Recommended
More Related Content
Viewers also liked
Viewers also liked (19)
Bathory1 196
- 1. Sz. Bérczi Margit BÁTHORY ERZSÉBET BALLADÁJA
- 3. 7 A törött szárnyú madár Két gyerek halad a veteményeskert felé. Egy nagyobb fiúcs- ka, tizenegy év körüli, és egy hatévesnek látszó kis leány, akinek lépteit szaporáznia kell, ha lépést akar tartani a fiú- val. Néha lelassít a fiú, látva a kislány igyekezetét. A nyári nap verõfénye szikrázik a lápon. Méhek zümmögnek, fa- kó sárga pillangók röpködnek, rigók fütyörésznek ver- senyt a reggel idilli csendjében. A veteményest málna, ribizli és pöszmétebokrok veszik körül. Itt, a bokrok között van a gyerekek búvóhelye, ha megszabadulhatnak Imola kisasszony kezei közül, az út végétõl csak néhány méterre. A veteményes egy kis külön sziget, mint a vár halma is az óriási lápon. István vállán egy vászonterítõ van, amit a dajkájuk, Ráchel, mindig ráerõltet, most a kissé nyirkos fûre kerül. Ráchel, a bizalmasuk jószí- vû, és a kisasszonynál jóval megértõbb. Erzsó, így becézi István a húgát, már le is ült, majd csodálkozva felkiáltott: – István, egy madár van itt! A fiú odanézett, és már nyúlna is a madár felé, de az ijedten menekült a bokrok belseje felé, maga után húzva fájó szárnyát. – Szegény, eltörött a szárnya – mutatja Erzsónak a törött szárnyat. – Meg kellene gyógyítani… – válaszol a kislány, és meg- simogatja a madár fejét. – Tegyük a kosárba. – Szedek füvet, hogy puhább legyen. – Segítek. – Te csak vigyázz rá, nehogy elszaladjon. Erzsó két kezében fogja a madarat, amaz nyugodt, csak apró madárszemén látszik némi izgalom, mint aki nem biztos abban, jó kezekbe került-e.
- 4. A kosárka néhány perc alatt félig megtelt fûvel. A ma- dár a puha fûben biztonságban érzi magát, már nyugod- tabb a tekintete, mintha sejtené, sorsa jobbra fordul, lábait maga alá húzva piheg, gyorsabban szedi a levegõt a kelle- ténél. István észreveszi a bajt, és ki is mondja bölcsen: – Szomjas ez a madár. – S már szalad is a híd felé, kezét a vízbe nyújtaná, de az rövidnek bizonyul. A hídról a lápra lépni tilos, ismerik jól a szabályt, a talaj süpedõs, néhol igen mély a víz, ki tudja, mi történne, ha a vízbe lépne. Visszamegy a pöszmétebokorhoz. A madár továbbra is nyitogatja, csukja a csõrét. István homlokát ráncolva gon- dolkodik. Majd, mint aki sugallatot kapott valahonnan, el- indul a veteményes egyik ágyása felé. Nézelõdik jobbra- balra, s észrevesz egy kisebb gödröt az ágyások közötti árokban, melynek fenekén víz csillog. Visszafelé már sza- ladva teszi meg az utat. – Hozd a kosarat, találtam vizet! Erzsó szaporán követi bátyját, izgalmassá válik mind- kettõjük számára a madár sorsa, meg tudják-e õt itatni. Mindketten a víz fölé hajlanak, Erzsó is érzi a maga fontos- ságát, de a megoldást István találja ki. – A kezembõl itatom meg. – És már le is hajol a vízhez, kezével kimer egy marék vizet. – Látod, így kell ezt csinálni. Vedd ki a madarat, és tartsd a kezem fölé! Erzsó kicsit ügyetlenül, vigyázva a törött szárnyra kive- szi a madarat. István újból a víz fölé hajol, a madár pedig a víz láttán gurgulázva, mohón szippantja csõrével a vizet. Háromszor nyúlt a vízbe István, és a madár gyomra megte- lik vízzel. Látszik is rajta, a víz békét teremt a kis madár oly igénytelen világában, hiszen eddig sem a szárnya miatt pi- hegett, nagyon szomjas volt, és most elégedettnek látszik. A gyerekek végighevernek néhány percig a fûben, de még nincs rendben minden. Ezt fõleg István érzi. Ki fogja a ma- dár szárnyát helyére tenni? Ezen gondolkodik. A kosár csak ideiglenes menedék. 8
- 5. 9 – Talán a lódoktor ért a madarakhoz is. Erzsó hallgat. Õ is szeretné, ha újra röpülne a madár, de fogalma sincs, mit kellene tenni. – Igen, el kell vinnünk a lódoktorhoz. – Ismétli meg Ist- ván. – Gyere, Erzsó, ne késlekedjünk, még ebéd elõtt vi- gyük el a doktorhoz. Visszafelé szaporábban szedik a lábukat, a kosarat most István viszi, másik kezével húga kezét fogja. A várudva- ron ugyanolyan lótás-futás fogadja õket, mint máskor, a gyerekekre senki sem figyel. Ambrus doktort könnyen megtalálják. Csodálkozva hallgatja István beszámolóját, nézi a törött szárnyú mada- rat, tetszik neki a gyerekek protezsáló igyekezete. – Meg kellene gyógyítani, Ambrus úr, – kezdi Erzsó a kérelmet, István nagyfiúsan, szakavatottan beszél: – Adjon Isten, Ambrus uram. Ezt a madarat a vetemé- nyesben találtuk, eltörött a szárnya. Talán, Ambrus úr he- lyére tudná tenni. A doktor kiveszi a madarat, felemeli a szárnyát, nézege- ti a sebet, majd huncut mosollyal válaszol: – Hát lehet errõl szó, vissza lehet varrni, de a gyógyulás napokba telik. Hagyjátok itt a kosárral együtt, ha már re- pülhet, szólok. – Hálásan köszönjük. Imola kisasszony látja a gyerekeket az emeletrõl, már mindenütt kereste õket. – Stefan, Elisabeth! Jöjjenek ebédelni! A gyerekek engedelmesen indulnak a lépcsõ felé. Az ebédlõpalotában már gõzölögve várja õket az ebéd.
- 6. 10 Örömünnep Ecseden A várudvar, ahol a gyerekeket az imént láttuk, az ecsedi vár udvara. A várúr ecsedi Báthory György, a vár nagyasz- szonya pedig, somlyói Báthory Anna. A vár ebben az idõben nehéz harcok után újjáépítve emelkedik ki kettõs tornyával az ecsedi láp sík vidékébõl. Kétszintes, kõbõl, téglából épült, körfolyosókkal, boltíves szobákkal, a belsõ udvarról falépcsõk vezetnek az emelet- re. Biztonságosabb a hegyek ormain épült váraknál, mert a láp mocsaras vize védi az ellenségtõl. Tõle nyugatra a külsõ várvédõ erõdítmény, sarkain ágyúbástyákkal, amely a katonák szálláshelye. Kelet felé van az a bizonyos vete- ményes, ahol a gyerekek a törött szárnyú madarat találták. Ez azonban csak egy keskeny sáv az ott emelkedõ szige- ten. Ecsed, a falu a vártól három kilométerre fekszik, szép késõgót templomával már abban az idõben is jelentõs tele- pülés volt. Ha pedig még messzebbre tekintünk a történelem viha- ros évszázadaiban, Ecsed már a honfoglalás idején is is- mert település, Anonimus is írt róla a Gesta Hungaroru- mában. „A honfoglalás idején Tas vezér vonula a Szamos folyó felé, ott egy láp alatt Tas sok népet gyûjtött össze. Nagy ár- kot ásatott, s igen erõs földvárat épített. Tas várának ne- vezték.” Ezt a földvárat a tatárok 1241-ben elpusztították a hoz- zátartozó monostorral együtt. Anjou Károly engedélyt adott a Gutkeled nembeli Barek fiainak, Jánosnak és Mik- lósnak egy vár építésére, amit Hûség várának neveztek el, késõbb a láptól Ecsedvár nevet kapta. A leszármazottak magukat egy idõ után Báthoryaknak nevezték, és két ágra
- 7. szakadtak, ecsedi és somlyói ágra. A Báthory név számos csatában gyõztes „bátor” vitézek magatartását jellemzi, melyet fõként a törökellenes harcokban szereztek. A vár 1347-ben vált lakhatóvá, de ez a vár is elpusztult, s csak egy évszázad múlva 1446-ban lett ismét lakható. Bá- thory István országbíró fiai lakják. Szapolyai János a mohá- csi vész után elfoglalja, mivel a Báthory nemzetség Habs- burg párti. Majd fia, János Zsigmond veszi birtokába, aki- tõl csak 1564-ben sikerül visszafoglalni. A várban minden nap nagy a nyüzsgés, különösen dél- elõtt. Ez a nap azonban a szokottnál is hangosabb, vidá- mabb. Kétszeres örömünnepet ülnek a vár lakói, mert a negyvenéves idegen uralom után ismét a Báthoryaké a vár, eltûntek az ostrom nyomai, és most újjáépítve pompázik a nyári napsütésben. Másrészt ma ünnepli a várúrnõ, Anna asszony a neve napját. A vendégek hangoskodása, neveté- se veri fel a lépcsõk, folyosók csendjét. Itt vannak az ország minden részérõl a meghívott rokonok, jó barátok népes csa- ládjukkal, akik a várúr hívására örömmel jöttek ünnepelni. Különösen nagy tisztelettel veszik körül Anna asszony testvérét, Báthory Istvánt. A szobákat nagy gonddal tették lakályossá, széppé. A fa- lakra új kárpit került, ezeket Bécsbõl hozatták, s látszik is rajtuk az új módi, az új eszmeáramlat mûvészi szándéka. István már valamennyire ismerõs tanulmányai révén az ókor mitológia világában. Egyik, másik falikárpit történe- tét elmeséli Erzsónak. A kislány fogékony a mesék iránt, újból és újból kéri Istvánt: „Ezt is meséld el!” Most kezdi élni a vár az új fényûzõ korszakát, a rene- szánsz számtalan jele már észlelhetõ, nemcsak a bútorok, kárpitok és a ruházat révén, hanem a kultúra, a mûvészet- pártolás is most kezdi szárnyát bontogatni. A gyerekeket Imola kisasszony nyelvekre tanítja, Anna asszony Tanodát létesített Erdõdön, ahol az alapfokú ismeretek mellett a vallásos nevelés ugyanolyan fontos. Már az ebédnél kezdetét vette az ünnep. Több fogás váltja egymást, és a szakácsok már napok óta készítik az 11
- 8. 12 étkekhez való nyersanyagot, mert ki kell tenni magukért, így rendelkezett a fõasztalnok. A nap kiemelkedõ folytatása azonban az estebéd. Az ét- kek fogyasztása közben tetézett a jókedv, különösen akkor, amikor beadták az asztalnokok a borokat. György úr buz- gón kínálja a vendégeket, egyik bort a másik után. – Igyanak, Kigyelmetek! Ez még régibb! – De az újbor- nak is nagy a keletje, különösen az asszonyok között. A finom fogások, a jó borok, a gyertyák fénye, a virá- gokkal díszített asztalok, a török sípok és hegedûk vidám, gondûzõ muzsikája beteljesítették a hétköznapoktól me- nekülõ vendégek vágyát, minden felõl hangos beszéd, gond nélküli mulatozás, nevetés hallatszott. Aztán kezdetét vette az igazi tivornya, mert a borok segí- tettek feledni harcot, török igát, a német császár nehezen vi- selhetõ hatalmaskodását, az adókat. Most a magyar a ma- gyarral, rokon a rokonnal örvend, mulat együtt. A felcsen- dülõ dalok, és a tánc oldja a szívekben a gondot, a bánatot, az életük most a dal és a tánc révén magasabb régiókba szár- nyal, e nélkül a szárnyalás nélkül bizony alig lenne érdemes élni, különösen egy hadszíntérré változott országban. István és Erzsó Imola kisasszony felügyelete alatt ör- vendenek a vendégekkel, õk ugyan nem táncolnak, de ha ismerõs dal csendül, õk is énekelnek, arcuk is kipirult, ha- sonlóan a vendégekéhez, különösen az Istváné, mert Mik- lós bácsikája hozott neki egy kis pohár vörösbort. Odajött hozzájuk Báthory István is, és druszájának el kellett me- sélnie, hol tart a tanulásban, milyen a kollégiumi élet. Tud- e már deákul levelet írni? Megelégedéssel hallgatta a be- számolót, hogy jó a kollégium, és õ már kisebb latin verset is próbált írni. – Aztán a magyar versírásra is gondod legyen! Mert a latin a tudást szolgálja, de a szívednek magyarul kell do- bogni, érezni, írj inkább magyar versikét, fiam. – Ki tudja, István úr intése maradt meg a fiatal diáknak követendõ példa, mert koros éveiben magyar imaverseket írt.
- 9. 13 Ezután a kis Erzsóhoz fordult: – Hát mit tárgyaltatok délelõtt a lódoktorral? Láttam az emeletrõl. Erzsébet Istvánra nézett, elmondhatja-e titkukat, bátyja igent intett szemével. – Egy madarat találtunk a veteményesben, eltörött a szárnya, és elvittük Ambrus úrhoz. – Derék dolog… – mosolyodott el István úr, meg mintha meg is hatódott volna, látva a gyerekek kíváncsi tekintetét, helyesli-e vajon. Nagybátyjuk most felállt. Látszott rajta, hogy örvend nõvére gyermekeinek. Erzsébetet külön is hosszan nézte, látta arcán a jellemzõ „Báthory” vonáso- kat. Felemelte, és a padra állította. – Egy kis figyelmet, Uraim! Itt egy fiatal Báthory-sarj. Is- merjék meg õt, ahogy én látom. Nézzék ezeket a nagy okos szemeket, a magas homlokát… le sem tagadhatná a származását. Mennyi tartózkodást árul el a tekintete, s mi- lyen ártatlan, kedves. Mennyi titok rejtõzik ebben a kis ko- ponyában… de ne akarjuk megfejteni. Hiszen ez lesz az õ értéke egyszer – és homlokon csókolta a kislányt. Anyja meghatottan hallgatta fivérét, odament a gyere- keihez, még mielõtt István úr visszajött volna az õ aszta- lukhoz. – Erzsó, énekelj nekünk! A kislány zavartan nézett körül. Énekelt már máskor is, de ez most más… Nagybátyja szavai feszélyezték, meg ez a sok idegen arc. Csak állt zavarában leszegzett fejjel. György úr is felállt, és a gyerekeihez jött. – Semmit ne félj! A Báthoryak bátor harcosok, senkitõl se félnek, legyenek bátrak a gyerekeik is! – Anyja védte a kislányt: – Nagy ez a publikum, hiszen kicsi még… – Erzsó mind- két véleményt elhárítja magtól. Õ nem fél, és nem is olyan kicsi, csak hát le kell gyõzni a szívdobogást. Odahajol any- ja füléhez, anyja elmosolyodik. – Nekem akar énekelni, ezzel az énekkel köszönt ne-
- 10. vem napján. Már megbocsássanak, Kedveseim… – A ven- dégek tapsukkal fejezik ki tetszésüket. Így illik ez, legyen ajándék a kislány dala. Aztán csend lesz. Egy-két perc foj- tott izgalom után Erzsó énekelni kezd. Szól a kakas már, Majd megvirrad már, Zöld erdõben, zöld mezõben Sétál egy madár. Micsoda madár? Micsoda madár? Kék a lába, zöld a szárnya Engem oda vár. Várj madár, várj! Te csak mindig várj! Ha az Isten nékem rendelt, Enyém leszel már. Várj madár, várj! Te csak mindig várj! Erzsébet korához képest gyermekségét felülmúló, mély átérzéssel énekelt. A gyönge gyermekhangon keresztül a bús magyar sors szárnyalt, amit õ nem tudhatott, de az urak átélték… hogy a harcokban elfecsérelõdik az élet szép- sége, harmóniája, csak vágy a szerelem… És ez nem egy- két hónap keserve, ilyen a magyar élet… A török sípok halkan, merengõn felsírtak, ismételték a dallamot a síposok, amikor a kislány elhallgatott. Majd ugyancsak halkan, titkolt könnyekkel szemükben vala- mennyien énekelni kezdtek… A szavakban elmondhatat- lant énekelték. A gyerekek is érezték, itt most valami történik… Az örömünnep után folytatódik az élet, lassan pirkadni kezd a hajnal. Sugarai hírül adják, vége az egymásra találásnak, indul- ni kell, vár az otthonuk, folytatódik a harc, a háború, vagy dönteni kell tanácstermekben, mi lenne jobb, hogyan sza- badulnának meg a bilincsbe vertségtõl. És ez a döntés sok- szor élet-halál kérdése. 14
- 11. A már-már fojtogató csendben Báthory István felállt. Tudta, hogy a bús magyar sors lopakodott közéjük. Õ ma- ga is egész szívvel átérezte, mégis felülemelkedett benne a nagyra törõ, a jövõt is látó ember derûje. – Fel a fejjel Urak! Hiszen örömünnepet ülünk! Csak rajtunk múlik, hogyan alakul sorsunk és Erdély-ország sorsa. Majd úgy formáljuk, hogy lehulljanak a rabiga bilin- csei! Kísérje útjukat áldás és békesség! Másnap délelõtt Ambrus úr kopogtatott a tanulószoba aj- taján. Imola kisasszony csodálkozva nézte a doktort, meg a kosárkát a kezében. – Bocsánat, Kisasszony. Engedelmével elhoztam a ma- darat a gyerekeknek. Még néhány napig etessétek, itassá- tok, aztán vigyétek vissza a veteményesbe. Jobb lesz neki ott kezdeni új életet – mondta, és átadta Istvánnak a kis kosarat. A hálálkodást már csak az ajtóból halotta. István kettejük közé tette volna a kosarat, de ezt a kis- asszony nem engedte meg. – Elizabeth! Vidd a madarat az asztal végére! Ne zavar- jon titeket tanulás közben. Két nap múlva már nem lehetett a kosárban tartani, meggyógyult, verdesett a szárnyával, ki akart röpülni. Bármennyire sajnálták, délután a doktor tanácsa szerint elvitték a veteményeskertbe. A madár pedig néhány pró- bálkozó szárnycsapás után, mintha sohase lett volna ven- dég az ecsedi várban, gyors szárnycsapásokkal elrepült. 15
- 12. A sárvári látogatás Ez a kis emlék gyermekkorából Erzsébet számára is hosz- szú éveken át emlék maradt, bár gyermekévei, amikor Ist- ván a városba került, sivárabbak lettek. A kisasszonnyal töltött órák terhesek voltak. A fõúri világ viselkedési sza- bályai, az illem, az erkölcsi követelmények neki csak az unalom óráit jelentették, Imola pedig ezekre fektette a hangsúlyt. Mivel német volt az anyanyelve, ezt Erzsébet játszva tanulta tõle, igazában akkor volt örömteli a dél- elõtt, ha egy-egy könyvet hozott, s õt hallgatta, hogyan ol- vas. Ezek a könyvek többnyire versek, históriás énekek voltak magyar vagy német nyelven írva. Váratlanul érte a vár lakóit Báthory György halála. He- teken át minden erre a halálra emlékeztetett. Anyját ezek- ben a napokban alig látta, szobájában vagy a férje ravata- lánál töltötte napjait. A gyász egyrészt csendet, szomorú- ságot jelentett, még az ebédlõben is síri csend fogadta, másrészt idegenek jövését, menését, akik együttérzésüket rótták le a várúrnõnél. Erzsébetet apja halála megrendítet- te, a halál tette számára tudatossá, ki volt szülõatyja. Az el- távozott igazi hiányérzetet keltett benne, pedig az élõt gyer- mekként alig látta. Siratni mégsem tudta õt úgy, ahogy szerette volna, csak egyszer, amikor elõször látta meg a dí- szes koporsóban. Anyja ott térdelt a koporsó mellett, át- ölelte Erzsébetet, és akkor anyjával együtt elsiratta azt, aki olykor gyöngéd volt hozzá. Ezeket a ritka alkalmakat vet- te számba a gyász napjaiban. Számvetésében azt is a halott apa javára írta, hogy érezhetõen õ volt a kedvence, titok- ban kicsi Erzsóknak becézte, az elsõ kedves bábúját is tõle kapta ajándékba. Akkor még ereje teljében, messze ettõl a merev, sápadt öregembertõl. 16
- 13. 17 Csak hetek múlva temették el, nehéz volt kivárni, de utána megkönnyebbült. Anyja is felszabadultabban járt, kelt, intézte férje helyett a birtok ügyes-bajos dolgait. Az- tán szinte vidám lett, amikor Anna asszony egyik este be- jött szobájába s titokzatos, mosolygó arccal elmondta: – Útra kelünk, Erzsó, néhány nap múlva. Elviszlek Sár- várra, bemutatlak Kanizsai Orsolya asszonynak, Ferenc anyjának. Báthory Anna férje halála után szerette volna elrendez- ni lánya sorsát, hiszen õ sem él örökké. A siralommal, gyásszal teli hetek után Erzsébet örült az utazásnak. Azt már régebben is tudta, hogy szülei még alig kétéves korá- ban megegyeztek Nádasdy Tamással és Kanizsay Orsolyá- val, hogy gyermekeiket bizonyos vagyongyarapítási szán- dékkal majd összeházasítják. Késõbb azt is megtudta any- jától, hogy Ferenc nem lesz otthon, mert nem szakíthatja meg bécsi tanulmányait. Ennek a hírnek is örült, talán ma- ga sem tudta volna megindokolni, de valamiképp tartott a Ferenccel való találkozástól. Anna asszonyt azonban a hír kellemetlenül érintette, mert õ szerette volna megismerni leendõ vejét. Az utazást azonban semmiképp sem akarta elmulasztani, talán érezte, ez az utolsó lehetõség, hogy lá- nya ne idegenként kerüljön a Nádasdy várba. Valóban jó volt az elõérzete, mert Orsolya asszony egy év múlva meghalt, s nem sokkal késõbb Anna asszony is. A találkozás szép emléket hagyott Erzsébetben. Kani- zsay Orsolya örömmel fogadta a vendégeket, Erzsébetet melegen magához ölelte. Õ is kíváncsi volt már fia ifjú mátkájára és nem csalódott. Erzsébet ugyan tartózkodó volt, de ez még tetszett is neki, azt viszont a szemébõl ol- vasta ki, hogy nyílt és õszinte. Azt is észrevette, hogy Er- zsébet erõs akaratú. Anyjával volt valami vitája ruha ügy- ben, de Erzsébet nem engedte befolyásolni magát. Elvitte õt Ferenc szobájába, s ott hagyta egyedül, fia helyett lássa az õ környezetét, hiszen ezek is mondanak valamit. Erzsé- bet, amikor egyedül maradt, leült a fiú székébe, behunyta a szemét, s megpróbálta elképzelni… Ez az álmodozás ar-
- 14. ra volt jó, hogy megelõlegezze mátkájának mindazt, amit szeretett volna viszontlátni benne. Amiket elképzelt, különös módon illik is Ferencre… mert úgy gondolta, hogy az nem indulatos, és nem is erõszakos… kicsit talán hasonlít Istvánra… Szereti a csen- det mint õ, talán vidámabb, de az jó, hiszen õ is szeretne sokszor vidámabb lenni, ám ez alig sikerül neki. Felállt és az ablakhoz ment, hadd lássa, amit Ferenc lát innen, ha kinéz. Az ablak a halastóra nézett. A délután vé- ge felé járt, a nap lemenni készült… a színek alkonyi derû- je benne is valami csendes derût keltett, mintha megsejtet- te volna, hogy asszonyi élete Ferenccel nyugodt és derûs lesz, mert õ, mint erõs férfi majd az élet zavarait, visszás- ságait távol tartja, elûzi otthonukból. Az asztalhoz menve ott egy írást talált, nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy el ne olvassa. Azonban latinul volt írva, így mégsem ismerhette meg a tartalmát, csak annyit tudott meg, hogy tizenkétéves volt, amikor írta. Megnézte még a polc alján kopottas, régi játékait. Lám, nem dobta el a színes lovacskákat, fakardját, sípját, ott volt az ezüstös szablyája is. Mosolygott a játékok láttán, örült, hogy kisgyermekként is találkozott vele. Látta könyvei kö- zött Tinódy históriás énekeit, a Cronikát, s ez szinte kapocs lett kettõjük között, mert ezt õ is olvasta. Az a délután, me- lyet mátkája szobájában töltött, talán többet is ért, mintha találkozott volna vele. Így a képzelete csapongott, a tár- gyakkal beszélgetett, meghitt együttlét volt ez, és hálás volt érte Orsolya asszonynak. Amikor a szobából lejött, az aggódó anya is látta, jól döntött, hogy így ismertette össze õket egymással. Erzsé- bet arcán a derûs mosoly elárulta érzéseit, gondolatait, a szoba jó hatással volt rá, bizonyos lett abban, hogy ez a kis- lány szeretni fogja az õ fiát, és ez mindennél fontosabb volt számára. Leendõ mennyét még nagyobb szeretettel vette körül. Erzsébet megérezte ezt a gondoskodásában. Az utolsó estén kinn ültek a parkban egy padon a tó mellett. Egy hattyúcsalád úszkált a holdfényes tavon, Er- 18
- 15. zsébet etette õket, öt kicsi hattyú kapkodta a kenyérdarab- kákat. A telihold békés fényével megnyugtatta a két anya szívét. Az õ gondolataik is csapongtak, látni vélték a jövõt… Õk elmennek a halandók útján, ki tudja, talán nem is soká, de a gyerekeik, unokáik majd itt Sárváron a háború veszedelmei közepette talán békés, elkülönített életet élhetnek. Erzsébet felkészült az anyaságra, így gondolták mind- ketten. Még szinte gyermeklány, de már látszik rajta a gondoskodó szeretet, ahogy eteti a fiókákat és békét tud majd sugározni, ez látszik a tekintetén, amely most meg- pihent a holdfényes tavon. Kanizsay Orsolya búcsúzó szavait a kislány megõrizte hosszú éveken keresztül: – Szeresd majd helyettem is az én Ferkómat. Isten áldá- sa kísérjen mindkettõtöket az életúton, lánykám. Báthory Anna nem élte meg a varannói kézfogót. Halá- la nagyobb ûrt hagyott maga után Erzsébetben, mint apja halála. A koporsója mellett nehezedett rá a tudat, hogy bátyja, István az egyetlen, akire számíthat, aki még hozzá tartozik. Õ lett a gyámja is Báthory Miklóssal, nagybátyjá- val együtt. 19
- 16. A források és a napló A krónikás szeretné elõrebocsátani, hogy a történeti ada- tokkal, Erzsébet életének eseményeivel nem sáfárkodhat úgy, mint szeretne. Ezek Báthory Erzsébet életét illetõen igen hézagosak. Az egyik dokumentum a következõ. „Ecsedi Báthory György és somlyai Báthory Anna 1560- ban született Erzsébet nevû lányának neve legelõször 1570-ben bukkan elõ hivatalos dokumentumban Nádasdy Ferenc kiszemelt arájaként. A bécsi udvari kamara 1570 február 3-án kelt oklevelében Báthory György, Szatmár és Szabolcs megyék fõispánja és felesége Rozgonyban Szássy Mihály mester elõtt hit alatt ígérik, hogy miként özv. Nádasdy Tamásné Kanizsay Orsolya asszonnyal meg- egyeztek, leányukat, Erzsébetet Nádasdy Ferenc részére megõrzik, Minden Szentek napjáig, de ha valami háború- ság vagy betegség közbejön, tovább is megõrzik.” Egy másik e korból származó dokumentum egy levél, melyet Erzsébet gyámja Báthory Miklós írt Nádasdy Fe- rencnek Fogarassal kapcsolatos birtokügyben: „ Azért ím vajda uramnak mindjárast írok az dologról [Báthory Istvánnak], mert nem tudok mást, ki az Kegyelmed dolgát oly nagy szeretettel elõmozdítaná…” [1572 július.] Egy harmadik forrás szintén egy levél, melyet Erzsébet testvére írt Kassára egy ötvösnek. „Húgunk és Nádasdy Ferenc kézfogójára szüksége lenne két ötvös legényre.” A krónikás a továbbiakban a regényt két síkon folytat- ná, úgy, hogy a regény aktív résztvevõjévé teszi Báthory Erzsébetet. Egyes fejezetekben õ maga vall életérõl, mintha naplót írna. (Ezeket a részeket dõlt betûs szedés- sel különböztettük meg.) A napló intimitásához ki kellett rajzolódnia a jellemnek. Ehhez segítségül szolgáltak le- 20
- 17. velei, a róla készült festmény, a grafológiai jellemrajz, mély istenhite. A krónikás által kialakított jellemrajz akkor lett teljes, amikor megtudta születési dátumát is (1560 augusztus 6.). Így a horoszkópja az asztrológia segítségével jellemét pontosította, a tudományos megközelítés síkjára terelte. Az asztrológia évszázados tudomány, mely biztonsággal közelíti meg a kialakult jellemet. A grafológiai jellemrajz megegyezik horoszkópjával ab- ban, hogy Erzsébet szilárd jellemmel bíró, erõs egyéniség, akit nem lehet szándékaiban, kialakított véleményében korlátozni, sem megváltoztatni. Szereti a rendet, köteles- ségtudó, ambiciózus, igazságszeretõ. Szenvedélyes sze- retõ, szadizmus és más defektus nélkül, magasan környe- zete felett áll. A grafológia szerinti „ridegség” a horoszkópjából hi- ányzik. De színezik a jellemét a csillagjegye szerint a kö- vetkezõ vonások: optimista, õszinte, bizalmat kelt, remek tanári képességek, királynõi megjelenés, tisztelet veszi kö- rül, a szervezett vallás keretén belül marad. Nádasdy Ferenc jelleme is horoszkópja segítségével lett megrajzolva (1555. október 6.). Az elismert hadvezér, aki számos véres csatában gyõzelmet aratott, s aki el sem kép- zelhetõ másnak, mint katonának, jellemét illetõen, kedve- li a szépség minden formáját, a mûvészetet, az irodalmat, a klasszikus zenét. Kiváló stratéga, diplomatikusan és in- telligensen juttatja kifejezésre akaratát, igazságra törekvõ, jóindulatú. Élvezi a kellemes, harmonikus környezetet, mindenben egyensúlyra törekszik. A csodával határos, hogy horoszkópjaik bizonysága szerint, a két jegy együtt- élése ajánlott, valóban egymásnak lettek teremtve, noha szüleik határozták el házasságukat. Erzsébet naplója ennek a kialakított jellemrajznak se- gítségével íródott, de valójában az egész életrajz is. Segítette Takáts Sándor is a Régi magyar nagyasszonyok cí- mû könyvében Báthory Erzsébet jellemzését, ez is meg- erõsítette a krónikást jellemét illetõen. 21
- 18. „A házasságuk igen boldog volt. Báthory Erzsébet kitû- nõen nevelte gyermekeit és kiváló gazdasszony hírében állott. Fõúri asszonyaink részérõl nagy tiszteletnek és sze- retetnek örvendett. Igen sokan leveleztek vele, s még töb- ben látogatták õt.” A napló emlékezéseiben, vallomásaiban vannak fiktív események, neki tulajdonított érzések, gondolatok, de ez elkerülhetetlen volt. A naplóírásban az a szándék vezetett, hogy a becsületében oly mélyen megalázott és meggyalá- zott asszony, tisztultabb légkörben váljon ismertté, hogy Báthory Erzsébet igazsága e vallomásokban közelebb hoz- za õt azokhoz, akik az egykor élt, tiszteletérdemlõ asz- szonyt szeretnék megismerni. A regényben vannak fiktív személyek is. Ilyen minde- nek elõtt Ráchel. 22
- 19. 23 A kézfogó Valami belsõ indítatás arra késztet, hogy ne hagyjam elhatalma- sodni az olykor rám nehezedõ szomorúságot, melyet a magány sugall. Külsõ körülményeim adottak. Sokszor vagyok egyedül, éj- jel álmatlanság gyötör, lenne okom, idõm, emlékeim, élményeim leírására. Ferenc élete tevékeny élet, közéleti gondokkal, megbízatásokkal teli, vagy a török iga harcai szakítják el õt otthonától sokszor he- tekre. Ha itthon van, teljes szívvel osztom vele a gondokat, lehet mondani egy húron pendülünk a politikai kérdésekben, vagy in- kább így: a haza szeretetében. A mûvészetek szeretete is egyfor- mán hevít mindkettõnket. Együtt örülünk az új könyveknek, festményeknek, drukkolunk a sárvári nyomdában készülõ köny- vekért. Olykor zeneestéket rendezünk, meg táncmulatságot, hogy tartalmasabb, vidámabb legyen együttlétünk. Folytatni akarjuk a vár renoválását is, egy új erõs falgyûrû fogja majd kö- rül a várat, melyet egyszerû olasz bástyák biztosítanak majd. Ezt a munkát még Tamás úr és Orsolya asszony kezdte el, apánk és anyánk, így mondta Ferenc, s nekem jól esett, hogy õ közös szü- lõkként emlegeti õket. Igen, életem legszebb ajándéka, hogy Ferenccel lelki közösség- ben élünk. Nincs hatalmi harc, õ az én gyöngébb asszonyi vol- tomnak támasza, a bajban vigasztaló, nem uralkodik felettem, ha- nem gyöngéd társ, aki a betegséget szelíd simogatással gyógyítja. A fejfájások sokszor elveszítik erejüket, ha õ mellettem van, ha mesél, ha panaszkodik. De ha a bécsi urak hatalmaskodása miatt õ búsul, és tenni szeretne ellene, akkor én állok mellette, olykor az én szavam segít az õ nehéz döntéseiben. Azonban, ha messze van, magányos vagyok, kétségeim van-
- 20. 24 nak, lesz-e gyümölcse szerelmünknek. Õ neheztel ezekért a gon- dolatokért, és bölcsen int, hiszen még fiatalok vagyunk, elõttünk az élet. Az éjszakai, borús gondolatokat ûzném el e vallomások- kal, és tölteném meg az emlékezéssel, most is, hogy õ messze van. És ez nem egy beteg lélek panasza, hanem emlékezés arra, hogyan lett életem, reményeim beteljesítõje. Amiket vártam és amire vágytam vele kapcsolatban a sárvári látogatáskor szobájában ismerkedve vele, az valóság lett. Orsolya asszony gondoskodását, ahogy közel hajolt hozzám, Ferenc sze- relmében most is érzem. S ez már a kezdet kezdetén is így volt. Igen, a kezdet kezdetén, akkor, amikor elõször álltunk egymás- sal szemtõl szembe a varannói kézfogón. Csak az ujjhegyek érint- kezhetnek, amikor egymásnak nyújtja kezét a mátkapár. Nem kézfogás! Csak érintés, s milyen bölcs ez a réges-régi szokás… hi- szen a pár összetartozása, az a delejes érzés, melynek fel kell tör- nie a lélek mélyébõl, az mindkettõnkben jelen volt az érintkezés- kor. Ez, a talán felülrõl alászálló kegyelem, hogy nem a szüleink akarata csupán a majdani nász, hanem felülrõl kapott összetarto- zás-tudat, amit úgy is lehet mondani: „egymásnak lettünk te- remtve”. Mert hiszen mi más lett volna az a furcsa remegés, az a megmagyarázhatatlan sejtés, ami uralni kezdte belsõ valónkat. Aztán egymás mellett állva, ezt az eredendõ, a lélek mélyérõl feltörõ bizonyosságot áldotta meg a prédikátor. „Örvendj Isten népe, s akik az Urat keresitek, jöjjetek és merítsetek az õ vigaszta- lása forrásából.”
- 21. A menyegzõ Hosszú, hosszú, hónapok teltek el, míg újra láthattam, pedig vágytam erre. Néha írtunk egymásnak. Azt hiszem az én levele- im gyerekes irományok voltak, hiszen akkor még alig tudtam fel- nõttként gondolkodni. Ám Ferenc levelei felzaklattak, szinte re- megve tartottam kezemben, és futottam a szobámba. Az õ levelei is nélkülözték a becézést, vagy valami, a mátkaságot semmibe ve- võ kijelentést. Mégis õ már akkor tudta, hogy hogyan örvendez- tessen meg. Ilyen egyszerû kijelentéssel, „szeretném, ha közelebb lennék hozzád”, „vigyázz magadra”. Beszámolt a Bécsben történt dolgairól is, ami az én egyhangú életemet felderítette. Szinte át- éltem vele azokban a napokban mindazt, ami vele történt. A kettõnk között lévõ kötelék szerepét töltötték be ezek a leve- lek, vagyis hogy a levélben lévõ szavak, az õ szavai egyben az õ közelsége… kettõnk titokzatos eggyéválása. Mintha a becézés nem is lenne fontos, mert a távolságot pótolja a szó, valóban pó- tolta és több is volt annál. Nem tudom szavakba foglalni, valami különös érzés a szív körül, a szívben…. Hogy Ferenc hozzám tar- tozik, s hogy neki én fontos vagyok. Azon a napon, amikor megjött a levél, csak merengtem tétle- nül szobámban. Talán akkor kezdõdött el álmodozással, a fellegek tovavonulását bámulva, amit a világ szerelemnek nevez. Noha akkor még én éretlen voltam, de azt hiszem azok az érzések, hi- szen csak érzések voltak, és csak a szívem jelezte a változást, a tes- tem még hallgatott, mégis valamiképp a szerelem hírnökei voltak. A leveleket kincsekként õriztem, rejtegettem, újból és újból elol- vastam. Minden levélre válaszoltam, de az érzéseimrõl hallgattam, csupán utánoztam az õ óvásait. Õ azért bátrabb volt, és valószí- nûleg õ okozott több örömöt nekem, noha minden levele így kez- dõdött, „igen megörvendeztettél soraiddal.” 25
- 22. Azt hiszem, akkor már benne is ébredezett a szerelem, amit oly bensõségesen ébren tart még ma is. A lakodalom közben egyre közelebb jött. Mennyi hálával tarto- zom Ráchelnek, hogy árvaságom terhét felvállalta, és a készülõ- dést a kelengye ügyében, meg az udvarmesternek adandó utasí- tásokat hiánytalanul intézte szinte éjt nappallá téve. Látva az én tudatlanságom, a döntések terhét is magára vette, és elintézte. Engem a maga módján vigasztalt, mintha érezte volna, hogy örülök is meg félek is attól, ami elõttem áll, az asszonyi léttõl. Mindez talán kisebb félelem lett volna, ha anyám mondhatta vol- na el az asszonyi sors megannyi titkát. Aztán, hogy közeledett a nagy nap, az elõkészületek zavaros sietséggel teli idõszaka is elcsendesedett, és a félelmeket a Fe- renccel való találkozás lehetõsége töltötte be. Mintha Ráchel biz- tatása, „Boldog leszel, kincsem”, hatott volna rám. Igen, úgy látszott mégiscsak felnõttem a feladathoz, hogy asszonya leszek egy alig ismert idegennek testestõl, lelkestõl, akit mégiscsak kö- zelinek érzek. A jegyruha, vagyis a kelengye vadonatúj ládákban készen állt. A lakodalmi ruhák, négy-öt rend drágakövekkel ékesítve, boglá- rokkal díszítve. Párták, fõkötõk, elõkötõk a szivárvány színeiben várták velem együtt, hogy az a nap, amely sorsunkat összeköti szétszakíthatatlan szálakkal, eljöjjön. Mindent itt hagyok, gondoltam el álmatlan éjszakáimon, csak néhány szolgálót és Ráchelt, a szeretõ dajkám viszem magammal. Õ majd tanúja lesz az új életemnek, s úgy, mint eddig velem együtt sír majd, és velem együtt nevet…. ha felvirrad majd az én szép napom. Végre felvirradt. Megteltek a vendégszobák, és Ferenc is meg- érkezett néhány nappal elõbb, noha az elõírások szerint csak a la- kodalom napján érkezhetett volna a võfénnyel, mert a menyasz- szony csak a menyegzõ napján láthatta mátkáját, de Miklós bácsi- kám engedményt tett, megszegve a szokások hosszú sorát. Ferenc ugyan így is távol volt tõlem, de mégse az ország másik felén. István nagybátyám ebben az évben lett fejedelemsége mellett lengyel király, õ nem tudott eljönni, de kedves levelet írt, és szép ajándékot küldött. Anyám helyett szeretett akkor, s gondjai köze- 26
- 23. pette is fontos voltam neki. Tudtam, hogy igazak szavai, mert õ mindég, országos gondjai mellett, a családját szeretõ gondosko- dással vette körül. Levelében anyám helyett áldott meg bennün- ket új életünk kezdetén, mintha érezte volna, milyen nagy szük- ségem van az õ szeretetére és áldására. Ferenc szüleit is nagybátyja, Nádasdy Kristóf és felesége, Choron Margit asszony pótolta, s láttam, milyen bensõséges szeretet köti õt hozzájuk. De képviseltette magát Miksa császár és magyar ki- rály, valamint a fõhercegek is, szép, értékes ajándékokkal. A vendégek hangosan örvendeztek a „ceremóniák” végén, ami szép rendben, a hagyományokhoz híven megtörtént. Engem ezeknek a szokásoknak hosszú sora fárasztott, alig vártam, hogy vége legyen, és egymás mellett ülhessünk a vacsoraasztal mellett, Aztán ez is megtörtént. S akkor Ferenc átfogta a vállam, hozzám hajolt kópésan, mint egy nagy gyerek: – Hál Istennek, vége van… – s engem ismét megörvendezte- tett hasonlóságunk, hogy õ is várta a hosszú ceremóniák végét – Szép vagy… a legszebb ebben a sokadalomban. – De ezt már nem kópésan, hanem õszinte melegséggel mondta. Mindketten legszívesebben már megszöktünk volna a szá- munkra rendezett vacsora elõl, sajnos a vége még igen messze volt. Igaz, rövidíteni vétek lett volna, hiszen a vendégek a finom falatokért szívesen töltenek itt órákat, és a hangulat is most kez- dett emelkedni. Akkor már bõven fogyott a bor, vidámság, öröm, nevetés minden felõl. A zenészek andalító, halk muzsikával fo- kozták ezt az emelkedõ jókedvet. Majd kezdetét vette a tánc, ami betetõzte a felfokozott hangulatot. Én igazában akkor engedtem fel, megszabadultam a feszültségtõl, és a test ritmikus hajlongá- sa közben, szívemet csak egy érzés töltötte be, hogy most már iga- zán Ferenchez tartozom. A menyasszonyi tánc közben olykor érintkezett a kezünk, s a delejes érzés ebben a boldog önfeledtségben hatványozottan átjárt. Igen, azt hiszem, életem egyik kivételes, mámoros érzése volt… mentes minden földi esendõségtõl… mintha megnyílt volna az ég, s áldással harmatozva az üdvözült örömöt elõlegezte volna ne- kem, s azt hiszem Ferencnek is, hiszen a szemünk egymást keres- te, ha a tánc törvénye eltávolított bennünket egymástól. 27
- 24. Amikor a võfény és a nyoszolyólány átkísért bennünket Ferenc szobájába, és elköszöntek minden szépet és jót kívánva, végre egyedül voltunk. S akkor õ megfogta a kezem: – Ne félj, most már csak mi vagyunk ketten. Mi dönthetünk kedvünkre… most csak az a fontos, hogy szeretjük egymást… Mert úgy-e szeretsz? Én komolyan bólintottam. Ekkor õ felkapott, mert erõs volt már akkor is, és körbe szalad- ta velem a szobát… azt hiszem, többször is. – Hát csak ez a fontos. Én már akkor szerettelek, amikor anyám elmondta, hogy élénk szemû kislány vagy… kicsi, fehér és nagyon szép. Anyám boldog volt, hogy megismerhetett, és meg- szeretett azon nyomban… Én pedig látatlanul kezdtelek szeretni anyám szavai nyomán, kicsi Erzsó. Nem Erzsébet, és nem Elizabeth… nekem kicsi Erzsó leszel mindörökké… 28
- 25. 29 Sárvár és a Nádasdyak Báthory Erzsébet és Nádasdy Ferenc a varannói menyeg- zõ után Sárváron, a Nádasdyak várában telepedtek le, és életük nagy részét ott is töltötték, noha több várat bir- tokoltak, és lehetõségük volt változtatni lakóhelyükön. Sárvár már a római hadiútnak is fontos állomása volt. Savaria felõl erre vezetett Pannónia fõvárosába, Aquin- cumba az út. Késõbb királyi palánkvár. l328-ban kiváltságos város, városi jogokkal. Az akkori vár feltárása szerint várfal vette körül, melyhez három- szintes toronyépület csatlakozott. A XlV. században Zsigmond a Kanizsayaknak adta Sár- várt. Õk a palotarész kétszeres bõvítését végezték el. A to- ronyszerû épülethez csatlakozott a század végén kialakí- tott palotájuk. A következõ építkezések-bontások miatt kevés maradt meg a gótikus épületbõl. A kaputornyot is õk kezdték építeni. Kanizsay Orsolyával Sárvárt is megkapta Nádasdy Ta- más. Ebben az idõben apja, Nádasdy Ferenc foglalkozott a ház ügyeivel, aki Mátyás király seregében volt ezredes ka- pitány. 1532-ben a török ostromolja, de sikertelenül. Az apa Tamás fiának írja: „Nagyságod mondjon köszönetet, megõriztük a mezõvárost…” A jegyváltás után 1532-tõl állandóan javították, épült, szépült a vár, a nemzeti mûvelõdés középpontja lett. A vár védõmûveit is kijavították, a várárok medrét szabályozták, és megerõsítették a várost. A vár védõöve földsáncokkal épült palánkvárból állt, de minden oldalról, jól védett ötszög alaprajzú szegletein nagyméretû ó-olasz földbástyákkal. A kaputorony alapja- it is megerõsítették, hogy magasítani tudják. A váron belül
- 26. 30 német, olasz, magyar mesterek dolgoztak, csinosítják az épületeket, majd újakat emelnek. Ekkor készül el a szép reneszánsz nyitott folyosó, melynek földszinti része ma is látható. Nádasdy Tamás nemcsak a vár védelmére viselt gon- dot. Ifjú korában itáliai egyetemeken tanult, sok híres tu- dóssal került kapcsolatba, tudta, hogy a „tudomány” éb- resztése milyen fontos, s mivel udvarában sok ifjú és leány tanult, ezért Újszigeten 1534-ben kõbõl és téglából „közsé- gi” iskolát alapított. Iskolamesternek Sylvester Jánost hív- ta meg. Õ jeles protestáns tudós volt, aki Melanchton pél- dájára latin nyelvtant készített, s az elsõ példa mondat így hangzott: „Ídes a hazának szerelme.” Õ fordította le az Új Testamentumot magyar nyelvre. Nádasdy Ferenc értékel- te munkáját, és Krakkóból meghívta Abádi Benedeket, a jeles nyomdászt, és az ideiglenesen felállított nyomdában kinyomtatta. Gyakori vendég volt a várban Tinódi Sebestyén, a költõ is. A várúr eszközölte ki számára a nemességet. A Nádasdy ud- varban kapott menedéket Dévai Bíró Mátyás prédikátor ül- döztetése idején. Õ is az újszigeti iskola egyik mestere volt. Az egykori források tanúsága szerint a sárvári udvar társadalmi, politikai, katonai és kulturális szerepe nem csökkent azt követõen sem, hogy Nádasdy Tamás és Kanizsay Orsolya helyét Nádasdy Ferenc és Báthory Er- zsébet foglalta el. Sárvárott naponta tizennégy asztalnál hetven-nyolcvan fõbõl álló udvartartás étkezett. Nádasdy Ferenc idején a védõmûveket kezdték el kõbõl építeni, mivel 1588-ban súlyos török támadás érte a várat. Az építkezést csak 1615-ben fia, Pál fejezte be. Ekkor épültek fel a kõfalak és a kõbástyák a régi favázas vár he- lyén. A várúr keveset lakott Sárváron, a török elleni harcok huzamosan távol tartották, de az iskolát fenntartotta, és a kiváló embereket õ is pártfogolta. Amikor Magyari István udvari prédikátor lett, második könyve, az elhíresült: „Az országban való sok romlás okairól” címû mûve is a sárvári nyomdában lett kinyomtatva.
- 27. 31 S noha Nádasdy Ferencnek az ország védelme volt az elsõ, de a mûkincsek, az értékes festmények, ötvös mun- kák, könyvek éppen úgy gyarapodtak a várban, mint apja életében. A család minden tagja gyarapította a kincsesházat. Pál fia, a harmadik Ferenc két palotaszárnyat építetett, s ezzel teljesen körbezárta az udvart. Az ötszögû várban egy ötszögû kastély épült. A kaputornyot a várépülethez kap- csolta, és pompás díszkertet alakított ki mellette. A hom- lokzatot egységesítette, és a háromszintes épületet kétszin- tesre alakította át. Nagyapja, a „fekete bég” híres csatáit Hans Rudolf Mil- ler bécsi festõvel megfestettette. Nemcsak a családi dicsõ- ség ábrázolása vezette, hanem Zrinyi Miklós szellemi örökségét akarta folytatni, a török elleni harcra buzdítani e dicsõ gyõzelmekkel. „A múlt példáival lelkesíteni, a török elleni harcra összefogni Magyarország erõit.” Tényke- déseiben azt a hagyományt követte, mely dédapjától kezdõdõen kialakult Sárváron, a lutheránus egyház in- tézményeinek támogatása, és a humanista irodalom pat- ronálása. Azonban 1643-ban katolizált, így a protestánsok elveszítették mecénásukat. Õt lefejezték 1671-ben, az is- mert Wesselényi összesküvés miatt. Az unoka a nagyanyja, Báthory Erzsébet nyomdokain jár, hiszen õ is életével fize- tett, ártatlanul szenvedett éveken keresztül. A Nádasdy birtokokat elkobozták. Négy millió korona értékû aranykincs lett az udvari kamara haszna. A császár- nak jól jött a várúr lefejezése. Az igazi veszteséget mégsem az aranykincs jelentette, sem könyvtárának széthordása, becslések szerint 2500 kötet, bár ez is pótolhatatlan volt, hanem az, hogy a méltat- lan halál megfosztotta az országot egy hazáját és egyházát mindennél jobban szeretõ fõúrától, aki másoknál messzebb látott, és hazáját, egyházát szolgálta volna még évekig.
- 28. Kettõnk szerelme Mint amikor a nap szelíd sugarai hetekig aranyozzák a láthatárt, békét hintve hegyekre, ligetekre, a vársétány mellett bontakozó virágokra, úgy kapott fényt, melegséget minden bennünk, körü- löttünk a kezdet kezdetén. Le tudom-e írni mindazt a derût, amit talán nem kérkedés boldogságnak nevezni, s ami Ferenccel kötött házasságom révén életem része lett. Amikor Varannóról elindultunk Sárvár felé, már az a kevés fé- lelem is eloszlott bennem, ami eleinte kettõnk összetartozását megkérdõjelezte. Ferenc a békességet és a harmóniát mindennél jobban szerette, egész lénye ezt sugározta, s nekem csak el kellett fogadnom ezeket a kincseket. Kedvessége, irántam tanúsított gyöngédsége, attól kezdve, hogy egyedül maradtunk szobájában Varannón, úgy vett körül engem, mintha egy rossz helyen nõtt virág lennék, akit õ átültet a jó talajba, s ezzel a legfontosabb tör- ténik meg kettõnk együttélésében. Ha azt mondanám, hogy Ferenc jó embernek tûnt a kezdet kezdetén, keveset mondanék el róla. Õ tisztaszívû volt, igazsá- gos, a dolgokat mérlegelni tudó, és döntéseit mindég józan megfontolás után hozta meg. Ezek a tulajdonságok most is min- den gubancot, félreértést, ami adódhat két ember között, áthi- dalnak. Igaz, õ volt az idõsebb, jelleme kialakultabb, többet is tanult, mint én, ezért bizonyos fokig irányított engem, de sohasem úgy, mintha ehhez joga lenne, tekintélyét sohase akarta rám erõltetni. Mindég megkérdezte: „Úgy-e te is így gondolod?” Kettõnk össze- tartozása ezekben a szép napokban növekedett. Mindez nem je- lenti azt, hogy ez csak eleinte volt így. Õ nem változott meg, így van ma is, de le kell írnom, mert a bennem ébredezõ öröm, a kez- deti idõszak ébredezõ boldogsága igen korán, szinte az elsõ közös esténktõl lelkem mélyéig hatolt. 32
- 29. Gyerekéveim sötét felhõi már akkor szétfoszlottak. Melyek ezek a felhõk? Leginkább szüleim halála, ez akkor még közeli volt. Ist- ván távollétét is nehezen viseltem el, mert nélküle magányos let- tem. Imola kisasszony idegen maradt számomra, szigorúsága úgy tûnt, mintha szíve se lenne. Egyedül Ráchel maradt nekem, aki szeretett és vigyázta lépéseimet, olykor tanácsot is adott. Ferenc betöltötte azt a távolságot, mely köztem és a világ kö- zött tátongott attól kezdve, hogy megkérdezte tõlem: „Úgye, sze- retsz?” Nemcsak õt kezdtem el szeretni, hanem mindent és min- denkit, aki, és ami része volt életemnek… Ilyen a szerelem… sod- ró ereje jobbá teszi azt, aki képes elfogadni a másikat testestõl, lelkestõl. Pedig talán azokban a kezdeti idõkben én még messze voltam az érzések beteljesedésétõl, de Ferenc ölelése az elsõ estétõl kezdve nekem épp olyan fontos volt, mint lelkének kincsei. Szeretném hangsúlyozni ez a vallomás vele kapcsolatban éve- ken keresztül igazolódott. Vagyis távol van attól a mondástól, „a szerelem vak”. Én ma is boldog asszony vagyok, és õ hiányzik ne- kem minden nap, ha távol van, repesve várom érkezését. Szinte rejtegetni szeretném az örömöt, ha megérkezik. De ez igazságta- lan és bántó lenne, hiszen õ is örül nekem. Olykor még mindég a magasba emel, ha megérkezik… Kedvessége pillanatok alatt be- tölti azt a hiányt, amit távolléte okoz. 33
- 30. 34 Csejte felé A nyár beköszöntésével Ferenc egyik este, amikor különö- sen elviselhetetlen volt Sárváron a nappalról ottrekedt hõ- ség, megkérdezte vacsora közben Erzsébetet, lenne-e ked- ve Csejtén tölteni a nyarat. Erzsébet maga is szenvedett napközben a nap áldott melegétõl, örült a kérdésnek, és gondolkozás nélkül igennel válaszolt. Tudta, hogy Csej- tén, a kastélyban hûsebb a levegõ, a hegyekbõl alászálló szelek jótékonyan hatnak a tomboló, nyári melegre. Másnap kora reggel indultak, néhány lovas és szolgáló kíséretében. Ferenc is lovon ült famíliárisai között az út kezdetén. Nem siettek, épp hogy csak ügettek komótosan hegyeken, völgyeken, városokon át. Az úrnõ szerette volna mindazt, amit lát, szívébe zárni, mint kezdõdõ, új élete ha- tárköveit, s a lágyszívû dominusz, Nádasdy Ferenc az óha- ját örömmel fogadta, érezte, ez az út most kettejük harmo- nikus életének a kezdete, s talán ilyen marad még sokáig. Együtt szívják be majd a hegyek felõl jövõ erdõk illatát a hegyi lejtõkön, együtt örvendeznek a fenyvesek titokza- tos suttogásának… Esténként az egymást túlszárnyalni akaró madárcsicsergésnek, amely olykor lélegzetelállító hangversenyhez hasonló, mégis más, egyszerûbb, de ép- pen ezért meghittebb, pihentetõ… a lelket magasba emelõ szimfónia. Pozsonyban megpihentek, a Nádasdyak palotájában töltötték az éjszakát, de már kora reggel tovább indultak. Már a Vág völgyében jártak, a nap ismét minden melegét a földnek ajándékozta. A folyó partja állandóan változott, bokrok, fák, legelõk vagy távoli dombok tûntek fel, s ma- radtak el pillanatok alatt. Ha elidõztek egy-egy látványon, ezek a messzi fenyvesek, hívogató ligetek voltak, mert dél
- 31. 35 felé járt az idõ, s még jókora távolság választotta el õket a céltól. Egy kisebb fenyõerdõ csábításának nem is tudtak ellenállni. Ferenc megállította a menetet, leszállt lováról. Elõkerült a kosarakból az úti elemózsia, asztalt terítettek a zöld fü- vön. Igaz, sohasem lehetett tudni ezekben az idõkben, még a határokon belül sem, honnan, mikor kerül elõ egy portyázó török csapat, hiszen hadszíntér volt az ország, és itt néhány békés magyar falatozott. Bár, voltak közöttük fõurak is, akiket rabságba ejteni nem kis hasznot ígér, és Nádasdy alig húszéves, még nem harcedzett katona, s no- ha kísérete felfegyverzett, harcra kész, mit ér az a néhány ember egy ellenséges csapattal szemben. De nincs ok az aggodalomra, az erdõben mélységes csend honol, csupán néhány okvetetlenkedõ harkály ko- pácsol. Aztán evés közben a jó hír is megérkezett, egy kis forrás csobog nem messze. A borosüvegekbe visszakerül- nek a dugók, a nyári, tikkasztó melegben legtöbben a friss forrásvizet itták a sült báránycomb és az almás rétes után. Erzsébet és Ferenc a kísérõ uraktól távolabb ültek egy óriás fenyõ árnyékán. Ferenc most kérdezte meg elõször feleségét, van-e kedvenc virága. Amaz letépett egy szál fe- hér szirmú virágot, mielõtt felelt volna. – Egyszer, még kisgyerekkorunkban Ráchellel felmen- tünk a hegyre Varannón. Õ tanítgatott a vadvirágok isme- retére. Ehhez hasonló virágot mariska-virágnak nevezett, de annak másféle levelei voltak. – Bécsben ehhez hasonló, nagyobb szirmú a margaréta. Én a rózsát szeretem, a piros rózsa a kedvenc virágom. – A lápon néhol vízililiomok nõnek, én azokat szeretem. Ha István vigasztalni akart, mert valami miatt megbántód- tam, hozott nekem sárga liliomot. Ma sem tudom, hogyan szerezte, igaz, a láp ott volt a legsekélyebb, ahol ezek az íri- szek nõttek. A délutáni napsütés elõl Ferenc is a hintóba menekült. Lassan az alkony is teregetni kezdte szárnyát, és már kö- zeledtek Csejte felé. A faluba érve, éppen az esti harang-
- 32. 36 szó kondult. A házak elõtt és az ablakokban a falu népe kí- váncsian nézte a közelgõ lovasokat, kocsikat. Legtöbben tudták, hogy a fiatal Nádasdy jön feleségé- vel a kastélyba. A hír már napközben bejárta a falut, azt is tudták, hogy az úr, ezen a tavaszon házasodott, és a fiatal grófnõ az erdélyi Báthory István fejedelem unokahúga, s alig tizenöt éves. Ferenc még a hintóból megmutatta a kopár hegyen ma- gasló várat feleségének. Azt is elmesélte, hogy a vár és a fa- luban lévõ kastély csupán tíz éve Nádasdy birtok. A várat 1566-ban kapta özvegyként ajándékba Kanizsay Orsolya a királytól. Õ anyja halála után örökölte meg. A vár a tatárjárás után épült 1260-ban. Egyik ura Csák Máté volt. Csejte a török idõkben nem számított jelentõs erõdítménynek, mert nehezen közelíthetõ meg, urai is a faluban lévõ várkastélyban laktak. S noha a kõvár nagy ki- terjedésû, lakható része jóval kisebb. De az ebédlõ palotá- ban és az úr szobájában kristályüveg az ablak és fehér, má- zas kemence van. A sárvári vendégek is a kastélyban laktak hetekig, de Ferenc feleségével már másnap felment a várba, s ott töl- tötték az éjszakát is.
- 33. Csejtei idill Sok emlékezetes napot megörökíthetnék, és szép emlékként meg- maradna vallomásaim kiemelkedõ részeként. Egy napot azonban mindenképp ki kell emelnem a sokból… és ez a csejtei várban töl- tött napunk, házasságunk kezdetén. A kastélyból csekély kísérettel indultunk el, amíg a nap csak gyenge sugarakkal jelezte a reggelt, kíséretünk pedig, távolról kö- vetett. Ez a nap, együttlétünk, kettõnk összetartozásának egyik legerõsebb pillére lett. Mit is mondhatnék róla? Hiszen a hegy kopár. Sziklás talaján csupán itt-ott található bozótos növény, egy-egy vadvirág, né- hány szál fû kíséretében. Ezeket a ritkán nõtt virágokat foszto- gatták a méhek, darazsak igen szép számban, és a pillangók sem hiányoztak. Mi lovainkról leszállva, kézen fogva mentünk, mint két nagy gyerek, akik felfedezõ útra indultnak, mert még sohasem láttak belülrõl hegyen épült várat. Én valóban nem láttam. A vál- lalkozás kalandosnak ígérkezett, mi pillangókat kergettünk, a da- razsak, méhek minket kergettek, olyan volt az egész, mint amikor Istvánnal jártunk felfedezõ úton kora gyermekségünkben. Oly- kor Ferenc kergetett engem, amennyire az emelkedõ hegy enged- te, fel is kapott, s így vitt tovább. Azt mondta kópésan, Csejte úr- nõje nem járhat gyalogosan… Õ lett a kóbor lovag, aki meg fog- ja hódítani a vár asszonyát, és a behódolás után õ lesz a vár ura. Az õrség tisztelettel és rokonszenvvel fogadott bennünket. Be- lül azonban a vár kongott az ürességtõl. Sehol egy lelket sem lá- tott az ember. A pitvarból nyíló helységek cselédsége messze volt tõlünk. Elõször az alagsort jártuk végig. Itt voltak a börtön cellái. Megnéztük a kínzókamrát is, és a kínzóeszközöket, amelyekkel kínozzák a vallatók a szegény bûnösöket. Vastag kötelek, fogók, vasláncok, kövek, melyeket a csigákra felhúzott rabok lábára erõ- sítenek, spanyolcsizmák és egy vasszûz. Ezek a szörnyû vallató 37
- 34. eszközök azt a célt szolgálták, hogy a „bûnös” azt is vallja be, amit el sem követett. Vagy ha valóban bûnös, bûnhõdjék iszonya- tos kínok között, s bánja meg tettét. Innen elsiettünk, két emelettel feljebb, a szép kilátást ígérõ pa- lotába. Az ablakerkélyre kilépve, elénk tárult a hegyvidék ködbe- veszõ hegyeivel. Én Ferenc vállára hajtva fejem rejtegettem a bör- tönélmény döbbenetét, de õ megérezte, és megsimogatott. Az úr szobájában frissen húzott, szuperlatos ágy fogadott, szí- nes ládák, bõrrel bevont támlás székek, a fehér, mázas kemence szinte világított. Ferenc, hogy elhessegesse borús gondolataim, megkérdezte: – Nem éhes a vár úrnõje? Én nevetve bólintottam, s õ karonfogva levezetett a konyhába, útközben kioktatott, hogy az ebéd intézése a várúrnõ feladata. Persze ez is csak a móka kedvéért volt. Kíváncsian várta, tudok-e önállóan intézkedni, ahogyan illik, s én játszottam a saját lábán álló nagyasszonyt. Határozott hangon mondtam: – Ebédelni szeretnénk az ebédlõ palotában. Az ebéd, mint a „Térülj, térülj asztalkám” mesében, percek alatt ott gõzölgött az elsõ asztalon, hiszen tudtak az érkezésünk- rõl, vártak bennünket, és valóban mi voltunk ennek a hatalmas várnak az urai. Komótosan, illedelmesen ettünk, nagyokat kor- tyolva a jéghideg borból. Igazi, ünnepi ebéd volt, sültek, borok, mézes sütemény, még dinnye is az ebéd végén. Az „úr” szobájában pihentünk aztán, elfelejtve börtönt, kín- zást, török háborút… Csak mi voltunk abban a hatalmas várban, a tiszta, napfényes, hûs szobában és a szerelmünk, amely már mentes volt a tudatlanságtól és a félelemtõl, mert a másik ismert, szeretett társ, és barát, aki mindkettõnk számára felülrõl rendel- tetett… Késõ délután ébredtünk éhesen, szomjasan, és az ebédlõben már várt az estebéd. Aztán ránk köszöntött az alkony, a szobából nyíló ablakerkélyen. Ott ültünk hosszan, a csend végtelenné tágult. A távoli he- gyek mögött a lemenõ nap sugarai még láthatók voltak. Piros fényben úsztak a felhõk… Szinte égett a láthatár… Aztán a he- gyek mögött eltûnt a nap, sötétlila ködöt hagyva maga után, de 38
- 35. 39 még felvillant egy-egy sugár a felhõk járása közben… végül min- den lágy, barnáslila színben nyugodott, várva az esthajnalcsillag jöttét, amely fel is tûnt rövidesen… Így a sötétség mégsem gyõ- zött. A naplemente mintha átköszönt volna a holdfénynek, a csil- lagoknak… ki tudja, hány percen, órán belül, mert mi alig érzé- keltük az idõ múlását. Élveztük a létezés, az összetartozás, ünnepi esténk csendjét… Alig, alig ejtettünk szót… és ez is természetes. A rendkívüli pillanatokat mindég mélységes csend kíséri. A holdfénytõl és a csillagoktól ékes estén észrevétlenül köszöntött ránk az éjszaka. Nem választottunk csillagot magunknak, mert az éj minden fénylõ csillaga nekünk ragyogott ezen az éjszakán… Ferenc a karjában vitt a szobába, s a kristályüvegen keresztül áradó holdfény társaságában folytatódott az ünnepünk. Talán leírni sem szabad azt a tiszta csendet… örömöt… ket- tõnk egymást akarásának vágyát úgy, ahogyan éreztük… Mert az élet igazi örömei megtörténnek… adatnak… Nem szabad a szavak nyûgét rájuk erõltetni… nehogy a fenséges csendbõl alá- hulljanak… Maradjon az a ünnepi óra, az éj csendje… a beköszönõ fény két ember titka… melyet híven õriznek éveken át, talán egészen a halálukig…
- 36. 40 Sárvári hétköznapok és az ünnepek Újra olvasva vallomásaimat, úgy tûnik csupa öröm, szárnyalás volt házasságom elsõ éve. Ez pedig, az igazságnak egy része csu- pán. Az élet legtöbbször a hétköznapok zsúfolt tennivalói, elvég- zendõ feladatok, melyek sokszor nem is testre szabottak: rend, kö- telességek sora, büntetés, gyógyítás, kerti munka, és a lelkünket sújtó adottságok: betegség, egyedüllét, álmatlan éjszakák, valaki- nek a hiánya, felsorolni is nehéz, ami az életet terheli, jobban, mintsem el tudnánk viselni. Túlságosan is váratlanul ért, mint várúrnõt a feladatok soka- sága és az én testi, lelki adottságaim, de fõként tudatlanságom ré- vén a siker bizony késett. Lányságom felelõtlen, nagyobbrészt ta- nulással, hímzéssel vagy csupán olvasással, merengéssel telt napjai Sárváron tennivalókkal telítõdött. Felelõsség terhelt a vár ügyes-bajos dolgaiban. Én voltam az úrnõ fiatal korom ellenére, akit kérdeztek, s akinek tudnia kellett a helyes választ. Felügyelni a cselédeket, ellenõrizni, vagy mérlegelni a vádaskodást, olykor büntetni a tolvajt vagy egyéb bûnöket. A legnehezebben elviselhetõ Ferenc távolléte volt. Miután Csej- térõl visszatértünk Sárvárra, õ mint a fiatal nemes úrfik ura, nevelésükért felelõs volt, és a hadviselés megannyi tudnivalóit gyakorolta velük. Bár ezeket az éveket a béke éveinek nevezték, de valójában nem volt mentes az életünk a háborgatásoktól, a rablá- soktól, és ezt a rabló, portyázó életet törökök, németek, magyarok egyaránt gyakorolták. Eleinte nem is értettem, ha nem támad az ellenség, miért kell heteken át járni a vidéket, idõnként lest vetni, a török területérõl foglyokat hozni. Ferenc mosolygott együgyûségemen, s válasza végül is meggyõzött, amikor elmagyarázta, ez csak válasz a török gazságokra, mert õk a szerzõdések ellenére rabolnak, és nemcsak élelmet, állatokat, hanem fiatal lányokat, fiúkat, akiket rabszíjra
- 37. 41 kötve visznek el édes hazájukból, a fiúkból janicsárokat nevelnek, és saját hazájuk ellen vetik õket harcba. Õk bizony nem ismernek sem Istent, sem embert, mert a céljuk az ország teljes megsemmi- sítése. Ezekben a harci cselekvésekben, portyázásokban Ferenc is so- kat tanult, néhány év alatt a bátor katonák közé sorolták, a hadak vezére lett. De én ezért a dicsõségért nagy árat fizettem, hiszen néha hetek, hónapok teltek el, míg viszontláthattam. Ilyenkor fe- ledve lett minden, és õ pótolni akarta a férj minden gyöngédsé- gét, visszavarázsolni arcomra a mosolyt, betölteni az ûrt, melyet távolléte oly szomorú gondolatokkal, érte való aggódással telített. Feladatom volt a várban élõ nemes – és polgárlányok nevelésé- nek, tanulmányaiknak ellenõrzése, sõt bizonyos fokú nevelése is. A varroda lányait himzõfonallal, textil anyagokkal ellátni, ezeket beszerezni, arról nem is beszélve, hogy menyegzõ elõtt a kelengye elkészítésének szorongatott idõszakában még éjszaka is közöttük dolgoztam én is. Mégis, talán ez a feladat volt számomra legke- vésbé terhes. De mindennél nehezebben tanultam bele a betegségek, gyógyí- tások sokféle ismereteibe. Évek teltek el, míg képes voltam akár- csak nézni is a vérzõ sebeket, elgennyedt tagokat, fekélyeket. Jár- ványok idején a várban gyógyultak, vagy haláloztak el a fertõzést kapott lányok, gyerekek, és ilyemkor kellett volna barátkozni a halállal, de erre bizony képtelenek vagyunk. A gyógyítás nélkü- lözhetetlen a gyógyfüvek ismerete nélkül, ennek tanulása idõigé- nyes feladat. Szerencsére mindég voltak a várban vénaszszonyok, akik szívesen, és avatottan végezték a füvekkel való gyógyítást. A patikus is jó emberem volt, sokat tanultam tõle, tanácsot adott, ha orvost nem tudtunk keríteni. Ezekben az években kezdõdtek a fejfájásaim, s ezek egyre job- ban megkínoztak. Néha, napokon át szenvedtem, olykor ágynak is vetett. Ferenc komolyan vette a bajt, még Bécsbe is elvitt egy orvoshoz. Sokat õ sem segített rajtam. Adott valami szeszt egy üvegecskében, de azt mondta, hogy ki kell takarítani a fejbõl a bo- rús gondolatokat, s helyette örvendezni minden szépnek, jónak. Azt is ajánlotta, keressem a jó levegõt, sétáljak sokat a parkban, és semmit se erõltessek, engedjem el magam egészen. Így aztán a
- 38. 42 kertet is többet látogattam. A várasszonyoknak ebben az idõben a kert, a veteményes és a gyümölcstermelés volt a legkedvesebb foglalatosság, versenyeztek egymással, ki termel legkorábban zöldség – félét vagy gyümölcsöt. Még az uralkodó is részesült ezekbõl a korai magyar termékekbõl, nemesített gyümölcsökbõl, s állítólag igen örvendeztek ezeknek, különösen a gyümölcsöknek. Mindezeket, melyeket felsoroltam, mint rám háruló feladat, a magyar nagyasszonyok vígan, gondtalanul végezték, sõt öröm- mel is. Én viszont eleinte csak nyögtem e feladatok sokasága mi- att. És bizony, ha nincs Ráchel, mi lett volna velem, aki nemcsak tanácsolt, döntött is helyettem, és tanítgatott a „felnõtt” életre, valójában az ügyefogyott nagyasszonyt helyettesítette. Istenem, mennyi mindent köszönhetek neki! Mondtam is többször, „Te vagy a várúrnõ, Ráchel.” De ezt csak Ferenc tudta, bár lehet, hogy a cselédség is sejtette. Ferenc olykor ajándékkal tért haza útjairól, és sohase feledkezett meg Ráchelrõl sem. Ilyenek voltak az én terhekkel átszõtt hétköznapjaim, de nem hiányoztak az ünnepek sem, s ezek tették színessé az életet. A szi- gorú kötelességeket is olykor fénnyel vették körül. Zeneesték, táncmulatságok, mint a lakodalom, óévbúcsúztató, farsang, sze- rettem az utazásokat is, hol a birtokainkra, ritkábban az ország- gyûlésre, Pozsonyba utaztunk. Ferenc az õ kényszerû útjaira, birtokok ellenõrzésére, felmerü- lõ gondok elintézésére engem is magával vitt. Ezek az utak kárpó- tolták a távolléteket. Ha egy vár, vagy birtok hívta õt hivatalos ügyben, együtt szálltunk be a hintóba, vagy a lóra, s én is részt vettem az õ munkájában vagy csupán az utazásban. Lassan is- merni kezdtem a nagykiterjedésû Nádasdy birtokot, a várakat megbízott uraival, asszonyaikat, de valójában legjobban az uta- zást élveztem, a vidék állandóan változó látványát. Ecsed sík vi- déke után alig tudtam betelni a Kárpátok hatalmas hegyvonula- taival. Legtöbbször, míg õ intézte az ügyeket, én a vidékkel ismer- kedtem, a vár valamelyik bástyájáról vagy egy torony magasából szemléltem az elém táruló tájat. Máskor egész délelõttöt eltöltöt- tem a várral való ismerkedésben. Az udvarmester mesélt a régi uraságokról, s szinte megelevenedett elõttem a vár dicsõ múltja vagy szomorú tragédiája a török idõk viszontagságaiban.
- 39. 43 Kivételes örömben volt részem, ha Pozsonyba indultunk az õszi vagy a tavaszi oktávákra. Ezekre, ha volt rá lehetõségem, új ruhát is varrattam. Az is boldoggá tett, hogy Ferenc még akkor is ragaszkodott az én kíséretemhez, ha én gyöngélkedtem. – Útközben meggyógyulsz – szokta mondani, s ez valóban leg- többször meg is történt. Az a változás, amit a város, pozsonyi há- zunk jelentett, csak tetézte várakozásomat. Ilyenkor visszafiata- lodtunk, noha még nem volt erre szükségünk, de nagyon igaz a mondás, a változás gyönyörködtet. Igazi élmény az országgyûlés volt. Én az asszonyok között, a karzaton ültem, sok fõurat személyesen is ismertem feleségeikkel együtt, akik eljártak Pozsonyba, és barátságot kötöttem velük. Minden érdekelt, ami elhangzott, de ha tudtam, hogy Ferenc is felszólal, szívdobogva vártam, s a legtöbbször büszkeség töltött el, ilyen fiatal szónok asszonya vagyok, aki fiatalsága ellenére mindég az igazság mellett, annak érdekében emel szót, és én egyetértettem véleményével. Ezekben a felszólalásokban legtöbb- ször a haza ügye, a pórnép sorsa, vagy a felettünk hatalmaskodó idegen nép hamiskodása került szóba. Most, a legutolsó pozsonyi diétán a végváraknak magyar kapitányokat követelt Ferenc. Arca kipirult, de indulatosságtól mentesen, higgadtan, mégis határo- zott hangon gyõzte meg az országgyûlés urait, hogy ez a mi ha- zánk, és csak nagyon elvétve fordul elõ, hogy egy idegen szárma- zású kapitány, legyen az, német, francia úgy képviselné a vár sorsát, az életlehetõséget, mintha egy magyar tenné ezt. Sokszor azért esik el a megtámadott vár, mert az idegen kapitány nem tesz meg mindent a vár megmaradásáéért. A magyar urak han- gos tapssal jutalmazták a bátor felszólalást. Nem hiszem, hogy a Ferenccel való együttérzésem csupán asz- szonyi elfogultság volna. Mert engem is az igazság és a méltá- nyosság szít belül. Ferenc minden szava igaznak tûnt, és a haza javát szolgálta. Másféle ünnepek voltak a zeneesték, különösen, amikor más országból, leginkább Bécsbõl érkeztek muzsikusok, akiket Ferenc hívott meg, ismerve hírüket. Ecseden én is tanultam zenét Imola kisasszony felügyelete
- 40. 44 alatt. A virginán néha, ünnepi estéken be is kellett mutatnom ze- nei gyakorlataim gyarapodását, de ezek csak olyan tessék-lássék zenélések voltak, a gyermek próbálkozásai. Mégis volt értelmük, ezt Sárváron, a zeneestéken értettem meg, mert utat nyitott a ze- ne bensõséges átélésére. Ezt a zene hallgatása közben kezdtem tapasztalni az önfeledt- ségben, és az önmagamtól való eltávolodásban. Szinte megszûnt körülöttem a világ, s olyan, eddig ismeretlen valóság felé sodró- dott a lélek, mely mentes volt minden érzékelhetõtõl, kézzelfogha- tó dologtól. Ki tudná ezt szavakba foglalni? De szükséges és a lét szebbé, jobbá válásának titka… Boldogság, hiszen a lélek szár- nyalását teszi lehetõvé… Tudtam, hogy Ferenc is élvezi a hegedûsök melódiáit, hiszen ezért hívta meg õket, de azt is tudtam, hogy a zene hallgatásában külön utakon járunk, érzelmeinkre való hatásában ismerkedünk belsõ világunkkal, amely leginkább jellemünk sajátja, itt csak kö- zeledni lehet egymáshoz… eggyé válni sosem. Sohasem tudtam szavakba foglalni az eltávolodást az élet gond- jaitól, ám az átélés kiváltságos pillanatokkal ajándékozott meg. A táncmulatságokra is örömmel emlékezem vissza, ezek is ün- nepnapok voltak. Megszüntették mindenestõl a szomorúságot, kiforgattak egészen önmagamból. Semmi sem képes annyira fel- szabadítani a gondtalanságra, az élet élvezetére, a vidám átválto- zásra, mint a tánc. A lakodalmak, farsang vagy a gyümölcsszüret adott alkalmat a vidám mulatozásra, a táncra. Szerettem táncolni, talán egy ki- csit jobban, mint illett volna, de hiszen még olyan fiatal voltam, a várasszony szerepre tudatlan. Botlásaimat csak a tánc tudta fe- ledtetni. Különösen, ha Ferenc kért táncra. Alig lehetett a várnép elõtt rejtegetni a boldogságot, amely ilyenkor osztályrészünk lett. Mert Ferenc is feledni akarta ilyenkor az ország rabigáját, a por- tyázások keserveit, hiszen hóban, fagyban is kinn dideregtek éjsza- kákon át, s hol van még a vér és a halál, ami megpecsételte olykor e vállalkozásokat. Az én szorgos, felelõsségteljes életem is tova- tûnt minden hiányosságával, tudatlanságával egy szempillantás alatt, és távol is maradt, amíg tartott a tánc bódulata, az esztelen részegség, mely mégis oly fontos volt mindkettõnk számára.
- 41. 45 A prédikátorok – alig volt kivétel – sokat „dörögtek” a tánc el- len. Mondván: „Felszabadít az erkölcstelenségre, utat nyit a bûn- re, megmérgezi a testet is és a lelket is, kikapcsolja a tudatot min- denestõl.” Ebben egyetértettek a pápisták, a lutheránusok, és a kálvinisták is. Pedig Jézus a vizet borrá változtatta Kánaánban. Lehetõséget adott az élet vidám, gondtalan élvezetére. Nem volt életellenes. Hiszen a tánc a vidám, talán lehet így is mondani, a gondtalan élet része. Erre épp olyan szükség van, mint a napsütésre és a csillagokra, melyek életünket boldoggá teszik. Ezt csak a farizeusok tagadják. De Jézus nem volt farizeus.
- 42. 46 Báthory István és Homonnai Fruzsina menyegzõje Szép ünnep köszöntött ránk István bátyám és Homonnai Fruzsi- na menyegzõjén Ecseden. Négy éve jöttem el Ecsedrõl szinte még gyermeklányként mint Ferenc asszonya Sárvárra, és felnõtt asz- szonyként, ismerve már a világot a lehetõségek és a kötelezettsé- gek sokféle viszonylatát tértem vissza gyermekéveim színterére. Az utazásnak Ferenccel együtt örvendtünk, de amikor Ecsed- hez közeledtünk, gyorsabban kezdett dobogni a szívem. Az isme- rõs táj kiforgatott önmagamból, akkor tudatosult bennem, szeret- tem itt mindent, hiszen itt csodálkoztam rá a világra… itt vol- tam gyerekként önfeledt, gondtalan, akirõl szeretõ szülõk gondoskodtak. Csak amikor már benn a vár felé közeledtünk, s a lápon tükrö- zõdõ tájban gyönyörködtem, fogott el valami ismeretlen érzés, az emlékezés öröme. Hányszor néztem gyerekként a vízinövényeket Istvánnal. Õ oktatott engem, maga sem ismerve még a világot, de éppen ezért voltak szavai becsesek számomra, mert a hozzám hasonló okosabb gyerek mondta el a békákról, a távoli hegyekrõl, a fenn fénylõ csillagokról, mindazt, amit õ is a képzelet világából merített, s így bennem is a képzelet szárnyalását indította el. Mindezt aztán együtt is felidéztük, amikor Istvánnal és Fru- zsinával, négyesben sétáltunk el a leginkább kedvelt veteményes- kert felé. Mi Istvánnal elõl mentünk, lassan, andalogva. Az est is kegyes volt hozzánk, derült ég borult fölénk, langymeleg éjszaka, és a csillagok õrizték a föld békéjét. Az este csendjét csak a békák hangos kórusa tette élõvé, de ezt mi már megszoktuk, nem is zavart. A csillagok fénye szívünket derûvel töltötte el, hátunk mögött hallottuk Fruzsina és Ferenc hangos nevetését, mi azonban saját gondolatainkkal voltunk el-
- 43. 47 foglalva, mintha csak így, csendesen ballagva hozná vissza emlé- keinket a múltból valami titokzatos, rajtunk kívül álló hatalom, olyan elevenen, boldogítóan, ahogyan akkoriban részünk volt benne. Csak amikor a málna- és pöszmétebokrokhoz értünk, szólalt meg István: – Itt találtuk meg azt a törött szárnyú madarat… Emlékszel? – Milyen örömmel repült el, amikor elengedtük napok múl- va… – mondtam én. Egy közeli padra ültünk, és a párok felcseré- lõdtek. Ferenc Istvánnal beszélgetett, panaszolta a dunántúli lu- theránus sérelmeket, a megreformált hit semmibevevését. – Írtam egy levelet Draskovich püspök úrnak. Nem tûrhetjük tovább, hogy még mindég küldi az archidiakónusát a gyülekeze- tekbe vizitációra, mintha még mindég õk, a régi püspökök lenné- nek illetékesek a pásztori felügyeletre, de félõ, hogy az anyagiak jobban érdeklik õket. Úgy tevékenykednek, mintha semmi sem történt volna az utóbbi évtizedekben. István helyeselte Ferenc fel- háborodását. – Nálunk ilyesmi már nem fordul elõ… bár vannak próbálko- zások a térítésre. Itt az unitáriusok a rámenõsebbek, elég sok gyü- lekezetben tevékenykednek, és sokszor kíséri útjukat siker. Ennek ellenére, vagy tán épp ezért elmondható, Erdély vallásszabadsága egyedülálló egész Európában. Beszélgetésük folytatódott, mi pedig Fruzsinával egymás mel- lett ülve próbáltunk közelebb kerülni egymáshoz. Nekem fontos volt tudni, vajon olyan jó házasság elé néz-e a bátyám is, mint az én házasságom. Fruzsina kedves, vidám teremtés volt. Úgy lát- tam, ha egy s másban különböznek is egymástól, az összhang ket- tõjük között harmonikus. Fruzsina élénksége, gyakorlatiassága jól kiegészíti majd István elmélyülésre hajlamos természetét. A leg- fontosabb, hogy Fruzsina is mentes az anyagiak szeretetétõl, és felül tud emelkedni a hétköznapok dolgain. Mindez abban lett nyilvánvaló, hogy örömmel beszélt nekem István irodalompárto- lásáról, s hogy Ecsed lassan a keleti országrész kulturális közép- pontja lesz. István ezeket az adottságokat nehezen nélkülözné élettársában.
- 44. 48 Mi ketten ugyan megértettük egymást, de igazán közel nem kerültünk egymáshoz, ehhez az kellett volna, hogy hosszan, csak mi ketten beszélgessünk valami csendes zugban, amikor lélek a léleknek vallani tud mindenrõl, még az élet intimitásairól is. Ta- lán egyszer lesz még erre alkalmunk. Késõn tértünk nyugovóra, de békés volt az éjszaka, és e nélkül az este nélkül csonka lett volna ünnepünk. Másnap a menyegzõi sokadalomban anyánk hiánya miatt Fru- zsinának sok intézni valója akadt, de õ élvezte ezeket, úgy láttam, jobban fog boldogulni a várasszony szerepében, mint én annak idején. Igaz, õ érettebb is volt, és sok megoldhatatlannak látszó kérdést könnyebben átlátott. A menyegzõi ceremónia most is hosszadalmas volt, ám a kül- sõ szemlélõ szerepében sok mindent jobban megértettem, és fon- tosabbnak láttam, mint saját menyasszonyi szerepemben. A gaz- dagon terített asztalhoz éhesen ültünk le, élveztük a jobbnál jobb falatokat. Ferenc vidámnak és gondtalannak látszott. Nem is tudtam, hogy ennyire szeret énekelni, a lakodalmi túlfûtöttség- ben csodálkozva hallgattam mindenkit túlszárnyalni akaró hangját. Talán észre sem vette, hogy felállok, és kimegyek, de nem jött utánam, s ennek most örültem, mert igazában el akartam mene- külni a hangos, víg társaságból valami csendes, magányos helyre. Késõ éjszaka volt. Tudtam ez az egyetlen lehetõség, hogy visz- szatérjek a tovatûnt évek emlékeihez, amiket hálátlanul hagytam itt annak idején… Pedig az egyetlen, igaz, bensõséges kapcsolat a természet világával gyermekéveink színtere, mindazzal, ami kö- rülvesz, még akkor is, ha emlékezünk annak az idõnek viszontag- ságaira is és szomorú perceire… Hiszen Imola kisasszony cse- pegtetett az én poharamba keserûséget is. És ha sírtam, s elvá- gyódtam a világból akkoriban, ezt neki köszönhetem. Akkor este a lápi hídon sétálva elhessegettem ezeket az emléke- ket, és csak a gyermeki élet varázsa uralt… ahogyan régen képze- letem ki tudott szakítani a kötöttségekbõl, és úgy jártam-keltem a világban, mintha minden az enyém lenne, nem birtoklásképpen, hanem a gyermek szabadsága révén, aki bármikor maga mögött
- 45. 49 hagyhatja a valóság nyûgét és egy varázslatos világban élhet, melyet maga teremt, ezért annyira csodálatos… feledhetetlen. Mert hiszen a pillangó, a málna, a vízinövények, a fecske min- den, minden nemcsak van, hanem azért van, hogy neki, a gyer- meknek örömöt szerezzen… Még felmentem a szobámba, ahol minden a régi helyén volt, István érintetlenül hagyta. Kihúztam az egykori „kincses” fióko- mat, és megkerestem emlékeim között a kis papírlapot, anyám emlékét. Gyermekírással az esti imádság az egyik oldalon, a hát- lapon anyánk kedves éneke, a 42. zsoltár: „Mint a szép híves pa- takra a szarvas kívánkozik…” És halkan dúdolni kezdtem, visz- szaidézve õt. Éneklés közben mindig megváltozott az arca, derûs lett. Anyámtól is búcsút vettem… hiszen gyermekként õ terelt szelíden Isten felé. Két nap múlva hagytuk el Ecsedet. Jó volt elbúcsúzni. Mert emlékeim olyan elevenen, olyan bol- dogítóan csak annak a fiatalasszonynak jöhettek vissza, aki még fogékony volt számba venni a gyermekévek varázslatát, ami sem- mihez sem hasonlítható.
- 46. 50 Invocavit vasárnapja 1586-ot írt a kalendárium azon a nagyböjti elsõ vasárna- pon, február havának végén. Az annyira vágyott télvégi, tavaszt váró langymeleg kö- szöntött Sávárra, ami minden évben, olykor a szürkés ég- bolt ellenére, a rigócsicsergés ígéretével ad hírt az emberi szívnek, s ezzel együtt reményt is sugall, hogy eljön a vár- va-várt napsugár. A várkápolnában is látni lehetett ennek a bizodalomnak a jelenlétét. Az énekek szárnyalóbban vitték a szívek áhítatát felfelé, ama Úr felé, aki a háborús rablások, a pusztító pestis, mely Sárváron is szedte áldozatait, és a téli fagy után, most le akarja törölni népének szemérõl a könnyeket. Vidos Lénárd, Sárvár prédikátora is átérezte hívei só- várgását, a békességvágyat. A kijelölt szent ige, és az oda- fentrõl kapott útmutatás révén ígérte a kegyelem jelenlétét és beteljesedését, mely Isten leginkább felismerhetõ prin- cípiuma ma is, holnap is, és mindvégig, míg járjuk e földi zarándokutat. Invocavit vasárnapja, pedig mindenképp feljogosít ar- ra, hogy ebben a kegyelemben ne kételkedjen Isten népe, ez a gyülekezet sem, hiszen Krisztus Urunk nemet mon- dott megkísértésekor a Sátánnak. „Távozz tõlem, mert meg van írva, a te Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.” A szeretett Fiú legyõzte a Kísértõt, és elindult a Golgota felé vivõ úton, hogy ennek a kicsiny gyülekezet- nek is üdvösséget szerezzen a golgotai kereszten. Báthory Erzsébet is valami különös balzsamot érzett reg- gel a levegõben, amikor a várkápolna fel igyekezett. Már napok óta zavart és nyugtalan, nemcsak azért, mert Ferenc
- 47. két hete távol van, Most a nyugtalanság belõle áradt, vala- mi bizonytalan félelem a jövõtõl, idegei vibráltak, olykor szédülést érzett, mélyebben aludt, de mégis fáradtan éb- redt. Olykor émelygett a gyomra, éhesen várta az ebédet, aztán az étket mégsem fogadta a gyomra örömmel. Most itt a kápolnában õt is magukkal ragadták az éne- kek, mintha a gyülekezet együttesen részesült volna ab- ban a kegyelemben, aminek titkát az ember sohase értheti. Nyugtalansága lecsendesedett, szívbéli békének adva he- lyet. De amikor az úrvacsora után a padja felé közeledett, hir- telen szédülést érzett, és ösztönösen megkapaszkodott a padban, leült és ráborult, kavargott a gyomra. A kápolná- ban lévõ várnép észrevette, valami nincs rendben, asszo- nyuk rosszul van. Ráchel felállt, és asszonyához sietett. Er- zsébet sápadtan emelte fel fejét. – Jöjjön, kedvesem… Felsegítette, és kivezette õt a friss levegõre. Épp hogy csak kiértek, Erzsébetnek felfordult a gyomra. Szobájában lefektette csak úgy ruhástól. Az asz- szony arcába lassan visszatért az élet, nyugodtabban léleg- zett. Ráchel õrizte õt, ne háborgassák a kíváncsi cselédek. Vidos Lénárd tiszteletes is eljött, nem csak kíváncsiságból, Nádasdyné kedves híve volt, tudta, hogy hitéhez való ra- gaszkodása szívébõl fakad, és nem hiányzik belõle a jóin- dulat sem a rászorulók iránt. Ráchel elõtte is szabadkozott: – Nincs semmi baj, Tiszteletes úr, de Asszonyom éppen elszunnyadt. – A prédikátor megértette, hogy a vénasz- szony õrzi kedves asszonyát a zaklatásoktól. – Kérlek, add át jókívánságaimat! Ráchel csak az ebédjelzõ harangszóra ébresztette fel, s akkor mondta el sokéves tapasztalatát az élet eme nyil- vánvaló jelenségérõl. – Hát csodálkoznék, kincsem, ha ez a rosszullét nem egy kis Nádasdy jelentkezése lenne… Erzsébet felült az ágyon. Gondolatai zavarosan kava- rogtak… Hát persze, õ is napok óta érzi, nincs rendben, 51
- 48. valami idegenség nyugtalanítja, valakinek a jelenléte za- varja meg életét… Hát akkor lehet, Ráchel megint bebizo- nyította, hogy mennyivel többet tud nálánál. Csak ezután kezdet csodálkozni, és válaszolt öreg dajkájának: – Te mindég többet tudsz, mint én. Kérlek, ne szólj errõl senkinek, még Ferencnek se. Neki én szeretném elmonda- ni, ha egyáltalán igaz lesz a jóslatod… Ferenc, mintha érezte volna, haza kell jönnie, késõ este megérkezett. A hosszú távollét után, mint szokta, fel akar- ta kapni feleségét, ám Erzsébet mosolyogva hárította el a kedvességét: – Vigyázzon, Kegyelmed! Még kárt tesz a kisfiában… Ferenc keze lehanyatlott. Értetlenül nézett feleségére, csak lassan jutott el a tudatáig, hogy valami örömteli van készülõben, s akkor felragyogott az arca: – És ez most már biztos? – Dehogy! Semmi sem biztos… csak gyanús jelek van- nak, és Ráchel jósol ilyeneket. Ki tudja, lehet, igaza van… S ekkor férje mégis felemelte õt, de nem olyan hevesen, gyöngéden, mint egy virágszálat. 52
- 49. 53 Áldott állapot Ráchel nem tévedett invocavit vasárnapján. Valóban egy gyer- mek készülõdik világra jönni. Anya jelölt lettem, vagy talán már anya is vagyok. A kezdeti rosszullétek, és a szédülések, meg min- den, ami ezzel az állapottal jár, már elmúlóban van. Ferenc úgy vigyáz rám, mintha egy gyenge palánta lennék, akinek még a nap is megárthat. A vár sokféle tennivalóiban is segítséget kaptam, a „nagyasz- szony” nem erõltetheti meg magát. Várady Jánosné, Piroska segít most nekem, aki majd’ egyidõs velem, egy keresztúri öz- vegyasszony, s nála jobb segítõt nem is kaphattam volna. Job- ban is érti a tennivalókat, kertet, vendégvárást, varrodai intéz- kedéseket. Jól ismeri a gyógyfüveket is. Mindezeket én éveken át hiányos tudással próbáltam intézni, sok hibás döntéssel. No- ha tíz év alatt azért elõbbre jutottam, hogy csak a füveket említ- sem, már sokat ismerek formájáról, illatáról, s azt is, melyik mire való. Mégis Ferenc döntése leveszi a terhek nagy részét rólam, egy kicsit nyugodalmasabb életet élek a „fiú-leány” születése elõtt Pi- roska segítsége révén. Õ most a jobb kezem. Ráchel féltékeny kis- sé, de én így szívem egészével az áldott állapot örömét élvezhe- tem. Szeretnék megfelelni a feladatnak, magamra is vigyázok, nincs is egyéb fontos dolgom, mint õt, aki oly sokára jelentkezett, egészséges gyermekként világra hozni. Ez a „másság” valóban áldott állapot, a teherhordozáson túl. Amikor a szerelem birtokba vette szívemet, igaz volt a felismerés, hogy leomlott valami fal-féleség, ami eddig a világtól elválasztott. Most pedig olyanná váltam gyermekemmel a szívem alatt, mint a gyümölcshozó fák vagy a csillagok az égen… Belekerül- tem a világot uraló rend birtokába, ahol mindennek elõre kijelölt célja van. A magam számára most alig van igényem, nem kapni
- 50. 54 akarok, hanem adni, szívdobbanásom is a bennem élõ magzatot szolgálja. Mindég bizonytalanság kínzott, amit teszek, vajon helyes-e, és sokszor éreztem bûntudatot. A várúrnõ intézkedéseit állandó té- pelõdés kísérte, vajon megfelel-e ez az út a krisztusi útnak, mert csak ritkán éreztem azt a boldogságot, ahogyan õ boldognak mondja a szelídeket, az irgalmasokat, a tiszta szívûeket. Az anyaság ezektõl a kétségektõl megszabadított. Azonban ez- zel együtt egy másfajta terhet kaptam, vagyis tudomásul kellett vennem, hogy a várakozás sem passzív állapot, hiszen minden a gyermek körül forog, elsõbbség illeti meg, akár akarja az ember akár nem. De e közben a belsõ harmónia oly fokon vesz birtokába, ami bizonyossága annak, áldott állapot az, amikor mi, anyák gyermeket hordunk szívünk alatt. Vagyis nemcsak azért áldott, mert egy új élet készül világra jönni, hanem a belsõ világunk derûje folytán is. Különös jóakarat ural, mostanában még szándékaimban sem akartam semmi rosz- szat. Az anyaság kötelezett el erre a mindeddig ismeretlen útra, saját akaratomtól függetlenül. És tele vagyok mindenki iránt bé- külékenységgel, mintha felülrõl kaptam volna ezt az ajándékot, saját döntéseimtõl függetlenül. A szívemben uralkodó béke a dolgok és acsarkodások fölé emel, most már hónapok óta. Lehet, túlságosan költõien hangzik mindez… talán azért, mert nemcsak egy gyermek készül világ- ra jönni, mi anyák is újjászületünk e nemes feladat aján- dékaként…
- 51. 55 Nádasdy Ferenc – Lám mi mindent eltitkol, Kegyelmed, elõlem? És én hogyan védjem meg ezekben? Talán így neheztelt Erzsébet, amikor férje otthon bete- geskedett azon a nyáron, õ pedig a gyermekáldás boldog harmóniáját élte. Ferenc csak ekkor számolt be nagybáty- ja, Báthory István hozzá írott levelérõl, aki azt tanácsolta, hogy legyen óvatos ezekben az ügyekben, a merész politi- ka következményekkel jár. Ferenc ugyanis valami államtit- kot közölt Erzsébet nagybátyjával. Talán nem fölösleges a századvég politikai, társadalmi viszonyainak ismertetése. Mi jellemezte a magyar neme- sek politikáját, hogyan viszonyultak a török rabigát visel- ve a német uralkodóházhoz? Hiszen Erzsébet is ennek a politikának áldozata lett. Elsõsorban Nádasdy Ferenc poli- tikáját kell vizsgálni néhány szempontból. Ferenc õsei és apja, a nádor politikáját folytatta, hiszen a császári udvarban növekedett tizenkét éves korától, Ru- dolf és Ernõ fõherceg játszótársai voltak. Politikája termé- szetes módon császárpárti volt, szemben az erdélyi ne- messég politikájával, akik törökbarátsággal szerették vol- na megõrizni Erdély önállóságát. Ennek a politizálásnak volt a híve Báthory István is, noha az õ koncepciója jóval merészebb. Õ lengyel királyként is a török kiûzését tartotta szeme elõtt. Nem a hatalom meg- szerzése miatt gondolt a magyar királyi tróra, hanem Magyarország, Lengyelország és Erdély összefogásával akarta megszabadítani országunkat a közös ellenségtõl. Ugyanakkor szíve mélyén féltette is népét a testvérharctól, mert ha az összefogás megvalósult volna, a császárpárti
- 52. magyarok harcoltak volna a törökpárti magyarokkal német és török zászlók alatt. Nádasdy, amikor bizalmas államtitkot közölt a lengyel királlyal, ebben a céljában akarta segíteni. De Báthory Ist- ván féltette õt a közvetítõ szerepében, ezért óvta a hason- ló tettektõl, és hárította el a neki nyújtott szolgálatát. 1586- ban, amikor ezek a kérdések Sárváron elõkerültek, egyben már meg is pecsételõdött a merész tervezgetés, mert Bá- thory István ebben az évben meghalt. Ferenc azonban nemcsak császárpárti volt, hanem igaz hazafi, aki elsõsorban a hazáját féltette minden ellenség- tõl, a némettõl is és a töröktõl is, mert a harcokban pusztult a magyar, elszegényedett az ország, nincstelen bujdosó lett lassanként a jobbágyság, akit talán leginkább sújtottak a háborúk. Magától értõdõ, hogy az elõbb említett levélrõl tudtak Bécsben is, besúgók minden korban voltak. Ferenc kegy- vesztett lett, és hosszú idõbe került, míg visszanyerte a császáriak bizalmát. Az elismerés ebben a korban is a si- mulékony, elvtelen nemesnek szólt, aki csak a saját karri- erjét tartotta szem elõtt. Ferencnek volt gerince, bátor, igaz hazafiként az igazságot mindennél foltosabbnak tartotta. Látta a Habsburg ház németelvû politikáját, és a sérelme- ket a saját bõrén érezte, ezért állt ki hazája igazságáért. 1582-ben csak azzal a feltétellel fogadta volna el a Du- nántúli Fõkapitányságot, ha a Bécsi Udvar a katonaság el- maradt zsoldját kiutalja, és ígéretet tesz a rendszeres jutta- tásra. Mivel ez nem történt meg, nem vállalta el a kitünte- tõ elismerést. Egy év múlva egy feliratot intéztek az uralkodóhoz Batthány Boldizsárral, s ebben figyelmeztet- ték õt a magyar sérelmekre. Batthányval és Zrinyi György- gyel egyezség kötötte össze Nádasdyt, e szerint a három híres törökverõ hõs védelmezi egymást az udvar esetleges letartóztatásával szemben. A kegyvesztettség jele volt az is, hogy noha az országgyûlés Nádasdyt választotta meg Érsekújvár kapitányává, azt a kitüntetést nem kaphatta meg, mert az uralkodó nem járult hozzá. 56
- 53. Szívbeli jó barátjának, Pálffy Miklósnak köszönhette, hogy a bizalom közte és az uralkodóház között mégis helyreállt a lengyel király halála után. Ennek egyik jele, hogy a legbizalmasabb magyar tanácsosok közé õt is bevá- lasztották. Nádasdy Ferenc azonban nem csak a bécsi udvar bizal- mát élvezte, hanem a magyar rendekét is. Abban a tizen- két tagú országos küldöttségben is részt vett, melyben a magyar nemesek sérelmeiket terjesztették a király elé. Az ország helyzetét tisztán látó, és a sérelmeket bátran kimondó diplomata nemcsak a politikai életben ért el sike- reket, egyre növekedett a híre a hõs katonának is a török- kel vívott portyázásokban. Még a Fényesarcú Padisach is „Kedves Fiamnak” szólította levelében, amikor magához akarta édesgetni, hogy neki szolgáljon. Ez a hírnév akkor kezdett igazán csillogni, amikor a ti- zenöt éves háborúban már élet-halál harcot vívott a kisszá- mú magyar sereg a hatalmas török túlerõvel szemben. 57
- 54. Anyai örömök Az õsz már téliesre fordult, reggelente deresek voltak a fák a kertben, és a park dísznövényei, amikor egy kis csecse- mõ, Anna, hangos sírással adott jelt Sárváron a lakótorony egyik szobájában világra jöttérõl. A kis újszülött sírása in- dokolt keserv volt, mint minden gyermeké, hiszen órákon át küzdött, hogy kis bölcsõjében nyugodalmat leljen e vi- lág keservei között, amely, íme ez órában kezdetét vette. Apja, miután megfürösztve, bepólyázva átvette, nem adta át feleségének, a magasba akarta õt emelni, de anyja látva mozdulatát, ijedten felkiáltott: – Ne emeld fölfelé! Vigyázni kell rá! Hozd ide hozzám! Az apa bûnbánóan engedte le karjait, gyöngéden átfog- ta a csecsemõt, de csak percek múlva adta oda Erzsébet- nek. Nézte a vonásait, nem önzõen, mint sokan teszik, ke- resve saját vonásaikat az újszülöttön. Õ a feleségével való hasonlóságot kereste az arcon, csak azután adta át. – A szája egészen olyan, mint a tiéd. Báthory ajkak. A kicsi arcán valóban inkább a Nádasdyak vonásait le- hetett felfedezni. Ezt Ferenc is észrevette, de jó szívvel, kedveskedve, magát háttérbe szorította, hiszen akit õ an- nyira szeret, órákon át, szenvedett. Erzsébet a gyermekét karjába vette, úgy érzett õ is, mint a legtöbb anya, feledte a hosszú vajúdást egy szempillantás alatt. Csak nézte An- nát, mint valami csodát. Akkor már a baba behunyt szem- mel szunnyadt, feledte õ is a megpróbáltatásokat, a meg- születés törvényszerû keserveit. – Anna a te vonásaidat örökölte, Ferenc, de azért nem egészen… A nevét már régen eltervezték. Anyai nagyanyja nevét kapta, Báthory Annáét. 58
- 55. Azóta hónapok teltek el. Anna jó kislány, csendes, alu- székony. Eleinte éjjel sírdogált, de ez már a múlté. Most már ismerni kezdi övéit. Ha anyja fölé hajol, mosolyog rá, ismerõsként üdvözli, s Erzsébet szíve átmelegszik a kis te- hetetlen kedves ragaszkodásától. Mosolyában már ismeri az anyai örömök egyik legfontosabbikát, mely öntudatlan kötõdés minden anya-gyermek kapcsolatban. Valószínû- leg e mosoly az egyike az elszakíthatatlan köteléknek, aho- gyan az anyák mindenképp, minden rosszat elviselni ké- pesek gyermekeiktõl, sokszor a felnõtt gyermek gonoszsá- gát is. Megbocsátani mindent, szeretni viszonzást se várva mindvégig és önzetlenül, az anyákat jellemzi leginkább. A várban szinte már rendes kerékvágásban folyik az élet. Igaz a várúrnõ sok minden tevékenységtõl most mentve van Piroska révén. Õ most elsõsorban gyermekét dédelgetõ anya, néhány nagyasszonytól eltérõen õ maga szoptatja a kis Annát, bölcsõje is az õ szobájában van, a gyermek tölti ki napjai nagy részét. Eleinte Ferenc is több idõt töltött otthon, de amikor látta, Erzsébet már a régi, talán erõsebb is, és ke- vesebbet kínozza a fejfájás, visszatért a hadviseléshez, telje- sítve hazafiúi kötelességét hûen, mint annak elõtte. Felesége neheztel ezért? Nem. Erzsébet anyaként is ör- vend, ha Ferenc megérkezik, de a várakozás mostanában mégsem olyan kínzó. A családdá válás természetessé tette, hogy már nem érzi egyedüllétnek a férje távollétét. A kis- baba ragaszkodása, ahogyan mostanában már utána for- dul, ha eltávozik, boldog meghatódást vált ki belõle, siet vissza hozzá, kevesebbet mereng, gondolatait a gyermek tölti ki egészen. Az önfeledt jóra igyekvés, mely a terhességgel vette kezdetét, folytatódott a bölcsõ mellett is. Kicsit persze ön- zõen, mert ez most elsõsorban gyermekét veszi körül. A vár ügyes-bajos dolgai távolibbak lettek, még a tragi- kus események is veszítettek borújukból. Halálhír, beteg- ség, Ferencért való aggódás kisebb területre szorult. 59
- 56. Farsang a várban Az ablakot nyitotta éppen, s lenn, a várudvaron látta a hopmestert néhány cseléddel, akik egy szekérrõl fenyõ- ágakat raktak le. Elõször nem tudta mire vélni a fenyõer- dõben végzett pusztítást, Piroska jött a szobába, õ mondta el, hát itt van a farsang a nyakunkon, fel kell díszíteni az ebédlõpalotát. A farsang igézetében mozdult meg a várnép, ám ez a te- vékenység mentes volt a fáradtságtól, örömöt, vidámságot jelentett már a készülõdés is. Mert a farsang minden év- ben a gondoktól való szabadulás. A konyhában napok óta sürög-forog a kisegítõ személyzet, az ünnepre a fenyõága- kon kívül, sõt talán azoknál is fontosabb a jó eszem-iszom, hogy a szív derûjét a gyomor is megelégedéssel fogadja. Ami mégis a legfontosabb, a várható dínomdánom, a kö- töttségekbõl való felszabadulás, s ha itt Sárváron még nem is divat a maskara, sem az álorca, a várnép derûje beara- nyozza azt a napot. És ez kijár a dolgos népnek! Végre eljött a várva-várt nap. Az ebédlõ feldíszítve fe- nyõillattal telítõdött. A színes papírszalagok is fokozták a vi- dámságot, láncra fûzve ívelték át a boltíveket. Az ünnepi estebéd pontosan öt órakor az asztalokon gõzölgött a fris- sen vasalt, fehér damaszt abroszokon, s ez is emelte a han- gulatot. A fogások választéka bõséges volt, és a tálak gyor- san követték egymást. A bor pedig, már délelõtt is veszen- dõben volt, mert nem csak a nyári forróság teszi szomjassá a férfinépet, ilyenkor a várakozás izgalmát, no meg a kezdõ- dõ jókedvet kell levezetni, meg fokozni is, s ebben alig volt kivétel. Még a vár ura is betársult a korán borozgatók közé. Este a vacsoránál jóval több gyertya égett, s a zenészek, akik délelõtt csak gyakoroltak, cincogtak, most estére ki- 60