Azért hozom a békás példát, mert bár a 90-es években kezdtem a vadászatot csúzlival és légpuskával, majd 98-ban vizsgáztam, ennek ellenére az akkori pár igen aktív évet jó egy évtizednyi viszonylagos távolmaradás követte a vadászattól (költözés, munka, stb). 2014 körül csöppenem vissza újra úgy igazán aktív módon, ezért igencsak szembetűnőek számomra a változások ahhoz képest, amit a 90-es évek végén, és a 2000-es évek elején tapasztaltam. Most azt érzem, hogy én vagyok az a béka, akit forró vízbe dobnak, és azokat a vadászokat, akik hozzám hasonlóan régóta vadásznak, de mindvégig napi szinten benne voltak ebben, szépen lassan főzték meg, és nem is vették észre úgy igazán, mennyire megváltozott a világ a vadászat körül, körülöttünk. Annyival elintézzük, hogy itt mindenki hülye.
Márpedig európai és nemzetközi szinten is igen komoly problémák merültek fel a vadászattal kapcsolatosan, amit mi vagy azért nem veszünk komolyan, mert mindez szépen lassan, szinte észrevételnül fejlődött ki (ld. béka az egyre melegedő vízben), vagy azért, mert a magyar országvezetés legkevesebb 12 éve elkötelezett a vadászat és vadgazdálkodás mellett, és kétségtelenül odafigyel rá, védelmezi azt. Hogy jól csinálják-e, azon lehet vitatkozni, de az elvitathatatlan, hogy nem sok ország van ezen a világon, ahol a legmagasabb kormányzati szinten is ennyire támogatják a vadászat ügyét. Semjén Zsolt, Kovács Zoltán, Lázár János, Nagy István urak (hogy csak néhányukat említsem) azonban nem mindenhatók, nem is lehetnek mindenhatók egy olyan országban, amely elkötelezett egy nemzetközi szövetség, történetesen az Európai Unió mellett. Az országunknak meg kell felelnie az uniós jogszabályoknak és irányelveknek, ami sokszor jó dolog, sokszor kényelmetlen, és sokszor katasztrofális. Ha nem felelünk meg, kötelezettségszegéi eljárást indítanak ellenünk, és retorziókat kapunk.
Szerencsére azonban az uniós döntéshozatal optimális esetben befolyásolható, és általában nyitott az egyeztetésre. Szándékosan nem szeretnék “brüsszelezni”, mert itthon ezt a fogalmat a magyar politika már igencsak elkoptatta. Ha a magyar ember azt hallja “Brüsszel”, összeszorul a gyomra, vagy épp ökölbe szorul a keze. Szóval ott tartottunk, hogy az uniós döntéshozatal a tagországok által és a különböző lobbiszervezetek tevékenysége által alakítható. Egy egyrészt jó dolog, másrészt veszélyes is.
Ami a vadászatot illeti, a különböző természetvédő és állatvédő civil szervezetek tulajdonképpen már olyan befolyást szereztek az uniós döntéshozatalban, hogy lassan a vadászat létét fenyegeti mindez. Amióta léteznek ezek a szervezetek, folyamatosan kampányolnak, és ebben nagyon profik, így a társadalmat is maguk mellé állítják. Kapóra jön számukra a klímaváltozás, a fajok veszélyeztetettsége is, mert emiatt az emberek amúgy is érzékenyek lettek a természetvédelmi kérdésekre, és erre fel tudják fűzni a vadászat ügyét.
Mindeközben a vadászok aludtak. Pontosabban tették a dolgukat, mert tudták, hogy amit tesznek az jó és szükséges, és nem vették komolyan a kritikus hangokat.
Az uniós döntéshozókat viszont ugyanilyen lassan főzték ezek a civil szervezetek, és meg is főttek már jónéhányan. Nem csak a diplomaták jártak így, hanem a laikus EU-lakosság is. Ennek az lett az eredménye, hogy folyamatosan támadni kezdték a vadászatot – a vadászat mellett szóló bizonyítékok ellenére – és az európai szintű döntéshozatal egyre inkább az elfogultság jeleit mutatja a vadászattal kapcsolatban, egyre inkább a laikus lakosság és az állatok jogaiért küzdő civil szervezetek szimpátiájára hajt, mindeközben figyelmen kívül hagyja, hogy a vadászat a természetvédelem fontos eleme.
A vadászok álláspontjára egyértelmű bizonyítékok vannak európai és globális szinten is, a sötétzöld verzióra pedig többnyire csak vádaskodások, hitviták állnak rendelkezésre, bizonyíték gyanánt pedig csak egy-egy szélsőséges, vagy épp félreértelmezett esettel tudnak olykor előrukkolni (lásd Cecil oroszlán, Semjén rénszarvasa, orvvadászokkal való összemosás, stb).
Erről egyszer már írtam egy eszmefuttatást “Miért nem szabad figyelmen kívül hagyni a vadászelleneseket?” címmel, ott szerepelt az alábbi, magam által kitalált ábra, mely úgy tűnik egyre inkább kezd érvényt szerezni. Ezen ábra szerint Magyarországon a “Média” szekcióban tartunk (folyamatosak a vadászellenes megnyilvánulások a nagyelérésű sajtóorgánumokban), és ha nem lenne vadászbarát kormányunk, akkor már jó eséllyel a “Politika” szintjén tartanánk, ahol Európa sok országa van immáron most is, ha épp nem még feljebb, a “Törvényhozás” szintjén.
Van viszont nekünk is egy nemzetközi érdekvédelmi civil szervezetünk (divatos szóval NGO-nk) ott Brüsszelben, ez pedig a FACE, vagyis az Európai Vadászati és Természetvédelmi Szövetség.
Ez tulajdonképpen egy összefogó ernyőszervezet Európa nemzeti vadászati szövetségei, kamarái és védegyletei fölött, így a FACE-nek tagja a hazai hivatásos és sportvadászokat összefogó Országos Magyar Vadászkamara, és a vadászatra jogosultakat, vadásztársaságokat képviselő Országos Magyar Vadászati Védegylet is.
A FACE a tagszervezetein keresztül 7 millió vadász képviseletét látja el Európában, ami nagyobb létszám, mint jónéhány EU-tagállam teljes lakossága. A mi – immáron 45 éve létező – európai érdekképviseletünk az egyik legnagyobb NGO (civil szervezet) a kontinensen, mégis alig ismert, még a vadászok körében is.
Ez a mi civil szervezetünk soha nem csinált még alulról építkező kampányt, vagy mozgalmat a 45 éves működése alatt. Olyan kampányt, amivel az állatvédő és más civil szervezetek évtizedek óta folyamatosan dolgoznak. Most viszont azt érzik a nemzeti vadász-szövetségek és ezeken keresztül a FACE is, hogy megfőtt a béka, és nagyon rossz irányba halad a vadászat kezelése, megítélése európai szinten, így vége a csipkerózsika álomnak, ideje felébredni, és ennek a 7 millió embernek felszólalnia a saját ügye érdekében.
Az első ilyen látványos megmozdulás egy óriási, soha nem látott méretű vadász-tüntetés volt Madridban a közelmúltban, ahol többszázezer vadász és szimpatizáns állt ki a vadászat ügyéért, illetve a spanyol vadászokat sanyargató jogi szabályozás ellen, és amely tüntetésnek a FACE az élére állt. A második etap pedig a mostani, 6 hónapos kampány, a FACE első alulról építkező mozgalma, egy aláírásgyűjtés, mely 9 pontos követelést fogalmaz meg, és felszólítja a brüsszeli döntéshozókat, hogy ne problémaként tekintsenek a vadászatra és a vadászokra, hanem a természetvédelmi kérdések megoldásának részeként. Hogy velünk dolgozzanak a vadvilágmegőrzésen és ne ellenünk, hiszen a célunk közös. Hogy ha valaki igazán érti lokális szinten a természet működését, szabályait, a biodiverzitás mibenlétét és fontosságát, azok épp a vadászok, ezért nem eltaposni, kitúrni kell minket, hanem bevonni a döntéshozatalba. Ezt nem csak úgy mondjuk, azért mert mi lövöldözni szeretnénk, hanem megkérdőjelezhetetlen bizonyítékok vannak rá, hogy a vadászat és a vadgazdálkodás a természetvédelem elválasztatlan része.
Ezzel szemben az EU döntéshozói mostanság egyre-másra találják ki a tudományosan megalapozatlan, konzultációktól mentes, mondvacsinált érvekkel alátámasztott ötleteiket arról, hogy hogyan szigorítsák a vadászható vadfajok listáját, hogy milyen lőszerrel vadászhassunk, vagy hogy hol vadászhassunk és hol nem.
Hogy csak a magyar viszonylatot említsem: EU-s direktíva alapján nem vadászhatunk a szalonkára, annak ellenére, hogy micsoda hagyománya van, milyen kultusz övezi, és a nálunk elejtett példányszám eltörpült amellett, amit más országokban összehálóztak. Az EU-s direktíva viszont általános, ők nem hálózhatnak, de akkor mi sem vadászhatunk. Igazságtalan? Az. Magyarország úgy talált kibúvót ez alól, hogy egy jóideje nincs idény szalonkára, nem vadászunk rá, csak megfigyelési célból monitorozzuk az állományt.
De itt a következő ügy, az ólomtilalom, ami szintén érint minket. Anno “kitalálták” EU-s szinten, hogy az ólmot be kell tiltani, mert káros. Amikor még a vadászokkal és a valamirevaló természetvédőkkel egyeztettek, és közösen megállapították, hogy a vizes élőhelyeken valóban káros, ott acélsöréttel lehessen csak vadászni. Erre tanulmányok születtek, alátámasztották, elfogadtuk, alkalmazzuk. Aztán manapság kitalálták, hogy egyáltalán nem kell az ólom. Erről már nem kérdeztek meg senkit a szakmából, csak kijelentették. A vadászok tanulmányokat készítenek, melyek azt bizonyítják, hogy a vizes élőhelyeken kívül abszolút nem jelent környezeti terhelést az ólom, a hiánya viszont komoly problémákat vet fel a vadászatban és a sportlövészetben, de az EU nem hallja meg ezeket a hangokat, sőt az ombudsman által is kifogásolt (értsd unfair, hovatovább jogsértő) módon hoz szabályozásokat, ad meg betarthatatlan határidőket a szakmai szervezetek reagálására, konzultációra és a többi. Amit a fejükbe vesznek az áttolják, akárhogy is legyen. Na emiatt más a helyezet manapság, mint 1-2 évtizedel ezelőtt, és emiatt mozdult meg már a FACE is!
De hogy néhány külföldi példát is említsek…
A lett hiúzok esete
Lettországban a hiúzzal megy a problémázás, ahol a vadászok a környezetvédelmi minisztériummal együttműködve, kontrollált állományszabályozással 150 éve nem látott szintre tornázták fel a hiúzpopulációt a ’70-es évek óta. A hiúzok köszönik jól vannak, a lett vadászok körében olyan hagyománya van a hiúzvadászatnak kábé, mint nálunk a szalonkázásnak, ők is elégedettek, részt vettek a megfigyelésekben, pénzbeli hozzájárulással is segítették a kutatásokat, és az ember-állat konfliktusok rendezésében is részt vállaltak, ezért pedig a lakosság is hálás volt.
Majd váratlanul az EU belekötött, hogy mi az, hogy Lettországban egy szigorúan védett állatfaj ugyanolyan besorolás alá esik, mint egy vadászható. Kötelezték Lettországot, hogy változtassák meg a jogszabályokat, végül – 2022-ben – a lett hatóság már nem adhatott ki több vadászati engedélyt a hiúzokra. Most a lett vidéki érdekeltek aggódnak a hiúzpopuláció miatt, és nem értik, hogy az Élőhelyvédelmi Irányelv eredetileg szigorú feltételek mellett, de rugalmasságot, eltérést enged meg a tagállamoknak a helyi sajátosságok érdekében, most viszont ezt a rugalmasságot nem biztosítja az EU, ez pedig rossz az embereknek és a hiúzoknak egyaránt. Volt valami, ami sikeres volt és működött, de szétbombázták, mert nem EU-konform, ahogy csinálják.
Nagyragadozók és a vadgerlék esete
Svédországban és Finnországban a farkasok állományszabályozó vadászata az állandó konfliktusforrás a vadászok, a törvényhozás és az EU között, Romániában a medvéké. De megy a huzavona a vadgerlével is, több országban. Azokban az országokban ugyanis, ahol nem vadászható a vadgerle (Hollandia, Belgium, Egyesült Királyság, Németország), a költő gerlepopuláció 90-97%-át elveszítették már a tiltás ellenére. Ahol vadászható (Olaszország, Franciaország, Spanyolország), ott vagy nem csökkent a populáció, vagy csak 29-37%-a tűnt el a költő állománynak, de még így is hatalmas létszámban költ náluk vadgerle. Magyarországon nem csökkent az állomány, de nem is vadászható, Olaszországban vadászható és mégsem csökken.
És hát kit akar súlytani az EU szankciókkal? Nem azokat az országokat, ahol 89-97%-ot veszítettek el, hanem a vadászokat okolják a 29-37% veszteségért Franciaországban és Spanyolroszágban.
Teljes tiltás a Natura 2000-es területeken
Kevésbé kapott visszhangot, mert szerencsére nem ment át a gépezeten egy olyan ötlet, ami az EU földterületeinek 10%-án teljesen betiltaná a vadászatot. Ha jól értelmeztem, 1-2 éve volt egy olyan ötlet Brüsszelben, hogy az EU 20%-át kitevő Natura 2000-es területek mindegy felét átminősítenék egy új természetvédelmi osztályba, és ezeken teljesen betiltanák a vadászatot és a halászatot. Ez az EU területének 10%-át érintené. Magyar viszonylatban több tucatnyi vadásztársaság lehúzhatná a rolót, ha a Natura 2000-es részeken nem lehetne vadászni. Annak ellenére, hogy előttem a kép, amikor mi zavarjuk ki a krosszmotorosokat és az offroadosokat a Natura 2000-es körzeteinkből Fejérben… Szerencsére a tagállamok szervezetei közölték, hogy ez így hülyeség, és végül nem valósult meg a szabályozás az eredeti formájában, hanem valami kevésbé szigorú szövegezést kapott csak. De az sokat elmond, hogy az EU-ban rendre megfogalmazódnak ilyen meredek elképzelések a vadászatról mostanság.
Néhány brüsszeli diplomata szerint a vadászat az egyik legnagyobb teher a természetre, ami teljesen fals információ. Kutatások szerint a valóságban a környezeti terhelés 1%-át sem teszi ki a vadászat.
Ellenben hatalmas terhelést jelent a mezőgazdaság (21.4%), az ipari fejlesztések (12.9%), az erdőgazdálkodás (10.8%), a természetes folyamatok (8.5%), a vízhiány (8.3%), az invazív fajok megjelenése (7.3%), és hát ott van még a klímaváltozás, az energiaszektor, a szállítmányozás, a légszennyezés, a háborúk stb. A fajok kizsákmányolása 7.2%-ot tesz ki, és ezen belül csupán 0.66%-ot maga a vadászat. Mégis jobban támadják, mint bármi mást!
Az angolok esete
Eddig abban a hitben ringattuk magunkat, ahogy a vadászat olyan ősi, úgy be van épülve a kultúrába, olyan stabil, hogy kvázi érinthetetlen. De ez nem így van. Angliában meghozták a törvényt, hogy trófeát nem lehet sem kivinni az országból, sem behozni. A múltkor interjút készítettem az e-beírós HAMS-es srácokkal, akik az angolszász országokban eléggé beágyazódtak már a vadászati-erdőgazdálkodási iparágba, tőlük tudom, hogy míg a HAMS régen a Hunting Area Management Software (vagyis vadászterület menedzselő szoftver) rövidítése volt, mára megváltoztatták Habitat Area Management Software-re (vagyis élőhely menedzselő szoftverre) a nevüket, mert Angliában már olyan elutasítottsága van a vadászatnak, hogy a “Hunting” szót egyszerűen nem lehet nyilvánosan szerepeltetni, ugyanis rögtön ellenállást szít. Ja, és mielőtt még valaki divatosan “libsizne”, az Egyesült Királyságban 12 éve konzervatív kormány van hatalmon… és lakosságarányosan több mint kétszer annyi vadász van, mint nálunk.
Albániában nem bírtak a vadászokkal, semmilyen szabályozást és előírást nem tudtak rájuk kényszeríteni. Komoly vadgazdálkodás hiányában, és az önfejű vadásztársadalomnak köszönhetően a vadászható vadfajok állománya durván lecsökkent a kontrollálatlan vadászati nyomás miatt. A vége az lett, hogy ebben az országban 7 évre teljesen betiltották a vadászatot, amit most 5 évvel hosszabbítani akarnak .
Erről szólt a HAMS-es srácok interjúbéli eszmefuttatása az elektronikus adatgyűjtésről, adatközlésről.
A vadászatot támadják európai és világszinten. Rajtunk már csak az tud segíteni, ha egy emberként összefogva hallatjuk a hangunkat, kiállunk a vadászat ügyéért, és annak hasznosságát bizonyítani is tudjuk számokkal és tényekkel. Ehhez elengedhetetlen a modernizáció, az új szemlélet, a professzionális hozzáállás.
Nincs már az a világ, amikor Széchenyi 200 kacsát lőtt naponta a Velencei-tavon, közben esett még néhány gém és rétihéja is, csak mert arra tévedt…., vagy amikor Maderspach először az anyamedvét lőtte ki a barlangjából kicsalva, aztán másnap a bocsokat is. Vége annak a világnak, hogy Pista bácsinak az a fontos, hogy legyen hús a hűtőben és fácán a vasárnapi asztalon, Józsi bácsinak az, hogy inkább galambjai legyenek, mint sasok és héják a környéken, Kornélnak meg az a lényeg, hogy minél fényesebb Blasere legyen, és minél hamarabb meglője a magyar és az afrikai Big 5-ot…, közben meg teljesen hidegen hagyja mindhármukat a vadgazdálkodás és a természetvédelem. Ezek egy letűnő korszak tipikus vadászati motivációi, és ha így folytatjuk, a világ elhúz felettünk, ki fognak csinálni minket, és vége a mókának. Szép dolog a hagyomány, de nem lehet minden örökérvényű, mikor már mindenki szembe jön az autópályán. Külföldön már szenvednek a vadászok, és nálunk sem lesz örökké Semjén Zsolt, és ránk is ki fognak vetni olyan szabályozást, ami ellen még Semjén úr sem tud majd mit tenni.
Lehet, hogy 50 év múlva brit tudósok majd bebizonyítják, és a nemzetek meg rádöbbennek, hogy “hát rossz ötlet volt a 2020-as években korlátozni a vadászatot”, de akkor nekünk már mindegy lesz, ahogy a vadvilágnak is. Ne gondoljuk, hogy nem történhet ez meg, jobb inkább megelőzni! Ehhez viszont nekünk is meg kell változnunk, és elköteleződünk egy társadalmilag is elfogadható, átlátható és hasznos vadászat mellett.
Kezdjük azzal, hogy kiállunk a FACE kampányáért, és aláírjuk a petíciójukat! Mégpedig azért, hogy az EU döntéshozói lássák, itt vagyunk és sokan vagyunk! Aztán folytatódik azzal, hogy jó eséllyel úgy át fog alakulni a vadászat a jövőben, ami nem mindenkinek fog tetszeni, de muszáj lesz, mert talán döntés elé fognak állítani minket, hogy “vagy máshogy, vagy sehogy”. És az még a jobbik eset, ha megkérdezik tőlünk.
A fentiek tükrében minimum aranyos az OMVK cikke “Segítsünk az európai vadásztársaknak” címmel, amiben kvázi azt sugallják, hogy szolidaritásból írja alá mindenki a petíciót, mert bár nálunk minden rendben van, de a külföldi vadásztársak szenvednek. Ez nem szolidaritás. Magyarországra évtizedek óta minden nyugatról jön. A jó dolgok is és a hülység is. A nagyfokú vadászatellenességgel sem lesz ez másként, sőt már itt is van. Látjuk, halljuk. És lesz ez még durvább is, ha nem lépünk.
