenvedő természetű lé- 

vén, oly önzést nem ismerő készséges jó barát, mely 

nélkül boldogságunkban könnyen ellehetvén, ekkor nem 

is mutatja magát, és egyedül viszontagságos balsor- 

sunkban nyújtja nekünk baráti segédkezét. 

Kitartásban, azaz béketűrésben fekszik tulaj- 

donképen a génié ereje, s egyedül kitartóssága által 

hozza létre remekeit Idővel és béketürelemmel lesz 

eperfalevélből atlacz vagy bársony; kitartóssággal egye- 

nítünk hegyeket, korlátozzuk a tengereket, készítünk 

kövekből palotákat, várasokat, erős roppant bevehetlen 

várfalakat; de erősb az, ki önmagát, mint ki a legerő- 

sebb várfalakat legyőzi. 

Jób, hajdan istenfélő e mi r Idumaeaban, ki néhány 

óra alatt gazdagságát, minden vagyonát, sőt gyerme- 

keit is elveszte, s még a legrettentőbb fekélyekkel is 

küzdött — tartatik a béketűrés legnagyobb példányának; 

de még hívebb jelképe ennek a juh, mely elnémul nyírója

142 

előtt, és egykedvűségét még akkor sem veszti el, midőn 

elveszik tőle fiát, mi minden állatot megbőszít. 

Vajmi sokat tanulhatunk barmoktól! Ha a kolompos 

vezérürü átugorja az elébe tartott botot, utána az egész nyáj 

szinte azt cselekszi, még bot nélkül is. Ha két kecske kes- 

keny ösvényen találkozik, nem löki le egymást, hanem 

egyike lefekszik, hogy a másik kényelemmel átléphesse. 

Emberben ily béketűrés csak természeti adomány, vagy tu- 

lajdon lehet, mely mindenek felett csöndes vért igényel: 

és ha ez meg van, az idő munkája nagyobb csodákat 

mívelend, mint Hercules érczbuzogánya. 

Felices illos, qui ferre incommoda vitae, 

Nec jactare jugum vita didicere magistra. 

Békével várakozni! — a béketűrés e jeles gyakor- 

latát leginkább nőktől tanulhatjuk. Az ember egész élete 

csupa várakozás, és a várakozni tudás képezi az élet- 

bölcseség a-b-c-jét. Béketűrő betegek hamarabb gyó- 

gyulnak mint a békétlenek, és balesetekben is köny- 

nyebben segít magán az ember, ha a lélek megtartja 

egyensúlyát. 

Vince Deos animae patienti adversa ferendo. 

C o l o n (Columbus) és G a m a, mint a béketűrés 

különös példái, megérdemlik, hogy valamennyi nemzet 

tengerutazói nekiek szobrokat állítsanak. 

Házasságban, a háziasság homályában tanítják a nők 

a béketűrést, és egy szép kedves, ideggyönge, vagy 

épen viselős nő maga az élő föltétlen parancsoló mód. 

Nők után legjobban tanítják azt T h e m i s fiai, ha valaki 

szerencsés volt kezeik közé jutni; de mégis legnagyobb 

béketűrésre van szükségök azoknak, kikről írva va- 

gyon: Quem Dii odere, paedagogum fecere; és minél

143 

eszesebb a tanító, annál kevesebb béketűréssel szokott 

bírni, mivel boszantja őt a tanítványainál tapasztalt ne- 

hézség, annak felfogása s megértésében, mi neki ma- 

gának oly könnyűnek tetszett. 

II. József nemeslelkű növendéke s unokaöcscse 

Ferencz császár, huszonkét évig volt béketűréssel, és 

nagy lőn érette jutalma. A közönséges béketűrés többnyire 

érzéketlenség.) tunyaság vagy gyávaság; egyedül azon 

béketűrés, mely a körülmények nyomásának eszélyesen 

ellenhatva megvárja az időt, míg bátorság és erő czél- 

hoz vezérelhetnek — valódi erény, mely megjutalmazza 

önmagát. 

Grata superveniet quae non sperabitur hora. 

Hasztalan mondja O r l a ndo, hogy a béketűrés 

csak gyávának való eleség, mert bizony az az élet minden 

helyzetében nélkülözhetlen. Alkotmányos nemzeti gyű- 

léseken jaj az elnöknek, ki elégséges béketűréssel nem 

bír, minden esze, tudománya s tapintata mellett is bol- 

dogulni nem igen fog az ellenzékkel; és némely or- 

szággyűlési elnöknek gyógyíthatlan epelázt okozott már 

honunkban is a béketűrés hiánya. Hát még a szónok, 

kinek beszédét nem örömest hallgatják! Az 1828-ki or- 

szággyűlésen egy káptalan követe ily modorban jegyzé 

naplóját a zöld asztalnál: Dixi haec et haec — mur- 

mur! respondil nuntius Comitatus Borsodiensis — 

vivat! — rursus refutam illum — iterum murmur! et 

semper murmur! Az angol parlamentben divatos azon ta- 

nácskozási modor, miszerint mindenki papírról olvassa 

rendesen igen hosszú beszédét, kétségtelenül több bé- 

ketűrést igényel, és a hallgatóra nézve unalmasabb, 

mint a hol könyvnélkül tartatnak a szónoklatok, és rög-

144 

tön viszont meg is czáfoltatnak. Megyei közgyűlésen 

egy tömérdek ismereteket tanúsít, de czélt tévesztett 

szónoklatot az utána következett szóló e sírkőfelírás 

szavaival jellemzé: Hic jacet memoria praestolans ju- 

dicium. De Cicero azt mondja: — jegyzé meg a meg- 

támadott — „Tantum scimus, quantum memoria te- 

nemus.” 

Nélkülözhetlen továbbá a béketűrés fejedelemnél és 

minden nagyoknál, kik audieczniát adni szoktak; de azok- 

nál is ám, kik audiencziára menni kénytelenek. Ha egye- 

bet nem cselekesznek is a nagyok annál, mint hogy fogytig 

meghallgatják a folyamodót, minden kelletlen félbe- 

szakasztás nélkül, már is bizalmat gerjesztettek az elő- 

adóban; de midőn a folyamodó a nagy urat, kinek ügyét 

vagy peres állapotát előadja, figyelmetlenül nyugtalan- 

kodni látja, akaratlanul is elmondja magában: „Te sem 

születtél nagy úrnak.” 

Általán a nagyvilágban! élet is jó iskola a béke- 

tűrés megtanulására. Nagy tökélyre vivé e részben, qui 

injurias ita f erre novit, ut eas non sensisse videa- 

tur. 1 ) „Ki bogarat egyik orralyukán be, másikán ki- 

bocsátani nem képes, a nélkül hogy orrát ne fintor- 

gassa, még nem remek udvaroncz”, úgymond Kotzebue. 

Azonban a katonaságnál talán mégis legjobban 

meg lehet tanulni: Fair bonne mine au mauvais jen. 2 ) 

A közlegény néha csekélységért (tiszta magyarsággal) 

kifaszolja ütlegeit, és még meg is kell köszönnie azo- 

1 

) Ki a méltatlanságokat látszólag ügy tudja tűrni, mintha nem is 

érezte volna. 

2 

) Ügyesen rejtegetni kedvetlen érzelmét.

145 

kat; altiszt a közlegényt, a fiatal hadnagy néha a koros 

altisztet szidja, és kurtavasra vereti; a kapitány a had- 

nagyot, törzstiszt a kapitányt, és ismét a tábornok a 

törzstisztet küldi profószhoz; nagyobb a kisebbet le- 

hordja, s néha igen érzékenyen valamennyi füle halla- 

tára inti tisztére és fegyelemre, és azt mind arczfintorítás 

nélkül békével tűrniök, sőt még a kegyes büntetést 

meg is kell köszönniök; szerintem ez utóbbi talán az 

önlemondás, vagyis a katonai fegyelem legeslegje. 

A kolostori élet, kivált a t r a p p i s t á k é , szinte 

sokbéketűréstigényel. Patientia, barráttancz! Honunk- 

ban a még néhány évtized előtt divatban volt előfoga- 

tokkali utazás, mit a földnépe tiszta magyarsággal ros- 

pontnak nevezett, gyakran szinte nagy próbára tévé 

az utas béketűrését. Esti hét órakor érkezvén Párkány 

helységébe (Esztergom megyében), a kisbíró erősen fo- 

gadta dús borravaló reményében, hogy félóra alatt ki- 

állít fogatul négy pihent hámos lovat, el is hozá szokás 

szerint rögtön a hámokat; bekövetkezvén a 9. óra, az 

éjjeli őr hintóm mellé állt, s elkiáltá szokott verseit, 

minden órában másmás rímekkel, míg végre ezt dallá: 

Éjfél után óra kettő 

Dicsértessék a teremtő, 

Mert ha ő hozzánk nem jő, 

Erős bástya sem elegendő. 

És én dicsérém a teremtőt, hogy megérkezvén vala- 

hára lovaim, tovább utazhattam. 

Aspettar e non venire, 

Star in letto e non dormire, 

Ben servire e non gradire, 

Son tre cose a far morire. 1 ) 

1 ) Várni s nem jönni, ágyban feküdni s nem aludni, jól szolgálni 

s nem haladni: három halálra untató dolog.

146 

Bajnál is nagyobb baj, békével nem tűrhetni a 

bajt. „Isten van a béketűrővel”, azt mondja a K o r á n ; 

és II. F ü l ö p azt monda: „Az idő s én, mi ketten va- 

gyunk a leghatalmasabb fejedelmek!” 

Β e l g i u m. 

Ezen ország, melynek területe nem több, sőt 

épen annyi mint Bihar, Szabolcs, Heves és Szath- 

már megyéké, azaz 542 1 /2 □ mfold, Európának leg- 

fiatalabb és legirigyeltebb álladalma. „Európa szellemi 

ingerültségének közepette Belgium már bírja azt, mi 

után más népek még csak törekednek: szabadságát! — 

Boldognak és büszkének érezve magát, hogy a legsza- 

badabb elvű intézvény kifejlődésének csend és rend 

fentartásávali párosításában dicső példát mutat Európá- 

nak!” E szavakkal kezdé a belga kamara elnöke a ki- 

rályhoz intézett újévi kívánatát 1848-ban. A bár leg- 

tisztább democratiának szellemileg még meg nem érett 

népe hasonló ahhoz, ki vakon születnék a paradicsom- 

ban; de a democratiai alapon nyugvó monarchiái alkot- 

mány elve, a belga álladalom legújabb történetében di- 

csőén állá ki a legnagyobb tűzpróbát. A szép kis szom- 

szédnéjába századok óta szerelmes, vele szüntelen 

kaczérkodó, s birtoka után sóvárgó franczia hét ízben 

ostromlá, és szorítá őt már forró kebléhez, és mind-

147 

annyiszor siettek németek és- angolok annak karjai kö- 

züli kiragadására. 

Spanyol, osztrák és hollandi uralom alatt, az ősi 

intézményeire öntudatában büszke belga, csak ritkán 

balga nép, különféle erkölcsöket és szokásokat tőn sa- 

játjává. Spanyol uralom alatt úgy látszott, mintha nem- 

zeti nemtője elhagyta volna, míg 1596-ban spanyol 

Fülöp a német alföldet Isabella leányának, osztrák 

főherczeg A l b e r t nejének adományozá hűbérileg; — 

a reformatio háborúiban a képdúlóktól kirabolt egyházai 

ismét megteltek remek festvényekke], háromszáznál több 

emeltetett ismét fejedelmi fényre, és a belga művészet 

R u b e n s vezénylete alatt ekkor ülé legszebb diadalát. 

A l b e r t halálával ismét hanyatlott művészete, még in- 

kább kereskedése és szerencséje. 

M a r i a Theresia és II. J ó z s e f a nép szellemi 

míveltségét és anyagi jólétét emelek ugyan, de J o y - 

e u s e e n t r é e czím alatt ismeretes, még a 13-dik szá- 

zadból származott alkotmányos okiratukat nyirbálni kez- 

dek. Jelenleg a j o y e u s e e n t r é e 1 ) csak bizonyos 

brüsseli nagyszerű intézetekre nézve áll, melyekhez ha- 

sonlók Pompéjiban is léteztek, hol nemrég ástak ki ily 

épületet, melynek czímere egy köböl faragott fél-öles 

Priap e körirattal: S e m p e r idem! — Míg a bekö- 

vetkezett franczia forradalom vandal kegyetlenkedéssel 

elpusztítá e belga honnak valamennyi remekmüveit, 

s fertözteté egyházait, N a p ó l e o n uralkodása alatt az 

alkotmány és kiváltságoknak minden nyoma elenyészett. 

A bécsi congressus Belgiumot összeolvasztá Hollandiá- 

1 ) Örvendetes belépés.

148 

val egy királyságba; de e vegyes házasságot a sors 

megáldani nem akará, miután mindegyik házasfél 

szigorral ragaszkodott maga vallásához és nyelvéhez, 

s miután a férj nejének (Hollandiának) évenkint 8 millió 

adósságát elvállalni, a nő ellenben férje végvárainak 

fenntartására megkívánt s milliókra menő költségeihez 

járulni szinte vonakodott — a nő édes apja,, a király, 

hol csak teheté, maga embereit tukmálá a nemzetiségét és 

vallását féltékenyül őrző vejére: — 15 éves szeren- 

csétlen házassága után eltökélé magában a férj, hogy 

nejének papucskormányát tovább tűrni nem fogja , és 

tőle örökre elváland, leginkább ösztönző barátainak, az 

erélyes és hatalmas katholikus papoknak közremunkálá- 

sára számítva. 

Midőn a király a nemzetőröket lefegyverezteté, és 

születési napja ünnepélyes megülésére(1830.aug. 24.) 

készületek történtek, miután ép ez napon esküdött meg 

V i l m o s király 15 év előtt a belga nemzet mindennemű 

szabadságainak fenntartására — falragaszok ezt hirde- 

tek: „Hétfőn tűzijáték! kedden illuminatio! szerdán 

revolutio!” — Azon ismeretes közmondás daczára: 

”A néma gyermeknek anyja sem érti szavat” 1830. 

aug. 25-kén a p o r t i c i i n é m á n a k (ily czímű dal- 

játék) e szavai: Amour sacré de la patrie 1 ) melyeket 

a nézők egész torokból segítvén énekelni, s a színház 

előtti roppant tömeg mennydörögve viszhangoztatá — 

tüzek ki a forradalom zászlóját. Miután Hogvorst, 

R o g i e r és J o l l y sept. 24-kén i g a z g a t á s i b i - 

z o t t m á n y név alatt tudaták a néppel, hogy Brüssel vá- 

1 ) A haza szentelt szerelme!

149 

rosa bevételéért a seregnek két órai zsákmányolás ígér- 

letett legyen (mi magában csak költött hír volt), a kő- 

zönbös polgárok is fegyvert fogtak. Az ideiglenes kor- 

mányban Potter, a pénzügy fölött dicsően Coghen, 

a hadseregnél Van Halen, Mellinet Nielon és 

K é s s e l szerencsével működtek, — míg végre az öl 

nagy fejedelmek conferentiája következtében a hollan- 

dok saját földükre visszavonultak. A választott 200 kö- 

vet nemzeti congress nevezet alatt egybegyül- 

vén.) ügyöknek kedvező vala azon két körülmény, mi- 

szerint Angliában a Wellington-ministerium meg- 

bukván, helyébe a G r e y-ministerium lépett, és Varsóban 

a lengyel, meg ittott német államokban is kitört a for- 

radalom. 

A nemzeti gyűlés, miután febr. 7-kén már bevé- 

gezte az alkotmányt, szótöbbséggel a n e m o u r s i her- 

czeget választá királynak; de L a j o s F ü l ö p ha- 

tározottan azt feleié, hogy XIV. La j ó s és N a p ó l e o n 

példája neki elegendő indokul szolgál, miszerint óva- 

kodjék fiai számára trónokat keresni. Anglia ajánlatára 

tehát megválaszták Szász-Koburg Leopold her- 

czeget örökös királyuknak, kinek házassága L a jos Fü- 

löp leányával, Francziaország segedelmét Belgium 

önállására nézve biztosítá. Ekkor valamint honunkban^ 

úgy Európának minden részeiben a vegyes házasságok 

meg nem áldása lévén szőnyegen, habár Leopold 

nemzete kívánatára beleegyezett, hogy gyermekei a ka- 

tholika hitben neveltessenek, mégis L a j o s F ü l ö p le- 

ányávali összeadása szinte nem az egyházban, és meg- 

áldás nélkül tartatott. Midőn Francziaországban a vihar 

kitört, önmegtagadólag nyilvánítá Leopold, hogy azon-

150 

nal kész letenni koronáját, mihelyt a nemzet azt kívánni 

fogja; mert miatta, úgymond, mégcsak egy csép vérnek 

sem szabad folynia. De a belga nép jól felfogá, hogy 

Leopold minden időben lélekismeretes, alkotmányos 

fejedelem lévén, trónjának hanyatlása legszélesb de- 

mocratiai alapon nyugvó alkotmányát, önállását, nemzeti 

szerzéseit és népszerű szabadságát okvetlen romba dön- 

tené , s így mint szikla állott köröskörül dühöngő vé- 

szek közt. 

Miután a belga alkotmány szakértő statusférfiaklól 

annyira magasztaltatik, legyen szabad lényegesb pont- 

jait megemlíteni: 6. ez. Az álladalomban nincsen rendek 

közti különbség. 7. ez. A személybátorság biztosíttatik. 

Elfogalásnak csak indokolt bírói ítélet folytán lehet hely e, 

mely azonnal, vagy legfeljebb 24 óra elforgása alatt 

közlendő, kivéve ha valaki tetten kapatik. 10. cz. A 

lak sérthetlen, csak törvény-engedte esetekben és mo- 

dorban lehet megmotozni valaki házát. 12. cz. A jószág- 

elkobzási büntetést behozni nem lehet. 13. cz. A pol- 

gári halál eltöröltetett. 14. ez. Az isteni szolgálat sza- 

badsága és annak nyilvános ülése biztosítatik; úgy szinte 

a szabadság, véleményét minden anyagok (Materien) 

fölött közölhetni; sértetlen maradván az e szabadság 

gyakorlatában elkövetett bűnök miatti bírói üldözés. 

15. cz. Kit sem lehet kényszerítni arra, hogy az isteni 

szolgálathoz tartozó cselekvések és szokásokban magát 

bárhogy részesítse, és annak nyugnapjait megtartsa. 

16. cz. Nincsen joga az álladalomnak a papok kineve- 

zésébe vagy hivatal-bevezetésébe avatkozni, vagy azok- 

nak felsőbbségéveli levelezéseit és aktáik (Acte) kihir- 

detését megtiltani, ez utóbbi esetben sérthetlen marad-

151 

ván a rendes felelősség sajtóügyekben. A polgári házas- 

ságnak mindig meg kell előznie az egyházi megáldást. 

18. sz. A sajtó szabad; censurát sohasem lehet be- 

hozni a szerzők, kiadók és nyomóktól cautiót kívánni 

nem lehet. Ha ismerős a szerző és Belgiumban lakik, a 

kiadót, nyomot vagy közlöt bepanaszolni nem lehet. 

19. ez. A belgáknak joguk van békében és fegyverek 

nélkül összegyűlni, ha az ezen jog gyakorlatát szabályozó 

törvényeknek hódolnak. Ezen rendelet nem alkalmazható 

szabad ég alatti gyülekezetekre, melyek tökéletesen a 

rendőri törvényeknek alávetve maradnak. 22. cz. A le- 

véltitok sérthetlen. 26. cz. A törvényhozási hatalom 

gyakorlata közös a király, képviselőház és senatus közt. 

27. cz. A kezdeményi jog mind a hármukat egyaránt 

illeti. 36. cz. Ha az egyik vagy másik kamarának kül- 

döttje a kormánytól fizetéses tisztviselővé neveztetett, 

és a hivatalt elvállalta, azonnal megszűnik a kamara tagja 

lenni, és csak újabb megválasztása után léphet ismét 

be. 47. cz. A képviseleti kamarát közvetlen polgárok 

választják, kik a törvényes censust fizetik, mely nem 

lehet 100 forintnál nagyobb és húsznál kisebb, direct 

adóban. 49. cz. 40,000 lakos a legnagyobb szám, 

melyre egy követ jő. 51. ez. A képviselők négy évre 

választatnak. 52. cz. Minden követ havonkint, míg az 

ülés tart 200 forintot, ki helyben lakik mit sem húz. 

55. cz. A senatorok 8 évre választatnak. 56. cz. Hogy 

senatorrá lehessen és az maradhasson, 40 évesnél 

idösbnek kell lennie, és Belgiumban legalább 1000 frt 

adót fizetnie. 57. cz. A senatorok sem fizetést, sem 

napibért nem húznak. 68. cz. Kereskedelmi szerződé- 

sek, és olyanok, melyek az álladalmat terhelik, vagy a

152 

lakosok egy részét kötelezik, a kamara beleegyezését 

szükségelik. 75. cz. A királynak joga van nemesi czimeket 

osztani, a nélkül hogy ahhoz bármi kiváltságot 

csatolhasson. 91. cz. A király a semmisítési legfőbb törvényszék 

által elitélt ministert csak egyik vagy mindkét 

kamara kívánságára kegyelmezheti meg. 99. cz. A béke- 

s törvényszéki bírákat igényesen a király nevezi. 

A feltörvényszékek tanácsnokait, az első törvényszékek 

al- és elnökeit a király két jegyzékből nevezi, melynek 

egyikét a senatus, másikát a semmisítési törvényszék 

készíti. — Ezen alkotmánynak szerkezete 8 czímet és 

139 czikket tartalmaz. 

E legfiatalabb, 1830 óta fennálló királyság a néhai 

osztrák alföldet képezte F l a n d r i a , H e n n e g a u , 

N a m u r grófság, b r a b a n t i herczegség, M e c h e l n 

és A n t v e r p e n markgrófságból, L i m b u r g, L u x e m- 

b u r g és G e l d e r n herczegség részeiből, továbbá a 

néhai lüttichi érsekség, stabloi apátság, reckh 

e i m i grófságból és a kis b o u i 11 o n i herczegségből áll. 

Összesen 4,400,000 lélek lakja; Flandriában néhol 

13,000 jő egy □ mföldre. A népnek 5 /8-da német 

eredetű (flamandiak, vlaemek); 

3 /8-da franczia sat. 

eredetű ( w a l l on ok). A népesség 19 /20 része r. ka- 

tholikus, a többi protestáns, és zsidó. A kath. egyházat 

l érsek és 5 püspök kormányozza. A protestánsoknak 

csak 28 papjuk van, A kath. papok befolyása erősebb, 

mint bárhol a polgárisult világban, mivel az a néppel 

szorosan összeforrva, valósággal nemzeti papság. Az 

érsek évi fizetését a kamara néhány évek előtt 30,000 

frankról huszonegyezerre szállítá le. Egy lelkésznek évi 

járandósága 718 frank, ezenkívül az egyház még tete-

153 

mes jószágokat és tőkéket bír, melyek 1830 óta több 

millióval szaporodtak, ajándékok és alapítványokból. Ősz- 

szesen 4420 plébánia, 150 férfi- és 260 női kolostor 

van Belgiumban, utóbbiakban 90 ezer leány ingyen 

nyer oktatást. 

Belgiumnak jobbadán róna földje vagyon, he- 

gyei alig 300 öl magasságúak. Hydrographiai körül- 

ményei igen kedvezők a hajózásra, a Maasz, a Scheide 

s Υ s e r folyása szabályos. Határainak megőrzése szá- 

mos jól ellátott várakat szükségei. Tüzérsége legjobb 

szervezetű egész Európában. Katona-tanodákban a szá- 

mok, görbék, szögek, légszeszek és savak főszerepet 

játszanak, de a többi emberisülési tanulmányok csaknem 

egészen kizárvák. A belga katona szorosan alkotmányos 

szellemű. Átalában a belga takarékos, kitartó és műn- 

kas, vállalatokra hajlandó, tántoríthatlanul ragaszkodik 

papjaihoz és régi nemes családaihoz; a w a 11 ο n eleven, 

fürge és eltökélett, ő adja a tónust az egész országban, 

franczia modorban. 

Az európai szárazföldön Belgium a legiparosabb, leg- 

életrevalóbb álladalom, hol a néperő és munkásság rop- 

pant nemzeti vagyonnak tekintetik, jeles földmívelése 

világhírű, termesztményeinek mindenütt kelendősége s 

jó ára van, mindenki jól megélhet, csak a napszámos 

nem, mivel napszáma mint hajdan, most is 24 pkr, ho- 

lott minden élelmiszerek ára egy harmadával feljebb 

ment; azért is — rendkívüli baleseteket nem számítva 

— a proletariátusnak szükségképen elhatalmaznia kell. 

Egy ország sem bír annyi közlekedési módokkal. Az 

országutak hossza 1842-ben 900 □földet tett, a ha- 

józható folyóké több mint 120, a csatornáé 96, a vas-

154 

utaké 112 □ föld. 1842-ben volt itt 250,000 ló, 

930,000 szarvasmarha, 780,000 juh, 420,000 ser- 

tés. Flandriában nem csak a szarvasmarhát, hanem a 

lovat is répával etetik. H e n n e g a u ban 22 gyár foglal- 

kozik répaczukor-főzéssel. Belgium évi termelése kő- 

szénben 4 millió tonna, vasban 335,000 tonna. A 

lüttichi fegyvergyárak világhírűek, úgy szinte a gép- 

gyárak is, köztök legnevezetesebb, melyet C o c h e - 

r i 11 állított S e r a i n g ben. 

Gyáripara közt a posztó és gyapot-szövet gyár- 

tás 40 ezer munkást foglalkodtat, G é n t városában 54 

pamutfonó, 19 szövő, 5 nyomógyár, és 8 gépműhely 

volt gőzerőre. A vászonipar egyik legfőbb és régihírű 

ága a belga iparnak, 45,000 hectar föld lennel van 

borítva. Mióta az angolok a fonógépeket feltalálták, mire 

N a p ó l e o n egy millió talabért tett, a régi jobbféle 

lenvászon-gyártás Belgiumban tetemesen megcsökkent; 

habár tagadhatlan, hogy a szabad kézzel fonott szálakból 

szőtt vászon minden tekintetben jobb és tartósba géppel 

készültnél, mivel géppel csak úgy lehet megfonni a 

lent, ha előbb tépés által pamuthoz hasonlóvá tétetik; 

s hogy így a len természeti erősségéből tetemesen veszít, 

világos. 

A hajdan híres b r ü s s eli csipkék divatból las- 

sankint kijővén, kelendőségökből sokat vesztettek; azon- 

ban mégis Brüggeben 9000, Ypernben 6-700 

nő foglalkozik csipke-, és 40,000 nő till-gyártással. 

Kitűnő szönyeggyárak vannak B r ü s s e l , A n t v e r p e n , 

Gent, Brügge, főleg T u o r n a i b e n , melyek számára 

R u b e n s , R a p h a e l es más híres képírók készítettek 

rajzokat. A szalmafonás annyira honos, hogy egyedül 

Lüttich tartományban 6000 lakost táplál.

155 

Végre megemlítendő könyvkereskedése különösen 

Brüsselben, hol jelenleg a számos nyomdák egyike egy 

hét alatt annyit nyom, mennyit a franczia kormány alatt 

valamennyi összesen sem nyomott egy évben. A belga 

könyvkereskedés e rendkívüli felvirágozását jobbadán a 

Francziahonban megjelent munkák utánnyomásának kö- 

szönheti, melyek természetesen olcsóbb, sőt gyakran fele 

árán lévén itt megszerezhetők, ez az olvasó nagy közön- 

ségre nézve ugyan üdvös, de mégis orzásnak neveztethetik, 

és a vargák patrónusa sz. K r i s p i n tettére emlékeztet, 

azon különbséggel, hogy a brüsseli utánnyomók mellette 

meggazdagulnak, Krispin pedig ingyen készíté sze- 

gények számára saruit. 

Belgium kereskedési mérlege így állt 1842-ben: 

a bevitel 78, a kivitel 93, az átviteli kereskedés pedig 

16 millió tallért tőn. Ekkor 452 hajója volt 61,553 

tonna teherrel. 

A belga hadsereg 101,400 emberből áll, ennek 

fele szabadságon van; a nemzetőrség egy harmada200 

ezerrel mozgóvá tehető. 

Az oktatásról 4 egyetem, 4 műakademia, 3 zene- 

conservatorium, 2 tengerészeti, bányászati, ipar, mér- 

nöki és kézmives iskola működik. Mindez papi kézben, 

s az iskolaügy átalán szomorú állapotban van. 

122 hírlap közül L’I n d e p e n d a n c e a liberal, 

J o u r n a l de B r u x e l a kath. párt lapja. Mióta a bé- 

lyegdíj egészen megszüntetett, naponkint növekedik a 

hírlapok száma. 

A 63 festészeti academiának 7000 növendékei 

vannak. Számos jeles művész került ki a 3 conservato- 

riumból (Vieuxtemps, Servais sat.). Ki csőd útján el-

156 

nyeri a zenészeti díjt, 10 ezer frankot kap négyévi 

utazásra. 

Nevezetes Belgium vasút-hálozata, melynek szeren- 

csés kivitelét igen segíti a fold lapossága. Az utazás 

vasutakon igen olcsó, egyegy állomásra csak 6 pkrt 

számítnak. 

Föfigyelmet gerjesztő Belgium jeles községrend- 

szere. A községek önálló, saját érdekeiket szabadon 

intéző autonóm hatóságok. 

Az adó nem szerfelett terhes, azonban a pénzügy 

gazdag forrásokat igényel; statusadóssága 626 millió 

frank. Flandriában, hol 13,000 lélek jő egy □ mér- 

földre, mióta a fonógépek behozattak, 200,000 ember 

szorulván segélyezésre, 1847-ben harmadfél millió 

frankot adott nekik az álladalom. — A budget 80 millió 

körül forog. 

Figyelmes pillanatot vetve vissza minderre, nem 

lehet meg nem ismerni a belga álladalmi s népélet sok- 

oldalú gazdag tartalmát, és csodálni épen nem lehet, 

miszerint tapasztalt a világnak jobbadán valamennyi 

fővárosait és azokbani életet jól ismerő férfiak állítása 

szerint, minden körülmények összevetésével, tekintve 

a kényelmet, vagyon- és személybátorságot, anyagi és 

szellemi élvezeteket, szóval kellemes lakást, Brüssel 

jelenleg a világ valamennyi fővárosai közt elsőbbséggel 

bír; és Belgium kétségenkívül azon európai példány- 

status, melyben az újszerű constitutionalismus békés 

továbbfejlését legnagyobb hihetőséggel várhatni.

157 

Biblia. 

βίβλος görög szóból eredeti, mi tulajdonképen 

azon lágy fahéjat jelenti, melyet a régiek írásra hasz- 

náltak. Nyugoton biblia az, mi keleten a Zi n d, Schon- 

K i n g és Alkorán. Egy könyv sem íratott le, nyo- 

mattatott, fordíttatott és magyaráztatott a világon oly 

sokszor, mint e könyvek könyve. Magyar fordítások 

közül Káldié, s báró Szepesy Ignácz pécsi püspöké a 

katholikusoknál, Károlié pedig a reformátusoknál hasz- 

náltatik. Luther Márton német fordítása a legszebb né- 

met nemzeti ős művek sorába tartozik. 

A biblia egyszerű kifejezései, eszme-magasztos- 

sága és képeivel minden költészet, és ábrázoló nézetek 

forrása, szabálya s czélja; oly nagy históriai érdekű, a 

kedélyes, gondolkodó emberre nézve oly vonzó erejű, 

hogy még felsőbb sugallás iránti hiedelem nélkül is böl- 

csek örökké tiszteletben tartatni fogják, az igazság és 

erény barátainak pedig örökké kézikönyve maradand. 

V o l t a i r e mivel sem tanúsítá annyira felületességét, 

undort, megvetést gerjesztő kedélytelenségét, a keleti 

szellem és formákbani járatlanságát, mint a bibliának ily 

czímű munkájábani magyarázatával: La Bible enfin ex- 

pliqué pár un Anmonier de Sa Majesté le roi de 

Prusse. 

Miként a régi görögök Hornért, úgy sokan tud-

158 

ják könyv nélkül a bibliát; habár napjainkban mindinkább 

ritkul is azoknak száma. Alcibiades azt, kinek Homerja 

nem volt, arczon üté; szintúgy hajlandók volnának a 

methodisták így bánni mindenkivel, kinek bibliája nin- 

csen, és ismételni bánásukat, ha valaki elfogadni nem 

akarná az ö bibliájukat! Azon időben éltek pedig a leg- 

jobb keresztények, mikor njég szerkezve nem volt a 

biblia. Népkönyvvé leginkább a reformatio tévé; pedig 

szorosan véve népkönyvvé sohasem lehet az, mert a 

nép — nem érti; és ím ebben rejlik az ok, hogy fáj- 

dalom! a biblia sokat tőn bolonddá. A bibliának is meg 

vannak a maga bálványozói, és ezek közt kitűnők az 

angol methodisták. Csodálja ugyan és tiszteli a bölcs a 

vallási érzelem hatalmát, de a vakbuzgalom — vak buz- 

galom. 

Sokan, még pedig nem értelmetlenségből, akként 

idézik a szentírást, mint az ördög, ki kihagyá azt, mi 

Ínyére nem volt. Ügyes papoló mindenre lel alkalmas 

vezérszót a bibliában, pro et contra. Ma: „Add meg az 

Istennek, a mi az Istené, és a császárnak, a mi a csá- 

száré.” — Holnap: „Leveszem a koronát érdemetlen 

fejedről, és teszem érdemesebbnek fejére.” 

Mayer József ismeretes, felettébb ügyes pesti 

vendéglős, étlapjaira e szavakat nyomata: „Venite, qui 

stomacho laboratis; et ego restaurabo vos.” Más pedig 

szállodájának kapuja fölé: „Maradj nálunk Uram! mert 

alkonyodik és leáldozott már a nap.” Volt, ki fekete 

selyem dominót öltvén magára, e szavak után: „Beatus 

qui morilur in Domino!” megfordult ágyában és meghalt. 

Palóczi László országos hírű ékes pohárfelköszön- 

téseiben ügyesen tudta alkalmazni a biblia szavait.

159 

Egy angol falusi prédikátor látván, hogy hívei 

közt csak kevés biblia létezik, Londonba ment, s mi- 

után az e részbeni szükség pótlása fölött többekkel tanács- 

kozék, eszköz lőn arra, hogy 1804-ben britanniai és 

külföldi bibliai egylet nevezet alatt oly társaság alakult, 

mely czéljául tévé, előbb Britanniában, azután pedig a 

világ minden nemzetei közt, terjeszteni a bibliát. E példa 

sok követőre találván, már 1815-ben Britanniában 484 

bibliai egylet volt. De nemcsak Britanniában, hanem 

Német-, Porosz-, Orosz-, Svéd-, Holland-, Dán országok- 

ban és Helvetiában mintegy 600 hasonló társaság ala- 

kult. Egyedül a londoni bibliai egylet kiadásai 182l-- 

ben 500 ezer tallérra rúgtak, mivel a föld minden ré- 

szeiben utazó ügynököket tartott, kiknek tisztök volt 

kikémlelni a legjobb módokat a bibliák terjesztésére, 

miután már száz nyelvre lefordított bibliákból néhány 

millió példányt nyomatott. 

A petersburgi egylet szinte 30 nyelvre lefordított 

bibliáit az orosz birodalom népei közt ingyen osztatá 

ki. Már Éjszak-Amerikában is kétszáznál több bibliai 

egylet működik — úgy szinte déli Afrikában és Indiá- 

ban is néhány 5 egyedül Olasz, Spanyol és Portugalhon 

maradt e részben egészen hátra, és Bajorország meg 

az osztrák birodalom is csak keveset tőn. Miután a bibliai 

arab és chinai, sőt még oly nyelvekre is fordíttatott, 

melyeken eddig még úgyszólván írva nem valának, a ke- 

resztény vallásnak a pogányokkali megismertetésére, s 

terjesztésére üdvös hatása leend. És ha a bibliai társa- 

ságok elérik czéljukat, hogy t. i. mindenkinek meg le- 

gyen a maga bibliája, még csak akkor kezdődik majd 

annak értelmezése fölött az igazi zavar.

160 

Bohózat és bohóczok. 

Póréletből kölcsönzi anyagát a bohózat; alkatré- 

szei tehát durvák, tárgyai pedig igazsággal szembe- 

szökő darabos cselekvések, és vastagabb hibák; és 

szükségképen olyasoknak is kell lenniök, hogy vasta- 

gabb érzék azokat felfoghassa. Hol a finomabb bohózat 

legfölebb is csak mosolyog, ott az aljas kaczag, és hang- 

meg taglejtés, és furcsa alaktól támogatva hahotát ger- 

jeszt, mert a nagy tömeg vastagabb étkekkel és na- 

gyobb részletekkel szeretvén élni, egyedül aljas bohó- 

zatra szorítkozik, míg a míveltebb kedvderítésre csak 

néha-néha használja azt. Mámoros úr míveltebb ember- 

ben undort gerjeszt, de neveti a baktató részeg drótost 

vagy katonát, és pórszájból mulattató néha a tréfa, 

melyet mívelt emberéből kellemetlen volna hallanunk. 

Az aljas bohózatnak is vannak fokozatai, első a 

jellemekben és előadásbani túlzás, mit torzításnak is 

tievezünk: 

Úgy pislog behullott szeme két téjéka, 

Mint a kocsonyába fagyott varasbéka. 

Ebben néha a képtelenség is nevettető, például: 

miután Plautus jobb és balkezét vizsgálá annak, kit 

tolvajnak tarta, azt mondja: „Ostende tertiam.” Vagy: 

„Holnap hat vendéget várok, öljétek hát meg a borjút” 

— De uram hat emberre egy borjút! — „Hát csak

161 

felét öljétek meg.” Második fokozatát képezik a pórélet 

túlzással festett jelenetei. Végre a harmadik és legalja- 

sabb, midőn a szólás vagy írásmód is közelít az aljas 

pór hiedelmet és fület sértő csintalanságai-vagy ép trá- 

gárságaihoz. Catullus ily szavakkal festi Frerius sze- 

génységét: 

Nec toto decies cacat in anno 

Atque id durius faba atque lapillis. 

Nem sokat enged ennek maga nemében Mihály 

Vajdának Erdélyben készült e sírkőfelírása: 

Hic jacet ille ferus, latro merus, et Nero verus. 

Atque malus Dacus, scelerum lacus ille Valachus. 

Hic qui transibis, bis terque cacabis et ibis. 

Úgy szinte elég darabosak azon versek, melyeket 

haragjában egy békétlen költő egy hontmegyei táblabíró- 

nak írt ajtajára, kinek ökör van nemesi czímerében: 

An bos an taurus sis, die mihiquaeso Georgi! 

Plebs taurum vulgat, nobile stemma bovem. 

Es taurus, multas saepe violasti juvencas, 

Sed castratus honos te jubet esse bovem! 

Bos és, séd per quern dispar male fertur aratrum. 

Ergo nefanda lues, sit tibi furea quies. 

Midőn Pesten még a hajdani kerekded formájú 

német színházban a C s ö r g ő s a p k a adaték magyar 

nyelven, szinte igen darabos bohózatot nyilváníta az, 

ki, midőn valaki lábára hágván egy ebnek, az kegyetlenül 

elordítá magát, azt kérdé igen fenhangon: „Ki beszél 

itt — oroszul? 

Francziák az aljas bohózat e nemét le genre pois- 

sard-nak nevezik. 

Torzképek, melyektől a gyermekek félnek, tar- 

kázott szitkolódások és ütlegek, melyek, színpadon ki-

162 

vált, csak a pórnak tetszenek, néha akaratlanul nevetést 

okozó érzelmeket gerjeszteni, kivált ha pathosszal jö- 

nek ellentétbe, így csakugyan nevetséges, midőn bi- 

zonyos szomorújátékban az asztalon levő két lecsapott 

emberfőt (az asztalon kerekre vágott lyukon két 

alatta ülő egyén átdugja fejét) nagy pathosszal megszó- 

lítván a szomorkodó hős, ezek egyszerre tuszkolni 

kezdenek. 

Átalán legbiztosabban hat az aljas bohózat oly 

egyénekre, kik vagy nagyon könnyen, vagy nagyon 

ritkán kaczagnak: ifjakra, nőkre, komoly, száraz, nehéz- 

kés, kevés eszmékkel bíró férfiakra, minők rendszerint 

az emlék-tudósok; unalmas tárgyakkal, számolással gé- 

pileg foglalkozó hivatalnokokra sat. Azért is leginkább 

a tömegben leljük fel a legvígabb kedélyű embereket, 

és csapszékek, istálók és mosóházakban ritkán hiányzik 

a bohócz. Miként a teve is vígabban lépdel és üget, ha 

szép szót hall, szintúgy tapasztalat szerint mezei mun- 

kák, kapálás, töltés, szőlőkötözésnél sat. szívesebben, 

sőt serényebben is dolgozik a nép oly csoportokban, 

hol bohócz mulattatja öt, s hol gondolni lehet, hogy a 

trágárkodás sem marad el. A népélcz oly viszonyban áll 

a mívelt élczhez, mint inas az urához; és miként a szol- 

gák rendesen néhány fokozattal durvábbak és szemte- 

lenebbek, úgy áll ez élczükre nézve is. „Jaj meghal 

szegény asszonyunk! — monda Marcsa Julcsának — 

folyvást hány.” — „Oh te bárgyú te! hát nem ütötte 

meg orrodat a borszag?” — „Ebugattát hagyj fel már 

valahára korhelységeddel”, pajtásának ezen intésére így 

felelt Marczi: „Hiszen csak azzal mutatja az okos em- 

ber, hogy nem barom, hogy akkor is iszik, mikor nem

163 

szomjazik, még pedig bort és pálinkát iszik, és folyvást 

menyecskéz.” 

Már C i c e r o monda: Qmd potest esse tam ri- 

diculum quam sanio? ore, vultu, imitalis moribus, 

voce denique et corpore ridetur ipso. Minden nemzet- 

nek megvan a maga kedvencz San i ó ja, s ennek is 

mindenütt meg van a maga nemzeti nevezete; még pe- 

dig különös, hogy jobbadán a nép egyik kedves étke 

után neveztetik: Hollandiában P i c k e l hering, Fran- 

cziahonban J e a n Pottage, Angliában J a c k - P u d - 

ding, 1 ) Olaszhonban M accaroni, németeknél Hans- 

Wurst, Oroszhonban K a p u s z t n i k , honunkban, leg- 

inkább bábok közt P a p r i k a J a n c s i az ő neve. Fran- 

cziaországban még most is él Roquelaure (1683), 

nem ugyan mint hadvezér, herczeg és P a i r , hanem 

mint S a n i ο, kinek neje kettős gyermeket szülvén, miután 

azok igen hasonlítottak XIV. Lajosra, s ő e felett bo- 

szankodnék, Lajos azt mondá neki: „Jevous fats Due”, 

és ő kérdé: et Pere? (Pair) — „et Pair, mais faites 

mieux a Vavenir, joublie le passé” 2 ) Roquelaure 

haza menvén, nejéhez is szintúgy szólott: Madame jé 

vous fais Duchesse; foublie le passé mais faites mi- 

eux a l’avenir. 

Olasznak mindene a P o l i c i n e l l o — a nemzet 

jelképe, s az olasznak bohóczkodása még törvényho- 

zásban is mutatkozik. Foote-nak bohózatai, mérges, 

kit sem kímélő élczei ( 1777) még századok múlva 

1) 2 

Pottage-leves, Pudding-gombócz. ) Herczegé teszem önt. 

Atyává is? (Pere) — Pairnek is, de jövőben okosabban cselekedjék 

ön; feledem a múltat.

164 

is élni fognak Angolhonban. Sandwich-nek, ki őt ke- 

seríteni akará e kérdéssel: „Akasztófán-e, vagy buja 

kórságban fog ön meghalni?” — azt felelé: „Attól 

függ mylord, hogy önnek elveivel-e, vagy kedveseivel 

fogok-e megbarátkozni. Úgy szinte a bécsiek előtt is felejt- 

hetlen marad az úgynevezett K a s p e r i színház, mely 

most tulajdonosa után Carl-színháznak neveztetik; mely 

most eredeti jellegét megváltoztatta ugyan, de azért 

bohócz pantomímiáit, és bohócz dararabjait bécsi dialec- 

tusban nagy tökélylyel adja. 

A paródiának, mely a nép szójárásait és cselek- 

véseit istenekre, vagy nagyokra ruházza, szinte meg 

van bohózatos hatása; például: midőn színpadon Juno s 

Pallás fonás közben dalolgatnak, Venus pedig, ki lábra- 

valót foltozgat, azt mondja: „Ne költsétek fel Ámor 

fiacskámat; és Jupiter az aranyalma-perbe vegyülve 

nem bírván köztök nyugalmat eszközölni, elküldi Pa- 

r i s h o z M e r k ú r t , és azt üzeni, hogy mihelyt meg- 

itta kávéját, öt rögtön követendi. 

Amerika szabadsági háborújában sikerrel paródiáz- 

ták a királyi parancsokat és proclamatiokat. — Honunk- 

ban pedig az úrbéri törvényczikkeket, meg tartva job- 

badán a törvény szavait, ily modorban: „A telkekre 

nézve (mindig a nőé) átalános kulcsot találni annál ke- 

vésbé lehet, minél bizonyosb, hogy a telek gyakortai 

mivelés által kiterjedésében ugyan nyer, de minémű- 

ségében veszt.” Továbbá: „Tartozik naplementétől 

napfelkeltéig, még pedig jóféle szerekkel meg tenni 

munkáját, mert ha hanyagul járna el, az ő költségére 

fogadott munkás azt még egy napi munkával pótolni 

fogja s a t .

165 

N a p o l e o n mint consul dísz-kardokat, sőt dobo- 

sok számára dísz-dobverőket is adott; mire M o r e a u 

szakácsának, fényes ebéd után szinte dísz-serpenyőt 

ajándékozott ezüstből. E paródiát később, kivált bukása- 

kor számtalan más követé; így lehete ez árverési czik- 

kek hirdetését olvasni a hírlapokban: „Az igazság keze 

aranyból, mely csak ritkán, sőt alig lőn használva; 

továbbá: Értekezés a postakocsik használatáról ka- 

tonai visszavonulásokra, sat. 

A republikánus hősök jel szava: Guerre aux cha- 

teaux! paix aux chaumiére ekként paradiáztatolt: 

Fehde dem Schloss, das Wohlstand verkündet! 

Friede der Hütte, wo man nichts findet. 

S a p h i r pedig L u t h e r M á r t o n ismeretes ver- 

sét így paródiázta: 

Wer nicht liebt Wein, Weiber und Gesang, 

Behält Verstand, Gesundheit und seines Geldes Klang. 

és ismét Schillert: 

Zwei Blumen blühen für den weisen Finder, 

Sie heissen: schwarzer Frack und Cylinder! 

Der Mann muss hinaus ins feindliche Leben, 

Die Frau will im Haus Studenten-Clubbs geben. 

Seid umschlungen ihr Millionen! 

Und sagt, wo die Zwanziger wohnen? 

És ki nem ismeri B l u m a u e r t ( 1798)? Bo- 

hózatának nemcsak a hős Eneás, de még oly tárgyak 

is szolgáltak anyagúl, melyekről különben fel tenni sem 

lehetne, hogy erre méltó tárgyak lehelnének: mint a 

bolha, szamár, űrszék s á l .

166 

Dagályos vagy szokatlan kifejezések is szolgáltat- 

nak néha bohózatra anyagot. Azon kifejezés például: 

„Egyik lábbal már a sírban van” ismeretes; de szokat- 

lan mit egy delnő mondott: „Az idei farsangon egy 

lábbal Kassán, másikkal Eperjesen leszek.” Mire B a s- 

s o m p i e r t utánozva azt monda valaki: „Akkor én 

Lemesánban fogok tartózkodni (az említett két város 

közti állomás). 

Időtöltés végett nem rosz mulatság, ha ketten elé- 

veszik a hírlap néhány számát, és külön külön kiki 

szám szerint néhány szót jegyez fel belőle papírjára; 

egyik felolvassa a magáét, másik pedig folytatja szinte 

maga jegyzeteivel, ez furcsa bohózatokat szül néha vé- 

letlenségből, például: 

1. Boldogult prelátus úrnak könyvtárában van — 

100 palaczk franczia pezsgő, és ugyan annyi tokaji és 

ménesi aszú bor. 

2. Tegnap lépett fel először színházunkban az új 

énekesnő — szomszéd faluban is meghallák or- 

dítását. 

3. Néhány kaluger zárdában — valósággal kiütött 

a marhadög. 

4. Kinek N. gróf úron követelése van — a nagy 

harang jelt fog adni. 

5. Egy izmos fiatal legény, ki már mint házkenet 

(Hausknecht) szolgált — elűzi a vapeuröket és hisz- 

térikus bajokat rövid idő alatt. 

6. Városunkban múlt évben 120 törvénytelen 

gyermek született — ingyen kaphatók. 

Néha a legiszonyatosb balgatagságnak is van 

némi bohózatos ereje p. o. a franczia forradalomban így

167 

szavalt egy népszónok: „Igenis, polgártársaim! kész 

vagyok üstökömnél fogva ragadni meg fejemet, azt le- 

csapni és e szavakkal gördíteni a zsarnok elébe: így 

cselekszik a szabad ember!” 

A magyar forradalom alatt egy kormánybiztos, ki az- 

előtt színész volt) népgyűlést hirdetvén az alföldön, midőn 

különösen készített szószékére felállván, nagy hang- 

és taglejtéssel szónokolna: közben így szóla együgyű- 

ségből egyik a hallgatók közül szomszédjához: „Pajtás! 

úgysegéljen ez most mindjárt megöli magát! Már há- 

romszor láttam a pesti színpadon és valahányszor 

így tett mindig megölte magat.” — Olasz operában a 

tenor és sopran kettős énekét, a kar kíséré, folyvást e 

szót hangoztatva: basta! basta! basta! (elég) „Hallja e 

káplár uram?” kérdé együgyüségében a fiatal huszár, 

— Hallom bizon, elég gyalázat, ebugattát! 

Néha festvényeken az anachronismus kész bohózat; 

p. o. „Látod édes Jézuskam, így szenvedett ki érettünk 

Krisztus urunk!” 

Mulatsági hajlam s unalom, más alkalmas időtöltés 

nemeinek, minők napjainkban a kártya, művészet, szín- 

ház, könyvek, dohányzás s a t . nemléte, ezek hozák 

létre legelőszőr is keleten a bohóczok, vagy is udvari 

bolondok rendszerinti alkalmazását. Később keletről a 

keresztes háborúkkal e szokás nyugotra is átszivárog- 

ván, csaknem a múlt század derekáig nem volt feje- 

delem, sőt vagyonosb ember sem, ki nem tárta magá- 

nak udvari bolondot. Valamint a szokás természetté, 

úgy vált az ily bohóczok tartása nélkülözhetlen élve- 

zetté a nagyoknál. Egy régi krónika a német vitézrend 

szegénységét a t h or e n i ütközet után (1466) nem

168 

bírja erélyesebbben kifejezni mint avval, hogy még 

maga a nagymester is alig vala képes magának bolondot 

tarthatni, holott azelőtt minden közép keresztesnek is 

megvolt a maga bolondja. 

Isteneknek a biczegő V u l k á n szolgált bohóczúl; 

a régi görögöknél lakomát képzelni sem lehete a nél- 

kül; a p a r a s i t á k , miként nálunk a tányérnyalók, hi- 

zelgéssel és bohózattal fizettek jó ebédért; Aris- 

t i p p és H ó r a c z , Dionisius és Augustus udvaránál 

szintoly szerepet vittek, mint V o l t a i r e és más fran- 

cziák II. F r i d r i k n é l . S c u r r a n a k nevezek a rómaiak 

a bohóczot, innen ragadt C i c e r ó r a a S c u r r a c o n - 

sul á r i s gúnyos nevezet. 

Már Atilla is tartott udvari bolondokat, nem any- 

nyira maga, mint inkább vendégei kedvére. 

Minő az úr olyan szolgája; eszes úr rendszerint e- 

szesb bolondot is tartott; és így bizton gazdájuk ész-mérő- 

jének lehete őket nevezni. A nagymogul udvari bolondja 

egy ízben az udvarnáli meg nem jelenhetését azzal 

mentegetvén, hogy kénytelen vala hajtószert be venni: 

a nagymogul bizonyos számú heterákat küld szállá- 

sára oly parancscsal, hogy egész szobáját tele rez..ék; 

mire így szólt a bohócz: „Cselekedjetek miként meg lőn 

parancsolva; de jaj annak ki túlmeme a parancson, 

elől locsogni, vagy hátul fecsegni is merészelne! — és 

így tisztán maradt szobája. 

A s z e n t - g a l l e n i apát (1296-an) kérdé udvari 

bolondjától: Ha a zürchi tó tejjé válnék, mit aprítnál 

belé? „Barátokat — úgymond — meg apáczákat és 

aztán meg etetném e tejlevest az ördöggel.” — És

169 

engem is? „Bizonyosan! legzsírosb falatját hogy is 

engedné másnak az őrdög?” 

A ferrarai herczeg udvari bolondja G o n e l l a any- 

nyira ment bohózatával, hogy urával elhagyatni akar- 

ván ijedség által hideglelését, őt a Pó vizébe löké. Ez 

pedig részéről szinte azzal ijeszte rá, hogy pallosra 

ítélte; meg parancsolván hogy kardcsapás helyett egy 

rocska hideg vizet öntsenek rá; de ijedtében szegény 

G o n e l l a agyon halta magát! 

I. M i k s a császárnak gyakran kifogyván apró pén- 

ze, miután túlságosan ingerlé Kuncz von der Rosen 

udvari bolondját, e szavakkal végzé enyelgését: Halljuk 

csak, hogy fog most engem kifizetni. „Ments Isten — 

felele ez — hogy én fizessem ki azt, ki senkinek sem 

fizet.” Mint rendszerint minden eszes bohócz, úgy 

Kuncz is sok jó tanítást ada urának; de ha néha te- 

kintélytelen grófocskák ingerkedtek véle, azt szokta 

volt felelni: „Én egyedül a császárnak, nem pedig 

minden bolondnak akarok bolondja lenni.” 

Mussig kehrten zu dem Dichterlande 

Heim die Gotter, unnütz einer Welt, 

Die entwachsen ihrem Gängelbande 

Sich durch eig'nes Schweben hält. 

Istenek e példáját követve, a korszellem változtával 

a bohóczok is visszatértek oda, honnan származtak — ke- 

letre, hol, különösen Persiában, jelenleg is divatoznak. 

De a zsidók azzal is bizonyítják keleti származásukat, 

hogy lakodalmaikban, legalább faluhelyeken, ritkán 

hiányzik a bohócz. 

A múlt század vége felé udvari bohóczok helyett 

szomorú pótlékul szolgáltának a rendesen vén arczú,

170 

unalmas törpék, kikben többnyire csak hasonszenvi lé- 

lek rejlik. Még B a t t h y á n y i bíbornok is tartott egyet, 

és huszár-köntösben járatá. — 1713-ban nagy P é t e r 

czár nővére N a t á l i a , összeházasítván egy párt, laka- 

dalmukra egybegyűjté az ország valamennyi törpéit, 

összesen kilenczvenkettöt; mondják, hogy a nő váló- 

perbe idézé férjét: Ex caplte praepotentiae. Törpék 

közt ritka tünemény a 21 éves és csak tizennyolcz hü- 

velyk magasságú mívelt kis T o m p o u c e , kinek panto- 

mímiai előadásaiban a világ gyönyörködik.

171 

Bonmot. 

Rögtöni elmés feleletek, idő s körülményekhez al- 

kalmazott mondatok, mint mondani szoktuk szeget szeg- 

gel: az eszmék egész sorozatáni átszökellés ábránd 

szárnyain.) ellenesünk fő eszméjének megsemmisítésére, 

vagy a fennhéjázó gúnyolódónak nevetséges vonással! 

lefegyverezésére — ezt nevezzük bonmotnak, mire 

egyedül a francziának, mint e részben legnagyobb 

mesternek, van sajátságos szava. Azt nevezzük pedig 

jó bonmotnak, mi felett kissé többet kell gondolkodni, 

mint mondani látszik, és ki kell találtatni, a nélkül hogy 

azért még talányt képezne. Lassú ész ennek ritkán ba- 

rátja. A bonmotok oly süteményhez hasonlók, mellyet 

melegében kell meg enni, s mivel a mondónak arczvo- 

násait le nyomni nem lehet, nyomatban olvasva sokat 

veszítnek, mint szinte unalmas vagy rósz előadással is; 

és az apropos itt is eldöntő, mint az élet legfonto- 

sabb történeteiben. Közel rokonságban áll a bonmot az 

enyelgéssel, de nem minden bonmot enyelgés, kivált ha 

csipösb természetű. 

Legszomorúbb nemei az ügy nevezett családi 

bonmot-k, miket udvariasságból kell meg kaczagnunk; 

ezeket követik a kölcsönözött és ügyetlenül felhasznált 

már ismeretes bonmot-k, melyeket szinte udvariasságból 

úgy kell meghallgatnunk mint a legújabbakat. Ki sze-

172 

rencsétlenségére bomotista hírre kepül, el lehet rá ké- 

szülve, miszerint rovására gyakran hamis pénzek, azaz 

sok rosz eszmék jőnek forgalomba. A szellemi, és va- 

gyonhitel egyaránt hat, és minden híres embernek meg 

lesz a maga A urif a b e r j e ki Luther Mártonnak 

jó s rosz asztali bonmotjait egybegyűjté! 

Régiek közt a Spártaiak valának rövid mondataikkal 

a bonmot-knak leghíresb mesterei. Midőn az Athenaiak- 

kal közös ügyben követeket küldenek T issupher- 

n e s h e z és az Athenai hosszas beszédet tárta, a Spár- 

tai egyedül két vonalt húza bizonyos pont felé,, egy egye- 

nest és egy görbét, mondván: „Válassz!” — F ü l ö p 

király e fenyegetésére: „Ha Lacedemoniába jövök, 

tűzzel vassal pusztitandok” csak ezzel felelének, „Ha!” 

— P h ο c i o n i s kedvelvén a l a c o n i s m u s t , De- 

mo s then esnek, ki őt figyelteté: „Hogy az Athenaiak 

— úgymond — megölnek téged ha megbősziilnek” 

azt felelé: „Téged pedig, ha eszükre térnek.” 

S u v a r o w Prága bevételét e szavakkal jelenté 

császárnéjának: „Hurrah Prága!” aláírván nevét; mire 

a császárné így felelt: „Bravó Suvarow tábornagy!” 

Katharina m. k. — E három szóból állott táborna- 

gyi diplomája. 

Nagy úrhoz sokkal jobban illik bizonyos laconis- 

mus, mint a bőbeszédűség; nyomatékosabb, és pa- 

rancsra alkalmasb a rövidség, a könyörgőnek ellenben 

igen megbocsátható a terjedelmesség. 

Kitűnő jelenetek voltak e részben az egy időben 

élt II. J ó z s e f és II. F r i d r i k fejedelmek. Elmés ötle- 

teik többszöri kiadásban is megjelentek. Mindkettő maga 

nemében dicső fejedelem, és játszi eszű, jeles nagy férfiú

173 

lévén, bonmotjaik rendesen talpra estek. Mind a két fe- 

jedelem gyakran határozataiba is bele szőve élczés gon- 

dolatait. 

J ó z s e f egy faárúsnak, ki a posta-hivatalnál 

kérése alkalmazást, folyamodványára e szavakat írá: 

”Fiat ex ligno Mercnrius.” — Egy gyámokéra pe- 

dig, ki azért kért előlegezést a fejedelemtől, mivel — 

úgy mond — gazdag neje nem akar neki kölcsönözni; 

ezt: „Én is a nővel tartok.+ — Migazzi bíbornok 

kérésére: hogy a római pápának Bécsbe érkeztekor a 

város valamennyi harangjait meghúzathassa, azt felelé: 

”Miért nem, hisz harangok képezik a papság tüzér- 

ségét.” Midőn K a u n i t z ellenezvén a Schelde-háborút, 

azt monda: A hollandok lőni fognak! A császár pedig: 

,,Nem fognak!” Később e szavakkal tévé jelentését a 

császárnak: „Mint Felséged a mellékletekből bővebben 

meg érteni méltoztatik, a hollandok lőtek.” 

F r i d r i k egy törzstisztnek, ki egy a király va- 

daskertében meglőtt szarvasért száz tallért volt kényte- 

len fizetni, s a fejedelem kegyevesztésétől is tartott, folya- 

modványára e szavakat írá: „Egyébiránt ez áron még 

több szarvas is szolgálatjára áll önnek” — Az aca- 

demiának e kérdést tűzvén ki a fejedelem: Mért ad 

tisztább hangot a pohár, ha pezsgővel, mint ha bur- 

gundival töltik meg? Sulzer tanár azt felelé: Az 

académia tagjai csekély fizetéseik mellett nem képe- 

sek tenni ily költséges kísérleteket. — Az e r me- 

l a n d i püspöktől elvévén jövedelme két harmadát, azt 

monda egy ízben neki a fejedelem: Önnek palástja 

alatt talán én is beosonhatok a paradicsomba. „Nehe- 

zen — felele ez — mivel Felséged mód nélkül meg-

174 

nyírbálá palástomat.” — Neheztelvén József csá- 

szárra, hogy követül udvarához csak kapitányi ranggal 

bíró egyént külde, midőn a küldött követ megbízó leve- 

léből látá, hogy ez XXXIX R e u s s K ö s z t r i t z herczeg, 

monda neki éles hangon: Ön számozva van, mint a 

bécsi bérkocsisok. „Igen is — felele ez — ez csalá- 

domnak a királyokkal közös sajátságai — De L i g n e 

herczegnek narancs, gránát, babér és czitrom fáit mu- 

tatván potzdami kerteben, monda: Mennyi pénzemben 

vannak mar e fák, és mily satnyák! — ”Les lau- 

riers Sire! — jegyzé meg de L i g n e — et puis 

trop de Grenadiers mangent tout.” 1 ) De Ligne her- 

czeg finom élczei és bonmotjaival időszakot képeze. 2 ) 

Fér én ez császár hajdani nevelőjének H ο c h e n-- 

w a r t grófnak, már mint sanct-pölleni püspöknek arcz- 

képét írószobájában tartván, egy ízben rámutatva 

kérdé Hochenwarttól: Tudja e ön ki ez itt? — 

”A sanct-pölteni püspök — felele ez — Felséged 

után legjobbakaróm.” — „Nem jól tudja ön, ez a 

bécsi érsek és az én legjobbakaróm.” Ekként nevezé 

ki őt bécsi érsekké a császár. 

Udvaroknál képeztetik ki leginkább a bonmot; az- 

ért is ott, a, diplomatikai testületeknél is becsben áll, és 

már némely követ megmenté finom jó bonmottal feje- 

delme és nemzete becsületét. — IV. H e n r i k hajdan a 

spanyol követnek monda: „Én hadseregemmel Milá- 

nóban reggelizni, Romában misét hallgatni és Napol- 

1 ) A borostyánok, és aztán a sok gránátosok (gránátfák) mindent 

megemésztenek. 

2 

) Lásd e czikket: É l c z .

175 

ban ebédelni fogok” —”úgy tehát — felele a kö- 

vet — még Siciliaba vecsernyézhetik is Felséged” 

Diplomatiában a franczia nyelv használtatik, ez pedig 

bonmot-kra különösen alkalmas. Forradalom alatt midőn' 

a nép le akará rombolni egy aristocratának lakát, e bon- 

mot-val menté meg őt valaki: „Mit akartok cselekedni 

polgártársaim? lerombolni házát? azzal hitelezőit 

büntetnének; meglőni őt? Kár volna rá vesztegetni a 

lőport! gyermekeit? nem övéi! nejét? ez közbirtok!” 

— A nép elkaczagá magát, és nyugalmasan szét 

ősziek. 

Néha egyetlen anekdotája vagy bonmotja jobban 

jellemzi és festi a nagy férfiút, mint az életírók min- 

den mestersége, és már gyakran czélhoz is vezete né- 

mely szerencsés bonmot; például: G a l i ani, kit kelle- 

mes társalgásáért kézen horda az olaszvilág, XIV. Ben- 

c z e pápának egy kis láva gyűjteménynyel kedveskedék 

e szavakkal: „Változtasd részemre kenyérré e köveket 

szent atyám!” és jövedelmes kanonoksággal változtatá 

azokat jóízű kenyérré a pápa. 

Egy theologiai candidatus, ki jobban érthetett 

bonmot-khoz mint a theologiához, a kérdésre: Quid est 

Fides, Spes, Charitas? — azt felelé — Fides: quod 

non vides — Spes: futura res — Charitas: in mundo 

raritas; és ezzel megtevé szerencséjét. Nem említem 

azon ismeretes bonmot, miszerint egy nevendék pap 

a püspök e kérdésére. Lehet e levessel keresztelni? 

— azt feleié: — Oly levessel, minővel püspökök élnek, 

nem lehet: de olyannal minőt nekünk adnak a semi- 

nariumban bátran lehet mert — tiszta víz.”

176 

Bölcsészek. 

A bölcsészek vagy is észművesek azon híres férfiak, 

kikről Cicero mondja — Nihil tam absurde dicipolest, 

quod non dicatur ab aliquo philosopliorum és Varro 

még keményebben: — Nemo aegrotus somniat tam 

infundum quod non aliquis dicat philosophus. — 

És ezek képezik a negyedik kart (facultas), kik ha nem 

ép fizetéses tanárok, erdei vadak módjára gondoskod- 

hatnak élelmökről, miután sem a lelket, sem a testet, 

sem pedig az erszényt ex p r o f e s s o nem zsarolhat- 

ják, és még az élet mesterségét is csak ritkán értik. 

Sok régi bölcsészeknek az ép elmét is megzavaró 

szabályos balgatagságaik hasonlók az újabbkori bölcsé- 

szek balgatagságaihoz, mivel ugyan nem magát a philo- 

sophiát, de önmagukat tevék nevetségesekké. Ilyen 

pédául: az én és n e m én; az e s z m é n y z e t ; az 

a t o m u s o k meg annyi f o r g a t yúk, vagy örvé- 

n y e k ; f i n o m a n y a g , és m o l u s o k rendszere; to- 

vábbá e kérdések vitatása: váljon oly embernek, kinek 

csak fél lelke volna, lehetne e egész gondolata? mi 

nyelven beszéltek az angyalok? — váljon a malaczot, 

melyet kötelén visznek vásárra, a kötél tartja-e, vagy 

a kéz? — A legújabb bölcsészek egyike H e r b e r t ál- 

lítja, hogy a butának talán épen nincsen lelke, hanem 

csak tényező teste, minő a reteké, vagy káposztáé; —

177 

e bölcsésznek köszönhetjük azon felfedezést, hogy a 

lélek testünkben az agy és a hátgerincz közt lakik, de 

innen a testbe sétákat is tehet. 

P i t h a g o r á s a philosophiát lábtóhoz hasonlítja: 

”Nem kell sem legalsó fokán megállanunk, — úgy 

mond — de nem is legmagasb és végső fokára jutni 

akarnunk”. P i t h a g o r á s volt az első, ki magát nem 

bölcsnek, mint valamennyi, hanem szerényen csak böl- 

cseség kedvelőjének nevezé; — utódai megtarták ugyan 

e szerény nevezetet, de nem szerénységét. 

A valódi bölcs imádva a természet alkotóját, szel- 

lemét, szívét képezni, és véletlenség-jelölte helyét jól 

betölteni igyekszik: felhagyva ott a kétkedéssel, hol az 

okok czélra nem vezethetnek. A valódi bölcseség oly 

okos önviseletben áll, miszerint kiki maga is boldog le- 

gyen, és másokat is boldogíthasson; azaz hogy józa- 

núlj értelmesen, kellemesen és erényesen éljen, senkit 

se bántson, és a társaság hasznos tagja legyen. 

A tudományos életbölcseség annyira van az ész- 

haladó (transcendentalis) szédelgéstől, mint E p i c u r ta- 

na a csupán testi philosophiától; amaz egyesíti, egyé- 

níti s rendezi elvekbe, mit az érzéki világ elválaszta s 

megzavara. Ily viszonyban igen is tudományok tudo- 

mánya és bölcseség a philosophia. — C s a p l o v i c s 

a metaphisicát czigány miatyánknak nevezé, melylyel hol- 

ta napjáig elbibelödhetik, ki el nem tud menni rajta. Fran- 

czia s Angolhonban, hol a tudósok többnyire világ- 

,ravaló emberek, az észhaladó kémlelések sohasem te- 

vék meg szerencséjüket; ellenben német honban Kant, 

F ich te, Schelling, kik az eszmehiányt tudomá- 

nyos szavakba burkolni tudják, számos imádókra, és kö-

178 

vetőkre találtak; és nem hasznosb leendett-e egy kis 

értekezés a marhadögről, a hernyók vagy más ártal- 

mas férgek pusztításáról, némely vastag könyveiknél? 

kérdik a francziák. 

Az emberek szerencséjét egyesítve e három esz- 

közli: okos politika, vallás, és a philosophianak azon 

valódi neme, mely tisztítja a két elsőnek forrásait; mire 

azonban az iskolai philosophia oly kevéssé alkalmas, mint 

Csaplovics czigány miatyánkja, vagy Swedenborg 

nyolcz negyedrét kötetből álló munkája: De Arcanis 

coelestibus. A cselokoskodók (Sophisták) komoly czá- 

folat helyett csak gúnyt érdemelnek; miként azon apa 

cselekvék épen az egyetemből megjött tudós fiával, 

midőn boszankodására, hogy csak három tojás jőve asz- 

talára, fia ura megbízonyitá, hogy nem három.) hanem öt 

a tojás; mivel — úgymond — hol három van, kettő is 

van, kettő és három pedig öt; — az apa kivévén hár- 

mat, a képzelt kettőt reménydús bölcsész fiának hagyá. 

Saját lelkünket sem ismerjük, és a világ szelleme 

az Isten, és a mindenség fölött akarunk okoskodni! ho- 

lott sem az isteni Plató , sem az istentelen S p i n o s a 

nem valának képesek meghatározni: váljon mi létezett e- 

lébb, tojás-é, vagy tyúk? K a n t bebizonyítá, hogy szint- 

úgy bolondot űznek az észből az eszmék, mintáz érzékiség 

és szenvedélyek; észre akará ugyan hozni az észt, de 

az emberi szellem kezdet óta legszívesebben kétes vi- 

lágban szállongott. Legnagyobb helytelenséget követett 

el K a n t serege az igenleges (positiv) tudományok ál- 

modott reformjával. 

Minél többet eszmélkedik búvárkodva a bölcsész az 

emberiség felett, annál inkább veti meg azt, gőgössé s

179 

közönbössé válik; nem atya, sem testvér, nem polgár, 

sem ember, hanem — bölcsész. Kik egyedül könyv- 

vekből ismerik a bölcseséget, és egyedül könyvek 

közt laknak, nem igazi bölcsek; mert bölcseségre egye- 

dül a felvilágosodott emberész, öneszmélet, gyakorlati 

világélet, és a történet tanulása vezérel. A valóságos 

bölcs nem szól előbb Isten, gondviselés és világról, míg 

jól nem ismeri a természetet; nem politikáról vagy tör- 

vényhozásról, ha nem ismeri a történetet, a társaságot^ 

és a dolgok folyamát. 

Az anyaghitűség (materialismus) világosan leala- 

csonyító, miként francziahon szellemes férfiait is leala- 

csonyítá; ellenben az eszménykedés (idealismus) emeli 

az ember természetét, bár mennyire korlátolt legyen is 

az érzékfelettiekrőli ismeretünk. 

Csudálkozást és mély tiszteletet gerjesztőleg hat 

e két dolog az emberi kedélyre t. i. a csillagos ég fe- 

lettünk, és az erény törvénye bennünk. 

A csillagzat szemlélete, az emberkének álmodott 

fontosságát megsemmisíti, és eszébe juttatja, hogy nem 

egyéb kis pontocskánál a földön, mely ismét csak pon- 

tocska a mindenségben; — hogy csak arasznyi időt él 

és ismét összevegyül azon elemmel, melyből szárma- 

zék. Az erkölcsi elv érzete pedig felemeli az állatot az 

értelmiségre és az érzéki világtól független életbe 

helyzi. Tévedéstől egyedül a valódi philosophiai vegy- 

tan képes megóvni az embert, elválasztván t. i. a tapasz- 

talgatásl (empirismus) az észimádástól (rationalismus). 

Figyelemre s tiszteletre csak ily bölcsészek méltók, és 

csak ily értelemben Medicina animae a philosophia. 

Socrates égből hozá le a philosophiát; az újabb

180 

korúak ismét vissza akarák röpítni. Socrates meg- 

valla,, hogy tulajdonképen mit sem tud; ellenben azok min- 

dent, mindent tudnak és gúnyolják az életbölcseséget, 

minek az ember legjobb hasznát veszi. 

Dat Galenus opes, dat Justiniamis honores. 

Sed genus et species, cogitur ire pedes. 

Boszorkányok. 

Az e n dori boszorkányt, ki Sault elcsábítá, már 

a régiek is ismerték; úgy szinte a héber hitregét is 

A s módi gonosz lélekről, ki S á r á n a k egymás után 

hét vőlegényét megölé, de kitől Tóbiás ima, három 

napi megtartóztatás, szívre tett halmáj, és angyala se- 

gélye által megszabadult. 

Lamiae, Strigae, és Sagae a régieknél, úgy- 

szinte a későbbkori boszorkányoknak is kedves foglal- 

kozásút volt égi háborút, és különféle bajokat előidéz- 

ni, báj-italokat készíteni, gyermekeket váltani, megbé- 

nitni a vőlegény bizonyos tagját, és azáltal megszomo- 

rítni a szép arát, láthatlanokká tenni magukat, és meg- 

jelenni rögtön távol vidéken. Rendesen seprőn, vasvil- 

lán, vagy lidérczen nyargaltak tánczvigalmakba a sz. 

Gellért-hegyére, hol különösen a fekete bakkecske czi- 

rógatásában gyönyörködtek. Mai boszorkányaink kényel-

181 

mesebben nyargalnak férjeiken, bevárva magukhoz a 

bakkecskét. Különös, hogy a boszorkányságminden idő- 

ben egyedül nők kiváltságának és előjogának tartalék. 

A boszorkányok létezésének hite kétségtelenül po- 

gány októl számazik. Már a s a l i c u s törvény szól ar- 

ról, hogy: Stria quae hominem comederit 8000 fillér 

bírsággal büntettessék; de a formás nyomozatok ellenök 

még csak a XV-ik században VII. I n c z e pápa bullá- 

jával 1484-ben kezdődtek, mely szerint a pápa Spren- 

ger Jakabot és Institoris Henriket, nyomozó 

bírói hatalommal felruházva, ajándékozá a németeknek; 

ők készítek Malleus maleficarum czím alatt az 

eljárást szabályozó azon könyvet, mely az emberi esz- 

telenség legborzasztóbb emlékei közé tartozik. E bajon 

a reformatio sem segített, sőt a protestánsoknak, jelesül 

L u t h e r és K á l v i n n a k még több bajuk volt az ör- 

dögökkel és boszorkányokkal; mi nem csoda, miután 

maga a pápa is hitte. Minden, mi roszul történt, az ör- 

dögnek tulajdonítaték, kinek többek közt dohány és bur- 

nót gyártáshoz is kellé értenie, mivel 1684-ben azt a 

papok közvetlen ördög mívének hirdeték egyházi szó- 

székeikről, erősen buzgólkodván ellene. 

Az ördögöknek, mivel nem győzik rendes mun- 

káikat, provisorius segéd kezekre lévén szükségök, a 

boszorkányokat alkalmazák, és egyúttal definitív ágya- 

saikká is tevék; ezeket tehát ki kellé pusztítani. E pusz- 

títással legtöbb bajuk volt a németeknek; a 17-ik szá- 

zad közepe táján a bambergi püspök 600-at, a Würtz- 

burgi pedig 900-at, köztök egy szegény histerika apáczát, 

égettetett meg; és ép akkor Scotiában is így bántak 

egyszerre sok bűnössel, mindenütt azt hívén, hogy még

182 

jót tettek szegényekkel, mivel szerintük csak ez által 

üdvözülhettek! Bajor honban égetés előtt még az uni- 

versitást is meg szokta hallgatni a kegyes bíróság. 

Honunkban sz. Istv án király kormánya alatt a 

boszorkányokat vallási oktatás végett papokhoz küldöt- 

tek; másodízben rajtérve, izzó templomkulcscsal vállukon 

mégis bélyegeztettek; harmadszorra megégetés végett 

bírói kézre adattak. K á l m á n király alatt 1100-ban ho- 

zatott azon törvény: De Strigis quae non sunt, nulla 

questio fiat; melyhez hasonló még akkor Európában nem 

volt, s bölcs elődeinknek méltán becsületökre válik, de ké- 

sőbb az említett pápai bulla ismét divatba hozá égeté- 

süket, habár tövényeink közt sem ördög sem boszor- 

kányoknak nyoma nincs, ha kiveszszük Verbőczi I. 58. 

hol ez mondatik: Solent nonnulli bona amta saepe ma- 

litiosius pariter et cooperante diabolo exquisitis co- 

loribus obligare. 

A horvátok már kipótolák municipalis statútumaik- 

ban 163.610. e hiányt és rendelik a boszorkányok elfo- 

gatását és büntetését. Szegeden 1728. jul. 23. hét 

boszorkányt, köztök egy testes nőt, ki bírói vizsgálat 

után csak másfél lat nehézségű volt, és egy bábát, ki 

2000 gyermeket ördög nevében keresztelt légyen; to- 

vábbá hat bűnöst, köztök egy 82 éves aggot, ki az 

előtt városbírája volt, égettek meg három máglyán a 

Tisza partján. 

A legeslegelső írott boszorkány-pert B a r t o l u s 

közli 1350-ből; honi és külföldi levéltárakban akár- 

mennyi van,— miként tojás tojáshoz, úgy hasonlít vala- 

mennyi egymáshoz. Zemplin megyében különösen léte- 

zik egy 1703-ról, melyben egy 40 éves aggszűz arról

183 

vádoltatva, hogy a boszorkányoknak a tokaji hegytetőn 

tartott fényes tánczvigalmában szinte részt vőn, erősen 

tagadá hogy tánczolt; vallomásához a tollvivő megyei 

jegyző K e r e s z t e s F e r e n c z azon jegyzést írá: hogy 

40 éves szűzzel még az ördög sem tánczolhatott. 

Megfoghatlan, hogy egy bírónak sem juta soha eszé- 

be, miszerint ha a boszorkány hip-hopjával ide-oda tud- 

ja vala magát varázsolni, és ha kéményen is kiszállha- 

tott, sőt még kulcslyukon is át bújhatott volna, bizo- 

nyára mindenek előtt börtöne kulcslyukán bujandott át, és 

hip-hopját saját menekülésére használandotta. De a bo- 

szorkány-vallatónak rendes fizetése nem járván, csak 

minden elítélt egy egy boszorkány után 4 tallér,— ha nem 

lopok, nem élek! — szégyenére vált volna egyetlen egy 

boszorkányt is szabadon bocsátani; azért alkalmazák 

szarvas-okszerkezet gyanánt a vízpróbákat és kín- 

padokat. 

Midőn honunkban már felhagytak véle, még né- 

met honban folyvást, sőt Glarusban még 1782-ben is, 

és így 37 évvel későbben égettek boszorkányokat. Va- 

lóban, W e y e r s dr. Spee jesuita, s T o m a s i u s 

tanár tiszteletére minden rút banya oszlopot emelhetne. 

Most honunkban már csak a pór, különösebben az 

oláh és orosz pór hiszen boszorkányt, s jobbadán a bábák 

tartják fel az igézés és boszorkányság iránti hiedelmet; 

és az ól barmai körül történhető boszorkányságok el- 

hárítására használják még ittott a fekete bakkecskét, 

mivel ez oly viszonyban áll a boszorkányokkal, mint de- 

lej a vassal. 

Végre még a hóhérokat tartják ittott bűvös mes- 

tereknek. A 30 éves háborúban a passaui hóhér, jó fi-

184 

zetésért összesodrott papirkákat oszta ki harczosok szá- 

mára, ki azt lényeié, mentesíté magát a harczi ve- 

szélytől, — de miután egykettő felbontatván csak e 

szavak valának bele írva: „Gyáva gazember védd ma- 

gadat” — ezek is végkép elveszték hitelüket. 

B u ll. 

Így nevezik a brittek azon beszédeket, melyek 

könnyedén és megfontolás nélkül ejtve, okszerűt mon- 

dani látszanak, holott magukban csak nevetséges képte- 

lenségek; például: „Kisded koromban igen szép gyer- 

mek valék, hanem mint mondja anyám, kicserélt egy 

czigány asszony.” Ilyen azon két utas közti egyesség, 

kiknek csak egy lovuk volt: „Ha én ülök a lovon, te 

gyalogolsz; ha pedig te gyalogolsz, én ülök a lóra” 

Johnson pedig monda egykor: „Ha kénytelen leendet- 

tem mind eddig Scotiában lakni, már rég meg- 

haltam volna.” 

Ilyetén mondatokat az angolok, scοt t o k , vagy 

í r e k rovására költenek; miként 1825 előtt a bécsi- 

ek a magyarok rovására szokták volt árulni bizonyos 

élczés gondolataikat. Egy scotiai szobaleány szép köl- 

teményt olvasván asszonyának a napról, azon észrevé-

185 

telt tévé: hogy a hold még is kedvesebb, mivel — úgy- 

mond — setétben világít; ellenben világos nappal 

könnyen nélkülezhetjük a napot. — „Óh! nevezzetek 

nekem — úgymond sopánkodva egy s c o t t — oly 

országot, hol meg nem hal az ember, azonnal oda 

vándorlok és ott élem le napjaimat” Egy wallisi tü- 

zér pedig a londoni temetőben egy hangművésznek e 

sírkő-felírását olvasván: „Itt nyugosznak N. N. tete- 

mei, lelke pedig ott mulat, hol még szebb harmóniák 

környezik” szinte magának is ily forma sírkő-felírást 

készíttete még éltében: „Itt nyugosznak N. N. tüzérnek 

holt tetemei, lelke pedig ott mulat, hol még hatal- 

masbb tűzijáték környezi” A bőradó felett nagy vita 

támadván, A. így szólott: Mindenki áldozza fel utolsó 

fillérét, hogy megmenthesse egyéb vagyonát. B. meg- 

jegyzé: hogy a bor-taxa leginkább a csupasz labúakat 

fogja terhelni. Hiszen ok — monda — C-fából is ké- 

szíthetik talpbőrüket. 

Az í r e k minden nyomoruk daczára víg kedélyű, 

elmés, jó emberek, és felettébb kedvelik a túlmagasztos, 

erélyes kifejezéseket; például remekül festett arczképről 

azt mondják: „Felséges! még az eredetinél is hasonlóbb!” 

Bizonyos ostrom alkalmával pedig: „E helyet csak ak- 

kor adandjuk át, ha mindnyájan már romjai alá te- 

metve leszünk!” A b u l l szó még bikát is jelentvén, 

egy angolnak e kérdésére: miért csinálnak az í r e k 

annyi b u llt? ezt felelé az ír: Nejeitektől kérdjé- 

tek azt. 

Frankhonban R i p p e r m o n t báró kapott hírre 

szórakozott ilyetén kérdéseivel: „önnek nincsenek gyer- 

mekei? nemde családi hiba ez? talán ön édes anyja-

186 

nak sem volt soha gyermeke? — Miért mászkáltak 

az angyalok fel s alá Jakab lábtóján, holott szárnyaik 

lévén repülhettek volna? Mivel akkor alkalmasint ved- 

lettek. — Egy ízben panaszkodék: „Annyi bolha s bü- 

dösféreg volt —úgymond— ágyamban, hogy egész 

éjjel állva valék kénytelen feküdni ágyamban.” A ki- 

rálytól pedig ajándékul kapván egy pár szép lovat hin- 

tostól: „Már addig el sem megyek ablakomból — így 

szóla örömében — míg magamat elkocsizni nem la- 

tom az ablak alatt.” 

Czigányaink is mondanak elég bulit: Jaj ne akasz- 

szanok fel arczczal az országút felé, mert bizon meg 

halok szégyenletemben!” és közéletben hányszor hal- 

lánk már ilyforma mondásokat is: Bárcsak adna Is- 

ten már valahára vetéseinkre csendes meleg száraz esőt! 

Fiának helytelen cselekvésére mondván egy apa: 

”Már én ezt nem merészlettem volna cselekedni édes 

apámnak” — „Ugyan derék ember is lehetett ám ő 

kelme,”— mond a fiú. „Semmirevaló, csak neked vol- 

na olyan derék édes apád, mint nekem volt!” 

Mindezekről jobbára áll a: Si non e vere, e ben 

trovato; néha puszta ráfogások. Így ráfogákegy okos de 

különcz papra, hogy gyónószékében így szólítá meg 

gyónóját; Nagyméltósagú főtisztelendő bűnös! — 

Másra pedig, hogy háza ajtajára egy kisebb és mellette 

nagyobb lukat vágata; azt macskák, ezt ebek számára. 

Úgyszinte egy kolostori könyvtárnokra: hogy egy hé- 

ber bibliát így írá be a lajstromba: „Egy könyv, mely- 

nek eleje hátúl van.” 

Néha ily furcsa tévedésekbe, még humor is vegyül. 

„Mit tett értem az utóvilág, hogy én annyit áldozzam

187 

érette? Így szóla azon vagyonos úr, kitől nagyobbszerű 

alapitványtételt vártak; —; és egy oskolamester kér- 

deztetvén: mi az „opus posthumum?” — Oly mun- 

ka, — felele —melyet valaki holta után írt. — Ezen 

oskolamester igen jól értvén az értelmezéshez, különö- 

sen úgy értelmezé a sót: „Oly fűszer, mely elrontja az 

ételt, ha benne — hiányzik.” Ennél nem sokkal oko- 

sabb vala azon városi delnő, ki monda: Már ma oly gya- 

lázatos rosz idő van egész nap, hogy falura sem ille- 

nék be, azonban még az a rosz idő is jobb a semmi 

időnél.” 

Egy vadász embernek egypár borzkutyája lévén, 

kérdek tőle: „miért van oly szerfelett kurta lábuk?” 

hej! felelé ez: „hajdan jó agár volt mind a kettő, 

de annyit nyulásztam velők, míg végre majd nem egé- 

szen el kopott a lábuk; már most csak borzra járok 

velök.”

188 

Csók. 

A csók oly ványak 1 ) (dolgok) sorába tartozik, 

miket érezni igen, de értelmezni bajosan lehet. Eszünk 

iszunk és beszélünk a szájjal, de kaczagunk is, és csó- 

kolunk. Háromféle csókot ismertek a régiek: b a s i a, 

o s c u l a , s v a v i a , a rokon és baráti, a tisztelet, és 

szerelem csókját; ez utóbbik természettan-villanyossági 

kísérlet lévén, a csókolódzó olly természetbúvár, ki a 

külszinnel be nem érve, a vány fenekére jutni igyekszik. 

Már az ó szövetség és a legrégibb Hiob könyv is szen- 

tesítek a tisztelet csókját. Hajdan csókokat küldenek az 

isteneknek, és mivel néha szinte isteneknek tartattak a 

nagyok, térdeiket, lábukat, a papoknak pedig rendesen 

kezüket csókolák. A szolgallelkű keletiek még most is 

arczra borulva csókolják a nagyúr köntöse szélét, és 

azon helyen, melyen álla, a föld porát. Még néhány né- 

met császár is csókoltatá lábát, habár I. M i k s a és V. 

K á r o l y komolyan tiltakozának ellene, mi nagy becsüle- 

1 ) E szót a Pesti Napló 1854. 134-ik számában indít- 

ványozá valaki, helyes philologiai okoskodással fejtegetve a deák 

res, és ebből származó szavak magyarosítását. Á különben is két- 

értelmű dolog szót sehogysem lehetvén idomítni, hogy használ- 

hassuk a reális, realitás, reálisai s a t. kifejezésére: indítványozá 

a vány szót, és ha elfogatatnék, akkor lenne a res=vány, re- 

ális, ványas, realitás ványiság reálisal ványasit s a t .

189 

tükre válik. Jelenleg már csak a romai pápák csókol- 

tatják lábukat, vagy mint modosítni szokták, a papucsuk- 

ra hímzett keresztet. Legkevésbé vágyik erre IX. P i u s 

pápa, sőt mint mondják, ellenére is van. 

Kezdve a czártól, valamennyi orosz csókolja a pap 

kezét, midőn öt szentelt vízzel behinti, igazabban öm- 

leszti, mert előkelő főnek félmesszely is jut egyszerre 

belőle; és akkor a pap a czárnak és nagyherczegeknek 

viszont megcsókolja jobbukat. Ezt tévé S á ndor és 

M i k l ó s czár is Magyarországon keresztül utaztában 

minden falusi pópával, ki öt egyháza előtt várva meg- 

áldá. Átalán kedvelik a csókolódzást az oroszok minden 

alkalommal; különösen húsvétkor is csókkal és e sza- 

vakkal üdvözlik egymást még a hadseregnél is: „Krisz- 

tus feltámadt!” erre a felelet: „Valósággal feltámadt” 

és ismét egy csók. Szinte ezt kelletvén felelnie egy köz- 

vitéznek is tisztje ilyetén egélyes köszöntésére, azt mon- 

da töprenkedve zsidó létére: „Megkövetem alásan” 

nem merek én tisztemnek olyat mondani, mit bizo- 

nyosan nem tudok.” 

Ama római magas családból származott pápai test- 

őr százados, ízletes egyenruhájában, ki R udnay Sán- 

d o r számára hozá Romából bíbornoki kis kerek főve- 

gét, Esztergomban kezet csókola minden veresövesnek. 

Nemrég hunyt el honunk egyik nagy tekintélyű 

fija, két megye örökös főispánja, kinek személye iránt 

oly patriarchális kegyelettel viseltetek a számos és va- 

gyonos nemességgel díszlő két megye közönsége, mi- 

szerint tisztviselőik, alispántól kezdve, még 1820-ban is 

csókolák, vagy csókolni akarák jobbját; de ő rendesen el- 

voná azt, és ölelésével viszonzá a megtisztelést.

190 

Napjainkban világi urak és nők legfeljebb még 

korosb püspököknek csókolják jobbukat. Világi ember- 

nek átalán szükséges, tapintattal bírnia a kezcsókolás- 

ban is,) mert ez néha tisztelet, néha meghittség jele 

lehelvén, szintoly rósz néven vehetik levését mint el- 

mulasztását. 

T i b e r i u s átalán tilalmazá az o s c u l a quoti- 

di á n a-kat, még pedig azért, mert ragályok idején, a 

kehelynek egyházbani közös használata ellen is buzog- 

tak az orvosok. „Os-culum dedit” veszedelmes kétér- 

telműség deákban. C a t ο ellenzé, hogy a férj, leánya 

szeme láttára, megcsókolja nejét, mi ugyan igen ter- 

mészetes leendett, ha ezt francziaul mondja vala; mivel e 

mondat szorul szóra francziára fordítva: meg csó- 

kolá nejét = „il a baise sa femme” — egészen 

mást, és olyant jelent, mit csakugyan leánya 

szeme láttára nem teendene senki. A franczia megcsó- 

kolja neje kezét, de midőn őt magát csókolja, — em- 

brasser — azaz „megöleli” szóval él; és ez minden 

esetre illemesb kifejezés a csóknak ama pajzán össze- 

hasonlításánál a ház csengőjével, melyet akkor húznak 

meg, ha azt kívánják hogy megnyíljék az ajtó. — Fran- 

czia nevelőnők ez illemre oktatják fiatal nő növendé- 

keiket: „Ha tisztes úrnő meg akar csókolni, csak ar- 

czadkadat nyújtsad oda csókra, és ha már megcsókolt 

kézcsókkal viszonozd irántadi kegyét” — minek szokat- 

lansága soknak visszatetszik. Francziáktól veszik szinte 

származásukat az illemcsókok, például érkezés, elme- 

net, fölkelés és legnyugváskor, vagy pedig köszöne- 

tül az éldeletért. E szokás először német udvaroknál 

utánoztatott, és innen ment át a közéletbe.

191 

A már megemlített csók nemeihez tartoznak még 

az ünnepélyes hódolati kézcsókok; — hivatalos csók, 

melylyel például a fejedelem rendvitézeül, vagy a fel- 

szentelő püspök áldozárúl, a dékán pedig academiai csók- 

jával tudorrá avat fel valakit;— az e n g e s z t e l ő csó- 

kok; — továbbá a k é m-c s ó k, annak megtudására: 

ivott e bort? úgy szinte az éjszakamerikai szabad álla- 

mokban divatos törvényes biblia-csók, miszerint ha va- 

laki azt állítja: „ Ez nekem száz dolláral adósom” s erre 

eskü gyanánt megcsókolja a bibliát, és a dolog valódi- 

ságát megerősítő két tanú szinte ezt cselekszi, megítéli 

a bíró a követelt száz dollárt; — végre a b é k e csók- 

ja, melylyel szent Pál szokta volt rendesen befejezni 

leveleit; és az a l ázat csókja, midőn fejedelmek vagy 

püspökök, lábmosás alkalmával nagy-csütörtökön mos- 

sák és csókolják a szegény aggok lábaikat, követve 

Krisztus példáját. Nem említjük a fertelmes Júdás- 

csókot. Két különböző nemű csók fűszerezi a férfi 

életet t. i. a nő-csók és a kan-csók. 

A britt és hollandi bizonyos fertelem képzelete 

miatt, csaknem gyalázatnak tartja férfiak közt a csóko- 

lódzást; e helyett férfias szíves kézszorítással jelen- 

tik örömüket, baráti érzetüket. Hála az égnek, hogy köz- 

életben nálunk is mindinkább ritkul már e szokás, vesz- 

tegetni mindenkire, néha csaknem egészen idegenekre 

a rokon vagy baráti érzet e nyilvánítását. 

Enyimnél gyakorlottabb és remekebb ecsetet ígé- 

nyel a szerelem- vagyis a csókok-csókja.

192 

C z í m e k. 

Mundus titulis titillatur. A császárok és 

királyok hármas: nagy, közép, és kisebb czímet hasz- 

nálnak és az elsőben még oly országok czímeit is elő- 

sorolják, melyeket nem bírnak, és valósággal sohasem 

is bírtak. A chinai császár magát a menny szentséges 

fiának, és a föld egyedüli kormányzójának nevezi. Ke- 

leten a fejedelmek egyike a nap és hold rokona, kirá- 

lyok királya, valamennyi arany ura; — másik a fő ör- 

döggel viaskodott 190 csorbájú pallos, és a terem- 

téssel egykorú pálmafa tulajdonosa, ki véka számra sze- 

di be arany adóját; — harmadik az édes víz, lég és fel- 

hők ura, kinek egyik szeme naphoz, másik holdhoz ha- 

sonló, lehelete illatos mint benzoe, és mirha. Legneveze- 

tesebb a birmanok királyának czíme: „A fehér ele- 

fánt és a föld valamennyi elefántjának ura·, ki a ki- 

rályok valamennyi X. tisztét teljesíti: jótévőségét — 

mindennapi imát — kegyelmességet — egyedül a tized 

beszedését — igazságot — harag nélküli büntetést — 

béketürést követve a föld példáját mely hordja a te- 

remtmények összeségét — eszélyes parancsnokok al- 

kalmazását — jó tanács követését — és minden gőg 

mellőzését” E jeles czím Európában is megérdemli a 

honfiúsítást.

193 

Honi királyaink Árpád véréből Illustris Do- 

minus R e x ; második korszakban, K á r o l y és La- 

j o s királyok, S e r e n i s s i m u s czímmel éltek. Má- 

t y á s volt az első király, kinek Pál pápa a Majestas czi- 

met adta; 1470-ben még egyedül V. K á r o l y n a k 

adaték, napjainkban minden királyt illeti; egyedül a tö- 

rök császár nem neveztetik így, hanem, magas portája 

után, diplomatice Ő magasságának. Az angol királyok közt 

VIII. H e n r i k , ki Luther Márton ellen „De septem Sa- 

cramentis” írt munkájaért nyeré a pápától a „Defensor 

fidei” czímet, legelső élt M a j e s t a s czímmel; és fur- 

csa, hogy utódai, kik a katholika vallást kiűzék Angliá- 

ból, ezen d e f e n s o r fi d e i czímet folyvást viselék. 

V i c t o r i á n a k minden aranyán látható a D. F. 

Az északvidéki s tiroli, Istenét és fejedelmét Te- 

vel szólítja; hol ugyan azután a király atyai kérdésére: 

”Mit kívántok tőlem gyermekeim? néha furcsa őszin- 

teséggel azt felelik; „Atyánk, mi mit sem kívánunk tő- 

led, csak te ne kívánnál tőlünk”. 

A legfőbb egyházi czímek: a római pápáé 

Sanctissime Papa, vagy Pater, a bíbornokoké Emi- 

nentissime Cardinalis. I. Pál, a 95-dik pápa vala az 

első, ki a Pontifex maximus czímet kezdé használni. 

Druszája V. P á l szépítvén Roma városát, és különö- 

sen sok pompás kutat készítetvén, a rómaiaktól Ponti- 

fex maximusnak neveztetek. Abibornokoknak VIII. Or- 

b á n pápa (1623-1644) adá az eminencziás czímet 

A patriarchák, érsekek, püspökök, apát vagy pré- 

post, és legfőbb rendeletnél fogva néhány évtized óla 

a superinlendenseké is Reverendissime, egyedül aris- 

tocratiai elemű honunkban neveztetik a püspök Illustris-

194 

simusnak, hanem titkos tanácsos, mivel azt Excel- 

lentissimus czím illeti. Olasz- és francz honban a püs- 

pököt sőt érseket is — valamint rövideden a hercze- 

geket is Monsignor, Monseigneur-vel szólítják. Büszke 

honi nyelvünk tulajdona, hogy a magyar a Sacratissima 

Majestast Felséges urának czímezi. 

Uralkodó házból származott herczegeket Serenis- 

simusnak, fenségesnek, k. Hochheit, Durchlaucht — 

egyéb herczegeket Celsissimusnak, kegyelmes herczeg- 

nek, fürstliche Gnaden; a titkos tanácsnokokat Excel- 

lentiasnak czímezik. 

Oroszhonban minden tábornok rávágyik e czímre, 

miként a nagyvárosi polgár a német von-ra. Előkelő 

bécsi szabó vagy schuster mértéket sem igen vesz, 

ha így nem szólítattik. 

Paduaban e sírkőfelírás olvasható (1708) Sere- 

nissimi Ferdinandi Caroli Gonzaga Ducis Mantuae 

etc. clementissima viscera. 

A német köznép azt hiszi, hogy az nem is lehet iga- 

zi Excellenz, ki excellens asztalt nem tart. Midőn egyszer 

a víg kedélyü B a t t h y á n y i bíbornok Pázmándon meg- 

látogatá özvegy K e m p e l e n bárónét, kinek deli két leá- 

nya volt, tiszteletére fényes világítást készítete, hol e 

sorok valának olvashatók: 

Ihre Excellenz macht Seiner Eminenz ein' tiefe Reverenz! 

Und empfiehlt ihre zwei Lamperln 

In Sr. Eminenz ihre Kramperln. 

Egyidő óta a török basákat és követeket is ex- 

cellenciázzák diplomatice. E czímnek különös sajátsága, 

hogy nőkre, különösen föudvarmesternőkre is ruház- 

tatik, kiknek férjeik nem titkos tanácsosok. E czímet, 

melyet ugyan már Cornelius Nepos „Vita excellentium 

Imperatorum” munkájából ismerénk, középkorban la-

195 

nárok, különösen orvosok viselek; és ezek meg is ér- 

demlék, ha a felgyógyult nevezé őket így. 

R o s t o p s c h i n gróftól kérdé egy ízben a czár 

”Miért nem herczeg ön?” Annak, felele ez, a tél az 

oka, Felséges Uram!” Hogyhogy? „Édes atyámnak 

választására bízatván Petersburgban: a herczegi czím, 

vagy egy felettébb drága nyusztos bunda, mivel ép 

akkor kegyetlen szigorú tél volt, a drága bundát vá- 

lasztá atyám.” 

Valamint hajdan a romaiaknál Scipio africanusnak 

neveztetek, úgy nyerének N a p ó l e o n tábornokai her- 

czegi czímeket in partibus. Augerau c a s t i g l i o n i — 

Kellermann valmyi — Ney elchingeni és moskwai, — 

Oroszhonban szintúgy Dibitseh Zabalkanszky — Kutu- 

sow Szmolenskoi — Paskievits Warschawszky hercze- 

gi czímet. E czímeknek osztása is, nyerése is tagad- 

hatlan nagyszerű. 

Van érdem kitüntetés nélkül, de nincs kitüntetés 

némi érdem nélkül; miben természetesen sok függ a ki- 

tüntetett érdem minőségétől és fogalmától. Átalán, a kor- 

mányok szintúgy nyomják bélyegöket emberekre, mint 

a pénzekre, szabad teszésök szerint határozván meg 

kelendőségüket; a világ pedig kénytelen mindkettőt for- 

galmuk, nem pedig belértékük szerint fogadni el. így 

áll ez a czímekre nézve is. Van akármennyi tanácsnok, 

kilöl tanácsot kérnek, és tud is adni; olyan is van elég, 

kiklöl ugyan nem kérnek, de tudnának adni; de meg 

olyan is ám, kitől kértek,de nem tudott adni; sőt végre 

még olyan is, kitől ugyan nem kérnek, de ha kérnének, 

sem tudna adni. 

Az érseki és püspöki czímek in partibus infide-

196 

lium, úgy szinte különösen honunkban a nagy számú 

préposti és apáti czímek abban különböznek egyéb vi- 

lági czímektől: hogy püspök föveg és pálcza, arany ke- 

reszt és gyűrű, fényes öltöny és ily küljelek által is 

megkülönböztetvék; habár ezekről egy olasz pap azt 

monda, még pedig a bécsi nunciatúra tagja, Sunt sicut 

genitalia in mudis, qnae nullum producunt effectual. 

Egy vegyes polgári s katonai bizottmány tagjai Bécs- 

ben (1736-ban) nem akarának a zöld asztalhoz ülni, 

sőt az udvari bizottmány szét is oszlott, mielőtt dolgához 

fogott volna, mivel a tagok nem tudtak abban megegyez- 

ni, rangjához és czíméhez képest ki hová üljön, minre 

VI. K á r o l y külön kéziratával e szabályt adá: Der Hof- 

rath wird sein der jüngste General-Major; der Hof- 

Secretair der jüngste Obristlieutenant; der Hofcon- 

cipist der jüngste Major. Das übrige Gschmass kommt 

ohne dies nicht in Anbetracht. C a r l m. p.” 

Honunkban a hajdani helytartótanács, nádor vagy 

cancellár hivalalos leveleikben használt czímzéseivel 

legfeljebb csak a mágnások voltak, vagy lehettek meg- 

elégedve. Hajdan csak a királyi tanácsnokok és megyei 

alispánok, később táblabírák is éltek a tekintetes nemes 

nemzetes és vitézlő rövidke czímmel; napjainkban a te- 

kintetes vagy Tens Úr! czímnél már alig van kissebb. 

A néhány év óta divatos kegyed és ön-nek tagadhal- 

lanul igen igen jó hasznát veszszük· de valamint Angol- 

honban ugyszinte hazánkban is a tapintat és modor, 

melyet valaki czímzésekben, és kivált úrnők czímzé- 

sében tanúsít, társas míveltsége hévmérőjének tekinthető. 

Angliában a királyi család, Canterburyi érsek és 

lordcancellártól kezdve lefelé a mesterember és nap-

197 

számosig 62 czímfokozat divatozik. Az érsek vagy 

püspök neje nem viseli férje, hanem saját családa nevét, 

és My l a d y czímmel tiszteltelik meg; de már a fiúk 

apjuk nevét viselik. Ki hinné hogy okos férfiú vagy nő 

az által, hogy igényé alóli kisebb czímmel szólítják, 

elhangoltatik? és még is úgy van. Mundus titulis ti- 

tillatur! M a r i a T h e r e s i a egészen meghódítá Pom- 

p a d ο ú r n ő t, midőn levelében őt Ma Consine-nek 

szólítá. F e s t e t i c s G y ö r g y gróf hajdan mindenki- 

nek egy fokozattal magasb czímet szokván adni, egy 

kapitánynak czímezett főhadnagy megjegyzésére. „Én 

nem kapitány vagyok kegyelmes herczeg! hanem fő- 

hadnagy” — azt monda — „De már rég megérdem- 

lette volna, én azonban csak szegény gróf vagyok, 

kit nem illet a herczegi czím.” — „De már rég meg- 

érdemlette volna Excellentziad!” monda neki viszont 

a főhadnagy is. Hiszen még vendéglőben is szíveseb- 

ben, gyorsabban szolgál a pinczér annak, ki őt nyájasan 

főpinczérnek nevezi. 

Még a franczia s magyar forradalom férfiai is, Mi- 

r a b e a u , e szellemdús democrata, úgyszinte nálunk is 

néhány valaki, kegyetlenül lehordá cselédjeit, ha házon 

kívül grófnak, vagy méltóságos úrnak nevezék; a ház- 

nál pedig szinte lehordá, ha nem így szólíták meg. Vi- 

lágosan káprázlatá mind két N a p ó l e o n szemét a csá- 

szári czím; az élőnek annyival is inkább, mivel Isten 

kegyelméből és a nép akaratából lelt azzá; és az első 

sz. Ilona szigetén kellemesebben létezik vala, ha a Ge- 

nerális czímhez tudott volna szokni, visszaemlékezve, 

hogy akkor volt legnagyobb, midőn e czímet viselé, de 

saját emberei itt is folyvást Sire!-el szólíták.

198 

A sept. 25. 1852. elhunyt W e llington her- 

czeg czíme következő volt: Wellesley Arthur, welling- 

toni herczeg és marquis, Wellingtoni gróf, talaverai al- 

gróf, douroi marquis, Waterlooi s sciadaolrodrigui her- 

czeg, első osztályú spanyol grand, vittoriai herczeg, 

torres-vedrasi marquis, rimierai gróf; a hannoverai Guelph, 

orosz sz. András, porosz fekete sas, spanyol arany gyap- 

jas, dán elefánt, a két siciliai sz. Ferdinánd érdem, és a 

sz. Januarius, a bajor Miksa József, az osztrák Mária 

Theresia, a svéd kard, a franczia sz. Lélek, a portu- 

galli torony és kard, a piemonti Annonciade, és a német- 

alföldi Vilmos rendek nagy keresztese; tábornagy 

a britl, osztrák, orosz, porosz, portugál, hannoveri, és 

németalföldi seregekben; tábornok-kapitány Spanyol- 

országban; Victoria királyné ő felsége szárazföldi had- 

erejének főparancsnoka; a testőr gránátosok ezredese; 

a karabélyos dandár főezredese; a Tower és a doveri 

vár constablere; az öt kikötő őre, canczellárja s admi- 

rálja; Hampshire s Tover-Hamlet lord-helytartója; az 

oxfordi egyetem canczellárja; a királyi katonai főiskola 

és a kir. katonai kórház biztosa, a Trinityhouse meste- 

re; a skót hajós akadémia al-elnöke; a londoni királyi, 

s a charter-housei főiskola egyik kormányzója; a hun- 

terian museum egyik igazgatója s a t . — jam satis! 

Közéletben, tagadhatlan igen jó hasznát veszszük 

azon már csaknem százados divatnak, miszerint fran- 

cziaul czímezzük kívülről leveleinket; nem tehetvén ar- 

ról, hogy aztán néha furcsábbnál furcsább czímzetű le- 

velek iratnak; például egy fenyítőház igazgatójának; 

A monsieur N. Inspecleur des filous de Sa Majesté; 

fenyítő törvényszék ülnökének: Conseiller des cri-

199 

mes des S. M. — Legfőbb törvényszéki elnöknek: Pre- 

sident du dernier jugement. A vígkedélyű, derék, finom 

S c h e d i u s egyetemi tanár maga beszélé, hogy neki egy 

ízben postán ily felirású levele érkezett: „A monzsu- 

rovi monzsnrovi Pan Schedinsovi Professorovi” Sokat 

tanulhatunk e részben a francziáktól, kik kalapjuk, pálczá- 

juk, és felsőruhájukkal czímeiket is az előszobában 

hagyva, egyedül mint társalgók lépnek a társaságba; 

úgy szinte franczia nőktől is, kik férjeik nevét igen, de an- 

nak hivatali czímeit nem osztják. Mi nevetségesen hang- 

zik a tábornokné, alezredesné, haditanácsnokné, elnök 

vagy ülnökné, tanácsnokné, titoknokné; hát még az ud- 

vari trombitásné, porkolábné, vagy írnokné asszonyom, 

sőt találkozott ki így írá magát alá: IV. Francisco, cs. k. 

hivatalnok testvére 

II. Fridrik egy czímkóros tiszteletbeli tanácsnokot 

v a l ó s á g o s t i s z t e l e t b e l i tanácsnokká, és szintoly 

kóros udvari trombitását titkos trombitásává 

nevezé. 

A tanárok tanácsnoki, a tanítók rendes tanári, a 

mesterek pedig tanítói czímre vágynak napjainkban, a 

zsidó korcsmáros szívesen nevezteti magát árendásnak; 

a szabó ruhakészítőnek; a szatócs kereskedőnek; a bol- 

toslegény magát kereskedési segédnek, gazdáját pedig 

főnökének, a mesterlegény mesternek, a szemfényvesz- 

tő természetes bűvészet tanárának, a bakó pedig gyep- 

mesternek. Romában oly büszkeséggel nevezi magát az 

olasz pápai szoba-seprőnek (scopatore) mint a hindu 

szolga a Nabob pipahordójának. 

Hollandiában a disznó-herélő a világért sem fog- 

na munkájához, ha őt máskép szólítanák, mint O p e r a t o r

200 

vagy C a s t r a t o r Úr! Egy ilyen operator az egye- 

temben tanuló fiának szívesen megfizette sok adósságait, 

midőn kinyomatott tudorati értekezését (dissertatio 

inauguralis) édes apjának ily czímmel ajánlá: „Rerum 

Westphalicarum indagatori sagacissimo.” 

Egy nem rég báróvá leli nyalka úri ember igen 

picziny lovon nyargalódzván, azt monda róla egy elméncz: 

”E lovacskat én még kutya korában ismertem, csak 

mióta báróvá lőn gazdája, visel paripa czímet.” 

La t i n o v i t s néhai helytartói tanácsnoknak, meg- 

hagyatván legfelsőbb helyről, hogy B. városa tanácsát 

Ő Felsége nevével királyi biztosi minéműségben ke- 

ményen dorgálja meg: miután ünnepélyesen fogadtatva 

a varashoz teremében elfoglalá az elnöki széket, con- 

Heuere ornnies intentiqne ora tenebant! elkészülve a 

hosszú feddő beszédre. Ő pedig így szóla hozzájok de- 

ák nyelven: „Nemde kigyelmetek e czímmel élnek: 

prudentes et circumspecti? de ez esetben sem pni- 

detiter semcircumspecte. hanem igen Stolide cseleked- 

tek kigyelmetek. és ez másszor meg ne történjék mert— 

ezzel oda hagyá a teremlet.” 

Hajdan a bécsi vámnál az érkezők neveit igen 

módos rendőri altiszt szokván följegyezni, midőn az 

érkezőnek czímét kérdé, s azt hallá, „Én magam ura 

ragyok” — rendesen azt szokta volt mondani: „Ennél 

szebb czímet nem ismerek.”

201 

Dancsoskodás. Trágárság. 

A dancsos (cynikus) bölcsészek felekezete An- 

list h en es. Diogenes, Monimus, Crates és 

Men i p pus, híven követve S o c r a t e s erkölcstanát 

magaselvök mellett: Naturae convenienter vivere, min- 

den szemlélkedést (speculatio), mesterséget, illedelmet 

és külviseletet megvetének. Habár azon állatokból mely- 

lyek után neveztettek t. i. ebekből csaknem malaczok- 

ka váltak is, ne (éledjük, hogy az ő iskolájokból került 

ki a komoly (stoicus) bölcsészet. Nevethetjük ugyan 

őket, hogy megyeiének mindent mi szép; de ki a szem- 

lélkedési bölcsészek balgalagságai fölött komolyan bő- 

szankodott tisztelni fogja ez ebeket, kik haszontalan 

ábrándok helyett erkölcstannal foglalkozának. Antigon 

király egy cynikusnak, ki tőle drachmát kért, azt mon- 

da: királytól ez kevés; — Adjál hat talentumot — 

”cynikusnak ez nagyon sok.” 

Az aljas bohózat egyik főágát képezi a dancsos- 

kodás (Cynismus), mi nélkül bohós költészet sem 

igen képzelhető. Valamennyi valódi komikus, ha nem 

aljas, kissé dancsos volt. Az aesthelicus dancsoskodás- 

nak három neme van: a nyers szerelmes (eroticus) 

— második a trágárság — harmadik, mely természe-

202 

tes de oly nemtelen dolgokkal foglalkozik, melyeknek 

érintését az Hiedelem tiltja. Mi piszkos, az ugyan szép 

sohasem lehel, és minden, mi az erkölcsi gyöngédséget 

sérti, és azon finom fátyolt, melyet erkölcsi érzés a tes- 

ti kéj éldelete körül szövött, szél lepi, undorító; — de a 

bohós élcz, mely a gyöngédtelen anyagot előadásában 

szépíti, nagy előjogokkal bír, és az el nem fojtott termé- 

szet fölötte mindig kaczagni fog; mivel a dancsosko- 

dók melegágyán néha legszebb virágok teremnek, ha 

azokat a szellem termeli, külön bűz nélkül. 

Gyakran ép azok, kik gyöngédtelen cselekvéseket 

visznek véghez, szóbeszédben leggyöngédedebbek. Né- 

mely nő oly szabad könyvet, melyet társaságban többek- 

kel maga is szidott, még azon estve meghozatá magá- 

nak, és örömmel olvasá titkon szobájában, A finom dan- 

csoskodás rézhez hasonló, melynek szabad légben 

rozsdája szép zöld szinü; míg a régiek vastagabb dan- 

csoskodása ólomhoz hasonlíta, mely megfeketedik, de 

fekete színe nem mérges, mint a zöld rézrozsda. Egy 

nő hízelgve monda Johnson-nak: „Igen szép, hogy ön 

szótárából valamennyi piszkos kifejezéseket kihagyá.” 

— „Ezt csak kutatásból tudhatja ön” felele az őszin- 

te britt. Bizonyos nők, kik németül és francziául beszé- 

lenek, sokért ki nem mondanák C o n f u t z a nagy sinai 

bölcsész nevét, pedig ez ép olyan, mintha magyar nő 

vonakodnék kimondani a M a l e s p i n a d i F a s d i novo 

grófi család nevét. 

Igen természetes dolgoknál a túlszemérem — fi- 

atal szüzeket kivéve — jobbára csak szenvelgés (affec- 

tatio). Azonban a figefalevél sehol sincsen annyira 

helyén, mint in puncto puncti. Egy szemérmes nő

203 

váló pert folytatva férje ellen, megkéré bíráit, hogy 

szabad légyen írnia, mit szemérme élőszóval meg- 

mondani tilt; — s író asztalhoz ülvén, kezébe veszi 

az írótollat, és a nélkül hogy tentába mártaná, folyvást 

ír. „Hiszen nincsen tenta a tollúban” — monda a bí- 

rák egyike. „Hiszen csak is abból áll az én egész pa- 

naszom!” felelé mosolyogva a nő — és megérteték. 

Az érzéki kéjek mindennemű kifestése magában 

minden mívelt emberben undort, de a nyersben érzéki- 

séget gerjeszt. Cicero a trágárságot így értelmezi. 

Illiberale, petulans, flagitiosum, obscoenum jocandi 

genus, és igaza van. Valamennyi trágárság egy ten- 

gely körül forog, melyet a legrégibb allegória almában 

és kígyóban ábrázol; a pór pedig „szegény ember pe- 

csenyéjének” és az élczes franczia des bijoux 

indiscrets-nek nevezi. 

Catullus, Propertius és Martialis nagy 

trágár hősök voltak, noha az utóbbik azt állítja: Las- 

civa nobis pagina, vitae proba est. 

O v i d i u s finomabb, de épen azért vonzóbb és 

annál veszedelmesebb, habár ő is így szól: 

Crede mihi, mores distant a carmine nostro; 

Vita verecunda est, musa jocosa mihi. 

Maga a bölcs Seneca is trágárkodik. 

A csupaszság magában nem trágárság, egyedül a 

befödöttnek leleplezése teszi azzá. Napol királyság 

egyik zugában, Iserniában, a P r i a p isteni tisztelete, 

mint mondják, más nevezet alatt máig fenn áll. A görög 

vérből származó nem, sz. Cosimo napján azon tagot, 

melyet ott C o s i m o nagy-lábujjának neveznek, viasz-

204 

ból készítve, szokta áldozat képen bemutatni. A sorsá- 

val megelégedő nő viaszáldozatát e szóval mutatja be: 

Ti ringrazio (köszönöm); — a hajadon: St. Cosimo, 

tale, quale; — szerény szüzek pedig: St. Cosimo, mi 

recommendo. 

Középkorban a nagyoknál oly becsben állott a trá- 

gárkodás, mint jelenleg nálunk a mívelt élcz; a cse- 

megék és sütemények nevei és formái ugyanez anyag- 

ból készültek. Ki hinné, hogy erre anyagot szolgáltat- 

tak a casuisták, mindenek felett Sanchez spanyol: „De 

Sacramento Matrimonii” Antverp. 1607, írt munkájával, 

melyre a pápai censor e szavakkal írá helybehagyását: 

,.Legi et perlegi maxima cum voluptate!”· Grecourt 

(† 1743), Frankhon Anacreonja, a rút trágárolo- 

g i á n a k tudora és tanára, örömest trágárkodó földiéinél 

nagy hírre kapott. Kétségkül a franczia nyelv sajátsá- 

gos kifejezéseiben fekszik, hogy mi francziában korán- 

semfülsértő, mint például e kifejezés: „bijoui ndiscret” 

fordításban csaknem botrányossá lesz. Ez a sorsa Gre- 

court műveinek is fordításban. A franczia nyelv a de- 

áknak leánya lévén, e részben gyöngéd vonású édes 

anyjára ütött. A másik leánya (olasz) forróbb éghajla- 

tot lakva, még inkább trágárkodik számtalan műveiben. 

Miután az óriásnak is meg kell egyszer halnia, 

egy ily) a legrégibb és leghatalmasabb Priap családból 

származott érdemdús óriást ünnepélyes szertartással te- 

mettek franczia országban, a hullát vállon vitte hat szo- 

morodott nő, oldalához a becsületrend szalaga vala tűz- 

ve, környezve borostyánnal. Pompejiben nem rég házat 

ástak ki, melynek czímere egy kőből remekül kifaragott

205 

öt lábnyi Priap, e felírással: “Semper idem”. Magyar 

nyelvünkben a trágárság jobbadán B. durból hangzik. 

A dancsoskodás harmadik nemét képezi a testnek 

azon tiszteletes része járúlványaival, melynek még fe- 

jedelmek is ülést kínálnak; és melyet a közember gyak- 

ran búvóhelyül is ajánl, de még ki sem fogadta el az 

ajánlatot. Különös, hogy épen a leggyöngédedebb mo- 

dorú és beszédű finom francziák, urak is nők is. minden 

tartózkodás nélkül használják a c u l szót, és azt külön- 

féle szólamaikban alkalmazzák: Cul de verre; cul de 

lamp; cul de four; — il y va de tete et de cu; il 

montre le cul; il fait le cul de poule; cul de Paris; 

il demeure le cul parterre — ce sont deux cuh dans 

une chemise! 

Omne trinum perfectum, nyílt fő, nyílt szív és nyílt 

alfél; mely utólsótúl függ az első kettő, mivel ennek 

szorulása — kedvetlenséget, álmatlanságot, hypochondri- 

át, őrültséget idézhet elő. Azért, kinek nagy úrral reg- 

geli órákban, kivált kegyelmétől függő ügye van, ha le- 

het, tudja meg elébb komornikjától, meg volt e már reg- 

geli széke; mivel ezután, valószínűleg nyájasabb leend; 

— ez a természetben fekszik. Bizonyos tót falu lelkésze 

haldokolván, káplánja ráfogá, hogy ágya felett csüggő arany 

óráját néki ajándékozá, be híván betegágyához a tanúkat, 

nógatta a szegény haldoklót, hogy csak a hogyinki 

(órácska) szót mondja ki — mire a ρap öszveszedvén 

végső erejét monda: ho — ho — hocno; és meghalt. 

Accessorium sequitur suum principale; és így 

ennek az accessoriuma az a furcsa valami, mely a sö- 

tétséget kedveli, titkon cselekszik jót az emberrel, ha 

szabadon engedik szeszélyét és járását; de felettébb

206 

káros és ártalmas, ha útját álljak és visszazavarják. A 

legfinomabb társaságnak egyik része bizonyára akarat- 

lan is kaczagni, vagy szinte neheztelni fog, ha ez ma- 

gát hangosan emancipálja. 1 ) Moslemek és zsidók sze- 

rencsétleneknek érzik magukat, ha ily hang lepi meg 

őket imájukban; az arabok azt, ki társaságban cselek- 

szik ilyesmit, annyira becstelennek tartják, hogy kény- 

telen oda hagyni a vidéket. Ezeknek valóságos ellenlá- 

basaik a dancsos régiek, szintúgy mint a mostani ola- 

szok és francziák napjainkban. 

Rákóczi Ferencz egy elmés kis huszárfiút tarta, 

kinek sokat engede néha. Midőn ez ura széke mögött 

állván ily hangot hallá, rögtön maga is hallata egyet; 

miért is boszus szemet vetvén rá a fejedelem, azt mon- 

da a ficzkó: „Felséges Uram! nem akarám lokaj nél- 

kél bocsátani a levegőbe.” Olaszokról mondják, hogy 

szabad könyöktől függ az, mit másoknak a jótevő ter- 

mészettől várniok kell; miről már sz. Ágoston is azt 

mondja (Civit. Dei 14. 24) Nonnulli ab imo ita nu- 

merosos pro arbitrio sonitus edunt, ut cantare vide- 

antur. Egy olasz bohócz, kit szinte hangászmesternek 

lehetne nevezni, vendéglőkben és kávéházakban sok 

pénzt kérése mesterségével; miszerint hóna alá dugott 

tenyerével utánoza herczegnőket, komornákat, apáczá- 

kat, és parasztnőket, férfiakat, fiatalokat és öregeket, jel- 

lemezve minden rendet. És ki hinné, hogy ama komor 

1 ) Egy törvényszéki előadó a nyilvános ülésben olvasás köz- 

ben elszalasztottá a paptyukját; mire őt az elnök hivatalosan meg- 

dorgálá, mondván: Figyelmeztetem a tisztelt referendarius urat, 

hogy önnek van ugyan itt ülési joga, de szavazati joga 

nincsen.

207 

Angolhonban egy hűbéresnek abból állott hűbéri tiszte, 

hogy a király előtt új évkor megtenni tartozott „unum 

saltum — unum ructorem — et unum bumbalum.” 

Bizonyos mezei gazdatiszt kis időre gyermekei- 

hez külde egy parasztot, hogy kissé vigyázna rájuk; 

visszatértekor kérdé tőle: miért oly mosolygó arcza? 

”A kis úrficskák és kis asszonykáknak valami csekély- 

séggel kedveskedtem, miben nagy örömük telt”— „No 

de minek okozott kend jó ember magának költséget! 

köszönöm édes atyámfia.” Este meghallá gyermekei- 

től: hogy Kondor Bálint csak jó nagyot dur … 

A nagy természetben akár felső akár alsó szél 

tisztítja, — itt a felső is, alsó is rontja maga körül a lé- 

get, mint minden, mi bűzös. 1848-ban, midőn felettébb 

megromlék mindenfelé a lég, tűzetek ki azon jutalom 

kérdés: „Melyek azon tárgyak, melyek Európában leg- 

nagyobb bűzt terjesztettek”? a jutalmat e német nyel- 

ven szerkezeti felelet nyeré el, mely az európai ese- 

ményeket időszámilag ekként szorozá elő: 1. Der Ab- 

tritt Ludwig Philips. 2. Die R e t i r ade Carlo Al- 

berto's. 3. Die Umwaelzung des paebstlichen Stuh- 

les. 4. Der D u r c h f a l l des teutschen Reichstages. 

5. Das Aufgehen lassen Teutschlands in Preus- 

sen. 6. Die Haufen der Insurgenten. 7. Das Ab- 

f ü h r e n der Honveds. 8. Das Ü b e rg e b e n von Ko- 

mor n. 9. Der D… den wir von den Errungenschaf- 

ten haben. 

A franczia irodalom e részben sem maradt hátra: 

L’art de péter 1776. — La crepitomanie 1815. 

(magyarul ökröndologia). — Eloges du pet 1798.— 

Berthe ou la pet memorable 1807. — És még egy

208 

tudós társaság is: La societé des Franc péteurs. Sz. 

Ewremond elfojtott sóhajtásnak nevezi; és ki ne egyez- 

nék bele a Cepritomania szerzőjének magamagának ké- 

szítette sírkő-felírásába: 

Un pet fin fut son premier plaisir 

Un pet aussi fut son dernier soupir. 

O vous, amis! qui lisez son histoire 

Donnes de grace ut pet á sa memoire! 

Ki nem tudja, hogy azon orosz tengerész főtiszt, ki ma- 

gára vévén azt, mit E r z s é b e t cselekvék, s ezért a csá- 

szárné lábaihoz borula és bocsánatért esdeklék — más- 

nap e szavakkal lőn hajóhad-parancsnokká nevezve: 

„OIy tengerész, ki kedvetlen szelet is oly ügyesen tud 

felhasználni, megérdemli hogy parancsnok legyen, mi- 

vé önt ezennel kinevezem!” 

L u t h e r M á r t o n is igen jól értett a dancsosko- 

dás minden nemeihez, mit úgy nevezett asztali beszé- 

deivel eléggé tanúsíta; sokakat megtisztelt dancsos 

czímzéseivel és viszont meg is tiszteltetek többektől, 

de leginkább Páter W e i s z l i n g e r jesuitától, ki Lu- 

t h e r asztali beszédeit elősorolva, egy hitszónokának 

feleletére hivatkozik, melyet az uralkodó száz herczeg 

asztalánál e kérdésre adott: Mikor legolcsóbbak az ol- 

vasók? — Mikor a cseresznye s meggy érik; mert ak- 

kor út melletti árokban is elég található. Piha! 

Mint mindenben, ügy itt is sok függ a szoktatástól. 

Van ki már meg sem hajolhat a nélkül, hogy hangos je- 

lét ne adja, hacsak csap nem fedi az ágyú torkolatát; 

mit egy tisztes úrnő is szokván rendesen alkalmazni, 

egyszer komornája, vétségből a kis csap helyett, kis 

csont sípocskát alkalmaza helyére tévedésből, melylyel őt

209 

szokta volt hívni asszonya. Képzeljük minő zavarba ejté 

a szünet nélküli fütyülés a tisztes nőt! 

Bizonyos nagyúrnak kínálkozván szolgálatába egy 

kengyelfutó, azt kérdé tőle amaz: tudsz e jól futni? — 

Igenis tudok. Erre a nagyúr felemelkedvén kissé székéről 

és hangot hallatván, — úgymond: Fuss utána, utol 

éred-e? A kengyelfutó kiszökvén az ajtón, s egy idő 

múlván visszatérve: „Még az utcza végén fogtam meg” 

— úgymond — itt van” és visszaadá tulajdonosának, 

miért meg is lőn fogadva. 

Ist der Laut, der ihm entfuhr 

Nicht auch Stimme der Natur?

210 

Dánok. 

Dániát 1031 □ mérföldön 1,220,000 népessé- 

gével a bécsi szerződés által (1815) megerősített bé- 

kekötés politikai jelentéktelenségre kárhoztalá, s elsza- 

kasztá tőle Norvégiát. 1000 lakos közül 489 földmí- 

velő, 181 gyáros és mesterember, 114 napszámos, 

38 nyugdíjas és tőkepénzes, 35 koldus, 35 kereske- 

dő, 27 hajós és halász, 24 álladalmi szolga, 20 pap és 

tanító, 4 tudós, tanuló, vagy művész, 3 katonatiszt, 8 

altiszt vagy közkatona, 4 matróz, 9 bizonyos kereset 

nélküli; egy pedig fogoly. 12 % millió tallér értékű ki- 

vitelének fele gabonára, % vajra, % marhára % sajtra 

esik, mihez még a kikészített bőrök és besózott halak 

járulnak. Dániának 668 nagyobb, és 914 kisebb hajó- 

ja; béke idején 30,000 öszvesen 58,500-böl álló had- 

serege van. 

A Dánok csak abban különböznek a németektől, 

hogy nedves országuk őket hidegebbvérűekké teszi, és 

szigeti állásuk őket tengerészeire és tengeri kereske- 

delemre hajtja; és mivel nemzetet képeznek, jó kedé- 

lyük mellett a hazaszeretet jobban hevíti keblüket; sző- 

röstűl bőröstül átadják magukat fejedelmüknek — és 

dicséretökre szolgál, hogy ők hozák a szerecsen rab-

211 

szolga-kereskedés megszüntetésére az első törvényt. 

Irodalmuk gazdag, habár sajtószabadságnak csak a ne- 

ve van is meg náluk. Felettébb kedvelve a czímeket és 

bókot, számos köztök a minden névvel nevezett tanács- 

nok; és a kereskedőnek legalább is Ágens czímet kell 

bírnia, — mi a kormánynak szépen jövedelmez, miu- 

tán még· ez i m á d ó is létezik köztök. Mint egy időben 

honunkban a protestánsok közt, úgyszinte e tisztán lu- 

theránus országban is nagy divatban vannak az ó tes- 

tamentomi kereszt-nevek, Mózses, Ábrahám, Isák, 

Jónás, Nebukadnezar, Rebeka, Sára s a t. 

Dánia bírja a 25 fárói szigetecskéket, Islandiát és 

Grönlandiát, de ereje jobbára a Schlesvig-holsteini és 

Luxemburgi herczegségeken alapszik. Annyira merede- 

kek a fárói bazalt hegyek, hogy a lakosok, ha tengerre 

szállnak, köteleken bocsáttatnak le, és vonatnak fel. Na- 

gyobb részt egyszerűen füstölt hússal, tejjel, hallal, és 

kásával élnek; régi éjszaki harczias dalokkal, és schakk 

játékkal mulatják magukat, és e melleit aggkort érnek. 

Az éjszaki madarászok, kik a tengeri madarak tojásait, 

és a dunna-ludak pelyheit szedegetik, nyaktörőbb mes- 

terséget űznek, mint a zerge-vadászok, vagy palaköfe- 

dök. A többi egész Dánia, vagy legalább a hajóhad ha- 

risnya-kötői, adójukat gyapjúval, tollúval és bőrökkel 

fizetik. Legkülönösb háziszerük a mécses, melyet ak- 

ként készítenek, hogy a vészmadaraknak hátulról bel- 

sejeken keresztül egész orrukig mécsbélt húznak; zsír- 

jok soká élteti a lángot. 

A még hidegebb Island, ötvenezer lakóival, meleg 

forrásaival, tűzokadó hegyeivel, és jégmezeivel még 

érdekesebb. A földnépe az ott nagy mennyiségben ter-

212 

mő h a l á p p a l (Lychen ishindicum) él, mit kenyér he- 

lyeit használva, tőle meghízik mint az iram- szarvas; 

termeszthetnének ugyan burgonyát, répát és káposztát 

is, de szívesebben élvezik a tenger adományait, és té- 

len a vajas ombolyt (Meergras) szintoly jó ízűen eszik, 

mint mi a savanyított káposztát. 

A Grönlandiak szántóföldje a tenger, és annak gyü- 

mölcse a tengeri borjú (Phoca vitulina); húsát ele- 

delül, zsírját italul, húrját fonálul, béléit ablaknak és ingül, 

gyomrát hordóul, csontját vasúl, vérét levesül, bőrét 

köntös, takaró, és ágyúi használják; szakálszőre oly vas- 

tag, hogy fogvájónak lehet használni. Mi nekünk a juh, 

Arabnak a leve, Australiaiaknak a pálmafa, az nekik a 

tengeri borjú; azért is legnagyobb géniének azt tart- 

ják, ki legtöbbel bír fogni; ők az európai esquimók; 

szintolyan külsejük és nyelvök; ok képezik az átme- 

netet Európából Amerikába, sőt az átmenetet az em- 

berről a jeges medvére. Bálbi őket Amerikához szá- 

mítja. 800 év előtt e két honban nagyobb míveltség 

székeli; ennek maradványai a hazai történetek, és a 

s c h a k k játék kedvelése, és azon diák mondatok, mely- 

lyekkel még a legcsekélyebb is élni szók: Salve Do- 

mine! Bona dies! Gratias, proficiat, Domi- 

n u s l e c u m , v a l e . A gönczi törpéket hideg ellen a 

természet kövérséggel látla el; kipárolgásuk felettébb 

forró; kedélyük pedig a természet minden mostohasága 

mellett is vígabb, mint a keleti rabszolgáké, cziprusaik 

alatt. 

Dániának négyszáznál több apró tavai vannak, mi 

kiessé leszi az országot. Csatornái közi legnevezetesebb 

szép zsilipjei és hídjainál fogva a Schlesvig-holsteini;

213 

mely egybeköti az éjszaki és keleti tengereket. Fővá- 

rosa Koppenhagen, szép fekvése, szabályos építé- 

se, tudományos intézetei, és különösen 14 tudományos 

társulatairól nevezetes. 

Dániának Ázsiában, Afrikában és Amerikában is 

vannak telepei, melyek öszvesen 21,315□ mfldre ter- 

jednek 2,200000 lélekkel. 

Divat. 

A divatot értelmezni bajos, mivel a divat maga- 

magából eredő szörnyeteg, mely mint S a t u m u s, sa- 

ját gyermekét emészti meg, mielőtt még jóformán meg- 

láthatnók, milyen leendett az a drágalátos rajkó. 

E szörnyeteg Frankhonból származik; istenének 

Frivolite. főpapjának C a p r i c c i o a neve; templo- 

ma Paris, temetője pedig a zsi b v ásár ; igazhi- 

tüek benne egyedül a francziák, a többi nemzetek csak 

convertiták. Ez istennőnek néha dancsos szeszélyei 

vannak; mit kedves színei: Caca Reine, Caca 

Dauphin, Merdd'oie, de kivált a divatárusoktól nagy 

falragaszokban hirdetni szokott ál-keblek és farok (cul 

de Paris) is eléggé bizonyítanak. Midőn egy pár évtized 

elölt férfiaknál, de kivált katonáknál divatban volt szer- 

felett magasra kitömni mellüket, — mit ugyan huszár- 

jaink is utánozlak, — egy fiatalka kisasszony látván ily 

kitömött mellű tisztikart, kérdé mamájától: Mért viselik 

mamám e tiszt urak mellükön a Cul de Parist?

214 

A szépnem előtt a piperének szent fegyvere az 

öltözet, melyet harczosként csak akkor tesz le, midőn 

megadja magát; szentélye a szépség; és álladalmi ügyei- 

ben legfontosabb országlár a szabó; osztály-főnökök 

a divatárusnő, és komorna. 

Nők mivé volt a Lajosok udvaránál a divat, mely 

mint C o l b e r t monda. Frankhon kincsbányájavá vált. 

Egy gazdag hímzetű lyoni ruhának árán házat lehete 

venni. A divat a férfiaknak néha sok mély sóhajukba, nőknek 

pedig álmukba kerül; gyakran felbontja a barátságot, 

és titkos epelázt forral. — Valamennyi testi bűnök fele 

a divat rovására Írandó. Találkozik oly piperés nő is, ki 

a férfit pőrére vetkőzteti, hogy maga amúgy divatsze- 

rün öltözhessek. 

Galotti Emília szerint a gyöngyök könyeket 

jelentenek; azért is arának nem illik gyöngyökkel ékes- 

kednie; de megfordítva is áll, könyek gyöngyöket és 

egyéb divatczikkeket is jelentenek, melyeket t. i. a férj 

neje kívánatára megvásárlani vonakodik. A szerecsen 

nők gyöngyök helyett párducz fogakat viselnek, minek 

eszméje férjeik és férfi rokonaik bátorságára mutat. 

A régi görög szépek vernyeges-sárga hajukat 

arany-porral hintek be, mi előttünk nevetségesnek tet- 

szik; pedig még nevetségesebb a tisztabúzából készí- 

tett liszt-por. Ki e hajporzást (1593. Parisban) feltalá- 

lá, ha nem balga fő, de alkalmasint ősz, vagy veres 

hajú lehetett. Minő istentelen pazarlása volt ez ép a 

legbecsesebb liszt lángnak! készítettek ugyan burgo- 

nyából is hajport, de nem volt benne köszönet, mivel 

mint mondják, lakókkal népesíté a főt. 

Mily szerepet játszottak a magukban haszontalan,

215 

nevetséges, és sok költséget okozott rőfös fodros pa- 

rókák, melyek nélkül hajdan nagyot, jogtudóst, tanárt 

és református papot képzelni is alig lehete! Egy fod- 

rász, boltja czímeréül tanulságul fa-ágról haján csüngő 

Absolon esetét festeté e szavakkal: ««Mért nem vi- 

selt parókát! úgy ez vele nem történendhetett.” 

Korunkban csak kopaszfejű férfi visel vendéghajat; 

nem úgy a nők. Egy falusi plébános, ki egyházi felsőbb- 

sége kétrendbeli körlevelét hirtelen elvétve úgy olvasá, 

hogy csak ötven éves parókát, és egyedül csinos, bar- 

na, kerekded gazdasszonyt szabad tartania, monda: 

”Hisz a gazdasszony fölött nem búsulok, de hol szer- 

zek én szegény kopasz fejemre ötven-éves parókát!” 

Üstökös eleink nem viseltek parókát, hanem divat 

szerint hol csomóba köték üstöküket, hol oldalt fityeg- 

ni hagyák. Így hagyák később honfiaink hátul egész 

1807-dik fityegni a czoffot. 

A forradalmak, többek közt, szőrrel bőrrel is fog- 

lalkoztak. A franczia forradalom elnyírá a czoffokat, a 

magyar forradalom ellenben megnöveszté a szakálokat, 

és Bécsben a bajuszokat, melyeket már ismét békeláb- 

ra kezdenek állítani, holott M a r i a T h e r e s i a idejé- 

ben egyetlenegy magyar nagyúrnak sem volt bajusza. 

A szép magyar bajuszt nem bírják külföldön utánozni, 

különbözik ennek formája minden egyéb nemzetek ba- 

juszától. 

Napjainkban a pirosító már nem igen divatos, pe- 

dig annak is megvolt a maga jó oldala, mivel nem lát- 

szott meg a nőkön, midőn imádójuk hízelgései, néha 

talán arczátlanságai felett elpirultak; a mindig változat- 

lan arczszínök, kellemes homályba helyzé érzelmüket.

216 

Hajdan a delnők oly hatalmas tollas szalagos föve- 

geket és czipőiken oly magas sarkokat viseltek, hogy 

arczácskájuk az egész alaknak csaknem közepére ju- 

tott, és a férfiak ily patagoniai nők melleit, csaknem tör- 

péknek látszottak. 

Mennyire különböznek a mostani divatos gyermek- 

játékok a régiekéitől! néha koros ember is elmulathatja 

magát ezekkel; és mennyivel ízletesebbek és czélsze- 

rűbbek a most divatban lévő öltözetek mindkét nembeli 

gyermekek számára. 

A mi csupasz korunkban volt már ember, ki oly 

teli alabástrom kebel fölött sóhajgott, mely Parisban 

készült, és a vállalkozóbb szellemű Seladont kaczagás- 

ra bírta volna. 

Egy magas delnő új komornát fogadván szolgá- 

latába, s lefekvéskor eléhozatván véle az ezüst tál- 

czát, s arra előbb hajfürtjeit, azután szegélyzett fogait, 

végre porczelánból készült egyik szemét tévé; ijed- 

tében majd lerogyolt a fiatal komorna a mint ezt látá, s 

mert nem bírt a tálczával állóhelyéből mozdulni, kérdé 

grófnéja: mire vársz még?— „Még a másik szemre” 

felelé szegényke zavarodásában. 

Ismeretes tréfa, miszerint egy estélyben a víg- 

kedvű tréfás háziasszony oly piperőcz úrfival beszél- 

getve, ki német ízlésű nagy lábikrájával kevélykedék, 

elejti mintegy véletlenül gombostűkkel telt ezüst tál- 

czácskáját, s míg a földről a gombostűket szedegetek, a 

háziasszony az úrfi lábikrájába egy tuczat gombostul 

dugdos, mit az úrfi észre sem vőön, mivel — ki v o l t 

tömve. 

A gyémánt ékszerek és brüsseli drága csipkék 

jóformán kimentek a divatból. M a r i e A n t o i n e t t e

217 

királynénak csipkéit nyolcz millió frankra becsülék! Ki- 

mentek továbbá divatból a tüsszenés utáni köszöntés, 

és ebéd után a vendégeknek, a háziúr vagy háziasszony 

általi megkövetése, és a „kedves egészségére” kívá- 

nás is. Remélhető, hogy a szükség nélküli fertelmes 

lorgnettirozás, kivált az úgynevezett félszemű Mo- 

n o c l e k is kimennek már valahára a divatból. 

O curas hominum ο quantum est in rebus 

inane! 

Dohány és Burnót. 

Miként Amerikát fölfedezőjéről igazabban Colum- 

biának, úgy a dohányt igazabban Pane-ről kellene 

nevezni, mivel P a n e R o m á n spanyol szerzetes volt 

a legelső, ki e növényt, melyet St. D o m i ngo ős la- 

kosai t a b a k n a k neveztek, 1496. ott megismervén, 

Európába hozá. Tabago szigete e növénytől, nem 

pedig a növény a szigettől, vevé nevezetét. Ni co t 

franczia követ Lisabonban lelvén azt, magvát elküldé 

Parisba; innen van h e r b a n i c o t i a n a deák nevezete. 

S c h w a r t n e r szerint honunkban az első pipára 

1663. az érsekújvári táborban akadtak; már 1667. 

Gömörben, 1675. pedig Zemplinben megyei rendelet- 

nél fogva tiltatott a dohányzás. Azon növény, mely 

most a kormányoknak milliókat jövedelmez, mindenfelé 

üldözésre és tilalomra talált; még Erdélyben is a do- 

hány-termesztőt 1689. jószág-elkobzással, a dohány-

218 

zót pedig 200-300 forint birsággal büntette a tör- 

vény. Oroszhonban, hol a d r a s t i c u s szereket job- 

ban kedvelik, 1634. orr veszteséggel büntették a do- 

hányzót. Bernben pedig a tíz parancsok hatodikát így 

hirdetek: „Ne paráználkodjál és ne dohányozz” VIII. 

O r b á n 1624, később XII. I n c z e pápák egyházi 

átokkal sújták; míg végre 1740-ben B e n e d e k pápa 

maga is megkedvelvén a dohányzást, megszűnteié a ti- 

lalmat; és jelenleg, minden egyedárússág daczára, csak 

Európa 250 millió fontot emészt. A dohánynak is az 

a sora, mi azon angol kelméknek és árúknak, melyek 

Angliát sohasem látták: mennyi valódi v i r g i n i a i , 

m a r y l a n d i , h a v a n n a i , és átalán a m e r i k a i szi- 

var készült s z e n t - a n d r á s s i vagy roffi dohányból. 

Európában a dohánytermesztésben, mind mennyisé- 

gét mind minőségét tekintve, Magyarországnak van 

elsősége. Mielőtt 1850. az egyedárússág behozaték, 

600,000 mázsát termesztett évenként, melyből osztrák 

gyáraknak 2 /6, külföldre 1 /6 adott el; 3 /6 pedig maga 

elemésztett, miután honunkban a dohány csaknem első 

szükségletű czikké vált a népnél. Füstölni a v i t n y é - 

d i l Sopronban, v e r p e l é tit, debrő it Hevesben, 

ribait Nógrádban, v ékít Komáromban, glugová- 

czil Aradban, p e r e s z l é n y it, k ó s p a 1 1 a g i t, és fü- 

zes-gyarmatit Honiban, ja no s h az it Vasban, pál- 

f a l v i t és faddit Tolnában, c s e s t n e k i t , d u lk á- 

n i l Gömörben, rátkait Zemplinben, p a s s a b i t , 

rakamazit Szabolcsban, s z e n d r ő i t Borsodban leg- 

jobbnak tartják. Dohánykereskedők 4-6 féle vágott 

dohányt keverni, és isteni-vegylet (Götter-melange) 

czím alattl szokták volt árulni; most jobbadán csak a

219 

rother, schwarzer 3 König, ungarischer, vagy türki- 

scher járja. Burnótnak a s z a b o l c s i , t o r o n t á l i és 

tolnai legalkalmasb. Még mielőtt Magyarhonba beho- 

zaték az egyedárússág, az osztrák birodalomnak 16-17 

millió p. forintot jövedelmezett. Termesztenek ugyan 

dohányt Gallicziában, Tirolban, Nürnberg, Hanau és 

Speyer vidékén is, de a hollandusok, hamburgiak 

és brémaiak legügyesb termesztők és gyártók. 

Magában furcsa szokás a dohányzás, és burnótolás, 

de a szokás természetté válik; azért is sokan, kik meg- 

szokták, nélküle sem írni, sem olvasni, de még helye- 

sen gondolkozni, a közember pedig dolgozni sem tud. 

Miként az iszákos keze reszked, míg pálinkát nem iszik, 

sok kész koplalni is, csak dohányozhassék. Keletiek ál- 

talán legtöbbet szokván dohányoznia török követ Ber- 

linben színházi páholyában is rágyújtott, mit elnéze 

ugyan a rendőrség, de midőn nem átallott földszínre le 

is pökni, figyelteté őt, hogy a magas porta képvisele- 

tét illedelmen túl terjeszti. 

Igazi dohányos mihez sem fog, míg pipáját meg 

nem tölti, még óhajtva várt levelét sem bontja fel, míg 

rá nem gyújtott. „Mindent maga rendiben, de elébb 

a pipámat.” Előőrsöt képező huszáraink rágyújtva 

orrboszantójukra, neki vágtatnak az ellenségnek, űzik, 

és még égő pipával térnek vissza rendeltetési helyükre. 

Az igazi tengerész pipázva szok meghalni, elébb élet 

világa alszik ki, később pipája. Mint mondani szoktuk, 

hogy két vagy három puska lövésnyire van tőlünk, akként 

határozza meg a német alföldi a távolságot pipaszámra: 

„Míg kettőt vagy harmat kiszívok, oda érek” 

A pipa legjobb társalkodó; pipázva lehet dolgozni,

220 

gondolkodni, szórakozni, beszéleni vagy hallgatni, 

csak nem mélázva schakkozni, vagy nagy pénzben játsza- 

ni, mivel e közben rendesen kialszik a pipa. Egyik or- 

vos, ki az ugorka salátát maga nem eszi, azt állítja, 

hogy az ugorka saláta csak akkor nem ártalmas, ha le- 

vét kinyomva, vékony szeletekre vágva, megsózva, és 

paprikázva az ablakon kihajítják; — más orvos ellenben, 

ki maga is kedveli, pártolja, m i v e l úgymond: ha ki 

nem nyomják levét, (mi az emésztést elősegíti) igen 

egészséges eledel, így áll a dolog a dohányzással is. 

Ha igaz, hogy a dohányos kevés étellel, következőleg 

mértékletesen él, nem csoda ha nagy kort ér; azért is 

baj környezi az öreget, midőn már nem jól esik neki a 

pipa. Nőtlen urak büszkén tekintenek diadal jeleikre: 

nőkéz-hurkolta, kötötte vagy hímezte dohányzacskóik- 

ra, és szivartartóikra. István nádornak kőrútjában a Já- 

szok többek közt egy pompás, ritka szépségű honi do- 

hányzacskót ajándékoztak, melyet szemérmes nő igazi 

nevén nevezni nem mer. 

Annyi bizonyos, hogy nagy pipás, kivált a pökdö- 

ső, ritkán képes lakját csinosan tartani; azért is igen 

őszintén monda egyik előkelő, látogatójának „Uram nem 

vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jőj, mert az bi- 

zon galád és bűzös”. 

Mondják, mióta Angolhonban alább hagytak a do- 

hányzással 1 ), még inkább lábra kapott az öngyilkosság. 

Fél míveltségű népeknél a nők, sőt gyermekek is do- 

hányoznak. 

Néhány évtized előtt még számos tajtpipa gyűj- 

1 ) melynek különösen Palmerston rendkívüli ellenzője.

221 

teményeket lehete honunkban látni; az európai hírű Nagy 

J á n o s metszette tajtpipáinak formáját külföldön sehol 

sem bírák utánozni; jelenleg jobbára csak szivarcsuto- 

rák vannak divatban. 

L i c h t e n b e r g , a híres természet tudós és legel- 

mésebb német írók egyike, nem akara szellemdús fér- 

fiút ismerni, ki dohányos lett légyen; de megczáfolja 

többek közt őt nagy P é t e r czár; földiéi közül pedig 

K l o p s t o c k és Kánt. — Csodálni nem lehet, hogy 

külföldön, hol az előkelőbbek mindenféle bűzös sze- 

rekkel páczolt amerikait vagy k n a s z t e r t színak, — 

melyet egy időre árnyékszékekben tartani és érlelni 

szoktak, — a nők ki nem állhatják a büdös dohányfüstöt, 

mely sokkal büdösebb a mi kapadohányunknál is. Ha 

már azelőtt is tartottak itt-ott vendégek számára külö- 

nös dohányt, minők lesznek ott most a vendég-sziva- 

rok? Hivatlan vendégek számára készítvék azon talán 

úgynevezett v e x i r szivarok, melyek néhány szippan- 

tás után nagyot durrannak. Az egyedárusságnak talán 

csak az az egyedüli jó oldala, hogy a pipás nemesem- 

ber nevezetet megszünteti, s talán a kormányt is ez bi- 

rá behozására! 

„Kávé dohány nélkül, étel só nélkül”, ezt tartja 

az arab, és jóformán a magyar dohányos úr is. 

Gyűlöljön bár sok finnyás orr, 

Édes pipám! tégedet, 

Hű vitézed én, mindenkor 

Pártul fogom ügyedet. 

Te vagy éltem kísérője, 

Egészségem hévmérője, 

S játszi bodor füstöddel 

Búmat vígan űzöd el.

222 

Ha egy úrfi pézsmán hízott 

Felfurtozott üres kép, 

Szűk elméjű, de elhízott 

Nagy gőgösen hozzam lép, 

Magát, javát fitogtatja 

Drága időm elragadja: 

Fegyver lészen pipámból 

Kifüstölöm szobámból. 

De ha jő egy lelkes magyar, 

Szívcserére kész velem, 

Szembe nem méz, hátul nem mar 

Nyíltan leli kebelem'; 

Sokat ugyan nem adhatok, 

Legfeljebb egy dalt mondhatok, 

De fel csapván jobbjával 

Megkínálom pipával 

Némely szépek idegenhez 

Máskép nem idegenek, 

Csak a szegény pipafüsthoz 

Oly igen kegyetlenek; 

Pedig mennyi gazt táplálunk! 

Én úgy vélem, dohány nálunk, 

Bárki mit állítana, 

A legjobb indigena. 

Kisfaludy Károly. 

Mi katonának és parasztnak, mesterembernek, tu- 

dósnak és falusi nemesnek a pipa, az az udvaroncznak 

és delnőnek a burnót-szelencze, minek még két 

évtizeddel ezelőtt bizon csak tubák-pikszis volt az ö 

becsületes neve. Sok, ha elvennék szelenczéjét, nem 

tudna mit mívelni ujjaival, mint ama szónok, ki végkép 

fenakadt beszédében, mivel tréfából kilopták titkon zse- 

béből azon madzagot, melyet beszédközben ujjaira só- 

dorgálni vala szokása. 

A burnótnak régtől fogva mindig s c h w a r t z-g e l b,

223 

azaz vagy fekete vagy sárga színe volt. A fekete bár- 

mi névvel nevezett burnótnak két főneme van: a sa- 

vanyú, és úgynevezett n e u t r a l ; az első többnyire 

Grand Cardinal, Doppel mops, Sanct-Omer, 

S a n c t Vinzent, G e n t l e m a n S n u f f nevezet alatt 

jelenik meg kereskedésben; szabályos savanyu izüket 

csak hoszabb fekvés által nyerik. 

Nagyobb divatban van a n e u t r a l párisi vagy fran- 

czia r a p p é ; a V i r g i n i e é s A m e r s f o r t nevezet alatti; 

magában kifejlődő salmiak-szaga által orboszantóbb, 

és a főt nem fogja el annyira mint az elsők. Újabb vegy- 

tani vizsgálat után, legnagyobb ható erejű a nicotin, 

mi magában véve ugyan méreg (melylyel B e a u c a r m é 

gr. megölte sógorát) de gyártás, vagyis bizonyos már- 

talék vegyülete által elveszti nagy erejét. Az osztrák 

császári gyárakban készülitek közül, szamatuk után meg- 

különböztetve legjobbaknak tartatnak: a galíciai, mely 

ha egy ideig r hu mos hordóban állott, a l b á n i a i n a k 

neveztetik; a s a n s p a r e i l , s t i r o l i , és h a i mb u r g i . 

Sárga burnótok közt a spanyol első rangúnak 

tartatik; honunkban a fü zes-g y armati s petrei leg- 

nagyobb hírűek, papoknak rendesen legjobb sárga bur- 

nótuk van, melyet jobbadán eddig maguk készítenek. 

Midőn hajdan A m b r u s főherczeg prímás Nyitra me- 

gye közgyűlésén részt vőn, és a katonaállítás kérdése fe- 

lelt nagy zaj támada; felkelt ülőhelyéről egy veres öves úri 

ember; azt hívén a főherczeg, hogy a dologhoz szólani 

kíváAn, bajosan ugyan, de még is csendet eszközle, A- 

zonban tisztelettel oda nyújtá a főherczegnek arany 

burnót-szelenczéjét, s így szóla: „Serenissime Archidux 

amim demisse praesentare e propria frabrica!” mi-

224 

re nagy kaczagás után a szőnyegen lévő tárgy csoda- 

kép jobb fordulatot vőn. 

Fejedelmek ajándékba leginkább arany burnót-sze- 

lenczét szoktak adni. Alig találkozik követ, ki legalább 6 

arany szelenczével ne dicsekedhetnék. Én ugyan követ 

nem vagyok, de a sardiniai király nekem is kegyeske- 

dék küldeni egyet, szép levél kíséretében, mely a feje- 

delmi ajándok becsét nem kevéssé emeli. II. Fridrik 

csak felettébb csekély belértékű szelenczéket szokván 

ajándékozni, annak becsét e szavakkal pótolá: L’amitié 

augmente le prix”. 1 ) Az arany szelenczéket burnót 

helyett aranyakkal szokták néha megtölteni. — Egy kor- 

mány sem osztja bőkezűbben ezeket, minta britt. 1818- 

ban az alsóház előtt 22,500 font sterlinget hoztak száma- 

dásba burnót-szelenczékért, melyeket a világ minden 

részeiben oszta ki a kormány! 

Százféle furcsábbnál furcsább modora van a szipáko- 

1ásnak; sokan nagyúri módon föltartják orrukat és parancso- 

ló állásban; mások letartják fejüket és akként szaglálnak, 

mint a „suchverloren uszkár!” Ezt követi zseb- 

kendő segélyével a trombitahang utánzása; kár hogy 

kiment divatból a szelencze tetejének kedélyes há- 

romszori megkopogtatása, minek hallására gépileg vévé 

ki zsebjéből kiki szelenczéjét. Vannak, kik talán fukar- 

ságból maguk nem tartanak szelenczét, de örömest szi- 

pákolnak máséból, még akkor is, midőn nem hallanak 

koppantást; ilyennek monda egyszer Le Bievre: Vous 

prenez du tabac? Oui monsieur — „Et moi, je l’ 

achéte” 2 ) Közhelyeken vendégek számára rendesen 

1 ) A barátság emeli becsét. 

2 ) Vészen ön burnótot? — Igenis — Én pedig vásárlom.

225 

készen áll egy burnót szelencze. G. Széchenyi István 

ada egy ízléssel ezüstből készülttet a pesti nemzeti 

casinónak, melybe egy font burnót fér; ehez „Örök idő- 

re gr. Desewffy ajánlja a burnótot.” Gr. Desewffy Sá- 

muel e szavai a részesülők szíveikbe, de a nagy ezüst 

szelenczére is, vésvék. 

A szipákolással is sok idő telik. Egy angol lát- 

ván, hogy a munkában álló kőműves kiveszi zsebéből 

burnót-szelenczéjét: felfogadott hogy míg elvégzi szí- 

pákolását és ismét munkájához fog, addig ő meg iszik 

egy egész palaczk pezsgőt — és megnyeré a fogadást. 

Napóleon is erősen szipákolt, járkálva rendesen 

bal markában tarta burnót-szelenczéjét; 1812-1815- 

ben belőle sok oly szippantatot vőn, minek egyedül fran- 

cziában van „pris de contenence” nevezete. 

Egy tisztes úri embertől burnót szippantatot kér- 

vén közhelyen mellette álló gyanús külsejű szomszéda: 

azt felelé némi megvetéssel: Nem élek burnóttal. Mi- 

dőn már eltávozott, zsebébe nyúlt előveendő arany 

szelenczéjét, de szelencze helyett csak kártyát lele 

zsebében e felírással:, „Ki nem él burnóttal« annak 

burnót-szelenczére sinesen szüksége.” 

Sokan emlékeztetésül burnót-szelenczéjükbe papír- 

kát szoktak tenni, így cselekvék azon szórakozott hideg- 

vérű különcz is, ki megházasodván, azért tőn szelen- 

czéjébe ily jegyet, nehogy elfelejtse, hogy megházasodék. 

A szipákolónak a dohányos irányában az az előnye van, 

hogy bármily fényes társaságban vagy templomban is 

szipákolhat, és másoknak véle nincsen terhére; de ha a 

dohányosnak csinosságra szorgosan ügyelnie kell, még 

a szipákolónak is éber figyelemmel kell lennie, hogy

226 

úgy ne járjon, mint azon úriember, kinek valaki kedve- 

se számára nagy ügygyel bajjal készült kisded festésű, 

még üveggel el nem látott saját arczképét mutatván, 

midőn ezt eredetijével öszszehasonlítaná, az orrából arra 

esett cseppet hirtelen letörlé kendőjével, de a törléssel 

elenyészteté az egész festést, tulajdonosának nem ke- 

vés boszankodására. 

A nők rendesen csak akkor kezdenek burnótozni, 

mikor már minden egyébből kikopnak. 

Ebek. 

Mindenütt, hol ember van, eb is van; faja annyifé- 

le, mint az emberé; miként ember ember iránt, szintúgy 

éreznek ebek is rokon-vagy ellenszenvet emberek iránt; 

gyomruk, mint az emberé, mindent megemészt; boldog- 

és boldogtalannak egyaránt, sírjáig leghűségesebb kísé- 

rői; mit különösen a szerencsétlen M a r i e A n t o i n e t t e 

királyné ebecskéje is tanúsíta, melyet mindenki ismert Pa- 

risban. Hűségüknek gyakran az a jutalma, mi az emberi 

hűségé jobbára lenni szokott. — Ki ne érzékenyülne el 

azon lovas utasnak történetén, ki elveszte úti tarisznyá- 

ját, mit kutyája észrevévén ugat, nyivog, a ló kantárszá- 

rára szökel, és gazdája mint megveszettet lelövi piszto- 

lyával; aztán még egyszer visszanézvén hűséges usz- 

kárára, akkor veszi csak észre, hogy nincs tarisznyája; 

visszanyargal, és ott leli vérében, tarisznyája fölött

227 

kedves ebét, ki megnyalván még egyszer gazdája ke- 

zét — kiadá páráját! 

Az eb háladatosb mint az ember. Vénségére, 15- 

20 éves korában, szintúgy megtompulnak érzékei, és 

úgy megőszül mint az ember. Minden fajai nemcsak maguk 

közt, hanem farkassal, rókával és s h a k a llal is páro- 

sulnak. 

Vál-fajai: I. M é s z á r o s-e b, igen értelmes, me- 

rész és hűséges; ennél még nagyobb és sugárabb a dá- 

niai és angol faj (dogge); a vaddisznó-fürkész és a 

sertés-eb. II. Agár: közönséges, borzas, ennél kisebb 

az olasz, bodor szőrű török, félig meztelen angol, és 

egészen csupasz egyiptomi; — valamennyi kevés ér- 

telmi tehetségű, csapodár, hűségtelen, ravasz; szemük 

és hallásuk éles. III. Bologniai eb, hosszú és rövid 

selyemszőrű; — a máltai csak mókus nagyságú. IV. 

U s z k á r (Pudel), legértelmesebb, tanulékonyabb és 

hűségesebb minden ebek közt; szaglása gyöngébb, mint 

más ebeké. V. V iszla, vagy vadász-eb. VI. Borz-eb, 

egyenes vagy görbe lábbal. VII. P o m e r an i (Spitz), 

fehér, verhenyes és rókaféle. VIII. S z e l i n d ek, Mo- 

lossus, nagy fejű óriási barmok, nyáluk mindig folyik, gaz- 

dájukat igen kedvelik, de kevés értelműek. A rómaiaknál 

közönséges barom, a spanyoloknál pedig még most isbi- 

kaharczokra használtatnak. — Ezek közt az úgynevezett 

M a s t i v e or B a n d e D o g legerősebb, de csak rövid 

életű, szaporátlan, Nevezetesek e fajból: a borjú nagy- 

ságú, hosszú bodor, töbnyire barna szőrű sz.-bernáthe- 

gyi-ebek, melyeket zivataros éj után az ottani jó szerze- 

tesek szerteküldenek a havasokba, elszerencsétlenült 

utasok felkeresésére; — nyakukról pálinkával telt ko-

228 

bak csügg. E fajt gróf Ma z z i n i keleti útjáról vissza- 

tértekor adá ajándékban e szerzeteseknek. Úgyszinte az 

úgynevezett ú j f undlandi hosszú, bojtos selyem, több- 

nyire fekete szőrű, tetemes nagyságú, felettébb tanulé- 

kony ebek, melyek a farkassal is megbirkóznak; — vízi va- 

dászatra felettébb alkalmasok, mivel víz árja ellen is ha- 

talmasan úsznak. E fajhoz tartozik a mo p s z eb (frica- 

lor), a szelindek diminutivuma; kevés elevenséggel bír- 

nak; egyesül bennök azon két tulajdon, melyeket a vi- 

lágban is rendesen együtt lelünk: ostobák és komorok, 

agg szüzek és matronák rendes őrjei, kölcsönösen al- 

kalmazván magukat szeszélyükhez. IX. Juh ász-eb, 

melyek közt a kormos szőrűek rendesen leggonoszab- 

bak, marásuk kissé mérges, azért is nehezebben gyó- 

gyul. 

A veszett-ebnek farka lekonyul és iszonyodik a 

víztől; —de ha egyedül ezek volnának bizonyos is- 

mertető jelei a veszettségnek, úgy minden iszákos vén 

ember veszettnek tarthatja magát. 

Eleink azt hívék, hogy nem vesz meg az eb, ha 

folyam nevéről nevezik; innen a Duna, Száva, Dráva, 

Tisza, Sió, Sajó s a t . nevezet. — Furcsa, midőn ebek 

nevei fölött oly hosszasan és komolyan tanácskoznak, 

mint valami keresztelő fölött. Nagy ebek néha nagy 

neveket viselnek, mint: H e c t o r , C a e s a r , C a t o , 

Melak, Trenk, Fox sat. 

Becsületükre válik az ebeknek, hogy egy bölcsé- 

szeti felekezet nem átallá magát rólok nevezni c y n i - 

k u snak. Achilles ebnek nevezé A g a m e m n o n t”, 

szintúgy, mint török a keresztényt, vagy angol a fran- 

cziát és minden külföldit F r e n c h - Dog-nak.

229 

A pásztor ebeire bízza nyáját; a birtokos udvarát 

és házal; a vak néha vezetését. — Egy vak koldust, 

kinek szeme különben tisztának látszott, hámbafogott hű 

ebe vezetgető zsinegen, megállásával értesítvén gazdá- 

ját, hogy valaki közelében van, kitől alamizsnát kér- 

het; — ha öreg nő ada alamizsnát, monda: „Isten fi- 

zesse meg az ifjú úrnak!” — ha férfi: „az ifjú asz- 

szonynak!” — Pajkosságból egy szabó-inaska elmel- 

szé a zsineget, mire a vak felemelvén pálczáját, a 

gyerkőcz futni kezd, a vaknak hitt koldus pedig utána, 

míg végre sikerült a gyerkőczöt megczímpálnia. 

Az eb a déli tengerszigetek lakóinak az, mi ne- 

künk a sertés; a magas éjszak lakosainál, Obytól kezd- 

ve egész az éjszakamerikai főtengerig, vonó marhák 

helyett szolgálnék az ebek. A kamcsadálok megherélik, 

megkurtítják farkukat, mivel aztán jobban futnak, és ez 

különféle szórakozástól tartóztatja őket; mit mi ökreink 

és heréit lovainkon is tapasztalunk. Lovaknál jobban 

kedvelik az ebeket, mivel könnyebben átfutják a havasi 

mocsárt és hegyet, és beérik hallal, vagy épen csak 

halbelekkel, csontokkal és emberganéjjal. Az ebek lá- 

baira rendesen bőrharisnyákat öltenek. Az iparos alföldi 

német is dolgoztat, fujtat, kereket hajtat velők; angol 

tolvajok pedig orzásra oktatják őket. 

Miként, sok embernek mégpedig nem épen legszebb 

szokása, hogy zenél hallva fütyörész; szintúgy némely 

eb vonítni kezd, sőt néha a hegedűvonót is ellopja, és 

ágy alá viszi. Miként az embereknek, úgy az ebeknek is kü- 

lönféle arczjátékaik vannak; — így furcsa azon rézre 

metszett rajz, mely egy buta kan mopsz-ebet ábrázol, 

midőn csodálkozva szemléli kölykeit, mikép lehettek

230 

ezek pincserekké? bizonyos távolságban pedig, oldalt 

kifityegő nyelvével neveti őt egy lator pincser ka- 

nocska. 

Az ebek néha furcsa jelenetekel idéznek elő; p. o. 

midőn valaki egy színésznek kölcsönözvén parókáját, 

uszkára ráismert a parókára, a színpadra szőkéit, és le- 

kapván a színésznek fejéről a parókát, gazdájának ap- 

porlirozá. Egy vizsla pedig, Miklós-estéjén csodálkoz- 

va szemlélvén a piaczon sok furcsábbnál furcsább áru- 

lás végett kiállított krampuszokat: egy ily rőfös kram- 

pusznak tulajdonosa akként enyelge a vizslával, hogy 

meghúzván zsineget, a kezében lévő virgással az ebre 

üte a krampusz; mire az eb neki szökvén, darabokra 

tépé az öt forintos krampuszt. Nagy vita támadván 

tehát az eb és széttépett krampusz gazdája közt, elő 

álla egy utczai gyerkőcz e szavakkal: „Én tanú le- 

szek arra, sőt hitemmel is bizonyítom, hogy ártatlan 

a vizsla, mivel a krampusz kezdte. Mennyit ér oly 

uszkár, mely inas helyett bakon ülve a kocsis mellett, uga- 

tásával jelenti, ha becsípett a kocsis;— vagy ki gaz- 

dája ágya mellett eloltja a világot, ha már elszunyadt 

gazdája! 

III. H e n r i k király évenként ezereket költött ho- 

ni ebecskékre, melyekel nyakába függesztett kosárká- 

ban horda, még templomban és audencziákon is; és II. 

K á r o l y sohasem méne eb nélkül az álladalmi tanács- 

ülésekre. Utódja J a k a b , dühöngő vihar alkalmával 

kiáltá: „Fiaim! mentsétek meg ebeimet és — Malbo- 

roughot!” II. F r i d r i k folyvást 3-4 agarat tarta maga 

körül, ezek közül egyik kedvencz ebe, a többi pedig 

ennek mulató társai valának; kedvencz ebe folyvást mel-

231 

lette feküdt még ágyában is, és eledelét rendesen ki- 

rályi kezekből kapa; minden széket, pamlagot és nyugvó- 

kat összepiszkolák és rongyolák B i c h e és A l c m e n e 

nevű ebei; szinte véle élnek a történetben is, sírjaik a 

s a n s s o u c i i királyi palota sétadombján vannak; bús 

órájában magát is közéjök akará temettetni a király. Mi- 

dőn A l c m e n e ellenséges fogságából visszaszökött, 

író asztalára ugorva első lábaival megölelé gazdáját; 

Biche pedig, midőn a fejedelem nagyon sokáig dolgo- 

zott gyertyavilágnál, két ízben is kivéve kezéből az 

írótollat. F r i d r i k példája megkedvelteté a nagyok- 

kal is az ebeket. 

I. K a t a l i n azzal mente meg egy bűnöst, kire a 

czár felettébb boszus volt, hogy L i s e 11 e kedves ebé- 

nek nyakába köté folyamodványát, mire a czár kaczag- 

va megadá ebe kedvéért a kegyelmet, melyet az embe- 

riség nevében akaratosan megtagadott volt. Bécsben 

laktomkor uszkáromnak néha esti 10 óra után kinyitván 

a házmester a ház kapuját, árjegyzéket nyújta be, min- 

den kinyílásért kétkét garast követelvén, melyeket usz- 

károm rendesen maga fizete meg, oda apportírozva neki 

a pénzt. Sok delnő szívesebben hordja ölében ebecské- 

jét, mint saját gyermekét, és nem bánja, ha selyem bú- 

toraira, vagy épen zsebkendőjére gyümölcsfoltokat ejt 

ebecskéje. Czélszerű volna ily ölebecskéket megróni jó 

nagy adóval. 

Még ebekre is kiterjed a divat: hol spicz, hol usz- 

kár, hol agárka, hol pincser,— jelenleg még folyvást a 

hosszú selyemszőrű angol vagy dán vadász ebecskék 

divatosak. Gróf I l l é s h á z y n a k legnagyobb fajú 

D u n a nevezetű kedves uszkára lévén, ebéd felett egy

232 

ízben több elmés pohár-felköszöntések után, a vendé- 

gek egyike így szólott: „E nagy férfiúnak ama nagy 

ebét, gazdájának örömére az úr Isten szinte éltesse.” 

Hangos éljenzés közben a nagy D u n a szolgai positu- 

rába állva, hangos csaholással köszöné meg az uraknak 

rólai megemlékezésöket. 

Ha már Bécsben is 30,000 eb létezik, mennyi le- 

het még Stambulban! hol a gazdátlan ebek utcza köze- 

pén kölykeznek, és a járást is kissé veszélyeztetik. Ta- 

gadhatlan, hogy azon rendőrségi szabály, miszerint vá- 

rosokban és népes helyeken ebnek szájkosár nélkül nem 

szabad utczára jönnie, habár sok bajjal jár, és néha csak 

alig eszközölhető — még is igen czélszerű. „Ép most 

dobolták ki” hallám egy ízben mondani: „hogy a kutyák- 

nak be kell drótoztatni szájukat; hogy lesz már ez?” 

Azon sírkőfelirat, melyet valaki C l e r m o n gróf 

ebének készite, igaz lehetett. 

Ci git Citron, qui sans peut etre 

Avail plus de sens, que son mailre. 1 ) 

De furcsa egy másik ebnek sírkőirata Bolognában: 

Latrai a ladri, ed agli amatori taqui 

Onde a messeri, e madonne piacqui. 2 ) 

L i p s i u s ebecskéjének sírkőfelirata is helyes: Sit 

tibi benignus frater Cerberus. 3 ) De még is legszebb, 

melyet K e l l e r m a n n készülete hű ebének Niedernauban: 

Als einst die Treue sich aus dieser Welt verloren 

Hat sie zu ihrem Sitz des Hundes Herz erkoren. 1 ) 

1 

) Itt nyugszik Citron, ki tudta nélkül okosabb volt gazdájánál. 

2 

) Ugatám a tolvajt, és hallgatók ha kedvesek jövének, azért kedvelnek 

urak is, nők is. 

3 

) Legyen kegyes irániad Cerberus véred. 

4 

) Midőn hajdan kiköltözék a világból a hűség, székhelyéül az 

eb szívét választá magának.

233 

Éghajlat. 

Az éghajlat avvagy légmérséklet, hegyek, tenge- 

rek, földmívelés és uralkodó szelek által módosítva, 

embernek az, mi növénynek a föld. A boldog éghajlat 

legszebb fája is csepötté törpül az éjsark alatt; virá- 

gok elvesztik legszebb színöket; moh és zuzmó kúszik 

a földön, míg a déli részeken a pálma hatalmas torony- 

ként égfelé nyújtódzik; a haraszt terepélyes fához ha- 

sonlít; a macska oroszlánná, tigrissé, a gyík pedig kro- 

kodillá óriásodik. Déli-Georgiában a pálmafának két ne- 

mét ismerik csak; Madagascarban közel ötezer félét. A 

fekete vagy barna szőrű déli állatok éjszakon fehérek- 

ké vagy szürkékké változnak, a szarvas marha elhányja 

szarvát, az eb nem ugat többé déli Amerikában s hang- 

jával elveszti szőrét is; és a nápolyi nagy hintós-ló éj- 

szakon scotiai lovacskává satnyul. 

Az anya természet erre nézve is leginkább ked- 

vez az embernek; mert ez mindenütt, aknákban, leg- 

magasabb havasokon, legforróbb és leghidegebb éghaj- 

latban is megél és tenyészik. Szintúgy a sertés is. 

Az éghajlat adja az embernek a fehér, fekete, sár- 

gás, verösréz, vagy barna szint; az teszi ügyessé vagy 

restté, szellemes vagy szellemtelen teremtménynyé.

234 

Már az év részeinek is nagy befolyásuk van a természet 

állati s egész oeconomiájára; miért ne legyen sokkal több 

befolyása az éghajlatnak. A délnek gazdag és szép ter- 

mészete, lakosait tunyábbakká, könnyelműebbekké és él- 

deletek után sóvárgóbbakká teszi. Megengedjük, hogy 

az éghajlat még álladalmi formákra is hat. A gazdag 

terjedelmes országot monarchiára, kisebbet és szegé- 

nyebbet democratiára teszi alkalmasabbá; valamint az 

ázsiai éghajlatnak világosan befolyása van a kényura- 

lomra s rabszolgaságra. 

Még a vallásra is van befolyása az éghajlatnak, mert 

melegebb országokban áhítatra hajlandóbb a lélek; sőt 

még a gyógyszerekre is, például: helvét gyomorhoz al- 

kalmazott hánytató megölné a hindut, mint a gyönge 

hölgyet, ki oly kevés eledellel él, mint kanári madár- 

kája. 

Ha az európaiak kelet-vagy nyugot-Indiába men- 

nek, kevésbé lévén testük alkalmas a megkívántató ki- 

párolgásra, míg meg nem ernyed, rendesen gyuladó 

lázba (the Seasoning), ellenben magas éjszakon a nagy 

hideg gátolván a kipárolgást, sülybe esnek. Az egyen- 

lítő alatt, mint mondják, a holdnak is a gyönge testekre 

különös hatása van; sugara főfájást okoz, szintúgy 

mint a napsugár. Tengerekkel határos országokban ta- 

láltatnak a legkorosabb emberek. A novemberi vastag 

ködöknek elhatározott befolyásuk van a brittek ön- 

gyilkosságára, s az eb-hév napjaiban Olaszhonban tör- 

ténik a legtöbb orgyilkosság; az állatok pedig minél 

inkább közelednek e vonalhoz, annál mérgesebbek; 

azért az orvosnak, sőt talán még a törvényhozó- és bi- 

rónak is az éghajlatra különösen szükség figyelnie. Na-

235 

poleon is eléggé érzé az éghajlat befolyását szent Ilona 

szigetén. 

Még a nyelvre is van hatása az éghajlatnak; mert 

meleg légben kinyitjuk szájunkat, a nyelv magánhangzó- 

kat nyer, és ezekkel lágyságot és kerekdedséget, mint 

például az olasz; ellenben hideg tartományokban, hol 

nem szívesen nyitja ki az ember a száját, ott hemzsegnek a 

mássalhangzók a nyelvben. Forróbb tartományokban a 

szenvedélyes véralkat, boszúvágy, nyúlszívűség és 

tunyaság iránti hajlam mindig előtűnők, miként szelíd 

éghajlati népeknél a mérséklet, jószívűség, szelídség. 

állhatatosság, vitézség, és ügyesség. A forró éghajlat 

a szerecsennek haját szőrré, és a juh szőrét hajjá vál- 

toztatja; mintha a természet feleslegesnek tartaná ott 

gyapjút termelni, hol gyapot bőven terem. A franczia 

forradalom fő időszakai, a bastille és tuilleriak ostroma, 

Jacobinusok győzelme és bukása, az 1830. forradalom, 

az év legforróbb részére esnek. 

A hőség az embereket a legmagasztosb eszmékre, 

legnemesb ábrándokra és álomképekre, de egyszers- 

mind költészetre ékesszólásra, és a képzelő erő vala- 

mennyi művészeteire is vezényli; ez szüli a nyugal- 

mat, sorsábani megnyugvást, és a halál megvetését. A 

hindu, midőn az európait tánczolni látja, dalolni és ze- 

nélni hallja, azt kérdi tőle; „Nem tétethetnétek meg 

ezt szolgáitokkal?” — A keletiek fatuma éghajlatból 

ered; az éghajlat nagy részben oka rabszolgaságuknak. 

Egyiptom iszapos Nil-völgye, minden egyiptomi bölcse- 

ség daczára csak mélázókat és dögvészt termelt: a pha- 

raók alatt szintúgy, mint az osmanok alatt; és csak lappo- 

niak, meg szamojédok hozhatták azt a törvényt, hogy

236 

azon férfi, ki megöl egy medvét, egy egész hétig fel- 

mentetik házassági kötelessége teljesítésétől. 

A hideg éghajlat átalán kedvezőleg hat az erköl- 

csiségre, de ártalmasán a hideghez nem szokott ember 

jókedvűségére; minél ritkábban kaczag, és végre oly 

érzéketlenné lesz, hogy még a csiklandás sem fog- 

rajta. Orosz mondat szerint nem K u l u s o w tévé tönkre 

a francziákat, hanem m orozó v (a fagy). Napóleon- 

ról mondják, hogy még mielőtt megvereték, sem bírt 

soha kaczagni orosz éghajlat alatt, de kinek is lehetne 

kedve kaczagni ott, hol orrát és füleit veszélyezteti az 

ember; hol a pök is megfagy, még mi előtt földre poty- 

lyan; madarak megfagyva hullnak le a légből; a hús és 

halak órákig fölnek, míg fagyuk tökéletesen felenged; 

a szakái is paplanhoz fagy; és hol a kénesőt kalapá- 

csolják! Szomorú tapasztalásból tudjuk, hogy télen hi- 

deg tartományokban legtöbb az öngyilkos. Oroszhon- 

ban évenként körülbelül másfél ezerre megy az 

öngyilkosok száma. Az éjszak lakója meggondoló s 

iparos, de hideg és magába zárt; ellenlábasa minden 

képzemény és vidorságnak. Egy franczia követtől, mi- 

dőn Petersburgból visszatére,kérdé II. F rig y es: hány 

éves? — Sire! ötven éves vagyok. — „Hiszen hat 

év előtt is, midőn Petersburgba indult, már annyi 

éves volt ön.” — Igenis, Sire! — felele ez, — de 

reménylem, hogy az úr isten e hat évet nem fogja ne- 

kem betudni koromba. 

Igaz ugyan, hogy ott sincsen az embernek sok 

kedve nevetésre, hol a légmérő árnyékban is 112- 

118 foknyi, és az üt-erek úgy lüktetnek, mint forró 

lázban, vagy szenvedélyben; hol viasz pecsétek gyűj-

237 

teményéről szó sem lehet; hol szántszándékkal kilyu- 

kasztják a kalapokat, hogy jobban járja a lég a főt; hol 

az égető szél a hullákat múmiákká szárasztja; és azon 

finom homok szemecskék, melyeket magával hord, min- 

den ember szemét meggyulasztják. 

Keletindiai szigeteken a hőség az Európait né- 

hány hónapok múlva sápadttá, szikárrá és ernyedtté te- 

szi; megfosztja minden vidámságától, és idő előtti 

halált hoz. B a t a v i a az európainak sírja Ázsiában; mi- 

ként Tamás szigete Afrika kikötőjén. Még oly orszá- 

gokban is, hol nyolcz fehér, és csak négy zöld hónapo- 

kat ismernek, mint például S i b i r i á b a n , tűrhetlenebb a 

a hőség, mint a vonal alatt. Forró éghajlat leperzseli a 

természet virányait, az élet kiég, és a szerfeletti kipá- 

rolgás következtében ellomhúl a test, és a legszebb 

lelki tehetségek szunyádnak. 

Egyedül a mérsékelt éghajlat kedvező az emberi- 

ség kiképezésére; és ugyan azért haladja felül az Euró- 

pai a föld minden népeit szépségére, testi és ész ere- 

jére, erényére nézve. Csak a délnek egészséges legé- 

ben, a legnemesb élőszerek bőségében leljük fel a 

mosolygó, szellemi, anda éldeletek eszményit; a dél 

termi a legvidorabb nevetőket; mert a mostoha termé- 

szet az embert vidortalanná, és a társas élet örömei 

iránt is érzéketlenné teszi. A dél a megszűnés, rolha- 

dás és örök éj eszméjét csak gyöngéden és tetszetős 

alakban érinti; ellenben az éjszak a képzeletet sírba 

szorítja; csak a boldog délen valósággal szép zöld a 

a zöld, és az ég valóban égszínű. Isten déli ege alatt 

maga a vallás is szelídebb; ily ég alatt monda Jézus a

238 

bűnös Magdolnáról: „Neki sok megbocsátatik, 

mert sokat szeretett.” 

A hegyi lakos átalán vidorabb, mint a rónaföld 

lakója, és különös, hogy egyedül a hegyek lakóit, kik 

többnyire szegényül és egyszerűen élnek, szokta meg- 

lepni távolban a honvágy; és sohasem azokat, kik gaz- 

dag termékeny vidéken lakva, pénzkeresettel foglal- 

koznak. Hegyes vidéken a természet egész pompájában 

tűnik fel; maga a tenger is magasztosb érzést gerjeszt, 

ha magasról szemléljük; hegyre mászik az ember, mi- 

ként a gyermek székre, hogy közelebb lehetvén a vég- 

telen anya ábrázatához, könnyebben megölelhesse pi- 

czinke karjaival. 

Berge sind der Lieblingssilz der Musen, 

Sind der Erde schönster Theil: — ihr Busen. 

A szőlőmíves vidorabb szokott lenni a földmíves- 

nél, habár az elsőt több rósz év éri is; a szárazföld 

lakója pedig vidorabb a tengerésznél, kit az egyforma- 

ság, viharokkali küzdés, vészek és változó légmérséklet 

komorrá és közönyössé teszen minden iránt; habár 

ismét másrészt gyermekágyashoz hasonló, mert ha a 

veszély elmúlt, feledve nála is minden baj. Igazi ten- 

gerész tengeren születik, tengeren él és hal, és a ten- 

gerbe temettetik el. 

Minden madár déli oldalra építi fészkét, és minden 

finomabb létszerű emberben szinte meg van ez ösztön; 

mert ki nem tapasztalta annak kellemét, ha tavaszkor, 

őszkor, de kivált télen a déli nap lakószobája ablakára 

süt. Ablakból faluhelyen a mezőre vagy kertre kelle- 

mesb és felderítőbb a szép kitalás, mint az istálóra 

vagy trágyahalomra. Egy falusi víg kedélyű lelkész-

239 

nek paplaka két ablakáról gyönyörű kilátása lévén a 

távolba, kérdé tőle püspöke: mennyit jövedelmez plé- 

bániája? „2280 pengő forintot” Hogy hogy? „A 

szép kilátást ez ablakról 1000 ftba” — amazt szinte 

1000 ftba számítom, a többit pedig készpénzül 

kapom.” 

Hogy is ne volna az emberre nagy befolyása és 

hatása az éghajlatnak, midőn még a nap részeinek is 

van? Reggel vidámabbak vagyunk mint estve, és 

rendesen minden nyavalya estefelé súlyosodik; reggel 

hallásunk és látásunk élesebb; ki nagyot hall, délután 

még nehezebben érti meg a szót; és a vaknak tapintata 

délután nem oly finom, mint délelőtt. Aurora musis 

amica tagadhatlan, hogy a reggel gondolkozásra s ko- 

moly munkára legalkalmasb. 

Minden genialis ember déli természetű. A hideg- 

ség pedig, emberben mint egész természetben, minden 

tenyészet gyilkosa.

240 

Élcz. 

Ε szó é l c z (Witz) még alig éré el teljeskorú- 

ságát magyarban. Francziáknak máig sincsen erre saját 

szavuk, és habár az észt is élczel is, e s p r i t szóval 

fejezik ki, mégis sérelmesül hangzik e kérdésük: Les 

Allemands ont — ils del’esprit? 1 ) A németek a 

Witz szót, a francziák pedig inkább magát a vanyt 

(dolgot) bírják. 

Az élcz, vagyis a gazdag és ingerlékeny képzelő 

erő e gyümölcse egyik fő emeltyűje az életben annyira 

üdvös kaczagásnak. Tudás, bölcseség, és észszel azo- 

nosíták az élczet a régiek; holott ez úgy viszonylik az 

észhez, mint só az ételhez, szépség az egészséghez, és 

külszin a valósághoz. Azonban mégis közel rokonok 

egymáshoz. 

Német bölcsészek az élczet, lelki képességnek ne- 

vezik rejtett hasonlatok felfedezésére; az éles elme pe- 

dig szerintök a rejtett különbségeket leli fel. Az ész 

gyémánt, mely élczczel köszörülve kélségkívül fényesb 

ragyogású, de köszörülés nélkül is gyémánt marad. Az 

ész védő sisakunk, az élcz pedig ennek csupán színes 

1 ) A németeknek van e élczük — eszük?

241 

forgója, mely néha veszélyt is hozhat; az észnélküli 

élcz vitorlás hajó, mely egész erővel neki hajt a bér- 

ezeknek. Éles elme nélkül az élcz gyakran ál fénynyé, 

— élcz nélkül pedig az éles elme többször elméncz- 

kedéssé fajul. Az elmét megélesítheti a gyakorlat is, de 

az élcz természeti ajándék; azért is illetlennek tartják, 

magának élczet tulajdonítani. L i e h t e n b e r g az éles 

elmét nagyító, az élczet pedig kisebbítő üveghez ha- 

sonlitá; ezt szinte használják fölfedezésekre. 

Az élcz egyedül szabad, gondnélküli hangulatban 

tenyészik, ha nyugalmas és szenvedélyektől meg nem 

zavart a kedély; de a búsongó szív előtt elnémul. Szép, 

de egyszersmind veszélyes adomány, ha a felsőbbség 

iránti tiszteletnél erősebb; mert az élczes emberek néha 

még a legveszélyesebb körülmények közt sem képesek 

elfojtani élczüket: potius amicum, quam dictum per- 

dere, és néha csak igen későn okulnak saját kárukon. 

A bécsi nép élczes ötleteivel nem kíméli sem is- 

tenét, sem fejedelmét, sem önmagát; és oly gyászos ese- 

tet képzelni is alig lehet, hogy arra rögtön számos és 

többnyire igen csípős élcz ne készüljön, melyek aztán 

nyíl-sebességgel terjednek el a városban; ámbár jobbára 

jellegük kissé trágár, és igen gyakran más nyelvre nem 

is fordítható szójátékok; például: A cserepező miUtán 

néhány cserép helyéből kibomlott, szerencsétlenül lees- 

vén a császári lak magas födeléről, a bécsiek ez esemény- 

ről azt mondák: „Das kommt von der Ziegellosigkeit, 

und schwachen Anhaengigkeit an das Kaiserhaus” 

Az élczes fő bármi csekély tárgynak is aestheticus erőt 

kölcsönöz, és azt érdekessé tudja tenni, mi őt jó ízlésű 

emberek előtt vonzóvá teszi.

242 

Nevezhetnők talán az élczel röviden és meglepő 

modorban előadott nem közönséges ötletnek is. Pél- 

dául mit az ember közönségesen így mond: „Az ifjú- 

ság bujálkodásai rövidítik az életet” —az élcz nyel- 

vén talán így hangzanék: „Az öregség zsarnok, ki a 

fiatal-kori bujálkodásokat mint felségsértést halállal 

bünteti.” — „A halál kit sem kímél” ez mindennapi 

mondat; de mi érdekes alakban tűnik fel ez eszme 

H o r á c z nál: 

Pallida mors aequo pulsat pede pauperum tabernas 

Regumque turres. 

Mit M a l e s h e r b e s talán még szebben francziá- 

ban így mond: 

Le pauvre en sa cabane, ou le chaume le couvre 

Est sujet àses lois 

Ét la garde, qui veiile aux barrieres du Louvre 

N' en defend pas nos rois. 

N a p o l e o n így szóla K l e b e r h e z Egyiptomban: 

”Kleber tábornagy! ön nálam egy fővel magasabb; 

még egy hadifék elleni vétség — és nincs többé e 

különbség! — Egy félszemű úri embernek véletlen- 

ségből kiszúratván ép szeme a vívó teremben, így szóla: 

„Urak, jó éjszakát!” 

Az élcz só vagy fűszer gyanánt lévén haszná- 

landó, még koránsem genie, minek sokan nevezni 

szokták; mert a genie teremt, az élcz pedig csak lel. 

F r a n k l i n genie, Voltaire élcz. Az élcz a franczia 

pezsgő tulajdonaival bír; és e szállékony könnyű bájital 

ébreszti és élénkíti az élczet. Tapasztalat szerint az íté- 

lő erő öregbedésével, és a jó kedv fogytával az élcz 

is fogy, vagy legalább kevésbbé előtűnő ve lesz; de

243 

azért mégis később vészen tőlünk búcsút öregségünk- 

ben, mint a g e n i e s emlékezet. 

A spártaiak, C átó k , Senecák, Tacitu- 

so k , úgy szinte újabb korban L i c h t e n b e r g, sőt 

maga K a n t is bizonyíták: miszerint a tudás erőteljes 

zivatar-felhői szinte sikerrel hullaták az élcz villanyos 

mennyköveit. Azonban az élcz Ámor-ként mindig elké- 

nyezett gyermek marad, mely az apa észszigorát nem 

tűrve az ábránd anyához fut, ki szabályokról mit sem 

akar tudni. 

A francziák élczesebbek más nemzeteknél; a nők 

pedig rendesen élczesebbek, mint a férfiak; az élcz női 

sillogismus, mívelt delnő élcze előtt némely jeles ügyes 

fő (még annyival inkább a csupán tudós) is el némúl, 

miként nyírója keze közt a juh. Az újdonság ingere 

okozza, hogy az élcz villanyos első csapása legerősebb. 

Azonban, mint sok egyéb ványak, úgyaz élcz is feledés 

által nyer, és a valódi élczes munkákat többször is 

gyönyörrel lehet olvasni. Átalán oly könyv, mely má- 

sodszori elolvasásra nem érdemes, az egyszeri elol- 

vasást is alig érdemli. G r a t i u s úgy mond: Aliud 

legunt pueri, aliud viri, és bizonyára aliud senes és 

így kor változtával, érdekes sokoldalú könyvekben min- 

dig új eszméket lel az olvasó. 

Az élcz könnyen megérthető, rövid, és hegyes le- 

gyen. Ki vadászsza, gyakran meg is lövi. Társaság- 

ban mindenek előtt szükséges, jól tájékoznia magát, 

hogy úgy ne járjon mint ama fiatal ember, ki szomszéd- 

jától kérdé: „Amott ki az a majom arczú fiatal nő? 

— „Az nővérem — „Nem azt kérdem, hanem mel- 

lette a zöld selyem ruhást.” — „Az nőm.” A felet-

244 

tébb kellemes társalgása miatt közkedvességű G a l l i a n i 

finom élcze — úgymond S t u r c z — oly gúny volt, 

mely kit sem sérte, s oly könnyedén oda vetett dús em- 

ber-ismeret, mintha nem volna egyéb mindennapos 

házi észnél. Csak úgy lehet jól orgonázni, ha tiszta 

hangúak a sípok; így áll ez az élczczel is: hol tiszta a 

szív, ott az élesb hangú sipsorozalot a lágyabb hangúak 

mérséklik. Az élcznek, miként a jó lőpornak fel kell 

lobbannia a tenyérről, a nélkül hogy fekete pecsétet 

hagyjon maga után. 

Élcz a szellem tűzijátéka; emlékezet és gyorsan 

észlelő szellem gyűjti hozzá a gyúlékony anyagokat, az 

ész feldolgozza azokat, és a vidor szeszély elsüti az 

öröm tiszteletére; de ha gonosz szeszély süti el, és 

rósz szív kormányozza az egészet: akkor többnyire sír 

a nyugalom, erény és az ügygyel bajjal megszerzett jó 

hírnév. Már többeket veszély- sőt haláltól is megmente 

az élcz; például azon fiatal tarentinusokat is, kik Pyr- 

c h u s ellen sálra előtt hangosan szitkozódtak, e felelet 

menté meg: „Ha több borunk leendett, megis öltünk 

volna.” Néhány szellemdús szónak maga idején néha 

nagyobb hatása van, mint némely terjedelmes tudós 

értekezetnek; miként a választóvíz egyetlen csépje oly 

nyomot hagy az érczen, melyet a Duna egész árja sem 

eszközölhetne. Der Geist blitzt:, der Fleiss sitzt; die 

Dummheit schwitzt. 

M e t a s t a sio apát fogadván M. T h eresiav a l 

két aranyban, hogy herczeget szülend, miután herczeg- 

nét szüle, azon írlapra, melybe a két aranyat burkolá, e 

verseket írá:

245 

Ιο perdei! l’ augusta figlia 

A pagar ma condannato. 

Ma se ver che a voi somiglia 

Tulto il mondo a guadagnato! 1 ) 

XIII. L a j o s boszúsan tapasztalván egy tánczvi- 

galomban, hogy csaknem többet foglalkoztak Riche- 

lieu- mint saját személyével, kiléptekor a tánczterem- 

ből megkinálá Richelieut előre lépéssel; Riche- 

l i e u azonban szövétneket ragad kezébe, és világít a 

királynak mondván: „Csak így szabad nekem Felsé- 

ged előtt lépdelnem.” 

1816-ban július 16-ára lévén jövendölve a világ 

végveszélye, ez élczés hirdetés deríté fel a csüggedt 

kedélyeket. „A roppant előkészületek miatt nyolcz 

nappal továbbra elhalasztatik a nagy látmány elő- 

adása.” 

Van egy neme az élcznek, mely származására 

nézve kolostori élcznek neveztethetik; ez jobbára szó- 

játékból álló, s ennek már sz. B e r n á t is mestere volt, 

és még inkább Pater Abraham a sancta Clara. Mind- 

egyik maga nemében kitűnő capacitás. Egy Pál esti- 

n á b a induló lovag, kincseit a kolostori főnöknek oly 

kéréssel adá át, hogy falba rakja; 2 ) a prior velök a 

kolostor falait építteté, és így csakugyan falba raká azo- 

kat. II. F r i g y e s hajlandó lévén azon tőkét, mely ala- 

pítványul a rég elhunyt C l e v e herczegekért mondandó 

halotti misékre szolgált, más czélokra fordítani, kérdé a 

1 ) veszíték! a fenséges herczegnő ítéle megfizetésre; de 

ha igaz, hogy anyjára hasonlít, az egész világ nyere. 

2 ) Vermauern.

246 

guardiántól: Mikoron lesznek már valahára véreim 

kikönyörögve? „Mihelyest iránta bizonyos tudósítást 

veszek” — felele ez — el nem mulasztandom gyors- 

futár által bejelenteni Felségednek!” Bonn városá- 

ban egy barát monda: „Képes volnék e város vala- 

mennyi szüzeit egy targonczán kihordani a város- 

ból” Méltányos volt ezért valamennyi városi szépek 

neheztelése; de lecsilapodék boszújok, midőn így foly- 

tat á: „természetesen értve nem egyszerre, hanem egy- 

más után,” Ugyancsak II. F r i g y e sn e k laka, midőn 

Sziléziában mulatott, kolostori templom tőszomszédságá- 

ban lévén, a hajnali zsolozsmák néha felköltvén őt reg- 

geli álmából, monda a guárdiánnak: „Mivel az ordító 

mély hangokat annyira kedvelitek, majd én is küldök 

nektek Neustadtbol egy pár mély hangú novitiust” 

(szamarakat értett a neustadti méneséből) mire a guar- 

dian: „Háladatos emlékezetül, egyik Frigyes, másik 

Vilmos nevet fog viselni .” 

Miként csalogányok a ligetben, ha többen találkoz- 

nak, versenyt hangicsálnak, úgy minél több élczes fő 

van együtt, annál jobban neki hevülnek, és valóban fe- 

lettébb magas éldelet ilyesek társaságában mulatni; de 

ennél is nagyobb éldelet lehete II. Frigyes asztalá- 

nál hallgatni V o l t a i r e-t, kinek könnyű, ragyogó szel- 

leme a tudás egész körét magába foglalá. Az új és 

szép formák, melyekbe élcze mindent ruházni tuda, ha- 

talmasan hatottak korára, mondhatni egész Európára; 

azért néki sokan mindent megbocsátának, még felületes- 

ségét is — csak egyet nem: — a kedély átalános hiá- 

nyát. A jó kedélyű élcz vidorságában oly kedves mint

247 

a mókus: csak akkor harap, ha vastagon ingerkednek 

vele és mielőtt ezt cselekedne, elég soká mormol. 

Némethonban, különösen Bécsben de L i g n e herczeget 

tárták a társadalmi finom élcz leggeniálisabb 

mesterének, kinek jelentékeny arcza, és feletébb kellemes 

hangú beszéde, s még az által is nagy előnye 

volt, hogy mint herczeg és tábornagy, az udvarnál és a 

birodalomban nagy tekintélylyel bírt. A németet is meglehetősen 

beszélé ugyan, de anyanyelve a franczia volt. 

Valaki túlságosan magasztalván előtte bizonyos álladalmi 

minisztert, azt monda neki: Monsieur! vous étes trompe, 

trompette, ou trompeur! 1 ) — Más miniszter ebédjénél 

figyelemmel szemlélvén egy ritka remek készületű 

arany asztali készületet (Service), melyet N a p ó - 

l e o n t ó l kapott ajándékul, a háziúr kérdésére: Mit 

tartasz barátom erről? felele: „Service pour servi- 

ced 

2 ) Midőn a bécs-neustadti csatornát építteté 

F e re ne z császár, egy ízben a csatorna körül találkoz- 

ván de Ligne-l: kérdé tőle: mit ítél e csatorná- 

ról? „Felséges Uram! úgy hiszem — felele — soha- 

sem lesz legendő vize.” Történetesen ember fuladván 

a csatorna vizébe, ezt czáfolólag elbeszélé a császár 

de L i g n e n e k , mire ez úgymond: Sire! (C’etait un 

flateur 3 ) — Midőn Buda-Pestet meglátogatá, néhány 

napi ott mulatása után kérdek tőle: hogy tetszik neki ez 

iker-város? Nem láttam még jól, — úgymond — 

mert valahányszor kinyitám szemeimet szemlélésükre, 

1 ) Ön vagy megcsalódott, vagy kürtölő, vagy csaló. 

2 ) Szolgálatért asztali készületet; francziában mindkettőnek 

egy nevezete van: — Service. 

3 ) Sire! ez hízelgő volt.

248 

a porfelleg mind annyiszor újra felé horda azokat, és 

így kéntelen valék mind annyiszor behunyni; de, 

mennyire észre vehetem, Pest und Ofen leiden an 

Sand und Stein 1 ). Végrendeletében, mely már ma- 

gában is felettébb kedélyes élcz, egy grófnénak hagyá 

kedves uszkár ebét: „Mivel ő nekem az vala, mi én a 

szép grófnénak — híve!” Midőn őt beteg ágyában 

meglátogatá Sándor muszka czar, kérdé a fejedelem- 

től, meddig fog még Bécsben mulatni? —még egy hé- 

tig. — „Úgy tehát nekem is leend szerencsém Felsé- 

gednek nem mindennapi látványnyal — osztrák tábor- 

nagyi temetéssel kedveskedni.” Csakugyan hatod napra 

valósággal meghalálozván, valamennyi akkor Bécsben 

lévő fejedelem kíséré ünnepélyes gyászmenetét, mely- 

hez foghatót még Bécs sohasem látott. 

Megfogható oknál fogva a valódi finom élczet 

ügyes, sokat utazott és tapasztalt világfiáinál, diplo- 

maták és udvaroknál leljük. R o s e n k r a n z ifjú dán 

követtől kérdvén Cromwell: Van-e még a dán ki- 

rálynak honn több ily korán megért genieje? hisz ön- 

nek még alig van szakála.” azt felelé: „Szakálom 

mégis korosabb, mint önnek köztársaságai A fran- 

czia követ Mária T h e r e s i á n a k e kérdésére: „Ön 

is legszebb nőnek tartja Bécsben A herezegnőt?” ezt 

felelé: „Még tegnap — magam is annak tartám.” 

Chesterfield, kivel II. G y ö r g y szándékát közöl- 

vén a st. James parknak franczia ízlésbei átalakítása 

és a nép elől elzáratására nézve, a fejedelem e kérdé- 

sére: mennyibe kerülhetne e terv kivitele? britt őszin- 

1 )Buda-Pest kő- s homok hajban szenved.

249 

tességgel felelé: „Csak három koronába, Sire!” 1 ) Ez 

élczes szó megmenté a st. James park szabadságát, és 

talán a három koronát is. II. J ó z s e f császár Madame 

D u b a r r y n a k Versaillesben karját nyújtá; mire ez magát 

érdemetlennek vallván, J ó z s e f azt monda: „A szép- 

ség királyné” XVI. L a j o s t neje az asztalnál kenyér 

golyócskákkal hajgálván kérdé: „Sire, mit cselekednék 

Felséged ha agyúból így lövöldöznének Felségedre? „Be- 

szögezném az ágyút,” lőn a válasz. L o u v o i s hadügymi- 

niszter XIV. L a j o s asztalánál Stuppa schweiczi tábornok 

jelenlétében monda: „Ha kezünk közt volna minden 

arany és ezüst, mit e Frankhon már Helvetianak fize- 

tett, az egész utat Baseltől Parisig dupla aranyokkal 

rakhatnák ki.” „Igen — felele S t u p p a, — és a 

Frankhonért ontott schweiczi vérrel csatornát készít- 

hetnénk Paristól szinte Baselig.” 

A francziák átalán sok élczczel bírnak, tartva gaz- 

dag és szép nyelvök birtokában az élczet oly termé- 

szetesnek, mint a szólás adományát. C r e b i l i ο n kér- 

deztetvén, melyiket tartja legjobb munkájának? felelé: 

„Én csak azt tudom, melyik a legroszabb munkám” 

és fiára mutata, az ismeretes sikamlós regények szerző- 

jére; — mire fiaura rögtön: „És ép azért hiszik, 

hogy nem is ön készíté.” 

Egy fodrász, midőn a nemzeti gyűlés már meg- 

alakult, ezt írá boltja ajtajára: „Én borotválom a pap- 

ságot, kívánságra megvakarom a nemességet, és 

mint hajfodrász, szolgálok a harmadik rendnek.” 

1 )így nevezik a koronás tallérokat is.

250 

Különös neme az élczeknek a zsidó élcz, mely- 

nek jobbadán csak német nyelvben van becse. „Te sza- 

már vagy” monda a fiatal tüzes bíró egy zsidónak; mire 

ez: Szebben hangzanék bíró uram „így maga szamár.” 

— „Gazember néz ki szemedből is” — „Hát tükör az 

én szemem?” — A körülállók zúgolódván egy zsu- 

gori ellen, mivel szegény embernek, ki őt a vízbe fu~ 

lástól megmenté, 20 krajczárt ajándékozott; egy zsidó 

így szólott: „Legjobban fogja tudni maga az úr, 

mennyit érő legyen.” 

Egy porosz ingerkedve kérdé az előtte ismeretlen, 

de tökéletes zsidó formájú Mendelsohntól: Mivel 

kereskedel? „Mire önnek talán nagy szüksége lenne, 

de azért még sem veszi meg.” No hát mivel kereske- 

del? „Észszel.”— Más alkalommal egy prókátor kérdé 

ugyancsak M e n d e l s ohntól, ha már az atyaisten- 

ben hisznek a zsidók, miért nem adnak hitelt a fiúnak 

is? mire ez: „Az atya örökké él, et viventis nulla 

suceessio, azt mondja a törvény.” De egy szinte jelen 

volt keresztelt zsidó kalmár megjegyzé, hogy azért 

mégis lehet, sőt kell a fiúnak is hitelt adni, mivel a fir- 

ma: Atya, Fiú és Szent-lélek. 

Az élcz eszélyesség nélkül a legveszélyesebb 

csillagzat, mely alatt születhetik az ember. Egyedül 

azon előnye van, hogy bizonyos emberek nem könnyen 

merészlenek orra alatt paczkázni annak, kit élczesnek 

tartanak. De ha az ész frigyese az élcznek, — úgy az 

maga Salamon egész dicsőségében.

251 

Élelem. 

Az élelem vagy is életrend, melyhez étel, ital, és 

a régiek szerint még lég, mozgás, nyugalom, álom, és 

munka is számítatik: szellemi természetünk és testünk 

felelt egyaránt határoz. A naponként némelyeknél 24 

órában egyszer, némelyeknél egész áldott nap beható 

élelmi szerek befolyását kiszámítni épen nem lehetne, ha 

a megszokás, mely mérget bevenni is tanít, ismét nem 

gyöngítené azt, szintúgy mint az éghajlat. Húseledel 

sőt iramszarvasvér nélkül a gönczi törpék meg nem 

élhetnének, még akkor sem, ha kopár földjök bár mi 

növényeket teremne is, és forró éghajlatban az ember 

megrothadna növénytáp és hüvítő gyümölcs nélkül. Bölcs 

középutat követve, mi mindkettővel élünk. 

Az egész természet országa szolgáltat az ember ré- 

szére tápot, és úgy akará a természet, hogy lelkünk 

tokját naponként háromszor enyvezzük meg, hogy ősz- 

sze ne roskadjon: miként tűzre fa kell, hogy melegít- 

sen,, és hamuvá ne váljék; mivé válik csakugyan végre 

a legjobban megenyvezett tok is. De a természet arról 

nem tehet, ha mértékletlenségünk miatt deák konyhára 

kell szorulnunk. Egyegy ember havanként több eledelt 

fogyaszt el, mint mennyit saját egész teste nyom. Az

252 

ember első eledele alkalmasint gyümölcs lehetett; 

almával történt az első csábítás; később E r i s arany 

almája gyulasztá a trójai hadat, és így Alma volt a leg- 

első peres tárgy. 

Gazdag és jó tápszerek mellett nemesbül az ember 

is, a barom is, és az étkek akként hatnak a leiekre, miként 

megemésztett fű a tehén tejére. A pintyőkének, ha 

csak kender maggal etetik, megfeketedik tolla; és üres 

gyomor mellett elébb szenved a lélek, mint a test. 

Az anya- s még inkább a dajka-tejnek, bizonyára 

nagy befolyása van a csecsemő jövő erkölcsi jelle- 

mére, és a mi legkülönösebb, hogy köztapasztalat sze- 

rint, tejével a gyermek a dajkának nem erényeit, ha- 

nem erkölcsi hibáit szívja magába. Honunk egy előkelő 

nemes családjában 12 gyermek érvén nagykorúságot, 

midőn erről szó volt, a kételkedő családanya vissza- 

emlékezvén gyermekei dajkáinak egyéni tulajdonaikra, 

tapasztala: miszerint legidősb fiának és egyik leányá- 

nak dajkája jellemtelen, tökéletlen, hazug, hűtlen, — 

két leányáé túlságosan érzékeny; — egy fiáé ismét 

iszákos; — és ismét másik leányáé különös fösvény 

paraszt nő volt, és így mindegyik gyermek dajkájának 

erkölcsi hibáit öröklé. 

Napóleonnál is valósultnak tapasztalak azt, ki- 

nek Savar i nevezetű dajkája még 80 éves korában 

is zsarnokilag bánt Madame Letitiával, Napóleon 

édes anyjával; midőn Rómában házánál lakott, rettegé 

őt az egész háznép. 

Hús elébb volt, mint kenyér; a legrégibb népek 

ebédé egyedül húsétkekből állott, miként a vadembe- 

reké és britteké; a régi n o m á dok valószínűleg az ál-

253 

latok meleg vérét is itták, mint azt Éjszak-Amerikában 

a vademberek jelenleg is iszszák; nyersen evék a húst, 

miként jelenleg is sok népek úgy eszik; az egész ke- 

leti tenger korul a halakat is nyersen eszik, és e sza- 

vak: E s q u i m a u x és S a m o j e de, nyers-húsevőket 

jelentenek. 

Az első kenyér.) melyet evének, volt az emberi- 

nem áldozása; habár deák közmondásként: Aqua et pa- 

nis, vita canis. Azonban Európát kivéve, nem áll, hogy 

kenyérevő állat az ember; mert egyebütt szintoly rit- 

kaság, és csemege a kenyér mint nálunk acassáva, 

banánok, rizs, és hajdan a burgonya. A kenyér felta- 

lálásának köszönjük nemünk mívelődését. Évszázadok 

múlhattak el, míg az ember a szembe nem tűnő búza 

növényre akadt, magvát megőrlé és tésztává készítteté, 

és ismét más századok múlhattak, míg Ábrahám Sárája 

zsidó pasztával szolgált az angyaloknak. Amerika fölfe- 

dezésével csaknem nélkülözhetővé tevé a kenyeret 

lassanként a burgonya. Azóta többen szűkmellűségben 

(asthma) halnak el, kik talán éhen haltak volna meg; 

vagy úgy kitágulnak beleik, hogy alig jóllakathatók. 

Minden burgonya egy egy liszt részlet, melyet a 

természet legolcsóbb zacskóba tömött; és e zacskót 

sülve vagy pirítva szinte jóízűen meg is eheti az em- 

ber; burgonya, hozzá kevés pálinka, a szegény ember 

kenyere és húsa; azértis az 1845-ben egész Európában 

feltűnt ragályos burgonya-betegség drágaságot, nyo- 

mort, és éhhelhalást idézett elő. És íme Walter Ra- 

leighnek, azon férfiúnak, ki e hasznos növényt Ame- 

rikából Európába hozá, 1581-ben vérpadon kellé meg- 

halnia!

254 

A hindunak, valószínűleg a föld legrégibb né- 

pei egyikének, főbb elesége a rizs; ez bizonyára régibb 

eledel a kenyérnél, és kínálkozóbb a hajósok, vagy 

muszka katonák kétszer sültjüknél. A h i ndu egyedül 

vizet iszik, és általán oly mértékletesen él, hogy annyi- 

val mint ő beéri, nálunk ember be nem érhetné, és épen 

azért ritkán beteg, folyvást egykedvű, vidám és szelíd, 

mint a természet fiai, kiket a kenyérfa vagy pálmafa 

táplál. Olaszhon egyik részében a gesztenye-puliszka 

ezereknek egyedüli tápláléka, és a franczia hadi-fog- 

lyok Egyiptomban naponkénti tartásukra csak egyegy 

maroknyi pirított gabonát és 12 török szilvát kaptak; és 

mivel az ottani lakosok is rendesen csak ennyivel él- 

nek, a francziák is beérék ezzel, és megtarták mellette 

vidámságukat, jó kedvüket. 

Gabona, árpa, zab, lencse, borsó, bab, köles kép- 

viselik a mérsékelt éghajlatot egész a hidegebbig; me- 

legebb és forró égöv alatt terem a rizs, kukoricza, 

pelyhes-czirok (Holcus) és Maniok; és hol ezek hiány- 

zanak, török szilva, szágo, cocos- és kenyérfa; magas 

éjszakon pedig bogyók, halápok, és fa-héjak. Európai 

ízlés szerint legnemesb gyümölcsnek tartják a Kelet-In- 

diában és több szigeteken termő Mangustant; fája 

oly magas mint az almafa, íze jobb az ananásznál, és 

vegyülete a málna, cseresznye, szőlő és édes narancs- 

nak. H u m b o l d t tudósítása szerint Új-Spanyolhonban 

sokkal több figét termesztenek, mint gabonát vagy bur- 

gonyát; figefával beültetett egy hold föld ötven ember 

évi táplálatára elegendő. 

Hús- és növény-eleség közt foglal helyet a tej. A 

lótej cholericusok, kecske- vagy juhtej sangvineusok,

255 

szamártej melancholikusok, a tehéntej pedig phlegmati- 

kusok és valamennyiünk részére legalkalmasb. 

A mocsár, lég, és széllyelszórt tanyáikoni magános- 

ság a hollandit és vestphalit, ki rendesen paszulylyal, 

igen korpás kenyérrel (pumpernikel-bon — pour-nikel), 

és pálinkával él, komolylyá és szomorúvá; — az erős 

ser, és élesztős-tészta eledel a bajort phlegmatikussá, 

szinte az erős ser és félig nyers hús a brittet melancho- 

likussá, phlegmatikussá, s kegyetlenné teszi. A ser folyó 

kenyér, és a pálinka dicsőült kenyér; de már maga az 

Üdvezítő monda: „Nem egyedül kenyérrel él az ember 

— bort ide!”· Serivók napjában 20 itczét is meg bír- 

nak inni. 

Leves étkek, baromfi, fehér kenyér, és vízzel ve- 

gyített bora francziát könnyűvé, nyájassá és vérmessé 

teszi; valamint sajt, kolbász, fok-, és veres hagyma, 

retek és saláta az olaszt tüzessé és indulatossá, mint a 

zsidót. Angolhonban mielőtt a kakast harczra készí- 

tenékj fokhagymával etetik. Kétségkívül a kukoricza 

lisztből készült étkek tüzesítik annyira az olasz és oláh 

nőket. A tiszta jó bor valóságos panacea, és keleten 

bizonyára mi sem könnyíti annyira a döghalál terjedé- 

sét, mint a borivás tilalma; de ott is megszűnt már e 

tilalom, kivált a hadseregnél. 

Az európaiak többnyire hússal élnek, mi a nedve- 

ket olajosabbakká, a bőrt piszkosabbá, a test kipá- 

rolgását pedig roszabbszagúvá teszi. Azért kevesebb 

hússal, több vízzel élő némely nőknek és gyermekeknek 

is savanyús szaguk van. Francziák, muszkák, és zsidók- 

nak erősebb kipárolgásuk van, mint nekünk; halevők 

halszagúak; az olaszok pedig többnyire sajt vagy hagy-

250 

ma szagúak. A szerecsen és v a d emberek szagát már 

fertály óra távolságra meg lehet érezni, és e vadembe- 

rek még távolabb is megérzik szagát a spanyolnak. 

Ivásra a vizet rendeli a természet. Sokan nem bír- 

ják felfogni a keletieket, kik annyira kedvelik a jó vizet; 

pedig miként minden érczes víznek, szintúgy minden kút- 

víznek is meg van a maga saját jellege. Forró éghaj- 

latokban folyók, fris források vagy kutak, — hideg 

tartományokban pedig kandallók társítják össze az em- 

bereket. Hajdan kutak körül kötének szerelmet és ba- 

rátságot, és R e b e k a szert nem teendett I s á k r a , ha 

korsóját Ábrahám szolgája előtt meg nem hajtja, és te- 

véinek vizet nem merít vala. Ki várasokban, például 

Bécsben kút, kivált csurgókút közelében lakott, módja 

volt sok olyast láthatni, mit egyebütt nem igen láthatott 

vagy hallhatott volna. 

1664-dikben a kelet-indiai kereskedelmi társulat 

II. K á r o l y n a k ada ajándékul két font theát; most 

Brittannia maga többet megemészt évenkint 25 millió 

fontnál; és még több baja van a embernek az theával 

Hollandiában. Az úgynevezett C a r a v a n theát azért 

tartják jobbnak, mivel tengeren a thea sokat veszít ízé- 

ből és erejéből. A theának vetélytársa a kávé, és mind- 

kettőnek az az eredménye, hogy mióta lábra kaptak, 

sokkal kevesebb ser és bor fogyasztatik, és ugyan- 

azért nem ok nélkül nevezi a franczia a kávét b o i s- 

son intellectuelle-nek 1 ). A kávéról a párisi 

academiában Pay e n tarta 1853-ban előadást, melyben 

azt mondja: a kávé tejjel vegyítve s czukrozva még 

1 ) Értelmiség italának.

257 

egyszer oly tápláló, mint a marhahús-leves, és három- 

szorta táplálóbb a theánál. 

A meleg italoknál sokkal ártalmasabbak az égett- 

bor minden nemei, melyek szintúgy, mint keleten az 

ópium, az embereket kábákká s vadakká teszik. Edin- 

burgban egyetlen egy serfőzőház az álladalomnak éven- 

ként 80 ezer font sterlinget fizett; és B a r c l a y társaival, 

(kinek serfőzőháza 1851-ben különös nevezetességre 

kapott Európában) egy évben 300 ezer hordó sert főz. 

Mérséklettel használva, már a l i q u e u r ö k nem annyira 

ártalmasok, mert a czukor bennök mindent jóvá tesz. 

A keresztes vitézek hozák legelőször hozzánk a 

czukrot, melyet nádméznek nevezének. Oly tartomá- 

nyokban, hol nádméz terem, sohasem volt még dögha- 

lál. Czukor az élet fűszere, és az anya természet e 

savát csaknem minden növénybe rejté; a bornak 

jósága is a szőlő czukoranyagától függ. A természet adott 

juharfát, mézet, czukor-répát, de az indiai nádméz 

még is valamennyi közt legédesb és legjobb ízű. Nád- 

méztől még a szerencsétlen szerecsen is meghízik ke- 

vés hetek alatt, hulladékaival sertéseket és aprómarhát is 

hizlalnak. Módjával használva, igen egészséges, és 

vérhígító szer a czukor. 

C h o c o l a d e ábrázolja a spanyolt; l i m o n a d a 

az olaszt; thea és puncs a brittel; t h e a magában a 

hollandit; b o r a magyart; k á v é a francziát; s e r a 

scandinávot 1 ); p á l i n k a és méh-ser a lengyelt, 

és oroszt; t e j a helvetát; v í z a keletit; lótej a tatárt; 

1 ) Dán, norvég és svéd.

258 

pálmanedv az ausztráliait; a c a savé gyökérből ké- 

szült ital az amerikait; h a l z s í r pedig a grönlandit. 

La moitié du mond ne sail comme l’ autre vit! 1 ) 

A czigány a döglött malaczot, vagy sült macskát oly 

jó ízűen eszi, mint az előkelőbb a lúdmáj-pástétomot 

vagy fáczánt; átalán pedig minden szárnyas állatok közt 

legjobban kedveli — a sertést. Nagyon éhen lehetett, 

ki legelső megevé a rákot. A déli tenger szigeteiben 

a sertés és baromfinál is szívesebben eszik az ebet, 

melyet egyedül növényeken hizlalnak. 

Legfertelmesb a még Ausztráliában divatos em- 

berhús-evés. A vademberek ellenségeiket nem szük- 

ségből, hanem boszúállásból falják fel; ízletesebbnek 

tartják a fehér, hogysem a fekete emberek húsát; nők 

és gyermekekét ízletesebbnek a férfiakénál és az an- 

golokat szívesebben falják fel, mint a francziákat. 

Csak evés és ivás tartja a testet és lelket együvé, 

és valamennyi fájdalmak legnagyobbika, az éhség és 

szomj. Sok ember csak azért él, hogy egyék, igyék, és 

alugyék; azonban a valódi életbölcseség a kéjek és 

vágyak mérsékletében áll; azért is testre nézve a mér- 

téktartás az, mi lélekre nézve a magánosság, és vissza- 

vonultság. 

1 ) Az emberek felerésze nem tudja, mint él másik fele.

259 

Él e t bölcs e s ég. 

Az életbölcseség, mint már neve is mutatja, tiszta 

ismeret magasb értelemben; a régiek sarkalatos eré- 

nye: prudentia, erkölcsi vegytan is, mely a dolgok- 

tól minden nem lényegest elválaszt, mit csupán a kép- 

zelődés tőn hozzá. E tudomány lényeges részét képezi 

a kiszámítás: mennyire van állásunk, és vagyonunkhoz 

képest valósággal szükségünk? Korunk leginkább csak 

egyet nem bír felfogni, ős apáink legnagyobb eré- 

nyét, s a megelégedés főeszközét — az egyszerűséget. 

Minden kitűnő férfiak hajdan és újabb korban, rendesen 

felette egyszerű férfiak valának. M a r c A u r é l , Anto- 

nin, T r a j á n és Titus t ól kezdve IV. H en rik , Má- 

tyásunk, Rudolf, II. Fridrik és II. Józsefig. 

Az egyesült éjszak-amerikai álladalmak elnöke 

J e f f e r s o n a washingtoni nagy államgyűlésre egyszerű 

öltönyben jelenvén meg, lovát maga köté a vas rács- 

hoz. Mint H á r y János köz vitéz beszéli, hogy az ő 

lovával is ezt tévé a császárné M. Theresia. 

Két dolog teszi szerencsétlenekké az embereket, 

és elzárja az öröm elöl szíveiket: az t. i. hogy nem tudják 

mi kevés kell a megelégedéshez; és hogy önként terem- 

tenek maguknak végnélküli szükségeket, és óhajtásokat.

260 

— — — Mulfa pelonlibus 

Desunt multa: bcnc est, cui Deus obtulit 

Parca quod satis est manu. 

„Mindennapi kenyerünket adjad nekünk 

így szól a negyedik könyörgés. Mi alatt azonban már 

L u t h e r M á r t o n is, nem csak ételt, italt, ruházatot, 

sarut, házat, udvart, szántóföldet, marhát, pénzt, jószá- 

got, feleséget, magzatokat és cselédséget, jó felsőbb- 

séget, jó kormányt, és jó időt, békét, egészséget, fegyel- 

met, becsülést, jó barátokat, és hűséges szomszédokat 

érlett: hanem az egyszerű könyörgésnek az ő „und 

des gleiehen”-ével oly tág értelmet ada, mit csak lég- 

telhetetlenebb szív kívánhat. Szerencse bírni mindent, 

mit óhajtunk, de még nagyobb szerencse többet nem 

óhajtani, mint a mit bírunk. 

Ha van mit ennünk, innunk és szeretnünk, 

Ha józan elménk, és testünk nem beteg, 

Kívánhatunk-e, s lelhetünk-e több jót, 

S adhatnak-e mást a királyi kincsek? 

Naturae convenienter vivere; a természet kezéből 

hálaérzettel fogadni adományait, és azokat gyermekded 

érzelemmel használni; férfi erővel tűrni (mihez a nők 

talán még jobban értenek), hol szükséges feledni, és 

nélkülözni tudni: — ez az egész életbölcseség rövid- 

léte. A természet legfőbb adománya a jó egészség; 

ezt követi a kedély nyugalma. Háborodjék fel a tenger, 

és a legszebb ég sem tükrözi magát felületén, csilapod- 

jék a vihar, és minden csillag mosolyogva kandikál ki 

hullámaiból. 

Ha olyant óhajtunk, mi valósággal nem létezik, mi 

nem áll arányban erőnkkel, vagy pedig oly óhajtásunk

261 

teljesítését kívánjuk, mi másnak nem-teljesedését vonja 

szükségkép maga után, balgatag nyugtalanságba zavar- 

juk magunkat; mert nem tündér honban élünk, és a 

valóság ébereket, nem alvókat kíván. Kár, hogy csak 

az idő vezényel bennünket az ily életnézetekre, midőn 

már átlátni kezdjük, hogy nem kell mindent hinnünk, 

mit óhajtunk, semmi ígéretre sem számítnunk, míg azt 

teljesítve nem látjuk, és semmi pénzre, míg az zse- 

bünkben nincsen. K n i g g e n e k az emberekkeli tár- 

salgásról írt híres munkája sokkal alantabb áll, mint 

Seneca vagy Pockels- Grácián; Knigge, meg 

több francziák munkái, nem annyira életbölcseséget 

vagy eszélyességet, mint inkább furfangosságot tanít- 

nak, mintha azt mondanák: Mai világban áltatnia kell, ki 

őszinte, módos embernek kíván tartatni. 

A valódi életbölcseség fia úgy szól az élet bajai- 

hoz, mint a csizmadia dolgoztatójához, ha lábára szűk a 

csizma: „Majd kitágul! ha pedig bő: „Majd össze- 

megy a nedvességben.” Némelyik ugyanazt vitatja, hogy 

nem a csizma szűk, hanem a láb nagy; és hiúságból haj- 

landóbb az ember e mentséget fogadni el, hogy nem a 

csizma bő, hanem a láb kicsiny. De azért mégis jó, ha az 

embernek oly kívánata van, melyről hiszi, hogy teljese- 

dése tökéletesen boldogítandaná. A szerencse vadászat, 

vagy is inkább hajhászása, az életbölcseség, és az ember 

legjobb részének lappangó gyilkosa; és rendesen ép a 

legjobbaknak legkevesebbet kedvező a szerencse; a 

gyöngyök a tenger iszapjában maradnak, de a tajték te- 

tején úszkál, és igen jól van, hogy a közember leg- 

szerényebb kívánatiban. Így kért magának azon bajor, 

kinek három kérés engedtetek meg: először sok sert,

262 

másodszor sok pénzt, és harmadszor még egy ke- 

vés sert. 

Minden gyönyör czélja, az élet egyformaságának 

félbeszakasztása, és e czélt felettébb egyszerű, s olcsó 

módokon is elérhetjük. Az ember szívből örvendhet az 

évszakok és idő változatának, kedves eledel, vagy me- 

leg szobának, jól bevégzett napi munka után a nyuga- 

lomnak, és kedves foglalkozásra ébredésnek; kinek hozzá 

módja, vagy még értelme is van, a zenének, s. a. t. 

Mennyi élvezetet nyújta nekem zongorám, mely hatodik 

éves koromtól mindig kísérőm volt. 

A valódi örömet utó éldelet és vidorság, ellen- 

ben a kicsapongást levertség szokta követni. Minél füg- 

getlenebb boldogságunk másoktól, annál könnyebben 

eszközölhető; s erre leginkább az egyszerűség vezé- 

rel. Az egyszerűséget többnyire nyugalom és béke 

követi; és valamennyien, kik nagy kort értek, egyszerű 

ildényű emberek valának. 

Az elvonultságot egyéniségünkhez illő mérsékelt 

könnyű foglalkozással tartja W e b e r legkellemesebb 

létezésnek e földön; ehhez tartozik még hivatási tisztünk 

betöltésének édes érzete; szerinte a tudományokban! 

búvárkodás lehetőségig függetlenné teszi az embert a 

világ és a sorstól, ön magával pedig megelégedetté; 

mert a szenvedélyek minden jellegét és örömeit, hát- 

rányai nélkül érzi. 

Kétszer kell az embernek keresni a magányt: fiatal- 

ságában, hogy tanulva szert tehessen oly gondolkodás- 

módra, mely az életben kiállja a próbát; — és ismét: 

elemedéit korában, mindennek átgondolására, mi már vele 

éltében történt. Bene vixit, qui bene latuit.

263 

A magány, melyet önként választ magának a bölcs, 

hogy önmagával társalkodhassék 5 eszméit kifejleszt- 

hesse és valamennyi századok szellemi kincseit élvez- 

hesse, koránsem tesz mogorvává, ha szellemével az 

emberek közt marad; legfeljebb kissé ügyetlenné. Una- 

lom őt nem gyötörheti, s így ismét örömmel és vido- 

ran lép vissza a társaságba. De sokakat e két szélsőség 

távolít el a természet útjáról, t. i. a képzelő erőnek fé- 

nyes, költői képek általi feltüzelése, és száraz szőrszál- 

hasogatások a philosophia tömkelegében. 

Az elmélkedő oly éldelettel bír, mi a világ minden 

éldeleteit felülmúlja; de ez egyedül az elmélkedőnek 

titka. Betegség vagy szenvedésben minden óra évvé, 

jó könyvek közt pillanatokká válik; a jó könyv jó ba- 

rátként felvidít bennünket azon korban is, midőn már 

kevésbé keressük az emberek társaságát, és szinte ők 

is kevésbé a mienket; és ha e munkácskám olvasóimnak 

csak egy boralt órájukat deritendi is fel: leróttam adós- 

ságomat, melylyel a könyvek és ezek rég elhunyt szer- 

zőiknek tartózni véltem. Örömteljes reám nézve a gon- 

dolat, hogy midőn már rothadok, mások még velem vagy 

munkám felett kaczagni fognak. 

„Én mestered vagyok” így szól emberhez a sors. 

”De én nem vagyok rabszolgád” felel az ember, és meg- 

kezdődik a harcz, hol egyik, hol másik győz, míg a har- 

czost sír nyeli el. Életbölcseséggel időnek előtte még 

ki sem bírt; de ez fához hasonló, melyet még az ifjú- 

nak kell ültetnie s ápolnia, hogy az élet nagyobb felé- 

ben gyümölcsét élvezhesse. Tűrhető létnél többet e 

földi élettől jogosan ki sem igényelhet; boldogok, kik 

keveset várnak, így kevesebbet is csalódnak; és bol-

264 

doggá fejedelem sem lehel, ha lenmagadat nem boldo- 

gíthatod. Egyedül könyvekből merített életbölcseség 

pedig ki nem állja a tűzpróbát. 

Nincsen nagyobb áldás az emberi nemre nézve 

mint a paradicsom azon átka: „Arczod verejtékével ke- 

ressed kenyeredet.” A munka és foglalkozás nélkülöz- 

hetién. Ezt a természet szükségessé, a polgári társa- 

ság kötelességgé, a megszokás pedig gyönyörré teszi. 

Beschäftigung, die nie ermattet, 

Die langsam schafft, doch nie zerstört, 

Die zu dem Bau der Ewigkeiten 

Zwar Sandkorn nur für Sandkorn reicht, 

Doch von der grossen Schuld der Zeiten 

Minuten, Tage, Jahre streicht. 

Ordo est anima rerum. Miként földrengésben a 

delejtü irányt veszt, és nyugtalanul inog: szintoly nyug- 

talan inog a lélek, ha a háztartásban rendetlenség uralg; 

szünet nélkül hitelezőktől környezve maga a jellem is 

elsülyed; elveszítjük magunk és mások előtt is tisz- 

teletünket, és végre kedvetlenségünk még más erkölcsi 

tévedésekre sőt arczátlanságra is kényszerit bennünket; 

nem jól érezzük magunkat honn; ki pedig saját lakában 

magát jobban nem érzi, mint bár hol egyebütt, könnyen 

valóságos ház-irtózatba esik, mely szint oly veszélyes, 

mint a víz-irtózat. 

A józan takarékosság forrása a függetlenségnek, 

és csak független ember lehet boldog, habár a függet- 

lenségnek számtalan fokozatai vannak; így például az, 

ki maga beretválkozik, függetlenebb mint az, kinek be- 

retvásra van szüksége. E szó: „megelégedés” azt je- 

lenti, hogy ugyan többet várnánk, hanem azzal is beér- 

jük, mi nekünk jutott; azonban mit közös életben meg-

265 

elégedésnek nevezünk, az az egyéniségtől függvén, fe- 

lettébb viszonlagos. Annyi bizonyos, hogy az a boldog, 

ki sorsával megelégszik. I l l é s h á z y I s t v á n kincstá- 

rában, drága ékszerek közt ily magyar felirású krajczá- 

ros pohár tűnék soknak szemébe: „Fekete kenyér — 

szabadság!” 

Azon öreg falusi papnak, ki ezt írá: 

Beatus ille homo, 

Qui vivit sua domo, 

Habét bonam pacem, 

Ét sédet post fornacem, 

Laudat Deum trinum 

Ét bibit bonum vinum. 

egészen más igényei valának mint S e u m é n a k 

ki így ír: 

Meines Lebens Wunsch ist stiller Friede 

Guter Bücher eine kleine Zahl, 

Ein geprüfter Freund mit einem Liede 

Und zuweilen ein gewähltes Mahl, 

És mennyire különbözik mindkettőtől H orácz: 

Sit mihi quod nunc est, etiam minus, et mihi vivam, 

Quod superest aevi, si quid superesse volunt Di 

Sít bona librorum ét provisae frugis in annum 

Copia — aequum animuin mi ipse parabo.

266 

Emlékek és sírkövek. 

Az áldásdús emberi s hazafiúi hatékonyság emlé- 

kének szentelt kő, oszlop, vagy szobor egészen más 

nyelven beszél a szemlélő fogékonyságához, mint a lég- 

ékesszólóbb könyv olvasójáéhoz; ennek hatása csak 

lassankénti, amazé rögtöni. Az érdem iránt emlékek- 

ben mutatkozó, s számára sírontúl is fenmaradó hódo- 

lat legjótékonyabb hatással van a hon polgáraira; mert 

e hála-oltárokon gazdag tápot nyer a magasérti lelke- 

sülés, a jóbani verseny, és fellengző hazafiság lángja. 

Elvitázhatlan már csak azért is az emlékek érdeme, mi- 

vel a letűnt nagyokkali fajrokonság emelő érzetét ébren 

tartja, s a köznapi világ tolongásában eltompult szeme- 

ket széphez, magashoz szoktatja. Az emlékállilási buz- 

galom mindenkor a fejledező művészeti érzet eredmé- 

nyéül, és egyszersmind emeltyűjéül tekintendő. 

Kitűnők valának e részben a régi görögök, kiket 

ugyan utánozának a rómaiak is. 

Gross war Griechenland durch seine Helden, 

Aber noch grosser durch sein Vergelten, 

Wenn der Burger für die Freneit sank. 

Az új görögök, őseik példáit követve, új szabad- 

ságuk hőseinek szinte emelőnek emlékeket: K y r i a k a -

267 

k o s n a k Missolungiban, D i a k o s n a k a Thermopiléknél, 

Karaiskakisnak Atheneben. Legszebb a Bozza- 

r i s sírja fölött gyászoló Görögország Dávidtól, a 

nagy hírű párisi szobrásztól szinte Missolungiban, hol 

B y r o n lord is nyert emléket. L a j o s bajor király pe- 

dig Imhóf által, a Görögországban elhalt bajoroknak 

tétete emléket, sziklán álló oroszlánt Naupliában. 

Büszkén nevezik ugyan az olaszok magukat a nagy 

rómaik unokáinak,, de jelenleg évezredeik emlékezései- 

ben szenderegve, saját nevezetes embereiknek minél 

kevesebb emléket adnak; habár Rómából szebbnél szebb 

emlékek küldetnek Európa fővárosai számára. XII. Leó 

pápáét Rómában T h o rwald sen , T a s s o é t ugyanott 

F a b r i s készíté; Florencz P a m p e l o n i által tisztel- 

teié meg korunkban B r u n e l e s e h i s A r n o l f o da 

C o l l e régi mesterei emlékezetét. Milanóban M arch e- 

si működik s az A r c o d e l l a p ace a leggazdagabb 

diadalkapú, melyet az újabb művészet felállita. Mar- 

chesi készíté Beccaria, B e llini, Garcia- 

Mal i b r an emlékeit is szinte Milanóban; Sc o r z in i 

pedig st. Ambrus szobrát. Como városa V o l t a híres 

természetbúvár, Bergamo városa Z u ccali, Novara 

pedig III. K á r o l y E m a n u e l király szobrával ékesíté 

piaczát; Ferrara végre A r i o s t o emlékoszlopával 

szentelé fel a Piazza di Ariostot. 

Nagyszerű emlékek az érdem hálás megismerésén, 

és lelkesedésen felül még tetemes pénzéről is igényel- 

ven, miután a brittek mindkettővel nagy mértékben 

bírnak, e részben őket illeti az elsőbbség, önkéntes 

adakozásokból eredeti műemlékekkel szokván köz hála- 

érzetüket nyilvánítni. Csak Londonban néhány évtized

208 

óta III. és IV. György, IV. Vilmos, Caning, 

Grey, Peel, Keith admiral, és Wellington tisz- 

teletére emelének nagyszerű szobrokat, W e l l i n g t o n - 

n a k a britt nők még külön készít let ének emléket 

Egyedül a Pál templomban 40 nagyszerű régibb emlék 

létezik. 

A protestáns kereszténység e legnagyszerűbb 

templomának belseje a ridegültség és nem templomiság 

jellemét viseli, melyből önkénytelenül kisóvárg a néző 

lelke a csöndes áhítat szűk czellájába; — mert miután 

sok felekezetre szakadván a protestánsok, minden fele- 

kezet külön imaházakat építe magának, oly csekély 

számra olvadt az egyházat bíró episcopalis közönség, 

hogy ezen híveivel még csak egyik karzata is alig telik 

meg; így tehát nagyszerű de olyan halotti emlékek tárházá- 

vá tevék a szeretet és könyörület istenének emez egyházát, 

melyek érez és márványból készült dobok és tárogatók, 

ágyúk és bombák, nyársak és szuronyok, golyóhalmok 

és több efféle emberélet és boldogság feldúlására hasz- 

nált szerekkel, és e felett még rongyolt zászlók t. i. 

azon csaták diadal jeleivel is díszítvék, melyekben pa- 

takként folya édes övéinek vére. Egyházhoz mennyivel 

illőbb látvány csak egy angyalnak szende alakja is, ki 

vigaszt vive a börtön sötétségébe, s megnyitá azt az 

emberiség melegítő sugarainak! 

Legközelebb szaporodtak az emlékek Dr. B a b in g- 

tonéval Behnertő l , ki ezáltal díjt nyert, és Ja- 

m e s B e r r y é v e l W e s t m a c o t t ó l , mely által Bed- 

f o r t herczeg tisztelé meg a Morning-Cronicle alapitó- 

jának emlékezetét. Létezik még Briltannia több részei- 

ben számos emlék, különösen III. W i l mo s é Dublinban,

269 

Nelsoné a Trafalgar-squareen, Walter-Scotté Coll- 

ton Hill telejen, és a cambridgei egyetemi könyvtárban 

Thorvaldsentól Shakespeareé; a Temse torko- 

latánál a költő szobra 80 láb magas, és 60 lábnyi tala- 

pon áll; Burns költőé Dumfriesben, Wilberforcé 

Hullban, Wattnak pedig, a gőzgépek feltalálójának 

Manshester emelt emléket. Ugyanannak szobra déli 

Scotiában Greenakban is felállíttatott carrarai márvány- 

ból; Bridgewater herczeg óriási szobra szinte 

Manshesterben az ipar trónja körül; Sutherland her- 

czegé Scotiában; Huskissoné Liwerpoolban, Grey 

grófé Newcastleben; W i c l e f f é Lutterwortban. Ide 

tartozik még Bentink Vilmosé Calcuttában, Wolf 

tábornoké a quebeki síkon; és Moore Tamásé Bom- 

bayban — ez valamennyi a 19-dik század mive. 

Kár hogy Paris emlékei többnyire elvesznek a tö- 

mött szűk helyzetben, hová szorítvák. Napóleon szobra 

a Vendome oszlopon elhagyván a classicus meztelensé- 

get, melyet még II. József császár idejében is követe 

a művészet, talán mivel oly magason mindig szél leng, 

kettős öltönyt és kalapot visel. Van még Parisban em- 

léke Boycldieu és Moliernek szemközt azon ház- 

zal, melyben lakott; Dampierré a condei s párisi utak 

összejövetelénél áll. Napóleonnak születése helyén 

Ajaccioban is van gránit emléke. Bír emlékkel Bes- 

sieres és Murát Cahorsban, Kleber Strassburgban, 

Mór ti ér Liliében. A tudomány és művészet fiai közül 

Corneille s Boyeldieu Rouenben, Bernardin 

de St. Pierre Havrében, Montesquieu és Mon- 

taigne Bordeauxban, Fénelon Cambrayban, Rabe- 

lais Meudonban, Cuvier Montbeillardban, C h a p t a l

270 

Amboiseban.) Champollion Figeauban, Guttenberg 

Strassburgban, C a j a c i u s Toulouseban s. a. t. leg is 

legújabb Ney-é Parisban. 

A boldog kis Belgium fővárosában áll, az 1830- 

diki hősök eszmedús emléke. A martyrok terén, minek 

már neve is emlék, a szabadság szobra emelkedik nem- 

töktől környezett Sarcophág felett. Korábbi idők emlé- 

kezetét Belliard tábornok emléke Brüsselben, van Eyeké 

Brüggében, R u b e n s é Antverpenben, G r e t r y é 

Lültichben, Beriot-Malibran asszonyé Brüssel és 

Lackenben képviseli. 

Némethonban München és Berlin nagyszerű emlé- 

kei újabb időkben nagy számmal szaporodának. Az 

1809-ban elesett porosz tisztek és a napóleoni hadse- 

reg veteránjai egy időben tiszteltettek meg emlékekkel; 

S c h w a r t z e n b e r g Károly herczeg Lipcse mellett; — 

nemzeti hála által M ose r Osnabrückben; Posenban a 

lengyel államélet és keresztény egyház alapítói Boles- 

l a w és Micislaw. Egész Némethoné a Schiller-egy- 

let által állított stuttgarti Schiller-emlék, Thor- 

w a l d s e n terve szerint S t i e g e l m a y e r t ő l öntve 

érczbe, és ugyanannak emléke Marbachban a háznál 

hol szülétek; — G u t t e n b e r g emléke Mainzban Thor- 

waldsentől; G ö t h e é Frankfurtban; Bethow e n é 

Bonnban, és az óriási H e r m a n-oszlop a teuloburgi 

erdős hegytetőn. München L a j o s király fáradhatlan rit- 

ka bőkezűségű műkedvelése által nagyszerűbb emlékek 

tárháza lőn. Kitűnők: Leuchtenberg Eugen her- 

czegé a Mihály-egyházban Thorwaldsentől;Leuch- 

tenberg August herczegé Eichstaedben Schwan- 

thalertől; Oroszországban elesett bajorok érez obe-

271 

liskja Münchenben; T h e r e s i a emléke Ayblingban; az 

Ottó-oszlop Hohenbrunnen és Perlach közt; az Ottó- 

kápolna Kiefersfeldenben; a Wittelsbach-obelisk; 

M a x J ó z s e f emléke R a u c h t ól a müncheni resi- 

dentia-téren; Dürrer ésMelanchton emléke Nürn- 

bergben; W ál tér von der Vagelweideé Würlz- 

burgban; de mind ezeket túlhaladja a Duna melletti 

S t a u f magaslatra épült Walhalla. 

Svéd országban Upsalában G u s z t á v Adolfnak a 

protestáns szabadság hősének emeltetett obelisk; és 

W asa G u s z t á v csodálatos szabadulására egy emlék- 

kő. Byströmbenigen termékenyszobrászszalbir hon?. 

Thunberg jeles füvész szinte biremlékkövei. Orosz- 

honban M i k l ó s czár császári bőkezűséggel mozdítá 

elő az emlékek ügyét; 16 csata mezőt ékesíte már szo- 

brokkal. Sándor császár tiszteletére is több emléket 

állított már; a kalisi nagy szemle emlékére M i k l ó s 

és III. F r i d r i k óriási szobraik egymás mellé állitvák; 

és J é r m e k Sibiria meghódítójának is állíttata u r á l i 

márványból emléket Tobolskban. 1 ) 

Az austriai birodalomban IL J ó z s e f érez emlé- 

kén kivül Ferencz császár tiszteletére egy colossalis 

emlék áll a Burg nagy udvarán e felírással: „Amorem 

meum populis meis” M a r c h e s i műve. Ugyané csá- 

szárnak Metternich herczeg is emléket emelt Königs- 

warthban; hasonló történt Prágában. Innsbruckban áll 

H of er András emléke. 

Az 1813. egyesült szövetséges fejedelmek Töp- 

licz és Dresda közt Arbisan falunál versenyezve diszí- 

1 ) Mindezekre nézve lásd a jeles „Újabbkori ismeretek tarát.”

272 

ték fel a helyet, hol először győztek. M o z a r t emléke 

Szalzburgban a legújabbak és legszebbek egyike. 

Magyar hazánkban, kivevén a budai várban a Salm 

herczeg vasöntő gyárában goth alakban készült fejedel- 

mi kegyelet-állította Henczi-, és Pesten K i s f a l udy 

K á r o l y honi fehér márványból F e r e n c z y által ké- 

szített kis emlékeken kívül, mely utóbbit tíz barátja egye- 

sült törekvése hozá létre, még alig találtatik figyelem- 

re méltó disz emlék. 

Mint már honunk egy jeles írója is megjegyzé: 

előkorunk nem ért rá oszlopokat rakni, mert érdemeket 

szerze azokhoz; az utókor pedig sülyed és felejt, nincs 

értéke erényt jutalmazni, másféle, néha igen is pazar 

költségek fogyasztván a maradandóbb emlékjelek árát. 

De minek is gyűjtenek emlékekre annyi aláírásokat az 

emberek? hiszen ha csak azon köveket gyűjtenék halom- 

ra, melyekkel kortársai hajigálák éltében az emlékkel 

megtisztelendöt, mindegyik részére magas gúla emel- 

kednék azokból! Többnyire minden emlék egyszers- 

mind ilyforma titkos mentegetődzés is: „Bocsáss meg, 

hogy éltedben nem adánk neked krnyeret; azért adunk 

most holtod után elődbe követ.” 

Csak leáldoztával dicsérjük mi a napot, és a kitű- 

nő szelleműeket; csak midőn mindkét szemüket behú- 

nyák már örökre, hunyjuk be mi is kedvükért fél sze- 

münket; és csak akkor szűnünk meg őket kövekkel ha- 

jigálni, midőn már elköltözvén tőlünk számukra emlék 

követ állíthatunk. 

Díszemlékek egyedül nagy embereket illethetnek, 

kiknek száma csekély; de annál számosabbak a halotti 

síremlékek, mert mindnyájan gyarló halandók vagyunk.

273 

A megholt ember sírján álló kő gyakran oly kő, mely 

az élők szívéről esett le. 

Volt idő, melyben miként a közéletben többször 

halljuk: „Ebből predikácziós halott válik” azon elvet 

követvé a szép szellemészek: Non inepitaphiatus obi- 

bis bőkezűen szórák a szép sírkőfelírásokat minden ha- 

landóra. Magam is utazási élvezeteim közé sorozám te- 

metők, egyházak és kolostorok kereszt folyosóiban, kö- 

zös anyánk e kebelébe szállított ládákról szóló ily vevé- 

nyeit olvasgatni, melyeket gyakrabban hiúság, néha csa- 

ládi büszkeség szerkeszte; — dicsérik az elhunytnak 

fejét, szivét — néha a sírkőnél is keményebbeket amaz 

olasz példabeszédként: „Még a sírkőfelírásnal is ha- 

zugabb”. Azonban még is óhajtható lenne hogy min- 

denki még éltében készítene magának magasztos, di- 

csérő sírkőfelírást, és egész éltében arra magát érde- 

mesíteni törekednék. 

A világ legdrágább és legnagyszerűbb sírkövei 

az egyptomi pyramisok; legjobban hirdetik ezek a vi- 

lági dolgok múlandóságát, és az álmodott halhatatlanság 

balgaságát, mutatva oly királyok, és népekre, kik 

még a történelem előtt éltek, és kiknek még csak ne- 

veiket sem tudjuk. E síremlékekben lelt aranytáblák és 

ékszereknek a késő ivadék ugyan jó hasznát vevé, de 

azért az öt követő későbbi ivadék javáért hasonló cse- 

lekvésre koránsem eszmélt. Herodot említi Sé- 

mi r a m i s e sírkőfelírását: „Azon fejedelem, kinek pénz- 

re van szüksége, bontsa fel e sírt és vigye.” Darius 

felbontá azt, és pénz helyett e szavakat lelé: „Ha is- 

tentelen gonosz nem volnál, békében nyugodni ha- 

gyandanád a megholtak hamvait.” Úgy látszik a ró-

274 

maiak különösen gyönyörködtek és sokat foglalkoztak 

sírkőfelírásokkal, sokan még éltükben készítvén a magu- 

két hozzátévén S. F. M. (sua fecit manu.). Tudósaik 

ívded könyvekbe gyűjték azokat, és ezzel azon jót esz- 

közlék, hogy legalább a későbbiek több ízlés, egysze- 

rűség és szabatossággal készülvék. Valami igen kedé- 

lyesek a görögök ilyetén rövid sírkőfelirataik: „Leon- 

tis, isten veled!” Archimedes sírjára cilindert 

és tekét állíttata, miknek aránylatait ő találá fel. Legjobb 

feliratot az angyalok készítenek Üdvezítőnk sírjára: 

Surrexit, non est hic.” 

Rutiliae conjugi suae dolens 

Q. Severus 

Cum qua vixit annis XX. sine bile. 

E sírkőfelirattal rokon szellemű az, melyet nem 

rég olvasék a miskolczi kath. temetőben: M. P. nejé- 

nek, ki X évi házasságában csak egyszer búsíta meg 

férjét — halálával. 

Mellőzve az olaszhoni számtalan jeles síremléke- 

ket, azok közül csak kettőt mutatunk itt, úgymint a vi- 

lághírű Rafael, és a szinte oly jeles Caraccio festé- 

szek sírkőfelírásaikat, ugyanis: 

R a f a e l sírkövén a római Pantheonban ez áll: 

D. O. M. 

Rafaeli Sanctio. Joan. F. Urbinati Pictori Eminen- 

tissimom veterumque aemulo — cuius spirantes prope 

imagines si contemplere, naturae atque artis foedus 

facile inspexeris. Julii II. et Leonis X. PP. MM. pic- 

turae et architecturae operibus gloriam auxit. Vixit 

annos XXXVII. integer integros, quo die natus 

eo esse desiit. VIII. id. Aprilis. MDXX.

275 

lic est est Raphael, timuit quosospite vinci 

Rerum magiia pareus, et moriente nori. 

Ennek átellenében ugyanott C a r accio sírkövén: 

D. O. M. 

Hannibal Carraccius hie est, Raphaeli sanctio Urbi- 

nati ut arte, ingenio, fama, sic tumulo proximus, 

par utrique funus et gloria — 

Aequam virtuti Raphael tulit, 

Hannibál iniquam. 

Decessit die 15-a Julii An. MDCIX. aet. XLIX-o 

Carolus Maratius 

Summi pictoris nomen et studia colens. P. An. 

MDCLXXIV. 

Arte mea vivit natura 

Et vivit in arte 

Mens, decus, et honor, 

Caetera inortis erant. 

Mellőzve mondám az olaszhoni számtalan jeles sírem- 

lékeket, csak közelebb Bertolini-készítette D e m i d o f 

orosz grófné pompás emlékéről teszek említést; úgy 

szinte Bécsben is csak Canova remekéről Christina 

főherczegnő gyász emlékéről az ágostoniak egyházában. 

A művésztől azt kérdezvén egy bécsi „Vánter lébá? 

ki nem bírá találni mi nyelven beszél; pedig csak azt 

kérdé bécsiesen: Weint der Löwe auch? Bécs kör- 

nyékén pedig a brühli hegytetőn több órányi távolságra

276 

látszó azon római templom alakú emlékről, melyet 

L i c h t e n s t e i n hg. építtet e néhány ezredbeli magyar 

huszár emlékezetére, kik vitézül harczolva éltükkel 

menték meg a vitéz herczeg tábornok életét a franczia 

háborúban. 

A világnak talán legszebb sírkertje a Pére Lachai- 

se temető Parisban, melybe ezerenként halmozvák a 

legremekebb síremlékek. Közelebb P e r i e r K á z m é r 

pompás szobrával szaparodtak D á v i d t ó l . 

Furcsa egy tanárnak e sírkőfelírása: 

Grammaticam scivi, multos docuique per annos, 

Declinare tarnen non potui tumulum. 

Torzítássá válik néha sírköveken nemcsak a dicsé- 

ret, hanem a helytelenül alkalmazott megtisztelés is. 

Ennek remeke Paduában olvasható: „Sereniss. Ferd. 

Gomagae Ducis Mant. &c. clementissima viscera V. 

M. 1798. — A francziák Mazarinonak e sírkő 

felírást tevék: 

Ci git l’Eminence deuxieme 

Dieu nous gard de la troisieme! 1 ) 

pedig a harmadikat, még negyedik, sőt ötödik is követé 

F l e u r y , V e r n y é s Du B o i s. Az eperjesi temető- 

ben egy hasonszenvi orvos sírkövére csak e kél szó 

van írva: „Similia similibus.” W e b e r pedig önma- 

gának, ha sírkőfelirást választania kellene, úgymond, 

ezt választaná. 

diktól! 

Hier ruhen meine Gebeine 

Ich wollt, es wären Deine 

1 ) Itt nyugszik a második Eminencziás; Isten őrizz harma-

277 

Epigramm a. 

Görögben e szó felírást jelent. Eredetére nézve 

templomok, sírkövek, művekre s. a. t. készült felírás, 

tárgymagyarázat, vagy indulatfestés végett. Korunk- 

ban oly elmés vagy gúnyos költemény, melyben a kü- 

lönbözött eszmék összecsapásából bizonyos tárgyra 

irányzott meglepő elmés szikra pattan ki. Rövid és 

meglepőnek kell tehát lenni az epigrammának. 

Mint piczi méh bírjon kis testtel minden epigramm, 

Mint ama, rejtsen mezt, s szinte fulánkja legyen. 

Régi tudósaink ívded könyveket gyűjtenek epigram- 

mákból, melyekben gyakran íveket átforgathatunk, míg 

csak oly eszmékre bukkanunk is, mint ama napóra-fel- 

írás: Me sol, vos umbra regit, vagy: Horas non nu- 

merat nisi serenas; 1 ) vagy pedig az, melyet Hal- 

l e r készíte a murteni temetőben lévő csont-házra: 

D. O. M. Caroli Ducis Burg, exercitus ab Helvetis 

caesus, hoc sui monumentum reliquit;— vagy végre 

a stuttgarti akadémia hallgatói-termeire készült fel- 

írás midőn istálókká átalakittatának. Olim Musis, nunc 

mulis. 

1) Engem a Nap, titeket árny kormányoz. – Csak a derült 

órákat számlálja.

278 

Jó felírások maga helyén szintúgy hatnak a lélekre, 

mint emlékek, ha a jelen- és utó-világhoz szólanak; 

nagy elhunytnak tisztelik emlékezetét, és utánzásra he- 

vítnek: mint az athenai csarnok; A n t o n i n és T r a j á n 

oszlopai; a termopyléi sírkő-felírások in via pulica: 

Siste viator! Ez utóbbi felírást mi is alkalmazzuk, ha- 

bár rendesen bekerítvék temetőink. A régi görögök 

minden nevezetes eseményt, s a közös honnak tett szol- 

gálatokat rendesen emlékekkel örökítenek, és a felírások 

szerkesztésében nagy mesterek valának. 

Van honunknak egy ritka míveltségű fia, ki hab- 

zsá n i jószágán Kassa és Eperjes közt épület-fel- 

írásaival classicus tapintatot tanúsít. Ugyanis különös 

szép méhesének homlokán Utile dulci; majorságán Pa- 

no faventi, 1 ) kisded helybeli egyházán, mely a szerint 

van kapcsolatban tanító-lak és tanodával, hogy az egy- 

ház baloldalán amaz két, és jobbikán emez szinte két 

ablakból álló; — az első: Veni puer, az egyházon: 

Adora Deum; utóbbikán pedig: et disce; 2 ) bártfai 

csinos fürdőlakán: Fonti salutis felírás díszlik. 

Az egri főtemplomra szinte jól választá P y r k e r 

e felírást: Venite, adoremus Dominum, mely közön- 

ségesen jobban tetszik az esztergominál: Quae sor- 

sum sunt quaerite! 

Jó felírás, vagy epigramm a genie műve, s sze- 

rencsés pillanat világ-sugara, azért is felettébb ritka. 

Mindent felednek az emberek, még helytelen sőt rosz 

letteket is, de jól oda illesztett epigrammai szúrást so- 

hasem. 

1 ) Hasznossal az édes; — A kedvező Pan istennek. 

2 ) Jöszte gyermek, imádj istent, és tanulj.

279 

Sok ízetlenkedést és pennaharczot idéztek már 

elé az epigrammák; epigrammai viszketegség vivé 

V o l t a i r e t a Bastillebe, és pálcza alá; R o u s s e a u t 

pedig honából ki. Ez amazt szinte halálban gyűlölé, 

mivel megbírálás végett kézbesített „Az utókorhoz!”· 

czímezett munkáját oly nyilatkozattal adá vissza neki, 

hogy e munka nehezen jutand rendeltetése helyére, czí- 

me után. Némelyiken, ki magát epigrammáival szeren- 

csétleníté, még leheté vala talán segítni, ha a sebző 

epigramm fulánkja nem ép annak szorult volna meg szi- 

vében, ki segíthete. Így kerül a méhnek is éltébe a ki- 

lövelt fulánk. 

A rómaiak közt kétségtelenül C a t u 11 és M art i á l 

a legkitűnőbb epigrammisták, de egyszersmind legtrágá- 

rabbak is. Felettébb kitűnő epigrammákat írt O v e n u s , 

ki Scotthonból Londonba menvén, itt nagy szegénység- 

ben hunyt el 1622-ben, de szent Pál templomába te- 

mettetett. Ím néhány: 

Ungentem pungit, pungentem rusticus ungit 

Virginitas angusta via est; via latior autem 

Conjugis, hinc plures ingrediuntur earn. 

Ecclipsim raro patitur sol, luna frequenter; 

Est magis ad lapsum fcmina prona viro. 

Clepsidra conjugii effigies vera, foramen 

Tempore fit semper majus, unda minor. 

Plus reliquis solent potare poetae, 

Nempe solent reliquis plus quoque amare sales. 

A Janus Pannonius név alatt ismeretes Mecsin- 

czei János földink, kit B o n f i n után hibásan neve-

280 

zett Feszler Gesinge Jánosnak, Vitéz eszter- 

gomi érsek unoka-öcse, kit M á t y á s király 23 éves 

korában neveze pécsi püspöknek († 1434), világhírű 

deák költő s epigrammatista lévén, különösen II. Pál 

pápára készíté ez epigrammát: 

Cum sit filia, Paule sit tibi aurum 

Quantum Pontifices habere raros 

Vidít Roma prius; pater vocari 

Sanctus non potes, at potes beatus. 

A római irodalom arany korszakába illő deák epi- 

grammákat írt Péczeli n k , ki szintoly ékesent írt 

magyar nyelven is; fordításai szinte remekek, ím né- 

hány: — F e r e n c z császárra: 

Imperit Titus, pax et concordia mundi 

Népe Titusa benn, békesség angyala kívül 

Berzsenyi Dánielre: 

Terra tui dives Romani haud invidia Flacci. 

Rómának nem irigyli hazám, őt bírva Horáczát. 

Özvegy gr. T e l e k i Lászlónéra: 

Mellea fert venerum vox missa oblivia vultus. 

Bájait arczának, szavait hallgatva felejted. 

Az olaszok, spanyolok és újabbkori brillek epi- 

gramm dolgában szegények. Hollandiának megvan a ma- 

ga H u i g e n , Voss, és Brun-ja. 

Nálunk B a r ó t i , R a j n i s , Virág, Kazinczy, 

Vilkovits, Szentmiklósy, Kisfaludy, Vörös- 

m a r t y , G a r a y , T ö r ö k s. m. írtak több kevesebb 

szerencsével epigrammákat. Különösen a fáradhatlan

281 

szorgalmú T ö r ö k J ó z s e f ,— ki családjának jutott régi 

k. adománylevél után nevét T e w r e w k n e k is írja, 

sikerült gúnyos epigrammájával valakit jól megszu- 

ra, ki aztán visszatorlásul ezt írá: 

Hiába törekszel Tewrewk 

Nem lesz a te neved ewrewk. 

Német régi írók közt O p itz, L o g a u s W e r n i - 

ke valának a legkitűnőbb epigrammatisták, az utóbbikat 

sokan M a r t i á l h o z hasonlítják. Újabb korban L e s s i n g 

P f e f f e l és K a e s t n e r , kit M i c h a e l i s becssértés 

miatt be is perlett. D i e c z tanár, ki különben kissé 

szélcsapónak tartaték, fiát keresztvízre vivén, azon 

papír szeletre, melybe kereszt-ajándékát burkolá, e sza- 

vakat írá: 

Gleichst du dem Vater einst an Kopf und Gesicht, 

Wirst du ein Mann der viel verspricht. 

Francziák közt legnevezetesb G é l a i s , M a r o t , 

Cailly, Senece, Breboeuf, Boilleau, Rous- 

s e a u , V o l t a i r e , és valamennyi közt a legfinomabb, 

kitől maga V o l t a i r e is félt, és azért üldözte is: Pi- 

ron. Pironnak fulánkos gúnya szegül szolgált a fer- 

nei Satyr koporsójához. — A párisi érsek kérdésére: 

olvasta-e ön utolsó pásztor-levelemet? felelé: — 

”Még nem olvastam; hát herczegséged?” — Midőn 

Arnau l d lefordítá Jeremiás próféta gyászdalait, Pi- 

r o n állítá, hogy azért siránkozott annyit Jeremiás, mi- 

vel próféta létére ezt előre tudta. — A párisi tudós- 

társaság tagjait „A szép-szelleműség hadastyánainak 

(invalides) nevezé, kik negyvenen, négynek bírnak

282 

szellemével;” és habár mindig titkos vágya volt közéjek 

juthatni, mégis midőn czélja eléréséhez már közel álla- 

na, a kérdésre: elkészíté-e már köszönő szónoklatát? 

azt felelé: „oh igen! elég lesz talán azt mondanom: 

Urak! nagyon lekötelezettnek érzem magamat; mire 

mindnyájan azt felelendik: Valóban nincsen miért.” 

— Ez új kifakadása örökre eltávolítá czéljától; mire 

e sírkőfelírást készíté magának: 

Ci git Piron qui ne fut ríen 

Pas mêrne Academicien! 1 ) 

Egy ízben, épen nagypénteken többecskét öntvén 

fel a garatra, így menté magát: „Hol Istenfia is 

meggyőzetik, ott a gyarló ember is megbotolhat.” A 

gondviselés gazdag nővel áldá meg, és maga a király 

is pártolá őt, és elveszítvén szemevilágát, még 83 

éves korában is megtartá vidámságát. Ugyanis midőn 

szokása szerint unokahúga karján sétálni indult, meg- 

ijedve monda neki unokahúga: „Oh bácsikám! takarja 

csak el históriáját!” azt felelé neki pajkosan: „oh 

édes gyermekem, rég ideje már, hogy ezen história 

nem egyéb mesénél.” († 1773). 

Még férehelyeken is lehet néha furcsa epigram- 

mákat olvasni: 

Accede et disce. 

Ultimam omnium rerum analysim: 

Stercus el umbra stmuis! 

Szinte olyan az is, mely P a r á d r ó l veszi szár- 

mazását: 

tag sem. 

E nem olyan ám, mint a főispáni szék, 

Hogy ide helyettest küldeni lehessék s. a. t. 

1 ) Itt nyugszik Piron, ki mi sem volt, még csak akadémiai

283 

Néha a kővéső hibája fejtegető tudósoknak sok 

fejtörést okozott már. Egész létünk a természet epi- 

grammájánál nem egyéb: 

Das Knabenalter ist Idylle, 

Der Jungling braust in Herzens Falle 

In Oden aus, und Dithiramben, 

Der Mann schwankt hin und her in Jamben. 

Der Greis beklagt in Elegien 

Der guten Zeiten schnelles Fliehen. 

Der Tod macht aus dem ganzen Kram! 

Ein bitteres Epigramm.

284 

Érzékek. 

Az élet viharos tengerén töredékeny hajónkat ér- 

zékek szállítják át tulajdonképen mint hajós legények. 

Önszeretet a kormányos, oktalanság és szenvedély 

gyakran az evezők. Érzékek a mi csápjaink, tapoga- 

tóink, melyek az idegek segítségével a külbenyomásokat 

átplántálva az agyvelőbe, átadják a léleknek; hogyan? 

ez titok előttünk, és csak annyit tudunk, hogy izmaink 

segítségével mozgunk, és idegeinkével erezünk. Ér- 

zékek adnak érzést a testnek, és ezt követi még csak 

a szellemi érzés vagy is erkölcsi eszmélet; e mondja 

nekünk mi jó, vagy mi rosz? Nihil est in intellect, 

quod non prius fuerit in sensu. Aristoteles e ge- 

nialis szikrája még csak két évezred után gyújta. 

Az ember valamenyi öt érzéket egyesít; nem úgy 

az állatok. Ezek közül a két legfinomabb a látás és 

hallás vezérel bennünket a művészet legmagasb éldele- 

téhez, mi fölött gyakran a test szükségleteit is feledjük. 

Egyedül a tapintat közvetlen, a többi érzék közvetett; 

a hallás és látás gépészek; a szaglás és ízlés vegyészek. 

Minden érzéknek meg van a maga saját ingere. 

Nyomás és ellennyomás képezi a tapintási ér- 

zékre beható erőt; világosság a szemre, a lég ruga-

285 

nyos rendülései, bizonyos savak és olajak az ízlésre, 

kipárolgások pedig a szaglásra hatnak. Az állatok 

egyes érzékei élesebbek, úgy szinte a természet né- 

peié is; de nálunk az erjet (intensio) eléggé pótolja a 

térj (extensio), mivel az állatok érzékei egyedül élelmük 

s rendeltetésükre szorítvák. 

A mi érzékeink gépileg egyet éreznek azzal, mit 

szellemnek nevezünk; ásítozunk az ásítozóval; sírunk a 

síróval; nevetünk a nevetővel; kedves eledel láttára fut 

utána szájavize a nyalánknak, és a gyomor émelyeg 

undok látmányra, vagy bűzre. A szív ha vágyik, vagy 

fél.) erősebben dobog; a lélekzet akadoz; az arcz pi- 

rosodik vagy sápad, és a test bizonyos része bizonyos 

eszméknél merevedik. 

Érzékek a lélek bástyái. Látásra, hallásra, és ta- 

pintatra kettőzött szereink vannak, annak jeléül, hogy 

az ízlés és szaglás érzékeinél fontosabbak. Az újszü- 

lött gyermeknél a tapintat legjobban kifejlett, és így ujja- 

hegyei azzá lesznek, mi a rovar csápja, a madár csőre, 

a sertés orra, a macska és nyúl bajusza. 

Legnyomatékosabb az érzés, mert tíz ujunk van 

kezünkön, és ugyanannyi lábunkon. Volt alkalmam látni 

egy kezetlennek saját lábírását és aláírását, melyet so- 

kunknak jelenlétében írt, valóban sok kéziratnál szebbet 

és olvashatóbbat; mi kézujjainkra szoktuk húzni a gyű- 

rűket; egy, asztal tetejére helyzett zsámolyon ülő, gyorsan 

iró kezetlen nő lábujjait ékesíté azokkal. Miként már a 

félszeműnek is élesebb látása, így a vak is legnagyobb 

tökélyre emelheti tapintati érzékét; és furcsa, hogy 

ebéd előtt mindig finomabb szokott lenni tapintatuk, mint 

ebéd után, mikor már jóllaktak.

286 

Úgy látszik, hogy a szaglást legkönnyebben nél- 

külözhetjük testi s szellemi létünk kára nélkül; utána 

az ízlést; már nehezebben a tapintati érzéket; még· 

nehezebben a hallást; de legnehezebben a látást. 

Dahin dahin ist mein Gesicht 

Natur und Weif, der Anblick meiner Lieben, 

Verlorner Tag und Sternenlicht; 

Nur ein's versagt das Aug' mir nicht: 

Die Thräne nur ist mir geblieben. 1 ) 

A süket-némának született megérdemli az állada- 

lom gondoskodását újabb korunkban, mivel szerencsét- 

lenebb a később azzá lettnél. Ellenben, ki vaknak szü- 

leteti, miután a látást még nem ismerte, szerencsésebb, 

mint ki később veszté el szemevilágát. A süket rende- 

sen gyanakodó, komor, és felettébb ingerlékeny szokott 

lenni; a titok kifúrja oldalát, nem nyugszik addig, míg· 

azt, ha írni tud, írásban nem közli mindenkivel, 

Az érzékek legeslegfontosabbika a látás. Szem a 

lélek tükre; még· az állatok is legelőször szemeink közé 

néznek, különösen az ebek és macskák; és különös ér- 

telme van azon mondatnak: „Felettébb mélyen pillan- 

tott szemei közé.” Vannak férfiak, kik a női beszédessé- 

gen túltesznek: de nincsen férfi, ki a női szemek ékes- 

szólásán túltehetne. 

1 ) Oda! oda elveszett részemre e világ 

A bájt özönlő szép természet, nap, csillag és holdvilág, 

Kedveseim szemlélhetése, oh! e gyönyör is oda 

Minden élv és özön között csak egyetlen marada: 

Szemeim könyzápora.

287 

Occhi bruni occbi verdi, 

Occhi neri occhi azzuri, 

Quelli sono piu belli, 

Chi parlano piu al cuore. 1 ) 

A fekete szem villámokat lövel, a kékből édes su- 

gárok harmatoznak, a kék szeretni, a fekete szerettetni 

vágyik. A szem azon egyedüli gyémánt, melyet az 

ember nem vize, hanem tüze után becsül; és még is 

nem villámainak tűzpróbájáról ismerik meg isteniségét, 

hanem könyei vízpróbája után. Ha a szép női szem 

ég, minden férfi azonnal tűzi biztossá lesz, és bátran 

neki rohan a lángnak; de ha a szemet könyek árasztják 

el, nem könnyen találkozik vízi biztos, ki mentő sajká- 

val sietne segélyükre. 

Mi sem csalódik könnyebben ábránd által, mint a 

szem; innen a vísiók és rémek. Testnek szövétneke és 

őre a szem, melyet a természet szándékosan közel 

helyze az ítélet székéhez; és mégis a szem azon érzék, 

mely legelőbb lázad fel az ész ellen; — ők árulják el 

a szívet, és ők szülik bűnös vágyainkat; csatában is 

legeslegelsőbben győzetik meg a szív; és ember szi- 

vébe sohasem költözék még valódi boldogság a szem 

ösvényén. 

Minden szemnek megvannak a maga nedvei vagyis 

könyei, melyek tulajdonkép ugyan arra szolgálnak, hogy 

a szemgolyó- s pillának puhaságát és átalán a szem tisz- 

taságát fentartsák, de azért némelyek, kivált a nők, 

egyébre is használják. Öt neme van a könyeknek: a bú, 

1 ) Barna, zöld, fekete, kék szemek 

Ezek közül azok legszebbek, 

Melyek leginkább szívhez szólnak.

288 

öröm, harag·, szerelem, és bűnbánat könyei. Az elsők 

méltányosak, ha rokonunk, barátunk távoztál vagy el- 

hunytát kesergik; de vesztik becsüket, ha földi javakért 

folynak; az örömkönyek áldozat, melyet a szomor 

az örömnek mutat be. A harag könyei mérgezett csep- 

pek, melyeket azért sajtolt ki szemből a harag küzdel- 

me, mivel megboszúlni magát nem áll hatalmában. Leg- 

balgatagabbak a csupán ráfogásból úgynevezett szere- 

lem könyei. Végre a bűnbánat könyei valódi gyöngyök, 

és ékessége azon koronának, melyet az Úr választot- 

jai számára rendelt. Ne aggódjál annak baján, kitől a 

jótevő természet meg· nem tagadá a könyek ajándokát. 

...... Mollissima corda 

Humano generi dare se nalura fatetur 

Quae lacrymas dedit, haec nostri pars optima sensus. 

A boncztudósok szerint a szemgolyó mozgására 

szolgál e hat izom, úgymint: a gőg-izom emeli; az alá- 

zat-izom lesülyeszti; megvető-izom a tárgytól elfordítja 

a szemgolyót; a szenvületes és haragvó-izom, midőn a 

szem merevenen néz és gördül; — és az ivó-izom, mi- 

dón az ivó gyönyörrel tekint a pohárba. A látást követi 

a hallás. A lég, vagy is annak rengése, a hang, a hallás 

létmüszerének dobhártyáját is megrendíti; miként a 

dob az őrállomás nyugvó vagy kártyázó közvitézekét; 

ez a zenének, és minden harmoniának alapja. 

Azon kérdés: miért hallok én két füllel is csak egy 

hangot? szintolyan, mint: miért látok én két szemmel csak 

egy tárgyat. Az érzés mindig alanyi (subjectiv); így pél- 

dául a légben élvén a madár, a hangra felettébb érzékeny, 

és annál finomabb hallása, minél énekesebb. Ragadozó 

madaraknak már élesebb látásuk lévén, ezek csak ka-

289 

romnak, miként az énekhez és zenéhez nem értő embe- 

rek; de nem isznak, miben megint a zenészektől külön- 

böznek; és a hallásnak legnagyobb kifinomítása a ze- 

nészi fül. 

A szaglás legkorlátoltabb érzék az embereknél, az 

állatoknál pedig, kivált az emlősöknél talán legerősebb; 

embernél legkésőbben fejlődik ki, és leghamarabb hagy- 

ja el öt; az ízlésnek legközelebbi rokona, mindkettő 

vegyész. A l b e r ó n i bíbornokról mondják, hogy agg 

korában elvesztvén már szemevilágát, fiatal nőket öre- 

gektől csupán szaglása által bírt megkülönböztetni; és 

midőn fiatal koromban a magyar k. udvari cancellariá- 

nál Bécsben mint udvari fogalmazó szolgálók volt, egy 

szinte fiatal tiszttársam, ki fogadásból a sétául szolgáló 

vártéren behagyván kendővel kötni mindkét szemét, 

már 30 lépésnyi távolságra mindig előre megmondá 

szaglása után, ha nő közeledek felénk. 

A tapintat vagy érzés a többinek alapja; eloszlik 

ugyan bőrünk egész területén, mely némely parasztnál 

cserzett marhabőrhöz, némely nőnél pedig posta-papír- 

hoz hasonlít. Az öröm a testi bőrt pirosítja, a harag 

sárgítja, a félelem sápasztja, és néha szinte a hideg lúd- 

bőrhez teszi hasonló borsóssá a legsimábbat is. 

Ki épen érzékekkel foglalkozik, olvassa el ez ér- 

dekes franczia munkát, mely már 1736-ban jelent meg: 

Les Yeux, le Nez, les Tetons, ouvrage curieiix, 

galant et badin.

290 

Ethnographiai hasonlítások. 

Európa külön népeiről szóló czikkeim ugyan mind- 

annyi ethnographiai avvagy népismertető adatok lévén, 

nem lesz talán még is érdektelen, az előttünk ismere- 

tesb népek jellemi caleidoseopját kissé forgatnunk. 

Az angol, mint nemzet nem dicső, de hatalmas 

és dús kivan lenni, és azért szereti a szabadságot, mert 

boldogul óhajt élni. C o m f o r t e nemzet kedves szava. 

A f r a n c z i a minden tüzet, fényt, ragyogót végre s élre 

szőrit, hol látszik hat, tündököl; magán életben csil- 

logó, társalgásban játszi elme. Minden dologban egy 

tulajdont keres: qu’il so it piquant:, ezt keresi az élczben, 

a mártásaiban, és a rendez-vóus-kban. Liberté, egalité, 

gloire kedves szavai; és talán dicsőség nélkül a sza- 

badságot, hír nélkül a becsületet, triumph nélkül a 

győzelmet sem kívánná. 

A n é m e t nép az, melynek szíve az idegen nem- 

zetek minden rándulásait megérzi; veled sopánkodik, 

ha hazádnak sérve van; veled örvend ha sorsa jóra de- 

rül; mert minden nemzet haladásában az emberiség egy 

lépését látja. 

Az olasz, mint nemzet szinte nem létezvén, hon- 

szeretete csekély; mint népet ki sem rettegi. Soha ma-

291 

ga ura nem lévén,, magába zárkózott, bizalmatlan és for- 

télyossá lőn; egyedül a művészetnek és mesterségeknek 

él, éghajlata pedig őt elpuhítván, kedves szava „dolce 

far niente.” 

Vallásában az angol állandó, a frank közönbös, a 

a német kevésbé az, az olasz ábrándos, hol szenteskedő, 

hol szabad szellemű. A franczia hiú s fellobbanó; a né- 

met magába fordult és töprenkedő; az angol hideg és 

kevély; az olasz eleven, nyájas, hízelgő és álnok. 

A frank politikai Cheff, a német új tudományos 

rendszer alkotója; az angol egyletalapító s feltaláló; 

az olasz egyedüli műbíráló vágy lenni. A német isko- 

lákkal; az angol iparral; a franczia önmagával; az 

olasz művészettel foglalkodik. 

Az angol tapad a múlthoz; franczia s olasz a je- 

lenhez; a német a jövendőn függ. Az angol tűzhelye 

mellett; a német rokonai közt; a frank társalgásban; az 

olasz múzeumok és operákban keresi s leli boldogságát. 

Az angol különcz és gazdag, a német rangbeli s 

tudós, a frank nagyhírű, az olasz per eminentiam mű- 

vész kíván lenni. Színes a német, nyájas a franczia, 

száraz az angol, hízelgő az olasz. Szeret a német, ked- 

vel a franczia, az angol nem könnyen kedvel, de ha 

már kedvel, szeret is, az olasz pedig ha kedvel, magát 

szereti. 

A német nap fény nélkül, a franczia nap hév nél- 

kül, az olasz őszi, az angol pedig téli nap. Az angol 

jelszava szabadság, a francziáé dicsőség, a németé 

boldogság, az olaszé nyugalom. Idegenekkel az angol 

megvetőleg, a német megkülönböztetőleg, a franczia, 

ha benne finom társadalmi míveltséget tapasztal, meg-

292 

előzőleg bánik: e nélkül pedig a legnagyobb hírű tudóst 

is csak béte-nek (baromnak) nevezi; az olasz ha hasz- 

nát vehetni reményű, udvarol neki s czímekkel halmozza. 

Fényűzése az angolnak, hónában mind azt mivelni5 

a mit egyedül a dúsgazdag mívelhet; a francziának fé- 

nyes asztal és háztartás; az olasznak fényes külsejű, 

habár gyéren bútorozott paloták, czifra cselédség, kü- 

lönféle gyűjtemények, és mindezekért kész még kop- 

lalni is, csak hogy beszerezhesse magának. Pénzével 

az angol szeszélyesen bánik, hol pazaréból fösvény: ha 

megvesztegetni akar valakit, szórja aranyát; a franczia 

adakozó; a német rendtartó s jó számító; az olasz min- 

dig fukar, azt tartván:, ,Chi non a, non é” 1 ) 

Az angol úgyszólván csak beef-steaket, és ebből 

felettébb sokat eszik; erős seréből, és külföldi erős bo- 

rokból sokat iszik; a franczia válogatott sokféle étkeiből, 

mindenikből ugyan, de csak keveset; a német többfélé- 

ből, és mindenikből eleget eszik, és jó seréből töb- 

becskét iszik; az olasz csak egy-két féléből, és abból is 

keveset emészt, rósz vino picoloval (lőre) és gyümölcs- 

csel él. A grassa cucina, poverta vicina. 2 ) 

Kedvese iránt az angol hideg, de gyakran pazar- 

lásig bőkezű; a franczia udvarias és csapodár; a német 

igen is szelíd, de a communisticus elveknek nem ked- 

velője; az olaszok néha többen közösen tartanak ma- 

guknak egyet, mint szinte közös libériát, melyet vasár- 

naponkint hol egyiknek hol másiknak legénye hord. 

Szarvakat az angol nehezen, a franczia könnyen 

1 ) Kinek nincsen, maga sem létezik. 

2 ) Zsíros konyhának szegénység a szomszédja.

293 

tűr, de legeslegkönnyebben tűri, s büszkén hordja azo- 

kat az olasz, sőt néha azokból bőségszarvat is készít 

magának; a német csak kénytelenségből hordja. 

Szent István király, Imre fiának adott bölcs tanítá- 

sában ugyan azt mondja: „Unius lingvae, uniusque 

moris regnum imbecille et fragile est.” Korunkban 

azonban azt tapasztaljuk, hogy a soknyelvű nemzet szün- 

telen felekezetre szakadással koczkáztatik. 

Nincs a földön oly ország, melyben szintoly te- 

rületen annyiféle nyelv és vallás létezzék mint Magyar- 

országban; úgymint: magyar, tót, orosz, lengyel, vend, 

horvát, szerb vagy rácz, bolgár, német, oláh, czincár 

örmény, clementin, franczia (bánatban), zsidó, s czigány. 

Vallás pedig latin, görög, örmény szertartású catholicus, 

ó-hitű, református vagy kálvinista, evangelicus vagy 

lutheránus, unitárius és zsidó. 

E népek közt legszaporább a zsidó; népességök 

55 év elfolyása alatt meghármasodék, holott a külön- 

ben a legszaporább oláh 59 — az orosz pedig 76 év 

alatt csak megkétszerezé számát. Legtöbb iker születik 

a lutheránus tótok közt; Hibbe mezővárosi parochiakö- 

rében, melyhez Pribilina s Kokara helységek is tartoztak, 

s mely összesen 4031 leiekből állott, tizenegy év elfor- 

gása alatt tizenhat kettős, tizenegy hármas, és tizenöt 

négyes gyermek született, miként az egyházi könyv 

előttem lévő kivonata tanúsítja. Magyarhonban legtöbb 

törvénytelen gyermek születik a Sopron-megyei németek 

közt, hol minden 29-dik az; a tótok közt minden 60-dik; 

magyarok közt a legszaporább Kunságban minden 69- 

dik gyermek törvénytelen.

204 

Germanam precibus, Slavam tu munere vinces, 

Hungara sola cadit commoditate loci. 

E sokféle nemzet honunkban számos családot 

képez, hol mindenki mást mást szolgáltat a közös ház- 

tartáshoz: a magyar kenyeret, húst, bort zsiradékot; az 

oláh és orosz sót; a rácz szalonnát, hajat; a tót túrót, 

vajat, konyhaszereket; a német burgonyát, egész asz- 

tali készületet szolgáltat, és az asztal körül is ügyesen 

forgolódik. Csemege borokból adja a magyar a hegy- 

aljai aszúszölö bort, és a badacsoni főtt ürmöst. — 

Summum pontificem talia (Tálya) vina decent; oláh a 

ménesit; német a rusztit és szentgyörgyit; rácz a kár- 

loviczi veres ürmöst. A nagy nemzeti lakomához a czi- 

gány zenéjével járul. 

Ősei vallásához a magyar őszintén ragaszkodik, és 

megnyugvással követi azt; a német és tót áhitatos, ima 

közben nagyokat sóhajt; az oláh, orosz, és rácz csupa 

babona; a czigány pedig rendesen (borsodi kiejtés sze- 

rint) a helység hityivel tart. 

A reformatio kezdetekor, midőn az új hittérítők a 

Mátra körül működtek, a palóczoknak úgyszólván egyet- 

len lelkészük volt, ki példabeszédileg most is él még a 

nép szájában. „Nem hiszem ha Herkó páter mondja 

is.” Tőle nyert utasításához híven ragaszkodva mindig 

csak azt kérdek a hittérítőktől: Tud e kie miseezni? És 

miután már azt hívék a hittérítők, miszerint okoskodá- 

saikkal tökéletesen meggyőzék őket, hogy istent más- 

kép is lehet tisztelni, ismét csak azt kérdek: „Tud e kie 

miseezni? ha nem, mennyiek kie pokaóba! A nemzeti 

museumban létezik Luther Mártonnak eredeti levele, 

melyben ezt írja: „Dogma meum penetrare non potuit

295 

ad Jasyges et Paloczones, ad Jasyges non, propter 

arrogantiam; ad Paloczones non, propter simplici- 

tatem.” 

Magyar, német, és tótból minden válik. A bécsi 

egyházi és világi neveldékben és tanodákban, s a poli- 

thechnikumban is legjelesebbek a magyar tanulók, de 

azért még is papjaink, különösen főpapjaink nagyobb 

része tót. 1 ) Közönséges rácz, oláh és oroszból honunk- 

ban ritkábban, de még is csak válik néha kitűnő egyé- 

niség; a zsidó született jó számító tőzsér és nagyke- 

reskedő, de czigányból még sohasem vált ember; és 

papságra csak egyházi dispensatio mellett vétethetik fel, 

mint szinte a törvénytelen származású zabi gyermek. 

Huszárnak termett a magyar, de szuronyt szegezve 

rohamnál is helyt áll, és újabb tapasztalat szerint a tü- 

zérségbe is könnyen beleszokik; a tót hidegebb vérű 

lévén, védelemre és szekeresnek alkalmasb; a német 

derék gyalog s tüzér; az orosz fél a lótól, azért mint szinte 

az oláh gyalog katona is, ha tisztjei vezetik, neki megy a 

legnagyobb veszélynek. Hadi kémnek legalkalmasb a 

zsidó, mit legközelebb is bizonyíta. Három közvitéz 

az ellenség földén, együtt lévén beszállásolva, midőn 

már odahagyák jó kvártélyukat, sajnálkozását nyilvánítá 

közülök a német hogy azon picziny órácskát, mely a 

gazda ágya felett falon csüggött, emlékezet okáért el nem 

hozá magával: „E mögyök én érte” monda a dunántúli 

1 ) Megjegyzésre méltó az e tekintetben! elmés ötlete X. bará- 

tomnak, ki az esztergomi káptalanról lévén szó, azt monda: „Ez 

az egész káptalan merő tótokból áll, csak két magyar van köztük, 

de ám ezek is az egyik Német (György püspök) a másik Tóth Imre. 

Hanem ez már jó régen volt, most nem úgy áll a dolog.

296 

magyar, és már indulóban is volt, mire a tót: 

nye hajcze, sak us ja mam tu.” 1 ) kivonva azt zse- 

béből. 

A megbántást a magyar hamar feledi, ha megcsal- 

ják felzúdul haragjában, de körülfordul és feledve van; 

a múltban bízik, hisz, remél ismét; a német és tót ne- 

hezen, az oláh kimondván czine mintyéjét 2 ), sohasem 

felejt. 

1 ) Hagyjátok, hiszen itt van már zsebemben. 

2 ) Tartsd eszedben.

297 

Étvágy, Étválgás, Éhkórság. 

Korunkban szerepelnek az asztalok; úgymint a 

fehérre terített, utána a zöld posztóval bevont, továbbá 

a játszó s író, végre a kopogtató s azon asztalok, me- 

lyeket állati magnetismussal hoznak mozgásba. Vannak, 

kik a becsület legnagyobbikának tartják, ha azt mondják 

felülök: „Pompás úri asztalt tart.” Minek ugyan ta- 

gadhatlan még a bölcs előtt is meg van a maga becse, 

de ha a gazda mire sem tart egyébre, mint csupán jó 

asztalra, bizonyos tekintetben szinte oly sajnálatra mél- 

tó, mint a szegény, kinek egyebe sincsen, mint jó ét- 

vágya. 

Tout s’ arrange en dinant dans le siècle ou nous sommes, 

Ét c' est par les diners qu'on gouverne les homines. 1 ) 

Tanúsítja ezt a diplomatia, tanúsíták ezt boldog 

emlékezetű országos és megyegyűléseink, és a minden- 

napi tapasztalás. Ki házat és jó asztalt tart, ura saját 

hírnevének és tekintélyének; így szerez magának a va- 

gyonos barátokat. A színdarab-költőt sohasem fütyülnék 

1 ) Századunkban mindent el lehet intézni ebédelve; ebé- 

dekkel kormányoztatnak az emberek.

298 

ki, ha a földszinti közönséget megvendégelhetné; s kö- 

zönségesen úgy hiszi a városi nép, hogy az nem is 

lehet talán igazi Excellenz! ki excellens asztalt nem 

tart. Tányérnyaló lehete azon mondat koholója: „Bo- 

lond ad lakomát, a bölcs pedig élvezi.” 

II. J ó z s e f császár nem sokat tarta asztalára, úgy 

Caesar, Napóleon és Ganganelli vagy XIV. 

K e l e m e n , és a most élő IX. P i u s pápa sem; Fe- 

renczünk rendesen csak négy tál étellel, de minden- 

nap fagylaltal élt; a jesuitáknak pedig hajdan csak há- 

rom ételük volt ebédre, melyből ugyan becsületes öt is 

kikerülhetendett. Annál többet tarta asztalára II. Frid- 

rik , ki N o e l udvarmesteréhez külön epistolát is írt, 

dicsérvén jeles pástétomát; többek közt mondván: 

”Pastétomaid mindkettőnket még pokolba viendenek; 

szerencse, hogy egyikünk sem fél a tűztől.” 

II. Fridrik sörlevessel növekedék; melyet minden- 

kinek ajánla ugyan, de azért még is csak jobban kedvelé 

a franczia konyhát, különben is egészen franczia szelle- 

mű lévén. Mindamellett sohasem feledkezett meg a konyha 

számadásokról; különösen oly konyha, számadásra, mely 

a mindennapra kivetett 12 tallér összeget meghaladá, 

saját kezével írá e szavakat: „Impertinent gestohlen!” 

Z i m m e r m a n n állítja, hogy gyakran túltelt volt ő fel- 

sége, mit rendesen émelygés, és roszkedvűség, végre 

pedig köszvény baj követe; utóbbit ugyan a király 

öröklött bajnak mondogatá. 

Der Magen ist das Centrum aller Dinge, 

Das erste Glied im grossen Weltenringe. 

Az emberi ép gyomor megemészti valamennyi vi- 

lágrész és éghajlat legjavát.

299 

A nyalánkság, lulajdonképen étválgás, (gourman- 

dise) vagy is válogatott drága étkek iránti szabálytalan 

vágy már az étvágynak elfajulása, szinte úgy mint a 

torkosság, és ez egész az önfejűségre, s tiszt-elle- 

nes költségre, egészség, elégedés és nyugalom meg- 

zavarására is vezethet. A nyalánkság végre nemcsak 

olyast igényel, mi az íny ét valósággal ingerli, hanem azt 

is, mi csupán ritka, drága, kalandos, és csak képzelt 

éldelet. Így cselekvének a régi görög étválgók (fein- 

schmecker), kiket A t h e n e u s ismertet meg velünk; 

így a meggazdagodott britt N a b o b, ki tekenősbékákat 

Nyugot-Indiából, vadbival-nyelvet Éjszak-Amerikából, 

madárfészket Kelet-Indiából hozatott magának; habár 

vidrafarkat, és medvetalpat sokkal kevesebb pénzért és 

közelebb is szerezhetendett. 

Inkább nyalánkság mint torkosság uralg a nagyok 

asztalainál, hol valamint az ékesszólásnak ötödik része 

a szavalás, jól tudják a szakácsok, hogy az étkek becse 

szinte a betálalástól is függ. Udvaroknál élnek a syba- 

riták utódjai, kik hajdan új étel feltalálására kiváltságot 

is osztottak, és az angolna-halászokat fölmenték az 

adótól. 

Egy gastronom (ínyéncz) állítása szerint behunyt 

szemmel, egyedül szaga után is meg lehet bírálni az 

ételt, ha jóízű-e. Átalán nagy hírben állanak az úgyneve- 

zett püspöki ebédek. Midőn I s t v á n főherczeg körútját 

tévé, Kassán megkéré a püspököt, hogy csak rövid 

ebédet készíttessen; igére a püspök, hogy csak órás 

ebéd lesz, de miként maga I s t v á n megjegyzé, az 

órásból bizon óriás ebéd lőn. 

Nagy háztartásnál a szakács fontos személy lévén,

300 

nem csoda, hogy gyakran a házi titoknok vagy nevelő 

négy, a komorna öt, a szakács pedig (ha nem franczia) 

hatszáz forint évi bért is húz. Már a franczia szakács- 

nak, mint szinte külföldön mindenütt a magyar borbély- 

legénynek is, nagyobb fizetés jár, ide nem értve az ac- 

cidencziákat, melyeket újabb kormányrendelet csak az 

állami tisztviselőknél szüntetett meg. 

Egy valaki szakácsnéjának önként 10 forint havi 

fizetését megkettőzteté, oly feltétellel, ha bevásárláskor 

egy fillért sem csen többé a reábízott pénzből; mire azt 

felelé: „Csak nem kívánja Nagyságod nekem szegény 

cselédnek káromat.” — Tagadhatlan, franczia szaká- 

csok finomíták ki leginkább az asztali gyönyörök élde- 

letét, habár a legjobb szakács még is csak — az éhség. 

Si fueris Romae, romano vivito more. Olasz, itt- 

ott angol és német, de közönségesen franczia honban 

a nagy háborúk ideje óta divatba jöttek az úgyneve- 

zett villásreggelik helyett csak déli órákban tartatni 

szokott dejennés dinatoires, melyekkel ebéd gyanánt is 

beérheti bárki is, és így a késő 5-6 órai ebédek ki- 

hozák divatból a rendes ozsonnákat, sőt á vacsorákat is, 

melyek helyett nagy részt már honunkban is az esti 

thea szolgál cum accessoriis, mi szerintem nem rósz 

szokás. 

A talán józanabb és bizonyos tekintetben mértékle- 

tesb korunkban már nálunk is kijöttek divatból a kétféle 

leves, kétféle vastag étel, becsinált s. a. t. vagy is az 

úgynevezett dupla ebédek; és közönségesen a 3, 4, 

5 vagy hat tál ételnek jól megválasztására és összeil- 

lesztésére van most szerte több figyelem, mint sem a 

szám szaporítására, mint hajdan.

301 

Az étválgás különös neme „az úgynevezett főpapi 

böjtös ebédek, melyek csak változás tekintetéből is kü- 

lönös éldeletet nyújtanak, hol a különféle halneműek 

közt ritkán hiányzik az úgynevezett piscis theologicus. 

Böjtölésünknél mindig eszembe jut az a jó keresztény, 

ki nagypénteken így szóla feleségéhez: „Ma szá- 

momra ne 10, hanem csak 8 gombóczot készítess szí- 

vem, hanem a tegnapiaknál kissé nagyobbacskákat.” 

Valamint szinte kiment a divatból, ebéd után külön asz- 

talra tenni használat végett a boros kancsókat; és kü- 

lönös hogy már 2000 év előtt monda S e n eca: 

”Post prandium aut infra diem vinnm bibere, hoc fa- 

ciunt rustici, et verae voluptatis ignari” 1 ) 

Átalán legmértékletesebben élnek a keletiek; utá- 

nok az olaszok, hol a nagy hőség miatt nem is bír az 

ember igazi étvágygyal; egy marok fügével vagy gesz- 

tenyével egész napra beérik; mint szinte a spanyolok és 

zsidók egy pár vereshagymával és szivarral, vagy pe- 

dig retekkel; végre (a bécsieket kivéve) a németek. 

Ábrahám az angyalokat sült borjúhússal, tej, irós- 

vaj, és kenyérrel vendéglé meg. Némethonban (csak 

közép házakról szólok) néha két három nappal eleve 

meghívják a vendégeket vacsorára, mely rendesen egye- 

dül egy csésze többnyire jó barna levesből, és sült 

borjú- vagy ürüczombból áll. És innen veszi szárma- 

zását honi protestáns úri házainknál azon átalán divatos 

szokás, hogy vacsorára leves után a pecsenyét hozzák 

az asztalra. E divatot a külföldi német academiákban 

1 ) Ebéd után vagy napközben bort inni, ezt parasztok cse- 

lekszik, és a valódi gyönyörhöz nem értők.

302 

tanuló ifjaink hozák be honunkba; de mivel még is a 

bőségben élő magyar több étkekhez szokott, így kö- 

veti aztán vacsorára a pecsenyét a többi vastag-tészta 

s. a. t. étel. Napjainkban, hol mind inkább nagyobbodik 

a drágaság, már gyakran így szólának honunkban is a 

német urak: Meine Hausmannskost sind mer Speisen: 

Suppe, Rindfleisch, Zuspeis, und Nichtsdrauf. 

A gyermekek, fiatalok, nők és bornemiszák nyelv- 

bibircsői ingerlékenyebbek, mint a borral élő férfiakéi; 

azért kedvelik inkább a tejes, czukros, édes étkeket, 

tésztákat, zöldséget s. a. t. — ezek pedig a sós étke- 

ket, sódart, kolbászt, fűszereket, hagymákat s. a. t. 

Átalán a nők étválgóbbak a férfiaknál, és ott, hol nő 

elnököl, néha oly kis tálakra tálalnak, mintha csupán ka- 

nári madárkák részére szolgálnának; úgy hogy aztán 

ebéd után azt kérdik néha: hová menjünk innen ebédre? 

Már itt nem volna csuda, ha mint az előtt mondani 

szokták, mi sem maradna a tálban móresnek; pedig ép 

ilyenkor legtöbb marad, mivel mindenki átall venni belőle. 

Mint mindenben, úgy itt is a középutat követni legjobb, 

mert roppant tálakon sem ízletes szemnek az étel. A 

nyalánknak első törvénye lassan enni, pedig azt tartják: 

ki lassan eszik, lassan is dolgozik. A sörtés makkal, az 

étválgó válogatott ételekkel álmodik, mint legkedvesb 

foglalkozásával. 

Du Bos és Fontenelle nem tud van megegyezni, 

mikép készíttessék a spárgát, mivel amaz írósvajjal ez 

pedig eczet és olajjal akará: két részre oszták spárgá- 

jukat, de közben Fontene11et megüté a guta, és 

míg a cselédek véle foglalkoztak, Du Bos elfuta a

303 

konyhába, mondván a szakácsnak, hogy valamennyi 

spárgát csak írósvajjal készítse. 

Nincsen unalmasabb és egészségtelenebb, mint 

magában egyedül enni, és mellette olvasni, vagy ép 

mélázni. Eszik iszik az ember, de mellette nem éldel; 

ellenben mi sem egészségesebb, mint evés közben be- 

szélgetni, vígan lenni, és valamennyi öt érzékét tetszés- 

sel betölteni. 

Azt tartják ugyan, hogy édességek, csemegék elő- 

segítik az emésztést; de valamennyi csemegék legjob- 

bika — a kaczagás. B o e r h a v e diaeteticus végha- 

gyománya így szól: manger, macher, et marcher. 1 ) 

A kormányzás mestersége tulajdonkép nem egyéb 

mint: „Mesterség nem éheztetni és nem szomjaztatni 

a népet” úgymond C o n f u c z . L’esprit fait les mor- 

tels aimables, mais l’estomac fait les heureux. 2 ) 

Minél forróbb az éghajlat, és minél tunyább a nép, 

annál csekélyebb az étvágy; minél hidegebb és emész- 

több a lég, és minél nagyobb a nép szorgalma, annál 

nagyobb az étvágya is. A spanyol, olasz és török csak 

felényit eszik, mint a schweiczi vagy britt. A tót fa- 

jok, mongolok és vademberek közt igazi éhkórság uralg, 

minden tekintet nélkül az éghajlat vagy tevékenységre; 

szívesebben eszik a bűzhödt halat és húst, mint a fri- 

set; ez nekiek az, mi nekünk a só, bors, vagy mustár; 

torkig megtelve szintoly tehetlenek, mint az óriáskígyó 

mikor épen befalta a zergét; ekkor legkisebb gyerkőcze 

is megölhetné, ha nem rettegne tekintetétől. 

halandót. 

1 ) Enni, megrágni, és járni. 

2 ) Az ész kedvesekké, de a gyomor boldogokká teszi a

304 

A b a s k i r egy ülő helyében 15 font húst meg- 

megeszik, még hozzá 8 pint kümüszt, azaz lótejből 

készült pálinkát. Négy kirgiz könnyen megeszik egy 

juhot, és egy nogayi képes az l maga megenni. 

Lúdtól legjobb tanulságot vehet magának az ember, 

hogy az örökös duggalásnak mi a vége: — szorulás, 

és szörnyű nagy máj! A májbajok leginkább azért di- 

vatoznak korunkban. Sok nyavalya leginkább onnan 

származik, mivel azt hiszi az 50-70 éves ember, 

hogy gyomra még szinte annyit emészthet, mint a 20- 

40 évesé. 

Az éhkórosnak azt hinné az ember hogy szíve 

nincs is, hanem csak belei s gyomra mint a rovarnak, 

mely naponkint háromannyit megemészt, mint a mennyit 

egész teste nyom. Az éhkóros irigyli a kérődző állatok- 

nak a négy, és a tevének ötödik gyomrát. Leginkább 

buta emberek vannak e kórságnak alávetve. 

R a d e l i f azon kérdésre, mi ártalmasabb: a sok 

étel-e, vagy a sok ital? szinte e kérdéssel felelt: mit 

lehet könnyebben kiűzni a testből: egy ökröt-e, vagy 

egy hordó bort? 

A régi rómaiak dobzódását, melynek élén A p i c i u s 

állott, még is a később kor nem múlta felül. Néró, 

Caligula, Vitellius, sok római nagyokat jutat- 

tak tönkre lakomáikkal, melyekre magukat meghivatták; 

a legritkább göröghoni borok, téli időben Egyiptomból 

aranyért beszerzett rózsafüzérek, Ázsiának illatszerei, 

s végre a bajadereknek nem lehete hiányzani. C i c e r o az 

étteremet, miután odahagyák az asztalt, csatatérhez ha- 

sonlitá; s C a e s a r maga is teljesíté a vendégnek gaz- 

dája iránti udvariságát: miszerint jóval ebéd előtt hány-

305 

tatóval kiüríté gyomrát. L u c u 11 u s több éttermeket tart- 

ván, azoknak csak nevét monda udvarmesterének, hogy 

tudhassa, minő ebédet kellessék készítetnie; Pompe- 

j u s és C i c e r o egy ízben meglepvén őt, egyedül azt 

monda: „Apolló teremében terítsetek” és oly ebéd 

készült, mely 22 ezer talentumba került. Mi L u c u l - 

l u s n a k csak azt köszönhetjük, hogy ő hozta Pontus- 

ból a cseresnyét vidékünkre. 

Luc u l l ust nagyúri asztalának czélszerű ízletes 

elrendezésében és fényében megközelíté honunkban 

egy nemrég csaknem világtalanúl elhunyt vendégsze- 

rető érsek, ki ha véletlen vendégei érkeztek, udvarmes- 

terének csak egy, két, három ujjával adá értésére, minő 

osztályzatú ebédet készíttessen; de a mellett szinte mint 

II. F r i d r i k , a konyha számadásokat maga idején figye- 

lemmel vizsgálni soha el nem mulasztá. 

Hajdan a praelaturák és szerzetházak tartatlak nem 

annyira az étválgás mint inkább a sok evés és ivás 

székhelyeiknek, midőn még nem így okoskodtak: Co- 

gito, ergo sum, hanem: Edo, bibo, ergo sum; midőn 

Üdvezítőnk minden csudái közül is azt tárták legyna- 

gyobbnak, hogy öt ezer embert öt kenyérrel jóllakta- 

tott, és még 12 kosár morzsa is került ki a kenyérből; 

és midőn még ily gúnyos sírkőfelírások készülhettek: 

Hier ruht, von manchem Mahle satt, 

Ein wohlgenährter Herr Prälat; 

Sein Wille ist, dass man ihn ruhen lässt. 

Bis man zur Himmelstafel bläst 

A szakácsoknak nem kedvező idő ezeket igen 

meggyéríté, mint szinte a hajdan nagy divatban

306 

volt halotti torokat, a pompás közgyűlési, s székfogla- 

lási ebédeket is; — de azért még is minden nagyobb 

ünnepély, a miként azt hírlapjaink is megemlítni soha 

el nem mulasztják, mindig fényes lakomával végződik, 

mint szinte munkám ezen első kötete is.

TARTALOM. 

Lap. 

Előszó ............................................................................. I-VII 

Adakozás és pazarlás ............................................................. l 

Aggszüzek és agglegények .................................................. 8 

Akaratosság ......................................................................... 15 

Álladalmi férfiak. Hivatalnokok .......................................... 20 

Állam és állami formák ....................................................... 27 

Állatkedvelés és kínzás ....................................................... 37 

Álom és Álmák ................................................................... 44 

Amerika ............................................................................. 54 

Anagramma. Chronogramma. Talány ................................ 74 

Angolok .............................................................................. 78 

Arabok és Persák ........... .................................................... 90 

Aristocratia .......................................................................... 97 

Ásványok ............. ............................................................ 103 

Babona és balhitűség ......................................................... 114 

Barátság .............. .............................................................. 126 

Bátorság ............. .............................................................. 131 

Becsvágy ........................................................................... 135 

Béketűrés ............. ............................................................. 141 

Belgium ............................................................................. 146 

Biblia ................................................................................. 157 

Bohózat és bohóczok .......... .............................................. 160 

Bonmot .............................................................................. 171 

Bölcsészek ............. ........................................................... 176 

Boszorkányok ............ ...................................................... 180 

Bull .................................................................................... 184

308 

lap. 

Csók ................................................................................... 188 

Czímek ............................................................................... 192 

Dancsoskodás. Trágárság................................................... 201 

Dánok................................................................................. 210 

Divat .................................................................................. 213 

Dohány és burnót ............................................................... 217 

Ebek ................................................................................... 226 

Éghajlat .............................................................................. 233 

Élcz..................................................................................... 240 

Élelem ................................................................................ 251 

Életbölcseség...................................................................... 259 

Emlékek, sírkövek.............................................................. 266 

Epigramma ........... .......................................................... 277 

Érzékek............................................................................... 284 

Ethnographiai hasonlítások ................................................ 290 

Étvágy, étválgás éhkórság.................................................. 297

Szellemi omnibus kéjutazásra az élet utain

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?