Miskolci Régész Enciklopédia: Padmalyos sír

Padmalyos sír

Az általános, ma is használatos aknasírtól eltérő, már a vaskortól egészen a néprajzi korig ismert, de leginkább az avar korban elterjedt sírforma a padmalyos sír. Szerkezetét tekintve összetett, mivel egy többnyire téglalap alakú sírgödörből – más néven előtérből –, és annak egyik hosszanti oldalába vájt üregből, vagyis padmalyból áll. Egy régészeti feltárás során, főleg egy avar kori temető esetében a padmalyos sír aknarészében gyakran egész vagy részleges állatvázakat találunk, melyeket a halott számára áldoztak fel. Azonban előfordul, hogy az aknába nem helyeznek semmit, vagy csupán egy kerámiaedényt állítanak az aljára, mint egyik hunkori mezőkövesdi lelőhelyünkön. E sírtípus kialakításának lényege azonban az oldalüregben rejlik, ugyanis itt fekszik „elrejtve” maga az elhunyt. A régészeti korokban igen gyakori volt, hogy a temetőket sírrablók fosztogatták, akik az elhunytakkal eltemetett, túlvilági használatra szánt tárgyakért feldúlták a sírokat. A gyászoló hozzátartozók ezért oly módon igyekeztek megvédeni halottaikat, hogy egyszerű állattemetkezésnek, vagy üres, esetleg nagyon kevés tárgyat tartalmazó sírgödörnek álcázták a sírt, remélve, hogy a rablók nem figyelnek fel az elrejtett halottra. A nemrégiben Múzeumunk által feltárt mezőkövesdi sír esetében sikeresnek bizonyult ez a módszer, mivel a hunkori nő és számos arany ékszere épségben átvészelték az eltelt évszázadokat.

Képmagyarázat: A felső képen az említett sír első bontási fázisát látjuk. A téglalap alakú előtér látszólag DK-i irányban kiöblösödik, azonban ez csupán egy szarmata gödör, melyre később a hunkorban ráásták a sírt. Az előtér nyugati oldala mentén húzódó sötét folt pedig a padmaly, melynek É-i végében láthatjuk az elhunyt kissé kiálló bal karját. Az alsó képen a már kibontott padmalyt látjuk, benne a felékszerezett, edénymelléklettel ellátott halottal.

Fábián Sára