Egy 26 esztendős, profi sportoló életének utolsó lépései. Ahogy mosolyog, aztán nem sokkal később már holtan fekszik Veszprém egyik utcáján. Holnap lesz 14 éve, hogy meghalt Marian Cozma.
A film, amelyet akkor éjjel a kamera felvett, mutatja az életet és előrevetíti a halált. Látni, ahogy Marian Cozma jókedvűen, tán kissé fáradtan érkezik egy szórakozóhelyre, és veti bele magát a buli kellős közepébe. Milyen jó néhány órára átlagos fiatalemberré válni, aki épp nem meccsre készül, épp nem gyúrják az izmait, épp nem megszámlálhatatlan sprintet nyom le, hanem csak megiszik egy koktélt vagy egy pohár sört. Nézi a csinos lányokat és magával ragadja a zene ritmusa. Marian Cozma épp ilyen estére készült. A Veszprém román válogatott játékosa csapattársaival együtt meglátogatta a helyi Patrióta lokál nevű helyet. Sztár volt, mindenféle sztárallűrök nélkül. Rajongtak érte a városban, azt mondták rá, íme, egy jóságos, keménykötésű óriás, aki nem csak termetével emelkedik ki a mezőnyből.
Marian Cozma 1982. szeptember 8-án született Bukarestben. Nem volt kérdés, hogy milyen úton sétál majd végig, a szülei, Petre és Marianna is kiugró tehetséggel megáldott kézilabdázók voltak, a román válogatottban is játszottak. A kis Marian is tehetséges volt, ezt még a laikusok is látták. Tele dinamikával és lövőerővel. Gyors, szenvedélyes, kemény játék a kézilabda. Kell hozzá a tökéletes kondi és villámgyors döntések meghozatala. És Marian remek volt benne. Már ifjúként is mesteri fokon űzte a sportágat. Szinte gyerekfejjel mutatkozhatott be az egyik élcsapatban, a Dinamo Bucurestiben, és jöttek a sikerek, bajnokság és kupagyőzelem, s 19 esztendősen már magára húzhatta a román válogatott dresszét is. A Veszprém már akkor is a sztárcsapatok közé tartozott, így aztán a román óriás 2006-ban Magyarországra szerződött. Csodálatos pályafutással a háta mögött. Arra gondolva, itt lehet fokozni a tempót, jöhetnek az újabb és még újabb serlegek. A nyolcas számú dresszben játszott ez a 211 centiméter magas, bivalyerős fiú, aki szinte a felhők között járt, és onnan lőtte a gólokat.
Imádta az életet. A pályán és azon kívül egyaránt maximalista volt. Ám a sors egyszer már megkísértette. Egy évvel Veszprémbe szerződése előtt egy bukaresti szórakozóhelyen egy rivális klub szurkolói megtámadták. Nyolcan rontottak rá, és nem csak ütötték, rúgták, ahol érték, hanem késsel is hátba döfték. A szúrás szerencsére nem volt súlyos, gondos orvosi kezelés után felépült, és folytathatta a versenysportot. Folytathatta a sikerszériát, immár Magyarországon.
De a sikersztoriból rémtörténet lett. Fájdalmas, sokkoló rémtörténet. Marian Cozma 26 esztendősen, ereje teljében nem félt senkitől a pályán. És azon kívül sem. Persze eszébe sem jutott, hogy baja eshet abban a városban, ahol mindenki rajongásig szerette. A dátum 2009., február 8. Éjjel volt már, mikor a veszprémi kézilabdások megérkeztek a Patrióta lokál pincehelyiségébe. Zsúfolt volt. Ideális helyszínnek tűnt, hogy megünnepeljék csapattársuk, Iváncsik Gergő gyermekének születését és Nikola Eklemovics születésnapját. Dübörgött a zene, csinos lányok, jól öltözött férfiak ropták a táncot. Hajnali három óra körül kezdődött az utolsó felvonás Marian Cozma életében.
Előbb dulakodás, majd lökdösődés, nem sokkal később már konkrét verekedés töltötte be a termet, mindenki menekült amerre látott, üvegek és székek repültek, súlyos ütések suhantak. A kés, ez az aljas, sunyi fegyver már lent, a táncparketten előkerült, és belemélyült Marian Cozma veséjébe. Pár percig tartott a csetepaté, hogy aztán sokan az utcára meneküljenek, közöttük a veszprémi játékosok is. Cozma sérülten, vérezve sem hagyta magát. De nem egy ellenfél állt fel a túlsó térfélen a fair play szellemében, hanem többen rontottak rá. A késszúrás Marian Cozma szívét érte. Pontos, kíméletlen döfés volt az. A sportolónak esélye sem volt a túlélésre. A csapattársát, Zarko Sesumot is megrugdosták, egy másik klubtársát, Ivan Pesicet ugyancsak vesén szúrták.
Holnap lesz 14 éve, hogy mindez sajnos megtörtént, ott a Patrióta lokálnál. A fájdalom az idő múlásával tompul, a kérdések azonban megmaradnak talán az idők végezetéig. Miért kellett meghalnia egy imádni való fiatalembernek? A Veszprém visszavonultatta Marian Cozma 8-as mezszámát, és a városban hatalmas bronzszobor őrzi az emlékét. És film is készült róla, Szíven szúrt ország címmel. 14 év távlatából is vérzik az a bizonyos szív…
Nyugodj békében, Marian Cozma!
