Alexa Riley

Pretty Virgin
Skyler elhagyta rideg, ellenséges családját. Kétségbeesetten el akart menekülni
otthonról, és abban a pillanatban, hogy szabad lett, megesküdött, hogy soha
többé nem engedi, hogy még egyszer ilyen helyzetbe kerüljön. De vajon, miért
kísérti annak a férfinak az emléke, aki iránt életében először érzéseket táplált?
Jason mindent megadott neki, amire csak vágyott, de egy napon a férfi eltűnt.
Amikor a lány véletlenül megsérül, döbben pillantja meg a féltékenységtől
dühöngő Jason-t.

Jason élete legnehezebb döntését hozta, amikor elhagyta Skyler-t. Úgy

gondolta, hogy helyesen cselekszik, mert megszállottan sóvárog a lány után.
Felemésztik az érzései, de nem akarja megfojtani a figyelmével. Mert milyen
élet az egy nőnek? Jason mindig szemmel tartja, nem hagyja teljesen magára.
Amikor azonban néhány percre leveszi róla a szemét, az pont elég idő arra,
hogy a lány bajba kerüljön. Amikor a lány megjelenik Jason bátyjával a családi
vacsorán, a férfi végre belátja, hogy nem tud távol maradni Skyler-től.

Rajongói fordítás!!!
 1. fejezet
Skyler
- Tényleg jól vagyok. – próbálom ismét meggyőzni a srácot. Oké, talán mégsem,
mert a térdem lüktet, ahogy nekiütköztem a kemény járdának, és a rám ömlő
kávé még mindig égeti a hasamat. Szerintem egyikünk sem figyelt, amikor
összeütköztünk.
A fenébe is! Ez volt a kedvenc ingem, és most biztosan tönkrement. Még csak
nem is az enyém, bár a férfi, akié, nem fogja visszakérni. A szívem egy részét
magával vitte, amikor elment, így megtartottam az inget, még akkor is, ha
csak szívfájdalmat okoz. Az Ő illata már rég elillant belőle, de semmiképpen nem
tudom kiszedni belőle ezt a kávéfoltot. Talán ez a srác tett nekem egy
szívességet, és most megszabadulhatok tőle.
- A szüleim háza a sarkon túl van. Hadd segítsek legalább rendbe hozni a ruhádat!
- Feltartja a kezét, nem tudja, mit tegyen. Segíteni akar, de nem akar
megérinteni. Van valami ismerős a mélykék szemében, és ez az oka annak, hogy
beleegyezem, hogy vele menjek.
- Oké. – mondom, mire megkönnyebbülten leereszti a vállát.
Azt mondta, a szülei háza, szóval ez legalább nem valami találomra kiválasztott
hely. A térdem lüktetni kezd, és egészen biztos vagyok benne, hogy vérzik is.
Lepillantok, és látom, hogy a vér átütött a szürke nadrágom anyagán. Elakadó
lélegzettel felkapom a fejem, és közben megszédülök. A srác erős karjai
megtartanak, nehogy felboruljak.
- A francba, menjünk kórházba? – kérdezi, és biztos vagyok benne, hogy zöld az
arcom.
- Nem, ez csak a vér miatt van. – Mély levegőt veszek, és a lehető legtovább bent
tartom. A vér látványától mindig rosszul leszek.
- Megoldjuk. Fogadok, hogy anyámnak vagy a húgomnak van valami otthon, amit
felvehetsz, ha le akarod cserélni a … – Egy pillanatra elhallgat. - … nadrágod.
Felnevetek, és a pillantásunk újra találkozik. A szeme annyira nyugtalanító, de
nem tudom miért.
- Skyler vagyok. Talán be kellene mutatkoznunk, ha már elviszel a szüleid házába,
és szerzel nekem egy nadrágot.
- Jon. – nevet fel, miközben segít lábra állni. – Igazán nagyon sajnálom. –
Támogat egy darabig a járdán, de végül elenged, amikor látja, hogy egyedül is
boldogulok. - Próbáltam nem elkésni, de úgy tűnik, csak rontottam a helyzeten.
- Ha sietsz valahova, csak menj! Semmi bajom. - Egy pillanatra megállok, és
próbálok nem lenézni a térdemre, nehogy elájuljak. Így nem szállhatok
metróra. Jézusom, totál kész vagyok egy kis vér miatt. Azóta irtózom a vértől,
mióta … Leállítom magamat, még gondolni sem akarok rá.
- Nem, minden oké, ez csak egy családi vacsora. Anyám könyörtelen tud lenni,
ha kihagyok egyet, vagy elkések. - Mosolyogva mondja, amiből arra
következtetek, hogy az anyja egyáltalán nem könyörtelen. – Nagyon mérges
lenne, ha tudná, hogy cserben hagytam egy nőt, akinek segítségre van szüksége.
Ellazulok. Tudom, hogy gondoskodni fog arról, hogy jól legyek, noha már felnőtt
nő vagyok. Már, ha a húsz felnőttnek számít, de tudom, hogy vannak, akik
számára nem számít annak. Jason jut eszembe, de harcolok az emlékekkel, és
visszatuszkolom őket abba a dobozba, amit nem akarok kinyitni.
- Kifizetem az ingedet. - Megnézi a fehér ingem, ami pár számmal nagyobb
nálam.
Csak ki akartam szaladni kávéért. Ezért csak úgy kócosan, átrohantam a kedvenc
pékségembe, hogy vegyek valami édességet későbbre. Lustálkodással akartam
tölteni a vasárnapot a kedvenc pitémmel, miközben elmélyedek egy könyvben
vagy a reality műsorok ismétléseiben.
- Minden rendben van. Az én hibám volt. - Kiszállt a taxiból, én pedig
elmélyedtem a gondolataimban és nem figyeltem oda. Rossz szokásom, hogy
letérek a járdáról, és csak úgy átvágok az úton. Néha két háztömbnyibe is telik,
mire rájövök, mit csinálok. Pontosan ez történt ma is.
- Oda jársz? - Az ingemen lévő egyetemi logóra mutat, amely a sokszori mosástól
már kifakult.
- Nem.
Az egyetem nem volt benne a pakliban. Valamikor még úgy gondoltam, hogy
igen, de az élet olyan gyorsan változhat. Túl sokszor tanultam meg ezt a leckét
ahhoz, hogy számoljam. Soha nem tudhatod, mit hoz a holnap, és soha nem
támaszkodhatsz senki másra, csak magadra.
A sarkon ráfordulunk egy szép környékre, ami nagyon hasonlít ahhoz, ahol
felnőttem. Csak a pékség miatt jöttem el ide. Jason mutatta meg nekem. Rabja
lettem a helynek, akárcsak neki. Ennyi kellett ahhoz, hogy a hatása alá kerüljek,
de amilyen gyorsan jött az életembe, olyan gyorsan ki is szállt belőle. Majdnem
olyan volt, mintha leesett volna a bolygóról.
Azóta csak egyszer láttam, amikor szándékosan megkerestem. Úgy tettem,
mintha csak véletlenül futottunk volna össze, ami szánalmas, de amikor egy
másik lánnyal találtam, az keserédes volt. Ráébredtem, hogy nekem is tovább
kell lépnem. Jason nem jön vissza, és még ha megpróbálna is visszakúszni
hozzám, átlépnék rajta. Soha nem estem bele ilyen könnyen egy férfiba sem, és
amikor egyszer leengedtem a védőbástyáimat, összetörve és egyedül maradtam.
Jon felvezet egy feljáróra, és kinyit egy oldalajtót. - Éhes vagy? Anyám meg fog
kérni, hogy maradj vacsorára.
A tekintetem Jon-ra szegezem, ahogy kinyitja nekem az ajtót. Jóképű, és talán
egy-két évvel idősebb nálam. Ez lehetne az esély a továbblépésre, de nincs meg
a szikra. Elég kedvesnek tűnik, de nem tudom, hogy arra céloz-e, hogy azért
maradjak, mert az anyja kérni fogja, vagy azért, mert ő akarja. Jó srácnak tűnik,
de nem érzek iránta semmi romantikusat.
- Valószínűleg nem kellene. – ismerem be, amikor belépek. Megcsap az étel
illata, és a gyomrom hangosan korogni kezd, amitől Jon felkuncog. Ma még csak
kávét ittam. Még mindig nem jutottam hozzá a kedvenc pitémhez, és a dolgok
jelenlegi állása alapján egyhamar nem is fogok.
- Nem hiszem, hogy a gyomrod egyetért. – ugrat Jon, miközben átsétálunk a
konyhán, ahol egy nő áll a tűzhelynél. Sötét haja van, néhány ősz tinccsel.
Megfordul, hogy ránk nézzen.
- Késtél. - Szemei kikerekednek a meglepetéstől, amikor meglát.
- Szükségem van az elsősegély dobozra, anya. – mondja Jon. Az asszony gyorsan
végigpillant rajtam, majd elszalad, és a válla fölött visszakiált. – Mindjárt hozom.
- Üljünk le! - Jon kivezet a finom illatú konyhából az ebédlőbe. Az asztal
megterítve és készen áll egy hatalmas család fogadására. Ha nem tudnám
jobban, azt hinném, hogy ma van a hálaadás.
Felpillantok, amikor meglátok valakit belépni egy másik szobából. Elakad a
lélegzetem. Jason áll ott, és ugyanolyan döbbentnek tűnik, mint én. Egy hosszú
pillanatig bámuljuk egymást, egyikünk sem szól egy szót sem.
- Jól vagy, Skyler? – kérdezi tőlem Jon.
Kezét a combomra teszi a térdem fölött. Nem, nem vagyok jól. Annyi érzelem
kavarog bennem, és akkor meglátom a nőt. Ugyanazt a lányt, akivel korábban
láttam Jason-t. Közvetlenül az ő háta mögé sétál, és oda pillant, ahol én vagyok
Jon-nal, majd Jason-ra néz.
Jason Jon-ra mered, én pedig látom, hogy a düh eluralkodik döbbent arcán.
- Mit csinálsz a csajommal? - Jason az ujjával Jon-ra mutat. Rájövök, hogy nem
tudtam, hogy Jason-nek van testvére. Ez egy újabb emlékeztető, hogy nem
érdemes megbízni senkiben. - Sky, gyere ide! - parancsolja, de nem pillant felém.
- Nem vagyok a csajod. – válaszolom, miközben Jon-ra pillantok, és figyelem,
ahogy egy kis mosolyra húzódik a szája. Most már látom, miért volt olyan ismerős
a szeme. – Jon-nal vagyok. - A szavak még azelőtt kibuknak a számon, hogy
átgondolhatnám őket. Meglepetésemre Jon vigyora telt mosollyá változik, mire
Jason átlendül az étkezőasztalon.
 2. fejezet
Jason
- Csak a holttestemen keresztül. – kiáltom, miközben a földre gurulok az
öcsémmel.
- Ha monoklija lesz Marco-nak, ami nem gyógyul meg az esküvőig,
mindannyiótokat megöllek. – Hallom a nővérem hangját valahonnan a hátam
mögül, miközben érzem, hogy karok rángatnak. - Jobb lesz, ha abbahagyod! Itt
jön anya.
Anyám lépteinek zajára kellően észhez térek és elengedem Jon-t. Marco közénk
lép, és eltol minket egymástól.
- Mi történik itt? – kérdezi anya, miközben körülnéz a szobában. Végül
összehúzott szemmel rám néz, és előre lép. – Jason, segítenél egy kicsit a
konyhában? - Nézem, ahogy átad egy elsősegélycsomagot Jon-nak, ő pedig
Skyler-hez lép.
- Ha csak egy ujjal is hozzá érsz … - figyelmeztetem, mire megtorpan. Aztán
Skyler-re nézek, és látom, hogy a térde vérzik. – Basszus!
- Jason! - Anyám hangja szigorú, de nincs más választásom.
Odamegyek Skyler-hez, felveszem, majd kikapom az elsősegély dobozt Jon
kezéből, és kiviszem a konyhába.
- Tegyél le! – tiltakozik Skyler a karjaimban kapálózva. Majdnem elájulok az
örömtől, amiért a karjaimban tarthatom.
- Nem. - sikerül kipréselnem összeszorított fogaim közül, miközben leültetem egy
székre, és kinyitom a kis dobozt.
- Jason, négyszemközt akartam veled beszélni. – mondja anyám, ahogy odajön
mellém, és segít kinyitni az alkoholos törlőkendőket. – Hadd csináljam én, túl
nagy a kezed.
Oldalra lépek, miközben látom, hogy Skyler félrenéz, és az arca elsápad. Nem
bírja a vér látványát, de soha nem mondta el, hogy miért. Nekem sem volt
alkalmam megkérdezni, de ez az egyik dolog a listámon, amit tudni szeretnék
róla.
- Elmondaná valamelyikőtök, hogy miről van szó? – néz anya először Skyler-re,
majd rám.
- Lélegezz a szádon keresztül, Sky! - Megfogom a kezét, és ő nem húzódik el
tőlem. Finom ujjainak meleg érintése az enyémen olyan, mint egy adag heroin a
szervezetemnek.
Emiatt az érzés miatt hagytam el korábban. Mert egyetlen kibaszott érintésétől
megváltozik valami bennem.
Pillantásunk összekapcsolódik. Mintha érezné, hogy felforr miatta a vérem. Ahol
félelemnek és undornak kellene lennie, ott vágyakozást látok, és összeszorul tőle
a gyomrom. Korábban nem mondtam el neki, mit érzek, mert tudtam, hogy
sikoltozva elmenekülne, de talán kellett volna, mert ismét próbára tesz, ha ilyen
közel van hozzám.
Későig dolgoztam, amikor halkan kopogtattak az ajtómon, és ő lépett be. Az esti
takarítócsapat tagja volt, akik abban az épületben dolgoztak, ahol az irodámat
béreltem. Gyakran maradtam bent sokáig, de soha nem láttam korábban. Ez volt
az első napja, és leöntötte fehérítőszerrel az egyenruháját. Odaadtam neki egy
régi ingemet, és azt mondtam a főnökének, hogy én tettem tönkre az
egyenruháját, nehogy bajba kerüljön.
Ott kezdődött minden.
Volt egy üzleti vállalkozásom, de csődbe ment. Ez egy olyan élmény volt
számomra, ami megváltoztatott, és hirtelen minden gyenge pontomat
felismertem. Mindent elvesztettem, de bizonyos értelemben megtaláltam
önmagam. Rájöttem, mit kell tennem, hogy visszajussak a csúcsra, és végül
megcsináltam. Időbe telt, de megesküdtem, hogy ha valaha is visszatérek oda,
ahol voltam, soha többé nem leszek olyan ostoba, hogy újra elveszítsem. Amikor
találkoztam Skyler-rel, mintha minden megszűnt volna körülöttem, és csak ő
létezett számomra.
Nem érdekelt semmi. Az sem, hogy mindent elveszíthetek. Csak vele akartam
lenni, egy levegőt akartam szívni vele mindaddig, amíg ezen a földön
vagyok. Skyler felemésztett. Ezt nem lehet másképp megfogalmazni. Ő volt az
egész világom, és most is az.
- Jaj! – szisszen fel, és szorosan lehunyja a szemét.
- Sajnálom, édesem. - Anya ráfúj a horzsolásokra, és hátradől. - Csak próbálom
megtisztítani. Semmi szörnyű, csak egy csomó apró karcolás. Azt hiszem, a
vérzés már elállt. Teszek rá néhány sebtapaszt.
- Nagyon köszönöm! – mondja Skyler, miközben összerezzen.
- Melyikőtök árulja el nekem, hogy honnan ismeritek egymást? - járatja köztünk
anya a tekintetét. Skyler arca rózsaszín árnyalatot ölt.
- Nemrég találkoztunk. – von vállat Skyler, mire összeszorítom a fogam, amiért
ilyen közömbös.
- Hozzám tartozik.
Anyám és Skyler is engem bámulnak, és most rajtam a sor, hogy vállat vonjak.
- Viccesen mutatod ki. - Skyler összehúzza a szemét, majd elfordul, és
megpróbálja kirángatni a kezét a szorításomból.
- Nem érted. – sóhajtok, és megrázom a fejem.
Hogy magyarázzam el neki, hogy ha vele maradok, az csak szerencsétlenné
teszi? Nem lehetek vele, de nem is engedhetem el, és tudom, hogy ettől egy
seggfej vagyok. Nem érdekel.
- Ó, bocsánat! Elmagyaráznád nekem, miért tűntél el egyik napról a másikra,
hogy aztán meglássalak vele … - elhallgat, de már késő. Látom, hogy a pillantása
a vállam fölött Gia felé siklik. Tudom, hogy a nővérem a hátam mögött bujkál, és
próbálja kihallgatni, amit mondunk.
- A nővéremnek volt némi drámája a vőlegényével, de most már jól vannak.
Összehúzza a szemöldökét, ahogy újra felnéz rám. – Ezért mentél el?
- Nem. - Nem hazudhatok neki, de nem tudom, hogy készen áll-e az igazságra.
Lesüti a szemét, és félrenéz. - Mennem kell.
- Miért nem maradsz vacsorára? – ajánlja anyám, figyelmen kívül hagyva
tiltakozásom hangjait. – Személyesen gondoskodom róla, hogy épségben
hazaérj.
- Nem lesz rá szükség. – mondom, miközben megragadom Skyler felkarját, és
segítek neki felállni a székről. Már be vannak kötözve a sérülései, és ki kell
vinnem innen. – Gyerünk!
- Jason? – kiáltja a hátam mögül anyám, miközben Skyler-rel kimegyek a
konyhából. Kivezetem a hátsó ajtón, hogy senki más ne állíthasson meg minket.
- Mit csinálsz? - szisszen fel Skyler, amikor kocsimhoz kísérem.
- Hazaviszlek. – dünnyögöm, majd kinyitom az ajtót, és besegítem. – Kezdettől
fogva ott lenne a helyed, nem pedig a bátyámmal.
- Csak pitéért indultam. Fogalmam se volt róla, hogy ő kicsoda. - Most már jól
van és dühös, amitől még jobban vágyom rá.
- Én vagyok az egyetlen, aki pitét vihet neked. - Becsukom az ajtót, és
megkerülöm az autót. Őrültnek tűnhetek, de nem tudom megállni. Elszabadult
ágyú vagyok, ha róla van szó. Amikor beülök a kormány mögé, beindítom a
kocsit, és elindulok a lakása felé. – Megállunk hazafelé, és veszünk pitét. -
Erősebben markolom a kormányt, és kényszerítem magam, hogy ne nézzek
rá. Ha megteszem, nem fogom tudni elengedni.
- Jason, ez őrültség. Csak engedj kiszállni, és majd hazamegyek. Nincs szükségem
arra, hogy gondoskodj rólam.
- Nos, ebben tévedsz.
- Uh. - Felemeli a kezét, és hallom a csalódottságot a hangjában. – Ennek semmi
értelme. Úgy beszéltél, mintha a tiéd lennék, aztán eltűntél.
- A nővéremmel? - Rápillantok, mire újra megforgatja a szemét.
- Lehet, hogy vele láttalak, és azt feltételeztem, hogy egy másik nő, de ez nem
magyarázza meg, hogy miért tűntél el. Hozzá értél … – elpirul, ahogy kinéz az
ablakon, és megköszörüli a torkát. – Azt hittem, hogy érdekellek téged, aztán
hirtelen eltűntél. Éreztem, hogy valami megváltozott, és nem értettem.
- A fenébe is, Sky. - Öklömmel a kormányra csapok, miközben leparkolok a
kedvenc péksége előtt. – Maradj itt és várj meg! Menni fog?
Nem néz rám, miközben bólint, én pedig kiszállok. Próbálok gyors lenni, mert
félek, hogy elfut. Belemerültem a munkában, mielőtt a szüleimhez indultam
volna a családi vacsorára. Ma nem ellenőriztem őt olyan alaposan, mint ahogy
kellett volna. Egy pillanatra kicsúszott az ujjaim közül, majd a semmiből
felbukkant Jon-nal. Megölöm a fivéremet, amikor visszatérek a házba. De azt
sajnos nem tudom irányítani, hogy Sky nélkülem van a világban. Anélkül, hogy
megvédeném őt az olyan szarságoktól, mint hogy fellökik az utcán és lehorzsolja
a térdét.
- Kérek három lime-osat, egy citromosat, egy epreset és két cseresznyéset. –
mondom, miközben átcsúsztatom a készpénzt a pulton.
Hátrapillantok a vállam fölött, és amikor látom, hogy Skyler még mindig a
kocsiban van, a mellkasomat szorító érzés kienged.
Soha nem leszek teljes, amíg nem lehetek mellette minden nap minden
pillanatában, de nem érdemli meg, hogy így legyek vele. Legalábbis úgy, hogy
nem tud róla.
Az nem egészséges, ha egy férfi úgy akar egy nőt, mint én őt. Arra vágyom, hogy
mindig vele legyek, és megvédjem őt a világon mindenkitől. Mindig a karjaimban
akarom tartani, hogy biztonságban és védve legyen. Ismerni akarom minden
egyes gondolatát, és meg akarom osztani vele a napjának minden pillanatát. Ez
a megszállottság már annyira túlzás, hogy tudom, valószínűleg elment az
eszem. De az egész világom Sky körül forog, és ha csak távolról figyelhetem,
nehogy kioltsam a fényét, akkor megteszem.
Azt hittem, ha eltávolodok tőle, jobb lesz neki, de a szemében tükröződő
fájdalom láttán, amikor meglátott a nővéremmel, összetört a szívem. Nem
akartam, hogy gyűlöljön, de nem volt más választásom. Azt hittem, messziről is
szerethetem. Azt hittem, az elég nekem, de a mai nap bizonyítja, hogy ez soha
nem működne. Amikor megláttam, hogy a bátyám hozzáér, megőrültem. Csak
idő kérdése lett volna, hogy mikor megy el randevúzni, és én akkor
megbolondultam volna. Ez elkerülhetetlen volt.
Felkapom a sütisdobozokat, és kimegyek a teherautóhoz. Közénk teszem őket,
de utálom, hogy elválasztanak minket egymástól. Hátra kellett volna dobnom
mindet, és a legjobbat remélnem, de azt akarom, hogy mindene meglegyen,
amire a szíve vágyik.
- Melyik az enyém? – kérdezi halkan, és hallom, hogy korog a gyomra.
- Mindegyik. – válaszolom. - Amit csak akarsz, az a tiéd.
- Jason, nem tudom ezt mind megenni. - De észreveszem, hogy közelebb húzza
magához a kupacot.
- Muszáj. Fogytál.
- Honnan tudod? - Megint sértettnek hangzik, de most rajtam a sor, hogy a
szememet forgassam.
- Ne tegyél fel hülye kérdéseket.
- Olyan idegesítő vagy. A legszebb dolgokat mondod, majd így folytatod. Miért
vagy ilyen rejtélyes? Benne vagy a maffiában vagy mi?
Évek óta először hangosan felnevetek.
 3. fejezet
Skyler
Ez a pasas őrült. Csak erre tudok gondolni, miközben a lakásom felé tartunk. Vagy
talán én vagyok őrült, mert meg sem próbálok elszökni, de szívesebben megyek
kocsival, mint taxival vagy metróval. Olcsóbb, de nem vagyok benne biztos, hogy
egyszerűbb is. A szívem még mindig őrült iramban dobog attól, hogy láthatom
őt, és most egyedül vagyok vele egy szűk helyen.
Esküszöm, elvarázsolt, mert ismét zuhanok. Van valami az érintésében, ami
megzavar. Nem értem, de ujjainak legfinomabb érintésétől az egész testem
felbolydul, és lüktetve vágyik a közelségére. Ez egyszerre ijesztő és izgalmas.
Azt hiszem, ezért volt olyan üres az életem, amikor nem beszélt velem. Mielőtt
vele találkoztam volna, csak léteztem. Minden nap ugyanolyan volt. Unalmas,
rutinszerű életet éltem, amiről egy időben úgy gondoltam, hogy ezt akarom.
Azért költöztem Chicagoba, mert korábban túl sokszor hagytak cserben. Azt
hittem, ha egyedül leszek, ez többé nem fordulhat elő.
Normális életet akartam, és ez működött is, amíg meg nem jelent Jason. Valami
újat és izgalmasat hozott az életembe, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el
is tűnt. Ismét szembesültem a valósággal, hogy nem támaszkodhatok senkire.
Nevetése betölti a teherautó belsejét, és felmelegíti a bőrömet. Elnyomom a
mosolyomat, és emlékeztetem magam arra, hogy mérges vagyok rá. Próbálok
elmerülni az önsajnálatban, de be kell harapnom az ajkamat, hogy ne
vigyorogjak.
- Mi van? Te mire gondoltál volna? Az egyik nap még ott a berendezett irodád,
másnapra pedig minden eltűnt. - Hátborzongató volt, amikor megjelentem a
munkahelyemen, és azt mondták, hogy már nem kell kitakarítanunk a legfelső
két emeletet, mert az üzlet megszűnt. Felmentem, hogy belessek, mert nem
hittem el. Nem maradt ott semmi. Soha többé nem megyek fel oda, mert tele
van Jason emlékeivel, és megpróbálom ezeket távol tartani magamtól.
- Néha a vállalkozások tönkremennek, Sky. - Elhalkul a nevetése, és egy hosszú
sóhaj veszi át a helyét.
- Sajnálom! – ismerem el. Tényleg nem ritkaság. Már egy ideje takarítom az
épületet, és már számos céget láttam jönni-menni. Egyes vállalkozások
bedőlnek, mások pedig elköltöznek. Nem tudtam, hová ment Jason, de
meggyőztem magam arról, hogy olyan távol akar lenni tőlem, hogy még az
irodáját is elköltöztette. Tudom, hogy ez ostoba gondolat, de ez az, ami beépült
az agyamba. A szüleim évekig távol tartották tőlem az ilyesmit.
Rosszul érzem magam, amiért mindent elveszített. Miért nem osztotta meg ezt
velem? Őszintén szólva azt sem tudom, mit csinált, mert az összes iroda
ugyanúgy néz ki az épületben. Az egyetlen igazi különbség az Jason irodájának
illata volt. Mindig olyan volt az illata, mint neki. Olyan volt, mint a meleg
juharszirup, amitől összefutott a nyál a számban. Már azelőtt tetszett, mielőtt
találkoztam volna vele, aztán még jobban megtetszett, amikor arcot adhattam
az illatnak. Tudom, hogy ez őrültség, de a rabja lettem, mielőtt találkoztunk
volna. Azt hiszem, ő és én nem vagyunk annyira különbözőek, de én legalább
nem vagyok kétszínű, mert ő egyértelműen az. Egy szempillantás alatt melegből
hideg lesz. Az egyik másodpercben nem enged el, a másikban pedig nem tud elég
gyorsan eltávolodni tőlem.
- Helyrehoztam. – von vállat, de nem részletezi.
Szinte hálás vagyok a rövid válaszáért, mert az a valóságra emlékeztet. Lehet,
hogy csak kis időt töltöttünk együtt, de volt köztünk valami hatalmas. Még most,
itt a teherautó vezetőfülkéjében is érzem, de ez a macska-egér játék nem megy
nekem. Úgy éreztem, hogy végre kezdtem túltenni magam rajta, de hiába
gondoltam ezt, tudom, hogy nem igaz. Lehet, hogy egy napon majd túl leszek
rajta, de ez most komoly visszaesés.
- Tedd azt! – vágom rá. Képtelen vagyok kedves lenni. – Én pedig megpróbálom
megenni az összes pitét. - vetek rá egy pillantást, amit szerintem nem lát, mert
tekintetét az útra szegezi.
- Ezt is helyre fogom hozni. – teszi hozzá.
- Nem fogytam! - kiáltok rá. Rám néz és megrázza a fejét.
Legalábbis azt hiszem, de nincs mérlegem. Az az ördögtől való, és nem engedek
be ilyesmit a lakásomba. - Bízz bennem, azt tudnám.
De ez miért érdekli őt? Ha lefogyok, az azért van, mert nincs étvágyam. Hetekig
búslakodtam, miután láttam őt azzal a nővel. A legszívesebben elsüllyednék a
szégyentől most, hogy tudom, hogy a nővére volt a lány, de egy kissé jobban
érzem magam ettől a tudástól.
Viszont hónapok teltek el azóta, hogy nem láttam. Lehettek más női is, és biztos
vagyok benne, hogy voltak is. Olajat öntök a saját tüzemre, mert táplálnom kell
a haragomat, különben összeomlok az érintésétől, akár egy ócska szék. Annyi
emlék megrohant, miközben az anyja konyhájában ültem. A pokolba is, amikor a
bátyjával ölre ment miattam, beteges elégedettséggel figyeltem a küzdelmet.
Nem szabadott volna élveznem a féltékenységet, amit Jason arcán láttam, de
imádtam minden egyes pillanatát. Bűntudatom lenne, ha Jon nem nevetett
volna a dulakodás után, de biztos vagyok benne, hogy azok között, akik együtt
nőttek fel, ez normálisnak számít. Nem mintha tudnám. A mai napig fogalmam
sem volt arról, hogy Jason-nak vannak testvérei, mert soha nem beszélt
ilyesmiről. Mindig olyan zárkózott volt, ha jobban visszagondolok rá. Szinte
olyan, mintha félt volna, hogy túl közel kerül hozzám, vagy nem is akart, de az
meg nem illik a mostani viselkedéséhez. A dolgok, amiket mond, őrültségnek
hangzanak, és én nem értek semmit.
Nem szabad elítélnem őt a zárkózottsága miatt. Én sem meséltem neki a
múltamról. A családom nincs jelen az életemben. Elköltöztem, hogy elszakadjak
tőlük. Hála istennek, hogy nem keresnek. Tudomásom szerint megsértődtek, és
békén hagynak. De akárhogy is, nem érdekel, mert nem akarok kapcsolatot a
szüleimmel. Ők nem olyanok, mint Jason édesanyja. Ő ízig-érig anya olyan, akire
minden gyerek vágyik.
- Nem bízom benned. - mondom neki, mert nem tudom visszatartani az
érzéseimet. - Még mindig nem mondtad, hogy nem vagy benne a maffiában. -
teszem hozzá, de ezúttal nem nevet.
- Bár szeretném a bizalmadat, nincs rá szükségem. – von vállat mereven. –
Gondoskodok róla, hogy megedd a pitét.
- Nem jössz be. – mutatok rá az ujjammal, miközben beáll egy üres helyre a
házam előtt.
- Persze, hogy nem. - Kacsint, majd megragadja a köztünk lévő pitéket, és kiugrik
a kocsiból. Nézem, ahogy körbe jön és kinyitja nekem az ajtót.
- Elloptad a pitéimet. – dünnyögöm csalódottan.
Most fel kell engednem, akkor is, ha nem akarom. Kinyújtja a kezét, hogy
kisegítsen a teherautóból, de figyelmen kívül hagyom. Jobb, ha nem ér hozzám.
Összerándulok, amikor a lábam a földet éri, mert visszatér a fájdalom a lehorzsolt
térdembe. Jason szitkozódik, és a közeli újságosstandnál álló férfinak kiált.
- Billy! – kiáltja, mire a fickó odarohan hozzá.
- Helló, Mr. Fisher. – Jason-re mosolyog. - Hogy van ma?
A tekintetem köztük jár. Honnan a fenéből ismerik ezek egymást? Soha nem
beszéltem még az idősebb férfival, alig ismerem. Mindig csak „igen”, „nem” vagy
„szép az idő” hangzott el közöttünk.
- Szükségem volna a segítségére. - mondja Billy-nek, miközben átadja neki a
pitésdobozokat. Aztán körém fonja a karját.
Elhúzódnék tőle, de ő a karjába emel, mielőtt megtehetném. - Jól vagyok. -
mondom összeszorított fogakkal. Tudok járni, de jó érzés újra a karjában
lenni. Azt mondtam, hogy jól vagyok, de ennek ellenére a vállára hajtom a fejem,
és belélegzem az illatát.
- Billy nem hagyhatja itt a standot. Gyere vissza a pitéért! - mondom a nyakában.
- Én sem bízom benned, Sky. – vágja rá Jason, de nem úgy tűnik, mintha
haragudna rám. Ehelyett a hangja tele van önutálattal. Felemelem a fejem, hogy
dühösen nézzek rá. - Ha a kocsiban hagynám, és visszajönnék érte, nem engednél
be a lakásodba. Tudom, hogy bezárnád az ajtót.
Tényleg azt tenném. - Valaki lophat Billy standjáról. – ellenkezek, nem tagadva,
hogy kizárnám. De akkor nem kapnám meg a pitéket. A fenébe, ez egy kétélű
fegyver.
- Kifizetek mindent, amit elvisznek. Ráadásul ez csak egy percet vesz igénybe.
- Jason belép a házba, és egyenesen a lépcső felé megy.
Csak egy emelet a lakásomig, és az épület mindössze öt emelet magas. Minden
emeleten négy lakás található, és az enyém a legkisebb. Nem kellett sok, pedig
nagy házban nőttem fel. Az egész tér üresnek tűnt számomra, de a lakásom
hangulatos.
Benyúlok a táskámba, és előveszem a kulcsaimat, majd kinyitom a zárat. Jason
kinyitja az ajtót, és úgy lép be, mintha övé lenne a hely. Lefektet a kanapémra,
ami egyben az ágyam is, majd előveszi a pénztárcáját, és átnyújt Billy-nek egy kis
pénzt. Billy átadja a pitét, megköszöni Jason-nak, majd elmegy. A zár hangja
hangosan kattan, miközben Jason felém fordul.
- Miért nem volt bekapcsolva a riasztó? - Nem gondoltam, hogy ezt fogja
mondani. A bejárati ajtó melletti falon lévő kis dobozra mutat.
- Csak egy pillanatra akartam leszaladni.
A pite-kaland nem volt betervezve, és csak összezavart mindent.
- Mindig kapcsold be, Sky! – parancsolja.
- Szerintem menned kellene! – szegem fel kihívóan az állám.
- Nyilvánvalóan szükséged van valakire, aki vigyáz rád.
Ezúttal én nevetek. Egész életemben én vigyáztam magamra. Az ötlet, hogy
valaki más csinálja, nevetséges. Csodálatosan hangzik, de Jason emlékeztet rá,
hogy ez olyasmi, amit nem tud megadni nekem. Már megtanultam ezt a leckét,
és nem akarom újra megtenni. Sem a családomtól, de tőle sem, ami azt illeti.
Megdöbbentem, amikor rájöttem, hogy eltűnése mélyebben érintett, mint a
szüleim tettei valaha is, és tudom, hogy ezt nem élhetem át újra. Egy pillanatra
sem hagyhatom, hogy abban a hitben ringassam magam, hogy Jason az enyém
lehet vagy, hogy ő azt akarja, hogy az övé legyek.
Ha valóban úgy akarna engem, ahogy állítja, akkor nem hagyott volna el. De
valójában nem vagyok megdöbbenve, mert soha senki nem akart engem.
 4. fejezet
Jason
- Mire gondolsz? - Közelebb lépek hozzá, amikor látom, hogy szomorúság suhan
át a szemén. – Min gondolkozol?
- Semmin.
Kerüli a pillantásomat, és ez nem tetszik. – Mondd el, Skyler! Nem segíthetek, ha
nem mondod el, mitől lettél ilyen szomorú.
Látom, hogy könnyek gyűlnek a szemében, mire káromkodva odamegyek hozzá,
letérdelek az ágy mellé, és megfogom az állát.
- Nem semmi. Jól vagyok. - Megpróbál elfordulni tőlem, hogy kinézzen az
ablakon, de nem engedem.
- Haragszol rám. – jelentem ki, mire ő bólint, mintha kérdeztem volna, és még
mindig nem néz rám. – Azt hiszed, azért tűntem el, mert nem akartalak.
- Hát, ha akartál engem, akkor szörnyű módon mutattad ki. - vágja rá.
- Távol maradtam tőled, hogy megvédjelek, de mindig is vágytam rád.
- Megvédeni? – húzza össze a szemeit zavartan. – Ennek semmi értelme.
Nagyot nyelek, és egy pillanatig azon töprengek, hogyan öntsem szavakba azt,
amit érzek. Folyamatosan rá vágyom, érte aggódom és életem minden egyes
pillanata az ő életétől függ. Hogyan írjam le neki, hogy ez milyen érzés, és hogyan
uralkodjak magamon, amikor elkerülhetetlenül eltaszít magától emiatt? Az
eltávolodás, és a távolról való őrzése volt az egyetlen módja annak, hogy
megoldjam. De az, hogy ma Jon-nal láttam, valami olyasmit váltott ki belőlem,
amit soha nem hittem volna lehetségesnek. Új életet kezdhettem volna valaki
mással, és bár idiótán hangzik, nem gondoltam, hogy ez lehetséges.
Sem az elmémben, sem a lelkemben nem létezik más számomra, csak ő, és
tudom, hogy ezt ő is érezi. A mai napig nem igazán volt más tervem, mint a
távolságtartás. Most látom, hogy rossz irányba indultam, és valahogyan jóvá kell
tennem. És ahhoz, hogy ez sikerüljön, meg kell értetnem vele, mit érzek iránta.
- A megszállottad vagyok. - suttogom, miközben elengedem az állát, és lenézek
a kezeimre. – Nem tudom, hogyan magyarázzam el, azon kívül, hogy nem tudok
uralkodni magamon, ha rólad van szó.
- Akkor miért mentél el? - A hangjából eltűnt a düh egy része, de érzem, hogy
még mindig tétovázik.
- Szerintem nem érted. Nem tudok rajta uralkodni. - Felnézek rá, miközben a
kezeimbe veszem a kezét. - Jobban akarlak, mint levegőt venni, és minél tovább
maradtunk együtt, annál rosszabb lett. Hátrálnom kellett egy lépést, de mindig
figyeltelek, és ezzel soha nem hagyok fel.
Elhallgat, miközben arra gondolok, milyen kínszenvedés volt távolról figyelni őt.
- Megfojtanálak és követelőznék, és soha nem engednélek egy fél méternél
távolabb magamtól. Az életed minden részébe belefolynék, és olyan mélyen
beléd ásnám magam, hogy nem lenne más választásod, mint hogy magaddal
vigyél, bárhová is mész.
- Jason! - A hangja most lágyabb, és gyűlölöm, hogy mennyire szeretem, ahogy
kimondja a nevemet.
- El tudsz képzelni egy ilyen életet, Skyler? Olyat, ahol mindig két lépéssel
mögötted vagyok, vagy nézem, ahogy alszol. Szeretnél velem a sarkadban élni,
akár egy kutyával, aki mindig készen áll arra, hogy szeressen? - Lehunyom a
szemem és megrázom a fejem. - Nem tudok uralkodni magamon, és ez idővel
csak rosszabb lesz. A lelkemben tudom, hogy bármit is adsz nekem, az nem lesz
elég, és minden napom minden pillanatát azzal fogom tölteni, hogy téged
akarjalak.
- Nem tudom, mit mondjak. - Érzem, ahogy az ujjai megfeszülnek az enyémeken,
de nem hagyhatom, hogy a remény gyökeret verjen bennem.
- Elveszítettem a vállalkozásomat és mindent, amit addig felépítettem.
Visszaszereztem, de a gondolat, hogy nem tudok megadni neked mindent, amire
vágysz, darabokra tépett. Olyan férfit érdemelsz, aki gazdagsággal tud
elárasztani, de én még arra sem voltam elég jó, hogy elengedjelek.
- Eltűntél a föld színéről. Hogyhogy nem engedtél el?
Gúnyos mosollyal nézek fel rá. - Mindig figyeltelek. Ma egy pillanatra levettem
rólad a szemem, és a bátyám karjaiban találtalak. Szerinted mi fog történni, ha
teljesen hátat fordítok neked? Nem tehetek róla, de ez a gondolat egy igazi
rémálom a számomra.
- Nem ez történt. De el kell mondanod, mit értesz azon, hogy mindig figyeltél. -
Csak a kíváncsiság van a hangjában, amitől kissé megkönnyebbülök.
- Amikor azon az első esté találkoztunk az irodámban, és odaadtam az ingemet,
azonnal tudtam, hogy nem engedhetlek el. Kicsit túlzásba estem, és amikor
odaadtad a telefonodat, hogy beírjam a számomat, megosztottam magammal a
helyadataidat. Onnantól kezdve tudtam, hogy hol vagy, és gondoskodtam arról,
hogy a közeledben legyek. Nem jársz túl sok helyre, és ez megkönnyítette
számomra, hogy a közelben legyek. És ma így veszítettelek szem elől.
Megszoktam, hogy kiszaladsz egy gyors reggeliért, aztán hazamész, de nem
vettem figyelembe a pite iránti rajongásodat. Két hete kellett volna beszerezned
egy rakással, amikor megjött a menstruációd.
Skyler arca kipirul, és elkerekednek a szemei. – Honnan tudod …
Feltartom a kezem, hogy megállítsam. – Nincs semmi, amit ne tudnék rólad.
- Jason, ez őrültség. Azt mondod, hogy annyira belém szerettél, hogy el kellett
menned? Hogy azonnal tudtad, hogy hozzád tartozom, és végig engem figyeltél?
Mégis úgy érzem, bármelyik pillanatban újra eltűnhetsz az életemből. Mégis,
hogyan reagáljak erre?
- Nem kell reagálnod. – mondom, és ő felsóhajt. Elengedem a kezét, és
tenyeremet a combjára teszem, és lassan lejjebb csúsztatom. – Az egyetlen
dolog, amit most tenned kell az az, hogy érezz.
- M-mi? - dadogja, miközben széttárom a térdeit.
- Mondtam neked, hogy gondoskodni fogok arról, hogy egyél. És az egyetlen
dolog, amit most tenni akarok, az az, hogy vigyázzak rád.
Közel hajolok hozzá, és gyengéden az övéhez simítom ajkaimat. – Nem várhatom
el tőled, hogy megértsd a viselkedésemet, vagy hogy milyen nagyon szükségem
van rád. De nem tudok távol maradni tőled.
Felsóhajt, amikor megcsókolom, és kihasználom a pillanatot, hogy a nyelvemet
a szájába csúsztassam. A forró és puha érzéstől, borzongás fut végig a
hátamon. Ha korábban rossz volt nélküle, most nincs neve annak, amit érzek,
amikor hátra hanyatlik az ágyra, és feltárulkozik nekem.

Az, hogy a testét magam alatt érezhetem, helyretesz valamit a lelkemben.

Tudom, hogy ez azért van, mert végre meg tudom őt védeni. Ha itt vagyok és ő
velem van, akkor nem érheti semmi baj. Nem tudom, hogyan fogom túlélni, ha
nem tehetem meg ezt vele minden nap, a nap minden pillanatában.
Amikor elakad a lélegzete, a homlokomat az övéhez szorítom, és csak
belélegzem. - Csak érezz! - emlékeztetem őt, miközben a lábai közé térdelek.
Kinyújtom a kezem, megragadom a pitehalom tetejéről a legfelső dobozt, és
felkapom egy pitével együtt. Egy műanyag villa van benne, kiveszem és átadom
neki.
Lenézek a pitére, hogy lássam milyen ízű. - Tökéletes. - Megnyalom az ajkaimat,
miközben Skyler azt figyeli, ahogy ujjaim a nadrágja széléhez siklanak, hogy
lehúzzák róla.
Nincs rajta bugyi. Meztelen puncijának látványa a kis szőrcsíkkal, - ami egyenesen
a puha ajkaihoz vezet-, megőrjít. Mintha csak meghívó lenne, amitől összefut a
nyál a számban.
- Ahogy te élvezel minden falatot, úgy fogok én is. – mondom, és felnézek rá.
- Istenem! – mondja halkan, és ujjait a villa köré fonja.
- Úgy tűnik, ma mindketten megkapjuk a cseresznyénket.
Megvárom, amíg a villára szed egy falatot az édes desszertből, és a szájába veszi,
majd közel hajolok hozzá, és nyelvemet a puncijába fúrom. Mindketten
egyszerre nyögünk fel. Nem tudom, hogy a pite ízét vagy az érzést élvezi-e
jobban.
Puncijának édes íze szétárad a nyelvemen. Nincs a világon még csak hasonló íz
sem, amit valaha kóstoltam. Tökéletes.
- Egyél! – követelem, mert többre vágyom. A pillantásunk összekapcsolódik, és
Skyler gyorsan bekap még egy falatot, mire ismét lecsapok a puncijára.
- Jason! – nyögi, miközben megszívom az ajkát, majd a csiklóját.
- Egyél tovább! Nem tudom abbahagyni.
Hanyatt dől és felemeli a csípőjét, amikor belecsúsztatom két ujjamat, mert még
többre vágyom. Minden porcikáját ismernem kell, és nem tudok tovább várni.
Skyler ujjai lesiklanak oda, ahol a szám van, és széttárja az ajkait. A csiklóján a
meggyes pite édes íze érződik, én pedig mohón lenyalom. Mióta mi ketten
megismerkedtünk, azóta egyre közelebb kerültünk ahhoz, ahol most tartunk, és
most, hogy itt vagyunk, nem tudom, hogyan térhetnénk vissza a régi
kerékvágásba. Nem leszünk rá képesek. Olyanok vagyunk, mint a benzin és a tűz,
amikor egymáshoz érünk, és tudom, hogy nem elégszem meg annyival, hogy
kinyalom a punciját.
A lábai még szélesebbre tárulnak, az ujjaim pedig egyre gyorsabban mozognak.
Szűk puncija összeszorul körülöttük, én pedig felhördülök, miközben tisztára
nyalom. Olyan kibaszottul szűk és nedves, ahogy az édes puncija a farkamért
könyörög.
- Azt akarom, hogy az arcomra élvezz, mielőtt megbaszlak. – mondom, és az ajkai
közé fúrom az orromat és a számat.
Skyler felkiált a gyönyörtől, a lábai megfeszülnek, a háta pedig ívbe feszül.
Nedvességtől csöpögő hüvelye erősen összeszorul az ujjaim körül, és elélvez.
Felnézek rá, és látom, hogy az arca és a mellkasa teljesen kipirult. Az orgazmus
eluralkodik az egész testén, belém kapaszkodik, és a számhoz szorítja a
punciját. Soha életemben nem láttam ennél szebbet, és amíg élek nem felejtem
el. Ez volt az első alkalom, hogy nekem adta magát, és most már nincs visszaút.
Lenyúlok, kigombolom a farmeremet, és kiszabadítom sajgó farkamat.
Néhányszor rárántok, hogy felkészüljek a szűk bejáratra, de hiába. Semmi nem
készíthet fel életem legszorosabb menetére.
Fölé mászok és úgy csókolom, mintha az elmúlt tíz évet a tengeren töltöttem
volna. A vajas tészta és a cseresznye íze keveredik puncijának ízével, én pedig
felmordulok. Mohón vágyom rá, és már nem tudok tovább várni.
A farkamat a nyílásához nyomom, és megérzem puncijának lágy, nedves csókját
a hegyén. De éppen, amikor a golyóimig a menyország mélyére készülnék
merülni, kopogtatnak az ajtón.
 5. fejezet
Skyler
Jason átkozódik, ahogy a kopogás egyre sürgetőbb lesz, majd egy női hang a
nevét mondja.
- A kibaszott pokolba. - Jason feltápászkodik, én pedig sietve felöltözöm, és azon
tűnődöm, ki a fene szólongatja, és honnan tudják, hogy itt van. Utálom a
féltékenység érzését, ami eláraszt, amikor meghallom, hogy egy másik nő a
nevén szólítja.
- Jason! Tudom, hogy bent vagy. - Felismerem Gia hangját, miközben az ajtón
dörömböl.
- A nővérem lármásabb, mint az anyám. Nem mintha beismerné. - Nézem, ahogy
Jason megigazítja a ruháit, és visszadugja kemény farkát a farmerjébe. Szorosan
összezárom a lábaimat, mert egyre jobban vágyom rá.
- Ha nem válaszolok, tovább kopogtat. - Megnyalja az ajkát, és tudom, hogy
engem ízlel.
Jason és én már csókolóztunk korábban, de soha nem jutottunk el idáig. A csókok
is észbontóak voltak, de attól, amit az imént műveltünk, elfelejtettem mindazt,
amit tett és mondott. Elvesztem a kéjvágy és a pite keverékének élvezetében. Ki
hibáztathat ezért? De a valóság arról, amit mondott kezd leülepedni az
elmémben. Szükségem van egy pillanatra, hogy megértsem nemcsak a testemet,
de az érzéseimet is.
- Ne játssz velem! – kiáltja Gia az ajtó túloldaláról. - Nem tudod feltörni a zárat,
vagy ilyesmi? - sziszegi valakinek odakint, aki vele van.
- Ha akarod. – mondja a mély férfihang.
Van egy olyan érzésem, hogy az a srác az, Marco, akivel az anyjuk házában
láttam. Hallottam, hogy Gia esküvőről beszél, szóval biztosan eljegyezték
egymást. Mintha Jason is említette volna, de olyan sok minden történt ma.
- Megyek! - kiáltja Jason, és látom, hogy igyekszik összeszedni magát. – De nem
megyek el. - motyogja, és az arcomat elönti a forróság.
Jason tekintete végigsiklik rajtam, mire lenézek, hogy megbizonyosodjak róla,
hogy nem úgy nézek ki, mintha csak magamra kaptam volna valamit. Nem teszek
túl jó első benyomást a családjára, ami egy újabb emlékeztető arra, hogy a mai
napig nem is tudtam a létezésükről. Nyilvánvalóan fontos szerepet játszanak az
életében, de akkor miért titkolta őket előlem? Ez arra emlékeztet, ahogyan
anyám bánt velem. Ha nem látott, még azt is elfelejtette, hogy létezem.
Jason elindul és kinyitja az ajtót, mielőtt feltörnék a zárat. – Hozzá ne merj nyúlni
a kibaszott zárhoz! - fenyegetőzik Jason, mire Marco felemeli a kezét. Tényleg
feltörte volna Gia kedvéért a záramat? Ezt egyszerre találom idegesítőnek és
aranyosnak. Kész katasztrófa vagyok.
- A kulcsaidat a teherautódban hagytad, barom. – dobja Gia Jason felé a
kulcsokat.
- Honnan tudtat, hogy hol vagyok? – kapja el őket Jason a levegőben.
- Követtelek. - Úgy néz a bátyjára, mintha a világ legostobább kérdését tette
volna fel. Azt hiszem, a nyomozás náluk családi vonás.
- Megpróbáltam lebeszélni róla. - sóhajt fel Marco vállat vonva. Nem úgy tűnik,
mintha keményen próbálkozott volna. Mivel hajlandó lett volna feltörni a zárat,
azt hiszem, bármit megtenne, amit Gia kér tőle.
- Nehogy azt hidd, hogy te beleütheted az orrodat a dolgaimba, anélkül, hogy én
is beleütném az orromat a tiédbe. - teszi csípőre a kezét. Készen áll arra, hogy ezt
lejátssza Jason-nel, és ez olyan aranyos. Mérges lennék, amiért félbeszakított
minket, de szükségem van némi időre.
Jason nulláról százra gyorsult, és ezt fel kell dolgoznom. A testem még mindig az
orgazmus hullámainak utórengésein lovagol. Fogalmam sem volt róla, hogy ilyen
keményen el tudok élvezni. Néhányszor magamhoz nyúltam, de még soha nem
élveztem el így. Távolról sem.
- Sky, ő a nővérem, Gia. Gia, ő Skyler. - A bátyjára vetett metsző tekintet eltűnik
a lány arcáról, ahogy felém fordul. Emlékeztetem magam, hogy ne gondoljak
többé az orgazmusra, mert annak nem most van itt az ideje.
- Végre van egy lány az oldalamon. - Gia odarohan hozzám. Mozdulatlanul állok,
miközben átölel. Megdöbbent az érzelmek ilyen hirtelen megnyilvánulása egy
olyan személytől, akit nem is ismerek. Felemelem a kezem és visszaölelem.
- Ölelkezünk. – mondja, majd végre elhúzódik tőlem, és hatalmas mosoly ragyog
fel az arcán. Aranyos, és annyira látom Jason-t a vonásaiban, de ettől eltekintve
két nagyon különböző egyéniség. Jon és az anyjuk is hasonlítanak rájuk. Édesek
és szelídek, de Jason egy kakukktojás.
- Nekünk, lányoknak össze kell tartanunk. - Komoly pillantást vet rám, miközben
a bátyjára mutat, és azt mondja rá, hogy őrült. Tudom, hogy csak bosszantani
akarja, de biztos vagyok benne, hogy nem tudja, milyen közel jár a valósághoz.
Jason bevallotta őrült rögeszméjét irántam.
Nem tudom, hogy higgyem-e vagy sem, de tud néhány furcsa dolgot a
magánéletemről. Mint amikor a menstruációmat említette. Lehetett volna
szimplán ugratás is, de ő halálosan komolyan beszélt. Igen, tényleg hagynom kell,
hogy ez az egész leülepedjen bennem. Nem tudom, mit kezdjek ezzel az
információval. Van egy olyan érzésem, hogy nem hazudik.
- Ez minden? – kérdezi Jason. Kinyitja az ajtót, amivel világossá teszi, hogy készen
áll a búcsúra, de szerintem a nővére nem csak köszönni ugrott be. Több van e
látogatás mögött.
- Jason! – korholom, mert nem akarok goromba lenni, de neki nincsenek ilyen
gátlásai. Azt akarja, hogy a nővéréék elmenjenek, mi pedig visszamehessünk az
ágyamba.
- Anya azt üzente, hogy gyere vissza a családi vacsorára. - Gia megfordul, és a
bátyjára néz. Már az alatt a rövid idő alatt is, - amit a Fisher család otthonában
töltöttem-, észrevettem, hogy az történik, amit az anyjuk mond. Aranyos nő, de
látom, hogy nem szabad vele ellenkezni. Gia ebben a pillanatban nagyon hasonlít
rá.
- Menned kellene. - mondom gyorsan. A legjobb, ha Jason elmegy. A testem nem
ért egyet vele, de nem lehetek én az oka annak, hogy itt marad.
- Nem. Anya azt akarja, hogy te is gyere. - Gia kinyújtja a kezét, és megfogja az
enyémet.
Oké, a Fisherek szeretik megérinteni az embereket. Ez teljesen más, mint amit
megszoktam. A családtagok beleütik az orrukat egymás dolgaiba, de akkor miért
titkolta el őket előlem? Mintha hallaná a fejemben felhangzó kérdést, Jason
válaszol rá.
- Ezért nem akartam még, hogy mindenki tudjon rólad. – Felém és Gia felé int.
- Soha nem mesél. – biccent Gia szemforgatva Jason felé, én pedig próbálom
elnyomni a nevetést. Gia-t nem érdekli, hogy Jason úgy néz ki, mintha mindjárt
elgurulna a gyógyszere. Biztosan azért, mert két másodperccel azelőtt, hogy a
nővére az ajtómon kezdett volna dörömbölni, belém akart csusszanni. Védelem
nélkül. Hogyan ragadhatott magával annyira a pillanat, hogy a védekezésről is
megfeledkeztem? Lehet, hogy soha nem szexeltem, de nem vagyok teljesen
naiv. Jason teljesen megszédített.
- Van egy csomó pitém. Vigyetek néhányat! - javaslom, és felveszek kettőt.
Valószínűleg többet kellene adnom nekik, de ennél többtől nem akarok
megválni. Ma este szükségem lesz rájuk.
Átadom őket Gia-nak, aki gyorsan átveszi őket. – Ez anya kedvence. – mondja
mosolyogva.
- Isteniek. - értek vele egyet. Néhányszor én magam is megpróbáltam sütni, és
elég jól sikerültek, de még mindig nem tökéletesek.
- Mondd meg anyának, hogy később felhívom. – teszi hozzá Jason.
- Nem. Szerintem neked is menned kellene. - Jason szemébe nézek, és a
javaslatomra összeszorítja az állkapcsát.
- Én nem megyek sehova. – zárja rövidre, miközben Gia tekintete kettőnk között
ugrál.
- Fogd meg a pitéket! – mondja Gia Marco-nak, és átadja a dobozokat a
vőlegényének.
- Jason! - Marco hangja halk. – Tényleg vissza kellene jönnöd a családi
vacsorára. Gia már nagyon izgatott miattad. - Ha engem kérdeznek, szerintem
Gia attól izgatott, hogy együtt lát minket Jason-nel.
- Nem. – válaszol Jason habozás nélkül.
- Jason! – próbálok érvelni vele. Odamegyek hozzá a nyitott ajtóhoz. – Csak egy
éjszakára van szükségem.
- Kibaszottul nem megyek … – Megtorpan, hogy kijavítsa magát, és még a
hangját is próbálja lágyítani. – Nem megyek sehova.
- Nem igazán kérdeztelek. - Felemelem az állam, hogy a szemébe nézzek. Nehéz
szigorúnak tűnni, ha olyan alacsony vagy a másikhoz képest, mit én Jason-
höz. Szükségem lehet néhány tippre Gia-tól, mert ő meg tudja csinálni.
- Neked volt elég időd. Most nekem is szükségem van rá. – mondom. Lehet, hogy
nem volt szép tőlem mindezt az arcába vágni, de ez az igazság. Egy pillanatra
megbánom, amikor látom, hogy fájdalom villan a szemében. Emlékeztetem
magam arra, hogy milyen magányos voltam, amikor elment, és ez segít
kitartani. Ha nem kerülök távol tőle, nem fogok tudni tisztán gondolkodni.
- Egy éjszaka. - Jason végre beletörődik. Biztos látott valamit a szememben.
- Késsel lehetne vágni a feszültséget. – suttogja Gia hangosan. Egy pillanatra el is
felejtettem, hogy itt vannak.
- Jó volt megismerni téged. – Gia-ra pillantok, ő pedig elmosolyodik.
- Kapd el! – mondja, és önelégülten hangzik.
- Mi? - Fogalmam sincs, miről beszél.
- A következő családi vacsora alkalmával elmondom. Minden vasárnap van.
Találkozunk a következőn. - Odajön hozzám, és megölel. – Mindent elmondok
arról, hogy milyen farok tud lenni a bátyám. – Összehúzott szemmel Jason-re
pillant, majd elmosolyodik. – De jót akar, ezt megígérhetem.
Kilép a folyosóra, miközben Marco köszönésképpen bólint, majd ő és Gia
elindulnak. Nem vagyok benne biztos, hogy Marco tényleg mosolyog, de
felcsillan a szeme, amikor Gia-ra néz. Jason is ezt csinálja? Mindig annyira
elveszek benne, hogy nem vagyok benne biztos, hogy mindent látok, amit
kellene.
Jason becsukja mögöttük az ajtót. Tudom, hogy a nővéréék nem mentek sehova,
és még mindig kint állnak a folyosón és várnak rá. Jason lehajol és megcsókol,
majd érzem, hogy felemel a földről.
Nyelve követelőzően nyomul előre, én pedig szétnyitom az ajkaimat. A testem
tudja, mit akar. Őt. Mindig csak őt akarja. Soha nem felejtem el az ízét, még akkor
sem, ha csak néhányszor csókolóztunk. Egy pillanatra szorosan köré fonom a
karomat, és beleveszek az érintésébe. Ami durva, kemény csóknak indult, lassan
megszelídül. Megízlelem nyelvének érintését, ahogy a számmal
szeretkezik. Túlságosan hamar visszatesz a padlóra, és hátralép.
- Egy éjszaka. – mondja újra. Tudom, hogy újra meg akar csókolni, de a száját csak
a homlokomra tapasztja. Valószínűleg nem tudnánk megállni, ha újra
megcsókolna. – Kapcsold be a riasztót! – emlékeztet, miközben kinyitja a bejárati
ajtómat.
Beleegyezően bólintok, miközben harcolok a késztetés ellen, hogy maradásra
bírjam.
Ahogy gondoltam, Gia és Marco még mindig ott állnak a folyosón. Gia int nekem,
én pedig visszaintek, mielőtt becsukom mögöttük az ajtót, és elfordítom a
zárat. Megteszem, amit Jason kért, és beélesítem a risztót. Egy nappal azután
szerelték be, hogy találkoztam Jason-nel. A főbérlő azt mondta, hogy az
épületben mindenkinek beszerelik, de lehet, hogy ez volt az egyik módja annak,
hogy Jason rajtam tarthassa a szemét? Odamegyek a kanapéhoz és
leülök. Különféle dolgok kavarognak az agyamban. Visszagondolok az első
csókunkra, és arra, hogy másodpercekkel azután, hogy megtörtént, el kellett
mennie. Azért, hogy kordában tudja tartani magát?
Nyíltan bevallotta, hogy követte a telefonomat. Még mindig fogalmam sincs róla,
honnan tudja, mikor van a menstruációm. Hacsak nem leskelődik utánam.
Esetleg ellenőrzi a vásárlásaimat? Fogalmam sincs, hogyan csinálta, de most,
hogy belegondolok, ez rémisztő. Tudom milyen a megszállottság, mert első
kézből tapasztaltam.
A megszállottság őrült dolgokra késztetheti az embereket, de mégis szeretném
tudni, mit fog tenni Jason ezután.
 6. fejezet
Jason
Egész éjszaka járkáltam, és rá gondoltam. Nem mintha nem ezt csináltam volna
minden este a találkozásunk óta, de most, hogy belekóstoltam, nem tudok távol
maradni tőle. Meg kell tanulnom uralkodni a heves vágyamon, különben
menekülni fog előlem. Annyira akarom őt, de tudom, hogy azzal csak eltaszítom
magamtól, ha azt csinálom, amit csinálok.
A délutánt a szüleim házában töltöttem, és mindenki kérdezősködött.
Szerencsére a frissen eljegyzett nővérem szívesen elterelte rólam a figyelmet, így
végül ő került a figyelem középpontjába. Mindenki rá, Marco-ra és a közelgő
esküvőre összpontosított. Nem akarnak várni a házasságkötéssel, ezért
mihamarabb el kell rendezniük a dolgokat a gyors esküvő érdekében.
Ahogy ültem ott és Sky-ra gondoltam, azon tűnődtem, milyen lesz a mi
esküvőnk. Számomra soha nem az volt a kérdés, hogy összeházasodunk-e,
hanem az, hogy mikor. Még akkor is, amikor távolságot tartottam tőle, arról
fantáziáltam, hogy fehér ruhában, nagy, kerek pocakkal odasétál hozzám az
oltárhoz, és egy gyémántot húzok az ujjára. Minden lehetséges módon
magamhoz akarom kötni. Az egyetlen különbség most már csak az, hogy tudom
milyen íze van a puncijának. Csak erre tudtam gondolni, amikor este kivertem
magamnak.
Kettesével szedve a fokokat rohanok fel a lépcsőn, mert nem tudok tovább
várni. Még nem kelt fel teljesen a nap, de hoztam reggelit és kávét, hogy
segítsenek elsimítani a dolgot.
Amikor az ajtajához érek, kopogok, és amikor nem hallok semmit, ismét
kopogok, ezúttal hangosabban. Egy örökkévalóságnak tűnő idő
után mozgást hallok az ajtó túloldaláról, és a kukucskálón át fényt látok, jelezve,
hogy ott van Skyler.
- Jason? – A hangja még rekedt az alvástól, és ébredés utáni látványának
lehetősége felmelegíti a szívemet.
- Igen. Csak beszélni szeretnék veled. - Ez kegyes hazugság, mert bár beszélni is
szeretnék vele, újra meg akarom kóstolni a punciját. – Hoztam a reggelit.
Kicsit kinyitja az ajtót, és összehúzza a szemét. Amikor felismeri a kedvenc
pékségéből származó zacskót, elkerekedik a szeme, és teljesen kinyitja az ajtót.
- Tényleg nem szabadna beengednem téged a sok pite után, amit tegnap este
ettem. - Félreáll, én pedig beviszem a zacskókat, és leteszem őket a
konyhapultra, miközben ő bezárja az ajtót.
- Rám emlékeztettek? – kérdezem, és megfordulok. Boldog vagyok, amikor
látom, hogy az arca elvörösödik.
A haja az egyik vállára omlik, és kócos az alvástól. Nincs rajta smink, és
szívszorítóan gyönyörű. Az alvós pólója felcsúszott, így kilátszik egy sáv selymes
hasából, míg apró rövidnadrágja a derekánál kissé lecsúszott. Minden, ami vele
kapcsolatos, arra késztet, hogy összebújjak vele a meleg takaró alatt. Ez az
igényem kitörli a fejemből az összes többi, gondosan megtervezett gondolatot,
amit mondani akartam.
- Jas…
Félbeszakítom, amikor előre lendülök, és befogom a száját az enyémmel.
Felemelem, és pillanatok alatt a falhoz szorítom. Azonnal körém fonja a lábait. A
számba nyög, miközben hozzá préselve magam, mozogni kezdek, hogy kemény
farkamat a puncijához dörgölhessem.
- Volt egy tervem. – morgom, miközben végigcsókolom a nyakát, és feltolom a
pólóját. Amikor csupasz mellének széléhez érek, kétségbeesetten előre hajolok,
hogy megcsodáljam a mellbimbóját. Ujjaim megérintik az érzékeny csúcsokat és
kissé beléjük csípek, mire ő felnyög. – Ezt jobban akartam csinálni.
- Szerintem így is nagyon jól csinálod. – nyögi, és hozzám dörzsöli a punciját.
- Beszélnünk kell, de túlságosan vágyom rád. - Mindkét kezem a mellén van, és a
mellbimbóit húzogatom a pólója alatt. Összeszorítom a fogamat, és elengedem
őket, hogy helyette megragadjam a fenekét. – Muszáj hanyatt döntenem téged.
Magamhoz szorítom, miközben odaviszem a kanapéhoz, ahol alszik, és
lefektetem. Az ajkai megdagadtak a kétségbeesett csókjaimtól, és a nap első
sugarai a testére vetülnek.
- Soha nem láttam még ilyen szépet. - vallom be, miközben a hüvelykujjamat
végighúzom az alsó ajkán. - Soha nem éreztem még ennyi mindent egyszerre, és
nem tudom, hogyan irányítsam.
- Talán nem is kell? – mondja. Finoman megérinti a csuklómat, és puszit nyom a
hüvelykujjamra.
- Ne mondd ezt nekem! - Lehajolok, arcomat a mellei közé temetem, fülemet
pedig a szívére szorítom. - Ne adj engedélyt arra, hogy állattá váljak! Ki kell
találnom, hogyan mentselek meg attól, amire vágyom.
- Mondd, Jason! - Érzem, ahogy ujjaival a hajamba túr. – Mondd, mitől félsz
annyira?
Belenézek a szemébe, és testem megnyugszik. Olyan módon nyugtat meg,
amiről nem is tudtam, hogy lehetséges. - Amikor találkoztunk, felébresztettél
bennem valamit. Nem tudom, hogyan irányítsam, vagy hogyan magyarázzam el,
de félek, hogy elfojtom azt a fényt, ami benned van. Ez semmi máshoz nem
hasonlítható, és csak melletted akarok lenni.
- És ezért tűntél el korábban?
Bólintok, és egy puszit nyomok a szíve fölé. - De nem tudom újra megtenni.
Megpróbáltam távol létezni tőled, de zombivá váltam, vagy még rosszabbá.
Mosolyog, és oldalra billenti a fejét. – Hogy válhattál még rosszabbá?
- Nyűgös voltam. - felnevetek, majd végigsimítok az oldalán és a fenekén. - Egy
nyűgös zombi, akit csak egy dolog elégíthet ki. - Végigcsókolom a hasát, és a lábai
közé térdelek. – Hála istennek, hogy megtaláltam.
Apró nadrágjának szélével játszom. A puha anyag jól nyúlik. Hívogatóan felemeli
a csípőjét, mire a mellkasom megduzzad a sóvárgástól. Olyan átkozottul
hatalmas akarok lenni, hogy soha ne ismerje mellettem a félelmet. Hogy
vigasztalást és biztonságot keressen nálam, mert én vagyok az, aki mindennek
útját állja, mielőtt elér őhozzá.
- Jason! – nyögi, miközben finoman oldalra húzom bugyijának anyagát, és
felfedem nedvességtől csillogó punciját.
- Az én szép szűzem. – mondom előre hajolva, és szétválasztom ajkait a
nyelvemmel. Felzihál, miközben rászánom az időt arra, amire a legnagyobb
szükségem van, és megízlelem. - De már nem sokáig. - Szélesebbre tárja a lábait,
ahogy két ujjamat belé nyomom. Annyira szűk, és a farkam már sajog a vágytól,
de muszáj felkészítenem, hogy a magamévá tehessem.
Túl sokáig voltam jó, de már belefáradtam abba, hogy helyesen cselekedjek.
Megtaláltam a nőt, akivel életem hátralévő részét tölteni szeretném, ezért ideje
felhagynom azzal, hogy megpróbáljak nélküle élni, mert nem tudok.
- Szükségem van rád, Sky. – mondom a puha bőrébe. – Nem tudok távol maradni
tőled, és nem is akarok.
Felkiált, amikor megszívom a csiklóját, majd megdörzsölöm benne azt az
érzékeny pontot. A háta ívbe feszül, én pedig egyre gyorsabban ujjazom, ahogy
közeledik a csúcs felé.
- Te itt vagy nekem, és én soha többé nem megyek sehova.
Skyler a nevemet kiáltja, miközben testét elborítják az orgazmus hullámai.
Érzem, ahogy elélvez, és a puncija összeszorul az ujjaim körül, miközben lustán
ki-be tolom őket, hogy elnyújtsam a gyönyörét. Minden élvezetet, amit csak
tudok, ki akarok csikarni belőle. Nem hagyom abba. A teste együtt mozog az
ujjaimmal, és számhoz préseli magát, hogy felérjen a következő csúcsra.
- Még nem. – suttogom a puncijába, ő pedig nyöszörög, miközben kihúzom az
ujjaimat a feszes puncijából.
Tisztára nyalom, majd lehúzom róla a rövidnadrágot és a kis pólót. Lerántom
magamról az inget, és ledobom a földre. Skyler értem nyúl, ahogy elhelyezkedem
a lábai között. Közénk nyúlok és letolom a rövidnadrágomat, hogy kemény
farkamat kiszabadítsam. Meztelenül meredezik közöttünk, és a hegyéből
előbukkanó előnedv rácsepeg várakozó ajkaira.
- Soha nem engedlek el. – mondom, és hozzá dörzsölöm farkamat nedvességtől
csöpögő puncijához, és bevonom vele. – Szeretlek, Skyler. - Szemei
elkerekednek, és amikor válaszra nyitja a száját, megrázom a fejem, és az ajkaira
teszem az ujjam. - Most nem kell mondanod semmit. Csak tudd, hogy mindig
veled leszek, és mindig vigyázni fogok rád.
Belecsúsztatom a farkam hegyét, miközben lehajolok és gyengéden
megcsókolom ajkait. Amikor a lábai szélesebbre tárulnak, és a fenekemet
megragadva magába húz, előre lendülök, és tövig elmerülök benne. A számba
kiált, én pedig szorosan megmarkolom a takarót, nehogy megmozduljak. Az övé
a legszűkebb punci, amiben valaha jártam, és emlékeztetnem kell magamat,
hogy lélegezzek, nehogy elájuljak.
Skyler lélegzete elakad, én pedig megcsókolom a nyakát és megdörzsölöm a
mellbimbóit, hogy eltereljem a figyelmét a fájdalomról.
- Azt nem tudtam megakadályozni, hogy ez fájjon, de megígérem, hogy jóvá
teszem. - Érzem, hogy kissé elernyed a szavaimtól, és apránként belém olvad.
Egy örökkévalóságnak tűnő idő után, tétován ringatni kezdi a csípőjét, követelve,
hogy mozogjak.
Egymásra mosolygunk, miközben orromat az övéhez dörzsölöm, majd megadom
mindkettőnknek, amit akarunk. Eleinte lassan, puhatolózva, mert bár benne
lenni maga az abszolút mennyország, nem akarom bántani.
- Keményen, Jason! – könyörög, megemelve a csípőjét. Érzem ahogy a hátamba
mélyeszti a körmeit, mire megtámaszkodom mellette, és lökni kezdem. Ezúttal
mélyen és céltudatosan, mire erősen összehúzódik körülöttem. – Bassz meg! - A
hátizmaim megfeszülnek és a farkam megduzzad, ahogy előre lendülök.
A testem nem hagyja, hogy sokáig várjak, muszáj elélveznem. Puncijának falai
összeszorítják a farkamat, és a krémje bevonja. Az egyik kezemmel közénk
nyúlok, és a hüvelykujjamat a csiklójára szorítom. Ennyi kell ahhoz, hogy
elélvezzen.
Hála Istennek nem kell tovább visszafognom magam, és megragadom a csípőjét,
miközben mélyen a puncijába fúrom magam. Sperma ömlik a farkamból Skyler
várakozó melegébe. A forróság átjárja a testemet, és még keményebben élvezek
a tudattól, hogy peteérése van, és én csupaszon vagyok benne. Nem hazudtam,
amikor azt mondtam, hogy nincs semmi, amit ne tudnék róla, és ezt a magam
javára fordítom. Muszáj elszakíthatatlanul magamhoz kötnöm, és ez a
babánkkal, sikerülni fog. Ő a mindenem, és mindig gondoskodni fogok róla, és
ebbe beletartozik a családunk is.
Szorosan köré fonom a karjaimat, miközben átfordítom magunkat, hogy a
mellkasomon feküdjön. A lábai köré kulcsolom az enyémeket, és a hátát
simogatom, miközben megcsókolom a feje búbját.
- Ez mindig ilyen? – suttogja, és ujjai finom hegyét végighúzza a vállamon.
- Senki másnak, csak nekünk. – válaszolom a szemébe nézve. – Ez más, Skyler. Mi
vagyuk mások. - Lágyan megcsókolom, mire fejét a mellkasomra hajtja.
- Tudom. – ért egyet, mire lehunyom a szemem, és hagyom, hogy végre
magával ragadjon az álom.
 7. fejezet
Skyler

Végighúzom az ujjamat Jason állkapcsán, és figyelem, ahogy alszik. Most annyira

nyugodtnak tűnik. Nem akarom felébreszteni, de tudom, hogy nekem fel kell
kelnem. A nap kezd lenyugodni, és anélkül, hogy az órára pillantanék, tudom,
hogy ideje munkába készülődnöm. Odahajolok hozzá és adok neki egy
puszit. Mindig annyira összeszedett, jó így látni. Valószínűleg fel kellene
ébresztenem, mert később mérges lesz rám, amiért nem tettem, de annyira
nyugodt, hogy nincs szívem felkelteni. Szüksége van a pihenésre; sok minden
nehezedik a vállára. Óvatosan kimászok az ágyamból.
Szükségem lesz egy nagyobb ágyra, ha Jason tovább marad. De aztán elvetem az
ötletet, mert élvezem, hogy milyen közel kell bújnunk egymáshoz, amikor együtt
vagyunk, és egyikünknek sincs sok helye. A testem még mindig zsibong a
szeretkezésünktől, és az ajkamba harapok, miközben lebámulok az ágyamban
fekvő Jason-re. Majdnem akkora, mint maga az ágy, és úgy néz ki, mintha ide
tartozna. Talán azért, mert tényleg. Még azt is mondta, hogy szeret.
Viszonoznom kellett volna a szavakat. Annyira megdöbbentem, és csak
magamba akartam szívni az egészet. Annyira idegen ez számomra, bár hallottam,
amikor anyám mondta az apámnak, de nem emlékszem, hogy nekem valaha is
mondták volna. Kizárom a fejemből a szüleimmel kapcsolatos gondolatokat. Ők
már nem részei az életemnek, és mostantól Jason lesz a családom.
Bemegyek a fürdőszobámba, és felveszem a munkaruhámat. Fogom a
mobilomat és a kulcsomat, majd becsukom az ajtót és bezárom magam
mögött. Jason azt mondta, hogy nyomon követi a telefonomat, így tudni fogja,
hol talál meg, így nem kell üzenetet hagynom. Biztos vagyok benne, hogy majd
sms-t küld, amikor felébred. Elmosolyodom, amikor arra gondolok, milyen
morcos lesz, amikor rájön, hogy elmentem. Bárcsak maradhatnék, de dolgoznom
kell, hogy kifizethessem a számláimat.
Munkába menet végig mosolygok, miközben arra gondolok, amit csináltunk.
Szinte érzem magamon a kezét és a száját, és ettől olyan könnyűnek és
szabadnak érzem magam. Ostobaság az anyám iránt érzett szeretetet a Jason
iránt érzetthez hasonlítani, mert anyám gonosz és bosszúálló volt. Bárki átgázolt
azért, hogy megszerezze, amit akart, és az egyetlen ember, aki nem szenvedett
a haragjától, az apám volt. Azért, mert apám betegesen megszállott volt, és
élvezte, ahogy anyám bánt vele.
Nem érdekelte, hogy anyám nem foglalkozott velem, mert csak magával
törődött. Baleset voltam, vagy talán anyám úgy gondolta, hogy velem magához
kötheti őt. Nem működött, mert apámat nem érdekelte, hogy létezem-e vagy
sem. Ha valami bosszantotta, akkor az, ha elvontam róla anyám figyelmét.
Észrevétlennek kellett maradnom, és nem állni az útjukba, miután anyám rájött,
hogy hibát követett el azzal, hogy gyereket szült. Könnyű volt otthagyni ezt az
életet. Biztosították a pénzt, amivel távol tudtak tartani maguktól. Fizették a
dadusokat, a bentlakásos iskolát, és megpróbáltak benyomni az egyetemre. Túl
vagyok rajta és rajtuk is.
Leléptem, és ők soha nem kerestek. Nem néztem vissza, és ennek már majdnem
egy éve. Valamilyen oknál fogva azt hittem, hogy talán nyomoznak utánam, de
nem. De Jason-t nem ilyennek gondolom, mert láttam, milyen a
családja. Mindannyian nagyon szeretik egymást, és Jason azt mondta, hogy
kíváncsiak rám, de ő még nem áll készen erre.
Most már értem. Szükségünk van a kettesben eltöltött időre, hogy megismerjük
egymást. Minden akaraterőmre szükség volt tegnap, hogy ne hívjam vissza, de
így volt a legjobb. Végig kellett gondolnom mindent. Még Jason őrült dolgait
is. Mert végül úgyis azt csinálja, amit a legjobbnak tart számomra.
Végül is, nem ez az, ami a legfontosabb? Ha igazán szeretsz valakit, akkor őt
helyezed az első helyre, és ő ezt tette velem. Elment, mert úgy gondolta, hogy ez
a helyes lépés, miközben végig ott volt. Megígérte, hogy soha többé nem csinál
ilyet, és én hiszek neki. Nem gondolom, hogy újra elhagyna. A tegnap este
próbára tette minden önuralmát.
Becsekkolok a munkahelyemen, és elindulok a takarítókocsimmal. Amikor
beszállok a liftbe, a legfelső emelet gombjára nézek. Nem tudom miért, de
megnyomom. Ez Jason emelete. A gomb felvillan, majd az ajtó becsukódik, és a
lift emelkedni kezd.
Amikor a liftajtó kinyílik, meglepődve pillantom meg a recepciót. Kiszállok, és
magammal húzom a kocsimat. Korábban nem volt itt semmi, és ahogy
körbepillantok, látom a berendezett irodát. A tekintetem a recepció mögötti
táblára szegeződik, ahol Fisher & Taylor nevet látom az üvegbe vésve.
Tényleg mindent visszaszerzett, na nem mintha ez számítana nekem. Már attól
is boldog lennék, ha a hátralévő napjaimban összebújhatnék Jason-nal az apró
garzonlakásom keskeny ágyán, de Jason egy céltudatos ember. Büszke lenne rá,
ha gondoskodhatna rólam, és ettől a gondolattól a hasamra rebben a kezem.
Tudom, hogy ma akár teherbe is eshettem, és nem tehetek róla, hogy úrrá lesz
rajtam az izgatottság.
A mi családunk annyira különbözne attól, amelyikben én felnőttem. Én és a
gyermekem soha nem lennénk egyedül, hiszen lett egy új családom. Eddig nap,
mint nap csak sodródtam az árral, és most mindenem meglesz. Jason nem megy
sehova, és a világ annyira másnak tűnik most, hogy van kire támaszkodnom. Ezt
egészen eddig a pillanatig nem vettem észre, és amikor belém csap a felismerés,
már tudom is, mit kell tennem. Amikor hazaérek, kimondom neki azokat a
szavakat, amelyeket már korábban ki kellett volna mondanom. Szeretem őt.
Megszólal a lift csengője, mire megfordulok, hogy megnézzem, ki az, mert nekem
nem is szabadna ezen az emeleten lennem.
Tátva marad a szám, amikor meglátom, hogy apám lép ki a liftből. A pillantása
végigjár takarító egyenruhámon. A takarítókocsira pillant, majd meglátja a
recepció mögött függő táblát, és undorodva néz rám.
- Te takarítasz?
Több mint egy éve nem láttam, és ez az első dolog, amit mond nekem? Az arcán
megdöbbenés fut végig.
- Igen, takarítok. - válaszolom, és tudom, hogy ő még soha életében nem
takarított.
Semmi nem változott rajta, kivéve, hogy nem látom mellette az anyámat, de ő
soha nincs messze tőle. Apám élvezi, hogy uralkodhat anyám felett, de
ugyanolyan élvezettel uralkodott más nők fölött is, amitől anyám dühöngött.
Soha nem mutatta ki a haragját apámnak, de én nem voltam ilyen szerencsés.
De apám csak magával törődött és nem azzal, ami velem történik. Borzasztóan
élvezte, hogy anyám ennyire függ tőle. Ők együtt, mérgezőek.
- Van valami, amit szeretnél? - kérdezem.
- Tudni akarom, hogy Marco Taylor és Jason Fisher miért kutakodnak az
életemben. - vonja fel a szemöldökét. Mindig ezt teszi, ha olyasmit csinálok, ami
idegesíti.
- Én volnék az egyik. - Jason hangja végigdübörög az irodán. Megfordulok, és
látom, hogy a lépcsőház felé vezető ajtóban áll. Meszünteti a távolságot köztünk,
és odaáll apám és közém. Kicsit arrébb állok, hogy kilássak Jason hatalmas alakja
mögül. Az apám hátrál egy lépést.
- Ilyen alapos háttérellenőrzést csinál? Még az épületet takarító személyzetet is
leellenőrzi? – csikorgatja afogát, és még mindig nem kérdezett tőlem semmi
mást.
Most már sejtem, mivel töltötte Jason a tegnap estét, amikor nem volt
velem. Nincs titkolni valóm, csak nem szeretek beszélni a múltamról. Nincs mit
mondanom, hiszen csak iskolába jártam, és félre álltam a szüleim útjából.
- A tiéd ez az épület? - kérdezem.
- Tegnap este óta. – feleli apám Jason helyett. – Az új cége megvásárolta.
- A személy, akikről beszél, a lánya. – morogja Jason halk és halálos hangon.
- Igen, a lányom. - Apám kimondja a szót, és látom, hogy Jason háta megfeszül.
Apám hátrál egy lépést.
- Kutakodtam az életében, mert a barátnőm retteg a vértől. Tudni akarom, miért.
- Egy lépéssel közelebb lép apámhoz.
- Mert ostoba, azé …
Jason előre lendül, és megragadja apám torkát, mielőtt befejezhetné a
mondandóját.
- Kiverném a fogaidat, de mint mondtam, a barátnőm nem szereti a vért. - A
falhoz szorítja apámat, aki úgy néz ki, mint egy rongybaba. Nem kellene ezt
annyira élveznem, de mégis. Nem akarom, hogy Jason börtönbe kerüljön.
Odamegyek, és óvatosan Jason karjára teszem a kezem. - Nem éri meg. Sem ő,
sem az anyám. Bízz bennem!
- Azt akarod, hogy elengedjem? - kérdezi.
Megrázza a fejét, és tudom, hogy nem érti a tetteiket. Én átéltem, de néha még
én is nehezen értem meg, hogy bánhat valaki így a gyerekével. Vannak, akik
egyszerűen nem jó emberek. Meg kell tanulnod távol maradni tőlük, és nem
hagyni, hogy az ostobaságuk megmérgezzen.

- Ezért léptem le. Otthagytam őket. – vallom be.

Az egyetlen előnye annak, hogy a szüleim olyan ridegek voltak velem, hogy
nem tápláltam irántuk érzelmeket. Magányosnak éreztem magam, de nem
tudtam, hogy másoknak milyük van, ami nekem nincs, és milyen érzés az, ha van
családod. Egy részem még arra is gondolt, hogy olyan vagyok, mint ők, mert
olyan könnyen otthagytam őket. De, aztán jött Jason, aki megvilágította nekem
az egész világot, és ráébresztett, hogy nem vagyok olyan, mint ők.
Jason tesz még néhány lépést kezével apám nyakán, majd megnyomja a
lift gombját. Az ajtók kinyílnak, és belöki az apámat.
- Tűnjön el a városunkból! – mondja neki.
Döbbenten állok, miközben apám megdörzsöli a nyakát, ahol Jason
megszorította, és bólint. Figyelem, ahogy becsukódik előtte a liftajtó, és
rádöbbenek, hogy ez az utolsó alkalom, hogy látom őt. Hálás vagyok ezért.
- Nem ellenkezett veled. – mondom csodálkozva.
- Azért, mert beleástam magam az életébe, ami nem olyan fényes és szép, mint
amilyennek mutatni szeretné. – válaszolja Jason.
Őszintén szólva nem akarom tudni, hogy ez mit jelent. Amikor több mint egy éve
leléptem, végeztem velük.
- Mindig is iszonyodtam a vértől. – vallom be, hogy témát váltsak. Azt hiszem,
Jason úgy gondolja, hogy történt velem valami. Talán igen, de csak arra
emlékszem, hogy elestem és lenyúztam a könyökömet. Anyámhoz fordultam
segítségért, mert mindenütt vér borított. Majd eszét vesztette, mert
tönkretettem a ruhát, amit viselt. Kiabált, és a ruhája miatt siránkozott. És én
csak álltam ott, miközben vér csordogált a karomból. Abban a pillanatban
tudtam, - még hét évesen is -, hogy anyám nem olyan személy, akire számíthatok,
és teljesen egyedül vagyok.
Jason szembefordul velem, miközben finoman megfogja az arcomat. Azt hiszem,
ezért fájt annyira, amikor Jason hirtelen elment. Végre volt valakim, aztán
mégsem. Nem tudtam, hogy mindig is ott volt. Mindig ott lesz mellettem, és
számíthatok rá. Most is felbukkant a semmiből, hogy lerendezze helyettem
apámat.
- Én is szeretlek. – mondom neki, ő pedig a karjába emel.
- El kellene vernem a segged, amiért kikeltél az ágyból. - Lehajol és megcsókol. –
Én még jobban szeretlek. - Édes szavai hallatán elmosolyodom. A családomról
szóló gondolatok már rég kiröppentek a fejemből. Ahogy annak lennie kell.
- Hogy találtál meg ilyen gyorsan? - Bizonyára rögtön azután felébredt, hogy
eljöttem otthonról.
- Billy felhívott. - Megforgatom a szemem. Természetesen. Miért nem
gondoltam erre?
- Tényleg a tiéd ez a hely? - Körülnézek, miközben a recepciós pultra ültet.
- Igen
- Szóval, te vagy a főnököm. - incselkedek játékosan, mire elmosolyodik. Istenem,
de jól néz ki így! Sokkal nyugodtabb. Azt akarom, hogy mindig ilyenek legyünk.
- Talán fel kellene avatnunk az irodát. - kezdi rángatni a ruháimat.7
- De a főnököm megharagudhat. - viccelek, és segítek neki kigombolni az
egyenruhámat.
- Higgy nekem! Távolról sem lesz dühös. - Felnevetek, mire ő megcsókol.
- Mondd még egyszer! – parancsolja, miközben belém tolja csupasz farkát.
- Szeretlek. - Újra és újra kimondom a szavakat, miközben szeretkezik velem.
Soha többé nem kételkedem ebben az emberben. Ő szeret engem, és én is
mindig szeretni fogom.
Lehet, hogy elmenekültem egy családból, de rögtön egy másikba kerültem. Most
már tudom, hogy soha többé nem fogok menekülni.
Itthon vagyok.
 8. fejezet
Jason

A karjaimban alszik, miközben lemegy a nap, és magamhoz szorítom. Órákig

beszélgettünk, miután szeretkeztünk, és visszavittem a lakására. Annyi mindent
mesélt a múltjáról, amit nem tudtam és nem is képzeltem. Úgy gondolja, hogy
nem nagy dolog az, hogy a szülei elhanyagolták, és bár nem akarom, hogy ezen
rágódjon, megfogadom, hogy soha többé nem fog így érezni.
Lenyúlok az ágyról, felkapom a farmeremet a padlóról, és előveszem a zsebében
lévő kis bársonydobozt. Már korábban meg akartam ezt tenni, de egy kissé
elragadtattuk magunkat, mielőtt elment volna otthonról. Kiderült, hogy
egyikünknek sincs ellenére a sietség.
A doboz hangtalanul kinyílik, és kiveszem belőle a gyűrűt. Megfogom a kezét,
ujjait ajkaimhoz húzom, és megcsókolom őket, mielőtt a gyémántot a
gyűrűsujjára csúsztatom. Figyelem, ahogy a gyémánt szikrázik a gyenge fényben.
Halk sóhajtás töri meg a csendet, és megpillantom a tágra nyílt szemű Skyler-t. –
Jason?
- Tudod, mit jelentesz nekem. - A mellkasomra teszem a kezét a dobogó szívem
fölé. – Mindketten tudjuk, hogy megpróbáltalak megvédeni, és látjuk, mi lett
belőle. - Felmosolyog rám, én pedig megcsókolom a homlokát. - Te az enyém
vagy, én pedig a tiéd.
- Igen. - mondja, és könnyek szöknek a szemébe.
- Légy a feleségem, Skyler! - Végighúzom ujjamat az állkapcsán, ő pedig az ajkába
harapva bólint. - Jó válasz.
Lehunyom a szemem, miközben magamhoz húzom és a hátára fordítom.
Könnyedén széttárja a lábait, mire farkamat a forró puncijához préselem, amitől
felnyög. Átveszem az irányítást, és a karjait a feje fölé szorítom.
- Kibaszottul szeretlek. - Ajkaimat az övére nyomom. Összeszorítja a combjait, én
pedig ringatózni kezdek rajta.
- Én is szeretlek. - Az utolsó szónál elakad a lélegzete, ahogy megdöntöm a
csípőmet, így a farkam nekinyomódik a csiklójának, mielőtt belé hatolnék.
Heves vagyok és gyors, de tudom, amint elélvezünk, újra az enyém lesz.
- Nem akarok hosszú jegyességet. - vigyorgok rá, de Skyler elveszett a
gyönyörben. - De látni akarom, ahogy odavonulsz az oltárhoz. Azt akarom, hogy
mindenki tudja, hogy az enyém vagy.
- Igen. – nyögi, miközben lehunyja a szemét, és hátra veti a fejét. – Ne hagyd
abba!
Megfogom a csípőjét, hogy stabilan tartsam. Egyre gyorsabban és erősebben
pumpálom, hogy az orgazmus peremére hajszoljam. Amikor megérzem
puncijánk pulzálását, tudom, hogy itt az idő, és mélyen elmerülök benne, hogy
együtt élvezzünk. Forró puncija megragadja a farkamat, és felnyögök, ahogy a
nyomás nő, majd újra és újra belé lövellek.
Tökéletes és valóságod, és ismét eszembe jut, hogy miért kell együtt lennünk. A
világon semmi sem olyan jó, mint Skyler-rel lenni, és tudom, hogy pontosan
hozzá tartozom.
Folyamatosan csókolom, miközben oldalra fordítom magunkat úgy, hogy benne
tudjam tartani a farkam, és még mindig szorosan hozzá bújhassak. Nézem őt,
miközben elnehezülő szempillái megpróbálják visszarántani az álomba, és lusta
mosolyra húzza az ajkát. A családjával kapcsolatos gondolatok már rég
tovatűntek. Örülök, hogy utánanéztem az apjának. Átadtam a róla szerzett
információkat egy barátomnak a rendőrségtől, így biztos vagyok benne, hogy a
gondosan felépített élete hamarosan összeomlik, és a karma jól seggbe rúgja.
Skyler talán nem akarja megbosszulni mindazt, ami a múltban történt, de ez nem
jelenti azt, hogy a szülei megúszhatják büntetlenül. Basszák meg mindketten
azért, amit a szerelmemmel tettek. Gondoskodni fogok róla, hogy ugyanolyan jól
bánjanak velük mint, ahogy ők bántak az angyalommal.
- Nem hiszem el, hogy ez valóságos. - A mellkasomon pihenő kezét nézi, amin ott
csillog a gyűrűje. – Ez olyan, mint egy álom.
- Veled az oldalamon, minden csak álom. - Végigsimítom az arcát, ő pedig
hozzám hajol és becsukja a szemét. – Aludjunk egy keveset. Van egy olyan
érzésem, hogy ma éjjel jó néhányszor fel foglak ébreszteni.
- Miért várjunk? - A hátamra lök, és az álmos nőm hirtelen teljesen éber lesz.
- Igazad van. – mondom, és megragadom a csípőjét, mire lovagolni kezd. – A
miénk az örökkévalóság, úgyhogy kezdjük el.
- Áll az alku – ért egyet, miközben mélyebbre süllyedek benne.
 Epilógus
Jason
Egy hónappal később…
- Most már látni szeretnélek fehérben. - A hangom halk, ahogy megcsókolom
nyakának finom bőrét.
- Azt hittem, hogy először csak be akarsz mutatni. - Skyler megfordul a karomban,
hogy felnézzen rám.
- Már nem húzhatjuk sokáig. - A kezem a hasára siklik, mire gyorsan körülnéz,
hogy nem látja-e valaki. - Kérlek! Már viseled a gyűrűmet. Szerinted mennyi
bizonyítékra van még szükségük az embereknek? - mosolygok rá, miközben
gyorsan megcsókolom.
- Nem igazán osztottunk meg a családoddal semmilyen részletet. – suttogja,
amikor a nyakába temetem az arcom.
- Szeretem, ha egyedül az enyém vagy.
- Azt hiszem, a mai nap után ez egy kicsit nehezebb lesz. - Megköszörüli a torkát,
én pedig még időben felpillantok, hogy lássam, Gia kukucskál ki egy ajtó mögül.
- Igen, valószínűleg igazad van. – értek vele egyet, tudván, hogy nekem is
rengeteg pótolni valóm van, főleg Gia-val és Marcó-val. Nem voltam épp
szívélyes, amikor először tudomást szereztem róluk, de szeretném azt hinni,
hogy amiatt volt, hogy akkor próbáltam távol maradni Skyler-től. El sem tudom
képzelni azt a szörnyeteget, akivé válnék, ha most kellene ilyesmit tennem. Minél
több időt töltünk együtt, annál nehezebb, - akár csak egy pillanatra is -, távol
maradnom tőle.
De most, hogy Marco és én üzleti partnerek vagyunk, minden megváltozott.
Elástuk a múltat, és létrehoztuk azt a vállalkozást, amelyről mindketten
álmodtunk. Nem félek, mint régen, mert tudom, hogy Skyler és a benne növekvő
babánk mellettem vannak, és én mindig mindent megteszek azért, hogy
gondoskodjam róluk. Nem számít, mi kerül az utunkba, szembeszállok vele, és
megvédem őket.
Bizonyos értelemben a kudarc bátorságot adott ahhoz, hogy kipróbáljam, mire
vagyok képes. Miután mindent elveszítettem, még keményebben dolgoztam,
mint valaha életemben, hogy újra a csúcsra kerüljek. Tudom, hogy újra és újra
meg tudnám csinálni, ha ez azt jelentené, hogy mindent megadhatok Skyler-nek,
amiről valaha is álmodott.
A gyűrűt már akkor megvettem, miután először megláttam őt. Azonnal tudtam,
hogy ő az igazi, de a félelem a zsebemben tartotta. Megígértem magamnak, hogy
amikor az enyém lesz, gondoskodom róla, hogy soha ne hagyjon el.
- Szükségem van rád. – mondom, és magamhoz húzom.
- Jason? - Tágra nyílt szemekkel néz fel rám. - Itt? Most? A húgod mindjárt az
oltár elé sétál.
- Mindig késik. – fogom meg Skyler kezét, és visszavezetem a tömegen át a
hosszú folyosó másik végébe, egy privát ajtó felé.
Bekukucskálok, meglátok egy kis irodát, és behúzom magammal Skyler-t.
Felkuncog, miközben bezárom mögöttünk az ajtót, majd átölelem.
- Húzd fel a ruhád, és vedd le a bugyit! Éhes vagyok. - elengedem, és az ajkaimat
megnyalva letérdelek elé.
A kezem az öltönynadrágom elejére siklik, és kibontom a cipzárt. Előveszem a
farkamat, és simogatni kezdem, miközben figyelem, ahogy Skyler felhúzza a
ruháját. Egy lajhár sebességével mozog.
- Ezt azért csinálod, hogy felizgass. – Gyorsabban mozgatom a kezem, miközben
sajgó farkam alig várja, hogy elélvezhessen.
- Talán egy kicsit. - A bugyija szélével játszik, én pedig összeszorítom a fogam.
Az önuralmamnak annyi. Kinyújtom a kezem, és egy gyors mozdulattal lerántom
róla a bugyit. Zihálva bámulja meztelen punciját, amikor hozzá hajolok, és az
ajkaira tapasztom a számat.
Hangosan nyög, amikor nyelvemmel szétválasztom az ajkait, és végighúzom a
csiklóján. Lábait szétterpeszti, és én erősebben markolom a farkamat, nehogy
elélvezzek. Olyan kibaszottul jó a puncija, hogy nem tudok betelni vele, mindig
vágyom az ízére.
- A fenébe is, te nő, minden alkalom olyan, mint az első. - Még néhányszor
megnyalom, míg nem érzem, hogy a térde remegni kezd. – Mindig olyan
kibaszottul édes vagy.
- Nem tudok tovább várni. – nyöszörög, és megrángatja a vállam. – Gyere
belém! Most.
- Igen, asszonyom. – mondom, miközben felállok, és a karjaimba emelem. A
hátát nekinyomom az ajtónak, és vastag farkam elmerül várakozó, nedves
melegébe.
- A puncid édesebb most, hogy ott van a baba. - Lassan ki-be siklok benne,
élvezve az érzést, ahogy ragacsos nedvei bevonják a farkam.
- Istenem, miért izgat ez fel engem? – Hátra hajtja a fejét, szabaddá teszi csupasz
nyakát, én pedig a puha bőrén lakomázok.
- Mert gumi nélkül voltam benned, és teherbe ejtettelek. - A farkam feláll, ha
erre gondolok. – Mert nem tudtam kihúzni a puncidból, hogy rád élvezzek, mert
az egyetlen hely, ahol el akarok menni, az itt van benned. – Bele nyomulok és ott
maradok, miközben keményen őröl a csípőjével.
Nyögdécselve ringatózik, és tudom, hogy olyan közel van, mint én. Szexeltünk,
mielőtt eljöttünk otthonról, de mintha nem tudnánk betelni egymással. Talán az
idő majd lehűti a dolgokat, de most úgy látom, hogy ez még néhány évtizedig
nem fog megtörténni.
- Pontosan ott. – mondja halkan, miközben lassan belényomulok. Úgy ismerem
a testét, mit a tenyeremet, és mindkettőnknek megadom, amire vágyunk.
Homorítja a hátát, és a lábai megfeszülnek körülöttem, ahogy felsikolt. Mélyen
megcsókolom, hogy elnyomjam a kiáltását, majd fojtott hangon felmordulok,
ahogy elélvezek. Keményen és gyorsan, és a farkam boldog, hogy otthon lehet
és megkapta, amit akart. Skyler teste olyan könnyen reagál az igényeimre. Olyan,
mintha csak nekem teremtették volna.
Néhány pillanat múlva megcsókolom az arcát, majd lassan kihúzódom belőle.
Most mindennél jobban szeretnék bemászni vele az ágyba és hátulról hozzá
simulva ölelni, amíg el nem alszunk. De még mindig túl kell esnünk Gia és Marco
esküvőjén, ami jó gyakorlás lehet számunkra. Már, ha kibírom addig, és nem
hurcolom el az anyakönyvvezetőhöz.
- Miután ennek vége, szeretnék egy jó hosszú fürdőt és egy lábmasszást. -
mondja, miközben talpra állítom.
- Úgy csinálsz, mintha nem kapnád meg. – bámulok rá, és felvonom a
szemöldököm.
- Tudom, de nem akartam, hogy elfelejtsd. - Rám kacsint, én pedig a fenekére
csapok, mielőtt visszarántom a ruháját a helyére. - Ne kezdj bele olyasmibe, amit
nem tudsz befejezni.
Belenézek huncut szemébe, ő pedig kihívóan néz vissza rám. Hosszú éjszaka elé
nézünk, míg hazaérünk, de van egy olyan érzésem, hogy nagy dugással fog
végződni.
 Epilógus
Skyler
Hat évvel később...
A hátsó ajtóból figyelem, ahogy a férfiak a gyerekekkel játszanak. Jason felveszi
a legkisebbünket, és feldobja a levegőbe, majd elkapja. Hullámos, szőke haja
száll a szélben, és kuncog, ami olyan ragadós, hogy én is felnevetek.
- Jól bánnak a gyerekekkel. - Gia mellém áll, és együtt figyeljük őket.
Ez a szokásos vasárnapi ebéd, csak a létszám változott jelentősen az évek során.
Aiden-nel és Caroline-nal, akik Gia legjobb barátai, valamint Savannah-val és
Wyatt-tal és a gyerekeikkel, hatalmas csapatot alkotunk. Olyan ez, mint egy mini
hálaadásnapi ebéd minden héten, és én imádom minden pillanatát. Soha nem
gondoltam volna, hogy megköszönném a szüleimnek, ha még egyszer
találkoznánk, de megtenném. Ahogy bántak velem, az egyenesen a Fisher
családhoz üldözött: az igazi családomhoz, ahova tartozom.
- Igen. – értettem egyet mosolyogva.
Mindenki foglalkozik a gyerekekkel, mert tényleg annyian vagyunk, mint egy
kisebb falu lakossága. Keményen küzdünk, de annál is jobban szeretünk. Nem
tudtam, hogy lehetséges ennyi embert szeretni és ennyi ember által szeretve
lenni, amíg meg nem ismertem őket. Mindnyájukat.
- Nem hiszem el, hogy ennyit ettem. – sóhajt Savannah a hátam mögül.
Nem kell ránéznem ahhoz, hogy tudjam, nagy, kerek hasát dörzsöli. Ha nem ő,
akkor a férje, Wyatt simogatja. Sok szempontból Jason-ra emlékeztet a birtoklási
vágyával. Ők ketten közel kerültek egymáshoz, és ha a férfiaknak van legjobb
barátja, akkor ők azok. Biztos vagyok benne, hogy megosztják egymással legjobb
tippjeiket a titkos követésről.
- Én még tudnék enni egy kis pitét. – szól közbe Caroline.
Mindannyian nagyot sóhajtunk, amikor a pitére gondolunk. A pékség csak egy
ugrásnyira van. Annyi emlékem fűződik ahhoz a helyhez, miért ne mehetnék
oda? Főleg, ha mindenki szeretne valamit.
Emlékszem, - miközben mindenki a kedvenc desszertjéről kezd beszélni -, hogy
akárhányszor próbáltunk pitét sütni, soha nem sikerült úgy elkészíteni, mint a
pékségnek. Biztos vagyok benne, hogy van nekik valami különleges receptjük,
amit mi nem ismerünk.
Felkapom a táskámat, mielőtt kiosonnék a bejárati ajtón. Nincs messze, így
néhány percen belül ott is vagyok. Felnézek az étlapra. Már ezerszer elolvastam,
de még mindig azon gondolkodom, melyiket válasszam.
- Hölgyem? – szólít meg a pult mögött álló férfi, mire összefüggéstelenül beszélve
leadok egy halom rendelést. De otthon a ház tele van emberekkel, úgyhogy jó
lesz. - Ez jó sok pite. – nevet a férfi, mire ránézek. Ekkor veszem észre, hogy nem
ismerem.
De ismerem a Kimmy nevű középiskolás lányt a háta mögött, és látom, ahogy a
fejét csóválva nevet.
- Ha az enyém lennél, nem lenne szükség a pitére. Csak megennélek téged.
A pénztárcámért nyúlok, de lefagy a kezem. Egy pillanatra megdöbbenek, és
bizonytalan vagyok, hogy jól hallottam-e. Tényleg így beszélnek a férfiak a
nőkkel? Oké, töröljük. Tényleg így beszélnek a férfiak a nőkkel, akiket nem
ismernek?
Apró sikkantást hallatok, amikor egy kéz olyan erősen lecsap a pultra, hogy
esküszöm, az egész épület beleremeg.
- Mi a faszt mondtál a feleségemnek? - Jason hangja halk, de halálos.
Finom hideg fut végig a bőrömön, de nem érzem rosszul magam a srác miatt.
Nem beszélhet így egy nővel. Tudom, hogy amikor kimegyünk innen, Jason
halálra fog dugni. Felejtsük el a pitét. A mellbimbóim megkeményednek, készen
állok arra, ami következik.
Jason minden nap megadja nekem, amire vágyom, de amikor eluralkodik rajta a
birtoklási vágya, akkor mindez egy másik szintre emelkedik. Megpróbálja
kordában tartani magát, de tudom, hogy ez ma nem fog neki sikerülni. Az
ajkamba harapok, miközben igyekszem megakadályozni, hogy elpiruljak, ahogy
erre gondolok.
- Én … én … - néz körül a férfi segítség kérően.
Nem csoda, hogy Kimmy nevetett, és elszaladt. Biztos látta Jason-t bejönni. Nincs
szükségem arra, hogy a férjem bajba keverje magát. Nem, amikor van piténk és
élvezhetjük az őrült szexet. Kinyúlok, és a férjem karjára teszem a kezem, hogy
megpróbáljam lehűteni a haragját.
- A pite a ház ajándéka. Elnézést. – mondja a férfi a pult mögül, miközben
hátralép, és feltartja a kezét.
- A pite kibaszottul nincs ingyen. - Jason megrándul, és tudom, hogy a másik
kezével a pénztárcáját húzza elő.
Ismerjük a tulajdonosokat, és nem fogadjuk el ingyen ezt a sok pitét, csak mert
rosszul választottak személyzetet. De biztos vagyok benne, hogy a mai nap után
nem lesz munkája.
Jason ledobja a pénzt a pultra, mire Kimmy visszajön a megrendelt pitével. Hálás
vagyok, amiért ilyen gyors. Örülök, hogy nem kell kettőjük közé kerülnöm. Van
arra jobb hely is. Lehetőleg a hátamon. Megyek, hogy felvegyem a pitét, de Jason
megelőz.
- Be a kocsiba! – mondja nekem.
Próbál szigorú lenni, mire a szememet forgatom. Nem hiszem el, hogy kocsival
jött idáig. Ez négy tömb! Kipillantok a pékség elülső ablakán, és látom, hogy az
óriási teherautó ott áll, elzárja az utat, és ráadásul dupla helyen parkol.
- Két helyen parkolsz. - Rámutatok a nyilvánvalóra, mielőtt megütögetném a
mellkasát, majd elindulok a teherautó felé. Ott nyomul a sarkamban.
Bármennyire is pofán akarja csapni az új srácot, engem jobban akar. Próbálom
elnyomni a mosolygást. Amikor a kocsihoz érünk, kinyitja nekem az ajtót.
- Kocsival jöttél idáig? – kérdezem, mikor beszáll, és rásandítok.
Küzd a féltékenységével. Látom, ahogy kezei erősen markolják a kormányt. Ez a
legjobb emlékeinket idézi fel, és az az érzésem, hogy most újra játsszuk őket.
Piték és orgazmus. Ezúttal senki nem fog kérdőre vonni minket.
- A lábad megdagad, amikor terhes vagy. – emlékeztet.
Igen, tényleg, és a séta a hőségben sem tesz jót. Lehet, hogy egy ősember, de
nagyon édes. Ez egy jó egyensúly, amiért olyan nagyon szeretem.
A mi felhajtónkra parkol le, ami a szüleié mellett van. Élvezem, hogy a közelükben
vagyunk.
- Be a házba! – követeli. Ezúttal nem forgatom a szemem, hanem teszem, amit
kér. – Készítsd elő nekem azt a dögös puncid!
Jason a hátsó üléshez nyúl, és felkap egy pitét. A bugyim hozzám tapad járás
közben. Nem tudom, miért indít be mindig annyira, amikor ezt mondja.
Alig nyitom ki az ajtót, ő már rám is tapad, és megadja nekem azt az élvezetet,
amire szükségem van. Úgy ismeri a testemet, mint senki más, és ugyanúgy
birtokol engem, mint én őt. Egy időben megijesztette az irántam érzett
érzéseinek intenzitása, mert azt hitte, hogy ezzel elűz magától.
- Szeretlek, kislány. – mondja, keményen belém döfve a farkát. Olyan mélyre akar
nyomulni, amennyire csak tud, de már megjelölte a lelkemet.
- Én is szeretlek – nyögöm ki, miközben mindketten majd’ belefulladunk az
élvezetbe.

VÉGE