A Kárpát-Medence Talentumföldrajza

„Emlékezésre méltó, példamutató élet-
utak a magyarság kultúrtörténetéből

az évszázadokon át. Hatalmas gyűj-
temény, ahol az adatgyűjtőnek meg
kellett birkóznia a válogatás szívszo-
Dr. Mátyás Szabolcs
A K ÁRPÁT-MEDENCE TALENTUMFÖLDR AJZA

rítóan nehéz feladatával. Akik most
kimaradtak, azok életútjai biztosan
megtöltenének egy második kötetet.”
Réthelyi Miklós
(a SOTE volt rektora és miniszter;
A K ÁRPÁT-MEDENCE
professor emeritus)
TALENTUMFÖLDR AJZA
DR. MÁTYÁS SZABOLCS:

A szerző 1975-ben született Be-
rettyóújfaluban. Nős, három gyermek
édesapja. Iskoláit – az általános isko- „A nemzeti összetartozás esztendejéhez
lától a doktori képzésig bezárólag – méltó vállalkozás dr. Mátyás Szabolcs
Debrecenben végezte. A magyarság könyve. A Szerző jól sáfárkodik nemze-
értékeinek fontossága már gyerek- tünk tálentumaival, és az alkotó szellem
korától kezdve foglalkoztatja. Több erejével bontja le, avagy hidalja át a
mint húsz ismeretterjesztő könyv és magyar nemzetrészeket egymástól elvá-
film szerzője, a Wass Albert felolvasó lasztó, mesterséges határokat – mind-
maraton ötletgazdája. Egyetemi do- nyájunk épülésére. Művén legyen áldás!”
censként számos felsőoktatási jegyzet Tőkés László
és több mint száz tudományos publi- (volt református püspök,
káció köthető a nevéhez. EP képviselő, EP alelnök; az Erdélyi
Magyar Nemzeti Tanács elnöke)
„Nagy megtiszteltetés számomra,

hogy könyvében beemel hazánk em- „A sarkon egy pillanatra megállsz, és
lítésre méltó emberei közé. Istenadta nézed az utca névtábláját. A rajta lévő
tehetségben gazdag nemzetünk sereg- név nem mond semmit, fogalmad sincs
szemléje ez a mű. Kívánom méltó fo- arról ki lehetett, mikor élt, és mit csi-
gadtatását!” nált. Hazaérsz, előveszed ezt a köny-
vet, megkeresed, és a betűk elmonda-
Balczó András nak mindent. Ez az igazi facebook!”
(háromszoros olimpiai bajnok
öttusázó, a Nemzet Sportolója) Schuster Lóránt (P. Mobil)
PALLAS ATHÉNÉ
DOMUS MERITI
ALAPÍTVÁNY
A Kárpát-medence talentumföldrajza
„A tétlenség kész betegség.”
Katona Lajos
A K ÁRPÁT-MEDENCE
TALENTUMFÖLDR AJZA
A könyv a Magyarországtól elszakított területeken

oktatási és ismeretterjesztési céllal
szabadon másolható!
Második, javított és bővített kiadás
M. Sz. és Társa
2021 DEBRECEN
Szerző: Dr. Mátyás Szabolcs Ph.D. egyetemi docens
A kötet lektorálásában részt vettek:

Prof. Dr. Angyalosi Gergely egyetemi tanár; Dr. habil. Bujdosó Zoltán főiskolai tanár;
Diószeghy Iván színművész; Eleőd Ildikó művészettörténész;
Dr. Farkas Johanna Ph.D. egyetemi docens; Dr. Freyer Tamás Ph.D. egyetemi docens;
Dr. jur. Gaál József; Dr. Gyürky György Ph.D. tudományos tanácsadó (Ds.C.);
Dr. Gyürky Katalin Ph.D.; Hegedűs Gergely sportújságíró;
Dr. Kapronczay Katalin Ph.D. főmuzeológus; Dr. Kemecsei Lajos Ph.D. főigazgató;
Dr. Kiss Sándor Ph.D. főiskolai tanár (CSc.);
Kissné dr. Mogyorósi Pálma Ph.D. egyetemi docens;
Dr. Kovács Tamás Ph.D. egyetemi docens; Dr. Lányi Gábor János Ph.D. egyetemi adjunktus;
Liszter Sándor előadóművész; Mátyás Tibor történész;
Dr. Miklósi Márta Ph.D. egyetemi adjunktus; Próder István ny. múzeumigazgató;
Dr. Süli-Zakar Szabolcs DLA egyetemi docens; Dr. Szabó Krisztián Ph.D. egyetemi docens;
Dr. Szabó Péter Gábor Ph.D. egyetemi adjunktus; Dr. Tarján Gábor Ph.D. egyetemi docens;
Prof. Dr. Varga Zoltán egyetemi tanár; Vargáné Nyári Katalin múzeumvezető
Minden jog fenntartva © 2021
A kiadó előzetes írásbeli engedélye nélkül sem a teljes mű, sem annak része semmilyen formában
nem sokszorosítható (kivételt képez az első oldalon megjelölt kitétel).
ISBN 978-615-01-2695-1 (online)

ISBN 978-615-01-2694-4 (nyomtatott)
A kiadvány a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány támogatásával valósult meg.
PALLAS ATHÉNÉ
DOMUS MERITI
ALAPÍTVÁNY
Kiadja: Mátyás Szabolcs és Társa

Villámposta: mszabolcs1975@gmail.com
Távbeszélő: 30/356-456-4
Mátyás 2021
Könyvterv és tördelés: Tímár Tamás

A borító a szerző ötlete alapján készült.
Nyomdai munkák: Kapitális Kft.
Felelős vezető: ifj. Kapusi József
„A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma:
Ezek statisztikája az ország legérdekesb – leginteresszánsabb – ré-
sze. Nem termékeny lapány, hegyek, ásványok, éghajlat sat. teszik
a közerőt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja.
Igazibb súly s erő az emberi agyvelőnél nincs. Ennek több vagy
kevesebb léte a nemzetnek több vagy kevesebb szerencséje.”
gróf Széchenyi István

(Hitel, 1830)
Bevezetés
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy minden társadalom sorskér-

dései közé tartozik a kiművelt emberfők számának és minő-
ségének az alakulása, mely igen nagy hatással van egy ország
jelenlegi és későbbi életére. Az elmúlt szűk két évtizedben olyan
társadalmi és gazdasági változások játszódtak le a világban,
amelyeknek a hatására még meghatározóbb kérdéssé vált a tu-
dományos elit szerepe.
Véleményem szerint sem közösségi, sem állami szinten nem
ismerjük el, nem tiszteljük eléggé azokat a honfitársainkat, akik
az élet bármely területén kimagasló teljesítményt nyújtanak.
Ennek az egyik szomorú következménye, hogy sokuk a jobb
kutatási és alkotási lehetőségek reményében külföldön folytatja
tovább a pályafutását, növelve ezzel a befogadó nemzet szellemi
potenciálját.
A talentumföldrajz mint diszciplína, a földrajztudományra
jellemző térszemlélettel, annak kutatási módszerei segítségével
vizsgálja a rendkívüli képességű emberek földrajzi elterjedését
és az ezzel összefüggő geográfiai törvényszerűségeket.
A könyv első részében közel háromezer olyan kimagasló
képességű és tehetségű honfitársunkat mutatok be, akik vala-
mely tudományág, művészet vagy a testkultúra terén értek el
olyan eredményt, amikre büszkék lehetünk. Ezek az emberek
jelentősen hozzájárultak nemcsak nemzetünk, hanem a világ
fejlődéséhez és jobbá tételéhez is. A könyv tudománytörténe-
ti része azonban nem csupán kronológiai felsorolás, hanem
5
Mátyás Szabolcs: A Kárpát-medence talentumföldrajza
szellemtörténet is. Nyilvánvaló azonban, hogy nem lehetséges

egy pár száz oldal terjedelmű könyvön keresztül pontos, min-
den részletre kiterjedő tudománytörténeti áttekintést adni a
magyar kultúra elmúlt évszázadairól. Nem is ez a könyv célja,
hanem az, hogy egy-egy terület legjelesebb képviselőit bemu-
tatva, vázlatos áttekintést adjon a honi szellemi élet kimagasló
képviselőiről.
Az elmúlt néhány évtized alatt nem sok, de ahhoz mégis
elegendő számú könyv és kiadvány jelent már meg, hogy egy
olyan összefoglaló jellegű könyv is napvilágot lásson híressé-
geinkről, amely nem csupán felsorolásszerűen, az életrajzok
ismertetésével mutatja be hazánk szellemi nagyságait, hanem
azok térbeli elterjedésének okát, és az ezzel összefüggő geográ-
fiai törvényszerűségeket is megpróbálja vizsgálni. A több éves
kutatómunka során számos értékes, elgondolkozató és további
kutatásokra ösztönző eredmény született, mely a könyv máso-
dik részében található.
Egy dolgot azonban továbbra sem sikerült megfejteni, hogy
mitől ilyen zseniális a magyar nép. Aki erre a kérdésre szeretne
magyarázatot kapni, az a 20. század egyik legnagyobb tudósá-
tól, Kármán Tódortól kapja meg a választ, aki véletlenül egy-
szer elszólta magát, s bevallotta, hogy a magyarok a Marsról
jöttek.
Legvégül pedig nem mulaszthatom el hálás köszönetemet
kifejezni mindazoknak, akik e könyv írása során észrevételeik-
kel és hasznos tanácsaikkal segítették munkámat, így szüleim-
nek, lektoraimnak, barátaimnak (Ulveczki Csabának és Hajdu
Péternek), s természetesen a feleségemnek és a gyermekeimnek,
akik nyolc hosszú éven keresztül „elszenvedői” voltak e mun-
kának.
A szerző
Debrecen, 2012. augusztus 11.
6
„Az ötletből sohasem szabad kifogyni.”
Katona Lajos
1. Kutatásmódszertani
kérdések
A könyvben szereplő személyek kiválasztásánál két alapvető

kérdés merülhet fel. 1. Milyen értékmérő alapján lehet híresnek
és/vagy kiemelkedő életművel rendelkezőnek tekinteni valakit?
2. Kit tekinthetünk magyarnak? Két olyan kérdés, amelyek
mindegyike sok vitára adhat okot.
1.1 A „híresség” és a „kiemelkedő életmű”

meghatározása
A könyvben szereplő személyek kiválasztásánál a legnehe-

zebb feladat az volt, hogy kik kerüljenek be a vizsgált személyek
körébe. Nincs ugyanis olyan objektív értékmérő, ami alapján
egyértelműen meg lehet azt határozni, hogy kit is tekinthetünk
tehetségesnek, híresnek, vagy kinek kiemelkedő az életműve.
A birtokolt cím ugyanis nem minden esetben párosul valódi
érdemmel, az arra érdemes pedig nem mindig érdemei szerint
van jutalmazva.
Léteznek a nemzetközi és a hazai tudományos életben is
olyan elismert indikátorok (tudománymetriai adatok), amelyek
jó kiindulási alapnak tekinthetők a vizsgált személyek körének
a kialakításához. Ezeket a tudományos adatbázisokat vagy a
megszerzett tudományos elismeréseket azonban nem lehet ki-
zárólagosan alapul venni, mivel számos olyan kutató van, aki
nem futott be jelentősebb tudományos karriert, azonban kuta-
tási eredményei jelentősek voltak. Az adományozott címek és
beosztások pedig nem minden esetben takarnak tényleges tel-
jesítményt. Ezzel kapcsolatban egy extrém példát említve, szü-
letett már olyan Nobel-díj is, amelyről később derült ki, hogy
7
tévedett a Nobel-díj Bizottság, a tudományos eredmény nem

volt valós. A művészek esetében talán még nehezebb meghatá-
rozni azt, hogy ki is tehetséges. Ráadásul rendkívül szubjektív.
Elég, ha csak van Gogh-ra, a világhírű holland festőre gondo-
lunk, aki életében mindössze egy darab képet adott el, azt is a
testvérének. A művészek esetében a tehetség, a kvalitás meg-
határozása rendkívül kényes kérdés és számtalan tényezőtől
függ, így többek között az utókor értékítéletétől, saját korának
támogatóitól (vagy azok hiányától), a fennmaradó műveinek a
számától, a műtárgypiac trendjeitől stb. Az ún. nemzeti tudo-
mányok esetében világhírnévről néhány kivételtől eltekintve
egyáltalán nem lehet beszélni. Gondoljunk csak a magyar tör-
ténelem, a társadalomföldrajz, a magyar nyelvészet, a néprajz
stb. tudományágak képviselőire. Az ő tudományos eredménye-
ik szinte kizárólag csak a magyar nyelvű közösség keretein belül
értelmezhetők és értékelhetők, s csak a hazai elismerés jöhet
szóba. Esetükben jóval kisebb számú a külföldi hivatkozás, a
külföldi tudományos szervezetekben való részvétel stb. S nyil-
vánvaló, hogy a megírt tudományos művek száma sem lehet
objektív mérő egyik tudományág esetében sem, hisz a „polccen-
timéter” nem jelent feltétlenül egyben minőséget is.
A fentiekben említett problémát valamelyest orvosolandó,

az összes magyar nyelvű egyetemi képzést nyújtó felsőoktatási
intézménybe (tanszéki vagy intézményi szinten), illetve a jelen-
tősebb kutatóintézetekbe olyan megkeresést küldtem, melyben
kérdésként az szerepelt, hogy kik azok a jelenlegi vagy koráb-
bi kutatók, akik a tanszékvezető/intézetvezető véleménye sze-
rint kimagasló életművel rendelkeznek. A megküldött levelek
közel 70%-ára érdemi válasz érkezett, így összességében több
száz olyan tudós és kutató neve került még bele az elemzett sze-
mélyek halmazába, akik korábban nem szerepeltek az általam
összeállított listán. Ezeknek a személyeknek a köre rendkívül
biztos kapaszkodót, sőt, zsinórmértéket jelentett a későbbiek-
ben is.
A vizsgált személyek egy kisebb hányada a szerző szubjektív
értékítélete (főként szakkönyvek, folyóiratok, honlapok alap-
ján), illetve a szakmai lektorok és tanácsadók javaslata alapján
került a könyvbe.
8
2. Kutatásmódszertani kérdések
A „világhírű” szóval tehát rendkívül óvatosan kell bánni.

Azért, mert valaki világraszóló találmányt alkotott, nem biz-
tos, hogy világhírűvé is vált. Másrészt pedig nem biztos, hogy
valaki/valami valóban világhírű, illetve a világhírnév könnyen
inflálódik.
A jelenkor és a közelmúlt kutatóival és egyéb hírességeivel
kapcsolatban ugyancsak nehéz kijelenteni, hogy „világhírűek”,
hisz esetükben majd az utókornak kell ítélkeznie, haláluk után
néhány évtizeddel. S látnunk kell azt is, hogy a hírességnek is
vannak fokozatai. Az utca embere is ismeri vagy „csak” a saját
szakterületének képviselői. Egy rocksztárt akár több száz mil-
lióan is ismerhetnek, egy Nobel-díjas tudóst pedig lehet, hogy
csak a szűk szakma, néhány ezer ember. A múlt tudósai eseté-
ben pedig problémaként jelentkezhet, hogy egyes területek át-
politizáltsága miatt nehéz még évtizedek múlva is tisztán látni,
s megítélni a valós tudományos teljesítményt (vezető beosztá-
sok elosztásának mechanizmusa, publikálási lehetőségek stb.).
1.2 Az elemzett személyek köre
Ugyancsak a nehéz kérdések közé sorolható annak eldöntése,

hogy kit tekinthetünk magyarnak. Nagy gondolkodók megha-
tározásai alapján
„Az a magyar, aki annak vallja magát.” (Illyés Gyula)
„Magyar az, aki magyarnak vallja magát, és vállalja az ebből

adódó kötelezettségeket – olykor jól felfogott érdekei ellenében is.”
(Csoóri Sándor)
„Magyar az, akinek fáj Trianon.” (Patrubány Miklós1)
A különféle meghatározásokat sokáig lehetne sorolni, de ne-

héz objektív mérceként tekinteni rájuk, ezért az elemzésbe bevont
1 Ezt a meghatározást sokan tévesen Illyés Gyulának vagy Karinthy

Frigyesnek tulajdonítják, azonban először Patrubány Miklós, a
Magyarok Világszövetségének elnöke használta 2000. május 25-én
a Magyarok V. Világkongresszusán. Mások szerint a gondolat már
létezett a két világháború között is, de Patrubány volt az, aki 2000-
ben ismét használta, amikortól szélesebb körben is elterjedt.
9
személyek közül az alábbi öt kategóriába besorolhatóakat tekin-

tettem magyarnak. Azok a személyek, akik egyik csoportba sem
tartoznak, azok nem kerültek a vizsgált személyek halmazába.
a) magyarországi magyar
Magyarországi magyarnak tekintettem minden olyan sze-
mélyt, aki magyar állampolgárként született és Magyarorszá-
gon él(t), vagy azt a határon túli magyart, aki Magyarországra
költözött.
b) határon túli magyar

Határon túli magyar az, aki a környező országok valame-
lyikében él(t), és magát a magyar kultúrához tartozónak tartja,
vagy mindkét szüleje magyarnak tartotta magát.
c) Magyarországra vándorolt külföldi

Magyarországra vándorolt külföldi az, akinek magyar ősei
nem voltak, gyermek vagy felnőtt korában érkezett Magyaror-
szágra, életműve azonban hazánkban teljesedett ki.
d) külföldön élő magyar

Külföldön élő magyarnak tekintem azt a személyt, aki ma-
gyarként a Kárpát-medence bármely országát elhagyva kül-
földön telepedett le, továbbá azt, aki már a Kárpát-medencén
kívül született, de mindkét szüleje magyarnak vallja/vallotta
magát.
e) magyar származású
Magyar származású személynek tekinthető az, akinek leg-
alább az egyik felmenője magyar volt, függetlenül attól, hogy
a magyar kultúrához tartozónak vallja-e magát. Természetesen
magyar származásúnak tekinthetők azok is, akiknek nagyszüle-
ik, dédszüleik stb. voltak magyarok, azonban ezek a személyek,
még ha meg is lettek említve a könyvben, az elemzettek körébe
nem kerültek be.
10
1.3 A tehetség értelmezése
„A kérdésre, hogy mi állhat egy nép tehetségének hátterében ne-

héz lenne pontos és tömör választ adni. Egy biztos, a tehetség, amely
az ember génjeibe írt kultúrateremtő képességében gyökerezik, jó
termést csak megfelelő földrajzi és történelmi körülmények között
hozhat. Honfoglaló eleink genetikailag sokszínű, erős, gazdag kul-
túrájú népként érkeztek a Kárpát-medencébe, számos újítást hozva
az akkori Európába. A magyarság nyitottsága, befogadó természete,
szellemisége a későbbi évszázadok során rendre elősegítette a betele-
pülő népek, néptöredékek integrálódását. Lakóhelyünk különlegesen
jó forgalmi helyzete nemcsak a gének szerencsés keveredését, hanem a
kultúrák találkozását, s a távoli kultúrákkal való folyamatos kapcso-
lattartást, információcserét is lehetővé tette. Ebből következik, hogy
a magyar géniusz kialakulását lehetetlen volna származásra, vagy
„koponyaalakra” visszavezetni, az sokkal inkább a változó életfel-
tételekhez való kreatív alkalmazkodásnak, a magyar nép innová-
ció teremtő, befogadó és közvetítő képességének, s a magyar kultúra
európai mércével mérhető fejlődésének köszönhette világra jöttét.”
(Tóth J.–Győri F. 2011, 117.)
A jelen kiadványban szereplő személyekkel kapcsolatban ki-
jelenthetjük, hogy mindannyian tehetségesek voltak valamiben.
Itt pedig újabb kérdés vetődhet fel: kit tekinthetünk tehetséges-
nek, mi alapján lehet egy tehetséges és egy kevésbé tehetséges
embert elkülöníteni egymástól?
A tehetségnek több szintjét lehet elkülöníteni: tehetség, talen-
tum, géniusz. Azt, hogy kit tekinthetünk talentumnak, géniusz-
nak vagy tehetségesnek, arra az egyes tudományágak (pszicholó-
gia, neveléstudomány, orvostudomány) eltérő meghatározásokat
adnak. Véleményem szerint a tehetség önmagában még nem
elegendő ahhoz, hogy bárkit is például világhírűnek tekintsünk.
Ahhoz, hogy valakiből talentum vagy géniusz váljon, nyilvánva-
lóan számos tényező megléte szükséges. Az Isten adta tehetség
mellett szükséges a kreativitás, a motiváció, a megfelelő családi
körülmények és a tanulási lehetőségek megléte (lásd bővebben:
2x4 faktoros talentummodell) (Czeizel E. 2002). A tehetség egy
„Természetadta, velünk született hajlam, képesség vmire” (Bárczi-
Országh, 1959-1962). Tehetséges ember relatíve sok van, viszont
ha a képességét nem fejleszti valaki, vagy nem kedvezőek a körül-
mények a tehetségének a kibontakozásához, akkor egy bizonyos
11
szinten megreked. Példaként említhetjük, hogy nagyon sok te-

hetséges labdarúgó van, azonban sokuk nem kellően motivált,
nem látogatja rendszeresen az edzéseket, folyamatos sérülések
hátráltatják, az edzője nem szimpatizál vele stb. A fenti okok mi-
att ezek az emberek nem fognak szintet lépni, megmaradnak a
„tehetség” szintjén. (A labdarúgó bajnokság megyei másodosz-
tályban is vannak tehetséges játékosok. Azonban ők lehet, hogy
nem tettek meg mindent a tehetségük kibontakoztatása érdeké-
ben, vagy a körülményeik nem voltak olyanok, hogy akár talen-
tumok lehessenek, vagy csak egyszerűen „ennyi volt bennük.” A
környezetükből kiemelkedtek ugyan, de nem váltak talentummá
vagy géniusszá.)
A tehetség következő szintje a talentum, melyet az átlagon
felülemelkedő képességű emberekre használnak (ua.). Megfogal-
mazásom szerint a talentum az a tehetség, akinek a rendelkezésre
álló körülmények és a személyes képességei lehetővé tették azt,
hogy a tehetségét kibontakoztassa. A tehetség a tevékenységét
magas színvonalon képes művelni, melyet nemzetközi szinten is
elismernek.
A legmagasabb szintű tudással a géniuszok rendelkeznek,
melyet mutat az értelmező szótár meghatározása is: „Rendkívü-
li tehetség, lángész.” (ua.) Géniuszból minden korban kevés van.
Olyan személyekre használják, akik bármilyen területen koruk
meghatározó képviselői. Belőlük egy-egy tudományág területén
világviszonylatban is mindössze néhány található. Sántha Kál-
mán a Lángész és átöröklődés című tanulmányában foglalkozott
a rendkívüli tehetségű emberekkel. Ő a géniusz (megfogalma-
zásában: zseni) és a talentum között az alábbi különbséget vélte
felfedezni: „Zseni keletkezéséhez erős akarat és kitartás, valamint
művészi és magas intellektuális adottság szükséges. (…) A talentum
a kor gyermeke, a zseni minden időké.” (Sántha K. 1932)
1.3.1 A tehetség vizsgálata a földrajztudományon belül
Mielőtt a könyv érdemi részének olvasásába kezd a Kedves

Olvasó, néhány mondatban érdemes említést tenni arról is,
hogy a földrajztudományon belül hol helyezkedik el a szélesebb
12
közvélemény előtt gyakorlatilag ismeretlen terület, a talentum-

földrajz2 (talentogeográfia). A földrajztudomány két nagy terü-
letre, a természet- és társadalomföldrajzra osztható; ezek közül
az utóbbihoz, a társadalomföldrajzhoz tartozik. A társadalom-
földrajz tovább „osztódik” kisebb területekre, így többek között
a társadalmi földrajzra, melynek része a kulturális földrajz. A
kulturális földrajz egyik területe pedig a tehetségföldrajz. A te-
hetségföldrajz két további részre bontható, a talentumföldrajzra
és az alkotásföldrajzra (kreatogeográfia).3 A talentumföldrajz az
átlag feletti szellemi, művészeti és fizikai képességgel rendelkező
személyek földrajzi eloszlásával, azok térbeli mozgásának, elhe-
lyezkedésének és ezek törvényszerűségeinek vizsgálatával foglal-
kozó tudomány.
2 A tudományterület megnevezésére többnyire a „talentumföldrajz”

megnevezést használják, azonban időnként a „tálentumföldrajz”
is használatos (lásd: Pirisi Gábor – Trócsányi András: Fejezetek a
társadalomföldrajz világából).
3 Az alkotásföldrajz „az alkotástan és a geográfia határtudománya, mely
az alkotási folyamat, valamint alkotási termékek földrajzi összefüggéseit
kutatja.” (Győri F. 2011, 47.)
13
Tudomány-
és szellemtörténet
,,Én hiszem azt, hogy nekünk magyaroknak
a legerősebb izmunk a szívünk.”
Mátyás Tibor
2. Agr ár- és
élelmiszertudomány
A honfoglalást követő időszakban hazánkban az állatte-

nyésztés dominált, a XII. századtól kezdve azonban már egyre
jelentősebbé vált a földművelés is. Kezdetben a kimerült ter-
mőterületeket elhagyták, majd a 13. századtól kezdve már a
nyomásos gazdálkodás (örök szántó) is mindinkább elterjedtté
vált (Siki J.–Tóth-Zsiga I. 1997). A magyar mezőgazdaság rend-
kívül jó természeti adottságokkal rendelkezik, így a több mint
ezer éves kárpát-medencei ittlétünk alatt Európa egyik legje-
lentősebb élelmiszer-exportőr országává váltunk. Számos olyan
mezőgazdasági termékünk volt már évszázadokkal ezelőtt is,
melyek széles körben keresett terméknek számítottak. Elég, ha
csak a tokaji aszúra, a bakonyi sertésre4 vagy a szürkemarhára
gondolunk.
2.1. A hazai agrárképzés gyökerei
A hazai agrároktatás gyökerei Szarvasra illetve Keszthely-

re vezetnek. Szarvason Tessedik Sámuel (1742-1820), a helyi
evangélikus lelkész hozott létre egy gyakorlati gazdasági isko-
lát („agrárismereteket oktató népiskola”), ahol kezdetben ő és a
neje oktatták a mezőgazdaságban hasznos elméleti és gyakorla-
ti ismereteket (1779).
4 Kevesek előtt ismert, de az angol nyelv bacon (éjtsd: békön) szava is

magyar eredetű. „A magyar sertéstenyésztés akkori (középkori – a szerző)
erejét jelzi, hogy az angol bacon (szalonna) szó a magyar bakonyi (néme-
tül „bagoner”) szóból ered, mivel az angol vevők a sváb húsiparosoktól a
Tessedik Sámuel legjobb minőségű bakonyi árut rendelték.” (Kútvölgyi M–Tóth P. 2003,
(Keszthely, Georgikon) 7.) Az új szó természetesen az angol nyelv szabályainak megfelelő for-
mában öltött testet, mivel ők a Bakony szót nem tudták kiejteni.
16
1. Agrár- és élelmiszertudomány
Festetics György
(1755-1819), látva a hazai
agrárképzés siralmas szín-
vonalát, 1797-ben alapí-
totta meg a Tessedik nép-
iskolájánál jóval magasabb
színvonalat elérő Georgi-
kont (a György névből),
mely a hazai agrárértel-
miség gyarapodására volt
hivatott (Kaposi Z. 2002).
A Georgikonra úgy tekint-
hetünk, mint a világ első
önálló felsőfokú mezőgaz-
dasági intézményére. Az
iskola létrehozásánál a Tessedik Sámuel által alapított iskola Georgikon (Keszthely)
szolgált példaként (Eleőd Á.–Szegő Gy. 2001). A Georgikon-
ban uradalmi jogászokat, vadászokat, erdészeket, kertészeket,
sőt még szakácsokat is képeztek.
Feltétlenül meg kell említeni a Georgikon kapcsán

Nagyváthy János (1755-1819) nevét, aki ugyanazon évben
született és hunyt el, mint Festetics György. Életük néhány esz-
tendőre szorosan összekapcsolódott; Nagyváthy János volt az,
akinek a javaslatára Festetics megalapította a Georgikont.
A hazai agrár felsőoktatás egyik legnagyobb múltú intézmé-

nye a Mosonmagyaróváron létrehozott Magyaróvári Gazdasági
Magántanintézetet (1818), ami 1874-től Magyar Királyi Gazda-
sági Akadémia néven működött tovább. Magyaróvár (Moson-
magyaróvár) és Keszthely mellett a 19. század második felében
három helyen alapítottak még mezőgazdasági képzést nyújtó Nagyváthy János
(Keszthely, Georgikon)
intézményeket, melyeket 1906-ban akadémiai rangra emeltek
(Kassai M. Királyi Gazdasági Akadémia – 1875, Debreceni M.
Királyi Gazdasági Akadémia – 1868, Kolozsvári M. Királyi Gaz-
dasági Akadémia –1869 /eredetileg: Kolozsmonostori Gazdasá-
gi Tanintézet/).
Kevésbé ismert Mitterpacher Lajos neve (1734-1814), ho-

lott ő volt az agrártudományok első hazai professzora. Már
17
a Theresianum (néha:
Teréziánum/Terézianum)
nevű, nemesi ifjakat ok-
tató intézményben is
oktatott mezőgazdasági
ismereteket, később pedig
a nagyszombati egyetem
Budára, majd Pestre tör-
ténő költözését követően
őt bízták meg a mezőgaz-
dasági ismeretek tanításá-
val, így ő volt az első hazai
agrártudományi tanszék
vezetője (oeconomica ru-
ralis) (Für L.).
A hajdani Debreceni Magyar
Királyi Gazdasági Akadémia,
ahol gróf Wass Albert is tanult 2.2. Állattenyésztés
(ma: Debreceni Egyetem
Balásházy János Gyakorló
Szakközépiskolája, A magyar mezőgazdaságon belül az állattenyésztés mindig
Gimnáziuma és Kollégiuma) fontos szerepet töltött be, ami főként az időjárás okozta szél-
sőségek kiegyensúlyozására volt hivatott. Az elmúlt évtizedek-
ben viszont csökkent az ágazat súlya, a növénytermesztés és
állattenyésztés aránya az agráriumon belül kb. ⅔-⅓. Állatte-
nyésztésünknek jelenleg is számos olyan szegmense van, ahol
mindenféle túlzás nélkül állíthatjuk, hogy világszínvonalúak a
magyar mezőgazdászok.
A 20. századi állattenyészés talán legnagyobb hazai alakja a
kairói születésű Horn Artúr (1911-2003). Kutatásai rendkívül
szerteágazóak voltak, kiterjedtek többek között a szarvasmar-
ha-, a baromi- és sertéstenyésztésre, a populációgenetikára. A
Horn Artúr köré szerveződött tudóscsoport egyik legjelesebb
tagja volt Dohy János (1934-2002), aki a szarvasmarha-te-
Horn Artúr nyésztés terén ért el kimagasló eredményeket, illetve a nagyhí-
(Budapest, rű professzor fia, Horn Péter (1942), aki a sertés-, gímszarvas-,
Kossuth Lajos tér 11. szám) baromfi- és a haltenyésztés terén hívta fel magára nemzetközi
szinten is a figyelmet. Az elsősorban állatgenetikával és há-
ziállatok nemesítésével foglalkozó Horn Péter mindössze hu-
szonhat éves volt, amikor Kasmír miniszterelnöke személyesen
kérte fel India baromfiprogramjának a beindítására (Horn P.
18
2005). A genetika neves tudósa volt Anker Alfonz (1925-

1979). Lótenyésztéssel és galambtenyésztéssel kapcsolatos ku-
tatásaival is már dicsőséget szerzett a hazai agráriumnak, nevét
azonban a sertéstenyésztés kapcsán említik meg leginkább. Ő
volt a KA-HYB hibridsertés kitenyésztője. A nemesítés 1962-
ben a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán kezdődött Anker
Alfonz vezetésével.
A baromfitenyésztés, a takarmányozástan, a szarvasmarha-
bírálat és családtenyésztés tudósa volt Csukás Zoltán (1900-
1957), akinek nevét Csornán szakközépiskola viseli. A halte-
nyésztés világszerte elismert szaktekintélye volt Woynárovich
Elek (1915-2011). 1968-tól a FAO szakértőjeként tíz ország- Woynárovich Elek
ban segítette a haltenyésztési programokat. Woynárovich Elek (Budapest,
neve azonban az egyetemi oktatásban is igen jól cseng, hisz ő Kossuth Lajos tér 11. szám)
volt az, aki megalapította hazánk első hidrobiológia tanszékét
(1966).
„Lovas nemzet a magyar”, tartja a mondás. Így is van, eh-
hez azonban olyan szakemberekre volt mindig is szüksége a
magyar lótenyésztésnek, akik értőn, nagy szaktudással rendel-
kezve végezték a fajtakiválasztást. Egyik ilyen szakember volt
Kozma Ferenc (1826-1892), aki újjászervezte a vegyes lóállo-
mányú méneseket, és kiváló tenyészállatokat hozatott be az or-
szágba, amivel megvetette a későbbi hazai sikeres lótenyésztés
alapjait (Estók J. és társai 2003). Kozma Ferenc, mint a lóte-
nyésztési osztály vezetője, nagy szerepet játszott abban, hogy a
kisbéri félvér világhírű magyar lófajtává váljon.
Kozma Ferenc
A juhtenyésztés egyik legnagyobb hazai alakja volt Schandl
(Budapest,
József (1885-1973). Nevéhez a hazai juhtörzskönyvezés meg- Kossuth Lajos tér 11. szám)
szervezése és a magyar fésűs merinó kitenyésztése köthető.
Schandl volt az Országos Gyapjúminősítő Intézet és az Állatte-
nyésztési Kutatóintézet igazgatója, illetve jelentős a felsőokta-
tásbeli tevékenysége is.
A korszerű szarvasmarha-tenyésztés egyik úttörője volt a
Magyaróvári M. Királyi Gazdasági Akadémia igazgatója, Uj-
helyi Imre5 (1866-1923). Neki köszönhetően a tejiparunk is
jelentős fejlődésnek indult. Ujhelyi Imre mint tanár, kutató,
állatorvos és mint tudományos szervező egyaránt ismert. Kez-
deményezésére alakult meg Magyaróvári Szarvasmarhatenyésztő
5 A Magyar Életrajzi Lexikonban Ujhelyi Imre neve helytelenül Újhelyi

Imreként szerepel.
19
Egyesület (1896) és a Tejkísérleti Állomás (1903). Részben Ujhe-

lyi munkásságának folyományaként jöttek létre a későbbiek-
ben a tejellenőrző egyesületek, illetve alakult ki a szarvasmar-
ha-törzskönyvezés (http://www.vmujhelyi.hu/).
Jelentős szerepe volt a megfelelő szarvasmarha-fajták kivá-
lasztásában Tormay Béla (1839-1906) állatorvosnak, akinek
az állatorvosi és a mezőgazdasági szakoktatás terén köszönhet
sokat a tudomány. Nevét őrzi többek között a Debreceni Egye-
tem Tormay Béla Szakkolégiuma.6
Tormay Béla
Említsük meg továbbá az ír származású magyar hazafi,
(Budapest, Egán Ede (1851-1901)7 nevét. Országos tejgazdasági felügyelő-
Állatorvostudományi ként sokat tett a hazai tejtermelés és sajtgyártás fellendítéséért.
Egyetem) Szintén Egán Ede volt az, aki kormánybiztosként a mezőgaz-
daság eszközeivel próbált meg enyhíteni a ruszin nép nyomo-
Boczonádi Szabó Imre rán. Emiatt Kárpátalján mind a mai napig igen nagy tisztelet
nemcsak a méhészet
övezi (Dupka Gy. 2011). A szürkemarha megmentőjeként te-
területén alkotott mara-
kinthetünk Bodó Imre professzorra. Az ’50-es években kétszáz
dandót, zenei tehetsége
szürkemarha tehenet és hat bikát szó szerint eldugott a Horto-
is kiemelkedő volt. Ku-
ruc nótákat zenésített bágyon, így a fajta átvészelte a vészterhes időket. A hivatalos
meg, Rákóczi Ferenc álláspont szerint ezeket is keresztezni kellett volna a nagyobb
Törökországból haza- tejhozamú, szovjet kosztromai fajtával. A neves genetikus az
hozott hamvait az álta- Állatorvosi Egyetem, a Debreceni Agrártudományi Egyetem és
la megzenésített nóták a Szent István Egyetem professzora volt.
kíséretében szállították A hazai méhésztre a legnagyobb hatással Boczonádi Sza-
haza. bó Imre (1847-1933) volt. 1913-ban tette „közkinccsé” az ún.
nagy Boczonádi-kaptárt (gyakori, szakmai rövidítése: NB). A
nagy keretméretű vándorkaptár (keretes méhkaptár) jelenleg is
a legnépszerűbb kaptártípus hazánkban, amelyen kis változta-
tásokat eszközöltek ugyan az elmúlt több mint egy évszázad
alatt, de még mindig olyan, mint ahogy azt Boczonádi meg-
alkotta.
Fleischmann Rudolf 6 Kevesek előtt ismert, hogy a neves agronómus lánya volt az irodalmi
(Gyöngyös, Károly Róbert Nobel-díjra is jelölt Tormay Cécile írónő.
Campus) 7 Egán Ede neve helytelenül Egan-ként szerepel a Magyar Életrajzi Le-
xikonban.
20
2.3. Növénytermesztés „Boczonádi kaptárának

sikere többrétű, a teljesség
A mezőgazdasági szakemberek egyik kiemelt tudományte- igénye nélkül nézzük elő-
rülete a növénynemesítés. Elsődleges céljuk a minél nagyobb nyeit, amelyek különösen
hozamok elérése, az időjárás viszontagságainak ellenálló fajták a (…) kisméretű kaptárak
kinemesítése és a kártevők elleni rezisztencia növelése. Legfőbb hátrányait küszöbölte ki
kenyérgabonánk a búza, melynek nemesítésére kiemelt figyel- anno. Bőven van hely a
met szenteltek a növénynemesítőink, s túlzás nélkül állíthatjuk, fészekben és a méztérben
hogy a világ legnevesebb gabonanemesítői közé sorolhatjuk a egyaránt, biztonságos
magyar kutatókat. A széles közvélemény előtt az egyik legis- benne a telelés, hiszen a
mertebb búzanemesítőnk Baross László (1865-1938), aki a méhek akár léputca-vál-
tás nélkül is áttelelnek.
búza mellett számos egyéb növény nemesítésével is foglalko-
Egész évben nagy, népes
zott. A Bánkúti8 1201-es búzáját 1933-ban Kanadában a világ
család tartható benne, így
legjobb búzájának választották. Kevésbé ismert Székács Elem- a telelésbe is népes család
ér (1870-1938) („kalászvadász”) neve, aki növénynemesítőként indítható el, amely ta-
igen széles spektrumát nemesítette a növényeknek, többek kö- vasszal kevés beavatko-
zött dohányt, (rozsdaellenálló) búzát, takarmányrépát, árpát, zással, gyorsan fejlődik
zabot, kukoricát, lent, kölest, lucernát, kendert és ricinust is fel termelővé. (…) Kön�-
nemesített. Fleischmann Rudolf (1879-1950) szintén növény- nyen szállítható, igazi
nemesítőként szerzett hírnevet. A csehországi születésű tudós vándorkaptár. Boczonádi
főként búza-, zab-, rozs- és kukorica-nemesítéssel foglalkozott. a bakhátas rostaszövetes
Legismertebb nemesítése az F.481-es fajta, mely a széles köz- keretfedő használatával
vélemény előtt „sziki búza” néven vált ismertté, mivel még a teljesen újat alkotott, hi-
szikes talajon is bőséges termést ad. S ne felejtsük el továbbá szen előtte nem volt, ez-
megemlíteni, hogy Fleischmann hibridizálta a világon először a zel a kaptáralkatrésszel
búzát és a tarackbúzát (Estók J. és társai 2003). kialakított menekülőtér
egyik kaptárban sem.”
(Bross Péter: Százéves
Az anyarozzsal kapcsolatos kutatások szaktekintélye volt
az NB kaptár. Méhészet,
Békésy Miklós (1903-1980). Békésy oldotta meg az anyarozs
2013/11, 12.)
(vagy varjúköröm) mesterséges termesztését. Az anyarozs je-
lentőségét a gyógyszeripari felhasználhatósága adja. Nevéhez
köthető továbbá a jelenleg is használt ún. egyszem-analízis ki-
dolgozása.
Az első világháborút követően felértékelődtek a korábban a
mezőgazdaság szempontjából nem használt területek, így töb-
bek között a homokterületek is. A hazai homoki gazdálkodás
8 A „bánkúti” elnevezés a hajdani Arad vármegyei település Bánkút-

puszta nevéből származik. A település jelenleg Medgyesegyháza része,
és Békés megyében található. Nem összetévesztendő tehát a szintén
Bánkútnak nevezett bükki településsel.
21
legnevesebb szakembere volt Westsik Vilmos (1883-1976)

(„a homok doktora”), aki a homoki területeinkre (Kiskunság,
Nyírség) művelési rendszereket, illetve a talajtípusra alkalmas
vetésforgókat dolgozott ki.
„...vegyetek kertet! Dol-
gozzatok, ássatok, ültes-
2.3.1. Gyümölcs- és zöldségtermesztés
setek üres óráitokban,
s ha majd egykoron a
saját kezeitekkel ápolt A pomológia (gyümölcstermesztés) legjelesebb hazai úttörője
lugas árnyában, vi- volt Entz Ferenc (1805-1877), akinek jelentősége elsősorban ab-
rágzó egészségben él- ban áll, hogy az értékes fafajták felé igyekezett fordítani a honi
vezitek a gyümölcsöt, gazdák figyelmét, illetve az 1853-ban, a Gellért-hegy oldalá-
megértitek a pomológia ban megszervezett Haszonkertészeket Képző Gyakorlati Intézeté-
életrendi fontosságát.” vel megteremtette hazánkban az önálló kertészeti szakoktatást
(Entz Ferenc) [Szabó L. (Estók J. és társai 2003). Az intézmény a Kertészeti Egyetem előd-
2002: Entz Ferenc élete
jének tekinthető.
(1805-1877)]
A gyümölcsnemesítés nagymestere volt Budai József (1851-
1939). Összesen 138 új gyümölcsfaját állított elő. Budai József
igazi hazai volt, új fajtáit az 1848/49-es szabadságharc hőseiről
nevezte el. Ferenc József iránti ellenszenvét mi sem jelzi jobban,
minthogy egyik barackfajtáját (Libényi barack) a szabólegényről,
Libényi Jánosról (1831-1853) nevezte el, aki az osztrák császár
ellen 1853-ban sikertelen merényletet hajtott végre – vagy ahogy
Budai József egyik levelében írta: „arról az érdemes szabólegény-
ről, aki annak idején a világ legaljasabb zsarnokát nyakonszúrta.”
Dísznövény-, zöldség- és gyümölcs-nemesítő volt Magyar Gyu-
la (1884-1945), aki több tucat növényt nemesített. Kutatásai
szerteágazóak voltak, az általa „megalkotott” növények köre
a mandulától a paradicsomon át az orchideáig terjed. A közel-
múlt eseményei közé tartozik, hogy Hrotkó Károly (1952) az
első magyarként vehette át több mint két évtizedes szakértői
tevékenysége elismeréseképpen a Kínai Népköztársaság China
Friendship Award díját (2014). A Budapesti Corvinus Egyetem
Kertészettudományi Karának professzora a jeles kitüntetést azért
kapta, mivel Senszi (Shaanxi) tartományban meghonosította a
cseresznye és a meggy termesztését, illetve az általa kidolgozott
ún. cseresznyeorsó-művelési rendszert. A program sikerét mi sem
bizonyítja jobban, minthogy jelenleg a terület a kínai cseresznye-
termelés egyik központja, illetve a tartományban található a vi-
lág két legnagyobb cseresznye-faiskolája.
22
Az alkalmazott mikológia legnagyobb hazai képviselője

Balázs Sándor (1925-2016), aki a kecskeméti Zöldségtermesz-
tési Kutatóintézet igazgatója volt, illetve a Kertészeti Egyetem
(ma: Budapesti Corvinus Egyetem) Zöldség- és Gombater-
mesztési Tanszékének vezetője. Fő kutatási területe a gomba-
termesztés lehetőségei, ezen belül pedig a laskatermesztés tech-
nológiája. Négy új gombafajta előállítása fűződik a nevéhez. A
jelenkor nagy gyümölcsnemesítői közül említsük meg a mák-
nemesítő Bernáth Jenő (1944) és az almanemesítő Tóth Mag-
dolna (1951) nevét.
Kalocsán tudományos keretek közt 1917-ben nyílt lehetőség
a „piros arany” termesztésére, amikor megnyitották a Kalocsai
Paprikakísérleti és Vegyvizsgáló Állomást. (A világ első ilyen jelle-
gű intézete volt!) Ennek első, nemzetközi elismerést kiváltó ered-
ménye Horváth Ferenc (1894-1971) nevéhez köthető. Horváth
itt nemesítette ki (találta meg) az első csípősségmentes paprikát
(1929). Az állomás korábbi vezetője és létrehozója (Horváth Fe-
renc előtt) Obermayer Ernő (1888-1969) volt, aki szintén jelen-
tős eredményeket ért el a paprikanemesítés terén; az ő nemesítő
tevékenységének köszönhetjük a csípős paprika fajtáink 80%-
át. A hazai burgonyanemesítés megalapozója volt Teichmann
Vilmos (1898-1967). A burgonya mellett rozs, homoki lucerna,
szöszösbükköny, napraforgó és fehérvirágú csillagfürt neme-
sítéseket is végzett. Teichmann Vilmos volt a Kisvárdai Nö-
vénynemesítő Telep megszervezője. Jelentőségét mutatja, hogy
az általa nemesített Gülbaba és Kisvárdai rózsa fajtájú burgo-
nyák az 1960-70-es években a vetésterületek 80%-át uralták Teichmann Vilmos
(https://napkeletnepe.
(http://portal.agr.unideb.hu). hu/2018/01/17/gulbabat-
A debreceni agráregyetem professzora volt Bocz Ernő nemesitett-a-nyirsegi-
(1920-2010). Az országban elsőként alapított Növénytermesztési homokba/)
és Ökológiai Intézetet. Munkássága során többek között lucer-
na, cirok és gyepalkotó fűfajok nemesítésével és termesztéstech-
nológiájuk fejlesztésével foglalkozott.
23
2.3.2. Szőlőtermesztés
A hazai szőlőtermesztés igen nagy hagyományokra tekint

vissza, egyes borfajtáink már évszázadokkal ezelőtt is komoly
nemzetközi ismertségnek örvendtek. Az elmúlt közel másfél
évszázad tudatos szőlészeti és borászati kutatómunkájának
köszönhetően pedig Magyarországhoz számos jelentős tudo-
mányos eredmény köthető. S ne felejtsük el megemlíteni azt
a tényt, hogy hazánkban a bor nemcsak mint élvezeti cikk
került a kupába évszázadokon keresztül, hanem mint folya-
dék is jelentős szerepet töltött be. A hazai vizek ugyanis sok
helyen ihatatlanok voltak, ezért a 4-5%-os alkoholtartalmú
bor fogyasztása rendszeres volt szerte az országban (Kaposi Z.
2002). A hazai szőlőtermelés volumenét mutatja, hogy a filo-
xéravészt megelőzően a kontinens egyik legnagyobb termelői
voltunk Franciaország, Spanyolország és Olaszország mellett.
A filoxéravész következtében a korábbi 622 000 kat. holdnyi
szőlőterület közel felére, 340 000 kat. holdra csökkent (1895)
(Estók J. és társai 2003). A szőlőnemesítés terén végzett úttö-
rő jellegű munkát kora polihisztora, Görög Demeter (1760-
1833), aki a mezőgazdaság mellett többek között az irodalom
és a térképészet terén is maradandót alkotott. Az Amerikából
1878-ban Európába került szőlőperonoszpóra fejlődésmene-
tével, lappangási idejének megfigyelésével, előrejelzésével stb.
foglalkozott Istvánffi Gyula és Pálinkás Gyula (Hajdu E.–
Nagy B. 2011). Istvánffi Gyula (1860-1930) nevét leginkább
az utókor az általa kidolgozott szőlőperonoszpóra-előrejelző
módszer kidolgozása kapcsán említi – számos egyéb, a mező-
gazdasági termelés eredményét növelő kutatása mellett. Mód-
szerét külföldön is több helyen bevezették.
Szőlészeink közül a szélesebb közvélemény előtt elsősor-
Mathiász János
(Budapest, ban a szőlőnemesítők nevei ismertek. Közülük is a legismer-
Kossuth Lajos tér 11. szám) tebb Mathiász János (1838-1921). A Mathiász János által ne-
mesített szőlőfajták számában igen nagy eltérés mutatkozik az
24
egyes források között,9 az azonban tény, hogy számos, jelen-

leg is termelt fajtának ő volt az „szülőatyja”, és fajtái jelenleg is
négy kontinensen találhatók meg. Legismertebb, ma is termelt
szőlői a Csabagyöngye (Stark Adolf nevelte fel), az Ezeréves Ma-
gyarország emléke, a Mathiász Jánosné muskotály és a Szőlősker-
tek királynője. Szintén neves szőlőnemesítőnk volt Stark Adolf
(1834-1910), aki számos szőlőfajtát nemesített, nevét azonban
a Csabagyöngye tette híressé. Kevésbé ismert Kocsis Pál (1884-
1967) neve, holott 150 szőlőfajtáját ismerik a szakemberek (Ko-
csis P.). Legismertebb fajtái a Glória Hungariae, az Irsai Olivér,
a Kocsis Irma és a Pannónia. A róla szóló források szinte mind-
egyike kiemeli a hazaszeretetét tükröző névadásait, így például
Lesz még hazám, Magyar az én szülőföldem, Névtelen hősök em-
léke stb.
Kozma Pál (1920-2004) hírnevet elsősorban a szőlővirág-
és virágzásbiológia, a szelekciós és keresztezéses szőlőnemesítés,
a szőlő szerves és ásványi anyagcseréje stb. terén elért ered-
ményei alapján szerzett (Csoma Zs. 2004). Teleki Zsigmond
(1854-1910) neve az alanynemesítés terén lett ismert a borászok
körében, akinek alanyvesszői számos országába eljutottak. „Ma
a világ kötött talajú szőlőjének 60-70%-a a Teleki Zsigmond és
fia, Sándor által előállított alanyfajtákon található.” (Eleőd Á.–
Szegő Gy. 2001, 132.) Haraszthy Ágoston (1812-1869) neve az
Újvilágban jóval ismertebb, mint szülőhazájában, pedig ő volt
az, aki megteremtette a szőlőtermesztést Amerikában, mivel
ott addig csak vadszőlő termett. Elismertségét mi sem mutatja
jobban, mint egy kaliforniai szenátusi határozat egyik szöve-
gének részlete: „Ő a kaliforniai szőlőkultúra atyja, aki Kalifor-
niát az Egyesült Államok szőlőskertjévé varázsolta.” Soós István Haraszthy Ágoston
(1902-1959) vegyészmérnök a hazai ampelológia (szőlészet) tu- (világháló)
dósa volt. Nevéhez köthető a második világháborút követően
9 „Mathiász János több mint 180 kiváló borszőlőt és homoki csemegesző-

lőt nemesített a Kecskemét melletti Miklós-telepen.” (Estók J. és társai
2003); „Mintegy 1300 új szőlőfajtát, köztük 180 igen kiválót nemesí-
tett.” (Kenyeres Á. 1994); „Élete során mintegy 3600 hibridet állított
elő, közülük 180-nak a leírását is elkészítette.” (http://www.mtva.hu);
„Munkás élete során mintegy 3500 hibridet állított elő.” (Für L.); „Ad-
dig is tudtam, hogy a magyar borászat és szőlészet mekkora eredményeket
köszönhet neki, 3700 szőlőfajtát nemesített, amiből ötvenet-hatvanat
ma is termesztenek.” (Mathiász Gábor /Mathiász János dédunokája/
2006); „Mathiász János (1838–1921) világszerte elismert szaktekintély
volt, mintegy 3500 hibridet állított elő.” (Kollega T. I. 1996-2000)
25
a szőlőkataszter elkészítése, ő volt a Nemzetközi Szőlő- és Bor-

„Az aranysárga nedű hivatal Borbizottság elnöke, a hazai borászati mikrobiológiai
Tokaj városáról kapta kutatások elindítója. Nevét egy fővárosi élelmiszeripari szakkö-
nevét, ahol egy véletlen zépiskola vette fel.
folytán, egy elhúzódott Hungarikum boraink közül legelőször említessék meg a to-
szüretnek köszönhető-
kaji aszú neve. Első készítője („felfedezője”) a legenda szerint
en jöttek rá az aszúbor
Lorántffy Zsuzsanna udvari papja, Szepsi Laczkó Máté (1570 k.-
készítésének titkára. A
legenda szerint Loránt- 1633 után) erdőbényei lelkész volt. A valósághoz azonban hoz-
ffy Zsuzsanna az udvari zátartozik, hogy az aszúkészítés eljárását egyes források szerint
papját, Szepsi Laczkó már ezt megelőzően is, mintegy száz esztendővel ismerték. Má-
Mátét bízta meg a sző- sik hungarikum borunk az egri bikavér. Első készítője Gröber
lőszürettel, amely szüret Jenő (1869-1941) volt, akinek nevéhez köthető egy speciális,
azonban egész novembe- a szőlőművelésnél használatos ekekapának a megalkotása is
rig elhúzódott a háborús (Gröber-féle kapálóeke).
helyzet miatt, így a tőkén
maradt szőlőszemek ös�-
szeaszalódtak. A szüretet 2.3.3. Dísznövény-nemesítők
követően a bort tufába
vájt kőpincékbe rejtették
(nehogy azt az ellenség A dísznövény-nemesítés neves kutatója volt Kováts Zoltán
megtalálja), s amikor az (1924-2010), aki több mint száz új fajtát állított elő (pl. egy-
aszottra érett szemek- nyári mályvarózsák) (Kollega T. I. 1996-2000). Márk Gergely
ből készült bort meg- (1923-2012) rózsanemesítő több mint hatszáz új, magyar törzs-
kóstolták, olyan fenséges könyvezett rózsafajtát alkotott, létrehozta az első Rozáriumot,
ízt és zamatot éreztek, a magyar rózsagyűjteményt. „Fajtáit a Trianonban elszakított
amilyet előtte még soha- és a jelenlegi Magyarország városairól, földrajzi helyekről, törté-
sem. A legenda szerint nelmi személyiségekről, a magyar szentekről és híres emberekről
így született meg 1630 nevezte el.” (Jámborné B. E. 2008)
táján a Tokaji Aszú.”
(Mátyás Sz. 2006, 8.)
2.4. Erdészet
„Életem szerelme a rózsa. A mezőgazdaságon belül az erdészet szerepét és jelentőségét

Törekvéseim értelmét ab- az elmúlt évtizedekben kisebb súllyal kezelték, mint az szük-
ban látom, hogy rózsáim séges lett volna. Jelentősége természetesen messze nem csak az
szebbé tegyék a világot, ipari nyersanyagnak számító fában rejlik, hanem ennél jóval
az emberek örömére.” nagyobb szerepe van. Gondoljunk csak a vadgazdálkodásra, a
(Márk Gergely) rekreációra, vagy arra, hogy az erdők a biológiai sokszínűség
megőrzésének egyik záloga. A legendás selmeci (selmecbányai)
tanárok közé tartozik Fekete Lajos (1837-1916), aki az erdészet
szinte valamennyi ágát ismerte és oktatta (erdészeti növénytan,
26
erdőismerettan). Legismertebb műve a Balattny Tiborral kö-

zösen írt Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a ma-
gyar állam területén (1913) címet viseli, amelyet számos forrás
növényföldrajzi alapműként említ (Estók J. és társai 2003).
A háromszéki születésű Bedő Albert (1839-1918) oroszlánrészt
vállalt az első modern polgári erdőtörvény megalkotásában és
végrehajtásának megszervezésében (1879. évi XXXI. törvény-
cikk). A törvény időtállóságát mutatja, hogy 55 évig volt hatály-
ban (Ormos B. 2008). Szintén selmeci diák volt Kaán Károly
(1867-1940). Magas rangú hivatalnokként (kormánybiztos,
címzetes államtitkár) sokat tett hazánk erdősültségének növelé-
séért. Többek között ő volt az egyik fő szorgalmazója az Alföld
Bedő Albert
fásításának, az erdőkben végzett rablógazdálkodás ellen szintén
(Budapest,
többször felszólalt, s nevéhez köthető a természetvédelmi tör- Kossuth Lajos tér 11. szám)
vény megalkotása (Kenyeres Á. 1994). A vadgazdálkodás egyik
legnagyobb hazai egyénisége Kőhalmy Tamás (1936-2003). A
soproni egyetemen több mint két évtizeden keresztül volt tan-
székvezető, illetve erdő- és vadgazda mérnökök generációit ok-
tatta. A nemzetközileg is elismert tudós a Nemzetközi Vadászati
és Vadvédelmi Tanács Európa-Ázsia Nagyvad Bizottságának az
alelnöke volt. Kőhalmy Tamásnak köszönhetően alakult meg
a Vadgazda Mérnöki Szak soproni és csíkszeredai tagozata. Az
országhatáron túl is a legismertebb magyar erdészmérnökök
egyike Roth Gyula10 (1873-1961). Hosszú éveken keresztül
az Erdészeti Kutató Intézetek Nemzetközi Szövetségének volt az
elnöke, a soproni Erdészeti Főiskola iskolateremtő tanára, aki
még nyolcvanhárom évesen is vállalta az oktatást, mivel 1956-
ban a főiskola tanári karának nagy része elhagyta az országot.
Elsősorban Roth volt az, aki kiharcolta azt, hogy Sopronban Kaán Károly
(Budapest,
kapjon helyet a Selmecbányáról elmenekült intézmény (Magyar
Kossuth Lajos tér 11. szám)
P. 1961). Utolsó tagja volt a régi tudós erdészprofesszori gárdá-
nak Bencze Lajos (1912-2007). Roth professzor utódjaként az
erdőművelés és a vadgazdálkodás területén fejtett ki széles körű
tudományos tevékenységet.
10 Neve a Magyar Életrajzi Lexikonban hibásan, „Róth”-ként szerepel.
27
2.5. Növényvédelmi állattan
A növényvédelmi állattan (növényvédelmi entomológia) ki-

emelkedő képviselője, a Kertészeti és Szőlészeti Tanintézet Rovar-
tani Tanszékének alapítója (ma: Budapesti Corvinus Egyetem)
sipeki Balás Géza (1914-1987). A jeles növényvédelmi szakember
főként a növényvédelmi állattan területén ért el kimagasló ered-
ményeket, nevéhez köthető Európa második legnagyobb gubacs
gyűjteményének a létrehozása. Szintén az entomológia tudósa
volt Manninger Gusztáv Adolf (1910-1982), aki elsősorban a
szántóföldi növények kártevőinek vizsgálatával foglalkozott.
Említsük meg továbbá a Növényvédelmi Kutató Intézet egy-
kori igazgatójának, Jermy Tibornak (1917-2014) a nevét. Az
entomológia területén elsősorban növényevő rovarok táplálék-
specializációjának kérdésével, fénycsapdahálózat kiépítésével,
biológiai védekezéssel foglalkozott (Sáringer Gy. 2007, www.
agroinform.com). Szintén a Növényvédelmi Kutatóintézet mun-
katársa volt – később pedig a Pannon Egyetem rektora – Sárin-
Manninger Gusztáv Adolf
ger Gyula (1928-2009). A kísérletes rovartani kutatásokban ért
(Keszthely, Georgikon)
el kiemelkedő eredményeket. A hazai kabócafauna taxonómiai
feldolgozásában is részt vett, számos új fajt írt le, illetve meg-
szervezte a hazai szúnyogkutatást, az általa vezetett kutatócso-
port pedig kidolgozta a szúnyogok elleni jelenleg is használt
biológiai védekezési módszert (Jermy T. 2009).
A növényvirológia két elismert szaktekintélye Horváth Jó-
zsef (1936), a Pannon Egyetem egyetemi tanára és Balázs Er-
vin (1948), az MTA Agrártudományi Kutatóközpont főigazgató-
ja. Balázsnak jelentősek a növényi biotechnológia terén végzett
kutatásai is.
2.6. A mezőgazdaság „nagy szervezői”
Természetesen a mezőgazdaság területéről sem hiányozhat-

nak a „nagy szervezők”, akik kiépítették az intézményrendszert,
illetve a gyakorlatban megvalósították azt, amit tudóstársaik az
elméletben alkottak meg. Elsőként említsük meg Bezerédj Pál
(1840-1918) nevét, aki a hazai selyemhernyó-tenyésztés fellen-
dítője és bőkezű pártolója volt. A magyaróvári akadémia tanára
volt a juhtenyésztés és a gyapjúismeret elismert szaktekintélyének
28
számító Rodiczky Jenő (1844-1915). Rodiczky volt az Or-

szágos Gyapjúminősítő Intézet alapítója és vezetője is. A róla
szóló szakirodalom mind megemlíti, hogy jelentős a szerepe
a hazai gazdasági tanintézetek struktúrájának kialakításában.
Az Országos Phyloxera Kísérleti Állomás és a Rovartani Állomás
megszervezője volt Horváth Géza (1847-1937), a filoxéra elleni
küzdelem egyik élharcosa. Az agrárium nagy szervezői között
említsük meg továbbá a kórházalapító Károlyi Sándor (1831-
1906) nevét. 1898-ban megalapította a Hangya Szövetkezetet.
A szervezet jelentőségét mutatja, hogy a II. világháború előtt
már mintegy 700 000 tagja, 30 konzervgyára és 20 ipari üzeme
volt, így a térség egyik legjelentősebb mezőgazdasági társulá-
sának számított (www.hangyaszov.hu). A magyaróvári intézet
neves tanára volt Cserháti Sándor (1852-1909). Növényter-
mesztőként és nemesítőként írta be nevét a hazai tudomány-
történetbe. „Hazánkban ő volt a tudományos növénytermesztés,
a növénynemesítés megalapozója, az okszerű talajművelés, a ma
is korszerű talajerő-gazdálkodás − vele a műtrágyázás −, a me-
zőgazdasági kísérletügy atyamestere”. (www.cserhati.hu) Cserháti
Sándor nevét Nagykanizsán iskola őrzi. Anghi Csaba (1901-
1982) nevét sokan mint a fővárosi állatkert főigazgatójáét isme-
rik, holott jeles állattenyésztési szakember is volt. Ő szervezte Cserháti Sándor
meg az Állattenyésztési Kutatóintézet gödöllői baromfitenyésztő (Budapest,
osztály kutatólaboratóriumát. Jelentősek a nyúltenyésztéssel Kossuth Lajos tér 11. szám)
kapcsolatos eredményei, foglalkozott továbbá a magyar pász-
torkutyákkal, a zsiráfokkal, számtalan ismeretterjesztő előadást
tartott és tanfolyamot szervezett kisállattenyésztők részére, il-
letve hüllőbőrökre konzerválási eljárást dolgozott ki (Takács I.).
A tudományos ismeretterjesztés terén említsük meg Bálint
György (1919-2020) nevét, akit egy ország „Bálint gazdaként”
ismert meg.11 Számos szakkönyvet írt, a Kertészet és Szőlészet
című folyóirat főszerkesztője volt, a televízióban vállalt szerep-
lései következtében pedig a honi kertbarátok elsőszámú tanítója
volt évtizedeken keresztül.
1960-as évektől kezdve jelentős fejlődés indult be a gazdasá-
gi ágak szinte mindegyikében, így a mezőgazdaságban is. A ter-
melés volumene jelentősen emelkedett, mellyel párhuzamosan
11 Bálint gazda néven korábban Czupy Bálint (1900-1975) vezetett és
szerkesztett a Szabad Európa Rádióban műsort. Czupy a KALOT
mozgalom egyik szervezője volt, majd 1951-től a Szabad Európa
Rádió munkatársa.
29
a technológiai színvonal is ugrásszerűen növekedett. Egyes ter-

mények termésátlaga és minősége világviszonylatban is kiemel-
kedő volt. Két olyan ikonikus mezőgazdasági szakember nevét
kell megemlíteni, akik az általuk irányított termelőszövetkeze-
tet a honi agrárium ékköveivé tették. Az egyik Szabó István
(1924-2017), aki a Nádudvari Vöröscsillag Termelőszövetkezet
elnöke volt, majd 1990-ben a KITE-nek alapító elnöke lett. A
KITE jelenleg is a magyar mezőgazdaság egyik zászlóshajója.
A másik személy Burgert Róbert (1924-1999), aki a Bábolnai
Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója volt. Burgert Róbert
dolgozta ki az ún. Iparszerű Kukoricatermesztési Rendszert,
melynek köszönhetően jelentősen nőtt nemcsak a kukorica,
hanem más gabonák termésátlaga is.
2.7. Élelmiszeripar
Az agártudomány jeles személyiségei között számos olyan

híres feltalálót, tudóst és kutatót mutattam be, akik az élelmi-
szer- és agrártudomány között nehezen meghúzható határon
fejtették ki tudományos tevékenységüket. Jelen alfejezet első-
sorban azokat a személyeket mutatja be, akikhez konkrétan va-
lamilyen élelmiszer illetve technológiai fejlesztés köthető.
A történelmi Magyarországon a tejgazdálkodásnak két-
féle típusa volt, a síkvidéki (főként az Alföld területe) és a
transzhumáló állattartás (Erdély és Felvidék). A sík területeken
az igás és a tejelő állatokat külön tartották. A tejelő jószágok
teje és az abból készített tejtermékek elsősorban a háztartások
saját fogyasztását elégítették ki. A hegyvidéki területeken az év
nagyobb részében az állatok (juh, szarvasmarha) a havasi lege-
lőkön voltak. A tej feldolgozását sokszor a pásztorok maguk vé-
gezték, a késztermékből pedig eladásra is bőven jutott, különö-
sen a felvidéki területeken (Siki J.–Tóth-Zsiga I. 1997). A nagy
Havasi pásztorok (Erdély) múlttal rendelkező hazai tejfeldolgozás ellenére is, számos eu-
(FORTEPAN / Magyar rópai országokhoz képest (pl. Franciaország, Olaszország, Hol-
Földrajzi Múzeum / landia, Svájc, Dánia, Lengyelország) a magyar sajtkultúra jóval
Erdélyi Mór cége) kisebb hagyományokkal rendelkezik, s ez megmutatkozik a
megtermelt sajt mennyiségében, az egy főre jutó sajtfogyasztás-
ban és az előállított sajtfajták relatíve csekély számában is. En-
nek ellenére számos olyan magyar sajtfajta van, amely évtizedek
30
óta töretlen népszerűségnek örvend a lakosság körében. Egyik

legismertebb sajtunk a jellegzetes, ammóniára emlékeztető pál-
pusztai sajt, amit a megalkotója egyes feltevések szerint magáról
nevezett el (Heller Pál). Szintén Hellerhez köthető a Derby sajt
megalkotása is (http://palpusztaisajt.hu). 1955-ben alkotta meg
Csiszár József (1901-1955) az 1981-ig Ementáliként árusított
Pannonia sajtot, amely az elmúlt évtizedek alatt az egyik leg-
keresettebb magyar keménysajtfajta lett (http://pannontej.hu).12
Mosonmagyaróvár fontos tejipari központ, ahol a múlt század
elején Ujhelyi Imre (1866-1923) kezdeményezésére dolgozták
ki a ma Óvári és Illmici néven ismert sajtokat (www.ovartej.hu).
Ugyancsak Mosonmagyarórvár a „szülőhelye” a várost ketté-
szelő folyóról elnevezett Lajta sajtnak (megalkotója Egyed Ist-
ván), ami egy zsíros, félkemény sajtkülönlegesség. Szintén ma-
gyar sajtkülönlegesség a lágy és enyhén savanykás teasajt, amit
az 1930-as években Hegedűs Ödön kísérletezett ki (Farnadi
É. 2001). Ujhelyi Imre
A tejipar kapcsán pedig említsük meg azt a büszkeségre okot (Budapest,
adó tényt, hogy a fővárosban működő szövetkezeti tejüzem volt Kossuth Lajos tér 11. szám)
az első Európában, amely 1884-ben palackozott tejet is forga-
lomba hozott, két esztendő múlva pedig a Margitszigeten tej-
ivót létesített. Miután létrejött az új üzem, nem sokkal utána
megkezdték a Székely-féle gyermektej gyártását is. A speciális
tej készítési eljárását Székely Salamon (1860-1936) vegyész
dolgozta ki. A tej összetétele közelebb volt az anyatejhez, mint a
tehéntejhez (Siki J.–Tóth-Zsiga I. 1997).
A századforduló környéki Budapest a világ egyik legna-
gyobb malomipari központja volt. Évi több mint egymillió
tonna őrlési kapacitása volt a fővárosi malmoknak, mellyel Eu-
rópában a legnagyobb, a világon pedig – Minneapolis után – a
második legnagyobb központnak számított.
A búza és liszt minőségének vizsgálata terén szerzett nem-
zetközi elismertséget az agrokémikus Kosutány Tamás (1848-
1915), aki az ország számos agár felsőoktatási intézetében
tanított. Kosutány a borászati vegytan területén is maradan-
dót alkotott, nevét az 1955 óta évente kiosztott emlékérem
őrzi. A liszt kapcsán említsük meg továbbá Hankóczy Jenő
Kosutány Tamás
(Budapest,
12 Csiszár József Vas Károly (1884-1948) állatorvossal közösen dolgozta Kossuth Lajos tér 11. szám)
ki a vajkultúra aromatermelésének gyors meghatározási módszerét, az
ún. Vas-Csiszár-féle aromareakciót (Siki J.–Tóth-Zsiga I. 1997).
31
(1879-1939) nevét, aki a liszt minősítésére jelenleg is használt

farinográf társfeltalálója.
Pekár Imre (1838-1923) dolgozta ki a jelenleg is világ-
Pekár Imre (1838-1923)
szerte alkalmazott lisztvizsgálati módszert, Haggenmacher
találmánya lehetővé tet-
Károly (1835-1921) pedig a síkszita megalkotója (1887). A
te, hogy a lisztminősé-
get az addigiaktól jóval Malomipari Kutatóintézet osztályvezetője volt Rajkai Pál
gyorsabban lehessen (1905-1987). Az intézeti mérnökhöz számos malomipari ta-
megvizsgálni. Ezt mind lálmány köthető, a legismertebb közülük a búzaszeletelő gép,
a mai napig alkalmaz- amely az 1958-as brüsszeli világkiállításon nagydíjat kapott
zák (ez a pekározás vagy (Siki J.–Tóth-Zsiga I. 1997).
Pekár-próba). A külön- Az iparszerű állattartás mennyiségi növekedését hozta a sza-
féle nyelvek szintén a lámi- és kolbászgyártás megindulása és a közvágóhidak létesíté-
feltalálóról nevezték el se. Elsősorban a szegedi Pick és a fővárosi Herz szalámik voltak
az eljárást, így például a a legismertebbek, melyekből jelentős volt az export is. A híres
német is (Pekarisieren). hústermék-készítők közül megőrződött az utókor számára ifj.
Balog József (1856-1945) – aki a gyulai kolbászt készítette a
most is ismert receptúra alapján – illetve Herz Ármin (?-?) és
Pick Márk (1843-1892) neve (fia, Jenő volt az, aki a tömeg-
termelést elindította). Utóbbiak közül a vezetéknév továbbra
is őrzi az első készítők nevét az azóta is nagy népszerűségnek
örvendő szalámiknál.
A hazai édességipar megteremtése a német származású
Stühmer Frigyes (1843-1890) nevéhez köthető. Stühmer volt
ugyanis az, aki gyári méretű cukorka- és csokoládégyártó cé-
get hozott létre. Neki köszönhetjük a szaloncukor nagyüzemi
gyártásának megindulását is (www.dzm-museum.de). A gyár
egyik legismertebb terméke a Tibi csoki volt, melyet az alapító a
kisunokájáról nevezett el (Farnadi É. 2001). A Stühmer-gyár, a
Magyar Cukoripari Rt. és a Hangya Szövetkezet alapította meg
a szerencsi csokoládégyárat, amely 1927-től gyártotta a Boci
csokit, 1928-tól pedig a „cicás kakaót” is forgalmazta. A gyár
fénykorában, a hetvenes években, a szerencsi üzemben közel két
és félezer ember dolgozott és 18 000 tonna árut állítottak elő
(http://hvg.hu).13 Igen nagy múlttal rendelkezik Győr városának
édességipara. Koestlin Lajos (?-?) 1892-ben vásárolta meg
Bach Hermann kekszgyárát, amit rövid idő alatt felvirágoz-
tatott, és ország egyik legjelentősebb kekszgyártó központjává
tette. Egyik legismertebb terméke, az 1912 óta folyamatosan
13 1989-ben Szerencsen avatták fel hazánk első, európai szinten pedig a

harmadik cukormúzeumát (Siki J.–Tóth-Zsiga I. 1997).
32
gyártott Albert keksz, melyet – egyesek szerint – Viktória ki-

rályné férjéről, Albert hercegről neveztek el (ua.). 1945 után a
szocialista ipar egyik ékköve volt a Győri Keksz és Ostyagyár, az
átgondolatlan magánosítás következtében a gyár nagyhírű ter-
mékei (pl. Pilóta keksz, Vaníliás karika) azonban már nem Ma-
gyarországon készülnek. A hazai minőségi édességipar egyik
zászlóshajója a Szamos Marcipán. Alapítója a szerb származá-
sú Szavits Mladen, aki később Szamos Mátyás (1918-2002)
(„a marcipánkirály”) néven lett az egyik legnevesebb cukrász.
Termékeik az ország minden pontján kaphatók, és Európa szá-
mos országába is exportálnak.
Több évtizedes múlttal rendelkezik a Túró rudi, amely bár
szovjet (orosz) előzménnyel rendelkezik, igazi hungarikumnak
számít. A termékfejlesztő és számos forrás
szerint a névadó is (többek között az unoká-
ja szerint is) Mandeville Rudolf, a Budapesti
Tejipari Vállalat művezetője volt. Különleges
gyógyhatású édesség a pemetefű cukorka,
amely Réthy Béla (1862-1935) gyógyszerész
nevéhez köthető. Réthy 1892-ben kezdte el
gyártani a gyógyhatású, korong alakú édessé-
get. A gyógyszerész próbálkozását hamarosan
siker koronázta, és már az 1896-os Millenni-
umi Kiállításon oklevelet vehetett át találmá-
nyáért. Sikerének híre rövid idő alatt eljutott Pemetefű cukorka
az Osztrák-Magyar Monarchia távolabbi részeibe is, ahol szin-
tén közkedvelt lett. Állítólag a betegeskedő Réthyt Abbáziában
egy férfi pemetefű cukorkával kínálta, amikor az meghallotta,
hogy milyen csúnyán köhög (Farnadi É. 2001).
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az egyik legsikeresebb hazai
édességipari újítás a debreceni Felföldi József (1954) nevéhez
köthető. A Felföldi Édességgyártó Kft. jelenleg közel harminc
terméket állít elő, ezeket a világ mintegy hetven országában
forgalmazzák Iraktól Kanadáig. A számos találmány közül a
legsikeresebb a Quick Milk néven forgalmazott tejet ízesítő szí-
vószál. A szívószálban apró, ízesített golyók találhatók, melyek
a felszívott tej hatására elolvadnak.
Egy jó szlogen évtizedekre meghatározhatja egy termék,
ezzel együtt pedig egy cég jövőjét. Így volt ez a Váncza sütő-
pornál is. Az alapító, a gyógyszerész végzettségű Váncza József Quick Milk ízesített szívószál
33
(1901-1956) kitalálta reklám, még ma is ismerős szinte minden-

A husveti tojás’ csődje.
kinek. Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral! Váncza
első terméke a sütőpor volt, melyet később számos egyéb nagy-
A húsvéti piros tojás. sikerű, saját fejlesztésű termék követett, így többek között az
Elgurult nagy messze: első hazai leveskocka, puding- és parfé porok, tápszerek megal-
Belátta, hogy szépségéből kotása is a nevéhez köthető.
Nagyon sokat veszte. A fűszerkereskedelem leghíresebb hazai képviselője,
Lepipálta őt a híres, Kotányi János (1858-1928/?/) volt, aki 1881-ben hozott lét-
Jó Kotányi fűszer: re Szegeden egy paprikamalmot. Különleges őrleménye csak-
E kiváló, nagyrabecsült hamar hírnevet szerzett, és termékei eljutottak a világ számos
Bájeledel, bűvszer. pontjára, s megkapta a császári és királyi beszállító címet. Az
A húsvéti piros tojás őrölt paprikán kívül számos fűszert is forgalmazott. Halála
Titkon félre lépe, után a virágzó vállalkozást fia vitte tovább (http://hu.kotanyi.
Mert a híres paprikának com).
Pirosabb a képe.
A magyar gyorsfagyasztó ipar megteremtőjeként tekint-
El sem kelt a piros tojás,
hetünk Török Gábor (1902-1966) vegyészre, aki a Konzerv-,
Senki meg nem ette
Hús- és Hűtőipari Kutató Intézet (KOHIKI) igazgatójaként
Minden élő csak Kotányi
Paprikáját vette. kidolgozta a gyorsfagyasztott termékek gyártástechnológiáját.
A termékeket a negyvenes években Frigelite, majd 1945 után
Kotányi reklám a Kakas Mirelite néven hozták forgalomba (Siki J.–Tóth-Zsiga I. 1997).
Márton élclapban (1910) Jókay-Ihász Lajos (Louis Jokay) (1924-1993) az élelmiszer-
ipar különös szegmensében ért el világsikert. Az általa kifejlesz-
tett élelmiszereket az amerikai űrhajósok és katonák fogyasz-
tották, illetve részt vett az aszpartám nevezetű mesterséges
édesítőszer kifejlesztésében.
Preysz Móric (1829-1877) már négy-öt évvel Louis Pasteur
(1822-1895) előtt kidolgozta a pasztőrözési eljárást! Preysz bo-
rászati vegytannal foglalkozott, s felfedezte a bor hevítéssel tör-
ténő csírátlanítását. A bort a levegő kizárásával 70-80 Celsius
fokra melegítette, melynek következtében a mikroorganizmu-
sok elpusztultak. Tudományos eredményét 1861-ben közölte a
Természettudományi Társulat előadásán, azonban ez sajnos nem
vált széles körben ismertté. Nem úgy, mint a francia Pasteur el-
járása, aki 1865-ben tárta a világ közvéleménye elé felfedezését,
mellyel világhírnevet szerzett (Estók J. és társai 2003, Rapaics
R. 1953).
Napjainkban éles verseny mutatkozik hazai és nemzetközi
szinten egyaránt a minőségi bortermelésben. Igen komoly nem-
zetközi megmérettetéseken vesznek részt a borok, ahol pon-
tozzák is a nedűket, ami aztán jelentősen befolyásolja későbbi
34
értéküket. Hazánkban a minőségi bor termelésének a feltételei

– néhány kivételtől eltekintve – a rendszerváltozást követően
teremtődtek csak meg. Az azóta eltelt három évtized alatt szá-
mos olyan borász emelkedett ki, akik nemcsak hazai, hanem
nemzetközi szinten is kimagasló minőségű bort képesek előál-
lítani. Közülük is a legismertebbek: Bock József (1948) (Villá-
nyi borvidék), Gere Attila (1954) (Villányi borvidék), Szepsy
István (1951) (Tokaji borvidék), Szeremley Huba (1940-2021)
(Badacsonyi borvidék), Tiffán Ede (1942) (Villányi borvidék)
és Thummerer Vilmos (1943) (Egri borvidék).
Ellentétben a borral, a nemzeti italnak tekinthető pálinká-
nál nehéz kiemelni egy-egy készítőt. A nedű elsősorban egy-
egy tájegységhez köthető, ahol többen is hasonló receptúra
alapján készítik a pálinkát. Alkoholos italaink közül az egyik
legkedveltebb és legnagyobb ismertségnek az Unicum örvend.
A recept megalkotója viszont nem volt magyar származású és
nem is hazánkban élt. Leszármazottjai voltak majd csak azok,
akik Magyarországot választották lakóhelyükül. Zwack József
(1821-1915) („a generális”) volt az, aki 1840-ben, Budapesten
megnyitotta mára világhírűvé vált szeszgyárát. A tömény ita-
lok közül említsük meg továbbá a St. Hubertust (vagy ahogy a
köznyelv nevezi, a hubi-t), aminek receptúráját maga a cégtu-
lajdonos, Braun Lajos állította össze húszféle gyógynövényből.
Az italt már az 1900-as párizsi világkiállításon bemutatták, ami
azóta igen nagy népszerűségnek örvend (Farnadi É. 2001).
A hazai söripar kétségkívül legnagyobb alakja, a nagyipari Régi Zwack
sörgyártás megindítója ifj. Dreher Antal (1849-1920)14 volt, Unicumos üveg
akinek apjától (id. Dreher Antal15) örökölt kőbányai gyára ve-
zetése alatt az ország legnagyobb sörgyárává nőtte ki magát.
Apja halála után fia, Dreher Jenő (1873-1949) volt az, akinek
a vezetése alatt a Dreher név Nyugat-Európában, Amerikában,
de még Ázsiában, Afrikában és Ausztráliában is elismert már-
kává vált (www.dreherrt.hu).
14 ifj. Dreher Antal születési és halálozási éve a Magyar Életrajzi Lexikon

alapján: 1841-1921, a Dreher Zrt. adatai alapján viszont 1849-1920.
15 Id. Dreher Antal (1810-1863) volt az, aki megalapozta a Dreher-csa-
lád hírnevét, és kifejlesztette az ászok (lager) sörtípust.
35
A magyar pezsgőgyártás legnevesebb alakja a szabadkai

születésű Törley József (1858-1907)16 volt, aki legelső gyárát
a franciaországi Reimsben alapította. Hazatérését követően
1882-ben alapította meg cégét, amely hamarosan a hazai pezs-
gőgyártás legfontosabb szereplőjévé vált (www.torley.hu).
Kevesek előtt ismert Keszler Gyula (1855-1940) neve, aki
Julius Kessler néven whiskey-t gyártott az Egyesült Államokban
(1888). Az ital rendkívül sikeres volt, amit jelenleg is gyárta-
nak. Keszler megbecsültségét mutatja, hogy haláláról még a
The Wall Street Journal is beszámolt.
Törley József
(világháló)
16 Törley József halálozási dátumaként a Magyar Életrajzi Lexikonban

helytelenül 1900 van megadva. Lásd Törley József szarkofágja: 1858-
1907.
36
3. Biológia
A biológia szoros kapcsolatban van más tudományágakkal

is, ezért ebben a fejezetben számos orvos, kémikus, fizikus, me-
zőgazdász, geológus, geográfus és állatorvos is megemlíttetik.
Több biológus viszont azért nem ebben a fejezetben szerepel,
mivel máshol már meg lettek említve (pl. biokémikusok).
3.1. A hazai biológiai kutatások hőskora
A modern biológia nem tekint vissza nagy múltra, mivel a

tudomány „csak” a 19. század szülötte. A 18. században a ma
biológiának nevezett tudományt még csak az egymással laza
kapcsolatban álló orvostudomány és a természetrajz képviselte.
Eleinte a biológia gyűjtőnév alatt jóval kevesebb tudományte-
rület csoportosult, s csak majd csak a 19. században bővült ki a
biológia fogalma minden olyan természettudományi területtel,
amely az élőlényekkel foglalkozik (Junker, T. 2007). A biológia
tudománya sokáig hazánkban sem „biológia” néven létezett,
hanem a természetrajz17 tárgy része volt, amely magában fog-
lalta többek között az állattant, a növénytant, az ásványtant és
a kémiát.
A középkorból meglehetősen kevés magyar biológiai tárgyú
mű maradt az utókorra, ezek is főként füveskönyvek voltak. A
16. század egyik legnagyobb munkája a Méliusz Juhász Pé-
ter (1532-1572) nevéhez köthető Herbárium az fáknak, füvek-
nek nevéről, természetéről és hasznairól (1578) című mű. Ez te-
kinthető az első magyar biológiai-gazdasági-orvosi könyvnek.
Szintén ennek az időszak a munkája Szikszai-Fabricius Ba-
lázs (1530 k.-1576) sárospataki iskolaigazgató latin és magyar
nyelvű természetrajzi szópár-gyűjteménye. Nem tekinthető
természettudományos műnek Apáczai Csere János (1625-1659) Méliusz Juhász Péter
(Debrecen, Bem tér 19/D)
17 A természetrajz kifejezés a latin historia naturalis kifejezés magyar

megfelelője.
37
enciklopédiája, azonban vannak természettudománnyal foglal-

kozó részei is.
Lippai György esztergomi érsek a pozsonyi
palotája mellett pompás reneszánsz kertet lé-
tesített. Részben ennek hatására öccse, Lippai
János (1606-1666) élénken érdeklődni kezdett
a természettudományok iránt. Ennek gyümöl-
cse lett az első magyar kertészeti könyv, a három
részből álló Posoni kert (1664-67) (Posoni kert =
pozsonyi érsekkert) című műve. Az első magyar
nyelvű állattani munka írója Miskolczi Gáspár
(1627-1699) volt. Könyve az Egy jeles vad-kert
Avagy az oktalan állatoknak históriája Miskolczi
Gáspár által (1702) címet viselte. Az első magyar
nyelvű füvészkönyv Diószegi Sámuel (1760-
1813) és Fazekas Mihály (1766-1828) közös
munkájának eredménye, ami a magyar botani-
kai irodalom korszakalkotó jelentőségű műve
volt (Magyar füvészkönyv, mely a két magyar
hazában található növények megesmerésére ve-
zet, a Linné alkotmánya szerént /1807/). Ez a
Diószegi Sámuel
és Fazekas Mihály mű tekinthető az első „rendes” magyar nyelvű növényhatározó-
(Debrecen, Botanikus kert) nak. A magyar biológia hőskorából emeljük ki Petényi Salamon
(1799-1855) nevét. Benne tisztelhetjük a magyar tudományos
madártan (ornitológia) megteremtőjét.
3.2. Az állattan kutatói
A zoológia a botanikához hasonlóan az általános szemléletű

természetkutatásból és természetleírásból fejlődött ki. A száz-
ötven éves török uralom után az ország jelentős részét ismét
„föl kellett fedezni” anyagi és szellemi értelemben egyaránt. Az
ország új „felfedezői” kezdetben azonban főként idegen szár-
mazásúak voltak, műveiket pedig latin vagy német nyelven
írták. Ennek ellenére ezek a munkák is igen fontos források
tudománytörténeti szempontból.
Az első magyar nyelvű zoológiai mű 1775-ben jelent meg
Gáti István (1749-1843) református lelkész jóvoltából, majd
1778-ban megalapították a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban
38
3. Biológia
az első természetrajzi tanszéket, 1790-ben pedig elsőként

Enyeden oktattak magyar nyelven természetrajzot (Benkő Fe-
renc /1745-1816/). A zoológia kezdeti művelőit a sokoldalú tu-
dás, ám a kevésbé specializált faunisztikai kutatás jellemezte,
többen közülük orvosi végzettséggel rendelkeztek. A kezdeti
időszakban főként Pest és Buda, illetve a Felvidék és Erdély
voltak a főbb központjai a hazai zoológiai kutatásoknak. A ké-
sőbbiekben a fővárosban a Magyar Nemzeti Múzeum is fontos
kutatási hely lett (Mocsáry Sándor, Horváth Géza, Fridvalszky
Imre, Petényi János Salamon, Méhely Lajos). A főváros mel-
lett pedig Kolozsvár vált ugyancsak fontos kutatási központtá
(Apáthy István, id. Entz Géza, Deési Daday Jenő). Az első vi-
lágháborút követően a hazai zoológiai kutatások a Pázmány Pé-
ter Tudományegyetem mellett a szegedi egyetemen (mint a ko-
lozsvári egyetem jogutódja), a Magyar Nemzeti Múzeumban, a
Madártani Intézetben és a Tihanyi Balatoni Kutatóintézetben
folytak (1926) (Varga Z. 2002).
A rovarok az élővilág legnépesebb csoportja, kutatásuk ezért
rendkívüli fontosságú, mivel az élet számos területén kapcso-
latba kerülünk e kisméretű képződményekkel. A rovarokkal
foglalkozó terület az entomológia (rovartan), mely a zoológia
(állattan) része. A magyar rovartan egyik legnagyobb alakja
Kaszab Zoltán (1915-1986). Kaszab Mongólia rovartanának
egyik feltárója; kutatásainak fókuszában „…a gyászbogárfélék
(Tenebrionidae) és a hólyaghúzófélék (Meloidae) álltak, ame-
lyeknek első számú világspecialistája volt. Ennek köszönhetően a
MTM gyászbogárgyűjteménye a maga nemében ma is a legtelje-
sebb a világon.” (www.nhmus.hu) Kevésbé ismert itthon Bor-
nemissza György (1924-2014) neve, holott ő honosította meg
Ausztráliában a galacsinhajtó bogarakat. Ennek az az óriási
jelentősége, hogy a kontinensen korábban nem éltek olyan ga-
najtúrók, amelyek lebontják a patás háziállatok trágyáját. 1965
és 1985 között negyvenhárom ganajtúró bogarat telepítettek a
magyar szakember segítségével Ausztráliába, melyek közül hu-
szonhárom meg is honosodott. Alapműnek számítanak mind a
mai napig az entomológia terén Endrődi Sebőnek (1903-1984)
az orrszarvúbogár fajával kapcsolatos kutatásai. Endrődi „Szá-
mos fajt írt le a ganéjtúróbogár-félék (Scarabaeidae), a cserebo-
gár-félék (Melolonthidae) és a cukorbogár-félék (Passalidae) csa-
ládjából, elsősorban Afrikából.” (Merkl O. 2002) A légykutatás
39
(dipterológia) elismert kutatója volt Kertész Kálmán

(1867-1922), aki az Állattár kétszárnyú gyűjteményét
hozta létre.
A klasszikus értelemben vett állattan területéről
említsük meg először Weszprémi István debreceni or-
vos-történész vejét, Földi Jánost (1755-1801). Eredeti
végzettségét tekintve orvos volt, és Hajdúhadházon lett
a hajdúkerület orvosa. Földinek a Természet história a
Linné systémája szerint, Első csomó, Állatok országa című
munkája az első tudományos magyar állatrendszerta-
ni, és az első nagyobb általános természetrajzi mű is
egyben (Rapaics R. 1953). Az állattan korai képviselője
volt Margó Tivadar (1816-1896), aki a darwinizmus
hazai meghonosítója. A 19. század jeles faunakutató-
ja és barlangkutatója Frivaldszky János (1822-1895).
Fridvalszkyben tisztelhetjük a hazai zoológiai kutatá-
sok egyik úttörőjét. Számos forrás „az utolsó magyar
polihisztorként” említi Herman Ottó (1835-1914)
nevét, ami egyáltalán nem túlzás, hisz valóban több
tudományágban is kimagaslót alkotott (pl. biológia,
Herman Ottó néprajz, régészet). A biológiában a madártan (ornitológia) és az
(Miskolc-Lillafüred,
arachnológia (póktan) területén végzett kutatásai a legjelentő-
Erzsébet sétány 1. szám)
sebbek (Magyarország pók-faunája I-III. – 1876-79).
Tudományok közötti határterületnek tekinthető az ideg-
szövettan és a mikrotechnika, melynek jeles képviselője volt az
orvos végzettségű neves zoológus, Apáthy István (1863-1922).
Igazi iskolateremtő tudós, akinek neve az elmúlt száz év alatt sem
halványult el. Legnagyobb tudományos eredményeit a piócák
kutatása során érte el (A magyarországi piócák faunája – 1888).
Apáthy István a nápolyi Zoológia Állomáson kutatott éveken
keresztül. Benne tisztelhetjük a kolozsvári Zoológia Intézet
alapítóját; az ott töltött három évtized alatt világszínvonalra
emelte az intézetet, és számos ország tudósa látogatta meg la-
boratóriumát.
Dudich Endre (1895-1971) az ELTE professzoraként – 33
évig tanszékvezetőként – igazi iskolateremtő tanár volt. Kuta-
tásai során főként a rákokkal foglalkozott, s őt tekinthetjük
a produkcióbiológia egyik európai úttörőjének. 1958-ban az
alsógödi Dunakutató Állomást ő alapította meg, melynek 1970-
ig vezetője is volt. Őt tekinthetjük továbbá a barlangbiológiai
40
3. Biológia
kutatások elindítójának is (lásd: a vezetésével végzett aggteleki

Az 1950-es évek tu-
barlangbiológiai laboratóriumban végzett tanszéki munka). dományos életének vi-
Az elmúlt időszak egyik legismertebb zoológusa volt a szonyait hűen jellemzi
Corvin-lánccal is jutalmazott Balogh János (1913-2002). az a már-már komikus
Balogh professzor két évtizeden keresztül (1967-87) vezette a eset, ami Dudich End-
Dudich Endrétől „megörökölt” Állatrendszertani és Ökológiai rével történt. 1952-ben
Tanszéket (a tanszék 1973-tól viseli ezt a nevet). Széles körű megvonták tőle az aka-
ismertségét főként a televíziós tudományos ismeretterjesztő démiai tagságát, és ta-
sorozatoknak köszönheti, amikor egy ország ismerhette meg nácskozó taggá minő-
sítették vissza. Egy év
a nagyformátumú tudóst. Balogh János mint ökológus, kör-
múlva újra levelező tag-
nyezetvédő, illetve mint a talajtan (talajzoológia) nagy tudósa ja lett a Magyar Tudo-
ismert. Említsük meg továbbá Csányi Vilmos (1935) nevét, mányos Akadémiának,
aki tudományos ismeretterjesztőként szintén gyakorta tűnik fel majd 1964-ben ismét
a televízió képernyőjén. Csányi Vilmos vegyész végzettséggel rendes tagja. Rövid idő
rendelkezik, és biokémiai illetve molekuláris biológiai kutatá- leforgása alatt így négy
sokat is folytatott, nevét azonban az etológia (az állatok viselke- akadémiai székfogla-
dését vizsgáló tudomány) tette híressé. A Debreceni Egyetem lót is tartania kellett
nagyhírű entomológusa Varga Zoltán (1939). „…nemzetközi- (http://systzool.elte.hu).
leg elismert specialistája számos bagolylepkecsoportnak, ugyanak-
kor kiváló ismerője az eurázsiai nappali lepkéknek is. Az oreális
faunakör, ezen belül a xeromontán fauna evolúciójának elmélete
és az área-analitikus módszer kidolgozása a biogeográfia nagyjai
közé emelte.” (Ronkay L. 2012) Neves taxonómus volt Andrássy
István (1927-2012), aki a fonálférgek (Nematoda) kutatásával
szerzett magának országhatáron túl is széles körű ismertséget.
Kutatásai során több mint húsz ország faunáját tárta fel, több
mint hatszázhatvan új fajt illetve taxont írt le (Dózsa-Farkas
K. 2013). A mikrobiológus képzés elindítója a hazai felsőok-
tatásban Szabó István Mihály (1925-2015). Ökológiai kuta-
tásokkal, illetve talaj- és vízi mikroorganizmusok vizsgálatával
foglalkozott. Szabó több mint két évtizeden keresztül az ELTE
tanszékvezetője volt. Széles látókörű tudósként még a magyar
őstörténetet is kutatta. Fehér Dániel (1890-1955) talajbiológus
munkásságának jó részét a különböző talajok vizsgálata tette
ki; a mikrobiológiai, a növényfiziológiai és a sugárbiológiai ku-
tatásai nemzetközi szinten is elismerést váltottak ki.
41
3.3. Paleontológusok
Az őslénytan (paleontológia) számos

területen átfedést mutat többek között a
geográfiával és a geológiával, de a biológiai
kutatásoknak is fontos területe a múltban
élt állatok (paleozoológia - ősállattan) és
növények (paleobotanika - ősnövénytan)
kutatása, illetve megismerése. A Budapesti
Tudományegyetem Őslénytani Tanszéké-
nek első professzora volt Hantken Miksa
(1821-1893). Hantken bányamérnökként
kezdetben kőszénkutatással foglalkozott,
s csak a későbbiekben terelődött a figyel-
me a Nummulitesek felé, aminek jeles ku-
tatója lett (lásd: Szent László pénze).
Nummulites A kolozsvári, majd a budapesti Tudományegyetem tanára

volt Koch Antal (1843-1927), aki paleontológiai munkássá-
A kalandos életű Nopcsa ga során Erdély ősemlőseit tanulmányozta. A kalandor életű
Ferencben „tisztelhetjük” Nopcsa Ferenc (1877-1933) volt az első, Magyarországon talált
a világ első gépeltérítőjét. (1895) dinoszaurusz-leletet leírója.
1919-ben a Tanácsköz-
társaság kikiáltása után
A magyar paleobotanika kiemelkedő képviselője volt
hamis papírokkal szállt
Andreánszky Gábor (1895-1967), aki elsősorban a harmad-
Budapesten gépre, amit
fegyverrel Bécsújhelyre időszaki flóra kutatását végezte. Kutatásának színhelyei a
térített. (A második gép- Magyar Nemzeti Múzeum Növénytára és a budapesti Tudo-
eltérítés szintén magyar mányegyetem voltak. A hazai paleopatológia (az ősi állatok be-
vonatkozású. IV. Károly tegségeivel foglalkozó tudomány) megteremetője volt Tasnádi
és a hozzá hű emberek Kubacska András (1902-1977). Az ipolytarnóci leletegyüttes
1921-ben egy svájci gé- feltárójaként és természettudományos ismeretterjesztőként a
pet arra kényszerítettek, legismertebb paleontológusok közé tartozott. Géczy Barna-
hogy Magyarországon bás (1925) az ELTE Őslénytani Tanszék professzora, akinek
szálljon le.) Nopcsa Fe-
elsősorban a jura kori (középidő) ammoniteszekkel kapcsolatos
renc elmondása szerint
pedig nagyapja, Nopcsa kutatásait kell kiemelni.
László volt az ihletője Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az őslénytani kutatások do-
Jókai Mór Szegény gaz- yenje volt Kretzoi Miklós (1907-2005). Nevét elsősorban a ru-
dagok című regényé- dabányai prehominida- (ősi emberelőd) leletek feltárása és leírása
ben Fatia Negrának tette híressé, emellett azonban számos egyéb jelentős őslénytani
(Stöckert G. 2012). kutatás köthető a nevéhez (pl. harmad- és negyedkori gerinces
42
3. Biológia
faunák biosztratigráfiája, macskaféle ragadozók evoluciós rend-

A legenda szerint a Szent
szertana). Kretzoi Miklós a MÁFI igazgatója, majd a KLTE László elől menekülő
Állattani és Embertani Tanszékének vezetője volt. kunok a földre dobálták
a náluk lévő arany- és
ezüstpénzeket, amiket a
magyar vitézek a földről
3.4. Utazók, vadászok és gyűjteménygyarapítók
elkezdtek felszedegetni.
László király imájára az
A múlt nagy utazói és vadászai gyűjtemény-gyarapítóként Isten azonban kővé vál-
jelentősen hozzájárultak a hazai múzeumok állatgyűjteménye- toztatta a pénzeket, így
inek gyarapodásához. A tudomány számos területén meg kell a magyar vitézek lóra
említeni Xantus János (1825-1894) nevét, így a biológiánál is, pattantak, és tovább ül-
hisz világutazóként jelentős növény- és állatgyűjteményre tett dözték a kunokat. A va-
szert, amivel megalapozta a Magyar Nemzeti Múzeum gyűj- lóságban a lencse alakú
kis korongok több 10
teményét (175 000 természetrajzi és néprajzi tárgy!). Ő volt a
millió éves megköve-
Pesti Állatkert első igazgatója és számos növény- és állatfaj viseli
sedett őslénymaradvá-
a nevét. nyok.
A távoli Új-Guineában gyűjtött néprajzi tárgyakat és eg-
zotikus állatokat a neves rovartani kutató (entomológus) Bíró
Lajos (1856-1931). Nem volt képzett biológus az Afrika-uta-
zó Kittenberger Kálmán (1881-1958) sem, aki „több mint
60 000 példánnyal – emlősökkel, madarakkal, hüllőkkel, gerinc-
telenekkel – gyarapította” a Magyar Nemzeti Múzeumot (Rácz
R. 2002). Afrika, Amerika és India erdeiben vadászott az egyik
leghíresebb magyar vadász, Széchenyi Zsigmond (1898-1967).
Széchenyi a vadászélményeit számos nagysikerű könyvben örö-
kítette meg (pl. Csui!…/1930/). Legutoljára pedig említsük
meg az évtizedeken keresztül Tanzániában élő Nagy Endre
(1913-1994) nevét. Az afrikai országban európai mintára egy
vadászterületet hozott létre. Gazdag gyűjteményének legjavát
Balatonedericsre hozta, ami ma Afrika Múzeumként működik.
Xantus János
(Budapest,
Markó utca 18-20. szám)
3.5. A növénytan tudósai
A botanika (növénytan) első jeles művelői a bevezető rész-

ben említett füveskönyvek írói voltak. Ezek a tudósok megpró-
bálták összegyűjteni és rendszerezni általában lakóhelyük és
tágabb környezetük virágait, fáit stb. A mai értelemben vett bo-
tanika tudományos igényű művelője volt az orvos végzettségű
43
Kitaibel Pál (1757-1817), aki a

Az egyetemi botanikus
kert a reformkor idején növénytan mellett a kémia és az
(1847) nyerte el mai he- ásványtan területén is maradan-
lyét (VIII. kerület, Illés dót alkotott. A „magyar Linné”
u. 25. szám), bár akkor az egyetemi botanikus kert igaz-
még jóval nagyobb te- gatója volt, s kétszáz új növényt
rületen helyezkedett el fedezett fel. Az egyetem növény-
(a mai terület mintegy tani tanszékén sohasem adott
1/3-a csak az erede-
tinek). 1864-65-ben elő, életét teljes mértékben a ku-
épült meg a ma is álló tatásnak szentelte. Herbáriuma
pálmaház. A 19. század 14 702 lapból állt, ásványgyűj-
vége felé már 12 000 teménye pedig 2890 darabból
fajt számlált a Füvész- (Rapaics R. 1953).
kert gyűjteménye, ami Kitaibel kortársa volt az oszt-
párját ritkította a kor rák származású orvos, Winterl
Európájában. Ebben az Kitaibel Pál (Kós Károly
Művészeti Szakgimnázium és József Jakab (1739-1809), aki a
időben épület fel a hí-
res Victoria-ház (1893). Kollégium, Diószegi Sámuel nagyszombati egyetemen, majd
A Füvészkert elnevezés Botanikus Kert /Debrecen, annak utódintézményeiben is a
szélesebb körben A Pál Hollós utca 3. szám/) botanikát és a kémiát tanította.
utcai fiúk című regény Kitűnő, nagy hírnévnek örvendő tanár volt, nevét azonban
kapcsán vált közkeletű- Magyarország első botanikus kertjének megalapításával írta be
vé, sőt a mai napig így a magyar botanika történetébe (1771).
nevezi szinte mindenki A hazai botanika következő nemzedékéhez tartozik Borbás
e fővárosi édenkertet.
A második világhá- Vince és Simonkai Lajos. Borbás Vince (1844-1905) a kolozs-
ború idején jóformán vári egyetem professzora volt, herbáriuma 150 000 lapból állt.
teljesen romba dőltek A növényrendszertan és a növényföldrajz jeles kutatója volt
az épületek, s csak az Simonkai Lajos (1851-1910), akinek figyelemreméltó az Erdély
ötvenes évektől kezdve flóráját feldolgozó műve (Erdély edényes flórájának helyesbített
kezdődhetett meg az foglalata - 1887).
újjáépítés, ami évtizede- A botanika sokak szerint legnagyobb hazai képviselője volt
ken keresztül tartott. Az
Soó Rezső (1903-1980). Kolozsváron és a fővárosban is okta-
intézmény nevét 2008-
ban hivatalosan is Fü- tott, a legmaradandóbbat azonban a debreceni évei alatt alkot-
vészkertre változtatták ta. A cívisvárosban hozta létre a debreceni iskolaként híressé
(http://www.fuveszkert. vált cönológiai (társulástan) és ökológiai kutatóműhelyt. Leg-
org). nagyobb műve a hatkötetes A magyar flóra és vegetáció rendszer-
tani-növényföldrajzi kézikönyve című könyvsorozata (1964-80).
Soó professzor tanítványa volt a jeles növényökölógus és geo-
botanikus Jakucs Pál (1928-2000). A debreceni egyetemen ő
alapította meg az ország első ökológia tanszékét; szintén Jakucs
Pál nevéhez köthető a maga korában egyedülálló síkfőkúti ku-
tatóállomás létrehozása is (Síkfőkút Projekt).
44
3. Biológia
A hazai gyógynövénykutatás két legnevesebb képvise-

lője Augustin Béla és Páter Béla. A gyógynövényku-
tatás hazai megteremtője Páter Béla (1860–1938),
aki Kolozsvárott megszervezte Európa első
Gyógynövénykísérleti Állomását (1915). Augus-
tin Béla (1877-1954) nevéhez számos gyógynö-
vény nemesítése, a vadon termő gyógynövények
gyűjtésének megszervezése, illetve a budapesti
Gyógynövénykísérleti Állomás megszervezése
köthető.
Mikológiával (gombatan) foglalkozott Moesz
Gusztáv (1873-1946), hazánk gombaflórájának
egyik legnagyobb kutatója. Szintén jeles mikológus volt
Ubrizsy Gábor (1919-1973), aki a Növényvédelmi Kutatóinté-
Soó Rezső
zet igazgatójaként elismert szakmai műhellyé tette az intézetet.
(Debrecen, Botanikus kert)
A 20. századi flórakutatás egyik legismertebb hazai kép-
viselője volt a Növénytár egykori igazgatója, Jávorka Sándor
(1883-1961), akiről negyven növényt neveztek el. Egyik leg-
nagyobb hatású műve a kétkötetes Magyar Flóra / Flóra Hun-
garica (1924-25), melyben a Kárpátok és a Kárpát-medence
flóráját dolgozta fel addig nem látott részletességgel. A nagy
növényhatározó kiegészítéseképpen született meg a Magyar
Flóra képekben (1926-1934) című mű, amelyet „az európai bo-
tanikai irodalom egyik legértékesebb termékeként” (P. Hartyányi
B.) tartanak számon. A művészi színvonalú rajzokat Jávorka Kevésbé ismert Soó Re-
könyveihez Csapody Vera készítette. Nehéz eldönteni azt, hogy zsőről az a tény, hogy ő
Csapody Vera (1894-1985) pontosan melyik tudományterület- volt a legnagyobb ma-
nél is szerepeljen, ugyanis matematika-fizika szakos tanár volt gyar ex libris gyűjtő. A
nyugdíjazásáig, azonban olyan művészi színvonalú növényraj- több tízezer darabból
zokat készített, ami alapján a Művészet fejezetben is helye len- álló gyűjteményét két
ne. A növények ilyen magas szintű megrajzolásának ismerete helyen őrzik, a keszthe-
azonban nem képzelhető el anélkül, hogy valaki ne lett volna lyi Balatoni Múzeum-
mestere a botanika tudományának is. „Hat évtizedes munkássá- ban és a budapesti Ipar-
ga során munkatársai felmérése szerint megközelítően 12 ezer ak- művészeti Múzeumban.
varellt, 3 ezer táblarajzot készített. Teljesítményével egyedülállót Nem kevésbé volt je-
alkotott a nemzetközi botanikában.” (ua.) lentős Soó Rezső bé-
A hazai természetvédelem úttörői között tartják számon lyeggyűjteménye sem,
Kaán Károlyt és Priszter Szaniszlót. Kaán Károly (1867- amely 225 000 darabból
állt (Barcza-Bertus P.
1940) volt az Alföld fásításának kezdeményezője és az Orszá-
2003).
gos Természetvédelmi Tanács első elnöke. Priszter Szaniszló
45
(1917-2011) a Füvészkert igazgatójaként jelentős intézményfej-

„…én mindig azt mon-
dom, hogy növényrajzoló lesztő munkát végzett, vezetése alatt gyarapodott a növény-
vagyok, tehát nem mű- gyűjtemény és fejlődött az épületállomány. Munkássága során
vész, s nem is tudós, ha- jelentős volt a hazai gyomnövények kutatása; Priszter több száz
nem a természetnek egy növény védelmével kapcsolatban élt javaslattal.
alázatos másolója. Az én A recens botanika egyik legismertebb képviselője Pócs Ta-
munkám a megfigyelés és más (1933). A neves tudós a hatévenként kiosztott Hedwig-
a valósághoz hű vissza- emlékérem tulajdonosa (2013), ami a botanikusok és mohászok
adás.” egyik legmagasabb kitüntetése. Pócs Tamás éveken keresztül
(Csapody Vera) Tanzániában tanított. Kelet-Afrikai gyűjtése rendkívül nagy
jelentőségű, több mint száznegyven növényfaj felfedezése köt-
hető a nevéhez.
A botanika nemzetközileg is elismert kutatója Borhidi At-
tila (1932). A pécsi professzor készítette el Kuba vegetációs tér-
képét és írta meg az ország növényföldrajzát. Közel négyszáz új
növényfajt fedezett fel a karibi országban és részt vett a Kubai
Tudományos Akadémia Botanikai Intézetének és a kutatókép-
zésének a megszervezésében. Mexikóban huszonhárom éven át
évi egy hónapot töltött kutatással, itt több mint száz új fajt fe-
dezett fel (www.kmf.uz.ua).
Jávorka Sándor 3.6. Immunológia, gén- és biotechnológia

(Kós Károly Művészeti
Szakgimnázium és Kollégium,
Az immunológiával a biológusok és az orvosok egyaránt
Diószegi Sámuel Botanikus
Kert /Debrecen, Hollós utca foglalkoznak. A biológusok közül említsük meg elsőként a mo-
3. szám/) lekuláris genetikával és az immunológiával foglalkozó Falus
András (1947) nevét, aki a Semmelweis Egyetem (a további-
akban: SE) professzora. „Fő kutatási területe az immungenomik,
az epigenetikai szabályozás, valamint a gén- illetve mikroRNS
hálózatok bioinformatikája. Ő rendezte az első Immungenomikai
Világkongresszust és az első Nemzetközi Immuninformatikai
Konferenciát is.” (http://semmelweis.hu) Az ELTE Immunoló-
giai Tanszékének alapítója Gergely János (1925-2008) volt.
A tanszék jelentőségét érzékelteti, hogy két évtizeden keresz-
tül az egyetlen önálló immunológiai tanszék volt az országban
(1973). Gergely vezette be az immunológia önálló tárgyként
való oktatását, s hazánkban ő írta az első korszerű immunbi-
ológiai tankönyvet. Az iskolateremtő professzor többek között
az „ellenanyagmolekulák szerkezetének korábban nem ismert
46
3. Biológia
vonatkozásaira” hívta fel a figyelmet (http://mta.hu). Szintén az

ELTE professzora Erdei Anna (1951). Kutatásai során főként
a veleszületett immunrendszer működésével, az immunválasz
kialakulásával és az immunfolyamatok szabályozásával foglal-
kozik.
Számos tudós esetében megfigyelhető, hogy kutatásuk több
területre is kiterjed, ezért pontos tudományterületi behatárolá-
suk rendkívül nehéz, akárcsak az ebben a bekezdésben szereplő
kutatóké is. A Straub-iskolához tartozik Venetianer Pál (1935),
aki molekuláris biológus, de a tudományterület jellegéből adódó-
an biokémiával és géntechnológiával is foglalkozik. „Első jelentő-
sebb eredménye a protein-diszulfid izomeráz enzim felfedezése…”
volt (www.szbk.u-szeged.hu). A fizikus végzettségű Závodszky
Péter (1939) a biofizika egyetemi tanára, számos szabadalom
tulajdonosa, a MOM által forgalmazott analitikai ultracentrifu-
ga kifejlesztője. A Növényvédelmi Kutatóintézet igazgatója volt
Király Zoltán (1925), aki növényi kórélettannal és biokémiával
foglalkozott. „Elsőként a világon tisztázta a növényi rezisztenciá-
val kapcsolatban a fertőzött növény légzését” (Király Z. 2005). Az
MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének kutatója Barnabás Be-
áta (1948). Kutatásai során növényi (gabona) szaporodás-bioló-
giával, biotechnológiával és pollenbiológiával foglalkozik.
3.7. Genetika
Az öröklődés tudománya a genetika, mellyel az élettudo-

mányhoz tartozó területek mindegyike foglalkozik, a mező-
gazdaságtól kezdve az orvostudományig bezárólag. Az elmúlt
Czeizel Endre
évtizedekben rendkívül látványosan fejlődött a terület, jelen-
(FORTEPAN /
tősége pedig felértékelődött, mivel segítségével nemcsak a jövő, Urbán Tamás)
hanem a múlt egyes fontos kérdéseire is választ kaphatunk.
Az orvos végzettségű Raskó István (1939) a paleogenetika/
archeogenetika (régészeti genetika) legismertebb hazai képvise- „Emberi érték a tehetség,
lője; a Szegedi Biológiai Kutatóközpont Genetikai Intézetében ami majdnem minden-
többek között a honfoglaló magyarok genetikai vizsgálatával kiben megtalálható, csak
sokáig kell faragni a kö-
foglalkozott. Czeizel Endre (1935-2015) neve a szélesebb köz-
vet, hogy végül megcsil-
vélemény előtt is ismert. Czeizelt a humán genetika legneve-
lanjon a drágakő.”
sebb hazai képviselőjeként tartották számon, az öröklődés, a
(Czeizel Endre)
családtervezés és a genetikai ismeretterjesztés területén ért el
47
kimagasló eredményeket. Kiemelkedőek voltak a magzatvédő

vitaminnal kapcsolatos kutatásai is, amiért egyesek Nobel-esé-
lyesnek is tartották. Czeizel Endre több mint 30 000(!) ma-
gyar gyermek világrajövetelében nyújtott segítséget. Kutatásai
széleskörűek voltak, így az orvosi genetika mellett vizsgálta a
magyar tudósok és művészek családfáit, illetve a magyarság ge-
netikájával is foglalkozott.
A mikrobiális genetika, a növényi molekuláris és sejtbioló-
gia volt a kutatási területe Kondorosi Ádámnak (1946-2011).
Elismertségét mutatja, hogy „1989-ben a francia Centre Nati-
onal de la Recherche Scientifique (CNRS) bízta meg egy új nö-
vénytani intézet (Institut des Sciences Végétales) indításával és
igazgatásával Gif-sur-Yvette-ben.” (http://mta.hu) Szülőhazájá-
ban kevésbé ismert Rédei György Pál (1921-2008) neve, mivel
élete nagyobb részét az Egyesült Államokban töltötte. Rédei
professzor a növénygenetikai kutatások terén ért el kiemelkedő
eredményeket.
3.8. Hidrobiológia
A vizek élővilágával foglalkozó tudomány a hidrobiológia.

Önálló tanszékei nem tekintenek vissza nagy múltra, magát a
kutatási területet viszont már régóta művelik. Behatóan tanul-
mányozta a Balaton hidrobiológiai viszonyait Entz Géza (ifj.)
(1875-1943), akit a korszerű Balaton-kutatás megteremtőjeként
tisztelhetünk. Entz Géza a Tihanyi Biológiai Kutatóintézet
igazgatója és a Pázmány Péter Tudományegyetem tanára volt.
Az első magyar halhatározó megalkotója Unger Emil (1883-
1945) (Magyar édesvízi halhatározó - 1919). Unger nemcsak
hidrobiológus, hanem jeles halbiológus is volt (halfaunisztika,
halélettan, pontytenyésztés kérdésköre stb.). Woynarovich
Elek (1915-2011), bár természetrajz-kémia szakos tanári okle-
Entz Géza velet szerzett, élete során elsősorban a mezőgazdaság terüle-
(világháló)
tén dolgozott. Neve azonban nem mellőzhető a hidrobiológia
területéről sem; kezdeményezésére indult meg az országban
elsőként, 1966-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudomány-
egyetemen a hidrobiológus képzés (lásd bővebben: Agrár- és
élelemiszertudomány című fejezet).
48
3. Biológia
3.9. Antropológia
A hazai embertani (antropológia) kutatások meglehetősen

nagy múltra tekintenek vissza, ugyanis a Budapesti Tudo-
mányegyetem Antropológiai Intézete Európában a negyedik,
a világon pedig az ötödik volt (1881). Első vezetője – egyben
a hazai antropológia megalapítója – a kolozsvári orvosprofes�-
szor, Török Aurél (1842-1912) (korábban: Ponori Thewrewk
Aurél) volt. A magyar történelem nagyjai a „lábai előtt hever-
tek”, vizsgálta ugyanis II. Rákóczi Ferenc, Thököly Imre és
III. Béla csontjait is. Mindmáig ő az egyetlen antropológus,
aki tagja lehetett a Magyar Tudományos Akadémiának. Je-
lentős volt antropológiai mérőműszer-fejlesztése is. Török Au- Török Aurél
rél tanszéki utódja, munkásságának méltó folytatója a JATE, (világháló)
majd az ELTE tanára Bartucz Lajos (1885-1966). Kutatásai
többek között a mai magyarság antropológiai összetételének
vizsgálatára, illetve a honfoglalás és az Árpád-kori magyarság
embertani vizsgálata terjedt ki. Két évtizeden keresztül volt az
ELTE tanszékvezetője Eiben Ottó (1931-2004). Ismertségét a
„körmendi növekedésvizsgálat” néven ismertté vált kutatásá-
val szerezte meg (http://antropologia.elte.hu). Antropológusaink
közül említsük még meg Kiszely Istvánt (1932-2012). Nevét
széles körben a Petőfi-expedíció tette ismertté. Az ezzel kapcso-
latos vita lezárása mind a mai napig nem történt meg, lassan
évtizedek óta húzódik. Jelentősek voltak továbbá Kiszelynek a Török Aurél rajza
magyarság genetikáját vizsgáló kutatásai. III. Béláról
(világháló)
3.10. Szegedi Biológiai Kutatóközpont
Kiemelkedő szerepet tölt be a hazai biológiai kutatásokban

a Szegedi Biológiai Kutatóközpont (a továbbiakban: SZBK),
melynek az alapkövét 1968-ban tették le. A kutatóközpont
négy nagy kutatóegységből áll (biofizika, biokémia, geneti-
ka, növénybiológia), ahol több száz hazai és külföldi kutató
dolgozik. A teljesség igénye nélkül említsünk meg négy nagy-
hírű főigazgatót és néhány kutatót, csak hogy minél jobban
érzékelhetővé váljon az a hatalmas tudományos potenciál,
amivel az intézmény rendelkezik. Szent-Györgyi tanítvá-
nya, majd munkatársa volt a vegyész végzettségű biokémikus
49
Straub F. Brúnó (1914-1996), aki az SZBK első főigazgatója

volt. Ő volt az, akinek a kapcsolatai révén megvalósulhatott a
kutatóintézet. A főváros és Szeged között ingázó biokémikus
elsősorban a sejtlégzés kémiájával, fehérjeszintézissel, izommű-
ködéssel és enzimekkel foglalkozott. Straub F. Brúnó egy éven
keresztül hazánk államfője is volt. Matematika és fizika szakos
végzettséggel rendelkezik Keszthelyi Lajos (1927). Kiemelkedő
a fizikai munkássága is (atomfizika, magfizika), azonban a leg-
nagyobb tudományos sikereit mint biofizikus érte el. „…jelentős
eredményeket ért el a biológiai aszimmetria eredetének és a biológiai
energiaátalakítás mechanizmusának felderítésében.” (www.mta.hu)
Straub F. Brúnó Szintén a SZBK egykori főigazgatója volt a mezőgazdasági vég-
(SE Elméleti tömb) zettséggel rendelkező Dudits Dénes (1943). A tudós a búzával,
a lucernával és a kukoricával kapcsolatos genetikai kutatások te-
rén ért el kimagasló eredményeket, továbbá kutatócsoportjával
„a világon elsőként közölték transzgenikus lucernanövények előál-
lítását” (www.szbk.hu). A hazai gyógyszeripar egyik meghatá-
rozó személyisége az orvos végzettségű Alföldi Lajos (1927),
akinek kiemelkedő a szerepe a hazai B12 vitamintermelés bein-
dításában. Nevét szakmai körökben elsősorban a megacinogénia
jelenség felfedezése (társfelfedező) és a protopaszt fúzió kidolgo-
zása (a baktérium genetikában egy addig ismeretlen információ
átviteli eljárás) tette ismertté (www.szbk.u-szeged.hu). Az SZBK
kutatói közül említsük meg továbbá Vígh László (1950) nevét,
aki a debreceni Joó Ferenccel (1949) közösen „…világviszonylat-
ban is egyedülálló módszert vezetett be a membránlipidek telített-
sége ill. a membránfluiditás hidrogénező katalizátorokkal történő
programozott változtatására.” (www.szbk.u-szeged.hu) Az SZBK
Enzimológiai Intézet igazgatója volt Keleti Tamás (1927-1989),
akinek főként az enzimekkel kapcsolatos kutatásai érdemelnek
említést. A Növényélettani Intézet igazgatója volt Solymosy
Ferenc (1932-2010). Solymosy professzor a ribonukleinsavak
elsődleges szerkezetének és biokémiájának kutatásával szerzett
nemzetközi hírnevet. A molekuláris biológus Patthy László
(1943) egy új terület, a bioinformatika terén ért el kimagasló
eredményeket. A JATE Biofizikai Intézetének létrehozója volt
Szalay László (1920-1997), aki „a molekuláris lumineszcencia és
a biofizikai kutatások egyik legsikeresebb hazai tudósa” volt (www.
szbk.u-szeged.hu). Szalay professzor volt az alapítója az SZBK Bio-
fizikai Intézetének.
50
4. Egyházi személyek
Az egyházi személyeket bemutató fejezetben nem csupán a

teológiai munka az egyetlen olyan értékmérő, amely alapján
említésre kerülhet valaki. Számos esetben előfordul, hogy a te-
ológiai és a klasszikus egyházi munka kevésbé jelentős az élet
más területén végzett olyan tevékenységhez képest, amely az
utókor számára emlékezetessé tett valakit (a teológiától eltérő
tudományos munka; önfeláldozó, hősies helytállás stb.).
4.1. A kereszténység felvételétől a 17. századig
A katolikus egyház életében rendkívül fontos volt az, hogy

olyan példaképeket állítson az emberek elé, akik életükkel és
tetteikkel mintaként szolgálhatnak a hívek számára. A magyar
katolikus egyház kiemelkedő e tekintetben, ugyanis számos
szentet és boldogot adott a világnak.18 Az Árpád-korhoz köt-
hető az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek, a Pálos-
rendnek a megalapítása. Boldog Özséb (?-1270) volt az, aki a
tatárjárást követően a pilisi remetéket maga köré gyűjtötte, s
1246-ban megalapította a Szent Pálról elnevezett rendet.
Sokat tett a magyar kultúra és művelődés európai szintre
emeléséért a humanista Vitéz János (1408 k.-1472). Esztergomi
érsekként a tudományt és a művészetet bőkezűen támogatta,
Pozsonyban pedig egyetemet alapított. Vitéz János unokaöc�-
cse volt az ugyancsak pécsi püspök, Janus Pannonius (1434-
1472), akire a hazai reneszánsz költészet legnagyobb mestere-
ként tekinthetünk.
Több mint másfél évszázaddal Vitéz János után ismét olyan Szent László
érseke lett Esztergomnak, aki több évszázadra meghatározta (Képes krónika)
(világháló)
18 Érdekességképp megemlítendő, hogy az európai királyi dinasztiák
közül az Árpád-ház adta a világon a legtöbb szentet, szám szerint
nyolcat: István (980?-1038), Erzsébet (1207-1231), Hedvig (1373-
1399), Imre (1000 v. 1007-1031), Kinga (1224-1292), László (1040
k.-1095), Margit (1242-1270), Piroska (1080-1143).
51
a magyar tudomány és közművelődés útját. Pázmány Péter

(1570-1637) egyik legnagyobb érdeme a nagyszombati egye-
tem megalapítása (1635), melynek jogutódja a jelenlegi ELTE.
Prédikáció tették híressé az ország határain túl is Temesvári
Pelbárt (1435 k.-1504) ferences papot, akinek a nevét az eszter-
gomi ferences gimnázium őrzi.
Főpapjaink közül a legfényesebb karriert Bakócz Tamás
(1442-1521) futotta be, ő állt ugyanis legközelebb ahhoz, hogy
pápává válasszák. Bakócz Tamás reményekkel telve utazott
1512-ben Rómába, hogy II. Gyula pápa halála után övé legyen
a tiara. A pápai koronát azonban a Medici-családból származó
Giovanni de’ Medici, a későbbi X. Leó szerezte meg. Bakócz
reményei nem voltak alaptalanok, hisz a választás első forduló-
Pázmány Péter
jában nyolc szavazatot is szerzett.
(világháló)
Egyházi méltóságaink rendre ott voltak a Kárpát-medence
sorsdöntő eseményeinél. Nem volt ez másképp 1526-ban sem, a
mohácsi síkon is felsorakozott az ország előkelőségeinek színe-
java. A végkifejlet sajnos ismert, a veszteség óriási volt: a kato-
naság nagy része, Tomori és Szalkay érsekek, 5 püspök és a ki-
rály, II. Lajos is életét vesztette. Tomori Pál (1475 k.-1526) („a
csuhás hadfi”) a mohácsi csatában betöltött szerepéről Szekfű
Gyula a következőket mondta: „… ha Tomori nincs, nem gon-
dolhatnánk Mohácsra anélkül, hogy a szégyen el ne égetné orcán-
kat. (…) az egyetlen, aki önzetlenül, magasabb érzésből, vallásos
kötelességből szolgálta az országot.”
Protestáns lelkészeink közül sokan nemcsak egyházi fel-
adataik maradéktalan ellátásával szolgálták gyülekezetüket,
hanem a magyar nyelv ápolásával is nagy szolgálatot láttak el,
bibliafordításaik által a nyelvújítás, a helyesírás és a magyar iro-
dalmi nyelv fejlődése szempontjából is rendkívül fontos lépése-
ket tettek (lásd bővebben: Nyelvészet és irodalom című fejezet).
Bibliafordítóként vált ismertté Heltai Gáspár (1510 k.-1574 k.)
(unitárius)19. Károli Gáspár (1529-1591) és Szenczi Molnár
Albert (1574–1634) neve. S ne felejtsük el megemlíteni a je-
zsuita Káldi György (1573-1634) szerzetes nevét, aki az első
katolikus magyar nyelvű Biblia fordítója volt. A hazai reformá-
ció két jeles debreceni püspöke Kálmáncsehi Sánta Márton
Káldi György
(Jakobey Károly festménye)
(?-1557) és Méliusz Juhász Péter (1532-1572) voltak. Utóbbit
(világháló)
19 Eredetileg szász evangélikus volt, hosszabb folyamat eredményekép-
pen lett 1569-re nyíltan is unitárius.
52
számos forrás mint a legjelentősebb protestáns püspököt említi.

Méliusznak egyházi hivatása mellett írói és botanikai munkás-
sága is említést érdemel. (Ez azonban nem volt példa nélküli,
hiszen a legtöbb magyar prédikátor polihisztorként szinte az
összes akkori tudományterülettel foglalkozott, illetve érdeklő-
dött azok iránt.)
Református püspökként lett vallásalapító Dávid Ferenc
(1510 k.-1579), aki 1568-ban megalapította az Unitárius Egy-
házat. Az unitáriusok főként Erdélyben élnek nagy számban
(kb. 65 000 fő), azon belül is Székelyföldön.20 Magyarként
rendkívül büszkék lehetünk arra, hogy Tordán már 1568-ban
megszületett a világ első lelkiismeret és vallásszabadság törvé-
nye, melynek értelmében a négy bevett vallás (katolikus, evan-
gélikus, református, unitárius) követői szabadon választhatták Dávid Ferenc
meg a vallásukat (Dávid Ferenc beszédét követően az ország- (Körösfői-Kriesch Aladár:
A tordai országgyűlés,
gyűlés hozta meg a döntést).21
1896 /részlet/)
A vizsolyi Biblia (Vizsoly)
20 Számos jeles erdélyi származású személyiség volt az unitárius vallás

követője, így többek között János Zsigmond, Heltai Gáspár, Bölöni
Farkas Sándor, Brassai Sámuel, Kriza János, Orbán Balázs, Bartók
Béla, László Gyula és Mikó Imre (http://www.unitarius.org).
21 Az objektivitás kedvéért érdemes megemlítni, hogy a korban bizonyos
felekezetek már kaptak vallásszabadságot, de ez az esetek többségében
csak az evangélikus irányt érintette. A tordai végzés, ha jogilag nem
is hozott meglepően újat, de abban mindenképp úttörő volt, hogy a
megszokott kettő helyett négy felekezet, és különösképpen a máshol
erősen üldözött unitárius felekezet szabad vallásgyakorlását is biztosí-
totta.
53
„Urunk őfelsége miképpen

ennek előtte való gyűlésibe
országával közönséggel az
religio dolgáról végezőtt,
azonképpen mostan és ez
jelen való gyűlésébe azont
erősíti, tudniillik, hogy
midőn helyökön a prédi-
kátorok az evangéliumot
prédikálják, hirdessék,
kiki az ő értelme szerint, és
az község ha venni akar-
ja, jó, ha nem penig senki
kényszerítéssel ne kénysze-
rítse az ü lelke azon meg
nem nyugodván, de oly
prédikátort tarthasson, az
kinek tanítása ő néki tet- A tordai unitárius templom (Erdély)
szik. Ezért penig senki az A református lelkészek közül említsük meg a teológus, en-
superintendensök közül, ciklopédista Apáczai Csere János (1625-1659) (lásd bővebben:
se egyebek az prédikáto- Neveléstudomány című fejezet) és Bod Péter (1712-1769) nevét.
rokat meg ne bánthassa,
Utóbbi lelkészként, egyháztörténészként és irodalomtörténész-
ne szidalmaztassék sen-
ként (lásd: Magyar Athenas) is maradandót alkotott.
ki az religióért senkitől,
az elébbi constitutiók
szerént, és nem enged-
tetik ezt senkinek, hogy 4.2. A protestáns és katolikus egyház a 19.
senki fogsággal, avagy századtól a második világháborúig
helyéből való priválással
fenyőgessön az tanításáért, Ugyancsak unitárius püspök volt Kriza János (1811-1875), aki
mert a hit Istennek aján- mindamellett, hogy jeles egyházi vezető volt, jelentős néprajzkuta-
déka, ez hallásból lészön,
tói munkát is végzett, s igen figyelemreméltó költészete is.
mely hallás Istennek igéje
A második világháborút követően sokáig nem volt „ildo-
által vagyon.” (az 1568-
ban Tordán megfogal- mos” Prohászka Ottokár (1858-1927) székesfehérvári püspök
mazott határozat) nevét emlegetni, mivel az egyet jelentett a rendszer bírálatával.
A püspök feladatának érezte a katolikus egyház megújítását,
amiért személy szerint is rengeteget tett. Az írott média erejét
kihasználva rendszeresen publikált katolikus folyóiratokban,
bőkezűen támogatta az egyházi sajtót. Felismerte az országra le-
selkedő baloldali veszélyt, ami ellen rendszeresen felszólalt. Az
általa is támogatott Szociális Missziótársulat révén korábban
54
nem látott profizmussal segítettek rászorulók ezrein (árvaháza-

Prohászka Ottokár rend-
kat tartottak fenn, börtönpasztorizációt végeztek, a fővárosba kívül puritán életet élt.
került cselédlányok lelki vezetését végezték stb.) (www.szfvar. Ezt bizonyítja egy róla
katolikus.hu). Jelentős volt Prohászka Ottokár teológiai mun- szóló történet is. Ami-
kássága is, 1904-ben a Budapesti Tudományegyetem dogma- kor püspökké nevezték
tikaprofesszorává nevezték ki. Legismertebb teológiai munkája ki, első munkanapjára
az 1908-ban megjelent Elmélkedések az evangéliumról című mű. a hajnali személyvonat-
A múlt század egyik legnagyobb teológusa volt a piaris- tal ment. A püspöki pa-
ta szerzetes Schütz Antal (1880-1953), aki a Pázmány Péter lotában azonban csak
Tudományegyetem dogmatika professzora volt. Schütz Antal a portást találta, mivel
Prohászka püspök életművének a feldolgozója, de mindenképp mindenki azt várta,
meg kell említeni a pedagógusi és tankönyvírói munkássá- hogy a későbbi gyors-
vonattal érkezik majd.
gát is (lásd bővebben: Filozófia című fejezet). Horváth Sán-
(www.szfvar.katolikus.
dor (1884-1956) domonkos rendi szerzetesnek elsősorban az
hu)
Aquinói Szent Tamással kapcsolatos kutatásait emelik ki az őt
méltató források. A neoskolasztikus Horváth a budapesti Tudo-
mányegyetem Hittudományi Karának professzora volt.
„Történt, hogy Nógrád
A 19. század jeles református személyiségei közül említsük megyében, Szontágh Pál
meg Tompa Mihály (1817-1868) (lelkész-költő), Szász Ká- birtokán egyszerre vendé-
roly22 (1829-1905) (Dunamelléki Református Egyházkerület geskedett Madách Imre,
püspöke, irodalmár, politikus), Baksay Sándor (1832-1915) Arany János és Ballagi
(Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, irodalmár) Mór. Madách legújabb
és Ballagi Mór (1815-1891) (teológus professzor, nyelvész, az írását olvasta fel barátai-
MTA első zsidó származású tagja) nevét. nak, ami tetszést aratott,
csak éppen a mű címe hi-
Az Erdélyi Református Egyház püspöke volt (1926-36)
ányzott. Közben Mór a
Makkai Sándor (1890-1951), aki hivataláról önként lemond- kastély melletti tóra ment
va, Debrecenben vállalt egyetemi tanári állást. Lemondása a csónakázni, ám hirtelen
maga korában nagy port kavart. A filozófus-teológus püspök belefordult a vízbe. Csu-
álláspontja szerint az elszakított nemzetrészeken kilátástalan romvizesen ment vissza a
a magyarság jövője (lásd: Nem lehet című cikke). A kor má- többiekhez, akik jót de-
sik jeles református püspöke Ravasz László (1882-1975) volt. rültek szerencsétlenségén,
A püspöknek jelentős az egyházi munkája mellett az irodal- és kérdezték, mi történt.
Ballagi Mór csak ennyit fe-
mi munkássága, a közéleti tevékenysége, s úttörő volt a rádiós
lelt: ez az ember tragédiája.
istentiszteletek területén is (Ravasz László 1925-ös karácsonyi Ez a mondat elég volt Ma-
igehirdetése volt az első igehirdetés, amelyet hazánkban rádió- dáchnak a címadáshoz. A
ban közvetítettek.). történetet A magyar anek-
dotakincs is feljegyezte.”
(Ballagi Farkas visszaem-
lékezése dédapjáról.
22 Testvére, Szász Domokos (1838-1899) szintén református püspök
volt.
55
Szintén erdélyi püspök volt Varga Béla (1886-1942), azon-

ban ő az unitárius egyház választott vezetője volt. Tudományos
munkáját elismerve egyetemi tanárrá nevezték ki, így három év
után letette a püspöki palástot, és a kolozsvári egyetem pedagó-
gia professzora lett. Jelentősek Varga Béla bölcseleti, pedagógiai
és teológiai munkái is.
„Volt ugyan egy ábránd, melyet a liberálizmus szelleme táplált s amely azzal kecsegtette a vi-
lágháború kisebbségi sorsba taszított áldozatait, hogy az emberiség most már csakhamar elnövi
szomorú gyermekbetegségét: a faji és nemzeti elfogultságot s helyükbe lép az emberiség egységének
öntudata, az általános emberszeretet és a szellem tisztelete, melyek a népeket elválasztó politikai
határokat nyomtalanul elmossák s ebben a földreszállt mennyországban semmivé fognak törpül-
ni azok a keserves ellentétek, melyek most annyi millió ember életét gyötrik halálra. Egy cseppet
se sajnáljuk ennek az ábrándnak szétfoszlását, mivel önmagában véve a lehető legnagyobb ha-
zugság volt. Egészen az ellenkező történt: a nemzeti öntudat soha nem ismert újértelmű kivi-
rágzása és megteljesedése, mely hadat üzen minden elszíntelenítő és képmutató hazugságnak.
A nemzetek megérezték azt, hogy emberi mivoltuk faji és történelmi, sajátságaik öntudatos
kiművelésében, nem pedig azoknak feláldozásában áll egy olyan általánosság kedvéért, melynek
minden eddigi kísérlete csak azt bizonyítja, hogy fényes igéretei a legsötétebb zsarnokságot takar-
ják.” (Részlet Makkai Sándor Nem lehet című cikkéből, 1937/2. 50.)
A második világháború borzalmait az egyház is megszen-

vedte, sokan közülük életükkel fizettek azért, hogy mások éle-
tét megmentsék. A második világháború idején hazánk eszter-
gomi érseke és hercegprímása Serédi Jusztinián (1884-1945)
volt, akit mind mai napig a legjelesebb egyházjogászok között
tartanak számon. Nevét azonban az országhatáron túl is az tet-
te híressé, hogy ő volt az, aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy
a második világháború idején a Magyarországra menekült len-
gyelek védelemben részesüljenek.
Az első magyar női országgyűlési képviselő a katolikus szer-
zetesnő, Slachta Margit (1884-1974) volt. Az általa alapított
Szociális Testvérek Társasága az élet számos területén az eleset-
tek segítségére sietett. Jelentős szerepet vállaltak a vészkorszak
idején, amikor mintegy ezer zsidót sikerült megmenteniük.
Egyik nővérük Salkaházi Sára (1899-1944), akinek mint-
egy száz ember köszönheti az életét. „Bujtatott személyek után
kutatva a Salkaházi Sára által vezetett munkásnőotthont 1944
decemberében a nyilasok bekerítették, majd vele együtt hat sze-
mélyt elvittek, s mindannyiukat a jeges Dunába lőtték. 2006.
szeptember 17-én avatták boldoggá.” (Mátyás Sz. 2008)
56
Ugyancsak a második világháború idején gyilkol-

ták meg a szovjet katonák Apor Vilmos (1892-
1945) győri püspököt, aki saját testével próbálta
megvédeni az erőszakoskodó szovjet katonáktól a
Püspökvár pincéjében bujtatott nőket.
4.3. Jeles egyházi személyek a második

világháborútól napjainkig
Kevesek előtt ismert az evangélikus lelkész

Sztehlo Gábor (1909-1974) neve, aki a második
világháború idején közel 1600 gyermeket men-
tett meg (többek között Oláh György Nobel-dí-
jas kémikust is). Ő volt Gaudiopolis (Örömváros)
megalapítója, ahol a háború után csellengő és árva
gyermekek leltek újra otthonra. (A Valahol Európá-
ban című filmet a Gaudiopolis ihlette.)
Apor Vilmos
Közép- és Kelet-Európa országaiban a második világháborút (Budapest, Apor Vilmos tér)
követően mindenhol a Moszkvából támogatott kommunista
pártok szerezték meg a hatalmat (választási csalás útján). Egyik
fő törekvésük az egyházak felszámolása volt, mivel a szovjetek
diktálta új világrendbe az egyház nehezen volt be-
illeszthető. Ehhez az első lépcső mindenütt az egy-
házak anyagi ellehetetlenítése volt, így hazánkban
is bezárták az egyházi iskolákat, megszüntették az
egyházi könyvkiadást, papokat börtönöztek be, fel-
oszlatták a szerzetesrendeket stb. Az egyházat ért
sorozatos támadások ellen a hercegprímás, Mind-
szenty József (1892-1975) is protestált, akit 1948
karácsonyán kémkedés, hazaárulás és összeesküvés
vádjával letartóztattak, majd életfogytig tartó sza-
badságvesztésre ítéltek. Az 1956-os szabadságharc
idején mindössze négy napig élvezhette a szabadság
friss levegőjét. Mindszenty az amerikai nagykövet-
ségre menekült, amit csak 1971-ben hagyhatott el.
A hercegprímásban tisztelhetjük az egyik legka-
rizmatikusabb 20. századi katolikus főpapot, aki
a külhoni magyarok között is jelentős pasztorációs tevékenysé- Mindszenty József
(Budaörs, Templom tér)
get végzett. Ferenc pápa határozatának meghozatalát követően
57
(2019) megnyílt az út Mindszenty József boldoggá avatása előtt.

Placid atya négy túlélés-
re vonatkozó aranysza- Az evangélikus egyház nagy vesztesége volt Ordass Lajos
bálya (1901-1978) püspök, akit 1948-ban letartóztattak, majd bör-
tönbüntetésre ítéltek. A püspök az Evangélikus Világszövetség
„1. A szenvedést nem sza- elnöke volt, s felszólalt többek között az egyházi iskolák álla-
bad dramatizálni! Nem mosítása ellen, amivel egyhamar kivívta a kommunista rend-
szabad panaszkodni, szer ellenszenvét.
mert attól gyengébb lesz
Ravasz László (1882-1975) dunamelléki református püs-
az ember.
pök ugyancsak megszenvedte a kommunista diktatúrát, hiva-
2. Az öröm szükséges a taláról lemondatták, nyugdíjazták, és leányfalui házában kel-
túléléshez. Ezért észre lett élnie. (Azt azonban érdemes megemlíteni, hogy a püspök
kell venni és tudatosan viszonylag sokáig, 1948-ig maradhatott a pozíciójában, 1953-ig
kell keresni az élet apró a Kálvin téri lelkészségét is megtarthatta, sőt 1956-ig még egy-
örömeit. házi ügyekben is hallathatta időnként a hangját.)
3. Nem vagyunk tökéle- A második világháborút követően nem sokkal tartóztatták
tesek, de itt és most kell le Olofsson Placid atyát (1916-2017), akit koholt vádak alap-
megmutatnunk, hogy ján a Szovjetunióban letöltendő tíz év kényszermunkára ítéltek.
különbek vagyunk rab- A bencés szerzetes papi fogadalmát egy percig sem feledve, a
tartóinknál. Ez mozgó- GULÁG borzalmai között is a foglyok lelki vezetője volt, tár-
sítja az életenergiákat. saiban éveken keresztül tartotta a lelket, a hazatérés reményét.
A Magyarországtól elcsatolt nemzetrészeken is mindent
4. A negyedik szabály ki-
csit vallásos: akinek van megtettek a szomszédos országok vezetői azért, hogy a magyar
hová kapaszkodnia, an- egyházakat és egyházi vezetőket ellehetetlenítsék. A román ha-
nak könnyebb. Mi hívők, tóságok élen jártak abban, hogy az erdélyi magyarok szellemi
ha a Jóistenbe kapaszko- és lelki vezetők nélkül maradjanak. 1949-ben börtönbe vetették
dunk, rájövünk, hogy Ő
is akarja túlélésünket.
A négy szabály a beszél-
getések során alakult ki
– nem én találtam ki –,
és áthatotta az egész lá-
geréletünket.” (Ézsiás E.
2004, 39.)
Márton Áron Bogdánffy Szilárd

(Temesvár, Erdély) (Torda, Erdély)
58
Márton Áron püspököt (1896-1980), az erdélyi magyarság

szellemi vezérét is, s tíz év börtönbüntetésre és életfogytiglani
kényszermunkára ítélték. 1955-ben kiengedték ugyan a bör-
tönből, azonban 1956-tól 1967-ig házi őrizetben tartották.
A román börtönökben lelte halálát boldog Bogdánffy Szi-
lárd (1911-1953) püspök és boldog Scheffler János (1887-1952)
püspök, Csiha Kálmán (1929-2007) református lelkészt, ké-
sőbbi püspököt pedig tíz évi börtönbüntetésre ítélték.
A szovjet hatóságok áldozatává vált boldog Romzsa Teodor
(1911-1947) munkácsi görögkatolikus püspök. „Ismeretlenek” a
püspök szekerének hajtottak, majd vasrudakkal ütlegelni kezd-
ték a sérült embert. A tragédiát tovább tetézte, hogy a kórházba
szállítást követően a munkácsi kórház egyik főorvosa, feltehe-
tőleg cián-káliummal mérgezte meg a püspököt. A Délvidéken
halt vértanúhalált P. Körösztös Krizosztom (1909-1944), akit
Tito partizánjai vertek agyon.
Távol a szülőföldjétől, a Közel-Keleten óvta a keresztény
hitet Nyáry Ernő (1906-1987). A bagdadi misszió élére XII.
Piusz pápa nevezte ki 1954-ben. 1970-ben apostoli kormányzó
lett, majd babilóniai címzetes érsek (bagdadi érsek) (Diós I. –
Viczián J. 1993-2014).
4.4. Papok és lelkészek a rendszerváltozás után
Napjainkban az egyik legharcosabb egyházfi Tőkés László

(1951). A püspök a 80-as évek végén a Ceaușescu-rezsim elleni
ellenállás egyik vezéralakja volt.
Istentiszteleteire valóságos zarándoklat indult a templo-
mokba, így Temesváron vasárnaponként két istentiszteletet is Tőkés László
kellett tartani. Kilakoltatásának hírére a hívők több
száz fős tömege alkotott élőláncot a háza körül. Ennek
hírére kezdődtek Erdély- és Románia-szerte tünteté-
sek az országban, így a Tőkés László által közvetve
kirobbantott forradalom eredményeként megdőlt a
Ceaușescu-házaspár diktatúrája, és a negyvennégy
éves kommunista uralom Romániában. 1990-ben
avatták püspökké Tőkés Lászlót, aki azóta is a hatá-
ron túli magyarság rendíthetetlen védelmezője.
Temesvári házfelirat (Erdély)
59
Két ember, akiknek az Isten jóval nagyobb szívet és lelket

„A pénz legjobban gye-
rekbőrben kamatozik.” adott, mint amekkorát egy átlagembernek szokott. Ők Bőjte
(Böjte Csaba) Csaba és Berszán Lajos, akik magyar ajkú gyermekek ezreit óv-
ják és védik immár évtizedek óta. Böjte Csaba (1959) ferences
szerzetes, Erdély magyar ajkú árváinak gyámolítója, árvaházak
alapítója.
Berszán Lajos (1943) kanonok, a gyimesfelsőloki Árpád-
házi Szent Erzsébet Gimnázium alapítója és igazgatója. Berszán
atyának köszönhetően megteremtődött a csángó gyermekek
alap- és középfokú oktatásának a lehetősége.
A Református Egyház egyik legnagyobb formátumú püspö-

ke volt Hegedűs Lóránt (1930-2013), aki igazi tudós pap volt.
Püspökként, zsinati elnökként és egyetemi tanárként rendkívül
aktív közéleti szerepet vállalt, s számos a nemzetet érintő sors-
kérdésben felemelte a hangját. Rendkívül széles körű publiká-
ciós tevékenységet végzett, amely a teológia mellett a filozófia,
Berszán Lajos
a történelem és az irodalom területét is érintette. Ugyancsak a
huszadik század végének nagy hatású református lelkészei közé
tartozik Gyökössy Endre (1913-1997) (lelkész, pszichológus, a
svájci pasztorálpszichológiai irány magyarországi elterjesztője,
a mai mentálhigiénés képzések inspirálója), illetve Joó Sándor
(1910-1970) és Cseri Kálmán (1939-2017) (mindketten pasa-
réti lelkipásztorok voltak).
A szélesebb közvélemény előtt is ismert Kozma Imre (1940)
irgalmasrendi szerzetes neve. Ő a Magyar Máltai Szeretetszol-
gálat alapítója, amely jelenleg az ország egyik legnagyobb se-
gélyszervezete. A szeretetszolgálat volt az, amely 1989-ben több
tízezer kelet-német menekült elszállásolását és élelmezését ol-
dotta meg.
4.5. Az izraelita vallás
Az 1895. évi XLII. törvény értelmében „az izraelita vallás

törvényesen bevett vallásnak nyilváníttatik”. Ezt követően a ha-
zai zsidóság úgy lélekszámában, mint hitéletében jelentős fej-
lődésen ment keresztül. Meg kell azonban említeni, hogy már
a recepciót megelőzően is számos olyan vallási vezetője volt a
60
magyarországi zsidóságnak, akik-

Szól a kakas már, majd megvirrad már,
nek a neve ott szerepel a legtöbb Zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár.
egyháztörténeti munkában. Micsoda madár, hej de micsoda madár?
A magyarországi haszidizmus Zöld a lába, kék a szárnya, engem odavár.
megalapítójaként tekinthetünk Várj madár, várj, te csak mindig várj,
Jichák Eizik Taub (1751-1821) („a Ha az Isten néked rendelt, tied leszek már.
kállói szent”) nagykállói rebbére, 23
aki csodarabbi hírében állt. Szemé- De mikor lesz az már, hej de mikor lesz az már?
lyéhez számos csodás gyógyulás és De mikor lesz az már, hej de mikor lesz az már?
Jibóne hamikdos, ír Cijajn tömálé*
bölcs tanácsok tucatja kötődik. Az
akkor lesz az már!
emlékezet szerint a rebbe nagyon És miért nincs az már, de miért nincs az már?
szerette a természetet, így gyakran Umipné chatoénu golinu méarcénu**
járta a közeli erdőket és mezőket. azért nincs az már.
Egyik alkalommal egy pásztorfiúval
találkozott, aki a Szól a kakas már
* Ha felépül a Szentély, Sion városa benépesül.
kezdetű szatmári népdalt énekelte. ** Bűneink miatt száműztek országunkból.
A rabbinak annyira megtetszett a
dal, hogy egy aranyért megvette a
fiútól, aki, miután megkapta az aranyat, a dalt elfelejtette. A
kállói rebbe úgy gondolta, hogy a dal a messiásról szól, ezért azt
kiegészítette (a kakas a zsidó hit szerint a messiás hírnöke) (Raj
T.). A kiegészített népdal végére így két bibliai idézet is került,
ami a haszid zsidók himnuszává vált. Számtalan feldolgozásban
lehet vele mind a mai napig találkozni. A rebbe sírját napjaink-
ban is ezrek keresik fel.
Az egyik legismertebb rabbi mind a mai napig Teitelbaum
Mózes (1759-1841) sátoraljaújhelyi rebbe, aki a haszidizmus
követője volt. Népszerűségének és ismertségének részbeni oka,
hogy állítólag a gyermek Kossuth Lajost is elvitte hozzá az any-
ja, amikor az beteg volt. A gyermeket meggyógyította, és fényes
jövőt jósolt neki. Teitelbaum rebbe sírja mind a mai napig az
egyik leglátogatottabb hazai zsidó sírok közé tartozik. Az orto-
doxia vezéralakja volt Schreiber Mózes (1762-1839) pozsonyi
rabbi. Nemcsak kora egyik leghíresebb zsidó vallási vezetője
volt, hanem sokan az egyik legnagyobb magyar rabbiként is te-
kintenek rá. Részben azért, mert a pozsonyi jesiva alapítójaként
ő volt az első olyan rabbi, akinek köszönhetően színvonalas
vallási élet kezdődhetett hazánkban, illetve neki köszönhetően
23 A „rebbe” a haszidista (haszidizmus = az ortodox zsidóságon belüli

vallási irányzat) gyülekezetek szellemi vezetőinek megnevezése.
61
indult virágzásnak hazánkban az ortodox zsidó élet. Tanít-

ványai közül többen híres rabbik lettek. „A bodrogkeresztúri
rebbeként” vált szélesebb körben is ismertté a Talmud nagy is-
merője, Steiner Sajele (1851-1925) rabbi, akit már életében is
csodarabbiként tartottak számon. A rebbét nemcsak zsidók, ha-
nem keresztények is nagyszámban keresték fel tanácsáért, vagy
gyógyulást remélve. Széles körű elismertségét mutatja, hogy a
temetésén igen sok keresztény ember is részt vett, illetve az, amit
Lénárth József bodrogkeresztúri tanító 1936-ban megjelent
könyvében is megemlített, hogy „A temetés alkalmával 12 000
vasúti jegy fogyott el az állomáson.” Nemcsak rabbiként és egy-
házi szervezőként, hanem nyelvészként
és irodalomtörténészként is maradandót
alkotott Scheiber Sándor (1913-1985),
aki a neológ zsidóság kiemelkedő rabbi-
ja. Scheibernek nagy szerepe volt a ma
Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem-
ként ismert intézet második világháború
utáni újraindításában. Nevét többek kö-
zött a Scheiber Sándor-díj őrzi. Országos
főrabbi volt Schweitzer József (1922-
2015), aki az elmúlt évtizedek egyik
Az Országos Rabbiképző legelismertebb hazai zsidó vallási vezetője volt. Schweitzert
Intézet zsinagógája. az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem igazgatójának vá-
Domán István (jobbra)
lasztották, s jelentős volt teológiai munkássága, illetve a magyar
hallgatja Scheiber Sándor
beszédét (balra) rabbivá zsidóság történetével kapcsolatos munkái. Kevésbé ismert a szé-
avatása alkalmából. Középen lesebb közvélemény előtt Domán István (1922-2015) neve. A
ül dr. Benoschofsky Imre neves egyházi ember történész, Talmud-tudós, számos kötet
főrabbi (1965) szerzője, főrabbi és a keresztény-zsidó felekezeti kapcsolatok
(FORTEPAN/Bauer Sándor). reprezentánsa volt.
62
5. Filozófia
5.1. A magyar filozófiai gondolkodás kezdetei „Tégy oly célt fel, amelyre
soha senki nem ért. Mert
A magyar filozófiai gondolkodásnak több mint ötszáz éves szép dolog a középszerű
hagyománya van, azonban önálló, magyar nyelvű filozófiai tudós emberekkel elér-
mű „csak” 1653-ban jelent meg. Szerzője Apáczai Csere Já- kezni, de szebb még a
nos (1625-1659) volt, aki Magyar Encyclopaedia című művét legtudósbakkal egyará-
Hollandiában jelentette meg. A könyv az erényei ellenére sem nyú messze hagyíttani,
kapta meg a megérdemelt figyelmet, gyorsan feledésbe merült. legszebb penig mindene-
Apáczai szemléletére főként a puritanizmus és Descartes filozó- ket fellyülhaladni, és a
fiája gyakorolt hatást. nagy hegynek oly részé-
Évszázadokon keresztül a filozófiai gondolkodáshoz az egyben állani, ahova soha
ház biztosított megfelelő keretet. Az egyház megkerülhetetlen senki maga erejétől nem
volt, hiszen az oktatási intézmények mind egyházi kézben vol- hághatott, s talám soha
tak, az elmélkedés ilyen szintű formájához megfelelő tudást nem is hág.”
csakis egyházi iskolában lehetett szerezni. Korának kiemelkedő (Apácai Csere János)
reneszánsz és humanista gondolkodói voltak Vitéz János (1409
k.-1472), Andreas Pannonius (15. sz.), Janus
Pannonius (1434-1472), Verancsics Antal
(1504-1573), illetve a későhumanista Szenczi
Molnár Albert (1574-1634). Utóbbi személy
elsősorban mint református lelkész ismert,
azonban nyelvtudósként, filozófusként, zsol-
tárköltőként, egyházi íróként és műfordítóként
is jelentőset alkotott (Kollega T. I. 1996-2000).
5.2. Az egyházi filozófia

Apácai Csere János síremléke
(Házsongárdi temető,
Az egyházi filozófiát két egységre szokás tagolni – követ-
Kolozsvár /Erdély/)
ve a két nagy vallásirányzatot –, a katolikus és a protestáns
filozófiára. A katolikus filozófia egyik legjelesebb képviselője
volt a piarista Schütz Antal (1880-1953). Schütz a Pázmány
Péter Tudományegyetem tanára, a dogmatika professzora volt.
63
Rendkívüli szellemi képességekkel áldotta meg a

Teremtő. Két doktorátusa volt: pszichológiából és
teológiából. Emellett a természettudományokat
is művelte, a magyaron és a németen kívül pedig
hat nyelven beszélt. Schütz Antal volt Prohászka
Ottokár életművének feldolgozója. A teológu-
si életműve mellett jelentős volt pedagógusi és
tankönyvírói tevékenysége is. A jeles katolikus
filozófusok között említsük meg továbbá a még
most is viták kereszttüzében álló székesfehérvári
püspök, Prohászka Ottokár (1858-1927) nevét,
Ravasz László aki mint közéleti gondolkodó, hitszónok, egyháztudós és tudós
és Makkai Sándor pap, a magyar katolikus megújulás vezéralakja volt. A budapes-
református püspökök ti Tudományegyetem Hittudományi Karának professzora volt
(1936) (FORTEPAN/ a domonkos rendi szerzetes, Horváth Sándor (1884-1956), a
Makkai Sándor Protestáns neotomizmus képviselője. A neoskolasztikus gondolkodó élet-
Népfőiskolai Egyesület művéből elsősorban az Aquinói Szent Tamással kapcsolatos ku-
gyűjteménye) tatásait kell kiemelni.
Protestáns filozófiai gondolkodók voltak Ravasz László
(1882-1975) és Makkai Sándor (1890-1951) református püs-
pökök. Makkai püspök filozófiából szerzett doktorátust (1912).
Makkai Sándor esetében az egyik legismertebb és legnagyobb
vihart az ún. nem lehet-vita okozta. Az 1937-ben megjelent cik-
kében az erdélyi magyarság és a kisebbségi lét megmaradásának
nehézségeiről és kilátástalan helyzetéről közölt gondolatokat.
Böhm Károly tanítványa volt Varga Béla (1886-1942) unitári-
us püspök. Varga elsősorban bölcseleti, pedagógiai és teológiai
kérdésekkel foglalkozott (Kollega T. I. 1996-2000).
5.3. A hazai filozófia intézményesülése
Az önálló magyar filozófia megteremtésének igénye már a

19. század elején felmerült, amire történtek is kísérletek. Ennek
az időszaknak két korai képviselője volt Hetényi János (1786-
1853) (A magyar philosophia történetírásának alaprajza /Tu-
dománytár, II. 1837/) és Szontágh Gusztáv (1793–1858). A
19. század utolsó harmadában ért a hazai filozófia tudomány
Szontágh Gusztáv arra a szintre, hogy önállósuljon, kialakulhassanak a hazai in-
(világháló) tézményei, és nemzeti arculatot kapjon. Ekkor modernizálódik
64
5. Filozófia
a filozófiai szaknyelv, s foglalja el helyét a szellemi élet egészén

belül (Perecz L. 2005). Ennek az időszaknak a kiemelkedő filo-
zófusa volt a Budapesti Tudományegyetem tanára, a pozitiviz-
mus és a neokantianizmus irányzatát képviselő Alexander Ber-
nát (1850-1927), akit a filozófiatörténet, a filozófiai szaknyelv
fejlesztése és jelentős szakfordítói munkássága alapján méltat
az utókor. „Alexander Bernát a magyar filozófiatörténet érdekes
alakjai közé tartozik: azok közé, akiknek hatása jelentékenyebb,
mint teljesítménye. Az ő hatása mindenesetre óriási, a teljesítmé-
nye ellenben tiszteletre méltó, de nem igazán mély és nem igazán
eredeti.” (Perecz L. 2005)
A 19. század második felében Németországból elinduló
neokantianizmus (vagy újkantianizmus) mintegy másfél év-
tizedes késéssel jelent csak meg hazánkban, s itt is a filozófia
megújulásának egyik záloga volt az új irányzat. Ebben az idő-
szakban tűnt fel az egyik legjelesebb hazai iskolateremtő filo-
zófus, Böhm Károly (1846-1911) (neokantianizmus). Böhm is
németországi egyetemeken vértezte föl magát filozófiai isme-
retekkel, azonban Kolozsváron már ő volt az, aki maga köré
fiatal tudósokat szervezett (pl. Tankó Béla, Bartók György,
Varga Béla). Ez a későbbiekben magalapozta a kolozsvári, majd
később a szegedi filozófiai oktatást. Gondolkodására elsősor-
ban Kant, Comte majd Fichte hatott (Kenyeres Á. 1994). A
tanítványok közül említsük meg a főként etikával és filozófia-
történettel foglalkozó Bartók György (1882-1970) nevét, aki
Kolozsvárott, Szegeden és Budapesten is egyetemi oktató volt.
Bartókra – akárcsak mesterére – szintén a neokantianizmus
gyakorolta a legnagyobb hatást.
A filozófusok között igen nagy volt a baloldali, radikális cso-
portokhoz közel állók száma, a Tanácsköztársaság idején ezért
magasan felülreprezentáltak voltak az oktatásban, a tudomá-
nyos és a művészeti életben. A „dicsőséges 133 nap” után ezért
igen sokan külföldre távoztak, s ott folytatták tudományos pá-
lyafutásukat. Az országot a Tanácsköztársaság után (vagy még
az előtt) elhagyó baloldali, radikális filozófusok, szociológusok
és társadalomtudósok közül sokan külföldön is széles körben
ismertséget szereztek, így például Polányi Károly (1886-1964)
(szociálfilozófia), Polányi Mihály (1891-1976) (tudományfilo-
Lukács György (1945)
zófia) vagy Lukács György (1885-1971). (FORTEPAN/
Bauer Sándor)
65
5.4. Filozófusok a két világháború között
A Tanácsköztársaság felforgató és a korábbi rendet gyökeresen

„Mindenkinek egyfor- megváltoztatni kívánó időszaka után visszatért a régi rend, bár
ma helye van a Nap természetesen nem lehetett ugyanaz, mint 133 nappal azelőtt,
alatt, de senkinek sincs mivel a radikális, baloldali filozófusok jó része elhagyta az orszá-
joga a másik elől el- got, vagy nem kapott lehetőséget arra, hogy nézeteit közzétegye,
fogni a napsugarat.” így ezáltal kevésbé volt színes a hazai filozófusokból álló paletta.
(Karácsony Sándor) A Horthy-korszak egyik legnagyobb hatású filozófusa volt Pau-
ler Ákos (1876-1933), aki Böhm Károly utódja lett Kolozsvárott
(ezt megelőzően Pozsonyban, Kolozsvár után pedig Budapes-
ten is tanított). Filozófiatörténettel, etikával és antik filozófiával
foglalkozott Halasy-Nagy József (1885-1976). A professzor a
pécsi és a szegedi egyetem tanára volt, előbbi intézményben az
1923-24-es tanévben a rektori tisztet is betöltötte. A budapesti
Tudományegyetem tanára volt a filozófiával és pszichológiával
egyaránt foglalkozó Kornis Gyula (1885-1958). Kornis kezdet-
ben a piarista rend tagja volt, majd onnan kilépett, később pedig
országgyűlési képviselő, államtitkár, majd az Országgyűlés elnö-
ke lett (1938-39). A kultúrfilozófia jeles képviselője volt Prohász-
ka Lajos (1897-1963), aki nemcsak a filozófia, de a pedagógia és
a könyvtártudomány területén is maradandót alkotott.
Számos olyan tudóst is meg kell említenünk, akik végzett-
ségük szerint nem voltak képzett filozófusok, nem tartoztak
Karácsony Sándor egyik jelentős filozófiai csoporthoz sem, azonban önálló filozó-
(Debrecen, Református fiai gondolkodásuk a legnagyobb hazai filozófusok közé emelte
Kollégium) őket. Többük saját, tanult tudományágát ötvözte a filozófiával,
új „elegyet” létrehozva ezzel (pl. pedagógia-filozófia, jog-filozófia,
politika-filozófia). Ezek közé a személyek közé sorolható többek
között Bibó István (1911-1979) (politológia), Karácsony Sán-
„A szabadság ott kezdő- dor (1891-1952) (pedagógiai filozófia) és Hamvas Béla (1897-
dik, ahol megszűnik a
1968) (Perecz L. 2017).
félelem.” (Bibó István)
5.5. A hazai filozófiai gondolkodás

1945-től napjainkig
A második világháborút követően a hagyományos polgári fi-

lozófia helyébe a „marxizmus–leninizmus” lépett, a tudomány
korábban megmutatkozó fejlődése derékba tört. Lehetetlenné
66
5. Filozófia
tettek minden olyan filozófiai tevékenységet, amely nem a szov-

jet-marxista ideológiát szolgálta (Kunszt Gy. 1991). A neves hazai
filozófusok külföldre menekültek, akik pedig itthon maradtak,
több évtizedes hallgatás várt rájuk. A filozófia addig kialakult
intézményrendszere jelentősen átalakult, a korábbi filozófia tan-
székek pedig megszűntek, helyüket a „dialektikus és történelmi
materializmus, tudományos szocializmus és politikai gazdaságtan
tanszékek” vették át (Kollega T. I. 1996-2000). A korábbi oktatók
helyébe újonnan, gyorstalpalókon (pl. a Lenin Intézetben) vég-
zett „filozófusok” kerültek. Ezek kapcsán indultak el a később
a tudománytörténetben az ún. Lukács-viták néven ismertté vált
vitasorozatok (ua.). Ebben az időben fosztották meg a professzori
katedrától Szabó Józsefet és Bibó Istvánt is (Szabadfalvi J. 2003).
A magyar filozófia egyik legnagyobb hatású képviselője
Lukács György. Emberi oldala miatt számos kritika érte és éri
jelenleg is, mivel mint kommunista politikus köze volt rengeteg
máshogy gondolkodó tudós és művész tönkretételéhez, ráadá-
sul a tanácskormány idején helyettes oktatási népbiztos is volt.
Ez Lukács György egyik arca, a másik viszont az elismert tu-
dósé, aki a legjelentősebb magyar gondolkodók közé tartozik.
Lukács körül egy tudósokból álló csoportosulás alakult ki, akiket
Lukács-iskolának vagy budapesti iskolának neveznek. Három
legismertebb képviselője Vajda Mihály (1935) (fenomenológia,
német filozófia), Heller Ágnes (1929-2019) (etika, esztétika) és
az 1977-ben Ausztráliába távozó Márkus György (1934-2016).
Lukács tanítványainak második nemzedékét Lukács-óvodának
nevezik. Neves képviselői Bence György (1941-2006) (a Lukács-
óvoda szellemi vezetője volt) és Kis János (1943) (a Szabad De-
mokraták Szövetségének alapítója és első elnöke volt). Említsük
meg továbbá a rendkívül ellenmondásos Lakatos Imre (1922-
1974) nevét. Itthon részt vett az Eötvös Collegium szétverésé-
ben, ÁVH-s ügynök volt, majd 1956-ban elhagyta az országot,
és Angliában telepedett le. Itt ünnepelt filozófus vált belőle (Karl
Popper mellett dolgozott), és elsősorban tudományfilozófiával
foglalkozott.24 Szintén Angliában telepedett le a marxista filo- Kis János (1990)
zófus Mészáros István (1930), aki személyes kapcsolatot ápolt (FORTEPAN/
Hugo Chávez venezuelai államfővel. Az egykori Lukács-tanít- Szalay Zoltán)
vány a recens baloldali filozófia egyik legismertebb képviselője.
24 Életéről A csokoládé-gyilkosság - egy filozófus másik élete címmel jelent

meg könyv. Akadémiai Kiadó, Bandy Alex, 2014
67
„…a szódavízkészítés
eljárásának kidolgo-
zója Jedlik Ányos volt,
akit egyszer egy szüreti 6. Fizik a, űrtan
mulatságra hívtak meg
Fótra, ahova jó magyar és csillagászat
szokás szerint nem akart
üres kézzel érkezni, így
a legújabb találmányá-
val, a szódavízzel ment 6.1. A magyarországi fizikaoktatás központjai a
ismerőseihez. A szüreten 19. század végétől napjainkig
több híres ember is jelen
volt, köztük Vörösmarty
Az első, jelentős életművet maga mögött hagyó fizikusunk
Mihály, aki meghall-
ván az újszerű ital ne- Segner János András (1704-1777). Bár pozsonyi születésű volt,
vét, „túl németes”-nek tudományos eredményeit szinte kizárólag német egyetemeken
találta a „Spritzer” el- érte el. Egyik legismertebb felfedezése a Segner-kerék, ami azon
nevezést, így a bor és a a felismerésen alapul, hogy „az áramló folyadék impulzust hor-
szódavíz keverékének a doz.” (Füstöss L.) A 18. században a newtoni fizika egyik leg-
fröccs nevet adta, tehát jelesebb hazai oktatója a debreceni Református Kollégiumban
Vörösmarty Mihályban tanító Hatvani István (1718-1786) (az „ördöngős professzor”)
tisztelhetjük a fröccs név- volt. Hatvani a fizika mellett a természettudományok más te-
adóját (lásd: Vörösmarty
rületein is kimagasló eredményeket ért el, jelesül a kémiában.
Mihály: Fóti dal). Tudo-
mánytörténeti érdekes-
ségként megemlítendő,
hogy a fröccskészítés „el- 6.1.1. A Műegyetem és az ELTE
járásának” kidolgozása
kissé öncélú találmánya A 19. század utolsó dekádjaiban hazánkban egyetemi szinten
volt Jedliknek, mivel három helyen folyt fizikaoktatás: a fővárosban két helyen (bu-
állítólag a gyomra mi- dapesti Tudományegyetem, Műegyetem), illetve Kolozsvárott.
att nem tudta meginni A pesti egyetem fizika tanszékének (Természet- és Erőműtan
a tiszta bort, ezért azt Tanszék) élére 1840-ben egy bencés szerzetest, Jedlik Ányost
neki vízzel kellett hígí- (1800-1895) nevezték ki. Jedlik volt az első világviszonylatban
tania. Tiszta vízzel hí- is kiemelkedő fizikusunk. Nevéhez számos találmány köthető,
gítva azonban a nemes
így többek között a dinamóelv és az elektromotor megalkotá-
nedű sokat veszít élve-
zeti értékéből, ezért, ha sa, a szikvízgyártás ipari méretekben történő megoldása, s ezzel
a tudós továbbra is bort összefüggésben a szódásszifon megalkotása.
akart inni, akkor muszáj A kísérleti fizikai tanszéken utódja és életművének méltó
volt kidolgoznia a szó- folytatója Eötvös Loránd (1848-1919) volt. Eötvös nevét első-
davízgyártás eljárását.” sorban a róla elnevezett torziós ingával kapcsolják össze, amel�-
(Mátyás Sz. 2006, 15.) lyel a világ számos pontján szénhidrogén-mezőket tártak fel.
68
6. Fizika, űrtan és csillagászat
Eötvöst három alkalommal is jelölték Nobel-díjra, de sajnos

egyik alkalommal sem kapta meg. Nevét a Holdon egy kráter „…csak az az igazi tu-
domány, amely világra
viseli.
szól…”
A Budapesti Tudományegyetem hallgatója, majd rövid ideig
(Eötvös Loránd)
kutatója volt Lénárd Fülöp (1862-1947), az első magyar szárma-
zású Nobel-díjasunk. Annak ellenére, hogy korán elhagyta Ma-
gyarországot (Németországba távozott), szoros kapcsolatot ápolt Békésy György alkotta
számos hazai tudóssal. Szintén csak rövid ideig volt az egyetem meg először az embe-
ri belső fül modelljét.
oktatója az olasz fronton elesett Zemplén Győző (1879-1916),
Kísérleteinek zenitje az
aki 1907-től a Műegyetemen oktatott. A második világháborút volt, amikor az emberi
megelőző időszak tudósóriása volt Békésy György (1899-1972). alaphártyát mozgásban
1940 és 1946 között az egyetem Gyakorlati Fizikai Tanszékét is tanulmányozta. (El-
vezette. A második világháborút követően azonban nem sokkal sőként a világon!) Kísér-
elhagyta az országot. Békésy György nem magyarországi kuta- leteit nemcsak emberi
tásai idején kapta meg a Nobel-díjat (1961), azonban a kutatási fülön és modelleken
eredményei jó részét még itthon érte el. Az élettani vagy orvosi végezte, hanem igen
Nobel-díjat „a fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mecha- jelentősek voltak állat-
kísérletei is. Az egértől
nizmusának felfedezéséért” ítélték oda neki.
az elefántig szinte min-
A második világháború utáni időszak egyik legmegha-
den állat fülét vizsgálat
tározóbb tanáregyénisége Selényi Pál (1884-1954), akire a alá vonta. Legendás volt
„szelenografálási eljárás atyjaként” tekinthetünk. Ez az eljárás Békésy György tudo-
alapozta meg a későbbiekben a ma is használt fénymásológépek mány iránti elhivatott-
működési elvét. Jánossy Lajos (1912-1970) a 20. századi honi sága. Megszállottságára
fizika egyik megkerülhetetlen személyisége, akinek politikai jellemző, hogy állítólag
beállítottsága ellenére (Lukács György nevelt fia volt), még aktatáskájában rend-
„ellenfelei” is elismerték tudományos talentumát. „Fő ku- szeresen emberi fejeket
tatási területei a kozmikus sugárzás vizsgálata, a statisztika, a szállított, és így utazta
keresztül a várost a hul-
valószínűségszámítás, a kvantumelmélet, a relativitáselmélet, az
laháztól a laboratóriu-
elektrodinamika és optika voltak.” (Kardos I.) Szintén az ELTE mig.
neves kutatója volt Fényes Imre (1917-1977). Kutatásai első-
sorban a kvantummechanika és a termodinamika területére
terjedtek ki (lásd: Helmholtz–Fényes-elv). A többek által is
Nobel-esélyesnek tartott Marx Györgyöt (1927-2002) sokan
a tudományos ismeretterjesztés során ismerték meg, szakmai
körökben azonban neve a leptontöltés megmaradása elvének
megfogalmazása miatt lett ismert (1952). Az ELTE és a KFKI
kutatója Pál Lénárd (1925-2019), akit „az első hazai kísérleti
atomreaktor atyjaként” tart számon a tudománytörténet. Kuta-
tási területe elsősorban a nukleáris technológiai kutatásokra, a
szilárdtestfizikára és a neutronfizikára (lásd: Pál–Bell-egyenlet)
69
terjedt ki. Mint sok neves tudósnak, az ELTE

volt az alma matere Zimányi József magfizikus-
nak is. Zimányi József (1931-2006) az MTA
KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet
kutatóprofesszora volt, a kísérleti és elméleti
magfizika elismert kutatója, a nehézion-fizikai
kutatások egyik úttörője.
A Magyar Királyság műszaki értelmiségé-
nek képzésében sokáig a Műegyetem volt az
egyeduralkodó, s még napjainkban is a hazai
Marx György, az MTV Jövőnk műszaki felsőoktatás bizonyos szegmensei kizárólag csak a
titkai című tévéműsor első BME-n találhatók. A BME jogelődjének számító Institutum
részének felvételén (1981) Geometricum az 1782-es alapítása óta eltelt több mint két év-
(FORTEPAN/Rádió és század alatt számtalan neves fizikus és mérnök kutatóbázisa
Televízió Újság)
volt. Közülük a teljesség igénye nélkül említsünk meg néhá-
nyat. A már a fentiekben is említett Zemplén Győző (1879-
1916) főként a gázok belső súrlódásaival, relativitáselmélettel és
radioaktivitással foglalkozott. Pogány Béla (1887-1943) kuta-
tásai elsősorban az optika területére terjedtek ki. Gyulai Zol-
tán (1887-1968) kutatásai szerteágazóak voltak; a legnagyobb
eredményeit a kristályhibák és a kristálynövekedés terén érte el.
Gombás Pál (1909-1971) 1947-ben elhagyta Magyarországot,
azonban 1948-ban hazatért, mivel az újvilág kínálta lehetősé-
geket nem találta kielégítőnek (Palló G. 1991), s élete végéig a
BME professzora volt. Kutatásai főként a kvantummechanika
területére terjedtek ki (lásd: Thomas-Fermi-Dirac-Gombás-
modell). Lánczos Kornél (1893-1974) a tudományos pálya-
futását szintén a Műegyetemen kezdte, azonban hamarosan
Németországba, majd az Egyesült Államokba távozott, 1952-
Zemplén Győző től pedig Írországban folytatta tudományos pályáját. A fizikán
(világháló) belül többek között az elektrodinamika és a kvantummecha-
nika témaköreivel foglalkozott. A fizika mellett a matematika
több területén is kimagasló eredményt ért el. Túlzás nélkül ál-
„… aki igazából eljegyzi líthatjuk, hogy Bay Zoltán (1900-1992) a múlt század egyik
magát a tudománnyal, legzseniálisabb fizikus elméje volt. 1983-ban – már Egyesült
az ugyanúgy álmodik,
Államokbeli tartózkodása idején – az ő javaslatára fogadták el
mint a költő. Ilyen vo-
a méter a definícióját.25 A közelmúlt talán legnevesebb fizikusa
natkozásban nincs kü-
lönbség a tudós és a mű- volt Simonyi Károly (1916-2001), aki 1946-ban részese volt
vész között.”
25 A méter az a hosszúság, amit a fény a másodperc 1/229792456-od
(Bay Zoltán)
része alatt tesz meg vákuumban.
70
a Hold-radar kísérletnek, 1948-ban pedig vezetésével építették

meg az első magyar magfizikai részecskegyorsítót. Élete egyik
fő műve A fizika kultúrtörténete (1978) című, nemzetközileg is
elismert és számos nyelvre lefordított könyv.
Itthon sajnos kevésbé ismert Greguss Pál (1921-2003). Ne-
véhez számos szabadalom köthető, s ezáltal külföldön jóval is-
mertebb, mint hazánkban. A legismertebb találmánya az egye-
dülálló Pal-optika (1983) (Panoramic Annular Lens), amely
lehetővé teszi a 360°-os kép készítését. Találmányáért a NASA
is kitüntette, ugyanis ezt a Mars-kutatásban is felhasználták (A
Pathfinder nevű űrszonda Sojourner /Jövevény/ nevű autójába
is ezt az optikát építették be.). Farkas Gyula (világháló)
A BME és az ELTE fizikusa volt Ferenczi György
(1946-1993). Ferenczi nevéhez a félvezető eszközök (lézerek,
fényemittáló diódák) minősítő méréseinek kidolgozása, a mély-
nívó spektrométer (DLTS) kifejlesztése kötődik, amelyet hu-
szonöt ország legnagyobb cégei, kutatóintézetei és egyetemei
használnak (www.gabordenesklub.hu). A BME Atomfizika Tan-
székének kutatója Richter Péter (1950), aki optoelektronikával
és lézertechnikával foglalkozik.
6.1.2. A „kincses Kolozsvár” fizikusai
A kolozsvári egyetem számos nagyhírű tudóst adott a fizika-

tudomány számára. A matematikusokkal ellentétben azonban Tangl Károly (világháló)
a kutatásaik kevésbé tudtak kiteljesedni, mivel a fizika oktatá-
sának a személyi és tárgyi feltételei csak később teremtődtek
meg, az impériumváltás után pedig Szegedre kellett menekül-
nie az intézménynek. A kolozsvári egyetem egyik legnevesebb
fizika professzora Farkas Gyula (1847-1930) volt, aki a fizika
mellett a matematika terén is jelentőset alkotott, s nevét számos
tudományos tétel és elv viseli (pl.: Farkas-lemma). Többen itt
kezdték pályafutásukat (pl. Pogány Béla /1887-1943/, Fényes
Imre /1917-1977/), vagy rövidebb ideig itt folytatták kutatásai-
kat, többek között Gyulai Zoltán (1887-1968), Tangl Károly
(1869-1940) és Gombás Pál (1909-1971), hogy csak a legna-
gyobb neveket említsük.
Pogány Béla (világháló)
71
6.1.3. A Szegedi Tudományegyetem
A szegedi fizika történetének tanulmányozása során meg-

figyelhető, hogy számos, később világhírű tudós megfordult a
városban, azonban néhány év múlva szinte mindannyian fő-
ként a fővárosban folytatták a kutatásaikat. A kísérleti fizika
jeles képviselője volt Pogány Béla (1887-1943). A professzor
1920-tól tanított az egyetemen, 1923-ban azonban a Műegye-
tem tanára lett. Ő kezdte meg közel egy évszázada az optikai
kutatásokat a Tisza-parti városban, mely mind a mai napig az
egyetem kiemelt kutatási területének számít. A későbbi debre-
ceni és budapesti professzor, Gyulai Zoltán (1887-1968) ki-
lenc évet töltött a szegedi Természettani Intézetben. A szegedi
Kísérleti Fizikai Tanszék napjaink legnagyobb eredményeit
felmutató tudósa Bor Zsolt (1949), aki a lézerek orvosi (szemé-
szeti) alkalmazásában ért el kimagasló eredményeket. Ha csak
néhány évre is, de két világhírű kutató vezette a szegedi Elméle-
ti Fizikai Tanszéket. Az egyikük Bay Zoltán (1900-1992), aki
1930-36 között oktatott és kutatott Szegeden, a másik tudós
pedig Gombás Pál (1909-1971), aki az 1939-40-es tanévben
vezette a tanszéket (http://titan.physx.u-szeged.hu).
6.1.4. A Debreceni Egyetem
A debreceni egyetem fizikusai közül az első, nemzetközi

szinten is elismert kutató Gyulai Zoltán (1887-1968) volt, aki
a Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetemen
1935 és 1940 között tanított. Az ő tanársegédje volt Szalay
Sándor (1909-1987). Szalay nevéhez köthető a hazai urán-
vagyon felfedezése, illetve az MTA Atommagkutató Intézet
(ATOMKI) megalapítása (ezzel összefüggésben indulhattak
meg a magfizikai kutatások). Szalay iskolateremtő tudósként
később számos nagyhírű tudóst indított el a kutatói pályán.
Tanítványa volt többek között Csikai Gyula (1930-2021)
(atomfizika és neutronfizika, lásd: Csikai-Pető-effektus) és
Berényi Dénes (1928-2012). Berényi „…a magspektroszkópia,
illetve az atomi ütközések fizikájának nemzetközileg ismert szak-
Szalay Sándor tekintélyeként jelentős eredményeket ért el az elektronbefogás, a
(Debrecen, belső fékezési sugárzás és a belső konverzió jelenségének kutatásá-
Szalay Sándor utca)
ban.” (http://mta.hu) Az elméleti fizikusok közül az 1950-1953
72
között Debrecenben oktató Fényes Imre (1917-1977) nevét

„Azt üzenem, hogy a fi-
kell még megemlíteni, aki kvantumelméleti kutatásokat vég- zika nem egy a legérdeke-
zett. Az elméleti fizika nemzetközileg is elismert kiválósága volt sebb tudományok közül,
Lovas István (1931-2014), aki főként magfizikával foglalkozott. hanem a legérdekesebb.”
1990-1993 között az MTA KFKI főigazgatói tisztét töltötte be. (Lovas István)
6.1.5. A Pécsi Tudományegyetem és a KFKI
A Pécsi Tudományegyetem Elméleti Fizikai Tanszékének

akadémikusa Janszky József (1943), aki elsősorban a nem-
lineáris optika terén ért el nemzetközi szintű eredményeket
(http://physics.ttk.pte.hu).
A nagy hazai fizikai iskolák közül utoljára említsük meg
a Központi Fizikai Kutató Intézetet, közkeletű nevén a
KFKI-t. Az intézet létrehozásáról 1948-ban döntöttek, majd
1950-ben alakult meg. Már az alapításakor is a magas szintű,
professzionális fizika művelése volt vele a cél. Ezt a célt a kitűnő
szakembergárdával és felszereltséggel maradéktalanul el is érték
a kutatók, s számos jelentős tudományos eredmény született a
csillebérci laboratóriumokban. A kor fizikusai közül egyesek
rossz szemmel tekintettek az intézményre, mivel a jobb kutatási
feltételek és a jobb anyagi megbecsültség következtében sokan
elhagyták a tudományegyetemeket, és a KFKI-t választották. A
KFKI legjelentősebb tudományos eredményeit és kutatóit lásd
a fentiekben (Palló G. 1991).
6.2. A Magyarországról elszármazott fizikusok
Igen nagy számban voltak hazánkban olyan fizikusok, akik

rögtön az egyetem elvégzése után elhagyták Magyarországot,
vagy már a felsőfokú tanulmányaikat is külföldön végezték,
és a diploma megszerzését követően külföldön maradtak. Ők
ezért egyetlenegy hazai kutatóközponthoz sem kötődnek szoro-
sabban. Az országot elhagyó tudósaink közül a szélesebb pub-
likum előtt talán az atombomba megalkotásában oroszlánrészt
vállaló kutatók neve a legismertebb. Wigner Jenő (1902-1995)
a felsőfokú tanulmányait Magyarországon kezdte el, de Német-
Wigner Jenő (világháló)
országban fejezte be. Az 1930-as években Wigner is az Egyesült
73
Államokba ment, ahol a Manhattan-program kidolgozásá-

ban vett részt. Beválasztották az Uránium Bizottságba, és az
első atomreaktor megtervezésével és kivitelezésével megbízott
csoport vezetője lett. Életművét 1963-ben fizikai Nobel-díj-
jal jutalmazták. Szilárd Leó (1898-1964) szintén hazánkban
kezdte tanulmányait, de Németországban fejezte be. Nála a
németországi kutatóévek után egy rövid angliai kitérő követ-
kezett, majd az Egyesült Államokba emigrált. A legendárium
szerint, amikor egy előadásról hazafelé tartott Londonban, és
a Southampton Rown várta a jelzőlámpa zöldre váltását, ak-
„Az embernek nem kell kor született meg benne a láncreakció ötlete. Szilárd 1942-től
sokkal okosabbnak lennie a Manhattan-terv keretében Chicagóban dolgozott. „Fermi és
a többinél, ha boldogul- Szilárd Chicagóban az egyetemi stadion lelátója alatt grafittég-
ni akar az életben, az is
lákba ágyazott urángolyókból összerakták az első maghasadáson
elég, ha csak egy nappal
megelőzi őket.” alapuló atomreaktort.” (Füstöss L.)
(Szilárd Leó) Neumann János (1903-1957) neve sokak előtt matematiku-
si minőségében ismert, akinek többek között a korai számító-
gépek ősének megalkotását köszönhetjük. Neumann
emellett azonban fizikusként is „megállta a helyét”.
Mi több, a legjelesebb magyar fizikusok közé sorolha-
tó, aki többek között az atombomba megalkotásából
is alaposan kivette a részét. „Saját maga által legjelen-
tősebbnek tartott eredményei a kvantummechanika, az
ergodelmélet, és az operátorok kvantummechanika-elmé-
letének területére esnek.” (ua.) Teller Ede (1908-2003)
(„a hidrogénbomba atyja”) az egyik legismertebb
„marslakó.”26 Németországban végezte felsőfokú ta-
nulmányait, majd ott is kezdte meg a tudományos
pályáját. 1935-ben az Egyesült Államokba ment, ahol
közel hét évtizedet töltött. Aktív részese volt az atom-
Teller Ede és a szerző bombát megvalósító kutatócsoportnak (Manhattan-
(Debrecen) (1996) terv), ezt követően pedig a hidrogénbomba megvalósításában
vállalt oroszlánrészt.
Végül pedig említsünk meg két, az Egyesült Királyságban
fényes karriert befutott magyar tudóst. Egyikük Gábor Dé-
nes (1900-1979), aki tanulmányait a Műegyetemen kezdte, de
Németországban fejezte be. Rövid magyarországi kutatás után
26 Mókásan marslakóknak nevezték a főként az USA-ban letelepedő,

zseniális képességekkel rendelkező magyar tudósokat (pl. Teller Ede,
Neumann János, Szilárd Leó, Kármán Tódor).
74
Angliába költözött (1937). Itteni kutatásai vezették el

a későbbiekben a nagy felfedezéshez, a holográfiához.
Nobel-díját is részben ez irányú kutatásainak köszön-
hette (1971).
A másik Albionba szakadt honfitársunk Kürti
Miklós (1908-1998). Ő az egyetemi tanulmánya-
it Párizsban és Berlinben végezte. Kürti 1933-tól az
Egyesült Királyságban folytatta kutatásait, 1967-től az
Oxfordi Egyetemen volt professzor. Nevét az alacsony
hőmérsékletek fizikájával kapcsolják össze, de részt vett
az angol atombomba megalkotásában is.
Miután a Tungsram laboratóriumát otthagyta, az
Egyesült Királyságban, majd az USA-ban kutatott
Orován Egon (1902-1989). Orován a fémfizika szak-
tekintélye volt, a fémek képlékeny alakváltozásainak
vizsgálata területén ért el kiemelkedő eredményeket
(Nagy F. 1997).
A kevésbé ismert fizikusaink közé tartozik Telkes Gábor Dénes emléktáblája
Mária (1900-1995), holott életműve a legnagyobb magyar tu- hajdani iskolája falán
dósok közé emeli. A budapesti születésű tudósasszony főként (Budapest, Markó utca
napenergia-kutatással foglalkozott, ezért sokan csak „Sun 18-20. szám)
Queen”-ként (Napkirálynő) emlegették. Számos találmánya
volt, ezek közül a legismertebb a kutatócsoportja által alkotott
„Szomorú, hogy ma töb-
„napház”, és az amerikai hadsereg részére kifejlesztett tengervíz bet tudunk a csillagok
sótalanító készülék. belső hőmérsékletéről,
Egyik nagy hazai fizikai iskolához sem kötődik szorosan mint egy rizsfelfújt belső
Gaál Sándor (1883-1972), akinek a neve gyakorlatilag teljesen hőmérsékletéről.”
ismeretlen hazánkban. Nem kevesebbet köszönhet neki a világ, (Kürti Miklós)
mint a ciklotron-elméletet. A Nobel-díjat ezért azonban nem ő,
hanem Ernest O. Lawrence vehette át. Jelöletlen sírját 2012 óta
kopjafa jelzi. Ugyancsak erdélyi származású, ám neve már itt-
hon is egyre ismertebb a fizikus végzettséggel rendelkező háló-
zatkutatónak, Barabási Albert Lászlónak (1967). Barabási az
USA-ban él, azonban élénk kapcsolata van a hazai kutatókkal,
s rendszeresen látogat Magyarországra.
75
6.3. Csillagászat és űrtan
A magyar csillagászat első jelentősebb, nemzetközi szinten

is jegyzett képviselője a jezsuita szerzetes, Hell Miksa (1720-
1792) volt, „aki a nagyszombati és kolozsvári csillagdák megterve-
zése után a bécsi csillagvizsgáló igazgatójaként tevékenykedett, szé-
les körben elismert sikeres módon. Hell nevezetes expedíciót vezetett
a Vénusz Nap előtti átvonulásának megfigyelésére, amiről figye-
lemre méltó könyvben számolt be.” (Füstöss L.) Szintén nemzet-
közi szinten volt ismert Konkoly Thege Miklós27 (1842-1916).
A tudós Ógyallán (Felvidék) épített csillagvizsgálót, és első-
sorban az üstökös- és meteorkutatás terén ért el eredményeket.
A jezsuita szerzetes Fényi Gyula (1845–1927) a kalocsai csil-
lagvizsgálóban több mint három évtizeden keresztül végzett
Hell Miksa megfigyeléseket. „1887-ben a világon elsőként színképelemző ké-
(világháló) szülékkel figyelt meg egy kromoszférikus napkitörést (flert). (…)
Fényi foglalkozott még a napfoltok és napkitörések összefüggésével
is. Megállapította, hogy azok közös eredetűek, és hogy a kitöré-
sek légüres térben mozognak.” (Császár Z. 2000) Gothard Jenő
(1875-1909) a csillagászatnak szintén számos területét kutatta.
Az őt méltató források rendszerint mind megemlítik a csillagá-
szati fényképezésben és a színképelemzésben elért eredményeit.
Világraszóló eredménynek tekinthető, hogy elsőként szabad
szemmel nem látható üstökösről készített felvételt, illetve a Lyra
gyűrűs-köd közepén lévő csillagot lefényképezte. A 20. század
talán legjelentősebb magyar csillagásza a fiatalon elhunyt Izsák
Imre (1929-1965). Izsák 1956-ban hagyta el Magyarországot,
és rövid svájci kitérő után az Egyesült Államokba költözött.
Konkoly Thege Miklós Kutatási eredményeinek köszönhetően 1961-re meghatározta
(1890 k.) (világháló) a Föld pontos alakját (pontosabban, mint bárki korábban), s
bebizonyította azt, hogy az Egyenlítő nem teljesen kör alakú
(Almár I.-Both E. 2004).
A világűr kutatásában hazánk a gazdaságának méreténél
fogva önállóan nem vesz részt, rendszerint valamely nemzetkö-
zi program keretében végez csak kutatásokat. A magyar űrkölt-
ségvetés meglehetősen kevés, egy főre vetítve mindössze néhány
27 A nevét gyakran kötőjellel írják (Konkoly-Thege Miklós), a helyes

írásmód azonban a kötőjel nélküli (lásd: Konkoly Thege Miklós sír-
emléke), vezetéknevének ejtése: konkoli tege
76
tíz eurócent jut csak a kutatásokra.28 E csekély összegen is több

mint kéttucat kutatóhely mintegy 200-300 kutatója osztozik
(Both E. 2007). Más országokkal társulva azonban a magyar
kutatók a világűr kutatásának terén is figyelemre méltó ered-
ményeket tudnak felmutatni. A hazai űrtevékenység rendkívül
szerteágazó, a kutatások széles spektrumára terjed ki (meteo-
rológia, távközlés, navigáció, elektronika, orvosi ismeretszerzés
stb.) (Ferencz Cs. 2000).
Az űrkorszak előtti29 magyar űreredmények fontos előzmé-
nyei az egyetemes űrtevékenységnek. Fonó Albert (1881-1972)
egyik legismertebb találmánya a légi torpedó (1915) illetve az ál-
tala légsugár-motornak elnevezett sugárhajtómű (1928); utóbbit
alkalmazták a hangsebességnél gyorsabban szálló repülőgépek-
„Az a civilizáció, ame-
nél is (www.sztnh.gov.hu). lyik elhidegül a tudo-
A második világháború utáni első jelentősebb magyar ered- mánytól és a művészettől,
mény – még önálló magyar kutatásként – 1946. február 6-án vagyis a kultúrájától, az
született meg, amikor Bay Zoltán (1900-1992), mindössze né- pusztulásra van ítélve.
hány nappal később, mint az amerikai tudósok (de tőlük függet- Az életét adja föl, elsor-
lenül), kutatócsoportjával sikeres Holdradar-kísérletet végzett. vad, elpusztul atombom-
Bay, miután az országot elhagyta, az ez irányú kutatások abba- bák nélkül is. Ezért kell
maradtak. féltve őriznünk magunk-
ban a kultúra tiszteletét.”
Az Elektromechanikai Vállalat szakemberei 1953-ban kezd-
(Bay Zoltán)
tek hozzá egy ionoszféra-kutató berendezés megalkotásához, amit
1954-re sikeresen abszolváltak. 1955-ben hozzákezdtek a műszer
továbbfejlesztetéséhez, s néhány év alatt megalkották az IRX-
58-23 ionoszféra-kutató berendezést, amely jelentős nemzetközi
elismerésben részesült. A kutatásokat Szende Béla (1905-1957)
vezette, a munkatársai Halmágyi Tibor (1932-1960), Hofgard
Károly (1922-1984) és Tófalvi Gyula (1927-2003) voltak.
Az elmúlt közel két évtized alatt a hazai kutatók számos,
rendkívül sikeres űrelektronikai műszer fejlesztésében vettek
részt, illetve értek el jelentős eredményeket. A mai magyar űrku-
tatás talán legnagyobb személyisége Almár Iván (1932), aki szá-
mos területen ért el nemzetközi szinten is figyelemre méltó ered-
ményt. Többek között a geomágneses viharok kutatása terén,
illetve ő javasolta az ún. London-skálát, amely a Földön kívüli
28 A magyar űrköltségvetés 2007-ben 2 millió euró volt (vagyis egy főre

vetítve 20 cent) (Both E. 2007), 2019-re ez az összeg több mint három-
szorosára növekedett.
29 1957. október 4-ét tartják az űrkorszak kezdetének, amikor a szovje-
tek fellőtték a Szputnyik-1 műholdat.
77
élet felfedezéséhez nyújt segítséget. A soproni egyetem fizika

tanszékének volt professzora a geofizikus Verő József (1933),
aki a geomágneses pulzációk kutatása és értelmezése terén ért
el kimagasló eredményeket. Szegő Károly (1943) főként üstö-
kösök kutatásával foglalkozik. A KFKI munkatársa-
ként számos kutatást irányított, társkutatóként pedig
számos nemzetközi kutatóprogramban vett részt (pl.
Merkúr- és Szaturnusz-kutatás). Both Előd (1952) a
Magyar Űrkutatási Iroda igazgatója volt, aki „a holdak
élettartamának meghatározására vonatkozólag végzett
vizsgálatokat.” (Kollega T. I. 1996-2000) Gschwindt
András (1941) neve a szélesebb publikum előtt az
első magyar műhold, a Masat-1 (=Magyar Satelit)
fellövésekor vált ismertté (2012). Gschwindt a BME
Űrkutató Csoportjának vezetője, a kocka alakú, 1 kg
tömegű műhold egyik megalkotója (2019-ben újabb
A Masat műhold mása két magyar zsebműhold jutott a világűrbe, a Műegyetem által
(100 csoda – A jövő születése fejlesztett SMOG-P és a magánfinanszírozású ATL-1).
című kiállítás anyaga) Piros betűs napként szerepel a magyar űrrepülés történetében
1980. május 26-a.30 Az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan
(1949) ugyanis ezen a napon indult a világűrbe az Interkozmosz-
„… az űrhajózásban program keretében Valerij Kubaszovval, a Szojuz-36 szovjet űr-
soha nem érzi úgy az em- hajó fedélzetén. Magyarország ezzel a repüléssel a hetedik nem-
ber, hogy mindent tud, zet volt, amelyik kilépett a világűrbe! Számos magyar készítésű
csakis azt a hitét tudja műszert, élelmiszert stb. vitt magával az űrhajó. Ezek közül a
magában erősíteni, hogy
legnagyobb sikert a Pille elnevezésű sugárdózist mérő műszer
minden tőle telhetőt meg-
tett a siker érdekében.” aratta. Ezt a későbbiekben számos űrrepülés során vitték maguk-
(Farkas Bertalan) kal az űrhajósok, továbbfejlesztett változatát még Charles Simo-
nyi is használta. Legtöbbször megfeledkeznek Magyari Béláról
(1949-2018). Magyari a Szojuz-36 egyik tartalékszemélyzete volt,
s ugyanolyan kiképzést kapott, mint Farkas Bertalan. Magyari
műszaki egyetemet végzett, s maga is számos tudományos kísér-
letet végzett (pl. súlytalanságban megolvasztott fémötvözeteket
vizsgált). Második magyarként 2007. április 7-én Charles Simo-
nyi (Simonyi Károly) (1948) hagyta el a bolygónkat két orosz
űrhajóssal együtt egy Szojuz-TMA-10 űrhajó fedélzetén. Ezzel
ő lett a világ ötödik űrturistája. 2009-ben ismét űrhajóba ült, s
ezzel Simonyi lett a hetedik űrturista is.
30 Számos forrás szerint nem véletlen az időpontválasztás, 1912-ben

ugyanis ezen a napon született Kádár János.
78
Számos olyan magyar tudós van, aki elhagyta Magyarorszá-

Kossuth Lajos után
got és külföldön folytatta tovább a kutatásait. Egy részük még Kármán Tódor volt a
az űrkorszak beköszönte előtt, mások pedig utána. Kármán második magyar, aki
Tódor (1881-1963) volt az, aki elsőként foglalkozott a világon a amerikai bélyegen sze-
hangsebességnél fellépő erőhatásokkal, és ezek hatásaival a re- repelt, mint „az űrkor-
pülőgépre. A szuperszonikus gépek szárnyméretének kifejlesz- szak építésze”.
tése szintén az ő nevéhez fűződik, a negyvenes években pedig
több nagyrakéta építését irányította, majd az ötvenes évekre
kutatócsoportjával elkészítette az első ballisztikus rakétát.
Szebehely Győzőnek (1921-1997) döntő szerepe volt az
Apolló űrhajók nyolcas alakú pályájának megtervezésében. Az
elmúlt másfél évtized legnagyobb magyar eredményei Bejczy
Antal és Pavlics Ferenc nevéhez fűződnek. Bejczy Antal (1930-
2015) készítette el a Mars-autó automatikáját (Sojourner),
Pavlics Ferenc (1928) a holdautók építését végző csoportot
vezette, a NASA Mars-autóinak kifejlesztésénél pedig tanács-
adóként volt jelen.
Kármán Mór (világháló)
79
7. Földtudományok
A földtudományokról szóló fejezet az egyik leginkább „ke-

vert” fejezet, ahová számos tudományág és tudományterü-
let tartozik. Ide került a földrajz, a geológia, a meteorológia,
a csillagászat, a talajtan, a hidrológia, a térképészet, továbbá
itt vannak bemutatva az utazók és a földrajzi felfedezők is. A
biológiának és a geográfiának is egyaránt kutatási területe az
őslénytan (paleontológia), e tudományág jeles képviselői a bio-
lógiával foglalkozó fejezetben kerülnek bemutatásra.
7.1. A hazai földtudományi oktatás kezdeti
A hazai felsőfokú földtudományi oktatás gyökerei a felvi-

déki Selmecbányán keresendők, ahol 1735-ben Bányászati–ko-
hászati Tanintézetet alapítottak. Önálló geológusképzés nem
volt, hanem a bányászati képzés részeként történt az oktatás.
Ennek ellenére a honi geológusképzés innen indult el, a magyar
geológia „nagy öregjei” mindannyian rendelkeznek valamilyen
Hantken Miksa selmeci gyökérrel (lásd: Szabó József /1822-1894/, Hantken
(világháló) Miksa /1821-1893/, Böckh János /1840-1909/) (Kollega T. I.
1996-2000). Az Akadémia (és annak utódintézménye, a sop-
roni főiskola) legnevesebb 20. századi oktatói között minden
tudománytörténeti forrás megemlíti Böckh Hugó (1874-1931)
nevét, aki a világ számos pontján végzett sikeres szénhidrogén-
kutatásokat. A kőolajkutatásban a világon elsőként ő alkalmaz-
ta sikerrel az Eötvös-féle torziós ingát. Említsük meg továbbá a
jeles tanárok között Papp Simon (1886-1970) nevét, aki töb-
bek között Németországban, Albániában, Pápua-Új-Guineá-
ban és Afrikában is sikeres szénhidrogén-kutatásokat végzett.
Születési évéből adódóan már „csak” a soproni főiskola legen-
dás tanára lehetett, Szádeczky-Kardoss Elemér (1903-1984).
Tudományos kutatásai főként az üledékképződésre és a mély-
Böckh Hugó ségi vizek osztályozására terjedtek ki. Nevéhez köthető az uni-
(világháló) verzális ciklustörvény felismerése és a Szádeczky-Kardoss-féle
80
7. Földtudományok
geokémiai rendszer megalkotása. Böckh Hugó tanársegédje

volt Pávai Vajna Ferenc (1886-1964), aki a kőolaj- és vízföld-
tan jeles képviselőjeként vált ismertté, számos ma is működő
hévízkutat ő tárt fel (pl. Hajdúszoboszló, Debrecen, Karcag).
Kevesek előtt ismert Born Ignác (1742-1791) neve. A világ
legelső nemzetközi bányászati konferenciáját 1786-ban, a fel-
vidéki Szklenó-fürdőn tartották (Selmecbánya mellett), nyolc
ország részvételével, ahová azért mentek el a kor neves tudósai,
hogy megtekintsék Born Ignác legújabb kísérleteinek eredmé- Wolfgang Amadeus
nyét. Szintén ekkor alapították meg a világ legelső nemzetkö- Mozart (1756–1791) A
zi műszaki tudományos egyesületét, a Bányászati Társaságot varázsfuvola című ope-
(Societät der Bergbaukunde), melynek a későbbiekben tagja rájában Born Ignácról
lett többek között Goethe, Lavoisier és Watt is. S ne felejtsük el mintázta meg Sarastro
megemlíteni, hogy a tudós nevét őrzi a bornit ásvány, amelyet ő alakját.
határozott meg először.
7.2. A hazai felsőfokú földrajzoktatás

megszületése
A felsőfokú hazai földrajzoktatás 1857-ig nyúlik

vissza (budai Polytechnikum), az első önálló földrajz
tanszék azonban csak 1870-ben alakult meg a Pesti
Királyi Tudományegyetemen (később: Budapesti Tu-
dományegyetem), melynek a vezetője Hunfalvy Já-
nos (1820-1888) volt (ez volt a világ negyedik önálló
földrajzi tanszéke). Hunfalvy után a nemzetközileg is
elismert Lóczy Lajos (1849-1920) lett az Egyetemes
Földrajz Tanszék vezetője. „Tudományszervező és irá-
nyító munkája nyomán tanszéke, majd a Földtani Inté-
zet a természetföldrajzi és a geológiai kutatások nemzet-
közileg is nagyra értékelt műhelyévé vált, ahol a földtani,
tektonikai, réteg-, őslény- és felszínalaktani vizsgálatok
eredményeit felhasználó geográfia gyors fejlődésnek in-
dult.” (Kollega T. I. 1996-2000) (lásd: Kelet-Ázsiai ex-
pedíció, Balaton-kutatás stb.) Lóczy Lajos permi vörös
Az egyetem Lóczy utáni neves tanár egyéniségei Kéz Andor homokkő síremléke
(Balatonarács)
(1891–1968) és Kádár László (1908-1989) voltak, akik a ké-
sőbbiekben mindketten a debreceni Kossuth Lajos Tudomány-
egyetem professzorai lettek. A Budapesti Tudományegyetemen
81
szerzett magántanári képesítést Steiner Lajos (1871-1944). A

meteorológia mellett a geofizika területén is kimagasló ered-
ményeket ért el. Nevéhez köthető a hazai korszerű prognózis-
szolgálat megszervezése.
A budapesti Tudományegyetem ásvány- és földtani intézeté-
nek első professzora, a hazai geológia egyik úttörője Szabó József
(1822-1894) volt, aki főként a magyarországi harmadkori vul-
kanizmussal és az Alföld medencealjzatának vizsgálatával fog-
lalkozott. Az egyetem neves geológusa volt a Kolozsvárról érke-
zett Koch Antal, és a selmeci gyökerekkel rendelkező Hantken
Miksa (1821-1893) (paleontológia).
A budapesti egyetem jeles csillagásza volt Kövesligethy Radó
Kövesligethy Radó (1862-1934). Kövesligethy főként asztrofizikával (lásd: Wien-féle
(világháló)
eltolódási törvény) és földrengéskutatással foglalkozott. „A ma-
gyarországi változócsillagászat atyja” Detre László (1906-1974),
aki „…a pulzáló változók, ezen belül az RR Lyrae csillagok kutatá-
sának a világon talán legkiemelkedőbb szakembere volt….” (http://
astro.elte.hu).
A hazai társadalomföldrajz (gazdaságföldrajz) fontos bázisa
lett a budapesti Tudományegyetem Közgazdasági Kara. A kar
egyik oktatója Teleki Pál (1879-1941) volt. Elismertségét mu-
tatja, hogy felkérték, legyen a tagja az Irak határát megállapító
bizottságnak.
7.2.1. Eötvös Loránd Tudományegyetem
Teleki Pál
Az egyetem nagyhírű geológusai sorában említsük meg a Sop-
(Érd, Magyar Földrajzi
Múzeum)
ronból érkező Szádeczky-Kardoss Elemér (1903-1984), Géczy
Barnabás (1925) (paleontológia /a jura időszaki ammoniteszek
egyik legelismertebb kutatója/) és Fülöp József (1927-1994) ne-
vét. Fülöp Józsefnek, a mezozoikum kutatójának főként a réteg-
tani, a regionális földtani és az üledékföldtani kutatásai a kiemel-
kedőek. 1958 és 1969 között a MÁFI igazgatója /ma: Magyar
Földtani és Geofizikai Intézet/, 1984-1990 között pedig az ELTE
rektora volt.
A lemeztektonika elméletének hazai meghonosítója a geofi-
zikus Stegena Lajos (1921-1997), aki már az 1960-as években
megismerkedett az elmélettel, és azt a Pannon-medencére alkal-
mazta is. A geofizikán kívül a térképészet területén is kimagasló
eredményeket ért el.
82
7. Földtudományok
Az ELTE 1945 utáni időszakának jeles professzora volt

Bulla Béla (1906-1962) (löszkutatás, geomorfológia), Láng
Sándor (1913-1982) (karsztkutatások, hidrológia, barlangá-
szat), majd Székely András (1925-1997) (vulkanikus felszínek
vizsgálata - vulkánmorfológia), akik számos, ma is alapműnek
számító könyvvel gazdagították a hazai földrajzi szakirodal-
mat. Az ELTE címzetes egyetemi tanárai voltak Pécsi Már-
ton (1923-2003) (geomorfológia, lösz- és folyóterasz kutatás) és
Marosi Sándor (1929-2009). Marosi professzor természetföld-
rajzi kutatásai során főként a „Mezőföld természeti földrajzával,
a magyar természetföldrajz időszerű kérdéseivel, a tájkutatási
irányzatokkal és a tájértékeléssel, a Belső-Somogy felszínalaktaná-
val, a domborzatnak a gazdálkodásra és a településre gyakorolt
hatásaival és a Balatonnal kapcsolatosak…” (Kocsis K. 2009). Az
egyetem rektora volt a térképész Klinghammer István (1941).
Az akadémikus a tematikus kartográfia és kartográfia-történet
kutatója.
Az ELTE talán legnagyobb hatású társadalomföldrajzosa
volt Mendöl Tibor (1905-1966), aki a debreceni évek után
1940 és 1965 között tanított az egyetemen. A hajdani Regioná-
lis Földrajzi Tanszék két nagyhírű professzora pedig Sárfalvi
Béla (1925-2000) (gazdaságföldrajz, népességföldrajz, politikai Mendöl Tibor
földrajz) és Probáld Ferenc (1941) (regionális társadalomföld- (Debreceni Egyetem
rajz, településföldrajz, tudományelmélet) voltak. Földtudományi Intézet)
7.2.2. A kolozsvári egyetem
Akárcsak más tudományágaknál, évtizedeken keresztül a

földtudományoknál is Kolozsvár jelentette az ellenpólust a fő-
várossal szemben, ahol néhány évvel a pesti tanszékalapítást
követően szintén földrajzi tanszék alapítására került sor (1874).
A Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem
leghíresebb geográfusa – s egyben a magyar geográfiának is az
egyik legjelesebb képviselője – Cholnoky Jenő (1870-1950),
aki, bár a Műegyetemen végzett vízépítő mérnökként, később
a földrajztudománnyal jegyezte el magát. Kutatásai számos te-
rületre kiterjedtek (hidrológia, geomorfológia stb.), azonban a
Cholnoky Jenő (1942)
Kínával kapcsolatos kutatási eredményei voltak azok, melyek (FORTEPAN /
az országhatáron túl is ismertséget hoztak számára. Cholnoky Cholnoky Tamás)
83
közel másfél évtizeden keresztül vezette a kolozsvári egyetem

földrajzi tanszékét. Koch Antal 1872 és 1895 között volt a ko-
lozsvári egyetem ásványtani és földtani tanszékének vezetője,
aki a földtudomány szinte valamennyi ágát sikeresen művelte
(pl. ásványtan, őslénytan, geológia, hidrológia). Szádeczky-
Kardoss Gyula 31 (1860-1935) szintén az egyetem legendás
professzora volt, aki Erdély geológiai feltérképezésben ért el
kimagasló eredményeket (pl. Bihar-hegység, Vlegyásza, Kele-
men-havasok, Hargita).
7.2.3. A pécsi egyetem
A pécsi földrajzosok legnevesebb képviselője Prinz Gyu-

la (1882-1973). Kezdetben Budapesten, majd Pozsonyban volt
egyetemi oktató. Az Erzsébet Tudományegyetem Pécsre mene-
kítésének köszönhetően Prinz több mint másfél évtizedet töltött
(1923-1940) a Mecsekalján található városban. Számos egyete-
men megfordult hosszabb-rövidebb ideig, de a legtovább Pécsett
tanított.32 Több évtizedes munkássága során a legjelentősebb
eredményeit a geomorfológiában és a településföldrajzban érte el
(lásd: Tisia-elmélet, Tien-Sannal kapcsolatos kutatásai stb.). A
Janus Pannonius Tudományegyetem Földrajzi Intézetének alapí-
tója, majd az egyetem rektora volt Tóth József (1940-2013), aki a
Prinz Gyula
társadalomföldrajz számos területén, így többek között a telepü-
Múzeum) lésföldrajzban, a népességföldrajzban és a kulturális földrajzban
alkotott maradandót.
7.2.4. A debreceni egyetem
Debrecenben a felsőfokú földrajzoktatás megteremetése

Milleker Rezső (1887-1945) nevéhez kötődik, aki főként em-
berföldrajzzal foglalkozott (népesség- és településföldrajz, politi-
katörténet). Szintén emberföldrajzos volt Mendöl Tibor (1905-
1966); 1927 és 1940 között oktatott az egyetemen. Mendöl
31 Egyes forrásokban Szádeczky-Kardos vagy Szádeczky Kardos(s)-ként

Milleker Rezső is szerepel. Sírján a Szádeczky-Kardoss Gyula felirat olvasható.
32 1908-1912: Budapesti Tudományegyetem, 1912-1923: Erzsébet Ta-
(Debreceni Egyetem nárképző Főiskola és Erzsébet Tudományegyetem, 1940-1945: Ferenc
Földtudományi Intézet) József Tudományegyetem, 1945-1957: Szegedi Tudományegyetem.
84
7. Földtudományok
„a településföldrajz európai hírű tudósa (…), elsődlegesen az Al-

föld településeit, településfejlesztését vizsgálata.” (http://human.geo.
science.unideb.hu) A Debreceni Egyetem Meteorológiai Tanszé-
kének létrehozója és legmeghatározóbb alakja volt Berényi Dé-
nes (1900-1971), aki 1926 és 1968 között oktatott az egyetemen.
Kutatási területe főként az agrometeorológiára és az éghajlattan-
ra terjedt ki. A földrajz oktatásában a kezdetektől fogva neves
geológusok is részt vettek. Életművük alapján közülük is a két
legismertebb Földvári Aladár (1906-1973) (üledékes kőzetek és
az uránérc kutatás, Velencei-hegység ércesedésének vizsgálata) és Kéz Andor
Székyné Fux Vilma (1916-2006). A professzor asszony 1974 és (Debreceni Egyetem
1981 között volt az Ásvány- és Földtani Tanszék vezetője, kuta- Földtudományi Intézet)
tásai során többek között a Mecsek és Telkibánya geológiai viszo-
nyait vizsgálta. A II. világháborút követő időszak kiemelkedő ta-
náregyénisége, a leíró földrajz művelője Kéz Andor (1891-1968),
aki többek között a folyóvízi morfológia területén ért el kima-
gasló eredményeket. A debreceni földrajzi iskola kétségkívül leg-
emblematikusabb képviselője Kádár László (1908-1989). Neve
nemzetközi szinten elsősorban az Afrika-kutatások során vált
ismertté (lásd: Almásy László Afrika-expedíciója). A professzor
főként futóhomok-kutatással, geomorfológiai vizsgálatokkal és
hegységképződéssel foglakozott. Kádár László életművének mél-
tó folytatói voltak Borsy Zoltán (1926-2007) (geomorfológia,
eolikus felszínfejlődés, palinológia) és Pinczés Zoltán (1926- Kádár László
2011) (talajfagy-tanulmányok, Zemplén-hegységgel kapcsolatos (Debreceni Egyetem
kutatások), az ő életművük és kutatási területeik szintén évtize- Földtudományi Intézet)
dekre zsinórmértékül szolgálnak
a debreceni geográfusok számára.
A társadalomföldrajz kiemelkedő
képviselője volt Enyedi György
(1930-2012) akadémikus, aki a
regionális tudományok területén
végzett kutatásokat. Enyedi pro-
fesszor tanítványa volt Süli-Za-
kar István (1945-2017). Kutatási
területe rendkívül széles spekt-
rumú volt, foglalkozott többek
között terület- és településfej-
lesztéssel, politikai földrajzzal és Borsy Zoltán Pinczés Zoltán
(Debreceni Egyetem (Debreceni Egyetem
interetnikus kutatásokkal.
Földtudományi Intézet) Földtudományi Intézet)
85
7.2.5. A szegedi egyetem
A Szegedi Tudományegyetem első neves földrajz professzora

a Kolozsvárról érkezett Prinz Gyula volt, aki 1945-57 között
oktatott az egyetemen. Fővárosi katedráját otthagyva, néhány
évre Láng Sándor is a szegedi egyetem tanára lett (1958-1963).
Közel három évtizeden keresztül vezette a JATE Természeti
Földrajzi Tanszékét Jakucs László (1926-2001), akinek bar-
langászattal kapcsolatos kutatásai nemzetközi viszonylatban
is kiemelkedőek. Nevéhez kötődik a Béke-barlang felfedezése.
Ez a világ első tudományos kutatás eredményeként felfedezett
(s nem véletlenül) barlangja. A szegedi meteorológia legneve-
sebb képviselője Péczely György (1929-1984). Főként a hid-
rometeorológia és a szinoptikus klimatológia területén végzett
kutatásokat, Éghajlattan (1979) című könyve évtizedek óta
szolgál tankönyvként a geográfusok számára. Számos jeles geo-
lógus töltött több-kevesebb időt a szegedi egyetemen, így töb-
bek között Ferenczi István (1890-1966) (földtani térképezés,
szénhidrogén kutatás), Sümeghy József (1892-1955) (az Alföld
geológiai kutatása: geotermikus gradiens, a folyóhálózat fejlő-
dése, kőzetfáciesek stb.), Koch Sándor (1896-1983) (a Kárpát-
medence ásványtanának kutatása és feldolgozása) és Miháltz
István (1897-1964) (a Nagyalföld negyedidőszaki földtani és
Péczely György palinológiai kutatásai, üledékföldtani vizsgálata).
Éghajlattan című könyve A szegedi társadalomföldrajz képviselői közül pedig em-
lítsük meg az egyetem volt rektorának, Mészáros Rezsőnek
(1942) (falutatás, gazdaságföldrajz, településföldrajz) és Becsei
Józsefnek (1937) (népesség- és településföldrajz, tanyakutatás)
a nevét.
7.2.6. A műszaki egyetemek kutatói
A Műegyetem diákja, majd tanára volt Bogdánfy Ödön

(1863-1944), akit a műszaki hidrológia úttörőjeként tartanak
számon. „Bogdánfy egyik kezdeményezője volt a hazai csapadék-
észlelő hálózat kifejlesztésének” (Kollega T. I. 1996-2000), illetve
nevéhez köthető az Anderkó-Bogdánffy-féle mérleges csapa-
dékíró megalkotása. Vendl Aladár (1886-1971) műegyetemi
professzor a Duna homokjának vizsgálata, a szénhidrogén-ku-
tatás és a hidrogeológia területén ért el jelentős eredményeket.
86
7. Földtudományok
A Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kara (ko-

rábban: Bányamérnöki Kar) szintén a selmecbányai bányászati
tanintézet egyik jogutódjának tekinthető. A trianoni diktátum
következtében Selmecbánya az országhatárokon kívülre került,
az intézményt ezért 1919-ben Sopronba menekítették. 1934-től
a Műegyetem egyik kara lett, huszonhét tanszékkel. 1949-ben
alapították meg a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemet,
azonban a geológusok képzése kezdetben megosztva Miskol-
con (az első két évfolyam) és Sopronban történt (a megosz-
tottság 1959-ben szűnt meg). Az elmúlt több mint hat évtized
legjelentősebb (mérnök)geológusai közül említést érdemel töb-
Földvári Aladár
bek között a már a fentiekben is említett Szádeczky-Kardoss
(Debreceni Egyetem
Elemér (1903-1984) (az egyetem első rektora volt) és Földvári
Földtudományi Intézet)
Aladár neve. Kántás Károly (1912-1991) professzorhoz a szén-
hidrogén-kutatásban számos új kutatási módszer kidolgozása
és tökéletesítése köthető (pl. hő- és nyomásálló perforátorok
kifejlesztése, tellurikus módszer). Csókás János (1918-2000)
a szén- és bauxitbányászat témakörében több szabadalommal
rendelkezett. Jelentős továbbá műszerfejlesztő tevékenysége
és újdonságnak számító kutatási módszerei (pl. a széntelepek
esetén történő ún. telepszondázás). A hazai gázmérnök-képzés
elindítója volt Szilas A. Pál (1921-1991), aki a kőolajbányászat
terén számos szabadalommal rendelkezett. Említsük meg to-
vábbá Takács Ernő (1927-2012) nevét. Kutatócsoportjával
Kína jelenleg legnagyobb kőolajtelepét tárta fel (danquingi
olajmező). Jelentős szerepe volt továbbá több elektromágneses
eljárás kifejlesztésében és bevezetésében. Szintén a legendás
miskolci geológus professzorok közé sorolható Steiner Ferenc
(1932-2010), akinek főbb kutatási területe a gravitáció (gra-
vitációs térképek), a mágnesség, a radiológia, a geotermia és
geostatisztika volt (http://www.mfk.uni-miskolc.hu).
7.2.7. Egyéb tudományos műhelyek
Erdélyi geográfus volt Vofkori László (1944-2008), aki-

nek rendkívül szerteágazó volt a kutatási területe. Foglalko-
„Az ember csak akkor
zott gazdaságföldrajzzal, népesség- és településföldrajzzal,
szeretheti a szülőföld-
turisztikai földrajzzal, üzleti földrajzzal, területfejlesztéssel és
jét, ha megismeri azt.”
tudománytörténettel (Tarnóczy M. – Kövér A. 2010). Vofkori
(Vofkori László)
87
László számos felsőoktatási intézményben oktatott, többek kö-

zött a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző Főiskolán
és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen. Ugyan-
csak több felsőoktatási intézményben tanított Berényi István
(1934), legtovább azonban a Pázmány Péter Katolikus Egye-
temen. Kutatásai során szociálgeográfiával, történeti földrajz-
zal, kultúrgeográfiával és regionális tudománnyal foglalkozott.
Beluszky Pál (1936) a Szent István Egyetem professzora. Ku-
tatásai főként a településföldrajzra, a tájkutatásra és a történeti
földrajzra irányulnak.
7.3. Tudományos műhelyekhez

erősen nem kötődő kutatók
Számos olyan a földtudományhoz kapcsolódó tudós és ku-

tató van, akik szorosabban nem kötődnek egyik nagy egye-
temünkhöz sem, mivel a diplomájuk megszerzését követően
valamelyik szakirányú tudományos kutatóintézetben helyez-
kedtek el. Egyik legismertebb geológusunk Zsigmondy Vil-
mos (1821-1888), akinek emlékezetét számos szobor és tábla
őrzi szerte a Kárpát-medencében. Zsigmondynak köszönhet-
jük az artézi kutak hazai fúrásának megindítását. Nevéhez
Zsigmondy Vilmos
(Budapest, Városliget)
köthető kora legmélyebb artézi kútjának fúrása (970,58 mé-
ter), ami a Városligetben található.
Viszonylag közismert A magyarországi talajtani kutatások sokáig, korukat jóval
tény, hogy Jókai Mór és megelőzve világviszonylatban is az élen jártak. A Földtani In-
Zsigmondy Vilmos kö- tézet Agrogeológiai33 Osztálya például „Európában a második
zeli barátságban voltak olyan szervezet volt, amelynek fő feladata a talajok térképezése
egymással. Az azonban és vizsgálata lett.” (ua.) A hazai talajtan legismertebb képvi-
már kevésbé ismert, selője Sigmond Elek (1873-1939), aki kutatásait elsősorban
hogy feltehetőleg az a szikes talajokkal kapcsolatosan végezte. Sigmond mellett
író a Fekete gyémán- Ballenegger Róbert (1882-1969) a másik hazai talajtanos,
tok című regényében aki nemzetközi mércével mérve is jelentős életművel hagyott
róla mintázta a Bonda- maga mögött. Ő többek között talajjavítással, talaj- és trá-
völgyi kőszénbánya gyavizsgálati módszerekkel foglalkozott. A térképészet terén
tulajdonosát, Berend a hazai kartográfia megalapítója, Kogutowicz Manó (1851-
Ivánt 1908) szerzett el nem évülő érdemeket. Műveinek szakmai
(http://joszerencset.hu).
33 A talajtan korábbi megnevezése.
88
7. Földtudományok
színvonalát mutatja, hogy több térképét a párizsi világkiállí-

táson aranyéremmel jutalmazták.
Szintén elismert térképész volt a kalandos életű Radó Sán-
dor (1899-1981), aki a szovjetek ügynökeként térképész (fedő)
munkája mellett évtizedeken keresztül kémkedett is. Miután
1955-ben hazatért, itthon is a kartográfiának szentelte életét.
Konkoly Thege Miklós (1842-1916) nevét legtöbben a csilla-
gászattal kapcsolják össze, ógyallai (Felvidék) birtokán ugyanis
ő hozta létre hazánk első csillagvizsgálóját (1896). A meteo-
rológiában elért eredményei azonban nem kevésbé fontosak,
1890-től a Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi
Központi Intézet (jelenleg Országos Meteorológiai Szolgálat) Kogutowicz Manó emléktáblája
igazgatói tisztét is betöltötte. A földrajz diplomával rendelkező (Budapest, Széchenyi rakpart
Réthly Antal (1879-1975) nevét elsősorban azáltal ismerte meg 8. szám)
a nagyvilág, hogy 1925 és 1927 között ő szervezte meg a török
meteorológiai szolgálatot, Ankarában pedig egy obszervatóriu-
mot létesített.
Bárdossy György (1925) hírnevét a bauxitkutatás terén
elért eredményeinek köszönheti. A tudományos csillagászati
ismeretterjesztés legismertebb hazai képviselője pedig Kulin
György (1905-1989) volt, akinek nevéhez számos kisbolygó és
üstökös felfedezése köthető.
7.4. A világ vándorai A hajdani ankarai

meteorológiai állomás.
Nehéz olyan értékmérőt találni, ami alapján az utazókat, Jelenleg az állatorvosi egyetem
a felfedezőket, a vadászokat, a világjárókat stb. objektíven le- múzeuma.
hetne értékelni. Természetesen nem lehet csupán a szülőföldtől
megtett távolságot eredménynek tekinteni – bár ez sok eset-
ben a korabeli infrastrukturális viszonyokat figyelembe véve
már jelentős eredménynek tekinthető –, így az általuk elért
természettudományos eredményeket, felfedezéseket stb. vet-
„Mindenkinek meg
tem figyelembe. Az elért eredményeik alapján az elmúlt mint-
kell adni a lehetőséget,
egy nyolc évszázad leghíresebb magyar vándorai születési évük hogy legalább egy kis
sorrendjében a következők: Julianus barát (?-?) („A feudális távcsőbe belenézhessen,
Európába ő hozott először reális híreket a mesés keleti világról, s része lehessen abban
s lényegében ő nyitotta meg a földrajz korai reneszánszát ébresz- az élményben, amelyet
tő, Marco Polo kínai útjával tetőző, XIII. századi keleti utazá- először Galilei élt át.”
sok sorát.” /Borsy Z. 1992, 21./), Brentán Károly (1694-1752) (Kulin György)
89
(a Maraňon vidékén /Dél-Amerika/ látott el térítői munkát,

melynek során értékes földrajzi, zoológiai és néprajzi leírásokat
készített), Éder Xavér Ferenc (1727-1772) (több, a mai Bolívia
területén élő indián törzsről ő tett először említést, nemzetközi
figyelmet kaptak etnográfiai és biogeográfiai leírásai), Xantus
János (1825-1894) (neve az amerikai utazásai során vált ismert-
té, Xantus nevét huszonkét állat és két növényfaj őrzi), Ma-
gyar László (1818-1864) (ő készített először Angola területéről
részletes térképet, több, addig ismeretlen afrikai folyót és népet
is felfedezett), Kanitz Fülöp Félix (1829-1904) (több száz ma-
gasságmérés köthető nevéhez /„a Balkán Kolombusza”/), Sass
Teleki Sámuel Flóra (1841/42?/-1916) (Samuel Baker feleségeként részt vett a
(Érd, Magyar Földrajzi Nílus második forrástavának, az Albert-tónak a felfedezésében),
Múzeum) Teleki Sámuel (1845-1916) (A Rudolf-tó /ma: Turkána/ és a
Stefánia-tó /ma: Csev-Bahir/ felfedezője. Nevét vulkán és több
növény is viseli.), Menyhárt László (1849-1897) (a Zambézi
mellett hittérítő tevékenységet folytatott, emellett a botanika
és a meteorológia területén értékes megfigyeléseket és gyűjtő-
munkát végzett), Déchy Mór (1851-1917) (a Kaukázus elismert
kutatója), Bíró Lajos (1856-1931) (Új-Guinea kutatója volt, ne-
vét 150 állatfaj viseli), Stein Aurél (1862-1943) (Belső-Ázsia
kutatója volt), Fenichel Sámuel (1868-1893) (Pápua-Új-Gui-
nea kutatója volt, több olyan helyre is eljutott, ahol őelőtte még
nem járt európai kutató, értékes néprajzi és természettudomá-
nyi gyűjtést és kutatást végzett.), Torday Emil (1875-1931) („a
fehér néger”/) (Afrika korábban ismeretlen törzseinél végzett a
Kongó-medencében nyelvészeti, antropológiai és néprajzi ku-
Stein Aurél tatásokat.), Kittenberger Kálmán (1881-1958) (Afrika-kutató
volt, aki közel 300 új állatfajt fedezett fel, s nevét több tucat
Múzeum)
növényfaj viseli.), Germanus Gyula (1884-1979) (orientalista,
ő készített először fényképeket Mekkában), Almásy László
Ede (1895-1951) (elismert Afrika-kutató, Az angol beteg című
film hőse), Balázs Dénes (1924-1994) (130 országot bejárt vi-
lágjáró, karsztkutató, a Magyar Földrajzi Múzeum alapítója) és
Juhász Árpád (1935) (geológus, több mint száz országba jutott
el, a geológiai és a földrajzi ismeretterjesztés egyik legismertebb
képviselője).
Utoljára pedig tegyünk említést Orbán Balázsról (1829-
1890), aki bár eljutott a világ számos pontjára, mégsem mint
„világvándor” említtetik meg a neve. Székelyföldet járva
90
7. Földtudományok
Az Almásy család borostyánkői várkastélya (Őrvidék) Balázs Dénes

elsősorban néprajzi gyűjtése kapcsán vált ismertté, azonban Múzeum)
számos földrajzi jellegű leírása, fényképe stb. a geográfusok szá-
mára napjainkban is rendkívül értékes forrás.
Kittenberger Kálmán a Magyar Nemzeti Múzeum részére

rendszeresen küldött haza Afrikából értékes tárgyakkal teli
ládákat. A múzeum azonban ezt – korábbi ígérete ellenére
– sehogy sem honorálta. Sőt, egy alkalommal még meg is
dorgálták Kittenbergert a ládák elmaradása miatt. Erre a
neves vadász mérgében elküldte a múzeumnak a spiritusz-
ba tett középső ujját, melyet egy hím oroszlán harapott le,
bizonyítva ezzel is, hogy ő továbbra is keményen dolgozik
(Rácz R. 2002).
Déchy Mór
Múzeum)
91
8. Gasztronómia
8.1. Magyar gasztronómiai gyökerek
A magyar gasztronómia meglehetősen sajátos, mivel kony-

hafilozófiájának különbözősége következtében az ízvilága jelen-
tősen eltér nemcsak a szomszédos, hanem Európa más országa-
inak ételeitől is. Az egyes népek gasztronómiai hatásai azonban
vitathatatlanok (bajor, szláv, szász, török 34, francia, olasz). Saj-
nos azonban a hagyományos magyar konyha ízei nem váltak
világszerte ismertté, mint ahogy a francia, a kínai vagy az olasz
konyháé, holott ha megkóstolja egy külföldi a magyar ételeket,
akkor azokat rendszerint rendkívül ízletesnek és pikánsnak ta-
lálja.
A honfoglalás kori és az az előtti ételeinkről keveset tudunk,
részben azért, mivel írásos emlékek nem maradtak fent, a ké-
sőbbi krónikák pedig nem tesznek róla említést. Ennek ellenére
nem mondhatjuk azt, hogy egyáltalán nincsenek ismereteink
őseink konyhájáról, mivel egyes ázsiai népek konyhájának vizs-
gálata komoly kapaszkodót jelenthet a számunkra.
Eleink ismerték a főzést, a nyársonsütést, a halszárítást, az
aszalást, a sózást és a füstölést, sőt még sörszerű italt is tudtak
erjeszteni (Gundel I. – Harmath J. 1979). Feltételezhető, hogy
bográcsaikban szarvasmarhát, lovat, birkát, illetve búzát, árpát
és kölest főztek, melyet fűszerekkel ízesítettek (pl. kakukk-
fű, borsfű, csombor), a lisztből pedig lepényszerű langallókat
készítettek. Ismertek számos gyümölcsöt (pl. alma, barack,
körte, szilva) és zöldséget (répa, cékla, uborka, fokhagyma), a
tejtermékeknek pedig széles skáláját használták (joghurt, ku-
misz, sajtféleségek, túró). Az ételtörténészek feltételezése szerint
34 A százötven éves török megszállás egyik gasztronómiai következmé-

nye a sertéshús és a sertészsír fogyasztásának jelentős növekedése,
mivel a megszállók a haszonállatok közül vallási okokból csupán a
sertést hagyták meg, a többi állat zömét elhajtották a gazdák portáiról
(Kútvölgyi M.-Tóth P. 2003).
92
8. Gasztronómia
honfoglaló eleink bográcsaiban levesek, kásák és pörköltes éte-

lek rotyoghattak (Cey-Bert R. Gy. 1999). „Az évszázadok során
természetesen a magyar konyha átalakult és alkalmazkodott az
európai környezethez. Hatottak rá a szomszéd népek konyhái és
Nyugat-Európa konyhatechnikái és konyhadivatjai. Ősi gyökereit
azonban mindmáig megtartotta. Ma valójában a magyar konyha
egy hidat képez az ázsiai és az európai gasztronómiai hagyomá-
nyok között. Ez az összekötő híd-szerep képezi a magyar konyha
eredetiségét és legfőbb vonását a más európai konyhákkal szem-
ben.” (Cey-Bert R. Gy. 1999, 143.)
A százötven éves török megszállás nem múlt el nyomtala-
nul a gasztronómiában sem, e megszállás gasztronómiai emléke
például a töltike, a töltött káposzta és a töltött paprika. Ekkor
ismerték meg a magyarok a paprikát és a kukoricát, s növeke-
dett a káposztás és a rizses ételek választéka (Gundel I. – Har-
math J. 1979). De érdemes megemlíteni a paraszti és a pásztor
kultúra gasztronómiai hatását is, amely ugyancsak hatással van
a ma ismert magyar konyhára.
8.2. Szakácsok
A 19. században a nemzeti öntudat formálásában

a gasztronómia fontos szerepet töltött be, ekkor vál-
tak szélesebb körben is ismertté például az őrölt pap-
rikával készült ételek (pörköltalap). A magyar konyha
reformjára azért is volt nagy szükség, mert a török
időkben az ország középső részén a török gasztronó-
miai hatások érvényesültek, míg az ország többi ré-
szén az osztrák konyha hatásai, ami ebben az időben
erősen francia jellegű volt. Magyar ételek így a 19.
század eleji étlapokon sok esetben alig fordultak elő
(Gundel I. – Harmath J. 1979). A kor hazai szakácsai
számos új ételt alkottak illetve vettek át a nyugat-eu-
rópai népektől. Az új ételek azonban nem feltétlenül
jelentettek teljesen új ízvilágot, hiszen sok esetben a
népi ételek is bekerültek az ételválasztékba, melyeket
a 19. és 20. század folyamán szakácsaink „megszelídí-
A Gundel Étterem bejárata
tettek” és továbbfejlesztettek. (Budapest, Gundel Károly út 4. szám)
93
A 19. század talán legnevesebb hazai szakácsa a német szár-

mazású Gundel János (1844-1915) volt, aki a Gundel-család
első, „étteremalapító” tagja volt. Gundel talán leghíresebb éte-
le, melyet az utókorra hagyományozott, az a palócleves, melyet
Mikszáth Kálmán iránti tisztelete jeléül nevezett el így.
Marchal József (Joseph Maréchal) (1832-1914) Francia-
országban látta meg a napvilágot, s III. Napóleon udvarában
sajátította el a főzés tudományát. Később az orosz cár és számos
főherceg konyhamestere is volt, mígnem 1863-ban Pestre költö-
zött. Megbecsülését mi sem jelzi jobban, minthogy 1867-ben ő
volt a koronázási ebéd „rendezője”. Fia, Marchal József (1869-
Gundel János 1939), szintén híres szakács, akinek nevét az étlapokon mind a
(Budapest, Gundel étterem) mai napig gyakorta fel lehet fedezni (máj Marchal módra). A
századforduló szakácsművésze volt Palkovics Ede (1858-1929),
aki 1881-től az Angol Királynő Szálloda szakácsa volt, így szá-
mos alkalommal ő főzött a szállóban lakó Deák Ferencnek is.
Palkovics alapította meg 1904-ben a Magyar Szakácsok Körét,
melynek díszelnöke is lett (Kenyeres Á. 1994). Ugyancsak jeles
szakács volt Dobos C. József, bár a hálás utókor inkább mint
cukrászt őrizte meg az emlékezetében (lásd bővebben: Cukrá-
szok fejezet).
Neves szakácsok azonban nemcsak a múltban, hanem nap-
jainkban is lakják a Kárpát-medencét. Legjobb szakácsaink a
világ legnevesebb éttermeiben is megállják, megállnák a helyü-
ket. A közelmúlt és napjaink legismertebb szakácsai és cukrá-
szai közül a teljesség igénye nélkül említsük meg Benke László
Dobos C. József síremléke (1948-2019) (olimpiai bajnok mesterszakács és mestercukrász),
(Budapest, Farkasréti temető) Kalla Kálmán (1946) (egyedüli magyarként Európa-díjas mes-
terszakács), Nemeskövi Dénes (1945) (többszörös olimpiai és
világbajnok mesterszakács), Turós Emil (1906-1991) (számos
nemzetközi verseny aranyérmese, a 20. századi magyar gasztro-
nómia külföldön is egyik legelismertebb tagja) és Venesz József
(1912-1978) (a brüsszeli Élelmezési Világkiállítás arany diplo-
mása) nevét.
Turós Emil (1965)

(FORTEPAN /
Kotnyek Antal)
94
8. Gasztronómia
8.3. Cukrászok
A mai értelemben vett cukrászat gyökereit hazánkban a 19.

században kell keresnünk. Részben azért ennyire megkésve,
mivel az édességek egyik legfőbb alapanyaga, a cukor korábban
nem állt megfelelő mennyiségben rendelkezésre (előtte nádcuk-
rot importáltunk 35). A cukor előtt a méz volt az elsődleges éde-
sítőszer; az első mézeskalácsos céhek a 17. században alakultak
meg Magyarországon (Csapó K. – Éliás T. 2010). A mai érte-
lemben vett cukrászat a 16. század végétől kezdett elkülönülni
a gyógyszerészettől, annak a drazsírozó és gyümölcsszörpkészí-
tő tevékenységéből nőtt ki. Kezdetben „tsemege-tsináló” meg-
nevezéssel illették őket, Széchenyi István nevezte őket elsőként
cukrásznak (Gundel I. – Harmath J. 1979).
Az első hazai cukrászdák a 19. század második felé-
ben nyíltak meg, ugyanis ekkorra alakult ki az a réteg,
amely el tudta „tartani” a cukrászdákat. A tehetősebb
polgárság volt az, amely már megengedhette, hogy beül-
jön egy cukrászdába és ott akár néhány órát eltöltsön. A
korabeli cukrászdák így a társadalmi érintkezés fontos
színtereivé váltak. A kor nevesebb cukrászdái közül né-
melyik még mindig létezik, bár többségük már nem az
eredeti helyen található, és nem is az eredeti tulajdonos
A Gerbeaud cukrászda
leszármazottai üzemeltetik. A legismertebb fővárosi cukrász- (Budapest, Vörösmarty tér
dák közül említsük meg a Gerbeaud, a Lukács, a Ruszwurm, 7-8. szám)
az Auguszt36 és a Hauer nevét. A vidéki Magyarország
nagyobb városaiban is sorra nyíltak a cukrászdák a 19.
század vége felé, némelyik közülük országos hírnévre is
szert tett, így például a miskolci Megay, a pécsi Caflish,
a gyulai Százéves cukrászda vagy a szolnoki Kádár cuk-
rászda.
Első nevesebb cukrászaink főként külföldről érkez-
tek, akiket elsősorban a jó minőségű alapanyagok és
az olcsó munkaerő vonzott. A hazai cukrászatra a 19. Ruszwurm cukrászda (1939)
század környékén főként az olasz és az osztrák édességek voltak (Budapest,
a legnagyobb hatással. (Az olasz hatás már a 15. században is Szentháromság utca 7. szám)
(Fortepan / Szöllősy Kálmán)
35 „A nádcukor hazai felhasználásáról az első adat 1419-ből származik”
(Gundel I. – Harmath J. 1979, 13.)
36 Az Auguszt a legrégebbi, közel 150 éves cukrászdinasztia hazánkban.
A cukrászdát jelenleg az ötödik generáció üzemelteti (www.auguszt.
hu).
95
kimutatható volt. Beatrix királyné olasz cukrászai hozták

De szeretnék gazdag lenni,
hazánkba például a grillázst és a marcipánt /Borsódy M.
Egyszer libasültet enni,
1995/.) Érdekességként megemlítendő, hogy a százötven
Jó ruhába járni kelni,
éves kényszerű török-magyar együttélés ellenére sem vett
S öt forintér kuglert venni.
át a magyar konyha török édességeket. Talán a törökméz
az egyetlen olyan édesség, melyet még mindig fogyasz-
Mig a cukrot szopogatnám,
tunk (Borsódy M. 1995).
Uj ruhámat mutogatnám,
A 19. századi cukrászaink közül elsőként említsük
Dicsekednék fűnek fának,
meg a soproni születésű Kugler Henrik (1830-1904)
Mi jó dolga van Attilának.
nevét, aki 1852-ben édesapjától vette át a József téri cuk-
rászdát, majd hamarosan a mai Vörösmarty térre költö-
József Attila: Kedves Jocó
zött. Nevét nem kevesebbért áldja ma az utókor, mint
a minyonért (mignon), amelyet korábban Kuglernek
neveztek (lásd: József Attila Kedves Jocó című verse). Ő
volt ugyanis az, aki meghonosította hazánkban ezt a sü-
teményt.37
A már említett Gerbeaud Emil (1854-1919) nem

magyar származású: Genfben született, nagyhírű cuk-
rászdinasztia leszármazottjaként, ennek ellenére hazánk-
ban vált ismertté. A kontinens számos cukrászüzemét
végigjárta, mígnem úgy döntött, hogy 1884-ben elfo-
gadja Kugler Henrik meghívását. Kuglernek nem volt
utódja, akire rábízhatta volna a cukrászdáját. A nagyhírű
cukrásztól Gerbeaud hamarosan átvehette üzletét, mely
a mai Vörömarty téren található. Ez a híres Gerbeaud
Cukrászda. Gerbeaud Emil zseniális cukrász volt, akinek
nevéhez több recept is köthető, úgy, mint a nevét is viselő
A Gerbeaud család síremléke zserbó szelet, a csokoládés drazsé vagy a konyakos meggy.
(Budapest, Fiumei úti sírkert)
37 A téma szakértői eltérő véleményen vannak a minyon eredetével kap-
csolatban:
-- „Privorszky áttette székhelyét a Dunakorzóra, a kávéház bérle-
tét pedig a József térről átköltözött Кugler Henrik kapta meg. Ő
cukrász volt, egy soproni cukrászdinasztia leszármazottja. Neve is
ismerős, hiszen ő honosította meg egyebek között a francia „mig-
nont”, amit sokáig „kugler” néven vásárolt a közönség.” (Csapó
K.- Éliás T. 2010, 26.)
-- „Ő (Kugler Henrik – a szerző) honosította meg nálunk a minyont,
melyet még 1920-ban is „kugler”-nek hívtak, e szó József Attila
A zserbó szelet egyik vesében is előfordul.” (Gundel I. – Harmath J., 1979, 292.)
-- „Feltalálója Kugler Henrik (1830-1904) volt, aki 1858-ban nyitott
cukrászatot a pesti József téren. (…) A süteményt 1858 és 1884
között alkotta meg.” (Borsódy M. – S. Nagy A. 2001, 103.)
96
8. Gasztronómia
Dobos C. József (1847-1924) ősei több nemzedéken keresz-

„Amelyik pincér nem tud
tül mind szakácsok voltak (dédnagyapja II. Rákóczi Ferenc sze- mosolyogni, jobban tette
rencsi várában volt szakács), így neki sem volt más választása, volna, ha vendégnek szü-
szakács lett. Dobos C. József volt az, aki 1884-re megalkotta letik.”
a Dobos torta receptjét, ami hamarosan a Kárpát-medencén (Gundel Károly)
kívül is igen nagy népszerűségre tett szert (Csapó K. – Éliás
T. 2010). A különleges sütemény Európa előkelő családjaihoz
évtizedeken keresztül speciális fadobozokban utazott.
A 20. század magyar cukrászai közül négy személy nevét
érdemes kiemelni. Szőcs József Béla a Gundel Étterem cukrá-
szaként a somlói galuska, Gundel Károly (1883-1956) a Gun-
del-palacsinta, Rákóczi János (1897-1966) pedig a Rákóczi
túrós receptjét alkotta meg. Legvégül Kopcsik Lajos (1941)
nevét említsük meg, aki az 1996-os berlini szakácsolimpiáról Dobos torta
tíz aranyéremmel tért haza, amivel a Guinness rekordok köny-
vébe is bekerült.
8.4. Szakácskönyv- és gasztronómiai írók
Utoljára pedig tegyünk említést legjelesebb szakácskönyv-

és gasztronómiai íróinkról, akiknek szakácskönyvein nemzedé- Rákóczi túrós
kek nőttek fel, s sajátították el belőlük a sütés és főzés fortélyát:
Dobos C. József, Dolecskó Terézia (Rézi néni), Gundel Ká-
roly, Horváth Ilona (1906-1969), Magyar Elek („Ínyesmes-
ter”) (1875-1947), Rákóczi János, Turós Lukács (1907-1967),
Venesz József és Zilahy Ágnes (1848-1908). Szintén számos
szakácskönyv írója Cey-Bert Róbert Gyula (1938), művei
azonban kevésbé ismertek, mint a fentiekben említett szerző-
ké. Kutatásai során rekonstruált több honfoglalás kori ételt,
melyek receptjeit számos könyvben közkinccsé tette. Cey-Bert
Róbert Gyulát 1984-ben a Gasztronómiai Világtanács főtitká-
rává, 1996-ban pedig a Gasztronómiai Világszövetség elnökévé
választották.
97
9. Informatik a
9.1. Az informatika hazai

tudománytörténeti előzményei
A számítástechnika magyar története hosszú múltra tekint

vissza. Történelmi előzményként említi meg számos tudo-
mánytörténeti kiadvány azokat a mechanikus gépeket, amelyek
valamilyen önirányító képességgel rendelkeztek. A magyar szá-
mítástechnika története tehát nem a 20. század második felé-
ben, hanem jóval korábban kezdődött. Az első hazánkfia, akit
rendszerint a legtöbb történeti forrás is megemlít, Kempelen
Farkas (1734-1804). Kempelen sakkozó (1769) és beszélő gépe
(1790) a maga korában széles körben ismert volt, s rendkívül
komoly mérnöki ismereteket igényelt.
Kempelent követi a hazai tudománytörténetben a dinamó-
ról ismertté vált Jedlik Ányos (1800-1895), akinek rendszerint
Kempelen Farkas önarcképe, elfelejtik megemlíteni mechanikus rajzológépét, a Lissajous-
aláírásával (világháló) görbét rajzoló vibrográfot (1872). A hazai számítástechnika
következő találmányára bő fél évszázadot kellett várni. Juhász
István (1894-1981) a GAMMA gyár tulajdonosaként alkotta
Kempelen sakkgépe az egész világot ámulatba ejtette. Találmányát Kempelen csak egy
„gyerekjátéknak”, egy „mechanikai tréfának” szánta, amivel a kor előkelőségei tudják majd
múlatni az idejüket. A rézkarcok tanúsága szerint a sakkgép egy bábuból és egy szekrény-
szerű szerkezetből állt. A bábut felhúzás után lehetett „játékra fogni”, amely ezután a játék
alatt óraszerű ketyegést hallatott. Az ellenfél lépésekor az új állást fejének mozgatásával
megszemlélte, a rossz lépéseket pedig fejének rázásával bírálta. A sakkgépben feltehetően
egy kisméretű ember rejtőzött, aki még Napóleont és II. Frigyest is legyőzte. Ez a kis „csa-
lás” azonban mit sem csökkent Kempelen érdemein, hisz egy ilyen szerkezet elkészítése,
a kor technikai színvonalát ismerve, maga volt a csoda. A gép működésének pontos titka
azonban már nem fog kiderülni, mivel az Amerikában 1854-ben elégett. Kempelen élete fő
művének a beszélőgépet tartotta. Gépe zseniális volt, bár az előkelőségek a sakkgépet jóval
többre értékelték. Fő attrakciója a gépnek az „Asszonyom, jöjjön velem Párizsba!” (Venez,
Madame avec moi á Paris!) mondat volt (Mátyás Sz. 2002).
98
9. Informatika
meg a cég egyik ikonikus gyártmányát, a

Gamma–Juhász légvédelmi lőelemképzőt
(1932), amely a két világháború közötti
időszak egyik legsikeresebb magyar hadi-
fejlesztése volt. A műszer tulajdonképpen
egy analóg számítógépnek tekinthető,
ami az ellenséges repülőgép lelövéséhez
szükséges lőelemeket adta meg. A harci
berendezés sikerét mutatja, hogy Kínától
Argentínáig számos országba eljutott. A
magyar számítástechnika és kiberneti-
ka38 egyik úttörője volt a mérnök végzett-
ségű Nemes Tihamér (1895-1960), aki
számos olyan berendezést szerkesztett,
amely esetében az alapkoncepció az emberi gondolkodás és cse- Kempelen sakkozógépe
lekvés modellezése volt. A tudós nevét őrzi többek között a Ne- (világháló)
mes Tihamér Nemzetközi Informatikai Tanulmányi Verseny
(Szentiványi T. 1994).
9.2. Az informatika hőskora
A mai értelemben vett számítástechnika és informatika ha-

zánkban az 1950-es évektől kezdődött. A korszak kiemelkedő
kutatóihoz sorolható Kalmár László (1905-1976), akinek a ne-
véhez köthető a Kalmár-féle logikai gép megtervezése (építette:
Muszka Dániel), illetve a szegedi egyetem Kibernetikai Labo-
ratóriumának és a számítóközpontjának megalapítása, továbbá
a programtervező matematikus képzés elindítása.39 A másik
kiemelkedő kutató Muszka Dániel (1930-2018), akinek a neve
a szélesebb, a tudomány iránt érdeklődő közvélemény előtt el-
sősorban a Szegedi Katicabogár által lett ismert. A kiberneti-
kus gép katicabogár formájú, ami a magyar informatika egyik
legsikeresebb korai fejlesztése volt (1957) (www.inf.u-szeged.hu,
Szabó P. G. 2015, 2018).
38 Kibernetika: „A komplex rendszerek irányításának logikai és mate-
matikai alapú elmélete és gyakorlata.” (Bakos F. 1994, 394.)
39 A hazai számítástechnika elismertségét mutatja, hogy az IEEE Com-
puter Society Computer Pioneer Award (A számítástechnika úttörő-
je-díj) nevezetű díját 1996-ban többek között két magyar, Kalmár
László és Kozma László is megkapta.
99
„A katicabogár működésének lényege a feltétlen és feltételes reflexek modellezése. (…) A hálózat

bekapcsolása után a bogár szemei fél fénnyel világítanak. Ha egy fényforrással (pl. zseblámpa)
megvilágítjuk, a szemei teljes fényerőre kapcsolnak, és az állat elindul a fény irányába. Ha
közben a zseblámpát elmozdítjuk, a katica úgy mozog, hogy kövesse a fényt. Ha a fény kialszik
(vagy olyan távol van, hogy már nem érzékeli), akkor megáll, szemei ismét fél fénnyel világíta-
nak. Tartozik a bogárhoz egy furulya, aminek a hangját hallva szemei felvillannak, jelezvén,
hogy érzékeli a hangot. (…) A bogár pettyeibe érzékelők vannak beépítve, ha megnyomjuk
valamelyiket, illetve ha menet közben egy tárgynak ütközik, akkor megsértődik. A megsértődés
abból áll, hogy behunyja szemeit (kialszik a fény), rosszallását morgással fejezi ki, illetve a ta-
nult reflexet elfelejti.” (www.inf.u-szeged.hu)
A szegedi egyetem mellett a Műegyetem volt a

másik olyan bázis hazánkban, ahol jelentős kuta-
tásokat folytattak. A Vezetékes Híradástechnikai
Tanszék vezetőjéhez, Kozma Lászlóhoz (1902-1983)
és kutatócsoportja nevéhez köthető az első jelfogós,
programvezérelt számítógép megalkotása, amely a
MESZ 1 nevet kapta (1958) (MESZ=Műegyetemi
Számítógép).
A MESZ 1 után nem sokkal megszületett a követ-
kező hazai számítógép, az MTA Kibernetikai Kuta-
Az Országos Tervhivatal tócsoportja (KKCS) által kifejlesztett M-3 (1959). Az új magyar
számítóközpontja (1973)
(FORTEPAN / UVATERV)
számítógépen nem volt operációs rendszer, és három négyzet-
méternyi helyet foglalt el. A számítógép szovjet dokumentációk
alapján készült, és az első Magyarországon épített elektronikus
számítógép volt. A kutatócsoport igazgatója Varga Sándor,
igazgatóhelyettese pedig a kibernetika egyik magyar úttörője,
Tarján Rezső (1908-1978) volt. A munkában közel 140 fő vett
részt, akik közül a legismertebbek Kovács Győző (1933-2012),
Dömölki Bálint (1935), Szanyi László, Vasvári György
(1930-2015), Hatvany József (1926-1987) és Edelényi László
voltak (Nemes T. 1962).
Az első hazai számítógép kérdésénél meg kell azonban emlí-
teni, hogy B1 (Budapest 1) néven a MESZ 1 és az M-3 előtt is
terveztek már számítógépet. A Tarján Rezső és kutatócsoportja
tervei alapján elképzelt számítógép azonban nem készülhetett
el, mivel Varga Sándor nem engedte keresztülvinni az elkép-
zelést. Később Varga az M-3 építésébe sem engedte beleszól-
ni Tarján Rezsőt, ezért Tarján felmondott és elment az MTA
KKCS-ből.
100
9. Informatika
Jelentős előrelépést jelentett a hazai számítástechnika fej-

lődésében a Magyar Tudományos Akadémia keretein belül
létrehozott Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóinté-
zet (MTA SZTAKI) (1973). Az alapítás óta eltelt több mint
negyven esztendő alatt számos, sikeres hazai fejlesztésű számí-
tástechnikai eszköz szülőhelye volt az intézet (pl.: az első ha-
zai személyi számítógép, a PRIMO is itt készült). Klatsmányi
Árpád (1923-2007) neve ugyancsak megkerülhetetlen a hazai
számítástechnika történetében, nevéhez köthető az első telje-
sen hazai tervezésű elektronikus számítógépek család, amely
az EMG-830-as40 sorozatnevet viselte (lásd: HUNOR asztali
számológép).
Hiába a sok zseniális magyar szakember, a második világ-
háború után a kibernetika csak a „megtűrt” kategóriába tar-
tozott, a mai értelemben vett számítástechnika és informatika
ezért csak sok éves késéssel indulhatott fejlődésnek. A világ
élvonalától való lemaradást fokozta, hogy a modern gépekhez
és alkatrészekhez történő hozzájutást évtizedeken keresztül
korlátozták, mivel ezek többsége vagy megfizethetetlen volt
a hazai egyetemek számára, vagy COCOM-listán41 volt. En-
nek ellenére számos olyan hazai eredmény született, amely a
világ számítástechnika történetével foglalkozó könyvek mind-
egyikében szerepel. Ezek közül is az egyik legismertebb Jánosi
Marcell (1931-2011) nevéhez köthető, akinek nem kevesebbet
köszönhet a világ, mint a kazettás floppy kifejlesztését. Jánosi
a Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG) mérnökeként a lemez Floppy lemez
védelmére műanyag kazettát tervezett. Az MCD típusú mikro
floppyra Jánosi szabadalmat kért, amit meg is kapott (1974),
azonban annak lejárta után nem hosszabbította meg a jogvédel-
met jelentő oltalmat. Ezt követően kis változtatásokkal ugyan,
de gyakorlatilag lemásolták Jánosi találmányát, és hosszú évek-
re elindult világhódító útjára a 3,5”-es floppy.
Hazánkban az 50-es évektől kezdve számos intézet, válla-
lat és tudományos kutatóműhely jött létre, melyek mindegyike
arra volt hivatott, hogy valamilyen informatikai vagy számí-
tástechnikai terméket fejlesszen ki. Ezek többsége sajnos rövid
40 EMG = Elektronikus Mérőkészülékek Gyára

41 A COCOM a Coordinating Committee for Multilateral Export Controls
kifejezés mozaikszava. A listán csúcstechnológiájú termékek szerepel-
tek, amelyeket a tőkés országok nem adhattak el a szocialista országok
számára.
101
időn belül megszűnt vagy profilt váltott, termékeik pedig – né-

hány kivételtől eltekintve (pl. Videoton) – csak szűk körben
váltak ismertté.
A számítástechnika hőskorából említsük meg legvégül a
piarista tanár, Kovács Mihály (1916-2006) nevét. Ő volt az
első magyar középiskolai számítástechnika tanár. A Buda-
pesti Piarista Gimnázium tanáraként az ötvenes évek végén
már kibernetikai klubot szervezett, a hatvanas években pedig
Didaktomat néven feleltető gépet szabadalmaztatott, majd
Mikromat néven kibernetikai építőkészletet gyártatott.
„Ami tudományos, az
nem mindig szükségsze-
9.3. Újítások a rendszerváltozástól napjainkig
rűen körülményes és las-
sú, ami pedig eladható, A hazai informatika és számítástechnika több évtizedes be-
az nem feltétlenül tudo- zártságából a ’90-es évekre részben sikerült kitörni, a magyar
mánytalan. kutatók pedig megmutatták, hogy világszínvonalon képesek
(Prószéky Gábor) itthon is alkotni. Ezt bizonyítják az elmúlt két évtized legismer-
tebb hazai szoftverfejlesztései is. Kutatóink közül a teljesség igé-
nye nélkül emeljük ki Nagy Tamás (a számítógéphez köthető
Braille-nyomtatót alkotta meg /1994/), Kovács Emőke (1944)
és Marosi István (1961) (a Recognita karakterfelismerő prog-
ram létrehozói), Kürti János (1944) és Kürti Sándor (1947)
(az adatmentésnek olyan technikáját dolgozták ki, melyet a
világ számos országában sikerrel használnak) nevét. Prószéky
Gábor (1954) kutatócsoportjával együtt alkotta meg a MoBi-
Mouse elnevezésű szótárprogramot, amelynek használatakor
az egér kurzorát elegendő csak ráirányítani a keresett szóra, s
azonnal megadja annak jelentését.
A fiatalabb generációt képviseli Rátai Dániel (1985). Ő
alkotta meg a Leonar3Do névre keresztelt számítógépes prog-
ramot, amellyel három dimenzióban lehet rajzolni. 2005-ben
az Egyesült Államokban az Intel International Science and
Engineering Fair világdöntőjén találmányával hat első díjat ka-
pott. Nevét a világűrben a Rátai 21724 számú kisbolygó őrzi
(Eleőd Á.–Szegő Gy. 2001).
Legvégül pedig említsük meg az elmúlt évtized talán leg-
nagyobb magyar informatikai start up-ját, a Prezi-t. Három
magyar fiatalember, Somlai-Fischer Ádám (1976), Halácsy
102
9. Informatika
Péter és Árvai Péter (1979) 2008-ban alapították meg a Prezi

elnevezésű céget. A Prezi egy internet alapú prezentáció készítő
szoftver, amely jóval több lehetőséget ad az előadás során, mint
pl. a PowerPoint. A Prezinek jelenleg több mint 100 millió fel-
használója van már (2018) (https://prezi.com/).
9.4. Számítógéptudósok és informatikusok

az ország határain túl
Az Újvilágban szerencsét próbáló magyar tudósok neve

biztos, hogy ott szerepel a világ összes számítástechnikai és
informatikai tankönyvében. Talán a legismertebb közülük
Neumann János (1903-1957) („a számítógépek atyja”), aki
1944-ben csatlakozott egy számítógépekkel kapcsolatos ku-
tatásokat végző tudóscsoportokhoz (ENIAC- és EDVAC-
project), 1945-ben pedig javasolta egy számítógép kifejlesztését „Ha valaki nem hiszi
intézetükben, ahol a kutatásokat 1955-ig vezette. Ezalatt a tíz el, hogy a matematikai
év alatt alkotta meg a mai modern számítógép ősét, és lerakta a egyszerű, az csak azért
számítástechnika alapjait. van, mert nem vette még
Kemény János (1926-1992) és Kurtz alkották meg a BASIC észre, hogy az élet milyen
számítógépes nyelvet, 1963-ban pedig egy olyan rendszert, amit bonyolult.”
(Neumann János)
ma egyszerűen csak villámpostának (angolul: e-mail /electronic
mail/) nevezünk. Gróf András (1936) há-
rom társával az 1960-as években alapítot-
ta meg az Intel nevű vállalatot, amelynek
1979-ben ő lett az elnöke. Simonyi Károly
(Charles Simonyi) (1948) nevéhez köthe-
tő a Multiplan, a Bravo, a Word, az Excel
(Jabe Blumentallal) és a Windows (Scott
McGregorral) programok megalkotása.
Sajnos, a hazánkban rendelkezésre álló
erőforrásokból adódóan, igen nehezen lehet
versenyezni az informatikai kutatásokban
élen járó Egyesült Államokkal. A jobb ku-
tatási feltételek és a magasabb szintű anyagi
megbecsülés következtében nagy számmal Emléktábla Kemény János tiszteletére
vannak jelen honfitársaink az Egyesült Államokban. Ők a ku- (Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út
tatásaikat részben vagy egészben, de az Újvilágban folytatták, 38. szám)
folytatják. Néhány ismertebb, az Egyesült Államokban alkotó
103
kutató: Hunyár Csaba – részese volt annak a négyfős ameri-

kai csapatnak, mely a CD-t és a CD-ROM-ot megalkotta. A
Microsoft kutatásvezetője volt 1999-2006 között Lovász Lász-
ló (1948), aki 1999-ben átvehette a matematikai Nobel-díjnak
számító Wolf-díjat, 2014 és 2020 között pedig az MTA elnöke
volt. A villamosmérnök Roska Tamás (1940-2014) nevéhez
köthető a neurális hálózati kutatások hazai megindítása, illetve
a CNN chip (Cellular Neural Networks − celluláris neurális
hálózat) társfeltalálója (Leon Chua kínai származású profes�-
szorral). Utóbbi találmányát bionikus szemnek (≈mesterséges
szem) szokták nevezni, aminek használatával – a kutatók remé-
nyei szerint –, számos látássérült nyerheti vissza a látását (Eleőd
Á.–Szegő Gy. 2001).
Az első román személyi számítógép megszületésénél ter-
mészetesen ott voltak a magyarok is, akik közül Kiss Sándor
és Patrubány Miklós nevét kell elsősorban megemlíteni. Kiss
Sándor (1946-2012) tagja volt (főprogramozója) annak a ko-
lozsvári csoportnak, amely az első romániai számítógépet ter-
vezte (PRAE). A gép 1983 novemberében készült el, egy évvel
így megelőzték a „rivális”, bukaresti kutatócsoportot. A PRAE
megalkotása során dolgozta ki Kiss Sándor a világ leggyorsabb
körrajzoló algoritmusát is. A kolozsvári gép főtervezője pedig
a Magyarok Világszövetségének elnöke, Patrubány Miklós
(1952) volt.
104
10. Jog- és államtudomány,
kriminológia és rendészettudomány
10.1. Jog- és államtudomány
10.1.1. A honfoglalás korától 1918-ig
A honfoglalás korának illetve az azt megelőző időszaknak a

törvényeit és a szokásjogát nem ismerjük, mivel erről korabeli
írásos emlékek nem maradtak fenn. Egyesek feltételezik, hogy
a 11. század második felében íródott ún. magyar őskrónika
(ősgeszta) tartalmazott a magyarok jogrendszerére vonatkozó
utalásokat is, azonban ez elveszett.42 Az ezt követő jelentősebb
geszta csak jóval később született (Anonymus Gesta Hungaro-
rum: 12-13. század fordulóján), a Bölcs Leó Taktika című mű-
vében található információk pedig meglehetősen hézagosak. A
korai magyar jogrendszer egyes elemei és sajátosságai részlege-
sen ugyan, de megismerhetők első írásos emlékeinkből, így pél-
dául a pannonhalmi és a tihanyi alapítólevelekből vagy Szent
István Intelmeiből (Mezey B. 2007).
Kezdetben természetesen egy-egy törvénykönyv az uralko-
dó nevével volt fémjelezve, bár nyilvánvaló, hogy nem ők vol-
tak a fogalmazók, azonban nem zárható ki, hogy egyes uralko-
dók személyesen maguk is részt vehettek a törvényalkotásban.
Szent István király (980/?/-1038) nevéhez két törvénykönyv
42 Számos, az alternatív történetírást képviselő kutató az elveszett/meg-

semmisült magyar őskrónikát a Tarih-i Üngürüsz (A magyarok tör- A tihanyi apátság alapítólevele
ténete/Magyarország története) című török nyelvű (eredetileg latin (világháló)
nyelvű) krónikában véli felfedezni. Székesfehérvár török kézre kerü-
lésekor (1543) a krónikát magukkal vitték a törökök, majd lefordítot-
ták török nyelvre. Több mint három évszázad múlva Vámbéry Ármin
bukkant rá egy isztambuli bazárban, aki megvette és hazahozta, majd
1860-ban az akadémiának ajándékozta.
105
kapcsolható, melyek többek között a magántulajdonnal,

a személyes szabadsággal, a hadsereggel és az egyházzal
kapcsolatos törvényeket tartalmaznak. A László (1040
k.-1095) és Kálmán (1074 k.-1116) királyok által hozott
törvények mai szóhasználattal élve elsősorban a perjog
és a büntetőjog területét szabályozták. Mérföldkő a ha-
zai jogtörténetben a II. András (1176/77-1235) által ki-
adott, főként közjogi szabályozást tartalmazó Aranybulla
Az Aranybulla függőpecsétje (1222),43 melyet a különböző rendek gyakorlatilag kikényszerí-
(előlapja és hátlapja) tettek a szorult helyzetben lévő királytól. Az utókor úgy tekint
(világháló) ma az Aranybullára, hogy ez volt az, ami évszázadokra lerakta
a rendi társadalom jogi alapjait.44 A bullát a későbbiekben több
alkalommal is módosították (pl. 1231, 1267, 1351). Nagy
Lajos (1326-1382) király 1351-ben hirdette ki az ősiség
törvényét, melyben a földbirtok feletti rendelkezési jog je-
lentősen változott; a törvény 1848-ig gyakorlatilag válto-
zatlanul élt tovább. Az ősiség törvénye részben megerősí-
tette az Aranybullát, részben pedig módosította, felülírta
azt. A maga idejében a törvény a királyi hatalom megerő-
södésének és stabilitásának egyik záloga lett, azonban év-
századok múltán az ország fejlődésének egyik gátjává vált.
Nagyot ugorva a jogtörténetben, a Tripartitum45 né-
ven ismertté vált joganyag a következő törvénykönyv
(1514), amely szintén évszázadokra meghatározta hazánk
jogrendjét. Szerzője Werbőczy István (1458-1541) volt,
aki munkáját hosszú gyűjtőmunka során a rendek megbí-
zásából készítette el. Bár a törvénykönyv hivatalosan nem
Werbőczy István (világháló) emelkedett jogerőre, azonban mint szokásjog, három
évszázadon keresztül az ország legfőbb jogforrásának számított.
Magyarországon az első nyomtatott törvénygyűjtemény Zsám-
boki János (1531-1584) nevéhez fűződik, aki 1581-ben adta ki a
Mátyás idejéig kibocsátott törvények túlnyomó többségét (Kolle-
ga Tarsoly I. 1996-2000).
43 Az Aranybulla elnevezés a törvényt hitelesítő, s rajta függő arany pe-

csétről kapta a nevét.
44 Kevésbé tudatosult az emberekben az a számunkra hízelgő tény, hogy
a világ második írott alkotmánya az Aranybulla volt, amelyet a Magna
Charta Libertatum után csupán néhány évvel szövegeztek meg (1215).
45 A mű teljes címe: Tripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti regni
Hungariae (Nemes Magyarország szokásjogának Hármaskönyve)
(1517)
106
10. Jog- és államtudomány, kriminológia és rendészettudomány
Egyetemi szintű jogi oktatás már a 14. században is volt

hazánkban (1367 ‒ Pécs), azonban egyetemeink sajnos rövid
életűek voltak, így nem voltak képesek arra, hogy nagyobb
tömegben jogi végzettségű szakembereket képezzenek (a ké-
sőbbiekben: Óbuda – 1395, Pozsony – 1467). Ezért aki jogtu-
dományt kívánt tanulni, annak valamelyik európai egyetemre
kellett mennie. Áttörést hozott a nagyszombati egyetem, ahol
1667-től volt jogi kar. A református vallásúak azonban innen
ki voltak zárva, így az országban több helyen is akadémiákat
hoztak létre (pl. Debrecen, Pápa, Sárospatak, Eperjes). Később
Eger (1740) és Győr (1774) is felkerült a jogi oktatás hazai tér-
képére. Ezt követően a Ratio Educationis (1777) hatására még
számos jogakadémia jött létre (Kassa, Nagyvárad, Nagyszom-
bat, Pozsony), melyek száma a reformkor idején tovább bővült
(Pécs, Kecskemét /1831/, Máramarossziget /1837/) (Mezey B.
2007).
1848-ban döntő fordulat következett be: az utolsó rendi or-
szággyűlésen, április 11-én V. Ferdinánd magyar király szente-
sítette a törvényeket, amelyek áprilisi törvények néven váltak
ismertté. A 31 cikkből álló törvény jórészt a 12 pont szellemi-
ségét tükrözte. A törvények alapozták meg a polgári Magyaror-
szágot. Ez megvalósulni és kiteljesedni azonban csak a kiegye-
zést követően tudott.
Említsük meg a korszak nagy jogászai közül elsőként Frank
Ignác (1788-1850) nevét, aki a magánjog legelső kimagasló ha-
zai képviselője volt, és a pesti egyetem rektori székét is betöl- Pauler Tivadar (világháló)
tötte. Szintén a pesti egyetem rektora volt, több kormányban
pedig miniszteri tárcát is viselt Pauler Tivadar (1816-1886),
aki a büntetőjog nagy tekintélyű tanára volt. Feltétlenül meg
kell említeni Pauler Büntetőjogtan (1873) című monográfiáját,
amit a bíróságok jogszabály-gyűjteményként használtak (Me-
zey B. 2007). A szélesebb közvélemény előtt a kor legismertebb
kodifikátora Csemegi Károly (1826-1899) volt. Csemegi aradi
ügyvédként kapott felkérést a büntetőtörvénykönyv megírásá-
ra, aminek „eredménye” az 1878. évi V. törvény, vagy ismertebb
nevén a Csemegi-kódex lett. Jelentőségét mutatja, hogy ez volt
az első magyar nyelvű büntetőtörvénykönyv, aminek általános
része 1951-ig, különös része pedig 1962-ig volt hatályos.
Csemegi Károly (világháló)
107
A hazai közjegyzői rendszer (lásd: a királyi közjegyzőkről

szóló 1874. évi XXXV. tc.), illetve a polgári perrendtartás egyik
kidolgozója (lásd: a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában
alkotott 1868. évi LIV. tc.) volt Ökröss Bálint (1829-1889).
Jogi munkássága mellett Ökröss irodalmi munkássága is em-
lítést érdemel (műfordítások, írói és költői művek). Nevét őrzi
a Magyar Országos Közjegyzői Kamara által alapított Ökröss
Bálint-díj. Kezdetben a kassai és a pozsonyi jogakadémia, majd
a pesti egyetem tanára volt Hoffman Pál (1830-1907), akit
később rektorrá is választottak. A római jog mellett jelentősek
Hoffman magánjogi munkái is (Kenyeres Á. 1994).
A dualizmus időszakának jelentős eseménye volt a három
tudományegyetem megalapítása. A kolozsvári egyetem (1872)
volt a második olyan hazai felsőoktatási intézmény (a pesti
Hoffmann Pál (világháló)
egyetem mellett), ahol a 19. században egyetemi szintű jogász-
képzés folyt. Az első világháborút követően a pozsonyi egyetem
karait hamarosan Pécsre menekítették, így a felvidéki városban
jelentős képzés nem indulhatott meg. A debreceni egyetem vi-
szont évtizedekre a hazai jogi oktatás egyik fontos központjává
vált. A korszakban még működő jogakadémiák képzési rend-
szerét, színvonalát 1874-től az egyetemi oktatási struktúrához
igazították, azzal a nagy különbséggel, hogy a jogakadémiák
a szigorlatoztatás és a doktorrá avatás jogát nem kapták meg
(Mezey B. 2007). A római jog jeles tudósa volt Vécsey Tamás
(1839-1912), aki fiatalabb korában Eötvös Loránd nevelője volt.
Jelentősek Vécseynek az Institutiok elemzésével kapcsolatos ku-
tatásai, illetve a római jog magyar emlékeinek felkutatása. Vé-
csey a budapesti egyetem rektora volt, nevét az ELTE egyik
Vécsey Tamás (világháló)
jogi előadóterme viseli (Vécsey Auditorium). Az alkotmány- és
közigazgatási jog tanára volt a kolozsvári és a budapesti egye-
tem nagyhírű tanára, Concha Győző (1846-1933); tudomá-
nyos munkásságát többek között az MTA alelnöki pozíciójával
ismerték el. A kiegyezés utáni időszak legnagyobb kereske-
delmi jogásza volt (Verseghi) Nagy Ferenc (1852-1928), aki a
kolozsvári és budapesti egyetem professzori és dékáni tisztét is
betöltötte. Hosszú éveken keresztül kereskedelemügyi államtit-
kári és országgyűlési képviselői megbízatást is ellátott. Kutatási
területe a kereskedelmi és váltójogra, a tengeri magánjogra és a
választójogra terjedt ki (Kenyeres Á. 1994).
108
10.1.2. A két világháború közötti időszak
Az első világháború után az ország területi veszteségei kö-

vetkeztében jelentősen átrendeződött a hazai a jogi oktatás.
Az 1921. évi XXV. törvénycikk alapján a pozsonyi egyetemet
Pécsre, a kolozsvári egyetemet pedig Szegedre menekítették. A
jogakadémiák közül három intézmény működött a világhábo-
rút követően (Eger, Miskolc /←Eperjes/, Kecskemét /←Mára-
marossziget/), a nagyváradi jogakadémiát a román hatóságok
pedig már 1920-ban feloszlatták.
A két világháború között a büntetőjog területén Finkey
Ferenc (1870-1949) (büntetőeljárásjog, büntetés-végrehajtás-
jog, anyagi büntetőjog), Angyal Pál (1873-1949) (büntetőjog,
büntetőeljárás jog) és Kováts Andor (1884-1942) (anyagi és
büntetőjog) nevét kell megemlíteni (Szabó K. 2004). A krimi-
nológia egyik hazai úttörője volt Irk Albert (1884-1952), aki a
kriminológia mellett büntetőjoggal és nemzetközi joggal fog-
lalkozott. Tanári pályafutása során Kolozsvárott, Nagyvára-
don, majd Pécsett oktatott, utóbbi helyen dékán is volt. Nevét
Pécsett egyetemi előadóterem őrzi. Szintén a büntetőjogi, illet-
ve kriminológiai munkássága emelhető ki Vámbéry Rusztem-
nek (1872-1948). Az első világháborút követően a katedrájától Vámbéry Rusztem (világháló)
megfosztott Vámbéry számos, a kor baloldali személyiségeinek
perében védőügyvédként volt jelen. Kriminológiai munkássá-
gának emlékét őrzi a Magyar Kriminológiai Társaság által ala-
pított nevét viselő emlékérem (Kollega Tarsoly I. 1996-2000).
A hazai közigazgatás-tudomány legjelesebb képviselője
volt Magyary Zoltán (1888-1945), a budapesti egyetem
tanára, aki a közigazgatás tudományos alapon történő át-
szervezését vizsgálta. Erre a legalkalmasabb hely az általa
alapított Magyar Közigazgatástudományi Intézet volt,
ahol hozzá hasonlóan gondolkodó közigazgatási szak-
embereket gyűjtött maga köré. Emlékét tudatosan nem
ápolták a második világháborút követően, tudományos
eredményeit viszont sokáig felhasználták. Neve az elmúlt
időszakban ismét előtérbe került a közigazgatás fejlesztését elő-
segítő Magyary Program kapcsán (Magyary Zoltán Közigazga- Magyary Zoltán emléktáblája
tás-fejlesztési Program). (Budapest, Nemzeti
Közszolgálati Egyetem)
109
A budapesti Tudományegyetemen a közjog és a közigazga-

tási jog tanára volt Tomcsányi Móric (1878-1951). Szakmai
elismertségét mutatja, hogy dékánná választották, négy ciklu-
son keresztül pedig felsőházi tag volt. Hat testvére közül − vele
együtt − négyen választották a jogi pályát. Öccse, Vilmos Pál
(1880-1959) igazságügy-miniszter lett. A jogtudomány számos
területét művelte Nizsalovszky Endre (1894-1976), aki többek
között a magánjog (kötelmi jog, családjog, szerzői jog, keres-
kedelmi és váltójog), a jogtörténet és a jogbölcselet területén
alkotott maradandót. Egyetemi oktatóként is jelentős életmű-
vet hagyott maga után (debreceni egyetem és Pázmány Péter
egyetem), azonban mint kodifikátor is említést érdemel. Részt
vett 1945 után az 1959. évi Polgári Törvénykönyv kodifikációs
munkálataiban; 1956-os szerepe miatt egyetemi állásából elbo-
csátották (Szilágyi P.).
A korszak jelentős jogásza volt Kuncz Ödön (1884-1965), a
Pázmány Péter Tudományegyetem professzora. Elsősorban ma-
gánjoggal, azon belül pedig kereskedelmi- és váltójoggal foglal-
kozott. Kevésbé ismert Kuncz Ödönről, hogy jeles közgazdász
is volt, sőt a Műegyetem Közgazdaságtudományi Karán is ta-
nított. 1949-ben kényszernyugdíjazták és hallgatásra ítélték a
nagyhírű kolozsvári, majd budapesti professzort. Nevét őrzi az
ELTE-n létrehozott Kuncz Ödön Jogi Tudásközpont (2013),
illetve a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem egyik
kolozsvári tanterme (2014). A jogtudomány területén hasonló
ismertséget szerzett magának Grosschmid Béni (1852-1938),
akárcsak néhány évtizeddel később két unokaöccse az iroda-
Grossschmidt Béni (világháló) lom és a filmművészet területén (Márai Sándor és Radványi
Géza). Grosschmid és Szászy-Schwarz Gusztáv (1858-1920)
elsősorban a magánjog területén értek el jelentős eredményeket.
Grosschmid Béni egyik legjelesebb tanítványa volt Szladits
Károly (1871-1956), aki szintén a magánjog területén folyta-
tott kutatásokat (Kollega Tarsoly I. 1996-2000).
Zlinszky János szerint Marton Géza (1880-1957) „a ma-
gyar romanisztika és civilisztika egyik legnagyobb alakja” volt.
Marton a kecskeméti jogakadémia, majd a debreceni és a bu-
dapesti egyetem tanára volt. A római jog mellett a polgári jog-
gal (pl. kártérítés) kapcsolatos kutatásai érdemelnek említést.
A tudományosan művelt hazai jogtörténet megteremtőjeként
tekinthetünk Hajnik Imrére (1840-1902) (Mezey B. 2007).
110
Hajnik tanítványa volt a szintén jogtörténész Illés József (1871-

1944), aki a két világháború között a budapesti Tudomány-
egyetem jogi karán iskolát teremetett. Illés erőteljes érdeklődést
mutatott a közügyek iránt; országgyűlési képviselő volt, a pá-
rizsi béketárgyalásoknak pedig egyik képviselője. Szintén a fő-
városi egyetem iskolateremtő jogtudósai közé sorolják Eckhart
Ferenc (1885-1957) jogtörténészt. Szótárszerkesztő testvéréhez
hasonlóan (Eckhardt Sándor) szintén nagy hírnévnek örvendő
tudós volt. Eckhart a jogtörténet mellett gazdaságtörténettel is
foglalkozott. Eckhart legnevesebb tanítványa Bónis György
(1914-1985), aki Kolozsvárott, majd 1947-től Szegeden volt
egyetemi tanár. 1956-os tevékenysége miatt eltávolították az
egyetemről.
Rendkívüli sokoldalúság jellemezte Somló Bódogot (1873-
1920). Somló többek között jogfilozófiával, szociológiával és
nemzetközi joggal is foglalkozott. A kolozsvári, majd a buda-
pesti egyetem tanára fiatalon, különös helyen és módon hunyt
el; édesanyja kolozsvári sírjánál öngyilkos lett. Öngyilkossá-
gában „a döntő motívum, amely őt e lépésre indította, szeretett
Erdélyének elvesztése volt.” (Szegvári K. 2004) A nemzetközi jog
és a jogbölcselet tudósa volt Flachbarth Ernő (1896-1955), aki
a csehszlovák hatóságok zaklatása miatt elhagyni kényszerült
a Felvidéket, és Magyarországon telepedett le. Nemzetközi jo-
gászként több hazai egyetemen is oktatott, jelentős a munkás-
sága a trianoni döntés jogi revíziójának kérdéskörében (Szabó
K. 2015).
Elsősorban a szegedi és a kolozsvári egyetemekhez köthető
Horváth Barna (1896-1973) jogfilozófus, aki 20. századi ma-
gyar eszmetörténet egyik legeredetibb gondolkodója (Zsidai Á.
2012). Szintén a jogfilozófia jeles képviselője volt Moór Gyula
(1888-1950). A professzor Kolozsvárott, Szegeden, majd a fővá-
rosban tanított. Utóbbi intézményben a rektori teendők ellátá-
sára is megválasztották.
10.1.3. 1945-től a rendszerváltozásig
1945 után a hazai jogtudomány fejlődésében is hatalmas

törés következett be. A törvény mint jogforrás elveszítette do-
mináns szerepét. A jogi oktatás szintén jelentős változásokon
111
ment keresztül, ezek a változások azonban sajnos nem elő-

nyére változtatták meg a működő struktúrát. Az oktatói kar
gyakorlatilag egy évtized alatt kicserélődött, a tantárgyi tema-
tika jelentős változáson ment keresztül (jelentősen csökkent a
magyar jogi tárgyak száma, megjelent a szovjet jog a kötelező
tárgyak között stb.), a jogakadémiák pedig megszűntek (Mezey
B. 2007). A „seszínű internacionalizmusban”46 folyamatosan
zajlott szovjet mintára az államigazgatás átszervezése. Ennek
egyik „legjobb” példája a fölülről irányított, központosított ta-
nácsrendszer megalkotása, ami kisebb módosításokkal ugyan,
„Demokratának lenni de 1989-ig működött.
mindenekelőtt annyit Rendkívül széleskörű Bibó István (1911-1979) jogi mun-
tesz, mint nem félni: kássága. Míg katedrájától meg nem fosztották, Szegeden volt
nem félni a más vélemé- egyetemi tanár. Foglalkozott többek között nemzetközi joggal,
nyűektől, a más nyelvű- jogbölcselettel, közigazgatási joggal és választói joggal.
ektől, a más fajúaktól, a A második világháborút követően teljesedett ki a tudomá-
forradalomtól, az össze-
nyos pályafutása Beck Salamonnak (1885-1974), akit az „utol-
esküvésektől, az ellenség
só magyar esetjogászként” említ számos forrás. A két világhá-
ismeretlen gonosz szán-
ború között ügyvédként és jogi szakíróként tevékenykedett,
dékaitól, az ellenséges
propagandától, a leki- 1945 után pedig az ELTE egyetemi tanáraként dolgozott. Tu-
csinyléstől és egyáltalán dományos munkássága jelentős volt többek között a védjegy-
mindazoktól az imagi- jog, a szabadalmi jog és a perjog területén.
nárius veszedelmektől, Marton Géza hívta a tanszékére demonstrátornak Brósz
melyek azáltal válnak Róbertet (1915-1994), aki négy és fél évtizeden keresztül volt
valódi veszedelmekké, az ELTE római jog tanára. Brósz mellett említsük meg pálya-
hogy félünk tőlük.” társát, a szegedi professzor Pólay Elemér (1915-1988) nevét.
(Bibó István) Közösen írt római jogi tankönyvükből jogászok generációi ta-
nultak, melyet több mint két évtizeden keresztül használtak
(Római jog /1974/). Pólay nemzetközileg is az egyik legismer-
tebb római jogász volt, aki széles körű külföldi kapcsolatokkal
rendelkezett (www.juris.u-szeged.hu). Szintén a római jog jeles
kutatója volt Zlinszky János (1928-2015). Kezdetben a Mis-
kolci Egyetemen, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen
tanított. Zlinszky professzor az 1989-ben alakult Alkotmány-
bíróság alapító tagja volt (Kenyeres Á. 1994).
A második világháború utáni időszak egyik legjelesebb
polgári jogásza volt Eörsi Gyula (1922-1992), aki a kommu-
nista rendszer feltétlen híveként igen fényes szakmai karriert
futott be (29 évesen konzul lett az Egyesült Államokban, 34
46 Németh László költő szóalkotása
112
évesen egyetemi tanári kinevezést kapott, majd 1978-ban az

ELTE rektorának nevezték ki.). Eörsi a polgári jogon belül fő-
ként tulajdonjoggal és iparjogvédelemmel foglalkozott. Szintén
a korszak legnagyobb polgári jogászai között tartják számon
az ELTE egykori dékánját és rektorát, Világhy Miklóst (1916-
1980), aki Eörsi Gyulával közösen vett részt a Ptk. kodifikáci-
ójában (1959. évi IV. tv.). Kutatásai elsősorban a szerzői jog, az
iparjogvédelem és a munkajog területére terjedtek ki.
A büntetőeljárás-jog (ártatlanság vélelme, felmentő ítélet)
jeles alakja volt Király Tibor (1920), az ELTE egykori dékánja.
Említést érdemel továbbá Király kodifikációs és tankönyvírói
munkássága is.
A hazai alkotmányjog egyik legelismertebb képviselője volt
Kovács István (1921-1990). Karrierje 1947-48-ban Veszprém
vármegye alispánjaként indult, a későbbiekben pedig a JATE
professzora lett. Kutatásai során az alkotmányjog nagyon szé-
les spektrumát vizsgálta, többek között a magyar és az európai
alkotmányok összehasonlításával kapcsolatos kutatásokat vég-
zett.
A munkajog egyik legnagyobb hazai szaktekintélye volt
Weltner Andor (1910-1978). Az ELTE egyetemi tanáraként
főként munkaszociológiával és munkavédelemmel foglalko-
zott. Weltner azon ügyvédek közé tartozott, akik 1948-ban „A tisztességes mindig
megalapították Magyarország első ügyvédi munkaközösségét. védtelen a tisztességtelen-
séggel szemben.”
Említsük meg továbbá az államigazgatási jog területén al-
(Szamel Lajos)
kotó Martonyi Jánost (1910-1981). A „Magyary-iskola” növen-
dékét két alkalommal a JATE dékánjának is megválasztották. „A csodálatos karrie-
A pécsi egyetem legendás tanáregyénisége volt Szamel Lajos rek csodálatos bukással
(1919-1998), aki a második világháborút követően a közigaz- végződnek.”
gatás tudományának jeles professzora volt (Kollega Tarsoly I. (Szamel Lajos)
1996-2000).
10.1.4 A rendszerváltozás utáni időszak
A rendszerváltozás, a békés átmenet lebonyolításában ki-

emelkedő szerepe volt a honi jogászoknak. Gyökeres változá-
sokra volt szükség többek között a jogrendszer és a közigazgatás
átalakítása terén, mivel a szovjet mintára létrehozott tanács-
rendszer helyébe ismét az önkormányzatok léptek. Ebben a
113
széles körű kodifikációs időszakban tűntek fel olyan jogtu-

dósok, akik addig főként ideológiai okokból mellőzve voltak.
Számos olyan új intézmény jött létre, melyek az új rendszer
törvényes működésének alappillérei lettek. Egyik ilyen intéz-
mény lett az Alkotmánybíróság, melynek bírái szakterületük
legnevesebb jogászai közül kerültek ki (pl. Herczeg Géza, Sza-
bó András, Németh János, Harmathy Attila).
Polgári jogászaink közül elsőként említsük meg Vékás La-
jos (1939) nevét, akinek elsősorban az öröklési jog és a dologi
jog, illetve a nemzetközi magánjog területén végzett munkássá-
ga emelendő ki, továbbá az, hogy közel egy évtizeden keresztül
az új Polgári Törvénykönyvet előkészítő Kodifikációs Főbizott-
ság vezetője volt. Németh János (1933) főként polgári perjog-
gal és polgári nemperes eljárásokkal foglalkozik. Németh az
Országos Választási Bizottság és az Alkotmánybíróság elnöke
is volt. 2014-ben választották az Alkotmánybíróság elnökévé
Lenkovics Barnabást (1950). Kutatásai során a polgári jogon
belül a tulajdonjoggal foglalkozik. Harmathy Attila (1937)
az összehasonlító polgári jog, a kötelmi jog és a kereskedelmi
jog egyik legelismertebb kortárs képviselője. 1990-1998 között
elnöke volt az új Ptk. kidolgozására létrehozott kodifikációs
testületnek; az MTA alelnökévé és az ELTE dékánjává is meg-
választották.
A politológia talán két legismertebb hazai képviselője Bihari
Mihály és Pokol Béla. Bihari Mihály (1943) a politológia ok-
tatásának egyik hazai elindítója volt, akit az Alkotmánybíróság
elnökévé is megválasztottak. Pokol Béla (1950) főként polito-
lógiával, szociológiával és jogelmélettel foglalkozik.
Az Alkotmánybíróság elnöke volt az alkotmányjogász Hol-
ló András (1943), aki a Miskolci Egyetem egyetemi tanára.
Kukorelli István (1952) kutatásai ugyancsak az alkotmányjog,
illetve a választójog területére terjednek ki. 1997-1999 között
az Országos Választási Bizottság elnöke volt. Kukorelli a hazai
választási rendszer egyik kidolgozója.
A rendszerváltozás utáni büntetőjogászaink közül említsük
meg elsőként Szabó András nevét. Szabó András (1928-2011)
kutatásai során elsősorban kriminológiával és büntetőjoggal,
illetve alkotmányjoggal foglalkozott; úgy tekinthetünk rá,
mint a magyar kriminológia egyik alapítójára és egyik legjele-
sebb képviselőjére. 1956-os tevékenysége miatt internálták, ami
114
néhány éves törést okozott tudományos pályafutásában. Szabó

András volt a Magyar Kriminológiai Társaság egyik alapítója
és elnöke. Az ELTE Büntetőjogi Tanszékének egyetemi tanára,
a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Büntetőjogi Tanszékének
megszervezője volt Békés Imre (1930-2010), aki ugyancsak a
büntetőjog területén fejtette ki tudományos munkásságát.
Két évtizeddel a nagysikerű Brósz-Pólay-féle római jog-
tankönyv után, szintén nagysikerű római jog-tankönyvet írt
a Földi András (1957) és Hamza Gábor (1949) szerzőpáros.
Tankönyvük 1996 és 2013 között tizennyolc kiadást ért meg
(A római jog története és institúciói /1996/). Kortárs római jo-
gászaink közül az egyik legismertebb Hamza Gábor akadémi-
kus. A római jog mellett egyházjoggal is foglalkozik (elsőként
tanított a rendszerváltozás után egyházjogot). Az ELTE pro-
fesszora számos hazai és nemzetközi szervezet vezetője, akinek
több mint ezer publikációja van. Hamza Gábor igazi poliglott,
önéletrajza szerint hét nyelven beszél, ezen kívül négy nyelven
olvas szótár nélkül, szótár segítségével pedig további tizenhá-
rom nyelven. A Földi–Hamza-féle
A jogtörténészek között említsük meg továbbá az ELTE-s római jog tankönyv
Mezey Barnát (1953), aki elsősorban alkotmány- és jogtörté-
nettel foglalkozik (Rákóczi-szabadságharc, büntetés-végrehaj-
tási jog stb.), illetve a szegedi Balogh Elemér (1958) nevét, aki
az egyházi bíráskodás történetével, büntetőjoggal és szerzői jog-
gal kapcsolatos kutatásokat folytat.
Számos hazai jogtudós igen magas hazai és külföldi tiszt-
ségeket töltött be. A rendszerváltozás utáni Magyarországon
jelentős szerepe volt a jogrendszer megszilárdításában a tudo-
mány- és oktatáspolitikus Mádl Ferencnek (1931-2011), aki
nemzetközi gazdasági és összehasonlító magánjoggal, illetve
Európa-joggal foglalkozott. Mádl Ferenc 1990 és 1994 kö-
zött miniszter, majd 2000-től köztársasági elnök volt. Sólyom
László (1942) a polgári jog mellett alkotmányjoggal és adatvé-
delemmel foglalkozik. Az Alkotmánybíróság elnökévé (1990),
majd hazánk köztársasági elnökévé választották (2005-2010).
Sólyom László környezetvédőként is számos esetben hallatta a
hangját. Elsősorban nemzetközi joggal foglalkozott Herczegh
Géza (1928-2010), aki egy évtizeden keresztül a hágai bíróság
tagja, 1981 és 1987 között pedig a JATE dékánja volt, nevét a
Herczegh Géza Nemzetközi Jogi Emlékérem Alapítvány őrzi.
115
A jogszociológia, a polgári jog, az alkotmányjog és a környezet-

védelmi jog körében fejti ki munkásságát Sajó András (1949).
Sajó az Emberi Jogok Európai Bíróságának bírája volt. Számos
róla szóló forrás megemlíti irodalmi munkásságát is. A Legfel-
sőbb Bíróság elnöke volt 2009 és 2011 között Baka András
(1952), aki az Államigazgatási Főiskola főigazgatója és a stras-
bourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának bírája volt.
10.2. Kriminológia
Mára a kriminológia hazánkban is levált a jogtudomány-

ról, és önálló életre kelt. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy
1960-ban a Legfőbb Ügyészség felügyeletével megalakították
az OKRI-t (Országos Kriminológiai Intézet),47 ahol szervezett
keretek között több tucat kutató végezhetett kutatásokat, illet-
ve 1983-tól kezdve a jogi egyetemeken kötelező tantárgy lett a
kriminológia. Ennek eredményeképp minden évben több száz
hallgató szerzett kriminológiai ismereteket, akik közül néhá-
nyan hivatásul is választották e területet. Ugyancsak a krimi-
nológia mérföldkövei közé sorolható, hogy 1983-ban megala-
kulhatott a Magyar Kriminológiai Társaság, amely összefogta
a honi tudományos élet képviselőit.
Annak ellenére, hogy a hazai intézményesült kriminológia
nem rendelkezik nagy múlttal, már korábban is voltak olyan
jogtudósok, akik a területtel foglalkoztak, és figyelemre méltó
eredményeket értek el (pl. Irk Albert, Vámbéry Rusztem, Sza-
bó András). Jelenleg az ELTE ÁJK-n van lehetőség MA szintű
Kriminológia szakos diploma megszerzésére.
Napjaink egyik legnevesebb kriminológusa Gönczöl Ka-
talin (1944), aki a bűnözést főként szociológiai aspektusból
vizsgálja. A volt állampolgári jogok országgyűlési biztosa az
ELTE professzora. Ugyancsak az ELTE egyetemi tanára Lé-
vay Miklós. A volt alkotmánybíró a rendszerváltozás utáni
büntetőpolitikával, viktimológiával (áldozattan) és kábító-
szer-problémákkal foglalkozik (https://doktori.hu). A Pécsi
47 Az OKRI megnevezése többször is változott. Kezdetben Országos

Kriminalisztikai Intézetnek (OkrI), majd 1971-től Országos Krimi-
nológiai és Kriminalisztikai Intézetnek (OKKrI), 1999 óta pedig Or-
szágos Kriminológiai Intézetnek (OKRI) hívják (www.okri.hu).
116
Tudományegyetem egyetemi ta-

nára a főként viktimológiával fog-
lalkozó Korinek László (1946).
Kevésbé ismert az Antall-kor-
mányban államtitkári posztot vál-
laló Korinekről, hogy 2011-ben a
Magyarok kenyere-program az ő
elképelése alapján valósult meg,
illetve hogy Németország tisztelet-
beli pécsi konzulja volt. Legvégül
pedig említsük meg a Montreáli
Egyetem professzorát, a szocioló-
gus végzettségű Szabó Dénest (1929-2018). 1947-ben hagyta Az MTA Rendészettudományi
Albizottság és a Belügyi
el Magyarországot, és Kanadában telepedett le. Párizsban jelent Tudományos Tanács által
meg a széles körű elismerést kiváltó Bűnök és városok (Crimes et Szabó Dénes tiszteletére
villes) című műve (1960), amiben a településszerkezet és a bű- szervezett emlékülés
nözés viszonyát vizsgálata. Elismertségét mi sem jelzi jobban, (2019. november 21.)
mint hogy 1978-ban megválasztották a Nemzetközi Krimino- (balról jobbra: Korinek
lógiai Társaság elnökévé (Lévay M. 2018). László, Csepeli György,
Boross Péter, Finszter Géza)
10.3. Rendészettudomány
A kriminológiához hasonló hosszú utat járt be a rendé-

szettudomány is, amíg hivatalosan elismert tudománnyá
nyilvánították. A rendészettudomány fogalmi meghatározása
Karvasy Ágoston révén már 1844-ben megszületett, azonban
az etablációs folyamat még több mint másfél száz esztendeig
eltartott, hisz a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság
csak 2012-ben ismerte el a rendészettudományt önálló tudo-
mányágként (Sallai J. 2015). A rendészettudomány jeles képvi-
selői között számos jogászt, kriminológust, jelenlegi és korábbi
fegyveres szervek képviselőit (pl. rendőrség, csendőrség, bün-
tetés-végrehajtás, határőrség, katasztrófavédelem) stb. tartunk
számon. Jogtudósaink közül már korábban is többen foglal-
koztak a rendészet feladataival és funkcióival, így többek között
Karvasy Ágoston, Concha Győző, Tomcsányi Móric, Szamel
Lajos és Magyary Zoltán.
Ha a hazai rendészettudomány elmúlt néhány évtizedéről
esik szó, akkor a múlt nagy tudósai közül rendszerint három
117
személy nevét együtt szokták említeni. Ők Déri Pál (1924-

2008), Kertész Imre (1926-2004) és Katona Géza (1925-
2016). A három rendőrtábornoknak óriási érdemei vannak a
rendészettudomány elismertetésében és a kriminalisztika fej-
lesztésében. Mindhárman évtizeden keresztül alakították a
rendészeti felsőoktatást, számtalan könyvnek és tanulmánynak
a szerzői.
Ha pedig a ma élő nagy rendészettudósokról beszélünk,
akkor két nevet kell megemlíteni, Finszter Gézáét és Korinek
Lászlóét. Finszter Géza (1945) szintén nagy szerepet vállalt a
rendészettudomány tudományos megalapozásában és elfogad-
tatásában, jelentősek továbbá a kriminológiai és a kriminalisz-
Katona Géza (1979)
(Rendőrmúzeum) tikai kutatásai. Korinek László (1946) ugyancsak évtizedek
óta a rendészettudomány kutatója, a Magyar Rendészettudo-
mányi Társaságnak pedig alapító elnöke.
Kertész Imre (1972)

(Rendőrmúzeum)
118
11. Kémia és gyógyszerészet
A Kémia és gyógyszerészet fejezetben a tudomány számos

területének képviselői szerepelnek, így kémikusok, gyógy-
szerészek, orvosok, állatorvosok, mezőgazdászok, vegyészek,
vegyészmérnökök, kozmetikusok és bátor kísérletezők, akik
tehetségüknek és kitartásuknak köszönhetően sokszor világra-
szóló eredményt értek el. Különösen nehéz az elmúlt egy-két
évtized kutatási eredményeit bemutatni, hisz a tudomány már
olyannyira szerteágazó, hogy szinte még a szakemberek számá-
ra is lehetetlen követni a legújabb felfedezéseket. Az időfaktor
azonban ebben az esetben is a „segítségünkre” lehet, mivel kvá-
zi megszűri a tudományos eredményeket.
11.1. A hazai kémiai kutatások úttörői
Elsőként említsük meg Hatvani István („az őr-

döngős professzor”) (1718-1786) nevét, aki először
tanított kémiát hazánkban (1750). A hazai kémiai
kutatások egyik úttörője volt Kitaibel Pál (1757-
1817). Kora egyik polihisztoraként többek között
kémiával is foglalkozott. Jelentősek voltak az ás-
ványvizekkel kapcsolatos kutatásai, a klórmeszet
neki sikerült a világon először előállítania.
Számos, a hazai kémia történetével foglalkozó

kiadvány a selmecbányai Bányászati Akadémiát
szerepelteti az első olyan tudományos intézmény-
ként, ahol hazánkban kémiai oktatás és kutatás
folyt (Kollega T. I. 1996-2000). Az Akadémia ta-
nárai kezdetben elsősorban Nyugat-Európa or-
szágaiból érkeztek. A bányászati iskola azonban
hamarosan nagy hírnévre tett szert, s Európa szá- Hatvani István
mos országából vonzotta a diákokat, sőt még Dél-Amerikából (Debrecen, Egyetem tér 2. szám)
is érkeztek tanulók. A főiskola a későbbiekben több országban
119
példaként szolgált a felsőoktatásban. Legelőször Franciaország-

ban (Ecole Polytechnique), ahol a neves kémikus, Fourcroy
(1755-1809) 1794-ben a következő javaslatot terjesztette a Kon-
vent elé: „A fizikát és kémiát eddig csak elméletben tanították
Franciaországban. A selmeci bányászati iskola Magyarországon
csattanós példát mutat nekünk arra, hogy milyen hasznos, ha a
hallgatók a gyakorlatban is elvégzik azokat a műveleteket, ame-
lyek a hasznos tudományok alapjait képezik.” A selmeci akadémia
két neves magyar származású professzora volt Farbaky István
(1837-1928) és Schenek István (1830-1909). Kettőjük nevéhez
köthető a Farbaky–Schenek-féle akkumulátornak (1885) illetve
a világítógázfejlesztő készülék újszerű fajtájának a kifejlesztése.
A 19. század első felének egyik legnagyobb ha-
tású magyar találmánya a zajtalan gyufa. Bécsben
Irinyi János (1817-1895) egyik tanára (a magyar
származású Meissner Pál) kísérlete során nem tudott
eredményt felmutatni, azonban Meissner kísérle-
teit figyelve, Irinyi fejében megszületett a zajtalan
(„zajongás nélküli”) gyufa előállításának az ötlete,
miszerint a káliumklorátot ólomperoxiddal kell he-
lyettesíteni. Feltevése helyesnek bizonyult. Gyufája
zajtalan volt és nem okozott kisebb robbanást (így
nem ritkán tüzet is) meggyújtásakor. Tehát Irinyi
1836-ban nem a gyufát (mint azt sokan helytelenül
gondolják), hanem „csak” a zajtalanul meggyújtható
gyufát találta fel.
Irinyi János (világháló) Kevesek előtt ismert, de az 1848-49-es szabad-
ságharc tábornoka, Görgey Artúr (1818-1916) szintén jeles
kémikus volt. Prágában „Redtenbacher professzor tanársegédje-
ként komoly tudományos munkát végzett: megoldotta a zsírsavak
homológ elválasztását, fölfedezte a laurilsavat és több komoly fo-
„Nem volt énbennem lyóiratban is megjelent a kókuszdió olajának zsírsavairól írott dol-
semmi katonai zseni. Az gozata.” (Vladár T. 2006)
csak mese, magyar le- A magyarországi kémia jeles professzorai között említsük
genda, mint annyi más. meg Winterl József Jakabot (1739-1809). Először a nagyszom-
Rendet tartottam a kato-
bati egyetemen, majd annak Budára illetve Pestre történő köl-
náim között, ez az egész,
és a fickók derekasan vi- tözését követően az egyetem utódintézményiben volt a kémia
selték magukat néhány- és a botanika egyetemi tanára. Figyelemre méltó tudományos
szor. A többi lárifári.” eredményeit az elektrokémiában érte el. Az egyetem következő,
(Görgey Artúr) nemzetközi ismertségnek örvendő professzora Than Károly
120
(1834-1908). Than iskolateremtő egyéniség volt, akit a modern

hazai kémia megteremtőjeként tisztelhetünk. Tudományos
munkássága többek között kiterjedt az ásványvizek kémiai ös�-
szetételére, a harkányi gyógyvízben ő mutatta ki a karbonil-
szulfidot (Beck M. 2000).
11.2. A hazai kémiai kutatások központjai
11.2.1. A Műegyetem és a selmeci akadémia

Ilosvay Lajos
A hazai kémia másik nagy fővárosi bázisa a Műegyetem, (Budapest, Műegyetem)
ahol a legelső „nagy név” a Bunsen és Than Károly-tanítvány,
Ilosvay Lajos (1851-1936) volt. Ilosvay a szerves kémia terüle-
tén ért el kimagasló eredményeket. Kimutatta, hogy villámlás-
kor a levegőben nitrogén-oxidok keletkeznek, nem pedig ózon;
a tudós nevét is tartalmazó Griess-Ilosvay reagenst mind a mai
napig a nitritek (pl. salétromos sav) kimutatására használják.
Ilosvay utódja Plank Jenő (1890-1974) lett, akinek elsősorban
a gázelemzéssel és a gázvizsgálattal kapcsolatos kutatásai vol-
tak jelentősek. Szintén a szerves kémia képviselője volt Csűrös
Zoltán (1901-1979), akire a hazai textilkémia megalapozója-
ként tekinthetünk. Viszonylag széles körben közismert Wartha
Vince (1844-1914) neve. Ő volt az, aki az eozinmázat kikísér-
letezte, s ez mindmáig a legismertebb találmánya. Ezt a közép-
kori gubbiói fémfényű lüsztermáz titkának megfejtésével érte el
Wartha Vince (világháló)
(Németh J.). E mellett fontos kutatásokat végzett a vízvizsgálat
terén.
Wartha Vince tanszékén volt adjunktus Pfeifer Ignác
(1868-1941). Pfeifer kimagasló eredményeket ért el az izzólám-
pákkal kapcsolatos kutatásai során, illetve a mész-szódás víz-
lágyítási technológia kidolgozása szintén az ő nevéhez köthe-
tő. A Műegyetem iskolateremtő szerves kémia professzora volt
Zemplén Géza (1883-1956). Először ő határozta meg a cellulóz
szerkezetét, Issekutz Bélával (1886-1979) pedig közösen felta-
lálták a Novatropin elnevezésű gyógyszert. A szénhidrátok szer-
kezetének kutatása alkotta munkásságának fő területét, kidol-
gozta az ún. Zemplén-féle elszappanosítást és a Zemplén-féle
cukorlebontást (Vargáné Nyári Katalin és Próder István közlé-
Pfeifer Ignác (világháló)
se, 2016). Zemplén professzor egyik legismertebb tanítványa,
121
a később Debrecenben szintén iskolát teremtő Bognár Rezső

(1913-1990) (lásd bővebben: debreceni Kossuth Lajos Tudo-
mányegyetem).
A Műegyetemen végzett vegyészként, majd kora leghíre-
sebb szerves kémia professzorának, Zemplén Gézának lett az
asszisztense Oláh György (1927-2017), akinek a munkásságát
néhány évtizeddel később Nobel-díjjal ismerték el (1994). Oláh
professzor egy százötven éves dogmát döntött meg azzal, hogy
bebizonyította, a szén öt vegyértékű is tud lenni a HF+SbF3
elegye között. A karbokation segítségével magas oktánszámú
Proszt János benzint lehet nyerni, a mérgező ólom elhagyásával is (ólom-
(Budapest, Műegyetem) mentes benzin). A Zemplén-iskola legismertebb tagjai közé tar-
tozik Gerecs Árpád (1903-1982). A szegedi, majd budapesti
professzor főként szénhidrátkémiával foglalkozott, s számos
„Még a legjobb minisz- gyógyszergyártási eljárás kidolgozója.
tertől, miniszterelnöktől A selmecbányai akadémia jogutódja a soproni Bánya- és
vagy államelnöktől sem Erdőmérnöki Főiskola. 1924-ben az intézmény kémia profes�-
lehet elvárni, hogy min- szora Proszt János (1892-1968) lett. Nevét többek között a
denhez értsen. Ugyan- szilikonok területén végzett kutatásai tették ismertté, de a fi-
akkor a vezető felelőssé- zikai kémia területén is jelentős eredményeket ért el. Az intéz-
ge, hogy minden tanács, mény (majd annak beolvadása után a Műegyetem) két világhá-
minden bemutatott tény ború közötti időszakának jeles kutatója volt Romwalter Alfréd
közül kiválassza az adott (1890-1954), akinek a „az ásványi szenek kémiájával és techno-
helyzetben, az adott le- lógiájával, főleg a szénnemesítéssel, szénlepárlással és a szenesülés
hetőségek között országa folyamatával foglalkozó kutatásai” a legjelentősebbek (Kenyeres
számára a legjobbat – és Á. 1994).
ez rendkívül nagy fel-
A Műegyetem és a Veszprémi Nehézvegyipari Egyetem pro-
adat.”
fesszora volt Varga József (1891−1956). Nevéhez többek között
(Oláh György)
a műbenzin hazai szabadalmaztatása és kidolgozása és az ún.
„Búzatermelésből a mai Varga-effektus megállapítása köthető (kénhidrogén-effektus).
világpiaci helyzetben A Műegyetem Szervetlen Kémiai Tanszékét vezette több
nem tud egy kis ország mint két évtizeden keresztül (1921-1947) Putnoky László
megélni. Amire Magyar- (1888-1948). „Legjelentősebb tudományos eredményei az üvegfé-
országnak szüksége van, leségek előállítása, a zománcok kémiai vizsgálata és az üveggyár-
az emberi hozzájárulás, tási problémák megoldása területén születtek. Az üvegipar európai
a jól nevelt munkaerő, a szaktekintélye volt.” (http://mek.oszk.hu) Szintén a szilikátkémia
lehetőségeket kihasználó jeles képviselője Korach Mór (1888-1975), aki negyven éves
vezetőség.” önkéntes emigráció után, 1952-ben tért vissza Olaszországból.
(Oláh György) Korachra az olasz kerámiaipar megújítójaként tekintenek mind
a mai napig. Világviszonylatban is kiemelkedőek a Műegyetem
122
szilikonkémiai kutatásai. Ennek kapcsán három kutató ne-

Kesztyűs Ferenc és
vét kell kiemelni: Proszt János, Lipovetz Iván (1916-1997) Nagy József a festészetet
és Nagy József (1926-2018). Lipovetz Ivánnak elsősorban a forradalmasító KENA
korrózióval kapcsolatos kutatásait kell megemlíteni. Proszt Já- elnevezésű szilikon mű-
nos tanítványa Nagy József, aki huszonhét éves korában ka- vészfesték feltalálói. Az
pott Kossuth-díjat, huszonnyolc éven keresztül pedig a BME ezzel a festékkel festett
Szervetlen Kémiai Tanszékének volt a vezetője. Nagy József és képek sohasem fognak
Kesztyűs Ferenc (1932) festőművész nevéhez köthető a festésze- kifakulni, megbarnulni
tet forradalmasító szilikon művészfesték feltalálása. és összetöredezni.
A fizikai kémia területén ért el kimagasló eredménye-
ket Náray-Szabó István (1899-1972). A professzor a kris-
tálykémiai kutatások hazai meghonosítója, a
röntgendiffrakciós vizsgálatok úttörője. Hazai
kutatásait főként a BME-n, a szegedi egyetemen
és az MTA Központi Kémiai Kutató Intézetében
végezte. Szintén a fizikai kémia szaktekintélye
volt az MTA Központi Kémiai Kutató Intézet
első igazgatója, Schay Géza (1900-1991); vizs-
gálatait az ozmózis jelenség, a polimerek viszko-
elasztikus tulajdonságai, a gáz- és gőzadszorpció
területén végezte. A rezgési spektroszkópia ku-
tatója volt Varsányi György (1921-2010), aki a
BME-n meghonosította az optikai spektroszkó-
piát, az MTA Központi Kémiai Kutató Intézetében pedig irá- Kesztyűs Ferenc a speciális
festékkel festett egyik képével
nyításával kezdődtek meg a molekulaspektroszkópiai kutatások
(1957). Az irreverzibilis folyamatok termodinamikájának és a
termodinamikai hullámok elismert kutatója volt Gyarmati
István (1929-2002). Miután Debrecenből eltávolították, nem
sokkal Schay Géza tanszékén kapott ismét lehetőséget a ku-
tatásra. A szélesebb közvélemény előtt elsősorban mint tudo-
mánytörténész ismert az ELTE, majd a BME tanára, Hargittai
István (1941). Igen jelentős azonban fizikai-kémiai, illetve szer-
kezeti kémiai munkássága is. Ennek során főként krisztallográ-
fiával, molekulaszerkezet-kutatással és molekulamodellezéssel
foglalkozott. A kémiai-fizika nyugalmazott egyetemi tanára
Noszticzius Zoltán (1942). Nevéhez köthető az egyik leghaté-
konyabb fertőtlenítőszernek tartott Solumium oldatnak az elő-
állítása (fiával, Noszticzius Vilmossal közösen), amely minden
mikrobát elpusztít.
123
A Műegyetemen nemzetközi viszonylatban is jelentős ana-

litikai kémiai kutatásokat végeztek, és jelenleg is végeznek. Az
analitikai kémia egyik legjelesebb hazai művelőjeként tekint a
hálás utókor Erdey László (1910-1970) professzorra. Említsük
meg továbbá a neves kutatók közül Paulik Ferenc (1922-2005)
és Jenő (1927-1988) nevét. Mindketten a termoanalitika mű-
velői voltak. Az Erdei Lászlóval közösen szabadalmaztatott
Derivatograph elnevezésű műszerük a világ egyik legsikeresebb
termoanalitikai műszere lett, amit a MOM számos országba
exportált. Pungor Ernő (1923-2007) akadémikusnak az ana-
Erdey László litikai kémián belül a kutatási területe az ionszelektív elektró-
(Budapest, Műegyetem) dokra és áramló oldatos elemzésre terjedt ki. Tudományos pá-
lyája során előbb az ELTE, majd a Veszprémi Egyetem, végül
pedig a BME tanára volt. A Műegyetemen végzett, majd az in-
tézmény tiszteletbeli doktora lett Schlattner Jenő (1896-1975).
A tudósra a hazai barnaszénlepárló-ipar egyik megteremtője-
ként tekinthetünk. Számos, a szénfeldolgozással kapcsolatos
eljárás kidolgozója, illetve a témával kapcsolatos szabadalom
tulajdonosa. A BME egykori diákja majd tanára Freund Mi-
hály (1889-1984), aki több mint két évtizeden keresztül volt az
általa alapított Magyar Ásványolaj és Földgázkísérleti Intézet
(MÁFKI) igazgatója. Freund volt az, aki már 1934-ben kidol-
gozta a földgáz cseppfolyósításának technológiáját. A találmá-
nyának alkalmazására azonban 1959-ig kellett várni. Nevéhez
és a MÁFKI kutatóihoz köthető továbbá a hazai bitumenipar
megalapítása, új típusú kenőzsírok és motorolajok kifejlesztése,
a hazai mosószergyártás elindítása illetve az acetiléngyártás ki-
fejlesztése (Erkel A. 2009).
11.2.2. A Szegedi Tudományegyetem
A szegedi egyetemen indult a biokémikusi karrierje Straub

F. Brúnónak (1914-1996), aki 1988-89-ben az Elnöki Tanács
Elnöke volt. Szent-Györgyi Albert egykori munkatársa fedez-
te fel az aktinfehérjét és a diaforázt (sárga enzim). Évtizedek
óta jelentősek a szegedi fizikai kémiai kutatások. A legismer-
tebb kutatók közül említsük meg – fontossági sorrend nélkül
– Kiss Árpád (1889-1968) (reakciókinetika, elektrokémia), Té-
tényi Pál (1929) (katalízis, izotópalkalmazás), Márta Ferenc
124
(1929-2010) (reakciókinetika) és Solymosi Frigyes (1931-2018)

nevét. Utóbbi kutató a felületi kémia és a reakciókinetika szak-
tekintélye. Jelenleg ő a legtöbbet hivatkozott magyar kémikus.
A Magyar Tudományos Művek Tára alapján (2020) a függet-
len hivatkozásainak száma 11 100, a Hirsch-indexe pedig 62.
Mindezeknél talán még fontosabb az amerikaiak összehason-
lító értékelése a katalízis és a felülettudományok területén dol-
gozó kutatók dolgozatai alapján. Ebben a rangsorban Solymosi
Frigyes a 11. helyezést érte el! A szerves kémia (peptidkémia)
területén ért el kimagasló eredményeket a szegedi, majd buda-
pesti professzor, Bruckner Győző (1900-1980), akinek a lép-
fene-baktériummal kapcsolatos kutatásai érdemelnek említést.
Szintén jelentősek a lépfene-baktériummal kapcsolatos kutatá-
sai az orvos végzettségű Ivánovics Györgynek (1904-1980),
azonban nem kevésbé jelentősek a B12-vitaminnal kapcsolatos
kutatásai sem.
„Mi nem hagyhattuk cserben azt a földet, amelyért őseink, felmenőink annyit harcoltak, szen-
vedtek. A rendszerváltozás előtt a külföldi kollégák gyakran megkérdezték, ha nem vagyok híve
a rendszernek, amelynek a megváltoztatására a mi életünkben nem sok remény volt, mi tart
otthon? Amikor kellő visszafogottsággal kifejtettem, hogy Magyarország a mi hazánk, és mivé
lenne, ha a nagy történelmi fordulók alkalmával nemcsak életüket mentő honfitársaink, a kiül-
dözött szellemi nagyságok, hanem a többi magasan képzett alkotó is itt hagyta volna, egyedül a
japán kollégák bólogattak helyeslően.” (Solymosi Frigyes)
„Nem az a gond, hogy sokan anyagi gyarapodásuk érdekében külföldön munkát vállalnak,
hanem az, hogy ragaszkodnak-e annyira hazájukhoz, hogy jólétüket megalapozva néhány év
múlva hazajönnek. Ez különösképpen elvárható lenne a diplomásoktól, a fiatal kutatóktól, akik
a nagyobb kereset mellett kinti tapasztalatokkal is gazdagodnak, amelyre hazájuknak égetően
nagy szüksége lenne.” (Solymosi Frigyes)
11.2.3. A hazai fényforrás-kutatások fellegvára, a Tungsram
A kémiai kutatások kiemelkedő központja volt az Egye-

sült Izzólámpa és Villamossági Rt., közkeletű nevén a Tungs-
ram.48 A cég vezérigazgatója Aschner Lipót (1872-1952) volt,
akit „a magyar világítástechnika Mechwartjának” is nevez-
nek. Aschner 1921-ben létrehozta a cég kutatólaboratóriumát,
48 A Tungsram elnevezés az angol tungsten (= volfrám) és a német Wolf- Aschner Lipót

ram (=volfrám) szavak összevonásából származik. (világháló)
125
ahová kitűnő érzékkel hívott meg fiatal, lelkes kutatókat. Ők

a találmányaikkal nagyban hozzájárultak a sikerekhez. A fia-
tal kutatók Pfeifer Ignác irányításával láttak hozzá a szakmai
munkához, így többek között Bródy Imre (1891-1944), Bay
Zoltán (1900-1992), Millner Tivadar (1899-1988), Selényi
Pál (1884-1954) és Polányi Mihály (1891-1976).
Mint köztudott, Edison 1879-ben szabadalmaztatta a sár-
gás-vöröses fénnyel világító, igen nagy fogyasztású szénszálas
izzólámpáját.49 Edison izzójának a nagy fogyasztáson kívül
más hátránya is volt, így például a szénszál igen gyorsan el-
égett, másrészt pedig az üvegbura falára rárakódott a szén,
ami nagyban csökkentette a fényerőt. A probléma megoldásá-
ban és az új típusú izzólámpa megalkotásában elévülhetetlen
érdemeket szereztek a magyar vegyészek és vegyészmérnökök.
Ennek hatására a két világháború között hazánk a kontinens
egyik vezető izzógyártó országává vált. A problémát Bródy
Imrének (1891-1944) sikerült megoldania. Elméleti elgondo-
lások alapján nagy molekulasúlyú gázokat tartott csak alkal-
masnak az izzó megtöltésére. Így esett a választása a kripton-
ra. A Bródy-féle kriptonlámpának több előnye is volt elődeivel
szemben, így például nagyobb volt a fényereje, a mérete ki-
sebb volt, feketedés nem következett be a burában stb. Em-
Bródy Imre (világháló)
lítsük meg továbbá Just Sándor (1874-1937) (egyes források-
ban Juszt) és Hanaman Ferenc (1878-1941) nevét. Ők voltak
azok, akik a világon elsőként alkottak wolframszálas izzót. A
wolframszálas izzó tökéletesítésében ért el nagy eredményeket
Pácz Aladár (1870-1938). Pácz találta fel az alaktartó wolf-
ramszálat. Említsük meg továbbá Millner Tivadar (1899-
1988), Tarján György és Tury Pál nevét. A három tudós
tovább tökéletesítette az izzószálat. Szintén a Tungsram mér-
nöke volt Winter Ernő (1897-1971), aki gyárban kísérletezte
ki a bárium elektroncsövet, amely a legjelentősebb találmá-
nyának tekinthető. Ezen kívül közel száz további találmány
és szabadalom köthető még Winter Ernő nevéhez.
49 A közhiedelemmel ellentétben nem Edison volt az, aki feltalálta a

szénszálas izzót, mivel az angol J. W. Swan már Edison előtt bemutat-
ta és szabadalmaztatta ezt. Edison érdeme e területen Swan izzójának
a továbbfejlesztése, illetve a villanyvilágítás rendszerének létrehozása
volt (Vargáné Nyári Katalin és Próder István közlése, 2016 ).
126
11.2.4. A Debreceni Egyetem
A Debreceni Egyetem legjelesebb kémikusai között emeljük

ki a radiokémiával foglalkozó Imre Lajos (1900-1974) nevét,
aki a cívisváros előtt Kolozsvárott kutatott. A legna-
gyobb magyar szerves kémikusok közé tartozik Bognár
Rezső (1913–1990), aki az MTA főtitkára is volt 1955-
56-ban. Bognár Rezső Zemplén Géza mellett kezdte
a tudományos pályát, majd 1950-től a Kossuth Lajos
Tudományegyetem Szerves Kémiai Intézetének vezető-
je lett. Bognár professzor „megoldotta a mákalkaloidok
izolálásának racionalizálását, az egyes alkaloidok értéke-
sebb farmakonokká való átalakítását.” (Kenyeres Á. 1994)
A fizikai kémia két legismertebb debreceni képviselője
Bazsa György (1940) és Beck Mihály (1929-2017)
(fizikai kémia, reakciókinetika, prebiotikus koordiná-
ciós kémia, tudománytörténet). Több mint fél évszá- Bognár Rezső
zada kitüntetett figyelmet kapnak az egyetemen a biokémiai (Debreceni Egyetem)
kutatások. Ezeknek a kutatásoknak az egyik elindítója és meg-
alapozója volt Tankó Béla (1905-1974). A professzor
nevéhez többek között a fruktóz-I-foszfát (Tankó–Ro-
binson-észter) felfedezése köthető. Tankó-tanítvány
volt az egyik legnevesebb hazai biokémikus Nánási
Pál (1923-2013). A hazai tudományegyetemek közül
először szervezte meg a Kossuth Lajos Tudományegye-
temen a független Biokémia Tanszéket. Bognár Rezső
tanítványa volt Lipták András (1935-2012), aki a szén-
hidrát- és immunkémia területén végzett kutatásokat.
11.2.5. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem
A budapesti Tudományegyetemen Than Károly tanítványa Beck Mihály

volt Buchböck Gusztáv (1869-1935), aki az ionhidráció meg- (Debreceni Egyetem)
határozására dolgozott ki módszert. Szintén Than-tanítvány
volt Lengyel Béla (1844-1913) – a radioaktivitással kapcso-
latos kutatások magyarországi elindítója és a szén-szubszulfid
felfedezője – és Winkler Lajos (1863-1939), a Winkler-féle
jodometriás meghatározás kidolgozója. Lengyel Béla utódja lett
Bugarszky István (1868-1941). Bugarszky nevéhez többek kö-
zött az első endoterm galvánelem felfedezése köthető. Winkler
127
tanítványai közül feltétlenül meg kell említeni Szebellédy

László (1901-1944) nevét, aki utóda is lett az általa vezetett
tanszéken. Szebellédy elsősorban az elektroanalitika területén
ért el kiemelkedő eredményeket. A fiatalon, betegségben el-
hunyt Szebellédy utódja pedig Schulek Elemér (1893-1964)
lett, a műszeres analitika elismert tudósa.
Az Állatorvosi Főiskola, a Műegyetem, majd 1937-től kezd-
ve a budapesti Tudományegyetem iskolateremtő kémiaprofes�-
szora volt Gróh Gyula (1886-1952), akinek főként a fehérjékkel
és a radioaktivitással kapcsolatos kutatásai jelentősek (Hevesy
Györggyel közösen).
Az ELTE első jelentős, nemzetközileg is elismert kémikusa
Winkler Lajos (világháló) Weszelszky Gyula (1872-1940); főként a radiokémia területén
végzett kutatásokat. „A vezetésével kifejlesztett rádiumemanációs
készüléket számos külföldi laboratóriumban használták.” (www.
chem.elte.hu) Rövid ideig volt a Budapesti Tudományegyetem
tanára Hevesy György (1885-1966), aki 1919-től a II. számú
Fizikai Intézet vezetését is elvállalta. Nevéhez köthető a 72-es
rendszámú kémiai elem felfedezése, melyet Koppenhága latin
neve után hafniumnak nevezett el. A hafnium mellett a radioak-
tív foszfor-32 izotópot és a kálium-41 izotópot is Hevesy fedezte
fel. Nobel-díját „a kémiai folyamatok kutatása során az izotópok
indikátorként való alkalmazásáért” vehette át (1944).
Igazi polihisztor volt Hevesy György hajdani asszisztense,
Polányi Mihály (1891-1976), aki orvosként is elsősorban ké-
miai (fizikai kémia) témákkal foglalkozott. Kutatásai során a
Hevesy György (világháló)
gázabszorpcióval, a természetes anyagok szerkezeti vizsgálatá-
val, a kristályok mechanikai tulajdonságaival és a kriptonlám-
pával kapcsolatos kutatásokat végzett. Emellett a tudománytör-
ténet Polányi filozófusi és szociológusi munkásságát is jegyzi.
A kolloid kémia kutatója volt Buzágh Aladár (1895-1962). A
tudós nevéhez köthető többek között az Ostwald-Buzágh-féle
üledékszabály megállapítása. A kénorganikus vegyületek kuta-
tása területén alkotott maradandót az ELTE szerves kémikusa,
Kucsman Árpád (1927-2012); Kőrös Endre (1927-2002) neve
pedig a reakciókinetika területén ismert (lásd: Field–Kőrös–
Noyes-mechanizmus – 1972/). Szintén a szerves kémia elismert
kutatója volt a fővárosi és veszprémi professzor, Müller Sándor
(1903-1966), aki többek között szénhidrátkémiával foglalkozott
(lásd: Zemplén-féle lebontás).
128
Nemcsak a tudományban, hanem a tudománypo-

litikában is magasra ívelt a pályája Erdey-Grúz Ti-
bornak (1902-1976), az ELTE professzorának: 1953 és
1956 között oktatásügyi miniszter volt, 1970-től halá-
lig pedig az MTA elnöke. Erdey-Grúz kutatásai főként
az elektrokémia területére terjedtek ki.
Kémiai krisztallográfiával és molekulaszerkezet-ku-
tatással foglalkozik Kálmán Alajos (1935). Kálmán
az ELTE címzetes egyetemi tanára, illetve az MTA
kutatóintézetének munkatársa volt. A BME címzetes
tanára és az ELTE tanára volt Pálinkás Gábor (1941),
aki az oldatkémia és a szupramolekuláris kémia terü-
letén ért el kiemelkedő eredményeket. Hazánk első fe-
hérje-krisztallográfiai laboratóriumának megalapítása
Náray-Szabó Gábor (1943) nevéhez köthető. Náray-
Szabó főként elméleti kémiával és szerkezeti biológiával
foglalkozik.
Hevesy György síremléke
11.2.6. A kémiai vizsgálatok egyéb kutatóhelyei
A Kertészeti Tanintézet tanára volt Győry István (1861-

1954). Úgy tekinthetünk rá, mint a kertészeti technológia ha-
zai megteremtőjére, elévülhetetlen érdemeket szerzett továbbá
a hazai dobozos konzervek gyártási feltételeinek megteremtésé-
ben (Kenyeres Á. 1994). Az arzén meghatározására kidolgozta
az ún. Győry-módszert (1893).
Az Állatorvosi Főiskola kémia professzora volt az orvosi dip-
lomával rendelkező Liebermann Leó (1852-1926), akit a bio-
kémia egyik magyar úttörőjének tekinthetünk. Jelentősek az
élelmiszerek tápanyagtartalmával kapcsolatos vizsgálati mód-
szerei.
A hazai cementipari kutatások kiemelkedő alakja, a ce-
ment- és szilikátipar elismert kutatója volt Bereczky Endre
(1896-1973), a veszprémi egyetem Szilikátkémiai Tanszékének
vezetője. Nevéhez köthető a ma is használt heterogén cementek
kifejlesztése. Sokak szerint a szilikátkémia legismertebb hazai
képviselője Talabér József (1918-2011); a Szilikátipari Köz-
ponti Kutató és Tervező Intézetet európai hírű kutatóintézetté
fejlesztette. A veszprémi egyetem kutatója volt Inczédy János
129
(1923-2012), aki az analitikai kémia és az ioncserélők analitikai

alkalmazása terén ért el kimagasló eredményeket.
A kolozsvári egyetem kiemelkedő tanáregyénisége volt a
szintén Than-tanítvány Fabinyi Rudolf (1849-1920). Fabinyi
az első magyar nyelvű kémiai folyóirat, a Vegytani Lapok elin-
dítója, és őt tartják a szerves kémiai kutatás egyik hazai úttö-
rőjének.
A Miskolci Egyetem professzora volt három évtizeden ke-
resztül Berecz Endre (1925-2012) fiziokémikus. Elsősorban a
folyékony elegyfázisok fizikai kémiai és szerkezeti vizsgálatával
foglalkozott (oldatszerkezet kutatások, gázhidrátok kémiája).
Fabinyi Rudolf (világháló)
Jelentős továbbá tankönyvírói és szerkesztői munkássága is.
Az anyagtudomány terén ért el figyelemreméltó eredményeket
Kaptay György (1960), aki többek között a metallurgia, a ké-
miai termodinamika, a határfelületi jelenségek és a nanotech-
nológia kutatásával foglalkozik.
A pécsi orvosi egyetem Kémia Tanszékének két professzo-
ra volt Zechmeister László (1889-1972) és Cholnoky László
(1899-1967). Mindketten a szerves kémia területén alkottak
maradandót. Zechmeister tanítványa, kutatásainak tovább-
folytatója Cholnoky László, mindkét tudós a karotinoid kuta-
tásban ért el figyelemre méltó eredményeket. 1931-ben a papri-
ka festőanyagát, a kapszantint fedezték fel.
A mezőgazdasági kémiai kutatások hazai elindítója volt
Sigmond Elek (1873-1939), akiről bővebben a Földtudomá-
Sigmond Elek nyok fejezet tesz említést.
(Budapest,
Kossuth Lajos tér 11. szám)
11.3. A fényképészet magyar tudósai
Vegyészeink nagyban hozzájárultak a fényképészet fejlődé-

séhez, így például Schuller Aladár (1886-1960) szabadalma
alapján került forgalomba 1937-ben a biztonsági film (triacetát),
amely az elődeivel ellentétben már nem volt gyúlékony. Rott
Andor (1897-1981) a közvetlen pozitív fényképkészítés, a
DTR-eljárás kidolgozója (1939). Ez volt az első lépés a Polaro-
id eljárás felé. Ötletét továbbfejlesztve az amerikai E. H. Land
(1909-1991) szabadalmaztatta találmányát 1944-ben. Gáspár
Béla (1898-1973) az 1920-as évekre kidolgozott egy olyan má-
solóeljárást, amit 1964-ben a svájci Ciba Geigy cég Cibachrome
130
Print néven tett ismertté. Találmányával sikerült lassítani a

színes filmek fakulását, másrészt pedig a Gáspárcolor-eljárással
már közvetlenül tudtak színes képet nyerni.
11.4. Gyógyszerészet
11.4.1. A hazai gyógyszerészet 19. századi kezdetei
A hazai gyógyszerészet gyökerei meglehetősen régmúltra

nyúlnak vissza. A történeti források szerint az első hazai gyógy-
szertárat Budán hozták létre Synock és Barauch gyógyszeré-
szek (1375). Az időben néhány évszázadot ugorva, a modern
gyógyszerészet első jelentős hazai képviselője Láng Adolf Fe-
renc (1795?-1863), akinek Nyitrán volt gyógyszertára. Láng,
akárcsak korának más tudósai, nemcsak egy tudományággal
jegyezte el magát (pl. botanika, ásványtan, állattan). A gyógy-
szerészet területén elért eredményei a leginkább figyelemre
méltók, többek között az első magyar nyelvű gyógyszerész
szaklap, a Gyógyszerészi Hírlap elindítója is ő volt. Szintén a ha-
zai gyógyszerészet hőskorának képviselője Rozsnyay Mátyás
(1833-1895). Laboratóriumában született meg a már nem ke-
Rozsnyay Mátyás (világháló)
serű kinin, amelynek haszna felbecsülhetetlen (pl. a gyermek-
gyógyászatban).
Az első hazai gyógyszergyárat Wagner Dániel (1800-1890)
alapította, azonban a külföldi (főként német és osztrák) készít- Rozsnyay Mátyás
ményekkel szemben nem állta a versenyt, ezért egy évtized után gyógyszerészi munkája
bezárt. Réthy Béla (1862-1935) gyógyszernek szánta a köhögés mellett említést érdemel
elleni pemetefű cukorkát, azonban egy népszerű magyar édes- sakk iránti szeretete is.
Rozsnyay szenvedélyes
ség lett belőle (1892). A cukorka gyógyhatása bizonyított, mivel
sakkjátékos volt. A játék
számos gyógynövényt tartalmaz. népszerűsítése érdeké-
ben a Vasárnapi Újság-
ban 1859-ben ő jelen-
11.4.2. A 20. század első felének legjelesebb gyógyszerészei tette meg az első hazai
sakkfeladványt.
Az első, nemzetközi viszonylatban is sikeresnek tekinthető
hazai gyógyszergyárat Richter Gedeon (1872-1944) alapította.
A gyógyszerész kezdetben a főváros Üllői út 105. szám alatt
lévő Sas Patikájában kísérletezett különféle készítményekkel.
Az itt készített organoterápiás gyógyszerkészítmények sikerei
131
tették azt lehetővé, hogy Kőbányán megalapíthassa gyógyszer-

A Purgo hashajtó egy
véletlennek köszönheti gyárát (1907). A gyár hamarosan több, nemzetközileg is kere-
a létrejöttét. Vámossy sett terméket állított elő. Ilyen termékek voltak többek között
Zoltán laboratóriumá- az Adigan, a Hyperol és a Kalmopyrin. Wolf Emil (1886-1947)
ban egy mohó altiszt al- és Kereszty György (1885-1937) alapította meg az ALKA Ve-
koholt akart inni, ezért gyészeti Gyárat (1910), amely 1913-ban a Chinoin nevet vette
az alkoholos higított fel. Hamarosan az ország legnagyobb gyógyszergyára lett. Ebben
fenolftalein oldatról le- nagy szerepe volt többek között Földi Zoltánnak (1895-1987),
itta az alkoholt. Ennek aki a gyár hírnevét tovább növelte. Nevéhez olyan gyógyszerek
hashajtó hatása rövid kidolgozása köthető, mint a Novurit (Issekutz Bélával közösen,
idő alatt ismertté vált a 1930), a görcsoldó hatású Papaverin (1930) és a fertőtlenítő hatású
professzor előtt is, aki Ultraseptyl (1937). A gyár sikeres termékei közül megemlíthetjük
„ezen a nyomon” el- még a görcsoldó hatású Novatropin (1917) (Issekutz Béla /1886-
indulva kísérletezte ki 1979/ és Zemplén Géza /1883-1956/), a juhok májmételykór el-
a nagysikerű hashajtó
leni Distol (Marek József /1868-1952/) és az emésztést elősegítő
tablettát (http://www.
Bilagit (1925) gyógyszerek gyártását. A Chinoin sikereiben nagy
orvostortenet.hu).
szerepe volt Kőnig Rezsőnek (1900-1970), aki több gyógyszer
kifejlesztésében is szerepet vállalt (pl. Ultraseptyl). A budapesti
Tudományegyetem professzora, Vámossy Zoltán (1868-1953)
alkotta meg a hashajtó hatású Purgo tablettát, amely a kor egyik
legnagyobb sikerű magyar gyógyszere lett. A szegedi egyetemen
a Szent-Györgyi Albert végezte kutatások eredményeképp sike-
rült a mellékveséből, majd a paprikából izolálni a C-vitamint.
1936-ban szintén ő izolálta a rutint, amelyet a köznyelv tévesen
P-vitaminnak nevez.
A fent említettek alapján is látszik, hogy gyakorlatilag né-
hány évtized alatt rendkívül jelentős eredmények születtek a
hazai gyógyszeriparban. „Az 1920-as évektől a magyar gyógy-
szeripar látványosan fejlődött. A volt Monarchia területén létrejött
Issekutz Béla utódállamok közül az első helyen állt, világviszonylatban pedig a
(SE Elméleti tömb) hatodik helyet foglalta el.” (Szalkai Zs.)
11.4.3. A hazai gyógyszeripar 1945 után
A második világháborút követően jelentősen csökkent a

termelés, részint az exportpiacok beszűkülése, részint az alap-
anyaghiány következtében. A kisebb gyógyszergyárakat össze-
vonták, és öt nagyobb gyógyszergyárat hoztak létre. Akárcsak
az ipar más területein, itt is a szakosodás jellemezte a gyárakat,
132
mindegyik egységnek központilag meghatározott feladata volt.

Ehhez az időszakhoz is több tucat, nemzetközi mércével mérve
is jelentős gyógyszer és hatóanyag felfedezése köthető. A kor-
szak legismertebb fejlesztései közül említsük meg a Kőbányai
Gyógyszerárugyár termékét, az értágító hatású Cavintont (Szász
Kálmán /1910-1978/, Szántay Csaba /1928-2016/, Szporny
László /1931/-1977/) és a Chinoin gyár által készített görcsol-
dó hatású No-Spa gyógyszert (Mészáros Zoltán /1930-1986/,
Szentmiklósi Péter /1926-2010/).
A második világháborút követő időszak egyik legjelesebb
farmakológusa volt ifj. Jancsó Miklós (1903-1966), akit 1950-
ben Nobel-díjra is jelöltek. Szállási Árpád orvostörténész sze-
rint Jancsó „…tehetségében, eredetiségében és tudományos teljesít-
ményében nem marad el Szent-Györgyi Albert mögött.” Jelentős
eredményeket ért a kemoterápiával kapcsolatos kutatásai során
is. Jancsó „Felfedezte a dekametilén-diguanidin és rokon szárma- „Soha egyetlen embertár-
zékaik terápiás hatását a tripanosomiazisban, amivel az álomkór és sam életéről nem akar-
a kalaazar betegség ellen igen hatásos gyógyszerek előállítását tette tam, nem akarok és nem is
lehetővé.” (Kenyeres Á. 1994) A korszak nagy felfedezője volt az tudnék lemondani. Más
onkológus Vályi-Nagy Tibor (1912-1969). Nevéhez az egyet- a dolgom a világban.”
len hazánkban felfedezett és izolált antibiotikum, a primycin (Béres József)
felfedezése köthető (1949). Knoll József (1925-2018) farmako-
lógus számos jelentős tudományos eredményt ért el, a róla szóló
források azonban legfőképp a deprenyl nevű, több mint ötven
éve előállított Parkinson-kór elleni gyógyszerét szokták kiemel-
ni, melyet több mint hatvan országban használnak. A számos
neves gyógyszerész mellett említsük meg Béres József (1920-
2006) nevét, aki saját laboratóriumában végzett kutatásai után
1972-ben alkotta meg a róla elnevezett cseppeket. A sorozatos
falba ütközések ellenére 1976-ban sikerült szabadalmaztatnia a
találmányát, amely 1978-ban már a boltokban is megjelent.50
Az elmúlt két évtized legjelentősebb gyógyszerészeti talál-
mányai közül emeljük ki elsőként Lisziewicz Julianna (1959)
nevét, aki az AIDS-tapasz néven ismertté vált gyógyhatású
Béres József
készítmény kifejlesztője. Számos felfedezés köthető Hidvégi
(https://napkeletnepe.hu/
Máté (1955) nevéhez, többek között a koleszterin-csökkentő 2018/01/17/dr-beres-jozsef/)
Esterin tabletta és a vajhelyettesítő Vajmarin nevű élelmiszer
50 A Béres csepp megszületésének kalandos történetét mutatja be A

cseppben az élet (2019) című négy részes tévéfilm és A feltaláló (2020)
című mozifilm.
133
(utóbbinál társfeltaláló). Ami a nevét azonban a szélesebb köz-

vélemény előtt is ismertté tette, az a daganatos betegségek ke-
zelésére alkalmas fermentált búzacsíra-kivonatot tartalmazó
Avemar nevű készítmény. A jelátvitel területén ért el kimagasló
eredményeket a SE professzora, Kéri György (1950). Számos
betegség hátterében jelátviteli zavarok vannak (lásd: tumor osz-
tódása), sokszor hibás jelek okozzák a pathomechanizmus zava-
rait. A kutatási eredményeit több gyógyszerkutatási technológia
és gyógyszerhatóanyag kifejlesztés során is felhasználták. Kéri
Györgynek százegy szabadalmi bejelentése van.
11.5. A vegyészet és gyógyszeripar

magányos magyar harcosai
A gyógyszerészek és kémikusok között is van számos olyan

kutató, akit nehéz besorolni a hazai tudományos műhelyek
és kutatási irányzatok közé. Elsőként említsük meg közülük
Szerelmey Miklós (1803-1875) nevét. Szerelmey reneszánsz
embereket megszégyenítő leleményességgel megáldott ember
volt. Ez a mérnöki végzettséggel rendelkező tudós volt az, aki
az általa kikísérletezett Silicat zopissa nevű kőkonzerváló szerrel
megmentette a londoni parlamentet, de őt tekinthetjük a ma-
gyar karikatúra egyik úttörőjének is. Szintén nehéz besorolni
a kémia bármelyik ágához Felletár Emilt (1834-1917), aki a
Szeremley Miklós (világháló)
törvényszéki toxikológia, a rendőrségi vegytan és a törvényszéki
kémia területén végzett kutatásokat. Ő a tetemek bomlásakor
keletkező ptomain felfedezője (=hullaméreg), és ő volt az, aki a
vérfoltok kimutatásra módszert dolgozott ki.
Szélesebb körben is ismert Kabay János (1896-1936) neve.
A bűdszentmihályi gyógyszerész szárított mákszalmából ipari
méretekben elsőként állított elő morfiumot (feleségével, Kelp
Ilonával közösen). A gyógynövénykutatás magyar úttörője volt
Augustin Béla (1877-1954). Munkássága alapozta meg a vi-
lágszerte elismert hazai gyógynövénykutatást- és termesztést
(Estók J. és társai 2003).
Kevesek előtt ismert itthon Rabó Gyula (1924-2016) neve,
holott az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb találmánya köt-
hető gazdasági értelemben a nevéhez: „A zeolitok katalitikus
Felletár Emil (világháló) tulajdonságainak felismerése.” (http://www.valtozovilag.hu) A
134
kompozit anyagok neves kutatója Springer György (1933),

akinek eredményeit az amerikai hadiipar is hasznosította. Az
amerikai hadiipar szintén nagy hálával tekinthet a „festék-ki-
rályként” ismertté vált Burgyán Aladárra (1917-2006), ugyan-
is számos speciális festéket kísérletezett ki. Somorjai Gábor
(1935) ugyancsak az Egyesült Államokban él, és a felületi ké-
mia kutatója. „Amikor 2007-ben Gerhard Ertl kémiai Nobel-dí-
jat kapott a szilárd felületen lejátszódó kémiai folyamatok tanul-
mányozásáért, a szakmai közösség rosszul fogadta, hogy Somorjai
kimaradt az elismerésből.” (Hargittai I. 2019)
11.6. A szépségipar magyar mesterei
Ebben a fejezetben kaptak helyet azon kozmetikusok és

fodrászok, akik valamilyen saját maguk által készített termék-
kel értek el sikert. Elsőként említsük meg Bánffy József nevét,
aki az 1930-as években alkotta meg a később róla elnevezett
hajszeszt. Fodrászként egy többszáz éves hajnövesztő szer re-
ceptjére bukkant, amit elkészített, s a feleségén ki is próbálta.
Néhány hét múlva dúsabb haja lett tőle a kedvesének. A Bánfi
hajszesz51 évtizedek óta keresett termék a hazai hajápolási ter-
mékek között (www.herbaria.hu). Ilcsi néni néven vált ismertté
Molnár Dánielné (1926-2013). Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy
ő a gyógynövények kozmetikai alkalmazásának legjelesebb ha-
zai képviselője. A cég jelenleg 140 féle minősített natúrkozme-
tikumot gyárt, melyet több mint 40 országban használnak.
Landau Miklós Elizer Landau néven vált ismertté a világban. Molnár Dánielné, Ilcsi néni
Az üzletember, miután elhagyta Magyarországot, Izraelben te- (www.ilcsi.hu)
lepedett le, ahol 1957-ben megalapította a GIGI nevű cégét,
amely Izrael legnagyobb kozmetikai vállalata.52
Befejezésül a korszak értékelésére, Szabadváry Ferencnek az
1998-ban megjelent kitűnő könyvéből idézünk: „Ha a törté-
nelmi Magyarország nagyságát és jelentőségét összehasonlítjuk a
51 A szer feltalálójának vezetékneve Bánffy, a hajnövesztő folyadék neve

viszont „Bánfi hajszesz.”
52 Ha a szépségipar híres hazánkfiairól teszünk említést, akkor említsük
meg Estée Lauder (szül.: Josephine Esther Mentzer) (1908 /1906?/–
2004) nevét is, bár ő nem került be az elemzettek körébe. Lauder a
szépségipar egyik meghatározó alakja volt, akinek az édesanyja anyai
ágon magyar volt.
135
Trianon utáni ország kicsiségével és jelentéktelenségével, ha a ren-

delkezésre állott gazdasági erőket a természettudományos, kivált-
képpen a kémiai kutatás eredményeivel, akkor megállapíthatjuk,
hogy a kis ország kutatási tevékenysége felülmúlta önmagát. Tudta
tartani színvonalát, tudott határainkon túlmenő jelentőségű ered-
ményeket produkálni, külföldön is becsült és elismert tudósokat
felmutatni.”
Szabadváry Ferenc megállapításit támasztja alá az a tény,
hogy kimagasló a magyar és magyar származású kémiai Nobel-
díjasok aránya. Számos, a témával foglalkozó forrás megemlíti,
hogy a magyarok 2004-ig több kémiai Nobel-díjjal büszkél-
kedhetnek, mint a japánok, ami mindenképp nagy büszkeségre
adhat okot.
A tudomány is olyan, akár a történelem: nincsen „ha”. Ennek ellenére jó érzéssel töltheti
el minden magyar ember lelkét Kabay János fiának a visszaemlékezése, aki édesapja No-
bel-díjjal kapcsolatos esélyeiről tesz említést. „Elutazása előtt az igazgatókkal beszélve a mi-
niszter még említett valamit, ami látogatását olyan kiemelkedő élménnyé tette. Kifejtette, hogy
a szintetikus morfin feltalálását Nobel-díjra érdemesnek ítélik. Szerinte, bár Kabay eljárása
nem szintézis, annak minden előnye megvan, amit a szintetikus hatóanyagtól várnak, azaz az
ópiumállapot elkerülése és az ellenőrzés egyszerűsége végig a gyártás során. Kijelentette, hogy
ha a genfi bemutató sikeres lesz, ő személyesen fogja javasolni János jelölését. Ezt egy miniszter
mondta Svédországból, a díj odaítélésének hazájából. Ha János tudományos elismerésre vá-
gyott, ekkor megkapta azt.” (Kabay J. 1992, 143-144.)
A fejezet Szalkai Zsuzsanna A Kalmorypintől a Cavintonig -

a gyógyszeripar nagy korszakai Magyarországon című műve alap-
ján a szerző kiegészítéseivel készült.
136
12. Közgazdaságtan
12.1. A hazai közgazdaságtani gondolkodás

kezdetei
A közgazdaságtudomány a társadalomtudományok között

relatíve rövid múlttal rendelkezik, hisz önálló tudományként
csak Adam Smith 1776-ban megjelent A nemzetek gazdasága
című munkájától tekintünk rá. Ennek ellenére sokan, egészen
a 19. századig csak a filozófia egyik ágának tekintették (www.
tankonyvtar.hu). A gazdasági problémák vizsgálata azonban
egyidős az emberiséggel, hisz a kereskedelem kialakulását kö-
vetően a gazdaság egyes ágaival való tudatos foglalkozás létkér-
déssé vált, enélkül egyik ókori birodalom sem válhatott volna
naggyá.
Hazánkban a reformkortól kezdett kialakulni az a gazdasá-
gi gondolkodás, amikortól az ország erőforrásait és lehetőségeit,
illetve politikai mozgásterét számba véve, különféle közgazda-
Kossuth Lajos
sági nézetek és elméletek láttak napvilágot. E korszakból Kos-
(1882) (FORTEPAN /
suth Lajos és Széchenyi István nevét érdemes megemlíteni, akik Palotai Klára)
mindketten komoly gazdaságszervező tevékenységet folytattak,
s határozott elképzeléseik voltak a magyar gazdaság jövőjét ille-
tően. Kossuth Lajos (1802-1994) a Batthyány-kormány pénz-
ügyminisztereként a gyakorlatban is hasznosíthatta közgazda-
sági ismereteit. A protekcionista gazdaságpolitika híve volt, a
hazai ipar védelmét szolgáló Védegylet (1844) nevű szervezetet
is igazgatta.
A hazai közgazdasági szakirodalom elindítójaként tekint-
hetünk Széchenyi Istvánra (1791-1860), aki az ország gaz-
daságának jövőjét a Hitel (1830), a Világ (1831) és a Stádium
(1833) című műveiben vázolta fel. Széchenyi gazdasági néze-
teinek nagy bírálója volt a főként merkantilisztikus nézete-
ket képviselő Dessewffy József (1771-1843), aki a Hitelre A
’Hitel’ czímü munka taglalatja című művével válaszolt (http:// A Hitel negyedik kiadásának
econhist.uni-corvinus.hu). Kevéssé ismert Bethlen Domokos címlapja (világháló)
137
„Ha e szót: szabadság, nem státusjogtani szempontból, hanem elvont fogalmában tekintjük,
alkalmasint legfőbb fokának mondhatnók azon állapotot, melyben minden ember azt tehetne,
mi neki tetszik,… de mi volna a gyakorlatban a következés? az, hogy az erősebb elnyomná a
gyöngébbet. Nem szabadság ellen, hanem ép a szabadság érdekében történt tehát az emberi vi-
szonyok oly módú alakulása, minélfogva a status a gyöngébbnek az erősb ellen ótalmat ad. Már
pedig a mint egyes embernek szüksége van az erősb elleni ótalomra, s csak ezáltal lesz szabaddá,
ép úgy a gyöngébb – azaz nemzetgazdasági szempontból szólva – fejletlenebb nemzetnek is
ótalomra van az erősb ellen szüksége, különben közöttük az úgynevezett kereskedési szabadság
csak oly forma lesz, minő van a boroshordó s a pinczér között, ki azt szabadon csapra üti.”
(Kossuth Lajos (1842): Státusgazdasági tájékozás. Pesti Hírlap, 1842/1.)
(1810-1866) neve, aki A’ Nemzeti Jól-létről. (1831) című művé-

ben főként közgazdasági kérdésekkel foglalkozott, így többek
között gazdaságpolitikával, alapfogalmak meghatározásával,
elmélettörténettel és a nemzeti gazdasággal. A „főúri reform-
irodalom” egyik gyöngyszemének tartott művéről sokáig nem
tudták, hogy ki a szerzője, mivel álnéven íródott (Horváth
L. 2006).53 Az első magyar nyelvű közgazdasági tankönyvet
Karvasy Ágoston (1809-1896) írta, aki bár elsősorban jogász
volt, a magyar közgazdaságtan klasszikusai között rendszerint
Karvasy Ágoston (világháló) megemlítik.
„A policzia az a tudomány, melly azon elveket adja elő, mellyek szerint a belső bátorság, és a
közrend a statusban minden lehetséges sértések, és balesetek ellen ótalmaztatik, a mennyire ez
a jogszolgáltatási intézetek által el nem érhető és mellyek szerint polgároknak mindennemű
műveltsége is előmozdíttatik, egyébiránt az a személyzet is, melly ezen tudomány czéljának
eléréséhez rendelve vagyon, policziának, vagy rendőrségnek hívatik.” (Karvasy Ágoston)
12.2. A közgazdaságtan, mint szaktudomány
A századforduló környékén már egyre inkább szaktudo-

mánnyá vált a közgazdaságtan, amihez szakmai tárgyú is-
meretek elsajátítása volt szükséges. A közgazdaságtudomány
hazai oktatásának egyik legfőbb motorja a kereskedelem volt.
A mindinkább inkább professzionálissá váló kereskedelem
egy idő múlva ugyanis egyre több olyan jól képzett kereske-
delmi szakembert igényelt, akik komoly elméleti ismeretekkel
53 Bethlen nem írta ki nevét a könyvre, csupán nevének kezdőbetűit, I.

gr. B. D. (=iktári gróf Bethlen Domokos).
138
is rendelkeztek. Legelőször felsőfokú közgazdasági ismerete-

ket 1763-ban Szencen oktattak, később Varasdon, majd pedig
Nagyszombaton. A 19. században már a budapesti Tudomány-
egyetemen és a József Ipartanodában is tanítottak közgazda-
ságtani ismereteket (Garaj E. 2004).
Az első nemzetközi mércével mérve is jelentős hazai gazda-
ságpolitikus Kautz Gyula (1829-1909). Olyan gazdag életmű-
vet hagyott maga után, amely évtizedekre meghatározta a honi
közgazdaságtudomány főbb irányvonalát. Kautz kétségkívül
kora legjelesebb pénzügyi szakembere volt, akit a kiegyezés
gazdaságpolitikájának egyik kidolgozójaként tartanak számon.
Számos hazai egyetem megbecsült tanára volt, a Pesti Királyi
Tudományegyetemen pedig rektornak is megválasztották. Fő
művének a sokak által mai napig idézett A nemzetgazdaságtan Kautz Gyula (világháló)
és irodalmának történeti fejlődése (1860) című könyvét tartják
(Bekker Zs. 2004).
A kor másik jelentős közgazdásza a Kautz-tanítvány, Földes
Béla (1848-1945), aki sokak emlékezetében mint statisztikus
él. Pályafutását statisztikusként kezdte, azonban később ezt
az állását a tanári katedrára cserélte. Számos helyen tanított,
1892-ben pedig a Budapesti Tudományegyetem Nemzetgazda-
ság- és Pénzügytani Tanszék vezetőjének választották. A köz-
gazdaságtan számos területén maradandót alkotott, többek kö-
zött a pénzügytan (államháztartástan), a gazdaság-, a bűnügyi
és demográfiai statisztika, illetve a gazdaságtörténet területén
(Garaj E. 2004).
A hazai közgazdaságtudomány fejlődésében mérföldkőnek
tekinthető, hogy a Műegyetemen 1912-ben létrehozták az ön-
álló közgazdasági kart. Ezt követően számos tudományegyete-
men oktattak közgazdaságtani ismereteket. Az 1945 előtti ma-
gyar közgazdasági gondolkodás szemléletét elsősorban az ún.
osztrák iskola befolyásolta.
A második világháború előtti időszak egyik legeredetibb
és legnagyobb hatású közgazdasági gondolkodója volt Heller
Farkas (1877-1955). A Műegyetem tanáraként, majd rektora-
ként közgazdász generációk tucatjait nevelte. Az osztrák iskola
híve volt, azonban egyes területeken elfogadta és alkalmazta
a cambridge-i iskola és Keynes megállapításait. Munkássága
főként a közgazdasági elmélet területén jelentős, így foglal-
kozott többek között konjunktúra-kutatással, pénzelmélet és Heller Farkas
(Budapest, Műegyetem)
139
külkereskedelem-elméleti kutatással (Kenyeres Á. 1994). Heller

nemzetközi elismertségét jól mutatja, hogy tankönyveit angol,
német, spanyol és finn nyelvekre is lefordították. Egyik köny-
vét Ausztráliában is használták, lánya pedig még 1970-ben is
tankönyvként látta édesapja egyik könyvét Brazíliában (Botos
K. 2019).
Szintén e korszak jelentős közgazdásza volt ‒ a magát „szá-
raz számszakinak” nevező ‒ Fellner Frigyes (1871-1945). Je-
lentősége felbecsülhetetlen, hisz a korabeli Magyarországra
vonatkozó számításai és megállapításai mind a mai napig sok-
szor az egyedüli fogódzót jelentik. Számos területen jelentős
tudományos tevékenységet fejtett ki (pl. nemzetközi fizetési
mérleg), azonban a nemzeti vagyon- és nemzetijövedelem-szá-
mítások területén érte el talán a legnagyobb eredményeit. Szá-
mítási módszere a nemzetközi szakirodalomban mint magyar
módszer szerepel. A második világháborús károkat számba vevő
kárstatisztikai vizsgálatnál a Fellner által 1929-ben elkészített
nemzeti vagyon eredménye volt a viszonyítási alap. „A nem-
zeti vagyon- és nemzetijövedelem-számítások legnagyobb hazai
Fellner Frigyes (világháló)
művelője” Mauthausenben halt éhen (http://www.mgyosz.hu).54
Szintén a két világháború közötti időszak jeles közgazdásza volt
Surányi-Unger Tivadar (1898-1973), aki főként a gazdaság-
filozófia, az elmélettörténet és az összehasonlító gazdaságtan
területén végzett kutatásokat. Navratil Ákos (1875-1952) az
elméleti közgazdaságtan neves tudósa volt, kutatási területe
elsősorban „a gazdasági jelenségek és a jogi intézmények közötti
kapcsolat elemzésére” terjedt ki (http://econhist.uni-corvinus.hu).
12.3. A közgazdaságtudomány
1945-től napjainkig
1945 után kényszerűségből ugyan, de a marxista gazdasági

utópiák uralták a honi közgazdasági gondolkodást. A Magyar
Közgazdaságtudományi Egyetemet önálló intézményként 1948-
ban hozták létre, ami hamarosan a Marx Károly nevet vette fel
(ma: Budapesti Corvinus Egyetem). A felsőoktatási intézmény
54 „Fellner Frigyes esetében a kormányzó személyes közbenjárása sem

volt elég, hogy a németek el ne hurcolják Mauthausenbe.” (Botos K.
2019)
140
évtizedeken keresztül a hazai közgazdászképzés vitathatatlanul

legnagyobb tekintélyű intézménye lett.
A korszak egyik legjelesebb hazai közgazdásza Bródy András
(1924-2010), aki elsősorban az input-output elemzés terén elért
eredményeinek köszönheti nemzetközi hírnevét. Bródy az MTA
Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársa volt, azonban a
világ számos neves egyetemén tanított, sőt éveken keresztül még
a lusakai egyetemre (Zambia) is meghívták tanszékvezetőnek.
Varga István (1897-1962) már a két világháború között is figye-
lemreméltó eredményeket ért a közgazdaságtudomány számos
területén (pl. a Magyar Gazdaságkutató Intézet megszervezése),
azonban ami nevét széles is körben is ismertté tette, az az új forint
megteremtésével kapcsolatos tevékenysége volt (1946. augusztus
1.) (Botos K. 2019). Gépészmérnökként végzett, de közgazdász-
ként vált ismertté Jánossy Ferenc (1914-1997), aki főként a gaz-
dasági fejlődés mérhetőségével, a fejlődés új mérési módszereivel,
és a kelet-európai országok gazdasági kérdéseivel foglalkozott
(http://econhist.uni-corvinus.hu). Theiss Ede (1899-1979) eredeti-
leg szintén gépészmérnök volt, később szerzett csak közgazdasági
mérnöki diplomát a Műegyetemen. 1950-től az ELTE-n tanított,
ahol a jogi kar dékánhelyettese lett. Neki kellett volna kizárnia a
forradalomban részt vett diákokat. Mivel erre nem volt hajlandó,
nyugdíjazták. Legfontosabb kutatási területei voltak a matemati-
kai közgazdaságtan, a makroökonomia és a konjunktúraelmélet.
Ma úgy tekinthetünk Theiss Edére, mint az ökonometria és a
döntéselmélet hazai megalapozójára (Kovacsics J. 2000).
A rendszerváltozás utáni időszak egyik legismertebb közgaz-
dásza Kornai János (1928-2020), akinek műveit eddig több mint
húsz nyelvre fordították le. A számos neves külföldi egyetemen
is tanító Kornai főként „a szocialista rendszer és a posztszocialista „Minél felkészültebb,
átalakulás kritikai elemzésével foglalkozik. A kelet-európai szocia- műveltebb valaki, annál
lizmus összeomlása után figyelme részben a gazdaságpolitika, azon hasznosabb a szabadide-
belül a makroökonomiai problémák és a jóléti állam reformja felé je. Ekkor fogannak meg
fordult.” (http://www.kornai-janos.hu) Szintén az elmúlt fél évszá- a leghasznosabb gondola-
zad emblematikus közgazdászai közé sorolható Kopátsy Sándor tai, melyek majd a mun-
kájában öltenek testet.”
(1922-2020), aki számos gazdasági reformprogram kidolgozásá-
(Kopátsy Sándor)
ban vett részt. Az 1956-os forradalomban való részvétele miatt
sokáig mellőzött volt.55
55 Neve alapján nem összetévesztendő Kopácsi Sándorral, aki 1956-ban

a főváros rendőrfőkapitánya volt.
141
12.4. Közgazdászaink a Kárpát-medencén túl
Viszonylag szűk körben ismert, hogy Neumann János

(1903-1957) a közgazdaság terén is végzett kutatásokat. A ké-
sőbb Harsányi Jánosnak Nobel-díjat jelentő játékelmélet alap-
jait Neumann és Oscar Morgenstern matematikusok fektették
le közös munkájukban (1944) Játékelmélet és gazdasági visel-
kedés címmel. Harsányi János (1920-2000) 1994-ben kapta
meg a jeles kitüntetést a „nem-kooperatív játékok elméletében
az egyensúly-elemzésre vonatkozó úttörő munkásságáért.” Milton
Friedman (1912-2006) magyar származása kevésbé ismert, bár
néhány forrás tesz említést beregszászi származású szüleiről. Őt
1976-ban jutalmazták Nobel-díjjal „a fogyasztáselemzés, a pénz-
Harsányi János emléktáblája történet és a pénzelmélet terén végzett tevékenységéért, valamint a
(Budapest, Horánszky utca stabilitási politika komplexitását bemutató monetáris elméletéért”.
22. szám)
Milton Friedmanban a 20. század egyik legnagyobb monetaris-
ta közgazdászát tisztelhetjük. Chicagói professzorsága alatt al-
„Érdekes több dologgal kotta meg azt, ami mára a közgazdaságtanhoz egyáltalán nem
foglalkozni; ez izgalma- értők előtt is fogalommá vált: a chicagói monetarista iskolát,
sabbá teszi az életet, és mely szembehelyezkedik a Keynes-i paternalista gazdaságpoli-
saját kutatási területün-
tikával és a monetarista gazdaságpolitikát helyezi előtérbe. Ha-
kön is hasznunkra lehet.”
talmas, a gyakorlatban is hasznosítható ismereteit nem hagyták
(Harsányi János)
parlagon heverni, így tudását az USA és más országok elnökei
is sorra vették igénybe (pl. Nixon, Reagan, Pinochet, Thatcher).
George Stigler (1911-1991) magyar gyökereiről viszont ez idáig
jelen sorok szerzőjén kívül senki sem tett még említést. Még
ha Stiglert nem is tekinthetjük magyar közgazdásznak, kár-
pát-medencei gyökerei miatt feltétlenül meg kell említenünk.
Stigler a közgazdaságtudomány számos területével foglalkozott
(pl.: árelmélet, empirikus árelmélet), kutatásait több nagysikerű
könyvben tette közkinccsé (pl. The Cost of Subsistence /1946/,
The Economics of Information /1961/). Életművét 1982-ben
koronázták meg, amikor „az állami beavatkozás gazdasági hatá-
sainak a piaci mechanizmus elemzésében és az iparszerkezet vizs-
gálatában elért eredményeiért” Nobel-díjban részesítették.
142
Az Egyesült Királyságban vált híressé Balogh Tamás

„…a gazdasági szabad-
(1905-1985) (Oxford), Káldor Miklós56 (1908-1986) (Camb- ság megteremtése már
ridge) (post-keynesi irányzat) és Bauer P. Tamás57 (1915-2002) önmagában alkotóeleme
(monetarista irányzat), akik választott új hazájuk széles körben a tágan meghatározott
elismert közgazdászai voltak. Elismertségüket mi sem jelzi szabadság fogalmának,
jobban, mint hogy mindhármójukat lorddá ütötte Erzsébet tehát a gazdasági sza-
angol királynő (Botos K. 2019). A külföldön hírnevet szerzett badság már önmagá-
közgazdászok közül nemzetközi szinten is az egyik legismer- ban is cél. Másodsorban
tebb Lámfalussy Sándor (1929-2015), aki éveken keresztül az a gazdasági szabadság
Európai Unió monetáris ügyeinek a legfőbb döntéshozói közé a politikai szabadság
tartozott. Az euró bevezetésének egyik felelőse volt, ezért gyak- megteremtésének nélkü-
ran „az euró atyjának” nevezik. Az Egyesült Államokban szer- lözhetetlen előfeltétele.”
zett nemzetközi hírnevet Fellner Vilmos (1905-1983), aki az (Milton Friedman)
Amerikai Közgazdasági Társaság elnöke volt, míg Scitovsky
Tibor58 (1910-2002) a Stanford Egyetem professzora (Botos K.
2019).
56 Balogh Tamást és Káldor Miklóst a korabeli kritikusok „rettenetes

ikreknek” nevezték el. Káldor Miklós nevét őrzi a közgazdaságtanban
a Scitovsky-paradoxon (Botos K. 2019).
57 Bauer Péter Tamás
58 Nevét őrzi a közgazdaságtanban a Scitovsky-paradoxon.
143
13. Lélektan
13.1. A hazai lélektani kutatások kezdetei –

a Budapesti Tudományegyetemtől az ELTE-ig
Több felsőoktatási intézmény esetében is a pszichológiai

képzés az orvosi karon kezdődött, ahol kezdetben mindössze
néhány pszichológiai tárgyú stúdium megtartására adtak csak
engedélyt. Ez az oka annak, hogy az első pszichológusok szinte
kivétel nélkül orvosi végzettséggel rendelkeztek, ezért nemcsak
pszichológusként, hanem többen pszichiáterként is praktizál-
tak, néhányan pedig filozófus illetve pedagógus diplomával
rendelkeztek.
A Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán
jó egy évszázaddal ezelőtt hozta létre Psychofiziológiai Labo-
ratóriumát Ranschburg Pál (1870-1945). Ranschburg orvosi
végzettséggel rendelkezett, és a kísérleti illetve a gyógypeda-
gógiai pszichológia neves szakértője volt. Nevét őrzi az általa
leírt Ranchburg-jelenség (homogén gátlás). Szintén az egyetem
korai pszichológiai történetének egyik nagy alakja volt Révész
Géza (1878-1955). Révész az általános lélektan, a pszichológiai
optika, a halláslélektan és a zenelélektan terén ért el nemzet-
közileg is elismert eredményeket. 1920-ban elhagyta Magyar-
országot, s Hollandiában telepedett le. A Tanácsköztársaság
idején rövid ideig a Budapesti Tudományegyetem tanára volt
az egyik legnevesebb magyar pszichológus, Ferenczi Sándor
(1873-1933). A szakirodalom a magyar pszichoanalitikai iskola
megteremtőjeként tartja számon. Ferenczi Sigmund Freud kö-
zeli munkatársa volt, nemzetközileg elismert pszichoanalitikus.
Tanítványa volt többek között Bálint Mihály és Aliz, illetve
Hermann Imre (Farkas J. 2017a). Szoros barátság fűzte a kor
jeles irodalmi személyiségéhez, Kosztolányi Dezsőhöz (Kollega
Ferenczi Sándor (világháló) Tarsoly I. 1996-2000).
144
13. Lélektan
„Hatása világraszóló
volt. Nevét Amerikában
Sokak az irodalmi tanulmányaik során találkoztak elsőként éppúgy ismerték, mint
Kozmutza Flóra (1905-1995) nevével, aki József Attila utolsó Indiában. Nemrégiben
nagy szerelme volt. A Szondi-tanítvány Kozmutza a gyógype- kezembe ötlött az a lélek-
dagógiai pszichológia kutatója és oktatója volt, a Gyógypedagó- elemző folyóirat, melyet
giai Tanárképző Főiskola (ma: ELTE Bárczi Gusztáv Gyógype- a tokiói egyetem ad ki. A
dagógiai Kar) tanára és főigazgatója. japán szövegben gyakran
Az orvostudományi karon végzett pszichológiai kutatások föltűnik két név, latin
és oktató munka a későbbiekben a Pázmány Péter Tudomány- betűkkel szedve: Freudé
egyetemen megkezdett pszichológia-oktatás előtörténetéhez és Ferenczié. Budapest
tartoznak. Itt őrizték meg ugyanis a pszichológia egyetemi az ő jóvoltából évtizede-
művelésének folytonosságát (http://pszichologia.elte.hu). A két ken át egyik szellemi góca
világháború közötti időszakban többek között Harkai Schil- volt a lélekelemzésnek.
Mindig éltek itt, sokszor
ler Pál (1908-1949) munkássága érdemel említést, bár neve ke-
huzamosabban, évekig
vésbé ismert hazánkban. Ez részben annak tudható be, hogy
is, amerikaiak, angolok,
viszonylag fiatalon hunyt el. Harkai Schiller a pszichológia szá-
svédek, orvosok és bete-
mos területét vizsgálta, az egyik legismertebb kutatása a csim- gek, akik hozzá jöttek ta-
pánzokkal folytatott rajzkísérlete volt. A második világháborút nulni és gyógyulni. Bécset
követően Kardos Lajos (1899-1985) nevét őrizte meg az utó- és Budapestet az ő moz-
kor, aki a kísérleti pszichológia terén ért el jelentős eredménye- galmukkal kapcsolatban
ket (érzékelés, az állati tanulás, az emberi és az állati emlékezet együtt és egymás mellett
kutatása). Az ötvenes években önálló pszichológia tanszék nem emlegették, mint vala-
létezett, éveken keresztül összevontan a pedagógiával volt „társ- ha az ókorban Athént és
bérletben”, s majd csak a hatvanas évektől kezdve nyerte vissza Rómát.” (részlet Kosz-
önállóságát. Kardos professzor nyugdíjba vonulását követően tolányi Dezső Ferenczi
két új tanszék alakulhatott meg. Az 1970-es években nagyobb Sándor című a Nyugat-
szerepet kaptak a korábban kevésbé kutatott területek, úgy- ban megjelent írásából
mint a humanisztikus pszichológia, a társadalomlélektan stb. (Kosztolányi D. 1933,
1983-ban ismét újabb tanszékek alakulhattak, illetve létrejött 665.)
a Pszichológiai Intézet. A kétezres évek első évtizedében nyerte
el az intézet a jelenlegi struktúráját. Napjaink legnevesebb pro-
fesszorai közül említsük meg az ELTE-ről Hunyady György
(1942) (szociálpszichológia), Mérő László (1949) (gazdaság-
pszichológia, gondolkodáspszichológia) és Bányai Éva (1942)
(affektív pszichológia, hipnóziskutatás) nevét (https://pszi.ppk.
elte).
145
13. 2. A Kárpát-medencén kívül híressé vált

magyar pszichológusok
A múlt század első felében a pszichológusok és a pszichi-

áterek igen nagy számban hagyták el Magyarországot, akik
közül többen külföldön fényes karriert futottak be. Elvándor-
lásuk részbeni oka, hogy e tudományág számos képviselőjének
erősen baloldali volt a társadalmi elkötelezettsége, és radikális
értelmiségiként a Tanácsköztársaság idején lelkesen vettek részt
az új rendszer kínálta tudományos életben. Ráadásul – mint azt
Bourdieu59 is megemlíti – a pszichológia azok közé a tudomá-
nyok közé tartozik, ami kozmopolita és baloldalibb, szemben a
nemzeti tudományokkal (pl. irodalom, történe-
lem, földrajz) (Pléh Cs. 1997). A két világhábo-
rú közötti tudománypolitika képviselőivel ezért
sokuknak korántsem volt felhőtlen a viszonya.
Külföldön szerzett hírnevet többek között Bá-
lint Alice (1897-1939) (pszichoanalitika, gyer-
mekpszichológia), Bálint Mihály (1896-1970)
(pszichoanalitika, az ún. Bálint-csoportok meg-
alapítója), Alexander Ferenc (1890-1964) (a
Chicagóban végzett pszichoanalitikai eredmé-
Szondi Lipót (világháló) nyei alapján a „chicagói iskola megalapítójaként” tartják szá-
mon), Roheim Géza (1891-1953) (Néprajzi gyűjtéseket végzett
többek között Szomália, Ausztrália és Amerika őslakóinál,
„A család akkor hul- majd a kapott eredményeket a pszichoanalitika módszereivel
lik szét, ha azt a tagjai vizsgálta. Módszere világszerte nagy elismerést váltott ki.),
hagyják. Nincs olyan Szondi Lipót (1893-1986) (kísérleti ösztöndiagnosztika, róla
külső erő, még a halál nevezték el az általa megalkotott ún. Szondi-tesztet) (Farkas J.
sem, ami erre önmagá- 2017b) és Csíkszentmihályi Mihály (1934) („boldogságkuta-
ban képes lenne.”
tó”, a flow-elmélet /„áramlat”/ kidolgozója) (Kollega Tarsoly I.
(Csíkszentmihályi
1996-2000).
Mihály)
A fentiekben említett jelentős számú elvándorlás, és a ta-
nácskormány idején vállalt pozíciók együttesen eredményezték
azt, hogy az 1920-as évek elejére jelentősen lecsökkent a tudo-
mányág hazai társadalmi presztízse. A zűrzavaros időket köve-
tően a fővárosban Harkai Schiller Pál, míg Szegeden Várkonyi
Hildebrand Dezső volt az, aki ismét visszaállította a pszicholó-
gia tekintélyét.
59 Bourdieu, P. (1984): Homo Academicus. Paris, Minuit
146
13. Lélektan
13.3. Szeged: a kezdetektől 1951-ig
Hazánkban 1929-ig nem oktattak felsőoktatási intézmény-

ben pszichológiát. Az új tudományág oktatását először a sze-
gedi Ferenc József Tudományegyetemen engedélyezték. Ma-
gyarország legrégebbi pszichológia intézetét a gyermeklélektan
kutatója, Várkonyi (Hildebrand) Dezső (1888-1971) alapí-
totta Pedagógiai Lélektani Intézet néven. Várkonyi a leghos�-
szabb időt a szegedi egyetemen töltötte (1929-1940), néhány
évet pedig Pécsett, Kolozsvárott és Budapesten is tanított. A
második bécsi döntést követően a szegedi egyetem 1940-ben
Kolozsvárra költözött, így Várkonyi és intézete is a Szamos-
parti városba tette át székhelyét. Az egyetem Szegeden mara-
dó részéből „… 1941-ben létrehozták önálló egységként a Lé-
lektani Intézetet, amelynek első vezetője a tudományos közéletben
országosan elismert Bognár Cecil (1883-1967) bencés paptanár
lett. ” (http://www.psy.u-szeged.hu) A világháborút követően a
szegedi pszichológusok életében is sötét napok következtek. Az
1950/51-es tanévben Bognárt kényszernyugdíjazták, a tanszék
pedig elvesztette önállóságát. Önálló pszichológusképzés 1999
óta folyik csak a szegedi egyetemen (ua.).
13.4. A pszichológia képzés vidéki központjai

és a BME
A pécsi és a debreceni egyetem iskolateremtő tanszékvezető-

je volt Kelemen László (1919-1984), aki előbb a cívisvárosban, “A magunk kis világá-
majd ezt követően Pécsett lett professzor. Kelemen elsősorban ban megteremthetjük a
a gondolkodásfejlesztés kutatása során ért el kimagasló eredmé- belső békét, az egyen-
nyeket. Szintén Debrecenhez kötődik Bagdy Emőke (1941). súlyt, a harmóniát azál-
A neves professzor korábban a Kossuth Lajos Tudományegye- tal, hogy rendet teszünk
temen és a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, jelenleg belül és kívül is. Mert
pedig a Károli Gáspár Református Egyetemen tanít. A volt ahogy odabent rend van
Mérei-tanítvány a hazai szupervizori szakirány meghonosítója, és béke, úgy elrendeződ-
nek körülöttünk is a dol-
fő kutatási területe pedig a klinikai pszichológia (Rorschach-
gok, és sokkal jobbnak
teszt, pszichoterápia). A BME, a szegedi, majd a pécsi egyetem
találjuk a külvilágot is.”
oktatója volt Klein Sándor (1941), aki elsősorban a munka- (Bagdy Emőke)
pszichológia területén ért el kimagasló eredményeket. A pécsi
147
egyetemen a pszichológia szak (pszichológusképzés) megalapí-

tása Kézdi Balázs (1938-2010) nevéhez fűződik. A professzor
elsősorban az öngyilkosság kutatásának területén ért el figye-
lemreméltó eredményeket. Szintén a Pécsi Tudományegyetem
kutatója Bereczkei Tamás (1956). Bereczkeinek az evolúciós
pszichológia terén elért eredményei érdemelnek elsősorban em-
lítést. A BME és a SZTE tanára Pléh Csaba (1945), a kognitív
tudomány meghonosítója, aki kutatásai során többek között
pszicholingvisztikával, az idegrendszer és a megismerés fejlődé-
si zavarainak értelmezésével és pszichológiatörténettel foglalko-
zik (Kollega Tarsoly I. 1996-2000).
13.5. A lélektan egyéb kutatóműhelyei
Az egyetemek mellett említsünk meg egy olyan intézményt,

amely több mint egy évszázadon keresztül a hazai pszichiát-
ria egyik legnagyobb múltú intézménye volt, a lipótmezői el-
megyógyintézet (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet
/OPNI/) (1868). Az intézményben az 1960-as évektől kezdve
a pszichiátriai kutatások mellett egyre nagyobb teret kapott a
pszichológia is. Ebben nagy szerepe volt Mérei Ferencnek (lásd
bővebben: lentebb). Az OPNI nagyhírű főorvosa, majd pszi-
chiátriai igazgatója volt Füredi János (1937), aki évtizedeket
töltött a 2007-ben bezárt intézményben.
Számos olyan neves szakember van, akinek a tevékenysé-
Mérei Ferenc ge egyik egyetemhez sem köthető, mivel valamelyik szakmai
(Budapest, Vas utca 8. szám) intézetben végezte tudományos munkáját. Közülük is talán a
legismertebb Mérei Ferenc (1909-1986), aki az 1930-as évek-
ben kezdte kutatásait. Mérei a gyermekpszichológia terén ért
„Az ember nem csak tu- el kimagasló, nemzetközi szinten is alkalmazott eredményeket.
dása szerint ítél, hanem Társszerzője az Ablak-Zsiráf című nagysikerű könyvnek (1971).
ítéletei szerint is tud.”
Az „egyetemen kívüliek” közül említsük meg továbbá Her-
(Mérei Ferenc)
mann Imre (1889-1984) (pszichoanalitika, széli preferencia-
elmélet, megkapaszkodás-elmélet) és felesége, Hermann Alice
(1895-1975) nevét (gyermeklélektan, reklámpszichológia) (Ke-
nyeres Á. 1994).
148
13. Lélektan
13.6. A pszichológia ismeretterjesztői
Az elmúlt néhány évtizedben sokat segített a pszichológia

és pszichiátria elfogadottságában és a tudomány népszerűsíté-
sében az, hogy számos neves szakember a média kínálta lehető-
ségeket kihasználva rendszeresen elmondta a véleményét egyes
szakkérdésekben. Így vált széles körben ismertté Kopp Mária
(1942-2012) neve, akit férjével, Skrabski Árpáddal (1939-2009)
együtt sokan mint „boldogságkutatót” ismernek. Kopp Mária
évtizedeken keresztül vizsgálta a magyarság lelkiállapotát, en-
nek kapcsán pedig a stressz és az életminőség kérdéskörét. A
halál pszichológiájával és gyermekpszichológiával foglalkozott
Polcz Alaine (1922-2007); neve a Magyar Hospice Alapítván�-
nyal forrt össze. Kezdeményezésére honosodott meg hazánkban
a hospice szemléletű ellátás. Említsük meg továbbá a médiának
köszönhetően országos ismertségnek örvendő pszichológusok Polcz Alain (1964)
közül Popper Péter (1933-2010) (valláspszichológia, pszicho- (FORTEPAN /
terápia), Ranschburg Jenő (1935-2011) (gyermekpszichológia, Hunyadi József)
fejlődéslélektan) és Vekerdy Tamás (1935-2019) (gyermekpszi-
chológia) nevét.
A fejezet Pléh Csaba (1997) Magyar hozzájárulások a mo-

dern pszichológiához című tanulmányának felhasználásával, a
szerző kiegészítéseivel készült.
149
14. Matematik a
14.1. A hazai matematika kezdetei
Az önálló magyar felsőoktatás hiánya évszázadokon keresz-

tül rányomta bélyegét a hazai matematika tudományára is. A
18. századig gyakorlatilag nem tudunk megemlíteni egyetlen-
egy olyan magyar tudóst sem, aki a matematika bármely ágá-
ban nemzetközi szinten kimagasló eredményeket ért volna el.
A matematika történetével foglalkozó kutatók Segner János
Andrást (1704-1777) tartják az első olyan matematikusnak,
akinek önálló eredményei már nemzetközi mércével mérve is
megemlítendők (Császár Á. 1998). Meg kell azonban jegyezni,
hogy a tudós élete nagyobb részét külföldön töltötte, így ered-
ményeit nem Magyarországon érte el.
Az önálló, nemzetközileg is egyértelműen elismert hazai
matematika kialakulása a 18. század végéhez, a 19. század ele-
jéhez köthető. Ebben az időben tűnt fel Bolyai Farkas, majd a
fia, Bolyai János. Bolyai Farkas (1775-1856) volt az első olyan
matematikus, aki nemzetközi mércével mérve is jelentős tudós-
nak számított. A matematika számos ágában kitűnő eredményt
Bolyai Farkas (világháló) ért el (pl. geometria, aritmetika), nagy álma, az Eukleidész-féle
V. posztulátum bizonyítása azonban nem sikerült (Mátyás Sz.
2002).
Őt követte a fia, Bolyai János (1802-1860), akit mind a
„Semmit se szeressek fé-
mai napig a világ legjelentősebb matematikusai között tartanak
lig csinálni, vagyis a tö-
kély előtt megelégedni.” számon. 1832-ben megjelent élete fő műve, az Appendix (a mű
(Bolyai János) valódi címe: Scientiam spatii /A tér tudománya/ volt), amelyet
Marosvásárhelyen adtak ki. Könyvében egy 2000 éven át meg-
„…semmiből egy új más oldhatatlannak hitt problémát, Euklidesz V. posztulátumát,
világot teremtettem” vagyis a XI. axiómát sikerült abszolválnia. Ezzel megalkotta az
(Bolyai János) abszolút geometriát. 1860-ban a világ egyik legnagyobb ma-
tematikai géniuszának sírjánál mindössze hárman álltak (ua.).
150
14. Matematika
14.2. Két város – három egyetem
A 19. század második felében a hazai matematikai oktatás

kétpólusú volt, az egyik központ a kétosztatú fővárosban volt, a
másik fellegvár pedig Kolozsvárott. Nem véletlenül használtam
a „központ” és „fellegvár” szavakat. A „kincses Kolozsvár” a tri-
anoni diktátumig a hazai matematikának nemcsak egyszerűen
az egyik központja, hanem a fellegvára is volt. Budapesten a
Királyi József Műegyetemen (később: BME) és a Budapesti Tu-
dományegyetemen (ma: ELTE), Kolozsváron pedig a Magyar
Királyi Ferenc József Tudományegyetemen folyt a felsőfokú
matematika oktatása.
14.2.1. A Műegyetem
A Műegyetem kapcsán elsőként Kőnig Gyula (1849-1913)

neve emelhető ki. Többek között a halmazelmélet (lásd: Kő-
nig-féle egyenlőtlenség), a számelmélet, az algebra és az analízis
kutatásának területén ért el jelentős eredményeket. Kürschák
József (1864-1933) főként algebrával és számelmélettel fog-
lalkozott, nevét többek között egy matematikaverseny is őrzi.
Szintén a Műegyetem neves tanára volt Alexits György (1899-
1978), aki az approximáció-elmélet, a Fourier-sorok elmélete,
a görbeelmélet, a függvénytan és a geometria terén végzett
kutatásokat. Rados Gusztáv (1862-1942) főként az algebra és
a számelmélet (Kőnig-Rados-tétel) területén ért el kimagasló Kőnig Gyula (világháló)
eredményt. Egerváry Jenő (1891-1958) a matematika számos
területét művelte, nevét az ún. magyar módszer kidolgozása
őrzi. Rövid ideig volt csak a Műegyetem oktatója Gallai Tibor
(1912-1992), aki a gráfelmélettel kapcsolatos kutatásaival alko-
tott maradandót (Szénássy B. 1970).
A kolozsvári egyetemen már alapításakor (1872) is volt ma-

tematika-oktatás, az intézet pedig hamarosan méltó vetélytár-
sa lett a Műegyetemnek és a budapesti Tudományegyetemnek
(elsősorban az előbbinek, mivel az utóbbi intézményben még
Rados Gusztáv (világháló)
151
a századforduló környékén is kevésbé szín-

vonalas matematika-oktatás folyt, mint
Kolozsváron vagy a Műegyetemen). Túlzás
nélkül állíthatjuk, hogy az 1900-as évek kör-
nyékére a világ egyik legjobb matematikai
iskolája fejlődött ki a Szamos parti városban
(Kolumbán J. 1999). Születésük sorrendjében
‒ a teljesség igénye nélkül ‒ a legjelentősebb
kolozsvári professzorok a következők voltak
(zárójelben a főbb kutatási terület): Farkas
Gyula (1847-1930) (alkalmazott matemati-
Fejér Lipót es Riesz Frigyes ka és elméleti fizika), Vályi Gyula (1855-1913) (analízis, geo-
síremléke (Budapest, metria, számelmélet), Fejér Lipót (1880-1959) (Fourier-sorok
Fiumei úti sírkert)
elmélete, interpoláció, függvényelmélet), Riesz Frigyes (1880-
1956) (klasszikus analízis és funkcionálanalízis), Haar Alfréd
(1885-1933) (analízis) és Szőkefalvi-Nagy Gyula (1887-1953)
(algebra, geometria). Ők azok a világhírű tudósok, akik hos�-
szabb-rövidebb időt töltöttek a kolozsvári egyetemen (Szénássy
B. 1970).
14.2.3. A fővárosi tudományegyetem
A budapesti Tudományegyetem igazi virágzása a kolozsvári

egyetem megszüntetését követően következett be. Két legne-
vesebb professzora, akiket túlzás nélkül a világ minden mate-
matikusa ismer: Riesz Frigyes és Fejér Lipót. Riesz Frigyes az
Fejér Lipót (világháló)
egyik legjelentősebb hazai matematikus, aki „nem meghonosít
tudományágakat, hanem megteremti őket” (Császár Á. 1998). El-
ismertségét és helyét a világ matematikusai között mi sem jelzi
jobban, mint hogy a hetvenedik születésnapjára a Szovjet Tu-
dományos Akadémia üdvözlőlapot küldött számára, amelyen
többek között a következő sor állott: „Kétségtelen, hogy Ön egyi-
ke a matematikai gondolkodás legnagyobb élő mestereinek” (ua.).
Fejér Lipót rövid kitérőt tett Kolozsvárott, majd a Budapesti
Tudományegyetemen foglalta el a katedrát. A legtöbb matema-
tika-történeti forrás Fejért úgy említi, mint az első világhírű
matematika professzort a Budapesti Tudományegyetemen (ké-
sőbb, 1921-től Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegye-
Vályi Gyula (világháló) tem). A II. világháborút követően tovább fiatalodott az egyetem
152
14. Matematika
oktató gárdája (1950-től Eötvös Loránd Tudományegyetem),

és jelentős generációváltás következett be. Három olyan isko-
lateremtő tanáregyéniségről kell említést tennünk, akik tovább
növelték az ELTE hírnevét: Turán Pál (1910-1976) (számel-
mélet és analízis), Hajós György (1912-1972) (neve, Herman
„Ha boldogtalan vagyok,
Minkowski német matematikus egyik sejtésének bizonyításával
matematikával foglalko-
vált ismertté /lásd: Minkowski- Hajós-tétel/) és Rényi Alfréd zom, hogy felviduljak.
(1921-1970) (sikerült „bebizonyítania, hogy bármely páros szám Ha boldog vagyok, mate-
felbontható két prímszám összegére” /Előd Á. – Szegő Gy. 2001- matikával foglalkozom,
2002/). A közelmúltban elhunyt matematikusaink közül pe- hogy az is maradjak.”
dig említsük meg Prékopa András (1929-2016) nevét, aki az (Rényi Alfréd)
ELTE-n kezdte tudományos pályafutását, majd másfél évtize-
den keresztül a Műegyetem egyetemi tanára volt, ezt követően
pedig ismét az ELTE tanára lett. Prékopa a hazai operációkuta-
tás egyik legnevesebb személyisége volt.
14.3. A szegedi egyetem
A hazai matematika harmadik nagy központja Szegeden jött

létre. Létrejöttét annak a szomorú ténynek köszönheti, hogy a
kolozsvári egyetemet a Tisza-parti városba menekítették. Ez-
zel egyidejűleg egy akkor már közel ötven éves múlttal ren-
delkező intézmény története zárult le. A szegedi matematikai
iskola megteremtésében elévülhetetlen érdemei vannak Haar
Alfrédnak, aki az analízis területén ért el kimagasló eredmé-
nyeket. Szegeden kezdte meg kutatásait és alapozta meg hírne-
vét Kerékjártó Béla (1898-1946), aki 1922-1938 között volt a
Ferenc József Tudományegyetem oktatója. Kutatásai során fő-
ként topológiával és csoportelmélettel foglalkozott. Riesz Fri-
gyes több mint két évtizedet töltött Szegeden, ahol rendkívül
nagy szerepe volt abban, hogy a frissen létrehozott intézmény
matematikai iskolája erőre kapjon, a későbbiekben pedig világ-
hírű kutatások színhelyévé váljon. Apa és fia, Szőkefalvi-Nagy
Gyula (1887-1953) (a geometria területén érte el eredményeit) Kerékjártó Béla (világháló)
és Szőkefalvi-Nagy Béla egyaránt jeles képviselői voltak a sze-
gedi matematikai iskolának, bár a fiú életművét számos forrás
maradandóbbnak tekinti (Szénássy B. 1970).
Az elmúlt mintegy másfél évszázad hazai matematika-
történetének vázlatos bemutatása után szembetűnő, hogy
153
mindössze három város az (Kolozsvár, Budapest, Szeged), ahol

a nagy magyar matematikusok éltek s kutattak. A történelmi
Magyarország másik két nagy egyetemi városában, Pozsonyban
és Debrecenben sokáig nem találkozhattunk neves matemati-
kusokkal. Mindkét városban 1912-ben alapítottak egyetemet,
előbbiben az Erzsébet Tudományegyetemet, utóbbiban pedig
a Magyar Királyi Tudományegyetemet.60 A pozsonyi egyete-
men a Mennyiségtani, Természettudományi és Mezőgazdasá-
gi Kar felállítására az alapítást követően már nem jutott idő,
mivel a trianoni diktátum közbeszólt. Az egyetem tanárai, di-
ákjai és megmentett felszerelései előbb a fővárosban, majd az
1923/24-es tanévtől kezdődően Pécsett találtak új otthonra.
Itt a természettudományos oktatás meglehetősen későn, csak
1948-ban indult el. Ennek a megkésett tanszékalapításnak a
következménye az lett, hogy a matematika-történettel foglalko-
zó irodalom nem említ egyetlen olyan pécsi matematikust sem,
aki nemzetközi viszonylatban kiemelkedő eredményt ért volna
el. A Magyar Királyi Tudományegyetemen (1921-től Debreceni
Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem) csak 1924-től
indult el a matematika oktatása. Nyilvánvaló, hogy Pécsett és
Debrecenben is az elmúlt évtizedekben igen színvonalas mun-
ka folyt, de olyan tudós nagyságokat „kitermelni”, mint pl.
A Publicationes Riesz Frigyes vagy Fejér Lipót, egyik intézmény sem tudott. A
Mathematicae című folyóirat
egy régebbi száma (világháló)
debreceni matematikusok eredményeit azonban jelzi, hogy pl.
a Publicationes Mathematicae című folyóiratot a világ százhúsz
legjobb matematikai folyóirata között tartják számon (a több
mint 2000 közül) (http://www.math.unideb.hu).
14.4. A Magyarországról elszármazott matematikusaink
Számos olyan matematikusunk van, akik nem sorolhatók

egyik hazai matematikai iskolához sem, mivel zömük a ’20-as
– ’30-as években elhagyni kényszerült Magyarországot. Ők itt-
hon már nem bizonyíthatták kiválóságukat, s a végzést követő-
en vagy utána néhány évvel örökre elhagyták Magyarországot.
Az 1980-as évek végétől kezdődően ismét jelentős agyelszívás
60 1912. évi XXXVI. törvénycikk a debreczeni és a pozsonyi magyar

Neumann János királyi tudományegyetem felállitásáról
(Budapest, Műegyetem) 1. § Debreczenben és Pozsonyban, fokozatos fejlesztés mellett, tansza-
badsággal felruházott magyar királyi tudományegyetem állittatik fel.
154
14. Matematika
indult el, s jeles tudósok

„...a matematika ab-
tucatja ment külföldre. ban a kétes megtisztel-
A kivándorolt matemati- tetésben részesül, hogy
kusok első hullámába – az egész tananyagban
fontossági sorrend nélkül a legkevésbé népszerű
– az alábbi tudósok tar- tantárgy (...) A jövendő
toznak (a kutatási terüle- tanárok az általános is-
tük megjelölésével): Riesz kolában megtanulják a
Marcell61 (1886-1969) matematika utálatát; és
(analízis), Pólya György visszatérnek az általá-
(1887-1985) (analitikus nos iskolába, hogy újabb
függvények), Lánczos nemzedékeket tanítsanak
Kornél (1893-1974) (a fi- meg erre az utálatra.”
zika és a matematika szá- Pólya György)
mos ágában világhírnévre
tett szert), Szegő Gábor
(1895-1985) (analízis,
komplex függvénytan,
potenciálelmélet), Radó
Tibor (1895-1965) (diffe-
renciálgeometria, felszín-
mérés, nevéhez kötődik
Neumann János emléktáblája a Plateau-probléma meg-
szülőháza falán oldása), Wald Ábrahám
(Budapest, Báthori u. 26. szám) (1902-1950) (matematikai
statisztika, szekvenciális
analízis, döntésfüggvények), Bott Raoul (1923-2005) (topo-
lógia és differenciálgeometria) és Lax Péter (1926) (parciális
differenciálegyenletek).
Két tudósról bővebben is illik szólni, mivel olyan életművet
hagytak hátra, ami párját ritkítja. Egyikük Neumann János
(1903-1957), akire nemcsak a magyar, hanem az egyetemes
matematika-történet is úgy tekinthet, mint a legnagyobb géni-
uszok egyikére. Talentumára mi sem jellemző jobban, mint az,
hogy édesapja megnyugtatása végett Berlinben és Zürichben
vegyészetet tanult, saját „szórakoztatása” végett pedig Budapes-
ten, ezzel párhuzamosan matematikát. Neumannról legtöbben „A matematikában az em-
csupán annyit tudnak, hogy benne tisztelhetjük a számítógép ber a dolgokat nem meg-
működési elvének kidolgozóját, emellett azonban a matematika érti, hanem megszokja.”
(Neumann János)
61 Riesz Frigyes öccse
155
számos ágában kimagasló eredményeket ért el, így a halmazel-

„Another roof, an-
other proof ” (Új fe- méletben, az algebrai számelméletben, a matematikai logiká-
dél, új bizonyítás) ban stb.
(Erdős Pál) A másik tudós a Wolf-díjjal jutalmazott Erdős Pál (1913-
1996), akinek elismertségét mi sem jelzi jobban, mint az, hogy
A mondás értelme: Er- „a matematika Mozartjának” „a budapesti varázslónak”, „a
dős Pálnak nem volt nyugati Ramanujannak” és „napjaink Eulere-nek” is nevezik.
saját lakása, rendszerint „Zsenialitása talán a számelméletben és a kombinatorikában tün-
ismerőseinél töltött egy- dökölt a legfényesebben. Gyakorlatilag ő teremtette meg a valószí-
egy éjszakát. Állítólag nűségi számelméletet, a végtelen számosságok partíció-kalkulusát,
a húszas éveitől kezdve az extremális gráfok és a véletlen gráfok elméletét.” (Bollobás B.
elvétve fordult az elő, 1997, 77.)
hogy hét egymást kö- A Magyarországot elhagyó tudósok későbbi generációjához
vető éjszakát egy helyen tartozik Lovász László (1948) Wolf-díjas matematikus; első-
töltsön el.
sorban kombinatorikával és számítógép-tudománnyal foglalko-
zik. Lovász László hazatért, 2014-ben pedig az MTA elnökévé
választották. Az ún. diszkrét matematika világhírű képviselője
Szemerédi Endre (1940), akinek 2012-ben a „matematikai
Nobel-díjnak” nevezett Abel-díjat ítélték oda.
156
15. Mecénások
és üzletemberek
15.1. Történelmi családok leszármazottai
Számos család esetében a felmenőktől örökölt vagyon szol-

gált a jótékonykodás és adományozás alapjául. Sokan a család
több száz év alatt összegyűjtött kincseit vagy pénzét adomá-
nyozták magasztos célokra, azért, hogy a nemzet gyarapodását
és boldogulását elősegítsék. A bőkezű támogatók közül első-
ként említsük meg Festetics György (1755-1819) nevét, aki az
első önálló, felsőfokú képzést biztosító mezőgazdasági iskola, a
Georgikon alapítója volt. Festetics György, látva a hazai agrár-
képzés siralmas színvonalát, 1797-ben alapította meg a Georgi-
kont (a György névből), mely a hazai agrárértelmiség gyarapo-
dását volt hivatott szolgálni.
Festetics sógora, Széchényi Ferenc (1754-1820) tette le-
hetővé adományával, hogy létrejöhessen a Magyar Nemzeti
Múzeum. Ő volt az, aki felajánlotta a több mint tízezer tárgy- Festetics György
ból álló nagycenki gyűjteményét (1802). A magyar történelem (Keszthely, Fő tér)
talán legismertebb mecénása Széchenyi István (1791-1860).
Széchenyi a pozsonyi diétán az ismeretlenség homályából elő-
lépve szót kért, és birtokainak egyévi jövedelmét egy akadémia
létrehozására ajánlotta fel.62 Ezt követően vagyonát nem kímél-
ve, számos olyan kezdeményezés szülőatyja lett, amellyel nevét
örökre beírta a magyar történelembe.
Kevéssé ismert Mikó Imre (1805-1876), pedig Erdélyor-

szágban hasonló életművet hagyott maga után, mint Széche-
nyi az anyaországban (ezért gyakran „Erdély Széchenyijeként”
62 „Nekem itt szavam nincs. Nem vagyok tagja a követek házának. De bir- Széchenyi István
tokos vagyok; és ha feláll oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejtse, mely
(Gyöngyös, SZIE Károly
avval segítse elő honosainknak magyar neveltetését, jószágomnak egy évi
jövedelmét feláldozom reá.” (részlet Széchenyi István felszólalásából)
Róbert Campus)
157
is emlegetik). Vagyonából jelentékeny összeget költött a nagy-

„Jó magyarnak lenni igen
nehéz, de nem lehetetlen.” enyedi kollégium támogatására, munkájának eredményeképp
(Széchenyi István) alakult újjá az Erdélyi Gazdasági Egyesület, és szintén az ő ne-
véhez köthető az Erdélyi Múzeum megalapítása.
A tudomány, a kultúra és az oktatás nagylelkű mecénása
volt Semsey Andor (1833-1923). Vagyonából több tízezer da-
rabnyi ásványt és kőzetet vásárolt tudományos intézetek szá-
mára, támogatta Herman Ottó és Eötvös Loránd kutatásait,
geográfusok utazásait stb., hogy csak a legfontosabb tevékeny-
ségeit említsük meg.
Mikó Imre (világháló)
A Semsey-kastély (Balmazújváros)
Semsey Andor Az irodalom bőkezű támogatója volt Baumgarten Ferenc

(Balmazújváros, Kastélypark) Ferdinánd (1880-1927), akinek német nyelvterületen jelentős
volt az irodalmi munkássága is. A magyar irodalom legnagyobb
mecénásának a – végrendeletével megteremtett – magánalapít-
ványából „1929 és 1949 között – 126 írót tüntettek ki egy vagy
több alkalommal, és az irodalom sok nélkülöző képviselőjének (…)
adtak segélyt.” (Téglás J. 2007)
158
15. Mecénások és üzletemberek
15.2. A dualizmus korának vállalkozói
A mai értelemben vett üzletemberek és vállalkozók előfu-

tárai a dualizmus időszakának „termékei”. Ez volt ugyanis az
az időszak, amikor megteremtődött annak a lehetősége, hogy
ha a személyes képességek és a szerencse egymásra talált, ak-
kor akár néhány évtized leforgása alatt mesés vagyont lehetett
keresni. Egyes családok országos viszonylatban is megkerülhe-
tetlen gazdasági tényezőkké váltak. A dualizmus korában szá-
mos, főként zsidó származású család tett szert olyan hatalmas
vagyonra, amely nemzetgazdasági szinten is jelentősnek számí-
tott. Ezen családok zöme nemességet kapott, bárói címet viselt,
és a felsőház tagja lett. Vagyonukból jelentős összeget költöttek
jótékonykodásra, a kultúra, a tudomány és a sport támogatá-
sára. A mindenkori politikai elittel szoros kapcsolatot ápoltak,
gazdasági szempontból pedig egymással szimbiózisban éltek.
Különösen az első világháborút követően volt szükség a kül-
politikailag elszigetelődött országban a befolyásos, erős nem-
zetközi kapcsolatrendszerrel rendelkező nagytőkés családok
bevonására a gazdaság talpra állításához.
Aschner Lipót (1872-1952) nevéhez az Egyesült Izzó felvi-
rágoztatása és a Tungsram gyár alapítása köthető. Az Újpesti
Torna Egylet elnöke volt, az egyesület működését pedig jelen-
tékeny összeggel segítette. Támogatásával jött létre az Egyesült
Aschner Lipót (világháló)
Izzó Kutató Laboratóriuma és a magyar királyi József Nádor
Műegyetem Atomfizikai Tanszéke (ez volt a világ legelső atom-
fizikai tanszéke).
(Buday-)Goldberger Leó (1878-1945) neve a textilipar
korszerűsítése kapcsán vált ismertté. Goldberger a Magyar
Textilgyárosok Országos Egyesületének és a Gyáriparosok Or-
szágos Szövetségének az elnöke volt. Leányvállalatai Európán
kívül Ázsiában, Afrikában, Amerikában és Ausztráliában vol-
tak. A Műegyetem Textilkémiai Tanszéke az ő támogatásával
jött létre (1937). Chorin Ferenc (1879-1964) számos gyár és
bánya tulajdonosaként a legbefolyásosabb üzletemberek közé
tartozott, éveken keresztül pedig a Gyáriparosok Országos
Chorin Ferenc (világháló)
Szövetségének az elnöke volt. Kevesek előtt ismert, hogy a
portugál emigrációban élő Horthy Miklóst is jelentékeny ös�-
szeggel támogatta. A Hatvany-Deutsch család főként a hazai
cukoripar modernizálásban szerzett elévülhetetlen érdemeket.
159
Kornfeld Móricz (1882-1967) a Ganz-Danubius Gyár, majd a

Weiss Manfréd Acél- és Fémművek igazgatója, Ullmann Adolf
(1857-1925) pedig a Magyar Általános Hitelbank elnöke volt.
Vida Jenő (1872-1945) a Magyar Általános Kőszénbánya ve-
zérigazgatója, a Cementgyárak Országos Szövetségének elnö-
ke, a hazai alumíniumipar egyik meghatározó képviselője volt.
Weiss Manfréd (1857-1922) a hazai konzervipar, hadianyag-
és gépgyártás megkerülhetetlen személyisége; a csepeli Weiss
Manfréd Acél- és Fémművek alapítója. Weiss Manfréd hatal-
Weiss Manfréd (világháló) mas vagyonából jelentékeny összeget költött jótékonykodásra,
kórházat, csecsemőotthont, könyvtárat és dalárdát létesített,
megalapította a Csepeli Atlétikai Klubot, naponta pedig két-
ezer gyermek részére ingyen ebédet biztosított.
A Weiss Manfréd Művek által gyártott autó (1929)

(FORTEPAN / Négyesi Pál)
15.3. A rendszerváltozás utáni időszak

nagyvállalkozói
A második világháborút követően egészen a rendszerváltá-

sig nem volt arra lehetőség, hogy bárki jelentősebb összegű va-
gyont halmozzon fel. 1989 után teremtődött meg ismét annak
a feltétele, hogy egyes személyek és családok a vállalkozásaik
révén hatalmas vagyonra tegyenek szert. A rendszerváltás után
bő két évtizeddel négy olyan személy emelhető ki, akik hosszú
160
évek óta jelentős szerepet vállalnak a hazai gazdasági

életben, vagyonukból pedig jelentősebb összeget for-
dítanak a sport, a tudomány, a művészet és a kultúra
támogatására.
A Skála áruház igazgatójaként indult Demján
Sándor (1943-2018) karrierje, aki a TriGránit Fej-
lesztési Zrt. elnöke és a Prima Primissima-díj alapí-
tója volt. 2018-ban az örökösei vagyona 186 milliárd
forint volt. Az OTP Bank Nyrt. elnök-vezérigazgató-
ja Csányi Sándor (1953), aki alapítványán keresztül
hátrányos helyzetű gyermekeket támogat. Éveken
keresztül a leggazdagabb magyarként tartották számon (2018: Demján Sándor,
317,2 milliárd Ft). Széles Gábor (1945) a volt Echo Tv és a a Skála Budapest Szövetkezeti
Magyar Hírlap tulajdonosa, a Videoton résztulajdonosa és az Nagyáruház megnyitásakor
Ikarusz Rt. igazgatótanácsi elnöke. Vagyona 2018-ban 151,2 (1976) (FORTEPAN /
Urbán Tamás)
milliárd forint volt.63 A rendszerváltozás utáni időszak egyik
emblematikus figurája volt Várszegi Gábor (1946), aki sokáig
az ország leggazdagabb emberének számított, több tízmilliár-
dos vagyonnal. A Fotex cégcsoport, az FTC és az MTK labda-
rúgó csapatainak többségi tulajdonosa volt.
15.4. Idegenbe szakadt dollármilliárdosok
Az Egyesült Államokban szerzett tekintélyes vagyont az új

világ egyik legismertebb és legbefolyásosabb üzletembere, So-
ros György (1930) (8 md. $ /2018/). Soros merész pénzügyi
tranzakciói (spekulációi) révén több ország gazdaságát krízis-
helyzetbe sodorta (lásd: Malajzia, Thaiföld), politikai befolyása
révén pedig számos ország belpolitikáját igyekszik alakítani, „Akinek sok pénze van,
amivel milliók ellenszenvét váltotta ki. annak lehet spekulálni,
Vagyona jóval kisebb volt, de merészségben és vakmerőség- akinek kevés a pénze, an-
ben felvette Sorossal a versenyt André Kostolany (Kosztolányi nak nem szabad speku-
Endre) (1906-1999), akit a világ minden szegletében tőzsdegu- lálni, akinek pedig egyál-
ruként tartottak számon. Vagyonát a második világháborút kö- talán nincs pénze, annak
muszáj spekulálni.”
vetően alapozta meg, amikor a harmincas években kibocsátott
(André Kostolany)
német birodalmi kötvényeket nagytételben, a névérték töredé-
kéért vásárolta meg.
63 Az adatok a Forbes magazin adatai alapján lettek megadva (https://
forbes.hu/).
161
A fiatalabb generációt képviseli Udvarházy Ferenc István

(Steven Ferencz Udvar-Hazy) (1946), aki a világ legnagyobb
repülőgéplízing-cégének az elnöke volt (ILFC), vagyona 3,9
milliárd dollár (2018). Kevésbé ismert hazánkban Leslie Gon-
da (1919-2018) neve. Gonda a második világháborút követően
Venezuelába, majd az Egyesült Államokba költözött. Résztu-
lajdonosa volt a világ második legnagyobb repülőgéplízing-
cégének (Udvarházyval közösen). A családi vállalkozást fia,
Louis Gonda viszi tovább, akinek vagyona közel két milliárd
dollár. A második világháborút követően Kanadában telepe-
dett le Munk Péter (1927-2018). A kanadai milliárdos alapítója
és elnöke volt a világ legnagyobb aranykitermelő vállalatának
(Barrick Gold Co.), Kanadában pedig az egyik legelismertebb
üzletember volt. Ausztrália legtehetősebb üzletemberei között
évtizedek óta számos hazánkfia is megtalálható, így többek kö-
zött Ábel Péter (Peter Abeles) (1924-1999). Az 1980-as évekre
a világ második legnagyobb szállítmányozási cégének, a TNT-
A Torontó jelképének számító nek volt a vezetője, több mint 55 000 alkalmazottal. Szintén a
CN Tower
kenguruk földjén ért el sikereket Forgács István (1935-2012).
(Canadian National).
Két és fél évtizeden keresztül A hajógyártással foglalkozó Forgács vagyonát kb. három milli-
a Munk Péter cége által árd dollárra becsülték, cége pedig Ausztrália legnagyobb ilyen
bérelt irodaház volt a világ tevékenységet folytató magántulajdonú vállalata volt. Léderer
legmagasabb épülete András (1918-2004) nevéhez köthető Ausztrália legnagyobb
(553,33 méter) húsfeldolgozó üzeme. Az ingatlanfejlesztéssel foglalkozó Löwy
Ferenc (Frank Lowy) (1930) pedig a Business Review Weekly
adatai alapján ‒ 5,04 milliárd dolláros vagyonával ‒ 2010-ben
Ausztrália leggazdagabb embere lett (2017: 5,7 md USD).
162
16. Mérnökök
és konstruktőrök
A mérnökökről és konstruktőrökről szóló fejezet tekinthető

a leginkább szerteágazónak, ugyanis ebben a fejezetben kaptak
helyet a különféle mérnökök, illetve számtalan olyan „egysze-
rű” mesterember, mechanikus és bátor újító, akiket a magya-
rokra jellemző leleményességük és találékonyságuk vezérelt ta-
lálmányuk megalkotásakor. A mérnökök közül a vegyész- és az
építészmérnökök nem szerepelnek a fejezetben. A vegyészmér-
nökök a kémia, az építészmérnökök (korabeli szóhasználattal
élve építőművészek) többsége pedig a művészet kategóriába lett
besorolva, mivel a nyilvánvaló mérnöki tudás mellett az alko-
tások többsége olyan művészi és esztétikai értékkel is bír, hogy
inkább sorolhatók a művészi, mint a mérnöki alkotások közé.
16.1. A mérnökképzés hazai gyökerei
16.1.1. A selmeci bölcső
A hazai mérnökképzés bölcsője a felvidé-

ki Selmecbányán található. A nagyhírű intéz-
ményt (Bergschule - Bányatisztképző Iskola) III.
Károly alapította (1735), amit a későbbiekben
Mária Terézia (1762) akadémiai rangra emelt
(Bergakademie). Rendkívüli büszkeséggel tölthet
el bennünket, hogy felsőfokú bányászati-kohá-
szati ismereteket a világon legelőször a felvidéki
Selmecbányán oktattak. A későbbiekben erdészeti ismeretekkel A selmecbányai akadémia
is bővült a képzés (1846), ezért az intézmény a Magyar Kirá- egy korabeli képeslapon
lyi Bányászati- és Erdészeti Akadémia nevet vette fel (1867). (világháló)
A selmecbányai akadémiához és tanáraihoz számos érdekesség
köthető. A világ legelső nemzetközi bányászati konferenciáját
1786-ban, a felvidéki Szklenó-fürdőn tartották (Selmecbá-
nya mellett) nyolc ország részvételével, ahová azért mentek el
a kor neves tudósai, hogy megtekintsék Born Ignác legújabb
163
kísérleteinek eredményét. Szintén ekkor alapították meg a

világ legelső nemzetközi műszaki tudományos egyesületét, a
Bányászati Társaságot (Societät der Bergbaukunde), melynek
a későbbiekben tagja lett többek között Goethe, Lavoisier és
Watt is (Mátyás Sz. 2008). „1919-ben, miután Selmecbánya a
megalakuló Csehszlovákiához került, a főiskola Sopronba tele-
pült át. Az Erdőmérnöki Karon belül 1957-ben elindult a faipari
mérnökök képzése, majd az önálló Faipari Mérnöki Kar létreho-
zásával 1962-ben megalakult az Erdészeti és Faipari Egyetem.”
(www.nyme.hu) Az intézmény „faipari része” Sopronban talált
új otthonra, és az elmúlt szűk egy évszázadban szerves részévé
vált a város kulturális életének. A hajdani Akadémia többi
része viszont közel három évtizedes soproni „vendégeskedés”
után 1949-től Miskolcra költözött. Az új helyen a korábbi kari
struktúra kiszélesedett, és a Gépészmérnöki Karral bővült.
Az intézmény neve kezdetben Nehézipari Műszaki Egye-
tem volt, majd 1990-től pedig Miskolci Egyetemre változott
(www.uni-miskolc.hu).
16.1.2. A Műegyetem és elődintézményei
A Műegyetem őse a budai tudományegyetem bölcsészeti

karának részeként működő Institutum Geometricum (Mérnöki
Intézet) elnevezésű mérnökképző intézet volt (1782),
amely a kontinens első polgári mérnökképzést biz-
tosító egyeteme címmel büszkélkedhet. Kezdetben
Budán, majd ezt követően Pesten folyt az oktatás
(1784). Az Institutum Geometricum a 19. század
közepére már nem tudott megfelelni a kor kihívá-
sainak, ezért az intézmény helyett V. Ferdinánd ren-
delettel megalapította a József Ipartanodát (1844),
amely 1846-tól fogadta a magyar nyelven tanuló
diákokat. Az intézmény mindössze négy évig mű-
A Műegyetem CH-épülete ködhetett, mivel 1850-ben létrehozták a Joseph Industrieschule
(1904)
nevezetű német nyelvű tanintézményt a József Ipartanoda és
az Institutum Geometricum összevonásával. 1856-ban Joseph
Polytechnicum néven ismét felsőfokú képzést biztosított az át-
nevezett intézmény, ahol 1860-től megint magyar nyelven folyt
164
16. Mérnökök és konstruktőrök
az oktatás, az 1871/72-es tanévtől kezdve pedig a Királyi József

Műegyetem nevet használta az intézmény.64 Az egyetem a 20.
század elején foglalhatta el végleges helyét Budán, Lágymányo-
son. 1914-ben létrehozták a közgazdasági osztályt, s azok, akik
már rendelkeztek mérnöki oklevéllel, egy év alatt közgazdasági
mérnöki oklevelet szerezhettek. 1934-ben vette fel az intézmény
a Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi
Egyetem nevet, melyet jelentős szervezeti változás előzött meg,
számos intézmény csatlakozott a Műegyetemhez. 1949-ben a
felsőoktatási intézmény a Budapesti Műszaki Egyetem, 2000-
ben pedig a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egye-
tem nevet vette fel (www.bme.hu).
16.2. Közlekedési eszközök gyártása
A huszadik század első feléig jelentős volt a kisebb válla-

latoknál és az otthoni műhelyekben végzett fejlesztőmunka,
amelyek eredményeképp sokszor világraszóló eredmények szü-
lettek. Nagyon sok találmány azonban a feledés homályába me-
rült, s csak kevesen szereztek róluk tudomást. Annak ellenére,
hogy hazánk nem volt a közlekedési eszközök gyártása terén
sohasem jelentős tényező a világgazdaságban – a néhány évti-
zednyi buszgyártást leszámítva –, a magyar mérnökök mégis
olyan eredményeket értek el, amik mérföldkőnek számítanak.
16.2.1. Légi járművek

Schwarz Dávid (világháló)
A légi járművekkel kapcsolatos találmányok és újítások ki-
fejlesztése rendkívül költségigényes volt már korábban is, ezért
a kutatók az átlagosnál is nagyobb számban hagyták el a jobb
kutatási feltételek reményében Magyarországot. A levegő meg-
hódítására tett első jelentősebb hazai kísérlet a keszthelyi szü-
letésű Schwarz Dávid (1850-1897) nevéhez köthető, akinek
bár zseniális ötletei voltak, Fortuna nem fogadta kegyeibe. A
Zeppelin-féle kormányozható léghajó gyakorlatilag az ő terve A Schwarz-féle léghajó
(világháló)
64 „Az ekkor megalakult Királyi József Műegyetem volt a világon az első
műszaki felsőoktatási intézmény, amely a nevében az egyetem szót
viselte.” (www.bme.hu)
165
alapján készült el, ezt azonban már sajnos nem élhette meg
(Vajda P. 1958).
A századforduló gazdasági és tudományos pezsgésére mi
sem jellemző jobban, mint a hazai aviatika néhány statisztikai
adata. Az Adorján János (1882-1964) által tervezett első ma-
gyar építésű repülőgép (a Libelle) 1910-ben szállt fel (néhány
másodpercre), 1914-ig pedig 77 hazai repülőgéptípus készült el
(Czére B.). A repülőgép-készítés és tervezés terén, ha meg sze-
retnénk említeni néhány „nagy nevet”, akkor nem hagyhatjuk
ki a felsorolásból Martin Lajost (1827-1897), aki a rakétatech-
nika, a gépi repülés, a vízgépészet és az öntözés gépesítésének
magyar úttörője volt.65 Némethy Emil (1867−1943) nevéhez a
repülőgépek kanyarodásához nélkülözhetetlen csűrőkormány
megalkotása köthető. A repülőgépeinek vázát pedig a világon
elsőként ő készítette acélcsövekből. A géplakatos végzettségű
Svachulay Sándor (1875-1954) a közismert Kolibri és
Albatros elnevezésű repülőgépek megalkotója. Fonó
Albert (1881-1972) neve szélesebb körben ismert. Ő
volt a légi torpedó (1915) és légsugár-motor (sugárhajtó-
mű) (1928) megalkotója. Kármán Tódor (1881-1963)
már a „nagy nevekhez” sorolható, akit „a szuperszoni-
kus repülőgép atyjának” nevez a hálás utókor. Kutatá-
sai zömmel az áramlástan területére terjedtek ki, nevét
a Kármán-féle örvénysor őrzi.
Rubik R-07b Vöcsök
Sklenár János (1884-1954) nevéhez az ún. Sklenár-féle
vitorlázó repülőgép
(FORTEPAN / ALBUM002) gömbtolattyús csillagmotor megalkotása köthető. Zsélyi Ala-
dár (1883-1914) használt először a repülőgépén olyan kor-
mányszerkezet, amely alkalmazásával minden irányban moz-
gatható volt a gép; a rugózó futómű és a biztonsági csúszótalp
szintén az ő találmánya. A giroszkópos repülőgép-stabilizátor
(1912) megalkotója Vágó Pál (1889-1982), Hoff Miklós (1906-
1997) pedig az aeronautika és asztronautika professzora volt,
akinek kutatási eredményeit a nagysebességű repülőgépeknél
és az űrhajózásban hasznosították. A bűvös kocka feltalálójánk
édesapja, Rubik Ernő (1910-1997) több mint harminc sport- és
vitorlázó repülőt tervezett (pl. Vöcsök, Tücsök, Cimbora), Őry
Huba (1927) pedig a repülőgép- és űrhajógyártás terén szerzett
hírnevet.
Rubik Ernő síremléke 65 Jókai Mór A jövő század regénye című művében Martinról mintázta a
(Fiumei úti sírkert) főhőst, Tartrangi Dávidot.
166
A helikopter-építés magyar úttörője Asbóth Oszkár

(1891-1960). Az Asbóth előtti légcsavarok legjobbjai is csak kb.
450 kg emelőerőt fejtettek ki a minimálisan szükséges 1200 kg
helyett. Asbóth munkabírására jellemző, hogy a mintegy két
év kísérletezés alatt 1500 légcsavar tervét készítette el. 1928.
szeptember 9-e pirosbetűs napként vonult be a műszaki legen-
dáriumba. E napon szállt fel ugyanis az első helikopter a Cse-
ri-telepről (Kispest). A gép pilótája (Vígh Mihály) képes volt
függőlegesen felemelkedni, nyolcasokat leírni és lebegni.
A vízijárművek terén Kunstädter Jakab Joachim (1843-
1900) és Luppis János (1813-1875) nevét érdemes megemlíte-
ni. Kunstädter Jakab Joachim az ún. evezőcsavarjaival lehetővé
tette a hajók gyors fordulását, Luppis János pedig az önjáró tor- Asbóth Oszkár
pedó feltalálója (1860). (világháló)
16.2.2. Közúti gépjárművek
Jelenleg hazánk nem tartozik a legjelentősebb gépjármű-

gyártó országok közé, bár az elmúlt évek iparfejlesztési poli-
tikája következtében egyre jelentősebb részt hasít ki magának
a gépjárműgyártás, illetve az ezzel kapcsolatos berendezések
és alkatrészek gyártása. Kevesek előtt ismert azonban, hogy a
második világháborút megelőzően több hazai személygépko-
csi-típust is gyártottak, azonban ezek a gyárak egy idő után
elsorvadtak, majd megszűntek.
A legelső gépkocsik – korabeli szóhasználattal élve automo-
bilok –, akárcsak a világ többi részén, kisipari módszerrel ké-
Luppis János
szültek, nem voltak még erre a feladatra szakosodott autógyárak
(világháló)
(Bálint S.). Az első hazai tervezésű és kivitelezésű gépkocsit –
két darab háromkerekű motoros levélgyűjtő járművet – a pos-
ta felkérésére 1900-ban Csonka János (1852-1939) készítette
(ua.). Ezt a későbbiekben még számos egyedi tervezésű gépko-
csi követte, így például „a világ első keresztmotoros, fronthajtású”
járműve (ua.). A magyar autógyártás hőskorának konstruktőrei
voltak Szám Géza és Hóra Nándor. A két mechanikus egy-
mástól függetlenül, kisipari módszerrel, az állam kínálta ked-
vezményeket kihasználva alkották meg gépjárműveiket. Ipari
méretekben hazánkban 1904-től indult meg a gyártás a fővá-
rosban és Győrben. Egynémely automobil világviszonylatban
167
is egyedülálló volt, így például a győri Magyar Waggon- és

Gépgyár által 1905-re elkészített teherautó, ami „a világ első
négykerékhajtású és négykerékkormányzású” gépkocsija volt
(ua.). A második világháborút megelőző időszak egyik nagy
találmánya köthető Fejes Jenő (1877-1952) nevéhez. Fejes le-
mezautó és lemezmotor szabadalmának köszönhetően a gép-
kocsiknál számottevő súlycsökkentést lehetett elérni, mivel a
motor tömege akár 30%-kal is csökkenhetett; eljárását mind a
mai napig alkalmazzák.
A 19. század végének egyik legismertebb magyar gépész-
mérnök-párosa Bánki Donát (1859-1922) és Csonka János
(1852-1939). Bánki a Műegyetem tanára, majd dékánja volt,
Csonka pedig huszonöt évesen az egyetem tanműhelyvezetője.
Csonka János legnagyobb „találmánya” a fiatal mérnök, Bánki
Donát, akit 1887-ben „fedezett fel.” Zsenialitásuk kumuláló-
dott, sőt hatványozódott, így nem kellett sokat várni első közös
találmányukra, a karburátorra.
Egy nő volt az oka mindennek! 1892 őszén Bánki Donát és
Csonka János sétálgatott a budapesti Rákóczi út és a Múzeum
körút sarkán, amikor Csonka meglökte barátját. Egy virágárus
lány − aki épp a virágjait permetezte − volt az, akin megakadt a
Bánki Donát szeme. Még aznap este Csonka elképzelései alapján Bánki meg-
(világháló) tervezte a porlasztót. Első közös találmányukra 1893. február
11-én jelentették be szabadalmukat „újítások petróleum-moto-
rokon” címmel (Mátyás Sz. 2002).
A 19. század végének egyik legnagyobb találmánya két-
ségkívül a transzformátor, amelynek megalkotója három ma-
gyar gépészmérnök volt. A Déri−Bláthy−Zipernowsky-féle
transzformátor egyedülálló újítása a párhuzamos kapcsoló és
a zárt vasmag. Déri Miksa (1854-1938), Bláthy Ottó Titusz
(1860-1939) és Zipernowsky Károly (1853-1942) találmá-
nyukra először a szabadalmat 1885. január 2-án kérték meg.
Ekkor a transzformátort párhuzamos kapcsolásokkal védet-
ték le, a következő hónapban pedig a magtranszformátorra
és a köpenytranszformátorra kérték a nemzetközi oltalmat.
Csonka János Déri Miksa nevéhez köthető még többek között a két kefe-
(világháló)
rendszerű, egyfázisú, repulziós ún. Déri-motor, Bláthyéhoz az
indukciós fogyasztásmérők (=villanyóra) megalkotása (1889),
Zipernowskyéhoz pedig a többpólusú áramfejlesztőgép.
168
A Műegyetem nagyhírű professzora és

rektora volt Schimanek Emil (1872-1955),
aki elsősorban a hőerőgépek, az emelőgé-
pek és a hűtőgépek terén elért eredményei
alapján szerzett hírnevet (lásd: ESSE-
karburátor). Schimanek Emilnek „…jelen-
tős szerepe volt a magyarországi Diesel-mo-
torgyártás elindításában. (…) Ő volt az első
magyarországi hűtőház tervezője is.” (Né-
meth J.)
Szintén a Műegyetem gépészmérnöke,
Déry Miksa – Bláthy Ottó
iskolateremtő professzora volt Pattantyús-Ábrahám Géza – Zipernowszky Károly
(1885-1956), aki a dugattyús szivattyúk légüstjének mére- (világháló)
tezésével kapcsolatos, ún. Pattantyús-módszer kidolgozója.
Pattantyús-Ábrahám Géza a Műegyetem azon tanárlegendái Bláthy Ottó zseniá-
közé tartozik, akiről mind a mai napig számos anekdota kering lis elméje és logikája
(lásd: keretes írás). nemcsak a mérnöki tu-
dományban, hanem a
„Pattantyús-Ábrahám Gézáról, a Műegyetem legendás profes�- sakkban is megmutat-
szoráról számos anekdota kering: kozott. Jó sakkos híré-
Az utcán posztoló rendőr arra lesz figyelmes, hogy késő este, a ben állt, ő készítette azt
Műegyetem kerítésén sorra másznak át hallgatóforma fiatalem- a sakkfeladványt, ami
berek. A rendőr kérdésére mindegyik így védekezik: sokáig a világ leghos�-
‒ A Patyi bácsinál vizsgáztam. szabb feladványa volt,
Amikor úgy éjfél felé egy idős úr is igyekszik kifelé a kerítésen át, illetve ő készítette el
a rendőr dühösen rászól: továbbá a leghosszabb
‒ Remélem, nem azt akarja mondani, hogy maga is a Patyi illegális feladványt, ami
bácsinál vizsgázott. 292 lépésben oldható
‒ Nem kérem, én vagyok a Patyi bácsi.” (http://gpk.bme.hu) csak meg.
Az autógyártás hőskorában valóságos alkotási lázban égtek

a mérnökeink, akik ontották magukból az újabbnál újabb talál-
mányokat. Ismerjünk meg néhány valóban világraszóló feltalá-
lót és találmányt! Schweitzer Pál (1893-1980) az ún. optimizer
feltalálója, mely akár 40%-os üzemanyag-megtakarítást is ered-
ményezhet. Juhász Kálmán (1893-1972) a Juhász-féle pontin-
dikátor megalkotója, Csonka János (ifj.) (1897-1981) pedig a
mikroporlasztó társfeltalálója (mikrokarburátor) (testvérével,
Csonka Bélával közösen). Jendrassik György (1898-1954) „A
dízelmotorok és gázturbinák fejlesztése terén ért el kimagasló ered-
ményeket. Dízel üzemű motorjait korának vasúti, közúti és vízi Pattantyús-Ábrahám Géza
169
járműveiben is használták.” (www.muszakiak.hu) Bíró László

Bíró László József-
nek akkora a tisztele- József (1899-1985) nevét mindenki a golyóstollal kapcsolja
te mind a mai napig össze, kevésbé ismert azonban, hogy ő a golyósdezodor és az
Argentínában, hogy a automata sebességváltó társfeltalálója is (1932). Utóbbi találmá-
Feltalálók napját (Día nyát a General Motors vásárolta meg tőle és a barátjától. Ekkor
del Inventor) 1986-tól azonban még nem alkalmazták, a GM csupán azért vásárolta
kezdve az ő születésnap- meg, hogy azt más ne vehesse meg és ne alkalmazhassa.
ján tartják (szeptember Kevesek előtt ismert Csánky Géza (1933) neve, aki meg-
29.). újította az autók elektromos feszültségszabályozóját. Külföldön
öregbítette a magyar mérnökök jóhírét Balzer Márius István
(1864-1940). Ő az Egyesült Államok legelső autójának meg-
alkotója (1894), és a korábbi kilométerórák lelkének számító
számlálószerkezet feltalálója. Korda Dezső (Desiré Kordai)
(1864-1919) kezei közül került ki az első elektromos autó, ne-
véhez köthető az ún. világvevő rádió megalkotása (lásd: for-
gókondenzátor), továbbá az ő vezetésével készítették el az Eif-
fel-torony liftjeit is. Farkas Jenő (1881-1963) és Nádor Imre
a Ford V8-as futóművének és alvázának tervezői (1931−32).
Galamb József (1881-1955) neve széles körben ismert, ő volt
többek között a Ford T-modell megalkotója.
A Ford kapcsán említsük meg Balogh Károly (Charles
Galamb József Balough) (1883-1966) nevét is, aki szintén részese volt a T-mo-
(világháló) dell megalkotásának. Baloghnak jelentős a dieselmotor-fej-
lesztő munkássága. Miután a legendás
Ford-modell elkészült, a magyar mér-
nök hamarosan a Hercules motorgyár
elnöke lett. A Járay Pál (1889−1974)
által tervezett áramvonalas gépkocsi-ka-
rosszériákat a világ minden jelentősebb
autógyára megvásárolta, így például a
Bugatti, a Mercedes, a Volkswagen, a
TATRA és a BMW. Az Alfa Romeo és
a Lancia autógyár tervezője volt János
Viktor (1891-1965). János nagysikerű
modelljeivel többen is világbajnokságot
nyertek. Nyugodt szívvel nevezhetjük a
Ford T-modell „magyar Edisonnak” Barényi Béla (1907-1997) magyar szár-
(Ankara, Rahmi M.
mazású mérnököt, akinek 2500 bejegyzett találmánya volt.
Koc Muzesi)
Nevéhez köthető a Volkswagen Bogár megtervezése (lásd: ke-
retes írás).
170
Barényi Béla első munkahelye az ausztriai Steyr-művekben

volt, majd innen az Austro-Fiathoz ment. Találmányainak
„gyártását” már ekkor elkezdte. 1925-től egy népautó meg-
valósításán dolgozott, ahol a kormánymű az első futómű
mögé került. Ötletét 1929-ben a Motor-Kritik című újságban
tette közzé, amely később a Ferdinand Porsche által tovább-
fejlesztett és megvalósított Volkswagen bogár ősének tekint-
hető. Ezt mintegy negyedszázaddal később (1955) el is is-
merték Barényinak, aki nagyvonalú ember lévén mindössze
egy márka kárpótlást kért a „kölcsönvett” ötletért.
Horváth István (1929) a hidrogénnel üzemeltethető autó

megalkotója, Perr Gyula (1931) pedig az „egymillió mérföl-
des” motor tervezője. Már életében „ráragasztották” Anisits Barényi Béla (világháló)
Ferencre (1938) „a dízelpápa” megnevezést, aki a BMW-gyár
mérnöke, és a cég számára számos gépkocsi- és hajómotort
tervezett. Ugyancsak Németországban alkotott Hanula Bar-
na (1958); számos belsőégésű, majd hibrid és elektromos haj-
tásrendszer fejlesztésében vett részt (pl. a Bugatti Veyron 1001
lóerős motorja).
A hazai világháborús hadifejlesztés egyik legismertebb da-
rabja a Botond (A, B) terepjáró tehergépkocsi volt, amelynek
„A” típusát Winkler Dezső (1901-1985) gé-
pészmérnök tervezte. A Botond „A” sikerén fel-
buzdulva megszületett a Botond „B” is, amely
öt lóerővel volt erősebb, mint elődje. A Botond
terepjárók beváltották a hozzájuk fűzött remé-
nyeket, így több ezer darab készült a tehergép-
kocsikból, amelyek 1949-ig voltak használatban.
Ha pedig a hadijárműveknél járunk, akkor fel-
tétlenül meg kell említeni Straussler Miklós
(Nicolas Peter Sorrel Straussler) (1891-1966) ne-
vét, aki Magyarországon és az Egyesült Királyságban is sikeres 38M Rába Botond terepjáró
hadifejlesztő volt. Egyik legismertebb alkotása a normandiai rajgépkocsi
partraszálláskor is fontos szerepet betöltő Duplex Drive tank (FORTEPAN / Erki-Nagy Tibor)
(DD tank).
Évtizedeken keresztül a magyar ipar egyik ékköve volt a le-
gendás Ikarus buszgyár. A gyár elődjét 1895-ben Uhry Imre
alapította, amely 1927-ben készítette el első autóbuszát. Később
a fiai, Uhri Imre (1898 v. 99-1996) és Zsigmond vették át a
gyár irányítását (Uhri Testvérek Autókarosszéria és Járműgyár).
171
1948-ban a „párt ökle” lecsapott a gyárra is, így annak az

állam lett a tulajdonosa, és hamarosan egyesítették az Ikarus
Repülőgyárral. Hazánknak a KGST-együttműködés keretében
többek között az autóbuszgyártás jutott. Ez serkentőleg hatott
az iparág hazai fejlődésére, amely túlzás nélkül állíthatjuk,
hogy szédületes ívet futott be. A gyár fejlődése a tömeges meg-
rendelések következtében töretlen volt, egészen a ’80-as évek
végéig, és több százezer autóbusz hagyta el a magyarországi
szerelőcsarnokokat.
Az 1980-as években átlagosan mintegy 12 000 darab farmotoros autóbusz készült, ami-
vel a világ legnagyobb gyártói közé kerültünk. Ezek külföldön is igen kelendők voltak,
és 70-80%-ukat exportáltuk (főként a Szovjetunióba). A legnépszerűbb az Ikarus 200-as
autóbuszcsalád volt, amelyből több mint 200 000 darab készült, és 46 országba expor-
táltunk belőle. Volt olyan időszak az autóbuszgyár életében (’70-es évek), amikor több
csuklós autóbusz gördült le a magyarországi futószalagokról, mint a világ összes gyárának
termelése együttvéve. Ekkor a világ első öt autóbuszgyártója közé kerültünk (’80-as évek),
Európában pedig a legnagyobbakká váltunk. Számos Ikarus rótta az utakat még az ame-
rikai kontinensen is. Ennek kapcsán feltétlenül említést érdemel, hogy Dél-Amerikában a
legelső csuklós buszok Ikarus névre hallgattak.
16.2.3. Vasúti gépjárművek és űrjárművek
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a vasúti közleke-

dés legnagyobb hazai szaktekintélye Kandó Kálmán
(1869-1931), aki nemzetközi hírnevet elsősorban az
olaszországi munkája során szerzett. 1897-ben az
olasz kormány és két észak-olasz vasúttársaság meg-
bízottjai sorra járták Európa vezető vasúttársaságait,
hogy szakembereket toborozzanak a Valtellina vasút-
vonal villamosításához. A vállalkozás kockázatossá-
ga miatt sorra zárultak be az ajtók a taljánok előtt. A
A Magyar Légiforgalmi Rt. német AEG vállalatnál azonban ajánlottak egy lehetetlent nem
(MALERT) részére gyártott ismerő magyar mérnököt, aki majd biztosan elvállalja. Kandó
autóbusz, MÁVAG LO 4500 természetesen igent mondott a felkérésre, és vállalkozott a 106
Uhri-féle felépítménnyel
km-es szakasz villamosítására. Kandó zseniálisabbnál zseniá-
(1940) (FORTEPAN /
lisabb ötleteivel oldotta meg a nap mint nap felmerülő újabb
Lenkey Márton)
nehézségeket, amelynek eredményeként 1902-ben felavat-
ták Európa első villamosított fővonalát. S ne feledkezzünk el
Kandó mozdonyépítő munkásságáról sem, korát évtizedekkel
megelőzve fázisváltós mozdonyokat tervezett. Ezek Magyaror-
szág határain túl csak jóval a halála után terjedtek el. Részt vett
172
Kandó Kálmán mellett az olasz államvasutak villamosításában

„Verebélÿ László (1883-1959), akinek nevéhez kötődik az orszá-
gos villamos-energia hálózat megtervezése és a bánhidai Erőmű
felépítése is.„ (Németh J.)
A vasúti közlekedés szempontjából rendkívül nagy jelentő-
ségű volt Ganz Ábrahám (1814-1867) talámánya. Ganz Svájc-
ból vándorolt hazánkba, itt élt és itt szerzett hírnevet. 1844-ben
alapította meg vasöntődéjét, az üzem rövidesen a korabeli Ma-
gyarország legjelentősebb gépgyára lett (Jeszenszky S.). Ganz a
kéregöntés eljárásának kidolgozója volt. A csapágytörések és a
hőnfutások kiküszöbölésére alkotta meg Korbuly József (1847-
1914) gépészmérnök az ún. Korbuly-féle csapágyat, „melynek lé- Kandó Kálmán arcképe a
nyege a két félből álló alsó és felső csapágycsésze, melyek zárt tokban MÁV egyik mozdonyán
vannak elhelyezve, és a zárt tokban olajfürdőben történik a csap
kenése.” (Cselényi J.) Legvégül pedig említsünk meg két kevésbé
ismert hazánkfiát. Egyikük Kossuth Lajos fia, Kossuth Lajos
Tivadar (1844-1918), aki az oldalfolyosós vasúti kocsik feltalá-
lója és a fényszedés gondolatának atyja. Másikuk, Zámor Fe-
renc (1877-1960) a vasúti kocsik forgóvázainak elismert szak-
tekintélye.
A közlekedési eszközök speciális csoportját alkotják az űr-
járművek. Ezek a Csillagászat és űrtan fejezetrészben lesznek
részletesen bemutatva.
Ganz Ábrahám (világháló)

16.3. Mezőgazdasági gépgyártás
Az agrárium nagyipari fejlődése hazánkban is szükséges-

sé tette a mezőgazdasági gépek szélesebb körű használatát. A
hatékonyságot növelő gépek alkalmazása először a már piacra
termelő uradalmakban jelent meg. Kezdetben főként a helybéli
mesteremberek (kovácsok, lakatosok stb.) voltak azok, akik sze-
relték, javították a gépeket, később pedig már a külföldi gépek
másolásával, majd továbbfejlesztésével ők maguk is új gépeket
készítettek (Estók J. és társai 2003).
A magyar mérnökök és mesteremberek a mezőgazdaság szá-
mára számos világszínvonalú gépet illetve műszert fejlesztettek.
Feltűnően magas közöttük a német származású mérnökök és
mesteremberek aránya, akik hazánkba érkezve alkották meg vi-
lágraszóló találmányukat, s itt élték le az életüket. Az agrárium
173
legismertebb magyar találmányai és alkotói között említsük

meg elsőként Segner János András (1704-1777) nevét, aki a
malmoknál használt Segner-kerék megalkotója (reakciós víz-
turbina). Mechwart András (1834-1907) a Mechwart-féle hen-
gerszék kifejlesztője. Ganz Ábrahám halálát követően ő vette
át a gyár vezetését, s ő volt az, aki az idők szavát megérezve,
1878-ban létrehozta a gyár villamos osztályát. Az osztály élére
az ambiciózus fiatal mérnököt, Zipernowsky Károlyt nevezte ki
(Jeszenszky S.). Haggenmacher Károly (1835-1921) a síkszita
feltalálója (1887), Pekár Imre (1838-1923) pedig kidolgozta a
jelenleg is világszerte alkalmazott lisztvizsgálati módszert. Az
Mechwart András (világháló) ekegyártás kapcsán említsük meg Vidats István (1802-1883)
nevét. Ő volt az első hazai mezőgazdasági gépgyár
alapítója. A hohenheimi ekét továbbfejlesztve al-
kotta meg a rendkívül népszerűvé vált Vidats-ekét
(1838). Szintén jelentős szerepe volt a hazai mező-
gazdasági gépgyártás meghonosításában Hofherr
Mátyásnak (1829-1909), aki Kispesten alapított
egy nagymúltú gyárat (1900). Traktorai Amerikát
kivéve szinte mindenhová eljutottak. Hankóczy
Jenő (1879-1939) nevéhez köthető a liszt vizsgálá-
sára alkalmas Farinométer (1905) feltalálása, majd
annak egy továbbfejlesztett változata, a Farinograph
Szabó István síremléke megalkotása. A Hungária-Drill vetőgép megalkotója Kühne
(Debrecen, Köztemető)
Ede (1839-1903), Szabó István (1910-1997) pedig az ún. Sza-
bó-féle görgős eke kifejlesztője.
16.4. Bánymérnökök
A bányamérnökök képzése Selmecbányán indult, majd Sop-

ronban folytatódott, jelenleg pedig a Miskolci Egyetemen fo-
lyik. Az elmúlt közel három évszázad alatt számos olyan bányá-
szati eljárás és bányászatban használt munkagép ötlete született
meg a magyar emberek fejében, amelyek használata évtizeden
keresztül segítette a bányászok munkáját itthon és külföldön
egyaránt. A trianoni békediktátum következtében bányáink
döntő többségét elveszítettük, így csökkent az iparág részesedé-
se, ennek ellenére még sokáig a hazai ipar meghatározó ága volt
a bányászat. A bányagépesítés európai hírű magyar úttörője
174
volt Hell József Károly (1713-1789), aki számos bányagépet

alkotott, többek között a himbás, szekrényes vízemelőgépet
(1738) és a vízoszlopos gépet (1749). Évtizedeken keresztül vi-
lágviszonylatban is meghatározó volt a hazai bauxitbányászat.
A magyar bauxitbányák között a legnagyobb a gánti volt, mely-
ben 1926-ban kezdődött meg a termelés. A lelőhelyet Balás
Jenő (1882-1938) gyergyóremetei bányamérnök fedezte fel,
akinek az irodája a mai Vértes vendéglőben volt. Balás kutatá-
sait Taeger Henrik (1881-1939) geológus ösztönözte, aki Gánt
környékéről már korábban bauxitról tett említést. Balás Jenő (világháló)
A dorogi szénbányákban dolgozott Schmidt Sándor (1882-
1953). Az egykori bányaigazgató és munkatársai a vízbetöré-
sek okozta problémát oldották meg a cementálási eljárással.
„…a vízvezető karszt-hasadékokra mélyített fúrásokon keresztül
cement-homok keverékkel elzárták azokat, majd a bányából a
vizet kiszivattyúzták.” (Faller G.) Említsük meg továbbá Péch
Antal (1822-1895) szakíró, akadémikus nevét, akinek a javas-
latára született meg a magyar bányászok által ma is használt
„Jó szerencsét” köszönés (ua.). Ajtay Zoltán Endre (1900-
1983) legjelentősebb találmánya a jövesztőkaros F-típusú fej-
tő-rakodó gép (Szilárd Józseffel közösen), és a vízbetörések el-
zárásakor alkalmazott faszegmensekből készített gömbgát. Az
ásványelőkészítés szaktekintélye volt a miskolci professzor, Tar-
ján Gusztáv (1907-1998). Kutatásait a hidrociklonokban kiala-
kuló áramlások és a szemcsék mozgástörvényeinek kutatása te-
rén végezte. A Mineral Processing (1986) című kétkötetes angol
nyelvű szakkönyvét mind a mai napig világszerte használják.
Máig emlegetik vizsgáztatási módszerét, az írásbeli vizsgákon
még az órai jegyzetet és a tankönyvet is lehetett használni!
Nem kevesebbet köszönhet ma Balás Jenőnek az ország, mint az akkori Európa bauxitban
leggazdagabb lelőhelyének a felfedezését. A bánya 1962-ig működött. Gánton a bauxit-
termeléssel végleg 1988-ban hagytak fel, amikor a Bagoly-hegyen is bezárták a bányát. A
gánti bauxitbánya a világ legjobban gépesített bányája volt, 1926 és 1988 között 13,6 millió
tonna bauxitot termeltek ki belőle. Gánton egyedülálló Bauxitbánya Múzeum működik,
mely a nagyhírű bánya történetét és a bauxitbányászatot mutatja be.
175
16.5. Vízügyi és hídépítő mérnökök
A 19. századtól kezdve egyre fontosabb kérdéssé vált az,

hogy az országban minél nagyobb területeket tudjanak be-
vonni a mezőgazdasági művelésbe, illetve a már
meglévő területeken minél biztonságosabban
Ferenc József-csatorna tudják folytatni a termelést. A mezőgazdasági
szempontokon túl, ebben az időben kezdődtek
Ferenc József csatorna, meg – különösen a kiegyezést követően – ország-
vissza lett az csatolva. szerte az útépítések, amelyek szintén szükségessé
Visszatért már a Délvidék! tették a folyószabályozásokat, lecsapolásokat és
Zombor, Zenta, Szabadka, csatornaépítéseket. Ennek szellemében a 19. szá-
hazavágyó magyarja,
zadtól kezdve jelentős vízrendezési munkálatok
Ezt akarta megélni még!
kezdődtek szerte az országban. Rég megoldandó
Piros-fehér-zöldben ragyog ma már,
probléma volt a Duna és a Tisza folyóvizi össze-
Duna-Tisza köz a magyar határ!
köttetése (a mostani országhatáron belül jelenleg
Ferenc József-csatorna,
is az). Ezt részben a szállítás és a Duna és Ti-
vissza lett az csatolva.
Visszatért már a Délvidék! sza közti területek vízellátása indokolta. A fenti
problémák megoldására építették meg – Kiss
József és Kiss Gábor tervei alapján – a 118 km
hosszú Ferenc-csatornát (1793-1802), ami jelenleg szinte teljes
egészében Szerbiához tartozik. A Ferenc-csatornához kapcsoló-
dóan 1871-75 között építették meg – a nótában is megénekelt –
Ferenc József-csatornát, mely elsősorban az öntözést szolgálta.
A 19. század egyik legjelesebb vízügyi mérnöke Huszár Má-
tyás (1778-1843), aki a Kőrösök, a Berettyó, a Tisza valamint
a Duna mappációjának (=térképészeti felmérés) a vezetője volt
(www.csmi-mernoki-kamara.hu). Huszár Mátyás egykori tanít-
ványa, munkásságának folytatója, s talán a legismertebb ma-
gyar folyamszabályozó volt Vásárhelyi Pál (1795-1846). Kez-
detben Huszár Mátyás mellett (a Körösök és a Duna felmérése),
majd önállóan dolgozott. Vezetésével készült el számos Duna-
szakasz térképe (pl. Pétervárad-Orsova, Alduna), s ő dolgozta
ki a Vaskapu szabályozásának tervét is. Fő műve a Tisza-szabá-
lyozás tervének elkészítése, ennek megvalósulását azonban már
nem élhette meg. A korszak jelentős „szabályozója” volt még
Vásárhelyi Pál (világháló) Beszédes József (1787-1852), akinek nevéhez a Sárvíz, a Sió,
a Kapos (és az ehhez kapcsolódó malomcsatorna megépítése)
és a Duna szabályozása (a Baja és Báta közötti árvízvédelmi
töltések építése) köthető. A magyarok természetesen ott voltak
minden korban a nagy víziberuházásoknál, így nem volt ez
másképp a nagy csatornaépítéseknél sem. Gerster Béla (1850-
1923) a Korinthoszi-csatorna műszaki tervének elkészítője,
176
míg Türr István (1824-1908) a Korinthoszi-csatorna építésé-

nek kezdeményezője volt. A magyar vízügy egyik legnagyobb
alakja Kvassay Jenő (1850-1919), aki a vízügyi szolgálat és az
Országos Vízépítési és Talajjavítási Hivatal vezetője volt. Ne-
véhez köthető a vízjogi törvény megalkotása (1885: XXIII. tc.)
és az állami vízügyi szolgálat megalapítása. A két világháború
közötti időszak legnagyobb hatású vízügyi szakembere és kul-
túrmérnöke volt Sajó Elemér (1875-1934). Az időszak jelen-
tősebb vízügyi koncepciói szinte mind az ő íróasztalán készül-
tek. Munkái közül kiemelendők a soroksári Duna-ág rendezési
Türr István (világháló)
munkái, ő építette a Csepeli kikötő északi bejárati hajózsilipjét
(ma: Kvassay-zsilip), terveket készített a Duna-Tisza-csatorná-
ra és a Körösök csatornázására (Kenyeres Á. 1994). A magyar
tengerkutatás elindítója, a Vaskapu-szabályozás jeles képviselő-
je Gonda Béla (1851-1933) volt. A második világháború utáni
időszak egyik legkiemelkedőbb vízügyi mérnöke Dégen Imre
(1910-1977), aki a vízügyi szolgálat vezetőjeként és egyetemi
oktatóként sokat tett a korszerű vízgazdálkodás meghonosí-
tásáért. Dégen Imrének nagy szerepe volt a „vízgazdálkodási
gondolkodás megújításában, a vízügyi szolgálat megerősítésében, Műszaki Egyetem,
s az ezen időszak alatt bekövetkezett dunai és tiszai árvizek el- Vízépítéstani Tanszék
leni eredményes küzdelemben.” (Fejér L.) Az elmúlt évtizedek laboratóriuma. Mosonyi
nemzetközileg is egyik legelismertebb vízügyi szakembere volt Emil professzor, a Tiszalöki
Mosonyi Emil (1910-2009), aki „A dunai vízlépcsőrendszer ter- Vízerőmű főtervezője
(középen szemüveggel) (1949)
vezésének vezetője; a magyar-csehszlovák vízlépcsőrendszer tárgya-
(FORTEPAN / Kovács
lások műszaki irányítója volt. A békésszentandrási duzzasztómű Márton Ernő)
építésének fő szakértője, a tiszalöki vízlépcső felelős fő tervezője,
majd az építés létesítményi főmérnöke” volt (Szabó L.). A rend-
szer sorozatos vegzálását megunva, 1964-ben elfogadta a Karls-
ruhei Műszaki Egyetem meghívását, és Németországban élt
haláláig. Mosonyi kutatásainak nagy szerepe volt abban, hogy
megvalósulhatott a 20. század egyik legnagyobb vízügyi beru-
házása, a Duna-Rajna-Majna csatorna. Távol az országtól vég-
zett kutatásokat Szalay Miklós (1924-1978), aki a Műegyetem
tanára volt. 1962 és 1967 között a khartumi (Szudán) műszaki
egyetem tanszékvezetőjeként dolgozott. Ekkor többek között a
Nílus és mellékfolyóinak vízhozam-előrejelzését oldotta meg.
A magyar hídépítő mérnökök nemcsak itthon, hanem
a világ számos pontján teremtettek összeköttetést a fo-
lyók partjai között. A nagy hídépítők sorában említsük meg
177
Maderspach Károly (1791-1849) nevét, aki a Maderspach-

féle íven függő vonórudas vashidak megalkotója. Feketeházy
János (1842-1927) többek között a Szabadság híd, a Mária
Valéria híd, a fiumei forgó híd és a szolnoki Tisza-híd terve-
zője. Mistéth Endre (1912-2006) nevéhez „Több mint 300
változatos, egyedi tervezésű létesítmény fűződik (…). Ezek között
számos exportmunka szerepel, így a helwani híd Egyiptomban, az
Orontes völgyhíd Szíriában, a Garmat Ali híd Irakban, a mára-
marosi Tisza-híd. Meghatározó szerepe volt az új budapesti Erzsé-
bet híd tervezését végző mérnökök sorában 1962-ben” (http://fib.
Feketeházy János (világháló) bme.hu). Nevéhez köthető továbbá az első ideiglenes Duna-híd,
a Manci (a lebombázott Margit-híd helyén épült) és a Kossuth-
híd tervezése.
A vízépítő mérnökök sorában említsük meg továbbá Mi-
halik Jánost (1818-1892), aki Európában először építtetett be-
tonból zsilipet (bezdáni torkolati zsilip) (1856). Reitter Ferenc
(1813-1874) készítette el többek között a fővárosi rakpartok, az
Andrássy út és a Nagykörút tervét. A 19. század végén a fiumei
kikötő bővítésének egyik kezdeményezője, a mérnöki munkák
megtervezője Hajnal Antal (1838-1907) volt.
A hazai útügy talán legismertebb képviselője volt Vásárhe-
lyi Boldizsár (1899-1963). Munkásságát hűen kifejezi a tisz-
Hajnal Antal (világháló) teletére kihelyezett fővárosi emléktábla, melyen a következő
felirat áll: „Az út-, vasút- és közlekedésügy európai hírű tudósa,
mérnökgenerációk fáradhatatlan professzora.” Vásárhelyi Boldi-
Mistéth Endre Ottlik
Géza osztálytársa volt a zsár doktori értekezésében, már 1941-ben autópálya-koncepciót
kőszegi alreál iskolában. készített hazánkra vonatkozólag.
Az író róla mintázta az
Iskola a határon című
regényében Bónis Feri 16.6. A famegmunkálás magyar találmányai
alakját.
Közhelyként hangozhat, de tény, hogy az elmúlt évtizedek
bámulatos technikai fejlődésének ellenére a fa nélkülözhetet-
len nyersanyag az emberiség számára, s a jövőben is az lesz.
Hazánkban először felsőfokú faipari ismereteket a selmeci Bá-
nyászati Akadémián oktattak (1770). A selmeci neves profes�-
szorok foglalkoztak többek között a fa felhasználásával (Delius
Traugott Kristóf /1728-1779/), faipari kutatással, favizsgá-
lattal (Scopoli János Antal /1723- 1778/), erdőhasználattal
(Wilckens Henrik Dávid /1763–1832/). Hazánk első nagyobb
178
és technikai színvonalát tekintve egyedülálló fűrésztelepét az

osztrák származású Popper Lipót hozta létre Nagybittsén. Pop-
per a Kárpátok fáit még a Szuezi-csatorna építéséhez is eljuttat-
ta. Több olyan kevesek előtt ismert magyar faipari találmány és
újítás létezik, ami világviszonylatban is kiemelkedő, ismerjünk
meg ezekből néhányat. Metner Lajos (1939) faipari mérnök
a körkéses marószerszámot alkotta meg. „A találmány lényege
az, hogy a hátraesztergálás ívét körcikkből kialakított, körív men-
tén eltolható késsel helyettesíti. (…) Ezeket a szerszámokat főleg az
asztalosiparban: az ajtó- és ablakgyártásban használják, tömege-
sen a 80-as évek elejétől. Az egytestű marószerszámokkal ellentét-
ben ugyanabba a szerszámtestbe többféle profilú kések is behelyez-
hetők.” (Tóth S.) A másik találmány gyakorlatilag csak szakmai
körökben ismert, jómagam is csak családi kötődésem révén
szereztem róla tudomást. A találmány egy speciális horonyma-
ró gép, amit Lengyel László (1954) és Kopcsó Béla (1960),
Kanadában (Torontó) élő, miskolci származású gépészek alkot-
tak meg. A Model SMCG-2500 elnevezésű horonymaró gép a
világon a leggyorsabban, akár 22 mp alatt is képes elkészíteni
egy hangszóródobozt. Az általuk tervezett famegmunkáló gé-
pek Szaúd-Arábiától Ausztráliáig mindenhol megtalálhatók a
világon.
16.7. Geodézia
A geodézia hazai képviselőinél – a nyilvánvalóan magas

színvonalú földméréstani munka mellett – elsősorban a BME
(és elődintézményei) oktatóinak műszerfejlesztő tevékenysé-
gét érdemes kiemelni, amely világviszonylatban is jelentősnek
mondható. Az első jelentős életművű geodétánk Lossai Péter
volt, akinek az életében mind a mai napig sok a fehér folt, azt
azonban számos forrás megemlíti, hogy még Litvániában is
vállalt földmérést. A 15. században élt Ilkusz (Ilkus) Márton
(1433-1493). Több mérőműszert szerkesztett, többek között a
teodolit előfutárának tekinthető torkvétumot (Raum F.). Az első
magyar térkép 1528-ban jelent meg, készítője valószínűleg Ba-
kócz Tamás titkára, az utókor számára Lázár deák (?-?) néven
ismertté vált személy lehetett. Másfél száz év múlva látott nap- Lázár Deák térképe
világot hazánk első atlasza, melynek készítője Hevenesi Gábor (világháló)
179
(1656-1715) volt. Atlaszának címe Parvus Atlas Hungaricus

(1689) (ua.). A magyar térképészet megalapítójaként tekinthe-
tünk Mikoviny Sámuelre (1698 k.-1750). Mikoviny „Európai
színvonalon művelte a földmérést a közepes és nagyméretarányú
térképkészítés terén, valamint a geodéziai lapmunkálatokban.
Munkái meghaladták mind kortársai, mind az őt követő nemze-
dék pontossági teljesítményét.” (ua.) Szülőföldjétől távol is mind
a mai napig tisztelik és ápolják Czetz János honvédtábornok
emlékét. Kossuth hajdani tábornokában az Argentin Katonai
Akadémia és az Argentin Katonai Térképészeti Intézet alapí-
tóját tisztelhetjük. Czetz János továbbá jelentős térképészeti
Mikoviny Sámuel (világháló) munkálatokat is végzett a dél-amerikai országban, ő térképezte
fel Argentína számos határvidékét. A 19. század egyik legna-
gyobb magyar geodétája volt Kruspér István (1818-1905), aki-
nek egyaránt jelentős volt műszerfejlesztő (pl. heliométeres tá-
volságmérővel felszerelt szintezőműszer, lejtmérő) és gyakorlati
munkássága. A hazai geodézia talán legismertebb képviselője
Oltay Károly (1881-1955), aki a Magyar Geodéziai Intézet ala-
pítója. Nevéhez számos geodéziai műszer megalkotása köthető
(pl. Oltay-féle felsőrendű szintező műszer, prizmás tachiméter).
Oltay kortársa volt Szepessy József (1891-1958). Nevéhez szin-
tén számos geodéziai mérőműszer megalkotása és megújítása
kötődik (pl. Szepessy-féle tahiméter, Szepessy-féle szabatos
felrakó). Legvégül pedig említsük meg Fasching Antal (1879-
Czetz János (világháló) 1931) nevét. „…javaslata volt az addig alkalmazott sztereografi-
kus vetületi rendszer helyett a henger vetületek alkalmazása, és ő
dolgozta ki az 1928-tól folyó 1:2000 méretarányú kataszteri tér-
képezési szabályzatot.” (ua.)
16.8. Irodatechnika
Az irodatechnika két legismertebb magyar képviselője Goy

Andor és Bíró László József. Hírnevüket mindketten a golyós-
tollnak köszönhetik. A műszerész végzettségű Goy Andor
(1896-1991) a golyóstollnál szintén ott bábáskodott, s őt te-
kinthetjük a szedőírógép megalkotójának. Bíró László József
(1899-1985) nevéhez találmányok egész sora köthető (pl. auto-
mata sebességváltó, golyósdezodor), nevét azonban a golyóstoll
Bíró László József (világháló) megalkotása tette híressé. Szerkesztőként és könyvkiadóként
180
igen gyakran kellett nyomdákba járnia, ahol az egyik alkalom-

mal a rotációs hengereket figyelve megszületett a nagy ötlet:
a golyóstoll. A műszaki legendáriumban található egy másik
történet is, ami a golyóstoll „születésének” körülményeit ma-
gyarázza. Eszerint az isteni szikrát egy íróasztalon felborult
tintásüvegből kifolyó tinta adta, amikor az asztalon lévő apró
golyók a tintán végiggurultak, és nyomot hagytak. Ezután Bíró
lázas kísérletezésbe kezdett, melyben barátja és testvére is segí-
tette. Szabadalmát a golyóstollra először 1938-ban jelentette be,
amit még aznap meg is kapott. Az irodatechnika jeles magyar
feltalálói közül feltétlenül említést érdemel még Kliegl József
(1795-1870) (a szedőgép és a hangjegyíró gép feltalálója) és
Gestetner Dávid (1854-1939) (ő alkotta meg a stencilgép egyik
fajtáját, és megtalálta a stencilgéphez szükséges papírtípust). Gestetner Dávid cégének
francia nyelvű plakátja
(világháló)
16.9. A fényképészet magyar találmányai
Számos olyan mindennapi használati tárgy létezik, ame-

lyeknek a megalkotásában hihetetlenül nagy a magyar tudósok
szerepe. Ilyen tárgy például a fényképezőgép, a televízió és a szá-
mítógép. Meglehetősen hosszú út vezetett a camera obscuratól
a modern fényképezőgépig. Ezen a hosszú úton azonban szá-
mos magyar tudós gyalogolt az elmúlt bő egy évszázad alatt,
s járultak hozzá ahhoz, hogy megszülessen a digitális korszak
előtti, modern fényképezőgép. A legjelesebb magyar szárma-
zású mérnökök és konstruktőrök sorában, akik részt vettek a
fényképezőgép megalkotásában, emítsük meg először Petzval
József (1807-1891) nevét. Ő volt az első, valóban fényképezés-
re is alkalmas lencse megalkotója (ún. Petzval-féle objektív). A
fénytanban a „P” betű mind a mai napig az ő nevét jelzi. Petzval József (világháló)
A Duflex típusú kisfilmes fényképezőgép megalkotója
Dulovits Jenő (1903-1972). Neki sikerült először megoldani,
hogy a gép vízszintes betekintésű legyen. Tóth Imrével közösen
alkották meg az ún. Dutó-előtétlencsét, amely a felvételt lá-
gyítja. Mihályi József (1889-1978) a Kodak gyár mérnökeként
szabadalmat nyújtott be többek között az első automatiku-
san exponáló fényképezőgépre (Riszdorfer Ödönnel). Szintén
ő javasolta a szabvány filmkocka méretet és a celluloid szala-
gok szélének perforálását is. (Mihályinak több mint kétszáz
181
szabadalma volt!) Legvégül pedig említsük meg Riszdorfer

Ödön (Rissdorfer) (1893-1944 /45?/) nevét. Az eredetileg jo-
gász végzettségű Riszdorfer élete során több mint száz szaba-
dalmat nyújtott be, melyek közül felsorolásszerűen a követke-
zők a legfontosabbak: automata fényképezőgép (1938) (Mihályi
Józseffel), félautomata fényképezőgép, fotocellás fénymérő
(1930) (László öccsével).
16.10. A televízióval kapcsolatos

magyar találmányok
A másik olyan tárgy, amelynek a megalkotásában a magyar

mérnökök elévülhetetlen érdemeket szereztek, az a televízió.
De nemcsak a hőskorban születtek kimagasló magyar eredmé-
nyek, hanem a későbbiekben is, így a színes televízió, sőt még
a háromdimenziós képernyő feltalálásában is. A televízió egyik
„lelkének” a képernyő tekinthető. Itt elsősorban Lénárd Fülöp
(1862-1947) Nobel-díjas fizikus kutatásait kell megemlítenünk,
akinek a katódsugarakkal végzett felfedezései és megállapításai
bizonyultak létfontosságúnak. A hőskor talán legnagyobb ma-
gyar találmánya Mihály Dénes (1894-1953) nevéhez kötető.
Mihály a Telehornak nevezett találmányával (1919) már lehe-
tővé tette az állókép továbbítását több kilométer távolságba is
Mihály Dénes (világháló) (~képtávíró). 1928-ban Berlinben meghökkentette a kor mű-
szaki társadalmát tökéletesített televíziós vevőjével, amelyben
többek között fényreléként ködlámpát alkalmazott. Ezt kö-
vetően alkotta meg a ma is használatos televízió ősét. 1935-re
E. H. Traub fizikussal elkészítették az ún. Mihály-Traub-féle
vevőkészüléket. Ezt Mihály később tökéletesítette, és a képet
240 sorra felbontó televíziós készüléket alkotott. Szintén Mi-
hály nevéhez köthető a hangosfilm feltalálása. A korai televí-
ziók képernyőjében ún. tükörcsavar volt. A képernyőhöz nél-
külözhetetlen tükörcsavar megalkotója Okolicsányi Ferenc
(1894-1954). Az Okolicsányi tükörcsavarjaival ellátott készü-
lékek még a múlt század harmincas éveiben is forgalomban
voltak. Mérföldkőnek tekinthető a televízió történetében az
ún. töltéstárolás elvének (néha: töltésfelhalmozás) kidolgozása.
Telehor (világháló)
Ez Tihanyi Kálmán (1897-1947) nevéhez köthető. Találmá-
nyára úgy tekinthetünk, hogy ez volt az, amely kimozdította
182
holtpontjáról „a távolbalátás” tudományát. Ennek jelentőségét

mutatja, hogy az UNESCO 2001-ben a szellemi világörökség
részének nyilvánította a televíziós képcső töltéstárolásának a
módszerét. Régi álma volt a televízió megalkotásában részt ve-
vőknek, hogy ne csak fekete-fehér, hanem a valóságot mutató
színes kép látszódjék a televízió képernyőjén. Ezt a problémát
a magyar Goldmark Péter Károly (1906-1977) abszolválta. Ő
volt az, aki 1940-re elkészítette a világ első színes televízióját.
A műszaki legendárium szerint, amikor Goldmark megnézte a Margaret Mitchell regé-

nyéből készült Elfújta a szél című filmet, ez olyan hatással volt rá, hogy még aznap este
nekilátott a színes televízió megalkotásához. A történet valóságtartalmát ma már igen ne-
héz lenne kideríteni, az viszont tény, hogy Goldmark Péter 1940-re elkészítette a világ első
színes televízióját. A CBS 1940 augusztusában New Yorkban tette közkinccsé ezt a csodát,
1941-től pedig rendszeres naponkénti adást is sugárzott.
Szintén Goldmark volt az, aki megalkotta az NTSC-

rendszert, amely a későbbi SECAM- és PAL-rendszerek alap-
jául is szolgált. Lehetővé tette továbbá a televízió használatát a
gyógyászatban és az űrkutatásban is. A képmagnó (videómagnó)
ősét és a mikrobarázdás hanglemezt is szintén ő alkotta meg.
A színes televízió kapcsán azonban ne felejtsük el megemlíte-
ni Nemes Tihamér (1895-1960) nevét, aki a színes televízióra
szintén szabadalmat jelentett be. Az elektronikus televízió ősét
Babits Viktor (1900-1982) fejlesztette ki. Az elmúlt évek egyik
legjelentősebb magyar a televízióval kapcsolatos talámánya Ba-
logh Tibor (1956) nevéhez köthető. Kutatócsoportjával megal-
kotta a holografikus, háromdimenziós képernyőt.
16.11. A távközlés magyar találmányai
A távközlés történetének egyik legnagyobb ma-

gyar találmánya Puskás Tivadarhoz (1844-1893) kö-
tődik. 1893. február 15-én mutatta be a telefonhír-
mondó nevezetű találmányát, mely a rádió elődjének
tekinthető. A készülék tulajdonképpen egy „Speciális telefon volt,
de szolgáltatása a mostani rádióénak felelt meg.” (Jeszenszky S.)
Puskás nevéhez még egy igen jelentős találmány, a telefonköz-
pont köthető. Számos tudománytörténész véleménye szerint Puskás Tivadar (világháló)
183
valóban Puskás Tivadar volt az, aki először felvetette a

telefonközpont ötletét (s ő is valósította meg), azonban
nem ő volt az, aki magát a működési elvet feltalálta. „A
központi kapcsolótáblát nem Puskás találta fel, használták
már távíróvonalak kapcsolására, de ő javasolta Edisonnak
telefonközpont és kiterjedt telefonhálózat építését.” (ua.)
Meg kell azonban említeni, hogy Thomas Alva Edison
(1847-1931), amikor 1911-ben Budapesten járt, egy de-
dikált fényképére ő maga azt írta rá, hogy „Puskás Tiva-
dar az első volt a világon, aki a telefonközpontot feltalálta”
(www.sztnh.gov.hu). (A magyar főváros volt a negyedik
európai főváros, ahol telefonszolgálat működött.) Érté-
kes találmánnyal gazdagította a távközlés kincsestárát
A telefonhírmondó Pollák Antal (1865-1943) és Virág József (1870-1901), akik a
munkatársa felolvasás közben Pollák-Virág-féle gyorstávírót alkották meg. „Ez kezdetben mor-
(világháló) zejelekkel dolgozott, tovább fejlesztve pedig percenként 750 szót
továbbított rögtön olvasható folyóírással.” (Kenyeres Á. 1994) A
távközlés nagy magyar feltalálói közül említsük meg továbbá
Chudy József (1735-1813) nevét, aki a világ első távjelzőkészü-
lékének a megalkotója (és az első magyar opera szerzője), illetve
Uher Ödönt (1892-1989), aki a fényszedőgépet készítette el.
16.12. Orvosi műszerek

A telefonhírmondó működési
elve (világháló) Az orvosi műszerek és gyógyászati segédeszközök között is
szép számmal találunk magyar találmányokat és fejlesztéseket.
Kevesek előtt ismert Frank Gábor (1908-1944), aki a komputer-
tomográfia (CT) működési elvének a kidolgozója (1938). A talál-
mány Frank Gábor megfogalmazása szerint „azon a felismerésen
alapul, hogy a testből kilépő sugarak összessége, amelyek a kereszt-
metszet síkjában levő gyújtópontból származnak, és a testet végte-
len sok oldalról világítják meg, a keresztmetszetet determinálják.”
Halálával abbamaradtak az ezirányú kutatások, a szabadalma
és feljegyzései íróasztalok mélyére kerültek, mígnem a hatvanas,
illetve a hetvenes években megjelent két tudós (30 évvel Frank
Gábor halála után). G. N. Hounsfield (1919-2004) és A. M.
Cormack (1924-1998) egymástól függetlenül a CT, illetve an-
nak vizsgálati lehetőségeivel kezdtek el foglalkozni, amiért 1979-
ben élettani vagy orvosi Nobel-díjban részesültek. A színtévesz-
tők számára jelent nagy segítséget Ábrahám György (1948) és
184
Wenzel Klára (1939) találmánya. A két gépészmérnök a szín-

tévesztést korrigáló szemüveg feltalálója. Napjaink egyik legna-
gyobb sikerű magyar orvosi találmánya Takáts Zoltán (1974)
nevéhez köthető. A kutató alkotta meg azt az intelligens sebész-
kést, ami Jedi-kés, onkokés vagy iknife néven ismert. A speciális
kés műtét közben azonnal adatot szolgáltat a szövetekről a mű-
tétet végző orvos számára. Nemzetközileg is számos elismerést
kaptak Juhász Imre (1936-2012) saját fejlesztésű csontpótló
protézisei, amelyeknek az élettartama és a kopásállósága jelen-
tősen megnőtt a korábbiakhoz képest. A hagyományos, fémből
készült injekcióstűhöz képest igazi áttörést jelent Lindmajer
István találmánya. A tű nélküli fecskendővel ugyanis szúrás és
fájdalom nélkül lehet a bőr alá juttatni (400 km/h sebességgel)
a hatóanyagot.
16.13. Műszer- és kézifegyvergyártás
A hazai műszergyártás talán legjelesebb képviselője a né-

met származású műszerész, Süss Nándor (1848-1921), akinek
neve nemcsak Magyarországon, hanem az ország határain túl
is ismert. Benne tisztelhetjük a hazai műszergyártás (optikai,
geodéziai, finommechanikai) megteremtőjét. Vállalata (a ké-
sőbbi Magyar Optikai Művek) többek között az Eötvös-féle
torziós ingát is gyártotta. Süss jelentőségét mi sem bizonyítja
jobban, mint Eötvös Loránd róla szóló, számos helyen olvasha-
tó idézete, melynek egyik részlete a következő: „…Én részem-
ről egész nyíltsággal jelenthetem ki, hogy ami keveset tudományos
kutatásaim során elértem azt Süss segítsége nélkül aligha értem
volna el.” Találmányai alapján nyugodt szívvel sorolhatjuk a
18. századi polihisztort, Kempelen Farkast (1734-1804) is a
műszerkészítők közé, hisz az általa alkotott gépek és műszerek
(sakkgép, írógép őse, beszélőgép) a kor technikai színvonalát
figyelembe véve igazi műremeknek számítottak. Kevésbé is-
mert az órásmesterként dolgozó Somogyi Adolf (1846-1919)
neve, aki a vízórát alkotta meg (1896). Frommer Rudolf
(1868-1936), bár gépészmérnöki diplomával nem rendelkezett,
munkássága alapján a legnagyobb magyar gépészek közé sorol-
ható. Frommer a Fegyver és Gépgyár Rt.-ben helyezkedett el,
majd nem sokkal ezután ő maga is elkezdett fegyvertervezéssel Frommer Rudolf (világháló)
185
foglalkozni. Munkássága során közel száz fegyverrel kapcsola-

tos szabadalma volt, amivel mind a mai napig a legsikeresebb
magyar fegyvertervező. Ha pedig a fegyvereknél járunk, akkor
említsük meg Szakáts Gábor (1892-1937) nevét is, aki a pán-
céltörő lövedék és a lángszóró feltalálója. Nevéhez saját elmon-
dása szerint több száz találmány köthető, legismertebb ezek kö-
zül is a lángszóró, amelyet a német hadsereg használt elsőként
az első világháborúban.
16.14. Kohómérnökök
A tervekkel ellentétben hazánk nem lett a „vas és acél or-

szága”, ennek ellenére számos olyan kohómérnököt adtunk
a világnak, akiknek a találmánya messze földön híres volt, s
újításaikat évtizedeken keresztül alkalmazták. Neves oktató és
akadémikus volt a selmeci gyökerekkel rendelkező Cotel Ernő
(1879-1954), aki kohómérnökként és tanárként is jelentős ered-
ményeket ért el. A hazai kohászat egyik legjelesebb képviselője
volt Temesszentandrási Guido (1911-1986), újításai közül az
ún. ékes tégla és a JF acél (=jól forgácsolható) a legismertebbek.
Kerpely Antal (1837-1907) szabadalmai „közül kiemelkedő a
id. Kerpely Antal (világháló)
vasnak foszfor és kénszennyezéstől való megtisztítása. Ő végezte az
első mikroszkópos fémvizsgálatokat.” (Németh J.) Fiában, ifjabb
Kerpely Antalban (1866-1917) a forgórostéllyal ellátott gázfej-
lesztő készülék megalkotóját tisztelhetjük (Kerpely-generátor).
A hazai öntészeti felsőoktatás megteremtőjeként tekinthetünk
Nándori Gyula (1927-2005) miskolci professzorra. A Kohó-
mérnöki Kar egykori dékánja elsősorban az öntvények megszi-
lárdulása közben lejátszódó folyamatok terén végzett kutatási
eredményeivel szerzett magának nemzetközi hírnevet.
16.15. Egyéb mérnöki területek

Csonka Pál
Számos olyan mérnöki találmány van, amit nehéz kategó-
riákba sorolni, vagy esetleg olyan speciális területet érint, hogy
csupán egy-két találmány tartozna hozzá. Az egyéb kategóriá-
ba sorolt találmányok és újítások a mérnöki tudomány széles
186
spektrumát felölelik, ennek ellenére talán itt lehet az olvasónak

a legnagyobb hiányérzete, mivel ami a mérnöki tudománnyal
kapcsolatos, és eddig nem lett bemutatva, annak itt kell(ene)
szerepelnie. Verancsics Faustus (János) (Fausto Veranzio,
Faustus Verantius) (1551-1617) fejében született meg először a
szélturbina elve, és a hidak egészének vasból történő megépíté-
sének az ötlete. Az ejtőernyő egyik korai, részletes ábrázolása
szintén az ő műve. Verancsics javasolta továbbá a kocsik rugós
alátámasztását.
Kőszeghi-Mártony Károly (Kőszegi Mártony Károly)
(1783-1848) alkotta meg 1829-ben az elveiben ma is változat-
lanul gyártott, sűrített levegős légzőkészüléket; ő a gulyáságyú
(tábori főzőkészülék) feltalálója és a földnyomáskutatás úttö-
rője.
Asbóth Sándor (1811-1868) New York rendezési tervének
készítője. A bitumenaszfaltot a járda burkolására Asbóth javas-
latára kezdték el New York városában használni. Egy újfajta Verancsics Faustus
szedőgép, az Elektrotypograph társfeltalálója Méray Horváth emléktáblája
(Veszprém, Vár utca 3. szám)
Károly (1859-1938) (Rozát Károllyal közösen). Schless István
(1885-1962) a mesterséges márvány és az 1200 °C-ig
éghetetlen fa feltalálója. Szilvay Kornél (1890-1957)
a tűzoltók által ma is használt szárazoltó feltalálója
(1923), mellyel elkerülhető a korábbi készülékeknél
bekövetkező vízkár.
Megalkotását követően hamarosan világszerte is-
mertté vált a Heller-Forgó-rendszerű légkondenzációs
hűtőtorony (1958). A feltalálók, Heller László (1907-
1980) és Forgó László (1907-1985) azt a régóta meg-
lévő problémát oldották meg, hogy a hűtés gyakorla- Kőszeghi Mártony Károly
tilag vízveszteség nélkül történjék. A hűtővíz zárt rendszerben emléktáblája
kering, így a párolgás nem csökkenti a víz mennyiségét. (Sopron, Hátsókapu utca 2. szám)
Csonka Pál (1896-1987) a BME tanszékvezető profes�-
szora volt. Csonka János fia máig ható módon, a héjelmélet
nemzetközileg is elismert tudósa volt. Csicsátka Antal („Mr.
Audio”) (1911-1976) a sztereórögzítés és a sztereóátvitel kidol-
gozója, az első magyar gyártmányú magnetofon kifejlesztője.
A földrengésbiztos épületek tervezésének egyik legnagyobb
szaktekintélye – sokáig a világ legidősebb olimpiai bajnoka volt
– Tarics Sándor (1913-2016), aki az 1970-es években fejlesz-
tette ki találmányát, mely a földrengések erejét nyeli el. Tarics
187
Sándor találmányát alkalmazva a világ számos pontján több ezer

felhőkarcoló épült. Csanda Ferenc (1925-2004) találmányával
lehetővé vált, hogy a földalatti közművek hibáinak helye ponto-
san megállapítható legyen. Major György „egy olyan többfunkci-
ós szelepet (készített – a szerző), amely terrortámadás, tűzeset, üze-
mi baleset, földrengés esetén automatikusan el tudja zárni a gázt
és megnyitni a vizet” (Noszticzius Z.). Hazánkban „kazánkirály-
ként” vált ismertté Morvai Ferenc (1946) neve, akit a szélesebb
közvélemény az általa finanszírozott Petőfi-kutatás kapcsán is-
mert meg. Az általa kifejlesztett kazánokból hazánkban eddig
több mint 10 000 darabot, külföldön pedig több
mint 50 000 darabot adtak el. A különleges techni-
kai tulajdonságokkal rendelkező kazánokat nemcsak
hazánkban, hanem Oroszországban és Kínában is
gyártják. Eredetileg építészmérnökként végzett min-
den idők legsikeresebb játéktervezője, Rubik Ernő
(1944). 1974-ben született meg az a találmánya,
mellyel a játékipar koronázatlan királyává tette ma-
gát: a bűvös kocka. Találmányát 1975. január 30-án
nyújtotta be a Találmányi Hivatalhoz, amely olyan
zseniális tulajdonságokkal rendelkezik, mint azelőtt
Gömböc (100 csoda – A jövő egyetlen háromdimenziós tárgy sem. Így például a háromdimen-
születése című kiállítás) ziós kiterjedése ellenére egyszerre több eleme is képes volt mozog-
ni, akár ellentétes irányban is.
Az elméleti mechanika és az alkalmazott matematika a ku-
tatási területe két műegyetemi tanárnak, Domokos Gábornak
(1961) és Várkonyi Péternek (1979). Az ő nevükhöz fűződik a
világsajtót is széles körben bejárt találmány, a Gömböc elnevezé-
sű háromdimenziós tárgy (2006).
„A Gömböc az első ismert homogén test, melynek egy stabil és egy instabil, azaz összesen két
egyensúlyi pontja van. Bizonyítható, hogy ennél kevesebb egyensúlyi helyzettel rendelkező test
nem létezhet. A Gömböcöt bárhogy tesszük le, mindig a stabil egyensúlyi pontjába (S) tér vis�-
sza. Így viselkedik a keljfeljancsi is. Míg a keljfeljancsi visszaállása egy nehezéknek köszönhető,
a Gömböc csupán egyetlen, homogén anyagból készült, ezért maga a forma biztosítja talpra
állását. A Gömböc gerincének tetején található az egyetlen instabil egyensúlyi pontja (I). Ebben
a helyzetben elvileg képes lenne megállni, de a legkisebb zavarás hatására elbillen onnan, hason-
lóan egy hegyére állított ceruzához. A kérdést, hogy vajon létezik-e ilyen test, V.I Arnold, orosz
matematikus vetette fel 1995-ben, egy hamburgi konferencián Domokos Gáborral folytatott
beszélgetés során.” (www.gomboc.eu)
188
A fémhabok fejlesztése terén ért el kimagasló eredményeket

Babcsán Norbert (1973). Ő az alumíniumhab megalkotója,
illetve nagy része volt a NASA részére értékesített űrkemence
kifejlesztésében.
Losonczi Áronról (1977) túlzás nélkül állíthatjuk, hogy
egy olyan találmány kötődik a nevéhez, mely forradalmasíthat-
ja az építészetet. Ő ugyanis a fényáteresztő beton megalkotója
(2002). A beton rendkívüli tulajdonságát annak köszönheti,
hogy hajszálvékony optikai üvegszálak lettek hozzáadva, mely
által a fény átszűrődik rajta, azonban a hagyományos betonra
jellemző tulajdonságait megőrzi (vagyis ugyanolyan szilárd ma-
rad, mint a hagyományos beton).
Az energetika professzora volt Lévai András (1908-2003).
A Műegyetem neves tanára a negyvenes években tervezte meg
a Csepeli Erőmű rekonstrukcióját, a világháború után pedig
az erőművek helyreállításának egyik vezetője volt. Miniszter-
helyettesként a hatvanas évektől kezdve a hazai szénerőművek
mind az ő irányításával épültek, illetve a magyar atomenergia
program elindítója is Lévai professzor volt.
Zárásképpen pedig említsünk meg négy további gépészmér-
nököt: Bermann Miksa (1861-1925) a szikrapróbás módszer
feltalálója. Reich Ernő (1887-1965) hazai szabadalmainak szá-
ma több mint száz, legismertebb találmánya az ún. Reich-fo-
gó (áramfogó) néven ismerté vált villamossági mérőműszer. A
gödöllői GANZ Árammérőgyár főkonstruktőreiként készített
Mondl Ferenc (1902-1964) és Vecsei Géza (1902-1960) közö- Bermann Miksa (világháló)
sen egy világviszonylatban is sikeres árammérőt.
189
17. Művészet
17.1. Balett- és cirkuszművészet
Balettművészet
A hazai balett európai szintre emelkedése a 20. század ele-

jén történt meg. Ebben nagy szerepe volt Nicola Guerra (1865-
1942) olasz balettmesternek, akit 1902-ben szerződtettek az
Operaházba (1902-1915) (Szlavikovszky B. 2009); távozása
után azonban évekig hanyatlott a magyar balettművészet. A
következő évtizedek kiemelkedő művészei közé tartozott Ha-
rangozó Gyula (1908-1974), akinek „táncai évtizedekre meg-
határozták a magyar nemzeti balett fejlődését…” (Székely Gy.
1994). Nádasi Ferenc (1893-1966) szintén ennek a korszak-
Harangozó Gyula nak a jeles balettművésze volt. Nádasdi „Saját képzési módszert
balettmester és Lakatos alakított ki az olasz klasszikus balettpedagógia elvei alapján, és
Gabriella balettművész
nagyszerű eredményeket ért el. Az operai balettegy. összes vezető
(1958) (FORTEPAN /
FSZEK Budapest Gyűjtemény táncosa korábban Nádasi-növendék volt, de a ma működő balett-
/ Sándor György) mesterek is az ő eredményei alapján dolgoznak.” (ua.) Milloss
Aurél (1906-1988) a világ számos városában ünnepelt rendező
volt, éveken keresztül pedig a milánói Scala
balettigazgatói tisztét is betöltötte. A magyar
balett egyik legnevesebb képviselőjeként tar-
tották számon itthon és külföldön egyaránt
Seregi Lászlót (1929-2012), aki a reneszánsz
emberekre jellemző sokszínűséggel használ-
ta a művészet egyes ágait koreográfiáiban. A
kortárs magyar balett két legnagyobb kép-
viselője Dózsa Imre (1941) és Markó Iván
(1947). Dózsa Imre elismertségét jelzi, hogy
1989-1991 között a chilei Állami Színház
A Győri Balett előadása,
a szólista Markó Iván (1979) balettigazgatója volt. Markó Iván a Győri Balett megalapító-
(FORTEPAN / ja, 1974-ben pedig a tánckritikusok a világ tíz legjobb táncosa
Urbán Tamás) közé választották.
190
17. Művészet
Cirkuszművészet
Nagy hagyományokkal rendelkezik hazánkban a cirkusz-

művészet, amely elsősorban családokhoz, ún. cirkuszdinaszti-
ákhoz kötődik. A legismertebb és legnagyobb hagyományokkal
rendelkező, ma is cirkuszi társulatot működtető családok közül
említést érdemel az Eötvös-, a Richter- és a Picard-dinasztia.
Az Eötvös-család története 1894-ben kezdődött, amikor báró
Eötvös Ferenc egy cseh artistalányba lett szerelmes, majd csat-
lakozott a társulathoz. A család leghíresebb tagja a zenebohóc,
Eötvös Gábor (1921-2002), akinek szállóigévé vált mondata a
„Van mááásik!”. A korabeli írásos források alapján a Richter-
családnak 1821-ben már a brandenburgi kapunál felállított cir-
kuszi sátra volt. A francia eredetű Picard-család szintén nagy
Eötvös Gábor
hagyományokkal rendelkezik, több mint száz éve szórakoztat- (Budapest, Fővárosi
ják a nagyérdeműt. Nagycirkusz)
Legvégül pedig említsük meg azt, hogy hazánkban találha-
tó a világ egyik legrégebben működő artistaképző iskolája. A
Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola és Szakiskola elődje
(Állami Artistaképző Intézet) 1950-ben nyitotta meg kapuit a
leendő artisták előtt.
17.2. Előadóművészet
(színház- és filmművészek, rendezők, operatőrök, humoristák,

illuzionisták és bűvészek)
Az előadóművészek kapcsán nehéz olyan objektív értékmé-

rőt találni, ami valakit egyértelműen a „világszínvonalú” művé-
szek közé emel. A magyarországi művészek esetében ezért szinte
kizárólag csak a hazai elismerést lehet alapul venni. A kön�-
nyebb áttekinthetőség érdekében a fejezet felépítése és jelölése
kissé eltér a többi fejezetben megszokottól. Főszabály szerint a
filmek nevei vannak félkövérrel szedve, zárójelben utána a film
készítésének dátuma szerepel, majd a színészek nevei vannak je-
lölve. A színészek születési dátuma az esetek többségében nincs
feltüntetve, mert az a szöveg átláthatóságát nagyban nehezíte-
né. Előfordul egyes filmeknél, hogy a film után nem szerepel
név. Ennek az az oka, hogy ezekben az esetekben elsősorban
191
a film megnevezését tartottam fontosnak, és rendszerint olyan

színészek szerepeltek benne, akiket már más filmek kapcsán
említettünk.
A magyar színművészeket bemutató fejezetben a művésze-
ket elsősorban a mozi- és a tévéfilmek alapján mutatom be.
Általánosságban elmondható, hogy a jó színpadi színészek
többségükben jó és ismert filmszínészekké is váltak. A kivételt
ez alól a múlt század eleji és a határon túli színészek, illetve
a vidéki színházak művészei jelentik. A századelő színészeinek
idején még igen kezdetleges volt a filmgyártás, ráadásul a fil-
mek művészi értékének megítélése sem volt még akkor egyér-
telmű. A határon túli színészek szinte egyáltalán nem juthattak
filmszerepekhez, mivel magyar nyelvű filmkészítés a szomszé-
dos országokban gyakorlatilag nem létezett. Szintén elég nagy
kontraszt figyelhető meg a filmszerepek tekintetében a „vidéki”
és a „fővárosi” színészek között. Sajnos a vidéki lét e tekintetben
is óriási hátrányt jelent, a főváros-központúság miatt sok vidé-
ki színész hiába volt rendkívül tehetséges, országos ismertséget
nem szerezhetett magának.
17.2.1. A színészet és filmkészítés hazai hőskora
A magyar nyelvű színészképzés 1865-ben indult a Színésze-

ti Tanodában. Az intézmény 1885-től az Országos Színésziskola,
majd az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia nevet
viselte (Nánay I. 2005). Jelenleg a Színház- és Filmmű-
vészeti Egyetem mellett a kaposvári Pannon Egyetemen
folyik még felsőfokú színháztudományi képzés, illetve
közel tucatnyi színitanoda képez színészeket. Magyaror-
szágon kívül felsőfokú magyar nyelvű színészképzés ki-
zárólag Marosvásárhelyen folyik. Hazánkban napjaink-
ban közel kétszáz hivatásos színházi társulat, befogadó
színház és előadóterem, állandó nyári színház, alternatív
színház, kisebbségi színház és bábszínház található. Kü-
lönleges színfolt volt a hazai színházi palettán az Usztics
Mátyás alapította Nemzeti Kamara Színház. A Kárpát-
Az első Nemzeti Színház medencei színészekből verbuvált társulat minél több magyarlak-
épülete (Budapest, Rákóczi ta településére próbált eljutni, oda is, ahol előttük még sohasem
út /korábban: Kerepesi út/ járt magyar színész, és sohasem volt színházi előadás. A színház
3. szám) (FORTEPAN / Usztics Mátyás halálával, 2017-ben szűnt meg.66
Budapest Főváros Levéltára.
Levéltári jelzet: HU.BFL. 66 Az alapító halála után a színház Új Magyar Kamara Színház néven
XV.19.d.1.08.063) működik tovább.
192
17. Művészet
Az elmúlt több mint egy évszázad alatt több olyan magán

színiiskola alakult, mely méltán vált híressé. Ezek közül is a
legismertebb a Rákosi Szidi Színésziskola (1893-1935) (alapító:
Rákosi Szidi /1852-1935/), a Rózsahegyi Kálmán Színiiskola
(alapító: Rózsahegyi Kálmán /1873-1961/) és Lakner Bácsi
Gyermekszínháza67 (1920-as évektől 1944-ig) (alapító: Lakner
Artúr /1893-1944/).
Európában az elsők között alakultak hazánkban filmgyártó
vállalatok, először 1898-ban Budapesten, majd Kolozsvárott.
Nem sokkal ezután megszületett az első magyar játékfilm, A
tánc (korabeli helyesírással: A táncz) (1901). E rövid (néhány
perces) filmben már olyan legendás színészek is játszottak, mint
Blaha Lujza és Fedák Sári. 1911-ben megalapították az első ma-
Blaha Lujza (világháló)
gyar filmstúdiót, a Hunniát, melyet még számos stúdió köve-
tett (Star Filmgyár, Corvin Filmstúdió, Phönix stb.), azonban
ezek nagy része rövid idő múlva megszűnt. A főváros mellett
Kolozsvár ugyancsak jelentős központja volt a hazai filmgyár-
tásnak. A helyi színház direktora, Janovics Jenő (1872-1945)
volt az, akinek a stúdiójában számos nagysikerű film született
(pl. Sárga csikó68, Bánk bán69) (Veress J. 2006).
„Az erdélyi filmgyártás mérlege kedvező. 1903 és 1912 között főleg városképeket,
dokumentumfelvételeket és időszerű témákat feldolgozó műveket hoztak forgalomba. A második
periódus az „aranykor” (1913-1918). 12 dokumentum- és 10 moziszkeccs mellett 68 játékfilm
született Janovics műtermeiben. 1919 és 1930 között 18 dokumentumfilm, 5 moziszkeccs és két
úgynevezett művészfilm szerepel a leltárban. Nagyvárad, Temesvár és Arad is hozzájárult a
virágzáshoz.” (Veress J. 2006, 11-12.)
Ebben az időben rendezte Korda Sándor (1893-1956) a

Gólyakalifa (1917) (Beregi Oszkár) és Az aranyember (1918)
(Beregi Oszkár) című filmeket. A századelőn a pezsgő kulturá-
lis életet élő Budapestet is magával ragadta a film varázsa, így
sorra nyíltak meg az új filmszínházak, és minden évben filmek
67 A gyermekszínház célja nem színészek nevelése volt, azonban számos,

később nagynevű színész itt sajátította el a színészmesterség alapjait
(pl. Ferrari Violetta, Ruttkai Éva).
68 A Sárga csikó című filmhez köthető a magyar filmgyártás első na-
gyobb tragédiája. A film forgatása közben Imre Erzsi színésznő a Sza-
mosba fulladt (Veress J. 2006 ).
69 A filmet Kertész Mihály (1886-1962) rendezte 1914-ben, egyik sze- Janovics Jenő (világháló)
replője Jászai Mari (1850-1926) volt.
193
tucatjai láttak napvilágot (1918-ban 102 db!). Feltétlenül meg

kell említeni az előző korok színész- és rendezőlegendáit, akik
csupán születési évük miatt nem tudtak a kamerák elé vagy
mögé állni, a saját korukban azonban szintén olyan csillagok
voltak, mint a későbbi korok filmsztárjai (színészek: Dériné
Széppataki Róza, Jókainé Laborfalvi Róza, Újházi Ede, rende-
zők: Paulay Ede, Szigligeti Ede).
Az Újházi tyúkhúsleves ma már nem hiányozhat egy magára adó étterem étlapjáról. A leves
megálmodója a híres debreceni születésű színész, Újházy Ede volt. Nagy Endre, „a magyar
kabaré atyja” volt az, aki a Nyugatban megírta, hogy is kell e fenséges ételt elkészíteni.
„Nem sajnálta a fáradságot, költséget, elutazott Debrecenbe, hogy saját találmányú levesének
anyagát beszerezze. Vén kakasok kellettek ehhez a leveshez, amelyeknek megkeményedett iz-
maiba szerelmi viharok íze-sava gyülemlett össze. Három napig egyfolytában kellett főniük,
amíg belemálltak a levesbe és eggyé főttek a zöldséggel, főként a legendás jelentőségű zellerrel.
Különösen vigyázott, hogy el ne kallódjanak a kakasok taréjai és egyéb megkülönböztető szervei,
amelyeknek átazonosuló képességében babonásan hitt. Megkülönböztető figyelmének jele volt,
ha valakit egy-egy ilyen részlettel megkínált. Egy ilyen tányér leves a beteget talpra állítja, s az
egészségest viruló ifjúvá teszi.” (Nagy E. 1930)
1919. április 12.: A magyar Tanácsköztársaság idején a vilá-

gon elsőként államosították a filmgyártást. A „dicsőséges 133
nap” alatt harmincegy film készült, amelyek közül mindössze
egy maradt meg az utókor számára. A tanácskormány bukása
után igen sok korabeli színész és rendező külföldre távozott,
és ott folytatta tovább pályafutását (pl. Kertész Mihály, Lugosi
Béla, Várkonyi Mihály, Korda Sándor).
1931-ben készült el az első hazai hangosfilm, A kék bál-
vány, amely nem aratott nagy sikert, a Hyppolit, a lakáj (1931)
viszont igen. Ez volt az első olyan magyar film, ami nemcsak,
hogy óriási sikert aratott, hanem szereplői a kor sztárjaivá is
váltak (Csortos Gyula, Kabos Gyula). A film rendezője Szé-
kely István (1899-1979) volt, írója pedig Nóti Károly (1892-
Csortos Gyula (világháló) 1954). Három esztendővel a Hyppolit után elkészült a Gaál
Béla (1893-1945) rendezte újabb nagysikerű mű, a Meseautó
(1934) (Gombaszögi Ella, Gózon Gyula, Kabos Gyula, Perczel
Zita, Tolnay Klári). Sikere akkora volt, hogy néhány év lefor-
gása alatt hetvenöt, a Meseautóhoz hasonló vígjáték született.
A világháborút megelőző néhány évben a magyar filmipart
erőteljes fellendülés jellemezte, így 1943-ban már 53 játékfilm
194
17. Művészet
készült. 1940-re elkészült a kétszázadik magyar hangosfilm, a

„A hazaszeretet egy nem-
Dankó Pista (Jávor Pál, Lukács Margit, Rózsahegyi Kálmán), zetben az, ami a testben
amelynek Horthy Miklós kormányzó jelenlétében volt a premi- az egészség; attól nag�-
erje. Kalmár László (1900-1980) rendező nevét azonban nem a gyá nő, anélkül elsorvad.
Dankó Pista tette híressé, hanem az 1939-ben rendezett Halá- Hazaszeret nélkül nincs
los tavasz, melyet Zilahy Lajos regényéből Jávor Pál és Karády nemzet, csak horda.”
Katalin főszereplésével mutattak be. A korszak sokak által ra- (Jászai Mari)
jongott női filmcsillaga volt Karády Katalin (1910-1990), Szö-
rényi Éva (1917-2009), Perczel Zita (1918-1996),
Szeleczky Zita (1915-1999), Tolnay Klári (1914-
1998), Muráti Lili (1912-2003), Turay Ida (1908-
1997) és Gombaszögi Ella (1894-1951), közülük
többen a második világháborút követően külföld-
re távoztak.
Jászai Mari (1850-1926) és Bajor Gizi70 (1893-
1951) szintén koruk legismertebb színésznői közé
tartoztak, azonban hírnevüket elsősorban színpa-
di szerepeiknek, s nem pedig filmbeli alakításaik-
nak köszönhetik. Szintén ennek a korszaknak volt
az ünnepelt csillaga Ódry Árpád (1876-1937), aki
színházi színészként és rendezőként, illetve film- Szörényi Éva
színészként is számos marandó alkotást nyújtott (Mátyás Sz. és a szerző (1994) (USA)
– Mátyás T. 2003).
A legendás színésznő, Bayor Gizi tragikus halálának híre bejárta a korabeli sajtót. Férje,
Germán Tibor (1888-1951) neves fül-orr-gégész professzor volt, akinek elborult az elmé-
je, és rögeszméjévé vált, hogy a feleségét súlyos betegségek fenyegetik. A művésznőnek
rendszeresen adott B-vitamin injekciót, a végzetes napon azonban nem vitamin, hanem
morfium volt a fecskendőben, ami azonnal végzett vele. Ezt követően Germán magával is
végzett (Takács I. 2007).
1942-ben ismét egy nagysikerű filmet mutattak be, a Szőts

István (1912-1998) rendezte Emberek a havasont, melyben
a főszereplő Görbe János (1912-1968) volt. A film Nyírő Jó-
zsef A Krisztus-faragó ember című elbeszélése alapján született,
70 Számos forrás szerint a színésznő vezetékneve helyesen: Bayor. A Szí-

nészkönyvtárban Takács István erről a következőket írja: „Ő például
sohasem írta le nevét másképp, mint Bayor Gizi. Ellipszilonnal. De
már az 1930-as Színészeti lexikonban Bajor Giziről beszél Schöpflin,
pontos jével... és azóta mindenki, még a róla elnevezett Színészmúze-
um is így íródik, pontos-jével.” (Takács I. 2007)
195
melynek filmváltozata nemcsak itthon, hanem Olaszország-

ban is igen sikeres volt. Szintén az 1942-es év sikerfilmje lett
a Ráthonyi Ákos (1908-1969) rendezte Katyi (Bilicsi Tivadar,
Kiss Manyi, Tolnay Klári). A korszak kiemelkedő operatőre volt
Makay Árpád (1911-2004), aki 1948-tól külföldön élt. Nevéhez
köthető olyan nagysikerű filmek operatőri munkája, mint pl. az
Egy bolond százat csinál, Halálos tavasz, Ének a búzamezőkről,
Talpalatnyi föld (Mátyás Sz. – Mátyás T. 2003).
17.2.2. Filmművészet a szocializmus időszakában

Kiss Manyi
(FORTEPAN / 1945-től a szovjet filmek hatására a szocialista realizmus ha-
Kotnyek Antal) tározta meg a keleti blokk országainak filmművészetét. A fil-
meket szigorúan cenzúrázták és nemegyszer bezúzták, vagy a
raktárak mélyére kerültek, ha nem feleltek meg a rendszer elvá-
rásainak. A II. világháborút követő években az ország újjáépí-
tése miatt és a zűrzavaros helyzetnek köszönhetően elenyésző
volt az új filmek száma. Az elkészült néhány film közül kiemel-
kedik a Balázs Béla (1884-1949) forgatókönyve alapján Rad-
ványi Géza (1907-1986) által rendezett Valahol Európában
(1947)71 című alkotás (Bárdy György, Gábor Miklós, Somlay
Artúr). 1945-től, de különösen a fordulat évétől (1948) egyre
erőteljesebb volt a cenzúra, így az akkori vezetésnek nem tetsző
filmeket nem lehetett bemutatni (pl.: Szőts István Ének a búza-
mezőkről /1947/ /Görbe János/). Igen sok tehetséges rendező és
színész, látva a sorozatos falba ütközést, elhagyta Magyarorszá-
got, és külföldön próbált szerencsét. A válságos korszak egyik
Kevesek előtt ismert, meghatározó filmje az 1948-ban készült Talpalatnyi föld (ren-
hogy Radványi Géza dező: Bán Frigyes), amely a két világháború közötti parasztság
testvére volt Márai Sán- nyomorúságos életét mutatja be (Makláry Zoltán, Soós Imre,
dor író, illetve az a tény,
Szirtes Ádám). 1949-ben született meg az első magyar színes
hogy Louis de Funes
(1914-1983) francia szí- film, a Lúdas Matyi, melyben a főszerepet a balmazújvárosi
nész sikeréhez – egyesek születésű Soós Imre játszotta (Mátyás Sz. – Mátyás T. 2003).
szerint nagyban – hoz- Sztálin halálával (1953) a hazánkban tapasztalható enyhülés
zájárult a magyar ren- a filmművészetre is kihatott, és az azt megelőző évekhez ké-
dező is, mivel az ’50-es pest szabadabb kezet kaptak a rendezők. A korszak jelentősebb
években számos filmjé- alkotásai közül az alábbiakat érdemes kiemelni: Makk Károly
ben szerepelt.
71 Radványi Géza további jelentős filmjei a Tamás bátya kunyhója (1965)
és a Circus Maximus (1980).
196
17. Művészet
(1925-2017): Liliomfi (1954) (Dajka Margit72, Darvas Iván);

Révész György (1927-2003): 2 X 2 néha 5 (1954) (Kazal Lász-
ló, Kállai Ferenc, Kiss Manyi, Zenthe Ferenc) és Az oroszlán
ugrani készül (1969) (Ajtay Andor, Psota Irén, Bujtor István).
A korszak talán legnagyobb sikerű filmje a Fábri Zoltán (1917-
1994) rendezte Körhinta (1956) Törőcsik Mari (1935-2021) és
Soós Imre (1930-1957) főszereplésével, amit a Hannibál tanár
úr (1956) követett. Ehhez az időszakhoz kapcsolódik Homoki
Nagy Istvánnak (1914-1979) a munkássága, aki számos nagy-
sikerű természetfilmet rendezett (Gyöngyvirágtól lombhullá-
sig /1953/, Cimborák /1956-57/ stb.) (Mátyás Sz. – Mátyás T.
Soós Imre
2003). (Balmazújváros,
Az 1956-os forradalmat követően ismét megdermedt a ma- Semsey Andor Múzeum)
gyar filmgyártás, pontosabban néhány éves „pihenőre” kény-
szerült. Sok színész, operatőr és rendező hagyta el az országot
(pl. Kovács László, Szőts István, Zsigmond Vilmos) vagy került
börtönbe (pl. Darvas Iván, Mensáros László).
„A nők iszonyatosak tudnak lenni! Megérzik a sikert, és tönkre-

teszik az embert, széttépik, megzabálják.”
(Márkus László)
A néhány esztendős dermedtséget követően az ország ismét

kezdett ébredezni, és 1959-ben megszületett a Bán Frigyes ren-
dezte Szegény gazdagok (1959) (Bara Margit, Benkő Gyula),
majd 1961-ben a korszak egyik legjelentősebb filmje, a Fábri
Zoltán rendezte Két félidő a pokolban. Utóbbi a német kon-
Kállai Ferenc (1961)
centrációs táborok lágerválogatottjainak drámai küzdelmét
(FORTEPAN /
mutatja be (Garas Dezső, Márkus László, Sinkovits Imre, Szalay Zoltán)
Szendrő József, Gera Zoltán). Mamcserov Frigyes nevéhez köt-
hető a nagysikerű vígjáték, a Mici néni két élete (1962) (Kiss
Manyi, Mezey Mária, Páger Antal, Sulyok Mária), illetve a
Jókai Mór regénye alapján íródott tévéjáték, Az utolsó budai
basa (1964) (Csurka László, Váradi Hédi).
72 Legtöbbször a „Dayka” írásmóddal lehet találkozni, azonban „Dajka”

néven anyakönyvezték (Takács I. 2007).
197
A hatvanas évek népszerű tévéfilmje volt az első világ-

„Azt hiszed, nagy tett
kell ahhoz, hogy meg- háború után játszódó Bors című kalandfilmsorozat (1968)
maradj az utókornak. (Sztankay István, Antal Imre, Bujtor István, Koncz Gábor,
Végtelen és önzetlen Almási Éva, Sinkó László). Szintén nagy nézettséget ért el a
szeretet kell hozzá.” nagysikerű musicalból készült film, az Egy szerelem három
(Váradi Hédi)
éjszakája (1967) (Venczel Vera, Darvas Iván, Latinovits Zol-
tán, Sinkovits Imre, Király Levente) (Takács I. 2007).
Az ötvenes években rendkívül hátrányos volt, ha a felsőfo-

kú oktatási intézménybe felvételizőnek valamelyik szüleje
a múlt rendszer hivatalnoka, fegyveres szervének tagja, ér-
telmiségi, nemesi származású vagy éppen egyházi személy
volt. Sztankay István a harmadik felvételijén, a Színművé-
szeti Főiskolán épp ezért az édesapja hivatása felől érdeklődő
felvételiztető kérdésére azt válaszolta, hogy az édesapjának
pásztor a foglalkozása. Később azonban be kellett vallania,
hogy lelkipásztor, édesapja ugyanis görögkatolikus pap volt.
A ’60-as években tűnt fel az a rendezőgeneráció, amelyik

Bánhidi László méltán öregbítette a magyar filmes szakemberek jó hírnevét a
(Keszthely, Kossuth u. 10. szám) világban. Így pl. Makk Károly (Elveszett paradicsom /1962/
/Páger Antal, Törőcsik Mari/), Kósa Ferenc (1937-2018) (Tíz-
ezer nap /1967/ /Görbe János, Kozák András, Rajz János/),
Sára Sándor (1933-2019) (Feldobott kő /1968/ /Berek Kati,
Őze Lajos/), Fejér Tamás (1920-2006) (A Tenkes kapitánya
/1963/ /Kibédi Ervin, Szabó Gyula, Zenthe Ferenc/), (Tüske-
vár /1967/ /Bánhidi László/) és Zsurzs Éva (1925-
1997) (A koppányi aga testamentuma /1967/ /Benkő
Péter, Bessenyei Ferenc, Bodrogi Gyula, Csákányi
László/). Szintén ebben az időben tűnt fel egy fia-
tal, később Cannes-ban díjat kapott rendező, aki a
magyar filmipar egyik legismertebb alakjává vált:
Jancsó Miklós (1921-2014). Legjelentősebb filmjei:
Oldás és kötés (1963) (Ajtay Andor, Bodrogi Gyula,
Domján Edit, Latinovits Zoltán), Szegénylegények
(1965) (Agárdy Gábor, Görbe János, Latinovits Zol-
tán), A harangok Rómába mentek (1958) (Gábor
Miklós, Pécsi Sándor) (Takács I. 2007).
Sinkovits Imre
(Budapest, Soroksári út)
198
17. Művészet
A ’60-as évek a magyar klasszikusoktól származó történel-

mi regények megfilmesítésének időszaka. Elsősorban Várkonyi
Zoltán (1912-1979) nevét érdemes kiemelni, aki a történelmi
filmek rendezésének nagymestere volt. Két legismertebb törté-
nelmi témájú filmje, A kőszívű ember fiai (1964) (Básti Lajos,
Tordy Géza) és az Egri csillagok (1968) (Bárdy György, Bitskey
Tibor, Blaskó Péter, Ruttkai Éva, Sinkovits Imre, Venczel
Vera). A ’60-as évek közepétől a 70-es évekig elsősorban a már
említett rendezők gazdagították műveikkel tovább a hazai
film kincsestárát, illetve új arcok is feltűntek, úgymint Makk
Károly (Szerelem /1971/ /Bitskey Tibor, Darvas Iván, Darvas Agárdy Gábor
Lili/), (Macskajáték /1972/ /Bulla Elma, Dajka Margit, Törő- (Budapest, Soroksári út)
csik Mari/), Herskó János (1926-2011) (Szevasz, Vera /1967/
/Mensáros László, Szirtes Ádám/), Keleti Márton (1905-1973)
(A tizedes meg a többiek /1965/ /Darvas Iván, Major Tamás,
Márkus László, Sinkovits Imre/), Sándor Pál (1939) (Régi idők
focija /1973/ /Garas Dezső, Kern András, Major Tamás/), Mar-
kos Miklós (1924-2000) (A dunai hajós /1974/ /Bujtor István,
Koltai Róbert, Koncz Gábor, Latinovits Zoltán/), Zsurzs Éva
(A fekete város /1971/ /Avar István, Bessenyei Ferenc, Gobbi
Hilda, Pécsi Sándor, Máthé Erzsi, Balázs Péter/) és Szinetár
Miklós (1932) (Rózsa Sándor /1979/ /Cserhalmi György,
Csurka László, Huszti Péter, Oszter Sándor/).
A ’60-as és ’70-es évek egyik legkiemelkedőbb színművésze
Latinovits Zoltán volt. A „Színészkirály” legnagyobb alakítá- Bessenyei Ferenc
(Budapest, Soroksári út)
sait a Szindbád (1971) (rendező: Huszárik Zoltán /1931-1981/,
női főszereplők: Ruttkai Éva és Dajka Margit), az Utazás a ko-
ponyám körül (1970) és az Isten hozta, őrnagy úr! (1969)
című filmekben láthattuk.
Nagy elismerés volt a magyar filmesek számára, hogy 1977-
ben a „televíziózás Oscar-díját”, Emmy-díjat kapott a Csukás
István regényéből készült tévéfilm, a Keménykalap és krump-
liorr (rendező: Bácskai Lautó István). A magyar filmművé-
szet egyik kiemelkedő ága az animációs film, amely itthon
és szerte a világban is már számos díjat és elismerést kapott.
Az első, nemzetközileg is elismert animációs filmrendezőnk
Macskássy Gyula (1912-1971) volt, akinek két nagysikerű
film köthető a nevéhez, A két bors ökröcske (1954) és a Párbaj
Garas Dezső
(1960). Macskássy után igen sokan próbálkoztak folytatni mű- (Budapest, Soroksári út)
vészetét, és nem is sikertelenül, amit a sok nemzetközi díjat is
199
nyert filmrendező száma bizonyít, mint például Dargay Attila

„Amikor még nem voltam
(1927-2009) (Vuk /1981/ /2,3 millió mozijegyet adtak el rá/),
stúdiótag, arról álmo-
Nepp József (1934-2017) (Gusztáv-sorozat /1964-77/) és Jan-
doztam, hogy jobb filme-
kovics Marcell (1941-2021) (János Vitéz /1975/, Fehérlófia73
ket fogok csinálni, mint
/1978/). A hazai animáció világszínvonalát mi sem jelzi jobban,
Walt Disney. Miután be-
mint az, hogy Rófusz Ferenc (1946) Oscar-díjat nyert A légy
kerültem, jobb filmeket
(1981) című filmjével.
szerettem volna csinálni,
1981: A magyar filmtörténet pirosbetűs éve, Szabó Ist-
mint Dargay Attila. Egy
ván (1938) Klaus Mann Mephistójával ekkor nyert Oscar-dí-
kis idő múlva egyszerű-
jat (Bánsági Ildikó, Cserhalmi György). Ezután nem sokkal,
en csak meg szerettem
1984-ben született meg Szabó következő nagysikerű műve, a
volna érni a nyugdíjkor-
Redl ezredes (Eperjes Károly, Major Tamás, Mensáros László,
határt. Ez utóbbi célo-
Ráthonyi Róbert).74
mat sikerült elérnem…”
1980-ban rendezte Mihályfy Sándor (1937-2007) az azóta
(Nepp József)
generációk számára kultuszfilmmé vált Indul a bakterház
című filmet (Csákányi László, Haumann Péter, Koltai Róbert,
Molnár Piroska, Pécsi Ildikó, Szilágyi István, Harsányi Gábor).
A ’80-as évek egyik kiemelkedő alkotása volt a Gyöngyössy
Gera Zoltán „meg- Imre és Kabay Barna által közösen rendezett Jób lázadása
pályázott egy Shakes- (1983) című film, melyet Oscar-díjra is jelöltek (Zenthe Ferenc,
peare-kurzust, amelyet a
Temessy Hédi).
British Drama League
szervezett és hirdetett Igen figyelemre méltó Mészáros Márta (1931) életműve,
meg. A színháztól nem aki számos rangos elismerésben részesült, és a ’80-as években
engedték ki, amit csípős egy trilógiával hívta fel ismét magára a figyelmet (Napló gyer-
hangú levélben megírt a mekeimnek /1982/, Napló szerelmeimnek /1987/, Napló apám-
pályázatot hirdető szerv- nak, anyámnak /1990/).
nek Londonba, s mivel A ’80-as évek vége felé már érződött a filmekben a nagyobb
már rég figyelték leveleit, alkotói szabadság, így születhetett meg Szomjas György Ko-
telefonjait, lebukott. Ál- pasz kutya (1981), Gothár Péter Megáll az idő (1981), Bere-
lamellenes izgatás miatt
ményi Géza Eldorádó (1988), Gárdos Péter Szamárköhögés
kilenc hónap börtönt ka-
(1987), Bacsó Péter Te rongyos élet (1983) és Sára Sándor
pott.”
(Magyar Nemzet, 2014) Pergőtűz (1982) című filmje. Sajnos azonban még a ’80-as
években is előfordult, hogy egy-egy kényesebb témájú filmet
nem engedtek bemutatni. Ezek hosszú évekre raktárak mélyére
73 Jankovics Marcell minden idők egyik legjobb rajzfilmrendezője, a Fe-

hérlófia című filmje bekerült a világ legjobb ötven rajzfilmje közé.
74 „A legjobb idegen nyelvű film kategóriában” jelölést kapott magyar
filmek: A Pál utcai fiúk (Fábri Zoltán), Macskajáték (Makk Károly),
Magyarok (Fábri Zoltán), Mephistó (Szabó István), Bizalom (Szabó
István), Redl ezredes (Szabó István), Hanussen (Szabó István).
200
17. Művészet
kerültek, így pl. Bacsó Péter (1928-2009) A tanu75 (1968) (Kál-

lai Ferenc, Őze Lajos, Both Béla, Fábri Zoltán), Ember Judit76
(1935-2007) Pócspetri (1982) és Kósa Ferenc Az utolsó szó
jogán (1986) című filmje (Béres Józsefről, a Béres-csepp felta-
lálójáról szól) (Mátyás Sz. – Mátyás T. 2003).
17.2.3. A magyar filmipar és színház

a rendszerváltozástól napjainkig
Az 1989-es esztendő jelentős változásokat hozott a filmipar-

ban, az állami támogatás drasztikus csökkenése miatt erőtelje- Mensáros László
sen visszaesett a hazai gyártású filmek száma. Sajnos Magyar- (FORTEPAN / Hangosfilm)
országon is elsősorban a hollywoodi tömegfilmekre lett sikk
beülni a mozikba. Ezt a tendenciát erősítette a multiplex mozik
terjedése is, ahol elsősorban amerikai filmeket vetítettek. A ha-
zai filmek visszaszorultak, azonban néhány magyar rendező, ha
csak rövid időre is, de sikeresen hódította vissza a filmszínhá-
zakba a hazai közönséget: Bujtor István Hamis a baba (1991)
(Bujtor István, Kern András), Szomjas György Roncsfilm
(1991) (Szirtes Ági, Gáspár Sándor), Koltai Róbert Sose ha-
lunk meg! (1992) (Koltai Róbert, Blaskó Péter, Csákányi Lász-
ló, Jordán Tamás), Kern András Sztracsatella (1995) (Kern
András, Eszenyi Enikő, Udvaros Dorottya, Reviczky Gábor,
Tábori Nóra), Kern András–Koltai Róbert A miniszter félre-
lép (1997) (Kern András, Koltai Róbert), Tímár Péter Csapd le
csacsi! (1991) (Pap Vera, Gáspár Sándor, Eperjes Károly, Esze-
Koncz Gábor és Bujtor István
nyi Enikő, Koltai Róbert), Csinibaba (1997) (Andorai Péter,
(1974) (FORTEPAN /
Reviczky Gábor, Pogány Judit, Molnár Piroska), Zimmer Feri Szalay Zoltán)
(1998) (Reviczky Gábor, Pogány Judit, Szacsvay László), 6:3,
avagy Játszd újra Tutti (1999) (Eperjes Károly).
Az 1990-es évektől kezdve egy, a ’80-as években elkezdett
igen nemes „hagyomány” látszott folytatódni, amit az István
a király című rockopera nyitott meg 1983-ban. Mégpedig az,
hogy egy-egy jelentős történelmi eseményt, személyiséget vagy
sorsfordulót ragadnak ki a rendezők a magyar történelemből,
Koltai Róbert, a Képzelt riport
75 A film címében az „ú” ékezet nélkül van. A filmben a filmrendező
egy amerikai popfesztiválról
Fábri Zoltán alakította Dániel Zoltánt.
76 Határozat című filmjét az Amerikai Filmintézet beválasztotta Min-
című musical előadásán
den Idők 100 Legjobb Dokumentumfilmje közé (http://mecenatura. (1973) (FORTEPAN /
mediatanacs.hu). Urbán Tamás)
201
és visznek filmvászonra: Koltay Gábor (1950) Honfogla-

lás (1996), Sacra Corona (2001), Adjátok vissza a hegyeimet
(2007), Mindszenty - A fehér vértanú (2010), Bereményi Géza
(1946) Hídember (2002), Mészáros Márta A temetetlen halott
(2004), Koltai Lajos (1946) Sorstalanság (2005), Szilágyi An-
dor (1955) Mansfeld (2006), Goda Krisztina (1970) Szabad-
ság, szerelem (2006), Bokor Attila 56 csepp vér (2007).
Több mint három évtizeden keresztül kellett várni a ma-
gyaroknak az újabb Oscar-díjra. Hosszú idő volt, de megérte.
Nemes Jeles László (1977) Saul fia című alkotása gyakorlatilag
minden létező elismerést begyűjtött, amit meg lehetet kapni.
Cannes-ban összesen négy díjat szerzett, majd a legjobb idegen
nyelvű filmként elnyerte a Golden Globe-ot (ezt korábban még
Bereményi Géza (1990) magyar film nem kapta meg), és ugyanebben a kategóriában
(FORTEPAN /
2016-ban az Oscart is, hogy csak a legrangosabb díjakat em-
Erdei Katalin)
lítsük. A Saul fia után mindössze egy esztendőt kellett várni
az újabb magyar sikerig. Deák Kristóf (1982) Mindenki című
filmjével 2017-ben nyerte el a legjobb élőszereplős kisfilmnek
járó Oscar-díjat.
A hazai filmszerető közönség azonban továbbra sem „nyu-
godhatott le”, ugyanis Enyedi Ildikó (1955) jóvoltából ismét
érdekeltek lettünk a legnevesebb filmeket felvonultató filmfesz-
tiválokon. A szobrocska ugyancsak arany volt, de nem Oscar,
hanem medve, amelyet eddig magyar rendező még nem kapott
meg sohasem. 2017-ben így első magyarként Enyedi Ildikó ve-
hette át a berlini filmfesztivál fődíját, az Arany Medvét Testről és
lélekről című alkotásáért.
A ’80-as évek végén, majd a ’90-es években számos filmsoro-
Piros Ildikó (1970) zat készült, amely a hazai filmipar hanyatlása miatt sok nagynevű
(FORTEPAN / vagy kevésbé neves színész számára is gyakorlatilag az egyetlen
Urbán Tamás) alkalmat jelentette, hogy filmben szerepeljen. Sokak számára pe-
dig ezek a könnyed, szórakoztató műfajú sorozatok hozták meg
az országos ismertséget (Linda /1984/ /Bodrogi Gyula, Pécsi
Ildikó, Harsányi Gábor/, Szomszédok /1987-1999/ /Raksányi
Gellért, Komlós Juci, Zenthe Ferenc/, Angyalbőrben77 /1988/
/Usztics Mátyás, Bárdy György/, Kisváros /1993-99/ /Hollósi
Frigyes, Rajhona Ádám, Usztics Mátyás, Kóti Árpád, Csomós
Mari, Piros Ildikó, Lukács Sándor, Dörner György, Kaszás Atti-
la/, Öregberény /1993-95/ /Szilágyi Tibor, Temesy Hédi/).
77 A Linda és az Angyalbőrben című sorozatok rendezője Gát György

(1947).
202
17. Művészet
A Magyar Rádió 1959-től 2007-ig 2500 részen keresztül

sugározta A Szabó család című rádiós szappanoperát, amely-
ben szintén számos igen neves színész szerepelt (Bács Ferenc,
Bánffy György, Benkő Gyula, Csákányi László, Csurka László,
Gobbi Hilda, Körmendi János, Rajz János, Szabó Ernő, Szuhay
Balázs, Zenthe Ferenc).
A Szabó család című rádiójáték a világ leghosszabb rádi-

ós szappanoperája volt, amely egy angyalföldi család életét
mutatta be. 1959 és 2007 között összesen 2500 részt sugá-
roztak. A rádiójáték főszereplői Szabó Ernő/Rajz János (Sza-
bó bácsi), Gobbi Hilda (Szabó néni), Benkő Gyula/Bánffy
György (Bandi), Vörösmarty Lili/Mednyánszky Ági (Icu) és
Garics János/Csurka László (Laci) voltak. Alapító írója Liska
Dénes. A rádiójáték epizódszerepeiben a korszak jeles színé-
szei közül többen megfordultak (Kollega T. I. 1996-2000).
17.2.4. A határon túli színjátszás
Mint arról a bevezető gondolatokban is szó esett, a külhoni

színészek és rendezők többségét nem ismeri még a színház- és
Zenthe Ferenc
filmkedvelő közönség sem, mivel nagyon kevés alkalmuk van (Budapest, Soroksári út)
magyarországi közönség előtt megmutatni színpadi tudásukat
(egyik fellépési lehetőségük a Magyar Színházak Kisvárdai
Fesztiválja), filmekben pedig elvétve szerepelnek csak.
Munkájuk felbecsülhetetlen, amit estéről estére végez-
nek a teátrumok színpadán, az misszió. A magyar nyelv
megmaradásának és a kultúra ápolásának egyik funda-
mentuma.
Az alábbiakban ismerjük meg a legnagyobb kül-
honi színi társulatokat és a legjelesebb színészeket és
rendezőket (zárójelben). Erdélyben mintegy két tucat
kisebb-nagyobb színház és művészeti műhely található,
melyek közül a legnagyobb múlttal rendelkező teátru-
mok Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Nagyváradon és
Szatmárnémetiben találhatók. Magyarországon kívül
egyedül Marosvásárhelyen működik jelenleg felsőfokú
színészképzés [Tompa Miklós (1910-1996) (rendező, Sinkó László és Raksányi Gellért
színházigazgató), Harag György (1925-1985) (színész, rende- (1977) (FORTEPAN /
ző, színházigazgató), Poór Lili (1886-1962) (színésznő), Szent- Szalay Zoltán)
györgyi István (1842-1931) (színész, rendező), Kovács György
203
(1910-1977) (színész, drámaíró, a kolozsvári, majd marosvásár-

helyi színművészeti főiskola tanára), Taub János (1927-2010)
(rendező, színházigazgató), Csorba András (1927-1987) (szí-
nész, színházigazgató, a Szentgyörgyi István Színművészeti In-
tézet rektora78)].
Felvidéken két nagyobb magyar nyelvű társulat található,
a Komáromi Jókai Színház és az „Európa legészakibb magyar
nyelvű színháza” címmel büszkélkedő kassai Thália Színház. A
kassai teátrum a régebbi alapítású, a városban már a 18. század
végén állandó színházépület volt, bár két évtizeden keresztül
még csak német nyelvű társulatok játszottak a városban [Dráfi
Mátyás (1942) (színész, színházigazgató), Ferenczy Anna (1933)
Latabár Endre (világháló) (színész), Holocsy István (1950-1996) (színész, rendező, szín-
házigazgató), Németh Ica (1944-2011) (színész), Beke Sándor
(1939) (rendező, színházigazgató)].
Kárpátalja első hivatásos színháza a beregszászi Illyés Gyu-
la Magyar Nemzeti Színház, amelyet 1993-ban alapítottak.
Első direktora és rendezője Vidnyánszky Attila (1964) volt, aki
2012 óta a Nemzeti Színház igazgatója.
Délvidéken két nagyobb magyar nyelvű színház található,
az Újvidéki Színház és a Szabadkai Népszínház. Az Újvidéki
Színház első előadását 1974-ben tartotta, Szabadkán azonban
már a 19. század elején színi előadásokat tartottak. A határtól
mindössze 2000 méterre lévő város teátrumában hajdan fellé-
pett Dériné Széppataki Róza és Latabár Endre is.
17.2.5. Operatőrök
A színészek után említsük meg a második világháborút kö-

vető időszak legjelentősebb operatőrei közül Ragályi Elemér
(1939) (Talpuk alatt fütyül a szél /1976/, Herkulesfürdői emlék
/1977/), Illés György (1914-2006) (Civil a pályán /1951/, Isten
hozta, őrnagy úr /1969/) és Koltai Lajos nevét (Redl ezredes
/1985/, Mephisto /1981/, A napfény íze /1999/). Túlzás nélkül
állíthatjuk mindhárom operatőrről, hogy életművük alapján a
Illés György (1975)
(FORTEPAN / Kende János) világ legjelesebb művészei közé tartoznak.
78 Azon kevés határon túli színészek egyike, akik magyarországi filmsze-

repet kaptak. Az Aranyember című filmben Tímár Mihályt alakította.
204
17. Művészet
17.2.6. Magyar filmesek a nagyvilágban

Koltai Lajosról ne-
vezték el kollégái azt
Hollywood bámulatos fejlődésében nekünk, magyaroknak
a különleges eljárást,
is elévülhetetlen érdemeink vannak. Számos színész és filmes
amit ő Montreálban, a
szakember dolgozott a városban, számuk állítólag olyannyira
Hulló angyal című film
nagy volt, hogy Zukor Adolf az irodájában egy táblát is elhe-
forgatásakor használt.
lyezett, amin a következő felirat állt: Being Hungarian is not
A Lajosing (lajosolás)
sufficient! (Nem elég magyarnak lenni!). A hollywoodi magyar
eljárás lényege, hogy a
filmesek közé kizárólag azon személyeket soroltam, akik vagy
forgatás során a rendező
Magyarországon születtek, vagy ha az Egyesült Államokban,
olyan fényhatást hasz-
akkor mindkét szülőjük magyar volt. A fentiek miatt számos
nál, amelynek a forrását
neves filmes maradt ki a felsorolásból, többek között a magyar
a helyiségben lévő búto-
származású Drew Blythe Barrymore, Adrian Brody, Goldie
rok adják.
Hawn, Jamie Lee Curtis, Mariska Hargitay, Paul Newman,
King Vidor, Rachel Weisz. Nézzük meg, hogy kik azok a leg-
híresebb magyar és magyar származású színészek illetve filmes
szakemberek, akik hozzájárultak ahhoz, hogy Hollywood a
filmipar legfényesebben ragyogó csillaga legyen: Bánky Vil-
ma (1898-1991) („Hungarian Rapsody”) (némafilm színész-
nő), Cukor György (1899-1983) (George Dewey Cukor)
(Oscar-díjas filmrendező), Csupó Gábor (1952) (többszörös
Emmy-díjas animációs szakember), Sándorházi Vilmos Béla
(1882-1934) (William S. Darling) (háromszoros Oscar-díjas
látványtervező), Darabont Ferenc (1959) (Frank Darabont)
(rendező, író, kétszer jelölték Oscar-díjra), Elek Zoltán (Os-
car-díjas sminkes), Ernest László (1898-1984) (Oscar-díjas
operatőr), Fried Vilmos79 (1879-1952) (William Fox) (a 20th
Century Fox filmstúdió alapítója), Gábor Zsazsa (1917-2016)
(Zsa Zsa Gabor) (Golden Globe-díjas színésznő), Hargitay
Miklós (1926-2006) (Mickey Hargitai) (színész), Kádár János
(1918-1979) (Jan Kadár) (Oscar-díjas filmrendező), Kertész
Mihály (1886-1962) (Michael Curtiz) (Oscar-díjas filmrende-
ző), Kiss József (1899-1969) (Joseph /Joe/ Kish, Joe Kirsch)
(Oscar-díjas látványtervező), Kovács László (1933-2007) (ope-
ratőr), Löwenstein László (1904-1964) (Peter Lorre) (színész),
Lugosi Béla
Lugosi Béla (1882-1956) (a horror filmek korabeli sztárja),
(Budapest, Mezőgazdasági
Lukács Pál (1894-1971) (Paul Lukas) (Oscar-díjas színész), Mayer Múzeum)
Rudolf (Rudolph Maté) (1898-1964) (rendező, filmvállalkozó/
Magyarország, Ausztria, Németország, Franciaország, USA),
79 Egyes forrásokban: Friedman vagy Friedmann
205
Paszternák József (1901-1991) (Joe Pasternak) (filmrendező),

Pál György (1908-1980) (George Pal) (Oscar-díjas filmren-
dező), Rózsa Miklós (1907-1995) (Oscar-díjas zeneszerző),
Tony Curtis (1925-2010) (Golden Globe-díjas filmszínész),
Vajna András György (1944-2019) (Andrew /Andy/ G. Vajna)
(hollywoody filmvállalkozó), Weismüller János (1904-1984)
(Johnny Weismüller) (a legsikeresebb Tarzant alakító színész),
Mary Debra Winger (1955) (több alkalommal Oscar-díjra je-
lölt színésznő), Zukor Adolf (1873-1976) (Adolph Zukor) (Os-
car-díjas filmvállalkozó, aki „megteremtette a korszerű film-
ipart”), Zsigmond Vilmos (1930-2016) (Oscar-díjas operatőr)
stb.80 (http://www.oscars.org)
Hollywood nemcsak színészeink, hanem forgatókönyvíró-
ink nélkül is elképzelhetetlen. Ezt bizonyítja a magyar forga-
tókönyvírók nagy száma is, akiknek a fejében számtalan nagy-
sikerű film ötlete született meg. Születési évük sorrendjében a
legjelentősebb magyar hollywoodi forgatókönyvírók: Lengyel
Menyhért (1880-1974) (Ninocska, Tájfun, Angyal, A cso-
dálatos mandarin), Herczeg Géza (1888-1954) (Oscar-díjas
forgatókönyvíró – Zola élete), Székely János (John S. Toldy,
John Pen) (1901-1958) (Oscar-díjas forgatókönyvíró – Arise,
szerelmem), Pressburger Imre (1902-1988) (Oscar-díjas forga-
Lengyel Menyhért
(Balmazújváros, Dózsa tókönyvíró – The Invaders /49. szélességi fok/), Vadnay László
György utca 1. szám) (1904-1967) (A Hacsek és Sajó-figurák megteremetője, a Me-
seautó társ-forgatókönyvírója /Vitéz Miklóssal közösen/. Az
USA-ban közel 30 forgatókönyvet írt /Egy frakk története, Ké-
tes dicsőség, A nagy gyémántrablás, Bizsu stb./.) és Eszterhás
János (1944) (jelenleg Hollywood egyik legnevesebb forgató-
könyvírója /Elemi ösztön; Szabadság, szerelem/) (http://www.
oscars.org).
Az Egyesült Államokon kívül számos országban értek el
szép sikereket magyar filmesek, akik új hazájukban a film-
ipar egy-egy szegmensének meghatározó alakjai lettek. Kö-
zülük is a legismertebbek közé tartozik Hajdú Imre (1910-
1989) (Jean Image/Emeric Hajdu) („a francia Walt Disney”,
Johnny Weissmüller (1932) „a francia animáció atyja”), Halász János (1912-1995) (John
(világháló) Halas) (rajzfilmrendező/Egyesült Királyság), Huszár Károly
80 Számos forrás megemlíti Peter Falk (as. Colombo) magyar származá-
sát is, miszerint Falk Miksa (1828-1908) dédunokája lenne, azonban
ezt Csiffáry Gabriella főlevéltárosnak a témában folytatott kutatásai
nem erősítették meg (Laza B. 2013).
206
17. Művészet
(1884-1940/42) (Huszár Pufi, Charles /H./ Puffy, Karl Huszar

/Puffy/) (színész/Németország, USA), Jenei Jenő (1890-1971)
(Jevgenyij Jenei) (a Szovjetunióban híressé vált díszlettervező),
Korda Sándor (1893-1956) (Sir Alexander Korda) (filmvállal-
kozó, rendező, az angol filmipar egyik megteremtője), Korda
Vince (1897-1979) (Oscar-díjas díszlettervező/Egyesült Ki-
rályság), Korda Zoltán (1895-1961) (filmrendező/Egyesült
Királyság, USA), Lehel Gábor (1894-1954) (Gabriel Pascal)
(J. B. Shaw drámáinak megfilmesítője/Egyesült Királyság),
Szalay Attila (1961) (filmtechnikai Oscar-díjas operatőr/Ka-
nada), Tábori György (1914-2007) (forgatókönyvíró, a 20.
század színházi életének egyik kimagasló alakja /Németország,
Egyesült Királyság, USA), Trauner Sándor (1906-1993) (Ale-
xandre Trauner) (Oscar-díjas díszlettervező/Franciaország), Korda Sándor (világháló)
Vértes Marcell (1895-1961) (kétszeres Oscar-díjas jelmez- és
díszlettervező/Franciaország, USA/).
A Korda fivéreket Kellner vezetéknévvel anyakönyvezték, a Korda nevet Korda Sándor

hatására vették fel. Ő ugyanis a katolikus liturgiából kölcsönözött Sursum Corda („Emel-
jük fel a szívünket”) álnéven jelentette meg középiskolás korában írásait, melyből később a
Korda név is származott.
17.2.7. Egyéb előadóművészek
Az előadóművészet egyik sajátos ága a kabaré. Mi, ma-

gyarok, a nyelvünknél, a lelkületünknél és a történelmünknél
fogva különösen fogékonyak vagyunk a humor iránt. Gya-
korta lehet hallani a „pesti humorról”. Talán nem érdemes a
fővárosra szűkíteni a humor mint műfaj kultuszát, hisz nagy
nevettetőink közül sokan Budapesttől több száz kilométer-
re születtek és nőttek fel, az azonban tény, hogy a fővárosban
igen magas lakosságszám-arányosan is a humoristák száma. A
két világháború közötti időszak legnagyobb nevettetői Kabos
Gyula, Nagy Endre (1877-1938) („a magyar kabaré atyja”) és
Salamon Béla (1885-1965) voltak. Utóbbi 1945 után is jelen-
tős helyet foglalt el a hazai kabaré világában, szállóigéi mind a
mai napig aktív részei a magyar köznyelvnek („Ha én egyszer
kinyitom a számat…”, „Lepsénynél még megvolt”, „szintén ze-
nész” stb.). Mára klasszikusnak számít a Hacsek- és Sajó-páros
figurája. A páros szülőatyja Vadnay László (1904-1967) volt,
207
művét először 1929-ben mutatták be. Herczeg Jenő (1886-

Kazal László színésznek
kitűnő volt, diáknak 1961) (Hacsek) és Komlós Vilmos (1893-1959) (Sajó) volt az,
azonban nem. Saját el- akik először alakították az állandóan civódó párost. A második
mondása szerint máso- világháborút követő időszak legnevesebb humoristái, nevette-
dik osztályos korában tői és komikusai Hofi Géza (1936-2002), Kazal László (1911-
összesen tizenkét tan- 1983), Kabos László (1923-2004) („Kiskabos”), a konferan-
tárgyból bukott meg, szié Kellér Dezső (1905-1986), Latabár Kálmán (1902-1970)
csak testnevelésből és („Latyi”) és Markos József (1912-1987) („Alfonzó”) voltak,
ének-zenéből ment át. majd a 80’-as évektől Nagy Bandó András (1947), Markos
György (1946) és Nádas György (1962) vették át a helyüket.
A nyelvi akadályokat legyőzve, mely a humor esetében
rendkívül nehéz, három hazánkfia meghódította választott, új
hazájának lakóit is. Egyikük Mikes György (1912-1987), aki
kora legismertebb humoristái közé tartozott, s George Mikes
néven vált ismertté az Egyesült Királyságban. Kishont Ferenc
(1924-2005) (Efrájim Kishon) külföldön mindmáig a legismer-
tebb izraeli író és humorista, Pintér József (1904-1941) (Joe
Penner) pedig a korabeli Amerika egyik legnépszerűbb rádió-
komikusa és humoristája volt.
Előadóművészeink közül legutoljára említsük meg neves
bűvészeinket és illuzionistáinkat. Weisz Erik (1874-1926) né-
ven született, de Harry Houdini néven vált világszerte ismert-
Latabár Kálmán
(Budapest, Soroksári úr) té minden idők leghíresebb szabaduló művésze, a „bilincsek
Houdini 1898-tól kezdte el szabaduló mutatványait, ame-

lyek néhány év után meghozták számára a sikert. Hamaro-
san a „Bilincsek Királyaként” emlegették, mivel bármilyen
bilincsből ki tudta szabadítani a kezét, mindenféle maga
által kigondolt szorult helyzetből ki tudott szabadulni (pl.
egy ládában jeges folyóba dobatta magát, vasúti sínre kötöz-
ték negyedórával egy vonat érkezése előtt). A neves bűvész,
szabadulóművész és illuzionista csupán egy szorult hely-
zetből nem tudott kiszabadulni, a halál szorításából, amely
1926-ban érte utol.
Nevét és emlékét őrzi többek között az (amerikai) angol

nyelv, ahol a houdini (houdinizálni) szónak a következő je-
lentései vannak: 1. valaki, aki kerüli a munkát, 2. bűvész és
menekülő művész, 3. marihuána /az a dohányos, aki elme-
nekül a valóság elől/. (Green, J. 1998)
208
17. Művészet
királya”, aki kora közvéleményét mindenhol ámulatba ejtette

bámulatos mutatványaival. Hazánk mindmáig leghíresebb
bűvésze Gács Rezső (Rodolfó) (1911-1987). Nemzetközi vi-
szonylatban is kimagasló tudással rendelkezett, és mintegy ezer
bűvésztrükköt tudott naprakészen, színpadképesen bemutatni.
Magyar szülők gyermekeként látta meg Izraelben a napvilá-
got Uri Geller (1946), aki a világ egyik leghíresebb parafeno-
ménja, illuzionistája.
17.3. Építőművészet
Gács Rezső (as. Rodolfó)
17.3.1. A klasszicizmus hazai mesterei (Budapest, Fővárosi
Nagycirkusz)
Hazánkban az első, jelentősebb tömegű, építészeti érte-
lemben vett önálló stílusnak tekinthető, és jelenleg is fennma- „Figyeljék a kezemet,
radt városképi jelentőségű épületek illetve épületegyüttesek a mert csalok!”
klasszicista stílus jegyében születtek. A klasszicista építkezések (Gács Rezső)
motorja egyrészt az egyre nagyobb önállóságra szert tevő vár-
megyék voltak (amelyek ekkor építették meg a ma is városképi
jelentőségű város- és megyeházáikat, illetve egyéb államigaz-
gatási épületeiket), másrészt pedig a főváros egyre tehetősebb
polgársága. Említést érdemelnek továbbá a korszak templom-
építkezései, amelyek szintén jelentős emlékeket hagytak az utó-
kor számára. A korszak legjelesebb hazai képviselői közül meg
kell említeni Péchy Mihály (1755-1819) (debreceni Reformá-
tus Kollégium és Református Nagytemplom), Pollack Mihály
(1773-1855) (Nemzeti Múzeum) és Hild József (1789-1867)
nevét (esztergomi és az egri székesegyház).
17.3.2. A 19. század építészeti stílusai
A 19. század művésze gyakran visszavágyott a román és a

gótikus korok világába, ami természetesen megjelent sok alkotó Pollach Mihály (világháló)
művészetében is, így gyakran a 18. század végi, 19. század eleji
épületeken is a román és a gótikus jegyeket lehet felfedezni.
Természetesen az épületek csak külső megjelenésükben köve-
tik a román, illetve a gótikus formákat, szerkezetükben már
az új időket idézik (pl. öntöttvas, beton) (lásd: a Pecz Samu
209
/1854-1922/ által tervezett épületek: Magyar Országos Levél-

tár, BME központi könyvtárépülete, a Fővám téri Központi
Vásárcsarnok stb.). A magyar romantikus építészetre a keleti,
a bizánci és a mór építészeti motívumok is jellemzők, melyek
többek között Feszl Frigyes (1821-1884) (Vigadó) és Ybl Mik-
lós (1814-1891) (fóti templom) munkáin látható.
Az eklektika szintén a 19. század egyik irányzata. Követen-
dőnek a korábbi stílusokat jelölte meg, így az eklektikus épü-
letekre a korábbi stílusok formavilága jellemző (a 19. század
technikájával ötvözve). Az eklektika legjelentősebb építészei és
műveik: Ybl Miklós: Operaház (neoreneszánsz), Fővámpalota
Ybl Miklós síremléke (ma: Budapesti Corvinus Egyetem), Bazilika; Schulek Fri-
(Budapest, Fiumei úti sírkert) gyes (1841-1919): a Mátyás-templom felújítása, Halászbástya
(román stílus); Steindl Imre (1839-1902): a neogótikus hom-
lokzatú, de reneszánsz és barokk elemeket is tartalmazó Or-
szágház; Hauszmann Alajos (1847-1926): Néprajzi Múzeum
(egykori Kúria), Műegyetem központi épülete, Nagyvárad
városháza; Alpár Ignác (1855-1928): a városligeti műemlék-
komplexum, Tőzsdepalota (volt MTV-székház), Magyar Nem-
zeti Bank, Mezőgazdasági Múzeum, Boncza-kastély (Csucsa);
Schickedanz Albert (1846-1915) Műcsarnok, Szépművészeti
Múzeum; Batthyány mauzóleum, Millenniumi emlékmű /Bu-
dapest – Hősök tere; Giergl Kálmán (1863-1954) és Korb Fló-
ris (1860-1930): Klotild Palota, Liszt Ferenc Zeneakadémia,
debreceni egyetemi épületek.
A magyar szecesszió kétségkívül legna-
gyobb alakja Lechner Ödön (1845-1914),
aki épületeinél a magyar népművészetet és
a keleti motívumokat ötvözve alakította
ki sajátos és lenyűgöző stílusát (Iparművé-
szeti Múzeum /Pártos Gyulával/, Magyar
Földtani és Geofizikai Intézet, Postataka-
rékpénztár). Szecessziós épületeinken igen
gyakran a világhírű pécsi Zsolnay-gyár
épületkerámiáit lehet felfedezni, ami egye-
dülálló hangulatot kölcsönöz az épüle-
A Mezőgazdasági Múzeum teknek. Szintén a szecesszió kiemelkedő építőművészei voltak
(Budapest) Komor Marcell (1868-1944) és Jakab Dezső (1864-1932)
(Kultúrpalota /Marosvásárhely/, Zsinagóga és városháza /Sza-
badka/, Fekete Sas Szálló /Nagyvárad/).
210
17. Művészet
17.3.3. A 20. század első felének építészete
A 20. század első felének egyik legnagyobb hatást kiváltó

stílusa a Bauhaus volt. A Németországból kiinduló irányzat
a művészet számos ágát érintette, így az építészetet is. Hatása
hazánkban is jelentősnek mondható, több magyar építész is a
stílus hatása alá került, és a Bauhaus nemzetközileg is elismert
építőművészévé vált. Közülük is említsük meg Breuer Marcell,
Forbát Alfréd és Molnár Farkas nevét.
Az első világháborút követően hazánkban továbbra is jelen- Kós Károly
tős maradt az előző korokat idéző eklektikus és historizáló stí- (Sepsiszentgyörgy, Székely
lus, amely számos, nagyon szép épülettel gazdagította telepü- Múzeum /Erdély/)
léseinket (Lux Kálmán /1880-1961/: lillafüredi Palota Szálló,
Kotsis Iván /1889-1980/: Regnum Marianum-templom – le-
bontották az 1950-es években.) A század harmincas éveitől e
stílusok fokozatosan vesztettek erejükből, mely részben a ró-
mai iskola hatása volt, így neoklasszicista épületek sora épült „A Tündérkert ugyanis
(Rerrich Béla /1881-1932/: szegedi Dóm tér). Ekkor épült első mindig azoké a népeké
olimpiai bajnokunk, Hajós Alfréd (1878-1955) tervezésében a volt, akik ezt a földet, ezt
margitszigeti sportuszoda és sportcsarnok is. a sorsot és ezt a pszichét
A 20. századi építészetünk egyik legjelentősebb alakja Kós vállalták, és azoké lesz a
jövőben is, akik ezt a jö-
Károly (1883-1977) volt. Művészetére mindvégig az erdélyi
vőben is vállalni fogják.”
népművészet nyomta rá bélyegét, amitől épületei sajátosan (Kós Károly)
egyediek lettek. Az építészet mellett Kós Károlynak jelentős
volt grafikai, írói és politikai munkássága is. Főbb építészeti
művei: budapesti állatkert pavilonjai (Zrumecky Dezsővel kö-
zösen), zebegényi templom (Jánszky Bélával közösen), Wekerle-
telep központja, Székely Nemzeti Múzeum (Sepsiszentgyörgy).
Szintén a népi építészetből merített Medgyaszay István (1877-
1959), akinek egyik legismertebb alkotása a meg nem épült
Nemzeti Panteon, illetve a veszprémi Petőfi Színház épülete.
17.3.4. Az 1945 utáni magyar építészet
Az 1945 utáni építészetünk sajnos igen kedvezőtlen fordula-

tot vett, és az ország újjáépítése után nem sokkal megkezdődött
Kotsis Iván
a ’40-es és ’50-es évek erőszakos iparosítási politikája. Ez a kor-
szak nem hozott túl sok, a jövő generációknak is maradandó
emléket létrehozó alkotást. A II. világháborút követő időszak
vitathatatlanul két legismertebb és legsikeresebb építőművésze
211
Finta József (1935) („Rendőrpalota”, West End City Center,

Kempinski Hotel Corvinus /Budapest/) és Makovecz Imre
(1935-2011). Utóbbi művész az organikus építészet legfőbb
hazai képviselője volt, épületein nagy szerepe van a népi épí-
tészet elemeinek, így alkotásainak különös varázsa van (Páz-
mány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai épületegyüttese,
makói Hagymaház, egri uszoda, sevillai világkiállítás magyar
pavilonja, lendvai színház- és hangversenyterem). Ugyancsak
az organikus építészet mestere volt Csete György (1937-2016),
akiben a szerves építészeti gondolkodás egyik megalapítóját
tisztelhetjük (Forrásház /Orfű/, Tulipános házak /Paks/, Tég-
láskerti református templom /Debrecen/).
Említsük meg továbbá az építészet társterületét, a tájépíté-
szetet. A tájépítészet legjelesebb hazai képviselője Mőcsényi
Makovecz Imre (1989)
(FORTEPAN / Mihály (1919-2017), aki a Kertészeti Egyetem rektora és a
Urbán Tamás) Tájépítészek Nemzetközi Szövetségének elnöke volt. Mőcsényi
professzor kezdeményezésére került bele a tájtervezés
az oktatásba, s épült be a tantervbe a településtervezés
és a területfejlesztés, továbbá a környezet- és a tájvéde-
lem (Szilágyi K. 2012).
17.3.5. Építészek a Kárpát-medencén kívül
A Kárpát-medencén kívül számos magyar gyö-

kerekkel rendelkező építész vált világhírűvé, így töb-
Lendai színház- és bek között Mardel Károly (Carlos Mardel) (1695-1763), aki
hangversenyterem az 1755-ös lisszaboni földrengést követően jelentős szerepet
(Lendva, Délvidék)
kapott a város újjáépítésében. Az ún. Alsóváros manzárdtetős
házai az ő elképzelései nyomán születtek meg. A népi építé-
szetben ő honosította meg a sátortetőt, amely Algarvéban a
legjelentősebb. A harmincas évektől az Egyesült Államokban
élő Breuer Marcell (1902-1981) számos világhírű épületet ter-
vezett, így többek között az UNESCO-székházat (Párizs) és
a Cleveland Szépművészeti Múzeumot. Franciaországban élt
Vágó Péter (Pierre Vago), akinek a nevéhez köthető a Lour-
des-i zarándoktemplom és a tuniszi központi bank. Kevésbé
ismert itthon Burka Attila (1938), holott az ő asztalán szüle-
A „Rendőrpalota”
tett meg a torontói belváros számos felhőkarcolójának a terve.
(Budapest, Teve utca
2-4. szám) Hudec (Hugyecz) László (1893-1958) Sanghaj belvárosában
212
17. Művészet
hatvanöt épületet tervezett, melyek közül a 83,8 méteres Park

Hotel (1934) sokáig Kelet-Ázsia legmagasabb épülete volt.
Sanghaj kapcsán gyakorta megfeledkeznek Gonda Károly
(1889-1969) nevét megemlíteni, annak ellenére, hogy épületei
ugyancsak a metropolisz arculatának fontos részei (Bank of
Communication, Cathay filmszínház) (Bonczidai É. 2019). A
második világháború utáni angliai újjáépítésnek, a brutalista
építészetnek egyik vezéralakja volt Goldfinger Ernő (1902-
1987), akihez a Balfron Tower, a Trellick Tower és az Alexander
Fleming House terveinek elkészítése köthető. Forbát Alfréd
(1897-1972) neve a várostervezéssel forrt össze. A több mint há-
rom évtizedet Svédországban alkotó Forbát elképzelései alapján Park Hotel (Sanghaj, Kína)
valósult meg többek között Stockholm városrendezési tervének
elkészítése.
A James Bond történetekben szereplő negatív karakterű

Auric Goldfinger figuráját a legendárium szerint a magyar
építész, Goldfinger Ernő ihlette. A mű szerzője, Ian Fleming
(1908-1964) egy utcában lakott Goldfingerrel, akit építészeti
stílusa miatt nem kedvelt.
(Kovács D. 2008)
17.4. Festészet és grafika

Hudec László (Sanghaj, Kína)
A magyar művészeti felsőoktatás megjelenéséig a hazai fes-
tészet mesterei külföldi iskolákban képezték magukat (Bécs,
München, Párizs), így ezeknek az iskoláknak a hatása sokáig
éreztette hatását a magyar festészetben. Az Országos Magyar
Képzőművészeti Társulat sürgetésére azonban 1871-ben meg-
alapították a Magyar Képzőművészeti Egyetem jogelődjét, az
Országos Magyar Királyi Mintarajztanodát és Rajztanárképez-
dét (http://www.mke.hu). Az intézmény megalapítása mérföld-
kőnek tekinthető a hazai művészeti oktatásban, azonban a kül-
földi neves intézmények vonzó hatása még hosszú évtizedeken
keresztül éreztette a hatását.
213
17.4.1. A 19. századi hazai festészet
A klasszicizmus idején a kor hazai tájképfestészetét a leíró jel-

legű, ún. topografikus festészet jellemezte, melynek legjelesebb
követője id. Markó Károly (1791-1860) volt (Visegrád /1826-
1830/, Aggteleki-barlang-sorozat /1821/, A puszta /1853/, Halá-
szok /1851/). Jelentős a táj- és portréfestői munkássága Barabás
Miklósnak (1810-1898), de a művész litográfiái is nagy értéket
képviselnek (Liszt Ferenc portréja /1846/, Egy utazó család Er-
délyben /1843/). Portréképei és nagy részletességgel megfestett
életképei tették ismertté Borsos Józsefet (1821-1883) (Nem-
zetőr /1848/, Lányok bál után /1850/), aki fényképészettel is
foglalkozott (Kollega T. I. 1996-2000).
A romantika korának művészeti központja vitathatatlanul
Párizs lett, háttérbe szorítva korábbi „vetélytársait”, Rómát, Bé-
cset és Münchent. A romantika művészei mind a „művészetek
geoszinklinálisába” Párizsba mentek, hogy ott sajátítsák el a
Barabás Miklós (világháló) mesterfogásokat. Képeiket a szenvedélyesség, a katarzist kiváltó
jelenetek és az élénk színek jellemzik. Hazai festőink a stílus
megjelenését követően Európa legjobb ecsetforgatói közé emel-
kedtek, és képeikkel az osztrák önkényuralommal szembeni
ellenállás jelképeivé váltak.
Zichy Mihályra a grúzok nemzeti festőjükként tekinte-

nek. Zichy volt az illusztrátora a grúz nemzeti eposznak,
a Sota Rusztaveli által írt A tigrisbőrös lovag című verses
elbeszélésnek. A grúzok tiszteletét jelzi, hogy Tbilisziben
szobrot állítottak a művésznek és utca viseli a nevét.
A romantika legismertebb hazai képviselői közül említsük

meg Madarász Viktor (1830-1917) (Hunyadi László siratása
/1859/, Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben /1864/,
Dózsa népe /1868/), Székely Bertalan (1835-1910) (II. Lajos
holttestének megtalálása /1860/, Egri nők /1867/), Benczúr
Gyula (1844-1920) (Hunyadi László búcsúja /1866/, Budavár
visszavétele /1896/), Lotz Károly (1833-1904) (a falfestészet
jeles mestere, az ő falfestményei díszítik többek között az Ope-
raház, a Parlament és a Nemzeti Múzeum falát és mennyezetét
is), Zichy Mihály (1827-1906) (A rombolás géniusza /1878/)
és Than Mór (1828-1899) (Attila lakomája /1863-66/) nevét.
Madarász Viktor (világháló)
214
17. Művészet
Sokan a nemzeti romantika legnagyszerűbb alkotásának

tartják a Feszty Árpád (1856-1914) festette Magyarok bejöve-
tele (1896) című képet. Feszty ezen kívül számos nagyhatású
képet festett, azonban ez a képe az, melynek a népszerűségét
köszönhette (Mátyás Sz. – Mátyás T. 2003).
A neves festőművész, Than Mór volt az első magyar posta-

bélyeg tervezője (1848). A hazai filatélia egyik legféltettebb
kincse egy krajcár névértékű volt és fekete tussal készült. A
bélyeg kinyomtatására a szabadságharc bukása miatt azon-
ban nem került sor.
A realizmus festészetének bölcsője egy Párizs környéki kis

faluban, Barbizonban volt (barbizoni iskola), ahol a kor fes-
Lotz Károly síremléke
tőművészei közül sokan megfordultak. Műveiken elsősorban (Budapest, Fiumei úti sírkert)
a természet szépségét, és a sokak által addig meg nem figyelt
lankás vidék varázsát festették meg. Vitathatatlanul a legneve-
sebb realista festőnk (és az egyik legismertebb magyar festő is
egyben) Munkácsy Mihály (1844-1900). Munkácsy stílusát
azonban a művészettörténészek nem kizárólag csak realistá-
nak tekintik, hanem romantikus realistának (Ásító inas /1869/,
Siralomház /1869/, Köpülő asszony /1873/, Éjjeli csavargók
/1873/, Krisztus Pilátus előtt /1881/, Golgota /1884/), Hon-
foglalás /1890-93/, Ecce Homo /1893/). Másik két barbizoni
festőnk Szinyei Merse Pál (1845-1920) (Hinta /1869/, Majális
/1873/, Hóolvadás /1884/, Lilaruhás nő /1874/) és Paál László
(1846-1879) (Út a Fontainebleau-i erdőben /1876/) (Mátyás Sz.
– Mátyás T. 2003). Munkácsy Mihály
(Munkács, Kárpátalja)
17.4.2. Hazai művészi csoportosulások és néhány magányos festő
A 19. század végén, illetve a 20. század elején nemcsak egy

új évszázad körvonalai kezdtek kirajzolódni, hanem egy olyan
új társadalmi rend is kialakulóban volt, amely merőben eltért
az addigiaktól. A korszellem természetesen a festészetben is
éreztette hatását, s festőink követve az európai áramlatokat,
csoportokba tömörültek és művésztelepeket hoztak létre, me-
lyek közül a két jelentősebb a nagybányai és az alföldi festők
csoportja volt.
215
A nagybányai iskola a legnevesebb magyar festészeti isko-

la; alapítója Hollósy Simon és barátai voltak (1896). A nagy-
bányai iskola követői az akadémizmus ellen, az új művészeti
stílusok mellett szálltak síkra. Tájképeik a magyar festészet
mesterművei lettek. Képviselői közül említsük meg Hollósy
Simon (1857-1918) (Zászlóvivő /1897/, Tengerihántás /1885/),
Ferenczy Károly (1862-1917) (Madárdal /1893/, Márciusi est
/1902/, Nápolyi emlék /1896/), Iványi Grünwald Béla (1867-
1940) (Itatás /1902/), Thorma János (1870-1937) (Aradi vér-
Hollósy Simon tanúk /október hatodika/ - 1893-96), Réti István (1872-1945)
(Técső, Kárpátalja)
(Honvédtemetés /1899/) és Csók István (1865-1961) (Züzü és
Coco /1912/, A Margit-híd átépítése /1937/ Keresztapa reggelije
/1932/) nevét (Mátyás Sz. – Mátyás T. 2003).
„A magyar művészet csakis a magyar föld anyatejéből, ma-

gyar ég alatt, magyar talajon, a magyar néppel való megúju-
ló érintkezésben ízmosodhatik, s nőhet nagyra, nőhet igazán
magyarrá…”
(Hollósy Simon és Iványi Grünwald Béla
(a nagybányai művésztelep ars poeticájáról)
Festőink másik nagy csoportját az Alföld rónái igézték meg.

Ezek a művészek az életüket vagy életük egy részét itt töltve
festették a tájat, az itt élő embereket és a paraszti életformát.
Az alföldi festők legjelentősebb csoportja a Viharsarokban élt,
és Hódmezővásárhelyet választotta központjául. Legismertebb
képviselői Tornyai János (1869-1936) (Gémeskút /1910 k./),
Koszta József (1861-1949) (Mezőn /1904/, Muskátlis kislány
/1917 k./, Kukoricatörők /1915/), Rudnay Gyula (1878-1957)
(Csipkekendős nő /1920/, Nagybábonyi utca /1930 k./), Nagy
István (1873-1937) (Hátsó udvar /1911/) és Holló László
(1887-1976) (Fürdőzők /1925/, Kérészszedők /1929/, Fehérló-
áldozat /1929/, Szent korona felajánlása /1937/) voltak.
Mednyánszky Lászlót (1852-1919) sok könyv az alföldi
festőkkel együtt tárgyalja, azonban ő egyedi, saját stílust képvi-
selt. A kilencvenes évektől képein már az expresszionizmus volt
felfedezhető. Tájképei mellett portréi is igen jelentősek voltak
(Szerbiában /1914/, Ülő csavargó /1908-1910/) (Kollega T. I.
Mednyánszky László 1996-2000).
(világháló)
216
17. Művészet
Szolnokon szintén alakult egy művészcsoport, amely szerve-

zettségét tekintve elmaradt az előbbiek mögött. Tevékenységük
azonban még a két világháború közötti időszakban is figyelem-
re méltó volt. Legjelentősebb képviselőjük Fényes Adolf (1867-
1945) volt (Pletyka /1895/, Család /1900/, Testvérek /1906/).
A századelő egyik legismertebb avantgárd művészeti cso-
portosulása hazánkban a Nyolcak csoportja volt, amelyet 1909-
ben Kernstok Károly vezetésével nyolc festő alapított (Berény
Róbert /1887-1953/ /Fegyverbe - 1919/, Czigány Dezső /1883-
1937/ /Önarckép - 1909/, Czóbel Béla /1883-1976/ /Kertben
- 1946/, Kernstok Károly /1873-1940/ /Lovasok a vízparton
- 1910/, Márffy Ödön /1878-1959/ /Gyümölcsszedők - 1949/,
Orbán Dezső /1884-1986/ /Passaui utca - ?/, Pór Bertalan
/1880-1964/ /Család - 1909/, Tihanyi Lajos /1885-1938/ /Kas-
sák Lajos arcképe - 1918/). Csoportosulásuk mindössze néhány
esztendeig tartott (1912-ig), ennek ellenére tevékenységük fel-
becsülhetetlen a magyar festészetben. Céljuk a különféle izmu-
sok (kubizmus, futurizmus) elterjesztése és népszerűbbé tétele
volt (Mátyás Sz. – Mátyás T. 2003).
Ugyancsak a magyar avantgárd jeles képviselője Kassák
Lajos (1887-1967), aki az irodalom mellett kép- és tervezőgra-
fikusként is maradandót alkotott.
Rippl-Rónai József: Önarckép
Bár kevésbé, mint az építészetben, de a hazai festészetben is (világháló)
éreztette hatását a szecesszió, így több művész, ha csak időlege-
sen is, de a stílus hatása alá került, s értékes alkotásokat hozott
létre. Említsük meg közülük Rippl Rónai József (1861-1927)
(Lazarine és Anella - 1910, Park aktokkal - 1910: kukoricás
korszak; Kalitkás nő - 1892: fekete korszak; Móricz Zsigmond
- 1923), Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919), Vaszary
János (1867-1939) (Aranykor - 1900, Fürdő után - 1903) és
Gulácsy Lajos (1882-1932) (Az ópiumszívó álma - 1913-1918,
A varázsló kertje - 1904) nevét (Kenyeres Á. 1994).
Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) („a Napút festő-
je”) igen későn, negyvenegy évesen kezdett el festészettel foglal-
kozni. Életében nem tartozott az elismert festők közé, azonban
halála után nemcsak itthon, hanem külföldön is az egyik legis-
mertebb festőnk lett. Igazából művészetét nem lehet besorolni
egyik stílusba sem, mivel több stílus jegyei is megfigyelhetők
nála (Önarckép /1900 k./, Görög színház romjai Taorminában
/1905/, Magányos cédrus /1907/). Csontváry Kosztka Tivadar:
Önarckép (világháló)
217
A gödöllőiek szintén egy, a szecesszió hatása alá került mű-

vészeti csoport voltak, vezetőjük Körösfői-Kriesch Aladár
(1863-1920) (A művészet forrása - 1907) és Nagy Sándor
(1868-1950) volt. Más csoportoktól eltérően közöttük nemcsak
festők, hanem építészek, iparművészek (pl. üvegfestők) stb.
képviselői is jelen voltak (Kollega T. I. 1996-2000).
17.4.3. Festők és grafikusok a két világháború között
A trianoni trauma rányomta a bélyegét az egész magyar

társadalomra, így természetesen a művészekre, ezen belül a
festőkre is. Az ország feldarabolásával egy több mint ezer esz-
tendős organikus fejlődés szakadt meg hazánk kultúrtörténeté-
ben. Művészeink nagy része táj, a tájak pedig művészek nélkül
maradtak. A két világháború között számos művészi társaság
alakult, közülük az egyik legnagyobb hatású a Gresham-kör volt
(új stílusokat és áramlatokat befogadó művészek). Legismer-
tebb képviselői Szőnyi István (1894-1960) (Zebegényi temetés
- 1928, Hegytetőn - 1926, Este - 1934), Egry József (1883-
1951) (Édesanyám - 1934, Delelés - 1937, Visszhang - 1936,
Napfelkelte - 1940) és Bernáth Aurél (1895-1982) (Riviéra -
1925-27, Aratóünnepre menő lány - 1932, Csendélet Nikével
- 1928, Tél - 1929, Vidéken - 1941) voltak.
A korszak kiemelkedő művésze Aba-Novák Vilmos (1894-
1942) („a barbár zseni”81), aki a római iskola növendéke volt.
Legjelentősebb művei: Betola (1932), A művész felesége és le-
Aba-Novák Vilmos: Önarckép ánya (1935), Szegedi Hősök Kapuja (freskó) (1936). Szintén
(világháló) ennek a korszaknak volt jelentős festője Derkovits Gyula
(1894-1934), aki előszeretettel festette a munkások életérzéseit
(Dózsa-fametszet-sorozata - 1928-29, Kapudöngetők - 1934,
Viharban - 1931), illetve Dési Huber István (1895-1944), aki
képein gyakorta ábrázolta az egyszerű, kétkezi munkások vilá-
gát (Guberáló /1934-35/) (Mátyás Sz. – Mátyás T. 2003).
81 Picasso, amikor 1937-ben, a párizsi világkiállításon meglátta Aba-No-

Derkovits Gyula: Dózsa a vák Vilmos műveit, így kiáltott fel: „Ki ez a barbár zseni?” (http://
várfokon (1928) (világháló) aba-novak.hu)
218
17. Művészet
17.4.4. Művészek az új világrendben
1945-től a szovjet modell szolgai módon történő másolá-

sával művészeti életünk átrendezése is elkezdődött. Az egyéni
kiállítások jóformán megszűntek, helyette meghívásos alapon
országos tárlatokat rendeztek, melyek a kor „erkölcsének” meg-
felelően a szocialista realizmust kellett, hogy népszerűsítsék. A
második világháborút követően a legkiemelkedőbb festő- és gra-
fikusművészeink közé sorolható Bortnyik Sándor (1893-1976)
(a magyar avantgarde jeles képviselője, reklámgrafikus, plakát-
tervező, festőművész, tanítványa volt Vásárhelyi Győző), Bar-
Barcsay Jenő (1983)
csay Jenő (1900-1988) (anatómiai szakkönyvét több nyelvre le- (FORTEPAN /
fordították, jelentős a művészetpedagógiai munkássága), Reich Déri Györgyné)
Károly (1922-1988) (mintegy ötszáz könyvet illusztrált), Gross
Arnold (1929-2015) (grafika, rézkarc), Kondor Béla (1931-
1972) (Darázskirály /1963/, Pléhkrisztus /1964/, Szent Mar-
git legendája /1968/, A szentek bevonulása /1972/) és Gyulai
Líviusz (1937-2021) (grafikusművész, több mint 500 könyvet
illusztrált) (Kenyeres Á. 1994).
17.4.5. Magyar festők és grafikusok a Kárpát-medencén túl
Számos olyan magyar képzőművészünk van, aki külföldön Gross Arnold (1966)
(FORTEPAN /
vált híressé, itthon azonban keveset tudunk róla. A legismer- Bojár Sándor)
tebb, külföldön ismertté vált festőművészeink közül említsük
meg születésük sorendjében az alábbi alkotókat: Szenes Árpád
(1897-1985) (az egyik legnépszerűebb festő Portugáliában, fe-
leségével /Vieira da Silva/ közös múzeuma Lisszabonban igen
nagy látogatottságnak örvend), Kepes György (1906-2001)
(számos művészeti ágban maradandót alkotott, legismertebbek
azonban a fénnyel kapcsolatos munkái), Vásárhelyi Győző
(Victor Vasarely) (1906/8−1997) (nemzetközi szinten is elis-
mert mestere az absztrakt művészetnek, az ’50-es évektől kezd-
ve sikere olyan méretűvé vált, hogy egyenesen az op-art82 pápá-
jának titulálták), Amrita Sher-Gil (1913-1941) (az anyai ágon
magyar származású festőművésznő az egyik legjelentősebb
indiai modern festő), Daday Ferenc (1914-2013) (az Argentí-
nában, majd az Egyesült Államokban élő festőművész éveken
82 op art = optikai művészet, egy 20. századi művészeti irányzat
219
keresztül Evita Peron /1919-1952/ festőjeként dolgozott), Ka-

szab Judit (Judy Cassab) (1920-2015) (az Ausztráliában élt fes-
tőművész a világ egyik leghíresebb portréfestője, akit számos
uralkodó meghívott portréjának megfestésére), Hantai Simon
(1922-2008) (a francia absztrakt kiemelkedő festője, a magyar
festők művei közül aukción az ő képért fizettek a legtöbbet,
több mint 4 millió eurót), Szász Endre (1926-2003) (Szőnyi
István tanítványa volt, 1964-ben egy általa illusztrált könyv be-
került a világ legszebb harminc könyve közé), Csernus Tibor
(1927-2007) („az idő festője”) (Bernáth Aurél tanítványa volt a
Párizsban élt festő), Kálmán Tibor (1949-1999) (az 1980-as és
Szász Endre (1979) ’90-es évek egyik legismertebb tervezőgrafikusa volt, ő tervezte
(FORTEPAN /
a Benetton divatcég reklámkampányait) (Kurucz Gy. 1985, Ko-
Szalay Zoltán)
vács M. D. 2019, Mult-kor 2007).
Itthon és külföldön is egyaránt nagy ismertségnek örvend
Szalay Lajos (1909-1995) képgrafikus, akinek tehetségét és
művészetét még Pablo Picasso is igen nagyra értékelte. Szalay
több mint egy évtizeden keresztül élt Argentínában, ahol a mű-
vészettörténet megkülönböztet egy „Szalay előtti” és „Szalay
utáni” korszakot. A művészet számos területén maradandót
alkotott Moholy-Nagy László (1895-1946), többek között fes-
tőként és grafikusként is ismert. A második világháború elől
Angliába, majd az Egyesült Államokba költözött, Chicagóban
pedig a New Bauhaus alapító tanára lett.
Hazánkban kevéssé ismert az Angliában élt grafikus, Vásár-
helyi Gyula (1929-2013) neve, holott a legtöbb idegen nyelvű
forrás úgy említi, mint a világ egyik leghíresebb bélyegterve-
zőjét. A Victor Vasarelyvel rokonságban álló Vásárhelyi Gyu-
Moholy-Nagy László la százharmincnyolc országnak tervezett több mint nyolcezer
(világháló) bélyeget. Németországban él jelenleg is a neoavantgárd festő
és grafikus Lakner László (1936). A művész a hetvenes évek-
ben hagyta el Magyarországot, ahol elismert képzőművésszé
vált. Itthon Kossuth-díjjal tüntették ki, munkái Nyugat-Eu-
rópa számos közgyűjteményében megtalálhatók (https://www.
ludwigmuseum.hu).
220
17. Művészet
17.5. Fémművesség
A hazai éremművészet és szobrászat kiemelkedő alakjai

Beck Ö. Fülöp (1873-1945) és Fémes Beck Vilmos (1885-
1918), mindketten jelentős nemzetközi elismerésben is része-
sültek. Beck Ö. Fülöp „a hazai éremművészet atyja”, akinek a
nevéhez például a Menyecskefej (1912), a Szittya lovas (1915), Az
ifjúság kútja (1937), a Liszt-emlékplakett (1911) című szobrok
illetve érem megalkotása fűződik. Művészetére a szecesszió is
erőteljesen hatott, azonban alkotásain jelentősek a posztimp-
resszionista és az avantgarde elemek is. Tarján Huber Oszkár-
nak (1875-1933) elsősorban szecessziós ékszereit említik meg Beck Ö. Fülöp (világháló)
az őt méltató források, melyek külföldön is számos elismerést
kaptak. A modern magyar fémművesség egyik megteremtőjét
tisztelhetjük Tevan Margit (1901-1978) ötvösművészben. A
harmincas évektől kezdve talált rá saját, egyedi stílusára; alko-
tásaiban elsősorban az anyag szépségének bemutatására helyez-
te a hangsúlyt. Szvetnik Joachim (1927-1988) az egyik legki-
emelkedőbb hazai ötvösművész volt. Ő volt az, aki restaurálta
az igen komoly világháborús sérüléseket szenvedett Esterházy-
kincseket, illetve azonosította és megvizsgálta az Egyesült Álla-
mokban lévő koronázási ékszereket. Itthon gyakorlatilag isme-
retlen Pedery-Hunt Dóra (Dora de Pedery Hunt) (1913-2008)
neve, pedig ő volt az, aki megteremtette a kanadai ötvösművé-
szetet. Az általa készített, II. Erzsébet angol királynőt ábrázoló
portréja minden kanadai fémpénzen megtalálható.
17.6. Fotóművészet
A fényképészet megteremtőjének a francia Louis-Jacques-

Mandé Daguerre (1787-1851) tekinthető, akinek eljárása hamar
világszerte elterjedt. Előtte már többen is kísérletezek a múlt
vegyi úton történő megörökítésével, azonban Daguerre volt az,
akinek ez először sikerült. A világraszóló találmány megjelené-
sét (1839) követően hamarosan hazánkban is megjelentek az
első fotográfusok, a dagerrotípisták. Őket a kor közvéleménye
még nem tekintette művésznek, „csupán” olyan mesterembe-
reknek, akik megörökítik a pillanatot.
221
Nemzetközi hírnevet szerzett fotóművészeink szinte kivétel

nélkül külföldön szereztek ismertséget. Az egyik legismertebb
közülük Kertész András (André Kertész) (1894-1985), aki már
fiatalon, az első világháborúban értékes felvételeket készített.
1925-ben Franciaországban telepedett le, fényképeinek központi
témája a párizsi utca volt. Képei ekkor már sorra jelentek meg
Európa jelentősebb lapjaiban. Kertész 1936-ban elhagyta Euró-
pát, és az Egyesült Államokba költözött. A Bauhaus stílus ki-
emelkedő képviselője volt Moholy-Nagy László (1895-1946).
Fotogramm című fényképét 2012-ben 1 482 500 dollárért ad-
ták el, amivel ez lett minden idők tizedik legdrágább fényképe
(holtversenyben egy másik fényképpel). A fényképészet mellett
említsük meg továbbá Moholy-Nagy grafikai és festészeti mun-
kásságát is. Munkácsi Márton (Martin Munkácsi) (1896-1963)
Moholy-Nagyhoz hasonlóan szintén az Egyesült Államokban
„Saját életünk csak merő vált híressé. Az 1940-es években a világ egyik legtöbbet kereső
folytatása és kiteljesítése fotóriportere volt. Halász Gyula (Brassaï) (1899-1984) ugyan-
elődeink életének. Csak csak kora egyik legnevesebb fotográfusa volt, akit a korabeli
egy láncszem vagyunk, Párizs hangulatának egyik megörökítőjeként tartanak számon.
soha nem teljesen új kez- Fényképészként és fényképészeti ismeretterjesztőként is mara-
det és - reménykedjünk - dandót alkotott Kraszna-Krausz Andor (1904-1989). Az általa
nem a vég.” írott és kiadott fényképészettel foglalkozó könyvek több mint öt-
(Kraszna-Krausz Andor) ven millió példányban keltek el (www.szombathely.hu).
1929-től Franciaországban élt Elkán László (Lucien Hervé)
(1910-2007) , aki számos híres építész épületeinek fényképezője
volt (pl. Le Corbusier, Breuer Marcell). Fotóriporterként dolgo-
zott a tragikus körülmények között elhunyt Friedmann Endre
(Robert Capa) (1913-1954), akinek elismertségét mi sem jelzi
jobban, minthogy a hálás utókor „a világ legnagyobb hadifotó-
sa” címmel illeti.
Itthon a kevésbé ismert fotográfusok közé tartozik Aszmann
Ferenc (1907-1988), aki 1948-tól Brazíliában élt, s vált az or-
szág egyik legismertebb fotósává.
Elsősorban a Marilyn Monroe-ról készített fotósorozatairól
ismerik Dienes Andort (1913-1985), azonban jelentősek egyéb
Robert Capa (világháló) divat-, akt- és street fotósorozatai is (fotózta többek között
Ingrid Bergmannt, Elisabeth Taylort, Fred Astaire-t, Marlon
„Ha nem elég jók a képe- Brandót, Henry Fondát, Ronald Reagant és Anita Ekberget
id, nem voltál elég közel.” is). A művész egy rövid ideig együtt is élt a dívával (Kincses
(Robert Capa) K. 1997). Itthon a kevésbé ismert fotóművészek közé tartozik
222
17. Művészet
Klein Gitta (1899-1972), aki élete nagy részét Olaszországban

töltötte, és az ország egyik leghíresebb portréfotósa volt. Az
olasz királyi család fényképésze lett, de a politikai elit is rend-
szeresen megfordult a műtermében (pl. Mussolini, Ciano).
A szövetségesek normandiai partraszállásánál mindössze egy fotós, a magyar Friedmann

Endre volt jelen. A Robert Capaként ismertté vált fotós hat tekercs filmet fényképezett el
(106 kocka). A filmet egy tizenöt éves laborasszisztens hívta elő, azonban a szárító hőmér-
sékletét túl magasra állította, így mindössze nyolc kép és három képtöredék maradt az
utókorra. Ezeket a fényképeket mint az egyetlen hiteles kordokumentumot használta fel
évtizedekkel később Steven Spielberg a Ryan közlegény megmentése című filmjéhez.
Az itthon maradottak közül sajnos keveseknek adatott meg,

hogy nevüket megismerje a világ, pedig a tehetségük alapján
számos művész megérdemelte volna, hogy tudásához méltó el-
ismerést kapjon. A legismertebb hazai fotóművészek közül el-
sőként említsük meg a németországi születésű Klösz György
(1844-1913) nevét. A főváros Kossuth Lajos utca 1. szám alatt
lévő emléktábláján lévő felirat a tömörsége ellenére is hűen mu-
tatja be munkásságát: „Fényképein az elsők között örökítette meg
Budapest városképének változását. Munkássága révén a magyar-
országi városfotózás egyik legjelentősebb alakjává vált.” Az első
igazán jeles magyar fényképész Mai Manó (1855-1917) volt.
Elismertségét jelzi, hogy megkapta a Császári és királyi udvari
fényképész címet. Jelentős volt szervezői tevékenysége, ő alapítot-
ta A Fény című lapot (1906) és számos fényképész szakmai szer-
vezetet. Nagymező utcai házában hozták létre a Mai Manó Há-
Mai Manó (világháló)
zat. A portréfényképezés nemzetközi hírű képviselője Székely
Aladár (1870-1940). A hazai fényképészet Székely munkássága
során érte el először a világszínvonalat. Nevét elsősorban a re-
alisztikus képei és híres művészportréi tették híressé (Bartók
Béla, Ady Endre). Rónai Dénes (1875-1964) 1908 és 1940 kö-
zött összesen 11 arany-, 25 ezüst- és több mint 60 bronzérmet
nyert alkotásaival a különböző kiállításokon. Nevéhez köthető
többek között a matt albium papír kikísérletezése (Kincses K.
1998). Szintén nemzetközileg elismert fotóművész volt Pécsi
József (1889-1956), aki külföldön és itthon „…1911 és 1940 kö-
zött 17 nagydíjat, köztük 5 aranyérmet, 5 ezüstérmet, oklevelek,
plakettek tucatjait érdemelte ki…” (Kincses K. 1998, 154.). Kez-
detben filmhíradók és játékfilmek operatőre volt Escher Károly Székely Aladár (világháló)
223
(1890-1966), aki csak később jegyezte el magát a fényképező-

Rónai Dénes rendkívül
géppel. Escher volt az, aki hazánkban a riportfotózást elsőként
leleményes ember volt,
világszínvonalon művelte. Művészi színvonalú képeivel Dulovits
amit többek között ta-
Jenő (1903-1972) szintén nagy hírnévre tett szert, azonban ami
lálmányai is bizonyíta-
a nevét halhatatlanná tette, azok a fényképészettel kapcsolatos
nak. A Tanácsköztársa-
találmányai voltak, így többek között a Duflex típusú kisfilmes
ság idején azért, hogy
fényképezőgép. Neki sikerült először megoldani, hogy a gép víz-
elkerülje a hatóságok
szintes betekintésű legyen, Tóth Imrével pedig közösen alkották
zaklatását, az „udvari
meg az ún. Dutó előtétlencsét, amely a felvételt lágyítja.
fényképész” feliratot cé-
gérén „udvarias fényké-
pészre” változtatta.
17.7. Ipari formatervezés
A hazai ipar képviselői sokáig – néhány területet kivé-

ve – kevésbé tartották fontosnak az ipari produktumok kül-
ső megjelenését. A II. világháború utáni időszak szintén nem
kedvezett az ipari formatervezésnek (design), hisz az előre meg-
határozott keretszámok, a tömegtermelés és a mennyiségi szem-
lélet uralkodott a minőséggel és az esztétikummal szemben. A
hatvanas években hazánkba is eljutott a Nyugat-Európában
és az Egyesült Államokban már jóval korábban kialakuló új
gondolkodásmód, így ennek hatására egyre nagyobb figyel-
met fordítottak az elkészült tárgyak esztétikai megjelenésére.
A hazai formatervezők között az egyik legtöbbet foglalkoz-
tatott szakember Bozzay Dezső (1912-1974) volt. A designer
főként híradástechnikai készülékek tervezésével foglalkozott
(Néprádió /1939/, Pajtás-Jóbarát-Mestermű rádiócsalád /1949/,
Ikarus 55 (1954) Biotherm elektromos hőmérő /1957/, Négytengelyes vasúti ét-
(FORTEPAN / kezőkocsi - társtervező /1957-58 /, Néptelevízió - társtervező
Szent-Tamási Mihály) /1959/, kétcsuklós villamos - társtervező /1965/ stb.) (Vadas
J. 2012). A magyar ipar egyik vezérhajója és büszkesége volt
évtizedeken keresztül az Ikarus gyár, ahol az 1980-as években
átlagosan mintegy 12 000 darab farmotoros autóbusz készült,
amivel a világ legnagyobb gyártói közé kerültünk. A gyár két
legendás formatervezője P. Horváth György83 (1922-1990) és
Finta László (1934-2018) voltak, akik autóbuszok tucatjainál
alkalmazták az egyedi, sokszor forradalmian új vonalvezetést.
Külföldön az egyik legismertebb magyar formatervezőnk
Breuer Marcell (1902-1981), akinek nevéhez többek között a
világhírű Vaszilij-szék (Vasily) megtervezése köthető.
83 eredeti neve: báró Petrichevich Horváth György
224
17. Művészet
17.8. Komolyzene
Zenei értelemben Magyarország évszázadokon keresztül be-

fogadó ország volt, idegen földről számos muzsikus érkezett,
külföldre viszont a magyar zenészek csak kis számban men-
tek. A középkori kolostorokban német szerzetesek voltak, a
reneszánsz idején francia és olasz zenészek érkeztek hazánkba,
a barokk városok és főúri kastélyok pedig német, osztrák és
cseh muzsikusokat fogadtak. Az első, az ország határain túl is
ismertségnek örvendő magyar zenész Bakfark Bálint volt, ám
a „magyar virtuóz” fogalma a híres cigányprímásnak, Bihari
Jánosnak (1764-1827) köszönhetően született meg, akinek a
játéka még Beethovent is elismerésre késztette (Kárpáti J. 2011).
17.8.1. Opera
Az opera önálló műfajként a 16. századi Itáliában jelent meg

(1597), innen indult világhódító útjára, s lett évszázadokon ke-
resztül egyeduralkodó zenei műfaj a világ számos országában
(elsősorban Európában). Az új zenei műfaj Magyarországra
meglehetősen későn, csak a 18. század vége felé ért el. Ennek
egyik oka, hogy sokáig nemhogy operaház, de még állandó kő-
színház sem épült, így előadásokat csak a tágasabb főúri kas-
télyokban lehetett tartani (pl. a fertődi Esterházy-kastély). Az
első jelentős operaszerzőnk Erkel Ferenc (1810-1893) volt, aki
úgy vonult be a zenetörténetbe, mint „a magyar nemzeti opera
megteremtője”. Első operáját (Bátori Mária) 1840-ben, vagyis
a reformkor egyik legpezsgőbb időszakában mutatták be. Erkel
operáinak témái mind a magyar történelemben gyökereztek,
ezzel is fújva az évről-évre nagyobb hőfokon égő parazsat, ami
1848 március idusán valóságos tűzként lobbant fel. 1844-ben
mutatták be a Hunyadi Lászlót, majd 1861-ben az élete fő mű-
Erkel Ferenc (világháló)
vének tekinthető Bánk bánt. Utóbbiból a Hazám, hazám című
ária a keletkezése óta eltelt több mint másfél évszázad alatt az
egyik legismertebb operaária lett, amely a legtöbb embernek
Simándy József tolmácsolásában vált felejthetetlenné.
Erkel kortársa volt Egressy Béni (1814-1851), akinek neve
a Szózat megzenésítőjeként vált ismertté, azonban egyéb ze-
nei műfajokkal is eljegyezte magát (Klapka-induló), sőt még
225
szövegkönyv-írással is foglalkozott (Bátori Mária, Hunyadi

László) (Kollega T. I. 1996-2000).
Mint száműzött, ki vándorol Hazám, hazám, te mindenem!

A sűrű éjen át, Tudom, hogy mindenem neked köszönhetem.
Vad förgetegben nem lelé Arany mezők, ezüst folyók,
Vezérlő csillagát, Hős vértől ázottak, könnytől áradók.
Az emberszív is úgy bolyong,
Oly egyes-egyedül, A Hazám, hazám című ária (részlet)
Úgy tépi kinn az orkán,
Mint az önvád itt belül.
Csak egy nagy érzés éltetett

Sok gond és gyász alatt,
Hogy szent hazám és hős nevem
Szeplőtlen megmarad.
Most mind a kettő orvosra vár,
S míg itt töprenkedem,
Hazám borítja szemfödél, Simándy József (1968)
Elvész becsületem! (FORTEPAN / Szalay Zoltán)
A korszak másik jeles operaszerzője az osztrák-magyar szár-

mazású Goldmark Károly (1830-1915) volt, akinek legismer-
tebb műve a Sába királynője (1872).
A fentiekben említett zeneszerzők után jó ideig nem volt
olyan magyar zeneszerző, aki az operatörténet szempontjából
maradandót tudott volna alkotni. A fordulópontot néhány év-
tized múlva Bartók és Kodály munkássága jelentette. Bartók
Béla életében mindössze egy operát írt, azonban arról csakis
szuperlatívuszokban lehet beszélni (A kékszakállú herceg vára
/1911/). Kodály több színpadi művet is szerzett, melyek közül a
legismertebb a Háry János (1926) és a Székelyfonó (1932) daljáté-
Egressy Béni síremléke kok.84 A második világháborúig az egyik legjobban megbecsült
(Budapest, Fiumei úti sírkert) hazai zeneművész Dohnányi Ernő volt, aki számos nagysike-
rű zeneművet szerzett (pl. Simona néni /1912/, A vajda tornya
/1922/, A tenor /1929/). A második világháború alatt elhagyta
Magyarországot, és az Egyesült Államokban telepedett le. Az
újvilágbeli elismertségét jelzi, hogy Florida állam kormányzója
84 A daljáték műfaji szempontból az operához közel álló, zenés-táncos,

általában vidám hangvételű színmű, amelyben az ének és a próza
váltakozik (Kissné Mogyorósi P.).
226
17. Művészet
a zeneszerző születésnapját Dohnányi-napnak nyilvánította,

amit azóta is minden évben megünnepelnek (Takács I. 2007).
A második világháborút követő időszak legjelentősebb ope-
raszerzői voltak Ránki György (1907-1992) [Pomádé király új
ruhája (1953) (vígopera), Egy szerelem három éjszakája (1961)
(az első magyar musical), Az ember tragédiája (1970)]; Durkó
Zsolt (1934-1997) [Mózes (1977)]; Petrovics Emil (1930-2011)
[C’est la guerre (1961), Lysistraté (1962), Bűn és bűnhődés (1965)];
Szokolay Sándor (1931-2013) [Vérnász (1964), Hamlet (1968),
Sámson (1973), Ecce homo (1987), Boldog Margit (1995)]; Kur-
tág György (1926) [Fin de partie (A játszma vége) (2018)]; Vaj-
da János (1949) [Barabás (1977), Márió és a Varázsló (1988),
Karnyóné (2004)] és Eötvös Péter (1944) [A három nővér
Goldmark Károly
(1996-97)]. emléktáblája szülőháza falán
(Keszthely, Kossuth u. 22. szám)
17.8.1.1. Operaénekesek
Számtalan olyan operaénekes látta meg a Kárpát-medencé- „Büszke vagyok magyar

ben a napvilágot, aki a világ legjelentősebb operaházaiban, a hazámra és arra, hogy
milánói Scalától a New York-i Metropolitanig bezárólag bizo- Európa e csodálatos és
nyította, hogy a magyar operaénekesek a világ legképzettebb tarka, fájdalmakkal és
énekesei közé tartoznak. A szoprán énekeseink közül említsük vidámsággal, elpusztít-
meg Marton Éva (1943), Sass Sylvia (1951), Pitti Katalin hatatlan erőkkel megál-
(1951), Tokody Ilona (1953) és Rost Andrea (1962) nevét. Ba- dott vidéke a szülőföl-
ritonjaink közül Reményi Sándor (1915-1980), Svéd Sándor dem.”
(1906-1979) és Melis György (1923-2009) szerzett ország- (Petrovics Emil)
határon túl is hírnevet, a tenorok közül pedig Sárdy János
(1907-1969), Simándy József (1916-1997) és Pataky Kálmán
(1896-1964). A legismertebb basszus hangfajú operaénekeseink
Székely Mihály (1901-1963), Gregor József (1940-2006) és
Polgár László (1947-2010) voltak.
17.8.2. Operett
Európa operettközpontja sokáig Párizs és Bécs voltak, így

hosszú évtizedeken keresztül csupán e két város lakói élvezhet-
ték az új, a 19. században megjelenő zenei stílus nyújtotta örö-
möket. A szórakoztató műzene azonban hamarosan megtalálta
hazánkban is a közönségét, és rövid idő leforgása alatt nagy
227
népszerűségre tett szert. A műfaj magyarországi töretlen nép-

szerűségét mutatja, hogy a kontinensen már csak hazánkban
működik operettszínház. A jelenleg Budapesti Operettszínház
nevet viselő intézményt 1923-ban alapították, előadásait éves
szinten közel 400 ezer néző tekinti meg (www.operett.hu).
A magyar operett két, világszerte
elismert koronázatlan királya Kálmán
Imre (1882-1953) és Lehár Ferenc
(1870-1948). Ők azok, akik az „operett
fővárosában”, Bécsben is a kor csillagai,
ünnepelt sztárjai lettek. Mindketten
operettslágerek tucatjait írták. Kál-
mán legismertebb darabjai a Tatárjárás
(1908), a Csárdáskirálynő (1915) (legis-
mertebb dalai: A lyányok, a lyányok;
Te rongyos élet; Hajmási Péter, Haj-
mási Pál…; Jaj, cica, eszem azt a…) és
a Marica grófnő (1924) (legismertebb
Az Operettszínház (Budapest, dala: Szép város Kolozsvár). A Corvin-koszorúval is jutalma-
Nagymező utca 17. szám)
zott Lehár Ferenc nevéhez többek között A víg özvegy (1905),
a Luxemburg grófja (1909), a Cigányszerelem (1910)
és A mosoly országa (1929) című nagysikerű operet-
tek köthetők. Kálmánon és Leháron kívül több olyan
operett- és kuplészerző élt hazánkban, akiknek bár
a csillaga nem emelkedett kálmáni és lehári magas-
ságokba, de egyes zeneműveikkel sikeresen léptek ki
az operett nemzetközi színpadára. E szerzők közé so-
rolható Szirmai Albert (1880-1967) (Mágnás Miska
/1916/, Alexandra /1925/), Jacobi Viktor (1883-1921)
(Leányvásár /1911/, Szibill /1914/), Kacsóh Pong-
rác (1873-1923) (János vitéz /1904/), Huszka Jenő
(1875-1960) (Bob herceg /1902/85, Gül baba /1905/,
Lili bárónő /1919/) és Ábrahám Pál (1892-1960) (Bál
a Savoyban /1932/). Zerkovitz Béla (1881-1948) és
Fényes Szabolcs (1912-1986) számos operett mellett
számtalan nagysikerű kuplét és egyéb slágert is írtak.
Zerkovitz legismertebb slágerei közül említsük meg
Lehár Ferenc a Bözsi ne sírjon; Mi muzsikus lelkek; Asszonykám, adj egy kis
(Budapest, Nagymező
utca 17. szám)
pihenőt; Az egyiknek sikerül; Van a Bajza ucca sarkán; Éjjel az
85 Az első nemzetközi sikert elért magyar operett.
228
17. Művészet
omnibusz tetején; Uncili, smuncili; Tanulj meg fiacskám komédi-

ázni; Gyere, te nímand stb. című örökzöldeket. Fényes Szabolcs
nevéhez pedig többek között a Van Budán egy kis kocsma; Bu-
dapest, Budapest, te csodás; Nemcsak a húszéveseké a világ; Min-
denkinek van egy álma; Szeretni bolondulásig; Fogj egy sétapálcát;
Táskarádió című slágerek köthetők (Kollega T. I. 1996-2000).
Az operettekhez természetesen az operettprimadonnák is
hozzátartoznak. A leginkább felejthetetlen alakítások Pálmay
Ilka (1859-1945), Péchy Erzsi (1888-1933), a német nyelvterü-
leten híressé vált Rökk Marika (1913-2004) („a piruett király-
nője”, „Stern von Budapest”) és Honthy Hanna (1893-1978)
nevéhez köthetők. Az operett férfi csillagai közül talán a leg-
ismertebb Feleki Kamill (1908-1993), aki túlzás nélkül „Az
operettműfaj hazai legnagyobbjainak egyike, ha nem éppen a leg-
nagyobbja.” (Takács I. 2007) Az Egyesült Államokban vált hí-
ressé a nagykanizsai születésű Romberg Zsigmond (Sigmund
Romberg) (1887-1951), akinek nevéhez mintegy 2000 dal és
78 musical köthető. Sokan Romberget az amerikai operett és Honthy Hanna (1965)
musical atyjának tekintik (Takács I. 2007). Napjaink legismer- (FORTEPAN / Bojár Sándor)
tebb operett énekesei közül említsük meg Kállay Bori (1948)
és Lehoczky Zsuzsa (1936) nevét.
17.8.3. Karmesterek
A nagyobb létszámú és bonyolultabb zenekari művek ve-

zénylését, a zenekarok irányítását már a 18. század folyamán
karmesterek végezték. Kezdetben azonban a karmesterség nem
önálló „szakma”, hanem nem ritkán a zeneszerzőkre hárult fel-
adat volt (többek között Liszt Ferenc is beállt időnként vezé-
nyelni egy-egy művét, sőt Weimarban mint udvari karmester
dolgozott). A második világháborút megelőzően született leg-
nevesebb karmestereink − Ferencsik János kivételével − mind
elhagyták Magyarországot, majd külföldi zenekarok élén öreg-
bítették a magyar zene jó hírnevét (Doráti Antal /1906-1988/,
Ferencsik János /1907-1984/, Ormándy Jenő /1899-1985/,
Reiner Frigyes /1888-1963/, Solti György /1912-1997/, Széll
György /1897-1970/ és Kertész István /1929-1973/ illetve
Fischer Ádám /1949/, Fischer Iván /1951/ és Kocsis Zoltán Kocsis Zoltán (1974)
/1952-2016/). Rendkívül érdekes az a tény, hogy egy olyan kis (FORTEPAN /
Szalay Zoltán)
229
ország, mint hazánk, úgy adott számos neves karmestert a vi-

lágnak, hogy világhírű zenekara gyakorlatilag sohasem volt az
országnak (Kárpáti J. 2011).
„Nagyon gyakran megkérdezik tőlem, hogyan lehet az, hogy olyan sok és sikeres zenész él szerte
a nagyvilágon egy oly kis országból, mint Magyarország. A kérdésre adott alapvető válasz rend-
szerint az, hogy a világ egyik legragyogóbb zeneiskolája a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti
Főiskola és a legkiválóbb zenei oktatás az, amelyet ez az Akadémia nyújt. Tanárainak egyik
kiemelkedő egyénisége pedig kétségkívül az a Weiner Leó, aki nekünk, akkori növendékeinek a
lehető legjobbat jelentette, amit csak a magyar zenei nevelés kínálni tudott.” (Solti György)86
17.8.4. A hangszeres zene legjelesebb előadóművészei
A zenét akkor lehet a leginkább átélni, ha azt olyan

zenészek közvetítik, akik igazán mesterei a hangsze-
reiknek. Legyen szó könnyű- vagy komolyzenéről, az
előadó személye az egyik kulcs a katarktikus élmény
eléréséhez. A hegedű virtuóza volt Hubay Jenő (1858-
1937), akit kora egyik legelismertebb hegedűművé-
szeként tartottak számon. Hubay Jenő a méltán híres
Hubay-iskola megalapítója. Sokak szerint Hubay egyik
legjelesebb tanítványa, a Zeneakadémia egykori igaz-
gatója, Zathureczky Ede (1903-1959) volt. Auer Li-
pót (Leopold von Auer) (1845-1930) szintén a hegedű
nagymestere volt. Elismertségét mutatja, hogy őt te-
kintik az orosz hegedűiskola megalapozójának, nevé-
hez kötődik az ún. pétervári vonófogás. Zongoristáink
közül Dohnányi Ernő (1877-1960), Bartók Béla,
A Hubay-család síremléke Fischer Annie (1914-1995), Cziffra György (1921-1994),
Ránki Dezső (1951), Kocsis Zoltán (1952-2016), Jandó Jenő
(1952) és Schiff András (1953) nevének említése szükséges.
Az orgona virtuóza volt Antalffy Zsiross Dezső (1885-
1945), aki az itthoni elismerés és fényes siker ellenére az Egye-
sült Államokba ment, és az újvilág zeneszerető közönségét
ugyancsak meghódította lenyűgöző játékával. Joe Murányi
(Joseph P. Murányi) („Hungarian Joe”) (1928-2012) világhírű
dzsesszzenészként a klarinét nagymestere volt. Hírnevét tükrö-
zi, hogy egyedüli fehér emberként játszhatott Louis Armstrong
zenekarában.
86 Kárpáti J. 2011, 267.
230
17. Művészet
17.8.5. Zeneszerzők
Az első nemzetközileg is elismert zeneszerzőnk Bakfark

Bálint (1507-1576) volt, aki főként Lengyelországban vált is-
mertté. Tizenhat évet töltött a lengyeleknél, karrierjének kitel-
jesedését Zsigmond Ágost lengyel király udvari lantosaként érte
el; a lengyel szolgálat alatt azonban Európa számos udvarában
megfordult. Bakfark műveinek zöme azonban sajnos elveszett.
Több mint két évszázadot ugorva az időben a 18. századba
érkezünk. 1788-ban született meg a reformkor nagy zeneszer-
zője, „a csárdás atyja”, Rózsavölgyi Márk 87 (1788-1848), aki
„A verbunkos zene egyik utolsó, igen magas színvonalú képviselője
volt; egyben az első csárdás-komponistánk.” (Kenyeres Á. 1994)
Szintén ennek a korszaknak volt jeles zeneszerzője és katonaze-
nésze a Dél-Amerikában hírnevet szerző Debály Ferenc József
(Francisco José Debali) (1791-1859). Ő szerezte Uruguay és Pa- Debály Ferenc József
raguay nemzeti himnuszát. (világháló)
Ismert lengyel közmondás a Bakfark után lantot fogó (Nie każdy weźmie lutnię po Bakfarku).
Arra az emberre mondják, aki olyan dolgot akar véghezvinni, amihez nincs meg a megfele-
lő tudása. A lengyel földön nagy tiszteletnek örvendő Bakfark Bálint lantművész oly nagy
mestere volt hangszerének, hogy utána bárki is próbálkozna játszani, az csak „megcsúfolá-
sa” lenne a lantzenének.
A 19. század egyik vitathatatlanul legnagyobb zeneszerzője

Liszt Ferenc (1811-1886). Liszt magyar származása a világban
nem kellően ismert, sokan még ma is német nemzetiségűnek
hiszik. Ebben nyilván közrejátszik az a tény, hogy élete jó részét
német nyelvterületen töltötte, szülőfaluja ma Ausztria területén
van, illetve a veje Richard Wagner volt. A művész magyar szár-
mazása azonban megkérdőjelezhetetlen.
A 20. század elején két olyan zeneszerzőnk is volt, akik
hosszú évtizedekre meghatározták a magyar zenei élet főbb
irányvonalát. Egyikük Bartók Béla (1881-1945) (I. vonósné-
gyes /1909/, A csodálatos mandarin /1919/, Cantata profana
/1930/), a másikuk pedig Kodály Zoltán (1882-1967). Kodály
87 Fia, Rózsavölgyi Gyula (1822-1861), a Rózsavölgyi és Társa zenemű-

kiadó cég (1850) társalapítója. A cég hamarosan a korabeli Magyaror-
szág legnagyobb kiadója lett. A Budapesten jelenleg is működő „Ró-
zsavölgyi Zeneműboltot Közép-Európa legnagyobb (és a legszélesebb
választékot kínáló) zenei szaküzleteként emlegetik” (www.lira.hu).
231
zeneszerzői tevékenysége mellett kidolgozta a mára világhírűvé

A Kodály-módszer
vált és számos országban alkalmazott, speciális zenepedagógiai
nemzetközi ismertsé-
koncepcióra épülő Kodály-módszert. Legismertebb alkotásai
gét mutatja, hogy Ste-
közül említsük meg a Psalmus Hungaricus (1923), a Háry János
ven Spielberg Harma-
(1926), a Mátrai képek (1931), a Galántai táncok (1933) és a Fel-
dik típusú találkozások
szállott a páva (1938-39) című műveket. Mindketten elévülhe-
című filmjében (1977)
tetlen érdemeket szereztek a Kárpát-medence népdalkincsének
a Földre érkező ufók a
az összegyűjtésében.
Kodály-módszer segít-
Bartók és Kodály kortársa volt Weiner Leó (1885-1960), aki
ségével próbáltak meg
zeneszerzőként és pedagógusként is egyaránt jelentős életművet
kommunikálni.
hagyott maga után. Fél évszázadon keresztül a Zeneművészeti
Főiskola Kamarazenei Tanszékén oktatott. „Az új magyar zene
konzervatív ágának egyik legkiválóbb képviselője volt.” (Kenyeres
Á. 1994)
Külföldön vált ismertté Kozma József (Joseph Cosma)
(1905-1969), akit a francia sanzon megújítójaként tartanak
számon, illetve Rózsa Miklós (1907-1995), aki filmzeneszer-
zőként tett szert hírnévre. Nevéhez olyan filmzenék köthe-
tők, mint a Bűvölet (1945), a Kettős élet (1947) és a Ben Hur
(1959). Munkásságát három Oscar-díjjal jutalmazták. Szin-
tén a külföldi lét hozta meg az ismertséget a 20. század egyik
legnagyobb formátumú zeneszerzőjének, Ligeti Györgynek
(1923-2006). Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a
„zenei Nobel-díjként” is számon tartott Wolf-díjat is megkap-
ta (1996). Számos zenemű mellett mindössze egyetlen operát
Weiner Leó síremléke
(Budapest, Fiumei úti sírkert) szerzett (Le Grand Macabre /Nagy Haláltánc/ /1978/), azon-
ban ez lett életműve egyik legkiemelkedőbb alkotása. „Ligeti
György avantgárd, kifejezetten modern zeneszerző volt, aki a
zene nyelvének megújításáért talán mindenkinél többet tett a
20. század második felében.” (Fischer I. 2006 ) A hazai filmze-
neszerzés egyik kimagasló egyénisége volt a százharminchét
filmzenét szerző Vujicsics Tihamér (1929-1975) (pl. A Ten-
kes kapitánya, A dunai hajós, Bors), akinek említést érdemel
népzenegyűjtő tevékenysége is.
Mint zeneszerző és zenetudós egyaránt kimagasló érde-
meket szerzett Bárdos Lajos (1899-1986), azonban az utókor
még nagyobb megbecsüléssel tekinthet zenepedagógiai mun-
kásságára. 1934-ben harmadmagával szervezte meg az Ének-
Vujicsics Tihamér (1974) lő Ifjúság mozgalmat, amely élete végéig szívügye maradt. E
(FORTEPAN / Kádas Tibor) mozgalom hatására a fiatalok óriási számban kapcsolódtak be
232
17. Művészet
a népdaléneklésbe és a népdalgyűjtésbe, segítve ezzel is a városi

fiatalok népdal iránti vonzódásának kialakulását és az iskolai
kórusmozgalom elterjedését.
A kortárs és a közelmúltban elhunyt zeneszerzőink közül
kiemelkedik Kurtág György (1926) (Játékok zongorára /1973-
76/), Lendvay Kamilló (1928-2016) (Concertino /1959/,
Orogenesis /1970/, Pro Libertate /1975/), Szokolay Sándor
(1931-2013) (Vérnász /1964/, Hamlet /1968/) és Kocsár Mik-
lós (1933-2019) (Csodafiú-szarvas /1979/). Legvégül pedig
említsük meg a délvidéki Király Ernő (1919-2007) nevét, aki
mint népdalgyűjtő, zeneszerző és feltaláló is maradandó élet-
művet hagyott maga után. Ő a citrafon (1974) és a multimediá-
lis tablofon (1976) elnevezésű hangszerek megalkotója.
Ugyancsak jelentős volt a hangszerfejlesztő munkássága
Schunda Vencel Józsefnek (1845-1923). A cseh származású
hangszergyáros üzleti megfontolásoktól vezérelve megpróbálta
feléleszteni az ősi tárogatót, ami hangzásában és külsejében is
jócskán különbözött a korabelitől, mivel a teste nagyobb lett, és
billentyűzet is került rá. Kissé leegyszerűsítve azt mondhatjuk,
hogy a Schunda-féle tárogató az oboa és a klarinét elegyének
tekinthető. Ennek ellenére „a magyar bánat zokogó hangsze-
re” jól sikerült, és igen népszerű hangszerré vált, különösen a
két világháború közötti időben. A második világháború után
a hangszer „revízióssá” és „horthystává” vált, így nyilvánosan
nem lehetett megszólaltatni. 1989 után szerencsére még voltak
olyanok, akik képesek voltak e csodás hangszeren játszani, ami-
Schunda Vencel (világháló)
re igény is volt, s hál’ Istennek, napjainkban már egyre gyak-
rabban csendül fel a tárogatószó, mely „…elfacsarja az ember-
nek a szívét, s maga se tudja, hogy miért, sírva fakad rajta (…)
Bátorság, elkeseredés, legénykedő hőség támad a szívekben.” (Jókai
Mór: Szép Mikhál) Schunda nevéhez kötődik továbbá a cimba-
lom tökéletesítése is.
17.9. Könnyűzene, népzene, magyar nóta

és cigányzenészek
Van néhány olyan hazai könnyűzenei együttes, amelyekről

túlzás nélkül állíthatjuk, hogy közel álltak a világhírnévhez,
azonban ezt sajnos rajtuk kívül álló okok miatt nem sikerült
233
elérniük. Azon előadóknak, akiknek a zeneszámaik más nyel-

ven, külföldön is sikert ért el egyértelmű, hogy e fejezetben van
a helyük. A zenei számoknál rendkívül fontos a szöveg, ma-
gyar szöveggel azonban a Kárpát-medencén kívül gyakorlatilag
lehetetlen érvényesülni. A kizárólag magyar nyelven előadók
esetében ezért csak a hazai elismerést tekinthetjük objektív
mércének.
A népzenészek talán még nehezebb helyzetben vannak,
mivel a szöveg lefordítása a dalok halálát jelentené, a dallam
pedig csak egy jóval szűkebb rétegnél talál nyitott fülekre. En-
nek ellenére számos népzenészünk világszerte is ismertté vált, és
évtizedek óta magas szintű tolmácsolója a magyar kultúrának.
Az együttesek esetében gyakorta előfordul, hogy a tagok
cserélődnek, és egy-egy zenekarban néhány év alatt akár több
tucat ember is megfordul. Az összes zenekari tag felsorolása át-
láthatatlanná tenné a fejezetet, ezért a szövegben csak az együt-
tes neve szerepel, néhány kivételes esetben fordul csak elő, hogy
a tagok neveit is megemlítem.
17.9.1. A magyar könnyűzene kezdeteitől 1945-ig
A könnyűzene mint szórakoztató műfaj egyik legelső hajtá-

sa a nóta volt. Mára elválaszthatatlan része a magyar zenei kul-
túrának, immár több mint egy évszázada. Manapság sokan le-
nézik és avittnak tartják, holott büszkének kéne, hogy legyünk
rá, hisz olyan kincs, amihez hasonló egy nemzetnek sincs. Úgy
kellene rá tekintenünk, mint ahogy a franciák tekintenek a
sanzonra! Nem véletlen, hogy a magyar nóta a hungarikumok
közé is bekerült. A két világháború közötti időszak leghíresebb
és legismertebb nótaénekese Cselényi József (1899-1949) volt.
Általában azok a nóták váltak közkeletűvé, melyek szöve-
ge egyszerű, a népdalhoz hasonló, épp ezért könnyen megta-
nulható és énekelhető. Egyes nótaszerzők akár több száz dal-
szöveget is írtak, amelyek közül néhány hosszú évtizedek óta
a magyar műdalkincs gyöngyszemei közé tartozik. A legelső
neves nótaszerzőnk Simonffy Kálmán (1832-1881) negyven-
nyolcas főhadnagy volt, akinek nevéhez olyan, mindenki által
Cselényi József (világháló)
ismert nóták köthetők, mint a Jaj, de magas, jaj, de magas ez
a vendégfogadó vagy az Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted.
234
17. Művészet
Németh János néven látott napvilágot Szentirmay Elemér

(1836-1908), akinek a Debrecenbe kéne menni és a Zsebkendőm
négy sarka című nótái a legismertebbek. Egyik legnevesebb nó-
taszerzőnk Dankó Pista (1858-1903), aki mint cigányprímás
és nótaszerző is maradandót alkotott (Egy cica, két cica; Az a
szép). A Bakanóta (Jól van dolga a bakának) szerzője Dóczy
József (1863-1913), akinek a nevét több városunkban is utca vi-
seli. Az egykori huszármúlt emlékét őrzi a hajdani huszárkapi-
tány, Fráter Loránd (1872-1930) a híressé vált Jó estét kívánok,
megjöttek a fehérvári huszárok kezdetű nótájában. Ezen kívül
számos nagysikerű nóta szerzője, így többek között a Messze,
messze Csíkországban és a Krasznahorka büszke vára címűeknek
is. Szintén fegyveres szervhez tartozott Balázs Árpád (1874-
1941), aki a főváros rendőrfőkapitány-helyettese volt. A szigorú
tekintet azonban érző lelket takart, amit mi sem bizonyít job-
ban, mint az Ahogy én szeretek, nem szeret úgy senki című nép-
szerű nóta is. Belügyminisztériumi alkalmazott volt Murgács
Kálmán (1893-1966), ő a szerzője többek között a Gólya, gólya,
hosszúlábú gólya című nótának (Kollega T. I. 1996-2000).
A hazai könnyűzene első csillagai a múlt század elején szü-
lettek. Ez főként a hangosfilm megjelenésével hozható össze-
Eisemann Mihály
függésbe. A filmek betétdalait éneklő színészek a kor valóságos (világháló)
sztárjaivá váltak (pl. Karády Katalin, Jávor Pál, Tolnay Klári).
A technikai fejlődés tovább segítette a könnyűzene rohamos tér-
hódítását. Az országszerte gombamód szaporodó filmszínházak,
az egyre több háztartásban megjelenő rádió
és gramofon mind-mind egyre népszerűb-
bé tették az új zenei stílusokat. Már jóval a
második világháború előtt feltűnt két zene-
szerző, akik évtizedeken át szerezték a sike-
resebbnél sikeresebb filmzenéket. Egyikük
Eisemann Mihály (1898-1966), aki többek
között a Hyppolit, a lakáj (1931), az Egy csók
és más semmi (1941) és a Makrancos hölgy
(1943) című filmek zenéjét szerezte. Nevé-
hez olyan slágerek köthetők, mint a János
legyen fenn a János hegyen; Jaj, de jó a habos
sütemény; Köszönöm, hogy imádott; Pá, kis
A hajdani Karády villa
aranyom; Egy csók és más semmi stb. (Budapest, Művész utca 6. szám)
235
Eisemannt néhány év múlva Fényes Szabolcs (1912-1986)

követte, aki többek között a Budapest, Budapest te csodás; Oda
vagyok magáért; Nemcsak a húszéveseké a világ; Mindenkinek
van egy álma; Szeretni bolondulásig; Fogj egy sétapálcát és a Tás-
karádió című slágerek szerzője. Nevéhez köthető továbbá szá-
mos operett (Maya, Rigó Jancsi) és filmzene is (A tanú, 2x2
néha 5, Circus Maximus).
17.9.2. A hazai könnyűzene az ’50-es évektől napjainkig
A második világháborút követően az ország vezetői az élet

szinte minden területén próbálták a nyugati országokkal a kap-
Kovács Erzsi (1959) csolatokat a minimálisra szorítani. Így volt ez a zene területén
(FORTEPAN / is. Az ötvenes évektől kezdve számos új zenei irányzat indult el
Szalay Zoltán) hódító útjára, a párt vezetői azonban ezektől próbálták „meg-
óvni” a magyar fiatalokat.
A táncdalfesztiváloktól a beatzene térhódításáig
Hazánkban hosszú éveken keresztül a tiltott kategóriába

tartozott a hatvanas évek elején megjelent beatzene. A vas-
függönynek köszönhetően az új zenei stílus csak némi időbeli
késéssel érkezhetett meg hazánkba, azonban a nyugat-európai
ifjúság életérzését kifejező beatzene itthon is egy csapásra a fia-
talok kedvenc zenei stílusává vált (Tikász G. 2005). A beatzenét
játszó együttesek nem kaptak lehetőséget nyilvános fellépések-
re, lemezszerződésekről pedig nem is álmodhattak. Az újfajta
Harangozó Teri (1968)
(FORTEPAN / zene szerelmesei a Szabad Európa Rádió, a Luxemburgi Rádió és
Szalay Zoltán) az Amerika Hangja rádióadók adásaiból ismerhették csak meg
a legújabb könnyűzenei számokat, már ha éppen nem zavarták
a rádiók adásait.
Az 1945 utáni időszak támogatott zenei stílusa a táncdal
volt. A műfaj negyvenes és ötvenes évekbeli legismertebb kép-
viselői Ákos Stefi (1919-2005), Hollós Ilona (1920-1993) és
Kovács Erzsi (1928-2014) voltak. Az 1966-tól megrendezett
táncdalfesztiváloknak köszönhetően lett a későbbiekben orszá-
gosan ismert Ambrus Kyri (1945), Delhusa Gjon (1953), Ha-
rangozó Teri (1943-2015), Katona Klári (1953), Koós János
(1937-2019), Korda György (1939), Mary Zsuzsi (1947-2011),
236
17. Művészet
“Tudnivalók a Budai Ifjúsági Park látogatásával kapcsolatban: Belépés csak 18 éven felüli fiúk
és 16 éven felüli lányok részére, nyakkendőben, világos ingben, zakóban. Vászonnadrágban
a belépés tilos. Kitiltást eredményeznek a következő kihágások: Ízléstelen táncolás, nem twist
számra történő twistelés, egy lánnyal több fiú twistelése, fiúk egymás közti twistelése, és más,
feltűnést keltő viselkedés.” (Belépési szabályzat, 1962)
Poór Péter (1944), Szécsi Pál (1944-1974), Záray Márta (1926-

2001) és Vámosi János (1925-1997), Aradszky László (1935-
2017), Dobos Attila (1941) és Zalatnay Sarolta (1947).
A hatvanas évek három ikonikus zenekara az Illés együt-
tes („a magyar Beatles”) (1964) (Bródy János /1946/, Illés La-
jos /1942-2007/, Pásztory Zoltán /1944-2005/, Szörényi Leven-
te /1945/, Szörényi Szabolcs /1943/), a Metro (1960) (Brunner
Győző /1943-2021/, Frenreisz Károly /1946/, Schöck Ottó
/1946-1999/, Sztevanovity Dusán /1945/, Sztevanovity Zorán
/1942/) és az Omega (1962) (Benkő László /1943-2020/, Deb-
reczeni Ferenc /1948/, Kóbor János /1943/, Mihály Tamás /1947-
2020/, Molnár György /1949/). Hatásukra fiatalok százezrei let-
tek szerelmesei a nyugatról érkezett zenei stílusnak. Külföldön
mind a mai napig a legismertebb magyar együttes az 1962-ben Frenreisz Károly (1978)
alapított Omega, amely 50 éves fennállását több koncerttel ün- (FORTEPAN /
nepelte. Elismertségét és népszerűségét jelzi, hogy a külföldön Urbán Tamás)
megjelent Time Robber (1977) című albumuk egy
millió példányban, míg a Magyarországon megje-
lent Gammapolis (1979) pedig 650 000 példány-
ban kelt el. Lengyelországban jelenleg is működik
Omega rajongói klub (Omega Fanklub Polska), a
nagyhírű német Scorpions együttes pedig a hetve-
nes években előzenekara volt az Omegának. Mind-
három együttessel énekelt Koncz Zsuzsa (1946),
aki később fényes szólókarriert futott be.
A korabeli fiatalok számára meglehetősen kevés
Omega együttes (1974)
olyan hely volt, ahol kedvenc zenekaraikat hallgathatták. Egyik
(FORTEPAN /
ilyen kultikus hely volt a szabadtéri Budai Ifjúsági Park (Ifipark) Urbán Tamás)
(1961-1984), ahol gyakorlatilag minden nagynevű zenekar fellé-
pett. A park állandója fellépője volt a Bergendy zenekar (1958).
Szintén fontos hely volt a beat- és rockzenekarok számára a mű-
egyetemi E-Klub, amely onnan kapta az elnevezését, hogy az „Csak szorgalmas ember-
egyetem „E” épületében kapott helyet (Radnai R.). ből bújhat elő a tehetség.”
A hazai jazz legismertebb képviselője volt Benkó Sándor Frenreisz Károly
(1940-2015), az általa alapított Benkó Dixieland Band (1957) (Metro, LGT, Skorpió)
237
pedig mind a mai napig a legnevesebb hazai jazz együttes. Az

alapítás óta eltelt több mint fél évszázad alatt a világ szinte min-
den pontján koncerteztek, és a legjelentősebb nemzetközi és ha-
zai kitüntetéseket is kiérdemelték.
A második világháborút követően vált ismert nótaénekes-
sé Jákó Vera (1934-1987), Bangó Margit (1950) és Kovács
Apollónia (1926-2012).
A könnyűzene, mint tömegtermék
A hetvenes években a könnyűzenei életben is érződött már

az enyhülés jele. Ha a számok szövegei nem voltak rendszerelle-
nesek, és a koncertek nagyobb rendbontások nélkül lezajlottak,
akkor többé-kevésbé szabadon zenélhettek, időként pedig még
kapitalista országokban is felléphettek a zenekarok. Ebben
az időszakban indult a pályafutása az Apostol (1970), a
Generál (1971), a Tolcsvay Trió (1967), a Color (1975),
a Korál (1974), a Skorpió (1973), a Mini (1968) és a
Fonográf együtteseknek (1973), illetve Máté Péternek
(1947-1984) és Cserháti Zsuzsának (1948-2003). Szin-
tén az 1970-es években zenélt többek között az Atlantis, a
Sakk-Matt, a Taurus és a Tűzkerék zenekarokban – ahogy
a sírfeliratán olvasható – „Minden idők legjobb magyar
gitárosa”, Radics Béla (1946-1982).
„Külön kategóriát” képviselt a hazai zenei életben a
Neoton Familia („a magyar ABBA”) (1965), amelynek
felfuttatása Erdős Péter (1925-1990) („a popcézár”)88 ne-
véhez kötődik, a várt világsiker azonban sajnos elmaradt.
1967-ben alakult, majd a ’68-as Ki Mit Tud?-on rob-
bant be a hazai könnyűzenei életbe a Hungária együttes
(1967). Népszerűségük óriási volt a nyolcvanas évek Ma-
gyarországán. A zenekar felbomlása után a távozó tagok
Radics Béla számos, igen sikeres új formációt alakítottak (Dolly Roll /1983/,
(Budapest, Gyöngyösi u. 47. szám) R-Go /1982/, Modern Hungária /1986/). Az 1960-as években
88 Erdős Péter a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat managere volt, aki

kvázi cenzori munkát végzett a zenei életben, ezért tevékenységére
számos zenész igen negatívan emlékszik vissza még napjainkban is;
többek karrierjét tette tönkre vagy vetette évekkel vissza. Az Erdős
Péter iránti gyűlölet a szegedi CPg nevezetű zenekarnál csúcsosodott
ki, akik egyik számukban nevesítették is Erdőst.
238
17. Művészet
tűnt fel a Scampolo (1961) és az Express

(1962) együttes, továbbá Németh Lehel
(1932-2005) és Payer András (1941-2011).
Az első hazai rockopera a Szörényi-
Bródy szerzőpáros nevéhez fűződik. Az
István, a király című rockopera ősbemu-
tatója 1983-ban volt a fővárosban, majd ezt
követően 1984 augusztusában, a Szegedi
Szabadtéri Játékok alkalmából mutatták
be. Népszerűségét mutatja, hogy valami-
LGT együttes (1981)
lyen hanghordozón ma minden harmadik magyar családban (FORTEPAN /
megtalálható. Urbán Tamás)
A nyolcvanas évek leginkább emblematikus együttese a
Locomotív GT (1971) (LGT, Loksi) (Karácsony János /1951/,
Presser Gábor /1948/, Solti János /1953/, Somló Tamás /1947-
2016/) volt, amely az OMEGA mellett szintén eséllyel pályázott
arra, hogy világhírnévre tegyen szert, azonban a párt illetékes elv-
társai erről máshogy vélekedtek. Japántól Lengyelországig a világ
számos pontján megfordultak, és szép sikereket értek el. A nyolc-
vanas évek hazai sikerzenekarai voltak az Első Emelet (1982), a
KFT (1981), a Prognózis (1981), a Napoleon Boulevard (1985),
a Bikini (1982), a Tátrai Band (1987) a Karthago (1979), az
Edda Művek (1974), a V’Moto-Rock (1977), a Piramis (1974)
és a P. Box (1980).
A nyolcvanas években vált ismertté Deák Bill Gyula (1948)
neve, aki kezdetben kevésbé ismert zenekarokban énekelt; a
Syrius és a Hobo Blues Band hozta meg számára az országos
ismertséget. Később szólókarrierbe kezdett, népszerűsége ma is Hobo (Földes László) (1980)
töretlen. Deák Bill vitathatatlanul a hazai blues egyik legemble- (FORTEPAN /
matikusabb alakja, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy az Urbán Tamás)
énekest a „magyar blueskirály” jelzővel illetik,
vagy ahogy Chuck Berry mondta róla, ő a „leg-
feketébb hangú fehér énekes.”
Zeneszerzőként és szövegíróként is egyaránt
jelentős Dés László (1954) életműve, bár ne-
vét főként az általa szerzett filmzenékkel és
musicalokkal azonosítják a legtöbben (Szerelem
első vérig, Sose halunk meg, Üvegtigris, A mi-
niszter félrelép, A dzsungel könyve stb.).
A rockzene mindig is a lázadás egyik jel-
képe volt, így a Kádár-korszak Magyaror-
P. Mobil együttes koncertje
szágán is. Számos előadó már a rendszerváltás előtt is szó- (előtérben Schuster Lóránt,
kimondó szövegeivel vonta magára a cenzorok figyelmét, mögötte Sárvári Vilmos)
így többek között Dinnyés József (1948-2021), a Beatrice (1985) (FORTEPAN /
(1969), a Hobo Blues Band (1978) és a P. Mobil (1973). Urbán Tamás)
239
A „problémás”, áthallásos számokat a cenzorok szájíze szerint át

„A rock örök és elpusztít-
kellett írni, legrosszabb esetben pedig betiltották vagy bezúzták
hatatlan!”
az albumot.
(P. Mobil,
Schuster Lóránt)
A nemzeti érzés, a népi kultúra és a népzenei elemek
megjelenése a könnyűzenében. A gyermekdalok
legismertebb tolmácsolói
A rock- és a metálzene előadóinak jelentős része erősen kö-

tődik a nemzeti hagyományokhoz és büszke a magyarságára.
Ennek kifejezésére 1989 előtt burkoltan volt csak lehetőség
(Beatrice, Bikini, Kormorán /1976/), 1989 után azonban már
több zenekar nyíltan is beszél a magyarság értékeiről és a nem-
zeti sorskérdésekről (Kárpátia /2003/, Ismerős arcok /1999/,
Kovács Ákos /1968/).
A hazai könnyűzenei életben a ’80-as években jelent meg a
heavy metal, mint zenei műfaj. A legismertebb, napjainkban is
A Kárpátia zenekar koncertje a Vereckei-hágón Ossián zenekar

(2007. augusztus 19.) (Köhler Ágnes felvétele)
létező metál zenekarok a Pokolgép (1980), az Ossián (1986) és

a Moby Dick (1980).
Új műfajként jelentkezett a ’80-as évek második felétől a la-
kodalmas rock. A műfaj művészi értékét sokan megkérdőjelezik,
népszerűsége azonban a könnyűzenei műfajok között megkér-
dőjelezhetetlen. A műfaj hazai megteremtője a délvidéki 3+2
zenekar (1975) volt, majd őket követte szintén töretlen népsze-
rűséggel a Lagzi Lajcsi művésznéven ismertté vált Galambos
Lajos (1961).
240
17. Művészet
Mind a mai napig a legsikeresebb magyar hanglemez a 3+2 zenekar Halvány őszi rózsa című
lemeze, melyből másfél millió példányt adtak el. Az együttes népszerűségét mutatja, hogy
1987-es fővárosi koncertjükre többen váltottak jegyet, mint a szintén ekkor koncertet adó
Tina Turner és Elton John koncertjére.
Számos zenekarnál a tiszta forrásból származó magyar

népzene jelentette dalaik számára az alapot; legismertebb
tolmácsolói a Sebő Együttes (1970), a Kormorán (1976), a
felvidéki Ghymes (1983), az erdélyi Transylmania (2002), a
Muzsikás (1973) és a népzenét játszó és verseket megzenésítő
Kaláka (1969).
Transylmania együttes A Ghymes együttes alapítói, a Szarka testvérek,

Gyula és Tamás
A népdaléneklés hazai „nagyasszonya” Sebestyén Márta

(1957), aki nemcsak egyedül, hanem sokszor népzenei együtte-
sek vendégeként lép fel teltházas koncerteken. A hazai délszláv
népzenei hagyományok ápolója a Vujicsics Együttes (1974),
végül pedig említsük meg a világzenét játszó Lajkó Félix
(1974) nevét. Legtöbbször magányosan, egy száll gitárral állt
ki Cseh Tamás (1943-2009), Dinnyés József és Dévai Nagy
Kamilla (1950).
A gyermekdalok legismertebb tolmácsolói Halász Judit
(1942), Eszményi Viktória (1951), a 100 Folk Celsius (1976)
és a Bojtorján (1977) együttesek.
Cseh Tamás
(Budapest, Szent Gellért tér)
241
Sebestyén Márta nemcsak itthon, hanem külföldön is nagy ismertségnek örvend. Ezt rész-
ben annak köszönheti, hogy a Deep forest nevezetű rockzenekar Boheme című albumán
(1995) Sebestyén Márta két számot is énekelt. A lemez 1996-ban Grammy-díjat kapott. A
kilenc Oscar-díjjal jutalmazott Az angol beteg című film (1996) a magyar gróf Almásy Lász-
ló (1895-1951) életét mutatja be. A filmben Sebestyén Márta két dalt is énekel. Viszonylag
széles körben köztudott, hogy az énekes Károly brit trónörökösnek az egyik kedvenc éne-
kesnője, akitől még dedikált albumot is kért.
A ’90-es évek feltörekvő formációi
A ’90-es évek nagy sikert elérő együttesei és előadói a

Bonanza Banzai (1988) („a magyar Depeche Mode”), a deb-
receni Tankcsapda (1989), a Republic (1990), Zámbó Jimmy
(1958-2001) illetve az alternatív műfaj két ismert formációja, a
Kispál és Borz (1987) és a Pál Utcai Fiúk (PUF) (1983).
Sajnos egyik hazai együttesből és énekesből sem vált nem-
zetközi világsztár. Ennek ellenére számos olyan együttesünk és
egyéni előadónk van, akik több százezer, sőt milliós példány-
számban adtak el lemezeket más országokban. Ezek főként
a volt szocialista országok voltak, azonban néhány előadó az
Omega, az LGT és a Neoton Família mellett jelentős sikere-
ket ért el nyugati országokban is (Koós János, Kovács Kati,
Karthago, Delhusa Gjon, Máté Péter).
17.9.3. Magyar előadók és szerzeményeik az országhatáron túl
Számos olyan magyar és magyar származású művész talál-

ható szerte a világon, akik, elhagyva az országot, néhány éven
belül megvalósíthatták álmaikat, s nagy hírnévre tettek szert.
Az első olyan magyar dzsesszzenész, aki nemzetközi szinten is
jelentőset alkotott, Szabó Gábor (1936-1982) volt; művésze-
te Carlos Santanara (1947) is nagy hatást gyakorolt. A német
Dschinghis Khan együttes énekese volt Késmárky Marika
(1941) és Mándoki László (1953), előbbi énekes az NSZK-ban
Edina Pop néven vált ismertté. Paul Simon (1941) a Simon &
Garfungel szerzőpáros tagja volt, tizenkétszeres Grammy-díjas
énekes és dalszövegíró, aki szólóénekesként is jelentős sikere-
ket ért el. A legrangosabb zenei elismerést, a GRAMMY-díjat
is megkapta Lévay Szilveszter (Sylvester Levay) (1945), aki
242
17. Művészet
többek között a Fly Robin Fly című dalt és a Cobra illetve a

Medicopter 117. című filmek zenéjét szerezte. Gene Simmons
(Chaim Weitz) (1949) a Kiss együttes egyik alapítója és bas�-
szusgitárosa, Erdélyi Tamás (Tommy Ramone) (1949-2014)
a Ramones nevezetű New York-i punkzenkar alapító tagja és
dobosa volt, Suzi Quatro (1950) pedig jelenleg is aktív éne-
kesnő és zeneszerző. Legvégül pedig említsük meg a 2016-ban
magyar állampolgárságot kapott Desmond Child (1953) ne-
vét. A zeneszerzőként és szövegíróként is ismert Child édesapja
a magyar báró Márfy Sándor volt, édesanyja kubai származá-
sú. Számos világsztárnak szerzett zeneszámot vagy írt szöve-
get, így többek között a Kissnek, Chernek, Bon Jovinak, az
Aerosmithnek és a Scorpionsnak.
Sokszor önálló életre kelnek a magyar szerzők számai, és az
országhatárokat átlépve, idegen nyelven is óriási sikert aratnak.
A legnagyobb sikert elért magyar melódia Seres Rezső (1889-
1968) Szomorú vasárnap című örökzöldje (1935) (szövegét Jávor
László írta), amit az öngyilkosok himnuszának is neveznek (a
sors furcsa fintora, hogy Seres Rezső is öngyilkos lett). Egyes
források szerint több mint száz nyelvre fordították le. Szenes
Iván (1924-2010) számos olyan dalt szerzett, ami nemzetközi Emléktábla Erdélyi Tamás
szinten is sikert aratott, többek között a Mondd, miért szeretsz szülőháza falán
(Budapest, Bajcsy-Zsilinszky
te mást című dal (tíz nyelvre fordították le) és a Kicsit szomorkás
út 36-38. szám)
a hangulatom című melódia (tizennégy nyelvre fordították le).
Nemcsak itthon, hanem külföldön is óriási sikert aratott Máté
Péter (1947-1984) Elmegyek című dala (szövegírója S. Nagy Ist-
ván), amit nyolc nyelvre fordítottak le. Varga Miklós (1956)
Vén Európa (1984) című slágerét számos országban feldolgoz-
ták, többek között Spanyolországban, az NDK-ban, Svájc-
ban (angolul), Szlovákiában, Szovjetunióban, Ausztriában,
Finnországban és Svédországban. A Scorpions együttes egyik
legnagyobb slágerét a magyar Omega Gyöngyhajú lány című
számának köszönheti, amelyet ők White dove (Fehér galamb)
címmel vittek sikerre. A Levszki Szófia és a CSZK Szófia bolgár
labdarúgó csapatok himnusza ugyancsak a Gyöngyhajú lány
című szám. A Tízezer lépés című dalukat a Boney M dolgozta
fel, míg a Gyöngyhajú lány című számot Kanye West és Wiz
Khalifa amerikai rapperek, bár ehhez engedélyt mindannyian
Máté Péter (1973)
„elfelejtettek” a szerzőktől kérni.
(FORTEPAN /
Urbán Tamás)
243
Szomorú vasárnap
Szomorú vasárnap száz fehér virággal Utolsó vasárnap kedvesem gyere el,
Vártalak kedvesem templomi imával. Pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel.
Álmokat kergető vasárnap délelőtt, Akkor is virág vár virág és - koporsó.
Bánatom hintaja nélküled visszajött. Virágos fák alatt utam az utolsó.
Azóta szomorú mindig a vasárnap, Nyitva lesz szemem, hogy még egyszer lássalak.
Könny csak az italom, kenyerem a bánat. Ne félj a szememtől, holtan is áldalak...
Szomorú vasárnap. Utolsó vasárnap.
(Dallam: Seress Rezső, szöveg: Jávor László)
17.9.4. Az ismeretlen és elfeledett slágergyárosok: a szövegírók
Költőinknek egy kevésbé elismert és megbecsült csoport-

ját alkotják a dalok, a nóták és könnyűzenei számok szöveg-
írói. Sokuk százával írta dalszövegeit, melyek közül több tucat
vált slágerré. A legtermékenyebb és legsikeresebb szövegírónk
közül említsük meg elsőként Pártos Jenő (1896-1963) nevét,
aki olyan korabeli nagy slágerek szerzője, mint Az a szép, az a
szép, akinek a szeme kék; Sej-haj, Rozi; Én mindenkiben csalód-
tam; Budapest, Budapest, te csodás. Évtizedeken keresztül a G.
Dénes-Szenes-Nagy trió volt az, melynek tagjai slágerek százait
írta. G. Dénes György89 (1915-2001) legismertebb szerzemé-
nyei közül említsük meg a Hamvadó cigarettavég, a Csinibaba,
a Megáll az idő és a Járom az utam című slágereket. Az egyik
legtermékenyebb szerző Szenes Iván (1924-2010), aki többek
között a Nehéz a boldogságtól búcsút venni, az Isten véled édes
Piroskám, a Nemcsak a húszéveseké a világ, a Kicsit szomorkás a
hangulatom máma és az Orchideák című számok dalszövegének
az írója. A trió harmadik tagja, S. Nagy István (1934-2015)
volt. Szerzeményei közül emeljük ki az Okosabban kéne élni, a
Csöngess be jó barát, a Csavard fel a szőnyeget, a Múlnak a gyer-
mekévek, a Rohan az idő, az Elmegyek és a Millió rózsaszál című
melódiákat.
Rengeteg slágerré vált szám dalszövegét írta az Omega és
az LGT együtteseknek Adamis Anna (1943). Az Omega és az
LGT szövegein kívül írt színházi darabot (Képzelt riport egy
Adamis Anna (1973)
(FORTEPAN / 89 Eredeti neve Guttman Dénes György, beceneve pedig Zsüti volt, me-
Urbán Tamás) lyet Karády Katalin adott a művésznek.
244
17. Művészet
amerikai popfesztiválról)90 és egyéni előadóknak is írt szám-

talan dalszöveget (Kovács Kati, Zalatnay Sarolta, Ruttkai Éva
stb.). Szintén az Omega „házi szerzője” Sülyi Péter (1950), aki
ezen kívül Kovács Kati számára is rengeteg slágert írt. Kez-
detben a Metro együttes gitárosa és szövegírója volt Sztevano-
vity Dusán (1945), majd másnak is „futószalagon gyártotta”
a slágereket. Írt dalszövegeket az LGT, Presser Gábor, Kovács
Kati, Katona Klári és Kern András számára, Presser Gáborral
és Horváth Péterrel közösen pedig A padlás című musical szer-
zői. A hazai könnyűzenei élet megkerülhetetlen személyisége
Horváth Attila (1952). Esetében kis túlzással egyszerűbb lenne Sztevanovity Dusán és Zorán
azokat az előadókat megemlíteni, akinek nem írt dalszöveget. (1968) (FORTEPAN /
(dalszöveget írt Balázs Fecó, Charlie, Cserháti Zsuzsa, Deák Szalay Zoltán)
Bill Gyula, Delhusa Gjon, Koncz Zsuzsa, Piramis, Varga Mik-
lós részére).
17.9.5. A Kárpát-medence cigányzenészei
A Kárpát-medencébe vándorolt cigányok érkezésükkor

még nem foglalkoztak zenéléssel, hanem más tevékenységek-
kel kapcsolódtak be az ország gazdasági életébe (pl. puska-
porkészítés, ágyúgolyóöntés). 1489-ből tesznek említést a
források a legelső cigányzenészekről, akik Beatrix király-
nénak népdalokat játszottak (Ács Z. 1986). A 18. század
második felében alakultak meg a mai értelemben vett ci-
gányzenekarok. Ezekben legalább egy prímás, egy kont-
rás (napjainkban gyakran brácsás), egy nagybőgős és egy
cimbalmos található. Sajnos már egyre kevesebb étterem-
ben lehet cigányzenét hallani, mivel a legtöbb helyen a
személytelen gépzene szól. Talán a legnevesebb prímás és
nótaszerző Dankó Pista (1858-1903) volt, aki Szatymazon
már tizenöt évesen zenekart alapított. Előbb Szegeden, majd a
fővárosban zenélt. Itt egyhamar népszerűvé vált, melyben nagy
szerepe volt Blaha Lujzának is.
Dankó Pistán kívül számos cigányprímás vált híressé, nevük Dankó Pista
(világháló)
fogalommá vált a zenész szakmában. Közülük is a legismertebb
Rigó Jancsi (1858-1927) (róla nevezték el a Rigójancsi elneve-
zésű süteményt), Magyari Imre (1894-1940) (Európa királyi
90 Déry Tibor azonos című regénye alapján.
245
„Ti, akik annyi mosolyt varázsoltatok az ajkakra, annyi könnyet fakasztottatok a szemekbe,
Ti, akik zokogó hegedűiteket annyi századokon át hűségesen megosztottátok a nemzet minden
bújával és bánatával, minden örömével és dicsőségével, Ti méltán megérdemlitek, hogy írásban
és képben is megörökítsenek benneteket és kedveseinek legszebb emlékei közt őrizzen a magyar.”
(Blaha Lujza)
családjainál rendszeres fellépő volt), Járóka Sándor (1922-

1984), Bihari János (1764-1827), Boka Károly (1808-1860)
(Kossuth Lajos kedvenc prímása), Boross Lajos (1925-2014)
(a 100 Tagú Cigányzenekar örökös prímása, a „prímáskirály”),
Czinka Panna (1711-1772), ifj. Sánta Ferenc (1945), Fátyol
Misi (1909-1980), Sárközi Ferenc (1820-1897/90) („Kossuth
cigány hadnagya”, akit 1875-ben Edward walesi herceg hóna-
pokra Angliába szerződtetett), Déki Lakatos Sándor (1945) és
Mága Zoltán (1974) (számos alkalommal a marokkói király
udvarában is játszott) (Kollega T. I. 1996-2000).
A magyaroknak a cigányzenészekhez való kötődését mi sem
mutatja jobban, mint az a tény, hogy tudomásom szerint eleddig
sehol máshol a világon nem emeltek szobrot cigányprímásnak,
csak hazánkban. A legelsőt Szegeden (Dankó Pista /1912/),
majd a Margitszigeten Bihari Jánosnak (1969), Sajógömörön
(Felvidék) Czinka Pannának (1992), Dunaszerdahelyen (Fel-
vidék) Bihari Jánosnak (2005), legvégül pedig Makón Fátyol
Boka Károly síremléke Misinek (2009) (Béres A. 1985).
Természetesen nem csak prímásokat adott a cigányság. Más
hangszereken és más zenei stílusokban is számos cigány mu-
zsikus neve vált az országhatáron túl is ismertté, így többek
Magyar bánat és magyar reménység Diadalmas nótáid szavára

Muzsikádban ölelkezzenek, Némuljon az idegen silány,
Magyar múltból a magyar jövőbe Húzd szívébe az egész világnak
Így marsoljon új dalos sereg! Igazunkat, szent magyar cigány!

(Juhász Gyula Dankó Pistának
/részlet/ (1928)
között a jazz területén Babos Gyula (1949-2018) (zeneszerző,

gitárművész), Snétberger Ferenc (1957) (zeneszerző, gitár-
művész), Pege Aladár (1939-2006) (bőgőművész, „a nagy-
bőgő Paganinije”), Szakcsi Lakatos Béla (1943) (zeneszerző,
246
17. Művészet
zongoraművész) és Roby Lakatos (1965) (zeneszer-

ző, hegedűművész) neve lett fogalom. A cimbalmo-
sok között Rácz Aladár (1886-1958) („a cimbalom
Liszt Ference”), Budai Aladár (1918-1985) és Ökrös
Oszkár (1957-2018) nevét kell megemlíteni (szólista-
ként meghívták II. Erzsébet angol királynő születés-
napi ünnepségére), a zongoristák közül pedig Cziffra
Györgyét (1921-1994). A legvégén pedig szóljunk
arról az egyedülálló zenei formációról, amit a világ
100 Tagú Cigányzenekar (1985) néven ismert meg.
„A 100 Tagú Cigányzenekar hagyományápoló művé-
szeti tevékenysége felbecsülhetetlen érték, nincs párja a
világon. Komolyzenei (…) művek mellett tradicionális
magyar cigánymuzsikát, magyar nótát és népdalt ját-
szanak.” (Beke F. N.)
Pege Aladár síremléke
17.10. Szépirodalom
Talán az irodalom területéről a legnehezebb kiválaszta-

ni azokat a személyeket, akik nemzetközi mércével mérve
is jelentőset alkottak. Az egyik „értékmérő” a Nobel-díj-
ra jelölés volt, amely a fejezetben biztos „helyet” jelentett
az íróinknak és a költőinknek. A jelölés évétől számított
ötven éven keresztül azonban titkosítva van a teljes ezzel
kapcsolatos dokumentáció, ezért az 1970-es évektől kez-
dődő jelölésekkel kapcsolatban sok a bizonytalanság és a
találgatás. A Nobel-adatbázis alapján irodalmi Nobel-díjra
jelölték Tormay Cecile-t, Szabó Dezsőt, Herczeg Ferencet,
Illyés Gyulát, Mécs Lászlót és Weöres Sándort, s termé-
szetesen 2002-ben Kertész Imrét. Déry Tibor, Esterházy
Péter, Illyés Gyula, Kösztler Artúr, Mészöly Miklós, Ná-
das Péter, Németh László, Pilinszky János, Szabó Magda
és Wass Albert pedig számos forrás szerint fel volt terjeszt-
ve a Nobel-díjra.91 Ha az általam használt források esetleg
91
A fenti 12 személy az egyes forrásokban külön-külön, az alábbi forrá-
sokban szerepel:
1. http://takaromihaly.hu; 2. Bödők Zsigmond (2005): Nobel-díjas
magyarok; 3. Pomogáts Béla nyilatkozata a fővárosi Kossuth Klub-
ban rendezett vitaesten (2003. január 28.); 4. Marx György: Magyar
tudósok kezenyoma a 20. századon.
247
tévednének a Nobel-díjra történő jelö-

léssel kapcsolatban, az imént felsorolt
személyek akkor is jelentős irodalmi
munkássággal rendelkeznek, s a legje-
lentősebb magyar írók közé tartoznak.
Szilárd meggyőződésem, hogy jelöltje-
ink mindig is felvették a versenyt a világ
bármely írójával és költőjével, csak hát a
bizottság döntésénél sajnos az is számít,
hogy ki hova születik. Nem mindegy,
hogy a kiváló művész nyelvét 15 mil-
lióan vagy épp 150 millióan beszélik,
Részlet Wass Albert ráadásul a magyar nyelvet a maga valóságában lefordítani szin-
Üzenet haza című verséből te lehetetlen. Bödők Zsigmond szavaival élve, e csodás nyelvet
(Debrecen, Székelyek parkja)
igazán csak azt tudja megérteni, akinek bölcsője felett magya-
rul szólt az altató (Bödők Zs. 2005).
17.10.1. Korai irodalmi emlékeink
A korai magyar irodalmi emlékek kezdetben kizárólag latin

nyelven születtek. Latin nyelven verselt az Európa-hírű Janus
Pannonius (Csezmiczei János) (1434-1472), a humanizmus
egyik legjelesebb magyar képviselője, akinek művei közül a
Pannónia dicsérete című epigramma a legismertebb.
Jelentősek a korai magyar nyelvű irodalmi alkotások kö-
zül a bibliafordítások. A magyar esszéirodalom megteremtője
Sylvester János (1504?-1551), akinek nevéhez az Újszövetség
fordítása (1541) köthető, Károli Gáspár (1529?-1591) reformá-
tus lelkipásztor pedig 1590-re fejezte be a Biblia fordítását. A
reneszánsz két hazai mestere Bornemissza Péter (1535-1584)
(Magyar Elektra) és Balassi Bálint (1554-1594) (Adj már csen-
dességet, Egy katonaének).
A barokk irodalmának kiemelkedő képviselője Pázmány
Péter (1570-1637), akiben a magyar irodalmi nyelv egyik
megteremtőjét tisztelhetjük (Prédikációk). Szintén a barokk
kor alkotója volt Zrínyi Miklós („a költő és hadvezér”) (1620-
1664), aki 1647-48-ban az első magyar eposzt írta (Szigeti ve-
Mikes Kelemen
szedelem). Mikes Kelemen („a rodostói kakukk”) (1690-1761)
(Zágon, Erdély) neve jóformán egybeforrt az ún. fiktív levelekkel (1717-1758),
248
17. Művészet
melyeket képzeletbeli nagynénjének írt, azonban leveleit soha-

„Lélek s szabad nép tesz
sem küldte el neki. Leveleit tudatosan szerkesztette, amelyekből
csuda dolgokat.”
a bujdosó magyarok élete kitűnően rekonstruálható.
(Berzsenyi Dániel)
A 18. század talán legnevesebb költője Csokonai Vitéz
Mihály (1773-1805) volt (A tihanyi
Ekhóhoz, A Reményhez), aki ma is a
legismertebb költőink közé tartozik. A
felvilágosodás korának további jelen-
tős irodalmi személyiségei Bessenyei
György (1746 /47?/-1811) (Ágis tragé-
diája), Batsányi János (1763-1845) (A
franciaországi változásokra), a nyelvújító
Kazinczy Ferenc (1759-1831) (Pályám
emlékezete), Fazekas Mihály (1766-
1828) (Lúdas Matyi), Berzsenyi Dániel
(1776-1836) („a niklai remete”) (A kö-
zelítő tél), Katona József (1791-1830) (Bánk bán) és Kölcsey Himnusz szobor
Ferenc (1790-1838) (Himnusz, Huszt). (Budakeszi)
„Minden pálya dicső,

17.10.2. A reformkor és a romantika irodalma
ha belőle Hazádra
A reformkor első jelentős költője Vörösmarty Mihály derül fény!”
(1800-1855), aki többek között nemzeti imádságunk, a Szó- (Kölcsey Ferenc)
zat szerzője (Zalán futása, Csongor és Tünde). A 19. század
első felében élt és alkotott a külföldön is legismertebb magyar
költő, Petőfi Sándor (1823-1849). Halálának körülményeit
máig homály fedi, irodalmi munkássága azonban a legna-
gyobbak közé emelte. Verseinek száma közel ezer (Nemzeti
dal, János vitéz). A korszak másik költőóriása a nagyszalontai
születésű Arany János (1817-1882). Számos műfajban alko-
tott (pl. balladák, lírai művek, műfordítások), mindegyikben
utánozhatatlanul (Toldi, A walesi bárdok, fordításai: Hamlet,
Szentiványéji álom).
A 19. század második felének egyik legjelentősebb írója
Madách Imre (1823-1864). Fő művét, Az ember tragédiáját
249
„Filológiai és művelődéstörténeti érdekességként említést érdemel, hogy a Vĺrt land (Finnor-

szág nemzeti himnusza – a szerző) kapcsán többen vizsgálták Vörösmarty Szózatának hatását.
Annyi bizonyosnak tűnik, hogy Runeberg (svéd nyelvű finnországi költő – a szerző) ismerte
Vörösmarty művének 1845-ben és 1846-ban megjelent svéd fordítását, valamint hogy vannak
formai és tartalmi hasonlóságok a két költemény között. Ami az utóbbi párhuzamokat illeti,
megjegyzendő, hogy a leggyakrabban hivatkozott versszakok, melyek a finn történelem viszon-
tagságait ecsetelik, csak 1848 májusa után keletkeztek, amikor Runeberg említett történelmi
elbeszélő költeményének tematikájához igazította a bevezető énekül választott Vĺrt landot. Ek-
kor alakult ki a költemény végleges, 11 verszakos változata. Amennyiben elfogadjuk a Szózat és
a Vĺrt landközötti hatástörténeti kapcsolatot, úgy még egy himnusz esetében meg kell emlékezni
Vörösmarty költeményéről. Az észt nemzeti ébredés egyik vezéralakja, J. W. Jannsen ugyanis
az 1869-ben megrendezett első észt dalos ünnep alkalmából átdolgozta a Runeberg–Pacius-
művet, és a függetlenség 1918-as kikiáltásakor ez a Mu isamaa (Hazám) című költemény lett a
hivatalos észt nemzeti himnusz.” (Richly G. 2010)
huszonnyolc nyelvre fordították le.92 A művet a világ színhá-

zaiban napjainkban is játsszák. Népszerűségét mutatja, hogy
néhány nyelv esetében öt-hat változatban is elkészült a fordítá-
sa. A kor másik jelentős színpadi szerzője Csiky Gergely (1842-
1891), aki többek között a jelenleg is sokat játszott A proletá-
rok93 és A nagymama című művek szerzője.
A romantika utánozhatatlan mestere Jókai Mór (1825-
1904), akinek regényei jelenleg is a legolvasottabbak közé
tartoznak (lásd: A Nagy Könyv országos felmérést /2005/).
Szókincse – Wachta Imre kutatásai alapján – az eddig vizsgált
íróink közül a legbővebb, 40-45 000 szó (Kárpáthy Zoltán, A
kőszívű ember fiai, Az arany ember) (Balázs G. és társai 1994).
A kor másik írófejedelme, „a nagy palóc”, Mikszáth Kálmán
(1847-1910); a romantikus-realista jegyeket viselő regényei
92 Az alábbi nyelvekre fordították le Az ember tragédiáját: francia, né-

met, holland, latin, szerb, cseh, spanyol, orosz, lengyel, szlovák, olasz,
horvát, eszperantó, héber, angol, román, bolgár, svéd, szlovén, finn,
japán, ukrán, észt, arab, grúz, norvég, portugál, fulari (Nyugat-Afri-
kában beszélt nyelv).
93 „Csiky a „proletár”, szót nem úgy értelmezi, ahogyan mi; nyelv-
használatában a „proletár” (…) a társadalom nyakán élősködő, nem
dolgozó embert jelöli. (…) amikor a felszabadulás után színházaink
felújították a darabot, a félreértéseket elkerülendő, címét joggal vál-
toztatták Ingyenélőkre, illetve Mákvirágokra.” (Sőtér I. 1964-1966 )
250
17. Művészet
szintén a legolvasottabb művek közé tartoznak. Számos regé-

nyét megfilmesítették, alkotásai több mint egy évszázada óriási
sikernek örvendenek (A beszélő köntös, Szent Péter esernyője,
A fekete város). A korszak írói triumvirátusának harmadik tagja
„az egri remete”, Gárdonyi Géza (1863-1922). A legismertebb
műve az Egri csillagok, amely A Nagy Könyv-választáson a leg-
népszerűbb magyar irodalmi műnek bizonyult (A láthatatlan
ember, Ida regénye).
„Én azután nekifeküdtem és mondhatom, busásan meg voltam jutalmazva. Megjelent előttem
az ön leírása nyomán az egyszerű kálvinista lelkész, a pusztai korcsma és a szegény néptanító.
Uram! – én ezeket az alakokat már Amerikában ismertem. Azért jöttem Magyarországra, hogy
megismerjem azt az országot, melyet ön úgy írt le, hogy a szívemet örökre megfogta.” (Pesti
Hírlap, 1910. április 20.) A fenti sorok Theodor Roosevelt amerikai elnöktől származnak,
aki 1910-ben Mikszáth Kálmánnal találkozott a budapesti Hungária Szállóban. Az elnök
feleségének az egyik kedvenc olvasmánya volt a Szent Péter esernyője című regény, melyet a
férje is elolvasott (Nagy L.).
17.10.3. A két világháború közötti időszak

legjelesebb irodalmi képviselői
A múlt század első évtizedeiben bontakozott ki az ún. népi

„Igen késő volt, huszon-
írók mozgalma. Tagjaik között szép számmal akadtak egysze-
nyolc éves korom után,
rű, sokszor paraszti sorból származó írók, akik műveikben sor-
mikor rájöttem, hogy
sukból és addigi életükből adódóan nagy hangsúlyt fektettek
voltaképpen csak azt le-
a szegényebb néprétegek problémáinak bemutatására. Műveik
het leírni, ami fáj. Ami
jellemző műfaja a szociográfia, legismertebb folyóiratuk pedig
megsebzi az embert.”
a Kelet Népe (1935-42) volt.
(Móricz Zsigmond)
A népi írók közé tartozott Szabó Dezső (1879-1945) (Az
elsodort falu), Móricz Zsigmond (1879-1942) (Légy jó mind-
halálig), Veres Péter (1897-1970) („egyszervolt-ember”) (Szám-
adás), Sinka István (1897-1969) („a fekete bojtár”) (Pásztor-
ének), Erdei Ferenc94 (1910-1971) (Futóhomok), Tamási
Áron (1897-1966) (Ábel-trilógia), Kodolányi János (1899-
1969) (Tavaszi fagy), Németh László (1901-1975) (Iszony),
94 Erdei Ferenc irodalmi munkássága mellett említést érdemel politi-
kai pályafutása is. Erdei a Rákosi-érában államminiszterként, majd
földművelésügyi miniszterként lelkes támogatója volt a mezőgazdaság
szocialista átszervezésének; később bel- és igazságügy miniszteri tár-
cát is kapott (Kenyeres Á. 1994).
251
Féja Géza (1900-1978) (Viharsarok),95 Illyés Gyula (1902-

1983) (Puszták népe) és Sértő Kálmán (1910-1941) (Falusi
pillanat).
A két világháború között számos olyan elismert és megbe-
csült irodalmi személyiségünk volt, akiket 1945 után gyakorla-
tilag kitöröltek az irodalmi emlékezetből. Bűnük csupán annyi
volt, hogy értékrendjüknél és világnézetüknél fogva műveikkel
közvetve támogatták a Horthy-korszak politikáját. Napjaink-
ban azonban egyre többen fedezik fel műveiket, s remélhetőleg
hamarosan ismét elfoglalják méltó helyüket a hazai irodalom-
ban. Az „elfeledettek” közül a két legismertebb költő Sajó Sán-
dor (1868-1933) (Magyar ének 1919-ben, Magyarnak lenni) és
Reményik Sándor (1890-1941) (Eredj, ha tudsz!, Templom és
iskola, Nem nyugszunk bele). Elismertségüket jelzi, hogy Sajó
Móricz Zsigmond síremléke az MTA levelező tagja volt, Reményiket pedig Corvin-lánccal
(Budapest, Fiumei úti sírkert) és Baumgarten-díjjal is kitüntették. Az írók közül feltétlenül
meg kell említeni a háromszor is Nobel-díjra jelölt Herczeg
Ferenc (1863-1954) („a kor írófejedelme”) (Az élet kapuja), a
két alkalommal Nobel-díjra jelölt Tormay Cécile (1875-1937)
(„a legészakibb magyar író”) (A régi ház), illetve Nyírő József
(1889-1953) („a székely apostol”) (Uz Bence, Madéfalvi vesze-
delem) és Zilahy Lajos (1891-1974) (Halálos tavasz) nevét, aki-
ket szintén méltatlanul mellőztek a hazai irodalmi kánonból.
Sajó Sándor: Magyar ének 1919-ben
Soha, soha egy kis göröngyöt innen

Se vér, se alku, se pokol, se ég –
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
Idegen fajta, hitvány söpredék!
E száz maszlagtól részegült világon
Szabó Dezső síremléke Bennem, hitvallón, egy érzés sajog:
Magyar vagyok, a fajomat imádom,
És nem leszek más, - inkább meghalok!
„Törzsében székely volt,
fia Hunniának
Hűséges szolgája bomlott
századának.” 95 A Viharsarok tájnév – amely főként Békés megye és kisebb részt
(Tamási Áron Csongrád megye keleti részét jelöli – Féja Géza szociográfiai regénye
sírfelirata) után kapta a nevét, utalva a térségben korábban jelentős agrárszocia-
lista és baloldali mozgalmakra (Ortutay Gy. 1977).
252
17. Művészet
A korszak két lírikus katolikus papja Sík Sándor és Mécs

László, akiket az irodalmi emlékezet papköltők néven őriz. Ne-
vük 1945 után szintén feledésbe merült, az iskolai tankönyvek-
ből teljesen száműzték őket. Sík Sándor (1889-1963) piarista
pap volt, s főként verseket írt, de számos színmű is fűződik
a nevéhez. Kevesek előtt ismert, hogy ő írta a Cserkészinduló
szövegét (1913). Mécs László (1895-1978) premontrei szerzetes
volt, s az 1969-es és 1970-es Nobel-díjra Kanadából terjesztet-
ték fel (Hajnali harangszó). Ha az elfeledett költőkről beszé-
lünk, akkor legalább mi ne felejtsük el megemlíteni a fiatalon
elhunyt Gyóni Gézát (1884–1917), aki a krasznojarszki láger-
ben hunyt el (Csak egy éjszakára…).
A magyar irodalom egyik legnagyobb hatású alkotógárdája
az ún. Nyugatosok köre volt, amely az 1908-ban indult Nyugat
című irodalmi folyóirat köré csoportosult. Három nemzedékét
lehet elkülöníteni: Az első nemzedékhez tartozott Ady Endre
(1877-1919) (Góg és Magóg fia vagyok én, Dózsa György uno- Tamás Áron síremléke
(Farkaslaka, Erdély)
kája), Móricz Zsigmond, Kaffka Margit (1880-1918) (Színek
és évek), Babits Mihály (1883-1941) (Jónás könyve), Juhász
Gyula (1883-1937) (Anna-versek), Balázs Béla (1884-1949) (A „…a magyarság szük-
kékszakállú herceg vára), Szép Ernő (1884-1953) (Lila ákác), ség és érték az emberiség
Kosztolányi Dezső (1885-1936) (Édes Anna, Hajnali részeg- s az emberiség csillagok-
ség), Tóth Árpád (1886-1928) (Esti sugárkoszorú), Csáth Géza hoz vezető útja számá-
(1887-1919) (Délutáni álom, Egy elmebeteg nő naplója) és Füst ra.”
(Ady Endre)
Milán (1888-1967) (A feleségem története). A Nyugat máso-
dik nemzedékének volt tagja Déry Tibor (1894-1977) (Kép-
zelt riport egy amerikai pop-fesztiválról), Tamási Áron, Szabó
Lőrinc (1900-1957) (Nyitnikék) és Zelk Zoltán (1906-1981)
(Asszony a hófúvásban), a harmadik nemzedéké pedig többek
között Kolozsvári Grandpierre Emil (1907-1992) (A boldog-
talanság művészete) és Weöres Sándor (1913-1989) (Bóbita).
„Íme itt állunk és beszélünk ezen a gyönyörűségesen zengő ma-

gyar nyelven. Egy olyan nyelven, amely sehol az egész világon
nincs, csak itt, ebben a kicsiny tündérkertben. Beszélünk egy
olyan nyelven, amelynek még rokonai sincsenek, mert annyira
régen szakadtunk el a nyelvtestvérektől (…) S íme mégis itt va-
gyunk! (…) Itt vagyunk itthon, Európa kellős közepén…” Gyóni Géza
(Móricz Zsigmond) (Sopron, Orsolya tér 1. szám)
253
Számos olyan író és költő volt a két

világháború között, akik nem sorol-
hatók egyik jelentősebb irodalmi cso-
portosuláshoz sem. Életművük alapján
azonban a legjelesebb hazai irodalmi
személyiségek közé tartoznak, így pél-
dául Molnár Ferenc (1878-1952) (A
Pál utcai fiúk, Liliom), Krúdy Gyula
(1878-1933) (Szindbád ifjúsága és uta-
zásai, Szindbád: A feltámadás), Móra
Ferenc (1879-1934) (Kincskereső kis-
ködmön, Ének a búzamezőkről), Ka-
Weöres Sándor arcképe rinthy Frigyes (1887-1938) (Tanár úr
a MÁV egyik mozdonyán kérem, Utazás a koponyám körül), Rejtő Jenő (1905-1943) (P.
Howard) (Csontbrigád, A láthatatlan légió) és az élete jelentős
részét külföldön töltő Kösztler Artúr (Arthur Koestler) (1905-
1983) (A Sötétség délben).
A ponyvaregények koronázatlan királya Rejtő Jenő, aki ere-

detileg nem írónak, hanem színésznek készült. Rá is állt a
világot jelentő deszkákra, azonban színészi karrierje ketté-
tört, amikor egy előadás közben – mint sebesülthordozó –
véletlenül elejtette a jeles színészt, Törzs Jenőt.
A korszak két kiemelkedő költője József Attila (1905-1937)

(Tiszta szívvel; A Dunánál; Nem, nem, soha!) és Radnóti
Miklós (1909-1944) (Járkálj csak, halálraítélt!; Nem tudha-
Rejtő Jenő regényhőséről, tom; Erőltetett menet). Életükben mindketten nélkülözték az
Gorcsev Ivánról elnevezett
elismerést és a sikert, haláluk pedig tragikus volt. Életművük
étterem cégére
(Budapest, Katona József u. alapján azonban a 20. század legjelentősebb magyar költői közé
33. szám) sorolhatjuk őket.
Viszonylag széles körben ismert, hogy a Horger Antal professzor és József Attila közötti
konfliktus a Tiszta szívvel című vers miatt alakult ki. A látszólag kibékíthetetlen ellentét
mára a múlté, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben mindössze néhány méterre nyugszanak
egymástól. A kettőjük közötti mintegy másfél perces ominózus beszélgetés egy jelenlévő
tanúnak köszönhetően maradt meg az utókor számára.
254
17. Művészet
„Kérem, József úr – mondja Horger –, ön egy verset írt a Szeged múlt vasárnapi számába. Töb-
bek között azt írta, hogy nincs istene, se hazája. És hogy ha kell, eladja magát és embert öl…
középiskolai tanár ilyen felfogással nem lehet, ilyenre nem lehet oktatni a magyar ifjúságot. Ön
elvégezheti a bölcsészeti tanulmányokat, de tanári oklevelet, míg én itt leszek, nem fog kapni.
– De professzor úr, mikor én ezt a verset írtam, már három napja nem ett…
– Kérem (ezt a kérem-et igen élesen dobta közbe, elvágva Attila szavát), a verse megjelent.
Csak ennyit akartam önnel közölni.” (http://www.irodalmijelen.hu)
17.10.4. A „kemény” és a „puha” diktatúra időszaka
A második világháborút követően a honi irodalmi élet is

„Magyarországon nem
gyökeresen megváltozott, a korábban ünnepelt írók és költők
szabad szerénynek lenni,
elnémíttattak, az új rendszer kegyeltjei pedig piedesztálra emel-
mert elhiszik.”
tettek. Sokan üldözötté váltak, s hazájukat elhagyni kénysze-
(Ottlik Géza)
rültek. Az itthon maradottakat erősen cenzúrázták, sokukat
évekre hallgatásra ítéltek. Számos író és költő ekkor „menekült”
a gyermekirodalom, illetve a műfordítások felé, ami megélheté- „Nem az fontos, hogy há-
sük egyetlen forrása lett. nyat ver a madár a szár-
A Nyugatnak létezett egy negyedik nemzedéke is („újholdas nyaival, hanem, hogy
nemzedék”), akik az 1946 és 1948 között létező Újhold című íveljen.”
irodalmi folyóirat köré csoportosultak. Tagjai közé sorolható (Pilinszky János)
többek között Pilinszky János (1921-1981) (Apokrif), Nemes
Nagy Ágnes (1922-1991) (Ehnáton jegyzeteiből) és Örkény „Minden tetőről látni a
István (1912-1979) (Tóték). A korszak alkotói voltak továbbá napot.”
Kassák Lajos (1887-1967) (A ló meghal, a madarak kirepül- (Pilinszky János)
nek), Hamvas Béla (1897-1968) (A bor filozófiája), Ottlik
Géza (1912-1990) (Iskola a határon), Sarkadi Imre (1921- „Sokszor tűnődtem:
1961) (Kútban96, Bolond és szörnyeteg), Nagy László (1925- vajon meddig remél
1978) (Ki viszi át a szerelmet) és Passuth László (1900-1979) az ember? Most már tu-
(Esőisten siratja Mexikót). dom: az utolsó pillana-
tig.”
Ottlik Gézáról széles körben ismert, hogy kiváló író volt. Az (Örkény István)
azonban kevesek előtt ismert, hogy az eredetileg matematika
és fizika szakos tanári végzettséggel rendelkező Ottlik kiváló
bridzsjátékos és szakíró is volt. A Hugh Kelsey-vel (1926-
1995) közösen írt Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein
(Adventures in card play) (1979) című könyvét a világ leg-
jobb bridzskönyvei között tartják számon.
96 A Kútban című regény szolgált alapjául a Körhinta című filmnek.
255
Már az 1956-os forradalmat követő évben meg-

hirdették a „3 T” politikáját, azonban ennek hatása
a mindennapi életben csak a hatvanas évek közepé-
től kezdett érződni. A rendszer bírálatára természe-
tesen még gondolni sem lehetett, azonban a művé-
szeink már nagyobb alkotói szabadságot kaptak, és
ez az évek múlásával egyre nőtt. Ebben a légkörben,
a hatvanas évektől az 1989-es fordulatig hozta létre
életművének döntő részét Szabó Magda (1917-2007)
(Régimódi történet, Für Elise), Karinthy Ferenc
(1921-1992) (Ezer év), Mészöly Miklós (1921-2001)
(Film), Hernádi Gyula (1926-2005) (A péntek lép-
csőin), Rózsás János (1926-2012) (Keserű ifjúság,
Duszja nővér, Gulág lexikon), Sánta Ferenc (1927-
2008) (Az ötödik pecsét), Gyurkovics Tibor (1931-
2008) (Isten bokrétája), Csurka István (1934-2012)
(Ki lesz a bálanya?, Döglött aknák) és Nagy Gáspár
(1949-2007) (Öröknyár: elmúltam 9 éves).
Csurka István (1961)
(FORTEPAN /
Hunyady József) Nagy Gáspár: Öröknyár: elmúltam 9 éves
a sír
NIncs sehol
a sír a gyilkosok
a test se I T T
NIncs sehol
a test se O T T
a csont a gyilkosok
NIncs sehol
a csont
(p. s.)
egyszer majd el kell temetNI
és nekünk nem szabad feledNI
a gyilkosokat néven nevezNI!
17.10.5. Határon túli magyar irodalom
Számos olyan írónk és költőnk van, akik az anyaországon

kívül, a Kárpát-medence valamely elszakított magyarlakta te-
rületén alkottak (alkotnak), vagy bármilyen ok miatt elhagyták
256
17. Művészet
Magyarországot illetve a Kárpát-medence valamely magyarok

által lakott területét, s külföldön leltek új hazára. A több évti-
zedes kisebbségi illetve kényszerű emigráns lét sem feledtette
kulturális gyökereiket, sőt, inkább erősödött a hitük és a ma-
gyarságtudatuk, műveik pedig a magyar irodalom
gyöngyszemeivé váltak. Zömükről közel fél évszáza-
don keresztül nem lehetett hallani, mivel műveik in-
dexre kerültek, a meglévőket bezúzták, a közkönyv-
tárak polcairól pedig levették azokat.97 Sajnos még
napjainkban is fel-fellángol a vita, és megpróbálnak
egy-egy írót vagy költőt kitiltani a magyar irodalmi
kánonból (pl. Tormay Cécile, Wass Albert, Nyírő
József), csupán azért, mert vannak, akik a világné-
zetük alapján nem tudnak azonosulni egy-egy szer-
ző értékrendjével és mondanivalójával.98 A teljesség
igénye nélkül vegyük sorba születési idejük sorrend-
jében ezen elfelejtett és határon túli íróinkat illetve
költőinket.
Az erdélyi gyökerekkel rendelkező alkotók a
transzilvanizmus legfőbb hordozói és szóvivői voltak,
és jelenleg is azok. Közülük a legjelentősebb Bánffy
Miklós (1874-1950) (Erdélyi történet), Kós Károly (1883-1977) Wass Albert
(Debrecen, Medgyessy sétány)
(Az országépítő), Áprily Lajos (1887-1967) (A láthatatlan írás),
Nyírő József, Reményik Sándor, Tamási Áron, Kemény Já-
nos (1903-1971) (Kutyakomédia), Dsida Jenő (1907-1938)
(Psalmus Hungaricus), Wass Albert (1908-1998) (Adjátok vis�-
sza hegyeimet, Tizenhárom almafa), Sánta Ferenc (1927-2008)
(Az ötödik pecsét), Sütő András (1927-2006) (Anyám könnyű
álmot ígér, Advent a Hargitán), Kányádi Sándor (1929-2018)
(Fekete-piros versek), Páskándi Géza (1933-1995) (Vendégség),
Bodor Ádám (1936) (Plusz-mínusz egy nap), Szilágyi Domo-
kos (1938-1976) (Bartók Amerikában). Említsük meg továbbá
a két csángó művész Lakatos Demeter (1911-1974) (Csángó
strófák - verseskötet) és Duma István András (1955) (Én or-
Sütő András (1974)
szágom Moldova - verseskötet) nevét. Mindketten elévülhetetlen (FORTEPAN / Király Júlia)
97 Amelyik könyvtári könyv nem lett megsemmisítve, arra gyakran a

„ZA” felirat került (=zárt anyag), s csak a kutatók férhettek hozzá.
98 A 2020-ban bevezetett új Nemzeti Alaptanterv alkotói rendkívül
jó érzékkel és bátran nyúltak hozzá a középiskolai kötelező magyar
irodalomhoz, s számos a fentiekben említett írót és költőt is részévé
tettek a középiskolai tananyagnak.
257
érdemeket szereztek az archaikus csángó nyelv megőrzésében és

a csángó kultúra megismertetésében.
Az erdélyi írók és költők irodalmi közössége volt az 1926-

ban életre hívott Erdélyi Helikon. Ezzel a címmel alapították
meg a havonta megjelenő irodalmi folyóiratukat is, amely
1928 és 1944 között jelent meg. Az irodalmi közösség és
folyóirat létrehozásának ötlete 1926-ban született meg gróf
Bánffy Miklós marosvécsi kastélyában, ahol a kor legjele-
sebb erdélyi írói és költői gyűltek össze.
Duma István András A Felvidék legnevesebb írója a kassai születésű Márai Sán-
dor (1900-1989), aki a rendszerváltásáig gyakorlatilag ismeretlen
volt Magyarországon (Egy polgár vallomásai,
A gyertyák csonkig égnek). Kárpátalján Balla
László (1927-2010) (Parázs a hóban - novellás-
kötet), a Délvidéken pedig Zilahy Lajos írta
fáradhatatlanul a műveit. A Kárpát-medencét
is elhagyta, s égő fáklyaként mutatott irányt,
Határ Győző (1914-2006) (Golghelógi misz-
tériumjáték) és Tollas Tibor (1920-1997) (Be-
bádogoznak minden ablakot). Utóbbi évtize-
deken keresztül a legnagyobb emigráns újság,
a Nemzetőr főszerkesztője volt. Az emigráns
Dsida Jenő síremléke költők közül említsük meg továbbá Faludy
(Házsongárdi temető, György (1910-2006) nevét, akinek neve a Villon-balladák fordí-
Kolozsvár /Erdély/) tásával (átköltésével) már a két világháború között is ismert volt
(Villon-balladák, Pokolbéli víg napjaim).
„Mindig nyugatra menj.
És ne feledd soha, hogy
17.10.6. A közelmúlt írói és költői
keletről jöttél.”
(Márai Sándor) Kortárs íróink és költőink közül többen nemcsak hazánk-
ban, hanem külföldön is nagy népszerűségnek örvendenek,
amit az is bizonyít, hogy számos neves irodalmi kitüntetés
birtokosai. A „kitüntetések kitüntetése”, a Nobel-díj azonban
meglehetősen későn, csak 2002-ben érkezett meg a Kárpát-
medencébe. Azóta is szinte minden évben a Nobel-díj átadása
előtt az esélyesek között emlegetik Nádas Pétert, illetve em-
legették Esterházy Pétert. A legjelesebb kortárs és a közelmúlt-
ban elhunyt íróink és költőink születésük sorrendjében: Juhász
258
17. Művészet
Ferenc (1928-2015) (A Sántha-család), Kertész Imre (1929-

2016) (Sorstalanság, Kaddis a meg nem született gyermekért), „Bizonyos szint fö-
Csoóri Sándor (1930-2016) (Csanádi földije), Szakonyi Károly lött nem süllyedünk
(1931) (Adáshiba), Jókai Anna (1932-2017) (A labda), Konrád bizonyos szint alá.”
György (1933-2019) (A látogató), Bodor Ádám (1936) (A bor- (Esterházy Péter)
bély), Tandori Dezső (1938-2019) (Egy talált tárgy megtisztítá-
sa; Közjáték, képekkel), Nádas Péter (1942) (Egy családregény
vége) és Esterházy Péter (1950-2016) (Termelési-regény).
Legvégül pedig említsük meg az idegen földre szakadt Puli-
tzer József (1847-1911) nevét, akit a modern újságírás megterem-
tőjének tekinthetünk. Nevét a Pulitzer-díj őrzi, amelyet az általa
létrehozott alapítvány kamataiból 1917 óta a legjelesebb újság-
íróknak ítélnek oda. Pulitzer József aktív közéleti szereplő volt,
s ő volt az amerikai kongresszus első magyar származású tagja.
Csoóri Sándor (1973)

17.10.7. Nagy magyar mesélők (FORTEPAN / Kádas Tibor)
Rendkívül gazdag a magyar népmesék tára, egyes számítá-

sok szerint számuk akár a több tízezret is elérheti. Népmeséink
nagy száma ellenére a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom
is rendkívül bőséges. Legnevesebb meseíróink Benedek Elek
(1859-1929) („a nagy mesemondó”) (magyar népmese gyűj-
temények), Fekete István (1900-1970) (Bogáncs, Téli berek,
Vuk), Romhányi József (1921-1983) („a rímhányó”) (Mekk
mester, a Frédi és Béni sorozat szövege), Bálint Ágnes (1922-
2008) (Frakk, Kukori és Kotkoda), Nepp József (1934-2017)
(Kérem a következőt!, Mézga család – mindkettő Romhányi
Józseffel közösen), Csukás István (1936-2020) (Süsü, Pom
Pom), Lázár Ervin (1936-2006) (A Hétfejű Tündér, A négy-
szögletű kerek erdő) és Marék Veronika (1937) (A kockásfülű
nyúl).99
Fekete István
17.11. Szobrászat (Keszthely, Kossuth u.10. szám)
Az első, mai értelemben vett magyar szobrászművésznek

Kolozsvári Mártont és Györgyöt, vagyis − ismertebb nevü-
kön − a Kolozsvári testvéreket tekinthetjük. Egyetlen meg-
maradt alkotásuk a sárkányölő Szent György-szobor (1373),
99 A filmet mintegy 90 országban mutatták be.
259
amely Prágában található. Szobruk a kontinens első,

egész alakos bronz lovasszobra volt (Técsi Z.−Illyés Cs.
2009). A magyar nemzeti szobrászat megteremtője a
klasszicizmus jegyében alkotó Ferenczy István (1792-
1856), akinek legjelentősebb alkotásai a Csokonai
portré (1818), A szép mesterségek kezdete (Pásztorlány-
ka) (1820-1822) és a Kazinczy (1828). A romantikus
szobrászat Európa-szerte elismert hazai mestere Izsó
Miklós (1831-1875), aki hírnévre főként két szobrával
a Táncoló paraszttal (1864) és a Búsuló juhásszal (1862)
tett szert.
A századvég magyar szobrászata kapcsán három,
a historizmus jegyében alkotó hazai szobrász az, aki-
nek neve feltétlenül említést érdemel. Az egyikük
Fadrusz János (1858-1903). Leghíresebb alkotása a
Izsó Miklós síremléke Kolozsvár főterén álló Mátyás-szobor (1895-1902) és a pozsonyi
(Budapest, Fiumei úti sírkert) Mária Terézia-szobor (1892-1895). A másikuk Stróbl Alajos
(1856-1926), akinek az Anyánk (1892-1896) és a Szent István
lovasszobra (1898-1905) a legismertebb. A lendvai születésű
Zala Györgynek (1858-1937) élete egyik fő műve, a lenyűgöző
Millenniumi emlékmű (1891-1898), melyet a magyar állam ezer-
éves évfordulójára készített el (Mátyás Sz. – Mátyás T. 2003).
„Látnoki szemmel nézem a jövőt… Mily perspektiva! … Látom

jönni az időt, mikor iskoláinkban tanítani fogják gyermekein-
ket őseink betűrendszerére. Az építőművészet (magyar) stilusát
megrekonstruálják lelkes mestereink és a középületek homlokán
rovásirásban fogjuk olvasni egy-egy intézet rendeltetését. Mert
hiszen az idegenre nézve nem egészen mindegy-e, hogy a ma-
Fadrusz János: gyar szöveg minemű betűvel van a ház homlokára irva, ho-
Mátyás király szobor lott érteni úgy sem érti, de legalább látja őseinknek legsajátabb
(Kolozsvár, Erdély) kezeirását. Ellenben minden magyar büszkén fönnlobogó szív-
vel fogja az idegennek mutatni a rovott fölirást és magyarázni,
hogy őseink évezredek óta… ezekkel a betűkkel irtak… És ez a
mienk volt, mi föntartottuk és föntartjuk immár mindörökre a
magunkénak, magyarnak.” (Fadrusz János)
A 20. században a művészek elsősorban megrendelésre ké-

szítették műveiket, ezért legtöbbször nem engedhették meg
maguknak, hogy saját elképzeléseik szerint dolgozzanak. A
260
17. Művészet
századelő szobrai így többnyire nem követték a más művészeti

ágakban meglévő új stílusokat, s igen sok klasszicista és barokk
szobor került ki a művészek keze alól még a 20. század hajnalán
is. A századelő hazai szobrászatának egyik legjelentősebb mes-
tere Medgyessy Ferenc (1881-1959), akinek egyik legismer-
tebb műve a mély érzelmeket sugárzó Szoptató anya (1932). A
szobor megalkotásánál Medgyessy az egyszerűségre törekedett,
azonban egyes részletei bámulatosan aprólékosak és sokatmon-
dóak. Ferenczy Béni (1890-1967) legnevesebb alkotása a Ját-
szó fiúk (1947), amely két játszó gyermeket ábrázol. Kisfaludi
Strobl Zsigmond (1884-1975) a hazai portrészobrászat kima-
gasló képviselője volt. A híres írót, G. Bernard Shaw-t ábrázoló Zala György
szobrán (1932) rendkívüli alapossággal volt képes visszaadni a (Lendva, Délvidék)
jókedélyű író arcvonásait. Kisfaludy alkotása többek között a
Gellért-hegyen álló Szabadság-szobor (1945-46) is.
A 2. világháborút követő időszak kiemelkedő szobrásza volt
Borsos Miklós (1906-1990). Nevéhez köthető többek között
Egri József élethű, realista portréja (1957) és számos nonfigura-
tív szobor. Utóbbiak elsősorban későbbi művészetét jellemezték
(pl. Canticus Canticorum /1963/). A hazai szobrászatba alkotá-
sain keresztül lopta be az erdélyi tájak hangulatát Szervátiusz
Jenő (1903-1983) és fia, Szervátiusz Tibor (1930-2018). Apa
és fia közös alkotása az erdélyi Farkaslakán lévő Tamási Áron- Borsos Miklós (1971)
síremlék. Rendkívül sokoldalú művész volt Búza Barna (1910- (FORTEPAN /
2010), aki leginkább köztéri szobrai által ismert, de említésre Urbán Tamás)
méltó fafaragói és éremművészi munkássága is, sőt számos ne-
ves személyiség síremlékének is ő volt a készítője (pl. Bárdos
Lajos, Kondor Béla, Gobbi Hilda). Kevésbé köztudott Búzáról,
hogy 1974-ben Bagdad városának lett a városesztétikai tanács-
adója. A magyar szobrászat nemzetközileg is elismert képvise-
lője Varga Imre (1923-2019), akinek köztéri szobrai nemcsak
hazánkban, hanem a világ számos országában megtalálhatók
(Radnóti /1969-70/, Bartók Béla /1981/). Napjaink egyik leg-
foglalkoztatottabb építésze Melocco Miklós (1935), aki elősze-
retettel mintázta meg a magyar történelem jeles eseményeit és
Melocco Miklós (1970)
személyeit (Ady /1977/, Radnóti /1980/, Mátyás király-emlék-
(FORTEPAN /
mű /1991/, István megkoronázása /2001/, 1956-os emlékmű Urbán Tamás)
/2003/).
Külföldön, Olaszországban szerzett hírnevet Tóth Imre,
vagy ahogy a világ megismerte, Amerigo Tot (1909-1984).
261
Többek között A Mag apoteózisa című domborművet

is ő készítette, ami Európa legnagyobb bronz dom-
borműve. Az Egyesült Államokban vált híressé az
Erdélyből Debrecenbe, majd Kaliforniába települt
Váró Márton (1943). Váró a texasi Fort Worthben
épült operaházat díszítő két tizenhat méteres an-
gyalszobor megalkotója. Ez a legnagyobb szobor,
amit valaha egy épület falán elhelyeztek (Mátyás Sz.
– Mátyás T. 2003). Franciaországban szerzett hírne-
vet Schöffer Miklós (1912-1992), akit „a kinetikus
művészet atyjaként” tart számon a művészettörténet.
Schöffer művészetére elsősorban a monumentális
tér- és fénydinamikus köztéri alkotások jellemzők.
Kemény Zoltán (1907-1965) főként Franciaország-
ban és Svájcban vált ismertté. A második világhábo-
rú után számos európai nagyvárosban voltak önálló
Amerigo Tot:
A Mag apoteózisa kiállításai, a Velencei biennálén 1964-ben első helyezést ért el
(Gödöllő, Szent István Egyetem) (https://www.britannica.com).
17.12. Textilművészet
A hazai textilipar kissé megkésve indult fejlődésnek, és még

a múlt század elején is relatíve kis súlya volt a nemzetgazdaság-
ban a foglalkoztatottak száma, és az előállított érték alapján
is. Textiliparunk (textilművészetünk) kiemelkedő párosa volt
Dékáni Árpád (1861-1931) és Markovits Mária (1875-1954).
Dékáni erdélyi származású ember volt, akit rajztanárnak „a ma-
gyar Brüsszelbe”, Kiskunhalasra helyeztek. Nevét a halasi csip-
ke megteremtésével tette halhatatlanná. A csipke terveit Déká-
Ferenczy Károly festményén ni készítette, a technika kidolgozása pedig a rendkívül ügyes
Ferenczy Noémi és Béni
kezű Markovits Mária érdeme, aki az első varrott csipkéket is
(világháló)
készítette. A magyar gobleinművészet (falikárpitművészet) leg-
nagyobb alakja és megteremtője Ferenczy Noémi (1890-1957),
aki egy év párizsi tanulás után gyakorlatilag autodidakta mó-
don alakította ki egyéni stílusát. Jelentős volt pedagógusi tevé-
kenysége is, számos textilművész az ő segítségével szerezte meg
tudását (Teremtés /1916/, Kőműves /1933/).
Legvégül pedig tegyünk említést az 1960-as évek végéről,
arról az időszakról, amikor a hazai textilművészet korábban
262
17. Művészet
soha nem látott fejlődésnek indult. E fejlődés a művészettörté-

nészek szerint váratlan és előzmény nélküli volt, a hazai textil-
művészet pedig formailag teljesen megújult. Ezt a váratlan fej-
lődést többek között egy új iparművész nemzedék megjelenése,
a textil újszerű értelmezése, illetve a gazdasági és kultúrpoliti-
kai környezet megváltozása segítette elő (Fitz P.).
17.13. Üveg- és kerámiaművészet
Üvegművészetünk legjelesebb képviselője Róth Miksa

(1865-1944). Róth a korabeli Magyarország legjelentősebb
megrendeléseit kapta, ő készítette többek között az Országház,
az Opera, a Gresham-palota és a marosvásárhelyi
Kultúrpalota ólomüveg ablakait is. Külföldön is
számos munkája található, többek között Mexi-
kóvárosban, a Nemzeti Színház épületében. Az itt
található „…színes üvegmennyezet sokáig a világ leg-
nagyobb figurális üvegmennyezete volt.” (Werczberger
P. 2005)
Hazánkban három nemzetközi hírnevet szer-
zett kerámiagyár alakult, melyek jelenleg is mű-
ködnek. Ezek a Zsolnay, a Herendi és a Hollóházi
gyár. Mindháromnál kiemelhető néhány olyan Victoria mintás csésze és alátét
személy, akiknek köszönhetően a gyárak nemzetközi hírnévre (Herendi porcelán)
tettek szert. A Zsolnayt három találmány tette híressé az ország
határain túl is. Zsolnay Vilmos (1928-1900) nevéhez köthető
a pyrogránit (az épületek külső díszítésére használható színes,
fagyálló csempe) és a porcelánfajansz, míg Wartha
Vince (1844-1914) vegyészprofesszorhoz az eozin
máz feltalálása. A Herendi gyárnál Fischer Mór
(1799-1880) és Farkasházi Fischer Jenő (1863-
1926) nevét kell megemlíteni. A gyárban mind-
kettőjük irányítása alatt magas művészi színvonalú
kerámiák készültek. A Hollóházi Porcelángyárnál
Istványi Ferenc (1833-1902) irányítása alatt a gyár
termékeinek művészi színvonala jelentősen emelke-
dett, s a hajdani kis üveghuta valóságos gyárteleppé
vált. A gyár azonban később hanyatlani kezdett, de Szakmáry Pillangós tányér
Károly (1901-1987) vezetésével sikerült ismét visszaállítania a (Zsolnay porcelán)
263
termékek színvonalát, és újból zömmel magyaros

motívumok díszítették a kerámiákat.
A 20. századi magyar kerámiaművészet kima-
gasló alakjai volt Ferenczy Béni (1890-1967), aki
a kerámia mellett a grafikát is művészi színvona-
lon művelte (Játszó fiúk /1947/, Ülő nő /1961/). Az
Iparművészeti Iskolában eredetileg szobrásznak ta-
nult Gádor István (1891-1984), azonban egy bécsi
kiállítás hatására a kerámiával jegyezte el magát.
Gádor István tehetségét és egyedi stílusát külföl-
Hollóházi szedres mintás tál
dön is számos kiállításon elismerték. Gorka Géza (1894-1971)
festő szeretett volna lenni, azonban egy mezőtúri fazekaskorong
Eva Zeiselt 1936-ban
„megbabonázta”, és a festéket agyagra cserélte. Nem szakadt
Szovjetunióbeli tartóz-
el sohasem a népművészettől, a művészi színvonalú használati
kodása idején letartóz-
kerámiáit rendszerint népművészeti motívumokkal díszítette.
tatták, s 16 hónapon
Az egyik legismertebb hazai keramikus Kovács Margit (1902-
keresztül a ljublankai
1977), akire úgy tekinthetünk, mint a modern magyar kerá-
börtönben tartották
miaművészet egyik alapítójára (Szoptató /1948/, Kenyérszelő
fogva. Édesanyja köz-
/1950/). Évtizedek óta Szentendre egyik turisztikai vonzereje
benjárására engedték
a több száz Kovács Margit-kerámiát bemutató múzeum. Alig
csak szabadon, majd ki-
ismert hazánkban az élete jó részét az Egyesült Államokban
utasították az országból.
töltő Striker Éva Amália (Eva Zeisel) (1906-2011) neve, aki a
Részben Zeisel története
világ egyik leghíresebb designere, kerámikusa volt. Nemzetközi
ihlette Arthur Koestler
elismertségét bizonyítja, hogy őt tartják az amerikai kerámia
(aki gyermekkori barát-
úttörőjének, és az Egyesült Államokban ő volt az első nő, aki-
ja volt) Sötétség délben
nek egyéni kiállítása volt a New York-i Modern Művészetek
című antisztálinista re-
Múzeumában (1946) (Ginter Zs. 2012).
gényét
(Gábor É. 2004).
264
18. Neveléstudomány
18.1. A hazai neveléstudomány kezdetei:

a protestáns és katolikus intézményi
hálózat kiépülése
A magyar neveléstudomány legkorábbi köz-

pontjai szinte kizárólag mind protestáns szelle-
miségben oktattak. Ezek a máig működő ok-
tatási intézmények (kollégium típusú iskolák)
(Sárospatak, Debrecen, Gyulafehérvár /→Nagy-
enyed/, Pápa) adták a magyar neveléstudomány
első tudósait, itt eresztettek gyökeret a legújabb
pedagógiai módszerek. A hazai neveléstudomány
egyik legnagyobb hatású alakja a cseh-morva
származású Johannes Amos Comenius (csehül:
Jan Amos Komenský) (1592-1670) volt. 1650-ben érkezett Sá- A debreceni Református
rospatakra, s négy évig maradt a Bodrog-parti Athénban. Kollégium
„Egy norvég kutató fedezte fel Comenius végrendeletében, hogy családi neve SZEGES. Ennek
nyomán a kutatás kiderítette, hogy apja Szeges Márton molnármester volt, a morvai gyepűre te-
lepített magyarok leszármazottja. Sárospatakon írt tankönyveinek lapjairól össze lehet gyűjteni
Comeniusnak a magyar nyelvre vonatkozó megjegyzéseit. Jól ismerte nyelvünket, sokat írt an-
nak sajátosságairól. Pataki beköszöntő beszédében nem puszta humanista fordulat volt, amikor
így szólt: Ó, mi Hungari, dilecti mei Hungari, Hunni; dilecta Hungara gens! (Ó, magyarjaim,
kedves magyarjaim, hunjaim, kedves magyar nemzet!) Comenius morva öntudata szilárd volt,
de magyar származásának tudatát is őrizte.” (http://www.patakarchiv.hu)
A tudós cseh-morva származása köztudott, magyar gyöke-

reiről a 20. század második felétől kezdtek egyes források írni,
2011-ben pedig a Sárospataki Református Kollégium udva-
rán emléktáblát is avattak a tiszteletére (az emléktábla szöve-
gének részlete: …aki magyar szülők gyermekeként jött a világ-
ra és a keresztségben a SZEGES JÁNOS nevet kapta”). Fontos
265
hangsúlyozni, hogy a magyarokat rendkívüli büszkeséggel tölt-

„Ha ti, hunjaim tudtok
élni tehetségetekkel, böl- heti el Comenius esetleges magyar származása, azonban ezt a
csesség dolgában Európa tényt számos, a témával foglalkozó kutató nem fogadja el.
egy népénél sem lesztek Gyulafehérvár és Kolozsvár tanára volt a házsongárdi teme-
hátrább…” tőben nyugvó Apáczai Csere János (1625-1659). Apáczainak
(Comenius) elsősorban a pedagógiai és a filozófiai munkásságát emelik ki az
őt méltató szerzők, „múlhatatlan érdeme, hogy átfogó szintézisbe
ötvözte kora tudományos eredményeit.” (Pukánszky B. – Németh
A. 1996) A mindössze 34 évet élt protestáns tudós egyik fő
művének a Magyar Encyclopaedia (1655) tekinthető, amellyel az
volt a célja, hogy „Oly könyvet adnék a magyar ifjúságnak kezébe,
melyben anyai nyelvén többire minden szép és hasznos tudományo-
kat olvashatna.” A protestáns evangélikusok szintén nagynevű
tudósokat adtak. Egyikük Bél Mátyás (1684-1749), aki kora
egyik polihisztoraként – lelkészi hivatása mellett – térképész-
ként, történetíróként is tevékenykedett, líceum-igazgatóként
pedig jelentősen átalakította a korábbi oktatási struktúrát, s
kezdeményezte a francia nyelv, a magyar történelem és a föld-
Bél Mátyás (világháló) rajz oktatását. Szintén evangélikus lelkész volt Tessedik Sámu-
el (1742-1820), aki saját pénzéből építtetett iskolát. Véleménye
szerint a diákságnak olyan gyakorlatias nevelésre van szüksége,
amelynek hasznát veszi az életben.
A katolikus egyház „ellensúlyként” számos saját iskolát
hozott létre. A katolikus neveléstudomány egyik legnagyobb
hatású hazai képviselője a hajdani jezsuita szerzetes, Pázmány
Péter (1570-1637) esztergomi érsek volt. Kezdeményezésé-
re és támogatásával nyílt meg Bécsben a papnevelést folytató
Pazmaneum (1624), majd 1635-ben a nagyszombati egyetem.
Az intézmény előbb Budára (1777), majd Pestre költözött
(1789). A nagyszombati egyetem a jelenlegi ELTE jogelődjének
tekinthető. Pázmány hatására az országban számos helyen a je-
zsuita rend papjai oktattak, az angolkisasszonyok Pozsonyban
pedig leánynevelő intézetet hozhattak létre (1627) (ua.).
18.2. A hazai óvodapedagógia megszületése
Nagy múltra tekint vissza a hazai óvodapedagógia. Legel-

ső jeles hazai képviselője Brunszvik Teréz (1775-1861) volt. A
grófnő Angyalkert néven 1828-ban nyitotta meg Közép-Európa
266
legelső kisdedóvóját (a mai Mikó u. 1. szám alatt), majd továb-

„Nevelés teszi az embert,
bi két intézményt Budán (Bécsben 1830-ban nyitották az első
és az ember a hazát”
óvodát!).
(Brunszvik Teréz)
Kevesek előtt ismert, de az óvodák lelkes támogatója volt
Kossuth Lajos is, aki börtönévei alatt még egy gyermekneveléssel
kapcsolatos könyvet is lefordított. Hamarosan Tol-
nán létrehozták az első óvóképzőt is (1837), melynek
az igazgatója Wargha István (1808-1876) lett.
18.3. Jeles oktatáspolitikusaink

a 19. és 20. században
A több generáció életét meghatározó pedagógiai,

oktatáspolitikai döntések rendkívül nagy felelőséget
raknak az oktatáspolitikusok vállára, hisz egy-egy
döntés egy nemzet jövőjét pozitív vagy negatív ér-
telemben is befolyásolhatja. Az elmúlt két évszá-
zadban a magyar közoktatás területén bevezetett
iskolai és oktatási reformokról utólag kijelenthetjük,
hogy azok többségükben hatásosak voltak, a nem-
zet jövőjét pozitívan befolyásolták.
A 19. század közepének kimagasló vallás- és közoktatás- Brunszvik Teréz
ügyi minisztere volt Eötvös József (1813-1871). Néhány éves (Martonvásár)
minisztersége idején merész oktatási reformokat hajtott végre,
többek között ekkor vált megoldottá az elemi iskolák finanszí-
rozása, az általános és kötelező népoktatás stb. A magyarországi
népoktatási törvény (1868. évi 38. tc.) előremutató reformjaival
európai viszonylatban is egyedülálló volt. A kiegyezést köve-
tően több kormányon átívelően vallás- és közoktatásügyi mi-
niszteri tárcát töltött be Trefort Ágoston (1817-1888). Reform-
jait elsősorban a közép- és felsőfokú oktatás terén vezette be,
többek között a középiskolákban kötelezővé vált a német nyelv
oktatása és ekkor alapították meg a Zeneakadémiát.
Brunszvik Teréz Beethoven lelkes tanítványa volt. A híres zeneszerző is nagyra becsülte őt,
ezért az Op. 78. (Fisz-dúr) szonátáját a Madame la Comtesse Thérése de Brunswick ajánlással
címezte neki (Hornyák M. 1993).
267
1. § Középiskolák alatt ezen törvényben a gymnasiumok és reáliskolák értendők. A

gymnasium és reáliskolának az a feladata, hogy az ifjuságot magasabb általános művelt-
séghez juttassa és a felsőbb tudományos képzésre előkészitse. A gymnasium e feladatot
a minden irányu humanisticus, főleg az ó-classicai tanulmányok segélyével, a reáliskola
pedig főleg a modern nyelvek, a mennyiségtan és természettudományok tanitása által
oldja meg.
2. § Mind a gymnasium, mind a reáliskola nyolcz osztályu, ugyanannyi évfolyammal….
(A középiskolákról és azok tanárainak képesítéséről szóló 1883. évi XXX. törvénycikk /részlet/)
A korszak kiemelkedő közoktatási szakembere volt Kár-

mán Mór (1843-1915), akit bár a gondviselés kegye magas álla-
mi hivatalokba sohasem magasztalt, számos máig el nem évülő
érdemet szerzett. Nevéhez köthető a több új pedagógiai elvet
alkalmazó gyakorló gimnázium, a Magyar Királyi Tanárképző
Intézet Gyakorló Főgymnasium (közkeletű nevén: Mintagimná-
zium) létrehozása (ma: ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola),
amely 1872-ben nyitotta meg kapuit. Az intézményt azzal a
céllal hozták létre, hogy „legyen egy olyan közoktatási intézmény,
ami kifejezetten a leendő középiskolai tanárok felkészítésének szín-
tere. A Kármán elgondolásai alapján szervezett gyakorlóiskola új
típusú intézmény volt, nemcsak a korabeli Magyarországon, ha-
Kármán Mór (világháló) nem Európában is” (http://www.trefort.elte.hu).
„Olyan ország még nem volt, amely azért ment volna tönkre,
mert kulturális célokra áldozott.” (Klebelsberg Kunó)
A két világháború közötti időszak egyik legkiemelkedőbb

minisztere volt Klebelsberg Kunó (1875-1932). Felismerte,
hogy „A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kul-
túra tarthatja meg és teheti ismét naggyá.” Ennek szellemében
szolgálta nemzetét vallás- és közoktatásügyi miniszterként egy
évtizeden át (1921-1931). Minisztersége alatt megindult a Tria-
nonban megtépázott Magyarország szellemi emelkedése.
Klebelsberg Kunó
(Gyöngyös, SZIE Károly
Róbert Campus)
268
„A vezető- és posztgraduális képzés céljából Nyugat-Európában létrehozta az un. Collegium

Hungaricum-okat: 1924-ben Bécsben és Berlinben, majd 1927-ben Párizsban, Rómába és Zü-
richben. Az Országos Ösztöndíjtanács felállításával (1927) kialakította a tudományos ösztön-
díjak rendszerét. Kultúrdiplomáciájának köszönhetően jöttek létre a korábban nem létező brit,
francia és amerikai tudományos kapcsolatok. A kutatások fejlesztésére felállította az Országos
Természettudományi Tanácsot, az anyagi támogatás biztosítására pedig az Országos Természet-
tudományi Alapot. Széles körű iskolareformot dolgozott ki, minisztersége alatt megreformálták
a polgári- és a leányiskolákat, létrehozták a reálgimnáziumok intézményét. A népoktatás fej-
lesztésére a birtokosok kötelezésével az Alföldön kiépíttette a tanyasi iskolák rendszerét. 1926-tól
kezdődően három év alatt közel hatezer modern népiskolai tantermet, több mint kétezer taní-
tólakást építtetett, az iskolán kívüli népművelés fejlesztésére ezerötszáz népkönyvtárat, iskolai
könyvtárat létesített és ötszáz óvodát is felállíttatott. Nevéhez fűzhető továbbá a szegedi, a pécsi
és az első világháború miatt félbemaradt debreceni egyetem, több főiskola és 21 klinika létre-
hozása, fejlesztése. Megreformálta az alap-, közép-, és felsőfokú iskolarendszert, 16 évre emelte
a tankötelezettséget, nagy hangsúlyt fektetett a népegészségügyre és a tehetségkutatásra. Tudatos
sportpolitikát és diplomáciát folytatott, ő alapította meg a Magyar Olimpiai Bizottságot, épít-
tette fel a Nemzeti Sportuszodát. Támogatta a cserkészmozgalmat, a rendszeres iskolai testneve-
lési foglalkozások is a nevéhez fűződnek.” (Klebelsberg Kunó miniszterségének legfontosabb
eredményei) (http://www.nefmi.gov.hu)
18.4. A neveléstudomány megjelenése

a felsőoktatásban
Egyetemi keretek között hazánkban legelőször a pesti egye-

temen hoztak létre pedagógiai tanszéket (1814), amelynek az
első professzora Krobot János (1770-1833) volt. Az egyetem
kiemelkedő oktatói a későbbiekben Fináczy Ernő (1860-1935)
(elméleti pedagógia, neveléstörténet) és Prohászka Lajos
(1897-1963) (kultúrfilozófiai pedagógia) professzorok voltak.
Utóbbi tudós tudományos pályáját a pécsi Magyar Királyi Er-
zsébet Tudományegyetemen kezdte.
A debreceni pedagógia magas szintű oktatásának a gyö-
kerei a 18. századra nyúlnak vissza. Maróthi György (1715-
1744) volt az, aki a Református Kollégium tanáraként számos
újítást vezetett be, többek között a matematika és a földrajz
tanításában, illetve szorgalmazta a magyar nyelvű oktatás be-
vezetést. Jeles dátum a debreceni pedagógia történetében az
1825-ös esztendő, ugyanis ekkor alapították meg a Kollégi-
um pedagógia tanszékét. A debreceni egyetem két legnagyobb Maróthi György (világháló)
269
hatású pedagógusa Mitrovics Gyula és Karácsony Sándor

volt. Mitrovics Gyula (1871-1965) a debreceni pedagógiai is-
kola megteremtője, Karácsony Sándor (1891-1952) pedig az
egyetemen Mitrovics utódja volt, aki a legnevesebb debreceni
pedagógus lett. A földesi születésű pedagógia professzor rend-
kívüli népszerűségnek örvendett úgy a diákok, mint a „szak-
ma” körében. Élete alkonyán azonban nélkülöznie kellett a
kommunista rendszer elismerését, még egyetemi katedráját is
elvesztette, és a nyugdíját is megvonták tőle. Említsük meg a
jeles debreceni pedagógusok sorában legvégül Durkó Mátyás
(1926-2005) nevét. Durkó professzor nemcsak, hogy iskolaala-
pító, hanem tudományalapító is. Ő volt ugyanis a hazai and-
ragógia (=felnőttképzés) megalapítója. Nevét a legnevesebb eu-
rópai andragógusok között tartják számon külföldön is. Hozzá
köthető az 1956 szeptemberében elindult népművelő képzés és
ő alapította és vezette a Kossuth Lajos Tudományegyetemen
a Felnőttnevelési és Közművelődési Tanszéket. Az 1968-ban
megjelent Felnőttnevelés és népművelés című könyvével itthon ő
rakta le az andragógia diszciplína alapjait.
„A pedagógus nem lehet elkeseredett, megtorpant ember, mert a pedagógusnak egyetlen kariz-
mája van: a jövőbe vetett hit optimizmusa.” (Karácsony Sándor)
„Én Hajdú megyében jöttem a világra, nyolc esztendőn keresztül a Debreceni Kollégium dajkált
és a mai napig ábrándos, hű szeretője maradtam a nagy magyar Alföldnek. A gondolkozásom,
egész belső valóm kialakulásában érzem áldott beavatkozását mind a három tényezőnek.”
(Karácsony Sándor)
„…az, hogy ’magyar’, nem faj, nem vér, hanem lélek dolga. Nem a vér alakította ki a magyar
lelket s hozta létre így a magyar fajt, hanem ellenkezőleg, a magyar lélek hatott a vérre s most és
minden időben az a magyar faj, amit a magyar lélek áthatott. Mindenki olyan mértékben ma-
gyar, amekkora mértékben magyar lélek ereje él és hat rajta keresztül...” (Karácsony Sándor)
„A kolozsvári-szegedi egyetemen művelt pedagógiák sorozata

egyfajta összetéveszthetetlenül egyedi pedagógiaelméleti „vonulat-
tá” szerveződött, amely az évek során a nevelésről, tanításról való
gondolkodás egyik meghatározó elméleti hátterévé vált. (…) Az
„alaphangot” ezekhez a kolozsvári-szegedi pedagógiákhoz Fel-
méri Lajos (1840-1894) szolgáltatta.” (Pukánszky B.) Utódja,
Schneller István (1847-1939) volt (neveléselmélet, személyiség-
pedagógia), aki Kolozsvár után Szegeden folytatta tudományos
270
munkáját. Kolozsvári rektorsága idején neki jutott az a fájdal-

mas feladat, hogy 1919-ben átadja az egyetemet a megszálló
románoknak.
18.5. Kisgyermeknevelés és logopédia
A gyermekorvos Pikler Emmi (1902-1984) az 1930-as

években dolgozta ki a gyermeknevelési módszerét. Ebben a
gyermekek szabadon gyakorolhatták a mozgás- és játéktevé-
kenységet, a felnőtt közvetlen beavatkozása nélkül. Hite szerint
rendkívül fontos, hogy a gyermekek saját fejlődési ütemükben
fejlődhessenek. Újszerű gyermeknevelési elveivel a Lóczy úton
csecsemőotthont nyitott (Pikler Intézet) (1946). Pikler Emmi-
nek jelentős hatása volt a hazai bölcsődei nevelésre is (http://
Rátz László (világháló)
www.pikler.hu). A gyógypedagógia területén elismert ideg-
gyógyász Sarbó Artúr (1867-1943), aki elsősorban a logopédia
területén ért el kimagasló eredményeket. A gyógypedagógus és
logopédus szakemberképzés terén pedig úttörő munkát végzett
hazánkban.
18.6. A gyakorlati pedagógia „Tanár Urai”

Öveges József (1969)
A múlt század első felében a gyakorlati munka terén ért (FORTEPAN /
el országos sikert három rendkívüli tanáregyéniség. Egyikük Szalay Zoltán)
Rátz László (1863-1930), aki a matematika tanítása során
ért el kimagasló eredményeket. Tanítványai között tudhatta
többek között Neumann Jánost, Wigner Jenőt és Harsányi
Jánost. Másikuk Öveges József (1895-1979), aki Öveges Pro-
fesszor néven vált ismertté. A Miskolci Nehézipari Egyetemre
tanszékvezetőnek is meghívták, azonban ő ezt nem fogadta el.
A rádiós és televíziós ismeretterjesztés egyik legnagyobb hazai
alakja volt, jellegzetes ízes beszédével milliók szívébe lopta be
magát. A „professzor” a fizika rendkívül látványos oktatásá-
val szerzett számtalan hívet magának és a fizikának. Szintén
a fizikaoktatás terén alkotott maradandót Mikola Sándor
(1871-1945), aki a Fasori Evangélikus Gimnázium tanára,
majd igazgatója volt. Mikola is tanítványai között tudhatta
Mikola Sándor (világháló)
271
Wigner Jenőt, akárcsak Rátz László. Tanári pályafu-

tása mellett mint tudós is jelentőset alkotott, amiért
az MTA a rendes tagjai közé is választotta (1942).
„Az oktatás célja nem az, hogy befejezett tudást

adjon, hanem az, hogy szilárd alapot teremtsen a
továbbhaladásra.” (Öveges József)
Az elmúlt néhány évtized kiemelkedő pedagó-

gusai közül több nevet is érdemes megemlíteni. A
középiskolai történelemtanítás doyenje volt Gyapay
Gábor (1924-2009). Rendkívül sokat tett a közép-
iskolai történelem oktatásának megreformálásáért,
újjászervezte a Fasori Evangélikus Gimnáziumot (az
intézménynek ő volt a rendszerváltozás után az első
igazgatója), és számos tankönyvet írt. Zsolnai Jó-
Budapest-Fasori Evangélikus zsefet (1935-2011) a hivatalos pedagógiai szakma már életében
Gimnázium (Budapest, is elismerte és nagyra értékelte. Nevét a róla elnevezett és általa
Városliget fasor 17-21. szám)
kidolgozott pedagógiai módszer (Zsolnai-módszer) tette híres-
sé. Polgár László (1946) pedagógiai eredményeit a „hivatalos
szakmában” jelenleg sem ismerik el. Pedagógiai módszereit so-
kan kritizálták a múltban, és ma is kritikával illetik, eredmé-
nyei alapján azonban ebben a fejezetben történő szerepeltetése
megkérdőjelezhetetlen. Lányai a módszerével a világ legjobb
sakkozói közé kerültek, s számos további területen kimagasló
eredményeket értek el (pl. idegen nyelvek tanulása).
„A hetvenes évek (1973-76) nagy vívmánya a Zsolnai József által megteremtett értékközvetítő
és képességfejlesztő program (NYIK). A Zsolnai-módszer hangsúlyozza az iskola feladatában az
egyén fejlesztésének fontosságát, a kultúra- és értékközvetítés szerepét az identitás kialakításá-
ban. (…) A NYIK az anyanyelv oktatását komplex tantárgyblokként kezeli, helyet kap benne a
kommunikáció és a beszédművelés. Új módszereket alkalmaz: ezek a globális olvasás, a drama-
tizálás.” (Kopp E. 2002, 152.)
Legvégül pedig említsünk meg egy távolba szakadt hazánk-

fiát, akinek neve Izraelben vált fogalommá. Számos magyar
nyelvű forrás is megemlíti azt, hogy a Nobel-díjas kémikus,
Herskó Ferenc (1937) édesapja, Herskó Mózes (1905-1998)
neves tankönyvíró volt. Az általa írt számtankönyvből tanul-
tak Izrael-szerte az elemista diákok. Karcagon, a helyi zsidó
iskolában volt tanító, majd 1950-ben a családjával kivándorolt
272
Izraelbe, ahol megírta matematikai tankönyvét. Módszerét

Izraelban ma is „Herskó-módszerként” emlegetik.
A fejezet Pukánszky Béla – Németh András Neveléstörté-

net című könyvének felhasználásával, a szerző kiegészítéseivel
készült.
273
19. Népr ajztudomány
19.1. A hazai néprajztudomány első művelői
A népi kultúra kutatása, megőrzésének igénye és gondo-

lata, a népélet leírása több száz éves múltra tekint vissza. A
néprajztudomány első művelői nem voltak képzett etnográ-
fusok, hanem olyan, a múlt értékeit fontosnak tartó emberek,
akik rendszerint valamilyen más tudományágban jeleskedtek
(pl. geográfusok, nyelvészek, történészek, természettudósok).
Az elsők között foglalkozott néprajzi leírással Bél Mátyás
(1684-1749), „aki Notitia Hungariae novae Historico geographica
(1735–1742) című munkájában már tudatosan törekedett több
vármegye népéletének leírására, sőt a különböző együtt élő né-
pek műveltségét is összehasonlította, utalva a táji eltérésekre, a
jellegzetes néprajzi csoportokra.” (Kollega T. I. 1996-2000) Né-
hány évtizeddel később Tessedik Sámuel (1742-1820) és Ber-
Berzeviczy Gergely (világháló) zeviczy Gergely (1763-1822) voltak azok, akik hangsúlyozták
a paraszti kultúra fontosságát.
19.2. A 19. és 20. század első felének

jeles néprajztudósai
A néphagyományok továbbélésének egyik magva a

népmese. Számos gyűjtője akadt, közülük is talán az
egyik legismertebb a „nagy mesemondó”, Benedek
Elek (1859-1929). Számos mesét gyűjtött a híres író,
azonban „…népköltészeti gyűjtéseinél jóval nagyobb je-
lentőségűek szépirodalmi ihletettségű népmese-feldolgozá-
sai” (Ortutay Gy. 1977).
A mesekutatás terén végzett szintén nagy munkát
Berze Nagy János (1879-1946), aki több mint félezer
Benedek Elek (világháló) mesét vett számba, s rendszerezte azokat. Halála után
274
19. Néprajztudomány
jelent meg csak nagy műve, a Magyar népmesetípusok

(1957). Teológiai munkássága mellett a népköltések
gyűjtésével foglalkozott szintén az unitárius püspök,
Kriza János (1811-1875).
A népköltések gyűjtésével szerzett el nem évülő
érdemeket Kálmány Lajos (1852-1919). Kálmány
katolikus papként rendszerint ott végzett gyűjtő-
munkát, ahová épp püspöke helyezte (Dél-Alföld,
Temesköz). Gyűjtéseit saját pénzen adta ki, ezek egy
része csak halála után jelent meg (Ortutay Gy. 1977).
A magyar hitvilággal kapcsolatban végzett ku-
tatásokat Ipolyi Arnold (1823-1886) nagyváradi
római katolikus püspök – akit sokan művészettörté-
neti kutatásairól és gyűjtéseiről ismernek. Az utolsó
magyar polihisztor, Herman Ottó (1835-1914) a
néprajz területén is maradandót alkotott, sőt a halá- Kriza János (világháló)
szattal és állattartással kapcsolatos kutatásait nemzetközi szin-
ten is jegyzik.
A parasztság kultúrájának megőrzése vezérelte a múlt század
első évtizedeiben kibontakozott népi írók mozgalmát. Tagjaik
között szép számmal akadtak nehéz sorsú, paraszti sorból szár-
mazó írók is. Azonban mindannyiukban közös volt az, hogy az
irodalom eszközeivel örökítették meg a huszadik század elejé-
nek paraszti kultúráját (lásd bővebben: Irodalmárok és nyelvé-
szek című fejezet). Szociográfiai írásaik fontos kordokumentu-
mok a korabeli parasztág társadalmi és gazdasági viszonyainak
rekonstruálásához.
A tudományos néprajz egyik megteremtője Györffy István
(1884-1939), aki budapesti Tudományegyetem Néprajzi Tan-
székének alapítója és egyben első professzora is volt. Kutatási
területe rendkívül szerteágazó volt, foglalkozott többek között
a csángókkal, településtörténettel és településtípusokkal (ő írta
le először a kétbeltelkű, szálláskertes településtípust), a hajdúk-
kal és a matyókkal, karcagi születésű lévén pedig a Kunsággal.
Szintén az egyetem tanára volt Viski Károly (1883-1945), aki-
nek érdeklődési köre főként a néprajz nyelvtudománnyal kap-
csolatos részére terjedt ki. A második világháború utáni időszak
folklorisztikájának egyik legjelesebb képviselője Ortutay Gyu-
la (1910-1978) volt. Ortutayt politikai nézetei miatt sok bírá- Győrffy István (világháló)
lat érte, hisz 1945-től haláláig aktívan részt vett a politikában.
275
A néprajztudományban elért eredményei és a tudományért tett

erőfeszítései viszont megkérdőjelezhetetlenek, az ún. budapesti
egyéniségkutató iskola egyik alapítója volt. Kutatásai során fő-
ként falukutatással és szövegfolklorisztikával (népmesék, balla-
dák, népdal) foglalkozott (Kollega T. I. 1996-2000).
A kor kiemelkedő etnográfusa a geográfus végzettségű
Bátky Zsigmond (1874-1939), aki a népi építészet és a telepü-
léstörténet terén alkotott maradandót (Kisalföld, Kalotaszeg).
Bátky mellett Györffy István és Viski Károly voltak azok, akik
A magyarság néprajza (1933-37) című négykötetes mű megírá-
sában jelentős szerepet vállaltak. Ezt tekinthetjük az első jelen-
tősebb tudományos néprajzi témájú összefoglalásnak.
19.3. A népzenék és néptáncok gyűjtői
A Kárpát-medence rendkívül gazdag népzenei kinccsel

rendelkezik, a lejegyzett népdalaink száma mintegy 150 000
(Olsvai I.). E hihetetlenül gazdag zenei kultúrának az utókor
számára történő megörökítésében a legnagyobb érdemeket Vi-
kár Béla (1859-1945), Bartók Béla (1881-1945), Kodály Zol-
tán (1882-1967), Seprődi János (1874-1923), Lajtha László
(1892-1963), Veress Sándor (1907-1998) és Vargyas Lajos
(1914-2007) szerezte. A magyar népzenegyűjtés kétségkívül
két leghíresebb egyénisége Bartók Béla és Kodály Zoltán volt.
Vikár Béla (világháló) Kodály az egyetem befejezése után (1905) indult el a mára le-
gendássá vált népdalgyűjtő útjaira. E felbecsülhetetlen értékű
gyűjtő utak 1925-ig folytatódtak. Kodály szinte kizárólag a
történelmi Magyarország területén végzett gyűjtőmunkát, és
elsősorban magyar nyelvű népdalokat jegyzett le vagy rögzí-
tett a gramofonjára. Bartók és Kodály a találkozásukkor hamar
egymásra találtak, nyakukba vették a történelmi Magyarország
falvait, és gyűjtötték a népdalok ezreit az utókor számára. Míg
Kodály jóformán csak magyar népdalokat gyűjtött, addig Bar-
tók a környező népek dalait is, sőt még az arab népzenét is ta-
nulmányozta.
A néptánc kutatása terén vitathatatlanul a legkiemelkedőbb
eredményeket Martin György (1932-1983) érte el. Martin
a folklorisztikai kutatás elismert egyénisége volt. Gyűjtései a
Lajtha László (világháló) történelmi Magyarország szinte teljes területére kiterjedtek,
276
Somogytól egészen a Fekete-Körös völgyéig. Nem csak a ma-

gyar táncokat gyűjtötte, hanem a Kárpát-medencében élő más
népekét is (pl. szlovákok, románok, németek, cigányok), sőt
még a török, az arab, az etióp tánckultúrát is tanulmányoz-
ta (Pesovár E. 1987). Nevét őrzi az 1993-ban alakult,
amatőr néptánccsoportokat tömörítő Martin György
Néptáncszövetség. Szintén a néptánc gyűjtésének a te-
rén szerzett érdemeket Réthei Prikkel Marián (1871-
1925) bencés szerzetes. A magyar néptánciskola meg-
teremtője Novák Ferenc (1931) („Novák Tata”), aki a
folklór színházi megjelenítésének európai hírű mestere.
S a néptánc kapcsán feltétlenül meg kell említenünk
a már hungarikumnak számító táncházmozgalomat,
amelynek elindítója Novák Ferenc, Sebő Ferenc
(1947), Halmos Béla (1946-2013) és Martin György voltak Sebő Ferenc és Halmos Béla
(1972). Halmos és Sebő, bár építészmérnöki diplomával rendel- (1972) (FORTEPAN /
keztek, népzenekutatóként váltak ismertté. Szalay Zoltán)
19.4. Jeles múzeumigazgatók

és gyűjteményszervezők
Az intézményesült néprajz fontos kutatóbázisai voltak (és je-

lenleg is azok) a múzeumok. A 19. század végétől kezdve indult
szerte az országban egy múzeumalapítási hullám, számos nagy-
városunkban ekkor hozták létre a ma is működő múzeumokat.
Ezek elsősorban helytörténeti kutatásokon alapultak, és a helyi
értékek bemutatására hozták őket létre. A főként helytörténeti
gyűjtemények létrehozásában rengeteg olyan lelkes, a hagyo-
mányokat ápoló személy vett részt, akiket természetesen csak
a teljesség igénye nélkül lehet felsorolni. A legismertebb mú-
zeumalapítók, gyűjteménygyarapítók, igazgatók és múzeumi
szakemberek között az elsők között kell megemlíteni a debrece-
ni Déri Múzeum két legendás igazgatóját, Zoltai Lajost (1861-
1939) és Ecsedi Istvánt (1885-1936). Ecsedinek kiemelkedőek
a Tiszántúl kutatásával kapcsolatos munkái. Szabó Kálmán
(1886-1963) a kecskeméti múzeum nagyhírű igazgatója volt,
néprajzi gyűjtései mellett mint régész is maradandót alkotott.
Néprajzi tevékenysége elsősorban a halászat, a pásztorélet, a Ecsedi István síremléke
szőlőművelés, a régi mesterségek bemutatása terén jelentős (Debrecen)
277
(Székelyné Kőrösi I.). Gönczi Ferenc (1861-1948) évtizedeken

keresztül a kaposvári múzeum igazgatójaként, elsősorban Zala
és Somogy néprajzi értékeit kutatta. Múzeumigazgatóként il-
letve múzeumalapítóként vált híressé Sági János (1874-1938)
(Keszthely) (régészet), Rómer Flóris (1815-1889) (Győr, Nagy-
várad) és Móra Ferenc (1879-1934) (Szeged), akik mindhár-
man elsősorban a régészet területén alkottak maradandót.
Ma is szép számmal vannak olyan, nemzetünk kultúrájá-
ért aggódó emberek, akik hagyományaink ápolásával, néprajzi
gyűjtéseikkel nagyban hozzájárulnak a magyar népi kultúra
megőrzéséhez. A nemzet nevében hálával említsük meg néhá-
nyuk nevét. Ha a háromszéki (Alsó)Csernátonba látogatunk,
Rómer Flóris (világháló) akkor az egykori Damokos kúriában (ma: Haszmann Pál Mú-
zeum) valóságos kis szellemi műhely fogad bennünket. A mú-
zeumot Haszmann Pál (1902-1977) alapította (1973), aki a he-
lyi tárgyi emlékeket összegyűjtötte. A páratlan értékű anyagot
az alapító két fia, Pál (1942-2021) és József (1942) gondozta és
gyarapította, jelenleg pedig az alapító unokája, Haszmann Or-
solya (1979) vezeti a múzeumot (www.haszmannpalmuzeum.ro)
19.5. Etnográfusok a második világháború után
A második világháborút követő időszak egyik legjelentő-

Móra Ferenc (világháló) sebb néprajzosa volt a számos hazai múzeumot igazgató Ba-
lassa Iván (1917-2002). A nemzetközileg is elismert, bárándi
születésű szakember bejárta a történelmi Magyarország számos
múzeumát és egyetemét. Gyakornokoskodott a debreceni és a
kolozsvári egyetemen, dolgozott a Székely Nemzeti Múzeum-
ban (Sepsiszentgyörgy), a Néprajzi Múzeum és a Mezőgazda-
sági Múzeum főigazgatója is volt, majd a sárospataki Rákóczi
Múzeum igazgatója lett, a keszthelyi Georgikon Majormúze-
umnak pedig alapítója.
A Néprajzi Múzeumban dolgozott évtizedeken keresztül
Fél Edit (1910-1988), aki kutatásai során főként a paraszti kul-
túrát vizsgálta. Egyik legismertebb tudományos eredménye a
mára fogalommá vált ún. Átány-kutatás volt. A Néprajzi Mú-
zeum kutatói, Fél Edit és Hofer Tamás (1929-2016) 1954-ben
kezdték kutatásaikat a Heves megyei Átányban, azért, hogy
még az utolsó pillanatban megörökítsék a szocialista átalakulás
278
következtében rohamosan pusztuló paraszti létformát. A két

évtizeden keresztül tartó kutatás 1989 előtt itthon nem aratha-
tott nagy sikert, külföldön viszont nagy visszhangot váltott ki
(www.neprajz.hu).
A hazai néprajzi kutatások egyik fellegvára a Debreceni
Egyetem Néprajzi Tanszéke, ahol Ujváry Zoltán (1932-2018)
irányításával a kutatások főként Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szat-
már-Bereg megye, illetve Gömör területére koncentrálódtak.
Ujváry professzorban a népszokáskutatás, a folklórkutatás és
az interetnikus kapcsolatok kutatásának egyik legnagyobb
szaktekintélyét tisztelhetjük. Mind a mai napig a legnagyobb
hatású pécsi etnográfus az Antall-kormány hajdani minisztere,
Andrásfalvy Bertalan (1931), akinek publikációs tevékenysége
főként a népi gazdálkodás, a népköltészet, a néptánc és népmű-
vészet területére terjed ki.
A Székelyföld leírása című

19.6. Erdély néprajzi emlékeinek kutatói és őrzői könyv reprint kiadása
Erdély a néprajzi kutatások egyik fellegvára volt, s jelenleg

is az. Meg kell azonban említeni, hogy a határon túli területek
értékeire szélesebb körben elsősorban akkor kezdtek felfigyelni,
amikor elcsatolták azokat. A Székelyföld talán legismertebb ku-
tatója Orbán Balázs (1829-1890), aki Egyiptomtól Angliáig a
világ számos országában megfordult. Mivel Kossuth híve volt,
csak 1859-ben térhetett haza. Hazatérte után bejárta Székely-
föld településeit, ennek az emberfeletti munkának eredménye a
ma is sokat idézett, hatkötetes A Székelyföld leírása (1868-1873)
című mű.
Jelentősek az Erdéllyel kapcsolatos néprajzi kutatásai a rövid
ideig a kolozsvári egyetemen tanító Viski Károlynak (1883-
1945). A bánsági születésű Gunda Béla (1911-1994) a Pázmány Orbán Balázs (világháló)
Péter Tudományegyetemen, majd a kolozsvári egyetemen taní-
tott. Miután 1948-ban el kellett hagynia a Szamos-parti várost,
Debrecenbe költözött, ahol élete végéig a néprajzi tanszék veze-
tője volt. Etnográfiai kutatásai többek között Moldva, Gyimes
és a Gyalui-havasok területére terjedtek ki. Kós Károly fia, ifj.
Kós Károly (1919-1996) édesapjához hasonlóan szívügyének
tekintette az erdélyi magyarság helyzetét. A magyar kultúra
ápolásához széleskörű néprajzi tevékenységével járult hozzá.
279
Jankó János (1868-1902) az a budapesti Néprajzi Múzeumot

modern intézménnyé formáló rendkívül tehetséges néprajzku-
tató, aki Erdély néprajzi értékeinek gyűjtése mellett (Kalota-
szeg, Torockó, Aranyosszék monográfiái) kutatásokat végzett a
Balatonmelléken és Szibériában is, ahol az osztják népi kultúrát
vizsgálta.
A huszadik század egyik legnagyobb „élő klasszikusa” volt
Kallós Zoltán (1926-2018), aki elsősorban a Mezőség népraj-
zát vizsgálta. A Válaszúton lévő saját gyűjtésű tárgyakból álló
múzeuma valóságos zarándokhely, ahová rendszeresen betér-
nek az Erdélybe látogatók. Kallós Zoltán néprajzi munkássága
mellett a magyarságmentésből is kivette a részét, a mezőségi
Jankó János (világháló) és erdőháti szórványban élő magyar gyermekek részére iskolát
működtetett.
Sajnos ősi városaink az elmúlt évtizedekben sokat veszítet-
tek a tudományos súlyukból, így a kincses Kolozsvár is, ahol
ugyancsak fogyatkozik a magyar szó. Ha viszont a néprajztu-
dományt nézzük, akkor örömmel konstatálhatjuk, hogy Ko-
lozsvárott a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen több olyan
egyetemi tanárt is találunk, akik igen komoly tudományos
eredményeket tudnak felmutatni, és kutatásaikkal irányt mu-
tatnak a fiatalabb tudósgenerációnak. Keszeg Vilmos (1957) a
Mezőség hiedelemrendszerével, a népi írásbeliséggel és írásszo-
kásokkal, illetve a 20. századi erdélyi életpályák vizsgálatával
foglalkozik (Péntek J. 2017). Tánczos Vilmos (1959) kutatá-
sai az archaikus népi imádságra, a moldvai csángók népi val-
lásosságára, a szövegekre és rítusokra, a folklórszimbólumok-
ra, a csíksomlyói búcsú vallási néprajzára és a népi vallásosság
kérdéseire irányulnak (http://etno.lett.ubbcluj.ro). A háromszéki
származású Pozsony Ferenc (1955) kezdeti kutatásai a Három-
székre terjedtek ki, a későbbiekben pedig a szülőföldtől távo-
lodva a moldvai csángók és az erdélyi szászok néprajzát kutatta,
de foglalkozott az erdélyi népszokásokkal, a székelykapukkal, a
polgárosodás és az észak-erdélyi autópálya hatásaival is (http://
pozsony.adatbank.transindex.ro).
280
19.6.1. A csángó kultúra gyűjtői és őrzői
A moldvai csángók többé-kevésbé megőrizték azt az

archaikus nyelvet, szokásrendszert és hiedelemvilágot, amelyet
a kárpát-medencei magyarok már rég elfeledtek. Sehol máshol
a világon nem lehet olyan népet találni, amely ezzel a kinccsel
rendelkezne: gyakorlatilag a több száz évvel ezelőtti ősei beszé-
dét beszéli, hiedelemvilágát és szokásait őrzi. Mára a csángók is
kezdik elhagyni ősi szokásaikat, ennek ellenére még évtizede-
ken keresztül gazdag gyűjtési anyagot szolgáltathatnak a nép-
rajzkutatók számára. A csángókat kutatók közül meg kell em-
lítenünk Domokos Pál Péter (1901-1992) (moldvai csángók),
Lükő Gábor (1909-2001) (moldvai csángók) és Veress Sándor
(1907-1998) (moldvai csángók /népdalok/) nevét.
A néprajztudományt nemcsak a hivatásos néprajzosok mű-
velik, művelhetik. Sőt, az élő néphagyomány legfőbb megtartói
azok a – szó nemes értelmében vett – egyszerű parasztemberek,
akik azt, amit mások tudatosan, évtizedek alatt sajátítottak el,
ők az anyatejjel szívták magukba. Ők az élő néphagyomány!
Közülük is az egyik legismertebb a világtalan gyimesi prímás,
Zerkula János (1927-2008), aki a hangszeres népzenei örökség
egyik utolsó adatközlője volt. „Az általa képviselt gyimesi játék-
stílus különleges, archaikus zenélési mód, ami a játékmódban és a
hangszerek felépítésében is a kétszáz évvel ezelőtti modort, tech-
nikát őrzi. (…) Zerkula János ennek a stílusnak volt utolsó ki-
emelkedő képviselője, aki ráadásul a szolgáló zenészek többségétől
eltérően énekelt is, mégpedig szívbemarkolóan.” (Sebő F. 2008)
Nevét rendszerint együtt említik feleségével, az ütőgardonos
Fikó Reginával, akivel 1989 után együtt járták Magyarország
táncházait és népzenei rendezvényeit.
A csángók mára kezdik elhagyni őseik szokását, és kezdik
„behozni” több évszázados elzártságukból eredő lemaradásukat.
Ennek egyik következménye, hogy a csángó fiatalok közül egyre
kevesebben ismerik saját táncaikat és szokásaikat. Ezt látva a pa-
lóc származású Sára Ferenc (1961) 1995-ben úgy döntött, hogy
a gyimesi csángókhoz költözik, és táncot tanít nekik, vagy ahogy
ő mondta egy interjúban: „Természetesen nem arról van szó, hogy
visszatanítjuk nekik a saját táncukat, hanem segítünk abban, hogy
amijük van, az megmaradjon.” (www.erdely.ma)
281
19.7. Világjáró néprajzkutatók
Természetesen a néprajzkutatók, antropológusok nemcsak

a magyar népi kultúra megőrzését és vizsgálatát tartották fon-
tosnak, hanem más népek kultúráinak megismerését és kuta-
tását is. A magyar néprajzosok a világ legtávolabbi pontjaira
is eljutottak, és kimagasló eredményeket értek el. Kutatási
eredményeik, gyűjteményeik legnagyobb része a Néprajzi Mú-
zeumban található és kutatható. A Kárpát-medencén kívüli
kutatások jó részét főként az őshazakutatás, a rokon népek és
Bölöni Farkas Sándor a nyelvrokonok felkutatása ösztönözte. Többségüket a szak-
(világháló) terminológiához igazodva etnológusként tartjuk számon.100 A
néprajztudomány számára a legnagyobb eredményeket elérő
etnológusok születési évük sorrendjében – zárójelben a kuta-
tott országgal – Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842) (Tibet),
Bölöni Farkas Sándor (1795-1842) (Észak-Amerika), Ma-
gyar László (1818-1864) (Dél-Afrika), Reguly Antal (1819-
1858) (Finnország, Oroszország), Xantus János (1825-1894)
(Ceylon, Kína, Japán, indonéz szigetvilág, Észak-Amerika),
Bíró Lajos (1856-1931) (Új-Guinea), Vikár Béla (1859-1945)
(Finnország), Almásy György (1867-1933) (kirgizek és kaza-
kok), Barátosi Balogh Benedek (1870-1945) (Oroszország),
Bán Aladár (1871-1960) (Finnország, Észtország), Pápay
József (1873-1931) (Oroszország), Róheim Géza (1891-1953)
Xantus János (világháló) (Szomália, Ausztrália, USA), Gunda Béla (1911-1994) (USA),
Diószegi Vilmos (1923-1972) (Oroszország/Szibéria/, Mongó-
lia), Bodrogi Tibor (1924-1986) (Indonézia, Óceánia), Boglár
Lajos (1929) (Brazília, Venezuela, Francia Guyana), Hoppál
Mihály (1942) (Oroszország /Szibéria/), Sárkány Mihály
(1944) (Tanzánia, Kenya, Ruanda, Burundi, Zaire), Schmidt
Éva (1948-2002) (Oroszország /hantik és manysik/), Vargyas
Gábor (1952) (Ausztrália, Új-Guinea, Kongó, Angola, Kína,
Vietnám) (Kollega T. I. 1996-2000).
100 Az etnológia a néprajz azon ága, amely „tágabb értelemben az egye-

temes emberi kultúra összehasonlító vizsgálatát” végzi „szűkebb és
specifikusabb értelemben az etnológia szóval jelölik azt a tudományt,
amely az európai–amerikai, továbbá az ázsiai magaskultúrák körén
kívül élő társadalmak összehasonlító vizsgálatával foglalkozik…”
(Ortutay Gy. 1977). Az etnológiát közkeletűbb nevén kulturális ant-
ropológiának nevezik.
282
20. Nobel-díjasok
20.1. A Nobel-díj megalapítása
Kétségkívül a legrangosabb tudományos kitüntetés immá-

ron több mint száz esztendeje a Nobel-díj, amit Alfred Nobel
(1833−1896) svéd kémikus alapított. Nobel végrendeletében a
több mint 33 millió svéd koronányi (kb. 9 millió USD) vagyo-
nát a tudomány és haladás szolgálóira hagyta (1895).
„Vagyonom a következőképpen kerüljön felhasználásra: A tőkét a végrendelet végrehajtója fek-

tesse biztos értékpapírokba és képezzen ebből alapot, amelynek kamatai évente osztassanak ki
olyan munkák jutalmazására, amelyek az elmúlt évben az emberiség számára a leghasznosab-
bak voltak. A kamatok öt egyenlő részre osztassanak, amelyből egy-egy rész illesse azt, aki a ké-
mia és a fiziológia vagy orvostudomány területén a legkiemelkedőbb eredményt érte el, egy rész
jusson annak, aki az irodalomban ideális értelemben vett legkiválóbbat alkotta, egy rész annak,
aki a legtöbbet vagy legeredményesebbet tette a népek testvériségének kialakításáért, a hadsereg
megszüntetéséért vagy csökkentéséért, vagy a békekonferenciák kiterjesztéséért. A fizikai és kémi-
ai díjakat a Svéd Tudományos Akadémia ítélje oda, a fiziológiai vagy orvosi díjat a Karolinska
Intézet, az irodalmit a stockholmi Svéd Akadémia, a békedíjat pedig a norvég Storthing által
választott bizottság. Kifejezett óhajom, hogy a díjak odaítélésében nemzeti hovatartozásnak
ne legyen része, azokat a legméltóbb kapja, akár skandináv, akár nem az…” (részlet Alfred
Nobel végrendeletéből)
Kezdetben öt kategóriában ítélték oda a Nobel-díjat, amit

legelőször W. C. Röntgen német fizikus vehetett át 1901-ben.
Jelenleg hat kategória van, mivel 1968-ban létrehozták a köz-
gazdasági Nobel-emlékdíjat is (1969-től osztják ki) a Svéd Bank
fennállásának 300. évfordulója alkalmából.
Mi magyarok büszkén valljuk, hogy lélekszámunkhoz vi-
szonyítva mi adtuk a legtöbb Nobel-díjast a világnak. Ponto-
san igen nehéz eldönteni, hogy melyik nép hány Nobel-díjassal
is büszkélkedhet, hisz egy-egy tudós nemzetiségének eldön-
tése olykor bizony nem kis fejtörést okoz. Felmerül a kérdés,
hogy melyik ország dicsőséglistáján szerepeljen egy tudós: ahol
283
született, amelyikben az iskolai tanulmányait végezte, vagy

netán ahol élete zenitjén élt, s ahol e nemes kitüntetéssel ju-
talmazták. Nehéz kérdés, így aztán sok esetben több ország is
magáénak vall egy-egy tudóst.
Rendkívül sok tudóst jelölnek, azonban csak néhányan
kaphatják meg e jeles kitüntetést, „Mert sokan vannak a meghí-
vottak, de kevesen a választottak”101 (Máté evangéliuma 22:14).
Igen, sokan vannak a meghívottak, hisz minden évben mind-
egyik kategóriában számos jelölés van, azonban csak egy, ma-
ximum három személy kaphatja meg az arany érmecskét. Itt
nincsenek másodikok és harmadikok, mint az olimpián. Csu-
pán egy első, egy nyertes van, a többiek pedig a sport nyelvén
szólva a vesztesek. A Nobel-díjra jelölésnek van egy sajátossága,
mégpedig az, hogy kizárólag ötven évvel a jelölés után lehet
valakinek/valakiknek a nevét a nyilvánosságra hozni, így addig
csak találgatások lehetnek azzal kapcsolatban, hogy egy adott
évben ki(ke)t is jelöltek a díjra.
Számos olyan magyar tudós van, akik nem kapták meg a
Nobel-díjat, holott azt az utókor szerint is megérdemelték volna
(pl. Eötvös Loránd, Neumann János, Teller Ede, Kármán Tó-
dor, Szilárd Leó, Bay Zoltán, Selye János). Természetesen nem-
csak mi magyarok tartunk számon olyan személyeket, akiknek
„járt” volna a Nobel-díj, hanem más nemzetek is. Nem kapott
Nobel-díjat a periódusos rendszer megalkotója, Mengyelejev,
Sommerfeld, Edison, vagy a pszichoanalízis megteremtője, Sig-
mund Freud sem. De nem kapott Nobel-díjat Oswald Avery
sem, aki munkatársaival 1944-ben felfedezte, hogy az öröklő-
dés hordozója a DNS. Rajtuk kívül számos olyan tudós létezik,
Bay Zoltán akik joggal bírálhatják a bizottság munkáját, azonban döntésük
(Debrecen, ellen nem lehet mit tenni, fellebbezésnek helye nincs. Sokak bá-
Református Kollégium) natára nincsenek díjazva azok az új tudományágak sem, melyek
Nobel halála után jöttek létre, mint például az informatika.
101 Hargittai Istvánnak jelent meg ezzel a címmel tanulmánya a Magyar

Tudomány 2001/12-es számában.
284
20. Nobel-díjasok
20.2. A Nobel-díj számolás anomáliái
Nobel-díjasaink esetében már a számuk körül is igen sok

anomália figyelhető meg. Ennek oka részben a fent leírtakban
keresendő, hisz egy-egy tudós élete során rendszerint több or-
szágban is megfordult, ezért igen nehéz annak eldöntése, hogy
sikereit egy adott tudós melyik országban érte el. A magyar
és magyar származású Nobel-díjasok számát a legtöbb forrás
kilenc és tizenhat között adja meg. Jelen kiadvány tizennyolc
Nobel-díjasról tesz említést. A tizennyolc személy közül tíz fő
az, aki a történelmi Magyarország területén látta meg a nap-
világot (Lénárd Fülöp, Szent-Györgyi Albert, Hevesy György,
Békésy György, Wigner Jenő, Gábor Dénes, Harsányi János,
Oláh György, Kertész Imre, Herskó Ferenc), ketten Bécsben
születtek (Bárány Róbert, Zsigmondy Richard Adolf), négyen
az Egyesült Államokban (Daniel Carleton Gajdusek, Milton
Friedman, George Joseph Stigler, Louise Glück), egy-egy fő
pedig Németországban (Polányi János) és Romániában (Par-
tium) (Wiesel Eliézer). Az igen nagy tól-ig értéket az okozza,
hogy a témával foglalkozó kutatók többsége nem említ meg
egyes tudósokat (Számos forrás nem említi meg például Da-
niel Carleton Gajduseket /édesanyja magyar volt/, Milton
Gábor Dénes (világháló)
Friedmant /mindkét szüleje magyar volt/ vagy George Joseph
Stiglert /édesanyja magyar származású/), illetve olyan kategó-
riákat alkotnak, amelyekbe bizonyos kritériumok alapján nem
tartoznak bele egyes tudósok.
Véleményem szerint azokat, akik Magyarországon, magyar
állampolgárként vagy magyar szülőktől születtek, mindenképp
magyar Nobel-díjasnak tekinthetjük (ami természetesen nem
zárja azt ki, hogy esetleg nem magyar nemzetiségű volt). A ma-
gyar díjazottakhoz sorolandó Wiesel Eliézer. Wiesel 1928-ban
Máramarosszigeten született. A partiumi város akkor ugyan már
sajnos Romániához tartozott, azonban az írónak a román kul-
túrához való kötődése minimális volt. Szülei 1920 előtt magyar
állampolgárok voltak (magyarországi zsidók), 1940-tól Eliézer
is, aki máramarosszigeti, nagyváradi és debreceni középiskolák-
ban végezte középiskolai tanulmányait. A külföldön születettek Békésy György (világháló)
közül Zsigmondy Richard Adolf, Milton Friedman és Polányi
János mindkét szüleje magyar volt (Magyarországról vándo-
roltak ki), így őket szintén a magyar Nobel-díjasok közé sorol-
hatjuk. Bárány Róbert és Daniel Carleton Gajdusek esetében
285
azonban már csak az egyik szülő volt magyar, így ők már „csak”
a magyar származásúak közé sorolhatók. George Joseph Stigler
magyar származásáról először A magyar, illetve magyar szárma-
zású Nobel-díjasok102 című kiadványban lehetett olvasni. Neki az
édesanyja magyar származású, az anyai nagyanyja volt magyar.
Stigler tehát szintén magyar származású, azonban neki volt a
Nobel-díjasaink közül a legkisebb kapcsolata a magyarsággal (I.
táblázat). Ennek ellenére úgy érzem, hogy legalább említés szint-
jén feltétlenül szerepelnie kell(ene) minden, a magyar Nobel-dí-
jasokról szóló kiadványban, akárcsak Louise Glücknek, akiknek
apai nagyszülei voltak magyarok.
I was born in Renton, a suburb of Seattle, 1911-ben Rentonban születtem, ami Seatt-
Washington, in 1911. I was the only child le külvárosában található, Washington ál-
of Joseph and Elizabeth Stigler, who had lamban. Egyetlen gyermeke voltam Joseph
separately migrated to the United States at és Elizabeth Stiglernek, akik egymástól
the end of the 19th century, my father from függetlenül vándoroltak az Egyesült Ál-
Bavaria and my mother from what was then lamokba a 19. század végén. Az édesapám
Austria-Hungary (and her mother was in Bajorország, az édesanyám az Osztrák-
fact Hungarian). (részlet G. J. Stigler angol Magyar Monarchia területéről érkezett
nyelvű önéletrajzából) (és az ő édesanyja valójában magyar volt).
(Az önéletrajz részletének magyar fordítása)
(http://www.nobelprize.org/nobel_prizes/
economic-sciences/laureates/1982/stigler-bio.html)
A fentiek miatt igen eltérő számban adják meg az egyes for-

rások a magyar Nobel-díjasok számát. A Kárpát-medencében
született tudósok szememben mindannyian magyarnak számí-
tanak, hisz a magyar oktatási rendszer volt az, amiben megsze-
rezték tudásuknak azt a részét, ami nélkül a későbbiekben nem
tudtak volna boldogulni. Mint tudjuk, a gyökértelen fának
sincs virága, így ha e zseniális emberek nem Magyarországon
szerezték volna meg a „gyökereiket”, akkor távol a hazától „vi-
rágozni” sem lettek volna képesek.
„Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudás-
vágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, és
megtalálja a munkát, amit szeretni fog.” (Szent-Györgyi Albert)
102 Mátyás Szabolcs (2007): A magyar, illetve magyar származású Nobel-

díjasok. Debrecen
286
20. Nobel-díjasok
I. táblázat: A magyar és magyar származású Nobel-díjasok
Születési hely Halálozási hely Kötődés

Név
és időpont és időpont a magyarsághoz
1947 Messelhausen
1. Lénárd Fülöp 1862 Pozsony magyarországi német
(Németország)
Zsigmondy 1865 Bécs 1929 Göttingen
2. szülei magyarok
Richard Adolf (Ausztria) (Németország)
1876 Bécs 1936 Uppsala
3. Bárány Róbert édesapja magyar
(Ausztria) (Svédország)
1966 Freiburg
4. Hevesy György 1885 Budapest szülei magyarok
(Németország)
Szent-Györgyi 1986 Woods Hole
5. 1893 Budapest szülei magyarok
Albert (USA)
1972 Honolulu
6. Békésy György 1899 Budapest szülei magyarok
(USA)
1979 London
7. Gábor Dénes 1900 Budapest (Egyesült szülei magyarok
Királyság)
1995 Princeton
8. Wigner Jenő 1902 Budapest szülei magyarok
(USA)
George Joseph 1911 Seattle 1991 Chicago édesanyja magyar
9.
Stigler (USA) (USA) származású
1912 New York 2006 San szülei kárpátaljai
10. Milton Friedman
(USA) Francisco (USA) magyarok
2000 Berkeley
11. Harsányi János 1920 Budapest szülei magyarok
(USA)
Daniel Carleton 1923 Yonkers 2008 Tromsø édesanyja magyar szülők
12.
Gajdusek (USA) (Norvégia) gyermeke
2017 Beverly Hills
13. Oláh György 1927 Budapest szülei magyarok
(USA)
szülei magyar
állampolgárként
2016 New York
14. Wiesel Eliézer 1928 Máramarossziget születtek, ő pedig
(USA)
éveken keresztül magyar
állampolgár volt
1929 Berlin
15. Polányi János szülei magyarok
(Németország)
16. Kertész Imre 1929 Budapest 2016 Budapest szülei magyarok
17. Herskó Ferenc 1937 Karcag szülei magyarok

1943 New York apai nagyszülei
18. Louise Glück
(USA) magyarok
287
Lénárd Fülöp (világháló) Zsigmondy Richárd (világháló) Bárány Róbert (világháló)
20.3. Egyéb magyar vonatkozású Nobel-díjak
A fentiekben említett személyek saját kutatásaik, illetve élet-

művük alapján kapták meg a legrangosabb tudományos kitün-
tetést, a Nobel-díjat. A Nobel-díj Bizottság azonban nemcsak
magánszemélyeket díjaz, hanem olyan szervezeteket is, melyek
sokat tettek a világbéke megteremtéséért. Természetesen ezek-
ben a szervezetekben is ott találjuk honfitársainkat, ezért úgy
érzem, feltétlenül meg kell említenünk ezeket a magyar vonat-
kozású Nobel-díjas szervezeteket is, hisz ha feldarabolhatnánk
ezeket a kis aranyérmecskéket, akkor nekünk, magyaroknak is
jutna belőle egy kis szelet.
A Nemzetközi Kampány a Taposóaknák Betiltásá-
ért szervezetet (International Campaign to Ban Landmines)
1992-ben hozták létre, melynek egyik meghatározó személyi-
sége a magyar Majláth Judit (1941), aki 1956-ban hagyta el az
országot, s Bécsben telepedett le. A képzőművész végzettségű
hölgy számos háború sújtotta ázsiai országban is megfordult,
ahol szembesült a taposóaknák okozta tragédiákkal. Ezek ha-
tására elhatározta, hogy küzdeni fog a gyilkos fegyverek be-
tiltásáért. A szervezet küzdelmének köszönhetően 1997-ben
Ottawában aláírtak egy nemzetközi egyezményt, melyben 122
ország tett hitet amellett, hogy taposóaknát nem gyártanak, és
nem is alkalmaznak. A szervezet erőfeszítéseire és küzdelmére a
Nobel-díj Bizottság is felfigyelt, és 1997-ben az ICBL-nek ítélte
288
20. Nobel-díjasok
a Nobel-békedíjat, melynek átadó ünnepségén természetesen

Majláth Judit is jelen volt.
Orvosok a Nukleáris Háború Megelőzéséért (Internatio-
nal Physicians for the Prevention of Nuclear War): A hideghá-
ború kellős közepén néhány amerikai és szovjet orvos úgy dön-
tött, hogy próbálnak tenni valamit a világbékéért, s felhívják a
világ közvéleményének figyelmét arra, hogy milyen beláthatat-
lan következményekkel járna egy atomháború. Az elképzelést
tett követte, majd 1980-ban Genfben létrehozták az IPPNW-t.
A két alapító, Bernard Lown (USA) és Evgueni Chazov (SZU)
egy kutatócsoportot hozott létre, akik japán tudósok adatait
felhasználva tanulmányozták a hirosimai és a nagaszaki atom-
támadás hatásait. Eredményeik és felhívásaik nem maradtak
figyelem nélkül, és a világ számos országában csatlakoztak hoz-
zájuk orvosok. A Budapesten megtartott V. Világkongresszus
után nem sokkal a szervezet munkáját 1985-ben Nobel-béke-
díjjal jutalmazták. Az IPPNW egyik alelnöke a magyar Hollán
Zsuzsa (1920-2008) volt, aki jelen volt a díjátadó ünnepségen
is. S ha az IPPNW-ről szólunk, akkor feltétlenül meg kell em-
líteni a hasonló céllal, de korábban létrehozott Physicians for
Social Responsibility elnevezésű szervezetet, mellyel igen szoros
kapcsolatban voltak, s e szervezet számos tagja a kezdeti idők-
ben vezetői feladatokat is ellátott az IPPNW-nél. A PSR egyik
alapítója Henry Abraham (1942), aki magyar gyökerekkel is
rendelkezik, mivel édesapja Kispestről vándorolt az Egyesült
Államokba.
Gyakran elszomorodom, amikor szóba kerülnek Nobel-dí-
jasaink, s a legtöbb ember két-három vagy még ennél is ke-
vesebb tudóst tud csak felsorolni. Az idősebbek viszont, akik
még nem a televízió és a számítógép előtt nőttek fel, hanem a
Gutenberg-galaxisban töltötték szabadidejüket, időnként még
megemlítik a 21 éves Gorcsev Ivánt is. Azt az embert, aki a
legfiatalabb, aki valaha Nobel-díjat nyert. Ő szó szerint nyerte
a díjat, hisz egy Stockholmból hazafelé tartó tudóstól nyerte el
kártyán az aranyérmet, amiről Rejtő Jenő A tizennégy karátos
autó című regényében (1940) olvashatunk. Az még bocsánatos
bűn, ha valaki a munkanélküli tengerészt, Gorcsev Ivánt nem
ismeri, de ha már valaki azokról sem hallott, akik a svéd fővá-
rosban kapták meg ezt a nemes kitüntetést (a Nobel-békedíj
esetében pedig Oslóban), az már elszomorító. De lehet, hogy ez
289
nemcsak az emberek hibája, hanem a magyar oktatási rendsze-

ré is. Véleményem szerint vannak még tartalékaink a magyar
Nobel-díjasok tekintetében, hisz mindig lehet olyan embert
találni, aki magyar ősökkel büszkélkedhet. Úgy érzem, hogy
bármelyik Nobel-díj-átadás után jó esélye van a magyaroknak
arra, hogy növeljék Nobel-díjasaik számát, hisz rengeteg olyan,
a nyilvánosság előtt még teljesen ismeretlen tudós dolgozik kü-
lönböző kutatóintézetekben elzárva a külvilágtól, akik esti imá-
jukat még mindig magyarul mondják és magyarul álmodnak,
még akkor is, ha esetleg már több mint fél évszázada elhagyták
ezt a csodás országot.
290
21. Nyelvészet
és irodalomtudomány
21.1. A magyar nyelv- és irodalomtudomány

első tudósai
A magyar nyelvtudománnyal foglalkozó legtöbb kiadvány

Sylvester János (1504 k.-1551 után) nevét említi meg először,
mint olyan személyt, aki először magyar nyelvészettel és he-
lyesírással foglalkozott (1539), így ez a fejezet is vele kezdve
követi nyomon a hazai nyelvészet és irodalom fejlődését és
főbb állomásait (Kollega T. I. 1996-2000). Ha ugrunk mintegy
három évszázadot, a kor nyelvészeti művei közül kiemelkedik
Czuczor Gergely (1800-1866) A magyar nyelv szótára (1862-
74) című műve, amit Fogarasi János (1801-1878) fejezett be
Czuczor halála után. A köznyelvben a kötet Czuczor-Fogarasi
szótár néven vált ismertté. A mű az első tudományos igénnyel
készített magyar nyelvű értelmező szótár volt, amely az MTA
megbízásából készült el.
Czuczor Gergely (világháló)
21.2. A magyar nyelv- és irodalom-oktatás

hazai központjai
21.2.1. Eötvös Loránd Tudományegyetem
Az ókortudomány – vagy ismertebb nevén klasszika-filoló-

gia103 – igen nagy hagyományokkal rendelkezik hazánkban. Ez
részben azzal magyarázható, hogy még az 1900-as évek első
felében is a műveltség egyik fokmérője a latin nyelvtudás és az
ókori műveltség ismerete volt. A latin nyelv hazánkban sokáig
103 A klasszika-filológia elsősorban az ókori nyelvek (pl. latin, ógörög,

sémi) és a történelem vizsgálatával foglalkozik.
Fogarasi János (világháló)
291
a tudomány kizárólagos nyelve volt (deák nyelv), sőt, 1844-

ig az ország hivatalos nyelve is. A Budapesti Tudományegye-
tem két tanára, Ponori Thewrewk Emil (1838-1917) és Ábel
Jenő (1858-1889) voltak azok, akik a hazai klasszikafilológia-
kutatásokat elindították. Kevésbé ismert a közvélemény előtt
Goldziher Ignác (1850-1921) neve. Goldziher orientalistaként
sémi filológiával és iszlámtörténettel foglalkozott. Szélesebb
körben ismert Moravcsik Gyula (1892-1972). Moravcsik bi-
zantinológus volt, akinek Byzantinoturcica (1942-43) című
műve nemzetközi szinten is alapműnek számít. Az egyik leg-
ismertebb magyar ókortudós Trencsényi-Waldapfel Imre
(1908-1970). Ismertségét a vallástörténettel, az irodalomtörté-
Goldziher Ignác (világháló) nettel, az ifjúsági irodalommal és műfordítói tevékenységével
kapcsolatos munkásságának köszönheti. Trencsényi-Waldapfel
a JATE, majd az ELTE rektori tisztét is betöltötte. Az egyik
legjelentősebb kortárs klasszika-filológus, az ELTE professor
emeritusa Ritoók Zsigmond (1929), aki a korai görög epikával
és drámával, az antik esztétikai gondolkodással és az antikvitás
továbbélésével foglalkozik (http://class-phil.elte.hu).
A 19. századi és 20. század eleji turkológusok és finnugristák
között rendszerint éles szembenállás volt a magyar nyelv erede-
tét illetően. Ez a vita a későbbiekben elcsendesedett, és a köl-
csönös elismerés évtizedei következtek. Sőt, több olyan kutató
is volt, aki a turkológiát és finnugrisztikát együttesen művel-
te. Kora egyik legelismertebb turkológusa a neves orientalista,
Vámbéry Ármin (1832–1913) volt. Tudományos nézetei mára
nem állják meg a helyüket, ennek ellenére szerepe és jelentősége
Vámbéry Ármin
megkérdőjelezhetetlen. A főként török filológiával foglalkozó
Múzeum) Vámbéryre ma úgy tekinthetünk, mint a magyar orientaliszti-
kai iskola megteremtőjére.
Főként a turkológusok előtt ismert Kunos Ignác104 (1860-
1945) neve. A professzor török népköltészettel, folklorisztiká-
val és nyelvészettel foglalkozott. Pröhle Vilmos (1871-1946)
Kolozsvárott, Debrecenben és Budapesten kapott katedrát;
jelentősek a volgai törökökkel kapcsolatos kutatásai. Széles
körben ismert az orientalista Germanus Gyula (1884-1979).
A világutazó professzor az ELTE, a BME és a Keleti Kereske-
delmi Akadémia török és arab nyelv tanára volt. Germanust
kora egyik legnevesebb iszlámszakértőjeként tartották számon.
104 Vezetéknevét hosszú és rövid „u”-val egyaránt írják.
292
21. Nyelvészet és irodalomtudomány
Németh Gyula (1890-1976) sokak szerint a legnagyobb ma-

gyar turkológus. Németh iskolateremtő tudós volt, akihez a
hazai turkológusok erősebb vagy gyengébb szállal, de mind kö-
tődnek. Kutatási területéhez elsősorban a török nyelvtörténet
és a nyelvjárások tartoztak, de emellett a magyar nyelvvel és
őstörténettel is foglalkozott (Kenyeres Á. 1994). „1916-17-ben
jelent meg török nyelvtana, amely az arab írásos oszmán-török
elsajátítására máig a legjobb kézikönyv. 1957-ben egy 1422-ből
fennmaradt oklevél hátoldalán besenyőnek vélt szójegyzéket talál-
tak. Ezt a szöveget Németh megfejtette és megállapította, hogy az
a magyarországi jászok nyelvén íródott; ma ez az egyetlen alán
nyelvemlék.” (http://www.bibl.u-szeged.hu) Legvégül pedig em- Németh Gyula
lítsük meg Fekete Lajos (1891-1969) nevét, aki a török hódolt- (Márton Ferenc rajza)
ság nyelvemlékeinek és dokumentumainak nagy ismerője, az (világháló)
oklevéltan és a paleográfia kutatója volt. Fekete Lajos a török
kormány meghívására, Törökországban végzett levéltári szak-
értői munkát. Nemzetközileg is kimagasló eredményeket értek
el a mongol nyelv magyar kutatói. Közülük is az egyik legis-
mertebb Ligeti Lajos (1902-1987). Ligeti mongol irodalom-
mal és nyelvjárással foglalkozott, emellett pedig a turkológia, a
tibetisztika és a magyar őstörténet kutatása területén is kima-
gasló eredményeket ért el.
A 19. század utolsó harmadában két fő irányzat képvisel-
tette magát hazánkban a nyelvrokonságot illetően. Az egyik a
magyar nyelv török eredetét, a másik pedig a finnugor eredetét
tartotta megalapozottnak („ugor-török háború”). A vitából a
finnugristák kerültek ki „győztesen”, így több mint egy évszá-
zada a finnugor nyelvrokonság a hivatalosan elfogadott állás-
pont a nyelvrokonságot illetően (Kollega T. I. 1996-2000). A
finnugrisztika első hazai központja a budapesti Tudomány-
egyetemen jött létre, amely akkor még az Altaji Nyelvészet
Tanszék nevet viselte (1872), s csak később vette fel a Finnugor
Összehasonlító Nyelvészeti Tanszék nevet (Kollega T. I. 1996-
2000). A nagyhírű tanszék vezetői közül említsük meg, a főbb
kutatási területeket megjelölve, Budenz József (1836-1892)
(a tanszék első vezetője, csuvas nyelvtan), Gombocz Zoltán
(1877-1935) (nyelvészet, vogul nyelv, obi-ugor nyelvek, turko-
lógia), Zsirai Miklós (1892–1955) (finnugor és magyar nyelv- Budenz József (világháló)
tudomány, nyelvművelés), Lakó György (1908-1996) (vogul
és permi nyelvek) és Bereczki Gábor (1928-2012) nevét (mari
293
/cseremisz/ nyelv, észt irodalom). A tanszékvezetők közül külön

emeljük ki a német származású Budenz Józsefet. Jelentőségét
mutatja, hogy Benkő Loránd mint „A hazai nyelvtudomány
korszaknyitó és korszakalkotó egyénisége” (Benkő L. 1988), Hajdú
Péter pedig mint a magyarországi finnugrisztika megalapozó-
járól beszélt a valóban jelentős életművet maga mögött hagyott
Budenzről (Hajdú P. 1988). A finn-magyar nyelvrokonság kap-
csán meg kell említeni a felvidéki cipszer származású Hunfal-
vy Pál (1810-1891) nevét. Nem volt egyetemi oktató, azonban
számos tudományos társaság tagjaként mégis nagy befolyással
bírt a kor nagy vitájának eldöntésében, amiért már élete során
is jelentős bírálatok céltáblájává vált. Szintén nem rendelkezett
egyetemi katedrával Reguly Antal (1819-1858), aki bámulatos
Reguly Antal
nyelvtehetségével számos finnugor nyelvet elsajátított ugyan, a
Múzeum) tudományos eredményei mégis inkább a néprajzhoz kötődnek.
A finnugor nyelvrokonságot hirdetők Reguly eredményeivel is
a maguk álláspontját látták bizonyítottnak.
„Szeretem nyelvemet, ezt A magyar irodalom szinte minden területét kutatta Hor-
a minden előttem élt ma- váth János (1878-1961), aki az egyik legnagyobb életművet
gyarnak lelkével átitatott hátrahagyó irodalomtörténészünk. Horváth volt a Magyar Iro-
drága örökséget, ezt a dalomtörténeti Társaság egyik alapítója (1911). Túlzás nélkül
minden utánam élő ma- állíthatjuk, hogy mára igazi legendává vált az irodalmárok kö-
gyarra átszármaztatan- zött Négyesy László (1861-1933) neve. A nagyhírű professzor
dó szent muzsikát.” irodalomtörténészként, esztétaként és a verstan jeles művelője-
(Zsirai Miklós) ként is ismert, azonban, ami a nevét valóban halhatatlanná tet-
te az utókor számára, azok a Négyesy-féle stílusgyakorlatok vol-
tak, amelyekről tanítványai szuperlatívuszokban beszéltek (pl.
Babits Mihály, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád).
Szeged, Debrecen, majd Budapest voltak a főbb állomások
Bárczi Géza (1894-1975) professzor életében; végül a fővárosi
katedrát választotta. Kutatásai során főként romanisztikával,
magyar nyelvtörténettel, nyelvjárásokkal és fonetikával foglal-
kozott. Rövid ideig a szegedi egyetem tanára volt Sőtér István
(1913-1988), aki 1952-től az ELTE tanszékvezetője, majd rek-
tora lett. Leginkább az irodalomtörténeti munkássága alapján
ismert, azonban a professzor számos értékes regény szerzője
is. Az egyik legismertebb, gyakori közszereplést és irodalmat
népszerűsítő előadást is vállaló magyar irodalomtörténész
volt Czine Mihály (1929-1999). Elsősorban a kisebbségi ma-
gyar irodalommal és a népi írókkal foglalkozott. A kisebbségi
294
magyar irodalom területén végzett munkásságának jelentőségét

mutatja az egykori lakásának falán lévő emléktábla szövege is,
„…a határon túli magyar irodalom apostola.” Czine Mihály „…
egynek és oszthatatlannak vélte a magyar irodalmat, s ebbeli meg-
győződését hirdette akkor is, amikor csak a megbélyegzés jutott neki
ezért osztályrészül.” (Karádi Zs. 1999, 281.) A kortárs irodalom-
történet egyik legnevesebb képviselője Szegedy-Maszák Mihály
(1943). Munkássága során főként az összehasonlító irodalom- és
kultúratudomány, az irodalomelmélet, a fordításelmélet és a
19-20. századi magyar, angol, amerikai és francia irodalom te-
rületén végez vizsgálatokat (http://klara.web.elte.hu).
„Az író egy személyben lehet művész, tudós és politikus, még próféta is. S az írás egyszerre lehet
művészet, tudomány és társadalmi tett, s az írásban fogalmazott „szépség-igazság”: örök. Az
író a maga testben, lélekben vállalt közösségének legtermészetesebben vállalt kifejezője lehet, a
politikának távlatot adhat; meglátásaiból és akaratából történelem lesz.” (Czine Mihály)
Jelentős eredményeket ért el a számítógépes nyelvészet terü-

letén az ELTE egykori tanszékvezetője, a strukturalista nyelvé-
szet kutatója, Antal László (1930-1993), illetve Szépe György
(1931-2012). Szépe az ELTE tanára, majd a pécsi egyetem pro-
fesszora volt (alkalmazott nyelvészet, nyelvtudomány-történet,
szemiotika, szóalaktan). A szövegnyelvészet elismert kutatója
Petőfi S. János (1931-2013), aki a szemiotikai szövegtan alapja-
it rakta le. Petőfi 1969-től külföldön élt (Németország és Olasz-
ország), azonban kapcsolata töretlen volt a hazai tudományos
élettel.
21.2.2. Debreceni Egyetem
A debreceni egyetemen 1914-ben indult magyar nyelvi kép-

zés, a tanszék neve Magyar és Finnugor Nyelvészeti Tanszék
volt. A tanszék első vezetője a finnugrista Pápay József profes�-
szor (1873-1931) lett, majd őt 1932-ben Csűry Bálint követte
a tanszékvezetői székben. Pápay fő célja Reguly Antal osztyák
gyűjtésének a megfejtése volt, amit Reguly a halála miatt már
nem tudott megtenni. Ezt Pápaynak sikerült megfejtenie, de
publikálni halála miatt már ő sem tudta. Pápaynak jelentős
volt továbbá a saját gyűjtése, illetve a magyar nyelvészettel
295
kapcsolatos kutatásai is. Pápay utóda Csűry Bálint (1886-1941)

lett, aki nyelvjáráskutatással foglalkozott. Rövid professzorsága
alatt nyelvjáráskutató iskolát teremtett, és megalapította a Ma-
gyar Népnyelvkutató Intézetet (1938).
A magyar irodalomtörténet két kimagasló tudósának is
Debrecenben teljesedett ki az életpályája. Az egyikük Bar-
ta János (1901-1988), aki Horváth János tanítványa volt, és
1951-től nevezték ki az Magyar Irodalomtörténeti Tanszék
professzorának, majd az egyetem rektorának. Barta főként a
Csűry Bálint (világháló) 19. század második felének magyar irodalmát kutatta (Ma-
dách Imre, Arany János, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Ke-
mény Zsigmond). A másik legendás professzor Bán Imre
(1905-1990), aki 1952-ben került Debrecenbe, s kutatásai so-
rán főként a régi magyar irodalomtörténettel foglalkozott. Az
országos ismertséget „az Apáczai-monográfia hozta meg szá-
mára” (1958), „munkásságának csúcspontját” azonban a Dan-
téval kapcsolatos kutatásai jelentik (Bitskey I. 2006, 6.).
A nyelvészeti kutatások egyik új ágát jelenti a számítógé-
pes nyelvészet, vagy ahogy korábban nevezték, a matemati-
kai nyelvészet. „A magyar számítógépes nyelvészet atyjaként”
említi a legtöbb szakirodalom a russzisztikával foglalkozó
debreceni nyelvészprofesszor, Papp Ferenc (1930-2001) ne-
vét, aki világviszonylatban is az elsők között végzett ilyen irá-
nyú kutatásokat.
A magyar szó erdélyi megmaradásának egyik bástyája a ko-

lozsvári egyetem Magyar Tanszéke, ahol az elmúlt másfél száz év
alatt számos nagyhírű tanár fordult meg. A mai oktatók négy-öt
tanár és tudósnemzedék utódaiként dolgoznak a nagyhírű intéz-
ményben, teljesítményük pedig úgy Magyarországon, mint kül-
földön széles körben elismert (http://hunlang.lett.ubbcluj.ro). A
neves tudóstanárok közül említsük meg elsőként a jeles irodalom-
történész, Kristóf György (1878-1965) nevét. Egyetemi munká-
ja mellett a Pásztortűz című folyóirat állandó munkatársa is volt.
Az erdélyi magyarság rendkívül aktív közéleti szereplője volt az
irodalomtörténész és bibliográfus György Lajos (1890-1950),
aki összehasonlító irodalomtörténettel foglalkozott. György a
296
Pásztortűz szerkesztője volt, az MTA rendes tagjává választot-

ta, buzgó katolikusként pedig az erdélyi római katolikus egy-
ház lelkes támogatója és segítője volt. A „legtöbb nyelvtörténeti
anyagot gyűjtött és publikált magyar nyelvész” Szabó T. Attila
(1906-1987) (Kenyeres Á. 1994). Szabó főként nyelvészettel,
nyelvjáráskutatással, szótárszerkesztéssel és irodalomtörténettel
foglalkozott. A kolozsvári egyetem professor emeritusa Péntek
János (1941), a kortárs erdélyi nyelvészek talán legismertebb
alakja. Kutatásai során elsősorban szociolingvisztikával, dialek-
tológiával, kisebbségi nyelvhasználattal, a népnyelv és népi kul-
túra viszonyával foglalkozik. Péntek János az MTA Kolozsvári
Akadémiai Bizottságának az elnöke.
21.2.4. Szegedi Tudományegyetem
A szegedi egyetem első, országosan is ismert nyelvésze

Horger Antal (1872-1946) volt. József Attilának köszönhető-
en meglehetősen negatív kép él az emberek döntő többségében
Horger professzorról. 1922-től a szegedi, majd 1940-től a ko-
lozsvári egyetem rendkívül tehetséges nyelvésze volt, akinek
a művei és a megállapításai többségükben ma is megállják a
helyüket (lásd: Horger-törvény). Jelentősek a nyelvtörténettel
és a nyelvjáráskutatással kapcsolatos kutatásai, korabeli elis-
mertségét mutatja, hogy akadémikusnak illetve kari dékánnak
választották. Horger Antal (világháló)
Az irodalomtudomány területén meglehetősen sikeres volt Horger Antal, műveit mind a

mai napig szokták idézni. Magánélete viszont korántsem volt ennyire sikeres. Feleségével
olyan rossz volt a viszonya, hogy az asszony mérgében egy alkalommal még rá is lőtt a fér-
jére (1921), aki ettől könnyebb sérüléseket szenvedett.
Budapesten, Szegeden és Kolozsváron volt elismert és nagy-

hírű klasszika-filológus Förster Aurél (1876-1962). Förster
elsősorban görög filológiával foglalkozott. Az Arisztotelésszel
kapcsolatos kutatásai nemzetközi elismertséget szereztek szá-
mára (http://www.bibl.u-szeged.hu).
Nem kötődik évtizedes tanári múlttal a szegedi egyetemhez,
de mégis itt kell megemlítenünk Szerb Antal (1901-1945) nevét,
mivel 1937-ben itt habilitálták magántanárrá. Munkásságából Szerb Antal (világháló)
297
az irodalomtörténeti műveit szokták kiemelni (Magyar iroda-

lomtörténet /1934/, A világirodalom története /1941/), azonban
több népszerű regény szerzője is (A Pendragon legenda /1934/,
Utas és holdvilág /1937/). A JATE iskolateremtő irodalomtör-
ténésze volt Csetri Lajos (1928-2001), aki esztétikai, irodalom-
elméleti és stílustörténeti, illetve a felvilágosodás kori magyar
irodalom kutatásával kapcsolatos eredményeivel vált ismertté
(Berzsenyi Dániel, Kazinczy Ferenc).
Az egyetem neves finnugristái voltak Hajdú Péter és Do-
mokos Péter. Mindketten Szegeden kezdték tudományos
pályafutásukat, majd a fővárosban folytatták. Hajdú Péter
(1923-2002) a JATE Finnugor Tanszékének alapítója (1959).
Kutatásai főként az uráli nyelvtudomány és őstörténet (finn-
ugor és szamojéd), valamint az uralisztika területére terjedtek
ki. „A szamojéd nyelvészet alapművének minősül a több kiadást
megért Chrestomathia Samoiedica (Budapest, 1968, 1982 és
1989).” (Honti L. 2012, 9.) Domokos Péter (1936-2014) finn-
ugristaként főként az udmurt irodalmat tanulmányozta. Szá-
mos forrás a legértékesebb művének Az udmurt irodalom törté-
nete (1975) című munkáját tekinti.
A mongol nyelv legismertebb hazai kortárs kutatója Ró-
na-Tas András (1931). A JATE korábbi rektora elsősorban
tibetológiával, a csuvas nyelvvel, magyar őstörténettel és turko-
lógiával foglakozik.
21.3. Az idegen nyelvek hazai tudósai
Hazánkban az idegen nyelvek oktatása több száz éves múltra

tekint vissza. Nyilvánvaló, hogy rendkívül nehéz „idegenként”
bármely nyelven olyan kimagasló tudományos eredményt elérni,
ami akár nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét. Az
elmúlt évtizedek alatt azonban számos olyan magyar nyelvtudós
oktatott egyetemeinken, aki egy adott idegen nyelvet nemcsak,
hogy magas szinten sajátított el, de munkássága során olyan
eredményeket is elért, amivel kivívta egy másik nemzet elisme-
rését is. A hazai anglisztika és amerikanisztika legjelesebb képvi-
selője Országh László (1907-1984) volt. Országh professzor fő-
ként szótárírói munkásságával vívta ki az angol tudóstársadalom
elismerését. A debreceni legendás professzornak 70. születésnapja
298
alkalmából II. Erzsébet angol királynő a brit birodalmi

lovagrend tiszteletbeli parancsnoka címet adományozta
(Magyarországról elsőként), amely a legmagasabb brit
kormánykitüntetés, amit külföldi állampolgár kaphat. A
Fulbright Bizottság pedig vendégprofesszori ösztöndíjat
hozott létre, amit a debreceni professzorról nevezett el
(1997). (A bizottság addig kizárólag amerikai emberekről
nevezett el ösztöndíjat!)
A francia nyelv területén a szótáríró Eckhardt Sán-
dor (1890-1969) nevét emeljük ki elsőként. Jelentősek
irodalomtörténeti eredményei, Balassi-kutatása, illetve
a magyar-francia kulturális kapcsolatok terén végzett
munkássága. A Debreceni Egyetem Francia Tanszékének
alapítója Hankiss János (1893-1959), akinek elsősorban
az irodalomtörténeti kutatásai érdemelnek említést. A
német nyelv kiemelkedő kutatója volt a szintén szótár-
író szegedi professzor, Halász Előd (1920-1997), aki
irodalomtörténettel és filológiával foglalkozott. Az olasz
nyelv nemzetközileg is elismert tudósa Koltay-Kastner
Jenő (1892-1985). A szegedi professzor szerkesztette az
első magyar-olasz és olasz-magyar nagyszótárt. Emellett
jelentősek a diplomáciatörténettel és a Kossuth-emigrá-
ció kutatásával kapcsolatos munkái. A lengyel irodalom
Országh László fényképe
és kultúra egyik legjelesebb 20. századi közvetítője, a két nép
és emléktáblája
közötti barátság elmélyítője volt a műfordító Kerényi Grácia (Debreceni Egyetem
(1925-1985). Kerényi a Szolidaritás mozgalom hazai pártolója és Angol-Amerikai Intézet)
támogatója, a második világháborús lengyel menekültek segítője,
illetve a lengyel és a magyar kommunista rendszer ellenzékének
egyik ismert alakja volt. Az egyik legjelentősebb hazai polonista,
a Debreceni Egyetem Lengyel Tanszékének alapítója D. Molnár
István (1941), aki számos magas lengyel állami kitüntetés birto-
kosa. Kutatási területe a lengyel irodalom- és művelődéstörténet,
az egyház- és mentalitástörténet, valamint a lengyel-magyar szel-
lemi kapcsolatok (http://www.doktori.hu). A kínai kultúra legje-
lesebb magyar ismerője és kutatója volt Miklós Pál (1927-2002).
Miklós a régi kínai nyelvet és írást is megtanulta. A nemzetközi-
leg is elismert sinológus kínai nyersfordításait Weöres Sándor is
gyakran felhasználta. Jelentősek voltak továbbá a műfordításai,
a kínai kultúrával és irodalommal, illetve a buddhizmussal kap- Kerényi Grácia (1963)
csolatos kutatásai (Hidvégi M. 2003). (FORTEPAN /
Hunyady József)
299
Számos olyan magyar nyelvész van, akik külföldön végeztek

olyan munkát, amivel más nemzetek legnagyobb tudósai közé
kerültek. A finnek és franciák is nagy hálával gondolhatnak
Ujfalvy Károly Jenő (Charles Eugen Ujfalvy de Mezőkövesd)
(1842-1904) nyelvészre. Ő fordította le ugyanis francia nyelv-
re a finnek nemzeti eposzát, a Kalevalát. Az afrikai nyungve
nyelv nyelvtanának és szavainak első leírója volt Czímermann
István (1849-1894), aki a Biblia nyugve nyelvű fordítója is egy-
ben. Szintén bibliafordításával vált híressé Bettelheim Bernát
(1811-1870). Bettelheim kínai és japán nyelvekre fordította le
a Szentírást. Ligeti Lajos tanítványa volt az idehaza kevésbé
ismert Sinor Dénes (Denis Sinor) (1916-2011). Sinor éveken
Ujfalvy Károly Jenő keresztül Franciaországban és Angliában élt, majd 1962-től az
(világháló) Egyesült Államokban, ahol a Bloomingtoni Egyetem profes�-
szora lett. Itt Belső-Ázsiai Kutatóintézetet alapított, amely az
amerikai uralisztikai és altajisztikai kutatások központjává vált
(Fejes L. 2011).
21.4. Irodalmi szervezők és ismeretterjesztők
Az irodalom nagy szervezői között elsőként említsük meg

Kisfaludy Károly (1788-1830) nevét. A reformkori Magyar-
országon az általa alapított és szerkesztett Aurora (1821) című
irodalmi almanachjával elévülhetetlen érdemeket szerzett a
Bettelheim Bernát (világháló)
magyar nyelvű irodalom népszerűsítése és terjesztése terén. A
budapesti Tudományegyetem könyvtárában dolgozott Szin�-
nyei József (1830-1913), akinek irodalomtörténeti munkássága
érdemel említést. Fő műve a Magyar írók élete és munkái (1891-
1914), amelyben mintegy 30 000 íróról tesz említést.
A Nyugat című folyóirat a 20. század eleji magyar kultúra
fejlődésére és alakulására rendkívül nagy hatással volt. A fo-
lyóirat három alapítója Ignotus Hugó (1869-1949) (a Nyugat
főszerkesztője, kritikus), Fenyő Miksa (1877-1972) (kritikus)
és Hatvany Lajos (1880-1961) (irodalomtörténész, kritikus)
volt. Mindhárman tehetős emberek voltak, mecénási és iro-
dalomszervezői tevékenységük mellett maguk is művelték az
irodalmat. A Nyugattal kapcsolatban meg kell említenünk to-
Fenyő Miksa (világháló)
vábbá Schöpflin Aladár (1872-1950) (irodalomtörténész, kri-
tikus, a Nyugat munkatársa), és a tragikus sorsú Osvát Ernő
300
(1877-1929) nevét. Osvát a Nyugat című folyóirat szerkesztője

volt, emellett jelentős a kritikusi és irodalomszervezői mun-
kássága is.
Az irodalom nagy szervezői között végül említtessék meg
Püski Sándor (1911-2009) neve. Itthon már 1939-ben könyv-
kiadót alapított, amit 1950-ben államosítottak. A hetvenes
években az Egyesült Államokba emigrált, ahol ugyancsak
könyvkiadót alapított; könyvesháza a nyugati magyarság szel-
lemi központjává vált. A rendszerváltáskor hazatért és Buda-
pesten ismét könyvesboltot nyitott, majd megalapította a Püski
Kiadót (https://puskikiado.hu).
Az irodalom sokáig csak egy szűk elit kiváltsága volt, nem
Schöpflin Aladár (világháló)
jutott, nem juthatott el szélesebb rétegekhez. Az irodalom szé-
les körű terjesztése és megismertetése azonban napjainkban
is rendkívül fontos, különösen azon írók és költők esetében,
akiket 1989 előtt megpróbáltak kitörölni a magyar irodalmi
kánonból. A Színház- és Filmművészeti Főiskola és a Pázmány
Péter Katolikus Egyetem tanára volt a reneszánsz embereket
megszégyenítő sokoldalúsággal rendelkező Nemeskürty Ist-
ván (1925-2015), akinek jelentősek a filmtörténettel, a 16-17.
századi irodalomtörténettel és a művelődéstörténettel kapcsola-
tos kutatásai. Az irodalmi ismeretterjesztés egyik legismertebb
kortárs képviselője Takaró Mihály (1954). Az irodalomszerető
közönség elsősorban az „elfelejtett” írók életműveinek bemuta-
tása kapcsán ismerte meg. Jelentős továbbá a középiskolai ma-
gyar nyelv és irodalom terén végzett munkássága is, kezdemé-
nyezésére került be a Nemzeti Alaptantervbe Herczeg Ferenc,
Tormay Cécile, Szabó Dezső és Nyírő József. Szintén gyakran
vállal ismeretterjesztő előadást Pomogáts Béla (1934), aki szá-
mos jelentős irodalmi újság főszerkesztője és munkatársa (pl.
Vigilia, Literatúra). Előadásaiban elsősorban a két világháború
közötti magyar irodalom és az 1945 utáni magyar irodalom
történetét mutatja be.
301
21.5. A magyar nyelv újítói, ápolói és védelmezői
A magyar nyelv a magyar kultúra talán legfontosabb eleme.

Védelme és ápolása közügy (kellene, hogy legyen…). Sajnos
azonban kevesen fordítanak figyelmet a szép és helyes beszéd-
re, pedig ez manapság különösen fontos lenne. Hál’ Istennek,
mindig voltak azonban olyan nyelvészek, akik nemzeti kin-
csünk iránti önzetlen szeretetből vállalták, hogy a nyelvműve-
lést közüggyé teszik, és ráirányítják a figyelmet a szép magyar
beszédre. A nyelvújítás egyik legfőbb hazai szorgalmazója volt
Kazinczy Ferenc (1759-1831). Kazinczy, látván azt, hogy az
Kazinczy Ferenc (világháló) osztrák elnyomás miatt a magyar nyelv fejlődése évszázadokra
megrekedt, kora nyelvújítóival több ezer új magyar szót hozott
létre.
A mára ismert szókapcsolattá vált édes anyanyelvünk kife-
jezés széles körben Halász Gyula (1904-1984), Édes anyanyel-
vünk című, 1940-es években sugárzott anyanyelvművelő rádiós
műsorának köszönhetően ágyazódott be a magyar köznyelv-
be.105 Ő volt az, aki a rádió hullámain keresztül először vég-
zett anyanyelvművelést. Évtizedeken keresztül vezette a rádió-
ban a Beszélni nehéz című műsort az ismert színésznő, Péchy
Blanka (1894-1988), és a nyelvész, Deme László. Szintén
Édes anyanyelvünk címmel vezetett rádiós műsort évtizede-
ken keresztül Lőrincze Lajos (1915-1993). Sőt, ezen a címen
egy folyóiratot főszerkesztője is volt. Hosszú éveken át a tele-
Péchy Blanka (1957) vízióban vezette Grétsy László (1932) Álljunk meg egy szóra!
(FORTEPAN / címmel nyelvművelő műsorát, melyben egy-egy kiragadott szó
Kotnyek Antal) vagy kifejezés helyességét vizsgálta. Ugyancsak jelentős szere-
pet vállalt a nyelvművelésben a tragikus körülmények között
elhunyt gyógypedagógus, Montágh Imre (1931-1986), aki
105 Kalmár György Prodromus című versében (1770) már használta az

„anyanyelv” szóösszetételt. „Ím a kegyes természet adá neked az anya-
nyelvet! / Ím, amikép kiszopád, mostan is szádban az ízi. / Kelleme-
tesen itatja magát, ízint nyeled azt le. / Mennél többet iszodd, annál
kívánhatod inkább.” (Németh R. 2007, 111.)
„Valószínűleg a XVIII. században lett divatos a nemes magyar nyelv, a
szép nemes nyelvünk és a kedves nyelvünk mellett az édes hazai nyel-
vünk kifejezés. Arany Jánosnál és Jókai Mórnál pedig már megvan a
mai forma: „Lessz-e költő, ki az édes anyanyelven / Rólatok korának
csudát énekeljen?” (Arany János: Álom – való) „Egy kincse van min-
den nemzetnek adva / Míg azt megőrzi híven, addig él. / E kincs neve:
az édes anyanyelv.” (Jókai Mór: Prológus)” (Balázs G. 2013)
302
számos rádiós és televíziós műsort vezetett. Napjaink egyik

legismertebb anyanyelvápolója Balázs Géza (1959), az ELTE
Mai Magyar Nyelvi Tanszék vezetője. Legismertebb műsora
az MR1 Kossuth Rádióban hétköznaponként hallható Tetten
ért szavak. Kevesek előtt ismert Molnos Angéla (1923-2008)
neve. A nyelvőrző ötvennégy évnyi távollét után tért haza Lon-
donból. 1947 és 1996 között éveket, évtizedeket töltött Buenos
Airesben, Montevideóban, Ugandában, Kenyában és London-
ban. Nagy problémának tartotta az idegen szavak átvételét. En-
nek „kezelésére” írta meg a Magyarító könyvecske című művét,
amelyben több mint 4600 címszó található.
21.6. Poliglottok
Legvégül pedig említsük meg néhány ismertebb és kevésbé

ismert „nyelvzseni” nevét, akik Isten adta tehetségük folytán,
képesek voltak a legkülönbözőbb idegen nyelvek közül olykor
több tucatot is magas szinten elsajátítani. Kőrösi Csoma Sán-
dor (1784-1842) már gyermekkorától kezdve tudatosan készült
az őshaza kutatására. Szellemét és testét folyamatosan edzette,
megtanult németül, románul, franciául, latinul, görögül, hébe- Kőrösi Csoma Sándor
rül, arabul, törökül, és utazása előtt belekezdett az angol, spa- (Érd, Magyar Földrajzi
Múzeum)
nyol, olasz, horvát és szerb nyelvek tanulásába is. Indulásakor
14(!) nyelven beszélt. Tibeti tartózkodása alatt elkészítette a ti-
beti-angol szótárt és lerakta a tibeti nyelvészet alapjait.
A kolozsvári egyetem tanszékvezetője volt az orientalista
Bálint Gábor (1844-1913), aki egyes források szerint harminc
nyelven beszélt. Ő volt a kalmük nyelv első kutatója, s az egyik
első hazai eszperantista is. Csak szűk körben ismert Kőrösi
Csoma egyik távoli leszármazottjának, Edmond Székely-Bor-
deaux-nak (1900-1979)106 a neve, aki modernkori polihisztor-
ként számos területet kutatott, az otthonról hozott magyar és
francia nyelvek mellé tíz élő és négy holt nyelvet (latin, ógö-
rög, szanszkrit, arámi) beszélt. Viszonylag széles körben ismert
Vámbéry Ármin (1832-1913). Egyes források szerint huszonöt
évesen már huszonöt nyelven beszélő, nemzetközileg elismert Vámbéry Ármin (világháló)
106 A születési év a Romániai magyar irodalmi lexikon (Dávid Gy. főszer-

kesztő, 2006) alapján lett megadva, mivel számos forrás az 1905-ös
évet tünteti fel a születés dátumaként.
303
keletkutató volt. Legvégül pedig említsük meg az első kínai re-

gényt magyarra fordító Lomb Kató (1909-2003) nevét. Tizen-
hat nyelven beszélt (angol, bolgár, dán, francia, ivrit, japán, kí-
nai, latin, lengyel, német, olasz, orosz, román, spanyol, szlovák,
ukrán), és nemzetközi szinten is elismert szinkrontolmács volt.
„Érdekes módon a tolmács pályán nyolcvan százalékban nők

dolgoznak, mert mi nem érezzük olyan fontosnak a tökéletességre
való törekvést.” (Lomb Kató)
„A nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni!”

(Lomb Kató)
304
22. Orvostudomány
A fejezet két nagyobb egységből tevődik össze, a humán or-

vostudományból és az állatorvos-tudományból. Az orvostudo-
mány a legszerteágazóbb tudományok egyike, ezért a fejezetben
szereplő tudósok az orvostudományon kívül főként a biológia, a
kémia, a vegyészet, a pszichológia és a fizika területét művelik.
A fejezet felosztásában követi az orvostudomány klinikai szak-
területeit. Itt szerepel az egyik legtöbb személy, ennek ellenére
itt lehet a legnagyobb hiányérzete az olvasónak, hisz talán nincs
az orvostudománynak olyan területe, ahonnan valaki ne tudna
megemlíteni még néhány medikust.
22.1. Humán orvostudomány
A magyar orvoslást a kereszténység felvétele előtt gyakor-

latilag a gyógyító táltosok jelentették, akik természetfeletti
képességeikkel, gyógynövényekkel és az évezredek során fel-
halmozódott népi bölcsességekkel illetve tapasztalatokkal vé-
gezték a gyógyítást. A nyugati típusú orvoslás a kereszténység
felvételével jelent meg a Kárpát-medencében. A hazánkba érke-
zett papok nemcsak a római kereszténységet, hanem a nyugati
típusú orvoslást is magukkal hozták. A nagyszombati egyetem
orvosi fakultásának felállításáig, a hazánkban egyetemi szin-
ten tanulni vágyók külföldön voltak kénytelenek tanulmánya-
ikat folytatni. Kezdetben Itália egyetemein tanultak a leendő
magyar orvosdoktorok, majd a későbbiekben Csehország,
Lengyelország, Ausztria, Franciaország, Anglia, Németország,
Hollandia és Svájc egyetemei képezték a hazai orvosokat. Az
egyetemi szintű hazai orvosi képzés megindulása előtti legna-
gyobb hatású orvosképző intézet, a Markhot Ferenc által Eger-
ben létrehozott, rövid működési idejű „püspöki orvosi iskola”
volt (1769) (Antall J. és társai 1988). A történelmi Magyarorszá-
gon legelőször a nagyszombati egyetemen folyt orvosi képzés,
ami a későbbiekben a fővárosba költözött (előbb Budára, majd
305
Pestre), s a jelenlegi Semmelweis Egyetem (a továbbiakban: SE)

az utódja. Az 1900-as években a fővároson kívül Pozsonyban és
Kolozsvárott folyt még medikusképzés. Elmondható az, hogy
a századforduló környékén a legnevesebb orvosprofesszorok jó
része a kutatásait Kolozsvárott kezdte, tudományos pályájuk ze-
nitje azonban Budapesten volt (pl. Fodor József, Hőgyes Endre)
(Antall J. és társai 1988). 1920 után a pozsonyi egyetem Pécsre,
a kolozsvári Szegedre menekült, 1921-ben pedig Debrecenben
is megindult az orvosképzés. Jelenleg hazánkban négy helyen
képzik a medikusokat, Budapesten, Debrecenben, Szegeden és
Pécsett. Magyar nyelvű orvosképzés hazánkon kívül csak Er-
délyben, Marosvásárhelyen folyik (Marosvásárhelyi Orvosi és
Gyógyszerészeti Egyetem).
22.1.1. Anatómia
Az anatómia az egyik legrégebben oktatott tárgyak közé tar-

tozik. Hazánkban az orvosi felsőoktatás megindulásától, vagyis
1770-től tanítják. Meg kell azonban említeni, hogy a stúdium
évszázadok óta történő oktatásának ellenére sem volt töretlen
az anatómia fejlődése. A tárgyat mindig is fontosnak tartották,
ezért az nem hiányozhatott a tanrendből, ennek ellenére önálló
anatómiai kutatás hazánkban az első kilencven évben nem volt.
Az első nemcsak oktató, hanem kutató anatómusunk Lenhos-
sék József (1818-1888) (Lambrecht M. 1988a). Lenhossék ku-
Lenhossék József (világháló) tatásainak középpontjában a gerincagy és a nyúltagy anatómi-
ája, a vese szerkezete és a medence visszér-fonataira vonatkozó
vizsgálatok álltak (Kapronczay K. 2004). Lenhossék József fia,
Lenhossék Mihály (1863-1937), szintén jeles anatómus volt, őt
tekinthetjük a neurontan egyik megalapítójának, emellett ant-
ropológiai kutatásai is jelentősek. Az orvosi egyetem elvégzé-
sét követően Lenhossék Mihály munkatársa volt Krompecher
István (1905-1983), aki a második bécsi döntést követően Ko-
lozsvárott, majd Marosvásárhelyen volt professzor, 1950-től pe-
dig két és fél évtizeden keresztül a Debreceni Orvostudományi
Egyetem Anatómiai, Szövet-és Fejlődéstani Intézetét vezette.
Krompecher professzornak elsősorban a csonttal és ízületkép-
ződéssel kapcsolatos kutatásait emelik ki az őt méltató források.
Krompecher István A 20. század második felének legnagyobb magyar anatómusa
(Debrecen, Klinikák)
306
22. Orvostudomány
és agykutatója Szentágothai János (1912-1994), akinek déd-

apja szintén híres orvos volt (Lumniczer Sándor, a Lumniczer-
fogó megalkotója). Számos forrás úgy említi Szentágothait,
hogy nemcsak kora, de a világ legnagyobb neuroanatómusa
volt. Pályáját a pécsi egyetemen kezdte, majd a fővárosban foly-
tatta. Fő műve a Kiss Ferenccel közösen írt Az ember anató-
miájának atlasza, amely 32 nyelven jelent meg és 82 kiadást
ért meg. Szentágothai János intézeti utódja Flerkó Béla (1924-
2003) volt. „Nevéhez fűződik az agyfüggelékmirigy ún. follicus
stimuláló hormonja ürítés-szabályozó idegrendszeri mechanizmu-
sának a felfedezése. Elsőként tisztázta a petefészekhormon (ösztro- Szentágothai János
gén) központi idegrendszeri szabályozását, illetve visszahatását.” (Budapest,
(Kapronczay K. 2004) A Szentágothai János vezette Anatómiai Szentágothai János tér)
Intézetben kezdte tudományos pályáját a biológus végzettségű
Hámori József (1932-2021), akinek kutatásai a neurobiológia
illetve az idegrendszer és az ideghálózatok közötti kapcsolat-
ra terjednek ki. Több szállal is kötődik Szentágothai Jánoshoz
Réthelyi Miklós (1939). Kutatásai révén számos jelentős ered-
ményt ért el professzorával, illetve családi kapcsolatai révén is
kapcsolatba került vele, mivel a veje volt. Réthelyi Miklós kuta-
tásai középpontjában „az idegrendszer – különösen a gerincvelő
és az endokrin működések szabályozásért felelős hypothalamus –
szerkezetének a vizsgálata” áll (www.unesco.hu). Az orvos- és bio-
lógiatudomány számos területén ért el kimagasló eredményeket
Ádám György (1922-2013), aki összehasonlító ember- és ál-
latélettannal, pszichofiziológiával és agykutatással foglalkozott.
Ádám György éveken keresztül az ELTE rektora volt (http://
physiology.elte.hu). Szintén jeles agykutató Vizi E. Szilveszter
(1936), az MTA volt elnöke (2002-2008). Nevéhez köthető a
neuronok nem-szinaptikus interakcióinak felfedezése, illetve
az ingerületátvitel preszinaptikus szabályozásának leírása az
idegrendszerben és az immunrendszerben. Jelentősek továbbá
kutatásai a farmakológia területén is (a kémiai ingerületátvitel
farmakológiája) (ODT személyi adatlap).
307
22.1.2. Agykutatás
Jeles napként vonult be 2011. március 4-e a magyar agy-

kutatás történetébe. Ezen a napon ugyanis három agykutatót,
Buzsáki Györgyöt (1949), Somogyi Pétert (1950) és Freund
Tamást107 (1959) jutalmazta a dán Grete Lundbeck Európai
Agykutatási Alapítvány az első ízben adományozott Agy-díjjal.
A sajtó által „agy-triónak” nevezett kutatók a hivatalos indoklás
szerint „…feltárták az agykéreg, különösen a tanulási és memó-
ria-folyamatokban kulcsfontosságú hippokampusz ideghálózatai-
nak szerveződését és működését.” Megemlítették továbbá, hogy
„A tudósok a kiemelkedően magas színvonalon művelt magyar
tudományt szimbolizálják, amely a nehézségekkel és akadályokkal
teli hosszabb történelmi periódusok után is megőrizte kiválóságát.”
(Kittel Á. 2011)
22.1.3. Sebészet
Napjainkban a sebészet az orvostudomány egyik legna-

gyobb presztízsű területe, ez azonban korántsem volt min-
dig így. Sőt, néhány száz esztendővel ezelőtt ezt olyannyira
lealacsonyító munkának tekintették, hogy nemcsak hogy
orvos nem végezhette, de még a céhekbe történő felvéte-
lük sem volt engedélyezett. Később ez a szigor enyhült, és
Balassa János (világháló) engedélyezték, hogy céhekbe tömörüljenek, majd fokoza-
tosan elkezdődött a chirurgia presztizsének emelkedése, a
18. század második felétől kezdve pedig már a sebészet is
akadémiai rangra emelkedett (Nemes Cs. 2008). Első jelen-
tős, európai hírű sebészünk volt a Bécsben tanult Balassa
János (1814-1868), aki elsősorban a helyreállító és urológiai
sebészet terén ért el jelentős eredményeket. A 19. század má-
sodik felétől praktizáló hazai iskolateremtő sebészek közül
említsük meg továbbá Dollinger Gyula (1849-1937) (az or-
topédiai sebészet megteremtője), Réczey Imre (1848-1913)
(arcpalsztika és sérvműtétek) és Verebélÿ Tibor (1875-1941)
(sebészeti patológia) nevét.
Rendkívül ügyes kezű sebész volt Hültl Hümér (1868-
1940), akire nem véletlenül ragasztották „a kés Paganinije”
Dollinger Gyula
(Budapest, Üllői út 78. szám)
107 2020-ban az MTA elnökévé választották.
308
22. Orvostudomány
nevet. Legismertebb találmánya az általa megalkotott gyo-

Petz Aladár Hültl Hü-
morvarró gép, melyet a győri főorvos, Petz Aladár (1888-
mér gyomorvarró gépén
1956) tökéletesített.
(1907) további fejlesz-
A hazai plasztikai sebészet megalapítójaként tekinthetünk
téseket hajtott végre,
Zoltán János (1921-2011) professzorra. Koreában több mint
amely oly tökéletesre
nyolcszáz helyreállító műtéttel tett szert szakmai gyakorlatra.
sikerült, hogy a német
Gyakorlatilag az elmúlt fél évszázad alatt nem volt olyan hazai
nyelvben a „Petzen” szó
plasztikai sebész, aki ne nála tanulta volna a „szakmát”. Ne-
jelöli azt a műveletet,
véhez több mint harminc új műtéti eljárás kidolgozása köthe-
amikor a Petz által tö-
tő. Frank György (1910-1959) „Elsőnek alkalmazott vékonybél
kéletesített készülékkel
szondázást. A világon elsőnek alkalmazott nagy kiterjedésű égé-
dolgozik valaki.
seknél transzplantációt, bevezette a hibernációban történő műté-
tet. Számos műszert szerkesztett. ” (Kapronczay K. 2004) Érczy
Miklós (1891-1962) fül-orr-gégész és plasztikai sebész volt, aki
„Orrplasztikai műtéteivel, szemhéjplasztikai megoldásaival, szö-
vetpótlásaival, lágyrészek azonnali pótlásával” (Kapronczay K.
2004) szerzett az országhatáron túl is hírnevet a magyar plasz-
tikai sebészetnek.
A 20. század második felének legjelesebb sebészei közül
Manninger Jenő (1918-2008) (baleseti- és kézsebészet) és Szá-
va János (1916-2001) nevét kell kiemelni. Száva professzor a
marosvásárhelyi orvosi egyetem tanáraként „Európában máso-
dikként végzett csípőprotézist, 18 új műtéti eljárás kidolgozója.”
(Kapronczay K. 2004) A szegedi egyetem leghíresebb iskola-
teremtő sebésze volt Petri Gábor (1914-1985), aki a sebészet
számos területén alkotott maradandót (kísérletes és operatív
Petz Aladár (világháló)
sebészet). Jelentős az egészségpolitikusi tevékenysége is, éveken
keresztül a szegedi egyetem rektora volt. Az első sikeres veseát-
ültetéseket a Szécsény Andor (1920-2002) által vezetett mun-
kacsoport irányította, magát a transzplantációt pedig Perner
Ferenc (1937) végezte (1973). Az első sikeres májátültetés szin-
tén Perner professzor nevéhez köthető (1995). 1992-ig kellett
várni az első hazai sikeres szívátültetésre.108 A műtétet végző
csoport vezetője Szabó Zoltán (1929-2015) volt. Szívsebésze-
ink közül említsük meg továbbá Kudász József (1904-1981)
nevét, aki számos szívsebészeti eljárás úttörője Magyarországon
(pl. nyitott szívműtétek). A közvélemény előtt 2019-ben vált is-
mertté Csókay András (1956) neve, aki egyedülálló sebészeti
108 A világon az első szívtranszplantációt a dél-afrikai Christian Barnard

(1922-2001) végezte 1967-ben.
309
bravúrt hajtott végre, amikor egy harminc órás műtét során egy
bangladesi sziámi ikerpárt választott ketté orvoscsoportjával.
22.1.4. Urológia
Az urológia sokáig az általános sebészet része volt, attól a

századforduló utáni időszakban különült csak el. A magyar
orvostudomány múlt század eleji erejét és lendületét mutatja,
hogy Európában másodikként alapítottak a fővárosban uroló-
giai klinikát (1920). Az alapító Illyés Géza (1870-1951), akire a
magyar urológia megteremtőjeként tekinthetünk. Iskolaterem-
tő professzor volt, irányítása alatt a fővárosi Urológiai Klinika
a világ egyik legelismertebb intézményévé vált. De ne rohan-
junk ennyire előre az időben! Illyés Géza előtt meg kell em-
líteni Szentágothai János nagyapját, Antal Géza (1846-1889)
professzort, akit a hazai urológia úttörőjeként tartanak számon.
Antal új hólyagmetszési eljárást dolgozott ki, és egy saját fej-
lesztésű műszert, a levegő-húgycsőtükröt (aero-urethroscop)
fejlesztette ki (1887). A második világháború utáni időszak ta-
lán legjelentősebb hazai urológusa az Illyés tanítvány, Babics
Antal Géza (világháló) Antal (1902-1992). Babics professzor a nefrológia nagy tudósa
volt, számos műtéti eljárás kidolgozója. Nagy Imre kormányá-
ban hat napon keresztül az egészségügyi miniszteri tisztet is
ellátta. Legvégül pedig említsük meg a debreceni professzor,
Tóth Csaba (1940) nevét. Jelentősek a vesekövekkel kapcsola-
tos kutatásai, ő a laparoscopos urológiai műtétek hazai beveze-
tője, továbbá pedig benne tisztelhetjük az endoszkópos vese- és
uretersebészet hazai, illetve jemeni, romániai, csehszlovákiai és
pakisztáni elterjesztőjét.
22.1.5. Fogorvostan
A fogorvoslást évszázadokon keresztül nem tekintették az or-

Babics Antal vostudomány részének. Művelői rendszerint vándorként, utazó
(SE Elméleti tömb)
fogorvosként járták a nagyobb városokat, ahol néhány nap alatt
eltávolították a sajgó fogakat, majd odébbálltak. Hazánkban az
első letelepedett fogorvos Meyer János volt, aki mintegy két év-
századdal ezelőtt érkezett Budára, és a Zum roten Igel (a Vörös
Sündisznóhoz) nevezetű fogadóban rendezte be rendelőjét. A
310
22. Orvostudomány
fogászat egyetemi szintű oktatása 1844-ben kezdődött a pesti

egyetemen, mely európai viszonylatban is az elsők között volt.
A hőskor fogorvosai közül két nevet kell megemlíteni, Iszlai Jó-
zsefét és Árkövy Józsefét. Iszlai József (1840-1903) dolgozta ki
a fogsor-illeszkedés rendszertanát, illetve a fogászati röntgendi-
agnosztika terén szerzett elévülhetetlen érdemeket; ezek mellett
pedig számos fogászati szakszó megalkotója (pl. fogbél, fogmű)
(Huszár Gy. 1988). A hazai sztomatológia legjelesebb képvise-
lője Árkövy József (1851-1922). Árkövyben a sztomatológia
tudomány nemcsak hazai, de európai alapítóját is tisztelhetjük,
erőfeszítése nyomán „fogadta be” a fogászatot az orvostudo-
mány. Árkövy volt a legelső a világon, akit a sztomatológia pro-
fesszorának neveztek ki, s az általa alapított klinika volt a legel-
ső fogászati klinika a világon (1890) (Kapronczay K.-Vizi E. Sz.
2002). Árkövy tanítványai közül említsük meg utódja, Szabó
József (1874-1937) (Gyakorlati fogászat című tankönyvét olasz
és spanyol nyelven is kiadták), Rothman Ármin (1860-1932)
(„a fogászati szövettan egyik úttörője”) és a Bécsben praktizáló
Károlyi Mór (1865-1945) nevét (tudományos sikereit főként a
traumás fogágybetegségek kezelésével érte el, nevét a Károlyi-
effektus őrzi) nevét. A Szabó-iskola legismertebb képviselője
Morelli Gusztáv (1879-1960), aki a világon elsőként ajánlot-
ta bevezetni a fogszuvasodás mérőszámaként a caries-indexet
(Huszár Gy. 1988).
Fabini János Theophil

22.1.6. Szemészet
(világháló)
A magyar orvoslás első valódi szemésze Fabini János

Theophil (1791-1847) volt, akire gyakorlatilag a hazai sze-
mészet megteremtőjeként tekinthetünk. Szintén a 19. század
jeles professzora, a Szemészet (1864) című folyóirat alapító-
ja Hirschler Ignác (1823-1891). Rendelőjében a kor számos
nevezetes személye megfordult, többek között Arany János,
akit hosszabb ideig kezelt. A kolozsvári, majd a pesti egyetem
szemészprofesszora volt Schulek Vilmos (1843-1905). Több
évtizedes pályafutása során szemészeti iskolát teremtett, ta-
nítványai által évtizedekre meghatározta a magyar szemészet
útját és fejlődésének irányát. Schulek halála után tanítvá-
nya, Grósz Emil (1865-1941) lett a Szemklinika professzora.
Grósz Emil (világháló)
311
Tudományszervezőként, tankönyvíróként és orvosként is fé-

nyes sikereket ért el. (Hazai elismertségét mi sem mutatja
jobban, minthogy Tisza István miniszterelnök mindkét há-
lyogműtétjét ő végezte.) (Kapronczay K.-Vizi E. Sz. 2001) A
Grósz-iskola számos neves tudóst adott, többek között Dallos
Józsefet (1905-1979), aki a kontaktüveget (kontaktlencse) tö-
kéletesítette. A kontaktlencse kapcsán említsük meg Györffy
István (1912-1999) nevét is. Györffy a kontaktüveget törhetet-
len műanyagból kezdte el készíteni. Mindez 1939-ben történt,
és olyan nagy sikere lett szerte a világon, hogy néhány év lefor-
gása alatt mindenhol a törékeny üveg helyett a Györffy által
használt műanyagokat kezdték el használni. Grósz Emil utódja
Blaskovics László (1869-1938) lett, akinek „szemhéjműtéti el-
járásai, újításai valósággal átalakították a szem-
héjműtétek addigi metodikáját ” (Bíró I. 1985,
97.). „Közleményeiből 27 eredeti műtét és 9 mű-
szer ismeretes.” (Kapronczay K.-Vizi E. Sz. 2001)
Szintén Grósz-tanítvány volt a kolozsvári, majd
szegedi professzor, Imre József (1884-1945), aki
a szemsebészet jeles tudósa volt (sajátos szaruhár-
tya-átültetési módszer, szemhéj plasztika stb.). A
debreceni szemészet legnevesebb képviselője a
Blaskovics-tanítvány, Kettessy Aladár (1893-
1983). 1938-ban német nyelven megjelent, majd
több nyelvre lefordított – Blaskoviccsal László-
val közösen írt – Szemészeti műtéttan (Eingriffe
am Auge) című könyvéből évtizedeken keresztül
Európa számos országában tanultak, sőt a kötet
spanyol fordításának köszönhetően Dél-Ameri-
ka szemészei is ebből tanulhattak. Kevesek előtt
ismert, de a szemészeteken lévő látástábla szin-
Kettesy Aladár tén Kettessy professzor találmánya (Kettessy-féle visustábla).
(Debrecen, Klinikák) Kutatási eredményei és sebészeti eljárásai olyannyira időtálló-
ak, hogy az 1922-ben íródott A szem fénytörése című könyvét
mind a mai napig használják (http://szemklinika.deoec.hu). A
boldoggá avatott Batthyány-Strattmann László (1870-1931)
a „szegények orvosaként” vált ismertté, s betegek ezreit gyógyí-
totta ingyen. Eredményeit és műtéti technikáit a kor neves sze-
mészei mind elismerték, különösen a hályogeltávolításban és az
idegentest kiszedésben jeleskedett (Szállási Á. 1998). Napjaink
312
22. Orvostudomány
egyik legismertebb szemésze Bitó László (1934), akinek nevé-

hez köthető a zöldhályog elleni gyógyszer, a Xalatan kifejleszté-
se. A Szózat szerzőjének oldalági leszármazottja Vörösmarthy
Dániel (1929). Neve számos új műtéti eljárás kidolgozása és az
oculopressor (a szem belső nyomását csökkentő eszköz) kifejlesz-
tése kapcsán vált híressé. Az elmúlt évek egyik legjelentősebb
hazai szemészeti találmánya egy főként debreceni kutatók által
megalkotott speciális szemcsepp volt, ami a lézeres szemmű-
tétek mellékhatását akadályozza meg. Feltalálói Berta And-
rás (1955), Tőzsér József (1959) (biofizikus), David M. Silver
(USA) (fizikus) és Csutak Adrienne (1971) voltak. Nem a sze-
mészet része, azonban az orvostudomány területei közül talán a
szemészethez kapcsolódik legszorosabban az alternatív orvoslás
témakörébe tartozó íriszdiagnosztika. A modern íriszdiagnosz- Péczeli Ignác
tika kidolgozója Péczely Ignác (1826-1911). (világháló)
22.1.7. Szülészet és nőgyógyászat
Szülészeink és nőgyógyászaink közül Semmelweis

Ignác (1818-1865) („az anyák megmentője”) vált elő-
ször nemzetközileg is ismertté. Hosszú kísérletezés
után jött rá arra, hogy a klórmeszes oldat alkalmazásá-
val a gyermekágyi lázban elhalálozó anyák száma mi-
nimálisra csökken. Semmelweis felfedezésének lényege
a gyermekágyi láz okának megtalálása volt, vagyis az a
tény, hogy a fertőzést maguk az orvosok okozták, ami-
kor a boncolások után nem kellőképpen megtisztított
kézzel vizsgálták a szülő nőket. Elmélete elfogadtatása
Európa szülészeinél rendkívül nehezen ment. Még a ko-
rábbi mester, Klein professzor sem fogadta el Semmel-
weis tanait, így a tudós Bécsből végleg Magyarországra
költözött, majd 1851-ben a Rókus kórház főorvosa lett.
A modern hazai nőgyógyászat megalapozója Tauffer
Vilmos (1851-1934). Ő volt az első hazánkban, aki
sikeres császármetszést hajtott végre (1890), a világon
elsőként tette kötelezővé a szülészeti adatszolgáltatást,
kidolgozta a bábaképzés metodikáját, és számos műtéti eljárást Semmelweis Ignác
ő végzett el először Magyarországon (Kapronczay K.-Vizi E. Sz. (Debrecen, Klinikák)
2001). A világ számos országában alkalmazták Lóránd Sándor
313
(1903-1990) találmányát, a zsebóra nagyságú tokométert, amely

a szülési fájások erősségét, annak intenzitását méri. Mára a mű-
szert kiszorították az elektronikus mérőműszerek, azonban a
tokométert évtizedeken keresztül sikeresen használták szerte
a világban. A Kaáli Intézet létrehozója, a mesterséges megter-
mékenyítés nemzetközi hírű szaktekintélye Kaáli Nagy Géza
(Steven G. Kaáli) (1943). A magyarországi Kaáli Intézetben az
elmúlt két évtizedben közel 20 000 gyermek „született” (http://
kaali.hu).
22.1.8. Belgyógyászat
Korányi Frigyes
A belgyógyászat az egyik legösszetettebb területe az or-
vostudománynak, amelyről az idő előrehaladtával mind több
szakterület vált le, s lett önállóvá (pl. kardiológia, endokri-
nológia, gasztroenterológia). Az első hazai belgyógyászok
az ún. második bécsi orvosi iskolán nevelkedtek. A korszak
két legnagyobb hatású belgyógyásza Sauer Ignác és Korányi
Frigyes volt (Nemes Cs. 2008). Korányi Frigyes (1827-1913)
érdemei közül legfőképp a tbc (tuberkolózis = gümőkór) elle-
ni védekezés megszervezését, illetve egy olyan belgyógyásza-
ti iskola kinevelését és megteremetését kell kiemelni, amivel
gyakorlatilag megalapozta a máig működő korszerű magyar
belgyógyászatot. Kortársa, Sauer Ignác (1801-1863) országos
főorvosként jelentős érdemeket szerzett, mint egészségügyi
Korányi Sándor szervező, s nevéhez köthető a kopogtatás és a hallgatózás ma-
(SE Elméleti tömb) gyarországi gyógyászatban való elterjesztése.
Korányi nyugalomba vonulását követően Jendrassik
Ernő (1858-1921) lett a legtekintélyesebb hazai belgyó-
gyász (Birtalan Gy. 1988a), aki a belgyógyászat mellett az
„...Mint tanár célt értem
ideggyógyászat területén érte el a legnagyobb tudományos
tanítványaimban, fölös-
eredményeit. A 20. század elején hazánkban is felgyorsult
legessé tettem magam!”
(Korányi Sándor) a belgyógyászat fejlődése, és számos hazai iskola alakult ki.
A tudományág hazai színvonala folyamatosan fejlődött, és
számos területen az európai élvonalba került (Birtalan Gy.
„Amihez egyenes úton 1988b). A korszak legkiemelkedőbb belgyógyásza volt Korá-
juthatunk, azt ne keres- nyi Frigyes fia, Korányi Sándor (1866-1944), akiről az ös�-
sük másképp.” szes róla szóló szakirodalom – akárcsak édesapjáról – mint
(Korányi Sándor) iskolateremtő tudósról emlékezik meg. Mint korának legtöbb
314
22. Orvostudomány
tudósa, ő is rendkívül széles spektrumát kutatta a belgyógyá-

szatnak, legnagyobb eredményeit azonban a vesepatológia és
a veseélettan területén érte el.
Korányi Sándor talán legnagyobb tudományos pályát befu-
tó tanítványa a kolozsvári, majd budapesti professzor, Haynal
Imre (1892-1979) volt. A belgyógyászat számos területét sike-
resen művelte, azonban a kardiológia területén érte el a legna-
gyobb eredményeit. Először a fővárosban, majd Szegeden volt
a belgyógyászat professzora Julesz Miklós (1904-1972). Nevét
elsősorban az endokrinológia tette ismertté. Kutatta, majd leír-
ta a később róla elnevezett serdülőkori bazofilizmus kórképét. A
debreceni egyetem, majd a SE professzora volt Petrányi Gyula Hajnal Imre
(1912-2000). Rendkívül széles körű belgyógyászati ismeretek- (SE Elméleti tömb)
kel rendelkezett, méltatói főként a klinikai immunológia terü-
letén elért eredményeit emelik ki.
Szintén jelentősek az immunológia kutatásai Went Ist-
ván (1899-1963) debreceni professzornak, aki tanítványá-
val, Kesztyűs Loránddal (1915-1979) immunizáló hatású
gyógykészítményeket állított elő. Went professzor a DOTE
Élettani Intézetének vezetőjeként igazi iskolateremtő tudós volt,
tudósok generációit nevelte ki, a nevét pedig emlékérem őrzi.
A debreceni orvosi egyetem nagyhírű professzora volt Szegedi
Gyula (1936-2013), a belgyógyászat és a klinikai immunológia
egyik legnagyobb hazai szaktekintélye. Kutatásai fókuszában
az autoimmun betegségek álltak.
Went István
22.1.9. Tüdőgyógyászat
A különböző tüdőbetegségek a vezető halálokok közé tar-

toztak évszázadokon keresztül, ezért a tüdőgyógyászat már ré-
gebben is kiemelt szerepet kapott az orvostudományon belül.
A 19. században a felnőtt európai lakosság több mint 90%-a
esett át valamilyen formában tbc-s fertőzésen, hazánkban a 20.
század elején pedig naponta kétszáz ember halt meg tbc-ben
(http://tudogyogyaszat.deoec.hu). A tuberkulózis elleni küzde-
lem kezdeti harcosa volt Korányi Frigyes (közadakozásból
alapította meg a szegény sorsú tüdőbetegek számára az Erzsé-
bet királyné Szanatóriumot 1901-ben), majd néhány évtized-
del később Böszörményi Miklós (1914-2002). Böszörményi
315
többek között a tüdőgümőkórral és a gyógykezelések után be-

következett visszaesésekkel foglalkozott. Nagy szerepe volt a
tbc gyógyításának megszervezésében, és mint népbetegségnek
a felszámolásában, s a Tüdőgyógyászati Tanszék első vezető-
jeként a szakorvosképzésben is úttörő munkát végzett. Közel
egy évtizeden keresztül vezette Ungár Imre (1914-1987) az
indiai Jubar város missziós kórházát, ahol feleségével (Scherer
Éva) közösen építették ki a kórház sebészeti osztályát. Itt első-
sorban a tbc-s betegek sebészeti kezelését végezték. Hazatérését
követően az ’50-es évektől kezdve pedig a tüdőrák sebészeti
terápiájával foglalkozott. 1950-től 1980-ig vezette az Országos
„A jövőben is verseny Tüdőgyógyintézet tüdősebészeti osztályát, ahol számos új sebé-
folyik majd a különböző szeti módszer bevezetésével vált európai hírű sebésszé (Emed A.
országok között. Az az 2011). Az ország első vidéki tüdőgondozójának alapítója Ko-
ország, amelyik legjob- váts Ferenc (1888-1983), aki Marosvásárhelyen és Szegeden,
ban és legsimábban meg majd a SE-n oktatott. Kutatásai során főként a szerves por által
tudja oldani a fiatalok okozott tüdőbetegségeket vizsgálta, így ő volt az, aki például
tanítását, valószínűleg a paprika-feldolgozó munkások tüdőbetegségét is leírta. Kora
befolyásolni fogja a világ legnevesebb pulmonológusa volt a SE Pulmonológia Klinikájá-
nagy részének gondolko- nak professzora, Magyar Pál (1942-2009), akinek jelentősek az
dását, gazdasági lehető- allergológia területén végzett kutatásai is.
ségeit. Véleményem sze-
rint tudás szempontjából
jó egy kis ország polgárá- 22.1.10. Fül-orr-gégészet
nak lenni. Mi nem le-
hetünk egocentrikusak, A ma egységes területként létező fül-orr-gégészet sokáig
éberen figyelünk környe- külön, fülészetként és gégészetként, egymástól elkülönülten
zetünkre. Egy kis ország- fejlődött. A fülészet és az orr-gégészet az 1800-as évek utolsó
ban több nyelvet kell ta- évtizedében egyesült (Gerencsér F. 1988). A modern fülészet
nulni, meg kell értenünk megteremtője egy magyar, bár élete nagy részét Bécsben eltöl-
a szomszédos országokat. tő hazánkfia volt. Ő Politzer Ádám (1835-1920), aki 1873-ban
Akik nagy országban Bécsben megalapította a világ első fülészeti klinikáját. Nevét őrzi
élnek, csak annak nyel- az általa kidolgozott az ún. politzerezés, ami a dobüreg átfújását,
vét ismerik, alig néhány fülkürtbefúvásos kezelését jelenti. A fül-orr-gégészethez két ma-
könyvet olvasnak el. A gyar Nobel-díj is kötődik. A magyar származású Bárány Róbert
másik oldal: nem min- (1876-1936) 1915-ben kapott Nobel-díjat „a vesztibuláris appa-
dig jó kis országban élni, rátus fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért.” A má-
mert sorsa gyakran függ sik Nobel-díj a fizikus végzettségű Békésy György (1899-1972)
a nagyoktól...” nevéhez köthető. Ő „a fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai
(Békési György) mechanizmusának felfedezéséért” kapta 1961-ben a díjak díját.
316
22. Orvostudomány
A gégészet egyik legjelesebb képviselője a cseh származású

Czermák Nepomuk János (1828-1873), akinek a tudomány-
terület hazai megindításában rendkívül nagy szerepe volt.
Czermák tanítványa volt Navratil Imre (1833-1919). Neve az
1880-as évekig gyakorlatilag egyet jelentett Magyarországon a
gégészettel. Kutatásai során főként gégetükrözéssel és gégese-
bészettel foglalkozott, illetve elsőként foglalkozott hazánkban
agysebészettel. A 19. század végén tűnt fel a mind a mai na-
pig nemzetközi viszonylatban is legismertebb magyar gégész,
Ónodi Adolf (1857-1919). Ő volt az első hazai nyilvános gégész
professzor, s mind máig ő az egyetlen gégész, akit a Magyar Tu-
dományos Akadémia a rendes tagjai közé fogadott. Kutatásai
elsősorban a gége beidegzése és az orrmelléküregek anatómiája
és kórtana területére terjedtek ki. A fülészet első hazai meste-
re volt Bőke Gyula (1832-1918), aki a Rókus Kórház orvosa-
ként kezdte pályáját (http://www.orl.hu). Említsük meg továbbá
a neves fülész professzor, Krepuska Géza (1861-1949) nevét.
Krepuska fülészi életműve alapján is megérdemelné, hogy e
könyvben szerepeljen, azonban, ami miatt ismerni kellene min-
den magyar embernek, az az, hogy neki köszönhetjük Somoskő Krepuska Géza (világháló)
és Somoskőújfalu „hazatérését”, Trianonban ugyanis ezt a két
települést Csehszlovákiához csatolták.
A Karancs hegységen lévő Somoskő és Somoskőújfalu települések határában, mint sokan

mások, Krepuska Géza is vásárolt magának birtokot. A trianoni döntés értelmében a te-
rület – így a Krepuska-birtok is – Csehszlovákiához került. A határmegállapító bizottság
angol tagja budapesti tartózkodása idején súlyosan megbetegedett, akit Krepuska Géza
gyógyított meg – a legenda szerint – gyógyíthatatlan betegségéből. Ekkor beszélte rá a
professzor a hálás angol páciensét arra, hogy a kérdéses két település etnikai viszonyait
vizsgálják meg a bizottság tagjai. Rádöbbentek, hogy a két településen szinte mindenki
magyar. Az angol, a japán és a magyar tagok a terület visszatértére szavaztak, azonban még
így is szavazategyenlőség állott elő, így a végső döntést a Népszövetség hozta meg. 1923.
április 23-án a két település így visszatért a magyar impérium alá; 2500 fővel és 15 km²-rel
gyarapodott hazánk. A visszatért területen volt a Macskalyuk-Somoskői kőfejtő is, ahon-
nan a kocka alakú macskakövek is származtak szerte az országban, sőt még Bécsben is. A
macskakő a nevét innen, a macskalyuki kőfejtőről kapta (Csernus Sz. 2014).
A kolozsvári egyetem nagyhírű professzora volt

Gyergyay Árpád (1881-1952), akinek nevéhez köthető a di-
rekt orr-garat-vizsgálat, a fülkürt-tágítás bevezetése és az
317
orrgarat reflex-ingerlékenységének leírása. Elsőként írta le a

fülkürtmozgásokat, s ennek a szervnek a legjobb európai szak-
emberévé vált, még Németországból is hozzá küldték a betege-
ket. „Hírnevére jellemző, hogy amikor 1927 novemberében Ion I.
C. Brătianu miniszterelnök állapota válságosra fordult, a nemzet-
közi orvoskonzílium Gyergyayt ajánlotta a kockázatos gégeműtét
elvégzésére. Mire azonban Bukarestbe ért, a politikus halálhírével
fogadták. Az 1930-as évek végén fedezte fel Gyergyay a szájsebé-
szetben ma is nap mint nap alkalmazott vezetési érzéstelenítést,
alkalmazását több európai fővárosban betegeken mutatta be.”
(Gaal Gy. 2002) A SE elismert professzora volt Ribári Ottó
(1933-2015), akinek a ’80-as években valósággal csodaszámba
mentek új típusú műtéti eljárásai.
Krepuska Géza unokája, Jakó Géza (1930-2015)
szervezte újjá az 1956-os forradalom idején az ös�-
szeomlott mentőszolgálatot, ezért menekülnie kellett
az országból. „Az első volt, aki Bostonban, az ameri-
kai orvoslás központjában bevezette a középfül, a hal-
lócsontok helyreállítására szolgáló tympanoplasztikai
műtéteket. (…) A világon először Jakó professzor alkal-
mazta a lézersebészetet, s a módszer innen terjedt tovább a
nőgyógyászat, a sebészet és az összes többi szakma terü-
letére.” (Balás R. 2010) Lengyel Árpád (1886-1940)
eredetileg mentőorvos volt, majd később gégészként
is dolgozott. Kitűnő gégész volt, azonban ami miatt e
fejezetben szerepel, az az, hogy ő volt Carpathia nevű
hajó egyik orvosa, mentőorvosi gyakorlattal azonban
Lengyel Árpád síremléke egyedül ő rendelkezett, ezért kulcsszerepet játszott a Titanic
hajótöröttjeinek mentésében és orvosi ellátásában.
22.1.11. Radiológia
A radiológia az orvostudomány új ágai közé tartozik. Létre-

jötte az X-sugarak109 (vagy Röntgen-sugár) felfedezőjéhez, Wil-
helm Conrad Röntgen (1845-1923) német tudóshoz köthető
(1895). Ennek a felfedezése pedig a katódsugárzás felfedezésé-
hez kötődik. Ilyen irányú kutatásokat végzett többek között a
109 A „x” a matematikában az ismeretlent jelöli. Röntgen az ismeretlen,
új sugárzást ezért X-sugárzásnak nevezte el. Számos országban mind
a mai napig a röntgensugárzást X-sugárzásnak nevezik.
318
22. Orvostudomány
magyar származású Nobel-díjas tudós, Lénárd Fülöp is, aki így

kutatási eredményeivel közvetve részben maga is hozzájárult a
röntgensugárzás felfedezéséhez (Nemes Cs. 2008). Az új terü-
let hazai adaptációja meglehetősen gyors volt110 (részben Jutassy
Ferencnek köszönhetően), és hamarosan számos magyar orvos
vált a radiológia országhatáron túl is elismert képviselőjévé. El-
sőként említsük meg Alexander Béla (1857-1916) nevét, aki az
első nemzetközileg is elismert magyar röntgenorvos volt. „Az
általa kidolgozott relieftechnikát az egész világon alkalmazzák.”
(Kapronczay K. 2004) A budapesti egyetem radiológia profes�-
szora volt Ratkóczy Nándor (1891-1977), aki főként sugár-
védelemmel foglalkozott (lásd: a Ratkóczy-féle védőkabin). Alexander Béla (világháló)
Utóda Zsebők Zoltán (1908-1984), akire úgy tekinthetünk,
mint a hazai korszerű radiológiai kutatások meghonosítójára.
A radiológia esetében nem érvényesült a tudományra is jellem-
ző főváros-központúság, az első radiológiai tanszéket ugyanis
Debrecenben alapították meg. A cívisváros legnevesebb radio-
lógusa Péter Mózes (1936). Többek között pancreasbetegségek
diagnosztikájával és intervenciós radiológiával foglalkozik,
illetve ő az, aki hazánkban bevezette „a májbetegség kezelésé-
ben forradalminak számító TIPS-módszert, a rádiófrekvenciás
tumorablatiót.” (Lombay B. 2007)
22.1.12. Gyermekgyógyászat
Meglehetősen későn, csak a 18. század második felében

kezdtek az orvosok külön is foglalkozni a gyermekbetegségek-
kel. Azt megelőzően gyakorlatilag nem tettek különbséget a
gyermek és a felnőtt betegek között. A 19. században kezdődött
meg néhány nagyvárosban a gyermekklinikák építése, és ekkor
válik el véglegesen a pediátria a belgyógyászattól. A hazai gyer-
mekgyógyászat megalapítója és úttörője Schöpf-Merei Ágost
(1804-1858). Nemcsak itthon, hanem Angliában is sikeres
gyermekorvos volt. Ő írta az első magyar gyermekgyógyászati Schöpf-Merei Ágost (világháló)
110 „1896. I. 16-án a Pester Lloyd eredetiben közölte Röntgen cikkét;

ugyanaznap délutánján Klupáthy a Matematikai és Fizikai Társaság
ülésén demonstrálta az X-sugárzást, felvételt készítve Eötvös Loránd
kezéről. Még szakkörökben sem ismert eléggé, hogy Röntgen vizsgá-
latának első reprodukciója és igazolása hazánkban történt.” (Felkai T.
1988, 104.)
319
tankönyvet, s ő alapította meg az első hazai és manchesteri

gyermekkorházat is. Az egyik legismertebb hazai gyermekorvos
Heim Pál (1875-1929), aki elsősorban a csecsemőgyógyászat
terén ért el kimagasló eredményeket. Előbb a Pécsi Orvostu-
dományi Egyetem, majd később a SE professzora volt Kerpel-
Frónius Ödön (1906-1984); főként a csecsemőkori sorvadás
kóroktana és a csecsemőkori folyadékháztartás vizsgálata kap-
csán ért el kimagasló eredményeket. Szintén jeles gyermekorvo-
sunk Bókay János (1858-1937), aki többek között a gyermek-
kori bárányhimlő és az övsömör közötti kapcsolatot mutatta ki.
Heim Pál síremléke 22.1.13. Az egészségügy szervezői

Vannak az orvostudománynak olyan területei (pl. közegész-
ségügy-tan), melynek a képviselői szürke eminenciásként óriási
munkát végeznek, azonban tevékenységük kevésbé kerül ref-
lektorfénybe, mint az orvostudomány más területei, ezért sok-
szor még nevük is alig ismert, holott egészségügyi szervezőként
végzett munkájuk felbecsülhetetlen. A szélesebb publikum
előtt Markusovszky Lajos (1815-1893) neve „csupán” azért is-
mert, mivel kórház, kollégium, emlékérem és díj is őrzi a nevét.
Markusovszky jelentős szerepet játszott többek között az orvos-
képzés modern átszervezésében, javasolta a kolozsvári egyetem
felállítását, ő alapította és indította útjára (1857-ben) a máig meg-
jelenő Orvosi Hetilap című folyóiratot stb. Kevésbé ismert a No-
Kerpel-Frónius Ödön
bel-díjra is jelölt Fodor József (1843-1901) neve („közegészség-
(SE Elméleti tömb) ügyünk első apostola”), aki a magyar fővárosban megszervez-
te a világ második közegészségtani tanszékét, és a kontinens
első iskolaorvosi tanfolyamát (Kapronczay K.-Vizi E. Sz. 2000).
„Szakirodalmi adat, hogy ő írta le elsőként a vérsavó baktérium-
ölő képességét, amely alapját képezte a komplementerkötési reakció
vizsgálati jelentőségének, valamint a szérumterápia bevezetésé-
nek, amelyért Behring 1901-ben az első díjazott (Nobel-díj – a
szerző) lehetett.”111 (Szállási Á. 1998) Említsük meg továbbá
Johan Béla (1889-1983) nevét, aki az Országos Közegészségügyi
Intézet első igazgatója volt. Nevéhez köthető számos védőol-
tás kötelezővé tétele, különböző oltóanyagok előállításának
a beindítása, és nagy szerepet játszott a vidéki Magyarország
111 Emil von Behring (1854-1917) Nobel-díjas német bakteriológus.
320
22. Orvostudomány
közegészségügyi ellátásának megszervezésében (megfelelő ivó-

víz ellátás, csatornázás, a falu orvosi ellátottságának megszerve-
zése, anya- és csecsemővédelem /védőnői hálózat létrehozása/
stb.). Kresz Géza (1846-1901) a Budapesti Önkéntes Mentő
Egyesült alapítója (1887), melyet bécsi mintára hozott létre; őt
tekinthetjük a hazai szervezett mentés megalapítójának. Sokak
számára csak a róla elnevezett kórházról ismert a koncepciós
perben kivégzett Merényi Gusztáv (1895-1950), aki katonaor-
vosként főként repülésélettannal foglalkozott. Merényi szervez-
te meg a Repülőorvosi Vizsgáló Intézetet, továbbá elévülhetet-
len érdemeket szerzett a Véradó Központ és Vérellátó Állomás
létrehozásában. Nagy szerepe volt a nők emancipációjában az
első magyar orvosnőnek, Hugonnai Vilmának (1847-1922). A Kresz Géza (világháló)
grófnő Zürichben szerzett orvosi diplomát, azonban oklevelét
itthon csak közel két évtized múlva fogadták el.
Közhelyként hangzik, de valóban nem becsüljük meg a kiművelt emberfőket. Ez különösen

igaz volt a második világháborút követő időszakra. Ennek egyik példája Johan Béla orvos-
professzor esete. Miután elvesztette állását, kénytelen volt kitanulni az órásmesterséget.
Nemcsak orvosként, hanem órásként is kitűnő szakember volt. Az ország szinte összes
orvosa vele akarta javíttatni az óráját, ami jó megélhetést biztosított a nagynevű orvosnak
(Szállási Á. 1998).
22.1.14. Bőrgyógyászat
A bőrgyógyászat terén szintén számos nagynevű orvos-

sal büszkélkedhetünk, a kezdeti időben azonban legjelesebb
bőrgyógyászaink mind külföldön érték el a sikereiket. A leg-
nagyobb hírnévnek örvendő magyar dermatológus az élete ja-
vát Bécsben töltő Kaposi Mór (1837-1902). Neve elsősorban
a nevét viselő és általa leírt Kaposi-szarkóma kapcsán vált is-
mertté, ami önálló betegség, nemcsak az AIDS-es betegeknél
fordul elő, ám e betegségben szenvedők körében igen gyakori.
Párizsban élt Gruby Dávid (1810-1898), aki elsőként használt
(ajánlotta?) vattát sebkezelésnél (1859). Nevéhez köthető to-
vábbá a szájpenész kórokozóinak megtalálása (Csillag I. 1988).
Szintén külföldön, az Egyesült Államokban vált széles körben Kaposi Mór (világháló)
ismertté László Ernő (1897-1973). A „szépség angyala” koz-
metikumaival szerzett széleskörű ismertséget. Meg kell azon-
ban említeni, hogy itthoni (1939 előtti) tartózkodása idején is
321
a legnevesebb hazai bőrgyógyászok között tartották számon

(kezeltje volt többek között Stefánia hercegnő és Gombaszögi
Frida is), külföldön rendszeres páciensei között tudhatta Greta
Garbót, Audrey Hepburnt és Jacqueline Kennedyt is. A buda-
pesti Tudományegyetem nagyhírű professzora volt id. Nékám
Lajos (1868-1957), a szifilisz és egyéb nemi betegségek elleni
küzdelem egyik élharcosa. Szintén a fővárosi egyetem intézet-
vezető professzora volt Király Kálmán (1919-1978), aki főként
venerológiával (a nemi betegségek tudománya) foglalkozott,
azon belül pedig elsősorban a szifilisszel. A Szegedi Tudomány-
egyetem neves bőrgyógyásza Dobozy Attila (1939), aki a klini-
kai dermatológia, az immunológia és a farmakológia területén
ért el kimagasló eredményeket, jelentősek a pikkelysömörrel
kapcsolatos kutatásai (Szállási Á. 1998).
22.1.15. Kórbonctan
A kórbonctan (patológia) mint egyetemen oktatott tan-

tárgy a 19. század elejétől létezik (Lambrecht M. 1988b). A
legelső neves iskolateremető patológusunk, a hét nyelven be-
szélő Scheuthauer Gusztáv (1832-1894) volt, aki elsősorban
az agypatológia és a parazitológia területén végzett kutatáso-
kat. Elismertségét jelzi, hogy őt bízták meg Semmelweis Ignác
boncolásával is, illetve a tiszaeszlári perben orvosszakértőként
működött közre (az ő szakvéleménye alapján ejtették a vádat).
Buday Kálmán (világháló) „A magyar pathológusok tanítómestere” névvel illeti a hálás
utókor a kolozsvári, majd budapesti professzort, Buday Kál-
mánt (1863-1937), akinek nevéhez többek között a ráksta-
tisztika hazai bevezetése fűződik. A 20. századik század első
évtizedeinek legnevesebb patológusa volt Krompecher Ödön
(1870-1926). „Leírta a róla elnevezett, a basalsejtekből kiin-
duló laphámrákot, jelentős sejtkutató, daganatos, gyulladásos és
tuberkolózisos betegségekkel foglalkozott.” (Kapronczay K. 2004)
A szegedi, majd a budapesti Tudományegyetem professzora
volt Baló József (1895-1979); főként daganatpatológiával fog-
lalkozott, ő a Baló-féle agybetegség leírója. Feleségével közösen
fedezte fel a pancreas elastase enzimet, amelyért Kossuth-díjban
részesültek (1955). A pécsi kórbonctan legemblematikusabb
Krompecher Ödön képviselője volt Romhányi György (1905-1991). Nevét a sok
(SE Elméleti tömb)
322
22. Orvostudomány
ezer orvostanhallgatón kívül a Romhányi-féle ABT-reakció és a

róla elnevezett díj is őrzi. A patológia nem tartozik azon terü-
letei közé az orvostudománynak, melyet gyakran jutalmaznak
Nobel-díjjal. Egy magyar patológus-mikrobiológus viszont kö-
zel járt hozzá, vagy legalábbis nagyon megérdemelte volna. Ő
a kevesek által ismert debreceni professzor, Jeney Endre (1891-
1970). Elsőként mutatta ki a májkivonat vörösvértestek képző-
désére gyakorolt hatását. 1934-ben ugyanezen témában elért,
és az orvosi gyakorlatban bizonyított, s angol nyelven publikált
eredménye alapján három amerikai orvos kapott Nobel-díjat,
az alábbi indoklással: „…for their discoveries concerning liver
therapy in cases of anemia.” („…vérszegénység esetén a májte-
Jeney Endre
rápiával kapcsolatos felfedezéseikért”) Itt tehát a Nobel-díj (Debrecen, Klinikák)
Bizottság nagyot tévedett, mivel nem a három amerikai tudós
volt a felfedező (Bogoly J. Á. 2012).
22.1.16. Biofizika és biokémia
A biológia és fizika határtudománya a számos orvos által

művelt biofizika. A tudományág hazai úttörője volt Jendrassik
Jenő (1824-1891), aki a bordaközi izmok működésével, illet-
ve a szemmozgással kapcsolatos kutatásaival hívta fel magára
kora tudósainak figyelmét. Kevésbé ismert a szélesebb köz-
vélemény előtt Ernst Jenő (1895-1981) neve, holott már az Jendrassik Jenő (világháló)
1930-as években fiatal kutatóként Szegeden, Szent-Györgyi
Alberttel közösen végzett izomműködéssel kapcsolatos vizs-
gálatokat. Később a Pécsi Orvostudományi Egyetem iskolate-
remtő professzora lett.
Szintén határtudománynak tekinthető az elsősorban az élő
szervezetek kémiai reakcióinak vizsgálatával foglalkozó bio-
kémia, amit orvosok, kémikusok és biológusok egyaránt mű-
velnek. Elsőként említsük meg Szent-Györgyi Albert (1893-
1986) nevét. 1937-ben Nobel-díjjal is jutalmazták „a biológiai
égésfolyamatok terén tett felfedezéseiért, különösen a C-vitamin,
valamint a fumársav-katalízis vonatkozásában.” Abban, hogy
Szent-Györgyi Nobel-díjban részesült, hatalmas szerepe volt
Banga Ilonának (1906-1998), akit számos forrás Szent-Györgyi
„jobb kezeként” említ. S nemcsak a C-vitaminnal kapcsolatos Szent-Györgyi Albert (1950)
kutatásai jelentősek Banga Ilonának, hanem az izomkutatással (FORTEPAN / Semmelweis
Egyetem Levéltára)
323
kapcsolatos eredményei is. Szent-Györgyi Albertnek a tizen-

hét éves magyarországi kutatásai során a legközelebbi mun-
katársa volt. A Nobel-díjas tudós munkatársa volt a szintén
vegyész végzettségű Bíró Endre (1919-1988). Elsősorban az
izombiokémiai kutatásai érdemelnek említést. Bíró Endre az
ELTE iskolateremtő professzora volt, a Biokémia Tanszék veze-
tője, a fotométer megalkotója (UVIFOT). Bíró tanszéki utódja
a szintén vegyész végzettségű Gráf László (1942), aki a béta-en-
dorfin felfedezője (egyidőben, ám függetlenül más kutatóktól).
Gráf professzor neve az utóbbi időben elsősorban az ún. „fe-
hérjeszobrászat” kapcsán került előtérbe („Elsőként állítottak elő
hely-specifikus génmutációkból kiindulva, fehérjemérnöki módon
tripszin mutánsokat.” /http://kp.elte.hu/) Biokémikusaink közül
említsük meg továbbá Liebermann Leó (1852-1926) nevét, aki
a biokémia kémiai ágának megalapozója volt. Immunkémiai
kutatásai (lásd: szelekciós hipotézis) nagyban hozzásegítették
Frank MacFarlane Burnet (1899-1985) ausztrál immunológust
a klónszelekciós elméletéhez, amiért 1960-ban Nobel-díjat ka-
pott (Kapronczay K. 2004). Szent-Györgyi Albert egyik legne-
vesebb tanítványa volt az 1948-tól az Egyesült Államokban élt
Laki Kálmán (1909-1983). Kutatásai során elsősorban a véral-
vadás biokémiáját és élettanát vizsgálta.
„Az egyetem feladata hármas. Legősibb hivatása gyűjteni, terjeszteni és gyarapítani az em-
beri tudást. Második feladata kis számban nevelni a jövőnek tudósokat, akik majd ezt a hi-
vatást tőlünk átveszik. Újabb eredetű, de nem kevésbé magasztos az egyetemnek harmadik
hivatása: a haza számára polgárokat nevelni, akik el vannak látva a szellem fegyverével.”
(Szent-Györgyi Albert)
„Gondolkodj bátran! Ne félj attól, hogy hibákat követsz el! Tartsd nyitva a szemed,
az apró részleteket is vedd észre, és legyél mindenben mértéktartó - céljaidat kivéve!”
(Szent-Györgyi Albert)
A Debreceni Egyetem biokémikusa Fésüs László (1947).

Többek között a természetes sejthalállal, a genomikával és a
fehérje keresztkötő enzimekkel foglalkozik. Fésüs László az
Egyesült Államokban közösen végzett Laki Kálmánnal sikeres
kutatásokat (http://www.unideb.hu). Az SZBK Enzimológiai In-
tézetének igazgatója volt Friedrich Péter (1936-2013), akinek az
enzimek szupramolekuláris szerveződésével kapcsolatos kutatá-
sai váltottak ki jelentős nemzetközi visszhangot (http://mta.hu).
324
22. Orvostudomány
Ha Nobel-díjas tudóssal kezdtük a biokémikusok bemutatását,

akkor fejezzük is be egy másik Nobel-díjassal. Herskó Ferenc
(1937) Izraelben élő magyar születésű tudós, 1979-ben fedezte fel
„a halál csókjaként” titulált mechanizmust, amiért harmadma-
gával 2004-ben kémiai Nobel-díjat kapott. Kevésbé ismert, hogy
Herskó Ferenc édesapja, Herskó Mózes a maga területén szintén
maradandót alkotott: az általa írt számtankönyvből tanultak Iz-
rael-szerte az elemista diákok.
A kutatásait Szegeden kezdte (1978-1985), majd az USA-ban
folytatta a biológus végzettségű Karikó Katalin. A tudósas�-
szony a szintetikus mRNS alapú vakcinák kidolgozója (Drew
Weissmannal közösen). 2020-ban a kutatócsoportjával kifejlesz-
tett egy hatékony COVID-19 elleni védőoltást.
22.1.17. Ideg- és elmegyógyászat
Elsőként említsük meg az ideg- és elmegyógyászok közül

Schwartzer Ferencet (1818-1889), a hazai tudományos elme-
kórtan megalapítóját. Már 1848-tól foglalkoztatta egy hazai
elmegyógyintézet létrehozásának szükségessége, amellyel kap-
csolatban tervezeteket is készített. 1850-ben Vácon hozta létre
magán elmegyógyintézetét, amit 1852-ben Budára telepített
át. Az ő tervei alapján épült fel és kezdte meg a működést a
lipótmezei Országos Elmegyógyintézet 1868-ban (a későb-
bi OPNI) (Kapronczay K.). A hazai ideg- és elmegyógyásza-
ti kutatások legfőbb színhelye az orvosi egyetemek mellett a
lipótmezei és az angyalföldi elmegyógyintézet volt (Juhász P.-
Birtalan Gy. 1988). A legelső magyar ideggyógyászok egyike
Jendrassik Ernő (1858-1921), aki korának orvosaihoz hason-
lóan az orvostudomány más területein is dolgozott (belgyógyá-
szat). Jelentősek voltak az agykéreggel, az arcideggel, a hipnó-
zissal és a hisztériával kapcsolatos kutatásai. Schaffer Károly
(1864-1939) az idegkórszövettani kutatások és a neurontan
hazai úttörője volt. Hazánk talán legnevesebb idegsebésze volt
a Schaffer-tanítvány Sántha Kálmán (1903-1956), a debrece-
ni egyetem nagyhírű professzora. A „párt ökle” azonban rá is
lesújtott, és az ún. sztahanovista-ügy miatt elbocsátották, majd
Balassagyarmatra száműzték. Szállási Árpád orvostörténész
véleménye szerint (1998) „…ő volt a Rákosi-kor legnagyobb tu-
dományos vesztesége.” Sántha professzor a neuropatológia és az
örökletes idegbetegségek, illetve az idegsebészet területén szer-
zett kimagasló érdemeket. Schaffer Károly (világháló)
325
A debreceni orvosi egyetemen 1951-ben baloldali hallgatók feljelentették az akkor már aka-
démikus Sántha Kálmánt, mivel véleményük szerint egyik előadásán megemlítette, hogy
az elmebetegség egyik kiváltó oka lehet az állandó szorongásérzet, a lemaradástól való fé-
lelem, ami például a sztahanovistáknál is előfordulhat a hosszú távú fizikai és lelki kihívás
következtében. Természetesen a tudományos érvelés és a több évtizedes szakmai tapasztalat
sem tudta megvédeni az igaztalan vádaktól Sántha Kálmánt, így a nagyhírű professzort
Balassagyarmatra száműzték. A félreállításában döntő szerepe volt a szövőnőből egészség-
ügyi miniszterré avanzsált Ratkó Annának (1903-1981) is.
Lissák Kálmán (1908-1982) az idegélettani

kutatások terén alkotott maradandót, ennek a te-
rületnek iskolateremtő tudósa volt. A Lissák-iskola
egyik legnagyobb tudósa lett az agykutató Grastyán
Endre (1924-1988), aki főként idegfiziológiával
(idegélettan), élettannal és orvosi pszichológiával
foglalkozott. Az egyik legjelesebb úttörő neuroló-
gusunk volt a Schaffer-iskola növendéke, Miskolczy
Dezső (1894-1978). Tudományos pályája során a
hajdani Magyarország számos városában megfor-
dult tanszékvezetőként, így Szegeden, Kolozsváron,
Sántha Kálmán
Marosvásárhelyen és a fővárosban is. Miskolczy Dezső kuta-
tásai során elsősorban az agykutatás, a skrizofrénia, illetve az
idegrendszer ép- és kórszövettanát kutatta. A szegedi neuroló-
gia jeles képviselője Vécsei László (1954), főként a szélütés, a
sclerosis multiplex, a fejfájás és a Parkinson-kór témakörének
kutatója. A pécsi egyetem iskolateremtő tanára volt a Schaf-
fer-tanítvány Környey István (1901-1988), aki főként idegse-
bészettel, neuropatológiával és ideggyógyászattal foglalkozott.
Külföldön élte élete nagy részét a Harvard Egyetem hajdani
professzora, Kuffler Vilmos (Stephen W. Kuffler) (1913‒1980),
akit az idegtudományok nagy úttörőjének tekinthetünk. Ta-
nítványai közül hárman is Nobel-díjban részesültek (1981 /2
fő/, 2000 /1 fő/). Hargittai István szerint, ha egy esztendővel
tovább élt volna a tudós, akkor ma eggyel több Nobel-díjasunk
lenne (Hargittai I. 2019).
326
22. Orvostudomány
22.1.18. Az orvostudomány egyéb területei
Az orvostudománynak van számos olyan területe, amelyek

kevésbé ismertek, esetleg kisebb múlttal rendelkeznek, mint a
korábban említettek, azonban akadnak itt is szép számmal jeles
magyar medikusok. A gerontológia hazai megalapozója, a kí-
sérleti gerontológia elismert képviselője volt a hajdani debreceni
professzor, Verzár Frigyes (1886-1979). Verzár professzor már
1930-tól gyakorlatilag Svájcban élt, főként az izomösszehúzódás
élettanával és biokémiájával, illetve a mellékvese hormonjaival
foglalkozott. Ő alapította meg 1958-ban a világ első gerontoló-
giai intézetét (Kapronczay K.-Vizi E. Sz. 2002). Verzár Frigyes
dolgozta ki a FAO táplálkozási programját.
Az antropológia területéről Nemeskéri János (1914-1989)
említése válik szükségessé, aki „Megteremtette a nem- és élet-
kor-meghatározás komplex módszerét, kutatásai megalapozták
a paleoemográfiai rekonstrukció módszerét. Nehézhez fűződik a
székesfehérvári királysírok feltárása (1981). Élete végén részt vett
Nagy Imre és Maléter Pál csontvázának exhumálásában és azo-
nosításában.” (Kapronczay K. 2004) Nem volt orvos végzettsé-
gű, azonban antropológiai munkássága mindenképp említésre
méltó Kiszely Istvánnak (1932-2012). Neve leginkább a Mor-
vai Ferenc (1946) által támogatott barguzini Petőfi-expedíció
kapcsán vált ismertté.
A gyógypedagógia területén két honfitársunkról tegyünk
említést. Egyikük Pető András (1893-1967), aki az általa ki-
dolgozott konduktív mozgásterápiával beteg gyermekek ezreit
tette egészségessé. A Pető Intézet a világ szinte minden részéről
fogadja a beteg gyermekeket, illetve a tanulni vágyó oktatókat.
Másikuk Bárczi Gusztáv (1890-1964), aki „megszervezte az
iskolaorvosi szolgálaton belül a hallásvizsgálatot (…) halláskáro-
sodással, szellemi fogyatékosok rehabilitáló nevelési programjaival
foglalkozott.” (Kapronczay K. 2004)
A reumatológia területén a hazai orvosok közül Moll Ká-
roly (1889-1982) vált a leghíresebbé. Reumatológusként két,
korábban már ismert gyógymódot ötvözött a különféle gerinc-
betegségekre, ennek eredményeképp született meg a súlyfürdő.
A virológia elismert szaktekintélye Koch Sándor (1925-
2009), akinek az 1957-es hazai gyermekbénulási járvány le-
küzdésében óriási szerepe volt, ő volt ugyanis a védőoltás
327
előállításának magyarországi vezetője. (Egy év alatt 2350 gyer-

mek bénult meg! /www.semmelweis.hu/)
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy nemzetközi viszonylatban
is a legismertebb hematológusok közé tartozott Hollán Zsu-
zsa (1920-2008). A hematológia mellett az immunológia és a
vértranszfúziós kutatások terén is jelentős eredményeket ért el.
Hollán Zsuzsa a Nemzetközi Hematológiai Társaság elnöke
volt (1982-86), illetve az Orvosok a Nukleáris Háború Meg-
előzéséért Társaság (International Physicians for the Prevention
of Nuclear War) alelnöke. Utóbbi szervezetet – Hollán Zsu-
zsa alelnöksége idején – 1985-ben Nobel-békedíjjal jutalmaz-
ták. A „vér tudományának” kapcsán pedig említsünk meg egy
mérföldkőnek tekinthető magyar találmányt. Horváth István
(1938-2018) orvos-biológus szarvasmarhák véréből olyan mű-
vért alkotott, ami por alakban tárolható, használata előtt pedig
csupán desztillált vízzel kell csak felhígítani. A találmány jelen-
leg még nincs forgalomban.
A hazai sportorvostan egyik legnevesebb képviselője volt
Frenkl Róbert (1934-2010). Ismertségét részben a szélesebb
publikum számára íródott könyveinek köszönheti. Kutatásai
és oktató munkája során élettannal és sportélettannal foglal-
kozott.
A stresszkutatás világszerte egyik legismertebb kutatója
volt Selye János (1907-1982), akit sokáig Nobel-esélyesként
tartottak számon (többször is felterjesztették), sajnos azonban
nem jutalmazták. Emlékét többek között – nevének felvételével
– a komáromi kórház és az első önálló, magyar nyelvű felvidéki
egyetem őrzi (Selye János Egyetem /Univerzita J. Selyeho/).
A hazai onkológia legismertebb tudósa volt a szótáríró
Eckhardt Sándor fia, Eckhardt Sándor (1927-2016), aki több
mint két évtizeden keresztül volt az Országos Onkológiai In-
tézet főigazgatója. Kutatásai során többek között belgyógyá-
szati onkológiával illetve kemo- és immunterápiás módszerek
fejlesztésével foglalkozott. Eckhardt Sándor utódja Besznyák
István (1931) lett, ő főként a sebészeti onkológia területén ért
el kimagasló eredményeket. Svédországban élt Klein György
(1925-2016) és felesége, Klein Éva (1925), mindketten az on-
kológia nemzetközileg elismert tudósai. Klein György tudomá-
nyos elismertségét mutatja, hogy éveken keresztül elnöke volt a
Karolinska Nobel-választmányának.
328
22. Orvostudomány
Az orvostudomány igazi polihisztora volt Hőgyes Endre

(1847-1906). Foglalkozott gyógyszertannal, szemészettel, fü-
lészettel, állatorvoslással, azonban a legnagyobb eredményeit
a bakteriológia, a neurológia és a vesével kapcsolatos kutatá-
sai során érte el. Jelentős érdemeket szerzett Pasteur veszett-
ség elleni oltásának a módosításával, illetve a füllel kapcsolatos
kutatásaival. Utóbbi kapcsán meg kell említeni, hogy kutatási
eredményeit Bárány Róbert Nobel-díja előtt három évtizeddel
abszolválta, sajnos azonban magyar nyelven. Hozzá kell azon-
ban tenni, hogy Bárány többször is hivatkozott rá a műveiben.
Nevét Hajdúszoboszlón középiskola viseli. Szintén a bakterio-
lógia jeles képviselője volt Detre László (1874-1939), akinek a
nevéhez az antigén szó megalkotása köthető.
Hőgyes Endre (világháló)
22.1.19. Külföldön ismertté vált orvosok
A fejezet végén pedig ismerjünk meg néhány olyan hazánk-

fiát, akik külföldön váltak ismertté, s ott lettek megbecsült tag-
jai a társadalomnak. Ők sok esetben egyetemi tanulmányaik
vagy tanulmányútjaik során váltak elismert orvosokká. Sokan
egy-egy fontosabb munkájuknak köszönhetően külföldi tudós
társaságok tiszteletbeli tagjai is lettek. Ebben a részben kapnak
helyet azok az orvosok is, akik az egyes orvosi területeknek oly-
annyira megbecsült szakemberei voltak, hogy nemzetközi szer-
vezetek és döntőbíróságok kérték fel őket vitás kérdések eldön-
tése érdekében.112 Nézzük meg, hogy kik is ezek a honfitársaink!
Bilkei Pap Lajos (1894-1976) („az első portugál reumakutató
intézet megalapítója”), Buzay Károly (1849-1899) („1850-1853
között Morozzi havasalföldi fejedelem orvosa” volt), Donáth
Gyula (1849-1944) („Az 1877-78. évi orosz-török háborúban
a török hadsereg törzsorvosa” volt), Flesch Péter (1915-1969)
(a nürnbergi nemzetközi bíróság orvosszakértője volt), Forfota
Erik (1903-1966) („1950-ben megszervezte Daccában a radio-
lógiai tanszéket, amelyet 1955-ig vezetett.”), Fuszek Rudolf
(1882-1941) (sokáig Libéria egyetlen orvosa volt, majd ő lett
az ország első kórházának megalapítója, később pedig az or-
szág egészségügyi minisztere), Goldberger József (1874-1929) Goldberger József (világháló)
112 A fejezetrészben szereplő idézetek Kapronczay Károly Magyar

orvoséletrajzi lexikon (2004) című könyvéből származnak.
329
(gyermekkorától az Egyesült Államokban élő epidemiológus

/a járványtan szakértője/ a pellagra /a B3 vitamin hiánya okozta
betegség/ gyógymódjának kidolgozója), Gruby Dávid (1810-
1898) (Párizsban élte le élete jó részét, ahol a mai kifejezéssel élve
sztárorvos volt. Betegei voltak többek között Frédéric Chopin,
Heinrich Heine, Liszt Ferenc, Alexander Dumas /Hugo és Du-
mas még a regényeikben is megörökítették Grubyt/.), György
Pál (1893-1976) (az USA Orvosszövetségének elnöki tisztét lát-
ta el; a B2-, a B6- és a H-vitamin felfedezője, illetve társfelfede-
zője), Herczeghy Mór (1815-1884) („1859-ben a Piemont olda-
lán harcoló magyar légió orvosa, majd Garibaldi vezérkarának
orvosa. (…) Leszerelése után a Savoyai királyi család orvosa.
(…) az egyiptomi török hadsereg fősebésze, majd az isztambu-
li Központi Katonakórház parancsnoka” volt.), Hutter Jakab
(1708-1768) („1734-től a havasalföldi román fejedelem udva-
ri és katonai főorvosa…” volt), Kepes Gyula (1847−1924) (a
Tegethoff vitorláshajó orvosként jelen volt a Ferenc József-föld
felfedezésekor /1873/), Kulcsár István (1901-1986) (A modern
Kepes Gyula (világháló) izraeli pszichiátria megteremtője; Adolf Eichmann háborús bű-
nös elmeállapotának vizsgálója volt, amivel nemzetközi hírne-
vet szerzett.), Lax Henrik (1894-1990) (1941-től az Egyesült
Államokban élt, s belgyógyászként olyan hírnévre tett szert,
hogy betegei között tudhatta többek között a Korda-családot,
Márai Sándort, Sztravinszkijt, Greta Garbót, Bartók Bélát és
Kennedy feleségét is.), Maróthy István (1799-1845) („1826-
ban az európaiaknak Isztambulban kórházat alapított, később
a perzsa sah udvari orvosa lett, egyben Afganisztán katonai
orvos-felügyelője.”), Matern György (1696-1773) (Altonában
„a dán király városi orvosa és a helyi kollégium igazgatója.”),
Mészáros Kálmán (1894-1971) (az abesszin hadsereg főorvo-
sa és Hailé Szelasszié orvosa volt), Molnár Ádám (1713-1780)
(„1751-1768-ban Bukarestben Conştantin Maurocorda román
fejedelem udvari orvosa, majd Havasalföld főorvosa.”), Orlay
Orlay János (világháló)
János (1770-1829) (cári udvari orvos volt), Orsós Ferenc (1879-
1962) (kórboncnokként és igazságügyi szakértőként részt vett
„A tehén teje a borjaknak a katyińi mészárlás tömegsírjainak feltárásában), Plesch János
való, az édesanya teje pe- (1878?-1957?) („A. Einstein közeli barátja és háziorvosa volt.”),
dig az újszülöttnek.” Rayger Károly (1641-1707) („I. Lipót császár udvari orvossá és
(György Pál) országos főorvossá nevezte ki.”), Róth Dániel (1801-1859) („…
1854-től a román fejedelem udvari orvosa, a fejedelmi hadsereg
330
22. Orvostudomány
főtörzsorvosa” volt), Sáska László (1890-1978) (Hailé Szelas�-

szié vejének az orvosa volt /„Abesszínia Albert Schweitzere”/),
Scheiber Sámuel (/?/1834-1906) („…a román orvostudomány
egyik megalapítója”), Scheitz László (1897-1963) (Belga-Kon-
gó első egészségügyi minisztere volt), Schneider Antal (1816?-
1897) (Bem apó barátja és orvosa volt, „A krími háborúban az
arab sereg vezérorvosa…”), Viola József (1770-1849) („1808-
1834-ben Sturdza román fejedelem udvari orvosa, Moldva
főorvosa, az összes moldvai katonai kórház felügyelője volt.”)
(Gergely A . 2000, Kapronczay K. 2004).
22.2. Állatorvostudomány
Az állatorvoslást évszázadokon keresztül nem tekintették

az orvostudomány részének, mivel csak a 19. század második
felétől ismerték fel a humán- és az állatgyógyászat kapcsolódá-
si pontjait. Az állatgyógyászat és az állategészségügy presztízse
és jelentősége csak akkor kezdett nőni, amikor az iparszerű
állattenyésztés mind inkább előtérbe került, és a szakszerű
állatorvosi ellátás gyakorlatilag már nélkülözhetetlenné vált
a mindennapok során. Az állatorvosképzés Magyarországon
1787-ben indult, amikor a pesti egyetem orvosi karán állat-
gyógyítók oktatását kezdték meg. 1851-ben Állatgyógyintézet
néven önállósult az intézet (ma: Állatorvostudományi Egye-
temen). Az intézmény első száz évében megtörtént a hazai ál-
latorvosi oktatás megalapozása és a magyar nyelvű tananyag
kidolgozása, a második száz esztendőben megszülettek az első,
átfogó állatorvosi tankönyvek (Marek József, Hutÿra Ferenc),
melyek a huszadik század első felében szerte a világon tan-
könyvként szolgáltak az állatorvostan hallgatóinak. A 19. szá-
zad végétől kezdve pedig a Marek-Aujeszky-Bartha triumvirá-
tus kutatási eredményei vitték előre az egyetemes állatorvoslást
(www.univet.hu).
Elsőként említsük meg Zlamál Vilmos (1803-1886) nevét,
aki a hazai állatorvoslás történetében csaknem mindenben „az
első” volt: országos főállatorvos (1838), a pesti orvosi karon az ál-
latorvostan tanára (1843-53), az állatorvosi intézet igazgatója, az
első állategészségügyi törvény kidolgozója stb. (Kapronczay K.).
A hazai állatorvos-tudomány nemcsak itthon, de külföldön is Zlamál Vilmos (világháló)
331
az egyik legismertebb személye Hutÿra Ferenc (1860-1934).

Hutÿra „…az Állatorvosi Főiskola tudományos megszervezője,
hírnevének megalapozója, (…) számottevő eredményeket ért el az
állatjárványok (elsősorban a sertéspestis), a betegségdiagnosztika és
terápia területén. Az állatorvosi gyakorlatban megalapozta a tudo-
mányos kórboncolást.” (Kollega T. I. 1996-2000) Hutÿra Ferenc
tanítványa és iskolájának legjelesebb képviselője Marek József
(1868-1952), akinek neve elsősorban a májmételykór ellenszeré-
nek, a Distol-nak a felfedezése kapcsán ismert (nemcsak Marek
Hutyra Ferenc Józsefnek, hanem a gyógyszert gyártó Chinoinnak is ez a szer
(Budapest, hozta meg a nemzetközi hírnevet). Marek 1897-től tanított az
Állatorvostudományi
Egyetem)
Állatorvosi Főiskolán, ahol hamarosan nemzetközi ismertséget
szerzett. Ebben nagy szerepe volt Hutÿra Ferencnek is, akivel
számos nagysikerű tankönyvet írtak. Állatorvosi belgyógyászat
című tankönyvükből Európa számos országában a leendő állat-
orvosok ezrei szerezték meg a nélkülözhetetlen ismereteket. Tu-
dományos munkásságát érzékelteti a komáromi emlékreliefjén
olvasható felirat: „A világ állatorvosainak tanítómestere.”
Marek József nemzetközi ismertségét és tiszteletét mutatja az

alábbi két rövid történet:
-Az első világháborút követően egy japán katonát, aki vég-

Marek József zettségét tekintve állatorvos volt, Alexandriából Londonba
(Budapest, vezényelték. Útját a magyar fővárosban csupán azért szakí-
Állatorvostudományi totta meg, hogy felkeresse Marek Józsefet. Amikor az Állat-
Egyetem)
orvosi Főiskolán hozzá akarták kísérni, akkor csupán annyit
mondott, hogy nem zavarni akarja, csupán látni szeretné.
-A második világháborúban, Budapest szovjet elfoglalásakor

az állatorvosi végzettséggel rendelkező szovjet katonák első
útja Marek Józsefhez vezetett, akit boldogan üdvözöltek, és
azt kérdezték tőle, hogy mivel hálálhatják meg neki azt, amit
tőle kaptak. A professzor ablaküveget kért, amit néhány óra
múlva bőséges élelemmel együtt meg is kapott.
(Kovács Ferenc alapján)
332
22. Orvostudomány
A nagyhírű trió harmadik tagja a neves mikrobiológus,

Aujeszky Aladár (1869-1933), aki az álveszettséget fedezte fel
(1902). Ez Aujeszky-féle kórként vagy Aujeszky-kórként is is-
mert. A betegség egy vírus okozta agyvelőgyulladás, amelynek
a tünetei a veszettségére hasonlítanak. Aujeszky Aladár vezette
be Magyarországon a kutyák veszettség elleni kötelező oltását.
A hazai állatorvosképzés megkerülhetetlen személyiségei
voltak Kotlán Sándor (1887-1967), akire a modern magyar
parazitológia tudomány alapjainak megteremtőjeként tekint-
hetünk, illetve Manninger Rezső (1890-1970). Manninger
Rezső főként járványtannal, állatorvosi mikrobiológiával és
immunológiával foglalkozott. Számos állati megbetegedést
Aujeszky Aladár
okozó vírus felfedezése, járványszerű megbetegedések kórokta- (Budapest,
nának meghatározása és immunanyagok felfedezése köthető a Állatorvostudományi
nevéhez (Taraba M.). Manninger Rezső tanítványa volt Bart- Egyetem)
ha Adorján (1923-1996). Virológusként a nevéhez köthető az
ún. Bartha-féle vírustörzs (Bartha-törzs) kifejlesztése (ami az
Aujeszky-kór elleni vakcina). A hazai bakteriológiai és immu-
nológiai kutatások megteremetőjeként tekinthetünk Preisz
Hugóra (1860-1940), aki az Állatorvosi Főiskola (korábban Ál-
latorvosi Akadémia), majd a Pázmány Péter Tudományegyetem
professzora volt.
Méltán tekinthető híresnek a farmakológus és orvostörténész
Magyary-Kossa Gyula (1865-1944), aki az Állatorvos-tudo-
mányi Kar Gyógyszertani és Méregtani Tanszékének első ve-
zetője volt. A meszesedés mikroszkópos kimutatásáról szóló
cikkét (1901) évtizedeken keresztül évente átlagosan mintegy
száz fő citálta, az elmúlt időszakban viszont évi közel kétezer. Magyary-Kossa Gyula
Jelenleg ez a cikke már 30 000(!) hivatkozást kapott. (világháló)
333
23. Politikusok, k atonák
és államférfiak
Hazánk történelme során volt számos olyan politikai és ka-

tonai vezető, egyszerű honvéd és névtelen hős, akik valamilyen
jelentős tettet vittek véghez, vagy nem egyszer az életüket adták
a hazáért. Természetesen lehetetlen mindegyiküket megemlí-
teni, sőt, még az is reménytelen vállalkozásnak tűnik a könyv
terjedelmi korlátait figyelembe véve, hogy közülük is kiemel-
jük a legnagyobbakat. Államférfijaink, politikusaink és ural-
kodóink esetében ráadásul sok esetben még a megítélésük sem
egyértelmű, ezért a lektoraim tanácsára hallgatva, inkább azon
magyarokat gyűjtöttem egy csokorba, akik külföldön váltak is-
mertté, ott futottak be fényes politikai vagy katonai karriert.
Az ő megítélésük többnyire egyértelmű, elismertségükhöz nem
férhet semmi kétség.
23.1. Katonák
Számos olyan hazánkfia van, akik zsoldosként vagy „csak”

egyszerűen meggyőződésből, katonaként szolgáltak külföl-
dön. Sokak legfőbb kincsüket, még az életüket is áldozták más
nemzet függetlenségéért. Álljon itt néhányuk neve, akik bá-
torságukkal dicsőséget szereztek nemzetünknek. Az amerikai
függetlenségi háborúban harcolt Kováts Mihály (1724-1779),
akit minden amerikai katona ismer. Benne tisztelhetjük az
amerikai lovas hadsereg megalapítóját. Az amerikai polgárhá-
borúban (1861-65) az északiak oldalán harcolt Zágonyi Ká-
roly (1822/?/-1867/?/). Neki köszönhetően nyertek az északiak
a sorsdöntő springfieldi ütközetben, ahol Zágonyi kétszáz em-
berével futamította meg a déliek kétezer katonáját. Zágonyi az
Egyesült Államokban a „springfieldi hős” néven vált ismertté.
Zágonyi Károly (világháló)
334
23. Politikusok, katonák és államférfiak
G. H. Boker: Zágonyi (1861. október 25.)
Vakmerő testőrkapitány, Az út, és – istenek! – be fényes

Hadd zengjen rólad ének,… Rohamba mentek véled!
De itt egy hurrá néked! Nem volt testőr, ki nem merész,
Hallom sarkantyúd és kantárad, Ki állna vagy megfutna,
Térdedet verő kardod, Véres sarkantyú, biztos kéz, –
Eremben a vér frissen árad, Csak rohannak az útra,
Ahogyan száz huszárod Hol csákód tolla röpdös és
Szemem láttára szúr és vág Sérült, haldokló elenyész.
Ezer vad ellenségen át De mennek mind utánad!
Repülve, s Te az élen! Így hát, testőrkapitányom,
Puskatűz, pisztolyok ropognak, Hadd ürítsem Rád kelyhem,
– Csak Neked adott díszlövések – Tábornoki csillagod lássam
Hullnak, tapodnak, lőnek, vágnak, Válladon, hősöm, melyben
Kardok előtt nyílnak a rések; Ott ragyogjon jókedvünk is, ha
Újabb csapások, és már széles Csapatod élén mégy rohamra,
A halálba vagy győzni.114
Szintén az amerikai polgárháborúban harcolt

Asbóth Sándor (1811-1868). Asbóth az északiak
tábornoka volt, és ugyancsak a polgárháború egyik
hőseként tekintenek rá mind a mai napig.114
A napóleoni háborúkban öregbítette a magya-
rok hírét Alvinczi József (1735-1810) (a napóleoni
háborúk egyik kiemelkedő katonája, császári tá-
bornok, aki a parancsnoka volt a belga forradal-
mat leverő császári csapatoknak) és Mecséry Dá-
niel (1759-1823) („a legkeményebb fejű magyar”). Emléktábla Asbóth Sándor
Mecséry a napóleoni háborúkban vitézkedett, állítólag az szülőházán
aschenaui csatában (1805) szerzett sérülései következtében a (Keszthely, Kastély u. 5. szám)
fején és a testén tizennégy mély seb tátongott, amikor lebu-
kott a lováról; néhány hónap múlva azonban felgyógyult be-
lőle. Halála után megvizsgálták a koponyáját, és két sérülése
állítólag az agyvelejéig hatolt. Kmety György (1813-1865)
113 Szabó B. 2011

114 Asbóth Sándor terveit is felhasználták a New York-i Central Park
tervezésénél, továbbá ő volt 1866-tól az USA argentínai és uruguayi
nagykövete. Asbóth használta New Yorkban először járdaburkolásra a
bitumenaszfaltot (Kenyeres Á. 1994).
335
honvédtábornok a török hadseregben tábornoki rendfokozat-

ban szolgált – ott azonban már Iszmail pasa néven –, és je-
lentős hadi sikereket ért el, többek között a krími háborúban.
Türr István (1825-1908) tábornokra úgy tekintenek mind a
mai napig az olaszok, mint az olasz szabadságharc hősére, akit
Garibaldi Nápoly és a tartomány katonai parancsnokává neve-
zett ki.
Argentínában Czetz János ezredesre (Juan Fernando Czetz)
(1822-1904) tekintenek hálával, mivel ő volt az argentin Kato-
nai Akadémia (Colegio Militar) megalapítója.
A spanyol polgárháborúban (1936-1939) mintegy 1200 ma-
gyar katona szolgált. A harcokban részt vevő önkéntesek kö-
zött jelentős számban voltak magyar kommunisták is (pl. Gerő
Ernő, Mező Imre, Münnich Ferenc, Rajk László, Zalka Máté),
akik közül egyesek kegyetlenkedéseikkel már spanyolországi
Türr István síremléke
(Budapest, Fiumei úti sírkert) tartózkodásuk idején hírhedté váltak (lásd: Gerő Ernő - „a bar-
celonai mészáros”). A polgárháború egyik legismertebb magyar
áldozata Zalka Máté (1896-1937) (Lukács Pál néven harcolt),
aki tábornokként szolgált a háborúban.115 Számos magyar érke-
„A hadsereget semmi sem zett Finnországba a szovjetek elleni Téli háborúba (1939-1940)
bátorítja olly hatéko- is. Az önkéntesek toborzását a kormány irányította, bár ez az
nyan, minta Vezér sze- akkori politikai viszonyok között nyilvánosságot nem kapha-
mélyes megjelente, kivált, tott. A felhívásra több mint húszezer férfi jelentkezett, s mint-
ha ezt saját anyai nyelven egy négyszáz fő el is indult végül Finnországba. A Teleki-kor-
meg tudja szólítani.” mány egy millió pengővel támogatta a szovjetek elleni háborút.
(Czetz János)
Ami kevésbé közismert, hogy Szent-Györgyi Albert, a Nobel-
díjáért kapott nem kevés összeget a finnek
javára ajánlotta fel. A magyar katonák harci
cselekményekben már nem vehettek részt,
mivel a szovjetek és finnek aláírták a hábo-
rút lezáró békét. Két magyar vadászrepü-
lőgép-pilóta viszont szolgált a háborúban,
Békássy Vilmos (?-1940) és Pirity Mátyás
(1911-2003). Előbbi hősi halált halt, gépe
a Balti-tengerbe vagy a Botteni-öbölbe
zuhant. Békássy a spanyol polgárháború-
ban is harcolt Franco tábornok oldalán.
Wass Huba édesapja, Wass
Albert debreceni szobrának 115 Kevesek előtt ismert, hogy Petőfi Sándornak a Falu végén kurta kocsma
avatásán. Bal oldal: Bölcskei című költeményében szereplő „kurta kocsma”, Zalka Máté édesapjá-
Gusztáv református püspök. nak a tunyogmatolcsi kocsmája volt.
336
Kevesek előtt ismert, hogy Wass Albert író fia, Wass

Huba (Huba Wass de Czege) (1941), amerikai kato-
naként mint a NATO tábornoka, az Európai Szövet-
séges Erők főparancsnoka volt. Szintén felmagasztal-
ta a gondviselés kegye a budapesti születésű Mattay
András Ivánt (1941-2004), aki vezérkari ezredes volt
az ausztrál hadseregben.
A magyar könnyűlovasság legendás katonái vol-
tak a huszárok.116 Közülük többen, túlzás nélkül ál-
líthatjuk, hogy Európa-szerte híresek voltak. Huszár-
jaink közül említsük meg elsőként Bercsényi László
Ignác (Ladislas Ignace de Bercheny) (1689-1778)
nevét. Bercsényi a francia huszárezred megszervezője
(1720) volt és Franciaország marsalljává is kinevezték.
Szintén legendás huszártábornok volt Hadik András
(1710-1790), aki 1757-ben még Berlin városát is meg-
sarcolta. A „legvitézebb huszár” néven illeti az utókor Simonyi Simonyi József
(Oravecz András festménye)
Józsefet (1771-1832) (Simonyi óbester), aki számtalan hadi si-
kert ért el a franciák elleni háborúban.
A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia

(ma: Nemzeti Közszolgálati Egyetem)
116 A huszár szó könnyűlovas katonát jelent, amit először egy 1403-ban
kelt okmány említ. A huszárok hazánkban a könnyűlovas harcmodort
képviselték, melyet a későbbiekben számos országban meghonosítot-
tak. A magyar huszárok mintájára több országban állítottak fel olyan
hadtesteket, amelyekben rendszerint szép számmal voltak magyar
tisztek és közkatonák is (pl. Lengyelország, Oroszország, Franciaor-
szág, Bajorország, Poroszország). A huszár szó ma számos nyelvben
megtalálható, például: hussar (angol), husarz (lengyel), Husar (né-
met), hussard, housard, houssard (francia), hussardo (portugál), husar
(svéd), ussaro (olasz).
337
„Hadik András generális 1757. október 15-én, Mária Terézia neve napján, háromezer hu-
szárjával hirtelen meglepte Berlin városát, és 300 000 (némelyek szerint csak 30 000) tallér
sarcot vetett ki rá. Ezt a pénzt azután szétosztotta katonái között. A várost magát megkímélte,
csapatát erős fegyelem alatt tartotta, és nem vitt el egyebet, csak hat porosz zászlót és két tucat,
a város címerével díszített női kesztyűt, melyet aztán a királynőnek ajándékozott, hogy „lovag
bajnok módra kedveskedjék”. Huszonnégy óra múlva elvonult Berlinből, hiába keresett a városi
tanács mindenféle ürügyet, hogy tartóztassa; mert ezalatt Móric dessaui fejedelem csak egynapi
járásra volt seregével. E „vitéz és önzetlen” tettéért a királynő Hadiknak 3000 darab aranyat
küldött, és 1758. március 7-én a Mária Terézia-rend nagykeresztesévé nevezte ki őt.” (Tóth
Béla: Mendemondák – Hadik András Berlinben /részlet/)
23.2. Politikusok és államférfiak
A magyar származású politikusok közül sokan külföldön

váltak ismertté, ott értek el fényes sikereket, s lettek választott
új hazájuk elismert és befolyásos személyei. Az Egyesült Ki-
rályságban Balogh Tamás (Lord Thomas Balogh) (1906-1981)
(Málta /1955-57/ és Jamaica /1961-62/ kormányzója, majd
egészségügyi miniszter volt /1974-75/), Franciaországban Ni-
colas Sarkozy (Nicolas Paul Stéphane Sarkozy de Nagy-Bocsa)
(1955) (köztársasági elnök volt 2007 és 2012 között), Német-
országban pedig Joschka Fischer (Joseph Martin Fischer)
(1948) (1998 és 2005 között külügyminiszter volt, ősei svábok
voltak, akik évszázadokon keresztül Magyarországon éltek.)
volt az, aki európai országban ért el magas állami hivatalt.
Benyovszky Móric (1741-1786) szülőföldjéről menekülni
kényszerült, orosz fogságba esett, majd kalandos úton jutott el
a Föld negyedik legnagyobb szigetére, Madagaszkárra, ahol a
Benyovszky Móric (világháló) malgasok megválasztották királyuknak.117
„A népesség lévén a nemzeti erő egyedüli valódi alapja, szükséges, hogy annak szaporodását
a kormány még áldozatokkal is előmozdítsa és törvények által megvédelmezze. Ez sikerülni
fog, ha a kicsapongást szigorúan megbünteti és kiváltságokat és jutalmakat biztosít oly atyák és
anyák számára, akik mint házasságuk gyümölcseit, bizonyos számú gyermekeket mutatnak be.”
(Benyovszky Móric)
117 Benyovszky magát királynak nevezte, azonban a kormányzó kifejezés

jobban fedi az ő titulusát.
338
A kenguruk földjén két honfitársunk futott be fényes kar-

riert. Egyikük Greiner Miklós (Nick Greiner) (1947) (1988
és 1992 között Új-Dél-Wales állam miniszterelnöke volt), a
másikuk pedig Mensáros Andor (1921-1991). Mensáros 1974
és 1983 között számos miniszteri posztot töltött be, s ő volt az
első nem brit emigráns, aki Ausztráliában miniszteri posztot
viselt. Az újvidéki születésű Yosef (Joseph) Lapid (1931-2008)
Izrael igazságügy minisztere és miniszterelnök-helyettes volt.
Nem sorolható a klasszikus értelemben vett politikusokhoz
Herzl Tivadar (Theodor Herzl) (1860-1904), azonban a cio-
nista mozgalom elindításával jelentősen hozzájárult a későbbi
Izrael állam létrejöttéhez. Az Egyesült Államok kétségkívül
Joseph „Tommy” Lapid
legnagyobb karriert befutott magyar származású politikusa (világháló)
George Elmer Pataki (1945), aki 1995 és 2006 között New
York állam republikánus kormányzója volt. Hosszú éveken
keresztül republikánus elnökjelöltként „lebegtették” a nevét.
Több mint húsz évig volt kongresszusi képviselő Lantos Péter
Tamás (Tom Lantos) (1928-2008), aki – bár időnként megosz-
totta nézeteivel a közvéleményt – kétségkívül a legbefolyáso-
sabb amerikai képviselők egyike volt. Juan Carlos Wasmosy
(1938), bár nem szerepel az elemzettek között – mivel „csak”
nagyapja volt magyar –, azonban ő Dél-Amerika legnagyobb
karriert befutott magyar származású politikusa. Wasmosy neve
mára spanyolosan hangzik (eredetileg Vámosy volt), azonban e
név mögött egy, a magyarságára máig büszke, paraguayi ember
rejtőzik, aki 1993 és 1998 között Paraguay köztársasági elnö- Herzl Tivadar (világháló)
ke volt. Ugyancsak nagyszülei révén magyar származású John
Kerry (1943), egykori demokrata elnökjelölt, akinek egyik
nagyanyja Lőwe Ida néven látta meg a napvilágot az Osztrák-
Magyar Monarchia állampolgáraként.
339
24. Sport és testkultúr a
a K árpát-medencében
A fejezet a honi sportélet elmúlt másfél száz évéről, a kez-

detektől egészen a 2016-os riói olimpiáig bezárólag ad rövid,
vázlatos áttekintést, felvillantva a legfontosabb és legemlékeze-
tesebb momentumokat. A vizsgált területek között ez a legke-
vésbé szubjektív, hisz a sport világában a milliméterek, a tized-
és a századmásodpercek objektív értékmérőként működnek. A
fejezet több mint háromszáz olimpiai aranyérmet nyert sporto-
lót, illetve közel százötven kimagasló eredményt elért sportolót,
edzőt, sportdiplomatát stb. mutat be, akik jelentősen hozzájá-
rultak a magyar és az egyetemes sport, valamint a testkultúra
fejlődéséhez és népszerűsítéséhez.
24.1. Az élsport kialakulásának gyökerei
A magyar társadalom és a gazdaság fejlődésének sajátosságai

következtében hazánkban megkésve jelentkezett az igény a test-
edzésre és a versenyszerű sportra. Ennek ellenére számos olyan
eredményt sikerült már a 19. század végén fel-
mutatni, ami világviszonylatban is figyelem-
re méltó. Az Angliából kiinduló testkultúra
(sport és testnevelés) Széchenyi István (1791-
1860) és Wesselényi Miklós (1796-1850) ré-
vén jutott el a Kárpát-medencébe, akik hos�-
szabb időt töltöttek a ködös Albionban. Az
ökölvívás például Wesselényi Miklós révén
jutott el hazánkba. Az „árvízi hajós” Angliá-
ban John Jackson (1769-1845) edzőtermében
maga is több edzésen vett részt. Hatásukra jött
A Szabadság téri létre számos olyan intézmény hazánkban, ahol már rendszere-
MAC emlékmű sen lehetett sportolni. A testedzés hivatalos keretek közötti gya-
(Budapest) korlására legelőször a Magyar Athletikai Club (MAC) keretein
340
24. Sport és testkultúra a Kárpát-medencében
belül volt lehetőség, amelyet 1875-ben Esterházy

Miksa (1837-1883) alapított. Ennek a jogutódja a
MAC Népstadion SE: ez a legrégebbi olyan egyesület
földrészünkön, amely összefogja a szabadtéri sporto-
kat. A kontinens első nyilvános, szabadtéri atlétikai
versenyét is a MAC rendezte (1875. május 6-án), en-
nek emlékére a verseny színhelyén (a mai Szabadság
téren) egy emléktáblát avattak a jeles esemény 125.
évfordulója alkalmából. Tisztelegve a nagy esemény
előtt, minden év május 6-án a Magyar Sport Napját
ünnepeljük.
Sajnos gyakorlatilag az összes sporttörténelem-
mel (olimpiatörténettel) foglalkozó kiadvány el-
felejt megemlíteni egy olyan magyar vonatkozású
eseménysorozatot, amely nélkül nem teljes az újkori
olimpiákhoz vezető út: a délvidéki Palicson már 16
A Bagolyvár
évvel a couberteni olimpiák előtt fellobbant az olimpiai láng.
(Palics, Délvidék)
A szabadkai Vermes Lajos (1860-1945) 1880-tól kezdődő-
en rendezte meg az évről évre egyre nagyobb sikerű
sportrendezvényét, melyről a sporttörténelem ma
Palicsi Olimpia néven emlékezik meg. Az Euró-
pa-szerte híres fürdőváros volt tehát az a hely, ahol
legelőször, rendszeresen, több sportágban rendeztek
nemzetközi sportversenyt, melyet a német szakiro-
dalom előolimpiának nevez. Természetesen ezzel
összefüggésben számos „leg” kapcsolódik a palicsi
olimpiákhoz. A Vermes által építtetett Achileonban
rendezték a versenyeket, amely Európa harmadik
ilyen jellegű aszfaltozott körpályája volt, s itt építet-
ték az első olimpia falut is, amely a pálya közelében
lévő Bagolyvár nevű villa volt (Vermes-villa); több
forrás pedig Vermest tartja az első sportfotósnak. A
nevezetes eseményt főként nyáron rendezték, amely
sajnos az első világháború kitörése miatt abbama-
radt.118 Vermes Lajos
118 A hajdan messze földön híres Palicsi Olimpia parazsát először 1982-
ben, majd ezt követően 2000-ben fújták meg, ez mára „valóságos”
olimpiai lánggá változott. A jeles eseményt nyáron és télen is megren-
dezik, lángja egyre távolabb ellátszik, s több mint húsz ország sporto-
lói vettek már részt a viadalon.
341
A 19. század utolsó éveiben rendezték meg az első újkori

Hajós Alfréd nemcsak a
olimpiai játékot a görög fővárosban, Athénban (1896), ahon-
sport területén jeleske-
nan Hajós Alfréd („a magyar delfin”) (1878-1955) jóvoltából
dett, hanem építészként
két győzelemmel119 térhetett haza a magyar csapat.120
is maradandót alko-
A 19. század végén és a 20. század elején indult meg a ha-
tott. Számos nevezetes
zai sportklubok szerveződése, s a sportolni vágyók szerte az or-
épületet tervezett (pl.
szágban önálló egyesületekbe tömörültek (Kolozsvári Atlétikai
debreceni Arany Bika
Club /1883/, Zentai Atlétikai Club /1883/, Szabadkai Achil-
szálloda, a margitszi-
les SE /1885/, Újpesti Torna Egylet /ÚTE/ /1885/, Magyar
geti sportuszoda), sőt
Testgyakorlók Köre /MTK/ /1888/, Ferencvárosi Torna Club
még az olimpiai játékok
/FTC/ /1899/, Egyetértés Football Club /ma: DVSC/ /1902/,
művészeti versenyén
Kispesti Atlétikai Club /KAC, ma: Budapesti Honvéd Sport-
is indult. Az 1924-es
egyesület/ /1909/ stb.) A sportegyesületek alapítását követően
olimpián a Lauber De-
hamarosan megszerveződtek az első országos bajnokságok −
zsővel közösen készített
melyek aztán egyfajta szűrőként működtek az olimpiára utazók
stadiontervével ezüstér-
számára −, majd az egyes sportágak országos szövetségei is.
met szerzett, úgy, hogy
A hazai sport hőskorának egyik igazi, nemzetközileg is
az első díjat nem adták
elismert labdarúgó csillaga volt Schlosser Imre (1889-1959)
ki. Érmet csak Hajós
(„Slózi”), aki 318 élvonalbeli mérkőzésen 417 gólt rúgott, ami-
kapott, mivel Lauber
vel jelenleg is ő a világ hatodik legeredményesebb első osztályú
elfelejtette aláírni a pá-
góllövője.
lyatervet, így ő később
A Horthy-korszak kultúrpolitikájának egyik kiemelt terüle-
csak egy emlékérmet
te lett a sport, amely az iskolai testneveléstől az élsportig nagy
kapott.
hangsúlyt kapott, jóval nagyobbat, mint bármely környező
országban. Ennek egyik fontos lépése volt a Testnevelési Főis-
kola megalapítása (1925), s számos sportlétesítmény megépíté-
se (Műjégpálya, margitszigeti sportuszoda stb.). Ez az időszak
volt az, amikor a nyilvánvaló gazdasági nehézségek ellenére is
gyakorlatilag az ország minden településére eljutott szervezett
keretek között valamely sportág. A két világháború közötti idő-
szakban „kaptak erőre” azok a sportágak, amelyek egy része
jelenleg is a magyar sikersportágak közé sorolható (vívás, úszás,
birkózás, vízilabda), és már akkor is számos aranyéremmel
119 Hajós Alfréd még nem aranyérmet kapott, hanem ezüstöt, mivel
Athénban a győzteseket még nem aranyéremmel jutalmazták.
120 Hajós Alfrédon kívül az alábbi magyar színekben induló sportolók
értek el érmes helyezést az athéni olimpián: Dáni Sándor (ezüst, atlé-
tika), Szokoly Alajos (bronz, atlétika), Kellner Gyula (bronz, atlétika),
Tapavicza Momcsilló (bronz, tenisz) (Momcsilló szerb származású
volt, de tanulmányait magyar iskolákban végezte. Az olimpián 3 ver-
Schlosser Imre (világháló) senyszámban indult, legjobb eredményét teniszben érte el /Herzog T.
2013/).
342
gyarapították hazánk „aranytartalékát.” Ekkor tűntek fel olyan

legendás sportolók, mint Kabos Endre (1906-1944), Keresztes
Lajos121 (1900-1978) vagy Elek Ilona122 (1907-1988). Részben
a fent említett sportágaknak köszönhetően a berlini olimpián
a magyar csapat szereplése minden várakozást felülmúlt, s tíz
aranyérmet szerzett.
A magyar vízilabdasport egyik legnagyobb egyénisége a kevesek által ismert Halassy Olivér
(1909-1946) volt. A legendás sportember nyolc éves korában elvétett egy olyan trükköt,
amit előtte számtalanszor megcsinált: nem sikerült felugrania a villamosra, lába a villamos
alá csúszott. A balesett miatt bal lábát a sípcsontjánál amputálni kellett. Kilenc éves korától
úszni és vízilabdázni kezdett, majd tehetsége egyenesen a válogatottig röpítette. Úszóként
számtalan országos bajnokságot és Európa-bajnokságot nyert, vízilabdázóként pedig két-
szeres olimpiai bajnok, háromszoros Európa-bajnok és szintén sokszoros magyar bajnok
lett. Az 1931-es párizsi EB-n másfél óra alatt a pólóválogatottal Európa-bajnokságot, és
1500 gyorson úszásban is aranyat nyert! Halassyt máig tisztázatlan körülmények között –
feltehetőleg szovjet katonák – lőtték agyon 1946-ban.
A korabeli olimpiai játékokon nemcsak a „test”, hanem a

„szellem” is megbirkózott egymással. Egyetlen művészeti ka-
tegóriában elért aranyérmünket Mező Ferenc (1885-1961)
szerezte az amszterdami olimpián, Az olimpiai játékok története
című munkájával. Érdekességképpen megemlítendő, hogy az
eredményhirdetéskor Mező nem volt az olimpia helyszínén, rá-
dión keresztül értesült csak az olimpiai győzelméről (Ághassi A.
2020).
A jóisten kegyelméből egy rendkívül különleges rekord is köthető a magyarokhoz. Minden
idők legidősebb olimpiai bajnoka volt éveken keresztül Tarics Sándor (1913-2016), aki 2011
és 2016 között viselhette e címet. Az egykori sportember azonban építészként is a legjobbak
közé tartozott. Ő volt az, aki kidolgozta a földrengésbiztos építési technológiát. Módszerét
háromezer épületnél használták fel.
1927 óta rendeznek sakkolimpiát, ahol a magyar sportolók

kimagasló eredményeket érnek el. Az első kettőt rögtön meg is
121 A parajdi születésű Keresztes Lajosról csak kevesen tudják, hogy elő-
ször őt kérték fel Tarzan szerepére, azonban ő erre nemet mondott.
122 Elek Ilona volt az első magyar női olimpiai bajnok. A Zeneművésze-
ti Főiskolán végzett, s bár a sportolói pályafutását követően nem ze-
nészként dolgozott, nem szakadt el a tanult hivatásától. Ő szerezte
Halmágyi Sándorral közösen Szécsi Pál Nem tudja a jobb kéz című
dalát, melyet az énekes 1971-ben a Táncdalfesztiválon is előadott.
343
nyertük. Az 1927-es csapat tagjai Maróczy Géza

(1870-1951), Havasi Kornél (1892-1945), Vajda
Árpád (1896-1967), Nagy Géza (1892-1953) és
Steiner Endre (1901-1944), az 1928-as csapat tag-
jai pedig Havasi Kornél, Vajda Árpád, Nagy Géza
és Steiner Endre voltak. Az 1936-os III. nem hiva-
talos sakkolimpián a győztes magyar csapat tagja
volt többek között Barcza Gedeon (1911-1986),
aki a második világháború utáni sakkélet kiemel-
kedő egyénisége volt.
Még a sportszeretők előtt is kevéssé ismert az
Barcza Gedeon síremléke a tény, hogy a két világháború között a magyar asztalitenisz
(Budapest, Fiumei úti sírkert) sport nemcsak, hogy a világ élvonalába tartozott, hanem gya-
korlatilag verhetetlen volt. Említsünk meg néhány nevet, akik
legalább öt világbajnoki aranyérmet nyertek: Mednyánszky
Mária (1901-1978) (A világbajnokságokon összesen 28 darab
érmet szerzett, 18 alkalommal pedig ő hallgathatta a magyar
Himnuszt. Eredményével mind a mai napig ő a legeredménye-
sebb asztaliteniszező nő a világon.), Sipos Anna (1908-1988)
(tizenegyszeres világbajnok), Szabados Miklós (1912-1962) (ti-
zenötszörös világbajnok), Bellák László (1911-2006) (hétsze-
res világbajnok), Kelen István (1912-2003) (hétszeres világbaj-
nok), Mechlovits Zoltán (1891-1951) (hatszoros világbajnok).
A Barna Viktorról elnevezett Külön említést érdemel Barna Viktor (Braun Győző) (1911-
„Barna labda” 1972) neve. Barna huszonkétszer állhatott világbajnokságon a
dobogó legfelső fokára. Ő a hazai asztalitenisz sport vitathatat-
lanul legnagyobb egyénisége (s természetesen a világ valaha élt
legeredményesebb játékosa), aki, miután elhagyta Magyaror-
szágot, Angliában telepedett le.
A technikai sportokban és rekordokban a magyarok kevésbé
értek el olyan szép eredményeket, mint a sportélet más terüle-
tein. Két világraszóló eredményt azonban feltétlenül érdemes
kiemelni. Szisz Ferenc (1873-1944) a Renault-cég konstruk-
tőreként, 1906-ban az első Grand Prix országúti futamának
győztese lett.
A másik világraszóló magyar diadal 1931-ben volt. Két bá-
tor magyar pilóta, hogy felhívja a világ figyelmét az igazságta-
lan trianoni diktátumra, elhatározta, hogy átrepüli az Atlanti-
óceánt. A két pilóta Endresz György (1893-1932) és Magyar
Endresz György Sándor (1898-1981) volt, akik Justice for Hungary (Igazságot
és Magyar Sándor (világháló)
344
Magyarországnak!) elnevezésű re-

pülőgépükkel Új-Fundlandtól Bics-
kéig repültek.
Sokaknak még mindig elevenen
él az emlékezetében az 1954-es ber-
ni döntő elvesztése. Az azonban már
kevésbé köztudott, hogy ezt megelő-
zően, 1938. június 19-én, Párizsban,
szintén a labdarúgó világbajnokság
döntőjében játszott a magyar csapat.
Az esélyes, jobb játékot mutató olasz
csapat 4:2-re (3:1) nyert 75 000
néző előtt Dietz Károly (1885-1969)
Szisz Ferenc
csapata ellen. A döntőben játszó Dietz-legénység tagjai Szabó
(Mogyoród, Hungaroring)
Antal („Bohóc”) (1910-1972), Polgár Gyula („Drumi”) (1910-
1992), Bíró Sándor (1911-1988), Szalay Antal (1912-1960),
Szűcs György (1912-1991), Lázár Gyula („Tanár úr”) (1911-
1983), Sas Ferenc (1915-1988), Zsengellér Gyula („Ábel”)
(1915-1999), Sárosi György („Sárosi doktor”) (1912-1993),
Vincze Jenő („Guriga”) (1908-1988) és Titkos Pál (1908-1988)
voltak. A válogatott keretben szerepelt még Korányi Lajos
(1907-1981), Turay József („Suttyó”, „Császár”) (1905-1963),
Toldi Géza (1909-1985), Kohut Vilmos („le canon Hongrois”
/a magyar ágyú/) (1906-1986), Háda József (1911-1994), Ba-
logh István („Bonzó”) (1912-1992) és Bíró Mihály („Dani”)
(1914-?) (nem játszott a világbajnokságon).
24.2. A magyar élsport Londontól Moszkváig
A II. világháborút követően az élsport a korábbiaknál jó-

val nagyobb figyelmet kapott, s a propaganda egyik kiemelt
területe lett („élsport ipar”). Ennek egyik első lépése volt, hogy
gyakorlatilag az összes nagy múltú, patinás hangzású sportklu-
bot átnevezték,123 a sportolókat pedig a pártvezetők kényük-
kedvük szerint „igazolták” egyik csapatból a másikba. A célok
123 Magyar Testgyakorlók Köre → Budapesti Textiles Sport Egyesület, Bu-

dapesti Bástya Sport Egyesület, Budapesti Vörös Lobogó Sport Egyesület;
Ferencvárosi Torna Club → ÉDOSZ SE, Kinizsi; Újpesti Torna Egylet →
Dózsa SE; Kispesti Atlétikai Club → Budapesti Honvéd Sport Egyesület;
Debreceni Vasutas Sport Egyesület →Debreceni Lokomotív stb.
345
megvalósításának érdekében az ország erejét meghaladó mó-

„Sírni csak a győztesnek
szabad!” don fejlesztették az élsportot. Ennek egyik lépcsője volt, hogy
(Székely Éva) az ország számos pontján edzőtáborokat hoztak létre, közöttük
a legismertebbet, a jelenleg is működő tatai edzőtábort (Tóvá-
ros).124 Tették ezt akkor, amikor az ország gyakorlatilag még
romokban hevert, és hosszú éveken keresztül fizetnie kellett a
vesztesekre kiszabott több százmillió dolláros jóvátételi köte-
lezettséget. Tudatosan próbáltak olyan környezetet teremteni
az élsportolók (hivatalosan amatőr sportolók) számára, ami
gyökeresen különbözött a való világtól. A jegyrendszer idején
meghatározott fejadagok, és az állandó nélkülözések időszaká-
ban óriási ösztönző erőt jelentett a relatíve nyugodt és bizton-
ságos felkészülés lehetősége. Egy fiatal számára, a pártkarriert
nem számítva, gyakorlatilag az egyetlen kiugrási lehetőséget
az élsport jelentette. Segítségével megnyílt a vasfüggöny és a
felsőoktatási intézmények kapuja, a határellenőrzések során el-
nézőbbek voltak a hatóság tagjai, gyorsabban lehetett lakáshoz
jutni, kalóriapénzt folyósítottak stb. Ennek részbeni eredménye
az 1948-as londoni olimpián megszerzett tíz arany, illetve az
’52-es helsinki olimpián megszerzett tizenhat (!) aranyérem.
A kiemelkedő nemzetközi eredményekben a párt vezetői egyér-
telműen a rendszer felsőbbrendűségét látták igazolni.
Erre az időszakra esett az Aranycsapat tündöklése, amely
a berni döntőt (1954. július 4.) leszámítva gyakorlatilag éveken
keresztül verhetetlennek bizonyult. Az Aranycsapat nevéhez
kötődik a magyar labdarúgás talán legnagyobb eredménye, „az
évszázad mérkőzésének” nevezett londoni 6:3, amikor is 1881
óta először, hazai pályán a Wembley-stadionban legyőzték az
angol válogatottat (1953. november 25.).
A Sebes Gusztáv által kijelölt kezdő csapatot Grosics,125
Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai II,
Kocsis, Hidegkuti, Puskás és Czibor alkotta. Az Aranycsapat
legmeghatározóbb játékosa Puskás Ferenc (Öcsi) (1927-2006)
volt, akiről túlzás nélkül állíthatjuk, hogy mind a mai napig
a legismertebb magyar. S ne felejtkezzünk el az Aranycsapat
Puskás Ferenc
(Budapest, KÖKI terminál) 124 Azért a tatai Tóvárosra esett a választás, mivel a településrész éghajlati
értékei nagyon hasonlítanak a londonira.
125 A 78. percben Grosics Gyulát Gellér Sándorra cserélték.
346
„tizenkettedik játékosáról”, Szepesi Györgyről (1922-2018)

sem, akinek egyedi, sajátos hangvételű közvetítési stílusa nélkül
elképzelhetetlenek voltak a mérkőzések.
Iskolapéldaként tekinthetünk a kétszeres olimpiai bajnok

sportlövő, Takács Károly (1910-1976) sport iránt elhivatott-
ságára és akaraterejére. A neves sportember 1938-ban egy
balesetben elveszette a jobb kézfejét, azonban megtanult bal
kézzel írni és lőni. Nem is akárhogy, hisz Londonban és Hel-
sinkiben is ő állhatott a dobogó legfelső fokára.
Buzánszky Jenő és a szerző

(Kenderes)
A 6:3 emlékét hirdető tűzfal

(Budapest, Rumbach Sebestyén u. 10. szám)
Az Aranycsapat előtti időszak egyik igazi világ-

klasszisa volt Deák Ferenc („Bamba”) (1922-1998),
aki az 1945/46-os idényben a Szentlőrinci AC színe-
iben 66 gólt rúgott, amely máig Európa-rekordnak
számít.
Szusza Ferenc („Mágus”) (1932-2006) pályájá-
nak zenitje szintén az Aranycsapat előtti időszakra
esett. Nevéhez köthető, hogy egy klub színeiben ő
rúgta a világon a legtöbb gólt (397). Kubala Lász-
ló (1927-2002) szintén nem volt részese az Aranycsapat sikeré- Deák Ferenc síremléke
nek, mivel 1949-ben elhagyta Magyarországot. Tudása alapján (Budapest, Farkasréti temető)
azonban a legnagyobb magyar játékosok közé lehet sorolni.
Tagja volt a magyar, a csehszlovák és a spanyol válogatott-
nak, utóbbi csapatnak tizenegy éven át edzője is volt. Életéről
347
Spanyolországban film készült, dalt írtak róla, 1999-ben a szur-

kolók a Barcelona legjobb játékosának választották, szobrot
emeltek neki, hogy csak néhány momentumot említsünk meg
abból, ami az utókor tiszteletét jelzi.
„A két család (a Puskás és a Kubala – a szerző) gyakran együtt

töltötte a karácsonyt és együtt köszöntötte az új évet is. Több-
ször itt, Barcelonában. Kettejük barátságáról először mégis
az jut eszembe, hogy jól megfáztam a futballpályán. Letették
a tizenhatosra a labdát, ötöt-ötöt rúgtak felváltva, a kapufát
Kubala László kellett eltalálni. A tét egy ebéd volt. Egyikük sem hibázott, a
(Barcelona, Spanyolország) párharc egy óra múlva sem dőlt el. Telt-múlt az idő, elég hideg
(Mátyás Viola felvétele)
volt. Felajánlottam, hogy megebédelhetünk mind a hárman az
összekuporgatott zsebpénzemből, csak hagyják már abba. De
folytatták. Még egy ilyen játékban sem tudott veszíteni egyikük
sem.” (ifj. Kubala László visszaemlékezése alapján Gyöngyösi
B. 2010)
Az Aranycsapat egyik „állandó” cseréje volt Sándor Károly

(„Csikar”) (1928-2014). Balszerencséjére nem lehetett részese a
nagy sikereknek, ennek ellenére rendkívüli képességű játékos
volt. Hetvenötszörös válogatott labdarúgó volt, mintegy két év-
tizeden keresztül pedig az MTK meghatározó játékosa.
Az Aranycsapat legendái mellett az ’50-es és ’60-as években
tündökölt Papp Laci („Görbe”) (1926-2003) (ökölvívásban
először ő állhatott az olimpiai dobogó legfelső fokára három
alkalommal), Gerevich Aladár (1910-1991) (A couberteni
olimpiák legeredményesebb vívója /7 aranyérem/, akinek még
50 éves korában is játszották a Himnuszt. Ő az egyetlen, aki
hat olimpián nyert aranyérmet.), Kárpáti Rudolf (1920-1999)
(hatszoros olimpia bajnok kardvívó) és Keleti Ágnes (1921)
(minden idők legeredményesebb magyar tornásza, öt olimpiai
aranyéremmel; jelenleg a világ legidősebb olimpiai bajnoka).
Papp László
A második világháborút követően több mint két évtizedig
(Budapest, Papp László
Sportaréna) megkerülhetetlen volt az asztaliteniszezők mezőnyében a tíz-
szeres világbajnok Farkas Gizella (1925-1996) és a kilencszeres
világbajnok Sidó Ferenc (1923-1998). A hazai atlétika nem-
zetközileg is elismert triumvirátusa volt az 1950-es és ‘60-as
években az Iharos Sándor (1930-1996) (1955-ben a világ leg-
jobb sportolójává választották, tizenkét világcsúcsot állított
348
fel),126 Rózsavölgyi István (1929-2012) (hét világcsúcsot ért el

pályafutása során, az egyetlen magyar futó atléta, aki olimpián
dobogóra állhatott) és Tábori László (1931) (világcsúcstartó,
olimpiai negyedik helyezett) alkotta trió, akik a legnagyobb te-
hetségei voltak a hazai futósportnak.
Az 1956-os melbourni olimpián az itthoni forradalmi ese-
mények ellenére ismét kitettek magukért a magyar sportolók, és
bebizonyították, hogy továbbra is a világ legjobb sportnemzetei
közé tartozunk. A nemzetek közötti rangsorban a negyedikek
lettünk kilenc arany-, tíz ezüst- és hét bronzérem megszerzé-
sével. Hatalmas veszteség érte a magyar sporttársadalmat, hisz
az olimpia befejeztével sportolóink közül rengetegen külföldön
maradtak, az olimpiai csapatból negyvennyolcan nem tértek
haza.
1957-ben hagyta el az országot az itthon alig ismert Benkő
Pál (1928). A sakknagymester több alkalommal Bobby Fischert
is legyőzte, s róla nevezték el a Benkő-cselt. Szintén az Egye-
sült Államokban lett világhírű Élő Árpád (1903-1992), aki a
sakkban használt pontozási eljárást, az ún. élőpont-rendszert
kidolgozta.
A ’60-as évektől kezdve csökkent a sportolókon
a felsővezetés nyomása. A tudományos felkészülés
mind nagyobb szerepet kapott az edzésmódszerek
megtervezése során. A római olimpián azonban
még éreztette a hatását az a sajnálatos tény, hogy
éremesélyes élsportolóink közül sokan külföldön
maradtak, ezt azonban már Tokióra kiheverte a
honi sporttársadalom. Az 1960-as római olimpián
ismerte meg a világ minden idők legeredményesebb
öttusázóját, Balczó Andrást (1938), aki háromszor
állhatott az olimpián a dobogó legfelső fokára. Az
1964-es olimpián szerezte első olimpiai aranyát a
magyar birkózósport legendája, az egyetlen kétsze-
A melbourne-i öttusa VB-n
res olimpiai bajnok birkózónk, Kozma István („Pici”) (1939-
világbajnoki címet nyert
1970), akit csak a halálos autóbalesete akadályozott meg abban, magyar csapat, Móna
hogy akár több aranyérmet akasszanak a nyakába. Ugyan- István, Balczó András és
csak Tokió hozta meg az igazi sikert a birkózó Polyák Imre Török Ferenc hazaérkezése
1966. november 15-én.
(FORTEPAN / Bojár Sándor)
126 Iharos Sándor mind a mai napig az egyetlen magyar sportoló, akit
a világ legjobb sportolójává választottak. 1955-ben 10 000 méterig
minden világcsúcsot megjavított!
349
(1932-2010) számára. Három olimpiai ezüstérem után ugyanis

itt állhatott a dobogó legfelső fokára. A ’60-as évek kiemelke-
dő vívója a négyszeres olimpiai bajnok Kulcsár Győző (1940-
2018) (1964, 1968 /2/, 1972).
Az ’50-es és ’60-as években a világ élvonalához tartozott a
magyar labdarúgás. Furcsán hangzik a mai eredmények isme-
retében, de az olimpiák történetében a legsikeresebb a magyar
labdarúgó válogatott volt. 1952-ben, 1964-ben és 1968-ban
nyertünk aranyérmet. 1972-ben ezüstöt, 1960-ban pedig bron-
zot, így összesen három arany-, egy ezüst- és egy bronzérem a
mérleg. S azt se felejtsük el megemlíteni, hogy egy olimpián a
magyar Bene Ferenc (1944-2006) rúgta a legtöbb gólt, szám
szerint tizenkettőt (1964), illetve Novák Dezső (1939-2014)
mind a mai napig a legsikeresebb labdarúgó az olimpiák tör-
ténetében, mivel két aranyérmet és egy bronzérmet nyert. A
’60-as évek igazi csillaga volt a magyar labdarúgás egyik leg-
nagyobb tehetsége, a ferencvárosi színekben futballozó Albert
Flórián (1941-2011). A „Császár” „csak” olimpiai és Európa-
bajnoki bronzérmet nyert, azonban mindmáig ő az egyetlen
Aranylabdás labdarúgónk (1967). Albert, miután befejezte a
pályafutását, egy újabb legenda tűnt fel a Fradi pályán: Nyilasi
Tibor („Nyíl”) (1955). A hetvenszeres válogatott Nyilasit 1981-
ben Ezüstcipővel jutalmazták.127
A monteráli olimpia a korábbi olimpiák eredményeihez viszo-
nyítva meglehetősen gyengén sikerült, mindössze négy aranyér-
met szereztek a magyar sportolók. Montreálban lett világszerte
ismert Magyar Zoltán (1953), aki lólengésben két alkalommal
(1976, 1980) is aranyérmet nyert. Nevét elsősorban a róla elne-
vezett Magyar-vándor lólengő gyakorlat tette híressé.128 Élete
harmadik olimpiáján, 1976-ban világcsúccsal nyert a magyar
atlétika egyik legismertebb képviselője, Németh Miklós (1946).
Németh az aktív sportpályafutása után nemcsak edzőként ért el
127 Ezüstcipőt számos magyar labdarúgó kapott, így Dunai Antal (1967),
Magyar Zoltán (1976) Várady Béla (1977), Fekete László (1979) és Fazekas László (1980).
FORTEPAN / Urbán Tamás) Ezüstcipővel azt a labdarúgót jutalmazták, aki az európai bajnoksá-
gokban a második legtöbb gólt szerezte.
128 A gyakorlat kitalálója Magyar edzője, Vígh László (1941) volt. Vígh
nevéhez köthető továbbá a Sivadó Jánosról elnevezett Sivadó-vándor
kitalálása is (haránt vándor hátrafelé) (http://matsz.hu/).
350
szép eredményeket, hanem feltalálóként speciális, érdes felületű

gerelyeivel is nagy feltűnést keltett.129
A magyar sakksport számos kiemelkedő játékossal büsz-
kélkedhet, ennek ellenére egyéni világbajnok nincs a magyar
játékosok között.130 Az egyik legemblematikusabb sakkozónk
Portisch Lajos (1937), aki az 1978-as Buenos Aires-i olimpián
első táblása volt a bajnok magyar csapatnak. Az 1970-es és ’80-
as években a világ legjobb sakkozói között tartották számon,
azonban a világbajnoki cím megszerzése neki sem sikerült. Az
olimpiai bajnok csapat tagja volt még Ribli Zoltán (1951), Sax
Gyula (1951), Adorján András (1950), Csom István (1940-
2021) és Vadász László (1948-2005). A ’78-as olimpián a ma-
gyar női válogatott ezüstérmet szerzett.
A magyar asztalitenisz sport egyik legismertebb alakja a Portisch Lajos
négyszeres világbajnok, Jónyer István (1950). Ő alkalmaz-
ta először az általa kitalált ún. kiflipörgetést, amelyet sokáig
senki sem tudott lemásolni. A ’70-es és ’80-as évek másik két „Black is OK!”
világklasszisa Gergely Gábor (1953) és Klampár Tibor (1953), (A fekete is nyerő.)
akikkel Jónyer párosban és csapatban is világbajnokságot nyert. (Adorján András)
A hazai teniszsport nyolcvanas évekbeli csillaga volt
Taróczy Balázs (1954), aki párosban világbajnok (1982, 1983,
1986) és Wimbledoni bajnok (1985), továbbá egyesben Európa
bajnok (1981) is volt.
A ’80-as évek végének igazi klasszis labdarúgója, a Honvéd
ötszörös világválogatottja Détári Lajos (1963) („Döme”), aki
a hazai pályafutása után még számos nagynevű európai csa-
patban játszott. Détárit néhány évvel előzte meg, a legnagyobb
sikerét pedig 1986-ban érte el Bölöni László (1953). A maros-
vásárhelyi születésű fogorvos száznyolcszoros román válogatott
volt, 1986-ban pedig BEK-et nyert a Steaua Bucureşti csapatá-
val (edzője Jenei Imre volt). Taróczy Balázs (1978)
A moszkvai olimpiát követően (1980) a magyar sporto- (FORTEPAN / Szalay Béla)
lók nyolc éven keresztül nem indultak olimpiai játékokon. Az
1984-es Los Angeles-i olimpia a politikai megosztottság miatt
129 A ’80-as évek végén a Németh Miklós által kifejlesztett érdes felületű
gerelyekkel többen is megdöntötték az aktuális világrekordot, azon-
ban ezek használatát az IAAF betiltotta (http://www.nemethjavelins.
hu).
130 A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy bár magyar állampolgár
nem nyert egyéni világbajnokságot, az apai részről magyar származá-
sú Bobby Fischer (1943-2008) viszont igen.
351
csonka olimpia volt, az angyalok városában a szocialista tábor

országai közül csak néhányan álltak rajthoz. Magyarország is
„beállt a sorba”, és engedve a szovjet parancsnak, terrorveszélyre
hivatkozva nem vettünk részt az olimpián.
24.3. Szöultól napjainkig
Az 1980-as évek vége felé a jelentős társadalmi és gazda-

sági változások hatására gyökeres változások következtek be a
hazai sportéletben is. Az állami tulajdonú óriáscégek zömét a
privatizáció során eladták vagy bezárták, így az azok által tá-
mogatott sportegyesületek nehéz anyagi helyzetbe kerültek.
Ennek hatására minőségi és mennyiségi romlás következett be
a honi sportéletben. Jelentősen csökkent a tömegsportban és
a diáksportban résztvevők létszáma, holott addig mindkettő
az élsport bázisát adta. Az újdonsült támogatók (szponzorok)
a pénzüket kevés kivételtől eltekintve kizárólag a nagy nézett-
séget produkáló sikersportágakba fektetik, a forráshiányos
önkormányzatok pedig már nem tudtak (tudnak) fenntartani
több szakosztályt működtető sportegyesületeket. E szomorú
folyamat a 2008-as pekingi olimpián tetőzött, ahol a magyar
sportolók az 1924-es olimpia óta a legrosszabb eredményt pro-
dukálták, s mindössze három aranyérmet szereztek.
Az 1988 és 2000 közötti időszakban a magyar sport egyik
Darnyi Tamás (1984) legfényesebb csillagai az úszók voltak, akik „futószalagon” szál-
(FORTEPAN / lították az olimpiai és világbajnoki aranyérmeket. A ’88-as szö-
Urbán Tamás) uli olimpián Darnyi Tamás (1967) nyitotta a sort; két érmet
nyert. Ekkor tűnt fel Egerszegi Krisztina131 („Egér”, „Krisztina
királynő”) (1974), aki 1988-ban minden idők legfiatalabb olim-
piai bajnoka volt. Négy évvel később a tizenegy aranyéremből
ötöt nyertek úszóink (Egerszegi Krisztina 3, Darnyi Tamás 2).
Az újkori olimpiák százéves centenáriumán, Atlantából pedig
három aranyéremmel tértek haza a magyar úszók (a megszer-
zett 7 éremből). A kétezres évek első dekádjának úszócsillaga
Hosszú Katinka (1989), aki háromszoros olimpiai- (2016), ki-
lencszeres világ- és tizennégyszeres Európa-bajnok.
Egerszegi Krisztina (1990)

(FORTEPAN /
131 Egerszegi az egyetlen úszónő, aki öt egyéni olimpiai aranyéremmel
Urbán Tamás) büszkélkedhet.
352
A kajak-kenu sportág szintén ontotta az aranyakat, 1988 és

2016 között összesen húsz aranyérmet szereztünk. A 2000-es
olimpián a nyolc aranyéremből négyet, a 2008-as olimpián pedig a
háromból kettőt a szakág versenyzői nyertek. A legeredményesebb
kajak-kenus éremhalmozóink Kőbán Rita (1965) (1992, 1996),
Kammerer Zoltán (1978) (2000 /2/, 2004), Janics Natasa (1982)
(2004 /2/, 2008), Kovács Katalin (1976)132 (2004, 2008, 2012) és
Kozák Danuta (1987) (2012 /2/, 2016 /3/, 2021 /1/).
A korábban több érmet hozó vívás az elmúlt időszakban
gyengébben teljesített, azonban így is az elmúlt nyolc olimpi-
án hét aranyérmet szereztek, a birkózók négyet, az öttusások
hármat, a tornászok pedig négyet. Az 1972-es olimpia óta az
ökölvívók mindössze egy aranyérmet szereztek (1972: Gedó
Gedó György (1972)
György). Az 1990-es évek második felének és a 2000-es évek (FORTEPAN /
elejének emblematikus figurája Kovács István („Kokó”) (1970), Szalay Zoltán)
aki amatőr pályafutását befejezve (1996-ban olimpia bajnok lett)
a hivatásosok táborába lépett, és sikert sikerre halmozva profi Eu-
rópa- és világbajnok lett (WBO).
Az elmúlt húsz évet vizsgálva, nemzetközi viszonylatban a
csapatsportágakban sajnos nem szerepeltünk jól. Az egyetlen
kivétel a vízilabda, csapatunk ugyanis három egymást követő
olimpián is győzni tudott (2000, 2004, 2008). Ekkora bravúrt
korábban csak az angol válogatott tudott elérni. Ezidáig mind-
össze az angol vízilabda-válogatottnak sikerült háromszor egy-
más utáni olimpián aranyérmet szerezni. Egyedül azonban mi
vagyunk kilencszeres olimpiai bajnokok, s említsük meg, hogy
emellett a magyar vízilabda-válogatott háromszoros világbajnok
és tizenháromszoros Európa-bajnok is. A világon tizenegy olyan
játékos van, akik háromszoros olimpiai bajnokok lettek vízilabdá-
ban, ebből három angol, nyolc pedig magyar (Kárpáti György
/1935-2020/, Gyarmati Dezső /1927-2013/ /1952, 1956, 1964/
Benedek Tibor /1972-2020/, Biros Péter /1976/, Kásás Tamás
/1976/, Kiss Gergely /1977/, Molnár Tamás /1975/, Szécsi Zol-
tán /1977/ /2000, 2004, 2008/). S ha a vízilabdánál tartunk,
ne feledkezzünk el minden idők legnagyobb játékosáról, akit
2007-ben a NOB nevezett így, Gyarmati Dezsőről (1927-2013).
Háromszor lett olimpiai bajnok, egyszer ezüst, egyszer pedig
bronzérmes. 1976-ban edzőként vezette győzelemre a magyar
csapatot, így a vízben és parton is ő lett a legjobb.
132 A sportolónő minden idők legeredményesebb női kajak-kenu verseny-

zője a megszerzett harmincegy aranyérmével.
353
A barcelonai olimpián szerezte meg az első ma-

gyar cselgáncs aranyérmet Kovács Antal (1972).
Sakkozóink továbbra is a világ élvonalába tar-
toznak. Ezt bizonyítja az 1988-as és az 1990-es
sakkolimpia, ahol a női csapat első helyen végzett.
A négytagú csapat háromnegyedét a Polgár-család
adta (Polgár Judit /1976/ /Polgár Judit minden
idők legeredményesebb női sakkozója/, Polgár
Zsuzsa /1969/, Polgár Zsófia /1974/), a maradék
egynegyedet pedig Mádl Ildikó (1969). Lékó Pé-
ter (1979) minden idők legfiatalabb nemzetközi
A Polgár lányok és az nagymestere volt, 2004-ben egy hajszál választotta csak el a
édesapjuk, Polgár László világbajnoki címtől (Lékó Péter–Vlagyimir Kramnyik: 7:7).
(1988) (FORTEPAN / Az 1990-es évek elejének nemzetközi teniszcsillaga az új-
Urbán Tamás)
vidéki születésű Szeles Mónika (1973), aki több alkalommal
is vezette a világranglistát. Pályafutása során három Roland
Garrost, négy Australian Opent és két US Opent nyert meg.
Szeles 2007-ben felvette a magyar állampolgárságot.133 Napja-
ink legjobb hazai teniszezője a párosban háromszoros világbaj-
nok Babos Tímea (1993).
Távol a Kárpát-medencétől ért el fényes sport-
sikereket Rozinszky Gyula (1940) Ausztráli-
ában élő taekwondo mester (Jidokwan 9 dan,
Kukkiwon 8 dan). A kontinensen először szerezte
meg a fekete övet (1967), több alkalommal pedig
az ausztrál válogatott edzője is volt. Az ameri-
kai futball ikonja Joe Namath (Németh József)
(1943) (mindkét szüleje magyar volt). Németh
már játékos korában legendává vált, és minden
idők legjobb quarterback-jévé választották.
A magyarok nemcsak átvitt értelemben jutot-
Rozinszky Gyula és a szerző tak fel az élet számos területén a „csúcsra”, hanem fizikai érte-
lemben is. Demján Zoltán (1955) felvidéki hegymászó volt az
első olyan magyar a Mount Everesten (1984-ben), aki oxigén-
palack nélkül ért fel a csúcsra. Erőss Zsolt (1968-2013) volt
az, aki magyar állampolgárként először hódította meg a 8848
méteres Csomolungmát. Az erdélyi születésű fiatalember 2002-
ben vitte véghez embert próbáló tettét. Ugyan Anita (1969)
2009-ben pedig a magyar nők közül elsőként hódította meg
bolygónk legmagasabb csúcsát.
133 A híres teniszezők között említsük meg továbbá az apai részről ma-
gyar származású Martina Hingis (1980) nevét, aki Kassán született.
Édesapja Hingis Károly.
354
24.4. Magyarok a téli olimpiákon
A téli olimpiákon ezidáig a magyar sportolók kevesebb si-

kert értek el, mint a nyári olimpiai játékokon. Ez azonban nem
jelenti azt, hogy magyar vagy magyar származású sportoló nem
állt még fel a dobogó legfelső fokára. Már az első, az 1924-
ben Chamonix-ban (Franciaország) megrendezett téli olimpi-
án aranyérmet nyert a magyar származású, osztrák színekben
induló korcsolyázó, Herma Szabó (1902-1986). Svájci színek-
ben nyert aranyat Franz Kapus (1909-1981), aki 1956-ban, a
négyes bobcsapat tagjaként állhatott a dobogó legfelső fokára.
A következő aranyérmet a gyorskorcsolyázó Hunyady Emese
(1966) nyerte Lillehammerben (Norvégia) (1994). Hunyady
Budapesten született, de 1985-ben Ausztriába költözött, így
innentől kezdve osztrák színekben versenyzett. Amerikai ál-
lampolgárként nyert két érmet is (2006, 2014) az alpesi síző
Ted Ligety (1984). Ugyancsak két érmet nyert (2010, 2014)
Shannon Szabados (1986), aki a kanadai jégkorong válogatott
kapusa volt.
A téli olimpiák során magyar szempontból 2018. febru-
ár 22-én tört meg a jég, ugyanis ekkor nyert először magyar
állampolgár olimpiai aranyérmet. A férfi 5000 méteres vál-
tó tagjai ‒ Burján Csaba (1994), Knoch Viktor (1989), Liu
Shaoang (1998), Liu Shaolin Sándor (1995) ‒ elsőként értek
célba a phjongcshangi olimpiai stadionban.
24.5. A hazai sportélet edzőlegendái

és a magyar sportdiplomácia
Nem születtek volna ilyen kiváló sporteredmények, ha a

sportolók mellett nem álltak volna ott azok az edzők, akik a
pálya széléről, a pást mellől és a medence partjáról éveken és
évtizedeken keresztül irányították sportolóink edzéseit. Legen-
dás edzők százait adta a magyar sporttársadalom, akik sokszor
külföldön is nagy sikereket értek el.
A magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya az 1938-
as világbajnokság idején Dietz Károly (1885-1969) volt. Dietz
élete legnagyobb sikerét és kudarcát élte meg Franciaországban,
355
mivel csapata „csak” második helyezést ért el. Az 1930-as

években sokak szerint az olasz labdarúgó bajnokság volt a
legerősebb a világon. Bizonyítja ezt, hogy 1934-ben és 1938-
ban is az olasz válogatott nyerte a világbajnokságot. Ebben
az időszakban dolgozott egy Weisz Árpád („Csili”) (1896-
1944) nevű magyar edző a taljánok földjén,134 akire mind
a mai napig úgy emlékeznek, mint az egyik legjobb edzőre.
Weisz nevéhez számos olasz bajnoki cím megszerzése köthető
(Ambrosiana Inter és Bologna), ő fedezte fel az egyik legte-
hetségesebb olasz játékost, Giuseppe Meazzát (1910-1979), ő
vezette be az olasz labdarúgásba az ún. WM-taktikát, s ő írta
Weisz Árpád (világháló) az első olasz labdarúgó taktikai szakkönyvet. De nem csak
Itáliában voltak magyar edzők, hanem Spanyolországban is.
Közülük is az egyik leghíresebb Hertzka Lipót (1904-1951).
Hertzka a Real Madrid edzője volt, és az edzősködése alatt
nyerte a királyi gárda az első bajnokságát az 1931/32-es idény-
ben. A portugál Benficával Hertzka három bajnoki aranyat
szerzett (https://emg2019.hu).
Az Aranycsapat legendás szövetségi kapitánya ‒ József At-
tila egykori osztálytársa ‒ Sebes Gusztáv (1906-1986) volt,
aki közel hetven mérkőzésen irányította a magyar labdarúgó
válogatottat. Vezetése alatt szerzett 1952-ben olimpia arany-
érmet csapatunk, verte meg 6:3-ra Angliát, s szerzett ezüstér-
met az 1954-es világbajnokságon. Baróti Lajos (1914-2005)
a Vasas edzője volt. Két alkalommal is megnyerte csapatával
a Közép-európai Kupát (1956, 1957), a válogatott szövetségi
kapitányaként pedig a tokiói olimpián aranyérmet szerzett a
csapat. Ő ült legtöbbször, összesen 117 alkalommal a váloga-
tott kispadján. Kissé elhalványult az elmúlt évtizedek alatt
Guttmann Béla (1900-1981) neve. Tizenkét ország huszonöt
csapatában ért el kimagasló eredményeket, többek között a
Benficával két BEK-győzelmet. Nevét általában akkor említik
meg mostanában, ha a Benfica valamilyen kupadöntőt játszik,
ugyanis a Guttmann-átok továbbra is rajta van a csapaton.
A hazai ökölvívás nemzetközi hírnevet Papp Laci révén
szerzett, aki sikereit saját kvalitásán túl edzőjének, Adler Zsig-
Guttmann Béla (világháló) mondnak (1901-1982) köszönheti. Adler évtizedeken keresztül
134 Weisz Árpádon kívül számos magyar labdarúgóedző dolgozott a kor
Olaszországában, többek között Viola József (1896-1949), Tóth-Potya
István (1891-1945), Erbstein Ernő (1898-1949) és Feldmann Gyula
(1890-1955).
356
edzőként és szövetségi kapitányként dolgozott az ökölvívó-vá-

logatott mellett.
Guttmann Béla, amikor a Benficával megnyerte a második BEK-döntőt is, akkor állítólag
jutalmat kért a klub elnökétől. Az elnök elutasította a magyar tréner kérését, mondván,
ez nem szerepel a szerződésében. Erre Guttmann dühbe gurult, s azt mondta dr. Antônio
Mundrunga klubelnöknek, hogy száz évig nem fog a csapat semmilyen kupát nyerni. Az
azóta Guttmann-átokként elhíresült rontás rajta van a csapaton, mivel azóta minden euró-
pai kupadöntőt elveszítettek.
A hazai kajak sport egyik ikonja, a szinte mindenki által csak

Kati néninek szólított Fábiánné Rozsnyói Katalin (1942), aki
számtalan olimpiai és világbajnoki érmet nyert sportolót készí-
tett fel a világversenyekre. A férfi kajak-kenu sport „Kati nénije”
hosszú éveken keresztül Parti János (1932-1999), majd Angyal
Zoltán (1953) voltak. Mindketten szintén számos olimpiai és
világbajnokot neveltek, éveken keresztül pedig a szövetségi ka-
pitányi tisztet is betöltötték.
Az 1988 és 2000 közötti olimpiákon az úszóink kezdetben
Adler Zsigmond és Papp Laci
Széchy Tamás (1931-2004), majd Kiss László (1940) mester- (1978) (FORTEPAN /
edzők segítségével „futószalagon” szállították az olimpiai és Szalay Zoltán)
világbajnoki aranyérmeket. Az Egyesült Államokban élő mis-
kolci születésű Urbanchek János (Jon Urbanchek) (1936) ta-
nítványai összesen nyolc olimpiai aranyérmet nyertek.
A modern hazai vízilabdasport megalapítója Komjádi
Béla (1892-1933). Néhány éves szövetségi kapitánysága alatt
három európa-bajnoki és egy olimpiai aranyérmet szerzett a
válogatottal. Munkásságával alapozta meg a magyar vízilab-
da sport későbbi sikereit. A második legsikeresebb vízilab-
da szövetségi kapitányunk Rajki Béla (1909-2000), akinek
irányításával 1952-ben és 1956-ban aranyérmet, 1972-ben
pedig ezüstérmet szerzett a magyar csapat. Az elmúlt közel
két évtized vízilabdasikereit Kemény Dénes (1954) szövet-
ségi kapitánysága alatt érte el a válogatott. Ő a legsikeresebb
magyar vízilabda szövetségi kapitány, kapitánysága alatt há-
rom olimpiai aranyat (2000, 2004, 2008), egy világbajnoki
aranyat (2003), két Európa-bajnoki aranyat (1997,1999) és
egy Világkupa győzelmet (1999) könyvelhetett el a csapat.
Török Ferenc (1935) 1977-1989 között volt a felnőtt
öttusa válogatott vezetőedzője, tanítványai a különféle
357
nemzetközi viadalokon hét arany-, tíz ezüst- és négy bronz-

érmet nyertek.
A hazai vívósport első igazi, iskolateremtő edzőlegendája
nem magyar, hanem talján földön született. Italio Santelli
(1866-1945) azonban a Kárpát-medencében lett híressé, itt
oktatta tanítványait három évtizeden keresztül. A második
világháború utáni időszak legnevesebb edzője volt Bay Béla
(1907-1999). Baynak óriási érdeme van abban, hogy a vívás je-
lenleg is hazánk legsikeresebb sportágai közé tartozik. Évtize-
deken keresztül edzőként, később sportvezetőként, majd pedig
a Testnevelési Főiskola tanáraként segítette a honi vívósportot.
Emlékét a róla elnevezett díj őrzi. Halálakor számos híradás
úgy emlékezett meg Zarándi Csaba (1928-2003) vívóedzőről,
mint az elmúlt évtizedek legsikeresebb edzőjéről. Tanítványai
összesen tizenkilenc olimpiai-, világ- és Európa-bajnoki arany-
érmet nyertek. Napjaink talán legsikeresebb vívóedzője Szőcs
Bay Béla (világháló) Bertalan (1934), akinek nagyságát jelzi, hogy még életében el-
nevezték róla az MTK vívócsarnokát.
A köznyelvi értelemben vett Erdélyben három olyan ma-
gyar szakember nevét kell feltétlenül megemlíteni, akik vi-
lágviszonylatban is figyelemre méltó eredményeket értek el.
Egyikük Csipler Sándor (1909-1999), akinek a partiumi
Szatmárnémetiben az általa létrehozott vívóiskolája számos vi-
lágbajnokot és olimpiai érmes sportolót adott a világnak. Az
aradi születésű Jenei Imre (1937) BEK- és Szuperkupa-győz-
tes labdarúgóedző, a magyar és a román válogatott szövetségi
kapitányi tisztét is betöltötte. Károlyi Béla (1942) a román és
az amerikai tornászválogatott edzője volt, tanítványai összesen
kilenc olimpiai aranyérmet nyertek.
Az utóbbi évek legnevesebb hazai sakkedzője Polgár László
(1946), aki három lányát (Zsuzsa, Zsófia és Judit) trenírozta,
s különleges, saját maga által kidolgozott edzésmódszerével a
világ legjobb sakkozói közé emelte mindhármójukat.
Sajnos kezd a feledés homályába merülni Mechlovits Zol-
tán (1891-1951) neve, holott a két világháború közötti idő-
szak egyik legsikeresebb asztalitenisz-edzője volt. Amellett,
hogy maga is hatszoros világbajnok volt, tanítványai több tu-
cat világbajnoki aranyérmet nyertek. Edzője volt Barna Vik-
tornak, Mednyánszky Máriának, Sipos Annának, Szabados
Miklósnak, hogy csak a legsikeresebb tanítványokat említsük.
358
Sportolóként kevésbé volt sikeres az újvidéki születésű Berczik

Zoltán (1937-2011), ő „mindössze” hatszoros Európa-bajnok és
huszonháromszoros magyar bajnok asztaliteniszező volt. Edző-
ként azonban a legjobbak közé emelte tanítványait, többek kö-
zött a Jónyer-Klampár-Gergely triót.
Iglói Mihály (1908-1998) (Náczi bácsi /az eredeti vezeték-
nevéből, az Ignáczból/) közép- és hosszú távú atlétaedző volt,
többek között a legendás Iharos-Rózsavölgyi-Tábori trió tréne-
re. Iglói tanítványai számtalan világ- és Európa-csúcsot állítot-
tak fel, és országos csúcsot értek el (magyar, amerikai és görög).
A küzdősportok megismertetése és népszerűsítése terén ért
el nagy eredményeket Galla Ferenc (1929-2018), a Testnevelési
Főiskola Küzdősportok Tanszék vezetője. Galla volt Magyar-
országon az egyetlen kilenc danos, piros öves judo mester, aki
halála évében kapta volna meg a tizedik dant. Az Egyesült Ál-
lamokban magyar szülők gyermekeként látta meg a napvilágot
Don Shula (1930), aki az NFL (profi amerikai futball-liga) leg-
több győzelmet elérő edzője címmel büszkélkedhet.
A hazai sportdiplomácia első sikerét Kemény Ferencnek
(1860-1944) köszönhetjük. Kemény egyike volt a Nemzetkö-
zi Olimpia Bizottság tizenhat alapító tagjának, s életre hívója a
Magyar Olimpia Bizottságnak. A magyar sportdiplomácia ak-
kor érte el a legnagyobb elismerését, amikor Schmitt Pál (1942)
kétszeres olimpiai bajnok vívónk lett a NOB alelnöke (1995-
1999). Szintén nagy elismerés volt a magyar sport számára Gyu-
lai Istvánnak (1943–2006) a Nemzetközi Atlétikai Szövetség
főtitkári (1991-2006), Aján Tamásnak (1939) a Nemzetközi Kemény Ferenc (világháló)
Súlyemelő Szövetség elnöki (2000-2020) és Kamuti Jenőnek
(1937) a Nemzetközi Vívó Szövetség főtitkári (1992-1996) és a
Nemzetközi Fair Play Bizottság elnöki megbízatása.
A magyar sportbírók, játékvezetők közül a legnagyobb el-
ismerést az egri Puhl Sándor (1955-2021) kapta. Négyszer
választották a világ legjobb labdarúgó játékvezetőjének (1994,
1995, 1996, 1997), 1994-ben pedig világbajnoki döntőt veze-
tett. Puhl előtt azonban volt számos olyan játékvezető, akinek
a neve sajnos mára kissé kiment a köztudatból. Így többek kö-
zött Palotai Károlyé (1935), aki játékosként olimpiai bajnok és
BEK-elődöntős volt (a Győri ETÓ-val), játékvezetőként pedig
két BEK-döntőben (1976, 1981), egy KEK-döntőben (1979), Kamuti Jenő (FORTEPAN /
egy Szuperkupa döntőben (1978) három-három olimpián Magyar Hírek folyóirat)
359
(1972, 1976, 1980) és világbajnokságon bíráskodott (1974,

„A világbajnoki döntő
vezetése a játékvezető 1978, 1982) (www.gymsfoci.hu). Zsolt István (1921-1991) ne-
karrierjének csúcsa. Ez vét számos forrás úgy említi, mint minden idők legjobb ma-
a bíró halhatatlansága, gyar játékvezetőjét. Zsolt három világbajnokságon (1954, 1958,
neve fennmarad az idők 1966), négy olimpián (1952, 1960, 1964, 1968), egy Európa-
végezetéig. bajnokságon (1968), egy KEK-döntőben (1965) és egy Vásárvá-
(Palotai Károly) rosok kupája döntőben fújhatta a sípot (1966).
24.6. Az olimpiai aranyérmek
A nyári olimpiai aranyérmek számát tekintve az „örökrang-

listán” az előkelő nyolcadik helyet foglaljuk el, ám a nemzet
lélekszámát figyelembe véve messze jobb eredményt értünk
el, mint az előttünk lévő országok. Az egymillió főre vetített
Zsolt István (1965) aranyérmek száma alapján csupán Finnország előz meg ben-
(FORTEPAN / nünket. Az 1896 és 2016 között megszerzett 176 nyári olimpiai
Hunyady József) aranyérem és a 2018-ban megszerzett egy téli olimpiai érem,
úgy érzem, hogy önmagában is igen nagy büszkeségre adhat
okot a magyar nemzet minden tagjának, úgy az abszolút érték,
mint az egymillió főre számított gyakorisági érték alapján.
Ezek az amúgy is rendkívüli eredmények tovább „javulnak”,
amennyiben olyan sportolók aranyérmeit is beleszámítjuk,
amelyeket olyan magyar vagy magyar származású sportolók
nyertek, akik nem magyar állampolgárként nyertek olimpiai
aranyérmet. (Nyilvánvaló, hogy amennyiben ezt a számítá-
si módot alkalmaznánk, akkor az más nemzetnél is javítana
az abszolút és a gyakorisági értéken egyaránt.) Őket azonban
rendszerint elfelejtik megemlíteni a sportújságírással foglalko-
zó szakemberek is. Sajnos elvétve lehet csak olyan kiadvánnyal
találkozni, amely megemlíti ezen honfitársainkat.135 Pedig az
általuk megszerzett érmek száma több tucat.
135 A legteljesebb összeállítás a nem magyar állampolgárként aranyérmet

nyert magyar illetve magyar származású sportolókról Az arany nemzet
(2009) című filmben található.
360
A nem magyar állampolgárként olimpiai aranyérmet

nyert magyar illetve magyar származású olimpiai bajno-
kok közül kizárólag azok a sportolók kerültek a vizsgá-
landó személyek közé, akiknek mindkét szüleje magyar,
s maguk is beszélik (vagy gyerekkorukban beszélték) a
magyar nyelvet. Ezek alapján jelen kiadvány szerzője ma-
gyar olimpiai bajnoknak tekinti az alábbi sportolókat:
Torma II. Gyula (1922-1991), Beca József (1926-2011),
Balázs Jolán (1936), Zimonyi Róbert (1918-2004), Szabó
Katalin (1968), Horváth Ilona (1958), Funkenhauser Zita
(1966), Hunyady Emese (1966), Mester Gyula (1972),
Fekete Mónika (1987), Tóth Noémi (1976), Sőni Rebeka Beca József az olimpiai
(1987), Francia Zsuzsanna (1982), Marozsán Dzsenifer (1992). aranyérmével
(Munkács, Kárpátalja)
Tizennégy személy pedig magyar származásúnak tekinthető,
náluk főként valamelyik felmenő volt magyar, vagy esetenként
mindkét szülő, de már nem beszélték a magyar nyelvet, mivel
külföldön nőttek fel. A magyar illetve magyar származású, nem
magyar színekben olimpiai aranyérmet nyert személyek listája a
következő fejezetben található.
24.7. Magyar alapítású sportok
Létezik számos olyan sport, amely magyar alapítású, és ma-

gyar gyökerekkel rendelkezik. Ilyen többek között a baranta, a
gombfoci, a Jakab Önvédelem, a méta, a turul, az ulti, a Zen
Mester Gyula és a szerző
Bu Kan Kempó, a Teqball és a Krav Maga. A fentiekben em-
lített sportok közül ötnél állapítható meg az alapító személye.
Jakab Önvédelem: Jakab Lajos (1935), turul: Halácsy An-
tal, Zen Bu Kan Kempó: Harnos Imre (1938), Krav Maga:
Lichtenfeld Imre (1910-1998), Teqball: Huszár Viktor és
Borsányi Gábor (1977), a barantánál pedig a sportág újjá-
születését és megreformálást végző személyt említhetjük meg,
Vukics Ferencet (1973). Kissé nehezen illeszthető be a hagyo-
mányos sportok közé a lovasíjászat. Mint ősi harcmodor, már
évezredek óta létezik, azonban mint olyan modern kori sport,
amelynek versenyszabályai vannak, már Kassai Lajos (1960)
nevéhez köthető. Kassai maga is számos Guinness-rekordot ál-
lított fel a sportágban, a maga által kifejlesztett és készített íjai
pedig fogalommá váltak nemcsak hazánkban, hanem a világ
361
számos országában. A távlövészet nemzetközileg is egyik legis-

mertebb íjásza a hajdúnánási illetőségű Mónus József (1965),
aki 2018-ban egy egyesült államokbeli versenyen 897,66 méter-
re lőtte nyílvesszejét.
Turul ütők
362
25. Szociológia
25.1. A szociológiai gondolkodás hazai kezdetei
A szociológiatudomány intézményesített keretek között csu-

pán néhány évtizedes múlttal rendelkezik, a szociológiai és a
társadalmi gondolkodás azonban több évszázados múltra tekint „... a jó iskola mind a
vissza. Azt viszont nem könnyű elhatárolni, hogy a társadalmi népre, mind az állam-
gondolkodáson belül mikor különült el az önálló szociológiai ra áldást és boldogságot
gondolkodás. Ez számos kutató szerint hazánkban a 18. szá- hoz”
zadra tehető, s elsősorban Bél Mátyás (1684-1749), Tessedik (Tessedik Sámuel)
Sámuel (1742-1820) és Berzeviczy Gergely (1763-1822) egyes
műveihez köthető. Mintegy száz esztendővel később, a reform-
kor idején már megjelentek „A társadalmi létezés alapjainak és
mozgatóinak ’tényleges’ és ’bölcsészeti’ rendszerét felvázoló elmé-
letek…”. (Saád J. 1996, 166.) Ebből az időszakból elsősorban
Szontágh Gusztáv (1793-1858), Eötvös József (1813-1871),
Fényes Elek (1807-1876) és Hunfalvy Pál (1810-1891) társa-
dalomelméleti munkái érdemelnek említést.
A tudományág fejlődésének egyik mozgatórugója volt a sta-
tisztika felfogásában végbement változás (Saád J. 1996). Ennek
keretében országos szinten külföldi − belga és porosz − minta
alapján indult meg a szélesebb körű statisztikai adatgyűjtés és
az országos intézményi hálózat kiépülése. Ebben kimagasló ér-
demeket szerzett Keleti Károly (1833-1892), aki a Központi
Statisztikai Hivatal alapítója és első igazgatója volt. A kiegye-
Keleti Károly (világháló)
zést követően pedig főként Beöthy Leó (1839-1886) neve érde-
mel említést, aki a dualizmus idején felszínre törő társadalmi és
gazdasági problémákra próbált megoldást találni.
„Történettudás nélkül ki foghatja fel tisztán a jelent? S ki-

nek nincs múltja, hová ülteti a jövendőt? Mely mélyebb
földet kíván, mint a jelennek arasznyira ható kérge!”
(Hunfalvy Pál)
363
25.2. A hazai szociológiai kutatások kezdetei
A hazai szociológia születésének fontos mérföldköve a Ma-

gyar Társadalomtudományi Társaság (MTT) megalakulása
(1901-1919) – majd az abból kivált Magyar Társadalomtudomá-
nyi Egyesület – és a Huszadik Század (1900-1919) című folyóirat
elindítása (Saád J. 1996). Mindkettő hozzájárult ahhoz, hogy a
relatíve fiatal tudományág számára megfelelő szellemi táptalaj
alakuljon ki, s meginduljon a tudomány iránt érdeklődő társa-
dalomtudósok között a párbeszéd. A folyóirat szerkesztői Gratz
Gusztáv (1875-1946), Kégl János (1873-1948), Somló Bódog
(1873-1920) és Jászi Oszkár (1875-1957) voltak. Úgy az MTT,
mind a Huszadik Század körül elsősorban a polgári radikaliz-
mus képviselői csoportosultak, 1906-tól kezdve pedig a bal-
oldali eszméket vallók jelentek meg mind nagyobb számban
(lásd: Galilei Kör). A Magyar Társadalomtudományi Társaság
első elnöke a jeles jogtudós, parlamenti képviselő és államtitkár
Pulszky Ágost (1846-1901) lett, akit sokan a magyar szocio-
lógia atyjaként tartanak számon. Szintén a társaság tagja volt
Pikler Gyula (1864-1937), a neves jogtudós. Az MTT alelnöke
volt 1906-tól Szabó Ervin (1877-1918), akit korszakának egyik
legnagyobb hatású baloldali, radikális ideológusaként tartanak
számon (Tarján M. T.). Bár Szabó politikai nézetei és publiká-
ciói máig megosztják a közvéleményt, a tudós a később róla el-
nevezett fővárosi könyvtár megszervezésében, valamint a hazai
könyvtártudomány és szociológia megalapozásában vitathatat-
lan érdemeket szerzett. A korszak kiemelkedő szociológiai gon-
dolkodója Jászi Oszkár, akinek neve elsősorban a „keleti Svájc”
elmélettel kapcsolódott össze. Aktív politikus volt, a Károlyi-
kormányban még miniszteri bársonyszéket is kapott. 1919-ben
elhagyta az országot, élete hátralevő részét pedig emigrációban
Jászi Oszkár töltötte. A korszak jelentős szociológiai gondolkodói közé tar-
(világháló) tozik még Mannheim Károly (1893-1947) (tudásszociológia),
Polányi Károly (1886-1964) (gazdaságszociológia), Lukács
György (1885-1971) (tudásszociológia) és Hauser Arnold
(1892-1978) (művészetszociológia).
364
25. Szociológia
25.3. A népi írók szociológiai munkássága
Az 1930-as években jött „divatba” egyes értelmiségi körök-

ben a múlt értékeinek a megőrzése, a hagyományok ápolása,
amelyek keretében lelkes amatőrök, hivatásos társadalomtudó-
sok, írók, zenészek stb. járták a magyar falvakat (→falukuta-
tás), illetve dokumentálták a munkások sokszor keserves életét
(anyagi feltételek; egészségügyi, lakás és munkahelyi viszo-
nyok; gyermekmunka; munkabér és munkaidő adatok stb.)
(→munkasszociografia), s több-kevesebb tudományos módszer-
rel rögzítették a látottakat (Pecze M.). A népi írók alapvetően a
szociográfiát művelték. Ez olyan epikai műfaj, amely egy társa-
dalmi réteg, csoport stb. életmódját ismerteti, gyakran személyes
élményekkel bővítve. Ennek a szociográfiai szellemű gyűjtő- és
Veres Péter
terepmunkának az eredményeképp számos jeles mű született, (Balmazújváros,
melyek a múlt hiteleses megismerésének fontos forrásai lettek. Kossuth tér 18. szám)
A szerzők közöl említsük meg többek között Illyés Gyula
(1902-1983) (Puszták népe – 1936), Veres Péter (1897-1970) (Az
Alföld parasztsága – 1936), Féja Géza (1900-1978) (Viharsarok –
1937), Erdei Ferenc (1910-1971) (Futóhomok – 1937) és Szabó
Zoltán (1912-1984) (Cifra nyomorúság – 1938) nevét, akik tu-
dományos, szépirodalmi és az újságírói eszközökkel illetve mód-
szerekkel örökítették meg az egyszerű emberek mindennapjait
(ua.). Az 1930-as évektől kezdve publikált Bibó István (1911-
1979), aki reneszánsz embereket megszégyenítő módon, igen
magas szinten művelt számos társadalomtudományt. A 20. szá-
zad egyik legnagyobb gondolkodóját tisztelhetjük benne. Bibó
politológusként, szociológusként és jogászként is maradandót
alkotott. Illyés Gyula
(Beregszász, Kárpátalja)
25.4. A szociológiai kutatások műhelyei

a második világháborútól napjainkig
A második világháborút követően megkérdőjelezték a tudo-

mány létét, a szociológiát burzsoá tudománynak minősítették,
az egyetemi oktatását pedig az ötvenes években megszüntet-
ték (Pecze M.). A mai értelemben vett intézményesült szocio-
lógia tudomány mintegy három évtizedes múlttal rendelkezik.
365
A szociológia az 1960-as években mint „radikális társadalom-

kritika”, a ’70-es években, mint az „össztársadalmi tudomány
programja”, a ’70-80-as években mint a „szaktudomány prog-
ramja”, majd a ’80-as években mint „megállapodott diszcip-
lína” volt jelen a tudományos és a szellemi életben (Tamás P.
1985 után Saád J.). Összehasonlítva más tudományágakkal,
elég nehéz a szociológia esetében emberöltőkön átívelő tudomá-
nyos iskolákról és intézményekről beszélni. Ez azonban nem-
csak hazánkban van így, hanem más országokban is, hisz a szo-
ciológia mint tudomány, amely általánosan elfogadott kutatási
módszerrel, szakszókinccsel stb. rendelkezik, csak a második
világháborút követően alakult ki (Tamás P. 1988 után Saád J.).
Bár hazánk mintegy két évtizedes fáziskésésbe került a világ él-
vonalába tartozó szociológiai kutatásokat folytató országokkal
szemben, azonban ezt a lemaradást az 1980-as évekre sikerült
ledolgoznia (Tamás P. 1985 után Saád J.).
A magyar szociológia újjászületésénél, az intézményes keret
megteremtésénél feltétlenül meg kell említeni Hegedűs And-
rást (1922-1999). Neve sokaknak ismerős, hisz ő volt 1956-ban
országunk miniszterelnöke, ő volt az, aki a végsőkig kitartott
Rákosi Mátyás mellett, és ő hívta be hazánkba „segítségül” a
szovjet tankokat. Kevésbé ismert azonban Hegedűsről, hogy
ő hozta létre és éveken keresztül vezette is az MTA Szocioló-
giai Kutatócsoportját (1963). Ez a tudományos műhely óriási
szerepet játszott abban, hogy a szociológia újjáéledjen és meg-
kezdődjön az intézményes keretek közötti kiépülése. Hegedűs
Hegedűs András (1990) kutatócsoportjának tagjai voltak többek között Ferge Zsuzsa
(FORTEPAN / (1931), Kolosi Tamás (1946) (társadalomszerkezet, mobilitás,
Erdei Katalin) metodológia) és Szelényi Iván (1938), akik ma mindannyian,
itthon és külföldön egyaránt, a legelismertebb magyar szocioló-
gusok közé tartoznak. Az ELTE Szociológiai Tanszékének ve-
zetője, majd 1983-tól a Szociológiai és Szociálpolitikai Intézeté-
nek igazgatója volt Huszár Tibor (1930-2019). Az akadémikus
munkásságát főként az értelmiségszociológiához és a történe-
lemszociológiához lehet kötni. Ferge Zsuzsa (1931) a KSH és
a MTA munkatársa volt, majd 1988-tól az ELTE Szociálpo-
litikai Tanszék vezetője lett. Főbb kutatatási területe a társa-
dalmi struktúra, társadalmi egyenlőtlenségek, oktatás-nevelés,
szociál- és társadalompolitika, szegénység, az átalakulás társa-
dalmi hatásai (Pecze M., www.fergezsuzsa.hu). Ugyancsak az
366
25. Szociológia
ELTE kutatója (később pedig a Miskolci Egyetemé is) Csepeli

György (1946), aki elsősorban szociálpszichológiával, politikai
antropológiával és előítéletekkel foglalkozik. Szelényi Ivánt
egy 1974-ben Konrád Györggyel közösen megírt, s külföldre
csempészett könyv miatt előbb letartóztatták, majd 1975-ben
kiutasítottak az országból.136 Ezt követően ausztráliai, majd
egyesült államokbeli egyetemeken töltött be professzori állá-
sokat. Főbb kutatási területei a város- és településszociológia,
illetve a kapitalizmus és a szocializmus szerkezeti problémái
tárgykörébe sorolhatók. Konrád György (1933-2019) elsősor-
ban íróként vált ismertté, azonban szociológusi munkássága is
jelentős. 1965-ben a Városépítési Tudományos és Tervező Inté-
zet tudományos munkatársaként városszociológiai kutatásokat Szelényi Iván (1984)
végzett az MTA szociológiai kutatócsoportjával, ahol kapcso- (FORTEPAN / Jankó Attila)
latba került Szelényi Ivánnal. Közös munkájukat számos tanul-
mány és könyv jelzi. 1974-ben Konrádot szintén letartóztatták,
s felajánlották neki, hogy külföldre távozhat, ő azonban az itt-
hon maradás mellett döntött.
A politikai enyhülés következtében néhány egyetemen az
1960-as évektől kezdve már volt arra lehetőség, hogy szocio-
lógiai stúdiumokat indítsanak (KLTE: 1963/64), szociológiai
kutatócsoportot hozzanak létre (ELTE: 1969) és levelező szoci-
ológia képzést indítsanak (ELTE: 1971). Ettől kezdve kezdőd-
hettek meg azok a nagyobb volumenű kutatások, amelyekben
az intézményesült szociológia mára legismertebb hazai képvi-
selői is részt vettek. A szociológia hazai fejlődését segítették elő
azok a háttérintézmények is, ahol a kutatási profilból adódóan
szükséges volt a szociológia kutatási módszereit alkalmazni, és
számos, a szociológia tudományát művelő szakember tudott
intézményesített keretek között dolgozni/kutatni. Ilyen, a szo-
ciológiatudomány szempontjából fontos intézmény volt töb-
bek között a Központi Statisztikai Hivatal, ahol Szelényi Iván,
Andorka Rudolf, Ferge Zsuzsa és Bibó István is folytathatott
tudományos munkát, illetve a Magyar Tudományos Akadé-
mia. Az MTA Tudományszervezési Csoportja (később inté-
zet) adott „otthont” többek között Szalai Sándornak (1912-
1983), aki széles spektrumú kutatásai során vizsgálta a magyar
dolgozók helyzetét, a több műszakos munkarend társadalmi
136 Konrád György-Szelényi Iván: Az értelmiség útja az osztályhatalom-

hoz. Bern–Párizs, 1978
367
következményeit, az ifjúság jövőképét stb. (www.mtva.hu).

Kezdetben szintén az MTA biztosított kutatási lehetőséget
Hankiss Elemér (1928-2015) számára, aki a késő Kádár-kor-
szak értékszociológiai kutatásaival vált az ország határain túl is
ismert szociológussá. 1972-ben lehetőség nyílt megalapítani a
Szociológia folyóiratot, ahol ellenőrzött keretek között ugyan,
de publikálhattak a témával foglalkozó kutatók (Pecze M.).
Előrelépést jelentett a tudomány hazai elfogadtatása és meg-
ismertetése terén az 1978-ban alapított Magyar Szociológiai
Társaság, továbbá az 1985-ben Kolosi Tamás által létrehozott
Társadalomkutatási Informatikai Társulás (TÁRKI), melynek
Hankiss Elemér (1990) „…kiemelt kutatási területei közé tartozik a társadalmi rétegződés
(FORTEPAN / és mobilitás, a munkaerőpiac, a jövedelmi eloszlás, a fogyasztás
Szigetváry Zsolt) és életstílus, valamint a társadalmi attitűdök vizsgálata” (www.
tarki.hu).
A hazai szociológiai kutatások fontos központja volt to-
vábbá a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, ahol
Andorka Rudolf (1931-1997) a KSH-tól történt távozása után
a szociológia tanszék vezetője lett. Kutatásai során főként tár-
sadalmi átrétegződéssel, mobilitással, devianciával, demográ-
fiával, gazdaság- és vallásszociológiával foglalkozott. Egyik
legtöbbet hivatkozott műve A társadalmi mobilitás változásai
Magyarországon (1982) című monográfiája.
Kijelenthetjük, hogy már az 1980-as évek végére a hazai
szociológia intézményesült és professzionálissá vált. A rendszer-
változás a korábban megindult folyamatot csak tovább erősítet-
Andorka Rudolf te, és 1995-ben az ELTE-n már Ph.D.-fokozat megszerzésére is
(Budapest, Budapesti
Corvinus Egyetem)
teremtődött lehetőség (Pecze M.).
A fejezet Saád József Magyar szociológia-történet: minek a

története? és Pecze Mariann A magyar szociológia története – A
szociológia hazai fejlődése című műve alapján a szerző kiegészí-
téseivel készült.
368
26. Történelemtudomány
illetve segéd-
és társtudományai
A múlt jeles eseményeinek és személyeinek az utókor számára

történő megörökítését már egyes ókori államokban is fontosnak
tartották. A magyar történetírás első fennmaradt feljegyzései
jóval későbbről, az Árpád-korból származnak, melyek fontos
forrásai a korai magyar történelemnek, még annak ellenére is,
hogy a krónikák tényanyaga sokszor meglehetősen hiányos és
elnagyolt. A történelmet hazánkban is többnyire fontos terület-
nek tekintették, azonban önállóan meglehetősen későn kezdték
csak el oktatni. A felsőoktatásban részt vevő diákok sokáig szin-
te kizárólag csak az antik szerzők műveinek tanulmányozásával
szerezték meg a történelmi ismereteiket. Hazánkban elsőként a
nagyszombati egyetemen, 1735-ben tanítottak önállóan is törté-
nelem tantárgyat (Lajtai L. L. 2004).
26.1. Az ókor kutatói
A nagy ókori civilizációk kutatásában kezdetben főként az

európai országok tudósai vettek részt, köztük számos magyar is,
akik közül többen nemzetközileg is jelentős eredményeket értek
el. Egyiptom múltjának feltárását az angol és a francia tudósok
kezdték meg, azonban már a 19. században is találunk olyan ma-
gyar egyiptológust, akinek a kutatásaira már az országhatáron
túl is felfigyeltek (pl. Mahler Ede). A magyar egyiptológusok
azonban a 20. században érték el a legnagyobb eredményeiket,
közülük is Kákosy László (1932-2003) (az ELTE Egyiptológiai
Tanszékének egyetemi tanára, számos sikeres egyiptomi feltárás
vezetője) és Török László (1941) (egyiptológia, koptológia és
núbiológia137) kutatásai a legnagyobb hatásúak.
Az ókori Egyiptom kutatása mellett a görög és a római tör-
ténelem és kultúra tanulmányozásában is számos magyar tudós
137 A középső Nílus-völgy kutatásának tudománya.
369
jeleskedett. Klasszika-filológusaink és ókortörténészeink kö-

zül kiemelkedő Sarkady János (1927-2006) (ELTE, KLTE)
(görög történelem és kultúra), Maróti Egon (1927-2012)
(JATE, KLTE) (római társadalom- és gazdaságtörténet, római
irodalom, a latin és görög epigráfia, az antikvitás továbbélé-
sének problémái, a görög sport és versenyjátékok története)
(http://www.u-szeged.hu), Ritoók Zsigmond (1929) (ELTE)
(ókortörténet, görög és római irodalom) és Németh György
(1956) (ELTE, DE) (görög társadalom- és politikatörténet,
antik orvostörténet) életműve. Ma is forrásértékűnek számí-
tanak az 1947-től külföldön élő Alföldi András (1895-1981)
munkái. Alföldinek többek között a két római provinciával,
Pannoniával és Daciával kapcsolatos munkái emelendők ki, de
emellett több történeti segédtudományt is magas színvonalon
művelt (numizmatika, heraldika). A második világháború utá-
ni évtizedek kiemelkedő klasszika-filológusa volt Szádeczky-
Kardoss Samu (1918-2004). A legjelentősebb tudományos
eredményeit a bizantinológia és az avarok területén érte el, de
emellett a római és a görög történelem kutatása kapcsán is ma-
radandót alkotott. Szádeczky-Kardoss a JATE professzoraként
iskolateremtő tudós, tanítványai között szerepel többek között
Kristó Gyula és Makk Ferenc is. A vallástörténet és a görög
mitológia elismert klasszika-filológusa volt Kerényi Károly
(1897-1973), aki a negyvenes évektől Svájcban élt. Szintén a
vallástörténet jeles kutatója volt Trencsényi-Waldapfel Imre
(1908-1970) és Hahn István (1913-1984).
26.2. A múlt nagy történetírói
Meglehetősen régre kell visszatekintenünk, ha a történetíró-

inkat kívánjuk számba venni. A legelső olyan krónikás, akinek
munkája megőrződött az utókor számára, III. Béla királyunk
névtelen jegyzője, Anonymus (12. sz. vége-13. sz. eleje) volt.
Műve a Gesta Hungarorum (A magyarok viselt dolgai). Ez az
egyetlen olyan magyar forrású (latin nyelvű) mű, amiből meg-
ismerhetjük a honfoglalást. Néhány évtizeddel később, IV.
(Kun) László udvari klerikusa, Kézai Simon (13. század) lett a
A Gesta Hungarorum első magyarok krónikása. Kézai a Gesta Hunnorum et Hungarorum
oldala (világháló) (A hunok és a magyarok cselekedetei) (1283 k.) című művében
370
26. Történelemtudomány illetve segéd- és társtudományai
említést tesz a csodaszarvas-mondáról és Attiláról. A 15. szá-

zadban élt Thuróczi János (1435?-1489?), aki a róla elnevezett
Thuróczi-krónikát (Chronica Hungarorum, eredeti címe: A
magyarok története) írta. A krónika Zsigmond királytól Bécs
elfoglalásáig (1485) mutatja be hazánk történelmét. A közép-
kor magyar nyelvű krónikása volt Tinódi Lantos Sebestyén
(1510 k.-1556). Tinódi lantkísérettel adta elő a rendkívüli rész-
letességgel megírt költeményeit, melyek sok esetben kizárólagos
forrásai egyes történelmi eseményeknek. A leíró jellegű törté-
netírás talán legnagyobb, 17. századi hazai alakja Bél Mátyás
(1684-1749). Igazi polihisztorként többek között a történelem-
mel is eljegyezte magát. Történelmi munkásságának fő műve
az öt kötetben, tíz vármegye történeti-földrajzi viszonyait tár- Mátyás király
gyaló Az új Magyarország történeti-földrajzi ismertetése című mű a Thúróczi-krónikában
(világháló)
(1735-49?).
26.3. A magyar őstörténet kutatói
A történelem szempontjából társtudományként (vagy ro-

kontudományként) tekinthetünk a régészetre, amely a prehis-
torikus korszak megismerése szempontjából talán a legfonto-
sabb tudomány. „A magyar régészet atyjának” Rómer Flórist
(1815-1889) tartják. „Archeológusi működése során felhasználta a
természettudomány addigi eredményeit, s komplexitásra törekvő
látásmódjával korát messze megelőző korszerű szemléletével meg-
teremtette a magyar régészet alapjait.” (Megyesi Cs. 2004) Kevés
kiadvány emlékezik meg az első magyar régésznőről, Torma
Zsófiáról (1831-1899)138 (a „szakma” gúnyosan „bogarászó kis-
asszonynak” nevezte). A maga korában igen figyelemreméltó
eredményeket ért el, többek között a Tordos-Vinča műveltség
(Vinča-Tordosi kultúra) kutatásában (ő tárta fel a tordosi neolit
Torma Zsófia
telepet).139
(világháló)
Az ősrégészet terén nemzetközileg is nagy figyelmet kapott
a neolitikus Körös-kultúra leírója, Banner János (1888-1971).
138 A Magyar Életrajzi Lexikonban hibásan szerepel Torma Zsófia szüle-
tési ideje. Nem 1840-ben, hanem 1831-ben született. Lásd: születési
anyakönyvi kivonata (http://www.tormazsofia.ro).
139 A Tordos-Vinča műveltség leletanyaga tartalmaz többek között egy
rovásírásos agyagtáblát is. Ezt az alternatív őstörténet kutatói a legré-
gebbi, 6500 éves rovásírásos emléknek tartják.
371
A szegedi professzor a régészet mellett a néprajztudomány te-

rületén is jelentős eredményeket ért el. A prehistorikus korok
kutatói közül az egyik legismertebb hazai archeológus Vértes
László (1914-1968). Nevéhez többek között az Istállós-kői
barlang feltárása és a vértesszőlősi ősember (as. Samu) meg-
találása köthető. Itthon szinte csak szakmai körökben ismert
Gallus Sándor (1907-1996) neve. Gallushoz köthető Ausztrá-
lia őstörténetének „átírása”, ugyanis ő volt az, aki a Koonalda-
barlangban végzett közel egy évtizednyi ásatás után megálla-
Vértes László (1965) pította, hogy a barlangot Ausztrália őslakói már 30 000 évvel
(FORTEPAN / Bojár Sándor) ezelőtt használták.
A neolitikum neves kutatója volt a Móra Ferenc Múzeum
egykori igazgatója, Trogmayer Ottó (1934-2015), akire úgy te-
kinthetünk, mint a szegedi régészeti iskola megteremtőjére. A
„A cserép igazat mond, professzor Ópusztaszer feltárója és az ópusztaszeri Emlékpark
ha nem mi akarunk be- megtervezője illetve létrehozója. Az ELTE professzora volt a
szélni helyette.” római kori régészet elismert kutatója, Mócsy András (1929-
(Banner János) 1987), illetve Szabó Miklós (1940), aki elsősorban klasszika-
archaeológiával és kelta régészettel foglalkozott.
A szélesebb közvélemény előtt is ismert régészeink közé tar-
tozik László Gyula (1910-1998). Nevét a kettős honfoglalás
elméletének kidolgozása tette ismertté. Kutatásai kiterjedtek
továbbá a népvándorlás kori és a kora középkori régészetre, il-
letve a magyar őstörténetre is. László Gyula egyik legismertebb
könyve, az 50 rajz a honfoglalókról. A könyv művészi színvona-
lú rajzait László professzor készítette.
László Gyula nézetei szerint, amikor Árpád vezér népével elfoglalta a Kárpát-medencét,
akkor itt már nagyszámú magyar népesség élt. A professzor egyik fő érve az, hogy az Árpád
által megtelepedett magyar népesség és az általuk itt talált késő avar (és magyar) népesség
települései és temetői élesen elkülönültek egymástól, mivel más földrajzi fekvésű helyeket
részesítettek előnyben. A 9. század végén érkezők − tovább folytatva addigi életmódjukat
– állattenyésztéssel foglalkoztak (amit pl. temetőik kis mérete is bizonyít), viszont a késő
avarok már feltehetőleg földműveléssel (temetőik olykor néhány ezer sírosak voltak)
Szintén a honfoglalás korának kutatója volt Cs. Sebestyén

Károly (1876-1956). Kutatási területe a néprajz és a régészet
határvonalán húzódott. Kutatásai során foglalkozott a hon-
foglaló magyarok használati tárgyaival, ő rekonstruálta eleink
372
„csodafegyverét”, az összetett, merev szarvú reflexíjat (más el-

nevezések szerint: reflex íj, visszacsapó reflex íj, összetett merev
szarvú reflex íj, visszacsapó energiatárolós íj). Szintén őseink íja-
inak rekonstruálásával foglalkozott Fábián Gyula (1915-1985).
Bár Fábián a biológia tudományok doktora volt, kísérleti ré-
gészként számos honfoglalás kori és népvándorlás kori íjat
rekonstruált. A honfoglalás kori régészet egyik legnevesebb
kortárs alakja Révész László (1960). Ő ismerte fel a készenléti
íjtartó tegezt, majd rekonstruálta azt. Révész vezette 1986-90
között a karosi temetők feltárását is. Ennek eredményeképp a
leggazdagabb honfoglalás kori leletanyagot ismerhettük meg
(http://regeszet.u-szeged.hu).
A magyar eredetelméletnek egyik igen érdekes válfaja a su-
mér ősöktől való származás. Hazánkban a sumerológia a II. vi-
lágháború után vert gyökeret, elsősorban a nyugaton élő emig-
ráns magyarok között (Gosztony Kálmán /Svájc/, Bobula Ida
(1900-1981) /USA/ stb.), de itthon is akadtak szép számmal
művelői (Badiny Jós Ferenc (1909-2007) (évtizedeken ke-
resztül Argentínában élt), Zakar András (1912-1986), Varga
Zsigmond (1886-1956) stb.). Fontos hangsúlyoznunk, hogy ez
az elmélet bármennyire is tetszetős, a hazai történész- és nyel-
vésztársadalom mind a mai napig nem fogadja el, mivel Kovács
Béla történész szavait idézve: a „Finnugor népek őstörténetének
nyelvészeti periodizációjával és a jól ismert sumer történelem idő-
rendjével lehetetlen összeegyeztetni.” (Bán P. 1989, 157.)
Csaknem évezredes hagyománya van a magyar népemlé- Varga Zsigmond (világháló)
kezetben a szkíta-magyar rokonságnak. A kutatók álláspontja
még napjainkban sem egyöntetű ezzel kap-
csolatban, az azonban tény, hogy a Kárpát-
medence földje számos, igen gazdag szkíta
leletanyagot szolgáltatott már. A két legismer-
tebb hazai szkíta lelet Tápiószentmárton ha-
tárában (1923) (feltárója: Bella Lajos /1850-
1937/ és Hillebrand Jenő /1884-1950/) és
Zöldhalompusztán került elő (1928) (feltáró-
ja: Fettich Nándor /1900-1971/).
A magyar őstörténet kutatója Bakay Kor-

nél (1940), akinek megállapításai több alka-
A zöldhalompusztai
lommal is szembemennek a hivatalosan elfogadott történelmi aranyszarvas (csodaszarvas)
373
tényekkel. Bakay az alternatív magyar őstörténet egyik legis-

mertebb népszerűsítője. Rendkívül szerteágazó, évszázadokat
felölelő volt Bóna István (1930-2001) kutatási területe, aki a
„Kárpát-medence őskorától a török kor végéig tartó, több kutatási
korszakon átívelő időszakot (…)” fogott át (Szentpéteri J. 2001).
A honfoglalás korának jeles kutatója volt Györffy György
(1917-2000). Györffy kutatási palettája rendkívül széles, foglal-
kozott a magyar őstörténettel, a honfoglalással, az Árpád-korral
és középkori történeti földrajzzal is (Zsoldos A. 2001). Kiszely
István (1932-2012) antropológus neve szélesebb körben a Mor-
vai Ferenc finanszírozta barguzini (Szibéria) Petőfi-expedíció
kapcsán vált ismertté. A honfoglaló magyarság eredetével és
életmódjával kapcsolatos könyvei közérthető stílusuk követ-
keztében igen népszerűek.
26.4. A középkor kutatói
A középkorászaink közül jogtalanul merült feledésbe az

erdélyi Farczády Elek (1890-1974) neve. Jelentős történészi
munkája mellett a Bolyai Könyvtár igazgatójaként fedezte fel
a marosvásárhelyi sorok és a marosvásárhelyi glosszák néven
ismertté vált középkori nyelvemlékeket. Az egyik legismer-
tebb középkorkutató az ELTE és a Miskolci Egyetem volt
professzora, Kubinyi András (1929-2007), aki főként Hu-
nyadi Mátyás és a Jagellók korát vizsgálta, jelentősek továb-
bá a várostörténeti kutatásai. Szintén a középkor jeles kutatói
voltak Kristó Gyula (1939-2004) (magyar középkor, Árpád-
ház, Anjou-ház, honfoglalás, vegyesházi királyok, forrásfordí-
tások), Engel Pál (1938-2001) (magyar középkor), Szakály
Ferenc (1942-1999) (Hunyadi Mátyás, török hódoltság idő-
szaka, mohácsi csata) és Szabó István (1898-1969) (agrártör-
ténet, településtörténet, történeti demográfia). Az ikonikus
történetírók közé sorolható Mályusz Elemér (1898-1989).
Sokan mind a mai napig a középkor-kutatásai kapcsán em-
lítik meg, azonban a hűbériség, a rendiség, a művelődés- és
egyháztörténet, valamint a népiségtörténet-kutatásában is
maradandót alkotott (Kenyeres Á. 1994). Mályusz harmad-
magával szerkesztette kora talán legszínvonalasabb történelmi
Mályusz Elemér (világháló) folyóiratát, a Századokat.
374
26.5. A 18. és 19. század kutatói
A nemzeti romantika minden ismérvét magán viselte a 19.

századi históriás, Thaly Kálmán (1839-1909), a Rákóczi-kor
nagy ismerője és kutatója. Kevésbé köztudott róla, hogy Jókai
Mór másod-unokatestvére és II. Rákóczi Ferenc hamvai haza-
hozatalának egyik fő szorgalmazója volt. A budapesti Tudo-
mányegyetem tanára volt Marczali Henrik (1856-1940). A
lengyel-magyar barátságot lelkesen ápoló professzor az Árpád-
kort és a 18. századi magyar történelmet kutatta. Kelet-Európa
18-19. századi történelmének szaktekintélye volt Niederhauser
Emil (1923-2010), aki kezdetben a debreceni Kossuth Lajos
Tudományegyetem, a későbbiekben pedig az ELTE tanára lett.
A kincses kolozsvári tudóstanárok egyik „utolsó mohikánja”
Egyed Ákos (1929); fő kutatási területe Erdély 1848 és 1914
közötti történelme. A dualizmus időszakát kutatta Hanák Pé-
ter (1921-1997), a 19. és 20. századi gazdaságtörténetet pedig
Berend T. Iván (1930). Berend T. Iván az MTA elnöke és a
Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora volt. Az Thaly Kálmán
(világháló)
újkori magyar történelem kutatója volt az Országgyűlés volt el-
nöke, Szabad György (1924-2015), aki elsősorban gazdaság- és
társadalomtörténettel és a magyarországi polgári átalakulással
foglalkozott. A két világháború közötti időszak történetírásá-
nak legkiemelkedőbb szerzőpárosa volt Hóman Bálint (1885-
1951) és Szekfű Gyula (1883-1955). A Magyar Történet (1928)
című ötkötetes könyvükben az őshazától a 20. század elejéig, a
kor történelmi munkáihoz képest kifejezetten magas szakmai
színvonalon dolgozták fel hazánk történelmét.
26.6. A 20. század kutatói
A huszadik századi történelemkutatás esetében azzal a prob-

lémával találjunk szemben magunkat, hogy sok esetben nem
telt még el a történelmi tisztánlátáshoz szükséges idő az ob- Szekfű Gyula
jektív és elfogulatlan értékeléshez. A terület erősen átpolitizált, (világháló)
a kutatók eltérő világnézete pedig számos esetben eltérő meg-
világításba helyezi a korszakot. Néhány évtizednek bizonyára
el kell még telnie ahhoz, hogy megfelelő történeti távlatból
figyelhessük az eseményeket, és valóban objektív, kizárólag
375
történelmi tényeken alapuló elemzések lássanak napvilágot.

A 20. századi egyetemes és magyar történelemnek a kutatói
közül napjainkban az alábbi személyek tudományos eredmé-
nyei a leginkább elfogadottak: L. Nagy Zsuzsa (1930-2010) (a
két világháború közötti magyar történelem), Romsics Ignác
(1951) (a két világháború közötti magyar történelem, politika-
történet), Ormos Mária (1930-2019) (huszadik századi magyar
és európai történelem), Karsai Elek (1922-1986) (a két világ-
háború közötti magyar történelem, a második világháború),
Ádám Magda (1925-2017) (20. századi magyar és egyetemes
történelem), Sipos Péter (1935-2017) (20. századi magyar és
egyetemes történelem) és Gyarmati György (1951) (a máso-
dik világháború utáni magyar politika- és társadalomtörténet).
A Kossuth Lajos Tudományegyetem iskolateremtő professzora
volt Ránki György (1930-1988), aki főként gazdaságtörténet-
tel, ipartörténettel, a 20. század politikatörténetével, illetve a
második világháborúval foglalkozott. A trianoni békediktá-
tum, illetve az azt megelőző és követő korszak kutatója Raffay
Ernő (1948). Az Antall-kormányban államtitkári megbízást is
vállaló történész egyik legnagyobb erénye, hogy a korszakot a
maga súlyának megfelelően, a magyar sérelmeket és vesztesé-
geket egy pillanatig sem szem elől tévesztve mutatja be. A 20.
századi magyar hadtörténet tudósa Szakály Sándor (1955), a
második világháború utáni időszak és az ’56-os forradalom ne-
ves kutatója pedig az Eszterházy Károly Egyetem tanára, Rai-
ner M. János (1957).
26.7. Művelődés- és kultúrtörténet
A történelemtudomány sajátos területe a művelődés- és kul-

túrtörténet. E két terület vizsgálata természetesen nem választ-
ható el az „anyatudománytól”, így rendszerint a művelődés- és
kultúrtörténet mellett a kutatók a történelemtudomány más te-
rületeivel is foglalkoznak. A legnagyobb formátumú huszadik
századi történészek közé sorolható a volt MTA-elnök, Kosáry
Domokos (1913-2007), akinek igen jelentősek a kultúr- és po-
litikatörténeti, illetve az egyetemes és a magyar történettel kap-
csolatos kutatásai. Szintén a művelődéstörténet kimagasló tu-
dósa Benda Kálmán (1913-1994). Rendkívül széles spektrumú
376
kutatási területe – ahogy Csetri Elek nekrológjában mondta

– „a reformációtól a reformkorig átfogta történelmünk minden
sorsfordulóját”. Kolozsvári művelődéstörténész volt Csetri Elek
(1924-2010) (gazdaságtörténet, Erdély 17-19. századi történe-
te), Benkő Samu (1928) (Bolyai-kutatás) és Jakó Zsigmond
Pál (1916-2008) (gazdaságtörténet, paleográfia); utóbbi kutató
az egyik legjelentősebb életművet maga mögött hagyó erdélyi
történész.
Kövér György (1949) neve a gazdaság-, életmód- és men-
talitástörténettel kapcsolatos kutatásai során vált ismertté, míg
Gyáni Gábor (1950) a 19-20. századi város- és társadalom-
történet kutatója. Az alábbi kutatókkal kapcsolatban pedig
elmondható, hogy a művelődéstörténeti vizsgálódások mellett
a történelemtudomány más területein is jelentős érdemeket
szereztek. Köpeczi Béla (1921-2010) esetében jelentős az iro-
dalomtörténeti munkásság, emellett pedig II. Rákóczi Ferenc
korának egyik legjobb ismerőjeként tartják számon. R. Várko-
nyi Ágnes (1928) hazánk 16-18. századi történetével foglalko-
zott, míg az MTA korábbi elnöke, Glatz Ferenc (1941) számos
történeti segédtudománnyal kapcsolatos kutatása során ért el
kimagasló eredményeket.
26.8. A Magyarországról elszármazott

történészek és a távoli nemzetek kutatói
Számos történész kutatási témájának nem a magyar törté-

nelmet választotta, hanem valamely más, tőlünk távol élő nem-
zet történelmét. Közülük néhányan olyan magas szinten mű-
velték tudományterületüket, hogy jelentős állami elismerésben
is részesültek a kutatott nemzet országa részéről. A ruszisztika
területén Szvák Gyula (1953) és Kun Miklós (1946), a
hiszpanisztika területén Anderle Ádám (1943-2016) és Witt-
mann Tibor (1923-1972), a turkológiában pedig Fekete Lajos
(1891–1969) nevét kell megemlíteni, továbbá az orientalista Si-
mon Róbertet (1939), aki a Koránt fordította magyarra.
377
A Kárpát-medencén kívül futott be fényes karriert, s lett

szakterülete neves tudósa többek között Várdy Béla (1935) (az
amerikai magyarság története, magyar művelődéstörténet, a
GULÁG-táborok története), John Lukács (1923-2019) (a 20.
század története, történetfilozófia) (mindketten az Egyesült Ál-
lamokban élnek illetve éltek), Fejtő Ferenc (1909-2008) (Fran-
ciaország) (Kelet-Európa története), Alföldy Géza (1935-2011)
(Németország) (ókortörténet), Vajay Szabolcs (1921-2010) (Ar-
gentína, Franciaország) (heraldika, genealógia, Árpád-kor törté-
Fejtő Ferenc síremléke nete), Gosztonyi Péter (1931-1999) (Svájc) (Magyarország 20.
(Budapest, Fiumei úti sírkert) századi története) és Badiny Jós Ferenc (1909-2007) (Argentína)
(sumerológia).
26.9. A történelem segédtudományai
Akárcsak más tudomány, a történelemtudomány sem létezhet

az őt „kiszolgáló”, a tudományos kutatásokat segítő ún. segéd-
tudományok nélkül. Nemzetközi szinten 70-80 segédtudomá-
nya van a történelemnek, hazánkban azonban csak húsz körül
van az alkalmazott történeti segédtudományok száma (Kollega
T. I. 1996-2000). Az egyes segédtudományok nemcsak az anya-
tudománnyal, a történelemmel vannak szoros összeköttetésben,
hanem egymással is, ezért egy-egy tudományág jeles képviselője
sokszor több területen is maradandót alkotott.
A levéltártan területén az egyik legnagyobb életművet Pauler
Pauler Gyula (világháló)
Gyula (1841-1903) hagyta maga után. Pauler alapította meg az
állami levéltárat, amely vezetése alatt nyerte el mai struktúráját.
Az utókor elismerését mi sem jelzi jobban, mint hogy emlékére
1999-ben díjat alapítottak (Pauler Gyula-díj). A hazai levéltárosok
másik nagy alakja az Országos Levéltár volt főigazgatója, Csánki
Dezső (1857-1933), aki levéltári kutatásai alapján írta meg a – so-
kak által élete fő művének tartott – Magyarország történelemi föld-
rajza a Hunyadiak korában (1913) című művét, ami a középkori
család- és nyelvtörténet kutatóinak nélkülözhetetlen forrás (http://
mnl.gov.hu). 1949-1978 között volt a Magyar Országos Levéltár
főigazgatója Ember Győző (1909-1993). „A levéltári anyag ma is
érvényes egységes rendszerének kialakítása, alapleltárak készítése, és
az intézmény közel 35 000 folyóméteres iratállományának ún. kö-
Csánki Dezső (világháló)
zépszintű rendezése igazgatósága idején valósult meg.” (ua.)
378
A segédtudományok közül a második világháborút követően

évtizedeken keresztül hivatalosan mellőzött volt a genealógia. E
diszciplína sokáig szinte kizárólag a nemesség családfakutatását
jelentette, később azonban más társadalmi osztályok is a kuta-
tás látókörébe kerültek. A legismertebb, közel száz éve íródott
művek napjainkban is nélkülözhetetlen forrásai a genealógiai
kutatásoknak. Kempelen Béla (1874-1952) (Magyar nemes
családok /1911-1932/), Nagy Iván (1824-1898) (Magyarország
családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. I-XII. /1857-
1868/), Borovszky Samu (1860-1912) (Magyarország várme-
gyéi és városai /szerk./ /1869-1914/) és Daróczy Zoltán (1872-
1944) (Nemesi évkönyv /1923-1935/) művei mind a mai napig
a legismertebb és leghasználhatóbb forrásoknak számítanak
a genealógia területén. Ugyancsak értékes forrásnak tekint-
hetők a korabeli családtörténettel foglalkozó folyóiratok, így
például a Turul (1883-1950, 1992-), a Családtörténeti Értesítő
(1899-1901) és a Genealógiai Füzetek (1903–1912). Napja-
ink egyik legelismertebb genealógusa Gudenus János József
(1947), aki számos könyvvel és kiadvánnyal népszerűsíti a tu-
dományágat (Összetört címerek /szerzőtárs: Szentirmay László/
Borovszky Samu (világháló)
/1989/, A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája
/1990-1999/) stb.
A történelemtudomány egyik legismertebb segédtudo-
mánya a heraldika (címertan), amelynek kutatói rendszerint
a történelem más ágait is művelték (Kempelen Béla /1874-
1952/, Fejérpataky László /1857-1923/, Bertényi Iván /1939/,
Áldásy Antal /1869-1932/).
Az egyik legrégibb segédtudománynak számít a numiz-
matika, amely ókori gyökerekkel rendelkezik (lásd: Augustus
császár). A régi korok pénzeinek és érmeinek gyűjtése mindig
is költséges szenvedélynek számított, ezért ez elsősorban a te-
hetősek időtöltése volt („a királyok hobbija”). A legismertebb
hazai numizmaták közé sorolható Hóman Bálint (1885-1951),
Gohl Ödön (1859-1927), Szentgáli Károly (1879-1945), Hu-
szár Lajos (1906-1987) és Káplár László.
A paleográfia (írástörténet) művelői közé sorolhatjuk töb-
bek között azokat a kutatókat, akik ősi írásunkat, a rovásírást
kutatják. Két legismertebb rováskutatónk Magyar Adorján
(1887-1978) és Forrai Sándor (1913-2007); nevükhöz egy-
egy rovás ABC is köthető (lásd: Magyar Adorján-féle és Forrai Hóman Bálint
(világháló)
379
Sándor-féle rovás ABC). Kevésbé ismert Vékony Gábor (1944-

2004) neve, aki többek között a nagyszentmiklósi kincs rovás-
feliratait is vizsgálta. Napjaink két legismertebb rováskutatója
Friedrich Klára (1948) és Szakács Gábor (1951). A házaspár
rendszeresen járja a Kárpát-medencét, és ismerteti meg mind
több emberrel ősi kincsünket, a rovásírást.
A hazai művészettörténet úttörőjeként tartja számon a
szakirodalom Ipolyi Arnold (1823-1886) katolikus püspököt,
aki Isztambulban (akkor: Konstantinápoly) corvinákat talált,
jelentős képtárat hozott létre, s elindította a hazai műemlék-
védelmet. Napjaink egyik legnevesebb művészettörténésze
Rovásírásos helységnévtábla Beke László (1944). Az egykori Képzőművészeti Főiskola és
(Gyöngyössolymos) az Iparművészeti Főiskola tanára (ma: Magyar Képzőművésze-
ti Egyetem), valamint a Műcsarnok főigazgatója volt, és szá-
mos hiánypótló könyv szerzője. Fő kutatásai területe a 19-20.
„Az a nemzet, amelyik századi magyar művészet. Említsük meg továbbá a Pázmány
emlékeit veszni hagyja, Péter Tudományegyetem egykori tanszékvezetőjét Hekler An-
az a saját síremlékét ké- talt (1882-1940) (antik szobrászat), illetve Fülep Lajost (1885-
szíti és vesztesége az em- 1970). Fülep a harmincas években Pécsett tanított, majd az
beriségnek.” ELTE tanszékvezetője lett (művészetfilozófia). Az alternatív
(Ipolyi Arnold) művészettörténet egyik legismertebb képviselője Pap Gábor
(1939), aki előadásait a Kárpát-medence magyarlakta területein
rendre telt ház előtt, nagy sikerrel tartja. Kutatási területe fel-
öleli a magyar művészettörténet szinte teljes vertikumát, Attilá-
tól Csontváry-Kosztka Tivadarral bezárólag.
380
27. Az élet egyéb területein
hírnevet szerző
honfitársaink
Az utolsó fejezet néhány olyan embert mutat be, akiket ne-

héz lett volna az előző részek bármelyikébe is beletenni. Több-
ségük nem tudós, hanem olyan józan paraszti ésszel megáldott
ember, akik egyszer csak gondoltak egy merészet, és merték
megvalósítani az álmaikat.
Oroszi László az irányítósávos futballcipő feltalálója
(1996). Oroszi találmányát az Adidas elbitorolta, és a találmá-
nyát alkalmazta a Predator Precision és a Predator Mania fantá-
zianevű cipőin. Tizenkét évnyi pereskedés után a bíróság végül
a magyar feltalálónak adott igazat. A futballcipő különlegessé-
gét az adja, hogy az orr részénél kemény gumiból készült sűrű
bordázat található, ami segíti a lövés pontosságát.
A bárándi születésű, de 1958 óta az Egyesült Álla-
mokban élő Szegi Sándor (Alexander Szegi) három sza-
badalommal büszkélkedhet. Leghíresebb találmánya a
kétkerekű görkorcsolya (1980) (Nyékiné K. H. 2014). „Ez
volt az előde azoknak az egyvonalas kerekűeknek, amit most
látunk mindenütt. Utólag szeretném említeni, hogy csak ez
az egy lett értékesítve, sikerült jó pénzért eladnom, körülbelül
egy családi háznak akkori áráért.” (Szegi S. 2014, 40.)
Tótfalusi (Misztótfalusi) Kis Miklós (1650-1702)
korának egyik legelismertebb betűmetszője volt. Angliá-
ból, Svédországból, Svájcból, Németországból és Lengyel-
országból is rendeltek tőle betűket. Elismertségét jelzi,
hogy még II. Ince pápa is vele terveztette meg a vatikáni
nyomda betűit, és az első grúz nyomdabetűket is ő ter-
vezte. Sokáig az a hibás nézet uralkodott, hogy a hollandi
antikva betűcsaládot Anton Janson holland betűmetsző Szegi Sándor kétkerekű
készítette, azonban mára kiderült, hogy a „Janson néven elter- görkorcsolyája
jedt antikva és kurzív megalkotójában is az erdélyi művészt tisz- (a szabadalmi leírásban
telhetjük.” (Bödők Zs. 2004, 45.) megadott rajz)
381
Az előadóművészet igen sajátos ágát képviseli Hacki Tamás

(1944), akinek rendkívüli füttytehetsége már gyermekkorá-
ban kiderült. Országos ismertséget az 1962-es Ki mit tud?-on
szerzett, ahol a kategóriájában 1. helyezést ért el. Hacki Tamás
jelenleg Regensburgban él, ahol fül-orr-gégész professzorként
dolgozik. A zenéléssel az elmúlt évtizedek során sem hagyott
fel, számos lemeze jelent már meg, és rendszeresen vállal fellé-
péseket.
A magyar kártya Európa számos országában ismert – bár
nem magyar kártya néven –, az azonban kevésbé köztudott,
hogy ennek a kártyafajtának a megalkotója Schneider József
pesti kártyafestő volt (1836).140 Műhelye a mai Budapest, Ka-
zinczy utca 55. szám alatt volt, melynek a helyén évtizedeken
keresztül működött a kajakos legenda, Wichmann Tamás
(1948-2020) kocsmája.
Brassai Sámuelt (1797-1897) úgy szokták emlegetni, mint
az „utolsó erdélyi polihisztort.” Valóban az volt, hisz a korá-
ban létező tudományok szinte mindegyikét viszonylag magas
szinten művelte, de egyikben sem ért el olyan kimagasló ered-
ményt, amely alapján valamelyik tudományterületnél feltét-
lenül meg kellett volna említeni. Életműve alapján azonban
feltétlenül meg kell említeni a nevét. Foglalkozott földrajzzal,
történelemmel, statisztikával, közgazdaságtannal, zeneelméle-
ti kérdésekkel, természettudományokkal, esztétikával, műkri-
tikával, nyelvészettel, irodalomtörténettel és filozófiával is. A
kolozsvári egyetemen matematikát, általános nyelvtudományt
Brassai Sámuel síremléke és szanszkrit nyelvet is oktatott. Több nyelven beszélt és számos
(Kolozsvár /Erdély/, folyóiratot szerkesztett, illetve jelentős volt tudományszervezői
Házsongárdi temető)
munkássága is (Kenyeres Á. 1994).
Brassai Sámuelhez hasonlóan ugyancsak nehéz lenne Fáy
Andrást (1786-1864) is bármelyik tudományterülethez sorol-
ni. Bár irodalmi munkássága jelentős, neve mégsem szerepel
a legnagyobb íróink és költőink között. Tevékenysége azon-
ban rendkívül sokrétű volt, ténykedése során mindig a nemzet
jobbá tétele vezérelte. Nem véletlen a reá ragadt ragadvány-
név, „a nemzet mindenese.” Fáy András volt hazánk első ta-
karékpénztárának a megalapítója (Hazai Első Takarékpénztár
Egyesület, amely az OTP elődintézményének tekinthető), volt
140 A Nemzetközi Kártya Társaság honlapján 1835 körüli időpont szere-

pel (https://i-p-c-s.org/pattern/tell-1.html).
382
27. Az élet egyéb területein hírnevet szerző honfitársaink
országgyűlési követ, a Kisfaludy-táraság igazgatója és

sokat tett a Védegylet és a kisdedóvás érdekében is.
Ami miatt pedig ugyancsak nagy hálával tekinthet
rá az utókor, az a fóti birtokának köszönhető. Birtoká-
ra ugyanis szüreti mulatságra hívta meg a kor előke-
lőségeit, így Vörösmarty Mihályt és Jedlik Ányost is.
A jeles költő itt keresztelte át Jedlik elegyét, a németes
hangzású spritzert fröccsre, melyet Vörösmarty a Fóti
dal című versében is megörökített.
Fáy András egykori présháza,
ahol többek között Vörömarty
Vörösmarty Mihály: Fóti dal és Jedlik is megfordult
(részlet) (Fót, Rövid dűlő 2. szám)
Fölfelé megy borban a gyöngy;

Jól teszi.
Tőle senki e jogát el
Nem veszi.
Törjön is mind ég felé az
Ami gyöngy;
Hadd maradjon gyáva földön
A göröngy.
(1842. október 5.) (részlet)
Radnai Béla (1891-1962) volt a kezdeményezője a magyar

gyorsírási rendszerek egységesítésének. „Gyorsírási rendszerének
alapja a magánhangzó-jelölés egyszerűsége és következetesen ke-
resztülvitt rövidítési rendszere.” (Kenyeres Á. 1994) Kimagasló
a hazai gyorsírás területén kifejtett tankönyvírói, publicisztikai
és oktatói tevékenysége is.
„Pataki, a fejszámoló”. Így vált ismertté a legtöbb ember
számára Pataki Ferenc (1921-2017). Bámulatos képessége már
gyermekkorában megmutatkozott és rendszeresen fellépett
Lakner bácsi színházában is. Felnőttként Európa számos or-
szágában szerepelt – gyorsan elsajátítva az előadáshoz szükséges
mondatokat –, és tízjegyű számokat is képes volt összeszorozni,
tizennégy jegyű számokból pedig köbgyököt tudott vonni.
Illy Ferenc (Francesco Illy) (1892-1965) az általa 1933-ban
alapított kávémanufaktúrával megteremtette az Illy kávémár-
kát, a gőzölős eszpresszógép ősét, amely nagynyomású vízgőz Illy Ferenc (világháló)
383
segítségével „főzi” a kávét (1935). A magyar „kávékirály” to-

vábbá a pörkölt kávé tartósításának módját is kidolgozta, azaz
a máig alkalmazott pressurization néven ismertté vált eljárást,
melyben az oxigént nitrogénnel helyettesítette (Origo 2013).
Kathy László (1900-1985) szíjgyártó mesterműveire egy
1971-ben megrendezett budapesti vadászkiállításon még Fülöp
edinburghi herceg is felfigyelt. A Kathy által készített lószerszá-
mok annyira megtetszettek neki, hogy nemcsak, hogy rendelt
egy garnitúrát belőlük, de személyesen meg is akarta látogat-
ni Kathy Lászlót. A látogatásra azonban nem került sor. Kathy
Lászlóban az egyik legnagyobb hazai szíjgyártót tisztelhetjük
(Ésik S. 2003).
Talán furcsán hangzik az asztalosművész kifejezés, de ha
valaki az asztalos mesterséget olyan magas szinten végzi, mint
Kathy László síremléke a Magyar Örökség-díjas Rostás Árpád (1962), akkor nem túl-
zás a művész jelző. Rostás Árpád rendkívüli kézügyességének
híre ment az országhatáron túl is, így dolgozott a Versailles-i
kastélyban és a Louvre-ban, itthon pedig az
Országházban és az MTA épületében is. Az
egykori állami gondozott cigány származású
mesterember azonban akkor kapott nagyobb
médianyilvánosságot, amikor a brit trónörö-
kösnek, György hercegnek elkészített egy an-
gol és magyar motívumokkal díszített diófá-
ból faragott bölcsőt.
Erdély egyik leghíresebb fazekas vidéke
a székelyföldi Korond, ahol évszázadok óta
fontos szerepet tölt be a fazekasság. A vidék
Rostás Árpád és a György
hercegnek készített bölcső földje gyenge minőségű, sárga agyagos föld, ami földművelés-
re nem a legjobb, a fazekasoknak viszont kitűnő alapanyagot
szolgáltat. A település talán leghíresebb fazekas családja, az öt
generáció óta ezt a hivatást folytató Páll család, akiknek ke-
rámiái művészi színvonalúak és alkotóit számos elismerésben
részesítették már.
A Hortobágy és a Sárrét határán található az ugyancsak a
kerámiáiról ismert Nádudvar, ahol évszázados múltja van a fa-
zekasságnak. A település legnagyobb múlttal rendelkező és leg-
nevesebb fazekas dinasztiája a Fazekas család, amely már 1714-
től űzik ezt a mesterséget, a tudás apáról fiúra száll. A település
fazekasai nem a hagyományos színű cserepeket készítik, hanem
384
főként a fekete színű kerámiákat, amelyek a helység egyik „védje-

gyévé” váltak az évszázadok alatt (http://www.feketekeramia.eu).
A hazai kriminalisztika egyik nagyszerű újítása Bozó Csa-
ba (1966) rendőrtiszt nevéhez köthető, aki az ún. Bozó-féle
mikronyomrögzítő hengert találta fel. A rendkívül hasznos ta-
lálmányról talán ki sem derült volna még a hazai szakemberek
előtt sem, hogy magyar elme szüleménye, ha néhány évvel ez-
előtt a CSI – Miami helyszínelők című sorozatban nem a Bozó-
féle eszközt használták volna, amiről a vetítést követően számos
újság hírt adott. A biológus végzettségű alezredes nevéhez szá-
mos egyéb találmány is köthető, így többek között egy, a halál
pontos időpontját rovartani vizsgálatokkal történő meghatáro-
zás módszerének kidolgozása is.
„Az általam feltalált nyomrögzítő henger ötlete is munka közben született meg (…) egyszer ki-
gyulladt a fejem felett az a rajzfilmekből ismert villanykörte, eszembe jutott, a feleségem hogyan
szedi le egy kis hengerrel a ruhák gallérjáról az apró szennyeződést, ezt házasítottam a ragasztó-
szalagokkal. Többszöri próbálkozás után úgy alakítottuk ki a jelenlegi verziót, hogy a nyomrög-
zítő fóliát hengerestől kell cserélni minden feladat után, így őrzi meg legjobban a bizonyítékot,
ezzel például könnyen meg lehet állapítani, ki ült egy autó vezetőülésén. Amikor viszontláttam
a találmányom a tévében, tudtam, ez az én hengerem, ezek szerint ismerik a tengerentúlon is,
és nem lehet szó másról, mert előtte egyetlen krimináltechnikai honlapon, tudományos maga-
zinban, internetes boltban sem láttam hozzá hasonlót.” (V. A. (2008): Lehengerlő találmány,
Zsaru magazin, 2008/26-27. o.)
A bűnözés előrejelzésének kérdése mindenhol foglalkoztatja

a rendészeti szakembereket. A BRFK III. kerületi Rendőrka-
pitányságának osztályvezetője, Traub Ferenc rendőr alezredes
2004-ben alkotott meg egy olyan számítógépes programot,
amellyel lehetséges a bűnözés előrejelzése. A Böbe elnevezésű
program a múlt bűncselekményi adatai alapján azt jelzi előre,
hogy várhatóan a jövőben hol és milyen típusú bűncselekményt
fognak elkövetni. A programot Traub alezredes a szabadidejé-
ben, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül 2004-re készítette el,
melynek a hivatalos neve „Közterületi rendőri szolgálatot támo-
gató program.” A program működési elve a valószínűség-szá-
mításra és a szórásra épül. A bűncselekmény bekövetkeztének
valószínűsége a teljes adatbázisban lévő adatokból történik. A
„dobókocka-elmélethez” hasonlóan (ahol 1-től 6-ig lehetnek a
gurítások), a kocka hat oldala helyett a III. kerület 640 utcája
385
van behelyettesítve, így „Böbe kockájának” 640 oldala van. A

program eredményességével kapcsolatban megállapítható, hogy
az alkalmazása idején az alábbi öt deliktum 30%-kal csökkent:
gépkocsifeltörés, gépkocsilopás, rablás, betörés, trükkös lopás.
A szoftver 2004 áprilisától működött, és bizonyíthatóan évek-
kel megelőzte a hasonló elven működő külföldi szoftvereket.
Tényként állíthatjuk, hogy a III. kerületi zsaru megelőzte az
amerikaiakat és az olaszokat is a program megalkotásával; min-
denféle szakmai és anyagi segítség nélkül, önerőből készítette
el a szoftvert. Traub Ferenc nyugdíjba vonulása után a szoftver
még éveken keresztül működött, azonban 2018-ban abbahagy-
ták a használatát. Szomorúan konstatálhatjuk, hogy a szoftver-
ről egyetlen egy újságcikk sem született, Traub Ferenc semmi-
lyen szakmai elismerésben sem részesült.
A fejlesztő munka Traub Ferenc otthonában folyt, sok esetben hajnalba nyúlóan. Traub
alezredes Erzsébet nevű felesége volt az, aki a program fejlesztői részére (munkatársai segí-
tették a munkában) nyugodt alkotói hátteret biztosított, s ha a szoftver készítői megéhez-
tek, akkor főztjével elkápráztatta a rendőrtiszteket. A program elkészültével már csak egy
„feladat” állt a fejlesztők előtt, hogy elnevezzék az előrejelző szoftvert. A fejlesztők hálájuk
jeléül Erzsébetről, Böbéről nevezték azt el, így kapta a program a Böbe nevet.
Ugyancsak a rendészettudományhoz kapcsolódik a

GrafoMéter elnevezésű műszer, amely az agy tudatos és tudat
alatti működését vizsgálja. A műszerrel a vizsgált személy igaz-
mondását próbálják ellenőrizni (akárcsak a poligráffal). A műszer
használata során az írásmintát adó személy egy tollat használ.
A tollal nyomot hagy egy speciális táblán, amit nem diszkrét
pontokban, hanem folyamatos írásként, időfüggvényben mér a
műszer. Ennek során lehetséges a kézírás számos fizikai tulajdon-
ságának a mérése (pl. nyomóerő, sebesség), melyekből az igaz-
mondásra vagy az őszintétlenségre lehet következtetni. A műszert
Szidnai László (1959) igazságügyi grafológus szakértő ötlete
alapján Kiss András (1960) számítástechnikai mérnök fejlesz-
tette ki (1994). Hazánkban 2000-től használják az igazságügyi
szakértői munkában, külföldön nem alkalmazzák (Budaházi Á.-
Fantoly Zs. 2018, Szidai L. közlése 2020).
Az ejtőernyőkészítés két legismertebb magyar képviselője
Hehs Ákos (1904-1994) és Sziklay Jenő (1892?-1925). Sziklay
hadnagy a lengyelországi Piotrkówban szenvedett halálos
386
balesetet egy nemzetközi légibemutatón 1925-ben. „Mások éle-

tének megmentéséért vállalt kockázatot, amikor ő maga próbálta
ki a gyakorlatban az ejtőernyő általa kifejlesztett új, sűrített leve-
gős palackot felhasználó, Prometónak elnevezett típusát.” (MTI
2017) A lengyel városban 2005-ben avatták fel az aradi sport-
ember felújított síremlékét. A Hehs Ákos által feltalált ejtőer-
nyőt mind a mai napig használják, szabadalmát 1941-ben az
USA is megvásárolta.
387
Felhasznált irodalom
FELHASZNÁLT IRODALOM
A középiskolákról és azok tanárainak képesítéséről szóló 1883. évi XXX. törvénycikk

Almár Iván – Both Előd (2004): A magyarországi űrtevékenység dióhéjban. In: Fizikai Szem-
le, 2004/3. 73. (http://www.kfki.hu/fszemle/archivum/fsz0403/almar0403.html ‒
2012. október 23.)
Antall József ‒ Birtalan Győző ‒ Schultheisz Emil (szerk.) (1988): Tanulmányok és arc-
képek a magyar medicina múltjából. Medicina, Budapest
Ács Zoltán (1986): Nemzetiségek a történelmi Magyarországon. Kossuth Kiadó, Budapest
Ághassi Attila (2020): Úgy nyert olimpiát, hogy ott sem volt a helyszínen (https://index.hu/
sport/alapvonal/2020/02/11/mezo_ferenc_szellemi_olimpiai_1928/ ‒ 2020. június
1.)
Bakos Ferenc (1994): Idegen szavak és kifejezések kéziszótára. Akadémiai Kiadó, Budapest
Balás Róbert (2010): Jakó Géza ‒ a mikro- és lézersebészet úttörője (http://www.balasrobert.
eoldal.hu/cikkek/arcok---harcok/jako-geza---a-mikro--es-lezersebeszet-uttoroje.
html ‒ 2014. augusztus 23.)
Balázs Géza – Eőry Vilma – Soltész Katalin – Somogyi Magda (szerk.) (1994): Jókai-szó-
tár I–II. Unikornis, Budapest
Bálint Sándor: Autógyártás Magyarországon (http://www.scitech.mtesz.hu/22autogyartas/
index.html – 2015. július 21.)
Bán Péter (szerk.) (1989): Magyar történelmi fogalomtár (I., II.). Gondolat, Budapest
Barcza-Bertus Peter (2003): Száz éve született Soó Rezső botanikus professzor (http://www.
ng.hu/Civilizacio/2003/08/Szaz_eve_szuletett_Soo_Rezso_botanikus_professzor ‒
2014. december 3.)
Bárczi Géza – Országh László (szerk.) (1959-1962): A magyar nyelv értelmező szótára.
Akadémiai Kiadó, Budapest (https://mek.oszk.hu/adatbazis/magyar-nyelv-
ertelmezo-szotara) (2019. november 26.)
Beck Mihály: Than Károly (http://www.kfki.hu/chemonet/hun/teazo/tn2000/than.html –
2013. március 12.)
Beke Farkas Nándor: A 100 Tagú Cigányzenekar története (https://www.100tagu.hu/a-
zenekar/a-100-tagu-ciganyzenekar-tortenete/ ‒ 2019. november 20.)
389
Bekker Zsuzsa: Kautz Gyula élete és munkássága. In: Bankszövetség, 2004/5. 83-91. (http://
www.bankszovetseg.hu/wp-content/uploads/2012/10/45Bekker.pdf ‒ 2014. január
26.)
Benkő Loránd (1988): Megnyitó a Budenz születésének 150. évfordulóján rendezett emlékülésen.
In: Nyelvtudományi Közlemények, 1987-1988/89. 101.
Béres András: Budai Aladárról (1918-1985). In: Hajdú-Bihari Napló, 1985. október 3l.
Bihari Dániel (2017): Magyar az, akinek fáj Trianon – hirtelen felindulásból jött (https://24.
hu/tudomany/2017/06/08/magyar-az-akinek-faj-trianon-hirtelen-felindulasbol-jott/
‒ 2020. március 29.)
Bíró Imre (1985): Adatok az újkori magyar szemészet fejlődéséhez. 95-98. (http://www.
orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-05/Green/index.php?subdiv=4&topic=415. ‒
2013. június 01.)
Birtalan Győző (1988a): Jendrassik Ernő (1858-1921). In: Antall J. et al (szerk.): Tanulmá-
nyok és arcképek a magyar medicina múltjából. Medicina, Budapest, 62-64.
Birtalan Győző (1988b): A magyar tudományos belgyógyászat kialakulása. In: Antall J. et al
(szerk.): Tanulmányok és arcképek a magyar medicina múltjából. Medicina, Buda-
pest, 75-78.
Bitskey István (2006): Előszó. In: Hollósi Gábor (szerk.): Közlemények a Debreceni
Tudományegyetem Történetéből III. Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar,
Debrecen
Bogoly József Ágoston (2012): A Szegedi Tudományegyetem intellektuális emlékezete I. In: Ma-
gyar Tudomány (http://www.matud.iif.hu/2012/03/10.htm ‒ 2014. november 12.)
Bollobás Béla: Erdős Pál (A Nature 1996. október 17-i száma nyomán). In: Természet Vilá-
ga, 1997/2. 77.
Bonczidai Éva (2019): Fogolyból sanghaji építész (https://magyarnemzet.hu/kultura/fogolybol-
sanghaji-epitesz-7582769/ ‒ 2020. március 13.)
Borsódy Mihály – S. Nagy Anikó (2001): Minyon. In: Farnadi Éva (szerk.): Hagyományok,
Ízek, Régiók II. kötet. Kesztler Marketing Kft. Budapest
Borsódy Mihály (1995): Az édességkészítés története. Magyar Élelmiszeripari Tudományos
Egyesület, Budapest
Borsy Zoltán (1998) (szerk.): Általános természetföldrajz. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
Botos Katalin (2019): 20. századi híres magyar közgazdák. In: Magyar Tudomány, 2019/09.
(https://mersz.hu/hivatkozas/matud_f28665 – 2019. november 16.)
Bordieu, P. (1984): Homo Academicus. Minuit, Paris
390
Bödők Zsigmond (2004): Magyar Feltalálók a nyomdászat történetében. Nap Kiadó, Duna-
szerdahely
Bödők Zsigmond (2005): Nobel-díjas magyarok. Nap Kiadó, Dunaszerdahely
Bross Péter: Százéves az NB kaptár. In: Méhészet, 2013/11, 12.
Budaházi, Árpád – Fantoly, Zsanett (2018): Development of Instrumental Credibility
Examination of Testimonies. In: Jogelméleti Szemle, 2018/3. 10-22.
Cey-Bert Róbert Gyula (1999): A honfoglalás kori magyar konyha. In: A Nyolcadik (Kaposvá-
ri) Magyar Őstörténeti Találkozó Előadásai és Iratai, Ungarisch Historischer Verein
Zürich, Budapest-Zürich
Czeizel Endre (2002): Száz éve született Wigner Jenő. In: Magyar Tudomány 2002/11. (http://
www.matud.iif.hu/02nov/czeizel.html ‒ 2020. június 17.)
Czére Béla: Közlekedésünk tegnap és ma (http://www.scitech.mtesz.hu/03czere/czere3.htm –
2015. július 21.)
Csapó Katalin – Éliás Tibor (2010): Dobos és a 19. század cukrászata Magyarországon. Bu-
dapest
Császár Ákos (1998): Magyar származású matematikusok hozzájárulása a matematika fejlődé-
séhez. In: Természet Világa, 1998/III. különszám, 3-10.
Császár Zoltán (2000) Fényi Gyuláról az Űrkutatás Világnapján rende-
előadása
zett program keretében (2000. október 6.) (http://fenyigyulacsillagda.
miskolciutosok.hu/?page_id=10 ‒ 2012. október 23.)
Cselényi József: Magyar gépipar (http://www.sci-tech.hu/abacus-notebook.sci-tech.
hu/00home/03home.htm – 2015. július 10.)
Csernus Szilveszter (2014): Magyar orvos műtéte változtatta meg Trianont (http://mult-kor.
hu/20140216_magyar_orvos_mutete_valtoztatta_meg_trianont?pIdx=5 ‒ 2014.
augusztus 23.)
Csillag István (1988): Gruby Dávid (1810-1898). In: Antall J. et al (szerk.): Tanulmányok és
arcképek a magyar medicina múltjából. Medicina, Budapest, 135-136.
Csoma Zsigmond (2004): Megemlékezés, Kozma Pál. In: Magyar Tudomány, 2004/6. 794.
(http://www.matud.iif.hu/04jun/017.html – 2012. 10. 21.)
Diós István – Viczián János (szerk.) (1993-2014): Magyar Katolikus Lexikon. Szent István
Társulat, Budapest (http://lexikon.katolikus.hu/ ‒ 2019. december 23.)
Dózsa-Farkas Klára (2013): Dr. Andrássy István tudományos munkássága (http://systzool.elte.
hu/wp-content/uploads/2013/02/AndrassyIstvan.pdf – 2014. 10. 15.)
Dupka György: „Őrtüzeket fogunk gyújtani a hegyeken…” In: Együtt, 2011/4.73-80. (http://
epa.oszk.hu/00500/00595/00040/pdf/EPA00595_Egyutt_2011_4_073-080.pdf –
2018. december 20.)
391
ELTE (2010): Dr. Dudich Endre akadémikus (1895-1971) (http://systzool.elte.hu/wp-content/

uploads/2010/10/DudichEndre.pdf – 2019. december 3.)
Éhik Györgyné – Polesinszky Béla (1952): Szemelvények magyar biológusok életéből I. Tan-
könyvkiadó, Budapest
Eleőd Ákos – Szegő György (2001): Álmok Álmodói Világraszóló magyarok I-II. Millenáris
Kht. Budapest
Emed Alexander (2011): Emlékezés Ungár Imrére (1914-1987). In: Magyar Sebészet, 64 (6),
305-306.
Erkel András (2009): Freund Mihály. In: Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2009/4,
98-103.
Ésik Sándor (szerk.) (2003): Általuk híres e föld. In-Forma Kiadó, Nyíregyháza
Estók János – Fehér György – Gunst Péter – Varga Zsuzsanna (2003): Agrárvilág Ma-
gyarországon 1848-2002. Argumentum Kiadó/Magyar Mezőgazdasági Múzeum,
Budapest
Ézsiás Erzsébet (2004): A hit pajzsa. Olofsson Placid atya élete. PPEK, Budapest
Faller Gusztáv (1997): „Jó szerencsét!” – Bányászat Magyarországon (http://www.sci-tech.hu/
history/ttkalauz/faller/faller.htm ‒ 2015. július 10.)
Farkas Johanna (2017a): A fejlődéslélektan történeti vonatkozásai. In: Határrendészeti Tanul-
mányok, 14(3), 117-135.
Farkas Johanna (2017b): A kötődés szerepe és jelentősége a személyiségfejlődésben. Határrendé-
szeti Tanulmányok, 14(3), 97-117.
Farnadi Éva (szerk.) (2001): Hagyományok – Ízek – Régiók. AMC, Budapest
Fejér László: Vadvíz országtól az elfogyó Dunáig (http://www.sci-tech.hu/history/ttkalauz/
fejer/ ‒ 2015. július 10.)
Fejes László (2011): Elhunyt Denis Sinor. In: Nyelv és Tudomány (https://m.nyest.hu/renhirek/
elhunyt-a-denis-sinor – 2014. június 11.)
Felkai Tamás (1988): A magyar radiológia útja. In: Antall J. et al (szerk.): Tanulmányok és
arcképek a magyar medicina múltjából. Medicina, Budapest, 103-105.
Ferencz Csaba (2000): Magyar űrtevékenység. A szovjet rendszer határai (http://www.historia.
hu/archivum/2000/0007ferencz_magyar.htm ‒ 2012. október 23.)
Fischer Iván (2006): Ligeti György halálakor (http://index.hu/kultur/klassz/ligeti0612/ ‒
2013. 12. 07.)
Fitz Péter: A magyar textil kalandjai (1968-1993) (http://www.btmfk.iif.hu/textil.html ‒
2017. június 11.)
392
Für Lajos: Mathiász János (1838-1921) (http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/

mgpanthe/html/index.htm - 2014. 03. 14.)
Für Lajos: Mitterpacher Lajos (1734-1814) (http://mek.oszk.hu/00000/00058/html/mitterpa.
htm ‒ 2014. június 22.)
Füstöss László: Magyarországi fizikatörténet a 20. század utolsó harmadáig (http://www.sci-
tech.hu/fizika.sci-tech.hu/00home/02home.htm ‒ 2014. május. 25.)
Gaál György (2002): Ifj. Gyergyay Árpád (1881–1952), a fül-orr-gégészet tudósa (http://
kermagv.unitarius.org/regi/magvetok/2002/2002_1/2002_1_gaalgyorgy10.htm –
2014. augusztus 23.)
Gábor Éva (2004): Eva Zeisel (2004) (http://www.polanyi.bme.hu/folyoirat/2004/2004-14-
report_on_eva_zeisel.pdf ‒ 2012. december 25.)
Garaj Erika (2004): A magyar közgazdászképzés története a kezdetektől az önálló intézmén�-
nyé válásig. In: Neveléstörténet (http://www.kodolanyi.hu/nevelestortenet/?rovat_
mod=archiv&act=menu_tart&eid=29&rid=1&id=91 – 2014. február 01.)
Gerencsér Ferenc (1988): A fül-orr-gégegyógyászat Magyarországon. In: Antall J. et al (szerk.):
Tanulmányok és arcképek a magyar medicina múltjából. Medicina, Budapest, 92-
94.
Gergely András (2000): Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. G and T BT Kiadó és Nyomda.
Budapest-Haifa
Ginter Zsófia (2012): 105 évesen elhunyt Zeisel Éva (http://hg.hu/cikk/design/13671-105-
evesen-elhunyt-zeisel-eva/nyomtatas ‒ 2012. december 25.)
Gundel Imre – Harmath Judit (1979): A vendéglátás emlékei. Közgazdasági és Jogi Könyv-
kiadó, Budapest
Gyöngyösi Balázs (2010): Az elfeledett futball-legenda (http://valasz.hu/itthon/az-elfeledett-
futball-legenda-26802/ ‒ 2015. december 15.)
Győri Ferenc (2011): Tehetségföldrajz: Magyarországi vizsgálatok. Egyesület Közép-Európa
Kutatására, Szeged-Pécs
Hajdu Edit – Hagy Béla (2011): A szőlőperonoszpóra és védekezés ellene
(http://www.agrartermelo.hu/kapcscikk_reszletes.php?idx=2 ‒ 2012. október 21.)
Hajdú Péter (1988): Bevezető (a Budenz-üléshez). In: Nyelvtudományi Közlemények, 1987-
1988/89. 99.
Hargittai István (2001): Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak. In: Ma-
gyar Tudomány, 2001/12. (http://www.matud.iif.hu/01dec/hargitta.html ‒ 2019.
december 21.)
Hargittai István (2019): Világhírű magyar tudósok. In: Magyar Tudomány, 2019/5.
393
Herzog Tamás (2013): Rekordok és rekorderek a fehér sport történetéből (http://www.ksh.hu/

szamlap/olimpia.html ‒ 2020. április 25.)
Hidvégi Máté: „AKI TUD, NEM BESZÉL” Miklós Pál (1927–2002) (http://www.holmi.
org/2003/01/hidvegi-mate-%E2%80%9Eaki-tud-nem-beszel%E2%80%9D-
miklos-pal-1927%E2%80%932002 – 2014. június 20.)
Honti László (2012): Hajdú Péter (1923-2002). In: Fancsaly Éva – B. Székely Gábor: Obi-
ugor és szamojéd kutatások, magyar őstörténet. Pécsi Tudományegyetem, Pécs
Horn Péter (2005): Lehetőségek az agrárgazdaság fejlesztésére, a személyiség szerepe a kezdemé-
nyezésben és a megvalósításban. In: Nagy János-Kovács János (szerk.): Személyiségek
a magyar agráriumban I., Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum, Debrecen
Hornyák Mária (1993): Beethoven, Brunszvikok, Martonvásár. MTA Mezőgazdasági Kutató-
intézete, Martonvásár
Horváth László (2006): Iktári Gróf Bethlen Domokos: A’ Nemzeti Jól-létről. In: Magyar Tu-
domány, 2006/2. (http://www.matud.iif.hu/06feb/20.html – 2014. január 26.)
Huszár György (1988): A magyar fogászat. In: Antall J. et al (szerk.): Tanulmányok és arcké-
pek a magyar medicina múltjából. Medicina, Budapest
Jámborné Benczúr Erzsébet (2008): Márk Gergely laudáció (http://www.klauzal.hu/
cikk/276.html ‒ 2012. október 22.)
Jász Gábor (2005): Citius, Altius, Fortius avagy tradíciók és kihívások a magyar sportban. In:
Buzás N. (szerk.): Tudásmenedzsment és tudásalapú gazdaságfejlesztés. SZTE Gaz-
daságtudományi Kar Közleményei, JATEPress, Szeged, 103-120.
Jermy Tibor (2009): Sáringer Gyula (1928-2009) (http://www.matud.iif.hu/09okt/19.htm ‒
2013. július 06.)
Jeszenszky Sándor: Az elektrotechnika magyar úttörői (http://www.scitech.mtesz.
hu/06jeszenszky/jesz1.htm – 2015. július 10.)
Jonathon Green (1999): The Slang thesaurus. Penguin Books, London
Juhász Gyula (1928): Dankó Pistának. Juhász Gyula összes versei. Akadémiai Kiadó, 1963,
Budapest
Juhász Pál – Birtalan Győző (1988): A magyar ideg- és elmegyógyászat a két világháború
közötti években. In: Antall J. et al (szerk.): Tanulmányok és arcképek a magyar medi-
cina múltjából. Medicina, Budapest, 85-88.
Kabay, John J. (1992): Kabay János magyar feltaláló élete. Alkaloida Vegyészeti Gyár Rész-
vénytársaság, Tiszavasvári
Kaposi Zoltán (2002): Magyarország gazdaságtörténete 1700-2000. Dialóg Campus Kiadó,
Budapest-Pécs
394
Kapronczay Károly (2004): Magyar orvoséletrajzi lexikon. Mundus Kiadó, Budapest (https://
www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/magyar-orvoseletrajzi/adatok.html ‒ 2019.
november 18.)
Kapronczay Károly – Vizi E. Szilveszter (szerk.) (2003): Híres magyar orvosok 4. Galenus
Kiadó, Budapest
Karádi Zsolt (1999): Nép, sors, irodalom (In memoriam Czine Mihály) 281-291. (http://www.
szabarchiv.hu/drupal/sites/default/files/283-293.pdf ‒ 2019. november 29.)
Kardos István (2004): Lételeme a fizika volt Jánossy Lajos (1912-1978) (http://magyar-iroda-
lom.elte.hu/ezredveg/0411/04114.html ‒ 2012. október 14)
Kárpáti János (szerk.) (2011): Képes magyar zenetörténet. Rózsavölgyi és Társa, Budapest
Kenyeres Ágnes (főszerk.) (1994): Magyar Életrajzi Lexikon (https://mek.oszk.
hu/00300/00355/html/index.html – 2019. november 24.)
Kincses Károly (1997): Fotográfusok - made in Hungary: Dienes Andor/Andre de Dienes (1913-
1985) (https://maimanohaz.blog.hu – 2020. április 30.)
Kincses Károly (1998): Fotográfusok - made in Hungary. Akik elmentek/Akik ittmaradtak.
Magyar Fotográfiai Múzeum (https://maimanohaz.blog.hu – 2020. április 30.)
Király Zoltán (2005): A modern kutatás-oktatás nemzetközi jellege. In: Nagy János-Kovács
János (szerk.): Személyiségek a magyar agráriumban I. Debreceni Egyetem Agrártu-
dományi Centrum, Debrecen, 115-128.
Kisalföld (2005): Négy generáció a tudomány szolgálatában (https://www.kisalfold.hu/
kisalfold/rabakoz/negy-generacio-a-tudomany-szolgalataban-721711/ ‒ 2020. ápri-
lis 4.)
Kittel Ágnes (2011): Az agy-trió. In: Természet Világa 2011/4. (http://www.termeszetvilaga.
hu/szamok/tv2011/tv1104/agy.html ‒ 2013. június 29.)
Kocsis Károly (2009): Marosi Sándor. In: Magyar Tudomány, 2009/10. (http://www.matud.
iif.hu/09okt/17.htm ‒ 2012. november 24.)
Kocsis Pál: Kocsis Pál élete és munkássága (http://www.kocsisp-mezg.sulinet.hu/
Iskolankrol%5Cnevadonk.htm ‒ 2012. október 21.)
Kollarits Krisztina (2011): A Nobel-díj árnyékában. In: Magyar Napló, 35-42. (http://www.
tormaycecile.com/pdf/Magyar_naplo_2011_december.pdf ‒ 2012. június 17.)
Kollega Tarsoly István (1996-2000): Magyarország a XX. században. Babits Kiadó, Szek-
szárd (https://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1.html – 2019. november 24.)
Kolumbán József (1999): A kolozsvári matematikai iskola kialakulása. In: Cseke Péter és Ha-
uer Melinda (szerk.): 125 éves a kolozsvári egyetem. Komp-Press Kiadó, Kolozsvár
Kopp Erika (2002): A hetvenes-nyolcvanas évek alternatív pedagógiai törekvései hazánkban. In: Né-
meth András (szerk.): Reformpedagógiai-történetitanulmányok. Osiris Kiadó, Budapest
395
Kósa László (2001): A magyar néprajz tudománytörténete. Osiris Kiadó, Budapest

Kossuth Lajos (1842): Státusgazdasági tájékozás. Pesti Hírlap, 1842/121.
Kosztolányi Dezső (1933): Ferenczi Sándor. In: Nyugat, 1933/12. 663-665.
Kovács Dániel (2008): Antihős és építész (http://hg.hu/cikkek/varos/4850-antihos-es-epitesz
‒ 2020. május 2.)
Kovács Ferenc: A magyar állatorvosképzés és állategészségügy. 41-58.
Kovács M. Dávid (2019): Magyar festő került a legnagyobb modern művészek közé (https://
index.hu/kultur/2019/09/11/hantai_simon_gagosian_parizs/ ‒ 2020. április 30.)
Kovacsics József (2000): EMLÉKEZÉS THEISS EDE PROFESSZORRA (http://www.ksh.
hu/statszemle_archive/2000/2000_06/2000_06_473.pdf – 2014. február 02.)
Kozma László (2001): Egy Kossuth-díjas börtönévei. Új Mandátum, Budapest
Kunszt György (1991): Van-e (volt-, lesz-e) magyar filozófia? In: Magyar Tudomány, 1991/11.
1371-1378.
Kurucz Gyula (1985): Négyszemközt Szenes Árpáddal (http://www.inaplo.hu/nv/200012/16_
KURUCZ_GYULA.html ‒ 2020. április 30.)
Kútvölgyi Mihály – Tóth Péter (2003): Mangalica. Timp Kiadó Kft. Budapest
Lajtai L. László (2004): Nemzetkép az iskolai történelemoktatásban 1777-1848. Pécs-Budapest
Lambrecht Miklós (1988a): A Lenhossék család és más magyar anatómusok. In: Antall J. et al
(szerk.): Tanulmányok és arcképek a magyar medicina múltjából. Medicina, Buda-
pest
Lambrecht Miklós (1988b): A kórbonctan hazai iskolái. In: Antall J. et al (szerk.): Tanulmá-
nyok és arcképek a magyar medicina múltjából. Medicina, Budapest
Laza Bálint (2013): Columbo Falk Miksa leszármazottja? (https://index.hu/tech/
hoax/2013/03/21/columbo_falk_miksa_dedunokaja/ ‒ 2019. november 25.)
Lévay Miklós (2018): Elhunyt Szabó Dénes (Denis Szabo), a Montreáli Egyetem professor eme-
ritusa (https://eltekriminologiablog.com/2018/10/24/elhunyt-szabo-denes-denis-
szabo-a-montreali-egyetem-professor-emeritusa/ ‒ 2019. november 17.)
Lombay Béla (2007): Péter Mózes professzor elnyerte a professor emeritus címet (http://www.
socrad.hu – 2016. november 21.)
Magyar Nemzet (2020): Elhunyt Gera Zoltán (https://magyarnemzet.hu/archivum/
kulturgrund/elhunyt-gera-zoltan-4002979/ ‒ 2020. május 24.)
Magyar Pál (1961): Dr. Roth Gyula. In: Az erdő, 1961/13. 81-87.
Makkai Sándor (1937): Nem lehet. In: Láthatár, 1937/2. 49-53.
396
Marx György: Magyar tudósok kezenyoma a 20. századon (http://www.tankonyvtar.hu/hu/

tartalom/historia/99-04/ch09.html ‒ 2012. június 17.)
Mátyás Szabolcs – Mátyás Tibor (2003): Rajz- és vizuális kultúra. Debrecen
Mátyás Szabolcs (2002): Ahol a zsenik bölcsője ring. Debrecen
Mátyás Szabolcs (2006): Illik tudnom, mert magyar vagyok. Debrecen
Mátyás Szabolcs (2007): A magyar, illetve magyar származású Nobel-díjasok. Debrecen
Mátyás Szabolcs (2008): A legek nemzete. Debrecen
Mátyás Szabolcs (2008): Tudnom kell, mert magyar vagyok. Debrecen
Mátyás Szabolcs (2009): Az arany nemzet (dokumentumfilm). Debrecen
Megyesi Csaba (2004): Rómer Flóris, a magyar régészet szülőatyja (http://mult-kor.hu/cikk.
php?id=8907 – 2014. április 13.)
Merkl Ottó: (2002): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok 2002: Endrődi Sebő. (https://rovarok.
blog.hu/2011/05/09/muzeumi_arckepcsarnok_2002_merkl_otto_endrodi_sebo –
2015. december 3.)
Mezey Barna (szerk.) (2007): Magyar jogtörténet. Osiris Kiadó, Budapest
Móra László – Próder István (1997): A magyar kémia és vegyipar kronológiája. MATI, Bu-
dapest–Piliscsaba
MTA (2013): Ádám György 1922-3013 (http://www.matud.iif.hu/2013/03/14.htm ‒ 2020.
április 25.)
MTI (2017): Áder János és Andrzej Duda felavatta Sziklay Jenő emléktábláját (https://
www.magyaridok.hu/kulfold/ader-janos-es-andrzej-duda-felavatta-sziklay-jeno-
emlektablajat-1518880/ ‒ 2019. december 23.)
Mult-kor (2007): India nemzeti kincse lett a magyar festőnő (https://mult-kor.hu/cikk.
php?id=18381 ‒ 2020. április 30.)
Nagy Endre (1930): Újházy Ede arcképe. In: Nyugat, 1930/4.
Nagy Ferenc (főszerk.) (1997): Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig. BETTER – MTESZ –
OMIKK, Budapest
Nagy László: A két Mikszáth és egy amerikai exelnök (http://www.agt.bme.hu/balassi/
Mikszath_Roosevelt.pdf ‒ 2020. augusztus 3.)
Nánay István (2005): Tanodától - egyetemig. Az intézményes magyar színház- és filmművészkép-
zés száznegyven éve. Színház- és Filmművészeti Egyetem, Budapest
Nemes Csaba (2008): Orvostörténelem. Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi
Centrum, Debrecen
Nemes Tihamér (1962): Kibernetikai gépek. Akadémiai Kiadó, Budapest
397
Németh József: A műszaki és természettudományos képzés magyarországi századai (http://www.

sci-tech.hu/abacus-notebook.sci-tech.hu/00home/03home.htm – 2014. szeptember 10.)
Németh Renáta (2007): A XIX. századi nyelvbölcselet és a magyar nyelv szótárának etimológiai
elvei (doktori disszertáció). ELTE BTK, Budapest
Nyékiné Katona Hedvig (szerk.) (2013): Bárándi Kalendárium a 2014-es esztendőre. Balassa
Iván Művelődi Központ és Könyvtár, Báránd
Olsvai Imre: Népzenetudomány (http://www.borokas.hu/szaki/elm1.html#szomjas ‒ 2014.
február 09.)
Origo (2013): Nyolcvanéves álom arabicából (http://www.origo.hu/tafelspicc/
kozelet/20130716-nyolcvan-eves-alom-arabicabol.html ‒ 2020. április 25.)
Ormos Balázs (2008): Kálnoki dr. Bedő Albert (1839-1918) (http://www.oee.hu/upload/
html/2013-03/bedo%20leporello_v%C3%A9gleges2009.pdf – 2013. 06. 10.)
Országos Doktori Tanács személyi adatlap (Vizi E. Szilveszter)
Ortutay Gyula (főszerk.) (1977): Magyar Néprajzi Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest
(https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-1.html – 2019. november 24.)
P. Hartyányi Borbála: Csapody Vera (1894-1985) (http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/
lexikon/mgpanthe/html/index.htm ‒ 2014. szeptember 07.)
P. Hartyányi Borbála: Jávorka Sándor (1883-1961) (http://www.mek.iif.hu/porta/szint/
egyeb/lexikon/mgpanthe/html/index.htm – 2014. szeptember 07.)
Paládi-Kovács Attila (2018): Magyar népkutatás a 20. században. L1Harmattan Kiadó, Bu-
dapest
Palló Gábor (1991): A 20. század második fele. In: Fizikai Szemle 1991/12. (http://www.kfki.
hu/fszemle/archivum/fsz9112/pallo9112.html ‒ 2014. október 20.)
Pecze Mariann: A magyar szociológia története (https://borbelypecze.wesley.hu/sites/default/
files/3_magyar_szoc_fejl.pdf – 2019. november 16.)
Péntek János (2017): Életút a torai hídon át. In: Korunk, 2017/11. 54-58.
Perecz László (2005): A magyar filozófiai intézményrendszer kialakulása (http://www.phil-
inst.hu/recepcio/htm/203_belso.htm ‒ 2015. április 06.)
Perecz László (2017): Ki a filozófus? Pro Philosophia, Budapest
Pesovár Ernő (1987): In memoriam Martin György. In: Ethnographia, 1987/2-4. 149-152.
Pirisi Gábor – Trócsányi András (2019): Fejezetek a társadalomföldrajz világából. Publikon
Kiadó, Pécs
Pléh Csaba (1997): Magyar hozzájárulások a modern pszichológiához (http://www.plehcsaba.
hu/Cikkek.aspx?catid=1 – 2013. április 10.)
398
Pomogáts Béla nyilatkozata a fővárosi Kossuth Klubban rendezett vitaesten (2003. január
28.) (http://gondola.hu/cikkek/19265-Vitaest_Kertesz_Nobel-dijarol__Nem_volt_
szerencses_elhatarolodnia_mindattol__ami.html ‒ 2012. június 17.)
Pukánszky Béla – Németh András (1996): Neveléstörténet. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.
(mta.hu/fileadmin/I_osztaly/.../teglas_babits.doc – 2013. december 29.)
Pukánszky Béla: Felméri Lajos ismeretlen arca. - A gyermekkép újszerű vonásai az első kolozsvári
pedagógiaprofesszor írásaiban. (http://www.pukanszky.hu/Felmeri.pdf – 2013. decem-
ber 25.)
Rácz Róbert (2002): Nagy vadászok és gyűjteménygyarapítók. In: Természet Világa (külön-
szám) (http://www.termeszetvilaga.hu/kulonsz/k021/racz.html – 2014. április 20.)
Radnai Rudolf: Ilyen volt az Ifipark - visszaemlékezés sok képpel (https://docplayer.hu/13192-
Ilyen-volt-az-ifipark-visszaemlekezes-sok-keppel.html ‒ 2020. április 25.)
Raffai Mária (2001): A hazai számítástechnika története. Budapest
Raj Tamás: „Várj madár, várj”, A hászidizmusról (http://www.zsido.hu/vallas/haszid.htm ‒
2015. június 06.)
Rapaics Rajmund (1953): A magyar biológia története. Akadémiai Kiadó, Budapest
Raum Frigyes: Lázár deák térképétől a digitális térképig (http://www.sci-tech.hu/terkepeszet.
sci-tech.hu/00home/02home.htm ‒ 2019. december 20.)
Richly Gábor (2010): A finn nemzeti himnusz. In: Kortárs 54/2. (http://epa.oszk.
hu/00300/00381/00145/richly.htm ‒ 2020. április 25.)
Ronkay László (2012): Varga Zoltán. Elhangzott a XXIV. Rovarászati Napok című rendezvé-
nyen, a Frivaldszky Imre Emlékplakett átadásakor. (http://szigetkoz.eu/lepke/eletrajz/
varga_zoltan.htm – 2014. december 2.).
Saád József: Magyar szociológia-történet (1996): minek a története? In: Replica, 1996 december,
161-171. (http://www.replika.hu/system/files/archivum/replika_23-24_11_saad.pdf
– 2014. január 04.)
Sallai János (2015): A magyar rendészettudomány etablációja. In: Belügyi szemle, 2015/6. 5-28.
Sántha Kálmán (1932): Lángész és átöröklődés. In: Természettudományi Közlöny, 959-960.
füzet, 319-325.
Sebő Ferenc (2008): Zerkula János, 1927-2008 (https://folkradio.hu/hir/3231 ‒ 2019. novem-
ber 24.)
Siki Jenő – Tóth-Zsiga István (szerk.) (1997): A magyar élelmiszeripar története. Mezőgazda
Kiadó, Budapest
Sőtér István (szerk.) (1964-1966): A magyar irodalom története. IV. kötet, Akadémiai Kiadó,
Budapest
399
Stöckert Gábor (2012): A magyar, aki albán király akart lenni (http://index.hu/tudomany/
tortenelem/2012/11/28/a_magyar_aki_alban_kiraly_akart_lenni/ ‒ 2019. decem-
ber 3.)
Szabadfalvi József (2003): Viszony az elődökhöz. In: Jogelméleti Szemle, 2003/4. (http://jesz.
ajk.elte.hu/szabadfalvi16.html ‒ 2013. 08. 21.)
Szabadváry Ferenc (1998): A magyar kémia művelődéstörténete. Mundus, Budapest
Szabó Béla (2011): Zágonyi Károly springfieldi „halállovaglása.” In: Honvéd Altiszti Folyó-
irat, 2011/6. 20-23. (https://honvedelem.hu/files/files/29410/altiszti_2011-6_
oldalaparban.pdf ‒ 2019. november 14.)
Szabó Krisztián (2004): Kováts Andor. In: P. Szabó Béla–Madai Sándor (szerk.): A Debreceni
Tudományegyetem jogtanárai (1914-1949) I. Debrecen
Szabó Krisztián (2015): Flachbarth Ernő. In: Hamza Gábor (szerk): Magyar jogtudósok.
ELTE Eötvös Kiadó, Budapest
Szabó László (2007): Mosonyi Emil élete és munkássága (http://mandarchiv.hu/cikk/2781/A_
vizugy_Oscardijasa_Mosonyi_Emil ‒ 2014. 06. 09.)
Szabó Lóránd (2002): Entz Ferenc élete (1805-1877). In: Ökotáj, 29–30. (http://www.okotaj.
hu/szamok/29-30/entz.htm ‒ 2013. 06. 30.)
Szabó Péter Gábor (2015): Kalmár László, a számítástudomány hazai úttörője. In: Alkalmazott
Matematikai Lapok 32. 79-94.
Szabó Péter Gábor (2018): Robotkatica és kibernetika — Muszka Dániel élete. In: Elektroni-
kus Matematikai Lapok, Bolyai János Matematikai Társulat, 2018/8. (http://www.
ematlap.hu/index.php/interju-portre-2018-06/737-robotkatica-es-kibernetika-
muszkadaniel-emlekere ‒ 2020. március 12.)
Szalkai Zsuzsanna (2013): A Kalmorypintől a Cavintonig – a gyógyszeripar nagy korszakai Ma-
gyarországon (http://www.gyogyszeresztortenet.hu/wp-content/uploads/2013/09/A-
Kalmopyrint%C3%B3l-a-Cavintonig-a-gy%C3%B3gyszeripar-nagy-korszakai-
Magyarorsz%C3%A1gon.pdf – 2019. november 28.)
Szállási Árpád (1998): Orvostörténeti mozaikok. PULMO-DENT Bt. Esztergom
Szegi Sándor (2014): Egy bárándi Amerikában. In. Nyékiné Katona Hedvig (szerk.): Bárándi
Kalendárium a 2014-es esztendőre, Báránd
Szegvári Katalin (2004): SOMLÓ BÓDOG jogelméleti munkássága. In: Jogelméleti Szemle,
2004/4. (http://jesz.ajk.elte.hu/szegvari20.html ‒ 2019. november 24.)
Székely György (főszerk.) (1994): Magyar színházművészeti lexikon. Akadémiai Kiadó, Buda-
pest (https://mek.oszk.hu/02100/02139/html/ ‒ 2019. november 19.)
Székelyné Kőrösi Ilona: Dr. Szabó Kálmán (1886-1963) (http://kecskemet.
hu/?r=607&c=4473 - 2014. február 09.)
Szénássy Barna (1970): A magyarországi matematika története. Akadémiai Kiadó, Budapest
400
Szentiványi Tibor (1994): A számítástechnika kezdetei Magyarországon. In: Informati-

katörténeti Fórum (https://itf.njszt.hu/objektum/a-szamitastechnika-kezdetei-
magyarorszagon-2 ‒ 2020. június 17.)
Szentpéteri József (2001): Megemlékezés Bóna István 1930-2001. In: Magyar Tudomány,
2001/12. (http://www.matud.iif.hu/01dec/szentpet.html ‒ 2014. április 12.)
Szilágyi Kinga (2012): Mőcsényi Mihály professzor kapta a tájépítészet “Nobel díját”. In: 4D
online, tájépítészeti és kertművészeti folyóirat (http://4djournal.hu/?p=1435 ‒ 2020.
május 2.)
Szilágyi Péter: A jogbölcselet oktatása a jogi karon (http://www.phil-inst.hu/recepcio/
htm/203_belso.htm ‒ 2013. 06. 22.)
Szlavikovszky Beáta (2009): Fejezetek a magyar-olasz kulturális kapcsolatokról 1880–1945
között. (doktori értekezés), PPKE, Budapest
Takács András – Várnagy László (2012): Pannon Egyetem Georgikon Kar Növényvédelmi
Intézetének története (1972-2012). Georgikon Kiskönyvár 26. Georgikon Alapítvány,
Pannon Egyetem Georgikon Kar, Keszthely
Takács István (2007): Színészkönyvtár (http://www.szineszkonyvtar.hu/ ‒ 2013. november 26.)
Takács István: ANGHY CSABA (1901-1982) (http://mek.oszk.hu/00000/00058/html ‒
2013. 08. 21.)
Tamás Pál (1985): Az új magyar szociológia útjai. Tudományszociológiai vázlat. In: Világos-
ság, 4.
Tamás Pál (1988): Egy szakma “Sturm und Drang” után. In: Szociológia, 1988/4.
Tarján M. Tamás: 1918. szeptember 30. Szabó Ervin halála (http://www.rubicon.hu/magyar/
oldalak/1918_szeptember_30_szabo_ervin_halala/ – 2014. január 04.)
Tarnóczy Mariann – Kövér Alexandra (szerk.) (2010): Tudomány és magyarság. MTA Ma-
gyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság, Kalonda Bt.
Técsi Zoltán ‒ Illyés Csaba (2009): Örök Erdély - Vándorlás végtelen utakon.
Pannon-Literatúra Kft.
Téglás János (2007): „A nagyvilág fáradt zarándoka” Baumgarten Ferenc élete. In: Kortárs,
2007/2. (http://epa.oszk.hu/00300/00381/00112/teglas.htm ‒ 2019. november 30.)
Thomas Junker (2007): A biológia története. Corvina, Budapest
Tikász Gergely Tamás (2005): Zene és társadalom az 1960-as, ’70-es években Debrecenben
(szakdolgozat). Debreceni Egyetem, Debrecen
Tóth Béla: Mendemondák. A világtörténet furcsaságai (https://www.mek.oszk.
hu/02100/02156/02156.htm – 2019. november 14.)
401
Tóth József – Győri Ferenc (2011): Tehetségföldrajz. In: Kocsis Károly – Schweitzer Ferenc
(szerk.): Magyarország térképekben. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Buda-
pest, 117–120.
Tóth Sándor (1999): A fafeldolgozás 1945 előtt. Agroinform Kiadó és Nyomda, Budapest
Traub Ferenc (2004): Dokumentáció a közterületi rendőri szolgálatot támogató programról.
V. A. (2008): Lehengerlő találmány. In: Zsaru magazin, 2008/10. 26-27. o.
Vadas József (2012): Bozzay Dezső (http://artportal.hu/lexikon/muveszek/bozzay_dezso ‒
2012. december 25.)
Vajda Pál (1958): Nagy magyar feltalálók. Zrínyi Kiadó, Budapest
Varga Zoltán (2002): A magyar zoológia múltja, jelene és perspektívái. In: MTA Közgyűlési
előadások II. kötet, Budapest, 413-433.
Veress József (2006): A magyar film története. Anno Kiadó, Debrecen
Vladár Tamás (2006): 90 éve halt meg Görgey Artúr (http://www.mult-kor.hu/cikk.
php?id=13743 – 2013. március 12.)
Werczberger Péter (2005): Gyergyóditrótól Mexikóvárosig. In: Korunk (http://epa.oszk.hu/0
0400/00458/00098/2005honap2cikk886.htm ‒ 2012. december 23.)
Zsidai Ágnes (2012): A jog Janus-arca (Horváth Barna szinoptikus jogelmélete) (http://tollelege.
elte.hu/sites/default/files/articles/zsidaiagnes.pdf ‒ 2019. november 24.)
Zsoldos Attila (2001): Megemlékezések Györffy György 1917-2000. In: Magyar Tudomány,
2011/5. (http://www.matud.iif.hu/01maj/zsoldos.html – 2019. december 1.)
Világhálós források
http://85ev.radio.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=1720&Itemid=161
(2013. február 10.)
http://aba-novak.hu/iras=a8.php (2013. november 30.)
http://antropologia.elte.hu/~anthrop/tortenet.html (2014. február 05.)
http://astro.elte.hu/astro/hun/tortenet/tsztortenet.html (2012. november 4.)
http://baratikor.semmelweis.hu/muzeumok/muzeumok/urologiai_muzeum/index.html (2015.
május 12.)
http://class-phil.elte.hu (2014. július 21.)
http://econhist.uni-corvinus.hu/index.php?id=22751 (2014. február 02.)
http://etno.lett.ubbcluj.ro/teaching-staff/members/tanczos-vilmos/ (2019. november 17.)
http://fib.bme.hu/news/vb_2006_3/images/pers.pdf/ (2016. december 20.)
402
http://gpk.bme.hu (2014. július 09.)

http://honvedfc.hu/?page=61 (2020. április 25.)
http://hu.kotanyi.com/a-kotanyirol/toertenet/ (2014. december 22.)
http://human.geo.science.unideb.hu/hu/node/1 (2012. november 20.)
http://hunlang.lett.ubbcluj.ro (2014. június 20.)
http://hvg.hu/magyarmarka/20050329gyorikeksz (2014. szeptember 01.)
http://hvg.hu/magyarmarka/20050329szerencsicsokoladegyar (2013. április 06.)
http://joszerencset.hu/eletrajz/zsigmondy.htm (2012. november 4.)
http://kaali.hu/letoltesek/koszonjuk_hogy_megszulettunk.pdf (2014. október 29.)
http://klara.web.elte.hu (2014. június 20.)
http://kp.elte.hu/news/graf-laszlot-unnepelte-az-elte-biokemiai-tanszeke (2015. április 22.)
http://matsz.hu/index.php/tornatortenet?showall=&start=2 (2012. július 21.)
http://mecenatura.mediatanacs.hu/ember (2013. november 27.)
http://mek.oszk.hu/02000/02060/html/putnoky.htm (2015. június 17.)
http://mnl.gov.hu/kozadat/tevekenyseg_mukodes/intezmenytortenet/foigazgatok/csanki_
dezso.html (2014. április 02.)
http://mnl.gov.hu/kozadat/tevekenyseg_mukodes/intezmenytortenet/foigazgatok/ember_
gyozo.html (2014. április 02.)
http://mta.hu/mta_hirei/elhunyt-berenyi-denes-atomfizikus-az-mta-rendes-tagja-130161/ -
(2012. november 17.)
http://mta.hu/mta_hirei/elhunyt-friedrich-peter-biokemikus-az-mta-rendes-tagja-131257/
(2015. január 30.)
http://mta.hu/mta_hirei/elhunyt-kondorosi-adam-biologus-az-mta-rendes-tagja-126877/ (2014.
április 05.)
http://mta.hu/tudomany_hirei/in-memoriam-gergely-janos-72551/ (2014. március 08.)
http://palpusztaisajt.hu (2014. szeptember 01.)
http://pannontej.hu (2014. május 10.)
http://physics.ttk.pte.hu/tanszekek/janszky.shtml (2012. november 19.)
http://physiology.elte.hu/tortenet.html (2020. április 25.)
http://portal.agr.unideb.hu (2015. január 10.)
http://pozsony.adatbank.transindex.ro/belso.php?a=oneletrajz&k=17 (2019. november 17.)
403
http://pszichologia.elte.hu/bemutatkozas/intezetunk-tortenete/ (2014. január 01.)

http://regeszet.u-szeged.hu/munkatarsak/revesz-laszlo/ (2014. április 21.)
http://semmelweis.hu (2014. április 20.)
http://szemklinika.deoec.hu (2013. augusztus 03.)
http://takaromihaly.hu/irodalmikanon.html (2012. június 17.)
http://titan.physx.u-szeged.hu/physics/History10/fiztort.html (2014. január 10.)
http://tudogyogyaszat.deoec.hu/www.doki.net/tarsasag/deoectudogyogyaszat/info68ef.
html?sp=3&web_id=3BC9DA6B03F0AC0 (2014. augusztus 29.)
http://www.agroinform.com/aktualis/?act=showItem&id=931 (2014. december 09.)
http://www.bibl.u-szeged.hu (2014. június 10.)
http://www.bme.hu/egyetem-multja-tortenete (2013. október 28.)
http://www.chem.elte.hu/foundations/magkem/hun/historia/index.htm (2013. március 23.)
http://www.cserhati.hu/index.php?option=com_content&view=section&layout=blog&id=16&
Itemid=78 (2014. 09. 01.)
http://www.csmi-mernoki-kamara.hu/nagy_mernok_elodok/huszar_matyas (2014. június 21.)
http://www.doktori.hu (2014. június 21.)
http://www.dreherrt.hu (2015. január 10.)
http://www.dzm-museum.de/nemetek-magyarok/download/stuehmer.pdf (2014. január 23.)
http://www.erdely.ma/nepmuveszet.php?id=34522 (2014. február 09.)
http://www.feketekeramia.eu/nadudvari_fekete_keramia.php (2020. április 30.)
http://www.fergezsuzsa.hu/hu/cv (2014. január 05.)
http://www.fuveszkert.org/a-fuveszkert-tortenete/ (2014. december 10.)
http://www.gabordenesklub.hu/doku.php/prize:dr._ferenczi_gyoergy (2014. november 29.)
http://www.gomboc.eu/hu/site.php?inc=0&menuId=4 (2015. július 19.)
http://www.hangyaszov.hu/hangya (2014. szeptember 01.)
http://www.haszmannpalmuzeum.ro/ (2019. november 24.)
http://www.honved-vizilabda.hu/ (2012. november 10.)
http://www.human.geo.u-szeged.hu/?q=hu/node/21 (2012. november 24.)
http://www.inf.u-szeged.hu/~csendes/katica/honlap/mukodes.htm (2016. november 24.)
http://www.irodalmijelen.hu/05242013-0955/horger-antal#sthash.vKq6IAlt.dpuf (2017. nov-
ember 28.)
404
http://www.juris.u-szeged.hu/karunkrol/politologiai-tanszek/tanszek-multja (2013. április 07.)

http://www.kmf.uz.ua/hun114/index.php/rolunk-irtak/1045-a-rakoczi-fiskolan-jart-dr-borhidi-
attila-botanikus-.html (2013. január 02.)
http://www.kornai-janos.hu/rovid%20CV.html (2014. február 02.)
http://www.livingearth-elofold.hu (2014. június 22.)
http://www.math.unideb.hu/index.php?p=005&pa=000 (2014. december 10.)
http://www.matud.iif.hu/03apr/gaal.html (2014. május 10.)
http://www.mfk.uni-miskolc.hu (2014. július 09.)
http://www.mgyosz.hu/gyaripar/2000szeptember/mult.htm (2014. február 02.)
http://www.mke.hu/about/tortenet.php (2013. november 30.)
http://mnytud.arts.unideb.hu/centenarium/csurybalint.php (2020. szeptember 12.)
http://www.mtkinfo.hu/index.php?ugras=statikus&statoldal=640&nyelv=0&nyelv=0 (2012. július 25.)
http://www.mtva.hu/en/sajto-es-fotoarchivum/3833-mathiasz-janos-vilaghiru-szolonemesito-
125-eve-szueletett (2014. december 18.)
http://www.muszakiak.hu/feltalalo-fizikus-mernok/magyar-fizikusok (2014. július 09.)
http://www.nagygaspar.hu/honlap/index.php/prozakotet/proza/3/12 (2020. április 25.)
http://www.nefmi.gov.hu (2013. december 25.)
http://www.nemethjavelins.hu (2012. szeptember 15.)
http://www.nemzetisport.hu/lexikon/20041127/kezilabda-lexikon (2012. november 06.)
http://www.neprajz.hu/kiallitasok.php?kiallitas_id=72&menu=3 (2014. február 09.)
http://www.nhmus.hu/hu/allattar/bogargyujtemeny (2014. december 10.)
http://www.nyme.hu/index.php?id=3093&L=4 (2014. július 09.)
http://www.operett.hu/ (2020. március 15.)
http://www.orl.hu/a-ful-orr-gegeszet-magyarorszagi-tortenete (2014. augusztus 23.)
http://www.orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-06/pdf/07_kapronczay_gyogysz_19_20sz_
fordulojan.pdf (2013. március 11.)
http://www.oscars.org (2013. november 20.)
http://www.patakarchiv.hu/crbst_62.html /a Sárospataki Levéltár honlapja/ (2013. december
25.)
http://www.pikler.hu/tortenet/pikler-emmi (2015. június 10.)
http://www.psy.u-szeged.hu/psy/index.php/en/az-intezetrl/az-intezet-toertenete (2014. január
01.)
405
http://www.rmki.kfki.hu/space/person/szego_karoly (2012. október 28.)

http://www.sci.u-szeged.hu/karunkrol/tanszekcsoportok/fizikus-tanszekcsoport-110919?object
ParentFolderId=13757 (2012. 11. 17.)
http://www.szabadkaiszinhaz.com/A-szabadkai-magyar-szinjatszas-rovid-tortenete/
rolunk/1213/ (2020. május 3.)
http://www.szbk.hu/directors_denes_dudits.php (2014. április 11.)
http://www.szbk.u-szeged.hu/directors_lajos_alfoldi.php (2014. április 11.)
http://www.szbk.u-szeged.hu/directors_laszlo_szalay.php?change_lang=hu (2014. április 20.)
http://www.szbk.u-szeged.hu/directors_laszlo_vigh.php?change_lang=hu (2014. április 15.)
http://www.szbk.u-szeged.hu/directors_pal_venetianer.php (2014. március 10.)
http://www.szfvar.katolikus.hu/tortenet/hitvalloink/prohaszka-ottokar-puspok (2015. május
22.)
http://www.szombathely.hu/turizmus/nevezetes_polgarok/kraszna_krausz_andor-c472/ (2013.
december 21.)
http://www.sztnh.gov.hu/feltalalok/fono.html (2013. szeptember 22.)
http://www.sztnh.gov.hu/feltalalok/puskas.html?printable=1 (2016. december 18.)
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/oktatas-gazdasagtana/ch02.html (2014. február
02.)
http://www.tarki.hu/hu/about/profile/ (2014. január 05.)
http://www.torley.hu/amit-a-torleyrol-tudni-lehet (2015. 03. 01.)
http://www.tormazsofia.ro/eletrajz.html (2014. április 21.)
http://www.trefort.elte.hu/lapok/bemutatkozik.php (2013. december 25.)
http://www.unideb.hu/portal/hu/node/386 (2013. december 27.)
http://www.uni-miskolc.hu (2014. július 09.)
http://www.unitarius.org/data/eue/show.aspx?pageid=364 (2013. december 28.)
http://www.u-szeged.hu/szegedi-egyetem/egyetemi-elet/maroti-egon-koszontese?objectParentF
olderId=1895) (2014. április 19.)
http://www.valtozovilag.hu/t365/tux0112.htm (2015. május 06.)
http://www.vasassc.hu (2012. július 24.)
http://www.vmujhelyi.hu (2014. július 10.)
https://auguszt1870.hu/1-generacio/ (2019. december 22.)
https://doktori.hu/index.php?menuid=192&sz_ID=790 (2019. december 27.)
406
https://emg2019.hu/famous-hungarian-jewish-athletes (2019. november 23.)

https://forbes.hu/extra/50-leggazdagabb-magyar-2018/#/ (2019. november 30.)
https://i-p-c-s.org/pattern/tell-1.html (2020. április 30.)
https://prezi.com/ (2019. december 26.)
https://pszi.ppk.elte.hu/tortenet (2019. december 9.)
https://puskikiado.hu/cegtortenet (2019. december 23.)
https://rtt.elte.hu/content/a-tanszek-tortenete.t.5136 (2019. december 28.)
https://www.britannica.com/biography/Zoltan-Kemeny (2020. március 23.)
https://www.gymsfoci.hu (2012. szeptember 15.)
https://www.herbaria.hu
https://www.kieselbach.hu/muvesz/lakner-laszlo_725 (2020. március 26.)
https://www.lira.hu (2016. december 10.)
https://www.ludwigmuseum.hu/alkoto/lakner-laszlo (2020. április 30.)
https://www.okri.hu (2019. december 27.)
https://www.ovartej.hu (2014. május 10.)
https://www.unesco.hu/kapcsolat/cv-rm (2014. szeptember 20.)
https://www.univet.hu/hu/a-karrol/bemut (2014. december 29.)
https://wwww.kfki.hu/cheminfo/hun/arc/index.html (2015. június 10.)
A világhálóról letöltött képek forrásai

https://hu.wikipedia.org
https://patents.justia.com/inventor/alexander-szegi (2019. december 23.)
https://szondi.ch/leopold-szondi/?lang=en (2019. november 25.)
https://www.digi-hub.de/viewer/image/BV041097321/65/ (2019. november 24.)
https://www.paprikamolnar.hu/fuszermester-kotanyi-a-legmesszebbre-juto-szegedi-
fuszerpaprika-marka/ (2020. augusztus 19.)
407
Tudományági elemzés
„Senki sem lehet jobb tanár, mint amilyen ember.”
Mátyás Tibor
1. Agr ár- és élelmiszertudomány
Az agrár- és élelmiszertudományt bemutató fejezetben 98 fő szerepel, akiknek mindös�-

sze 1%-a nő (Tóth Magdolna almanemesítő). A mezőgazdaság esetében (akik a fejezetben
szereplők több mint 95%-át adják) nem meglepő, hogy ilyen magas a férfiak aránya, hiszen
amellett, hogy a terület meglehetősen maszkulinnak tekinthető, a fejezetben szereplők döntő
többsége a 20. század első felében vagy azt megelőzően született, amikor a közép- és felsőfokú
agárképzésben szinte kizárólag csak férfiak vettek (vehettek) részt. Ellenben, ha a mai agár fel-
sőoktatás nemenkénti megoszlását nézzük, láthatjuk, hogy már 40% körül van a nők aránya,
ami bár alacsonyabb, mint a felsőoktatás egészében a hölgyek számaránya, de mindenképp
mutatja a trendet ezen a területen is (KSH 2015).
A születési helyek a legkisebb koncentrációt mutatják az elemzett tudományágak között.
Nagyvárosaink közül egyedül a főváros az, amelyik, bár rendkívül alacsony értékkel ugyan,
de statisztikailag érdemleges részesedést mutat (11,2%).1 A születési helyek dekoncentráltsá-
gának elsődleges oka abban keresendő, hogy a mezőgazdaságban elsősorban a vidéki fiatalok
látnak perspektívát, egy nagyvárosi gyermeknek kevesebb lehetősége van megismerni az ag-
ráréletben rejlő szépséget, ami nyilvánvalóan a későbbi pályaválasztását is erőteljesen befo-
lyásolja. A határon túli területeken születettek aránya 20,4%,2 a külföldön születetteké pedig
7,2%. Ez utóbbi érték más tudományágakkal összevetve magasnak tekinthető. S nemcsak,
hogy külföldön születtek e személyek, hanem többségük nem is magyarként látta meg a nap-
világot (pl. Dreher Antal, Haggenmacher Károly, Stühmer Frigyes).
A születési időpontok alapján megállapíthatjuk, hogy a fejezetben szereplők többsége a
19. században született (49%), az azt megelőző évszázadokban mindössze 4%-uk, a 20. szá-
zadban pedig 47%-uk.
Az agár- és élelmiszeripar jeles személyiségei harminchat kárpát-medencei településen vé-
gezték a középiskolai tanulmányaikat. Főként a külföldön, nem magyar állampolgárként
született személyek révén 5,1% a külföldi középiskolába járt személyek aránya (a külföldön
középiskolába járt személyek közül a legtöbben Bécsben végezték a tanulmányaikat). A szüle-
tési helyekhez hasonlóan a főváros aránya ugyancsak alacsonynak tekinthető (13,3%), azon-
ban itt már nagyobb részesedéssel jelennek meg a vidéki nagyvárosok is (Pápa, Pécs és Sopron
– 4,1%, Kolozsvár és Miskolc – 3,1%). Alacsonynak tekinthető viszont a határon túli területek
aránya (15,3%).3 A középiskolák területi elhelyezkedése kapcsán érdemes megemlíteni, hogy
1 A budapesti értékekhez lettek számítva azon települések adatai is, melyeket a későbbiekben a fővároshoz
csatoltak.
2 Felvidék: 9,2%, Erdély: 8,2%, Délvidék: 2%, Kárpátalja: 1%.
3 Erdély: 9,2%, Felvidék: 4,1%, Délvidék és Kárpátalja: 1%.
411
markánsan megjelennek a történelmi borvidékek (pl. tokaji, egri, villányi), az alföldi kisvárosok
viszont kevésbé dominánsak, mint az feltételezhető lenne.
A mezőgazdaság területén meglepően magas a nem szakirányú végzettséggel rendel-
kezők aránya. A tanártól a katonáig, a gyógyszerésztől a jogászig számos terület képvise-
lői szerepelnek a fejezetben, bár nyilvánvalóan a többség agrár- vagy élelmiszertudományi
végzettséggel rendelkezik. Annak ellenére, hogy jelentős a 19. században és az azelőtt szü-
letettek száma, jelentős a diplomával rendelkezők aránya (több, mint ¾-ük rendelkezik
felsőfokú végzettséggel).
A felsőoktatási helyszínek közül bár a legnagyobb részesedése a fővárosnak van (28,6%),
ez más tudományágakkal összehasonlítva rendkívül alacsonynak tekinthető. Ez részben an-
nak az eredménye, hogy más hazai központok hosszú évtizedek, némelyek évszázadok óta
(pl. Keszthely) fontos központjai a hazai agrár felsőoktatásnak (Mosonmagyaróvár: 10,2%,
Gödöllő: 6,1%, Keszthely és Selmecbánya: 4,1%). A fejezetben szereplők közel 20%-a járt
több egyetemre is, 16%-uk pedig részben vagy egészben külföldön végezte a felsőfokú tanul-
mányait. A külföldi tanulmányok képzési helye főként Ausztria és Németország volt.
Jeles agrárszakembereink 85,7%-a hunyt el, összesen harminchárom kárpát-medencei te-
lepülésen. Budapest részesedése közel négyszeresére emelkedett a születési helyekhez képest
(42,9%), amely egyértelműen mutatja a főváros vonzó hatását, még annak ellenére is, hogy a
képzés, a mezőgazdasági termelés és kutatás főbb központjai nem Budapesten találhatók. Az
viszont mindenképp meglepő, hogy a főváros környéki agglomeráció települései nem képvi-
seltetik magukat a halálozási helyek között, holott ez más tudományágak esetében megfi-
gyelhető. A főváros mellett Mosonmagyaróvár és Sopron (3,6%) értékei mutatnak még átlag
feletti értéket. Ugyancsak meglepő, hogy Debrecenben mindössze egy fő hunyt el, Gödöllőn
pedig a kézirat lezárásáig senki sem, holott mindkét település jelentős fellegvára a honi ag-
rárképzésnek (Debrecenben több mint másfél évszázada van agár felsőoktatás). A külhoni
helyszínek aránya elenyésző, mindössze két fő hunyt el a határon túli területeken, amelyből
látszik, hogy jelentős mezőgazdasági képzés és kutatás nem volt az elcsatolt részeken (kivé-
ve a selmecbányai erdőmérnöki képzést). A külföldön elhunytak aránya 10,7%, a legtöbben
Ausztriában és az Egyesült Államokban haláloztak el. Ezek többsége a 19. században vagy a
20. század elején hunyt el, tehát nem a második világháborút követő (illetve az azt megelőző
néhány év) kivándorlás következménye a jelentős számú külföldi halálozás.
A múlt mezőgazdáinak többsége esetében főként hazai helyszínek találhatók az életpályá-
jában, kizárólag külföldi helyszín az elemzett személyek csak 4,1%-ánál regisztrálható. Közel
harminc százalékuknál mindössze egy helyszín szerepel, vagyis ezek a szakemberek huza-
mosabb időre nem hagyták el a végzés után a lakóhelyüket. Ebben nyilvánvalóan szerepet
játszott az is, hogy a föld és a jószág nem könnyen engedte, hogy huzamosabb időt valaki távol
töltsön a lakóhelyétől, különösen a múlt tudósai esetében. Az egyhelyszínes életutak főként
a fővároshoz és a régmúlt szőlészeihez és borászaihoz köthetők. Összességében átlagos mobi-
litási hajlandóság jellemző a területen dolgozókra, hiszen több mint ¼-ük életében legalább
négy helyszín volt regisztrálható. A Kárpát-medence települései közül nyolcvankilenc lett
412
feljegyezve, melyek közül Budapest (52%), Mosonmagyaróvár és Debrecen (9,2%), Gödöllő

(7,1%), Kolozsvár és Keszthely (6,1%) illetve Sopron (5,1%) értékei emelkednek ki. A főváros
aránya továbbra is alacsonynak tekinthető, annak ellenére, hogy minden második személy
kötődött valamilyen formában Budapesthez. A mezőgazdasági és élelmiszeripari felsőoktatás
színhelyei mellett, ha csekélyebb részesedéssel is, de kirajzolódnak a főbb kutatóintézetek,
kísérleti telepek és borvidékek is (pl. Eger, Mád, Noszvaj, Villány). Más területektől eltérően
a nagy egyetemi központok (Szeged, Pécs, Miskolc) gyakorlatilag láthatatlanok az agár- és
élelmiszertudományi talentumok tehetségtérképén. A határon túli területek részesedése la-
kosságszám-arányosnak tekintető, aránya viszont magasabb, mint a külhoni halálozási helyek
esetében volt. Ennek oka abban keresendő, hogy a határon túli kötődésű személyek életpályája
többnyire még helyben indult, de később sokan – különösen a trianoni döntést követően – a
jelenlegi országterületre költöztek, így az életpálya a határon túl kezdődött, viszont határon
innen ért véget. Az elemzett személyek közel egyharmada töltött huzamosabb időt külföldön,
a legtöbben az USA-ban, Ausztriában, Franciaországban és Németországban jártak.
Rendkívül pozitív tény, hogy viszonylag kevés embert ért sérelem (7,1%). Származása mi-
att Bálint Györgyöt hurcolták koncentrációs táborba, a többi személy pedig az 1945 utáni
kommunista diktatúra áldozata volt.
Öngyilkosságot egy fő követett el, Haggenmacher Károly, aki, miután elvesztette látását,
kilátástalannak érezte a további életét.
Az átlagos élettartam átlag felettinek tekinthető (72,82) (átlag feletti azonban a 19.
században születettek aránya, amely valamelyest csökkenti a számított értéket). Az elemzett
személyek 16,7%-a nem élte meg a hatvanadik életévét, közel 30%-uk viszont a nyolcva-
nadik életévet is megélte, ami magas értéknek tekinthető. Kiugróan fiatalon senki sem
hunyt (a legkorábban Stühmer Frigyes, 46 évesen), néhány tragikus haláleset viszont bekö-
vetkezett, ami csökkenti az átlagos élettartamot (pl. Egán Edét meggyilkolták, Haraszthy
Ágostont pedig Nicaraguában aligátorok falták fel). A legtovább Jermy Tibor élt, aki 97
évesen hunyt el.
A vizsgált területek között az egyik legmagasabb gyerekszám az agár- és élelmiszertu-
domány képviselőihez köthető. A Tessedik Sámuel tizennyolc gyermekével számolt gyer-
mekszám 2,92. Amennyiben a lelkész-agronómus eredményeit negligáljuk, akkor is 2,49
a számított érték, amely ugyancsak átlag felettinek tekinthető. Az átlag feletti értéket a
magas három és több gyermekes, illetve a gyermektelenek átlag alatti aránya együttesen
eredményezte. A legtöbb gyermeke (Tessedik Sámuel mellett) Mathiász Jánosnak (9) illetve
Bodó Imrének volt (7).
413
2. Biológia
A biológusokat bemutató fejezetben 79 fő szerepel, akiknek 3,8%-a nő. A tudósok döntő

többsége a Kárpát-medencében látta meg a napvilágot (96,2%), mindössze három fő született
külföldön (Rédei György Pál, Winterl Jakab József, Hantken Miksa). A születési helyek negy-
venkilenc kárpát-medencei településen találhatók, a jelenlegi és az elcsatolt területeken közel
lakosságszám-arányos eloszlásban. A fővárosban 22,8%-uk, míg Debrecen 5,1%-uk született a
biológusoknak, a többi település ennél jóval kisebb részesedéssel rendelkezik csak. A határon túli
területek részesedése 30,4%.4
Amint azt a tudománytörténeti részben említettem, a biológia nem sorolható a több száz éves
múlttal rendelkező tudományok közé, amely egyértelműen megmutatkozik a születési időpon-
tokban is, mivel a fejezetben szereplő tudósoknak csak 12,7%-a született a 19. század előtt. A
legnagyobb arányban a 19. században (34,2%) és a 20. században születtek a jeles magyar bioló-
gusok (53,1%). A 20. század második és harmadik dekádja mutatja a leginkább kiugró születési
értékeket, ekkor született az elemzett személyek 27,8%-a.
A középiskolai helyszínek esetében megállapítható, hogy a születési helyekhez képest je-
lentősen növekedett a főváros részesedése (29,1%), a vidéki központok közül pedig Debrecen
(8,9%), Miskolc (5,1%), Győr és Selmecbánya (3,8%) részesedése emelhető ki. A fejezetben
szereplők 11,4%-a járt több középiskolába is, és 3% alatti a külföldön középiskolai tanulmá-
nyokat folytatók aránya. Rendkívül alacsony a Szegeden középiskolába jártak aránya, holott az
egyetemi helyszínek és az életút állomásai esetében kiemelkedő a város részesedése (lásd: len-
tebb). A külhoni területek esetében kizárólag Erdély5 és Felvidék területén jártak középiskolába
a fejezetben szereplő tudósok (21,6%).6
A vizsgált személyek több mint fele kötődött a fővároshoz felsőfokú tanulmányai során
(60,8%), többségük az ELTE-re járt. A főváros mellett a hazai városok közül Debrecen (13,9%)
és Szeged (7,6%) értékei emelkednek ki. A felsőfokú végzettséget a biológusok tizenegy kárpát-
medencei településen szerezték meg. Meglepő Kolozsvár rendkívül csekély részesedése, külö-
nösen annak a ténynek az ismeretében, hogy a város az első világháborúig a biológiai kuta-
tások fővárosi ellenpólusa volt (ez az életpályaszakaszok vizsgálata során egyértelműen meg is
mutatkozik majd). A fejezetben szereplő személyek 17,7%-a több egyetemre is járt. Kizárólag
külföldön 8,9%-a végzett a biológusoknak, amely átlag feletti értéknek tekinthető. A külföldi
tanulmányok során az ausztriai (11,4%) és a németországi (5,1%) értékek emelkednek ki.
4 A biológusok 11,4%-a Erdélyben, 12,7%-a Felvidéken 2,5%-uk pedig Kárpátalján és Délvidéken, míg
1,3%-uk Őrvidéken született.
5 Az Erdély megnevezés a kiadvány egészében a köznyelvi értelemben értendő, amely magában foglalja a
Partiumot és a Bánság keleti részét is.
6 Felvidék: 16,5%, Erdély: 5,1%.
414
A vizsgált személyek 77,2%-a hunyt el, 6,6%-uk külföldön. Különösen a más természet-
tudományi területekhez képest az alacsony külföldi halálozási arány mindenképp magya-
rázatra szorul. A hazánkban végzett biológiai kutatások számos esetben jó „ajánlólevélnek”
számítanak külföldön is, hiszen azok más országokban is folytathatók. Ez viszont csak a bi-
ológia tudományának egy részére igaz. Gondolhatunk például a Kárpát-medence növény- és
állatvilágával kapcsolatos kutatásokra, melyek eredményei a világ más területein kevésbé tar-
tanak számot érdeklődésre, kevésbé kurrensnek, ezért a „nemzeti kutatási területek” tudósai
esetében mindenképp kisebb szerepe van a nemzetközi agyelszívásnak. A halálozási helyek
tizenhárom településen találhatók, a legtöbben a fővárosban (65,6%), Debrecenben (6,6%),
Kolozsvárott és Szegeden hunytak el (3,3%). A debreceni értékek kissé megtévesztőek lehet-
nek, mivel három fő a 19. század előtt élt, s mindössze Jakucs Pál volt az, aki a 20. századi
tudósok közül a magyar Genfben lelt végső nyugalmat. A halálozási helyekből is látható
– akárcsak más tudományágak esetében is –, hogy a vidéki nagyvárosok tehetségmegtartó
képessége rendkívül alacsony, a nyugdíj utáni időszakban a természettudósok nagy számban
végérvényesen a fővárosba költöznek. A határon túli települések aránya nem jelentős, mind-
össze három külhoni halálozási hely regisztrálható (az elhunytak 6,6%-a).
A tudósok döntő többsége igen változatos életúttal rendelkezik. A fejezetben szereplők egy-
ötöde az, akik döntően egy településhez kötődtek, nagyobb részük a fővároshoz, kisebb részük
Debrecenhez illetve Szegedhez. Egy olyan személy van, akinél kizárólag külföldi helyszínek
jelennek csak meg, ő Bornemissza Péter, aki a végzését követően Ausztriában szerzett Ph.D.
fokozatot, majd Ausztráliába vándorolt. Az életutak számos egzotikus helyszínt tartalmaznak,
ami részben az utazóknak, a vadászoknak és a gyűjteménygyarapítóknak köszönhető, illetve
annak, hogy a biológiai kutatások egy része természetesen nem a laboratóriumokban zajlik,
hanem terepen, olykor a tudományos bázistól több ezer kilométerre. A fejezetben szereplő bio-
lógusok huszonkilenc országban jártak, a legtöbben az Egyesült Államokban (20,2%), Auszt-
riában (13,9%), Németországban (11,4%) és Franciaországban (7,6%)7. Az életutak vizsgálata
során ötvenhárom kárpát-medencei település volt regisztrálható, a legtöbben a fővároshoz
(75,9%), Szegedhez (19%), Debrecenhez (15,2%), Kolozsvárhoz (12,7%), Gödöllőhöz, Keszt-
helyhez és Tihanyhoz kötődtek (5,1%). Budapest szerepe megkérdőjelezhetetlen, a tudósok
több mint ¾-e kapcsolható a településhez. Szeged a gyenge középiskolai „eredményeihez”
képest jelentős aránybeli változást mutat. Ez alapján a második legjelentősebb hazai bioló-
giai központnak tekinthető. Szembetűnő – és teljesen logikusnak is tekinthető –, hogy nem
feltétlenül a nagyvárosaink jelennek meg a biológusok életutjaikban (Pécs, Miskolc Maros-
vásárhely, Győr, Kassa), hanem azok a települések, ahol valamilyen biológiai képzést nyújtó
felsőoktatási központ vagy kutatóintézet működik.
7 Az életutak esetében gyakran előfordul, hogy egy személy több országban, vagy több hazai településen is
huzamosabb időt töltött el.
415
Átlagosnak tekinthető értéket mutat a sérelmet szenvedett személyek aránya (15,2%).

Zsidó származása következtében 3,8%-a szenvedett a biológusoknak sérelmet.8 Számarányát
tekintve a kommunista diktatúra időszakában érte a legtöbb biológust sérelem. A kitelepí-
téstől (Széchenyi Zsigmond) az egyetemi katedrától való megfosztásig (Andreánszky Gábor)
rendkívül széles körű volt a biológusokat ért sérelmek palettája.
A fejezetben szereplők közül egy fő követett el öngyilkosságot, az albán királyi trónra
aspiráló Nopcsa Ferenc, aki 55 évesen vetett véget önkezével éltének.
Az átlagos élettartam 71,69 év. A 60. életévét a biológusok 19%-a nem élte meg, ami
magas értéknek tekinthető, viszont az objektivitás kedvéért azt is érdemes megemlíteni, hogy
ezen személyek közül öt fő a 19. század előtt élt, amikor az átlagéletkor még jóval alacsonyabb
volt, mint napjainkban. (Az ő megélt életévüket nem számolva 73,7 év lenne a számított ér-
ték.) Magasnak tekinthető a 80. életévüket megéltek aránya (27,6%). A legfiatalabb Méliusz
Juhász Péter volt, aki 40 évesen hunyt el, a legtovább pedig Kretzoi Miklós élt, aki 98 évesen
halt meg.
A biológusok esetében is alacsonynak tekinthető az átlagos gyermekszám (1,69), ami
elsősorban a magas egygyermekesek arányának a következménye. A legtöbb gyermeke Czeizel
Endrének volt, neki a két házasságból öt gyermeke született.
8 Nagy Endre 1944-ben azért került börtönbe, mert zsidó származású nőt vett feleségül.
416
Az egyházi személyeket bemutató fejezetben 57 fő szerepel, akiknek 3,5%-a nő (Slachta

Margit és Salkaházi Sára). Nők a magyar felsőoktatásban 1895-től jelentek meg teljes jogú
hallgatóként, a teológiai képzésben azonban csak 1917-től vehettek részt. A Budapesti Re-
formátus Teológiai Akadémia9 volt az első egyetem hazánkban, ahol a nőknek is volt lehe-
tőségük teológiát tanulni (az Egyesült Államokban és Nyugat-Európa több országában erre
már korábban is volt lehetőség) (Sárai Szabó K. 2010). A női hallgatók lelkészi képesítést
nem kaptak, erre csak az 1960-as években nyílt lehetőség, azonban ekkor is „csak” segédlel-
készek lehettek, vagyis „palásthoz kötött” szertartásokat nem végezhettek (keresztség, úrva-
csora, esküvő, temetés). Az első lelkésznőket 1981-ben szentelték csak fel (Karsay E. 2010), a
római katolikus egyházban pedig továbbra sem engedélyezett a női papok szolgálata, amely
elsődleges magyarázatként szolgál a nők alacsony fejezetbeli arányára.
Az egyházi személyek esetében rendkívül alacsony a külföldön (3,5%), illetve a főváros-
ban születettek aránya (8,8%). A vizsgált tudományágak között Budapest részesedése a leg-
alacsonyabb a születési helyek közül. A fejezetben szereplők negyvennégy kárpát-medencei
településen láttak napvilágot, amely eloszlását tekintve rendkívül egyenletesnek tekinthető
– ezt részben a főváros alacsony részesedése is eredményezi. Budapest mellett egyedül Ko-
lozsvár az a település, ahol legalább három fő született (5,3%), a többi településen egy vagy
két személy látott csak napvilágot. Kiugróan magas a határon túli területek részesedése
(61,4%).10
A születési időpontok alapján a 19. század előtt, a 19. században és a 20. században is
egyaránt egyharmada született a fejezetben szereplő személyeknek. Egyik terület esetében
sem fordult elő, hogy ekkora arányban születtek volna a 19. század előtt, bár nyilvánvaló,
hogy a legtöbb tudományág esetében nem lehet ekkora időbeli távlatról beszélni. A feje-
zetben szereplő legkorábban született személy Boldog Özséb, aki a 13. században látott
napvilágot.
Magasnak tekinthető a több középiskolába is járt személyek aránya (22,8%), amely
egyes protestáns személyeknél azzal magyarázható, hogy édesapjuk lelkészként több helyen
is szolgált. Statisztikailag elhanyagolható a külföldön középiskolába járók részesedése. A
hazai középiskolai helyszínek a Kárpát-medence egyes térszínein rendkívül egyenletesen
oszlanak el. Budapest részesedése (8,8%) alig magasabb, mint Nagyváradé (5,3%), és ala-
csonyabb, mint Kolozsváré (10,5%), amely példa nélküli a vizsgált tudományágak között.
9 1855-ben alapították Pesti Református Theológiai Akadémia néven, majd a városegyesítést követően
(1873) vette fel a Budapesti Református Teológiai Akadémia nevet.
10 Erdély: 36,8%, Felvidék: 17,5%, Délvidék: 5,3%, Kárpátalja: 1,8%.
417
Ebben nyilvánvalóan szerepet játszik az is, hogy évszázadokon keresztül nem Budapest volt
az ország fővárosa, a török megszállás idején a keresztény hitélet pedig elhanyagolható volt a
városban. Az ország számos nagy egyházi központja a mai országhatáron kívülre esik, ahol
évszázadokon keresztül viszonylagos nyugalomban tudott fejlődni a hitélet. A külhoni te-
rületeken középiskolába járt személyek részesedése kiugróan magas értéket mutat (58%).11
Bár évszázadok óta létezik Magyarországon egyházi felsőoktatás, igen sokan külföldön
szerezték meg felsőfokú teológiai ismereteiket (31,6%) (14%-uk pedig itthon és külföldön
egyaránt tanult). Ez a magas érték több tényezővel is magyarázható. Részben azzal, hogy
igen magas a 16. század előtt születettek aránya, akiknek nem volt más lehetőségük, mint
külföldön tanulni, ha egyházi felsőoktatásban kívántak részesülni. Később is előfordult, hogy
bizonyos felekezeteknek nem volt megfelelő szintű hazai képzése, ezért ők is külföldre kény-
szerültek, azonban még a hazai egyházi felsőoktatás kiépülését követően is sokáig vonzóak
voltak a nagy múltú, nagyobb presztízsű külföldi egyetemek. A külföldi egyetemek városai
kirajzolják azokat az országokat, amelyekbe a magyar diákok évszázadokon keresztül jártak
(főként Lengyelország, Ausztria, Itália és a mai Németország területe). A hazai települések
közül Budapest (22,8%), Kolozsvár (12,3%) és Gyulafehérvár (8,8%) emelkedik ki, a többi
település kisebb arányban jelzi csak az egyházi felsőoktatási központok súlyát.
Az elemzett személyek 93%-a hunyt el. 7,5%-uk külföldön, amely más tudományágakhoz
viszonyítva alacsonynak tekinthető. Bár a halálozási helyek esetében a főváros részesedése je-
lentősen megnövekedett a fentiekben elemzett adatok részesedéséhez képest (28,3%), azonban
még így is alacsonynak számít. A halálozási helyek eloszlása a Kárpát-medencében egyenletes-
nek tekinthető, még a nagyobb városok részesedése is – Kolozsvár kivételével – csak néhány
százalékot tesz ki.12 A határon túli területek 30,2%-kal részesednek a halálozási helyekből,
amely a legmagasabb a vizsgált területek között.
Az egyházi személyek közel egyötödénél csak egy helyszín volt megfigyelhető az életút
vizsgálata során, a többség esetében viszont rendkívül változatos és nagyszámú helyszínt lehe-
tett regisztrálni. Kizárólag külföldi helyszín senkinél sem volt, viszont Nyáry Ernő bagdadi
érsek az élete nagy részét külföldön töltötte. Nem ritka a hat-nyolc helyszínes életút sem, ami a
papok és lelkészek esetében nem meglepő, hiszen amíg a Gondviselés kegye magasabb egyházi
beosztásba magasztalt valakit, addig számos helyen meg kellett fordulnia. A fejezetben sze-
replő személyekhez kilencvenkét kárpát-medencei település és tizenegy ország köthető. A ma-
gyar települések közül a legtöbben Budapest (40,4%), Kolozsvár (15,8%), Esztergom (12,3%),
Debrecen (10,5%), Kecskemét és Nagyvárad (7%), illetve Gyulafehérvár, Kassa és Munkács
(5,3%) településekhez köthetők. A külföldi országok közül pedig a legtöbben Ausztriában,
Olaszországban és Svájcban fordultak meg.
Az egyházi személyek ugyancsak a „veszélyes” emberek közé sorolhatók, hiszen az embe-
rekre nagy hatással vannak, felelősen gondolkodó értelmiségiként pedig felemelik hangjukat,
ha a „nyájat” sérelem éri. A fejezetben szereplők 35%-át érte valamilyen jelentősebb mértékű
11 Erdély: 45,6%, Felvidék: 8,8%, Kárpátalja és Délvidék: 1,8%.

12 Kolozsvár (9,4%), Esztergom (5,7%), Pozsony (5,7%), Debrecen (3,8%).
418
sérelem. A történelem folyamán az egyházi személyek ezért rendszeresen atrocitásoknak vol-

tak kitéve, a legtöbben azonban a második világháborút követő kommunista diktatúra során
szenvedtek sérelmet, a határon innen és túl egyaránt (több mint ¼-e a fejezetben szereplők-
nek). A legnagyobb szenvedést talán a határon túl élő egyházfiaknak kellett átélniük, hiszen
ők nemcsak egyházi mivoltuk miatt, hanem magyarságuk miatt is büntetve voltak, amiért
többen az életükkel is fizettek (pl. Bogdánffy Szilárd, Scheffler János, Romzsa Tódor). Zsidó
származása miatt az egyházi személyek 5,3%-át érte sérelem.
Az egyházi személyek öngyilkosságot nem követtek el. A gyermekszámot ebben a feje-
zetben nem elemeztem, mivel a római katolikus papok miatt érdemben a számított érték nem
lenne összevethető más tudományágak értékeivel, azt azonban érdemes megemlíteni, hogy a
többi felekezet követőit viszont kifejezetten magas gyermekszám jellemzi.
Más területekkel összevetve az átlagos élettartam jóval átlag alatti (66,84 év). 27,5%-uk
nem élte meg a 60. életévét, 23,5%-uk viszont a 80. életévét is betöltötte. A fiatal korban
elhunytak magas arányára mindenképp magyarázatként szolgálhat az a tény, hogy magas a
19. század előtt születettek aránya, amikor jóval alacsonyabb volt az átlagéletkor, mint nap-
jainkban. Az évszázadokkal ezelőtt élt egyházi emberek többsége relatíve fiatalon hunyt el.
A 40. életévüket be nem töltők között két mártír pap is található, P. Körösztös Krizosztom
(35) és Romzsa Tódor (36), akik az életükkel fizettek a hitük melletti kiállásért. A legtovább
Olofsson Placid atya élt, aki 100 esztendős korában tért meg a Teremtőhöz.
419
4. Filozófia
A fejezetben 34 személy szerepel, akik közül egy nő (Heller Ágnes) (2,9%). A születési
helyek egy kivételével a Kárpát-medencében találhatók (Polányi Károly Bécsben született). A
fővárosban született az elemzett személyek 32,4%-a, határon túl pedig 28,5%-uk.13 Egyedül
Budapest és Nagyenyed az, ahol legalább két fő született.
Más tudományágakhoz viszonyítva magas a 19. század előtt születettek személyek aránya
(23,5%), amely mutatja a hazai filozófiai gondolkodás gyökereit és folytonosságát. A születési
időpontok alapján megállapítható, hogy 52,9%-uk a 19. században, míg a 23,6%-uk a 20.
században született. A legtöbb tudományág esetében lehetséges olyan évek és évtizedek meg-
jelölése, amikor valamilyen megmagyarázhatatlan ok folytán, jóval nagyobb számban láttak
napvilágot egyes tudósok. Ez a filozófia esetében az 1880 és 1890 közé eső időintervallum,
amikor a vizsgált személyek 29,4%-a született. A születések koncentrálódásának ilyen mértéke
egyedülálló a tudományágak között.
Ugyancsak egyedülálló, hogy a filozófusok mindegyike a Kárpát-medence középiskolá-
iban végezte a tanulmányait. A középiskolák tizenhét településen találhatók, a legtöbben
a főváros (38,2%), Debrecen (8,8%), Kolozsvár (8,8%), Pozsony (8,8%) és Szeged (5,9%)
iskoláiban tanultak. A külhoni területek közül Erdélyben és Felvidéken járt középiskolába az
elemzett filozófusok 20,6%-a illetve 11,8%-a.
Magas a csak külföldön egyetemet végzettek aránya (20,6%), a hazai és külföldi egyete-
meken egyaránt tanulmányokat folytatók részesedése pedig 17,6%. A hazai egyetemek közül
az ELTE egyeduralkodónak számít, a filozófusok jelentős hányada itt szerezte a diplomáját.
Az elemzett személyek 52,9%-a a fővárosban tanult, 11,8%-uk Kolozsváron, 5,9%-uk pedig
Debrecenben. A többi hazai településen mindössze egy-egy fő végezte felsőfokú tanulmá-
nyait, viszont ha a 19. század előtt született filozófusokat nem számoljuk, akkor Debrecen is
csak mindössze egy végzett hallgatóval büszkélkedhet. (Lakatos Imre is csak részben végezte
a tanulmányait a cívisvárosban, ugyanis a Pázmány Péter Tudományegyetemen vehette kézbe
diplomáját.) A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a fővárosnak, ha nem is vetélytársa, de
gyenge ellenpólusa is csak egy volt az országban, mégpedig Kolozsvár, ahol Bartók György,
Makkai Sándor, Ravasz László és Varga Béla tanultak. (Részben a trianoni diktátum, részben
pedig a főváros szívóhatása következtében Varga Béla kivételével mindannyian a fővárosban
vagy annak közelében hunytak el /Ravasz László Leányfalun/.)
Az elemzett filozófusok 94,1%-a hunyt el. A halálozási helyek tíz kárpát-medencei tele-
pülésen találhatók. A fővárosban hunyt el a 43,8%-uk, azonban ez jóval 50% felett lehetett
volna, ha az élet a „megfelelő kerékvágásban” halad. (Heller Ágnes a fővárosban élt, azonban
13 Erdély: 2,1%, Felvidék: 17,6%, Délvidék: 8,8%.
420
egy baleset következtében Balatonalmádiban hunyt el. Ravasz László, miután minden tiszt-
ségéről lemondatták, a főváros közeli Leányfalura költözött, Horváth Sándor pedig, miután
egyik napról a másikra kirúgták a Pázmány Péter Tudományegyetemről, a székesfehérvári
papi otthonban talált menedéket.) A többi hazai településen egy-egy fő hunyt el. Külföldön
hunyt el a filozófusaink 18,8%-a, a legtöbben az Egyesült Királyságban (Lakatos Imre, Mé-
száros István, Polányi Mihály). Az Egyesült Királyságon kívül még Ausztráliában (Márkus
György), Olaszországban (Andreas Pannonius) és Kanadában (Polányi Károly) hunytak el
filozófusok.
A végzés utáni főbb életpályaszakaszoknál csak külföldi helyszín egyik tudós eseté-
ben sem szerepel, kizárólag hazai helyszín pedig a vizsgált személyek 38%-ánál. Nincs olyan
személy a fejezetben szereplők között, aki kizárólag egy városban élte volna le az életét. Leg-
alább néhány hónap időtartamra mindegyik filozófus elhagyta az állandó lakóhelyét, így a
nagy gondolkodóink kifejezetten mobilisnak tekinthetők. A mobilitási hajlandóságot mu-
tatja, hogy tizennégy országban fordultak meg, a legtöbben Németországban (23,5%), az
USA-ban (17,6%) és az Egyesült Királyságban (14,7%), számos tudós pedig több országban
is. A kárpát-medencei települések közül a főváros jelentősen növelte a részesedését a felsőfokú
tanulmányok képzési helyeihez képest (52,9%→82,4%). A fővárossal kapcsolatban említsük
meg, hogy a 18. század előtt született öt fő esetében nem jelentkezik Budapest az életút vizs-
gálata során helyszínként. A 19. századtól kezdve viszont mindenkinél, illetve még a 18. szá-
zad előtt született három személynél is regisztrálható a főváros (Buda), mint az életút fontos
helyszíne. A fenti két településen kívül Szeged (14,7%), Pécs (11,8%), Debrecen, Esztergom
és Pozsony (8,8%) rajzolódnak ki kisebb filozófiai központokként. Az objektivitás kedvéért
azonban érdemes megemlíteni, hogy Kolozsvár, Pécs és Esztergom esetében is két-két fő a
17. század előtti időszakban született. Vagyis nem a mai értelemben vett filozófiai oktatási
struktúrában végezték a tanulmányaikat, s abban az időben, amikor még nem épültek ki a
jelenlegi tudományegyetemi központok. Érdekességként talán megemlíthető, hogy az erősen
koncentrálódott, nagyvárosközpontú életúti helyszíneknél Hajdúszoboszló is feltűnik mint
olyan település, ahol két filozófusunk is hosszabb időt töltött. A településnek nem került ve-
szélybe egy percre sem a fürdővárosi jellege, ugyanis két tudós (Halasy-Nagy József és Kornis
Gyula) az ötvenes években önkéntes száműzetésbe, a regnáló hatalom látóköréből menekülve
választotta a Hajdú-Bihar megyei kisvárost.
Bizonyos időszakokban az önálló gondolkodás is veszélyes dolognak számított, a másként
gondolkodás pedig különösen. Ezt mutatja, hogy a filozófusaink 52,9%-át érte élete során
valamilyen atrocitás. Ez tekinthető a legmagasabb értéknek a vizsgált tudományágak között.
Származása miatt a filozófusok 11,8%-a szenvedett sérelmet (ők mindannyian a kommunis-
ta diktatúrát is megszenvedték). Az elszenvedett sérelmek aránya 1945 után még nagyobb
méreteket öltött, ekkor a filozófusok 47%-át érte valamilyen jellegű támadás. Az életrajzo-
kat tanulmányozva azt mondhatjuk, hogy a filozófusok szerencsésnek tekinthetők abban az
értelemben, hogy viszonylag könnyen „megúszták” az 1945 előtti és 1945 utáni időszakot is.
Egyikőjük sem vesztette életét politikai meggyőződése vagy származása miatt. A kommunista
421
időszakban többnyire az állásukat vesztették el, vagy kényszernyugdíjazták őket. A legros�-

szabbul Bibó István és Lakatos Imre járt; Bibó börtönbe került, Lakatos pedig a recski mun-
katáborba.
A filozófusok átlagos élettartama alacsonynak tekinthető (69,48 év). Gondolhatnánk az
alacsony átlagéletkor kapcsán arra, hogy magas a 18. század előtt született személyek aránya,
azonban ezen személyek többsége tisztes kort élt meg. Két 18. század előtt született személy,
Apácai Csere János (34) és Janus Pannonius (37) esetén valóban átlag alatti megélt életévet re-
gisztrálhatunk, azonban ha még az ő életévüket nem is vesszük figyelembe, akkor is csak átlag
környéki lesz a tudományág képviselőinek megélt életkora (71,83 év). Az elhunyt személyek
53,1%-a nem élte meg a 70. életévét, amely magyarázza (bár nem az okát) az alacsony átlag-
életkori értékeket. A legtovább Ravasz László élt, aki 92 éves korában hunyt el. Az elemzett
források alapján nem követett el a vizsgált személyek közül senki sem öngyilkosságot, és az
addiktív szerek használata sem volt jelentős.
A vizsgált tudományágak között a filozófusok átlagos gyermekszáma a legalacsonyabb
(1,05). A relatíve kis esetszámú minta értékét negatívan befolyásolta a katolikus papok gyer-
mektelensége, azonban még az ő értékeik nélkül számított eredmények is a legrosszabbak a
tudományágak között. Más területekhez képest itt volt a legmagasabb az olyan személyek
száma, akiknél nem volt beszerezhető adat a pontos gyermekszámra vagy a gyermektelenség-
re vonatkozóan. A legtöbb gyermeke a református püspöknek, Ravasz Lászlónak volt, aki öt
gyermeket nevelt fel.
422
5. Fizik a
A fizikusokat bemutató fejezetben 61 fő szerepel, akik közül mindössze egy nő. Sajnos,
Telkes Mária sem a hazai fizikusok számát gyarapította, hanem az amerikaiakét, ugyanis nem
sokkal a végzése után egy amerikai ösztöndíjat elfogadva az Egyesült Államokban maradt. A
fizika is azok közé a tudományok közé tartozik, amelyet a szélesebb közvélemény még mindig
a férfias tudományok közé sorol, így napjainkban is meglehetősen alacsony a nők aránya a
fizikusok között.
Az elemzett tudósok a Kárpát-medence harmincegy településén látták meg a napvilágot. A
legtöbben a fővárosban (44,3%) illetve Sopronban és Pozsonyban születtek (3,3%). A születé-
si helyek megoszlását a Kárpát-medencében vizsgálva megállapítható, hogy a fizikusok közül
meglehetősen kevesen születtek az elcsatolt területeken (13,1%),14 külföldön pedig senki sem
látott napvilágot.
A 19. század előtt született a fizikusaink 6,6%-a, míg a 19. században a 32,8%-uk. A szü-
letési időpontokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a 19. századon belül a kiegyezés utáni
évtizedekben született a fizikusaink jelentős része, így ők a századforduló környékén kezdték
meg többnyire a tudományos karrierjüket. Abban az időszakban, amikor a boldog békeidők
szellemi és tudományos pezsgése a zenitjén volt. Az 1881 és 1912 közötti nem egészen három
évtizedben született a tudósok több mint egyharmada. A 20. század ugyancsak rendkívül
kiugró értékeket mutat, ekkor látott napvilágot a fizikusok 60,6%-a (egy fő kivételével min-
denki a század első felében).
Az iskolai végzettség kapcsán a fizikusoknál is számos esetben hasonló megállapítások te-
hetők, mint a matematikusoknál. A középiskola szerepe rendkívül fontos, számos nagynevű
fővárosi és vidéki gimnázium neve merült fel (pl. Fasori Evangélikus Gimnázium, Markó
utcai Főreál, Mintagimnázium, Debreceni Református Kollégium, Czuczor Gergely Bencés
Gimnázium), illetve magas a reál tagozatos és a speciális középiskolák részesedése. A feje-
zetben szereplők 4,3%-a végezte külföldön a középiskolai tanulmányait, míg 14,9%-uk két
középiskolába is járt. A főváros aránya magasnak tekinthető (48,9%), vidéki nagyvárosaink
nagyságrendileg kisebb részesedéssel rendelkeznek (Pozsony, Sopron /6,4%/, Győr, Szombat-
hely, Debrecen /4,3%/). A határon túli helyszínek aránya relatíve alacsonynak mondható;
mindössze hat helyszín volt csak regisztrálható.
A fejezetben szereplők mindegyike rendelkezik egyetemi végzettséggel. Közel felük több
egyetemen is folytatta tanulmányait, hazai és külföldi egyetemen egyaránt pedig 29,5%-
uk. Amennyiben valaki több hazai egyetemen is tanult, úgy az egyik egyetem mindig fővá-
rosi intézmény volt (ELTE vagy BME). Budapesten tanult a fejezetben szereplők 73,8%-a,
14 Erdély: 3,3%-, Felvidék: 8,2%, Őrvidék: 1,6%.
423
Debrecenben 8,2%-a, míg Kolozsvárott a 3,3%-a. A főváros esetében két intézmény megem-
lítése szükséges, az ELTE-é és a BME-é. Mindkét intézmény közel egyenlő arányban része-
sedik a fővárosi értékekből. Debrecen esetében a Református Kollégium már a 18. században
is képzési helyül szolgált. Kolozsvár azonban csak az első világháborúig tudta betölteni a
neki szánt szerepet. A várttól jóval alacsonyabb a részesedése két egyetemi központunknak,
Pécsnek és Szegednek; mindkét város csak egy-egy személynek szolgált végzési helyéül. Az
egyetemi évek alatt kilenc országban fordultak meg a fizikusok, a legtöbben Németországban
(26,2%), Ausztriában (9,8%), Szovjetunióban (6,6%) és Svájcban (4,9%). A szovjet kutatási
lehetőségek a második világháborút követően kerültek előtérbe, főként egyes természettudo-
mányi és katonai képzések során nyílt lehetőség a Szovjetunióban tanulni.
Az elemzett személyek 80,3%-a halálozott el. Az elhunytak hat kárpát-medencei települé-
sen nyugszanak, melyek közül a főváros (51%) és Debrecen (6,1%) emelkedik ki. Mindössze
egy határon túli helyszín van csak, Sepsiszentgyörgy, ahol Gaál Sándor élte utolsó éveit. A
neves tudós nyomorúságos körülmények között szegényen és betegen élt a sepsiszentgyörgyi
Mezőgazdasági Szakközépiskola egyik cementpadlós kamrájában (halála előtt nem sokkal
utaltak csak ki számára egy garzonlakást) (Szőcs H. L. 2009). Külföldön hunyt el a fizikusok
34,7%-a, amely jóval átlag feletti értéknek tekinthető. A legtöbben az USA-ban (16,3%), az
Egyesült Királyságban és Németországban (6,1%) hunytak el. A külföldön elhunyt szemé-
lyekkel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy Telkes Mária, bár Budapesten hunyt el,
hetven év távollét után élete utolsó napjait kívánta csak Budapesten eltölteni. Zemplén Győző
viszont külföldön hunyt el, azonban harci cselekmények közben, az olasz fronton, így ő fel-
tehetőleg Budapesten halálozott volna el. Mindenképp meglepő, hogy sem Kolozsvár, sem
pedig Szeged nem szerepel a halálozási helyek között.
A fizikusok közül rendkívül sokan hagyták el az országot (24,6%). Két nagyobb időszak
különíthető el: az 1920-as és 1930-as évek időszaka, illetve az 1945 utáni időszak (a második
világháborút követő évek és az ’56-os forradalom utáni időszak). Az első világháborút követő
időszakban indultak útnak a legtöbben. Ennek okát sajnos igen sokan leegyszerűsítik, és kizá-
rólag a numerus clausus meghozatalában látják. Nyilvánvaló, hogy részben ez is hozzájárult a
kivándorláshoz, azonban nem szabad elfelejteni, hogy az első világháborút követően a terüle-
tileg megcsonkított és az erőforrásaitól megfosztott ország siralmas gazdasági helyzetben volt.
A nagyszámú érettségizett diákot és a fiatal kutatókat nem tudták a felsőoktatási intézmények
és a kutatóintézetek felszívni. A tehetősebb szülők ezért számos esetben külföldön iskoláz-
tatták gyermekeiket, a friss diplomás kutatók pedig külföldön (elsősorban Németországban)
próbáltak elhelyezkedni. Ekkor indult meg a matematikusok és fizikusok nagyszámú kiván-
dorlása, először Németországba, majd onnan az Egyesült Államokba (Filep L. 2003). A máso-
dik nagyobb hullám a kommunista hatalomátvétel utáni időszakban volt, amikor ugyancsak
számos tudós hagyta el az országot (pl. Bay Zoltán, Bejczy Antal).
Az életút legfontosabb állomásait vizsgálva megállapítható, hogy a főváros aránya tovább
növekedett (67,2%). Debrecen és Kolozsvár azonos részesedéssel rendelkeznek (11,5%), míg
Szegedhez a fizikusok 9,8%-a köthető. Kizárólag külföldi helyszín az elemzett személyek
424
8,2%-nál volt regisztrálható, amely magasnak tekinthető. A legnagyobb számban az USA-

ban, Németországban, az Egyesült Királyságban és a Szovjetunióban töltöttek huzamosabb
időt.
Más tudományágakhoz viszonyítva a fizikusokat relatíve kevés atrocitás érte (8,2%). Szár-
mazása miatt egyikőjüket sem érte olyan mértékű sérelem, amely az életüket veszélyeztette
volna. Elsősorban a lelki presszió és a kutatási tevékenység ellehetetlenítése volt a jellemző (pl.
Simonyi Károly kénytelen volt lemondani a tanszékvezetői tisztségéről, Bay Zoltánt és Zi-
mányi Józsefet pedig folyamatosan zaklatták; utóbbi tudóst az 1956-os tevékenysége miatt).
A fizikusok átlagos élettartama meglehetősen magas a többi vizsgált terület képviselőinek
értékeihez viszonyítva (74,19 év). Az 50. életévet 6,1%-uk nem élte meg; Izsák Imre és Zemp-
lén Győző pedig mindössze 40 évet éltek (Izsák Imre szívrohamban hunyt el, míg Zemplén
Győző az olasz fronton halt hősi halált). Az elemzett személyeknek viszont 42,9%-a megélte
a 80. életévet is. A legtovább Teller Ede és Jedlik Ányos éltek (95). A magas életkor eléréséhez
nyilvánvalóan hozzájárult a kiegyensúlyozott, a többnyire káros szenvedélyektől mentes élet-
mód, mindössze Gábor Dénesről és Bay Zoltánról jegyezték fel, hogy erős dohányosok voltak
(Czeizel E. 2003). A fizikusok közül senki sem követett el öngyilkosságot.
Az átlagos gyerekszám 1,48, amely a többi tudományághoz viszonyítva rendkívül ala-
csonynak tekinthető. Az alacsony érték a magas gyermektelenek és az alacsony három vagy
több gyermekesek számának a következménye.
425
6. Földtudományok
A földtudományok fejezetben 91 személy szerepel, akinek 97,8%-a férfi. A hölgyek ala-

csony részesedése részben annak tudható be, hogy sokan vannak a nagy tudósok közül abból
a korszakból, amikor a társadalmi berendezkedés e tudomány területén még nem igazán en-
gedte a hölgyeket magasabb pozícióba. Napjainkra ez változott, s egy ezredforduló környéki
vizsgálat megállapította, hogy bár a hazai geográfustársadalomra továbbra is a férfi többség
jellemző, a nők dominanciája figyelhető meg a kandidátusok és a fokozattal nem rendelkezők
körében. A férfiak esetében viszont továbbra is jóval magasabb a DSc. és a Ph.D. fokozattal
rendelkezők aránya (Tóth J. – Trócsányi A. 2002).
A vizsgált személyek születési helye hatvanhárom település között oszlik meg. A leg-
többen Budapesten (18,68%), Debrecenben, Kolozsvárott és Szombathelyen (3,3%), illetve
Kapnikbányán és Pozsonyban (2,2%) születtek. Három fő kivételével mindannyian a Kár-
pát-medencében láttak napvilágot (Kövesligethy Radó, Kogutowicz Manó, Hantken Miksa),
a születési helyek közül pedig harmincegy település esik a jelenlegi országhatáron kívülre.
A Kárpát-medence jelenlegi országait nézve nem szolgáltak szülőhelyéül Ukrajna, Szlovénia
vagy Horvátország magyarlakta területei egyik tudósnak sem, a felvidéki és erdélyi területek
viszont magasan felülreprezentáltak.
Magasnak tekinthető az 1900 előtt születettek aránya (57%), amely egyértelműen mutatja
azt, hogy a földrajzi gondolkodás igen mély gyökerekkel rendelkezik. Tovább árnyalja a képet,
hogy az elemzett személyek közel 8%-a a 18. században vagy azt megelőzően látott napvilá-
got. A születési éveket vizsgálva szembetűnő, hogy az 1920-as évtized magasan felülreprezen-
tált, ekkor született a geográfusok 16%-a.
A földtudomány képviselői által látogatott középiskolák negyven településen találha-
tók; a legtöbben a fővárosban (15%), Debrecenben (6,6%), illetve Pozsonyban és Sopronban
(3,3%) tanultak. Magyarországon kívül Ausztriában, Németországban és Csehországban is
tanult egy-egy tudós. A felsőoktatási intézmények esetében további koncentrálódás figyel-
hető meg, bár hozzá kell tenni, hogy a középiskolákhoz képest relatíve csekély a településszám
csökkenés, mivel jóval szélesebb körű a külföldön tanuló diákok száma. A hazai egyetemeken
kívül tíz másik országban is tanultak hosszabb-rövidebb ideig a fejezetben szereplők. Ezek az
egyetemek kivétel nélkül Európában találhatók, többségük Közép- és Nyugat-Európában.
A legnépszerűbb egyetemek az ELTE (49,5%), a Debreceni Egyetem (a Református Kollé-
gium és a Debreceni Egyetem együttesen) (13,2%), a kolozsvári és a bécsi egyetem (7,7%),
továbbá a berlini egyetem és a BME (5,5%) voltak. Mindenképp figyelemre méltó az, hogy a
geográfiához kötődő kutatók köze fele az ELTE-hez vagy annak valamely elődintézményéhez
köthető. A főváros szerepe tehát megkérdőjelezhetetlen, melyet a műszaki földtudományokat
426
oktató BME csak tovább erősít. A főváros mellett a hazai városok közül Debrecen és Kolozs-
vár említhetők meg, mint a földtudományi oktatás és képzés kiemelkedő központjai. Sajnos
utóbbi város 1945 után jelentősen vesztett – a magyar diákok szemszögéből – a tehetségvonzó
erejéből. A tudományban a német és osztrák orientáció sokáig igen erős volt, így Bécs és Berlin
meghatározó szerepet játszottak a hazai tudományos elit képzésében. Ennek hatása, hogy a
geográfusok közül is az 1900 előtt születettek relatíve nagy számban tanultak osztrák és német
egyetemeken. Az elemzettek 95%-a rendelkezett felsőfokú végzettséggel. Elsősorban a múlt
utazói és vándorai között találunk olyanokat, akik nem végeztek egyetemet vagy főiskolát.
A fejezetben szereplő tudósok 89%-a hunyt el. A halálozási helyek vizsgálata során to-
vábbi koncentrálódás figyelhető meg. A fővárosközpontúság még inkább erősödik, bár a geo-
gráfusok nagyszámú utazásai következtében a halálozási helyek között jó néhány egzotikus
hely is előfordul, amely rendszerint valamilyen baleset vagy fertőző betegség következménye
(pl. Földvári Aladár, Menyhárt László). Halálozási helyként huszonhat település fordul elő.
Magyarországon kívül kilenc országban hunytak el tudósaink (Ausztria /4 fő/, Mozambik,
Egyesült Királyság és Olaszország /2 fő/, Afganisztán, Oroszország, Pápua Új-Guinea, An-
gola, USA /1 fő/); az elemzettek 15,4%-a külföldön halt meg (14 fő). A legtöbben a főváros-
ban (46%), Debrecenben és Szegeden (5,5%), illetve Bécsben (3,3%) és Kolozsváron (2,2%)
hunytak el. Ez a kategória is jól érzékelteti a magyar földtudomány területi elhelyezkedését,
a fővárosközpontúságát, illetve a kisebb alközpontjait, Debrecent és Szegedet. Kolozsvár tér-
képre kerülését elsősorban a nagyszámú 1900 előtt született személy eredményezte.
A földtudomány képviselői ötvenöt Kárpát-medencei településen éltek legalább fél éven
keresztül, illetve huszonnyolc országban fordultak meg hosszabb-rövidebb ideig.15 Az élet-
utak elemzése során számos esetben településpárok figyelhetők meg, amelyek fontos szerepet
töltöttek be egy-egy kutatóközösség életében (pl. Selmecbánya-Sopron, Kolozsvár-Szeged,
Sopron-Miskolc). Az ilyen típusú településpárok az országhatár módosulásával más tudo-
mányágak esetében is megfigyelhetőek voltak.
A kilencvenegy személy esetében hatvannál a főváros jelölhető meg mint olyan hely, ahol
legalább fél esztendőt töltött az egyetemi végzés után (döntő többségük felsőoktatási intéz-
ményben vagy kutatóintézetben, múzeumban stb. dolgozott) (66%). Budapest után az alábbi
városok szerepeltek a legtöbb geográfus életútjában: Debrecen (14,3%), Szeged (11%), Kolozs-
vár, Miskolc és Sopron (7,7%), Selmecbánya (5,5%), Bécs (4,4%), Ógyalla16 és Pécs (3,3%).
Ezek alapján kijelenthetjük, hogy ha valaki a földtudományok területén dolgozott, akkor a
főváros, Debrecen és Szeged gyakorlatilag megkerülhetetlen volt. Selmecbánya és Kolozsvár
megszűnt mint magyar földtudományi központ, Bécs pedig mint a monarchia hajdani köz-
pontja játszott csak jelentős szerepet a hazai tudományos elit képzésében, napjainkra azonban
a császárváros is igencsak veszített a jelentőségéből.
15 Az országhatárok változása miatt Szerbia, Románia és Szlovákia nem szerepel a huszonnyolc ország között
mint külön ország, mivel a kérdéses települések akkor még a Magyar Királysághoz tartoztak.
16 Konkoly Thege Miklós 1871-ben Ógyallán alapította meg Közép-Európa első obszervatóriumát.
427
A külföldre vándorlás rendkívül alacsony a földtudomány képviselői között, mindössze két

fő volt az, aki 1945 után végleg elhagyta az országot (2,2%) (1945-ben és 1956-ban). A társa-
dalomföldrajzot művelők esetében erre magyarázatul szolgálhat az, hogy az ő tudásuk kevés-
bé konvertálható más országokban, ezért ők nem hagyták el szülőföldjüket, azonban ez nem
mondható el a műszaki földtudományok képviselői, a térképészek stb. esetében. Az ő tudásuk
máshol is használható és versenyképes lehetett volna. Más tudományággal összehasonlítva –
a szerző véleménye szerint – talán a szülőföldhöz való nagyobb ragaszkodás is közrejátszott
abban, hogy alacsony az országot elhagyók aránya.
Más tudományágakkal összevetve a földtudományok művelőit kevesebb retorzió érte.
Származása következtében a geográfusok 5,5%-át érte sérelem. Steiner Lajos öngyilkossága is
ezzel hozható összefüggésbe, aki az ország német megszállását követően nem sokkal követett
el öngyilkosságot. A kommunista diktatúra három fő esetében eredményezett jelentős érdek-
sérelmet. Papp Simont, mint a MAORT-per fő vádlottját évekre börtönbe zárták, Pávay-Vajna
Ferencet kitelepítették, míg Prinz Gyulát megfosztották akadémiai tagságától.
Két fő követett el öngyilkosságot (Teleki Pál és Steiner Lajos) (2,2%).
A földtudományok képviselőinek átlagos élettartama 70,55 év. Ezt az átlagosnak tekint-
hető értéket érezhetően csökkentette az a tény, hogy más tudományágakhoz képest viszonylag
sokan hunytak el fiatalon a felfedező utak során és különféle balesetekben (pl. Fenichel Sámu-
el 24 évesen hunyt el egy trópusi betegség következtében). Az idősebb kort megélő tudósok
többnyire hosszú életet éltek, s 27%-uk a 80 éves életkort is megélte (Réthly Antal 96 éves
koráig élt).
A reprodukciós képesség a földtudományok képviselőinél átlagosnak tekinthető (1,68).
428
7. Informatik a
Az informatika hazai képviselőit bemutató fejezetben 37 fő szerepel, akik közül egy nő

(Kovács Emőke) (2,7%). A születési helyek között kimagasló a főváros részesedése (51%), a
többi település mindössze egy-egy fő esetében szerepel csak születési helyként. Egy fő szüle-
tett külföldön (Árvai Péter, Svédország), 13,5%-a pedig határon túli településen.17
Más tudományágakkal összevetve magasnak tekinthető a 20. században születettek
aránya (87%), amely elsősorban annak tulajdonítható, hogy az informatika relatíve fiatal
tudomány. A születési időpontok alapján megállapítható, hogy a 18. és 19. században
mindössze két-két fő született. A 18. századi tudósok (Kempelen Farkas és Jedlik Ányos)
nyilvánvalóan még nem a mai értelemben vett számítástechnikával foglalkoztak, kutatásaik
„csak” a tudomány előzményeihez sorolhatók. A 19. században született Juhász István és
Nemes Tihamér viszont már a hazai számítástechnika hőskorának a tudósai voltak. Más
tudományágakhoz viszonyítva kifejezetten magas a 20. század második felében születettek
aránya (19%).
A születési helyek esetében még „csak” 51% volt a főváros részesedése, ez a középiskolai
helyszíneknél 72%-ra emelkedett. A főváros mellett csak Pozsony szerepelt két alkalom-
mal, a többi település mindössze egyszer. Azt azonban mindenképp érdemes megemlíteni,
hogy Pozsony, bár két személynél is szerepelt középiskolai helyszínként, ők mindketten a
18. században született tudósok voltak (Kempelen Farkas és Jedlik Ányos). Egy fő végezte a
középiskolai tanulmányait külföldön (Árvai Péter, Svédország).
Az egyetemek esetében a főváros részesedése tovább növekedett, és a vizsgált személyek
63%-a kötődik Budapest valamely felsőoktatási intézményéhez (jórészt a BME-hez és az
ELTE-hez). A vizsgált tudósok 16%-a több egyetemre is járt, 31%-uk pedig külföldön is
tanult (nagyobb részük pedig csak külföldön tanult). Ez az érték kiugrónak tekinthető más
területekkel összevetve. A főváros mellett Kolozsvár (6,25%) és Szeged (3,1%) érdemel még
említést, bár mindkét város jóval a főváros alatti részesedéssel rendelkezik.
A vizsgált tudományágak között a legalacsonyabb az elhunyt személyek aránya (40,5%),
amely részint azzal magyarázható, hogy az informatika viszonylag fiatal tudományág, a
tudósok többsége pedig a 20. században született. A halálozási helyek 53%-a a fővárosban
található, 13%-uk pedig az Egyesült Államokban. A Kárpát-medencén kívül halálozott el
az elhunytak 20%-a, a fővároson kívüli magyar települések pedig egy-egy személynek szol-
gálnak csak végső nyughelyül. Határon túli helyszín mindössze egy személy esetében volt
regisztrálható (Kiss Sándor, Kolozsvár).
17 Erdély: 5,4%, Felvidék: 8,1%.
429
A végzés utáni főbb állomásokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a főváros részesedé-

se tovább növekedett (71%), s a vizsgált tudósok közel ¾-e kötődik Budapesthez. Kizárólag
a fővároshoz kötődik a végzés utáni életpályája a tudósok 38%-ának. A Kárpát-medence
egyéb településeinek részesedése nagyságrendekkel kisebb, mint a fővárosé; Szegedé 11,8%,
míg Kolozsváré 5,9%. A fejezetben szereplők mobilitása átlag feletti, összesen tizenegy or-
szágban fordultak meg, s 35%-uk esetében legalább két helyszín figyelhető meg. 14,7%-uk
a végzést követően külföldön folytatta tudományos pályáját, mindannyian az Egyesült Ál-
lamokban. 29%-uk külföldön és Magyarországon egyaránt kutatott a diplomája megszer-
zését követően.
A fejezetben szereplők több mint 20%-át érte valamilyen sérelem, 12%-ukat a szárma-
zásuk miatt, 12%-ukat pedig a kommunista diktatúra idején. A második világháború utáni
időszak legmegdöbbentőbb esetei közé sorolható Kozma László és Tarján Rezső börtönbe
zárása, illetve Klatsmányi Árpád egyetemi katedrájától való megfosztása (1956-ot követő-
en).
Az átlagos élettartam kiemelkedően magas a fejezetben szereplőknél (75,47 év). Több-
ségük matematikus vagy mérnök végzettséggel rendelkezett, ezért érdemes összevetni a fen-
ti két terület esetében számolt átlagos élettartammal. A matematikusok esetében ez csak
70,24 év, míg a mérnököknél 72,22 év. Az viszont érdemes megemlíteni, hogy ennél a feje-
zetnél kifejezetten magas a jelenleg is aktív tudósok aránya, így viszonylag kis elemszámú
volt a minta. Az elhunytak 41%-a élte meg a 80. életévet, legtovább Jedlik Ányos élt, aki
95 évesen hunyt el. A legfiatalabb Neumann János volt, ő 54 évesen csontrákban halt meg.
Öngyilkosságot nem követett el senki sem a fejezetben szereplők közül.
Az átlagos gyermekszám 1,75 fő, amely magasabb, mint a többi tudományág esetében.
A legtöbb gyermekkel Lovász László büszkélkedhet, akinek négy gyermeke van.
430
8. Jogtudomány
A jogtudósokról szóló fejezetben 71 személy szerepel, akiknek 1,4%-a nő. A jogi pálya is
rendkívül nehezen nyílt meg a gyengébbik nem előtt, 1918 előtt ugyanis nem volt a nőknek
lehetőségük jogi képzésben részesülni.18 Az első nő, aki sikeres jogi szakvizsgát tett, s ügyvéd-
ként tevékenykedhetett, Ungár Margit volt (Ujvári P. 1929). A nők emancipációja megtörtént
ugyan a jogi szakma területén is, azonban még napjainkban is bizonyos területeken alulrep-
rezentáltak. „…a nők száma fordított arányban van az adott jogi területnek, illetve hivatásnak
a jogászságon belül kialakult hierarchikus helyzetével; legmagasabb a nők aránya a közigazgatás-
ban. A bírósági szervezetben is magas a nők aránya, ugyanakkor ez fordított a bírósági szervezet
hierarchiájával, a nők az alacsonyabb szintű bíróságokon vannak többségben. Az adatok azt is
jelzik, hogy a nők az egzisztenciálisan biztos jogi területeket választják, ez lehet az egyik oka an-
nak, hogy az ügyvédek között alacsonyabb az arányuk”. (Fónai M. 2016, 961.)
A jogtudósok negyvennégy kárpát-medencei és egy külföldi településen láttak napvilágot
(Pulszky Ágost Bécsben született). A születési helyek között Budapest részesedése 32,4%, a
főváros mellett mindössze négy olyan település volt, ahol legalább két fő született (Arad, Deb-
recen, Pécs, Temesvár). A határon túli területeken született a jogászok 30,9%-a.19
A hazai jogrendszer több mint ezer esztendős, nem meglepő tehát, hogy már a 15. század-
ból is van olyan személy, aki életművével kiérdemelte azt, hogy a jeles hazai jogtudósok kö-
zött szerepeljen (Werbőczy István). A 19. század előtt született az elemzett személyek 2,8%-a
(Werbőczy István és Frank Ignác), a 19. században pedig a 42,3%-uk. A legnagyobb számban
a 20. században született jogászok szerepelnek a fejezetben (54,9%), akik közül magasnak
tekinthető a század második felében születettek aránya (8,5%). A születési évek esetében az
1880 és 1929 közötti öt évtized mutatja a legnagyobb koncentrációt, ekkor született az elem-
zett személyek 40,8%-a.
Már a középiskolák helyének vizsgálatakor is szembetűnő volt, hogy a jogtudomány-
nál – akárcsak más nemzeti tudománynál – elsősorban a hazai oktatási helyek dominálnak.
Ennek elsődleges oka, hogy a külföldön megszerzett tudás a hazai jogi munka során nehezen
használható. A fejezetben szereplők mindössze 1,4%-a végzett külföldön (Pulszky Ágost),
és ugyancsak 1,4%-uk az, aki külföldi és hazai középiskolában is tanult (Concha Győző).
Az iskolák csekély területi koncentrációját mutatja, hogy a jogtudósok 35,2%-a a főváros-
ban, míg 2,8%-uk Győrben, Kolozsvárott, Pécsett és az „iparkodó” Temesváron végezte a
középiskolai tanulmányait. Mindenképp meglepő, hogy a kor többi nagyvárosa, Debrecen,
Szeged, Nagyvárad és Pozsony rendkívül alacsony részesedéssel rendelkeznek. A fővároson
18 Egy évvel később a nők jogi felsőoktatásban való részvételét lehetővé tevő rendeletet visszavonták.
19 Erdély: 15,5%, Felvidék: 7%, Kárpátalja: 4,2%, Délvidék: 2,8%, Őrvidék: 1,4%.
431
kívül nincs olyan település, ahol két főnél többen jártak volna középiskolába. A fenti értékek
egyértelműen mutatják azt, hogy a jogi pálya esetében – a természettudománnyal, műszaki
tudománnyal és az orvostudománnyal összehasonlítva – kisebb a jelentősége a speciális kép-
zést nyújtó középiskoláknak, sok esetben pedig kisvárosok „egyszerű” középiskolái készítették
fel a diákokat a jogi egyetemi felvételire. A jogtudósok 21,1%-a külhoni területen végezte
a középiskolai tanulmányait.20 Rendkívül alacsonynak tekinthetők a felvidéki eredmények,
különösen annak a ténynek az ismeretében, hogy más humán területeknél jóval magasabb
részesedéssel találkozhatunk.
Az egyetemeknél a főváros további koncentrálódása figyelhető meg (73,2%). Kizárólag
külföldi egyetemen 5,6%-a végzett a fejezetben szereplőknek, amely átlag alatti értéknek te-
kinthető. A jogtudósok összesen 19,7%-a járt külföldi egyetemre, többségük Ausztriába és
Németországba. A jogi felsőoktatás helyszínei a tudományegyetemek és a hajdani jogaka-
démiák településeit mutatják. A tíz kárpát-medencei városból Budapest (73,2%), Kolozsvár
(8,5%), Pécs (5,6%), Debrecen és Szeged (4,2%) illetve Pozsony (2,8%) értékei emelkednek
ki.
A jogtudósok 71,8%-a hunyt el. A magyarországi halálozási helyek mellett mindössze
három ország az, amely a jogtudósoknak végső nyughelyül szolgál (az elhunytak 7,8%-a)
(Ausztria, USA, Kanada). Az Egyesült Államokban hunyt el Vámbéry Rusztem és Horváth
Barna. Utóbbi elismert jogtudós volt az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában is. Bécs-
ben hunyt el Frank Ignác, Szabó Dénes pedig Montreálban. Szabó már a felsőfokú tanul-
mányait is külföldön végezte, az élete nagy részét pedig Kanadában töltötte. A fejezetben
szereplők tizenhárom kárpát-medencei településen hunytak el, a fővárosban 64,7%-uk, míg
Pécsett és Szegeden a 3,9%-uk. A halálozási helyek ilyen mértékű koncentrálódása meglepő a
tekintetben, hogy a korabeli jogakadémiák – Debrecen kivételével – gyakorlatilag nem jelen-
nek meg a halálozási helyek között. A külhoni helyszínek részesedése elenyésző (1,9%).
Mint az más területek esetében is megfigyelhető volt, egyedül a főváros az a település,
amely az életpálya során kizárólagos helyszínként tudott szolgálni. A jogtudósok esetében ez
ugyancsak megfigyelhető, 16,9%-uknak csak Budapesthez kötődött a szakmai karrierje. A
második világháborút megelőzően a jogászoknál sok esetben a természettudósokra jellemző
mobilitás volt regisztrálható. Ennek részbeni oka a korábbi jogi képzés helyszíneinek nagy
száma, így nemcsak az egyetemi központok, hanem rendszerint a jogakadémiák is részesei
az életpályának. A mobilitás mértéke jelentősen csökkent a második világháborút követő-
en, részint a külföldi utazások lehetőségének redukálódása (különösen a Nyugatra történő
utazások), illetve a képzési központok számának csökkenése következtében. A főváros része-
sedése a legnagyobb a vizsgált tudományágak között (95,8%), ennek ellenére azonban egyes
vidéki központokhoz is igen sok kutató köthető (Szeged /18,3%/, Kolozsvár /12,7%/, Deb-
recen /9,9%/, Miskolc, Pécs /8,5%/, Pozsony, Győr, Nagyvárad /7%/). Kizárólag külföldi
helyszín a fejezetben szereplők egyikénél sem volt regisztrálható, viszont tizenegy országban
fordultak meg jogtudósaink, amely jelentős mobilitási hajlandóságról tesz tanúbizonyságot.
20 Erdély: 15,5%, Kárpátalja és Délvidék: 2,8%, Felvidék: 1,4%.
432
A legtöbben Németországban (29,6%), Franciaországban (12,7%), Ausztriában (9,9%) és az

USA-ban (8,5%) jártak.
A történelem folyamán a jogászok mindig is a „veszélyes” emberek közé tartoztak, akik, ha
szükséges volt, kardként bántak a szóval és tollal egyaránt. Ez megmutatkozik a jogászok ért
sérelem százalékos arányaiban is. Az elemzett személyek 21,1%-át érte hátrányos megkülön-
böztetés, ezen belül a származása miatt 7%-ukat (pl. Kertész Imrét munkaszolgálatra kötelez-
ték, Weltner Andort pedig koncentrációs táborba zárták). A kommunista diktatúra idején a
jogérzékeny tudósok különösen üldözöttek voltak, hiszen számukra még nyilvánvalóbb volt a
rendszer visszássága. Ekkor több mint 12%-ukat érte atrocitás. Bibó Istvánt börtönbüntetésre
ítélték, Zlinszky János éveken keresztül építőmunkásként dolgozott, Bónis Györgyöt és Sza-
bó Andrást elbocsátották az állásából, számos kiváló tudóst pedig megfosztottak akadémiai
tagságától vagy visszaminősítették tanácskozó taggá (pl. Szladits Károly, Tomcsányi Móric),
hogy csak néhány ismertebb esetet említsünk.
Magasnak tekinthető az öngyilkosok aránya (5,9%), bár természetesen ilyen kis esetszámú
minta esetében nem beszélhetünk az egész jogásztársadalomra kivetíthető jellemzőről. Sőt, az
öngyilkossággal kapcsolatos szakirodalom sem említi, hogy felülreprezentáltak lennének a
jogászok az öngyilkosok között. A fejezetben szereplők közül önkezével vetett véget életének
Magyary Zoltán, Somló Bódog és Frank Ignác.
A jogászok átlagos élettartama a többi területhez képest magasnak tekinthető (73,2 év).
Ugyancsak magas, bár negatív előjellel, azoknak a jogtudósoknak aránya, akik a 60. életévü-
ket nem élték meg (9,8%). Átlag feletti viszont a 80. életévüket megélők aránya is (25,5%). A
legfiatalabban Somló Bódog hunyt el, mindössze 47 évet élt. A legtovább pedig Szabó Dénes
kriminológus és Beck Salamon élt, mindketten 89 évesen hunytak el.
Magasnak tekinthető az átlagos gyermekszám (2,3). A legtöbb gyermeke Balogh Elemér
egykori alkotmánybírónak van; feleségével kilenc gyermeket neveltek fel.
433
9. Kémia
A kémikusokat bemutató fejezetben 130 fő szerepel, akiknek 1,5%-a nő. Bármely tudo-
mány esetében elmondható, hogy a későbbi tudományos érdeklődésben feltétlenül szerepet
játszik a korai tapasztalat (élmények), a biológiai tényezők, az oktatáspolitika és a kulturális
közeg (Fényes H. 2009). A gyengébbik nem aránya meglehetősen alacsony a kémia területén,
ami részben azzal magyarázható, hogy még néhány évtizeddel ezelőtt is a közgondolkodás
(„kulturális közeg”) a tudomány művelését elsősorban a férfiakhoz társította (Paksi V. 2013).
Napjainkra a fiúk előnye a lányokkal szemben viszont csökken a kémia tudományánál is,
amely egyértelműen látszik az egyetemre felvettek számában is.
Kémikusaink hetven településen látták meg a napvilágot, a születési helyek többsége
(94%) a Kárpát-medencében található (két-két fő Ausztriában és Németországban született).
A Kárpát-medence térszíneit nézve megállapítható, hogy a határon túli területeken született a
fejezetben szereplők 22,3%-a.21 A legtöbben a fővárosban (26%), illetve Debrecenben (3,8%)
és Győrben (3%) születtek.
A születési időpontok alapján a kémikusok 3,8%-a a 18. században, míg 52%-uk a 19.
században született. Ez egyértelműen mutatja a vegyipar és a kémiai kutatások időbeli vo-
nalát, vagyis azt, hogy a 19. második fele és a 20. század első fele volt a vegyipar ugrásszerű
fejlődésének a korszaka. A 20. század első felében a kémikusok 38%-a született.
Vegyészeink harmincnyolc településen folytattak középiskolai tanulmányokat. A közép-
iskolák esetében a születési helyekkel összehasonlítva valamelyest emelkedett a főváros ré-
szesedése (26%→30%). A budapesti középiskolák többségében magas szintű képzést nyújtó,
reál tagozatos középiskolák voltak. A Kárpát-medence települései közül kiemelkedik Győr és
Szeged (3,8%), Esztergom (3%), illetve Sárospatak, Debrecen, Késmárk és Kolozsvár (2,3%).
Mindenképp meglepő Fiume értéke (1,5%), amely a város századforduló környéki erejét mu-
tatja. S nemcsak a kémia területén, hanem számos egyéb tudományág esetében „szolgáltat-
tak” kimagasló képességű diákokat a város középiskolái.22 Ugyancsak meglepő (azonban ne-
gatív értelemben), hogy már a századfordulón is nagynak számító városaink, mint például
Pécs, Szolnok, Kassa, Temesvár, Nagyvárad mindössze egy-egy jeles kémikust „adtak”. A
határon túli területeken a tudósok 15,4%-a végzett,23 a külföldön középiskolába jártak aránya
elhanyagolható (2,3%).
21 Felvidék: 10%, Erdély: 7,7%, Délvidék: 3,8%, Őrvidék: 0,8%.

22 1910-ben Fiume lakossága mintegy 50 000 fő volt, ebből magyar 6500 fő.
23 A kémikusok 6,2%-a a Felvidéken, 4,6%-uk pedig Erdélyben és Délvidéken végezte a középiskolai tanul-
mányait.
434
Az egyetemi képzés során a főváros megkerülhetetlen, Budapesten tanult a fejezetben

szereplők 58%-a. A magas fővárosi értékeket az ELTE (31%) és a BME (27%) szolgáltatta.
A második legmagasabb a részesedése Szegednek (6,9%), majd Debrecennek van (5,4%). A
szegedi értékeket kizárólag a 20. századi kutatók érték el, míg a debreceni értékekben több
évszázad tudósai vannak benne. A Debreceni Református Kollégiumot 1538-ban alapították,
így a város értékei ennek ismeretében relatíve alacsonynak tekinthetők. A kolozsvári egye-
temen megkezdett kémiai kutatások nem tudtak kiteljesedni (1,5%), de kezdeti eredményei
részben a szegedi illetve a budapesti eredményekben tükröződnek. Meglepően alacsonyak a
veszprémi értékek, ahol mindössze egy fő végzett (0,8%). Más tudományág esetében kevés-
bé gyakori, hogy több magyarországi egyetemen is tanulmányokat folytasson egy hallgató
(olykor párhuzamosan), ez a kémia esetében a tudósok 6,2%-ánál fordult elő (többségük a
BME-n és az ELTE-n tanult). Magas a külföldön tanult/végzett hallgatók aránya. Kizárólag
külföldön végezte tanulmányait a kémikusok 5,4%-a, míg külföldi és magyarországi egye-
temen is tanult 10%-uk. A hallgatók által látogatott külföldi helyszínek jól kirajzolják a kor
kémiai központjait, ahová „érdemes” volt elmenni tanulni (Ausztria /szinte kizárólag Bécs/
/7,7%/, Németország /főként Berlin/ /6,9%/ és Svájc /3,1%/).
A kémikusok 90%-a hunyt el. A halálozási helyek igen nagy koncentrációt mutatnak,
így mindössze tizenhárom kárpát-medencei helyszín (öt fő esetében nem volt megállapítható
a pontos halálozási hely), és öt ország volt regisztrálható (Belgium, Egyesült Királyság, Né-
metország, USA, Horvátország). A hazai helyszínek közül mindössze három olyan település
van csak, ahol több mint egy fő halálozott el. A fővárosban hunyt el a kémikusok 65%-a,
Debrecenben a 4,3%-a, Szegeden pedig a 2,6%-a. Ezek az értékek ugyancsak mutatják azt a
már más területeknél is említett tényt, hogy számos kutató, még ha valamelyik vidéki város-
ban kutatott is évtizedeken keresztül, sok esetben ennek ellenére is a fővárosban hunyt el. Ez
alapján nem látható például a képzeletbeli térképen Veszprém, amely évtizedek óta a hazai
kémiai kutatások egyik fellegvára. A külföldi halálozási helyek közül az Egyesült Államok
(4,3%), illetve Németország és Belgium (1,7%) emelhető ki.
A kémia esetében az egyetemi végzés utáni időszak nagy hasonlóságot mutat más termé-
szettudományokkal, annyi különbséggel, hogy a főváros szerepe még inkább domináns. Ös�-
szesen negyvennégy kárpát-medencei település szolgált a tudományos kutatás és/vagy mun-
ka helyszínéül. A fővároshoz kötődik gyengébb vagy erősebb szállal a kémikusok 78%-a. A
többi hazai város szerepe jóval szerényebb (Szeged 12%, Debrecen 9,2%, Veszprém 5,4%). A
települések között a fővárossal összeköthető településpárok figyelhetők meg (Budapest-Vesz-
prém, Budapest-Debrecen, Budapest-Szeged), amelyek mutatják, hogy még a vegyészet vidéki
fellegvárai sem nélkülözhetik a fővárosi impulzusokat, hiszen a legtöbb kutató legalább fél
évet Budapesten töltött. Az objektivitás kedvéért azt azonban érdemes megemlíteni, hogy a
fővárosban két jelentős képzési/kutatási hely is található (ELTE és BME), ami nyilvánvalóan
jelentősen növeli Budapest súlyát. Relatíve kevés személy esetében figyelhető meg, hogy ki-
zárólag egy településhez lenne köthető a munkássága (22%). A legtöbb esetben társul hozzá
egy hazai vagy egy külföldi helyszín is (vagy akár mindkettő). Hajdani településeink közül
435
Kolozsvárott a kémikusaink 2,3%-a, míg Selmecbányán 3,1%-a fordult meg. Kolozsvár ese-
tében az I. világháború előtti időszak és a „magyar világ”24 időszaka, Selmecbányán pedig
az I. világháború előtti időszak volt az, amikor kiemelkedő életművű, magyar nyelvű kémi-
kusok lakták a várost. A hazai települések közül Mosonmagyaróvár és Sopron 2,3%-os, míg
Kecskemét, Miskolc és Pécs 1,5%-os részesedéssel rendelkezik. A kémikusoknál a külföldi
kutatási helyszínek majdhogynem általánosnak tekinthetők. 50%-uknál volt regisztrálható
külföldi helyszín a hazai mellett. Ez egyértelműen mutatja, hogy a kémia területén a nemzet-
közi kapcsolatok már a múltban is nélkülözhetetlenek voltak. A kutatók tizennyolc országban
fordultak meg, többen több országban is. Legalább fél évet töltött a kutatók 26,2%-a Német-
országban, 12,3%-a az Egyesült Királyságban, 15,4%-uk az Egyesült Államokban, 10%-uk
Ausztriában (főként Bécsben), míg 3-3%-uk Franciaországban és Oroszországban (Szovjet-
unió).
A kémikusok és vegyészek többségében a tudománynak élő emberek, akik ritkán
konfrontálódnak/konfrontálódtak a hatalommal. A fejezetben szereplők 12,3%-át érte vala-
milyen atrocitás. Legtöbbjüket származásuk következtében (5,4%). Koncentrációs táborban
vagy munkaszolgálaton négy fő volt,25 Richter Gedeont a nyilasok lőtték a Dunába, Oláh
György pedig bujkálni kényszerült a második világháború végéig. Az 1945 utáni időszak
egyik legnagyobb „kémikus vesztesége” Náray-Szabó István, akit két évre internálták. Az
elemzett személyek 4,6%-a hagyta el Magyarországot (többségük a második világháború
után vagy az 1956-os forradalmat követően).
Pozitív tényként értékelhető, hogy a fejezetben szereplők közül senki sem követett el ön-
gyilkosságot.
A kémikusok átlagos élettartama kiemelkedően magas, ugyanis 75,46 évet éltek. Két fő
volt, aki nem érte meg az 50. életévét. Kabay János hunyt el a legfiatalabban, mindössze 39
évet élt; halálát egy sérvműtét következtében fellépő fertőzés okozta. Szebellédy László pedig
42 évesen, daganatos megbetegedésben hunyt el. Kimagasló a legalább nyolcvan évet megélt
személyek aránya (az elhunytak 36%-a) (öt fő a 92. életévét betöltve hunyt el). A legtovább
Görgey Artúr élt, 98 esztendős korában hunyt el. Joggal merülhet fel kérdésként, hogy mi
lehet az oka az általánosan megélt magas életkornak. A természettudósok általában tudatos,
a következményeket előre felmérő emberek, így többségük egészségesen él, vigyáz az egészsé-
gére. A kémikusok többsége nem élt káros szenvedélyeknek, egyedül Zemplén Gézánál tettek
arra utalást a források, hogy szenvedélyes szivarozó volt, azonban ő is 72 évesen hunyt el.
A többi természettudomány kutatóihoz hasonló értéket mutat a kémikusok átlagos gyer-
mekszáma. Az egy főre eső átlagos gyermekszám 1,76 fő. A legtöbb gyermeke a volfrámszálas
izzó megalkotójának, Just Sándornak volt, akinek négy fia és egy lánya született.
24 A „magyar világ” kifejezés a II. bécsi döntést követő időszak megnevezése Erdélyben (1940-1944), amikor
huszonkét esztendő után ismét a Magyar Királysághoz tartozott Észak-Erdély és a Székelyföld egy része.
25 A kormányzói mentességgel rendelkező Bródy Imrét a mühldorfi lágerbe hurcolták, ahol SS-katonák
verték halálra egy olyan helyiségben, melyet az általa feltalált kriptonlámpa fénye világított be (https://
www.sztnh.gov.hu).
436
A közgazdászokat bemutató fejezetben 29 fő szerepel, akiknek 6,9%-a nő. Ebben a feje-

zetben található az egyik legkevesebb személy, ezért a számított értékek többnyire trendek
bemutatására kevésbé alkalmasak, azonban a főbb térbeli törvényszerűségek érzékeltetésére
mindenképp megfelelőek.
A születési helyek többsége a fővárosban található (62,1%), Budapest mellett egyedül
Győr az a település, ahol legalább két fő született (6,9%). Külhoni területeken született a feje-
zetben szereplők 10%-a, külföldön pedig 6,9%-uk.
A születési időpontok alapján a közgazdászok több mint 90%-a a 19. és 20. században
született (55%-uk a 20. században, míg 38%-uk a 19. században). A 18. század szülötte a
fejezet „korelnöke”, Dessewffy József, aki 1771-ben született.
A születési helyekhez képest a középiskolák esetében a főváros valamelyest növelte a része-
sedését (65,5%). A tíz kárpát-medencei település közül egyedül Győr az, ahol legalább két fő
végezte a középiskolai tanulmányait. Az erdélyi és felvidéki területeken két-két fő járt közép-
iskolába, amely a fejezetben szereplők 13,8%-át jelenti. Külföldön egy fő végezte a középisko-
lát, a Nobel-díjas Milton Friedman, aki már az Egyesült Államokban született.
A felsőoktatási intézmények kapcsán számos unikális megállapítás tehető. Rendkívül ma-
gas a több helyszínen felsőoktatási intézménybe járók (44,8%) és a részben vagy egészben
külföldön tanultak aránya (48,3%). Több külföldi helyszín figyelhető meg az egyetemek kö-
zött, mint hazai. Nyolc országban tanultak közgazdászaink, a legtöbben Németországban és
Ausztriában. A közgazdaságtan első hazai művelői még nem rendelkeztek közgazdász diplo-
mával (a legtöbben jogi végzettséggel rendelkeztek), mivel hazánkban még nem volt közgaz-
dászképzés. A magyarországi képzés megindulása után is jelentős volt azonban a külföldön
tanultak aránya, mivel a külföldi képzések nagyobb presztízsűek voltak. A főváros részesedése
a felsőoktatási helyekből 75,9%, amely még a kis elemszámú minta esetében is meggyőzően
mutatja Budapest súlyát a hazai közgazdasági képzésben. A főváros mellett Győrben és Sze-
geden végeztek még a fejezetben szereplő tudósok, azonban egyik városban sem közgazdasági
képzettséget szereztek (hanem jogit és matematikait).
A halálozási helyek esetében ugyancsak egyedi megállapítások tehetők. A fejezetben sze-
replők 82,75%-a hunyt el. A főváros és a külföldi helyek dominanciája megkérdőjelezhetet-
len, ugyanis Budapesten hunyt el az egyharmada, míg külföldön a kétharmada a közgazdá-
szoknak. Vagyis kétszer annyian haláloztak el külföldön, mint hazánkban. Hat országban
hunytak el a tudósok, a legtöbben az Egyesült Államokban (25%), Ausztriában (16,7%) és
az Egyesült Királyságban (12,5%). A fővároson kívül más kárpát-medencei településen nem
halálozott el magyar közgazdász.
437
Az életpályaszakaszok elemzése során megállapítható, hogy egy helyszín a közgazdászok

13,8%-ánál szerepel csak, a többiek esetében pedig nagy mobilitás figyelhető meg. Az elem-
zettek 69%-ánál külföldi helyszín is szerepel, a legtöbben az USA-ban (44,8%), az Egyesült
Királyságban (34,5%) és Ausztriában (13,8%) fordultak meg (közel 10%-uknál csak külföl-
di helyszín volt regisztrálható). Mindenképp említésre méltó az a tény, hogy több külföldi
helyszín (14 ország) található az életpályákban, mint hazai (11 kárpát-medencei település). A
főváros (79,3%) mellett csak Nagyvárad rendelkezik statisztikailag érzékelhető részesedéssel
(10,3%). A Körös-parti városban három fő tanított, mindhárman közgazdasági tárgyú stúdi-
umokat oktattak (Karvasy Ágoston, Kautz Gyula, Földes Béla).
Rendkívül magas a sérelmet szenvedettek aránya (51,7%). A közgazdászok 27,6%-a
származása miatt szenvedett sérelmet. Földes Béla a budapesti gettó felszabadításakor, míg
Fellner Frigyes a mauthauseni koncentrációs táborban halt éhen; Bródy Andrást és Kornai
Jánost pedig munkaszolgálatra kényszerítették. A kommunista diktatúra ugyancsak számos
közgazda életében okozott törést, többek között Heller Farkast megfosztották MTA tagságá-
tól, Theiss Edét kényszernyugdíjazták, Kornai Jánost pedig eltávolították a munkahelyéről.
A fejezetben szereplők közül egy fő lett öngyilkos, Széchenyi István.
A vizsgált tudományágak között a közgazdaságtan tudósainak a legmagasabb az átlagos
élettartama, 79,86 évig éltek. A 60. életévét mindössze Bethlen Domokos nem élte meg, ő
56 évesen hunyt el. Az elhalálozott közgazdászok 41%-a viszont a 80. életévét is betöltötte, a
legtovább Földes Béla élt, aki 96 évesen hunyt el.
A gyermekszám kissé átlag felettinek tekinthető (1,7), a gyermektelenek száma pedig
alacsonynak. A legtöbb gyermeke az „euró atyjának”, Lámfalussy Sándornak volt, aki négy
gyermeket nevelt fel.
438
11. Lélektan
A pszichológusokat bemutató fejezetben 32 fő szerepel, akiknek 22%-a nő. Más tudo-

mányágakhoz viszonyítva a nők aránya kifejezetten magasnak tekinthető, s ez nemcsak az
elmúlt néhány évtized „eredménye”, hanem már a lélektan hazai hajnalán is számos nagynevű
pszichológusnővel találkozhatunk (pl. Bálint Alice, Hermann Alice). A pszichológia esetében
már régebben is jóval elfogadottabb volt a nők jelenléte, mint más tudományágak esetében. A
lélektan azok közé a területek közé tartozik, ahol az elmúlt néhány évtizedet vizsgálva jelen-
tősen nőtt a női hallgatók száma, nemcsak az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában,
hanem a volt szocialista országokban, így hazánkban is (Paksi V. 2013).
A pszichológusok születési helyeinek mindegyike a Kárpát-medencében található, össze-
sen tizenöt településen látták meg a napvilágot. Egyedül a fővárosban született több mint egy
fő. Budapesten született a pszichológusok 56,3%-a; a külhoni területen pedig 15,6%-uk.26
A fejezetben szereplő kutatók 41%-a a 19. században született (1870 és 1899 között), míg
56%-uk a 20. század első felében. A születési időpontok is érzékeltetik, hogy a pszichológia
a kisebb múlttal rendelkező tudományok közé sorolható, s látható az is, hogy a hazai lélektan
nagy öregjeinek az életműve csak a múlt század első felében teljesedett ki.
A középiskola helyszínei tovább növelik a főváros súlyát (62,5%), amely majd a végzés
utáni helyszíneknél fog kicsúcsosodni. A fővároson kívül Miskolc (6,3%) ért el említésre mél-
tó részesedést, s mindössze egy határon túli helyszín található a középiskolák között (Polcz
Alaine – Kolozsvár). Az utolsó fiumei konzul fia, Csíkszentmihályi Mihály volt az egyetlen,
aki külföldön járt középiskolába.
A felsőoktatási intézmények tovább növelték a főváros dominanciáját (78%). A hazai te-
lepülések közül a debreceni, a szegedi és a pécsi egyetem mindössze egy-egy fő esetében sze-
repel. Pannonhalma mint felsőoktatási hely két főnél jelentkezett (Bognár Cecil, Várkonyi
/Hildebrand/ Dezső); itt mindketten papként végeztek. Külföldön végzett a pszichológusaink
15,6%-a, amely magas értéknek tekinthető. Különösen annak a ténynek az ismeretében, hogy
többségük 1945 előtt végezte külföldön a tanulmányait. Ez két fontos tényt közöl számunkra.
Egyrészt azt, hogy a múlt század elején, ha valaki a kor vezető pszichológusaitól kívánt tanul-
ni, akkor külföldre kellett mennie, másrészt pedig azt, hogy a pszichológusok többségében jó
anyagi hátérrel rendelkező családokból származtak, ahol a szülők megengedhették maguknak
azt, hogy gyermekeik külföldön tanulhassanak (egy olyan új tudományt, melynek akkor a
társadalmi elismertsége még nem volt egyöntetű, ráadásul a későbbi anyagi boldogulásnak
sem volt biztos záloga). Az elemzettek közel 20%-a fordult meg Németországban és Ausztriá-
ban, melyek ebben az időben a kor pszichológiai kutatásainak fontos országai voltak.
26 Felvidék: 9,4%, Erdély és Délvidék: 3,1%.
439
A vizsgált személyek 71,9%-a hunyt el. A halálozási helyek 52%-a a fővárosban, 8,7%-a
Pécsett, illetve 4,3%-a Pannonhalmán található. Az elhunytak 34,8%-a külföldön halálozott
el, amely kiugróan magas érték (a legtöbben az Egyesült Királyságban és az USA-ban).
A pszichológusok 91%-a kötődött az életpályája során a fővároshoz, amely kimagasló ér-
téknek tekinthető. Budapest mellett jelentős továbbá Pécs (18,8%), Szeged (16%), Debrecen
(13%) és Kolozsvár (9,4%) részesedése. Az utóbbi városban, noha nem volt önálló pszichológia
szak, a kolozsvári egyetemen már a kezdetektől oktattak pszichológiai témájú tárgyakat. Csak
magyarországi helyszín figyelhető meg az életutak 50%-ánál. 47%-uknál viszont hazai és
külföldi helyszín egyaránt megtalálható.27 A vizsgált kutatók tizennégy magyarországi telepü-
lésen dolgoztak és kutattak, illetve tizenegy országban fordultak meg, amely a relatíve kevés
kutatóhoz képest nagy számnak tekinthető. A lélektanászok 28,1%-a az Egyesült Államok-
ban, 18,8%-uk Németországban, 9,4%-uk pedig Olaszországban töltött huzamosabb időt
tudományos céllal.
A pszichológusok esetében kiemelkedően magas azon személyek aránya, akiket a szár-
mazásuk, világnézetük vagy politikai beállítottságuk következtében ért valamilyen atrocitás
(37,5%). Származása miatt tizenegy embert ért sérelem, valakit többször is. Mérei Ferencet
a második világháború előtt az állásából bocsájtották el, majd az ’50-es években börtönbe
zárták. Herman Alice ugyancsak megszenvedte az 1945 előtti és utáni időszakot is. Többen
a fővárosi gettóban vészelték át a második világháborút, Bagdy Emőkét pedig még a ’60-as
években is azért nem vették fel az egyetemre, mert édesapja református lelkész volt. A feje-
zetben szereplő kutatók 25%-a hagyta el Magyarországot, amely ugyancsak rendkívül magas
értéknek tekinthető.
A pszichológusok átlagos élettartama az egyik legmagasabb a vizsgált tudományágak kö-
zött (74,26 év). Az 50. életévét két fő nem élte csak meg (Harkai Schiller Pál és Bálint Alice),
azonban egyikőjük esetében sem az önpusztító életmód okozta az idő előtti halált (Harkai
síbalesetben, míg Bálint agyvérzésben hunyt el). Kimagasló a legalább 80 évet megélt kutatók
aránya (39,1%). A magas életkorban szerepet játszott az is, hogy többségük magas szintű or-
vosi ismeretekkel rendelkezett (orvos volt), és a káros szenvedélyektől mentes életet élt.
A többi tudományággal összehasonlítva az egy főre eső átlagos gyermekszám kissé átlag
felettinek tekinthető (1,75). Ez mindenképp meglepő, mivel a pszichológusok többségének
rendkívül hányatott élete volt, és sokan felnőtt fejjel kezdtek új életet külföldön, ami nyilván-
valóan negatívan befolyásolta a gyermekvállalási kedvet.
27 A pszichológusok esetében a más tudományágaknál feljegyzett legalább fél éves időtartamú utazás nem
eredményezett volna statisztikai elemzésre alkalmas adatokat, ezért a rövidebb (legalább 3 hónap) utazás
is figyelembe lett véve.
440
12. Matematik a
A matematika fejezet 28 tudóst mutat be, akiknek mindegyike férfi, amely ezáltal az egyik
leginkább maszkulin fejezetnek tekinthető. Jogos kérdésként merülhet fel, hogy mi lehet an-
nak az oka, hogy egyetlen hölgy sem szerepel a híres matematikusaink között. Egyértelmű
választ a nemi megoszlás kérdésével kapcsolatban sem a hazai, sem pedig a nemzetközi szak-
irodalom nem ad, inkább „csak” felmérésekkel alátámasztott trendeket lehet megismerni.
Azt tényként lehet megállapítani, hogy napjainkban a fiúk és a lányok iskolai matematikai
képességeiben nincsen releváns különbség. Sőt, inkább a lányok azok, akik valamivel jobb
eredménnyel abszolválják a feladatokat. Az 1960-as években végzett egyesült államokbeli is-
kolai vizsgálatok alapján a lányok tanulmányi eredményei voltak jobbak, kivéve a matemati-
kai érdemjegyeket (Alexander, K. L. – McDill, E. 1976 után Fényes H. 2009). Napjainkban
viszont már a lányok teljesítenek jobban matematikából is (Clifton, R. et al. 2008 után Fényes
H. 2009). A hazai vizsgálatok is azt mutatják, hogy a kétezres évek elején már hazánkban sem
volt különbség a nemek között a matematikai tudásban (Horváth Zs. – Környei L. 2003 után
Fényes H. 2009). A kutatók feltételezése szerint a kevesebb női matematikus hátterében jórészt
a nemek közötti attitűdbeli különbségek és a nők matematika iránti kisebb fokú érdeklődése
állhat (Fényes H. 2009). Az időben előrehaladva tehát azt figyelhetjük meg, hogy javul, sőt
bizonyos területeken meg is haladja a lányok matematikai tudása a fiúkét.28 Jelen fejezet eseté-
ben a legfiatalabb matematikus 1940-ben született, így részben ez is magyarázhatja azt, hogy
nem található az elemzettek között hölgy.
A születési helyek alapján tizenegy helyszín azonosítható, amely igen nagy koncentrációt
mutat, ugyanis a matematikusok 54%-a a fővárosban született, 11%-uk Kolozsváron, 7%-uk
pedig Győrben. Az ország jelenlegi határain túli helyszínei 18%-át adják a születési helyeknek
(a határon túli helyszínek mind Erdélyben találhatók – Bolya, Kolozsvár, Marosvásárhely).
Említésre méltó továbbá az a tény, hogy a matematikusok Bolyai Farkas (Bolya) és Farkas
Gyula (Pusztasárosd, ma: Sárosd) kivételével mindannyian városban születtek (Szegő Gá-
bor /Kunhegyes/ kivételével pedig nagyvárosban). A matematika tudományának fejlődését
pozitívan befolyásolja az anyagi jólét terjedése (és természetesen a felvilágosult, nyitott gon-
dolkodásmód), hiszen csak a tehetősebb szülők engedhették meg azt, hogy gyermekük az
érdeklődési körének megfelelő területen tanulhasson tovább, holott a matematika már abban
az időben sem volt a későbbi felhőtlen anyagi boldogulás biztos záloga.
28 A matematika Nobel-díjának tekintik a Norvég Tudományos Akadémia által 2002-ben megalapított
Abel-díjat (Niels Henrik Abel /1802–1829/ norvég matematikus volt). Első nőként ezt a kitüntetést Karen
Keskulla Uhlenbeck amerikai matematikusnő vehette át 2019-ben. Az eddigi díjazottak között (2021-ig
24 fő) három magyar is szerepel (Lax Péter, Szemerédi Endre és Lovász László) (Szathmári N. 2019). Az
Abel-díj megalapítása előtt a Wolf-díj és a Fields-érem is mint matematikai Nobel-díj volt a köztudatban,
azonban az Abel-díj megalapítása óta ez tekinthető a legrangosabb matematikai kitüntetésnek. Wolf-díjas
magyar tudósok: Bott Raoul, Lax Péter, Erdős Pál és Lovász László.
441
A születési időpontok alapján kijelenthetjük, hogy a születési évek eloszlása rendkívül

egyenletes; közel azonos az 1900 előtt és után született matematikusok száma. Amennyiben
azt az időintervallumot kívánjuk megadni, amikor a legtöbb matematikus látta meg a napvi-
lágot, akkor az 1880 és 1913 közötti időszakot lehet megjelölni. Ebben a három évtizedben
született a neves matematikusaink 57%-a.
A középiskola helyszíneit tizenegy településen találjuk meg. A főváros középiskoláiban
tanult az elemzett személyek 56%-a. Határon túli helyszínként Kolozsvár, Marosvásárhely,
Nagyenyed és Pozsony jelentkezik. A középiskolák kizárólag nagyvárosokban (Győr, Pécs,
Székesfehérvár, Szolnok, Debrecen), illetve olyan településeken találhatók, ahol több száz éve
működik középiskola. A matematikusok által látogatott gimnáziumok szinte kivétel nélkül
már abban az időben is neves középiskoláknak számítottak, ahol színvonalas képzés folyt és
nagy felkészültségű tanárok oktattak (pl. Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium, Berzse-
nyi Dániel Gimnázium, „Mintagimnázium” /ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola/, Szent
István Gimnázium, Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium,
Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, Pannonhalmi Bencés Gimnázium). Ez is mutatja azt
a többek által megemlített tényt, hogy nem elegendő csupán tehetségesnek lennie egy diák-
nak (bár ez a legfontosabb tényező), hanem kell egy olyan iskola is, amely megfelelő közeget
biztosít a tehetség felfedezéséhez és kibontakozásához. Ez a matematikusaink által látoga-
tott középiskolákban többnyire biztosított volt. Érdemes továbbá megemlíteni, hogy a múlt
század első felében jóval kevesebb egyetemi oktató volt, ezért a középiskolákban jóval több
olyan „tudóstanár” oktatott, akik szakterületüknek elismert tekintélyei voltak. Sok esetben
középiskolai tanárként is tudományos munkát folytattak, s csak akkor hagyták ott a közép-
iskolát, amikor lehetőségük adódott arra, hogy egyetemi katedrát kapjanak. Ez a tényező a
kor Magyarországán nyilvánvalóan számos diákot segített abban, hogy olyan magas szintű
gesztorálást kapjon, amely sikeresen indította el őt a tudományos pályán.
A matematikusok egyetemi képzési helyei rendkívüli sokszínűséget mutatnak, hiszen
a huszonnyolc tudós hosszabb-rövidebb ideig tizennégy egyetemen tanult. Természetesen a
legtöbben a fővárosban (68%) (többségük a jelenlegi ELTE jogelődjén, kisebb részük a pedig
BME-n), azonban mindenképp figyelemre méltó az a tény, hogy a Magyarországon felsőfokú
matematikai tanulmányokat folytatók 29%-ának külföldön is volt lehetősége tanulni (ezt az
értéket „rontják” azok a matematikusok, akik 1945 után kezdték egyetemi tanulmányaikat
és már nem volt lehetőségük külföldön tanulni). A külföldi tanulmányok finanszírozásában
nyilvánvalóan az a tény is szerepet játszott, hogy a matematikusaink többnyire tehetős csa-
ládok sarjai voltak, így a szülőknek lehetőségük volt gyermekük külföldön történő tanulásá-
nak finanszírozására. A „vízfej cérnanyakon” szindróma a hazai matematika oktatásában is
megmutatkozik. A főváros mellett kisebb központként jelentkezik Kolozsvár (7%) és Szeged
(11%). A szegedi matematikaoktatás virágzása az első világháborút követően, a kolozsvári
egyetem Szegedre menekítése után kezdődött meg. A többi egyetemi központot vizsgálva
megállapíthatjuk, hogy Debrecenben egy matematikus végzett. Prékopa Andrást azonban
a végzés után a jobb kutatási feltételek a fővárosba csábították. A külföldi helyszínek közül
442
a német nyelvterület egyetemeit érdemes kiemelni. Bécsben a matematikusaink 14%-a, míg

Németországban 29%-a tanult. A német egyetemeket a kor legnevesebb egyetemei között
tartották számon, ezek közül Berlin és Göttingen voltak a leginkább népszerűek a magyar di-
ákok körében. Joggal merülhet fel kérdésként, hogy minek hatására tűntek fel a századforduló
környékén üstökösként a hazai és a külföldi egyetemeken matematikusaink (és természetesen
számos egyéb természettudós is), s mi motiválta őket arra, hogy matematikát tanuljanak. A té-
mával foglalkozó kutatók ezzel kapcsolatban megemlítik az Eötvös-féle közoktatási törvényt,
a zsidók emancipációját és a tudományos társulatok létrejöttét. A matematika és a fizika nép-
szerűsítését, illetve az oktatás minőségének javulását nagyban segítette az 1891-ben megalapí-
tott Mathematikai és Physikai Társulat, melynek fizikus elnöke Eötvös Loránd, matematikus
alelnöke pedig Kőnig Gyula lett. A társulat célja Eötvös megfogalmazásában: „Tanuljunk
egymástól, hogy mennél jobban taníthassunk.” A társulat tudományosan aktív volt, felolvasáso-
kat szerveztek és folyóiratot alapítottak. A matematika fejlődéséhez és népszerűségének nö-
vekedéséhez nagyban hozzájárult továbbá, hogy a főváros és Kolozsvár egyetemei mellett a
matematikai oktatás új alközpontjai jöttek létre. Szerte az országban (a Kárpát-medencében)
tanárképző intézetek és gyakorló középiskolák épültek, létrehozták az Eötvös Collegiumot,
a középiskolák részére pedig megalkották az ún. Trefort-féle tantervet (a matematikai részét
Kőnig Gyula dolgozta ki, a korábbi poroszos oktatási stílussal való szakítás érdekében). A
Társulat a világon elsőként (1894) országos tanulmányi versenyt hirdetett a diákok számára
(1923-ban elindult az országos középiskolai tanulmányi verseny is). Ugyanebben az évben
Arany Dániel (1863-1944) Középiskolai Matematikai Lapok címmel (közkeletű nevén: Kömal)
matematikai folyóiratot indított középiskolás diákok számára (a világon másodikként!). Ké-
sőbb a folyóirat szerkesztését Rátz László vette át. Mindezek együttesen eredményezték azt,
hogy az 1880-as években született diákok „kitermelték” az első nagy hazai matematikus ge-
nerációt (pl. Fejér Lipót, Riesz Frigyes, Egerváry Jenőt, Haar Alfrédet, Kőnig Dénes, Pólya
György, Szőkefalvi-Nagy Gyula), akik között relatíve nagy számban voltak vidéki diákok is
(pl. Fejér Lipót – Pécs, Riesz Frigyes – Győr). Ez az időszak az, amikor a tudósok társadalmi
megbecsültsége növekszik és kialakul a Bolyai-kultusz, ami ugyancsak rangot adott a mate-
matika tanulásának. Az 1930-as évekre érett be a következő matematikus generáció, akiket az
egyetemeken már a hazai matematika-történet legnagyobb nevei, az „első generáció” tudósai
oktatták (Filep L. 2003).
A vizsgált matematikusok 89%-a hunyt el, 48%-uk a fővárosban, míg egyéb hazai hely-
színeken a 24%-uk (Szeged, Marosvásárhely, Gyöngyös, Kolozsvár). Külföldi halálozási hely
a matematikusok 28%-ánál volt regisztrálható. (A külföldön elhunytak számát gyarapította
volna még Lánczos Kornél is, aki 1974-ben egy magyarországi látogatásán hunyt el váratla-
nul.) Figyelemre méltó az Egyesült Államokban elhunytak nagy száma. Az elhunyt matema-
tikusok 20%-a az USA-ban hunyt el. (Zárójelben pedig jegyezzük meg, hogy ha a még élő
matematikusaink várható halálozás helyét figyelembe vesszük, ez az arány feltehetőleg még
nagyobb lesz. Az USA-ban elhunytak aránya pedig még nagyobb lehetett volna, hiszen Wald
Ábrahám az Egyesült Államokban élt, amikor az őt szállító repülő Indiában lezuhant, illetve
443
Erdős Pál a ’60-as évektől kezdve ideje nagyobb részét az USA-ban töltötte /még ha utazással
is/, s csak a véletlen műve, hogy Varsóban hunyt el /szívrohamban/.)
Amennyiben a diploma megszerzése utáni főbb állomásokat vizsgáljuk, úgy a már más
tudományágaknál is megfigyelt településpárok rajzolódnak ki. E településpárok a matemati-
ka esetében rajzolódnak ki talán a legélesebben. A legszorosabban Kolozsvár és Szeged kap-
csolódik össze.29 A Kolozsvár-Szeged településpárt számos kutató esetében a főváros egészíti
ki, így a hazai matematika képzeletbeli térképén egy háromszög rajzolódik ki. Az egyetemi
végzés utáni színtereket vizsgálva kijelenthetjük, hogy tizenhét településen éltek hosszabb-rö-
videbb ideig matematikusaink. A legtöbben a fővárosban (54%), Kolozsvárott (29%), Szege-
den (18%), illetve Marosvásárhelyen és Debrecenben (7%) tartózkodtak. Utóbbi két település
természetesen említésre méltó, de nem tekinthető a hazai matematika központjainak. Ma-
rosvásárhelyen a két Bolyai élt; Debrecenben pedig Kürschák József töltött rövidebb időt, aki
1886-ban a debreceni főreáltanoda (Debrecen szabad királyi város főreáltanodája) helyettes
tanára volt (ez a Fazekas Mihály Gimnázium intézményi elődje), illetve Rényi Alfréd a deb-
receni egyetemen töltött el ugyancsak egy rövidebb időszakot (1949-1950), utána a fővárosba
ment. Kiemelkedő helyszínnek tehát a fővároson kívül csak Kolozsvár és Szeged minősül.
A végzés utáni külföldi helyszínek közül Németország (az elemzettek 18%-a) és az Egyesült
Államok (43%) érdemel említést, a többi ország csupán egy-egy alkalommal szerepel az élet-
rajzi adatok között.
A halálozási helyeket és a diploma megszerzése utáni állomásokat vizsgálva megállapíthatjuk,
hogy jelentős a külföldön tanuló és az országot elhagyó tudósok száma. A matematikusok és
fizikusok elvándorlásának két fő mozgatórugója volt. Az első világháborút követően a talpon
maradásért küzdő, megcsonkított országban az egyik legfőbb probléma a kutatókat érintő
munkanélküliség volt. Az egyetemek és kutatóintézetek nem tudták alkalmazni nagy szám-
ban a szakembereket, ezért sokan a biztos megélhetést nyújtó külföldi kutatóintézetekbe és
egyetemekre mentek (kezdetben Németországba, majd onnan az Egyesült Királyságba és az
USA-ba). A másik tényező a származás alapján történő megkülönböztetés volt, ami 1920 után
ugyancsak számos tudóst érintett (Filep L. 2003).
A matematikusok köztudottan nem tartoznak a „veszélyes” emberek közé, többségük a
tudománynak szentelve éli mindennapjait. Nem kivételek ez alól a magyar matematikusok
sem, akik közül senki sem állt elő a világ addigi rendjét felforgató gondolatokkal és ideák-
kal. Politikai meggyőződése vagy világnézete miatt komolyabban és tartósan nem gyűlt meg
egyik tudósnak sem a baja az aktuális hatalommal. Az országot elhagyó tudósok nagy száma
viszont jelzi azt, hogy a nyugodt alkotói környezetet nem találták meg a hazájukban, ezért
számos tudós elhagyta Magyarországot. Többségük zsidó származású volt, akik a ’30-as és
’40-es években az önként választott emigráció mellett döntöttek. Ha a legtöbb tudós esetében
nem is beszélhetünk konkrét retorzióról, de többségüket érte olyan sérelem, ami nyomós okot
29 „Az egyetlen jelentős matematikus, aki nem távozott el Szegedre, Szőkefalvi Nagy Gyula volt. Kolozsvári
középiskolai tanárként is folytatta kutatásait, és Wildt József cikke szerint az egyetlen olyan erdélyi magyar
matematikus volt, akinek dolgozatai jelentek meg a húszas években vezető magyar és német folyóiratok-
ban. Állásának elvesztése után ő is Szegedre települt át 1929-ben.” (Filep L. 2001)
444
szolgáltatott az ország elhagyásának mérlegelésekor. A két világháború között az országot el-

hagyó matematikusok közel 90%-ánál ez sajnos szerepet játszott. Három matematikusunkat
viszont fizikailag is érte sérelem. Gallai Tibort és Turán Pált munkaszolgálatra vezényelték,
az idős Fejér Lipótot pedig 1944-ben kényszernyugdíjazták, majd a fővárosi gettóba zárták.
Az átlagos élettartam alapján a matematikusok esetében átlag feletti az alacsony és a
magas kort megértek aránya is. Az alacsony értéket az okozza, hogy 28%-uk a 60. életévét
sem élte meg, a 80. életévet viszont a fejezetben szereplők 36%-a érte el (Pólya György 97 éves
koráig élt). Az átlagos élettartam a matematikusok esetében 70,24 év. A relatíve magas arányú
fiatal halálozás okára nincs semmilyen különösebb magyarázat. Ketten daganatos megbetege-
désben hunytak el (Haar Alfréd és Neumann János), Kerékjártó Béla még a világháború ide-
jén szerzett tüdőbetegség áldozata lett, Wald Ábrahám pedig balesetben lelte halálát. Bolyai
János ugyancsak fiatalon hunyt el, holott a korabeli források szerint józan életet élt, kerülte
az alkoholt és nem is dohányzott. Két fő esetében nem sikerült a pontos halálokot kideríteni.
A matematikusok közül egy fő vetett véget az életének önkezével. Egerváry Jenő 67 éves volt
ekkor, tehát jelentősen ő sem csökkentette a matematikusok átlagéletkorát.30
A matematikusoknál az átlagos gyermekszám 2,2 fő. A többi tudományághoz képest
magasnak tűnik, azonban ez az érték a négygyermekes Bolyai Farkasnak, Bott Raoulnak és
Lovász Lászlónak, illetve az ötgyermekes Hajós Györgynek és Szemerédi Endrének köszön-
hető. Átlagon felüli a gyermektelen tudósok aránya.
30 Egerváry Jenő az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni tisztogatás áldozata lett, „koholt, hamis
vádak alapján öngyilkosságba hajszolták.” (Árpási Z. 2006, 98.) „…Kodály Zoltánt megválasztották a
nemzeti bizottság (MTA Nemzeti Bizottmány – a szerző) elnökének, alelnökének Gombás Pál fizikust
(aki 1949 végétől az Akadémiának is alelnöke volt), titkárának pedig Nizsalovszky Endrét. Mivel Gombás
éppen betegeskedett, felépüléséig Egerváry Jenő matematikust bízták meg helyettesítésével.” (Pótó J. 2006,
68)
445
A mecénásokat és üzletembereket bemutató fejezetben 26 személy szerepel, akik mindegyike

férfi. Ennek oka részben az, hogy korábban az örökösödésnél elsősorban a fiúgyermekeknek
kedveztek, másrészt pedig az üzleti vállalkozás korábban szinte kizárólag a férfiak „előjoga” volt.
Az ország egykor leggazdagabb emberei tizenhárom településen látták meg a napvilágot,
többségük Budapesten (50%) és Bécsben (7,7%). A születési helyek kiugró fővárosi értékei
részben azzal magyarázhatók, hogy a tehetős családok előszeretettel tartózkodtak a fővárosban,
így gyermekeik is itt születtek. A történelmi Magyarország településeit vizsgálva megállapíthat-
juk, hogy az elemzett személyek 12-12%-a Erdélyben és Felvidéken született.
A születési időpont egyenletes megoszlású, a 18. és 19. században, illetve a 20. században
is 50-50%-a született a vizsgált személyeknek.
A mecénások és üzletemberek mindegyike rendelkezik középiskolai végzettséggel. A kö-
zépiskolák területi elhelyezkedése, igazodva a születési helyekhez, nagy koncentrációt mutat,
így 54%-uk a fővárosban járt középiskolába.
A fejezetben szereplők 19%-a nem rendelkezik felsőfokú végzettséggel. A diploma nélküli
személyek mindegyike szegény családból származott (származik), így nem volt anyagi lehetősé-
gük arra, hogy felsőfokú tanulmányokat folytassanak. A felsőoktatási intézmény helye ugyan-
csak a főváros túlsúlyát mutatja. A diplomával rendelkezők 81%-a kötődik a fővároshoz, a mo-
sonmagyaróvári gazdasági akadémiához pedig 9,5%-uk köthető. A múlt század elején az óvári
akadémia nagyhírű intézmény volt, ami a korszerű gazdálkodási ismeretek megszerzésének az
elsődleges hazai intézményének számított. A felsőoktatás külföldi helyszínei közül az Egyesült
Államok (14%) és Ausztria (Bécs) emelkedik ki (14%). Azok közül, akik életüket Magyarorszá-
gon élték le, 38%-uk végzett külföldön vagy tanult rövidebb-hosszabb ideig külföldön, amely
más területhez képest magas értéknek tekinthető.
A fejezetben szereplők 77%-a hunyt el, 40%-uk Magyarországon (a fővárosban 25%-uk).
Az összes elhunyt halálozási helyét vizsgálva megállapítható, hogy 60%-uk külföldön halálo-
zott el, amely kiugró értéknek tekinthető (Egyesült Államok /15%/, Ausztrália /15%/). Ezzel
kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy három személy nem önként választotta a külföldi
halálozási helyet (Széchenyi István a döblingi elmegyógy intézetben hunyt el, illetve két fő
koncentrációs táborban).
Az életút elemzését követően feltárt helyszínek száma alapján a vizsgált személyek 58%-a
kötődött a fővároshoz, amely egyértelműen mutatja e téren is Budapest megkerülhetetlenségét.
A többi hazai helyszín viszont csak egy-egy személynél regisztrálható. Pénzembereink tizenkét
országban fordultak meg (vagy élték le egy adott országban az életüket), a legtöbben az Egye-
sült Államokban (23%), Ausztráliában és Németországban (15%), illetve Ausztriában (12%).
446
Azoknál a személyeknél, akiknél Észak-Amerika vagy Ausztrália jelölhető meg hosszabb állo-
másként az életútban, azok szinte kivétel nélkül ott is hunytak el, illetve várhatóan ott fognak
elhalálozni.
Kérdésként merülhet fel, hogy a mesés gazdagságot a fejezetben szereplők önerejükből
érték-e el, vagy őseiktől örökölt vagyonról van-e szó. A gazdag, történelmi családok sarjai a
vagyon többségét örökölték, és az örökösökre már „csak” a vagyon fenntartása illetve gya-
rapítása maradt (Széchényi Ferenc, Széchenyi István, Festetics György, Mikó Imre, Semsey
Andor). A fejezetben szereplők 62%-a viszont önerőből érte el a gazdagságot, azonban ez
nem feltétlenül jelentette azt, hogy mindegyikük szegény, nincstelen családból származott
volna. Az Észak-Amerikában (Munk Péter, Soros György, Gonda László, Udvarházy Ferenc)
és Ausztráliában (Forgács István, Léderer András, Löwy Ferenc, Ábel Péter) nagy vagyont
szerzett személyek viszont kizárólag a személyes képességeiknek köszönhetik a gazdagságu-
kat, a dollármilliárdokat.
A pénz bajjal jár, tartja a mondás. Ez sajnos megmutatkozik a fejezetben szereplők életrajzi
adataiban is. A számadatok magukért beszélnek. A fejezetben szereplők 50%-át érte az éle-
te során atrocitás vagy szenvedett el valamilyen sérelmet vallása vagy ideológiai álláspontja
következtében. A vizsgált személyek 19%-át koncentrációs táborba hurcolták, 23%-uk pe-
dig származása miatt menekülni vagy bujkálni kényszerült. A rendkívül magas értékeket a
dualizmus korában vagyont szerző, főként zsidó származású személyek eredményezik, akik
ugyancsak áldozataivá váltak a nyilas rémuralomnak.
Más területekhez képest magas az öngyilkosságot elkövetők aránya (7,6%), bár két adat-
ból természetesen nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Széchenyi öngyilkos-
sága többnyire tényként elfogadott a történészek között, azonban továbbra is vannak olyan
kutatók, akik nem zárják ki az idegenkezűséget. Weiss Manfréd a Tanácsköztársaság idején
kísérelt meg öngyilkosságot, de a gyors orvosi beavatkozás megmentette az életét. Gyárát ál-
lamosították, amit nem tudott lelkileg feldolgozni.
A vizsgált területekkel összevetve az átlagos élettartam az üzletembereknél és a mecéná-
soknál volt a legmagasabb (75,8 év). Mint az a fentiekből is látszik, nyugodt élete a legtöbb
hírességnek nem volt, de az anyagi biztonság, a korban elérhető legmagasabb szintű orvosi el-
látás, a magas életszínvonal és az egészséges életkörülmények mind hatással lehettek a megélt
életévre. S tegyük hozzá, hogy két fő koncentrációs táborban halt meg (Goldberger Leó, Vida
Jenő), illetve egy fő öngyilkos lett (Széchenyi István), így még magasabb lehetett volna a fe-
jezetben szereplők átlagos élettartam, ha ezek a tényezők nem csökkentik a számított értéket.
Az elemzett személyek 62%-ánál volt egyértelmű adat a gyermekszámra. Az egy főre jutó
átlagos gyermekszám 2,9, ami a legmagasabb a többi terület értékeivel összevetve. Vagyis
kijelenthetjük, hogy az anyagi biztonság kedvezően befolyásolja a gyermekvállalási kedvet. Az
életrajzi adatok alapján mindössze három személynek nem született gyermeke.
447
A mérnököket és konstruktőröket bemutató fejezetben 164 személy szerepel, akik közül

mindössze egy hölgy (0,6%). A hölgyek csekély számával kapcsolatban hasonló megállapításo-
kat tehetünk, mint a matematika és a kémia kapcsán, vagyis a közvélekedés sokáig a mérnöki
pályát is a férfias területek közé sorolta, így a területen nőként rendkívül nehéz volt érvénye-
sülni. Az elemzett személyek több mint kétharmada a 19. században vagy előtte született, ami-
kor ezt a területet még szinte kizárólag a férfiak uralták. Természetesen mára ez a szemlélet
változott, azonban hazánkban továbbra is elsősorban a férfiak választják a mérnöki pályát.
Ezt mutatja az Eurostat felmérése is (2017), mely a tudósokat és a mérnököket ugyan együtt
vizsgálja, de ennek ellenére a területen belüli főbb arányokat mindenképp jól szemlélteti. E
szerint az EU-s országok közül hazánkban és Luxemburgban a legmagasabb a férfiak aránya a
mérnökök és tudósok között (25%). Az Eurostat felmérése alapján az EU átlag 41%, azonban
ettől jelentősen eltér Finnország, Németország és Ausztria is, mely országokban csak néhány
százalékponttal magasabb a női mérnökök és tudósok aránya, mint hazánkban (VG 2019).
A fejezetben szereplő személyek négy országban (Ausztria, Németország, Olaszország,
Svájc) és a Kárpát-medence hetvenhárom településén születtek. A születési helyek eloszlása
egyenletesnek tekinthető. A legnagyobb részesedés az alábbi településeknél figyelhető meg:
Budapest: 24,4%, Miskolc: 3%, Pozsony: 2,4%, Arad: 1,8%, Makó: 1,8%, Sopron: 1,8%. Az
egyenletes eloszlást mutatja, hogy a Kárpát-medence minden szegletében voltak leleményes,
vállalkozó szellemű emberek, akik mertek álmodni. Valaki „csak” egy lakatos műhelyben vagy
órásműhelyben álmodott, de ott is világraszóló találmányt tudott készíteni, másoknak pe-
dig a Műegyetem vagy a NASA jól felszerelt laboratóriuma nyújtott kísérleti terepet. Közös
mindannyiukban az, hogy merték becsukni a szemüket és merték a gondolataikat valóra vál-
tani. S persze az is, hogy mindannyian magyarok voltak! Más tudományágakhoz viszonyítva
a főváros részesedése a születési helyekből meglehetősen alacsony (24,4%). Mint az majd a ké-
sőbbiekben részletesen is kifejtésre kerül, a mérnökök és konstruktőrök esetében még száz évvel
ezelőtt is kevésbé volt fontos tényező a társadalom vagy a család nyújtotta hinterland, a magas
iskolai végzettség vagy akár a születési hely. Elegendő volt egy jó ötlet egy vidéki műhelyben és
egy kis vállalkozó kedv, no meg szerencse. Az ország mostani területének harminchat telepü-
lésén születtek a fejezetben bemutatott emberek. Az elcsatolt területeken a fejezetben szereplők
25,6%-a született.31 Külföldön született a mérnökeink és a konstruktőreink 6%-a, amely el-
sősorban abból adódik, hogy relatíve nagyszámú azoknak a mesterembereknek a száma, akik
külföldiként a Kárpát-medencében próbáltak szerencsét, akik itt valósították meg álmaikat,
s itt váltak híressé. Ők többségében német nyelvterületről érkeztek (Németország, Ausztria,
Svájc).
31 Erdély: 10,4%, Felvidék: 11%, Délvidék: 3%, Kárpátalja: 1,2%.
448
A születési időpontokat vizsgálva megállapítható, hogy az elemzett személyek 11,6%-a

született a 18. században vagy előtte, a 19. században pedig a 63,4%-uk (több, mint 40%-uk
pedig a 19. század második felében). Ez egyértelműen mutatja, hogy a 19. század második
felétől kezdődően milyen léptékű volt az ipar fejlődése, ami a századforduló előtti és az azt
követő néhány évtizedet jellemezte. A 20. században már kisebb mértékű volt a mérnökök és
konstruktőrök születésének dinamikája (25%).
Az iskolai végzettséget vizsgálva számos érdekes tényt fedezhetünk fel, amely kizárólag
az ebben a fejezetben szereplőkre jellemző. Természetesen a fejezetben szereplő személyek
mindegyike rendelkezik valamilyen szintű iskolai végzettséggel, azonban a más fejezetekben
vizsgált középiskolai végzettség ebben az esetben tágabban értelmezendő. A középiskola alatt
nemcsak érettségit adó intézményt kell érteni, ugyanis számos konstruktőrnél megállapít-
ható, hogy nem rendelkezik érettségivel. Ők rendszerint az elemi iskola elvégzését követően
valamilyen szakmát tanultak, s többségük lakatos, géplakatos vagy órásmester lett, de volt
olyan is, aki mészárosinasnak ment az elemi szintű tanulmányok befejezését követően. Kül-
földön végezte középiskolai tanulmányait az elemzett személyek 6%-a, amely közel azonos a
külföldön született, idegen nyelvű személyek arányával. Külföldön és Magyarországon pár-
huzamosan senki sem végezte a középiskolai tanulmányait (más területeknél ez nem nagy
számban ugyan, de előfordult). A mérnökök és konstruktőrök által látogatott középiskolák
mindössze 28,7%-a található a fővárosban. Természetesen a középiskolák között nagy szám-
ban megtalálhatók a fővárosi elit gimnáziumok is, de számos olyan oktatási intézmény is
felfedezhető, amelyek azóta megszűntek vagy teljesen átlagos szintű képzést nyújtottak. Ez is
mutatja azt a már a fentiekben is említett tényt, hogy az e területen alkotók esetében a tehetség
kibontakoztatásában kisebb szerepe volt a családnak és az iskolának. Számos olyan konstruk-
tőr honfitársunk szerepel e kiadványban, aki szegény család sarja volt, s nem volt lehetősége
magasabb szintű tanulmányokat folytatni, ám kreatív és eszes volt, s világraszóló találmányt
alkotott (pl. Vidats István, Somogyi Adolf, Szám Géza, Gestetner Dávid). A Kárpát-medence
települései közül az alábbi településeken végezték a legtöbben a középiskolai tanulmányaikat:
Pozsony (3%), Miskolc, Győr, Temesvár (2,4%), Makó, Arad, Sopron, Szeged (1,8%), Kassa,
Nyitra, Pécs (1,2%).
Az egyetemi végzettséget vizsgálva ugyancsak unikális megállapítások tehetők. E terüle-
ten az egyik legmagasabb a diplomával nem rendelkezők aránya (21,3%). A mérnöki képzés
területén hazánkban egyeduralkodó a BME, ahol mérnökeink többsége diplomát szerzett.
Külföldi felsőoktatási intézményekben is folytatott tanulmányokat (részben vagy egészben)
a fejezetben szereplő személyek 11,6%. A fővárosban végzett vagy folytatta tanulmányainak
egy részét a mérnökök 42,7%-a (több mint kétharmaduk a Műegyetemen). A főváros mellett
Selmecbánya, Sopron, Mosonmagyaróvár és Miskolc rendelkezik még említésre méltó része-
sedéssel. A hazai helyszínek mellett mérnökeink kilenc országban folytattak felsőfokú tanul-
mányokat (Ausztria, Csehország, Lengyelország, Németország, Olaszország, Franciaország,
Svédország, Svájc, USA). A külföldi helyszínek közül Ausztria (11,6%), Németország (7,9%)
és Svájc (2,4%) értékei emelkednek ki.
449
A fejezetben szereplő személyek 89%-a halálozott el. A magyar mérnökök és konstruk-

tőrök 28%-a külföldön hunyt el, Magyarországon kívül tíz ország szolgál számukra végső
nyughelyül. A legtöbben az USA-ban (9,6%), Németországban (4,8%), Ausztriában (4,8%),
Olaszországban (3,4%), Argentínában és az Egyesült Királyságban (2,7%) hunytak el. A Kár-
pát-medence településeit vizsgálva megállapítható, hogy Budapesten haláloztak el a legna-
gyobb arányban (48,6%), melyet Selmecbánya (2,1%) és Miskolc (1,4%) követ. Budapest ará-
nya közel kétszeresére növekedett a születési helyek arányához viszonyítva, ennek ellenére még
mindig jóval elmarad a legtöbb tudományághoz képest. Mindenképp meglepő, hogy a Kár-
pát-medence nagy magyar városaiban kis számban hunytak csak el, vagy ezek a települések
egyáltalán nem is találhatók meg a halálozási helyek között. (Debrecenben és Kolozsvárott
egy-egy fő hunyt el, Pécsett, Szegeden, Kassán, Pozsonyban és Temesváron pedig senki sem.)
Az egyetemi végzés vagy az ipari iskola utáni felszabadulást követően az életutakban csak
hazai helyszín a fejezetben szereplők 39,5%-ánál volt regisztrálható. Ennek a 63,8%-a bu-
dapesti helyszín, amely mindenképp mutatja azt, hogy a főváros olyan közeget biztosított,
amely megfelelő volt arra, hogy akár komolyabb tudományos/műszaki munkát végezzen va-
laki, jelentősebb külföldi utazás vagy más városokban történő tapasztalatszerzés nélkül is.
Kizárólag külföldi helyszín az elemzett személyek 1,5%-ánál található, többségük gyermek-
korában vagy a végzés után hagyta el Magyarországot. Hazai és külföldi helyszín a mérnökök
és konstruktőrök 42%-ánál figyelhető meg. A hazai és külföldi helyszínek kapcsán főként a
Budapest–Ausztria és a Budapest–Németország településpárok (országpárok) rajzolódnak ki.
Ez több dolgot is mutat. Részben azt, hogy a két ország mérnöki képzése rendkívül magas
színvonalon állt (és áll jelenleg is), amely jelentős vonzó tényező volt a hazai mérnökök számá-
ra. A jelentős német és osztrák részesedés pedig részben a korabeli német és osztrák orientáció-
val illetve a földrajzi közelséggel is magyarázható. Mérnökeink és konstruktőreink huszonkét
országban fordultak meg (egyesek olykor több országban is), a legtöbben Németországban
(15,9%), Ausztriában (14,6%), az USA-ban (12,8%), Franciaországban (10,4%), az Egyesült
Királyságban (9,1%), Olaszországban (5,5%) és Svájcban (4,3%). A végzés utáni életút ötven
kárpát-medencei települést tartalmaz. 62,1%-uk kötődött vagy kötődik a fővároshoz, 3,7%-
uk Selmecbányához és Pozsonyhoz, továbbá 3%-uk Aradhoz és Miskolchoz. Az elemzett sze-
mélyek esetében a főváros dominanciája itt éri el a csúcspontját, azonban ez az érték még
mindig elmarad más területek mögött, ahol a fővárosnak nagyobb arányú volt a részesedése.
A mérnökök és konstruktőrök esetében kijelenthetjük, hogy az őket ért sérelmek és atro-
citások viszonylag kevés személyt érintettek (7,3%). Az országot elhagyni kényszerülők első
nagyobb csoportja az 1848-49-es szabadságharc után hagyta el az országot. A harcokban részt
vállaló katonatisztek közül külföldön többen mérnökként keresték a kenyerüket (pl. Czetz
János, Türr István, Asbóth Sándor). Itthon maradásuk esetén rájuk börtön vagy kivégzés várt
volna. A Tanácsköztársaságot ugyancsak többen megszenvedték, köztük Frommer Rudolf
fegyvergyáros, akit a Tanácsköztársaság idején eltávolítottak a saját gyára éléről. Számos mér-
nököt a származása miatt ért sérelem, akik ezért elhagyták az országot vagy munkaszolgálatra
lettek kényszerítve (pl. Bíró László, Frank Gábor, Heller László, Kármán Tódor). A második
450
világháború és az 1956-os forradalom utáni időszakban hagyta el az országot többek között

Babits Viktor, Csicsátka Antal, ifj. Csonka János és Jendrassik György. Esetükben elsősor-
ban a munkahelyi ellehetetlenülés és a kutatási feltételek beszűkülése volt az a tényező, ami
külföldre kényszerítette őket. A vizsgált személyek 22,6%-a hagyta el felnőttként (s nem a
szüleivel gyermekként) Magyarországot, amely rendkívül magas értéknek tekinthető. Ezzel
kapcsolatban azt viszont érdemes megemlíteni, hogy többségük estében az életrajzírók nem
említettek meg semmilyen jelentősebb olyan eseményt, ami Magyarország elhagyására kész-
tette volna őket, „csupán” a jobb szakmai és anyagi boldogulás lehetősége távolította el őket
a szülőföldtől.
A mérnökök és konstruktőrök átlagos élettartama 72,22 év, amely átlagon felülinek te-
kinthető. Az elhunytak 4,8%-a nem élte meg az 50. életévét (közülük egy fő esetében nem
sikerült a pontos halálok megállapítása, három fő szívprobléma miatt hunyt el /Schwarz Dá-
vid, Puskás Tivadar, Tihanyi Kálmán/, Zsélyi Aladár tetanuszfertőzést kapott, Frank Gábor
munkaszolgálat során hunyt el, Szakáts Gábor pedig „hasnyálmirigy-gyulladás és szívizom elfa-
julás” /Vizi D. M. 2018/ következtében). Az elhunyt személyek 31%-a élte meg a 80. életévét,
amely magasnak tekinthető. Legtovább Tarics Sándor élt, aki 102 éves korában hunyt el.
Éveken keresztül ő volt a világ legidősebb olimpiai bajnoka. A mérnökök és konstruktőrök
közül senki sem követett el öngyilkosságot.
Az átlagos gyermekszám jóval magasabb értéket mutat, mint a legtöbb tudományág
esetében (2,08). A legtöbb gyermeket Korbuly József (10) és Temesszentandrási Guidó (8)
nemzette.
451
15. Művészet32
15.1. Festészet
A festőművészeket bemutató fejezetben 64 személy szerepel, akinek 3,1%-a nő (Kaszab

Judit és Amrita Sérgil). A nők a képzőművészetben is sokáig háttérbe voltak szorítva, bár már
az 1200-as évekből is ismerünk olyan festményt, amely női kolostori kódexmásolót ábrázol.
Ennek ellenére a nőknek a festészet területén sokáig nem volt lehetőségük megmutatni a te-
hetségüket. Változás a 19. század végén következett csak be, amikor már a női növendékek is
megjelentek a művészképzőkben, azonban a nők még évtizedeken keresztül alárendelt szere-
pet játszottak a hazai képzőművészetben. A női alkotók majd csak az 1990-es években léptek
színre nagy számban a művészet szinte minden területén (Czafrangó S. 2008).
A születési helyek a Kárpát-medence negyvenhat településén találhatók, többnyire egyen-
letes eloszlásban. A főváros mellett (23,4%) Kaposvár az a település, ahol legalább két fő szüle-
tett (3,1%) (Rippl Rónai József, Vaszary János). Jelentős a határon túli területek részesedése, az
elemzett személyeknek 39%-a született valamelyik külhoni településen.33 Külföldön született
a festőművészek 4,7%-a.
A születési időpontok a 19. század dominanciáját mutatják, ekkor született a festőművé-
szek több, mint ¾-e. A 18. században mindössze egy fő született (1,6%) (Markó Károly), míg
a 20. században 21,8%-uk. Más területekkel összevetve érdekességként megemlíthető, hogy
a 20. század második felében egy művész sem született. Nyilvánvaló, hogy ebben számos té-
nyező közrejátszik, többek között az, hogy a művészek általában csak a haláluk után válnak
híressé, így a most hatvan-hetven éves művészek is sok esetben még kevésbé (el)ismertek, és
majd csak az utókor értékítélete fogja meghatározni az ő művészi hírnevüket. Sajnos a művé-
szek többsége élete során nélkülözi az erkölcsi és anyagi elismerést, és nem egyszer megélhetési
gondokkal is küzd, amely számos életrajzban is felfedezhető volt (pl. Derkovits Gyula még
modellként is dolgozott, hogy megéljen, Csontváry-Kosztka Tivadarnak pedig sokszor a min-
dennapi betevőre is alig jutott).
A festőművészek esetében a középiskolai adatok elemzése közben feltűnnek olyan jellem-
ző vonások, amelyek nagy hasonlóságot mutatnak az írókkal és a költőkkel, bár hozzá kell
tenni, hogy e trendek kevésbé erőteljesek, de azt mindenképp mutatja, hogy „rokonlelkekről”
32 A művészet kategóriában a balettművészet, a fotóművészet, a szobrászat, a textilművészet, az üveg- és ke-

rámiaművészet, a fémművesség, az ipari formatervezés és az építőművészet fejezetekben szereplők adatait
nem elemeztem, tekintettel a fejezetekben szereplők alacsony számára.
452
van szó. Ha jóval kisebb mértékben is (5% alatt), de több művésznél is előfordul, hogy még az
elemi iskolát sem végezték el vagy otthagyták a középiskolát. Az elemzett személyek 9,4%-a
több helyen is járt középiskolába, egyeseknél tanulási és magatartásbeli problémák indokolták
az iskolaváltást. A legtöbben a fővárosban (45,3%), illetve Kaposváron, Kolozsvárott, Maros-
vásárhelyen, Nagyenyeden és Veszprémben (3,1%) végezték a középfokú tanulmányikat. Je-
lentős a határon túli települések aránya (28,2%),34 a külföldön tanult művészek száma viszont
elenyésző (3,1%) (Amrita Sérgil és Kálmán Tibor).
A fejezetben szereplők döntő többségének volt valamilyen művészeti végzettsége. A többség
a Mintarajztanoda (később: Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde)
növendéke volt, de voltak kisebb számban olyanok is, akik a művésztelepeken találkoztak
igazi tanítómesterekkel vagy ún. szabadiskolában sajátították el a piktorkodás mesterségét. A
hazai képzőművészeti felsőoktatás néhány évtizedes lemaradásban volt egyes európai orszá-
gokhoz képest, ezért sokan Bécsbe, Münchenbe vagy Párizsba mentek tanulni. A hazai kép-
zőművészeti felsőoktatás 1871 októberében indult meg a Rombach utca 6. szám alatt (http://
www.mke.hu), azonban még ezt követően is sokan nyugatra mentek tanulni. A hazai városok
közül egyeduralkodó Budapest (56,3%), ami semmiképp sem meglepő, hiszen évtizedeken
keresztül máshol nem volt lehetőség felsőfokú művészeti képzésben részesülni. Közel 5%-os
a részesedése Kolozsvárnak, azonban az itt végzettek nem művészeti iskolába jártak. Három
külföldi ország emelhető ki, ahol festőművészeink nagy számban képezték magukat (ez nem
minden esetben jelentett akadémiai képzést), s mindhárom ország esetében gyakorlatilag há-
rom településre koncentrálódott a képzés: Bécs, München és Párizs. Németországban 42,2%-
a, Franciaországban 34,4%-a, míg Ausztriában 15,6%-a tanult a festőművészeinknek. Közel
ötven százaléka a művészeknek több helyen is képezte magát, rendszerint a hazai intézmény
után még valamely külföldi városban. Magasnak tekinthető a kizárólag külföldön tanulók
aránya (31,3%). Ennek legfőbb oka, hogy a hazai lemaradást néhány év alatt természetesen
nem lehetett bepótolni, így a külföldi iskolák jóval színvonalasabb képzést tudtak nyújtani,
ezért számos művész már eleve ott kezdte meg tanulmányait.
Az elemzett személyek 96,9%-a hunyt el, amely a legnagyobb arányú az egyes területek
között (Gyulai Líviusz és Lakner László a két élő művész). A halálozási helyeknél a főváros
dominanciája jóval kisebb mértékű (51,6%), mint a legtöbb vizsgált terület esetében. Halá-
lozási helyül tizenöt kárpát-medencei település szolgál művészeinknek, e helyek többsége a
jelenlegi Magyarország területén található. A határon túli területek aránya alacsonynak te-
kinthető (8%),35 a külföldön elhunyt személyek aránya viszont magasnak (25,8%). Nyolc or-
szágban hunytak el művészeink, a legtöbben Franciaországban (8,1%) és az USA-ban (6,5%).
A végzés utáni helyszínek (a diplomával nem rendelkező személy esetében a művé-
szi karrier kezdetének idejétől) ugyancsak mutatják, hogy átlagon felüli mobilitás jellemzi
a festőművészeket. Húsz százalékuk döntően egy településhez kötődött egész életében, vi-
szont a többiek rengeteg helyen megfordultak, többségük huzamosabb ideig külföldön is élt.
34 Erdély: 18,8%, Felvidék: 6,3%, Kárpátalja: 3,1%.

35 Délvidék: 3,2%, Felvidék: 1,6%, Erdély: 1,6%, Kárpátalja: 1,6%.
453
A képzeletbeli mobilitási térképen harmincöt kárpát-medencei település rajzolódik ki. A fővá-

ros vonzereje magas, az elemzett személyek közel ¾-e kötődött a fővároshoz. Sajátosságként
említhető meg, hogy a festők esetében nem a Kárpát-medence nagyvárosai mutatnak átlag
feletti tehetségsűrűséget, hanem elsősorban a nagy művésztelepeknek helyt adó kisebb tele-
pülések (Nagybánya: 15,6%, Szolnok: 7,8%, Kecskemét: 6,25%, Szentendre: 4,7%). A mobi-
litási hajlandóságot jól mutatja, hogy a festők tizenöt országban fordultak meg. A legtöbben
Németországban és Franciaországban (21,9%), Ausztriában (14,1%), Olaszországban (14,1%)
illetve az Egyesült Államokban (10,9%). Egy-egy személy olykor több országban is huzamo-
sabb időt töltött. A tehetség áramlásáramlás iránya – különösen az első négy ország esetében
– mutatja, hogy mely országok voltak azok, ahol a festészet (és általában a képzőművészet)
igen magas szinten állt.
A művészek egy része a világ zajától elvonulva alkot, kizárva életükből a hétköznapok
történéseit. Másik részük viszont rendkívül érzékeny a hétköznapok történéseire, és ezért sok
esetben aktív részese is a mindennapoknak, sőt egyesek akár politikai szerepet is vállalnak.
Az első kategóriába tartozó művészek a hatalom szempontjából semlegesek. A második cso-
portba sorolható művészek viszont könnyen kivívhatják a hatalom nemtetszését. A sérelmet
szenvedett művészek döntő többsége ebbe a kategóriába tartozik. Az 1945 előtti festők közül
számos jeles művész erősen kötődött a baloldali mozgalmakhoz, és többen a Tanácsköztársa-
ság idején különféle pozíciókat is betöltöttek (pl. Berény Róbert, Fényes Adolf, Pór Bertalan).
A festők 15,6% szenvedett valamilyen sérelmet élte során, a legtöbben a származásuk miatt
(12,5%). Arányaiban rendkívül magas a zsidó származású művészek között a baloldali moz-
galmakhoz való kötődés, sőt még a Tanácsköztársaság művészetet felügyelő szervezeteiben is
nagy számban vettek részt (lásd: a fenti személyek), amely ugyancsak konfliktust eredménye-
zett a művészek és az aktuális rendszer között.
A festők átlagos élettartama alacsonyabb, mint a más területeken számolt érték (70,65
év). Magas azok aránya, akik a hatvanadik életévüket sem élték meg (24,2%), viszont ugyan-
csak magas a legalább 80. életévét megélő művészek aránya is (33,9%). Amrita Sérgil és Paál
László huszonnyolc illetve harminckét évesen hunytak el, mindketten betegség következté-
ben. A legtovább Orbán Dezső élt, százegy évesen halt meg. A fenti adatok is egyértelműen
mutatják azt, hogy a bohém és hedonista festőművészre inkább tekinthetünk úgy, mint szte-
reotípiára. Nyilván van ilyen művész is, de semmiképp sem lehet általánosítani, amit mutat az
is, hogy a festőművészek több mint egyharmada megélte a nyolcvanadik életévét.
Egy fő követett el öngyilkosságot, Czigány Dezső, aki 1937-ben nemcsak magát, hanem
feleségét, gyermekét és unokáját is megölte. S feltehetőleg nemcsak a második, hanem az első
feleségét is ő gyilkolta meg.36
Az átlagos gyermekszám a festőművészek esetében rendkívül alacsony, mindössze 1,58
fő. Ezt az alacsony értéket Markó Károly nyolc gyermeke emeli meg néhány tizeddel, Markó
értékei nélkül még kevesebb, 1,38 fő lenne csak a számított mutató.
36 Czigány Dezső nem hivatalos körülmények között 1900-ban elvett egy szolnoki cigány lányt is, az első
feleség alatt azonban nem őt, hanem Trebiczky Máriát értjük (Aszalós E. - Bakó Zs. - Bereczky L. 1986 ).
454
15.2. Komolyzene
A komolyzenészeket bemutató fejezetben 75 fő szerepel. A nők aránya 16%, amely más

területek értékeivel összevetve kifejezetten magasnak tekinthető. A nők eloszlását vizsgálva a
komolyzene területén azonban nagy egyenlőtlenségek figyelhetők meg. A zeneszerzők és kar-
mesterek között egyetlen nő sem szerepel, a hangszeres zene előadói között pedig mindössze
egy fő (Fischer Annie). Már más kutatások is felfedték azt, hogy a zeneszerzők esetében erős
a férfidominancia. Ennek elsődleges oka a korabeli társadalmi munkamegosztásban keresen-
dő. A nők a feleség- és anyaszerep mellett nem tudták kibontakoztatni a zenei tehetségüket.
Ennek Czeizel Endre szerint biológiai okai is lehetnek, ugyanis a férfiak térbeli tájékozódása
fejlettebb (ez az évezredeken keresztül végzett vadászat és harc következtében fejlődött erő-
teljesebben a férfiaknál), a zeneszerzéshez pedig térbeli képességek is szükségesek (Czeizel E.
2003.).
A születési helyek a fővárosra koncentrálódnak (41,3%), a harminckilenc kárpát-meden-
cei település esetében – Budapest és Szeged kivételével (5,3%) – nem találunk kiugró érté-
keket. Külhoni területeken született a komolyzenészek 21,3%-a,37 míg külföldön két fő (Joe
Murányi – USA, Rökk Marika – Egyiptom).
A születési időpontok alapján nincsenek felülreprezentált évek és évtizedek, viszonylag
egyenletesnek tekinthető a születési évek megoszlása. A 18. században vagy azt megelőzően lá-
tott napvilágot a fejezetben szereplők 4%-a, a 19. században a 37,3%-uk, míg a 20. században
az 58,7%-uk. A legkorábban Bakfark Bálint (1507), a legkésőbb pedig Rost Andrea született
(1962).
A születési helyekhez képest a középiskolák esetében tovább emelkedik a főváros aránya
(52%). Ennek legfőbb oka a Budapesten található és speciális képzést nyújtó zenei középisko-
lák nagy száma, elsősorban a Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium. A Konzi – ahogy
a köznyelv nevezi – hazánk legrégebbi középfokú zeneoktatási intézménye (1840), ahová a
fejezetben szereplő zeneművészek is nagy számban jártak. Budapest mellett Szeged (5,3%) és
Pozsony (4%) értékei érdemelnek említést, a többi település esetében ennél kisebb részesedés
figyelhető csak meg. Jórészt nagyobb városokban végezték a középiskolai tanulmányaikat
a zenészek, ami azzal magyarázható, hogy elsősorban ezeken a településeken volt lehetőség
speciális zenei tagozatos középiskolába járni, vagy a normál tagozatos középiskola mellett
valamilyen formában zenei képzésben részesülni. A külhoni területeken található középis-
kolákban tanult a komolyzenészek 16%-a, amely alacsonyabb, mint a születések esetében
számított érték. A fővárosi értékek növekedésének hátterében elsősorban a határon túli érté-
kek csökkenése áll. A külföldön középiskolát végzettek és a több középiskolába jártak aránya
egyaránt csekély (5% alatti).
A fejezetben szereplők döntő többsége felsőfokú zenei képzettséggel rendelkezik, 11%-
uk viszont más területen szerzett felsőfokú végzettséget (pl. a mérnöki /Romberg Zsig-
mond, Zerkovitz Béla/, a jogászi /Huszka Jenő/, a vegyészi /Rózsa Miklós/ stb. területeken).
37 Erdély: 10,7%, Délvidék: 6,7%, Felvidék, Őrvidék és Kárpátalja: 1,3%.
455
A felsőfokú végzettséggel rendelkezők 18%-a külföldön tanult vagy szerezte meg a diplomá-
ját. A tanulmányaikat megkezdők 5,7%-a hagyta abba az egyetemet/főiskolát (ebben nem
szerepelnek azok, akik a zeneművészeti tanulmányokkal párhuzamosan jártak más felsőok-
tatási intézménybe, és a zeneművészeti képzés miatt hagyták abba a másik képzést). Öt or-
szágban folytattak tanulmányokat a művészek, a legtöbben Ausztriában és Németországban.
A hazai zeneművészeti képzés koncentrációjának nagyságát jól érzékelteti, hogy mindössze öt
kárpát-medencei település szerepel a felsőoktatási helyek között. Az összes diplomás esetében
a főváros aránya 71%, a Magyarországon diplomát szerzettek esetében pedig 78,5%. Vidéki
helyszínen felsőfokú zenei képesítést nem szerzett senki sem.
A fejezetben szereplő személyek 80%-a hunyt el, a kortárs művészek aránya így viszonylag
magasnak tekinthető. A főváros aránya a halálozási helyek között domináns, a hazánkban
elhunytak 90%-a Budapesten hunyt el (a többi településeken egy-egy fő halálozott el). Rend-
kívül magas a külföldön elhunytak aránya (48,3%). Nyolc országban hunytak el művészeink,
a legtöbben az Egyesült Államokban (20%), Ausztriában (8,3%), Franciaországban (6,7%) és
Németországban (5%). Vujicsics Tihamér egy repülőgép-balesetben Szíriában halt meg, azon-
ban ő a balesetet megelőzően Magyarországon élt (1975). A nagyszámú külföldi halálozási
helyek számában közrejátszik, hogy igen sokan a két világháború között elhagyták Magyar-
országot, akik közül a legtöbben végleg külföldön maradtak.
Az életpálya elemzése során számos esetben hasonló megállapításokat tehetünk, mint a
könnyűzenészek esetében. Az utazások és a kisebb koncertek száma és helye gyakorlatilag kö-
vethetetlen, de a hosszabb utazások száma is igen jelentős. Az elemzett személyek közel 30%-a
döntően egy helyen töltötte az életét, ez szinte kizárólag csak a fővárosi művészekre jellemző,
a többiek életpályájában döntően három-négy helyszín fedezhető fel. Az életpálya-elemzések
során huszonkét kárpát-medencei település volt regisztrálható, amelyből Budapest (89%) és
Szeged (6,66%) értékei emelkednek ki. A főváros tehát megkerülhetetlen egy hazai komoly-
zenész életében, tízből kilenc művész életpályájában szerepel. A zeneművészek mintegy 10%-
ánál kizárólag külföldi helyszín található, ők többségükben a végzés után azonnal elhagyták
Magyarországot. A legtöbben az USA-ban (29,3%), Ausztriában (22,7%), Németországban
(21,3%), Franciaországban (17,3%) és Olaszországban (8%) fordultak meg. Az első négy or-
szág a halálozási helyek között is az „előkelő” helyen szerepel, Olaszország viszont „csak” az
életpálya helyszínei között van jelen. A nagyszámú külföldi életpályával kapcsolatban érdemes
néhány szót szólni az ún. muzsikus-emigrációról. Az első muzsikus emigránsnak Görgey Ar-
túr tábori hegedűsét, Reményi Edét tartják, aki a szabadságharc bukását követően menekült
el az országból. Az első tömegesebb méretű kivándorlási hullám 1933 és 1944 között volt,
amikor az egzisztenciális okok mellett származási és politikai okok is közrejátszottak abban,
hogy számos neves muzsikus elhagyta az országot. A következő nagyobb hullám a második
világháború utáni években (1949-ig), majd 1956-ban volt, az 1960-as évektől kezdve pedig
folyamatos a magyar zenészek külföldre vándorlása (Kárpáti J. 2011).
A komolyzenészek közel ¼-e szenvedett valamilyen nagyobb jellegű sérelmet. Származása
miatt a fejezetben szereplők 20%-át érte atrocitás. Börtönbe két fő került, Bakfark Bálint
456
és Cziffra György; Vujicsis Tihamér pedig származása miatt nem fejezhette be 1945 után a
felsőfokú tanulmányait.
Rendkívül magas a válások aránya (37,33%), s igen magas a többszörös válások száma.
Egy fő követett el öngyilkosságot, Jacobi Viktor.
Az átlagos élettartam magasnak tekinthető (73,35 év), a könnyűzenészek által megélt
életkorral összevetve pedig kifejezetten magas (73,35↔63,63). Mindenképp elgondolkodtató
az, hogy egy komolyzenész tíz esztendővel él tovább, mint egy könnyűzenész. Az elhunytak
10%-a nem élte meg a 60. életévét (Egressy Béni 37, Jacobi Viktor pedig 38 évesen hunyt
el). Rendkívül magas a legalább 80. életévet elérő művészek aránya (45%). A legtovább Rökk
Marika élt, aki 90 évesen hunyt el.
Átlag felettinek tekinthető a gyermekszám (2,27), amely még akkor is jóval átlag feletti,
ha Erkel Ferenc tíz gyermeke nélkül számoljuk ezt a mutatót (2,06).
15.3. Könnyűzene
A könnyűzenei élet hazai kiválóságait bemutató fejezetben 205 személy szerepel, akiknek
12,2%-a nő. Az elemzett területekhez képest kifejezetten magasnak tekinthető a nők aránya.
Kezdetben a szórakoztatóipar is férfiközpontú volt, azonban e terület jóval befogadóbb volt a
nőkkel szemben, mint az élet egyéb területei. Gondolhatunk többek között a két világháború
közötti színésznő-bálványaira, akik közül többen énekesként is beírták magukat a halhatatlanok
közé (pl. Karády Katalin). A hatvanas évektől kezdve pedig már jóval több énekesnő futott be
fényes karriert, számuk a későbbiekben fokozatos emelkedett. Ezt mutatja az Artisjus felmérése
is, mely szerint egyre több a női zeneszerző és dalszövegíró. Sőt, a pop, az alternatív és a gyer-
mekzene területén a nők jóval aktívabbak a férfiaknál. A szerzői jogvédő iroda adatai szerint a
2005 előtt regisztrált szerzők mindössze 5%-a volt nő, ez a felmérés idején viszont már a 16%-ot
is meghaladta (Artisjus 2015).
A könnyűzenészek a Kárpát-medence hatvan településén láttak napvilágot, melyek elsősor-
ban a jelenlegi ország területére koncentrálódnak. Ebben nyilvánvalóan nagy szerepe van annak
is, hogy a határon túli területeken a magyar nyelv egyértelmű hátrányt jelentett az érvényesülés-
ben, s nem teremtődött meg a zenei tehetségek lehetősége arra, hogy kibontakozzanak (magyar
származásuk miatt nem kaphattak lemezszerződéseket, nem koncertezhettek stb.). Az elszakí-
tott területeken a rendszerváltozást követően nagyobb lehetőségek adódtak az anyanyelvi kön�-
nyűzene megteremtődésére, de még ennek ellenére is kevés határon túli könnyűzenei együttes
vagy zenész tudott jelentős karriert befutni (pl. Ghymes /Felvidék/, Transylmania /Erdély/, 3+2
/Délvidék/). A külhoni területeken született a könnyűzenészek 10,7%-a.38 A születési helyek
alapján a főváros szerepe domináns (54%). Budapest mellett van ugyan néhány átlag feletti
értékkel rendelkező település, azonban többnyire az átlag feletti értéket egy konkrét együttes
38 Erdély: 3,9%, Felvidék: 2,4%, Vajdaság: 3,9%, Kárpátalja: 0,5%.
457
eredményezi (Debrecen: 2,4% /Tankcsapda/; Miskolc: 2,4% /Edda Művek/). Szolnok (2,4%)
a Bergendy-fivérek illetve három másik zenész szülőhelye, Nagyvárad (1,5%) pedig három,
egymással zenei kapcsolatban nem álló muzsikus szülővárosa (Fényes Szabolcs, Ákos Ste-
fi, Hollós Ilona). Lakosságszám-arányosan vizsgálva a fenti települések között a délvidéki
Ürményháza esetében a legnagyobb a gyakorisági mutató, hiszen négy személy is a Dél-bán-
sági településen született (mindannyian a 3+2 zenekar tagjai). A fejezetben szereplők 2,4%-
a született külföldön (Koós János, Szörényi Levente, Sztevanovity Zorán és Dusán, Gene
Simmons).
A 18. és 19. században született a zenészek 8,3%-a. Dominánsak a születési évek tekin-
tetében a 20. századi értékek, ekkor született ugyanis a muzsikusok 90%-a (1950 után pedig
a 40,5%-uk). A szórakoztató ipar igazi fénykora a 20. századra tehető, amikor az emberek a
megnövekedett szabadidejüket már zenehallgatással és koncertlátogatással tölthették, a rádió,
a televízió és a különféle hanghordozók megjelenése (bakelit lemez, szalagos magnó, kazettás
magnó, CD lemez) illetve a világháló térhódítása pedig lehetővé tette azt, hogy többször is
meghallgassák kedvenc előadóikat. A könnyűzenészeket bemutató fejezet az egyik „legfiatalo-
sabb” (Lajkó Félix /1974/ és Mága Zoltán /1974/), melynek következtében jóval átlag alatti az
elhunytak aránya is. A hazai könnyűzene két arany évtizede 1941 és 1960 közé tehető, ekkor
látta meg a napvilágot a zenészek 65,9%-a (1941 és 1950 között 37,6%-uk). A szórakoztató
könnyűzene természetesen már korábban is jelen volt, azonban ez volt az az időszak, amikor
a negyvenes években született generáció hangszert fogott, és az 1960-as évektől kezdve együt-
tesek alapításába kezdett, így megindulhatott a hazai rock és pop élet.
Magas a zenei középiskolába járó diákok aránya. A speciális zenei képzést nyújtó középis-
kolák zászlóshajója a fővárosi Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium (közkeletű nevén a
Konzi), ahová főként a budapesti diákok jártak nagy számban. Közel 10% azok aránya, akik
nem rendelkeznek érettségivel (a magas értékek mintegy 50%-ban közrejátszik az a tény is,
hogy a 18-19. század cigányzenészei és nótaszerzői többségében nem részesültek középszintű
oktatásban). Két százalék alatt van, akik megkezdték ugyan, de nem fejezték be a középis-
kolai tanulmányaikat. A Kárpát-medencén kívül két fő végezte a középiskolai tanulmányait
(Erdélyi Tamás és Gene Simmons). A középiskolai tanulmányaikat harmincegy kárpát-me-
dencei település iskoláiban végezték a zenészek, a legtöbben a fővárosban (62,4%), Miskolcon
(2,9%), Debrecenben és Újvidéken (2%), illetve Pécsett és Székesfehérváron (1,5%). Az újvi-
déki értékek a leginkább meglepőek. A mulatós zene első igazi hazai csillagai, a 3+2 együttes
tagjai jártak a település középiskoláiba.
Harminc százalék alatt van a diplomával rendelkezők aránya, magas továbbá a felsőfokú
tanulmányaikat be nem fejezők részesedése (4,9%), amely ugyancsak hozzájárult a diplo-
mások alacsony számához. A zenei tehetség mellett figyelemre méltó a műszaki érdeklődé-
sűek magas aránya (bár nyilvánvaló, hogy ebben a szülői ráhatásnak is szerepe lehetett). Az
elemzett személyek 5,9%-a folytatott felsőfokú műszaki tanulmányokat. A műszaki terület
mellett jelentős az egyéb területeken szerzett diplomák száma is, többen jogi, közgazdasá-
gi, tanári, színészi végzettséggel rendelkeznek, de van gyógyszerész és fogorvos is a zenészek
458
között. Nagyobb a „civil” diplomások aránya, mint azoké, akik zeneművészeti zeneművészeti
diplomát szereztek, holott a középiskolák esetében még jelentős volt azok száma, akik zenei
középiskolába jártak. A pályaválasztásban bizonyára szerepet játszott az is, hogy a középiskolás
korban megszerzett zeneelméleti és hangszerismereti tudás sok esetben elegendőnek bizonyult
ahhoz, hogy önálló zenélésbe fogjon valaki, a felsőfokú tanulmányok során pedig kizárólag a
komolyzene tanulására lett volna „csak” lehetőség. Sokaknál a zene szeretete a későbbiekben
is megmaradt, de új utakat keresve, az önálló élet mellett döntöttek, s nem folytatták a Zene-
akadémián a tanulmányaikat. A könnyűzenészek több mint 90%-a fővárosi egyetemeken és
főiskolákon végezte a tanulmányait. Budapest mellett Eger és Nyitra azok a települések, ahol
legalább két fő szerzett diplomát. Egy százalék alatti a külföldön diplomát szerzettek aránya,
s ugyancsak elhanyagolható a több felsőoktatási intézményben végzettek száma.
Átlag alatti az elhunytak aránya (33,7%), ami azzal magyarázható, hogy a szórakoztató
könnyűzene a hatvanas évektől kezdett mind nagyobb tömegeket vonzani, és az akkor pá-
lyakezdő huszonéves zenészek többsége még ma is él. A halálozási helyek koncentrációja
rendkívül erőteljes, hisz 76,8%-uk a fővárosban, 2,9%-uk pedig Debrecenben hunyt el. A
maradék nyolc kárpát-medencei településnél ennél kisebb részesedés figyelhető meg. A külföl-
dön elhunytak aránya 8,7%. A legtöbben az USA-ban és Németországban hunytak el.
A végzés utáni életpályaszakaszok elemzése során szintén sok esetben egyedi, kizárólag
erre a területe jellemző megállapítások tehetők. A külföldi helyszínek vizsgálata meglehető-
sen nehéz, részben azért, mivel az életrajzi adatok a zenészeknél számos esetben hiányosak
vagy ellentmondásosak, illetve azért, mivel a zenészek többsége a pályája során több tucat
országban megfordult. A hosszabb koncertturnék állomásai és a felkeresett országok utólagos
beazonosítása gyakorlatilag kibogozhatatlan szálakat eredményez. Életvitelszerűen is számos
zenész tartózkodott külföldön sokszor éveken keresztül („vendéglátózás”), azonban a többsé-
gük nem hónapokra vagy évekre, hanem csak néhány hetes koncertturné alkalmával kere-
sett fel egy-egy országot vagy országcsoportot. Kijelenthető, hogy a vizsgált területek közül
a könnyűzenészek fordultak meg a legtöbb helyen és a legnagyobb arányban a világban. A
kárpát-medencei települések közül negyven település szolgált lakhelyéül zenészeinknek. A fő-
város részesedése több mint 90%, elvétve lehet csak olyan zenésszel találkozni, aki ne kötődne
a fővároshoz. Budapest mellett Miskolc (3,4%), Debrecen (2,9%), Temerin és Budakalász
(1,5%) értékei emelhetők még ki. Utóbbi település esetében a főváros közelsége eredményezi
az átlagon felüli értéket, és nem valamely együttesnek köszönhető a magas részesedés. A fő-
városi agglomeráció települései közül több is a zenészek lakóhelyéül szolgál(t) (pl. Csobánka,
Érd, Gödöllő, Leányfalu, Pomáz).
Az egyes embereket ért sérelmek sok esetben nehezen kategorizálhatók, illetve meghatá-
rozhatók a tekintetben, hogy mi az a szint, amitől már regisztrálhatóvá válik valakinél. Nos,
ez a kérdés a zenészek esetében talán még nehezebben megfogható. A pártállami időkből
ugyanis nehezebb olyan zenekart említeni, amelyik életét ne befolyásolta volna negatívan a
rendszer. Mindennapos volt az, hogy rendőrök zaklatták a koncertre érkezőket, félbeszakítot-
ták a koncertet, nem játszhattak hazai közönség előtt, nem mehettek külföldre (nem kaptak
459
útlevelet), ha külföldön voltak, akkor nem fogadhattak el lemezszerződéseket, nem jelenhetett

meg lemezük, a cenzúra miatt a szövegeken „finomítani” kellett (lásd: Erdős Péter), zsarolással
beszerveztek számos zenészt, s egymásról jelentést kellett írniuk, de voltak olyanok is, akiket
évekre börtönbe zártak. Különösen a hatvanas évektől az egyre terjedő rockzene a rendszer
elleni lázadás egyik jelképévé vált, ezáltal a hatalom kezdetben üldözte, majd idővel már
„csak” megtűrte a rock zenét, és folyamatosan vegzálta a hazai rockzenész társadalmat. A
fentiek alapján könnyű belátni, hogy talán a zenésztársadalom az, amely az egyik legtöbbet
szenvedett az 1945 utáni időkben. Származása miatt érte hátrányos megkülönböztetés a feje-
zetben szereplők 2,9%-át, a második világháború utáni időszak sérelmeink számszerűsítésé-
től pedig a fentiek miatt eltekintek. Inkább néhány nagyobb eset megemlítésével igyekszem
érzékeltetni a kommunista diktatúra rémtetteit. A zenész és a sporttársadalmat egyaránt meg
kívánták félemlíteni az ötvenes években, s elejét venni a további disszidálásoknak, ezért egy
kirakatperben Szűcs Sándort, az Újpest válogatott labdarúgóját kötél általi halálra, Kovács
Erzsi énekesnőt pedig négy év börtönbüntetésre ítélték (lásd bővebben: Sport és testkultúra
a Kárpát-medencében című fejezet). Cziffra Györgyöt ugyancsak disszidálás miatt ítélték az
ötvenes években börtönbüntetésre, Som Lajost pedig aranycsempészés miatt 1982-ben (holott
akkor már legálisan lehetett aranyat behozni az országba), Nagy Ferónak az útlevelét vonták
be, akárcsak az LGT tagjainak Barta Tamás disszidálása után.
A káros szenvedélyek által sajnos nagy mértékben érintettek a fejezetben szereplő művé-
szek. Rendkívül nehéz egzakt módon meghatározni azt, hogy kinél jelent(ett) komoly problé-
mát valamely addiktív szer. A feldolgozott források alapján az elhunytak mintegy 20%-ánál
egyértelmű összefüggés mutatható ki az alkohol és/vagy kábítószer, és a halálok között. A
kortárs művészek esetében számos esetben lehet olvasni és hallani arról, hogy egyes személyek
túlzott alkoholfogyasztók vagy nikotinfüggők, azonban ezek nehezen dokumentálható infor-
mációk, ezért ennek számszerűsítésétől eltekintek.
A számos művészre jellemző önpusztító életmód sajnos több esetben tragikus halálozási
körülményeket is eredményezett. Herpai Sándort (1954-2014), a V’ Moto-Rock dobosát ki-
hűlve a Duna-parton találták meg a rendőrök, Bencsik Sándor (1952-1987) pedig máig tisz-
tázatlan körülmények között egy osztrák menekülttáborban hunyt el, hogy csak a két, talán
legmegdöbbentőbb esetről tegyek említést.
Magas az öngyilkosok aránya is a zenészek között. 5,8%-uk vetett véget önkezével az éle-
tének (Mary Zsuzsi, Szécsy Pál, Latzin Norbert, Seres Rezső). A sors különös fintora, hogy a
Szomorú vasárnap című világhírű slágert épp az a Seres Rezső írta, aki maga is öngyilkosságot
követett el (az öngyilkosok himnuszának is nevezik ezt a szívbemarkoló melódiát).
Rendkívül magas a válások száma is a könnyűzenészeknél. A mai válási statisztikai adatok
ismeretében talán nem tűnik soknak a 25%-os érték, azonban a fejezetben szereplő művészek
már évtizedekkel ezelőtt is igen nagy arányban döntöttek a házasság felbontása mellett, illetve
nyilvánvaló az is, hogy ennél bizonyára még magasabb válási értékkel számolhatunk, mivel szá-
mos művész esetében nem említették meg az életrajzi források a házasság felbomlását.
460
Rendkívül alacsony az átlagosan megélt élettartama a könnyűzenészeknek, a legalacso-

nyabb a vizsgált területek között (63,63 év). A fent említett tények ismeretében ez sajnos semmi-
képp sem meglepő, azonban elgondolkodtató, hogy egy informatikus több mint egy évtizeddel
él tovább, mint egy zenész. A zenészek 30,3%-a a 60. életévét sem élte meg, s csak 12,1%-uk élte
meg a legalább 80 évet. 7,6%-uk viszont nem élte meg még a 40 évet sem (Szécsi Pál, Bencsik
Sándor, Radics Béla, Máté Péter, Latzin Norbert)! A legfiatalabb Szécsi Pál volt, aki 30 évesen
lett öngyilkos. A legtovább Boross Lajos élt, aki 89 évesen hunyt el. A nyolcvan év feletti mű-
vészek között három női énekes (Kovács Erzsi, Kovács Apollónia, Ákos Stefi), három dalszö-
vegíró és zeneszerző (S. Nagy István, G. Dénes György, Szenes Iván) illetve két zenész található
(Aradszky László és Boross Lajos). A fentiek alapján sajnos kijelenthető, hogy a megélt életkor
hossza nem a szórakoztató iparban eltöltött évekkel mutat egyenes arányosságot. Az örök élet
titka pedig semmiképp sem a könnyűzenészekre jellemző életmódban keresendő.
A zenészek esetében az átlagos gyermekszám 1,58. Átlag feletti a gyermektelenek aránya,
viszont ugyancsak magas a 2 és 3 gyermekes művészek száma is, amely ezáltal átlag közeli gyer-
mekszámot eredményez.
A zenei tehetség öröklődése bizonyított tény, amelyről számos forrás is említést tesz. A fe-
jezetben szereplők esetében is megfigyelhető az, hogy valamely közvetlen családtag zeneszerető,
hangszeren játszani tudó ember volt, azonban a cigányzenészek esetében a zenei tehetség örök-
lődése még inkább szembetűnő. Huszonhárom cigány származású zenész szerepel a fejezetben,
akik esetében közel 90%-os a zenei talentum áthagyományozódása. Mindössze három muzsikus
esetében nem volt adat arra vonatkozólag, hogy a családban lett volna átlag feletti zenei tehetség-
gel megáldott felmenő (amely nem jelenti azt, hogy nem volt). Ugyancsak megállapítható, hogy
a zenei tehetség áthagyományozódása a cigányzenészeknél minden esetben apai ágról történt.
Ez elsősorban a cigány tradíciókkal hozható összefüggésbe, mivel a patriarchális családoknál a
nőknek egyáltalán nem volt lehetősége zenei képzettséget szerezni (Czeizel E. 2003).
15.4. Szépirodalom
Az írókat és költőket bemutató fejezetben 121 fő szerepel, akiknek 5,8%-a nő. A hölgyek
többsége a múlt század húszas és harmincas éveiben született, vagyis az ő írói/költői munkás-
ságuk zenitje már többségében a világháború utáni időszakra esett. Az irodalmat művelők
esetében is kevésbé volt elfogadott a gyengébbik nem részvétele. (A hölgyek esetében az első, a
szélesebb közvélemény által is elismert magyar írónő, Tormay Cécile volt, akit Nobel-díjra is
jelöltek.) Ezt erősítik meg Czeizel Endre kutatásai is, miszerint „A költőgéniuszok kizárólagos
férfi neme valószínűleg a nők korábbi társadalmi hátrányával magyarázható, mivel a költőnők
aránya e században jelentősen növekedett.” (Czeizel E. 2003)
A születési helyeket vizsgálva hetvenhat települést regisztrálhatunk, amely a fejezet-
ben szereplők létszámához képest kifejezetten magas számnak tekinthető. Ez alapján kije-
lenthetjük, hogy a Kárpát-medence térszíneit nézve egyenletes a születési helyek eloszlása.
461
Az elcsatolt nemzetrészeken születettek aránya 41,3%.39 Egy fő született a Kárpát-medencén

kívül (Kemény János). A születési helyek egyenletes eloszlását mutatja, hogy mindössze kilenc
olyan település van, ahol egynél több személy született. A legtöbben a fővárosban (24,8%),
Debrecenben és Kolozsváron (4,1%), illetve Nagyszalontán láttak napvilágot (2,5%). Nagy-
szalonta kapcsán sokaknak csak Arany János jut az eszébe, holott szépíróink közül itt ringat-
ták a bölcsőjét Sinka Istvánnak és Zilahy Lajosnak is (Földi János és Kulin György szintén a
településen született).
Íróink és költőink 14%-a született a 19. század előtt, amely más területekkel összevetve
magas értéknek tekinthető. Ez jól mutatja azt a számunkra nagy büszkeségre okot adó tényt,
hogy a magyar írásbeliség (és azon belül a szépirodalom) már évszázadokkal ezelőtt is magas
szinten állt. A 19. században született a fejezetben szereplők 40,5%-a, 45,5%-uk pedig a 20.
században (egy fő kivételével mindenki a 20. század első felében). A születési időpontok
alapján megállapíthatjuk továbbá, hogy az 1874 és 1938 közötti hetven esztendőben született
íróink és költőink ¾-e.
Az iskolák esetében számos olyan megállapítás tehető, ami más területek esetében ke-
vésbé jellemző. Tollforgató nagyjaink kapcsán az egyik sajátosság, hogy rendkívül gyakran
váltogatták a középiskolákat. A 121 fő közül huszonnyolc személy több mint egy helyen járt
középiskolába (12 fő pedig több mint 2 helyen). Figyelemmel a születések idejére, még a mai,
jóval mobilisabb világban is ritka lenne az, hogy egy középiskolai osztály tanulóinak közel
¼-e más városban fejezze be a tanulmányait, mint ahol elkezdte. Középiskolába szinte kivétel
nélkül jártak jeles személyiségink, azonban relatíve magas a középiskolát be nem fejező szemé-
lyek száma. Nem a képességek, hanem a tanulmányokhoz való hozzáállás volt az oka annak,
hogy többen még érettségi vizsgával sem rendelkeznek (pl. Zelk Zoltán, Szép Ernő, Kassák
Lajos, Rejtő Jenő). Gyermekként sem volt könnyű kezelni irodalmunk bálványait, sokan ön-
törvényűek voltak, ezért számos konfliktusuk volt a tanáraikkal és a szüleikkel egyaránt.40 A
középiskolák ötvenkilenc településen találhatók (ebből 3 külföldön), eloszlásuk viszonylag
egyenletesnek tekinthető. A legtöbben Budapesten tanultak (31,4%), továbbá Kolozsvárott
(11,6%), Debrecenben (9,1%), Szegeden (5%), Szatmárnémetiben (4,1%), Kassán, Sárospa-
takon, Sopronban, Székelyudvarhelyen és Székesfehérváron (3,3%). A külhoni területeken az
elemzett személyek 43,1%-a tanult.41 A középiskolák típusával és színvonalával kapcsolatban
megállapíthatjuk, hogy a nyilvánvalóan neves középiskolák mellett többségében átlagos tan-
tervű középiskolákban végeztek művészeink. A legtöbb esetben, részben a középiskolát adó te-
lepülések dekoncentráltsága következtében, egy kisebb település esetében választási lehetősége
sem adódott a diáknak (szüleinek), hogy melyik középiskolába menjen. A választásra csak a
nagyobb települések esetében nyílt (volna) lehetőség. Az írók és költők esetében is az iskolá-
nak és a tanároknak kisebb volt a szerepe, mint például a természettudósok esetén. Az egyéni

40 Csak néhány példát említve, Berzsenyi Dániel megszökött az iskolából; Kosztolányi Dezső verbálisan
inzultálta a tanárát, amiért kirúgták; Márai Sándor 14 évesen elszökött otthonról; Pulitzer József és Rejtő
Jenő pedig fizikailag is bántalmazta az oktatóját.
462
képesség (tehetség), az ambíció és az inspiráló művészi körök voltak azok, amelyek elsősorban
előrevitték hírességeinket. Ezt erősítik meg Czeizel Endre (2003) kutatásai is, akinek vélemé-
nye szerint „A költőgéniuszok nem a szülői irányítás vagy pedagógiai segítség eredményeképpen
kezdtek verseket írni. Sőt, ezt gyakorta éppen a szülői akarat és az iskolai elvárások ellenére tették.”
A felsőfokú végzettség kapcsán ugyancsak unikális, kizárólag az e területen alkotókra
vonatkozó megállapításokat tehetünk. Egyrészt rendkívül magas a diplomával nem ren-
delkezők aránya (25,6%), ami főként azzal magyarázható, hogy sokan nem fejezték be a
tanulmányaikat. Többségük elkezdett valamilyen felsőoktatási intézményben tanulni,
többnyire művészeti vagy bölcsészettudománnyal kapcsolatos területen (irodalom, nyel-
vészet, művészet, jogtudomány), azonban a tanulmányaikat félbeszakítva otthagyták az
iskolát. Ebben sajnos szerepet játszott a szépírókra általában jellemző öntörvényűség, a léha
és bohém életmód. A fejezetben szereplő személyek 9,9%-a nem fejezte be a felsőfokú tanul-
mányait, amely a többi tudományterület eredményeinek ismeretében rendkívül magasnak
tekinthető. Ezek a személyek döntő többségükben önhibájukból nem szereztek felsőfokú
képzettséget.42 Szembetűnő az is, hogy számos írónk és költőnk olyan felsőoktatási intéz-
mény hallgatója volt, amelynek látszólag semmilyen köze sincs a klasszikus humán tudo-
mányokhoz.43 Ezzel kapcsolatban még egy fontos megállapítás tehető. Azok, akik a bölcsé-
szettudománytól eltérő szakon tanultak, szinte kivétel nélkül befejezték a tanulmányaikat.
A „hivatásos irodalmár” már évtizedekkel ezelőtt sem tartozott a biztos egzisztenciát nyújtó
hivatások közé, ezért a szülők rendszerint óva intették a gyermeküket az írói, költői, színészi
stb. mesterségtől. A fent említett személyek esetében is a későbbi biztos megélhetés bizto-
sítása volt a cél, a szülők ezért járatták gyermekeiket természettudományi, mérnöki vagy
orvosi fakultásokra.44 Az oktatási intézmények közötti mobilitás nemcsak a középiskolai
helyszínekre volt jellemző, hanem a felsőoktatási intézmények között is igen nagy volt a
vándorlás. Több egyetemre is járt a fejezetben szereplők 22,7%-a (viszonyítási alapnak a
felsőoktatási tanulmányaikat megkezdőket tekintettem), csak külföldi felsőoktatási intéz-
ménybe pedig 9,3%-uk járt. A hazai egyetemi városok közül a felsőoktatási tanulmányaikat
megkezdők közül a fővárosban 58,8%-uk tanult vagy szerzett diplomát. A történelmi Ma-
gyarország nagyobb városai közül Debrecen és Kolozsvár (9,3%), Szeged (4,1%), illetve Pécs
(3,1%) részesedései érdemelnek említést. A külföldi helyszíneket vizsgálva megállapítható,
hogy hét ország egyetemeit látogatták a fejezetben szereplők, leginkább Ausztria (10 fő) és
Németország (7 fő) felsőoktatási intézményeit.
42 Nem fejezte be felsőfokú tanulmányait többek között Csukás István, Hernádi Gyula, Illyés Gyula, Juhász
Ferenc, Kosztolányi Dezső, Arthur Koestler, Nádas Péter, Pilinszky János, Sarkadi Imre és Csoóri Sándor.
43 Az irodalomtól eltérő területeken tanuló íróink és költőink voltak többek között Ottlik Géza (matemati-
ka-fizika szak), Esterházy Péter (matematikus szak), Örkény István (gyógyszerész/vegyészmérnök), Csáth
Géza (orvos), Fekete István (mezőgazdász), Kós Károly (építészmérnök), Móra Ferenc (földrajz-természet-
rajz szak), Németh László (orvos), Tollas Tibor (katonatiszt), Wass Albert (mezőgazdász).
44 A későbbi anyagi boldogulással kapcsolatban Czeizel Endre érdekes tényre hívja fel a figyelmet. „Míg az
autokratikus nevelési elveket követő apák csaknem mindig ellenezték fiuk szokatlan és anyagilag nem gyü-
mölcsöző pályaválasztását, addig az anyák mindig költőpalánta gyermekük mellé álltak. Mindez felerősí-
tette a poéták édesanyjuk iránti szeretetét, sajátos költői anyakultuszt eredményezve.” (Czeizel E. 2003)
463
Az elemzett személyek 95%-a hunyt el. Az átlagos élettartam tekintetében sajnos nem
született meglepő eredmény, ugyanis mindössze 65,54 év lett a számított mutató. 19,1%-
uk még az 50. életévét sem érte meg, amely kiugróan magasnak tekinthető. 23,5%-uk a
80. életévét betöltve hunyt el. A legfiatalabban, huszonhat évesen Petőfi Sándor halálozott
el, míg a legidősebb Faludy György volt (95 év). A költőgéniuszokkal kapcsolatban Czeizel
Endre (2003) is megjegyzi, hogy „többségének élettartama sokkal rövidebb volt, mint amit ge-
netikai adottságaik biztosítottak. A társadalmi ellenállás sokuk energiáját felőrölte, amit gyakorta
önsorsrontással is tetéztek.”
A pontos halálozási hely két fő esetében nem ismert (Sylvester János és Petőfi Sándor).
A legtöbben Budapesten hunytak el (56,5%), amely jelentős növekedés a születési helyek és a
középiskolai helyek részesedéséhez képest, viszont csökkenés a fővárosban tanultak arányához
viszonyítva (58,8%), amely más területek esetében elvétve fordul csak elő. Vidéki nagyvá-
rosaink közül Kolozsvár (3,5%), Debrecen és Szeged (1,7%) értékei emelkednek ki, amely
egyértelműen mutatja azt, hogy Budapest a hazai irodalmi élet központja. Kolozsvár, ha nem
is vetélytársa volt a fővárosnak, de egy kisebb kulturális központ, ami mindenképp jól érzé-
kelteti a város hajdani pezsgő szellemi életét és a kulturális súlyát. Irodalmunk nagyjai nyolc
országban hunytak el (az elhunytak 10,4%-a), a legtöbben az Egyesült Államokban (Wass
Albert, Molnár Ferenc, Pulitzer József és Márai Sándor) és az Egyesült Királyságban (Artur
Koestler, Határ Győző). Az elemzett személyek 8,3%-a választotta az emigrációt, többségük
1945 után hagyta el Magyarországot. Mindannyian a választott, új hazájukban hunytak el.
Az életpálya főbb szakaszai – az iskolai helyszínekhez hasonlóan – rendkívül szerteágazók.
Az irodalmi tevékenység relatíve kis kötöttséget jelent, hiszen nem kötik a művelőit az egye-
temek és kutatóközpontok egy-egy településhez. A kizárólag egy településen alkotó személyek
száma átlagosnak tekinthető (28,9%). Ezek a személyek főként Budapesten és Kolozsvárott
alkottak. Összesen a Kárpát-medence 128 településén fordultak meg művészeink. A legtöb-
ben a fővároshoz (76,9%), Kolozsvárhoz (12,4%), Debrecenhez (9,9%), Szegedhez (5,8%) és
Nagyváradhoz (4,1%) köthetők. A városok közötti nagyságrendbeli különbség ismét mutatja
a főváros súlyát, és a hazai irodalmi élet kisebb vidéki ellenpólusait. Az elemzett személyek
48,8%-a tizenhét országban fordult meg. A legtöbben Ausztriát (11,6%), Németországot és
Franciaországot (6,6%) és az Egyesült Államokat (5,8%) keresték fel.
Mint azt az Illés Együttes is megénekelte „A szó veszélyes fegyver, és van aki fegyvertelen.”
Íróink és költőink is fegyvertelenek voltak, azonban, amiket leírtak, azokra mint „veszélyes
fegyverre” tekintettek a mindenkori hatalom birtokosai. A fejezetben szereplők 30,6%-át érte
élete során valamilyen atrocitás, amely az egyik legmagasabb érték az elemzett tudomány-
ágak között. A Tanácsköztársaság idején többen gyermeki naivitással vettek részt a tanácskor-
mány intézkedéseinek végrehajtásában, így a 133 napos országrombolás után többeket letar-
tóztattak vagy elmenekültek az országból. Ugyancsak jelentős számú áldozata van a származás
alapján történő megkülönböztetéseknek. Egy főt hurcoltak el koncentrációs táborba, öt főt
pedig munkaszolgálatra, közülük két fő hunyt el (Radnóti Miklós, Rejtő Jenő). Legtöbben az
1945 utáni kommunista diktatúrát szenvedték meg, de több olyan személy is van, akiket 1945
464
előtt és utána is ért valamilyen atrocitás. A kommunista időszakban a Vuk íróját, Fekete Ist-
vánt félholtra verték, Hamvas Béla kertészként és raktárosként dolgozott, Határ Győző a bal
fülére megsüketült a verésektől, Mécs Lászlót tíz év börtönre ítélték, Zelk Zoltánt börtönbe
zárták, Csoóri Sándort és Nagy Gáspárt pedig éveken keresztül megfigyelték és lehallgatták.
A sort sajnos még hosszan lehetne folytatni.
A szépíróknak közismert a bohém életmódja, ez azonban a legtöbb forrásban nincs szám-
szerűsítve. Gyakran lehet olvasni a korabeli irodalmi kávéházak utánozhatatlan hangulatáról,
ahol egyes írók és költők rendszerint napjaik nagyobb részét töltötték, mivel itt dolgoztak.
E kávéházakban a jelentősebb embereknek törzsasztala volt, zörögtek a napilapok, serceg-
tek a tollak, és repkedtek a világmegváltó gondolatok. A mára nosztalgikussá vált és sokak
által irigylésre méltónak tartott kávéházaknak azonban voltak árnyoldalai és sajnos negatív
következményei is, amelyeket az alábbiakban számszerűsíteni is fogok. A fejezetben szereplő
írók és költők esetében számos alkalommal az életrajzírók is megemlítették, hogy káros szen-
vedélyeik voltak és önpusztító életmódot folytattak, amely hozzájárult a korai halálukhoz.
Ha csak a közismerten nagy ivókat vesszük sorra, akkor tizenhárom főt regisztrálhatunk, két
fő pedig a kábítószer rabja volt. A mértéktelen dohányzás ugyancsak probléma volt, ennek
aránya még magasabb. (A nevek említésétől eltekintek, mert semmiképp sem szeretnék bál-
ványokat rombolni.) A fentieket erősítik meg Czeizel Endre (2003) kutatási eredményei is.
A költőgéniuszoknál ötször magasabb az alkoholbetegek száma, mint az átlagpopulációban,
az általa vizsgált személyek 95%-a dohányzott, és a kábítószer-élvezők aránya is lényegesen
meghaladta az átlagpopulációét.
Minden tudományág esetében az elemzett szempontok között szerepelt a válások száma.
A legtöbb esetében azonban nagyon kevés adat állt rendelkezésre, így azok elemzése félreve-
zető lett volna. Az íróknál és költőknél viszont kifejezetten sok személynél hiteles forrásból
származó adat volt beszerezhető a válásra vonatkozólag. A fejezetben szereplők 22,3%-a vált
el, amely rendkívül magasnak tekinthető, különösen annak a ténynek az ismeretében, hogy
többségük nem a mai értékvesztett, a házasság szentségét negligáló világban élt, hanem ötven-
száz évvel ezelőtt, amikor még a válás társadalmilag nem volt elfogadott. Sőt, különcségnek
számított. Ráadásul többen nem csak egy alkalommal, hanem többször is elváltak, s nem
ritka az akár három feleség sem.45
Jeles irodalmi személyiségeink sajnos az öngyilkosságok terén is kiemelkedő arányt mu-
tatnak, összesen 6,1%-uk követett el öngyilkosságot (Csáth Géza, József Attila, Juhász Gyu-
la, Arthur Koestler Artúr, Márai Sándor, Wass Albert, Szilágyi Domokos). Több személy
esetében pedig a halál kapcsán felmerült az öngyilkosság és a baleset lehetősége egyaránt (pl.
Sarkadi Imre).
A gyermekszám rendkívül hektikusan váltakozik. Az átlagos gyermekszám 1,86, amely
más területek képviselőihez képest nem tűnik kevésnek, azonban a végletek nagyon beszédesek.
45 A legtöbbször elvált írók és költők (zárójelben a feleségek/férjek száma): Szakonyi Károly (5) (egyszer meg-
özvegyült), Tamási Áron (4), Örkény István (3), Molnár Ferenc (3), Koestler Artúr (3), Jókai Anna (3),
Gyurkovics Tibor (3), Déry Tibor (3), Sinka István (3) (egyszer megözvegyült), Wass Albert (3).
465
A vizsgált személyek 29,8%-a gyermektelen volt, ennek ellenpólusaként pedig tíz főnél négy
gyermek, három főnél öt gyermek, négy főnél hat gyermek, míg egy főnél nyolc gyermek volt
regisztrálható (Kazinczy Ferenc). A gyermekszámmal kapcsolatban érdekes tényre hívja fel a
figyelmet Czeizel Endre. Az általa vizsgált költőgéniuszok 52%-ának nem született gyermeke,
kétharmaduknak pedig a következő generációban kihalt a családja (Czeizel E. 2003).
A fejezetet Czeizel Endre egyik gondolatával zárnám, ami rendkívül találóan összegzi a ki-
magasló irodalmi tehetséggel megáldott emberek életét: „A költőgéniuszok a semmiből jönnek,
az egekig szárnyalnak, majd visszatérnek a semmibe (sokaknak gyermekük sem volt).” (Czeizel E.
2012)
15.5. Előadóművészet
(színház- és filmművészek, rendezők, operatőrök, humoristák,
illuzionisták és bűvészek)
A színház- és filmművészet című fejezetben vannak a második legtöbben, azonban még-

is itt lehet a legnagyobb hiányérzete az embernek, hiszen a művészi teljesítmény rendkívül
nehezen kalibrálható, a szubjektivitásnak talán itt van a legnagyobb szerepe. A 234 főnek
21,37%-a nő, amely kiugró értéknek tekinthető. A tudománytörténeti részből a nyilvánvaló
férfitöbbség ellenére is látható, hogy a színészek között már a filmgyártás megindulását köve-
tően is jelentős volt a női színészek aránya.
A születési helyek érdekes kettősséget mutatnak. Egyrészt a főváros jelentős részesedé-
sét (48,3%), másrészt a maradék születési helyek dekoncentráltságát. Budapesten kívül nincs
olyan település, amely érdemleges részesedést tudna felmutatni (Szeged: 2,1%, Kassa: 1,7%,
Nagyvárad, Hódmezővásárhely és Gyomaendrőd: 1,3%). Nagyvárosaink többsége mindössze
egy színésznek vagy rendezőnek szolgált csak szülőhelyéül (pl. Debrecen, Pécs, Eger, Győr,
Kolozsvár, Marosvásárhely, Miskolc, Szabadka). Határon túli területen született – Őze Lajos
szavaival élve – a színjátékosok 18,4%-a.46 Alacsony a külföldön születettek aránya, mindössze
2,1% (háromötödük az Egyesült Államokban született).
A színjátszás intézményesülésének következtében a fejezetben szereplők mindössze 0,4%-a
született a 18. században (Dériné Széppataki Róza – 1793), 22,7%-uk pedig a 19. században. A
hazai filmipar az 1930-as évek elejétől kapcsolt magasabb fokozatba, amikor igazi sikerfilmek,
nagy nézőszámot produkáló alkotások jelentek meg a mozikban (pl. Hyppolit, a lakáj – 1931,
Meseautó – 1934). Ez az oka annak, hogy a legnagyobb számban a huszadik században szüle-
tett személyek szerepelnek a fejezetben (76,9%). A legfiatalabb Nemes Jeles László, aki 1977-
ben született. A születési évek adatai alapján megállapíthatjuk, hogy a legtöbben az 1920-as
évtizedben születtek, amikor 18%-a látott napvilágot az elemzett személyeknek. Nyilvánvaló
azonban, ha néhány évtized múlva egy hasonló elemzést végeznénk, akkor valószínűleg nem
46 Erdély: 9,4%, Felvidék: 4,7%, Kárpátalja: 2,1%, Délvidék: 1,3%, Őrvidék: 0,9%.
466
ez a dekád lenne a leginkább felülreprezentált, mivel az 1920-as években született színészek

azok, akikre a mai kor embere úgy tekint, mint a múlt nagy öregjeire. Többségük ugyanis
az 1990-es és a 2000-es évek környékén hunyt csak el, így az emlékezetben ők még elevenen
élnek, egy későbbi generáció viszont már mást fog érteni a „nagy öregek” generációja alatt.
A középiskolai helyszínek negyvenkét kárpát-medencei településen találhatók. A legtöb-
ben a fővárosban (48,7%) és Szegeden (4,7%) végezték a középfokú tanulmányaikat. A vidé-
ki települések közül a többi nagyváros aránya meglepően alacsony. Kis számban fordulnak
csak elő a középiskolák között a más területeknél megfigyelt nagyvárosi „elitgimnáziumok”, a
többség ugyanis megelégedett a lakóhelyhez legközelebb eső középiskolával. Öt százalék alatt
van a középiskolai végzettséggel nem rendelkező személyek aránya, többségük a 19. század
elején született. Alacsony a határon túli települések és középiskolák részesedése. Ebben nyil-
vánvalóan az is nagymértékben szerepet játszott, hogy az elcsatolt területeken 1920 után csak
nagyon korlátozottan volt lehetséges az érvényesülés, így aki nem települt át az anyaországba,
az gyakorlatilag ismeretlen maradt a magyar nyelvű színház- és filmkedvelők többsége előtt.
A színészek 5,6%-a külföldön járt középiskolába, ezek több mint kétharmada az USA-ba (jó-
részt olyan személyek, akik vagy az Egyesült Államokban születtek vagy gyermekkorukban
vándoroltak ki az új világba).
A fejezetben szereplők 61,5%-a rendelkezik diplomával, a döntő többségük színművészeti
végzettséggel is. Alacsonynak tűnhet a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, viszont
jelentős a különféle színitanodákban végzettek száma, mely ugyan diplomát nem adott, vi-
szont színvonalas, a maga korában elismert színi képzést igen (a legnevesebb ezek közül a Rá-
kosi Szidi Színésziskola és a Rózsahegyi Kálmán Színiiskola volt). A felsőfokú tanulmányokkal
kapcsolatban számos, a könnyűzenészekkel korreláló megállapítás tehető. Közel 15%-uknak
más tudományterületen szerzett vagy a színművészeti végzettsége mellett más területen szer-
zett diplomája is van. Közel 5-5% a műszaki (pl. Koltay Gábor, Latinovits Zoltán) és az
egyéb művészeti diplomások aránya (képző-, ipar- és zeneművészet), de jelentős a bölcsész
tanári (pl. Bereményi Géza, Ember Judit) és a jogi végzettségűek száma is (pl. Homoki Nagy
István, Jancsó Miklós). Ugyancsak magas a tanulmányait megszakítók aránya, több mint
5%. Alacsony viszont a több felsőfokú intézményben tanulmányokat folytatók aránya (5%).
Ebben szerepet játszott az, hogy a művészeti pályát választók többsége hivatásként tekintett a
színészetre (nagy számban az egyetemi, sőt már a középiskolai tanulmányok alatt is színjátszó
társulatok tagjai voltak, egyesek pedig gyermekszínészként felnőtt társulatoknál is játszottak),
ezért a többség nem érzett arra motivációt, hogy más felsőoktatási intézményben vagy esetleg
külföldön bővítse az ismereteit. A felsőfokú tanulmányok során nyolc kárpát-medencei tele-
pülést lehetett regisztrálni. A diplomások 90%-a a fővárosban szerezte a végzettségét, a vidéki
nagyvárosaink részesedése elenyésző. A külföldön részben vagy egészben felsőfokú tanulmá-
nyokat folytatók aránya 6%, amely alacsonynak tekinthető, különösen annak a ténynek az
ismeretében, hogy ezen személyek döntő többsége külföldön született vagy külföldön élt. A
hazai deszkát választó színészek közül viszont statisztikailag elhanyagolható a külföldi tanul-
mányokat folytatók száma. Nyilvánvalóan azért, mivel a magyar nyelvvel a Kárpát-medencén
467
kívül érvényesülni ezen a pályán rendkívül nehéz, s a külföldi tanulmányoknak kevés olyan
hozadéka lett volna, amely itthon a későbbiekben hasznosítható lett volna.
A fejezetben szereplők 76,9%-a hunyt el. A halálozási helyek alapján magas a fővárosban
elhalálozottak aránya (66,7%). Budapest mellett kilenc kárpát-medencei településen hunytak
el híres színészeink és rendezőink, amely ezáltal rendkívüli koncentrációt mutat. S említsük
meg, hogy a tíz település közül Érd és Budakeszi a fővárosi agglomeráció része (vagyis a fővá-
ros közelsége miatt költözött oda Szeleczky Zita illetve Mezey Mária), Balatonszemes pedig
Latinovits Zoltán halálozási helye, azonban a színészkirály a fővárosban élt. Vidéki, jelentős
színházi múlttal rendelkező nagyvárosaink rendkívül alacsony értékekkel rendelkeznek. Ma-
rosvásárhelyen két fő, Debrecenben, Miskolcon és Kolozsváron egy fő, Nagyváradon pedig
senki sem halálozott el. A fenti értékek minden különösebb magyarázat nélkül is egyértelmű-
en mutatják a főváros súlyát és helyét a hazai színház- és filmművészet területén. A főváros
mellett rendkívül jelentős a külföldön elhunytak száma. Tizenegy országban hunyt el a mű-
vészek 27,8%-a. Az elhunytak közel egyötöde az Egyesült Államokban halálozott el (16,7%),
azon belül is pedig több mint kétharmaduk Kalifornia államban.47 A többi ország aránya jóval
kisebb (Egyesült Királyság és Németország: 2,2%, Franciaország: 1,7%). A külföldön elhuny-
tak számát növelte Lakner Artúr, aki egy német koncentrációs táborban, és Huszár Károly,
aki a GULÁG egyik táborában hunyt el.
Nagy változatosságot mutatnak az életpályák helyszínei, annak ellenére, hogy 30%-ot
meghaladó a döntően egy életpályás helyszínek aránya. Ezek a személyek szinte kizárólag a
fővárosban éltek. Gyakoriak a három-négy életpályás helyszínek, különösen az 1945 utáni
időszakban. A második világháborút követően gyakorlatilag „kötelező” volt a végzés után
valamely vidéki színházhoz elszerződni néhány évre, s csak ezt követően lehetett valamely fő-
városi színház színpadára állni. Napjainkban ugyancsak megfigyelhető a relatíve nagy mobi-
litás, és egyre gyakrabban szerződnek neves fővárosi színészek is vidéki színházakhoz egy-egy
évadra.48 Ebben nyilvánvalóan szerepet játszik a közlekedési infrastruktúra jelentős fejlődése
is, így a távolságok, ha fizikailag nem is, de időben mindenképp csökkentek az elmúlt évtize-
dek autópálya építéseinek köszönhetően.
Az viszont mindenképp érdekes, hogy Szeged, Pécs, Miskolc, Debrecen és Győr teátrumaiban
a régmúlt nagy színészei többségében megfordultak, a mai „nagy nevek” életútjaiban viszont
jóval kisebb számban szerepelnek csak ezek a városok. Ellenben Kecskemét, Veszprém és
Kaposvár számos jelentős életművet maga mögött tudható kortárs színésznek is szerepel az
életpályájában.
Kizárólag külföldi helyszín az elemzettek közel 11%-ánál figyelhető meg, többségük az
Egyesült Államokban élt. A külföldi életutaknál megfigyelhető, hogy akinek az életpályájában
47 Az USA-ban elhunyt színművészek számát gyarapította volna Lukács Pál is. A színész Marokkóban várat-
lanul, egy nyaralás során hunyt el szívinfarktusban, egy nappal a felesége halála után.
48 A mostanában divatos „szabadúszó” kategória sokáig nem létezett. Minden színésznek egy társulathoz kel-
lett tartoznia, amely nyilvánvalóan csökkentette a mobilitást. Az a színész, aki nem kötődik szorosan egy
társulathoz sem, az jóval könnyebben tudja megválasztani azt, hogy melyik színházban, melyik városban
játsszon.
468
külföldi helyszín szerepel, az többnyire végleg elhagyta Magyarországot. A legnagyobb szám-

ban az USA-ba, Németországba, Franciaországba, az Egyesült Királyságba és Ausztriába
mentek a színművészek és a filmes szakemberek (összesen tizenhét ország volt regisztrálható
az életpályák elemzése során). A színházi és filmes szakemberek esetében az első nagyobb
emigrációs hullám a Tanácsköztársaság bukását követően indult meg. Az első állomás több-
nyire Ausztria (Bécs) volt, majd innen sokan Németországba mentek. A nácizmus előretörése
kisebb részben az Egyesült Királyság, nagyobb részben pedig az Egyesült Államok irányába
terelte a területen alkotókat. A Tanácsköztársaság bukását követő kivándorlási hullámmal
kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy művészeink közül rendkívül sokan a vörös délibáb
csábításának engedve vezető szerepet is vállaltak az eszement diktatúrában, így jogosan gon-
dolták azt, hogy a Horthy-rendszer nem sok szakmai elismerésben fogja részesíteni őket, ezért
többségük a tanácsrendszer bukását követően elhagyta az országot (pl. Beregi Oszkár, Ker-
tész Mihály, Korda Sándor, Lugosi Béla, Vértes Marcell, Balázs Béla). Ugyancsak nagyobb
hulláma figyelhető meg a filmes szakemberek elvándorlásának 1945 után, majd az 1956-os
forradalmat követően. Az USA-val kapcsolatban megemlítendő, hogy a húszas évektől kezdve
folyamatos volt az új világ vonzása, így évtizedeken keresztül nagy számban érkeztek oda
magyar származású művészek.
A fejezetben szereplők számához képest kevésnek tekinthető a negyvenhét kárpát-meden-
cei helyszín. A főváros vonzó hatása nemcsak napjainkban, hanem már a múltban is igen
jelentős volt (84%). Kis túlzással kijelenthetjük, hogy a legtöbb neves színházi és filmművé-
szeti szakember kapcsolódik a fővároshoz (a „maradék” 16%-ban ugyanis jelentős a kizárólag
külföldön karriert befutó személyek aránya). Budapest mellett az alábbi vidéki városok értékei
emelkednek ki: Miskolc (10,7%), Debrecen (8,5%), Kecskemét és Kolozsvár (6%), Veszprém
(5,1%), Győr (4,7%), Szolnok (3,8%), Kaposvár (3%), Kassa és Székesfehérvár (2,6%), Nagy-
várad, Sopron, Szabadka és Temesvár (2,1%).
Magasnak tekinthető a sérelmet szenvedett személyek aránya (26,1%), különösen a zsi-
dó származása miatt hátrányos megkülönböztetésben részesülők aránya (18%). Gaál Béla és
Lakner Artúr mindketten ennek estek áldozatául, hat személy pedig munkaszolgálaton vagy
koncentrációs táborban volt. A Tanácsköztársaság bukása utáni években a fejezetben szerep-
lők 3,4%-ának kellett elhagynia Magyarországot, vagy érte őket valamilyen hátrányos meg-
különböztetés, bár mint azt a fentiekben is említettem, ezek a személyek aktívan részt vettek
a tanácsrendszer kulturális életének irányításában. 1945 után minden korábbinál erőteljesebb
átalakulás következett be a színművészet területén is. A hazai filmes szakma „megtisztítása”
nyilvánvalóan nem lett volna lehetséges olyan emberek nélkül, akik feltétlen hívei voltak a
kommunista rendszernek. 1945 elején jött létre a Budapesti Nemzeti Bizottság által alakított
öt tagú színművészeti bizottság. Tagjai Both Béla, Major Tamás, Gobbi Hilda, Várkonyi
469
Zoltán és Oláh Gusztáv voltak.49 A bizottság nemcsak adminisztratív intézkedéseket, ha-

nem művészeti kérdéseket is érintett, sok esetben a Tanácsköztársaság döntéseihez hasonló
színházpolitikai megoldásokat javasolt (Gajdó T. 2012). A rendszernek nem tetsző színészek
filmjeit letiltották (pl. Karády Katalin, Páger Antal), sokakat kitiltottak a fővárosi színházak-
ból és vidékre száműztek, vagy a származásuk miatt a főiskoláról kirúgták őket (Dargay Atti-
la, Csurka László, Huszárik Zoltán), de olyan is volt, akit a férje disszidálása miatt zaklattak
(Komlós Juci), és olyan is, akit kilenc hónapra börtönbe zártak, például Gera Zoltánt 1964-
ben államellenes izgatás címén. Az 1956-os forradalom után újabb tisztogatások kezdődtek,
amelyeknek rengeteg színész esett áldozatul (pl. Bessenyei Ferenc, Darvas Iván, Mensáros
László, Sinkovits Imre, Bánffy György), egyesek hosszú éveket töltöttek börtönben, csupán
azért, mert másként vélekedtek, mint az országot irányító vezetők.
A színművészek között rendkívül magas a válások száma (36%), s nem csak az egyszeres,
hanem a többszörös válók száma is kiugróan magas. Ami pedig különösen szomorú, hogy a
nők 68%-a vált el legalább egy alkalommal. Még néhány évtizeddel ezelőtt is szúrós szemmel
néztek az elvált emberekre, különösen a nőkre, a színésznők esetében viszont már a múlt szá-
zad elején is kiugró volt az elváltak aránya. Az abszolút „csúcstartó” Gábor Zsazsa, akit kilenc
alkalommal vezettek oltárhoz.
Az öngyilkosok aránya 2,2%; négy színészünk vetett végett önkezével az életének (Dom-
ján Edit, Soós Imre, Latinovits Zoltán, Somlay Artúr).
A fejezetben szereplők átlagos élettartama 73,85 év, amely magas értéknek tekinthető. A
60. életévét az elemzett személyek 13,3%-a nem élte meg, míg a 80. életévét 37,8%-uk töltötte
be. A balmazújvárosi születésű Soós Imre mindössze 27 esztendősen, míg Zukor Adolf 103
évesen hunyt el.50 A fentiek alapján – akárcsak a festőművészek esetén – láthatjuk, hogy csak
sztereotípia az, hogy a legtöbb színész „két végén égeti a gyertyát”, hiszen a 80. életévet betöl-
tött művészek számaránya és a megélt életév is kifejezetten magasnak tekinthető.
Az átlagos gyermekszám más területekkel összevetve átlagosnak tekinthető (1,62). Feltű-
nő azonban, hogy a nők esetében rendkívül gyakori az egygyermekesek és a gyermek nélkü-
liek aránya. Nincs egyetlen egy olyan színésznő sem, aki két gyermeknél többet vállalt volna.
49 A múlt nagy színészei közül sajnos sokan részt vettek a kommunista hatalom kiszolgálásában. Major Ta-
más az, akit a legtöbb forrás ennek kapcsán megemlít, akitől valóságtól rettegtek a munkatársai. A színészi
talentuma megkérdőjelezhetetlen, azonban ellentmondásos személyisége és az állampárthoz fűződő szoros
kapcsolata miatt nagyon sok kritika érte. A Nemzeti Színház direktoraként például a saját színészeiről
káderlapot vezetett, s jelentéseket írt róluk. Lukács Margitot pedig azért rúgta ki a színházból, mert nem
volt hajlandó belépni a pártba.
50 Zukor Adolf 80 évesen már megírta memoárját, azonban ezt még 23 éven keresztül javítgathatta és bővít-
hette, mivel 1976-ban, 103 évesen hunyt csak el.
470
A fejezet 27 tudós életrajzi adatainak elemzésén alapul. A nők részesedése 7,4%. A neve-
léstudomány területén maradandót alkotó személyek életútja sok esetben igen nagy eltérést
mutat, részint azért, mivel több mint négy évszázad tudósait mutatja be, részint pedig azért,
mert a neveléstudomány kutatói alapvégzettségük szerint a legkülönfélébb tudományterüle-
tekről származnak (lelkész, nyelvész, fizikus, kémikus, orvos stb.).
A neveléstudósok születési helyét vizsgálva megállapítható, hogy ez az egyik leginkább
egyenletes eloszlású a tudományágak között. Mutatja ezt az is, hogy a fővárosban mindössze
11%-uk született, illetve, hogy egy település kivételével minden településen csak egy fő szüle-
tett. A fővároson kívül egyetlen település van csak, ahol két tudós született, a partiumi Pécska
(Klebelsberg Kunó, Wargha István). A fejezetben szereplők 36,7%-a a határon túl látott nap-
világot,51 két fő pedig külföldön született (Ausztria, Csehország) (7,4%).
A születések időpontjai egyértelműen mutatják, hogy a neveléstudomány a nagy múl-
tú tudományágak közé tartozik, amit már évszázadokkal ezelőtt is műveltek. A múlt nagy
tudósai és gondolataik pedig nem merültek a feledés homályába. A 18. században vagy azt
megelőzően született a neveléstudomány említett képviselőinek 26%-a, míg 56%-uk a 19.
században. A 20. században pedig mindössze 18%-uk.
A középiskolai helyszínek a történelmi Magyarország tizenhárom településén találha-
tók.52 Külföldi helyszín nem volt regisztrálható, a vizsgált tudósok pedig kizárólag nagyvá-
rosokban végezték a középiskolai tanulmányaikat. (Egyedül Békés városa kivétel ez alól, ahol
Durkó Mátyás járt középiskolába.) A neveléstudósok 32%-a a fővárosban, 9%-a pedig Ko-
lozsvárott, Pozsonyban és Sopronban végezte a középiskolai tanulmányait.
A pedagógia tudósainak 56%-a kötődött a felsőoktatás révén a fővároshoz, amely megle-
pően magas érték, különösen annak a ténynek az ismertében, hogy relatíve magas a 19. század
előtti tudósok aránya. Ennek alapján pedig azt állapíthatjuk meg, hogy a 19. század előtt élt
tudósok többsége nem magyar felsőoktatási intézményben folytatta a tanulmányait, hanem
más egyetemeken. A főváros mellett csak Debrecen (7,4%) és Szeged (7,4%) értékei emelked-
nek ki (Debrecenben a 18. és a 20., míg Szegeden a 19. és a 20. században végzett neveléstu-
dós). Mindenképp elgondolkodtató, hogy a legtöbb hazai településnél magasabb részesedéssel
rendelkeznek egyes külföldi egyetemek. A fejezetben szereplők 41%-a egyetemi tanulmányai
alatt járt külföldön is, vagy ott végezte teljes egészében a tanulmányait. A többi tudományág-
gal összehasonlítva ez az érték magasnak tekinthető. Többségük a 16. és 19. század között járt
külföldön, s mindössze egy fő van csak a 20. század tudósai közül, aki nem Magyarországon
51 Erdély: 22%, Felvidék: 11%, Délvidék: 3,7%.

52 A középiskolai helyszínek a neveléstudósok 81%-ánál voltak csak egyértelműen beazonosíthatók.
471
végezte az egyetemet (Pikler Emmi). A külföldi helyszínek nagy száma is mutatja, hogy a 19.
század előtt igazán színvonalas képzés elsősorban Nyugat- és Közép-Európa egyetemein volt
csak elérhető (főként német, osztrák, lengyel és holland egyetemeken tanultak).
A neveléstudósok 7,7%-a hunyt el külföldön. Ez első látásra soknak tűnhet, azonban a kis
elemszám miatt megtévesztő, mivel csak két tudós halálozási helyének következménye ez az
érték. Mitrovics Gyula az egész életét Magyarországon töltötte. A munkáját az ötvenes évek
közepén lehetetlenítették el, ezért élete utolsó egy évtizedét keserű emigrációban volt kényte-
len eltölteni. Herskó Mózes volt az egyetlen, aki élete nagy részét külföldön töltötte és Jeru-
zsálemben (Izrael) hunyt el. Megállapíthatjuk tehát, hogy a neveléstudósokra nem jellemző
az ország elhagyása (ha csak egy fővel számoljuk a külföldön elhunyt neveléstudósokat, akkor
a fenti érték 3,8%-ra csökken). A fővárosban hunyt el a pedagógia tudósainak 46%-a, amely
más területekhez képest átlagos értéknek számít. Ez az érték részint annak tudható be, hogy a
korabeli Magyarország kevésbé volt Budapest központú, így Kolozsvár, Debrecen és Pozsony
is 7,7%-kal részesedik a halálozási helyekből. A fenti településeken elhunyt hat tudós közül öt
a 17. és 19. század között halálozott el.
Az egyetemi végzés utáni főbb állomások alapján a fejezetben szereplő tudósok egy-
harmada töltött hosszabb időt külföldön. A 19. század előtti tudósok állomásai határozottan
megrajzolják a magyar tudós tanárok által járt főbb útvonalakat, a korabeli Európa nagy
egyetemi városait és fogadó országait (Hollandia, a mai Olaszország és Németország, Csehor-
szág). Az iskolaalapítás terén a protestáns egyház már a 16. századtól kezdve élen járt, ugyanis
felismerte az oktatás vallási életben betöltött fontos szerepét (Durovics A. 2016), mivel ezzel
nagyban lehetett növelni az egyház tekintélyét és befolyását.53 Ennek központjai ugyancsak
megjelennek a végzés utáni állomásokban (pl. Debreceni Református Kollégium, Sárospataki
Református Kollégium, Pápai Református Kollégium, Eperjesi Evangélikus Kollégium). A két
legnagyobb központ a főváros (63%) és Debrecen (15%). Szeged (11%) és Pécs (7,4%) csak
a 20. században került a hazai neveléstudomány térképére, míg Pozsony és Kolozsvár (11%),
illetve Kassa (7,4%) a 16. és a 20. század között szerepeltek életpályaszakaszként.
Sokak képzeletében a neveléstudomány képviselői békés, otthon ülő szobatudósok, akik az
életüket kizárólag a tudománynak szentelik, ezért a regnáló hatalom számára észrevétlenek.
Erre alaposan rácáfolnak az elemzett életrajzok. A fejezetben szereplők 26%-át érte valamilyen
retorzió élete során, többségüket a második világháború után. Mitrovics Gyulát az ötvenes
években ellehetetlenítették, majd az ország elhagyására késztették,54 Prohászka Lajost nyug-
díjától fosztották meg, Karácsony Sándort meg a katedrájától. A Polgár-családot pedig még
az 1980-as években is vegzálta a Kádár-rezsim, hogy csak néhány ismertebb nevet említsünk.
A neveléstudomány legnagyobb hazai tudósai átlagosan 70,2 évet éltek, amely kissé átlag
feletti értéknek tekinthető. Két tudós rendkívül fiatalon hunyt el, Maróthi György 29 éve-
sen, míg Apáczai Csere János 34 évesen. Az ő megélt életévük nélkül több mint három évvel
53 Ezt mutatja az a tény is, hogy a fejezetben szereplő személyek 40,7%-a református vagy evangélikus vallású
volt, amely jóval magasabb, mint a protestánsok országos részesedése.
54 Mitrovics Gyula ráhatásra mondott le 1947-ben az akadémiai tagságáról, és az 50-es évek közepén elhagy-
ta az országot (Vincze T. 2011).
472
emelkedne a fejezetben szereplők átlagos élettartama (73,4 év), amely már kifejezetten a ma-
gas életkorral jellemezhető tudományágak közé sorolja a neveléstudományt. A legmagasabb
életévet Mitrovics Gyula és Herskó Mózes élte meg, mindketten 93 éves korukban hunytak
el. Pozitív tényként állapíthatjuk meg, hogy a neveléstudósaink közül senki sem vetett önke-
zével véget életének.
Joggal gondolhatnánk, hogy a neveléstudósok azok, akik átlag feletti gyermekszámmal
rendelkeznek, hiszen kik, ha nem ők azok, akik tudják és ismerik a gyermekek adta, máshoz
nem hasonlítható örömöt. Sajnos azonban nem így van. Az átlagos gyermekszám esetükben
2,1. Ez ugyan átlag feletti értéknek tekinthető (kizárólag csak a többi tudományággal össze-
hasonlítva), azonban az ember lelke legmélyén lévő várakozásoktól messze elmarad.55 Kiugró
gyermekszámmal Eötvös Józsefnél és Trefort Ágostonnál találkozunk, mindkettőjüknek öt-
öt gyermeke született. A neveléstudósok 15%-ának nem született gyermeke.
55 Bél Mátyás nyolc, illetve Tessedik Sámuel tizennyolc gyermeke nem lett a számítás során felhasználva,
mivel a kis elemszámú mintát jelentősen torzította volna.
473
17. Népr ajz
A néprajztudósokat bemutató fejezetben 69 személy szerepel, akiknek 2,9%-a nő. Az

elemzett személyek 98,6%-a a Kárpát-medencében született, mindössze egy fő született az
országhatáron kívül (Boglár Lajos – Brazília). A születési helyek ötvenhat kárpát-medencei
településen találhatók. A néprajztudósok 15,9%-a született csak a fővárosban, 2,9-uk pedig
Alsócsernátonban (Haszmann Pál és József) illetve Kiskunfélegyházán (Szabó Kálmán és
Móra Ferenc). A többi településen mindössze egy-egy fő látott napvilágot. Más területekkel
összevetve kiugróan magas a külhoni területek aránya (44,9%).56 Az okok között kereshetjük,
hogy e területeken erősebb volt a népi kultúra továbbélése, így több gyűjthető anyagot rejtett,
másrészt pedig a trianoni diktátum után még inkább felerősödött a külhoni területeken a
néprajz fontossága, hiszen a határon túli magyarság identitásának megőrzése szempontjából
létfontosságú volt a múlt örökségének feltárása és továbbhagyományozása.
A néprajzkutatók többsége a 19. és 20. században született (47,8% illetve 44,9%). A 18.
században illetve azt megelőzően 7,3%-uk látott napvilágot, amely mindenképp érzékelteti
azt, hogy még ha viszonylag későn is intézményesült a hazai néprajztudomány, az értékek
megőrzésének igénye viszont már évszázadokkal ezelőtt is megvolt a hazai kutatókban.
A néprajztudósok 21,7%-a több középiskolába is járt, amely más tudományágakkal ös�-
szevetve kifejezetten magas értéknek tekinthető. Külföldön mindössze egy fő végezte a kö-
zépiskolai tanulmányait (Sági János – Keszthely és Németország) (1,5%). A főváros aránya
kifejezetten alacsonynak tekinthető (15,9%), a vidéki városok közül pedig Pozsony (8,7%),
Kolozsvár (7,2%), Kézdivásárhely és Székesfehérvár (4,3%) értékei emelkednek ki. A határon
túli területeken tanult a néprajztudósok 53,7%-a, amely ugyancsak magas értéknek tekint-
hető.
Az elemzett személyek többségének nincs néprajz szakos egyetemi végzettsége, mivel
egyéb területeken szereztek felsőfokú képzettséget (pl. földrajz, zene, jog, műszaki tudomány,
nyelvészet, történelem, teológia). Ennek elsődleges oka az, hogy az első néprajzi tanszék ha-
zánkban csak 1929-ben alakult meg, azelőtt az egyetemeken csupán néprajzi tárgyú stúdiu-
mok felvételére volt lehetőség.57 Az önálló és elkülönült tanszéki néprajzoktatást megelőzően
a népi kultúra megismertetését, a néprajzi kutatás és gyűjtés iránt elhivatott kutatók végezték
különféle kurzusok keretében (pl. sárospataki református kollégium /1860-as évektől/, kolozs-
vári egyetem /1898-tól/). Más bölcsész képzettségű tudósokkal összehasonlítva kifejezetten

57 A kolozsvári egyetemen Herrmann Antal oktatott 1898-tól néprajzot. Az ELTE-n 1934-ben, a debreceni
Kossuth Lajos Tudományegyetemen pedig 1949-ben alapították meg a néprajzi tanszéket (Virágné J. Ny.
K. 2012).
474
magasnak tekinthető a több felsőoktatási intézményben tanult hallgatók aránya (37,7%).

Ugyancsak magas a megszerzett diplomák száma is, amely minden bizonnyal azzal is ma-
gyarázható, hogy az elemzett személyek a néprajz iránt érdeklődtek, azonban sokáig nem
volt lehetőségük néprajz szakos diplomát szerezni, ezért a kielégítetlen tudásvágy más és más
területekre sodorta őket. A születési helyeknek és a középiskolák településeinek ismeretében
semmiképp sem meglepő a kiugró külhoni települések aránya. A felsőoktatási intézmények
húsz kárpát-medencei településen találhatók, amiből kilenc a határon túli területeken találha-
tó. Ezekben az intézményekben a néprajztudósok 31,9%-a végezte felsőfokú tanulmányait. A
legtöbben Budapesten (52,2%), Kolozsvárott (17,4%) és Debrecenben (10,1%) tanultak. Ma-
gyarország mellett nyolc külföldi ország lett még regisztrálva, a legtöbben Németországban
(10,1%) és Ausztriában (2,9%) tanultak.
A néprajzkutatók 82,6%-a hunyt el. A Kárpát-medence országain kívül hat egyéb ország
szolgál végső nyughelyül a fejezetben szereplők számára (12,3%-uk külföldön hunyt el). A
legtöbben a fővárosban (42,1%), Debrecenben (8,8%), Kolozsvárott (7%), Nagyváradon és
Szegeden hunytak el (3,5%). A határon túli területek a halálozási helyek esetében is kima-
gasló részesedést értek el. Kilenc külhoni településen az elhunytak 22,8%-a nyugszik (Erdély:
12,3%, Felvidék: 3,5%).
A végzés utáni életutat vizsgálva megállapítható, hogy az etnográfusok 29%-a döntően egy
településhez kötődik (főként Budapesthez, Debrecenhez vagy Kolozsvárhoz). Huzamosabb
időt külföldön csak 27,5%-uk töltött, ami mutatja, hogy a gyűjtő- és a tanulmányutak főként
a Kárpát-medencéhez kötődtek. Kizárólag külföldi helyszín senkinél sem szerepel, ami uni-
kálisnak tekinthető. A külföldi helyszínek viszont sok kutatónál rendkívül egzotikus helyeket
eredményeztek (pl. Angola, Brazília, Kuba, Új-Guinea, Vietnám). A néprajztudósok tizenki-
lenc országban fordultak meg, a legtöbben Oroszországban (8,7%), Ausztriában és az USA-
ban (5,8%). A hazai életút fontosabb helyszínei kapcsán megemlítendő, hogy a határon túli
kutatók többsége a magyarországi egyetemeken is oktat, ami a tudásáramlás szempontjából
rendkívül pozitív tényként értékelhető. Ugyancsak örömmel konstatálhatjuk, hogy Kolozsvár
nemcsak a múlt nagy tudósainak köszönhetően ért el átlagon felüli részesedést, hanem a jelen
kutatóinak köszönhetően is. Azoknál a kutatóknál, akik nem egy városhoz kötődtek, átlagon
felüli mobilitási hajlandóság figyelhető meg, hiszen hatvanhét kárpát-medencei településen
jártak. A legtöbben a fővároshoz (60,1%), Kolozsvárhoz (20%), Debrecenhez (14,5%), Sze-
gedhez (7,2%), Kézdivásárhelyhez, Pécshez és Pozsonyhoz (5,8%) kötődtek. A néprajztudósok
életútja során „keresztezett” települések közel fele az elcsatolt területeken található.
Pozitív tényként értékelhető, hogy az elemzett személyek egyike sem követett el öngyil-
kosságot, és a válások száma is minimális.
Az átlagos élettartam alacsony, mindössze 68,55 év. 11,9%-uk még az 50 évet sem élte
meg (Jankó János /34/ és Reguly Antal /39/ hunytak el a legfiatalabban), 23,7%-uk pedig a
60. életévét sem töltötte be. A fiatalon elhunytak magas arányának okára nem volt fellehető
adekvát szakirodalmi magyarázat. Az 50 év alattiak esetében mindössze egy fő volt világjáró
néprajzkutató (Magyar László), akinél a korai halálban közrejátszott a környezet (feltehetőleg
475
maláriában hunyt el). A többi tudós esetében viszont ilyen tényezőt nem lehetett megállapíta-
ni, mindannyian az egykori Magyarországon hunytak el. A néprajztudósok 23,7%-a élte meg
a legalább 80. életévét, legtovább Vargyas Lajos élt, aki 93 évesen hunyt el.
Az egy főre eső gyermekszám alacsony (1,32), amely a magas gyermeket nem vállalók szá-
mával hozható összefüggésbe. E fejezetben is a legmagasabb gyermekszámmal Tessedik Sámuel
rendelkezik (18 gyermek), azonban ez a kis elemszámú minta miatt nem lett figyelembe véve.58
58 Tessedik Sámuel 18 gyermekét figyelembe véve 1,8 lenne az átlagos gyermekszám.
476
18. Nobel-díjasok
A Nobel-díjasokat a többi vizsgált területtől kissé eltérően elemeztem. Részben azért, mi-
vel eltérő tudományágak képviselői szerepelnek a fejezetben, másrészt pedig a többi területhez
képest rendkívül kevés személy sorolható ide.
A magyar Nobel-díjasok közül nyolcan születtek Budapesten. Amennyiben a születési
helyeket térképen ábrázoljuk, akkor szembetűnő, hogy csak néhány kilométer sugarú kör az,
ahol a magyar talentumok többsége napvilágot látott. Ezek alapján, ha a tehetségsűrűséget
vizsgáljuk, akkor kijelenthetjük, hogy világviszonylatban is kimagasló a magyar főváros. A
tudósok születési ideje 1885 és 1929 közé esik, vagyis alig több mint negyven év alatt adott a
város nyolc Nobel-díjast a világnak. S ne feledjük, hogy nemcsak Nobel-díjas tudósokat adott
ez a néhány évtized, hanem több száz olyan tudóst, művészt, sportolót és egyéb tehetséget is,
akik nagyban hozzájárultak nemzetünk jó hírének öregbítéséhez és a világ jobbá tételéhez.
Ennek okairól Marx György (1927-2002) fizikus professzor a következőket mondotta: „Törté-
nelmi tény, hogy az emberi kultúra kimagasló személyiségei egyenlőtlenül oszlanak el a téridőben.
Sűrűsödtek például a demokratikus Athénben (Szophoklész és Szókratész), pedig az élethalálharcot
vívott a Perzsa Birodalommal. Sűrűsödtek a reneszánsz Firenzében (Michelangelo és Galilei), pe-
dig az szemben állt a Pápai Állammal. Sűrűsödtek az angol ipari forradalom idején (Shakespeare
és Newton), miközben a Spanyol Armadával folyt a harc a tengerekért. Nyugodt korokban csak
társadalmi beilleszkedésre (bevált minták utánzására) van szükség. Változó égbolt alatt azonban
nem működnek a régi sablonok, ilyen időjárás kreatív egyéneknek kedvez. Ha minden hónapban
más a végső igazság, ez a fiatalokat kritikus gondolkodásra neveli, csalhatatlan axiómáknál és
dogmáknál jobban érdeklik őket a tények.” (Marx Gy. 1998)
A fővároson kívül a Kárpát-medencében Pozsony, Máramarossziget és Karcag adott még
Nobel-díjast, vagyis a történelmi Magyarország négy városából származnak kitüntetettjeink.
A 19. század második felének elején, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia megalakulásának
kezdetén Bécs még egyértelműen jelentősebb kulturális központnak számított a magyar fővá-
rosnál, ezért nem meglepő, hogy a tehetős Zsigmondy-család a császárvárosban telepedett le,
illetve Bárány Ignác is ott próbált szerencsét. Zsigmondy Richard Adolf és Bárány Róbert így
az ország határain kívül látta meg a napvilágot. A Polányi János születési helyeként szereplő
Berlin a kor tudományos fellegvára volt, amivel sem Bécs, sem a magyar főváros nem tudott
versenyezni. Polányi szülei mindketten tudósemberek voltak, akik a Tanácsköztársaság buká-
sát követően hagyták el az országot, részben a jobb kutatási feltételek, részben pedig politikai
okok miatt (1. ábra).
477
!5
A BUDAPESTEN SZÜLETETT NOBEL-DÍJASOK
SZÜLETÉSI HELYEI ÉS FŐVÁROSI GYERMEK- 3
KORI LAKÓHELYEIK 2
#
"
3
"
8
6 "
4 #
"
1
"
1 Békésy György
2 Gábor Dénes 7 7 5
3 Harsányi János # " #
4 Hevesy György
5 Kertész Imre 5
6
7
Oláh György
Szent-Györgyi Albert
#
8 Wigner Jenő
Jelmagyarázat
# gyermekkori lakóhely
0 0,75 1,5 3 Kilométer
Szerző: Dr. Mátyás Szabolcs ! születési hely
Szerkesztette: Dr. Pődör Andrea " születési hely és gyermekkori lakóhely
© OpenStreetMap (and)
1. ábra: A Budapesten született Nobel-díjasok születési helyei

és fővárosi gyermekkori lakóhelyeik59
A fővárosban született Nobel-díjasok közül mindannyian hazánkban kezdték meg közép-

fokú tanulmányaikat, bár Békésy György a középiskola egy részét már Zürichben végezte.
Díjazottaink a Lónyai utcai Református Gimnázium és Kollégiumba (Szent-Györgyi Albert),
a Piarista Gimnáziumba (Hevesy György, Oláh György), a Fasori Evangélikus Gimnáziumba
(Wigner Jenő, Harsányi János), a Markó utcai Magyar Királyi Állami Főreáliskolába60 (Gábor
Dénes), a Madách Imre Gimnáziumba (Kertész Imre) és a Werbőczy István Gimnáziumba
59 Hevesy György: Akadémia u. 3. szám (születési hely és gyermekkori lakóhely)

Békésy György: Pauler u. 1. szám (születési hely és gyermekkori lakóhely)
Wigner Jenő: Király u. 76. szám (születési hely és gyermekkori lakóhely)
Gábor Dénes: Rippl-Rónai u. 25. szám (születési hely és gyermekkori lakóhely)
Oláh György: Hajós u. 13-15. szám (feltételezhető születési hely és gyermekkori lakóhely)
Kertész Imre: Szabolcs u. 33-35. szám (Pesti Izraelita Hitközösség Szabolcs Utcai Kórháza) (születési
hely), Tömő utca 56. szám és Baross utca 77. szám (gyermekkori lakóhely)
Harsányi János: Szugló utca 68. szám (születési hely és gyermekkori lakóhely), Gyarmat utca 30. szám
(gyermekkori lakóhely)
Szent-Györgyi Albert: Stáció utca 10. szám /a későbbi Baross utca 10. szám/ (születési hely és gyermek-
kori lakóhely), Kálvin tér 2. szám (gyermekkori lakóhely)
60 Közkeletű elnevezése: Markó utcai Főreál. Az iskola elnevezése 1941-től: Berzsenyi Dániel Gimnázium.
478
(ma: Petőfi Sándor Gimnázium) (Békésy György) jártak. Lénárd Fülöp a helyi pozsonyi, Wiesel
Eliézer pedig máramarosszigeti, nagyváradi és debreceni középiskolákba járt.
A Kárpát-medencében születettek két fővárosi felsőoktatási intézményt részesítettek előny-
ben. Az egyik a jelenlegi ELTE (Lénárd Fülöp, Szent-Györgyi Albert, Hevesy György, Békésy
György, Harsányi János), a másik pedig a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
volt (Gábor Dénes, Wigner Jenő, Oláh György). Más hazai felsőoktatási intézménybe nem járt
Nobel-díjas tudós. Herskó Ferenc Izraelben járt egyetemre, Wiesel Eliézer Franciaországban és
az USA-ban végezte felsőfokú tanulmányait, Kertész Imre pedig nem végzett egyetemet. Ha a
magyar főváros tehetségháztartását a Nobel-díjasok szemszögéből nézzük, akkor az sajnos nega-
tív. Budapest e tekintetben a világ egyik legjelentősebb tehetség-kibocsátó helye.
Az elhunyt tizennégy Nobel-díjasunk átlagos élettartama 81,71 év (George Stigler nem sze-
repel az elemzettek között), amely mindenképp kimagasló értéknek tekinthető (Bárány Róbert
/59/ és Zsigmondy Richard Adolf /64/ relatíve alacsony megélt életéveinek ellenére). A díjazot-
tak átlag feletti életkora részben annak köszönhető, hogy Nobel-díjasaink kerülték az önpusztító
életmódot, egyedül Gábor Dénes számított erős dohányosnak (Czeizel E. 2003).
A reprodukciós képesség a Nobel-díjas tudósok esetében is átlag alatti volt, amely nyilván-
valóan azzal magyarázható, hogy többségük ideje nagy részét a munkájának szentelte, a család-
dal kevesebb időt tudott csak tölteni. Tudósaink esetében gyakoriak voltak a költözések (sok
esetben más országba is), amely ugyancsak nem kedvezett a harmonikus, több gyermekes család
alapításához. A Nobel-díjasok közül Gábor Dénesnek, Kertész Imrének, Daniel Gajduseknek és
Békésy Györgynek nem született gyermeke.61 A tizenhat tudós esetében számított átlagos gyer-
mekszám mindössze 1,5 fő. Gyermekszám tekintetében Hevesy György emelkedik ki, akinek
négy gyermeke született dán származású feleségétől (Bakos K. 1997).
Az életutakból világosan kitűnik, hogy hazai tudományos siker csak Szent-Györgyi Albert
és Békésy György nevéhez köthető. Szent-Györgyi számos külföldi tanulmányút után Szegeden
kutatott, amikor megítélték neki a Nobel-díjat. Békésy már az Egyesült Államokban tartózko-
dott a díj odaítélésekor, azonban a kutatási eredményeinek jelentős része még itthon született.
Három olyan Nobel-díjasunk van, akik magyar állampolgárként vehették át az „arany érmecs-
két”: Szent-Györgyi Albert, Hevesy György /svéd-magyar kettősállampolgárként/ és Kertész
Imre. Kutatóink az 1930-as évekig elsősorban Németországba vándoroltak. Ennek oka főként a
jobb kutatási feltételekben és a jobb anyai megbecsültségben keresendő. Hitler hatalomra jutását
követően, majd a nácizmus erősödésének következtében jelentős tudásáramlás indult meg Né-
metországból is, s nemcsak az ott tartózkodó külföldi, hanem számos német kutató is elhagyta
az országot. Ennek következtében számos ország tehetségvonzó képessége megnövekedett, így
rengeteg tudós az Egyesült Királyságban, illetve az Egyesült Államokban talált új otthonra.
Ha szóba kerülnek Nobel-díjasaink, akkor a legtöbb forrás megemlíti a vallást. A tizennyolc
személy közül hat nem tekinthető zsidó származásúnak, felekezeti zsidó középiskolába a Ma-
gyarországon születettek közül egyikőjük sem járt (csak Wiesel Eliézer, azonban születésekor
61 George Stigler nem került az elemzett személyek körébe, továbbá Louise Glück (1943) sem, akinek apai
nagyszülei magyarok voltak.
479
Máramarossziget nem tartozott hazánkhoz). Nobel-díjas tudósaink többsége kikeresztelkedett,

a zsidó hagyományokhoz legtöbbjük csak nagyon vékony szállal kötődött. Nyilvánvaló azonban
az, amit számos forrás megemlít, hogy a tanulás szerepe a zsidó családoknál központi helyet
foglal el, és a szülők sokszor az anyagi lehetőségeiket is meghaladó módon fektetnek gyermekeik
taníttatásába. Ez természetesen megmutatkozik a zsidó származású Nobel-díjasaink esetében
is, hisz mindegyikőjük − különösen a fővárosban születettek − a legszínvonalasabb középis-
kolákba járt. Palló Gábor (2003) álláspontja szerint azonban a magyar jelenség „nem csupán
a zsidóság, hanem a magyarországi polgári középosztály (beleértve a felsőközéposztályt) történeté-
vel hozható összefüggésbe. Erre az osztályra hárult a 19. században szükségessé váló modernizáció
számtalan gazdasági és jogi feladata. Ám ez az osztály nem a hagyományos magyar (nemesi vagy
paraszti) osztályokból verbuválódott. A fokozatosan liberalizálódó gazdasági és jogi lehetőségeket
megragadták a nem hagyományos magyar osztályokhoz tartozók: zsidók, németek, szerbek, horvátok
stb. Ők váltak néhány évtized alatt a társadalmi élet legdinamikusabb szereplőivé. Tehát nem a zsidó
vallási hagyomány vagy az ennek tulajdonított speciális gondolkodásmód rejlik a jelenség mögött,
hanem a társadalmi hierarchián nagy energiával fölfelé mozgó, szekularizált vagy szekularizálódó,
a magyarsághoz asszimilált vagy asszimilálódó középosztály mentalitása. Ehhez járult az ösztönző
multikulturalitás, a társadalmi, gazdasági fellendülés, az élénk kulturális háttér és a családi, iskolai
és iskolán kívüli neveltetés.”
Rendkívül nehéz nemzetközi összehasonlításban megállapítani azt, hogy egymillió főre
vetítve hány Nobel-díjassal is büszkélkedhet egy ország. Hazánk esetében is számolhatjuk e
gyakorisági mutatót kilenc, de akár tizenhat személlyel is (Stiglert és Glücköt nem számolva).
Ennek következtében igen nagy eltérések lehetnek az egyes számítások között. Természetesen
más országok esetében is vannak olyan tudósok, akik például nem az anyaországban születtek,
ennek ellenére az anyaország is magáénak érez valami ok folytán egy-egy tudóst. Nyilvánvaló,
hogy ezeket a Föld összes országa esetében számon tartani, és ezek alapján számításokat végezni
meglehetősen nehéz, és valljuk be őszintén, nem is lenne túl sok értelme. Az viszont biztos, hogy
a gyakoriságot tekintve az élmezőnyhöz tartozunk. Ez a mutató néhány esetben azonban megté-
vesztő is lehet, hisz csekély lakosságszám esetében egy-két Nobel-díj is a képzeletbeli dobogóra/
dobogó közelébe röpít egy-egy nemzetet.62 „Az egy főre eső Nobel-díjasok számának megállapí-
tását szinte reménytelenné teszik az országhatárok, méretek és népességi mutatók változásai. Való-
színűnek látszik azonban, hogy olyan országok, mint például Hollandia, Svédország, Ausztria vagy
Svájc Magyarország előtt állnak ebben a sorrendben.” (Palló G. 2001) Az viszont kétségtelen tény,
hogy jelentős „Nobel-exportőr” ország vagyunk, s Németország, Ausztria és Kanada után mi
„exportáltuk” a világnak a legtöbb Nobel-díjast abszolút értelemben is (ua.). Ha pedig a magyar
fővárost nézzük, akkor ugyancsak kimagasló értékekkel találkozhatunk (II. táblázat).
62 A BBC News összesítése alapján Saint Lucia két Nobel-díjjal (irodalmi /1992/ és közgazdasági /1979/)
egy millióra főre vetítve a legmagasabb értéket mutatta (lakosság: 178 844 fő /2017/). Izland ugyanezen
összesítés alapján a harmadik volt egy Nobel-díjjal (lakosság: 357 050 fő /2018/) (Stöckert G. 2010).
480
II. táblázat: A Nobel-díjasok 100 000 főre vetített gyakorisága (születési hely szerint)
lakosság száma (millió fő)

sorrend város Nobel-díjak száma
(2016-2019 közötti értékek)
1. Bécs 1,84 11
2. Hága 0,53 3
3. München 1,46 7
4. Wroclaw 0,63 3
5. Budapest 1,75 8
6. Frankfurt 0,74 3
(Czeizel E.)
A Nobel-díjak fajtáinak vizsgálata során szembetűnő, hogy tudósaink közül legtöbben

(számszerűleg öten) a kémiai Nobel-díjat kapták meg. Első látásra ez sokaknak nem tűnik
jelentős értéknek, azonban, ha tudjuk azt, hogy ezzel az öt aranyéremmel olyan nemzeteket
előzünk meg, melyek úgy lélekszámban, mint gazdasági fejlettségben jóval előttük járnak, ak-
kor ez az öt érem igen nagy büszkeségre adhat okot, s jelzi azt, hogy a nemzet milyen szellemi
potenciállal rendelkezik. Az öt darab kémiai Nobel-díjjal sokáig megelőztük például a több
mint tízszeres lakossággal rendelkező Japánt is, amely ország 2002-ig csupán kilenc tudomá-
nyos Nobel-díjjal büszkélkedhetett.
Ha jeles tudósaink halálozási helyeit nézzük, az sajnos szomorúságra adhat okot, hisz
Magyarország területén mindössze egy Nobel-díjat nyert személy hunyt el, és három magyar
Nobel-díjas (Hevesy György, Kertész Imre és Oláh György) nyugszik magyar földben. A Kár-
pát-medencében született tudósok közül hatan az USA-ban, egy-egy tudós pedig az Egyesült
Királyságban illetve Németországban hunyt el.
Származásuk és politikai meggyőződésük miatt tudósainkat sem kerülték el a különféle
sérelmek. Sőt, legtöbbjük elszenvedett valamilyen sérelmet. Bárány Róbert, miután átvette a
Nobel-díját és hazatért Bécsbe, tudóstársai nem fogadták be, egyetemi katedrát nem kapott,
ezért Svédországba ment, ahol élete végéig élt. Szent-Györgyi Albert a II. világháborúban
nemzetközi tekintélyét is latba vetve igen jelentős szerepet játszott. Az isztambuli titkos tár-
gyalások vezetésével bízták meg, amiről a németek tudomást szereztek, így a háború végéig
bujkálnia kellett. Hevesy Györgyöt 1918-ban a Budapesti Tudományegyetemen rendkívü-
li, majd 1919-től rendes tanárnak nevezték ki. Kármán Tódor kérésének eleget téve pedig
1919-től a II. számú Fizikai Intézet vezetését is elvállalta, ezért a tanácskormány bukása után
megvonták tőle az előadói jogot, s Dániába költözött. Ezután Németországba tette át szék-
helyét, ahonnan a nácizmus előretörése miatt ismét Dániába, majd Svédországba költözött.
Wiesel Eliézer, Kertész Imre és Herskó Ferenc személyesen is átélték a náci koncentrációs
táborok borzalmait. Harsányi Jánost ugyancsak zsidó származása miatt érte sérelem. A II.
világháború idején megpróbáltatások sora várt rá. Munkaszolgálatra hívták be, azonban az
481
egyik alkalommal sikerült megmenekülnie a biztos halált jelentő vonatról, így a háború végéig
bujkálnia kellett. A második világháború végén Harsányi is, mint sok más tudóstársa, értetle-
nül szemlélte a kor Magyarországán zajló folyamatokat, és felemelte szavát az igazságtalansá-
gok ellen, amiért egyetemi katedrájával fizetett. A második világháború idején Oláh György
ugyancsak bujkálni kényszerült, őt Sztehlo Gábor evangélikus lelkész bujtatta.
482
A fejezetben 83 személyről teszek említést, akiknek 4,8%-a hölgy. A születési helyek vi-
szonylag egyenletesen oszlanak meg a Kárpát-medence egyes térszínei között, összesen ötven-
négy településen születtek irodalmáraink és nyelvészeink (mindössze 2,4%-uk született kül-
földön). Más tudományágakhoz képest Budapest aránya átlagon alulinak tekinthető (28,9%).
A többi városunkat is meglehetősen visszafogott értékek jellemzik (Békés, Pécs és Pozsony:
2,4%), számos nagyvárosunk pedig egyáltalán nem szolgált születési helyként irodalmára-
inknak és nyelvészeinknek (pl. Debrecen, Kassa, Temesvár). Kiemelkedően magas viszont a
határon túli helyszínek száma (26) (különösen az erdélyi települések száma), a kárpát-meden-
cei települések közel fele pedig a határon túl található. A születések száma alapján a külhoni
területeknek az alábbi részesedése regisztrálható: Erdély: 20,5%, Felvidék: 9,6%, Kárpátalja
és Délvidék: 1,2%.
A születési időpontok alapján a vizsgált személyek 6%-a született a 19. század előtt,
48,5%-uk a 19. században, míg 45,5%-uk a 20. században (a 20. század második felében
mindössze két fő). A leginkább felülreprezentált időszak az 1890 és 1929 közé eső időinterval-
lum, amikor a bölcsésztudósok 43,4%-a látott napvilágot.
A középiskolai helyszínek harminchét kárpát-medencei településen találhatók. A tele-
pülések eloszlása egyenletes, amit mutat, hogy mindössze három olyan település van, ahol
három vagy több személy végzett (Budapest: 34,9%, Kolozsvár, Sopron: 3,6%). A határon
túli területeken az elemzett személyek 22,9%-a,63 míg külföldön 3,6%-a járt középiskolába.
A nyelvészek és irodalmárok mindössze 1,2%-a nem rendelkezik felsőfokú végzettséggel.
Kizárólag hazai egyetemeken tanult 74,4%-uk, míg külföldön csak 6,1%-uk. Az elemzett
csoport mobilitási hajlandóságát mutatja, hogy 30,5%-uk legalább két helyen járt egyetemre.
Magasan kiemelkedik a főváros (75,6%), illetve jóval szerényebb mértékben ugyan, de em-
lítésre méltó részesedést ért el Kolozsvár (7,3%) Debrecen (4,9%) és Győr (3,7%). A főváros
esetében az ELTE bölcsészszakjai egyeduralkodók, elvétve lehet csak más helyen kiállított
diplomával találkozni. Az egykori hallgatók az angol nyelvterületű országokat nem részesítet-
ték előnyben (egyedül Országh László volt az, aki az USA-ban tanult). A fejezetben szerep-
lők nyolc országban végezték részben vagy egészben a felsőfokú tanulmányaikat, a legtöbben
Németországban (9,8%), Ausztriában, Lengyelországban és Olaszországban (3,7%), illetve
Franciaországban tanultak (2,4%).
483
A nyelvészek és irodalmárok 91,6%%-a hunyt el, egy fő esetében nem tudjuk a pontos
halálozási helyet (Sylvester János). A főváros részesedése a halálozási helyekből rendkívül ma-
gas (69,7%). Debrecen és Kolozsvár (5,3%) részesedése szerényebb, ennek ellenére kimagasló
a többi hazai település közül. Hasonló helyzet figyelhető meg, mint például a történészek
esetében, ahol számos neves kutató vidéki egyetemeken tanított, azonban az állandó lakhelye
a fővárosban volt, így a halálozási hely is a fővárosi értékeket gyarapította. Az elemzett szemé-
lyek hat országban hunytak el, a külföldön elhunytak aránya 11,8% (a legtöbben az USA-ban
hunytak el).
A végzés utáni helyszíneket vizsgálva megállapítható, hogy a kutatók mindössze 16,9%-
a tartózkodott egy településen, ők többségében a fővárosban éltek. Az életpályák elemzése
során a Kárpát-medence harmincöt települését lehetett regisztrálni. A főváros jelentős állo-
másként jelentkezett az elemzett személyek több, mint ¾-nél. Még a nagy vidéki központok
sem léteznek önmagukban, s a legtöbben rövidebb-hosszabb időt, de eltöltöttek Budapesten.
A főváros mellett három város értékei emelkednek ki: Debrecen és Szeged (14,5%), illetve
Kolozsvár (12%). A végzés után kizárólag külföldi helyszín az elemzett személyek 6%-ánál
volt megfigyelhető. A külföldi helyszínek száma rendkívüli mobilitási hajlandóságról tesz ta-
núbizonyságot, ugyanis huszonkilenc ország volt regisztrálható. Számos egzotikus országban
is jártak tudósaink, Ugandától Mongóliáig, hasonlóan gazdag tárháza a felkeresett országok-
nak szinte csak a geográfusoknál figyelhető meg. Ennek legfőbb oka, hogy a nyelvészek nagy
számban töltöttek huzamosabb időt anyanyelvi környezetben, továbbá az, hogy számos olyan
hittérítő is szerepel a fejezetben, akik a távoli Afrika vagy Ázsia eldugott helyein a hittérítés
mellett igen komoly nyelvészeti munkát is végeztek, s a helyi nyelvek első leírói és feldolgozói
voltak. A külföldi országok közül a legtöbben Németországban (19,3%), Franciaországban
(15,7%), USA-ban (12%), Ausztriában (10,8%), az Egyesült Királyságban, Olaszországban
és Törökországban (9,6%), illetve Oroszországban (8,4%) fordultak meg. Jelentős továbbá a
finnugor nyelvek tanulmányozása miatt a Balti országokban és a Finnországban megfordult
kutatók száma is.
A literátorok 14,5%-át érte élete során valamilyen jellegű sérelem, aminek hatására az
országot 7,2%-uk hagyta el. Származása miatt az elemzett személyek 8,4%-át érte sérelem,
3,6%-ukat pedig börtönbüntetésre ítélték. Egy fő vesztette életét, Szerb Antal, akit Balfon a
munkatáborban puskatussal verték agyon. A kommunista diktatúra kapcsán érdemes meg-
említeni, hogy Püski Sándort még 1962-ben is börtönbüntetésre ítélték.
Az irodalmárok és nyelvészek átlagos élettartama átlag felettinek tekinthető (73,74). Ke-
vés ember esetében merült fel, hogy a káros szenvedélyek vagy az életmódja jelentősen megrö-
vidítette volna az életét.64 Az elhunytak 6,6%-a nem élte meg az 50. életévét (Ábel Jenő /31/,
64 Ligeti Lajos elmondása szerint Pröhle Vilmos pénzügyi nehézségeihez hozzájárult – azon túl, hogy hét
gyermekét egyedült nevelte – az alkoholizmusa is (Ormos I. 2012). Kisfaludy Károly szerette a mulatást,
akinek korai halálában oki szerepe volt a vénuszi betegségnek is (Szállási Á. 2014).
484
Reguly Antal /39/, Kisfaludy Károly /42/, Szerb Antal /43/, Czímmerman István /45/). A
legtovább Püski Sándor élt, aki 98 évesen hunyt el. A fejezetben szereplők közül egy fő, Osvát
Ernő követett el öngyilkosságot.
Az irodalmárok és nyelvészek átlagos gyermekszáma a többi tudományág képviselőinek
eredményeivel összevetve, kis mértékben ugyan, de átlag felettinek tekinthető (1,83). A leg-
több gyermeket Kazinczy Ferenc és Pröhle Vilmos nevelte, mindkettőjüknek hét gyermeke
született.
485
20. Orvostudomány
Az orvosokat bemutató fejezetben 180 fő szerepel. Az elemzett személyeknek mindössze

2,8%-a nő. A rendkívül alacsony értékkel kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy az orvosi hi-
vatás is – sok egyéb tudományághoz hasonlóan – hosszú ideig a férfias tudományok közé volt
sorolva, így orvosként a nők sokáig nem dolgozhattak. Ha egy nő a 19. században az orvosi
hivatást kívánta választani, akkor Angliában, Svájcban vagy az Egyesült Államokban kellett
tanulnia. A svájci (Zürich) képzés volt a leginkább nyitott Európában, ahol már az 1869/70-es
tanévben tizenkét női hallgató volt (Bruckner É. 2019). A budapesti egyetemen azonban még
a századforduló környékén is csak három-hét nő iratkozott be az orvosi karra, a számuk csak
1903-ban emelkedett negyven fölé. Összehasonlításképpen érdemes megemlíteni, hogy míg a
bölcsészkaron 14-24% volt már az 1910-es években is a női hallgatók aránya, addig az orvosi
fakultáson ez mindössze 5-6% (Szögi 1986 után Bruckner É. 2019). Az első magyar orvosnő
Hugonnai Vilma volt, aki bár Svájcban 1879-ben orvosi diplomát szerzett, Magyarországon a
törvény csak 1897-ben tette lehetővé, hogy elfogadtathassa a diplomáját.65
A Kárpát-medence térszíneit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy egyenletes a születési he-
lyek eloszlása, jeles orvosaink összesen nyolcvanhét kárpát-medencei településen láttak nap-
világot. A fővárosban született több mint ¼-ük, Kolozsvárott 2,8%-uk, Pécsett 2,2%-uk,
míg Baján, Debrecenben, Szegeden, Kiskunfélegyházán és Nagyváradon 1,7%-uk. A fenti
települések esetében Baja és Kiskunfélegyháza részesedése mindenképp kiemelendő, hiszen
lélekszámuk alapján nem lenne „indokolt” az, hogy ilyen nagy számban adjanak kiemelkedő
tudósokat. Határon túli településen született a fejezetben szereplők 24,3%-a.66 Alacsonynak
tekinthető a külföldön született személyek aránya (2,8%).
Az elemzett személyek születési időpontjai jól mutatják, hogy a hazai orvostudomány
nagy múlttal rendelkezik (a 17. és 18. században született az orvosok 4,4%-a), hiszen már a
17. századból is őrződött meg olyan orvos neve, aki korában nagy elismertségnek örvendett
(Rayger Károlyt I. Lipót császár udvari orvossá és országos főorvossá nevezte ki). A legtöbben
a 19. (55%) és a 20. században (40,6%) születtek.
A középiskolák területi elhelyezkedése a születési helyekhez hasonlóan ugyancsak egyen-
letes eloszlást mutat. A Kárpát-medence ötvenkét településén végezte középiskolai tanul-
mányait a vizsgált személyek döntő többsége. Az orvosok 1,1%-a járt csak külföldön közép-
iskolába (Bárány Róbert /Bécs/, Herskó Ferenc /Izrael/), 1,1%-uk pedig hazai és külföldi
középiskolába egyaránt. A főváros középiskoláiba járt az orvosok 31%-a, vidéki városaink
közül pedig Kolozsvár és Pécs (3,3%), Debrecen és Pozsony (2,2%), illetve Marosvásárhely,
65 Steinberger Sarolta (1875-1966) volt az első magyar egyetemen végzett orvosnő.

486
Nagyvárad és Szeged (1,7%) értékei emelkednek ki. Külhoni középiskolába járt az orvosok
21%-a. A középiskolákkal kapcsolatban megállapítható, hogy a többség jónevű iskolákban
tanult, úgy a fővárosban, mint a vidéki településeken, azonban jóval szélesebb a középiskolák
köre, mint például az a matematikusoknál vagy a fizikusoknál volt megfigyelhető, illetve
kevesebb esetben találkozhatunk kiugró középiskolai eredményekkel, mint a fent említett
tudományágak képviselőinél.
Az egyetem nyilvánvalóan további területi koncentrációt eredményezett, s a korábbi ki-
sebb mértékű fővárosi koncentráció rendkívül domináns Budapest központúsággá vált. A fő-
városban végzett vagy tanult az orvosaink 59%-a, vidéki városaink közül Szeged (6,7%), Pécs
(6,1%), Kolozsvár (4,4%) és Debrecen (3,9%) értékei emelkednek ki. A fővárosban végzettek
döntő többsége orvosi diplomával rendelkezik, kisebb részük pedig az ELTE valamely termé-
szettudományi szakán szerzett diplomát. A medikus hallgatók közel egyötöde több egyetemen
is tanult (hazai és külföldi egyetem: 8,9%, több hazai egyetem: 8,3%). Amennyiben egyetem-
párokat kívánunk felfedezni az életrajzokban, úgy megállapítható, hogy a Budapest-Bécs és
a Budapest-vidéki egyetempárok (főként Szeged és Pécs) a leggyakoribbak. A Budapest-Bécs
egyetempár az 1945 előtti időszakban volt a legnépszerűbb, ezt követően a politikai változások
következtében ez gyakorlatilag teljesen visszaszorult. Medikusaink tizenegy országban fordul-
tak meg a tanulmányaik során. A külföldi egyetemek közül az ausztriai (szinte kizárólagosan
bécsi) orvosi egyetemek voltak a legnépszerűbbek, ahol a hallgatók 16,7% tanult. Ausztria
mellett Németországban és Svájcban (2,2%), illetve az Egyesült Államokban és Olaszország-
ban (1,7%) folytattak még nagyobb számban tanulmányokat az orvostanhallgatók.
Az elemzett orvosok 87,2%-a hunyt el. A fővárosközpontúság egyértelműen megmutatko-
zik a halálozási helyek esetében is (58%). Vidéki városaink tehetségvonzó- és megtartó ké-
pessége alacsonynak tekinthető, melyet egyértelműen mutatnak a halálozási adatok is (Deb-
recen: 3,2%; Pécs: 2,5%; Szeged: 1,9%). Nagyvárosaink mellett tizenhat kárpát-medencei
település szolgál végső nyughelyül a kiemelkedő életművű orvosok számára, melyből öt az
ország jelenlegi határain kívül található. Magas a külföldön elhunytak aránya (16,6%). Min-
denképp elgondolkoztató, hogy többen hunytak el az USA-ban, mint például Debrecenben
és Pécsett együttvéve. Összesen tizenegy országban hunytak el a vizsgált orvosok, a legtöbben
az Egyesült Államokban (7%), Ausztriában (3,8%) és Németországban (1,9%). A magyar
orvosok a világ legeldugottabb részeire is eljutottak, és számos egzotikus ország is halálozási
helyként jelenik meg náluk (pl. Kongói Demokratikus Köztársaság, Libéria, Tanzánia).
Az életút vizsgálata során szembetűnő, hogy az orvosok rendkívül mobilisak. Az egye-
temi diploma megszerzését követően harmincegy országban és negyvenhat kárpát-meden-
cei településen fordult meg a 180 tudós. A hazai települések közül a főváros még inkább
domináns, hiszen 72%-uk életpályája során kötődött Budapesthez. Nagyvárosaink esetében
Debrecen (12,2%), Szeged (9,4%), Pécs (8,9%), Kolozsvár (8,3), Pozsony (2,2%) és Maros-
vásárhely (2,2%) értékei emelkednek ki. Ha a fenti értékeket összevetjük a halálozási helyek
számított értékeivel, akkor egyértelműen látszik az, hogy vidéki városaink tehetségmegtartó
képessége gyenge, és a főváros elszívó ereje rendkívül erős. Még ha éveket, olykor évtizedeket
487
is töltött egy-egy tudós valamely vidéki városban, ennek ellenére is a sokan fogják a fővá-
rosban a nyugdíjas éveiket tölteni. Ugyancsak nagy hajlandóságot mutatnak az orvosok a
külföldi tanulmányutakra. A medikusok közül a legtöbben Ausztriában (17,2%), az USA-ban
(16,1%), Németországban (14,4%), az Egyesült Királyságban (7,8%), Franciaországban (5%)
és Svájcban (2,8%) fordultak meg. A fejezetben szereplő személyek több mint kétharmadánál
előfordult, hogy legalább félévet más városban vagy országban töltött tudományos céllal. Az
orvosok 10%-ánál csak külföldi helyszín, míg külföldi és magyar helyszín 48%-uknál volt
regisztrálható. A vidéki városok esetében (Szeged, Debrecen, Pécs) egyállomásos életút elvétve
fordult csak elő.
A megtorlások és sérelmek természetesen az orvosokat sem kerülték el, bár különleges
tudásuknak köszönhetően valamelyest privilegizált helyzetben voltak. Összességében 13%-uk
szenvedett valamilyen sérelmet. Zsidó származása miatt 10%-ukat érte atrocitás. Többük get-
tóba vagy koncentrációs táborba került, Károly Mór ott is hunyt el. A második világháborút
követő időszak borzalmait bemutató számos kiadvány „tankönyvi példaként”, a szellemi tőke
elherdálásának eklatáns példájaként hozza fel, hogy Johan Bélát kitelepítették Kistarcsára, sza-
badulása után pedig jó ideig órásmesterként dolgozott. A repülés élettannal foglalkozó belgyó-
gyász Merényi Gusztávot egy koncepciós perben elítélték, majd kivégezték, Sántha Kálmánt
pedig debreceni katedrájától megfosztották, majd Balassagyarmatra száműzték. Sajnos a sort
hosszasan lehetne folytatni.
Rendkívül figyelemreméltó az öngyilkos orvosok alacsony aránya (0,6%). Az elemzett sze-
mélyek közül mindössze egy fő, Krompecher Ödön vetett véget önkezével az életének (gyó-
gyíthatatlan betegségben szenvedett). A magyar orvosok alacsony öngyilkossági hajlandósága
különösen annak a ténynek az ismeretében örvendetes, hogy számos nemzetközi felmérés bi-
zonyította már, hogy az orvosok körében kétszer magasabb a befejezett öngyilkosság aránya a
lakosság egészéhez képest. A nemzetközi felmérés alapján leggyakrabban az altatóorvosok, a se-
bészek és a pszichiáterek követnek el öngyilkosságot. Ami pedig ugyancsak meglepő, hogy a női
orvosok gyakrabban vetnek véget életüknek, mint a férfi orvosok, holott a társadalom egészét
vizsgálva ennek épp az ellenkezője figyelhető meg. Hazai statisztikai adatok erre vonatkozólag
nincsenek, csupán a rendszerváltozás előtt készült ilyen felmérés, amikor is azt állapították meg,
hogy a negyven év feletti orvosok esetében már kiugró volt az öngyilkosok aránya (N. T. 2018).
Más területekkel összevetve magasnak tekinthető az átlagos élettartam. Ez semmiképp sem
meglepő, hiszen egy orvostól „elvárható”, hogy tudatosan vigyázzon az egészségére és idejében
felismerje az egészségét fenyegető betegségeket. Elvétve volt csak regisztrálható káros szenvedély
az orvosok között (pl. Blaskovics László erős dohányos volt). Az orvosok esetében az átlagos
élettartam 74,1 év. Ennek ellenére kifejezetten magas azon személyek aránya, akik még a 60.
életévüket sem élték meg (14,74%). Legrövidebb ideig Szentágothai János nagyapja, Antal Géza
élt, aki 43 éves korában hunyt el. Ugyancsak magas a legalább nyolcvan évet megélt személyek
aránya (37,82%), amely a tudományágak között átlag feletti életkort eredményez (az elhunytak
7%-a pedig a 90. életévét is megélte). Legtovább Kresz Géza élt, aki 96 éves korában hunyt el.
488
Átlag feletti gyermekszám jellemzi az orvosokat, amely az egyik legmagasabb a vizs-

gált területek között (2,68). Ezt a valóban magas termékenységi mutatót jelentősen emeli
Batthyány-Strattmann László, akinek tizenhárom gyermeke volt. Azonban még nélküle is
2,45 lenne az egy orvosra jutó átlagos gyermekszám, amely ebben az esetben is átlag feletti
értéknek számítana. Öt gyermeke volt Kaposi Mórnak, Semmelweis Ignácnak és Krompecher
Istvánnak, hat gyermekkel áldotta meg az Isten Korányi Frigyest és Kresz Gézát.
489
21. Politikusok, k atonák és államférfiak
A politikusokat, katonákat és államférfiakat bemutató fejezetben 27 fő szerepel, akik kö-

zött nem található nő. A hölgyek hiányának különösebb okát nem kell keresni, hiszen a csa-
tatér mindig is a férfiak „területe” volt, és a politikusi pályán is többnyire férfiakat találunk,
különösen a múltban.
A fejezetben szereplők húsz településen születtek, két fő esetében pedig nem lehetett egy-
értelműen meghatározni a születési helyet. Egyenletes a születési helyek eloszlása, egyedül a
főváros az, ahol többen is születtek (22%). Külföldön született a fejezetben szereplők 11%-a
(Németország, Franciaország, USA), külhoni területeken pedig 29,7%-uk.67
A születési időpontok alapján más elemzett területekhez viszonyítva kifejezetten magas a
18. században vagy előtte (30%) és a 19. században (26%) születettek aránya. Ennek a magya-
rázata részben az, hogy az e fejezetben szereplők nagyobb része katona, akik hadi sikereiket
évszázadokkal ezelőtt érték el, a 20. században így „csak” 44%-uk született. A 20. század
szülötteinek többsége Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban és Ausztráliában főként a
politika területén ért el sikereket.
Az adatok tekintetében jelen fejezet az egyik leghiányosabb, az itt szereplők kalandos élete
ugyanis sajnos számos fehér foltot eredményezett a fellelhető életrajzokban, így a középiskola
helyeinek esetében is. Azok, akik a középiskolát külföldön végezték (11%), mindannyian gyer-
mekkorukban hagyták el Magyarországot, s telepedtek le külföldön. A hazai értékek közül a
főváros 11%-os részesedése érdemel csak említést.
Ugyancsak magas a külföldön felsőfokú tanulmányokat folytatók aránya (37%). Egy
részük még a 20. században, gyermekkorában hagyta el Magyarországot, illetve többen fiatal
felnőttként döntöttek az emigráció mellett, s az új hazában végezték az egyetemet. A legtöb-
ben Ausztriában (11%), az USA-ban és Ausztráliában (7,4%) tanultak. A hazai települések
közül egyedül a főváros jelentkezik magasabb részesedéssel (11%), a többi kárpát-medencei
településen mindössze egy-egy fő végzett felsőoktatási intézményben (Nagyszombat, Selmec-
bánya). A fejezetben szereplők esetében a legalacsonyabb a diplomával rendelkezők aránya
(55%), ami részben a távolabbi múltban élt személyek nagyobb arányával magyarázható, illet-
ve azzal, hogy a katonák többségének a 18. századig nem volt felsőfokú végzettsége. A magyar
nyelvű honvédtiszt képzésre hivatott Ludovika (Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia)
csak 1872-ben nyílt meg (az alapítás éve 1808), az osztrák Theresianum Katonai Akadémiá-
ra pedig csak rendkívül kis számban juthattak be magyar diákok.
67 Felvidék: 15%, Erdély: 11%, Kárpátalja: 3,7%.
490
A fejezetben szereplők 81%-a hunyt el. Két fő esetében bizonytalan a halálozási hely.68
A kalandos életutakat mindenképp jól érzékelteti, hogy mindössze négy fő nyugszik magyar
földben, és a jelenleg élő személyek közül sem él már senki hazánkban, így várhatóan ők is
külföldön fognak majd elhunyni. Tíz országban hunytak el az elemzett személyek, a legtöb-
ben Ausztráliában és USA-ban (11%), Ausztriában, Argentínában és az Egyesült Királyságban
(7,4%). Budapesten a fejezetben említettek mindössze 11%-a hunyt el. A főváros mellett Arad
az egyetlen olyan kárpát-medencei település, ahol halálozási hely volt regisztrálható.
Jelen esetben nem az egyetemi végzés utáni helyszínek lettek alapul véve (mivel az érin-
tettek közel 50%-a nem rendelkezik felsőfokú végzettséggel), hanem a fiatal felnőttkortól
kezdve megjelenő markánsabb helyszínek, ahol legalább fél évet töltöttek el. A fővároshoz
kötődik 18,5%-a a fejezetben szereplőknek, a többi kárpát-medencei településhez pedig mind-
össze egy-egy fő. Összesen tizennyolc országban fordultak meg az elemzett személyek. A po-
litikusok, katonák és államférfiak esetében főként az egyesült államokbeli és osztrák (22%),
francia (18,5%), illetve ausztrál és német (11%) helyszínek voltak regisztrálhatók. Az objek-
tivitás kedvéért természetesen meg kell említeni, hogy az elemzett személyek közül három
fő külföldön született, hat fő pedig már gyermekkorában elhagyta Magyarországot, így ők
nyilvánvalóan mindannyian a külföldi életpályaszakaszok számát növelik.
A sérelmek és atrocitások tekintetében az egyik legérintettebbek a fejezetben szereplők
(40,7%). Jelentős volt a katonák esetében a szabadságharcokat követően a bujkálás és az or-
szág kényszerű elhagyása. 19%-uk az 1848-49-es szabadságharcot követően menekült el a
megtorlás elől, de a Rákóczi szabadságharc után szintén menekülnie kellett számos kuruc
katonai vezetőnek (pl. Bercsényi Miklós). 1945 után ugyancsak érte sérelem a katonákat,
gondolhatunk például Pirity Mátyásra, aki a finn-szovjet háború önkéntes pilótája volt. Állá-
sából elbocsájtották és börtönbe is zárták. A fejezetben szereplők 11%-át a származása, vallási
hovatartozása miatt érte sérelem.
Az átlagos élettartam esetében valószínűsíthető volt, részint a katonák nagy számára való
tekintettel, hogy nem lesz magas a megélt életév. Ezt támasztotta alá az elemzés is, ugyanis
a vizsgált területek között itt volt az egyik legalacsonyabb az átlagos élettartam (65,95 év).
Az alacsony mutató ellenére kifejezetten fiatalon senki sem hunyt el. Négy fő volt az, aki a
negyvenes éveiben hunyt el (kettő közülük harci cselekmény során halt erőszakos halált, Be-
nyovszky Móric és Zalka Máté). Az elemzett személyek 18,5%-a élte meg a 80. életévét (Pirity
Mátyás 91 éves korában hunyt el). Az alacsony értékeket tehát több tényező is eredményezi,
azonban a legfőbb oksági tényező, az a 18. század előtti személyek nagy száma.
A gyermekszám vizsgálata során kapott eredmény kifejezetten magasnak tekinthető
(2,15), különösen akkor, ha figyelembe vesszük a fejezetben szereplők sokszor kalandos, re-
gényírókat megszégyenítő cselekményű élettörténeteit. A fejezetben szereplőket azonban ér-
demes két részre osztani. 1. külföldön születettek, 2. az országot gyermekkorukban elhagyók.
68 Békássy Vilmos, a finn-szovjet háború önkéntese repülőgépével a feltételezések szerint a Balti tengerbe
vagy a Botteni-öbölbe zuhant. Zágonyi Károly pontos halálozási helyét ugyancsak homály fedi (Merényi-
Metzer G. 2003), de feltehetőleg az Egyesült Államokban hunyt el.
491
Az utóbbi csoportba soroltak esetében magasabb gyermekszám figyelhető meg (zárójelben a

gyermekszám) (pl. Nicolas Sarkozy: 4, George Pataki: 4, Yosef Lapid: 3). Azok viszont, akik
az életüket háborúskodással töltötték, többségükben átlag alatti gyermekszámmal rendelkez-
nek, vagy számos esetben nem volt egyértelmű adat a házasságra, gyermekszámra vonatkozó-
an, de több esetben valószínűsíteni lehet, hogy nem volt házastársa és gyermeke sem született.
A rendelkezésre álló adatok alapján legalább négy személynek nem született gyermeke. Ber-
csényi László Ignácot és a feleségét igen bő gyermekáldásban részesítette a Jóisten, ugyanis
tizenkét gyermekük volt. A kis elemszámú minta miatt az ő gyermekszáma nem szerepel a
számított értékben, ugyanis az nagymértékben torzította volna a számított értéket (2,9 lett
volna a 2,15-ös érték helyett).
492
22. Sport és testkultúr a
A sport fejezetének elemzése eltér a többi területétől, mivel a fejezet három nagyobb önálló
egységből áll. Az elemzés a magyar állampolgárként olimpiai aranyérmet nyert személyek
esetében a legteljesebb körű, viszont ennél is egyes elemzési szempontok elmaradtak a rendel-
kezésre álló adatok hiányosságai miatt. A sportolók jelentős részénél csupán a sportolói kar-
rierig bezárólag voltak beszerezhetők hitelesnek tekinthető életrajzi adatok, amely gátja volt
számos elemzés elvégzésének. A külföldi állampolgárként aranyérmet nyert személyek száma
mindössze huszonkilenc fő, ezért esetükben csak néhány elemzés elvégzése volt indokolt. A
sport egyéb területein szereplő személyeknél a kapott eredmények igen közel álltak a magyar
állampolgárként olimpiai aranyérmet nyert személyeknél kapott értékekhez, ezért ezek ismer-
tetésétől eltekintek.
A fejezetben összesen 454 személy szerepel, akiknek 15%-a nő. Ez a részesedés elsősorban
a magyar állampolgárként olimpiai aranyérmet nyert személyeknek (hölgyeknek) köszönhe-
tő. Kimagasló viszont a nem magyar állampolgárként aranyérmet szerzett hölgyek aránya
(51,7%). Az aranyérmet nyert hölgyek esetében is kijelenthető az, hogy a társadalom kevésbé
fogadta el a női sportolókat (akárcsak a tudományos munkát végző nőket) (az első újkori
olimpián nők még nem is indulhattak), s hazánk női érmeseinek is csak elenyésző hányada
származik az 1952-es olimpiát megelőző időből (Csák Ibolya, Elek Ilona és Gyarmati Olga).
22.1. Nem magyar állampolgárként olimpiai aranyérmet nyert

magyar és magyar származású olimpiai bajnokok
Más ország állampolgáraként huszonkilenc magyar vagy magyar származású személy

nyert összesen ötvennyolc olimpiai aranyérmet. Hogy ennek a súlyát érzékeltessük, érdemes
ezt összevetni a magyar állampolgárként nyert aranyérmek számával. Eddig a nyári és a téli
olimpiai játékokon hazánk sportolói 177 aranyérmet szereztek, vagyis mintegy egyhatodát
szerezték meg más országok színeiben a magyar vagy magyar származású sportolók, amely
kimagasló teljesítményként értékelhető. Azért, hogy még inkább értékelni tudjuk ezt a remek
teljesítményt, vessük össze néhány ország nyári olimpián elért teljesítményével. A portugálok
mindössze négy érmet szereztek, az argentinok huszonegyet, a brazilok harmincat, a görögök
harminchármat, a törökök harminckilencet, a belgák pedig negyvenkettőt. De ha nagyon
kritikusak szeretnénk lenni, és sportolóinkat „genetikai vizsgálat” alá vetjük, s csak azok-
nak a személyeknek az eredményeit vesszük figyelembe, akiknek mindkét szüleje magyar volt
493
vagy magyar állampolgárként látta meg a napvilágot, illetve egyéni érmet szerzett, akkor is
figyelemre méltó az ország jelenlegi határain kívül élő magyar sportolók eredményessége. E
redukált kategóriában is nyolc sportoló tizenöt aranyérmet szerzett.69
A magyar és magyar származású sportolók állampolgárságát vizsgálva megállapítható,
hogy tizenegy ország színeiben nyertek olimpiai aranyérmet. A sportolók állampolgársági
összetétele alapján két ország emelhető ki. Az egyik az Egyesült Államok, ahol tíz fő nyert
olimpiai aranyérmet, a másik pedig Románia. Utóbbi ország színeiben mindannyian erdélyi
magyarok (egy részük magyar származású – egyik szüleje magyar). Német színekben három
fő, kanadai és osztrák színekben pedig két-két fő nyert aranyat.
A legeredményesebb olimpia a határon túli versenyzőinknek köszönhetően az 1984-es
Los Angeles-i csonka olimpia volt, amikor összesen nyolc érmet szereztek (Szabó Katalin /4/,
Józsáné Veres Ibolya, Horváth Ilona, Charles Kiraly, Funkenhauser Zita). 1972-ben Mark
Spitz70 révén hét érmet, míg 1924-ben Morris Fischer (2) és John Weismüller (3) jóvoltából
pedig öt érmet szereztek a magyar és magyar származású sportolók (III. táblázat).
Ha sportági bontásban nézzük, akkor az úszásban voltak a legsikeresebb a határon túli
sportolók, összesen tizenhét aranyérmet nyertek. A lövészet, a torna és az evezés/kajak-kenu
ugyancsak a sikersportágak közé tartozik, ebben hat-hat aranyérmet szereztek. A különféle
téli sportágakban hét alkalommal szóltak a himnuszok, de sajnos nem a magyar.
III. táblázat: Nem magyar állampolgárként olimpiai aranyérmet nyert magyar

és magyar származású olimpiai bajnokok
érmek
név sportág állampolgárság olimpia éve
száma
Morris „Bud” 1920 (3)
lövészet amerikai 5
Fischer 1924 (2)
1924 (3)
John Weismüller úszás amerikai 5
1928 (5)
Herma Szabo
(Plankné Szabó műkorcsolya osztrák 1924 (1) 1
Herma)
Torma II. Gyula
ökölvívás csehszlovák 1948 (1) 1
(Július Torma)
Isaac „Ike” Berger súlyemelés amerikai 1956 (1) 1
Franz Kapus bob svájci 1956 (1) 1
69 Az alábbi személyek szerepelnek a kategóriában (zárójelben az olimpiai érmek számával): Morris Fischer
(szülei Kárpátaljáról vándoroltak az USA-ba) (2), John Weismüller (magyar állampolgárként született) (3),
Torma Gyula (magyar állampolgárként született) (1), Balázs Jolán (erdélyi magyar) (2), Szabó Katalin (er-
délyi magyar) (3), Hunyady Emese (magyar állampolgárként született) (1), Fekete Mónika (erdélyi magyar
/csángó/) (1), Sőni Rebeka (szülei erdélyi magyarok) (2).
70 Szalánczi Krisztián és Hajnal Enikő kutatásai szerint Mark Spitz apai ágon magyar származású. Dédanyja
Elefánt Terézia, aki Elefánt Móric nyírkarászi szeszfőző és Weinstein Katalin gyermekeként született.
494
Beca József labdarúgás szovjet 1956 (1) 1

1960 (1)
Balázs Jolán magasugrás román 2
1964 (1)
Zimonyi Róbert evezés amerikai 1964 (1) 1
1968 (2)
Mark Spitz úszás amerikai 9
1972 (7)
Szabó Katalin torna román 1984 (4) 4
Józsáné Veres
Ibolya (Józsa evezés román 1984 (1) 1
Ibolya)
Horváth Ilona evezés román 1984 (1) 1
Charles Frederick 1984 (1)
Kiraly (Karch röplabda amerikai 1988 (1) 3
Kiraly) 1996 (1)
1984 (1)
Funkenhauser Zita vívás német 2
1988 (1)
Charles Harrison
baseball amerikai 1988 (1) 1
Nagy
Michael Jakosits futócéllövés német 1992 (1) 1
Hunyady Emese korcsolya osztrák 1994 (1) 1
Szabó Gabriella atlétika román 2000 (1) 1
Mester Gyula röplabda szerb 2000 (1) 1
Suzanne Elspeth
lövészet ausztrál 2004 (1) 1
Balogh
Fekete Mónika torna román 2004 (2) 2
Adam Joseph van
kajak kanadai 2004 (1) 1
Koeverden
Tóth Noémi vízilabda olasz 2004 (1) 1
2006 (1)
Ted Ligety sí amerikai 2
2014 (1)
2008 (1)
Sőni Rebeka úszás amerikai 3
2012 (2)
2008 (1)
Francia Zsuzsa evezés amerikai 2
2012 (1)
2010 (1)
Shannon Szabados jégkorong kanadai 2
2014 (1)
Marozsán
labdarúgás német 2016 (1) 1
Dzsenifer
495
22.2. Magyar állampolgárként olimpiai aranyérmet nyert sportolók
A magyar állampolgárként aranyérmet nyert sportolóink nyolcvankét kárpát-medencei te-

lepülésen láttak napvilágot. A főváros részesedése rendkívül magas (56,3%),71 a többi település
részesedése nagyságrendekkel kisebb (Szeged /2,6%/, Miskolc /2,3%/, Eger /2%/, Győr /1,7%/,
Szolnok, Pécs, Debrecen /1,3%/). Meglepő Jászberény részesedése (1%), amely lakosságszám
arányosan rendkívül magas értéket ért el (itt született Csík Tibor, Gerevich Aladár és Sárkö-
zi István). A születési helyeknél alulreprezentáltak a történelmi Magyarország nagy városai.
Kolozsvárott, Marosvásárhelyen és Nagyváradon mindössze egy-egy fő született, Temesváron
pedig nem született olimpiai aranyérmes. Ezt mutatják az összesített adatok is. A születési helyek
között csak tizenkilenc határon túli település található, a sportolóknak pedig mindössze 7,3%-
a született a jelenlegi határon kívüli településen.72 Érdekességképpen említést érdemel a Bács-
Kiskun megyei alig kétezer fős település, Gara, ahol két aranyérmes is született (Dunai Antal
/1943/, Páncsics Miklós /1944-2007/).
A születési időpontokkal kapcsolatban elöljáróban kijelenthető, hogy tekintettel az első új-
kori olimpia időpontjára (1896), az elemzett személyek legidősebbje is alig több, mint százötven
esztendeje látta meg a napvilágot (Berty László, 1875). 8,3%-uk született a 19. században, 59%-
uk a 20. század első felében, míg 32%-uk a 20. század második felében. A 20. század első felének
nagyobb értékét elsősorban az eredményezi, hogy jóval nagyobb számban voltak jelen a csapat-
sportágak, mint a század második felében. A legfiatalabb olimpiai bajnokunk az 1998-ban szü-
letett Liu Shaoang, aki 2018-ban nyert téli olimpiai aranyérmet. A magyar sport három „arany
évtizede” 1920 és 1950 közé esik, ekkor született ugyanis az aranyérmes sportolóink 45,4%-a.
Minden évtizedében közel ötven olyan honfitársunk született, akinek az olimpián a magyar
himnuszt játszották (1932-ben született a legtöbb olimpiai bajnok, összesen 13 fő). A születési
év alapján az 1950-es évektől csökken az olimpiai bajnokok száma, ami elsősorban a kevesebb,
csapatsportban szerzett aranyéremnek tudható be. Az 1970-es évtized megint erős volt a sport
szempontjából, ugyanis ekkor harmincöt olyan személy született, akiből később olimpiai bajnok
lett. Ebben elsősorban a demográfiai törvényszerűségek játszanak szerepet, ugyanis ebben az
évtizedben kerültek legnagyobb számban szülőképes korba az ún. Ratkó-gyerekek.
Az olimpiai bajnokaink 51,7%-a hunyt el. A kárpát-medencei halálozási helyeket vizs-
gálva megállapítható, hogy huszonkét településen hunytak el sportolóink, mindegyike a je-
lenlegi országhatárokon belül. Egyik vizsgált terület esetében sem figyelhető meg ilyen kon-
centrációja a halálozási helyeknek. Ennek több oka is van. Részben a már sokat emlegetett
fővárosközpontúság. Annak ellenére, hogy a határon túli településeken is a századforduló kör-
nyékén sorra alakultak a sportegyesültek (különösen a nagyobb városokban), a legjobb feltétele-
ket nyújtó sportegyesületek továbbra is a fővárosban voltak, másrészt pedig a trianoni diktátum
után a határon túli sportegyesületek működését is számos esetben megnehezítették, hiszen az
71 A főváros részesedését növelte volna Korondi Margit is, azonban édesanyja egy celjei (Szlovénia) nyaralá-
son a vártnál hamarabb szülte meg lányát (Ághassi A. 2013).
72 Erdély: 2,6%, Felvidék: 2,3%, Délvidék: 2%, Kárpátalja: 0,3%.
496
elcsatolt területek újdonsült birtokosai is tudták azt, hogy a sportegyesületek az őshonos nem-
zet számára olyan közösségi térként funkcionálnak, ahol a fiatalok beszélhetik anyanyelvüket,
közösségépítést folytathatnak és megélhetik nemzeti hovatartozásukat. Az elcsatolt területről
többen a gazdasági nehézségek és a nemzetiségi elnyomás miatt Magyarországra (főként a fővá-
rosba) költöztek. A hazai települések közül a főváros (67,3%) mellett Győr és Tatabánya (1,9%)
illetve Szolnok (1,3%) értékei érdemelnek említést. Nagyvárosainkat elemezve megállapítható,
hogy például Debrecenben és Szegeden mindössze egy-egy fő hunyt el, Pécsett pedig egy olim-
piai aranyérmes sem.
A külföldön elhunytak aránya 16,7%, amely magasnak tekinthető (ebből Garay János egy
németországi koncentrációs táborban, Petschauer Attila pedig munkaszolgálaton, a jelenlegi
Ukrajna területén). Az olimpiai bajnokaink tizennégy országban hunytak el, a legtöbben az
Egyesült Államokban (9 fő), Argentínában (3 fő), Ausztráliában és Ausztriában (2 fő). A kül-
földön elhunytak nagy számát valamelyest mérsékelte, hogy többen a több évtizedes emigráció
után hazajöttek meghalni (pl. Zombori Ödön, Szondy István, Keresztes Attila, Puskás Ferenc,
Mendelényi Tamás). Sajnos jelenleg is rendkívül magas az életvitelszerűen külföldön élő olimpi-
ai bajnokok száma (17 fő), ezáltal várhatóan növekedni fog a külföldön elhunyt sportolók száma.
A legtöbben jelenleg az USA-ban és Németországban élnek.
Érdekes elemzési szempont az olimpiai aranyérmet nyert személyek esetében a sportág vizs-
gálata. Ebben az esetben nem a megszerzett érmek számát vizsgáljuk, hanem azt, hogy az egyes
sportágakban hány ember nyert olimpiai aranyérmet (természetesen ez a csapatsportágak követ-
keztében jóval több, mint a MOB által nyilvántartott 177 érem). A csapatsportágak egyértelmű-
en az első helyeken szerepelnek, így a legtöbb aranyérmet a vízilabdázók (73 fő), a vívók (57 fő),
a labdarúgók (45 fő) és a kajak-kenusok (32 fő) nyakába akasztották.
A Kárpát-medence magyarlakta településein számos helyen jöttek létre olyan sportegyesü-
letek, melyek sportolói világviszonylatban is kiemelkedő eredményeket értek el. A sportegye-
sületek elemzése azonban megerősíti azt a már fentiekben is említett tényt, hogy a főváros gya-
korlatilag megkerülhetetlen a sport területén. A „vízfej cérnanyakon szindróma” a sportéletre
is igaz, a legeredményesebb sportegyesületek mind a fővárosban találhatók. A patinás fővárosi
klubok azok, amelyek a legtöbb olimpiai bajnok sportolóval büszkélkedhetnek (Honvéd, FTC,
MTK, BVSC, OSC, UTE, Vasas, Csepel). Összesen 277 személy esetében szerepel fővárosi
klub az olimpiai aranyérem mellett (néhány sportoló esetben fővárosi és vidéki klub egyaránt).
Az olimpiai bajnokaink közül két fő volt egyesületen kívüli (Fuchs Jenő és Mező Ferenc, azon-
ban mindketten a fővárosban éltek), a többi sportoló valamely sportegyesült színeiben szerezte
aranyérmét. Az elemzett személyek 8,9%-a több egyesület színeiben is nyert aranyérmet, 1%-uk
pedig kizárólag külföldi egyesület színeiben versenyzett (Benedek Tibor, Märcz Tamás és Varga
Zsolt). Külföldi és magyar sportegyesület színeiben közel 2% szerzett aranyérmet (mindannyi-
an ugyancsak vízilabdázók). A külföldi helyszínek közül Olaszország emelkedik ki, ahol hét fő
játszott (egy-egy fő pedig Szerbiában és Horvátországban). A hazai sportegyesületek huszonegy
településen találhatók, és az olimpiai bajnokok 14,6%-a nyert valamely vidéki csapat színeiben
is olimpiai aranyat.
497
Legalább két fő az alábbi vidéki városok sportegyesületeinek színeiben nyert olimpiai arany-
érmet: Szolnok (8 fő) tekinthető a legeredményesebb vidéki településnek az olimpiai aranyérmek
számát tekintve. A város sportéletéből két sportág emelkedik ki, a vívás és a vízilabda. A vívás
az 1920-as évektől virágzott a városban, egészen a hatvanas évekig; a legutolsó olimpia bajnok
a mexikói olimpián nyert aranyérmet (1968). A város négy vívója összesen hét érmet szerzett. A
vízilabda az ötvenes évektől kezdve jelentős a városban, három fő öt aranyat szerzett a városnak.
A víváson és a vízilabdán kívül pedig Csík Tibor szerzett ökölvívásban elsőséget az 1948-as
olimpián.
Győr (5 fő): Jelentős vonzóerővel rendelkezik a város, hiszen öt olimpiai bajnoka közül mind-
össze egy fő született Győrben (Orbán Árpád). A labdarúgók három érmet nyertek az 1964-es
(2) és az 1968-as olimpián, illetve a kajak-kenu sport képviselői közül további két fő nyert aranyat
(Fazekas-Zur Krisztina 2, Kammerer Zoltán pedig 3 érmet) (2000, 2004, 2012, 2016). Orbán
Árpád és Palotai Károly nemcsak Győrben érték el sikereiket, hanem a városban is hunytak el.
Szeged (4 fő): A városhoz kizárólag vizes sportok kötődnek. Mindössze Vajda Attila az, aki
Szegeden született és a szülővárosa színeiben is nyert aranyérmet. A többi sportoló más telepü-
léseken látta meg a napvilágot. Két fő kajakos, egy fő kenus és egy fő vízilabdás növelte a város
hírnevét. Hárman közülük két aranyérmet is nyertek.
Tatabánya (4 fő): A város korabeli tehetségvonzó erejét mutatja, hogy egyik olimpiai bajnok
sem a városban született. Hárman azonban nemcsak, hogy ott sportoltak, hanem ott is hunytak
el. Három fő labdarúgóként szerzett aranyérmet 1964-ben, míg egy fő súlyemelőként 1972-ben.
Eger (3 fő): A város élénk sportéletét mutatja, hogy a három olimpiai bajnok közül egyik sem
egri születésű, egy fő Miskolcon, két fő pedig a fővárosban született. Mindhárom érmet vízilab-
dások szerezték, a 2000-es és 2008-as (2) olimpián.
Pécs (2 fő): Mindkét érmet a településen született gyorskorcsolyázók nyerték 2018-ban.
Salgótarján (2 fő): Mindkét érmet a településen született labdarúgók nyerték 1968-ban.
A sportolókat ért sérelmeket jóval nehezebb számszerűsíteni, mint más területeknél, mivel
az élsportolók esetében a mindenkori rendszer általában kerülte a nyilvános retorziókat, mivel az
a rendszerre is rossz fényt vetett volna. Az olimpiai bajnokaink 7,3%-át érte valamilyen jelentő-
sebb mértékű sérelem a származása miatt (munkaszolgálat, versenyzéstől való eltiltás, bujkálás
stb.), közülük négy fő életét is vesztette (Kabos Endre,73 Petschauer Attila, Garay János, Gerde
Oszkár74). A második világháború utáni években sok esetben kevésbé voltak kézzelfoghatóak a
sportolókat ért atrocitások. A lelki terror és a családtagokkal történő zsarolás azonban a spor-
tolók esetében is mindennapos volt, a többség megfélemlítve, hatalmas lelki presszió alatt élt.75
73 Munkaszolgálata során a Margit-híd felrobbantásakor vesztette életét.

74 Gerde Oszkár halálozási helye nem egyértelmű. Egyes források Budapestet jelölik meg halálozási helyként,
míg mások a mauthauseni koncentrációs tábort.
75 Grosics Gyulát nem engedték az FTC-hez igazolni; Benedek Gábor nem versenyezhetett és elbocsájtották
az állásából (mert nem fogott kezet a szovjet sportolókkal az 56-os olimpián), ezért szikvízkészítőként
volt kénytelen éveken keresztül megélni; Hasznos Istvánt 56-os tevékenysége miatt elbocsájtották állá-
sából; Hidegkuti Nándort polgári származása miatt zaklatták; Papp Lacit nem engedték, hogy a profi
világbajnoki döntőjét megvívja, Balczó Andrást hosszú éveken keresztül mellőzte az öttusa sport stb.
498
A kor egyik legkirívóbb, élsportolót érintő esete jól példázza a kor hangulatát. A kommu-
nista diktatúra nyilvánvalóan torz rendszere elől többen próbáltak menekülni, és elhagyni
Magyarországot. Azért, hogy külföldön játszhassanak, többen korabeli szóhasználattal élve
disszidálni készültek, többek között Lóránt Gyula, Mészáros József, Kéri Károly és Egresi
Béla is. A tervük kitudódott, ezért „csak” internálták őket. Sebes Gusztávnak köszönhetően
azonban néhány hónappal megúszták, és már nem varrták, hanem rúgták a bőrt. Egyre több
volt azonban az a sportoló, aki külföldön, szabadabb légkörben képzelte el az életét, ezért az
ország elhagyására készült. Többek között a kor egyik labdarúgó csillaga, Szűcs Sándor (1921-
1951) is, aki Kovács Erzsi énekesnővel kívánta elhagyni az országot. A fiatal párt az ÁVÓ
tőrbe csalta, majd a határátlépés előtt elfogta őket és egy kirakatjellegű koncepciós perben
az Újpest válogatott játékosát halálra ítélték, az énekesnőt pedig börtönbüntetésre. Szusza
Ferenc, Puskás Ferenc és Bozsik József is próbált közbenjárni Farkas Mihály honvédelmi mi-
niszternél, de már késő volt. 1956-ig egy labdarúgó sem kísérelte meg illegálisan elhagyni az
országot (Sereg A. 2016).
Az átlagos élettartam meglepően alacsony a sportolók esetében (69,02 év). Az életraj-
zi adatok elemzését követően már első olvasásra is feltűnő, hogy magas a viszonylag korán
elhunyt személyek száma; 12%-uk nem élte meg az 50 éves kort, s csak 23%-uk élte meg
a 80. életévét. A legtovább Tarics Sándor élt, aki 102 éves korában hunyt el. Az átlag alatti
életkor minden különösebb tudományos magyarázat nélkül is több tényezővel magyarázható.
Az életrajzok olvasása során feltűnően magas azoknak a személyek a száma, akik szemmel
láthatóan nem találták meg a sportolás utáni életcéljukat. Edzőként, sportvezetőként nem
tudtak elhelyezkedni, magasabb szintű szakképzettségük nem volt, ezért életük hátralevő ré-
szét elfeledve és magányosan élték le. Magas az elváltak aránya, amely ugyancsak negatívan
befolyásolhatja a várható élettartamot. Magas továbbá a balesetekben elhunytak száma. Kü-
lönféle közlekedési balesetekben hat fő vesztette életét, többségük 50. életéve előtt hunyt el,
többek esetében nem tisztázott a halál pontos oka (öngyilkosság, baleset, gyilkosság) (Sárközi
István /44/, Kocsis Sándor /49/), többen pedig erőszakos halált haltak (pl. Halassy Olivér /37/,
Petschauer Attila /38/). Bizonyíthatóan egy fő lett „csak” öngyilkos (Énekes István), többek-
nél viszont nem lehet utólag minden kétséget kizárólag bizonyítani a halál pontos okát. A sort
pedig sajnos még hosszasan lehetne folytatni az átlagtól eltérő halálokokat felsorolva, melyek
mind az olimpiai bajnokok megélt életévét csökkentették. A fiatalkorban bekövetkezett halál
még a kor legnevesebb sportolóit sem kímélte – melyet az MLSZ honlapján lévő elemzés is
megemlít: az Aranycsapat 11 tagjából öten még a 60. életévüket sem élték meg (Zakariás
József /47/, Kocsis Sándor /49/, Bozsik József /52/, Budai László /54/, Lóránt Gyula /58/), de
Lantos Mihály is csak 61 éves volt, amikor elhunyt (www.mlsz.hu).
Sajnos sportolóink sem jeleskedtek a gyermeknemzésben, az átlagos gyermekszám ese-
tükben is kettő alatt van (1,6). Két fő esetében találkozunk kiugró gyermekszámmal, Mizsér
Attilának öt, Balczó Andrásnak pedig tizenkét gyermeke született. Az objektivitáshoz azon-
ban az mindenképp hozzátartozik, hogy kimagasló az élő sportolók aránya, akik között töb-
ben még aktív versenyzők, így esetükben még nyilvánvalóan várható gyermekáldás.
499
23. Szociológia
A szociológia fejezetben 35 fő szerepel, akiknek 2,9%-a nő. A születési hely alapján a

főváros (26%), Bécs, Pozsony és Temesvár (5,7%) értékei emelhetők ki, a többi településen
mindössze egy-egy fő született. A települések 37%-a a jelenlegi országhatáron kívül fekszik,
egy fő született Bécsben, a többi kutató pedig a Kárpát-medencében látta meg a napvilágot.
A huszonkét település közül a jelenlegi országhatárokon kívül a történelmi Magyarországnak
csak a felvidéki (23%) és erdélyi (11%) (a Partium városaiban) területein születtek szocioló-
gusok.
Az elemzett személyek 11%-a született a 17. és 18. században, több mint 70%-uk 1850
után látott napvilágot (37%-uk a 20. században). A születések időpontja által rajzolt görbe
is mutatja, hogy bár a szociológiai gondolkodásra való igény közel két évszázada jelen volt a
hazai tudományos életben, a szociológiai kutatások feltételei azonban csak a 19. század vége
felé, a 20. század elején teremtődtek meg, amikor is az elemzett személyek nagyobb számban
kezdték meg a tudományos pályájukat.
A középiskolai helyszínek elsősorban a születési helyekhez igazodnak, bár számuk ter-
mészetesen csekélyebb, és főként a nagyobb településekre koncentrálódik. A szociológusok
mintegy egyharmada a fővárosban végezte tanulmányait. Pozsony a születési helyhez hason-
lóan szerepel a középiskolák között is, Temesvár viszont már nem, helyette a debreceni Refor-
mátus Kollégium található a helyszínek között. A határon túli települések közül csak Erdély és
Felvidék nagyobb városai szerepelnek középiskolai helyszínként. Egy fő (Pulszky Ágost) járt
külföldön középiskolába (London, Torinó).
A szociológusok felsőfokú végzettségét vizsgálva megállapítható, hogy közel fele jogvég-
zett ember volt, és feltűnően magas a külföldi egyetemeken tanult személyek száma (37%).
Mindenképp említést érdemelnek a német nyelvterület kiemelkedő értékei (31%). Ezek a ku-
tatók többségében az első világháború előtt születtek, amikor a német (és osztrák) orientáció
igen erős volt, illetve a hazai szociológiatudomány a fejlődés kezdeti stádiumában volt, ezért
jobban rá volt szorulva a külföldi tudományos impulzusokra. Részben a jogvégzettek magas
aránya következtében, a jogi képzés korabeli színhelyei rajzolódnak ki a szociológusok egyete-
mi helyeit mutató képzeletbeli térképen (Budapest, Debrecen, Nagyvárad, Miskolc, Szeged).
A szociológusok több mint fele kötődik felsőfokú tanulmányai által a fővároshoz (a jogi ta-
nulmányok mellett többen szereztek nyelvész és közgazdász diplomát is), míg 5-8%-os része-
sedése figyelhető meg a felsőoktatási helyek között Szegednek, Késmárknak és Kolozsvárnak.
A vizsgált személyek 91%-a halálozott el. A halálozási hellyel kapcsolatban két fontos
megállapítás tehető. Kimagasló a fővárosban elhunytak száma (az elhunytak 72%-a), illetve
jelentős a külföldön elhunytak száma (13%). A Budapesten elhunytak nagy aránya mutatja,
500
hogy a hazai szociológia kutatás egyértelműen fővárosközpontú, s a jelenlegi neves kutatók is

szinte kizárólag mind a fővárosban élnek. A szociológusok jelentős része a radikális eszmék
híve volt, a regnáló hatalmat erőteljes kritikával illették, politikai nézeteiket pedig rendszerint
nem rejtették véka alá. Ennek következtében többen az országot is elhagyni kényszerültek,
ezért relatíve magas a külföldön elhunyt kutatók száma.
A legtöbb szociológiai kutató életútja alapján kötődött a fővároshoz (91%), itt kezdte meg
a karrierjét vagy teljesedett ki a tudományos munkássága (még akkor is, ha nem itt végzett)
(mindössze három, a 18. században élt személy nem kötődött a fővároshoz). A határon túli
nagyvárosaink értékei mutatják, hogy még ha a fővároshoz mérten csekélyebb mértékben
is, de jelentős szellemi központok voltak (Kolozsvár, Nagyvárad, Pozsony). Ennek mértéke
a szociológia esetében is 1920 után sajnos jelentősen lecsökkent. Ugyancsak jelentős a szoci-
ológusaink esetében a külföldi tanulmányutak szerepe. Az elemzett személyek közel 30%-a
tartózkodott legalább hat hónap időtartamban külföldön (ezek arányát természetesen növeli
az a tény is, hogy számos kutató a fenti okok miatt elhagyni kényszerült az országot). Ennek
részbeni oka, hogy a szociológiai gondolkodás a múlt század első évtizedeiben Nyugat-Európa
számos országában magasabb szinten állt, ezért viszonylag nagy számban hagyta el számos
szociológus önszántából vagy kényszer hatására az országot (különösen a Tanácsköztársaság
bukása után), ami hosszabb idejű külföldi tartózkodást eredményezett (Ausztria: 14%, Egye-
sült Királyság és USA: 11%, Németország: 9%).
Mint arra már a fentiekben is történt utalás, a szociológusok számos esetben joggal vagy a
nélkül, de szálkát jelentettek a hatalom szemében. Ennek következtében 40%-uk76 szenvedett
el valamilyen atrocitást (23%-ukat pedig letartóztatták vagy jogerősen elítélték.). Ez az egyik
legmagasabb érték az elemzett tudományágak között.
Az átlagos élettartam kissé alacsonynak tekinthető (69,53 év). Az elemzett személyek
25%-a a 60 évet sem élte meg, míg 25%-uk elérte illetve meghaladta a 80. életévet (a legma-
gasabb életkort Huszár Tibor élte meg, aki 89 éves korában hunyt el). Kérdésként merülhet
fel, hogy vajon miért alacsonyabb a szociológia területén dolgozók átlagéletkora. Feltételezhet-
nénk, hogy az atrocitást elszenvedők (sorozatos zaklatások, börtönbüntetések) a lelki és fizikai
sérelmek hatására alacsonyabb életévet éltek meg, ezt azonban az elemzés során nem lehetett
alátámasztani.
Az átlagos gyermekszám a szociológusoknál 2,38. Ez az érték relatíve magasnak tekint-
hető, amelynek oka részben abban keresendő, hogy a szociológusoknál más tudományágak
képviselőihez viszonyítva jóval gyakoribb volt a válás, az új feleség pedig rendszerint újabb
gyermek születését eredményezte.77
76 Ez az érték tartalmazza azokat a személyeket is, akiknek emigrálniuk kellett. Maradásuk esetén többségü-
ket valamilyen retorzió érte volna.
77 Bél Mátyás és Tessedik Sámuel mint a korai szociológiai gondolkodás hazai képviselői, nem kerültek az
elemzettek körébe, mivel ilyen kis mintánál az ő értékeiket felhasználva nagyon torzultak volna az ered-
mények (Bél Mátyásnak nyolc gyermeke, míg Tessedik Sámuelnek tizennyolc gyermeke volt).
501
24. Történelem
A történészeket bemutató fejezetben 112 fő szerepel, akiknek 6,25%-a nő. Az elemzett

személyek hatvanhat kárpát-medencei településen látták meg a napvilágot, amely az egyik
leginkább egyenletes eloszlást eredményezi, amennyiben a többi tudományággal vetjük ös�-
sze. A dekoncentráltság ellenére viszont a főváros aránya átlagosnak tekinthető (31,7%), a
többi nagyvárosunk pedig rendkívül alacsony értékeket mutat (Debrecen: 1,8%, Pozsony:
2,7%, Miskolc, Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Temesvár, Székesfehérvár: 0,9%).
Határon túli területen született a történészek közel 30%-a,78 külföldön pedig a 2,7%-uk
(Oroszország /Kun Miklós/, Horvátország /Pauler Gyula/, Franciaország /Simon Róbert/).
A történészek születési idejét vizsgálva megállapítható, hogy 4,4%-uk a 17. század előtt
született, 23,2%-uk pedig a 19. század második felében. Magasan felülreprezentált a 20.
század első fele, amikor az elemzett személyek 57%-a látott napvilágot. A legtöbben az
1920-as (19,6%) és az 1930-as években születtek (12,5%).
Akárcsak a születési helyek, a középiskolák területi elhelyezkedése is láttatja, hogy jóval
egyenletesebb a középiskolák országos eloszlása, mint a legtöbb vizsgált tudományág ese-
tében. A viszonylag egyenletes eloszlás mutatja, hogy nagyvárosaink egyike sem tudott két
főnél több történészt „adni”. Mindössze Pozsony és Marosvásárhely középiskoláiba járt há-
rom-három történész, a többi nagyváros középiskoláiba egy vagy két fő járt csak. A főváros
középiskolái 24%-os részesedést értek el, amely átlag alatti értéknek tekinthető.
A középiskolák esetében rendszerint nem a tagozatos, speciális képzést nyújtó gimná-
ziumokkal találkozunk, hanem számos esetben kevésbé neves középiskolákkal. Ez alapján
láthatjuk, hogy az iskola szerepe a későbbi karrier elérésében a történelem esetében kisebb
volt. Nyilvánvaló, hogy a tudományos impulzusokat megadó és a kutatási pályán elindító
tanár szerepe e területen is elengedhetetlen, de nem annyira jelentős, mint a természettu-
dományoknál. Az önképzés, a szorgalom, a tudomány iránti elhivatottság sok esetben akár
pótolhatja egy középiskolai tudós tanár mentorálását vagy egy elit gimnázium szellemisé-
gét. A történészek közül mindössze egy fő járt külföldön középiskolába (Németország). A
középiskolai harmincöt helyszín közül hét Erdélyben, négy Felvidéken és egy Délvidéken
található.
A felsőoktatási helyek esetében egyértelműen a főváros dominál. Az elemzett szemé-
lyek 66%-a tanult vagy végzett Budapesten. Többségük az ELTE-n vagy elődintézményei-
ben, de a történelem szak mellett (vagy utána) többen jártak a Műegyetemre és a közgazda-
sági egyetemre is, illetve egy fő a rabbiképzőbe. A főváros mellett kirajzolódnak az ország
hajdani és jelenlegi képzési központjai, úgymint Szeged (7,1%), Debrecen (5,4%), Kolozsvár
78 Erdély: 16,1%, Felvidék: 8%, Kárpátalja: 1,8%, Délvidék: 0,9%.
502
(4,5%) és Pozsony (2,7%). A történészek hét országban végeztek vagy tanultak hosszabb
ideig, a legtöbben Ausztriában (5,4%), Franciaországban (4,5%) és Németországban (3,6%).
A vizsgált személyek 73%-a hunyt el (négy személy esetében a pontos halálozási hely
nem volt megállapítható). A halálozási helyekkel kapcsolatban a leginkább feltűnő a főváros-
ban elhunyt személyek nagy száma (59%), illetve a nagyvárosok relatíve csekély részesedése
(Szeged: 7,3%, Nagyvárad: 3,7%, Kolozsvár: 2,4%). A felsőfokú történelem oktatás két hazai
központja közül Debrecenben mindössze egy fő hunyt el, Pécsett pedig ez idáig senki sem. Ez
egyértelműen mutatja a főváros tehetségvonzó erejét, még a fenti városokban éveken (olykor
évtizedeken) keresztül oktató egyetemi tanároknak is a főváros volt a lakhelyük, a vidéki köz-
pontok „csupán” a megélhetést biztosították. Külföldön többségükben azok hunytak el, akik
a második világháborút követően az önkéntes emigrációt választották (9,8%) (A fenti értéket
növeli Alföldy Géza ókortörténész, aki Athénban hunyt el egy hirtelen haláleset következté-
ben, a kutató azonban Magyarországon élt.).
Az egyetemi végzés utáni helyszínek meglehetősen szerteágazók. Ez részben abból adó-
dik, hogy a történészek között jelentős a más városokban történő óraadási tevékenység, illetve
számos tudósnál több éves „mellékvágány” és vidéki „száműzetés” volt regisztrálható. Ekkor
rendszerint közép- és általános iskolákban, múzeumokban, könyvtárakban vagy levéltárak-
ban töltöttek néhány esztendőt. A Kárpát-medence magyar lakta települései közül öt város
emelkedik ki. A fővároshoz kötődik a vizsgált személyek 72%-a, Debrecenhez és Szeged-
hez a 12,5%-a, Kolozsvárhoz a 7,1%-a, Pécshez pedig a 4,5%-a. Kolozsvár kapcsán érdemes
megemlíteni, hogy más tudományágakkal összehasonlítva (pl. matematika, földtudomány), a
kimagasló értékek mögött nem kizárólag a múlt, hanem a jelen és a közelmúltban elhunyt tu-
dósok is vannak. Mindenképp örömteli tehát, hogy a nagy múltú magyar kulturális központ,
ha nem is régi fényében, de ragyog a Kárpát-medence talentumföldrajzi térképén. A rövidebb
tanulmányutak során a történészek tizenöt országba jutottak el néhány hónapos időtartamra.
A legnépszerűbb kutatási helyek Ausztria (5,4%), Franciaország és Svájc (3,6%), az Egyesült
Királyság, Olaszország és Németország voltak (2,7%).
A történészeknél az őket ért sérelmek alapján két markáns időszakot lehet behatárolni: 1.
a nyilas uralom időszaka, 2. az 1945 utáni kommunista diktatúra időszaka. Munkaszolgálatra
vagy koncentrációs táborba hurcolták, illetve származása alapján valamilyen sérelem érte a fe-
jezetben szereplők 5,4%-át. Az 1945 utáni kommunista időszak egyik legismertebb történész
áldozata Hóman Bálint, akit életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek, és a börtönben is hunyt
el. Ugyancsak a rendszer áldozata volt Fettich Nándor. A régészt az MTA tagságától meg-
fosztva kényszernyugdíjazták, aki a megélhetését biztosítandó, 1950 és 1955 között mérnöki
napszámosként, játékkészítő munkásként és betanított munkásként is dolgozott (M. Lezsák
G. 2013). Mályusz Elemért 1945-ben szintén kényszernyugdíjazták, Kosáry Domokost pedig
1956-os tevékenysége miatt bocsájtották el állásából, és két év börtönbüntetésre ítélték. A
fejezetben szereplők közel 12%-a szenvedett valamilyen jogsérelmet, illetve 8%-uk hagyta el
az országot, többségük a második világháborút követő években.
503
Örvendetes tény, hogy a történészeknél a legtöbb tudományág képviselőihez képest ma-

gasabb az átlagos élettartam (74,53 év). A 60. életévet a 12%-uk nem élte meg, amely ma-
gasnak tekinthető, viszont 41%-uk megérte a legalább 80 évet, amely ugyancsak kimagasló
értéknek számít (Fejtő Ferenc 98 évet élt). Pozitív tényként értékelendő, hogy a történészek
közül senki sem vetett véget önkezével az életének.
A történészek esetében az egy főre jutó átlagos gyermekszám 1,68, amely a többi tu-
dományág értékeihez viszonyítva átlagosnak tekinthető.79 Kiugró gyermekáldással csak Bél
Mátyásnál találkozunk, akinek nyolc gyermeke volt.
79 Akárcsak a szociológia esetében, Bél Mátyás nyolc gyermeke nem került az elemzésbe, mivel az jelentősen
torzította (emelte) volna a végső értéket.
504
Alexander, K. L. – McDill, E. (1976): Selection and Allocation Within Schools: Some Causes
and Consequences of Curriculum Placement. In: American Sociological Review,
1976/6. 963–980.
Aszalós Endre – Bakó Zsuzsanna – Bereczky Loránd (1986): 20. századi magyar festészet és
szobrászat. Magyar Nemzeti Galéria kiállítási katalógus, Budapest
Ághassi Attila (2013): Kaliforniában több bajnokunk él Szegednél (https://index.hu/
sport/2013/04/11/kaliforniaban_tobb_bajnokunk_el_szegednel/ ‒ 2020. február 9.)
Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora. Kossuth Kiadó, Budapest
Bakos Károly (1997): Hevesy György élete. In: Fizikai Szemle, 1997/1.
Bárdi László (2018): A Pécsi Tudományegyetem nemzetközi kapcsolatai Ázsiában. In: Cserny
Tibor – Alpek B. Levente (szerk.): „Földtudományok és környezet” - harmóniá-
ban. Magyarhoni Földtani Társulat, Pécs
Bruckner Éva (2019): Az első magyar orvosnők nyomában. In: Polgári Szemle, 2019/1–3.
381–398. (https://polgariszemle.hu/archivum/166-2019-augusztus-15-evfolyam-
1-3-szam/magyar-tortenelem/1038-az-elso-magyar-orvosnok-nyomaban ‒ 2020.
március 14.)
Clifton, R. A. – Perry, R. P. – Roberts, L. W. – Peter, T. (2008): Gender, Psychosocial
Dispositions and the Academic Achievement of College Students. In: Research in
Higher Education, 684–703.
Czafrangó Sylvia (2008): Nemi identitás kérdése a modern nőművészetben. Doktori érteke-
zés, Magyar Képzőművészeti Egyetem. Budapest
Czeizel Endre (2003): Legnagyobb természeti kincsünk: a tehetség. In: Fizikai Szemle 2003/11.
(http://fizikaiszemle.hu/archivum/fsz0311/czeizel0311.html ‒ 2020. június 18.)
Czeizel Endre (2012): A magyar költő géniuszok sorsa. Galenus Kiadó, Budapest
Durovics Alex (2016): Az eperjesi kollégium líceumi hallgatói. In: Gerundium, Egyetem-
történeti Közlemények 7/1-2. 104-120. (http://real.mtak.hu/65756/1/Az_eperje-
si_kollegium_u.pdf ‒ 2020. január 16.)
505
Dr. Mátyás Szabolcs: A Kárpát-medence talentumföldrajza
Fényes Hajnalka (2009): Nemek szerinti iskolai eredményesség és a férfihátrány hipotézis.

In: Magyar Pedagógia, 2009/1, pp. 77-101. (http://www.magyarpedagogia.hu/
document/Fenyes_MP1091.pdf – 2020. január 7.)
Filep László (2003): A 20. századi matematikus emigráció. In: Magyar Tudomány 2003/7.
(http://www.matud.iif.hu – 2020. május 22.)
Filep László: Magyar matematika Erdélyben a két világháború között. In: Magyar Tudomány
2001/5. (http://www.matud.iif.hu/01maj/filep.html – 2020. január 8)
Fónai Mihály (2016): A jogászok szociológiai jellemzői: létszám, foglalkozás, kor és nem szerint.
In: Jakab András – Gajduschek György (szerk.) A magyar jogrendszer állapota.
Budapest
Gajdó Tamás (2012): A magyar színházi élet újjászervezése 1945-ben (http://szinhaz.
net/2012/05/30/gajdo-tamas-a-magyar-szinhazi-elet-ujjaszervezese-1945-ben/ ‒
2020. április 19.)
Hegedűs Géza (1991): A magyar irodalom arcképcsarnoka (https://mek.oszk.hu/01100/01149/
html/index.htm ‒ 2020. január 29.)
Horváth Zsuzsa – Környei László (2003): A közoktatás minősége és eredményessége. In:
Halász Gábor – Lannert Judit (szerk.): Jelentés a magyar közoktatásról. Or-
szágos Közoktatási Intézet, Budapest, 309–345. (http://www.oki.hu/oldal.
php?tipus=cikk&kod=Jelentes2003-minoseg – 2020. május 22.)
Kárpáti János (szerk.) (2011): Képes magyar zenetörténet. Rózsavölgyi és Társa, Budapest
Karsay Eszter (2010): A bűn valósága – A nők egyházi szolgálatáról az egyház(ak)ban. In: Ma-
gyar Narancs 2010/37. (https://magyarnarancs.hu/publicisztika/a_bun_valosaga_-
_a_nok_lelkeszi_szolgalatarol_az_egyhazakban-74602 ‒ 2020. június 18.)
KSH (2015): A mezőgazdasági képzettségűek társadalmi jellemzői. 28 p. (https://www.ksh.hu/
docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/mkepzes.pdf ‒ 2020. április 13.)
Lezsák Gabriella (2013): Fettich Nándor (http://arpad.btk.mta.hu/eletrajzok/98-fettich-
nandor.html – 2020. január 14.)
Marx György (1998): Magyar tudósok kezenyoma a 20. századon. In: História, 1999/4. 4-26.
Merényi-Metzger Gábor (2003): Családtörténeti és életrajzi adatok Zágonyi Károlyról. In:
Korunk, 2003 április (http://epa.oszk.hu/00400/00458/00064/2003honap4ci
kk105.htm ‒ 2020. január 17.)
Népszava (2018): Orvosok veszélyben - Halálba menekülő gyógyítók (https://nepszava.
hu/1160816_orvosok-veszelyben-halalba-menekulo-gyogyitok ‒ 2020. május 23.)
Ormos István (2012): Adalékok Pröhle Vilmos alakjához. In: Dávid Géza – Fodor Pál: Kelet-
kutatás. Körösi Csoma Társaság, Budapest
506
Paksi Veronika (2013): Miért kevés a női hallgató a természet és műszaki tudományi képzések-
ben? Nemzetközi kitekintés a „szivárgó vezeték”- metaforára. In: Replika, 2013/4.-
2014/1. 5-6. és 111-130. (http://real.mtak.hu/15481/1/Paksi_tordelt_javPV.pdf ‒
2020. január 24.)
Palló Gábor (2001): Nobel preferenciák. In: Magyar Tudomány 2001/12. 1426-1436 (http://
epa.oszk.hu/00700/00775/00037/1426-1436.html – 2020. január 1.)
Palló Gábor (2003): A magyar tudós-zsenik. Előadás a Mindentudás Egyetemén
Pótó János (2006): 1956 az akadémián. In: Történelmi Szemle, 2006/1-2. 53-90.
Sárai Szabó Katalin (2010): A református nő a 19. század végétől az 1930-as évekig – a
belmisszióimozgalom hatása a nők egyházi működésére. Doktori értekezés, ELTE
BTK, Budapest
Stöckert Gábor (2010): Hány Nobel-díj jut egy magyarra? (http://index.hu/chart/2010/10/20/
hany_nobel-dij_jut_egy_magyarra/ ‒ 2013. november 05.)
Szállási Árpád (2014): Ady, Babits, Kosztolányi betegségei, orvosai. Magyar Tudománytörté-
neti Intézet, Budapest
Szathmári Nóra (2019): Első ízben ítélte oda női tudósnak az Abel-díjat a Norvég Tudományos
Akadémia (https://www.renyi.hu/hu/hir/elso-izben-itelte-oda-noi-tudosnak-az-
abel-dijat-a-norveg-tudomanyos-akademia ‒ 2020. január 10.)
Szőcs Huba László (2009): Gaál Sándor, a polihisztor. In: Műszaki Szemle, 2009/46. 3-10.
Szögi László (1986): A nők egyetemi tanulmányainak kérdése a Budapesti Orvostudományi
Karon. 115–116. (https://w ww.orvostortenelem.hu/tankonyvek/tk-05/pdf/3.4.3/
1986_115_116_szogi_laszlo_nok_egyetemi.pdf ‒ 2020. március 14.)
Trócsányi András – Tóth József (2002): A magyarság kulturális földrajza II. Pro Pannonia
Kiadó, Pécs
Ujvári Péter (szerk.) (1929): Magyar Zsidó Lexikon. Budapest (http://mek-oszk.
uz.ua/04000/04093/html/ ‒ 2020. március 17.)
Világgazdaság (2019): Sereghajtók vagyunk a női mérnökök arányát tekintve (https://
www.vg.hu/kozelet/tarsadalom/sereghajtok-vagyunk-a-noi-mernokok-aranyat-
tekintve-1347694/ ‒ 2020. január 27.)
Vincze Tamás (2011): Karrierutak és iskolateremtés a XX. századelső felének magyar neveléstu-
dományában. Ph.D. értekezés, Debreceni Egyetem, Debrecen
Virágné Juhász Nyitó Klára (2012): A néprajz tárgyai a tanítóképzésben. Doktori értekezés,
DE BTK, Debrecen
507
Vizi Dávid Máté (2018): Szakáts Gábor – Egy elfeledett gépészmérnök (http://mnl.gov.hu/
mnl/csml/hirek/szakats_gabor_egy_elfeledett_gepeszmernok ‒ 2020. január 27.)
http://www.artisjus.hu/wp-content/uploads/2015/12/NoiSzerzok_sajtokozlemeny.pdf (2020.
március 22.)
http://www.mke.hu/about/tortenet.php (2020. március 26.)
https://www.jogiforum.hu/hirek/35591 (2020. február 9.)
https://www.mlsz.hu/hir/az-aranycsapat-legendaja (2020. február 9.)
https://www.sztnh.gov.hu/hu/magyar-feltalalok-es-talalmanyaik/brody-imre (2020. január 23.)
508
Tudományági
összefoglaló elemzés
„A feladat, az ajándék”
Mátyás Tibor
Tudományági összefoglaló elemzés
1. Születési hely
A tudósok és az életben nagy dolgokat véghez vivő emberek erőteljes személyiségek a te-
kintetben, hogy többnyire maguk irányítják az életük történéseit. Két dologra azonban ne-
kik sincs ráhatásuk, ez pedig a születési hely és a születési időpont, így e két tényezőnek a
vizsgálata különösen érdekes kutatási témát szolgáltat. A születési helyeknél első ránézésre is
feltűnő, hogy vannak olyan települések, amelyek magasan felülreprezentáltak, ahol sok te-
hetséges ember született. Ezek többsége nagy népességszámú egyetemi és kutató központ. Az
ilyen települések esetében viszonylag könnyen meg lehet magyarázni, hogy miért ilyen magas
a kimagasló képességű emberek száma. E települések többnyire nem csak születési helyként
szolgálnak a talentumok számára, hanem ott végzik az iskoláikat és a tudományos pályájuk
is részben vagy egészben a településhez kötődik. Ezek a nagyvárosok tehát nemcsak, mint
születési helyek, hanem mint oktatási és kulturális központok is jelentős helyet foglalnak el a
települési hierarchiában. A tehetségmegtartó képességük többnyire erős, és jelentős a tehet-
ségvonzó képességük is. E tehetségbefogadó helyek tehetségegyenlege pozitív, vagyis többen
érkeznek a településre, mint amennyien elhagyják azt. Vannak viszont olyan települések is,
melyek lélekszáma csekély, nem rendelkeznek nagyobb múltú oktatási intézménnyel vagy
kutatóintézettel, ennek ellenére valami ok folytán több híres embernek is születési helyéül
szolgálnak. Ennek okára meglehetősen nehéz tudományosan adekvát választ adni. A lakos-
ságszám-arányos fajlagos kibocsátási érték ezeknél a településeknél magas, számos esetben
jóval magasabb, mint a fentiekben említett központok esetén. E kis lélekszámmal rendelkező
települések nem képesek megtartani a tehetségeket, vagyis a tehetségmegtartó képességük
rendkívül alacsony.
Globális szinten kijelenthető, hogy a csekély tehetségmegtartó erővel rendelkező tehetség-
kibocsájtó települések vannak túlsúlyban, mivel e települések nem tudnak a képzett munka-
erő számára megfelelő munkaalkalmat, életkörülményeket stb. biztosítani. A kvalifikáltabb
munkaerőnek pedig többnyire magasabb a mobilitási hajlandósága, vagyis könnyebben dönt
a lakóhely és/vagy a munkahely megváltoztatása mellett, így e települések nem szolgálnak
hosszabb távon lakóhelyül a talentumok számára (Győri F. 2011a, 2011b).
Az elmúlt mintegy fél évszázad születési helyeinek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy
míg korábban szinte kizárólag háznál történetek a szülések (vagyis azon a településen, ahol
lakott egy család), addig a 19. század végétől már egyre inkább terjedt a kórházi szülés. Az
1950-es évek végétől már szinte kizárólag nagyobb városokban lévő kórházakban, illetve
511
kisebb településeken lévő szülőotthonokban1 történt a szülés, ezért jelentően redukálódott

a születési helyek száma. Az intézményekben történő szülés az ötvenes évektől ezért „torzítja
a születési környezetről alkotott valós képet.” (Győri F. 2011a) Az elemzett személyek döntő
többsége azonban az intézményesített szülést megelőző időszakban született, így ez esetünk-
ben viszonylag kevésbé érvényesül.
Az elemzett személyek döntő többsége Magyarországon született (97,2%). A Kárpát-me-
dencén kívül tizenöt ország volt feljegyezhető, a legtöbben Ausztriában (33%), Németor-
szágban (18,2%), az USA-ban (9,1%) és Csehországban láttak napvilágot (7,6%) (2. ábra). A
Kárpát-medence települései közül 657 lett mint születési hely regisztrálva, amely az 1910. évi
hazai települések 5,3%-a.2
0°0'0"
A TALENTUMOK KÁRPÁT-MEDENCÉN KÍVÜLI SZÜLETÉSI HELYEI (FŐ/ORSZÁG)
Ausztria (22)
Németország (12)
USA (6)
Csehország (5)
Svájc (3)
Lengyelország (3)
Olaszország (3)
Franciaország (3)
Szerbia (2)
Izrael (2)
Románia (1)
Egyiptom (1)
Oroszország (1)
Brazília (1)
Svédország (1)
Jelmagyarázat
0
1-2
3-6
7 - 12
13 - 22
Szerző: Dr. Mátyás Szabolcs

Szerkesztette: Dr. Pődör Andrea Forrás: a szerző saját számításai alapján
0°0'0"
2. ábra: A talentumok Kárpát-medencén kívüli születési helyei (fő/ország)

(a szerző saját számítása alapján)
Abszolút értékek alapján a legtöbben a fővárosban születtek (872 fő), amely Budapest
évszázadok óta kiemelkedő kulturális, gazdasági, oktatási stb. szerepkörével magyarázható.
Nagyságrenddel kisebb értékekkel rendelkeznek az alábbi regionális központok, de okságát
1 A szülőotthonokat javarészt az ’50-es években hozták létre, s néhány évtizeden keresztül (többnyire a
rendszerváltozás időszakáig) a kisebb városokban és a nagyközségekben működtek.
2 1910-ben 12 452 település volt hazánkban (Kollega T. I. 1996-2000).
512
tekintve hasonló magyarázattal indokolható Debrecen (43), Kolozsvár (33), Szeged és Mis-
kolc (32), Pozsony (26), Győr (24), Nagyvárad és Pécs (23) illetve Sopron (20) átlagon felüli
abszolút értéke. Miskolc és Pécs esetében főként a századfordulótól kezdve találkozunk di-
namikusabb születési értékekkel. Mindkét városnál a felsőoktatási intézmények is közvetve
növelték a születésszámot (Pécs esetében a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemnek a vá-
rosba költözése, Miskolcnál pedig a Nehézipari Műszaki Egyetem megalapítása). A máso-
dik világháborút követően Kolozsvár, Pozsony és Nagyvárad esetében a kimagasló képességű
személyek születési száma jelentősen visszaesett. Ennek oka nyilvánvalóan nem a későbbi ge-
nerációk tehetségének hiányában, hanem többek között a magyar nyelvű lakosok számának
csökkenésében, az érvényesülési lehetőségeik romlásában és a magyar nyelvű oktatás tudatos
elsorvasztásában keresendő (3. ábra).
3. ábra: A legalább 3 fő részére születési helyként szolgáló kárpát-medencei települések (fő/település)

Az abszolút értékek mellett szükséges a fajlagos mutatók számolása is, mivel ezek számos
többletinformációval szolgálnak, az abszolút értékekkel való számolás ugyanis nem teszi azt
lehetővé, hogy érdemben összevethessünk két értéket. A születési helyek esetében a 100 000
főre számított gyakoriság lett figyelembe véve. A magyarországi települések esetében a je-
lenlegi népességszámhoz lett számolva a gyakorisági mutató, míg a határon túli települések
513
esetében a legutolsó magyar népszámlás vagy népességbecslés eredményeihez. Nyilvánvalóan

ezek több évtizedes adatok, azonban a magyar népesség száma ezt követően abszolút értékben
jelentősen nem növekedett (sőt, sok helyen sajnos csökkent is), továbbá az ott született szemé-
lyek döntő többsége 1945 előtt látott napvilágot, így nincs értelme ezen települések esetében a
mesterségesen, nem őshonos, betelepített népességgel megnövelt lakosságszámmal számolni.
Azon települések esetében lett a fajlagos mutató számolva, ahol legalább három személy
született (97 ilyen település volt regisztrálható /ebből 40 határon túli település/). A gyakorisá-
gi mutató alapján a legtöbben Ürményházán3 (249,1) (Délvidék), Tordán (143,4), Radnóton
(142,2), Nagyenyeden (127), Érsemjénben (113,0) és Kapnikbányán (85,3) (Erdély) születtek.
Az objektivitás kedvéért azonban azt érdemes megjegyezni, hogy, amint azt már a fentiekben
is említettem, a határon túli adatok nem a jelenlegi lakosságszám alapján lettek kiszámít-
va. Számos település esetében ezért ez valamelyest kedvezőbb eredményeket eredményezett,
azonban még mindig ez a számítási mód volt az, amely a leginkább objektív eredményeket ho-
zott. A jelenlegi Magyarország területén a gyakorisági mutató az alábbiak szerint alakult: Tét
(73,2), 4 Szikszó (56,8), Budapest (49,8), Makó (48,9), Csorna (48,6), Balassagyarmat (40,3),
Ercsi (37,2), Szentes (36,9), Keszthely (34,6), Kiskunfélegyháza (34,1). Látható, hogy a hazai
települések közül elsősorban a kisvárosok és a kisméretű középvárosok azok, amelyek átlag
feletti gyakorisági értékkel rendelkeznek. Nagyvárosaink közül egyedül Budapest rendelkezik
kiugró gyakorisági mutatóval (4. ábra).
3 A településen a 3+2 zenekar tagjai születtek.

4 A településen született Kisfaludy Károly, Kukorelli István és Winkler Dezső.
514
4. ábra: A legnagyobb születési gyakoriságot mutató 40 kárpát-medencei település

(100 000 főre számítva) (a legalább 3 fő születési helyeként szolgáló települések alapján)
A születési helyek között igen nagy különbségek fedezhetők fel a tekintetben, hogy az
egyes tudományágak képviselőinek hány százaléka született a fővárosban, illetve a külhoni
területeken. A főváros részesedése a legmagasabb a pszichológia és a sport (56,3%), a kön�-
nyűzene (54%), az informatika (51%) és a közgazdaságtan (62,1%) képviselőinek esetében. A
sporttal kapcsolatban mindenképp érdemes megemlíteni azt, hogy nyilvánvalóan nem arról
van szó, hogy a fővárosi fiatalok ügyesebbek lennénk a sport területén, hanem arról, hogy
nekik több lehetőségük volt sportolni és olyan sportokat kipróbálni, amelyek a leginkább
illettek az adottságaikhoz, illetve a későbbi továbblépés is jobban biztosítva volt számukra
(edzők, sportegyesültetek, versenyzési lehetőség stb.). A zenei tehetség kibontakozásához is
jóval ideálisabb feltételek adódtak Budapesten (zeneiskolák nagy száma, fellépési lehetőség,
hasonló érdeklődésű fiatalokkal való találkozás stb.).
A főváros a legkisebb részesedést érte el az egyházi személyek (8,8%), a neveléstudomány
(11%) és az agrártudomány (11,2%) esetében. Az egyházi személyeknél közrejátszott az a tény
is, hogy a fővárosban arányaiban nézve az országos átlagnál mindig is magasabb volt a vallá-
sukat nem gyakorlók és az ateisták aránya. Az egyházi személyek esetében pedig viszonylag
515
magas a családi mintát követők aránya (a római katolikusokat kivéve), s döntő többségben a
szolgálati helyek nem a fővárosban, hanem vidéken voltak, így a születendő gyermek is vala-
melyik vidéki településen látott napvilágot.
A külhonban született személyek részaránya az egyházi személyek (70,5%), a néprajztu-
dósok (53,6%), a filozófusok (47,1%) és az írók és költők (41,3%) esetében volt a legmaga-
sabb. Az egyházi személyek esetében a kiugró értékek részben a fentiekben is említett okokkal
magyarázhatók. A néprajztudósok esetében pedig megemlíthetjük, hogy a múlt értékeinek
felismerése és a jövő generációnak történő összegyűjtése talán akkor érinti meg leginkább az
embert, ha olyan közegben él, ahol még eleven élnek a népszokások, a hagyományokat pedig
nem őrzik, hanem benne élnek. A néprajztudósok többsége is olyan határon túli közegből
származik, amely szinte „felkínálta” a lehetőséget arra, hogy az etnográfusok összegyűjtsék és
megmentsék az utókor számára ezeket az értékeket. Az írók és költők esetében is a felkínált
téma volt az, ami átlag fölötti értéket eredményezett. Móricz Zsigmond azt mondta, hogy
„...csak azt lehet leírni, ami fáj. Ami megsebzi az embert.” A kisebbségi lét, az elnyomatás ren-
geteg embert predesztinált arra, hogy tollat fogjon és kiírja magából a fájdalmát. Magasnak
tekinthető azoknak az íróknak és költőknek az aránya, akik határon túli magyarként a ki-
sebbségi lét fájdalmáról és a magyarság sorkérdéseiről írtak.
Átlag alatti a külhonban született személyek aránya a sport (7,3%), a közgazdaságtan
(10%) és a könnyűzene (10,7%) területén. Az elcsatolt területeken gyakorlatilag nem volt
lehetőség arra, hogy valaki az anyanyelvén sikeres könnyűzenei pályát fusson be. A sport
területén ugyan számos határon túli magyar ért el fényes sikereket (lásd: Sport és testkultúra
a Kárpát-medencében című fejezet), azonban egyenlőtlen küzdelem volt és van jelenleg is az
őshonos kisebbség és az államalkotó nemzet tagjai között. Ennek érzékeltetésére említsünk
meg egy szomorú történetet, mely Az arany nemzet című dokumentumfilmben is látható.5
Volt olyan erdélyi sportoló, aki a Los Angeles-i olimpiára éremesélyesként utazott volna. A
repülőgépre történő felszállás előtt közölték vele, hogy nem ő, hanem egy román nemzetiségű
sportoló fog utazni az angyalok városába. A román sportvezetők a döntést természetesen nem
indokolták. Az ilyen és ehhez hasonló történések természetesen alacsony szinten „tartották”
az elcsatolt országrészeken a sikeres magyar sportolók arányát.
5 Mátyás Szabolcs (2009): Az arany nemzet (dokumentumfilm)
516
2. Születési idő
A talentumok születési időpontjait vizsgálva már első ránézésre is szembetűnő, hogy van-
nak olyan kitüntetett időintervallumok, melyek magasan felülreprezentáltak. Ezekben az
években vagy évtizedekben a korábbi és az azt követő időszakokhoz képest jóval több híresség
látott napvilágot. Ennek a pontos okát egzakt módon nem lehet a legtöbb esetben megálla-
pítani, inkább csak hangosan gondolkodni, hogy minek a következménye lehet a nagyszámú
híresség ilyen gyors, koncentrált és sokszor egy helyre (településre) történő születése. Ilyen va-
lószínűtlenül nagy sűrűségű talentumkoncentráció jellemezte az ókori Athén egyes időszakait
(amikor harcban állt a Perzsa Birodalommal), a reneszánsz Firenzét (amikor harcban állt a
Pápai Állammal), de a magyar fővárost, Budapestet is a kiegyezést követő néhány évtizedben.
Kisebb mértékben ugyan, de előfordult számos hazai településen is, hogy egyes tudományte-
rületek képviselői egymáshoz közeli időpontban láttak napvilágot (lásd: keretes írás).
A nyugodt időszakok nem ösztönzik az emberek többségét kreatív gondolkodásra, csupán
beilleszkednek, és a bevált mintákat utánozzák. A kissé zűrzavaros, olykor háborús időszakok
azok, amikor a kreatív emberek elemükben érezhetik magukat, amikor a régi reflexek helyett
az alkotó elme kap szerepet (Marx Gy. 1997).
A talentumok koncentrálódásának extrém példája a debreceni Református Kollégium ún.

„nagy osztálya”, ahonnan rendszerint csak Bay Zoltán fizikust, illetve Szabó Lőrinc és Gulyás
Pál költőket szokták megemlíteni, holott ebbe az osztályba járt még Béber László újságíró,
Békés István író, Csanak Béla operettszerző és Törő Imre orvosprofesszor is. Azt megmon-
dani, hogy hogyan került ennyi tehetség egy osztályba, nem lehet, talán a Gondviselés kegye
lehetett az, amely ilyen áldásban részesítette az osztályt, a tanárokat és nagy múltú kollégiu-
mot. Bay Zoltán egy későbbi visszaemlékezésében így írt erről: „Volt valami a levegőben, ami
arra ösztönzött minket, hogy a magyar kultúra munkásai legyünk” (Árvayné Kucsera J. 2002).
A magyar tudományos élet kiválóságai a kiegyezés (1867) utáni években kezdtek egyre
nagyobb számban születni, és a múlt század ’30-as és ’40-es évekig tartott ez a születési kon-
junktúra. A kezdeti időpont nagy születésszáma számos tényezővel magyarázható. Ez volt az
az időszak, amikor Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia társállamaként bámulatos
gazdasági és kulturális fejlődésen ment keresztül. Erre az időszakra mind a mai napig roman-
tikus nosztalgiával tekint a tudománytörténet. A születési boom záró időpontja viszont ke-
vésbé húzható meg ennyire élesen. Az első világháború nyilvánvalóan jelentős törést okozott,
majd a trianoni trauma is rányomta bélyegét a mindennapokra, ennek ellenére a kimagasló
517
életművel rendelkező személyek ezt követően is közel két évtizeden keresztül még nagy szám-
ban láttak napvilágot. Ehhez bizonyára hozzájárult a klebelsbergi kultúrpolitika, a nemzet
túlélési ösztöne és számos egyéb tényező is. A záró évtizeddel kapcsolatban megemlítendő,
hogy nyilvánvalóan sok rendkívüli képességgel megáldott tudós született a későbbi évtize-
dekben is, azonban a tudományos életmű megítélése sokszor az utókor értékítéletén alapul, ez
határozza meg ugyanis azt, hogy ki kerül bele a tudományos kánonba. Néhány évtized múlva
minden bizonnyal tolódik majd pár évtizedet a „nagy születési időintervallum” is, a régi tu-
dósok közül pedig néhányan feledésbe merülnek majd.
A születési időpontokat áttekintve az alábbiakat állapíthatjuk meg. A 12. és a 15. század

között az elemzett személyek 0,7%-a látott napvilágot, a 16. és 17. században is kevesebb,
mint 1-1%-uk. A tudomány fejlődésével egyre nagyobb számban születtek tudósaink, azon-
ban még a 18. századi értékek is 4% alattiak. A tudomány igazi fejlődése a 19. és a 20. szá-
zadra tehető, amely egyértelműen megmutatkozik a születések számának növekedésében is. A
19. században látott napvilágot a könyvben szereplők több mint egyharmada. Hogy jobban
érzékeltetni lehessen a növekedés ütemét, dekádonként is elemeztem az utolsó két évszázadot
(lásd: IV. táblázat).
Az ország fejlődésében mérföldkőként az 1867-es esztendőt szokták megadni. Ezt kis fázis-
késéssel követte az ipar, a mezőgazdaság és a tudományos élet fejlődése is, amely egyértelműen
megmutatkozik a születések számában is. Míg az 1870-es évtizedben jeles honfitársainknak
5,2%-a született, addig 1881 és 1950 között 7,4% és 12,0% közötti évtizedes értékekkel ta-
lálkozunk. Ebben a hetven éves időintervallumban született hírességeink 62,5%-a. Ezen idő-
szakon belül a leginkább felülreprezentált periódus pedig 1921 és 1950 között volt, amikor a
vizsgált intervallum három legnagyobb születésszámú évtizedét regisztrálhatjuk.
1950-től kezdődően jelentősen és folyamatosan csökken jeles személyiségeink születési
száma, ami nyilvánvalóan nem feltétlenül a tehetség csökkenésével hozható összefüggésbe,
hanem egyéb, a fentiekben is említett tényezőkkel (pl. a tudományos életmű megítéléshez
szükséges idő hiánya). A kiadványban szereplő legfiatalabb személy az 1998-ban született Liu
Shaoang.
518
IV. táblázat: A 19. és 20. században született személyek

száma évtizedenkénti bontásban
a született a született
évtized személyekből való évtized személyekből való
részesedés (%) részesedés (%)
1801-1810 0,9 1901-1910 8,5
1811-1820 1,8 1911-1920 7,4
1821-1830 1,9 1921-1930 12,0
1831-1840 2,0 1931-1940 9,7
1841-1850 3,1 1941-1950 11,1
1851-1860 2,9 1951-1960 5,9
1861-1870 3,5 1961-1970 2,3
1871-1880 5,4 1971-1980 2,0
1881-1890 7,9 1981-1990 0,9
1891-1900 8,4 1991-2000 0,1
519
3. Közép- és felsőfokú oktatási intézmények
Az iskolai oktatási rendszer három nagy részből tevődik össze: alap-, közép- és felsőfokú
oktatás. Jelen kutatás során az utóbbi két iskolatípus adatait elemeztem, elsősorban azért, mi-
vel az alapfokú képzés települései nagyon hiányosan voltak csak elérhetők.
A középiskolában elsősorban általános műveltséget szereznek a diákok, illetve felkészítik
őket a későbbi tanulmányokra. A négy év során orientálódnak a gyermekek, hogy az iskola
elvégzését követően merre induljanak el. Általánosságban elmondható, hogy ekkor még a
közösség szerepe nagyobb, mint az egyéné. Természetesen szükségesek a jó tanárok, az iga-
zi tanáregyéniségek, azonban itt még kisebb ennek a szerepe, mint a későbbi tanulmányok
során. A fentiek ellenére azonban megfigyelhető egyes természettudományok esetén, hogy a
középiskola szerepe meghatározó, s az egyetemi hallgatók többsége a speciális képzést nyújtó,
tagozatos középiskolából került ki, vagyis bizonyos tudományágak esetén jóval nagyobb a
középiskola szerepe, mint az, hogy „csak” az általános műveltséget adja át (pl. matematika,
kémia, fizika).
A középiskoláknak helyet adó települések tehetségháztartása többnyire negatív, mivel a
tanulni vágyó fiatalok elvándorolnak a településről. A negatív mutató ellenére a tehetséggya-
korisági mutató viszont számos település esetében kiugró értékeket mutat. A tehetségvonzó
képessége azonban ezeknek a településeknek csak jóformán a középiskolás korosztályra terjed
ki.
A magyar talentumok nagy számának kérdése a hajdani középiskolák világába vezet ben-
nünket, hiszen színvonalas középiskolai hálózat nélkül nem lehetséges eredményes felsőokta-
tás sem. Számos forrás a nagyszámú híresség okát részben a kiegyezést követően létrehozott
magyar iskolarendszer nagyszerűségében látja. Már több száz évvel ezelőtt is voltak színvona-
las középiskolák (pl. Debrecen, Pápa, Sárospatak), azonban ezek a középiskolák csak egy szűk
réteg számára biztosítottak tanulási lehetőséget. A 19. században Eötvös Józsefnek és Kármán
Mórnak nagy szerepe volt abban, hogy európai színvonalú alap- és középfokú iskolák sora
alakult Magyarországon. Beck Mihály akadémikus véleménye szerint mintegy száz rendkí-
vül magas színvonalú gimnázium működött a korabeli Magyarországon, melyek sok esetben
felvették a versenyt a sokat emlegetett Fasori Evangélikus Gimnáziummal is. A középiskolák
színvonalát emelte, hogy a középiskolai oktatásnak igen nagy presztízse volt, így számos jó fel-
készültségű tudóstanár is „csupán” középiskolákban taníthatott éveken, évtizedeken keresz-
tül, s maguk is komoly tudományos munkát végeztek a középiskolai tanári állásuk mellett.
1841-ben megalapították a Magyar Természettudományi Társulatot, amelynek szintén nagy
520
szerepe volt a tudomány népszerűsítésében, illetve abban, hogy megfelelő hátteret biztosítson
a természettudományos tárgyak oktatásához (a társulat folyóirata volt az 1896-ban alapított, s
jelentős ismeretterjesztő tevékenységet folytató Természettudományi Közlöny) (Beck M. 2001).
„Nem jognak éreztük a tanulást, hanem kiváltságnak, amiért keményen meg kell dolgozni. Gim-
náziumi neveltetésünk magas színvonalú volt. Nem arra gondolok, amit tanultunk, hanem arra
az attitűdre, ami ott életreszólóan kifejlődött bennünk. Csodálatos érzés volt, amikor kitettek
mindazon ideák hatásának, amit az emberiség alkotott. Ez az érzelmi megközelítés erősen hatott
a prepubertás éveiben. Humán neveltetésünk sokfelé nyíló ajtókat tárt föl előttünk, és elindul-
tunk a költészet, a művészet, a fizika felé. Önképzőkörben beszéltük meg intellektuális kalando-
zásainkat. Esszéket írtunk, előadásokat tartottunk. Elménk ráérzett e viták fontosságára. Távol
tudtunk maradni a dogmatikus gondolkodástól, hiszen egy-egy téma különböző aspektusait tár-
gyaltuk meg egymással. Már a gimnáziumban elsajátítottuk azt a tapasztalatot, hogy ugyanazt
többféle irányból lehet megközelíteni.” (Lánczos Kornél visszaemlékezése)
A középiskolák szerepe és jelentősége igencsak átértékelődött az elmúlt néhány évtized

alatt. Míg a második világháborút megelőzően az érettségi megszerzésével a társadalom fel-
sőbb rétegeibe lehetett kerülni, addig mára ez gyakorlatilag teljesen általánossá vált, s egyfajta
elvárás lett a fiatalok felé, hogy „legalább” érettségijük legyen.6 A középiskola tömegesedett,
s elvesztette elit jellegét. A tudás ezáltal jelentősen inflálódott, s nemcsak hazánkban, ha-
nem a világ legtöbb államában a középiskolai végzettség elveszítette korábbi súlyát (Tóth J.
– Trócsányi A. 1997).
A középiskolák esetében is jelentős eltérések figyelhetők meg az egyes tudományágak kö-
zött. Néhány százalék ugyan, de más területekkel összevetve magasabb a középiskolai vég-
zettséggel nem rendelkezők aránya a film- és színházművészet, a könnyűzene és a festészet
területén alkotóknál. Kimagasló a fővárosi középiskolát végzettek aránya az informatika
(72%), a közgazdaságtan (65,5%), a pszichológia (62,5%), a könnyűzene (62,4%), a komoly-
zene (52%), a fizika (48,9%) és a filmművészet (48,7%) terén alkotó személyeknél. Különösen
a zene és a fizika területén tevékenykedőknél figyelhető meg, hogy kiugróan magas a speciális
képzést nyújtó, tagozatos középiskolák aránya, melyek a legnagyobb számban a fővárosban
állnak rendelkezésre.
A legalacsonyabb fővárosi értékekkel az egyház (8,8%), az agrár- és élelmiszertudomány
(13,3%), a földrajz (15%) és a néprajz (15,9%) területén tevékenykedő személyeknél találkoz-
hatunk. Az agár- és élelmiszertudomány esetében nyilvánvalóan főként a vidéki fiatalok azok,
akik a terület iránt érdeklődnek, a főváros pedig kevés szakirányú képzési lehetőséget tud csak
kínálni. A néprajztudomány esetében a határon túli területek magasan felülreprezentáltak,
így ez jelentősen csökkenti a fővárosi értékeket.
6 Éves szinten mintegy 70 000 diák tesz érettségi vizsgát.
521
A középiskolai tanulmányok során alacsonynak tekinthető a külföldön tanult diákok aránya.

A szociológia (5,7%), a színház- és filmművészet (5,6%), illetve az agrár- és élelmiszertudomány
(5,1%) képviselőinél találkozunk átlag feletti értékekkel. A szociológia esetében a kis elemszám
miatt már két külföldön tanuló diák is kiugró értéket eredményez, így ezt az értéket kellő fenn-
tartással kell kezelni. Az agrár- és élelmiszertudomány területén a kiugró értékhez nagyban
hozzájárultak azok a külföldi származású személyek is, akik felnőttként jöttek hazánkba. A szín-
ház- és filmművészet területén az átlag feletti értékek jórészt a már külföldön (szinte kizárólag az
USA-ban) született vagy gyermekként kivándorolt személyeknek köszönhetők.
A legnagyobb arányban határon túli középiskolába az írók és költők (43,1%), az etnográfu-
sok (53,7%) és az egyházi területen tevékenykedő személyek (58%) jártak, míg a legalacsonyabb
ez az érték a pszichológusoknál (3,1%), a politikusoknál, a katonáknál és az államférfiaknál
(3,8%), illetve a könnyűzenészeknél (5,4%).
A középiskolákkal szemben a felsőoktatás már szinte csak kizárólag szakismereteket közvetít.
Ebben az életszakaszban jóval nagyobb szerepe van a tanáregyéniségeknek, akik felfedezik a
tehetséges hallgatókat, kutatási témát és kutatási lehetőséget biztosítanak számunkra, s elindít-
ják őket a tudományos pályán. A középfokú és a felsőfokú oktatási intézmények kapcsolatáról
elmondható, hogy amíg az előbbi eloszlása – főként a születési helyhez igazodva – viszonylag
egyenletes, addig a felsőfokú képzés jelentősen koncentrálódva, csupán néhány nagyobb városra
korlátozódik, a tehetségtér ezeken a településtípuson öblösödik ki.
A felsőfokú oktatás területén is megfigyelhető a tudás inflálódása. Míg a második világhábo-
rút megelőzően elitképzés folyt a hazai egyetemeken, s valódi rangja volt a diplomának, addig
az ’50-es évek elején rövid idő lefogása alatt 12 ezer főről 42-45 ezer főre nőtt a felsőoktatásban
részt vevő hallgatók száma. A rendszer kegyeltjei pártpolitikai szempontokat figyelembe véve,
számos esetben felvételi, vagy érettségi nélkül kerültek be az egyetemekre és a főiskolákra. Ez
nyilvánvalóan a végzett hallgatók átlagos tudásszintjének a csökkenését eredményezte (Tóth J. –
Trócsányi A. 1997).
A felsőfokú végzettség kapcsán igen jelentős eltérések figyelhetők meg az egyes tudomány-
ágak között. A legnagyobb a diploma nélküliek aránya a politikusok, katonák és államférfiak
(45%), a film- és színházművészek (38,5%), a könnyűzenészek (27%), az írók és költők (25,6%),
illetve a mérnökök és konstruktőrök (21,3%) körében. Az íróknál és költőknél, a film- és szín-
házművészeknél és a könnyűzenészeknél a magas diploma nélküliek arányában jelentősen köz-
rejátszott az a tény, hogy sokan nem fejezték be a felsőfokú tanulmányaikat.
A fővárosi felsőoktatási intézmények aránya a legmagasabb a film- és színházművészet
(90%), a közgazdaságtudomány (75,9%), az irodalom és nyelvészet (75,6%), a fizika (73,8%), a
jogtudomány (73,2%), a komolyzene (71%) és a pszichológia (78%) területén. Átlag alatti érté-
kek jellemzik a politikusok, katonák és államférfiak (11%), az egyházi személyek (22,8%) illetve
az agrár- és élelmiszertudomány (28,6%) területét.
522
Az egyes tudományágakat vizsgálva megállapítható, hogy jelentős mobilitási különb-

ség jellemzi a hallgatókat. A legnagyobb külföldi mobilitási hajlandóság a közgazdászoknál
(48,3%), az egyházi személyeknél (45,6%) és a neveléstudósoknál figyelhető meg (41%). E
területek képviselői voltak azok, akik a legnagyobb százalékban folytattak külföldi tanulmá-
nyokat egyetemi éveik alatt (kizárólag külföldön vagy a hazai tanulmányaikkal párhuzamo-
san).
Ugyancsak jelentős eltérések figyelhetők meg a határon túli felsőoktatási intézmények ará-
nyában az egyes területek között. A legmagasabb értékekkel a néprajztudósok (30,4%) és az
egyházi személyek esetében találkozhatunk (26,3%), amely semmiképp sem meglepő, hiszen
e területek esetében átlagon felüli volt a külhoni középiskolák aránya is.
523
4. Az életpályaszak aszok vizsgálata
Az életpálya szakaszainak vizsgálatánál az a település vagy ország lett figyelembe véve, ahol
egy személy a felső- vagy középfokú tanulmányainak befejezését követően legalább fél évet
töltött el.7 Ez az az időszak, amikor egy fiatal anyagilag függetlenedik, a családi kötöttségek és
elvárások már csak minimálisan érvényesülnek, így ettől kezdve szabadon választja meg min-
denki a lakóhelyét. A kutatók többsége a végzés utáni időszakban még a végzés helyén marad
(elsősorban a tudományos fokozat megszerzése érdekében), kisebb részük megy csak más vá-
rosba, esetleg külföldre (ugyancsak a doktori fokozat megszerzése céljából). A jövőbeli befoga-
dó települések vonzó hatása tehát a kutatók esetében a doktori képzést követően erősödik fel.
Az egyes tudományágak képviselői között eltérő a mobilitási hajlandóság. Vannak olyan
területek, ahol nagyarányú az egy vagy két településhez kötődő kutatói életpálya, máshol
viszont a többség hat-nyolc helyen is megfordult huzamosabb ideig az élete során. A mobili-
tást számos tényező befolyásolja. Egyrészt a tudomány jellege, az, hogy mennyire tekinthető
nemzeti vagy nemzetközi tudománynak egy terület. A nemzeti tudományok esetén kevésbé
fontos a nemzetközi aktivitás (pl. magyar irodalom és történelem, néprajz, jogtudomány),
más területeken viszont nélkülözhetetlen az élő nemzetközi kapcsolat, a közös laboratóriumi
kutatásokban való részvétel, ezért ezeknél a tudósoknál jóval több életpályaszakasz regisztrál-
ható (pl. fizika, kémia, orvostudomány). A mobilitást jelentősen befolyásolja továbbá a poli-
tikai berendezkedés milyensége. A második világháborút megelőzően meglepően nagy volt a
jeles személyiségeink (természet- és társadalomtudósok egyaránt) mobilitása, amely 1945 után
kényszerű okokból néhány évtizedre jelentősen csökkent, és a mobilitás iránya száznyolcvan
fokos fordulatot vett. A rendszerváltozást követően viszont ismét felerősödött a kutatói mo-
bilitás.
Az életpályaszakaszok vizsgálata során a települések koncentrálódása is megfigyelhe-
tő. Erősen behatárolható ugyanis azoknak a településeknek a száma, ahol egy tudományág
képviselője megfordulhat. A koncentrálódás e településeken megnöveli a tehetségsűrűséget,
s relatív tehetségbőséget eredményez. Ezeknek a településeknek a tehetségvonzó képessége
rendkívül erős, s többnyire a tehetségmegtartó képességük is, így a tehetségháztartásuk több
évtized adatait figyelembe véve is pozitív. Ezek a települések az esetek többségében egybeesnek
a halálozási hellyel is (lásd bővebben: Halálozási hely című alfejezet).
7 Egyes területek esetében ez az időintervallum három hónapra csökkent, azonban ezt minden terület eseté-
ben jeleztem.
524
Az életpályaszakaszok vizsgálata során kirajzolódnak azok a hazai és külföldi erőcentru-

mok, amelyek vonzzák a tudósokat. A tudományágak közötti nyilvánvalóan sok átfedés elle-
nére is megfigyelhetők az egyes területek közötti jelentős eltérések. Az életpálya szakaszainak
vizsgálatával választ kaphatunk arra, hogy milyen vonzástényezők voltak azok, amelyek miatt
előnyben részesítettek egy-egy települést. Időben előrehaladva egyre élesebben rajzolódnak
ki a nagy kutatóközpontok, az országhatárokat átlépő nemzetközi mobilitás pedig egyre na-
gyobb szerepet kap. Megfigyelhető továbbá, hogy egyre kevesebb azok száma, akik „ma-
gányos farkasként”, egy életpályás helyszínen is képesek világraszóló eredményt elérni (vö.:
például a második világháború előtti konstruktőrök).
A főváros tehetségvonzó- és megtartó képessége évszázadok óta jelentős, egyes területeken
pedig jelentősen növekedett az elmúlt évtizedekben. Az egyes területek között jelentős kü-
lönbségek figyelhetők meg a főváros súlyának tekintetében. Az elemzett személyek több mint
75%-a kapcsolódott részben vagy egészben életpályája során a fővároshoz a jogászok (95,5%),
a pszichológusok és szociológusok (91%), a könnyűzenészek (90%), a komolyzenészek (89%),
a filmművészek (84%), az irodalmárok és nyelvészek (81,9), a közgazdászok (79,3%), a filozó-
fusok (82,4%), a szépírók (76,9%), a kémikusok (78%) és a biológusok (75,9%) közül.
Magyarország esetében a főváros gyakorlatilag kihagyhatatlan, megkerülhetetlen az életút
során, vagy ahogy a tehetségföldrajz hazai jeles képviselője, Győri Ferenc fogalmazott, „Buda-
pest a szellemi és művészeti életben való érvényesülés, karrierépítés során ki nem kerülhető állomást
jelentett és jelent ma is”. (Győri F. 2011a, 110.) A fenti adatok természetesen nem azt jelentik,
hogy mindannyian az életüket Budapesten élték le, azonban életpályájuk jelentős része min-
denképp a fővároshoz kötődik. Többségükről azonban elmondható, hogy életvitelszerűen élt
évtizedeken keresztül a fővárosban. Külön kiemelendő a művészet területe, melynek mind-
egyik ágánál a főváros részesedése 90% körül alakult.
A főváros tehetségvonzó hatása a legkevésbé a politikusok, katonák és államférfiak (18,5%)
és az egyházi személyek (40,4%) esetében érvényesült. Előbbi kategória meglehetősen kevert
területnek tekinthető, jelentős részük pedig relatíve fiatalon már véglegesen elhagyta az orszá-
got, így nem volt lehetőségük huzamosabb időt Budapesten tölteni. Az egyházi személyeknél
az alacsony értékben közrejátszott a viszonylag magas 19. század előtt születettek aránya (a
főváros ekkor még kisebb szerepet játszott a kulturális és tudományos életben), illetve az a
tény, hogy az egyes felekezeteknek nem a fővárosban van a központja, hanem más vidéki
településeken. A lelkészi és papi szolgálati helyek pedig többnyire nem a fővárosban voltak.
A határon túli nagyvárosaink korabeli súlyát jól érzékelteti, hogy bár száz esztendeje már
idegen impérium alatt vannak (ezáltal száz év „hátrányban” vannak már a jelenlegi települé-
seinkhez képest), még mindig számos terület esetében a főváros után a határon túli település
rendelkezik a legnagyobb tehetségbőséggel. A magyar tehetségek térbeli vizsgálatakor érde-
mes áttekinteni, hogy a könyvben szereplő személyek életútjainak elemzése során milyen na-
gyobb szellemi tájak alakultak ki a Kárpát-medencében, s ebben a külhoni települések milyen
525
súllyal szerepelnek (zárójelben a határon túli település sorrendje). Agrár- és élelmiszertudo-

mány (Kolozsvár 3.), biológia (Kolozsvár 3.), filozófia (Kolozsvár 1.), fizika (Kolozsvár 1.),
földrajz (Kolozsvár 3.), informatika (Kolozsvár 2.), szépirodalom (Kolozsvár 1., Nagyvárad
4.), jogtudomány (Kolozsvár 2., Pozsony 5., Nagyvárad 6.), közgazdaságtan (Nagyvárad 1.),
matematika (Kolozsvár 1., Marosvásárhely 3.), mérnöki tudomány (Selmecbánya és Pozsony
1., Arad 2.), filmművészet (Kolozsvár 4.), festészet (Nagybánya 1.), néprajztudomány (Kolozs-
vár 1., Pozsony és Kézdivásárhely 4.), neveléstudomány (Kolozsvár 2., Kassa 3.), orvostudo-
mány (Kolozsvár 4., Pozsony és Marosvásárhely 5.), pszichológia (Kolozsvár 4.), szociológia
(Kolozsvár, Nagyvárad és Pozsony 1.), teológia (Kolozsvár 1., Nagyvárad 5., Gyulafehérvár,
Kassa és Munkács 6.), történelem (Kolozsvár 3.).
A mobilitási hajlandóságot mutatja az egyes tudományágak esetében számolt „egy életutas
helyszínek” aránya. A vizsgált területek között meglepően nagy különbségek figyelhetők meg.
A politikusok, katonák és államférfiak, illetve a filozófusok esetében nem volt regisztrálható
olyan személy, aki legalább fél évet ne töltött volna máshol, mint az állandó lakóhelye. Előbbi
kategóriába soroltak élete meglehetősen mozgalmas volt, míg a filozófusok nagy részét olyan
mértékű sérelem érte, amely ugyancsak közrejátszott abban, hogy átlagon felüli mobilitás
jellemezze őket, a nyilvánvalóan amúgy is nagy mobilitási hajlandóság mellett. A legkevésbé
engedtek a tudáscentrumok vonzóhatásának az informatika (38%), a filmművészet (30%),
a történelem (29,5%), a néprajz (29%), a szépirodalom (28,9%), az agrár- és élelmiszertu-
domány (28,6%), a fizika (27,9%) és a komolyzene (28%) területének képviselői. Érdekes
kettősség figyelhető meg számos területnél, így például az, hogy bár kiugróan magas az „egy-
helyszínes” személyek aránya, átlag feletti a külföldi utazások száma és a kizárólag külföldön
alkotó tudósok és művészek aránya is.
Úgy tartja a mondás, hogy nem lehet senki sem próféta a saját hazájában. Ezt a talentum-
földrajzi kutatások megcáfolják, és megmutatják, hogy bár hazánk esetében sajnos jelentős
az egyirányú tudástranszfer, a tudósok, művészek és sportolók döntő többsége azonban itt
boldogul és itt ér(t) el eredményeket. A tudósok kivándorlása és a külföldön való boldogulá-
suk kapcsán Hargittai István az alábbiakat írta egyik tanulmányában: „A magyar tudomány
hungarikumai a magyar mezőgazdaság hungarikumaitól abban különböznek, hogy bár mind-
kettő itthonról indul, a tudományos hungarikumok gyakran csak külföldön fordulnak termő-
re.” (Hargittai I. 2019) Bízvást reméljünk, hogy a jövőben mind kevesebb olyan magyar tudós
lesz, aki külföldön fordul „termőre”, s végleg elhagyja Magyarországot.
Az alábbiakban vizsgáljuk meg, hogy mekkora azoknak a személyeknek az aránya, akik
kizárólag külföldön élték le az életüket. Kisebb részük az, akik gyermekkorban, családdal
együtt hagyták el az országot. Nagyobb részük felnőttként, a diploma megszerzése után
döntött a szülőföld elhagyása mellett. A külföldi helyszín vonzerejének nagysága, tehetség-
vonzó ereje számos tényezőtől függ. Az egyik legfontosabb tényező egy adott tudás konver-
tálhatóságának a nagysága. Az, hogy mennyire versenyképes egy itthon megszerzett tudás
526
Magyarországon kívül? Ebből a szempontból a nemzeti tudományok nagy hátrányban van-

nak más területekkel szemben, hiszen ez a tudás kevésbé kelendő az anyanyelvi környezeten
kívül. Ezen tudományágak esetében tehát jóval alacsonyabb azoknak a száma, akiknek az
életpályájában kizárólag külföldi helyszínek szerepelnek (az alábbi területek esetében 0% a
kizárólag külföldi életpályák aránya: filozófia, jogtudomány, néprajz, neveléstudomány, szoci-
ológia). E kategóriában a legmagasabb értékkel a politikusok, katonák és államférfiak (29,6%)
illetve a mecénások és üzletemberek (19,2%) között találkozunk. A tudományágak közül a
külföldön jól hasznosítható tudás leginkább a matematika (14,3%), az informatika (13,5%),
az orvostudomány (10%) és a fizika (8,2) területén mutatkozik meg. A művészetek területén
pedig a filmművészet (10%) és a komolyzene (9,3%) az a terület, ahol a legtöbben elhagyták
az országot.
Az egyes tudományágak képviselőinek külföldi mobilitási hajlandósága között ugyancsak
jelentős különbségek fedezhetők fel. A legnagyobb arányban a közgazdaságtan (69%), a festé-
szet (65%), a filozófia (61,8%) és a kémia (50%) képviselői voltak azok, akik legalább fél éven
keresztül külföldön tartózkodtak.
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a magyar tudósok és feltalálók a világ minden szegletében
megfordultak rövidebb-hosszabb ideig. A könyvben szereplő személyek hetvennyolc ország-
ban jártak. A legnagyobb vonzerőt az Egyesült Államok fejtette (és fejti napjainkban is) ki,
az elemzett személyek mintegy 10%-a megfordult az új világban. Nem sokkal maradnak
el mögötte a magyar szürkeállomány klasszikus befogadó területei, Németország (9,4%) és
Ausztria (7,5%). Franciaország (4,9%) és az Egyesült Királyság (4,8%) ugyancsak jelentős
szívóerőt fejtettek ki a hazai tudósokra, bár Franciaországba főként az 1945 előtti időszakban
volt jelentős a tudástranszfer. Említésre méltó továbbá Olaszország (2,4%), Svájc (1,7%) és
Oroszország (1,6%) is. Olaszország esetében megemlítendő, hogy bár jelentős számú tudós,
művész és sportoló töltött el hosszabb időt az országban, ennek ellenére minimális a végleg az
országban maradók száma. Oroszországnál főként az 1945 és az 1980-as évek közötti időszak
volt az az intervallum, amikor több területen is jelentős volt a magyar tudósok kiutaztatása.
Csekély mértékben ugyan, de növelik az oroszországi (szovjetunióbeli) értéket a szovjet hadi-
fogságba elhurcoltak (5. ábra).
527
0°0'0"
AZ ÉLETPÁLYÁK SORÁN ÉRINTETT LEGGYAKORIBB 20 ORSZÁG (ORSZÁG/FŐ)
USA (288)
Németország (253)
Ausztria (203)
0°0'0" Franciaország (133) 0°0'0"
Egyesült Királyság (132)

Olaszország (66)
Svájc (45)
Oroszország (43)
Kanada (23)
Csehország (21)
Svédország (21)
Ausztrália (19)
Törökország (19)
Hollandia (19)
Argentína (15)
India (14)
Lengyelország (12) Jelmagyarázat
Belgium (10)
Izrael (10) 0 67 - 133
Japán (10) 1 - 23 134 - 288
24 - 66
Szerző: Dr. Mátyás Szabolcs

0°0'0"
5. ábra: Az életpályák során érintett leggyakoribb 20 ország (ország/fő)

A Kárpát-medencében 435 települést regisztráltam az életutak vizsgálata során. A legalább

negyven esetszám feletti városok esetében három nagyobb kategóriát lehet elkülöníteni. A fő-
város magasan kiemelkedik, az elemzett személyek több mint fele a tanulmányai befejeztével
a fővároshoz kötődött (52,5%). A következő csoportba Debrecen (6,7%), Szeged (6,5%) és
Kolozsvár sorolható (5,7%). Mindhárom város lélekszáma alapján is a legnagyobb települések
közé tartozott és tartozik jelenleg is. Évszázadok óta jelentős gazdasági, kulturális és tudomá-
nyos központok. Ugyancsak jelentős központok voltak a múltban és jelenleg is Pécs (3,1%),
Miskolc (2,5%), Kecskemét (1,6%) és Pozsony (1,5%), azonban jelentőségük elmaradt a fent
említett településekétől, melyek évszázadokon keresztül folyamatosan tartották a települési
hierarchiában betöltött országos szerepüket. Pozsony ezt 1920 után vesztette el, Miskolc ese-
tében pedig a Nehézipari Műszaki Egyetem megalapításával vette kezdetét a tudásáramlás
(6. ábra).
528
6. ábra: Az életpályák legnagyobb esetszámú hazai helyszínei (település/fő)

A nagy nemzetközi tudáscentrumok természetesen nemcsak Magyarországról, hanem a

világ szinte minden országából csábítják a tudósokat. Itt gyűlnek össze egy-egy szakterület
legkiválóbb képviselői. A kutatási feltételek és a kutatói munka bérezése is olyan mértékű,
amely nagy vonzerőt jelent a perifériákból származó kutatók számára. A tudásáramlás önma-
gában nem probléma, sőt kifejezetten pozitívan tekinthetünk rá. A tudományos világ pedig
arrafelé halad, hogy a tudomány egyre inkább nemzetközivé válik. A probléma a tudásáram-
lás irányában keresendő. Néhány ország az, amely egy irányban vonzza a kutatókat, így a
kibocsájtó országokban ezek az emberek hiányozni fognak, és a centrum-periféria közötti
különbség egyre jobban elmélyül.
529
5. Halálozási hely
A talentumok esetében a tehetségvonzás szempontjából különösen fontos a halálozási hely

ismerete. Ez mutatja meg ugyanis azt, hogy a halálozási hely településével szemben más telepü-
lésnek mennyire volt erős a tehetségmegtartó képessége. A halálozási helyek vizsgálatánál a főbb
kutatási kérdések arra irányultak, hogy az egyes tudományágak esetén mely települések kon-
centrálódása a legjelentősebb, illetve mely települések tehetségháztartása tekinthető negatívnak
és pozitívnak.
A halálozási helyek kapcsán ugyancsak megemlíthető az a születési helyeknél is említett tény,
hogy a halálozás esetében is az elmúlt fél évszázadban igen magas szintet ért el a kórházakban
történő elhalálozás, amely szintén torzítja a halálozási helyekről alkotott valós képet.
A halálozási helyek többségében az életút utolsó jelentősebb állomását is jelentik, vagyis, ahol
elhunyt valaki, általában ezen a településen fejeződött be a kutatói karrierje is. A tudományos
pálya utolsó szakasza rendszerint valamely nagyobb tudományos presztízsű kutató- vagy egye-
temi központ települése szokott lenni. A halálozási helyek esetében a települések erőteljes kon-
centrálódása figyelhető meg, amely számbelileg jelentős csökkenést mutat a születési helyekhez
képest (Győri F. 2011a). A halálozási helyek tekintetében a hetven évesnél fiatalabb korban el-
hunyt tudományos elit tagjai között az egyetemi városok a felülreprezentáltak, a hetven évesnél
idősebbek között pedig, a tudományos központoknak helyet adó települések mellett, a városok
körül elhelyezkedő agglomerációs gyűrű jobb és egészségesebb életfeltételeket kínáló települései
is megjelennek a halálozási helyek között (Nagy P. T. 2017). Az agglomerációs gyűrű települései
halálozási helyként azonban hazánkban csak a nyolcvanas évek végétől kezdve jelentek meg,
elsősorban a főváros esetében.
A halálozási helyszínek elemzése során 165 kárpát-medencei település és negyvenegy ország
volt regisztrálható. A halálozási helyszínek koncentrációját jól mutatja, hogy mindössze tizenhá-
rom olyan település van csak, ahol legalább öt fő huny el. A legfőbb tehetség-befogadó település
a főváros, az elhunytak 57,1%-a itt halálozott el (amennyiben e mutatót kizárólag a Kárpát-me-
dencében elhunytakra számoljuk, úgy ez az érték 72%) (vö.: a fővárosban született az elemzett
személyek 36,9%-a). A tehetség-befogadás mellett azonban nyilvánvalóan jelentős a „megtar-
tottak” aránya is, akik a fővárosban születtek és/vagy ott végezték a tanulmányaikat, s ezt köve-
tően nem költöztek másik városba. A főváros mellett Debrecen (2,5%), Kolozsvár (2%), Szeged
(1,8%), Pécs (0,5%), Miskolc, Győr, Marosvásárhely és Sopron (0,4%), Nagyvárad (0,32), illetve
Pozsony, Esztergom és Selmecbánya (0,27%) értékei emelkednek ki a többi település halálozási
mutatói közül. A fenti tehetség-befogadó helyek mindegyike magyar nyelvű egyetemi központ
volt, többségük jelenleg is az. Kolozsvár, Pozsony, Marosvásárhely, Nagyvárad és Selmecbánya
530
esetében főként az 1945 előtti halálozások száma dominál, Kolozsvár és Marosvásárhely kapcsán
azonban még több, a 20. század második felében elhunyt tudós is növelte a számított abszolút
mutatót. Mindkét település továbbra is jelentős számú magyar lakossággal rendelkezik (7. ábra).
7. ábra: A talentumok kárpát-medencei halálozási helyei (a legalább 2 fő halálozási helyeként szolgáló

települések alapján) (fő/település) (a szerző saját számítása alapján)
Az agyelszívás („brain drain”) hatása a halálozási helyek vizsgálata során rendkívül élesen
megmutatkozik. A vizsgált személyek több mint egyötöde a Kárpát-medencén kívül hunyt el.
Az egyirányú tehetségáramlás óriási veszteség minden ország, így hazánk számára is. Ezeknek
az emberek a döntő többsége még a felsőfokú tanulmányait is Magyarországon végezte, s csak
ezt követően távozott. Vagyis akkor, amikor már elkezdhette volna „visszafizetni” az addig reá
fordított összeget. Negyvenegy országban hunytak el hírességeink, a legtöbben az Egyesült Álla-
mokban (7,3%), Ausztriában (2,5%),8 Németországban (1,7%), az Egyesült Királyságban (1,6%)
8 Győri Ferenc 2011-ben publikált kiadványában, Bécs a halálozási helyek alapján a 4. volt abszolút érte-
lemben (Budapest, Kolozsvár, Debrecen, Bécs, Szeged, Pécs, Pozsony). Jelen kutatás a külföldi halálozási
helyeket ország szerint adta meg. Ausztria esetében azonban az elhunytak döntő többsége valóban Bécsben
hunyt el, így települési bontásban az osztrák főváros a negyedik e rangsorban. Megfigyelhető továbbá,
hogy az országot elhagyók többnyire az új választott hazájuk fővárosában telepedett le, s ott is haltak meg
(London, Párizs, Bécs). Németország esetében pedig Berlinben és Münchenben, míg az USA-nál New
York városában és Kalifornia államban telepedtek le a legtöbben.
531
és Franciaországban (1,2%). A külföldi helyszínek közül az USA értékei a leginkább kiugróak,

ahová már a századfordulót megelőzően is jelentős volt a kivándorlás, melyet József Attila is
megemlít Hazám című költeményében („s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk”).
Az újvilágban pontosan annyian hunytak el a könyvben szereplők közül, mint Debrecenben,
Kolozsvárott, Szegeden, Pozsonyban és Pécset együttesen. Ausztria és Németország értékei
ugyancsak kiugróak. Esetükben az ország elhagyásakor mindenképp fontos tényező volt a föld-
rajzi közelség, illetve az, hogy sokáig a német nyelv volt az első számú idegen nyelv hazánkban,
így a nyelvi beilleszkedés könnyebb volt (8. ábra).
0°0'0"
A TALENTUMOK KÁRPÁT-MEDENCÉN KÍVÜLI HALÁLOZÁSI HELYEI

(A LEGALÁBB 2 FŐ HALÁLOZÁSI HELYEKÉNT SZOLGÁLÓ ORSZÁGOK ALAPJÁN)
(FŐ/ORSZÁG)
USA (137)
Ausztria (46)
Németország (32)
Egyesült Királyság (30)
Franciaország (22)
Olaszország (14)
0°0'0"
Ausztrália (13) 0°0'0"
Svédország (13)
Argentína (9)
Oroszország (9)
Kanada (6)
Spanyolország (6)
Belgium (5)
India (5)
Görögország (3)
Izrael (3)
Csehország (2)
Hollandia (2)
Lengyelország (2)
Mozambik (2)
Svájc (2)
Jelmagyarázat
Törökország (2) 0 23 - 46
1-9 47 - 137
Szerző: Dr. Mátyás Szabolcs 10 - 22
0°0'0"
8. ábra: A talentumok Kárpát-medencén kívüli halálozási helyei (a legalább 2 fő halálozási helyeként

szolgáló országok alapján) (fő/ország) (a szerző saját számítása alapján)
A halálozási helyekről elmondható, hogy minden tudományág esetében a főváros részese-

dése volt a legmagasabb. Budapest tehetségvonzó képességében viszont jelentős különbségek
figyelhetők meg az egyes területek között, ami a halálozási helyek esetében is megmutatkozik.
Több mint 60%-os a főváros részesedése az alábbi területek esetén: könnyűzene (76,8%),
szociológia (72%), irodalom és nyelvészet (69,7%), sport (67,3%), filmművészet (66,7%), bi-
ológia (65,6%), kémia (65%), jogtudomány (64%). Átlag alatti volt a főváros részesedése a
politikusok, katonák és államférfiak (11%), a mecénások és üzletemberek (25%) és az egyházi
személyiségek esetében (28,3%).
532
Egyes kategóriákban kiugró a külföldön elhunytak aránya, sőt több olyan terület is van,
ahol többen vagy közel annyian hunytak el külföldön, mint Magyarországon. Ezek közül
említsük meg a politikusokat, katonákat és államférfiakat (77%), a közgazdászokat (66%),
a mecénásokat és üzletembereket (60%) és a komolyzenészeket (48,3%). Különösen a köz-
gazdaságtan és a komolyzene területe az, amely meglepő eredményt hozott, mivel a többi
tudományág esetében ilyen magas külföldi halálozási értékek nem voltak megfigyelhetők.
Mindkét esetben a halálozási hely adatait a sérelmet szenvedettek arányával érdemes összeha-
sonlítani, ez alapján ugyanis szoros korreláció figyelhető meg.
Vizsgáltam továbbá a határon túli halálozási helyek arányát. Mint azt már a korábbiakban
is többször említettem, még 1920 előtt is a határon túli nagyvárosok csupán a tudomány al-
központjai tudtak lenni, a főváros vonzóképessége rendkívül erős volt, s csupán Kolozsvárról
beszélhetünk egyes időszakokban úgy, mint a főváros méltó ellenpólusáról (pl. a matematika
esetében). A legnagyobb aránya a határon túli halálozási helyszíneknek az egyházi személyek
(30,2%), a néprajz (22,8%), a filozófia (21,9%) és a szépirodalom (14,8%) művelői körében
volt. A közgazdaságtan, az olimpiai bajnokok és a pszichológia területén viszont nem volt
regisztrálható külhoni halálozási hely. A kárpát-medencei halálozási helyek egyharmada talál-
ható a jelenlegi országhatáron kívül.
A születési helyekhez hasonlóan a halálozási helyek esetében is az érdemi összevethetőség
érdekében számított fajlagos mutatót adtam meg (100 000 főre eső halálozási gyakoriság).
Ebben az esetben is, a magyarországi települések esetében a jelenlegi népességszámhoz lett
számolva a gyakorisági mutató, míg a határon túli települések esetében a legutolsó magyar
népszámlás vagy népességbecslés eredményeihez. Azon települések esetében számoltam ki a
gyakorisági mutatót, ahol legalább három személy hunyt el.
A 100 000 főre számított halálozási gyakoriság alapján a legtöbben az alig kétezer fős
Badacsonytomajon (93,0) (Pauler Gyula és Egry József) illetve Leányfalun (80,8) hunytak el.
Utóbbi település a főváros agglomerációs települései közé tartozik évtizedek óta, s kedvelt lakó-
hely a művészek és a tudományos élet képviselői körében egyaránt. Lakosságszám-arányosan a
harmadik helyezett Balatonkenese (77,6), melyet a főváros követ (60,6). A kiugró gyakorisági
mutató Budapest esetében egyértelműen az országos szerepköréből adódik, így az nem igényel
különösebb magyarázatot. A fenti adatok alapján látható, hogy a legnagyobb sűrűséget mu-
tató kárpát-medencei tehetségtér a magyar fővárosban és környékén alakult ki. Pannonhalma
(49,7) és Esztergom (17,8) ugyancsak kimagasló értékekkel rendelkeznek. Mindkét település
évezredes katolikus egyházi központ, és fontos közép- és felsőoktatási központok. Jelenlegi
és hajdani egyetemi városaink közel azonos gyakorisági értéket mutatnak (Kolozsvár: 33,3;
Selmecbánya: 32,9; Debrecen: 22,8; Szeged: 20,5; Marosvásárhely: 20,0), jóval alacsonyabb
értékek jellemzik viszont Pécset (7,7) és Miskolcot (4,5), amely mindenképp meglepő. Az alig
több mint 10 000 fős Balatonfüred azonban kellemes klímájának és nyugodt környezetének
köszönhetően kedvelt lakóhely, amit mutat az átlagon felüli gyakorisági mutató is (23,2). Itt
hunyt el Lóczy Lajos, Passuth László és Réthei Prikkel Marián is (9. ábra).
533
9. ábra: A 100 000 főre számított halálozások száma (a legalább 2 fő halálozási helyeként szolgáló
települések alapján) (a szerző saját számítása alapján)
534
6. Átlagosan megélt élettartam
A demográfia által vizsgált tényezők egyike a halálozás, vagy idegen szóval mortalitás.
„A halálozás összefoglaló jelzőszáma az ún. születéskor várható átlagos élettartam (…), amely a
meghaltak adatainak összegzésével alakul ki, tehát a múltbeli folyamatokra épít.” (L. Rédei M.,
2001) E jelzőszámot az elhunytak betöltött életévei alapján számolják ki.
A talentumföldrajzi elemzés során elsősorban arra kerestem a választ az átlagos élettartam
esetében, hogy van-e szignifikáns különbség az egyes tudományágak képviselői között a meg-
élt életévek alapján. A számított érték nyilvánvalóan csak erős fenntartással vethető össze a
mostani várható átlagos élettartammal, hiszen a KSH értékei mindig az aktuális állapotot tük-
rözik, az elemzett mintában viszont több száz év adatai rejlenek. Az egyes tudományágaknál
közel azonos arányban találhatók a zömmel 19. és 20. században élt személyek. Amely terület-
nél magasan felülreprezentált volt valamely időintervallum, ott ez minden esetben jelezve lett,
az átlagos élettartam pedig „tisztított értékkel” is ki lett számítva. Az objektív összevethetőség
érdekében indokolt lett volna, hogy bizonyos időperiódusok külön-külön is összehasonlításra
kerüljenek, ez azonban nem volt lehetséges, mivel számos területen rendkívül alacsony számú
adat állt csak rendelkezésre. A nők várható élettartama köztudottan magasabb a férfiakénál,
amely érdekes elemzési lehetőséget biztosított volna, azonban a rendkívül csekély számú női
halálozási adat ehhez ugyancsak nem szolgáltatott kellő számú mintát. A fentiekben megfo-
galmazott módszertani problémák ellenére az egyes tudományágaknál kapott számított ér-
tékek egymással érdemben összevethetők, és jelentős különbségek figyelhetők meg közöttük.
Az ember által megélt élettartam számos tényezőtől függ. Az egyik legfontosabb tényező
a kor, amelyben egy adott személy él, ugyanis ez számos fontos tényezőre van hatással (or-
vosi ellátás színvonala, káros szenvedélyekkel kapcsolatos társadalmi vélekedés, táplálkozás,
környezet szennyezettsége stb.). A mortalitási (halálozási) értékeket ugyancsak nagy mérték-
ben befolyásolja az iskolai végzettség, a jövedelem és a foglalkozási presztízs. Számos kutató
vélekedése szerint a szocioökonómiai státusz tehát az, amely döntően befolyásolja a megélt
életévet (Varga Sz. 2016). Az átlagos élettartamot befolyásolja továbbá az életmód és az ezzel
szoros kapcsolatban lévő kockázati tényezők. Az egyik rizikófaktor, amely nagymértékben
csökkenti a várható élettartamot, az a dohányzás. Tudományosan bizonyított tény, hogy a do-
hányzás több halálhoz vezető betegségben is döntő szerepet játszik (KSH 2014). A dohányzás
viszonylag kevés személynél merült fel rizikófaktorként, csupán néhány esetben említették
a források, hogy erős dohányos vagy láncdohányos volt valaki. Ennek elsősorban az az oka,
hogy még néhány évtizeddel ezelőtt is a dohányzás társadalmilag elfogadott káros szenvedély
535
volt, ami nem keltett senkiben sem különösebb megütközést, így ennek az életrajzírók sem tu-
lajdonítottak nagyobb jelentőséget. Az alkohol esetében viszont jóval több szakirodalmi adat
áll rendelkezésre. Ez számos személy esetében említésre is került, s az idő előtti halálozással
kapcsolatban mint oksági tényező is szerepel. A kábítószer-használat ugyancsak több ember
esetében felmerült haláloki tényezőként, ám ennek az esetszáma töredéke csak az alkoholénak
(lásd: az egyes fejezetek átlagos élettartammal kapcsolatos fejezeteit).
A fentiekben említett szenvedélybetegségek9 (alkoholizmus, nikotinizmus, kábítószer füg-
gőség) mellett, egy másik függőséget is érdemes megemlíteni, ami hozzájárulhat bizonyos
esetekben a rövidebb élettartamhoz. Ez a munkamánia, ami a függőség egyik fajtája (nem
véletlen az angol megnevezése: workalcoholism), amely nem kizárólag napjaink menedzser
betegsége, mivel már a 19. században is foglalkoztak vele a kutatók. Itt az öröm gyakorlatilag
egyedüli forrását a munkavégzés jelenti. Ez a könyvben szereplő személyeknél nem lett vizs-
gálva, mivel sokuknál nem volt arra adat, hogy napi szinten hány órát töltöttek munkával,
és ez mennyire befolyásolta a családjukhoz, környezetükhöz való viszonyukat. Azt azonban
érdemes megjegyezni, hogy egy kimagasló életmű eléréséhez – olyanokhoz, mint amilyennel
a jelen könyvben szereplő személyek többsége is rendelkezik – nyilvánvalóan nem átlagos
munkavégzésre volt szükség, hanem sok esetben kitartó, már-már kényszeres munkavégzésre.
Az alábbiakban vizsgáljuk meg, hogy az egyes tudományágaknál hogyan alakult az átlagos

élettartam. A legalacsonyabb értékek a könnyűzenészek (63,63), az írók és költők (65,54 év),
illetve a politikusok, katonák és államférfiak (65,95 év) esetében voltak regisztrálhatók. A mű-
vészek esetében semmiképp sem szabad általánosítani és sztereotípiákat mantrázni, az azon-
ban jelen kutatás során is megállapítást nyert, hogy számos művésznél az életmód ok-okozati
összefüggésben volt a korai halálozással. Más területekkel összevetve rendkívül magas az al-
kohol- és nikotinfüggők száma. A kiegyensúlyozatlan életmód következményei az átlagon
felüli válások és öngyilkosságok száma is (lásd bővebben: Szépirodalom című fejezet). A politi-
kusok, katonák és államférfiak esetében az alacsony élettartam főként a magas 18. század előtt
született személyeknek köszönhető, amikor az átlagéletkor jóval alacsonyabb volt a mainál.10
A terület jellegéből adódóan várható lenne, hogy jelentős legyen a harci cselekmények során
fiatalon elhunytak száma, ez azonban a kutatás során nem lett megállapítva. Három társada-
lomtudomány képviselői ugyancsak rövid ideig éltek; ők a teológusok (66,84 év), a filozófusok
(69,48 év) és a szociológusok (69,53 év). Mindhárom terület kapcsán elmondhatjuk, hogy a
„zaklatott” területek közé sorolhatók, amelyek képviselői komoly ellenállásba ütköztek életük
9 „A szenvedély-betegségek olyan visszatérő, ismétlődő viselkedésformák, szokások, amelyeket az illető

kényszeresen újra és újra végrehajt, továbbá önmagára – és legtöbbször környezetére is – károsan hatnak.”
(Szabó M. 2010)
10 A történelmi Magyarország területére vonatkozóan kisebb időbeli hézagokkal 1851-től, folyamatosan pe-
dig 1865-től van csak hivatalos népmozgalmi statisztika (Faragó T.).
536
során. Nem mondható el viszont a néprajztudományról, hogy zaklatott terület lett volna, en-
nek ellenére mégis viszonylag fiatalon hunytak el etnográfusaink (68,55). Rendkívül meglepő
az élsportolók alacsony élettartama (69,2 év). Esetükben is számos tényezőt lehet megemlí-
teni, amely hozzájárult ahhoz, hogy fiatalon hunyjanak el (pl. az élsport utáni céltalan élet,
magas az elváltak és a balesetben elhunytak száma).
A legtovább a mecénások és üzletemberek (75,8 év), az informatikusok (75,47 év) és a ké-
mikusok éltek (75,46 év). A mecénásoknál és az üzletembereknél az átlag feletti élettartamhoz
hozzájárultak nyilvánvalóan a fentiekben is említett szocioökonómiai körülmények, az anyagi
biztonság, a korban elérhető legmagasabb szintű orvosi ellátás stb. Az informatikusok többsé-
ge matematikai végzettséggel rendelkezik, ezért mindenképp meglepő az, hogy több mint öt
év különbség figyelhető meg a két terület között. Ha pedig külön kategóriaként vesszük a több
tudományterület képviselőit is tartalmazó Nobel-díjasokat, akkor láthatjuk, hogy esetükben
a legmagasabb az átlagos élettartam (81,71 év). Önpusztító életmódot tudósaink egyike sem
folytatott, egyedül Gábor Dénesről jegyezték fel, hogy erős dohányos volt (10. ábra).
10. ábra: Átlagos élettartam az egyes tudományágak esetében

537
7. A nemek ar ánya
„A nő korán fejlődik, de teljes férfiúi érettségre sohasem jut; könnyebben felfog és tanul, de
teremtő géniusz híjával az emberiség irányadó szellemei közé nem emelkedik. Ő mindig csak
szenvedő, sohasem a beható elemet képviseli, s innen, míg a dilettantizmus legkedvesebb kontin-
gensét szolgáltatja, soha a művészetet és a tudományt lényegesen előre nem vitte. E cáfolhatatlan
tényt nem tulajdoníthatjuk ellenkező irányú nevelésnek. Azon férfiaknak legnagyobb része, kiket a
géniusz megszállt, szintén a legellenkezőbb irányú utakról törtek hivatásuk felé – és győztek, mert
a szellem erősebb minden földi akadálynál.” A fenti idézet Madách Imre akadémiai székfogla-
lójából származik,11 ami mai szemmel nézve igencsak meglepő, és tisztán rávilágít a tudomány
és a női nem korabeli kapcsolatára.12 Ennek a szemléletnek a továbbélése eredményezi azt,
hogy a múlt század első feléig elvétve találunk csak sikeres nőket a tudomány területén. Az
okokat a legtöbb esetben próbáltam tudományspecifikusan feltárni, szakirodalmi forrásokkal
alátámasztani, ezért ezek ismétlésétől most eltekintek, és inkább csak egy összefoglaló jellegű
elemzésbe bocsátkozom.
A nők tudományos életbe történő etablációja során fontos mérföldkő volt az 1895-ös esz-
tendő, amikor is, ha korlátozottan, de megnyílt néhány tudományág a nők előtt, és felsőfokú
tanulmányokba kezdhettek13 (Ausztriában erre két évvel később nyílt csak lehetőség). Az ob-
jektivitás kedvéért azonban érdemes megemlíteni, hogy mindössze három kar nyílt meg a nők
előtt, a közoktatási miniszter engedélye szükségeltetett a felvételhez, illetve 1905 után a nők
csak jeles érettségivel jelentkezhettek, míg a férfiak esetében az érettségi megléte is elegendő
volt a sikeres felvételhez (Séllei N. 2015).
Az első világháború kedvező változást eredményezett a nők számára, ugyanis a férfiak
közül sokan a fronton szolgáltak, így a megüresedett helyeket nőkkel próbálták feltölteni. A
nők felsőoktatásbeli emancipációjára 1918-ban került sor, amikor is a 206626/1918. számú
rendelet hatályon kívül helyezett minden, a nők felsőoktatásban történő részvételét korlátozó
rendelkezést, így a hittudományi fakultások kivételével minden egyetem és főiskola kapuja
11 Madách Imre (1864): A nőről, különösen esztétikai szempontból.

12 A témával kapcsolatban lásd bővebben: Ürmösné Simon Gabriella (2015): Érák, szubkultúrák, szocializáció,
férfi-kontra női agy a gendernyelvészet tükrében és Ürmösné Simon Gabriella (2017): A case study, based on a
spontaneous discourse of Greek - Hungarian bilinguals, in respect of interjections, swear words and syntactical
mistakes, as regards gender című tanulmányait.
13 1895. november 18. „A m. kir. vallás- és közoktatásügyi ministernek 1895. évi 65.719. sz., a budapesti
és kolozsvári egyetem tanácsához intézett leirata a nőknek a bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészi pályára
léphetése tárgyában”
538
megnyílt a nők előtt. A Tanácsköztársaság bukását követően a rendelet visszavonására formá-

lisan ugyan nem került sor, azonban a korábbi jogszabályok korlátozásai léptek újból életbe.
A későbbiekben valamelyest enyhítettek a nőket sújtó felsőoktatási rendelkezéseken (1926,
1927), azonban érdemi változás csak 1946-ban következett be. A női hallgatók aránya az
1922/23-as tanév 8,3%-áról (1928 fő) az 1938/39-es tanévben 13,4%-ra növekedett (1771
fő). Ezzel az értékkel megközelítettük a csehszlovák, a holland, a német és a svájci értékeket.
Az 1946. évi XXII. törvény alapján nyílt újra lehetőség a nők számára arra, hogy valamennyi
felsőoktatási intézménybe jelentkezhessenek a férfiakkal azonos feltételek mellett (az egyházi
felsőoktatás továbbra is kivételt képezett) (Ladányi A. 1996). Ugyancsak mérföldkőnek te-
kinthető az 1950-es esztendő, amikor Andics Erzsébet (1902-1986) történész a Magyar Tudo-
mányos Akadémia első női tagja lett. Ettől kezdve, ha lassan is, de elkezdett növekedni a nők
aránya a felsőoktatásban és a tudományos életben egyaránt (Pető A. 2018).
Az elmúlt évek trendjével kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy a tudomány egyre jobban
feminizálódik, dinamikusan növekszik például a női Ph.D. fokozatot szerzők aránya és a nők
szerepe növekszik a tudományban. Vannak azonban továbbra is olyan területek, ahol rendkí-
vül alacsony a nők aránya (pl. a DSc/MTA doktori címmel és az MTA tagsággal rendelkezők
között) (ua.).
Kétségtelen, hogy a magyar tudomány nagy utat tett meg Madách akadémiai székfogla-
lójától Hugonnai Vilmáig, s nyilvánvaló az is, hogy számos restanciája van még a tudomány
művelőinek e területen, azt azonban semmiképp sem szabad szem elől téveszteni, hogy a csak
szólamként hangoztatott esélyegyenlőség és a némelyek által harsogott kötelező kvóták nem
hogy nem viszik előre, hanem inkább csak hátráltatják a tudományt. Az esélyegyenlőséget
természetesen meg kell teremteni és mindenkit a képességei szerint kell megítélni, azt azonban
el kell fogadni, hogy vannak az életnek olyan területei, ahol az egyik nem várhatóan nagyobb
eséllyel fog sikert elérni. A kötelező női kvótával kapcsolatban olvasható a keretes írásban,
T. Sós Vera14 (Turán Pál özvegye) ezzel kapcsolatos véleménye, amely rendkívül érzékletesen
„A Nemzetközi Matematikai Unió négyévenként tartja kongresszusát. Négy év jelentős ered-

ményeinek szemléje a kongresszus, ezen meghívott előadónak lenni nemzetközi elismerést jelent.
Többször felvetődött: a meghívott előadók között kevés nő van. Néhány éve a kongresszust meg-
előző tanácskozáson az amerikai delegáció azt javasolta, hogy a meghívott előadók kiválasztá-
sánál legyen kvóta a különböző kisebbségek, köztük a nők számára. Tehát kötelező legyen elég
nagy számban meghívni a „kisebbségek” képviselőit. A javaslatot dermedt csend követte. Majd
felszólalt az afrikai küldött és kérte, definiálják, hogy mit értenek kisebbségen. Ezután jött egy
kevésbé ildomos hozzászólás, más minoritást emlegetve, a homoszexuálisokét. A csönd még der-
medtebb lett. Ekkor én is hozzászóltam. Elmondtam, hogy igazi diszkriminációnak a kvótát
tartom.” (T. Sós Vera)
14 A professzor asszony nevében a „T” betű férje, néhai Turán Pál iránti tiszteletből szerepel.
539
mutatja be a problémát. Az akadémikus asszony elfogultsággal semmiképp sem vádolható,

hiszen maga is nő.
Az alábbiakban nézzük meg, hogy az egyes tudományágak esetében mekkora a női nem
aránya. A legmagasabb a nők aránya a pszichológusok között (22%). A többi területhez képest
kiugró értéknek számít, s érdemes azt is megjegyezni, hogy a nők e területen már évtizedekkel
ezelőtt is sikeresen helytálltak. A sport területe ugyancsak jóval átlag feletti értékeket mutat
(15%), itt azonban főként az 1945 utáni időszak az, ami jelentősen megemelte a nők arányát.
Szintén relatíve magas a neveléstudomány területén a „gyengébbik nem” aránya, azonban az
alacsony számú minta miatt a 7,4%-os érték megtévesztő, mivel mindössze két nő szerepel
csak az elemzett személyek között. Az írók és költők (5,8%) esetében hasonló megállapítások
tehetők, mint a pszichológusoknál, vagyis esetükben is kijelenthető az, hogy évtizedek óta si-
keresen művelik a területet;15 a történészek esetében regisztrált 6,25%-os arány viszont főként
az 1945 utáni emancipáció eredménye.
A gyenge eredményeket mutató területek értékei több mint elgondolkodtatóak. A köz-
gazdászok, a matematikusok, a mecénások és üzletemberek, illetve a politikusok, katonák és
államférfiak között egyetlen egy nő sem szerepel. 2% alatti értéket mutat a fizika, a jogtu-
domány, a kémia és a mérnöki tudomány is. A fenti értékek alapján látható, hogy ha csekély
mértékben is, de elsősorban a társadalomtudományi területek azok, ahol néhány százalékkal
ugyan, de magasabb a nők aránya.
15 Czeizel Endre genetikus vizsgálta a költőgéniuszokat, akik kapcsán megállapította, hogy a férfiak szinte
kizárólagos jelenléte a nők korábbi társadalmi hátrányával lehet összefüggésben, mivel a költőnők aránya
a 20. században jelentősen növekedett (Czeizel E. 2000).
540
8. Átlagos gyermekszám
Charles de Gaulle francia államférfi a gyermekek születésével kapcsolatban a következőket

mondta: „Egy nép önmagába vetett hitét leginkább a gyermekszülések száma jelzi.” Ebben sajnos
a magyar nép nem áll túl jól, de bízzunk benne, hogy esetünkben nem az önmagunkba vetett
hit hiánya az oka a rendkívül alacsony termékenységi mutatónak.
Az alábbiakban nézzük meg, hogy nemzetünk szellemi nagyjai milyen arányban járultak
hozzá az ország népességének gyarapodásához. Elöljáróban kijelenthetjük, hogy az elemzett
tudományágak képviselőinek többsége alacsony reprodukciós mutatóval rendelkezik. Jogos
kérdésként merülhet fel, hogy mi lehet ennek az oka. Erre vonatkozólag a hazai szakirodalom-
ban adekvát válasz nem található, azonban több olyan tényezőt is meg lehet említeni, amely
magyarázatként szolgálhat az alacsony értékekre.
‒ A könyvben szereplő személyek túlnyomozó többsége a munkáját hivatásként végezte,
megfeszített munkatempóban alkotott, s nem ritkán jelentős nyomás, eredménykényszer ne-
hezedett rájuk, ami nyilvánvalóan kevesebb időt hagyott a családi életre, kitolta a családalapí-
tás idejét, így az a gyermekszámra is negatív hatással volt.
‒ A kutatói életforma megköveteli az átlag feletti mobilitási hajlandóságot. Egy-egy kutató
esetében nem ritka az olykor hat-nyolc helyszínes életpálya sem, amely ugyancsak nem a nyu-
godt és kiegyensúlyozott családi élethez vezető legrövidebb út (lásd: az egyes tudományágak
esetében végzett életút-elemzéseket). Különösen akkor, ha a költözés nem önkéntes, hanem
kényszerítő körülmények teszik szükségessé, ami még nehezebbé teszi a családalapítást vagy
a családbővítést.16
‒ A hivatásszerűen végzett kutatómunka nagy szellemi megterhelést, és sok, a családtól
távol töltött időt jelent (konferenciákon való részvétel, külföldi ösztöndíjak miatti távollét,
publikálásra fordított idő, hosszas laboratóriumi kutatások stb.). Az erős kutatói identitással
rendelkező személyek ezért sok esetben mérlegelnek a család és a tudományos élet között, a
mérleg nyelve pedig rendszerint nem a család oldalára billen.
‒ A könyvben szereplők többsége felsőfokú végzettséggel és tudományos fokozattal is ren-
delkezik, amely ugyancsak megnehezítette a férfiak és a nők esetében egyaránt azt, hogy fiata-
lon gyermeket vállaljanak. Statisztikailag bizonyított tény, hogy a gyermekvállalási kedv és az
16 Mint arról több tudományág esetében is említést tettem, a kutatói vándorlás egyik oka a két világháború
közötti Magyarországon a kutatói állástalanság volt. A trianoni trauma utáni években nem tudták a ha-
zai felsőoktatási intézmények és a kutatóintézeti hálózat felszívni az egyre jelentősebbé váló friss, kutatói
életpályára vágyó diplomást, melyhez hozzájárult a határon túlról az anyaországba menekült egyetemi
oktatók nagy száma is.
541
iskolai végzettség között erős kapcsolat figyelhető meg (negatív korreláció) (Spéder Zs. 2014).
Ez nem csak a jelen, hanem a múlt tudósaira is igaz volt. A nők esetében sajnos a tudományos
karrier és a gyermekvállalás rendkívül nehezen összeegyeztethető (lásd: a női nem aránya az
egyes tudományágak esetében). Az elemzett személyek között a jelentős tudományos eredmé-
nyeket elérő hölgyek között nem található egyetlen egy kiugró gyermekszámmal rendelkező
nő sem, többségük gyermektelen vagy egy gyermeket szült csak.
‒ Míg a századforduló környékén a nők rendszerint a húszas éveik elején kötöttek há-
zasságot (sőt még a hatvanas és hetvenes években is ez volt a gyakoribb), addig ez napjaikra
a harmincas éveikre tolódott, így nyilvánvalóan az első megszületett gyermek később jön
csak világra (Faragó T.). Egy ígéretesnek induló kutatói pályán a legtöbb esetben hátrányként
jelentkezik a korai gyermekvállalás, ezért a gyermekvállalási életkor rendszerint kitolódik, s
később érkezik csak meg a kívánt első gyermek. Az életkor növekedésével azonban a biológi-
ai tényezők egyre inkább korlátozzák a későbbi gyermekvállalási terveket (fogamzóképesség
csökkenése) (Kapitány B. 2010). Ami napjaink társadalmában problémaként jelentkezik, az a
múlt tudósasszonyainál már 50-100 esztendővel ezelőtt is jelentkezett.
Hazánkban a házasságkötések idejének kitolódása a ’70-es évek közepén indult meg, a házas-
ságkötés ideje viszont szoros összefüggést mutat az első gyermek megszületésének idejével. (Ez
különösen az évtizedekkel ezelőtti adatsorokon jelentkezik, amikor a megszületett gyermekek
túlnyomó többsége még családba született. 1989-ben is még az anyák mindössze 12,4%-a volt
nem házas családi állapotú, amikor gyermeke megszületett. Ez napjainkra sajnos közel 50%-
ra emelkedett. /Kapitány B. 2005/)
‒ Ugyancsak befolyásolja a gyermekvállalási kedvet az anyagi bizonytalanság. Minél ma-
gasabb iskolai végzettséggel rendelkezik valaki, annál inkább meghatározza a megszületendő
gyermekek számát a család anyagi háttere. A kutatói pálya sem napjainkban, sem pedig a
múltban nem tartozott az anyagilag jól megbecsült hivatások közé. Különösen a kutatói pálya
kezdete „döcögős”, amikor a családalapítás és a gyermekvállalás a legfontosabb kérdések közé
kellene, hogy tartozzon.
‒ Említsük meg továbbá azt a tényt is, hogy igen magas volt a különféle atrocitásokat
elszenvedők aránya. Az elemzett személyek között jóval magasabb volt az aránya a sérelmet
szenvedett személyeknek, mint a hazai populáció egészében. A bizonytalan légkör és a nyu-
godt alkotói környezet hiánya szintén a negatív tényezők közé sorolható.
‒ Az átlagos gyermekszámot nyilvánvalóan befolyásolja az, hogy egy adott tudományág
képviselői mely századokban születtek nagyobb arányban, illetve az, hogy mely tudomány-
területről van szó. Az egyes tudományágak között viszont összefüggést felfedezni az alacso-
nyabb illetve a magasabb gyermekszámra vonatkozólag meglehetősen nehéz (pl.: magas gyer-
mekszám – jogtudomány, matematika, szociológia, orvostudomány; alacsony gyermekszám
– filozófia, néprajztudomány), a születéseket befolyásoló tényezők azonban nagy hasonlóságot
mutatnak a legtöbb tudományterület esetében.
542
A gyermekszámra vonatkozó adatok elemzése után megállapíthatjuk, hogy a legalacso-

nyabb értékek a filozófia (1,05), a néprajztudomány (1,32) és a fizika (1,48) területén figyel-
hetők meg. A filozófia és a fizika esetében egyértelműen negatívumként jelentkeznek a fenti-
ekben taglalt, a gyermekvállalást negatívan befolyásoló tényezők (pl. a sérelmet szenvedett és
az országot elhagyni kényszerült személyek magas aránya), viszont a néprajz területén olyan
kirívóan negatív tényezők, melyek a gyermekvállalást negatívan befolyásolták volna, nem vol-
tak megállapíthatók. A legnagyobb reprodukciós képességgel a mecénás és üzletember (2,9),
az orvostudomány, (2,68), az agrár- és élelmiszertudomány (2,49), a szociológia (2,38) és a
jogtudomány (2,3) kategóriákba sorolt személyeknél találkozhatunk. A mecénások és üzlet-
emberek esetében az anyagilag biztos háttér bizonyára közrejátszott abban, hogy átlag feletti
számban vállaljanak gyermeket. Az orvosok és jogászok esetében is elmondható, hogy je-
lentős a szakmai hagyományok átöröklődése (értsd: praxisok), amely relatíve biztos anyagi
hátteret jelentett a fiatal házasok számára. A szociológusoknál viszont ilyen jellegű családi
hinterlandról az esetek többségében nem beszélhetünk, bár nagy részük átlag feletti anyagi
jövedelemmel rendelkező, zömmel értelmiségi/tisztviselői családból származott. Az viszont
mind a három terület esetében feltűnő, hogy jóval átlag feletti értéket mutat a sérelmet szen-
vedett személyek aránya. Ezek alapján azt feltételezhetjük, hogy az anyagi biztonság szerepe
átlag feletti a gyermekvállalás szempontjából.
543
9. Sérelem, atrocitás
E könyv írásának kezdetén nem volt szándékomban a különféle sérelmekkel és atrocitá-

sokkal foglalkozni, azonban az életrajzok olvasása közben arra lettem figyelmes, hogy igen
jelentős azoknak a személyek száma, akik életük során valamilyen sérelmet szenvedtek el. S
nemcsak, hogy jelentős a számuk, hanem az egyes tudományágak képviselői között is igen
jelentős különbségek figyelhetők meg. Jogsérelemnek tekintettem a munkahelyről történő
elbocsátást, az alacsonyabb beosztásba történő helyezést, a börtönbüntetést, a kitelepítést, a
kényszermunkát, a halálbüntetést, illetve a származás vagy vallás alapján történő mindenne-
mű diszkriminációt.
A különféle sérelmek elszenvedésének öt nagyobb korszakát különítettem el.
1. Az első nagyobb hulláma az üldöztetésnek az 1848/49-es szabadságharcot követően

következett be. A szabadságharcban részt vevők közül sokan börtönbe kerültek vagy
kivégezték őket, illetve jelentős azoknak a száma is, akik tartván a császári önkénytől,
külföldön kerestek menedéket (pl. Czetz János, Türr István, Asbóth Sándor).
2. A második nagyobb hullám a Tanácsköztársaság idejére tehető. A korábban „dicsősé-
ges 133 napként” tanított rémuralom alatt számos tudóst, művészt, írót, költőt, egy-
házi személyt stb. bocsátottak el állásából, a húsz főnél több személyt foglalkoztató
üzemeket pedig államosították. Az új rendszer vezetői a saját híveiket kívánták kulcs-
pozícióba juttatni, nemcsak az államigazgatás, hanem a tudományok és a művészetek
területén is. (pl. Weiss Manfréd, Frommer Rudolf, Klebelsberg Kunó).
3. A viszontválaszra nem kellett sokáig várni. Ahogy a Horthy-rendszer lélegzetvételhez
jutott a trianoni sokk után, azonnal hozzálátott „megtisztítani” a közéletet a Tanács-
köztársaság idején szerepet vállaló és kollaboráló személyektől, akik a vörös délibáb
csábításának engedve tevékenyen részt vettek a proletárdiktatúra mindennapjaiban. E
folyamatnak ugyancsak számos tudós, művész és egyéb közéleti személyiség esett ál-
dozatul, de sokan voltak olyan értelmiségiek is, akik ekkor időlegesen vagy véglegesen,
de elhagyták Magyarországot (pl. Moesz Gusztáv, Lukács György, Balázs Béla, Déry
Tibor, Illyés Gyula, Hevesy György).
4. Az első világháborút követően bevezetett numerus clausus (1920-1928), majd a zsidó-
kat korlátozó törvények (1938, 1939, 1941) jelentősen megnehezítették a zsidó szárma-
zású magyarok továbbtanulását és érvényesülését, sőt a mindennapi életüket is. A fenti
törvények következtében – csak a könyvben szereplők közül is – több tucat személy
544
hagyta el az országot egy biztonságosabb élet reményében. A nyilas uralom idején

meghozott törvények a végső jogfosztottságot eredményezték, sokan ekkor kerültek
gettókba, koncentrációs táborokba vagy munkaszolgálatra. A könyvben szereplő sze-
mélyek több mint 9%-át érte zsidó származása miatt valamilyen sérelem, közülük
14 fő el is halálozott (pl. Rejtő Jenő, Radnóti Miklós, Szerb Antal, Richter Gedeon,
Bródy Imre).
5. A kommunista diktatúra ugyancsak rengeteg sérelmet eredményezett. Volt, aki bör-
tönbe került, volt olyan, akit malenkij robotra vittek vagy kitelepítettek, de sajnos
olyan is akadt, akit kivégeztek. A szerencsésebbek „csak” az állásukat vesztették el. A
legsötétebb időszak az ’50-es évek elején volt, melyet az 1956-os megtorlás követett.
Ennek ugyancsak számos, a könyvben is szereplő honfitársunk esett áldozatul. A tu-
dósok és egyéb értelmiségiek ezerszámra hagyták el az országot. Az ’50-es évek kom-
munista rendszere a mai eszünkkel felfoghatatlan és érthetetlen. Ebben a beteg világ-
ban lehetséges volt az, hogy egy hat elemit végzett szövőnőből egészségügyi miniszter
legyen (a hírhedt Ratkó Anna); a híres sebész, a budapesti Tudományegyetem volt
rektora, Bakay Lajos (1880-1959) pedig juhpásztorként (!) keresse meg a mindennapi
betevőjét (Szállási Á. 1998). A kommunista diktatúra idején a könyvben szereplők
közül 136 fő szenvedett jelentősebb sérelmet.
Megfigyelhető, hogy egy új politikai berendezkedés létrejöttekor elsősorban azokon a te-

rületeken volt a legnagyobb a „tisztogatás”, amelyek leginkább útjában álltak az új ideológia
elterjesztésének. Hazánk esetében ez elsősorban a filozófusok (52,9%), a mecénások és az
üzletemberek (50%), a szociológusok (40%) és a pszichológusok (37,5%) körében volt legna-
gyobb. A legkevésbé az agrár- és élelmiszertudomány (7,1%), a mérnöki tudomány (7,3%) és
a földrajztudomány (7,8%), illetve a sport képviselőit érte sérelem (7,3%). Rendkívül elgon-
dolkoztató az az adat, hogy a könyvben szereplő személyek közel 16%-át, vagyis 419 főt az
életpályája során ért valamiféle atrocitás. Az elemzett személyek közül 59 főt ítéltek börtön-
büntetésre, 18 fő pedig életével fizetett világnézete, származása vagy vallása miatt.
S ne feledjük azt, hogy a könyvben szerepelő adatokhoz képest bizonyára jóval több sé-
relmet szenvedett emberrel kell számolnunk, mivel az életrajzírók nem biztos, hogy minden
esetben feltüntették – szándékosan vagy szándék nélkül – az írásaikban, hogy valakit atroci-
tás ért (pl. ideológiai okokból történő szakmai ellehetetlenítés, a ranglétrán történő lassúbb
előrehaladás). S ugyancsak említést érdemel az a tény, hogy a határon túli magyarok esetében
gyakorlatilag nincs olyan személy, akit magyarsága miatt az élete során ne ért volna valami-
lyen fokú sérelem. Ha a tehetségmegtartásról, jeles személyiségeink elvándorlásáról beszélünk,
akkor talán leginkább a fenti adatok azok, amelyek rávilágítanak arra, hogy miért ilyen magas
a Kárpát-medencét elhagyó tehetségek száma.
545
Rendkívül szomorú az, hogy a huszadik századi beteges eszmék nemcsak e könyvben sze-
replő több száz ember, hanem milliók életét nehezítették meg, s tették életpályájukat méltány-
talanul rögössé.17 A tudósok és egyéb híres emberek esetében pedig még nagyobb a sérelmet
szenvedettek aránya, mintha a társadalom egészét nézzük. Talán igaza volt Illyés Gyulának,
aki a hatalom által zaklatott jeles emberek kapcsán, a „veszélyes zsenikről” beszélt, akikre a
regnáló hatalom mindig is különös gonddal „figyelt”.
17 A szerző Jermy Tibor gondolatait használta fel.
546
Árvainé Kucsera Judit (2002): Barátság porból a csillagokig. In: Tudományos és műszaki
tájékoztatás. 2002/6-7. (http://tmt-archive.omikk.bme.hu/show_news.html@
id=4143&issue_id=42.html – 2020. április 11.)
Beck Mihály (2001): A magyar Nobel-díjasok. In: Magyar Tudomány 2001/12. (http://
www.matud.iif.hu/01dec/beck.html ‒ 2020. május 20. )
Czeizel Endre (2000): A magyar költő géniuszok sorsa. Galenus Kiadó, Budapest
Faragó Tamás: Bevezetés a történeti demográfiába. Budapesti Corvinus Egyetem, Bu-
dapest (https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0010_2A_09_
Farago_Tamas_Bevezetes_a_torteneti_demografiaba/ch04s04.html ‒ 2020.
április 9.)
Győri Ferenc (2011a): Tehetség földrajz: Magyarországi vizsgálatok. Egyesület Közép-Eu-
rópa Kutatására, Szeged-Pécs
Győri Ferenc (2011b): A tehetségtérképektől a tehetség földrajzig. In: Tér és Társadalom,
2011/4. 38-59.
Hargittai István: Világhírű magyar tudósok. In: Magyar Tudomány 2019/5. (https://
mersz.hu/dokumentum/matud__509 ‒ 2020. június 18.)
Kapitány Balázs (2005): Demográfiai fogalomtár. KSH Népességtudományi Kutató-
intézet, Budapest (https://www.demografia.hu/hu/tudastar/fogalomtar/68-
hazassagon-kivuli-szuletesek-aranya – 2020. április 9.)
Kapitány Balázs (2010): A kései gyermekvállalás kockázatai. In: Korfa online 2010/2.
1-10. (http://demografia.hu/kiadvanyokonline/index.php/korfa/article/
download/791/246 ‒ 2020. június 18.)
Kollega Tarsoly István (1996-2000): Magyarország a XX. században. Babits Kiadó, Szek-
szárd (https://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1.html – 2019. november 24.)
547
KSH (2014): A haláloki struktúra változása Magyarországon, 2000-2012 (https://www.

ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/halalokistruk.pdf ‒ 2020. április 10.)
L. Rédei Mária (2001): Demográfia. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest
Ladányi Andor (1996): Két évforduló. A nők felsőfokú tanulmányainak száz éve. In: Ladá-
nyi A. (szerk.): Nők az egyetemeken. A nők felsőfokú tanulmányainak történeti
alakulása Magyarországon, Tárki Adatbank Osztály, Budapest
Marx György (1997): A marslakók legendája. In: Fizikai Szemle, 1997/3.77-83.
Nagy Péter Tibor (2017): A születési és a halálozási hely statisztikája ─ társadalom és
humántudományi elit a 19−21. században. In: MTT Tudománytörténeti Kö-
tetek II. 7-22. (http://real-eod.mtak.hu/7547/1/Statisztika%20_%202017%20
nov%20anket%20k%C3%B6tet%20007_022%20Nagy%20P%20T.pdf –
2020. április 11.)
Pető Andrea (2018): A nők a tudományban. In: Magyar Tudomány, 2018/4. (https://mersz.
hu/hivatkozas/matud_irod_2018_04_5306#matud_irod_2018_04_5306 –
2020. április 9.)
Séllei Nóra (2015): Professzornők a debreceni egyetemen (http://szemle.unideb.hu/
wordpress/wp-content/uploads/2015_3_S%C3%A9llei_N%C3%B3ra.pdf –
2020. április 9.)
Spéder Zsolt (2014): Gyermekszám(szcenáriók) – Az új családmodell kontúrjai. In: Spéder
Zsolt (szerk.): A család vonzásában. KSH NKI, Budapest, 105–128.
Staar Gyula (2000): A matematika professzor asszonya. In: Természet Világa, 200/9. szám
(http://www.termeszetvilaga.hu/tv2000/tv0009/matematika.html – 2020. áp-
rilis 9.)
Szabó Mihály (2010): Alapismeretek szenvedély-betegségekről, kábítószerekről. Szegedi
Egyetemi Kiadó ‒ Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, Szeged
Szállási Árpád (1998): Orvostörténeti mozaikok. PULMO-DENT Bt., Esztergom
Tóth József – Trócsányi András (1997): A magyarság kulturális földrajza. Pro Pannonia
Kiadó, Pécs
Ürmösné Simon Gabriella (2015): Érák, szubkultúrák, szocializáció, férfi-kontra női agy
a gendernyelvészet tükrében. In: Magyar Rendészet 2015/2.
548
Ürmösné Simon Gabriella (2017): A case study, based on a spontaneous discourse of Greek
- Hungarian bilinguals, in respect of interjections, swear words and syntactical
mistakes, as regards gender. In: Magyar Rendészet 17.
Varga Szabolcs (2016): Szociális és pszichológiai tényezők szerepe a középiskolások do-
hányzásában és alkoholfogyasztásában (doktori értekezés). Semmelweis Egyetem
Mentális Egészségtudományok Doktori Iskola, Budapest
549
„Csak a tökéletes az elfogadható.”
Mátyás Tibor
Zárszó
Záró gondolatok
„Arra törekedtem (…), hogy erőmhöz képest enyhítsek azon a hatalmas hiányon, mely hazai
nyelven írt könyveinkben mutatkozik, és hogy tanulóifjúságunknak legyen legalább egyetlen olyan
könyve, amelyből az egész műveltség szövedékes szálait legombolyíthatja, mégpedig anyanyelvén.”
A fenti sorokat Apáczai Csere János írta több, mint három évszázaddal ezelőtt. Természetesen
napjainkban már számos olyan magyar nyelvű kiadvány létezik, amely a tanulóifjúság számára
példaként szolgáló magyar embereket mutat be, ennek ellenére én is arra törekedtem, hogy bár
a korábbiaktól eltérő szemszögből vizsgálva, de ismét egy olyan kiadvány lásson napvilágot,
amelyből legombolyíthatók a magyar műveltség szálai.
Láthattuk, hogy a könyvben szereplők kivétel nélkül tehetségesek, de sok olyan hazánkfia
is volt, akik bár tehetségesek voltak, nem voltak sikeresek, mert a közösség nem ismerte el/fel
a tehetségüket. Barabási Albert László szavaival élve, „…a teljesítményünk rólunk szól, de a siker
a többieken múlik.” Szükséges tehát közösségi szinten is elismerni a tehetséges honfitársainkat
és segíteni őket a boldogulásban, mivel az minden magyar ember érdeke.
A könyv elolvasása után mindenféle túlzás nélkül állíthatjuk, hogy talán nincs a tudo-
mánynak, a művészetnek és a testkultúrának olyan területe, ahol az elmúlt évszázadok alatt ne
tudtunk volna lépést tartani a világgal. Szilárd meggyőződésem, hogy az a nemzet, amely ilyen
tehetséggel lett megáldva és ekkora szellemi potenciállal rendelkezik, annak küldetése van, s
még a területi szétszakítottság ellenére is egynek érezheti magát, és biztosak lehetünk abban,
hogy az Isten kezében egy nemzet vagyunk.
551
TArtalomjegyzék
Bevezetés...............................................................................................................................5
1.KUTATÁSMÓDSZERTANI KÉRDÉSEK.....................................................................7
1.1. A „híresség” és a „kiemelkedő életmű” meghatározása.............................................7
1.2. Az elemzett személyek köre.....................................................................................9
1.3. A tehetség értelmezése........................................................................................... 11
1.3.1. A tehetség vizsgálata a földrajztudományon belül ......................................12
TUDOMÁNY- ÉS SZELLEMTÖRTÉNET................................................................... 15
2. AGRÁR- ÉS ÉLELMISZERTUDOMÁNY.................................................................16
2.1. A hazai agrárképzés gyökerei................................................................................. 16
2.2. Állattenyésztés...................................................................................................... 18
2.3. Növénytermesztés ................................................................................................ 21
2.3.1. Gyümölcs- és zöldségtermesztés.................................................................22
2.3.2. Szőlőtermesztés.........................................................................................24
2.3.3. Dísznövény-nemesítők...............................................................................26
2.4. Erdészet................................................................................................................26
2.5. Növényvédelmi állattan........................................................................................28
2.6. A mezőgazdaság „nagy szervezői” ........................................................................28
2.7. Élelmiszeripar........................................................................................................30
3. BIOLÓGIA....................................................................................................................37
3.1. A hazai biológiai kutatások hőskora.......................................................................37
3.2. Az állattan kutatói................................................................................................38
3.3. Paleontológusok....................................................................................................42
3.4. Utazók, vadászok és gyűjteménygyarapítók...........................................................43
3.5. A növénytan tudósai.............................................................................................43
3.6. Immunológia, gén- és biotechnológia ...................................................................46
3.7. Genetika................................................................................................................ 47
3.8. Hidrobiológia.......................................................................................................48
3.9. Antropológia.........................................................................................................49
3.10. Szegedi Biológiai Kutatóközpont.........................................................................49
4. EGYHÁZI SZEMÉLYEK............................................................................................. 51
4.1. A kereszténység felvételétől a 17. századig.............................................................. 51
4.2. A protestáns és katolikus egyház a 19. századtól a második világháborúig.............54
4.3. Jeles egyházi személyek a második világháborútól napjainkig...............................56
4.4. Papok és lelkészek a rendszerváltozás után............................................................59
4.5. Az izraelita vallás...................................................................................................60
553
5. FILOZÓFIA..................................................................................................................63
5.1. A magyar filozófiai gondolkodás kezdetei..............................................................63
5.2. Az egyházi filozófia...............................................................................................63
5.3. A hazai filozófia intézményesülése ........................................................................64
5.4. Filozófusok a két világháború között.....................................................................66
5.5. A hazai filozófiai gondolkodás 1945-től napjainkig ..............................................66
6. FIZIKA, ŰRTAN ÉS CSILLAGÁSZAT......................................................................68
6.1. A magyarországi fizikaoktatás központjai a 19. század végétől napjainkig ............68
6.1.1. A Műegyetem és az ELTE..........................................................................68
6.1.2. A „kincses Kolozsvár” fizikusai .................................................................71
6.1.3. A Szegedi Tudományegyetem....................................................................72
6.1.4. A Debreceni Egyetem................................................................................72
6.1.5. A Pécsi Tudományegyetem és a KFKI.......................................................73
6.2. A Magyarországról elszármazott fizikusok............................................................73
6.3. Csillagászat és űrtan ............................................................................................ 76
7. FÖLDTUDOMÁNYOK...............................................................................................80
7.1. A hazai földtudományi oktatás kezdeti..................................................................80
7.2. A hazai felsőfokú földrajzoktatás megszületése...................................................... 81
7.2.1. Eötvös Loránd Tudományegyetem.............................................................82
7.2.2. A kolozsvári egyetem.................................................................................83
7.2.3. A pécsi egyetem.........................................................................................84
7.2.4. A debreceni egyetem..................................................................................84
7.2.5. A szegedi egyetem......................................................................................86
7.2.6. A műszaki egyetemek kutatói ...................................................................86
7.2.7. Egyéb tudományos műhelyek....................................................................87
7.3. Tudományos műhelyekhez erősen nem kötődő kutatók.........................................88
7.4. A világ vándorai....................................................................................................89
8. GASZTRONÓMIA......................................................................................................92
8.1. Magyar gasztronómiai gyökerek............................................................................92
8.2. Szakácsok.............................................................................................................93
8.3. Cukrászok.............................................................................................................95
8.4. Szakácskönyv- és gasztronómiai írók.....................................................................97
9. INFORMATIKA...........................................................................................................98
9.1. Az informatika hazai tudománytörténeti előzményei.............................................98
9.2. Az informatika hőskora.........................................................................................99
9.3. Újítások a rendszerváltozástól napjainkig............................................................ 102
9.4. Számítógéptudósok és informatikusok az ország határain túl.............................. 103
10. JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNY, KRIMINOLÓGIA ÉS
RENDÉSZETTUDOMÁNY......................................................................................... 105
10.1. Jog- és államtudomány...................................................................................... 105
10.2. Kriminológia.................................................................................................... 116
10.3. Rendészettudomány.......................................................................................... 117
554
Tartalomjegyzék
11. KÉMIA ÉS GYÓGYSZERÉSZET............................................................................ 119

11.1. A hazai kémiai kutatások úttörői ...................................................................... 119
11.2. A hazai kémiai kutatások központjai ................................................................ 121
11.2.1. A Műegyetem és a selmeci akadémia ..................................................... 121
11.2.2. A Szegedi Tudományegyetem ...............................................................124
11.2.3. A hazai fényforrás-kutatások fellegvára, a Tungsram............................. 125
11.2.4. A Debreceni Egyetem ...........................................................................127
11.2.5. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem ..................................................127
11.2.6. A kémiai vizsgálatok egyéb kutatóhelyei ............................................... 129
11.3. A fényképészet magyar tudósai..........................................................................130
11.4. Gyógyszerészet.................................................................................................. 131
11.4.1. A hazai gyógyszerészet 19. századi kezdetei ........................................... 131
11.4.2. A 20. század első felének legjelesebb gyógyszerészei............................... 131
11.4.3. A hazai gyógyszeripar 1945 után............................................................ 132
11.4.4. A vegyészet és gyógyszeripar magányos magyar harcosai.......................134
11.4.5. A szépségipar magyar mesterei .............................................................. 135
12. KÖZGAZDASÁGTAN............................................................................................. 137
12.1. A hazai közgazdaságtani gondolkodás kezdetei................................................. 137
12.2. A közgazdaságtan, mint szaktudomány............................................................ 138
12.3. A közgazdaságtudomány 1945-től napjainkig................................................... 140
12.4. Közgazdászaink a Kárpát-medencén túl............................................................ 142
13. LÉLEKTAN............................................................................................................... 144
13.1. A hazai lélektani kutatások kezdetei –
a Budapesti Tudományegyetemtől az ELTE-ig........................................................... 144
13.2. A Kárpát-medencén kívül híressé vált magyar pszichológusok.......................... 146
13.3. Szeged: a kezdetektől 1951-ig............................................................................ 147
13.4. A pszichológia képzés vidéki központjai és a BME............................................ 147
13.5. A lélektan egyéb kutatóműhelyei....................................................................... 148
13.6. A pszichológia ismeretterjesztői......................................................................... 149
14. MATEMATIKA........................................................................................................ 150
14.1. A hazai matematika kezdetei............................................................................. 150
14.2. Két város – három egyetem............................................................................... 151
14.2.1. A Műegyetem........................................................................................ 151
14.2.2. A kolozsvári egyetem............................................................................. 151
14.2.3. A fővárosi tudományegyetem ............................................................... 152
14.3. A szegedi egyetem ............................................................................................ 153
14.4. A Magyarországról elszármazott matematikusaink............................................ 154
15. MECÉNÁSOK ÉS ÜZLETEMBEREK.................................................................... 157
15.1. Történelmi családok leszármazottai................................................................... 157
15.2. A dualizmus korának vállalkozói....................................................................... 159
15.3. A rendszerváltozás utáni időszak nagyvállalkozói ............................................. 160
15.4. Idegenbe szakadt dollármilliárdosok.................................................................. 161
555
16. MÉRNÖKÖK ÉS KONSTRUKTŐRÖK................................................................. 163

16.1. A mérnökképzés hazai gyökerei ........................................................................ 163
16.1.1. A selmeci bölcső..................................................................................... 163
16.1.2. A Műegyetem és elődintézményei .........................................................164
16.2. Közlekedési eszközök gyártása.......................................................................... 165
16.2.1. Légi járművek........................................................................................ 165
16.2.2. Közúti gépjárművek.............................................................................. 167
16.2.3. Vasúti gépjárművek és űrjárművek........................................................ 172
16.3. Mezőgazdasági gépgyártás................................................................................ 173
16.4. Bányamérnökök................................................................................................ 174
16.5. Vízügyi és hídépítő mérnökök........................................................................... 176
16.6. A famegmunkálás magyar találmányai ............................................................ 178
16.7. Geodézia .......................................................................................................... 179
16.8. Irodatechnika.................................................................................................... 180
16.9. A fényképészet magyar találmányai................................................................... 181
16.10. A televízióval kapcsolatos magyar találmányok ............................................... 182
16.11. A távközlés magyar találmányai....................................................................... 183
16.12. Orvosi műszerek.............................................................................................. 184
16.13. Műszer- és kézifegyvergyártás.......................................................................... 185
16.14. Kohómérnökök................................................................................................ 186
16.15. Egyéb mérnöki területek.................................................................................. 186
17. MŰVÉSZET.............................................................................................................. 190
17.1. Balett- és cirkuszművészet.................................................................................. 190
17.2. Előadóművészet................................................................................................. 191
17.2.1. A színészet és filmkészítés hazai hőskora................................................ 192
17.2.2. Filmművészet a szocializmus időszakában ............................................ 196
17.2.3. A magyar filmipar és színház a rendszerváltozástól napjainkig............... 201
17.2.4. A határon túli színjátszás ......................................................................203
17.2.5. Operatőrök............................................................................................204
17.2.6. Magyar filmesek a nagyvilágban............................................................205
17.2.7. Egyéb előadóművészek...........................................................................207
17.3. Építőművészet...................................................................................................209
17.3.1. A klasszicizmus hazai mesterei ..............................................................209
17.3.2. A 19. század építészeti stílusai ...............................................................209
17.3.3. A 20. század első felének építészete......................................................... 211
17.3.4. Az 1945 utáni magyar építészet.............................................................. 211
17.3.5. Építészek a Kárpát-medencén kívül........................................................ 212
17.4. Festészet és grafika............................................................................................. 213
17.4.1. A 19. századi hazai festészet ................................................................... 214
17.4.2. Hazai művészi csoportosulások és néhány magányos festő .................... 215
17.4.3. Festők és grafikusok a két világháború között........................................ 218
17.4.4. Művészek az új világrendben.................................................................. 219
17.4.5. Magyar festők és grafikusok a Kárpát-medencén túl.............................. 219
556
Tartalomjegyzék
17.5. Fémművesség..................................................................................................... 221

17.6. Fotóművészet..................................................................................................... 221
17.7. Ipari formatervezés.............................................................................................224
17.8. Komolyzene.......................................................................................................225
17.8.1. Opera.....................................................................................................225
17.8.1.1. Operaénekesek............................................................................227
17.8.2. Operett .................................................................................................227
17.8.3. Karmesterek...........................................................................................229
17.8.4. A hangszeres zene legjelesebb előadóművészei........................................230
17.8.5. Zeneszerzők........................................................................................... 231
17.9. Könnyűzene, népzene, magyar nóta és cigányzenészek...................................... 233
17.9.1. A magyar könnyűzene kezdeteitől 1945-ig .............................................234
17.9.2. A hazai könnyűzene az ’50-es évektől napjainkig ..................................236
17.9.3. Magyar előadók és szerzeményeik az országhatáron túl..........................242
17.9.4. Az ismeretlen és elfeledett slágergyárosok: a szövegírók..........................244
17.9.5. A Kárpát-medence cigányzenészei ......................................................... 245
17.10. Szépirodalom .................................................................................................. 247
17.10.1. Korai irodalmi emlékeink.....................................................................248
17.10.2. A reformkor és a romantika irodalma................................................... 249
17.10.3. A két világháború közötti időszak legjelesebb irodalmi képviselői ....... 251
17.10.4. A „kemény” és a „puha” diktatúra időszaka.......................................... 255
17.10.5. Határon túli magyar irodalom............................................................. 256
17.10.6. A közelmúlt írói és költői...................................................................... 258
17.10.7. Nagy magyar mesélők........................................................................... 259
17.11. Szobrászat........................................................................................................ 259
17.12. Textilművészet.................................................................................................262
17.13. Üveg- és kerámiaművészet...............................................................................263
18. NEVELÉSTUDOMÁNY......................................................................................... 265
18.1. A hazai neveléstudomány kezdetei:
a protestáns és katolikus intézményi hálózat kiépülése............................................... 265
18.2. A hazai óvodapedagógia megszületése...............................................................266
18.3. Jeles oktatáspolitikusaink a 19. és 20. században............................................... 267
18.4. A neveléstudomány megjelenése a felsőoktatásban ...........................................269
18.5. Kisgyermeknevelés és logopédia........................................................................ 271
18.6. A gyakorlati pedagógia „Tanár Urai”................................................................. 271
19. NÉPRAJZTUDOMÁNY.......................................................................................... 274
19.1. A hazai néprajztudomány első művelői.............................................................. 274
19.2. A 19. és 20. század első felének jeles néprajztudósai........................................... 274
19.3. A népzenék és néptáncok gyűjtői....................................................................... 276
19.4. Jeles múzeumigazgatók és gyűjteményszervezők................................................277
19.5. Etnográfusok a második világháború után........................................................278
19.6. Erdély néprajzi emlékeinek kutatói és őrzői.......................................................279
557
19.6.1. A csángó kultúra gyűjtői és őrzői........................................................... 281

19.7. Világjáró néprajzkutatók....................................................................................282
20. NOBEL-DÍJASOK....................................................................................................283
20.1. A Nobel-díj megalapítása..................................................................................283
20.2. A Nobel-díj számolás anomáliái .......................................................................285
20.3. Egyéb magyar vonatkozású Nobel-díjak...........................................................288
21. NYELVÉSZET ÉS IRODALOMTUDOMÁNY..................................................... 291
21.1. A magyar nyelv- és irodalomtudomány első tudósai ......................................... 291
21.2. A magyar nyelv- és irodalom-oktatás hazai központjai ..................................... 291
21.2.1. Eötvös Loránd Tudományegyetem........................................................ 291
21.2.2. Debreceni Egyetem...............................................................................295
21.2.3. A kolozsvári egyetem ............................................................................296
21.2.4. Szegedi Tudományegyetem...................................................................297
21.3. Az idegen nyelvek hazai tudósai .......................................................................298
21.4. Irodalmi szervezők és ismeretterjesztők.............................................................298
21.5. A magyar nyelv újítói, ápolói és védelmezői.......................................................302
21.6. Poliglottok ........................................................................................................303
22. ORVOSTUDOMÁNY.............................................................................................305
22.1. Humán orvostudomány....................................................................................305
22.1.1. Anatómia...............................................................................................306
22.1.2. Agykutatás............................................................................................308
22.1.3. Sebészet.................................................................................................308
22.1.4. Urológia................................................................................................ 310
22.1.5. Fogorvostan........................................................................................... 310
22.1.6. Szemészet.............................................................................................. 311
22.1.7. Szülészet és nőgyógyászat....................................................................... 313
22.1.8. Belgyógyászat........................................................................................ 314
22.1.9. Tüdőgyógyászat..................................................................................... 315
22.1.10. Fül-orr-gégészet................................................................................... 316
22.1.11. Radiológia............................................................................................ 318
22.1.12. Gyermekgyógyászat............................................................................. 319
22.1.13. Az egészségügy szervezői......................................................................320
22.1.14. Bőrgyógyászat...................................................................................... 321
22.1.15. Kórbonctan..........................................................................................322
22.1.16. Biofizika és biokémia...........................................................................323
22.1.17. Ideg- és elmegyógyászat........................................................................ 325
22.1.18. Az orvostudomány egyéb területei....................................................... 327
22.1.19. Külföldön ismertté vált orvosok........................................................... 329
22.2. Állatorvostudomány......................................................................................... 331
23. POLITIKUSOK, KATONÁK ÉS ÁLLAMFÉRFIAK.............................................334
23.1. Katonák............................................................................................................334
23.2. Politikusok és államférfiak................................................................................ 338
558
Tartalomjegyzék
24. SPORT ÉS TESTKULTÚRA A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN.................................340

24.1. Az élsport kialakulásának gyökerei....................................................................340
24.2. A magyar élsport Londontól Moszkváig ........................................................... 345
24.3. Szöultól napjainkig........................................................................................... 352
24.4. Magyarok a téli olimpiákon.............................................................................. 355
24.5. A hazai sportélet edzőlegendái és a magyar sportdiplomácia ............................. 355
24.6. Az olimpiai aranyérmek ...................................................................................360
24.7. Magyar alapítású sportok.................................................................................. 361
25. SZOCIOLÓGIA........................................................................................................363
25.1. A szociológiai gondolkodás hazai kezdetei.........................................................363
25.2. A hazai szociológiai kutatások kezdetei.............................................................364
25.3. A népi írók szociológiai munkássága................................................................. 365
25.4. A szociológiai kutatások műhelyei a második világháborútól napjainkig .......... 365
26. TÖRTÉNELEMTUDOMÁNY
ILLETVE SEGÉD- ÉS TÁRSTUDOMÁNYAI............................................................369
26.1. Az ókor kutatói ................................................................................................369
26.2. A múlt nagy történetírói................................................................................... 370
26.3. A magyar őstörténet kutatói.............................................................................. 371
26.4. A középkor kutatói............................................................................................ 374
26.5. A 18. és 19. század kutatói................................................................................. 375
26.6. A 20. század kutatói.......................................................................................... 375
26.7. Művelődés- és kultúrtörténet............................................................................. 376
26.8. A Magyarországról elszármazott történészek és a távoli nemzetek kutatói ........377
26.9. A történelem segédtudományai......................................................................... 378
27. AZ ÉLET EGYÉB TERÜLETEIN
HÍRNEVET SZERZŐ HONFITÁRSAINK................................................................. 381
Felhasznált irodalom.........................................................................................................389
TUDOMÁNYÁGI ELEMZÉS......................................................................................409
1. Agrár- és élelmiszertudomány........................................................................................ 411
2. Biológia......................................................................................................................... 414
3. Egyházi személyek......................................................................................................... 417
4. Filozófia........................................................................................................................ 419
5. Fizika............................................................................................................................423
6. Földtudományok...........................................................................................................426
7. Informatika...................................................................................................................429
8. Jogtudomány................................................................................................................431
9. Kémia...........................................................................................................................434
10. Közgazdaságtan...........................................................................................................437
11. Lélektan......................................................................................................................439
12. Matematika.................................................................................................................441
13. Mecénások és üzletemberek........................................................................................ 446
14. Mérnökök és konstruktőrök........................................................................................448
559
15. Művészet..................................................................................................................... 452

15.1. Festészet............................................................................................................ 452
15.2. Komolyzene...................................................................................................... 455
15.3. Könnyűzene...................................................................................................... 457
15.4. Szépirodalom..................................................................................................... 461
15.5. Előadóművészet.................................................................................................466
16. Neveléstudomány........................................................................................................471
17. Néprajz........................................................................................................................ 474
18. Nobel-díjasok..............................................................................................................477
19. Nyelvészet és irodalomtudomány.................................................................................483
20. Orvostudomány..........................................................................................................486
21. Politikusok, katonák és államférfiak............................................................................490
22. Sport és testkultúra.....................................................................................................493
22.1. Nem magyar állampolgárként olimpiai aranyérmet nyert
magyar és magyar származású olimpiai bajnokok...................................................... 493
22.2. Magyar állampolgárként olimpiai aranyérmet nyert sportolók .........................496
23. Szociológia..................................................................................................................500
24. Történelem..................................................................................................................502
TUDOMÁNYÁGI ÖSSZEFOGLALÓ ELEMZÉS.....................................................509

1. Születési hely................................................................................................................. 511
2. Születési idő.................................................................................................................. 517
3. Közép- és felsőfokú oktatási intézmények...................................................................... 519
4. Életpálya szakaszok vizsgálata.......................................................................................524
5. Halálozási hely..............................................................................................................530
6. Átlagosan megélt élettartam.......................................................................................... 535
7. A nemek aránya.............................................................................................................538
8. Átlagos gyerekszám.......................................................................................................541
9. Sérelem, atrocitás...........................................................................................................544
Záró gondolatok................................................................................................................ 551

Tartalomjegyzék................................................................................................................ 553
560
„Emlékezésre méltó, példamutató élet-
utak a magyarság kultúrtörténetéből
az évszázadokon át. Hatalmas gyűj-
temény, ahol az adatgyűjtőnek meg
kellett birkóznia a válogatás szívszo-
A K ÁRPÁT-MEDENCE TALENTUMFÖLDR AJZA

rítóan nehéz feladatával. Akik most
kimaradtak, azok életútjai biztosan
megtöltenének egy második kötetet.”
Réthelyi Miklós
(a SOTE volt rektora és miniszter;
A K ÁRPÁT-MEDENCE
professor emeritus)
TALENTUMFÖLDR AJZA
DR. MÁTYÁS SZABOLCS:

A szerző 1975-ben született Be-
rettyóújfaluban. Nős, három gyermek
édesapja. Iskoláit – az általános isko- „A nemzeti összetartozás esztendejéhez
lától a doktori képzésig bezárólag – méltó vállalkozás dr. Mátyás Szabolcs
Debrecenben végezte. A magyarság könyve. A Szerző jól sáfárkodik nemze-
értékeinek fontossága már gyerek- tünk tálentumaival, és az alkotó szellem
korától kezdve foglalkoztatja. Több erejével bontja le, avagy hidalja át a
mint húsz ismeretterjesztő könyv és magyar nemzetrészeket egymástól elvá-
film szerzője, a Wass Albert felolvasó lasztó, mesterséges határokat – mind-
maraton ötletgazdája. Egyetemi do- nyájunk épülésére. Művén legyen áldás!”
censként számos felsőoktatási jegyzet Tőkés László
és több mint száz tudományos publi- (volt református püspök,
káció köthető a nevéhez. EP képviselő, EP alelnök; az Erdélyi
Magyar Nemzeti Tanács elnöke)
„Nagy megtiszteltetés számomra,

hogy könyvében beemel hazánk em- „A sarkon egy pillanatra megállsz, és
lítésre méltó emberei közé. Istenadta nézed az utca névtábláját. A rajta lévő
tehetségben gazdag nemzetünk sereg- név nem mond semmit, fogalmad sincs
szemléje ez a mű. Kívánom méltó fo- arról ki lehetett, mikor élt, és mit csi-
gadtatását!” nált. Hazaérsz, előveszed ezt a köny-
vet, megkeresed, és a betűk elmonda-
Balczó András nak mindent. Ez az igazi facebook!”
(háromszoros olimpiai bajnok
öttusázó, a Nemzet Sportolója) Schuster Lóránt (P. Mobil)
PALLAS ATHÉNÉ
DOMUS MERITI
ALAPÍTVÁNY

A Kárpát-Medence Talentumföldrajza

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

A Kárpát-Medence Talentumföldrajza

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

„Emlékezésre méltó, példamutató élet-

utak a magyarság kultúrtörténetéből

A K ÁRPÁT-MEDENCE TALENTUMFÖLDR AJZA

DR. MÁTYÁS SZABOLCS:

„Nagy megtiszteltetés számomra,

A könyv a Magyarországtól elszakított területeken

Második, javított és bővített kiadás

A kötet lektorálásában részt vettek:

Minden jog fenntartva © 2021

ISBN 978-615-01-2695-1 (online)

A kiadvány a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány támogatásával valósult meg.

Kiadja: Mátyás Szabolcs és Társa

Könyvterv és tördelés: Tímár Tamás

gróf Széchenyi István

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy minden társadalom sorskér-

szellemtörténet is. Nyilvánvaló azonban, hogy nem lehetséges

Debrecen, 2012. augusztus 11.

A könyvben szereplő személyek kiválasztásánál két alapvető

1.1 A „híresség” és a „kiemelkedő életmű”

A könyvben szereplő személyek kiválasztásánál a legnehe-

tévedett a Nobel-díj Bizottság, a tudományos eredmény nem

A fentiekben említett problémát valamelyest orvosolandó,

A „világhírű” szóval tehát rendkívül óvatosan kell bánni.

1.2 Az elemzett személyek köre

Ugyancsak a nehéz kérdések közé sorolható annak eldöntése,

„Az a magyar, aki annak vallja magát.” (Illyés Gyula)

„Magyar az, aki magyarnak vallja magát, és vállalja az ebből

„Magyar az, akinek fáj Trianon.” (Patrubány Miklós1)

A különféle meghatározásokat sokáig lehetne sorolni, de ne-

1 Ezt a meghatározást sokan tévesen Illyés Gyulának vagy Karinthy

személyek közül az alábbi öt kategóriába besorolhatóakat tekin-

b) határon túli magyar

c) Magyarországra vándorolt külföldi

d) külföldön élő magyar

1.3 A tehetség értelmezése

„A kérdésre, hogy mi állhat egy nép tehetségének hátterében ne-

szinten megreked. Példaként említhetjük, hogy nagyon sok te-

1.3.1 A tehetség vizsgálata a földrajztudományon belül

Mielőtt a könyv érdemi részének olvasásába kezd a Kedves

közvélemény előtt gyakorlatilag ismeretlen terület, a talentum-

2 A tudományterület megnevezésére többnyire a „talentumföldrajz”

A honfoglalást követő időszakban hazánkban az állatte-

2.1. A hazai agrárképzés gyökerei

A hazai agrároktatás gyökerei Szarvasra illetve Keszthely-

4 Kevesek előtt ismert, de az angol nyelv bacon (éjtsd: békön) szava is

Feltétlenül meg kell említeni a Georgikon kapcsán

A hazai agrár felsőoktatás egyik legnagyobb múltú intézmé-

Kevésbé ismert Mitterpacher Lajos neve (1734-1814), ho-

2005). A genetika neves tudósa volt Anker Alfonz (1925-

5 A Magyar Életrajzi Lexikonban Ujhelyi Imre neve helytelenül Újhelyi

Egyesület (1896) és a Tejkísérleti Állomás (1903). Részben Ujhe-

2.3. Növénytermesztés „Boczonádi kaptárának

8 A „bánkúti” elnevezés a hajdani Arad vármegyei település Bánkút-

legnevesebb szakembere volt Westsik Vilmos (1883-1976)

Az alkalmazott mikológia legnagyobb hazai képviselője

A hazai szőlőtermesztés igen nagy hagyományokra tekint

egyes források között,9 az azonban tény, hogy számos, jelen-

9 „Mathiász János több mint 180 kiváló borszőlőt és homoki csemegesző-

a szőlőkataszter elkészítése, ő volt a Nemzetközi Szőlő- és Bor-

„Életem szerelme a rózsa. A mezőgazdaságon belül az erdészet szerepét és jelentőségét

erdőismerettan). Legismertebb műve a Balattny Tiborral kö-

10 Neve a Magyar Életrajzi Lexikonban hibásan, „Róth”-ként szerepel.

2.5. Növényvédelmi állattan