Az első, 1903-as Tour de France és a következő 109 kiadás fokozatosan a világ egyik legnagyobb sporteseményévé vált. Ez alatt az idő alatt a Tour saját gazdag történelmet teremtett, sok olyan helyen haladt át, melyek szimbólumai lettek a versenynek – tbele sem férne mind egyetlen cikkbe. A Tour legnagyobb drámái többnyire az Alpok vagy a Pireneusok meredek lejtőin zajlanak, miközben a versenyzők fáradtan küzdik fel magukat a hegycsúcsokra és hágókra, így most elsősorban – de nem kizárólag – a hegyekre koncentrálunk.
A Champs-Élysées
Ha a Tour de France ikonikus helyszíneiről van szó, muszáj a végén kezdenünk, a verseny utolsó szakaszával, amely a világ legismertebb utcáján, a Champs-Élysées-n, a világ legnépszerűbb városában, Párizsban zajlik. A szakasz sok más ikonikus helyszínen halad át a városban: a Place de la Concorde, az Arc de Triomphe, les Tuileries és a Louvre és útba esik.
Maga az Avenue Champs-Élysées egyébként nem más, mint egy nagyon drága üzletekkel szegélyezett főutca, luxus üzletekkel, éttermekkel, éjszakai klubokkal, színházakkal és kávézókkal. Az ötödik helyet foglalja el a világ legdrágább utcáinak rangsorában, éves bérleti bevétele pedig átlagosan 11 496 dollár (majdnem 4 millió Ft) / m2. Azonban minden évben, egy júliusi vasárnapon a vásárlóknak helyet kell adniuk a kerékpárversenyek rajongóinak, akik az utcán várják a világ legismertebb országúti versenyének fináléját.
A Tour utolsó szakasza szinte mindig egy győzelmi parádé a sárga trikós győztes számára, ahol a mezőny lassú tempóban halad, miközben a győztes pezsgőt iszik csapatával, és fotózásra pózol. A verseny igazán csak akkor kezdődik, amikor a mezőny elér a Champs-Élysées-hez, ahol a sprinterek versengenek a világ legelismertebb sprintjében. Mark Cavendish, jelenleg az Astana Qazaqstan csapatának tagja, négy alkalommal nyerte meg a szakaszt, többször mint bármely másik versenyző. Idén a versenyzők Saint-Quentin-en-Yvelines-ben, Párizson kívül rajtolnak, és a 115 km-es szakasz nyolcszor kerüli meg a Champs-Élysées-t.
The Alpe d’Huez
Az Alpe d’Huez valószínűleg a legismertebb minden Tour de France hegy közül, a 21 kanyarulatáról, melyek az emelkedőn felvezetnek. A 13,8 km-es emelkedő átlagos lejtése 8,1%, maximuma pedig 11,5%, és 1850 méteres magasságban végződik. 1952-es bevezetése óta 31 alkalommal szerepelt a Tour-on. Furcsa módon eleinte nem volt népszerű, szinte egyáltalán nem voltak nézők a lejtőin, de az évek során hatalmas kedvenccé vált, több ezer rajongó sorakozik fel a csúcs közelében, hogy szurkoljon a kerékpárosoknak.
Geraint Thomas volt az első, és eddig az egyetlen, aki sárga trikóban nyerte meg az Alpe d’Huez szakaszát, amikor 2018-ban elsőként ért célba. Végül a bajnok is ő lett ezen a Tour de France-on. Szintén emlékezet pillanat a Tour történelmében, amikor 1999-ben Giuseppe Guerini jelentős előnnyel vezetett a hegyen, mindössze néhány száz méterre a célvonaltól, amikor összeütközött egy nézővel, aki elé állt, hogy fényképet készítsen. A higgadt Guerini egyszerűen visszaült a kerékpárra, és 21 másodperc előnnyel megnyerte a szakaszt.
A hegy holland sportzarándokok célpontja lett, miután Joop Zoetemelk győzelmet aratott rajta az 1976-os versenyen, 3 másodperccel a népszerű belga, Lucien Van Impe előtt. Ezek a rajongók könnyen felismerhetők, mert narancssárgába öltöznek, és gyakran kissé be vannak rúgva.
Bordeaux
Bordeaux említésekor az emberek szinte mindig a régióban előállított nagyszerű vörös borokra gondolnak. De a Garonne folyó partján, 50 km-re az Atlanti-óceántól fekvő város nagyszerű sportváros is, sikeres rugbyklubbal, és egy labdarúgócsapattal, amely sok éven át az elit Ligue 1-ben szerepelt, egészen 2021-ig, amikor a Covid-járvány miatt felmerülő pénzügyi problémák miatt visszasorolták. Továbbá, a Tour számára is népszerű állomás, és Párizs után a legtöbb alkalommal (81) szerepelt a verseny útvonalában.
Az utóbbi 13 évben azonban hanyagolták. A legutóbbi, Bordeaux-ban befejeződő szakasz győztese Marc Cavendish volt. A város korábban egy nagy hatnapos kerékpárversenynek adott otthont, és otthona a híres Bordeaux-Lac Stadionnak is, ahol a 1998-as és 2006-os pályakerékpáros világbajnokságokat rendezték, és ahol Chris Boardman, Graeme Obree, Miguel Indurain és Tony Rominger világrekordjaikat állították be 1993-ban és 1994-ben.
Mont Ventoux
A Mont Ventoux a Tour de France legkeményebb emelkedőinek egyike, és 1951 óta 18 alkalommal látogatták meg a versenyzők. Írország óriása, ahogy nevezik, 1909 méter magas, kopár, sziklás mészkő csúcsát gyakran a Hold felszínéhez hasonlítják. A többi klasszikus Tour- heggyel ellentétben, melyeket magas csúcsok vesznek körül, a Ventoux magányosan áll, magasan tornyosul Provence fölé, és távolról is látható. Három emelkedője is van, mindegyik nehéz.
2016-ban rövidített változaton tekertek a versenyzők, mivel az erős Mistral szél fújt a lejtőin. A módosított “csúcs” közelében lévő nézők túlságosan közere szorultak a versenyzőkhöz, és ez vezetett ahhoz, hogy a verseny élén álló (és végül győztes) Chris Froome nekiütközzön az előtte haladó versenyzőnek, aki a dominóhatásnak köszönhetően egy motorbiciklin ülő operatőr hátuljának ütközött. A Tour de France ikonikus jeleneteinek egyikévé vált, ahogy Froome félretette törött kerékpárját, és futva indult el a meredek úton, amíg megérkezett az új biciklije. 2021-ben a Ventoux-t nem egyszer, hanem kétszer is megmászta a mezőny, a Jumbo-Visma versenyzője, Wout van Aert pedig híres győzelmet aratott itt.
Nem egy szerethető hegy. A késői francia filozófus, Roland Barthes azt mondta róla: “az evilágnak egy istene, amelynek áldozatokat kell hozni. Soha nem bocsát meg a gyengeségnek, és igazságtalanul kiszívja az emberből a szenvedést.”
A Col du Tourmalet
A Tourmalet a Tour de France történetének leggyakrabban megmászott hegye, 1910 óta 90 alkalommal szerepelt a versenyen. 2115 méteres magasságával a francia Pireneusokban található legmagasabb aszfaltozott hegyi hágó, és valószínűleg a világ legnépszerűbb kerékpáros hegye: idén a Tour de France Femmes és a Vuelta a España útvonalában is szerepel.
Octave Lapize volt az első versenyző, aki 1910-ben átkelt rajta, és kimerülten és átfagyva odakiáltott a verseny szervezőinek, miközben tolta a kerékpárját a lejtőn felfelé: “Gyilkosok! Mindnyájan gyilkosok vagytok!” Ennek ellenére megnyerte a versenyt, hiszen mindössze 41 versenyző jutott célba a 110 indulóból.
Az emelkedő azóta a Tour de France egyik legnagyobb kincsei. “Ha hegymászó vagy, minden győzelem a Tour de France-on szép. De egy ilyen monumentális helyen nyerni, mint a Tourmalet, ezt szeretem igazán” – mondta könnyek közt Thibaut Pinot, szakaszgyőzelmez után, a 2019-es Touron.
Puy de Dôme
A Puy de Dôme nem az Alpokban, és nem is a Pireneusokban található, hanem Közép-Franciaországban, a Massif Centralban fekszik. A fiatal vulkán 1952-ben szerepelt először a Tour de France-on, és azóta mindössze 13 alkalommal mászták meg a versenyzők. 2023-ban, 35 év kihagyás után tért vissza a versenybe, a 9. szakasz céljaként, egy 13,3 km hosszú, 7,7%-os emelkedővel, ahol az utolsó 4,5 km átlagosan közel 12%-os. Itt fekszik a Col du Galibier, a Col de la Madeleine és a Col d’Aubisque, hogy csak néhányat említsünk. 1964. július 12-én ez volt az a helyszín, ahol a Tour történetének legjelentősebb rivalizálásának egyik legemlékezetesebb párharcát vívta Jacques Anquetil és Raymond Poulidor.
A hűvös, visszahúzódó Anquetil már négy alkalommal megnyerte a Tour-t, és ő viselte a sárga trikót a 20. szakasz kezdetén, 56 másodperces előnnyel Poulidor előtt. Csak két szakasz volt hátra, az egyik egy időfutam, amin Anquetil, vagyis “Mr. Chrono” volt a nagy esélyes. Hogy rövidre zárjuk a történetet: kevesebb mint 1 km-re a szakasz végétől, miután a két versenyző a hegy nagy részén fej-fej mellett haladt, Poulidor végre előretört, miközben Anquetil-en a fáradtság nyomai tűntek elő.
Amikor Poulidor áthaladt a Puy célvonalán, több mint 7 órányi versenyzés után, Anquetil még mindig fáradtan mászott a lejtőn felfelé. Amikor átlépte a célvonalat, megkérdezte a csapatvezetőjét, Raphaël Géminianit, mennyi előnye maradt az 56 másodpercből. “Tizennégy másodperc” – mondta Géminiani. “Az 13-al több, mint amire szükségem van” – válaszolta Anquetil, és ezzel ő lett az első kerékpáros, aki ötször megnyerte a Tour de France-t. Poulidor-t ma is úgy ismerik, mint a legnagyobb olyan versenyzőt, aki soha nem viselt sárga trikót – és persze úgy is, mint Mathieu van der Poel nagyapja. A 1964-es Tour 20. szakasza egy kerékpártörténész szerint “a legnagyszerűbb kerékpárverseny volt valaha”.
