• •

�GkÖrrLM
i Nevelés

A gyerek
úgy müködik,
hogy ha tolod őt,
akkor távolodni
szeretne tőled, ha pedig
húzod, akkor ugyanez
a helyzet.
Akárhogyan is neveltek téged, neked lehetőséged

van ugyanúgy vagy teljesen másként nevelni

gyermekedet, de rendelkezésedre áll az a nagyobb

szabadság is, hogy megtartod belőle a jót és

elveted a kellemetlent.
 NOVÁK FERENC
- Örömteli Nevelés -

Ajánlom ezt a könyvet nag yszerű családornnak,

valamint két kiváló pedagógus, Novák Zsóka és id.

Novák Ferenc, azaz szüleim emlékének.

g�·
Nevelés
 Első kiadás: © 2023

Novák Ferenc Gyermeknevelési Akadémia

Fotó: Réti Dóra

Borítóterv: Novák Lilla

Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Csóka Z. Márk

Korrektúra: Csémi Judit, Száraz Szilvia

Nyomda: Yello Media

Felelős vezető: Takács Krisztián

ISBN 978-615-01-9385-4

Minden jog fenntartva: Novák Ferenc

Jelen kiadvány szerzői jogi védelem alatt áll. Részleteit vagy egészét sok­

szorosítani, másolni, átdolgozni vagy nyilvánosan felhasználni (beleértve

az elektronikus másolást, tárolást vagy továbbítást is) kizárólag a szerző

előzetes írásos engedélyével lehet

vi
Tartalom

Az örömteli nevelés alapja oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo..ooo ll

Ne bánkódj! ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo 12
Mennyit tanulhatsz? oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo 15
Saját gyerekkorod 0000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000 18
Melyik fejezetet ugorhatod át? 0000000000000000000000000000000000000000000000 21
Mikor veszítünk? oo 0000 OOO Oo OOO o00 0000 OOO 00oooo 0000000000000 o OOO 0000000000000000000 00 22
Még meg sem született o..o ooOOO OOOOOO 00 o 00 000000000000000000000000000000000000000 23
Nincs tiszta lap oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo 27
Megérkezés OOOo 00 oOOOoOOOOOO oo 00 oOOO OOOOOOOOOOo 00000000000000000000000000000000 oOOOOOOOOO 30
Elhelyezkedés oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo 35
Figyelem oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo 39
Beszélünk a csecsemőhöz ..00000000 o 000000000000000 0000000000000000 ooo o00000000 40
Gyereksírás ooooo 00 00 0000000 00 oo OOOOOO 00000000o 00 00 oooooooooooooooo o ooooooooooo 00 OOOOOOOOO 44
Meghatározó évek oOOOo o00 Ooooooooooooooo o 0000000000000000000000000000000o oo 00 0000000 48
Még alig ért szavakat o o 00000000000000000 0 o000000000000000000000000000 0000 oo 00000000 51
Pelenkázás és erő oooOOOoooooooOOOoooooooo o o oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo 55
Két sebesség ooo OOO o o oOOOOOOOOO oooO O OOOOOOOOOOo o oooOOoOOOoooooOOo 00000000000 OOOoo 000000000 61
Ugrunk a gyerek érdekében 000000000000000000000000000000000000000000000000000 65
Szolgáld ki azonnal és teljesen? ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo.. 69
Látogatók jönnek oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo 73
Mit ért meg? oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo 78
Sok szót ért, de nem beszél oo Oo 00 o 00 00 oooo Oo o 00 o 0000 OOOoooooo 00 o 00 0000OOOoo 00 oo 80
Az én gyerekem hamarabb csinálja! oooooooooooooooooooooooooooooooooooo 83

vii
 A győzelemnél fontosabb .......... . ............................................ 85
Harc a testvérek között . ......... ... .. ........ .. . . .. .... ... .. . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . 90
.

A gyerek feladatai . . . . . ... ...... .. . . . .. ...... .. . . .. . . . . ..... .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96

..

Beszéd . ....... . ..... . .... . ................ . .................................................. 102

Beszéd és maximális figyelem ..... . .................. . ...... . ................ 107
Dicséret ..... .. ..... . .......... . ................ . ..... . ....... . .............................. 118
Motiváció és inspiráció ......................... . .................. . ..
. ........... 122
Nem csak beszél . ..... . .. ..
. .. .............................................. . .... . .... 126
Érzelmek nagyító alatt ......................................................... . 131
..

Együttműködés és tekintély ................ .. . ...... . ................ . . . 136

. .. ...

Hiszti ......................................................................................... 142

Első önállósodási korszak. ..... . . . . ............................................. 144
A gyerek önállósága ..................... . ................. .. . ..
. ... ....... . . .. 149
. ... .

A kontroll mennyisége ............................................................ 153

A hiszti kezelése . . . ................ ... . ... ......... .................................... 154
Manipuláció ..... . .... . ............. ............................. .. .. .................... 159
Erőltetés és játékosság . . ........ . ..................... . ............... . ..
. ........ 162
A hiszti speciális okai ................ . ........ .. . .. ......
. . . ...................... 165
Csodaóra .................................................................................. 169
Megértés és egyetértés ............................................................ 173
Szabálytisztelet .......... . .............................. ... ............... . ............ 180
Egy fontos képesség ................................................................ 185
Lyukat beszélsz a hasába ......... . ........... . ...... . . ..
. ... .......... . . . . 189
.. . .. .

Elkényeztetés ........................................................................... 191

Agresszív lenne? ...................................................................... 196
Játszótéren ............................................................................... 200

viii
Agresszív gyerek ...................................................................... 203
Büntetés helyett ....................................................................... 206
Türelmes szülő ........................................................................ 211
Teljes elfogultság ..................................................................... 217
A gyerek félelmei . . .................................................................. 219
Szabadság - felelősség ............................................................ 222
Jó hír ......................................................................................... 229
Hogyan lesz így örömteli? ...... .............. . . . . . . . . . . . ...................... 234

ix
 Örömteli Nevelés

Az örömteli nevelés alapja

Áááá ...! Örömteli nevelés nem létezhet! - mondják majd né­

hányan már a címre pillantva, és ez eleve megakadályozza
majd őket abban, hogy hozzájussanak mindahhoz, amivel ez
a könyv hozzájárulhat akár egy gyermeket most vállaló család
sikeréhez, akár ahhoz, hogy anya és apa helyrehozza pár évnyi
kudarcos gyereknevelés eredményét.

A gyerek úgy működik, hogy ha tolod őt, akkor távo­

lodni szeretne tőled, ha pedig húzod, akkor ugyanez
a helyzet. Ha azonban felkínálod neki, hogy tartson
veled, akkor gyakrabban jön, és könnyebben elkísér­

o
heted a felnőttkorig.

ll •
 •
Örömteli Nevelés

o
•
Ne bánkódj!

Tudod rni bánt legjobban egy jóindulatú, gondos és felelősség­

teljes szülőt? Nem az, amikor a gyermeke hálátlanul viselke­
dik vele, vagy amikor sikertelen, rosszul tanul, agresszív vagy
bármi ilyesmi. Ezek legfeljebb csak tünetek. Az bántja, hogy
úgy gondolja, valahol ő rontotta el. Ha már gondoltál ilyesmi­
re, akkor az csak azt mutatja, hogy jóindulatú vagy. Egy olyan
szülőre, aki szinte mindenért a gyereket hibáztatja, nem jel­
lemző a lelkifurdalás. Nekem ezzel kapcsolatban az a szeren­
csém, hogy ilyen szülő ritkán tartaná kezében a könyvemet
azzal a céllal, hogy fejlessze hozzáértését gyermekéhez és az ő
neveléséhez. Az Önfejlesztés a gondos szülő luxusa, nem pedig
a hibátlané, aki valójában nem is létezik.

A szülőnek és a gyereknek is nehéz pillanatai azok, amikor

a szülő türelmetlen, részben vagy teljesen elveszíti a fejét,
ideges lesz, kikel magából, kiabál a gyerekkel vagy bántja.
Miért érhetik ilyen kudarcok a szülőt, ha egyszer tele van
szeretettel? Azért, mert nincsen elegendő, a valós életben
is használható nézőpontja, gyakorlatias ismerete a gyerek­
nevelés pozitív oldaláról. Néha nincsenek válaszai helyzetek
tapintatos és okos megoldására. Ahhoz pedig, hogy érvényre
jusson a szeretet, tudás is kell. Én gyerekként biztosan nem

12
 Örömteli Nevelés

szállnék be egy autóba, hiába vezetné az engem legjobban

szerető anyám vagy apám, ha nem lenne tudása az autóve­
zetésrőL

Jó esetben csecsemőkortól tinédzserkorig ugyanazok a szülők

nevelik a gyereket. Ha már az elején, gyermekük első nyolc
évében rendelkeznek a gyermeknevelésben sikerhez veze­
tő nézőpontokkal és technikákkal, akkor könnyebben veszik
a tinédzserkorban esetleg felmerülő akadályokat is.

Hány éves korú gyerekek szüleihez szál ez a könyv? Ha azt

mondom, hogy egytől nyolcig, úgy a tinédzserek szülei bele
sem fognak az olvasásába, pedig ha legalább utólag megérte­
nék a gyerek első nyolc évét, akkor megértenék, hogy esetleges
mostani problémáik miként erednek a gyermekkorból, és esé­
lyük lenne ma jobban csinálni, ami korábban nem ment. Attól
még, hogy ez a könyv alapvetően nem tinik, hanem főleg mí­
nusz egytől nyolc éves korig terjedő korú gyerekek nevelésé­
ről szál, a benne foglalt anyag számos alapvető ismeretet nyújt
tinédzserek szüleinek is, melyek birtokában sokat javíthatnak
tinédzserükkel való kapcsolatukon. Néhány ponton külön ki
is térek rájuk. Az a szándékom, hogy akárhány éves is a gyere­
ked, olvasás közben vagy utána úgy érezd, hogy nemcsak jól­
esett elolvasni, de a gyakorlatban is tudnád ezeket alkalmazni.
Annak is örülök, ha megerősítést kap néhány nézőpontod, és
annak is, ha ezután jobban megérted gyermekedet.

o
13
•
 Örömteli Nevelés
•
o�
Nem túl nagy cél az örömteli nevelés? Sokan már annak is
o örülnének, ha legalább nem lenne gyötrelmes. Akár ezután
•
születik még csak a gyermeked, akár már óvodás vagy iskolás,
én azért azt megkérdezem: - Miért céloznál meg kevesebbet,
mint az örömteli nevelést? Örömtelit a gyereknek, neked és
a párodnak is. Lemondanál erről csak azért, mert láttad más
családoknál, vagy azért, mert tapasztaltad a sajátodban, hogy
vannak pillanatok, amikor öröm helyett konfliktus van? Ugye
nem? Azért írom neked ezt a könyvet, hogy könnyebb legyen
célnak kitűzni és megvalósítani az örömteli nevelést, mert ha
ez sikerül, akkor a gyerekek nevelése az életed és a gyerekek
életének is meghatározó, emlékezetes és értékes részévé válik.

Szinte alig létezik szülő, aki azért vallott volna kudarcot, mert
nem szerette a gyerekét. Nem a szívtelenség, hanem a gyerek­
nevelési ismeretek hiánya okozza a legnagyobb gondot még
olyan családokban is, melyekben kifejezetten sok a konfliktus
gyerekek és szülők között. Te - kedves olvasóm -, gondolom,
nem ilyen családot szeretnél. Persze hogy vannak egyéb okok
is, közöttük például a szülő vérmérséklete, felelősségérzete és
még sok más, de túlságosan a dolgok közepébe vágnánk, ha
ezeket részleteznénk

Az örömteli nevelésnek könnyen lehet természetes követ­

kezménye egy boldog vagy sikeres gyerek. Amikor azonban
a nevelés már nem örömteli, akkor a gyerek számára sem az,

14
 Örömteli , revelé

vagy csak alkalmanként tűnik annak. Ez az, amiért érdemes

a nevelés harmóniájáról beszélni, amivel a gyerek és a szülő
is a lehető legjobban jár, miközben világos, hogy a tennivaló
nagy része a szülőre hárul. Egy ilyen felemelő, büszke feladat
lehet örömteli, és nem is célzunk meg kevesebbet, mint azt,
hogy az legyen. Akkor ez egy maximalista küldetés?
Nem. Maradhatunk a realitásnál, és mégis céllá tesszük az
örömteli nevelést. Képesnek kell lennünk elfogadni azt, hogy
néha minden hozzáértésünk és jóindulatunk ellenére lehetnek
nem optimális nevelési megoldásaink, de ettől még nem kell
feladni a célt, ami az örömteli nevelés.

Mennyit tanulhatsz?

Mennyire lesz hasznodra, amit mostantól kezdve olvasol?

Pontosan annyira, amennyire emiatt simább lesz számodra
a gyereknevelés és ezzel összefüggésben a családi élet. Végső
hasznát azonban az mutatja, ha gyermeked úgy tekinthet majd
vissza a gyerekkorra, hogy az öröm volt. Egy gyereknevelésről
szóló könyv nem ígérheti, hogy nem lesznek nehéz helyzetek.
Lesznek. A szülőt nem az minősíti, hogy akadnak-e nehéz
helyzetek, hanem az, hogy szembe mer-e velük nézni, keres
és talál humánus megoldást. Még ennél is fontosabb azonban,

o
15
•
 •
-Örömteli Nevelés

hogy nevelési gyakorlatával eléri-e azt, hogy a lehető legtöbb

o problémát és hibát inkább megelőzze, mint állandóan csak ke­
•
zelje. Elrontasz majd pár dolgot a nevelésben? Valószínűleg
igen. Hosszan fenntartasz majd nevelési hibákat? Megpróbá­
lok abban segíteni, hogy ezt ne tedd.

Ha azok közé tartozol, akik a közeljövőben lesznek először

anyukák vagy apukák, akkor szándékom szerint azért lesz
hasznos számodra az írásom, mert előrelátóan használhatod
majd a tudásnak azt a szeletét, amit így átadok A másik le­
hetőség, hogy te azért olvasol, mert szeretnél fejleszteni va­
lamit eddigi nevelési gyakorlatodon. Ebben a könyvben nem
választom szét élesen ezt a két lehetséges okot. Sok témát in­
dítok majd úgy, mintha most születne a gyereked, de akkor is
értékes lesz számodra, ha nem újdonsült szülőként olvasnád,
hanem szeretnél rendbe hozni valamit. Sok nagyszülőt is ér­
dekel a gyereknevelés, leginkább az unokák miatt. Közösségi­
média-felületeken és egyéb csatornákon keresztül sok üzene­
tet kaptam tőlük. Arról is írtak, hogy gyereknevelési anyagaim
sok mindent visszaigazoltak számukra, amit jól csináltak sok
évvel ezelőtt, de elég bölcsek ahhoz, hogy felismerjék, a mai
gyerekekhez mai megoldások is szükségesek.
Akár mint szülő, akár mint nagyszülő tartod is kezedben, ta­
pasztalod majd, hogy e könyv nem egyforma hosszú, de jel­
lemzőerr rövid fejezetekből áll. Közülük igen sok lehetne egy
újabb teljes könyv témája is. Előre tudom, hogy fegyelmezett-

16
 Örömteli Nevelés

séget vár majd tőlem csak annyit írni, amennyi nem veti majd
szét a korlátos terjedelmet, de van ennek előnye is. Így szán­
dékom szerint könnyen olvasható és az érdeklődést fenntartó
betűfolyam lesz a végeredmény, amit viszont a végén egyedül
te leszel jogosult megítélni.

Elmélettel tele a padlás! Ez a világ ma tele van teóriával, okos­

sággal, de jóval kevesebb benne a cselekvés. Emberek milli­
árdjai élik életük nagy részét kisebb-nagyobb kütyük képer­
nyője előtt, vélt vagy valós bölcsességeket olvasgatva. Nem kis
túlzással azt mondhatom, hogy sokan igencsak meglepődné­
nek, ha fel kellene állniuk a számítógépüktől vagy le kellene
tenniük a mobiljukat, mert ráébrednének, hogy több boldog­
ság származik tervezésből és hozzá kapcsolódó cselekvésből,
mint puszta agyalásbóL

Soraim között csak annyi elmélettel találkozol majd, amennyi

a gyakorlat vagy a tennivalók megértéséhez szükséges. Még
ezek közül sem neveznék mindent elméletnek. Néha előbb
csak egy szemléletet ismertetek, ami jó célok irányában hasz­
nodra válhat, és aminek megértése növeli a hajlandóságot
vagy eltökéltséget a cselekvésre.

17
o
•
 •
Örömteli Nevelés

o
•
Saját gyerekkorod

Akár az jut eszedbe soraim olvasása közben, hogy te magad el­

rontottál már valamit a nevelésben, akár az, hogy veled bántak
rosszul a szüleid, ne dőlj a kardodbal A lazább ok erre, hogy
manapság nem hordunk kardot, a komolyabb az, hogy semmit
sem segít rajtunk a múlton való kesergés. Folytathatnánk továb­
bi ezer évig is, és még mindig nem segítene. Arra lenne jó, hogy
csupán fejben éljük az életet, ahelyett, hogy a létező igazi világ­
ban tennénk, ahol valójában gyerekeink, más szeretteink, bará­
taink, ismerőseink, munkatársaink és idegenek is jelen vannak.

Amint már pontosan érted, hogy mit jelent számodra egy múlt­
beli tapasztalat, érdemes abbahagyni a hozzá kötődö lelki fáj­
dalom éltetését. Az a gyötrődés nincs magától a jelenben. Csak
mi tarthatjuk itt a mában, vagy engedhetjük el tudatosan. Egy
tapasztalat legfeljebb annyit ér, amennyi hasznot a vele kapcso­
latos jeleme vagy jövőre vonatkozó jól átgondolt következteté­
sünk hozhat. Annak érdekében is, hogy több erőd maradjon
tenni, változtatni a jelenben, ne hibáztasd magad a közelmúlt
hibáiért, sem szüleidet, nagyszüleidet az általuk elrontottakért
Most neked vannak vagy lesznek gyermekeid. Ez a nap is lehet
egy új kezdet, és részernről a megtiszteltetés, hogy e könyv lega­
lább részese lehet ennek megfelelő nagyságrendben.

18
 Örömteli Nevelés

Te is voltál gyerek. Van tapasztalatod arról, hogyan neveltek

téged, amit többségében vagy jónak tartasz, vagy inkább kel­
lemetlen tapasztalataid vannak a gyermekéveidrőL Akár így
van, akár úgy, most, amikor már saját gyermeked neveléséről
van szó, akkor van döntési lehetőséged. Sokan pontosan úgy
nevelnek, ahogyan őket nevelték, míg mások negatív tapasz­
talataikból kiindulva úgy döntenek, hogy bárhogyan, csak úgy
nem, ahogyan engem neveltek. A harmadik út mindkettőnél
fejlettebb egy kicsit. Hozhatsz ugyanis mindent magaddal sa­
ját neveltetésedből, amit utólag előnyösnek látsz, elvethetsz
mindent, amivel nem értesz egyet, és hozzátehetsz annyi új
nézőpontot, gyakorlatias technikát, megoldást, amennyit csak
szeretnél. Ezek egy részét te hozod létre, míg a többit más szü­
lőktől, könyvekből és az ismeretek beszerzésének egyéb forrá­
saiból meríted.

Nagyon valószínű, hogy te ezen a harmadik úton vagy, mert

miért olvasna bárki könyvet a nevelésről, ha eldöntötte, hogy
pontosan úgy nevel, mint a szülei, vagy éppen ellenkezőleg.
Miért nem nevelhetünk száz százalékban pontosan ugyanúgy,
ahogyan minket neveltek? Mert te egy másik szülő vagy, mint
anyukád vagy apukád, gyermeked egy másik személyiség, és
a kor, amiben most te vagy szülő, egy másik kor, mint amiben
gyermek voltál.
Valamivel több tanulnivalója van a nevelésről annak, aki szin­
te semmit sem szeretne átvenni abból, ahogyan őt nevelték.

o
19
•
 •
Örömteli Nevelés

Van persze ennek egy előnyös oldala is, mégpedig az, hogy
o kénytelen szinte minden rendelkezésére álló nevelési célt, el­
•
képzelést, módszert, technikát teljesen átgondolni. Ez egy ki­
csit nagyobb hajlandóságot jelenthet a megtanult, megfigyelt
vagy tapasztalt dolgok alapos átgondolására.

A te saját gyerekkoroddal kapcsolatban azt javaslom, hogy

semmit se alkalmazz kapásból, hanem gondold ki, miként hat­
na az a jelen időben egy másik gyereknéL Tarts meg a te ne­
veltetésedből bármit, amit értékesnek tartasz, és vesd el azokat
a dolgokat, amelyek nem járultak hozzá a boldogulásodhoz,
vagy te és a családod terhére voltak. Nagyon valószínű, hogy
a te gyereked is a fenti három lehetőség közill választhat majd,
de az már az ő döntése lesz, hogy mit visz tovább abból, aho­
gyan te nevelted őt. Az tehát, ahogyan nevelsz, nemcsak arra
van hatással, hogy milyen gyermekkora és felnőttkora lesz
a gyerekednek, hanem arra is, hogy az unokáidé milyen lesz.

20
 Örömteli 'eve1és

Melyik fejezetet ugorhatod át?

A könyvek elejét gyakran átugorják az olvasók, mert tapasztal­

ták néhány esetben, hogy az előszó felesleges szócséplés, ami
nem tesz hozzá a mű lényegéhez. Ha azonban e könyv olvasá­
sa közben te nem ugrottál át egy lapot sem, akkor találkeztál
azzal, hogy nem pazaroltam az idődet, hanem eleve lényeges
dolgokkal kezdtem. Remélem, hogy már eddig is megérte ne­
ked belevágni az örömteli nevelés témájába, és még csak most
kezdődik igazán.

Miközben különböző korú gyerekekre természetesen vo­

natkoznak a kifejezetten hozzájuk kapcsolódó ismeretek, ez
a könyv nem egy bizonyos korosztályt nevelő szülőknek ké­
szült. Neked írtam. Ha már tapasztalt anyuka vagy apuka vagy,
akkor könnyen úgy gondolhatod, hogy a kisebbekről szóló fe­
jezeteket átugorhatod. Ezt azért nem javaslom, mert a legtöbb
fejezetben megemlítek kisgyermekekkel, iskolásokkal és akár
tinédzserekkel kapcsolatos összefüggéseket is. A nézőpontok
összességének ismerete pedig nagyobb segítség az örömteli
nevelés eléréséhez, mint hézagos áttekintésük.

o
21
•
 •
Örömteli Nevelés

Bár az olvasónak úgy tűnhet majd, hogy időrendben hala­

o dunk végig, ez leginkább a könyv elejére igaz, és még ott is ta­
•
lálhatók olyan ismeretek, melyek nélkül inkább konfliktusokat
gyártva nevelne egy szülő, mintsem harmóniában. Az öröm­
teli neveléshez szükséges egyik legfontosabb nézőpont például
éppen a baba megérkezéséről szóló fejezetben található, ami
nélkül azonban még a kiskarnasszal és a tinédzserrel is igen
nehézzé válhat az élet.

Mikor veszítünk?

A következő fejezetben találsz majd egy nézőpontot, amiből ki­

indulva könnyebb lesz fenntartani a szeretetedet akkor is, ami­
kor később a gyerek méltatlannak tűnő viselkedést mutat. Az
jól látható, hogy amikor a szülőnek nem sikerül fenntartania
szeretete egy viszonylag magas fokát, akkor saját viselkedését
méltatlannak érzi magához. Ezért van az, hogy a szülő vágyik
arra, hogy képes legyen türelmes maradni. A másik irányból
megfogalmazva pedig szeretné elkerülni, hogy ideges legyen és
ingerülten bánjon gyermekével vagy akár az egész családdal.

Sok szülő gondolja úgy, hogy azért vált ingerültté a gyerekkel,

mert a gyerek valami olyat tett, ami nem helyes vagy hosszan-

22
tó, felháborító. Ez csak látszólagosan tűnik így. Tem ezertlesz
ingerült a szülő, hanem azért, mert neki magának nincsen elég
jó megoldása a helyzet kezelésére. Azt minden szülő tudja,
vagy legalább sejti, hogy a gyermek szeretete az anyai és apai
szív alapeleme. Csak nevelési ismeretek és jó gyakorlat kellene
még hozzá, mert megoldást jelentő eszközök hiányában a szü­
lő könnyebben válhat ingerültté, miközben valójában a szülők
sem egyformák.

Létezik más szülői reakció is ilyen esetekre. Van, aki maga

alá zuhan, lelkileg összetörik, ha alkalmanként nem talál utat
gyermeke értelméhez vagy szívéhez. Ez sem túl jó a gyerek
számára, mert tanácstalan lesz, és segítség nélkül marad, ha a
szülő kétségbeesik vagy ingerült lesz. Mutathat a szülő egyéb
reakciókat is, de nem vinném el e gondolatfolyamot abba az
irányba, hogy felsoroljam bőségesen azt, hogyan nem, hanem
inkább megmutatnám, hogyan igen.

Még meg sem született

Kételkerlők ide, kételkerlők oda, a még meg nem született

gyermek is nevelést kap, és ezt nem csak a testi gyarapodás­
ra értem. A terhesség időszakáról szkeptikusan azt mondják

o
23
•
 •
Örömteli Nevelés

egyesek, hogy miféle nevelésről lehet szó ott, ahol a gyerek­

o kel való kommunikáció abban merül ki, hogy beszélhetünk
•
hozzá, ő meg vándorló dudorokat képez anya hasán?! Én ezt
másként látom, de még a nevelés szó szótári meghatározása is
másként mutatja:

" Egy gyermek vagy fiatal személy testi, lelki, szellemi, jellem­
beli fejlődésének, önállósága kialakulásának segítése, irányítá­
sa leginkább tudatos tevékenységgel, valamint példamutatással
annak érdekében, hogy a gyerek a nevelő személy (szülő, pe­
dagógus stb.) hozzájárulásával és hatására, elérjen valamilyen
konkrét célt:'

A szó jelentéséből kitűnik, hogy már akkor is gyereknevelés tör­

ténik, arnikor a gyerek testi fejlődéséről gondoskodunk. Már­
pedig ez folyamatosan történik a terhesség alatt is. Mi a helyzet
a szó jelentésének második felével, a lelki, szellemi, jellembeli
fejlődéssel, az anyuka áldott állapotának időszakában? Szeren­
csére ma már sokan komolyan veszik azt, hogy a gyerek későbbi
lelki, szellemi állapotára kihat az, hogy mennyire sikerül anyu­
kának harmonikus életet élnie a terhesség alatt. Hogyan lehet­
séges ez? Ha a magzat még nem érti a szavakat, ha a hangok
esetleg csak torzítva jutnak el hozzá, akkor miért számít mégis
például az, hogyan bánik a leendő apuka a kismamával?

24
 Örömteli Nevelés

Ezért: A szavak a kommunikációnak csak egy kis ré­

szét képviselik. A szavakkal együtt járó érzelmek még
a szavak jelentésénél is fontosabbakká válhatnak.

Ez később is így lesz a gyerek életében. Egy 8 éves gyereknek

mondhatnánk ugyanazokat a szavakat ingerülten vagy nyu­
galommal, és ő teljesen másképpen válaszolna. Csak egy ilyen
egyszerű mondat is mennyire különböző lenne számára a kö­
vetkező két változatban. Érdeklődve, tapintatosan kérdezve:
-Mikor érsz ma haza az iskolából? -; számonkérően, szinte
dühösen kérdezve: - Mikor érsz ma haza az iskolából?
Írásban nem tudom neked eljátszani, de gondolatban vagy ki­
mondva te is meg tudod tapasztalni a különbséget e két eltérő
érzelmi szint hangulata között.

Csak kevesen tűnődnek el azon, hogy az első vagy a második

módon előadott kérdésre a gyerek is két teljesen másféle vá­
laszt adhat -legalábbis, amilyen érzelemmel mondja.

Azért, hogy reális legyen számodra, próbáld ki most, akár

csak magadban, ha nem vagy egyedül. Mondd ki mérgesen
mondjuk ezt:- Na, milyen volt ma az oviban? -; most pedig
kérdezd tapintatosan:-Na, milyen volt ma az oviban?

o
25
•
 •
Örömteli Nevelés

Ez egy kis segítség számodra a későbbiekre, mert így könnyeb­

o ben eszedbe jut majd valós helyzetben is, hogy másképpen kel­
•
lene kimondani a szavakat, ha el szeretnél érni valamit a gyerek­
nél, és nem akarsz dühös válaszreakciót visszakapni tőle.

Érzelmek szavak és beszéd nélkül is léteznek. A beszéd azon­

ban mindig jár valamilyen érzelemmel, még akkor is, ha si­
kerül semlegesen, tehát sem negatív, sem pozitív lelkülettel
kiejteni a szavakat. Nem mindegy a magzatnak, hogy milyen
érzelmi burok veszi őt körül. Ahogyan a magzatburok védel­
met nyújt a teste számára, úgy az anyát körülvevő -jó esetben
- pozitív közeg, vagy nevezhetjük lelki buroknak, védelem
a gyerek lelki világa számára.

Az érzelmekről több ezer éve gyűlnek információk különféle

filozófiáknak köszönhetően, és örvendetes, hogy az érzelmek
fontosságát az utóbbi években a modern tudományok is kez­
dik felfedezni. Mivel az örömteli neveléshez nincsen szükség
olyan tudományokra való utalgatásra, melyek sajnos rengeteg
idegen szóval helyettesítenek valós vagy feltételezett jelensége­
ket, ezért az érzelmek vonatkozásában sem merülünk el ilyen
elméletekben, hanem gyakorlatiasak maradunk. Ettől még
a gyerekek és felnőttek által felvehető, kimutatható érzelmek
fontosak, és a könyv több pontján elő is kerülnek. Amúgy sok­
kal többféle van belőlük, mint amennyiről ma divatos beszél­
ni, de azt tapasztaltam, hogy egy szülő, egy gyerek vagy egy

26
 Örömteli Nevelés

pedagógus is jól elboldogulna az élet legtöbb helyzetében, ha

képes lenne csak négyet-ötöt tudatosan használni. Anya és le­
endő gyermeke nemcsak testi értelemben van egy vérkörön,
hanem lelkileg is. Amit a kismama megél, abból valamennyit
a gyermek is. Fokozzuk még? Ez még akkor is így lesz, miután
megszületett. Ugye láttál már rémült gyereket, aki anyukája
bánata vagy félelme miatt szorongott?

A környezetnek tehát ügyelnie kell arra, hogy a kismama le­

hetőleg ne váljon részesévé túl sok vagy erőteljesen stresszes
helyzetnek. Éppen elég lesz számára, és a gyereknek is, a szü­
lésben, születésben rejlő erőfeszítés.

Nincs tiszta lap

A magzat fejlődésének időszakát a felelősségteljes szülő elég

komolyan veszi annak érdekében, hogy egészségesen szüles­
sen a baba. Az viszont egy későbbi lehetséges veszély, hogy
az anya és az apa olyan mértékben csak a gyermek egészsé­
gével, testi gyarapodásával, ügyességének megfigyelésével és
fejlesztésével vannak elfoglalva, hogy ez még a születését kö­
vető két-három évben is háttérbe szorítja a gyerek jellemének
ápolását, viselkedésének tudatos alakítását. Márpedig ezek is

o
27
•
 •
Örömteli Nevelés

fontos összetevői a nevelésnek, és ez a könyv a szó megha­

o tározásával összefüggésben és az örömteli nevelés érdekében
•
leginkább erről szól: szellemi, jellembeli fejlődésének, önál­
lósága kialakulásának segítése, irányítása -leginkább tudatos
tevékenységgel, valamint példamutatássaL

Amikor a baba megszületik, akkor két csomag van

nála: egy, amit saját személyisége jelent, és egy másik,
amit tőled vagy a te közvetítéseddel a környezettől ér­
zelmi sikon kapott.

Nincs tehát tiszta lap, amiről olyan sok bölcsességet össze­

hordanak manapság a közösségi médiában. Arra a lapra már
a gyerek születése előtt is írtak!

Az előzőekkel nem azt mondom, hogy mint kismama vond ki

magad teljesen a napi élet zsongásábóL Saját mostani életed
nem egy másik élet, csak egy különleges élethelyzet. A gyerek
érdekében azonban nem javaslom, hogy erőszakos filmeket
nézz, és jobb, ha távol tartod magad az erőszakos emberek­
től, és erőszakon nemcsak fizikait értek, hanem szóbelit is.
A negatív érzelmek, melyeket mások okoznak neked, vagy
amelyeket te hozol létre a világ történéseinek láttán vagy hal­
latán, kisebb-nagyobb mértékben megérkeznek a babához.
Szerencsére az örömeid is eljutnak hozzá. Gondosan eljársz
orvoshoz, vizsgálatokat végeznek, melyek megnyugtathatnak

28
 Örömteli Nevelés

a magzat fejlődéséről- ezek rendben lévő dolgok. Ne olvasd el

azonban az összes fellelhető olyan internetes oldalt, ami arról
szól, hányféle különböző módon lehet veszélyben a magzat,
és mennyiféle rendellenességgel születhet egy gyerek. Az ilyen
lehetséges veszélyekben való tobzódás csak további stressz ne­
ked és a gyereknek is.

Van néhány különösen ártó, negatív viselkedésű felnőtt, akik­

nek a társaságára egészen biztosan nincsen szükség. Ök egyál­
talán nem tűnnek agresszívnek, sokat mosolyognak, de a mo­
solyuk nem őszinte, a szavaik hallatán pedig az a furcsa érzésed
lehet, hogy veled valami baj van. Az ilyen emberek megpróbál­
hatnak téged finoman mások, akár még a párod ellen is hangol­
ni, méghozzá szinte észrevétlenül. Hatásukra még a terhesség
egyes szakaszaira jellemző fáradtságnál is nagyobb kimerültsé­
get tapasztalhatsz. Fárasztóak lelkileg is, érdemes kerülni őket.
Az ilyen alakokon nem segít az, hogy rámutatsz arra, rnilyen
negatív játszmát játszanak. Ennek hatására csak visszább hú­
zódnak mesterségesen ragasztott mosolyuk mögé, de ártó cél­
jaik nem változnak. Az ilyenek hatalmas mosoly kíséretében
és szemrebbenés nélkül, vigyorogva és látszólag sajnálkozva
mondják neked: - Szép az új blúzod! Tavalyi divat, ugye?

Számos könyvet írtak már arról, hogyan készüljünk a gyerek szü­

letésére, ezért nézd el nekem, hogy ezzel kapcsolatban inkább az­
zal foglalkozunk, amiről kevés helyen vagy egyáltalán nincs szó.

o
29
•
 •
Örömteli Nevelés

A születéssel és szüléssel kapcsolatban egyébként nincsen, ami

o felülmúlja a témában Frédérick Leboyer A gyöngéd születés című
•
művét. Azzal a művel azonban e könyv elolvasását követően ér­
demes ismerkedni. Érteni fogod, miért javasoltam.

Megérkezés

Ma azt mondják, hogy terhes nő. Régen ehelyett így fogal­

maztak áldott állapotban van! Nem kis nézőpontkülönbség,
még akkor is, ha ez az időszak fizikailag valóban számos alka­
lommal jelenthet tehertételt! Hasonlóan nagy eltérések mu­
tatkoznak abban, ahogyan egy hamarosan érkező gyerekről
beszélnek manapság. Az, hogy miként gondolkodunk egy új­
szülöttről, több évre előre vagy akár örökre meghatározhatja
majd nevelésünk irányát és minőségét. Ezért fontosnak tartok
átadni neked egy nézőpontot, ami nélkül teljesen más lehet­
ne a nevelés iránya és végeredménye. Gondolhatnánk így egy
gyerekre, és javaslom is, hogy így tegyünk: Megtisztelő, hogy
hozzánk érkezett!

Ha képesek vagyunk így viszonyulni a gyerekhez, az kihat

majd az ő viselkedésére. Nem azt mondom ezzel, hogy ren­
deld alá magad teljesen az ő fontosságának, de azt igen, hogy

30
 o ürömteli �el

tartsd őt értékesnek, anélkül, hogy elvárnád tőle, hogy bebi­

zonyítsa, érdemes erre. A harmóniának mindig van legalább
két oldala. Ezért nem mellékes, hogy anyaként vagy apaként
számodra is előnyös egy ilyen nézőpont, mert megfigyelheted
az élet számos egyéb területén is, hogy az, akit megtisztelsz
azzal, hogy tartod őt valamire, hajlamos arra, hogy viszonoz­
za ezt. Igen, ez akkor igaz, ha eltekintünk attól a néhány önző
fickótól, akik közill mindig akad kettő vagy három, száz másik
között, akik semmibe vesznek bármilyen jóravaló embert.

Beszélhetsz a gyerekhez már az első napon is. Mondhatod

neki:- Megtisztelő, hogy hozzánk érkeztél! - Persze gondolhat­
ja másvalaki úgy, hogy: - Mi ezen a tisztelnivaló? Elterveztük,
anya és apa is számos hátrányt szenvedett miatta kilenc hóna­
pig, aztán meg a szülés, majd a rengeteg gondoskodás.
Ez a hozzáállás azonban egészen más szülő-gyerek viszonyt
hozna létre. Olyat, amilyennek remélhetően nem szeretnél ré­
szese lenni.

Az örömteli nevelés könnyebb eléréséhez most ízleld meg ennek

a hozzáállásnak az örömét: - Megtisztelő, hogy hozzánk érkez­
tél! - Ha kismama vagy, akkor ki is mondhatod: - Megtisztelő,
hogy hozzánk fogsz érkezni. - Ne szuggeráld őt vagy magadat
ezzel, csak próbáld ki, érezd át ennek örömét! Közben a gömbö­
lyödő hasadra teheted a kezed.

o
31
•
 •
Örömteli Nevelés

Miért gondolnak néhányan a gyerekre úgy, hogy ő csak egy

o tehetetlen kis fickó, akivel rengeteg bajuk van, vagy lesz, de
•
majd csak felnő, és akkor könnyebbé válik? Leginkább azért,
mert úgy tekintenek egy újszülöttre, mint aki csak egy kicsiny
test, aki remélhetőleg előbb-utóbb rendelkezik majd elég ér­
telemmel.

A gyerek azonban nem egy " kis buta", mint ahogyan elég
gyakran hallani olyanoktól, akik nem tudják, hogy ki egy
gyerek. Olyasvalaki, aki talán még nem tanult, nem tud, nem
tapasztalt annyit, mint mi, felnőttek, de rendelkezik egy le­
endő felnőtt teljes kapacitásával és lehetőségeinek ígéretével.
A gyerek nem kisebb lélek egy felnőttnél, csak nem áll még
rendelkezésére a beszéd és más kommunikációs eszközök, va­
lamint elegendő információmennyiség erről a világról, ahová
megérkezett. Nem foglalkozom itt azzal, hogy milyen okból
születünk meg, tiszteletben tartom azt, amit te gondolsz erről.
Remélem, hogy az, amit erről vélsz, nincs ellentmondásban
ezzel: "Örülünk, hogy hozzánk születtél". - Ez egy, a gyerek
számára könnyebben érthető, egyszerűbb megfogalmazása az
örömteli nevelés kiindulópontjának.

Manapság gyakori, hogy apa is ott van a gyermek születésekor,

és amíg anyát ellátják közvetlenül a szülés után, addig odaadják
a babát apa karjába. Ne törődj vele, hogy ekkor csukva vagy
nyitva van-e a gyerek szeme, és érti-e, vagy sem, halkan mondd

32
 o
el neki, hogy: - Én vagyok az apukád. - Anyuka is jól teszi, ha
az első három napban elmondja néhányszor a gyereknek: - Én
vagyok az anyukád.

Ezt mások megmosolyoghatják, és mondhatják neked, hogy

fölösleges, mert úgysem érti, de ha megnyugtató a gyerek szá­
mára, akkor miért ne mondhatnánk? Az újszülött számára
valamennyi stresszel járt a születése, ezért megnyugtató lesz
számára annak tisztázása, hogy ki a legfontosabb két hozzá­
tartozója. Nem kell hinned vagy nem hinned, hogy érti vagy
nem érti, amit mondasz neki. Hivatalosan még nem érti. Ha
akarod, tekintsd úgy, hogy anya hangja és apa hangja meg­
nyugtató lesz számára, amikor ezeket mondják neki.

Ha közvetlen ül a születése utáni egy-két napban a gyermek még

nagyon nyugtalannak tűnik, nem tud pihenni, akkor a testi
szükségletei ellátásán túl segít még neki, ha egy napon néhány­
szor - nem sűrűn, de akár többször - megnyugtatóan ilyesmiket
mondasz neki: - Már megérkeztél. Most már jó helyen vagy. Itt­
hon vagy. Ez az otthonod. Én az anyukád vagyok. Én az apukád
vagyok. Örülök, hogy hozzánk jöttél!

"
" Megtisztelő, hogy hozzánk érkezett! -Megérteném, ha né­
hány szülő, aki rr.ár túl van egy-két nehéz tapasztalaton, kri­
tikusan azt kérdezné, hogy: - Amúgy mi a megtisztelő abban,
hogy egész éjjel fent lehetek, hogy pelenkázás közben lepisil,

o
33
•
 •
Örömteli , 'evelés

később meg nem engedi, hogy rávarázsoljam a ruháját, és

o emiatt elkésünk az óvodából, azután meg nem tanul az isko­
•
lában, összebalhézik másokkal, engem meg kérdőre vonnak?

A kérdés tehát az, mi abban a megtisztelő, hogy hozzánk ér­

kezett? Nem megyünk mélyen a filozófiába a válaszért, de egy
kicsit érintjük. Bizonyosan van elképzelésed az élet alakulásá­
ról, vagy akár konkrét világnézeted, ami alapján nagyjából két
eset van: vagy úgy gondolja valaki, hogy egyszer élünk, vagy
úgy, hogy valaki egy élet végén eltávozik, majd újra megszü­
letik vagy újjászületik. Én és ez a könyv tiszteletben tartjuk
mindkét elgondolást, és nem zárom ki további teóriák létezé­
sének lehetőségét sem, mert e kettő, általam túlzottan leegy­
szerűsített felfogás mellett még számos más létezik. Válaszo­
mat azonban csak e kettőre adom, hogy a filozófiától hamar
visszatérjünk a pedagógiához.

Ha egyszer élünk, akkor az a megtisztelő abban, hogy hozzánk

szilletett, hogy ez az ő egyetlen lehetősége, és mi biztosíthat­
juk számára, hogy ez az egyetlen minél örömtelibb legyen szá­
mára, miközben -előre tudjuk -lesz megismerni- és leküz­
denivalója az életben éppen elég. A másik esetben -ha nem
egyszer élünk - a mi családunk a visszavezető út az emberek
világába, és nem lehet könnyű számára az újrakezdés azután,
hogy korábban mindenkit és mindent elveszített -akár em­
lékszik erre, akár nem. Ha a te nézeteid teljesen mások a szü-

34
 Örömteli Nevelés

letéssel és az elmúlással kapcsolatban, akkor válaszold meg a

kérdést egy harmadik módon, és már haladhatunk is tovább.

®.
Elhelyezkedés

A gyermek általában kétszer érkezik meg, mert igen kis számú

esettől eltekintve nem otthon születik. Sajnos ez azt jelenti,
hogy két külön helyre is megérkezik pár napon belül. A má­
sodik - általában nyugodtabb- otthoni hely is ismeretlen szá­
mára. Megteheted azonban, hogy eleinte többször is bemuta­
tod neki. Ez megnyugtató lesz számára.

Ne zavarjon az a sok helyen fellelhető információ, hogy a cse­

csemő még nem lát élesen! Ettől még jó, ha többször is elmon­
dod neki éber állapotában az első hónapban, hogy: -Ez itt a te
szobád! - Ez segít neki elhelyeznie magát egy általa még isme­
retlen, nagyobb téren belül egy számára hamarosan felfogható
kisebb, de legalább ismert térben. Ami az alvással kapcsolatban
jön, attól páran heves támadásban törnek majd ki, de ez nem te
vagy, hanem azok, akik ahelyett, hogy érthetőek és gyakorlatia­
sak lennének, szakszavakkal való dobálózásban lelik örömüket,
és kevésbé hajlandók elegendőerr sok szülő tapasztalatára ha­
gyatkozni.

o
35
•
 •
Örömteli Nevelés

Ezért annak ellenére, hogy ebben a könyvben szándékosan ke­

o rülöm az idegen szavakat, most mégis megemlítek egyet. Ha
•
már van gyereked, akkor már amúgy is találkozhattál vele.
A terhességet orvosi nézőpontból három időszakra bontják
- és ez rendben is van. Egy-egy időszakot egy trimeszternek
neveznek. A trimeszter szó a latin trimesis (három hónap) szó­
ból származik, ami innen ered: tres (három) + mensis (hónap).

A terhesség első trimesztere az 1-12. hét, a második trimeszter

a 13-24. hét, a harmadik trimeszter pedig a 25-40. hét. A gyer­
mek testi fejlődésének jellegzetességei eltérőek a terhesség há­
rom trimeszterében, és nagyjából ezekkel párhuzamosan az
anya teste is eltérő terhelésnek van kitéve az egyes időszakok­
ban. Egy darabig mindenki jól elvolt a terhességnek ezzel a há­
rom trimeszterre való felosztásával, de azután kitalálták, hogy
a születés utáni időszakot nevezzék el negyedik trimeszternek.
Ezzel a logikával a negyvenéves korra is megmondhatnánk,
hogy hányadik trimeszter, de ennek semmi értelme. A gyermek
megszületését követő első néhány hónap valóban kiemeit je­
lentőségű, de miért illetnénk a terhesség szakaszelására kitalált
idegen szávai? Azért, hogy még tudományosabban hangozzon?
A negyedik trimeszter tehát a születés utáni időszak lenne. Erről
azt állítják, hogy ez alatt az időszak alatt lelketlen és rideg do­
log, ha az anya másik szabában alszik. Figyelmen kívül hagyják,
hogy a gyerekek nem egyformák. Vannak, akik egész nyugod­
tan alszanak már a kezdetektől fogva külön szobában, míg más

36
 Örömteli e\'elé

gyerekek nagyobb közelséget igényelnek. Ezzel párhuzamosan

vannak szülők, akik eleinte egy szobában alszanak a gyerekkel,

míg mások átmennek hozzá annyiszor, ahányszor ez szükséges,

és a gyerek náluk sem szenved hiányt szeretetben.

Mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai, és úgy tapasztaltam,

hogy mindkét oldalon számos szülő csinálta sikerrel. Tedd hát

úgy, ahogyan ez a gyermek számára és neked is reális vagy job­

ban működő. Honnan tudod ebben az időszakban, hogy mi re­

ális a gyerek számára? Onnan, hogy az nem zaklatja fel. A külön

alvás annál a gyereknél, akinél könnyedén megvalósítható, kez­

dettől fogva természetessé teheti számára, hogy nem alszotok

egy szobában, és segít megelőzni azt a problémát, hogy később

nehéz legyen őt a saját szabájába vagy ágyába szoktatni.

Annak, aki úgy véli, hogy lelketlen és rideg dolog ez így, egy

másik szobában, az a válaszom, hogy nem a gyerek alvási idő­

szaka a lényeges a szülő-gyerek kapcsolatban, hanem az aktív,

amikor ébren van. Akkor pedig többnyire úgyis a közelünkben

van. Néhány szülőnél azt láttam, hogy nem is a gyerek, hanem

a szülő igényelte a közelséget, és ez, vagy a gyerek féltése volt a

valódi ok, amiért együtt aludtak. Egyébként különalvásnál is

van, ami színesíti az életünket. Az, amikor már járni tud, és

néha arra ébredünk reggel, hogy átjön, átmászik rajtunk a gye­

rek, miközben nincs tekintettel arra, hogy a szájpadlásunk

nem kapaszkodónak készült az ő keze vagy lába számára.

o
37
•
 •
Örömteli Nevelés

Ha kicsi a lakás, kevés a szoba, vagy a gyerek sokat ébred éj­

o szaka, akkor érthető, hogy a közeledben vagy veled alszik.
•
Ekkor is fontos azonban, hogy pontosan körülhatárolt saját
helye legyen, mert a teste után szinte az első dolog, amit magá­
énak tudhat, az az a hely, ahol alszik -mivel eleinte elég sokat
alszik. Ez összefüggésben van azzal is, hogy mennyire vigyáz
a játékaira, mennyire tart rendet, és milyen mennyiségű és mi­
nőségű tulajdona lehet majd, akár felnőttként is.

Egyes vizsgálódások szerint a gyerek eleinte nem lát túl jól,

valamint fordított képet lát, amit azután a gravitáció hatásá­
ra állít be végül olyannak, ahogyan a felnőttek is látják. Nem
hiszem, hogy különös jelentősége lenne ennek egy gyakorló
szülő számára. Azt viszont sok újszülöttnél megfigyeltem,
hogy képesek egyenesen és tisztán a szemünkbe nézni, míg
más csecsemők tekintete szétszóródó, nem fókuszált. Eleinte
nem is az a fontos, hogy ő rnit lát belőlünk, hanem az, hogy
mi adjuk neki a figyelmünket a tekintetünkkel is. 6 ebből any­
nyit érzékel, amennyire képes, a mi dolgunk az, hogy adjuk a
figyelmünket, és ebből sok minden más is következik.

38
 Örömteli Nevelés

®.
Figyelem

A figyelmet valójában nem a szemünkkel adjuk, hanem azzal,

hogy befogadóvá tesszük gondolatvilágunkat, vagy mondhatjuk
akár úgy is, hogy az elménket a gyerek irányából. Ebből követ­
kezik, hogy figyelhetünk rá úgy is, hogy nem nézünk rá. A gye­
rek számára mégis jobban közvetíti a figyelmünket, ha a tekin­
tetünket felé irányítjuk, mint ha csak hallgatjuk, hogy mit mond.

A gyereknek szánt figyelmünk később is, egész gyermekko­

rán keresztül kincset ér a gyerek számára, mert jelentőséget,
elismerést ad neki. Azt jelzi számára, hogy ő fontos nekünk.
Szavainkkal sem jelezhetjük neki azt jobban, hogy mennyire
fontos számunkra. Ezért - amikor csak tehetjük - nézzünk rá,
amikor hozzá beszélünk!

Természetes, hogy amikor valami egyébbel foglalkozol, ami

igényli a tekintetedet, akkor arrafelé fordulsz, de ne csinálj
rendszert abból, hogy folyton úgy beszélsz a gyerekhez, hogy
közben másfelé nézel. Ennek ugyanis az lenne az üzenete
számára, hogy ő csak másodlagosan fontos. Később ez úgy
köszön vissza, hogy a gyerek is úgy beszél a szüleivel, hogy
sosem néz rájuk. Teljesen rendben van persze a gyerek részé­
ről is, ha játék közben a játékaira figyel, és néha válaszolhat

o
39
•
 Örömteli Nevelés
•
o�
nekünk úgy, hogy közben nem néz ránk. Ha viszont sosem
o néz ránk, Iniközben hozzánk beszél, nekünk válaszol, akkor
•
könnyen lehet, hogy ezt tőlünk tanulta.

A figyelmet a gyerekek is olyan sokra tartják, hogy gyakori

vagy hosszan tartó hiánya esetén könnyen fogalmazhatnak
meg ilyen szemrehányást: -Nem is szeretsz! -Ezt a kritikus
mondatot más okból is mondhatják, és sok szülő viseli nehe­
zen.

®.
Beszélünk a csecsemőhöz

Amikor kettesben vannak a csecsemővel vagy beszélni még

nem tudó kisgyermekkel, akkor anyukák és apukák is szoktak
beszélni a gyerekhez: - Gyere, most tisztába teszlek! - vagy
akár azt, hogy: -Most szépen felvesszük ezt a cipőcskét!

Ezt jól is teszik, mert rengeteg szó jelentését tanulja meg így
a gyerek. Egy másik forrása a szavak tanulásának az, amikor
a család más tagjai között zajló beszélgetéseket hallja. A gye­
rek jóval hamarabb ért szavakat, mint ahogyan kimondaná
azokat, de akár már négy hónapos korában hanggal reagálhat
akkor, amikor hangot hall. Nem szeretnélek azonban azzal un-

40
 Örömteli Nevelés

tatni, hogy hány hónapos korban mire képes, mert azt min­
denhol megtalálod az interneten, inkább azt mondom el, ami
nincs benne az erről szóló táblázatokban.

Azért, mert a gyerek eleinte csak gőgicsél, nem feladatunk,

hogy utánozzuk őt. Ha nem arra akarod tanítani, hogy ki tudja
mondani azt, hogy ugyuli-bugyuli-márpedig ennek mi értel­
me lenne -, akkor beszélj hozzá rendes szavakkal és normális
kiejtéssel. A szeretet kifejezéséhez nincs szükség gőgicsélésre
vagy selypítésre a felnőtt részéről. Ne tévesszen meg téged, hogy
eleinte keveset tar* nyitva a szemét. A hangodnak, a hangod­
dal átadható érzelemnek igen nagy jelentősége van. A babák
többsége már az első hét alatt eljut odáig, hogy megkülönbözte­
ti az anyukája hangját másokétól-másképp reagál.

A kezdő szülők az első napokban, egy darabig igyekeznek

feltérképezni, hogy mi lehet a gyerek zaklatottságának oka:
Éhes? Szomjas? Pelenka? Később, akár már kéthetesen a gyer­
mek azzal segíti a szülőt, hogy más hangokat adva jelzi eltérő
igényeit. Így ők könnyebben felismerik, hogy milyen típusú
hangjelzések mit jelentenek a gyerek szótárában. Ha olyan
zaklatottsággal találkozol, aminek nincs fellelhető testi forrá­
sa, akkor gyanakodhatsz arra, hogy az inkább lelki eredetű.
ilyen esetekben is segít csökkenteni a gyermek gondját, ha
megsimogatod vagy ölhe veszed.

o
41
•
 •
Örömteli Nevelés

Folyik egy véget nem érő vita arról, hogy felvegyük a gyereket,
o vagy ne, amikor sír. Vannak, akik annak a hívei, hogy hagyni
•
kell sírni, és azzal érvelnek, hogy ha nem így teszünk, akkor
megszokja majd, hogy sírással célt ér. Én azt mondom, hogy
előnyös lehet a gyerek számára, ha kézbe vesszük, csak ne kap­
kodva tegyük! Ne érezzen a gyerek felesleges aggodalmat raj­
tunk, mert a sebességünk, sietségünk minősítheti valaminek
a fontosságát. Kapkodásunk növelheti, míg nyugodt hozzáál­
lásunk csökkentheti a gyerek zaklatottságát. Az is igaz, hogy
mozdulataink nagyobb sebessége nem feltétlenül jelent kap­
kodást. Lehetsz egyszerre magabiztos és gyors. Ehhez gyakor­
lottság szükséges, akár a szoptatáshoz való előkészület, akár
a pelenkázás vagy más tennivalók esetén.

A gyerekek abban is különböznek, mennyire viselik jól a hoz­

zájuk történő odafordulás gyorsaságát vagy lassúságát. Ko­
rukkal ez változik, de jól teszed, ha alkalmazkodsz gyerme­
kedhez ennek megfelelően. Később eljöhet az idő, amikor már
a gyerek tűnhet majd túl gyorsnak számodra. Így előfordulhat,
hogy mire felnézel, ő már háromszor körbeszaladt téged, de ez
már egy másik téma.

A testi közelség és a hangod biztonságos környezetet jelent

a gyerek számára, ha te magad nyugodt maradsz. Ha meg­
nyugtató szavaid és hanghordozásod nem csökkenti hamaro­
san a sírás erősségét, akkor a beszédet hagyd egy kicsit ké-

42
 Örömteli Nevelés

sőbbre, vedd előre a cselekvést, és inkább csak akkor nyugtasd

a gyereket újra beszéddel, ha valamelyest már csillapodott
a zaklatottsága. Ha nem így teszel, a te hangod és szavaid egy­
begyúródhatnak a zaklatottság érzésével. Ez nem jelenti azt,
hogy például tisztába tevés közben ne beszélhetnél megnyug­
tatóan a gyerekhez. Ezt azonban megelőzheti az, hogy csak
gyengéden végigsimítod a lábát, mert gyakran ilyen egyszerű­
en is megnyugtathatod, utána pedig csendes szavaiddal lelki­
leg nyugalomban tarthatod, miközben a tisztába tevés számá­
ra esetleg nem kellemes fázisait végzed.

Van pár mondanivaló, amivel jól nyugtatható a csecsemő, mi­

után fő zaklatottságát cselekvésünk, közelségünk, érintésünk
vagy simogatásunk már csökkentette. Ezek a következők:
Itt jó helyen vagy! Ez itt a te szobád. Ez egy biztonságos hely
számodra. Örülök, hogy hozzánk születtél! Jó helyen vagy, nyu­
godt lehetsz.

Ezek akkor is használhatók, amikor semmi szokásos tenni­

való nincs a gyerekkel, mert mondjuk csak felriadt. Negatív
hozzáállású felnőttek mondják erre azt, hogy minek, hiszen
úgysem érti! Én nem akarom őket meggyőzni, te azonban ta­
pasztalhatod, hogy a gyerekekre, még a csecsemökre is jól hat,
ha jelezzük számukra a hely vagy az idő biztonságát. Vannak,
akik azzal magyarázzák az ilyen mondatok működőképessé­
gét, hogy a szülő ezek kiejtésével pozitív érzelmet is sugároz.

o
43
l
 •
Örömteli Nevelés

Ebben nyilván van is valami, én pedig nem szeretném az ezzel

o kapcsolatos további válaszok irányába terelni írásom folyamát
•

Általában se nyugtasd negatív kifejezésekkel, mert azok a nega­

tív eshetőségekre helyezik az ő figyelmét, így még több veszély
lehetőségét jelenthetik számára. Kisgyermekek amúgy sokféle
dologtól félhetnek, melyek nemcsak éjszakai alvási problémá­
kat okozhatnak, hanem akár olyan nappalokat is, amelyeken
a gyerek nagyon furcsán viselkedik, például szekatlan módon
csöndessé vagy agresszívvé válik. A gyerek ilyen félelmeinek
megszüntetésére külön fejezetben térünk majd vissza.

®.
Gyereksírás

Néhány szülő kikészül a gyereksírástóL Ennek igen sok lehet­

séges okában most nem mélyülünk el, de tehetetlennek érez­
heti magát, mégsem tud segíteni, másrészt pedig akad szülő,
aki nehezen viseli a siettetést.

A sírás azonban a csecsemő és a beszélni még nem

tudó kisgyermek egy jól működő kommunikációs
eszköze, amivel negatív helyzetet és hozzá kapcsoló­
dó igényt jelezhet.

44
 Örömteli Nevelés

Ehhez jön még később a visítás, hánykolódás, csapkodás. Elég

merész fordulat a részemről ezen a ponton, de azt mondom,
örülj neki, hogy a gyerek rendelkezik ezzel a jelzési lehetőség­
gel. Ha ez nem volna számára, akkor tragikusabb dolgok is
megtörténhetnének a csöppséggel, mert nem tudná tudomá­
sunkra juttatni, hogy valami baj van. A sírás persze nemcsak
kommunikáció a szülő felé, hanem a zaklatottság levezetésé­
nek egy technikája is, de maradjunk most annál, hogy a gye­
rek jelez nekünk ezzel.

Ha kikészít valakit a gyereksírás, akkor az számos más ok mel­

lett főleg két dolog miatt lehetséges, és ezek okaira kellene va­
lami megoldást találnia. Az egyik az, hogy nincsen a szülőnek
válasza arra, hogy mi a baba sírásának oka, vagy nem tudja,
milyen gyakorlattal szüntethetné meg a gyerek kényelmetlen
helyzetét A másik lehetséges ok a szülő kirnerültsége: túlságo­
san régóta viseli a gyermek gondozásának terhét egyedül.
Anyának is szüksége van feltöltődésre, így hát akármennyit is
dolgozik apa napközben, valamennyit még este vagy éjjel is át
kellene vállalnia, mert anya idegei értékesek, regenerálásra
szorulhatnak.

Elnézést kérek azoktól, akiknek teljesen más az élethelyzetük,

és így náluk nem a klasszikus "anya gyesen van, apa dolgozik"
szisztéma működik. Nem térhetek itt ki a lehetséges élethely­
zetek végtelenjére. Mivel vigasztaihatom az apukákat?

o
45
•
 •
Örömteli Nevelés

Azzal, hogy a gyerek és a család nemcsak felelősség, hanem

o energiaforrás is. Ma már sok fiatal férfi vállalja, hogy amikor
•
hazaér a gyermekkel otthon lévő párjához, akkor átvállal va­
lamennyit a gyermekkel való együttlétből, vagy elviszi a párját
és a gyerekeket sétálni vagy más kiruccanásra. Még egy nehéz
munkanap után is megtapasztalható, hogy ez nem kimerítő,
hanem fordítva: feltöltődést hoz.

A gyermek születése előtti és utáni időszak kulcsfontosságú

egy házasság megmaradása szempontjábóL Ekkoriban vizs­
gázhat igazán néhány párkapcsolat. Új és megoldásra váró
problémák, több teher, nagyobb felelősség. Mi lehet erre egy
fiatal pár válasza? A még nagyobb összetartás, egymás még
teljesebb megbecsülése, az otthoni feladatok bölcs megosz­
tása. Mindezek mellett a legfontosabb: továbbra is megélni
a családi életben, a gyereknevelésben és a szerelemben rejlő
megteremthető örömöket.

A gyerek számára nem az önfeláldozó szülő a legértékesebb,

hanem az olyan szülő, aki maga is jól érzi magát az életben.
Az örömteli neveléshez fontos, de nem elég a gyerek örömére
koncentrálni. Boldog szülők könnyebben képesek olyan teret
varázsolni, arniben a gyereknek öröm a létezés. Manapság so­
kan nevelnek egyedül gyereket. Nem azt akarom az előzőekkel
mondani, hogy nekik le kellene mondaniuk az örömteli neve­
lésről. Mindössze az a helyzet, hogy ketten jóval könnyebb, de

46
 Örömteli Nevelés

csak akkor, ha nem felejti el a fiatal pár, hogy miért is házasod­

tak össze-feltéve, hogy azért a célért érdemes volt. Erre a meg­
jegyzésemre azt mondja majd valaki, hogy jobb egyedül nevel­
ni, mint egy borzasztó párkapcsolatban. Ezt nem is vitatom.

A házasság nem olyan dolog, amit egyszer meglen­

dítettünk, és halad végtelen ideig tovább. Nem olyan,
hanem olyasvalami, amihez nap mint nap hozzá kell
tennünk valamennyi gondoskodást, pluszfigyelmet,
és akkor valóban nem áll meg.

Térjünk vissza a gyereksíráshoz! Amikor a gyerek sír, akkor

a tudatossága háttérbe kerül negatív érzelmeivel szemben.
Ezért amellett, hogy ártalmas is, semmi értelme egy síró gye­
reket hibáztatni, mérgesnek lenni vagy kiabálni vele. Ha az
merülne fel valakiben, hogy egy csecsemőn alig látszik a tuda­
tosság, akkor csak nézd meg, mennyit fejleszt magán egyetlen
hét alatt. Ki hajtja végre akár csak azt a fejlődést is, hogy fel­
ismeri és begyakorolja lába és keze mozgatásának techniká­
it? Igen, a gyerek. Ha valaki erre azt válaszolja, hogy ez olyan
önkéntelen dolog, ami csak úgy megesik a babával, akkor nem
vitatkozom vele, mivel ő leginkább testnek, genetikai végter­
méknek tekinti a gyereket. A gyereksírás kezelése tapintatot
igényel. Ezért erről még lesz szó, és érdekes módon reagálá­
sunk sebessége is szóba kerül majd.

o
47
•
 •
Örömteli Nevelés

o
•
®.
Meghatározó évek

Jogosan várhatnád, hogy időrendben haladjunk végig, és lesz is

egy ilyen vonulat, de közben előkerül a gyereknevelés néhány
fő témája és eszköze. Miközben ezekkel ismerkedsz, különbö­
ző korú gyerekek is szóba kerülnek. Így tehát a könyvnek nem
fő szerkesztési elve az időrend, még ha többször -különösen
az elején- úgy is tűnhet.

l Nevelés szempontjából az első három év elsődleges

jelentőségű.

Nincs ebben semmi új, ilyesmit sokan mondtak már. Az első

évre szinte minden szülő kiemeit hangsúlyt fektet, hiszen ez
a gyerek testi, értelmi és lelki fejlődésének látványos korszaka.
A testi gyarapodás, a mozgás koordinációja villámgyors fejlő­
désének korszaka. Szinte napi szinten figyeljük, hogy mire ké­
pes már a gyermek. Anyukák bújják az internetes oldalakat,
hogy mikor tudja majd feltolni magát két kézzel a gyerek, mikor
fordul meg vagy ül fel. A lábra állás és az első lépések pedig ha­
talmas mosolyt ragasztanak az arcunkra. Mit kellene tudnia és
mit tud már a baba? Természetes, hogy főleg gyermekünk tes­
ti fejlődésének leggyorsabb időszakában sokat foglalkozunk
ezzel. Legalább ezer weboldalon találsz akár heti, napi bontás-

48
 Örömteli Nevelés

ban információkat erről. Arról már kevesebb szó esik, hogyan

viselkedjünk mi, szülők, amikor a gyerek képessé válik valami
új dologra, vagy ellenkezőleg: valami még nem megy neki.

T isztelet a kivételnek, de amíg sokan azon aggódnak, hogy

vajon a gyerek minden testi funkciója jól működik-e, addig
valamivel nagyobb a figyelmük a gyereken, mint az azt kö­
vető időszakban vagy években, pedig az elsőn túl a második
és a harmadik év is kiemelkedő fontosságú a gyerek kommu­
nikációjának, érzelmeinek és viselkedése alakulásának szem­
pontjábóL Valaki talán meglepődhet most, és ezt mondhatja:
-De hiszen ekkor a legtöbb gyerek még nem beszél monda­
tokban! - Ez igaz, de a kommunikáció sokkal több annál, mint
beszéd.

A kommunikáció olyan fontos, hogy gyakran éppen úgy ju­

tunk a leggyakorlatiasabb válaszokhoz a gyerekekkel kapcso­
latban, ha a kommunikációs képességek alapján négy leegy­
szerűsített fő szakaszra bontjuk a gyereknevelés folyamatát.
Igen, még ezt a négyet is sok-sok részre bonthatnánk, annyi
minden más és más még egy szakaszon belül is az idő előre­
haladtával. Lehetne ennél jóval bonyolultabban gondolkodni,
de rniért tennénk, ha célunknak- ami az örömteli nevelés-ez
éppen megfelel?

o
49
•
 Örömteli Nevelés •

A nevelés kommunikációval határolt szakaszai leegyszerűsít­

o ve: (l) még alig ért szavakat, (2) sok szót ért, de nem beszél,
•
(3) szavakkal vagy mondatokkal fejezi ki magát, (4) ír és olvas.
Bár e négy szakasz között nincs éles határ, hanem rövidebb
vagy hosszabb átmenet létezik, mégis a nevelésnek ez a négy
főbb szakasza akár teljesen különböző nevelési megoldásokat
vár a szülőtől, me rt teljesen mások a lehetőségei a gyerek mon­
dandójának felfogására és arra, hogyan adja át saját gondola­
tait a gyereknek Ha valaki alaposan megérti az e szakaszok
közötti különbséget, akkor könnyebben képes jó kommuni­
kációval támogatni gyermekét és saját magát. Ha valaki gyer­
mekének hallási és emiatt vagy másért beszédbeli nehézségei
vannak, akkor is érthető lesz számára a következő.

Az örömteli neveléshez szükséges a hajlandóság az érzékelés­

re, képessé kell válni a szavakon, hangokon vagy azokat he­
lyettesítő jelrendszereken túl érzelmeken keresztül is kommu­
nikálni, és együtt kell tudnunk működni a gyerek értelmével,
miközben nagyban hagyatkezunk a sajátunkra.

Az örömteli szó ebben a könyvben az életérzésen túl

főleg a gyerek és a szülők közötti együttműködés mi­
nőségére vonatkozik. Egyrészt arra, hogyan éli meg
a gyerek a szülővel való együttműködés örömét, mi­
közben saját egyéniségét megőrzi, sőt kibontakoztat­
ja. A szülők oldaláról nézve pedig arra, hogyan élhe-

50
 Örömteli Nevelés

ti meg a gyereknevelés örömét, miközben élete más

területeinek - például párkapcsolat, barátok, munka,
sport, hobbi, művészet, közösség stb. - ápolását sem
adja fel.

Nehéz lenne örömteli nevelésről beszélni ott, ahol hiányozna

a gyerek és a szülő közötti minőségi együttműködés. Mikor
beszél arról egy szülő, hogy nehéz a gyereknevelés? Leginkább
akkor, amikor nem sikerül együttműködést elérnie a gyerek­
nél, amikor számára megdöbbentő vagy csak érthetetlen vi­
selkedést tapasztal, és nem tud ezen változtatni. Hogyan hoz­
hatók létre működő és emberséges gyereknevelési technikák?
úgy, hogy -egyebek mellett -figyelembe vesszük azt is, hogy
a gyerek a kommunikációs lehetőségek előbbi négy szintjén
hol tart, mert az ő kommunikációs lehetőségei meghatároz­
zák, hogyan kaphatunk és adunk jelzéseket.

®
Még alig ért szavakat

Az első hónapokról a legtöbben pontosan tudják, hogy az ér­

zelmek és a szándék főleg a testi kantaktuson és a hangokon
keresztül jutnak el a szülőtől a gyerekig, és vissza. Közismert,
hogy ekkoriban a szülő egyik legfontosabb dolga, hogy meg-

o
51
•
 •
Örömteli Nevelés

tanulja szétválogatni, hogy a gyerek által adott hangocskák,

o különböző sírások milyen igényekről árulkodnak. Ezt min­
•
denki sikerrel megoldja, de nehéz annak a szülőnek a dolga,
akinek már ekkoriban elfogy a türelme -nem mintha később
ez bárki számára kellemes lenne.

Jóérzésű szülő nem boldog akkor, amikor elfogyott a türelme.

Sajnos az új anyuka könnyen leértékelheti magát, amikor ezt
tapasztalja magán, és ezzel csak tovább csökkenti fizikai és lel­
kierejét, nehezíti a helyzetét Az erről az életkorról rendelke­
zésére álló tudása és a körülötte lévő család azonban javíthat
a helyzeten. A szülő türeimét erősen csökkenti a fizikai kime­
rültség. Ha ezt érzed magadon, akkor ne késlekedj segítséget
kérni a párodtól, ha eddig magától nem kínálta fel, hogy részt
vesz a gyerek büfiztetésében, tisztába tevésében, fürdetésében,
altatásában. Ha veletek élnek a nagyszülők, akkor ők is leve­
hetnek valamennyi terhet a válladról.

Jól kell tartanod magad testi állapotodban, hogy lelkileg is sta­

bil maradhass, mert a gyermeknek előnyös a szülő ilyen álla­
pota. Ne érts egyet mások vagy saját magad olyan ítéletével,
hogy te ideges típus vagy, és kész. Neked is kell aludnod és
táplálkoznod, hogy bírd azt a megnövekedett terhelést, amit
a gyermek születése utáni időszak elhoz. Térjünk azonban
vissza a kommunikációhoz!

52
 Örömteli Nevelés

Tekintheted úgy, hogy a kommunikáció a köldökzsi­

nór látszólagos meghosszabbítása, a születés előtti
szoros testi kötődés felváltója az érzelmi és értelmi
kötődés irányában. A kommunikáció tehát életet tart
fenn közöttünk és gyermekünk között, a minősége
pedig életminőséget.

Az sok szülő számára természetes, hogy a gyerek még nem

érti a konkrét szavak jelentését csecsemőkorban. Azután - kö­
rülbelül az első hat-nyolc hónapot követően - sok fiatal anyu­
ka és apuka szeretne javulást tapasztalni abban, hogy mennyit
ért meg szavaiból a gyerek. Ezért részben kudarcnak élhetik
meg a gyereknevelés első szakaszát, amikor a gyerek még nem
érti a szavakat, vagy csak igen kevés szót ismer.

Ekkoriban a gyerekkel való együttműködés fő eszközei az érzé­

kelésen és az érzelmeken keresztül történő kommunikáció. Még
mindig nem maguk a szavak a lényegesek, ha ekkoriban azt
mondja anya, hogy " Mindjárt jövök, kicsim!': hanem az a szere­
tetről árulkodó érzelem, ami ezeken a szavakon szörfözik, utazik
a gyerek felé. Ugye mennyire könnyen érzékeled most is a sze­
retetet, ha csak belegondolsz, milyen módon érez ilyenkor anya
vagy apa, amikor csak ennyit mond: -Mindjárt jövök, kicsim!

Azt most nagyvonalúan átugorjuk, hogy jobb, ha a kicsim

szót szeretetteljes kiejtése ellenére sem használjuk túl gyakran

o
53
•
 •
Örömteli Nevelés

a gyermek neve helyett. Sajnos az előbbi példa ellenkezőjét is

o hallhatod utcán, játszótéren vagy bevásárlóközpontban. Más
•
szavakkal mondják, de eleinte ott sem a szavak alakja vagy je­
lentése mond valamit a gyereknek, hanem az a negatív érze­
lem, ami ezeken a szavakon utazik: - Mit nyivákol már megint
ez a gyerek?!

Ugye rajta maradt a figyelmed azon, hogy rni baj lenne a ki­
esim megszólítással? Sok gyermeknél semmi, mégsem javas­
lom, mert a gyerek nagyon várja, hogy felnőjön. Ezért szere­
ti annyira, ha az ajtónál vagy fal mellett rovátkákat rajzolva
rendszeresen méregetik őt. A kicsim megszólítás név helyett
történő használata leértékelő lehet öntudatosabb gyerekek
számára, miközben csak alkalmanként használva nincs is vele
semmi baj.

A gyermek lát és hall téged, és az érzékelés e két csatorná­

ján kívül még néhány máson keresztül is meglehetősen jól
felfogja az érzelmeidet Ezen a ponton nem törődünk azzal,
hogy a csecsemőkor első időszakában sokat van csukva a sze­
me, később pedig már egészen sokat nyitva. Együttműködés
szempontjából tehát a hangsúly ekkoriban az érzékelésen és az
érzelmeken van. Szavaid olyan módon hoznak létre a gyerek
számára kedves és biztonságos környezetet, amennyire a hoz­
zájuk csatlakoztatott érzelmeid szeretetteljesek. Ez nemcsak
kisbabákra és kisgyermekekre igaz, de ekkoriban rendkívül

54
 Örömteli Nevelés

hangsúlyos, és tinédzser gyermekeddel sem tudsz ennek isme­

rete és gyakorlása nélkül jó kapcsolatot fenntartani. A gyerek
tinikorában amúgy érzelmeink túljátszása az egyik, bár nem
a legnagyobb veszély, mert sok tinédzser számára nem reális,
sőt inkább ciki a babusgatás. Vannak persze tinik, akik szüle­
ik kedves szavairól nem gondolják, hogy azok gátolnák őket
önállósági vagy valamelyest a különállóságot mutató törekvé­
seikben.

Az előbbiekből látható, hogy mennyire fontos, hogy anya

minél szeretetteljesebb bánásmódban részesüljön családi és
egyéb környezete részéről, mert bár nem igaz az, hogy csak
abból adhatunk, amink van, de egy szeretett állapotból köny­
nyebb osztani. Egy odaadó apa így nemcsak közvetlenül lehet
kincs gyereke számára, hanem úgy is, hogy magasan tartja
párja érzelmi szintjét, akinek így bőven van miből megoszta­
nia gyermekével.

®.
Pelenkázás és erő

Nem megyünk el a gyermekgondozás technikai részletei felé,

mert azokat az információkat gyorsan megszerzik anyukák
és apukák egymástól, számtalan könyvből, internetről vagy

o
55
•
 •
Örömteli Nevelés

nagyszülőktől. A gyereknevelés azonban szinte egy folyamatos

o vonal. A pelenkázószekrényerr is történik. Nevelés van minden
•
percben, akár úgy, hogy teszünk valamit, akár úgy, hogy nem.
A gyereknevelés messze nem az, amit erről sokan gondolnak:
Amikor a gyerek rosszat tesz, akkor a lelkére beszélek.

Amikor tisztába teszed a gyereket, akkor is építheted vagy

rombolhatod a gyereket azzal, amilyen érzelmeket ekkor köz­
vetítesz szavaid hangszínével, lelki tartalmával, mozgásod se­
bességével és erejével. A gyerekek nem egyformán nyugodtak
vagy mozgékonyak pelenkázás közben sem, de rni már ekkor
is alakítjuk velük a szülő-gyerek kapcsolatot.

Néhány szülő, akinek gondja akad azzal, hogy gyakran és erő­

teljesen mond neki ellent a gyerek indokolatlan helyzetekben
is, meglepődik, amikor azt mondom neki, hogy amit tapasz­
tal, az nem feltétlenül a gyerek karakteréből származik, hanem
akár a pelenkázóasztalon is kezdődhetett. A gyerek megfeszül,
anyuka vagy apuka pedig nem bírja idegekkel, és valahogyan
ráerőlteti a ruhát. Mondhatja valaki, hogy ez sietős helyzetben
mindenkivel előfordult már, de nem válhat mintává. Sok szülő
ügyesen ismerte fel, hogy arnikor a gyerek megfeszíti a testét
pelenkázás közben, akkor gyengéd szavakkal vagy egy kis si­
mítással, cirógatással elérheti, hogy lazuljon. Ezzel szemben az
erőltetés napi rutinja ellenerő létrehozására és ennek megszo­
kására készteti a gyereket. Ha megszokja, hogy nagyobb erővel

56
 Örömteli Nevelés

hatnak a testére, mint ami számára kényelmes vagy könnyen

elfogadható lenne, akkor létrehozhat egy olyan megszokást,
hogy bármekkora erővel is hatnak rá, ő mindig nagyobb el­
lenerőt fejt ki. Ezzel kívánja akadályozni azt, ahogyan hatnak
a testére. Ezzel jelzi egyet nem értését. Az erővel történő gya­
kori ráhatás néhány gyereknél később rendszeres agressziójá­
nak kiindulópontjává is válhat.

Mi köze a pelenkázásnak ahhoz, hogy milyen általános vi­

szonyban leszünk majd a gyerekkel? Ahogyan a felnőttek, úgy
a gyerekek sem csak fizikai erőt használnak, mert ott van még
a lelkierő is.

A lelkierő nem csak annyi, hogy mennyire bírunk

elviselni valamit. Minden kommunikációnkba is be­
csomagolunk valamennyi nem fizikai erőt. Ez a lel­
kierőnek egy másik, egyáltalán nem elhanyagolható
jelentéséről szól.

Amikor túl sok erőt használunk a szavainkban, akkor például

mérgesnek, dühösnek látszunk. Ha a gyerek megszokja-példá­
ul pelenkázás közben, de nem csak akkor -, hogy fizikai erővel
kell ellenállnia, akkor később előfordulhat nála, hogy összekeve­
ri majd ezt a kétféle erőt. Ennek az lehet a végeredménye, hogy
olyan helyzetben is fizikai erővel válaszol, amikor hozzá sem
értek, de a hozzá intézett szavak jelentésében vagy az azokhoz

o
57
•
 •
Örömteli Nevelés

csatolt érzelmekben túl sok erőt érez. Például már harmadjára

o szeretné a fürdőszobába küldeni a gyereket, ezért azt mondja

•
neki a szülő kicsit emeltebb hangon, hogy: - Jaj ! Menj már für­

deni! - erre ő mondjuk lábon rúgja anyukát vagy apukát.

Ezért se becsüld le a napi rutint, főleg pedig azt, ahogyan an­

nak során kommunikáltok a gyerekkel akár szavakkal, akár

anélkül. Az öltöztetésben is rengeteg a kommunikáció. Ezt

csak az nem érti, aki úgy gondolja, hogy az mindenképpen

szavakkal valósul meg. Miközben megfogod a kezecskéjét, és

megpróbálod átbújtatni a ruhán, számos jelzést adsz neki, és ő

számos módon reagál. Ahogyan megfogtad, ő ellazítja, hogy

könnyebben menjen, vagy megfeszíti, hogy ellenállj on. Ezek is

kommunikációk. Azt j elzi ezekkel a gyerek, hogy mehet, vagy

azt, hogy nem szeretném.

Igen, a gyerek tud akkorát csavarodni pelenkázás közben, hogy

bravúr kell hozzá, hogyan tartsd ott a legszükségesebb ideig,

minél kevesebb erő és minél több szeretet és ügyesség alkal­

mazásával. Egy kezdő szülő is hamar belejön ennek technikai

rutinjába, és szüksége is van rá, hogy elég gyors vagy elég lassú,

és mégis könnyed legyen ahhoz, hogy ne tartson ez a dolog to­

vább, mint a gyerek türelme. Mikor szükséges elég lassúnak len­

ni? Akkor, ha a gyerek éppen azt venné jó néven. A gyerek saját

sebessége és sebességtűrése tekintetében rövidebb és hosszabb

távon is változik, de akár még egy napon belül is.

58
 Örömteli Nevelés

Jól teszed, ha a legtöbb olyan esetben, amikor arra készülsz,

hogy megváltoztasd a gyerek helyét, testhelyzetét, testének
mozgásirányát vagy sebességét - amikor például öltöztetni
kezded, beülteted az etetőszékbe és hasonló alkalmakkor -,
előre jelzed ezt neki, hogy fel tudjon rá készülni, és ne hirte­
len, váratlanul történjenek vele a dolgok. Ez önmagában nem
jelenti azt, hogy megkapod tőle az együttműködést, de már az
is valami, ha ezáltal nem idézünk elő különösebb ellenállást.

Tényleg a pelenkázásról szóltak ezek a bekezdések? Már tu­

dod, hogy nem. Sok gyerek örül, ha a szülő ölében lehet. Van
azonban, amikor kifejezetten ellenére van, ha felveszik vagy
ha túl hirtelen felkapják a testét. Itt most nem arról van szó,
amikor a gyerek nagyon is benne van a buliban, és nagy ne­
vetgéléssel, huncut módon rohan, hogy utolérjék, felkapják és
megszeretgessék.

Amikor tehát ellenére van, és mégis felkapják, vagy amikor

nem akar ölelést, de a szülő erővel húzza magához, akkor
a gyerek gyakorolja, hogyan kell ellenállni. Ez a minta azu­
tán okozhat olyan helyzeteket, amikor a szülő nem érti, hogy
mi ütött a gyerekbe, mert szépen szólt hozzá, ő pedig hirte­
len agresszíven viselkedett. Ilyenkor a gyerek talán csak nem
ért egyet azzal, amit a szülő mond vagy szeretne, de ahelyett,
hogy szavakban fejezné ki, hogy lelkierejével áll ellen, inkább
fizikai reakcióra szánja el magát. Nem állítom, hogy minden

o
59
•
 •
Örömteli Nevelés

fizikai agressziónak ez lenne a forrása, de az erő és a lelkierő

o összefüggéseinek megvilágításával szeretnélek segíteni arra
•
az esetre, ha még ezután születne gyermeked, s közben az is
a szándékom, hogy magyarázatot kapj pár jelenségre akkor is,
ha a te gyereked már közel jár a tinédzserkorhoz.

A lelkierő negatív és pozitív oldaláról, de különösen az adott

helyzethez viszonyított semleges állapotáról sokat beszél­
hetnénk még, de szeretném, hogy gyakorlatias maradjon ez
a könyv, ezért nem folytatjuk ezt az irányt. Egy kis magyarázat
követi majd, de összegzésül nem kevés ez sem:

Öröm a gyereknek és a szülőnek is, ha a szülő képes

nem használni különösebb fizikai erőt, és nem csök­
kenteni a szeretetét, annak ellenére, hogy a gyerek
irányából kellemetlen erők, negatív érzelmek érkez­
nek felé.

Azt jelenti ez, hogy nem tarthatja ki a szülő a kezét maga elé
védekezésül, ha például a magáról megfeledkező másfél vagy
kétéves gyerek oda akar csapni neki, vagy meg akarja cibálni a
haját? Nem jelenti azt. Kitartja maga elé a kezét, hogy a gyerek
ne szokja meg, hogy agresszióval célt érhet, de nem tesz hozzá
ellenkező irányú lendületet, amivel legyőzhetné a gyereket. Ha
a gyerek saját erejének használata miatt ekkor lepattan a szülő
kitartott kezéről és földre huppan, akkor saját erejének vissza-

60
 Örömteli Nevelés

hatását tapasztalja meg. Első indulatából ekkor talán ennek

ellenére is megvádolja a szülőt, hogy mit tett vele, pedig az
csak kitartotta enyhén a kezét, és higgadtan vagy akár szere­
tettelj esen nézett rá. Pár ilyen tapasztalat után leszoknak
a gyerekek arról, hogy üssenek, csípjenek, harapjanak. Kár,
hogy sok szülő úgy kezeli az ilyesmit, hogy hagyja, azután pe­
dig nagy dráma kíséretében neheztel a gyerekre. Megint csak
más szülők pedig azt a megoldást használják hasonló esetekre,
hogy viszonylag szarosan magukhoz ölelik a gyereket. Ez
utóbbi sok gyereknél működik is, egyetlen hátránya, hogy ez a
megoldás ritkábbarr hozza magával azt, hogy másokkal, más
gyerekekkel se legyen erőszakos, nem csak a szüleivel.

®.
Két sebesség

Ahogyan szülő és gyerek között az együttműködésben szá­

mos módon megmutatkozik fizikai és lelkierejük egymáséhoz
viszonyított mértéke, úgy van egy másik fontos páros is. Ez
pedig a szülő és a gyerek sebessége, amin egyáltalán nem csak
azt értjük, hogy ki szalad gyorsabban, mert a kettejük közötti
sebességkülönbség sokkal gyakrabban és mélyebben magya­
rázat a gyerek viselkedésére, mint hinnénk. Ezt akár észrevet­
ted, akár nem, de amikor egy mozgólépcsőre fellépsz, akkor

o
61
•
 Örömteli Nevelés
•
o�
ahhoz, hogy ne ess hanyatt, minden esetben körülbelül akkora
o lendületet adsz a mozgásodnak, hogy azzal a sebességgel lépj
•
fel a járdára, mint amennyivel az mozog. Ha nem így tennél,
akkor ahogyan a lépcsőre érkezel, előre- vagy hanyatt esnél.

Ha a gyerekkel kapcsolatos szóbeli vagy testi kommunikáció

sebességében nagy az eltérés, akkor a szülő és a gyerek is ha­
nyatt esik. Ha túl gyorsan pelenkázol, akkor a gyerek nem tud
követni, amitől megfeszül, ha túl lassan, akkor türelmetlenné
válik. Ebben az időszakban persze a leggyakoribb hiba a szü­
lőnek a gyerekhez viszonyított jóval nagyobb sebessége. Eljön
azonban az idő, amikor a dolog megfordulhat Sok tinédzser
diktál olyan gyors tempót, akár beszédben, akár mozgásban,
amivel a szülő alig képes tempót tartani. Persze más szülőknek
meg az a problémája, hogy a tinije lassú, unott, lusta. Ez is
sebességkülönbség, ami akadályozza az együttműködést, ami
pedig jól jönne a családi életben.

Indulnál a gyerekkel óvodába, és kezedet a hátára helyezve

gyengéden próbálod kijjebb tessékelni a lakásból. Erre ő vá­
ratlanul visszaszól: -Ne lökdöss már! -Mi történt? Csak any­
nyi, hogy túl nagy volt kettőtök között a sebességkülönbség.
Az ilyesmi ellenállást hozhat létre a gyerekben, ha pedig nem
képes fizikailag könnyedén kitérni a szerinte túlzó hatásod
elől, akkor még ellenállhat érzelmekben. Létrehoz például egy
kis dühöt, és beszól neked.

62
 Örömteli Nevelés

Most azt kérdezed, hogy akkor ne is tessékeljem ki az ajtón,

ha már mindenki felöltözött, és még mindig ott piszmog va­
lamivel, pedig már indulni kellene? Igen azt, de nem hagylak
jobb válasz nélkül. Ha egy gyerekkel békésen szeretnél együtt­
működni, akkor általában ne a saját sebességedhez igazítsd a
dolgok menetét, hanem a gyerekéhez. A gyerek a korától füg­
gően kisebb vagy nagyobb mértékben képes a sebességedhez
igazodni, de minél kisebb, annál kevésbé. Ez később megfor­
dulhat, mert eljöhet az idő, amikor nyugdíjaskorodban ő vagy
az unokád lassít majd a te kedvedért

Nem túl jó összehasonlítás, de tekintsd úgy, hogy a gyerek a

mozgólépcső, és így tőled várható el több igazodás, de van egy
jó hírem is. Ha a gyerek megkapja tőled ezt az együttműködést
az első három-négy évében, akkor a példamutatásod, de k:ülö­
nösen az együttműködésre való hajlandóságod úgy hálálja majd
meg magát, hogy ő is egyre nagyobb méctékben próbálja hoz­
zád igazítani saját sebességét. Ez már csak azért sem esik akkor
a nehezére, mert sok gyerek szeretne felnőttesen kinézni, visel­
kedni - hacsak erről le nem szoktatják. Szerencsére a gyerek
és felnőtt közötti határ valójában egy folytonos átmenet, tehát
nem kell megvárnod, míg tizennyolc éves lesz, ahhoz, hogy túl
nagy sebességk:ülönbség kialakulása nélkül veled haladhasson.
Az ovis gyereknél azonban fokozottan ügyelni kell arra, hogy az
ő sebessége nem a te sebességed. Mielőtt gyereked születik, van
egy saját átlagos tempód a készülődésben, indulásban. Miután

o
63
•
 •
Örömteli Nevelés

megszületett, képesnek kell lenned különösebb lemondás nél­

o kül elviselni, hogy mindenhez több idő kell.
•

Na, ezzel pontosan az a baj, hogy a mai világban a legtöbben

éppen az idő szűkösségét tartják a fő problémának. Időd azon­
ban arra van, arnire szánsz. Ha valaki békés reggeleket szeret­
ne, akkor kisgyerek mellett akár fél órával is hamarabb kell
kelnie. Veszítettél akkor fél órát reggelente? Helyezd inkább
a hangsúlyt arra, hogy nyertél egy simább indulást az oviba
vagy iskolába, egy különösebb dráma és hiszti nélküli reggelt.
Ilyen reggelekből pedig sok lesz, mire felnő a gyerek. Ezek ösz­
szessége nagy érték számodra, és a gyereknek is.

Azt jelenti ez, hogy teljesen meg kell felelnünk a gyerek sebes­
ségének? Nem. Egy igen enyhe sebességkülönbség jótékony
hatással van a gyerekre, mert alkalmazkodáshoz szoktatja. Ha
egy ember semennyit nem alkalmazkodik, akkor ő vagy egy
kisebb-nagyobb diktátor, vagy egy megátalkodott szembenál­
ló, ha pedig állandóan csak alkalmazkodik, akkor rabszolga.
Kemény szavak ezek egy gyereknevelésről szóló könyvben.
Mit keresnek akkor itt? Az ember egészen jól élheti az életét,
ha viszonylag harmóniában van nála az, amennyit ő alkal­
mazkodik, és amennyit hozzá alkalmazkodnak. A gyerekkel
sincsen másképp, de minél kisebb, annál inkább a környezeté­
nek kell még alkalmazkodnia hozzá, és fokozatosan lesz képes
a környezetét és másokat figyelembe venni.

64
 Örömteli Nevelés

Mint szülő, jól teszed, ha már nagyon az elején kezded fejlesz­

teni alkalmazkodási képességét, miközben sosem teszed cé­
loddá, hogy a gyerek csak alkalmazkodjon. Hamarosan meg­
nézzük, mit jelent ez a gyereknevelés gyakorlatában, de hadd
jegyezzem meg, hogy olyan emberek, akik mindig csak má­
sokhoz alkalmazkodtak, még sosem találtak fel semmi újat.

Ugrunk a
®.
gyerek érdekében

Nézzük a sebesség és a sebességkülönbség használatát a gye­

reknevelés gyakorlatában néhány példán keresztül! Sokan ab­
ban az egyszerű dologban mérik, hogy mennyire jó szülő va­
laki, hogy mennyi idő alatt ér a baba ágyához, amikor az felsír.
Azt mondod, nincs ilyen ember, aki ebben méri? Akkor miért
alszik olyan sok anyuka együtt a gyerekkel hosszú hónapokon
át? Még olyanok is vannak, akik éveken keresztül! Erre az au­
tematikus és egyben hiányos válasz, hogy azért, mert szereti
a gyerekét. Igen, szereti a gyerekét, és ezért nem hagyja sírni
sokáig. Azután úgy találja, hogy túl lassú, mire odaér a gyerek
ágyához, mert mire a gyerek sírására felébred a saját szobájá­
ban, eltelik úgy harminc másodperc is. Mi erre a megoldása?
Az, hogy áthozza maga mellé a gyerekágyat, vagy átköltözik
a gyerekhez. Ez megy egy darabig, azután írnak nekem, hogy

o
65
•
 •
Örömteli Nevelés

hogyan szoktassák rá a gyereket arra, hogy a saját szabájában

o aludjon, és ráadásul még át se jöjjön éjjel, mert anya és apa
•
annyira kimerült, hogy már nem bírják.

Természetes, hogy a szülő mihamarabb segíteni szeretne a cse­

csemőnek, amikor felsír. Mi történik azonban akkor, amikor
ezt nagy sietséggel teszi. Általában elszáll a nyugalma, mert
a sietséghez aggodalom vagy valamilyen más -lelki feszültsé­
get tartalmazó- párhuzamos érzelem kapcsolódik. Ez egy bi­
zonyos mennyiségű stressz, amit a csecsemő érzékel rajta már
a tisztába tevés vagy az etetés legelején, akármilyen gyengéden
veszi is őt kézbe. A lényeg a sebesség szempontjából az, hogy
a gyermek megszokja az azonnali reagálást, és eközben elma­
rad annak felépítése, hogy neki is alkalmazkodnia kell bizo­
nyos mértékben a környezetéhez. Itt csak másodpercekről van
szó. Nem arra biztatlak, hogy percekig hagyd sírni a gyereket.
Az egy másik szélsőség. Nem kell ahhoz szándékosan késle­
kedni, hogy valaki nyugodtan menjen át a gyerekhez.

"
" Éhes vagyok jelzést hallasz a gyerek szobájából? Vigyél ma­
gaddal nyugalmat! Megteheted, hogy aggódsz magadban,
átrohansz és gyorsan megeteted, de azt is megteheted, hogy
kapkodás nélkül átsétálsz és nyugodtan megeteted. Természe­
tesen nem ezen dől el az, hogy mennyire lesz türelmes a gyer­
meked, de lehetnek ezek az első lépések.

66
 Örömteli Nevelés

Természetesen vannak további lépések. Nem azonnal adod

neki vissza a labdát, amit kidobott a kiságybóL Nem kell meg­
várnod, hogy a tehetetlenségtől hatalmas sírásba kezdjen, de
tapasztalja meg, hogy cselekvésének vannak következményei.
Inkább tapasztalja ezt meg apróságokban, mint hogy végül le­
gyen egy mindig gyorsan és alaposan kiszolgált, elkényezte­
tett gyereked. A te érdekedben? Nem! Az övében, bár az igaz,
hogy te is jobban jársz ezzel, mert jobb, megértőbb kommuni­
kációban lesztek.

Ledobja majd az ételt az etetőszékbőL Felveszed neki azonnal?

Akkor készülj fel pár hónapos hajlongásra. Kivársz egy kicsit,
vagy akár vissza sem adod? Jobban jársz, és hosszú távon ő is.
Ha csak azért, mert kivágja a hisztit, és nem kellemes azt hall­
gatnod, azonnal visszaadod neki a ledobott ételt, akkor mind­
ketten rosszul jártok. Persze tudnod kell, hogy a gyerek eleinte
nem a bosszantásodra dobál le ételt. Számára ez nem bír olyan
értékkel, mint amit mi felnőttek gondolunk az ennivalóról vagy
annak áráróL Ledobja, mert tanulja a tárgyi világ működését.
Még jóval az etetőszék időszaka előtt párszor már alaposan
meglepődött, hogy kidobott valamit a kiságyból, de az nem
jött vissza. Amikor viszont a kezét nyújtotta ki, az " visszajött".
Bizony, eleinte még azt is tanulja, hogy saját élő testrészei más
viszonyban vannak vele, mint az élettelen tárgyak. Most, ami­
kor ledobál dolgokat az etetőszékből, még alig jár odébb annál
az időszaknál, bár már többet ért, mert többet tapasztalt.

o
67
•
 •
Örömteli Nevelés

Kiakadhatunk hát egy ekkora gyerekre, mert ledobja a ka­

o nalát? Amúgy lehet a gyerekben egy kis ellenkezés az evéssei
•
kapcsolatban, de ha a szülő hevesen reagál az ilyesmire, akkor
a gyerek már tudja majd, mit csináljon, ha egyoldalúan akar
kontrollálni téged. Csak le kell dobnia a kanalat!

A szülő és a gyerek közötti együttműködésben, kommuniká­

cióban általában a hasonló sebesség az előnyös. Ugye nyilván­
való: ha zenéltek, versikét mondtok, akkor jó, ha ugyanabban
a tempóban tudtok együttműködni? Ehhez nekünk le kell las­
sítani. Az élet azonban nemcsak zenélés és versmondás, ha­
nem indulás az oviba, fürdés, evés és még sok minden más.
Ha túl nagy a sebességkülönbség szülő és gyerek között, akkor
a gyerek siettetve érzi magát még akkor is, ha mi normálisnak
találjuk a tempót. Akit siettetnek, abban feszültség jön létre,
ami azután könnyen hisztiben végződik, amire azonban külön
fejezetben térünk vissza, mert a siettetés csak a hiszti kialaku­
lásában szerepet játszó egyik lehetséges ok.

l Ha mindig azonnal és teljesen kiszolgálod, akkor elő­

fordulhat, hogy nem, vagy csak később tanulja meg!

Sokféle negatív vonatkozása van annak, ha szalgálatunk azon­

nali és teljes. Amúgy egy kicsit még onnan folytatjuk, hogy " ug­
runk a gyerek érdekében': miközben eljutunk az egy-másfél éves
kor környékére, amikor már sok szót ért, de még nem beszél.

68
 Örömteli Nevelés

Ha azonnal rezdülünk minden kivánságára, akkor annak le­

het a beszédre is kiható vonatkozása. Ha én gyerek lennék, és
apukám, anyukám a mozdulataimból, az arckifejezésemből,
a hangocskákból és egyebekből mindig mindent azonnal érte­
ne, akkor nem lennék arra késztetve, hogy megszálaljak Mi­
előtt a beszéddel kapcsolatban egy szakértő logopédus leszól­
na, megjegyzem, hogy valóban olyan sok minden befolyásolja
a beszéd indulását, hogy ez itt csak egyetlen apró összetevő,
ami némely gyereknél szerepet játszik, míg másoknál nem.
Azért említem meg, mert bár egy apró finomság, de nem sok
helyen olvashatsz erről.

®.
Szolgáld ki azonnal és teljesen?

Az előzőekből nehogy arra következtess, hogy szándékos,

nagy késlekedést javaslok. Azzal tényleg elnyerhetnénk a gye­
rek nemtetszését! Azt azonban ne csináld, hogy a gyerek csak
megmozdítja a fejét, és te már teszed is, amit szeretne. A legki­
sebbekkel, a még nem beszélőkkel is tartsd be a társalgás ele­
mi szabályát, hogy meghallgatjuk a másik mondandóját, nem
szakítjuk félbe. Még az a gyerek is, aki még nem beszél, jelzi
nekünk valamilyen módon, hogy szeretne valamit.

o
69
•
 •
Örömteli Nevelés

Elkezd mondjuk ágaskodni egy asztal szélénél, hogy elérjen

o egy kanalat. Nem törékeny, nem zavarna téged, ha elérné. Ha
•
ekkor nagy lelkesen villámgyorsan a kezébe adod a kanalat,
akkor érezheted úgy, hogy ez kedves volt tőled, de volt két
jobb lehetőség. Odaadhattad volna neki úgy is, hogy előbb
megvárod, amíg rád néz, vagy hanggal jelzi. Így ez számára
kommunikációs siker is, hatott ránk, irányítani tudott minket.
A másik lehetőség, hogy tovább feszegeti a határait, és saját
maga éri el a kanalat, ami egy másféle büszkeség forrása.

Amúgy sok szülő segítőkészségének nagy mértéke az, ami mi­

att ilyenkor néha túl gyorsan közbeavatkozik. Kell egy kis tu­
datosság ahhoz, hogy megtegyünk dolgokat, de ahhoz is kell,
hogy ne tegyünk meg valamit, ami éppen nem célszerű. Ez
utóbbi különösen fontossá válik majd sok-sok gyerek tiné­
dzserkorában, amikor ahhoz, hogy a szülő lényeges dolgok­
ban kommunikációban maradhasson a gyerekkel, jól teszi, ha
az apróbb dolgokba nem avatkozik bele. Erről bővebben majd
a kontroll mennyiségénél.

Ugye, amiről most szó volt, az látszólag apróság! Mondaná is

nekem " nehogymár-anyuka" és " tuti-apuka", hogy: - Minek
ez a lacafacázás - ennél persze csúnyábban -, odaadom neki,
vagy nem, és rászólok, hogy viszed onnan a mancsodat?!
Pár évvel később meg írnak nekem egy levelet, hogy nem értik,
rniért olyan nyámnyila, teszetosza vagy agresszív ez a gyerek.

70
 Örömteli Nevelés

Értem én, hogy ettől az apróságtól még nem kellene ilyenné vagy

olyanná válnia, de tudnék még mondani másik kilenc ilyen ap­

róságot, melyek szépen összeadódnak, és az már éppen elég egy

szerencsétlen vagy agresszív gyerek karakterének kialakulásá­

hoz. Amúgy tudod, mi az én szerencsém? Az, hogy "nehogy­

"
már-anyuka és "tuti-apuka" sem nem olvassa ezeket a sorokat,

sem nem tanul a videóimból vagy egyéb anyagaimból sem.

Na! Ezzel most jól elriasztottam minden szülőt attól, hogy írni

merjen nekem, de nem! Ne gondold, hogy elitélek akár csak

egyetlen szülőt is azért, mert hibázott. A gyereknevelésben, de

talán sok minden másban is a fő hiba, ha nem lá�uk be, hogy

hibáztunk, mert azzal már esélytelenné is váltunk a dolgok

jobbra fordításában. Amúgy melyikünk nem csinált már olyat,

hogy a gyerek nem ért el valamit, és segítő szándéktól vezérelve

azonnal odaadta neki, pedig a gyerek kis küzdéssel elérte volna?

Jól látható a gyereken, amikor már túl sok a próbálkozás és túl

kicsi a siker reménye számára. Nem kell megvárni, hogy eddig

jusson. Ez előtt egy kicsivel nyugodtan segíthetünk neki. Néha

nem vagyunk ott a gyerek mellett, és megél sikertelenséget nél­

külünk is. Nincs ezzel semmi baj, mindenkit edz valamelyest az

élet, hogy ne legyen edzetlen, mire felnő.

A sikerek és sikertelenségek arányának tűrése - vagy jobb szó­

val: - elfogadása - sokkal fontosabb tényező. Ez olyasmi, ami

bár tapasztalataim szerint valamilyen mértékben személyiség-

o
71
•
 •
Örömteli Nevelés

függő, mégis jól fejleszthető. Érzékenyebb gyerekeknél ezért

o még fontosabb, hogy a szülő megtalálja az odaillő segítséget.
•
Mi az az odaillő segít�ég? Az, amire pont akkor, pont olyan
mértékben szüksége van a gyereknek Honnan tudod, hogy
nem sikerült odaillő segítséget nyújtani? Onnan, hogy rögtön
ezután romlik a gyerek pillanatnyi lelkesedése vagy elégedett­
sége vagy érdeklődése. Látod az arcán, a testtartásán, a sebes­
ségén, mozgása irányán vagy hallod a hangján.

A " Szolgáld ki teljesen, hogy később tanulja meg!" egy rombo­

ló elv, ráadásul vannak dolgok, amiket a gyerek végül meg sem
tanul, ha mindig megcsinálják helyette. A cipőfűzést megta­
nulja végül, még annak ellenére is, ha állandóan azt mondják
neki, hogy: -Nem, most inkább apa köti be, mert sietünk!
De mennyivel s1mábban megtanulná, ha három dolgot be­
tartanánk: nem siettetnénk, nem vennénk át tőle, mert ro­
hannunk kell, és akkor kezdenénk neki megtanítani, amikor
ezzel kapcsolatban már képes apró sikerek mellett parányi si­
kertelenségek elviselésére, nem pedig hamarabb.

Jogos a kérdés: - Akkor se kössük be a cipőfűzőjét, ha ő kéri?

Ha már ott tart, hogy be tudja kötni, akkor is lehet olyan pilla­
nata, hogy nincs kedve hozzá. Miért is ne köthetnénk be néha
helyette? Ha azonban nagyon rászokik erre, akkor valószínű­
leg nem arról van szó, hogy most éppen csak nincs kedve hoz­
zá, hanem arról, hogy a közelségünkre vágyik.

72
Az ilyesmi egy jelzés lehet arra, hogy általában több törod · e

van szüksége, több tartalmas együttlétre. Egy másik kérdés:

- Sose kössük be helyette, akkor se, ha annyit bajlódik vele,
hogy emiatt elkésünk?
Ha szívesen kötögeti a cipőfűzőt, de nagy ritkán azt mondjuk
neki, hogy: - Megengeded, hogy bekössem most, mert any­
nyira rohanni kell? -, akkor ez a legtöbb gyereknek belefér,
de nem válhat belőle rendszeresség. Ha azon kapod magad,
hogy rendszeressé kezd válni, akkor nem a gyerek sebességé­
vel vagy ügyességével van probléma, hanem azzal, hogy nem
számítjuk bele a készülőrlés idejébe ezt a tevékenységet.

Összességében elmondható, hogy minél több dolgot csiná­

lunk meg a gyerek helyett, annál inkább leszoktatjuk az önál­
lóságróL Ennek egyébként az elkényeztetéshez is köze van, de
ne menjünk annyira előre!

®.
Látogatók jönnek

Bár ezzel kezdjük, de nemcsak a születést követő első látoga­

tók érkezéséről lesz szó, hanem sokkal későbbiekről is. Ha sok
a rokonotok, barátotok, akkor az első néhány hónapban ko­
moly látogatóáradat indulhat meg felétek. Jönnek az igények,

o
73
•
 •
Örömteli Nevelés

kérdések és kijelentések is: - Hadd vegyem már a kezembe!

o Megpuszilhatom? Tiszta apja ez a gyerek!-mindezt csak tisz­
•
tán szeretetből.

A gyerek valamelyest hozzászokott az új lakáshoz, házhoz,

ahol lakik, a szabájához és más helyiségekhez. Megszokta
közvetlen családtagjait, ismen hangjukat és arcuk főbb voná­
sait. Egy ilyen megs:wkott és feltehetően barátságos környezet
biztonságot jelent számára. Ezen a ponton kezdenek megér­
kezni a látogatók. A szeretet értékes, de önmagában, értelem
nélkül használva nemcsak örömet, hanem károkat is okozhat.
Ahogyan a felnőtt, úgy a gyerek is rendelkezik néhány távol­
sággal, amin belül szeretteit, rokonait, ismerőseit vagy idege­
neket szívesen látjá, vagy nem látja szi\.-esen. Ezek a távolságok
a gyermektől és az ő állapotától is függenek. Például beteg ál­
lapotában a gyerek messzebbre tolhatja azokat a távolságokat,
melyeken belül valakiket már nem tud elfogadni.

Sok gyerek számára túl gyors váltás, amikor a család bizton­

ságos közegében hirtelen egy idegen kezébe adják. Erre azt
mondja nagymarna, hogy: - Én nem egy idegen vagyok, ha­
nem a nagyanyja! - ez azonban tévedés. A gyerek számára
ekkoriban a nagyi is csak valaki, akit még nem ismer, hacsak
nem együtt él a három generáció. Neked, mint szülőnek ezen
a ponton nem nagyi kiszolgálása a feladatod, és akkor is betar­
tathatsz a nagyival vagy a nagypapával néhány lépés távolsá-

74
 Örömteli Nevelés

got, ha ezen felhúzzák az orrukat. Ezt megelőzheted azzal, ha

még a gyerek születése előtt tisztázad az összes nagyszülővel,
hogyan lehet megközelíteni az unokát. - Ugyan már, mi baja
lesz annak a gyereknek? - kapod erre a kérdést.

Ebből a szempontból szerencsés, más miatt meg nem, ha

a nagyszülők is ott élnek a gyerek közelében, mert akkor kez­
dettől fogva természetes lesz számára a j elenlétük. Néhány
gyereknek nem gond, ha hirtelen olyan személyek kerülnek
a közelébe, akiket eddig nem vagy nem gyakran látott, míg má­
soknak szüksége van egy kis időre, míg végül biztonságosnak
vélik másoknak a szűk családhoz való közeledését. Ha azt látod,
hogy a gyerek feléd fordul és hozzád bújik, amikor valaki más
szeretné a kezébe venni, akkor kérd meg a közeledőt, hogy le­
gyen még odébb a gyerektől egy kis ideig, amíg ő meg nem
szokja a jelenlétét és el nem fogad tőle kisebb távolságot. Ha
a közeledő nem tiszteli ezt a távolságot, akkor a gyerek ezt eről­
tetésnek fogja fel, és nem a közeledő szeretetét olvassa ki belőle,
hanem veszélynek tekinti. Így a szeretetteljes, de túl gyors vagy
túl erőtelje közeledés az egyik lehetséges módja annak, ha a fel­
nőtt szeretné megutáitatni magát egy gyerekkel. Ugye az előző­
ek alapján átértékelődnek a látogatóknak ezen óhajai: - Hadd
vegyem már a kezembe! Megpusziihatom?

Más a helyzet a kettő-, hat- vagy tízéves gyerekkel? Sok tekin­

tetben nem. Egy ismeretlen vagy ritkán látott rokonnak vagy

o
75
•
 •
Örömteli Nevelés

barátnak vele is fel kell építenie egy barátságos kommunikáci­

o ót, mire kisebb távolságot is megengedne nekik. Van egy olyan
•
tendencia is, hogy tinédzserkor felé haladva sokan kevésbé tű­
rik, hogy megsimogassák a buksijukat, és olyanok is vannak,
akik irtóznak az üdvözlő puszi tól. A látogatóknak képeseknek
kell lenniük felmérni, hogy a gyerek mekkora távolságban érzi
jól magát tőlük, és ezt tiszteletben is kell tartaniuk.

Az ilyen helyzeteket tetézi, amikor a látogatókkal vendég gye­

rek is érkezik. Légy felelősségteljes azzal kapcsolatban, amikor
a gyermeked még nincs egyéves, és egy nála alig idősebb ven­
dég gyerek is érkezik. Egy-két éves kor között sokféle váratlan
és akár veszélyes akciót indíthat egy gyerek, mert nem tud még
a tettei lehetséges következményeiről, és. nem kifejlett mások
lelki vagy szellemi életébe való beleérző-képessége (empátia).

Ha már nagyobbak a gyerekek, akkor gyakori az a probléma,

hogy a vendég gyerek olyan természetes módon közeledik
a gyerrr1eked játékalhoz, mintha azok az övéi lennének. Ha
a te gyerekedet ez nem zavarja, akkor semmi gond, ha viszont
vannak játékai, amiket nagyon félt, akkor jobb azokat, néhá­
nyat, a gyerek számára a legfontosabbakat előre eltenni. Ha
valaki most azt mondja erre, hogy micsoda irigység vagy szép
kis vendégvárás az ilyesmi, akkor erre az a válasz, hogy a gye­
rek birtoklási képességét nem szabad azzal rombolni, hogy mi
mondjuk meg neki, hogy kinek kell kölcsönadnia a j átékait.

76
 Örömteli Nevelés

Mi felnőttek sem örülnénk, ha jönne egy óriás, és megmon­

daná nekünk, hogy: - Nem szép dolog, hogy nem akarod köl­
csön adni az autódat egy idegennek.

Az, hogy nem erőltetjük, hogy mit adjon kölcsön gyermekünk

másoknak, nem jelenti azt, hogy reménytelen dolog lenne ön­
zetlenségre nevelni. Az önzés és az önfeladás között elég nagy
a távolság ahhoz, hogy elférjen közöttük a jószívűség és saj át,
valamint mások tulajdonának megbecsülése és megbecsülte­
tése is. Ha gyermeked nehezen adna oda játékokat egy vendég
gyereknek, akkor a békesség kedvéért állítsatok össze előre
egy olyan polcot vagy asztalt, amin olyan játékokat helyeztek
el, amelyekkel j átszhat a vendég gyerek. Így elkerülhető a drá­
ma, amikor a vendégek már nálatok vannak. Szerencsére igen
sok gyerekkel nincs szükség ekkora szervezésre, mert nagyon
önzetlenek akár már 2-3 éves korukban is.

A tiszta apj a és a tisztára az anyja kijelentésekre semmi szük­

sége a gyereknek Inkább árt neki, mint használ. Ha a vendég
hosszan bizonygatja, hogy a gyerek mennyire hasonlít rád,
a párodra vagy valamelyik felmenőtökre, akkor igyekezz le­
beszélni arról, hogy folytassa ezt az eszmefuttatást. Nem ér­
dekes, hogy hasonlít valakire az orra, hasonló az arcformája,
vagy tisztára úgy mozog, mint a megboldogult férjem. A gye­
rek hadd maradjon saját maga! Hadd ne kelljen úgy gondol­
nia, hogy ő mások miatt olyan, amilyen! Ezekkel együtt pedig

o
77
•
 Örömteli Nevelés
•
o�
hadd ne kelljen megfelelnie egy elvárásnak, hogy neki olyan­
o nak kell lennie, mint az, akihez hasonlítják! Gondold csak el,
•
mit jelentene a gyerek számára, ha minden hétvégén azt halla­
ná rokonoktól vagy ismerősöktől, hogy: - Tisztára olyan vagy,
mint az alkoholista nagybátyád!
Egyébként pozitív életvitelű személyekhez való hasonlítga­
tás is sok gondot okozhat, mert olyan elvárásokat támaszthat
a gyerekkel szembeá, amelyeknek szintén nem kellene megfe­
lelnie, hiszen azok sem az ő életének részei.

®.
Mit ért meg?

l A gyerekek sokkal hamarabb értenek sokkal többet,

mint ahogyan azt sok felnőtt gondolná.

Gyakori félreértés szülők között, hogy a beszéd értése nem

járhat sokkal előrébb, mint a beszéd képessége. Vannak, akik
úgy gondolják, hogy ha a gyerek még csak ott tart, hogy egy­
más mellé tud tenni három szót, az azok közötti bármilyen
nyelvtani igazodás nélkül, akkor nem értheti pontosan a fel­
nőttek összetett mondatait. Ez azonban nem így van. Csodála­
tos, hogy mennyire látszik egy- és hároméves kor között a még
nem beszélő gyerekeken is annak megértése, amit mondunk.

78
 Örömteli Nevelés

Persze ettől még nem mosnám össze az egyévesre jellemzőket

egy hároméveséivel, hiszen tudása jó esetben nyilvánvalóan
növekvő mértékű a korral. Azt, hogy a gyerek érti a mon­
dandónkat, könnyű abból érzékelni, ha a gyerek tesz valamit
a kérésünkre, amikor tehát ez valamilyen cselekvésben jelenik
meg nála.

"
A gyereknek rendkívül jó a " radarja ! Ahogyan a radarnak
sem szükséges " hallania'' egy távoli repülőgép hajtóművének
hangját ahhoz, hogy megjelenítse annak pontos helyét, úgy
a gyereknek sem kell mindenről hallania tőlünk ahhoz, hogy
fontos dolgokról legalább megközelítően jól tájékozott legyen.
Biztosan láttál már gyereket, aki egyszer csak megállt, leen­
gedte a vállát, egy kissé talán előregörnyedt és enyhén lefelé
hajtotta a fejét. Csalódott volt. Ehhez hasonlóan a gyerek is
olvas testtartásunkhál, haladásunk sebességének változásából,
hangunk színezetéből, erejéből, sebességébőL

Nem kell ahJwz gyermeknevelési szakembernek lenned, hogy

tudd, mit üt már a gyermeked. Akármennyi idős, a veled való
együttmíiködés mértékéből tapasztalhatod, hogy szóbeli és
más kommunikációid mennyire jutnak el hozzá. Az már más
lapra tartozik, hogy egy idő múlva, amikor esetleg már túl sok
tiltást vagy erőltetést kapott, vagy egyszerűen csak megnöve­
kedett az önállósága és döntési szabadsága, akkor felszínesen
úgy láthatjuk, hogy nem ért minket, hiszen nem működik

o
79
•
 •
Örömteli Nevelés

együtt velünk. Te is tudod, hogy ez már egy másik helyzet;

o nem arról van szó, hogy nem ért, hanem arról, hogy nem ért
•
velünk egyet.

Példamutatásunk fontosságáról esett már pár szó, de hadd hív­

jam fel itt a figyelmet újra a példamutatás fontosságára annak
kapcsán, hogy a gyerek látja és növekvő mértékben érti is visel­
kedésünket. Ahogyan mi viselkedünk, az messze erőteljesebben
alakítja az ő viselkedését, mint az, ha lelkére beszélve próbálunk
meg nála viselkedésváltozást elérni. Itt nemcsak arról van szó,
hogy vele hogyan viselkedünk, hanem arról, hogy miként bá­
nunk másokkal - különösen pedig az ő jelenlétében. Ha például
átjön a szomszéd barátságosan, és a gyerek azt tapasztalja, hogy
arnikor hazament, utána másképp beszél róla a háta mögött anya
vagy apa, akkor ez "kiváló" lecke volt a gyerek számára arra, hogy
nem kell őszintének lenni. Elég néhány ilyen eset, és nem értjük,
hogy miért viselkedik a gyerek másként a hátunk mögött. ilyen­
kor mondjuk például, hogy itthon pedig olyan aranyos!

®.
Sok szót ért, de nem beszél

Ezen a ponton még nem a beszédindulásról lesz szó, hanem

a gyerek egy gyakran félreértett viselkedéséről. Amikor a gye-

80
 Örömteli Nevelés

rek már sok rnindent megért, de még nem beszél, az számá­

ra elég nehéz időszak. Szeretne tudatni valamit a szülővel, de
gyakran nem sikerül neki. Ezt az időszakot megelőzően a szü­
lő néhány ismétlődő apró jeiből, a gyerektől érkező néhány
jelzésből könnyen megfejtette, hogy rnire van szüksége gyer­
mekének. Most azonban késik a kiszolgálás, vagy nem azzal
foglalkozik a szülő, arnire a gyerek gondol.

A gyerek rámutat egy pohárra, ami nem az övé, rnert szeretné,

ha a szülő is inna a saját poharából, erre a szülő megnézi a gye­
rek poharát, és azt rnondja, van még benne. Teljes a félreértés.
A gyerek erre egy kis rnorgással nyomatékot ad az akaratának,
és ismét rámutat a pohárra. A szülő talán azt rnondja, hogy nem
érti vagy megint valami mást csinál, a gyerek pedig nem tudja el­
magyarázni, rnit szeretne. ilyen esetben gyakran látunk gyereket,
aki felhúzza magát, rnérges lesz, sír, csapkod, vagy valami más
rnódon rnutatja ki elégedetlenségét. Erre néhányan azt rnondják,
hogy hisztizik. Felőlern rnindenki úgy rninősíti a dolgokat, aho­
gyan szeretné, de a gyereknek ebben a korszakában jobb, ha fel­
tételezzük, hogy az ilyen kiakadás csak tehetetlensége érzésének
kifejezése. Barbárság azt rnondani neki, hogy ne hisztizz! - igaz,
nem csak ebben az esetben az.

Ebben az időszakban, hozzávetőlegesen a gyerek l és 3 éves

kora között, de különösen kétéves kor előtt érdemes nagy tü­
relemmel kérni a gyerek segítségét ahhoz, hogy megértsük. Ez

o
81
•
 •
Örömteli Nevelés

egyébként nemcsak emberségesebb, hanem sokkal rövidebb

o ideig is tart, mint ha valaki egyszerűen csak akaratos hisztinek
•
minősíti ezt a viselkedését. Sokféle módon kérheted hozzá­
járulását ahhoz, hogy megértsd, például: - Mutasd meg, mit
csináljak! Vigyél oda, hogy tudjam, miről van szó! Sajnálom,
hogy nem értem, megpróbálom kitalálni. Segítesz benne?

Lesz majd szó konkrétan a hisztirőL Ezen a ponton csak azért

kerül említésre, hogy kezdő szülőként ne értelmezzük félre,
amikor a gyereknek nem sikerül velünk megértetnie magát.
Ez számára legalább kétszeres kudarc, mert egyrészt nem tud­
ta elmagyarázni, és mert emiatt nem éri el a célját, amit nem
tudott elmagyarázni.

A gyerek szándékainak meghiúsulását más esetben is kísérheti

morgás, mérgelődés, düh vagy akár ellenséges reakció, nem
csak akkor, ha mi nem értettük meg őt. Biztosan láttál már
gyereket, aki szeretett volna még egy fakockát rakni az egymás
fölé helyezett több másik kockára, de amikor az utóbbit a te­
tejére helyezte, leomlott a többi. Ez is egyfajta sikertelenség,
aminek valamilyen szintű elviselését előbb-utóbb mindnyájan
megtanuljuk valamivel születésünk után. Az ilyen fakockás
sikertelenség nem elkerülhető, a próbálkozás és a gyakorlás
velejárója, de csökkenthető a mennyisége azzal, hogy a gye­
rek a korához leginkább illő feladatokkal találkozik. Ez viszont
gyakran a szülőkön és a pedagógusokon múlik.

82
 Öromteh . ·�-el

®.
Az én gyerekem hamarabb csinálja !

Szó esett már arról, hogy ne okozzunk neki sikertel enséget az­
zal, hogy hamarabb várunk el tőle valamit, mint amennyire
már megérett arra. Mennyi, de mennyi, egymás mellett ba­
bakocsit tologató anyuka gondolja át, hogy amit most a má­
sik anyuka mondott, azt tudja-e már az ő gyereke! Ugyanígy
apukák is méregetik a játszótéren, hogy: - Tudja már ezt az én
gyerekem? - kérdeznek is hasonlókat tőlünk mások, hogy: ­
Na! Mit tud már a baba? - vagy később: - Mit tud már a gye­
rek? - ez lehet természetesen szeretetteljes vagy udvarias ér­
deklődés, de a gyerek előtt nem szabad túlzásba vinni, hogy ne
alakuljon ki nála az elvárásoknak való mindenáron megfelelés
gondolata.

Természet�sen örülünk, amikor valami újabb dologra képes,

mosolygunk, megdicsérjük Az ilyesmiről való gyakori beszél­
getésnek azonban gyakran az a vége, hogy viszont vagy sajnos.
Például: - Már olyan szépen tartja magát a karján, viszont még
nem mászik. Amikor valaki kimondja az előző mondat má­
sodik felét, akkor kisebb vagy nagyobb hangulatesés érezhető
a hangján. Talán alig kivehető, de az egy parányi csalódottság,
amire a gyereknek akkor sincsen szüksége, amikor még a szava­
kat sem érti, de érzelmi felfogóképességével már veszi az adást.

o
83
•
 Örömteli Nevelés
•
o�
Amúgy egy kilencévesnek jól jön, ha arról beszélnek mellette,
o hogy egész jól érti már, amit olvas, csak kár, hogy az írása ol­
•
vashatatlan? Természetesen nem. Amúgy nem arról van szó,
hogy kellő egyéb irányú dicséret mellett ne tehetnénk lépése­
ket a gyerek írásképének javítására. Azokról a dolgokról azon­
ban, amiket fejleszteni szeretnénk nála, ne rokonaink, isme­
rőseink vagy akár idegenek előtt beszéljünk, mert ilyenkor ő
kisebbítve érezheti magát.

Térjünk vissza oda, amikor még nem beszél. A túlzott elvárá­

sokon túl egy nagy hiba, ha a gyerek előtt beszéljük ki, hogy
mit tud már, miben van hátrébb vagy előrébb, mint hasonló
korú társai. Sose becsüld le, hogy mit ért már a gyerek! Ha
azt tapasztalja, hogy állandóan az a téma, hogy ő mit tud már,
vagy mit tud jobban, esetleg kevésbé jobban, mint más gyere­
kek, akkor ez kialakíthat nála valamiféle muszáj megfelelnem
gondolatot. A másoknak való megfelelés kényszerű érzése egy
szélsőség, aminek szintén erősen negatív párja a másik irány­
ban az, amikor egyáltalán nem érdekli, hogy másoknak mit
okoz, ők mit tapasztalnak vele kapcsolatban, de egyik sem kí­
vánatos dolog.

" Az én gyerekem hamarabb csinálja!" kezdetű társalgás egy

speciális esete a gyerek versenyeztetésének úgy, hogy nem ve­
szik figyelembe sem a korát vagy képességeit, sem a verseny­
hez való kedvét vagy kedvetlenségét.

84
 Örömteli Nevelés

Az ember iskolás- és felnőtt korában is számos alkalommal ke­

rülhet versenyhelyzetbe, ezért a gyermek első négy évében sem
haszontalan a versenyhelyzet megtapasztalása. Arra azonban
törekedj, hogy a gyerek ne olyasmiben mérje fel a képességét
vagy tudását, amiben eleve esélytelen. Valamennyi győzelem­
re szüksége van, mert a győzelem nemcsak egy cél elérése, ha­
nem üzemanyag is egy következő versenyhez. Az ugyanis, aki
tapasztal győzelmet, több önbizalommal versenyez, mint az, aki
biztos a kudarcban. A túlaggódás veszélye mellett a " Mit tud
"
már a baba?" vagy a " Mit tud már a gyerek? kérdéseknek van
azonban egy másik oldala is, a felelősség. Csak egy példa erre:
Ha azt veszed észre, hogy a gyerek nem érti a beszédet a korá­
nak megfelelően, akkor szükség lehet orvosi kivizsgálásra, mert
a hallás testi oldala nem nevelési, hanem orvosi szakterület.
Néha a beszéd azért indul későn, mert a gyereknek már a hallá­
sával is gond volt. A beszéd indulását persze több más dolog is
befolyásolja, amint arról még szó lesz.

®.
A győzelemnél fontosabb

Lernész a gyerekkel a játszótérre, és ott mennyi minden dráma

történhet a sok-sok örömteli lehetőség mellett! Elveszik a játé­
kát, vagy ő veszi el másét, hamarabb foglal el valaki egy hintát,

o
85
•
 •
Örömteli Nevelés

vagy a te gyermeked ér oda hamarabb, és a másik fog sírni, de

o akár veszekedések is kialakulhatnak ilyen dolgok miatt - és
•
nemcsak a gyerekek, hanem akár még a szülők között is. Ha
vannak testvérek a családban, akkor néha még a játszótérre
sem kell lemenni egy kis civódás kialakulásához.

Ahhoz, hogy a gyermeked ne induljon el sem a túl agresszív,

sem a túlzottan vagy akár életképtelenül szelíd és vesztes vi­
selkedés irányába, jól jöhet számára, ha megtanul két dolgot.
Ezek a következők:

l Tisztességesen győzni és méltósággal veszíteni.

Na! Erre mondják néhányan, hogy ezt még sok felnőtt sem ké­
pes megtanulnil Felnőttkorban valóban nehezebb lehet, ha előt­
te már kialakult valakinél, hogy "Nekem bármi áron győznöm
"
kell! Gyerekkorban azonban nem sok kell ahhoz, hogy elérje
ezt valaki. Kettő- és ötéves kor között a legfontosabb eszköz eh­
hez a társasjáték. Keress olyan társasjátékot, ami megfelel a gye­
rek( ek) korának, és a konkrét társasjáték szabályain túl taníts
meg a gyerekeknek egy szabályt, amit minden más társasjáték
közben is használtok majd. Ez az, hogy minden játék végén örü­
lünk a győztes sikerének, és ezt ki is fejezzük tapssal vagy szó­
ban. Ezt a pluszszabályt mondd el olyan szavakkal, amely( ek)
megfelelnek gyermeke(i)d korának. Ha egy gyerek van, tehát
nincsenek testvérek, akkor is résztvevője a játéknak legalább

86
 Örömteli Nevelés

egy szülő és a gyerek. Igyekezni kell olyan társasjátékot játszani,

arniben gyorsan véget ér egy menet, mert így könnyebben elér­
hető, hogy minden gyerek többször is győzzön, ahogy veszít is.
Miközben lehet a gyerekeknek természetes vágya a győzelem,
így érhető el mégis, hogy megtanuljon tisztességesen győzni és
méltósággal veszíteni. Erre a célra a legjobbak a szerencseala­
pú társasjátékok, mert a készségeken, tudáson, gyakorlottságon
alapulók használata esetén a nagyobbik testvér gyakran túl nagy
előnyt élvez a másikkal szemben.

Vannak, akik saját magukból kiindulva lemondóan legyinte­

nek majd erre, de téged ne zavarjon a megszállottan győzni
akaró felnőttek károgása, csak érd el a gyerekkel, hogy meg­
tanulj on elismerni másokat is azok sikeréért, teljesítményéért
vagy szerencséjéért. Am ikor egy családon belül eléritek ezt,
akkor több béke és öröm forrásává válik. Veszteségre tanítjuk
ezzel a gyereket? Dehogy! Mások elismerése nem jelenti azt,
hogy saját magát fel kellene adnia. A győzelem iránti vágy tel­
jesen természetes, és összefügg azzal, hogy egy gyermeknek is
rengeteg célja lehet, amelyeket szeretne is elérni.

Tisztességes győzelemre törekedni és méltósággal viselni a ve­

reséget, két olyan képesség, melyek elérése néhány gyereknek
könnyű, de többségében a szülők és a pedagógusok tudatos
tevékenysége által jön létre. Az azonban valószínű, hogy még
felnőttkori emberi kapcsolataikban is jól kamatozik majd a ma

o
87
•
 •
Örömteli Nevelés

gyermekei számára. A győzelmen kívül ott van még a játéknak

o ez a fontos összetevője: egyszerűen csak jó móka. A játék jó
•
szórakozás lehet, amit persze el tud rontani egy olyan játékos,
akinek minden vérre megy. Könnyen elmondható egy olyan
felnőttről, akinek minden erőfeszítése a győzelemre megy el,
és emiatt alig tud nevetni egy játék közben, hogy mennyit és
hogyan játszott gyerekkorában. Akivel viszont figyelemmel,
megértően, könnyedén, de következetesen játszottak a szüle1,
abból nem lesz felnőtt harcos - és itt most nem a veleszületett
alapvető egyéniségéről van szó, ami alapján akár lehet belőle
harcos felnőtt.

Akivel az előző módon játszanak, az könnyebben megtanul

méltósággal veszíteni és szabályosan győzni. Ember még nem
lett boldog úgy, hogy ideges lett a vereségtől, és alig tudta el­
viselni azt. Aki pedig nem tud szabályosan győzni, azt utál­
ni fogj ák a társai, nem tud majd közösségben élni. Ha valaki
megszokja, hogy csakis a szabályok kijátszásával tud győzni,
abból n1ég börtönlakó vagy másokat megtévesztő, látszólag
köztiszteletre méltó, valójában korrupt bűnöző is válhat.

Kedvezhetünk-e játék közben a gyereknek? Rávághatjuk, hogy

persze, természetesen, de azért finomítsuk ezt a nyers választ,
pontosan a gyerek érdekében. Téved, aki azt hiszi, hogy a gye­
rek hosszú távon akkor lesz sikeres, ha mindig győz. Egyfor­
mán meg kell tanulnia méltósággal veszíteni és tisztességesen,

88
 Örömteli Nevelés

a szabályokat betartva győzni. Mivel egy felnőtt tudásával és

logikájával könnyen győzne a játékban a gyereke felett, ezért
természetes, hogy a szülő kisebb energiabedobással j átszik.
Így biztosítjuk az esélyek egyenlőségét, s egy kicsit még túl is
csökkentjük saját erőnket a gyerek győzelmének érdekében.
Ne vigyük azonban túlzásba!

Ha mondjuk három j átékban egymás után mindig csak a gye­

rek győz, akkor elkényeztetjük, nem fejlesztjük a tűrőképessé­
gét, és nem sarkalljuk őt arra, hogy fejlessze képességeit a j á­
tékban, logikában. Javaslom, hogy a gyerek éppen csak egy
kicsivel többször győzzön. Így nem megy el a kedve a j átéktól,
mert van benne kihívás, hiszen veszít is. Ha a szülő túlzásba
viszi saját vereségei számát, a nagyobbacska gyerek valamikor
4 és 6 éves kor körül vagy hamarabb észreveszi, hogy anya
vagy apa a kedvéért gyengébben játszik. Ez könnyen áthidal­
ható azzal a megoldással, ami a számítógép világában termé­
szetes. Ez pedig a j átékerősség. Amikor tehát nyilvánvalóvá
válik a gyerek számára az előnyöd, akkor megállapodhattok
vele, hogy te milyen erősséggel játsszál, így nem száll el sem az
őszinteség, sem a játék öröme.

o
89
•
 •
Örömteli Nevelés

o
•
®.
Harc a testvérek között

Sok szülő képzeli úgy, hogy a testvérek egymáshoz való kötő­

dése magától értetődő dolog. Ez is olyasvalami azonban, amit
néhány gyereknél fel kell építeni. A testvérek közötti viszonyt
érdemes a testvér születése előtt megalapozni. Ebben segít
a gyerekkel való közös készülődés a testvér érkezésére; holmik
vásárlása, szoba berendezése, átrendezése, csinosítgatás, taka­
rítás, díszítés. Jobban megőrizhető a nagyobbik gyerek fontos­
sága, ha saját kisebb korából való képeket nézegetünk vele. Ez
ráadásul felidézi számára, hogy természetes dolog, hogy cse­
csemőként szinte magatehetetlen a gyerek, s ezért főként a mi
segítségünkre szorul, s így a nagyobb testvéréére is.

Amikor hazakerül a testvér, akkor a nagyobbik könnyen érez­

heti magát mellőzöttnek amiatt, hogy kevesebb figyelmet kap,
mint amennyit megszokott. Ez jól ellensúlyozható két dolog­
gal. Az egyik az, hogy bevonjuk őt a testvérével kapcsolatos
tennivalókba. A másikat azonban saj nos kevesebb családban
csinálják. Azt gondolják, hogy a nagyot kárpótolja az, ha ele­
get van együtt a család. Figyelmen kívül hagyják, hogy családi
programok esetén a kis testvér még j ó darabig olyan sok első d­
leges figyelmet igényelhet, hogy a nagy emiatt másodlagosnak
élheti meg fontosságát. Ezért a nagyobb számára biztosítani

90
 Örömteli Nevelés

kell olyan alkalmakat, amikor csak anyával vagy apával van.

Ha anyával van, akkor addig apa vigyáz a kicsire. Sok gyerek
továbbra is mellőzöttnek érzi magát, ha állandóan csak apá­
val van kettesben programja. Szerencsére azonban a csecse­
mő a hazaérkezését követő pár hónapban szinte csak alszik és
eszik, tehát adódik lehetőség arra, hogy két etetés között apa
legyen a kicsivel, s addig a nagyobbiknak jut anyás idő.

Ha kissé már elromlottak a dolgok, akkor anya és apa a testvé­

rek közötti jó viszony kialakítása érdekében rengetegszer pró­
bálhat lelkére beszélni a gyereknek - általában sikertelenül.
Ilyesmiket mondanak: - Legyél már kedvesebb a testvéred­
hez! -, vagy - Szeresd már jobban a testvéredet!
Ezek alapvetően nem rossz kérések, csak éppen ritkán érik el
a kívánt hatást. Az örömteli neveléshez pedig szükségünk van
rá, hogy ne csak a szülő és a gyerek, hanem a testvérek között
is kedves legyen a viszony.

Társasjátékok játszásának előbbi módszere és az ezzel j áró két

képesség nagyban hozzájárulhat a testvérek közötti békéhez,
de szükségesek lehetnek további tennivalók is ennek elérésé­
hez. Ezek között is figyelemre méltóak a kölcsönös elismerés
felépítésének egyszerű technikái. Vacsora közben vagy után
két gyereket rendszeresen meg lehet kérni arra, hogy mond­
jon valami elismerőt a testvéréről, például így: - Miben volt
ma ügyes a testvéred? -, vagy - Kivel volt ma kedves a tesód?

o
91
•
 •
Örömteli Nevelés

-, vagy - Miben volt ma okos a testvéred? - Szóval jól teszed,

o ha rendelkezel elegendő kérdéssel ahhoz, hogy valamelyikre
•
kapj valami elismerést tartalmazó választ.

Ha a gyerek jót tudott mondani a testvéréről, akkor dicsérd

meg mindkettőt! Az egyiket azért, amiben ügyes volt, a má­
sikat pedig azért, mert talált dicséretre méltót testvérének az­
napi dolgaival kapcsolatban. Ha az egyik gyereknek sikerült,
akkor most a másikon a sor, hogy mondjon valami elisme­
résre méltót a testvéréről. Ennek az egésznek nem kell sokáig
tartania, fontosabb a mindennapos rendszeresség. Még azok
között a testvérek között is nagyot javulhat így az együttmű­
ködés, akik már hosszú ideje napi szinten marakodtak egy­
mással.

Ha miközben erről beszélgettek, valamelyikük ahelyett, hogy

a kérésed szerinti elismerő választ adná, inkább kritikus meg­
jegyzéseket kezd mondani a testvéréről, akkor finomarr állítsd
le úgy, hogy j elezd neki: most nem azt kérdezted, hogy mi­
ben elégedetlen a testvérével, hanem azt, hogy miben volt ma
ügyes, kedves vagy okos a testvére. Ha egyikük semmikép sem
akar elismerő szavakat mondani a másikról, akkor kérdezd
a másikat, és ha ő képes dicséretet mondani, akkor csak őt di­
csérd meg ehhez hasonló módon: - Ezt nagyon ügyesen meg­
figyelted, és büszke vagyok rá, hogy találtál a tesódnál olyat,
amit meg lehet dicsérni.

92
 Örömteli Nevelés

Amikor először csináljátok, kaphatsz húzódozást attól, hogy

valamelyikük megdicsérje a másikat, de csak kitartás kérdé­
se, és pár napon belül már egészen jól belejönnek majd. Talán
a te családod kivétel ebben, de sok gyereket baltáznak le napi
rendszerességgel, és akár még egy napon belül is sokszor. Anya
vagy apa szóváteszi, hogy a gyerek ezt vagy azt nem csinált
meg, vagy így és így viselkedett. A szülő talán észre sem veszi,
hogy a gyerek egy nap alatt mennyi ilyen kritikát kap. Persze
minden jóérzésű szülő tudja, hogy dicsérni is kell a gyereket,
de az előbbit te is megteheted a gyerekkel, tehát naponta a nap
vége felé összefoglalhatod számára, hogy mi volt ma örömteli
gyermeked tevékenységében, viselkedésében. Lényeges, hogy
amikor így teszel, ne tegyél mellé negatívumokat. Helytelen
tehát úgy dicsérni a nap végén, hogy: - Nagyon ügyes voltál
ma, kár hogy. . .

Néhány ember képtelen maradéktalan dicséretre. Van valami­

féle olyan késztetésük, hogy mindenképpen egyensúlyba hoz­
zák a pozitív és negatív dolgokat, mintha kifordulna a világ
a sarkaiból, ha valami kiegyensúlyozatlanul pozitív irányba
haladna. Ne tartazz közéjük!

A testvérek gyakran versenyeznek a figyelmünkért Azt monda­

nom sem kell, hogy nem véletlenül, mert a figyelem igen értékes,
hiszen aki figyelmet szerez, annak módja van átadni a mondan­
dóját, és így elérni valamilyen célját. Tudják ezt a marketing-

o
93
•
 •
Örömteli Nevelés

szakemberek is, sok mindent megtesznek azért, hogy a vásárlók

o ránézzenek a termékeikre. A gyerek azt mondja: - Anya, nézd!
•
-, és egy jó szót, dicséretet vagy simogatást vár cserébe.

Amikor két vagy több testvér verseng szülei figyelm éért, akkor
ez okozhat némi túlterhelést anyának vagy apának, mert annyi
ilyen kérést kaphat, hogy azt sem tudja, hová nézzen, kinek
kedvezzen. Akár egy, akár több gyerekünk van, ha a gyerek
ráirányítja valamire a figyelmedet, akkor elsődleges fontossá­
gú, hogy ne csak egy pillantást vess a dologra, mert a gyerek
többnyire nagyon jó megfigyelő, azonnal kiszúrja, ha csak úgy
rámondod valamire, hogy: - Igen, szép! -, de valójában nem
nézted meg alaposan. A dicséreted hosszából és a szavaidhoz
kapcsolódó érzelmed mélységéből, őszinteségéből azonnal
felfogja, ha a szülő csak le akarja tudni a kommunikációt.

Ha a gyerek újra és újra azzal jön, hogy dicsérd meg azt, arnire
felhívta a figyelmedet, akkor nem kapott olyan nyugtázást, ami
teljesen megnyugtató lett volna számára. Általában túl gyors
vagy kissé felszínes volt. A nyugtázás olyasvalami, amit annak
visszajelzésére teszünk vagy mondunk, hogy megkaptunk vala­
mit. A nyugtázás néha csak annyi, hogy "igen, láttam': máskor
azonban egy teljes részletességű dicséret a megfelelő nyugtázás.
Ez a helyzettől függ. A gyerekeknek nagyon ritkán elég tőlünk
annyi, hogy igen, láttam. Ha azt szeretnéd, hogy a gyerek jól
érezze magát azzal, ahogyan nyugtázod, akkor legalább addig,

94
 Örömteli Nevelés

amíg ránézel arra, amiről beszélt, ne figyelj másra, alaposan

gondold át, hogy mi abban a gyerek szerint figyelemre méltó.
Ezután körültekintően és nem csak pár szóban mondd el, amit
gondolsz, érthetően és ne kapkodva válaszolj neki.

Ügyelj rá, hogy azt dicsérd, amire a gyerek büszke. Ha ő arra

büszke, hogy úgy festett meg egy képet, hogy sok-sok színt
használt, akkor ne azt dicsérd nála elsődlegesen, hogy nem
lett festékes az asztal. Van olyan gyerek, aki a te legalaposabb,
legbővebb dicséreted ellenére is képes újra és újra ráterelni va­
lamire a figyelmedet, és arra kérni, hogy: - Anya, nézd!
Nála időt nyerhetsz azzal, hogy a dicséret mellé adsz még egy
feladatot, például így: - Nagyon ügyes vagy! Én még nem lát­
tam erdőt ilyen szépen lerajzolva! Javaslok azonban még vala­
mit, rajzold körül virágokkal ezt a fát!

Ha két gyerek az előző technikák használata után is erős ver­

sengésben van egymással a figyelmedért, akkor még ezt is
megteheted: Amikor egymással versengve folyton odajön­
nek hozzád, akkor miután rnindkettőnél megdicsérted azt,
amit szeretne, kérdezd őket arról, hogy mi tetszik abban, amit
a testvérük mutatott. Ez csökkenti közöttük a versengés szán­
dékát, mivel őket is éppen arra kéred, hogy adjanak dicséretet
a másiknak.

o
95
•
 •
Örömteli Nevelés

o
•
®.
A gyerek feladatai

Nincs itt hely annak felsorolására, hogy milyen sok viselkedé­

si probléma forrása az, hogy a gyerek nem tesz annyit - per­
sze képességeinek és korának megfelelően -, mint amennyit
a környezete tesz érte. Flegma, követelőző, visszabeszélő, szü­
leivel is agresszív, és még sorolhatnám, rnilyen gyerekeknél is
megtalálható ez a viselkedésük hátterében. Ezért ha jót akarsz
a gyereknek és a családnak, de még gyermeked óvodai cso­
portjának vagy osztályának is, akkor akárhány éves is, gon­
doskodsz róla, hogy legyenek rendszeres otthoni feladatai.

Ha már tinédzser a gyerek, akkor persze ez jóval több energiá­

ba kerül, de megéri a befektetést. A legokosabb már másfél-két
éves korban elkezdeni. Ilyen fiatalon? Ez sokakat meglep. Mi­
nél korábban teszed, annál nagyobb lesz az előnye. Másfél éve­
sen is a kezébe adhatsz egy konyharuhát, és megmutathatod,
hogy az ő feladata az étkezőben vagy a konyhában letörölgetni
a fogantyúkat Öröm nézni, milyen büszke a gyerek, hogy ko­
moly feladata van.

96
 Örömteli Nevelés

Az a gyerek, aki segítségére, hasznára lehet mások­

nak, aki elvégzi a feladatait, és akit megdicsérnek
ezért, jogos büszkeséget érezhet, és mások figyeimét
továbbra is ilyen módon nyeri majd el.

Az a gyerek is megszerzi mások figyelmét, aki nem aktív ér­

tékes dolgokban, csak éppen ő nagyobb valószínűséggel ha­
szontalan vagy egyenesen másokat hátráltató, megbotránkoz­
tató tettekkel éri el ugyanezt. Ezért egy barátságos viselkedés
megalapozása is ott kezdődik, hogy a gyerekkel szemben is
vannak elvárások. A szemben szó elég furcsa, hiszen ez nem
ellene irányul, hanem érte van. A gyerekek örömmel segíte­
nek, és természetes maradhat náluk ez az alapállás, ha nem
mondjuk nekik mindenre, hogy: - Majd anya, mert úgy gyor­
sabb! -, vagy - Majd apa, mert ez veszélyes.

A legtöbb viselkedéshez a gyerek mintákat használ saj át vagy

a felnőttek korosztályábóL Flegmává, követelőzővé, visszabe­
szélővé, szüleivel is agresszívvé is válhat a gyerek, de nagyon
gyakori, hogy ilyen állapotban a gyerek büszkeség helyett ki­
vagyisággal rendelkezik. A büszkeség mögött valós teljesít­
mény van, míg a kivagyiság inkább csak rosszul értelmezett
önreklám. Ez az, amiért olyan alapvető, hogy a gyerekeknek
legyenek otthoni feladataik, rendszeresek és alkalmiak is. Ta­
lán nehéz elképzelni egy elkényeztetett tinédzserről, de mit
jelent az nála, hogy elkényeztetett?

o
97
•
 •
Örömteli Nevelés

Azt, hogy mások végezték el az ő dolgát is, ő pedig messze

o azon felül kapott a családban vagy máshonnan, mint ameny­
•
nyit ő tett másokért.

A fogantyúk törölgetésén túl te is számos dolgot kitalálhatsz

rendszeres feladatnak a gyerek számára. A rendszerességgel
kapcsolatban ügyelj arra, hogy egy háromévestől sem várható
el, hogy eszébe jusson egy olyan feladat, amit mondjuk min­
den héten csak egyszer kell elvégezni. Ha ilyet adsz neki, akkor
juttasd eszébe, hogy azt ma kell elvégezni, és emlékeztetésnek
is barátságosabb a kérdés, mint a kij elentés. A feladatára vagy
a feladataira emlékeztetheti egy hűtőszekrényre vagy ajtóra
kitett kis ábra is, amin van valami kör vagy négyzet, amit be­
színezhet, ha elvégezte a dolgát. Olvasni már tudó gyerekeknél
pedig még ennél is egyszerűbb ennek követése.

Ahogyan haladunk a tinédzserkor felé, egyre több vagy ne­

hezebb feladatai is lehetnek, melyek a gyerek rendelkezésére
álló időből még mindig csak igen keveset igényelnek, mert a
feladataival nem az a cél, hogy kitöltsük az idejét, hanem az,
hogy hasznos tagja legyen a családnak, amely számára sok
mindent biztosít. Sokan úgy gondolják, hogy ha a gyerek jól
tanul, akkor azzal elvégzi a feladatait. Valóban okot adhat szá­
mára az is büszkeségre, de nem helyettesíti a családhoz, mint
közösséghez való hozzáj árulását.

98
 Örömteli Nevelés

A gyereknek nem csak rendszeres feladatai lehetnek. Ha vala­

mi extra dolgot szeretne, ami mondjuk pénzbe is kerül, akkor
állapodj meg vele abban, mit tesz ő cserébe. Kifejezetten hasz­
nos, ha az, amit ő tesz, nem egy, hanem akár több napig vagy
több hétig tart, mert ez erősíti egy-egy cél megvalósítása irá­
nyában a kitartását A feladat méretezése igényelhet tőled egy
kis bölcsességet, mert ha erején felül túl sokat kellene tennie,
akkor könnyen feladhatná, ha viszont túl egyszerű és rövid
a feladat, akkor nem érezné, hogy megdolgozott a célja meg­
valósulásáért Már egy 5-6 évesnek is adhatsz olyan feladatot,
amiért akár több hétig kell tennie.

Ha valakinek már nyolc vagy tizenkét éves a gyereke, és sem­

mit sem csinál otthon, akkor nála is be lehet vezetni, hogy
legyenek állandó feladatai. Vannak szülők, akik azért nem
látnak ennek neki, mert ha elkezdik, akkor elég erős ellen­
állásba ütközhetnek. Való igaz, hogy az, amit a gyerek nem
szokott meg, létrehozhat nála ilyen ellenállást. Ez azonban pár
hét alatt lecsökken, ha a szülő türelmesen csak elvárja, hogy
a gyerek is tegyen valamit a családért. A hibáztatás nem se­
gít, egy ajtóra kiragasztott ellenőrzőlista vagy jól irányzott, de
nem neheztelő stílusban feltett kérdés azonban emlékeztetheti
őt a dolgára. Azért tesszük ezt, hogy mi szülők jól j árjunk?
Nem. Inkább azért, mert nagyon hasznos lesz egész életében,
hogy vannak céljai, és szorgalmasan tesz is értük. Egy célokkal
nem rendelkező gyerekkel csak úgy történnek a dolgok, míg

o
99
•
 •
Örömteli Nevelés

az, akinek vannak céljai, és tesz is értük, maga vagy maga is

o alakítj a a sorsát. Ha utólag szeretnéd rendbe hozni a dolgot,
•
akkor készíts egy leltárt arról, hogy melyek azok az alapve­
tő dolgok, melyek a gyereknek mindenképpen járnak. Ezeket
nem vonod meg a gyerektől semmiféleképpen sem, de cserébe
elvárod, hogy megtegye ő is a tőle elvárható minimumot. 3-4
éves kor felett már a gyereket is megkérdezheted, hogy rnilyen
otthoni feladatot szeretne elvállalni, hogy ne maradjon minden
anyára vagy apára.

Amit a gyerek rendszeresen szeretne, de túlmutat azokon az

alapvető elvárásokon, melyeket egy gondos szülő megtesz
a gyerekéért, azért cserébe már te is kérhetsz tőle további válla­
lásokat Jobb az ilyesmit vállalásnak nevezni, mint feladatnak,
mert lehetőleg a gyerekkel közösen találjátok meg és egyeztek
meg benne. A gyerek feladatairól végül el kell mondani, hogy
sok szülő van, aki mindent megadna a gyerekének, hogy az ne
nélkülözzön semmit. Ez a szándék nagyon szeretetteljes, de
még akkor se vásárolj meg mindent túl könnyen, ha amúgy
tele a pénztárcád, mert nem azzal teszed életképessé a gyere­
ket, ha ő mindent könnyen megkap, hanem azzal, hogy meg­
tanul tenni és kitartó is lenni a célok érdekében.

Népszerű kérdés még, hogy lehet-e olyan feladata a gyereknek,

arniért pénzt kap. Mostanában érdekesen alakul a pénz szerepe
a világban, sajnos úgy néz ki, hogy teljesen digitálisra alakílják

1 00
 Örömteli Nevelés

át, de ameddig pénzen alapul az emberek közötti csere, addig

van is értelme annak, hogy a gyerek megtanulja annak értékét
Ide tartozik az is, hogy tesz valamit azért, hogy legyen neki.
A gyermekmunka megszüntetésére a gyerekek védelme érdeké­
ben léteznel( törvények, de a gyerek családon belüli, kifejezetten
motiváció érdekében megvalósított pénzszerzése valószínűleg
nem esik ezek hatálya alá. Jogi ismeretek hiányában azt mon­
dom, nézz ennek utána, ha kétséged van ezzel.

Azt azonban megjegyzem, hogy e sorok írója ötéveserr kap­

ta első keresetét egy erdészeti vállalattól, ami kétszer annyi
volt, mint a szülei fizetése. Vadállatoknak gyűjtöttem geszte­
nyét kora reggel, amikor a hideg hatására azok lepotyogtak
a fáról. Ezt a mai szabályok valószínűleg nem engednék meg,
nem is azért említem, hogy valaki lemásolja, hanem azért,
hogy érzékeltessem, hogy a gyerekek képesek építő jelleggel
és úgy gondolkodni, hogy adunk és kapunk. Ezzel szemben
hosszú távon sokkal kevesebb életerővel jár valaki számára,
ha mindig csak úgy gondolkodik, hogy: -Ez jár nekem.
Remélem, senki nem hiszi ezen egyetlen saját példa alapján,
hogy úgy gondolnám, hogy mindenkit úgy kellene nevelni,
ahogyan engem neveltek, mert ez a könyv egyáltalán nem
az én életemről szól - már csak azért sem, mert akár csak
húszévente is teljesen mások a kihívások gyerekek, szülők,
családok számára, mint korábban.

o
101
•
 •
Örömteli Nevelés

Ez az " adunk és kapunk'' dolog tárgyak, személyes segítség és

o érzelmek vonatkozásában is alkalmas lenne még bőséges ki­
•
fejtésre. Ahhoz azonban, hogy gyakorlatiasak maradhassunk,
nem vágunk bele ebbe mélyebben, mert elvinne minket a fi­
lozófia irányába.

®.
Beszéd

A beszédindulás egy slágertéma a szülők között, pedig a gyerek

körülbelül kettő- és ötéves kora között bármely ponton megtör­
ténhet, hogy folyékony beszédre vált, és ez nem jó versenytéma.
Mi az a versenytéma? Amiről hallasz néha szülőket beszélget­
ni valahogy ehhez hasonlóan: - Az én gyerekem ennyi idősen
már fel tudott ülni. - Az ilyen beszélgetésből a még nem beszé­
lő gyerek is sokat megérthet, és azt a következtetést vonhatja
le, hogy valami baj van vele. Nemcsak a gyerek, hanem még az
ilyen beszélgetésekbe túl mélyen belebonyolódó anya vagy apa
is úgy érezheti a végén, hogy vele van valami baj, talán ő nem
elég gondos szülő, ha a gyerek még nem tud valamit. Nemcsak
a beszéddel, hanem szinte a gyerek bármilyen képességével kap­
csolatban elmondható, hogy sok hátrányt okozhatunk neki ezek
siettetésével, az ezekkel kapcsolatos aggodalmainkkal. Ha a gye­
rek jól hall, jól ért minket, oda illően reagál arra, amit mondunk

1 02
 Örömteli Nevelés

neki, akkor általában fölösleges az aggodalom. Természetesen

bármikor megnyugtathatod magadat azzal, hogy szakemberhez
fordulsz a gyerek bármilyen vélt vagy valós "elmaradásával': így
a beszéd késlekedésével kapcsolatban is.

A beszédindulását befolyásolha�a, hogy hány személy, mennyi­

re hasonló szóanyaggal, milyen mennyiségben, párhuzamosan
hány különböző nyelven beszél a gyerekhez, és mennyire ha­
sonló vagy különböző sebességet, kiejtést használnak. Számos
egyéb dolog is befolyásolja azt, hogy mikor kezd beszélni a gye­
rek, de mivel ez a könyv elsősorban a családon belüli kommu­
nikációra, együttműködésre, a gyerek és a szülő egymásra ható
viselkedésére helyezi a hangsúlyt, ezért a beszéddel kapcsolat­
ban is főleg ilyen irányú dolgokat tekintünk át. A beszédindu­
lásnak két bevezető szakasza van. Az első az, amikor egy-egy
szót kimond, a következő pedig az, amikor úgy tesz egymás
mellé két-három szót, hogy azok együttesen egész jól kifejezik
a mondanivalóját. Jól teszed, ha örülsz ezeknek, mert az ilyen
örömöt dicséretnek fogja fel. Ha azonban állandóan kijavítod
a rosszul kiejtett szavakat, akkor az leértékeli a gyerek telje­
sítményét. Ha semmi baj a hallásával és a hangképző szerve­
ivel, akkor ő maga igazítja majd a kiejtését a körülötte lévők
kiejtéséhez, és ez eltart egy darabig. Akkor se legyél csalódott,
ha nem az anya vagy az apa szót ejti ki először. Annak, hogy
melyik szót mondja ki először, semmi köze a szeretethez.

o
1 03
•
 •
Örömteli Nevelés

Gyakori hiba az, hogy a gyerek még nem pontosan ejt ki egy
o szót, a szülő pedig átveszi tőle ezt a kiejtést, mert olyan ara­
•
nyos. Ez azonban megfosztja a gyereket attól, hogy elegendő
mennyiségben hallja a szót helyesen, és így annak utánzásával
helyrehozhassa annak a szónak a kiejtését. Ezért bármilyen
kedvesen is hallatszik például egy selypítve kiejtett szó a gye­
rek szájából, ne engedd, hogy a gyerek körül élők hasonlóan
használják előtte. Ha örülsz annak, hogy kimondott egy szót,
és azt akarod mondani neki, hogy rnilyen ügyes, hogy már ki
tudja mondani a hinta szót, akkor te pontosan ejtsd ki a hinta
szót, mert a gyerek eddig is helyesen hallotta ezt tőled, most is
pontosan érti, amit mondasz, csak amikor ő ejti ki, akkor tőle
még másképpen hangzik.

Vannak gyerekek, akik amiatt beszélnek hamarabb, mert rá­

kényszerülnek, mivel a környezet nem nagyon figyel rájuk. Más
gyerekek sok figyelmet kapnak, a szülők lesik minden mozdu­
latukat, és szintén hamar kezdenek beszélni. Két teljesen más
szülői magatartás. Ez is rávilágít arra, hogy a gyerekek mennyi­
re különbözőek, de jobb lesz, ha nem hangsúlyozam ezt tovább,
mert így is ismerhetsz olyan szülőket, akik arra hivatkozva uta­
sítanak el bármilyen tanácsot, nevelési megoldást, technikát,
hogy: - Az én gyerekem más, nála az ilyesmi úgysem működne!

Azzal sajnos lassítható a beszéd kialakítása, ha látjuk, hogy

a gyerek ki akar mondani valamit, mi pedig - mivel hama-

1 04
 Örömteli Nevelés

rabb rájöttünk, hogy mit akar, - kimondjuk helyette azt, amit

mondani készült. Ez akár dadogáshoz is vezethet, ha a gyerek
megpróbál versenyezni azzal, hogy hamarabb mondja ki, mint
a szülő. Dadogáshoz vagy más beszédhibához sok minden
egyéb is ve7.ethet, például megakadályozás, siettetés, leértéke­
lés, kigúnyolás, a hallgató általi rendszeres megismétlés vagy
visszakérdezés, és ezekkel még messze nem teljes a lista. Ezek
közill a siettetésről szerencsére már majdnem mindenki tud,
ezért logikus lehet bárki számára, hogy a szülő jól teszi, ha
ezt az alapállást veszi fel, amikor dadogó gyerek beszél hoz­
zá: - Erre most végtelen sok időm van! - Nagyon előnyös, ha
a szülő nemcsak a gyereket, hanem magát sem sietteti, mert az
rossz hatással van a türelmére.

Akármelyik fejezetét is írom e könyvnek, végig fennáll az a ve­

szély, hogy egy speciálls irányban túl részletesre fogjam a mon­
dandómat. Így van ez a beszédindulással is, mivel ez egy fontos
és népszerű téma, más oldalról nézve pedig valóban sok szülő
problémája. Engedd azonban meg nekem, hogy ezen a köny­
vön belül ne kezdjek most bele egy másik, a beszédindulásról
szóló mű írásába, és visszatérjünk eredeti célunkhoz, ami az
örömteli gyereknevelés.

"
A beszédnek sokféle " hibája lehet, és ne legyen rá szüksé­
ged, de ha úgy alakul, ezek megoldásához kiváló szakembere­
ket találsz. Amikor hozzájuk mész a gyerekkel, viselkedj úgy,

o
105
•
 •
Örömteli Nevelés

mintha ez teljesen természetes dolog lenne, hogy ne legyen

már jó előre olyan érzése, hogy ő valamiben kevesebb, mint
•
mások. Gyerekkörnyezetben kaphatott már gúnyolódást ezzel
kapcsolatban, ezért legalább tőled és a logopédus részéről ne
érezzen ilyet. Ide tartozik az is, hogy ne beszéljetek előtte így
a pároddal, hogy: - Sajnos el kell vinnünk logopédushoz.
Amúgy sincs abban semmi sajnálatra méltó, hogy van egy
szakember, akinek igénybe vehetitek a tudását.

Mancihatnánk azt is, hogy a beszédindulásnak nem kettő, ha­

nem három bevezető szakasza van, mert igen fontos a beszéd
indulásával, a szókinccsel és a gyerek megértésével kapcsolat­
ban az ezt megelőző, " még nem beszél" szakasz. Minél több
történést kommentálunk a gyereknek, annál több módja lesz
összekapcsolni az elhangzott szavakat, kifejezéseket az általa
tapasztalt, megfigyelt jelenségekkel. Ezt sok szülő magától is
jól csinálja, míg vannak, akik meglepődve teszik fel maguk­
nak a kérdést: - Magamban beszélek? - Nem, nem magadban
beszélsz! Még akkor sem, ha csecsemő gyermekedet látod el,
és nincs ott senki, aki szavakkal válaszolna. A gyermekedhez
beszélsz, ő pedig gyűjti az anyagat későbbi megszólalásai­
hoz. Nemcsak szavakat gyűjt azonban, hanem olvassa kiejtett
mondataid érzelmi színezetét is, ezért egy-két nyugodt hangú
szülő aranyat ér számára.

1 06
 Örömteli Nevelés

®
Beszéd és maximális figyelem

Amikor csemeténk igazán nekilendül a beszédnek, akkor az

a gyereknevelés egyik legörömtelibb forrása, mert a fülünkkel
is megtapasztalhatjuk, hogy mennyire egyszerűen, de inkább
tisztán gondolkodó, milyen logikus vagy szórakoztató, vagy
ki tudja még, hogy milyen ő, mert ezen a ponton nagymér­
tékben kezd feltárulni a gyerek egyénisége. Ennek az időszak­
nak az eleje jelentős változásokat hoz a szülők számára, mert
a gyerektől jövő ilyen-olyan hangok, szavak és nem teljes szó­
kombinációk után teljes jelentéstartalommal bíró mondatok
érkeznek tőle, ezeket pedig úgy kell felfogni, megérteni, hogy
alaposan - ami nem jelenti azt, hogy lassan - kigondolt, oda­
illő válaszokat adhassunk rájuk. Nem győzöm azonban hang­
súlyozni, hogy gyermekünk már a beszéd megindulása előtt
komoly szellemi teljesítményt nyújt, és a megértése is igen
nagymértékű lehet, s bár szívesen hallgatnánk őt, beszéddel
mindezt még nem tudja demonstrálni. A beszéd ebben a vo­
natkozásban nem éles határ.

Vannak gyerekek, akiknek be sem áll a szájuk, míg mások ke­

vésbé szószátyárok, vagy akár kifejezetten ritkán beszélnek.
A beszéd erőltetése nemcsak beszédindulás előtt, hanem utá­
na is sok kárt okozhat.

o
1 07
•
 •
Örömteli Nevelés

Hányszor hallani szülőktől olyasmit, hogy: - Beszélj már!

o Megkukultál? - Csúnyábbarr is halljuk: - Na, mi van? Meg­
•
kukultál? - Az ilyesmi leginkább " arra jó': hogy a gyerek még
kevésbé legyen hajlandó megszólalni. Amikor úgy tűnik, hogy
egy gyerek nagyon megmakacsolja magát ezzel kapcsolatban,
tehát nem akar beszélni, miközben te választ vársz tőle, ak­
kor meglehet, hogy már sarokba van szorítva. Miért mondana
ki valamit, arnivel eleve veszít, vagy miért mondana valamit,
amiről tudja, hogy a szülőtől valamilyen negatív érzelemmel
kísért elutasító választ kapna? Az elutasítást még csak elviselik
a gyerekek, a vele járó negatív hangnemet azonban már keve­
sebben.

Amúgy a túl sokat és a túl keveset beszélő gyerek témája

a szülő egyéni megítélésén múlik. Ami egyikünknek sok, az
lehet kevés a másiknak. Ezért ha túl sokat beszélő gyerekről
beszélek, akkor nem gondolom, hogy neked erre szükséged
van. Én a magam részéről szeretem a gyerekcsicsergést, de
vannak, akiknek ez probléma, s ha már így van, akkor kap­
janak válaszokat, megoldásokat. Ugyanígy vannak, akiknek
nem gond, hogy a gyerekük keveset beszél. Nekik is jár né­
hány válasz, míg más szülők azt mondanák: - Hát már ez is
probléma?

Ha te egy hallgatag gyerek problémájával nézel szembe, akkor

jól jöhet, hogy erre nem a noszogatás és nem is a békén hagyás

1 08
 Örömteli Nevelés

a megoldás. Ez utóbbi azért nem, mert már így is jelentősen

visszahúzódhatott a saját világába. Az ő figyeimét érdemesebb
a tárgyi világ felé fordítani. A vele való közös kertészkedés,
fúrás-faragás kifelé irányítja az érdeklődését, új megérteni- és
így megbeszélnivalókat hoz létre. Ne mondd neki, hogy be­
szélgessünk a kertről, csak hívd kertészkedni. Ne kérd, hogy
csodáljon meg valami technikai dolgot, hívd őt szerelni, fúr­
ni, faragni, csavarozni. Nincs ebben semmi új. Ha egyszer lesz
módod egy hallgatag vidéki emberrel járni a mezőt vagy az
erdőt, akkor megtapasztalhatod, hogy akár fél órát is képes
némán bandukolni, de ha találkozik egy megoldandó hely­
zettel, egy kidőlt ággal vagy szorult helyzetbe került állattal,
akkor a mozgása felgyorsul és a beszéde is szaporább lesz. Ez
alapján még az is meglehet, hogy a hallgatag gyereknek túl ke­
vés a problémája, és akkor kezd el beszélni, ha majd lesz neki
elég - ehhez segíti hozzá, ha a külvilág felé fordítod egy vagy
több aktivitással.

Nézzük ennek a másik oldalát! Néhány szülőnek az okoz gon­

dot, hogy gyermeke egyfolytában beszél, és úgy tűnik számá­
ra, hogy képtelenség ennyi mindenre válaszolni vagy akárcsak
figyelni is. Járna minden gyereknek egy anya és egy apa, akik­
nek bőven lenne ideje meghallgatni, de jelen társadalmunkban
egy szülőnek annyiféle más elvárásnak kell megfelelnie, hogy
nagyon jó időbeosztásra lenne szüksége ahhoz, hogy a gyerek
ne érezze nagynak az ő hiányát. Ezért különösen fontos, hogy

o
1 09
•
 •
Örömteli Nevelés

abban az időben, amikor a gyerek rendelkezésére állhatunk,

o hogyan reagálunk arra, amit és amilyen mennyiségben a gye­
•
rek mond.

Nem állítom, hogy minden megállíthatatlanul beszélő gye­

reknél ez áll a háttérben, de könnyen vezet ide, ha a szülő túl
ritkán vagy rövid ideig szentel teljes figyelmet a gyereknek Ez
akár hadaráshoz vagy dadogáshoz is vezethet, mert a gyerek
akár hónapokon, éveken át úgy érezheti, nagyon kell igye­
keznie, hogy megszerezze és megtartsa anya vagy apa figyei­
mét Nézzünk két választ arra, mit tehetünk egy " mennyiségi
beszélővel': Az egyik tartós, a másik pedig rövid távú, gyors
megoldás. Természetesen az elsőt javaslom inkább, de néha
szükség lehet a másodikra. A tartós megoldás akárhány éves
gyerekekkel megvalósítható, de rninél később kezdjük, annál
hosszabb ideig tart. Meglehet, hogy te, aki a kezedben tartod
ezt a könyvet, azt mondod majd, hogy ez könnyű, eddig is így
csináltam. Akkor vedd figyelembe, hogy sok fiatal szülőnek
mindez új, és lehet, hogy a részletekben, abban, amit hangsú­
lyozok, még te is találsz valamit.

- ó, én mindig figyelek rá, amikor hozzám beszél - mondják

néhányan. N em kétlem, de az egyik kulcs a maximális figyelem!
Ismered azt, amikor a mutatványos labdákat dobál a levegő­
ben, és minden lahdán rajta tart valamennyi figyelmet ahhoz,
hogy tudja, mikor és hol lesz, mikor kell rajta újra lendítenie

1 10
 Örömteli Nevelés

egyet? Egyik labda sem " mondhatja'' el magáról, hogy a mu­

tatványos teljes figyelme rajta van. Ha azonban a mutatványos
figyelmen kívül tudja hagyni a közönség morajlását, egy távo­
li autó dudájának hangját vagy akár saját verejtékcsöppjének
legördülését a homlokán, és még sok minden egyebet képes
lenne mellőzni, akkor minden labda elmondhatná magáról,
hogy a zsonglőr maximális figyelmet ad neki. Nem teljeset, de
maximálisat. Ha telj eset adna neki, akkor a többi labda leesne,
akárcsak akkor, ha a távoli autó kürtjének hangja túlságosan
magára vonná a figyeimét

Adunk-e maximális figyelmet a gyereknek, ha percenként

a mobiltelefonunkra nézünk? Nem. Adunk-e neki maximális
figyelmet, ha várunk egy fontos hívást, de ezen nincs nagyobb
figyelmünk annál, mint amit így jellemezhetünk: - Majd csö­
rög, ha hívnak. - Ekkor már igen. A lényeg az, hogy rnit érez
a gyerek, de ezt meghatározza az, hogy merre járnak a te gon­
dolataid. Igen, a figyelmünket leginkább azzal fejezzük ki, ha
a gyerek felé fordulunk és a szemébe nézünk. Attól még azon­
ban, hogy felé fordulsz, de gondolataidban jelentősen máshol
jársz, nem valósul meg a maximális figyelem.

A gyereknél pedig nincs jobb antennája még a mobiltelefon-rá­

diótoronynak sem. Azonnal érzi, hogy fejben nem vagy ott. Ez
sokkal jobban zavarja a gyereket, mint ha főzés közben bizton­
sági okokból tekinteteddel a fakanáira figyelsz, ami a gondo-

o
lll
•
 •
Örömteli Nevelés

lataidnak mondjuk csak öt százalékát köti le, s a maradék ki­

o lencvenöttel még mindig a gyereket hallgatod. Ne becsüld alá,
•
sem le egy hároméves vagy egy tinédzser érzékelési képességét.
Tudja, hogy mennyire figyelsz rá! Semmilyen ajándék nem he­
lyettesítheti a szülőtől hosszú távon kapható figyelem időtarta­
mát és nagyságát. Nagyságon azt értjük, hogy milyen mértékű
a teljes figyelemből a gyerekre irányuló, tehát amennyit az adott
helyzetben az élet egyéb dolgai esetleges fontosságuk ellenére
sem kötnek le. Azt mondhatja erre valaki, hogy ez azért jó ké­
pességeket igényel a szülőtől. Bizonyára nem vagyunk ebben
egyformán ügyesek, de ez olyasmi, amit mindegyikünk képes
gyakorolni, s ha valaki eddig túlságosan másodlagosan kezelte a
gyerekre jutó figyelem mennyiségét, az is jelentős javulást érhet
el magánál, és ezzel a gyerekkel való viszonyában is.

Van egy jelenség, amit kisebb-nagyobb mértékben igen sokan

megtapasztalnak magukon. Ez az, arnikor a szülő túl gyakran
úgy érzi, hogy mást kellene éppen csinálnia, valahol máshol
kellene lennie, valahonnan máshonnan hiányzik az ő figyel­
me, jelenléte, cselekvése. Ha egy szülő ezt tapasztalja magán,
akkor szinte sosem maximális a figyelme a gyerekén, hiszen
például azon járhat az esze, hogy mennyi dolga lenne a mun­
kahelyén. Ha a munkahelyén lenne, akkor meg hiányozna
neki, hogy a gyerekkel lehessen, de arnint újra a gyerekkel len­
ne, azon sopánkodna, hogy azért lehetne néha pár órácskája
a barátaira, akik most biztosan hiányolják!

1 12
 Örömteli Nevelés

Ha veled ilyen sokszor fordul elő, akkor napi egyszer vedd

sorra az összes olyan helyet, ahol úgy érzed, hogy szerinted
még lenned kellene, és közben tedd fel magadnak a kérdést,
körülbelül így: - Ha most a munkahelyemen lennék, hiányoz­
na, hogy a eyerekkel legyek? Ha most a barátaimmal lennék,
nem érezném úgy, hogy a gyerekkel kéne lennem? Ha most
a szomszédnak segítenék, nem érezném azt, hogy a gyerektől
veszem el az időt? Ha most tanulnék, nem gondolnám, hogy
a gyerek több figyelmet érdemelne? - Meglehet, hogy két-há­
rom kör után sokkal inkább ott leszel fejben a gyerekkel, mint
ahol valójában vagy.

Nem akkor pazarolod az idődet, amikor például a barátaidnak

segítesz valamiben, hanem amikor csak ötven százalékban van
ezen a figyelmed, mert elvágyódsz más - akár fontos - tenni­
valók irányába. Ha a gyerekkel vagy, legyél teljesen a gyerekkel,
a gyerekért, és minél jobban közelited ezzel a maximális figye­
lem mértékét, annál elégedettebben és értékesebbnek éled majd
meg ezt az időt. Ha mást teszel, azzal is érdemes hasonlóan el­
járnod: Ha sportolsz, hogy egészségesebb legyél, akkor sportolj
maximális figyelemmel, mert a gyereken az nem segít, ha mar­
cangolod magad, és az edzésed sem lesz optimális.

Kanyarodjunk vissza oda, hogy rnit tehetsz a gyerek és saját

magad érdekében, ha csak beszél és beszél. Itt most nem arról
van szó, amikor a gyerek újra és újra azt kérdezi, hogy rniért.

o
1 13
•
 •
Örömteli Nevelés

Annak ugyanis több oka lehet: valóban érdekli, hogy miért,

o vagy nem kapott választ, vagy a válasz nem volt érthető, vagy
•
nem ért egyet a válassza!, de az is meglehet, hogy csak szóra­
koztatja magát. Ez utóbbi esetben a - De miért? - úgy hangzik
a szájából, mintha valami mondóka része lenne.

Ha tényleg érdekli a válasz, de mégis folyton visszakérdez, akkor

legközelebb " magyarázd túl'� Ez azt jelenti, hogy válaszolhatnál
egy rövid mondatban, de te szó szerint kimerítő választ adsz.
A hallgatónak, aki ezúttal a gyereked, újra és újra minél több
irányból megválaszolod a kérdést, olyan sokszor és főként olyan
hosszan, hogy már számára is sok legyen. Igen, ez látszólag sok
idő, de összességében egyáltalán nem. Nagyon valószínű, hogy
sokkal kevesebb idődbe telik majd, mint ha megpróbálnád
gyorsan lezárni a beszélgetést, mert a gyerek ilyenkor résen van,
"tudja, hogy mi a dolga': és akkor folyik a - Miért? - vég nélleüL
Megpróbálni gyorsan lezárni, az azt jelenti, hogy hátrálsz.

A " mennyiségi beszélő" egy tartós megoldásáról már szó volt,

nézzünk hát egy rövid távú, gyors megoldást is. A rövid távú
itt azt jelenti, hogy holnap vagy akár már ma újra rákezdhet,
de egy időre abbahagyja. Ha csak beszél és beszél és beszél,
akkor ahelyett, hogy megkérnéd, hogy maradjon már egy ki­
csit csöndben, kezdj el kérdéseket feltenni. Sokat és viszony­
lag gyorsan. A sebességedet csak az korlátozza, hogy nem
vághatsz a szavába, de amint van egy levegővételnyi ideje, te

1 14
 Örömteli Nevelés

máris kérdezz közbe. Alighogy megválaszolt belőle valamit,

és van egy másodperc szünet, akkor ismét kérdezz valamit.
A kérdésed lehetőleg legyen kapcsolatban azzal, amiről eddig
szó volt, különben könnyen idegességet kaphatsz vissza a gye­
rektől. Ahhoz, hogy jól csináld, hajlandónak kell lenned fel­
venni a gyerek beszédének sebességét, mert ekkor lehet csak
alkalmas pillanatban közbekérdezni. Arra is vigyázz, hogy mi­
előtt felteszel egy kérdést, nyugtázd őt, tehát jelezd neki, hogy
megértetted, amit eddig mondott. Ez akár csak annyi, hogy:
- Aha! Igen. -, vagy - Értem.
Valaki gondolhatja, hogy ez nagy kitartást igénylő és időigé­
nyes megoldás, de a gyakorlatban nem az. Ahelyett, hogy két
órán keresztül hallgatnál egyvégtében és eredménytelenül,
ezen a módon akár 5- 1 0 perc alatt véget ér.

Ugye nem gondolod, hogy amikor a gyerek egyszerűen csak

feltesz egy kérdést, akkor nem válaszoljuk meg ugyanolyan
célratörően, ahogyan egy felnőttnek is megválaszolnánk? Pon­
tosan ezt tesszük. Az előző bekezdések ugyanis másokról szál­
tak. Olyan gyerekekről, akik általában cél nélkül kérdeznek,
legalábbis abban az értelemben, hogy nem igazán érdekli őket
a válasz, sokkal inkább csak a beszélgetés kedvéért, a figyelem
fenntartásáért beszélgetnek. Meglehet, hogy ők valójában unat­
koznak, ezért velük úgy javíthatunk a helyzeten, hogy tényleges
aktivitásba fogunk velük, játszunk, sportolunk, tanulunk vagy
másról beszélgetünk, mint ahol ők " megakadtak':

o
1 15
•
 •
Örömteli Nevelés

A nyugtázás mindenkinek jól jön, mert jelzi neki, hogy nem

o a falnak beszélt, hanem üzenetét megkapta a másik. Az irreá­
•
lisan szószátyár gyerekeknél ez másra is jó. Beválhat nála az is,
ha több nyugtázást adsz, mint elvárható lenne. Valami, amire,
amit a gyerek mond, olyan mennyiségű választ adsz, hogy az
már neki is sok legyen. Ha például azt mondja, hogy: - Látod,
apa? - és te ezt már maximális figyelem mellett, őszintén és
szeretettel elegendően sokszor megválaszoltad, akkor ameny­
nyiben szeretnél túllépni vele ezen a ponton, akkor rátehetsz
még egy lapáttal. Elmondhatod neki, hogy például: - Igen, na­
gyon ügyes vagy! Láttam, hogya.• másztál fel a mászókára, pe­
dig ez egy olyan magas mászóka, hogy a legnagyobb gyerekek
is meggondolják, hogy felmásszanak-e rá, és olyan sokszor
talán senki nem mászott még fel rá, mint te, de nem is akár­
hogyan másztál fel rá, hanem olyan könnyedén, hogy így még
apa sem tudott volna, . . . amikor hazaérünk, elmesélem majd
nagyinak is, mert biztosan meg fog lepődni, hiszen ismeri ő is
ezt a mászókát . . .

"
Sok esetben nincs szükség ekkora " keringőre egy minden­
áron beszélő gyerek továbbsegítésére azon a ponton, ahol
a gyerek csak beszél és beszél és beszél. Gyengéden a kezeid­
be fogod a kezeit, a szemébe nézel, és nyugodtan, szeretettel
annyit mondasz: - Mindent, amit mondtál, teljes mértékben,
igazán teljesen megértettem, köszönöm, hogy elmondtad. -
Ehhez még annyi kell, hogy amikor mondod, te magad leg-

116
 Örömteli Nevelés

belül se sietlesd az időt. Ne az legyen a gondolataid tetején,

hogy már nagyon lefáradtál, hanem az, hogy neki segítesz to­
vábbgördülni innen.

l A gyerek - még szavak nélkül is - megérez abból vala­

mennyit, amikor anya vagy apa igazán érte van.

Vigyázat! A félvállról való nyugtázás elégtelen nyugtázás. Ha

valaki épphogy csak ránéz a gyerekre, vagy még azt sem teszi,
miközben szavakban nyugtázni próbálja őt, akkor az általában
nem teljesíti a gyereknek azt az óhaját, hogy valódi odafigyelés
mellett ismerjék el a tevékenységét, vagy jelezzék neki, hogy
megértették őt. Ez nem jelenti azt, hogy veszélyes helyzetben
is a gyerekre kell néznünk. A gyerekek nem egyformán érzé­
kenyek erre, és a helyzetek is különbözők. Közös játék közben
előfordulhat, hogy rád sem néz a gyerek, esetleg te sem őrá,
közben mégis mindenki elégedett a másik válaszával. Ha autót
vezetsz, senki sem várhatja el tőled, hogy a beszélőre nézz, mi­
közben válaszolsz.

Ha gyakran lesz olyan, hogy vezetsz, a gyerek pedig más kisé­

rő nélkül hátul ül, akkor jól teszed, ha időnként indulás előtt -
bőven időt hagyva erre - elmondod a gyereknek, hogy vezetés
közben nem tudsz majd ránézni, és lehet, hogy lesznek dol­
gok, amiket elsőre nem értesz majd meg, mert az útra és más
közlekedőkre is figyelned kell közben. Ezt otthoni körülmé-

o
1 17
•
 •
Örömteli Nevelés

nyek között be is mutathatod neki kisautókkal, amelyek közill

o kinevezel egyet a tiéteknek, és megmutatod vele, hogy neked
•
- aki játszásiból ezt vezeted - mennyi más autóra, buszra, te­
herautóra, kereszteződésre, útjelző táblára kell még figyelned
ahhoz, hogy odaérjetek valahová. Ez már reálissá teheti a gye­
reknek annyira a vezetést, hogy menet közben nagyrnérték­
ben megértő legyen veled.

Dicséret

A dicséret a nyugiázás egy különleges fajtája. Létezik például

elismerő szavak vagy oklevél formájában is, de gyerekek szá­
mára vannak izgalmasabb módjai is, mint például matricák,
színes kártyák, és még megannyi más lehetőség. Ugye láttál
már dicséretre szomps gyereket, aki szinte megdicsérhetet­
len az elismerések felnőttek szerint normális mélységével és
mennyiségével, miközben vannak olyanok is, akik elutasítják
a dicséretet. Az utóbbi elég ritka, mert a legtöbben szeretik, ha
pozitív megerősítésben részesítik őket, és általában az utóbbi­
ak esetében sem arról van szó, hogy ne fogadnának örömmel
dicséretet, hanem inkább csak arról, hogy önérzetesen nem
akármiért és nem akármilyenre vágynak.

1 18
 Örömteli Nevelés

A legtöbb nevelési szisztémában fontos helyet foglal el a di­

cséret, de akadnak olyanok is, amelyek szerint nem kellene
dicsérni. A szülő így könnyen eltéved a jó és rossz tanácsok
között. Az utóbbira példa egy szociálpszichológustól szárma­
zó rossz tanács: - Ne dicsérd, hanem bátorítsd! - Ö egyébként
egy helyes megfigyelésből indult ki, ami az, hogy ha túlságo­
san nagy mennyiségben és általánosan dicsérnek egy gyere­
ket, akkor az önteltté válik. A következtetése azonban, amiből
tanácsot faragott, már csak azért is mókás, mert azt sugallja,
mintha a dicséret vagy a bátorítás ellentmondana egymásnak
- még ha ez a kettő természetesen nem is ugyanaz.

- Ezt ügyesen csináltad, nekiszaladsz egy magasabb szintnek?

- kérdezhetné ezt például egy edző, aki magasugrást gyakorol-
tat a tanítványával. Ezzel egyszerre dicsér és bátorít! Nagy baj
lenne-e, ha csak annyit mondana, hogy: - Ez az utóbbi ugrásod
tökéletes volt, szépen dolgoztál, mára végeztünk is? - Termé­
szetesen nem. A gyerek inspirált maradna, elégedett lenne, és
várná a következő edzést, mert olyasmivel foglalkozik, amiben
sikeres, és ki tua teljesedni valamilyen képessége. Attól még,
hogy a gyakori és indokolatlan vagy meg nem érdemelt dicséret
inkább káros, mint hasznos, nem kellene az előbb említett rosz­
sz tanácsot adni. Inkább arra kellene képezni a szülőket, hogy
igyekezzenek jó arányt tartani a két oldalon, melyek közill az
egyiken a tett, az eredmény, a fejlettebb képesség helyezkedik el,
rníg a másikon a dicséret. Igen, ebben a vonatkozásban is figye-

o
1 19
•
 Örömteli Nevelés
•
o�
lembe kell venni a gyerek egyéniségét. Van, aki érzékenyebb
o arra, ha nem dicsérik, míg mások akkor érzik jól magukat, ha
•
csak kiemelkedően nagy teljesítményeikért kapnak dicséretet.

Sok gyerek számára az egyik legértékesebb dicséret

az, amikor azt mondjuk valamilyen pozitív teljesít­
ményére, hogy: - Büszke vagyok rád!

Ennek értékét is el lehet azonban koptatni, ha túl gyakran és

nem indokoltan használjuk. Amúgy csak az kérdőjelezi meg
a dicséret értékét, aki nem érti pontosan, hogy a dicséret mi­
kor változik pozitívból negatív előjelűvé. Csak mert valaki
nem a megfelelő arányban használja a dicséretet, s ezzel hibát
követ el, még nem kellene általánosan elvetni ezt a nyilvánva­
lóan értékes nevelési eszközt. A dicséret pozitív előjeiét legin­
kább két dolog biztosítja, de öt dologtól függ igazán. Az elsőt
szinte mindenki ismeri, míg a másodikról alig hallani.

Dicséretre méltó, amit a gyerek csinált? Akkor a dicséret va­

lószínűleg pozitív hatással lesz rá. A gyerekhez mérten nem
volt dicséretre méltó, amit éljeneztünk? Akkor negatív hatás­
sal lesz rá. Ez egyáltalán nem bonyolult. Az persze igaz, hogy
minden egyes valós helyzetben újra és gyorsan kell kiértékel­
nünk az arányokat. Az, hogy pozitív hatással lesz-e a dicsé­
ret a gyerekre, nagyjából öt dolgon múlik, s az első kettőről
már szó volt, de van még további három: l . Dicséretre méltó

120
 Örömteli Nevelés

a tett vagy az eredmény? 2. Arányos a dicséret? 3. Ki dicsér?

4. Milyen szavakkal dicsér? 5. Milyen érzelmeket tapasztott a
dicsérő a szavaihoz?

Hosszan boncolgathatnánk azt, hogy mennyire fontos a di­

cséret forrása, tehát az a személy, aki dicsér. Röviden is el­
mondható azonban, hogy akit sokra tartunk, attól általában
jobban esik a dicséret. Van azonban egy furcsaság is: az ellen­
fél vagy versenytárs elismerő szavai is kiemelkedően értékesek
lehetnek valaki számára. A dicsérő személyénél nem kevésbé
fontos az, hogy milyen szavakat használva és milyen érzelmi
színezettel méltat. Az nem elég, hogy a mondatokká formált
gondolatok elvileg pozitív tartalmúak. Szép szavak ugyanis
kiejthetők például cinikus, dühös vagy akár unott hanghor­
dozással is, és akkor teljesen fordított jelentést közvetítenek

A leggyakoribb hiba az aránytalan dicséret, ami nem olyan

látványos, mint a többi. Nem az a fontos, hogy mi, akik meg­
dicsérünk valakit, mennyire vagyunk elragadtatva a másik
teljesítményétőL Lényegesebb, hogy ő mekkorának látja. Ne
dicsérjük túl a gyereket, mert akkor nem érzi maj d úgy, hogy
rászolgált, és ne is dicsérjük alul, mert ez a kettő ugyanoda
vezethet: a saját belső hajtóerő, az inspiráció csökkenéséhez.
A gyerekek egymáshoz képest nem egyformán tudatosak, és
saját magukhoz képest is jelentősen változnak ebben a vonat­
kozásban, akár csak korukhoz mérten, és különböző velük

o
121
•
 •
Örömteli Nevelés

történt hatások miatt is. Egy tudatosabb gyerek nem vár any­
o nyi dicséretet, mert ő maga anélkül is tisztában van az értéke­
•
ivel, hogy ezt mások tükröznék vissza számára. Az a gyerek
viszont, aki csak úgy issza a dicséretet, de alig tud betelni vele,
általában idáig alul volt becsülve, vagy kevés szeretetben ré­
szesült, de az is meglehet, hogy másért dicsérték, mint amire ő
büszke volt. Az is meglehet, hogy tényleg sikertelen volt.

Motiváció és inspiráció

Miből látjuk egy gyereken, hogy jól és eleget dicsérik? Abból,

hogy nem utasítja el az elismerő szavakat, de nem is vár el arány­
talan dicséretet, másrészt abból, hogy ő maga is jól és szívesen
dicsér meg másokat. Hú, ez magas szintnek tűnik, ugye!? Egy
ilyen gyerek alig szorul különleges bátorításra, mert általában
akkor és annyira dicsérték meg eddig, amennyire az hozzáve­
tőlegesen helyénvaló volt számára, s így inspirációjára ezután
is támaszkodhat, és kevésbé szorul motivációra. Az inspiráció
belső, a motiváció inkább külső hajtóerő. Manapság nagy divat
a motiváció, és vannak helyek és helyzetek, amikor erre szük­
ség is van - például oktatási intézményekben -, de ha valakit
már állandóan motiválni kell, akkor már alig támaszkodik saját
inspirációjára. Ezzel nem azt állítom, hogy nem lehet szükség

1 22
 Örömteli Nevelés

a gyerek bátorítására otthoni körülmények között is, és a mo­

tivációt sem szándékom leértékelni, csak a nagy divat ellenére
szerettem volna felhívni a figyelmet az inspirációra.

Érdemes gyermekkorban megőrizni a gyerek inspirációját,

mint saját belső hajtóerejét. Erről írhatnék száz oldalakat, de
hadd fejezzem most ezt be csak azzal, hogy úgy őrizhetjük meg
a leginkább, ha tiszteletben tartjuk a gyerek céljait már egé­
szen kis korától kezdve. Ne foglalkozz tehát azzal, hogy reális-e
számodra, ha egy négyéves azt mondja, hogy űrhajós, sem az­
zal, ha úgy dönt, hogy kukás lesz. Ne menj szembe azzal, amit
a gyerek arról mond, hogy mi lesz, vagy azzal, amit játék közben
mond, hogy mi ő, hanem csak fogadd el. Énekesnő lesz? A vála­
szunk: - Jól van! -, vagy - Nagyszerű! - Annyi mindent mond
még addig, mire felnő, miért kellene addig minden ponton cá­
folni annak lehetséges vagy lehetetlen voltát, amit ő tervez. Azt
mondja, hogy sarkkutató lesz? Hát legyen!

Soha ne vond kétségbe, hogy ő az, akinek mondja ma­

gát! Nem sok minden van, ami ennél rombolóbb lenne
számára!

Ne vegyük el az illúzióit csak azért, mert sok felnőttnek már

nincsenek. Bőven lesz még ideje a tinédzserkor felé és valamivel
utána felismerni, hogy mi reális, és mi nem. Az én nézőpon­
tom szerint végül amúgy is az lesz reális, amiért eleget teszünk.

o
123
•
 •
Örömteli Nevelés

A legnagyobb felfedezők valószínűleg nem azok közill kerültek

o ki, akik másoktól elfogadták, hogy kik vagy mik ők, illetve mivé
•
válhatnak. Ugye kiolvasható ebből, hogy közmondásnak biztos
jó, de valójában elég káros ez: " Az álmodozás az élet megrontó­
ja:' Egy előremutató tett vagy egy létrejött valóság ugyanis álta­
lában egy megálmodott cél Iniatt következik be.

Ötévesen, amikor - apukámnak hála - már elég jól sakkoz­

tam a koromhoz képest, eldöntöttem, hogy egyszer játszom
majd a sakkvilágbajnokkat Ezt sokáig nem mondtam senki­
nek, de nem azért, mintha félnem kellett vo1na attól, hogy má­
sok azt mondják, lehetetlen. Egyszerűen csak nem tartottam
olyannak, amit másokkal meg kellene osztanom. Később nem
váltam sakkozóvá, más dolgok jobban érdekeltek. Közben
el is felejtettem, hogy mit szerettem vo1na gyerekkoromban.
Körülbelül negyven év múlva azonban Budapesten a Vakok
Intézetében volt dolgom, és egy barátommal együtt bemen­
tem egy rendezvényre. Amikor a belépőt intéztem, a hölgy azt
mondta, húzzak egy tombolát, mert ma itt lesz Polgár Judit is,
és egyvalakit kihúznak, akivel játszani fog.

Húzódoztam: - Én nem ezért jöttem. - Végül olyan kedvesen

kérlelt, hogy végül csak húztam egy tombolát, majd a bará­
tommal együtt bementünk a nagyterembe. Ahogy a helyemre
értem és leültem vo1na, eszembe j utott, mit szerettem vo1na
ötévesen. Megállt bennem az ütő. Tudtam, mi fog történni: -

1 24
 Örömteli Nevelés

Ez ma lesz! - És azt is tudtam, hogy nem készültem fel erre,

mert akkor lett volna értelme, ha közben kiváló profivá váltam
volna. Odaadtam a táskárnat a barátomnak: - Vigyáznál erre?
Én fogok sakkozni! - Ö nem értette, hogy miért vagyok ilyen
biztos benne, igyekeztem megnyugtatni őt: - Csak tudom, ké­
sőbb elmesélem.

ilyen alkalmakkor egyébként összejön az ország sakkozóinak

színe-java, hátha egyszer lesz olyan szerencséje, hogy bizonyít­
hasson a világ legjobb női sakkozója ellen. Számukra a sors
kegyetlensége volt, hogy kihúzták a tombolát és bemondták a
mikrofonba: - Novák Ferenc. - Olyan nyugalommal sétáltam
ki, hogy azt szerintem senki sem értette a közönségből. Azután
nagyon amatőr módra kaptam ki pár lépésben úgy, hogy neki
még a szeme is be volt kötve, és csak hanggal tájékoztatták ar­
ról, hogy mit lépek. A végén odaléptem hozzá, és gratuláltam
neki. Kézfogásommal szakmai tudásának, csodálatos pályafu­
tásának elismerése mellett legbelül ahhoz is gratuláltam, hogy
beteljesítette egy régi vágyamat, ami már egyáltalán nem volt
számomra fontos, de ami miatt még sokáig mosolyogtam.

o
125
•
 •
Örömteli Nevelés

o
•
®.
Nem csak beszél

Általában elmondható, hogy bár kiemelkedően fontos, a gye­

reknevelésben mégis aránytalanul túlbecsülhető a szóbeli
kommunikáció ahhoz képest, hogy a gyerek mennyiféle más
módon jelez nekünk vagy veszi tőlünk az adást. Mindenki is­
meri, hogy mit jelent, ha a gyerek látványosan kivonul a sza­
bából (egyet nem értés), vagy lekucorodik beszélgető felnőt­
tektől nem nagy távolságban (vonjatok be engem is), vagy ha
feltűnően produkálja magát körülöttünk (figyelemre vágyik).
Érdemes megismerned a gyerek átlagos mozgását, megfigyel­
ned, hogyan mozog hétköznapi helyzetekben, és miként válto­
zik a mozgása, amikor szavak nélkül üzen valamit. A mozgás­
ból olvasás sokkal több eredményt tartogat a szülő számára,
mint ha a testbeszéd nem egységes ismereteit fürkészné. Ez
igazi finomság! Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy a gye­
reknevelés művészi fokához tartozik, és nemcsak kisgyerme­
ket nevelve, hanem gyermekünk tinédzserkorában is. Az még
ebben az érdekes, hogy egyénre szabott. Hiába ismernéd meg
más gyerek hasonló jelzéseit, gyermeked másokat is produkál,
miközben van néhány hasonló elem, mint például azok, ame­
lyeket az előbb említettem.

126
 Örömteli Nevelés

Tinédzserek és fiatalabbak is üzenhetnek neked azzal is, hogy

milyen zenét hallgatnak és mekkora hangerővel. Miért üzen
így a gyerek? Miért nem mondja inkább? Ennek hátterében
sok minden lehet, akár egy napi történés, de lehet hosszú távú
tapasztalata is a gyereknek, amiért jobbnak látja nem szavak­
kal elmondani. Akár lehet csak annyi, hogy szeretné, ha nem
kellene elmondania valamit, hanem magadtól jönnél rá. Nem
szóbeli üzenetek szalgálhatják azt a célt is, hogy maradj most
távol tőle, mert éppen nem szeretné a közelségedet. Nem kell
ahhoz rossz szülőnek lenned, hogy előfordulhasson ez ná­
latok. Egy szerelmi bánatot például nem minden gyerek köt
a szülei orrára.

Ha szeretnéd tudni, hogy történt valami a gyerekkel, akkor

nem elég a szavaira figyelni, hanem ismerni kell a rá jellemző
nem szóbeli kommunikációit, és amikor azokban változás áll
be, akkor tudhatod, hogy történt valami. Különösen lelassult,
hirtelen felgyorsult, elkezdte kerülni a közelségedet, és még
sok-sok egyéb változás mutatja, hogy történt valami. Ahhoz
persze, hogy többet megtudj, el kell érned, hogy neked is el­
mondja. Vannak gyerekek, akiket ha megkérdezel, hogy: -
Történt mostanában valami? -, akkor szívesen válaszolnak,
míg mások magukban tartják, és nehezen nyílnak meg ilyen
kérdés előtt. Ha túl nagynak látod a változást, akkor érthető,
hogy szeretnél róla tudni valamit.

o
127
•
 •
Örömteli Nevelés

A gyerek mozgásához hasonlóan a beszéddel kapcsolatban is

o elmondható, hogy a szavak, kifejezések és mondatok jelentés­
•
tartalmán túl számos más módon is hordoz információkat
Ugyanaz a mondat kiejthető így vagy úgy, szóról szóra hason­
lóan, és mégis más üzenetteL Kiejtett kifejezéseink vagy mon­
dataink elé nincs odaírva olyan pontos útmutató, mint a zenei
kottán a lassacskán vagy pergően, mégis mindig kíséri vala­
milyen érzelem azt, amit kiejtünk. Érzékeled a különbséget,
ha valamit lemondóan, bánatosan, mérgesen, ellenségesen,
unottan vagy lelkesen mond neked vagy másnak. Közli veled
kelletlenül, unottan, hogy: - Igen, megyek. -, vagy azt mondja
lelkesen, hogy: - Igen, megyek! - Szavakban ugyanaz, és még­
is mekkora különbség.

Ha igazán érteni szerelnéd gyermekedet, akkor ne

elégedj meg szavai megértésével, mert ha nem figye­
led meg a velük járó érzelmet, akkor a megértés hiá­
nyos lesz.

Tudták ezt régen a görög színházakban, ismerték lantosok,

királyok és egyszerű zenészek is az ivókban, de azok is, akik
tőlük rendeltek zenét, és az elmúlt tíz-húsz évben már a pszi­
chológia is kezdi komolyan venni.
Van az érzelmek tudatos használatának gyakorlati haszna
a gyereknevelésben, túl azon, hogy segítségükkel akár beszélge­
tés nélkül is felismerhetjük, hogy nagyjából mi van a gyerekkel.

1 28
 Örömteli Nevelés

Azt mondod: - Álljon meg a menet! Mi az, hogy az érzelmek

tudatos használata? Akkor ne legyünk őszinték a gyerekkel?
- Valóban létezik gyereknevelési irányzat, ami azt javasolja a
szülőnek, hogy ami a szívemen, az a számon. Ez nem számol
azzal, hogy a gyerek nem felnőtt, a legtöbb esetben lelkileg ke­
vesebbet bír el, és a tudása is hiányos lehet azzal kapcsolatban,
amiről szó van. Ezért nem helyes, ha a szülő a gyerekre terhe­
li saját fájdalmait, nehézségeit. Ezzel nem azt mondom, hogy
nekünk mindig lelkileg fittnek kell lennünk, és azt sem, hogy
ne vállalhatnánk az igazságot, ha a gyerek megkérdezné tő­
lünk, hogy: - Szomorú vagy, anya? -, vagy - Fáradt vagy, apa?

A gyerek-szülő kapcsolat nem baráti, nem testvéri,

nem szerelmi, nem alá- vagy fölérendelt, hanem tel­
jes mértékben különleges, és lényegét tekintve semmi
más egyéb kapcsolathoz nem hasonlítható.

Mi szüksége lenne a gyereknek olyan felnőttproblémák, csa­

ládi vagy társadalmi nehézségek ismeretére, amelyeken sem­
mi lehetősége változtatni, de talán még hozzá sem tud szólni?
Amin nem tud változtatni, az stresszes számára. Kell az neki?
Lesz abból elég, ha közösségbe kezd járni, mint például óvo­
da, iskola vagy sportklub. Én nem mondom meg, hol húzódik
a határ, de minden család kialakíthat magának egy "vonalat",
amin túl már nem beszélnek arról a gyereknek vagy a gyerek
előtt. Ez a "vonal" persze a gyerek korával párhuzamosan fo-

o
1 29
•
 •
Örömteli Nevelés

lyamatosan változó lehet. Igen, meghalhat valaki a családban,

o és akkor nem söpörjük szőnyeg alá a fájdalmas tényt, de ehhez
•
köze van, nem úgy, mint a mai háborús filmekben realista stí­
lusban ábrázolt kegyetlenséghez - persze ez is korfüggő. Nem
zárjuk burokba, de igyekezhetünk megvédeni a gyereket az
általa - korából vagy személyiségéből eredően - feldolgozha­
tatlan információktóL Ahogy közeledik maj d a tinédzserkor
vége felé, úgyis egyre többször csodálkozik maj d rá, hogy rni
minden elő nem fordul a felnőttek világában. Miért kellene
neki sokkal hamarabb?

Ugye láttál már olyat, vagy akár voltál részese is olyan hely­
zetnek, amikor egy bánatos gyerekhez odalép egy családtag­
ja vagy barátja, akinek semmi oka nincs szomorúnak lenni,
eredetileg kiemelkedően jó kedve van. Látja, hogy a gyerek
bánatos, ezért nem szól hozzá széles mosollyal és jókedvvel,
hanem visszább vesz saját jókedvéből, és együttérzően fordul
a másikhoz. Ha úgy lépne oda, hogy sugározna róla az öröm
és lelkesedés, akkor aligha tudna a gyerekkel beszélgetni, mert
öröme nem lenne reális a gyerek számára. Van az érzelmek tu­
datos használatának gyakorlati haszna a gyereknevelésben, túl
azon, hogy segítségükkel akár beszélgetés nélkül is felismer­
hetjük, hogy nagyjából mi van a gyerekkel? Meglehetősen sok,
és hamarosan megnézünk pár hétköznapi helyzetet ezzel kap­
csolatban, miközben átutazunk néhány következő fejezeten!

1 30
 Örömteli Nevelés

®.
Érzelmek nagyító alatt

Szülők gyakori kérdése, hogy miért reagál néhány gyerek

olyan ingerülten az elutasításra, arra, hogy nemet mondunk
neki, vagy amikor nem teljesítünk valamit, amit szeretne.
A választ sokan egy idegen szóval (frusztráció) intézik el, ami
akadályozást, meghiúsítást jelent, de a jelenség mögött a gye­
rek felnőttkorig tartó egyik legalapvetőbb törekvése áll :

Mialatt a gyerek felnő, szeretné saját kezébe venni az

irányítást saját maga és valamilyen mértékben a kör­
nyezete felett.

Ez még a csecsemőkorra is érvényes, de ezzel találkozik a szü­

lő akkor is, amikor a gyerek indokoladanul anyára mutat,
hogy inkább ő adja az ételt, vagy fordítva; inkább most apától
"
fogadná el. Láttunk már gyereket, aki pedig a "bolti hiszti al­
kalmából földhöz vágja magát, és azt jelzi, hogy addig onnan ő
el nem mozdul, amíg ki nem visszük a boltból - amire persze
nem ez a megoldás, hanem az, hogy leguggolunk hozzá, de ha
nem akarja, akkor nem érintve őt, enyhén kitárjuk a karunkat,
szeretettel nézünk felé, és megvárjuk, amíg kinyitja a szemét
és hajlandó közelebb jönni hozzánk, vagy más módon kom­
munikációba kerülni velünk.

o
131
•
 Örömteli Nevelés
•
o�
Sok ilyen helyzetben a " felkapom a gyereket" vagy a " magam­
o "
hoz szorítom hibás megoldási kísérlet, mert a hiszti elején a
•
gyerek nem ért velünk egyet, és inkább távalságat szeretne
tőlünk, ·mint közelséget Ugyanez lehet a helyzet a beszéddel
is. Ha nagyon zaklatort a gyerek, vagy már hosszan hisztizik,
akkor szálhatunk hozzá finoman, hogy: - Mi történik? -, de
nem szabad erőltetni, hogy beszéljen velünk, amíg meg nem
enyhül annyira, hogy már nem érzi ezt erőltetésnek. Más
a helyzet akkor, amilcor hiszti közben a gyerek magától bújik
oda hozzánk, amivel azt kéri, hogy vigasztaljuk már meg. Ek­
kor természetesen átöleljük.

Hiszti közben különösen nagy hiba neheztelni a gyerekre vagy

hangoskodni vele amiatt, amit csinál. A hiszti elején teljesen
felesleges megpróbálni értelmes indoklással kijózanítani, mi­
vel éppen az a helyzet, hogy egyáltalán nem képes felelősséget
vállalni magáért. Nézhetjük fordítva is, csak magáért akar kl­
állni. Ennél is fontosabb, hogy nem előnyös a szülő szavainak
beépülnie a gyerek zaklatottsággal teli emlékei közé. Mielőtt
jobban elmélyülünk a hiszti témájában, érintsük egy kicsit,
hogyan kerülhetnénk el jobb eséllyel a gyerek önmaga írányí­
tására való indíttatásának megsértését azokban az esetekben,
amikor a válaszunk: - Nem.

Mielőtt nem-et kap tőlünk, többféleképpen is módunkban áll

megelőzni azt, hogy végül hirtelen negatív érzelmi megnyil-

1 32
vánulásban törjön ki. Az első ezek közill az, hogy mennyire
indokoljuk meg előre ( ! ) a később kimondott elutasító vagy
csak nem kedvező válaszunkat. Erre jó pár kisgyermeket vagy
akár tinédzsert nevelő anyuka vagy apuka elmondhatja, hogy
indokolhat ő akármennyit, mindig hiszti vagy balhé a vége, és
sohasem tudja megértetni a gyerekkel úgy, hogy ő azután el
tudja fogadni a nemleges választ, az elutasítást.

Ettől még akkor is az az első lépés, hogy egy határozott nem

előtt elegendő nézőpontot adunk a gyereknek a helyzetről,
amiből könnyebben megérti, miért mondunk nemet. Sokan
válaszolj ák erre, hogy akárhányszor akármilyen alaposan el­
mondhatják előre az indoklást, mégis ugyanaz a vége: a gyerek
kiakad. Ekkor jön a második tudnivaló.

Ez ismét a sebesség. A túl gyorsan kimondott nem és a nem sza­

bad kifejezés azonnali ellenállást hozhat létre, ha elsietve mond­
juk a gyereknek. Egy gyors válasz, tehát a gyerek kérdésére vagy
óhajára túl gyorsan kimondott gondolat azt jelzi számára, hogy
meg sem gondoltuk. Lehet, hogy te a másodperc töredéke alatt
végig tudod gondolni, mi minden miatt nem kedvezhetsz most
a gyereknek. Meglehet, hogy babazsúrra nem akarod elengedni
- bár ahhoz már nyomós érv kell -, vagy egy tinédzsert akarsz
megóvni egy droggal teli zenei fesztiváltól, de mindkettőnek
van egy elgondolása arról, hogy mennyi idő alatt lehet átgon­
dolni az alapos választ. Az így elképzelt idő nem tőled, hanem

o
133
•
 •
Örömteli Nevelés

a gyerektől függ, de azzal tévedhetsz kisebbet, ha ilyenkor hasz­

o szabb a megfontolásra szánt időd, mint amilyen általában. Nem
•
arról van szó, hogy szándékosan késlekedj nagyot. A túl sok vá­
rakozás is csak borzolná a gyerek idegeit.

A harmadik fontos elem pedig az, hogyan mondjuk ki kedve­

zőtlen válaszunkat, milyen érzelem övezi ekkor a hangunkat,
ábrázatunkat. Sok szülőnek vannak korábbi tapasztalatai ar­
ról, milyen heves reakciót váltott ki a gyerekből, runikor nemet
mondtak neki. Emiatt egy mai kérdésnél is úgy adnak választ,
hogy eleve feltételezik, hogy ismét nagy csata lesz köztük, s
ezért felvesznek egy "kemény szülő" -hangot, -arckifejezést és
-testtartást. Egy így kimondott nem, eleve majdnem automa­
tikusan konfliktust hoz létre. A válaszodat nyilván nem kísér­
heti örömteli hang, hiszen nincs minek örülni, de a válaszban
mérges hangvételnek sincs helye. Nem azzal kell megerősíteni
a döntésedet. Nemleges döntést is lehet barátságosan mondani.

Amilyen érzelmekkel reagálunk, az nagymértékben

meghatározza, hogy egy negatív érzelmekben, zakla­
tottságban gazdag helyzetet tudunk-e kezelni a gye­
rekkel, s ha igen, akkor milyen könnyen.

A művészet azonban ezután jön. Részletezni, kibontanl vagy

megismételni a választ ugyanolyan barátságosan, mint aho­
gyan először mondtuk ki. Ez már a negyedik tudnivaló, de

1 34
 Örömteli Nevelés

az előzőeknél nem kevésbé fontos. Mivel a gyerek nem lesz

boldog a döntésedtől, ezért ő negatív érzelemmel reagálhat,
de lesz az még negatívabb, ha nem tartasz ki a szeretettel teli
érzelmek mellett.

Az ötödik összetevő már a helyzet végére való. Ha már na­

gyobbacska a gyerek, akkor elsoralhatod neki, hogy hányféle
nem könnyű helyzetben kedveztél már neki egy-egy döntés­
sel, amikor szíved szerint nemet kellett volna mondani, de ez
csak akkor működik, ha tényleg ritka a nem. Különösen tiné­
dzserek esetén fontos, hogy minél kevesebb dolgába száljunk
bele annak érdekében, hogy amikor viszont valami igazán sú­
lyos döntést hozna, akkor legyen ereje annak az óhajunknak,
hogy azt nem.

Nyilvánvaló, hogy két egymással veszekedő ember még soha

nem értett egyet abban, amiről szó volt. Ezért legalább vala­
melyiknek javítania kellett érzelmi állapotán a helyzet megol­
dásához. A másik irányban persze elmondható, hogy az őrült
kontroll néha győzedelmeskedik, például egy háborúban.
Csekély értékű azonban az a győzelem, mert romokat hagy
maga után, és a mi témáink nem csatatéren zajlanak, hanem
családok otthonában, és még ott is kétséges a másik legyőzése
által aratott győzelem, mert akit legyőznek, az általában felkel.
Az egyetértésre való törekvésnek nem része a másik legyőzé­
sének szándéka - főleg nem a gyerek-szülő kapcsolatban.

o
1 35
•
 •
Örömteli Nevelés

A gyerek számára sokkal fontosabb lehet, hogy milyen

o érzelemmel mondunk neki valamit, mint az, hogy mi­
•
lyen jelentéstartalommal bír, amit mondunk neki.

Ez nem csak arra igaz, amikor nemet mondunk neki. Szinte

minden élethelyzetben jobban olvas érzelmünk pillanatnyi álla­
potából, mint szavainkbóL Amikor pedig ez a kettő még ellent­
mondásban is van, az csak növeli a feszültséget. Miért alakul úgy,
hogy jobban olvas az érzelmeinkből? Azért, mert úgy kezdte, ezt
gyakorolta. Születése után egy darabig még nem értette a szavain­
kat, ezért másból kellett megértenie minket. Amúgy egy szülőnek
vagy pedagógusnak nem is kell olyan sokféle érzelmet képesnek
lenni elkülöníteni az örömteli gyereknevelés érdekében, mint
ahányféle érzelmet különböző tudományok leírnak - pedig ezek
java még alá is becsüli a megkülönböztethető érzelmek meny­
nyiségét. Jól elboldogulnának ezek ismeretével, felismerésével és
használatuk képességével: teljesen lemondó, bánatos, dühös, el­
lenséges, enyhén unatkozó, meglepett, lelkes.

®.
Együttműködés és tekintély

Sokan szeretnék, hogy gyermekük együttműködő legyen ve­

lük, mert akkor kevesebb a felzaklató vita, kisebb az esélye a

1 36
 Örömteli Nevelés

hisztinek is. Olyanok is vannak, akik azonban az együttmű­

ködő gyerek szabadságát féltik. Ök azt gondolják, hogy valaki
csak úgy lehet együttműködő, hogy lemond saját akaratáról,
ez azonban tévedés. Az együttműködés alapja lehet mindkét
fél belátása, tehát nem kell olyannak lennie, amit úgy erőltet­
tek rá a gyerekre. A gyereknek vannak persze olyan állapo­
tai, amikor nehéz tőle együttműködést kérni. Ilyenek például
azok az esetek, arnikor beteg, álmos, éhes, fáradt vagy valami
miatt eleve zaklatott.

l Az együttműködő gyerek általában az együttműködő

és tapintatosan irányító szülőnél kezdődik.

Korábbi évtizedekben a gyereknevelést sok családban alapoz­

ták a szülő tekintélyére. Ma is létezik tekintélyalapú gyerekne­
velés, de jóval ritkább. Hogy ki, mit nevez tekintélyalapú ne­
velésnek, az igen eltérő, ezért most maradjunk annyiban, hogy
tekintélyalapú nevelésen csak azt értjük, amikor a családban
szinte csak a szülő szava számít, a gyereknek nem sok bele­
szólása van a dolgok alakulásába. Hosszú ideig a tekintélyel­
vű nevelés volt a divat, míg manapság már inkább ehhez jár
közelebb több társadalom is: a gyereknek mindent szabad. Ez
utóbbi esetben akár nem is várnak el együttműködést a gye­
rektől. A tekintélyelvű nevelés kevésbé hoz létre lelki kötődést
a szülő és a gyerek között, bár nem is zárja ki teljesen. Akik
még mindig úgy akarják nevelni a gyereket, hogy a gyerek

o
1 37
•
 •
Örömteli Nevelés

bármilyen visszakérdezésére ezt válaszolhassák - Azért, mert

o én mondtam! -, azok sarkosan és úgy nevelnek, hogy a gye­
•
rek ezt nem érzékeli szeretetteljesnek. Ettől még lehet, hogy
őket is szeretet vezérli - a ki nem mutatott szeretet. Azt j elenti
akkor ez, hogy a szülőnek nincs szüksége tekintélyre ahhoz,
hogy örömteli gyereknevelést végezzen? Könnyű a válasz, ha
a tekintély szó megfelelő jelentését alkalmazzuk. E szónak két
fontos jelentése: l. jog az irányításra, a parancsolásra vagy
a döntésre, és 2. olyan személy, akinek széles körű tudása van
egy tárgykörben, ezért a tudását és véleményét széles körben
elfogadják, sokszor alapul veszik.

l A nem tekintélyelvű nevelést megvalósító szülő ren­

delkezhet igazi tekintéllyel.

A gyereknevelésben a tekintély szó második meghatározásán

alapuló tekintély nem mond ellent a szülő és a gyerek együtt­
működésének, sem az örömteli nevelésnek. A szülő tekinté­
lye úgy jön létre, hogy a gyerek többnyire az tapasztalja, hogy
a szülő tud, általában stabil, hajlandó a helyzetek tapintatos
vagy odaillő kezelésére, és számíthat rá, megbízhat benne. Ha
azt gondolod, hogy nem vagy ilyen, semmi baj . Elég, ha tö­
rekszel erre, mert a gyerek érzékelni fogja a változást, igaz, ez
lehet lassú folyamat. Sajnos létezhet változás a másik irány­
ban is. Ha a szülő érzelmei, reakciói kiszámíthatatlanok, ha
rendszeresen indokolatlanul nagy hangerőt használ vagy fel-

1 38
 Örömteli Nevelés

nőtt-hisztizik, akkor csökken a tekintélye. Ez annak ellenére

így történik, hogy néhány szülő - tévesen - a tekintély szó első
meghatározására akarja tekintélyét alapozni.

Mi azonban maradjunk a második meghatározásnál! A teljes­

ség igénye nélkül íme egy felsorolás arra vonatkozóan, hogy
mi csökkenti a tekintélyt: a következetlenség, az igazságtalan­
ság és jelentős mértékben a példamutatás hiánya. Ez utóbbihoz
tartozik az, amikor valaki bort iszik és vizet prédikál. Egyéb­
ként ezt az egészet nézhettük volna onnan is, hogy a szülő ma­
ximális tekintéllyel indul a gyerek születésekor, tehát csak nem
kellene lerombolni. Aki ebbe azzal kötne bele, hogy a gyerek
nem olyan tudatos még a születésekor, az egyebek mellett azt
is figyelmen kívül hagyja, hogy a tekintélyt nemcsak adják,
de viselik is. A szülő érezheti tekintélye létezését, csökkenését
vagy növekedését.

Ha az előző bekezdések olvasása közben úgy érezted volna,

hogy még mindig nem érzed magad jól ezzel a tekintély szó­
val, akkor annak valószínűleg az az oka, hogy a gyerekne­
veléssel összefüggésben jóval gyakrabban használják ennek
a szónak az első jelentését, ami pedig ez: jog az irányításra,
a parancsolásra vagy a döntésre. Veszélyhelyzetek kezelésében
ennek is lehet szerepe, mert olyankor nem feltétlenül van idő
egyetértés kialakítására, hanem gyorsan kell dönteni és irányí­
taní. A tűzoltó sem alakít ki egyetértést azzal, akit a hatodik

o
1 39
•
 •
Örömteli Nevelés

emeletről kell kimentenie, hanem leküldi, vagy felkapja és vi­

o szi. Az a szülő azonban, aki minden nap vagy minden percben
•
vészhelyzetet hirdet, hamarosan elveszti tekintélyét a gyerek­
nél, mert nem a helyzethez igazítja hozzáállását, döntését és
cselekvés ét.

Az igazi együttműködés nem szolgai alá- és fölérendeltségből

jön létre. Nem mond ellent az irányításnak sem. Valamennyi
irányítást a szülő és a gyerek is használ. Csak irányíthatatlan,
másokkal együttműködni nem akaró felnőttek vetik el telje­
sen az irányítást, és amint arról már szó esett, ők a kontroll
szótól rettegnek. Ahogyan a gyerek növekszik, fokozatosan
egyre több irányítást szeretne a saját kezébe venni, és keveseb­
bet kapni a szülőéből. Ha ennek ellenállunk, akkor csak növeli
maj d erőfeszítéseit az önállóság irányában. Nem az ellenállás
a megoldás, nem az, hogy megpróbálja valaki minél tovább
és minél inkább gyermekszerepben tartani, hanem a gyerek
felelősségi szintjének növelése. Annál több irányítást adhatsz
a kezébe vagy engedhetsz át neki, minél felelősebben bánik
a lehetőségeiveL Mikortól engeded el a kezét nagy forgalmú
helyeken is? Amikor tudod, hogy jól felbecsüli, mikor mehet
át az úton, és helyesen dönt ezzel kapcsolatban.

A minőségi együttműködés során nem parancsolgatunk, és

pontosan csak annyi irányítást alkalmazunk, amennyi tudás­
sal és felelősséggel a gyerek még nem rendelkezik, s mi ezt

140
 Örömteli Nevelés

pótoljuk. Közben figyelünk és rugalmasan reagálunk a gyerek

változásaira, mert ahogyan nő a felelősségi szintje, úgy enge­
dünk át neki egyre többet az irányításból. Az első és a második
önállósodási korszak akkor lesz a lehető legsimább a gyerek és
a szülő számára is, ha ezt jól csináljuk, és így érvényes ez a fon­
tos összefüggés kétéveseknél és tizennégy éveseknél egyaránt.

Amúgy egy olyan szülő, akinek van tekintélye, nagy ritkán hasz­
nálhatja azt annak érdekében, hogy magyarázat és egyeztetés
nélkül elérje a gyerek együttműködését. Ilyen az, amikor csak
annyit mond például a gyereknek, hogy: - Most nincs idő el­
magyarázni, pattanj be kérlek az autóba, út közben elmondom,
mi történik! - Egy másik példa, amikor nem hangosan, de ha­
tározottan és jelentőségteljes arccal így éri el, hogy a gyerek enni
jöjjön: - Most aztán indulás vacsorázni! - Amúgy a szülő jól
teszi, ha tényleg csak ritkán él tekintélyének efféle használatá­
val, mert ellenkező esetben könnyen átsodródhat arra a térfélre,
ahol a tekintély már a szó első meghatározása szerintivé alakul
(jog az irányításra, a parancsolásra vagy a döntésre).

Mire a gyerek felnő, jó esetben a saját maga irányítása az ő kezé­

be megy át. Az már egy másik ügy, hogy felnőttek között is van
együttműködés, és még ezen belül is néha irányítást fogadunk
el, néha irányítunk, ahogyan a közös és egyéni célok megvaló­
sulása közötti harmónia igényli. Ez a könyv azonban nem terjed
ki a szülő és a már felnőtt gyermeke közötti viszonyra.

o
141
•
 Örömteli Nevelés
•
o�
o
•
Hiszti

A gyerekhisztiről már olyan sok helyen és annyian adtak ta­

nácsot gyereknevelési előadásokban és cikkekben, és annyi­
ra negatív a jelentése, hogy meglepő kijelentés lenne, ha azt
mondanám, hogy a közkedvelt értelmezés szerinti gyerekhisz­
ti még csak nem is létezik. A közkedvelt értelmezés szerinti.
Erre most joggal mondhatná milliónyi anyuka és apuka, hogy
akkor próbáljam a gyerekére reggel ráadni a ruhát, vagy éljern
át, amikor ott akarja hagyni a kölyköt az oviban, de az csak
toporzékol, délután meg éppen a fordítottja miatt üvölt: - Még
nem akarok hazamenni!

A hisztinek sokféle meghatározása létezik. Mit értek azon, hogy

a közkedvelt értelmezés szerinti? Azt, amiről sokan így beszél­
nek: - Nem értem, mi ütött ebbe a gyerekbel Semmi oka rá! Tel­
jesen meg van őrülvel - Az előzőek azt sugallják, hogy a gyerek
viselkedése érthetetlen, annak nincs megmagyarázható oka. Az
érthetetlenségből eredő félelem (van ilyen meghatározás) azon­
ban ebben az esetben a szülő viselkedésére illene, nem a gyere­
kére. Van olyan meghatározás, amelynek tükrében van értelme
hisztiről beszélni: túljátszott sérelem; túlzó, színészkedő érzelmi
kitörés, felesleges cirkusz, figyelernfelhívás, amivel az illető en­
gedményeket, egyetértést próbál kikövetelni. A hiszti igazi drá-

1 42
 Örömteli Nevelés

máj a az, hogy akkor történik, amikor te a legjobban sietsz. Ez

persze nem véletlen, nem is a génekbe kódolt rejtélyes dolog,
mert gyakran éppen az olyan körülmények idézik elő, melyekre
jellemző ez a kettő: nincs idő, sietni kell.

Jellemzően kettő- és négyéves kor között gyakrabban előfordul­

hat ilyesmi: - Nem megyek! Ez nem kell! Nem ilyet akartam!
Neeeeeeem! A másikat akarom! - Találkozhatunk ezekkel akár
két évnél korábban vagy öt év fölött is. Néha még szöveg sincs,
csak hang nélküli toporzékolás. A szülőt általában váratlanul
éri, mert szinte biztos, hogy van valami dolga, esetleg éppen in­
dul valahová, amikor a gyerek rákezd a hisztire.

Gondolom szeretnéd a hisztit egy kicsit mélyebben megérteni.

Bizonyára jó lenne lecsökkenteni otthon a hiszti mennyiségét
vagy drámaiságát! Akkor a dackorszakról kell először szót ejte­
ni, annak ellenére, hogy hiszti nem csak dackorszakban létez­
het. Nem részletezem, hogy a szakirodalomban ki hány éves
korra teszi a dackorszak kezdetét, de általában másfél és há­
roméves kor közé. Kár, hogy így nevezték el! Mi a baj a dackor­
szak elnevezéssel? Az, hogy felszínesen egy viselkedés meg­
nyilvánulási formája lett a névadó, ahelyett, hogy a viselkedés
okáról nevezték volna el. A kifejezés francia eredetű, az ellenke­
ző magatartás időszakát jelenti (période de l'opposition), és az
oroszok is innen vették át. Amúgy van ennél szerencsétlenebb
is, ahogyan az angolok hívják: rémes kétéves (terrible twos).

o
1 43
•
 •
Örömteli Nevelés

A dac szó jelentése: " Makacs ellenszegülés, ami többnyire sér­

o tődöttségből ered. Alkalomszerűen megmutatkozó önfejűség,
•
csökönyösség, nyakasság:' Tehát makacs ellenszegülés. A szó
eredete is sokatmondó: merészel. Nem lenne tehát szabad neki,
"
de ő " merészel ! És mi a makacs szó jelentése? Szeszélyesen el­
lenszegülő, amely az ember akaratának nem, vagy csak nehezen
engedelmeskedik, mozdulni vagy húzni nem akar; csökönyös,
konok. Vannak, akik a dackorszak szerencsétlen elnevezését
még azzal is tetézik, hogy felcímkézik saját gyerekük�t: - Józsi­
ka dacos, és kész! - de nem gondolnak bele, hogy a név kötelez,
tehát ha eleget mandegatjuk egy gyereknek, hogy milyen, akkor
igyekszik majd megfelelni ennek az elvárásunknak. Hasonlít ez
ahhoz, amikor eleget mondogatják a gyereknek, hogy: - Rossz
vagy! -, amit ő úgy hálál meg, hogy ezt olyan gyakran bizonyítja
be, arnilyen gyakran csak teheti.

®.
Első önállósodási korszak

Amit dackorszaknak neveznek, az valójában a gyerek önál­

lósodási korszaka. Ugye mennyivel szebben hangzik ez: első
önállósodási korszak! Miért első? Azért, mert lesz a gyereknek
még egy önállósodási korszaka tinédzserkorban. Ez nem je­
lenti azt, hogy a gyerek önállóságra való törekvése nem fejlő-

1 44
 Örömteli Nevelés

dik folyamatosan a felnőttkor felé haladva, de valóban létezik

két időszak, amikor hangsúlyossá válik. Az első önállásodá­
si korszak elejéig a gyerek ellenkezés nélkül felvette a ruháit,
és azt adtak rá, amit csak akartak, valamint reggel szó nélkül
elindult apával vagy anyával. Most pedig azt éli meg a szülő,
hogy szinte minden reggel egy harc, az oviban vég nélküli bú­
csúzkodás után nem engedi el anyát, toporzékol, sír, kiabál,
ráncigál vagy akár ütlegel. A gyerekek személyisége közötti
különbség nem indokolná annyi dacos gyerek létezését, mint
amilyen arányban a szülők megállapítják, hogy dacos vagy
hisztis a gyerekük. A dac persze nem egyenlő a hisztivel, de
gyakran kéz a kézben járnak, egyikük követi a másikat.

Sem a dac, sem a hiszti nem válik a gyerek személyisé­

gének jellemzőjévé, ha nem váltják ki belőle folyama­
tosan ezt a reakciót!

Ahogyan a csecsemőkortól kezdve halad valaki a felnőtté válás

felé, szakaszonként nem egyforma méctékben csökken a kiszol­
gáltatottsága, külső irányítottsága, és ezzel párhuzamosan nő
az önállósága, döntési szabadsága, felelőssége és saját kontroll­
ja önmaga és környezete fölött. Könnyebb lenne mindenkinek
egyaránt, ha az önállósodási korszak történéseit főleg a gyerek
oldaláról néznénk. Mi történt vele azelőtt, arnikor megmaka­
csolja magát, kivágja a hisztit? A hiszti csak egy reakció. Ha
megszüntetnénk az " akciót': akkor nem kapnánk reakciót.

o
1 45
•
 •
Örömteli Nevelés

Azt mondja apa a gyereknek, hogy: - Gyere, indulunk ovi­

o ba! -, erre a gyerek nem hagyja, hogy felöltöztessék, ráadásul
•
esetleg levágja magát a földre, és láthatóan nem akar onnan
felkelni. Mit jelentene ebben az esetben, hogy ha megszün­
tetnénk az akciót, akkor nem kapnánk reakciót? Ne menjünk
oviba? Ne akarjunk elindulni? Ha apa hirtelen kijelentené,
hogy: - Tudod, mit? Ma mégsem megyünk ovibal -, akkor
persze abbamaradna a hiszti, de ezt ritkán engedheti meg ma­
gának valaki, aki dolgozni jár, ráadásul az oviban is számíta­
nak a gyerekre. Keressünk más megoldást!

Ahhoz, hogy szülőként jobb megoldásaink legyenek, előbb

vegyük számba a gyerek dacossá válását megelőző gyakori
okokat. Ezek a következők: meg nem értés, nem reális, egyet
nem értés, félelem, erőltetés, más cél, a kontroll visszautasítá­
sa, a döntés jogának megkérdőjelezése. Mindjárt lesz itt egy
gyakorlati példa ezek megvilágítására, de megkíméllek attól,
hogy ennek a felsorolásnak az összes elemét alaposan kive­
sézzük. Azt azonban érdemes tudni, hogy körülbelül ezeket
vagy igen hasonló elemeket tartalmazó lépcsőn mennek le­
felé a gyerekek a hiszti látványos megnyilvánulása előtt. Ezt
olyan gyorsan teszik, hogy anya és apa hirtelen szembesül az­
zal, hogy a gyerek kivágta a hisztit, pedig sok lépcsőn ment át,
akár igen gyorsan, mire oda eljutott.

1 46
 Örömteli Nevelés

Mit akar elérni a gyerek a hisztivel? Egy felnőtt sem szeretné,

ha állandóan csak kontrollálnák, és neki magának nem sok
mindenben lenne döntési joga. A gyerekek is így vannak ez­
zel. A gyerek rengeteg dologban elfogadja a szülők irányítását,
csak azokat mi természetesnek vesszük. A kisgyermekkor ele­
jén elfogadja a dolgokat úgy, ahogy vannak, később azonban
egyre inkább elvárja, hogy értse, mi történik, miért döntenek
mások róla így vagy úgy. Körülbelül húsz hónapos kortól egy­
re inkább szeretné, hogy ő dönthessen magáról, és mire felnőtt
lesz, ezt jó esetben teljes mértékben el is éri - eltekintve most
attól, hogy közösségekben egyszerre irányítva is lehetünk, és
mi is irányíthatunk másokat.

Amikor azt mondjuk a kicsinek, hogy ezt a ruhát vedd fel, ak­
kor nem fogja érteni, hogy miért nem ő dönt, ezért nem lesz
neki reális a szülő döntése, és nem ért maj d vele egyet. Egy
pillanatig félni fog amiatt, hogy nem úgy alakulnak a dolgok,
ahogyan szeretné, és általában jön is a szülőtől az erőltetés.
Ekkor világossá válik a gyereknek, hogy más az ő és más a szü­
lő célja, és megtagadja, hogy kontrollálják őt, mert nem lát
más utat a saját döntési jogának helyreállítására, mint a teljes
szembenállást Mindez akár nagyon gyorsan is történhet.
Ez az előző bekezdés egy hétköznapi példa. Ha jól megnézed,
akkor látható, hogy a fenti felsorolás minden eleme szerepel
benne: meg nem értés, nem reális, egyet nem értés, félelem, eről­
tetés, más cél, a kontroll visszautasítása, a döntés jogának meg-

o
1 47
•
 •
Örömteli Nevelés

kérdőjelezése. A hétköznapi gyakorlatban ez a sorrend, vagy egy

o kicsit eltér, néha pedig átugrik pár lépést, például akkor, amikor
•
a szülő eleve erőltetéssei kezd, és azt mondja: - Most nincs idő
ruhát keresgélni, itt van ez a kék nadrág, ezt veszed fel.

Mit akar a gyerek elérni a hisztivel? Igyekszik helyre­

állitani a döntési jogát, ami a hiszti előtt elvileg még
megvolt neki.

Fogalmazhatunk másképp is: szeretné elérni, hogy ne csak

másoknak legyen döntési joguk a helyzet felett vagy őfelette.
Ha egy olyan gyerek, akinek nem vették el az önbecsülését,
úgy látja, hogy csak teljes szembeszegülés árán állíthatja vissza
azt a vágyott állapotát, hogy rajta vagy legalább rajta is múlja­
nak a dolgok, akkor ezt meg fogja tenni.

Ha valakinek túl erősnek tűnik mondjuk másfél éves gye­

rek esetében önbecsülésről beszélni, akkor csak gondolja át,
hogy az önbecsülés nem egy pillanat, amikor hirtelen már van
a gyereknek, eddig pedig nem volt, hanem olyasvalami, ami
szinte a kezdetektől fogva az énkép kialakulásával párhuza­
mosan folyamatosan fejlődik - nem foglalkozva most azzal,
hogy az önbecsülés nemcsak felépíthető, de sajnos rombolha­
tó is. El tudom képzelni, hogy valakinek még így is túlzás az
önbecsülés szó használata, rnert azon vitatkozik, hogy a gye­
rek elérhet-e a tudatosságnak ilyen szintjére. Akkor használja

1 48
 Örömteli Nevelés

helyette az önérzet szót ebben az értelemben: " személyes érték

érzése, és az ezen alapuló határozottság, amely a saját fontos­
ság tudatából fakad; a saját emberi méltóság érzete':

A hisztit nehezebb kezelni, mint megelőzni. Ezért arra biztatok

mindenkit, hogy megelőzésre törekedjen. Az örömteli és gyen­
géd nevelés, valamint a hisztis helyzetek csökkentésének egyik
titka az, hogy minél többször alakítsunk ki a gyerekkel közös
realitást. Ez nagyon gyakran csak megfelelő minőségű és meny­
nyiségű kommunikáción múlik, ha egyébként a szülői szeretet,
mint alapállás már adott. A hiszti mennyiségét növelheti az is,
ha a gyerek nem elég önálló, vagy ha el van kényeztetve.

®.
A gyerek önállósága

A legjobb engedni, hogy az önállóság tudatosan és fokozato­

san épüljön fel, és lehetőleg nem tenni olyat, ami rombolja.
Ehhez hagyni kell, hogy ő tegyen meg valamit, ha van olyan
szándéka. Rá kell bízni olyan dolgokat, amelyek nem haladják
meg a képességeit, amelyekkel tehát képes lenne megbirkóz­
ni. Ez nem jelenti azt, hogy magára hagyjuk, csak éppen nem
avatkozunk bele mindenbe feleslegesen, mert apa jobban tud­
ja vagy anya ezt gyorsabban megoldja.

o
1 49
•
 •
Örömteli Nevelés

Szerencsére az önállóság helyreállítható, bár az életkor előre­

o haladtával, tehát minél később kezdünk neki, annál inkább
•
kisebb lépésekben halad majd, és jóval tovább is tart. Ha
a gyerek még korához mérten sem önálló, akkor ez növelheti
a hisztis helyzetek számát, mert sok mindennek a megoldását
másoktól várja. Ha nálatok ez a helyzet, akkor fordítsd meg azt
a folyamatot, amivel ide jutottatok, és kezdd el a következőket:

- Minimum: Ne erőltesd, hogy azt egyen, amit te szeretnél,

hogy egyen, azt vegyen fel, amit te jónak tartasz, azzal ba­
rátkozzon, aki tetszik neked stb. Lazíts a kontrollon, mert
előbb-utóbb visszafordul, és egyáltalán nem engedi majd
meg neked, hogy irányítsd őt, még akkor sem, amikor tény­
leg szükség lenne rá.
- Lehetőleg minél több dologban kérd ki a gyerek véleményét.
(Holnap melyik ruhát vennéd fel?)
- Amikor csak lehetséges, előbb apróságokban, később na­
gyobb dolgokban engedd meg, hogy úgy legyen, ahogyan
szeretné. (Ezt nem tanácsolnám egy elkényeztetett gyerek
szüleinek, de most nem is arról beszélünk.)
- Engedd meg neki, hogy megismerje rá nem túl veszélyes
dolgokban hibás döntései következményét. Ezzel megen­
geded neki, hogy kifejlessze azt a képességét, hogy ő maga
többségében előre el tudja dönteni valamiről, hogy az jó,
vagy rossz. Ez egyébként növeli a felelősségi szintjét.

1 50
 Örömteli . Tevelé

- Ne tegyél meg helyette olyan dolgokat, amiket ő is meg tud

csinálni, és amire van ideje. Például: - Ha kiválasztottad azt
a ruhát, amit holnap reggel fel szeretnél venni, akkor hozd
ide, és tedd erre a székre!
- Legalább néha engedd meg neki, hogy ő ossza be az idődet:
- Mit csináljunk, ha hazaértünk?
- Ismerd el a teljesítményét, dicsérd eleget, de ne olyasmiért,
amiről úgy érzi, hogy azért nem jár elismerés, mert ezzel ér­
téktelenné teheted a dicséretet. Így végül semmilyen tőled
érkező dicséret nem lesz értékes számára.

A legtöbb olyan gyerekről, akire nem jellemző a hisz­

ti, az is elmondható, hogy egészen önálló a saját ko­
rához képest. Egy ilyen gyereknek van önbecsülése.
Akinek van önbecsülése, az kevésbé hoz létre drámát,
inkább elsimítja a dolgokat.

Az ilyen gyerek a hisztinek az ellenkezőjét csinálja; ha azt látja,

hogy egy másik gyerek hisztizik reggel az anyukájával, mert az
szeretne már elindulni dolgozni, akkor ő odamegy ahhoz a má­
sik gyerekhez, és valami ilyesmit kérdez: - Szia! Jössz velem ját­
szani ? -, és már nyújtja is a kezét. Néha egy ilyen csoporttárs
ki tudja menteni az anyukát reggeli szorult helyzetébőL Igen
sokféle tanács létezik még az önállóság helyreállítására, és en­
gedd meg nekem, hogy itt ebben a felsorolásban ne törekedjek
a teljességre.

o
151
•
 •
Örömteli Nevelés

Az előbb azt állítottam, hogy a legtöbb olyan gyerekről, akire

o nem jellemző, hogy hisztizik, az is elmondható, hogy egészen
•
önálló. Ö ritkán áll neki hisztizni, hiszen ehelyett megpróbál­
hatja megbeszélni a szülővel azt, ami a hiszti forrása lehetne,
ha nem tisztázná. Sajnos olyan is létezik, hogy a gyerek azért
hisztizik, mert megfélemlített, tehát még hisztíznie is tilos. Öt
így természetesen nem a hisztiről ismered meg, hanem példá­
ul ezekről: mértéktelenül visszahúzódó, szemét lesüti, állan­
dóan csendben van, kimért és lassú a mozgása. Az ilyenné tett
gyerek nevelése távol áll az örömteli neveléstőL A hosszabb
távon működő megoldás nehéz helyzetekre nem a trükk, ha­
nem a gyerekkel való harmonikus együttműködés, amelyhez
még konfliktushelyzeteket követően is viszonylag hamar visz­
sza lehet térni, ha korábban jól megalapoztuk

A trükkök inkább csak alkalmilag vagy rövid ideig beváló,

ideiglenes megoldások, és hamarosan nézünk közülük párat,
de jöjjön előbb a kontroll, amely szó hallatán oly sok felnőtt­
nek nyílik ki a bicska a zsebében.

1 52
 Örömteli Nevelés

®.
A kontroll mennyisége

A túl kevés és a túl sok irányítás is hátrány a gyerek számá­

ra, és a szülő-gyerek kapcsolat számára is. Ha szinte mindent
meghatározunk a gyerek számára, akkor könnyen elveszítheti
azt az elképzelését, vagy ki sem alakul nála, hogy rajta múl­
nak a dolgok, és hogy ő el tudja dönteni, hogy mi helyes, és
mi nem. Ha túlbecsüljük, hogy a gyereknek a korához képest
mennyire kell önállónak lennie, és emiatt sokkal kevesebb irá­
nyítást kap, mint amennyire szükség lenne, akkor lecsökken­
het az aktivitása, lelassulhat a fejlődése, és zűrzavarba kerülhet
amiatt, hogy nem ért dolgokat.

Van azonban egy fontos tényező, ez pedig a gyerek személyisé­

ge! Jó esetben a korán kívül ez dönti el, mennyi irányítást igé-
. nyel a gyerek, rosszabb esetben pedig egyáltalán nem veszik
figyelembe, hanem apának vagy anyának van egy elképzelése
arról, hogy nekik mennyire kell meghatározónak lenniük, és
minden gyermeküket egyforma mennyiségben irányítj ák.

A túlzott kontroll általában a szorgalmas, kitartó, gondos gye­

rek számára hátrány, mert magától is megtenne dolgokat, de
erőltetik. A gyerek ezt úgy éli meg, hogy bármit csinál, nem
elég jó. A .túl kevés irányítás pedig főleg a kevésbé határozott

o
153
•
 •
Örömteli Nevelés

és ritkábban cselekvő, kevesebb felelősséget vállaló gyereknek

o hátrány, mert kisebb mértékben fejlődik magához képest. Ke­
•
vesebbet tanul abból is, hogy a magunk és mások jószándékú
irányításának köze van a sikerek eléréséhez. Javaslom, hogy ne
túlozd el a szülői vagy nagyszülői irányítást, de ne is becsüld
alá a szerepét! Onnan tudod, hogy jó úton jársz, hogy a gyerek
szívesen működik veled együtt, de ki meri mondani, ha mást
akar, mint amit szeretnél.

®.
A hiszti kezelése

A hiszti humánus megszüntetése lehet jóval időigényesebb

és drámaibb, mint annak megelőzése, már csak azért is, mert
előfordulhat, hogy a szülőnek naponta kell ilyesmivel foglal­
koznia, és mindig éppen rohanna. A sietség lehet egyébként az
egyik kulcsa is annak, amiért maga a hiszti kialakul, és annak
is, hogy a szülő nem tudja nagyobb dráma nélkül kezelni.

l Minél gyorsabban akarsz kezelni egy hisztit, a helyzet

annál makacsabb lesz!

Ha általában gond reggel az öltözés, a reggelizés időtartama, az

elindulás otthonról, este a fogmosás időpontja, akkor mind-

1 54
 Örömteli Nevelés

ez könnyen orvosolható úgy, hogy minden ilyen helyzet elé

beszúrunk negyedóra pluszidőt Inkább érjünk oda valahová
minden nap negyedórával hamarabb, akár óvodába vagy isko­
lába, és búcsúzzunk el időben a gyerektől, időt hagyva neki en­
nek feldolgozásához, mint hogy minden hétre becsússzon egy
drámai reggel, amikor a gyerek sír, a szülő ideges, és más gyere­
kekre is átragad a dráma. Utána meg csak néz a szegény óvónő,
hogy miért olyan nehéz a dolga az egész csoporttal ma délelőtt.

A hiszti megelőzésének és kezelésének egy általános

megoldása az, hogy eléred, hogy a gyerek a saját indít­
tatására tehesse azt, amit te szerettél volna tőle.

Sok szülő mondja majd azt, hogy egy ilyen megoldás időigé­
nyes, de nem szabad elfelejteni, hogy nem lenne szükség hiszti­
kezelésre akkor, ha korábban elegendő időt fordítottunk volna
a gyerek önállóságának, önbecsülésének és biztonságérzetének
felépítésére. Nézzünk néhány példát hisztihelyzetek kezelésére!

A reggeli óvodai eset megoldása érdekében apuka vagy anyu­

ka például a következőket teheti:
l . Jöjjön rá, hogy indulatokkal a helyzet nem kezelhető.
2. Hagyja abba a kérlelést, erőltetést, a gyerek hibáztatását
3. Ne játssza el, hogy egyik pillanatban szomorú, mert még nem
tud indulni, a másik pillanatban pedig ideges ugyanezért.
4. Döntse .el, hogy most az idő nem számít, a gyerek számí t!

o
155
•
 •
Örömteli Nevelés

Így hozzon létre nyugalmat magában, mert a gyerekre az a

o hangulat ragad át, amit ő képvisel. (Azt kérdezed, hogyan
•
tudná ezt megtenni a szülő egy felfokozott idegállapotban?
Hát tudatossággaL Azzal ellensúlyozható a negatív érzelem.)
5. Nyugtassa meg a gyereket, hogy nem most indul.
6. Beszélgessen vele más témákról, amíg minden gyerek be
nem ment az előtérből a csoportjához. Leginkább a gyere­
ket kérdezze, érdeklődjön tőle, nyugtázza a válaszokat, de
ne állítson semmit, hogy ne kapjon ellenállást. (Igen, addig,
olyan sokáig, amíg minden gyerek be nem ment, miközben
jönnek-mennek a szülők.)
7. Miután minden gyerek bement, a szülő ne indítson újabb
témát, nem baj, ha emiatt unalmassá válik a helyzet. Ezen
a ponton is válaszol a gyereknek, ha az kérdez, de ne tegye
érdekessé a beszélgetést, mert a cél az, hogy a gyerek szá­
mára vonzóbb legyen bemenni a csoportba, mint folytatni
ezt az unalmas szituációt. Ettől még nem engedjük lejjebb
a szeretetünket, de igyekezzünk elég semlegesek lenni, és
nem lelkesedni a témákkal kapcsolatban.
8. Már csak egy kicsit kell várni, és a gyerek maga fog bekí­
vánkozni.
9. Ha ezután 1 0 percen belül mégsem megy be a gyerek magá­
tól, vagy az óvónő egyszeri, enyhe invitálására, akkor mint
beszoktatásnál, a szülő bemegy vele, és csak akkor hagyja ott
a termet és az ovit, amikor a gyerek már lefoglalta magát va­
lamivel. Kár, hogy ezt kevés óvoda engedné meg a szülőnek.

1 56
 Örom eh �el

Sok szülő és óvónő talált már ki nagyon jó megoldásokat ilyen

esetekre, például azt, hogy egy-két barátját küldik ki a gyerek­
hez, lehetőleg játékkal a kezükben, akik hívják őt, hogy jöjjön
játszani. Az a fajta megoldás, hogy a szülő ilyen esetben vala­
mi jutalmat kínál fel a gyereknek, talán működik egyszer-két­
szer, de veszélyes módszer, mert erre könnyen rászokhat.

Jó néáhány gyerek nem akar fürödni menni az estéhez köze­

ledve. Persze, hogy nem akar, ha utána már alvás a program.
Ígérjünk meg számára valami kellemes programot elalvás
előtt, de fürdés utánra. Ekkor legalább ő dönthet, hogy sze­
retné-e azt a programot, akár mesemondás, akár valami más
dolog az. Az ilyesmit is érdemes úgy intézni, hogy a gyerek
döntsön: - Szeretnéd, hogy legyen mese lefekvés előtt? Akkor
most kell menned fürdeni!

Még jobb, ha a gyereknek van választási lehetősége: - Ha most

elmész fürdeni, akkor egy dologra még jut idő lefekvésig. Me­
lyiket szeretnéd? Társasjátékozzunk, vagy inkább mondjak
egy mesét? - Ezekre a technikákra is elmondható, hogy elér­
jük, hogy a gyerek saját indíttatására teszi azt, amit a szülők is
szeretnének.

Vannak persze gyors trükkök, megoldások is, melyek nem

a fenti elv alapján működnek. ilyen például az, amit minden
szülő ismer, hogy ha a gyerek nem megy magától fürdeni, ak-

o
1 57
•
 •
Örömteli Nevelés

kor elkezd egy visszaszámlálást, és a gyerek tudja, hogy ami­

o kor apa a nullához ér, akkor már nem fér bele a mese. Ennél
•
jobb, ha a szülő látványosan bevonul a fürdőszobába, visz ma­
gával egy macit vagy egy babát, odaülteti azt a fürdőkád szélé­
re vagy mellé, és elkezd neki mesélni. Hamarosan megérkezik
majd a konkurencia, aki nem akar majd lemaradni a meséről,
és beugrik a kádba.

Olyan helyzetben, amikor úgy látod, hogy konfliktus alakul­

hat ki közötted és a gyerek között, de hirtelen nincs jó ötle­
ted, j avaslom, hogy tegyél fel magadnak három kérdést, hogy
könnyebben találj humánus megoldást, vagy legalább higgadt
kommunikációt valósíthass meg:
- Mit érezhet most a gyerek?
- Mit nem tud megoldani?
- Milyen szülőre van most szüksége?
Ez a három kérdés, vagy akárcsak egy is közülük, elegendő
lehetőséget biztosít számodra ahhoz, hogy mindkettőtök szá­
mára legalább a legkisebb veszteséget vagy akár a legmeg­
nyugtatóbb megoldást találd.

1 58
 Örömteli Nevelés

®.
Manipuláció

A gyereknevelésben használatos alkalmi trükkök, gyors áthida­

ló megoldások hallatán néhány ember azonnal felkiált: - Mani­
puláció! Ök úgy gondolják, hogy ezek megengedhetetlen, go­
nosz dolgok. Nem értik az alattomos indíttatású manipuláció
és az együttműködés barátságos és tudatos megteremtése kö­
zötti különbséget. Ugyanezek a fickók szintén képtelenek meg­
különböztetni a rossz szándékú kontrollt a szükséges és nem
ártó szándékú irányítástóL Szintén ők sohasem mondanának
működő megoldásokat, mert felnőttkorukra is csak egy dolgot
tanultak meg, rnindent tagadni. Amúgy a kontroll szó legtöbb
meghatározása nem tartalmaz olyat, arnitől az automatikusan
negatív lenne. Csak az utóbbi időben terjedt el széles körben az
a nézet, hogy a kontroll valami aljas dolog. A kontroll szótól ir­
tózókat megkérdezhetnénk - Mi a baj azzal, hogy az autóbusz­
vezető az úton tartja a buszt? Hát azzal, ha egy óvodapedagógus
eléri, hogy a gyerekek fogat massanak ebéd után?
A manipulációnak a teljesség igénye nélkül megfogalmazott
három ide illő, tehát a minden tudatosat tagadók által használt
meghatározása ez: ravasz fogás, megtévesztés, érzelmek vagy
gondolatok önző érdekből történő befolyásolása. Az a felnőtt,
aki az előbbi meghatározásokra támaszkodva úgy gondolja,
hogy a gyereknevelés színtiszta manipuláció, általában arra

o
1 59
•
 •
Örömteli Nevelés

a következtetésre jut, hogy hagyni kell a gyereket úgy felnőni,

o ahogy akar, minden ráhatás nélkül. Ennyi erővel azt is mond­
•
hatnák, hogy járműoktatásra nincs szükség, mert nem szép
dolog manipulálni a járművezetést tanulókat. Ezek az emberek
egy dolgot nem értenek. Azt, hogy az emberi tevékenységek
egyik legfontosabb összetevője a szándék. Azt, hogy valami
manipuláció vagy nem, alkalmazójának szándéka dönti el. Az
önös érdekből végzett kontroll és a közös haladás érdekében
történő irányítás között ugyancsak a szándék a fő különbség,
bár nem ez az egyetlen.

Megfigyelhető, hogy azok az emberek, akik a gyereknevelés

megoldásainak hallatán azonnal farkast kiáltanak, általában
ugyanazok, akik maguk semennyi irányításból nem kérnek,
nem szeretik, és gyanakodni kezdenek, ha mások kérnek tő­
lük valamit, nem hajlandók másokat irányítani, de ők maguk
szívesen manipulálnának vagy manipulálnak másokat, s ezt
a lehető legrejtettebb módon teszik. Ismerjük az ilyen em­
berek gyereknevelésének eredményeit. Képtelenek felfogni,
hogy minden nem egyedül végzett sikeres emberi tevékenység
a résztvevők valamilyen szintű együttműködésén alapul, és
nem rossz szándékból, hanem a közös cél vagy minden részt­
vevő lehető legtöbb érdekének vagy előrevivő célja megvaló­
sulásának érdekében.

1 60
 Örömteli Nevelés

Miért pazarlom rájuk a szót? Azért, mert számos különböző mó­

don megpróbálhatnak téged eltéríteni attól, hogy tanulj a gyerek­
nevelésről, és tudatosan alkalmazd, amit már tudsz. Szerintük
csak úgy felnő majd a gyerek magától, mint a gyom. Ne értékeld
le rniattuk magadat, erőfeszítéseidet, és még a néha adódó eset­
leges Irudareokat sem. Tanulsz és haladsz. A károgókat hagyd a
kerteden kívül, ne pazarold rájuk a figyelmedet még olyan meny­
nyiségben sem, amennyire én tettem ebben az öt bekezdésben.

Gyereknevelési javaslataim a közösségi médián keresztül eljutnak

néha tinédzserekhez is, pedig a legtöbb általam szalgáltatott tar­
talom inkább kisgyermekes pároknak, gyermekvállalás előtt ál­
lóknak vagy iskolás gyerekeket nevelő szülőknek, nagyszülőknek
szól. Érdekes, hogy rnilyen fogékonyak a karnaszak a gyerekne­
velés témájára. Ennek az az oka, hogy két gyereknevelés határán
vannak. Az egyik, ahogyan őket nevelték, a másik pedig az, hogy
érzik, közeleg az ő idejük, arnikor nekik lesznek gyermekeik. Sok
pozitív visszajelzést kaptam tinédzserektől is, de vannak közöttük
olyanok is, akik a körülöttük élő felnőttektől annyi rossz példát
láttak, hogy tagadják a gyereknevelés értelmét. úgy lá�ák, hogy
a felnőttek nem őszinték, nem követendők. Sajnos így könnyen
eljuthatnak a karnaszak ehhez hasonló önpusztító következteté­
sekhez: - Inkább legyünk őszintén rosszban, mint hogy tudato­
san javuljanak a dolgok. - Ök úgy lá�ák, hogy minden tudatos
dolog manipuláció. Ennek el kellene gondolkodtatnia a felnőtt
társadalom résztvevőit arról, hogy valami rossz irányban halad.

o
161
•
 •
Örömteli Nevelés

o
•
®.
Erőltetés és játékosság

Nem az egyetlen, de az erőltetés igen gyakori példája az: - Egyél

még! A gyerek nem akar megenni valamit, és millió - akár sze­
lídnek tűnő - módon próbálják rábírni. Ez akkor is erőltetés, ha
nincs jelen fizikai erőszak. A legjobb, ha nem erőltetjük, hogy
a gyerek egyen, de üres hassal mégsem mehet iskolába. Erre is
megoldás az, hogy felkínáljuk neki a választás lehetőségét, de
nem azt, hogy eszik, vagy nem eszik. Például: - Ez a két lehetőség
van reggelire, melyiket ennéd inkább? - Egy másik megoldás,
hogy a problémát az ételről más dologra helyezed át, például: -
Gyere, válassz ebből a fiókból egy kanalat, amivel szívesebben
belekóstolnál abba a levesbel - Az ilyen választási lehetőségek
azért jók, mert így a gyereknek van döntési szabadsága.

Mi a baj az erőltetéssel? Az, hogy a gyerek, akit gyak­

ran erőltetnek, megszokja, hogy erővel hasson vissza,
később pedig erővel hat indokolatlanul, tehát anélkül
is, hogy erőltetés érte volna. Ez lehet lelki természetű,
és lehet akár fizikai is.

Nemcsak az erőltetésre, de sok más olyan helyzetre, amiről lát­

szik, hogy hamarosan rosszra fordul, jó megoldás a játékosság.
Ha nincs más megoldásod, nincs bevált technikád egy nehéz

1 62
 Örömteli Nevelés

helyzetre, akkor még mindig kiolthatod a problémát játékos­

ság bevetésével. Például a gyerek kissé zaklatottan azt mondja,
hogy: - Márpedig nem megyek a nagymamához, mert össze­
vissza nyalja az arcomat! - (Elnézést kérek a gyerekpuszit imá­
dó nagymama olvasóimtól, de a gyerekek néha fogalmazhatnak
nyersen.)

Ebben a pillanatban a gyerek úgy lecövekelhet, hogy tankkal

sem mozdítanád el onnan. Karját összefonja, arcán kérlelhetet­
len elszántság jelenik meg. Mondhatod neki, hogy megígérem,
hogy nem fog téged megpuszilni, de a tapasztalatai miatt esetleg
nem hiszi el. Akkor te jelentőségteljesen, kissé titokzatosan mo­
solyra fakadhatsz, és azt mondhatod neki: - Tudod mit! Ami­
kor megérkezünk, ott állok majd melletted, és ha puszit akarna
adni neked, hirtelen odadugom közétek az én arcomat, és azon
csattan majd a puszi! - Ezt játszd is el a gyereknek, hogy elég
valóságosnak tűnjön számára, hogyan történik majd.
A játékosság sokféle helyzetből kimenthet benneteket, téged
és a gyereket is. Látod, hogy hamarosan feszültséggel teli hely­
zet alakulhat ki, erre te abbahagyod annak növelését, és ki­
találsz valami mókát. A gyerek márpedig nem akar lemenni
a játszótérre, pedig szerinted jó lenne neki egy kis friss levegő
és valamennyi mozgás. Erre te szép lassan mosolyogni kez­
desz, és ezt mondod: - Aki előbb ér a hintához, az kapja a na­
gyobb kakaós csigát, amikor feljöttünk. - Csak kevés gyerek
van, aki erre azt mondaná, le sem megyünk, viszont kérem

o
1 63
•
 •
Örömteli Nevelés

a kakaós csigát. A legtöbben szeretnek játszani, versenyezni,

o és így benne lesznek a mókában. Természetesen nem kell a já­

•
tékossághoz mindenáron kapnia valamit a gyereknek Mond­
hatnád ezt is: - Aki előbb ér a hintához, annak raj zol a másik
egy aranyérmet!

A j átékasságra minden szülő sok-sok saját ötletet alkalmaz­

hat. Egyvalami azonban minden ilyen j átékosságat megelőz.

Amikor rosszul alakul a kommunikáció, vagy túl nagy annak

a hiánya, akkor fel kell ismerned, hogy ebben az irányban ha­

ladva csak több feszültség jön létre köztetek A feszültséggel

teli helyzet hosszadalmas és veszteséges a gyerek és a szülő

számára is, akárhogyan is oldódik meg végül. Ezért jobb idő­

ben észrevenni, hogy nő a feszültség, és rájönni, hogy nem

a gyerek téríti majd el a helyzetet a holtvágányról, hanem ne­

ked van erre lehetőséged.

Sok kisgyermekes szülő használja a játékosságat néhány éves

gyermekénél, míg kamaszoknál sokkal kevesebben. Termé­

szetesen másképp is kell használni egy tinédzsernél! Nem ker­

getheted meg játékosan a fürdőszoba felé irányítva. Ha azon­

ban kínos csend alakul ki közöttetek, mert egyik oldalon sincs

egyetértés valamiben, és senki nem akar engedni, akkor old­

hatod a helyzetet, megindíthatod a kommunikációt például az­

zal, hogy az enyhülés irányába haladva megengedsz magadnak

egy apró, de őszinte mosolyt, és megkérdezed: - Honnan ment

1 64
 Örömteli Nevelés

rossz felé ez a beszélgetés? - Ha azt kapod rá, hogy: - Már az

elejétől! -, akkor is jobb úton jártok, mert ez legalább egy válasz
volt, és erre mondhatod: - Akkor kezdjük onnan jobban!

Ha megtanulsz élni a játékosság, a könnyed versenyzés eszkö­

zeivel, akkor sokkal türelmesebb szülőnek tartod majd magad,
mint addig. Ahhoz azonban, hogy türelmes szülőnek érezhesd
magad, nem csak ez vezethet el. Ez csak egy összetevő.

®.
A hiszti speciális okai

Előfordulhat, hogy a gyerek hirtelen dacossá vagy dacosabbá

válik, mint amilyen lenni szakott Ilyenkor azt kell feltérké­
pezni, hogy mi változott a korábbiakhoz képest. Néha az a baj,
hogy bántották az oviban, az iskolában. Máskor éppen az el­
lenkezője, ő tett valamit, amit nem mer elmondani.

Amikor otthon válik dacossá, például kézmosás, fürdés, öltöz­

ködés miatt, akkor nagyon gyakran csak az a probléma, hogy
senkinek sem volt ideje türelmesen elmondani neki, megér­
tetni vele, hogy miért csináljuk azt a dolgot. Nem csak úgy
futtában, hanem nyugodt körülmények között, amikor a gye­
reknek módjában állna teljesen megértenie, hogy miért az a

o
1 65
•
 •
Örömteli Nevelés

szabály, és miért akkor. Erre sok szülő mondja, hogy én ezer­

o szer dmondtam, és mégsem érti. Ha ezerszer elmondjuk, de
•
egyszer sem figyeljük meg, hogy nem reális számára, nem ért
egyet egy adott szabállyal vagy tennivalóval, akkor nem jött
létre a gyereknél olyan megértés, hogy az cselekvésre vagy ép­
pen cselekvéstől való távolmaradásra (Ne tedd!) sarkallja.

Szinte minden hisztinél megtalálható, hogy a szülőnek kevés

volt az ideje, és siettette a dolgot. Ez nem csodaszer, de ha egy
szülőnek csak azt az egyet sikerülne betartania, hogy minden,
a gyerekkel kapcsolatos dologra rászán még egy kis pluszidőt,
hogy beleférjen az is, arnikor dacosságot kell kezelnie, akkor
ritkábban jönne létre gyerekhiszti. Bár sok szülő úgy érzi,
hogy a gyerek néha az idegeire megy dacosságával, világosan
kell látni, hogy a gyerek nem azért dacos, hogy felbosszantsa
a szüleit, ő csak szeretné helyreállítani azt az állapotot, amikor
még rajta múltak a dolgok. A gyerek tehát önállóságért kiált.

A legtöbb hiszti nem a gyerek viselkedésének, hanem

a szülő időzavarának mutatója. Erről az időzavarról a
szülő tévesen hiszi azt, hogy kettejüké. Ez csak az övé.
A gyerek ráér. A szülő az, aki általában nem.

Egésze11 eddig úgy beszéltünk arról, amivel kapcsolatban a gye­

rek hisztis lett, mintha az a dolog igen fontos lenne, minden­
képpen úgy kellene lennie. Pedig szülőként néha feltehetnénk

1 66
 Örömteli Nevelés

magunknak a kérdést, hogy a gyerek vagy a család érdekében

nem lehetnénk néha egy kicsit lazábbak, nem lázadhatnánk egy
kicsit együtt a gyerekkel, és akkor valami olyat mondanánk: -
Tudod mit? Ma te mondd meg nekem, hogy mikor fürödjek,
de utána elalvás előtt te mesélj el nekem egy mesét. - Sérti ez
a következetességünket? Első látszatra igen. A következetesség
azonban nem egyenlő a hajlíthatatlansággal, merevséggel. Ha
szinte mindig változtatunk a dolgok normális menetén, akkor
következetlenek vagyunk, ha sohasem, akkor merevek, ha pe­
dig néha belefér egy kis változtatás, az egyfajta rugalmasság,
ami még nem rúgja fel következetes hozzáállásunkat

Sokszor hallottam már a hiszti olyan osztályozását, mintha

abból lenne indokolt és indokolatlan. Valójában a gyerek ol­
daláról nincs indokolatlan hiszti, legfeljebb a szülő néha érti
az okát, máskor pedig nem. Ez utóbbi alkalommal mondja,
hogy - Nem értem, mi ütött ebbe a gyerekbel - Nincs mese!
A hiszti ettől még a gyerek zaklatottsága, akár meg tudja fogal­
mazni, akár nem - általában a hiszti alábbhagyása után. Sok
gyerek alkalmaz műbalhét, amikor inkább színészetről van
szó, nem pedig belső feszültségből származó kontrollálatlan
érzelmi megnyilvánulásról, ami a hiszti.

Az ilyen esetekben jól működik, ha apró mosollyal a szád sar­

kában nagyon derűsen megkérdezed: - Nahát, mi történik! ? ­
Ha ilyen kedvesen nem megy, és gyermeked általában jobban

o
1 67
•
 •
Örömteli Nevelés

kijön ebből a fajta hisztiből ennek hatására, akkor kérdezheted

o nagyon enyhe unalommal is: - Ez most komoly? -, ami egy
•
finom jelzés arra, hogy mindketten tudjátok, hogy műbalhéról
van szó. A hisztiből való kijövetelnek az is célja, hogy ismét va­
lós kommunikációba kerüljünk, és végül megszűnjön a gyerek
zaklatottsága - és néha még a szülőé is. Az alkalmi műbalhét
sem szabad teljesen figyelmen kívül hagyni, mert a gyerek ek­
kor is figyelmet igényel. Ha nem kap tőlünk figyelmet, tudatos
hisztije könnyen átválthat olyanná, amit már ő sem kontrollál.
Ezt azután nehezebb kezelni.

A nem alkalmi tudatos hiszti, tehát a rendszeres műbal­

hé azonban már más lapra tartozik. Ez egy rossz játszma,
ami rendszeresen ugyanúgy zajlik. Az ilyesmi egyik oldal­
ról nézve nem igényel sok figyelmet, mert ha sok figyel­
met adsz a műbalhénak, akkor annak mennyisége csak
nő, másik oldalról azonban - nem azonnal, de - kezelés­
re szorul, mert jó lenne, ha megszűnne ennek rendszeres­
sége. Ha ilyet tapasztalsz, akkor javításra szorul a kettőtök
közötti általános kommunikáció. Több valódi beszélgetés
teljes odafigyelés mellett, a gyerek kérdéseinek érdemben
történő megválaszolása, megjegyzéseinek nyugtázása, a
családodban létező alapvető szokások, szabályok ismere­
te és a gyerek általi megértése sokat segít ezen. Követelő­
ző gyerek esetén ide tartozik még lehetőségeitek ismerte­
tése, az anyagi helyzetetekről való őszinte tájékoztatás is.

1 68
 Örömteli e ·elé

A követelőző gyerek probléma amúgy akkor szűnik meg, ha

a gyereknek vannak állandó és alkalmi feladatai, azokat elvég­
zi, és emiatt is jogosan büszke magára. Erről lesz még szó az
" Elkényeztetés fejezetben':

®.
Csodaóra

Ha belegondolsz, lesznek példái d arra, hogy akár a te gyerek­

karodban, akár a te gyereked életében, akkor keletkeztek leg­
inkább konfliktusok, amikor nem volt idő valamire. Sietség,
hogy felöltözzön végre, nincs idő esti mesére, mert a kölyök
elnyújtotta a vacsorát. - Vedd már fel a cipödet, mert indulunk
az ovibal - Egy gyerek olyan sokszor hallhatja, hogy nincs idő,
sietni kell, hogy végül nem veszi már komolyan. - Még öt perc!
Mindjárt jövök! Csak ezt még befejezem! - és hasonló vona­
kadások

A szülö ezt tévesen úgy próbálhatja meg kezelni, hogy minden

öt percben szól, hogy: - Jó, még öt perc! -, azután pedig így: ­
Már letelt az öt perc! -, majd: - Már sokszor letelt az öt perc!
Ha mindig mi noszogatjuk, hogy tegyen már valamit, akkor a
gyerek megszokj a, hogy mások gondosak az idővel, ök tudják,
mikor jött el valaminek az ideje vagy mikor indulunk.

o
1 69
•
 •
Örömteli Nevelés

Nem oda akarok kilyukadni, hogy a gyerekeknek milyen az

o időérzékük egy-, öt- vagy kilencéves korukban. Természete­
•
sen nagy különbségek vannak, de itt inkább arról van szó,
hogy jobb a gyereknek, és jobban szolgálja az örömteli nevelés
célját is, ha a gyerek minél nagyobb mértékben ura az időnek.
Mit jelent ez? Azt, hogy korának, képességeinek és tudásának
megfelelő mérték:ű hatással van arra, hogy valami elkezdődik,
történik vagy befejeződik.

A homokóra nem csodaóra, de jót tesz, ha van belőle otthon

két darab. Egy háromperces és egy tízperces. Jót tesz ugyanis
a szülő-gyerek kapcsolatnak, ha nem a szülő noszogatja a gye­
reket, hogy menj már fürödni, öltözz, mert indulni kell, gyere
már végre vacsorázni. Ez a legkönnyebben úgy tehető meg,
hogy a szülő helyett egy homokórára és a gyerekre bízzuk a
dolgot: - Fordítsd meg ezt a homokórát, és gyere vacsorázni,
amikor lepergett a homok! - Ha letelt az idő, és mégsem jött
magától, akkor bemész a szobájába, és ezt kérdezed: - Nem
pergett még le a homok? -, vagy - Nem járt még le az óra?
- Ez sokkal jobb, mint ötpercenként bemenni a gyerek szabá­
jába és ezt szajkózni: - Hányszor mondjam még? - Ettől még
sokkal kevesebb alkalommal, de előfordulhat, hogy további
kérleléssei próbálja elodázni a vacsorát, de ha még a homokó­
ra elindítása előtt megállapadsz vele, hogy jön majd, amikor
lepergett a homok, akkor ezt a gyerek könnyen betartja majd.
Ha mégsem, akkor annak az a leggyakoribb oka, hogy a gye-

1 70
 Örömteli 'e,·elés

rek már eltanulta a szülőtől, hogy nem feltétlenül kell betarta­

ni azt, amit ígértünk.

Hogyan jut idáig egy szülő a gyerekkel? Pár mondat megvilá­

gítja: - Öt perc, és jövök! - De nem jön, pedig negyedóra is
eltelt. - Mindjárt-mindjárt! - De valójában egy óra múlva sem
jön. - Azonnal, kislányom! - Azután fél órával - Ne haragudj,
valami közbejött!

Nincs azzal semmi baj, ha nagy ritkán nem tudjuk tartani,

amit megígértünk. Amikor azonban ez már mindennapossá
válik, akkor nem csodálkozhatunk azon, ha a gyerek sem fog­
lalkozik azzal, hogy mindjárt jöjjön. Inkább ne ígérj, ha nem
tartható. Egy gyereknek a határozott nem is megbízhatóbb
válasz, mint a be nem tartott ígéret. Vigyázat! A gyerek szá­
mára nincsenek nagy különbségek kis és nagy ígéretek között.
Ha nem kap meg egy biciklit, amit ígértél, az persze jobban
fáj, mint ha túl sokáig kortyolod a kávét, és nem mész le vele
focizni az eredeti megállapodás szerint öt perc múlva, de a
szinte mindennapos még öt percek ragadósak, és sajnos ezt
üzenik: nem kell betartani az ígéreteinket.
Az már teljesen más lapra tartozik, hogy a gyerek néha tényleg
nagyon belefeledkezik a játékba, és nem azért késik, mert ezt
tanulta a szülőtől. Ez egy természetes dolog. A gyerek a fele­
lősségteljes felnőtthöz hasonlóan szereti befejezni, amit elkez­
dett. Sok jó megoldás van arra, ha például még nem fejezett

o
171
•
 •
Örömteli Nevelés

be egy várépítést vagy egy babaház berendezését. Az egyik az,

o hogy azt mondod neki, hogy - Innen folytatod majd, és hogy
•
tudjuk honnan, hozd magaddal a következő kockát! -, vagy
- Innen folytatod majd, és hogy tudjuk honnan, tedd ide félre
ezt a bababútort!

A homokóra sokféleképpen használható. Ha otthon dolgozol,

és szükséged van még fél órára, akkor azzal a gyerekkel, aki
már el tud számolni kettőig (!), megteheted, hogy ezt mondod
neki: - Anyának most van egy kis munkája. Indítsd el ezt a
homokórát, és ha lepergett, akkor fordítsd meg még kétszer,
és ha akkor is lepereg, gyere értem, és jövök hozzád. - Ezzel
szemben elmondható, hogy ritka, hogy egy hároméves gyerek
ellegyen fél órán át úgy, hogy egymaga játszik, de arra azért jó,
hogy ha van otthon másvalaki is, akkor hagyjon téged dolgoz­
ni fél órán keresztül.

A háromperces homokóra jó lehet fogmosáshoz, de még ah­

hoz is, hogy a gyerek igyekezzen lefekvés előtt a szobába, mert
ezt mondod neki: - Amikor lepereg a homok, elkezdern a me­
sét. - Végül is melyik gyerek szeretne lemaradni a mese elejé­
ről? ilyesmit sem játszanék azonban el egy gyerekkel, aki néha
egy kicsit húzza az időt, de gyakorlott időhúzókat könnyű vele
rendre szoktatni. A homokóra számos más módon alkalmas
arra, hogy ne a szülő legyen a gyerek sürgetője, hanem ez az

időmérő eszköz.

1 72
 Örömteli Nevelés

®
Megértés és egyetértés

Miközben sokféle szabadsággal kell rendelkeznie a gyereknek,

emberi közössé gekben - így családban is - a fontos dolgokban
szükség van az ő egyetértésére is. A gyerekkel való egyetértés
megteremtéséhez az első lépés a megértés. Mennyi, de meny­
nyi szülőtől hallani ilyen és ehhez hasonló panaszokat: - Pe­
dig hányszor elmondtam már neki! - Attól még, hogy ezerszer
elmondtunk valamit, nem biztos, hogy a gyerek megértette,
sem az, hogy meg is tudja valósítani. Amit elmondunk neki,
az a legtöbb gyerek számára elmélet még akkor is, ha vala­
mi tennivalóról van szó. Akár iskolában, akár a képzések más
szintjén leginkább gyakorlással érhető el, hogy valamilyen tu­
dás alkalmazható is legyen.

A gyerek az iskolában tanul valamit, azután - jó esetben -

gyakorolják, és így képes alkalmazni, amit tanult. Amíg a gye­
rek kicsi, addig ehhez hasonlóan jár el sok szülő is otthon.
Megmutatja a gyereknek, hogy így használd a vízcsapot egy
szűrő segítségével gyümölcsök megmosására, utána hagyja,
hogy a gyerek csinálja, megdicséri azért, ami már jól megy,
és korrigálja, ha valamit még nem jól csinál, mert esetleg még
nem értette meg telj esen. A gyakorlásnak a viselkedésben is
nagy szerepe van, de az első lépcső az alapvető megértés lét-

o
173
•
 •
Örömteli Nevelés

rehozása. Megfigyelhető, hogy nagyobb gyerekeknek már rit­

o kábban mutatják meg, hogyan csináld. Sokan úgy gondolják,
• hogy nekik már elég, ha elmondjuk. Ha így lenne, akkor elég
lenne elmesélni a tanulóvezetőnek, hogyan kell autót vezetni,
azután beültetnénk az autóba, és hajrá.

Megértés, gyakorlás, nagyobb megértés, gyakorlás, rutin. Ez

egy bővebb sorrend. Nem csökkenti a gyakorlás fontosságát,
hogy bár a megértést követő gyakorlással magasabb szint­
re emelkedik a megértés, a dolgok alapja mégis a megértés.
A gyerek korától és intelligenciájától függően képes lehet
pusztán szavakban átadott ismeretek alkalmazására is, jól te­
szed azonban, ha a fontosabb ismereteket nemcsak elmondod,
hanem be is mutatod neki. Ezt megteheted rajzos formában,
de foghatsz kis műanyag vagy faragott játék emberkéket, és
azokkal is bemutathatod. Meg akarod neki mutatni, hogy mi­
ért fontos a fogmosás? Akkor kirakhatsz egy emberi szájat
fehér fakockákból, azután odavihetsz egy másik színű kisebb
kockát - ő a baktérium -, ami megtámadja az egyik fogat, amit
azután kicserélsz egy szürke kockára. Ez sokkal több megértés
a gyerek számára, mint ha azt mondod neki, hogy - Mossál
fogat, különben elromlanak a fogaid!

Ha már a fogmosást említettük, akkor nézzünk egy megol­

dást arra, hogy mit tehetsz, ha a gyerek irtózik a fogmosástól.
A végén majd kiderül, hogy a példa túlmutat a fogmosáson,

1 74
 Örömteli Nevelés

mert olyan elvet használ, ami sok más dologra is használlia­

tó a gyereknevelésben. Sok gyereknek eleve irtóztató a fog­
mosás, másoknak pedig attól megy el a kedve a fogmosástól,
hogy valaki jó alaposan megmosta már neki párszor. Ha mi
mossuk, akkor nagyon gyengéden kell, és minél hamarabb rá
kell hagyni a gyerekre, hogy ő mossa, akkor is, ha eleinte nem
csinálja tökéletesen.

Ha már nagyon elment a kedve a fogmosástól, akkor a követ­

kezőkkel hozhatjátok helyre:
l . Eleinte fogkrém nélkül kérd meg párszor, hogy érintse
a fogkefét a szájához.
2. Ezután kérd arra, hogy érintse a fogkefét az egyik fogához.
3. Ezután kérd arra, hogy érintse a fogkefét egy másik fogá­
hoz. Ezeket ismételjétek ötször.
4. Kérd meg, hogy tegyen fogkrémet a fogkefére, vagy tegyél
rá te egy keveset, majd kérd meg, hogy érintse hozzá egy
fogához.
5. Most kérd meg, hogy vegyen vizet a szájába, és öblítse ki.
(Olyan szavakkal, hogy megértse.) Előfordulhat, hogy ezt a
lépést sokszor kell gyakorolnia, és ez egy fontos lépés, mert
ha ezt tudja, akkor nem esik maj d pánikba, amikor zavarja,
hogy víz vagy fogkrém van a szájában. Néha fürdőkádban,
strandon vagy uszodában szerzett negatív tapasztalatai mi­
att utál a gyerek vizet venni a szájába, de ennek most nincs
jelentős�ge.

o
1 75
•
 •
Örömteli Nevelés

6. Kérd meg, hogy enyhén dörzsölje a fogkefén lévő fogkrémet

o az egyik fogához, maj d mossa ki vízzel a fogkrémet.
•
7. Ha a 6-os lépés már jól megy, akkor kérd meg, hogy mossa
meg több fogát is, és csak azután öblítse ki a szájából.

Ha bármelyik lépésnél elakadnátok, akkor kérd meg, hogy csi­

nálja ugyanezeket a te fogkeféddel és a te fogaiddal. fgy egy
külső nézőpontból sokkal könnyebb lesz megfigyelnie, hogy
mi történik. Ezután már visszatérhettek oda, hogy a saját fo­
gaival tegye meg az előző lépéseket. A technika, amit az előbb
használtunk, a fokozatos megközelítés elvére támaszkodik,
aminek a gyereknevelésben is számos haszna van. Az előb­
bi minta kis átalakítással sok minden másra is használható,
például hajmosás vagy körömvágás problémák megoldására.
Nézzük még meg körömvágásra is csak azért, hogy mélyítsük
a fokozatos megközelítés elvének használatát

Sok gyereknél bejön egy technika a körömvágásra, és most nem

a csipesz használatára gondolok, hanem arra, hogyan alapozha­
tod meg, hogy a gyerek ne utasítsa el a körömvágást. Ez olyan,
ami a legtöbb gyereknél még akkor is működik, ha korábban
már sok stressz éne körömvágás közben, csak ekkor tovább tart
rendbe hozni. Ha a gyerek még nem alakított ki teljes ellenállást
a körömvágásra, akkor ezzel két hét alatt megoldod, ha azonban
már régóta stresszel emiatt, akkor eltarthat egy hónap is, de va­
lójában csak napi pár perc gyakorlás kell hozzá.

1 76
 Örömteli Nevelés

Ezeket a lépéseket csináld, ha a gyerek már jól érti a szavakat!

l . Mondd meg a gyereknek, hogy most nincs körömvágás,
csak ismerkedtek a körömcsipesszel.
2. Kérd meg a gyereket, hogy tartsa a csipeszt a tenyerében, és
nézze meg alaposan. Ha megtette, köszönd meg.
3. Kérd meg a gyereket, hogy érintse hozzá a csipeszt a te kör­
mödhöz. Nyugtázd, ha megtette. Ezt ismételtesd meg vele
háromszor.
4. Kérd meg, hogy érintse hozzá a csipeszt valamelyik körmé­
hez. Köszönd meg, ha megtette.
5. Kérd meg, hogy érintse hozzá egy másik körméhez. Ezt há­
romszor csináljátok, és mindig nyugtázd, ha megtette.
Ezeket a lépéseket ismételd vele legalább 3 naponta.

Amikor eljön a körömvágás ideje, akkor ugyanezt tegyétek,

csak a végén kérd meg, hogy érintse hozzá a csipeszt ahhoz a
körméhez, amelyiken a legnagyobb a köröm, mert azt a kör­
möt fogod kisebbre vágni. A kijelölt körmöt nagyon kíméle­
tesen vágd le, hogy ne legyen újra rossz élménye. Ha levágtad,
kérd meg, hogy érintse hozzá a csipeszt ahhoz a körömhöz,
amelyik most a legnagyobb. Ezen a módon levehetitek a
stresszt erről a témáról a gyereknél, és nálad is.

Felmerül a kérdés, hogyan gyakorolhatsz a gyerekkel olyat, ami

veszélyes, és amit éppen el kellene kerülnie? Az ilyesmit vagy
gyakoroljuk, ha találunk rá veszélytelen módszert, vagy csak

o
1 77
•
 •
Örömteli Nevelés

elegendő mennyiségben bemutatjuk a gyereknek úgy, hogy ő

o tevőlegesen részese legyen a bemutatónak Erre jó példa annak
•
begyakorlása, hogyan nem érintjük a forró sütő ajtaját, amikor
az be van kapcsolva. Mielőtt megnézzük ezt a konkrét példát,
jelzem, hogy hamarosan szó lesz a szabad - nem szabad témá­
ról. Ezért ha a forró sütő témájára csak az lenne a válaszod, hogy
megmondod a gyereknek, hogy nem szabad, és kész, akkor
nem jársz rossz felé, de a tudatosság alacsonyabb szintjein sok
gyereknek még semmit sem jelent a nem szabad.

A tapasztaláson keresztüli vagy más úton történő

megértés nélküli tiltás általában nemcsak eredmény­
telen, hanem gyakran éppen az ellenkező irányban
hat: csak azért is megteszi.

Van tehát egy másfél éves gyerek, aki talán érti a nem szabad
kifejezést, de ez csak ritkán akadályozza őt meg az adott dolog
megtételében. A fokozatos tapasztalással való tanulás azonban
használható a sütő esetében is a következő módon. Kikapcsolt
sütővel kezdjük, és arra kérjük a gyereket, hogy érintse meg a
sütő üvegajtaját. Miután megtette, megköszönjük. Ha érintés
után nem engedi el, hanem hozzátapasztva tartja a kezét, ak­
kor kérd meg arra, hogy most engedje el, és minden tevékeny­
ségét nyugtázd valahogyan, például: - Jól van. Köszönöm.
Rendben.

1 78
 Örömteli Nevelés

A sütő melegszik, 2-4 percenként újra megérinthetitek a sütőt,

hogy tapasztalja a hőmérséklet emelkedését. Ne aggódj, nem
mentek el a tűzforró sütőig! Játszhattok közben mást a gyerek­
kel, mert ennyi idősen nincs türelme sokáig a sütő mellett ma­
radni. Térjetek azonban vissza olyan gyakran, hogy érzékelhető
legyen a hőmérséklet emelkedése, de ne olyan ritkán, hogy mire
visszamentek, már olyan forró, hogy meg sem szabad érinteni.
Mindig te érintsd meg előbb egy pillanatra, nehogy túl forró
sütővel szerezzen tapasztalatot a gyerek.

Lesz a sütőnek egy olyan hőmérséklete, ami már jól mutatja a

gyereknek, hogy újabb érintést már nem kellene megpróbálnia,
de még nem drámai a gyerek számára, és meg sem tudja égetni
a kezét. Ha nagyon bátor a gyerek, és mégis visszakívánkozik
oda, akkor körülbelül három perc múlva visszamehettek a sü­
tőhöz, de ne azt tegyétek, amit eddig, hanem csak érintés nél­
kül közelíts a te kezeddel a sütőhöz, és mutasd be úgy, hogy ezt
már nem érinted meg, hogy 7-8 centiméternél már nem viszed
közelebb a kezedet, és kijelented, hogy már nagyon forró. Ha a
gyerek akarja, akkor a kezeddel kontrollt gyakorolva az ő kezén
megengedheted neki, hogy ő l O centiméter közeire vigye a ke­
zét, ahol már tapasztalja, hogy érintés nélkül is nagyon meleg.

Ugye az előbbi tapasztalás nem ugyanaz, mint arnikor a "ke­

"
mény szülő megtapasztaltatja a "büdös gyerekkel': hogy mi­
lyen az a forró sütő, és hozzányomja a gyerek ujját a tűzforró

o
1 79
•
 •
Örömteli Nevelés

sütőhöz, aki így valóban megtanulja egy életre, de milyen áron!?

o Ha gyakorló szülő vagy, akkor valószínűleg számos további ve­
•
szélyhelyzetet tudnál sorolni, amire nem találsz itt megoldást.
Ez azért van, mert ez a könyv nem egy kérdezz-felelek gyűjte­
mény. Úgy írom azonban, hogy ne csak technikákat adjak át,
hanem szemléletmódot, eszközmintákat, melyek segítségével
te is kitalálhatsz olyan megértést növelő technikákat, melyekkel
emberséges módon érheted el, hogy a gyerek ne csináljon ve­
szélyes dolgokat, vagy minél ritkábban tegyen olyat, amit nem
véletlenül, tehát nem csak a tiltás kedvéért nem szabad.

e.
Szabálytisztelet

A szabad - nem szabad kifejezések megtanítása nem valami

gyalázatos kontroll a gyerek életében, hanem könnyen megle­
het, hogy olyan valami, ami néha egyenesen a túlélést jelent­
heti majd a gyerek számára. Mindent megengedő, a gyereknél
semmit sem helyesbítő, teljes mértékben elfogult szülők úgy­
sem jutnak idáig a könyvben, szóval nem sok kockázata van
annak, hogy a következő bekezdések a szabálytiszteletről és
ennek gyakorlati hasznáról szóljanak.

180
 Örömteli Nevelés

Mit jelent a szabálytisztelet - amúgy nemcsak egy gyerek,

hanem akár egy felnőtt életében is? Azt, hogy ahelyett, hogy
kapásból elutasítanánk a szabályokat, feltételezzük, hogy nem
véletlenül alkották azokat, és lehetőleg betartjuk őket. Nem
azt mondom ezzel, hogy ne lenne szabadságunk megítélni azt,
hogy van-e értelme egy szabálynak. Csak annyit állítok, hogy
rendszeresen vagy kapásból a szabályokkal szemben való cse­
lekvés vagy akár a szabályok teljes elutasítása sok hátrányt, ne­
gatív következményt eredményezhet valaki számára. A gyerek
korától függő en a szabálytiszteletnek más és más vonatkozásai
vannak, és igen eltérőek lehetnek a technikák is, amivel a sza­
bálytisztelet létrehozható, vagy helyreállítható.

Már egyéves gyerekek is meglepően sokszor hallhatták azt

a kifejezést, hogy nem szabad. Ezekkel a szavakkal néha még
a legnagyobb szeretet mellett is együtt járhat a szülő összevont
szemöldöke, enyhén vagy erőteljesen rosszalló hanglejtése, és
akár az is, hogy felkapja a gyereket, mielőtt az valami ártal­
masat tenne. Ezen a módon sok gyerek megtanulja, mit nem
szabad. Ezt éppen abban az időszakban kezdik neki nagyobb
mennyiségben megtanítani, amikor a gyerek már túl van teste
alapvető mozgatásának elsajátításán, és elkezdi kiterjeszteni
hatókörét a kiságynál vagy a szabájánál nagyobb kiterjedésű
környezetben lévő tárgyak megismerésére.

o
181
•
 •
Örömteli Nevelés

Közismert, hogy abban az időszakban, amikor a gyerek már

o képes bútorok mentén lépéseket tenni vagy önállóan járni,
•
akkor nem hagyunk elöl a lakásban rá veszélyes vagy a család
számára értékes, általa elérhető dolgokat. Az már kevésbé is­
mert, hogy nemcsak ezért pakolunk el, hanem azért is, hogy
kevesebbszer hallja tőlünk ezt a gyerek: nem szabad. Ha túl
sokszor hallja, akkor agyonkontrollált gyerekké válhat, ami­
nek két következménye van: vagy minden cselekvéséhez má­
soktól várja majd az engedélyt, vagy úgy felgyűlik benne az
ellenállás, hogy a végén még józan tanácsokat sem fogad el,
enyhén megfogalmazott ajánlásokat sem fontol meg.

Miközben a gyerek rengetegszer hallja azt, hogy nem szabad,

érdekes módon csak igen ritkán hangzik el ez: szabad, pedig
ahhoz, hogy végül ne érezze túlságosan lehengerlőnek a tiltást,
szüksége lenne a megengedés kellő mennyiségű megtapaszta­
lására is. Amúgy természetes, hogy ritkábbarr mondjuk neki,
hogy szabad, mivel olyankor egyszerűen csak hagyjuk őt ten­
ni-venni, nem mondunk semmit. Ennek ellenére érdemes tu­
datosan használni a szabad szót, legalább olyan helyzetekben,
amikor a gyereken bizonytalanságat látunk, hozzányúlhat -e
valamihez, megtehet-e valamit. Még ha az arány továbbra is
a nem szabad javára billen, érdemes minél jobban kiegyensú­
lyozni elegendő mennyiségű szabaddal, mert ez önállóságnö­
velő, ami kihat a gondolatok és a felfedezés szabadságára, az
egészséges bátorságra is.

1 82
 Örömteli Nevelés

Mielőtt túlhangsúlyoznám a szabad és nem szabad közötti

egyensúly fenntartásának fontosságát, és a gyerek szabadságigé­
nyének elismerését, meg kell említeni, hogy manapság elterjedt
divat ennek eltúlzása. Ez a " gyereknek mindent szabad" elv,
aminek viszont nem büszkeség, alkotó, de felelősségteljes sza­
badság vagy bátorság, hanem önteltség, kivagyiság és veszélyes
vakmerőség a végeredménye. Ahhoz, hogy szabálytisztelet jöj­
jön létre vagy maradjon fenn, léteznie kell szabályoknak, amit
ismerni kell. Ez sem elég, mert még érteni is kell, hogyan szel­
gálják a szabályokat betartók és a környezetükben élők életét.

Végül is mire valók a szabályok? Arra, hogy jó legyen

a játék. A szabályok lehetövé teszik, hogy a résztvevők
örömmel vegyenek részt közös tevékenységekben,
mert tisztességes esélyeket biztosítanak számukra,
legalábbis akkor, ha betartják azokat.

Játékon itt nem csak gyerekjátékot értek. Az élet számos te­

rülete játék, vagy tekintheted játszmának is - és most nem a
rendszeresen vagy mechanikusan rosszul folyó játszma értel­
mében. Ezt nehéz és nem is kell elmagyarázni egy kétévesnek,
aki empátiája kialakulásának elején jár, és ezek a szavak és ki­
fejezések érthetetlenek lennének számára, de a közös játékok
során mégiscsak gyakorolja a szabályok betartását. Négy- és
hatéves kor között azonban könnyedén tanítható egy gyerek
a szabályok betartásának fontosságára a következő módon is.

o
1 83
•
 •
Örömteli Nevelés

Gyakorold be vele ezt a két kifejezést: jó példát mutat, rossz

o példát mutat. Amikor az utcán sétáltok, közlekedési eszközön
•
utaztok vagy boltban vagytok, néha hívd fel a gyerek figyeimét
arra, amikor másvalaki - lehetőleg egy idegen - jól vagy hely­
telenül tesz valamit: - Nézd csak! Az a bácsi rossz példát mutat,
mert a földre dobott egy szemetet -, vagy - Nézd! Az a néni jó
példát mutat, mert tartja annak az idősebbnek az ajtót, hogy be
tudjon jönni. - Nem kell minden percben ezzel foglalkozni, de
egyetlen nap alatt is számos lehetőség nyílik ennek gyakorlására.
Napi három-négy példa mellett egy-két hét alatt elég jól megérti
majd a gyerek. Arra persze ügyelni kell, hogy elég csöndesen,
tapintatosan beszéljétek meg, nehogy zavarba hozzatok valakit,
vagy vitába keveredj egy idegennel a gyerek jelenlétében.

Miután a gyereken már látod, hogy már jól érti ezt a két dolgot,
fordítsd meg a helyzetet, é.s kérd meg arra, hogy szóljon neked,
ha valaki jó példát mutat, vagy ha valaki rossz példát mutat. Ha
megdicséred ezekért, akkor nagyon szívesen megosztja majd
veled a megfigyeléseit, legfeljebb csak azzal lehet gond eleinte,
hogy a nagy lendülettől hangosan kezdi elmondani neked. Ha
eddig bármi gondod volt a gyerek viselkedésével, csak ennek
a két kifejezésnek a gyakorlásától tapasztalod majd szabálykö­
vető hozzáállásának, végső soron pedig viselkedésének javulá­
sát. Ráadásul, ha ezt megtanítod a gyereknek, sokkal kevesebb
alkalommal lesz szükséged arra, hogy azt mondd neki, hogy
nem szabad, mert a gyerek könnyebben, szívesebben igazgatja

1 84
 Örömteli Nevelés

majd saját magát. Így több szabadsága marad, de olyan, amivel

helyesen bánik, nem pedig mások kárára.

A gyerek biztonságérzete és a családban létező szabályok kö­

zött szeros kapcsolat áll fenn. Ahol vannak szabályok, ame­
lyek mindenkire vonatkoznak és általában betartják azokat,
ott a gyerek biztonságban érezheti magát, mert nem kell at­
tól tartania, hogy felnőttek vagy más gyerekek véletlenszerű
elképzelései vagy önkényes hangulatváltozásai alapján dől el,
hogy valami helyes vagy helytelen. Egy ilyen környezet kiszá­
mítható a gyereknek, és ez vonatkozik arra is, hogy mennyire
biztonságos számára egy óvodai csoport, iskolai osztály vagy
akár egy sport- vagy színjátszókör.

®.
Egy fontos képesség

Remélem, az előzőekkel nem sugalltam azt, hogy ártalmas len­

ne a szabad szó és a nem szabad kifejezés használata. Valamivel
végül is ki kell fejezned tetszésedet és nemtetszésedet is. Tiltást
persze kifejezhetünk enyhe szemöldökráncolással is, ami a sza­
vak értelme helyett érzelmi síkra tereli a kommunikációt. A leg­
több hibát a szavakhoz társuló túlzó mértékű negatív érzelmek­
kel követik el. Minél többször használja valaki a nem szabad

o
1 85
•
 •
Örömteli Nevelés

kifejezést semleges hangvétel vagy kedvesség nélkül, annál in­

o kább elveszíti hatását. Ez azért van, mert az érzelmileg erőtelje­
•
sen negatív tiltásunk a gyerekben erősebb tiltakozást vált ki, s
ezzel ő kiesik a komrnunikációból: hall téged, de kevésbé, vagy
nem akar téged hallani, érteni. Attól még, hogy a gyerek nem
fogad el egy tőlünk kapott nem-et, rosszul tesszük, ha azonnal
a legerősebb negatív érzelmi fokozatra kapcsolunk

Nehéz helyzetekben a gyerekkel való kapcsolattartás­

ban talán az egyik legfontosabb képességünk az, hogy
figyelmünk fenntartása mellett újra és újra képesek
vagyunk megismételni vagy kibővítve megismételni
valamit a gyereknek anélkül, hogy érzelmileg - a gye­
rek által is érzékelhető módon - megrendülnénk

Érthető módon erre azt mondják majd páran, hogy: - Én saj­

nos hamar kijövök a sodromból, én ezt nem tudom megcsi­
nálni. Amint a gyerek nemet mond, felmegy bennem a pum­
pa. - Az érzelmi megingás nélküli ismétlés képessége azonban
gyakorolható. A legjobb kettesben végezni, de egyedüli szülők
is megoldhatják. Kérd meg a párodat, feleségedet, férjedet,
hogy játssza el neked a gyereket. Találjatok ki egy helyzetet,
amiben nehéz lenne újra azt mondanod a gyereknek, hogy
nem, vagy azt, hogy nem szabad. A párod mondja el neked,
amit a gyerek mondana, te pedig válaszolj neki nyugodtan.
Nem baj, ha ez a nyugalom nem megy az elején, vagy közben

1 86
 Örömteli Nevelés

inkább nyugtalanság vagy harag jelenik meg nálad. Ez gyakor­

lás kérdése. Csak válaszolj a párodnak újra és újra, amikor ő a
gyereket játssza. Előbb-utóbb jobban megy majd. Arra ügyel­
jetek, hogy a párod ne sokat változtasson a szerepén, a nehéz­
ségen. Ha már jobban megy neked, akkor kérheted őt arra,
hogy szavakban vagy érzelmekben bicskanyitogatóbb módon
ismételje meg, hogy mit akar a gyerek. Egy héten keresztül
napi tíz-tizenöt perc gyakorlás is nagyban növelheti a nehéz
helyzetekben mutatott stabilitásodat.

Amúgy még gyakorlás nélkül is sokat javíthatsz helyzettűrő ké­

pességeden, ha leszoksz egyetlen dologról, a gyereknek adott
azonnali válaszróL Nem arról van szó, hogy nagyot késlekedj,
de ne tüzelj kapásból, mint egy westernhős. Amikor a gyerek
olyat mond vagy tesz, amire azonnali kiakadás lenne a válasz
részedről, akkor szándékosan iktass be két-három másodperc
időt a válaszodig. Ennyi a legtemperamentumosabb szülő szá­
mára is elég ahhoz, hogy átgondoltabb, érzelmileg nem vagy
kevésbé fűtött választ adjon.

Erre mondják azt, hogy számolj el háromig, de nem kell ehhez

számolni, csak nézz ki egy kicsit a fej edből, ne fordulj befelé, ha­
nem tekints a tágabb környezetre, és gondolj arra, hogy itt egye­
dül tőled várható a dráma csökkentése, tehát te nem válhatsz
drámaibbá, mint a helyzet. Ha olyan a vérmérsékleted, eleinte
elbuksz majd párszor, de csak próbáld meg legközelebb és legkö-

o
1 87
•
 •
Örömteli Nevelés

zelebb újra, és ha kell, akkor állíts fel magadnak egy képzeletbe­

o li fékpedált, amivel ilyenkor megállítod magad, és végül menni
•
fog. Adj magadnak két-három másodpercet, jöjj rá arra, hogy ki
vagy te a gyereked számára, még akkor is, ha most éppen nem
kedves veled, mert így végül te és a gyerek is jobban jártok.

A gyerek nyugalma belőled árad, s ezt úgy éred el,

hogy ahelyett, hogy azonnal reagálnál, higgadtan vá­
laszolsz a helyzetre.

Amikor eddig a pontig a reagál szót említettük, akkor azon

egyszerűen csak valamiféle választ értettünk. Lehetett az pozi­
tív vagy negatív érzelemmel kísért, vagy akár semleges, tehát
különösebb érzelmektől mentes, másokra kevéssé ható. Az
előbbi kiemeit gondolatban azonban a reagál szó idézőjelek
között már azt jelenti, hogy meggondolás nélkül úgy válaszol
valaki, hogy a saját negatív érzelmei hatása alá került. Nem
fontolja meg, mi lenne a helyzet megoldására adott legjobb
válasz, hanem csak csípőből tüzel, mint egy vadnyugati hős,
akinek hirtelen nem jutott jobb megoldás az eszébe. Szinte
minden olyan esetben, amikor a szülő utólag megbán valamit,
amit hirtelen mondott a gyereknek vagy tett a gyerekkel, meg­
találod azt a hibát, hogy reagált, ahelyett, hogy hagyott vol­
na magának legalább pár pillanatot egy tudatos apróbb vagy
nagyobb megoldás felismerésére és a hozzá szükséges bölcs
cselekvésre, vagy éppen nemcselekvésre, be nem avatkozásra.

1 88
 Örömteli Nevelés

®.
Lyukat beszélsz a hasába

Sokan kérdezik tőlem, hogy ezt vagy azt hogyan értessék meg
a gyerekkel. Olyasmire gondolnak, hogy kell lennie egy vagy
több jó mondatnak, amivel érthetővé válna a gyereknek, hogy
valami miért helyes vagy miért nem, illetve valamit miért kell
csinálni vagy miért nem. Néha valóban van olyan gondolat
vagy gondolatsor, amivel jobban megközelíthető a gyerek fel­
fogóképessége, olyankor azt el is mondom a szülőnek. Gyak­
rabban egyet tudna azonban érteni ő és gyermeke az én se­
gítségem nélkül is, ha nemcsak beszélne a gyerekkel, hanem
láthatóvá téve bemutatná neki, hogy miről van szó.
A bemutatáshoz bábukra, játékfigurákra és más, szinte min­
den gyerek szabájában előforduló kockákra, egyéb kisebb tár­
gyakra van szükség. Van mondjuk egy rendszeresen visszaté­
rő iskolai konfliktushelyzet, amiből a gyereked rendszeresen
rosszul jön ki akár a tanárával, akár valamelyik osztálytársával
kapcsolatban. Legyen például ez a helyzet: a padtársa az óra
végéhez közelecive elvonja a figyelmét, ami miatt már kapott
pár figyelmeztetést. Készítsetek tantermet kockákból vagy do­
bozokból. Kérd meg, hogy válasszon egy figurát, bábut, amely
őt helyettesíti a játékban. Utána válassza ki, hogy ki játssza
majd az osztálytársát. Tegyetek oda pár másik osztálytársat,
és tanítót vagy tanárt is. Kérd meg, hogy fogja meg az osz-

o
1 89
•
 •
Örömteli Nevelés

tálytársát (az őt helyettesítő bábut), és mutassa meg, hogy mit

o csinál az óra végéhez közeledve. Ebben benne lehet az is, hogy
•
elkezd elpakolni, azután hozzáfordul, megérinti a karját vagy
súg valamit a fülébe, bármi, ami történni szokott. Utána mu­
tassa meg a saját figurájával, hogy mit szokott ő tenni. Men­
jetek végig így a szokásos történeten, beleértve a tanító vagy
akár más diákok reakcióját is. Így a gyerek kívülről látja a teljes
történést. Ez nagy különbség ahhoz képest, amikor csak hallja
a szülőtől, hogy mi nem volt helyes.

Ezen a ponton még nem vagytok kész. Megoldást kell találni

a gyerek számára arra, hogyan kerülhetné el, hogy újra bajba
kerüljön. Például amikor a társa megérinti a kezét, hogy rá fi­
gyeljen, akkor barátságosan, tehát nem durván, de határozottan
visszatolhatja a padtársa kezét, miközben tekintetét továbbra is
a tanítóján tartja. Akármi is az általad javasolt megoldás, ezt is
többször el kell játszanotok. Dicsérd meg a gyereket mindenért,
amit joLban vagy jól csinál, ha pedig közben bármi nehézsége
támad, csak biztasd, hogy már jobban megy. Mondhatod neki,
hogy: - Semmi baj! Azért gyakoroljuk, hogy jobban menjen.

A legtöbb négyéves már érti, hogy a bábuk őt és másokat

helyettesítenek, de még háromévesekkel is előfordul, hogy
alkalmazhatod ezeket náluk, ötéves kortól pedig nagy való­
színűséggel használhatod. A legtöbb meg nem oldódó óvodai
probléma is könnyebben megoldódna, ha ilyen módon dol-

1 90
 Örömteli Nevelés

gozná fel a gyerekkel a szülő vagy a pedagógus, bár az utób­

binak van rá kevesebb lehetősége a nagy gyereklétszám rniatt.
Ilyen módon nemcsak létező problémákat dolgozhatsz fel
a gyerekkel, hanem több megértést vagy egyetértést hozhatsz
létre szabályokkal, helyes-helytelen témákkal kapcsolatban is.
Még arra is használható, hogy amikor szavakkal nehezen tudna
elmondani neked valamit, ami az oviban vagy iskolában tör­
tént, akkor így bemutatva, más szóval demonstrálva, lépésről
lépésre haladva végül mégiscsak képes legyen megosztani veled.
Ez a lehetőség különösen nagy értékké válhat olyankor, amikor
támadás vagy fenyegetés éri, arniről nem mer beszélni, vagy
amit megtiltott neki valaki, hogy beszéljen róla. A bemutatás­
ban - vagy nevezd akár demonstrációnak- nincsen semmi új.
Mindössze arra teszek javaslatot, hogy használjátok bátrabban,
gyakrabban, amikor szükséges. Igen, lehet ennek rajzos formája
is, de kis tárgyakkal könnyebben létrehozhatók és változtatha­
tók helyzetek, és könnyen láttatható a történés, a változás.

®.
Elkényeztetés

Ismerjük az elkényeztetett gyereket. Minden áldozatot meg­

hoznak érte, de ő nem sokat tesz másokért, így anyáért, apáért
és testvéreiért sem. Számára minden, amit kap, természetes, és

o
191
•
 •
Örömteli Nevelés

bármi, amire őt kérik, az luxus, és így meg sem teszi. Elszív­

o ja minden energiádat, de sosem elégedett. Megvehetsz neki
•
mindent, de neki semmi sem elég. Egy elkényeztetett gyerek
nem tudja figyelembe venni azt, hogy anyának innen az oviból
még el kell jutnia a munkahelyére, bár ennek sok egyéb oka is
lehet. A teljes mértékben kiszolgált tinédzser alig tisztel meg
a figyelmével.

A gyerek nem születik ilyennek, hanem elkényeztették A ké­

nyeztetés és az elkényeztetés között van különbség. Röviden
úgy mondhatjuk, hogy akit elkényeztetnek, attól nem várnak
vagy nem fogadnak el eleget. Ez nem jelenti azt, hogy ne ked­
veskedhetnénk sok mindennel a gyereknek, ami viszont ön­
magában csak kényeztetés. Az elkényeztetés nem a gyerek hi­
báj a, a hibák keresése helyett azonban fontosabb az, hogy ez is
visszafordítható, ha az egész család összefog finoman, de nem
hirtelen váltással a gyerek érdekében. Annyit kell csak tenni,
hogy egyr� több dologgal kapcsolatban elvárjuk a gyerektől
azt, hogy adjon is, ne csak kapjon. Ha hároméves koráig ez
nem történt meg, akkor úgy vezethetjük be, hogy megkérdez­
zük, hogy milyen feladatot szeretne vállalni a család napi vagy
heti teendőibőL Az elkényeztetés megszüntetése azzal pár­
huzamos, amit "A gyerek feladatai" fejezetben olvastál, csak
most egy leromlott helyzetből indulunk, nem pedig onnan,
hogy két-három éves kortól könnyedén felépítjük a gyerek te­
vékenységeken alapuló jogos önbecsülését.

1 92
 Örömteli Nevelés

Kapsz ilyet, ha te előbb . . . , Szívesen elmegyek veled oda, csak

segíts előbb abban, hogy. . . -, és ezekhez hasonló kérések El-
sőre meglepő lesz számára, ha feltételeket támasztasz, de az el­
kényeztetés rendbehozásához van néhány kényelmetlen lépés.
Alakítsd ki, hogy a gyerek a korához és a képességeihez mér­
ten járuljon hozzá a család hétköznapjaihoz, szülei, testvérei,
barátai hangulatához. Ha ezt még az óvónővel vagy a tanító
nénivel is összehangolod, akkor ők is segíthetnek majd ab­
ban, hogy elkényeztetett gyerekből közösségi emberré váljon.
Ebben sokat segíthet az is, ha sokat társasjátékoztok, és nem
kíméled annyira, hogy mindig ő győzzön, hanem megtanítod
arra is, hogy méltósággal is lehet veszíteni.

Iskoláskorú vagy akár tinédzser gyereknél már annyira erős­

sé válhat az elkényeztetett állapot, hogy nehezen javítható
addig a helyzet, amíg vissza nem veszünk valamennyit ab­
ból, amennyit kap. Ilyenkor érdemes végiggondolni és három
csoportba sorolni azokat a dolgokat, melyek eddig a gyerek
rendelkezésére álltak. Vannak alapvető szükségletek, például
táplálék és utazás, amit ezután is úgy kap a gyerek, ahogyan
eddig. Ezek után jön az a csoport, ami nem alapvető, de a gye­
rek kényeimét szolgáló dolgokból áll. Az ide tartozó dolgokat
ezentúl akkor kapja a gyerek, ha ő is vállal és elvégez a család
számára rendszeres feladatokat. A harmadik csoport a nem
rendszeres ertrák halmaza. Ezeket akkor kapja, ha alkalman­
ként ő is extra segítséget nyújt a családban. Mindez nem jelen-

o
1 93
•
 Örömteli Nevelés
•
o�
ti azt, hogy egy elkényeztetett gyerek ne kaphatna ajándékot
o jeles napokon. Arra azonban ügyelni kell, hogy amíg fennáll
•
az elkényeztetettség állapota, addig érdemes visszafogni az
ajándékok mértékét és gyakoriságát.

Ha neked elkényeztetett lenne a gyt:reked, akkor a három cso­

portot alaposan beszéljétek át, de ahhoz, hogy :figyt:ljen rád,
előbb meg kell vele ismertetni, hová vezet, ha valaki állandóan
csak kap, de alig ad másoknak. Természetesen nem csak tár­
gyakról van szó, mert figyelmet, kedvességet és sok minden
mást is viszonozhat valaki, vagy lehet ezekkel kapcsolatban
fukar. Az elkényeztetés vagy az elkényeztetett szó elég sokszor
előfordult már eddig is ebben a könyvben. Ennek az az oka,
hogy igen sokféle viselkedési probléma elkezd megoldódni, ha
megszüntetik az elkényeztetést. Esetenként nem önmagában
ettől jönnek rendbe a dolgok, de enélkül gyakran nincs javu­
lás. A gyerek hasznasságán múló önbecsülése összefügg azzal,
hogy hi�ztizik vagy nem, követelőzik vagy nem, agresszív vagy
nem, szépen beszél veled vagy csúnyán, figyel rád vagy mellőz,
hűséges vagy nem - hogy csak néhányat említsek. A probléma
nagysága miatt van ennél részletesebb, a gyakorlatot lépésen­
ként ismertető írásom az elkényeztetés megszüntetésére, de
mivel már így is túl sokat időztünk ennél a témánál, már csak
egyvalami van hátra ezzel kapcsolatban.

1 94
Miért érezheti úgy egy szülő, hogy ő képtelen lenne meg -

tetni az elkényeztetett gyerek problémáját? Miért nem all ne -­

valaki annak, hogy megszüntesse az elkényeztetést?

- Mert örül neki, hogy elkényeztetheti a gyerekét, és nem lát
rá okot, hogy változtasson.
"
- Mert egyetlen "varázsmondattal szeretné megoldani, de hi-
ába mondja a gyereknek
- Mert nincs technikája.
- Mert félreértelmezi az önzetlenséget.
- Mert a gyerek az elején ki lesz borulva. (Képesnek kell len-
nünk arra, hogy különösebb negatív érzelmek nélkül fogad­
juk a gyerek ideiglenesen agresszív reakcióját. Az ilyesmi
eltarthat pár napig, de akár 1 -2 hét is lehet.)
- Mert az elkényeztetés megszüntetése sok figyelmet igényel,
és nem hiszi magáról, hogy lehet ennyi figyelme.
- Mert a család többi felnőtt tagja nem támogatja ebben.
Ez a felsorolás azért került ide, mert előfordulhat, hogy egy
barátodnak szeretnél segíteni az ő elkényeztetett gyereke rni­
att, és nem érted, hogy rniért olyan nehéz, . . . hát ezek miatt.

Annak a gyereknek, akinek helyreállítottad azt az állapotát,

hogy megfelelő arányban adjon és kapjon, ezzel valódi büszke­
ségre cserélted a kivagyiságát, és egy ilyen gyerek megint csak
rendelkezik önbecsülésset A sajátja mellett ezentúl figyelembe
veszi majd mások érzéseit és érdekeit is, ami rniatt elismertebb
tagja lehet értékes baráti vagy más közösségeknek, de kihathat

o
1 95
•
 •
Örömteli Nevelés

ez a későbbi párkapcsolatára, házasságában betöltött szerepére

o is. Összességében az ő és mások életminősége is javul ezáltal.
•

®.
Agresszív lenne?

Megszületik, cukorfalat, ó, de kis aranyos, . . . azután jó néhány

szülő eljut oda, hogy nem ismer rá korábban kedves gyerme­
kére, amikor negatív érzelmi megnyilvánulásokat vagy akár
agresszivitást tapasztal nála, pedig talán csak másfél- vagy
kétéves. Mások pedig azon lepődnek meg, hogy másfél évesen
még együttműködő volt gyermekük, egy év múlva pedig már
alig hallgat a szüleire. Azt a kifejezést, hogy " hallgat a szüleire",
itt olyan értelemben használjuk, hogy együttműködik velünk,
nem pedig olyanban, hogy szolgaian megcsinál mindent, amit
mondar1ak neki. Nemcsak szülők, hanem pedagógusok is
gyakran kérdezik tőlem, hogy: - Hány évesen nevezhető ag­
resszívnek egy gyerek? - A kérdés pontosabban, jobban meg­
fogalmazva inkább így hangzik: - Hány évesen nevezhető egy
gyerek agresszívnek, ha megnyilvánulásai agresszivitást mu­
tatnak? - Pillantsunk rá ezért erre a témára kisgyermekkorral,
iskolásokkal, tinédzserekkel kapcsolatban.

1 96
 Örömteli Nevelés

Az agresszíó egyik meghatározása: szándékosan rom­

boló viselkedés vagy tett, melynek célja testi, lelki
vagy anyagi kár előidézése.

Ebből látszik, hogy ahhoz, hogy egy gyereket valaki agresz­

szívnek tekintsen, szándékosságra van szükség. A meghatá­
rozás miatt nehéz lenne azt mondani a másfél éves gyerekre,
hogy agresszív, csak mert elveszi a homokozóban mellette ülő
másik gyerek lapátját Ha tisztában lenne a birtoklás alapvető
fogalmaival, alapszavaival és kifejezéseivel, például az enyém,
övé szavak jelentésével, akkor már inkább mondhatnánk rá,
de még ekkor is hátravan beleérző-képességének egy olyan
szintre juttatása, hogy érthető legyen számára, mit okoz más­
valakinek azzal, ha elveszi tőle azt, ami az övé.

A gyerekek l és 2 éves kora között rengeteg testvérviszály és

játszótéri " fesztivál" keletkezik abból, hogy a gyermek még
nem ismeri pontosan a tulajdon szó, pontosabban az enyém,
övé, miénk, kié szavak - és még pár másik tulaj donlással kap­
csolatos szó - jelentését. Persze nem is annyira a szavakkal,
mint nyelvi egységekkel van probléma, hanem azok jelentés­
tartalma nincs még meg a gyereknek. Talán most meglepet­
ten gondolhatod azt, hogy l és 2 éves kor között? Nálunk már
a kisebbik is elmúlt három, és állandó a civakodás azon, hogy
melyik játék kié!

o
1 97
•
 •
Örömteli Nevelés

Nem is cáfolom ezt a tapasztalatodat Az egy- és kétéves kort

o azért emelem ki, mert ha két vagy több testvér közill az egyik
•
ennyi idős, akkor az ilyen problémák gyökere ebbe az időszak­
ba kapaszkodik. Ekkoriban ugyanis az, hogy az enyém, jó da­
rabig még csak ennyit jelent, hogy nálam van! Nem szeretnék
itt belemenni a szavak boncolgatásába, de rá kell mutatnom
erre. Ahhoz ugyanis, hogy az enyém és az övé fogalmai ért­
hetövé váljanak, a gyereknek előbb világosan meg kell tudni
különböztetnie saját magát másoktól. A végső kérdés persze
az, hogy mit ért azon, hogy én, de a kísértés ellenére sem foly­
tatjuk most filozófiával.

Létezik tehát egy folyamat, ami nem fejeződik be akkor, ami­

kor megérti, hol vannak a teste határai, és hol kezdődnek a kö­
rülötte lévő tárgyak vagy a körülötte lévő személyek testének
határai. Ö maga mint személy megkülönböztetése más szemé­
lyektől, és ezzel párhuzamosan a mások helyzetébe való bele­
érző-képességének kialakulása még igencsak hosszú folyamat
lehet egy gyermeknél. Amíg a gyerek azon, hogy enyém, csak
annyit ért, hogy nálam van, addig nem nevezhető agresszív­
nek, ha elveszi másvalaki játékát. Nem tudja, hogy mit okoz a
másiknak. A gyereknek ebben az időszakában a felnőttek fel­
adata megvédeni a gyereket körülvevő más gyerekek érdekeit.
Ez a korszak járhat néhány pityergéssei mindkét oldalon, de
nagy hiba a gyerek személyiségére negatív következtetést le­
vonni az ilyen történések miatt.

1 98
Az enyém-övé konfliktushelyzetek egyben lehetőséget bizto­
sítanak arra, hogy ezen fogalmakat egyre növekvő mértékben
megtanulja a gyerek. Eleinte talán gyakrabban, de optimális
esetben a felnőtt beavatkozásának köszönhetően később már
csökkenő mértékben alakulhat ki ez a helyzet. Találkozhatunk
olyan gyerekkel, aki csak hároméves kora körül érti majd meg
eléggé, míg másvalaki akár másfél éves korában el tudja vá­
lasztani, hogy mi az övé, és mi a másiké.

A beleérző-képesség az anya-gyerek kapcsolatban jelenik

meg először. Akkoriban, amikor felszisszensz vagy elrántod
a melled, amikor etetés közben a csecsemő nem bánik veled
kíméletesen, és talán szavakkal is j elzed neki, hogy ez kelle­
metlen számodra. Azután, amikor kedvedre akar tenni, mert
látja, hogy kedves számodra, amit csinál, például mosolyog
vagy felemeli a fejét. Nemcsak büszkeség az ilyesmi a részéről,
hanem adni is akar neked azzal, amikor tapasztalja, hogy örö­
mödre van. Később pedig, amikor már járni tud, azt mondod
neki: - Ne lépj a csigára, mert fájna neki! - A beleérző-képes­
ség tehát jó esetben folyamatos fejlődésben van a gyereknél,
ha ügyelünk rá, hogy így legyen. Ezzel kapcsolatban azt kell
elkerülni, hogy amikor akaratlanul fájdalmat okoz a szülőnek
vagy másnak, akkor a szükséges j elzésen és az azt követő meg­
értésen túl állandóan lelkifurdalást okozzunk neki. Az agresz­
szió témájára hamarosan visszatérünk, de előbb " látogassunk
"
el a játszótérre.

o
1 99
•
 •
Örömteli Nevelés

o
•
Játszótéren

A játszótéren gyakran hallani, amint a szülő kedvesen és na­

gyon is helyesen magyarázza gyermekének, hogy ne vegye el
a másik gyerek játékát. Ennek megtanulása nem megy egyik
napról a másikra, és addig is sok összezörrenés forrása. Az,
hogy a gyerek egyéves korára már egész jól megtanul tárgya­
kat mozgatni, nem jelenti azt, hogy tisztában lenne azzal, hogy
egy játék kié. Ha gondosan nevelték, akkor kettő- és három­
éves kora között eljut egy fontos dolog egyszerű megértéséhez
és egy képesség kibontakozásának egy jó pontjához, mégpe­
dig ezekhez: a tulaj don alapszintű megértéséhez, tehát ahhoz,
hogy valami az övé, valami pedig másé, és beleérző-képessé­
gének olyan szintjére, hogy valamelyest már tudja, mit okoz
másnak, ha az nem kapja vissza a játékát.

A tanulásnak ezt a folyamatát azzal is gyorsíthatod, ha otthon is

hozzárendeltek tárgyakhoz tulajdonost, illetve megemlíted, ha
valami kellemetlen vagy előnytelen valakinek vagy valaminek.

- Ez a tiéd, az anyáé!
- Kinek a kisautója az?
- Ez a tiéd, ez a tesódé, ez anyáé, az pedig apáé.
- Hozd ide kérlek a kulcsomat az asztalról!

200
 Örömteli Tevelés

- Ez a hajkefe az enyém, de tessék, itt a tiéd.

- Vigyázz! Ne lépj rá a csigára, mert fáj neki!
- Ez az én haj am, fáj, ha húzod!
- Ne vedd el a játékát! Szomorú lenne a kisfiú!

A játszótéren nem elég, hogy a szülő értetlenül széttárja a kar­

ját, és így beszél a másik anyukához: - Hát mit csináljak! ? Én
mondtam neki, hogy az nem az ő kisautója. - Néha szükség
van személyes beavatkozásunkra, ha gyermekünk úgy veszi el
más gyerekek játékát, hogy ez zavarja őket. Igen, ennek néha
hiszti, pontosabban zaklatottság a vége, hiszen megakadályo­
zad őt abban, hogy ezt tegye. Az ilyen hiszti nem tart sokáig,
ha te magad nem válsz zaklatottá, hanem kitartóan, de barát­
ságosan akadályozad meg.

Ha a másik gyereket és szüleit nem zavarja a játék ideiglenes

használata, akkor szerencséd van, nem kell beavatkoznod. Nem
minden szülő ilyen megértő azonban. Amúgy, ha a szülő meg­
értő vagy elnéző is lenne gyermeke játékával kapcsolatban, de a
gyereke ragaszkodik a tulajdonához, akkor tartsátok tisztelet­
ben. Ki hamarabb, ki később tanulja meg, hogy valami az övé
és másvalami meg másé, de ez még másfél-két éves korban sem
várható el a gyerektől. Körülbelül másfél-két éves korig úgy tu­
dod elérni a gyereknél, hogy visszaadjon egy másik gyerek által
kölcsönadott játékot, hogy valami más, számára érdekes játékot
vagy egyéb tárgyat nyújtasz felé.

o
201
•
 •
Örömteli Nevelés

Ha idáig núnden jól ment a tulajdon alapvető megértésével és

o a beleérző-képesség fejlődésével, akkor valahol kettő- és há­
•
roméves kor környékén már núndenféle áthidaló megoldások
nélkül is sikerrel kérheted gyermekedet arra, hogy adja vissza a
másik gyerek játékát.

Tapasztalhatsz olyat is, hogy a másik szülőnek az a nézőpontja,

hogy a játszótéren ugyanúgy meg kell küzdenie a gyerekeknek
a játékukért, mint maj d felnőttkorban az érvényesülésért Ez­
zel indokolja majd, hogy ne zavarjon téged, ha sír a gyereked,
amikor az ő gyereke elvette tőle a játékát. Természetesen van
abban igazság, hogy a valamilyen célért folytatott küzdelem
erősíti a túlélés esélyeit, de a játszótéren nincsen helye farkas­
törvényeknek

Előfordulhat, hogy nem ülsz le a homokozó melletti ülőkére

vagy padra boldogan szernlélni a gyerekek önfeledt játékát,
hanem ott kell guggolnod mellette, hogy ne vegyen fel döm­
per szerepet és másszon át a másik gyerek hátán, hogy "le­
nyúlj a' annak kisvödrét, mert ennek sírás és akár még a szülők
közötti konfliktus is lehet a vége. Jól teszed, ha egy kis körülte­
kintéssel felméred a homokozóban lévő gyerekek és szüleik
vérmérsékletét, mert abból láthatod azt is, ha nem az előző ok
miatt, hanem éppen gyereked védelmében kell a közvetlen kö­
zelében maradnod. Valóban nem jó, ha mindig közbeavatko­
zunk, mert valamennyit már ekkor is tanulnia kell a gyerek-

202
 Örömteli Nevelés

nek a nem mindig fényes valóságról, de nehéz helyzeteknél

nem tehetjük szét a kezünket, és nem mondjuk azt felelőtle­
nül, hogy-Hát, ezek a gyerekek! !! -, miközben sírás és kiabá­
lás hallatszik minden iránybóL

®.
Agresszív gyerek

Az előbb említett tudáson és képességen keresztül vezet az út

oda is, hogy egy gyerek úgy tudja megvédeni a játékát, hogy
ehhez nem használ több erőt, mint ami feltétlenül szükséges.
Ehhez a gyereknek persze olyan védelmi technikára is szüksége
lehet, melynek használata nem sodorja őt agresszív szerepbe.
ilyen például, ha fokozatosan megtanítjuk neki, hogy fogja egy­
re erősebben a játékát, majd szorítsa magához a két karjával,
vagy esetleg forduljon is el vele másik irányba, mint ahonnan
azt el akarják tőle venni. Ez napi tíz perc gyakorlást igényel,
arnikor a másik gyerek szerepét anya vagy apa játssza. Igen sze­
líd gyerek esetében az első lépés csak ennyi:-Meg fogom érin­
teni a kezedben lévő mackót, de amikor hozzáérek, akkor te ne
engedd el! - A további, fokozatosan nehezedő lépések a mackó
egyre magabiztosabb szorítását jelentik, s csak amikor mindez
már jól megy, akkor is, ha húzod a kezéből a mackót, akkor jön
az utolsó lépés, elfordulás és stabil helyzet felvétele a macival.

o
203
•
 •
Örömteli Nevelés

Egy szelíd gyerek is válhat dühössé. A dühös gyerek viselke­

o dését gyakran összetévesztik az agresszív vagy az ellenséges
•
gyerek viselkedésével, pedig az ő dühe nem feltétlen agresszi­
vitásából származik, hanem inkább tehetetlenségébőL A düh­
nek sokféle más forrása lehet. Dühössé válhat a gyerek pilla­
natnyi kudarctól, körülötte lévő gyerekektől vagy felnőttektől
származó erőltetéstől, siettetéstől, hátráltatástól - és még nem
teljes a lista. Dühössé tehát bármely gyerek válhat, ami még
nem jelenti azt, hogy agresszív lenne.

Az igazán agresszív gyerek is számos módon és alkalommal

válhat dühössé, de jellemzőbb rá az ellenséges indulat, a tuda­
tos és célzott, konkrét irányba mutató fenyegetés vagy táma­
dás akár szóban, akár fizikailag.

l A jellemzően agresszív gyereknél - akár hatéves, akár

tinédzser - már túlélési technika az agresszivitás.

Hosszabb ideig megtapasztalta, hogy amikor agresszív, akkor

általában győz, amikor pedig nem volt az, akkor ritkábbarr
vagy sosem győzött. A környezetében senki sem volt, aki sike­
resen helyretette volna nála ezt a dolgot. Ha mások fizikai le­
győzésével mindig övé a labda a játszótéren, ha tolakodásával
mindig ő állhat elöl a sorban, ha osztálytársa kezének kicsa­
varásával az mindig elnézést kér tőle, akkor megszokja, hogy
az erőszak a győzelem eszköze. Egy ilyen gyereknek lyukat

204
 Örömteli Nevelés

beszélhet a szülő vagy a pedagógus a hasába, hogy nem szép

dolog másokat bántani, ennek általában nincs semmi eredmé­
nye. Amikor agresszív viselkedése abbahagyására kérik, akkor
szerinte ezzel azt kérik tőle, hogy veszítsen.
Egy agresszív gyerek nem vagy csak ritkán tud tisztességesen
győzni és méltósággal veszíteni, s ez a két kifejezés már isme­
rős, " A győzelemnél fontosabb" fejezetbőL Az agresszív gyerek
drámája, hogy elveszítette önbecsülését. Találkozhatsz persze
olyan agresszív gyerekkel, aki még kérkedik is az ilyen visel­
kedésével, de ő már kivagyiságra cserélte önbecsülését. Nem­
régen olvastam, hogy újabb kutatások szerint talán még sincs
összefüggés az önbecsülés hiánya és az agresszivitás között.
Meglehetősen kis számú esetet vizsgálva úgy találták, hogy az
agresszív gyereknek nem feltétlenül gyenge az önbecsülése,
sőt igen nagy is lehet. Ez történik, amikor egy kutatás elején
nem tisztázzák, hogy mi a téma legfontosabb alapszavainak
jelentése. Ebben az esetben csak az történt, hogy nem értették
meg, hogy az agresszív gyerek kivagyisága nem egyenlő a tisz­
tességesen győző személy önbecsüléséveL Az egyik mögött
nincs értékes teljesítmény, míg a másiknak az az alapja.

Érdekes és szomorú, hogy az agresszív gyereket szinte kizá­

rólag büntetéssel próbálják megfékezni, miközben ez a legrit­
kábban hat rá. Egy későbbi, az agresszív gyerek megmenté­
séről szóló önálló anyagban kifejtem majd, milyen egyszerű
lépésekkel hozható rendbe az ő állapota, s ezek közill több is

o
205
•
 •
Örömteli Nevelés

éppen az önbecsülés helyreállításán alapul, ezen a formulán

o keresztül: tisztességesen győzni és méltósággal veszíteni.
•

Az agresszió szónak van nem negatív jelentése is. Ez az, amit

például a sportban használnak, és igazából a nemes verseny­
ben való győzelemhez is szükséges rárnenősséget, agilitást je­
lent. Arról, hogy hol vannak a határai a még sportszerű ag­
resszivitásnak, nem lesz szó ezeken az oldalakon, az agresszív
gyerek témáj a azonban mindjárt folytatódik, mivel sok szülő­
nek okoz jelentős problémát saját agresszív gyereke vagy sze­
líd gyerekének agresszív óvoda- vagy iskolatársa.

®.
Büntetés helyett

A büntetéssel nem az a gond, hogy a gyerek így nem tehet meg

vagy nem kap meg valamit, vagy csinálnia kell valami kelle­
metlent, hanem az, hogy a büntetéssel együtt jár a szeretet
megvonása. Aki ugyanis bünteti, arról nem gondolja a gyerek,
hogy szereti. Ha a szülő rendszeresen bünteti a gyereket, és
ezt mégis úgy csomagolja számára, hogy akkor nem is szeret­
né, ha nem büntetné, akkor teljesen félrevezeteti, elnyomja a
gyereket. A szeretet megvonása rövid és hosszú távú károkat
okozhat a gyermekben és a gyerek-szülő kapcsolatban. Ha a

206
 Örömteli Nevelés

gyerek mindenféle barátságos megoldásod ellenére többszö­

rösen vagy teljes szembenállást mutatva nem működik együtt
veled, akkor az együttműködésedet megvonhatod tőle rövid
ideig, de a szeretetedet még akkor sem. Így tehát használhatsz
ilyen kifejezéseket: - Ebben nem segíthetek, ehhez nem tudok
hozzájárulni! -, de ilyet nem: -Akkor én sem szeretlek!

Az előbbiek miatt sem vagyok büntetéspárti, és azért sem, mert

lehet büntetés nélkül gyereket nevelni. Amikor ezt mondom,
néhány szülő kétségbeesik, mert úgy érzi, ezzel veszélyeztetem
a gyerek kirívóan negatív viselkedésére alkalmazott egyetlen
" megoldását': a büntetést. Nem állítom, hogy végső esetben -
tehát sok egyéb sikertelen lépést követően - ne lenne szerepe
valami arányosan odaillő, nem fizikai jellegű büntetésnek, de
azt ige�, hogy általában nem kellene odáig eljutni, már csak
azért sem, mert a gyerekek általában nem bűnöket követnek
el akkor, amikor megbüntetik őket, hanem csak hibákat. Nem
arányos dolog hibákért büntetést adni, de nem ez a fő problé­
ma a büntetéssel, hanem ez:

l Akit sokat büntetnek, annak csökken önmaga jóságá­

ba vetett bizalma.

Amikor a gyereket büntetik és büntetik, akkor végül úgy érzi

maj d, hogy ő rossz, és ezt be is bizonyítja. Amikor már elege
lesz a sok büntetésből, elkezd rászolgálni arra, hogy ő rossz.

o
207
•
 •
Örömteli Nevelés

Ekkor már nem lesz számára fék, megfordítja az egymás után

o logikusan következő összefüggések sorát, és megmagyarázza,
•
hogy miért is cselekszik mást, mint ami helyes volna. Vala­
hogyan így okoskodik majd: - Mit vártatok tőlem? Én rossz
vagyok, ezért csináltam.

Amikor a gyerek megszeg valamilyen általa ismert és megér­

tett szabályt, akkor első alkalommal csak megkérdezném tőle,
hogy: - Rendben volt ez szerinted? -, vagy valamilyen más,
enyhe módon j elezném, hogy nem volt rendben, például: -
Helyes volt ez? - Másodjára megkérdezném tőle, hogy: - Jól
emlékszem, hogy már a múltkor is ez történt? - Amikor har­
madjára is azt teszi, akkor meggyőződnék róla, hogy biztosan
érti-e, hogy rnire jó, rnire való az a szabály, és ha már érti, ak­
kor megkérném, hogy tartsa be. Ha negyedj ére is azt tenné,
akkor megkérdezném tőle: - Mivel szeretnéd helyrehozni? -,
vagy - Mivel szeretnéd jóvátenni? - Amikor ugyanis helyre­
hozhat, jóvátehet valamit, akkor módj a van helyreállítani a sa­
ját jóságába vetett bizalmát

Nézzük ezt a gyakorlatban! Nyolcéves gyereked a ház előtti té­

ren focizik késő délutánonként a környék gyerekeinek társas á­
gában, és az a szabály, hogy amikor lehúzzák a redőnyt a közeli
boltban, akkor haza kell jönni. Ahhoz, hogy ez egy használha­
tó szabály legyen számára, nemcsak értenie kell a szabályt, ha­
nem tudnia, hogy ha nem jön haza időben, az hogyan okozhat

208
 Örömteli Nevelés

problémát számára és a szüleinek, vagy másvalaki számára. Ha

például nem jön haza időben, de a többiek már hazamentek,
akkor egyedül marad, és. nem tudnak vigyázni egymásra. Az
is lehet, hogy akkor neked kell lernenned érte, ami annyi idő­
det visz el, amennyi hiányozna a közös játékidőtökből, vagy a
kisebbeknél a meseidőtökből.

Érti tehát a szabályt, de egy alkalommal nem jön haza időben.

Akkor például azt kérdezed tőle: - Nem zárt be a bolt már
jóval azelőtt, hogy elindultál? - A válasza: - Hááát. . . , igen! -
Erre te: - Szerintem is. Na, menj csak fürödni. - Legközelebb
vagy hamarosan ismét nem jön időben, te pedig ezt mondod:
- Már két napja is ez történt. Holnap, arnikor kimész focizni,
a végén haza tudnál indulni időben? - Ö azt mondja, hogy
igen. Eltelik pár nap, és harmadjára sem indul haza a megbe­
széltek szerint. Erre te: - Gyere, mutasd meg nekem ezekkel
a játék emberkékkel, hogy mire való az a szabály, és hogyan
tudod betartani! - Végigcsináltátok, látod, hogy érti, te pedig
újra megkéred, hogy innentől kezdve tartsa be. Egy-két héten
belül ismét nem indul haza időben. Akkor ezt kérdezed tőle:
- Hogyan szeretnéd jóvátenni, hogy már egymás után a ne­
gyedik alkalommal nem indultál haza időben?

Mindez nem egy kőbevésett dolog. Több vagy eggyel kevesebb

fokozatot is használhatsz, mielőtt azt mondanád neki, hogy: -
Ma nem tudsz lemenni, mert szeretném, ha megtanulnál emlé-

o
209
•
 •
Örömteli Nevelés

kezni erre a szabályra . . . . Hogyan tudnék neked segíteni ebben?

o - Amúgy, ha nem tud kitalálni semmit, hogyan szeretné jóvá­
•
tenni a dolgot, akkor neked lennie kell erre az esetre elképze­
lésednek, amit javasolliatsz neki. Bármi is az, amivel jóváteszi,
nem lehet olyan apróság, hogy mindig jobban megérje jóváten­
nie, mint betartania azt, amit megszegett A jóvátétel nem lehet
olyan nagy sem, ami meghaladná a képességeit, lehetőségeit
vagy aminek semmi haszna nem lenne számodra vagy a család
számára, hanem önmagában is csak egy büntetés lenne.

Konfliktuskezeléssei tele van a padlás, úgy értem, hogy ren­

geteget beszélnek, írnak róla. Van értelme a témának, de akár
négyéves a gyerek, akár tizennégy, sokkal kevesebb konfliktus
lenne, ha a szülő és gyerek között a kommunikáció általános,
tehát hétköznapi helyzetekben alkalmazott minősége jó vol­
na. A konfliktusok megelőzése egyszerűbb, kevesebb energiát
igénylő, mint a konfliktusok megszüntetése. Ettől még öröm­
teli gyereknevelés mellett is adódhatnak, mert ahol van saját
akarat, ott lehet nézeteltérés. Számíthatunk tehát ilyesmire -
különösen a gyerek két fő önállósodási korszakában.

A büntetés mellőzésével kapcsolatban gyakran találkozom egy

félreértéssel. Amikor a szülő úgy gondolja, ha a gyerek nem
kap meg valamit, akkor az büntetés. Az, ha a célja büntetés,
de mi a helyzet akkor, ha a gyerek nem tesz meg valami meg­
egyezés szerinti dolgot, amiért cserébe kapott volna valamit?

210
 Ne jutalmazd a gyereket olyanért, amire nem szolgált
rá! Ez nem büntetés, hanern az " adni és kapni" helyes
arányának fenntartása.

Ez nem a gyerek zsarolására szóló felhívás, az egészen más

dolog. Ha a gyerek rendszeresen azt tapasztalja, hogy csak
másoknak kell betartaniuk az ígéretüket, akkor könnyen elké­
nyelmesedik. Ha teljesítmény nélkül is rendszeresen megkap­
ja azt, amiért nem tett semmit, akkor felnőttkorában gyakran
hiszi maj d azt tévesen, hogy a környezetében élők nem elég
bőkezűek vagy nagyvonalúak vele, pedig a helyzet csak ez: túl
sokat vár egyoldalúan, miközben túl keveset ad.

®.
Türelmes szülő

Amúgy az, ahogyan szülőként konfliktusokat kezelünk, a pél­

damutatás egy újabb színtere. A gyerek abból is tanul. Elve­
szítjük a türelmünket, akkor türelmetlenséget tanul. Vissza
tudunk fordulni igazunk egyoldalú hangoztatása helyett olyan
irányba, hogy jobban megértsük a másikat is? Akkor empátiát
és egyeztetést tanul. Igazad van! Nem ilyen egyszerűek az ösz­
szefüggések. Előfordulhat, hogy pont fordítva: a gyerek nem
türelmetlenséget és ingerültséget, hanem behódolást tanul an-

o
21 1
•
 •
Örömteli Nevelés

nak hatására, hogy a szülő ingerültté válik. Ha állandóan meg­

o hátrálunk egy helyes szülői döntésünkkel kapcsolatban, csak
•
mert a gyerek hisztizni kezd, akkor annak is kétféle, egymással
ellentétes következménye lehet. Levonhatja belőle azt a követ­
keztetést, hogy nem szabad vitát felvállalni, hanem meg kell
hátrálni, vagy éppen fordítva, érezheti úgy, hogy drámával,
hangerővel vagy mással kell lehengerelni a másikat, és akkor
elérem a célomat

l Zaklatott felnőttektől egyvalamit biztosan nem tanul

a gyerek: kiegyensúlyozottságot.

Amikor a gyerek indulatának kezeléséről van szó, akkor gyak­

ran j elen van egy másik is, a felnőtt indulata. A legtöbb szülő­
nek a saját indulatai még a gyerekéénél is nagyobb problémát
jelentenek, mert ki ne szeretne türelmes anyukája vagy apuká­
ja lenni gyermekének? Nincs elveszve az a szülő, aki úgy érzi,
hogy az ő vérmérsékletével nehéz türelmesnek maradnia. Az
ilyesmill persze sokat segíthet a részvétel olyan gyereknevelési
műhelyen, ami pontosan ezt célozza meg olyan gyakorlatok­
kal, melyekből akárcsak fél óra is sok türelmet és magabiztos­
ságot adhat vissza. Ezekkel nagyban j avítható annak esélye,
hogy a szülő ne reagáljon indulatra indulattal. Az e könyvben
szereplő ismeretek is segítenek azonban abban, hogy ezután
többször élj meg sikert, ha eddig inkább olyan pillanatokat él­
tél meg, amiket saját kudarcodnak kellett tekintened.

212
Jellemzőerr kétféle hibát követnek el a szülők, amikor a gyerek
indulatát szeretnék kezelni. Az egyik, hogy túl gyorsan válaszol­
nak a helyzetre, mert abban a pillanatban szeretnék kezelni. Ez
gyakran azzal jár, hogy ugyanazzal vagy még erőteljesebb indu­
lattal válaszolnak, mint amit a gyerektől látnak, és amit tőle is
túl erőtejesnek találnak. A másik ennek az ellenkezője, amikor
túl lassan kezdik komolyan venni az indulatokat, mert arra gon­
dolnak, hogy a gyerek majd csak abbahagyja, vagy egyszerűen
csak tanácstalanok, hogy rnit is kellene tenni. Néha azonban a
gyerek nem hagyja abba, és a szülő lekésett arról a pillanatról,
amikor még könnyebben elérhette volna, hogy sikeresen leve­

l
zesse a felgyűlt energiát a gyerek indulataibóL

A gyerek indulatainak levezetéséhez a legjobb alap a

jó időben és pontosan kiszámított mennyiségű figye­
lem.

Egy iskolás gyerek a földhöz vágja a könyvét, miközben házi

feladatot készít. (Hadd ne részletezzem, mit gondolok a házi
feladatokról. ) Apa túlreagálhatja azzal, hogy hirtelen leterem­
ti. A gyerek tehát létrehozott egy erőteljes mozdulatot, apa
pedig azzal szemben egy erőteljes szóbeli véleményt. Így már
egymásnak is feszül két erő, és nemcsak a gyereknek van ke­
vesebb esélye lehiggadni, de már apának is. Apa persze úgy is
dönthet, hogy oda sem figyel. A gyerek azonban nem vélet­
lenül vágta a földhöz a könyvet, és mivel nem kapott semmi-

o
213
•
 •
Örömteli Nevelés

lyen "választ': fogja magát, és egy hirtelen mozdulattal lesöpör

o mindent, ami csak az asztalán volt. Ekkor már apa is feldühö­
•
dik, és körülbelül ott tartanak, ahol az első esetben.

Ezekkel szemben apa megtehette volna, hogy amikor a gyerek

ledobta a könyvet, megkérdezte volna dühös érzelmek helyett
csodálkozással: - Mi történt? - így a gyereknek lehetősége lett
volna csökkenő mértékű füstölgés mellett elmondania, hogy: -
Ez az egész értelmetlen! -, vagy - Ezt nem lehet megtanulnil
-, vagy valami mást. A lényeg az, hogy akkor már érdemben
lehetne segíteni neki. Nem feltétlenül azzal, hogy értünk a tan­
tárgyhoz, és el tudjuk magyarázni. Akár már azzal is, hogy meg­
hallgatjuk és nyugtázzuk meglátásait, a véleményét, érzéseit.

Nem mondom, hogy szuggeráld magad, de van egy gondo­

lat, amit a legnehezebb nevelési helyzetekben hevethetsz an­
nak érdekében, hogy ne érezd magad tehetetlennek, ideges­
nek vagy sok minden másnak. Ez pedig ennyi: - Van időm!
- Azon sokan vitatkoznának, hogy ez igaz vagy sem, de nem
számít. Ez is jó szolgálatot tehet: - Az idő nem uralkodik raj­
tam! - Fogalmazd át akárhogyan, ahogyan neked reálisabb, de
megfigyelheted majd ezt:

Amikor kiveszed egy nehéz nevelési helyzetből az idő

sürgetését, akkor van esélyed sz ülőhöz méltóan kezel­
ni a szituációt.

214
 Örömteli Nevelés

Az biztos, hogy ha nem érzed úgy, hogy minden más fon­

tos dolgod kerül most háttérbe amiatt, mert a gyerekkel kell
megoldanod valamit, akkor lesz lehetőséged a gyerek oldalán
maradni, miközben szinte minden arra késztetne, hogy vele
szemben legyél. Ha szembemész vele, mindketten veszítetek,
ha képes vagy az ő oldalán maradni, miközben végig tudod,
hogy valamit meg kellene értenie, másként kellene csinálnia,
akkor van esélyed a sikerre. Vajon az ő oldalán maradni azt
jelenti, hogy mindenképpen a gyereknek adunk igazat? Nem!
Attól még azonban, hogy te jól látsz egy problémát, van el­
képzelésed a megoldására, megteheted, hogy az igazad han­
goztatása nélkül, a gyerek számára elviselhető módon juttatod
megértéshez, hogy ne kelljen azt éreznie, hogy neki soha nincs
igaza. Nem minden beszélgetés vagy vita vihető odáig, hogy
a másik belásson valamit, ami helytelen vagy tévedés. Ha a
szülő azért küzd, hogy igaza legyen, akkor győzelemre hajt, és
ezzel a gyerek vereségére. Ne érdekeljen a győzelem! A közös
siker, egy négyévesnél lecsökkent hiszti, egy megnyugtatóan
záruló vita a tinédzserrel, ezeknek van értelme.

Tinédzsereknél különösen fontos, hogy hagyjunk számukra

lehetőséget a teljes megadás nélküli visszavonulásra. Néha a
szülő " tovább nyomja a pedált, pedig az autó már megállt': Ha
egy gyerek akár kissé még duzzogva, de azt mondja, hogy: -
Jól van na! -, akkor barbárság megkérdezni, hogy: - Belátod,
hogy igazam volt?

o
215
•
 •
Örömteli Nevelés

Ha például sikerrel távol tartottad őt valami ártalmas dologtól,

o mondjuk egy olyan házibulitól, ahol úgy sejtetted, hogy dro­
•
gok is előkerülhetnek más karnaszak zsebéből, akkor ne akard
még jobban meggyőzni, mint amennyire ő hagyta magát.
Nem lehet cél a gyerek végső lehengerlésén keresztüli totális
győzelem, mert akkor megszokja, hogy mások (a szülei) a böl­
csek, és egyre inkább elveszíti azt a hitét, hogy képes elemezni
és helyesen dönteni.

Arra az esetre, ha úgy éreznéd, hogy az ebben a fejezetben

olvasottak után még mindig nehéz lenne türelmesnek marad­
nod, megismétlem ezt számodra, mert ezt kell gyakorolnod:
Nehéz helyzetekben a gyerekkel való kapcsolattartásban ta­
lán az egyik legfontosabb képességünk az, hogy figyelmünk
fenntartása mellett újra és újra képesek vagyunk megismétel­
ni vagy kibővítve megismételni valamit a gyereknek, anélkül,
hogy érzelmileg - a gyerek által is érzékelhető módon - meg­
"
rendülnénk. Az " Egy fontos képesség című fejezetben meg­
találod a gyakorlás módját. Ha azután úgy látod maj d, hogy
valós helyzetekben továbbra is elbuksz még párszor, nem baj .
Nem olyan nagy gond, h a néha nem sikerül, csak elemezd
utólag, hogy mit csinálnál most másképp, és válj ebben egyre
jobbá.

216
 Örömteli Nevelés

®.
Teljes elfogultság

A legtöbb családban ma nem a tekintélyelvű nevelés szélsősé­

ges, fizikai vagy szóbeli agresszióval járó változata fenyegeti a
gyereket, hanem az, hogy a gyereknek mindent szabad. Sokan
úgy vélik, ha a legkisebb mértékben sérülnek a gyerek rövid
távú érdekei, akkor máris csorba esett a szabadságán, és a szülő
megkapja a magáét, hogy nem is szereti igazán a gyermekét.
Azzal már kevésbé törődnek, hogy hosszú távon a szülő min­
dent megengedő elfogultsága nem nagyon kifizetődő a gyerek­
ből immár felnőtté lett személy számára, mert felnőttkori kör­
nyezetét hidegen hagyja, hogy ő volt anyuka szeretett kislánya
vagy kisfia, akitől a család mindent eltűrt, s akinek nem sokat
kellett tennie másokért ahhoz, hogy mindennel ellássák.

A szeretet szó mögé bújik néhány szülő azért, mert úgy véli,
így nem kell tanulnia a nevelésről, mert elég "szívecskéket su­
gároznia'' a gyerek felé, és minden rendben lesz. Azután akár a
gyerek három-, akár hat- vagy tízéves korában furcsállni kez­
di, hogy a gyerek követelőzik, nem hajlandó figyelembe venni
mások nézőpontjait és érdekeit, de sok más lehetőség között
az is előfordulhat, hogy nyámnyila lesz vagy agresszíven köve­
teli ki helyét kortársai között.

o
217
•
 •
Örömteli Nevelés

Lelkes és gondos szülőknél gyakran megfigyelhető szeretettel­

o jes, de enyhe elfogultság, ami messze van a mindent megenge­
•
dő teljes elfogultságtóL Amikor azonban a gyermekünk iránti
szeretet és elkötelezettség hatalmas elfogultsággá alakul, akkor
az nem engedi meg számunkra a tisztánlátást. Gyermekünk
képességeinek, tudásának, helyzetének, karakterének, viselke­
désének, állapotának rosszul becsült szintje sok kárt okozhat
neki akár reakcióinkon vagy nemcselekvéseinken keresztül,
akár úgy, hogy a külvilág teljesen más tükröt állít elé, mint mi.

A teljes elfogultság megakadályozhat minket abban, hogy re­

ális tükör legyünk a gyerek számára. Olyan, ami nem kímé­
letlenül, de közel a valóságot mutatja neki. Ha nem ezt kapja
tőlünk, mert meg akarjuk védeni kellemetlen igazságoktól,
akkor nem látja majd úgy magát, ahogyan körülötte olyan so­
kan tekintenek rá. Ez növelheti a közte és más gyerekek kö­
zött létrejött és fennálló konfliktusok számát, mert az elfogult
szülő gyereke kevésbé próbál meg mások fejével gondolkodni.
Így még egy játszótéren is nehezebb vele csökkenteni és elsi­
mítani más gyerekekkel közös konfliktusait

218
 Örömteli Nevelés

®.
A gyerek félelmei

Egy hirtelen feltűnő tárgy vagy személy miatt megrezdülhet a

kisgyermek, de a váratlan dolgokon túli félelme inkább tanult
viselkedés vagy az ismeretlentől való óvakodás eredménye.
Nincs abban semmi, ha egy gyerek fél valamitől, de általában
nem kellemes a gyereknek, bár van kivétel ez alól. Tinédzserek
manapság sokszor teszik izgalmasabbá az életüket horrorfil­
men való szándékos rettegéssel, mert sajnos könnyű hozzájut­
niuk. Igen, a félelmek valós saját tapasztalatokon is alapulhat­
nak, de nem fogjuk itt felsorolni a félelmek összes lehetséges
okát, hanem inkább megnézünk néhány valós megoldást
a gyerek félelemforrásainak megszüntetésére. Mielőtt azon­
ban ezt tesszük, beszéljünk a félelem szó túlhangsúlyozásáról,
mint egy apróbb gyereknevelési hibáról.

Nemcsak csecsemőkorában, hanem később se nyugtasd őt az­

zal, hogy a félelem szót sulykolod neki! Nem j avaslom tehát
ezeket: - Ne félj ! Ne félj, nincs itt senki! Nincs mitől félni. -
A j elenlétedről tett megállapítások viszont hasznosak lehet­
nek, például: - Itt vagyok, miben segíthetek? - Amikor szü­
lők azzal fordulnak hozzám, hogy ettől fél, attól fél, maj dnem
mindentől fél a gyerek, akkor tudom, hogy elég nagy mennyi­
ségben használtak ilyesmit a gyerek megnyugtatására:- Nem

o
219
•
 •
Örömteli Nevelés

kell félned! Ne félj, nincs itt semmi! Nincs mitől félned. Ne

o legyél már ilyen félős!
•

Nem állítom, hogy a félelem szót ki kellene zárni a szókincs­

ből, azt azonban igen, hogy szerencsésebb ritkán használni.
A szavaknál nagyon gyakran amúgy is fontosabb az érzelem,
amivel kimondjuk Miért ne mondhatnánk megnyugtatásul
ilyeneket: - ó, ez csak egy bogár! -, vagy - Ennek a kutyának
csak nagy a hangja. - A gyereknek persze lehet még ettől félel­
metes egy bogár vagy a kutyaugatás, tehát ne nevesd ki, ha fél
valamitől - már csak azért se, mert akkor nem érzi úgy, hogy
az ő oldalán állsz. Megnyugtató hangvétellel azonban mond­
hatod, ha ettől rémült meg: - A cica csak azért ugrott fel az
öledbe, mert kedvel téged. - Sokféleképpen fogalmazhatunk,
használhatjuk a nem veszélyes kifejezést is, hogy elkerüljük a
nem kell félni biztatás gyakori használatát

Legalább nyolcéves korig jól használható technika a gyerek

félelmére az, hogy megmutatod neki, hogy mi annak a dolog­
nak a természete, és ha lehetséges, akkor még azt is, hogy ő ké­
pes azt a dolgot létrehozni, megváltoztatui vagy megszüntetni.
Erre egy példa az, amikor a gyerek fél egy a lakásban lévő, akár
távoli ajtó kilincsének nyikorgásátóL A megoldás az, hogy
odamentek ahhoz az ajtóhoz, és megmutatod neki, hogy le­
nyomod és nyikorog, azután megkérded, hogy most ő csinál­
jon nyikorgást. Ha kell, akkor legyen ott egy kisszék, amiről

220
 Örömteli Nevelés

eléri a kilincset. Még jobb, ha felváltva erre kéred: - Csinálj

nyikorgást! - Ha megtette, megköszönöd, majd ez jön: -
Most érintsd meg a kilincset úgy, hogy ne legyen nyikorgás!
- Mindezt addig csináljátok, míg a gyerek el nem unja vagy jó
kedvre nem derül. Naponként 6-8 perc pár napon keresztül, és
várható a változás. Ennél is egyszerűbb lehet persze beolajozni
az ajtózár belső szerkezetét, de még ezt is érdemes a gyerekkel
együtt csinálni.

l Kevésbé vagy egyáltalán nem fél a gyerek olyan dol­

goktól, amelyekre hatással tud lenni.

Emiatt működik egy technika a sötétben való félelem meg­

szüntetésére is. Tapasztaitasd meg a gyerekkel, hogy hatalma
van a sötétség és a világosság felett. Ezt vagy villanykapcso­
lóval vagy függönnyel csinálhatjátok Egyik esetben este, már
sötétedés után megkéred, hogy csináljon sötétet a szobában
úgy, hogy lekapcsalja a kapcsolót. Közben fogd a kezét, ha
most gyakoroljátok először, vagy legyen az öledben! Utána
biztasd arra, hogy csináljon világosságot! Ha megtette, kö­
szönd meg neki ezt is. Naponta öt-tíz perc gyakorlással pár
nap alatt elmúlik ez a félelme. Sötétítő függönnyel is gyakorol­
hatjátok: - Csinálj világosságot úgy, hogy kihúzod a függönyt!
-, majd - Most csinálj sötétet úgy, hogy behúzod a függönyt.
- Ettől még használhatsz minden olyan szülők között elter-
j edt áthidaló megoldást, mint például az éjjel is világító gyen-

o
221
•
 •
Örömteli Nevelés

ge fényű lámpa vagy az a nagyobb gyerekeknél alkalmazható

o trükk, hogy sötét szobában csukott szemmel is láthatunk az
•
ágyunkban feküdve, mert ha csukva van a szemünk, akkor
azt képzelünk el, amit csak szeretnénk, olyan fényesnek, olyan
színesnek képzeljük, amilyennek csak akarjuk.

®.
Szabadság - felelősség

Miközben mint szülő igyekszünk türelmesek, kedvesek, meg­

értök, megbocsáták lenni és még sok más jó tulajdonsággal
rendelkezni, hajlamosak lehetünk átesni a ló másik oldalára.
Igen gyakori hiba a gyereknevelésben a szabadság aránytalan
használata, ahol arányon a szabadság és a felelősség viszonyát
értjük.

A gyereknevelés első törvénye az, hogy párhuzamo­

san növeljük a gyerek által vállalt felelősség mértékét
és a gyerek szabadságát.

Optimális nevelés során párhuzamosan fut a gyerek felelős­

ségének és szabadságának szintje, ahol szabadságon most
leegyszerűsítve értsünk annyit, hogy mindaz, amit a gyerek
megtehet vagy kap. Sok szülő és pedagógus tapasztalta már,

222
 Örömteli Nevelés

hová vezet az, amikor a gyerek sok mindent megtehet, amit

szeretne, de ő maga keveset tesz másokért, más dolgokért.
A dolog másik oldala a felelősség, amin csak ennyit értünl<:
Kitartó okozás, elszánt törekvés egy cél elérésére az ellentétes
vagy eltérítő külső hatások ellenére is. A szónak ebből a meg­
határozásából kitűnik, hogy az viselkedik felelősen, aki tudja
és vállalja, hogy a dolgok megfelelő alakulása rajta múlik, és
hajlandó tenni is ennek érdekében. Ebből a nézőpontból jó
érzés felelősnek lenni, mert büszkeség jár vele.

idő
- szabadság - felelőség

Szabadság -felelősség párhuzamos

Láttunk már olyan gyereket, akinek óriási volt a szabadsága,

azt csinált, amit akart, kiszolgálták őt, mindent megkapott,
de ő maga senkiért nem tett semmit, vagy csak korához és
képességeihez mérten igen keveset. Könnyű látni, hogy az
ilyen nevelés következménye a gyerekből létrejött önző fel­
nőtt. Egy ilyen felnőtt rossz barát lesz bárki számára, rossz

o
223
•
 •
Örömteli Nevelés

társ egy párkapcsolatban, és még munkatársnak is gyatra,

o mert ő maga nem hoz majd létre komolyabb értéket. Ha a
•
szülő megszokj a, hogy lesi és teljesíti a gyerek minden kíván­
ságát, miközben nem fogad el, vagy nem kér cserébe semmit,
akkor hiheti magáról, hogy nagylelkű a gyerekkel, de rossz
irányban neveli.

A " szabadság és felelősség ollója" kétféle módon nyílhat szét.

Az egyik esetben a gyereknek rendszeresen nagyobb a szabad­
sága, mint a felelőssége. Például az a gyerek, aki helyett mindig
a szülei tesznek rendet, már "jó úton halad" egy elkényeztetett
gyerek felé.

idő
- szabadság - felelőség

Szabadság -felelősség olló l .

Ráadásul nem nevel életképes gyereket az, aki nem enge­

di neki, hogy ő végezzen el feladatokat, és maga tapasztalja
meg a szívesen végzett feladat és a befejezett " munka'' örömét.

224
 Örömteli Nevelés

Hiba, ha a gyerek folyton többet kap, mint amennyit ő nyújt

korához és képességéhez viszonyítva. Persze nincs ebben egy
éles határvonal. Ahogyan a kisgyerek növekszik, egyre több
mindenbe képes bekapcsolódni. Nyilvánvalóan egy gyerektől
nem várhatjuk el, hogy a felnőttekéhez hasonló mennyiségű
vagy minőségű tevékenységekben vegyen részt. Az ő felelős­
ségi körének meg kell maradnia a családban és az iskolában,
sportklubban vagy más közösségekben egy gyerektől elvár ha­
tó szerény hozzájárulás keretein belül, miközben igazodunk
az ő képességeihez is.

A szabadság és felelősség ollója azonban szétnyílhat egy másik

módon is. Az a szülő, aki csak követel a gyerektől, s aki mellett a
gyereknek nincsenek saját döntései, akinek állandóan másokra
kell hallgatnia, aki még a saját játékait is mindig csak akkor hasz­
nálhatja, ha a szülő engedi neki, az rabbá teszi a gyerekét llyen
családban a gyereknek állandóan csak kötelességei vannak, és
a szülő még azt is megmondja neki, hogy szabadidejében mit
csinálhat. Milyen felnőtt lesz az olyan gyerekből, akinek egész
gyerekkorában parancsolgattak, akinek hatalmas mennyiségű
kötelezettsége volt, de alig volt lehetősége saját magának dönte­
nie, választania? Aki nem játszhatott, s ha mégis, akkor mindig
csak azt, amit mások engedtek neki? Aki sosem választhatta ki
a ruhát, amit felvehetett? Akinek mindig muszáj volt odaadnia
a játékát a másik gyereknek, mert apa azt mondta, hogy: - Mu­
tasd meg Gergőnek, hogy milyen jószívű vagy!

o
225
•
 •
Örömteli Nevelés

o
•

i dó
szabadság - felelöség

Szabadság -felelősség olló 2.

Az ilyen gyerekből leggyakrabban egy döntésképtelen teszeto­

sza gyerek lesz, de ritkábban egy másik véglet is előfordulhat:
válhat belőle akarnok, aki mindent jobban tud, s aki nem tűri,
hogy a dolgok máshogy alakuljanak, mint ahogyan ő szeretné.
Ha pedig nem úgy történik, akkor vagy ideg-összeroppanást
kap, vagy tör-zúz maga körül. Ez a zsarnokok létrehozásának
egy módja. Igen, léteznek akkora személyes erővel rendelkező
felnőttek is, akik később gyermekkoruk minden torzító hatása
alól képesek kivonni magukat, és képesek boldog és sikeres
felnőttkort felépíteni, ők azonban kevesen vannak.

Az aránytalanság a felelősség és a szabadság viszonyában egy

fő gyereknevelési hiba. Manapság az a gyakoribb, hogy a szü­
lő annak érdekében, hogy gyermekének minél jobb legyen,
a kelleténél több szabadságot enged neki. Ez a nevelés jelent-

226
 Örömteli Nevelés

het rövid távú előnyöket a gyerek számára, később azonban

megbosszulja magát. Nem lehetünk időnként nagylelkűek a
gyerekkel? Ha például egy családban az a szabály, hogy előbb
kell elkészíteni az iskolában feladott házi feladatot, akkor eh­
hez minden körülmények között ragaszkodnia kell a szülőnek?
Dehogy! A következetesség jó dolog, de ha például vendég
gyerekek jöttek kora délután, akkor elég nagy kiszúrás lenne
a gyerekkel, ha leültetnénk házi feladatot írni, amikor pedig
most van lehetősége játszania egy másik gyerekkel. ilyenkor
bátran felcserélhetjük a sorrendet.

Időnként lehet az ember engedékeny, ha általában eléri, hogy

a gyerek teljesítse a kötelezettségeit. Sok gyereknél el sem kell
érni, mert akkor érzik jól magukat, ha büszkék lehetnek a tel­
jesítményükre. A hosszú távú gyakori következetlenség azon­
ban oda vezet, hogy a gyerek bizonytalan környezetben nő fel.
A gyerek harmonikusabban éli meg gyerekkorát, ha ismertek
számára a szabályok, és ha a szabályok betartására vagy be
nem tartására adott szülői és pedagógusi reakciók kiszámít­
hatók számára.

Az a gyerek, akinek vannak elvégzendő feladatai, amiket idő­

ben és jól elvégez, az büszkébb lesz magára, mint az, akinek
semmi dolga, vagy akinek rendszeresen elnézik, hogy nem
végzi el a dolgát. Sok szülő nem érti, hogy miért nem segít
otthon a gyerek, pedig ezt ő maga intézte el nála kettő- és

o
227
•
 Örömteli Nevelés
•
o�
négyéves kora között, amikor rendszeresen nem engedte meg
o neki, hogy segítsen, néha azért, mert tényleg nem tudott volna
•
megcsinálni valamit, máskor pedig azért, mert gyorsabbnak
és jobb minőségűnek tartotta, ha nem a gyerek csinálja. Jól
tesszük, ha már egészen kicsi korától kezdve elfogadjuk a se­
gítségét. Ha valami veszélyes lenne a gyereknek, vagy vala­
mivel nagy kárt okozhatna, akkor pedig úgy fogadjuk el az
ő segítő szándékát, hogy valami másra kérjük meg. Ebben az
utóbbi esetben azonban győződjünk meg róla, hogy ő egyet­
ért-e azzal, amit felkínáltunk, tehát azt is szívesen csinálja-e.

Ha a gyerek helyett mindig mi hozunk döntést, akkor sosem

tanulja meg, hogy az ő döntései hatással vannak saját magára
és másokra. Ezért tudása, képességei és felelősségvállalása nö­
vekedésének mértékében érdemes egyre több döntési szabad­
ságot is adni neki. A gyerek szabadsága az ő felelős viselkedé­
se és hozzáállása mellett igen értékes dolog, felelősség nélkül
viszont szabadossághoz vezet. Ezen a káros szabadosságon
pedig azt értjük, hogy mindent szabad, akkor is, ha az káros
magára az emberre és a körülötte lévő más emberekre. Végül
is melyik gyerek válik igazán szabadabb felnőtté? Az, akit szü­
lei rabként kezeitek, az, akinek sikerült a szüleit rabbá tennie,
vagy az, aki megtanult adni a szüleinek és gyermektársainak,
és tudott is elfogadni szüleitől és gyerektársaitól, s Illi ndezeket
arányosan?

228
 Örömteli Nevelés

®.
Jó hír

Ha még nincs gyermeked, akkor ezt a könyvet, a benne lévő

üzeneteket szántam jó hírnek. Ha már van, akkor felmerül
a kérdés, hogy helyrehozható-e az, amit eddig elrontottunk a
gyereknevelésben. A jó hír ebben az esetben az, hogy tapasz­
talataim szerint a gyereknevelés hibái következtében létrejött
viselkedési problémák legtöbbje körülbelül két hét és három
hónap közötti idő alatt megoldható. Átlagosan ennyi idő után
tehát elmúlik vagy jó irányba változik a nemkívánatos viselke­
dés. Néhány szülő azt mondhatja erre, hogy neki más a ta­
pasztalata, mert például már hat éve mondja a fiának, hogy
vegye le a cipőjét a bejárati ajtónál, még sincs változás. Az egy­
szer biztos, hogy ha valami nem vezetett eredményre hasz­
szabb ideig, és nincs semmi j avulás, akkor attól a valamitől
ezután sem várhatunk elmozdulást.

Ha valamilyen nevelési módszer, technika hosszabb ideig nem

hoz változást, akkor az leggyakrabban csak annyit jelent, hogy
nincs megfelelő technikánk, megoldásunk Az, hogy lyukat
beszélünk a gyerek hasába arról, hol van a kinti cipő helye,
nem jelenti azt, hogy a gyerek innentől kezdve jó helyre te­
szi. Talán a szülő valami enyhe büntetést is alkalmazott már
ilyen esetekben, és mégsem teszi helyre. Meglehet, hogy anya

o
229
•
 •
Örömteli Nevelés

vagy apa párszor megkérte arra, hogy hozza helyre azt, hogy
o összesározta a szőnyeget, azután a gyerek szinte ki sem látott
•
a szőnyegtisztító habból, kitisztította a szőnyeget, és legköze­
lebb megint elfelejti levenni a cipőt.

Az előzőek közill a "tedd jóvá technika'' (helyrehozás) egész

jó, és következetes használata gyakran hatásos. Amikor azon­
ban az sem működik, akkor érdemes gyakorolni ezt a kettőt:
Hogyan helyes? Hogyan helytelen? Az ilyesmit nem kérdés
formájában használjuk, hanem a gyakorlás során arra kérjük
a gyereket, hogy mutassa meg, hogyan helytelen, maj d mutas­
sa meg, hogyan helyes. Esetünkben például ezek a gyerekhez
intézett kéréseink: - Tedd rossz helyre! Tedd jó helyre! Kérd
meg apát, hogy tegye most rossz helyre! Kérd meg apát, hogy
tegye át jó helyre!

Bármit is hajt végre, nyugtázni kell azért, mert megtette: - Kö­

szönöm! Rendben! Jól van! Ügyes vagy! - A gyakorlással csinál­
jatok meg jó pár kört, és addig gyakoroljátok, amíg végül azt
látod rajta, hogy jobban érti, mi a szabály. Ezzel általában együtt
jár valamennyi jókedv, vagy ha túl sokáig csináltátok, akkor el­
unja magát. Ha azonban már az elején is eleve unja, kelletlenül
csinálja, akkor még nincsen kész. A "helyes-helytelen'' gyakor­
lására nincs mindig lehetőség, mert az, ami helytelen, esetleg
egyben veszélyes vagy megismételhetetlen. Az ilyesmit nem va­
lóságos körülmények között csináljuk, hanem például bábukkal

230
 Örömteli Nevelés

vagy nagyobb gyerek esetén akár rajzolva, mint ahogyan a

"
" Lyukat beszélsz a hasába című fejezetben már szó volt ilyes­
miről. Mielőtt gyakorolsz vele, tedd reálissá számára, hogy az a
szabály, amit általában megsért, mit jelent, mire való, kire vo­
natkozik, és győződj meg róla, hogy érti. Mikor reális valami a
gyerek számára? Ha a gyerek még nem rendelkezik bőségesen
beleérző-képességgel, akkor sajnos csak akkor lesz számára re­
ális valami, ha megérteted vele, hogyan okoz neki hátrányt, ha
nem tartja azt be.

Meglehet, úgy tűnik most valaki számára, hogy ez a fejezet

csak félig jó hír, mert már most is tudna sorolni pár dolgot,
amit jó lenne helyretenni a gyerek viselkedésében, de nem is­
mer rá technikát. Talán ez a helyzet, de mégiscsak jobb tudni
erről, mert akkor feltételezheti, hogy van megoldás, mint nem
tudni róla, és akkor valaki teljesen lemondó lenne hasonló
helyzetben.

Valóban nincs vagy ritka a varázsmondat. Ezért is tűnhet va­

laki számára reménytelennek, hogy helyrehozzon valamit a
gyerek viselkedésében, ami már régóta tart. Ehhez képest jó
hír, ha vannak megoldások, melyek két hét és három hónap
közötti időtartam alatt változást hoznak. Nem örömteli, ha
megszűnnek olyan viselkedési problémák, amelyek olyan ne­
velési hibák következményei, amelyek már több éve tartanak?
A két hét néha még túlzás is. Azért mondok legalább ennyit,

o
231
•
 •
Örömteli Nevelés

hogy az a szülő, aki belevág ilyesmibe, ne legyen bánatos, ha

o egy hét alatt még azért nincsenek készen, mert esetleg nem
•
pontosan azt teszi, ami célravezető.

Adtam egyszer egy körülbelül húszlépéses technikát egy au­

tista gyerek anyukájának, akinek már két éve az volt a problé­
mája, hogy akárhányszor elküldte a gyereket vécére és fürdeni,
az mindig bent felejtette magát a vécében, és nem jutott el a
fürdőszobáig. Ha anyukája nem ment volna érte harminc per­
cig, akkor annyi ideig lett volna a mellékhelyiségben. Anyuka
a negyedik napon jelzett vissza, hogy megoldódott a problé­
májuk. Nem kellett nekik nemhogy kettő, de még egy hét sem,
mert precízen követték a lépéseket A jó hír lényege a tapaszta­
lataim alapján továbbra is ez:

A gyereknevelés hibái következtében létrejött viselke­

dési problémák legtöbbje körülbelül két hét és három
hónap közötti idő alatt megoldható.

Sok szülőtől hallom, hogy már ezerszer elmondtam a gyerek­

nek, mégsem azt vagy mégsem úgy csinálja. Nem kell ezer­
szer elmondani, hanem sok esetben csak létre kell hozni egy
megfelelő vagy odaillő enyhe változtatást abban, mint ami ad­
dig zajlott, és pár hét alatt megoldódnak a dolgok. Kell ehhez
szakember? Néha igen, néha nem. Amikor kell, akkor is leg­
inkább azért, mert egy külső szemlélő könnyebben felismeri,

232
 Örömteli Nevelés

hogy mi a családban az a rendszeresen hibás működés, nem

megfelelő színvonalú, tartalmú vagy érzelmű kommunikáció,
ami miatt rossz szokások alakultak ki a gyereknél, a szülőnél
vagy mindkettőnél. Ahhoz, hogy ez a fejezet még jobb hírré
váljon, ki kellene terjesztenem egy önálló könyvvé, aminek
már sejtem a címét, de nem most látok neki a megírásának.

Annyi minden más és olyan sokan mások lehetnek még hatás­

sal a gyerekre a szülőkön és a család más tagjain kívül, hogy
annak ellenére, hogy az előző oldalakon főleg arról volt szó,
mit tehet egy szülő vagy nagyszülő a gyerekért, amikor visel­
kedési problémákkal találkozunk, egyáltalán nem állíthatjuk,
hogy azok forrásai mindig ők. Elsőre igazságtalannak tűnhet,
hogy ennek ellenére mégis nekünk, szülőknek, nagyszülők­
nek kell vállalnunk a felelősséget azért, hogy jobb irányba
igazgassuk a gyermek útját, ha valami félrement. Talán segít
neked ebben egy pedagógus, egy edző vagy egy színjátszókör
vezetője, vagy másvalaki, de sok időt és energiát elpazarolha­
tunk másokra való mutogatással, melyeknek pedig lenne jobb
helyük a gyereknek nyújtható segítség formájában.

o
233
•
 •
Örömteli Nevelés

o
•
®.
Hogyan lesz így örömteli?

Úgy írtam ezt a könyvet, hogy úgy érezhesd, neked írtam. Nem
gondolom, hogy rnindenkinek mindenre, minden gondolatra,
megoldásra vagy technikára szüksége van belőle. Örülök an­
nak is, ha megerősítettelek pár dologban, amit eddig is jól csi­
náltál. Megírásával nem ez volt a fő célom, de egy különleges
extra, ha abban is segíthettelek, hogy megérts valamit a saját
gyermekkorodbóL

Mi történik most, hogy már elolvastad? Mi lesz, ha ezután is

lesznek kudarcaid? Mit gondolsz majd akkor, ha mégis tanács­
talan leszel egy helyzetben, vagy nem tudod, hogyan szüntess
meg egy kialakult rossz szokást a gyereknél vagy magadnál?
Mi lesz, ha nem tudod megvédeni a gyereket az őt érő külső
tényezőktől?

Annyi mindenről nem írtam, hogy nem várható el valameny­

nyi válasz ettől a könyvtől, ha azonban nem állitasz lehetetlen
elvárásokat magad, a gyerek, az óvodák és az iskolák felé, és
használod legalább egy részét annak, amiről szól, akkor szán­
dékaim szerint tapasztalod majd az örömteli nevelést. Mindig,
minden pillanatban? Természetesen nem, de ha felismered,
hogy sem te, sem a gyerek nincsen maximálisan kiszolgál-

234
 Örömteli Nevelés

tatva érthetetlen véletlenszerűségeknek, és életminőségetek

nagyban függ szabadságotok és felelősségetek helyes arányá­
tól, akkor sem egy kudarc, sem ennek sorozata nem tud meg­
akadályozni abban, hogy legalább a holnapot vagy akár annak
egy részét ismét örömtelivé tedd.

Az örömteli nevelés úgy juttatja el a gyermeket a fel­

nőttkorba, hogy közben nemcsak ő, hanem a család
más tagjai is osztozzanak a közben felmerülő felada­
tok megoldásán és a létrehozott örömökön.

Senki nem ígérhette nekünk, hogy a gyereknevelés egyetlen

diadalmenet lesz. Tapasztalhatjuk, hogy nemcsak az, de lehet
többnyire öröm. Bármilyen helyzetből helyreállíthatod egy
későbbi pillanat örömteliségét. Néha kitartást igényel, és eset­
leg újabb tudás megszerzését, de bármi, ami kimozdíthat a ke­
sergésből, a tévedések, hibák, kudarcok okozta tétlenségből, az
jó szalgálatot tehet olyankor. Bízom benne, hogy ez a könyv
valamelyest alkalmas erre is.

A gyereknevelés örömének köze van a gyereknevelés céljához.

Amíg van cél, addig sikerülhetnek dolgok, vagy el-elbukha­
tunk, majd nekilódulhatunk ismét. Újra nekilátni öröm. Túl
lenni egy apróságon ugyancsak az. Öröm eljutni oda, hogy
képesek vagyunk gyönyörködni tinédzser gyermekünk ön­
állóságában. Található öröm abban, hogy jól tettünk valamit,

o
235
•
 •
Örömteli Nevelés

de abban is, hogy legalább holnaptól nem csináljuk rosszul.

o Mindezekből nem úgy tűnik, hogy ne lenne ezernyi lehetősé­
•
günk örömtelivé tenni gyermekünk nevelését.

Mivel szerettem volna közel maradni hozzád, mint olvasóhoz,

ezért nem neveztem benne minden olyat törvénynek, ami
pedig nagyon is lehetne az, de te felismerhetsz pár alapelvet
kedvenc részeid újraolvasásával. Olyan sok mondandóm volt
és maradt még hátra, hogy nem törekedhettem ezzel az első
könyvvel a téma teljessége tört részének megközelítésére sem.
Nehéz volt otthagyni egy-egy témát, és önfegyelmet gyako­
rolva a következőre térni, de ez nem változtatott azon a célon,
hogy fontos tartalmat könnyedén olvasható módon adjak át.
Ahogy így utólag végignézek a fejezeteken, azok nagy része
válhatna a későbbiekben külön könyvvé részletes magyaráza­
tokkal és további példákkal.

Most, amikor te meg én az utolsó szavakhoz értünk, jólesik,

ha megírod (visszajelzes@ororntelineveles.hu), mit adott ne­
ked ez a könyv, az Örömteli Nevelés. Azért írom, hogy te meg
én, mert ahhoz, hogy ez a könyv hasznossá váljon családok
számára, egy képzeletbeli olvasónak végig itt kellett lennie ve­
lem, hogy el ne felejtsem, kinek írok. Örülök, ha te is ő voltál.

236
 Nová k Fere nc

Sokan tekintenek úgy a gyermekkorra, hogy

az csak készülőrlés a nagybetűs életre, s ezzel ön­
kéntelenill iskisebbítik gyermekeink első tíz-egy­
néhány évének jelentőségét, más szavakkal,
elveszik igen sok emberke első tizenvalahány
évét vagy azok lényegi részét. Elegendően sok
szülő és család azonban képes megvalósítani az
álmomat, ami ez: váljon társadalmi méretekben
elfogadottá és támogatottá, hogy a gyermekkor
maga is nagybetűs élet, nem pedig csak készülő­
rlés arra. A gyerek és a szülő élete egyaránt akkor
lesz örömteli, ha a szülőnek a szeretete mellett
ismeretei, megoldásai, technikái is vannak egy
gyermekhez, anyához, apához egyaránt méltó
élet megteremtéséhez. Azért szolgálok szülőket
írásaimmal, előadásokkal, videókkal és más
eszközökkel, hogy egyszerre valósítsak meg
három álmot: a gyerekét, a szülöét és az enyémet
- jóval nagyobb közösségek örömére is.

oromtelineveles.hu

gyerekneveles.hu

facebook.com/gyerekneveles

tiktok.com/ @gyerekneveles
-------=-
- Áááá . . . . ! Örömteli nevelés nem létezhet! - Mondják majd
néhányan már a címre pillantva, és ez eleve megakadályozza
őket abban, hogy hozzájussanak mindahhoz, amivel ez a könyv
hozzájárulhat akár egy gyermeket most vállaló család sikeréhez,
akár ahhoz, hogy anya és apa helyrehozza pár évnyi kudarcos
gyereknevelés eredményét.

Te viszont belevághatsz e könyv elolvasásába, és akkor elérheted,

hogy türelmes és következetes szülő legyél, ami sok más szülőnek
is a vágya, gyermeked pedig kiegyensúlyozott, sikeres, személyisége
megőrzése mellett is együttműködő legyen. Mindezek pedig jó
alap ahhoz, hogy boldog gyermeket nevelhess, de legalábbis olyat,
aki számára örömteli ahogyan őt nevelik, és arnikor a felnőttkor
határára ér így tekintsen vissza arra, ahogyan szülő gondoskodásod
végigkisérte őt. Az örömteli nevelés azonban nemcsak a gyereknek
jár, hanem anyának és apának is, sőt ebből mamának és papának
is jár valamennyi.

Sok sikert kívánok ennek megvalósulásához, amihez a könyvben

55 egymáshoz kapcsolódó, könnyen olvasható, rövid, de alapvető

fontosságú fejezetet írtam számodra!

Novák Ferenc