5. 1. AZ ELSŐ TALÁLKOZÁS
Éljen a tanév első napja – gondoltam keserűen, miközben
végigsétáltam a gimnáziumba vezető keskeny úton. Átkoztam az út
mellett napsütésben fürdő fákat. Bosszantó lassúsággal haladtak
mellettem.
Ránéztem a karórámra. Riasztóan kevés időt hagyott nekem a
sétára. Mióta a szüleink meghaltak, a várostól húsz kilométerre éltem
a nővéremmel. Mary volt a legnagyszerűbb ember, akit a föld a
hátán hordott. Harminckét éves korára a kisvárosi emberek sikeres
életét élte. Előkelő posztot töltött be a helyi iskolában, ő volt az
igazgató. Nagy szerencsémre nem a gimnáziumban, hanem az
általánosban. Mary mindig azt mondogatta, nem bírna elviselni annyi
hormonoktól túlfűtött, szemtelen, kerge fiatalt, amennyi nálunk
összeverődött. Gyakran értettem vele egyet.
Megint az órámra néztem, s döbbenten állapítottam meg, hogy
már csak öt perc van az első csengőig. Megszaporáztam a lépteimet,
-5-
6. bár szívem szerint visszafordultam volna. Nem az iskolával volt
problémám, nem. Imádtam tanulni, mindenből kitűnő voltam.
Ha az emberekkel nem kellene állandó kontaktusba keverednem,
nem is akadna problémám.
Na, de sebaj, vontam vállat hanyagul. Ezt az évet már csak
kibírom valahogy. Utolsó éves voltam a gimiben, utána jöhet a
legtávolabbi egyetem. Mindegy melyik, csak messze legyen. Persze
Mary könyörgött, hogy ne hagyjam egyedül ebben a porfészekben,
de én ismertem őt. Szerette ezt a várost, imádott itt élni, hiszen őt is
imádták.
Az idő hirtelen fordult rosszra. Az addig ragyogó kék égen most
sűrűsödni kezdtek az áldott, szürke esőfelhők, mire megkönnyebbült
sóhaj szakadt fel a tüdőmből. Szerettem az esőt, elmosott minden
negatív érzelmet a lényemből. És másokéból is.
Volt egy érdekes tulajdonságom, vagy inkább képességem:
éreztem mások érzelmeit. Ez a képességem inkább volt bosszantó,
mint hasznos. Idegesített, mikor még a boltban is megéreztem, hogy
az eladónőnek mennyire elege van az unalmas kis életéből.
Megborzongtam, és nem csupán a hűvös szél miatt. Nem
szerettem a képességemre gondolni, inkább kikapcsoltam, amennyire
ez lehetséges volt. Egy alkalomról mégis tudok, amikor hasznát
vettem. Új tanár érkezett akkor az iskolába, velünk volt az első órája.
Fiatal volt, s kerek szemüvege ellenére is jóképű. A viselkedése
viszont arra utalt, mintha belefásult volna az életébe. Szenvtelenül
adta elő a tananyagot, mindenfajta érdeklődést kizárva. Fogalmam
sem volt, miről beszél, annyira lefoglaltak az érzelmei. Harc dúlt
benne, éreztem. Mintha egy csónakban ültem volna a tengeren, s
érzelmeinek vihara ide-oda dobálta volna a hullámokat alattam.
Biztos voltam benne, hogy készül valamire, de mivel a
-6-
7. gondolataiban nem tudtam olvasni, így a cselekmény rejtve maradt
előttem.
Óra után követtem őt a parkolóba, s mivel nem tudtam, mit
kezdjek ezzel az információval, így odaléptem hozzá, s egyszerűen
megkértem: „Ne tegye!”
Furcsán nézett rám, összezavarodott. Még egy lépéssel közelebb
kerültem, majd megérintettem a karját, s minden erőmmel
koncentráltam. Át akartam adni neki az összes kellemes érzést, mely
bennem élt. Maryval is gyakran tettem ezt, ha túlzottan felizgatta
magát valami apróság miatt. A tanár, Mr. Johnson megnyugodott.
Apró, mélyen ülő szemeivel döbbenten nézett rám. Láttam rajta,
hogy nem érti.
A kezem még mindig az alkarját szorongatta, igyekeztem
megnyugtatni. Mr. Johnson ámulata ott ragadt a szívében, de az
aurája már nem volt kellemetlen fekete. Inkább zöld.
Így láttam az embereket. Az érzelmeik hatására az őket körülölelő
„aura” változtatta színeit. A zöld kellemes, nyugodt szín.
Megnyugodtam, hogy legújabb tanárom nem dobja el magától fiatal
letét (feltételeztem, hogy erre készült). Az eset óta is boldogan tanítja
nekünk a biológiát, s ahogy éreztem mélyen a szívébe zárt. Ezzel
egyedül volt, mivel olyannyira igyekeztem beleolvadni a
környezetembe, hogy akadtak olyanok, akiknek fogalmuk sem volt
Emily Normon létezéséről.
Emily Normon. Még a nevem is szürke, régimódi.
Megértettem az embereket, ha tükörbe néztem. Egyszerű
vonások, barna hajam bután göndörödve kúszott a derekam aljáig
(ma reggel sikerült szorosan a tarkómra összefogni), szintén barna
szemeim nem nyújtanak semmi különlegeset. Megint
megborzongtam, most már magamtól. Az első esőcseppek az iskola
parkolójában értek utol. A diákok sietve maguk mögött hagyták
-7-
8. menő járgányaikat, hogy fedél alá meneküljenek. Mary szeretett
volna autót venni nekem, de lebeszéltem róla. Tudtam, hogy az ő
kevéske fizetése arra pont elegendő, hogy kényelmesen megéljünk
belőle, de egy kocsi már luxuscikknek számított volna. Ő is
bringával járt melózni.
Pillanatokon belül zuhogni kezdett az eső, eláztatta gondosan
hátrafésült hajamat. Bosszúsan összeszorítottam ajkaimat.
Diáktársaim izgatottsága az első iskolanap miatt nevetségesnek tűnt
számomra, s már akkor mérges voltam, mikor beléptem az aulába.
A fal, amelyet a környezetemben élők érzelmei és magam közé
állítottam, hirtelen összeomlott. Eddig is érzékeltem a kíváncsiságot,
ami az új diákok érkezését jelezte, most viszont szinte letaglózott.
Ebben a kisvárosban szenzációnak számított, ha új arcok érkeztek,
akik ráadásul – önszántukból – maradni is óhajtottak huzamosabb
ideig.
Mozdulni sem bírtam. Diáktársaim érzései gátak nélkül törtek be
tiltakozó elmémbe. Kíváncsi érdeklődés, elbűvöltség, féltékenység,
vágy cikázott át a testemen, jóllehet még meg sem pillantottam őket.
Éreztem a közeledésüket, ahogy többen várakozásteljesen fordultak
egy irányba, a lépcső felé. Kik ezek, hogy ilyen erős hatást keltenek
ezekben a szerencsétlenekben?
A csengő hangja, mint éles mennydörgés hatottak lebénult
érzelmeimre, de továbbra sem tudtam megmozdulni. Társaim
gyorsan beszivárogtak a tantermekbe, én meg gyökeret eresztettem
az aula absztraktikus oszlopainak a lábánál. Felnéztem a lépcső
tetejére, lelkemen félő várakozás ült. A nap utolsó fényei a lépcső
tetejére omlottak. Szívem izgatott táncba kezdett, ahogy megláttam a
közeledő árnyékot. Fulladni kezdtem. Éreztem, ahogy oxigén után
kiált a tüdőm, s igyekeztem arra koncentrálni, nehogy elájuljak.
-8-
9. Minden rózsaszín volt, piros, és sárga. Akárkik is jöttek lefelé a
lépcsőn, mindenkiben ugyanolyan hatást keltettek.
A gyomrom bukfencezett, én meg végre elég erőt gyűjtöttem,
hogy visszaaraszoljak a bejárati ajtóhoz. Mintha mentőövet hajítottak
volna utánam, úgy kapaszkodtam a fémbe, ami csendes kattanással
adta meg magát gyenge ujjaimnak. Végre kinn voltam. Hátammal
nekitámaszkodtam az ajtónak. A friss levegő az arcomba vágott, míg
lehunyt szemmel magamba szívtam a vihar illatát. Már nem
szédültem, de a biztonság kedvéért még szorosan összezártam a
pilláimat. Elindultam. Úgy döntöttem, nem történik katasztrófa, ha
kihagyom az első órát. Néhány lépést araszoltam előre. Éreztem az
esőcseppek nedvességét. Csendesen sóhajtva hátrahajtottam a fejem,
és elmosolyodtam. Sokkal jobban éreztem magam, ezért hirtelen
ötlettől vezérelve az udvar felé kanyarodtam. Volt ott egy fedett
terület, gondoltam ott eltölthetném bűnös perceimet. A szemem
elfelejtettem kinyitni, valami keménynek ütköztem, majd a nagy
lendület miatt a fenekemre estem volna a mögöttem elterülő
pocsolyába. Szemeim gyorsan kipattantak, mikor a várt kínos
huppanás elmaradt, s helyette két erős fadarabot éreztem a derekam
köré fonódni. Pár zavart pillanat múlva rájöttem, hogy nem
fadarabok tartanak satuként, hanem erős karok. Felemeltem a fejem,
hogy a megmentőm szemébe nézzek, s a legkékebb szempárral
találtam szemben magam. Szemügyre vettem a szempár
tulajdonosát, s leesett az állam. Egy angyal karjaiba omlottam.
Hosszú haját lazán fogta össze a tarkóján, markáns vonásai
nyugtalanságot tükröztek. Sűrű szempillái alól gunyorosan villant
rám gyönyörű szeme, és szája sarka is megrándult a visszafojtott
mosolytól.
– Rendben vagy? – érdeklődött kíváncsian.
-9-
10. Bólintottam, bár hirtelen újra szédülni kezdett velem a világ. Az
idegen hangja, mintha énekelt volna, lehelete melengette az esőtől
átfagyott arcom. Zavarba jöttem. Próbáltam hátralépni, de nem
engedte. Kérdőn-bosszúsan néztem ismét rá, majd hirtelen beugrott,
mire vár.
– Tényleg minden rendben! – szűrtem a fogaim közt csendesen.
Éreztem, hogy a szorítása enyhül, majd megszűnik létezni
körülöttem. Ürességet éreztem, magam sem tudtam, miért?
Eszembe jutott a neveletlenségem, ezért kelletlenül fordultam
Adonis földi helytartója felé, hogy elrebegjem neki hálámat.
Azonban gyorsabb volt nálam, s mire megfordultam, már csak a
csukódó ajtót láttam. Hátamra tapadó nedves hajam figyelmeztetett,
hogy a zuhogó esőben állok a semmit bámulva. Gyorsan észbe
kaptam, majd rohanni kezdtem az udvar hátsó része felé.
Kényelmesen elhelyezkedtem az udvar közepén elterülő
baldachinos terasz korlátján, magam mellé ejtve az iskolatáskámat.
Kicsit megráztam letapadt lófarkam, így nem tűntem annyira ázott
verébnek.
Gondolataim egymással versengve cikáztak át az agyamon. Arra
kútfőből is rájöttem, hogy az új diákok egyikébe botlottam, szó
szerint. Tucatnyi megválaszolatlan kérdés kavargott bennem.
Érdekelt volna, vajon hogy került oda olyan hirtelen az új diák?
Tisztán emlékeztem ugyanis, hogy senkit nem láttam az udvaron,
mielőtt beléptem volna az aulába. Talán mégis tévedek – gondoltam,
miközben elővettem a kedvenc könyvem a táskámból. Mégsem
tudtam a szövegre koncentrálni. A betűk helyett folyton megjelent
annak a fiúnak az arca. Ilyen tisztán csillogó kék szempárt még soha
nem láttam. És az arca. Hihetetlen mennyire simának tűnt. Vajon
milyen lehet megérinteni? Mérgesen csaptam össze a könyvet, majd
száműztem a táska mélyére. Csendes nevetés ütötte meg a fülem.
- 10 -
11. – Szabad? – hangzott fel mögöttem egy kedves hang.
– Persze! – hátra sem néztem, úgy válaszoltam. Magamban
dohogtam – Már miért ne lenne szabad? Végtére nem az enyém az
egész placc. Halk kuncogást hallottam, mire felkaptam a fejem.
Meglepődtem, mivel egy újabb ismeretlen diákot pillantottam meg.
Mi kereshet itt? Talán lógja az első óráját?
A szemem sarkából figyeltem, ahogy elhelyezkedik mellettem a
korláton. Magas volt ő is, mint a másik, de más hasonlóságot nem
találtam a kinézetükben. Neki sűrű, barna haja volt, ami százfelé
meredezett jóképű arca körül. Mozgása olyan könnyed, mint egy
gazellának. Vékonynak tűnt, de erőt sugárzott minden rezzenése.
Az eső egyre hangosabban dobolt a kőből faragott baldachinon,
csendes visszhangot verve az idegen fiú lábának ütemével. Már épp
azon gondolkoztam, hogy miként tudnék kínos mosolyokat elkerülve
távozni a helyszínről, mikor hirtelen hozzám fordult.
– Dewayne McDean vagyok! – mutatkozott be udvarias
hangnemben, miközben rám villantotta ragyogó fogsorát. Mosolyára
döbbent némasággal feleltem, a gödröcskéket kezdtem figyelni
kisfiús arcán.
– Emily! – végre megtaláltam a hangom.
– Emily. – ízlelgette a nevem óvatosan, majd kissé összevont
szemöldökkel folytatta mondandóját. – Szép neved van.
Egyszerű kijelentés volt, mégis meglepett. Sose mondta még
nekem senki, hogy szép a nevem. Sőt! Bizton állíthatom, hogy több
tucatnyi embert tudtam volna mutatni, akiknek még a létezésemről
sem volt fogalmuk.
– Te új vagy, igaz? – kérdeztem tőle a nyilvánvalót, mire
könnyedén felnevetett, majd bólintott. Mivel láttam, hogy több mint
hajlandó társalogni, így folytattam a faggatózást. – Messziről jöttetek
ide?
- 11 -
12. – Eléggé – felelte tömören, majd érdeklődő tekintetet vetett rám.
– Miért jöttetek ide? – kérdezősködtem tovább, nem törődve
vizsgálódó pillantásával.
– Nem tetszik, hogy jöttünk? – kérdezett vissza hamiskásan
elmosolyodva újra.
– Nem kellene, hogy tetsszen? – vontam föl meglepődve a
szemöldököm, mire ajkát még szélesebbre húzta. Megcsóválta a
fejét, majd az orra alá dörmögte:
– Ez aztán érdekes lesz...
– Miről beszélsz? – érdeklődtem gyanakodva, mire ő megrázta
szerteágazó tincseit.
– Nem érdekes! Mesélj inkább a helyről, meg a suliról! – kérte,
majd ismét megjelent szája sarkában egy bájos mosoly. – Mit
mesélnek rólunk az emberek?
Nem igazán értettem. Semmi kedvem nem volt a helyi pletykákat
ismertetni vele, miszerint ők hatan valószínűleg egy másik államban
elkövetett bűncselekmény miatt szöktek hozzánk. Ez az isten háta
mögötti kisváros olyannyira eldugott volt, hogy ideális búvóhelynek
tűnt.
Újra nevetett, bár nem értettem, min?
– Nem hiszem, hogy érdekelne! – feleltem végül félszeg
mosollyal arcomon. – A helyieknek igen élénk a fantáziájuk. Ezen a
helyen az egyetlen érdekes dolog a könyvtár.
Felcsillanni láttam zöld szemeit, tetszett neki az érdeklődésem.
Előredőlt, lábait letette a korlátról. Már épp belefogott volna
mondandójába, mikor hirtelen megdermedt. Rám nézett, de mégsem
engem látott. Mintha egész máshol járt volna lélekben. Aztán az
iskola bejárata felé fordult. Úgy tűnt, mintha kissé elsápadna
tökéletes árnyalatú bőre, de aztán szemtelen mosoly terült szét rajta.
- 12 -
13. Arra néztem, és egy lányt láttam közeledni. Tündérien hatott a
kinézete. Fél fejjel lehetett magasabb nálam, járása kecses, mint
Dewayne-nek. Rövid, szőke haja sűrű fürtökben keretezte bájos
vonásait. Ahogy közeledett, én egyre inkább éreztem magam
csúnyának és jelentéktelennek. Mikor odaért hozzánk, odaállt
Dewayne mellé, barna szemei azonban engem pásztáztak.
Nyilvánvalón egy pár lehettek, mozdulataik teljes összhangban
voltak.
– Tudom, de kíváncsi voltam! – válaszolt a lány kimondatlan
kérdésére Dewayne.
Nem értettem, de ez őket láthatóan nem érdekelte. A lány még
mindig engem figyelt, őzbarna szemei kíváncsiságról árulkodtak.
Bosszúsan összevontam a szemöldököm. Kicsit úgy éreztem magam,
mint egy bazári majom, akitől épp a következő mutatványt várják.
Dewayne felnevetett, mintha meghallotta volna a gondolatom, majd
barátnőjére mutatott.
– Ő itt Angelina! Angie, ő Emily! – mutatott be minket
egymásnak, megdöntve ezzel a velem szóba álló emberek rekordját.
Félszeg mosolyom Angie tüneményes arcán tükröződött, majd
odahajolt, hogy egy barátságos puszit nyomjon az arcomra. Fura
volt. Mintha mindig is ismertem volna őket. Képtelen érzés.
– Örülök, hogy megismerhettelek! – mondta Angelina vidáman
csengő hangján, majd kissé elkomorodva fordult barátjához.
– Mennünk kell! Már biztos rájött, mit műveltél!
– Nagyon dühös lesz, igaz? – vigyorgott rá pimaszul Dewayne,
mintha élvezné a számukra valószínűleg kínos helyzetet. Kíváncsi
lettem volna, hogy miről beszélnek?
– Bizonyára – hagyta rá Angie, majd elindult a parkoló felé. Még
visszafordult a baldachin végénél, hogy rám villantsa tökéletes
mosolyát. – Később találkozunk, Emily!
- 13 -
14. – Ha te mondod – motyogtam utána, mire Dewayne fürkésző
pillantást vetett rám.
– Akkor később – mondta, majd követte barátnőjét az esőbe.
Tűnődve néztem utánuk. Különös emberek voltak, és
természetellenesen szépek.
Szegény Angie. Fogalma sem volt, hogy nem lesz később.
Hogyan is lehetne, hiszen ha mással is beszélnek a suliból, akkor
rájönnek, ki vagyok. Bolond lány – fogják majd nekik mondani –
Különc. Nem érdemes rá vesztegetni a drága időtöket!
Nagyot sóhajtva vettem a vállamra a táskámat, majd beszaladtam
a következő óra helyszínére.
- 14 -
15. 2. BARÁTKOZÁS
A terem előtt találkoztam az egyetlen olyan emberrel, aki talán a
barátjának mondhatott. Lizbeth az eminens diákok kevésbé aktív
csoportját támogatta, s a szombat esti tombolások helyett boldogan
vetette magát a házi feladatokba. Meg tudtam érteni. Mire odaértem
már felkészülten vártam, hogy áradozzon az új diákokról. Hiába.
Lizbeth meg sem említette őket egész nap. Sőt, senki más sem.
Mintha nem lenne bennük semmi különleges.
A nap felénél már kezdtem magam kissé paranoiásnak érezni.
Miért volt az, hogy senkinek nem keltették fel a figyelmét, míg én
majd’ elepedtem, hogy minél többet megtudjak róluk? Biológia óra
után összezavarodva indultam az udvarra, hogy folytassam kedvenc
könyvem olvasását. Lizbeth hirtelen megragadta a karom a folyosó
közepén és nem engedett tovább. Tőlünk nem messze kinyílt egy
terem ajtaja, de nem figyeltem, hogy kik jönnek kifelé. Körülvettek
- 15 -
16. minket a diákok, én meg próbáltam nem feltűnően kirángatni a
dzsekim Lizbeth vékony ujjai közül.
Ekkor észrevettem Dewaynet. Ő és társai léptek ki a teremből, s
láthatóan nem tudták, hogy mihez kezdjenek. Dewayne zöld szemei
kíváncsian figyelték, ahogy barátnőm a dzsekimet rángatja. Angie
egy Rose nevű lánnyal beszélgetett. Pontosabban hallgatta a
csacsogását. Felemeltem a kezem, s tétován mosolyogva odaintettem
Dewaynenek. Láttam felengedni, jellegzetes mosolya szétterült
csinos arcán. Már indult volna felém, mikor észrevettem a fiút, akibe
reggel botlottam. Mögötte állt, komor arca, majdhogynem
ellenséges, ahogy rám nézett. Dewayne mosolya eltűnt, felváltotta
valami dühös grimasz. Sajnálkozón pillantott rám, majd sarkon
fordult és a többiekkel együtt elvonult a parkoló irányába.
Kicsit megalázottan néztem utánunk, de Lizbeth kitartó rángatása
nem hagyott gondolkodni.
– Mi ütött beléd? – kérdezte csodálkozva egyetlen barátnőm,
majd elnézően rám mosolygott. – Tudom, hogy nem érzed, de enned
kell!
– Óh, ebéd – motyogtam zavartan, mire ő kedvesen átölelte a
vállam, és a menza irányába kezdett vonszolni.
– El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet – mondta nekem
újra, célozva ezzel egy újabb különös dologra bennem.
Volt ugyanis egy fura betegségem: nem éreztem az éhséget. Soha
nem voltam éhes, nem is szerettem enni. Az ételek közül az édesség
volt az egyetlen, amit – ha eszembe jutott – előszeretettel
fogyasztottam. Feledékenységem ára gyakorta az ájulás volt, bár
szerencsére az iskolában ritkán esett meg velem. Hála Lizbeth
anyáskodó természetének, mivel ő helyettem is észben tartotta ezt a
hiányosságomat. Szívembe zártam őt ezért.
- 16 -
17. Beléptünk a menza zsúfolt forgatagába, majd beálltunk a sor
végére.
– Ínycsiklandozó. – suttogta nekem Lizbeth, majd kacagott a
fintoron, amit vágtam. – Majd viszek neked valamit. Menj, foglalj
helyet, különben kénytelenek leszünk állva enni!
Ez azért enyhe túlzás volt, hisz nem jártak olyan sokan az
étkezőbe; de azért elindultam, hogy becserkésszek egy jobb esésű
asztalt. Az ablak mellé telepedtem, mert a tömegben ez volt az
egyetlen hely, ami valami teret engedett nekem.
Szegény Lizbeth csak lassan döcögött előre a sorral. Diáktársaim
reggeli felajzott érzelmei mostanra lecsillapodtak, ezért először észre
sem vettem, hogy az idegenek beléptek az étkezőbe. Az emberek
szinte észre sem vették őket, én azonban képtelen voltam más
irányba fordítani a tekintetem. Gyönyörűek voltak mind az öten.
Dewayne és Angie jöttek elől, mögöttük a morc szőke, ahogy
magamban elneveztem, a sort pedig még két társuk zárta.
Idegesen fészkelődni kezdtem, ahogy elhaladtak előttem.
Dewayne és Angie rám sem néztek, csak haladtak kecsesen a
tömegben. Csupán a morc méltatott egy ellenséges pillantásra,
mielőtt helyet foglaltak a miénktől legtávolabb eső, sarokban álló
asztalnál.
Lizbeth felé néztem, aki mögé beállt az a két új diák, akiket eddig
nem láttam. Már szinte természetesnek vettem a szépségüket. Ők is
egy pár voltak, látszott, ahogy egymásra néztek.
A fiú magassága meglepően kitűnt a tömegből, szinte átlátott az
előtte elvonuló emberek feje felett. Hosszú, barna haja volt, amit
lazán fogott össze a tarkóján. Mélyen ülő, sötét szemei ridegen
nézték a menza kínálatát. Vékonyabb volt, mint a másik két fiú,
karját a mellette álló angyali lány ölelte szorosan, mintha attól félne,
hogy el kell szakadniuk egymástól.
- 17 -
18. A lány alig különbözött Angietól, nem volt olyan magas. Derékig
érő, tejfölszőke haja szöges ellentétben Angieétól egyenesen omlott
a vállára. Macskaszemei legalább olyan zölden fénylettek, mint
Dewayne–é. Lelkesen válogatott a fémtálcákra, mindenből egy
adagot.
Újra a sarokban álló asztal felé néztem, de gyorsan le is sütöttem
a szemeim. A morc szőke kéklő tekintetével találkozni – még ha
csak egy pillantásról is volt szó – zavarba ejtő volt. Mikor újra
felmertem nézni megnyugodhattam, mivel a fiú már más irányba
figyelt.
– Meghoztam a túlélésünk fegyverét! – hangzott fel mellettem
Lizbeth boldog hangja, majd csendesen lepakolta a saját és az én
tálcám is. Kérdőn vontam fel a szemöldököm. Túl sok ételt
halmozott elém, ezért automatikusan eltoltam magam elől. Ő
azonban hajthatatlan volt. – Nem, nem! Tessék kiválogatni, ami jó
lesz, majd a többit bevállalom.
– A zöldség az enyém, azt lebírom gyűrni. – alkudoztam vele, de
határozottan megrázta vörös fürtjeit.
– Kevés! Azzal nem bírod ki a délutánt – jegyezte meg, majd
mikor látta értetlenségemet, hozzátette. – Mary nem végez a suliban,
mire hazaérsz. Te pedig el fogod felejteni megint, és mire a nővéred
otthon lesz, addigra megint ájultan heversz a szobád teraszán.
– Néha bosszantó a memóriád! – morogtam barátságtalanul, majd
magam elé húztam még egy szelet húst is a zöldség mellé. –
Fehérjével rendben lesz, anyuci?
– Várj csak! – mondta, eleresztve a füle mellett az ugratásomat.
Egy csokit húzott elő a zsebéből, és nagyot kacagott felcsillanó
szemeim láttán.
– Igen, így már rendben leszel!
- 18 -
19. – Kösz! – mosolyogtam rá, aztán nekiláttam, hogy elpusztítsam a
tányérom tartalmát.
Minden tökéletesen ízetlen volt számomra. Ennyi erővel
cipőtalpat is rághattam volna, nem éreztem volna a különbséget.
Nem is bírtam mind megenni. Az első pár falat után feladtam, és
engedtem a csokoládé csábításának. Imádtam az édességet, talán
azért, mert ez volt az egyetlen, aminek éreztem az ízét.
– Milyen furák az új diákok. – jegyezte meg Lizbeth minden
átmenet nélkül, és egy adag sült húst rakott a szájába.
– Úgy találod? – érdeklődtem közömbösséget színlelve.
Miközben haraptam egyet a csokimból az imént említettek felé
fordultam, akik teljesen belemerültek a beszélgetésbe. Bizarr volt
észrevennem, hogy ők is csak csokoládét esznek.
– Igen, nagyon furák! – folytatta Lizbeth, mikor lenyelte a falatot.
– Cornel Adams azt mondta, hogy Mercedes próbált velük
barátkozni, de ők nem foglalkoztak vele. Mikor találkoztál te olyan
emberi lénnyel, akit hidegen hagyott az a csaj?
Mercedes Phleming volt az egész gimnázium üdvöskéje.
Tökéletesen kidolgozott, feszes teste, hosszú, fekete haja, hibátlan
vonásai voltak. Valóban nem létezett olyan ember, akire ne lett volna
valamilyen hatással.
– Azért ez nem olyan fura. – vetettem ellen, miközben a morc
szőkét figyeltem. – Mindnek van párja. Talán ezért nem érdeklődtek
Mercedes iránt.
– Nem hinném, hogy ez az oka. – folytatta a témát Lizbeth, s
szeplős arcán aggodalom suhant át, miközben ecsetelte nekem az
elméletét. Aurája egészen beszürkült a kellemes lilából, ami eddig
körülvette. – Hiszen a lányok is átnéztek rajta. Amúgy Cornel azt
mondta, hogy arra a nagydarabra mozdult rá, de ő könnyűszerrel
- 19 -
20. lekoptatta. Pedig neki nincs senkije. Mercedes még nem döntötte el,
hogy utálja őket, vagy tovább próbálkozzon?
– Hogyhogy? – érdeklődtem kíváncsian.
– Túl jó kocsijuk van – mosolygott huncutul Lizbeth, mire a
szemem forgattam.
Így már érthető. Mercedes csak azokkal az emberekkel került
szorosabb kapcsolatba, akik elég méltók voltak az ő társadalmi
rangjához. Az édesapja volt a helyi polgármester, amivel együtt járt a
kötelező báj, udvariasság, és természetesen akkora arrogancia, hogy
másnak már rég kidurrant volna tőle a koponyája.
Észrevétlenül megérintettem Lizbeth kezét, mire a szürke köd
végre oszlani kezdett körülötte. Elmosolyodtam, s tovább hallgattam
a csipogását.
– Téged figyelnek. – mondta Lizbeth egészen halkan, az
idegenek felé intve a fejével.
Épp időben néztem feléjük ahhoz, hogy lássam elfordulni őket.
Egyszerre álltak fel az asztaltól, idegesítően nagy volt közöttük az
összhang. Még Dewayne sem mosolygott, ahogy kifelé táncoltak a
menzáról.
Tudni szerettem volna, hogy érzik magukat? Az ő aurájuk mindig
fehér volt, mindegy mikor találkoztam velük. Vajon csak álarc ez a
tökéletesség? Az nem lepett meg, hogy Dewayne és Angie nem
köszöntek, vagy nem jöttek oda. Tudtam, hogy így lesz, de azért
rosszul esett. Mint, ahogy a morc szőke ellenséges kisugárzása is,
főként, hogy nem szolgáltam rá. Bár némiképp megnyugtatott, hogy
Mercedes felé is ilyen érzelmeket mutatott. Megnéztem volna az
arcát, mikor kosarat kapott.
– Mit mosolyogsz? – kérdezte Lizbeth, miközben elraktuk a
tálcáinkat a többi közé. Átvágtunk az egyre üresedő menzán, hogy
elinduljunk a következő óránkra, ami történelem volt.
- 20 -
21. – Azon töprengtem, vajon milyen tanár tuszkolja a tudást a
fejünkbe idén?
– Töriből? – kérdezte, mire a szemem forgattam. Lizbeth
mosolygott. Tudta, hogy utálom a diák szlenget, azonban azzal is
tisztában volt, hogy neki elnézem. – Az új diákok közül hárman
testvérek, és az ő apjuk lesz a történelemoktató. Ez így megfelelt?
– Igen, nagyjából – feleltem, de az agyam leragadt néhány
információnál. Míg elértünk a teremhez, kifaggattam Lizbeth –t
mindenről, amit az újakról tudott.
Kiderült, hogy Dewayne, a morc szőkével – barátnőm szerint
Aaronnak hívják –, és a hosszabb hajú lánnyal – Emmaline –
testvérek. Az ő papájuk, Charles McDean lesz a történelem tanár
idén. Azt már tudtam, hogy Dewayne barátnője Angelina, ezt
azonban nem kötöttem Lizbeth orrára. A baldachin alatt történő
jelenetet bölcsen magamban tartottam. Emmaline párját, aki
toronymagasan nézett fekete szemeivel Cade Johnsonnak hívták.
Mint kiderült Charles McDean kitűnő barátságot ápolt Mr.
Johnsonnal, akin egyszer segítettem. Ez magam sem tudom, miért,
de frusztráló érzéssel töltött el.
Letelepedtünk Lizbeth-szel az utolsó sorban. Még el sem
helyezkedtünk, mikor belépett Charles McDean. Öles léptekkel
vonult a tábla elé, majd szemügyre vette magának az osztályunkat.
Persze ő is magas volt, de közel sem olyan szép, mint a gyerekei.
Egykor barna hajába már jócskán vegyültek ősz szálak, mely
kiemelte markáns, napbarnított vonásait. Széles vállai voltak ugyan,
de meg sem közelítették Aaron termetét. Elpirultam, ahogy eszembe
jutott, milyen könnyedén tartott a karjaiban, pedig elég nagy hévvel
ütköztem neki.
– Emily Normon?
- 21 -
22. Hallottam a nevem. Beletelt pár másodpercbe, hogy rájöjjek: az új
tanár tart névsorolvasást, a nevek berögzítése miatt. Csendesen
kinyögtem egy „jelent”, hogy aztán visszavonuljak néma figyelővé.
Egy dallamot dúdoltam gondolatban, ez megnyugtatott. Charles
McDeannek kellemes basszusa volt, könnyű volt nem figyelni rá.
Az óra hamarabb véget ért, mint szerettem volna. Lizbeth – más
okokból ugyan, de – osztozott csalódottságomban. Úgy gondolta, ez
volt a legfenomenálisabb történelem óra, mióta ebbe az iskolába járt.
Tudtam, hogy túloz.
Némán sétáltunk a parkolóig (végre kisütött a nap), ahol már
várakozott Lizbeth bátyja, Ron. Régi furgonjuk volt, szinte csak a
rozsda tartotta össze, én mégis irigykedve figyeltem. Bármit
megadtam volna, csak ne kelljen még egyszer végigmásznom a
hosszú úton haza vagy a suliba. Morcosan sóhajtottam.
– Mi a baj? – érdeklődött Lizbeth kedvesen, de én csak csóváltam
a fejem.
– Semmi.
– Hazavigyünk? – faggatózott, kitalálva ezzel gondolataimat,
mire nemet intettem.
Tudtam, hogy az ellenkező irányba laknak, legalább olyan
messzire, és a furgon is zabálta az üzemanyagot. Nem akartam, hogy
miattam verjék magukat pluszköltségbe, mikor egyébként sem
vetette fel őket a pénz.
– Nem, kösz. Tudod, hogy szeretek sétálni – mondtam neki, mint
ahogy mindig, s reméltem, hogy nem veszi észre a füllentésem.
– Biztos? – nézett rám kételkedve, miközben tett egy tétova lépést
a furgon felé.
– Persze, menj már! – mosolyogtam rá, és a kocsi felé intettem. –
Ront mindjárt szétveti a méreg!
- 22 -
23. – Jön nekem eggyel, mert helyette csinálom a házimunkát – vont
vállat, de azért búcsút intett, s bemászott a kocsiba.
Figyeltem, ahogy elporzik a fekete furgon. Keserűen sóhajtottam,
majd elindultam az órás sétámra hazafelé. Így már nem bántam,
hogy sütött a nap. Kényelmetlen lett volna csatakosan cuppogva
menetelni.
Már legalább tíz perce gyalogoltam, mikor egy autó lassított
mellettem. Életemben nem láttam még ilyen modern autót. Porsche
formája volt, sötétkék metálfényén visszatükröződött a ragyogó
napfény. Ámulva figyeltem lassítását, majd némán leereszkedő
sötétített ablakát. Az anyósülés felől Dewayne hunyorgó ábrázata
bukkant elő.
– Szia! Elvigyünk? – érdeklődött kedvesen, de nem bírtam
magam rávenni a válaszadásra. Az autó mélyéből visszhangzott
nevetése, mire rádöbbentem, hogy a testvérei valószínűleg a
többiekkel együtt ott ülnek.
A gondolat, hogy Dewayne morcos bátyjával kell egy légtérben
lennem kétségbe ejtett, ezért gyorsan megráztam a fejem.
– Nem, kösz! – bosszúságomra a hangom megbicsaklott, de azért
elszántan folytattam. – Már nem lakom olyan messze, és egyébként
is: szeretek sétálni!
– Nem kell félned Aarontól! – jelentette ki Dewayne szemtelen
mosollyal arcán, mire csendes horkantás hallatszott a sofőr oldala
felől.
Fülig vörösödtem, s újra felmerült bennem a gondolat, hogy ez a
fiú talán olvas a gondolataimban. Még hogy nem kell félnem –
gondoltam magamban. – Inkább rettegnem!
Lelki szemeim előtt megjelent Aaron lenéző, rideg pillantása,
amivel szemügyre vett az ebédlőben, mire megborzongtam. Sikerült
valamivel határozottabban nemet intenem.
- 23 -
24. – Kösz, de tényleg jobb, ha gyalog megyek!
– Akkor, viszlát, holnap! – búcsúzott sajnálkozva.
Épphogy visszadugta fejét az ablakon, a motor felbőgött, a
következő pillanatban pedig kilőtt a Porsche.
- 24 -
25. 3. KÜLÖNÖS ÁLOM
Harmincöt perc múlva értem haza. A lábaim tiltakozva
engedelmeskedtek az agyam parancsának, felcaplattam takaros,
halványkék házunk verandájának lépcsőjén. Áthatoltam a bejárati
ajtó zárjának okozta akadályon, s egy pillanatra lerogytam az
előszobai fonott székbe.
Zsibongtak a végtagjaim, mikor pár perc lusta ejtőzés után
besétáltam a konyhába. Meg akartam lepni Maryt, ezért
elhatároztam, hogy valamelyik kedvencét készítem vacsorára.
Bolognai mellett döntöttem, mivel azt mindketten szerettük, ráadásul
baleset nélkül elbírtam készíteni. A főzés nem tartozott az
erősségeim közé.
Kezet mostam, majd egy lábasba vizet tettem a gázra. Egy
másikban a darált húst rottyantottam össze a szósszal, és a kis
konyhában hamarosan ínycsiklandozó illatok kezdtek szállingózni.
Azon tűnődtem, vajon az ízek miért nem olyanok, mint az illatok?
- 25 -
26. Akkor talán én is nagyobb hévvel vetném magam a vacsorámra.
Mióta az eszemet tudtam nem éreztem az ízeket. A szüleim
orvosokhoz vittek, – génhibára gyanakodtak –, akik megállapították,
hogy az agyam nem működik megfelelően. A fejemben a szerotonin
és a noradrenalin – amelyeknek a mennyiségétől függ az íz érzékelés
– nem működtek megfelelően. Az éhségérzet hiányát ezzel hozták
összefüggésbe, belém tukmáltak milliónyi étvágy javítót, vitamint –
eredménytelenül. Az édesség iránti olthatatlan vágyamat már meg
sem próbálták megfejteni. Ennyiben maradtunk.
Evés után elmosogattam, majd fogtam a táskám, és felvonultam a
lépcsőn a szobámba.
Az egész ház kicsi volt, mégis a szívünkhöz nőtt. Mary
felségterülete volt az egész földszint – nem volt bejárásom az ő
egyetlen szobájába, így ő sem merészkedett az én emeleti
birodalmamba. A közös terület volt a konyha, és az emeleten a
fürdőszoba. Igyekeztünk úgy élni, hogy ne zavarjuk meg egymás
privát szféráját.
Szegény Mary. Nem lehetett könnyű dolga, mikor tíz évvel
ezelőtt rámaradt a gyámságom gondja. Szüleink köztiszteletben álló
emberek voltak, meghitt családi életet éltünk, míg egy nap
autóbalesetet szenvedtek. Mary akkor volt huszonkét éves, én nyolc
múltam. Összetörtem, szenvedtem anyám hiányától, de a nővérem
végig mellettem állt. A gyász mind a négy fázisán átestem, míg
Maryn semmi nem látszódott. Egy könnycseppet sem ejtett a temetés
szervezése közben, alatta, vagy utána. Erős volt, és azt hiszem akkor
vált felnőtté.
Az összecsiszolódásunk nem ment zökkenőmentesen, de mára
már kitapasztaltuk, hogy mire harap a másik. Szerettem a
nővéremmel élni. Remekül kiegészített engem, mivel imádott
fecsegni. Egy egyszerű cipővásár is úgy lázba tudta hozni, hogy
- 26 -
27. képes volt órákat beszélni róla. Ma volt az első tanítási nap, kíváncsi
voltam, vajon meddig fog tartani a beszámolója?
Nem kellett sokáig várnom. Hallottam csukódni a bejárati ajtót,
majd nemsokára felcsendült nővérem szeretett hangja.
– Mily! Megjöttem!
– Jövök! – kiáltottam vissza, majd félretéve a matek leckét
lerobogtam a lépcsőn.
Legnagyobb ámulatomra Mary nem volt egyedül. Charles
McDean toporgott a konyha ajtajában, elegáns öltönye kirítt
szegényes, noha tiszta otthonunkból. Mary sugárzó mosollyal
köszöntött, aurája zavart kékben tündöklött, ahogy próbált
természetesnek hatni.
Megfogtam remegő kezeit, hagytam, hogy arcon csókoljon, s
ennyi elég volt ahhoz, hogy megnyugtassam.
– Jó estét, Mr. McDean! – köszöntöttem barátságos mosollyal a
férfit, majd a hozzá közelebbi székre mutattam. – Nem ül le? Marad
vacsorára?
Csöndes nyugalommal nézett rám – igyekeztem elárasztani őket
ezzel az érzéssel, de Mary esetében nem volt könnyű dolgom. Még
soha nem láttam a nővéremet ennyire idegesnek. Charles McDean
fürkészőn figyelt, majd kis bizonytalanság után helyet foglalt nálunk.
Mosolyognom kellett, annyira kirívóan hatott a kopott, sárga falak
között, a használt bútoraink környezetében.
– Képzeld Mily, Mr. McDean felvett engem hazafelé jövet! Hát,
nem kedves tőle? – kérdezte Mary, miközben bekészítette a kávét a
gépbe.
– De igen, nagyon kedves! – feleltem merengve, majd megfogtam
vállait és leültettem a másik székre. Attól tartottam, hogy ha nem
teszek valamit, menten összecsuklik. Elfojtottam előtörni készülő
- 27 -
28. mosolyomat, aztán hátat fordítva nekik vártam, hogy elkészüljön a
kávé.
– Nagyon helyes házatok van, Mary! – jegyezte meg Charles
mély hangján, mire a nővérem idegesen felvihogott.
Égnek emeltem a szemeim. Mary szinte soha nem járt randizni.
Mindig ilyen furcsán reagált, ha olyasvalakivel beszélt, aki
szimpatikus volt számára. Halk mormolássá olvadt a beszélgetésük.
Végre lejött a kávé, én pedig szórakozottan készítettem két csészébe.
– Mit tehetek bele, Mr. McDean? – érdeklődtem jól nevelten,
gondoltam ezzel tartozom a nővéremnek. Szavaimra a férfi
elmosolyodott, majd cinkosan közelebb hajolt hozzám.
– Feketén iszom, de az iskola falain kívül szólíthatnál Charlesnak,
ha nem bánod? – mondta, én meg nem tudtam eldönteni, hogy
komolyan beszél, vagy csak ugrat?
Vállat vontam, majd elé tettem a csészéjét. Mary sok cukorral, és
kis tejjel szerette. Megcsináltam neki is, mert minden próbálkozásom
ellenére a kezeinek remegése tovább folytatódott.
– Nem bánom, Charles! De azért fura lesz! – jegyeztem meg
óvatosan, mire csendesen felnevetett.
– Pedig jobb lesz, ha megszokod!
– Úgy tervezi, hogy gyakori vendég lesz mifelénk? –
puhatolóztam finoman, de láttam Mary arcát. Ennél kékebb színeket
még senkinél nem volt alkalmam megfigyelni. Barna szemeivel
szemrehányó pillantást küldött felém, de Charlest úgy tűnt, nem
zavarja a megjegyzésem.
– Ha már így rákérdeztél: igen, úgy tervezem!
Amikor azt hittem, Mary ennél jobban nem lehet zavarban,
tévedtem. Arca olyan vörös volt, hogy már attól féltem sisteregni
kezd, gyorsan a vállára tettem nyugtató kezeim. Kicsit segített,
- 28 -
29. alábbhagyott a remegése, s végre – aznap este először – ki tudott
mondani egy épkézláb mondatot.
– Szóval, honnan érkeztek hozzánk, Charles?
– Elég messziről. – vonult vissza a férfi, sötét szemei hirtelen
zárkózottá váltak. Már nem csupán a nővérem érzelmeit kellett
kordában tartanom. Fürkésző pillantást vetettem a férfira, de mintha
észrevette volna, érzelmei gyorsan rendeződtek.
– És pontosan hány gyermeke is van? – faggatózott tovább Mary.
Láthatón semmit nem észlelt újdonsült barátjának megingásából.
Továbbra sem szóltam, csak csendesen figyeltem őket.
– Pontosan egy sincs! – felelte kedves mosollyal Charles, majd
türelmesen magyarázni kezdett. – A feleségem meghalt tíz évvel
ezelőtt egy balesetben. Nem sokkal ezután fogadtam örökbe Aaront,
Dewaynet, és Emmalinet. Cade és Angelina később csatlakoztak a
családunkhoz, mivel ők nem tartoztak a testvérekhez.
– Nem nehéz ennyi tinédzserrel? – érdeklődött huncut mosollyal a
nővérem, majd magyarázatképpen felém bökött a fejével. – Nekem
könnyű dolgom van vele, mert nem sok vizet zavar. Hé...
Játékosan belebokszoltam a vállába, mire gyöngyöző kacajra fakadt.
Charles megmosolygott minket, úgy tűnt, őszintén kedveli Maryt.
– Nos, az én gyerekeim meglehetősen érettek – jegyezte meg
csendesen Charles, s úgy tűnt, mintha mulatna magában.
Éppen eleget láttam ahhoz, hogy tudjam, már csak a gyertya
hiányzik a kezembe. Egy elefánt sem lett volna jobban útban, a szűk
konyhában.
Látványosan ásítottam egy nagyot, majd nyújtózkodva indultam a
lépcső felé.
– Én visszavonulok, Mary! Van még egy kis leckém, és holnap
még mindig iskola. – hogy a búcsúm még hatásosabb legyen még a
- 29 -
30. szemem is megforgattam, ahogy rendes tinedzserhez illik, mikor az
iskoláról beszél.
– Minden rendben? – kérdezte Mary aggódva, mire bólintottam.
– Rendben. Akkor jó éjt!
– Jó éjszakát, Charles! – köszöntem kedvesen, majd
megkönnyebbülten indultam el a lépcsőn fölfelé. Fullasztó volt már
az a rengeteg visszafojtott érzelem.
Beértem biztonságot nyújtó szobámba, s ruhástól elterültem az
ágyon. Kimerített az egész nap, rögtön mély alvásba zuhantam.
Álmomban egy tisztáson álltam. Olyan mértékű félelmet éreztem,
mint soha addigi életem során. Megborzongtam, s kis időbe beletelt,
hogy rájöjjek: nem a saját félelmemet érzem.
Hátranéztem, s megdöbbenve vettem tudomásul, hogy McDeanék
kis családja áll mögöttem földbe gyökerezett lábbal. Gyönyörűek
voltak, de valahogy furábbak, mint azelőtt. Dewayne eszméletlenül
hevert a földön, feje Angie ölében. Ott volt Cade is, aki vicsorogva
bámult rám. És Emmaline volt a legkülönösebb. Tejfölszőke haja
úgy lebegett sápadt arca körül, mintha víz alatt lenne. Vékony karjait
széttárta maga előtt, mintha védelmezni szeretné testvéreit tőlem.
Éktelen ordítást hallottam, mire rémülten megpördültem a
tengelyem körül, hogy szembetaláljam magam minden rémálmom
legfélelmetesebb teremtményével: egy vérfarkassal. Rájöttem, hogy
McDeanék nem tőlem rettegtek, hanem ettől a fenevadtól. Az
Állat legalább három fejjel volt magasabb nálam, egy ugrásnyira állt
tőlem. El kellett volna rohannom sikoltozva, mégsem mozdultam.
Lehunytam a szemeim, majd úgy tártam szét a karom, ahogy
Emmaline-től láttam az imént. A vérfarkas felénk ordított, bűzös
leheletét éreztem az arcomon, de nem törődtem vele. Kizártam a
külvilágot, és egy pozitív, megnyugtató érzést kezdtem sugározni a
szörnyeteg felé.
- 30 -
31. A vicsorgás először erősödött, mintha küzdene az érzelem ellen,
aztán csend lett. Üres némaság ölelt körül. Kinyitottam a szemem, és
a vérfarkas nem volt sehol. A hátam mögé néztem, de senki nem volt
ott. Egyedül álltam a tisztáson, de tudtam, hogy van még ott valaki.
Bizonytalan lépést tettem előre, mikor neszt hallottam oldalról.
Odakaptam a fejem, de már késő volt. A fenevad letepert, s a
húsomba vájta éles fogait.
Sikoltva, verejtékben fürödve ébredtem. Szívem hevesen kalapált
a mellkasomban, mintha ki akarna törni onnan. Már pirkadt. A nap
halovány sugarai bekúsztak redőnyöm apró rései között, s
rávilágítottak a szobámban szállingózó porszemekre.
Beletelt néhány percbe, mire úrrá tudtam lenni ziháló légzésemen.
Az álmom olyan eleven volt, mintha valóban megtörtént volna.
Charles kivételével az összes McDean szerepelt benne – gondoltam,
majd továbbfűztem magamban. – És Aaron? Vajon ő melyik volt? A
fenevad, aki a végén rám támadott. Nem, ráztam meg határozottan a
fejem. Sosem bántana, egyikük sem.
Ezzel a megnyugtató gondolattal vonultam el zuhanyozni, a
földszintről felszűrődött a rántotta illata, amire elfintorodtam. Egy
ilyen éjszaka után jobban esett volna egy hatalmas tábla csokoládé.
A forró zuhany viszont gyógyír volt fárasztó álmomra, sokkal
frissebbnek éreztem magam. Magamra húztam kedvenc farmerom,
majd találomra előkaptam a fiókból egy kék testhezálló pólót.
Mosolyogva caplattam le a lépcsőn, s legnagyobb
megdöbbenésemre beszélgetés hangjai szűrődtek ki a konyhából.
Összevontam a szemöldököm. Ki lehet az ilyen korán reggel?
Döbbenetem csak fokozódott, mikor az előző esti vendéget
pillantottam meg a reggelit falatozva. Charles már nem volt olyan
fáradt, mint tegnap, öltönyét az előző napi szürkéről sötétkékre
cserélte. Ez megnyugvással töltött el, legalább biztos, hogy nem
- 31 -
32. töltötte itt az éjszakát. Mikor beléptem alaposan szemügyre vett
magának, s hirtelen úgy éreztem, talán a gyerekei már említettek
neki otthon.
Mary a tűzhely mellett foglalatoskodott, aztán mosogatott.
Megmosolyogtatott a szituáció családias hangulata.
– Jó reggelt! – üdvözöltem őket óvatos mosolyom kíséretében.
Mivel mindkettőjük aurája nyugodt volt, így legalább ilyesfajta
megmozdulásokat nem kellett kifejtenem. Mary sugárzott, ahogy
odatette elém a reggelit.
– Jó reggelt! Hogy aludtál? – érdeklődött csevegő hangnemben,
majd megállt a székem mellett, s fürkészőn nézett rám.
– Remekül – füllentettem, mire bosszúsan megcsóválta a fejét.
– Nem álmodtál semmit? Kiabáltál – jegyezte meg, s gyanakvó
szemeit nem vette le rólam.
Zavaromban elpirultam. Nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet a
történelem tanárom előtt elemezni különös álmaimat, ezért újra
nemet intettem.
– Nem emlékszem. Nekem úgy tűnt, hogy jól aludtam – mondtam
kissé cinikusan, majd tessék-lássék ettem pár falatot a rántottából.
Charles engem figyelt, de nem szólt semmit.
– Kérsz csokit? – kérdezte Mary mosolyogva, majd felcsillanó
szemmel bólintottam. Mikor észrevette Charles kíváncsi tekintetét,
magyarázatképp hozzáfűzte. – Nem szeret enni, nem érez éhséget.
Az egyetlen, aminek szereti az ízét: a csokoládé.
– Mary, kérlek...– néztem rá esdeklőn. – Nem hiszem, hogy
Charlest érdekelné az étkezési szokásom.
Mielőtt a nővérem felelhetett volna elkezdett csipogni a konyhai
vekker, ez jelezte, hogy indulnunk kell. Fogtam a csokim, elrejtettem
a táskámba, majd a dzsekim felé igyekeztem.
- 32 -
33. – Mily! – szólt utánam Mary, s újra felöltötte zavart kék auráját.
Nem volt nehéz kitalálni, hogy mit szeretne mondani. – Charles volt
olyan kedves, és megállt munkába menet, hogy felajánlja: elvisz
minket az iskolába.
– Klassz, de én inkább sétálok, ha nem gond – mondtam, mert
eszembe jutott, hogy milyen ostobán néznék ki, ha az új történelem
tanár kocsijából szállnék ki a suli előtt. Már a gondolatra is égni
kezdett az arcom.
– Kitehetlek az iskolától ötpercnyire, ha gondolod – jegyezte meg
Charles, mintha olvasott volna a gondolataimban.
Mary rám nézett azzal a bizonyos hát nem édes? Pillantásával, de én
határozottabb voltam.
– Nem, de azért köszönöm!
Gyors hátraarcot csináltam, és kimasíroztam az ajtón. Elsuhantam
Charles Land Rover Defenderje mellett, mely legalább olyan
gyönyörű sötétzöld metálfénnyel csillogott, mint Aaron kék
Porschéja. Puccos alakok, gondoltam magamban dohogva, majd
fülembe helyeztem Mp3 lejátszóm fülhallgatóját, és nekivágtam
szokásos sétámnak.
- 33 -
34. 4. Mercedes mérge
Tökéletesen átlagos második tanítási nap volt, mégis valahogy
más. Míg gyalogoltam az iskola felé valamiféle izgatott várakozás
fogott el. Először nem is értettem. Szerencsére az út elég hosszú volt
ahhoz, hogy elemezhessem magam. Mikor rájöttem, majdnem hasra
estem a saját lábamban.
Aaron McDean. Miatta vártam annyira, hogy beérjek a suliba.
Mazochista lettem? Hiszen még csak figyelemre sem méltat, vagy ha
mégis, abban sincs semmi jó. Gondolataimba mégis minduntalan
visszatért a kellemes érzés, mikor az esőbe a karjaiban tartott.
Szemeim előtt egyfolytában kiolvashatatlan tekintete lebegett.
Megborzongtam újra és újra, mikor bevillant az ebédlős jelenet, ahol
viszont ridegen méregetett.
Hirtelen gumik éles csikorgására lettem figyelmes, ez
visszarángatott a valóságba. Felnéztem, és Mercedes Phleming
gonoszul vigyorgó ábrázatával találtam szemben magam, amint
- 34 -
35. szándékos lassúsággal hajt be előttem a parkolóba. Nem sokon
múlott, hogy a lábam lett a fekvőrendőr. Kikapcsoltam az Mp3
lejátszómat, így hallhattam lenéző szavait, melyet legújabb
talpnyalójának, Rose Pointnak intézett.
– Nem értem, hogy apám miért enged mindenféle jöttmentet ebbe
az iskolába járatni. Már mondtam neki, hogy aki nem rendelkezik
megfelelő egzisztenciával, annak nyisson egy másik iskolát! – fekete
szemeit ridegen rám villantotta, majd hátradobva dús fekete haját
beparkolt a számára fenntartott helyre. Tűzpiros Volvoja nem tűnt ki
annyira, mint szerette volna, McDeanék Porschéja már ott kéklett
mellette. Minket figyeltek.
Pechemre valószínűleg hallották Mercedes beszólását. Lesütöttem
a szemeimet, nem akartam látni, hogyan reagáltak az érkezésemre.
Azt még hallottam, amint gyűlölt évfolyamtársnőm negédesen
üdvözli Aaront.
A tornaterem előtt már várt rám Lizbeth. Még a csokinak sem
tudtam örülni, amit kedveskedve nyújtott át nekem. Észrevette, hogy
nem vagyok társalgós hangulatban, ezért a továbbiakban nem kereste
a társaságomat.
Csendes megalázottságomban töltöttem a délelőttöt, bár a
legszívesebben sírva elrohantam volna. Nem tettem. Eljött az
ebédidő. Nem volt semmi hangulatom bájologni bárkivel,
gumitalpakat legyűrni a torkomon pedig még kevésbé, így inkább az
udvar felé vettem az irányt. Rossz ötlet volt.
Mercedes és bandája kedvenc helyemen rostokoltak, s úgy tűnt,
remekül szórakoznak. Késő volt visszafordulnom, mivel észrevettek.
Elhatároztam, hogy levegőnek nézem őket és méltóságteljesen
elvonulok mellettük. Magamhoz szorítottam a tankönyveimet,
vállamra húztam a táskám, mély levegőt vettem, és elindultam.
- 35 -
36. Közel jártam hozzájuk, mikor feltűnt, hogy telve vannak negatív
érzelmekkel. Megszaporáztam a lépteim, de késő volt. Mercedes
egyik nagydarab haverja – nem emlékeztem a nevére – úgy tett, mint
aki el akar menni mellettem, azonban széles vállával fellökött.
Esetlenül megtartottam az egyensúlyom, könyveim szétszóródtak a
nedves talajon.
Igyekeztem tudomást sem venni a hangos vihogásról. Nem
törődtem a vállamban a fájdalomról (bár biztos voltam benne, hogy
még napokig érezni fogom), és csendben lehajoltam összeszedni a
cuccaimat. Nem néztem fel, így nem láthattam, de érzékeltem, hogy
körbefognak. Legalább öten voltak monstrumok, meg Mercedesszel
még két lány. Sikoltva akartam elrohanni, úgy éreztem még kínosabb
volna, ezért inkább maradtam. Növekvő gombóccal a torkomban
vártam, hogy mi fog kisülni ebből a helyzetből.
– Emily Normon – csendült fel negédesen Mercedes hangja,
érzéki ajkán gonosz mosoly játszott a napfényben, ahogy utat
engedtek neki oszlopos barátai. – Mit keresel te itt? Nem a női
mosdót kellene takarítanod? Vagy azzal már készen vagy?
Szorosan összezártam a számat, majd megfordultam, hogy
elmenjek. Inkább a menza, mint ez. Utamat két fiú a focicsapatból
elzárta, mire kénytelen-kelletlen újra Mercedes arcába néztem
– Mit akarsz, Mercedes? Apuci nem vett neked plüsscicát, amivel
játszhatnál? – gúnyolódtam tehetetlenül, mire dühös fény villant a
lány tökéletesen kihúzott sötét szemeiben. – Hagyj elmenni! Jobb
dolgom is van, mint a rikácsolásod hallgatni!
Igyekeztem nagyon határozottnak mutatkozni, ám hangom
cserbenhagyott, és az utolsó mondatnál megbicsaklott. Mercedes is
észrevehette, mivel diadalmas mosoly terült szét az arcán. Hallottam
már olyanokról, akik valahogy ugyanígy botlottak ebbe a csoportba,
- 36 -
37. és a kórházban kötöttek ki. Mercedes persze megúszta, hisz a papája
befolyása hosszúra nyúlik.
Éreztem, hogy a két fiú, akik mögöttem álltak, megragadták a két
karom, mire a könyveim újra a sárba landoltak. Most már valóban
bepánikoltam.
– Majd én megtanítalak, hogyan kell tisztelni egy magasabb
rangbéli embert – sziszegte Mercedes. Csinos arcát eltorzította a
harag, lendült a keze, s pofonja nagyot csattant az arcomon.
Próbáltam szabadulni, de a monstrumok erősen tartottak. Elég
megalázó volt, nem akartam mást, csak hazamenni, hogy
kibőghessem magam. Túl sok volt a gyűlölet, ami áradt belőlük.
Mercedes már a következő ütésre emelte a kezét, mikor hirtelen
eltűntek a karomat szorító kezek. Egyensúlyomat vesztve a földre
estem. Kezem akaratlanul égő arcomra tapadt, ahol valószínűleg ott
piroslott Mercedes ujjainak lenyomata. Dulakodás hangjait
hallottam, majd Mercedes sikoltott.
Felnéztem, hogy lássam, mi történik. Aaron McDean magasodott
fölém, kék szemei egészen elsötétültek a dühtől. A két monstrumot
figyelte, amint azok sántikálva haladtak a menza felé. Mercedes
mérgesen dobbantott, értetlenül fordult örömének megfosztója felé.
– Mi a fene ütött beléd? Tiszteletet kell tanulnia! – sziszegte
Aaron szemei közé, majd döbbenten figyelte, ahogy a fiú hátat
fordított neki.
Aaron megragadta a karomat, s határozott gyöngédséggel
felhúzott a sárból. A fejem kissé kóválygott a hirtelen események
miatt, de azért össze tudtam szedni a könyveimet. Mikor mindenem
megvolt, Aaron kivette kezemből a cuccaimat, átkarolta a derekamat,
és el akart vezetni a parkoló irányába. Mercedes döbbenten felhúzott
szemöldökkel állta el az utat.
- 37 -
38. – Mit akarsz te tőle? – szinte köpte a szavakat, ahogy kérdezte a
fiútól. Már-már hisztérikusan viselkedett, majd megvetően mutatott
rám. – Ez csak egy csóró csöves!
Éreztem, ahogy Aaron teste megfeszül mellettem, hangja csupán
csendes fenyegetés volt, mikor megszólalt.
– A kisujja is többet ér nálad! – mondta, majd félretolta az útból a
holtra vált Mercedest.
Fél kezét a derekamon tartva terelt a parkoló irányába, én meg
szótlanul, kissé kótyagosan lépkedtem mellette. Az ebédidő a vége
felé járhatott, mivel a diákok egyre nagyobb létszámban szivárogtak
ki a menzáról. Többen döbbenten figyeltek minket, ahogy odaérünk
a sötétkék Porsche mellé. Aaron – mintha ez lenne a világ
legtermészetesebb dolga – betette a cuccaimat a hátsó ülésre, majd
várakozva rám emelte még mindig sötéten ragyogó szemeit.
– Jól vagy? – érdeklődött lágyan.
– Persze – feleltem lazán, de éreztem, hogy az ütés még mindig
égeti az arcomat. Odanyúltam, forró volt a bőröm. Zavartan néztem
megmentőm szemeibe. – Nem hittem, hogy Mercedes ilyen nagyot
tud ütni.
Aaron egy pillanatig rajtam felejtette tűnődő tekintetét, majd
tétován megérintette az arcomat. Keze kellemesen hűvös volt,
jólesően hatott sajgó bőrömre. Szívverésem, légzésszámommal
egyetemben a duplájára ugrott. Képtelen helyzet volt, ahogy ott
álltunk egy végtelennek tűnő pillanatig, s azt kívántam, bár örökké
tartana.
Aztán – túl hirtelen – elengedett, és kinyitotta előttem a Porsche
ajtaját. Csodálkozva néztem rá, mire tökéletes arcán megjelent egy
gunyoros mosoly.
– Nincs kedved lógni velem? – úgy kérdezte, mintha a világ
legtermészetesebb dolga lenne.
- 38 -
39. Jóképű volt, ahogy hunyorgott a nap erős fénye miatt.
Leheletének édes virágillata teljesen elbódított, és összezavart. Nem
értettem, hogy most miért ilyen kedves, mikor tegnap még annyira
lehetetlenül viselkedett velem. Aztán úgy döntöttem, hogy nem
számítanak az okok. Nem számít semmi, csak vele lehessek.
Rájöhessek a titkaira.
Félszegen elmosolyodtam, majd az anyósülésre vetődtem.
Hirtelenségem azonnal megbántam, mivel a vállamba éles fájdalom
nyilallt. Összeszorítottam a fogaim, hogy ne nyögjek fel a
fájdalomtól. Éreztem, hogy Aaron beült mellém, de nem bírtam
ránézni.
– Fáj valamid? – kérdezte aggódva, de nemet intettem a
fejemmel.
– Nem, semmi. – nyögtem suttogva – Mindjárt jobban vagyok!
– Pocsékul hazudsz! Elmegyünk a kórházba – jelentette ki
ellentmondást nem tűrően, majd kigurult a parkolóból. Száguldott,
mint egy eszelős.
– Már bánom, hogy beültem – jelentettem ki bosszúsan, de
figyelmen kívül hagyta a megjegyzésem. Ránéztem, könyörgőre
fogtam a dolgot. – Kérlek! Reggelre kutya bajom lesz! Csak rossz
helyen talált el az a monstrum.
Lassított, de még mindig a kórház felé hajtott. Állkapcsán egy
ideg rángatózni kezdett, ahogy próbálta visszafojtani dühét. Mivel a
fájdalmam múlóban volt, sokkal kényelmesebben éreztem magam.
– Vissza kellene mennem, hogy kitekerjem a nyakukat! –
vicsorogta elszántan, s hangjából csak úgy sütött a gyilkos indulat.
– Dehogy, annyit nem érek, hogy sittre kerülj miattam! –
megborzongtam, de próbáltam lazán kezelni a helyzetet.
– Sokkal többet érsz! – mormolta maga elé, mintha nem akarta
volna, hogy meghalljam. Szavai azonban varázslatosan hatottak rám.
- 39 -
40. Elpirultam, s igyekeztem valóban úgy tenni, mintha nem mondott
volna semmit.
Egy ideig csendesen autóztunk, figyeltük a suhanó tájat, s
örömmel vettem tudomásul, hogy elállt kórházas szándékától.
Eszembe jutott Mercedes döbbent ábrázata, mire csöndesen
felkuncogtam.
– Mi az? – fordult felém kíváncsian.
– Tudod, Mercedes Phleminggel még soha senki nem húzott ujjat
– mondtam neki, s láttam az árnyat átsuhanni megnyugvó tekintetén.
– Viszont így senkinek nem adatott meg, hogy lássa tökéletesen
kikészített vonásait így megnyúlni. Biztos vagyok benne, hogy egy
jó időre kivontad a forgalomból.
– Máskor is csinálta már ezt? – kérdezte aggodalmasan, s
szemöldökei között megjelent egy ránc, ami koncentrációra utalt.
Bólintottam, amin rágódott egy darabig, majd elmosolyodott. – A
közeli jövőben biztos lehetsz benne, hogy nem fogja.
– Cicababánál sosem lehet tudni! – vetettem közbe, mire
csodálkozva nézett rám.
– Én tudom! – mondta egyszerűen, s valamiért hittem neki. –
Cicababa?
– Mindenkinek adok egy gúnynevet, amivel becézgetem
gondolatban – fűztem hozzá magyarázatképp. Rám nézett, szemei
újra tisztán kéken fénylettek.
– Nekem is adtál? – tudakolta csúfondáros mosollyal ajkán, ám
hangja felért egy simogatással. Nem feleltem, csak néztem őt
pirulva. – Elmondod?
Nemet intettem, nem akartam, hogy tudja.
Csendesen felnevetett, majd hirtelen félrerántotta a kormányt, s
megállította a kocsit. Körülnéztem. Nem láttam semmi érdekeset,
ami okot adott a különös fékezésre.
- 40 -
41. 5. ÁRULÓ SZERELMI JELEM
Aaron felém fordult, szemei fogva tartották az enyéimet, hangja
szinte hipnotizált, mikor megszólalt.
– Ha elmondod, akkor én is válaszolok egy kérdésedre –
ajánlotta, mire teljesen éber lettem.
– Feltétel nélkül?
– Igen, feltétel nélkül – kuncogott.
– És nem leszel mérges? – ezen is rágódott egy darabig. Csak
most tűnt fel, hogy bármilyen hangulatban is láttam őt vagy a
testvéreit, az aurájuk állandóan ragyogó fehér volt.
– A szavamat adom – ígérte kedvesen, de nem tudtam eldönteni,
vajon igazat mondott-e?
– Úgy hívtalak: morc szőke – böktem ki végre szemlesütve. Nem
mertem ránézni, féltem, hogy megharagudott. Csak rászántam
magam, nem tetszett, amit láttam. – Megbántottalak, igaz? Nem
kellett volna elmondanom!
- 41 -
42. – Tudom, hogy... – kezdte, de csak akkor folytatta, mikor a
tekintetünk újra egymásba kapcsolódott. – ... Nos, nem voltam veled
valami kedves. Te ezt most még nem értheted... megvolt... megvan
az oka.
– De most más vagy – vetettem közbe, mire csendesen
felnevetett. Imádtam ezt a nevetést, örök időkig elhallgattam volna. –
Megmentettél egy kiadós kórházi számlától!
– Nem lett volna szabad beleavatkoznom, de láttam, mi történt
volna, ha nem lépek közbe. Nem engedhettem... – az utolsó szavakat
már szinte csak suttogta. – Nem akarom már távol tartani magam
tőled. Lesz, ami lesz!
Arca az enyémtől csak néhány centiméterre volt, virágillatú
lehelete cirógatta az arcom, míg én elvesztem szemeinek
kékségében. Az agyamra ereszkedő furcsa ködöt végül áttörte
szavainak értelme. Azt mondta, amit hallottam?
– Ezt most nem egészen értem – mondtam zavartan, újra nevetett.
– Nem is baj. A testvéreim már régtől nyaggatnak, hogy
avassalak be... – elhallgatott; tudatlanságom mintha kiabált volna a
hirtelen beállt csendben.
– De? – halkan megköszörültem a torkom, majd összeszorítottam
a számat, a vállam hihetetlenül sajgott.
Sosem voltam ügyes színésznő, így persze, hogy észrevette.
– Fáj a vállad – inkább volt kijelentés, mint kérdés.
– Sajnálom – mondtam idegesen, s átkoztam magam, amiért ilyen
nyámnyila vagyok.
– Mégis jobb, ha bemegyünk a kórházba – töprengett hangosan,
mire én rémülten megérintettem a karját.
Mary szívrohamot kapna, ha a kórház értesítené a balesetemről,
gondoltam, s könyörgőn néztem a mellettem ülő angyalra. Aaron
ellágyulva indított, karját pedig igyekezett úgy tartani, hogy a
- 42 -
43. kettőnk közti érintkezés minden erőfeszítés nélkül fennmaradjon.
Megint gyorsan vezetett, én attól tartottam, hogy még mindig a
balesetire akar vonszolni.
– Csak vigyél haza, kérlek! – mondtam neki, mire láttam, hogy a
szája sarka megrándul az elfojtott mosolytól. Mivel úgy tűnt, hogy
meggyőzhető hangulatban van, folytattam. – Ígérem, hogy lepihenek
a tévé elé, és végignézem az összes félresikerült szappanoperát, csak
ne lássak fehér köpenyes alakokat!
– Emily! – furcsa érzés volt, ahogy kimondta a nevemet, melyet
sosem hallottam selymesebben csengeni. Ránéztem, ő fejével az autó
elé bökött. – Abbahagyhatod a könyörgést! Hazaértünk.
Döbbenten meredtem a szélvédő mögött elterülő halványkék
házunkra. Eddig fel sem tűnt, hogy eleredt az eső, a hazaérkezésünk
meg végképp nem. Ámulva fordultam Aaronhoz, aki szemmel
láthatóan remekül szórakozott döbbenetemen. El nem tudtam
képzelni honnan tudta, hol lakom?
Kisegített az álomautóból (összeráncolta a homlokát, mikor
ajkamat óvatlanul elhagyta egy fájdalmas nyögés), és egész a
bejáratig kísért. Nyikorogva tárult ki az ajtó, én meg idegesen
toporogtam a küszöbön.
– Nincs kedved bejönni? – érdeklődtem udvariasan, mire rám
villantotta csúfondáros vigyorát.
– Nem hiszem, hogy ez túl jó ötlet – jegyezte meg, miközben
közelebb lépett hozzám, és megállt közvetlenül előttem. Aznap
immár sokadszorra volt az arcunk vészesen közel egymáshoz.
– Miért? – leheltem félig lehunyt pilláim alól.
Megint nevetett. Éreztem ujjainak melegét az arcomon, mélyen
beszívtam kellemes virágillatú leheletét, s igyekeztem az arcát olyan
tökéletesen belevésni a memóriámba, mint amilyennek magam előtt
láttam.
- 43 -
44. Aztán hirtelen – túl hirtelen – hátrébb lépett, s csevegő
hangnemre váltott. A pillanat varázsa elillant, a feszültség továbbra
is a levegőben vibrált.
– Holnap odaülsz hozzánk a menzán? – kérdezte, s úgy tűnt,
mintha nem lenne biztos benne, hogy valóban ezt akarja.
– Ha szeretnéd, persze! – feleltem meglepetten, mire vidámsága
visszatért a szemébe.
– Igen, mindenki örülne – elő villantotta tökéletes, fehér fogsorát.
– Dewayne és Angie el lesznek ragadtatva.
– Csak mert odaülök? – ezt nem értettem, de nem firtattam a
dolgot. Más volt, ami érdekelt. – Azt ígérted, felelsz egy kérdésemre!
– nem tetszett neki, hogy emlékeztettem, de azért várakozásteljesen
nézett rám. – Tegnap miért voltál olyan ellenséges velem?
– Holnap talán elmesélem – felelte titokzatosan, mire elfutott a
méreg.
– Megígérted, hogy válaszolsz, feltétel nélkül! – mondtam neki
durcásan.
– Igen – hagyta rám, miközben lefelé hátrált a verandáról. – De
nem mondtam, hogy tisztességesen játszom. Szeretnéd, hogy holnap
érted jöjjek?
– Nem – vágtam rá a kelleténél gyorsabban, s újra hallhattam
csengő nevetését.
– Akkor az ebédnél találkozunk...
Azzal sarkon fordult és elindult a kocsija felé. Már bezártam az
ajtót, mikor hallottam felbőgni az autócsoda motorját. Szívem még
mindig hevesen döngette a mellkasom. Tűnődve mentem az emeleti
fürdőszobába, a szekrényből előkotortam egy kisebb méretű
törölközőt, amire langyos vizet engedtem. Kicsavartam, hogy ne
csöpögjön, aztán a szobámban levettem a pólómat, majd sajgó
vállamra tettem a hűs anyagot.
- 44 -
45. Nem is értettem, hogy lehet ilyen fájdalmam, hiszen az a
monstrum – időközben eszembe jutott a neve: David – csak fellökött,
de nem bántott. Mármint úgy tűnt, nem kerül különösebb
erőfeszítésébe, hogy a földre taszítson.
Óvatosan az ágyra feküdtem, de túl sok minden járt a fejemben
ahhoz, hogy elbírjak aludni. Kitámasztottam a hátam, aztán
belemerültem kedvenc könyvembe.
Egy halom tojást láttam, majd hatalmas robajt követően egy
kivételével mindegyik összetört. Az épen maradt tojást valaki a
kezébe vette – én csak a kezét láttam –, majd bevonta egy különösen
fénylő anyaggal. Gyönyörű volt, melegséget árasztott magából. Úgy
éreztem, hogy órákig bámultam az aranyló gömbölyded formát.
Aztán hirtelen villámlott, a tojás héja megrepedt. Valami
mocorgott benne, tovább repesztette a meszes héjat. Egy pillanatra
csend lett, a valami benne nem mozdult, mintha erőt gyűjtött volna.
Végül hatalmas, fülsiketítő reccsenés, és vakító fény árasztott el.
Döbbenten bámultam a tojásból kikelt lényre: önmagam láttam a
maradványok között.
Rémülten, zihálva ébredtem újra úgy, mint előző reggel. Csend
volt, félhomály, mintha alkonyodna.
Felültem, hogy lemenjek köszönni Marynek, de azzal a
mozdulattal visszahanyatlottam a párnák közé. Szúró fájdalom
hasított a vállamba, mire elfutott a méreg. Bosszantó volt ez a
fájdalom, s hirtelen úgy éreztem, erőt ad. Összeszorítottam a számat,
másodszorra már sikerült, kimentem a fürdőbe. Nem néztem a
tükörbe, hajamat a fejem tetejére tornyoztam, aztán gyorsan
letusoltam. Mire végeztem feltűnt, hogy nemcsak hogy nem
sötétedett, hanem még a nap is kisütött hétágra. A zuhany – vagy a
mozgás – jó hatással volt a karomra, már csak tompán fájdogált.
- 45 -
46. Visszamentem a szobámba, ahol döbbenten néztem az órára:
reggel 7:15 volt. Észvesztő sebességgel kapkodtam magamra a
ruháimat. A fejembe nyomtam a baseball sapkámat – fésülködésre
már nem maradt időm –, ami alá begyűrtem a hajamat. Kirohantam
az ajtón tudván, hogy Mary valószínűleg már rég az iskolában van.
Szaporán lépkedtem, nem szaladtam. Utáltam futni, túlságosan
megterhelő volt számomra olyan gyorsan kapkodni a lábaim,
miközben arra koncentrálok, hogy el ne vágódjak. Mivel a nagy
sietségben otthon felejtettem az Mp3 lejátszómat, ezért csak
gondolatban dúdoltam néhány kedvencemet.
Úgy tizenöt perce gyalogolhattam, mikor éktelen csikorgást
hallottam a hátam mögül. Nem ismertem fel a kocsit, egy hatalmas
terepjáró, és egyenesen felém száguldott. Ledermedtem. A fehér
dzsip határozottan gyorsított, úgy tűnt a sofőr lába beragadt a
gázpedálon.
Aztán minden olyan gyorsan történt. Éreztem az ütközést, de nem
onnan, ahonnan számítottam rá. Valami félrerántott az útból olyan
erővel, hogy a túloldali bokrok közt landoltam. Bár az a valami
megtartott – ijesztő volt az ereje –, hiába próbált védeni, mert a
vállamra estem szerencsétlen módon. Éreztem a csontomban az éles
fájdalmat, s olyan hangot hallottam káromkodni, amire végképp nem
számítottam. Felemeltem a fejem és Aaron dühtől izzó sötét
szemeivel találtam szemben magam.
Aztán újra felbőgött a terepjáró motorja, hallottam vészesen
közeledni. Aaron felmordult, szinte nem emberi volt a hangja, egész
mélyről tört fel a mellkasából. Aztán fölém gördült, de nem
nehezedett rám. Éreztem az erejét, már késő volt arrébb gurulni. A
nehéz autó keresztülhajtott rajta, meg sem kottyant volna neki. Maga
alá gyűrt, szinte nem is érzékeltem, hogy egy kocsi gázolt el minket,
hangja azonban ijesztő volt. Recsegett-ropogott az aljnövényzet, a
- 46 -
47. gallyak, a hatalmas autó letarolt mindent körülöttünk. Aaron úgy tűnt
már nem bírja sokáig, egyre intenzívebben éreztem a súlyát
magamon. Nem zavart volna, de kőkemény mellkasa sajgó vállamat
nyomta, s egy idő után elviselhetetlen volt a fájdalom.
Felsikoltottam, Aaron ugyanabban a pillanatban ugrott le rólam.
Mozgása egy ragadozóéhoz hasonlított. A terepjáró hangja egyre
távolibbnak tűnt.
– Emily! Jól vagy? – kérdezte aggódva, szemei még mindig
sötéten fénylettek.
– Az túlzás, hogy jól, de élek – nyögtem, nehezemre esett bármit
is mondanom, mivel a vállam egyfolytában hasogatott.
– Dewayne! Gyere! – ezt már a mobiljába mondta, majd hozzám
fordult. – Az öcsém mindjárt itt lesz, beviszünk a kórházba!
– Nem kell, tényleg! – sziszegtem a fogaim közül. Utáltam a
kórházi procedúrákat, ezért igyekeztem, hogy ne látszódjon arcomon
a fájdalom. – Mindjárt jobb lesz. Hogy kerültél ide?
– Ne butáskodj, Emily! – mondta, s hangja mintha mosolygott
volna. Kérdésem megválaszolatlanul hagyta. – Olyan fehér vagy,
mint egy hulla!
– Köszönöm! – morogtam, majd fogtam a baseball sapkám, és
lehajítottam a földre. Úgy éreztem, hogy már az is szorított, mint a
dzsekim, de azt nem mertem megkockáztatni, hogy levegyem.
Hagytam, hogy a hajammal játsszon a hirtelen feltámadó szél.
Nem válaszolt, a távolból autó hangja közeledett, de nem nézett arra.
Csak bámult engem, fogva tartotta a tekintetem, furcsa pillantását
nem tudtam megfejteni. Összerezzentem, mikor lefékezett
mellettünk a kék Porsche, amiből Dewayne pattant ki halálra váltan.
Úgy nézett ki, mint aki tisztában van azzal, ami itt történt.
– Dewayne! – mondtam neki, s igyekeztem mosolyogni. – A
bátyád sokkot kapott!
- 47 -
48. – Nem csodálom – felelte, majd ő is ugyanolyan döbbenten
figyelt, mint Aaron. Aztán felnevetett, és játékosan belebokszolt
bátyjának kőkemény vállába. – Mondtam neked!
– Fogd be! – sziszegte Aaron, de egyre sötétülő szemeit nem vette
le rólam.
Kezdett bosszantani, magyarázatra vártam, hiába. Dewayne sem
mondott semmit, csak leereszkedett bátyja mellé a fűbe. Felültem, és
sikkantottam, mert a fájdalom az egész karomba sugárzott. Aaron
dühösnek tűnt, viszont az öccse rendkívül elégedett volt valami
miatt. Aztán megmozdultak, mindketten egyszerre, s a talaj hirtelen
eltűnt alólam.
Aaron óvatosan helyezett az első ülésre, ragyogó kék szemeinek
nyoma sem volt, én pedig teljesen összezavarodtam. A morc szőke
bevágódott mellém, és eszelősen vezetett a kórház felé, Dewayne
hátul röhögött még mindig. Nem törődtem vele, inkább Aaronhoz
intéztem a szavaim.
– Hogy csináltad? – kérdeztem csendesen figyelmen kívül hagyva
mogorva hallgatását. – Az az autó összepasszírozhatott volna.
– Miről beszélsz?
Dewayne némán bámult ki az ablakon hátul, nem úgy nézett ki,
mint akit meglep a beszélgetés különössége.
– Hogy érted ezt? Talán tagadni akarod előttem? – ingerültségem
erőt adott, hogy legyőzzem a fájdalmam.
– Mit is? – megint csak kérdez, de egy válasz nem hagyja el a
száját.
– Ne csináld ezt! – kértem, de nem figyelt rám, csak az utat
pásztázta nyugtalan szemeivel.
Teljesen kétségbeestem. Tegnap még annyira kedves volt, most
meg tőrt forgat a szívemben azzal, hogy letagadja a nyilvánvalót.
Rémesen éreztem magam. A fájdalom visszatért a tudatomba,
- 48 -
49. zihálva szedtem a levegőt, s hiába küzdöttem, áruló könnyeim
végigfolytak az arcomon.
– Mindjárt odaérünk – nyugtatott meg lágyabban.
Azt hitte a fájdalom miatt sírok. Nem is sejtette, hogy a fizikai
fájdalmamnak ehhez semmi köze, annál inkább elutasító
magatartásának. Aztán belegondoltam. Van oka mérgesnek lenni,
hiszen – bármennyire is szeretné tagadni – láttam, hogy egy kocsi
mászott át a hátán miattam. Talán én is hasonlóképp reagáltam volna
fordított esetben.
Hátranéztem, tekintetem találkozott Dewayne-ével, mire a fiú rám
mosolygott kedvesen. Arcán megjelentek a gödröcskék, zöld
szemeiből megértés sugárzott, s én kicsit jobban éreztem magam.
Időközben megérkeztünk, Aaron leparkolt a legközelebb a
bejárathoz, én pedig gyorsan kiszálltam a kocsiból, nehogy újra a
karjaiba vegyen. Sajgott a vállam, próbáltam egyenes háttal elsétálni
a bejárathoz, mikor megéreztem erős karjait, amint védelmezőn
átölelik a derekam. Hálás voltam, de nem mertem ránézni, nehogy
kiolvassa a fájdalmat a szememből. Még most sem értettem a
viselkedését.
Ahogy odaértünk a csupa üveg bejárati ajtóhoz, azt hittem
mentem elájulok, mikor megláttam magam. Tisztán emlékeztem az
előző délutánra, mikor a törölközővel a vállamon elaludtam. Mást
nem csináltam egészen ma reggelig, mikor a nagy rohanásban
majdnem elkéstem.
Az üvegben Aaronnal találkozott a pillantásunk, tekintete
továbbra is kifürkészhetetlen volt. Most már értettem a
döbbenetüket: derékig érő – addig – barna hajam szőkén csillogott a
reggeli napfényben. Mézszőkén, kiemelve bőröm halovány fényét.
- 49 -
50. Aaron karja még szorosabban fonódott körém. Csendesen
suttogott a fülembe, miközben a baleseti pult felé irányított. „
Később minden kérdésedre választ adok” – ígérte.
- 50 -
51. 6. TITKOK ÉS VÁLASZOK
Azt hittem, hogy az egész délelőtt el fog menni a vizsgálatokra, a
rendőrségi feljelentésre, amihez az időközben kihívott, kétségbeesett
nővérem ragaszkodott. Ehhez képest az egész egy órát foglalt
magába.
Szegény Mary. Rettentően meg volt rémülve, soha olyan
sápadtnak még nem láttam, mint mikor belépett a baleseti ajtaján.
Aaron egy tapodtat sem mozdult mellőlem még az után sem, hogy
velem volt a hivatalos gyámom. Nem lett volna szükség ekkora
felhajtásra, mivel majdnem tizenkilenc éves voltam. Azonban még
nappali szakra jártam, így kötelező formalitás volt.
Maryt láthatóan nem zavarta, hogy Aaron és Dewayne árnyékként
követnek minket. Nem voltam benne biztos, hogy egyáltalán
észrevette őket. Borzasztóan aggódott. A hajamra is csak annyit
mondott, hogy „csinos”. A nővérem – normális esetben – nem
használta volna ezt a szót, nem foglalkoztam ezzel sem. Így
- 51 -
52. nyugodtan járhatott az agyam a történteken, mivel Mary kettőnk
helyett is beszélt. Meg sem próbáltam megnyugtatni. Végig
csipogott, míg az orvos megvizsgált, aztán a röntgen alatt, majd
mikor az osztályos orvos újra megvizsgált. Néhány perc volt, mikor
elhallgatott: az orvos közölte, hogy megrepedt a kulcscsontom.
Megkönnyebbültem. Nem olyan vészes, mint amilyennek
éreztem. Legalább nem kell műteni, nincs hónapokig tartó kórházi
kezelés, hazamehetek. Hirtelen elakadt a lélegzetem. Ránéztem
nővérem holttá vált arcára, s úgy döntöttem: hazamenni mégsem
annyira jó ötlet. Megvártam, míg Mary elment meginni a szokásos
kávé adagját, egyedül hagyott az orvossal és elmaradhatatlan
kísérőmmel. Kihasználtam a helyzetet, mohón fordultam a
kezelőorvosom felé.
– Muszáj egyfolytában feküdnöm? Úgy értem, nem lehetne
visszamennem az iskolába? – kérdeztem, mire az orvos kérdőn
nézett rám. Aaron a sarokban állt eddig, de szavaimra közelebb
lépett, s összevonta a szemöldökét. Láttam rajta, hogy nem tetszik
neki az önállósodásom.
– Hát... – hezitált az orvos, majd egy pillanatra elmerült a
kórlapom tanulmányozásában. – Ha megígéred, hogy óvatos leszel,
nem veszel részt a tornaórán, és legfőképp ügyelsz az őrült
sofőrökkel, akkor nem bánom!
Még a kocsiban megegyeztünk a fiúkkal, hogy mindenkinek az
lesz a legjobb, ha nem mondunk senkinek semmi különöset: elgázolt
egy ámokfutó, majd megállás nélkül tovább hajtott. Nem láttam
semmit, a két McDean pedig épp iskolába mentek, mikor észrevettek
engem. Ha bizonyos naiv szemszögből nézzük a történetet, még igaz
is volt.
– Nem hiszem, hogy ez jó ötlet! – vetette közbe Aaron, kellemes
hangján éreztem a visszafojtott feszültséget. Mielőtt folytathatta
- 52 -
53. volna gyorsan közbevágtam, s elértem, hogy az orvos ne őrá
figyeljen.
– Ígérem, hogy betartok minden szabályt, és jelentkezem a
kontrollra időben! – összeszedtem újdonsült szőkeségemnek minden
varázserejét, és rámosolyogtam a harmincas orvosra. Hatott.
– Rendben, Emily! Akkor a nővér felteszi a rögzítő kötést, egy
hét múlva pedig várom kontrollra! – mosolygott vissza rám, aztán
összecsapta a kórlapot és távozott.
Rögtön utána bejött az ápolónő, majd egy rugalmas pólyával a
karomat a mellkasomhoz rögzítette egészen kényelmetlen szögben,
de a fájdalom csökkent. Egyébként bármit elviseltem volna, csak ne
kelljen hazamennem, Mary sápítozását hallgatni.
Nem néztem Aaron felé, úgy gondoltam biztos megsértődött,
vagy továbbra is haragszik rám valamiért. Igyekeztem nem tudomást
venni a jelenlétéről. Hamarosan Mary is visszatért Dewayne
kíséretében, úgy tűnt valamennyire elfogadták egymást. Nővérkém
szívéről hatalmas szikla gördült le, mikor megtudta, hogy elmehetek
ma suliba. Ő is úgy gondolta, hogy akkor nem lehet olyan nagy
probléma.
A rendőrség felvette az adatokat, meghallgatták a vallomásom,
miszerint nem láttam semmit, majd elmentek. Hamarabb végeztek,
mint az orvos.
Mikor végre átestünk a szükséges procedúrán, s kisétáltunk a
kórházból, tétován megálltam a parkoló előtt, ahonnan Mary zavart
mosollyal hozta a kerékpárját. Dewayne elbúcsúzott tőle, majd
beszállt a Porsche hátuljába, amit nővérem ügyetlenül leplezett
döbbenettel vett szemügyre. Aaron némán állt mögöttem.
– Akkor menjünk suliba! – szólt Mary zavartan, majd
várakozásteljesen nézett rám.
- 53 -
54. Nem tudtam, mit mondhatnék, hiszen nem tudhattam, hogy Aaron
mire gondol, mit szeretne? Az rendben, elhozott, de nem voltam
benne biztos, hogy továbbra is óhajtja a társaságom. Szégyelltem
magam, amiért ennyi gondot okozok neki, viszont furdalta az
oldalam a kíváncsiság. Hogy volt képes épségben maradni, miután
átment rajta a terepjáró?
Kérdések milliói nyüzsögtek a fejemben, ekkor rádöbbentem,
hogy Mary még mindig arra vár, hogy mondjak valamit.
– Menj csak nyugodtan, várnak az apróid! – mondtam neki
bizonytalanul. – Innen sem kell többet gyalogolnom, mint otthonról.
Hallottam, amint Aaron ingerülten felsóhajt közvetlenül a hátam
mögött.
– Nyugalom, Mary! Majd mi elvisszük az iskolába! – csendült fel
mögöttem bársonyos hangja. Úgy tűnt a nővéremet hidegen hagyta a
varázsa, mert még mindig kétkedve ingázott a tekintete kettőnk
között.
– Tényleg minden rendben lesz! – ígértem neki, majd hagytam,
hogy óvatosan megöleljen.
Felült kerékpárjára, még egyszer búcsút intett, aztán eltűnt a
következő kanyarban.
Hirtelen megint elöntött a bűntudat, amiért mindenkinek csak
aggodalmat okozok. Ez a hangulat velem maradt az autóban is.
Dewayne észrevehette, mert egész úton azon volt, hogy felvidítson.
Mókás arcokat vágott, vicces történeteket mesélt, s a végén már
valóban őszintén nevettem rajta. Aaron komor szótlansággal
vezetett.
Az iskola és a kórház közötti egy órás távolságot húsz perc alatt
tettük meg. Mikor beálltunk a parkolóba Aaron leállította a motort,
de nem mozdult egyikünk sem. Nem akarózott visszatérni a
valóságba, annyira elszigetelt volt ez a légtér. A szemem sarkából
- 54 -
55. Aaront figyeltem, szorosan markolta a kormányt. Úgy tűnt, még
mindig haragszik, ezért nagyot sóhajtottam, majd kiszálltam.
Teljesen üres volt a parkoló, egy lélek sem mászkált a flancos
járgányok között.
Elindultam a bejárat felé, de megtorpantam, mivel rájöttem, hogy
„testőreim” nem követnek. Tétovázásomnak pár perc múlva
Dewayne vetett véget, aki mosolyogva pattant ki a kék csodából.
Csalódottan hallottam, ahogy felbőg a motor, egy pillanat múlva
pedig elporzik.
– Nyugi, Szöszi! – borzolta meg a hajamat Dewayne, mire
felnevettem. – Ebédre visszajön.
Balesetem híre futótűzként terjedt az iskolában, szőke hajammal
egyetemben. Gyűlöltem az egész napot, nem szerettem a
középpontban lenni. Dewayne is elment a saját órájára a
testvéreihez, én meg egyedül maradtam, hagytam, hogy bazári
majomként bámuljanak diáktársaim. Lizbeth a sérülésemet még fel
tudta volna dolgozni, azonban nem tudott mit kezdeni szőke
sörényemmel. Hiába győzködtem, hogy ettől még ugyanaz
maradtam, nem hitt nekem. Egy idő után beláttam, hiába is próbálom
jobb belátásra bírni.
Így egyedül indultam a menza felé, s bíztam benne, hogy legalább
Dewayne ott lesz valahol. Szétnéztem az ebédlőben, s egy pillanatra
megtorpantam. Szívverésem a duplájára ugrott, a gyomrom idegesen
bukfencezett egyet. Aaron az ablak melletti asztalnál ült, amit
annyira szerettem, azzal a mosollyal gyönyörű arcán, amelyért
bármit megtettem volna. Intett nekem, mire elindultam felé. Hirtelen
megszédültem, meg kellett kapaszkodnom valamiben, de nem akadt
semmi. Már felkészültem az esésre, mikor valaki elkapott.
– Emily! – hallottam kedves hangját, éreztem édes leheletét, nem
volt energiám kinyitni a szemeim.
- 55 -
56. – Mi történt? – ez Dewayne volt. Nem telt bele pár pillanat, s már
válaszolt is. – Lizbeth szerint megint elfelejtett enni.
Erre már kipattantak a szemeim. Tágra nyílt pupillákkal néztem
Dewayne huncutul csillogó zöld szemeibe, közben éreztem, hogy
Aaron a karjaiba emel. Lizbeth az ebédlő másik végében állt.
Mindenki ott volt körülöttem: Angie, Cade, Emmaline, Dewayne. És
mind aggódtak értem. Végtelenül kellemes érzéssel töltött el ez a
gondolat. Aaron leültetett az asztalhoz, aztán kérdőn nézett rám, de
nem szólt semmit.
- Mit ennél? – érdeklődött Angie kedves, dallamos hangján.
– Csokit – feleltem mohón, mire mind megkönnyebbülten
felnevettek.
Emmaline kacagva tolta elém hatalmas tábla csokoládéját.
Annyira remegett a kezem, hogy nem bírtam kibontani. Aaron
gyöngéden kivette a kezemből, s minden erőfeszítés nélkül széttépte
a csomagot, majd felém nyújtotta a tartalmát.
– Egyél! – parancsolt rám kedvesen, mire engedelmesen
begyűrtem néhány kockát egyszerre.
– Ti nem esztek? – kérdeztem, mert szörnyen zavarban voltam.
Csak néztek, de nem szóltak semmit. Nagyon fura volt. Mintha egy
rég nem látott kedves ismerős lennék, akinek minden mozdulata
újdonság.
– Az vagy! – jelentette ki Dewayne egyszerűen, majd elvett egy
darabot a csokiból. Döbbenten bámultam rá. Most már egészen
biztos voltam benne, hogy ez a fiú, aki az elmúlt két napban nagyon
jó barátom lett, valami módon tud a gondolataimban olvasni. Ezt
még magamnak is csak most ismertem be először nyíltan.
– Mi van? – kérdezte Cade, aki velem szemben, Emmaline
mellett foglalt helyet.
Dewayne kinevette, aztán azt mondta:
- 56 -
57. – Ne kíváncsiskodj! Majd ő elmondja, ha akarja. Egyébként meg
nem kéne annyira bámulnotok!
– Nem, semmi baj – mondtam nekik, s úgy tűnt isszák minden
szavamat. Zavartan elmosolyodtam. – Csak arra gondoltam az előbb,
hogy úgy figyeltek engem, mintha egy rég nem látott ismerős lennék.
Kedves ismerős...
– Te még nem értheted ezt, de mi már tudjuk, hogy te vagy, akit
rég vártunk! – mondta Emmaline lelkesen, s miközben beszélt a
hajamat csodálta.
– Tudjátok, miért lett szőke a hajam? – kérdeztem kíváncsian, s
úgy láttam mindegyiküknek felcsillant a szeme, majd Aaronhoz
fordultak.
– Ne itt. – mondta a fiú, s csak most vettem észre, hogy ő is
engem figyelt. – Most ennie kell. Majd tanítás után.
Töprengtem, s boldog várakozás fogott el, hogy végre megtudhatom
az elmúlt napok különös történéseit. Dewayne nézett rám hirtelen
elkomolyodva, majd előrehajolt, hogy más még véletlenül se hallja
meg, amit kérdezni akart.
– Mi volt az álmodban?
– Melyik álmomra gondolsz? – kérdeztem idegesen, miközben a
számba tömtem még egy adag édességet, hogy időt nyerjek.
Az eltelt két éjjelen szinte csak Aaron körül forgott minden
álmom. Egy éjjel többször is felébredtem, s minden alkalommal
más-más álomképek tolongtak a fejemben. Az egyetlen közös
bennük Aaron McDean volt. Hirtelen észbe kaptam, hogy Dewayne-
nek milyen képessége van, s törölni próbáltam ezeket a képeket a
fejemből. Felnéztem, s láttam, hogy a fiú majd szétpukkad a
visszafojtott nevetéstől. Zavaromban azt sem tudtam, hova nézzek, s
éreztem, ahogy vörös színt ölt az egész ábrázatom.
- 57 -
58. – Mond már! – sürgette az öccsét Aaron, mire Dewayne végre
abbahagyta a röhögést.
– Nem azokra az álmokra gondolok, Emily! – figyelmen kívül
hagyta bátyjának szúrós pillantását, és egy csibészes mosolyt küldött
felé. Aztán elkomolyodott, és a szavait hozzám intézte. – Ebben az
álmodban nem látom Aaront, de mindenki mást ennél az asztalnál
igen.
Ekkor hirtelen bevillant, melyik álomra gondolt. Lehunyt
szemmel igyekeztem minden energiámmal arra koncentrálni, s minél
részletesebben megjeleníteni számára.
Emlékezetemben még élénken élt a szemükben felvillanó
rémület, aztán a megkönnyebbülés, amit a szörnyeteg elzavarása
után éreztek. A végét el akartam harapni. Nem akartam, hogy lássa,
amint a szörnyeteg mégis elkap, és éles fogait belém mártja, de nem
voltam elég ügyes.
Kinyitottam a szemeimet és szembenéztem öt döbbent
szempárral. Aaron volt a legsápadtabb közülük, s bár nem tudtam,
hogy csinálják, de biztos voltam benne, hogy ők is látták, amit
Dewayne-nek sugároztam.
– Hogyan? – leheltem tétován, mire Angie ravaszul
elmosolyodott.
– Dewayne olvassa, én továbbítom – suttogta cinkosan. –
Kivetítés.
– Oh... – hirtelen csak ennyire futotta tőlem, de aztán
összeszedtem magam, s kíváncsian fordultam Aaronhoz. – És te?
Komoly volt, de ne komor, ami kicsit felvidított. Igyekeztem
elterelni a figyelmüket az iménti feszült pillanatról.
– Azt hittem, már kitaláltad!
- 58 -
59. – Az erőd? – vágtam rá gyorsan, mire csendesen felnevetett.
Érdekes mód, ha vele beszéltem a többiek addig más irányba néztek.
Mintha kikapcsolnának olyankor.
– Igen. És a jövőbe látás – felelte beletörődötten, mikor látta,
hogy addig úgysem hagyom békén, míg meg nem tudom a töredékét
mindannak, amire szükségem volt. A jövőbe látás kérdését nem
nagyon értettem, kitalálta a gondolatom. – Pillanatok jelennek meg,
képek vagy egy jelenet, mintha kivágnák egy filmből. Mindig csak
rövid idővel előre mutatja meg, ami be fog következni, a többit
homályosan látom. Így láttalak meg téged is, mikor Mercedes
kikezdett veled, vagy mikor láttam feléd közeledni a furgont.
– Oh... – ismét csak ennyire futotta tőlem, mire újból felnevetett
csendesen. – És Cade?
Hirtelen mindenki elnémult, talán még a lélegzetüket is
visszatartották. A beálló néma csendet végül Dewayne törte meg.
– Cade félig vámpír, félig angyal, mint mi – mondta, majd
kuncogott egyet. – Neki nincs különleges képessége, csak annyi,
hogy Emmaline szerelme.
– Hé... – Emmaline rosszallóan megcsóválta a fejét, de azért
nevetett testvérének a tréfáján. Cade játékosan elővillantotta
tökéletes fogsorát, én pedig velük nevettem. Nem féltem egyiküktől
sem; úgy éreztem, közéjük tartozom. Mintha valamikor elveszítettem
volna valamit, amiről az évek során nem is tudtam, hogy hiányzik –
most pedig visszakaptam.
Éreztem Dewayne fürkésző tekintetét, mire üzentem neki
gondolatban: „Ezt nem muszáj az orrukra kötnöd!” Nem néztem rá,
és láttam, hogy nevet. Elfojtottam egy mosolyt, majd esdeklőn
fordultam Aaronhoz, aki – mint mindig – most is szemmel tartott.
– Elárulod, miért lett szőke a hajam?
- 59 -
60. – Nem, ő nem fogja! – kacagott Emmaline, s hirtelen megint
mindenkinek jókedve lett. Aaron nem szólt semmit, csak hátradőlt a
székében, mintegy engedélyezve a beszédet társainak.
– Biztos tudni akarod? – kérdezte Cade, aki ismeretségünk óta
először mosolygott.
– Annyira csak nem lehet rossz – mosolyodtam el.
– Angyalok vagyunk, Emily! – hajolt hozzám egészen közel
Emmaline, majd magyarázatképp hozzáfűzte. – Ha valamit nagyon
intenzíven érzékelünk...ha hat az érzelmeinkre, akkor az örökre
nyomot hagy a külsőnkön.
Még mindig nem értettem, pedig láttam, hogy már menni
készülnek. Mind felálltak, én is, csak Aaron maradt mozdulatlan.
– Szerelmes vagy! – suttogta a fülembe Angie, de úgy tűnt,
mintha kiabálna.
Szerelmes. Aaron McDeanbe. – villant az agyamba.
Dewayne hangos hahotára fakadt, én meg a legszívesebben
elsüllyedtem volna, ha ez lehetséges. Mivel azonban nem így volt,
csak elpirultam rettentően. Kellett nekem erősködni, hogy mindent
tudni akarok.
Újdonsült barátaim Dewayne-t nyaggatták, hogy mondja el nekik,
mire gondolok, de én könyörögve fordultam hozzá.
– Dewayne... – nem tudtam hogyan folytassam. Mégis megértette,
mert kedvesen összeborzolta a hajam, majd így szólt:
– Ne félj, Szöszi! Ez nyílt titok.
Ennyiben maradtunk, aztán mind elindultak. Tétován tettem
néhány lépést, mikor egy csinos láb eltakarta előlem az utat.
Megtorpantam, s Mercedes Phleming gyönyörű arcába néztem. A
lánynak még megszólalni sem volt ideje, mikor éreztem Aaron erős
karját a derekamra fonódni – érintésére felforrósodott a bőröm.
Nekitámaszkodtam, mire láttam, hogy Mercedes tökéletesen kihúzott
- 60 -
61. szemöldöke a magasba ívelt. A gúnyos szavak, amelyekkel illetni
óhajtott a torkára forrtak, aztán se szó, se beszéd sarkon fordult.
Hallottam Aaron halk kuncogását, éreztem ölelését a derekamon,
s miközben az osztályterem felé terelt arra gondoltam, hogy talán
nem is lesz olyan rossz az utolsó évem ebben a porfészekben.
- 61 -
62. 7. McDEANÉK TISZTÁSA
A nap hátralévő részében Aaron egyfolytában a közelemben volt,
mintha attól félne, hogy köddé válok. Mosolygott, mikor ezt
megmondtam neki, aztán sejtelmesen csak annyit mondott:
– Már intéződik ez az ügy – ennél többet nem volt hajlandó
elárulni.
Elkísért a teremig, ahol el kellett töltenem az időmet, ő pedig
elment a sajátjába. Kínszenvedés volt az az egy óra nélküle,
egyfolytában nála kalandoztak a gondolataim. Angyalok. Naná...
Hisz mind gyönyörűek, a hangjuk, a hajuk... Eszembe jutott Aaron
illata, tisztán csillogó kék szeme, selymesen sima bőre. Rájöhettem
volna.
Cade vámpírsága meglepett, de be kellett látnom, hogy valóban
különbözött tőlük. Sokkal sápadtabbnak tűnt, mint társai, és
valahogy ijesztő benyomást hagyott az emberben, mikor beszélt vele.
- 62 -
63. Cikáztak a gondolataim. Eszembe jutott Dewayne, gondolatolvasás,
aztán ott van Angie a kivetítéssel, Aaron ereje és jövőbe látása –
vajon Emmaline-nek mi jutott? Hitetlenkedve megcsóváltam a
fejem. Álmodom vagy mindez a valóság? Olyan volt, mint egy
tündérmese, most már csak a gyáva oroszlán hiányzott a
bádogemberrel. Vajon tisztában vannak az én képességeimmel? Nem
említették, tehát nem valószínű.
Alig vártam, hogy vége legyen az órának, és feltegyem az újabb
kérdéseimet. A csengő hangjára összerezzentem. Gyorsan
belepakoltam a könyveimet a táskámba, aztán siettem, hogy
megkeressem őket.
Aaron megelőzött. Már a terem előtt várt rám, kedves mosolya
szinte simogatta a tekintetemet. Magasságával és széles vállaival
még mindig nem tudtam megbarátkozni, szinte eltűntem mellette.
Csak testnevelés órám lett volna, viszont a helyzetemre való
tekintettel nem ragaszkodtak a megjelenésemhez. Aaron ellógta a
saját – biokémia – óráját, majd a parkoló felé terelt.
– Már nem vagy kíváncsi? – érdeklődött csúfondáros mosollyal
csinos arcán.
– Nem mertelek kérdezni – mondtam őszintén, mire kérdőn nézett
rám.
Eltöprengett egy darabig, s láttam, hogy nem érti a
gondolatmenetemet.
– Nem kell tőlem félned! – biztosított. – Soha nem bántanálak!
– Tudom! – vágtam rá gyorsan. Elgondolkodtam. Hogyan is
tudnám elmagyarázni neki, hogy mi jár a fejemben, mikor bársonyos
tekintetét az enyémbe fúrta. Úgy tűnt, Dewayne képességét kívánja
magának. Megálltunk, észre sem vettem, hogy máris odaértünk a kék
Porsche mellé. Betette a táskámat a hátsó ülésre, majd kíváncsian
felém fordult.
- 63 -
64. – Mondd el! – kért kedvesen, mire lehajtottam a fejem. Így
tudtam csak tisztán gondolkodni.
– Néha úgy érzem, a terhedre vagyok! Sok baj van velem –
leheltem csendesen. Azt sem tudtam hallja-e, amit mondok, mégsem
bírtam rávenni magam a hangosabb beszédre. Nem válaszolt, így
folytattam. – Nem szeretnék kolonc lenni.
Csönd. Továbbra sem felelt, én meg nem néztem rá. Szerettem
volna, ha ő töri meg a hosszúra nyúlt némaságot.
Hirtelen felemelte a kezeit, erős markába fogta az arcom, s
gyöngéden kényszerített, hogy a szemeibe nézzek. Tökéletes
angyalarcán gyöngédséget véltem felfedezni, emellett olyan mély
fájdalmat, amit még soha nem láttam. Finom ujjaival óvatosan
cirógatta a tarkómat. A világ megszűnt létezni körülöttünk, szívem
őrült ritmusban döngette a mellkasom. Biztos voltam benne, hogy
Aaron is hallja.
– Mindennél fontosabb vagy számomra, soha nem szabad
koloncnak érezned magad! – suttogta visszafojtott szenvedéllyel. –
Mindannyiunknál több vagy!
– Akkor miért vagy mérges? Gyakran úgy érzem, hogy a
legszívesebben elmenekülnél tőlem – mondtam csendesen, s
bosszúságomra könnyek gyűltek a szemembe. El akartam fordulni,
hogy ne lássa a szenvedésem, a kishitűségem, de nem eresztett.
Lehajolt, s fájdalmas gyöngédséggel csókolta le pilláimról ki sem
csordult könnyeimet.
– Van egy íratlan szabály nálunk – felelte, s úgy tűnt, hogy
minden egyes szónál a kétségbeeséssel küzd – Az új angyalokat csak
akkor kereshetjük fel... csak akkor csatlakozhatnak, ha már leélték
emberi életüket.
– Meg kell halnom, hogy együtt lehessünk? – kérdeztem
döbbenten, éreztem, hogy a vér kifut az arcomból. Aztán bevillant
- 64 -
