_ _ }_.7. --___ 77.7-_;...__.

-77-_
._ _- -_ _ ` -. __* 7 .ˇ-__7.. 7: 7. -7 -zzz- -.-.7.77 - -` 7 _ .-77-77- _:----_.7`.`-_-7.==7777 -z.`_.7:-77 ` z- 7- -_
..._..77_---_'j 7 _ ._`7`\-77
___.-;7`.-»___.___7; A-_
3,7-77.. .:.7× 7-».7-7-
`».-_--,\_7 . _.__-
-ı___-77.`_7\`- .-;.`_ˇ
-7 7 "_' ._.;,
.-7-'-
Jˇ' `ˇ'L-ˇˇˇˇll-Í'

: ___ ____ ._ _ _
_ _ _*-E,
_ _ _
_ _ _ _ -___ » ___...
._.__
_____.___ _\_ __ _ »__ 1.. -_.___
_* -_
_ ___ __ -_~.____
7
____ .__ ,_ 1' __
_________________,________7
,_ -7,7. _ __ ..._- -_ .
_„___.__ _ __ _______.____ _ __.-_... ________:__. _-._ _.7._:____;-_... ___ _ __ P/ __.:”'_ __7* '(~`__._~ı' _ _--__\ ___"77..'“` ___ _,ı\ ;-__._'ı`: _'_ '\.ı___ 7 z; ,. .___ ff
. .
'Fr' -i
_.__ __' __
._ _ __ _ _ _ _ - __ _ ___.__.___ _ _ _ _-- _ _:- _- -7 __.__-. 7 _. _ı_-.-.._.________ ...___ ____ ~ _ ..._ _ _. __._ _ '_ ._ . “C _
.`ı_
-_
.:~
ı
_ z
7.77-_ 7 . . __ 7
_ _ __ _ 7_ :\ ___ _ ___ .--7
_ -77 _-f _- " _- -- --._ "
_ _ 7- _._._7- . .____.
7-`~ _ - 7 7._.. _
.__ - __7___ -___ _,'7\.-
._._ z-*-1 7. -`...7
__-
ı ' r--' 7-_._-_--'\ 7
.77 __ - _.__- 7-.___ _ _-'7 ;7_ 77.__
7 .7 *_7.. .7'_=_-__""- -_ .TÍ*
"__A
.__.
-7 -':^\ \_
__--77-R77 o_`-__--___
\. -_ 7

- '_ 'ˇ ' -._-7'.'.. U _

_ _.~<
_
" `7 7z~
1x "
-_7_ _.7.-_ --
`
77 . ˇ'-7 7 ˇ
7

ˇ
\.

I_
'.- . ._ '„.- - -'
27.* n
-ı „I _ _ _ _ _ _ ___._, _ _ _ _. \ ._ _ _ ._ _ _ _ ._ .- _. _ _ _ _ ._
'.r .-
,'„ˇ_ˇ|.
___
"'_.
ı__.__-
-_`-
.- 7 .

_
77 _
_

._
_

_
_ _
_

. __
__
_

_
_ _ _

_
.
_

._
. 1.
_ _
_

_ _.
,
,_

_
_
_
_
._
~-»_

_ ,_.__--_ _...-.__. __ _..

_-.~.____\--_
. _.. _ _ _ _ - -._ _ _
__ _ w __
. _
-_
_
-_
.._«.._ ___.. 7 __ .zz .__ 7 O),
_ _.
_
_
. -
z.-..7_.
_. _
7-' _
..._ _ .___
,_.-
w
- _
_ .ˇ\ _ _ „`
-7

.ˇ_Z-
ı. .-
_
_

__.
__
“_
___... _.
_.__
'z
"
_

__..
_ _-
_ _. _
\ _
___.

. _ - I . _. 7 .7 . _ H ı ` ı
. _ w 7 - _ - _ 7 _. _ _ ___ .=.._- z ._ - __ 77' ı _\
_ _ _
_-7«-.«77.
_ _
7 _'_.- . _
7 »_ _
_ _ __ .
-7 ____,_
_-
_ ._
_~__ _
_. _ .___ __
.7_.7 .._____..__.___-_
_.__ _
7- _ _,__. ______ __ ___..
_, _ - _. __ ,___ 7-
__ı__ _ “___
_-__
.
__ „W _ ._ __.
__
..._ ___ .\ _ _
__ _ _- _ ____. \ _ _ __ _ __ __
K
_ . ˇ - _ __ _ ..."ˇ
_ _7 _ .7 - _ ' 7'-__ _ 7. "____ _ . 77 7.. _ _- _ _ 7 -I!/ˇ.
_ _ 7 __ _ 7 - ' "_ - ._ ___--___-__:-7
7 _ ____* ` ˇ~`_. _ "7".'
„___..___ _ ___ ˇ' -_-_-__ -7 _. ____ _ _____- *__-.__ .__ __ _ :__ __ ___ .___ _ 7 ._ _ _ _ _.7_ __, -_ .- 77
_ __ _- ~
_ . ˇ* _ ˇ 7_ _ '
__...--_-_ .`7`_ _ˇ . ˇ .. __ . . _ .. 7 ˇ 7_ _ . .-`ˇ ` _. 'ˇ . _. -`* _., . _ 7 _ - .__
_ ˇˇ.:";.-'7
__ _ _ ..-.- '*' ˇ -~`.-.ˇ _ . _ __,-7. `Í_ _ '__ ˇ ____.'-'ˇˇ'\;.„-ˇ_ˇˇ._ˇ_ _;-1-'_ -“ˇ-\-7ˇ\ˇ_.7 _,\_;-__.___7__
ˇ'-'ˇ `=ˇˇ:" _' ' 7 - ˇ 'ˇ _. "-_
._-_. ___ _ 7 _ _ _/.- _ _ _ 7-7`__J__-7."-_____ _._7__.-'- _-7,___ _ _ ._\ __ \"'_ __ _\ . - _ - 77-.>.___. _.____ _ \__ ,7._"z.'.~Í7ı'
_.7 7 _ _ _ _ ..=7*I_ - -. :.7- ____.___._ 7\____7_ ___.. 7..\ _.__- -. ._ _' '-7-7`,' _ _. __ _. . ___ 7.'7` -_~. 7
_....ı____. _-,_ˇQ _ _.. - ___ . `_ _ ._ 7 -_\._ z-._.___\ -.77 _ - -_ _. -_._. 7:- _ ___ _ _
_ı
ˇ" _.
ˇ _
ˇ' ' ˇ _
ˇ. -7 . - ˇ ˇ _/ˇ
11
_
K-ˇ __ _.
_ __ _ ı__.,_ 1. _ _ ' - ' ˇ _ I.- ':.:z :-2
7
_- :7 __ 7 7 _ -„_- _ _ _ z- 7 . --L- 17
~7`7 _ _-ı 7 _.. -_.--_ _ ~`7'..._7- 7 _ _ _-. ___- 7 _ _ .' /az 7** _ .' «'
ı _ __ _ _' 'ˇ _, 7 _ _ _ _ .___ _.__ _ __ __ _ _ _,____- ___~_ _.\ .;_.. _ .__ ___ _. _ 7 -
_ __ , _ _ _
...,.'_. _.(47-
».-'_ _. ______.. __; ~ ._._._ 7 7--._ __ _:___ .___ __ __. \--.._77. ___. 3-7~7 __ 7 _ -__ 7 77
\_
._____;_ _ _- ___ ___ __ 7 __ ____.___ -_-
.___ _7.__.__._§____
-7 7___7___.
._ _ . __ __
7 -L7 ______- __ _ _
_ıˇ`-_Í,-7 J` ._.
"ˇ ˇ--' 77-`-`77'.' 7' - _. .7`__._'_ 7' _.ˇ` .- `_ˇ` _ ___.. _7; ___-_ "" \ _ \ _ 7 .7-
« _ . 7 _ ı .
_. 7 -_.7._ _7_- .7«-_
_7 __.__ 7. _ ___ 7 _. 7 _ 77 '\ 7-_
__ 7
_ __._._.-\\- _ _. .77 7 -_
_ __ .__
f 7 _____
_. _ _.
7 '„ "__ __ _- ` .ˇ _7' 7 77_ ˇ __ __
.-. .V ._7_ 7 7- -7 . . ___ 7 __-. __` _ ._ _ 7 -7 _7~-. -_77.7 _ 7- .- -_.- _; 7. \ _
_; 7 _ _ _7 7 _ _ _. 7.7- __
__ .7:
_ .___
7 ._-- ...ı_
.._7._7 _.~\___.___.__..,
.; __\__ -
_
___. _. ._ «
___ . _ ._
-ı_ -27__7 ' . _ 7 ~` _. 7*7". \:- :_ 7 7` - ` 77
_7 ._ «ˇ_ 7.
. "___
_ .___
7` 7. ___..
:7 ._ 7 _ _ _ _
._-- __ _ _7 _. _ _ _ _ _ _.. 7-_-._
_ _ 7 7. 7' 7 _ 8_ 7' -7 .._- __-_-' :-7
_ z ._-. 77 _. 7 _... 7 -__ 77-
_.,7_7.__._
~' . 7 7. __
_
___.. _. __ _ __\ ˇ
_-.-.«
__
, 7 - _.
~ 7I. _`
__. 7 7 '7`„.___ _.7-ˇ _;/.-
'.:z
~77 7 -_.__'-77:7-..f._.
_ _.: .7_. - ~7«773-7 77-
_. _ ._
I ` 7-.. z _--' ___. _. „_ ._ ,__ ___.,ı
` _. _ ...7`. _.-_-7`_;`
J` É . '-'-7-. .` _ 7 _. 7 _-\--ı
7. 7__ _ .\ 7` - _ 7 1*-.-. .7._7__7f ._._7.7.: 7 7.- _ 7
` 7 '7 ._ __ '_ 1
$-:I _
*ı _?
ˇ R 7 7
-A
7 \
-_- ______.--__. _ -_ _- ._ _
. 7
.7. \
. . 7
-7 _ \
._ '- .
__
. 7-
_
7

' -- ~_7 ~`_\ 7.7. _`

._A-Í. _ -7_ _ _ ._ __* _ _~7 -.~`__.'__:__„ˇ _7.7_ __ ._._;._-_"`______77.7`
__ _"-_ _ _7 _.ı. -__ .7
_ 7.. _' _ 7' -7 _.7.-._.7_.- _ _.__ _v)7T-*___ .-`“ __.. 7_-_ _."
f\ „N-~
,_ _. . __ 7 _ _.._. 7-_ --_ . __ __7 -7.. .._. __ 7 _ _ T _.
_ ~. _ .__ __7.
__ _ _<„-_-7. _,. ._ _
_
__. 7- _.-.:~7 7_ 7 _. ___ _ ` ._ _ _ _
.\
__ ._
1.0 ı“7_7 __ _ _ . _ _
.__. _ ___ __ _ __ _ 'ˇ.. 7 7" `
__ ___ __ ____.~ _ ___. __ ____._. _

\. Í __ 7-7 ___:f~7 _7 __ „__._7 __ `

-8 - _ . __... _ __ _
_ _ 7. ___ <._ _- _ _._,.
.-_
..--ı;_,__7. _. _ _.... , 7:7 .~ _ _
g;_7. 7. -_ -.J -. _ ._7 _ . _.
. »__ ~
„.19 -K __ „___
_ _ _,__
._`___ _ _

_ .__
-E _ __
_
_ __. 7.-7._ˇ' 1-
_/ˇ. _ _... _
_ _

_ :-:_
.'..ı_' _, ıv

._f \-_
_ 7`» _ .-. w. `
__„:_

.zj ._.-
__ _ \_ _ .
.._;____
; E. ı-_._z
.-zz_ _. ._.______- -._ _7

-___\„_.. _ ˇ +_ ˇ.__ _ -_
_ . _ _.\ . __

77 7 ˇ\ ..._ . _,-ˇ

7:. _f__ _.
__.. _ ._ ___
4`.'H7_; "7-„
"~'ıˇ“ˇ'-7-Á. "- .
_., _ __ ._ 7--.. _
-~ __ ..1.,.. 7 *_ .-` _ '
._:3„_- __ 7” __ 7
_ _.-__--.___ ˇ ˇ ˇ.- ˇˇ' \ ._
„-1 fr
,ıı
.___-17-...„._.,f _. - -7 _ __' ,_ __ ' ___ -
___ _:_`_______ _ 7-__f_____.._ .\__." _ '_ K _ 7-
.'ı_> ` ' z
-.__-.27-=`7 _ - ___ _
.-J ' 71.7.- _ ' .77.- -.
-*W -7... Í-»-7 -.- 'T7-'Í 7 ˇ _ _ \ _.__ _ » _ . __ -A _
\_ '-ı
ı^ˇ
-._ .ˇ __ '._ - . Q '-*_ _
.- `ˇˇÉš?". _ :_ 'ˇı._._
*O-.__ 1.' ` I _ --
_ `--*.'z . -ˇ .ˇ ˇ-.'.\.`“-1 -__ _
_ .___ \_
7.7 _- .__._ _. "".` 7- _ ' _
_-_ - . _ { - -7 `.`
z.-. 3.,. -“_-7-.__ ` . -
#1!_...rx__;..
_ '-. _._ -_
_, _ __ ._ _ __ _..
__.
\_.
ı

:
._ .
\ _„_ - '7
7
7
_ .
.\
_ -\
_
-
_
__
-77_-._1,.
-ıv --- 7 _ _ _ -7 __ '_-__.' "ˇˇ`ˇ' `
-_`- __ .-_ 7 ˇ` ` . . 7
_ _. `ˇ ' _ '.'- * ` ` '
F.. _ _ ._ K A
' -_-. _7„._ _ __ ' __ p. 7
_ _ \
_ - 7 7
_ \
._ _ _ ___ _. 7 \ 7
_ -
_ _ _ 7
J..
1.LL .
.7_---_.7- ˇ _ 7 7 ' .7 _ _
1 7 _ - 7. -_
`7 A.. 7 2 . " ._`_ ' _

_ .-.___
- ~_-
ˇrk_ _
_._ __, _ _ __ ._ _ _ w.__ \7 _ _- 7.
_.__ _ __ _ _...-:__ _ 7. »_ _ - 7 _ _. _j_`._ ._ --_
77.7 _ ..'.'\'ˇ `

-7.4.-. ~ _ _ 7 .ˇ _ I _
__ __ - _ '__ _ ` -< 7 `»__ .7 _--,
__; .-»
ı. '_-__ 7
_, __-
Iz... ___ _
_ .. ı
\___
=_-_7\*- 7 _ 7 _ _ --7_.'_ 7 _ ._ .~_ı. ,_ _ _ _ _-»., _7_` _
_ ____.__
ı .;' ˇ ` ' _ 7. ' _ _ _ ˇ _ 77 _ _ _ . --._

3... ..._.__
. _ . . . _ _ _ _ _ 7 __ I. _7_ - _,_ -____,. __7 _~7:~ _ __,,_____ -7 _.-_ __- __
_ .\_ __ __ _ _ __ -_ _ _ _____.____.._.
.'.""' 7. -._ -' 7 -_ -7 ˇ“' - " ` `ˇ'ˇ`_ 7 ~" _.. 'J-7 _' __.. ı _ _ ^ˇ` 'ˇ _ ~ _

7- _ .` 7 ._.. 7, 7 _ - _ ._ _. , _. . -_. _,_7_ _ _

_-. __ _ __-
\_ .z __ ___
\. _- 7' - - .7 _ 7 -_7 77 _ 7 .:_ 7 _
;_'_ ____7 -7 7 7. . ._ ._ _ _ 7 - ' ...__.- _ _ _____ __ ._
ı _
__.~7_7.„_-1.,. -„Ã-.ë'7' _ --_ _ _ _ __ _ . __ _ ._ . _ 7 .. _, . ".' 7.-
_ -.7.._.
__ .___7 __ \-_ _
__ _ ___ _ 7
..7.__t__ _ .___
7 _ _
7 _ 7 7 _ _
._ ___ -7 - 7 _ 7 -.._77..____7
7
_ __._-._ 7, _,_ 7 _ _ , - -7 _ - __ __- 7-«. 7 'M-___ _ _7' '-' _ 7
_ .___ ._ _. _ ,__._.__,_._ _.. ,___ - - , ._ _ _ _ __-_.__ _ _ _ _ . _ _ _ -_,
_7-- 7 7* 77 7 7. _ 7 _ 7 7- _ 7- ___._.
7- _-_..7~«.7z
--7 7. 17- __ . __ _ 7 _ _.. 7- __ __ ._ _ _ ._ .__7 _..
:
- .
7 7 7-
._.
__
7
7
_
7 _
_
_.
7_
-7 - _ _. 7- __ „_.__ __
1 -
_
_ _.
-_.__
_
_ ._ __
7
_,-
.
_- __ 7. _' __ __
7
77.7
77*7.- . ˇ
-7
7 :_-_ ._ `.-_ ˇ _.. _
-_.ıf
.,zı_.-_~ _
7: _ _ _ _ _ _ _ _ , _ _, _ __ __ _ \_ __,___
7__ \
_.._. . 7 _ _ ,_ _ 7 __ _ 7 _ _- _ _ -~ __ -_ 7 _ .z_ _ _- -7 _ -7 77 -\`__-__ _
,-_
_,_. _ _ _ . -__~ _ 7 __ _ -_ „ ___ _ ._ _.__
`ı_ z _ 7 7 _ _ ._ \ .
___._`z 7 _ _ 77 . _ 7 _ _ _ 7 7"__ 7 ˇ 77' _ 7 7*. __ 7 7 . -` ` __ ____7
' "7 _ ' 7-77 __ _ 7 ._ 7' 777'
_ __ 77 __` 7_ .f _
-7. _ . 7 7-_.. _ - 7 _ _ 7 _-77 _ __ _ 7 _ _7 7 7 P .~ . _,,.
7 7 _ _ _ 7_ _- _ 7_7 _7'7 _..7 .. _ 7 7.- 7- 7 _ 77 _ 7 ._-- _.,7 7 .'._7 _77__ 7 4,7 _ _
_ __7.„ _ _ _ 77 _ , _ _ -_ _ .__ _ __ _ _ _ _ ___ 7 _ -. ___ __ _ 7_-_ _ ._ _ __. 7_ _ ,_ . _ - . _., _ _ _ - _ _ 7 __ 77 ___ _. _ _7 _
.. -R _. 77 _ _- _ _ ' ˇ _ 7 _ 7 7 7 ._ _ˇ__ :_- ' D 7 ' 7 Í .- 7 ' 7 '- \
- _ 7 7 7 - ` ~ \ 7 _ _`_ _ _ 7 7 7 7 7- _ 7 _ _. _. 7 _ -. _ _ ._ _ . ` __ _ _ _ .__ _ 7 _ _7 .7-7 _. _; _ __ __, 7 _ __ .7
.._, . 7 _ 7 _ 7. 7 77 7 _7 . _
___ ___7 __ _ _ 7-._.__ _ 7 _ _7 7 _7 _\ ._._ _ _ _ _ _ 7 _ _ _ _ _. __ 7 _ __ __777_
_
,.__.
. _ _ __ _ _-
-.
_ z_ _ __ _ z
7__
_ __, z _ _/ .. _ __
_. _7_ _ 7
__,.._. __ _ .
__. _
_
_
.
1
_ «
__ 7 _ -___ \\ *__
7-. -_ _ 7
Q .
_
__ ,
_ 7. .
7 _- `__ 7._ .-77 _; „_ _7 ,_
_ .
_ _ 7 _- .7 _ _»-7
-/7- ._f
ı _. -_ 7. 7 _ _ _ `_`7. __ _ . _7 _ _ 7 -7 _ __ 7 _ 7.`\7_ 7. 7 _ _- ˇ __ I Í 1 _' _ -
_ _ 7_- .~~ ._ 7 . .7 ._ _._,~ _ - _"~ . . f
_ _ I .v--ˇ-7 7. “_=__`. . . ` . '7____ . _ 7_/_ ˇ -ˇ 7 _ ` 7._ \ ` 7 _ _ _7 _ 7 77 _ 7 _- 7 " 7 -'7 7' _` , ˇ'_ _7 `--
,7 ˇ . ' _. _ ˇ ˇ _ __ _ 7 _ -7 _ ˇ _' 7 _ 7 ˇˇ ` 7. _'
1 7 -7 -7 7 .7,_ -__ _ -_ . 7. -_ -_ 7- _ ._ _. 7 _ _ _ 7 7 . 7 7 . 7 __ -__ _7_ _ 7 - _ 7 _ _
_
7 7 _ -r.- 7
7.-`_
.7 - . , .«.« ,/ ___. 7 _ 7 ._ . 7.
7 \ a 77 -_..-.__ . _ . __._ _ _ .7 -_. _. _7 7 _ , _,
____ -____ _ _ _\__.--_ 7--7.7-\_ _' _ z _,„
~__ 7_ _ . .
\ _ _ _ _ _
_ 7/ _.. 7 _--_ .- ... _7 _ _
-ı 77 7.7 . _
._
-_ _
_ _ 7 7 7 7 _
. _.
7 _ ~
_ 7 7 _ 7
_ ..\_.
_ _ -_ _ 7 __ . _ _' . _
.'_„-
-_ _. -
7
_
','-
._,
7
__. _ _ _ -. . . . _ _ _ _ _ ___ _ -_ _ _ _ _ _ 7 .7 _ - _. ~ 7 _ __ _f . _- „ 7 „ _.
7_,'.\7 _.__ 7 7_ _ _ _ 7. 7 7 ' _ . _, _ _ _ ___.
7 _ 7 -. _. _ _ _ _ -7 _ _ ,
7 7 _. J., ,- f-.« . z7 7.
7 _ _
. _ . _ .77 .-
._ ._._. 7____ __ _ _ ._ _ 7 .___ ._ _ _ - _ _ _.__. _, __.. _ 7 _
_. _ 7 ___ .7--.K--7 _ 7 I ˇ 7 7 _ 7. 7- ˇ ' 7 77 ` _' -7.z /.' ˇ
„A 77.7. __7 - ;„--7 _- . _ _ 7 ` ˇ 7 ' 7 .ˇ _// _ _ _
7? “_
-l._R*-z.
. ı_,_
- `-_.`_7i77~_'7__Íj_- _- 77 --7 _ ` __ 7 _ Í ˇ ,7ˇ`_ _. , \.'___. -7 _
ıı
.7 -ˇ 7 7 7 ˇ' " .".77. _ _ --.~' ` ˇ.
_ _. __ z
_ 7 .___ __7_ -___ ,___ .__
_ _
_ _ _
_ _
_ _ .z 7
_ 7 7 _ _
7 _ _ _
_ _ _-
_ _
7,
_,
1
_
_ __ _..
_ _
_,_ _-7' ._ - __
7 . _.._-_ _-`_.____.
;_ 7 _ 7-_ 7 7'
7,____-._ _ __ _ _ 7_.. 7 7 -_ _ - 7 7 _ 7 7 _7 _ _ 7 -_ _ _-'_ 77 _.-/-/„__- _77 _ _._„._ '_ _7 f _.-1 ___. _».-7.,. _.-
..._, 7 7___ _ ,_7-__,7 _
...ı...7 7-7
7. .
_ _ ._ _ _ _ _77 _ 7 _ f
7
_ _ _
__
__
. _
_ _ __. .
._-.I_..'f_
7
_, _..ı-____,,/_,
_-
_ _ 7
_. 177 _ _ - 7”,-
_
_, _ _._ /_`.7
7 _.
_
___. 7 _, __
_ 7 .___ 7 _ _ _ 7 _ 7 _ _ 7 ,' .7 _ 7. _. 7. _ -_ __7. 7 ,_. _ -_
_ _ _ _ _ _ _ . _ -ı.- _ _
___, . -»_ _7 .+_ ___ _ _ ._ _ _ _- _ - __ - . _.-. _ .- 7 7 __._. _ ____--- 7 7_A_7 _ ._.._;-I _
_-__ - '7.ˇ“` _ :_ _ ' _ -. ` 7 ~ 7 7O _ _ _ 7 _ 7- _-'ˇ _ı ' .
-7 __ - _. _ _ K. 7 - z 7 _ f 7 ._ 7 _"_z 7 _77 _ _ ' _.~.ı-.:... _
_ -__~ı\ ,___ _ _ . ._,___
. _ -_ -
_ __ _ _ _ _ _
7 7 __ _ . __,,. 1_ , z-__, _ _
_. _ A- 7 . _.___,
"'
z _; ___ __17 ____.`_, __ _
_ _
„ı `' _- - _ -` 7». .".._` _ ` 7, 7 - ˇ 77 - 7 _ ˇ* ' - _. „7 __ _ _... _ .~7._7--_7 _ -___. _
____ „,_7 ___... _\__ __ __._ _ . _ _. _ _ _ _._ _ _../. _ , _ _ _. -. 7_ ___ __. .,-._
_; :__ __ ___.--. 7 .A _"
_ _.
._ _ 7 _ 7 7
__ _ . _ _ _
_ _ _ „7_ . __ .7 _ _7 f -'7__/ _ . ' .-_. __ ' ,_ . _ __ _7 -7'
z_ '-_ ` _ `.7
_,_ _ 7 , .__._~.
ı> ıfl- E-_ _... .
_.__. _ _ ___.7 _;-_I' _ “___ _ _. - I '
_ _ _,
_ __ __ _ . 7
-_ _- -
7 _ .ı
7 _. -- -„ 7 1-.J ,f _ _ _.._.- I 771 -7 _-, -ˇ'
__ f - fı .7-.- 4 -A4 '
_. _ _____,
. - ._ ı-.,__.. ,, ..._7_- 7 " _7 _- _ _ __ ._ ._ - -_ _ _ - _ . _7 7 . _ . _. - _ 7 . _ 1 __z- 7 _ ,_ .__ . . _ _ _. _ 7.1- 7 _ __ .7 7 _ , _ _ _-_ ._z__.. _-z "" _ _
7 _ - '_ 7 ,,.__7 7-_ _* 7 __ _ '_ 7 _ _ _ _ _ 7 7 . _ __/ _ Jˇ, _,.___.-7 V />-_ - . _ v _ _ ., z 7 ___. __-_ _._.*_E: 7
-ı._ .-._.__ 77.77' . _. _ _, _. I ._ . ._ -- _ _ .- _ . 7 _ __ 7 _ . __ _7__ __ _- . ,7 7-- 7 _ -7 _ _, _)-.777_ˇ__ _..--
ˇÍ._ _ 7' .77-7-»__. _ _ 7"'-_. __»_ ˇ . _ ˇ ˇˇˇ`ˇ-._ .___ ___. 7`. -_-
ˇ _ _-ˇ` 7ˇ z 7 __ _ . ._ 7-_ . _ _' ' _.._._--- _ 7' __._____
ˇ ˇ ._' _ .. - J ` _ ˇ 7 _ "_ _ . _ `77__ 7r_'“ˇˇ.____________-
ˇ 7' 'ˇ 7 ˇ-_ 7) _ ˇˇˇ __ ˇ ˇ. _ ˇ'__. _ ___. ` ˇ _ _ 4-.__-"_'ˇ *ˇˇˇ`ˇ`.z-
_ -_-_ı'7(.`___. ____._, ' -:ˇ - 7 ı_"___, ,._e_.\ ˇ `ˇ1-"“7l-_7`7'-A--exˇ

_ _
__,..._-_ __ __
_ __,__„____ -.__...__..___ __7_____ ._ __
-_.__ _ __ _
__ _ _
_ 7 .
___ _ __ ___
. .
_ _ __
,
_ _
__
___ _
_.. _ ___-
_ _ _ _, __ __
_,__._ _
_ _ _ __
_ _ _
_ _. _ _ _ _ .
_ __..__ __
_ .._..___ _ 7
_ __ ___
._
_
___ _
_
_. _
_ -_ _ _ _
_ _ __ __ __
._-_ _. ___ _f_ __
_. ___.
__
___
_ __ _
__. ._
_
_ _ _ _ _ _ 1
___ _ __ _ _ *E_I' -K 7'_..__7_.-_-`”`.
._ _. __ _. _.__.
É7
_ _ ._ ˇˇ`:ı.
__
__n_~_,, 7 .
__, ___,
:__ _ ._._-__.
_. Í. 7

7)? 7......._. _' "` . _ "7 7%- 7 7. - " ' 7 _ . 7 ' _ _ -7 _ 7 _7 ._ 7 ` „___7 _-__.. _- 7-77- #7'-4 _ ___...._fˇ7„.-7 -_ ._ 2 .""-_ /-, 7..-7. - 7 -.H 1"- '
. ._g.2i77.7_77_ 7_._»7__ _ _ _ 7 -..._ __7. ...z______7 __ _ 7_ _ ,_ _ 7 _7
_-7 . 7 __
_ _ -_ -___
- . _`- 7 ____- _
-_„_,_ ._ _-.-._-_- __ _ _ _
._ _ ._ z f__,„, _-__„.-_.__ I 7 .7ı__ _._.„~.z.- 7 :.-
_-____f f\_,.
-7- , _.:7-_ ,,_7 7-_ . __. _. __..2 ___-__ _ __-_.. -/-_-7_/ -7\..
_,_;"7»-__
7:3.I \
,_.-.~;,_-
` ˇ_.-
+ .__-_ -.___
ˇ' -7---._______ˇ_
- ___- ___- _
. 7 f`_ˇˇ 7
__
`.- ˇ
__
ˇ"
_ _
`ˇ\
--« ._
` _
_ ___7
, _ -
_ _ _ ,_,
Í. 7.: ___
____...___:z _ _. _
__ ˇ '_ _ ˇ
__
_'7'_
____7-T
_' __ _,
__ _
' _
_ 7 __
. _._:`-77-7"._
_-.,____,7-7-
--."._„ˇ'_
_ -._.__
„4.
_
_ T.
`____-_
_f..^ˇ-H---«`-E '7
_ _ _.__».
./-"_“7___ --'\7
_;_. f_7 _.\`7
_v'f'
.___
-__-_.
-_
_..-..'L
77 _ __~=.,_____.
f "-

'T-._ ___ " .-

._ 4.... ._ " _ _ _'ˇ._ _`7 7 .~ _. - _ - _"
__ "-'_ - 7 _ 7--....'--_`___"---
_ ._ -- 7 ~ _ 7 _ _' 7777_.. f- 7-*_777.' _ _' 7-7 _.__--___7.._ __ 77 --7_.. `~`-_ -\..,_ 7 ____,-_-«»>-- . _-7.- _ . ._ _
--` - _ __-
._ _ _. --_-
.__ ._.__ _ . __ _ . _ - _ __
_ _ 77 7
_ .__, _.
_ __
_ _ _ _._-_-- _ , _____._ _-
_ _ ._ _
_ _ _.
-.
-_ _
- _ -. __
_ _._.z _ __..__ .
_._...._-__
___ _ _. _ - . ._
___ __ _ ___ __ _ __ _, -_ ____ ._ _- __ __ T- -_ _ __ ._ _ __ _ _. „f _ _ _ __
__ _ ___ __ . _ _ __ _ __ ...___ _.__ __ ___ _ _ _ __.. ._ .. __ _ . ______ _ _'._ _ __' __ __ _ __ ___ _ _ _ __ ___ _
____ _ _ _*
__\_- __-.._. _ ,__ _ __ .._- _- - _ ___ . -_ 7 _. _.-...._ _ -f„- ._ - _-_ -.ev-1-_7 -(_ -77 f _ _-.~_ _ __ _ ,_ __ --_- __ __ __ .__ 7- _ -
_.- __ _ ._.__ ___.`“:_.._. _ _.__' 77 - ˇ" ;@-Í*-_w1
 T' "_'*
'
„O-'_
. _!
3' - '

f vë*°'
I ı-ÓI

ˇ* ,_f,\Ja
kñ „Őâ
ÓKERESZTENY ÍROK
V111. KÖTET

SZERKESZTETTE:

VANYÓ LÁSZLÓ
A 11. SZAZADI
' Í

GÖRÖG
APOLOGÉTÁK

õzENT ISTVÁN TÁRSULAT

O 0 EK KÖ Ö]
 Minden jog fenntartva
beleértve a bárminemű eljárással való
sokszorosítás jogát is.
 TARTALOMJEGYZÉK

Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7
Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

Bevezetés Arisztidész Apológiájához . . . . . . . . . . . . . 13

Arísztidész Apológiája (a görög töredékek alapján
fordította: Vanyó László; a szír változatot fordí-
totta: Fodor György) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

Bevezetés Szent Jusztinosz műveihez . . . . . . . . . . . . 59

I. Apológia (Fordította: Vanyó László) . . . . . . . . . . 64
II. Apológia (Fordította: Vanyó László) . . . . . . . . . . 120
Párbeszéd a zsidó Trifónnal (Fordította:
Ladocsí Gáspár) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 133

Bevezetés Tatianosz Beszédé-hez . . . . . . . . . . . . . . . 313

Beszéd a görögök ellen (Fordította: Vanyó László) 315

Bevezetés Athénagorasz rnűveihez . . . . . . . . . . . . . . . 357

Kérvény a keresztények ügyében (Fordította:
Vanyó László) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 361
A halottak feltárnadásáról (Fordította: Vanyó
László) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 406

5
Bevezetés Antiochiai Szent Theophilosz művéhez . 441
Három könyv Autolükoszhoz (Fordította: Orosz
László)
I. könyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 445
II. könyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 456
III. könyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 497

Bevezetés Szardeszi Melitón homiliájához és

töredékeihez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 523
A Húsvétról (Fordította: Vanyó László) . . . . . . . . . . 526
Töredékek (Fordította: Vanyó László) . . . . . . . . . . . . 550

Bevezetés Hermiaszhoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 559

A pogány filozófusok kigúnyolása (Fordította:
Ladocsi Gáspár) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 561

Bevezetés Szent Ireneusz Az apostoli igehírdetés

feltárása c. művéhez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 569
Az apostoli igehirdetés feltárása (Fordította: Németh
László) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 575

Jegyzetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . _. 632
Bibliográfıa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 703
Névmutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 709
Tárgymutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 730
Szentírási helyek jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 746

6
 ELŐSZÓ

Sorozatunk VIII. kötete a II. századi görög apologé-

ták műveit tartalmazza. A ránk maradt irodalmi emlékek
szempontjából teljességre törekedhettünk, ám tudjuk,
hogy az egyes szerzők életműve egészében véve más képet
mutatna. Felvettük a kötet anyagába Melitón, szardeszi
püspök húsvéti homiliáját, mely az eddigi kiadásokban
nem volt megtalálható, mivel új felfedezés eredményeként
ismerhettük meg. Ez a mű jelentékenyen módosítja a II.
század görög keresztény irodalmáról eddig kialakult ké-
pünket, tekintve az ebböl a korból megmaradt igen szór-
ványos liturgikus emlékeket. Athénagorasz Feltámadás-
ról c. írása körül újabban kétségek merültek fel a szerzősé-
get illetően, mivel azonban a viták még nem zárultak le,
megtartottuk hagyományos helyén. A kötet Ireneusz Az
apostoli igehirdetés feltására c. művével zárul. Igaz, talán
külön Ireneusz-kötetbe kívánkozna, de amíg az Adversus
Haereses fordítása elkészül, álljon itt, mint olyan teológiai
mű, mely átvezet a III. századba, s a korfordulón a keresz-
tény hit polémiától mentes kifejtését nyújtja.
Köszönetet mondok Puskás Máriának a kézirat elkészí-
tésénél nyújtott lelkiismeretes segítségéért.

Budapest, 1983. június 1-én, Szent Jusztinosz vértanú

ünnepén.
VANYÓ LÁSZLÓ
7
 BEVEZETÉS

A II. század kereszténységének irodalmi termése úgy is

jellemezhető: túl gazdag és túlságosan szegény is. Túlsá-
gosan gazdag, ha beleszámítjuk az apokrifek, a gnósztikus
iratok tömegét, túl szegény, ha a történelmileg kétségtele-
nül hitelesnek tekinthető műveket vesszük számításba.
A ,,szegényes” jelzőt régebben gyakran alkalmazták a ke-
resztények által ünnepelt szerzőkre is, így Jusztinoszra,
Theophiloszra, de legalábbis a ,,középszerű” minősítést.
Sőt: az egyháztörténelem második századát ,,sötét” kor-
szaknak is nevezték, mondván: nem teremtek olyan spiri-
tuális lángelmék, mint egy Pál volt az első században. Ma
talán éppen azért érdekel minket annál inkább ez a század,
mert sok szempontból valóban az átlagkereszténységet
tükrözi irodalmi emlékeiben, főleg ami az apokrifeket il-
leti. Az apologétáknak nevezett szerzőkkel kapcsolatban
azonban már takarékosabban használhatjuk a ,,szegényes”,
,,középszerű”, ,,sötét”, ,,szellemileg alacsonyabb rendű”
kifejezéseket, hisz a kortárs pogány, hellén szerzők - pl. egy
Albinosz, Jusztinosz kortársa, esetleg tanítója - sem tartoz-
nak a későókori szellemi élet üstökösei közé. Ugyanakkor
döntő korszak ez, mert igazában ekkor tör utat magának a
keresztény irodalom a késői hellén szellerni életbe, maka-
csul víve magával hitét és meggyőződését, melyet az adott
kor nyelvén kívánt kifejteni. Ez a kettősség, vagy ,,feles-

9
ség”, ,,felemásság” pontosan a jellegzetessége nem is egy-
nek a kötetben közreadott írások közül.
A kortárs görög irodalmi alkotásokkal szemben - ez
lehetséges - bizonyos agresszivitás jellemzője ezeknek az
írásoknak. Az időnként és helyenként megnyilvánuló tá-
madó szellem mögött azonban a keresztények - akik ma-
guk is a pogányságból jöttek - meglepettsége, nem is egy
esetben zavara húzódik meg: nıiért nem fogad el minket és
tanításunkat a világ? Ez a kérdés pedig azért foglalkoz-
tatja őket, mert vallásváltoztatásukban az előrelépés lehe-
tőségét ismerték fel sokan, ami nem jelent szükségképpeni
szakítást sem az Ószövetség világával, sem Hellasz kultú-
rájával. Ez így van még olyan szerzőknél is, mint egy Ta-
tianosz, aki hevesen támadja ugyan a görögöket, de szerte-
len támadásait mégis a minden ízébe beivódott görög lo-
gika irányítja, érzelmei szerint lehet ,,asszír” (szír), mint
maga mondja, gondolkodásmódja szerint azonban ,,hel-
lén”. Ezért igazán érdekes az a ,,hellenizmus”, ami ezek-
ben a művekben elénk tárul.
A keresztény apologéta eleve kettős arculatú. Meg akar-
ja győzni a pogányokat arról, semmilyen kultúrális érték
nem megy veszendőbe a kereszténységgel, ugyanakkor bí-
rálja, mérlegre teszi az istenségre vonatkozó pogány nép-
szerű vagy éppen filozófiai elgondolásokat. Hasonlókép-
pen megvitatásra kerülnek olyan témák, mint az ember ter-
mészete, eredete, célja, a kinyilatkoztatás. Minthogy ezek-
nek az elképzeléseknek kifejezője és népszerűsítője az iro-
dalom és a képzőművészet, elkerülhetetlen ezeknek az ér-
tékelése és alkalmakként kritikája is. Minden hitvédőnél
találunk közös témákat, mint: Isten egyetlensége, a Há-
romság, az Ige (Logosz), az Ige megtestesülése, a megvál-
tás, a lélek halhatatlanságának kérdése. A Szentírásból
gyűjtött idézetek mellé felsorakoztatnak görög költőktől
vett sorokat, melyekkel a politeizmust támadják. Mind a

10
prófétákat, mind a költőket úgy kezelik, mint ,,tanúkat”,
mondásaikat mint ,,testimonia”-t.
Hitvédőknek nevezzük az apologétákat, de vajon nem
arról győznek-e meg műveik, hogy annyiszor inkább a
hit propagálói akarnak lenni? Az ,,intelem” (protrepti-
kosz logosz) Arisztotelész után szakkifejezés lett a gö-
rög irodalomban, s ez kétségtelenül a meggyőzés, a rá-
beszélés célját szolgálja. A védekezés a vádak ellen és a
meggyőzés szándéka összefonódik pl. Jusztinosznál. Ha az
érintkezés dialógus formában történik, akkor már köny-
nyebb szétválasztani az apologetikus és propagandisztikus
elemeket, mint Jusztinosz Párbeszéd a zsidó Trifónnal c.
művében. Elesebb a hangvétel is, mert megalapozottabb
a kritikai reakció is. A keresztény tudatában van annak,
hogy múltja a zsidósághoz köti, felfogása szerint a mono-
teista hit, a patriárkáknak tett ígéretek alkalmasabbá tehet-
ték volna a választott népet az evangélium befogadására,
mint a pogányokat. Jusztinosznál minden esetben igen vi-
lágosan jelentkezik a misszionárius szándéka -- hasonlókép-
pen Theophilosznál -, efezusi vitapartnereit ,,barátainak”
szólítja, mint ,,barátomnak” nevezi Autolükoszt az an-
tiochiai püspök is. Jusztinoszban égett a vágy, hogy min-
denkit megnyerjen a filozófiának, azaz a keresztény evan-
géliumnak. Tanítványa, Tatianosz már erkölcsi teljesít-
ményére hivatkozik, ,,kitartását” hangoztatja inkább, nem
is bízott annyira soha hallgatói, olvasói készségében, jó-
indulatában, az Ószövetséget szinte soha nem is idézi.
Az erkölcsiségre való utalás közös vonása minden apolo-
gétának. Vagy a megismert igazság erkölcsi követelmé-
nyeire hívják fel pogány kortársaik figyelmét, vagy az er-
kölcsi tisztulást tartják a hit feltételének. Jusztinosz zsidó
vitapartnereit szólította fel az Ószövetség ismételt áttanul-
mányozására - természetesen keresztény egzegetikai szem-
pontok szerint -, Theophilosz már a pogány Autolükosz-
nak ajánlja a Szentírás olvasását, tanulmányozását.
11
 Az apologéták legtöbbje filozófusnak vallja magát, de
mégis ügyvédként, rétorként lép a világ elé a keresztények
ügyével. A bölcseleti és retorikai közhelyek számukra is
éppoly fontosak voltak, mint pogány kortársaik számára,
mert a megértetés, az eszmék terjesztésének eszközei vol-
tak. Esetenként az lehet a benyomása az olvasónak, hogy
különös kereszténységgel áll szemben, mert néhány szer-
zőnél igen kevés szó esik Krisztusról, annál több tanítás-
ról, igazságról, erkölcsről. Ez magyarázható azzal, hogy
a kereszténységet ,,kifelé” képviselik. Ez a kép megválto-
zik, ha olvassuk Melitón homiliáját, vagy ha figyelünk
Theophilosz püspök burkolt keresztségi exhortációira.
A keresztények benső köreinek szánt kateketikus, teoló-
giai anyagot Ireneusz művéből ismerhetjük meg, mely
nem más, mint a hit kontroverziáktól mentes, rövid össze-
foglalása, s tükrözi - legalábbis főbb vonalakban - a II.
század teológiáját a propagandisztikus elemek mellőzésé-
vel. Ez nem ,,apológia”, hanem ,,demonstratio”, bemuta-
tás.
VL

12
 BEVEZETÉS
ARISZTIDÉSZ APOLÓGIÁJÁHOZ

Arisztidész Apológiáját Hadriánusznak nyújtotta át «-

Euszebiosz szerint (Egyháztörténelem, IV, 3, 3) -, és kor-
társa volt Quadratus athéni püspöknek (Hieronymus, Ep.
70, 4). Szent Jeromos megítélése szerint igen kiváló rétor
volt Arisztidész. Mivel az Apológia felirata nem tekinthető
eredeti szövegnek, ezért a datáláshoz két lehetőség van: ha
Hadriánusznak nyújtotta át, akkor ez 125-126-ban történ-
hetett, amikor a császár Athénben tartózkodott, s beavat-
tatta magát az eleusziszi misztériumokba. Ha viszont a
címzett Antoninus Pius, akkor valamivel később, 140 kö-
rül írhatta művét.
Az Apológia számos gondolata egyezik a Didakhé és a
Diognétoszhoz írt levél részleteivel. A VII. század után
Arisztidész írása ismeretlenné vált a patrisztikus irodalom-
ban, nyoma veszett. A mechitaristák Velencében 1878-ban
adták ki az Apológia egyik örmény töredékét és egy homi-
liát a jobb latorról ,,S. Aristidis philosophi Atheniensis ser-
mones duo” címmel. Ennek latin szövege jelent meg javí-
tott kiadásban B. Pitra Analecta Sacra IV. (Paris, 1883)-
ban. F. C. Conybeare egy XI. századi, Edsmiatzinban felfe-
dezett kódexből ismét kiadta az örmény töredéket és a ho-
miliát 1891-ben (Texts and Studies, I, 1, 29-34). Ez a töre-
dék lényegében megegyezett a velencei kiadásban található
töredék szövegével, így elismerték Arisztidész Apológiája
részletének, a homilia azonban nem bizonyult hitelesnek.
13
Végül a Sínai hegyi Szent Katalin kolostor könyvtárában
J. R. Harris megtalálta az Apológia szír nyelvű kéziratát
1889-ben. A kódex a VI-VII. században készült, a fordítás
azonban jóval korábban, a IV. században. A szír szöveg
alapján J. A. Robinson azonosította a Damaszkuszi Szent
Jánosnak tulajdonított Barlaam és Joasaph regényben ta-
lálható görög szövegrészeket (megtalálható: PG 96; 858-
1240, cap. 26-27). A szír szöveg, függelékben a görög tö-
redékekkel 1893-ban jelent meg: The Apology of Aristides
on Behalf of the Christians from a syriac MS preserved on
Mount Sinai, edited With an Introduction and Translation
by J. R. Harris. With an Appendix containing the main
Portion of the original Greek Text by A. Robinson,
Texts and Studies, I, 1, 2. ed., Cambridge, 1893. Az Apo-
lógia még további görög részleteit lehetett azonosítani pa-
pirusz-töredékek alapján: az 5,3-at és 6,1-et (Ox. Pap. XV,
1922, n. 1778); a 15,3-at és a 15,5-16,1-ig terjedő részt.
Noha a műnek jelentős része immár rendelkezésünkre
áll, a kutatók mégis annak teljes szír szövegét részesítik
előnyben, ezért egymás mellett mindkét változatot közöl-
jük. A szír szöveg fordítása R. Harris kiadása alapján
készült, a görög töredékek fordításához D. R. Bueno,
Padres Apologistas Griegos (s. II.), Biblioteca de Autores
Cristianos, 116 Madrid, 1954 kötetét használtuk.

14
 ARISZTIDÉSZ FLLOZÓFUS
APOLOGIAJA

A gó'rë_.g Zőredézêezê .rzerint A szír .ı`zÖ`veg szerinti

Íme az apológia, amelyet

Arisztidész, a filozófus
nyújtott be Hadrianus csá-
szárnak, az istenfélelem vé-
delmében.
A teljhatalmú Titus Had-
rianus Antoninus császár-
nak, aki tiszteletre méltó és
kegyes, Markianosz Arisz-
tidésztől, az athéni filozó-
fustól.1
I. 1. Király, én Isten gond- I. Isten kegyelméből jöt-
viselése2 folytán jöttem erre tem én erre a világra - ó
a világra, és szemléltem az király! Miután szemügyre
eget, a földet, a tengert, a vettem az eget, a földet, a
Napot, a Holdat, a többi tengereket, és megfigyel-
csillagot, s megcsodáltam tem a Napot és a teremtés
rendjüket. 2. Miután lát- többi részét, elámultam a
tam, hogy a világot és világ szépségén. S észrevet-
mindent, ami benne van, a tem, hogy ezt a világot és
szükségszerűség mozgatja, mindazt, ami ebben van,
megértettem, hogy aki moz- egy másik világ ereje moz-
gatja és fenntartja, az az Is- gatja. Megértettem, hogy
ten. az, aki mozgatja az egeket:
az Isten, aki el van rejtve
bennük és el van fátyolozva
általuk. Az pedig nyilván-
való, hogy a mozgató erő-
15
 sebb annál, amit mozgat.
Akinek a mindenség moz-
gatása birtokában van, - az-
zal kapcsolatban az olyan
kutatásról, mely az ő lét-
módját szeretné kideríteni,
nekem az a véleményem:
nem kutatható Ő lényegét
tekintve! Hiábavaló erőfe-
szítés továbbá számomra az
is, hogy kifejtsem kor-
mányzásának igaz voltát,
hiszen nem vagyok képes
fölfogni azt egészen. Sőt,
nincs is ember, aki azt min-
denestül felfogná. Azt mon-
dom mégis a világnak erről
a mozgatójáról, hogy ő a
mindenség Istene, aki min-
dent az emberért teremtett.
Számomra ésszerűnek tű-
nik ez, hiszen azt jelenti:
félnünk kell az Istent, s
nem szabad elnyomni az
embert.
Azt magát mondom Is- Azt mondom tehát, hogy
tennek, aki a mindenséget Isten nem születik, nem te-
összerendezte és uralkodik remtetik, egy öröktől fogva
fölötte, akinek nincs kez- fennálló természet kezdet
dete és örök, halhatatlan és és vég nélkül, halhatatlan,
nem szorul semmire, men- tökéletes és felfoghatatlan.
tes minden túlzástól és hi- Amikor azt mondom, hogy
ánytól, haragtól és feledés- ,,tökéletes”, ez azt jelenti:
től, tudatlanságtól és a töb- nincs benne semmi hiba, S
bi ilyen dologtól. Nincs nincs szüksége semmire, de
16
szüksége égő- és italáldo- őrá mindennek szüksége
zatra, a látható dolgok kö- van. Amikor pedig azt
zül semmire, ellenben min- mondom, ,,kezdetnélküli”,
den őrá szorul.3 ez arra utal, hogy minden
olyan dolognak, melynek
kezdete van, annak vége is
van, s aminek vége van, an-
nak véget is lehet vetni.
Nincs neve, mert aminek
neve van, az rokon a terem-
tett dolgokkal. Nincs for-
mája és nem részekből épül
föl, hiszen az, aminek alko-
tórészei vannak, az a létre-
hozott dolgokkal rokon.
Nem hímnemű és nem is
nőnemű.4 Nem az egek
tartják fenn őt, hanem Ő
tartja fenn az egeket, min-
den láthatót és láthatatlant.
Ellensége nincs, mert nincs
senki nála hatalmasabb.
Nem ismer haragot és fel-
háborodást, mert nincs sem-
mi olyan, ami képes lenne
neki ellenszegülni. A téve-
dés és feledékenység termé-
szeténél fogva hiányzik be-
lőle, hiszen Ő maga tökéle-
tes bölcsesség és a teljes
megértés, és benne áll fenn
szilárdan minden, ami léte-
zik. Nem kíván étel- és ital-
áldozatot, sőt egyáltalán
semmit a látható dolgok kö-
17
2 A II. századi görög apologéták
 zül, senkire nem szorul rá
semmiben, de őrá szorul
minden lény.
I. Miután ezeket mond- II. Mivel tehát Istenről
tam Istenről, amennyire ne- beszéltünk már neked
kem lehetséges beszélnem - amennyire fejtegetésünk
róla, térjünk át az emberi elérheti Őt -, forduljunk
nemre is,_ hogy lássuk, ab- most az emberi nemhez,
ból kik részesednek az igaz- hogy megtudjuk, belőle kik
ságban és kik a tévedésben? részesei annak az igazság-
Számunkra- ó királyi -, nak, amelyről szóltunk, s
nyilvánvaló, hogy három- kik tévelyegnek attól távol?
féle emberã van a világon, Nyilvánvalóan tudod - ó
közöttük azok is, akik az király! -, hogy négy osz-
általatok isteneknek neve- tályba sorolhatók az embe-
zett lényeket tisztelik, vala- rek ebben a világban: bar-
mint a zsidók és a kereszté- bárok, görögök, zsidók és
nyek. A sok istent tisztelők keresztények.
ismét három csoportra osz- Ami a barbárokat illeti,
lanak, a káldeusokra, a gö- ők Kronoszra, Rheára és
gögökre, és az egyiptomi- más istenekre vezetik visz-
akra. Ezek a többi nép irá- sza vallásuk eredetét. A gö-
nyítói és tanítói lettek a rögök az elsők között tart-
sokféle néven nevezett iste- ják számon Helenoszt, aki-
nek szolgálatában és tiszte- ről azt tartják, hogy Zeusz-
letében. tól származik. Helenosztól
fogantatott Aiolosz és Xu-
thosz. Mások Inakhosztól és
Phoróneusztól származtak.
Az elsők közé számítják
még az egyiptomi Dana-
oszt, Kadmoszt és Dionü-
szoszt. A zsidó fajúak ere-
detét Abrahámra vezetik
vissza, aki Izsákot nemzet-
18
te, Izsáktól pedig Jákob
született. Ő tizenkét fiút
nemzett, akik Szíriából kí-
vándoroltak Egyiptomba.
Ott a ,,héberek népe” elne-
vezést kapták attól, aki
törvényeiket megszabta.
Végülis zsidóknak nevezték
őket. A keresztények Jé-
zusra, a Messiásra vezetik
vissza vallásuk eredetét. A
legmagasztosabb Isten Fiá-
nak nevezik. Azt mondják,
hogy Isten lejött az égből,
egy zsidó szűztől testet vett
fel és húsba öltözött, s hogy
Isten Fia az ember leányá-
ban lakozott. Ezt az ,,Öröm-
hír” tanítja így, melyet egy
rövid idő óta felolvasnak
egymás között, és amelyet
buzgón hirdetnek. Ha majd
Te is beleolvasol, érezni fo-
god az erőt, mely benne la-
kozik. Ez a Jézus tehát a
zsidó népből született, s ti-
zenkét tanítványa volt, hogy
üdvgondozása7 a maga ide-
jében beteljesülhessék. Őt
magát a zsidók átszúrták,
meghalt és eltemették, de
azt mondják, hogy három
nap múlva föltámadt és föl-
ment a mennybe. A tizen-
két tanítvány pedig szét-
19
 széledt a világ ismert ré-
szeibe, tökéletes alázattal és
becsületesen hirdette az ő
nagyságát, s ennélfogva
azokat is, akik ma hisznek
az ,,örömhírben”, keresz-
tényeknek nevezik, S ezek
igen híresek. Négy osztálya
van tehát az embereknek,
- mint már föntebb is mon-
dottam: barbárok, görögök
zsidók és keresztények. A
szél Istennek szolgál, a tűz
az angyaloknak, a vizek a
démonoknak engedelmes-
kednek, a föld pedig az em-
berek fiainak akaratát telje-
síti."-*
III.1. Lássuk tehát, ezek III. Kezdjük tehát a bar-
közül kiknek van igazuk, bárokkal, majd vegyük sorra
kik tévednek. 2. A kál- a népeket rendben egymás
deusok nem ismervén Is- után, hogy megtudjuk,
tent, az elemek nyomán el- melyikük van Isten igaz
tévelyedtek, az őket terem- ismeretének birtokában, s
tő helyett a teremtést kezd- melyikük téved?
ték tisztelni; isteneiknek A barbárok - mivel nem
alakot is adtak, az ég és a ismerték fel Istent - eltéve-
föld, a tenger képeinek ne- lyedtek az elemek között, és
vezték azokat, a Napnak, a a teremtett dolgokat kezd-
Holdnak és a többi elem- ték tisztelni azok Terem-
nek is, a csillagoknak szin- tője helyettg. Ily módon érc-
tén, s templomaikba zárva bálványokat készítettek, és
tisztelték az isteneiknek ne- ezeket szentélyekbe zárták.
vezetteket, őrzik is őket Hódoltak előttük, S állan-
rendíthetetlenül, nehogy dóan gondosan őrzik Őket,
20
tolvajok prédájává legye- nehogy a tolvajok ellop-
nek1°, és nem értették meg, hassák isteneiket. A bar-
hogy aki őriz, az nagyobb bárok nem ismerték fel,
az őrzöttnél, az alkotó na- hogy minden őrző nagyobb
gyobb az alkotásnál. Ha annál, amit őriz, s hogy
pedig isteneik képtelenek minden alkotó hatalmasabb
megmenteni magukat, ho- annál, amit alkot. Ha tehát
gyan adhatnának üdvössé- isteneik túl gyengék ahhoz,
get másoknak ?11 Nagyot hogy saját biztonságukról
tévedtek a káldeusok akkor, gondoskodjanak, hogyan
amikor holt és haszontalan lennének képesek hát arra,
bálványokat tiszteltek. 3. hogy az emberekre vigyáz-
Csodálkozás fog el - ó ki- zanak? Következésképpen
rály! -, hogy az úgyneve- igen nagy tévedésbe estek
zett filozófusok” egyálta- a barbárok, hiszen élettelen
lán nem fogták fel, ezek ábrázolásokat imádtak, me-
mind romlandó elemek! Ha lyek semmit sem tudnak
pedig romlandó elemek és megtenni nekik.
a sors alattvalói, hogyan le- Legjobban - ó király! -
hetnének istenek? Ha pe- filozófusaik miatt csodál-
dig az elemek nem istenek, kozom az elmondottakon,
hogy lehetnének istenek a mivel ők maguk is eltéve-
bálványszobrok, melyek lyedtek és isteneknek ne-
azok tiszteletére jöttek lét- vezték azokat a bálványo-
re? kat, melyeket az elemek
tiszteletének céljából hoz-
tak létre, és ők sem vették
észre, hogy maguk az ele-
mek is feloldhatók és el-
pusztíthatók. Ha ugyanis
egy bizonyos elem kis ré-
szecskéje feloldható és el-
pusztítható, akkor annak
egésze is feloldható és el-
pusztítható. Ha tehát maguk
21
 az elemek is feloldhatók és
elpusztíthatók, befolyásol-
hatók - hiszen némelyikük
engedelmeskedik a nálánál
erősebbnek -, és természe-
tüknél fogva nem istenek,
miért nevezik isteneknek
azokat a bálványokat, me-
lyek ezek tisztelete céljából
készültek? Igen nagy tehát
az a tévedés, amit filozófu-
saik követőikre hagytak.
IV. 1. Beszéljünk immár IV. Fordítsuk hát figyel-
-ó király l - maguktól az ele- münket - ó király! - ma-
mekről, hadd mutassuk ki gukra az elemekre, hogy
azokról, hogy nem istenek, kimutassuk róluk, nem iste-
hanem romlandók és válto- nek, hanem teremtmények,
zékonyak, a semmiből jöt- amelyek ki vannak téve a
tek létre az igaz Isten paran- változandóságnak és a pusz-
csára, aki romolhatatlan, tulásnak, s amelyek az em-
változatlan és láthatatlan, berrel azonos természetűek.
ő maga mindent lát és meg- Isten azonban örök, válto-
változtat, átalakít, olyanra, zatlan és láthatatlan, miköz-
amilyenre akar13. Mit állítok ben ő maga mindent lát,
az elemekről? 2. Tévednek mindenen uralkodik, min-
azok, akik az eget tartják dent átalakít.
istennek, mert azt látjuk, Azok tehát, akik azt hi-
hogy az ég is változik, moz- szik a földról, hogy az isten,
gása a szükségszerűségtől egész mostanáig hazudtak
függ, sok mindenből tevő- önmaguknak. Hiszen a föl-
dik össze, ezért is nevezik det felszántják, beültetik nö-
rendnek (kOzmosznak). vényekkel és megművelik.
A. rend pedig valamilyen Befogadja emberek, vad- és
művész alkotása. Az alko- háziállatok mocskos hulla-
tásnak eredete és célja van. dékát, időnként pedig med-
22
Az ég csillagaival együtt dővé válik, mert abban az
szükségszerű mozgást vé- esetben ha felgyújtják, eltű-
gez. A csillagok csoportosan nik belőle az élet, - mint
és meghatározott távolság- ahogy egy puszta cserépből
ban keringenek csillagkép- sem fog élet fakadni.Továb-
ről csillagképre, egyesek fel- bá, ha vízzel árasztják el,
kelnek, mások letűnnek, s akkor összevegyül termé-
időszakos pályájukon meg- nyeivel. Emberek és állatok
felelően hozzák a nyarat és a megtapossák, ráfolyik a
telet, ahogyan Isten paran- megöltek vére, árkot ásnak
csolja nekik, s nem lépik át bele, tetemek borítják be,
saját határaikat a természet végül sírhelyül is szolgál a
áthághatatlan szükségszerű- megholtaknak. Az lehetet-
sége értelmében, ahogyan len, hogy egy olyan valóság,
az egész égi rend sem. Eb- mely szent, tiszteletre méltó,
ből nyilvánvaló, hogy az ég áldott és halhatatlan, eltűrné
nem isten, hanem az Isten ezeknek a dolgoknak bár-
alkotása. 3. Azok is téved- melyikét is. Következés-
nek, akik a földet tartják képpen nekünk úgy tűnik,
istennek. Látjuk ugyanis, hogy a föld nem isten, ha-
hogy az emberek tapossák nem az Isten teremtményei
és uralkodnak rajta, fel- közül való.
szántják, gyúrják, és hasz-
navehetetlenné válik. Ha
kiégetik, holttá válik, nem
terem semmit. Ha túl sok
esőt kap, maga is megrom-
lik, s gyümölcse is. Az em-
berek járnak rajta, amint
a többi élőlény is, beszeny-
nyezi a legyilkoltak vére,
felássák, tele van holttes-
tekkel, a föld a tetemek
sírja. 4. Mivel ez így van,
nem lehet elfogadni, hogy
23
a föld va.lami isteni valóság
lenne, hanem az Isten alkot-
ta az ember hasznára.
V. 1. Tévednek azok is, V. Hasonlóképpen téved-
akik a vizet vélik istennek, tek azok is, akik a vizet vél-
és az is az ember javát szol- ték isteneknek. A vizek
gáló teremtmény, az embe- ugyanis az ember számára
rek uralkodnak fölötte, be- teremtettek, és sokféle mó-
szennyezik, megromlik, don alá vannak vetve neki.
megváltozik, felforr, színe Változások szenvedő ala-
megmásul, hidegben pedig nyai, szennyeződnek, átala-
megfagy. 2. Felhasználha- kulnak és elvesztik termé-
tók bármiféle szennyeződés szetüket, mikor összeforr-
eltávolítására is. Ezért lehe- nak különböző anyagokkal.
tetlen, hogy a víz isten le- Olyan színeket vesznek fel,
gyen, hanem az Isten terem- melyek nem tartoznak hoz-
tése az. zájuk. Jéggé fagyva meg-
szilárdulnak. Az emberek
és állatok '-"piszkával, vala-
mint a megöltek vérével
sűrűn keverednek és azok-
kal átitatódnak. Képzett
mesterek csatornákba kény-
szerítik őket, ezekben foly-
nak, ezek vezetik őket aka-
ratuk ellenére kertekbe és
más egyéb helyekre, hogy
ott majd összegyűlve az
ember termesztő munkáját
segítsék, hogy eltakarítsa-
nak minden mocskot, és
hogy teljesítsék azt a fel-
adatot, amit az ember elvár
tőlük. Következésképpen
lehetetlen, hogy a vizek
24
 istenek legyenek, sokkal
inkább az Isten egyik alko-
tása és a világnak része.
3. Tévednek azok is, akik a Hasonlóképpen, és nem
tüzet tartják istennek, mert kis mértékben tévedtek
a tűz is az emberek javát azok, akik a tüzet képzelték
szolgálja, az embereknek istennek, mivelhogy ez is
hatalmuk van fölötte, egyik az emberek szolgálatára
helyről a másikra viszik, teremtetett, s nekik sok-
hogy mindenféle húst főz- féleképpen alá van vetve:
zenek és süssenek rajta, sőt, ételek elkészítésében, fémek
hogy holttetemeket éges- öntésekor, és egyéb más
senek el vele. Sokfélekép- esetekben, melyeket felsé-
pen változik, és az emberek ged jól ismer. Ugyanakkor
kioltják. Ezért nem fogad- ki lehet oltani, sokféle
ható el, hogy a tűz isten, úton-módon el is lehet foj-
hanem csak az Isten alko- tarıi.
tása. 4. Tévednek azok is, Ugyancsak tévedtek azok
akik úgy vélik, hogy a sze- is, akik azt hitték, a szelek
lek járása valami isteni do- mozgása isten. Hiszen mind-
log. Nyilvánvaló ugyanis, annyian jól tııdjuk, hogy
hogy valamilyen más célt maguk a szelek is uralom
szolgál, és az Isten az embe- alatt állnak: mozgásuk
rek miatt teremtette, hogy időnként fölgyorsul, majd
röpítse a hajókat, és így lelassul, sőt meg is szűnik
szállítsa az élelmet, s más annak parancsára, aki ural-
hasznos célt szolgáljon. Is- kodik fölöttük. Az embe-
ten parancsára támad fel, s rért teremtette azokat Isten,
csendesedik el. 5. Ezért nem hogy a fák, a gyümölcsök,
lehet azt gondolni, hogy a s a magok hasznára válja-
szélfúj ás valami isteni dolog, nak, s hogy hajókat hozza-
hanem csak az Isten teremt- nak át a tengereken, melyek
ménye. sokféle szükséges dolgot
és más javakat szállítanak
az embereknek olyan hely-
25
 re, ahol azok nem találhatók
meg, olyan helyekről, ahol
azok megtalálhatók, és
hogy kormányozzák a világ-
tájakat. A szélnek magának-
az a tulajdonsága, hogy néha
felgyorsul, máskor lelassul,
egyik helyen segítséget hoz,
máshol szerencsétlenséget
okoz - aszerint, amint azt
parancsolója előírja neki.
Sőt, még az emberek is
képesek arra, hogy kidol-
gozott módszerekkel meg-
állítsák és szolgálatukba
fogják azért, hogy végezzen
el nekik valamilyen munkát,
amit megkívánnak tőle. Ön-
magában semmiféle hatalma
nincs. Következésképpen
lehetetlen, hogy a szeleket
isteneknek tartsuk, éppen
ellenkezőleg, az Isten te-
remtményei közé kell sorol-
nunk azokat.
VI. 1. Tévednek azok is, VI. De azok is tévedtek
akik a Napot tartják isten- - ugyanúgy, mint a többi-
nek; látjuk ugyanis, hogy ek -, akik a Napot tartották
mozgása szükségszerű, vál- istennek. Hiszen láthatjuk,
tozékony, csillagképről csil- hogy az valami másnak az
lagképre halad, lenyugszik ösztökélésére kering, mo-
és felkél, hogy melegítse a zog, járja útját, halad állo-
növényeket és veteménye- másról állomásra, felkel és
ket az emberek szolgálatára. lenyugszik, nap nap után,
A többi csillaggal együtt hogy meleget adjon a nö-
26
meg van a maga beosztása, vényeknek és a fák növe-
kisebb a hatalmas ég- kedéséhez, s hogy fénye
nél, fénye megfogyatkozik, jelen legyen a levegőben,
nincs semmiféle öntörvé- ahol összekeveredik min-
nyűsége. 2. Ezért nem sza- denféle dologgal, amely a
bad azt hinni, hogy a Nap földfelszín fölé emelkedik.
az isten, hiszen csak Isten A közös területen, mintegy
alkotása. 3. Tévednek azok megegyezés szerint a többi
is, akik a Holdat istennőnek égitesttel, egy bizonyos rész
tartják. Azt látjuk ugyanis, tartozik hozzá. Jóllehet
hogy mozgása szabályos, egyedi valóság, mégis sok-
amellett változékony, csil- féle módon összekapcsoló-
lagképről csillagképrehalad, dik az ember szükségletei-
lenyugszik és felkel az em- nek kielégítésével. Ezt nem
berek javára, kisebb a Nap- önakaratából teszi, hanem
nál, fogyatkozik és növek- annak akaratából, aki Őt
szik, elsötétedik. Ezért nem irányítja. Lehetetlen tehát,
hihető, hogy a Hold isten- hogy a Nap isten legyen.
nő, hanem Isten műve. Isten teremtménye, akár-
csak a Hold és a csillagok is.
VII. 1. Tévednek azok is, VII. Azok, akikarégi idők
akik az embert gondolják embereiben hittek, és azt
istennek14. Azt látjuk ugyan- tartották, hogy néhányuk
is, hogy az ember szükség- isten volt, szintén tévedtek.
képpen megszületik, (mo- Te magad is tudod - ó
zog), táplálkozik, akarata király! -, hogy az ember a
ellenére megöregszik. 2. Hol négy elemből, meg lélekből
örvendezik, hol szomorko- és szellemből áll, s hogy
dik, táplálékra, italra, ruhá- ezért nevezik mikrokoz-
zatra szorul. 3. Az ember mosznak15, valamint azt is,
haragos, törekvő, vágyai hogy megszűnne létezni, ha
vannak, gondja van, sok ezen alkotórészek közül
mindent nélkülöz is, ez jel- akár csak egy is hiányoznék.
legzetessége. Sokféle mó- Van kezdete és vége, meg-
don éri utól a romlás; születik és meghal. Isten
27
romlik az elemek, az állatok azonban - mint már emlí-
miatt, a rá kirótt halál tettem - természeténél fog-
következtében is. Nem fo- va híjával van ezeknek a
gadható el tehát, hogy az tıılajdonságoknak, hiszen
ember isten, hanem csak az teremtetlen és örök. Lehe-
Isten teremtménye. 4. Igen tetlenség tehát azt állítani az
nagyot tévedtek a káldeu- emberről, hogy rokon az is-
sok, amikor engedtek teni természettel. Az embert
vágyaiknak, mert romlandó nemegyszer éri csapás, ami-
elemeket, holt bálványokat kor valami jót remél, és sír,
imádtak, istenekké tették amikor vidámságot keres.
ezeket, noha mégcsak nem Gyakran haragos, kapzsi és
is érzékelnek. irigy, s még más egyéb hibái
vannak. Sokféle módon
áldozatul eshet az elemek-
nek és az állatoknak.
Íme, most már teljesen
világos előttünk - ó ki-
rály! -, hogy a barbárok
tévedtek. Az igazságtól el-
távolodtak - nem találván
meg az igaz Istent -, és kép-
zeletük vágyait követték.
Pusztulásnak kitett eleme-
ket és élettelen bálványokat
imádtak, nem ismervén fel
emiatt az igaz Istent.
VIII. 1. Beszéljünk most VIII. Folytassuk kutatá-
a görögökről, hogy lássuk, sunkat a görögöknél, hogy
miként gondolkodtak az megtudjuk, mit tartanak ők
Istentől. 2. A görögök, mi- az igaz Isten felől. Mivel
közben bölcseknek mond- a görögök gondolkodása
ták magukat, még a kál- sokkal kifinomultabb, mint
deusoknál is balgábbaknak a barbároké, tévelygésük is
bizonyultaklfi, mert számos súlyosabb az utóbbiakénál.
28
nemző istent tételeztek fel, Bevezettek ugyanis egy sor
részben hím-, részben nő- képzeletszülte istent, és
neműeket, akik mindenféle egyik részüket a hímnemű-
szenvedélyek és meggon- ek, másik részüket a nőne-
dolatlanságok szolgái lettek. műek közé sorolták. Iste-
3. Ők maguk beszéltek neik között házasságtörők,
róla úgy, hogy azok házas- gyilkosok, könnyen meg-
ságtörők, gyilkosok, hara- téveszthetők, irigyek, hara-
gosak, irigyek, bosszúállók, gosak, forróvérűek, apa-
apagyilkosok, testvérgyil- gyilkosok, tolvajok, rablók
kosok, tolvajok, rablók, is voltak. Akadtak köztük
sánták, bicegők, dühöngők, továbbá - ahogyan mesé-
mérgelődők, némely közü- lik - nyomorékok, sánták,
lük meghal, mások villámo- varázslók, olyanok is, akik
kat szórnak, ismét mások ténylegesen megőrültek.
az emberek szolgái, mene- Voltak, akik lanton ját-
külnek, egyeseknek fájdal- szottak, vagy a hegyekben
maik vannak, szomorkod- barangoltak. Sőt egyesek
nak, állattá változnak. 4. Ne- még meg is haltak, mások-
vetséges, ostoba, istentelen kal pedig villámcsapás vég-
mendemondákat terjesztet- zett. Ismét mások az embe-
tek - ó király! -, hogy sa- rek szolgálatába álltak.
ját gonosz kívánságaiknak Némelyikük a futásban
megfelelően olyanoknak keresett menedéket, de vol-
mondták az isteneket, hogy tak, akik az emberek fogsá-
az a valóságnak nem felelt gába estek. Voltak olyanok
meg, csakhogy a gonosz- is, akiket szánalmasnak tar-
ságban társaik legyenek, tottak az emberek, és szán-
paráználkodjanak, s min- ták őket. Némelyikük, aho-
denféle szörnyűséget köves- gyan mondják, lement a
senek el". 5. Ha ugyanis Sheolba. Olyan is megtör-
isteneik ilyeneket művel- tént, hogy súlyosan meg-
tek, hogyne követnének el sérült közülük valaki. Egye-
ugyanilyen tetteket azok, sek állatalakba öltöztek
akik ilyeneket tisztelnek? 6. azért, hogy halandó asszo-
29
Következésképpen a tévely nyokat elcsábítsanak.Mások
ezen cselekedeteiből szület- azzal szennyezték be magu-
nek az állandó háborúsko- kat13, hogy férfiakkal hál-
dások, mészárlások, keser- tak. Ismét mások - aho-
ves számkivetések az embe- gyan beszélik - anyjukkal,
rek körében. nővérükkel, lányaikkal lép-
tek házasságra. Még azt is
mondják isteneikről, hogy
azok házasságtörést követ-
tek el az emberek lányaival,
akiktől különös természetű,
de mégiscsak halandó utó-
dok születtek. A nőnemhez
tartozók közül néhányról
azt mesélik, hogy össze-
vesztek azon, melyikük
a szebb, s az emberekhez
fordultak ítéletért. A görö-
gök tehát oktalanságról,
esendőségről és gonoszság-
ról tettek tanúbizonyságot
- ó király! - isteneik és a
maguk részéről egyaránt
azzal, hogy az ilyen erköl-
csiségű lényeket isteneknek
nevezték, holott nem azok,
s íly módon az emberek fel-
hatalmazást kaptak arra,
hogy házasságtöréseket és
kicsapongásokat kövesse-
nek el, hogy lopjanak és
hogy gyakorolják az erő-
szakos, gyűlöletes és megve-
tendő cselekedeteket. Mert
hiszen ha azok, akiket iste-
30
 neiknek tartanak, a föntebb
leírt dolgokat elkövették,
mennyivel inkább meg-
teszik azokat az olyan em-
berek, akik magukban
azokban az istenekben
hisznek, akik az elöbb mon-
dottakat elkövették. Ennek
a tévhitnek a gonoszsága
miatt jutottak osztályrészül
az embereknek a fárasztó
háborúk, nagy éhínségek,
keserves fogságok, s min-
denre kiterjedő szenvedé-
sek. Kizárólag ezen oknál
fogva szenvedtek és viselték
el mindezeket, és ők, miköz-
ben ilyenek történtek velük,
rá nem jöttek elméjükben,
hogy mindez tévelygésük
miatt történt.
IX. 1. Ha azonban részle- IX. Nézzük tehát, mi-
tesen akarnánk beszélni az ként írják le isteneiket,
istenekről, igen sok kép- azért, hogy bőségesen alá-
telenség derülne ki. 2. Min- támaszthassuk azt, amit fön-
denekelőtt Kronosz isten tebb mondtunk. Mindenek-
tűnik fel így náluk, és neki előtt Kronoszt, azaz Kontlg
áldozzák fel saját gyerme- (Szaturnuszt) tisztelik. Az
keiket. 3. Sok gyermeke van őt imádók feláldozzák neki
Rheiatól, s őrületében fel- gyermekeiket, némelyüket
falja tulajdon gyermekeit. elevenen égetik el tiszte-
4. Azt mondják, Zeusz le- letére. Úgy mondják, egyik
văgta Kronosz hímtagját, a felesége Rheia volt, akitől
tengerbe dobta, és a mítosz sok gyermeket nemzett.
szerint ebből született Tőle nemzette Dioszt is,
31
Aphrodité. Zeusz meg- akit Zeusznak hívnak. Majd
kötözte saját apját és a (Kronosz) megőrült, és
Tartaroszba vetette. 5. Lá- félve egy jóslattól, amit
tod a tévelyt és a kéjelgést, neki jövendőltek, elkezdte
amiket saját isteneik ellen felfalni gyermekeit. De
beszélnek? Hát el lehet anélkül, hogy észrevette
fogadni istennek azt, akit volna, elrabolták tőle
megkötöznek és megcson- Zeuszt. Zeusz megkötözte
kítanak? Micsoda esztelen- őt, majd levágta hímtagját
ség! Ki állíthatna ilyet, aki- és azt a tengerbe vetette.
nek esze van? Ebből született meséjük
szerint Aphrodité, kinek
neve Astarte. Az eset után
Zeusz a megkötözött Kro-
noszt kivetette a sötétségbe.
Nagy tévedésről és elvete-
mültségről tettek tehát ta-
núságot a görögök - ó ki-
rály! - első számú istenük-
kel kapcsolatban, a róla
szóló elbeszélések minden
részletében. Hiszen lehetet-
lenség, hogy egy istent meg-
kötözzenek vagy megcson-
kítsanak. Ha netán mégis
lehetséges, akkor az igen
szerencsétlen.
6. Azután előhozakodnak Kronosz után egy másik
még Zeusszal, azt állítják istennel állnak elő, Zeusz-
róla, hogy ő isteneik ura, és szal. Azt mondják róla,
állattá alakul, hogy halandó hogy teljhatalmat vívott ki
asszonyokkal paráználkod- magának és királyként ural-
hasson. 7. Valóban azt kodott az összes isten felett.
beszélik róla, hogy Paszi- Azt terjesztik róla, hogy
pháénál és Europánál bikává állatalakokat és más alak-
32
változott, Danaé esetében zatokat vett fel azért, hogy
arannyá, Lédánál hattyúvá, halandó asszonyokat csá-
Antiopénál szatírrá, Szeme- bíthasson el, s hogy ezektől
lénél pedig villámmá. Ezek- gyermekei legyenek. Egy
től aztán számos gyermeke alkalommal - azt mondják -
született: Dionüszosz és bikává változott, mert sze-
Zéthosz, Amphion és Hé- rette Europét és Paszi-
raklész, Apollón és Arté- phaét2°. Másszor pedig az
misz, Perszeusz és Heléna, arany alakját öltötte fel,
Kasztor és Polüdeukész, mert úgy szerette Danaét,
Minósz és Rhadamanthüsz, vagy a hattyúét, mert Lédá-
Szarpédón és a múzsáknak hoz vonzódott. Volt úgy,
nevezett kilenc leánytestvér. hogy férfiét, mivel szerel-
Megtoldották még Ganü- mes lett Antiopéba, vagy a
médész meséjével is. 8. Az- villámét, mert éppen Szah-
tán - Ó király! -, az rát21 (Szemelét) szerette
emberek mindezeket utá- meg. Ezektől sok gyerme-
nozzák is, házasságtörők, ket nemzett. Úgy mondják,
fajtalanok lettek, isteneik hogy Antiopéval nemzette
mintájára egyéb gyaláza- Zéthoszt és Amphíónt,
tosságokat is elkövettek. Szahrával Dionüszoszt, Alk-
9. Hogyan lehetne elfogad- ménével pedig Héraklészt,
ni, hogy az isten házasság- Létóval meg Apollónt és
törő, fajtalan, vagy apagyil- Artemiszt, Danaéval Per-
kos? ˇ szeuszt, Lédával Kasztórt,
Polüdeukészt, Helénét és
Palodoszt22. Mnémoszüné-
vel nemzette a kilenc lányt,
akiket múzsáknak nevez-
nek, Européval pedig Mi-
nószt, Rhadamantüszt és
Szarpédónt. Sőt még az is
megtörtént, hogy sas képé-
be öltözött, mert szerette a
pásztort, Ganümédészt.
33
3 A II. századi görög apologéták
 Ezek a mesék mérhetetlen
gonoszságot halmoztak föl
- ó király! - az emberek
között, hiszen ők mind a
mai napig isteneiket utánoz-
zák akkor, amikor házas-
ságtörést követnek el, avagy
bemocskolják magukat
anyjuk vagy leánytestvé-
reik által. Akkor is, amikor
férfıakkal hálnak, sőt, még
abban az esetben is, amikor
valaki oly vakmerőségre
vetemedik közülük, hogy
szülei életére tör. Elvégre,
ha az is efféle dolgokat mű-
vel, akit isteneik elöljárójá-
nak és királyának monda-
nak, mennyivel inkább meg-
teszik ezeket - az ő nyomá-
ban járva - azok, akik őt
imádják ! Nyilvánvalóan
nagy ostobaság tehát az,
amit a görögök a róla szóló
elbeszélésekben előadnak.
Hiszen lehetetlen, hogy
isten házasságtörést köves-
sen el, vagy paráználkodjon,
vagy hogy egyáltalán közel
kerüljön ahhoz, hogy férfi-
akkal háljon, megölje a szü-
leit. Ha netán mégis ez az
eset állna fenn, akkor ő sok-
kal gonoszabb, mint egy
pusztító démon.
 X. 1. Héphaisztoszról is X. Továbbá még egy má-
- többek között - azt mesé- sikat, Héphaisztoszt is isten-
lik, hogy isten, meg hogy ként emlegetik. Azt mond-
sánta, kalapácsot és harapó- ják róla, hogy sánta, fején
fogót forgatott, hogy a ko- sapkát hord, kezében pisz-
vácsmesterséggel keresse kavasat és kalapácsot tart.
meg kenyerét. 2. Talán A kovácsmesterséget űzi,
hiánya van valamiben? Ez hogy előteremtse magának
megengedhetetlen, mert egy a megélhetéséhez szükséges
isten nem sánta, sem nem dolgokat. Hogyan lehetsé-
szorul az emberekre. ges mindez? Ez az isten
szegény, pedig az lehetetlen,
hogy egy isten szegény,
vagy Sánta legyen, ha pedig
mégis így van, akkor fabat-
kát sem ér.
3. Aztán még Hermészről Helyet adnak maguk kö-
beszélik, hogy- isten volt, zött továbbá még egy másik
kapzsi, tolvaj, harácsoló, istennek is, akit Hermész-
varázsló és tolmács. 4. Az nek neveznek. Azt terjesz-
ilyen nem lehet isten. tik róla, hogy tolvaj23, erő-
szakos, pénzsóvár, varázsló,
testileg sérült, atléta, vala-
mint tolmács. Lehetetlen
azonban, hogy egy isten
varázsló, pénzsóvár, hibás
testalkatú legyen, vagy
olyasmi után sóvárogjon,
ami nem az övé, s hogy atlé-
ta legyen! Ha netán mégis
így volna, akkor nem is
érdemes beszélni róla.
5. Az orvos Aszklépioszt is Őutána egy másik istent
istennek tartották, aki gyó- is emlegetnek, Aszklépioszt,
gyított, gyógyszereket, ke- akiről azt mondják, hogy
35
3*
nőcsöket készített, hogy orvos, Gyógyszereket és
fenntartsa magát. Nélkülö- gipszet készít, hogy a meg-
zött talán? Aztán Zeusz élhetéséhez szükségeseket
villámmal sújtotta a lake- biztosítsa. Egy isten ennyire
daimoniai fiú, Tündareósz szűkölködne? Végül a
miatt, s mint mondják, meg spártai Tündareusz miatt
is halt. 6. Ha Aszklépioszt Diosz villámmal sújtotta,
isten létére villám sújtotta, amibe belehalt. Ha tehát
és nem tudott magán segí- isten volt Aszklépiosz, és
teni, akkor miként segíthet ennek ellenére sem tudott
másokon? magán segíteni, amikor
belecsapott a villám, ho-
gyan tudott volna másokon
segíteni? Az pedig teljes-
séggel lehetetlen, hogy egy
isteni természet bármiben is
hiányt szenvedjen, s hogy
villám pusztíthassa el!
7. A harcias és irigy Arész- Megintcsak az istenek
ről is azt állítják, hogy isten, között tartanak számon egy
aki elkívánta a baromcsor- másikat is, Arészt. Azt
dát és más ilyeneket, ké- mondják, harcos, és félté-
sőbb házasságot tört Aphro- keny. Juhokat és egyéb
ditével, megkötözte őt olyan értékeket tulajdonít
azonban a gyermek Erósz el, amelyek nem az ő tulaj-
és Héphaisztosz. Hogyan donába tartoznak. Fegyve-
lehetséges, hogy egy isten reivel sok mindent meg tud
kapzsi, viszálykodó, fogoly szerezni. Azt is mesélik,
és parázna legyen? hogy egyszer házasságtö-
8. Az éjszakai tivornyákat rést követett el Aphrodité-
rendező Dionüszoszról is vel, és rajtakapta őket a kis-
azt mondják, hogy isten, ő fiú Erósz, valamint Hépha-
a mámor mestere, aki szom- isztosz, aki Aphrodité férje
szédai asszonyait erőszakkal volt. Lehetetlen azonban,
elragadja, tobzódik és me- hogy egy isten harcos le-
36
nekül, később pedig lemé- gyen, vagy hogy házasság-
szárolták a titánok. Ha Dio- törést kövessen el, úgyszin-
nüszoszt lemészárolták, s tén az is, hogy elfogják.
nem tudott magán segíteni, Dionüszoszról is azt mond-
ellenben dühöngött és tob- ják, hogy isten. Éjjelente
zódott, részegeskedett, mulatozásokat csap, részeg-
megszökött, akkor hogyan ségre tanít, idegenek asszo-
lehetne isten? 9. Előhoza- nyait hurcolja el. Azt beszé-
kodnak még a korhely és lik, végül megőrült, elbo-
dühöngő Héraklésszel is, csájtotta összes szolgáló-
aki leölte saját gyermekét, leányát, kiment a pusztába,
aztán úgy halt meg, hogy s őrültségében kígyókat falt
tűz emésztette meg. Ho- fel. Életének Titanosz vetett
gyan lehet egy isten része- véget. Ha tehát Dionüszosz
ges, gyermekgyilkos, aki isten volt, s ennek ellenére
végül is megégett? Hogyan nem tudta megvédeni ma-
segíthet másokon az, aki gát, hogyan tudott volna
magán nem tud segíteni? akkor másokon segíteni?
Héraklész a következő,
akit istenként tisztelnek.
Gyűlöli az undorító dol-
gokat, zsarnok24, harcos, és
ő a pestis elpusztítója. Azt
mondják, végül megőrült,
megölte saját gyermekeit és
a tűzbe vetette magát, mely-
nek következtében meg-
halt. Ha tehát Héraklész
isten volt, és mégsem mene-
kedhetett meg ezektől a
szerencsétlenségektől, ho-
gyan kérhetnének tőle má-
sok segítséget?
XI. 1. Istennek mondják XI. Utána következik
az irigy, nyilat és tegezt egy isten, akit Apollónnak
37
hordó Apollónt, aki időn- hívnak. Azt mondják, hogy
ként lantot és fuvolát tart, irigy és kiszámíthatatlan,
és pénzért jóslatokat oszto- nemegyszer kezébe veszi
gat az embereknek. Így hát íját és tegezét, de a lantot és
rászorul erre? Elfogadha- a csengettyűt is szereti. Jós-
tatlan, hogy isten legyen az, latokat mond az emberek-
aki valamiben hiányt szen- nek, hogy ezekért adomá-
ved, aki irigy, lantot penget. nyokat kapjon tőlük. Ado-
mányra szorul egy isten?
Felháborító, hogy egy isten-
nel kapcsolatban ilyesmi
előfordul!
2. Felhozzák Apollón nő- Következik egy istennő,
vérét, a vadászó Artémiszt, Artémisz, aki Apollón test-
akinek tegeze és nyila van, vére. Róla azt mondják,
kutyáival magányosan kó- hogy vadászik, íjat és nyila-
borol a hegyek között, hogy kat hord magánál, a hegyek-
szarvast vagy vadkant lőj- ben barangol és ráveszi a
jön. Az ilyen kutyákkal kutyákat, hogy szarvasokra
kószáló és vadászó asszony és vaddisznókra vadássza-
hogyan lehet isten? nak. De hiszen szégyen és
gyalázat, hogy egy szűz
egyedül kószáljon a hegyek-
ben és állatokra vadásszon!
Lehetetlen tehát, hogy Ar-
témisz istennő legyen!
3. Istennőnek tartják a pa- Aphroditét is igazi isten-
rázna Aphroditét. Hol nőnek tartják. Van olyan
Arésszel, hol meg Ankhisz- időszak, amikor együtt él
tésszel tör házasságot, aztán az istenekkel, de van olyan
még Adónisszal is, akinek is, hogy az emberek közé
halálát meg is siratta, mi- költözik. Egyszer Arész
közben kereste szeretőjét. szeretője, másszor Adóni-
Azt beszélik, még az alvi- szé, aki Tammuzzal azonos.
lágba is leszállt, hogy ki- Egyszer az is megtörtént,
38
váltsa Adóniszt Perszephó- hogy Aphrodité nagyon
nétól. Hát ki ismer emıél sírt és zokogott Tammuz
szabadosabb istennőt - ó halála miatt. A szóbeszéd
király! -, aki házasságot tör, szerint Aphrodité leszállt a
sír és szomorkodik? Sheolba, hogy kiváltsa
Adóniszt Perszephónétól,
aki Sheol (Hádész) leánya.
Ha tehát Aphrodité istennő,
és ennek ellenére képtelen
volt arra, hogy szerelmén
segítsen, mikor az meghalt,
hogy is lehetne képes arra,
hogy másokon segítsen?
Az pedig teljességgel ko-
molytalan dolog, hogy egy
isteni természetű lény sírjon
és könnyezzen, s hogy há-
zasságtörőnek kellene tar-
tani.
4. Istennek mondják még a Azt is mesélik Tammuz-
vadászó és parázna Adó- ról, hogy isten, noha való-
niszt is, aki erőszakos halált jában inkább vadásznak és
halt, egy vadkan sebesítette házasságtörőnek kellene
meg és nem tudott magán tartani. Azt mondják, egy
segíteni szorult helyzetében. vaddisznótól kapott sebbe
Hogyan lehetne az emberek halt bele, mivel képtelen
gondviselője az, aki paráz- volt magán segíteni. Ha
na, vadászik, s erőszakos tehát képtelen volt magán
halál áldozata? segíteni, akkor hogyan gon-
doskodhatna az emberi
nemről? (Továbbá, az is
lehetetlen, hogy egy isten
házasságtörő és vadász le-
gyen, és hogy erőszakos
halállal haljon meg!
39
 Rheiáról mondják, hogy
ő az istenek anyja. Azt is
beszélik róla, hogy volt
egyszer egy szeretője, At-
tisz. Meg azt is, hogy a
kasztrált férfiakban lelte
kedvét. Aztán még azt is
mondják, hogy siránkozva
gyászolta szeretőjét, Attiszt.
Ha tehát az istenek anyja
képtelen volt arra, hogy
megsegítse szeretőjét és
megmentse őt a haláltól,
akkor hogyan segithetne
másokon?
Korétis istennőként em-
legetik. Azt mondják, őt
meg Plutón rabolta el, mi-
vel nem tudott magán segí-
teni. Ha ő istennő, és még-
sem tud magán segíteni,
akkor hogyan lesz képes
arra, hogy segítséget nyújt-
son másoknak? Egyébként
is, ha egy istent el lehet ra-
bolni, akkor az igen
gyönge!
5. Mindezeket és még sok Ennyi mindent össze-
más ezekhez hasonlókat, sőt hordtak a görögök - ó ki-
még sokkal szemérmetle- rály! - isteneikről, minden-
nebb és gyalázatosabb dol- félét kitalálván és állítván
gokat is beszélnek a görö- róluk, minek következté-
gök isteneikről `- ó ki- ben az egész emberiség pél-
rály! -, amiket említeni sem dát kapott arra, hogyan kö-
illik, s emlékezetben tartani vessen el minden rútságot
40
 sem érdemes25. Ezért iste- és ocsmányságot. Végül is
neik ihletésére követnek el az egész föld megromlott.
az emberek mindenféle
törvénytelenséget, bujálko-
dást, istentelenséget, be-
szennyezve a földet és a
levegőt gyalázatos cseleke-
deteikkel.
XII. 1. Náluk eszteleneb- XII. Az egyiptomiak, mi-
bek és ostobábbak voltak vel alantasabbak és osto-
az egyiptomiakmi, akik az bábbak a földön élő összes
összes nép közül a legin- embernél, mindenkin túl-
kább tévedtek. Nem eléged- tettek a tévelygésben. Mi-
tek meg a káldeusok és a vel nem volt elég nekik a
görögök kultuszaival, ha- görögök és a barbárok val-
nem még értelmetlenebb lása, az állati természethez
állatokról is azt állították, fordultak, s néhány állatról
hogy istenek, a szárazföldi azt állították, hogy azok
és vízi állatokról, fákról istenek. Ugyanezt kitalálták
és növényekről, s a föld a csúszómászókról is, me-
minden népénél jobban be- lyek a szárazföldön vagy a
mocskolták magukat min- vizekben élnek. De még
denféle esztelenséggel és bizonyos növényekről és
tisztátalansággal. 2. Ele- füvekről is kijelentették,
inte Iziszt tisztelték, az ő hogy azok istenek. A föld
férje és testvére volt Ozirisz, többi lakójánál sokkal job-
kit testvére, Tüphón mé- ban megrontotta őket a
szárolt le. Izisz ezért fiával, vakmerőség és a gonosz-
Hórusszal a szíriai Büb- ság. Már régóta imádták
loszba menekült, keserve- Iziszt, akiről állították,
sen sírt és kereste Ozi- hogy istennő, s akinek férje
riszt, míg csak fel nem nőtt volt Ozirisz, az ő tulajdon
Hórusz, aki megölte Tü- testvére. Amikor Oziriszt
phónt. 3-5. Izisz tehát nem megölte bátyja, Tüphón,
tııdott segíteni saját test- Izisz elmenekült fiával, Hó-
41
vérén és férjén, de Ozirisz russzal együtt a szíriai Büb-
sem tudta megvédeni magát loszba, és ott maradt egé-
Tüphónnal szemben, aki szen addig, amíg fia fel nem
megölte őt. A testvér- nőtt. Majd fia megvívott
gyilkos, a Hórusz és Izisz bátyjával, Tüphónnal, akit
által elpusztított Tüphón- megölt. Ekkor Izisz vissza
nak sem sikerült megmene- tért fiával, Hórusszal együtt
külnie a haláltól. 6. Az esz- sokat bolyongott, keresve
telen egyiptomiak még az az ő urának, Ozirisznek
efféle személyeket nevezték holttestét, s keservesen si-
isteneknek, akikre ily bal- ratta halálát. Ha tehát Izisz
szerencsék voltak jellemző- istennő, és képtelen volt
ek! Ők azonban még ezek- megvédeni testvérét és
kel és a többi nép kultuszá- urát, nem tudott segíteni
val sem elégedtek meg, ha- Oziriszen, akkor hogyan
nem az állatokat állították tudna oltalmat nyújtani
oda isteneknek. másoknak? Az pedig tel-
jességgel lehetetlen, hogy
egy isteni természet féljen
és meneküljön, vagy sírjon
és zokogjon! Ha mégis,
akkor az nagyon sajnálatra
méltó.
Oziriszről azt mesélik,
hogy szolgálatkész isten, de
nem tudta megvédeni ma-
gát és megölte őt Tüphón.
Köztudott azonban, hogy
az istenségről ilyesmit állí-
tani nem lehet. Testvéréről,
Tüphónról azt állították,
hogy isten. Ez megölte test-
vérét, őt meg testvérének
fia és annak jegyese ölte
meg, mivel nem tudta ma-
42
 gát megvédeni. De hát ho-
gyan lehetséges az, könyör-
göm, hogy egy isten nem
tudja magát megvédeni?
7. Közülük némelyek a kost Az egyiptomiak osto-
tisztelték, mások a kecske- bábbak lévén a többi nem-
bakot, ismét mások a borjút, zetnél, nem elégedtek meg
a sertést, a hollót vagy a tehát ezekkel és az ezekhez
sólymot, a keselyűt és a sast, hasonló istenekkel, hanem
némelyek a krokodilt, má- istenekként tisztelték még
sok a macskát, a kutyát, a az állatokat is, melyeknek
majmot, a kígyót, az áspist, nincs is lelkük. Egyesek a
a többiek meg a hagymát kost imádták, mások a bi-
és a fokhagymát, tüskéket kát, ismét mások a sertést.
és más teremtményeket. Akadtak köztük olyanok is,
8. Nem fogták fel a nyomo- akik imádták a vándor aló-
rultak, hogy ezek egyikének zát, a krokodilt, a sólymot
sincsen hatalma. Látták, a halat, az ibiszt, a keselyűt,
hogy más emberek meg- a sast, a hollót. Néhányuk
eszik és megsütik isteneiket, istenként tisztelte a macs-
levágják azokat, megro- kát, a nagy rombuszhalat,
hadnak, s még sem értették a kutyát, az oroszlánt, a
meg, hogy ezek nem iste- viperát és az áspiskígyót.
nek. Voltak, akik fokhagymát,
s töviseket imádtak. Néme-
lyikük istennek tartotta a
tigrist és még sok mást is.
Nem vették észre a szeren-
csétlenek, hogy mindezek
semmik. Naponta láthat-
ták, hogy isteneiket meg-
eszik az emberek, és fölfal-
ják saját társaikat, hogy né-
hányukat elégetik, hogy
sok közülük egyszerűen el-
43
 pusztul, elrothad és porrá
válik, mégsem hatolt el el-
méjükig, hogy azok sokféle
módon megsemmisíthetők.
Nem gondoltak arra sem,
hogy az olyanok, ame-
lyek nem képesek önrnaguk
megmentésére, nem lehet-
nek istenek! Hiszen önma-
gukat nem tudják meg-
menteni, hát akkor honnan
lenne erejük arra, hogy se-
gítséget nyújtsanak az őket
imádók megváltásához ?
Nagyon nagy tehát az
egyiptomiak tévedése. Va-
lóban nagyobb, mint a föl-
dön élő többi nemzeté.
XIII. 1. Nagyon nagyot XIII. Az viszont teljes-
tévedtek az egyiptomiak, a séggel érthetetlen - ó ki-
káldeusok és a görögök, rály! -, hogy a görögök,
amikor ilyeneket tartottak akik minden más népen túl-
isteneknek, elkészítették tesznek az életmód és az
szobraikat, s istenekké tet- észjárás tekintetében, ho-
ték a néma és érzéketlen gyan tévedhettek akkorát
bálványokat. 2. Csodálko- holt bálványaikkal és élette-
zom rajta, hiszen látták, len képmásaikkal kapcsolat-
hogyan és miként fűrészelik, ban? Hiszen láthatták, ho-
faragják és vágják istenei- gyan fűrészelik, gyalulják,
ket a mesteremberek, hogy nyesik, faragják, perzselik
idővel enyészetnek indul- isteneiket a kézművesek, S
nak, szétesnek, elkorhadnak hogyan díszítik fel azokat,
s ezekből nem jöttek rá, anélkül, hogy bármit is vál-
hogy nem istenek. Ami toztatnának azok rajtuk.
ugyanis semmit sem tud Mikor pedig az idő múlásá-
44
tenni önmaga megmentése val elavulnak, megkopnak,
érdekében, hogy lehetne az a sorsuk a beolvasztás és az
az ember gondviselője? összezúzás, hát hogyan ke-
rülte el a figyelmüket a
tény, hogy azok nem iste-
nek? Hiszen ha saját maguk
megmentésére nem volt
módjuk, akkor hogyan se-
gíthettek volna az emberek
nyomorúságán ?
De még az sem igaz, amit
íróik és filozófusaik állítot-
tak, tudniillik az, hogy az
isteneket a mindenható Is-
ten tiszteletére készítették.
Tévedtek, amikor azon fá-
radoztak, hogy valamit az
Istenhez hasonlónak mu-
tassanak ki, hiszen ember
még nem látta és nem is
láthatja azt, hogy Ő milyen.
Akkor is tévedtek, amikor
azt állították az istenségről,
hogy szükséget szenvedhet
bizonyos dolgokban, hiszen
- mint mondják - ezért kö-
vetel és kap az emberektől
állat-, ital-, égő- és egyéb
áldozatokat, valamint temp-
lomokat. Isten azonban
ezek egyikére sem szorul rá,
nem szenved hiányt semmi-
ben. Nyilvánvaló, hogy ha-
misan gondolkodnak azok,
akik az ellenkezőjét állítják.
45
3. Költőik és bölcselőik (a Tévedtek továbbá akkor
görögökéi, káldeusokéi és is íróik és filozófusaik, ami-
az egyiptomiakéi) még köl- kor kifejtették és állították,
teményeikkel és írásaikkal hogy összes istenük termé-
is akarták tisztelni istenei- szete egy. Nem vették ész-
ket, amivel még csak job- re, hogy Istenünk, a mi
ban leleplezték és minden- Urunk olyan módon egy,
ki előtt lemeztelenítették hogy közben mindenütt je-
őket. .. Ha az emberi test len van, ezért tehát téved-
több részből áll, s nem dob- tek. Ahogyan az ember tes-
ja el egy valamely tagját, tének részei közül egyik
hanem minden tag elsza- sem fél a másiktól, hanem
kíthatatlan egységben és közösen alkotnak egy tes-
összahangban van a testtel, tet, s ez a test teljesen azo-
akkor hogyan lehet ilyen nos önmagával, ugyanúgy
harc és zavar az isteni termé- egy az Isten természetét te-
szeten belül ?27 Ha az iste- kintve. Egyetlen lényeg fe-
neknek egy a természetük, lel meg neki, hiszen ő ter-
akkor szükségtelen, hogy mészetét és lényegét te-
egyik üldözze a másikat, kintve azonos, nem fél ön-
megölje és bántalmazza. magától. Ha tehát az iste-
6. Ha viszont istenek istene- nek természete egy lenne,
ket üldöznek, mészárolnak akkor az sem történhetne
és rabolnak, villámmal súj- meg, hogy egyik isten gya-
tanak, akkor nem egy a ter- lázza, üldözze és megölje a
mészetük, szándékaik szét- másikat. Ha pedig egyes
húznak, mind gonosztevők, istenek üldöznek, megsebe-
így egyik sem isten. Világos sítenek más isteneket, s van
- ó k.irály! -, hogy az iste- olyan isten, akit elrabolnak,
nek természetéről szóló villámmal sújtanak agyon,
tanításuk egészen téves. akkor egyértelműen vilá-
gos, hogy isteneik termé-
szete nem egy. Az is nyil-
vánvaló, - Ó király! -, hogy
súlyosan tévednek, ami-
46
 kor feltételezéseik nyomán
egyetlen természetbe von-
ják össze isteneik természe-
tét. Ha pedig nem tudunk
tisztelettel megállni egy
olyan isten előtt, mely lát-
ható, de nem lát, akkor
mennyivel felemelőbb és
méltóbb számunkra az, ha
egy olyan természetben hi-
szünk, amely láthatatlan, de
mindent lát! Továbbá, ha
illőnek találjuk a kézműve-
sek kétkezi munkájának
eredményét megdicsérni,
akkor mennyivel igazságo-
sabban járunk el, ha a kéz-
műves alkotóját dicsőítjük ?
7. Hogyhogy nem értették Amikor a görögök meg-
meg a bölcs és művelt görö- hozták törvényeiket, nem
gök, hogy akik törvényt vették észre, hogy törvé-
hoznak, azokat ugyanazon nyeik alapján az összes is-
törvény alapján is ítélik tent elvetik. Mert ha törvé-
meg? Ha törvényeik igaz- nyeik igazságosak, akkor
ságosak, isteneik mindenho- isteneik igazságtalanok.
gyan vétkesek, mert olyan Hiszen az istenek megszeg-
törvényteleségeket követ- ték a törvényt azzal, hogy
nek el, mint egymás legyil- egymást megölték, vará-
kolása, méregkeverés, há- zsoltak, házasságtörést kö-
zasságtörés, lopás, fajtalan- vettek el, férfiakkal paráz-
kodás! Ha viszont mind- nálkodtak, raboltak, loptak,
ezek elkövetése helyes volt, s még sok minden mással
akkor a görögök hoztak is. Ha viszont isteneik he-
igazságtalan törvényeket az lyesen cselekedtek az összes
istenek ellenében. Mivel előbb felsorolt esetben, ak-
47
törvényeik jók és igazságo- kor a görög törvények igaz-
sak, a jót jutalmazzák, a ságtalanok, mert nem az
gonoszat tiltják, isteneik istenek akarata alapján hoz-
tettei viszont törvénytele- ták meg azokat. Követke-
nek, törvényellenesek tehát zésképpen az egész világ
isteneik, s méltók a halálra, tévedésben van. Az iste-
a vallástalanok meg azok, nekről írt történetek között
akik az ilyenekről azt állít- vannak mítoszok, a termé-
ják, hogy istenek. Avagy: a szetről szóló versek, him-
róluk szóló mitikus törté- nuszok és elégiák. Az ösz-
netek nem egyebek puszta szes himnusz és elégia nem
szóbeszédnél. Ha ellenben egyéb üres fecsegésnél. Ami
ilyen a természetük, már pedig a természetről írt ver-
nem istenek az ilyen tettek seket illeti, bizony, még
szerzői, s akikkel ilyenek azokat sem lehet elfogadni
történnek meg. Ha ezek istenekről szóló történetek-
allegóriák, akkor nem egye- nek - még akkor sem, ha
bek meséknél2°. 8. Bebizo- úgy készültek, ahogyan ál-
nyosodott tehát - ó ki- lítják -, mert nem istenek
rály! -, hogy ezek a sok- azok, akik elkövetnek, va-
istenhívő vallások a tévely lamint elviselnek és eltűr-
és a pusztulás művei, mert nek ilyen dolgokat. A mí-
nem szabad istennek nevez- toszok pedig sekélyes me-
ni azt, ami látható, de maga sék füzérei, nincs bennük
nem lát, hanem a láthatatlant semmi mélység.
és mindent látót, a mindent
teremtő Istent kell tisztelni.
XIV. 1. Beszéljünk most XIV. Szenteljünk most
a zsidókról - ó király! -, figyelmet - ó király! - a zsi-
lássuk, mit tartanak ők az dók történelmének, s lás-
Istenről. Ők Ábrahám és suk, mit tartanak ők Isten-
Izsák és Jákob leszárma- ről! A zsidók azt tanítják,
zottai, leköltöztek Egyip- hogy Isten egy, Ő teremtett
tomba, ahonnan kihozta mindent, mindenható, és
őket Isten hatalmas keze és egyedül Istent illeti meg az
48
fennséges karja, az ő tör- imádás. Úgy tűnik, minden
vényhozójuk, Mózes által, nemzetnél jobban megkö-
sok jellel és csodával adva zelítik az igazságot, kivált-
tudtukra hatalmát. Tudat- képpen azzal, hogy Istent
lanok voltak azonban és imádják és nem az ő alkotá-
hálátlanok, sokszor szol- sait. Istent jelenítik meg a
gálták a pogány kultuszo- köztük levő emberszeretet
kat, a hozzájuk küldött pró- által, tudniillik akkor, ami-
fétákat és igazakat pedig kor részvéttel vannak a sze-
megölték. Azután úgy tet- gények iránt, kiszabadítják
szett Istennek, hogy Fia foglyaikat, és eltemetik a
a földre jöjjön, megbán- halottakat. Még sok más
tottak őt, átadták Pilátus- egyebet is tesznek, ami ked-
nak, a rómaiak helytartójá- ves Istennél, az embereket
nak, s kereszthalálra ítél- pedig tiszteletre indítja.
ték, nem méltányolva jóté- Ezeket a hagyományokat
teményeit és számtalan cso- atyáiktól örökölték.
datettét, melyeket körükben Az igaz ismeret dolgában
végbevitt, s elvesztek saját azonban ők maguk is té-
törvénytelenségükben. 2. vednek. Hiszen csak elvileg
Most is az egyetlen, min- gondolják, hogy az Istent
denható Istent imádják, de szolgálják, külső megnyil-
nem a megismerés szerint2°, vánulásaikban azonban az
mert Krisztust, Isten Fiát angyaloknak végzik szolgá-
megtagadják, s hasonlato- latukat, nem pedig Isten-
sak a pogányokhoz, bár nek. Így tesznek, amikor
valamelyest mintha köze- megünneplik a szombatot
lednének az igazsághoz, és a hónapok kezdetét, vagy
amelyet ők maguk rövidi- megtartják a kovásztalanok
tettek meg. Ennyit a zsi- ünnepét, de hasonlóképpen
dókról. . . járnak el nagy böjti idejük-
ben, egyéb más böjtök ese-
tében, körülmetélkedéskor,
és a húsok megtisztításakor
ıs.
49
4 A II. századi görög apoloızetak
 XV. 1. A keresztények XV. A keresztények vi-
pedig az Úr Jézus Krisztus- szont - ó király! - bolyon-
tól származtatják magukat3°. gásaik és kereséseikal köz-
Őt a magasságbeli Isten Fiá- ben megtalálták az igazsá-
nak vallják, aki a Szentlélek- got, és ezt írásaikból világo-
ben az emberek üdvözíté- san fel lehet ismerni. Az
sére a mennyből alászállt, és összes nemzetek közül ők
a Szent Szűztől született jutottak legközelebb az
mag nélkül, romolhatatlan igazsághoz és a legtisztább
testet vett fel, megjelent az ismerethez. Felismerték Is-
embereknek, hogy a sok- tent és hisznek benne, mint
istenhit tévelyéből vissza- az ég és föld Teremtőjében,
térítse őket. Beteljesítette akiben és aki által létezik
csodálatos üdvrendjét, a ke- minden, ami csak van, és
reszt által megízlelte a halált, aki mellett nincsen társis-
önkéntes elhatározásból, a ten. Tőle kapták parancsai-
nagy üdvrendnek meg- kat, melyeket emlékezetük-
felelően. Három nap múlva be vésnek és megtartják
életre támadt és felment a azokat az eljövendő világ
mennyekbe. Eljövetelének reményében, az arra való
dicsőségét - ó király! - várakozásban; nem követ-
megismerheted az evangé- nek el házasságtörést, nem
liumoknak nevezett szent paráznák, nem tesznek ha-
könyvekből, ha elolvasod mis tanúságot, hűen meg-
azokat. 2. Neki tizenkét ta- tartják esküjüket, nem kí-
nítványa volt, akik menny- vánják el a másét. Tisztelik
bemenetele után kimentek a apjukat és anyjukat, jók
lakott földkerekség tarto- azokhoz, akik közel állnak
mányaiba, tanították az ő hozzájuk, bírákként pedig
fenségét, ahogyan egyikük mindig igazságosak. Nem
a mi országunkat is bejárta, imádnak bálványokat, me-
s tanította az igazság ren- lyek emberi hasonlatos-
delkezéseit. Ezért azokat, ságra készültek, nem tesz-
akik igehirdetésük igazsá- nek semmi olyat másoknak,
gának szolgálnak, mind- amit ők maguk sem venné-
50
máig keresztényeknek neve- nek szívesen. Nem esznek
zik. 3. És ők azok, akik a a bálványoknak feláldozott
föld minden más népét meg- ételekből, mivel azok tisz-
előzve megtalálták az igaz- tátalanok. Kedvesek elnyo-
ságot, mert ismerik Istent, móikhoz, s akár barátaikká
aki mindeneknck teremtője is fogadják őket, ellensége-
és alkotója, az egyszülött ikkel pedig jót tesznek.
Fiúban és a Szentlélekben, Asszonyaik - ó király! -
3 más istent rajta kívül nem tiszta szűzek, leányaik pedig
tisztelnek. Magának az Úr mértéktartók. Férfiaik távol
Jézus Krisztusnak a paran- tartják magukat minden-
csa van a szívükbe írva, azt nemű törvénytelen kapcso-
őrzik, várva a holtak föl- lattól, tisztátalanságtól ab-
támadását és a jövendő ban a reményben, hogy gaz-
örök életet32. 4. Nem házas- dag kárpótlást kapnak majd
ságtörők, nem paráznák, a másik világon. Továbbá,
hamis tanúságot nem tesz- ha közülük némelyeknek
nek, nem kívánják el a má- vannak rabszolgáik, rab-
sét, tisztelik apjukat és any- nőik és kiskorú rabszolgáik,
jukat, szeretik felebarátai- akkor az irántuk érzett sze-
kat, s igazságosan ítélnek. retettől indíttatva meggyő-
5. Amit nem akarnak, hogy zik őket, hogy legyenek
nekik tegyenek, azt ők sem keresztényekké, s miután
teszik másnak, vigasztalják azok lettek, minden meg-
azokat, akik bántják őket, különböztetés nélkül testvé-
megnyerik őket barátaik- reknek hívják őket. Nem
nak, arra törekednek, hogy imádnak idegen isteneket,
ellenségeiknek jót tegyenek, viselkedésüket tekintve pe-
szelídek, mértékletesek. . . dig mindig vidámak és mér-
6. Megtartóztatják magukat tékletesek. Nincs bennük
mindenféle törvénytelen rosszindulat, szeretik egy-
egyesüléstől, s minden tisz- mást, nem gondolnak rosz-
tátalanságtól. . . 7. Nem ve- szat az özvegyekről, s elve-
tik meg az özvegyeket, nem szik az árvát attól, aki rosz-
szomorítják meg az árvákat, szul bánik vele. Akinek kö-

51
44-=
akinek van, az önzetlenül ad zülük van valamije, az min-
a másiknak. Ha vándort lát- den dicsekvés nélkül ad an-
nak, fedél alá viszik, S ör- nak, akinek nincsen. Ha
vendeznek vele, mint test- idegennel találkoznak, ak-
vér a testvérrel. . .33 8. kor otthonukba vezetik és
Krisztusért készek odaadni igazi testvérnek kijáró bá-
életüket. Megingathatatla- násmódban részesítik. Nem
nul tartják parancsait, jám- a testi leszármazás alapján
boran és igazságosan élnek, szólítják őket testvéreknek,
ahogyan az Úr, a mi Iste- hanem a Lélek és Isten Sze-
nünk megparancsolta nekik. rint. Amikor valaki közü-
Hálát adnak34 neki minden lük szegényen költözik el
órában, minden ételért és erről a világról, akkor
italért, és a többi jóért is. mindegyikük képessége Sze-
9. Ez tehát az igazság útja, rint gondoskodik róla, és
az igazi35, mely a rajta járó- tisztességesen elrendezik te-
kat elvezeti az örök király- metését. Ha megtudják,
ságba, melyet Krisztus hogy valaki közülük bör-
ígért meg a jövendő életre. tönben van, vagy valami
ÉS hogy tudjad - ó ki- más baj érte Messiásunk
rály! -, hogy nem magamtól nevéért, mindegyikük szo-
mondom ezeket, tekints rongó Szívvel próbál Segí-
bele a keresztények írásaiba, teni rajta, és ha meg lehet
s úgy találod majd, nem menteni, kiszabadítják. Ha
mondok semmi olyat, ami Szegény és szűkölködő van
nem igaz. közöttük, S nekik maguk-
nak sincs fölösleges élel-
mük, akkor két-három
napig böjtölnek, hogy Segí-
teni tudjanak a Szenvedő-
kön. Hűségesen követik
Messiásuk előírásait, igazsá-
gosan és józanul élnek, úgy,
ahogyan azt megparan-

52
 csolta nekik az Úr, az ő
Istenük.
Minden reggeli” és min-
den órában hálát adnak
Istennek azért a szeretetért,
mellyel Szereti őket, és di-
csőítik őt. Ételükért és ita-
lukért is köszönetet mon-
danak neki. Amikor egy
hozzájuk tartozó igaz em-
ber lehúnyja a szemét,
akkor örvendeznek és há-
lát adnak Istennek, majd
úgy viszik el testét, mintha
csak egy közeli helyre tá-
vozna erről a helyről. Ha
valamelyiküknek gyermeke
születik, hálát adnak Isten-
nek, és ha az netán kicsi
korában meghal, akkor még
inkább köszönetet monda-
nak Istennek, mert ez eset-
ben bűnök nélkül mehetett
át ezen a világon. Ha azt
látják, hogy valaki közülük
istentelenségben vagy bű-
nökben távozott ebből a
világból, akkor keservesen
sírnak, S úgy szánják, mint
azt, aki végzetébe rohant.
XVI. Fiad tehát jól meg- XVI. Ez tehát a keresz-
értette és méltán tanulta tények törvényének pa-
meg, hogy az élő Istennek rancsa - ó király! -, és ilyen
kell szolgálni, S a jövendő az életmódjuk. Ismerik Is-
világkorszakban van az üd- tent, S ezért csak olyan dol-
53
vösség. A keresztények gokat kérnek tőle, melyek
nagy és csodás dolgokat egyrészt méltók arra, hogy
visznek végbe, nagy és cso- ő teljesítse, másrészt pedig
dás dolgokról beszélnek, megfelelők ahhoz, hogy ők
mert nem emberi szavakat, elfogadják. Ebben az érte-
hanem Isten igéit hirdetik. lemben járnak el egész éle-
A többi nép viszont téve- tükben. Mivel tudatában
lyeg és áltatja magát, a sö- vannak annak a szeretetnek,
tétben jár, magukban be- amellyel Isten szereti őket,
szélnek, mint a részegek. láthatóvá válnak számukra
a világ csodálatos dolgai.
Valóban ők azok, akik ku-
tatás és keresés után ráta-
láltak az igazságra. Abból,
amit leírtunk, az is kiderül,
hogy csakis ők jutottak kö-
zel az igazság ismeretéhez.
Nem harsogják a tömegek
fülébe, hogy milyen jótet-
teket gyakorolnak, hanem
meghúzzák magukat, hogy
senki se vegye észre őket, és
eltitkolják (Istentől kapott)
adományaikat, úgy tesznek,
mint az, aki kincset talál
és eldugja. Küzdenek azért,
hogy igazságosak legye-
nek, mint akiknek megvan
a reményük arra, hogy meg-
lássák Messiásukat, és el-
nyerjék tőle a nekik meg-
ígért jutalmakat nagy dicső-
ségben.
Ha többet akarsz tudni
- ó király! - tanításunkról,
54
elveinkről, fennséges kul-
tuszunkról, s azokról a re-
ményeinkről, amelyek sze-
rint ki-ki megkapja majd
jutalmát tetteiért a másik
világban, akkor fordulj írá-
Sainkhoz! A mi célunk csak
az volt, hogy röviden ismer-
tessük Felségeddel a keresz-
tények viselkedését és iga-
zát. Valóban nagy és csodá-
latos dologi” ez annak, aki
elmélyed benne és elgon-
dolkodik rajta. Ez a nép
valóban új nép, S van benne
valami isteni. Vedd hát és
olvasd el írásaikat, majd
magad is rá fogsz jönni,
hogy amit elmondtam, az
nem az én kitalálásom, nem
is azért beszéltem, mert
ügyvédként akarok mellé-
jük állni, hanem mivel elol-
vastam és igaznak találtam
írásaikat, S ez vonatkozik
azokra a dolgokra is, ame-
lyek csak ezután fognak be-
következni. Ez indított en-
gem arra, hogy fejtsem ki az
igazságot, hadd foglalkoz-
zanak vele és keressék az
eljövendő világot.
Meg vagyok győződve
róla, hogy a világot a ke-
resztények könyörgései
55
 tartják fenn. A többi népek
és nemzetek tévelyegnek,
másokat is tévedésbe visz-
nek azzal, hogy leborulnak
a világ elemei előtt, mint
akik képtelenek fölfogni
azokat a dolgokat, amelyek
ezeken túl vannak. Mintha
a sötétben keresgélnének,
mivel nem tudják fölismer-
ni az igazságot, S úgy visel-
kednek, mint a részegek:
tántorognak, egymást lök-
dösik, végül elesnek.
XVII. Eddig tart hozzád XVII. Idáig tart az én
intézett beszdem - ó ki- beszédem - ó király! -, ami
rály! -, mely beszédet az még hiányzik, az mind meg-
igazság parancsolta elmém- található, mint már előbb
nek. Ezért Szűnjön meg említettem, egyéb írásaink-
esztelen bölcselőid hiába- ban. Olyan dolgokról van
való beszéde az Úr ellen, itt Szó, amelyeket nehéz
mert hasznos nekünk a szavakba önteni és megfo-
teremtő Istent tisztelni, az galmazni, S amelyeket nem-
ő romolhatatlan igéit hall- csak szavakkal, hanem tet-
gatni, hogy megmenekül- tekkel is ki kell fejezni.
jünk az ítélettől és a bünte- A görögök alávaló és
téstől, és a romolhatatlan aljas cselekedeteket visznek
örök élet örököseinek bizo- végbe - ó király! - azáltal,
nyuljunk. hogy férfiakkal, anyával,
nővérrel és saját leánygyer-
mekeikkel hálnak, és a ke-
resztényeket vádolják tisz-
tátalanságukkal. A keresz-
tények azonban tiszták és
nemesek, lépteiket az igaz-
56
ság irányítja, türelmes lel-
kűek. Tisztában vannak az-
zal, hogy amazok tévednek,
elszenvedik üldözéseiket,
elviselik és eltűrik ezeket,
és legtöbbjük még sajnálja
is őket, mint olyan embere-
ket, akik nélkülözik az igaz-
ságot. Imádkoznak értük,
hogy bánják meg tévedé-
süket, S amikor az bekövet-
kezik, hogy valaki amazok
közül bűnbánatot tart, szé-
gyelli magát a keresztények
előtt korábbi cselekedetei
miatt, akkor vallomást tesz
Istennek és azt mondja:
tudtomon kívül követtem
el ezeket a dolgokat. Meg-
tisztítja szívét, bűnei bocsá-
natot nyernek, mivel tudtán
kívül követte el azokat ko-
rábban, amikor káromlást
szólt és gyalázkodva beszélt
a keresztények igaz tudásá-
ról. Nincs kétség afelöl,
hogy a keresztények serege
a legáldottabb ezen a föld-
kerekségen!
Némuljanak el azok a
nyelvek, melyek hívságot
szólnak és bántalmazzák a
keresztényeketl Hirdessék
ezentúl az igazságot! Mély
értelme van ugyanis annak,
57
 hogy az igaz Istent imád-
ják, nem pedig valami üre-
sen csengő, jelentés nélküli
hangot! Ami a keresztények
ajkán elhangzik, az valóban
Istentől van, az ő hitvallá-
suk a fény kapuja. Azok,
akik még nem ismerik Is-
tent, közeledjenek hozzá. és
akkor oly tökéletes igéket
fognak majd hallani, melyek
öröktől fogva megvannak
és nem múlnak el soha. Így
jelennek meg majd a fenn-
séges ítéleten, amely Jézu-
son, a Messiáson keresztül
érkezik el az emberi nemre.

Arisztidész, a filozófus apológiája véget ér.

 BEVEZETÉS
JUSZTINOSZ MŰVEIHEZ

A II. századi görög apologéták közül Jusztinosz - álta-

lunk ismert - életműve a legterjedelmesebb ugyan, de nem
maradt ránk az összes eretnekség cáfolatára itt munkája
(feltehetően Ireneusz Adversus Haereses-ének előfutára
volt), Isten egyeduralmáról készített műve (Peri monar-
khiasz), könyve a Lélektől, vagy Pszaltész-e. Három ismert
műve - az I. Apológia, II. Apológia, és a Párbeszéd a zsidó
Trifonnal - a korszak legjelentékenyebb szerzőjévé avatja.

I. APOLÓGIA

Az alkalmat megírására valamilyen konkrét, a kereszté-

nyek ellen irányuló esemény adhatta, amit azonban ponto-
san körvonalazni nem tudunk. Jusztinosz méltatlankodik
a rómaiak keresztényekkel szemben tanúsított igazságtalan
bánásmódja miatt, amit egyenesen véteknek tart. Foglalko-
zik a keresztények ellen felhozott, szokásos vádakkal (1-
13. fejezetek), miszerint a keresztények istentelenek, er-
kölcstelenek és nem tanúsítanak megértést a római állam-
hatalommal Szemben. A 13. fejezettől kezdve ciklikusan
fejti ki érveit, részletezve azokat." Beszél a tanító Ige-É.rte-
lemről, aki Krisztus (15-16. fejezet); idéz a hegyi beszéd-
ből (ugyanezekben a fejezetekben), idézetei helyenként el-
térnek az általunk ismert görög Szentírási szövegtől. Az el-
59
 térés azonban nem hiányos emlékezettel magyarázandó,
mint azt A. Bellinzoni (The Sayings of Jesus in the
W/ritings of Justin Martyr, Leiden, Brill, 1967, 139. old.)
kimutatta, hanem azzal, hogy Jusztinosz iskolájában sajá-
tos szövegváltozatot használtak, S ezek tűnnek fel az Apo-
lógiában is. Jusztinosz Krisztus mondásával (,,Adjátok
meg a császárnak, ami a császáré. . .”) igazolja, hogy a ke-
resztények nem lehetnek ellenségei a római birodalomnak
(17. fejezet). Foglalkozik az ítélettel, az örök büntetéssel,
a világégéssel (18-20. fejezetek) intő hangnemben, gon-
dolkodásmódjuk megváltoztatására akarván rábírni a po-
gányokat. Érdekli a filozófia és mitológia kapcsolata, szól
a filozófia mitologikus eltévelyedéséről (21-22. fejezetek).
A 23. fejezet átmenet a következő tárgyalandó kérdések-
hez: Jézus istenségének bizonyítása (24-53. fejezetek),
melynek során főként az ószövetségi próféciák beteljese-
désével érvel. Démonokra vonatkozó álláspontját fejti ki
ezek után Jusztinosz (54-60. fejezetek), majd a keresztség
ószövetségi előképeivel foglalkozik (60-64. fejezetek).
A keresztények testvériségét és eukharisztikus összejöve-
teleit ecseteli az Apológia vége felé (65-67-fejezet), ez a
rész nagyon fontos, mert - ha röviden is - az egyház belső,
a pogányok elől rejtett szentségi életéről beszél, amire vo-
natkozóan nagyon kevés emlékünk van ebből a korszak-
ból. Az utolsó fejezetben (68.) ismét az uralkodókhoz for-
dul, kéri őket, vizsgálják át gondosan írása tartalmát és
mérlegeljék. Az I. Apológiát Jusztinosz 155 körül írhatta.
Terjedelme miatt aligha tekinthető hivatalos benyújtásra
szánt iratnak, inkább védőirat formában foglalja össze po-
gányok számára a keresztény tanítást.

60
 II. APOLÓGIA

Tiltakozó írás, melynek elkészítésére egy keresztény

asszony ügyének tárgyalása késztette Jusztinoszt feltehe-
tően 155-160 között. Címzettje nem a császár, hanem Ur-
bicus római prefektus. Az eset elmondása után az ítélettel
és a világégéssel fenyegeti meg az írás a pogányokat. Teoló-
giailag fontos 6. fejezete, melyben Krisztus istenfıúságáról
beszél. Ezután kitér a filozófusokra, támadva ellenfelét, a
cinikus bölcselőt, Crescenszt. A keresztények ellen felho-
zott vádakat veti vissza a 9-10. fejezetekben, rámutat az
üldözések igazi gyökerére, az esztelen gyűlöletre. A 13. fe-
jezetben találjuk az ,,eszmei magvak” (logoi szpermatikoi)
elmélet kifejtését. A 14-15. fejezetek a befejezés.
A II. Apológia rövidebb, hangja élesebb, de ugyanúgy
áthatja a Jusztinoszra oly jellemző tanító, misszionáló szel-
lem, mint az I. Apológiát.
Az I. és II. Apológia fordításához I. C. Th. Otto, S.
Iustini philosophi et martyris opera, Corpus Apologeta-
rum Christianorum Saeculi Secundi, Vol. 1 (Ienae,
MDCCCXLVII) görög szövegét vettük alapul.

PÁRBESZÉD A ZSIDÓ TRIFONNAL

Az egyetlen olyan írás a II. század közepétől, mely a ke-
resztények és zsidók közötti vitás kérdésekről számol be.
A cím ,,párbeszédről” szól, de éppen a műben említi a
szerző, hogy a zsidó tanítók ekkor már tiltják övéiknek az
eszmecserét keresztényekkel. Vajon a dialógus folytatásá-
nak reális történelmi lehetősége elmúlt-e, amikor Juszti-
nosz írását elkészítette? Ha így volt, akkor fiktív dialógus,
valójában már monológ, mely a múltban vitatott témákat
illeszti egy beszélgetés keretébe. A kételyt táplálja az, hogy
a ,,PárbeSzéd” címzettje Marcus Pompejanus éppúgy lehet
61
zsidóból lett keresztény, mint pogányból megtért. A mű-
ben Jusztinosz néha úgy mutatkozik be, mint aki a szama-
ritánusok közül való. Ez magyarázná az udvarias, de időn-
ként mégis élessé váló hangvételt? Pogányból lett keresz-
tény ismerhette-e egyáltalán ennyire az Ószövetséget eb-
ben a korban, mint Jusztinosz? Avagy: éppen azért tárgyal
keresztény szempontból annyi ószövetségi helyet, hogy
pogánykeresztény olvasóját tanitsa? Kérdések a művel
kapcsolatban, melyeket eddig még megnyugtatóan tisz-
tázni nem lehetett.
A felmerülő kérdéseket még csak bonyolítják a műben
található ószövetségi idézetek, melyek gyakran alig felel-
nek meg bármelyik ismert görög fordításnak. Ennek elle-
nére - ma már úgy látszik - igen ősi szövegeket használt,
idézetei a tizenkét próféta Qumranban megtalált görög re-
cenziójával mutatnak rokonságot (P. Prigent, Justin et
l'Ancien Testament, Gabalda, Paris, 1964, 10. old). Mivel
az idézett helyek legtöbbször nem egyeznek az általunk is-
mert fordítások szövegével, ezért nem is tettük idézőjelbe
azokat.
A rendkívül hosszú idézetek nehezen áttekinthetővé,
szétfolyóvá teszik a könyvet, mely egyébként is túlmérete-
zettnek tűnik, azt a benyomást kelti, mintha több értekezés
egybeírásának eredménye lenne. Megismétel témákat, ami
szintén zavaró.
Jusztinoszt érthetően foglalkoztatta a zsidó nép sorsa
135 után, továbbá a két szövetség közti folytonosság, ami
keresztények számára lényeges volt, a zsidók számára elfo-
gadhatatlan, a gnósztikusok számára pedig lehetetlen volt.
Az Ó- és Ujszövetség közti folytonosság kérdése Juszti-
nosz számára azonos ezzel a kérdéssel: mi lehet az Ószövet-
ség keresztény értelme? Ha keresztényként ettől a kérdés-
től eltekintene, az Ószövetség elveszítené aktualitását, me-
rő történelmi dokumentummá válna, múlttá merevedne.
Ebből a szempontból folytatja a Barnabás levél tematiká-
62
ját, csak sokkal jobban meg akar maradni a történelem ta-
laján. Hasonló kérdések foglalkoztatták már Antiochiai
Szent Ignácot is (vö. Philad. 9, 2).
Mivel a Párbeszéd CXX. fejezete utalni látszik az I. Apo-
lógiára, megírása 160 körülre tehető, míg maga a két na-
pon keresztül folyó eszmecsere - színhelye Efezus volt -
135 utánra. Az említett nehézségek ellenére sem zárja ki a
szakirodalom annak lehetőségét, hogy a dialógus tényleg
megtörtént eszmecserét rögzít. Stilisztikai szempontból
korántsem annyira kidolgozott és átgondolt, mint az apo-
lógiák. A Párbeszéd bevezetése és a LXXIV. fejezet nagy
része sajnos elveszett, hiányos.
Milyen szempontok szerint lehet áttekinthetővé tenni
valamelyest ezt az érdekes, de nehezen átfogható írást?
Az ismétlődésektől eltekintve a következőképpen tagol-
ható:

1. Jusztinosz beszámol szellemi fejlődéséről és “megté-

réséről (2-8. fejezetek);
2. az Ószövetség keresztény értelmével foglalkozik, a
mózesi törvény időleges érvényességét mutatja ki
(9-47. fejezetek);
3. igazolja Krisztus istenségét és imádását a keresztények
részéről (48-108. fejezetek);
4. a Krisztusban hivő, az ő törvényét elfogadó pogány
népek az új Izrael, Isten új népe (109-142. fejezetek).

Említést kell tennünk a mű kéziratos hagyományozásá-

nak problémájáról. A mű görög szövege valójában egyet-
len kéziratban maradt ránk, a Codex Parisinus 450-ben,
mely 1363-ból Való. Másik görög kézirata (Codex Clara-
montanus 82) azért nem jelentős, mert az előbbinek 1541-
ben készített másolata. A fordításhoz D. R. Bueno: Padres
Apologistas Griegos (S. II), Biblioteca de Autores Cris-
tianos 116, Madrid, MCMLIV görög szövegét használtuk.
63
 JUSZTINoSZz I. APOLÓGIA
I. 1. Titııs Aelius Hadrianus Antonius Pius Caesar Au-
gustusznakl, fiának Verissimus filozófusnak” és Lucius
filozófusnak3, a Caesar Vérszerinti fiának és Pius fogadott
fiának, a műveltség pártfogójának és a Szent Szenátusnak
meg az egész római népnek4, a különféle tartományokból
származó, jogtalanul gyűlölt és üldözött emberek védel-
mében, én Jusztinosz, a Bakkhaiosztól származó Priszkosz
fia, a Szíriához tartozó Palesztina Flávia Neápolisz városá-
ból, és aki egy közülük, írtam ezt a védőbeszédet és kér-
vénytã.
II. 1. Maga az értelem kívánja meg, hogy minden igazán
vallásos ember és a bölcselet barátja, csak az igazságot tisz-
telje és szeresse; és ha a régiek véleménye tévesnek bizo-
nyulna, elvesse azt. Nemcsak a helyes értelem kötelez ben-
nünket arra, hogy ne kövessük azokat, akik az igazságos-
ság ellen tettek vagy tanitottak; hanem az igazság barátaira
minden körülmények között kötelező - a lélek igazság-
szeretete folytán még a halálveszély ellenére is, - hogy az
igazságnak megfelelően válasszon mind a beszédben mind
a cselekedetben. 2. Ti azt halljátok, hogy mindenütt vallá-
sosaknak, bölcseknek, az igazságosság őreinek, a művelt-
ség barátainak neveznek benneteket, de hogy valóban azok
is vagytok, most ki fog derülni. 3. Ezen beadványunkban
nektek sem hízelegni, vagy tőletek kegyet kieszközölni
nem akarunk, hanem érvelésünkkel a helyes értelemnek
megfelelő ítéletet elnyernifi; nehogy előítéletek alapján, ba-
bonás emberek kedvében járva, az értelmetlen haragnak és
a régóta elhintett rosszindulatú rágalmaknak engedve hoz-
zatok ítéletet, mert ezzel éppen magatok ellen döntötök.
4. Meggyőződésünk, hogy helytálló vádat senki sem hoz-
hat fel ellenünk, mivel gaztett elkövetése nem terhel ben-
nünket, annak beismerése képtelenség lenne részünkről.

64
Megölrıi bennünket módotokban áll, de ártani nekünk va-
lójában nem tudtok?
III. 1. Szavaink senki előtt ne tűnjenek meggondolatla-
noknak és vakmerőeknek, ezért mi magunk kérjük az elle-
nünk felhozott vádakkal való szembesítést; ha ezek helyt-
állóaknak bizonyulnak, büntessenek meg bennünket úgy,
ahogy azt a törvény előírja, de ha nem tudnak semmit sem
ránkbizonyítani, maga a józan értelem sem tűrheti, hogy
üres szóbeszéd alapján ítéljenek el bennünket, ártatlan em-
bereket; még kevésbé azt, hogy magatokra mondjátok ki
az elmarasztaló ítéletet azzal, hogy nem a méltányosság, ha-
nem az érzelmek alapján hozzátok meg az ítéletet. 2. Min-
den józan embernek csupán ez az igazságos és tisztességes
óhaja: az alattvalók feddhetetlen életükről és elmarasztal-
hatatlan tanításról adhassanak számot, a vezetők pedig ne
az erőszak és zsarnokoskodás, hanem a vallásosság és böl-
cselet alapján hozzanak ítéletet. Így mind az alattvalók,
mind az uralkodók a közjót mozdítják elő. 3. A régiek kö-
zül valakifl ezt mondotta: Ha az uralkodók és az alattvalók
nem követik a bölcsességet, nem fogják előmozdítani az
állam jólétét. 4. A mi feladatunk az, hogy mindenki elé tár-
juk életmódunkat és tanításunkat, nehogy így az ügyünket
nem ismerő bíráink részéről - az ő vakságuk miatt - sújt-
son bennünket elmarasztaló ítélet, melynek előidézésében
nekünk is részünk volna így; a tiétek pedig az - amit a jó-
zan értelem is megkövetel tőletek -, hogy bennünket meg-
hallgatva igazságos biráknak bizonyuljatok. 5. A követke-
zőkben megismerhetitek ügyünket, és ha nem az igazság-
nak megfelelően jártok el, Isten előtt sem lesz mentség szá-
motokra.
IV. 1. Magából az elnevezésből sem jó, sem elmarasztaló
ítélet nem hozható anélkül, hogy ne ismernénk a név vise-
lőjének cselekedeteit; ami pedig a mi nevünket illeti, esze-
rint ,,haSznosak”-nak kellene elfogadni bennünket.” 2.
Pusztán a nevünk után, minden bizonyítás nélkül nem le-

5 A TI. századi görög apologéták

hetünk jók, ha kiderülne gonoszságunk, nem kérhetnénk
bocsánatot; de ismétlem, sem nevünk, sem életformánk
szerint nem vagyunk bűnösek, és csak arra van szüksé-
günk, hogy ti legyetek azon, hogy az igazságtalanul bün-
tetetteket igazságos eljárástok útján felmentsétek. 3. A he-
lyes értelem szerint magából az elnevezésből sem kitünte-
tés, sem elmarasztalás nem következhet, ha a tettek alapján
a jót vagy a rosszat bizonyítani nem lehet. 4. A vádlottak
közül ti magatok sem büntettek meg senkit, hogyha nem
látjátok bizonyitottnak a bűnösséget; nálunk pedig pusz-
tán az elnevezést is már vádnak tekintitek, bár nevünk
után inkább azokat kellene megbüntetnetek, akik a vádat
emelték. 5. Mint keresztényeket itélnek el bennünket, a
hasznosakat gyűlölni pedig nem igazságos. 6. Ezen felül,
ha valaki a vádlottak közül nem vallja be keresztény vol-
tát, mint ártatlant szabadon bocsátjátok, ám ha annak vall-
ja magát, pusztán a beismerés alapján itélitek el, bár mind
a beismerés, mind a tagadás esetében az életüket kellene
megvizsgálnotok, mivel a tetteiből tünik az ki, hogy ki
milyen. 7. Krisztust, a tanitót követve egyesek nem ta-
gadják1°, s példásan viselkednek, mig mások bűnös élettel
megterhelten vádaskodnak a keresztényekre különféle
istentelenségekkel és igazságtalanságokkal. 8. Mindez
nem igaz, és nem is helyénvaló. Számosan vannak olyanok
is, akik filozófusnak öltözködve annak tartják magukat, de
egész magatartásukkal méltatlanok erre; nagyon jól tudjá-
tok azt is, hogy a régiek mindegyiküket, noha egymással
ellentétes álláspontot képviseltek és tanitottak, mégis filo-
zófusnak nevezték. Voltak közöttük, akik ateizmust hir-
dettek, a költök úgy irtak Zeuszról, hogy fiúkkal fajtalan-
kodik, de tanításuk követői közül még senkit sem üldöz-
tetek, inkább jutalmakban részesitettétek és tisztelettel
öveztétek azokat, akik az ékesszólásban kitűntek.
V. 1. Miért hozzuk fel ezt? Mert a mi érdekünkben, no-
ha nem ismerhetünk be semmiféle bűncselekményt, vagy
66
az előbbihez hasonló ateizmust, bírósági eljárást nem
tartotok, hanem esztelen szenvedéllyel az ártó démonok
ösztönzésére” semmit ki nem vizsgálva, meggondolatlanul
ítéltek el bennünket. 2. Mondjuk csak ki az igazságot! Va-
lamikor régen megjelentek az ártó démonok, kik asszo-
nyokon erőszakot követtek el és fiúkat gyaláztak meg, az
emberek között félelmetes látványosságokat műveltek,
hogy így maguk mellé állítsák őket, főleg azokat, kik nem
józan ésszel ítélték meg a történteket, s a megfélelemlítet-
tek nem ismerték fel az* ártó démonokat, ezért isteneiknek
nevezték azokat, s olyan névvel illették őket, amit a démo-
nok maguknak akartak12. 3. A későbbi időkben Szókra-
tész igaz beszédeivel és kritikájával megkísérelte elállítani
és eltéríteni az embereket a démonoktól, de a démonok a
gonoszságban elmerült emberek közreműködésével éppen
őt irtották ki13, mint ateistát, és az istenek gyalázójaként
ítélték el, mert mint mondották, új démont akart bevezet-
ni. Velünk is hasonló módon tesznek. 4. Nemcsak a görö-
gök között cáfolta meg mindezeket a helyes gondolkodás
Szókratész által, hanem így tett a barbárok között is, sőt
ott maga az Értelem tette meg ezt, aki alakot öltött és em-
berré lett, jézus Krisztusnak nevezték, az ő követői len-
nénk mi, s tőle indíttatva az ilyenféleképpen munkálkodó
démonokat nem csupán helytelenül cselekvőknek mond-
juk, hanem gonoszoknak és tiszteletünkre méltatlanoknak,
mivel ők még az erényekre törekvő emberekéhez hasonló
tetteket sem vittek végbe.
VI. 1. Innét van a vád, hogy minket ateistáknak14 tarta-
nak, mert mi az ilyenféleképpen munkálkodó istenekkel
szemben bevalljuk, hogy ateisták vagyunk; de nem így az
Istennel kapcsolatban, ki valóban igaz, az igazságosságnak,
a megtartóztatásnak és minden más erénynek az atyja, ki
minden bűntől mentes. 2. Őt imádjuk és tiszteljük mi, meg
a tőle jött Fiút, ki megtanította velünk mindezeket, s a kí-
séretében levő angyalok seregétlã, és a prófétai Lelket; lé-
67
5.
lekben és igazságban hódolunk előttük, s mindenkit erre
akarunk megtanítani, ahogy ezt mi is tanultuk, mindezeket
irigység nélkül oktatjuk. i
VII. 1. Valaki közbeverhetné, hogy a keresztények kö-
zött is akadnak bűnösök. 2. Igaz, sokszor sokakat elitélhet-
nétek, mikor a vádlottak életét vizsgáljátok, de nem a fen-
tebb emlitett dolgok miatt ítélhetnétek el. 3. Felhozhatjuk
itt még azt is, ahogyan a görögök között mindazokat, kik
az erényes életre tanitottak - mégha tanitásukban egy-
mással szembenállóan is beszéltek -, közös elnevezéssel
fılozófusoknak mondjuk, úgy a barbárok között, akiket
bölcseknek tartottak, a keresztény kifejezéssel illették.
4. Ezért kérjük az ellenünk emelt vádakkal kapcsolatban
tetteink kivizsgálását, hogy a vizsgálat lezáródásával mint
bűnöst ítéljenek el valakit, és ne úgy, mint keresztényt; ha
pedig valakit tisztáznak a vádak alól, úgy kapjon felmen-
tést mint keresztény, aki nem követett el bűncselekményt.
5. Bevádlóink megbüntetését már nem kérjük, mert nyil-
vánvaló rosszindulatuk és a jó felőli tudatlanságuk éppen
elég vád számukra.
VIII. 1. Fontoljátok meg jól, mert mindezt a ti érdeke-
tekbenlfi mondjuk, mert megtagadhatnánk a válaszadást.
2. Mi nem akarunk hazugságban élni, mi egy tiszta, örök-
kétartó életre törekszünk, az Isten, a mindenség atyja és
megteremtőjeli' melletti életre vágyunk, ezért vagyunk ké-
szek mindig a hitvallásra, mivel elfogadtuk és hiszünk ab-
ban, hogy mindebben azokat követjük, kik Istenről tetteik-
kel tettek tanúságot; mert ezek azzal, hogy őt követték, el-
jutottak a vele való életre, melyben a rossz nem férkőzhet
hozzájuk. 3. Röviden ebben áll a mi reménységünk, amit
mi Krisztustól tanultunk, és amit mi tanítunk. 4. Hasonló-
képpen tanított Platón is azzal, hogy Radamanthüsz és Mi-
nosz fogják megbüntetni az eléjük állított gonoszokat; és
mi is valljuk, hogy ez megtörténik, csakhogy Krisztus ál-
tal; a lélek újra egybekapcsolódik a testtel és így lesz örök
68
büntetésre ítélve, de nem csupán egyetlen évezredre, ahogy
Platón állítottam. 5. Nehogy valaki lehetetlennek és hihe-
tetlennek gondolja ezt, akár nekünk, akár másoknak tulaj-
donitva a tévedést, amíg a tényekben meg nem győzödik
arról, hogy mi valótlant állítunk.
IX. 1. Sem rendszeres áldozatbemutatással, sem virág-
koszorúkkallf' nem hódolunk emberi alkotások előtt, me-
lyeket a templomokban felállítottak és isteneknek nevez-
nek, ezeket mi életteleneknek és halottaknak tartjuk; isteni
formájuk2° nincsen - és nem hinnénk, hogy az Istennek
ilyenféle alakja lenne, ahogy egyesek ezt állítják, hogy
ilyenképpen kell tisztelni -, hanem az így megjelenő go-
nosz démonok neve és alakzata ez. 2. Mi szükség van arra,
hogy elmondjuk nektek azt, amit úgy is tudtok, hogy
mindezeknél a művészek az anyag megmunkálói, mintá-
zói és kivésői, kiöntői és cizellálóil Nem egy esetben oda
nem illő edényekből, művészetük révén ezek alakját meg-
válroztatva formázzák meg azokat, melyeket isteneknek
neveznek. 3. Ezért mindezt nemcsak holmi esztelenségnek
tartjuk, hanem az istenség meggyalázásának is, ő ugyanis
alakban és emberi szavakkal ki nem fejezhető - és még így
neveznek el romlandó dolgokat, melyek gondozásra szorul-
nak. 4. A művészeik mindenféle ocsmányságot űző er-
kölcstelenségét, mit kár lenne részleteznem, ti is nagyon
jól ismeritek; hogy alkotásuk közben hogyan rontják meg
a lányokat. 5. Milyen elvakult lélekre vall még arról beszél-
ni is, hogy kicsapongó emberek mintázzák meg és formál-
ják ki az imádott isteneket, sőt a szentélyekbe, ahova eze-
ket elhelyezik, őröket állítanak, s nem fontolják meg azt,
hogy akár rágondolni vagy kimondani is szentségtörés:
emberek az istenek őrei lettekl
X. 1. Velük szemben mi olyan Istent fogadtunk el, aki-
nek anyagi áldozatot nem kell bemutatni, mert mi úgy tart-
juk, hogy ő az, aki mindent adományoz. Mi úgy tanultuk,
fogadtuk el és hisszük, hogy ő azokat ismeri magáénak,
69
akik őt követve jót cselekednek, mértékletesen, igazságos-
ságban és emberszeretetben élnek, meg Istenünk más tu-
lajdonságainak megfelelően, kit semmiféle tőlünk szár-
mazó névvel nem szólítunk. 2. Mi azt tanitjuk, hogy kez-
detben, az alaktalan anyagból jóságábanm és az emberért ő
formált meg mindent, főként azokért, akik cselekedeteik-
ben az ő szándékának megfelelően méltónak mutatkoznak
arra - és ez a mi hírünk, - hogy vele együtt éljenek halha-
ratlanságban, szenvedéseiktől megszabadultan. 3. Aho-
gyan kezdetben megalkotta azokat, amelyek nem léteztek
addig, úgy tette lehetővé azt is, hogy mi, ha a hozzá méltó
dolgokat választjuk, kiérdemeljük a halhatatlanságot és az
együttlétet vele. 4. Ami kezdetben volt, az nem állt hatal-
munkban, ő viszont úgy akarta, hogy a neki megfelelőt
válasszuk, ezért ruházott fel bennünket értelmi képesség-
gel, s ezen az úton járva elvezet bennünket a hitre. 5. Mivel
ezeket minden ember érdekében mondjuk, nemcsak hogy
nem tilos megismerni, sőt inkább buzditunk mindenkit
ezek megismerésére. 6. Amit ugyanis az emberi törvények
nem tudtak megtenni, azt megtette az isteni Ige, noha a go-
nosz démonok sokféle hamis és istentelen vádat terjesztet-
tek ellenünk - ezekből ugyan egyet sem követtünk el, _-
őket mindenben gonosz, és természetük szerint különböző
szenvedélyek vezetik.
XI. 1. Ti pedig amikor arról hallotok, hogy mi egy or-
szágra várunk, minden mérlegelés nélkül úgy tekintetek
ránk, mintha valami emberek által megszervezett király-
ságra gondolnánk, holott mi arról beszélünk, hogy Isten
közelében épül fel az; és hogy ez így van, abból a tényből
is kitűnik, hogy kérdéseitekre bevalljuk: keresztények va-
gyunk, noha tudjuk, hogy halálbüntetést szabtok ki arra,
aki ezt beismeri. 2. Ha mi valamiféle emberektől megszer-
vezett országra várnánk, akkor bizonyára tagadnánk is, ne-
hogy elpusztithassanak bennünket, és igyekeznénk rejtek-
ben meghúzódni, hogy így terveink megvalósulását elér-
70
jük; de mivel nem a jelenlévőkben van reményünk, nem
törődünk hóhérainkkal, mert a halál is csak nyereség lehet
számunkra.
XII. 1. Mindenkinél inkább hallgatunk rátok, és együtt
küszködünk veletek a béke megteremtésén, mivelhogy mi
azt tanitjuk, Istenünk elől nem rejtőzhet el sem a gonosz-
revő vagy a fösvény, az erőszakoskodó vagy az erényes
életű, mert mindenki, tetteinek megfelelően, vagy az örök
büntetés vagy az örök boldogság felé halad. 2. Ha minden
ember tudatában lenne ennek, egy pillanatra sem választa-
ná a rosszat, ismerve azt, hogy ezzel a tűz általi kárhozatra
jut; hanem minden tettével inkább a jóra törekedne és az
erényekben ékeskedne, hogy Isten közelébe jutva élvez-
hesse a boldogságot, megmenekülve a kínoktól. 3. A go-
nosztevők pedig elrejtőzni igyekeznek a tőletek kiszabott
törvények és büntetések elől, nem azért, mintha törvényei-
tek nem lennének helyénvalóak, hanem mert jól tudják azt,
hogy bűncselekmények elkövetése után előletek elfuthat-
nak, mivel ti is csak emberek vagytok; de ha felfognák azt,
és elhinnék, hogy Isten elől már nem tudnak elrejtőzni sem
tetteikben sem gondolataikban, és csak magáért a meghir-
detett büntetések miatt, minden körülmények között meg-
tartanák a rendet, amit ti magatok is' szeretnétek elérni.
4. Ha pedig azt kellene mondani, hogy ti magatok is féltek
attól, hogy mindenki az igazság szerint járjon el, és ezzel
nem lenne többé alkalmatok arra, hogy valakit is megbün-
tessetek, akkor valóban hóhéroknak rűnnétek, és nem jó-
akaratú uralkodóknak. 5. Meggyőződésünk az, hogy
mindez eredendően a gonosz démonok műve, akik áldo-
zatbemutatást és imádást hajtanak be azokon, kik esztele-
nül élnek - mint már utaltunk erre -, de rólatok, akik
törekedtek a helyes istentiszteletre, és a bölcsességben
valóclmélyedésre, nem tételezzük fel, hogy esztelenül cse-
lekednétek. 6. Am ha ti - az esztelen emberekhez hason-
lóan -, a szokásokat az igazság elé helyezitek, járjatok el
71
 úgy, ahogyhatalmatok lehetővé teszi, de így még a fejedel-
mek is, akik az igazsággal szemben a szóbeszédnek adnak
hitelt, olyanok, mint a sivatagi rablók. 7. Hogy szerencsét-
lenség ne érjen így benneteket, az Értelem is rámutat erre,
kinél jobb uralkodót és igazságosabb kormányzót Isten
után, ki őt szülte, mi nem ismerünk. 8. Ahogyan mindenki
elutasítja azt, hogy az atyák szegénységét, gonosztetteit,
vagy gyalázatát a fıak nem öröklik; ugyanúgy, ha valakinek
véleményét az Értelem nem fogadja el, azt az értelmes em-
ber nem választja. 9. De hogy mindez be is fog következ-
ni - mint utalram erre, - a mi tanítónk megmondotta előre,
ki a mindenség atyjának és uralkodó Istenének a fia és kül-
dötte, Jézus Krisztus, kiről mi a keresztény elnevezést
nyertük. 10. Mi biztosak vagyunk abban, amit ő tanított,
mert az ő szavai megvalósulását láttuk, amiket annak idején
a jövőre vonatkozóan megmondott; mert isteni mű a jö-
vendő dolgok előzetes meghirdetése és az is, hogy a tények
mutatják, úgy történtek, amint előre megmondta. 11. Ezen
a ponton le is zárhatnánk beszédünket, semmit sem szük-
séges hozzáfűzni, mivel így is arra méltathatnátok, hogy
igazaknak és igazságosaknak ítéljetek meg bennünket; de
tudatában vagyunk annak, hogy nem is olyan egyszerű rö-
vid időn belül megváltoztatni a tudatlanság által fogvatar-
tott lelket, azért hogy meggyőzzük az igazság barátait, né-
hány dolgot még szeretnénk hozzáfűzni abban a hiszem-
ben, hogy az igazság szembeállitásával a tudatlanság el-
oszlik.
XIII. 1. Mi nem tartjuk magunkat istenteleneknek (ate-
istáknak), mert megadjuk a tiszteletet a világmindenség
alkotójának, neki ugyanis nem véres vagy illatáldozatra
van szüksége, 2. hanem ahogy mi ismerjük, a minden
ügyünkben végzett imádás és hálaadás szavaival - ameny-
nyire csak erőnkből telik -, magasztaljuk őt, mert hozzá
egyedül az méltó, hogy nem emésztjük el tűzben, amit ő
táplálékul teremtett, mivel ezek a mi javunkat és a szegé-
72
 nyeket szolgálják; neki pedig ünnepi szavakkal adunkhá-
lát, himnuszokat zengünk a teremtésért, hogy mindent
boldogulásunkra alkotott: a dolgok sokféleségét, az idő-
szakok váltakozását; és arra kérjük őt, hogy újra a halha-
tatlanságban élhessünk a belé vetett hit által - ki ne is-
merné el mindezt az értelmes emberhez illőnek? 3. Most
elétek fogjuk tárni azt, hogy mi ésszerűen tiszteljük Jézus
Krisztust, mindezen dolgoknak tanítóját, ki ezért született
közénk, kit judeában, Tibérius császár prokurátora, lfon-
cius Pilátus alatt feszítettek keresztre, őt valóban Isten Fiá-
nak ismerjük, és hogy a második helyet foglalja el, har-
madsorban pedig a prófétai Lelket. 4. Azért vádolnak
minket őrültséggel, mert a második helyet a változatlan és
örök Isten után, a mindenség szülője után, mint vélik, mi
egy megfeszített embernek adjuk, merthogy ök nem isme-
rik ennek misztériumát, mi meg arra intünk titeket, figyel-
jetek ránk, amikor azt elmagyarázzuk.
XIV. 1. Mindenek előtt óvatosságra intünk benneteket,
vigyázzatok, nehogy azok a démonok, kiket az előbbiek-
ben már eléggé felingereltünk, titeket most elámitsanak és
elfordítsanak attól, hogy egyáltalán figyelemmel kísérjétek
és megértsétek szavainkat - mert ők azon vannak, hogy
benneteket rabszolgáiknak és intézőiknek megtartsanak,
álomjelenéseikkel és mágikus üzelmeikkel láncon tartják
azokat, akik nem küzdenek megszabadulásukért -, aho-
gyan mi elhagytuk őket úgy, hogy miután az Értelem (Ige)
hívei lettünk, az egyetlen és születetlen Istent követjük Fia
által; 2. mi, akik közül sokan egykor erkölcstelenségben
tobzódtak, most minden mást kizárva az önmegtartózta-
táshoz ragaszkodnak; akik közül sokan egykor mágiát űz-
tek, a jó, a születetlen Istennek szentelik magukat; akik kö-
zül sokan egykor a pénzt és a vagyonszerzést minden más-
nál inkább sóvárogták, most vagyonukat odaadják a kö-
zösségnek és megosztják azt a szükséget szenvedőkkel;
3. mi, akik közül sokan egykor gyűlölték egymást, sőt meg-
73
ölte egyik a másikat, sokat törődtek azzal, hogy ki nem tar-
tozott népünkhöz szokásai vagy életfelfogása révén, most
Krisztus eljövetele után közösségben élünk velük, sőt el-
lenségeinkért imádkozunk, és azokat, kik igazságtalanul
gyűlölnek bennünket, igyekszünk meggyőzni, mert Krisz-
tusnak helyes parancsai szerint élvén tudjuk csak remélni
azt, hogy megnyerjük Istentől mindazt, ami javunkra vá-
lik. 4. De nehogy olyanoknak tűnjünk, mint akik meg
akarnak téveszteni benneteket, még a magunk ügyének fel-
tárása előtt jónak látjuk, hogy magának Krisztusnak taní-
tásából valamit idézzünk; nektek, a hatalom birtokában
levő királyoknak lesz kötelessége megítélni, hogy mi va-
lóban ezeket tanultuk és tanitjuk. 5. Beszédei rövidek és
tömörek voltak, nem volt Ő szofısta, mivel az Isten ereje
volt az ő szava.
XV. 1. Az önmegtartóztatással kapcsolatban ő azt mon-
dotta: Aki egy asszonyra kivánkozva néz, az már házasság-
törést is követett el szívében az Isten előtt (vö: Mt 5, 28).
2. Vagy: Ha a jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki, mert
jobb neked egy szemmel bejutnod a mennyek országába,
mint kettővel az örök tűzre kerülni (vö: Mt 5, 29.18.9).
3. Továbbá: Aki elbocsátott nőt vesz feleségül, házasságot
tör (Mt 5, 32). 4. És: Vannak, akiket emberek tesznek kép-
telenné a házaséletre, vannak, akik így születnek, de van-
nak, akik magukat teszik ilyenné az Isten országáért, és
nem mindenki tudja ezt felfogni (vö: Mt 19, 11.12). 5. Így
azok, akik az emberi törvényeknek megfelelően második
házasságot kötnek, a mi Mesterünk szemében már bűnö-
sök, és már azok is, akik más asszonyára kivánkozva néz-
nek22; nemcsak azokat veti el magától, akik tettükben kö-
vettek el házasságtörést, hanem azokat is, akiknek ez szán-
dékában állt: mert nem csupán a tettek nyilvánvalóak
Isten előtt, hanem a vágyak is. 6. Sokan vannak még azok
a hatvan és hetven év körüli férfiak és nők, akik gyermek-
koruktól fogva Krisztus tanítványai, mind.máig romlatla-
74
nok maradtak, és minden emberfajtából tudnék mutatni
ilyeneket. 7. Beszélhernénk most azoknak megszámlálha-
tatlan sokaságáról is, akik a zabolátlanságtól elfordulva en-
nek megfelelően éltek és tanitottak. Krisztus ugyanis nem
az igazakat és a megtartóztató életűeket szólította fel élet-
módjuk megváltoztatására, hanem az istenteleneket, a za-
bolátlanokat és az igazságtalanokat. 8. O így beszélt: Nem
azért jöttem, hogy az igazakat, hanem a bűnösöket hívjam
a megtérésre (vö: Lk 5, 32). A mennyei Atya ugyanis in-
kább akarja a bűnös megtérését, mint megbüntetését.
9. Arról pedig, hogy mindenkivel kell törődnünk, ezeket
tanította: Ha azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, mi
többet tesztek, így tesznek a paráznák is. Én pedig mon-
dom: Imádkozzatok ellenségeitekért, és szeressétek azo-
kat, akik gyűlölnek benneteket, áldjátok átkozóitokat, és
imádkozzatok üldözőitekért (vö: Mt 5, 44-46; Lk 6, 27).
10. Arról pedig, hogy javainkat a szükséget szenvedőkkel
meg kell osztanunk, és hogy semmit se tegyünk dicsőség-
vágyból, ezeket mondotta: Aki csak kér tőletek, adjatok
neki; ha valaki kölcsönt akar tőletek, ne utasítsátok el (vö:
Mt 5, 42). Ha csak azoknak adtok kölcsönt, akiktől azt
vissza is várjátok, ugyan mi többet tesztek, így tesznek a
vámosok is (vö: Lk 6, 34). 11. Ti pedig ne gyűjtsetek kin-
cseket a földön, hol a moly és a rozsda megemészti vagy
tolvajok ellopják; gyűjtsetek inkább kincseket magatok-
nak a mennyben, ahol sem a moly sem a rozsda nem
emészti el (vö: Mt 6, 19-20). 12. Mit használ az embernek,
ha az egész világot megnyeri, de a lelkét elveszíti? mert
mit is adnak érte cserébe? (vö: Mt 16, 26). Gyűjtsetek in-
kább magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly,
sem a rozsda nem emészti el (vö: Mt 6, 20). 13. Vagy:
Legyetek mások javára és irgalmasak, ahogy Atyátok is
javatokra van és irgalmas, és felkelti napját bűnösökre,
igazakra és gonoszokra (vö: Mt 5, 45). 14. Ne aggodalmas-
kodjatok azon, mit egyetek és mibe öltözzetek. Nemde
75
többek vagytok ti a madaraknál vagy a mezei vadaknál?
Ezekről az Isten gondoskodik (vö: Mt 6, 25k). 15. Ne ag-
godalmaskodjatok, hogy rnit egyetek és mibe öltözzetek,
tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek
van. 16. Keressétek a mennyek országát, és mindezek
hozzá adatnak. Ahol ugyanis a kincse van, ott az ember
értelme is (vö: Mt 6, 21)23. 17. És: Ne tegyétek ezeket úgy,
hogy az az emberek előtt legyen láthatóvá, mert akkor nem
lesz jutalmatok Atyátoknál, ki a mennyekben van (vö:
Mr 6, 1).
XVI. 1. Azzal kapcsolatban, hogy a rosszat tűrni kell, és
mindenkit harag nélkül szolgálni, ezeket mondotta: Aki
megüti jobb arcodat, tartsd oda neki a balt is; aki elveszi a
tunikádat, ne vond meg tőle köpenyedet (vö: Lk 6, 29).
2. Aki haragra lobban, méltó a tűzre (vö: Mt 5, 22). Mind-
azzal, aki téged ezer lépésre kényszerít, menj kétezret (vö:
Mt 5, 41). Jótetteitek úgy fényeskednek az emberek előtt,
hogy aki látja, csodálkozzon el Atyátokon, ki a mennyek-
ben van (vö: Mt 5, 1'6). 3. Azzal, hogy a rosszat ne viszo-
nozzuk rosszal, nem azt akarta, hogy a gonoszokat utá-
nozzuk, hanem azt, hogy türelemmel és szerénységgel té-
rítsük vissza mindazokat, akik a gonosz kívánságokban és
gyalázatban haladnak előbbre. 4. Ezt éppen azok példájá-
val igazolhatnám, akik egykor közétek tartoztak: erősza-
kos és elnyomó jellemük megváltozott, vagy szomszédaik
türelmes élete győzte meg őket, vagy útirársaik hallatlan
szelídségére figyeltek fel, vagy az alakította át őket, hogy
mindezt megtapasztalhatták azoknál, akikkel kereskedtek.
5. Hogy mi semmiféle körülmények között se esküdöz-
zünk, hanem mindenkor csak az igazat mondjuk, ő így ren-
delkezett: Semmiképpen se esküdjél, legyen szavatok
igen-igen, nem-nem, ami ezeknél több, az a gonosztól van
(vö: Mt 5, 34.37). 6. És hogy egyedül csak Istent kell imád-
nunk, ezt mondotta: A legnagyobb parancsolat ez: Uradat,
Istenedet imádjad és egyedül csak neki szolgálj teljes szí-
76
vedből és teljes elmédből (vö: Mt 22, 37), Uradat, Istene-
det, aki megalkotott tégedl 7. Amikor pedig odamenr
hozzá valaki és ezt mondotta: _jó mesterl ö így felelt meg:
Senki sem jó, csak egyedül az Isten, aki mindent teremtett
(vö: Mk 10, 17). 8. Azokat pedig, akik nem tanítása szerint
élnek, nem is lehet keresztényeknek tartani, még ha szájjal
Krisztus tanítását is vallanák, mivel nem azok, akik csupán
csak hirdetik, hanem azok üdvözülnek, akik azt meg is
teszik - mint mondotta. 9. Mert ő ezt mondta: Nem min-
denki, aki azt mondja nekem: Uram, Uram, megy be a
mennyek országába, hanem aki megteszi az én mennyei
Atyám akaratát (vö: Mt 7, 21). 10. Aki hallgat rám és meg-
teszi azt amit mondok, azt hallgatja, aki engem küldött
(vö: Lk 10, 16). 11. Sokan fogják azt mondani nekem:
Uram, Uram, hát nem a te nevedben ettünk és ittunk, és
műveltünk hatalmas dolgokat? Akkor én így szólok hoz-
zájuk: Távozzatok tőlem, törvénytelenségeket műveltetek
(vö: Mt 7, 228). 12. Ott majd sírás lesz és fogcsikorgatás,
akkor az igazak úgy ragyognak mint a nap, a gonoszok
pedig az örök tűzre jutnak (vö: 13, 428). 13. Sokan jönnek
ugyanis az én nevemben kívülről a bárányok bőrébe öltö-
zötten, de belülről ragadozó farkasok. Gyümölcseikről is-
meritek meg őket. Mert minden fát, mely nem terem jó
gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek (vö: Mt 7, 158). 14.
Büntessétek tehát azokat, akik nem élnek az Ő tanítása
szerint, csupán csak keresztényeknek mondják magukat;
és mi ezt kérjük is tőletek!
XVII. 1. Mi azon vagyunk, hogy mindenütt mindenkit
megelőzzünk, mikor megbízottaitoknak kifizetjük az adó-
kat és a járandóságokat, ahogyan ezt őtöle tanultuk24.
2. Abban az időben ugyanis öttekhozzá néhányan és meg-
kérdezték tőle: Kell-e a császárnak adót fizetni? Ő így felelt:
Mondjátok meg nekem, kinek a képe van a pénzen? Azok
azt mondották: A császáré. Erre ő így válaszolt meg nekik:
Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, Istennek
77
pedig, ami az Istené (vö: Mt 22, 17k). 3. Mindezek folytán
mi egyedül csak az Istent imádjuk, benneteket pedig min-
den más dologban készségesen szolgálunk; királyokat és
az emberek vezetőit elismerjük, és imádkozunk, hogy a
királyi hatalommal együtt megfontolt gondolkodást is
találjunk bennetek. 4. Lehet, hogy ti megvetitek imádsá-
gainkat, hogy mindent nyíltan beismerünk, ám semmi vád
nem érhet bennünket, akik azt hisszük, vagy inkább az a
meggyőződésünk, hogy mindenki a tettei érdeme szerint
jut az örök tűz büntetésére, és mindenkinek számot kell
adni aszerint, hogy milyen képességeket kapott az Istentől,
Krisztus figyelmeztetése alapján: Akinek az Isten többet
adott, attól többet is kér számon (vö: Lk 12, 48).
XVIII. 1. Gondoljatok csak az előttetek elhunyt uralko-
dókra, olyan halállal haltak meg ők is, mint mindenki; és
ha ez egy érzékektől megfosztott állapotba vezetne, akkor
az jutalom lenne minden igazságtalan embernek. 2. Ha
pedig mindenkiben megmarad az érzékelés, és az örök
büntetés is létezik, el ne mulasszátok, hogy erről meggyő-
ződjetek, és elhiggyétek, hogy mindez igaz. 3. A halottidé-
zés és az ártatlan gyermekek belső részeinek megtekintése
által végzett jóslások, az emberi lelkek megidézése, to-
vábbá azok is, amiket a mágusok és ezek segédei a megidé-
zett lelkektől. küldött álmoknak neveznek, és azoknak az
üzelmei, kik az ilyesmikben jártasak, meggyőznek titeket
arról, hogy a halál után is érzékel a lélek, és hogy a halottak
lelkei embereket tartanak fogva vagy dobálnak, ezeket dé-
monoktól megszállotraknak vagy ördöngőseknek mondja
mindenki, meg az is, amit nálatok Amphilókhosz, Dodona
vagy Püthón jóslatának neveznek, és megannyi más ezek-
hez hasonló, lejegyzett mondások, akár Empedoklésztől,
Püthagórasztól vagy Platóntól és Szókratésztől, és a Ho-
mérosz által emlegetett üreg, meg Odüsszeusz alászállása
ezen meg hasonló más titkok kifürkészésére. 6. Minket is
így fogadjatok el, mert mi, nem kevésbé mint ők, hittünk
78
az Istennek, sőt még jobban, mert abban is reménykedünk,
hogy halott, földbe temetett testünket egykor visszanyer-
jük, mivel állítjuk, hogy Istennél semmi sem lehetetlen.
XIX. 1. Gondoljuk meg jól, mit is tarthatnánk hihetet-
lenebbnek, azt, hogy nem leszünk testben, vagy hogy az
emberi magnak abból a cseppjéből csont, ideg és hús for-
málódik, mint tapasztaljuk? 2. Csak feltételezésképpen
mondjuk: Ha történetesen nem lennétek ilyenek, és nem
ilyen módon születtetek volna, valaki nektek megmutatná
az emberi magvat, és mellé tenné a megfestett (emberi)
képmást, vajon elhinnétek-e, hogy az ilyenné változik, ha
megtörténni nem látnátok? Nem! Dehát ki merné ezt
kétségbe vonni ?l 3. Ugyanígy, mivel még senkit sem lát-
tatok feltámadni a halálból, nem is hisztek benne. 4. De
mégis, ahogyan az a kezdetben kis csepp ilyenné tud ala-
kulni, még ha az lehetetlennek is tűnik előttetek, megva-
lósulását mégis látjátok, ugyanígy gondolkodjatok erről
is, hogy bármennyire hihetetlen, a földbe elhintett, fel-
bomló és oszlásnak induló emberi testek vetése a maga ide-
jében, Isten rendeletére feltámad, és magára ölti a halha-
tatlanságot. 5. Hogyan is beszélhetnek Istenhez méltó ha-
talomról azok, akik azt mondják, minden visszatér abba,
amiből keletkezett, ezen kivül semmi mást nem állíthatunk,
még Istenről sem, ezt mi nem mondhatjuk; azt azonban
legalább beláthatjuk, hogy lehetetlennek kell tartaniok
azoknak a dolgoknak a létrejöttét, melyekről tudják, hogy
ilyen dolgokból keletkeztek, sőt önmagukat és az egész
világot is. 6. _jobb inkább hinni azokban, melyek a mi
természetünknek, vagy az emberek előtt lehetetlennek
tűnnek, semhogy a többiekhez hasonlóan a hitetlenek
közé soroljanak bennünket, mivel egykor a mi tanítónk,
Jézus Krisztus - mint tudjuk -, azt mondotta: ,,Ami az
embereknek lehetetlen, az Istennél lehetséges” (vö: Mt
19, 26). 7. És azt is mondotta: ,,Ne féljetek azoktól, akik
megölnek titeket, mert ezen túl semmit sem tehetnek; fél-
79
jetek inkább attól, aki el tud pusztítani, és a testet a lélekkel
együtt a Gehennára veti” (vö: Lk 12, 4). 8. A Gehenna
pedig az a hely, ahol büntetés vár mindazokra, kik igaz-
ságtalanııl éltek és nem hittek mindannak bekövetkezté-
ben, amit az Isten Krisztus által tanított.
XX. 1. Szibilla és Hüsztaszpész25 egyformán hirdették,
hogy a mulandó dolgok tűz által pusztulnak el. 2. A sztoi-
kusoknak nevezett filozófusok azt tanítják, hogy még
maga az Isten is tűzben enyészik el, és azt is hirdették, hogy
ezen árváltozás után a világ kezdődik; mi ugyan valami
többnek, a változások felett állónak gondoljuk az Istent,
a mindenség megalkotóját. 3. Ha pedig mi a nálatok oly
megbecsült költőkhöz és filozófusokhoz hasonlóan tarií-
tunk valamit, sőt nem egy esetben többet, Istenhez mél-
tóbbat, és egyedül csak mi hozunk fel bizonyítékot is mel-
lette, akkor miérthogy senki másra nem, csak ránk zúdul
jogtalanul a gyűlölet? 4. Ha azt mondjuk, hogy Istentől
ered minden és Ő rendez el mindent, úgy tűnik, mintha
Platón tételét állítanánk; ha a világégésről beszélünk, a
sztoikusokét, ha pedig a gonoszok lelkének érzékeikben
való megbünhődését a halál után, meg a jóknak a szenve-
désektől távol egy boldog életben való megszabadulását
hirdetjük, úgy tűnik, mintha azt tanitanánk, amit a költők
és a filozófusok. 5. Menanderrel26 a komikussal, meg a
többiekkel, akik hasonlóan tanítottak, mi is azt hirdetjük,
hogy az emberi kezek alkotásai előtt nem kell leborulni,
mert ők is nagyobbnak mondotrák a tárgyak elkészítőit.
XXI. 1. Azzal, hogy tanítunk az Igéről, - aki az Isten
elsőszülöttje, és azt is állítjuk róla, hogy őt egyesülés nél-
kül szülte nekünk, vagyis Jézus Krisztusról, a mi tanítónk-
ról, akit megfeszítettek, meghalt, feltámadott és felment az
égbe -, nem mondunk semmi újat, hiszen ti is beszéltek
Zeusz fiairól. A nálatok oly megbecsült írók Zeusznak
megannyi fiáról beszélnek; jól ismeritek ezeket: Hermészt,
a tolrnácsot és mindennek tanítóját; Aszklépioszt, az
80
orvost, akit villám sújtott és az égbe szállt; Dionüszioszt,
a szétmarcangoltat; Héraklészt, aki a kínok elől menekülve
a tűzbe vetette magát; a Lédától született Dioszküroszo-
kat, vagy a Danaé szülte Perszeuszt, az emberektől szár-
mazó, Pegazus-lóra szállt Bellerofontészt. 3. Mit mond-
junk Ariadnéról, meg a többiekről, akik hozzá hasonlóan
csillagokká változtak át? Beszéljünk talán elhunyt császá-
raitokról, kiket a halhatatlanok” közötti életre méltatta-
tok; esküre vezettetek elő valakit2, aki látta a máglyáról
az égbe szállni az elhamvadó Caesart. 4. És miket mond-
hatnánk el külön-külön azok cselekedeteiről, akiket Zeusz
fiainak mondtok; ki ismeri ezeket, annak nem szükséges
elismételni, csak azt jegyzem meg, hogy épülésre és neve-
lési céllal írták le ezeket, de helyesen cselekszik az, ki az
isteneket utánozza?l 5. A megfontolt lélektől távol áll az
istenekkel kapcsolatban ilyenekre gondolni, így az istenek
atyjáról és vezéréről úgy beszélni, hogy az az apagyilkos
Zeusz, szintén apagyilkos származéka, aki gonosz és szé-
gyenletes szerelmi vágyában rabolta el Ganümédészt, meg
azt a sok házasságtörő asszonyt, akiktől hasonló cseleke-
deteket elkövető fiai születtek. 6. De ahogy már mondot-
tuk, a gonosz démonok cselekedték ezeket; és mi azt tanul-
tuk, hogy egyedül mi kapjuk meg a halhatatlanságot, akik
Isten közelségében szentül és erényesen élünk és hisszük
azt is, hogy a velünk szemben igazságtalanok, akik nem
térnek meg, az örök tűzben fognak bűnhődni.
XXII. 1. Az Isten fiát, akit mi Jézusnak nevezünk, bár
egészen ember volt, bölcsessége által lehet Isten Fiának
mondani, merthogy ,,istenek, emberek atyjának”2° nevezi
minden író az Istent. 2. A mi hitünk szerint pedig egy sajá-
tos módon, a szokványos születési formától eltérő módon
született ő, az Isten Igéje az Istentől, mint az előbbiekben
mondottuk, és mint ilyen, hasonló a ti Hermésztekhez, aki-
ről azt mondjátok, hogy az Istentől hírt hozó Ige. 3. Ha
valaki történetesen az ellen emelne kifogást, hogy keresztre
81
6 A II. századigörög apologéták
feszítették, ebben hasonló ő Zeusz fentebb említett, szerin-
tetek is szenvedő fiaihoz. 4. Halálukról - igaz nem
egyező -, hanem igen különböző dolgokat meséltek, ami
pedig a szenvedést magát illeti, Krisztusé sem tűnik keve-
sebbnek, sőt kimutatjuk, hogy nagyobb volt, - mint
ahogy ígértük, - vagy még nagyobbnak tarthatjátok, mivel
tettei alapján mindenki beláthatja, hogy ő volt a nagyobb.
5. Ha hirdetjük, hogy szűztől született, ezzel olyasmit mon-
dunk, mint ti Perszeuszról. 6. Ha pedig arról beszélünk,
hogy születésüktől fogva sántákat és bénákat. gyógyított
meg, valamint halottakat támasztott fel, úgy tűnhet, hogy
mi is olyasmiről beszélünk, mint amikor ti Aszklépiosz
tetteit mondjátok el.
XXIII. 1. De hogy ti is világosan lássátok azt, amiről
azt állítjuk, hogy Krisztustól és az előtte élő prófétáktól
tanultuk, meg hogy tanításunk egyedül igaz, és minden
írásba foglalt tannál ősibb, és benne mi is ugyan-azt mond-
juk, mint ők; de ezzel nem azt kérjük, hogy velük együtt
bennünket is elfogadjatok, hanem csak annak elismerését,
hogy igazat beszélünk. 2. Egyedül csak ő, Jézus Krisztus
született sajátos értelemben Istentől Fiúként, Isten Igéje-
ként, Elsőszülöttjeként és Erejeként, az ő akaratából lett
emberré és bennünket megtanított ezekre, hogy az emberi
nemet megválroztassa és felemelje. 3. De mielőtt még ő az
emberek között emberré lett volna, azok - ezzel a fentebb
emlitett gonosz démonokra utalok -, róluk a költők tudó-
sítottak, és kitalált meséiket valóságnak adták ki, kiagyal-
tak egész sereg gyalázatosságot és istentelenséget, amivel
most minket rágalmaznak, bár ezeket sem tanúsítani, sem
igazolni nem tudják. Most számbavesszük valamennyit.
XXIV. 1. Először is, noha a görögökéhez hasonló dol-
gokról beszélünk, egyedül bennünket gyűlölnek Krisztus
nevéért; noha semmivel sem vádolhatnak, mégis mint bű-
nösöket ölnek meg minket, amikor különböző helyeken
fákat, folyókat, egereket, macskákat meg más esztelen álla-
82
tokat imádnak, és mivel ezen kultuszok művelői sem egyez-
nek meg egymással, hanem különböző helyeken mást és
mást részesítenek istennek kijáró tiszteletben, ezért egy-
mást is istentelennek tartják, mert nem ugyanazokat tisz-
telik. 2. Csak azt az egyet vethetitek szemünkre, hogy nem
imádjuk a ti isteneiteket, és a halottak sírjára nem viszünk
ital-, illat- és ételáldozatokat, meg koszorúkat. 3. Nagyon
jól tudjátok ti is, hogy ugyanazon dolog lehet az egyik szá-
mára isten, a másiknál már állat az, a harmadiknál pedig
áldozat.
XXV. 1. Másodszor, mi, akik az emberiség minden faj-
tájából vagyunk, egykor mi is tisztelrük Bakkhoszt, Szemelé
fiát és Apollónt, Létó fiát, akik férfiszerelemtől hajtva any-
nyiszor tettek olyasmit, amit még említeni is szégyen; vagy
Perszephonét és Aphroditét, akik Adónisz után bolondultak,
és ti még ezeknek a misztériumát ünneplitek; vagy Aszklé-
pioszt, meg mást közülük, kiket isteneknek tartanak; de
Jézus Krisztus megismerése óta-még ha halállal fenyeget-
nek is - elvetjük ezeket; 2. magunkat pedig a nem született
és a szenvedésektől mentes Istennek szenteljük, kiről nem
hisszük, hogy .Antiopéhoz, vagy a neméhez hasonló töb-
biekhez, sőt Ganümédészhez érzéki szerelem hevében kö-
zeledett volna, és hogy őt a bilincsekből Thetisz közben-
járására a százkezűnek kellett volna kiszabadítani, és hogy
ő ezért támogatta volna Thetisz fiát, Akhilleuszt, aki ágya-
sa, Briszeisz kedvéért sok görögöt pusztított el. 3. Igazán
sajnáljuk azt, aki ezekben hisz, mert tudjuk jól, hogy mind-
ezek a gonosz démonok találmányai.
XXVI. 1. Harmadszor pedig; miután Krisztus a menny-
be fölment, a démonok egyes embereket arra indítottak,
hogy magukat isteneknek mondják, akiket nemcsak nem
üldöztök, hanem még tisztelnek is. Igy Simont3°, aki sza-
mariai volt, Gittón vidékéről származott, Claudius császár
uralkodása alatt, a benne működő gonosz démonok által,
mágikus erőben csodálatos dolgoka-t művelt, fővárostok-
83
61|
ban istennek tartották, szobrát mint istenét tisztelték, és ez
a szobor a Tiberis folyó két hídja között áll, ezzel a latin
felirattal: SIMONI DEO SANCTO. Majdnem minden
szamáriai, sőt néhány más nemzetből való is a legfőbb is-
tenként imádta őt; egy bizonyos Helénát pedig, aki ván-
dorlásaiban társa volt, annakelőtte pedig bordélyházi nő,
úgy tisztelték, mint a tőle származó első ,,Elgondolást”.
4. Ugyanígy Menandrosz, aki szintén szamáriai, Simon ta-
nítványa, Kapparetaia vidékéről származott, és ugyanazon
démonok tartották hatalmukban, Antiókhiai tartózkodása
alatt - mint tudjuk - sokakat megtévesztett mágikus mű-
vészetével, azt állította, hogy ő követőivel együtt halhatat-
lan; még ma is vannak, akik általa megtévesztve ezt vall-
ják. 5. És az a bizonyos pontuszi Markion, ki még ma is
tanítja követőinek, hogy ismerjenek el egy, a Teremtőnél
nagyobb Istent, a démonoktól megszállottan a legkülön-
félébb népek közül sokakat káromásba visz, hogy tagad-
ják meg a mindenség teremtő Istenét, és ismerjenek el egy
másik, nálánál nagyobb és hatalmasabb dolgokat művelő
Istent. 6. Ezeket mind, akik a tanítványaik, keresztények-
nek nevezik, valamiképpen úgy, mint a filózófusok között
is mindet, noha nem egy véleményt vallanak, közösen a
filozófia elnevezéssel jelölik. 7. Mi azokat a vádakat, me-
lyekben mítoszokba illő rágalmakat híresztelnek rólunk -
a lámpák felforgatásáról, a faj talan szeretkezésekről, az em-
beri hús lakmározásáról - nem ismerjük el magunkról; és
hogy csupán csak a rólunk kialakult vélemények miatt ül-
dözzetek bennünket, sőt meg is öljetek, határozottan visz-
szautasitjuk. 8. Van a birtokunkban egy összeállítás, mely
az összes téves irányzatot felsorakoztatja, ha látni akarjá-
tok, átadhatjuk nektek31.
XXVII. 1. Mi, akik semmiféle igazságtalant vagy isten-
telent nem művelünk, azt tanultuk, hogy a csecsemők kité-
tele bűn; először is azért, mert úgy látjuk, hogy majdnem
mindegyiket parázna célokra viszik el, nemcsak a lányokat,
84
hanem a fiúkat is; és mint beszélik, ahogyan a régiek mar-
hákat, kecskéket, juhokat és lovakat tartottak, úgy most
gyermekeket nevelnek paráznaságra, így a nőknek, her-
mafroditáknak meg más ocsmánykodásra nevelteknek
egész hada áll készen a fajtalankodásra minden népnél.
Bért, vámot, adókat szedtek utánuk, bár ezeket kellene ki-
irtani birodalmatokból. 3. Vannak közöttük még olyanok
is, akik nemcsak belőlük élnek istentelenül, gonoszul és
tisztátalanul, de fiaikkal, rokonaikkal és testvéreikkel is
ocsmányságot űznek. 4. Akadnak olyanok is, akik felesé-
güket és gyermekeiket prostituálják, vagy köztudottan kéj-
vágyból férfiatlanítanak másokat, hogy ezek aztán az iste-
nek Anyjának32 misztériumait végezzék; sőt az általatok
oly igen tisztelt istenek majd mindegyikének nagy jeléül a
kígyót teszitek oda. Míg ti nyilvánosan teszitek és tiszteli-
tek a gonoszságokat, addig ezeket ellenünk vádként fel-
hozzátok, hogy attól az isteni világosságtól elfordulva te-
szünk ilyeneket; és nekünk, mivel az ilyen cselekedetektől
tartózkodunk, ártani nem tudtok, de ártanak azok, akik
mindezt teszik, másokat még hamisan is vádolnak.
XXVIII. 1. Mi a gonosz démonok fejedelmét nevezzük
kígyónak, vagy sátánnak és ördögnek33, ahogy ezt irata-
ink tanulmányozása által megtudhatjátok, ő seregével és az
őt követő emberekkel együtt a tűzben fog bűnhődni mind-
örökre, ahogy ezt Krisztus előre megmondotta34. 2. Az
emberi nem iránti szeretetében Isten eltekintett attól, hogy
ez a határozata egészen így beteljesedjen, mert előre tudta
azt, hogy lesznek majd olyanok, akik - ekkor még meg
sem születtek - a bűnbánat által az üdvösséget akarják.
3. A kezdet kezdetén az emberi nemet ő értelmesnek, és
azzal a képességgel felruházva teremtette meg, hogy az iga-
zat válassza és a jót tegye, így egyetlen ember számára sem
lehet kifogás Isten előtt; mert értelemmel felruházva és a
dolgok megismerésére alkalmas képességgel születik.
4. Mégis vannak, akik mindezeket nem fogadják el Isten-
85-
nel kapcsolatban, nemlétezését hirdetik gondolkodási for-
mákban való jártasságuknak felhasználásával, vagy elfo-
gadják létezését, de belemerülnek a gonoszságokba, vagy
úgy vélik, hogy kőbe lehet őt zárni, vagy tanítják, hogy
nincsen erény és bűn, mert minden ember saját szempont-
jából itél valamit jónak vagy rossznak, és mindez igen nagy
istentelenség, az igazságtól távol áll.
XXIX. 1. A csecsemőket mi azért nem tesszük ki, mert
azok gondozás nélkül meghalnának, és ezzel mi is gyilko-
sokká válnánk; éppen azért kötünk házasságot, hogy a
gyermekeket felneveljük; és ha nem lépünk házasságra,
akkor teljes önmegtartóztatásban élünk. 2. Ezért közü-
lünk egy valaki, mert meg akart győzni benneteket arról,
hogy vallásunkban nincs semmiféle szégyenletes együtt-
hálás, Félix prefektıısnak egy kérvényt nyújtott be Ale-
xandriában, melyben engedélyt akart nyerni arra, hogy egy
orvossal kasztráltathassa magát35, merthogy ezt az orvo-
sok nem merték megtenni a kormányzó engedélye nélkül.
3. Félix semmiképpen sem akarta aláirni, így az ifjú lelkiis-
meretesen kitartott elhatározása mellett azokkal együtt,
akik ugyanúgy gondolkodtak. 4. Nem tartom alkalmat-
lannak, hogy éppen itt emlékezzünk meg Antinoouszról,
aki nemrég még szinte kortársunk volt, őt mindenki féle-
lemből istenként tisztelni” kezdte, noha tudták, ki volt,
honnan való.
XXX. 1. De ha valaki azt hozná fel ellenvetésként, hogy
annak nincs semmiféle akadálya, hogy az általunk Krisz-
tusnak nevezett ember volt az emberek közül, és mágikus
tudományával tette azokat a hatalmas dolgokat, amelyek-
ről mi beszélünk, és ezért tűnhetett az Isten fiának ő, ezzel
kapcsolatban ne nekünk higgyenek, akik róla beszélünk,
hanem az eljövetele előtti próféták szavainak kell hitelt ad-
ni, mert a jövendöléseket mi szemünkkel láttuk és látjuk
beteljesedni; éppen ezért úgy gondoljuk, hogy számotokra

86
a legnagyobb és legigazibb bizonyíték- ezeknek bemuta-
tása.
XXXI. 1. A zsidók között voltak bizonyos férfiak, az
Isten prófétái, akik által a prófétai Lélek megtörténtük
előtt meghirdetett dolgokat, és jövendöléseiketíaz abban
az időben élő judeai királyok, amikor azokat a próféták el-
mondták, a maguk héber nyelvén a próféták által írásba
foglaltatták, könyvekbe rendezték, így őrizték. 2. Ptole-
maiosz, az egyiptomiak királya, amikor megalapította
könyvtárát, abban össze akarta gyűjteni az összes, külön-
féle szerzőktől származó írásokat, így tudomást szerzett a
prófétáktól is, és azzal a kéréssel fordult az abban az idő-
ben élő judeai királyhoz, Heródészhez37, hogy küldje meg
neki a próféták könyveit. 3. Heródész király pedig az em-
lített héber nyelven megírt könyveket küldte el. 4. Mivel
pedig a bennük megírtak az egyiptomiak számára érthetet-
lenek voltak, ezért ismételten kérte a királyt, hogy küld-
jön hozzá olyan embereket, akik azokat görög nyelvre for-
díı ják. 5. Mivel ez történt, ezek a könyvek mindmáig meg-
maradhattak az egyiptomiaknál, és mindenütt, ahol csak
zsidók vannak - akik ugyan felolvassák ezeket, de nem ér-
tik meg -, bennünket pedig idegeneknek és ellenségeiknek
tartanak, és hozzátok hasonlóan, amennyire csak erejük-
ből telik, minket pusztítani és büntetni akarnak, ahogy er-
ről ti is meggyőződhettek. 6. Mert a nemrégiben lezajlott
zsidó háborúban Barkhókhebasz33, a zsidó felkelés vezére,
csupán a keresztényeket büntette meg keményen, hogy ta-
gadják meg, és káromolják Jézust, a Krisztust. 7. A prófé-
ták könyveiben tehát megtalálhatjuk eljövetelének előze-
tes bejelentését, és azt, hogy szűztől fog születni, férfikorba
jutva meggyógyít minden betegséget, és halottakat támaszt
fel, meg hogy irigykedni fognak rá, és hogy nem ismerik
fel és keresztre fogják feszíteni Jézust, a mi Krisztusunkat,
aki halála és feltámadása után felment a mennyekbe, hogy
őt Isten Fiának nevezik, és valóban az is, hogy majd hír-
87
vivőket küld szét az emberek minden csoportjához hirdet-
ni mindezt, meg hogy a pogányok közül többen fognak
hinni benne. 8. Jövendöltek róla öt-, három-, kettőezer,
meg ezer, meg nyolcszáz esztendővel a megjelenése előtt,
emberi nemzedékek során át más és más próféták3°.
XXXII. 1. Igy már Mózes is, az első próféta4°, szó sze-
rint ezt mondotta: „Nem szűnik meg a fejedelem Judából,
és a vezér az ő ágyékából, míg el nem jön az, akinek az a
kezébe tartozik, őrá várnak a nemzetek, a szőlőtőhöz köti
meg szamárcsikóját, és a szőlő vérében megmossa ruháját”
(vö: Ter. 49, 10). 2. Kikutathatjátok és megtudhatjátok,
hogy a zsidóknak meddig volt saját fejedelmük vagy kirá-
lyuk: egészen Krisztus, a mi tanítónk megjelenéséig, aki
a meg nem értett jövendöléseket megvilágitotta, mert előre
meghirdette az isteni, prófétai Lélek Mózes által, hogy a
fejedelem nem szűnik meg a zsidók között, amíg el nem
jön az, akinek fenn van tartva az uralom. 3. Juda a zsidók
ősatyja volt, róla kapták a ,,iudaioi” (zsidók) nevet; és az Ő
megjelenése után már ti uralkodtok a zsidók felett, és el-
foglaltátok földjüket. 4. Az pedig, hogy ,,őrá várnak a
nemzetek”, azt jelenti: minden nemzetből vannak olyanok,
akik második eljövetelére várnak, mert majd szemetekkel
fogjátok látni megjelenését; ha mindezeknek utána jártok,
meggyőződhettek róla, mert a különböző nemzetek között
várják már annak a judeai megfeszítettnek megjelenését,
kinek halála után nem sokkal a zsidók földje fegyveres
erővel a kezetekbe jutott. 5. Az pedig, hogy ,,a szőlőtőhöz
köti meg szamárcsikóját és a szőlő vérében megmossa
ruháját”, annak nyilvánvaló jelképe, hogy Krisztussal mi
fog történni, és hogy mit fog majd tenni. 6. Mert az egyik
falu szélén a szőlőtőhöz szamárcsikó volt kötve, meg-
hagyta apostolainak, hogy vezessék oda hozzá, aztán fel-
ült rá, és bevonult Jeruzsálembe, ahol a zsidók hatalmas
temploma volt, amit később ti leromboltatok, majd ezután
keresztre feszítették, hogy a róla szóló jövendölések mind
88
 beteljesedjenek. 7. Azzal meg, hogy ,,a szőlő vérében
megmossa ruháját”, szenvedését hirdették meg, amit ő
valóban elviselt, és ezáltal tisztította meg azokat, akik
benne hisznek: 8. mert amit az isteni Lélek a próféta által
ruhának nevezett, az a benne hivő embereket jelenti, akik-
ben ott lakik az Istentől való mag, az Ige. 9. Amit pedig
a szőlő vérének mondott, az ő benne levő vért jelenti,
amely nem az emberi magból lett, hanem isteni erőbőlfl.
Mert az első erő, a mindenség Atyja és uralkodó Istene
után, a Fiú, az Ige, aki különleges módon testesült meg és
lett emberré, de erről a későbbiekben még részletesebben
fogunk beszélni. 11. Ahogyan a szőlő vérét sem ember,
hanem az Isten alkotta meg, úgy az ő vére sem az emberi
magból lett, hanem az Isten erejéből, mint már mondot-
tuk. 12. Izaiás is - egy másik próféta -, ugyanezt hirdette
meg más szavakkal: ,,Csillag kél fel Jákobból, Jessze
gyökeréből virág sarjad, az ő karjában reménykednek
a nemzetek” (vö: Iz 11, 1.10)42. 13. A csillag, mely valóban
tündököl, felkelt, és a virág kihajtott Jessze gyökeréből,
a Krisztus. 14. Isten ereje révén született ő a szűz által
Jákob magjából, aki atyja volt Judának, Juda pedig a már
említett zsidók atyja; Jessze is ősatyja volt valóban
- a jövendölésekkel egybehangzóan -, mert ő is Jákobnak
és Judának a leszármazottja a nemzedékek sorában.
XXXIII. 1. Most halljatok arról is, hogy miként jöven-
dölte meg Izaiás próféta által, aki ezt mondotta, hogy
szűztől fog szülerni: ,,Íme a szűz méhében fogan és fiút
szül, akit úgy fognak nevezni: Velünk az Isten” (vö.
Iz 7,14). Aminek megtörténtét az emberek hihetetlennek
vagy lehetetlennek gondolják, azt a bekövetkező ese-
ményt a prófétai Lélek előre meghirdette, hogy amikor
majd megtörténik, ne legyen hihetetlen, hanem a jövendö-
lés miatt higgyenek benne. 3. De nehogy azok, akik előtt
nem világos a számukra megvilágított jövendölés, így
elutasítsanak bennünket, mivelhogy mi is elutasítjuk a
89
költőket, akik annyit beszéltek a szerelmi kegyével asszo-
nyokhoz közeledő Zeuszról, megkíséreljük szavaink értel-
mét megadni. 4. Az ,,Ime a szűz méhében fogan” azt
jelenti, hogy a szűz nem a szerelmi egyesülésben fogan,
mert ha valaki vele szerelemben egyesült volna, akkor nem
lenne már szűz; az Isten ereje szállt le a szűzre, beborította
árnyékával, de úgy, hogy megmaradt szűznek. 5. Abban
az időben ehhez a szűzhöz eljött az Isten angyala, örömhírt
hozott neki e szavakkal: Íme, méhedben fogansz a Szent-
lélektől és fiút szülsz, a magasságbeli fiának nevezik őt,
a Jézus nevet adod majd neki, mert ő szabadítja meg népét
bűneiből (vö: Lk 1, 318). Ahogy ezt nekünk, a benne
hivőknek Jézus Krisztussal kapcsolatban lejegyezték, mert-
hogy a jövendölő Izaiás által adta hírül a prófétai Lélek
születését, mint ahogy már mondottuk. 6. Az Istentől való
Lélek és Erő nem jelent mást, mint az Igét, aki Istennek
elsőszülöttje, Mózes a fentebb már említett próféta is így
beszélt róla; ő volt az, aki leszállott a szűzre, árnyékával
beborította, de nem szerelmi egyesülésben, hanem eltöl-
tötte őt erejével, és így fogant. 7. A Jézus név héber szó,
görög nyelven annyit jelent mint Megváltó. 8. Ezért az
angyal így szólt a szűzhöz: ,,a Jézus nevet adod majd neki,
mert ő szabadítja meg népét bűneiből”. 9. A próféták
isteni ihletésű jövendölései sem származtak mástól, mint az
isteni Igétől, és ezt még ti is - ahogy én feltételezem -
elismeritek.
XXXIV. 1. Születési helyével kapcsolatban hallgassátok
meg, hogy hogyan beszélt egy másik próféta, Mikeás, aki
ezt mondotta: ,,Te Betlehem, Juda földje, nem vagy te
a legkisebb Juda fejedelemségében, belőled származik
majd a vezér, aki népemet kormányozza” (vö: Mik 5,2)43.
2. Ez a falu a zsidók földjén található, Jeruzsálemtől mint-
egy harmincöt stádiumnyira, itt született Jézus Krisztus,
ahogy ezt megtudhatjátok Quirinus összeírásából is, ő volt
az első prokurátorotok Judeában44.
90
 XXXV. 1. Most hallgassátok meg azt a jövendölést,
amely azt hirdette, ami aztán be is következett, hogy
Krisztus születésétől férfivá éréséig rejtekben marad az
emberek között. 2. Így szól: Gyermek született nekünk,
ifjú adatott nekünk, az ő vállán van az uralom (vö: Iz 9,6);
a kereszt erejére mutat rá ez, amelyre felszegezve vállai
kifeszülnek, de ezt beszédünk folyamán még jobban meg
fogjuk világítani. 3. Vagy egy más helyen ugyancsak Izaiás
próféta a prófétai Lélektől indítva hozta az isteni üzenetet:
Én pedig kitárom kezemet a hitetlen és lázadó nép fölé,
azok fölé, kik nem a helyes úton járnak. 4. Akik ítéletet
kérnek most tőlem, és az Isten elé járulni merészelnek
(vö: Iz 65,2; 58,2). 5. Ismét másutt más szavakkal és más
próféta által mondja: Atlyuggatták kezemet és lábamat, és
köntösömre sorsot vetettek (Zsolt 21,17.19). És Dávid,
a próféta és király, aki ezt mondotta, ebből semmit sem
szenvedett el, Jézus Krisztust pedig széttárt kezekkel
feszítették meg a zsidók, mert elutasították őt, és azt
mondották, hogy nem ő a Krisztııs; pedig azt tették,
amit a próféta mondott: kigúnyolták őt, az ítélőszékbe
ültették és így fordultak hozzá: Ítélkezz felettünk. 7. An-
nak, hogy ,,átlyuggatták kezemet és lábamat” az a magya-
rázata, hogy a kereszten kezébe és lábába beleverték a
szegeket. 8. Miután őt felszegezték a keresztre, ruhájára
sorsot vetettek és megfeszítői elosztották egymás között.
9. Hogy mindez valóban így történt, azt megtudhatjátok
a Poncius Pilátus idejéből való aktákban45. 10. Még azt is
előre meghirdette, hogy majd szamárcsikó hátán ülve fog
Jeruzsálembe bevonulni. Szofoniás, egy másik próféta
volt, aki pontosan megmondotta ezt. 11. Igy szól: Ujjongj
Sion leánya, hirdesd Jeruzsálem leánya, íme királyod
érkezik egyszerűségben, szamár hátán ül, igavonó állat
csikaján (vö: Zak 9, 9).
XXXVI. 1. Amikor a próféták által kimondott szavakat
halljátok, úgy fogadjátok, mintha azt az ő személyétől
91
hallanátok, mert nehogy azt gondoljátok, hogy ezek azok-
tól valók, akik a Lélek sugalmazását megkapták, hanem
magától az isteni Igétől, aki őket ezekre indította. 2. Volt,
amikor a jövőben bekövetkező dolgokat hirdette meg;
volt, amikor az Atyaisten, a mindenség Uralkodójának
személyében beszélt; volt, amikor Krisztus személyében
beszélt; volt, amikor a népek személyében, akik az
Úrnak, az Ő Atyjának válaszoltak; úgy van ez, ahogy a ti
íróitoknál is láthatjuk, egy valaki írt le mindent, de több
beszélgető személyt szerepeltet46. 3. A zsidók a prófétai
könyvek birtokosai voltak, de nem értették meg azokat,
így nem is ismerték fel Krisztust eljövetelekor, sőt még
minket is gyűlölnek, akik azt állítjuk, hogy ő eljött, és
rámutatunk arra is - ahogyan a jövendölések mondják -,
hogy ők feszítették keresztre őt.
XXXVII. 1. És hogy ez előttetek is egészen világos le-
gyen, a fentebb említett Izaiás próféta által az Atya szemé-
lyében ezt is mondotta: ,,Még az ökör is megismeri gazdá-
ját, a szamár is urának jászolát, de Izrael nem ismer meg
engem, az én népem nem ért meg engem. 2. Jajj a bűnös
népségnek, a bűnökkel teli népnek, a gonosz magnak, a
törvénytelen fiaknak; elhagytátok az Urat (vö: Iz 1, 38).
3. Vagy egy másik helyen, ahol maga a próféta beszél az
Atya személyében hasonló formában: Milyen házat építe-
tek nekem? - mondja az Ur. 4. Az ég az én trónusom, a
föld zsámoly lábaim alatt. 5. Vagy megint egy másik he-
lyen: Újholdjaitokat és szombatjaitokat gyűlöli a lelkem,
a böjt hosszú napját és a nyugalom napját nem fogadom el;
ha színem elé járultok, nem hallgatlak meg benneteket.
6. Kezetek csupa vér. 7. Ha lisztlángot hoztok, vagy áldo-
zataitokat, utálatosak ezek nekem. A juhok háját és a bikák
vérét nem akarom. 8. Ki kéri ezeket kezetekből? Inkább
oldj meg minden igazságtalan bilincset, törd össze az erő-
szakkal felrakott igákat, a hajléktalannak és a mezítelennek
adj takarót, az éhezőknek törd megkenyeredet (vö: Iz 1,
92
3-4). 9. Ezek lennének, amit a próféta által Isten maga taní-
tott; megérthettétek tartalmát!
XXXVIII. 1. Amikor pedig a prófétai Lélek Krisztus
személyében beszél, így teszi47: Én pedig kitárom kezemet
a hitetlen és lázadó nép fölé, azok fölé, akik nem a helyes
úton járnak. 2. Vagy másutt: Hátamat odaadtam az osto-
rozásnak, arcomat az ütlegelésnek, nem fordítottam el a
leköpdösés gyalázatától. 3. Az Úr volt az én segítségem,
ezért meg nem inogtam, hanem olyanná tettem arcomat,
mint a kemény szikla, mert tudtam, meg nem szégyenülök,
mivel jön már az, aki igazságot szolgáltat nekem (vö:
Zsolt 21, 19). 4. Vagy egy más helyen, amikor azt mondja:
Köntösömre sorsot vetettek, átlyuggatták kezemet és
lábamat (vö: Zsolt 21, 17). 5. Én pedig elaludtamés álomba
merültem, majd felkeltem, mert az Úr felemelt engem (vö:
Zsolt 3, 6). 6. Vagy egy másik helyen azt mondja: Ajkuk-
kal mondogatták fejüket ingatva: Szabadítsa meg magát
(vö: Zsolt 21, 8s). 7. Hogy mindezt meg is tették a zsidók
Krisztussal, módotokban áll megismerni. 8. Keresztre
feszítésekor ugyanis ezek fejüket ingatva ajkukat erre moz-
dították: Aki halottakat támasztott fel, most magát szaba-
dítsa megl (vö: Mt 27, 398).
XXXIX. 1. És ahogyan a prófétai Lélek az utána bekö-
vetkezett eseményeket hirdette, igy szólt49: Sionból jön a
törvény, Jeruzsálemből az Úr igéje; ítéletet tart a nemzetek
között, és elmaraszral sok népet. Kardjaikat ekevassá ková-
csolják, lándzsáikat sarlókká, nemzet nemzette nem támad
kardjával, és nem tanulnak többé háborúskodást (vö: Iz 2,
38). 2. Mert hogy ez bekövetkezett, arról ti is meggyőződ-
hettek. 3. Jeruzsálemből ugyanis tizenkét férfi ment el a
világba, akik tudatlanok voltak, még a nyelvet sem ismer-
ték, de Isten erejével hirdették minden embernek, hogy
Krisztus küldetésében járva tanítják Isten igéjét; és mi,
akik egykor egymást öldöstük, most nemcsak hogy ellen-
ségeinkkel nem hadakozunk, hanem - mivel sem hazudni
93
nem akarunk, sem a bennünket kikérdezőket megtévesz-
teni -, Krisztust bátran megvallva megyünk a halálba. 4.
Valóban áll, amit mondottak egykor: Ítél a nyelv, de nem
itél a szív49, és mi is ehhez tartjuk magunkat. 5. Nevetséges
is lenne, ha a nektek felesküdött és általatok jegyzékbe vett
katonák, kiknek semmiféle halhatatlanságot nem tudtok
biztosítani, többre tartják életeteket sajátjukénál, rokonai-
kénál, hazájuknál, mi pedig, akik a halhatatlanságra tö-
rünk, ne viselnénk el minden büntetést azért, .hogy vá-
gyunkat, a halhatatlanságot elnyerjük attól, akinek hatalma
van megadni azt.
XL. 1. Most pedig hallgassatok meg, hogyan jövendölt
tanításának hirdetőiről, mit beszélt előre eljövetelének
hírnökeiről az, akiről már megjegyeztük, hogy próféta
volt és király, aki a prófétai Lélek által így beszélt: Nap
napnak adja át a szót, éjszaka az éjszakának adja hírül a
tudást5°. 2. Nem beszédben és nem is szavakban, melyek-
nek hangját hallani lehet. 3. De az egész földre elhat hang-
juk, és a világ határáig szózatuk. 4. A Napban veri le sáto-
rát, és miként a vőlegény lép le nászágyáról, ujjong mint
gigász, hogy megfutja pályáját (vö: Zsolt 18, 3-6). 5. Dá-
vidtól magától ezeken kívül még más próféciákat is alkal-
masnak és jónak tartunk megemlíteni, melyekből megtud-
hatjátok, hogyan buzdítja az embereket a prófétai Lélek a
helyes életre, és hogyan hirdeti meg azt az egyezséget,
mely Heródész, a zsidók királya, a zsidóság és Pilátus, a ti
ottani prokurátorotok között létrejött, hogy katonákkal
lépnek fel Krisztus ellen; és hogy minden emberi nemzet-
ből hinni fognak benne, hogy az Isten fiának nevezik őt, és
hogy neki alávet majd minden ellenséget, meg hogy ho-
gyan próbálnak menekülni a démonok, már amennyire
tudnak, a rnindenség Atyjának és uralkodó Istenének és
magának Krisztusnak a hatalma elől, és hogy hogyan szó-
lít fel mindenkit megtérésre az Isten, mielőtt még az ítélet
napja elközeleg. 8. Ezeket mondotta: Boldog az az ember,
94
aki nem indul a gonoszok tanácsa urán, aki nem jár a bű-
nösök útján, aki nem ül le a gonoszok katedrájára, hanem
akarata az Úr törvényében van, az ő törvényéről elmélkedik
nappal és éjszaka. 9. Olyan lesz ő, mint a vízpartra ültetett
fa, amely kellő időben gyümölcsöt terem, és levelei nem
fonnyadnak el; siker koronázza minden tettét. 10. Nem így
az istentelenek, nem így. Porhoz hasonlóak, amelyet elso-
dor a szél a föld színéről. Ezért az istentelenek nem állnak
meg az ít'életkor,sem a bűnösök az igazak tanácsában,
mert az Ur ismeri az igazak útját; az istentelenek útja a
pusztulásba visz (vö: Zsolt 1, 1-6). 11. Miért háborognak
a nemzetek, s a népek miért forgatnak újat fejükben? A föld
királyai fölkelnek, nagyjai összeesküdnek az Úr ellen és
Fölkentje ellen, mondják: Törjük össze bilincsünket, és
dobjuk le magunkról igájukatl 12. Aki az egekben lakik,
csak mosolyog rajtuk, az Úr kineveti őket; egyszer majd
haragjában szól hozzájuk, fölháborodásában összezavarja
őket. 13. Engem fog majd királynak megtenni Sionon,
szent hegyén, és kihírdetem az Úr rendelkezéseit. 14. Így
szól hozzám az Úr: Fiam vagy te, ma szültelek téged. 15.
Kérd tőlem, és a népeket neked adom örökségül, és birto-
kodul a föld határait. Uralkodjál felettük vasvesszővel,
mint a fazekas edényét szétzúzod őket. 16. Nos, királyok,
térjetek észre, tanuljatok ebből, kik ítélkeztek a földön.
17. Szolgáljatok az Úrnak félelemben, ujjongjatok előtte
remegve. 18. Fogadjátok el a tanítást, nehogy valamikor
haragra lobbanjon az Úr, mert elvesztek az igaz útról, ami-
kor rövid időre fellángol dühe. 19. Boldogok mindazok,
akik benne bíznak (vö: Zsolt 2, 1-12).
XLI. 1. Vagy másutt, ugyancsak Dávid által egy másik
jövendölésben így beszélt a prófétai Lélek arról, hogy
Krisztus keresztre feszitése után fog uralkodni: Minden
föld dicsőitse az Urat, hirdessétek nap-nap után üdvössé-
gét, mert nagy az Ur és szerfölött dicséretre méltó, félelme-
tes az összes isten felett. Mert a pogányok istenei démo-
95
noknak bálványképei, az Úr pedig megalkotta az egeket.
2. Dicsőség és dicsőítés színe előtt, erő és magasztalás
szentségének helyén. 3. Nyerjetek kegyet, és járuljatok
színe elé, boruljatok le szent udvaraiban. Színe előtt ret-
tenjen meg az egész föld, dolgait hozza rendbe, ne remeg-
jen. 4. Legyen örvendezés a nemzetek között: uralkodik
az Úr (vö: Zsolt 96, 1-10) a fáról51.
XLII. 1. Mikor a prófétai Lélek a jövendöről úgy beszél,
mint már megtörtént eseményről, erre már mutattunk pél-
dát a fentebb említett jövendölésben, most azt akarjuk
megvilágitani, hogy ezeknek olvasói miért nem ennek
megfelelően értették. 2. A jövőben biztosan bekövetkező
eseményeket úgy mondotta el, mint már megtörténteket;
és hogy ezeket ilyen értelemben kell elfogadnunk, kisér-
jétek figyelemmel szavainkat! 3. Krisztus emberré válása
és keresztre feszitése előtt mintegy ezerötven esztendővel”
mondotta el Dávid a fentebb említett jövendöléseit; az
előtte és az utána élők közül keresztre nem feszítettek sen-
kit, és senki sem vitt örömhírt a pogányoknak. 4. De a mi
Jézus Krisztusunk, keresztre feszitése és halála után, fel-
támadt, felment a mennybe, és uralkodik; ezeknek meg-
történtével a tőle küldött apostolok prédikációja által taní-
tásának örömhíre eljutott azokhoz, akik azóta is várják az
általa meghirdetett halhatatlanságot.
XLIII. 1. De nehogy valaki is abból, amit mondottunk,
arra következtessen, hogy mi valamiféle kikerülhetetlen
végzetről beszélünk a bekövetkezett események kapcsán,
meg hogy előre eltervezett dolgokat hirdetünk, ezért a kö-
vetkező magyarázatot adom. 2. A prófétáktól úgy tanul-
tuk, és igaznak ismerjük azt, hogy az egyes cselekedetek
értékének megfelelően vagy szenvedésben és bűnhődés-
ben, vagy jutalomban lesz része mindenkinek; és ha ez
nem így lenne, hanem minden a sorsnak megfelelően tör-
ténne, akkor semmi sem függne tőlünk. Ha a sorsnak meg-
felelően lenne az egyik jó, a másik pedig rossz, az előbbiért
96
így nem járna elismerés, az utóbbi miatt meg elmaraszta-
lás. 3. Ha pedig az emberi nem számára nincs meg a szabad
választás képessége arra, hogy kerülje a gyalázatost, és a
jót válassza, semmiféle cselekedetével nem vonna ítéletet
magára. 4. De bebizonyítjuk, hogy a szabad választás alap-
ján cselekednek helyesen vagy helytelenül. 5. Sőt azt is
láthatjuk, hogy egy és ugyanaz az ember ellentéteken
megy át. 6. Ha pedig sorsszerűen lenne valami helytelen
vagy helyes, akkor sohasem lehetne az ellentétes oldalra
átmenni, sem a két oldal között ingadozni; és nem lenné-
nek olyanok, kik a helyes úton járnak és olyanok sem, kik
a helytelenen, hanem maga a sors lenne az oka jónak és
rossznak, de ezzel ugyanarról a dologról állítanánk, hogy
ellentétesen cselekszik: vagy a fentebb említett elgondolást
fogadjuk el igaznak, hogy semmi sem lenne erény vagy
bűn, hanem csupán a vélekedésünktől függően jó vagy
rossz valami; ez pedig, mint azt a józan ész is sugallja, a
legnagyobb istentelenség és igazságtalanság lenne. 7. Mi
viszont azt nevezzük kikerülhetetlen sorsnak, hogy azok,
akik jót tettek, megérdemelt jutalmukat, akik pedig el-
lenkezőképpen cselekedtek, az érte kijáró büntetést kapják.
8. Isten az embert másnak teremtette, mint a fákat vagy a
négylábúakat, melyek közül egy sem képes választásának
megfelelően cselekedni; így az ember sem érdemelne elis-
merést, dicséretet, ha nem magától választaná a jót, hanem
ilyen lenne; ha pedig rossz lenne, akkor a büntetés sem
lenne jogos, mert így nem ő az oka, mivel pedig semmi
más nem tud lenni, csak olyan, mint természete.
XLIV. 1. Mindezeket a szent prófétai Lélek tanította
meg velünk, Mózesnél maradt ránk, hogy az első ember
megalkotása után Isten így szólt: Íme előtted áll a jó és a
rossz, válaszd a jót (MTörv 30, 15.19). 2. Vagy másutt,
egy másik próféta, Izaiás által a mindenség Atyja és ural-
kodó Istene személyében erről így beszélt: Mosdjatok meg,
legyetek tiszták, vessétek ki lelketekből a gonoszságot,

7 A II. századi görög apologéták

tanuljatok meg jót tenni, ítéljetek az árva javára, szolgál-
tassatok igazságot az özvegynek, akkor jöjjetek és perle-
kedjünk - mondja az Úr -, még ha bűneitek olyanok is
lennének, mint a bíbor, olyan fehérré teszem mint a gyap-
jút, mégha olyanok is lennének mint a skarlát, olyan fe-
hérró teszem mint a havat. 4. És ha akarjátok, és ha meg-
hallgattok engem, a föld javát eszitek, de ha nem hallgattok
rám, kard emészt el benneteket; - az Ur szája mondja eze-
ket (vö: Iz 1, 16-20). 5. Az említett „kard emészt el benne-
teket” nem azt akarja mondani, hogy kard gyilkolja le
azokat, akik nem hallgatnak rá, merthogy a tűz az Isten
kardja, mely azokból táplálkozik, akik a hamisat válasz-
tották. 6. Ezért mondotta, ,,kard emészt el benneteket,
- az Úr szája mondja”. 7. Ha arról a kardról beszélne, mely
hasít és kettéválaszt, akkor nem azt mondta volna, hogy
,,emészt el”. 8. Ahogyan Platón is mondotta: A bűn azé,
aki választotta, Isten nem vádolható53, ő Mózes prófétától
vette ezt, Mózes ugyanis előbb élt bárkinél, aki valaha is
irt a görögök között. 9. És mindent, amit a lélek halhatat-
lanságáról, a halál utáni büntetésről, a mennyei dolgok
szemléléséről, meg más hasonló nézeteket, amelyekről a
filozófusok és a költők beszéltek, alapjában véve mind a
prófétáktól vették, amit ök csak megfogalmazni és tovább-
adni voltak képesek. 10. Azért mindegyiküknél megmu-
tatkoznak az igazság magvai; viszont nem értették meg
azokat teljesen, merthogy ők egymással is ellentétes dol-
gokat állítottak. 11. Ilyenképpen amikor mi a jövendő dol-
gok elöre meghirdetéséről beszélünk, ezzel nem azt állít-
juk, hogy a sors végzése szerint történtek, hanem ennek
az az oka, hogy Isten előre ismeri az emberek jövőben
bekövetkező cselekedeteit, a prófétai Lélek által előre meg-
hirdette, hogy az emberek között ő mindenkit tetteinek
érdemei szerint jutalmaz, vagy az ellene elkövetett csele-
kedeteinek mértéke szerint büntet meg, hogy az embereket
ennek megértésére vezesse, erre emlékezzenek, azért tárta
98
fel, hogy ez gondolataikban ott legyen és így a jóra töre-
kedjenek. 12. A gonosz démonok szorgalmazására halálos
ítéletet hoztak azok ellen is, akik a Szibilla vagy a próféták
könyveit olvassák54, megfélemlítve térítették el az embe-
reket attól, hogy a javukat szolgáló dolgokról valami tu-
domást szerezzenek, hogy így őket szolgálatukban meg-
tartsák; csakhogy ezt nem tudták elérni minden esetben.
13. Éppen ezért mi nemcsak hogy félelem nélkül olvassuk
ezeket a könyveket, hanem mint láthatjátok, figyelmetekbe
ajánljuk, tanulmányozzátok, abban a hitben, hogy ezzel
mindenki egyetért, de ha csak néhány embert is sikerül
meggyőznünk, azzal is igensokat nyerünk, mert jó föld-
művesekként Urunktól megkapjuk bérünket.
XLV. 1. Halljátok most azt, hogy mit mondott Dávid
próféta által arról, hogy az Isten, a mindenség Atyja,
Krisztust a halottak közül való feltámadása után az égbe
felvezette, és ott tartja őt, amíg meg nem bünteti ellensé-
geit, a démonokat, s míg be nem tölti a jóknak számát, ki-
ket ő eleve ismert és előtte kedvesek voltak, és miattuk
nem valósította meg még a világégést. 2. Ezt mondotta:
Így szólt az Úr az én Uramhoz, az én jobbomra, amíg
ellenségeidet lábadhoz zsámolyul nem teszem le. 3. Erejé-
nek pálcáját kibocsátotta az Úr neked Jeruzsálemből, ural-
kodjál ellenségeid felett. 4. Nálad az uralom erődnek nap-
ján szenteidnek fényességében, a méh(em)ből szültelek a
hajnalcsillag előtt (vö: Zsolt 109, 1-3). 5. Az említett kife-
jezés, ,,erejének pálcáját kibocsátja neked az Úr Jeruzsá-
lemből”, ez az ő hathatós igéjének előre meghirdetése volt,
amit apostolai - Jeruzsálemet elhagyva - mindenütt hir-
dettek, és bár tanítóit és Krisztus nevének megvallóit ha-
lállal büntetik, mi is mindenütt ragszkodni fogunk hozzá,
és tanitjuk. 6. Még akkor is, ha ti ellenszenvvel fogadjátok
ezeket a szavakat, többet azonban nem tudtok tenni
- mint azt már mondottuk -, csak megölhettek minket, ti
azonban, meg mindazok, akik gyűlölködve üldöznek ben-
99
7*
nünket, és meg nem térnek, az örök tűz büntetését készí-
titik magatoknak.
XLVI. 1. De nehogy valaki is esztelenül, márcsak azért
is, hogy tanításunkat lerontsa, azt az ellenvetést tegye: ab-
ból, amit tanítottunk, hogy százötven évvel ezelőtt, Quiri-
nus idejében született Krisztus - kiről még azt is állítjuk,
hogy nem sokkal később, Poncius Pilátus alatt tanított;
még nem lehet arra következtetni, hogy azok az emberek
akik azelőtt éltek, nem vonhatók felelősségre; ezért rávi-
lágítok ennek az előlegezett ellenvetésnek megoldására. 2.
Mi azt tanultuk, hogy Krisztus az Isten elsőszülöttje, akiről
az előbbiekben már azt mondottuk, hogy az Isten Igéje,
Értelme, benne részesedett az emberiség minden nemze-
déke. 3. Akik éltek ezzel az Értelemmel, azok a kereszté-
nyek, még ha istenteleneknek is tartották őket, mint a görö-
gök között Szókratészt vagy Hérakleitoszt és a hozzájuk
hasonlókat; vagy a barbárok között Abrahámot, Ananiást,
Azariást és Mikhaélt, Illést meg sok mást, akiknek tetteit,
vagy csupán nevüket felsorolni is hosszadalmas lenne,
ezért most mellőzzük. 4. Így azok, akik bár korábban szü-
lettek, de nem az Értelem szerint éltek, hasznavehetetlenek
voltak, Krisztusnak ellenségei, és az Értelem szerint élők-
nek gyilkosai; míg azok, akik az Értelmet követve éltek,
keresztény módon éltek rendületlenül, félelmet megvetve.
5. Mindezek miatt az Ige erejéből, a mindenség Atya és
uralkodó Istenének akarata szerint a Szűztől embernek szü-
letett és a Jézus nevet viselte, keresztre feszítették, meg-
halt, feltámadt és felment az égbe; ennyiből is megértheti
minden értelmes ember, amit most szavakkal elmondot-
tunk. 6. Most pedig, mivel fölösleges ennek folytatása, át-
térünk arra, aminek megismertetése jelenleg fontosabb.
XLVII. 1. Hallgassátok meg azt, hogy a prófétai Lélek
hogyan hirdette előre a zsidók földjének pusztulását; úgy
beszéli el, mintha azt a bekövetkezett események felett cso-
dálkozó nép egyik tagja mondaná. 2. Ezek lennének;
100
Puszta lett Sion, mint a pusztaság olyan Jeruzsálem, elha-
gyatott háza, a mi szentélyünk, ékessége, 'mit atyáınk ma-
gasztaltak, tűz martaléka lett, minden dıszıtménye rom-
halmazzá lett. 3. Mindezek iránt érzéketlen voltál, hallgat-
tál, rettenetesen megaláztál bennünket (vö: Iz 64, 10-12).
4. Hogy Jeruzsálem valóban pusztasággá lett, amint azt
előre meghirdette, nagyon jól tudjátok! 5. A város pusz-
tulása mellett azt is előre megmondotta Izaiás próféta által,
hogy senkinek sem lesz szabad oda visszatérni és benne
lakni, ilyenképpen: Földjük pusztaság, szemük láttára
emészti el azt ellenségük, és nemlakhat benne senki közü-
lük (vö: Iz 1, 7). 6. És ti valóban úgy is őrzitek, hogy benne
senki se lakhasson, mert halált szabtatok ki arra a zsidóra,
aki lábát oda betenné és elfognátok, mint ezt nagyon jól
tudjátok.
XLVIII. 1. Azt pedig, hogy a mi Krisztusunk minden-
féle betegséget meggyógyít, és halottakat fog feltámasz-
tani, halljátok, hogyan hirdette előre. 2. Így: Közelében a
sánta ugrál, mint a szarvas, a néma nyelve megoldódik, a
vakok látni fognak, a leprások megtisztulnak, a halottak
feltámadnak és járnak (vö: Iz 35, 58). 3. Hogy így is csele-
kedett, azt Poncius Pilátus alatt összeállított aktákból meg-
tudhatjátok. 4. És hogy a prófétai Lélek hogyan jöven-
dölte meg az ő és a benne reménykedő emberek megöle-
tését, ismerjétek meg abból, amit Izaiás mondott. 5. -Ezek
lennének: Lám, hogyan pusztul el az igaz, és senki sem
fontolja meg szívében; igaz férfiakat ölnek meg, de senki
sem gondolkodik el rajta. 6. Az igazságtalan színe elől el-
veszik az igazat, és az békére talál. Elvétetik középről (vö:
Iz 57, 18).
XLIX. 1. Vagy másutt hogyan hirdette ugyancsak
Izaiás által, hogy azok a népek, akik nem vártak rá, imádni
fogják őt, és az őt mindenkor váró zsidók pedig eljövetele
után nem ismerik fel; a szavak úgy hangzanak, mintha
maga Krisztus személye mondaná. 2. Így szólnak:
101
Megjelentem azoknak, akik nem kértek engem, rám talál-
tak azok, akik nem kerestek engem. Azt mondottam: Íme
itt vagyok a népnél, mely nevemet nem szólította. 3. Ki-
tártam kezemet a hitetlen és lázadó nép fölé, azok fölé, akik
nem a helyes úton járnak, hanem bűneik után. 4. A nép,
amely színem előtt haragra ingerel engem (vö: Iz 65, 1-3).
5. A zsidók pedig, akiknek ott voltak a jövendölések, és
mindenkor várták Krisztus eljövetelét, de mégsem ismer-
ték föl, amikor elérkezett, sőt gonoszul elbántak vele;
míg a pogányok közül senki soha nem hallott Krisztusról,
egészen addig amíg az apostolok el nem hagyták Jeruzsá-
lemet, hogy hirdessék tanítását és elmondják a jövendölé-
seket is, ezek akkor mégis elteltek örömmel és hittel,
elhagyták bálványaikat, és Krisztus által a születetlen
Istennek szentelték magukat. 6. Előre ismertté lett az is,
hogy ezeket a vádakat fogják emelni a Krisztust megvallók
ellen, és hogy mennyire szerencsétlenek azok, akik ócsárol-
ják öt és azt állítják, hogy jobb a régi szokásokat meg-
őrizni - hallgassátok meg, mit mondott Izaiás által tömö-
ren: Jaj azoknak, akik az édest keserűnek mondják,
a keserűt pedig édesnek (vö: Iz 5, 20).
L. 1. Hogy pedig értünk emberré lesz, és aláveti magát
a szenvedésnek meg a gyalázatnak, és újra el fog jönni
dicsőségben, erről is jövendöltek, hallgassátok meg:
2. Ezek a következők: Mert lelkét halálra adta, és mivel őt
a törvényszegők közé számitották, sokak vétkét magára
vette, és a törvényszegőknek kegyelmet fog nyerni
(vö: Iz 53, 12). 3. Mert szolgám megérti ezt, igen fel-
magasztalódik és szerfölött nagy dicsőségre jut. Ahogyan
sokan csodálkoznak rajtad, hogy az emberek hogyan el-
csúfítják arcodat és dicsőségedet; úgy fog majd elcso-
dálkozni a sok nép, királyok szája elnémul, mert akik-
nek nem hirdették őt, látni fogják, akik nem hallottak
róla, ismerni fogják. 5. Uram, ki hitte volna, ki bennünket
hallgatott, és az Úr karja kinek mutatkozott meg? Úgy
102
beszéltünk előtte, minta gyermekről, mint a szomjas föld-
ben nőtt gyökérről. Nem volt sem formája sem ékessége,
mi láttuk őt, nem volt alakja és tetszetős formája, lebecsül-
ték őt, megvetett volt az emberek között. 7. Csapásokkal
sújtott ember, aki el tudta viselni a gyengeséget, merthogy
elfordultak arcától, ıregvetették és nem törődtek vele.
8. Öihordozta bűneinket, miattunk szenvedett, mi pedig
nem törődtünk vele, hogy gyötrődés, csapás és gonoszság
övezi. 9. A mi törvényszegéseink miatt hordta a sebeket,
bűneink miatt gyötörték, rajta volt békénk fenyítéke,
zúzódásai gyógyítottak meg minket. 10. Mindnyájan mint
a juhok tévelyegtünk, az ember a maga útján kóborolt,
s őt szolgáltatták ki bűneink miatt, de ő a fájdalmak
közepette nem nyitotta ki száját. Mint bárány, kit leölésre
vezetnek, mint a juh nyírója előtt némán megállt, nem
nyitotta ki a száját. 11. Megalázásaiban ítélték el őt
(vö: Iz 52, 13-53, 8). 12. Miután őt felszegezték, és követői
is mind otthagyták és megtagadták, és röviddel ezután,
hogy feltámadt a halottak közül, megjelent közöttük, és
megtanította őket arra, hogy hogyan olvassák a jövendölé-
seket, melyekben mindezt előre meghirdetik; majd pedig
látták, hogy a mennybe felmegy, és hittek benne, küldeté-
sükhöz tőle erőt nyertek, elmentek az emberiség minden
nemzetéhez és tanították őket, és ezért hívják őket aposto-
loknak.
LI. 1. A prófétai Lélek nekünk már előre meghirdette,
hogy aki ezeket elszenvedi, annak nemzedékét majd nem
lehet mind elbeszélni, és uralkodni fog ellenségei felett. Igy
mondotta: Nemzedékét ugyan ki beszélheti el? Mivel a
földről elvétetett élete, s mások törvényszegései miatt
jutott a halálba, 2. gonoszokat adok temetéséért, és gazda-
gokat haláláért, mert törvényszegést ő nem követett el, és
álnokság sem volt ajkán, a csapásoktól az Úr akarta meg-
tisztítani őt. 3. Ha bűneitekért odaadjátok, lelketek látni
fogja magvatok hosszú nemzedékét. 4. Az Ur ki akarta
103
ragadni lelkét a gyötrelemből, meg akarta mutatni neki
a fényt, értelemmel akarta felruházni, igazságot kívánt
szolgáltatni az igaznak, aki sokakért jól szolgált, és a mi
bűneinket hordozta. 5. Ezért ő sokakat kap örökségül,
szétosztja az erősek zsákmányát, mivelhogy lelkét a
halálra adták, és a törvényszegők közé számitották, és ő
sokak bűnét hordozta, azok törvényszegéseiért őt szolgál-
tatták ki (vö: Iz 53, 8-12). 6. Hallgassátok meg itt azt is,
hogy miként jövendölte meg mennybemenetelét. 7. Így
hirdette: Táruljatok fel egek kapui, nyíljatok meg, hogy
bevonuljon a dicsőség királya. Kicsoda ő, a dicsőség
királya? Az erős Úr, a hatalmas Úr! (vö: Zsolt 23, 7).
8. És hogy az egekből dicsőségesen fog eljönni, hallgassá-
tok meg, mit mondott erről Jeremiás próféta. 9. Ezek
szavai: Íme, mint Emberfia érkezik az ég felhőin, és vele
angyalai (Dán 7,13).
LII. 1. Bebizonyítottuk tehát, hogy a próféták ezeket
megtörténtük előtt előre megmondták, és mind beteljesed-
tek, és ugyanúgy hitelt kell adnunk azoknak a jövendölé-
seknek is, melyek majd a jövőben egészen biztosan be fog-
nak teljesedni. 2. Ahogyan az előre hirdetett események is
úgy mentek végbe, hogy nem ismertek rájuk, ugyanúgy
lesz a többi is, nohabeteljesedik, nem fogják felismerni, és
nem is hisznek benne. 3. A próféták két eljöveteléröl
beszéltek, az egyik, mely már megtörtént, amikor ő meg-
vetett és szenvedő ember volt; de a másik az lesz, amikor
dicsőségben jön el a mennyből, együtt angyali seregével,
mint jövendölték, akkor majd minden valaha élt ember
testét feltámasztja, és az arra méltókat a halhatatlanságba
öltözteti; míg a gonoszok testét, mindörökre megmaradó
érzékeléssel a gonosz démonokkal együtt örök tűzre veti.
4. Megmondjuk azt is, hogy ez hogyan fog bekövetkezni,
mivel előre megmondta. 5. Ezekiel próféta által így be-
szélte el: ,,A megfelelő rész a megfelelő részhez kapcsoló-
dik, csont a csonthoz, és a hús nő rajtuk” (vö: Ez 37, 7).
104
6. Minden térd hajoljon meg az Úr előtt, és minden nyelv
vallja meg őt! (vö: Iz 45, 23). 7. Hogy a gonoszokra milyen
szenvedés és bűnhődés vár a jövőben, halljátok, az előző-
höz hasonlóan, így mondta meg elöre: Férgük nem
pusztul el, tüzük ki nem alszik (vö: Iz 66, 24). 9. És ha csak
ekkor térnek meg, az már mit sem használ nekik. 10. Meg
hogy a zsidóság mit fog mondani és mit fog tenni ekkor,
mikor őt eljönni látja dicsőségben, a Zakariás által adott
jövendölésben, így beszéli el: Megparancsolom a négy
szélnek, hogy gyűjtsék össze szétszórt gyermekeimet, meg-
parancsolom az északi szélnek, hogy hozza el őket, a déli-
nek, hogy ne küzdjön ellene. 11. Akkor Jeruzsálemben
nagy síránkozás lesz, nem az ajkak vagy a száj siránkozása,
hanem a szív siránkozása, nem ruhájukat szaggatják meg,
hanem bensőjüket. 12. Egyik törzs a másikhoz fordulva
jajgat, s akkor meglátják azt, akit átszegeztek, és ezt
mondják: Miért Uram, miért hagytad, hogy utadról elté-
velyegjünk? A dicsőség, amelyet atyáink magasztaltak,
nekünk gyalázat lett (vö: Zak 2, 6; 12, 10-12; Joel 2, 13;
Iz 63, 17; 64, 11).
LIII. 1. Még sok más jövendölés is van a birtokunkban,
de többet nem említünk itt, mert ezeket is elegendőnek
tartjuk azok meggyőzésére, akiknek füle vana hallásáraés
megértésére, hogy elgondolkozzanak ezeken, és mint értel-
mes emberek arra a következtetésre jussanak, hogy mi
nem úgy beszélünk róla, mint amiket a mítoszköltők Zeusz
fiairól összehordanak, mert ezeket fogadhatjuk el. 2. Mi
más meggondolások alapján ismerjük el azt a megfeszített
embert a születetlen Isten elsőszülöttjének, aki minden
ember felett ítéletet fog tartani, mint azon tanúbizonyságok
alapján, melyeket még emberré levése előtt hirdettek meg
róla, és ezek beteljesedését láttuk, és azt is, hogy minden
emberfajtából vannak olyanok - beleértve magunkat is -,
akik az apostoli tanítását követik, elhagyva régi szokáso-
kat, melyekben tévelygéseik folytán éltek, és mert a pogá-
105
nyok közül többen lettek keresztények, sőt még igazibb
keresztények, mint a zsidók vagy a szamáriaiak közül?
4. Mert rajtuk kívül a prófétai Lélek minden más emberi
nemzetet pogány népeknek nevez; de a zsidó népet és
a szamáriaiakat Izraelnek és Jákob házának hívja. 5. Idéz-
zük most azt a jövendölést, amelyben előre meghirdette,
hogy a pogányok közül többen fognak hinni, mint a
zsidók és a szamáriaiak közül. 6. Ezt mondotta: Ötven-
dezzél te magtalan, aki nem szültél, tapsolj és ujjongj te,
aki nem vajudtál, mert a terméketlennek sokkal több gyer-
meke lesz, mint annak, akinek férje van (vö: Iz 54, 1).
6. Az összes nemzetek pusztaság voltak az igaz Isten szá-
mára, mivel kezek alkotásait imádták, a zsidóknak és a
szamáriaiaknak azonban ott volt a próféták által nekik
adott, Istentől származó Ige, és mindenkor várták
Krisztust, de - igen kevés kivételével - őt megjelenésekor
nem ismerték fel, a kevesekről pedig a szent prófétai Lélek
Izaiás próféta által előre megmondotta, hogy üdvözülnek.
7. Mintegy őket szólaltatja meg: Ha az Úr nem hagyott
volna magvat nekünk, olyanok lettünk volna, mint
Szodoma és Gomorra (vö: Iz 1, 9). 8. Szodoma és Go-
morra pedig istentelen emberek városai voltak, melyek-
ről Mózes mondotta, hogy tűz és kén által felégetve
pusztítja el Isten, senki sem menekül meg ott, kivéve az
idegen származású, a káldeusok közül való - név szerint
Lót -, kivel lányai is megmenekültek. 9. Egész vidékük
pusztaság és kiégett föld lett, terméketlen maradt mind-
máig, aki akarja, megnézheti. 10. Azt, hogy a pogány
népek közül inkább hinni fognak benne, és ezek igazabbak
is lesznek, Izaiás próféta által mondotta meg. 11. Így hir-
dette: Izrael szívében körülmetéletlen, a népek pedig tes-
tükben (vö: Jer 9, 26). Ezekből - amit mi most elétek
tártunk -, eleget adtunk ahhoz, hogy az igazságra törekvő-
ket meggyőzzék és náluk hitelre találjon, mert nem a véle-
ményeket kedvelik, nem a szenvedélyek irányítják őket.
106
 LIV. 1. Azok, akik a költők által kitalált mítoszokat
tanítják a tanuló ifjúságnak, semmiféle igazolást sem tud-
nak mellettük felhozni, mert ezeket az emberi nemzet meg-
tévesztésére és félrevezetésére a gonosz démonok sugalla-
tára beszélték el, mint erre már rámutattunkãë. 2. Amikor
ugyanis hallották, hogy a próféták Krisztus eljövetelét
hirdetik, és azt, hogy az istentelen embereket tűzben fogja
megbüntetni, azzal álltak elő, hogy Zeusz számos gyerme-
kéről beszéltek, és úgy vélték, hogy csodálatos történetek
terjesztésével félrevezetik az embereket, hogy a Krisztus
csodás történeteit a költők elbeszéléseihez hasonlóknak
találják. 3. Ezeket aztán elterjesztették a görögök és min-
den más nép között, mert a démonok tudtak mindarról,
amit a próféták Krisztusról előre meghirdettek. 4. De.a
démonok nem értették meg jól, amit a próféták szavaiból
megtudtak, és tévesen mímelték Krisztus tetteit, amint ezt
most megvilágítjuk. 5. Mózes próféta - már említettük -,
minden más írónál ősibb, és tőle idéztük is ezt a jövendö-
lést: Nem szűnik meg a fejedelem Judából, és a vezér
az ő ágyékából, míg el nem jön, akinek az fenn van tartva,
őrá várnak a nemzetek, a szőlőtőhöz köti meg csikóját, és
megmossa ruháját a szőlő vérében (ld: Ter 19, 10k 32, 1;).
6. Amikor a démonok meghallották ezeket a prófétai
szavakat, előhozakodtak Dionüszosszal, Zeusz fiának
mondották, és azt terjesztették, hogy ő a szőlő feltalálója,
misztériumaiban szerepeltették a szamarat, és azt hirdették,
hogy miután széttépték, az égbe szállt. 7. Mivel Mózes
jövendölésében nem mondott el mindent, csak azt, hogy
az Isten Fia el fog jönni, de hogy szamárcsikó hátán ülve
jár-e a földön vagy az égbe száll-e, továbbá a csikó a
szamárét és a lóét is egyaránt jelenti, és ezt a jelet sem
határozza meg, hogy az általa mondott szamár vagy ló
csikóján megy-e, mikor megjelenik, és azt sem, hogy Isten
fia, vagy az emberé - miről már beszéltünk; ezért azok
Bellerofontészről is beszéltek, aki embertől született ember
107
volt, és a Pegazus-lovon az égbe szállt. 8. Mikor pedig
meghallották azt, amit Izaiás próféta által hirdetett meg,
hogy szűztől fog születni, és maga megy fel az égbe, elő-
hozakodtak azzal, hogy Perszeusznak nevezik őt. 9. Hallva
a fentebb is említett jövendölést, az ,,erős mint gigász,
hogy megfussa pályáját” (Zsolt 18,5), az erős Héraklészről
kezdtek beszélni, aki az egész földet bejárta. 10. Vagy
amikor a jövendölésekből megtudták, hogy minden beteg-
séget meggyógyít, halottakat támaszt fel, Aszklépiosszal
hozakodtak elő.
LV. 1. De Zeusz nevezett fiai közül soha egyetlen eggyel
kapcsolatban sem beszéltek arról, hogy a keresztre feszi-
tésben követte volna, mivel - mint már mondtuk - nem
tudták, mi az, aminek jelképes jelentése van abból, amit
erre vonatkozóan mondtak. 2. Pedig ez, ahogy a próféta is
megjövendölte, erejének és hatalmának igen nagy jele volt,
amint azt szemmel látható dolgok mutatják. Vegyétek csak
szemügyre mindazt, ami a világban van; ezen jel nélkül
nem áll fenn és nem kapcsolódik össze semmi. 3. A tengert
nem hasítja ketté más, mint ez a győzelmi jel, amit itt
vitorlának neveznek, mely ta hajón biztosan áll, a földet
sem tudják felszántani nélküle, a bányászok és a mester-
emberek ilyen formára készített szerszámok nélkül nem
tudnak semmit sem megmunkálni. 5. Az ember alakja sem
különbözik másban az értelmetlen vadakétól, csak abban,
hogy felegyenesedve széttárja kezeit; az arcán kiemelkedik
az orra, mellyel az életfenntartásához lélegezni tud, ez
pedig a homlok alatt helyezkedik el, így nem mutat mást,
mint a kereszt formáját. 5. A próféta által ugyanis ezt
mondotta: A Lélek arcunk előtt az Ur Krisztus (vö:
Siral 4, 20). 6. Ez az alakzat még számotokra is az erő
jelének számít, zászlóitok és győzelmi jelvényeitek formá-
jára gondolok itt, melyeket ott visztek minden diadal-
menetetek élén, uralmatok és hatalmatoknak jelét ebben
az alakzatban mutatjátok fel, bár nem tudjátok, hogy
108
valójában mit tesztek ezzel. 7. Elhunyt császáraitok kép-
mását is ebben az alakban ábrázoljátok, s a feliratokban
őket isteneknek nevezitekãfi. 8. Eddigi fejtegetéseinkkel, és
ennek a jelnek magyarázatával, amennyire erőnkből telt,
más belátásra akartunk bírni benneteket, úgy gondoljuk,
hogy a továbbiakban nincs már szükségünk védekezésre
még akkor sem, ha ti továbbra is hitetlenek maradnátok;
mindenesetre mi megtettük, ami rajtunk múlt.
LVI. 1. A gonosz démonok azonban nem elégedtek meg
azzal, hogy csak Krisztus eljövetele előtt beszéljenek azok-
ról, kiket Zeusz fiainak mondanak - kikről fentebb tár-
gyaltunk -, hanem azután is, miután ő megjelent és az
emberek között élt, és mivel hallották a prófétai jövendö-
léseket, melyek szerint az emberiség minden fajából lesz-
nek, akik hinni fognak benne és várnak rá, ezért újból
tevékenykedni kezdtek, s ekkor már másokat vonultattak
fel - ahogy már ezeket is említettük -, felléptették Simonr
és Menandroszt Szamáriából, akik mágikus hatalmukkal
sokakat rabul ejtettek, és ezeket még most is fogságukban
őrzik. 2. Így nálatok is, mint már mondottuk, a fővárostok-
ban, Rómában, Claudius császár idejében élt Simon, s a
szent szenátust és a római népet úgy elkápráztatta, hogy
istennek tartották, és szobra felállításával tisztelték meg,
amilyen a nálatok tisztelt többi istennek van. 3. Éppen
ezért azt kérjük tőletek, hogy a szent szenátussal és a római
néppel ismertessétek meg kérvényünk tartalmát, mert ha
valaki megismeri belőle a tanítást, az megtudja az igazsá-
got, és megszabadulhat a tévedésről. 4. Azt a szobrot
pedig, ha ti is jónak látjátok, távolítsátok e157.
LVIII. 1. A gonosz démonok nem tudták semmissé
tenni azt a meggyőződést, hogy az istentelenek büntetése
lesz a világégés, ugyanúgy nem tudták Krisztust sem meg-
jelenésekor eltitkolni, csupán annyit értek el, hogy akik
esztelenül élnek, szenvedélyeknek hódolnak, rossz erköl-
csűek, dicsőséghajhászók, azok ölnek és gyűlölnek ben-
109
nünket, de mi nemcsakhogy nem gyűlöljük őket, hanem
- ahogy már hangsúlyoztuk - az irgalmasságtól indíttatva
azon vagyunk, hogy megpróbáljuk őket megváltoztatni.
2. A haláltól nem félünk, mivel valljuk, hogy egyszer
mindenképpen meg kell halni, ebben a világban nincs
semmi új, minden ebben az állapotban létezik, aki csak
egyetlen esztendeig is örvendhetett neki, benne nem talált
meg mindent, ezért a mi tanításunknál kell kikötnie, ha azt
akarja, hogy a szenvedésektől megmeneküljön és zavarta-
lanul éljen. 3. Ha valaki nem hinne a halál utáni életben,
vagy azt gondolná, hogy az elhunytak nem érzékelnek,
velünk ők csak jót tennének, mert megszabadítanának az
itteni élet szenvedéseitől és szükségeitől, ám ők úgy rűnné-
nek fel, mint gonoszok, embergyűlölők, hiú nézetek meg-
szállottjai, mert nem azért ölnek meg bennünket, hogy
megszabadítsanak, hanem hogy az élettől és az örömöktől
megfosszanak bennünket.
LVIII. 1. A pontuszi Markiont, kit fentebb már említet-
tünkãfi, a gonosz démonok küldték, és most azt tanítja,
hogy tagadjuk meg az összes mennyei és földi lény Terem-
tőjét, a próféták által előre meghirdetett Krisztust is, az ő
Fiát, mert egy, a mindenséget megalkotó Istenen kívül
más valakit hirdet, ugyanúgy egy második fiút is. 2. Sokan
hittek neki, és ő mint az igazság kizárólagos tanítója kine-
vet bennünket, de tanítását semmivel sem tudja igazolni;
esztelenül, mint a farkasoktól elragadott bárányok, az
istentelen nézetek és a démonok martalékává lesznek köve-
tői. 3. Mivel az említett démonok semmi másra nem töre-
kednek, mint hogy az embereket eltérítsék a teremtő
Istentől és az ő Egyszülöttjétől, a Krisztusról; azokat, akik
nem tudnak elszakadni a földről, földies dolgokhoz és
kézműves alkotásokhoz ragaszkodnak most is; míg azokat,
akik az isteni dolgok szemlélésére törekednek, letérítik
a helyes útról, ha nincs józan ítélőképességük, ha életük

110
nem tiszta, szenvedélyektől mentes, és az istentelenségbe
taszítják őket.
LIX. 1. Hogy a mi tanítóinktól, vagyis a prófétáktól
hagyományozott tanitásból vette Platón is azt, amit mon-
dott, hogy a formátlan anyag átalakításával alkotta meg
Isten a világot; hallgassátok meg Mózes elbeszélését, mi
úgy mutattuk be őt, mint első prófétát és minden görög
írónál ősibbet, általa hirdette a prófétai Lélek, hogy kezdet-
ben az Isten hogyan és miből teremtette a világot, és ezeket
mondotta: 2. Kezdetben alkotta meg Isten az eget és a
földet, 3. a föld pedig láthatatlan és megformálatlan volt,
és sötétség volt a mélység felett, és az Isten Lelke ott
lebegett a vizek felett. 4. És így szólt az Isten: Legyen
világosság. És úgy lett. (vö: Ter 1, 1-3). 5. Ilyenképpen
tehát az Isten Igéje által a meglevő anyagból lett az egész
világ, mint Mózes rámutatott, és Platón, meg mindazok,
akik így tanítják, amiről ti is meggyőződhettek. 6. És amit
a költők Erebosznak (sötétségnek) mondanak-"7'°, arról úgy
tudjuk, hogy Mózes előbb beszélt..
LX. 1. Platón Timaioszában, amikor a természetről
beszél, ezt mondja Isten Fiáról: ,,Khi” alakzatban helyezte el
őt a mindenségben”6°, Mózestől vette, és hozzá hasonlóan
beszélt. 2. Mózes könyveiben ugyanis meg van írva, hogy
abban az időben, amikor a zsidók kijöttek Egyiptomból és
a pusztában voltak, mérges vadállatokkal találták szembe
magukat, viperákkal, áspissal és a kígyók minden fajtájá-
val, mely halált hozott a népre. 3. Akkor az Istentől jött
sugallatra, és az ő rendeletére Mózes vette a rezet és
kereszt formát öntött belőle, és ezt felállította a szent sátor
fölé, majd így szólt a néphez: Ha rátekintetek erre a jelre,
és hisztek benne, megmenekültök (Számok 21, 8). 4. Mint
leírja, ettől a kígyók elpusztultak, a nép pedig, mint ránk-
hagyta, megmenekült a haláltól. 5. Platón olvasta ezt, de
nem értette meg pontosan, mert ő nem a kereszt jelére,
hanem a ,,khi”-re gondolt, az Isten utáni első erőnek
111
mondja azt, aki ,,khi” alakzatban helyeztetett a minden-
ségbe. 6. És amit ő harmadiknak rnond - mint már emlí-
tettük, azt is a Mózesnél olvasottakból ismerhette, az aki
a vizek felett lebegett, az Isten Lelke. 7. Tanításában a
második helyre teszi az Istentől való Igét, akiről azt állítja,
hogy ,,khi” alakban ott van mindenben, a harmadik helyen
tehát a vizek felett lebegő Lelket említi, nıint mondja:
,,a harmadik a harmadik körül”61. 8. Hogy pedig világégés
lesz, Mózes által hirdette meg a prófétai Lélek, halljátok.
9. Így mondotta: Alászáll az örökké égő tűz, és megemészt
mindent egészen az alsó mélységig (vö: l\/Itör 32, 22).
10. Mi nem ugyanazt tartjuk, mint a többiek, csak min-
denki minket utánozva mondta a magáét. 11. Közöttünk
ezeket azok is hallhatják és megtudhatják, akik nem isme-
rik még az írást sem, akik műveletlenek vagy barbárok, de
bölcs és hívő értelmük van, vannak gyenge látásúak, vagy
éppen vakok, és megértették, hogy ezek nem az emberi
bölcsesség alapján történnek, hanem Isten erejéből.
LXI. 1. Most kifejtjük nektek azt, hogy Krisztus által
megújítva miként szenteljük magunkat az Istennek, nehogy
erről megfeledkezve, azt a látszatot keltsük, tisztességtele-
nek vagyunk magyarázatunkban. 2. Mindazokat, akik el-
fogadták és hitték, hogy igaz az, anıiről beszélünk és taní-
tunk, és megfogadták, hogy ennek megfelelően élnek,
amennyire csak erejükből telik, rnegtarıítják imádkozrıi,
meg arra, hogy böjttel kérjék az Istentől korábbi bűneik
bocsánatát, és mi is velük imádkozunk és böjtölünk.
3. Ezután elvezetjük oda őket, ahol a viz van, és ahogyan
mi is újjászülettünk, ugyanúgy ők is újjászületnek, a
mindenség Atyja, uralkodó Istene és a. mi megváltónk,
Jézus Krisztus, és a Szentlélek nevében elvégzik ezt a
lemosdást a vízben. 4. Krisztus ugyanis azt mondotta:
Ha nem születtek újjá, nem mentek be a mennyek orszá-
gába (vö: Jn 3,38). 5. Mert lehetetlen az, hogy aki egyszer
már megszületett, az újra visszatérjen a szülőanya méhébe,
112
hisz ez mindenki előtt világos. 6. Izaiás próféta által hir-
dette meg - erről előzőleg már írtunk -, hogy a megtérő
bűnösök hogyan szabadulnak meg bűneiktől. 7. Ezt
mondotta: Mosdjatok le, legyetek tiszták, vessétek ki
lelketekből a gonoszságot, tanuljatok meg jót tenni, ítélje-
tek az árva javára, szolgáltassatok igazságot az özvegynek,
akkor jöjjetek és perlekedjünk - mondja az Úr -, még ha
bűneitek olyanok is lennének, mint a bíbor, olyan fehérré
teszem, mint a gyapjút, még ha olyanok is lennének, mint
a skarlát, olyan fehérré teszem, mint a havat. 9. És ha nem
hallgattok rám, kard emészt el benneteket, az Úr ajka
mondja ezeket (ld 44,28 vö: Iz 1,16-20). 9. Ennek jelentését
mi az apostoloktól tanultuk meg. 10. Mert első születésün-
ket mi nem ismertük, a természet rendjének megfelelő-
képpen a nedves magból lettünk szüleink egyesülése útján,
rossz szokásokban és silány nevelésben volt részünk, de
hogy ne maradjunk meg a szükségszerűség és a tudatlan-
ság fiainak, hanem a választásra, tudásra és előzőleg elkö-
vetett bűneink bocsánatára eljussunk, a vízben arra, aki el-
határozta magát az újjászületésre és megbánta bűneit, le-
hívják a mindenség Atyjának és uralkodó Istenének a nevét
és mindössze ezt mondják a fürdőbe vezetett felett, amikor
azt lemossák. 11. A kimondhatatlan Isten nevét senki sem
tudja megmondani, és ha valaki azt merészelné állítani,
hogy megmondja, esztelen őrültség rabjának tartanánk az
ilyent. 12. Ezt a lemosdást megvilágosításnak is nevezzük,
mert megvilágosítja azoknak értelmét, akik ezeket meg-
tanulták"'2. 13. És Jézus Krisztus nevére, akit Poncius
Pilátus alatt megfeszítettek, és a Szentlélek nevére, aki a
próféták által előre meghirdette mindazt, amit Jézus tett,
lemossák a megvilágosodásra felkészültet.
LXII. 1. Amikor a démonok a próféták jövendöléseiben
hallottak erről a lemosdásról, elrendelték, hogy mindenki,
mielőtt még szentélyükbe lépne áldozatbemutatásra vagy
adománya felajánlására, előbb hintse meg magát, sőt még
1 13
3 A II. századi görög apologéták
teljes fürdőt is előírtak azoknak, akik szentélyeikben fel-
állított bálványokat szolgálták. 2. Hasonlóképpen azt is
megparancsolták a papok a szentélyekbe lépőknek, akik
hódolni akartak előttük, hogy vessék le saruikat, mert a
már említett Mózes próféta írásaiból tanulták és utánozták
a démonok ezeket is. 3. Abban az időben, amikor Mózes-
nek azt parancsolta meg az Úr, hogy menjen le Egyip-
tomba, és vezesse ki onnét Izrael népét, arábiai földön
őrizte anyai nagybátyjának juhait, és a csipkebokorból tűz
alakjában beszélt hozzá a mi Krisztusunk, aki ezeket
mondotta: Vesd le saruidat, jöjj ide és figyelj rám!
(vö: Kiv 3, 5). 4. Ő erre levetette saruját és odament,
hallotta a parancsot, hogy menjen le Egyiptomba, s
vezesse ki onnét a zsidó népet, nagy erőt kapott a vele tűz
alakjában beszélő Krisztusról, majd lement és ki is vezette
népét, nagy csodákat művelt; és ha ezeket át akarjátok
tanulmányozni, írásaiból pontosan megismerhetitek.
LXIII. 1. A zsidóság még ma is azt tanítja, hogy a meg-
nevezhetetlen Isten beszélt Mózessel. 2. Ezért a prófétai
Lélek a fentebb említett Izaiás próféta által meg is fedte
őket, a már idézett szavakkal: Még az ökör is megismeri
gazdáját, a szamár is urának jászolát, de Izrael nem ismer
meg engem, és az én népem nem ért meg engem (vö: Iz
1, 3 s) 3. Jézus, a Krisztus is hasonlóképpen megfeddte a
zsidókat, mivel ők nem ismerték fel, mit jelent, hogy Atya,
és mit a Fiú, ezekben a szavakban: Senki sem ismeri az
Atyát csak a Fiú, és a Fiút sem ismeri más, csak az Atya, és
akinek a Fiú azt kinyilatkoztatja (vö: Mt 11, 27). Az Isten
Igéje ugyanis neki Fia, mint azt már az előbbiekben
mondottuk. 5. Angyalnak és apostolnak is nevezi őt,
mivel ő hirdette meg mindazt, amit tudni kell, és elkülde-
tett, hogy megmagyarázza mindazt, amit hirdetett, aho-
gyan maga a mi Urunk is mondotta: Aki hallgat engem,
azt hallgatja, aki küldött engem (vö: Mt 10, 40). Mózes
írásaiból ez világosan kitűnik. 7. Ezekben ugyanis azt
114
mondja: Így szólt az Isten angyala a csipkebokor tűzének
lángjában: Én vagyok az, aki van, Ábrahám Istene, Izsák
Istene, Jákob Istene, atyáidnak Istene, menj le Egyip-
tomba, és vezesd ki népemet (vö: Kiv 3, 2-5). Ami pedig
írásaiban ezek után következik, ha akarjátok, megismer-
hetitek, itt nem sorolhatunk el mindent. 10. Amit mi itt
idéztünk, annak igazolására írtuk le, hogy az Isten Fia és
apostola, Jézus, a Krisztus, ki előbb Ige volt, és egyszer
tűz alakjában jelent meg, máskor meg a testetlen lények
alakjában, most pedig Isten akaratából az emberi nemért
ember lett, vállalta a szenvedést is, eltűrtemindazt, amit
csak a gonosz démonok műveltek ellene a tudatlan zsidók
felhasználásával. 11. Világosak voltak a szavak számukra,
melyek Mózes könyveiben olvashatók: És így szólt az
Isten angyala Mózeshez a csipkebokorban a tűz lángjában:
Én vagyok az, aki van, Ábrahám Istene, Izsák Istene,
Jákob Istene; akit a mindenség atyjának és alkotójának
mondanak azok, akik így beszélnek. 12. Ezért korholta
őket a prófétai Lélek ilyen szavakkal: Izrael nem ismert
meg engem, az én népem nem értett meg engem (vö:
Iz 1, 3). 13. Vagy másutt Jézus, mint már idéztük, így
szólt hozzájuk: Senki sem ismeri az Atyát csak a Fiú, és
a Fiút sem ismeri más, csak az Atya, és akinek azt a Fiú
kinyilatkoztatja (vö: Mt 11, 27). 14. A zsidók mindig is
úgy tartották, hogy a mindenség Atyja beszélt Mózessel,
márpedig az, aki beszélt vele, az az Isten Fia volt, akit
angyalnak és apostolnak” is nevezünk, és ezért méltán
korholta őket a prófétai Lélek meg maga Krisztus is,
mert sem az Atyát, sem a Fiút nem ismerték. 15. Akik
ugyanis a Fiút Atyának mondják, azok lelepleződnek, mert
nem ismerik az Atyát, és arról sem tudnak, hogy a minden-
ség Atyjának van Fia, aki Isten Igéje és Elsőszülötrje, és
Isten. 16. Először a tűz alakjában és testetlen formában
beszélt Mózessel, meg a többi prófétával, most pedig,
a ti uralmatok idején -I mint azt már fentebb mondottuk -,
115
8*
az Atya akarata szerint emberré lett a Szűz által a benne
hívők üdvösségére, és kitaszított lett és elviselte a szenve-
dést, hogy halálával és feltámadásával legyőzze a halált.
17. A csipkebokorból Mózes ugyanis ezt hallotta: Én
vagyok az, aki van, Abrahám Istene, Jákob Istene,
Izsák Istene, atyáidnak Istene (vö: Kiv 3, 2-5) - azt jelenti,
hogy ezek a meghalt emberek Krisztuséi és azok is marad-
nak; az összes ember között ők a legelsőkként tartottak ki
állhatatosan Isten keresésében; Ábrahám Izsáknak az atyja
volt, Izsák pedig Jákobé, ahogy azt Mózes leírta.
LIV. 1. A démonok pedig felállították a nevezett Koré
szobrát a vízforrások fölé, Zeusz leányának mondták őt,
de ezzel a Mózes által elmondottakat akarták utánozni,
s az előbbiekből megérthetitek, hogy miért. 2. Mózes
ugyanis azt mondotta, amit korábban már idéztem: Kez-
detben alkotta meg Isten az eget és a földet, 3. a föld pedig
láthatatlan és megformálatlan volt, és az Isten Lelke lebe-
gett a vizek felett (vö: Ter 1, 1-3)°4. 4. Hogy a vizek felett
lebegő Isten Lelkét utánozzák, Koréról, Zeusz leányáról
beszéltek. 5. A gonoszok azonban Athénét is Zeusz
leányának mondották, aki nem szerelmi egyesülésből
született, róla állították, hogy a gondolkodó isten szava
által alkotta meg a világot, és így első gondolatának
Athénét mondották, amit mi éppolyan nevetségesnek tart-
juk, mint a többit, hogy az elgondolás alakját asszonyi for-
mában jelenítik meg. 6. Zeusz többi emlegetett fiait
- mint apjukat - cselekedeteik vádolják.
LXV. 1. Mi pedig, miután megtörtént annak lemos-
dásafiã, ki elfogadta tanításunkat és hozzánk csatlakozott,
odavezetjük őt azokhoz, kiket testvéreknek hívunk, ahol
egybegyülve közösen imádkozunk magunkért, a megvilá-
gosítottért, meg a többiekért, mindenkiért igen buzgón,
bárhol is legyenek; hogy nıiután az igazságot megtanultuk,
a helyes életre törekedjünk, tetteinkben a jót kövessük,
azon legyünk, hogy parancsait megtartsuk, és az örök
116
üdvösséget elnyerjük. 2. Imáink befejezésekor csókkal
köszöntjük egymást. 3. Ezek után a testvérek elöljárójá-
hozfif' kenyeret és kelyhet visznek vízzel vegyített borral,
aki kezébe veszi, dicséretet és dicsőítést mond a mindenség
Atyjának a Fiú és a Szentlélek neve által, hálát ad neki és
áldást mond hosszasan azokért, amiket nekünk adott,
hogy Ő bennünket ezekre méltatott. Imái és hálaadásának
befejezéspeképpen az egész nép ráfeleli az' ,,Ament”.
4. Az ,,Amen” héber szó, ami annyit jelent: Ugy legyen.
5. Az elöljáró hálaadása és az egész nép felelete után az
általunk diákónusoknak nevezettek minden jelenlevőnek
osztanak a hálaadás kenyeréből és a vízzel elegyített bor-
ból, visznek belőle a távollevőknek is.
LXVI. 1. Ezt a táplálékot mi eukharisztiánakôi' nevez-
zük, senki kívülálló nem részesedhet belőle, csak aki igaz-
nak fogadja el a tőlünk kapott tanítást, és lemosdott a
bűnök bocsánatára az újjászületés fürdőjében, és úgy él,
ahogyan azt Krisztus meghagyta. 2. Ezeket mi nem úgy
vesszük, mint közönséges kenyeret vagy közönséges italt,
hanem mint a megtestesült Jézus Krisztus, Megváltónk
az Isten Igéje által a mi üdvösségünkért felvett testet és
vért, az Ő hálaadó imájával megáldott táplálékot, amiből
vérünk és testünk az árváltozás értelmében táplálkozik, és
azt tanultuk, hogy a megtestesült Jézusnak teste és vére ez.
3. Az apostolok is emlékirataikban, melyeket evangéliu-
moknak nevezünk, úgy hagyományozták, ahogyan azt Ők
parancsként kapták, hogy Jézus fogta a kenyeret, hálát
adott és így szólt: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
Ez az én testem. Ugyanúgy fogta a kelyhet is, hálát adott és
így szólt: Ez az én véremös. És csupán csak nekik hagyta
meg. 4. Bár a hitvány démonok is utánozták, amikor
Mitrász misztériumaiban, a beavatási szertartásban kenye-
ret és egy kehely vizet tesznek le bizonyos szavak elmon-
dása közben, mint ezt ti is tudjátok, vagy megtudhatjá-
tok6°.
117
 LXVII. 1. Mi pedig a továbbiakban erre rnindig kölcsö-
nösen emlékezünk, és kik benne részesülünk, minden
nélkülözőnek segítségére vagyunk, és mindörökre közös-
ségben maradunk egymással. 2. Mindenért, amit csak
magunkhoz veszünk, áldjuk a mindenség Alkotóját, Fia,
Jézus Krisztus és a Szentlélek által. 3. És a Napról elneve-
zett napon7° mindannyian, városokban és falvakban egy-
aránt összejövetelt tartunk, ahol felolvassuk az apostolok
emlékiratait és a próféták írásait, amennyire azt az idő
engedi. 4. A felolvasó elhallgatása után az elöljáró beszédé-
ben int és buzdít, hogy ezeket a szép dolgokat tetteinkkel
utánozzuk. 5. Majd mindannyian felállunk, közösen imát
mondunk, imánk befejezésekor kenyeret, bort és vizet
hoznak oda, s az elöljáró - amennyire az erejéből telik -
imát és hálaadást mond, és a nép ráfeleli az Amen-t.
Ezután történik azoknak továbbítása és szétosztása, ame-
lyek felett hálaadást mondott, a távollevőknek is küldenek
belőle a diákónusok által. 6. A jómódúak, és aki akar, ki-ki
szándékának megfelelően adakozik, azt amit jónak lát;
az összegyűjtött adományokat az elöljáró elteszi, s belőle
gondoskodik az árvákról és az özvegyekről, azokról akik
betegség vagy más oknál fogva szükséget szenvednek,
továbbá a bebörtönzöttekről, az átutazó idegenekről; egy-
szóval mindenkin segít, aki arra rászorul. 7. Azért a Nap
napján tartjuk mindannyian összejöveteleinket, mert ez az
első nap, melyben az Isten a sötétség és az anyag meg-
változtatásával alkotta a világot, és Jézus Krisztus, a mi
Megváltónk ezen a napon támadt fel a halottak közül,
mert a Szaturnusz napja előtti napon feszítették keresztre,
és a Szaturnusz napja utáni napon, vagyis a Nap napján
jelent meg apostolainak és tanítványainak, és tanította
Őket ezekre, melyeket most elétek tárunk, hogy meg-
fontoljátok.
LXVIII. 1. Ha úgy látjátok, hogy mindennek értelme
van és igaz, tartsátok tiszteletben, de ha merő locsogásnak
118
tűnne, mint vénasszonyos fecsegést vessétek el, de ne
szabjatok ki rá halálos ítéletet, mint ellenségeitekre, mert
semmi gonoszat nem teszünk. 2. Az előbbiekben már
hangsúlyoztuk, hogy nem tudtok ti sem elfutni Isten
jövendő ítélete elől, ha kitartotok az igazságtalanságban,
mi ugyanis ezt kiáltjuk: Történjen az, ami kedves az
Istennekil.
3. Mint a hatalmas és kitűnő császár, Hadrianus, atyátok
leveléből kiindulva kérjük tőletek azt, hogy kérésünkre
szolgáltassatok igazságot, és ezt nem csak Hadrianus
rendeletére hivatkozva kérjük, mint inkább abból a meg-
fontolásból, hogy az igazságszolgáltatáshoz mindenkinek
joga van, ezért írtuk meg kérvényünket, melyben feltártuk
ügyünket. 4. Csatoljuk hozzá Hadrianus császár levelének
egy másolatát, ezzel is meg akarunk győzni benneteket
arról, hogy mi az igazságot akarjuk. 5. A levél másolata ez:
MINUCIUS FUNDANUSZNAK
Leveledet, amit írtál nekem, átvettem Serenius Grania-
nusztól, a kitűnő férfiútól, kinek te most utóda vagy.
7. Nincs kedvemre, hogy elintézetlen ügyet hagyjak hátra,
nehogy az emberek emiatt nyugtalankodjanak, vagy hogy
ezzel indítékot adjak a zavartkeltők gonosztetteihez.
8. A provinciák kormányzóinak kérésére (írom), hogy
megfontoltan lépjenek fel a keresztények ügyében, bíró-
ságok előtt vonják felelősségre Őket, ügyükben ennek
megfelelően járjanak el, nem engedve egyesek követelőd-
zésének vagy hangoskodásának. 9. Mert inkább az a
méltányos, hogy valakinek rágalmazását te kivizsgáljad.
10. Ha a felhozott vádat igazolni is tudják, a bűncselek-
ménnyel arányos büntetést szabj ki, de ha valaki csak
a rágalmazás kedvéért teszi ezt, Herkulesre, büntesd meg
inkább őt túlkapása miatt, járj el ellene úgy, ahogy méltá-
nyosnak találod.

119
 11. APOLÓGIA
I. 1. Ami tegnap és tegnapelőtt történt városotokban
Urbicusl alatt, ó Rómaiak, és amit kormányzók másutt is
hasonlóképpen esztelenül cselekednek, arra kényszerített
engem, hogy e beszédemet megírjam, mégpedig a ti érde-
ketekben, akik ugyanazt a földi életet élitek, mint mi, s
ezáltal testvéreink vagytok, még ha ezt nem is akarnátok
elismerni vélt méltóságotok dicsősége miatt. 2. Mert bár-
hol, ahol valakit apja, szomszédja, gyermeke, barátja,
testvére, férje vagy felesége a mulasztásra figyelmeztet,
azt - kivéve azokat, akik hiszik a kicsapongók és igazság-
talanok örök tűzben való bűnhődését, meg vannak győ-
ződve arról, hogy az erényesek és Krisztushoz hasonlóan
élők pedig Istennel fognak együttélni zavartalanul, (azok-
ról beszélünk, akik keresztények lettek) - makacsságból,
élvezetvágyból, a jóra való restségből teszik, és a gonosz
démonok, ellenségeink, eszközül és szolgájukként hasz-
nálnak fel egyes hivatalnokokat, akik démonoktól meg-
szállott kormányzati emberek, így a mi legyilkolásunkat
készítik elő minduntalan. 3. Hogy az Urbicus alatt történt
dolgok indítéka előttetek is világos legyen, elétek tárjuk
a tényeket.
II. 1. Egy asszony együtt élt kicsapongó férjével, annak-
előtte az asszony is ugyanúgy feslett életet élt. 2. Miután
megismerte Krisztus tanítását, mértékletes lett, és a férjét
is hasonlóképpen józan életre próbálta bírni, beszélt neki
arról a tanításról, hogy a mértéktelenekre, és azoknak, akik
nem a helyes értelemnek megfelelően alakítják életüket,
örök tűzben való bűnhődés az ígéret. 3. Az azonban meg-
maradt kicsapongónak, sőt feleségét is próbálta vissza-
tériteni. 4. Az istentelenségben odáig jutott, hogy felesé-
gét egy más férfivel fektette le, aki a természet törvénye
ellenére és a jog ellenére mindenféle élvezeti játékot akart
űzni- vele, ezért az asszony tervbe vette házasságának fel-
120
bontását. 5. Övéinek rábeszélésére azonban erőt véve
magán, mégiscsak férjével maradt, abban a reményben,
hogy jobb belátásra tudja bírni őt. 6. Miután hírül hozták
neki, hogy férje Alexandriába utazva még nagyobb kicsa-
pongásokban merül el, ezért nehogy házasságában meg-
maradva istentelenségének és gonoszkodásainak részese
legyen és vele együttmaradva ágyát megossza, elvált tőle
azon a módon, amit ti repudiumnak2 neveztek. 7. Az Ő
gyönyörű és derék férje, ahelyett hogy örült volna, hogy
felesége a részegeskedést és a többi ocsmány élvezeteket,
amit addig a szolganéppel meg a kereskedőkkel oly gátlás-
talanul folytatott, most abbahagyta, és még Őt is ezek abba-
hagyására akarta rávenni, tőle akarata ellenére elvált
feleségét bevádolta, hogy keresztény. 8. Az asszony neked,
a császárnak, kérvényt nyújtott be, először is azt kérte
hogy előbb otthoni ügyeit szabadon rendezze és a rende-
zés után feleljen a vádakra, és te ezt engedélyezted.
9. Egykori férje, aki így már semmit sem tudott felhozni
ellene, egy bizonyos Ptolemaioszt vádolt be, akit Urbicus
bíróság elé is idézett azzal, hogy az asszonnyal Ő ismertette
meg a keresztény tanokat, s ezek révén fordította szembe
vele őt. 10. A Ptolemaioszt letartóztató százados neki
barátja volt, ezért börtönbe is jutott, mert csak azt kér-
dezte meg tőle: keresztény-e. 11. Ptolemaiosz, aki ragasz-
kodik az igazsághoz, és idegenkedik minden álnokságtól és
hazugságtól, megvallotta keresztény voltát, a százados
börtönbe zárta, ahol hosszú ideig sínylődött. 12. Később
Urbicus elé vezették, de Ő is csak azt kérdezte tőle, hogy
keresztény-e. 13. A krisztusi tanítás tudatában továbbra is
kitartott a helyes úton, megvallotta az isteni erények
tanítását. 14. Ha valaki valamit megragad, vagy ellenzi azt,
amit tagad, vagy nem akar beismerni valamit, amire mél-
tatlannak tartja magát, vagy nem akar elismerni olyan
tényt, amihez nincs köze. Az igazi keresztényre egyik eset
sem jellemző. 15. Ezután Urbicus halálra ítélte, látta az
121
alaptalan ítéletet egy bizonyos Lucius, szintén keresztény,
ezért így szólt Urbicushoz: Mi az oka annak, hogy elítélté-
tek ezt az embert, aki sem házasságtörést, sem gazságot,
sem gyilkosságot, sem rablást, sem lopást, semmiféle bűn-
cselekményt nem követett el, csak a keresztény nevet val-
lotta magáénak? Ó Urbicus, nem úgy ítélkeztél, ahogyan
az Pius császárnak, és a császár filozófus fiának, vagy a
Szent Szenátusnak tetszik! 17. Az nem adott feleletet
Luciusznak, csak ezt mondotta: Úgy látom, te is olyan
vagy mint ez. 18. Lucius erre így válaszolt: Igen. Erre Őt is
halálra ítélte. 19. Ő akkor hálájának adott kifejezést,
hangoztatva örömét afölött, hogy megszabadult a gonosz
uralkodóktól, hogy így eljuthat a mennyek királyához és
Atyjához. 20. Egy harmadik is csatlakozott hozzájuk, akit
szintén halálra ítélt.
III. 1. Én is csak arra várok, hogy a nevezettek közül
valakinek a cselvetése folytán kalodába csukjanak, de leg-
inkább a zajongó és kérkedő Crescensztől tartok, mert
ezt az embert nem mondhatom filozófusnak, aki rólunk,
miközben nem is ismer, azt terjeszti, hogy a keresztények
vallástalanok és istentelenek, és ezért teszi ezt, hogy meg-
nyerje sok megtévesztett ember kegyét és indulatát.
3. Vagy azért fordul ellenünk, mert egyáltalán nem ismeri
Krisztus tanítását, így aljas, rosszabb az ostobánál, mivel
az legalább tartózkodik attól, hogy a meg nem értett dol-
gokról beszéljen, és róluk hazug ítéletet alkosson; vagy
mert ismeri azokat, de nem értette meg lényegét; vagy
megértette, és mégis így tesz, nehogy őt is ilyennek tartsák,
de ezzel méginkább elvetemültnek és gonosznak bizonyul,
mert az ostobaság és az értelmetlen ítéletek mellett még
a félelemnek is rabja. 4. Szeretnélek meggyőzni benneteket
arról, hogyha kérdéseket tennék fel neki, és számon kér-
ném tőle bizonyítékait, beláttatnám vele teljes tudatlan-
ságát. 5. De hogy én igazat mondok, és ha még nem jutott
volna el fületekbe vitatkozásunk, kész vagyok arra, hogy
122
jelenlétetekben tegyem fel kérdéseimer, az uralkodóhoz is
méltó lenne ez az eljárás. 6. Még ha ismeretlenek islenné-
nek számotokra kérdéseim, meg az azokra adott válaszok
világos volnának előttetek, hogy Ő vagy nem ismeri tanítá-
sunkat, vagy ha ismeri azt, a hallgatóság előtt nem mer
úgy beszélni, mint Szókratész, mert ahogy már megjegyez-
rem, nem filozófus Ő, hanem a vélekedés barátjának láthat-
nánk, mivel a szép szókratészi mondást nem tartja tiszte-
letben: Az igazságnál több tiszteletet nem érdemel az
embera. 7. Lehetetlen is ez egy cinikusnak, akinek közöm-
bös a cél, hogy az igazságot a közömbösnél többre tartsa.
IV. 1. De nehogy valaki is azt mondja: ,,Ti magatok
akartok mind öngyilkosok lenni, hogy mielőbb az Istenhez
j ussatok, nem törődtök a közügyeinkkel”, elmondom hát
mi az oka annak, hogy mégsem így teszünk, és hogy kérdé-
seitekre miért teszünk vallomást félelem nélkül. 2. Mi úgy
tanultuk, hogy Isten a világot nem cél nélkül alkotta meg,
hanem az emberi nemért, így azokban leli tetszését, akik
követik rendelkezéseit - mint erről már beszéltünk -, és
azokat nem becsüli, akik gonosz dolgokra törnek akár
szavakban akár cselekedetekben. 3. Ha pedig az öngyil-
kosságra törekednénk mindannyian, akkor nem is szár-
maznának tőlünk olyanok, kik megtanulnák az isteni taní-
tást, kipusztıılna az emberi nem, ennek mi lennénk az oka
és Isten akarata ellen cselekednénk. 4. Ha pedig kérdeznek
bennünket, nem tagadunk, mert nem tudunk arról, hogy
bármi silányságot is elkövettünk volna; amikor nem mon-
danak igazat minden esetben, az az istentelenség; de mi azt
tesszük, amiről tudjuk, hogy Istennek kedves, és azon
vagyunk, hogy benneteket is eltérítsünk az igazságtalan
elfogultságtól.
V. 1. Ha pedig valaki arra gondolna, hogy ha mi az
Istent segítőnknek valljuk, mint állítjuk is, akkor Ő nem
engedhetné meg kínzásunkat és hogy igaztalanok uralkod-
janak rajtunk, erre mi ezt a magyarázatot adjuk: 2. Isten,
123
aki megalkotta az egész világot, a földi lényeket alávetette
az embernek, az ég elemeit pedig arra rendelte, hogy a gyü-
mölcsök növekedését segítsék, mutassák az évszakok vál-
takozását, ezért isteni törvényt szabott nekik. Mindezeket,
mint látjuk, az emberekért alkotta; az emberek és az ég
alatti dolgok felett a gondviselést azokra az angyalokra
bízta, kiket erre rendelt. 3. Az angyalok pedig megszegték
ezt a rendet, asszonyokkal való szeretkezésben gyermekeket
nemzettek és hoztak világra, s mi ezeket hívjuk démonok-
nak. 4. És hogy az emberi nemet mindezideig szolgaság-
ban tartották, részint mágikus írásaikkal, részint megfé-
lemlítéssel, vagy a rázúdított csapásokkal, részint illat-,
étel- és véráldozatokkal, melyekre rászorultak attól fogva,
hogy elmerültek az élvezetvágyban; az emberek között
elhintették a gyilkosságokat, háborúskodást, házasságtö-
réseket, szégyenletes tetteket, meg mindenféle gonoszsá-
got. 5. A költők és a mítoszok lantosai nem ismervén
ezeket az angyalokat és a tőlük született démonokat, akik
fiúkat és lányokat gyaláztak meg városokban és a népek
között, mert amit ők összeírtak, azokat mint az istennek
(Zeusznak), a neki tulajdonított fiaknak, vagy testvéreinek
- Poszeidónnak és Plutónnak -, meg ezek fiainak tettei-
ként mondták el. 6. Azzal anévvelillették Őket, amit ezen
angyalok közül ki-ki magának vagy gyermekeinek adott.
VI. 1. A mindenség Atyjának, mivelhogy születetlen,
nincsen neve, de ha valamiféle nevet mégis adnak neki,
Ő mindig korábbi annál, mint aki nevet ad neki. 2. Az atya,
az isten, a teremtő, az úr, az uralkodó nem nevek, hanem
jótéteményeiből és tetteiből származó elnevezések. 3. Az Ő
Fia, akit egyedül lehet valóban Fiúnak mondani, az Ige,
aki minden teremtést megelőz, aki vele van és született,
vele teremtett meg mindent a kezdetben, Ő a Krisztus, ami
annyit jelent, hogy Fölkent, és hogy általa rendezett el min-
dent az Isten, de még ezzel a névvel is valami megfogha-
tatlant jelölünk, ugyanúgy mint az Isten szóval, ez az elne-
124
vezés sem név valójában, mert egy kimondhatatlan vala-
minek az emberi természetbe oltott kifejezése. 4. A Jézus
névnek van jelentése, ez az emberé és üdvözítőé. 5. Ő
ugyanis ember lett - mint már beszéltünk róla -. Isten és az
Atya akaratából született meg a benne hívő emberekért és
a démonok lerontására; ezt mind ma is megismerhetitek a
szemmel látható dolgokból. 6. A mi embereink közül, a
keresztények közül sokan, és az egész világon, még a ti
városotokban is, sok démonoktól megszállottat, azzal Jézus
Krisztus nevét fölötrük kimondják, meggyógyítanak, an-
nak a nevében, akit Poncius Pilátus alatt keresztre feszí-
tettek, és ezeket a démonűzők, a ráolvasók és varázslók
közül senki nem tudta meggyógyítani, de a mieink még ma
is gyógyítanak, elkergetik és kiűzik az embereket fogva-
tartó démonokat.
VII. 1. Isten még vár, nem hajtja végre a világmindenség
beolvasztását és megsemmisítését, ami a gonosz emberek
és démonok végét is jelentené, a keresztények magja miatt
tesz így, amelyről tudja, hogy a természet fennmaradásá-
nak oka. 2. Ha ez nem így lenne, akkor már ti sem tudná-
tok a gonosz démonok hatására ilyeneket tenni, mert az
ítélet tüze büntetésként leszállva mindent elemésztene,
ahogy egykor a vízözönben sem maradt meg senki más,
csak egy valaki övéivel, akit mi Noénak hívunk, ti pedig
Deukalionnak, akitől a későbbiekben annyian származtak,
egyesek rosszak, mások jók. 3. Ilyenféleképpen beszélünk
mi a világégésről, és nem úgy mint a sztoikusok; szerintük
minden átváltozik, de ez nekünk ostobaságnak tűnik,
mert nem a sors alapján tesznek vagy szenvednek valamit
az emberek, hanem mindenki a maga választásának megfe-
lelően cselekszik helyesen vagy vétkezik; és a rossz démo-
nok hatására a jóra törekvőket, mint Szókratészt, meg a
hozzá hasonlókat üldözték, szenvedtek és börtönökben
sínylődtek. Szardanapalosz és Epikurosz meg a hozzájuk
hasonlók viszont szemmel láthatóan gazdagon és dicsőség-
125
től övezve, boldogan éltek. 4. A sztoikusok - mert nem
értették meg ennek értelmét - mindennek a sors végzete
szerinti létezését tanították. 5. Mivel az Isten az angyalokat
és az embereket szabad akarattal teremtette, elkövetett
gonosztetteikért méltán veti őket büntetésül az örökké-
tartó tűzre. 6. Mindennek, ami keletkezett, az a természete,
hogy jót és rosszat egyaránt befogad; nem lenne benne
semmi dicséretes, ha képtelen volna bármelyik irányában
változni. 7. Ezt igazolják mindenütt a helyes értelmet kö-
vető törvényhozó és bölcselkedő emberek azzal, hogy bi-
zonyos dolgok megtevését előírják, míg másokét meg-
titják. 8. Még a sztoikus filozófusok is erkölcsi tanításuk-
ban határozottan nagyra értékelik ezeket (a törvényeket),
még ha az alapelvekről és a testerlenekről való tanításuk-
ban nyilvánvalóan nem is járnak helyes úton. 9. Mert ha azt
állítják, hogy az emberek a sorsnak megfelelően cseleked-
nek, azzal azt is állítaniuk kellene, hogy az Isten nem kü-
lönbözik a változó, a folyton ugyanazokban az elemekben
feloldódó valóságoktól, és azt mondhatnák, hogy a rom-
landón kívül semmit sem lehet felfogni, és a részek és az
egész által maga Isten is benne lenne minden rosszban, de
akkor semmi sem lenne bűn vagy erény, és ez nem egyezik
semmilyen józan gondolkodással, megfontolással és érte-
lemmel.
VIII. 1. Elismerjük, hogy a sztoikusok tanításából bizo-
nyos részletek - melyekben etikai tanítást adnak - helyes
elgondoláson nyugszanak, ahogyan bizonyos szempontból
a költők is ilyenek, mivel az Isten magja el volt ültetve az
egész emberi nemben, de birtokosait gyűlölték és meg is
ölték, így Hérakleitoszt, akit már említettünk, vagy a mi
napjainkban Muszónioszt, és még sokan másokat is isme-
rünk. 2. Ahogyan már magyaráztuk, mindig is a démonok
tettek így, törekedtek elhinteni a gyűlöletet azok ellen, akik
az értelemnek megfelelően és a rosszat kerülve kívántak
élni. 3. Ezért nincs is abban semmi csodálatos, hogy azok
126
ellen, kik már nemcsak az elhintett Értelem része, hanem
a Krisztussal azonos teljes Értelem ismerete és szemlélése
alapján akarnak élni, jóval nagyobb gyűlöletet szítanak a
démonok, s ezért a megérdemelt büntetésüket és bűnhődé-
süket az örök tűzbe zárva kapják meg. 5. Az a tény, hogy
Jézus Krisztus nevében legyőzik Őket az emberek, iga-
zolja, hogy rájuk és szolgáikra is az örök tűzben való bűn-
hődés vár. 5. Ennek bekövetkezését előre hirdette minden
próféta, és Jézus, a mi mesterünk, tanította.
IX. De nehogy bárki is azzal álljon elő, amit a magukat
filozófusoknak tartók mondanak, hogy csak hiú beszéd és
fenyegetés az, amit hirdetünk, az örök tűz gonoszokra váró
büntetése, és a félelemmel, nem pedig jó és nemes voltával
buzdítjuk az embereket az erényes életre, erre röviden ezt
feleljük: ha nem így lenne, akkor vagy nincs Isten, vagy ha
mégis van, akkor pedig nem törődik az emberekkel, de
így nincs se erény, se bűn, mint erről már beszéltünk is, ak-
kor azonban igazságtalanul büntetik a törvényhozók a he-
lyes törvények megsértőit. 2. Mivel Ők nem igazságtala-
nok, ezért atyjuk nem az, aki igéje által tanította, hogy
tegyék azt, amit Ő; akik ezzel egyetértenek, azok nem igaz-
ságtalanok. 3. Ha valaki meg azt az ellenvetést tenné, hogy
az emberi törvények nagyon különbözőek, mert - mond-
ják - ugyanaz a dolog egyes emberek előtt jónak, míg má-
sok előtt szégyenletesnek számít, ami itt szégyenletes az
amott jó, ami másutt jó, azt meg szégyenletesnek ítélik
emitt; hallgassátok meg hát válaszomatl 4. Mi tudjuk,
hogy a gonosz angyalok romlottságuknak megfelelő tör-
vényeket állítottak fel, és a hozzájuk hasonló emberek örül-
nek is ezeknek; de miután a helyes Értelem eljött, kiderült,
hogy nem minden vélemény és nem minden rendelet he-
lyes, hanem vannak jók, és vannak rosszak, ezért ezeket
és ehhez hasonlókat mondhatok az ilyeneknek, és ha szük-
séges, bővebben is kifejthetem. 5. Most azonban vissza-
kanyarodok az általam felvetett témához.
127
 X. 1. Ahogy azt láthatjuk, a mi tanításunk felülmúl
nıinden más emberi tanítást, mivel a teljes Értelem (Lo-
gosz) az, aki az értünk megjelent Krisztus, test, lélek és
értelem. 2. Mindazt, amit a filozófusok meg a törvényho-
zók helyesnek ismertek fel és tanítottak, azt a részlegesen
feltáruló Értelem segítségével találták meg, ismerték fel, és
dolgozták ki. 3. Mivelhogy nem mindent tudtak az érte-
lemnek megfelelően - Krisztus szerint - elgondolni, ezért
sokszor egymással ellentétes álláspontokra jutottak. 4.
Akik Krisztus előtt éltek, az emberek javára az értelemnek
megfelelően igyekeztek szemlélni és megítélni a dolgokat,
áe mint istenteleneket és különcöket mégis bíróság elé
dllították őket. 5. Közöttük ez ügyben a legkiemelkedőbb
Szókratész volt, akit ugyanazon vád alapján állítottak bí-
róság elé, mint most bennünket, azt hozták fel ugyanis
ellene, hogy új démont hirdet, és hogy a város által elis-
mert isteneket elveti. 6. Tanította, hogy kerüljük a gonosz
démonokat és cselekedeteiket, amiket a költők beszélnek
róluk, Homéroszt és a többi költőt mind száműzni akarta
az államból4; az embereket pedig arra tanította, hogy a szá-
mukra ismeretlen istent kutassák, buzdította őket arra,
hogy az értelemmel próbáljanak eljutni megismerésére,
ezt mondotta: A mindenség atyját és uralkodóját nem
könnyű megtalálni, még nehezebb a megtaláltat másoknak
világosan elmondaniă. 7. Ezeket a mi Krisztusunk mind
megtette a maga erejéből. 8. Szókratésznek nem hitt senki,
és ezért a tanításért halt meg Ő Krisztusban, akit Szókra-
tész is részlegesen ismert (hiszen Ő az értelem, aki volt és
van, aki mindenben jelen van; a prófétákon át pedig előre
meghirdette a jövendő eseményeket, majd végül Ő maga
tanította ezeket, mikor hozzánk hasonló természetű lett)
nemcsak filozófusok és irodalmárok adtak hitelt neki, ha-
nem kézművesek és egészen egyszerű emberek is, akik
dicsőséget, félelmet és halált egyaránt megvetnek, mert

128
Krisztus a kimondhatatlan Atya erejéből való, és nem az
emberi értelem alkotása.
XI. 1. Valójában nem tudnak megölni bennünket, és
nem is hatalmasabbak nálunk a gonosz emberek és a dé-
monok, mert minden megszületett embernek minden kö-
rülmények között adóssága a halál°, ezért amikor lerójuk
tartozásunkat, örvendezve hálát adunk. 2. Időszerűnek és
helyénvalónak tartjuk, ha most itt elmondjuk Crescensszel
és a többiekkel kapcsolatban - akik egyformán esztelenül
élnek - Xenofón történetét7. 3. Xenofón elbeszélése sze-
rint, amikor Héraklész odaért a hármas útelágazáshoz, ott
találkozott az erénnyel és a bűnnel, ezek asszonyi alakban
jelentek meg neki. 4. A bűn előkelő ruhában volt, arca
kikenve, felékszerezve, szerelemre csábító volt, teljes virá-
gában mutatta magát, szemei tüzeltek, és megígérte Hérak-
lésznak, hogy amennyiben Őt követi élvezetekben, fény-
űzésnek és az övéhez hasonló csillogásnak örvend majd
mindenkor. 5. Az erény pedig - arca és ruhája egyaránt
megviselt volt - így szólt hozzá: Ha engem követsz, nem
tünékeny és törékeny fényűzéssel és szépséggel ékeskedsz
majd, hanem örökszép értékeid lesznek. 6. Meggyőződé-
sem, hogy az az ember, aki kerüli a látszólagos jót, és
inkább a keményet követi, amit esztelennek tartanak,
elnyeri boldogságát. 7. A bűn az erények ruhájába
öltözteti cselekedeteit, és a romolhatatlan dolgok öltözeté-
nek utánzásával igazi jónak mutatja magát, (de egyáltalán
nem romolhatatlan és nem is tud ilyenné tenni) a földhöz-
ragadt embereket rabszolgaságba dönti, mert az erény ál-
arcát ölti magára. 8. Akik azonban rájöttek, hogy mi az
igazán hasznos, azok az erény által halhatatlanok lesznek,
amit a keresztényekre, az atlétákra és mindazokra vonatko-
zóan, akik így cselekednek, minden értelmes embernek el
kell fogadnia, a költők is így beszéltek azokról, akiket iste-
neknek tartottak; innen vettük az érvet ahhoz, hogy még
a halált is megvessük, amit egyébként kerülni szoktak.
12 9
9 A II. századi görög apologéták
 XII. 1. Magam is, ki Platón tanainak örvendtem, mikor
hallottam a keresztények hányattatásairól, és láttam azt,
hogy nem rettennek meg a haláltól, sem bármi mástól, amit
mások rettenetesnek gondolnak; arra a meggyőződésre ju-
tottam, nem lehetséges, hogy Ők gonoszságban és élvezet-
vágyban éljenek. 2. Mert melyik élvezetekben tobzódó,
emberhús evésében örömét lelő, gátlástalan alak vágyódna
a halál után, hogy javaitól megfosszák? Nem azt keresné
inkább, hogy minél tovább élvezze az életet itt, bújdosna
a bíróságok elől, nehogy magát kiadva halálra ítéljék?
3. A gonosz démonok már ezt is végbevitték néhány hit-
vány ember tette által. 4. Ők minket megölnek, az ellenünk
összehordott rágalmak alapján, nyomoznak utánunk, ki-
kérdezik szolgáinkat, a gyermekeket és asszonyokat, félel-
metes kínvallatások közben kényszerítik Őket, hogy kita-
lált dolgokat valljanak ellenünk, amelyeket Ők maguk nyil-
vánosság előtt művelnek, de mi ezekből egyet sem követ-
tünk el, és nem is törődünk velük; a születetlen és kimond-
hatatlan Isten a tanúja tetteinknek és gondolatainknak.
5. Miért is nem vallhatnánk meg a nyilvánosság előtt, ami
jó; isteni bölcseletként hirdetjük ezeket, de azt beszélik ró-
lunk, hogy Kronosz misztériumát ünnepeljük emberölés-
sel, mint a vád szól, vérével töltekezünk, hasonló szertar-
tásokat végzünk, mint ti tisztelt bálványotok előtt, kinek
nemcsak az oktalan állatok vérét ontjátok, hanem emberi
vért is, a köztetek legjelesebb és legelőkelőbb személyek
öntik oda a leöltek vérét; arra, hogy mi Zeuszt meg a többi
isteneket utánozzuk a férfiakkal való fajtalankodásban és
az asszonyokkal való gátlástalan szeretkezésben, talán Epi-
kurosz vagy a költők irományait hozzuk fel védelmünkre?
6. Mi inkább az efiéle tanok kerülésére törekszünk, sokféle
módon küzdünk is azok ellen, akik ilyeneket tesznek és
utánoznak, s jelen érveinkkel is ezt akarjuk elérni, egyéb-
ként nem törődünk ezekkel, mert Istent úgy ismerjük,
mint aki látja mindenki igazát. 7. Ha most egy gyászos
130
hang felkiáltana, és szava eljutna a legfelsőbb törvény-
székig: Szégyenkezzetek, szégyenkezzetek, mindazért amit
most nyilvánosság előtt az ártatlanokkal tesztek, amit elle-
nük felhoztatok, az rátok és az isteneitekre áll, de ezeknek
legcsekélyebb mértékben sincs közük mindehhez! 8. Tér-
jetek jobb belátásra, jól fontoljatok meg mindent!
XIII. 1. Mivel megismertem a gonoszság leplét, amit
más emberek távoltarrására borítottak a hitvány démonok
a keresztények isteni tanítására, én is kinevettem a ránk
fogott hazugságok szerzőit, azok álarcát és a közvéle-
ményt. 2. Bevallom, mindenkor kereszténynek akarok
bizonyulni, ezért imádkozom, ezért küzdök minden esz-
közzel, nem azért, mert Platon tanítása idegen Krisztusé-
tól, hanem mert nem egyezik vele teljesen, ahogyan a töb-
biekével sem, a sztoikusokéval, a költőkével és a történet-
írókéval. Mert mindegyikük a magvakat elvető isteni Ér-
telem egy része alapján észrevett valami hasonlót, és azt
jól elmondta; de a nehezebb dolgokban már egymásnak
ellentmondóan vélekedtek, amivel megmutatták, hogy
nem birtokolták az átfogó tudományt és a megcáfolhatat-
lan ismeretet. 4. Mert minden, amit bárki helyesen mon-
dott, az miénk, keresztényeké; mivel mi Isten után a szüle-
tetlen és kimondhatatlan Istentől való Igét (Értelmet)
imádjuk és szeretjük, ki értünk emberré lett, hogy szenve-
déseink részeseként gyógyítson minket. 5. Minden író az
Értelem beleültetett magva révén láthatta valamelyest ho-
mályosan a dolgokat. 6. Mert más valaminek a csírája és
a képességhez mért utánzás, és ismét más az, amikor a ke-
gyelem alapján utánozzák azt, akiben részesednek.
XIV. 1. Kérünk tehát benneteket, ha nektek is úgy tet-
szik, írjátok alá ezt a könyvet, hogy ezáltal mások is meg-
ismerhessék tanításunkat, s megszabadulhassanak a hazug-
ságoktól és a jó dolgok felőli tudatlanságtól, különben
saját bűnhődésük okai lesznek, 2. mert az ember természe-
tében megvan a képesség a jó és a rossz felismerésére; min-
131
ga

\
denféle gyalázatosságot fognak ránk - anélkül, hogy igazán
ismernének minket -, amit nálunk elítélnek, de maguk
megkívánják, hogy az emberek az istenek megörvendez-
tetésére efféléket tegyenek, amik miatt minket, mint akik
ilyen cselekedeteket követünk el, halálra, börtönre és más
effélékre itélnek, de ezekben inkább magukat ítélik el, és
így nem is lenne szükségük már más bírákra.
XV. 1. (Az én népemtől eredő téves tanítást, a Simonét,
megvetem.) 2. Ha ti ezt aláírnátok, mi mindenki előtt vilá-
gossá tennénk, hogy változtassák meg állásfoglalásukat,
mi csupán ezért állítottuk össze védőbeszédünket. 3. Taní-
tásunkat józanul nem lehet szégyenletesnek ítélni, mert
minden emberi bölcselkedésnél magasabbrendű, legalább-
is a szótádeioszi, filainideioszi, arkhestrateioszi, epiku-
roszi meg a többi tanhoz, vagy a költői elbeszélésekhez
nem hasonlít, ezeknek mendemondáit és irományait min-
denki szabadon olvashatja. 4. Ezzel végére értünk mi is,
ami rajtunk múlt, megtettük, csupán azért imádkozunk,
hogy minden ember, bárhol legyen is, az igazság megisme-
résére méltasson. 5. Bárcsak ti is, a helyes istentisztelet elő-
mozdítására való törekvéstekhez és bölcseletet kedvelő
személyetekhez méltóan, saját érdeketekben az igazságnak
megfelelő ítéletet hoznátok!

132
 SZENT JUSZTIN VERTANÚ-FiLoZoFUsz
PARBESZED A Zs1Do
TRIFÓNNAL

I. 1. Kora hajnalban a Xysztuszl oszlopcsarnokában

sétálgattam, szembejött velem valaki társaságával és meg-
szólított: - Köszöntelek, Filozófus! Alighogy ezt kimon-
dotta, megfordult, velem folytatta sétáját, és követték Őt
a barátai is. Erre én is viszonoztam köszöntését: - Mi járat-
ban vagy? - kérdeztem. 2. Mire Ő így válaszolt: - Még
Argoszban, a szókratikus Korinthosz tanított meg arra,
hogy senkit sem szabad megvetnünk, vagy közönyösen
elmenni amellett, aki ezt a ruhát viselig, hanem mindenben
kérdezzük meg a véleményét, vitassuk meg vele a dolgo-
kat, hogy a társalgásból mindegyikünknek, neki is és ne-
künk is hasznunk legyen. Mert ez mindkét fél számára jó,
és egymásnak kölcsönösen hasznára vannak. Éppen ezért,
ha valakit meglátok ebben a viseletben, szívesen fordulok
hozzá, ahogy most téged is örömmel szólítottalak meg; de
Ők is utánam jöttek abban a reményben, hogy tőled valami
hasznosat fognak hallani. 3. „Hát te ki vagy a halandók
közt ?”3 - szakítottam félbe mosolyogva. _
Nevét és származását közvetlen szavakkal adta tud-
tomra. - Trifónnak hívnak - mondotta -, zsidó, a körül-
metéltek közül való. A nemrégiben ránktört háború elől
menekültem Hellászba, előbb Korintıısba, majd sokfelé
megfordultam.
- Így tehát a filozófiából nyert hasznot éppen olyan nagyra
tartod, mint a törvényhozótoktól vagy a prófétáktól va-
lót - vetettem közbe4.
- A filozófusok talán nem az Istenről beszélnek min-
dig - válaszolta -, nemde mindenkor az Ő egyetlen voltát
133
és gondviselését kutatták? Vagy talán a filozófiának nem
az a feladata, hogy az isteni természetet kutassa?
4. Valóban az - válaszoltam -, magam is ezen a vélemé-
nyen vagyok. De ezek közül sokan mit sem törődnek vele,
hogy az Isten egy-e vagy több-e, gondot visel-e mind-
egyikünkre vagy nem, mivel az ilyen ismeret nem járul
hozzá a boldogsághoz, sőt, még minket is meg akarnak
győzni róla, hogy Isten gondviselője a mindenségnek, a
nemeknek és a fajoknak, de veled, velem és az egyes dol-
gokkal már nem törődik, ezért nem is kell imádkozni
hozzá éjjel és nappal. 5. Egyáltalán nem nehéz elgondolni,
hová vezetnek az ilyen nézetek. Mert, akik így vélekednek,
szabadon és bűntelenül beszélnek és tesznek mindent, azt
tesznek és mondanak, amit akarnak, mivel nem félnek
büntetésről, és nem is remélnek semmi jót az Istentől. De
hogyan is lehetne igazuk! Ők ugyanis mindörökre ennek
az állapotnak a megmaradását hirdetik, sőt, én is meg te is
ismét ugyanígy élsz majd, nem leszünk sem jobbak, sem
rosszabbak. Mások elfogadják ugyan testetlennek és halha-
tatlannak a lelket, de azt már nem, hogy rosszat is tehet,
vagy büntetés vár rá (mivelhogy a testetlen képtelen a szen-
vedésre), továbbá azt sem, hogy a léleknek (mivelhogy
halhatatlan) valamire is szüksége lenne Istentől.
6. Erre Ő udvariasan elmosolyodott: - Hát te - mon-
dotta - mindezekkel kapcsolatban hogyan vélekedel, mit
tanítasz Istenről, ismertesd meg velünk, milyen a te filozó-
fiád!
II. 1. Elmondom hát neked, - válaszoltam -, hogy ho-
gyan gondolkodom ezekrőlã. A filozófia valóban Istentől
nekünk adományozott nagy, igen értékes ajándék szá-
munkra, hozzá vezet bennünket, egyedül csak ez egyesít
vele minket. Megbecsülést érdemel mindenki, aki szerinte
él, aki a filozófiát követve alakítja gondolkodását. Mi tehát
valójában a filozófia? És miért küldetett le az embereknekõ
- bár sokak elől rejtve marad! Mert sem a platonikusok,
134
sem a sztoikusok, sem a pitagóreusok nem mondhatják
magukénak, mivelhogy ez a tudomány mindenképpen
csak egy lehet. 2. De miért is van az, hogy hídra lett belőle?
Éppen ezt akarom most elmondani! Történt, hogy azok,
akik először adták rá magukat, híresek lettek, követőkre
találtak, de ezek már nem az igazságot keresték, mivel
annyira lebilincselte őket elődeik állhatatossága, önfe-
gyelme és különleges tanítása, aztán mindegyik azt tar-
totta igaznak, amit tanítójától megtanult, azt hagyomá-
nyozta is tanítványainak, de még más ehhez hasonlókat is,
így történt, hogy mindegyik irányzatot azzal a névvel illet-
ték, ami a tan szerzőjéé volt. 3. Én magam is kezdetben
nagyon szerettem volna valamelyikhez csatlakozni, előbb
egy sztoikusra bíztam magam, elég hosszú ideig tanultam
nála, de mivel semmi többet nem tudott nekem mondani
Istenről (merthogy maga sem tudott semmit, és nem is
tartotta szükségesnek a róla szóló tanítást), ezért hát ott-
hagytam Őt, és mást kerestem, egy peripatetikusnak neve-
zettet, ki éleselméjű ember hírében állt. Már a vele töltött
első napokban arra kért, hogy döntsünk a tandíj felől, fél-
vén attól, hogy együttlétünk haszontalan lesz. Ezért aztán
otthagytam, mert az ilyen embert semmiképpen sem lehet
filozófusnak nevezni. 4. Lelkemben továbbra is ott volt a
vágy, hogy a filozófia sajátos és kivételes témáit hallgas-
sam, ezért felkerestem egy hírneves pitagóreust, egy böl-
csességben magát igen jártasnak tartó férfit. A vele való
beszélgetés után szerettem volna hallgatója és belső társal-
kodója lenni. ,,Jól vanl” - mondta. ,,Foglalkoztál már a
múzsák tudományával, valamint az asztronómiával és
geometriával? Vagy talán azt hiszed, hogy valamit is meg-
láthatsz abból, ami a boldogsághoz hozzásegít, ha előbb
nem sajátítod el ezeket, melyek elvonják a lelket az érzéki
dolgokról és alkalmassá, érdemessé teszik a szellemi való-
ságokra, hogy megláthassa a szépet és az önmagában vett
jót ?” - 5. Nagyon dicsérte ezeket a tudományokat, és el-
135
 engedhetetleneknek mondotta mindegyiket, engem azon-
ban elküldött, miután beismertem neki, hogy egyiket sem
ismerem. Természetesen nagyon elszomorított, hogy
reményem meghiúsult, mert azt hittem, Ő érti azt a legjob-
ban. Majd újra fontolóra vettem azt az időt, amit ezen
tanulmányokkal kellett volna eltöltenem, és nem akartam
hosszúra nyújtani. 6. Arra az elhatározásra jutottam, hogy
a platonikusokat keresem fel, ők ugyanis igen nagy meg-
becsülésnek örvendtek, és így a nem sokkal előtte váro-
sunkba érkező szakemberhez mentem, aki a platónikusok
között is jóhírű volt. Hosszasan beszélgettünk, szinte
minden nap sokat jutottam előre. Nagyon megfogott el-
gondolásuk a testetlen lényekről, az ideák szemlélete szár-
nyat adott gondolataimnak, rövid idő alatt bölcsnek hittem
magamat, balgán azt reméltem, hogy hamarosan meglátom
az Istent, Platón filozófiájának ugyanis ez a végső céljas.
III. 1. Ilyen lelkiállapotban voltam én akkor, és szeret-
tem volna magányban elmélyedni, a földi lakók nyomait
kikerülni°, a tengerhez közeli helyre mentem. Ahogy ennek
a helynek közelébe értem, szerettem volna ott magamban
maradni, de egy öregember, nem megvetendő külsejű,
megjelenése szelídséget és tiszta erkölcsöt sugárzott, kissé
messzebbről követett engem; én hozzáfordultam, megáll-
tam, szemeimet rászegeztem1°.
2. - Ismersz talán engem? - kérdezte. Én tagadtam.
- Akkor miért nézel így rám? - kérdezte tőlem.
- Elcsodálkoztam azon - válaszoltam -, hogy téged itt
talállak; egyáltalán nem reméltem, hogy bárki emberfiával
is találkozom itt.
- Az enyéimért aggódom - mondotta -, akik elutaztak.
Kijöttem, hogy megnézzem, hátha feltűnnek valahonnan.
És te - fordult hozzám -, niit keresel itt?
- Kedvemre van az ilyen időtöltés - válaszoltam -, za-
vartalanul gondolkodhatok magamban. Ez a hely igen
alkalmas az elmélkedésre.
13.6
 3. - A tanokat kedveled - mondotta -, de a tetteket és az
igazságot már nem? Nem kellene inkább azon lenned,
hogy inkább légy szakértő a tettekben, mint az elméletek-
ben ?
Mire én ezt válaszoltam: - Hát lehet annál nagyobb cse-
lekedetet végbevinni, mint megmutatni a mindenséget
kormányzó értelmet, magunkba fogadni, rá irányulva
meglátni mások tévelygéseit és foglalatosságait, hogy
semmi olyat nem cselekednek, ami egészséges volna és
Istennek kedves? A filozófia és a józan értelem nélkül sen-
kiben sem lehet meg az okosság. Ezért minden embernek
szüksége van a filozófiára, amit a legnagyobb és legértéke-
sebb műnek kell tartania, a többi mind másod- vagy har-
madrendű; ha a filozófiától függenek, akkor elfogadhatók
és tűrhetők, de ha a bölcselet nem támogatja és nem kíséri
ezeket, akkor közönségesek és terhesek azoknak, akiknek
foglalkozniok kell ezekkel.
4. Tehát a filozófia megadja a boldogságot? - összegezte
szavamat.
- Valóban megadja - mondtam -, és egyedül csak ez
adja meg.
-- Mi tehát a filozófia? - kérdezte -, és miben áll a tőle
kapott boldogság? Ha nincs annak akadálya, hogy el-
mondjad, mondd el!
- A filozófia - válaszoltam - a létező tudománya és az
igazság megismerése. A boldogság pedig ennek a tudo-
mánynak és bölcsességnek a jutalma.
5. - Te minek nevezed Istent? - kérdezte.
- Aki mindig ugyanúgy van és minden más dolog lété-
nek az oka. Ez az Isten. - Ezt a választ adtam neki, szava-
mat szívesen hallgatta, és ismét kérdezett.
- A tudomány nemde különböző dolgokat jelentő álta-
lános fogalom. A különböző szakok esetében, akik ezek
közül valamelyik tudományt ismerik, azokat hozzáértők-
nek nevezik, akár hadvezetésről, akár kormányzásról vagy
137
gyógyításról beszélünk. De az Istenre és az emberre vo-
natkozó dolgokban már nem így áll a dolog. Van-e olyan
tııdomány, amely megadja az isteni vagy emberi dolgok
ismeretét, megadja még továbbá mindezek isteni jellegé-
nek és az igazságosságnak a megismerését is?
- Meg bizony - válaszoltam.
6. - Hogyan? Ugyanúgy ismerjük az Istent és az em-
bert, ahogyan a múzsák tıidományát, az aritmetikát vagy
az asztronómiát meg bármi más ehhez hasonlót?
- Semmiképpen sem - válaszoltam.
- Akkor nem válaszoltál helyesen nekem - mondotta. -
Mert más az, amit tanulás vagy elmélyedés útján sajátítunk
el, és más a látás által szerzett tudomány. Ha valaki azt
mondaná neked, hogy Indiában létezik egy olyan állat,
melynek a természete más mint a többi állaté, mert ilyen
meg olyan, változatos formájú és tarka, egyáltalán el sem
tudnád képzelni, mielőtt nem láttad volna magad?
7. - Valóban nem - mondottam.
- Akkor -mondotta - a filozófusok hogyan gondolhat-
nak és mondhatnak bármi helyeset és igazat Istenről, mikor
nincs róla tudományuk, sohasem látták Őt, és nem is hallot-
ták?
- De Atyám” - fűztem hozzá -, ilyen szemekkel nem
látható az isteni lényeg, egyedül csak az értelem számára
ragadható meg, ahogy azt Platón megmondotta, és én ezt
helyesnek tartom12.
IV. 1. - Az értelmünknek tehát van egy olyan képessége,
és az olyan nagy, nem az érzékeken keresztül ragadja meg
a szemlélet tárgyát? De látta-e valaha is az Istent az emberi
értelem, ha a Szentlélek nem készítette elő?
- Platón mondotta - feleltem -, hogy az értelem szeme
ilyenla, és azért adatott meg nekünk, hogy vele világosan
meglássuk azt, aki minden értelmes valónak az oka, ami-
nek nincs sem színe, sem alakja, sem nagysága, semmi
olyan tulajdonsága, amit a testi szem észlelni tud14; hogy
138
mi is ez valójában? Az, ami minden lényeg feletti - foly-
tattam tovább -, nem beszélhető el, nem fejezhető ki, az
egyedül szép és jó, jelen van a természeténél fogva jó lel-
kekben, a velük való rokonsága és az őt látni akaró vágyó-
dásuk révénlã.
2. - Miben mutatkozik meg az Istennel való rokonsá-
gunk? - kérdezte. - Avagy a lélek isteni valóság és halha-
tatlan, része a királyi értelemnek ?1° Hogyan látja az Istent?
Így számunkra lehetséges, hogy értelmünkkel megragad-
juk az Istent, és ezáltal már boldogok leszünk?
- Valóban így van - mondottam.
- Minden élőlénynek - kérdezte -, aminek csak van él-
tető lehelete, azt ugyanolyannak mondhatjuk, vagy más az
emberé, más a lóé és más a szamáré?
- Semmiképpen sem - válaszoltam -, mert mindegyik-
ben egyforma az.
3. - A ló, a szamár - mondotta -látja vagy látta valami-
kor az Istent?
- Nem, dehogy-válaszoltam -, még az emberek közül
se sokan, csak az, aki igazként él, megtisztult az igazságos-
ságban és az összes erényben.
- Tehát nem a rokonság révén látja a lélek az Istent -
szólt közbe -, sem nem azért, mert szellem, hanem azért
mert mértékletes és igaz.
- Valóban így van - helyeseltem - és mert van benne
valami, ami által megérti az Istent.
- Jól van! De a kecskék és a birkák valami bűnt követtek
el?
- Semmiképpen - mondottam én.
4. - Szavaid szerint - mondotta - ezek az élőlények is
látják ?!
- Dehogy - válaszoltam. - Mert nekik a testük, mivel
hogy ilyen, akadályozza Őket ebben.
- Ha ezek mégis beszélni tudnának - szakított félbe -,
jól tudod, sokkal nagyobb ékesszólással nyilatkoznának
139
megvetően a mi testünkről. De most hagyjuk ezt. Legyen
úgy, ahogyan mondottad. Most inkább arra felelj nekem,
hogy a lélek akkor lát-e, amikor a testben van, vagy amikor
attól elválik ?
5. - Amíg emberi alakban van, addig is képes az értelem
által erre - mondottam -, de sokkal inkább akkor, amikor
a testtől megszabadul, mert önmagában lesz és eléri azt,
amit mindenkor szeretett".
- És erre az állapotra emlékezik akkor, amikor az em-
berbe visszatér?
- Nem hinném - mondottam.
- Mi hasznuk van azoknak, akik látták Istent, avagy mi
az előnye annak, aki látta Istent, azzal szemben, aki nem
látta Őt, ha az előbbi még csak arra sem emlékezik, hogy
látta P
6. - Nem tudom megmondani - válaszoltam.
- És akik méltatlanok erre a látásra, azokra miféle bün-
tetés vár? - kérdezte.
- Valamely vadállat testét öltik magukra, és ez lesz bün-
retésük.
- Tudják, hogy miért jutottak ilyen testbe, és hogy ez a
büntetés P
- Nem hinném.
7. - Akkor pedig semmi értelme sincs az ilyenfajta bün-
tetésnek, mit nem nehéz belátni, mert úgyis mondhatnám,
hogy nincsen semmiféle bűnhődés abban, ha valaki nem
fogja fel büntetését.
- Valóban nincsen.
- Így tehát a lelkek nem látják az Istent, és nem is ván-
dorolnak egy másik testbe, mert így tudatában kellene
lenriiük, hogy büntetés alatt állnak, és félnének attól, hogy
bármi módon a legkisebb bűnt is elkövessék, csak ezután
már büntetésre ne jussanak. Azzal én is egyetértek, hogy
Isten létét felfogják a lelkek, valamint azt, hogy jó az igaz-
ságosság és a vallásosság - mondtalfi. i
140
 - Igazad van - válaszoltam rá. -
V. 1. - Mindebből ezek a filozófusok semmit sem értet-
tek meg, és arra sem tudtak megfelelni, hogy valójában
mi is a lélek.
- En is így látom.
-Nem mondhatjuk (a lelket) halhatatlannak, mert ha
azt állítjuk, hogy halhatatlan, akkor teremtetlen is1°. Te-
remtetlen és halhatatlan az úgynevezett platonikusok sze-
121111;.
- Te talán a világmindenséget is teremtetlennek mon-
dod ?2°
- Vannak, akik annak mondják, de én nem fogadom el
tanításukat.
2. - Jól teszed. Miféle alapon lehet az a test oly mara-
dandó, mely fogható, átformálható és összetett, alakítható
és rombolható, napról napra változik, nemde azt kell gon-
dolnunk, hogy valamilyen kezdete van? Igy tehát ha a
világ is keletkezett, a lelket szükségképpen keletkezettnek
mondjuk, mert tán valamikor nem létezett. Az emberért
lett ugyanis, mint minden élőlény, ha egyáltalán azt tartod,
hogy önmagukban, s nem testtel jöttek létre.
- Helyesnek találom a gondolatmenetedet.
- Akkor hát nem halhatatlanok.
- Nem, mivelhogy a világot értünk teremtettnek mond-
juk.
3. - Én nem állítom azt, hogy minden lélek meg fog
halni, mert ez a gonoszok számára csak nyereség volna.
Hanem mi történik? Az Istent helyesen tisztelők lelkei
jobb helyre fognak kerülni, a gonoszok és a bűnösök
viszont egy rosszabb helyen maradnak az eljövendő ítélet
napjáig. Ezért, akiket az Isten méltóknak talált, azok nem
halnak meg, akikre pedig büntetés vár, életben maradnak,
mert az Isten akaratának megfelelően bünteti meg Őket.
4. - Amit te mondasz, nemde hasonló ahhoz, mit Platón
a Timaioszban burkoltan tanított” a világról, azt mondva,
141
 hogy minden, ami lett, romlandó és csak az Isten akarata
folytán nem bomlik fel és nem lép a halál sorsszerű útjára?
Te is ezt tartod helyesnek, mit Ő a lélektől meg általában-
véve minden más dologról mond?
- Minden ami az Isten után lett vagy lesz, az romlandó
természetű, az ilyenek megsemmisülnek és többé nincse-
nek. Egyedül csak az Isten romolhatatlan és nincs keletke-
zése, és éppen ezért mondható Istennek22, utána következő
minden más keletkezett és romlandó. 5. Igy a lélek is ha-
landó és bűnhődik. Ha a lelkek nem keletkeztek volna,
nem is tudnának bűnt elkövetni, az oktalanság sem sodor-
hatná magával Őket, nem lennének gyávák vagy merészek,
nem kellene soha disznóba, kígyóba vagy kutyába vándo-
rolniok; nem lehetne jogos ezeket rájuk kényszeríteni,
mivel halhatatlanok. Mert ami halhatatlan, a halhatatlan
tulajdonságaival rendelkezik, mindig egyforma és ugyanaz,
mert az egyik keletkezés nélküli sem hatalomban, sem
tiszteletben nem múlhatja felül a másikat. 6. Nincs tehát
sok keletkezés nélküli valóság, mert akkor, ha a köztük
levő különbségek okait nyomoznád, nem találnád meg,
hanem a határtalanba jutna mindig a gondolat, végül kifá-
radva valamikor egy keletkezésnélkülinél megállnál és ezt
neveznéd a mindenség okának.
- És mindez rejtve maradt Platón és Püthagorász előtt,
a bölcs férfiak előtt, akik úgy állnak előttünk, mint a filo-
zófia básryái és erődítményei? - kérdeztem tőle.
VI. 1. - Én nem törődöm Platónnal vagy Püthagorász-
szal, egyáltalán senkivel, aki ilyeneket gondol; inkább
azután, hogy valóban így igaz-e, ennek megfelelően fo-
gadd el a tanítást! A lélek vagy maga az élet, vagy élete
van. Ha élő, akkor más valami élteti, és nem maga magát.
Ahogy a mozgás is általában más valamiről ered és nem
magától. Azt pedig senki sem vitatja, hogy a lélek élő. Ha
pedig élő, akkor nem azért élő, mert Ő maga az élet, hanem
mert részesedik az életben; a részesedő ugyanis különbözik
142
attól, amiben részesedik23. Az életből részesedik a lélek
azért, mert az Isten őt élőnek akarja. 2. Így tehát egykor
nem lesz az élet részese, mikor már az Isten nem akarta őt
élőnek. Ezért nem úgy sajátja az élet, mint az Istennek.
Ahogyan egy ember sem volt mindenkor, a test nem volt
együtt a lélekkel öröktől fogva, és amikor majd annak is
eljön az ideje, hogy ez a harmónia felbomoljon, elhagyja
a lélek a testet, és az ember megszűnik létezni; így ha eljön
a lélek megszűnésének ideje, eltávozik tőle az éltető lehe-
let, és a lélek megszűnik, és visszatér oda, ahonnét vétetett
(vö: Préd 12, 7).
VII. 1. - Hát akkor milyen tanítónk lehet és ki lehet az,
miből lehet hasznunk - kérdeztem -, ha még nekik (Pla-
tónnak és Püthagorásznak) sem volt igazuk?
- Sok évszázaddal korábban, sokkal régebben, mint a
nevezett filozófusok, éltek a szent, igaz és Isten előtt ked-
ves, az isteni Lélekben beszélő férfiak, akik a jövendőt
előre hirdették, mindazt, ami mostanában bekövetkezett;
prófétáknak- nevezik őket24. Egyedül ők ismerték és hir-
dették az embereknek az igazságot, senkitől sem félve,
nem keresve senki kegyeit, sem dicsvágytól megszédülve,
mindig csak azt hirdették, amit a Szentlélekkel eltelve lát-
tak és hallottak. 2. Írásaik mindmáig megmaradtak, legna-
gyobb hasznukra van azoknak, akik a kezdetről és a vég-
ről vagy mindarról, amit a filozófusoknak ismerni kell,
olvasni akarnak, és ezekben megbízhat. Bár irásaikat haj-
dan nem a bizonyítás igényével készítették, hanem szava-
hihető tanúi voltak ők az igazságnak, túl minden bizonyí-
táson, bekövetkezett és bekövetkezendő dolgok kény-
szerítenek az általuk leírtak elfogadására. 3. A csodák is,
amelyeket végbe vittek, igazolják Őket abban, amit a min-
denséget megalkotó Istenről és Atyáról mondottak, vagy
a tőle küldött Krisztusról, az Ő Fiáról hirdettek, amit a ha-
zug és nem tisztátalan lelkektől eltelt hamis próféták soha-
sem tettek és tudnak megtenni, de azért odáig merészked-
143
tek, hogy az ostoba emberek elkápráztatására és megté-
vesztésére csodákat tettek, hogy azok dicsőítsék a tévely
szellemeit és a démonokat. De te most fohászkodj, hogy
megnyíljék előtted a fény kapuja, mivelhogy senki sem
tudja sem felfogni, sem megérteni, csak az, akinek Isten
és az Ő Krisztusa megadja ezt.
VIII. 1. Amikor ezeket elmondotta, meg megannyi
mást is, aminek elmondására időnk most nincsen, eltávo-
zott, de meghagyta ezeknek átelmélkedését; többé már
nem is láttam viszont őt. Lelkemben pedig valamiféle
láng lobbant fel, szerető vágyakozás költözött belém a pró-
féták iránt, és azok iránt is, akiket Krisztus barátainak
neveznek. Végiggondoltam magamban szavait, és egyedül
csak ezt a filozófiát tartottam biztosnak és hasznosnak.
2. Íme, így és ezért lettem én magam is filozófus! Szeret-
ném, ha mindenkit ugyanez a buzgóság fűtene, hogy
ragaszkodjon az Üdvözítő tanításához. Ezekben van va-
lami félelmetes, ami megijeszti azokat, akik a helyes útról
letérnek, de a legnagyszerűbb felüdülés azoknak, akik szi-
vükön viselik. Ha te a magad ügyével valamit is törődsz, és
az üdvösségedet szem előtt tartod, és bízol az Istenben, és
semmit sem teszel ellenére, megvan a lehetőséged Isten
Krisztusának felismerésére, és hogy tökéletes légy, így
valóban boldogan fogsz élni.
3. Ahogy elmondottam mindezt, drága barátom25, Tri-
fón kísérői elmosolyodtak, Ő maga is elmosolyodott.
- Valamit elfogadok belőle - mondotta -, és csodálom
az isteni dolgok iránti buzgalmadat. Jobb volna azonban,
ha továbbra is Platón, vagy valamelyik más filozófus böl-
cseletével foglalkoznál, a kitartásban, az önuralomban és
meggondoltságban gyakorolnád magadat, ahelyett, hogy
megbízhatatlan tanokkal tévesztenéd meg magadat és
semmirekellő embereket követnél. Aki ebben a filozófiai
irányban megmarad, élete bűntől ment marad, egy boldo-
gabb életben való reménye is megmarad. De aki elhagyja
144
az Istent, és emberbe veti bizalmát, miféle boldogság jut
neki? 4. És ha te most már engem is meg akarsz hallgatni
(mert immár barátomnak érezlek téged26), előbb metélkedj
körül, aztán tartsd meg a törvény szerint a szombatot, az
ünnepeket és az Isten újholdjait, egészen egyszerűen: telje-
sítsd mindazt, amit a törvény előír, így esetleg irgalmat ta-
lálsz Isten előtt, a Krisztus pedig, ha már egyáltalán meg-
született, vagy valahol él, ismeretlen, és Ő maga sem tudja,
hogy kicsoda; addig nincs is semmi hatalma, amig Illés
el nem jön, hogy felkenje Őt nyilvánosan. Ti pedig csak hiú
beszédekre hallgattok, magatoknak alakítottatok ki egy
Krisztust, és éppen elővigyázatlanságtok miatt elvesztek.
IX. 1. - Megértelek, Trifón - mondottam -, és meg is
bocsátok neked, mert nem tudod mit beszélsz, mert azokra
a tanítókra hagyatkozol, akik nem értették meg az Íráso-
kat, olyan feltételezéseknek adsz hangot, melyek éppen
felötlenek benned. Ha pedig akarsz, kaphatsz tanítást
arról, hogy nem tévedünk, s nem szűnünk meg vallomást
tenni őmellette, noha az emberek részéről ezért gyalázattal
illetnek, és még akkor is, ha a félelmetes zsarnok tagadásra
kényszerít; most azonnal bizonyítom, hogy mi nem üres
mítoszoknak, nem is alaptalan beszédnek, hanem az isteni
Lélektől eltelt, erőt sugárzó és kegyelemben virágzó embe-
reknek adunk hitelt.
2. Ismételten elnevették magukat akik vele tartottak és
udvariatlanul zsibongani kezdtek. Akkor én felálltam és
úgy tettem, mint aki távozni akar, de Ő megragadta ruhá-
mat, és mint mondotta, addig nem ereszt el, ainíg ígérete-
met be nem váltom27.
- Akkor hát ne zavarjanak meg társaid - mondottam -,
és ne is viselkedjenek ilyen illetlenül. Ha akarják, akkor
csendben hallgassanak meg, de ha valami fontosabbnak
tartott elfoglaltságuk van, menjenek el; mi pedig keressünk
egy olyan helyet, ahol nyugodtan lehetünk, ott majd befe-
jezzük a beszélgetést.
j 145
10 A II. századi görög apologéták
 3. Trifón is azt látta helyesnek, hogy így tegyünk,
egyetértésben a csarnok belsejébe mentünk. Ketten társai
közül gúnyolódtak rajtunk és becsmérelték szándékunkat,
ezért otthagytak bennünket. Mi pedig arra a részre értünk,
ahol az egymással szembenlevő oldalon kőülések voltak;
Trifón kísérete az egyik oldalon telepedett le, valaki közü-
lük a zsidó háború eseményeit hozta szóba, és erről beszél-
gettek.
X. 1. Mikor ˇbefejezték, ismét én szóltam hozzájuk.
- Nem másért vettek meg minket ugye, férfiak, barátaim,
csak azért, mert nem a törvény szerint élünk, elődeitekhez
hasonlóan nem metélkedünk körül testileg, nem tartjuk
meg a szombatot, mint ti? Életünk és erkölcseink is elma-
rasztalhatók részetekről? Ezzel azt akarom mondani: csak
nem hiszitek el a rólunk terjesztett rágalmakat, hogy mi
embert eszünk, és a lakoma után eloltvána lámpát, erkölcs-
telen kicsapongásokba merülünk? Vagy csupán azt kár-
hoztatjátok, hogy ilyen tanokat követünk, és - mint
vélitek - hamis nézeteknek adunk hitelt.
2. - Ezen csodálkozunk mi is - szólt közbe Trifón -,
mert amit annyian terjesztenek, az nem érdemel hitelt,
hiszen az emberi természettől igen idegen. Mint tudom,
abban amit evangéliumotoknak neveznek, oly nagy és
csodálatos dolgok vannak, hogy feltételezhetően senki sem
tudja megtartani azokat, magam is figyelmesen tanulmá-
nyoztam ezeket. 3. Amit viszont legkevésbé sem tudunk
megérteni, hogy ti ugyan vallásosaknak tartjátok magato-
kat, azt hiszitek, különböztök a többiekről, közben életetek
egyáltalán nem tér el a pogányokétól, nem tartjátok meg az
ünnepeket sem a szombatot, nem metélkedtek körül, egy
keresztre feszített emberre alapozzátok reményeteket, és
azt várjátok, hogy az Istentől valami jót kaptok, miközben
nem tartjátok meg parancsait. Nem olvastad azt, hogy
az le'/ek, meg: a fgyolcadz'/É napon nem merő/zčzedzlê ıêőriil, az nemzet-
.rezgéből /êitarzított Zerg? (vö: Ter 17, _14). Ugyanezt írja a
146
pogányokra és a pénzért vásárolt rabszolgákra is (vö:
Ter 17, 2). 4. Ezt a szövetséget tehát már a legelején sem-
mibe veszitek, a többivel sem törődtök, bennünket azon-
ban arról akartok meggyőzni, hogy ismeritek az Istent, de
valójában nem teszitek meg azt, amit az istenfélők meg-
tesznek. Ha lenne valami válaszod ezekre, és igazolni is
tudod, hogy milyen alapon reménykedtek így, ha a tör-
vényt nem tartjátok meg, azt hallanánk tőled a legszíveseb-
ben, majd a többit is hasonlóképpen megvitatjuk.
XI. 1. Nem lesz sohasem más Isten, Trifón, és nem is
volt sohasem - mint ahogy én is vallom ezt - rajta kívül,
aki megteremtette és elrendezte a mindenséget. Nekünk
sem más, és nektek sem más az Isten, azt gondoljuk, Ő volt
az, aki atyáitokat kivezette Egyiptom földjéről, hatalmas
kezével és fenséges karjávalzfi. Nem reménykedünk más-
ban - mivel nincs más -, mint akiben ti is, Ábrahám, Izsák
és Jákob Istenében. Mi nem Mózesben reménykedünk, és
nem is a törvényben, mert így mi is úgy tennénk, mint ti.
2. Most tehát, ahogy már olvastad, Trifón, hogy eljött a
legtökéletesebb törvény, a legsajátosabb szövetség min-
denkivel, és ezt most már minden embernek meg kell tar-
tania, akik Istentől el akarják nyerni az örökséget. A
Hórebnél kihirdetett törvény már elévült és csak a tiétek,
ez pedig egyszerűen mindenkié. Ha pedig törvényt hoznak
a másik törvény ellenére, akkor az előbbi érvényét veszti;
ugyanúgy a később kötött szövetség a korábbit hatálytala-
nítja. Minden időkre szól a mi törvényünk, és tökéletes a
nekünk adott Krisztus és a hűséges szövetség, rajta kívül
nincsen se törvény, se parancsolat, se rendelkezés. 3. Hát te
nem olvastad, hogy mit mond Izaiás: Hezlëgezrr meg, /Jez//(gari
meg e'n népem! Kireífyok figyefietek ide, mert ez tőrve'fgı tőlemjőn,
e'.r íte/elem ez nejıek megvileígoiítáiára Zerg. Hezmezroiem elérkezik
Ágazrágoriágom, e'i` e{/'ön e`idee'n`égem, az én kezrombem reméıgyked-
nek ez nejbek (vö: Iz 51, 48). Vagy Jeremiás által így beszél
erről az új szövetségrőlz Íme eljőfmek ez napok - moızefjez az

147
10*
 Úr -, amikor Izrael lıeízaíz/al ér Jnela /eeízeínal of/ˇ .rzőneâreget
kőlők, nem azt, amit aefyeíilokkal korőtrem azon a napon, amikor
megfogtam keziiket, bogv kz?/ezerrem őket Egyiptom főleý`éről
(vö: Jer 31, 318). 4. Ha pedig Isten egy jövőbeli új szövet-
ség megkötését hirdette meg, ami a népek világosságára
lesz, látjuk és meg vagyunk győződve róla, hogy magának
a megfeszített Jézus Krisztusnak neve által járultak a pogá-
nyok Isten elé a bálványoktól és más igazságtalanságoktól
elfordulva, 8 mindhalálig megvallják őt és gyakorolják
vallásukat, és a tettekből és az ezeket kísérő csodajelekből
mindenki megértheti, hogy ez az új törvény, az új szövet-
ség és mindannak várása, ami jót csak remélhet az összes
nemzet Istentől. 5. Mert mi vagyunk igazi izraeliták,
a szellemiek, Juda, Jákob, Izsák és Ábrahám nemzetsége,
akiket a körülmetélkedésben Isten tanúsított a hitben,
akiket Ő megáldott, sok nép atyjának nevezett, akik a meg-
feszített Krisztus által járultıınk Istenhez, mint ezt majd
fejtegetésünk során bizonyítjuk.
XII. 1. Még azt is mondtam, felhoztam, hogy Izaiás így
kiált más szavakkal: Hallgemátok meg szen/aimat, és lelketek
élnz' fog. Örök szövetséget kőrők veletek, azt a mélteinyorat ér
bűrégert, amit Dánidnak megígértem. Íme, én a nepek előtt taná-
nak tettem meg őt. A nemzetek, melyek nem ármertek téged,
segítségül loínnak; laozzeíeljönnek ez népek, akik nem tudtak rólad,
Iireneel, Izrael .rzenzje miatt, /vagy dicrőítrenek tefgeelet (vö:
Iz 55, 3-5). 2. Ti meg ezt az új törvényt vettétek semmibe,
és meghazudtoljátok azt az új, szent szövetséget, semmit
sem fogadtok el belőle, nem tértek meg gonosz cselekede-
teitekből, mert már fületek megrfikelfilt, .fzemetek megzıaknlt,
színetek megkeméıgıeelett (vö: Iz 6, 10). Kiáltott Jeremiás, de
ti mégsem hallottátok meg. Megjelent a törvényhozó és ti
nem ismertétek fel; a szegényeknek hirdette az evangéliu-
mot, a vakok látnak, de ti nem fogjátok fel! 3. Most már
másodlagos a körülmetélkedés, de ti még mindig a testi
dolgokkal büszkélkedtek. Az új törvény örök szombatot
148
akart nektek, de ti csak egy napon akartok istentiszteletet
tartani, nem értitek meg, hogy miért rendelte így nektek;
ha a kovásztalan kenyeret eszitek, azt mondjátok, hogy
Isten akaratának eleget tesztek. De nem ezekben leli örö-
mét az Úr, a rni Istenünk. Ha közöttetek valaki hamisan
esküszik vagy lop, hagyja abba; ha valaki házasságtörő,
térjen meg, így majd Isten előtt kedves, igaz szombatot
tart. Akinek a keze nem tiszta, mossa meg, és tiszta lesz.
XIII. 1. Izaiás nemde a fürdőbe küld benneteket, hogy
a gyilkosságot meg a többi bűnt lemossátok, amiket még
a tenger minden vize sem tudna lemosni, hanem mint az
nyilvánvaló, ezzel Ő hajdan az üdvösség fürdőjéről beszélt,
ami a bűnbánóké, nem a kecskék és bárányok vérével vagy
az üsző hamvával és a lisztláng-áldozattal tisztít meg,
hanem a hittel, Krisztus vére és halála által, mert ő ezért
halt meg, ahogy azt Izaiás is megmondotta: 2. Az Úr
kiry/ilatkoztazja .rzent karját az öJ`1ze.r nemzetek elött, minden
nep e'.r a föld batárai látni fogják az I:tentől jövö üdoölreget.
Hagvjátok abba, bag)y`átok abba, bagıjátok abba, e'.\` táoozzatok
onnan, ne i.r e'rint.retek tisztátalantl jöjjetek el attöl, kiilö'niiljetek
el ti, akik az Úr edönyeit bordozzátok, ne járjatok cxödiilettik-
ben, mert a ti .rzinetek elött jár az Úr, e'.r az Űr, Izrael
Lrtene ö.r.rzeg_yzý`t benneteket. Mert .rzolgám megérti ezt, :gen
magaxra emelkedik, ár .rzerfölött nagy diexöxegrejnt. 3. Abogfan
.rokan txodálkoznak rajtad, bogy az emberek bogyan eloxáfitották
arcodat e'J` dieföxegedet, úgy fog majd elexodálkozni a .rok nep,
a kiráýıok szája elnémul, mert akiknek nem birdettök öt, látni
fogják, akik nem ballották röla, irmernifogják. Uram, ki bitte
volna, amit mi ballottnnk, e'.r az Úr karja kinek mutatkozott
meg? Ugy birdettiik öt szine elött, mint agyermeket, mint a .fzomja.ı`
földben nőtt gyökeret. 4. Nem volt .remformája, .rem e'ke.r.rege, mi
láttak öt, nem volt alakja e'.-` tet.rzeto.r ki2l.reje, lebemíiltök öt,
megvetett volt az emberek között. Cxapáxokkal .fájtott ember, aki
elnirelni tudta a gyengexeget, mertbogy eýfordnltak areátöl, meg-
vetették e'.f nem törődtek vele. Ő bordozta bűneinket, miattunk
149
 szenvedett, mi pedig azt gondoltuk, bogy kin, csapás és gonoszság
nebezedik rá. 5. A mi törvéryrszegéseink miatt bordta a sebeket,
bűneink miatt gyötörték, rajta volt békénk fenyítéke, ztiződása
gyögyulásunkat szolgálta. Mindnynjan mint ajubok tévelyegtünk,
az ember a maga ritján tévelygett. És az Úr őt szolgáltatta ki
bűneink miatt, de ő a bántalmak közepette nem nyitotta ki a
száját. Mint a bárány, kit leölésre vezetnek, mint a jub nyiröja
előtt némán megáll, ugy nem nyitotta ki száját. 6. Megaláztatá-
saiban vétetett el itélete. Nemzedékét ugyan ki tudja elbeszélni?
Mert életét kitepték a földből, és népem törvényszegései miatt
iutott a balálba. Gonoszokat adok temetéséért, és gazdagokat
baláláért, mert törvéryrszegést ő nem követett el, és álnokság nem
volt ajkán, az Úr akarja megtisztitani őt a csapásoktól.
Ha bűneitekért adtok, lelketek magvatok bosszri sorátfogja látni.
7. Az Úr ki akarja ragadni lelkét a grötrelemböl, meg akarja
mutatni neki afényt, megalkotni őt megértéssel, igazságot szolgál-
tatni az igaznak, aki sokakért jöl szolgált, és a mi bűneinket
bordozta. Ezért ő sokakat kap öröksegiil, szétosztja az erősek
zsákmáryfát, amebrért lelkét balálra adták, és a törvérgrszegők
közé számitották, és ő sokak bánét elvitte, azok törvéryfszegéseiért
őt szolgáltatták ki. 8. Örvendezzél, te magtalan, aki nem sziiltél,
tapsoljál és zyjongjál te, aki nem vtyrídtál, mert a terméketlennek
sokkal több gyermeke lesz, mint annak, akinek férje van. Azt
mondja ugyanis az Ur: Tedd tagasabbá sátrad beb/ét, feszitsd
szélesebbre vásznait. Nefélj, verd le messzebbre tövekeit, köteleit
erősitsd meg,jobbról is balról is szélesitsd meg. Magvad nemzeteket
fog örökölni, és benépesiti az elbagyott városokat. 9. Neféý, bogy
szegyen ér, ne rettegj attöl, bogy vajtídnifogsz, mert örök szégye-
nedet eýfelejted, özvegyseged fájdalmára többé nem emlékezel,
mert az Úr nevet állit magának, az egész földön ugy fogják
bivni öt, bogy a te megszabaditöd ő, Izrael Istene. Mint elbagrott
és bánködő asszonyt biv vissza teged az Úr, mint az zfiriságban
eltaszitott asszonyt (vö: Iz 52, 10-54, 6).
XIV. 1. A megtérés és az istenismeret fürdője által, ami
az Isten népének törvényszegései miatt lett, és ahogy
150
Izaiás is kiáltotta, mi hisszük és tudjuk, hogy ez az elöre
meghirdetett keresztség, ami egyedül képes a megtérők
megtisztítására, és ez az élet vize. A ciszternák pedig,
amiket magatoknak ástatok, beomlottak, és semmi hasz-
notok sincs belőle. Mi haszon van abból a fürdőből, mely
csak a testet teszi tisztává? 2. A keresztségben mossátok
meg lelketeket a haragtól, a fösvénységtől, az irigységtől és
a gyűlölettől, s így a test valóban tiszta lesz. A kovásztalan
kenyér pedig azt jelenti, hogy ne a romlott, régi kovász
cselekedeteit gyakoroljátok. De ti mindent csak testiesen
fogtok fel, ezt vélitek igaz vallásosságnak, de ha így csele-
kedtek, lelketeket egyszerűen csak álnoksággal meg min-
denféle más gonoszsággal töltitek meg. 3. Mert a kovász-
talan hét napig tartó fogyasztása után az új kovász elkölté-
sét rendelte el nekünk az Isten, vagyis más cselekedetek
megtételét29, nem a régieknek és hamisaknak utánzását.
Ezt kérte tőletek ez az új törvényhozó; és amit már
beszédemben korábban idéztem, most újra idézem még
a többivel együtt. Izaiás próféta által ezt hirdette: 4. Hall-
gassatok rám, és lelketek élnifog. Örök szövetseget kötök veletek,
azt a méltányosat és básegeset, amit Dávidnak megigértem. Íme,
én a nepek előtt taniinak tettem meg őt, vezérnek ésparanesolönak
a nepek fölé. A nemzetek, akik nem ismernek teged, segitsegiil
bivnak .' a nepek, akik nem tudnak rőlad, bozzád menekednek,
Istened, Izrael szentje miatt, mert megdiisőitett teged. 5. Keressé-
tek az Istent, és amikor megtaláýkitok, bizjátok, amig ő közeledik
bozzátok. Az istentelen bag]/ja el iítjait, a törvéngıszegő férfi
terveit, és térjen vissza az Úrboz, és irgalmasságra lel, mert sok
biineiteket megboesátja. Az én terveim nem olyanok, mint a ti
terveitek, és az én iitjaim nem olyanok, mint a ti' iizjaitok, mert
amilyen messzire van a földtől az ég, olyan messzire van az én
utam a ti iíijaitoktöl, és gondolataitok gondolataimtöl. 6. Abo-
gyan a bo' és az eső lebull az égből, és nem tér vissza addig, mig
meg nem áztatja a földet, termővé és sarjadővá teszi, és magot ad
a magvetőnek, kenyeret táplálékul; ig! lesz az én szavam is, ba
151
elbagyja ajkamat, nem tér vissza, mig vegbe nem viszi mindazt,
mit elbatároztam; és kedvemet lelem rendelkezéseimben. 7. Ezért
örvendezésben vonultak ki, és vidámságot tanultok. A begyek és
a balmok ugrándozva fogadnak benneteket, a fák tapsolnak
ágaikkal. Ciprusfenyő sarjad a tövisbokrok belyén, mirtusz
sarjad a bogánts belyén. Az Úr név lesz, és örökjel, és sobasem
tűnik el (vö: Iz 55, 3-13).
Ilyen és ezekhez hasonló szavak hangzottak el a prófé-
táktól, Trifón - mondottam -, egyesek Krisztus első meg-
jelenését beszélték el, dicstelennek, éktelennek és halandó-
nak hirdették megjelenését; mások a második megjelenést
modták el, amikor dicsőségben a felhők felett jelenik meg.
Látni fogja a ti népetek, és felismerik azt, akit átszúrtak,
ahogyan Ozeás, egyike a tizenkét prófétának, és Dávid
előre megmondották.
XV. 1. Az Isten igazi böjtjének megtartását tanuljátok
meg, ahogyan azt Izaiás próféta mondotta, hogy Isten előtt
kedvesek legyetek! Mert Izaiás ezt kiáltja: 2. Bátran kiálts,
ne legy kimélettel, mint a barsona emeld fel szavadat, nemzetsé-
gemnek birdesd bűneit, jákob bázának törvényszegéseit! Keresnek
engemet napról napra, ismerni kivánják iitjaimat, mint a nép,
mely az igazságosságot tselekedte, mely az Isten itéleteit el nem
bagyta. 3. Most is igaz itéletet kivánnak tőlem, és vágnak az
Isten elé járulni, mondván .` Böjtöltiink, és te nem látod? Meg-
aláztuk lelkünket, nem veszed észre? A böjijeitek napjaiban ti
magatok lelitek tetszésteket, minden alattvalőtokat elnyomtok.
Íme, vádaskodásra és veszekedésre böjtöltök, és ököllel veritek
a szegéig/t. Illinek böjtöltök nekem mindmáig, bogy ballani lebes-
sen kiabálö bangotokat? Nem iýren bojtöt rendeltem, bogy nappal
alázza meg az ember a lelkét. Még akkor sem, ba lebnjljátok
fçjeteket, mint a káka, zsákot biiztok magatokra, és bamut
teritetek magatok alá, ezt se nevezzétek olyan bcýtnek és napnak,
mely tetszik az Úrnak. Nem iýıen böjtöt rendeltem, mondja az
Úr, banem oliý meg minden igazságtalan bilincset, törd össze az
erőszakkalfelrakott igákat, engedd szabadon szegény adösaidat,
152
 töröld el az igazságtalan számadásokat. 5. Törd meg az ébezőnek
kenyeredet, és a bnjléktalan szegényt vezesd be bázadba, ba
mezitelent látsz, öltöztesd fel, magvad bázanepét ne nézd le.
Akkor mnjd bcynalfényed felragyog, öltözetedfieltiindököl bamar,
előtted balad majd igazságosságod, és az Úr dicsősége köriilvesz
teged. Akkor megballgat teged az Isten, már amikor kiáltasz,
ig: szól mind bozzád: Íme, itt vagyok! 6. I-la távoltartod
közeledből az igát és a személyválogatást és az elegedetlenkedés
szavát, az ébezőnek lélekkel adsz keryferet, és a megalázott lelket
ióllakatod, akkor a sötétben felragyog a te világosságod, és Istened
veled lesz mindenkor, elbalmoz mindazzal, mit csak kiván a
lelked, csontjaid erővel telnek meg, olyan leszel, mint a megázott
kert, vizforrás, vagy mint a föld, amit a viz sobasem bag el
(vö: Iz 58, 1-11). 7. Metélkedjetek körül inkább a szivetek-
ben, ahogy mindezekben itt az Isten szava kívánja.
XVI. 1. Mózes által maga az Isten kiált, így szólva
- Metéljétek köriil keménysziváségeteket, nyakatokat ne kemé-
nyitsétek meg. Mert az Úr, az Istenetek, az uralkodók Ura,
a nagy, az erős, a félelmetes Isten, aki nem csodál meg senkit, és
nem fogad el eyándékot (vö: MTörv 10, 168; 26, 418). És a
Leviták könyvében: - Mivel átmennek csak és megvetnek
engemet, mivel szemem előtt a_ferde átra tértek, én is veliik mentem
a ferde iitra, és elpusztitom őket, ellensegeik fölojén, akkor miyd
megrendiil körillmetéletlen sziviik (vö: Lev 26, 40k). 2. Az
Abrahámtól kapott testben való körülmetélkedés csak
jelként adatott, hogy a más nemzetektől meg tőlünk meg-
különböztessen, hogy csak ti szenvedjétek el, amit most
méltán elszenvedtek, hogy a földetek pusztasággá lett,
városaitok felégetve, gyümölcseiteket a szemetek láttára
most más eszi meg, és közületek senki sem teheti be a lábát
_]eruzsálembe3°. 3. Az emberek másról nem is ismernek
benneteket, csupán a testi körülmetélkedésetekről. Gondo-
lom, egyikőtök sem meri azt kérdezni, csak nem mondotta
meg az Isten, vagy nem mondja meg előre az eljövendő
dolgokat, és hogy mindenkinek azt adja, amit megérdemel.
153
Jogosan és méltán ért mindez titeket. 4. Mert megöltétek
az igazat, őelőtte pedig a prófétákat, most meg azokat, akik
őbenne remélnek, és az őt elküldő, a mindenséget teremtő,
mindenható Istenben. Zsinagógáitokban megátkozzátok
azokat, akik Krisztusban hisznek31. A most uralkodók
rniatt nincs rá hatalmatok, hogy kezeteket ránk tegyétek,
de amit meg tudtatok tenni, azt megtettétek. 5. Ezért hát
így kiált hozzátok Isten Izaiás próféta szavával: - Nézzétek,
bogyan pusztul el az igaz, és senki sem gondolkodik el rajta.
Az igazságtalan szine elől veszik el az igazat, sirja békére talál,
elviszik középről. (gyertek csak elő, törvénytelen fiak, bázasság-
törés magvai, paráznaság gyermekei. Kit giinyoltatok ki, ki ellen
ryıitottátok ki szátokat, kire járattátok nyelveteket? (vö:
Iz 57, 1-4).
XVII. 1. A népek nem követnek el ellenünk és Krisztus
ellen olyan nagy igazságtalanságot, amekkorát ti elkövet-
tetek az Igaz ellen és ellenünk, kik tőle vagyunk, a velünk
való rossz bánásmód okai ti vagytok. Azután, hogy
keresztre feszitettétek őt, az egyedül bűntelen és igaz
embert, akinek sebeiből lett gyógyulásuk azoknak, akik
általa eljutnak az Atyához, és miután megtudtátok, hogy
feltámadt a halottak közül és felment a mennybe, ahogyan
a próféták mindezek bekövetkezését előre hirdették, elkö-
vetett bűneitekért nemcsak nem tartottatok bűnbánatot,
hanem Jeruzsálemből kiválasztott férfiakat küldtetek szét
az egész világra, ők a keresztényekről mint istentelen
szektáról beszélnek, és elhintették mindazt, amit bennün-
ket nem ismerő emberek beszélnek. Ezért nemcsak a
magatok gonoszságáért vagytok felelősek, hanem egy-
szerűen a többi emberéért is. 2. joggal kiált fel Izaiás:
Miattatok káromoýák nevemet a nemzetek között (vö: Iz 52, 5);
és: jcyˇ azok lelkének, mertgonosz tervet terveltek ki maguk ellen,
amikor azt mondották : N_yomjuk el az igazat, mert terbtinkre
van, - igy mnjd tetteik gfámölcsét is enni fogják. jnj a törvérgr-
szegőnek, mertgonoszságai, kezének cselekedetei szerint lepnekjel
154
ellene (vö: Iz 3, 9-11); vagy ismét más szavakban: azok-
nak, akik ági bordozzák biineiket, mint bosszii kötelet, törvény-
szegéseiket, mint a barmok igájának kötelét, akik azt mondják:
G_`yorsan érkezzen el, az Isten terve jöjjön már el, bogi megismer-
bessiik. ]iy` azoknak, akik a gonoszatjónak mondják, ajót pedig
gonosznak, akik a világosságot sötétséggé, a sötétseget pedig
világossággá; akik az édeset keseriivé teszik, a keserűt pedig
édessé (vö: Iz 5, 1888). 3. Így ti is azon vagytok, hogy az
egyedül makulátlan és igaz fénynek, mely az Istentől jött
az emberek javára, mindig ellentmondjanak a keserű,
a sötét és igazságtalan dolgok; elviselhetetlen volt számo-
tokra, amikor ő így kiáltott felétek: Írva van: az én bázam az
imádság báza, tipedig rablók barlangjává tettétek (vö: Mt 21 , 13)
amikor a pénzváltók asztalait felforgatta, a templomban
ezt kiáltotta: jaj nektek irástudók és farizeusok, kepmutatók,
akik tizedet adtok a mentából és a kaporból, de az Isten szerete-
tével és végzéseivel nem törődtök. Meszelt sírok, akik kiviilről
szepet mutattak, de beliil a balottak csontjai biizlenek (vö:
Mt 23, 23.27). Az írástudóknak pedig ezt mondotta:
jnj nektek írástudók, mivel a kulcsok nálatok vannak, magatok
ugian nem mentek be, de az odnjövőket megakadályozzátok, vak
vezetők (vö: Lk ll, 52).
XVIII. 1. Minthogy te, Trifón, mint azt magad is meg-
vallottad, olvastad azokat, amit a mi Megváltónk tanított,
ezért nem találom alkalmatlannak, hogy a prófétai szavak-
hoz kapcsoló rövid mondásaiból idézzek. 2. Mosnjatok meg
tebát és most tiszták lesztek, vessétek ki lelketekből a gonoszságot
(vö: Iz 1, 16), de úgy, ahogyan ennek a fürdőnek elvégzését
megparancsolta nektek Isten, és az igazi körülmetélkedés
szerint metélkedjetek körül. Mi ezt a test szerinti körül-
metélkedést és a szombatokat, és egészen egyszerűen min-
den ünnepet megtartanánk, ha nem tudnánk mi okból lett
mindez parancs számotokra, törvényszegéseitek és ke-
ményszívűségetek miatt. 3. Mi ugyan elviseljük mindazt,
amit az emberek és a gonosz démonok ellenünk művelnek,
155
 még azt is, ami hallatlan (rágalom), a halált és a megfélem-
litéseket, sőt könyörgünk azért, hogy akik ezeket művelik
velünk, irgalmat nyerjenek: a legkisebb mértékben sem
akarunk nekik valamit is visszafizetni, ahogy ezt az új
törvényhozó meghagyta nekünk. Miért is ne tarthatnánk
meg azt, ami nem árt nekünk, így a testi körülmetélkedést,
a szombatokat és az ünnepeket, ó Trifón!
XIX. 1. Hiszen éppen ez az, ami nekünk nehézségeket
okoz, mert ha azokat mind elviselitek, miért nem tartjátok
meg maradéktalanul azt, amiről most vitatkozunk ?l
- Mert erre a körülmetélkedésre nincs szüksége minden-
kinek, csak nektek, így - mint már mondottam - csak ti
viseljétek el, amit méltán elszenvedtek. Mi nem tartjuk
haszontalannak a fürdést ciszternákban, de az semmi az élet
ezen fürdőjéhez képest. Ezért kiáltja az Isten, hogy elhagy-
tátok őt, az élet forrását, és ciszternákat ástatok magatok-
nak, melyek a vizet nem tudják megtartani. 3. Igy ti, akik
testileg körülmetéltek vagytok, éljetek csak a ti körül-
metélkedésetekkel, nekünk pedig, akik emezt mondhatjuk
magunkénak, nincsen szükségünk a másikra. Ha pedig
szükség lenne rá, mint ahogyan ezt vélitek, akkor Isten
Adámot nem fitymabőrrel teremtette volna meg, Abel
áldozatára sem tekintett volna le, mivel az körülmetéletlen
t_esttel ajánlotta fel adományait; Hénok sem lett volna
előtte kedves körülmetéletlenül, akit nem láttak többé,
mert elragadta őt az Isten. 4. Lót is körülmetéletlenül sza-
badult meg Szodomából, pedig őt az angyalok és maga az
Úr vezette. Noé, az emberi nem (új) kezdete, gyermekeivel
együtt körülmetéletlenül ment be a bárkába. A Magasság-
beli papja, Melkizedek is körülmetéletlen volt - akinek a
test szerinti körülmetélkedést elsőként felvevő Abrahám
tizedet adott -, Melkizedek áldotta meg őt, és Isten Dávid
által hirdette, hogy az ő rendje szerinti örök papot fog
állítaniaz. 5. Tehát egyedül csak nektek szükséges ez a
körülmetélkedés, mert nélküle a nép nem lett volna nép,
156
a pogány sem lett volna pogány, ahogyan Ozeás (vö:
Oz 1, 9), a tizenkét próféta egyike mondotta. Ugyanúgy
a szombatot sem tartotta meg egyetlen egy sem az emlitett
igazak közül, akik az Isten előtt kedvesek voltak, mint
utánuk Abrahám is az volt, s annak fıai mind, egészen
Mózesig, akinek idejében népetek igaztalannak és hálátlan-
nak bizonyult a pusztában, amikor borjút készített.
6. Akkor az Isten alkalmazkodott ehhez a néphez; meg-
parancsolta, hogy az ő nevének hozzanak áldozatot, és ne
a bálványokat imádjátok, de még ezt sem tartottátok meg,
mert a démonoknak áldoztátok gyermekeiteket. A szom-
bat megtartását is megparancsolta, hogy megemlékezzetek
Istenről; az ő szava is ezt így jelzi, amikor mondja:
Hogi megtudd, én vagyok az Isten, a ti megszabaditótok
(Ez 12,20).
XX. 1. Meghagyta továbbá azt is, hogy bizonyos ételek-
től tartózkodjatok, hogy az étel és az ital fogyasztásakor is
szemetek előtt tartsátok Istent, mert hajlamosak voltatok
könnyelműen és meggondolatlanul elpártolni terveiről,
ahogyan Mózes ezt megmondotta: Evett és ivott a nep, ésföl-
kelt játszani (vö: Kiv 32,6): vagy másutt: Evett jákob és
jóllakott, megbízott, de visszariigott, akit szerettem; megbízott,
kiterebébiesedett, elszélesedett és elbagyta az Istent, az ő teremtőjét
(vö: MTörv 32,15). Noénak, aki igaz volt, az Isten meg-
engedte, hogy minden állatot megehet, kivéve a húst véré-
ben, vagyis a fojtott állatot nem, mint Mózes elbeszéli
nektek a Teremtés könyvében. 2. Ilyen kifejezéssel él:
mint a növények zölajeit (vö: Ter 9,3), hát kérdem én tőletek:
ezt a kifejezést ,,mint a növéryiek zölajeit”, miért nem úgy
értitek, ahogyan azt az Isten mondotta? Miként a növé-
nyek zöldjét Isten az emberek táplálására teremtette, úgy
adta az állatokat húsételül. Mivel pedig bizonyos növénye-
ket nem eszünk meg, ti azt mondjátok, hogy már Noé
számára előírás volt ez a különbségtétel. 3. Értelmezéstek
nem fogadható ell Először is minden zöldség növény és
157
 mind ehető, kimondom és határozottan állítom, de most
ezzel többet nem foglalkozom. Es ha a zöld növények
között különbséget is teszünk, és nem esszük meg mind-
egyiket, nem azért nem esszük meg, mert tiszta vagy
tisztátalan, hanem azért, mert az egyik keserű, a másik
mérgező, a harmadik tövises. Minden édeset, táplálót és
szépet, akár tengeri, akár szárazföldi, megkívánjuk és meg
is esszük. 4. Mózes által Isten - igaz - megparancsolta
nektek, hogy tartózkodjatok a tisztátalanoktól, az igazta-
lanoktól és a törvényt semmibe vevőktől, miután még
mannát is ettetek a pusztában, és megannyi csodát láttatok,
mit Isten nektek tett, ti azonban aranyborjút készítettetek
és azt imádtátok. Ezért méltán kiált minden időkre:
Értetlen fiak, nincsen benniik bit (vö. Mtörv 32, 6.20).
XXI. 1. A ti és atyáitok igazságtalanságai miatt - mint
már mondottam - jelül parancsolta nektek Isten a szombat
megtartását, és más parancsokat is előírt, jelezte, hogy a
nemzetek miatt van így, nehogy nevét ezek között káro-
molják, egyáltalán ezért hagyott néhányat közületek élet-
ben, amit az Ő következő szavai bizonyítanak. Ezekiel
próféta által ugyanis ezt mondotta: Én vagiok az Úr,
a ti Istenetek, törvényeim szerint járjatok, rendelkezéseimet
tartsátok meg, az egiiptomi szokásokat ne vegyétek át, szombat-
jaimat szenteljétek meg! És ez jel lesz köztem és köztetek, bogi
megtucýkitok .` én vagiok az Úr, a ti Istenetek. De megkisértette-
tek engem, fiaitok nem az én rendelkezésem szerint járnak,
parancsaimat nem tartják meg, nem teljesítik azokat, mert az
az ember, aki megtartja azokat, élni fog általuk, szombat-
jaimat azonban meggialáztátok. 3. Már azt mondottam, bogi
kiöntöm rájuk baragomat még a pusztában, és bossziimat ki-
töltöm rajtuk, de nem tettem meg, bogi nevemet ne érje sérelem
semmikeppen a nemzetek előtt. Ki is vezettem őket azoknak
szeme láttára. Kezemet felemeltem elleniik a pusztában, bogi
szétszórjam őket a népek között, és szétszórjam az országokban,
mert igaz rendelkezéseimet nem tartották meg, elvetették törvé-
158
nyeimet, szombazjaimat meggyalázták .` atyáik vágiain csiingtek
szemeik. 4. Akkor parancsokat és obian rendelkezéseket adtam
nekik, melyek nemjók, nem tartják életben őket. Beszeniyieztem
őket ottbonaikban, és amikor átmegyek közöttiik, minden anya-
mébet megnyitót elpusztitok (Ez 20,19.26).
XXII. 1. A népetek bűnei miatt, és a bálványimádások
miatt, de nem azért rendelte el az efféle áldozatok bemuta-
tását, mivel rászorult, ezért hallgassátok meg, hogy mit
mond minderről Amosz, a tizenkét próféta egyike így kiált:
2. fly' azoknak, akik az Úr napjának eýövetelét kivánják. Mert
mi lesz nektek az Úr napja? .Šötétseg lesz és nem világosság.
Olyan lesz, mint amikor az ember oroszlán elől menekiilve medvé-
vel találja szembe magát, és bázába érvefalnak dől, és megmarja
a kzgyó. Nemde sötétség az Úr napja és nem világosság, bomály,
amelyben nincsen számukra fénysugár? Megvetem, giiilo'lö`m iinne-
peiteket, iinnepségeitek nem tetszenek nekem. 3. Amikor véres
H'
és égőáldozatot boztok nekem, nemfogadom el azokat, és köszönto
megjelenéstekre oda se nézek. I/igyétek elölem sokféle énekeiteket
és zsoltáraitokat, bangszereiteket meg nem ballgatom. Mint a viz,
ági áraajon az itélet, mint a megfékezbetetlen patak, az igaz-
ságosság. Véres és ételáldozatot boztál-e nekem a pusztában,
Izrael báza? - moniýa az Úr. Eltávoliijátok már vegre Molok
sátrát, Rafán isteneteknek csillagát, azt a képmást, mit magatok-.
nak csináltatok? 4. Attelepitelek én benneteket Damaszkuszba,
mondja az Úr, az Isten, kinek Mindenbató a neve. ]aj azoknak,
akik .Šionban gondtalanul élnek, vagi akik Szamária begiében
bizakodnak. Akiket a legtekintélyesebbeknek mondanak, azok a
pogányok zsengéit szitretelik és Izrael báza utánuk megi. Menje-
tek át mind Kalnéba és lássátok, onnan térjetek be a nagi Amátba,
innét meg vonuljatok le a pogány törzsek lakta Getb-be, az ezen
összes királyságoknál batalmasabbakba, bogi vajon szélesebbek-e
batáraik a ti batáraitoknál. 5. A gonoszság napjafelé tartanak,
abboz közelednek, és bazug szombatokat ölnek meg; elafántcsont
fekbeýieken alszanak, kereveteiken benyélnek, lakmároznak a
iyidj bárányaiból, a csordák borjaiból, bangszerek kiséretében
159
vigadoznak, mindezt maradandónak gondoýˇák és nem mulandó-
nak. Korsóból isszák a bort, finom olajokkalkenik magukat, sem-
mit sem bánkódnak józsaf nyomoriíságán. Ezért most a fogságba
burcoltak között ők lesznek az elsők, gonoszságban eltelt napjaik
most majd véget érnek, lovak ryieritése nem ballatszik majd
Efraimból (vö: Am 5, 18-6, 7).
6. Vagy másutt Jeremiás által: Égő áldozataitokat tegiétek
össze a véres áldozatokkal, és egiétek meg, mert nem parancsoltam
én atyáitoknak sem egő, sem véres áldozatot azon a napon, amikor
megfogtam keziëket, és kivezettem őket Egiiptom fölajéröl
(vö: Jer 7, 228).
7. Vagy másutt, Dávid által így beszél a negyvenkilence-
dik zsoltárban: Az Istenek Istene, az Úr szólt, szólitotta a
földet napkelettől napnyugtáig: szepsegének ékessege .Šionból van.
Az Isten nyilvánvalóan érkezik, a mi Isteniink, és nem fog
ballgatni, emésztő tűz jár előtte, vibarok tombolnak köriilötte.
Felszólitja az eget és bivja a földet, tart itéletet nepe fölött.
Gynjtsétek köréje szenzjeit, akik az áldozatban kötöttek szövet-
séget vele. Igazságosságát birdetik az egek, mivel az Isten maga
tart itéletet. 8. Hallgass meg, népem, bozzád beszélek! Izrael,
vádat emelek ellened. Az Isten, a te Istened én vagiok, nem az
áldozatok miatt vádollak, véres áldozataid mindig előttem vannak ,'
de nemfogadom el bázadból a borjakat, sem a bakokat nyeýadból,
mert eryiém a mezőseg minden vaaja, a begiek bárányai és barmai.
Ismerem az ég minden madarát, a mező ékessege mind enyém.
9. Ha megébezem, nem nekedfogok szólni! Eryiém aföldkerekseg
és annak teljessege. Nem eszem én a tulkok biisát, és a bakok vérét
nem iszom! A dicséret áldozatát áldozd az Istennek, imáidat
add a Magasságbelinek ,` akkor szólits engem a szorongatás nap-
ján, és megszabaditlak tegedet, és te áldani fogsz engem. De a
bi2'nösböz igi szól az Isten : Miért sorolgatod itéleteimet, miért
veszed szádra szövetsegemet? Te, aki giiilölöd a fegielmet, és
bátam mögött megveted szavamat. 70. Ha tolvajt láttál, bozzá-
szegődtél, a bázasságtörővel volt osztályrészed. .S`za'jad csak ugi
szórta a gonoszságot, iyielved ontotta az álnokságokat. Leiiltél és
160
 a testvéred ellen rágalmat szóltál, anyád fiait gyalázattal illetted.
Ezeket tetted, és én ballgassak? Engemet is törvényszegönek
tartasz, bogi bozzád basonlóvá leszek? Vádlód vagiok, szemed
elé állitom biineidet. Mindezeket értsétek meg ti, akik megfeled-
keztetek az Istenről, nebogy mikor lecsap, ne legyen, aki kimentsen
benneteket. A dicséret áldozata dicsőit meg engem, és az az iit,
amelyben iidvössegemet mutatom meg neked (vö: Zsolt 49, 1 23).
11. Nem fogadja el tehát tőletek az áldozatot, nemcsak
azért nem, mert kezdetben sem azért parancsolta meg nek-
tek, mert rászorul, hanem bűneitek miatt. Így a jeruzsále-
minek mondott templomot sem azért vallotta saját házának
és udvarának, mert arra szüksége van, hanem azért, hogy
oda nem való dolgokat ne hozzatok be, s azzal bálvány-
imádásba essetek. Hogy ez így is van, Izaiás mondja:
Miféle bázat tudtok építeni nekem? Az eg az én trónusom, és a
föld zsámoýi lábaim alatt (vö: Iz 66, 1).
XXIII. 1. Ha mi mindezeket nem vallanánk, valóban
következetlenek lennének gondolataink, mert Hénoknak
és a többieknek mind nem ugyanaz az Istene lenne, akik
akkor sem a körülmetélkedést nem ismerték, sem a szom-
batokat nem tartották meg, és a többit sem, amiknek meg-
tartását Mózes meghagyta; vagy pedig nem akarta, hogy az
egész emberi nem mindig ugyanazokat az igazságos csele-
kedeteket gyakorolja, ami valóban nevetséges és esztelen
lenne, ha így gondolkodnánkiw. 2. Inkább arra a meg-
győződésre kell jutnunk, hogy ő, aki mindig ugyanaz,
ezeket meg a hozzá hasonlókat csak a bűnös emberek miatt
parancsolta meg, mivelhogy ő emberszeretőnek, mindent
előre tudónak mutatkozik, olyannak, akinek nincsen szük-
sége semmire, igaz és jó. Ha azonban mindezek nem így
vannak, akkor mondjátok meg ti férfıak, hogy mit gondol-
tok ezekről a kérdésekről?
3. Senki nem szólt egy szót sem. - Így neked, Trifón, és
mindazoknak, akik prozeliták34 akarnak lenni, most azt az
isteni tanítást hirdetem, amit ama férfiútól hallottam. Lát-
1 61
11 A II. századi görög apologéták
játok, az elemek nem tétlenek, nem tartanak szombatot.
Maradjatok csak meg abban, amiben születtetekl Ha Abra-
hám előtt nem volt szükség a körülmetélkedésre, Mózes
előtt a szombatok megtartására és az ünnepekre meg az
áldozatokra, akkor ugyanis nincs szükség mindezekre most
sem, miután a bűn nélküli, Abrahámnemzetségéhez tar-
tozó szűztől, az Isten akaratából, megszületett Jézus
Krisztus. 4. Sőt, maga Abrahám is35, mikor még körül-
metéletlen volt, az Istenbe vetett hite miatt lett meg-
igazulttá, így nyerte el az áldást, ahogy az Írás is megmu-
tatja; a körülmetélkedést csak jelül, és nem megigazulására
kapta, mint ennek elismerésére az Irás és az események
kényszerítenek bennünket. Ennek értelmében méltán mon-
dotta erről a népről, hogy vessék ki azt a lelket Abrahám
nemzetségéből, mely a nyolcadik napon nem metélkedett
körül. 5. Éppenígy az is, hogy a női nemen lévők képtele-
nek testükben körülmetélkedni, azt mutatja, hogy csak
jelnek kapták ezt a körülmetélkedést, de nem úgy mint a
megigazulás cselekményét. Isten az asszonyt is úgy alkotta
meg, hogy mindent, ami igazságos és erényes, azt meg
tudja tartani. Testük felépítése azonban más, mert másnak
látjuk a nőét és a férfiét, de ennek ellenére sem gondoljuk,
hogy a kettő közül az egyik igaz, a másik viszont igaztalan,
hacsak nem az igazságosság és vallásosság okából.
XXIV. 1. Amennyire az erőnkből telt, bizonyítottuk
nektek ezeket, férfiak - mondtam -, a nyolcadik nap
misztériuma pedig nagyobb a hetediknél, amint ezt Isten
meghirdette. De ezzel nehogy azt a látszatot keltsem, hogy
egy más irányba terelem a beszédet, ezért értsd meg,
kiáltom: A körülmetélkedés vére már érvénytelen, a meg-
váltás vérében bizakodunk; más szövetség a mostani és
más törvény jött ki Sionból. 2. Jézus Krisztus mindenkit,
aki csak akarja azt, körülmetél, mint egykor hirdették,
kőkéssel, hogy az igaz nemzet legyen, nép, mely kitart
hűségben, elfogadja az igazságot, megőrzi a békességet.
162
3, jöjjetek hozzám mindnyájan, akik félitek az Istent, akik
Jeruzsálem javait látni kívánjátok. jöjjetek, járjunk az Úr
világosságában; mert megszabadította népét, Jákob házát.
jöjjetek minden nemzetek, gyülekezzünk Jeruzsálemben,
mely több háborút nem szenved el a népek bűnei miatt.
Megjelentem azoknak, akik nem kerestek engem ; rámtaláltak
azok, akik nem kértek engem- kiáltja Izaiás által. - Azt mon-
dottam : Íme itt vagiok a népeknek, melyek nevemet nem szólitot-
ták. Egész nap kitárom kezemet a bitetlen és lázadó nep fölé,
akik nem a belyes iíton járnak, banem bűneik után. Nép, mely
színem előtt baragra ingerel engem (vö: Iz 65, 1-3).
XXV. 1. Velünk együtt akarják elnyerni az örökséget,
még ha csak igen kis részt igényelnek is azok, akik igazzá
teszik magukat, és Abrahám gyermekeinek mondják ma-
gukat, mint Izaiás próféta által kiáltja a Szentlélek, mintha
az ő személyükben szólna így: 2. Tekints le az égből és figieý
ránk szentseged és dicsőséged lakbelyéről. Hol van féltő szereteted
és erőd? Hol van irgalmad bősege, bogi elviseý bennünket, Uram?
Te vagi a mi Atyánk, mert Abrabám nem ismer benniinket,
Izrael nem ismer fel benniinket. De te Uram, mi Atyánk,
szabadits meg minket! Kezdettőlfogva rajtunk a neved l Miért
bagitál eltévedni utaidról benniinket, Uram? Megkeményitetted
szivitnket, bogi neféýiink tegedet? 3. Tekints reánk a szolgáidért,
örökseged törzséért, bogi szent begiedről valami kevés öröksegbez
jussunk. Olyanok lettiink, mint kezdetben, amikor meg nem
vezéreltél benniinket, mikor meg nem volt lebiva ránk neved.
Ha megnyitod az eget, rettegésfogja el miattad a begieket, és meg-
olvadnak, mint tilztől a viasz; ellensegeinket elegeti a táz, neved
megmutatkozik ellensegeink közepette, szined előtt a nepek meg-
rendiilnek. 4. Mikor dicsőséges dolgokat viszel vegbe, remegnek
tőled a begiek. Az idő kezdetétől nem ballottunk és nem is láttunk
rajtad kivül más Istent, sem tetteidbez basonlókat. A megtérők-
böz irgalmas vagy. Elébe sietsz azoknak, akik az igazság szerint
cselekednek, és megemlékeznek utaidról. Íme felgerjedt baragod,
mert mi bűnösök lettiink. Ezért eltéveýiegtiink, tisztátalanokká
163
11*
lettünk mindnya'/`an, minden igazságunk, mint a bavibajos rongia,
és törvéryiszegéseink miatt lebullottunk, mint a falevél, űgibogi
a szél tovasodor minket; 5. és nincs, aki bivná a te nevedet, nem
emlékezik senki, aki átölelne teged, mert arcodat elforditottad
tőlünk, és eladtál bennünket bűneink miatt. De most forduý
bozzánk, Uram, mert néped vagiunk mi mindannyian. Szent
városod pusztává lett, mint a pusztaság obian lett .Šion, jeruzsá-
lem átokká : a bázad, a mi szentélyünk, és dicsősége, mit agiáink
magasztaltak, tűz martaléka lett, az összes kérkedő nep rom-
balmazzá tette. Mindezek felett érzéketlen maradtál, Uram,
ballgattál, rettenetesen megaláztál bennünket (vö: Iz 63,
15-64, 12).
Trifón itt közbeszólt: Mit beszélsz? Hogy közülünk
nem fog örökölni senki semmit az Isten szent hegyén?
XXVI. 1. En nem ezt mondtam - válaszoltam rá -,
hanem azt, hogy akik Krisztust üldözték és üldözik, és
nem térnek meg, akkor nem is örökölnek semmit sem a
szent hegyen. A népek viszont, akik hisznek benne, és
elkövetett bűneiket megbánják, együtt fognak örökölni a
pátriárkákkal és a prófétákkal, és az igazakkal, akik Jákob-
tól születtek, még ha a szombatot nem is tartják meg, ha
nem-is metélkednek körül, ha nem is ülik meg az ünnepe-
ket, mindenképpen részük lesz Isten szent örökségében.
Így szólt ugyanis az Isten Izaiás által: En, az Úr, Istened,
zgazságosságban bivtalak meg teged ésfogom a kezedet, megerősí-
telek és a nep szövetsegéül adlak téged, bogy a nemzetek világossága
légi, bogi megryiisd a vakok szemét, bogi kivezesd a börtönből a
bilincsekben levőket, és a fogság bázából a sötétsegben ülöket
(vö. Iz 42, 6). 3. Vagy másutt: Emefiétekfel ajelet a nemzetek
fölött! Íme, az Úr ballbatóvá teszi a föld végső batáráig.
Mondjátok meg .Šion leányainak : Íme jön bozzád a Megváltó,
nála van bére, szine előtt a műve .` szent népnek nevezi azt, akit
az Úr megszabaditott. Úgi szólitanak teged, mint a keresett
várost, és nem mint elbagyottat. Ki az aki Edombóljön, rubcýˇának
vöröslése Bozorból? Aki oly” szép stólában, aki erőteljesen,
164
keményen lep fel. En az igazságosságot mondom és az üdvösség
ítéletét. Miért vörös a rubád, öltözeted, mint a szőlőtaposóé,
telve a kitaposott lével? Egiedül csak én tapostam ki a szőlőt,
a nemzetekből egyetlen férfi sem volt velem, dübömben tapostam
meg őket, összezűztam őket, mint a földet, vérüket a földre
eresztettem. A visszafizetés napjajött el bozzdjuk, a szabadulás
esztendçje elérkezett. Körülnéztem, de segítöm nem volt; kerestem,
de senki sem jött segítségemre. Kinyujtottam karomat, düböm
elérkezett, megtapostam őket baragomban, és vérüket a földre
öntöttem (vö: Iz 62, 10-63, 6).
XXVII. 1. Ekkor Trifón közbevetette: - Miért csak a
neked kedvező prófétai szavakat emelted ki, azt már nem
említed meg, ami szószerinti értelemben parancsolja a
szombat megtartását; Izaiás próféta által ezeket mondja
ugyanis: Ha za lábadat a szombat megtartására vezérled, bogi
ne a magad akaratát tedd a szent napon, ba Istened szent és
örvendetes szombaijainak nevezed, ba nem mozditod munkára
lábadat, és ba a szád még szót sem njt ki, ba bízol az Úrban,
elvezet téged a föld javaiboz, atyádnak, jákobnak örökségéből
táplál teged; az Úr ajka moncýa ezeket (vö: Iz 58, 138).
2. Mire én így válaszoltam: - Barátaim, nem azért hagy-
tam el ezeket a prófétai szövegeket, mert ellenem szólná-
nak, hanem mert ti ismeritek értelmét és megértitek azt is,
hogy minden prófétája által azok megtételét parancsolta
nektek, amiket Mózesnek megparancsolt, de ezzel kapcso-
latban mindig is ugyanazt kiáltja, hogy a keményszívűség-
tek miatt tette, és azért, mert gonoszak lettetek, de hogyha,
megtértek, kegyelmet találtok nála, nem áldozzátok fe
fiaitokat a démonoknak, nem közösködtök a tolvajokkal'
se ajándékra nem lestek, nem hajszoljátok a visszafızetést'
az árvák ellen nemítéltek, ítélkezésben az özvegyet nem
nyomjátok el, s kezetek nem lesz csupa vér. 3. Sión leányai
büszke nyakkaljárnak, kibivóan bordják körül szemüket, tuniká-
jukat uszályosra bagiják (vö: Iz 3, 16). Mert mindannyian
eýfordultak - kiáltja -, mindannyian baszontalanokká lettek,
165
nincs közöttük, aki értelmes lenne, nincs közöttük egi se. I\Üiel-
vükkel ármánykodnak, torkuk nyitott sír, ajkuk alatt vzpera-
méreg. Rettenet és nyomor űtjaikon a békesség űtját nem ismerik
(vö: Zsolt 13, 3). 4.» Ahogy kezdetben a gonoszságotok
miatt rendelte el ezeket, sőt inkább a bűnökben való meg-
rögzöttségtek miatt, de leginkább azért, mert ezekkel
Isten emlékeztetni akar benneteket magára, ismeretére hív
titeket. Ti azonban keményszívű, esztelen, vak és sántikáló
nép vagytok, fıak, akik nem hisznek ezeknek; ahogy ő
maga mondja: csak szátokkal valljátok meg őt, de szivetekben
távol vagitok tőle (vö: Iz 29, 13), saját magatok tanítását és
nem az övét tanítjátok. 5. Mondjátok csak meg nekem,
Isten azt akarta, hogy a főpap vétkezzen, mikor szomba-
tonként az áldozati adományokat felajánlja, vagy a körül-
metélő, aki szombati napon körülmetél, mivel ő azt a
parancsot adta, hogy a nyolcadik napon mindenki, aki így
született, metéltessen körül, még a szombatokon is? Nem
lehetett volna a szombatot megelőző vagy követő napon
megtenni ezt az újszülöttekkel, ha ezt a szombat megsze-
gése árán cselekszi? És a Mózes meg Abrahám előtti
igazaknak nevezetteket, akik kedvesek voltak előtte, bár
nem voltak körülmetélkedve, a szombatot sem tartották
meg, miért nem tanította meg Isten mindezek megtételére?
XXVIII. 1. Erre Trifón így felelt: - Már előbb is hallot-
tuk tőled ezeket a szemrehányásokat, és mi el is fogadjuk,
őszintén mondom, valóban méltó arra, mint mondottam,
hogy felfıgyeljünk rá. De véleményem szerint nem lehet
azzal elintézni, amit sokan tesznek -, hogy Istennek így
tetszett, mert ez a válasz mindig azoknál van készenlétben,
akik a felvetett kérdésre választ adni nem tudnak.
2. Erre én így válaszoltam: - Éppen ezért az Irásokból és
a történetekből készítem el számotokra mindezek meg-
világítását és magyarázatát, ne ellenkezzetek és ne vona-
kodjatok elfogadni tőlem, a körülmetéletlentől. Rövid idő
adatott számotokra, hogy ide eljussatok, mert ha már
166
Krisztus eljött, hiába tértek meg, hiába sírtok, nem találtok
meghallgatásra. Törjetek fel magatoknak iýí ugart - kiáltja
Jererrıiás a népnek -, és ne vessetek bogáncs közé. Metéfiétek
körül magatokat az Úrnak, metéfiétek körül szivetek előbőrét
(vö: Jer 4, 3s). 3. Tehát ne bogáncs közé vessetek és a föl
nem szántott földre, mert onnét nem tudtok terményt
betakarítani. Ismerjétek meg Krisztust: és íme az új szép-
ség, aki szép és termékeny szivetekben. Íme eýönnek a napok
- mondja az Úr -, amikor letekintek minden előbőrében körül-
metéltre .' Egiiptomra és judára, Edomra és Moáb fiaira. Mert
minden nemzet körülmetéletlen, Izrael egész báza pedig szívében
körülmetéletlen (vö: Jer 9, 25s). Láthatjátok ebből, hogy
Isten nem ezt a jelnek adott körülmetélkedést akarjal
4. Mert nem használt ez sem az egyiptomiaknak, sem Moáb
fiainak, sem Edom fiainak; míg a szkíta és a perzsa
magáénak mondhatja az Isten ismeretét és az ő Krisztusá-
nak ismeretét, és megtartja az örök igazságot, mert jó és
hasznos körülmetélkedéssel metélkedett körül, Istennek
barátja lett, ajándékainak és adományainak örvend. 5. Idé-
zem itt nektek, férí-lak, barátaim, az Istentől mondott szava-
kat, amelyeket népéhez intézett Malakiás próféta által, aki
a tizenkét próféta egyike, ezeket mondotta: Akaratom nincs
meg bennetek - mondja az Úr -, áldozataitokat nem fogadom el
kezetekből, mert napkelettől napnyugtáig nevemet megdicsőítették
a nemzetek között, és mindenütt áldozatot mutatnak be nevem-
nek, tiszta áldozatot, mivelbogi nevemet tisztelik a nemzetek
között - monda az Úr -, mig ti megszentsegtelenítitek azt
(vö: Malak, 1, 10.12). 6. Vagy amit Dávid által mondott:
A nep, mebiet nem ismertem, szolgál nekem; füle rám ballgat és
engedelmeskedik (vö: Zsolt 17, 45).
XXIX. 1. Mint összegyűlt nemzetek dicsőítjük az Istent,
mivel letekintett ránk. Dicsőítjük őt a Dicsőség Királya
által, az Erősségek Ura által. A nemzetekben is tetszését
találta, tőlünk szívesebben fogadja el az áldozatot, mint
tőletek. Mi értelme lenne nálama körülmetélkedésnek, akit
167
maga az Isten igazol? Mi szükségem lenne arra a megtisz-
tító lemosdásraéfi, ki a Szentlélek keresztségét kapta?
2. Úgy vélem, ez azt is meggyőzi, akinek kevés értelem
adatott. Ezeket a gondolatokat nem én találtam ki, nem is
tettem tetszetőssé az emberi művészet eszközeivel, csak azt
mondtam el, amit Dávid zsoltáraiban megénekelt, Izaiás
hírül adott, Zakariás hirdetett, Mózes leírt. Nemde fel-
ismerted ezeket, Trifón? A ti írásotokkal jegyezték le, de
immár nem annyira a tiétek, hanem a miénk, mert mi elfo-
gadjuk a benne levő dolgokat, de ti, bár felolvassátok, míg
azok értelmét nem fogjátok fel. 3. Ne kellemetlenkedjetek
nekünk, és ne szidjatok bennünket előbőrünk miatt, amit az
Isten teremtett meg; és azért se, mert szombaton melegített
italt iszunk, mit rossz szemmel néztek37. Mert Isten ezen
a napon is éppúgy kormányozza a világot, ahogy a többin;
a főpapoknak is kötelességük volt ezen a napon, éppenúgy
mint a többi napon tisztüket az áldozatbemutatásnál el-
látni; és az Isten tett tanúságot azon igazak mellett, akik
ebből a törvényből semmit sem teljesítettek.
XXX. 1. A saját gonoszságotoknak tudjátok be ellenben
azt, hogy az értetlen ember is sértegeti Istent, mert nem
ugyanazon igaz rendelkezésire tanít mindig mindenkit!
Sok ember előtt értelmetlennek és istentelennek tűnik az a
tanítás, ők ugyanis azért n_em kapták meg a megismerés
kegyelmét, mivel népetek gonosszá lett, lelkületében beteg,
bár Isten a lélek szerinti megtérésre és visszafordulásra
hívta őt, mint ezt a Mózes halála utáni minden időkre szóló
próféciák hirdették. 2. A zsoltár által mondja ezeket,
férfiak! Így mi, akik a bennük rejlő bölcsességet jól ismer-
jük, mindezeket édesebbnek tartjuk a méznél, meg a lépes-
méznél, és ez abból is megmutatkozik, hogy még a halál
árán sem tartjuk megtagadhatónak az Ő nevét. Mindenki
előtt világos az, hogy mi, akik hiszünk benne, arra kérjük
az Istent, őrizzen meg bennünket az idegenektől, azaz a
gonosz és tévedő szellemektől, amint a prófétai szó
168
 mondja ezt, a benne hivők egyikének személyét megjele-
nítve (Zsolt 18 ?). 3. A démonoktól - melyeknek tisztelete
idegen az Isten tiszteletétől, noha egykor mi is tiszteltük
őket - őrizzen meg bennünket, az Istent Jézus Krisztus
által arra kérjük, hogy miután rátaláltunk Istenre, általa
szeplőtelennek maradhassunk. Segítőnek és Megváltónak
nevezzük őt, már nevének ereje is visszariasztja a démono-
kat, mert ma még ezek összeesküdnek a Poncius Pilátus,
Judea helytartója alatt megfeszített Jézus Krisztus neve
ellen, bár már leigázta őket, mint ezekből is mindenki előtt
világos, mert Atyja igen nagy hatalmat adott neki, nevének
és szenvedése üdvrendjének alávetette a démonokat.
XXXI. 1. Szenvedésének üdvösségszerző hatalmában
oly nagy erő mutatkozott meg, mint amekkora majd
dicsőséges megjelenésében lesz nyilvánvaló. Mert eljön ő
a felhők felett mint Emberfıa, ahogy Dániel megemlékezett
róla, és vele együtt jönnek angyalai is. 2. Dániel próféta
szavai ezek: -Amint néztem, egiszer csak trónokat állítottakfel,
és az Ősöreg leült. Rubdjafebér volt mint a bó, fçjén a baj tiszta
mint a gyapjű, trónja mint a tűznek lángja, kerekei mint lobogó
tűz. Tűzfolyó eredt ki belőle és folyt tovább. Ezerszer ezren
szolgáltak neki, tizezerszer tizezren álltak körülötte. Eelnyitot-
ták a könyveket és itéletet ültek. 3. Láttam akkor azt a nagizoló
bangot, amit a szarv mondott, és megölték a vadállatot, testétfel-
darabolták, és a tűz lángjainak adták. A többi vadállat is elvesz-
tette batalmát, de egy időre, egy megbatározott időpontig korig
élbettek még a vadállatok. Az éjszakai látomásban láttam,
bogi íme az ég felböivel obian valaki jönne, mint az Emberfia,
amikor a napok Ősöregjébez ért, megállt előtte, a körülötte állók
odavezették. 4. Hatalmat és királyi méltóságot adott neki, és a
föld nepeit, nemzetsegük szerint mindet meg a neki szolgáló
összes dicsőseget. Hatalma örök batalom, mely nem enyészik el
soba, kiráýisága nem szűnik meg. Lelkem megrendült bensőmben,
fejem látomásai összezavartak engem. Odamentem az ottállók
közül az egiikbez, és mindezekröl pontos magiarázatot kértem
169
tőle. T/álaszt adott nekem, és a szavakban levő ítéletet feltárta
előttem: - Ez a negi batalmas vadállat a négi kiráýiság, melyek
eltűnnek a földről, nem kapják meg a királyságot minden időkre,
és mindenkorra. 5. Akkor egészen pontosan tudni akartam a
negyedik vadállatról, mely összezűzott mindent és rettegésben
tartott mindenkit, melynek fogai vasból voltak, a karmai pedig
bronzból. Evett és rágott, a maradékot pedig széttiporta lábával.
Továbbá afçjén levő tíz szarváról, és arról az egiről, mely kinőtt,
mire az előbbi szarvaiból leesett bárom; és ennek a szarvnak
szemei voltak és nagi bangon beszélő szája; látásra nagiobb volt
a többinél. Es megtudtam, bogi ez a szarv badat viselt a szentek
ellen, és tönkreverte őket, egészen addig, amig el nemjött a napok
Ősöregje, és ítéletet nem bozott a Magasságbeli szenijeinek, és
eljött az idő, és a Magasságbeli szenijei birtokukba vették a
kirábiságot. 6. A negiedik vadállatról ezt mondta nekem:
- A negyedik kiráýiság oýian a földön, ameýi különbözik minden
más ilyen királyságtól. Feýfalja az egész földet, összetipoija és
szétzűzza azt. Tíz szarva van, tíz királyjut batalomra, utánuk
egi következő, aki gonoszkodásban különböznifog az előbbiektől,
és bárom kiráýit megaláz. Beszédeket mond a Magasságbeli ellen
és a Magasságbeli többi szenijeitfelforgazja, azt képzeli magában,
bogi megváltoztatja az idő folyását és az időpontokat. Kezébe
adatik minden egi időre, időkre és egi fél időre. 7. És miután
ítéletet tartottak, a batalmat elveszik tőle, megszűnik és mind-
örökre megsemmisül. A magasságbeli szent nepe kapja meg a
kirábiságot és a batalmat, és az ég alatti kirábiságok területeinek
teljes nagiságát, minden batalom az ő alattvalója lesz, és engedel-
meskednek neki. Itt van vege szavainak. Engem, Dánielt igen
megrémítettek, színem is megváltozott, és a beszédet szívemben
megőriztem (vö: Dán 7, 9-28).
XXXII. 1. Ahogy elhallgattam, Trifón vette át a szót:
- Ó ember, maguk ezek az Írások és az ezekhez hasonlók
valóban azt erősítik bennünk, hogy várjuk azt a dicsőséges
és nagy királyságot, mit a napok Ősöregétől az a valaki kap
meg, aki mint az Emberfia jön el. Dehát az a ti úgynevezett
170
Krisztusotok dicstelen és megvetett volt, mert hisz az
Isten törvényében említett legnagyobb átok lett osztály-
része (vö: MTV 2, 23), mivelhogy keresztre feszítették.
2. Erre én így válaszoltam neki:-Férfiak, ha az Írások,
amelyeket ugyancsak idéztem, nem mondanák dicstelen-
nek külsejét, és elbeszélhetetlennek nemzetségét, meg
hogy haláláért a gazdagoknak kell majd meghalni, mi pedig
a sebeiből nyerünk gyógyulást - sőt azt is elmondja róla,
hogy mint a bárányt vezették -, akkor én sem beszéltem
volna két eljöveteléröl; mert az első az, amelyben átszúr-
tátok őt, a másodikban majd felismeritek benne azt, akit
átszúrtatok. Akkor majd mellüket verik törzseitek, egyik
a másik után, az asszonyok külön, a férfiak is külön, noha
most még homályosnak és bizonytalannak tűnik ez, amit
mondok. Bár minden beszédemben, a ti szent és prófétai
írásaitok magyarázataiból mutatom fel mindig az igazo-
lást, abban a reményben, hogy köztetek is van olyan, aki a
seregek Urának kegyelméből az örök üdvösség részese
lehet.
3. Hogy még világosabb legyen számotokra az, amit
eddig megvitattunk, még más szavakat is idézek nektek,
melyeket a sugalmazott Dávid mondott, ezekből megtud-
hatjátok, hogy Krisztust a prófétai Lélek Úrnak nevezte és
hogy a mindenség Ura, az Atya őt a földről felvezette,
jobbjára ültette, míg ellenségeit lábainak számolyává nem
teszi; és ennek okából történt, hogy a mi Urunk, Jézus
Krisztus a halottak közül való feltámadása után felvétetett
az égbe, mikor beteltek az idők, és ott van már annak ka-
pujában is, aki a Magasságbelit gyalázni és káromolni
fogja, és erre céloz úgy Dániel, mint az ,,egy időkre és egy
fél időre” szóló uralkodásra. 4. Mivel ti nem ismeritek
uralmának idejét, ezért másképpen is magyarázzátok: Ti
ezt az „időt” száz esztendőnek gondoljátok, ebből pedig
az következne, hogy a törvényszegés emberének legalább
háromszázötven esztendeig kell uralkodnia, amint az időt
171
 a szent Dániel mondotta, merthogy az „időkre” kifejezés-
nél kétszer számoltuk az egy „időt”.
5. Mindezeket és amikről már beszéltem, mellékesen
mondom, hogy valamikor már annak is higgyetek, amit az
Isten ellenetek mondott, hogy ti értetlen fiak vagitok (vö:
Jer 4, 22), és ezt is mondja: - Éppen ezért megteszem azt,
bogi áttelepítem ezt a nepet, áttelepítem őket; elveszem a bölcsek
bölcsességét, az okosak okosságát elrçjtem (vö: Iz 29, 14). Hagy-
játok már abba azt, hogy megtévesztítek magatokat és azo-
kat is, akik hallgatnak rátok, tanuljatok inkább tőlünk,
kiknek Krisztus kegyelme megadta a bölcsességet. A Dávid
által mondott szavak ezek: - Ígi szólt az Úr az én Uramboz
az énjobbomra, amig ellensegeidet lábaidboz nem teszem zsá-
molyul. Erejének pálcáját kibocsátotta az Úr neked Sionból,
uralkodjál ellensegeid közepette, veled van az uralom erődnek nap-
ján a szentek fényessegében, méb (em) ből szültelek teged a bajnal-
csillag előtt. Az Úr megesküdött és nem bánja meg, pap vagi
minden időkre Melkizedek reneýe szerint. fobbodon áll az Úr :
baragja napján királyokat zűz össze, itéletet tart a nemzetek kö-
zött, mindent lerombol. Utközben a patakból iszik, ezért emeli
magasba fçjét (vö: Zsolt 109, 1-7).
XXXIII. 1. Nem ismeretlen előttem, hogy ezt a zsoltárt
Ezekiás királyra merészelitek érteni; és hogy tévedtek, azt
a következő szavakból azonnal bizonyítom nektek: „Az Úr
megesküdött és nem bánja meg” - mint mondja, majd a továb-
biakban - „pap vagi mindörökké Il/Ielkizedek rendje szerint”
(Zsolt 109); meg ami ezek után és ezek előtt olvasható.
Ezekiás nem volt pap, sem Isten örök időkre rendelt papja,
ennek még ti sem mertek ellentmondani. Maguk a szavak
fejezik ki, hogy a mi Jézusunkról beszélnek, de a ti fületek
eldugult, szívetek megkeményedett (vö: Iz 6, 10). 2. Mert
az, hogy „az Úr megesküdött és nem bánja meg, pap vagi te
mindörökké Melkizedek renaje szerint” (azt akarja mondani):
hitetlenségetek miatt esküdött meg az Isten, és főpapját
Melkizedek rendje szerintinek nyilatkoztatta ki; mert
172
ahogyan Melkizedek a Mózes által megírtak szerint a Ma-
gasságbeli papja volt, a körülmetéletlenek közül való pap,
aki a neki tizedet adó körülmetélt Abrahámot megáldotta;
ugyanúgy az ö örök papja, akita Szentlélek Úrnak nevezett,
akit az Isten a körülmetéletlenek nyilatkoztatott ki, bár a
körülmetéltek is elismerik őt, vagyis hisznek benne és ál-
dását kérik, ő pedig elfogadja és megáldja őket. 3. Előbb
megalázott embernek mondja, majd felmagasztalódik, mint
erre a zsoltár befejező sora is céloz: „Útközben a patakból
iszik,” - majd hozzáteszi -, „ezért emeli magasbafçjét”.
XXXIV. 1 . Hogy pedig meggyőzzelek benneteket arról,
hogy az Irásokból semmit sem értettek meg, egy másik,
Szentlélektől Dávidnak diktált zsoltárt is idézek, amely
ugyan szerintetek Salamonról, egykori királyotokról szólt,
bár ő a mi Krisztusunkról írja ezeket. A kifejezésbeli ha-
sonlóságok miatt félreértettétek, mint ahogyan azt, ahol
azt mondja: az Úr törvénye szeplőtelen (vö: Zsolt 18, 8), ti
nem az ezutáni, jövőbeli törvényre értitek, hanem Mózesé-
re -, noha az Isten azt kiáltja, hogy új törvényt és új szö-
vetséget hoz. 2. Ahol ezt mondja: Isten, itéletedet add a király-
nak (vö: Zsolt 71. 2) - és mert a király Salamon volt, ti
állítjátok, hogy a zsoltár róla beszél, ám a zsoltár világos
szavakkal a minden időkre szóló királyt hirdeti vagyis
Krisztusról szól. Krisztus ugyanis király, pap, Isten, Úr,
angyal, ember, hadvezér, kő és megszületett gyermekafl,
aki előbb szenvedett, majd felment az égbe, de ismét eljön
dicsőségben, és meghirdették, hogy övé a minden időkre
szóló királyság, mint ezt az összes Írásból igazolom.
3. A zsoltáros szavait idézem, hogy amit mondok, meg is
értsétek, mégpedig ezeket:
„Isten, ítéleted add át a kiráýinak, és rendelkezéseidet a kiráýi
fiának, bogi ítélkezzen nepedfelett igazságosságban, és a szegé-
nyeidjavára ítében. A begiek bozzanak békét a nepnek, a balmok
igazságot. A nép szegérgieinek itél, és az alacsonysorsűak fiait meg-
szabadítja, a rágalmazót megalázza. A Nappal egiütt marad
173
mindig, a Hold előtt nemzedékrőlnemzedékre. Leszáll, mint az eső
a mezőre, mint a záporeső átitaija a földet. 4 Napjai alattfelkél
az igazság, a béke gazdagsága, míg el nem tűnik a Hold. Tengertől
tengerigfog uralkodni, a folyóktól egészen a földkerekség batáráig.
Leborulnak előtte az etiópok, és a nemzetek aföldet nyalják. Tar-
zisz és a szigetek királyai tyandékot boznak neki, az arabok és
.fába kiráýiai ajándékot boznak neki, és bódolnak előtte a föld
összes királyai, és az összes nemzet szolgálnifogja őt; mert a sze-
gényt megszabadította a batalmastól, és az alacsoiyisorsát, kinek
nem volt segítsege. 5. Kiemeli a szegényt és alacsonysorsűt, a meg-i
alázottak lelkét megmenti. Az igazságtalanságtól és az uzsorától
megmenti azok lelkét, ők pedig tisztelettel veszik körül nevét.
És élni fog és adni fognak neki Arábia aranyából. Imával kö-
szöntik mindenkor, és egész nap álcýák őt. Az ég boltozata lesz
ő aföldfölött és a begiekfölé emelkedik. Libanonfölé magasodik
giümölcse, és városai felvirágoznak, mint a föld mezői. 6. Neve
minden időkre áldott lesz, a Nap előtt megmarad mindenkor neve,
benne ryier áldást aföld minden neptörzse, és minden nemzet boldog-
nak valýa öt. Aldott az Úr, Izrael Istene, ki egiedül tesz csodákat.
Aldott dicsősegének neve minden időkre, és örökkön örökké, di-
csősége töltse be az egészföldet, ügy legyen, űgi legyen.
Ennek a zsoltárnak a végén, amit most elmondottam,
ezek a szavak állnak: Dávidnak, Jessze fiának himnuszai
itt befejeződnek.
7. Tudom, hogy Salamon nagy és híres király volt,
akinek idejében megépült a jeruzsáleminek nevezett temp-
lom, de úgy tűnik, egyetlen egy dolog sem illik Salamonra
azokból, amikről a zsoltár beszél. Nem hódoltak előtte az
összes királyok, nem uralkodott a földkerekség határaiig,
ellenségei nem borultak le előtte a földet nyalva; sőt inkább
azt merészelem mondani, megtette, amit a Királyok köny-
ve megírt róla: asszonyai miatt Szidón bálványait imádta;
ahogy ezt már nem teszik meg azok, akik a pogányok közül
a megfeszített Jézus Krisztus által megismerték a minden-
séget teremtő Istent, és minden gyötrelmet, szenvedést
174
 eltűrnek, egészen a halálig, de bálványimádásba nem
esnek, még a bálványáldozatok ételeit sem eszik meg.
XXXV. 1. Trifón vette át a szót: - Pedig megbizonyo-
sodtam róla, hogy sokan azok -közül akik szavaikban,
megvallják Jézust, és magukat keresztényeknek mondják,
megeszik a bálványáldozati ételeket, sőt azt is mondják,
hogy ez semmit sem árt nekik3°.
2. Erre én így válaszoltam: - Azzal, hogy vannak olyan
emberek, akik ugyan keresztényeknek vallják magukat, és
a megfeszített Jézust Úrnak és Krisztusnak vallják, de nem
az ő tanítását tanítják, hanem a tévely szellemeiét, attól mi,
akik Jézus Krisztusnak igaz és tiszta tanítását követjük,
csak még hűségesebbek és még szilárdabbak leszünk az
általa megígért reményben. Mert ő előre megmondotta, mi
fog majd történni nevében, és most ezek beteljesedését
valóban látjuk. 3. Azt mondta ugyanis: Sokanjönnek majd
az én nevemben, kívülről bárány bőrét magukra öltve, de belülről
ragadozófarkasok (vö: Mt 7, 15); és: Lesznek szakadások és
elpártolások (1 Kor 11, 19): vagy Óvakodjatok a bamis profé-
táktól, akik majd bozzátok jönnek kívülről bárány bőrét öltve
magukra, de belül ragadozófarkasok (vö: Mt 7, 15); továbbá:
.Šok bamis Krisztus és bamis apostol lép fel, a bivők közül soka-
kat tévedésbe visznek (vö: Mt 24, 11). 4. Sokan vannak tehát
és voltak, férfiak, barátaim, akik istentelen és káromló
dolgokat, mondását és megtételét tanították. Jézus nevében
jöttek, de mi azzal a névvel jelöltük meg őket, akitől egy-
egy tan vagy nézet eredt. 5. Más és más módon tanították
a mindenség alkotójának, a tőle ejredő próféciákban hirde-
tett, eljövendő Krisztusnak, és Abrahám, Izsák és Jákob
Istenének káromlását. Közülük eggyel sem vagyunk kö-
zösségben, mert istentagadók és vallástalanok, igazságta-
lanoknak és a törvény elvetőinek tartjuk őket, Jézust nem
tisztelik, csupán a nevét vallják meg. 6. Keresztényeknek
mondják magukat, de olyan formában azok, amint ahogy
a pogányok felírják az Isten nevét az emberi kéz alkotása-
175
ira, és törvénytelen, istentelen beavató szertartásokon
részt vesznek. Vannak közöttük olyanok, akiket markio-
nitáknak hívunk, másokat valentiniánusoknak vagy bazili-
diánusoknak, vagy szaturniliánusoknak, és másokat más
elnevezéssel illetünk, mindegyiket a tanítás alapítójának
nevéről, éppúgy, mint ahogyan az egyes filozófusokat -,
mert mint az elején mondottam, ezeknél is a tanítás atyjá-
tól kapta nevét az a filozófia, amelyik mellett valaki elkö-
telezi magát4°. 7. Mindezekből, mint már mondottam, meg-
győződtünk róla, hogy Jézus ismerte azt, ami történni fog
utána, és sok minden másból is, amit előre megmondott,
hogy a benne hivőkkel és az őt Krisztusnak vallókkal meg
fog történni. El is szenvedjük mindazt, amikor hozzátar-
tozóink törnek vesztünkre, megmondta, hogy ez fog tör-
ténni velünk, hogy szavaiban és tetteiben semmi kivetniva-
lót ne találhassunk. 8. Ezért értetek, meg mindenki más
emberért, akik gyűlölnek bennünket, mi imádkozunk,
hogy miénkhez hasonlóra változzon gondolkodástok,
tettei, a neve által most végbemenő csodái, tanításának
igéi és a róla megjövendölt dolgok miatt őt, aki szeplőte-
len és mindenben kifogástalan, a Jézus Krisztust ne káro-
moljátok, hanem higgyetek benne, hogy elnyerjétek az
üdvösséget az ő dicsőséges második eljövetelekor, és ne
itéljen benneteket a tűzre.
XXXVI. 1. Mire ő így felelt: - Legyen úgy, mint
mondottad, hogy megjövendölték Krisztus szenvedését,
hogy kőnek nevezték őt, és csak az első eljövetele után
lesz dicsőséges, de ebben szenvedőként jelenik meg a
meghirdetés szerint, és majd el fog jönni mint mindenek
bírája, és minden időkre király lesz és pap. Igazold hát
nekünk, hogy valóban ő az, akiről ezeket megjövendöl-
ték!
2. Ahogy akarod, Trifón, eljutunk majd oda is, hogy
ezeket kívánságod szerint igazolni fogom a megfelelő
helyen - mondottam. De most te egyezz bele, hogy először
176
 én idézzem fel azokat a jövendöléseket, melyeket akarok,
annak igazolására, hogy a Krisztust Istennek, a hatalmas-
ságok és Jákob Urának is nevezi őt a Szentlélek hasonlat-
ban, bár a ti irásmagyarázóitok, mint Isten kiáltja, értet-
lenek (vö: Jer 4, 22), mert azt állítják, hogy nem Krisztus-
ról mondotta, hanem Salamonról, mikoris a tanúság sátráız
az általa épített templomba bevitte. 3. Dávid zsoltára
ugyanis így szól: Az Úré a föld, és mindaz, ami betölti; a
földkerekség és minden lakója. Ő alapozta a tengerekre, megépítet-
te a foýiók felett. Ki mebet fel az Úr begiére? vagi ki állbat meg
az ő szent belyén? Az ártatlan kezű és tisztaszívű, aki lelkét
nem adja biábavalóságokra, aki nem esküszik bamisan szomszéaja
ellen. 4. Az ilyen áldást nyer az Úrtól, irgalmasságot üdvözítő
Istenétől. Ez az istentkeresők nemzedéke, akik Jákob Istenének
arcát keresik. Nyissátok meg kapuitokat, fejedelmek, táruljatok
fel örök kapuk, és bevonul a dicsőseg királya. Kicsoda ő, a dicsőség
királya? Az erős Úr, a csatában verbetetlen. Nyissátok meg a
kapuitokat, fnjedelmek, táruýatok fel örök kapuk, és bevonul
a dicsőség királya. Kicsoda ő, a dicsőség királya? A batalmassá-
gok Ura, ő a dicsőseg királya (vö. Zsolt 23, 1-10).
5. Azt már igazoltam, hogy a hatalmasságok Ura nem
Salamon; hanem amikor a mi Krisztusunk feltámadt a
halottak közül, és felment az égbe, az egekbe az Istentől
rendelt fejedelmek parancsot kaptak, hogy nyissák meg az
egek kapuit, hogy bevonuljon ő, aki a dicsőség királya, és
felmenvén az Atya jobbjára ült, míg ellenségeit lábai
alá nem teszi zsámolyul, mint az egy másik zsoltárból
világosan kiderül. 6. Mivel a mennyei fejedelmek nem
szép, tiszteletet parancsoló külsőben látták, ezért dicstelen-
nek tartották, nem ismerték fel, ezért kérdezgették: ,,Ki-
csoda ő, a dicsőség királya ?”. Akkor a Szentlélek, vagy az
Atya, vagy éppen saját személyében így válaszolt meg ne-
kik: „A hatalmasságok Ura, ő a dicsőség királya”. Dehát
sem Salamonról, aki ugyan dicsőséges király volt, sem a
tanúság sátoráról, sem a jeruzsálemi templom ajtónállói
1 77
12 A II. századi 9; ırog apologtták
bármelyikéről senki ezt nem merné mondani: „Kicsoda
ő, a dicsőség királya ?”. Ezt igazán mindenki beismerheti 141
XXXVII. 1. A negyvenhatodik zsoltár diapszalmája ezt
mondja Krisztusról: Fölment az Isten örömrivalgásban, az Ur
a barsona szavában. Énekeljetek zsoltárt az Istenünknek, énekel-
ietek zsoltárt; énekeýetek zsoltárt a királyunknak, énekeýetek
zsoltárt; mert az Isten az egészföld kirábia, énekeljetek zsoltárt
mesteri módon. Uralkodik az Isten a nemzetekfelett, szent trón-
ián ül az Isten. A népek jijedelmei Abrabám Istenénél giűltek
össze, mert a föld batalmasságait Isten szerfölöttfelmagasztalta
(vö. Zsolt 46, 6-10).
2. A kilencvennyolcadik zsoltárban pedig így korhol ben-
neteket a Szentlélek, mert azt, akit nem akartok királynak,
azt Sámuel, Aron, Mózes meg a többiek királyának és
Urának nyilvánítja. 3. A zsoltár szavai ezek: „Az Úr ural-
kodik, a népek baragban egnek, ő a kerubok felett ül, reszkessen
a föld. Az Úr Sionban nagi, ésfenséges minden nep fölött. Meg-
valýák a te nagi nevedet, mert rettenetes és szent az, a király_fen-
sege szereti az itéletet. Te szabtad meg a rend alapjait, fákobban
az itéleteket és a rendelkezéseket te boztad. Magasztaljátok az
Urat, a mi Istenünket, és boruýatok le lábának zsámolyáboz,
mert ő szent. 4. Mózes és Aron a papjai között, Sámuel is azok
között, kik lebínják nevét. Hímak (monaja az Írás) az Urat, és
ő megballgalja őket. A felbőoszlopból beszélt bozzájuk, bogi
megőrizzék az ő tanűságait, és a rendelkezéseket, amiket nekik
adott. Uram, mi Istenünk, te megballgatsz bennünket; Isten, te
aki közel voltál bozzajuk, de keményen megbüntetted ellenszegü-
léseiket. Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, boruýatok le
begyén, mert szent Úr a mi Istenünk (vö. Zsolt 98, 5-9).
XXXVIII. 1. Erre Trifón azt mondotta: - Ó ember,
valóban a jó úton járunk, amikor a mi tanítóinkat követjük,
kik törvényként megparancsolták, hogy közületek senki-
vel se kezdjünk beszélgetést. Mert te annyi istenkáromlást
mondottál, amikor próbáltál minket meggyőzni arról,
hogy ez a megfeszített Mózessel és Aronnal együtt volt,
178
mivelhogy ő beszélt hozzájuk a felhőoszlopban, aki azután
emberré lett, megfeszítették és felment az égbe, de ismét
megjelenik a földön, és imádni kell őt42.
2. Mire én ezt válaszoltam: - Jól tudom azt - amit az
Isten Igéje is megmondott -, hogy a mindenséget megal-
kotó és mindenható Isten nagy bölcsessége rejtve van
előttetek (vö. Iz 29, 14). Miért is törekedjek együttérezni
veletek, kik ezeket a szavaimat felfogástoktól idegennek
tartjátok? Legfeljebb azért, hogy az ítélet napján bűntelen
maradjak. Most pedig még meglepőbbnek tűnő beszédet
halljatok! De ne jöjjetek zavarba, hanem továbbra is tö-
rekedjetek élénk figyelemmel hallgatni, fontoljatok meg
szavaimat, állitsátok csak szembe tanítóitok hagyománya-
val, bar ők az Istentől való, prófétai Lélek altal igazolt
dolgokat képtelenek megérteni, inkabb csak a maguk taní-
tását akarjak továbbadni. 3. Így a negyvennegyedik zsol-
tárban hasonlóképpen Krisztusról beszél:
Szívem örvendetes szavakat áraszt, elmondom tetteimet a ki-
rálynak. Nyelvem, mint a giorsíró íróvesszgˇe. .S`zepseged szebb
az emberek fiaiénál, ajkaidon kegielem ömlik el, ezért áldott meg
tegedet az Isten mindörökre. Kösdfel kardodat csipődre, te batal-
mas! Szépsegedben, fenségedben induý el, menj és uralkodj az
igazság, a szelídség és az igazságosság érdekében. Csodálatosan
vezet téged jobbod. Nyílvesszőid begiesek, te batalmas, nepek
földre bullnak előtted, szívükben a kiráýi ellensegei. 4. Trónod,
Isten, mindörökre áll, kormáryizó pálca a te királyi pálcád.
.Šzeretted az igazságosságot és giűlölted a törvérgiszegést, ezért
kentfel tégedet az Isten, a te Istened az iyjongás olajával társaid
felett. Mirrba-, áloé- és kasszia illatot áraszt öltözeted, elafánt-
csont palotáidból, abol vigság vesz körül. Királylányok vannak
tiszteletedre, jobbodon áll a királyné aranryial átszőtt rubában,
felékesítve. Hallgass rám leáigiom, és láss, bajtsd ide füledet,
felzýtsd el nepedet, alyai bázadat. .Šzepseged a király kívárya,
mert ő a te Urad, aki elött bódolnak 5. Türosz leányai is ajándé-
kaikkal. Arcodat látni kívánják a nép gazdagjai. Minden ékes-
179
ll
 seg a király leárgián van, arany ékszereit viseli, pompázik. Atvi-
szik a királyboz szűzek -kíséretében, bozzátartozói átviszik
neked. Atviszik örvendezésben és njjongásban, átviszik a király
templomába. Atyáid belyett fiaid születnek, fnjedelmek lesznek
az egész földön. Megemlékezem nevedről minden nemzedéken át,
ezért a nepek megvallanak tegedet mindenkor és örökkön örökké
(vö: Zsolt 4-4, 1-18).
XXXIX. 1. Ezért nem is csodálkozunk azon - mondot-
tam -, hogy gyűlölet fog el benneteket, mikor ezeket meg-
értjük, merthogy vádoljuk vele az örökké keményszívű
gondolkodastokat. Már Illés is, aki az Istennél van43, így
beszélt rólatok: Uram, a prdfétákat megölik, áldozati belyeidet
feýforgaiják; csak én maradtam meg egiedül, de lelkem ellen tör-
nek. Mire ő igi felelt neki: Hétezer emberem van, akik nem baj-
tottak térdet Bálnak (vö: 1 Kir 19, 14.18). 2. Ahogyan akkor
a hétezer emberért nem nyilvánult meg Isten haragja, épp-
úgy most sem jön el még az ítélet, mert tudja, hogy nap
mint nap vannak olyanok, akik megismerkednek Krisztus
nevével, és elhagyják a tévelygés útját; vannak olyanok,
akik megkapják az ajándékokat, mindenki akkor, amikor
méltóva lett arra, és megvilágosodtak Jézus Krisztus neve
altal. Van aki a megértés lelkét kapja meg, van aki a tana-
csét, van aki az erőét, van aki a gyógyításét, van aki a jövő-
belatasét, van aki a tanításét, és van aki az istenfélelemét
(vö: Iz 11, 2).
3. Trifón itt közbeszólt: - Szeretnélek figyelmeztetni,
hogy félreérted azokat, amiket mondasz.
4. Mire én ezt feleltem: - Hallgass meg, én nem beszélek
félre, nem vagyok őrült! Mert a Krisztus mennybemene-
tele utáni időktől megjövendölték, hogy bennünket, akik
a tévelygés fogsagában voltunk, kivezet onnan, és meg-
kapjuk ajándékait. Ezek a szavak azok: Magasba emelkedett,
fogýiul njtette a _fogságot, és ajándékokat adott az embereknek
(vö: Zsolt 67, 19). 5. Mi tehát a magasságba emelkedő
Krisztustól kapunk ajándékokat, de ti, akik magatok között
180
bölcsek vagitok, és egimás szemében tudósok (vö: Iz 5, 21), amit
mi a próféták szavaiból igazolunk, nem értitek meg, csak
ajkatokkal tisztelitek Istent, és az ő Krisztusat; mi pedig
cselekedeteinkben, gondolatainkban és szívünkben mind-
halalig tiszteljük, mi, akik a teljes igazságot megtanultuk.
6. Ti pedig csak ezért vonakodtok megvallani, hogy Ő a
Krisztus - amit az Írások igazolnak, és mindaz, ami csoda
az ő nevében történik -, nehogy üldözzenek benneteket a
hatalmasságok, akik a gonosz és megtévesztő szellem, a
kígyó indítására nem szűnnek meg gyilkolni és üldözni
azokat, akik Krisztus nevét megvallják44, addig, amíg
ő ismét el nem jön, és mindezeket lerombolja, majd kinek-
kinek megfizet érdeme szerint.
7. Akkor közbeszólt Trifón: - Most már arra adj vá-
laszt nekünk, hogy miért ő - akiről mondod, hogy ke-
resztre feszítették és felment az égbe - az Isten Krisztusa
(= Felkentje)? Mert azt már eléggé meggyőzően igazol-
tad az Írás elbeszéléseiből, hogy ezek szenvedő Krisztust
hirdetnek, aki újra megjelenik dicsőségben, és minden
időkre szóló kiralysagot kap minden nemzet felett, mivel-
hogy az összes királyság neki lesz alavetve; de azt igazold
most nekünk, hogy valóban ő az!
8. Erre én így válaszoltam: - Ennek igazolását már is-
meri az, ó férfiak, akik nyitott fülekkel hallgatták, de abból
is, amit ti mondottatok. Am nehogy azt gondoljátok, hogy
ez lehetetlen, és képtelen vagyok igazolására, amit kértek
tőlem, megteszem ezt is, mint ígértem, de csak a megfelelő
helyen, mert most arra térek át, ami beszédem menetébe
beleilleszkedik*-lfi.
XL. 1. A bárány misztériuma, melynek felaldozasát
húsvétként parancsolta meg Isten, Krisztus előképe volt,
akinek vérével a benne hivők megkenték házaikat, szavai-
nak megfelelően, vagyis saját ma ukat azok, akik hisznek
benne. Nemde az a teremtmény, šdám, akit Isten alkotott,
az az Istentől beleadott leheletnek a lakhelye volt, amint
181
mindnyájan tudjátok. És hogy ez a parancs is csak időleges
volt, azt is igazolom. 2. A húsvéti bárány felaldozasát
sehol máshol nem rendelte el az Isten, mint csak ott, ahol
lehívjak az ő nevét (vö: Mtör 16, 58), tudván azt, hogy el-
jönnek azok a napok Krisztus halála utan, amikor Jeruzsá-
lem helye ellenségeitek kezére kerül, és akkor egyszerűen
megszűnnek összes aldozataitok.
3. Megparancsolta a bárány egészének megsütését, ami
jelképe volt annak a szenvedésnek, amit Krisztusnak a
kereszten kell majd elszenvednie. A nyarsra húzott bárány
a kereszt alakjához hasonlóan néz ki, a függőleges szárat
mutatja az állat alsó részétől a fejéig, a másik szárat a la-
pockacsontok adjak, amire a bárány karjai függeszked-
nek4°.
4. Ugyancsak a két bakot kellett a böjt napján felaldozni,
melyek közül az egyiket kiűzték, a másikat feláldozták47;
szintén Krisztus két eljövetelét hirdette meg, az első,
melyben őt is kitaszítva kiszolgaltatták a nép vénei és
papjai, öklükkel ütlegelték és halálra adtak, a másodikban
majd Jeruzsálem ugyanazon helyén elismeritek, hogy Ő az,
akit lebecsültetek, hogy ő az áldozat mindenkiért, aki csak
megtért bűneiből, és azokért, akik azt a böjtöt tartják meg,
amiről Izaiás beszél, hogy megoldotok minden igazságta-
lan bilincset, és megtartjatok mindazt, amit ott felsorol
(vö: Iz 58, 6 köv), mint már idéztem nektek, és a Krisztus-
ban hivők ezt tartják meg.
5. Es hogy a két bakot, melyeknek felaldozasát a böjt
napján megparancsolta, éppenúgy nem volt szabad má-
sutt, csak Jeruzsálemben felaldozni, jól tudjátok.
XLI. 1. A lisztlang áldozat is, férfiak - folytattam to-
vább -, ami a lepratól megtisztultaknak volt előírva - az
eukharisztia kenyerének előképe, amit a mi Urunk, Jézus
Krisztus szenvedésének emlékére cselekednünk paran-
csolt, amit ő a lelküket mindenféle gonoszságtól megtisz-
tító emberekért elszenvedett, de benne hálát adunk Isten-
182
nek is, hogy a világot és mindazt, ami benne van, megte-
remtette az emberért, továbbá azért is (hálát adunk benne),
hogy a rosszból, amiben éltünk, kimentett bennünket, a
fejedelmeket és a hatalmasságokat végérvényesen bilincsbe
verte, az ő akarata szerinti szenvedése által. 2. Azokról az
áldozatokról pedig, amelyeket ti ajánlotok fel neki, mint
már említettem, Malakiás által - ki egyike a tizenkét pró-
fétának - Isten ezeket mondotta: Akaratom nincs meg benne-
tek, moniýa az Úr, áldozataitokat nem fogadom el kezetekből,
mert napkelettől napiyiugatig nevemet megdicsőítették a nemzetek
között, és mindenütt tömjént áldoznak nevemnek, tiszta áldoza-
tot, mivelbogy nagi a nevem a nemzetek között - monda az Úr -,
mig ti megszentségtelenítitek azt (vö: Malak 1, 10.2). 3. Az al-
dozatokról, melyeket a nemzetek között mindenütt bemu-
tatnak neki, vagyis az Eukharisztia kenyeréről, és az
eukharisztia kelyhéről, hasonlóképpen már előzőleg be-
szélt, amikor mondta, mi megdicsőítjük a nevét, ti pedig
megszentségtelenítitek.
4. A körülmetélés parancsa, mely meghagyta minden
újszülött körülmetélését a nyolcadik napon, szintén az
igazi körülmetélkedésnek előképe, amellyel a tévelygéstől
és a gonoszságtól metélkedünk körül Jézus Krisztus, a mi
Urunk által, ki feltámadt a halottak közül a szombat utáni
első napon. A szombat utáni első nap így minden nap
között az első marad, bár a hét napjainak továbbszamolá-
sával a nyolcadiknak is mondhatjuk, de megmarad elsőnek
is.
XLII. 1. További hagyomány, hogy az a tizenkét
csengő is, melynek a főpap talárjáról kellett lecsüngrıi,
annak a tizenkét apostolnak a szimbóluma volt, akiket az
örök főpap, Jézus Krisztus hatalma küldött szét, akiknek
hangja -Isten és az ő Krisztusának dicsőségéből és kegyel-
méből - betöltötte az egész földet. Ezért mondotta David:
minden földre elhat hangjuk és a földkerekség határaira
szavuk (vö: Zsolt 18, 5). És Izaiás is, mintha az apostolok
183
személyében beszélne Krisztusról, akik a Felkentnek
mondják, mert nem az ő beszédüknek hittek, hanem az
őket elküldőnek erejében: Uram, ki bitte volna, ki bennünket
ballgatott, és az Úr karja kinek mutatkozott meg, űgi beszéltünk
előtte, mint a giermek, mint a szomjas földben nőtt giökér
(vö: Iz 58, 5-8), hozzá még a jövendölés már fentebb idé-
zett első része49. 3. Ezt pedig úgy mondja el, mintha sokak
személyében szólana: „űgi beszéltünk előtte” majd hozza-
teszi „mint a giermek”; és ez azt jelenti, hogy akik még
gonoszokként hallgatták őt, azok később parancsainak
alávetették magukat, mindnyájan olyanok lettek, mint egy
gyermek.
Így látjuk a testet is, sok tagját kell megszámlalni, az
egészet nevezik egynek és testnek. Ahogy a nép vagy a
tanács is, szamszerűleg sok emberből áll, de mégis egy
dolog az, egy kifejezéssel illetik és jelölik. 4. Igy én is meg-
annyi mást és mindegyiket sorra vehetném, amit csak
Mózes elrendelt, férfiak, és igazolnam, hogy ez mind csak
előkép, jelkép és ígérete mindannak, ami Krisztus által
megvalósult, egyrészt, hogy ezekből a benne bivők őt fel-
ismerjék, másrészt pedig ezekből azokat is megismerjék,
amit Krisztus tenni fog. Ezért a már felsoroltakat elegen-
dőnek is tartom egyelőre, és rátérek arra, ami beszédem
menete szerint most következik4°.
XLIII. 1. Ahogy Abrahámmal kezdődik a körülmetél-
kedés, és Mózessel a szombat, az áldozatok és a felajánlá-
sok5°, és az ünnepek, amint ezt kimutattuk, Isten mindeze-
ket népetek keményszívűsége miatt rendelte el; úgy meg
is kell szűnni ezeknek az Atya akaratából azzal, aki Abra-
hám nemzetségéből, Juda törzséből, Dávid leszármazott-
jaként a Szűztől született Isten Fia, a Krisztııs; ő az örök
törvény, az új szövetség, kinek eljövetelét megjövendölték
az egész világnak, mint ezt a próféciák már jelezték. 2. Mi,
akik általa tértünk az Istenhez, nem ezt a test szerinti körül-
metélkedést kaptuk, hanem a szellemit, amit Hénok és a
184
 hozza hasonlóak tartottak; a keresztségben Isten irgalma-
ból vesszük fel ezt, mert bűnösök voltunk, de mindenki
számára megvan a lehetőség elnyeréséhez.
3. Most érkeztem el arra a pontra, hogy születése misz-
tériumáról beszéljek, azért szólok róla. Izaiás azt mondotta
Jézus nemzetségéről, hogy embereknek elbeszélhetetlen
az, így mondja, mint már előbb is idéztem: Nemzedékét
ugian ki tarlja számon? Mert életét kitépték a földből, és nepem
törvényszegései miatt_jutott a balálba (vö: Iz 53, 8)51. A prófé-
tai Lélek mondotta, hogy akinek nemzedékét nem lehet
elbeszélni, annak majd meg kell -halnia, hogy sebei által
gyógyuljunk meg mi, bűnös emberek. 4. Hogy a benne
hivő emberek ismerjék világra születésének a módját is,
ugyanazon Izaiás által mint jövendő eseményt, így jöven-
döli meg: 5. Az Úr beszédet intézett Akázboz, ezt mondotta .°
- Kérj magadnakjelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár a mélyseg-
ből, akár a magasból! Akáz ezt mondotta : - Nem kérek, nem
kísértem az Urat. Izaiás ezt mondotta : - Halfiátok bát, Dávid
báza, nem eleg nektek, bogi próbára teszitek az embereket, talán
meg a Istent is próbára teszitek? Ezért maga az Úr ad nektek
jelet. Íme a szűz mébébenfogan ésfiűt szül, Emmánuelnekfogják
nevezni, vajat és mézet eszik. 6. Mielőtt megismerné és választaná
a rosszat, és választja ajót; mert mielőtt még különbseget tudna
tenni agiermek a jó vagi a rossz között, elveti a gonoszat és ajót
választja; mielőtt még tudná a gyermek szólítani apját vagi
anyját, elveszi Damaszkusz erçjét, és .Šzamária badifelszerelése
az asszirok kiráýia előtt lesz. Elfoglalják azt aföldet, amebinek
két királya téged most rettegésben tart; de terád és nepedre, alyád
bázára olyan napokat boz az Isten, amiýienek meg nem voltak
rajtad, amióta elszakadt Efraim judától az asszirok kiráýia
miatt (vö: Iz 7, 10-16; 8, 4; 7, 168).
7. Abrahám test szerinti nemzetségében ugyanis senki
sem született szűztől, de olyan sem volt, akiről valaha is
ezt hiresztelték volna, csak a mi Krisztusunkról; mint ez
mindenki előtt világos. Mégis ti és a tanítóitok azt meré-
185
 szelitek mondani, hogy Izaiás nem azt írja, hogy ,,Íme a
szűz mébében borda`”, hanem hogy „Íme a fiatal nő mébében
fogan és fiűt szül”. A jövendölést pedig úgy értelmezitek,
hogy az Ezekiás királyotokra vonatkozik, de hamarosan
ellenetekre magyarázom ezt a helyet, és igazolom, hogy ez
arra vonatkozik, akit mi Krisztusnak vallunk.
XLIV. 1. Mindenesetre miattatok én teljesen ártatlan
maradok, ha arra törekszem, hogy a bizonyítassal titeket
meggyőzzelek. Am ha ti megmaradtok keményszívűeknek,
és a keresztényekre szabott halálbüntetés miatt ezeknek
elfogadására gyengék vagytok, és így nem kívántok az
igazsághoz csatlakozni, akkor nyilvánvalóan csak magato-
kat okolhatjátok. Es megcsaljátok magatokat azzal, hogy
Abrahám test szerinti magjának és mindenképpen az ígére-
tek örököseinek tekintitek magatokat, mely megígért ja-
vakat Isten Felkentje által ad meg. 2. Mert senki sem nyer-
heti el ezeket, mégha őtöle származik is, azok kivételével,
akik lelkületükben hasonlóak Abraham hitéhez, akik min-
den misztériumot megértenek, és én azt mondom, néhány
parancs a helyes istentiszteletet és az igazságosság gyakor-
lását szolgálta, míg más parancsolatok és cselekmények
Krisztus misztériumára vagy a ti keményszívűségetekre
vonatkoznak. Es hogy ez így is van, azt Ezekielben vilá-
gosan megmondotta az Isten: Mégha Noé, Jákob vagy
Dániel könyörögtek volna fiaikért és lányaikért, akkor sem
teljesítette volna nekik (vö: Ezek 14, 20)52. 3. Ugyanez
Izaiásnál is: Azt monda az Úr, az Isten : akkor kimennek és
látni fogjak a vétkes emberek tagjait, férgük nem pusztul el, és
tüzük ki nem alszik, látványossága lesznek minden testnek
(vö: Iz 66, 24). 4. Mivelhogy ezt a reményt lelketekből ki-
vetettétek, mielőbb meg kell ismernetek, milyen úton
juttok el bűneitek bocsánatára, és a megígért javak örök-
lésének reményére, és nincsen más út ezen kívül, hogy
megismerjétek Krisztust és a bűnök bocsánatára lemosd-

186
jatok az Izaiás által hirdetett fürdőben53, és ezután bűntele-
nül éljetek.
XLV. 1. Ekkor megszólalt Trifón: - Azt hiszem, mégis-
csak meg kell szakítanom a beszédet, itt mondott szavai-
dat, mert meg kell vizsgálni azokat, de ne vagj elébe a kér-
désnek, amit meg akarok vitatni, hanem előbb figyelj rám.
Mire én: - Kérdezd csak, amit akarsz, ahogyan az
eszedbe jut. Majd akkor a kérdések és a válaszok után pró-
bálom meg összegezni és kiegészíteni beszédemet.
Mire ő ezt kérdezte: - Monddmeg nekem, hogy akik
Mózes törvénye és rendelkezései szerint élnek, Hénokhoz,
Jákobhoz és Noéhoz hasonlóan fognak-e élni a halottak
feltamadasakor vagy nem?
3. Erre én így válaszoltam neki: - Ó ember, feleletemet
azzal kezdem, amit Ezekiel próféta mondott: - Meg ba
Noé, Dániel vagi ]ákob könyörögtek volna fiaikért, akkor sem
teljesítette volna nekik (vö: Ezek 14, 20)54, mivel mindegyik
a maga igazsága mértéke szerint nyeri el az üdvösséget,
ahogy azokról is ezt mondottam, akik Mózes törvénye
szerint éltek. Mert Mózes törvénye is előírta annak meg-
tartását, ami természete szerint jó és igaz, a helyes istentisz-
teletnek megfelel, bár ugyanúgy olyan dolgok megtartását
is előírta, amit a nép keményszívűsége miatt rendelt el
azoknak, kik ezen törvény alatt éltek. 4. Ezért mindazok,
akik az egyetemes, a természetnek megfelelő és minden
időkre érvényben levő rendelkezéseket megtartották,
Isten előtt kedvesek, és a Krisztus általi feltámadásban is
azok lesznek, miként azok is, akik azelőtt igazak voltak,
Noé, Hénok és Jakob meg mások, együtt üdvözülnek
azokkal, akik ezt a Krisztust elismerik Isten Fiának, aki a
hajnalcsillag és a Hold előtt már volt, aki Dávidnak nem-
zetségéből származó szűztől megtestesült és született, ezért
az üdvrendért, hogy a kezdettől fogva gonoszkodó kígyó
meg a hozza hasonlóvá lett angyalok rabságba kerüljenek,
hogy a halál is megsemmisüljön, és azért, hogy ennek a
_ 187
Krisztusnak második eljövetelével a benne hivőktől, az
erényesen élőktől teljesen eltávozzon, ne legyen többé;
mikor egyeseket büntetésül a ki nem alvó tűzre küld, a kár-
hozatra, addig mások szenvedésektől menten, romolhatat-
lanul, szomorúság nélkül, halhatatlanságban együtt élje-
nek.
XLVI. 1. És ha valaki még most is Mózes rendeleteit
megtartva akarna élni, és hisz ebben a megfeszített Jézus-
ban is, elismeri őt az Isten Felkentjének, s hogy egyszerűen
neki adatott minden ítélet, övé az örök királyság, az ilye-
nek üdvözülhetnek-e? - kérdezte tőlem.
2. Erre én azt mondottam: - Inkább azt mérlegeljük,
vajon lehetséges-e mindazt megtartani most, amit Mózes
elrendelt.
Erre Ő így válaszolt: - Nem. Mert jól tudjuk - ahogy te
is mondottad -, hogy a húsvéti bárányt másutt nem lehet
felaldozni, sem azengesztelési napra előírt bakokat, épp-
úgy a többi áldozatot felajánlani máshol nem lehet.
Mire én: - Kérlek, mondd meg te magad, mit lehet meg-
tartani. De azt hidd el nekem, hogy aki az örökérvényű
rendelkezéseket és cselekményeket nem tartja meg, az
egyaltalan nem üdvözülhet.
Mire ő: - Én azt mondom, hogy a szombatokat, a körül-
metélkedést és a hónapokat meg kellene tartani, és meg
kell mosakodnunk, ha olyat érintettünk, melyet Mózes
tiltott, ugyanúgy a nemi érintkezés után is le kell mosdani.
3. Erre ezt válaszoltam: - Abraham, Izsák, Jákob, Noé
és Jób, vagy mások, akik előttük és utánuk igazak voltak,
itt Abraham feleségére, Sárára gondolok, Izsák Rebeka-
jára, Jákob Rákhelére és Liájára, meg a többi ilyen asz-
szonyra, Isten hűséges szolgájának, Mózesnek az anyjával
bezárólag, ezek közül egy sem tartott meg ebből semmit,
ezekről azt gondolod, hogy nem üdvözültek?
Trifón ráfelelte: - Nemde körülmetélkedett Abraham és
azok is, akik utána következtek?
188 i
 4. Akkor én ezt mondtam: - Tudom, hogy Abrahám
körülmetélkedett, és utódai is, de hogy miért kaptak a kö-
rülmetélkedést, azt a korábbiakban már annyiszor meg-
mondottam; de ha nem győzött meg benneteket, amit er-
ről mondtam, akkor fontoljuk meg újra az érvelést. Egé-
szen Mózesig egyetlen igaz sem tartott meg semmit sem
azokból, amiről vitatkoztunk, egyetlen parancsot nem ka-
pott, hogy megtartsa, Abrahám is csak a körülmetélke-
désre kapott parancsot, mint ezt jól tudjátok.
- Valóban tudjuk - válaszolta -, és valljuk is, hogy ezek
üdvözültek.
5. Majd folytattam: - Lassátok be tehát, hogy minden
ilyen rendelkezést népetek keményszívűsége miatt hozott
Isten Mózes által, hogy sokaságuk miatt minden cseleke-
detetekben szem előtt tartsatok az Istent, nehogy igazság-
talanul és istentelenül kezdjetek cselekedni. Sőt azt is meg-
parancsolta, hogy skarlatszínű bojtot kössetek magatokra,
hogy ezek által se feledkezzetek meg az Istenről (vö: Mtör
22, 12); éppúgy kis tokokat is, és ezekben vékony szalago-
kon a lényeges előírásokat felírva hordjátok, miket mi
mindenképpen szenteknek tartunk, hogy ezzel is arra ser-
kentsen benneteket, hogy mindig gondotok legyen az
Istenre (vö: Mtör 6, 8). De mégis neheztelt rátok, mert
szivetekben a helyes istentisztelet legkisebb emlékét sem
őrzitek. 6. Nem csekély azoknak a dolgoknak a száma,
melyek Isten tiszteletére emlékeztetnek titeket, hogy ne
legyetek bálványimádók, Illés idejében mégis megnevezte
azoknak számát, akik nem hajtottak térdet Bál előtt, a szá-
mukat hétezernek mondotta (vö: 1Kir 19, 18). Izaiásnál
azt is szemetekre hányja, hogy gyermekeiteket felaldoztá-
tok a bálványoknak (vö: Iz 57, 4.5). 7. Mi a legkegyetle-
nebb kínzasokat szenvedjük el, mert nem mutatunk be
áldozatot azoknak, akiknek korábban áldoztunk, s ha meg
kell halnunk, örülünk, mert hiszünk abban, hogy Isten
az ő Krisztusa altal feltámaszt bennünket, romolhatatla-
189
nokká, a szenvedésektől mentesekké és halhatatlanokka
alakít át bennünket, és jól tudjuk azt, hogy semmivel sem
járulnak hozzá az igaz cselekedetekhez és a helyes istentisz-
telethez azok, amiket népetek keményszívűsége miatt elő-
írt rendeleteknek.
XLVII. 1. Ismét Trifón vette át a szót: - Ha valaki elfo-
gadná, hogy mindez így van, azzal együtt, hogy ő a Krisz-
tus, és így hinne benne és szerinte élne, csakhogy ezeket is
meg akarná tartani, az ilyen üdvözül-e? - kérdezte tőlem.
Mire én: - Ahogyan én látom, Trifón, azt mondom,
hogy üdvözülni fog az ilyen, mig az az ember nem, aki a
nemzetek közül Krisztus által a tévedéstől körülmetélked-
teket is feltétlenül ezek megtartására akarnak rávenni,
mondván, hogy nem üdvözülhet, ha ezeket hozzá hason-
lóan nem tartja meg, ahogyan te is a beszéd kezdetén tet-
ted, mikor kijelentetted, hogy én sem üdvözülök, ha eze-
ket meg nem tartom.
2. Akkor ő: - Miért mondod azt: „Ahogy én látom, üd-
vözülni fog az ilyen”, talán vannak olyanok is, akik tagad-
nák ezeknek üdvösségét?
- Vannak, Trifón - feleltem -, ők sem beszélni, sem
lakomákon együttlenni nem mernek az ilyenekkel, én nem
értek egyet az ilyenekkel, ők ugyanis gondolkodásbeli
gyengeségeik folytán meg akarják tenni mindazt, ami
Mózestől való, amelyekről mi azt tartjuk, hogy Isten a nép
keményszívűsége miatt rendelte el, ők ezen túl még
Krisztusban is reménykednekfi-5, így a minden időkre szóló,
természeténél fogva igaz dolgokat és a helyes istentisztele-
tet megtartják a keresztényekkel, a hívekkel együtt élnek,
és mint már említettem, nem kísérlik meg azokat maguk-
hoz hasonlóvá tenni, a körülmetélkedésre bírni, sem a
szombatok megülésére, semmi ilyesminek megtartására,
azokat véleményem szerint el kell fogadni, vállalni kell
velük a közösséget, mint testvérekkel és hasonló gondol-
kodásúakkal. 3. De ha valaki a nemzetségtekből, Trifón,
190
azt allítaná, hogy hisz Krisztusban, és kényszeríteni akarná
a pogányok közül az ebben a Krisztusban hivőket, hogy
a Mózestől elrendelt törvény szerint éljenek minden szem-
pontból, és az ilyen életvitel következtében azokkal nem
vallalnának közösséget, az ilyeneket szintén nem tudom
elfogadni. 4. Akik a törvény megtartásával is megvallják
az Istentől jött Krisztııst, azokról én azt mondom, hogy
üdvözülnek; viszont az olyanok, akik megvallottak és
elismerték őt Krisztusnak, de valami oknál fogva áttérnek
a törvénynek megfelelő életformára, és ezzel megtagadják
őt mint Krisztust, és ha életük vége előtt nem változtatná-
nak ezen, én nem hinném, hogy bármi módon is üdvözül-
nének. 5. Akik pedig Abrahám magvából valók, a tör-
vény szerint élnek, és ebben a Krisztusban életük befeje-
zéséig sem hisznek, szerintem éppúgy nem valószínű, hogy
eljutnak az üdvösségre, (főképpen azok nem, akik a zsina-
gógákban átkozták és kiatkozzák ezt a Krisztust); és min-
denki, aki csak eljut az üdvösségre, a tűzben való bűnhő-
déstől megmenekül. 6. Isten jósága és emberszeretete, gaz-
dagságanak mérhetetlen bősége azokon van, akik bűneik-
ből megtérnek, amint Ezekiel próféta mondotta, igazak és
bűntelenek az Ő szemében (vö: Ezek 33, 12 20) ; akik pedig
az igazságtalansággal és az istentelenséggel helyettesítik az
istentiszteletet és az igaz cselekedeteket, azokat ő is igazta-
lanokként, bűnösökként és istentelenekként tartja számon-
Ezért mondotta a mi Urunk Jézus Krisztus: Amiben talál-
lak titeket, abban ítéllek meg titeketãfi.
XLVIII. 1. Ezekután Trifón szólt: - Immár hallottuk,
hogy ezekről miként vélekedel, térj hat vissza a beszédnek
arra a pontjára, ahol abbahagytad, és fejezd be. Különös-
nek találom, és teljes egészében igazolhatatlannak is tűnik
előttem, mikor mondottad, hogy az idők kezdete előtt
létezett Isten ez a Krisztus, majd embernek született, így
ő nem ember az emberek közül; de nemcsak különösnek
találom, hanem esztelenségnek is.
191
 2. Mire én így válaszoltam: Tudom, hogy különösnek
látszik, főképpen azoknak, akik a ti fajtátokból valók, akik
az Isten szavát sem megtenni, sem megérteni nem akarjá-
tok, csak a tanítóitokét, amint azt maga Isten kiáltja (vö:
Iz 29, 15). Semrriiképpen se gondold lehetetlennek, Trifón,
még ha én nem is tudnám igazolni, hogy ő, az Isten Krisz-
tusa, annakelőtte mint a mindenség teremtőjének Fia léte-
zett, hogy Isten ő, aki emberként született a szűz által.
3. Minden felhozott igazolásból kitűnik, hogy ő az Isten
Felkentje, legyen bármilyen természetű, de ha én nem is
tudnám igazolni, hogy ő annakelőtte is létezett, megszüle-
tett, hozzánk hasonló szenvedő ember lett, teste volt, az
Atya akarata szerint, akkor is csupán csak azt mondhatja-
tok joggal, hogy én beszéltem tévesen, de még nem tagad-
hatjátok azt, hogy Ő a Krisztus, még ha az emberek között
született embernek mutatkozott is, és mégha nem lehetne
többet igazolni annál, hogy kiválasztás útján lett ő Krisz-
tussá. 4. Mert vannak olyanok, barátaim, méghozzá közü-
letek valók, akik ugyan Krisztusnak .vallják őt, de azt állít-
ják, hogy ő csak ember volt az emberek közül, én nem
osztom nézetüket, akkor sem, ha látnám, hogy a nagyobb
rész ennek megfelelően vélekedne, de Krisztus maga nem
emberi tanok követését parancsolta meg nekünk, hanem
azt, hogy annak higgyünk, amit a szent próféták hirdettek,
és amit ő maga tanított.
XLIX. 1. En úgy látom - mondotta Trifón -, akik őt
embernek tartják, hogy kiválasztás útján lett fölkentté és
ezáltal Krisztussá, valószínűbb dolgot állítanak, mint amit
ti, és amit te is mondottál. A Felkentet mi mindannyian
embertől született emberként várjuk, és amikor elérkezik,
Illés fogja őt felkenni. Igy ha egy ilyen jelenik meg, hogy ő
a Fölkent, aki emberektől származó ember, azt teljes bi-
zonysággal el kell hinni, de mivel még Illés nem jött el,
ezért nem hinném, hogy ő a Krisztusãi.
2. Erre én kérdésben válaszoltam neki: - Nemde azt
192
 mondja az Ige Zakariás által, hogy Illés az Úr nagy és félel-
metes napja előtt jön majd el (vö. Mal 4, 5)?
- Valóban - felelte rá.
- Ha maga az Ige kényszerít annak megvallására, hogy
Krisztusnak két eljövetelét hirdették meg előre, az első az,
amikor szenvedőként, dicstelenül és elcsúfított külsőben
jelenik meg; a második pedig az, amelyben dicsőségesen és
mindenek bírájaként érkezik, amint azt az előbbiekben
már megannyiszor igazoltam53; nemde arra kell inkább
gondolnunk, hogy az Isten Igéje azt hirdette, hogy a nagy
és félelmetes napnak, vagyis a második eljövetelének lesz
előfutára Illés ?
- Valóban - felelte rá.
3. - Ugyanúgy a mi Urunk is - mondottam -, tanításá-
ban ránk hagyta mint jövő eseményt, beszélt Illés eljövete-
léről, és mi hisszük, hogy ez meg fog történni, mikor az
egekből dicsőségben érkezik a mi Urunk Jézus Krisztus,
kinek első eljövetelét megelőzte a hírnök, Isten Illésben
levő lelke, Janosban, nemzetetek prófétájában, de utána már
más próféta nem tűnt fel nálatok. Ő a Jordan folyónál ülve
kiáltott: Én titeket vízben keresztellek a megtérésre, dejön már
az, aki erősebb nálam, kinek arra sem vagiok méltó, bogi a saru-
ját bordozzam, ő majd .Šzentlélekben és tűzben keresztel meg
benneteket. Kezében van szórólapátja, kitakarítja szérüjét, a
bűzát csűrbe giiýti, apelyvát pedig oltbatatlan tűzben egeti el (vö.
Mt 3, 118).
4. Ezt a prófétát Heródes kiralyotok börtönbe záratta,
mert amikor ő születésnapi ünnepséget tartott, testvére
leányának tánca annyira elbűvölte, hogy azt mondta neki,
kérjen amit csak akar. Akkor a leányának az anyja azt a
tanácsot adta, hogy a börtönbe vetett János fejét kérje, és
amikor ő ezt elkérte, a király parancsot adott, hogy hozzák
el tálcán János fejét. 5. Ezért a mi Krisztusunk még a földi
életben így szólt azokhoz, akik azt mondották, hogy a
Krisztus előtt Illésnek kell eljönnie: Illés csakugian eýön
1 93
13 A II. századi görög apologéták
és bebireállít mindent, de én azt mondom nektek, bogi Illés már el
is jött, de nem ismerték fel öt, banem kényük-kedvük szerint
bántak vele (vö. Mt 17, 12). És megírtak azt is, a tanítványok
akkor megértették, hogy ő Keresztelő Janosról mondotta
ezeket.
6. Itt közbevágott Trifón: - Különösnek tartom, mikor
azt mondod, hogy Illésben is és Jánosban is ott volt a pró-
fétai Lélek.
Erre én így válaszoltam: - Te nem úgy látod, hogy ez
Jézussal, Návé fiával is így volt, aki átvette a nép vezetését
Mózes utan, mikor Isten úgy rendelte Mózesnek, hogy
kezét tegye fel Jézusra, és ezt mondta neki: A lélekből,
ameýi benned van, átteszek őrá (vö. Szám 27, 18).
7. Mire ő: - Valóban.
- Ahogy akkor történt amikor Mózes még az emberek
között élt - mondottam -, hogy az Isten a Lélekből, mely
Mózesben volt, áttett Jézusba, úgy Isten meg tudta tenni,
hogy abból, ami Illésben volt egykor, áttett Jánosba is;
ahogyan Krisztus első eljövetele nem volt dicsőséges, úgy
az Illésben működő, mindenkor tisztító Léleké sem,
Krisztushoz hasonló volt első eljövetele, nem volt dicső-
séges. 8. Rçjtett kézzel barcol az Úr Amalek ellen (vö. Kiv
18, 8) - mint mond`a (az Írás), Amalek pedig elesett, ezt
ti sem tagadjátokfgy Krisztus dicsőséges megjelenéséről
mondja, hogy Amalek ellen fog harcolni; ez az értelme
ezen szavaknak, hogy „rejtett kézzel harcol az Úr Amalek
ellen.” Érthetitek rajta, hogy az Isten rejtett ereje volt a
megfeszített Krisztusban, akitől rettegtek a démonok, az
összes hatalmasságok és fejedelemségek a földön.
L. 1. Akkor Trifón vette át a szót: - Mint láthatod, vizs-
gálódásunk minden egyes részletéhez sok mindennel kap-
csolatban megannyi ellenvetést teszek, éppen ezért én is
kész vagyok, hogy megválaszoljak neked mindenre, amit
csak kérdezel. De előbb válaszolj arra, mivel tudod igazol-
ni, hogy más Isten is van a mindenség alkotóján kivül,
194
majd pedig igazold azt is, hogy mi alapon tartod az ő
szűztől való születé8ét59 ?
2. Mire én ezt mondottam: - Előbb engedd meg nekem,
hogy felidézzem Izaiás jövendöléseinek szavait, melyek az
előfutárról szólnak, aki a mi Urunk Jézus Krisztus előtt
János, a keresztelő próféta volt.
- Megengedem - válaszolta.
3. Akkor én folytattam: Izaiás így beszélt az előfutár
Janosról: - Ezekiás azt mondta Izaiásnak .° Az Úrjó szavakat
szólt: Legien béke és igazságosság az én napjaimban. És .` Vi-
gasztaýátok meg nepemet, papok, szóljatok feruzsálem szívébez,
és vigasztaljátok őt, mert betelt megaláztatása. Bűne bocsánatot
nyert, mert kettősen fogadta el az Úr kezéből bűnei büntetését.
A pusztában kiáltónak szava .' Készitsétek elő az Úr űtját,
tegiétek egienessé Istenünk ösvényeit. Minden völgy legien feltöltve,
minden begi és balom lebordva, minden egienetlen legien egienessé,
a lejtők egienes utakká, és megjelenik az Úr dicsősége, és látnifog_ja
minden test az Isten üdvössegét, mert az Úr mondotta. 4. Egi
bang szólt: Kiáltsl és azt mondottam : - Mit kiáltsak? Minden
test olyan, mint a mező, az ember minden dicsősége olyan, mint a
mező virága. Kiszárad a mező, virága lebullik, de az Úr szava
minden időkre megmarad. Menjfel egi begire, és birdess örömbirt
Sionnak. Emeld fel erőben bangodat te, aki örömbirt birdetsz
jeruzsálemnekl Emelkedietek fel, ne féfietek, mondd meg fuda
városainak : - Ime, a ti Istenetek, az Úr íme erőben érkezik, karja
batalommal érkezik l Íme, vele van bére és a műve előtte. Mint a
pásztor gondozza nyáját, karjával összetereli a bárányokat, oltal-
mazza az anydabokat. 5. Ki méri meg kezével a vizet, az eget
tenyerével, az egész földet njjával? Ki mérte meg mérlegen a be-
gyeket, a dombokat a mérleg serpenyőiben? Ki ismeri az Úr gon-
dolatát, ki volt tanácsadója, aki valami űtmutatást adott neki?
I/agi kibez ment ő tanácsért, és az eligazította őt? T/agi ki taní-
totta az itéletbozatalra? Vagy az értelem űtját ki mutatta meg
neki? Minden nep oýian, mint a vízcsepp a vödörben, csak annyit
számítanak, mint porszem a mérlegen, mint a kikopött nyál,
195
13*
annyit érnek. Tűzgidtásra sem elég Libanon, nem eleg az összes
nefgylábű a véres áldozatboz, az összes nemzet semmi, semminek
számítanak (vÖ.: Iz 39, 8-40, 17).
LI. 1. Amikor elhallgattam, Trifón szólalt meg: - Ó em-
ber, minden prófétai szónak, amit csak idéztél, kettős ér-
telme van, nem perdöntőek ahhoz, amit igazolni akarsz.
Erre én így válaszoltam: - Trifón, ha nem szűntek volna
meg, és nemzeteteknek lennének prófétai ezen János után,
akkor is kétértelműeknek gondolnatok a mondottakat.
2. Ha János valóban az előfutár volt, aki az embereket
megtérésre szólította fel, Krisztus viszont, mikor még
János a Jordánnál volt, eljöttével megszüntette a jövendö-
lést és a keresztelést, ő már az örömhírt hirdette, arról
beszélt, hogy közel van már a mennyek országa, és hogy
sokat kell szenvednie az írástudóktól és a farizeusoktól,
keresztre feszítik, de a harmadik napon feltámad, és újra
Jeruzsálemben lesz, akkor majd a tanítványokkal ismét
együtt fog inni és enni6°, és megjelenése közötti időben
- mint már említettem -, előre megmondta, hogy lesznek
eretnekségek és hamis próféták, akik az ő nevére hivatkoz-
nak, mint látjuk, így is történt; hogyan lehet hát akkor azt
kettősen értelmezni, amikor a tények győznek meg ben-
neteket? 3. Azt is mondotta, hogy nemzetetekből nem tá-
mad már több próféta; arról pedig, hogy el fogják ismerni
a régi időkben Istenről meghirdetett új szövetség megkö-
tését, ami már megvalósult, merthogy ez Krisztus maga,
így beszélt: A törvény és a próféták Keresztelő fánosig vannak
érvényben, őutána a mennyek országa erőszakot szenved, és az
erőszakosok ragadák magukboz azt. Es ba tudni akaijatok, o
J

Illés, akinek el kell_jönnie. Akinek füle van, ballja meg (vö.:

Mt 11, 12-15).
LII. 1. Már Jákob pátriárka által is elhangzott a jöven-
dölés, hogy Krisztusnak két eljövetele lesz; az is, hogy az
elsőben majd szenvedni fog, hogy utána köztetek nem
támad sem próféta, sem király, és hogy a nemzetek hinni
196
 fognak a szenvedő Krisztusban, meg várni fognak az ő má-
sodik eljövetelére. A Szentlélek csak hasonlatokban és rej-
tett módon beszélt ezekről; idézem azt, amit mondott:
2. fuda, téged dicsőitenek testvéreid, kezed ellensegeid nyakán lesz,
alyád fiai megbajolnak előtted. Fiatal oroszlán lesz juda, a zsák-
mány mellőlkelszfel, fiam, lenyugszol és elalszol, mintaz oroszlán,
mint ködiökoroszlán. Ki merné felkelteni? Nem szűnik meg a
fçjedelem judából, és a vezér az ő ágiékától, mig el nem_jön, akifenn
van tartva neki, rá várnak a nemzetek, a szőlötöböz köti meg
csikóját, és az indáboz szamarának csikóját, borban mossa meg
stóldát, a szőlő vérében rubdát. T/ˇillog szeme a bortól, fogafiebér,
mint a tej (vö.: Ter 49, 8-12).
3. Népetek között mindaddig nem hiányzott sem a prófé-
ta, sem a vezér, míg Jézus Krisztus el nem jött és nem szen-
vedett, szégyen nélkül nem is mernétek mondani, és igazol-
ni sem tudjatok. Heródesről is, akinek uralkodása után
szenvedett ő, azt beszélitek, askalonita; bár allítjátok azt,
hogy Mózes törvénye szerint népeteknek volt főpapja, aki
az áldozati adományokat felajánlja, és a többi törvénybeli
előírásokra is felügyel, valamint próféták is követték egy-
mást egészen Jánosig. Azt mondjátok, most úgy vagytok,
mint mikor népeteket a pusztává tett földről a szent edé-
nyekkel együtt Babilonba hurcolták, de akkor sem hiány-
zott közületek a próféta, aki népetek ura, vezére és feje-
delme volt. A Lélek pedig, ki jelen volt a prófétákban,
királyokat kent fel és iktatott be nektek. 4. De Jézus, a mi
Krisztusunk, a ti népetek között való megjelenése és halála
után már nem támadt több próféta és most sincs, saját or-
szagotok is megszűnt, földetek pusztasággá lett, és mint
a csőszkunyhó, elhagyottá. Amit pedig az Ige Jákob
által mondott, hogy ,,őrá várnak a nemzetek”, jelképesen
az ő két megjelenését jelzi, hogy a nemzetek hinni fognak
benne, amit már ti is láthattok; merthogy az összes nemzet
közül vannak olyanok, melyek a Krisztıısba vetett hit

197
által eljutottak a helyes istentiszteletre, igazakká lettek,
és varjak az ő második eljövetelét.
LIII. 1. Az pedig, hogy ,,a szőlőtöböz köti meg csikóját,
és az indáboz szamarának csikój`át”, jelzi azt az eseményt, amit
ő megtett az első eljövetelekor, de annak is előre jelzése
volt, hogy a nemzetek éppúgy hinni fognak benne. Ők
ugyanis olyanok voltak, mint a nyeregbe és igába nem tört
csikók egészen addig, amíg Krisztus elnem jött, és szét-
küldött tanítványai által nem tanította őket; most már
viselik tanításának igáját, és hátukra málházva mindent
elviselnek a várt dolgok, a tőle megígért javak miatt.
2. Es Ő, a mi Urunk, Jézus Krisztus egy szamaron, melyet
csikajával együtt kötöttek meg azon a betfagéi úton, akart
bevonulni Jeruzsálembe, megparancsolta tanítványainak,
hogy ezt az állatot vezessék oda hozzá, felült rá és így
vonult be Jeruzsálembe. Mint azt megjövendölték, hogy
Krisztus ezt fogja tenni, ő meg is tette, és tudjuk, hogy ezt
cselekedve k_inyilván.ította, hogy ő a Krisztus. Igazolni
lehet az irásokból, hogy mindez megtörtént, de ti továbbra
is keményszívűek maradtok.
3. Zakariás által, aki egyike a tizenkét prófétának,
ugyanennek megtörténtét jövendölte meg, ezen szavak-
ban: Örvendezz .Šion leáryia, djongi és birdesd, jeruzsálem
leáryia : Íme, kiráýiod érkezik, aki igazságot szolgáltat neked,
szelíden és szerényen jön, teberbordó állaton, szamárcsikón ül
(vö: Zak 9, 9). 4. Ezt.a teherhordó szamarat és csikaját
Jákob pátriárkanál is említette a prófétai Lélek, hogy majd
az ő használatára lesznek, mint meg is parancsolta tanítvá-
nyainak, ahogy már mondottam, vezessék hozzá mindkét
állatot; ezekkel előre meghirdette, hogy a zsinagógából
kikerülő követői együtt lesznek azokkal, akik a nemzetek
közül fognak hinni benne. Mert ahogyan a nemzetek közül
valók jelképe a nyeregbe nem tört csikó volt, úgy népeteké
a teherhordó állat, mivelhogy viselitek a próféták által rátok
rótt törvényt. 4. Zakariás próféta által azt is megjöven-
198
dölte, hogy ezt a Krisztust meg fogjak ölni, tanítványai
pedig szétszélednek, ahogy ez meg is történt. Mert miután
őt megölték, az addig vele levő tanítványok mind szétszé-
ledtek, mígnem feltámadt a halalból és meggyőzte őket
arról, hogy a jövendölések szerint ezeket kellett elszenved-
nie; azok pedig elfogadták, és elmentek az egész föld-
kerekségre, hogy ezeket tanítsák. 6. Minket is ők erősítet-
tek meg a hitben, és lettünk az ő tanítványai, mivel meg-
bizonyosodtunk a prófétakból és azokból, amiket látunk,
hogy az egész földkerekségen annak a megfeszítettnek
nevében tisztelik az Istent. Es a Zakariás által mondottak
a következők: Kard, támadj a pásztoromra, nepemnek férfi-
iára, - mondja a seregek Ura, siljts le apásztorra és szétszélednek
ajubok (vö: Zak 13, 7).
LIV. 1. Amit pedig Mózes mondott el, amit Jákob
pátriárka megjövendölt, hogy ,,borban mossa meg stólá-
ját, szőlő vérében ruhajat”, azzal arra utalt, hogy vérével
mossa le azokat, akik hinni fognak benne. Stólájának
nevezte a Szentlélek azokat, akik általa nyerik el bűneik
bocsánatát, és ereje által mindig is jelen van bennük, de
nyilvánvalóan csak a második eljövetelében lesz jelen.
2. A szőlő véréről beszél az Ige, mintegy művészi kifeje-
zéssel arra világít rá, hogy Krisztusnak nem emberi magtól
való vére van, hanem az Isten erejéből való. Ahogy a szőlő
vérét sem az ember nemzi, hanem Isten hozza létre, úgy
Krisztus vére sem emberi magtól való lesz, hanem hogy
Isten erejéből való, arra előzetesen célzott. És a most
idézett jövendölés, férfiak, azt igazolja, hogy Krisztus nem
az emberek közül, és nem a szokásos emberi módon szüle-
tett.
LV. 1. Erre Trifón így válaszolt: - Emlékezetben tartjuk
magyarázatodat, ha majd más igazolásokkal is alátámasztod
ezt a tanítást. Most már azonban annak bizonyítasával
kezdd eszmefuttatásodat, hogy a mindenség alkotóján
kívül más Istent is vall a prófétai Lélek, de óvakodj attól,
199
 hogy Napról vagy a Holdról szót ejts, mert mint írva van,
hagyta az Isten, hogy a pogányok istenekként imádják
ezeket. Továbbá a próféták is gyakran használnak átvitt
értelemben ilyen kifejezéseket: A te Istened az istenek Istene
és az uralkodók Ura (vö: Mtörv 10, 17)61, ám megannyiszor
hozzáteszi nagi, erős és félelmetes. 2. Ezekkel nem azt akarja
mondani, hogy az istenek léteznek, hanem az Írás arra tanít
ezzel bennünket, hogy a vélt istenek és uraságok egyet-
len Ura a mindenséget teremtő Isten. A Szentlélek azért
mondja a szent David altal, hogy megcáfolja ezeket:
A pogányok istenei, vélt istenek, démonoknak bálványkepei, de
nem istenek (vö: Zsolt 95, 5), és atkot mond azokra, akik
ezeket készítik és imádják.
3. Mire én így szóltam: - Én nem olyan bizonyítékokat
akartam felhozni, Trifón, melyekről magam is tudom,
hogy kárhoztatjak az ilyeneket és efféléket imádókat, ha-
nem olyanokat, amelyeknek senki sem tud ellentmondani.
Különösnek tűnnek neked, bár mindennap felolvassátok
ezeket, ezért ebből is meg kellene értenetek, hogy gonosz-
ságtok miatt az Isten elrejtette előletek, hogy ne értsétek
meg szavaiban rejlő bölcsességét, kivéve azokat, akiknek
az ő nagylelkű irgalmasságából - mint Izaiás mondotta
(vö: Iz 1,9) - magvat hagyott az üdvösségre, nehogy a ti
nemzetségetek is úgy pusztuljon el, mint a Szodoma és
Gomorra lakói; figyeljetek tehát arra, amit idézni fogok
a Szentírásból, magyarázatra sem szorul, csak meghallga-
tásra.
LVI. 1. Mózes, Isten boldog és hűséges szolgája elbe-
széli, hogy a mamréi tölgynél megjelent Abrahámnak
Isten, és vele a két angyal, kiket egy másik, mindig az ég
fölötti lények között maradó, senkinek meg nem jelenő,
önmagában senkivel soha nem társalgó, akit a mindenség
Teremtőjének és Alkotójának gondolunk, küldött el
Szodoma lakóinak megbüntetésére. 2. Ezeket mondotta
ugyanis: Az Úr megjelent neki Mámbre tölgyfájánál, amikor az
200
 a nap delelőjekor sátrának ajtajában ült. Felemelte a szemét és
látta, bogi bárom férfi áll ott előtte. Abogy meglátta őket, sátra
ajˇtajából eléjük sietett, a földig bajolt és szólt. . . - így
tovább egészen addig, hogy - Kora reggelfelkelt Abrabám,
és elsietett arra a belyre, abol az Úr elött állt, Szodoma és
Gomorra felé nézett, azok vidékére tekintett, és látta, bogi a
földbol tuz csap fel, űgi mint akemence lángja (vö: Ter 18, 1k;
19, 7k). A többit elhagytam és megkérdeztem tőlük, hogy
értették-e az elmondottakat.
3. Ők azt válaszolták, hogy megértették, a mondottak-
nak azonban semmi közük annak bizonyítasára, hogy a
mindenség Teremtőjén kívül - akiről a Szentlélek beszél -
más valaki az Isten vagy Ur. J
4. Majd így folytattam: - Amiket mondok, azzal próbál-
lak meggyőzni titeket, akik értitek az írásokat, hogy más is
van, akit a mindenség Teremtőjén kívül Istennek és
Úrnak nevez, akinek angyal is a neve, mert a mindenség
Teremtője - aki fölött más Isten nincs - küldi az emberek-
hez, amikor valamit meg akar hirdetni az embereknek.
Ismét idéztem az előbb elmondottakat és megkérdeztem
Trifónt: - Ugy gondolod te is, hogy a mambrei tölgy alatt
Abrahámnak az Isten jelent meg?
- Valóban úgy - válaszolta rá.
5. - És az a három férfi egyike volt, - folytattam, - akiket
a Szentlélek elbeszélése szerint Abrahám látott?
- Nem, semmiképpen - válaszolta ő -, hanem még e há-
rom férfi előtt jelent meg neki Isten, ez a három pedig, aki-
ket az Írás férfiaknak nevez, angyalok voltak; kettőt közü-
lük Szodoma elpusztítasára küldött, egy pedig megvitte az
örömhírt Sárának, hogy fia lesz, ez volt a küldetése és an-
nak teljesítése után távozott.
6. - Hogyan lehet az, hogy a három közül az egyiket,
amelyik bent volt a sátorban - mondottam - és ezt mondta
Sárának: Amely órákban visszatérek hozzád, Sarának fia
lesz (vö: Ter 18, 10), és látjuk, hogy visszatérésekor Sárá-
201
nak megszületett a fia, és ezen a helyen a prófétai szó őt
Istennek jelöli! De hogy egészen világos legyen, amit most
mondok, hallgassátok meg, hogy Mózes által mondottak-
ban rriilyen kifejezéseket használ szó szerint: 7. Amikor
pedig meglátta ára,bogi Hágárnak, az egiiptomi szolgálónak
a fia, akit ez Abrabámnak szült, gűnyolódik az ő fiával, Izsák-
kal, szólt Abrabámboz: Üzd el a szolgálót fiával egiütt.
Ennek a szolgálónak a fia nem örököl egiütt az én fiammal,
Izsákkal. Abrabámnak igen nebezére esett ez a beszéd fiával
kapcsolatban. Akkor az Isten szólt Abrabámboz: Ne okoz-
zon nebézseget neked a giermek és a szolgáló sorsa. Mindenben,
amit csak mond neked Sára, ballgass az ő szavára; mert Izsákról
nevezik el majd utódaidat! (vö: 21, 9-12). 8. Megértettétek
tehát, hogy azt, aki annakelőtte a tölgyfa alatt mondta,
hogy visszatér, mivelhogy előre tudta, Abrahámnak azt a
tanácsot kell adni, amit Sára javasolt neki már, mint meg-
íratott, vissza is tért, és Isten, amint az Írás mondja ezekkel
a szavakkal: „Akkor az Isten így szólt Abrahámhoz: Ne
okozzon nehézséget neked a gyermek és a szolgáló
sorsa” - kérdeztem őket.
9. Trifón ezt a választ adta: - Rendben van, de ebből
nem igazoltad, hogy az Abrahámnak és a többi patriarká-
nak, prófétának megjelent Istenen kívül van masik Isten
is, hanem ezzel csak azt igazoltad nekünk, hogy nem helyes
elgondolásod, mert a három, akik a sátorban Abrahámnál
voltak, mind angyalok voltak.
10. Itt újra én vettem át a szót: - Ha az Irásokból nem is
tudtam igazolni nektek, hogy ő egy azon három közül, és
Isten, és angyal is a neve, mert mint már említettem, hírt
visz mindazoknak, akiknek csak a mindenséget alkotó
Isten általa üzenni akar; azt azonban helyénvaló lenne
megértenetek, hogy az, aki a vele levő két angyallal együtt
férfialakban jelent meg a földön Abrahámnak, az ez volt
és a világ teremtése előtti Isten, mint ezt egész népetek
tartja.
202
 - Mindenképpen - válaszolta ő -, valóban így tartjuk
ezideig mi is.
11. Majd ismét én beszéltem: Az Írasokhoz visszatérve
most meg akarlak győzni benneteket arról, hogy azok róla
mondják, megjelent Abrahámnak, Izsáknak és Mózesnek,
és úgy írnak róla, mint a mindenséget teremtő Istentől
különböző Istenről, de én ezt számbelileg értem, és nem
akaratára vonatkozóan. Allítom, hogy ő nem tett mást és
nem beszélt mást, mint aminek megtételét és elmondasat
a világ Teremtője akarta, aki fölött nincs más Isten.
12. Mire Trifón: - Inkább létezését bizonyítsd, hogy
ebben egyetérthessünk veled. Ne arról beszéljél, hogy a
mindenség alkotója mit tett és mondott, nem erről aka-
runk hallani tőled. "
Akkor én ezt válaszoltam: - Az Írás, amit az imént idéz-
tem nektek, világossá teszi számotokra, mégpedig ezek a
szavak: Amikor a Nap megjelent a föld felett, Lót Szegórba
ért, és az Úr Szodomára kénesőt bocsátott, és az Úrtól az égből
tüzet, és elbusztitotta ezeket a városokat meg egész vidéküket
(vö: Ter 19, 2388).
13. Erre a Trifónnal ottmaradtak közül a negyedik meg-
szólalt: Mózes által az Ige a Szodomába lement két angyal
közül az egyiket Úrnak szólította, de ezen kívül az Abra-
hámnak megjelent Istent szükségképpen annak kell ne-
vezni.
14. De nemcsak ezen megokolásból - folytattam - kell
ezt tartanunk szükségképpen, hogy a mindenség Alkotó-
jan kívül mást is Úrnak nevez a Szentlélek. Nemcsak Mó-
zes által, hanem Dávid által is, általa ugyanis ezeket mon-
dotta: Ígi szólt az Úr az én Uramboz, az énjobbomra, amig
ellensegeidet lábad zsámodiául teszem (vö: Zsolt 109, 1); mint
már ezt idéztemfiz; vagy másutt más szavakban: A te tró-
nod, Isten, minden időkre áll. Kormányzó pálcád királyságod
pálcája. Szeretted az igazságot ésgiűlölted a törvéryiszegést, ezért
kentfel tegedet az Isten, a te Istened az djongás olajával társaid
203
 előtt (vö: Zsolt 44, 7). 15. Ha ti azt mondjátok, a Szentlélek
más valakit is Istennek és Úrnak mond a mindenség Atyjan
és az ő Felkentjén kívül, akkor - miután én vállalkoztam
annak bebizonyítására az Irásokból, hogy nem a Szodo-
mába elküldött két angyal egyikét mondja az Írás Úrnak,
hanem azt nevezi az Abrahámnak megjelent Istennek, aki
azokkal volt - akkor feleljetek nekem ti.
16. Akkor Trifón szólalt meg: - Igazold ezt nekünk
ahogy tudod, a nap már előrehaladt, mi meg az ilyen bizo-
nyító válaszokra nem vagyunk felkészülve, mert ezzel soha
nem foglalkoztunk, erről nem vitatkoztunk, nem hallgat-
tunk olyat, aki ezt bizonyította volna. Különben téged sem
hallgatnánk meg, ha nem idéznéd az egész Írást, melyek-
ből azt akarod bizonyítani, hogy a mindenséget alkotó
Isten felett mást nem ismer!
17. Mire én így vettem át a szót: Mint tudjátok, az Írás
ezt mondja: Akkor az Isten szólt Abrabámboz: „Miért
nevet Sára azt mondván: bogi én még valóban szülni is fogok?
Már megöregedtem.” Van, ami lebetetlen az Úrnál? jövő ilyen-
kor ezekben az órákban visszatérek bozzád, és Sárának fia lesz
(vö: Ter 18, 138); röviddel ezután: .Felkeltek onnét, és afér-
fiak Szodoma és Gomorra irányába tekintettek. Abrabám velük
ment és elkísérte őket. Akkor az Ur szólt: Nem rnjtem én el
Abrabám elől, az én giermekem elől, ami tenni fogok (vö: Ter
18, 168); 18. majd ismét nem sokkal később ezt mondja:
Ezt mondta az Úr: Szodoma és Gomorra felett beteltek a pa-
naszkiáltások, bűnük nagion sűlyos. Lemegiek bát, és megnézem,
bogi elkövették-e azt vagi nem, amit a bozzámfeljutó kiáltásaik
beteűesedtek-e, tudni akarom. Akkor a férfiak Szodoma felé
fordultak és megérkeztek Szodomába. Abrabám pedig megállt
az Úr előtt, közelebb lepett Abrabám és gi szólt: Csak nem
pusztítod el az igazat egiütt az istentelenekkel? (vö: Ter 18,
20-23), és így tovább. Nekem úgy tűnik, nem kell leírni
ugyanazt, amit már előzőleg, hanem azokat kell elolvasni,
amelyekkel már érveltem Trifónnak és társainakfia. 19. Így
204
folytattam tovább, akkor ezeket mondja: Ezután Isten eltá-
vozott, miután bdfdezte beszédét Abrabámmal, majd ő is baza-
ment. A két angyal este ért Szodomába. Lót eppen Szodoma
kapdában ült (vö: Ter 18, 338); így a továbbiakban egészen
addig, hogy A férfiak kinyiljtották kezüket és bebűzták Lótot
magukboz a bázba és bezárták azt ,(vö.: Ter 19, 10), így a to-
vábbiak egészen addig, hogy Es az angialok megfogták az
ő kezét, feleségének kezét és leányainak kezét, mert az Úr meg
akarta kímélni őt. 20. Amikor ejszaka lett, kivezették őket, és
igi szóltak bozzajuk : - Mentsd meg, mentsd meg a saját lelkedet!
Ne tekints bátra, ne áld` meg sebol ezen a vidéken, a begiekben
meg tudlak menteni, nebogi elragadjon valami baj. Lót ekkor
szólt bozzdjuk : Kérlek, Uram, ba giermeked irgalmat talált
előtted, ki igifelmagasztaltad az igazságosságot, megtetted velem,
bogi lelkem életben maradt. De én a begiekben nem tudok mene-
kedni, nebogi utolérjen ott a baj, és én megbaýak. 27. Ime itt ez a
közeli város, badd menekübek oda, elég kicsi. Ott szeretnék meg-
bűzódni, elég kicsi az, élnifog ott a lelkem. Ő válaszolt neki:
Íme csodálatos lesz személyem előtted ezen szavak után, mert
nem pusztitom el azt a várost, amelyről beszélsz. De siess, bogi
megmenekid onnan, nem tudom vegbezvinni tettemet addig, mig
te nem érsz be oda. Ezért kapta meg ez a város a Szegór nevet.
Amikor a nap megjelent aföldfelett, Lót Szegórba ért, és az Úr
Szodomára és Gomorrára kénesőt bocsátott, az Úrtól az egből
tüzet, és elousztította ezeket a városokat meg egész vidéküket
(vö: Ter 19, 16-25).
22. Itt ismét elhallgattam, majd hozzátettem: - Nos hát,
barátaim, még mindig nem értitek, hogy a három közül az
egyik Is ten és Úr, szolgája annak aki a mennyekben van, de
a két angyalnak Ura? Ezek elmentek Szodomába, ő pedig
hátramaradt és beszélt Abrahámmal, és mint Mózes el-
mondja, a beszélgetés utan elment, és Abrahám is haza-
ment. 23. Onnét elment, és nem az a két angyal beszélt
Lóttal, hanem ő volt az, mint ahogy az Írás is erre utal,
Úr ő, és a mennyei Úrtól, azaz a mindenség alkotójatól
205
bocsátotta Szodomára és Gomorrára azt, amit az Ige sorol
fel: ,,Az Úr Szodomára és Gomorrára kénesőt bocsátott,
az Úrtól az égből tüzet”.
LVII. 1. Trifón végighallgatta magyarázatomat, majd
megszólalt: - Ez az Írás valóban beismerésre kényszerít
bennünket, egészen nyilvánvalóan mondja el, de nyugod-
tan állíthatjuk-e azt is, ami ehhez a szöveghez kapcsolódik,
hogy ő megette azt, amit Abrahám készített neki és elébe
tett?!
2. Erre én így válaszoltam: - Valóban azt írja, hogy ő
evett. De mint hallottuk, arról a háromról mondja, hogy
ettek, igaz nem csak arról a kettőről, kik angyalai az egek-
ben is, mint ez világos előttünk. Esznek ők, de nem olyan
ételeknek elköltését állítják róluk, mint amiket az emberek
esznek, hanem a manna eledelét, amit atyáitok is ettek a
pusztában, mint ezt az Írás elbeszéli, hogy az angyalok
kenyerét ették. Én azt mondanám, hogy az Írás szerint,
mely mondja, hogy ettek, úgy ették meg ők, ahogyan a tűz
felemészt mindent, és semmiképpen sem lehet úgy érteni,
hogy fogakkal és szájukkal ettek. Ezt egyikükről sem álli-
tanánk, képszerű beszédnek fogadjuk el, és igen kevés alka-
lommal használjuk.
3. Mire Trifón: - Valóban lehetne egy jobb formában
kifejezni az evés módját, azzal talán, hogy elköltötték, amit
Abraham készített nekik, ezt úgy írták le, hogy megették.
Ugyanígy van talán az is, hogy ő, aki Abrahámnak megje-
lent Isten, a mindenséget megalkotó Istennek szolgája,
szűztől született, és mindenkihez hasonló, szenvedő em-
berré lett, amint az előbbiekben mondottad.
4. Erre én így szóltam: - Előbb engedd meg nekem,
Trifón, hogy a sok közül ennek az alapvető tanítás-
nak igazolását összegezzem, hogy ti magatok is lépésről
lépésre követni tudjátok; és ezután adok választ kérdései-
tekre.

206
 - Tedd úgy, ahogy jónak látod - helyeselte -, csak arra
is térj ki, amit én kívántam hallani tőled.
LVIII. 1. Az Írásokból hozok nektek idézeteket - foly-
tattam -, beszédem kialakításában nem a mesteri szei`kesz-
tésre törekszem, hiszen erre nincs is tehetségem, merthogy
Isten kegyelméből az Írások megértése adatott meg nekem,
és az ő kegyelmétől indítva arra buzdítok mindenkit, hogy
ebből szintén ingyen és bőségben részesedjen, és nehogy
emiatt az ítéletkor a kárhozatra jussak, amelyet a minden-
séget megalkotó Isten, az én Uram, Jézus Krisztus által
fog véghezvinni.
2. Trifón közbeszólt: - A vallásossághoz illő módon
teszed ezt, de én csak merő udvariaskodást látok abban,
mikor azt mondod, hogy a mesterien megszerkesztett
beszédfelépítést kerülöd.
- Ha te ezt így látod - vettem át a szót -, én sem tiltako-
zom ellene; de mindenekelőtt csak arra törekszem, hogy
igazmondónak bizonyuljak; és ha én ennek megfelelően
viszem végig bizonyítékaimat, változtass gondolkodásmó-
dodon!
- Beszélj tehát! - mondotta.
3. Testvéreim - kezdtem bele - ugyancsak Mózes írásai-
ban találjuk, hogy azt a valakit, aki megjelent a pátriárkák-
nak, Istennek szólították (vö.: Ter 31, 10), de nevezik őt
még angyalnak és Úrnak is, kit úgy ismertek meg mint a
mindenség Atyjának szolgáját - amint ezt már az előbbi-
ekben is láthattatok, - és megannyi érvelésben mindezt már
határozottan elfogadtátok. 4. ,Az Isten Igéje Mózes által
elmondja azt, amit Jákobbal, Abrahám unokájával történt,
ezen szavakkal: Történt, bogi a _jubok foganása idçjében a sze-
mem előtt láttam ezt álmomban: Íme a bakok és a kosok, ame-
lyek a kecskéket és ajubokat űzőbe vették foltosak, tarkák, csí-
kosak és pettyesek voltak, és így szólt bozzám az Isten angiala
álmomban: - fákob, jákob ! 5. Mire én igi szóltam: Mit akarsz,
Uram? Ő felelt .° - Emeldfel szemeidet és lásd a bakokat és a
207
kosokat, amediek a jubokat és a kecskéket űzőbe veszik, mind
foltosak, tarkák, csíkofak és petlyesek. Én láttam ugianis, bogi
mit tett veled Lábán. En az Isten vagiok, aki megjelent neked az
Isten belyén, abol tefölkentél nekem egi emlékkövet ésfogadalmat
tettél ott. Most menj, távozz el erről a földről, menj vissza nem-
zetsegedföldére, és én veled leszek (vö.: Ter 31, 10ss).
6. Ismét egy másik helyen ezeket mondja Jakobról: Meg
azon az éjszakán felkelt, vette két felesegét, két szolgáléját, ti-
zenegi giermekét és átkelt a fabbók gázléján. Eogta és átvezette
őket a fobión, és átvitte minden vagionát, fákob egiedül maradt
odaát. Akkor az angial küzdött vele egészen bdnalig; mikor
látta, bogi nem tudja őt legiőzni, megérintette csipőjének inát, űgi
bogi fákob csipőjének ina kificamodott mikor vele küzdött. Ak-
kor szólt bozzá : - Engedél el, mert már közeledik a bajnal.
7. Mire ő ezt mondotta : - Nem engedlek el, amig meg nem ál-
dasz! Akkor igi szólt bozzá: Mi a te neved? Ezt válaszolta :
- fákob. Akkor igi szólt bozzá: - Ezentűl ne fákobnak bívja-
nak, banem Izrael lesz a neved, mert megküzdöttél az Istennel;
és batalmas leszel ezáltal az emberek között. fákob erre megkér-
dezte és mondta: - Tárd fel előttem nevedet .Í Ő válaszolt :
- Miért kérdezed a nevemet? - és megáldotta őt. fákob elnevezte
a belyet ,,Isten látásának”, mert: szinről színre láttam itt az
Istent, és lelkem örvendezett (vö.: Ter 32, 23-30).
8. Ismét, másutt ugyanezen Jakobról a következőket
beszéli el: Igi érkezett meg fákob a Kánaánföldjén levő Luszba,
azaz Bételbe, ő maga és az egész nep, amely vele volt. Ott oltárt
epített és a belyet elnevezte Bételnek, mivel az Isten ittjelent meg
neki, amikor testvére, Ézsau elől menekült. Itt balt meg Debóra,
Rebeka daj`ka'j`a, és eltemették Bételben egi tölgyfa alá. fákob ezt
a „gyász tölgyének” nevezte el. Ekkor az Isten megjelent
fákobnak Luszban a szíriai Mezopotámiából való bazatérése
után, és megáldotta. Ígi szólt bozzá az Isten : A neved fákob, de
ne bídanak többé igy téged, banem Izrael legien a neved” (vö.:
Ter 35, 6-10).
9. Istennek mondja őt, merthogy Isten is ő és az is ma-
208
md. 10. Erre ők mindannyian fejüket ingatták, de én csak
folytattam.
Úgy látom, idéznünk kell most nektek azokat a szavakat,
amelyekkel elbeszéli, hogy hogyan is jelent meg neki, mi-
kor testvére, Ézsau elől menekült, az a valaki, aki angyal,
Isten és Ur, aki férfi alakban már Abrahámnak is megje-
lent, ő küzdött meg emberi formában Jákobbal. 11. Így
mondja el: fákob elindult az esküvés kűtjától, és Háránba tar-
tott, eljutott egi belyre, abol elaludt, mivel a nap már lenyugodott.
Azon a belyen fogott egi követ, féje alá tette, elaludt ott és álmot
látott. Ime egi létra voltfelállítva aföldön, bégye az eget érte, és az
Isten angialaifel és lejártak rd`ta. Felül az Úr állott 72. és egy
szólt: - En vagiok az Úr, atyádnak, Abrabámnak, Izsáknak az
Istene. Ne félj, a földet, amelyen aludtál, neked 0 és magvadnak
adom. Magvad olyan lesz, mint aföld bomokja, és kiterjed a ten-
gerig, és délre és északra és keletre; és a föld minden nemzetsége
benned nyer áldást, és a te magvadban. Íme én veled vagiok, oltal-
mazlak teged minden utadon, abova csak mész, és visszabozlak
erre a földre. Nem bagilak el, amig csak végbez nem viszem
mindazt, amit megmondottam neked. 73. fákobfelébredt álmából
és igi szólt: - Nem tudtam, bogi az Úr van itt ezen a beýien.
Félelem fogta el és ezt mondotta : - Miýien félelmetes ez a bely,
nem más ez, mint az Isten báza, és itt van az eg kapda. Amikor
fákob kora reggelfelkelt, fogta a követ, amit aféje alá tett, fel-
állította emlékkőül és oldat öntött a csűcsára, és elnevezte fákob
ezt a belyet, az ,,Isten báza” nevet adta a belynek, azelőtt
Ulammausz volt a város neve (vö.: Ter 28, 10-19).
LIX. 1. Majd hozzafűztem: - Fogadjátok el tehát tőlem,
amit a Kivonulás könyvéből igazoltam, hogy ez a valaki,
miképpen mutatkozikıangyalnak, Istennek és Úrnak, férfi-
nak, embernek, aki Abrahámnak és Izsáknak megjelent,
aki a csipkebokor tűzlángjában láttatta magát és beszélt
Mózessel! Meghallgatásomra készségesnek mutatkoztak,
és jóindulatúan, zaklatás nélkül kísérték szavaimat.
2. - A Kivonulás könyvében ugyanis ezt írták meg:
209
14 A II. századi görög apologéták
 Hosszű idő telt el és közben megbalt Egiiptom kiráýia, Izrael
fiai' pedig a munkától görnyedtek - de ezt csak onnét folyta-
tom, hogy: Menj el és bivd össze Izrael véneit és mondd meg
nekik: Az Úr, atyáitok Istene megjelent nekem, Abrabám
Istene, Izsák Istene és jákob Istene mondotta : - Tekintetemmel
letekintettem rátok, és láttam, bogi bogian bánnak veletek Egyip-
tomban (vö.: Kiv 2, 23; 3, 16).
3. Akkor hozzájuk fordultam: - Megértettétek tehát,
férfiak, hogy az, akit Mózes angyalnak mond, aki vele a tűz
lángjából beszélt, ő Isten, és úgy nevezte meg magát Mó-
zesnek, hogy ő Abrahám, Izsák és Jákob Istene?
LX. 1. Akkor Trifón szólalt meg: - Nem így értjük mi
azokat a szavakat, amelyeket idéztél, hanem úgy, hogy
angyal volt, aki megjelent a tűz lángjában és az Isten beszélt
Mózeshez, így volt jelen mind a kettő, Isten és az angyal
abban a látomásban.
2. Erre én így válaszoltam: - Barátaim, a korábbi szava-
imban már világosan kifej tettem nektek, hogy Mózes láto-
másában egy volt az Isten és angyal, és igazoltam azt is a
korábban leírtakban, hogy nem a mindenséget megalkotó
Isten az, aki Mózesnek magát Abrahám Istenének, Izsák
Istenének és Jákob Istenének mondotta; arra mutattam rá,
hogy az jelent meg Abrahám és Jákob elött, aki a minden-
ség alkotójának akaratát szolgálja, így az ő elhatározását
hajtotta végre a szodomaiak ítéletekor; emellett amit ti
állítotok, azt senki sem merészelné hangoztatni, ha vala-
mennyire is használja az eszét, vagyis hogy kettő volt ott,
Isten és angyal, hogy így a mindenség alkotója és atyja
elhagyta volna az ég feletti mindenséget és a föld egy da-
rabkáján láthatóvá lett.
3. Mire Trifón: - Igen, így most már igazolva látjuk,
hogy azt, aki megjelent Abrahámnak, Istennek és Úrnak
nevezik, és attól, aki az egekben van, vette át mindazt,
amit a szodomaiak földjére bocsátott. Most tehát igazold,
ha az az angyal, aki Mózessel beszélt Isten volt, hogy ő va-
210
lóban Isten, aki a csipkebokorban Mózessel beszélt, és
nem a mindenség alkotójának gondolhatjuk őt, de mégis
igazolhatóan megjelent Abrahámnak, Izsáknak és Jákob-
nak, akit a mindenséget alkotó Isten angyalának neveznek,
és ennek is ismerjük, azon küldetései révén, melyeket a
mindenség alkotójatól és atyjától kapott az emberek kö-
zött.
4. Ismét én vettem át a szót: - Igazolni is fogom ezt,
Trifón, hogy Mózes látomásában ő volt egyedül, aki
Isten, de angyalnak is neveznek, ő jelent meg Mózesnek és
beszélt vele. Így mondja ugyanis az elbeszélés: Itt megjelent
neki az Isten angyala a tűz lángjában a csipkebokorból. Látta,
bogi a csipkebokor lángban eg, de nem ég el. Akkor igy szólt
Mózes : - Odamegiek, és megnézem ezt a nagi látváiyiosságot,
bogy miért nem ég el a csipkébokor. Amikor az Úr látta, bogi ő
vizsgálódva közeledik, az Ur megszólította őt a csipkebokorból
(vö.: Kiv 3, 2-4).
5. Ugyanilyen módon nevezi az Írás angyalnak azt a va-
lakit, aki Jákob álmában megjelent, és az álomban megje-
lent angyal ezt mondotta neki: - Én vagiok az Isten, ki
megjelentem neked, 'mikor testvéred, Ezsau színe elől menekültél
(vö.: Ter 35, 7). Abrahám idejében Szodoma ítéletét hozta
el az Úrtól, vagyis itt az egekben levő Úrról van szó. Ép-
pen így ezen a helyen az elbeszélés az Úr angyalának Mózes
előtt való megjelenését mondja el, és ezekben a mondatok-
ban is Úrnak és Istennek jelöli meg, akit megannyi helyen
annak szolgájanak mondja, aki a világfeletti Isten, aki
felett már nincsen senki sem.
LXI. 1. Barátaim - folytattam -, más tanúságokat is
felhozok az Irásokból arra, hogy minden teremtmény előtt
az Isten mint kezdetet nenızette magából az értelmes erőt,
akit a Szentlélek hol az Ur dicsőségének nevez, hol Fiúnak,
hol Bölcsességnek, hol angyalnak, hol Istennek, hol Úr-
nak és Igének, de van, amikor magát fővezérnek mondja,
és emberi alakban jelent meg Józsuénak, Nave fiának.

211
14*
 Minden elnevezés ugyanis abból ered, hogy milyen módon
szolgálta az atyai elhatározást, mivelhogy ő az atya akara-
tából született. 2. De vajon nem azt látjuk, hogy bennünk
is valami hasonló megy végbe? Amikor egy szót kibocsá-
tunk, szót szülünk, kiejtésekor azonban nem szakítjuk el
magunktól, hogy ezáltal a bennünk levő szó megkiseb-
bedne. Ugyanezt látjuk a tűznél is, amikor egy másik jön
létre, nem lesz kevesebbé az előbbi azáltal, hogy a másik
belőle kigyullad, de a belőle való láng magában is fennáll,
és nem teszi kisebbé az, amelyből fellobbant. 3. Tanúsagot
tesz mellettem a Bölcsesség szava is, ő aki Isten, a minden-
ség atyjától született, aki Ige, Bölcsesség, Erő, Szülőjének
dicsősége, - és Salamon által ezeket mondja: - Megbirdetem
nektek a napról napra történteket, felidézem a kezdettől fogva
számbavebetőket. Útjai kezdetén teremtett engemet az Úr
művei vegett; az idő előtt, kezdetben rakta le alapjaimat, még
mielőtt a földet megalkotta volna, mielőtt a mélysegeket megal-
kotta volna, mielőtt még a vizek forrásai előtörtek volna, mielőtt
meg a begieket megszilárdította volna, minden balom elött szült
engemet. 4. Az Isten alkotta meg a tájakat, a pusztaságot, és a
lakottföld elsőjét az ég alatt. Midőn elkészítette az eget, már ott
voltam vele, mikor trónját kýˇelölte a szelek fölé, mikor erőssé
tette odafenn afelbőket, mikor szilárddá tette a mélysegforrásait.
Midőn erőssé tette a föld alapjait, ott voltam mellette, vele össz-
bangban. En voltam az, aki örvendezett, minden időben, napról
napra njjongtam jelenlétében, ő örvendezett midőn bevégezte a
földkerekséget, és t_tj_`j`ongott az emberek fiaiban. 5. Most tebát
fiam, ballgass reáml Boldog az a férfi, aki ballgat reám; az
ember, aki utaimra éberen vigiáz, aki napról napra őrt áll d`tó-
imnál, kapuim félfáit őrizi. Az én kivonulásaim az élet kivonu-
lásai, az Úrnál mindig kész a terve. Akik ellenem vétkeznek,
azok maguk lelke ellen követnek el gonoszságot, akik giűlölnek
engemet, a balált szeretik (vö.: Péld 8, 21, 26).
LXII. 1. Ugyanezt, barátaim, az Isten Igéje Mózes által
is mondotta, emlékezetünkbe véste azt, amit feltárt előt-
212
tünk, hogy az ember teremtésében, amikor az Istenről
beszél, akkor is értsük meg ugyanezt; ezeket mondotta:
Alkossunk embert a mi kepünkre és basonlatosságunkra, bogi
uralkodók a tenger balain, az ég madarain, a barmokon és az
ggész földön, minden csűszó-mászón, ineýi kűszik a földön.
Es az Isten megalkotta az embert, az Isten kepére alkotta meg
őt. Férfiiiak és nőnek alkotta őket, és megáldotta őket az Isten,
mondotta : - Növekedjetek és sokasodatok, és töltsétek be aföldet
és uralkodatok rajta (vö: Ter 1,26-28).
2. Az idézett szavakat nem változtattam meg, így mond-
játok ti is, és tanítóitok is így tanítják; akkor tehát vagy
magához szólt az Isten, amikor azt mondotta ,,alkossunk”,
ahogyan mi is, amikor valamit tenni akarunk, sokszor
szólunk így magunkhoz: ,,alkossunk”; vagy pedig az
alapelemekhez, vagyis a földhöz meg a többi hasonlóhoz
- melyekről tudjuk, hogy belőlük lett az ember -, szólott
így az Isten ,,alkossunk”. Újra csak idézem azokat a szava-
kat, amelyeket maga Mózes által mondott, ezekből világo-
san kitűnik, hogy valójában kihez is szólt, számát tekintve
hányadik volt a másik, hogy az értelmes volt, és ebből úgy
ismerjük meg, hogy Ő a tarsához szólt. 3. Ezek lennének
a szavak: És azt mondotta az Isten : Íme, .Ádám olyan, mint egi
közülünk, aki ismeri a jót és a rosszat (vö: Ter 3, 22). Azt
mondja tehát, hogy „egy közülünk”. Ezzel azoknak a
számát, akik vele együtt élnek, legalább kettőnek nyilvání-
totta ki. De ezzel én azt, amit ti mint téves elgondolást
ítéltek el, nem szándékozom igaznak nyilvánítani, mert
ennek tanítói azt tudják bizonyítani, hogy itt ő az angyalai-
hoz szólt, vagy azt, hogy az angyalok teremtménye volt az
emberi test. 4. De akihez az Atya szólt, az a valaki, aki az
Atyától kilépett szülött64, aki minden teremtmény előtt az
Atyával együtt volt. Ugyanerre világítanak rá azok a
szavak is, melyeket Salamon által mondott, hogy minden
teremtmény előtti kezdet ez az Istentől született szülött,
akit Salamon által Bölcsességnek nevez, és mint említettem
213
 Józsue, Nave fia által adott kinyilatkoztatásban is tanítja.
De hogy ezekből még világosabb legyen számotokra az,
amiről beszélek, hallgassátok meg a Józsue könyvéből vett
részletet: 5. Ez lenne: Történt, bogi fózsue ferikóban volt
feltekintett szemeivel, és maga előtt látott egi embert, odament
bozzá fózsue és szólt bozzá: - Közülünk való vagi, vagi az
ellenseg közül? Őpedig igy válaszolt neki: - En az Úr barcosainak
fővezére vagiok, eýöttem bozzád. fózsue a földre borult és ezt
mondotta neki: - Uralkodóm, mit parancsolsz szolgádnak?
Az Úr fővezére pedig szólt fózsuéboz: - Oldd le lábaidról
sarudat, szent az a beýi, abol állsz .Í ferikó pedjg bezárkózott és
igenfelszerelkezett, és senki semjött ki belőle. Es az Ur szólt
fózsuéboz: Íme, én átadom neked az igába tört ferikót, és a
kiráýiát, aki most benne van, meg annak főembereit (Józs 5,
13-6,2)
LXIII. Trifón közbeszólt: - Barátom, valóban meg-
győző, és sokféleképpen alátámasztott, amit mondasz.
A továbbiakban már azt igazold nekünk, hogy ő atyjának
akaratából, Szűztől embernek született, keresztre feszítet-
ték és meghalt. Világosan fej tsd ki az ezek után bekövetke-
zett feltámadását és az égbe való felmenetelét!
2. És én megadtam a választ: - Férfiak, valójában én már
igazoltam is ezeket, de a ti kedvetekért még egyszer felidé-
zem és kifejtem, hogy ezáltal arra vezesselek el benneteket,
hogy az én meggyőződésemet osszátok. Izaiás világos
szavakkal mondja: Nemzetsegét ugian ki tartja számon, mert a
földről elvétetett élete (vö: Iz 53, 8). Ezek a szavak nem azt
láttatják veled, hogy akit annak mond, akit a nép bűneiért
Isten halálra adott, az származasában nem emberektől ered?
Róla és az ő véréről szimbolikus nyelven mondja Mózes,
mint azt már említettem, hogy a szőlőfürt vérében mossa
meg stóláját, mivel hogy az ő vére nem emberi magból
ered, hanem az Isten akaratából. 3. Vagy amit Dávid altal
mondott: - Szentjeidfényességében mébből szültelek téged a baj-
nalcsillag előtt. Az Úr megesküdött és nem bánja meg, pap vagi te
214
minden időkre Melkizedek rend`e szerint (vö: Zsolt 109, 3-4).
Ez talán nem azt jelenti számotokra, hogy felülről és az
emberi méhen keresztül szülessen meg az Isten, a minden-
ség Atyjának akaratából? 4. Vagy a továbbiakban, a már
idézett sorokban: A te trónod, Isten, minden időkre fennáll,
kormáryizó pálcád királyságodpálcája. Szeretted az igazságossá-
got és giűlölted a törvényszegést, ezért kent fel tegedet az Isten,
a te Istened, az djongás oldaval társaid előtt. Mirrba, áloé és
kasszia illatot áraszt öltö`zeted, eléfántcsont palotádból, abol
vigasság vesz körül. Kirábiláryiok vannak tiszteletedre, jobbodon
áll a kiráýiné aranryial átszőtt rubában,felékesítve. Hallgass rám,
leányom, és láss, bajtsd ide füledet, felçjtsd el nepedet, atyai
bázadat. Szépségedet a király kívánja, mert ő a te Urad,
imádjad őt (vö: Zsolt 44, 7-12)65. 5. Aki tehat mindezt vég-
hezviszi, azt imádni kell, az Isten és Felkent (=Krisztus),
mellette tanúságot tesz, mint azt az előbbi sorokban vilá-
gosan kifejezi. Akik pedig benne hisznek, egyek lélekben
és közösségükben, vagyis egyek az Egyházban, és az Isten
Igéje az Egyháznak a ,,leányom” megnevezést adja, azokat,
akiket ez a név együttesen megillet, külön-külön kereszté-
nyeknek neveznek; ezek a szavak világosan beszélnek
erről. Bennünket arra is megtanítanak, hogy felejtsük el
mindazt, ami a régi atyák szokásaihoz tartoznak, nevezete-
sen akkor, mikor ezeket mondja: „Hallgass rám leányom
és láss, hajtsd ide füledet, felejtsd el népedet, atyai házadat.
Szépségedet a király kívánja, mert ő a te Urad, imádjad
őt!”.
LXIV. 1. Ekkor Trifón vette át a szót: - Legyen így
nektek, akik a pogányok közül vagytok, legyen ő az Úr és
a Krisztus, az Isten, akit megismertetek, merthogy az
Írások is így nevezik, ti pedig az ő nevéről a 'krisztusi”66
nevet kaptátok; mi meg megmaradunk annak az Istennek
imádásában, aki mindezeket művelte, nincs szükségünk
tehát arra, hogy még őt is a magunkénak valljuk vagy
imádjuk.

215
 2. Erre én így válaszoltam:-- Ó Trifón, ha én hozzátok
hasonlóan akadékoskodó lennék, és hiábavalóságokhoz
ragaszkodnék, akkor nem maradnék veletek beszélgetésünk
folytatására, nem vagytok készségesek mondanivalóm
meghallgatására, inkább még ti akartok valamit nekem
mondani. Most pedig, mivel az Isten ítéletétől félek, még
rólatok sem mondok semmiféle ítéletet, mert van, aki
közületek a Seregek Ura kegyelméből eljuthatzaz üdvös-
ségre. Annak ellenére, hogy ti rosszindulatúak vagytok, én
mégis várom, hogy valamelyiktek ellenvetést tegyen vagy
hozzászóljon, és én megadom a választ. A magam részéről
így teszek mindig minden emberrel, aki ezen dolgokban
keresi a velem való egyetértést, vagy éppen érdeklődéssel
figyel rám.
3. Mivel azok, akik a ti nemzetetekből valók, őáltala
jutnak el az üdvösségre, és az ő oldalára állnak, ezért fogad-
játok el az Írásokból elétek tárt dolgokat, értsétek meg tel-
jesen, és ha ezt elértétek, természetesen semmit sem fogtok
kérdezni már tőlem. Ismét idézem azt a szöveget, amit
Dávid prófétától már idéztem is, titeket pedig arra kérlek,
hogy értsétek meg jól, akarattal nehogy a rosszat válassza-
tok, mert azzal, hogy ellenem beszéltek, saját vesztetekre
törtök. 4. A Dávid által mondottak ezek lennének:
Az Ur uralkodik, a nepek baragban égnek, ő a kerubokfelett ül,
reszkessen aföld. Az Úr Sionban nagy, és minden nepfölé emelke-
dik. Megvalýák a te nagi nevedet, mert rettenetes és szent az,
a királyok ítéletét, a tiszteletet szereti. Te szabtad meg a rend
alapjait, fákobban az itéleteket és a rendelkezéseket te készítetted.
Magasztafiátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le lábá-
nak zsámodiáboz, mert ő szent, Mózes és Áron a papjai között,
Sámuel is azok között, akik segítsegül bidák nevét. Hínják az
Urat, és megballgatja őket. A felbőoszlopból beszélt bozzdak,
bogi megőrizzék a mellette való tanűságokat, és a rendelkezéseket,
amit nekik adott (vö: Zsolt 98, 1-7)67.
5. Vannak még más szavak is Dávid ajkáról, amelyeket
216
 szintén idéztem már, ezeket ti oktalan`ul Salamonra értetté-
tek, csupán azért, mert Salamonra íródtak, de éppen belő-
lük világos számunkra, hogy az itt elmondottak nem
Salamonra állnak, így az, hogy ő a Nap előtt volt már, és
hogy őáltala jutnak üdvösségre azok, akik népetek közül
megszabadulnak. 6. Ezek azok a szavak: - Isten itéletedet
add át a királynak, igazságosságodat a kiráýi fiának, bogi ítélkez-
zen neped felett igazságosságban, és a szegények javára ítében.
A begiek bozzanak békét a nepnek, a balmok igazságosságot.
A nép szegényeinek itél, és az alacsonysorsűakfiait megszabaditja,
a rágalmazókat megalázza. A Nappal egiütt marad mindig,
nemzedékről nemzedékre megelőzi a Holdat - és így tovabb
egészen addig: A Napot megelőzi mindenkor neve, benne nyer
áldást a föld minden neptörzse, és minden nemzet boldognak
valda őt. Áldott az Úr, Izrael Istene, ki egiedül tesz csodákat.
Aldott dicsőségének neve minden időkre, és örökkön örökké,
dicsősege töltse be az egész fö`ldet, űgi legyen, űgy legyen (vö:
Zsolt 71, 1-7; 17 20)6°.
7. Megint azokat a szavakat idéztem, amelyek Dávid
által maradtak ránk, hogy ő a mennyek legmagasabbjáról
fog majd eljönni, és ha jól emlékeztek azt is mondja, hogy
ugyanazon helyekre fog visszatérni; őt úgy ismerhetitek
meg tehát, mint a magasságból érkező Istent és emberek
között élő embert; mert ő újra el fog jönni, látni fogják, és
jaj veszékelnek, akik őt átszúrták. 8. Ezek lennének: Az egek
elmondják Isten dicsősegét, az ő kezének alkotásait birdeti az
égboltozat, a nap a napnak ada tovább a szót, az dszaka az
dszakának mondja tovább a tudást, nincsenek oly' szavak, sem
beszédek, meýiek ne ballatnák bangjaikat. Az egész földre eljut
szózatuk, a földkerekség batáraiig szavuk. A Napba belyezi
sátorát, és ő mint vőlegény lep ki a nászágiból, njjong mint erős
gigász, megfutja páýidát. Az eg tetéjéről van kivonulása, és az ég
tetejéig tör előre, nincs ki rcjtőzbetne beve elől (vö: Zsolt,
18, 1-6)69.
LXV. 1. Akkor Trifón ezt mondotta: - Az ilyen Irások-
217
ban nehezen látom meg, és nem tudom, hogy mit is tudnék
mondani arról a szövegről, amit Izaiás mondott, mely
szerint Isten azt mondja, hogy senki másnak nem adja a
maga dicsőségét; a szöveg maga ez lenne: Én az Úr, az
Isten, ez az én nevem, dicsőségemet másnak nem adom,
sem az erőimet (vö: Iz 42, 8).
2. Erre én: - Ha őszintén és nem a rosszindulatból
mondottad ezeket a szavakat, Trifón, ki eddig már hallgat-
tál, mert nem volt ellenvetésed szavaim előtt, azok után
sem szóltal közbe, - akkor (a megoldást) magad is tudha-
tod: ha pedig azt gondolnád, hogy kétséget támasztasz
szavaiddal, mondván, hogy az Írás kijelentései egymással
ellentétben vannak, akkor te vagy tévedésben. Én magam
sohasem mernék erre gondolni, még kevésbé ennek kifeje-
zést adni, mert még ha ilyennek is mutatkozna az Írás, ha
a kijelentések ellentmondanának is egymásnak, alaposab-
ban utána néznék, mivel egy írás nincs a másikkal ellentét-
ben; megvallom, most nem gondolok másra, mint az előbb
mondottakra, és arra törekszem, hogy az egymással ellenté-
tes mondatokat, amelyek szépen egymás alá rendeződnek,
megkíséreljem megérteni. 3. De hogy kérdést valaki
hogyan tesz fel, azt az Isten tudja. Én most idézem nektek,
hogy hogyan is mondja el ezt, mit is tesz ott; az ő szavaiból
értsétek meg azt, hogy az Isten egyedül Krisztusának adta
meg a dicsőséget. Rövidre fogom tehát szavaimat, férfiak,
idézem azokat, melyek a Trifón által mondottakkal meg-
teremtik az egységet, és amellett továbbviszik a gondola-
tot is. Nem egy másik részletet fogok idézni, hanem
ugyanazt, annak folytatását. Figyeljetek tehát rám, ezek
azok a szavak: Ígi szól az Úr, az Isten, aki megalkotta az
égboltozatot és kifeszitette azt, és megszilárdította a földet, meg
mindazt, ami benne van, és éltető lebeletet ad a népnek, mely a
földön él, lelket azoknak, akik taposnak rdta. Én az Úr bívta-
lak meg igazságosságban, fogtam meg kezedet, és erőssé tettelek,
a nemzetnek szövetségül adtalak teged, nepeknek világosságul,
218
bogy megrgiissad a vakok szemét,feloldad a megbilincseltek kötelé-
keit, a tömlöcökben azokét, akik a sötétségben ülnek. 5. Én az Úr,
az Isten, ez az én nevem, dicsőségemet másnak nem adom, sem
erőimet afaragott bálványoknak. A kezdettől valók íme bekövet-
keznek, az űjakat pedig megbirdetem, de még kibirdetése előtt
nyilvánvaló lesz előttetek. Énekeljetek az Úrnak d' éneket,
uralma a föld legfelsőbb részéről szétárad, akik a tengerre száll-
nak és mindenkor bdóznak, a szigetek és akik rajta élnek.
6. Ujjongjon a sivatag, annak vidékei és bázai, Kedár lakói
njjongjanak, és akik a begiek csűcsait lakják kiáltsanak, ad`ák
meg Istennek a dicsőséget, erőit birdessék a szigeteken. Az Úr a
batalmasságok Istene kivonul, összezűzza a báborűt, dübe fel-
lobban, batalmasat kiált ellensegeifelett (vö: Iz 42, 5-13).
7. Ezeket elmondottam, majd hozzájuk fordultam és így
szóltam: - Értsétek meg, barátaim, maga Isten mondja,
hogy senki másnak nem adja dicsőségét csak őneki, akit
a népek világosságává tett; és nem úgy van, ahogy azt
Trifón mondotta, hogy az Isten csak magának tartja fenn
dicsőségét.
Akkor így szólt Trifón: - Most már értem ezt is, adjál
tehát megoldásokat azokra is, ami még hátra van!
LXVI. 1. Ekkor én újra visszavettem a szót, folytattam
ott, ahol az igazolásaimat megszakítottam, vagyis ott, hogy
ő Szűztől született, és hogy azt a Szűztől való születését
Izaiás által megjövendölte; és ismét idéztem ezt a jövendö-
lést. 2. Ez az: Az Úr beszédetl intézett Akázboz, ezt mon-
dotta : - Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár a
mébisegből, akár a magasból l Akáz ezt mondotta : - Nem kérek,
nem kisértem az Urat. Izaiás ezt mondotta : - Halýatok bát,
Dávid báza! Nem elég nektek, bogi próbára teszitek az embere-
ket, talán meg az Istent is próbára teszitek? Ezért maga az Úr
ad nektekjelet. Íme a Szűz mébébenfogan ésfiűt szül, Emmánuel
névenfogják bivni, vdat és mézet eszikf 3. Mielőtt még tudná.
el tuda választani ajót és a rosszat, mert mielőtt meg ismerné a
gyermek a jót és a rosszat, elveti a rosszat és a jót választja.
219
Mielőtt meg tudná a giermek szólítani apját vagi anyját, elveszik
Damaszkusz erejét és Szamária badi felszerelése az asszirok
kirádia előtt lesz. Elfoglalják azt a földet, amedinek két királya
teged most rettegésben tart, de terád és nepedre, atyád bázára
olyan dolgokat boz az Isten, amilyenek még nem voltak rajtad,
amióta elszakadt Efraim fudától az asszirok kiráýia miatt
(vö: Iz 7, 10-16; 8, 4; 7,68)7°.
4. Majd hozzátettem: - Mivelhogy Abrahám test sze-
rinti nemzetségéből senki sem született szűztől, és nem is
állítják, hogy valaki is így született volna, kivéve a mi
Krisztusunkat, és ez mindenki előtt nyilvánvaló.
LXVII. 1. Erre Trifón így válaszolt: - Az Írásban nem
az van, hogy ,,Íme a szűz méhében fogan és fiút szül”,
hanem: ,,Ime a fiatal nő méhében fogan és fiút szül”,
a többi viszont már úgy van, amint azt te is idézted. Az
egész jövendölés különben is Ezekiásra vonatkozik, mint
ahogy ennek a jövendölésnek a beteljesedése igazolt tény.
2. A görögök mesélte mítoszok állítják, hogy Perszeusz
Danaétól, egy szűztől született, arany alakjában folyt rá az,
akit ők Zeusznak neveznek; ti is ilyesmiről beszéltek szé-
gyentelenül". Méltóbb lenne, ha azt állítanatok, hogy
Jézus mint ember, emberektől is született, és ha igazoljátok
azt az Irásokból, hogy ő volt a Krisztus, akkor ő tökéletes
élete és teljes törvényszerűsége folytán érdemelte ki azt,
hogy Krisztusnak választasson ki. De ilyenféle badarságo-
kat ne merészeljetek állítani, nehogy azt igazoljátok ezzel,
hogy a hellénekhez hasonló őrültségekre jutottatok.
3. Akkor én vettem át a szót: - Ó Trifón, szeretnélek
téged, meg minden őszintén gondolkodó embert meg-
győzni, mégha ki is nevetnétek vagy kigúnyolnatok, még ha
megvetéssel nyilatkoznátok is rólunk; de ne az egyes
állításaink miatt utasítsátok vissza bennünket, hanem
azokra a kijelentésekre és tényekre hozzátok fel ellenveté-
seiteket, melyeknek az igazolását én az Írásokból vett
tanúságok felsorakoztatásával adom meg mindig. 4. Hely-
220
telenül, és nem is az igazság barataihoz illően jársz el, ha
azokkal kapcsolatban akarsz megoldásra jutni, amelyekben
mi mindig ellentétben állunk, vagyis azokban a parancsok-
ban, amit népetek keményszívűsége miatt ő adott nektek
Mózes által. Te azt mondottad ugyanis, hogy a törvényhez
való hűsége folytán lett választotta, és ezáltal lehetett ő
a Krisztus, ha mi egyáltalán igazoljuk, hogy ő volt a
Krisztus.
5. Mire Trifón: - Te magad vallottad meg előttünk
- mondotta -, hogy körülmetélt volt ő, és a többi, Mózes-
től rendelt törvényeket is megtartotta.
6. Erre én így válaszoltam: - Megvallottam és meg is
vallom, de azt nem ismertem el, hogy ő a törvény meg-
tartása folytán igazult meg, hanem azáltal, hogy annak
egészét teljesítette, ez volt ugyanis az ő Atyjának, a min-
denség megalkotójanak, az Istennek, az Úrnak az akarata.
Vallom azt is, hogy a kereszthalálnak alávetette magát, mert
emberré lett, és azokat a szenvedéseket viselte el, amit a ti
nemzetetekből valók rá mértek. 7. Ezért, Trifón, ismételten
hangsúlyozom, hogy ne úgy értelmezd ezeket, ahogy az
nektek megfelel; és ezek után válaszolj nekem: - Akik
Mózes előtt igazak voltak, meg a pátriárkák, mikor még
semmit sem tartottak meg azokból, amelyekről azt mond-
juk, hogy Mózestől kezdve lettek rendeletek, ők tehát
eljutnak-e a boldogoknak kijáró örökségre vagy sem?
8. Mire Trifón ezt mondotta: - Az Írások maguk kény-
szerítenek arra, hogy igennel feleljek.
- Akkor ennek értelmében újra megkérdezlek - mon-
dottam -, a felajánlásokat és az áldozatokat, melyeket az
Isten atyáitoknak kötelezően elrendelt, atyáitok kemény-
szívűsége és balványimádásra való hajlása miatt tette vagy
sem?
- Ebben az esetben is arra kényszerítenek bennünket az
Írások, hogy igent mondjunk.
9. - És azt, hogy egy új szövetség megkötését hirdette
221
meg előre az Isten már a Hóreb hegyénél is - folytattam -,
hasonlóan az előbbiekhez, előre meghirdetik-e az Írások
vagy sem?
Ezt is elismerte, hogy azok előre hirdették.
Ekkor újra én vettem át a szót: - Az Ószövetség nemde
félelemben és rettegésben köttetett meg atyáitokkal és
akkor egyikük sem hallhatta az Istent?
Ezt is elismerte.
10. Akkor tehát mi más szövetség megvalósulását hir-
dette volna előre az Isten - folytattam -, ha nem ezt, amiről
azt mondotta, hogy félelem, remegés és villámok nélkül
köti meg, amit úgy hirdetett meg, hogy már örök lesz és
minden nemzetet magába foglal; Isten parancsa és tette,
ilyennek rendelte, amazt pedig nemde a népetek kemény-
szívűsége miatt hozzátok szabva parancsolta, miként ezt a
próféták által is kifejezte?
11. Egyetértek ebben is - szólt közbe -, ahogy ezt kell
tennie mindazoknak, akik az igazsághoz ragaszkodnak, de
azért nem kellene kedvet lelni a gyűlölködésben.
Mire én ezt mondottam: - Nem tudom, miért említed
ezt a gyűlölködésben való kedvet, mikor ténylegesen sok-
szor te mutatkozol ilyennek, mert megannyiszor ellenve-
tést teszel ott, amiben már úgy látszott, hogy egyetértettél.
LXVIII. 1. Erre Trifón: - Hihetetlen és szinte lehetetlen
dolgot akarsz ugyanis igazolni, mikor az Isten születésétől,
emberré levéséről beszélsz.
- Ha ebben az érvelésben - mondottam -, emberi taní-
tásokra és bizonyítékokra építeném fel igazolásomat, való-
ban nem lenne szükséges, hogy hozzám hasonuljatok, de
ha ebben az ügyben az idézett Írásból vett részletekre ta-
maszkodom, mint megannyiszor idéztem, kérhetlek benne-
teket, jól gondoljatok meg, akik oly keményszívűeknek
mutatkoztok az isteni akarat és az isteni dolgok megértésé-
ben. De ha ti meg akartok maradni olyanoknak, amilyenek
vagytok, akkor sem lesz kisebb.
222
 Erre ő azt felelte: - Ember, semmi esetre sem!
Akkor ismét én: - Valójában mit is értetek ti azon, ami-
kor ezt mondja: Nemzetségét ugyan ki tudná elmondani?
(vö: Iz 53,8). Ezen talan nem azt kellene értenetek, hogy ő
nem az emberi nem magvából való?
5. Erre Trifón: - Akkor miért mondja az Ige Dávidnak,
hogy az ő ágyékától született fiat emeli fel az Isten, és neki
adja a kiralysagot, dicsőségének trónusára ülteti?
6. Mire én ezt válaszoltam: - Ó Trifón, ha a jövendölés,
amit Izaiás mondott, nem Dávid házához szólt volna, az
hogy „Íme a szűz méhében fogan”, hanem a tizenkét törzs
valamelyik házához, akkor lenne okod a kételkedésre;
a jövendölés azonban Dávid házához szólt, a misztérium-
ban elhangzott szavak Istentől valók Izaiás által, és Dávid-
hoz kapcsolódnak, továbbá úgy mondja, hogy ez a jövőben
fog teljesedni. Vagy talán nem is ismeritek el, barátaim, sok
mindenről burkoltan, példabeszédekben, misztériumok-
ban és jelképekben szólottak a próféták, még azokon kívül
is, akik ezeket elmondottak és tették?
7. - Nem, dehogy, mi igenis elismerjük - felelte ra
Trifón.
- Ha tehát igazolom ezt az Írásból való, a mi Krisztu-
sunkról mondott jövendölést, hogy nem Ezekiásra vonat-
kozik, mint azt ti gondoljátok, ebben az esetben is nemde
tőletek kell megtanulnom azt, hogy ne bízzatok meg a
tanítóitokban, akik annak mernek hangot adni, hogy az a
fordítás, mely Ptolemaiosz egyiptomi király alatt a közüle-
tek kikerülő véneknek a munkája volt, nem az igazságnak
megfelelő? 8. Mivelhogy ők azokat a részeket, melyek az
Írásokban világosan megmutatkoznak, saját tudatlansá-
gaikkal és rögeszméikkel próbálják cáfolni, és azt meré-
szelik állítani, hogy azokat nem így írták meg. Ezeket a
részleteket ők puszta emberi cselekedetekkel hozzák kap-
csolatba, állítják, hogy nem a mi Krisztusunkra vonatkoz-
nak, hanem arra magyarázzák, ami nekik tetszik. Így ezt az
223
írásrészletet is, amelyről most beszélünk, tanítóitok
Ezekiásra magyarázzák, és mint ígértem, igazolni fogom
nektek, hogy helytelenül teszik. 9. A leírások világos for-
mában úgy mutatják be Krisztust, hogy szenvedésnek alá-
vetett, imádandó és Isten, ezeket már idéztem is nektek, és
úgy kell elfogadnunk, hogy Krisztusra állnak, bár ők
tagadni merik, hogy a Krisztusra vonatkoznak, (de) az
eljövendő, szenvedő és uralkodó Istent megvallják; és
hogy ez így mennyire nevetséges és esztelen dolog, ra fo-
gok világítani.
Mivelhogy az idő sürget, előbb arra felelek, amit te
nevetségesnek és esztelenségnek tartasz, és ha már ezekre
megadtam a feleletet, az esetleg hátralevőkre is megadom
a kielégítő választ.
LXIX. 1. Jól tudod te is, Trifón - így haladtam előre
beszédemben -, hogy mindezeket a dolgokat utánozta az
úgynevezett ördög, ő tevékenykedett a görögök között, de
mesterkedett az egyiptomi mágusok által is, meg azokon
keresztül, akik Illés próféta idejében hamis próféták voltak.
Allításom elfogadását és megértését maga az Írás is elő-
segíti. 2. Mert amikor ők Dionüszosz születésétől beszél-
tek, aki Zeusznak abból a nászából való fia, amit Szemelé-
vel művelt, meg arról, hogy Ő a szőlő feltalálója, kit szét-
téptek, meghalt és feltámadt, elmondják róla azt is, hogy
felment a mennybe, továbbá a bort is beleszőtték miszté-
riumába, mindezekből nemde arra következtethetünk,
hogy a Mózes által leírt, Jákob pátriárkától való jövendö-
lést utánozták? 3. Vagy mikor Héraklészről - akit Alkméné
adott Zeusznak - elmondják, hogy erős volt, az egész föl-
det bejárta, felment a mennybe, nemde mindezekből meg-
érthetjük azt, hogy egyszerűen az erős mint gigász, ki meg-
futja pályáját (vö: Zsolt 18, 6) jövendölést utánozták?
Amikor pedig Aszklépiosszal hozakodtak elő, aki halot-
takat támasztott fel, különböző betegeket gyógyított meg;

224
 nemde a Krisztusra vonatkozó jövendölések szólnak mind-
ezekről, mint erről már beszéltem?
4. Mivelhogy eddig még nem idéztem nektek olyan
Írást - ezért most szükséges, hogy legalább egyet felidéz-
zek -, amelyből aztán megérthetitek, amit Krisztus fog
véghezvinni, hogy a pusztaságban élőkhöz az Isten isme-
rete hogyan jut el -itt a pogányokról beszélek -, akiknek
van szeme, de nem látnak, akiknek van szíve, de nem érte-
nek, akik anyagból formált dolgokat imadnak, de az Ige
előre hirdette, hogy ők ezzel felhagynak, és a Krisztusban
fognak reménykedni. 5. Így mondja el: Örvendezz, te szom-
jazó pusztaság, njjongjál pusztaság, mert virágba borulsz, mint
a liliom, virágozzanak és njjongjanak fordán pusztaságai, mert
Libanon dicsősége övéké lesz, és a Kármel dicsősége! Nepem látni
fogja az Úr nagiságát és az Isten dicsősegét. Erősítsétek a leba-
nyatlott kezeket és az ingadozó térdeket. I/ˇigasztalódatok,
szivetekben elcsüggedtek. Bátorság, ne féljetek .Í Íme az Istenünk
ítéletet boz, elfogja bozni az ítéletet. Magajön el, és megszabadit
minket. Akkor megrgiilnak a vakok szemei, a süketek fülei
ballanak, akkor a sánta űgi szökell, mint a szarvas, a némák
iyielve megoldódik, a pusztaságot elárasztja a víz, a szomjasföldet
a patak, a kiszáradtföld ázottá, a szomjasföld vízforrássá lesz
(vö: Iz 35, 1-7).
6. Az élővíz forrása a pusztában volt Istennél, vagyis
Isten ismerete volt ez, Krisztus elárasztotta vele a pogá-
nyok földjét, ő a ti nemzetetek körében jelent meg, meg-
gyógyította a születésüktől fogva és test szerint vak, süket
és santa embereket, szavával művelte azt, hogy az egyik
járni tudott, a másik hallani vagy látni. Halottakat támasz-
tott fel, életet adott beléjük. Cselekedeteit látva kortársai
felfigyeltek ra, és felismerték őt.
7. Voltak olyanok is, akik ezeket látva azt mondották,
hogy szemfényvesztő, mágiát űz, és arra vetemedtek, hogy
népámító magusnak tartották. Ő ezért művelte ezeket,
hogy meggyőzze azokat, akik hinni akartak benne, és még ha
225
15 A II. azámdi görög apologéták
valaki a testi bűnökben elmerülve élt is, de ha a tőle kapott
tanítás alapján őrizkedni fog már ezektől, második eljöve-
telekor Krisztus épségben feltámasztja, miután halhatat-
lanna, romolhatatlanná és a szenvedélyektől mentessé tette.
LXX. 1. Mikor pedig azok, akik Mitrász misztériumait
hagyomanyozzak át, őt a sziklából születettnek mondják,
és barlangnak mondják azt a helyet, ahol követőit a misz-
tériumba beavatják, nemde ebben annak az utánzasát
ismerhetjük fel, amit Dárıiel próféta által mondott, hogy
szikla hasad ki kéz érintése nélkül a nagy hegyből, vagy
ugyanígy Izaiás szavait is idézhetjük, akinek minden kije-
jentését utánozni akarták? Azon mesterkedtek, hogy pró-
féták szavainak megvalósulását náluk ismerjék fel.
2. Szükségesnek látom, hogy idézzem nektek az Izaiás
által mondottakat, hogy belőle megtudjátok, valóban így
áll a dolog. Ezek azok: Akik távol vagitok, balljátok, mit
vittem végbe, akik közel vagitok, ismerjétek meg erőmet. Odébb-
álltak a Sionban levő törvényszegők, félelem szállta meg az isten-
teleneket. Ki birdeti meg nektek az örök belyet? Aki igazságos-
sagbanjár, aki az egienes űtról beszél, akigiülöli a törvéryiszegést
és az igazságtalanságot, akinek kezébez nem tapad az ajándékok
szenryie, aki süketté teszifülét, bogi ne balljon a vérontó ítéletről,
aki megvakitja szemeit, bogi ne lássa az igazságtalanságot.
Ő az erős szikla magasban levő barlangjában lakik. 3. Kergieret
kap és nem fogi el vize. A király dicsősegében látjátok meg,
messziről meglátja szemetek. Lelketek az Úr félelméről elmél-
kedik. Hol van az írástudó, és bol vannak a tanácsadók? Hol van
aki számba veszi a táplálásra szorulókat, a nép nagját és apra-
iˇát? Vele nem tanácskoztak, és szavának mélysegét nem értették
és nem is ballgatták meg. Hamis űtonjár ez a nép, és aki meg-
ballgat, nincs megértéssel (vö: Iz 33,13-19). 4. Nyilvánvaló,
hogy ebben a jövendölésben arról a kenyérről beszél, amit
a mi Krisztusunk adott nekünk, hogy megtestesülésének
emlékezetére cselekedjünk, mi akik hiszünk benne, és
akikért ő a szenvedést magára vállalta; továbbá arról a
226
kehelyről, amit vérének emlékezetére a hálaadásban nekünk
cselekednünk atadott72. Ugyanez a jövendölés világítja
meg azt is, hogy királysagában dicsőségesen látjuk őt;
5. továbbá kiáltja a jövendölés szava, hogy a nép, aki benne
hinni fog, előre ismerje, és az Ur félelméről elmélkedve
ismerje fel őt. Ugyancsak elmondják ezek az Írások azt is,
hogy akik azt hiszik magukról, hogy ismerik az Írás betűit,
nem fogjak felfogni a jövendöléseket, noha halljatok azo-
kat. Amikor pedig arról hallok, Trifón, hogy Perszeusz
szűztől született, arra gondolok, hogy a megtévesztő kígyó
ezzel őt utanozza.
LXXI. 1. Én nem bízok a ti tanítóitokban, akik nem
fogadják el helyes értelmezésnek azt az Írást, amelyet
Ptolemaiosz, Egyiptom királya alatt az a hetven vén fordí-
tott, mert ők maguk akarják azok értelmét megmondani.
2. Szeretném, ha ti is elismernétek, hogy megannyi szöveg-
részlet, melyek a Ptolemaiosz idejéből való véneknek
hűséges fordításából valók, világos szavakkal beszél őróla,
mint megfeszítettről, hirdetik róla, hogy ember, akit
keresztre szegeznek és meghal; de én tudatában vagyok
annak, hogy mindezeket a ti nemzetetek nem fogadja el,
így tehát ezekről nem is kérdezlek benneteket, hanem
inkabb én magam is arra törekszem, hogy az általatok is
elismert dolgokkal kapcsolatban tegyem fel kérdéseimet.
3. Amit idéztem, arról ti is elismertétek, hogy úgy van,
kivéve azt a részletet, hogy: Íme a szűz méhében fogan
(vö: Iz 7, 14), ezt így tagadjátok, és azt bizonygatjátok,
hogy helyesen így mondja: Íme a fiatal nö méhében fogan.
Ígértem nektek, hogy végigviszem előttetek annak igazo-
lását, hogy a jövendölés itt nem Ezekiásra vonatkozik,
mint ahogyan ti tanítjátok, hanem arra, aki az én Krisztu-
som; - most tehát levezetem előttetek ennek igazolását.
4. Trifón megszólalt: - Mindenekelőtt arra kérlek, hogy
csak abból idézz nekünk, ami az Írasnak számunkra is el-
fogadható értelmezése.
227
ıs-
 LXXII. 1. Erre én így válaszoltam: - Úgy teszek, mint
kívánjátok. Abból a szövegváltozatból idézek, melyet
Ezdrás készített, a húsvétra vonatkozó törvényről ezt az
összefoglalást adta: Es igi szólt Ezdrás a nepbez: Ez a bűsvét
a mi megváltónk, a mi oltalmazónk. Hogiba ti ezt megértitek és
bebatol szívetekbe, bogi őt majd jelben megalázzuk, de ezután
reménykedni fogunk benne, akkor nem lesz pusztaság ez a bely
örök időkre - mondja a seregek Istene. De ba ti nem bisztek benne,
és ba nem figieltekfel a róla szóló bíradásokra, a pogányok nevet-
nek rajtatok73. 2. Abból, amit Jeremiás által mondott,
ezt hozhatom fel: Odian vagiok, mint a báráryi, amitfieláldozni
vittek, tanakodtakfölöttem és ezt mondogatták : Gyertek, kever-
iünk fát keryierébe, szakítsuk ki őt az élők földjéről, bogi meg a
nevére se emlékezzen senki (vö: Jer 11, 19). 3. Ez a Jeremiás
beszédéből vett szövegrészlet a zsidók néhány zsinagógájá-
nak a tekercsében még benne van, de nem is olyan régen
már kitörölték onnan, mivel ezek a szavak igazolják, hogy
még a zsidók is így vélekedtek Krisztusról, vagyis meg-
feszítői őt ki akarták tépni; ő is úgy beszél róla, mint aho-
gyan az Izaiás általi jövendölés, hogy mint a bárányt leölésre
viszik, és róla mint ártatlan barányokról beszél; - de ettől
a kijelentéstől megrémültek, és inkább káromlásba estek.
4. Jeremiás próféta beszédéből ezek kapcsán még ezeket is
megtudhatjuk: Megemlékezett az Úr, az Isten, az Izraelből
való balottakról, azokról, akik a földbalom alatt nyugosznak, és
leszállt bozzajuk, bogi üdvössegüket megbirdesse nekik74.
LXXIII. 1. Es a David altal mondott kilencvenötödik
zsoltár szavaiból ezt a csekélységet ők elhagyják: ,,a fáról”,
merthogy ő ezt mondja: Mondatok el a pogányok között, az
Úr uralkodik afáról, de ők ezt így adják tovább: Montjátok el
a pogáryiok között, az Úr uralkodik (vö: Zsolt 95,10).
2. Senkiről, aki valaha is a ti nemzetetekhez tartozott, nem
beszélt úgy a pogányok között, mint Istenről és Úrról, aki
uralkodik, csupán arról a megfeszítettről, aki megszaba-
dulva (ti. a haláltól) feltámadt, ahogy a zsoltárban a Szent-
228
lélek mondja, és nem úgy beszél róla, mintha a pogányok
isteneihez lenne hasonló, ezek ugyanis a démonok bálvá-
nyai. 3. De hogy amit most halottatok, meg is értsétek,
idézem nektek az egész zsoltárt. Ez az: Énekel/`etek az Úr-
nak áj éneket, énekeljetek az Úrnak, mindenföld, énekel/etek az
Úrnak, áldjátok az ő nevét! Mint örömbirt birdemftek napról
napra iidvo'.r.rege't, birdeırétek a nemzetek között die.rő.re:ge't, min-
den nep között cxodatetteit. Mert nagy az Úr ős .rzeıfőlőtt dicső-
retre me'ltő,fe'lelmete.r minden iften felett, mert apogányok minden
istene démon, az Úrpedzg megalkotta az egeket. Hádolat ár xzep-
.re'g előtte, .rzentreg ár nagı/.rág az ő megszentelčsăben. Hozzatok az
Úrnak, pogány népek, bozzatok az Úr elő diexőitéxt e'.r tzlrzteletet;
bozzatok az Úr elé die.rőite'.ı`t az ő nevében. 4. Fogjátok meg
áldozataitokat, lepfetek be ndvarain, bődoljatok előtte .rzent
udvarában. Areátől remegjen minden föld, moneýátok el a pogá-
nyok kőzőtt: Uralkodik az Úr. Mert ő kormányozza a főld-
kerekxeget, e'.r az nemfog inogni. Mőltáıgjıoxıágban z'te'li meg a nepe-
ket. Örvendezzenek az egek, e'.r v_l/jongjon a föld, rendiiljőn meg a
tenger meg mindaz, ami betölti azt. Örveneýetek mezők e's minden
ami mak raytnk van, vg/jongjon az erdő minden faja az Úr szine
előtt, mert eljön, mert eljön megítélni a földet. Megz'te'li a főld-
kerekxeget zgazfágofiágban, a nepeket az ő zgazxágában (vö:
Zsolt 95, 1-13).
5. Akkor megszólalt Trifón: - Te azt állitod, hogy az
Írásokban van olyan, amit a nép vezetői elferditettek; az
Isten ennek a tudója, mindenesetre és nem hiszek ebben.
6. Elég baj az - válaszoltam -, hogy te nem hiszel ebben.
Rettenetes volt egykor az (arany)borjú készítése azoktól,
akik a földre hullott mannával elteltek, majd gyermekeket
áldoztak fel a démonoknak, sőt magukat a prófétákat is
megölték. Így tehát engem sem hallgattok meg - folytat-
tam -, amikor az Írásoknak ezek keze általi megcsonkitásá~
ról beszélek. Ennek a ténynek az igazolására éppen elég az,
ami csak a kérdések során felmerül, melléjük véve azokat

229
 a szövegeket is, amelyeket mint tőletek megtartottakat, ti
magatok idéztek.
LXXIV. 1. Erre Trifón vette át a szót: - Tudjuk, hogy
kérésünkre te is ennek megfelelően idézted ezeket. Ezzel
a zsoltárral kapcsolatban pedig, amely Dávidtól való
- és te azt végig idézted -, mi úgy gondoljuk, hogy ez nem
valaki másról, hanem az Atyáról beszél, aki az egeket és a
földet megalkotta. De te arra vonatkoztattad, aki szenve-
dett, és bizonygatni igyekszel, hogy ő lenne a Krisztus.
2. Mire én ezt válaszoltam: - Arra kérlek benneteket,
hogy a szavakon keresztül, melyeket ebben a zsoltárban
a Szentlélek mondott, értsétek meg azt, amit én állítok, és
ismerjétek el, hogy nem beszélek tévesen, és titeket sem
vezetlek félre; így aztán a Szentlélek által elmondottakból
sok más dolgot is, azoknak megfelelően megérthettek.
Énekel/`etek az Úrnak z_í;` éneket, énekeýetek az Úrnak minden
föld, énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét! Mint örömbirt
birdefiétek naprölnapra iidvösxégét, minden nep között exodatetteit
(vö: Zsolt 95,1-3). 3. Ennek megfelelően a mindenség
Atyjának és Istenének minden földről énekelnek és zsoltá-
roznak azok, akik ezt az üdvösségszerző misztériumot
ismerik, vagyis Krisztus szenvedését, mely által Ő meg-
mentette őket, és azok ennek szellemében is élnek, és Ő
maga buzdit arra, hogy megismerjük azt, aki félelmetes,
aki az ég és a föld alkotója, aki ezt az üdvrendet az emberi
nemért formálta meg, és azt is, aki megfeszíttetett és meg-
halt, aki az egész földön uralkodik, mely neki átadatott,
ahogy pedig . . . . . .75
4. . . . . . . a földnek, melyre ő elérkezett, de ott megvetett
engem, és .tzövetsegemet .semmibe vette, amit megadtam nekik azon
a napon; de majd én is elbagvom őket, elforditom arcomat tőlük ;
le.rz majd tápláléknk, de abban .rok roxszra ésgvötrelemre lelnek,
és aztfogja mondani azon a napon : Miért nine: az Úr, az Isten
közöttünk. Tőlem kapják majd mindezt a roızrzat. Mert én
keményen elforditom arcomat tőlük azon. a napon, a gonoxzságok
230
 miatt, amit ők vegbezviıznek, mivelbogv ők majd idegen istenekbez
fordulnak (vö: Mtörv 31, 16-18).
LXXV. 1. A Kivonulás könyvében pedig, hogy őneki,
az Istennek a neve Jézus, amit Abrahámmal, Jákobbal
beszélve nem tárt fel, itt viszont Mózes által, noha miszté-
riumban, de közölte, mi pedig megértettük ezt. Ezt mondja
ugyanis: Így .fzölt az Úr Mözesbez : Mondd meg ennek a népnek,
ime én .fzined előtt küldöm angyalomat, bogv vezemen téged az uton,
éx beveze.r.ren téged arra aföldre, amit neked kérzitettem. Tixzteld
őt, ér ballgatr reá, ne lázadozz ellene, ő nem fog engedni neked,
mert az én nevem van rajta (vö: Kiv 23, 20-21). 2. Erre a
névre hallgatott az - mint ahogy ezt tudjátok -, aki beve-
zette atyáitokat arra a földre, neve Jézus (=]ózsue) volt,
akit annakelőtte Auszésznek hívtak. De ha ti meggondoljá-
tok azt, hogy nevét megmondotta Mózesnek azzal, hogy
,,Az én nevem lesz rajta”, vagyis őt Jézusnak ismeritek
meg. Izraelnek is hívták még őt, és ő ezt a melléknevet adta
jákobnak. 3. Izaiásnál az is nyilvánvaló, hogy angyaloknak
és Isten apostolainak is nevezi azokat a prófétákat, akiket
ügyének meghirdetésére rendelt; Izaiás ugyanis ezt mondja
Küldj engem (vö: Iz 6, 8). Egészen nyilvánvaló mindenki
előtt az is, hogy aki a Jézus nevet kapta, erős és nagy
próféta volt. 4. Ha tehát ezekben ismerjük meg az Istent,
aki Abrahámnak, Jákobnak és Mózesnek megjelent, akkor
miért kételkedünk és miért hitetlenkedünk abban, ami a
mindenség Atyjának az akarata volt, miért lenne képtelen-
ség az, hogy embernek szülessen a Szűz által, amit az ide-
vonatkozó Írásokból is megtudhatunk, és ha ezeket meg-
értjük, egészen világos lesz, hogy mindez az Atya akaratá-
nak megfelelően történt?
LXXVI. 1. Dániel pedig azt mondja, hogy ,,olyan mint
az Emberfia”, és minden időkre szóló királyságot kap.
Az ,,olyan mint az Emberfia” kifejezéssel azt jelöli, hogy
emberré lett, és így volt látható, de még az is belátható lesz
ebből, hogy ő nem emberi magból való. És amikor őt nem
231
 kézzel lehasított kőnek mondja, akkor is ezt hirdeti előre
misztériumában. Amikor őt nem kézzel lehasított kőnek
mondja, azt jelenti, hogy nem emberi alkotás ő, hanem az
Istentől, a mindenség Atyjának akaratából való. 2. Izaiás
is ezt mondja: ,,Születését ugyan ki tudná elbeszélni ?”, az
ő születését ebben elbeszélhetetlennek mondja, mert nem
elbeszélhetetlen a születése senkinek, aki ember az embe-
rektől. És amit Mózes mond, hogy ő a szőlőfürt vérében
mossa meg stóláját, nemde azt jelenti: amire a figyelmeteket
már annyiszor felhívtam, hogy burkoltan róla jövendöl?
Őbenne majd olyan vér lesz, ami nem emberektől való,
mint ahogyan a szőlőfürt vérét sem az ember hozza létre,
hanem az Isten7°. 3. Izaiás őt a nagy tanács angyalának
nevezi, nemde ezzel arra tanít, hogy eljön az ő, és mint
tanitót hirdeti előre? Az Atya a nagy dolgokat mindazok-
ban az emberekben akarta végbevinni, akik neki kedvesek
voltak és kedvesek lesznek, de azokról, akik akaratától
elpártolnak, legyenek azok akár emberek vagy angyalok,
ő maga tanítja teljesen nyíltan. 4. „jönnek keletről é.r nyugat-
röl, é.r egviitt lexznek flbrabámmal, Izrákkal é.r fákobbal a meny-
nyek orrzágában, és a királyságfiai kivettetnek a kiilrő .rötét.regre”
(vö: Mt 8,11), 5. és: „Sokan mondják nekem azon a napon:
Uram, Uram, bát nem a te nevedben ettánk ér ittunk,_jövendölé.re-
ket mondottunk ér ördögöket áztiink ki? De én :gy .rzölok bozzá-
siuk .` Távozzatok tőlem l” (vö: Mt 7,22). Vagy másutt, amely
szavakkal elítéli a méltatlanokat, akik nem fognak eljutni
IP
az üdvösségre, ezt mondja ki rájuk: „Távozzatok a kiilro
.röte't.régre, amelyet Atyám a Sátánnak és angyalainak készí-
tett” (vö: Mt 21, 21). 6. Vagy ismét más szavakban meg
ezeket mondja: ,,Hatalmat adok nektek, bogy kz'gyo'k, .rkorpiök
ér .rzázlábáak felett, az ellenség minden batalmamága felett
tapotratok” (vö: Lk 10,19). Igy mi, akik most hiszünk
a Poncius Pilátus alatt megfeszített Jézusban, a mi Urunk-
ban, minden démont és gonosz lelket el tudunk űzni, mert
birtokunkban vannak a tőle kapott rendelkezések. A pró-
232
 féták által burkoltan azt is előre hirdette, hogy Krisztus
szenvedni fog, de azután minden fölött uralkodik, és ezt
senki sem tudta megérteni, amíg ő maga az apostolait meg
nem győzte arról, hogy az Írásokban mindezt előre hirdet-
ték. 7. Megfeszítése előtt egy alkalommal így kiáltott fel;
,,.$`ziik.rége.r, bogy az Emberfia .tokat .rzenveeý`en, /Jegy az iz-á_fzzzdõ,ë
é.\` a farizeuxok elutasitrák őt, bogy kererztre feszitxék, és bogy
barmadnaprajeltámaafln” (vö: Lk 9,22). Dávid azt hirdette,
hogy a Nap és a Hold előtt méhből fog születni az Atya
akaratának megfelelően, és hogy erős és imádott Isten ő,
valamint arra világított rá, hogy ő a Krisztus.
LXXVII. 1. Akkor Trifón megszólalt: - Abban egyet-
értek veled, hogy ezeket idézted, és ilyen jellegű részleteket
hoztál az igazoláshoz, de figyelmedbe ajánlanám, hogy én
arra kértelek téged, hogy az annyiszor emlegetett szöveg-
nek indoklásait add meg. Most törekedj arra, hogy előttünk
tedd elfogadhatóvá, és mi belássuk azt, hogy ez a szöveg
a ti Krisztusotokra vonatkozik. Mi ugyanis úgy tartjuk,
hogy ez a jövendölés Ezekiásra áll.
2. Erre én így válaszoltam: Úgy teszek, ahogy akarjátok,
báı' előbb ti igazoljátok, hogy ezt Ezekiásra mondotta,
hogy őt olyannak tudta, mint aki mielőtt még szólítani
tudná atyját és anyját, elveszi Damaszkusz erejét és Szamária
hadait az asszirok királya előtt. Nemde ti akartok ennek
nektek tetsző magyarázatot adni; hogy Ezekiás a damasz-
kusziakkal háborúzott, vagy Szamáriában az asszirok tud-
tával. „Mielőtt még a gyermek szólítarıi tudná atyját és
anyját” - mint mondja a prófétai szó -, ,,elvétetik
Damaszkusz ereje és Szamária hadai az asszirok királya
előtt” (vö: Iz 8, 4). 3. Ha a prófétai Lélek nem tenné hozzá
ezeket, hogy ,,mielőtt még a gyermek szólítani tudná
atyját és anyját, elvétetik Damaszkusz ereje és Szamária
hadai”, és ha csak azt mondotta volna: fiút fog szülni és
elvétetik Damaszkusz ereje és Szamária hadai, akkor ti
bátran állíthatnátok ezt. Isten ugyanis előrevtudta, hogy
233
Ezekiás ezeket elveszi, ezért előre megmondotta; csakhogy
a jövendölést ezzel a többlettel mondja el: ,,mielőtt még a
gyermek szólítani tudná atyját és anyját, elvétetik Damasz-
kusz ereje és Szamária hadai”. Ezeket a szavakat a zsidók
közül még soha senkire sem tudtátok vonatkoztatni, mi
viszont igazolni is tudjuk, hogy mindez a mi Krisztusunkra
áll. 4. Mert alighogy ő megszületett, mágusok jöttek
Arábiából, hogy imádják őt. Ezek előtt Heródeshez men-
tek el, aki a ti földeteknek volt királya, de akit az Ige
Asszíria királyának is mond, istentelen és törvényszegő
gondolkodásmódja miatt. Ti is jól tudjátok - folytattam -,
hogy ar Szentlélek oly' sokszor példabeszédekben vagy
hasonlatokban fejezi ki magát; és ahogyan ő bánt az egész
jeruzsálemi néppel, azért sokszor ezt mondogatták egymás
között: Az apád amorreus, az aayádbetteus volt (vö: Ez 16, 3).
LXXVIII. 1. És ez a Heródes király, aki megtanulta
népetek véneitől, hogy valamikor eljönnek hozzá Arábiá-
ból a mágusok, és azt mondják: az égen megjelent csillag-
ból tudjuk, hogy király született földeteken, és eljöttünk,
hogy imádjuk őt, és azt is mondták még a vének, hoä ez
Betlehemben fog történni, mert a próféta így írja: te
Betlebem, fuda földje, nem vagy a legkisebb ]uda vezetői között,
mert belőled származik a vezér, aki nepemnek pásztora lesz
(vö: Mik 5, 2). 2. Az arábiai mágusok pedig eljutva
Betlehembe imádták a gyermeket, ajándékokat adtak át
neki, aranyat, tömjént és mirhát, de a kinyilatkoztatás
révén, miután már hódoltak a gyermek előtt, fıgyelmezte-
tést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez. 3. József,
Mária jegyese, előbb el akarta bocsátani eljegyzettjét,
Máriát, mert arra gondolt, hogy férfival való érintkezése
miatt lett terhes, vagyis paráznaságból, de egy látomásban
figyelmeztetést kapott, hogy ne bocsássa el asszonyát, egy
angyal jelent meg előtte és megmondta neki, hogy a
Szentlélektől való az, akit Mária méhében hordoz. 4. Erre
félelem fogta el, és nem taszította el magától Máriát.
234
Amikor pedig Küréniosz alatt népszámlálás volt Judeában,
eljött Názáretből Judeába, mivelhogy innét származott,
hogy eleget tegyen az összeírásnak, ezt a földet ugyanis
Juda nemzetsége lakta. Később fıgyelmeztetést kapott,
hogy Máriával menjen le Egyiptomba, és maradjanak ott
a gyermekkel mindaddig, amíg ismét kinyilatkoztatás nem
szólítja őket, hogy térjenek vissza Judeába. 5. Mikor a
gyermek megszületett Betlehemben - mivel Józsefnek
nem volt hol megszállnia -, ezért a vidék egyik közeli
barlangjában77 húzódtak meg, és amikor itt voltak, Mária
megszülte Krisztust, és jászolba helyezte őt; ekkor érkez-
tek meg a mágusok Arábiából, és itt találták meg őt.
6. Hogy Izaiás hogyan hirdette előre a barlanggal
kapcsolatos eseményt, már elmondottam nektek - folytat-
tam a beszédet -, de társaid miatt megismétlem ezt a szöveg-
részletet.
Amikor ezt a szövegrészletet felidéztem Izaiástól, hozzá-
tettem azt is, hogy Mitrász misztériumának beavatottjai
hogyan adták tovább ezeket a szavakat, és hogy az általuk
barlangnak mondott helyen avatják be hiveiket, és az
Ördög mesterkedései folytán mondották ezeket.
7. Heródes nem ismerte meg azt a gyermeket, akinek
imádására a mágusok eljöttek, mivel az arábiai mágusok
nem tértek vissza hozzá, pedig ő kérte, hogy tegyék meg,
hanem a figyelmeztetés értelmében más úton tértek vissza
hazájukba; és József, Máriával meg a gyermekkel, ahogy
a kinyilatkoztatást megkapták, útrakeltek Egyiptomba,
ezért a király egyszerüen parancsba adta, hogy öljenek meg
minden gyermeket Betlehemben. 8. Ennek bekövetkezését
Jeremiás megjövendölte, a Szentlélek által ugyanis ezeket
mondotta: Kiáltás ballatszik Rámában, Rákbel siratjagyerme-
keit, és nem akar megvzgasztalödni, mert azok nincsenek
(vö: Jer 31, 15). A kiáltás, ami Rámából hallatszott, vagyis
Arábiából - mert Arábiában mindezeddig megvan az a
helység, amit Rámának neveznek -, arra a sírásra vonatko-
235
zik, ami be fogja tölteni ezt a helységet, ahol eltemették
Jákobnak, az Izraelnek is nevezett szent pátriárkának a
feleségét, tehát Betlehemet, ahol saját meggyilkolt gyer-
mekeiket siratták ekkor az asszonyok, és a történetekre
nem találtak vigaszt.
9. Izaiás pedig ezt is mondotta: ,,elvétetik Damaszkusz
ereje és Szamária hadai”; ezzel jelöli azt, hogy a Damasz-
kuszban lakó gonosz démon erejét Krisztus legyőzi köz-
vetlenül születése. után,mint ahogy ez nyilvánvalóan be is
következett. A mágusok eljöttek imádni Krisztust, ők,
akik mintegy fölfegyverkezve voltak mindenféle ártó
mesterkedéssel, mindezt annak a gonosz démonnak az ösz-
tönzésére tették, - kifejezésre juttatták azt is, hogy elpár-
tolnak azoktól az őket fölfegyverző erőktől, amit nekünk
az Ige misztériumában ,,Damaszkuszban lakónak” nevez.
10. A példabeszédekben a bűnös és igazságtalan erőt
„szamáriainak” nevezi. Damaszkusz Arábia földjén volt, és
ott is van, ezt mostan Sziroföníciának nevezik, ezt egyiktek
sem tagadhatja.
Ezért jó lenne, ha ti, férfiak, amit nem értetek, azt tőlünk,
keresztényektől, akik megkaptuk Isten kegyelmét, tanul-
nátok meg, és egyáltalán ne törekedjetek arra, hogy a maga-
tok tanításához ragaszkodjatok, és ezzel semmibe vegyétek
Isten ügyét. 11. Hogy miért is helyezte át belénk ezt a
kegyelmet, azt Izaiás ezekkel a szavakkal mondja el:
Eýön bozzám ez a nép, ajkukkal tisztelnek engem, de sziviik
távol áll tőlem. De biába végzik el istentiszteleteiket előttem, mert
emberi parancsokat és tanitásokat tanítanak. Ezért én ágy batá-
roztam, bogy átbelyezem ezt a népemet, átbeý/ezem őket. Elveszem
a bölcsek bö'lcsességét, okosainak okosságát megsemmisitem (vö:
Iz 29, 13s). J
LXXIX. 1. Közben Trifón méregbe jött, mint ez arcán is
látszott, mert féltette az Írásokat, és így szólt hozzám:
Az Isten szavai szentek, de a ti magyarázataitok mesterkél-
tek, ilyennek tűnik a te magyarázatod is, sőt már szinte
236
szentségtörés, az angyalok gonosszá válásáról és Istentől
való elpártolásáról beszél.
2. Mivel ő szavaiban a legnagyobb készséggel volt arra,
hogy meghallgasson engem, így válaszoltam: Csodálko-
zom rajta, ember, hogy te ezt így fogod fel, és én arra
kérlek, hogy változtasd meg felfogásodat, és azzal kapcso-
latban, hogy mint írva van, az angyalok szolgálatra rendel-
tek, ahogyan Dániel is mondja, hogy az, aki ,,olyan mint az
emberfia” a napok Öregjéhez odament, és tőle átadatott
neki minden uralom minden időkre. Nem gondolod ember
- folytattam -, hogy nem a magunk merészsége folytán
adjuk ezt a magyarázatot, melynek alkalmazását felrovod
nekünk, erre tanúságot magától Izaiástól adok, aki arról
beszélt, hogy gonosz angyalok laktak és laknak Egyiptom
egyik vidékén, Taniszban. 3. Ezek a szavak azok: ]aj az
elpártoltgyermekeknek, ezt mondja az Úr, tanácsot tartotok, de
nem kedvem szerintit; szövetkeztek, de nem az én szellememnek
megfelelően, bánre bánt tetéztek; gonosz szándékkal lementek
Egzptomba, engem persze meg se kérdeztek, - bogv a fáraötöl
segítséget nyerjenek, és Egyiptom fedelei alatt menedéket keresse-
nek. De afáraófedelegfalázatotokra lesz, mindazokfdjdalmára,
akik az egyzptomiakban bíznak, mertbogy Tániszban vannak afő
gonosz angyalok (ti. követek !) . De biába fáradoznak ennél a
népnél, nem_jön el segítségükre, banem szégyenííkre ésgıötrelműkre
(vö: Iz 30, 1-5). 4. Hasonlóképpen Zakariás is így beszél,
ahogy ő maga fogalmazza meg, hogy az ördög ott áll
Józsue (=Jézus) pap jobbján, hogy ellenlábasa legyen, és
ezt mondja az Úr: Megfedd téged az Úr, aki kiválasztotta
jeruzsálemet (vö: Zak 3, 1-2). Vagy másutt, Jób könyvében
is meg van írva - amint azt te magad is mondottad -, hogy
angyalok jöttek és ott álltak az Úr előtt, és közöttük volt
az ördög is. Mózes leírja a Teremtés könyve első részében,
hogy a kígyó, mely megtévesztette Évát, átkozott volt.
Hasonlóképpen az egyiptomi mágusokról is úgy tűnik,
hogy utánozni tudták azokat a tetteket, amit Istentől
237
eredően Mózes, a hűséges szolga véghezvitt, és ti is ismeri-
tek, hogy mit mondott Dávid: A pogányok istenei démonok
(vö: Zsolt, 95, 5).
LXXX. 1. Akkor Trifón hozzáfűzte: - Mint mondottam
neked, ember, hogy mindenben határozottan arra törek-
szel, hogy a megfelelő Írásokat sződd össze, de most azt
mondd meg nekem, ti valljátok-e, hogy ennek a Jeruzsá-
lemnek a területe helyreállítatlan marad, és hogy népetek
majdan egybegyűl, és együtt örvendezik Krisztussal, meg
a pátriárkákkal és a prófétákkal, vagyis azokkal, akik a mi
nemzetségünkből valók, vagy talán a mi prozelitáink lesz-
nek Krisztusnak eljövetele előtt; de lehet az is, hogy te azt
hiszed, bennünket a kérdezgetésben le tudsz győzni, csak
mindezt nem akarod bevallani?
2. Erre én vettem át a szót: Nem vagyok olyan őrült,
Trifón, hogy mást beszéljek, mint amit gondolok. Már az
előbbiekben is megvallottam neked, hogy így gondolko-
dom magam is és sokan mások, mindenképpen meggyőző-
désünk, hogy az bekövetkezik, és sokan vannak, akik a
keresztények között helyesen, Istenhez méltó módon
gondolkodnak, mint már erre is utaltam neked, nehogy
erről ne tudjál. 3. De vannak olyanok is, akiket ugyan
keresztényeknek neveznek, valójában azonban istentele-
nek, gonoszok, a görbe úton járnak, mindenféle káromlást
és istentelen eszméket tanítanak, ahogy ezt már értésedre
adtam. Es tudjátok meg, ezt nemcsak nektek mondom el,
hanem magunk között is, és amennyire képességem engedi,
mindezen dolgokról egy összeállítást írok, és ebben kifej-
tem mindazt, amit nektek is elmondok. Mert nem embere-
ket, pontosabban nem emberi tanítást választottam és
követek, hanem az Istent és a tőle eredő tanítást. 4. Ha ti
ezek után felemlítitek, hogy vannak olyanok, akiket
keresztényeknek neveznekis, de nem azt vallják, amit én is,
hanem káromolni merészelik Abrahám Istenét, Izsák
Istenét és Jákob Istenét, és arról beszélnek, hogy a halottak
238
nem támadnak fel, hanem a halálban lelkük felvétetik az
égbe, az ilyeneket ti se fogadjátok el keresztényeknek; így
a zsidóknál is van, aki helyesen gondolkodik, mások
szadduceusoknak vallják magukat, vagy az ehhez hasonló
szekták valamelyikéhez tartózónak, a genisztészek, a me-
risztészek, a galileaiak, a hellenizáltak, a farizeusok és a
keresztelők7° pártjához tartozónak, de nehogy elfordulja-
tők tőlem azért, hogy kimondom mindazt amire gondolok,
és ez mind zsidónak vallja magát, Abrahám ivadékának,
szájukkal ugyan megvallják ők az Istent - mint ahogyan
maga az Isten is mondotta -, de szívük távol van tőle.
5. Nekem pedig, és mindazoknak, akik mindenben helye-
sen gondolkodó keresztények, az a meggyőződésünk, hogy
a test feltámad, és ezer esztendeig az újjáépült, díszes és
tágas Jeruzsálemben leszünk; Izaiás, Ezekiel meg más
próféták is így tartották.
LXXXI. 1. Erről az ezer esztendőről Izaiás így beszélt:
Új ég lesz és dj föld, és nem fognak emlékezni az előbbiekre, és
már az eszükbe semjut, banem örömre és zyjongásra lelnek abban,
amit én teremtenifogok. Mert íme énfogom létrebozni jeruzsálem
njjongását és nepemnek örömét; njjongjatok Jeruzsálem felett, és
örvendezzetek az én népemnek. Többé már nem lebet ballani a
sírás bangját benne, sem a zokogás bangját; nem lesz többé benne
sem éretlen korü, sem öreg, akinek ideje már betelt. lzfjüvá lesz,
a százesztendős fiü lesz; százéves gyermekként csak a büˇnös bal
meg, és átkozottnak számít. 2. Házakat építenek és ők laknak
benne, szőlőt telepítenek és a termését enni is fogják, borát inni
fogják. Nem azért epítkeznek, bogi más lakjon benne, nem azért
ültetnek, bogi más egien röla. Népemnek napjai, a fák életének
napjaiboz lesz basonlö, fáradozásaik eredménye megsokszorozö-
dik. l/álasztottaim nem fáradoznak biába, és nem az átokra
nemzik gyermekeiket, magvakat az Úr igazzá teszi és megálaja,
velük egiütt unokáikat is. És mielőtt még bozzám kiáltanának,
megballgatom őket, mielőtt még ők szölítanának, én szölítom meg
őket: - Mit akartok? Akkor afarkas és a báráiyi együtt legelész-
239
nek, szénát eszik majd az oroszlán, mint az ökör, a kzgyö meg
aföldet, ági mint kenyerét. .S`ebol sem ártanak és nem pusztítanak
a szent begyen - mondja az Úr (vö: Iz 65, 17-25).
3. Ezen sorok között ő ezt is mondja: „Népemnek napjai
a fák életének napjaiboz lesz basonlö, fáradozásaik eredménye
megsokszorozo'dik”, mi ezen azt értjük, hogy az ezer eszten-
dőt fejezi ki misztériumban. Ahogy Adámról is azt mon-
dotta, hogy azon a napon, amelyiken a fáról eszel, meg
fogsz halni; és mi tudjuk, hogy ő ezer esztendőt töltött be.
Ismerjük azt az Írást is, amelyben azt mondja: Az Úr napja
ezer esztendő (vö: Zsolt 89, 4), és ez erre vonatkoztatható.
4. Egy közénk tartozó férfı, név szerint János, egyike
Krisztus apostolainak, a neki adott kinyilatkoztatásban
megjövendölte, hogy Jeruzsálemben mi, a Krisztusban
hivők ezer esztendőt töltünk el, és csak ennek eljövetelével
következik be az egyetemes, szó szerint az örök, és min-
denkire kiterjedő feltámadás és ítélet. Mint ahogyan a mi
Urunk mondja: Ott már nem bázasodnak és nem mennekféijbez,
banem egyenlők lesznek ők az angialokkal, afeltámadás Istenének
giermekei lesznek (vö: Lk 20, 35).
LXXXII. 1. Nálunk mindezeddig megtapasztalható a
prófétai adomány, amiből nektek magatoknak is meg kell
értenetek, hogy ami egykor a ti őseiteké volt, most nekünk
adatott. De, ahogyan nálatok is megvolt, hogy a szent
próféták mellett megvoltak a hamis próféták is, úgy most
közöttünk is sok hamis próféta lép fel, akikről a mi Urunk
előre megmondotta, hogy tartsuk távol magunkat tőlük,
semrniben se higgyünk nekik, és ismerjük továbbá azt is,
mert előre megmondotta nekünk, hogy mi fog történni
velünk az ő halálból való feltámadása és mennybemenetele
után.
2. Megmondta nekünk, hogy megölnek bennünket, és
neve miatt gyűlölnek minket, számosan lépnek fel az ő
nevében, mint hamis próféták és álkrisztusok, sokakat
félrevezetnek, mint ahogyan ez mostanában bekövetkezett.
240
3. Az ő nevében ugyanis sokan tanítanak álnokul isten-
telenségeket, káromlásokat és gyalázatos dolgokat, amiket
a tisztátalan lelkű ördög ültetett el lelkükbe, azt tanították
és tanítják még ma is. Náluk is, éppúgy mint nálatok, azt
szeretnénk elérni, hogy szakítsatok tévelygéseitekkel,
mert tudjuk azt, hogy mindenki megtehetné, hogy az igazat
mondja, de nem teszi meg, és az Isten ítélni fog felettük,
mint ahogyan ezt maga az Isten is tanúsítja, mikor Ezekiel
által azt mondja, hogy megfigıielővé tettelek fuda bázában.
Ha a bünös vétkezik, és te nem emeledfel szavad előtte, igy büne
fobitán odaveszik, tőled kérem számon az ő vérét, de ba te figiel-
mezteted őt, ártatlan leszel (vö: Ez 3, 17-19). 4. Éppen ezért
aggodalommal törekednünk kell arra, hogy az Írásoknak
megfelelően beszéljünk, és ne saját hasznunkat tartsuk
szemünk előtt, elismerést hajhászva és élvezetvágyunk
kielégítésére, és senki sem vádolhat meg benneteket ezek
közül bármelyikkel is. És mi sem úgy akarunk élni, mint
népetek vezetői, akiknek az Isten is a szemére veti gonosz-
ságaikat ezen szavakkal: Fçjedelmeitek a tolvzybk társai,
szeretik az ajándékokat, a megvesztegető adományokat vadásszák
(vö: Iz 1, 23). Ha mégis közülünk valakit ilyennek ismer-
nétek, akkor sem az Írásokat és Krisztust káromoljátok
miattuk, és ne arra törekedjetek, hogy azokat másképp
értelmezzétek.
LXXXIII. 1. Azt pedig, hogy Mondja az Úr az én
Uramnak, az én jobbomra, amig ellenségeidet lábadboz nem
teszem le zsámobiul (vö: Zsolt 109, 1) - a ti tanítóitok
Ezekiásra merészelték értelmezni, mondván, hogy azt a
parancsot kapta, a templom jobbjára üljön, amikor az
asszírok vele hadban álló királya követet küldött és ezzel
azt akarta jelezni neki Izaiás által, hogy ne féljen. Az Izaiás
által elmondott dolgok akkor be is következtek, mert az
asszirok királya megfordult, mikor Ezekiás napjaiban
Jeruzsálemet ostromolta, és az Úr angyala megölt az
asszirok táborában száznyolvanötezer embert; és miis elfo-

241
16 ` A II. századi görög apologéták
gadjuk ezt, sőt így is tartjuk. De hogy a zsoltár maga nem
róla szól, az is nyilvánvaló. 2. Ő ugyanis ezeket mondja:
Mondja az Úr az én Uramnak, le az énjobbomra, amig ellen-
segeidet nem teszem le zsámoýiul. Erejének pálca'ját kibocsátja az
Ur neked jeruzsálemre, uralkoaj ellenségeid közepette. Szentek
fiényességében a bcgjnalcsillag előtt szültelek. Az Úr megesküdött
és nem bánja meg, pap vagi minden időkre Melkizedek rendje
szerint (vö: Zsolt 109, 1-4). 3. Ki ne ismerné el, hogy
Ezekiás nem volt pap Melkizedek rendje szerint! És hogy
ő nem volt Jeruzsálem megszabadítója sem, ugyan ki ne
tudná? Továbbá hogy erejének pálcáját ő nem bocsátotta
ki Jeruzsálemre, és nem is uralkodott ellenségei között,
mivelhogy az Isten volt az, aki tőle, a sírótól és jajveszéke-
lőtől elfordította az ellenséges hadsereget. Ugyan ki ne
ismerné ezt a tényt? 4. De a mi Jézusunk, aki egyáltalán
nem dicsőségben jött el, kibocsátotta erejének pálcáját
Jeruzsálemre, a megtérés és a meghívás szavát az összes
nemzetekre, mindenüvé, ahol csak a démonok eluralkodtak
felettük, mint ahogyan Dávid mondotta: A pogányok istenei
démonok (vö: Zsolt 95, 5). Erejének szava sokakat meg-
nyert, hogy hagyják el a démonokat, kiket mindaddig
szolgáltak, és általa a mindenható Istenben higgyenek,
mivel a pogányok istenei csak démonok. Az előbbiekben
már kifejtettük azt, hogy a szentek fényessegében mébből a
bcýnalcsillag előtt szültelek té ed Krisztusra vonatkozik.
LXXXIV. 1. Az, hogy fine a szüz mébébenfogan ésfiüt szül
őróla jövendöltetett meg. De hát az, akiről Izaiás beszél,
akiről a Szentlélek ezt kiáltja: Íme maga az Úr ad nekünk
jelet. Íme a szüz mébében fogan és fiüt szül, nem szűztől fog
születni? Mertha ő minden más elsőszülötthöz hasonlóan
házaséletből született volna meg, akkor miben áll az Isten
jele, az biztosan nem, hogyha arról beszél, hogy ő is úgy
fog tenni, ahogy az az összes elsőszülötteknél közös?
2. De az már valóban jel, hogy ő hiteltérdemlően az emberi
nemből való lesz, vagyis szűzi anyától a minden teremt-
242
mény elsőszülöttje megtestesül, és igazi gyermekké lesz,
csakhogy ez másképpen és más formában történik, mint
ahogy ezt a prófétai lélek is jövendöli, ahogy idéztem
nektek, hogy amikor majd megtörténik, akkor felismerjé-
tek azt, ami a mindenség Alkotójának erejéből és akaratá-
ból történt; ahogyan Adámnak is csak egyetlen bordájából
lett Éva, de minden más élőlény Isten szavából vette
létének kezdetét.
3. Ti ugyan mindennek valarni más értelmezést meré-
szeltek adni, mint amit a Ptolemaiosz, Egyiptom királyá-
nál levő vének adtak “°, azt bizonygatjátok, hogy az Írásban
nem az áll, ahogyan ők értelmezték, mivel így mondjátok:
Íme a fiatal nő mébében fogan, de vajon ezzel jelöl-e valami
rendkívüli dolgot, hogy egy asszony az együtthálás után
gyermeket fog szülni? Nemde ezt teszi minden fiatal nő,
kivéve a meddőket, akiket egyedül csak az Isten tud ter-
mékennyé tenni? 4. Sámuel anyja sem tudott szülni, de
Isten akaratából mégis szült. A szent pátriárkának, Abra-
hám felesége és Erzsébet, aki Keresztelő Jánost szülte,
egyaránt ilyenek voltak, meg sok más hozzájuk hasonló
asszony is. Nektek nem szabadna lehetetlenségnek tarta-
notok azt, hogy az Isten mindenható, mindent megtesz,
amit csak akar. Mert egészen biztosan be fog következni,
amit megjövendölték, és nem szabad arra a merészségre
vetemednetek, hogy a jövendölés szövegét megváltoztas-
sátok, vagy más értelmezést adjatok neki, mivel ezzel csak
magatokat marasztaljátok el, de Istent nem tudjátok meg-
rövidíteni.
LXXXV. 1. Azt a jövendölést, hogy Táijátok fel kapui-
tokatffjedelemségek, emelkedjetek fel örök kapuk, badd vonuýon
be a dicsőseg kirábia (vö.: Zsolt 23, 7), egyesek közületek
szintén Ezekiásra merészelték értelmezni, de akadnak
olyanok is, akik Salamonra; csakhogy sem az egyikre, sem
a másikra, sem egyetlen királyotokra nem lehet alkalmazni
az idézett mondatot, egyedül csak őrá, a mi Krisztusunkra,
243
ls*
aki a megjelenésekor nem volt látványos és tiszteletet
keltő, mint ahogy ezt Izaiás is elmondta róla, meg Dávid
és az összes Írások, aki a hatalmasságok Ura, Isten akara-
tából feltámadt a halálból, felment az égbe, amint. ezt a
zsoltár meg más Írások is megvilágítják; őt hirdetik a ha-
talmasságok Uraként, és erről - a már végbement dolgok
után - nektek is könnyű meggyőződnötök, ha ti is akarj_á-
tok. 2. Ennek az Isten Fiának, minden teremtmény első-
szülöttjének, aki Szűz által született és szenvedő emberré
lett, akit Poncius Pilátus alatt népetek keresztre feszített,
meghalt és feltámadt a halálból, és felment az égbe, az ő
nevére minden démon elmenekül, legyőzötten meghátrál.
3. Míg azoknak a nevére, akik nálatok akár királyok vagy
igazak, akár próféták vagy pátriárkák voltak - ha ti az
ördögűzésnél szólítjátok -, egyetlen egy démon sem hátrál
meg. De ha bárki közületek Abrahám Istenét, Izsák Iste-
nét és Jákob Istenét szólítja, azonnal meghátrál. Csakhogy
nálatok is ugyanolyan mesterkedésekben szólítják őt,
mint azt a pogányok teszik, varázsszereket és amuletteket
vesznek igénybesl. 4. Angyalok és hatalmasságok azok,
amelyeket a Dávid által elmondott jövendölés szavai fel-
táruló kapuknak nevez, hogy bevonuljon ő, aki a halálból
feltámadt, aki az Atya akaratából a hatalmasságok királya,
Jézus Krisztus, és Dávid szavai ezt kellőképpen igazolják,
amit ismét idézni fogok azok miatt, akik tegnap még nem
voltak itt közöttünk, és kedvükért a tegnap elmondott dol-
gok lényegét összefoglalom. 5. Ha tehát most erről beszé-
lek, noha gyakorta visszatérően ismételgetem ezeket, tu-
dom, hogy nem alaptalanul teszem. Mert nevetséges dolog
lenne, hogyha látjuk, a Nap, a Hold, meg a többi égitest is
mindig ugyanazt az utat járja meg, ezt aztán mi a váltakozó
szelekkel indokolnánk; éppenúgy, ha a számok világában
jártas embert ha megkérdezik, hogy kétszer kettő mennyi,
és mivel annyiszor megmondta már, hogy az négy, később
már nem ismételgeti többször ezt a négyet, így van ez
244
minden más dologban is, ha abban már jártasságra tettünk
szert, de addig mindig ugyanazt hajtogatjuk és hangoztat-
juk; aki a próféták beszédeiből állít össze érvelést, és ha
nem mindig magát az Írásokat idézi, hanem saját kitalálá-
sait jobbnak tartja az Irásnál, (éppenúgy nevetségessé vá-
lik). 6. Az Írás pedig, amelyet említettem, hogy benne az
Isten arról ad kinyilatkoztatást, hogy angyalok és hatal-
masságok vannak az égben, ez: Dicsőítsétek az Urat az
egekből, dicsőítsétek őt a magasságokban. Dicsőítsétek őt összes
angyalai, dicsőítsétek őt minden batalmasságai (vö.: Zsolt
148, 1).
Akkor közülük valaki, névszerint Mnaszeász, aki csak
a második napon jött el velük, így szólt: - Valóban örö-
münkre szolgál, hogy te magad meg akarod ismételni az
elmondottakat.
7. Erre én így folytattam: - Halljátok tehát, barátaim,
mely Írást követve teszem én ezt. Jézus megparancsolta,
hogy szeressük ellenségeinket, ahogyan ezt már Izaiás által
is többízben hírül adta, azok között található ez - mely
a mi újjászületésünk misztériuma -, és mindazoké, akik
Krisztusnak Jeruzsálemben való megjelenésére várnak, és
ezért arra törekednek, hogy előtte jócselekedeteik révén
kedvesek legyenek. 8. Az Izaiás által mondottak pedig
ezek: Halljátok meg az Ur szavát, ti, akik megrendültök sza-
vára! Testvéreim, azoknak, akik giülölnek titeket és utálkoznak
rajtatok, mondjátok meg, bogi az Úr dicsőségben jiilemelkedik.
Megjelenik övéinek örömei közepette, azok pedig megszégyenülnek.
Kiáltás szava a városból, templomból beszéd, az Ur szava ballat-
szik, aki visszafizeti az adósságot a kevélyeknek. Mielőtt meg
viyüdott volna, már megszült, mielőtt meg a vajüdás fájdalma
rátört volna, fiiit szült. 9. Ki ballott ibiesmit, ki ballott basonlót,
vajüdott-e a föld egietlen nap alatt, népet szült-e egietlen ýszaka,
mint abogi .Šion vajiidott és megszülte gyermekeit? Mindezt a ért
mondom, bogi várjátok, ne tegietek semmit - monaja az Úr. ime
én teszek valakit szülővé vagy meddővé - mondja az Úr. Örven-
245
dezzél feruzsálem, giüljetek össze mind, akik szeretitek őt.
Örvendezzetek mind, akik sírtatok felette! Táplálkozzatok
tajével, és vigasztaló keblén lak_jatokjól, bogi elteýetek giönyörü-
segben dicsőségének bçjáratánál (vö.: Iz 66, 5-11).
LXXXVI. Amikor befejeztem az idézetet, hozzátettem:
Akit úgy mutatnak az Írások, hogy keresztre feszitése után
dicsőségben ismét visszatér, annak a jelképe volt az élet
fájaflz, melyről írja, hogy a paradicsomban volt elültetve;
és hogy ő az összes igazakkal jön el, erről is hallotta-
tok. Mózes bottal ment küldetésében népének megszaba-
dítására, azt fogta kezében népe élén haladva, és a tenger
kettévált. Ezért láthatta, hogy a sziklából víz tör elő, és
ugyancsak a botját dobta bele a vízbe Merrában, és a keserű
víz édessé változott. 2. Jákob a vízzel telt vályuba dobta
botját, és ennek következtében anyai nagybátyjának juhai
tarkákat ellettek, merthogy azok közül a tarkák voltak az
ő fızetsége. Ugyanez a Jákob dicsővé lett azután, hogy
botjával átkelt a folyón, és arról beszélt, hogy egy létrát
látott, mellyel kapcsolatban az Írás világosan megmondja,
hogy csúcsán az Isten állt, de ő nem az Atya volt, mint azt
már az Írásokból igazoltuk. A kőre olajat öntött azon a
helyen Jákob, követ állított a neki megjelent Istennek,
annak tanúságául, hogy látta az Istent. 3. Megannyi Írás
jelképekben úgy beszél Krisztusról, mint szikláról, amint
erre is már rámutattam. Azt is igazoltam már nektek, hogy
mindenféle kenetet, legyen az akár olaj, vagy sztakté vagy
bármi más tartalmú kenet, ezzel az Írással hozzuk kapcso-
latba: Ezért kentfel teged az Isten, a te Istened, az njjongás ola-
íával társaid előtt (vö.: Zsolt 44, 7; Cap 38, 4; 56, 14; 63, 4).
A királyokat és a fölkenteket (= krisztusok) mind róla
nevezik királyoknak és fölkenteknek, merthogy ő valami-
képpen az Atyától kapta, hogy király és Krisztus, pap és
angyal, meg a többit is, amit ezekhez hasonlóan ő birtokol
és birtokolni is fog. 4. Aron vesszeje hajtást eresztett, és
ezzel őt főpapnak igazolta. Izaiás megjövendölte, hogya
246
Jessze törzsökéből való vessző lesz Krisztus, és Dávid is az
I
igazról ezt mondotta: mint vessző, amelyet a folyóvíz melle
ültetnek, amely megbozza termését a maga idejében, leveleit soba-
sem bullatja el (vö.: Zsolt 1, 3). Azt is hirdette, hogy az i az
virulni fog, mint a pálma. 5. A fa közelében látta meg Éb-
rahám az Istent, mint ahogy ez az Írásban olvasható,
a mambrei tölgynél. Hetven fűzfát és tizenkét forrást talált
a nép, amikor átkelt a Jordánon. Dávid azt mondotta,
hogy Isten megerősítése van a botban és a pálcában.
6. Elizeus is botot dobott a Jordánba, amellyel a fejsze
vasát a felszínre hozta fel, és ezt azután arra használták a
próféták tanítványai, hogy házépitéshez fákat döntsenek
ki, amelyben az Ur törvényéről és rendeleteiről akartak
beszélni és elmélkedni. Ezekhez hasonlóan minket is, akik
elkövetett súlyos bűneinktől lemosdottunk, a kereszt fá-
jára feszitése által és a víz által szabadított meg és szentelt
meg a mi Krisztusunk, és imádás és imádság házát készíti
el nekünk. A bot volt az, amely nyilvánvalóvá tette, hogy
Juda az atyja azoknak, akik neki Támártól nagy misztéri-
umban születtek.
LXXXVII. 1. Amikor befejeztem, Trifón vette át a
szót: - Ne engem próbálj rávenni arra, hogy az általad el-
mondottakat elfogadjam, amit vitatni kell, azt vitatni is
fogom, de most ezzel az idézettel kapcsolatban szeretnék
megtudni egyet s mást, amit most megkérdezek. 2. Mondd
meg nekem, hogy amit az Ige Izaiás által mondott, hogy
fessze törzsöke vesszőt bajt, fessze törzsökéről virág fakad, és
rajta nyugszik az Isten lelke, a bölcsesség és értelem lelke, a ta-
nács és az erő lelke, a tudás és istentisztelet lelke, az istenfiilelem
lelke tölti be őt (vö.: Iz 11, 1-3), erről te azt állítod, hogy
Krisztusra mondotta - folytatta Trifón -, de róla mint
annakelőtte is létező Istenről beszéltél, és hogy Isten aka-
ratából megtestesült, a szűz által embernek született; de
hogyan tudod igazolni azt, hogy ő annakelőtte is létezett,
aki a Szentlélek erejét - az Ige Izaiás által felsorolja -
247
megkapta, és hogy ezt az erőt elégtelensége folytán bir-
tokolta?
3. Erre én ezt válaszoltam: Nagyon éleslátóan és okosan
tetted fel a kérdést, mert ez valóban homályos beszédnek
tűnhet, de hogy ennek az értelmét is megismerd, hallgasd
meg tehát amit most mondani fogok. A Léleknek ezek a
felsorolt erői nem elégtelensége folytán lesznek vele, mert-
hogy azt mondja az Ige, hogy rajta lesz, ott nyugszik meg,
és ez annyit jelent, hogy felette megállapodik; ő nem olyan
lesz, mint a ti nemzetségtekben fellépett hajdani próféták,
ahogy ezt nektek is módotokban áll belátni. Őutána már
nem is támadt közöttetek egyetlen próféta sem. 4. Továbbá
azok, akik közöttetek próféták voltak, mindegyik ezt vagy
azt az erőt kapta meg Istentől, és ennek megfelelően csele-
kedett vagy beszélt, és ezt mi az Írásokból ismerhetjük
meg, ezért vegyétek fontolóra, amit mondok. A bölcsesség
lelke adatott meg Salamonnak, az értelem és a tanács lelke
Dánielnek, az erősség és az istentisztelet lelke Mózesnek,
Illésnek az istenfélelemé, Izaiásnak at tudás lelke. A többi-
eknek is ezekhez hasonlóan, hol csak egyet, hol többet is
együtt kaptak meg ezekből az erőkből, mint Jeremiás, a
tizenkettő vagy Dávid, meg mások, akik csak próféták
voltak nálatok. 5. Megnyugodott rajta, vagyis fölötte nyu-
godott, mert eljövetelével az emberek között az ő üdv-
rendje valósult meg, és ezzel az idővel meg kellett szűnni
annak, ami nálatok volt, benne viszont már megnyugo-
dott, és ő ismét megadta azokat az ajándékokat, mint azt
előre megmondotta, ugyanannak a Lélek erejéből és ke-
gyelméből azoknak adta, akik benne hisznek, és ez min-
denki számára belátható. 6. Mert megjövendölték azt is
hogy mindez őáltala fog beteljesedni, azután, hogy felmegy
a mennybe, mint azt már mondottam, és újra mondom.
Ezt mondja ugyanis: Felment a magasságba, fogva vitte afog-
ságot, és az emberek fiainak ajándékot osztott (vö.: Zsolt
67, 19). Vagy másutt egy másik jövendölésben hirdette:
248
 Mindezek bekövetkeztével kiárasztom Lelkemet minden testre,
az én szolgáimra és szolgálóimra, ésjövendölnifognak (vö.: Joel
2, 28).
LXXXVIII. 1. Nálunk tapasztalhatjátok, hogy mind
férfiak, mind nők megkapták a karizmákat a Szentlélektől.
Nem elégtelensége miatt kapta meg azt a jövendölést, hogy
az Izaiás által felsorolt erők rajta lesznek, hanem azért,
mert azokon (ti. zsidókon) már nem lesz ott. Ti maga-
tok is tanúsíthatjátok, hogy mi volt azokkal az arab mágu-
sokkal, akikről már beszéltem nektek, ők eljöttek, mihelyt
megszületett a gyermek, hogy imádják őt. 2. Mert mikor
megszületett, ereje akkor is vele volt, de minden más em-
berrel közös formában nevelkedett, a szükséges dolgokban
velük osztozott, mindenben, ami szükséges volt az élethez,
abban növekedett, azt ette, amivel a többiek táplálkoztak,
így ért meg körülbelül harminc esztendőt, amikor fellépett
János, eljövetelének hirnöke, és a keresztség útját készí-
tette elő, mint ahogyan azt már kifejtettem. 3. Amikor
Jézus a Jordán folyóhoz jött, ahol János keresztelt, leszállt
Jézus a vízbe, akkor tűz tört fel a Jordánbanfia, és amikor
ő a vízből felemelkedett, mint galamb állapodott meg fe-
lette a Szentlélek, amint ezt magának, ennek a mi Krisztu-
sunknak apostolai leírták. 4. De nem azért keresztelkedett
meg, mert szüksége volt rá, és nem ezért szállt fölé a ga-
lamb képében a Lélek, mi nem így tudjuk, hogy ő azért
jött volna a Jordán folyóhoz; ugyancsak nem azért feszí-
tették keresztre, mert az erő elhagyta és gyenge lett, hanem
az emberi nemért, amely Adámtól fogva a kígyó okozta
halálba és tévedésbe bukott, és akaratlanul is minden
ember gonosszá lett. 5. Az Isten ugyanis azt akarta, hogy
ők szabadon döntsenek, legyen szabadakaratuk, mind az
angyaloknak, mind az embereknek, hogy mindegyik te-
hesse azt, amit akar, ha a jócselekedetet választja, akkor
halhatatlan lesz, és a büntetést elkerüli; de ha gonoszságot
művelnek, megbünteti mindegyiküket úgy, ahogyan
249
ő akarja. 6. Hogy szamárháton vonult be Jeruzsálembe
- mint rámutattunk, ezt is előre megjövendölték róla -,
itt sem hatalommal mutatta meg, hogy ő a Krisztus, hanem
az emberek számára adott ismertető jelet, hogy ő a Krisz-
tus, így ott a Jánosnál történtekben is kellett az ismertető
jel az embereknek, hogy megtudják, ki a Krisztus.
7. János a Jordánnál ült és hirdette a megtérés kereszt-
ségét. Bőrövet és teveszőrből szőtt ruhát hordott, nem
evett mást, mint sáskát és vadmézet, az emberek úgy te-
kintettek rá, mint a Felkentre. De ő ezt kiáltotta nekik:
]ön már az, aki erősebb nálam, és én meg arra sem vagiok megfe-
lelő, bogi saruszlját megoldjam (vö.: Jn 1, 20-23). 8. Amikor
Jézus a Jordánhoz jött, arra gondoltak, hogy ő Józsefnek,
az ácsnak a fia, mert ahogyan az Írás mondja, azok a látsza-
tot nézték, így őt is ácsnak tartották (ez ugyanis szerszá-
mokat készít az embereknek, ekét és jármokat, de ezzel is
az igazságosság és a tevékeny élet jelképeit tanitottai, a
Szentlélek pedig az emberek miatt, mint ezt már mondot-
tam, galamb képében nyugodott meg felette, és hang hal-
latszott az egekből, amit már Dávid is mondott, és az ő
személyétől hirdette, hogy az Atyától való lesz ő: Fiam
vagi te, én ma szültelek teged (vö.: Lk 3, 21-22; Zsolt 2, 7),
ezzel a születését mondta el az embereknek, vele őt akarta
megismertetni.
LXXXIX. 1. Akkor megszólalt Trifón: Helyesen mon-
dod, hogy a mi egész népünk várta a Felkentet, és mind-
egyik Írással kapcsolatban, amit csak felhoztál, mi is azt
valljuk, hogy róla szólnak. De én azt nehezen látom be,
hogy a nevet, amit Nave fiának megnevezésére is adtak, a
Jézust (= Józsue) ő is megkapta, ehhez ezt szerettem
volna hozzáfűzni. 2. Kétségeim vannak afelől is, hogy
ilyen dicstelenségben keresztre feszítik a Krisztust, mert
átkozottnak mondja a törvény a keresztre feszítést, ezért
nehéz nekem ezt meggyőzően alátámasztanod. Az viszont
egészen nyilvánvaló, hogy a Felkent szenvedni fog, de
250
hogy ez a törvényben átkozott szenvedés által történt meg,
erről szeretnék tudni valamit, ha egyáltalán van valami,
amivel ezt bizonyítani tudod.
3. Ha Krisztusnak nem kellett volna szenvednie - mon-
dottam -, akkor nem hirdették volna a próféták, hogy a
nép törvényszegéseiért vezették őt a halálba. Meggyaláz-
ták, megostorozták, és a törvényszegők közé számitották,
mint a bárányt, úgy vezették őt leölésre, akinek nemzetsé-
gét senki sem tudta elbeszélni, mint mondotta a próféta, és
valóban el kell csodálkoznunk rajta. Ha ez valóban jel-
lemző rá, minden vele kapcsolatos dolgot az eszünkbe jut-
tat, ezeken felbátorodva ne hittünk volna őbenne? Mert
mindenki, aki csak megértette a próféták szavát, azt mon-
dotta és nem mást, még csak arról hallottak, hogy ke-
resztre feszítették őt.
XC. 1. Minket is végy rá az írásokból kiindulva -
mondta -, hogy mi is higgyük azt, amit ti hisztek. Szenve-
déséről azt tudjuk, hogy mint juhot vezetik, de hogy ke-
resztre is kell feszíttetnie, s ily gyalázatosan és becstelenül
kell meghalnia, a törvényben előírt átkozott halálnemmel,
azt bizonyítsd be nekünk, mert erről nekünk még csak
sejtelmünk sem lehet.
2. Tudjátok - mondottam -, amit a próféták mondtak és
cselekedtek, mint ezt ti is velünk együtt elismertétek, azok
hasonlatokban és előképekben adott kinyilatkoztatások,
olyan módon, hogy a tömeg legtöbbjüket nem érti meg
egykönnyen, ezek mind az igazságot rejtik magukban,
hogy a keresőt tanulmányozásukra és megfejtésükre ösz-
tönözzék.
Ők ezt mondták: - Ezt valóban elfogadtuk.
3. Halljad hát - mondtam -, a folytatást. Mózes nyilat-
koztatta ki elsőnek ezt a vélt átkot, amikor jelet készített.
- Milyen jelekről beszélsz? - kérdezte.
4. Ezt válaszoltam: Mikor a nép és Nave fıa - akinek
nevét Jézusra változtatták - Amalekkel csatázott, a harc
251
 megkezdésekor Mózes Istenhez könyörgött és mindkét
kezét kitárta, Hór és Aron pedig két oldalról tartotta a
kezét, nehogy elfáradva leeressze. Ha valamelyest is tor-
zult ez a kereszt alakját utánzó forma, mint megíratott
Mózes könyveiben, a nép veszíteni kezdett. Ha ellenben
ez rendben volt, a nép győzött Amalek fölött, mert a ke-
reszt ereje megerősítette. 5. Nem azért, nem azért lett erő-
sebb a nép, mert Mózes úgy imádkozott, hanem mert a
csata megkezdésekor már ott volt Jézus neve, az formálta
ki a kereszt jelét. Ki ne tudná azt közületek, hogy a köny-
nyek között és sóhajtások közepette végzett ima tetszik
Istennek, vagy amelyet bárki is sírva és térdre borulva
mond el? Ő pedig a kőre ült le, és sem előtte, sem később
nem imádkozott így senki sem. Mint már kimutattam, je-
lentése volt a kőnek is, mely Krisztusra utalt (vö.: Kiv
17, 9 kk).
XCI. 1. Még más egyébbel is tett célzást Isten a kereszt
misztériumára, amikor a Józsefre adott áldásban ezt
mondta Mózes által: Földjét álcýa meg az Úrl Fönt az ég
barmatának legjava, és lent a tenger árja, a legjava annak, amit a
Nap érlel, a legjava annak, amit a Hold sarjaszt, a legjava az
ősi begieknek, a legjava a letünt idők balmainak. A legjava a
földnek és termésének. s annak tetszése, és annak áldása szálýon
J
fózsaffçjének legtetçjére, aki a csipkebokorban megjelent. Dícso
legien testvérei között az elsőszülött, szépsége mint a bikáé, szar-
vai az egiszarvü szarva, meýiekkel kormányozza a népeket, egé-
szen a föld batáráig (vö.: Mtörv 33, 13-17). 2. Mert az egy-
szarvú szarvai mi más dolgot vagy alakot akarnak mon-
dani és mutatni, mint a kereszt képét. Függőleges szára
ugyanis az a gerenda, melyre ráemelik a felső részen a víz-
szintes gerendát mint szarvat, és miután a másik fával
összeillesztették, mindenhonnan úgy néz ki, mintha azt egy
szarvhoz kapcsolták volna, széltében a többi szarvakat.
A középen beásott olyan, mint a szarv, és magasabb, erre
függesztik a felfeszítetteket, és a többi más szarvakkal
252
 Í

összeillesztve és összeerősítve úgy néz ki maga is, mint

valami szarv. 3. Az pedig, hogy ,,melyekkel kormányozza
a népeket a föld határáig” arra utal, ami most történik
minden nép körében. Felökleltettek ugyanis, azaz töredel-
met mutattak minden népből azok, akik ezen misztérium
által az igaz vallásosságra tértek, elfordulva a hiábavaló
bálványoktól és démonoktól, a hitetlenek számára azonban
az ítélet és pusztulás jelének mutatja ezt a jelet. Az Egyip-
tomból kijött néppel szemben Mózes kitárt karjainak
alakja és Nave fiának, Jézus nevének lehívása által Amalek
gyengének bizonyult, Izrael pedig győzött ilyen módon.
4. És az Izraelt megmaró kígyók jele és képe által is a hivők
üdvösségére utaló intézkedés történt, hogy a kígyóval
előre hirdesse meg, a keresztre feszítés lesz jövendő halála,
üdvösségére lesz azoknak, akiket megmart, és ahhoz mene-
kednek, aki megfeszített Fiát a világba küldte. A prófétai
Lélek ugyanis nem arra tanított minket Mózes által, hogy
a kígyóban higgyünk, mikor kezdetben megátkozta azt
Isten, mint erre utal, és Izaiásnál mint harcos ellenséget a
nagy karddal elpusztítják (vö.: Iz 27, 1), amely kard a Fel-
kentet jelképezi.
XCII. 1. És még ha valaki - az Istentől kapott nagy
kegyelem eredményeként - meg is érti, amit a próféták
mondtak, vagy cselekedtek, nem használ neki semmit az,
hogy felületesen mit mondanak vagy jelentenek a szavak
és cselekedetek, csak akkor van haszna belőlük, ha számot
is tud adni róluk. De vajon nem könnyen elhanyagolható-
nak tűnik a tömeg előtt az, amit nem ért meg? 2. Ha valaki
azt kérdezgetné tőletek, hogy Hénoch és Noé gyermekeik-
kelegyütt, és még többen mások, akik nem voltak körül-
metélve és nem tartották még a szombatot, mégis kedvesek
voltak Isten előtt, mi az oka annak, hogy ilyen ősatyák és
ilyen törvénykezés által Isten csak annyi nemzedék után
kívánta a körülrnetélés által igazzá tenni azokat Abrahám-
tól Mózesig, azaz a szombat, az áldozatok, felajánlások és
253
adományok által és még más parancsolatok által, hacsak
nem az, amit már előbb mondtam, elfogadjátok, hogy Isten
előrelátó, ezért tudta, hogy népeteket méltán ki fogják
vetni, Jeruzsálemből és többet vissza nem térhet oda?
3. Mert semmi más egyébről nem lehet titeket felismerni,
csak a testi körülrnetélésről. Isten pedig tanúsította, hogy
Abrahám nem a körülmetélés miatt volt igaz, hanem a hit
által, mert mielőtt még körülmetélkedett volna, azt mondja
róla: Hítt Abrabám Istennek, és ez megigazulására tudatott be
neki (Ter 15, 6 vö: Róm 4, 10).
4. Mi pedig, akik testünk előbőrében lettünk istenhivők
a Felkent által, és olyan körülmetélkedésünk van, amely
használ nekünk, tulajdonosainak, azaz a szív körülmetélke-
dése, reméljük, hogy Istennek tetszők és igazak vagyunk,
miután ezt is már tanúsította a prófétai szavak által ő.
A szombattartást és az áldozatok bemutatását pedig azért
parancsolta meg nektek, s külön helyet jelölt ki Isten
nevének lehívására, hogy-mint mondja-ne istentelenked-
jetek bálványimádással és meg ne feledkezzetek Istenről
és istentelenekké ne váljatok, mint ahogyan látszik, hogy
mindig azok voltatok. 5. Hogy pedig Isten ezek miatt
hagyta meg a szombattartásra és az áldozatokra vonatkozó
parancsok teljesítését, azt az előzőleg mondottakkal már
kimutattam. De azért gyorsan összefoglalom azok ked-
véért, akik ma jöttek. Mert ha nem így van, akkor Istent éri
a vád, hogy vagy nem előrelátó, vagy nem tanít meg
mindenkit az igaz cselekedetek végzésére és ismeretére,
(hiszen láthatóan annyi nemzedék volt már Mózes előtt is,
s nem lesz igaz a beszéd, mely azt mondja: Igaz az Isten és
igazságos minden üiján, és ítéleteiben, s nincsen benne igazságtalan-
ság (Mtörv 32, 4 Zsolt 101, 16). 6. Mivel pedig a beszéd
igaz, Isten nem akarja, hogy mindörökre ilyen értetlenek és
önzők maradjatok, hogy üdvözüljetek a Felkenttel, aki
kedves Isten előtt, és Isten tanúságot tett mellette, mint

254
előbb mondottuk, amikor ezt a szent prófétai igékkel
bizonyítottuk
XCIII. 1. Ami igazságos, mindig és teljes egészében azt
hagyja meg mindenfajta embernek, és minden nemzet meg
fogja tudni, hogy a házasságtörés, a paráznaság és ember-
ölés és az összes többi efféle bűn. Noha mind elkövetnek
ilyen cselekedeteket, de nincsenek tudatában annak, hogy
gonoszat tesznek, amikor ilyeneket művelnek, nincsenek
még megváltva, csak azok vesztik el a természetes gondol-
kodásmódot, akiket a felforgató tisztátalan lélek tölt el,
és az ilyeneket megrontották a rossz erkölcsök és bűnös
törvények, az ilyenekben is inkább talán csak kihunyt vagy
elfojtódott a józan értelem. 2. Látıınk olyanokat is, akik
nem szeretnék ugyanazt elviselni, amiket másoknak okoz-
nak, és rossz lelkiismerettel egymás szemére hányják, amit
elkövettek. Ezért én úgy látom, helyesen mondta Urunk
Jézus Krisztus, hogy a két parancs beteljesít minden igaz-
ságosságot és vallásosságot, ezek pedig a következők:
Szeresd Uradat Istenedet tejes szívedből és minden erődből, és
felebarátodat, mint önmagadat (Mt 22, 40; Lk 10,27;
Mk 12, 30-21). Aki ugyanis teljes szívből és minden
erejéből szereti az Istent, azt vallásos szándék tölti el, nem
tisztel semmilyen más istent, és Isten akaratából tisztelni
fogja azt a küldöttet (angyalt) 34 is, akit az Úr Isten maga is
szeretett. Aki pedig felebarátját úgy szereti, mint önmagát,
annak ugyanazokat a javakat kívánja, mint amiket önmagá-
nak. Felebarátjának is ugyanazokat fogja kérni imádságban
és arra fog törekedni, hogy annak is meglegyenek ugyan-
azok, amik neki megvannak. Az ember felebarátja pedig
nem más, mint az az értelmes élőlény, az ember, akinek
ugyanolyan szenvedélyei vannak. Kettős tehát az igazsá-
gosság, az Istenre és az emberre vonatkozik, ami annyit
jelent - mondja a tanítás -, hogy ,,szeresd Uradat Istenedet
teljes szívedből és minden erődből, felebarátodat pedig,
mint önmagadat”, ez valóban méltányos is. 4. Ti azonban,
255
mivel nem volt bennetek sem Isten, sem a próféták, sem
önmagatok iránti barátság vagy szeretet, nem is mutattátok
meg ezt, hanem - mint majd bizonyítást nyer - mindig
bálványimádók és az igazak gyilkosai voltatok, egészen
eladdig, hogy magára a Felkentre is kezet emeltetek, s
mindmáig megmaradtok gonoszságaitokban, átkozzátok
még azokat is, akik bizonyítják, hogy ez az általatok meg-
feszített a Krisztus (a Felkent). Ráadásul még azt meritek
bizonygatni, hogy ezért feszíttetett keresztre, mert Isten
ellensége volt és átok sújtotta, pedig az értetlen lelkületetek
műve. 5. A Mózes által kapott jelekből alkalmatok lett
volna megérteni, hogy ő az, de nem akartátok, hanem ezen
túl még minket is eszteleneknek tartotok, kérdezgettek,
mint velünk is éppen most történik, ti nehézségeket
támasztotok a szavak körül, ha rátermett keresztényekre
akadtok.
XCIV. 1. Mondjátok hát meg nekem, nemde Isten
parancsolta meg Mózes által, hogy nem szabad képet, sem
hasonmást készíteni akár arról, ami az égben, akár arról,
ami csak van a földön, s ő maga készíttette el a pusztában
Mózes által az érckigyót, és jelül felállítatta, hogy a jel által
menekedjenek meg a kígyó által megmartak, s mégis
mentes az igazságtalanság vádja alól? 2. Mert - mint már
mondottam - ezáltal a misztériumot hirdette előre, amellyel
majd a kígyó hatalmát meg fogja semmisiteni, mely Ádám
törvényszegésének is oka volt, üdvösséget hirdetett azok-
nak, akik hisznek az ezen jel által ábrázoltban, azaz a kereszt
által jelzettben, aki meg fog halni a kígyó marásaitól,
melyek gonosz cselekedetek, a bálványimdáás és a többi
igaztalanság. 3. Ha ezt nem értitek meg, akkor adjatok
számot nekem arról, hogy miért állította fel jeléül Mózes az
érckígyót, a megmartaknak meg miért parancsolta, hogy
tekintsenek fel rá, s a megmartak meggyógyultak, mikor
ugyanő hagyta meg, hogy egyáltalán semmiféle képmást
nem szabad készíteni. 4. Erre a második nap jöttek közül az
256
egyik ezt mondta: - Igazat mondtál. Nem tudjuk meg-
okolni, bár én már sokszor kérdezősködtemefelől a taní-
tóknál, s senki nem adott rá magyarázatot. Ezért folytasd
csak beszéded. Figyelünk rád, aki rejtélyeket leplezel le,
mert hisz ezek miatt éri megszólás a próféták tanítását is.
5. Én folytattam: - Ahogyan tehát a rézkígyó által adott
jelet Isten parancsolta meg, s mégsem vádolható, ugyan-
úgy van a keresztre feszített emberek ellen a törvényben
állított átokkal is, mert Isten Felkentje ellen nem áll átok
már a törvényben, hisz általa üdvözülnek mindazok, akik
átkos dolgokat követtek el.
XCV. 1. Mózes törvénye szerint valójában az egész
emberi nem átok alatt van. Hiszen átkozottnak mondatik
mindaz, aki nem tart ki mindannak teljesítésében, ami meg
van írva a törvény könyvében. Azt azonban ti sem meritek
kétségbe vonni, hogy azt mind senki sem teljesítette pon-
tosan, hanem egyik jobban, a másik kevésbé tartotta meg
a parancsokat. Ha pedig úgy tűnik, hogy azok, akik a
törvény alatt állnak, azok átok alatt állnak, mert nem
tartottak meg mindent, akkor nemde sokkal inkább látsza-
nak átkozottaknak a pogányok, akik bálványimádók,
gyermekrontást és más bűnöket követnek el? 2. Ha tehát
a mindenség Atyja azt akarta, hogy az ő Felkentje
(=Krisztusa) az egész emberi nemért magára vegye min-
denki átkát, mivel tudta, hogy a megfeszítettet és meghaltat
feltámasztja, miért beszéltek úgy arról, aki az Atya akaratá-
nak megfelelően türelmesen elszenvedte mindezeket,
mintha átkozott lenne, s miért nem inkább magatokat
siratjátok? Ha ugyanis az Atyja vitte végbe, hogy az
emberi nemért ezeket szenvedje, ti nem teszitek ezt, mint
Isten akaratának sáfárai, a próféták megölését sem követné-
tek el vallásos cselekedetként. 3. Senki közületek ne
mondja: Ha az Atya akarta, hogy ezeket szenvedje, hogy
sebeiben gyógyulást nyerjen az emberi nem, mi semmi
vétkes dolgot nem tettünk. Ha bűnbánatot tartanátok, és
257
li' A II. századi görög apologéták
elismernétek, hogy Ő a Felkent (=Krisztus), és ezeket
mondva megtartanátok parancsait, mint előbb már mond-
tam, bocsánatot nyernének bűneitek. 4. De ha nemcsak őt
átkozzátok, hanem a benne hivőket is, s Valahányszor csak
lehetőségetek van rá, vesztüket okozzátok, hát akkor
hogyne kérnék majd számon rajtatok nemcsak azt, hogy
kezeteket rá emeltétek, mint gonosztevők és bűnösök
és mindezideig keményszívűek és értetlenek?
XCVI. 1. A törvényben olvasható kijelentés, hogy
„átkozott mindaz, aki a fán függ”, nem azt jelenti, hogy
Isten megátkozta ezt a keresztre felfeszítettet, hanem
erősíti a mi megfeszített Krisztuson függő reményünket,
sőt, így Isten előre megmondja azt, amit ti követtetek el,
meg a hozzátok hasonlók, akik nem tudjátok, hogy Ő
mindeneket megelőzően van, Isten főpapja és király, s az Ő
Felkentje lesz°5. 2. Nektek is szem előtt kell tartani ami
történik: ti ugyanis zsinagógáitokban átkozzátok mind-
azokatsõ, akik általa keresztények lettek és a többi népet
is, ami hatékonnyá teszi átkozódástokat, mert csak azok
vesztét okozza, akik keresztényeknek vallják magukat. Mi
azonban azt mondjuk mindannyiotoknak, hogy testvé-
reink vagytok, inkább ismerjétek fel Isten igazságát. Sem
ti, sem a pogányok nem adnak hitelt nekünk, hanem
Krisztus nevének megtagadására akartok kényszeríteni, mi
azonban inkább választjuk és elviseljük a halált, mivel meg
vagyunk győződve róla, hogy Isten megadja nekünk
mindazokat a javakat, amiket a Felkent által megígért
nekünk. 3. Ezen kívül még imádkozunk is értetek, hogy
irgalmat találjatok Krisztusnál. Ő ugyanis azt tanította
nekünk, hogy az ellenségeinkért is kell imádkoznunk,
amikor ezt mondta: Legyetek jóságosak és irgalmasak, mint
mennyei Aijiátok (vö: Lk 6, 35-36). Mert valóban azt látjuk,
hogy a mindenható Isten jóságos és irgalmas, felkelti nap-
ját igazakra és hálátlanokra, esőt hullajt szentekre és

258
 gonoszokra (Mt 5, 45), akikről tanította, hogy megítéli
majd Őket.
XCVII. 1. És az sem történt fölöslegesen, hogy Mózes
próféta estig tartott ki, amikor Hór és Áron ebben a formá-
ban támasztották ki kezeit. Az Ur is ugyanis körülbelül
estig maradt a fán, és este eltemették, azután harmadnapra
feltámadt. Dávid által ennek így adott hangot: Szavammal
az Urboz kiáltottam, és megballgatott engem szent begyéről.
Én aludtam és álmodtam. Felkeltem, mert az Úr megsegített
engem (Zsolt 3, 5-6). És Izaiás próféta által hasonlóképpen
beszélt róla, milyen halálnemmel fog meghalni, így:
Kitártam kezemet a bitetlen és ellentmondó nép fölé, akik nem
belyes u'ton jártak (Iz 65, 2). Hogy fel is fog támadni, azt
maga Izaiás mondta: .Šíıját elveszik középről. És: Gazdagokat
adok baláláért (vö: Iz 57, 2; 53, 9). 3. Szenvedéséről és
haláláról - többek között-Dávid rejtélyes hasonlatokban
így beszél a huszonegyedik zsoltárban: Atlyukasztották
kezemet és lábamat, megszámlálták minden csontomat, ők néznek
rám és bámulnak. Elosztották maguk között rubáimat, köntö-
sömre pedig sorsot vetettek (Zsolt 21, 18-19). Amikor ugyanis
megfeszítették, a szögek beverésekor átfúrták kezét és
lábát, és felfeszítői elosztották maguk között ruháit, mind-
egyik sorsot vetett, a sorsvetéssel akarta kiválasztani, amit
meg akart szerezni. 4. Ti azt mondjátok, hogy ez a zsoltár
sem a Felkentről beszél, és teljesen vakok vagytok, nem
értitek meg, hogy nemzetetekből soha nem volt olyan
király, akinek élve átlyukasztották volna lábát és kezét, és
ilyen misztérium által halt volna meg, azaz hogy meg-
feszítették volna, csupán egyedül ez a Jézus.
XCVIII. 1. Akár az egész zsoltárt is felmondhatnám,
hogy meghallgassátok Atyja iránti odaadását, és hogy
mindent neki tulajdonít, mint ahogyan Ő maga kéri tőle,
hogy a haláltól is mentse meg, ugyanakkor kinyilvánítja,
hogy milyenek voltak azok, akik összefogtak ellene, s bebi-
zonyította, hogy valóban emberré lett, aki képes szen-
259
17'-'-
 vedni is. 2. A zsoltár így szól: Isten, én Istenem, fígielj reám .Í
Miért bagitál el engem? Üdvössegemtől messze vannak vétkeimnek
szavai! Én Istenem, bozzád kiáltottam nappal, és nem ballgattál
meg, és ýszaka, és nem értetlensegemre. Te azonban szentélyedben
lakozol, Izrael dicsérete. Benned reméltek atyáink, reméltek és
megmentetted őket, bozzád kiáltottak és megmenekedtek, benned
reménykedtek és meg nem szegyenültek. 3. .En azonban féreg
vagiok, nem ember, emberek gialázata és a nép megvetetije. Mind
akik látnak, günyolnak engem, és igielvüket forgatják, fejüket
csóválják. Az Úrban bízott, bát mentse meg, szabadítsa meg, ba
akarja. Mert te vagi, aki kiboztál engem aigiám mébéböl, aiyiám
emlőitől reményem vagi. Hozzád ragaszkodtam anyám mébétől
fogva, az anyaöltőlfogva te vagi az én Istenem. Ne maradj távol
tőlem, mert közel van a szorongattatás, mivel nincs, aki segítsen
rajtam. 4. Körülvett engem sok tulok, vad bikák fogtak közre
engem, rám tátották szajukat, mint ragadozó és orditó oroszlán.
Széifolytam, mint a viz, szétszórták minden csontomat, Szívem
bensőmben mint megolvadt viasz, erőm kiszáradt mint cserep,
nyelvem injiembez tapadt, a balál porába sijtottál engem. Mert
sok kutya fogott közre, a gonoszok gyülekezete vett körül engem.
Aifiirták kezemet és lábamat, megszámlálták minden csontomat.
Figieltek és néztek engem. 5. Elosztották egimás között rubáimat,
köntösömre azonban sorsot vetettek. Te azonban, Uram, ne tartsd
távol tőlem segítségedet, siess segítségemre. Mentsd meg lelkemet
a kardnak élétől, a kuijiák karmától egıiszülöttedet .Í Ments meg
engemet az oroszlán szájából, és alázatosodat az egiszarviik
szarvaitól I Elbeszélem mind nevedet testvéreimnek, az egibázban
dicsérlek majd teged. Dicséijétek az Urat, kik félitek őt, fákob
minden saija dicsőitse őt, félje őt Izrael minden ivadéka (Zsolt
21 , 2-23).
XCIX. 1. Miután ezt elmondtam, folytattam: - Így
bebizonyítom nektek, hogy ez az egész zsoltár a Felkentről
szól, ezért ismét megmagyarázom. Ez azonnal ezt mondja:
,,Isten, én Istenem, figyelj reáml Miért hagytál el engem ?”
Ez előre megmondja, hogy Krisztus lesz az, aki majd
260
mondani fogja. Keresztre feszítve mondta ugyanis: Én
Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem (vö: 27, 46;
Mk 15, 34). 2. A folytatás pedig: „Üdvösségemtől messze
vannak vétkeimnek szavai! Istenem, kiáltottam hozzád
nappal, és nem hallgattál meg, és nem értetlenségemre”
mintegy azt mondja el, amit majd tenni fog. Mert azon az
éjszakán, melyen meg kellett feszíttetnie, magához vette
három tanítványát az ún. Olajfák hegyére, mely közel volt
a jeruzsálemi templomhoz, és imádkozott, mondván:
Aijiám, ba lebetséges, miiljon el tőlem ez a kebeýi. Majd miután
ezt imádkozta, hozzátette: De ne ugy legien, amint én akarom,
banem ugy, abogian te akarod (Mt 26, 39). Ezzel kinyilvánította
hogy valóságos, szenvedő ember lett. 3. De nehogy valaki
is azt mondja: Nem tudja tehát, hogy szenvednie kell?
A zsoltárban ezért azonnal ez következik: ,,És nem értet-
lenségemre.” Ahogyan az sem Isten tudatlansága volt, hogy
megkérdezte Adámot, hol van, sem az, hogy Káintól meg-
kérdezte, hol van Abel, hanem arra szolgál, hogy leleplezze
mindegyiket, milyen is, és a megírás által minket juttat el
mindennek megismerésére, és ezt jelzi, hogy nem saját
értetlenségére, hanem azokéra, akik őt nem tartják a
Felkentnek, hanem azt hiszik, hogy megölték Őt, és közön-
séges emberként az alvilágban marad.
C. 1. Így folytatódik: ,,Te pedig szentélyedben lakozol,
Izrael dicsérete”, ami azt jelenti, hogy dicséretes és csodá-
latos dolgot fog művelni, a keresztre feszítés után harmad-
napra fel fogja támasztani a halottak közül azt, aki dicső-
ségét az Atyától kapja. Mert Izraelnek és Jákobnak is
nevezi a Felkentet, mint ezt már kimutattam. Azt is bizo-
nyítottam, hogy nemcsak a Józsefnek és Judának adott
áldásban szól róla misztériumban, hanem az evangélium is
megírja, amikor így beszél: ,,lVIindent nekem adott az Atya,
és senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiü, és a Fiiit sem ismeri
senki, csak az, akinek a Fiu' kiigiilatkoztaija” (Mt 11, 22).
2. Kinyilatkoztatta tehát nekünk mindazt, amiket az
261
Írásokból az Ő kegyelméből megértettünk, Isten minden
teremtmények előtti elsőszülöttjének ismervén meg őt,
és a pátriárkák fiának, miután az Ő nemzetségükből való
Szűz által testté lett, elvállalta, hogy megvetett és elcsúfított
szenvedő ember legyen. 3. Ezért is mondja saját szavaival,
amikor jövendő szenvedéséről beszélget, hogy: Az Ember-
fiának sokat kell szenvednie és az írástudók és farizeusok meg-
vetik, és megfeszittetik, és barmadnapra feltámad (Mk 8, 31
vö: 9,22). Emberfiának mondta tehát magát, a Szűztől való
születése miatt, aki - mint mondtam - Dávid, Jákob,
Abrahám nemzetségéből való volt, vagy mert Adám atyja
volt ezeknek is, akiket felsoroltam, akiktől Mária nemzet-
sége is származott, és mert tudjuk, hogy a született
fiúgyermekek atyái a született leánygyermekeknek is atyái.
4. A tanítványok közül egy, akit először Simonnak nevez-
tek, majd Péternek nevezte el, az Atyától kapott kinyilat-
koztatás alapján Isten Fiának és Krisztusnak (a Felkentnek)
vallotta őt, amint Isten Fiának írják őt az ő apostolainak
azok az emlékeztető írásai, melyek kezünkben vannak, és
ha annak tartják, mi is Fiúnak gondoljuk, és tartjuk, hogy
az Atyától az ő akaratából és erejéből minden teremtményt
megelőzően jött elő, ő, aki bölcsesség, nap, kelet, kard, kő,
vessző, s más-más módon Jákobnak és Izraelnek” nevezik
a próféták írásaiban, és a Szűz által emberré lett, hogy amely
úton a kígyó engedetlensége kezdetét vette, ugyanazon az
úton semmisüljön is meg. 5. Szűz és romlatlan volt Éva
ugyanis, és a kígyótól származó ígétől fogant, majd enge-
detlenséget és halált szült. Hitet és kegyelmet fogant Mária,
mikor Gábriel angyal hidette neki, hogy az Úr Lelke
száll rá és a Magasságbeli ereje beárnyékolja őt, amiért is
a tőle születő szent és Isten Fia, és így válaszolt rá: ,,Legyen
nekem a te igéd szerint” (Lk 1, 38). 6. És általa született az,
akiről - már bizonyítottuk - annyi írás beszél, aki által
Isten a kígyót, a hozzá hasonlóvá lett angyalokat és embe-
reket hatástalanná teszi, s megszabadítja a haláltól, azo-
262
kat, akik megtérnek hitvány cselekedeteikből és hisznek
öbenne.
CI. 1. A zsoltár pedig folytatásában ezt mondja: Benned
bíztak atyáink, reménykedtek, s megszabadítottad őket. Hozzád
kiáltottak és megmenekedtek, benned reméltek és meg nem
szégyenültek. Én azonban féreg vagiok, nem ember, az emberek
utálata és a nep megvetettje. Nyilvánvaló, hogy ezzel atyáinak
ismeri el azokat is, akik Istenben reménykedtek és meg-
menekedtek általa, akik a Szűznek is atyái voltak, aki által
emberként megszületett, s céloz rá, hogy `Őt is ugyanaz az
Isten menti meg, hogy ne dicsekedjék, mintha saját akara-
tával és erejével tenne bármit is. 2. És a földön ugyanígy
tett. Amikor valaki ezt mondta neki: ,,]ó mester l”, akkor
ezt felelte: ,,Miért mondasz engemjónak? Égijó van, Atyám,
aki a mennyekben van” (Mt 19, 16-17). Az a kijelentés pedig
„féreg vagyok, nem ember, az emberek utálata, és a nép
megvetettje”, nyilvánvalóan azt jelzi előre, ami valóban
megtörtént. Gyalázat számunkra, akik mindenütt hiszünk
benne; ,,a nép megvetettje”, mert népetek kivetette őt, és
ezeket szenvedte, amiket ráróttatok. 3. És a folytatás:
Mind, akik láttak engem, gúnyolódtak rajtam, és szdjukatjártat-
ták, fejüket csóválták. Az Úrban bízott, bát mentse meg őt,
szabadítsa meg, ba akarja. Azt is megmondta, hogy ilyen fog
történni vele. Akik felfeszítve látták Őt, mind a fejüket
csóválták és nyelvüket forgatták, és a gúnyolódók csúfo-
lódva ilyeneket mondtak egymásnak kórusban: amit az
apostolok emlékeztető iratai is megírtak: Isten Fiának
mondta magát, szálýon le, járjon körbe! Mentse meg az Isten
(vö: Mt 17, 39; Mk 15, 2 9; Lk 23, 35).
CII. 1. A továbbiak: Aiyiám emlőitőlfogva reményem vagi.
Angiámtól fogva bozzád ragaszkodtam, az anyamébtől fogva
Istenem vagi, mert nincs nekem segitőm. Körülvett engem sok tu-
lok, vad bikák fogtak körbe engem, rám nyitották szdjukat,
mint orditó és ragadozó oroszlán. Mint a víz széifolytam és
csonijaim szétszóródtak, mint Olvadó viasz, olyan lett szívem
263
bensőmben, erőm kiszáradt, mint a cserep, iyielvem inyembez ta-
padt. Ezzel a jövendőt hirdette előre. 2. A szavak: „anyám
emlőitől fogva reményem vagy”. Alighogy megszületett
Betlehemben, mint mondtam már, Arábiából jött mágu-
soktól tudta meg Heródes király, s azután vesztére tört, és
Isten parancsára vette őt József Máriával együtt és levitte
Egyiptomba, miután az Atya a tőle származott, emberré
lett Ige majdani halálra ítélését előre meghirdette. 3. Ha
pedig valaki azt mondaná: Hát nem tudta Isten inkább
Heródest megölni ?, arra eleve azt mondom: Hát nem tudta
Isten már kezdetben megsemmisíteni a kígyót, hogy ne
legyen, s nem azt mondani, hogy ,,ellensegeskede'st vetek
közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé” (Ter
3, 15)? Miért nem volt képes azonnal emberek sokaságát
megteremteni? 4. Hanem amikor megismerte, hogy jó,
ami van, az igazságosság gyakorlására szabadakaratúaknak
alkotta meg az angyalokat és embereket, s annyi időhatárt
szabott nekik, amennyit jónak látott, hogy azalatt szabad
döntési lehetőségük legyen. És mert erről is elismerte,
hogy jó, egyetemes és részleges ítéletet teremtett, de fenn-
tartotta a döntési szabadságot. Az Írás mondja is ezt a tö-
ronyépítés történetében és a nyelvek megsokasításánál és
összezavarásánál: És szólt az Úr: Ime mind egi faj és egi
nyelv, és ezt kezdték müvelni, és most meg nem marad tőlük
mindaz, aminek készítésére vállalkoztak (Ter 11, 6). 5. Az
pedig, hogy ,,erŐm kiszáradt, mint cserép és nyelvem
ínyemhez tapadt”, szintén azt hirdette meg, ami az Atya
akaratából történni fog. Mert az Ő hatalmas Igéjének
Ereje, mellyel mindig cáfolta a vele vitatkozó farizeusokat
és írástudókat, s egyszerűen az összes fajtátokból való
tanitót, mint valami bővizű és hatalmas forrás elapadása,
melynek vizét elvezetik, és Pilátus előtt egyetlen szóval
sem akart felelni többé senkinek, ahogyan az apostolok
emlékeztető feljegyzései erre utalnak, hogy Izaiás mondá-
sának is nyilvánvalóan meglegyen a gyümölcse, ahol ezt
264
mondja: Az Úr ad nekem nyelvet, bogi tuajam, mikor kell ne-
kem beszélni (Iz 50, 4). Amikor pedig így szól: „Istenem
vagy, ne hagyj el engem”, egyúttal azt is tanítja, hogy
mindenkinek a mindenséget teremtő Istenben kell re-
ménykednie, csak nála kell keresni üdvösséget és segítsé-
get, de nem úgy, mint a többi ember teszi, akik nemesség,
gazdagság, erő, bölcsesség által vélik üdvözülteknek ma-
gukat. Ti is hasonlóan cselekedtetek, hol aranyborjút ön-
töttetek, de mindig hálátlanok voltatok, megöltétek az.
igazakat és - úgy látszik - származásotok elvakított benne--
teket. 7. S ha úgy látszik, hogy Isten Fia nem azért üdvö-
zít, mert Fiú, nem is azért, mert bölcsnek mondja, hanem
mert bűntelen, mint Izaiás beszél róla (vö.: Iz 53, 9), mert
még szóval sem követett el bűnt, nem tett törvénytelensé-
get és álnokság nem hagyta el ajkát, Isten nélkül pedig
üdvözülni nem lehetséges, akkor hogyan várjátok ti az
üdvösséget enélkül a reménység nélkül, nem csaljátok meg
vajon magatokat?
CIII. 1. A zsoltár így szól tovább: A szorongattatás közel
van, mert nincs, aki segítsen. Körülvett engem a sok tulok, vad
bikák fogtak közre engem ,` rám nyitották szdjukat, mint raga-
dozó és orditó oroszlán ; széifoýitam, mint a víz és minden cson-
tom szétszóródott, ami szintén elővételezése volt mindannak,
ami vele tényleg megtörtént. Azon az éjszakán ugyanis,
amikor az Olajfák hegyére kimentek hozzá azok, akiket az
írástudók, farizeusok és tanítók népetekből kiküldtek, úgy
vették körül Őt, mint szarvas tulkok, ahogy az Írás már
előbb mondta. 2. Az pedig, hogy ,,vad bikák fogtak közre
engem” előre megmondja, hogy ezek is a tulkokhoz ha-
sonlóan cselekedtek, amikor tanítóitok elé vezették őt,
akiket az Írás ezért bikákhoz hasonlít, mert a tulkok létü-
ket a bikáknak köszönhetik. Ahogyan tehát a tulkok nem--
zői a bikák, úgy okai tanítóitok annak, hogy gyermekeitek
kimentek az Olajfák hegyére elfogni és eléjük vezetni őt.
Az pedig, hogy „nincs segítőm” azt jelzi, ami valóban
265
megtörtént. Egyetlen egy ember sem segített neki, mert
nem nyújtottak segítséget neki, mint bűntelennek. 3. Az,
hogy „rám nyitották szájukat, mint ordító oroszlán” az
akkori zsidó királyra utal, Heródesről mondja, a másik
Heródes utódjáról, aki alatt született Jézus, aki ,minden
abban az időben Betlehemben született gyermek halálát
okozta, mert azt gyanította, hogy mindenképpen köztük
van az, akiről beszéltek neki az Arábiából érkezett mágu-
sok; nem ismerte azonban a mindenkinél Erősebb elhatá-
rozását, mert az megparancsolta, hogy véve a gyermeket,
József és Mária meneküljön Egyiptomba, maradjanak ott,
amíg ki nem nyilatkoztatja nekik, mikor térhetnek vissza
hazájukba; ott is voltak, amig meg nem halt Heródes, aki
a gyermekeket Betlehemben megölette, és nem követte őt
utóda, Arkhelaosz. És mielőtt az Atya rendelete végbe-
ment volna, így teljesedett be előbb Krisztusra vonatkozó
elhatározása, hogy Ő fogja kereszthalálra juttatni. 4. Ami-
kor pedig az Arkhelaoszt követő Heródes átvette a neki
juttatott hatalmat, Pilátus is kedveskedve neki, elküldte
hozzá a megkötözött Jézust, melynek bekövetkezését
Isten előrelátva mondta: És megkötözve őt Asszíriába vitték,
mint ajándékot a királynak (Oz 10, 16). 5. A ,,rá orditó
oroszlán” az ördög, akit Mózes kígyónak nevez, Jób és
Zakariás könyvében pedig „diabolosz” a neve, Jézus pe-
dig Sátánnak nevezte azt, olyan név ez, mely az általa vég-
bevitt cselekedetekből levezetett összetett megjelölés.
A ,,sátán” ugyanis zsidók és szírek nyelvén ,,pártütő”
(aposztatész), a ,,nasz” szó magyarázatából van a ,,kígyó”,
és a kettő értelmezéséből lett az egy szó, a ,,szatanasz”.
6. Mert ez a Diabolosz, azonnal, hogy Jézus feljött a Jor-
dán folyóból, és ez a szózat hangzott el hozzá: Fiam vagi te,
ma szültelek teged (vö.: Lk 3, 22), hozzájárult és kísértette
- mint az apostolok emlékeztető írásaiban meg van írva -
egészen addig, hogy ezt mondta neki: ,,Imádj engeml”,
s Krisztus ezt felelte neki: Takarodj mögém Sátán, írva van:
266
 Uradat Istenedet imádd és csak neki szolgálj (Lk 3, 22; Mt
4, 9-10; Lk 4, 7-8). Azt gondolta ugyanis, ahogyan Adá-
mot megtévesztette, ugyanígy tehet ez ellen is valamit.
7. Az pedig, hogy: „Mint a víz szétfolytam és szétszóródott
minden csontom, szívem olyan lett bensőmben, mint a
megolvadt viasz”, annak előre hirdetése volt, amikor ki-
mentek érte az Olajfák hegyére, hogy elfogják. 8. Az emlé-
keztető iratokban - melyekről már beszéltem, melyeket az
Ő apostolai és azok tanítványai állítottak össze - meg van
írva, hogy az izzadtság mint vércseppek folyt róla, amikor
imádkozott és ezt mondta: Ha lebetseges, mu'ý`on el ez a ke-
bely (vö.: Mt 26, 39; Lk 22, 45), nyilván, mert megrendült
a szíve és csontjai is hasonlóképpen olyanok lettek bense-
jében, mint a megolvadt viasz, hogy megtudjuk, az Atya
valóban azt akarta, hogy saját Fia érettünk valóban elszen-
vedje, s ne mondhassuk, hogy Ő Isten Fia lévén, nem vál-
lalta azt, ami bekövetkezik és megtörténik vele. 9. Az pe-
dig, hogy: ,,ErŐm kiszáradt, mint cserép és nyelvem
ínyemhez tapadt”, mint már mondtam, annak a hallgatás-
nak előrejelzése, mellyel tanítóitok felhozott vádjaira
egyetlen egy szóval sem válaszolt, amiket oktalanul hoztak
fel ellene.
CIV. 1. És az, hogy: ,,a balálporába sijtottál engem, mert
körülvett a sok kuijia engem, a gonoszok gyülekezete vett körbe
engem, megkötözték kezemet és lábamat, megszámlálták minden
csontomat. Ők figieltek és szemléltek engem. Élosztották maguk
között rubáimat, köntösömre pedig sorsot vetettek”, annak a
halálnak előrejelzése volt, mint ezt már mondtam, amelyre
ítélni fogja Őt a gonoszok gyülekezete, akiket kutyáknak is
nevez, és vadászoknak is jelzi Őket, mert Ők a vadászok és
akik összegyülekezve elítélésre törekedtek. Amit az aposto-
lok emlékeztető feljegyzéseiben le is írtak. 2. És hogy
megfeszítése után elosztották maguk között rııháit azok,
akik megfeszítették Őt, az világos.
CV. 1. A zsoltár folytatása pedig így hangzik: Te pedig
267
 Uram, ne legy távol segítségemtől, figyelj védelmemre. Mentsd meg
lelkemet a kardnak élétől, egyszülöttedet a kutyák kezéből!
Ments meg engemet az oroszlán szajából és megalázottadat az
egyszarviiak szarvaitól. Ez szintén tanítás és előre meghirde-
tése annak, ami vele történt és történni fog. Egyszülött,
mert Ő a mindenség Atyjánál volt, az őtőle jövő sajátságos
Ige és született Erő, és később a Szűz által emberré lett,
mint ezt az apostolok emlékeztető feljegyzéseiből megtud-
juk, mint már mondtam. 2. Hasonlóképpen azt is előre
megmondta, hogy meg fogják feszíteni. Az ugyanis, hogy:
„Ments meg engemet az oroszlán szájából és megalázotta-
dat az egyszarvú szarvaitól” szintén arra utal, hogy milyen
szenvedés által fog meghalni, azaz, hogy keresztre fogják
feszíteni. Már előbb magyaráztuk nektek, hogy az „egy-
szarvúk szarvaitól” kifejezés egyedül a kereszt alakjára utal.
3. Az pedig, hogy: a kard élétől és az oroszlán szájából és a
kutyák kezéből kéri élete megmentését, azt jelenti, kéri,
hogy lelke fölött senki se uralkodjék, hogy amikor mi az
élet végéhez érünk, ugyanarra kérjük Istent, aki képes el-
hárítani minden gonosz, ártó angyalt, nehogy elragadja
lelkünket. 4. Hogy pedig a lelkek megmaradnak, bizonyí-
tottam nektek, mert Sámuel lelkét is megidézi a jósnő,
amint megkérte rá Saul (1 Kir 28, 7). Úgy tűnik tehát,
hogy minden ily módon igaznak és prófétának a lelke
ilyen erők hatalma alá esik, ahogyan azt az ezekről a dol-
gokról a szellemidéző történetben is elismerik. 5. Ezért
Isten Fia által is tanít minket arra, hogy teljes erőből küz-
deni kell azért, hogy igazak legyünk, s a halálkor kérnünk
kell, ne essen lelkünk efféle hatalom uralma alá. Amikor
ugyanis (Jézus) kiadta lelkét a kereszten, ezt mondta:
Aijia, kezedbe ajánlom lelkemet (Lk 23, 46), amint az emlé-
keztető feljegyzésekből ezt is megtudjuk. 6. Arra intette
tanítványait, hogy életmódjuk múlja felül a farizeusokét,
mondása meg van írva a visszaemlékező feljegyzésekben:

268
 Ha igazságosságotok nem müljafelül az irástudókét ésfarizeuso-
két, nem mentek be a mennyek országába (Mt 5, 20).
CVI. 1. És mivel tudta, hogy az Atya mindent megad
neki, mert kéri, és feltámasztja őt halottaiból és minden
istenfélőt is arra figyelmeztetett, kérni kell Istent, irgalmaz-
zon ennek a megfeszítettnek misztériuma által a hivő em-
berek egész nemének, s hogy testvérei között jelen lesz, az
apostolok között, akiket halottaiból való feltámadása után
meggyőzött arról, előre megmondta, szenvedése előtt,
miket kell elviselnie és mindezt a próféták is előre meg-
mondták, megbánták, hogy a keresztrefeszítéskor elhagy-
ták őt, és amikor velük volt, dicsérte Istent, amint azt vilá-
gossá teszik az apostolok emlékeztető feljegyzései is, me-
lyek a zsoltár hátralévő részére utalnak. 2. Ez pedig így
szól: Élbeszélem neved testvéreimnek, a nagi giülekezetben ma-
gasztallak téged. Dicséijétek az Urat ti, kik félitek őt, fákob
összes ivadéka dicsőítsétek őt, féýe őt Izrael minden sarja.
3. És az, hogy az egyik apostolnak, Péternek nevét meg-
változtatta, azt is megírják az Ő apostolainak emlékeztető
feljegyzései, másik két testvér nevével együtt, akik Zebe-
deus fiai voltak, a Boanergész nevet adta, ami ennyit jelent,
a mennydörgés fiai, amivel jelezte, Ő az, aki által Jákob az
Izrael elnevezést nyerte, Auszész pedig a Józsué nevet
kapta, mellyel bevonult a pátriárkáknak megígért földre,
az, ami az Egyiptomból kijött népből megmaradt. 4. És
hogy mint csillag fog kélni Abrahám nemzetségéből, erre
Mózes utalt, amikor így szólt: Csillag kél fákobból és vezér
fudából (Szám 24, 17), egy másik könyv pedig: Ime a férfi,
kelet az ó neve (Zak 6, 12). Valóban, születésekor csillag
kélt az égen, amint ezt megírják az apostolok emlékeztető
feljegyzései, Arábiából pedig mágusok jöttek, akik ezt fel-
ismerték és imádták őtsa.
CVII. 1. És hogy harmadnapra fel kell támadnia ke-
resztre feszitése után, azt ugyancsak megírják az emlékez-
tető feljegyzések, mert a népetekből vele vitatkozók ezt
269
mondták neki: Mutass nekünk jelet! És Ő ezt felelte nekik:
A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván, de nem
kap más jelet, mint Jónás jelét (Mt 12, 39; 16, 1-4). És ami-
kor ezt mondta, értelme ennek rejtve volt hallgatói előtt,
hogy megfeszítése után harmadnapra fel kell támadnia.
2. És célzott rá, hogy titeket Ninive város népénél gono-
szabb és házasságtörőbb nemzedéknek tartott, aki prédi-
kált nekik, miután három nap múlva kiköpte őt a cethal,
hogy három nap múlva teljesen elvesznek, akkor egysze-
rűen minden állat, barom és ember, zsákot húzott magára,
mélységesen sírt, teljes szívből igazán bánatot tartottak,
s hirdették, hogy ellenemondanak minden igazságtalan-
ságnak, hiszik, hogy Isten irgalmas, emberszerető minden
gonoszságából megtérő iránt, amint azon város királya és
mágnásai iránt is, akik egyformán szőrzsákba öltöztek és
kitartottak a böjtölésben, könyörgésben, imádkoztak,
hogy el ne pusztuljon városuk. 3. Jónás ellenben bosszan-
kodott rajta, hogy a város három nap múlva nem pusztult
el, mint prédikálta, a földből az isteni gondviselés folytán
egy tök sarjadt, melynek árnyékában ülve menedéket talált
a forróság ellen, (a tök hirtelen sarjadt, Jónás sem nem ül-
tette, sem nem öntözte3°, hanem egy pillanat alatt nőtt fel,
hogy árnyékot adjon neki), és egy másik isteni rendelkezés
eredményeként elszáradt, akkor Jónás panaszkodni kez-
dett, akkor Isten megfeddte Őt, mivel igazságtalanul fáj-
lalta, hogy nem pusztult el a niniveiek városa, és ezt
mondta neki: 4. Te bánkódsz a tök miatt, mellyel nemfáradtál,
nem nevelted, egy éjszaka jött, ugianazon éjszaka elpusztult? És
én ne kíméljem meg a nagi várost, Ninivét, melyben több mint
tizenkétezer lakos lakik, akik még a jobb és bal kezük között
sem tudnak különbseget tenni, mint a legtöbb barom (Jón
4, 1-11)?
CVIII. 1. Népetek minden tagja ismeri Jónásnak ezt a
történetét, és tudja, hogy Krisztus - amikor közöttetek
volt - azt kiáltotta, hogy Jónás jele adatik nektek, intve
270
 titeket, hogy ha halottaiból való feltámadása után sem tér-
tek meg bűnös cselekedeteitekből, s a niniveiekhez hason-
lóan nem kiáltotok Istenhez, nehogy népetek és vázosotok
is az ostrom által elpusztuljon, mint ahogyan elpusztult,
2. de miután megtudtátok, hogy halottaiból feltámadt,
nemcsak hogy meg nem tértetek, mint már mondtam,
hanem még kiválasztottatok bizonyos férfiakat, akikre fel-
tettétek kezeteket, és kiküldtétek Őket az egész földkerek-
ségre, annak hirdetésére, hogy egy bizonyos galileai Jézus-
tól, aki csaló volt, istentelen és törvénytelen eretnekség
támadt, akit ti keresztre feszítettetek, tanítványai ellopták
'őt a sírból éjszaka, miután a keresztről levették, az embe-
rek megtévesztésére pedig azt hirdetik, hogy feltámadt a
holtak közül, és felment a mennybe. Vádlóan tanítják
mindezeket, s az emberiség minden fajtája előtt vallástalan,
istentelen és törvénytelen dolgokat szóltok mindazok ellen,
akik Őt Felkentnek, tanítónak és Isten Fiának tartják.
3. Ráadásul el is foglalták városotokat és földetek puszta-
sággá lett, amit nem bántok, sőt őt merészelitek átkozni
és a benne hivőket mind. Mi viszont titeket, akik ellenünk
annyi eifélére vetemedtek, nem gyűlölünk, hanem imádko-
zunk, hogy bűnbánatot tartva mindannyian irgalomra
találjatok a mindenség könyörületes és nagyirgalmú Iste-
nénél.
CIX. 1. Hogy azonban minden népnek bűnbánatot kell
tartania bűneiért, melyben tévelyegve élt, arra vonatko-
zóan figyelmesen hallgassátok meg apostolainak Jeruzsá-
lemben hirdetett és általunk hirdetett tanítását, amit a ti-
zenkét próféta egyikétől, Mikeástól vett szavakkal mon-
dok el: 2. És a végső napokban igiilvánvalóvá lesz az Úr begie,
meýi a begiek ormain készült, felülfog mülni minden balmot. És
foýiamként özönlenek rá a nepek, jön a sok nep és mondja : jöjje-
tek, menjünk fel az Úr begiére, és fákob Istenének bázába, és
világosítson meg minket iiijával, ésjárjunk az ő ösvényein. Mert
Sionbóljön ki a törvény és az Úr szava feruzsálemből, és ítéletet
271
tart sok nép között és vádoýa az erős nétbeket a nagiokig. És
kardjukból ekevasat kovácsolnak és lándzsdjukból sarlót, és nem
emel nép nep ellen kardot, és többé nem tanulnak badviselést.
3. És leül szőlője alatt és fügaje alatt a férfi, és nem lesz ki
elýessze onnan, mert a seregek Urának ajka szólott .Í Mert min-
den nep siy`át isteneinek nevébenjár, mi azonban Urunk, Istenünk
nevébenjárunk mindörökre. És lesz azon a napon, bogi az elüzöt-
tet, a bántalmazottat és szorongatottat összegidˇjtöm, a megnyo-
morítottat maradékká és a számiizöttet erős neppé teszem, és
uralkodik majd fölöttük az Úr .Šion begién mostantól fogva
mindörökké (Mal 4, 1-7).
CX. 1. És amikor ennek végére értem, folytattam: Jól
tudom, férfiak, hogy tanítóitok ennek a részletnek minden
szaváról elismerik, hogy az Felkentről beszél, és azt is
tudom, állítják, ezideig még nem jött el. De ha el is jött,
mondják, nem lehet tudni, kicsoda Ő, csak amikor dicső-
ségesen és nyilvánosan jelenik meg, akkor tudják meg
majd, hogy kicsoda, mondják Ők. 2. Azt is mondják,
a részlet tartalma akkor megy teljesedésbe, mert eddig még
nem teremte meg gyümölcsét a próféták beszéde. Értetle-
nek, akik nem fogják fel: az egész Írás végig azt bizonyítja,
hogy két eljövetelét hirdették meg előre, az egyik, melyben
mint szenvedőt, megvetettet, dicstelent és megfeszítettet
hirdetik, a másodikat, melyben dicsőséggel érkezik a
mennyből, amikor a pártütés embere - aki nagyzoló szava-
kat szól a Magasságbeli ellen is - törvénytelen tettekre
vetemedik ellenünk, keresztények ellen is, akik a Jézus
apostolai által a Jeruzsálemből jövő törvényből és tanítás-
ból ismertük meg az istentiszteletet, és Jákob Istenéhez és
Izrael Istenéhez menekedtünk. 3. És mi, akik harciasak
voltunk, gyilkoltuk egymást ezelőtt, a föld minden gonosz-
ságával voltunk tele, harci szerszámainkat mind földkerek-
ségszerte, a kardokat ekévé, a lándzsákat meg földművelő
szerszámokká alakítjuk, a vallásosságot, az emberszere-
tetet, a hitet és a Megfeszített által magától az Atyától
272
származó reményt ápoljuk, mindenki saját szőleje alatt
telepedik le, azaz mindenki csak törvényes feleségével él,
mivel a prófétai szó ezt mondja: Felesége, mint a dás szőlő-
bokor (Zsolt 127, 3) - mint tudjátok. 4. És nem lesz, aki
megfélemlítsen és fogságba vessen minket, az egész földön,
akik Krisztusban hiszünk, az is világos. Mindenki előtt
ismert, hogy fejünket veszik, megfeszítenek, vadállatok elé
dobnak minket, fogságba vetnek, minden más kínzással
gyötörnek, mert hitvallásunktól nem tántorodunk el,
hanem amennyivel sokasodnak az ilyenek, "annál többen
lesznek hívők és istenfélők Jézus nevéért. Velünk is
ugyanaz történik, mint amikor valaki lemetszi a szőlőről a
termő részeket, hogy több és életerős vesszőket hajtson, s
gyümölcsözőket adjon. Mert ez a nép az Isten által és az
üdvözítő Felkent által ültetett szőlő. 5. A jövendölés többi
része a második eljövetelkor teljesedik be. Az üldözöttség
és kitaszítottság, amennyiben rajtatok és a többi emberen
múlik, ami a világból való kitaszítottság, nemcsak magán-
tulajdonuktól fosztja meg az egyes keresztényeket, hanem
az egész világtól is, amikor a keresztényeknek még azt sem
engedi meg, hogy éljenek. 6. Ti azt mondjátok, hogy ez
népeteken teljesedett be. Ha harciasságotok miatt vetet-
tek ki benneteket, akkor méltán szenveditek ezeket, mint
ezt az összes írás tanúsítja. Mi azonban Isten igazságának
felismerése után már semmi ilyet nem teszünk, Isten a
tanúja, az Ő legigazabb és egyedül Szeplőtelen Felkentjével,
mert elvétetünk a földről. Izaiás kiáltja ugyanis: Íme igy
veszik el az igaz, és senki nem veszi szívére, igaz emberek vesznek
el és senki nem gondol vele (Iz 57, 1).
CXI. 1. Azt, hogy Mózes is előre megmondta ennek a
Felkentnek kettős eljövetelét szimbolikusan az engesztelési
napon felajánlott két kos jelképe által, arról már korábban
szóltam. És ismét, hogy Mózes és Jézus ugyanúgy cseleke-
dett, ami jelképben ugyanazt hirdette meg előre, arról is
szó volt. Közülük az egyik a dombon kiterjesztette karját,
273
18 A II. századi görög apologéták
úgy is tartotta egészen estig, miközben feltartották kezeit,
ami nem mutatott más képet, mint a keresztét, a Jézus névre
elnevezett pedig vezette a csatát, és Izrael győzött. 2. Az,
amit Isten szent embereiről és prófétáiról gondolni kell,
az az, hogy egyikük sem volt képes viselni a misztériumot,
amin a kereszt alakját és a névlehívás formáját értem.
Csak egyetlen egyé ez az erő, az övé volt és lesz, akinek
nevét minden fejedelemség félte, fájlalta, hogy általa meg-
semmisülnek. A mi szenvedő és megfeszített Felkentünk
bizony nem a törvény átkozottja, hanem kinyilatkoztatta,
hogy Ő üdvözíti azokat, akik el nem pártolnak a hittől.
3. Az Egyiptomban megmentetteket is a Paszkha vére
szabadította meg, melyet felkentek az ajtófélfákra és a felső
gerendára, amikor elvesztek Egyiptom elsőszülöttei.
A Paszkha a Felkent volt, akit később feláldoztak, amint
Izaiás is mondja: Mint leölésre vittjubot vezették (Iz 53, 7).
És hogy a húsvét napján fogtátok el őt, hasonlóképpen
húsvétkor feszítettétek meg, az is meg van írva. Ahogyan
az Egyiptomban levőket megmentette a Paszkha vére, úgy
menti ki a halálból a hivőket Krisztus vére. 4. Tévedett
volna talán Isten, ha a jel nem lett volna ott az ajtókon?
Ezt én nem mondom, hanem azt állítom, hogy előre
hirdette azt, ami majd Krisztus vére által az emberi nem
üdvösségére történni fog. Jelkép volt a bíborvörös kötél is,
melyet Nave fia, Józsue kémei adtak a parázna Ráchábnak,
mondván, hogy kösse azt az ajtajára, mellyel elzárta Őket,
hogy elrejtse őket az üldözők elől, ez is hasonlóképpen
Krisztus vérének jelképére utalt, mely által mi, az egykor
paráznák és igazságtalanok minden népből üdvözülünk,
miután elnyertük a bűnbocsánatot és többé már nem vét-
kezünk.
CXII. 1. Ti azonban ezeket alantas értelemben magya-
rázva, sok gyöngeséget tulajdoníttok Istennek, ha ezeket
mind csak úgy szó szerint értitek, és a mondottak jelentését
nem vizsgáljátok meg. Így még Mózest is törvényszegönek
274
lehetne tartani. Ő ugyanis meghagyta, hogy ne legyen
semmiféle képmás, sem arról, ami a mennyben, sem arról,
ami a földön, sem arról, ami a tengerben van, majd utána
Ő maga készített rézkígyót, melyet bizonyos jelül állított fel
és megparancsolta, hogy a megmartak rá nézzenek. Az arra
feltekintők pedig meggyógyultak. 2. Úgy látszik tehát,
hogy akkor a népet megmentette a kígyó, melyet - mint
korábban már beszéltem róla - kezdetben megátkozott
Isten, s mint Izaiás kiáltja: batalmas kardjával Isten elveszçjtett
(Iz 27, 1). Mi is ilyen meggondolatlanul fogadjuk el az
efféléket, mint ahogyan a ti tanítóitok mondják, s ne
tartsuk jelképeknek? Ne vonatkoztassuk a megfeszített
Jézus képére ezt a jelet, miután Mózes is kezének kitárásá-
val és a Jézus névre elnevezettel együtt tette győztessé
népeteket? 3. Így ugyanis megszűnnek azok a nehézségek,
melyek a törvényadó cselekedeteivel kapcsolatban fel-
merülhetnek. Nem hagyta el Istent, nem arról győzte meg
a népet, hogy abban az állatban reménykedjen, mely által
az engedetlenség és a törvényszegés kezdetét vette. És ezek
nem is történtek mély gondolati tartalom és misztériumok
nélkül, és nem is úgy mondta a sugalmazott próféta. Így
aztán nincs is senki, aki joggal elmarasztalhatná azt, amit
egyszerűen az összes próféta mondott vagy tett, ha tartja
a bennük rejtett értelmet. 4. De ha úgy tesz, mint a ti
tanítóitok! Miért nem nőstény tevékről beszél ezen a
helyen, vagy mik azok az úgynevezett nőstény tevék, és
miért teljesen hasonlók, hány mérték olajat szokás fel-
ajánlani áldozatbemutatáskor, csak ezeket magyarázgatják
nektek, ezeket is nyomorúságosan és földhözragadtan,
a nagyszerű és kutatásra érdemes dolgokat azonban soha
nem merik megmondani, sem megmagyarázni. Amikor
pedig mi magyarázzuk, akkor azt parancsolják nektek,
hogy egyáltalán ne is figyeljetek ránk, s szóba se álljatok
velünk. Hát nem méltán hallják, amit a mi Urunk Jézus
Krisztus mondott nekik: Meszelt sírok, kívülről szepsegesek-
275
is*
nek látszanak, belül azonban bullák csontjától büzlenek. A men-
tából tizedet adtok, a tevét azonban leiyielitek, vak vezetők
(vö: Mt 23, 27). 5. Ha tehát nem vetitek meg az önmagukat
magasztalók tanítását, akik így akarják szólíttatni magukat,
,,Rabbi!”, ,,Rabbi!”, s olyan állhatatos lélekkel és olyan
erős szellemmel közeledtek a próféták írásaihoz, hogy saját
embereitektől ugyanazokat kapjátok meg, mint amit a
próféták elszenvedtek, nem is húzhattok egyáltalán semmi
hasznot a próféták írásaiból.
CXIII. 1. Amit mondok, az ez: Jézust, mint már koráb-
ban is sokszor mondtam, akit Auszésznek neveztek, aki
Khalebbel együtt Kánaán földjének kikémlelésére külde-
tett, Mózes nevezte el Jézusnak. Te nem is kérdezed, mi
okból tette ezt, nem kétkedsz, nincsenek tudományos
kérdéseid. Mivel rejtve van előtteda Felkent, ha olvasod is,
nem érted meg, most sem, amikor hallod, hogy Jézus a mi
Felkentünk, nem is hiába következtetnél rá, hogy hogyan
is lett része ebben a névadásban. 2. Azt azonban már
nagyon gondosan vizsgálgatod, hogy Abrahám első nevé-
hez miért került még egy ,,a” betű, miért bővült ki Sárra
neve még egy „r” betűvel? Azt viszont már nem kutatod,
hogy Nave fia Auszész családi nevét miért változtatták
meg teljesen Jézusra? 3. Mivel azonban nemcsak meg-
változott a neve, hanem Mózes utódja is lett, az Egyiptom-
ból kijöttek közül csak azokat vezette be a szent földre,
akik a népből vele egykorúak voltak, s ily módon Ő, és nem
Mózes vezette be a szent földre a népet, és a vele bejöttek
között szétosztotta az örökséget, így téríti meg a szórvány-
ban levő népet Jézus a Felkent is, s mindenkinek kiméri a
jó földet, de nem ugyanolyan módon. 4. Amaz ugyanis
ideiglenes örökséget osztott ki nekik, hisz nem volt a
Felkent, az Isten, sem Istennek a Fia. Emez viszont szent
feltámadása után örök birtokot fog adni nekünk. Amaz
megállította a Napot, előbb azonban Jézusra változtatták
meg a nevét, és erőt nyert az Ő Lelkéből. Mert Jézus volt
276
az, aki megjelent Mózesnek és Abrahámnak és egyszerűen
az összes pátriárkának, ő beszélgetett velük, mint ezt már
kimutattam, aki az Atya akaratának végrehajtója volt, aki
emberként is megszületett és Szűz Mária által jött, és
örökké van - mondom. 5. Ő az, akitől az ég és a föld van,
és aki által az Atya meg fog újítani. Ő az, aki Jeruzsálemben
örök világosságot sugároz majd. Ő az, aki Melkizedek
rendje szerint Szalem királya, és a Magasságbeli örök
főpapja. 6. Róla mondják, hogy kőkarddal fogja a népen
elvégezni a második körülmetélést, (mely előre való hirde-
tése volt annak a körülmetélésnek, mellyel Jézus Krisztus
akart kivágni bennünket a sziklából, és más bálványokból),
és halmot rakott az előbőrökből, azaz a világ tévedéseiből,
és minden helyen körülmetélt kőkarddal, a mi Urunk
Jézus szavaival. Hogy a Felkent szikla és kő, azt hasonla-
tokban előre hirdette a próféta által, ami nekem biztos-
nak látszik. 7. A kőkardokon az Ő szavait értjük, amelyek-
kel annyi tévedő szívének körülmetélését az előbőrtől elvé-
gezte,,ezt a körülmetélést azok is megkapják, akiknek részük
volt Abrahámtól kezdve a körülmetélkedésben, s Jézuson
keresztül erre Isten már előre figyelmeztetett, s beszélt
arról, hogy akik bemennek arra a szent földre, kőkarddal
másodszor is körülmetéli Jézus.
CXIV. 1. Időnként a Szentlélek világosan cselekedett
valamit, olyat tett, ami a jövendő képe volt, hol szavakat
mondott a jövőben bekövetkező eseményekről, hirdette
azt, ami a múltban megtörtént, vagy ami történik a jelen-
ben. Ha ezt a művészetet nem ismerik az olvasók, akkor
nem is tudják úgy követni a próféták szavait, úgy, ahogyan
kell. Példának okáért felhozok néhány prófétai kijelentést,
hogy követni lehessen, amit mondok. 2. Amikor Izaiás
által mondja: Mint jubot vezették leölésre, és mint bárány
nyírdja előtt, már mintha beteljesedett szenvedéséről be-
szélne. És amikor ismét így beszél: Én kitártam kezemet
a bitetlen és ellentmondó nep fölé, és amikor így szól: Uram,
277
ki bitte volna ezt, amit mi ballottunk? - a mondott szavak már
mintegy megtörtént dolgok kihirdetésére céloznak. Azt
már kimutattam, hogy a hasonlatokban sok helyen a kő
Krisztust (a Felkentet) nevezi meg, amint átvitt értelemben
a Jákob és Izrael név is. 3. És ismételten, amikor mondja:
Nézem az eget, kezed alkotását, s ha nem hallom ki belőle az
ő Igéjének tevékenységét, akkor nem értő módon hallga-
tom, amint tanítóitok ezt követelik, akik úgy vélik, a
mindenség Atyjának és a születetlen Istennek keze, lába,
uj jai vannak, lelke van, mint valamilyen összetett élőlény-
nek, ezért is tanítják, hogy maga az Atya jelent meg
Abrahámnak és Jákobnak. 4. Boldogok vagyunk ezért mi,
akik a második körülmetéléskor kőkarddal metéltek körül.
A ti első körülmetélésetek vassal történt és történik, meg is
maradtok keményszívűeknek. A mi második körülmetélé-
sünk, mely a tiétek után nyilatkoztattatott ki, élesre met-
szett kövek által történik, azaz a nem kézzel faragott szeg-
letkő apostolainak igéi által, és körülmetélt bennünket
a bálványimádástól és egyszerűen minden gonoszságtól.
Akiknek szívét ilyen módon metélik körül a gonoszságtól,
a jó szikla nevéért ezért örömmel meg is halnak, és a
mindenség Atyja az Őt szeretők szívében élő vizek forrását
fakasztja (vö: Jn 7, 38), mely táplálja mindazokat, akik inni
akarnak az élet vizéből. 5. Nem értitek meg azonban, ha én
ezekről beszélek. Nem fogjátok fel, amit megjövendöltek,
hogy a Felkent mint fog tenni, nekünk sem hisztek, akik
idézzük nektek az Írásokat. Jeremiás pedig így kiált:
fia nektek, akik elbagitátok az élőforrást, és omladozó ciszterná-
kat ástatok magatoknak, melyek nem tudják a vizet megtartani.
Nem puszta bát a bely, abol áll .Sion begie? Mert feruzsálem a
pártütés könyvét adta színetek előtt (Jer 3, 8; Iz 16, 1).
XCV. 1. Zakariás meg hasonlatban mutat rá a Felkent
misztériumára, hinnetek kellene neki, aki titokzatosan hir-
dette. Ezeket mondta: Örülj és örvendezz, Sion leánya, mert
ime eljövök és körödbenfogok sátrat ütni, mondja az Úr. És azon
278
a napon sok nep járul az Úrboz, és nepemmé lesznek és én
körükbenfogok lakni. És megbgják tudni, bogi az erőssegek Ura
küldött engem bozzátok. 2. s örökölnifogja az Úr fudát és az
ő részét a szent földön, és választása feruzsálemre esik. Minden
test féfien az Úr színétől, mert felkél szent felbőiből. És meg-
mutatta nekem jé ust ( =]ózsuét), a nagi papot, aki az angial
színe előtt állt. És jobb felől állt a Sátán, bogi ellentmondjon
neki. És az Úr szólt a Sátánboz .° Megfélemlit teged az Úr, aki
feruzsálemet választotta. Íme, nemde ez afáklya emelkedik ki a
tüzből? (vö: Jer 3, 8 és Zak 2, 10-12; 3, 1-2). 3..Ezt mond-
tam Trifónnak, aki válaszolni akart nekem, és ellent akart
mondani éppen: Várj előbb és hallgasd meg, amit mondok.
Nem olyan magyarázatot akarok előadni, amire gondolsz,
mivel bizonyos Jézus nevű pa nem volt Babilonia földjén,
ahol népetek fogságban volt. l-is ha meg is tettem volna ezt,
bizonyítottam volna, hogy volt Jézus nevű pap fajtátok-
ban, a próféta azonban nem őt látta a látomásban, amint-
hogy a Sátánt és az Úr angyalát sem magában, saját szemé-
vel látta, hanem elragadtatásban, amikor kinyilatkoztatást
kapott. 4. Most azonban azt mondom, hogy amint Nave fia
Jézus neve által is bizonyos jeleket és cselekedeteket hir-
detett előre, amelyek majd a mi Urunk által történnek meg,
így a Babiloniában levő pap Jézussal kapcsolatban is a mi
népünknek történt kinyilatkoztatás, és most annak bizo-
nyítására jutottam el, amiket' majd a mi papunk, Isten és a
mindenség Atyjának felkent Fia fog beteljesíteni. 5. Már
csodálkoztam rajta - mondtam -, miért is kevéssel előbb,
amikor szünetet tartottam a beszédben, hogy nem figyelte-
tek fel rám, mikor azt mondtam, hogy az Egyiptomból
kivonuló azonos életkorúak közül egyedül Nave fia ment
be a szent földre és azok, akiket annál a nemzedéknél
fiatalabbaknak írnak az írások. Úgy igyekeztek és úgy
tapadtak hozzá, mint a legyek szoktak a sebre. 6. Bárki
mondhatna ezer jó dolgot, de bármi csekélység előnytelen
lenne nektek, vagy ti nem úgy gondolnátok, vagy nem
279
 volna pontos, ügyet sem vetnétek a sok jóra, az apró
szócskára figyelnétek, s annak kimutatására törekednétek,
hogy az vallástalanság és igazságtalanság, hogy aztán tite-
ket Isten ugyanazon ítélettel ítéljen méginkább nagy vak-
merőségeitekért, hogy számot adtok mind gonosz cseleke-
deteitekért, mind hamis magyarázataitokért, melyet elfer-
dítő szándékkal folytattok. Igazságos, hogy azzal az ítélet-
tel ítéljenek meg titeket is, amellyel ti is ítéltek.
CXVI. 1. De hogy a szent felkent ézuskinyilatkoztatá-
sáról is számot adjak nektek, visszatérek a magyarázatra és
most is azt a kinyilatkoztatást mondom el, melyet mi kap-
tunk erről a főpap Felkentről, akik hiszünk a Megfeszített-
ben, akikre hajdan paráznaság és egyszerűen mindenféle
szennyes cselekedet volt jellemző, és a mi Jézusunk kegyel-
méből az Ő Atyjának akarata szerint szakítottunk minden
gyalázatossággal, levetkőztük a gonoszságot, mellyel az
örökké ellenkező Sátán támadott meg minket, s mind-
annyiunkat magához akart vonni, és Isten angyala, az az
Isten Ereje, akit nekünk Jézus Krisztus által küldött el,
megfélemlítette ezt és eltávoztatta tűlünk. 2. Olyanok
vagyunk, mint akiket a tűzből húztak ki, megtisztultunk
korábbi vétkeinkből, és Isten Fia Jézus kiment minket
azokból az üldözésekből és abból a tűzből is, melyet a
Sátán és az Ő sáfárai raknak nekünk, megígérte, hogy
beöltöztet minket az elkészített öltözetbe, ha teljesítjük
parancsait és megígérte, gondoskodik nekünk az örök
királyságról. 3. Amilyen módon az a Jézus (= Józsue), aki-
ről a próféta azt mondta, hogy pap, rongyos ruhát viselve
jelent meg, mert mint mondatott, a parázna asszony fogad-
ta be, tűzből kihúzott kötélnek neveztetett, mert megkapta
a bűnök bocsánatát, mert elhallgattatta még a vele ellen-
kező Sátánt is, úgy mi is, akik Jézus neve által egy ember-
ként hittünk a mindenség teremtő Istenében, az Ő egy-
szülött Fiának neve által a rongyos ruhát, azaz abűnöket
levetettük, hivő igéje által feltüzesedtünk, s Isten igazi
280
főpapi nemzetsége vagyunk, amint maga Isten is tanúsítja,
mondván, hogy: a pogányok között mindenütt neki tetsző
és kedves áldozatot ajánlunk fel. Isten ugyanis nem fogad el
áldozatot, csak papjain keresztül.
CXVII. 1. Minden az Ő nevében felajánlott áldozatról,
melynek végzését Jézus, a Felkent hagyta meg, azaz a
kenyér és a kehely hálaadása (eukharisztia), melyet a
keresztények a föld minden pontján végeznek, arról Isten
előzetesen tanúsította, hogy kedves lesz előtte. A ti és
papjaitok áldozatait ellenben elutasítja, amikor így szól:
Nem fogadom el kezetekből áldozataitokat, mert napkelettől
napnyugatig megdicsőítik az én nevemet - mondja - a pogányok
között, ti viszont megszentsegtelenítitek (Mal 1, 10-12).
2. Ti pedig mindmáig vitatkozva azt állítjátok, hogy
Jeruzsálemben és az akkor ott lakó, izraelitáknak nevezet-
tektől nem fogad el áldozatot az Isten, de az abból a nem-
zetségből származó, szórványban élők által elfogadja Isten
az imákat, és az Ő áldozatukat nevezi imádságnak. Én is azt
mondom, hogy Isten előtt csak azok az imák és hálaadások
a tökéletes és kedves áldozatok, melyeket az arra méltók
ajánlanak fel. 3. Csak ezek azok, melyeknek végzését a
keresztények kapták meg, a nedves és száraz táplálékuk
emlékezetére, és benne megemlékeznek arról a szenvedés-
ről is, melyet elviselt értük Isten Fia, akinek nevét káro-
molják és megszentségtelenítik földkerekség szerte népetek
főpapjai és tanítói, akik maguk azok a rongyos öltözetek,
melyeket ráadtok a Jézus nevéről keresztényekké váltakra.
Isten meg fogja mutatni, hogy leveszi rólunk, amikor
mindenkit feltámaszt, némelyeket az örök és múlhatatlan
királyságba romolhatatlanul, halhatatlanul és oszlástól
mentesen állít helyre, másokat viszont a tűz örök bünteté-
sére küld. 4. Hogy pedig áltatjátok magatokat ti is, taní-
tóitok is, amikor úgy értitek, hogy az Írás ezt nemzetetek
szórványban élő tagjairól mondta, hogy az Ő imádságaik
lesznek a minden helyen felajánlott tiszta és kedves áldozat,
281
tudjátok meg, hogy becsapjátok önmagatokat, hazudtok
magatoknak, mert nemzetetek ma sem terjed ki napkelettől
napnyugatig, hanem vannak népek, melyek körében soha
még népetekből egyetlen egy sem lakott. 5. Ezzel szemben
egyáltalán nincs az emberiségnek olyan nemzete, legyen
barbár vagy görög, vagy bármilyen néven nevezendő,
lovas nép, vagy nomád, sátorlakó, melyek között ne
ajáhlanának fel imákat és hálaadásokat a megfeszített Jézus
neve által a mindenség Atyjának és Teremtőj ének. Azután,
abban az időben, amikor Malakiás próféta erről beszélt,
nem voltak még szórványaitok az egész földön, mint
mostanában, amit az Írásokkal is bizonyítani lehet.
CXVIII. 1. Ezért inkább hagyjátok abba a viszálykodást
és térjetek meg, mielőtt elérkezik az ítélet nagy napja,
melyen mellüket verik majd nemzetetekből mindazok,
akik átszegezték ezt a Krisztust, mint előbb már az Írásból
kimutattam. És hogy az Úr megesküdött Melkizedek rendje
szerint, megmagyarázzuk, mit jelent az előbb mondott.
És hogy Izaiás jövendölése a Felkent (Krisztus) jövendő
eltemetésére és feltámadására vonatkozik, már szintén
mondtam: Sírja elvétetik közepről. Azt is már sokszor
mondtam, hogy ez a Felkent minden élő és halott bírája
lesz. 2. És Nátán, amikor Dávidhoz beszélt, hasonlóképpen
róla szólott: Én atyja leszek és ő Fiam lesz, és irgalmasságomat
nem vonom meg tőle, mint tettem elődeivel. És bázamba állítom
őt és az ő örökkétartó királyságába (2 Kir 7, 14-16). És a
vezért házában Ezekiel nem mondja másnak, mint éppen
azt, hogy Ő lesz (Ez 44, 3). Ez a különleges pap és örök
király a Felkent, mint Isten Fia, s ne gondoljátok, hogy
Izaiás arról beszélt, az Ő második eljövetelekor a szentély-
ben vér- és italáldozatokat fognak felajánlani, de más pró-
fétáról se véljétek ezt, hanem az igazi és lelki dicséretet és
hálaadást. 3. Mi nem hiábavalóan hittünk benne, nem is
tévesztettek meg azok, akik így tanítottak, sőt Isten csodá-
latos gondviselése folytán ez megtörtént, hogy mi nálatok,
282
akik: rólunk azt gondoljátok, hogy nem vagyunk sem
értők, sem istenszeretők, nálatok értőbbeknek és isten-
szeretőbbeknek bizonyulnak az új és örök szövetség meg-
hívása révén, azaz Krisztus által. 4. Ezt csodálva mondta
Izaiás: És a királyok elnémulnak, mert akinek nem birdették
őt, azoklátják, és akik nem ballottak róla, azok megértik. Uram,
ki bitt volna abban, amit ballottunk? És az Úr karja ki előtt
nyilvánult meg? (Iz 52, 15 és 54,1). Miután ezt mondtam, úgy
szóltam: Trifón, amennyire tudom, azt, amit ma veled
elértem, megpróbálom elmondani, összefoglalva és rövi-
d e n. _
5. Ő ezt felelte: Jól tennéd, ha ugyanezekről a dolgokról
még bővebben is szólnál, tudod, hogy én is és kísérőim is
örömüket lelik benne.
CXIX. 1. Én pedig tovább beszéltem: Férfiak, gondoljá-
tok, hogy az Írásokban meg tudtuk volna érteni ezeket,
ha az azt akaró akaratából meg nem kapjuk a megértés
kegyelmét? Hogy beteljesüljön az is, amit Mózes mondott:
2. Az idegen istenekkelfelkeltették baragomat és utálatosságaik-
kal felbőszítettek engem, áldozatot mutattak be démonoknak,
melyeket nem ismertek, iljakat és regieket boztak, melyeket
atyáik nem ismertek. A téged nemző Istent elbagitad, tápláló
Istenedről megfeledkeztél. És látta az Úr ésféltékeiyi lett, elkese-
redett fiai és leányai fölötti baragjában, és szólt .' Ébfordítom
tőlük arcomat, s megmutatom, mi lesz velük a végben, mert elfaj-
zott nemzedék, fiak, akikben nincsen bit. Felbőszitettek azzal,
ami nem Isten, megbaragitottak bálványaikkal. Én meg fel-
bosszantom őket a nem néppel, az értetlen pogáigiokkalfelbáborí-
tom őket, mert tüz lángol fel indulatomból, és eget egészen az
alvilágig, megemészti a földet és terméiyieit, nyaldossa majd a
begiek alapjait, borzalmakat bocsátok ra'/'uk (Mtörv 32, 16-23).
3. És miután elvétetett az az Igaz, mi kezdtünk virágozni
mint más, új nép, új és teli kalászokat hajtottunk, mint
mondták a próféták: És azon a napon sok pogáiyi nep meneke-
dik az Úrboz, bogi neppé legien, és sátrat vernek az egész föld-
283
kerekség közepén (Zak 2, 11). Mi nemcsak nép, de szent nép
vagyunk, mint ezt már kimutattam. És szent nepnek nevezik
azt, melyet az Úr megváltott (Iz 62, 12). 4. Nem vagyunk
tehát megvetendő nép, sem barbár törzs, mint a kharioszok
és frigek, hanem minket is kiválasztott az Isten és nyílván-
való lett azok között, akik nem kérdezték Őt. Ezt mondja:
Ime Isten vagyok a népnél, maly bívta nevemet (Iz 65, 1). Ez tehát
az a nép, melyet hajdan Abrahámnak ígért Isten, és kihir-
dette, hogy nagy nép atyjává teszi, nem az arabokénak,
nem is az egyiptomiakénak, sem nem az idumeusokénak
mondta, hisz Izmael és Ézsau is nagy nép atyja volt, s az
ammoniták még most is nagy tömeget jelentenek. Noé
magának Abrahámnak is atyja volt, és egyáltalán az egész
emberi nemnek, mindegyiknek mások és mások az ősei.
5. Mi többet ajándékoz hát itt Krisztus Abrahámnak?
Mert ugyanazzal a hívó szóval hívja Őt, mondván, menjen
ki a földről, ahol lakott. És minket mind ugyanazzal a hívó
szóval szólít, s már kimentünk életformánkból, amelyben
a föld többi lakójával közösségben bűnösen éltünk, és
Abrahámmal örököljük a szent földet, a véget nem érő
örökkévalóságra kapva örökséget, a hasonló hit által
Abrahám gyermekeivé válva. 6. Ahogyan Ő hitt Isten
szavának és ez megigazulására tudatott be, ugyanúgy
hittünk mi is Isten szavának, melyet Krisztus apostolai
által mondott nekünk ismét, s hirdetett a próféták által,
s hiszünk mindhalálig, lemondva mindarról, ami a világ-
ban van. Ugyanaz a hite tehát a vallásos és igaz népnek,
mely öröme atyjának, neki szól ígérete és nem nektek,
akikben nincs hit.
CXX. 1. Lássátok tehát, kétségtelenül ugyanazt ígéri
Izsáknak és Jákobnak. Így szól Izsákhoz: És áldást nyer
benned a föld minden nepe. Jákobnak: És áldást nyer benne és
ivadékodban a föld minden törzse. (Ter 24, 4 és 28, 14). Nem
Ézsaunak, nem Rubennek sem más valakinek mondja
ezeket, hanem azoknak, akiktől származnia kell majd az
284
üdvrendnek megfelelően a Máriától, a szűztől születő
Felkentnek. 2. Ha még a Judára adott áldást is fontolóra
veszed, meglátod, mit mondok. A Jákobtól származó
utódok megoszlanak, Judán keresztül Fáreszre,Jesszére és
Dávidra ágaznak el. Ez pedig azt jelképezi, hogy nemzete-
tekből egyesek valóban'Abrahám fiai és Krisztus részébe
kerültek, mások ugyan Abrahám fiai, de úgy, mint a tenger
partján levő föveny, mely terméketlen és meddő, noha
töméntelen és megszámlálhatatlan, de semmilyen gyü-
mölcsöt nem terem, csupán a tenger vizét issza. Ezt nem-
zetetekből igen sokan bizonyítják is, akik rnindenféle
keserű és istentelen tanokat összeisznak, Isten szavát azon-
ban kihányják. 3. Judáról végül ezt mondja: Nem vétetik el
a vezér judától és a kirábii pálca ágyékától, mig el nem jön az,
akinek fenn van tartva, és őrá várnak a nemzetek (Ter 49, 10).
Az világos, hogy ez nem Judáról, hanem a Felkentről
mondatott, mert a népek közül mi mindannyian nem
Judára várunk, hanem Jézusra, aki atyáitokat is kivezette
Egyiptomból. A prófécia ugyanis Krisztus eljöveteléig
hirdette: Arníg el nem jön az, akinek fenn van tartva, és
Őrá várnak a nemzetek. 4. Jézus eljött, férfiak, amint azt
bőségesen bizonyítottuk, és ismét várják, hogy eljöjjön
Jézus az ég felhőin, akinek nevét ti gyalázzátok, és arra
törekedtek, hogy az egész földkerekségen gyalázzák. Fér-
fiak - mondtam -, vitatkozhatnák "veletek az olvasási
módról, melynek alapján ti a mondottakat így magyarázzá-
tok: Míg el nem jön az, ami neki van fenntartva. A hetve-
nes fordítás azonban nem így magyarázza, hanem így:
Míg el nem jön az, akinek fenn van tartva°1. 5. Ami utána
következik, az is arra utal, hogy Krisztusról beszél, és így
van: Őrá várnak a nemzetek. Nem kívánok vitatkozni
veletek egy írásjelről, ugyanígy azokról a könyvekről sem,
melyeket nem fogadtok el, és amelyeket idéztem Jeremiás
próféta, Ezdrás és Dávid könyveiből, amikkel a Felkentet
akartam bizonyítani, hanem éppen azzal akartam a Fel-
285
 kentet bizonyítani, amelyeket mindmáig elfogadtok ti is.
Ha ezeket jól átgondolnák tanítóitok, akkor könnyen belát-
nák, mit tüntettek el, mint az Izaiás halálára vonatkozó
részeket is, akit kettéfűrészeltek, ez is magának a Felkent-
nek a misztériuma, hogy nemzeteteket ketté fogja vágni,
az érdemesek méltók lesznek a szent pátriárkákkal és pró-
fétákkal az örök királyságra, mások a hozzájuk hason-
ló minden népből származó hitetlenekkel és megrögzöt-
tekkel a kiolthatatlan tűzre küldetnek, melyről már be-
szélt. 6. Ezt mondta ugyanis: Jönnek keletről és nyugatról,
és letelepednek Abrabámmal és Izsákkal és jákobbal a meniyiek
országában, a királyság fiait pedig kivetik a külső sötétsegre
(Mt 8, 11-12). Ezeket csak azért mondom - folytattam -,
hogy az igazat mondjam, senkit nem akarván sérterıi, noha
most is megvettek minket. Az én nemzetemből szintén
senkinek - a szamaritánusokról beszélek -, sem volt gondja
arra, hogy írásban forduljon a császárhoz, megmondva,
hogy tévedés áldozatai azok, akik az Ő nemzetségükből
hitelt adnak Simon mágusnak, akit minden eredet, hata-
lom és felsőbbség feletti istennek mondanak°2.
CXXI. 1. Miután hallgattak, én folytattam: Barátaim,
miért mondja Dávid erről a Felkentről, hogy benne, s
immár nem az Ő magvában nyernek áldást a népek?
Így van ez ott: Neve megmarad örökkön örökké, a Nap fölött
kél fel, és áldást nyer benne minden nep (Zsolt 71, 17). Ha a
Fölkentben nyer áldást minden nép, és mi, akik minden
népből valók vagyunk, benne hiszünk, akkor Ő is a Felkent
és mi az általa megáldottak. 2. Korábban azért adta Isten
a Napot, hogy imádják, mint megíratott, de olyat soha
nem lehetett látni, hogy a Napba vetett hitért valaki is
kiállta volna a halált. Azt ellenben látni lehet, hogy Jézus
nevéért minden nemzetből való emberek viseltek el és tűr-
nek el minden szenvedést, csak nehogy megtagadják Őt.
A Nap erejénél tüzesebb és ragyogóbb az Ő igazságának és
bölcsességének tanítása, és behatol a szív mélységébe.
286
 Ezért mondja az Írás: A Nap fölött kél az Ő neve. Zakariás
ismét ezt mondja: Kelet az ő neve, és róla beszélt, mikor így
szólt: Megbajolnak előtte törzsenként (Zak 12, 12). 3. Ha pedig
első eljövetelében, mely nem volt szép, csúf, megvetett
volt, annyira ragyogott és oly erős volt, hogy egyetlen
nemzet sem tudta őt fel nem ismerni, s minden nemzet
megtért, megbánta régi életmódját, mert még a démonok is
engedelmeskednek nevének, és a megholtakon kívül is
félik ezt a nevet az összes királyságok és fejedelemségek,
akkor dicsőséges második eljövetelekor nem fogja teljesen
megsemmisíteni az őt gyűlölőket, s azokat, akik pártot
ütöttek ellene igaztalanul, Övéinek pedig nem fog nyugal-
mat adni, nem fogja megadni nekik mindazt, amit remél-
nek? 4. Nekünk megadatott, hogy ez által a Felkent által
meghalljunk, felfogjunk mindent, üdvözüljünk, és fel-
ismerjünk mindent, ami az Atyáé. Ezért mondja nekik:
Nagy dolog az neked, bogi szolgámnak bívnak téged, bogifelállítsd
fákob törzseit és összegiüjtsed Izrael szétszórijait. A nepek
világosságává tettelek, bogi üdvösségük legy a föld batáraiig
(Iz 49, 6).
CXXII. 1. Ti azt gondoljátok, hogy mindez a „geora”-ra
és a prozelitákra” vonatkozik, valójában azonban rólunk
szól, akik Jézus által megvilágosodtunk°4. Egyébként
nekik is adott tanúságot a Felkent, most már azonban
kétszeresen a gehenna fiai lettetek, mint Ő maga mondta
(vö: Mt 23, 15). igazában azonban a próféták szavai sem
róluk szóltak, hanem rólunk, akikről az Írás ezt mondja:
Vezetnifogom a vakokat oýian üton, amelyet nem ismertek, olyan
ösvényeket taposnak majd, mebiekről nem tudtak. És én vagiok
a tanii, mondja az Úr, az Isten, és az én szolgám, akit kiválasz-
tottam (Iz 42, 16 és 43, 10). 2. Kik mellett tesz tanúságot
a Felkent? Nyilvánvalóan a hívők mellett. Hisz a prozeli-
ták nemcsak nem hisznek, hanem nálatoknál kétszeresen
jobban káromolják az Ő nevét, és minket, a benne hivőket
meg akarnak ölni és kínozni, mert minden tekintetben
287
hozzátok akarnak hasonlítani. 3. És ismét máshol kiált:
Én az Úr az igazságosságban bívtalak meg teged, megfogtam
a kezedet, megerősítettelek, a nemzetek szövetsegévé tettelek,
a nepek világosságává, bogi megnyisd a vakok szemét és kivezesd
a börtönből a megbilincselteket (Iz 42, 6-7). Férfiak, ez is a
Felkentre és a megvilágosodott népekre vonatkozik,
Ti ismét azt mondjátok, hogy a törvényről és a prozeliták-
ról van szó?
4. Erre egyikük, aki a második napon csatlakozott
hozzájuk, színpadiasan felkiáltott: - Még mit nem ! Hát nem
a törvényről és a törvény által megvilágosítottakról mondja
ezt? Ezek pedig a prozeliták.
5. Nem - mondtam én Trifónra nézve -. Mert ha a tör-
vény megvilágosítaná a népeket és azokat, akikéi a törvény,
mi szükség volna új szövetségre ? Mivel azonban Isten előre
meghirdette, hogy új szövetséget, örök törvényt és paran-
csolatot küld az Isten, nem a régi törvényt és annak proze-
litáit halljuk ki belőle, hanem Krisztust és az Ő prozelitáit,
bennünket, a pogányokat, akiket megvilágosított, ahogyan
egy helyen mondja: Igi szól az Úr: Alkalmas időben meg-
ballgatlak teged, az üdvösség napján megsegítelek, és a népek
szövetségévé teszlek, bogy belyreállítsd a földet és öröksegként
örököld apusztaságot (Iz 49, 8). 6. Mi ez a Krisztus öröksége?
Nemde a népek? Mi Isten szövetsége? Nemde a Felkent?
Ahogyan máshol mondja: Fiam vagi te, ma szültelek teged.
Kérj tőlem és neked adom öröksegül a népeket, és birtokul kapod
a föld batárait (Zsolt 2, 7-8).
CXXIII. 1. Ahogyan ezek is a Felkentre és a népekre
vonatkoznak, ugyanúgy amazokról is így vélekedjetek,
hogy róluk mondattak. A prozelitáknak ugyanis nem volt
szükségük szövetségre, ha egy és ugyanazon törvény
vonatkozik minden körülmetéltre, az Írás valóban róluk
mondja: És bozzajuk adatik még a „geora” lprozelita), és
jákob bázáboz csatlakoznak (Iz 14, 1). És a prozelita, mivel
körül van metélve, ezért bennszülöttként foglal helyet a
288
nép körében, minket meg a nép elnevezésre méltatott,
miközben körülmetéletlenek vagyunk, s ezért pogányok-
nak számítunk. 2. Ráadásul nevetséges, hogy magatokról
azt tartjátok, megnyitottátok a prozeliták szemét, a maga-
tokét azonban nem, s azt halljátok, hogy vakok és süketek
vagytok, azok pedig megvilágosodottak. Végül ami a leg-
nevetségesebb, megtörténik veletek az, hogy azt mondjá-
tok: a törvény a népeknek adatott, ti magatok azonban ezt
nem ismeritek fel. 3. Különben tartanátok Isten haragjától,
nem lennétek bűnös és törvénytelen fiak, akiknek minden-
kor nehezükre esik meghallgatni Őt, ha mondja: Fiak ők,
akikben nincs büség, és: Ki vak, ba nem az én s olgáim? És ki
süket, ba nem azok, akik uralkodnak rcntuk? És megvakultak
Isten szolgái. Sokszor láttátok és nem tartottátok meg. N_yitva
vannak füleitek, és nem ballotok? (Iz 42, 19-20). 4. Vagy
díszetekre válik Istennek ez a dicsérete, Isten szolgáihoz
méltó tanúságtétel ez? Gyakran hallottátok ezt, s nem szé-
gyenkeztek, a fenyegető Istentől nem ijedtek meg, hanem
értetlen és keményszívű nép vagytok. Ezért azt mondja az
Úr .' Élbatároztam ennek a népnek az elburcoltatását, elvitetem
őket, és elveszfjtem a bölcsek bölcsességét, elrejtem az okosak
okosságát (Iz 29, 14). Nagyon helyesen. Mert nem vagytok
sem bölcsek, sem okosak, csak ravaszok és cselesek.
Bölcsek csak a gonosz cselekedetekre vagytok, de képtele-
nek vagytok megismerni Isten rejtett tervét, vagy az Ur
hűséges szövetségét, vagy megtalálni az örökkévaló
ösvényt. 5. Ezért - mondja az Írás - emberek ivadékát és
vadállatok ivadékát támasztom Izrael ellen és fuda ellen
(Jer 38, 27). Es Izaiás által ezt mondja egy másik Izraelről:
Azon a napon egybarmadik Izrael lesz az asszirok és egyiptomiak
között, áldott aföldön, melyet megáldott a seregek Ura, mondván .'
Aldott lesz népem Égiiptomban és az asszirok között, és az én
örökségem lesz Izrael (Iz 19, 24-25). 6. Isten tehát áldottnak
és Izraelnek nevezi ezt a népet, és azt kiáltja, hogy ez az Ő
öröksége, hát hogy nem tértek meg már, miért állítjátok
289
19 A II. századi görög apologéták
 magatokat, hogy az egyedüli Izrael ti vagytok, miért
átkozzátok azt a népet, melyet Isten megáldott? És amikor
Jeruzsálemről és környékéről beszélt, ismét így szólt:
És bozok fölétek embereket, nepem Izrael, és örökölni fognak
benneteket és birtokba vesznek titeket, s többé nem történik meg,
bogigiermektelenek lesztek miattuk (Ez 36, 12).
7. Hogyan? - kérdezte Trifón. - Ti vagytok Izrael, és
ezeket rólunk mondta?
Ha - mondtam neki - erről nem tárgyaltunk volna hosz-
szadalmasan, talán szóltál is volna, ha valami kétes, ha
valamivel nem értesz egyet, miután azonban bizonyítással
és az ahhoz való hozzájárulással folytattuk ezt az eszme-
cserét, nem gondolom, hogy nem ismered el az előbb
mondottakat, nem is szeretnéd azt ismét vita tárgyává
tenni, hanem felkérsz, hogy ezeket is ugyanolyan bizonyí-
tással támasszam alá.
8. És amikor Trifón szemével jelezte beleegyezését, én
folytattam: És ismét Izaiásnál - fületekkel halljátok, ha
ugyan halljátok -, az Isten hasonlatban beszél a Felkentről
és Jákobnak, Izraelnek nevezi őt. Így szól: fákob az én
szolgám, felkarolom őt; Izrael az én választottam, reá adom
lelkemet, és ítéletet szolgáltat a nepeknek. Nem vitatkozik és
nem kiabál, az utcákon sem ballják szavát; a megtört nádszálat
nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki, igazságot boz és
felveszi az ítéletet, és nemfárad el, amig nem tart ítéletet aföldön.
És az ő nevében reméiyikednek a népek (Iz 42, 1-4 vö:-
Mt 18-21). 9. Ahogyan arról az egy Jákobtól, akit Izrael-
nek is neveztek, a ti egész nemzeteteket Jákobnak és
Izraelnek hívták, úgy a minket Istennek nemző Krisztus-
ról, minket is Jákob, Izrael, Juda, József, Dávid és Isten
igazi gyermekeinek neveznek, és azok is vagyunk, akik
Krisztus parancsait megtartjuk.
CXXIV. 1. Amikor láttam, mennyire megzavartam Őket
azzal, hogy azt mondtam, mi is Isten gyermekei vagyunk,
megelőzve a kérdezősködést, így szóltam: Férfiak, halljá-
290
tok, hogyan beszél a Szent Lélek erről a népről, hogy
mind a Magasságbeli fiai, s gyülekezetükben maga ez a
Felkent lesz jelen, aki az egész emberi nem fölött ítéletet
tart. 2. Így szólnak Dávid szavai, melyeket ti is így magya-
ráztok: Az Istenfelkelt az istenekgyülekezetében, itéletet tart az
istenek körében. Meddig ítéltek igazságtalanságot, meddig pártol-
íátok a gonoszok ügyét? I/álasszátok a szegényt és az alázatost
mentsétek ki a bünös kezéből! Nem értenek és nem fogják fel,
sötétségben járnak. Megrendülnek a föld összes alapjai. Én mon-
dottam .° istenek vagitok, mind a felséges fiai. Ti azonban mint
emberek baltok meg, cigi estek el, mint egi a vezérek közül.
Keben fel az Isten, ítélje meg a földet, mert neked lesz örökseged
az összes népben (Zsolt 81, 1-8). 3. A hetvenes fordításban
így szól: Íme, mint emberek haltok meg, úgy estek el, mint
egy a vezérek közül, hogy megvilágítsa az emberek enge-
detlenségét, nevezetesen Adámét és Éváét, és a vezérek
egyikének bukását, azaz azét, akit kígyónak neveznek, aki
nagyot bukott, mert megtévesztette Évát. 4. Mivel azon-
ban beszédem most nem erre irányul, hanem arra, hogy
bebizonyítsam nektek, a Szent Lélek dorgálja az embere-
ket, akik - ha parancsait megtartották volna - Istenhez
hasonlóan szenvedélymentesek és halhatatlanok lettek
volna, és Isten arra méltatta őket, hogy fiainak nevezze, és
ezek Adámhoz és Évához hasonlítva a halált okozták
maguknak. Legyen ez a zsoltár magyarázata, mint ti tart-
játok. Így is bebizonyosodik azonban, hogy arra méltattak,
istenek legyenek, és méltóságuk volt, hogy a Magasságbeli
fiai lehessenek mind, s rajtuk múlik majd, hogy meg-
ítéltetnek és elítéltetnek, mint Adám és Éva. Azt pedig már
igen alaposan bizonyítottuk, hogy Krisztust (a Felkentet)
Istennek nevezi.
CXXV. 1. Férfiak - mondtam -, szeretném megtudni
tőletek, mi a jelentősége az Izrael névnek. - És amikor
hallgatták, folytattam: Elmondom, amit én tudok, teszem
ezt abban a tudatban, hogy nem igaztalant szólok, bennete-
291
19*
 ket sem gyanúsítva, hogy tudjátok, vagy tudatlanságból
eredendően áltatjátok magatokat, ezt sem gondolom min-
dig°5. . ., hanem egyszerűen és őszintén mondok el min-
dent, ahogyan az én Uram mondta: Kiment a magvető vetni,
a magok közül némelyik az iítra esett, más a tövisek közé, ismét
más sziklára, míg másjó talajra bullott (Mt 13, 3-8). 2. A re-
ményben kellett arról beszélnie, hogy van jó föld. Miután
pedig az én Uram, aki oly hatalmas és erős, eljött, hogy
mindenkitől visszakérje azt, ami az övé, saját sáfárát, ha az
megismeri Őt, nem ítéli el, mert tudja, hogy Ura hatalmas
és eljön visszakövetelni a sajátját, amit minden pzinzváltó
asztalra adott, s nem ásott el valamilyen oknál fogva.
3. Az Izrael név tehát jelenti: a hatalommal győző férfit.
Az „Iszra” győző férfit, az „El” hatalmat jelent. Ezt
prófétálta a küzdelem misztériumával is, amely küzdelmet
meg kellett vívnia azzal a jelenséggel, aki azt az Atya
akaratából végrehajtotta, aki léténél fogva Isten volt,
minden teremtményt megelőzően elsőszülött gyermek,
meghirdetve így előre, hogy emberré fogja tenni az eljö-
vendő Felkentet. 4. Amikor emberré lett, mint mondtam,
hozzájárult a Sátán, azaz az a hatalom, melyet kígyónak és
Sátánnak is neveznek, megkísértette Őt, legyőzésére töre-
kedett, arra szólítva fel, hogy imádja őt. Ő azonban
legyőzte és levetette azt, leleplezte gonoszságát, azét, aki az
Írás ellenére azt kívánta volna, hogy istenként imádja, mert
elpártolt az isteni akarattól. Ezt felelte neki: Irva van:
Uradat Istenedet imádd és csak neki szolgáý (Mt 4, 10-11,
Mtörv 6, 13-14). Megverve és leleplezve eltávozott akkor
a Sátán. 5. Mivel azonban meg is fog bénulni, azaz a szen-
vedés kínjában és elővételezésében, amikor majd meg-
feszítik a mi Felkentünket, előre hirdette ezt is Jákob
csípőjének megérintésével, amivel bénává tette. Az Izrael
név fentről adatott neki, így nevezte el a boldog Jákobot,
saját nevével áldva meg, ezáltal is azt hirdetvén, hogy az
általa az Atyához menekedők mind Izrael. Ti azonban
292
mindebből semmit nem értetek, mert nem is vagytok
hajlandók megérteni, miután Jákob testi értelemben vett
gyermekei vagytok, azt remélitek, hogy mindenképpen
üdvözültök. De hogy ezzel is csak áltatjátok magatokat,
azt már sok érvvel bizonyítottam.
CXXVI. 1. Ki az, aki egyik helyen a nagy tanács angyala,
és a férfiú Ezekielnél, és olyan mint Emberfia Dánielnél,
Felkent és imádandó Isten Dávidnál, Felkent és kő sokak-
nál, Bölcsesség Salamonnál, József és Juda és csillag
Mózesnél, napkelet Zakariásnál, szenvedő, Jákob és Izrael
ismét Izaiásnál, rügynek, virágnak és szegletkőnek és Isten
Fiának nevezik, ha ezt felismernétek, Trifón - mondtam-
nem káromolnátok őt, aki már eljött, megszületett és szen-
vedett, és felment a mennybe, aki ismét el fog jönni, s akkor
mellét veri tizenkét törzsetek. 2. Ha megértettétek volna,
amit a próféták róla mondtak, akkor nem tagadtátok volna,
hogy Ő Isten, az egyetlen és kimondhatatlan Istennek a Fia.
A Kivonulás könyvének egyik helyén Mózes is ezt mondja:
Az Úr szólt Mózesbez és mondta .' Én vagiok az Úr, és meg-
jelentem Abrabámnak és Izsáknak és fákobnak, Istenük vagiok,
de nevemet nem igiilatkoztattam ki nekik, s megszilárdítottam
velük szövetsegemet (Kiv 6, 2-4). 3. Majd ismét ezt mondja:
Férfi küzdött jákobbal, és ezt Istennek mondja. Az Írás
mondja, hogy Jákob ezt a kijelentést tette: Szemtől szembe
láttam az Istent és megmenekült az én lelkem (Ter 32, 24 és
30). Azt is leírja, hogy megáldotta a helyet, ahol küzdött
és hol látomása volt, és elnevezte ,,Isten arcának”. 4. Aho-
gyan Mózes mondja, Abrahámnak is megjelent az Isten
Mambréban a tölgynél, amikor sátra előtt ült délben.
Miután ezt mondja, így folytatja: Feltekintett pedig szemeivel
és íme báromférfiii állt meg előtte. És odafutott, bogi találkozzon
velük. Nem sokkal ezután a három egyike fiút ígért
Abrahámnak: Miért nevet Sára, ezt mondva: Tán szülnifogok?
Én már megöregedtem. Isten szava erőtlen talán? A megfelelo
ll

időben, az órában visszatérek, és Sárának fia lesz. És elmentek

293
 Abrabámtól. 5. És ismét így beszél róla: Felkerekedve onnan
a férfiak Szodoma irányába tekintettek. Majd ismét, aki volt
és van, szól Abrahámhoz, és ezt mondja: Nem titkolom
el szolgám, Abrabám elől, amit tenni szándékozom (vö:
Ter 18, 1-17). És tovább folytattam Mózes elbeszélését és
az általam adott magyarázatot is elmondtam, amivel kimu-
tattam, hogy aki megjelent Abrahámnak, Izsáknak és
Jákobnak,valamint a többi pátriárkának, aki alá van ren-
delve az Atyának és Úrnak, aki akaratának végrehajtója,
azt úgy írja le, mint Istent - mondtam. 6. Hozzátettem még
azt is, amit eddig nem mondtam: Akkor is, amikor a nép
húsra vágyott és Mózes nem hitt az ott említett angyalnak,
aki megígérte nekik, hogy bőséges eledelt ad nekik Isten,
akkor is Ő volt az Atyától küldött Isten és angyal, hogy
ezeket elmondja és tettekkel megvilágítsa. Így folytatja az
Írás, ezt mondja: És az Úr szólt Mózesbez: Nem eleg talán az
Úr keze? Tudd meg immár, vajon felfog-e teged az én szavam
vagy nem? (Szám 11, 23). És más szavakkal mondja:
Ézt mondta nekem az Úr: Nem kelsz át ezen a fordánon.
Az Úr, a te Istened, aki színed előttjár, őpusztíija el a nepeket
(Mtörv 21, 2-3).
CXXVII. 1. De még más ehhez hasonló kifejezések is
találhatók a törvényhozónál és a prófétáknál. Úgy vélem,
elég is csak annyit felemlíteni, hogy amikor azt mondja
nekem Isten: Isten elment Abrabámtól, vagy: Az Úr beszélt
Mózessel, vagy: Az Úr alászállott megtekinteni a tornyot,
mebiet az emberek fiai építettek, vagy: Bezárta kívülről az Isten
Noé bárkaját - nehogy azt higgyétek, hogy maga a születet-
len Isten szállt alá és szállt fel onnan. 2. A kimondhatatlan
Atya és a mindenség Ura ugyanis nem megy sehová, nem is
sétál, nem is alszik, fel sem kel, hanem -legyen az bárhol-
saját helyén marad, éleslátású és éleshallású, nem szemınel
és nem füllel, hanem kimondhatatlan erővel. Mindenbe
belelát, mindent ismer, egyikünk sem marad rejtve előtte.
Nem mozgatja semmi, akit hely és az egész világ sem tud
294
 körülfogni, aki volt, mielőtt a világ lett. 3. Hogyan is
beszélhetne valakivel, miként jelenhetne meg valakinek is,
miként tűnhetne fel a föld legkisebb részén is, mikor még az
általa küldött dicsőségét sem bírta látni a nép a Sínai
hegyen, még Mózes sem tudott bememıi a sátorba, melyet
készített, ha megtöltötte azt az Istentől származó dicsőség,
de még a pap sem tudott megállni a templom előtt, amikor
Salamon a frigyszekrényt a jeruzsálemi épületbe hozta,
melyet maga Salamon építtetett. 4. Sem Abrahám, sem
Izsák, sem Jákob, sem más ember nem látta csak úgy egy-
szerűen a mindenség és az Ő Felkentjének kimondhatatlan
Urát és Atyját, hanem az Ő akaratának megfelelően Isten,
az Ő Fia, és akaratának végrehajtó angyala°6, akire vonat-
kozóan az volt az elhatározása, hogy a Szűz által emberként
szülessen, aki tűz is lett egykor a Mózessel folytatott be-
szélgetés közben a csipkebokorban. 5. Ha nem így gondol-
kodunk az Írásokról, akkor megtörténhet, hogy a minden-
ség Ura és Atyja nincs az égben, amikor Mózessel beszél-
get: És az Úr tüzet és kénkövet bocsátott Szodomára a mennyből
az Úrtól (Ter 19, 24). Dávid által ismét így szól: Émelked-
jetek fel kapuk, a tifajedelmeitek, táruljatok fel örök kapuk, és
bevonul a dicsőség királya (Zsolt 23, 7). Majd ismét ezt
mondja: Mondja az Úr az én Uramnak .' Ülj az én jobbomra,
mig ellenségeidet lábad zsámolyául nem teszem (Zsolt 109, 1).
CXXVIII. 1. És hogy Úr a Felkent, és Isten Fiaként
Isten, s korábban csodálatos módon férfiúként, angyalként
és a tűzfényben jelent meg, mint a csipkebokorban, így
jelent meg a Szodomán beteljesített ítéletben is, amit már
annyi mindennel bizonyítottunk. Felidéztem ismét mind-
azt, amit előzőleg már a Kivonulás könyvéből leírtam,
a látomást a csipkebokorban, a Jézus névvel való elneve-
zésről, és folytattam: 2. És ti ne gondoljátok, hogy bőbe-
szédűségből mondom ezt annyiszor, hanem mert tudok
olyanokról, akik ezeket előre meg akarták mondani, és őt
a mindenség Atyjától Mózesnek megjelent erőnek, vagy az
295
 emberekhez való közeledésében Abrahámnak és Jákobnak
megjelent angyalnak akarták nevezni, mivel általa kaptak
üzenetet az emberek az Atyától, dicsőségnek is akarták
nevezni, mivel időnként felfoghatatlan tüneményben jelent
meg, máskor férfiúként, ezért embernek is akarták nevezni,
miután ilyen alakokban jelent meg, ahogyan az Atya
akarta. Igének is nevezik, mert elhozza az embereknek azt,
amit az Atya beszélt. 3. Ez az Erő úgy létezik, hogy elvá-
laszthatatlan és elszakíthatatlan az Atyától, ahogyan a Nap
földre sugárzó fényéről is azt mondják, hogy elválasztha-
tatlan az égen levő Naptól, s amikor lenyugszik, magával
viszi fényét is. Így az Atya is - mint mondják - amikor
akarja, kiugrasztja Erejét°7 s amikor akarja, ismét vissza-
vonja önmagába. Azt tanítják, hogy így hozza létre az
angyalokat is. 4. De hogy angyalok vannak, és megmarad-
nak örökké, és nem oldódnak fel ismét abban, akiből let-
tek, ezt már bizonyítottuk93. És hogy ez Erő, melyet a
prófétai szó Istennek is mond, mint ezt is számos érvvel
bizonyítottuk, küldött” is, nemcsak fogalmilag különbö-
zik, mint a Naptól a fény, hanem számszerűleg más, az
előzőkben ezt a tant is röviden megvizsgáltuk azt mond-
ván, hogy ez az Atyától származó Erő, az Ő akaratából és
Érejéből született, de nem leválásképpen, mintha meg-
osztódott volna az Atya lényege'°°, mint amilyenek az
összes többi megosztott és feldarabolt dolgok, melyek
nem ugyanazok, ınielőtt még feldarabolták volna. És
példaként vettük a tűzről meggyújtott másik tüzet, látjuk,
hogy egyik nem csökkenti a másikat, melyről sokat lehet
meggyújtani, hanem ugyanaz marad1°1.
CXXIX. 1. És ami érveket még mondtam, ennek bizo-
nyítására mondtam. Amikor az Írás azt mondja: Tüzet
bocsátott le az Úr az Úrtól a meniyiből, akkor a prófétai szó
számszerűleg is céloz arra, hogy ketten vannak, az, aki a
földön van, akiről mondja, hogy leszállott megtekinteni a
szodomaiak kiáltását, a másik meg a mennyben levő, aki
 a földön levő Úrnak is Ura, mert Atya és Isten, az előbbi
létének, hatalmának, uraságának és istenségének oka.
2. És amikor Isten kezdetben mondja: Íme, Adám olyan lett,
mint egy közülünk, akkor is az ,,olyan, mint egy közülünk”,
a kifejezés a számot jelenti, s nem tesz lehetővé tropologi-
kus magyarázatotm, ahogyan a szofisták szeretnék magya-
rázni, akik az igazságot sem felfogni, sem megmondani
nem képesek. 3. A Bölcsesség könyvében ez áll: Ha birde-
tem nektek, ami naponta történik, nemfogom elfelgtenifelsorolni
azt, ami öröktőlfogva van. Az Úr alkotott engem ütjai kezdetén
müveire. Az idő előtt megszilárdított engem kezdetben, mielőtt
aföldet és a mélyseget megalkotta volna, mielőtt a vizek forrását
fakasztotta volna, mielőtt megszilárdította volna a begieket, a
balmok előtt nemzett engem (Péld 8, 21-25). 4. És még
hozzátettem: Értitek, hallgatóim, főleg, ha értelmére is
odafigyeltek, hogy az Írás arra céloz, hogy ez a szülött
egyszerűen minden teremtményt megelőzően születik az
Atyától, és a szülött szülőjétől számszerűleg különbözik,
amit mindenki, bárki is legyen, elismer1°3.
CXXX. 1. És miután mindezekben egyetértettünk,
mondtam: - Mondanák még néhány szót, melyekre előbb
nem emlékeztem; ezeket az Isten hű szolgájának nevezett
Mózes mondta, így szólnak: Örvendezzetek egek, vele egiütt,
s boruljanak le előtte Isten összes angyalai, s idéztem még a
beszéd folytatását: Örvendezzetek népek az ő nepével együtt és
erősödjenek meg benne Isten összes angialai, mert megbosszulja
fiainak vérét, és meg fogja bosszulni, igazságot szolgáltat az ellen-
segnek, megfizet azoknak, kik gyülölik őt és megtisztítja az Ur
népénekföldjét (Mtörv 32, 43). 2. És amikor ezeket mondta,
akkor rólunk beszélt, a népekről, akik az Ő népével fogunk
együtt örülni, ezen Abrahámot, Izsákot, Jákobot értem és
a prófétákat és egyszerűen ennek a népnek mindazon le-
származottait, akik tetszettek Istennek, annak értelmében,
ahogyan már előzőleg megvallottuk. Nem értjük rajta
azonban jelen népetek minden tagját, miután Izaiás révén
297
tudjuk, hogy az elhunytak tagjait férgek és olthatatlan tűz
fogja gyötörni, halhatatlanok maradnak, hogy minden test
látványossága legyenek. 3. Mózes írásaiból még más szava-
kat is akartam idézni nektek ezeken kívül, ó férfiak, ame-
lyekből megtudhatjátok - mondtam -, hogy hajdan Isten
az összes embert szétszórta, a fajokat és nyelveket is.
Az összes nemzetségből a tiéteket választotta ki magának,
a haszontalan, hitetlen és hűtlen fajtát, megmutatván, hogy
az összes népből kiválasztottak Felkentje által alávetik
magukat akaratának, ezt Jákobnak hívja és Izraelnek is
nevezi, s ezeknek Jákobnak és Izraelnek is kell lenniök
nagy számban, mint ezt már korábban mondottuk. 4. Ezt
mondta: Örveniýetek nemzetek az ő nepével, ami azt jelenti,
hogy nekik is hasonló örökséget mér, és ugyanolyan nevet
fog adni. Népével együttörvendő nemzeteknek nevezi
Őket, a ti népetek elmarasztalására. Ahogyan bálványimá-
dástokkal ti haragra ingereltétek, úgy Ő az egykori bálvány-
imádókat arra méltatta, hogy megismerjék akaratát, és
örökséget örököljenek tőle. J'
CXXXI. 1. Idézem még azokat a szavakat is, melyek
rávilágítanak, hogy Isten elosztott minden népet. Ezek
pedig a következők: Kérdezd meg atyádat és ő elmondja neked,
véneidet és ők elbeszélik neked. Amikor a Felséges elosztotta a
nepeket, akkor szétszórta Adám fiait, batárt szabott a népeknek
Izrael fiainak száma szerint; s az Úr része lett fákob népe,
kibasított örökrésze Izrael (Mtörv 32, 7-9). Miután ezt
elmondtam, itt megjegyeztem, hogy - amint a hetvenes
fordító értelmezi - a népek számát Isten angyalai számának
megfelelően szabta meg. De nehogy ezzel is gyengüljön
érvelésem, idéztem a-ti magyarázatotokat is.- 2. Ti is, ha
meg akarnátok vallani az igazságot, hogy mi hűségesebbek
vagyunk Istenhez, akiket Isten a megvetett és lenézett
kereszt misztériuma által hívott meg, melynek megvallá-
sában, az iránta tanúsított engedelmességben és vallásos-
ságban a démonok és a Sátán hadai - a ti segédletetek-
298
kel - szenvedéseket hoznak ránk, egészen a halálig, mi
pedig mindezt kiálljuk, csakhogy egy szóval se tagadjuk
meg Krisztust, aki által az Atya előkészített minket az
üdvösségre. 3. Mert titeket ugyan fenséges karja és a ma-
gasságbeli dicsőség felügyelete szabadított ki Egyiptom-
ból, kettéválasztva előttetek a tengert és az száraz úttá vált,
melybe beleölte a titeket hatalmas nagy sereggel és gőgös
kocsikkal üldözőket, amikor összezárta fölötrük a nektek
utat nyitó tengert; nektek fényes felhő is világított, ami a
világ minden más népével szemben kiváltságotok volt,
hogy olyan fény világított nektek, mely csökkenést és
lenyugvást nem ismert; nektek a mennyei angyalok által
mannát harmatozott eledelül azért, hogy a szántás-vetés
szüksége nélkül éljetek; és Merrában a víz megédesült;
4. és a halálos mérgű kígyók fölé állítva ott volt a keresztre-
feszített jele - mint ezt már előbb is mondtam - (mert
Isten nektek minden misztériumot még azok ideje előtt
előlegezett, melyekkel szemben mindannyiszor hálátlanok-
nak bizonyultatok), és Mózes kezének kitárása is előkép
volt, valamint az is, hogy az Amalek ellen harcoló a Jézus
nevet kapta. Isten meghagyta ennek az eseménynek a fel-
jegyzését, mondván, hogy fületekbe ültetődjön a Jézus
név, kijelentvén, hogy Ő lesz a jövendő, aki eltörli az ég
alól Amalek emlékét. 5. Az azonban nyilvánvaló, hogy
Amalek emléke megmaradt még Nave fia után is; a meg-
feszített Jézus által azonban, akit azok a jelképek is előre
hirdettek mind, hogy ki fogja irtani a démonokat, 8 mind
félni fogják nevét, s fel fog rá nézni minden fejedelemség
és királyság, s hogy az emberek minden fajtájából valláso-
saknak és békéseknek mutatja majd a benne hivőket, ezt
az általam előbb elmondottak is világossá tették, ezt jelen-
tik, ó Trifón. 6. Olyan mennyiségben adatott nektek hús-
eledelül kívánságotoknak megfelelően fürj, hogy meg-
számlálhatatlan volt; nektek a sziklából is fakadt víz,
a felhő árnyéka védett a hőségtől, s követett titeket, hogy
299
 megvédjen a hidegtől, melynek az volt a feladata, hogy
hirdesse ily módon előre azt az új, más eget. Nektek nem
szakadt el saruszíjatok, lábbelitek sem kopott el, öltözete-
tek nem használódott el, sőt még a legfiatalabbakkal is
együtt növekedett.
CXXXII. 1. És mindezek ellenére borjút öntöttetek, az
idegenek leányait paráznaságra és bálványimádásra pró-
báltátok rávenni, és ezek után ismét, amikor annyi csodá-
val megkaptátok azt a földet, hogy annak a Jézus néven
nevezett férfinek a parancsára megállni láttátok a Napot
az égen, s nem nyugodott le harminchat órán keresztül,
s láttatok még minden más csodát, mely a megfelelő idő-
ben történt nektek. Ugy tűnik, ezek közül még egy mási-
kat kell nekem itt megemlítenem: ez hozzásegít bennete-
ket ahhoz, hogy megértsétek, azt a Jézust, akit mi Isten
felkent Fiának ismerünk el, megfeszítették, feltámadott és
felment a mennybe, s ismét el fog jönni, egyszerűen mint
egészen Adámig bezárólag minden ember bírája. 2. Tudjá-
tok - mondtam -, hogy a tanúságtétel sátrát elrabolták
Azót ellenséges lakói, s félelmetes gyógyíthatatlan csapás
érte Őket, egy kocsi tetejére akarták azt rakni, mely elé
újszülött borjakat fogtak, mivel meg akartak bizonyosodni
arról, vajon megveri-e Őket Isten ereje, amiért el akarták
vinni onnan, ahonnan elrabolták. 3. És miután ezt tették,
a borjak - melyeket ember nem terelt - nem arra a helyre
mentek, ahonnan elhozták a sátrat, hanem egy bizonyos
Auszész nevű férfi birtokára, akinek neve egyezett a Jézus
névre elnevezett személy nevével, mint már róla beszél-
tünk, aki a népet erre a földre bevezette és örökségül ki-
osztotta nekik; az Ő mezejére érve a fiatal ökrök megálltak,
s ezzel is azt bizonyítják nektek, hogy a hatalom neve ve-
zette őket, ahogyan korábban is a beburkolt nép az által
jött ki Egyiptomból, aki a Jézus nevet vette fel, akit előbb
Auszésznek neveztek, s elvezette azt a földre (vö.: 1 Kir 6.).
CXXXIII. 1. És mindezen különleges, csodálatos és a
300
 megfelelő időben miattatok történt látványos esemény
után megfeddtek titeket a próféták, egészen addig, hogy
feláldoztátok gyermekeiteket a démonoknak, ráadásul még
ilyenekre vetemedtetek a Felkent ellen, s még mindig effé-
léket merészeltek, melyekre bárcsak irgalmat nyernétek
Istentől és az Ő Krisztusától, hogy üdvözüljetek. 2. Mivel
Isten előre tudta, hogy mit fogtok elkövetni, ezért Izaiás
próféta által előre így átkozott meg: faj az ő lelküknek!
Gonosz tanácsot tartottak önmaguk ellen, igi szóltak: Kötözzük
meg az igazat, mert terbünkre van. Ézért tebát cselekedeteik
gyümölcsét eszik. faj a törvéiyitelennek ! Kezei gonosz müvei
szerint történik majd velük ! Népem, kivitelezőid vádolnak és
ugyészeid uralkodnak rajtad! 3. Népem, akik boldognak monda-
nak, azok megtévesztenek, s iitjaitok ösvényét megzavaiják !
Az Úr azonban most állítja ítéletre nepét és ő magajön ítélkezni
a nep véneivel ésfajedelmeivel. Ti meg miért egettétekfel szőlőmet,
s a szegénytől rabolt bolmi van ottbonaitokban? Ti igazságtalanul
itélitek nepemet és megszegyenítitek a szegények arcát? (Iz 3,
9-15). 4. Ugyanerről ugyanaz a próféta más szavakkal ezt
mondja: faj azoknak, akik mintegi bosszii kötélen biizzák maguk
után biineiket, és törvénytelenségeiket kocsikötélen vonszolják,
és azt mondják: Közeleijen már giorsan, ésjiýjön el Izrael szent-
jének terve, bogi megismerjük! azoknak, akik azt monaják
a rosszra, bogi jó, a jóra meg bogi rossz, a fényről azt állítják,
bogi sötétség, a sötétségről, bogi fény, a keserüt édesnek, az édeset
keserünek tartják ! faj a maguktól okosaknak és akik értéknek
tartják magukat ! 5. faj erőseiteknek, akik bort isznak, és batal-
masaitoknak, akik mámorító italt kevernek, akik ajándékért
igazzá teszik az istentelent, az igaz igazságátpedig tönkreteszik !
Ézért, abogyan izzik a szénnel fütött kemence és az egő láng
elemészt, és a gyökér bamuvá lesz és viráguk porként szállfel !
Mert nem akarták a Seregek Urának törvéiyiét, és Izrael Szent-
jének Igéjét ingerelték ! És baragra geijedt a Seregek Ura, kezét
rdjuk tette és megverte őket, baragja fellángolt a begiek ellen,
s bolttestjeik lettek, mint az iitpora közepén. S mindezek ellenére
301
meg nem térnek, banem még felemelik kezüket (Iz 5, 18-25).
6. Mert még mindig valóban magasba emelitek kezeteket,
hogy gonoszat tegyetek, még azért sem tartottatok bűn-
bánatot, hogy Krisztust megöltétek, sőt még bennünket
- akik általa hiszünk Istenben és a mindenség Atyjában -
is gyűlöltök és gyilkoltok, Valahányszor erre alkalmatok
adódik, szüntelenül átkozzátok azt és emezt, s azokat, akik
tőle valók, miközben mi imádkozunk érettetek és egysze-
rűen minden emberért, ahogyan ezt Krisztusunkról és
Urunktól tanultuk, aki arra oktatott minket, hogy ellensé-
geinkért is kell imádkozrıi, szeretni kell azokat, akik gyű-
lölnek minket, és áldani kell azokat, akik átkoznak minket.
CXXXIV. Ha tehát nehezetekre esik a próféták vagy
éppen az Ő tanítása, jobb nektek, ha Istent követitek, mint
értetlen és vak tanítóitokat, akik mindeddig négy-öt asz-
szonyt is megengednek mindegyikőtöknek, s ha valame-
lyikőtök meglát egy formásabbat és megkívánja, elmondja
Jákob Izrael meg a többi pátriárka történetét, azt állítva,
hogy semmi bűnt nem követ el az, aki hasonlóképpen cse-
lekszik. Nyomorultak és értetlenek vagytok ebből a szem-
pontból is. 2. Amint már korábban mondottuk, minden
egyes ilyen cselekedetben nagy rnisztériumoknak a terve
teljesedett be. Jákob házasságaiban ugyanis bizonyos terv
és előzetes híradás teljesedett be, megmondom, ezekben is
miként ismerhetitek fel, tanítóitok soha észre nem vették,
mi az az istenibb valóság, amire ezek a cselekedetek utal-
nak, hanem a földies és romlandó dolgokhoz húzó szenve-
délyeket. Figyeljetek tehát arra, amit mondok. 3. Jákob
menyegzői előképei voltak azoknak a cselekedeteknek,
amelyeket majd a Felkent fog végbevinni. Hisz két nővért
egyidőben nem lett volna szabad Jákobnak feleségül
vennie. Lábánnak szolgált a leányokért, s amikor az a fiata-
labbal becsapta Őt, akkor ismét hét esztendőt szolgált. Lea
azonban a ti népetek és a zsinagóga, Rachel pedig a mi
egyházunk. Es ezek miatt szolgál a Felkent mindezideig a
302
mindkettőben található szolgákért. 4. Mivel Noé is két
fiának szolgául adta a harmadik magvát, most megint a két
szabad testvér és a nekik szolgálók helyreállítására jött el
a Felkent, egyforma méltóságra emelve mindazokat, akik
megtartják parancsait, amint Jákob szolgáktól és szaba-
doktól született fiai is mind egyformák voltak rangban.
A rend és előretudás alapján meg is mondatott, hogy
mindegyik milyen lesz. 5. Jákob a csíkos és tarka bárá-
nyokért szolgált Lábánnak; a Felkent is egészen a kereszt
szolgaságáig szolgált a minden nemből való sokféle és igen
különböző emberért, vére és a kereszt misztériuma által
megszerezvén Őket; Lea szemei gyengék voltak, a ti lelki
szemeitek is igen gyengék. Rachel ellopta Lábán isteneit
és elrej tette azokat egészen a mai napig; mi is elveszítettük
atyáink anyagi isteneit. 6. Jákobot mindenkor gyűlölte
testvére; minket is és magát Urunkat is gyűlölitek mind-
eddig, és minden ember is, egyszerűen, miközben a termé-
szet alapján mindannyian testvérek vagyunk. Jákobot
Izraelnek nevezték; és a Felkent is Izraelnek bizonyul, aki-
nek Jézus volt a neve és Üdvözítő volt.
CXXXV. 1. És amikor az Írás mondja: Én az Úr, az
Isten, Izrael szentje, aki Izraelt királyotokká tettem (Iz 43, 15),
akkor valójában nem a Felkentről, az örök királyról hallo-
tok? Jákob ugyanis, Izsák fia, soha nem volt király, mint
jól tudjátok, az Írás ezért - ismét megmagyarázva nekünk,
milyen királynak mondja Jákobot és Izraelt, így szól:
2. fákob az én szolgám,felkarolom őt; Izrael az én választottam,
magáboz öleli őt a lelkem. Őrá adtam Lelkemet, igazságot szol-
gáltat a nepeknek. Nem kiabál, nem is ballják kinn a bangját,
a megtört nádszálat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja
ki, mig giőztesként vonul, magára veszi az ítéletet, s nem lankad
el, mig meg nem szilárdítja a földön az ítéletet. Az ő nevében
reménykednek a nemzetek (Iz 42, 1-4). 3. Csak nem Jákob
pátriárkában reménykednek a nemzetek, hanem a Fel-
kentben, mint ti magatok is ? Ahogyan tehát Izraelt Jákob-
303
 nak és Felkentnek mondja, úgy mi is a Felkent öléről va-
gyunk metszve, mint sziklából, valódi izraelita nemzetség
vagyunk. Figyeljünk azonban inkább az Irásral 4. Ez
mondja: És u'j magot nevetek Jákobból és Judából, s örökölni
fogja szent bcgiemet, választottaim és szolgáim örökölni fognak,
és ott fognak lakni, és fakarámban levő igiáj lesznek, és Acbór
völgye csordák nyugbelye lesz, a nepnek, azoknak, akik kerestek
engem. Ti azonban, akik elbagitatok engem, megfeledkeztetek
szent begiemről, és a démonoknak készítettek asztalt, telve vagi-
tok a démonok italáldozatával, és benneteket a kardélre adlak.
Mindaniyiiotokat levágnak, mert bívtalak benneteket és nem enge-
delmeskedtetek, szóltam és meg nem ballgattatok, és gonoszat
müveltetek színem előtt, kigondoltátok azt, amit nem akartam
(Iz 65, 9-12). 5. Az Írásnak erről a helyéről ti magatok is
azt gondoljátok, hogy más valami a most Jákobból nevelt
magnak mondott, nem is gondolhatja senki, hogy ezt
népetekről mondták. Különben felfoghatatlan lenne, hogy
Jákob leszármazottaitól tagadja meg a Jákobtól eredő utó-
dok közé való bejutást, és az is, hogy korholja a népet,
mert méltatlan az örökségre, ugyanakkor felkarolja őket,
ugyanazoknak ígéretet tesz. 6. Úgy van ez, ellenben, amint
itt mondja a pfõfõiaz És „zen iz, Jenei izzizzzz, jaj csjazyzvzzëz
az Úr világosságábanl Élvetette ugianis nepét, Jákob bázát, mert
fölcýük - mint kezdettől - tele voltjósokkal ésjövendőmondókkal
(Iz 2, 5-6). És ezért minket is Juda két ivadékának és két
nemzetségének kell gondolni, mint Jákob két házát, az
egyik a vérből és testből való, a másik a hitből és Lélekből
született.
CXXXVI. 1. Lássátok hát, hogyan szól most a néphez,
kissé később mondván: Mint mikor bcjtást találnak a szőlő-
vesszőn, azt monaják : Ne sértsétek meg azt, mert áldás van
rajta, fogok tenni majd azok miatt, aki nekem szolgál, az ő
kedvéért nem veszitek el mindenkit. Majd ezek után hozzáteszi:
És kinevelem azt Jákobból és Judából. Világos tehát, ha azokra
úgy haragszik, hogy csak igen kevés kivétellel veszni
304
hagyja, mások kinevelését ígéri meg, akik lakni fogják
szent hegyét. 2. Ezekről mondta, hogy vetni fognak és
teremni. Ti azonban nem is figyeltek arra, aki titeket hív,
ha hozzátok szól, nem hallgattok rá, hanem gonoszat mű-
veltetek az Úr előtt. Gonoszságotok legmagasabb foka az,
hogy gyűlölitek azt, akit igaz volta ellenére megöltetek, és
az Ő utódait, akik vallásosak, igazak és emberszeretők.
Ezért: az ő lelküknek - moncja az Úr -, mert gonosz taná-
csot tartottak önmaguk ellen, igi szólván : Pusztítsuk el az igazat,
mert terbünkre van (Iz 3, 9-10; Bölcs 2, 12). 3. Mert nem
Baálnak mutattatok be áldozatot ti is,` mint atyáitok,
nemde magaslati helyeken és bozótosokban állványokat
állítottatok a seregek Urának, amiért nem is lett a tiétek az
Ő Felkentje. Aki ugyanis őt félreismeri, az félreismeri Isten
akaratát is, aki őt gyűlöli, az nyilván gyűlöli azt is, aki őt
küldte, megveti és megalázza azt. És aki nem hisz benne,
az nem hisz a próféták beszédében sem, akik az Ő örömhí-
rét hozták és hirdették mindenkinek.
CXXXVII. 1. Testvérek, ne mondjatok semmi rosszat
arra a Megfeszítettre, ne gúnyolódjatok sebein, melyekből
mindenki gyógyulást nyerhet, mint mi is meggyógyultunk.
Jó lenne bizony, ha hitelt adva az Írásoknak megmetélné-
tek keményszívűségeteket, amely nem a belétek oltott
lelkiismeret miatt tartotok meg, miután ez jelül adatott
nektek, hanem az igazságosságot gyakoroljátok, mint az
Írások is ennek elfogadására késztetnek. 2. Fogadjátok el,
ne gyalázzátok Isten Fiát, ne higgyetek a még Izrael király-
ságát váró farizeusi tanítóknak, amelyet az ima után zsina-
gógiai vezetőitek tanítanak. Ha ugyanis az, aki Istennek
nem tetsző dolgot érint, olyan, mint aki Isten szűzét érin-
tené, akkor méginkább olyan az, aki az kezet emel az ő
Kedveltjére. Azt pedig eléggé kimutattuk, hogy ez Ő.
3. Miután hallgatták, én folytattam: - Barátaim, én most
felolvasom az Írást, ahogyan azt a hetven fordító magya-
rázta; ezt már előbb is idéztem, ahogyan ti is tartjátok,
305
20 A II. századi görög apologéták
megtapasztaltam, hogy milyen nézetet taníttok. Arról
a szövegről szólok, mely ezt mondja: Jaj nekik, mert
gonosz tanácsot tartottak önmaguk ellen, mondván. . .,
ahogyan a hetvenes fordítás mondja, úgy idéztem: ,,Irtsuk
ki az igazat, mert terhünkre van.” Beszélgetésünk elején
azt is mondtam, hogy ti miként akarjátok ezt értelmezni:
,,Kötözzük meg az igazat, mert terhünkre van.” 4. Csak-
hogy más valamit cselekedtetek, s úgy látom, nem szívesen
figyeltek a szavakra. Mivel azonban a nap immár vége felé
tart, nyugovóban van, a mondottakhoz már csak egy vala-
mit akarok hozzátenni, ami olyan valami, amiről szóltam,
de nekem méltányosnak látszik, hogy még egyszer előhoz-
zam.
CXXXVIII. 1. Testvérek, tudjátok meg, hogy Izaiásnál
mondja Isten Jerıızsálemnek, hogy Noé idején, a vizözönkor
megmentettelek téged (Iz 44, 8-9 ?). Ezzel Isten azt mondta
hogy a vizözönkor teljesedett be a megváltottak miszté-
riuma. Az igaz Noé a vízözön idején a többi emberrel
együtt, azaz feleségével, három gyermekével és fiai felesé-
gével, akik számszerűleg nyolcan voltak, a nyolcadik nap
szimbóluma voltak, amely napon halottaiból feltámadva
megjelent Krisztusunk, aki erőben mindig az első. 2. Krisz-
tus ugyanis minden teremtmény elsőszülöttje volt, és ismét
egy másik nemzedék kezdete lett, mely az Ő révén újjá-
született a fa, a víz és a hit által, melynek misztériuma a ke-
reszt, amint Noét is a fa mentette meg, melyen övéivel
a vízre ereszkedett. „Noé idejében megmentettelek téged”
- mint már mondottam -, az Istenhez hűséges népnek
mondja ezt, és annak, amelyé ezek a szimbólumok. Mert
Mózes, akinek vesszeje volt, kezével vezette át népeteket
a tengeren. 3. Ti azonban ezt úgy fogjátok fel, mintha
nektek, népeteknek és földetekről mondta volna. Hogy
azonban a víz az egész földet elárasztotta, így mondja az
Írás, és tizenöt könyökkel öntötte el a hegyek csúcsait is,
abból úgy tűnik, Isten nem a ti földetekről beszélt, hanem
306
a benne hivő népről, melynek megpihenését előkészítette
Jeruzsálemben, amit bizonyítottunk a vízözönnel kapcso-
latos összes jelképpel. Azt mondom ugyanis, a víz, a hit
és a fa által fognak megmenekedni Isten jövőben bekövet-
kező ítélete elől az előkészítettek és bűneik fölött bánkó-
dók.
CXXXIX. 1. Noé idejében más misztérium beteljese-
dését is előre megmondták, amit ti nem fogadtok el. Ez
pedig az: Az áldásokban, melyekkel Noé két fiát megál-
dotta, fiának fiát meg is átkozta: azt a fiút, akit Isten is vele
együtt megáldott, a prófétai Lélek nem akarta megátkozni,
hanem mivel akarta, hogy az Ő mezítelenségét kinevető
fia egész nemzetségére átszálljon a büntetés, fiúról-fiúra
hárította az átkot. 2. Ezekben előre is megmondotta, hogy
Szem fiai fogják elfoglalni Kánaán településeit és birtokait,
és ismét Jáfet utódai azokat, amelyeket a kánaánitáktól
Szem utódai átvettek és megtartották, ugyanúgy vették
át Szem utódaitól, amilyen módon elvették Szem fiaitól,
amint Kánaán fiaitól elvették és megtartották azokat.
3. És hallgassátok meg, hogy így történt! Ti ugyanis, akik
Szem nemzetségéből származtatjátok magatokat, Isten
akaratából jöttetek Kánaán fiainak földjére, és megtartot-
tátok azt. Az is világos előttetek, hogy jöttek Jáfet fiai,
Isten ítéletének megfelelően, elvették tőletek a földet és az
övék lett. Ezeket így mondja: Miután Noé kljózanodott
részegsegéből, s megtudta, mit tett vele legfiatalabb fia, ezt
mondta: Kánaán fiam átkozott, testvérei szolga'/'a lesz! S igi
szólt : Aldott az Úr, Szem Istene, és Kánaán az ő szolgdja lesz.
Qyarapítsa az Úr Jafetet, lakozzon Szem biyˇlékaiban, s Ká-
naán legien az ő szolgdja (Ter 9, 24-27). 4. Két áldott nép
származott Szemtől és Jáfettől, tudjuk, Szem utódai fog-
lalták el először Kánaán településeit és ismét örökölték
tőle ugyanazokat a birtokokat és településeket Jáfet
leszármazottai, és a Kánaántól származó egy nép két nép
szolgájául adatott, Krisztus pedig a mindenható Atyától
307
20*
 neki adott hatalomnak megfelelően eljött, barátságra,
áldásra, bűnbánatra és együttlakásra híva az összes szente-
ket, hogy majd ugyanazon a földön lakjanak, melyeknek
birtoklását - mint mondottuk - ígéretként kapták. 5. Ezért
a különböző helyekről származó emberek, akár szolgák,
akár szabadok, hittek Krisztusban, felismerték az Ő és
prófétái szavában rejlő igazságot, megbizonyosodtak
egyúttal általa arról is, hogy azon a földön lesznek majd és
örökkévaló, romolhatatlan javakat fognak örökölni.
CX L. 1. Ezért Jákob is - mint mondottam -, magának
Krisztusnak előképe volt, két szabad feleségének szolgálói-
val is házaséletet élt, s tőlük nemzette fiait, annak előrejel-
zéseként, hogy Krisztus is elfogadja majd a Jáfet törzséből
valókat Kánaánból mind, ugyanúgy, mint a szabadokat,
és öröklő gyermekei lesznek; amilyenek mi vagyunk
- amit ugyan nem tudtok megérteni -, mivel képtelenek
vagytok az élet Istenének forrásából inni, csak a romos
ciszternákból, melyek nem tudják megtartani a vizet, mint
az Írás mondja. 2. A vizet nem tartalmazó, romos ciszter-
nák maguk a ti tanítóitok, mint az Írás kifejezetten mondja,
akik emberi tanokat és parancsokat tanítanak (Iz 29, 13
Mt 15, 9). Ti magatok is ezek terelgetésére bízzátok maga-
tokat, úgy vélvén, hogy az örök királyság Abrahám test
szerinti leszármazottainak adatik, noha bűnösök, hitetle-
nek, nem bíznak Istenben, mint az Írás bizonyítja, nem
így lesz! 3. Izaiás nem mondta volna ezt: Ha a seregek Ura
nem bagiott volna magot nekünk, olyanok lettünk volna, mint
Szodoma és Gomorra (Iz 1, 9). És Ezekiel: Megba Noé
Jákob és Dániel könyörögtek volna is értük, nem nyertek volna
megballgatást (Ez 14, 14-20). De sem a fiii az atyáért, sem az
aijia a fíüért, banem mindenki a saját büneiért bünbődik, és min-
denki a saját igazsággyakorlásában iyier üdvösseget. És ismét
Izaiás: Látni fogják az elbunytak tagjait, férgük nem szünik
meg, tüzük ki nem alszik, s látványossága lesznek minden testnek
(Iz 66, 24). 4. Az Úr sem mondta volna, akit a mindenség
308
Atyja és Teremtője küldött akarata szerint: Jönnek majd
fiapkeletről és napiyiugatról, s letelepednek Abrabámmal és
Izsákkal és Jákobbal a meniyiek országában, az ország fiai pedig
kivettetnek a külső sötétségre (Mt 8, 11-12). De hogy Isten
_. mivel előre tudja - nem oka még annak, hogy igaztala-
nok lesznek, legyenek akár angyalok, akár emberek rosz-
szak, hanem mindegyik a saját gonoszságának oka, mind
olyan, amilyennek látszik, és ezt már előbb is bizonyítot-
1IEl.I'1'1.
CXLI. 1. De nehogy alkalmatok legyen azt mondani,
hogy Krisztust keresztre kellett feszíteni, s nemzetetekben
kellett lenniök a törvényszegőknek, és nem is lehetett
volna másként, már röviden megmondtam, hogy Isten
saját akaratából az igazságosság gyakorlására szabad lé-
nyeknek akarta alkotni az angyalokat és embereket, s hogy
azoknak a dolgoknak felügyeletét teljesítsék, amire létre-
jöttek, s ami által vannak, minthogy korábban nem voltak,
s hogy Ő törvénnyel ítéljen, ha cselekedetükben a helyes
értelemtől eltérnek. Mi - angyalok és emberek - vádoljuk
magunkat, ha rosszat teszünk, s nem tartunk bánatot.
2. Ha pedig Isten szava teljes bizonyossággal hirdeti, hogy
némely angyal és ember bűnhődni fog, mivel előre tudta
róluk, hogy megváltoztathatatlanul gonoszak lesznek, akkor
ezt előre megmondta, de nem azért, mert Isten ilyeneknek
is teremtette Őket. Mert, ha bűnbánatot tartanának, mind
irgalmat találhatnának Istennél, és előre boldognak
mondja az Írás az ilyeneket, amikor így szól: Boldog az,
akinek az Úr nem tudja be vétkét (Zsolt 31, 2), ez azt jelenti,
hogy aki bánkódik vétkei felett, az Istentől el is nyeri
bűnei bocsánatát, nem nyer bocsánatot ellenben, ha úgy
áltatja magát, mint ti, s még sokan mások, akik ebből
a szempontból hozzátok hasonlók, mondván: bűnösök
vagyunk ugyan, de Istent ismerjük, s nem rója fel nekünk
a bűnt az Úr. 3. Ennek tanúja Dávidnak azon egy törvény-
szegése, melyet dicsőséghajhászásból követett el (2 Kir
309
12-13), melyre bocsánatot elnyert, amikor úgy sírt és köny-
nyezett, ahogyan az Írás leírja. Ha neki sem volt bocsánat
bűnbánata előtt, hanem csak miután megsiratta ezeket
a tetteket ez a nagy király, felkent és próféta, akkor hogy
reménykedhetnek a tisztátalanok és mindent értetlenül
cselekvők abban, hogy Isten nem rója fel vétkeiket, ha
nem sírnak, nem verik a mellüket és nem térnek meg?
4. Férfiak, Dávidnak ez az egy, Uriás feleségével kapcsola-
tos törvényszegő tette - mondtam - mutatja, hogy a pátri-
árkáknak nem azért volt több feleségük, mert paráznák
voltak, hanem ezek által teljesedett be minden misztérium
és az üdvrend. Mivel, ha megengedett lett volna, hogy
valaki azt és azokat vegye feleségül, és annyit, amennyit
akar, amit megcselekednek a fajtátokból való férfıak föld-
kerekségszerte, ahová elvándorolnak vagy ahová elküldik
őket, házasságkötés címén vesznek el asszonyokat, akkor
mennyivel inkább megengedett lett volna ez Dávidnak?
5. Ezeket mondtam ó kedves Markosz Pompeianusz1°4, és
szünetet tartottam.
CXLII. 1. Trifón várt valamelyest: - Látod - mondta -,
nem volt szándékunkban, hogy ezekről a dolgokról esz-
mecserét folytassunk. Megvallom, nagyon élveztem a tár-
salgást, s úgy gondolom, hogy ezekhez én is hasonlókép-
pen hozzájárulhatok. Többet találtunk ugyanis, mint amit
vártunk, vagy amit egyáltalán valaha is várhattunk volna.
Ha még gyakrabban megtehetnénk ezt, még több hasz-
nunk volna ezeknek a kérdéseknek a vizsgálatából. Miután
azonban távozóban vagy és naponta várod a hajót, hogy
útra kelhess, ne essen nehezedre elválásunk után úgy em-
lékezni ránk, mint barátaidra. 2. Ha maradnék - mond-
tam -, felőlem akár naponta is értekezhetnénk ezekről, de
immár az indulásra várva, Isten segítségével és intelmével
figyelmeztetlek benneteket, arra törekedjetek, hogy üd-
vösségetek nagy küzdelmét megvívjátok, a mindenható
Isten Felkentjét inkább tiszteljétek, mint tanítóitokat.
310
3. Ezek után elmentek, üdvözöltek még, kívánták, hogy
megmenekedjek az út minden veszedelmétől. Én pedig
kérve őket, ezt mondtam: Mást, nagyobbat, nem kivánha-
tok nektek férfıak, mint hogy felismerjétek a boldogulás
minden embernek adott ezen útját, hogy jézus az Isten
Felkentje,. .. alakitsátok át magatokat hozzánk hason-
lóvá. . .

311
 BEVEZETÉS
TATIANOSZ BESZED A GÖRÖGÖK
ELLEN c. MŰVEHEZ

Tatianosz legalább annyira érdekes jelenség, mint

Tertullianus, alkatilag nagyon közel is állnak egymáshoz,
ezért szokás kelet Tertullianuszának is nevezni. A kettő
hatástörténete szempontjából azonban igen különböző
szerző. Tertullianus hosszú időn keresztül éreztette hatá-
sát, Tatianosz azonban elszigetelődött keleten. Az elszige-
telődés oka volt néhány neki tulajdonított nézet, amiért
már az ókorban sokan támadták. Mindmáig a legkevésbé
megértett és méltányolt ókeresztény szerzők közé tartozik.
Szinte érthetetlen fölénnyel néz le a görög-római művelt-
ségre, egyes nézetei, kifejezései nehezen érthetők, legalább-
is könnyen félreérthetők. Ireneusz úgy látta, hogy Tatia-
nosz véleménye ellentétes a Róm 5, 20-szal, ezért élesen
bírálta (vö.: AH I, 28 és III, 23, 8), ezt a kritikát fenntar-
totta Hippolütosz Refutatío-ja (8, 16 és különösen a 10,
18), Alexandriai Kelemen (Strm III, 12, 13), s átörökítette
a IV. századra és azutánra Euszebiosz Egyháztörténelmé-
ben (IV, 29, 1).
A magát „asszírnak” (szírnek P) nevező teológus nagy-
hatású művéből, az Evangéliumharmoniából (Diatessza-
ron), csak töredékek maradtak meg, idézetek Szent Eph-
rémnek ehhez a műhöz írt kommentárjában (Éphrem de
Nisibe, Commentaire de l'Évangile Concordant ou Diates-
saron, Introduction, Traduction et Notes par L. Leloir,
Sources Chrétiennes, 121, Paris, 1966). Nem maradt ránk
313
a Szentírás nehezebben érthető helyeiről írt könyve sem.
Egyetlen görögül írt munkáját ismerjük, a Beszéd a görö-
gök ellen-t, melynek fordítását itt közöljük. Az írás látszó-
lag nagyon elüt a többi apologéta írásának szellemétől, de
ezt a benyomást inkább csak a gúnyos, szatirikus hang
kelti, szerzője azonban nem veti meg az igazságot kutató
fılozófiát, s ebben tökéletes az összhang közte és tanítója,
Jusztinosz között. Tatianoszra jellemző, hogy írásában
magát mindig az igazság heroldjaként tűnteti fel, s a görög
műveltség kíméletlen támadása mellett szinte megszállottja
az igazságkeresésnek, a rendszerezésnek. Ez a rendszeres-
ségre, zártságra való törekvés együtt jár nála a kizáróla-
gosság hirdetésével és a türelmetlenséggel, a keresztény
ember erkölcsi önelégségessének (autarkeia) hangoztatásá-
val. Sokszor emlegeti hallgatói előtt Tatianosz saját ,,kitar-
tását”.
Tatianosz írásában helyenként gnósztikus színezetű
kifejezésekre bukkanunk. Ezek a kifejezések azonban nem
a gnószticizmusból származnak, hanem mint M. Elze
(Tatian und seine Theologie, Göttingen, 1960) kimutatta,
a középplatonikus filozófus, Albinosz Platón filozófiájához
írt „Bevezetéséből” származnak (Platonis Dialogi, Vol.
VI, Lipsiae, Teubner, MDCCCLIII, ed. C. F. Hermann).
Amit Tatianosz igazságnak tart, azt a barbár fılozófıa
tanítja, tulajdonsága továbbá, hogy isteni, ősi, s főleg: egy.
Az igazság egyetlensége nagyon lényeges nála. Noha
Tatianosz büszkén vallja magát a ,,barbár fılozófıa” képvi-
selőjének mégsem lehet őt minden további nélkül a szír,
semita jellegű teológia propagálójának megtenni, legalább-
is ezen általunk ismert egyetlen műve alapján nem. A ké-
sőbbi keresztény szír irodalom alig említi Tatianosz nevét,
ami különös jelenség, s mutatja, nem volt nagy hatása
kortársaira, az utókorra.

314
 TATI_A1\_T_osZz
BESZED A GOROGÖKI ELLEN

1.
1. Ne legyetek tele ellenségeskedéssel a barbárokkal
szemben, ti görög férfıak, ne irigykedjetek tanaikral
Ugyan ti milyen tanítást tudtok felmutatni, ami nem a bar-
bároktól eredt? 2. Az igen tekintélyes telméssziaiak talál-
mánya az álomfejtés, Kárészé a csillagjóslás, a frígiaiaké és
az ősibb iszauriaiaké a madarak röptének megfıgyelése,
a ciprusiaké az áldozatbemutatás, a babilóniaiaké az asztro-
nómia, a perzsáké a mágia, az egyiptorniaké a geometria
a föníciaiaké az írás tudománya. 3. Szakítsatok már
azzal a szokással, hogy saját találmányaitokként adjátok ki
utánzásaitokatl2 A költészet és éneklés gyakorlatára
Orpheusz tanított benneteket, de a misztériumokba is ő
avatott be titeket! A toszkániaiak tanítottak meg a szobrá-
szatra, az egyiptomiaktól származik a történetek és az idő-
rendi táblázatok összeállítása. Marszüasz és Olümposz
oktatott benneteket a furulyázás művészetérel Mindkettő
frígiai voltl Durva, műveletlen emberek alkották meg
a harmóniát a fuvolán. A tirrének a trombitát, a küklop-
szok a bronzöntést, a levélírást meg egy a perzsáknál haj-
dan élt asszony találta ki, amint ezt Hellanikosz mondja3.
Atossza volt az asszony neve. 4. Tegyétek félre hát az
efféle rátartiságot, ne bivatkozzatok a szavak eleganciájára,
mintha öndicséretetekkel már magatok ügyvédjei is lenné-
tekl Az okos ember türelmesen vár mások tanúságtételére
és elmondott beszéde is egyezik azokéval. 5. Jelenleg csu-
pán nálatok hiányzik ez, nincs összhang köztetek még saját
társalgási nyelvetek tekintetében sem. A dórok kiejtése
eltér az attikaiakétól, az aiolok sem ugyanúgy ejtik ki a sza-
vakat, mint a ionok; ebben oly nagy eltérés van köztetek
315
- aminek nem szabad volna lennie -, hogy nem is tudom
kit nevezhetek görögnek, 6. és ami a legnagyobb képtelen-
ség, nagyra tartjátok az idegen szavak magyarázatát, néha
barbár kifejezéseket is használtok, moslékká téve nyelve-
teket. 7. Ezért elvetem bölcsességeteket, mégha volna is
valami tiszteletre méltó benne. Mert a komédiaköltő
szerint:
Billengek az mind, és szájaskodás,
Mind ,,fecskemúzsa” és ,,kontárművészet”4,
ezt károgják mind, akik ezt elérik, s hollóhangon szólnak.
8. Az igazságtalanság szolgálatára és a rágalmazásra alkot-
tátok meg az ékessszólást, pénzért adva el a szabad szólást,
s megannyiszor a most igazságosat úgy állítjátok be, mint
ami rossz; a költészetet meg azért, hogy megrendezzétek
az istenek csatáját, szerelmeit, s megrontsátok a lelkeket.

2
1. Bölcselkedéstekkel mi tisztes eredményre jutottatokP
Az oly nagyon serények közül ki maradt mentes a fenn-
héjázástól? 2. Az önelégségességet magasztaló és hordó-
jával dicsekvő Diogenész nyersen zabálta a polipot, gör-
csös betegség támadta meg, belehalt a mértéktelenségbeõ.
3. Arisztipposz úgy vélte, ha bíborban jár-kel, azzal tekin-
télyt szerezhet magának. 4. A filozofáló Platónt Dionü-
sziosz eladta nyalánksága miatt. 5. És Arisztotelész, aki
tudatlanul határt szabott a gondviselésnek, s a boldogsá-
got a neki tetsző dolgokkal határozta meg, 6. oly igen
neveletlenül hízelgett a haragos gyermek Alexandrosznak,
aki teljesen arisztotelészi módon semmisítette meg tulaj-
don barátját, mert az nem akarta imádni őt, mint medve
vagy párduc tépte szét. 7. Odaadóan követte mestere
tanait, bátorságát és kiválóságát a lakomákon bizonyította,
s lándzsával szúrta át legkedvesebb, legbensőségesebb
barátját, utána meg sírva fakadt, és szomorúságot színlelve
316
elutasította a táplélékot, nehogy meggyűlöljék övéifi.
8, Nevethetnékem támad azokon, akik mostanáig az ő
tételeit követik, azt állítván, hogy a Hold alatti dolgokra
nem terjed ki a gondviselés, az ilyenek közelebb vannak
a földhöz, mint a Holdhoz, a Hold pályája alatt vannak,
így nekik maguknak van gondjuk azokra a dolgokra,
melyekre nem terjed ki a gondviselés. 9. Akik nem szépek,
nem gazdagok, testileg gyöngék, nem nemesek, azok nem
is boldogok Arisztotelész szerint7. És még ilyenek bölcsel-
kednekl

3.
1. Elfogadhatatlan nekem Hérakleitosz is, aki ezt
mondta: ,,önmagamat tanítottam”3, mert gőgös volt és
maga magának mestere. Azt sem magasztalnám, hogy
költeményét 2. elrejtette Artémisz templomában, mert
annál rejtelmesebbnek tűnt annak későbbi kiadása. Akik
az effélékkel törődnek, azt beszélik, hogy a tragédiaköltő
Euripidész elolvasta és rövid idő múlva szorgalmasan fel-
mondta emlékezetből, amit a ,,homályos” Hérakleitosz
hátrahagyott. 3. Tudatlanságát halála leplezte le. Megbete-
gedett, elvizenyősödött, az orvostudományt űzte fılozófıa-
ként, marhatrágyával borogatta magát, mely megkemé-
nyedve összeszorította körülzárt testét, meghalt°. 4. Zénon
hirdette, hogy a világ lángbaborulása után létre fognak
jönni ismét ugyanazok az emberek, ugyanazokkal a csele-
kedetekkel - Anütoszra és Melétoszra gondolok - akik
vádaskodni fognak, Buszirisz ismét lemészárolja vendé-
gét, Héraklész ismét bajvívni fog, de ezt is elutasítom.
A világégés tana szerint így több lesz a silány ember, mint
a derék, az egy Szókratész és Héraklész, s még néhány
hozzájuk hasonló kivétel, de kevesen lesznek, nem sokan.
5. A gonoszok sokkal többen lesznek, mint a jók, s Zénón
szerint Isten a gonoszok teremtőjének mutatkozik, aki
a szennyesek, a férgek és a kimondhatatlan gyalázatos dol-
317
gok szerzői között lesz. 6. Empedoklész büszke volt rá,
hogy a szicíliai tűzhányó kitöréseit tanulmányozta, róla is
kiderült, hogy nem volt isten1°, ahogyan ő állította.
7. Nevetek Phereküdész vénasszonyos locsogásán, tanai-
nak örökösén, Püthagoraszon, Platónon is - noha ez né-
melyeknek nem tetszik -, mert ezeket utánozta. 8. Ugyan
ki állna Kratész kutya módon élt házassága mellén, ki ne
vetné el a hozzá hasonlók gőgös rögeszméjét a beszédben,
mellyel az igazságra való törekvést szőrszálhasogatásra
változtatták? 9. Ezért csak ne gúnyoljanak minket az
inkább a tapsot mint a bölcsességet kedvelők” magasztaló
beszédei, akik még önmaguknak is ellentmondó dolgokat
állítanak, mind úgy beszélt, ahogy éppen a nyelvére jött.
10. Sok a torzsalkodás közöttük, egyik gyűlöli a másikat,
a rátartiság miatt egymás ellen hirdetik a véleményeket,
hogy így szerezzék meg az első helyeket. A királyság elő-
nyeivel sem kellett volna hízelegniök a vezéreknek, hanem
kivárni, amig nagyjaik elnyerik azt.

4.
1. Hellén férfiakl Miért akarjátok ránk uszítani állami
törvényeiteket úgy, mint valami ökölvívó mérkőzésen?
És ha bizonyos törvényelőírásokkal nem akarok élni, akkor
miért gyűlöltök úgy engem, mintha a legutálatosabb vol-
nék? 2. A császár elrendeli, hogy teljesítsem adófizetési
kötelességemet, s készséggel megteszem. Ha az úr azt
parancsolja, hogy álljak készen és szolgáljak, elismerem
szolgálati kötelességeimet. Mert az embert emberi módon
kell tisztelni, csupán Istent kell félni, aki emberi szemmel
nem látható, művészettel fel nem fogható. Csak akkor nem
engedelmeskedem, ha az ő megtagadását parancsolja, in-
kább meghalok, csak hazugnak és hálátlannak ne bizo-
nyuljak. 3. A mi Istenünk nem időben keletkezett, egyedül
ő kezdetnélküli, ő maga a mindenség eredete. Lélek az
Istenla, nem az, mely az anyagot átjárja, hanem az anyagi
318
természetű szellemek és a bennünk levő formák alkotója,
láthatatlan és foghatatlan, Atyja ő a látható és érzékelhető
dolgoknak. 4. Teremtése által ismerjük meg őt, teremtmé-
nyeiben fogjuk fel láthatatlan erejét (Róm 1, 20). Nem
akarom imádni a teremtést, melyet ő hozott létre szerete-
tében irántunk. A Nap és a Hold érettünk jött létre, alatt-
valóink előtt meg hogyan is borulhatnák le? Hogyan
nevezhetném isteneknek a fákat és köveket? 5. Az anyagot
átjáró szellem ugyanis alacsonyabb rendű az istenibb szel-
lemnél, mert amaz az anyaghoz hasonult, így nem tisztel-
hető ugyanúgy, mint a tökéletes Isten. A meg nem nevez-
hető Istent azonban adományokkkal sem kell tisztelnünk,
hiszen aki nem szorul semmire, azt nem sérthetjük meg
azzal, hogy rászorulónak tekintjük. Világosabban kifejtem
tanításunkat.

5.
1. Isten volt kezdetben (]n 1, 1), a kezdetet azonban az
Ige erejének fogjuk fel. A mindenség Ura maga volt a min-
denség alapja akkor, amikor egyedül volt és a létesített te-
remtés még nem volt meg, amennyiben azonban a látha-
tók és láthatatlanok minden ereje vele együtt volt, a vele
együtt levő igei erejével mindent megszilárdított. 2. Az ő
egyszerűségének akaratára lépett elő” az Ige; nem hiába
lépett elő azonban, az Atya első szülött műve lett (Kol
1, 15)15. Őt ismerjük úgy, mint a világ kezdetét. 3. Részként
jött létre, nem szakadt le1°. Ami ugyanis leszakad, az elkü-
lönül az elsőtől, ami viszont rész, az a tagolódás értelmé-
ben különböztethető meg, s nem teszi hiányossá azt, ami-
től elkülönül. 4. Ahogyan egy fáklyáról több lángot lehet
meggyújtani, és ez nem kisebbíti az első fáklya fényét,
hogy sok fáklyát gyújtottak meg róla, ugyanígy az Atya
erejéből előjövő Ige sem tette szótlanná szülőjét. 5. Ti is
halljátok beszédem, s mégsem fogyok ki a szóból azért,
mert hangom terjed és hozzátok beszélek, miközben han-
319
got adok ki, arra vállalkozom, hogy rendezzem a bennetek
levő rendezetlen anyagot, 6. és ahogyan a kezdetben szült
Ige önmagában ismét nemzette a minket körülvevő terem-
tést, alkotta az anyagot, úgy az Ige utánzásával tovább szü-
löm én is, létrehozván az igazság felfogását, a rokon anyag
kuszaságát átalakítva. 7. Mert az anyag nem kezdetnélküli,
mint Isten, a kezdetnélküliség következtében sem lenne
ugyanolyan hatalma, mint Istennek, hanem keletkezett és
nem más teremtette, egyesegyedül a mindeneket Teremtő
hozta létre".

6.
1. És ezért azt is hisszük, hogy a mindenség beteljesí-
tésels után történik a testek feltámadása is, nem úgy, aho-
gyan a sztoikusok állítják, hogy bizonyos periódusok kö-
vetik egymást és múlnak el ugyanazok bármi haszon nél-
kül is, hanem egyszerre véget ér a mi korszakunk, s mind-
örökre megtörténik, csupán az emberek helyreállítása
következik be az ítélet miatt. 2. Nem Minósz és nem is
Radamanthüsz tart majd felettünk ítéletet, akik - mint a
mítoszok mondják - a halál előtt semmilyen hatalommal
nem rendelkeznek a lelkek fölött, hanem a teremtő Isten
maga lesz vizsgálóbíránk. 3. Bár teljes egészében csacskák-
nak és gügyögőknek tartottok rninket, nem törődünk vele,
mert meggyőződtünk erről a tanításról. Ahogyan születé-
sünk előtt nem voltunk, s nem is tudhatjuk, hogy mik
voltunk, csupán akkor, amikor már a testi anyag valóságá-
ban létezünk, ezért hiszem, hogy a születéssel jön létre az,
ami egykor még nem volt; ugyanúgy hiszem, hogy én, aki
születtem, a halál révén megint nem leszek majd, ismét
láthatatlan leszek, ahogyan egykor nem voltam szülött,
azután az lettem. 4. Lehet, hogy tűz semınisíti meg testi
valómat, elfüstölgő anyagát a világ fogadja be; lehet, hogy
folyók vagy tengerek emésztenek fel, vagy vadállatok tép-
nek széjjel, a gazdag Úr kincstárában nyugszom el. És a
320
szegény és istentelen nem ismeri ezeket a kincseket, az
uralkodó Isten azonban, amikor akarja, ra csak nekilát-
ható valóságot eredeti állapotában állítja helyre.

7.
1. A mennyei Ige valójában szellem volt a szellemből, Ige
az értelmes erőből, és az őt szülő Atya utánzatára a halhatat-
lanság képére alkotta meg az embert, hogy, amint a romol-
hatatlanság Istennél van, ugyanilyen módon az ember Isten-
ben részesedve a halhatatlanság birtokosává válhat. 2. Az
Ige az emberek megteremtése előtt az angyalok alkotója
volt, 3. a teremtményeknek ez a két neme szabadakaratú
lett, bár a jót nem birtokolta természeténél fogva - ilyen
Istenen kívül ugyanis nincsen -, elérhetik azonban az em-
berek a döntési szabadsággal, hogy a hitványt igazságosan
lehessen büntetni és silánysága miatt váljon gonosszá, az
igaz pedig jóravalóságáért méltán nyerjen dicséretet sza-
badságának megfelelően, mert nem hágja át Isten akaratát.
Ez a tanításunk az angyalokról és az emberekről. 4. Az Ige
ereje azonban, melyben megvolt a jövő ismerete, nem a
sors alapján, hanem a szabad akarattal választott cselekede-
tek ismerete alapján, előre megmondta a jövő kihágásokat,
s a tilalmak miatt a gonoszság büntetője lett, jutalmazója
viszont azoknak, akik jók maradtak. 5. És miután egy
valakit, a többinél eszesebbet követtek, mert az volt az
elsőszülött, és az emberek és angyalok Istennek kiáltották
ki az Isten törvénye ellen lázadót, akkor az Ige ereje az
esztelenség kezdeményezőjét és követőit a vele levő ítélő-
székkel együtt elutasította. 6. És aki Isten képére lett,
elszakadva a hatalmasabb Lelkétől, halandó lett; a törvény-
szegés és tudatlanság következtében az elsőszülöttet dé-
monnak nyilvánították és azokat is, akik őt utánozták, és
kísértetei is a démonok seregéhez szegődtek, s akarat-
szabadságuk következtében kiszolgáltattak saját undoksá-
gaiknak.
321
21 A II. századi görög apologéták
 8.
1. Az emberek maguk voltak elpártolásuk okai. A csilla-
gok állását mutató táblát hordanak magukon felirattal,
olyat, amilyen a kockajátékosoké, s igen igazságtalan
királyságukban meghonosították a ,,sorsot”. 2. Bírák és
ítéltek egyaránt a sors alá tartoznak, a gyilkosok és áldoza-
taik is, a bővelkedők és nélkülözők ugyanazon sors szüle-
ményei, az egész természet olyan, mint valami színházban
nekik megrendezett látványosság, ahogyan Homérosz
mondja:
,,És ki nem oldódó nevetésre fakadtak a boldog iste-
nek”1°. Hát hogyne tartaná halandóknak őket az, aki a
párviadalozókat látja, ahogyan egymással vetélkednek, az
egyik házasodik, a másik fiúkat ront meg, nevetve házassá-
got tör, haragra lobban, menekül, megsebesül? 4. Amivel
magukat az emberekhez hasonló színben tüntetik fel,
azáltal hallgatóikat is hasonló cselekedetek elkövetésére
csábítják. Nemde maguk a démonok is - vezérükkel
Zeusszel - a sors alattvalóiként buktak ugyanezekbe a
szenvedélyekbe, ahogyan az uralmuk alá tartozó embe-
rek is? 5. Es különben miként kellene tisztelni őket, akik
oly sok egymásnak ellentmondó rendelkezést hoztak?
6. Rea, akit a frigiai hegyi lakók Kübelének neveznek,
a szeméremtagok levágását rendelte el szerelme, Attisz
miatt; 7. Aphrodité a szerelmes ölelkezésekben leli örömét,
Artémisz pedig varázsol. Miután Poszeidón szerelmesének,
Gorgónak fejét levágták, akitől származik a ló Pegazosz
és Khrüszaor2°, a vércseppeken Athéné és Aszklépiosz
osztozkodtak, az egyik orvoslásra használta fel azt, a másik
azonban ugyanazon váltságdíj következtében gyilkos lett.
8. Ezt - úgy vélem - az athéniek sem hányják szememre,
nem akarom rossz hírbe hozni Athénét, de ők maguk
uılajdonították Geának azt a fiút, amelyiket Hephaisztosz-
szal nemzett, nehogy azt gondolja bárki is, hogy mint
Atlantét Meleagrosz, úgy fosztotta meg Hephaisztosz
322
Athénét szüzességétől. A mindkét lábára sánta, mint illik,
aki pereceket és hajlított karkötőket készített, a női éksze-
rekkel megcsalta mind az anyátlan gyermeket, mind az
áı-vát21. 9. Poszeidoniosz hajózik, Arész a csatáknak örvend,
Apollón lanton játszik, Dionüszosz a thébaiak fölött zsar-
nokoskodik, Kronosz zsarnokölő. Zeusz együtt hál leányá-
val, aki teherbe esik tőle. 10. Tanúm erre most Eleuszisz és
3 misztikus kígyó, s Orpheusz, aki azt mondja: ,,Zárjátok
be az ajtókat a kívülállók előll”. Aidóneosz elrabolja
Kórét, s tettei misztériumokká válnak, Déméter siratja
leányát, és ezzel sokakat becsapnak az athéniek. 11. Létó fia
templomának kerületében van egy köldöknek nevezett
hely, és a köldök Dionüszosz sírja. 12. Most téged magasz-
tallak Daphné! Aki legyőzted a mértéktelen Apollónt,
rácáfoltál jósművészetére, mert dolgaid előre nem tudta és
nem is használt neki tudománya. 13. Mondja meg nekem
most a száznyilú, hogyan tette bolonddá Zephürosz
Hüakinthoszt. Zephürosz legyőzte őt, és a tragédiaköltő”
mondja: ,,hűs hajnal az istenek igen tiszteletreméltó
kocsija”, s egy hűs hajnalon vereséget szenvedve elvesz-
tette szerelmét.

9.
1. Ilyenek ezek a sorsok fölött döntő démonok. Szá-
mukra az alap az állatvilág volt. A földi csúszómászók és
a vizek halai, a hegyek négylábúi, a mennyei életből kita-
szítottak ezekkel közös életformát követtek, s égi tiszte-
letre méltatták ezeket, hogy azt gondolhassák, maguk is az
égben társalognak, s a csillagok állásával helyénvalónak
mutassák a földi, állati életmódot. 2. Így a haragos és a
türelmes, a szolga és a szabad, a koldus és a gazdag ezek-
nek a törvényeknek köszönheti létét. 3. A zodiakus köré-
nek képe az istenek műve, és az egyik fölötte győzedelmes-
kedő fény - mint mondják, - uralkodik a többi fölött, és
amelyik most győztes, az azután is uralkodni szokott, úgy
323
11
játszadoznak a hét bolygóval, mint ahogy kockajátékot
játszanak. 4. Mi azonban felette állunk a sorsnak és a
bolygó démonoknak, ezek helyett az egy tévedhetetlen
Urat ismerjük, és elvetjük azok törvényhozóit, akik a sors
uralma alatt élnek. 5. Esküdj meg nekem: Triptolemosz
elvetette a gabonát, és a gyász után Déméter valóban
jótékonykodott az athéniekkel? Lánya elvesztése előtt
ugyan miért nem volt az emberi nem jótevője? 6. Az égen
látszik Erigoné kutyája és a skorpió, Artemisz segítőtársa,
és a kentaur Kheirón, vagy a félbevágott Argó és
Kallisztosz medvéje? S hogyan volt azelőtt, mielőtt az
említett rendek nem voltak, talán dísztelen volt az ég?
7. Ki ne tartaná nevetségesnek, hogy csillaggá tették a
,,deltát”, némelyek szerint Szicília alakja rniatt, mások
szerint azért, mert Dis (Zeusz) nevének kezdőbetűje?
Ugyan miért ne tisztelhetnék az égen Szardíniát és Ciprust?
Miért ne tisztelhetnék Zeusz testvéreit, akik felosztották
maguk között a birodalmakat, és azokat a betük formája
segítségével megszilárdították? 8. Hogy lehet azt állítani,
hogy a sors intézője a megkötözött és királyságtól meg-
fosztott Kronosz? Hogyan lehetnek királyságok, amikor
már nincs, aki uralkodjon? 9. Vessétek el tehát az üres
beszédet, s ne hágjátok át a törvényt azzal, hogy ok nélkül
gyűlöltök minket.

10.
1. Ahogyan a mítoszok átváltozást ígérnek az emberek-
nek, ugyanúgy alakulnak át nálatok az istenek is. 4. Rea
fává változik, Zeusz meg kígyóvá Perszephóné miatt,
fekete nyárrá Phaeton nővérei, Létó otromba állattá, ma is
miatta nevezik Déloszt Ortügianak. Mondd meg nekem,
változik-e hattyúvá isten, és felvesz-e sas alakot, s
Ganümedész pohárnokoskodása miatt paiderasztiával di-
csekszik? 3. Miért tiszteljem ajándékra leső isteneiteket,
akik megharagudnak, ha semmit se kapnak? Legyen ez a
324
sorsuk! Nem vagyok hajlandó imádni a bolygókatl
4, Mi Bereniké hajfonata? Hol voltak csillagai, mielőtt
meghalt volna? Hogyan kap helyet a Holdon holtában
a Szépséges ifjú Antinousz? Ki kényszerítette őt oda, ha
ugyan - ahogyan a császárokról valaki fızetett eskü alatt
állította, hogy istenként a mennybe menni látta -, nem
ugyanúgy hitték el az ő istenné nyilvánítását is, és azt, hogy
méltó a tiszteletre, megérdemli az adományokat ?23 5. Miért
fövidítitek meg isteneiteket? Miért gyalázzátok meg terem-
tését? Feláldozod a birkát és imádod is? A bika az égen
van, te meg levágod képmását? Az Engonaszi csillagkép-
ben a férfı legyőzi a bestiát, ez Herkules, a sast azonban,
mely az embereket nevelő Prométheuszt szétmarcangolta,
tisztelik? 6. Szép a hattyú, mert parázna, szépek az iker
Dioszkuroszok, Leukipposz leányainak elrablói. Még-
inkább Heléna, aki elhagyta a szőke Menelaoszt, és a
mitrás, dúsgazdag Páris után szaladt. 7. Igazságos és okos
az, aki a kéjnőt az elisziurni mezőkön telepítette le. De még
Tündarisz leánya sem lett halhatatlan, és Euripidész igen
találóan ábrázolta, hogyan gyilkolta meg Oresztész az
említett nőt.
11.
1. Hogyan fogadhatnám el, hogy van sorsszerű születés,
amikor látom, ilyen intézői vannak ?24 2. Nem akarok
király lenni, a meggazdagodás sem áll szándékomban,
elutasítom a hadviselés művészetét, gyűlölöm a parázna-
ságot, nem törekszem arra sem, hogy hajózzam a harácso-
lás miatt, nem versenyzek koszorúkért, távol áll tőlem a hiú
dicsőség vágya, a halált megvetem, felette állok mindenféle
betegségnek, nem emészti lelkemet semmiféle bánat.
3. Ha szolga' lennék, elviselném a szolgaságot, de szabad
vagyok, nemességemmel nem dicsekszem. Azt látom, hogy
a Nap mindenkinek ugyanaz, mindenki ugyanazt a halált
halja, akár az élvezet, akár a nélkülözés miatt. 4. A gazdag
325
 vet, a szegény meg ugyanabból a vetésből kap. Meghalnak
a leggazdagabbak is, és a koldus élete is véges. A gazdagok-_.
nak több mindenre van szükségük, és a tekintély biztosítá-
sára kell nekik a rang, a szegény és mértéktartó könnyeb-
ben megelégszik azzal, amit elérhet. 5. Mi közöm nekem a
sorstól függő kapzsiság miatt álmatlanul töltött éjszakák-
hoz? Mi közöm hozzád, aki sorsod következtében annyi-
szor vágyakozol, s ezerszer meghalsz? Halj meg a világ-
nak, vesd el az esztelenségetl Élj Istennek, akinek meg-
értése által utasítsd el a régi születéstl Nem arra születtünk,
hogy meghaljunk, hanem mi magunk vagyunk halálunk
okai! 6. Szabadságunk letta vesztünkl Mi, szabadok, szol-
gák lettünk, a bűn miatt kerültünk a rabszolgapiacra.
Isten semmit sem alkotott silánynak, mi követtünk el
gonoszságot. Ha pedig képesek voltunk megcselekedni,
akkor képesek vagyunk ismét elutasítani is.

12.
1. Mi két szellemet tudunk megkülönböztetni, ezek
egyikét léleknek nevezzük, a másik azonban, mely a lélek-
nél nagyobb, az Isten képe és hasonlósága25. Az első
emberekben mindkettő megvolt2°, hogy így anyagiak
legyenek és ugyanakkor felette álljanak az anyagnak. Igy
van ez. 2. Látnivaló, hogy a világ egész felépítése és állaga
az anyagból lett, az anyagot magát azonban Isten előre
kibocsátotta, hogy azt gondolhassuk, elkülönítése előtt
meghatározatlan és formátlan volt27, a benne levő különb-
ségektől lett szép és rendezett. 3. Anyagból van az ég is, s
benne a csillagok; a föld is, és minden rajta szaporodó élő-
lény állaga hasonló, mert mindennek közös az eredete.
4. Az így létrejött dolgokban vannak bizonyos, az anyag-
ból adódó különbségek, amennyiben az egyik valamelyest
szebb, a másik csak szép, de csak valami nagyobbhoz
viszonyítva kisebb. 5. Ahogyan a test keletkezése egy
rendbe tartozik, megvan továbbá létének az oka, és mivel
326
ezek így vannak, a benne található tisztségek is különbö-
zőek, az egyik szem, a másik fül, a haj-dísz, a belek elhe-
lyezkedése, az izmok, a csontok és inak összefűződése,
mind különbözik egymástól, rendeltetésük szerint azonban
harmonikusan illeszkednek egymáshoz. Hasonlóképpen
a kozmosz is Teremtője hatalmától függően, elemeit te-
kintve hol tündöklőbb, hol meg kisebb a fénye, aszerint,
milyenben részesítette az anyagi szellem. 6. A sugalmazott
magyarázatot hiún megvető ezeket részletesen megfontol-
hatja, az Írások időrendben végzik el mindezek kifejtését,
s egészen Isten barátaivá teszik azokat, akik ezekre hallgat-
nak. 7. Bizony a démonok - amelyeket ti így hívtok -
állaga is ugyanígy anyagi, szellemük az anyag szelleme, ettől
váltak kicsapongókká, falánkokká. Közülük egyesek a
tisztaság felé fordultak, mások azonban az anyag mellett
döntöttek, ezzel az alacsonyabb rendűt és az anyaghoz
hasonlót választották életmódjuknak. 8. Ezeket tiszteli-
tek ti, görög férfıak, amik az anyagból lettek, és a helyes
rendtől igen messze állnak. 9. Az előbb említett démonok
saját ostobaságuknál fogva fordultak a hiú dicsőség felé, és
miután elpártoltak, az istenség káromlóivá merészeltek
válni! A mindenség Teremtője addig hagyja őket gőgös-
ködni, amíg a világnak vége nem lesz és az fel nem oldódik,
és eljön a Bíró, és minden ember, aki a démonok lázadása
révén remélt a teljes is tenismeret birtokába jutni, megkapja
a tökéletesebb tanúságtételt az ítélet napján a szenvedések
árán. Bizony van szellem a csillagokban, van szellem az
angyalokban, a növényekben és a vízben, szellem van az
emberekben, szellem van az állatokban, egy és ugyanaz a
szellem azonban, mely önmagán belül bizonyos fokozato-
kat mutat. 11. Amikor mi ezt állítjuk, nem a nyelv, nem a
képek, nem is a sztoikus szakszerűséggel kifejtett gondola-
tok nyomán mondjuk, hanem azért, mert bizonyos sugal-
mazottabb kijelentésekre támaszkodunk, amelyeket gyor-
san megismerhetnek azok, akik akarják. 12. Ha nem nézi-
327
tek le a szkíta Anakharsziszt, most se méltatlankodjatok,
amikor felszólítunk benneteket: A barbárok törvényeinek
követését tanuljátok meg! Éljetek tanaikkal, akár úgy,
mint babilóniai jóslással, vagy hallgassátok úgy beszédüket,
mint a jövendőmondó tölgyetl 13. Az előbb említett jósla-
tok ugyanis a megtévesztő démonok ellenséges kitalálásai,
a mi tudományunk viszont meghaladja a földi értelmet.

13.
1. A lélek önmagában - ó görögök! - nem halhatatlan,
hanem halandó, de lehetséges az is, hogy ne haljon megzs.
Bizony meghal, megszűnik a testtel együtt, ha nem ismeri
az igazságot, de később a világ végén feltámad a testtel
együtt, a halhatatlanságban kapja meg a halált büntetés-
képpen; nem hal meg viszont - bár egy időre megszűnik -,
ha elnyerte' Isten ismeretét. 2. A lélek önmagában sötét-
ség2°, nincs benne semmi, ami fényeskedne, és ezt jelenti
a mondat: ,,A sötétség a világosságot fel nem fogta”
(]n 1,5). 3. Hiszen nem a lélek üdvözítette a szellemet3°,
hanem a szellem üdvözítette a lelket; és a fény fogta fel
a sötétséget, melyben az Ige az Isten fénye, a sötétség
pedig a tadatlan lélek. 4. Ez az oka annak, hogyha ön-
magában él, az anyaghoz vonzódik, lefelé húz, meghal
a testtel, együtt, nem gyámoltalan azonban, ha az isteni
Szellemmel párosul31, azokba a régiókba emelkedik, ahová
a Szellem vezeti, mert a Szellem lakhelye fenn van, a lélek
eredete pedig lent van32. 5. A Szellem ugyanis kezdettől
fogva azért lett, hogy a lélek lakótársa legyenaa. A Szellem
elhagyta a lelket, mivel ez nem akarta követni őt. A lélek
meg, mint a Szellem ereje visszfényének birtokosa, és mint
aki az elválás miatt a tökéletességet átlátni nem tudta,
kereste az Istent, tévedése következtében azonban sok
istent formált magának, és az ellentétes sugallatokat adó
démonokat követte. 6. Isten Szelleme ugyanis nincs meg
mindenkiben, egyesekben azonban - akik az igazságosság
328
szerint élnek - megvan, összekapcsolódott a lélekkel, s
bizonyos jövendölések által ezt a titkot a többi léleknek is-
meghirdette34. Akik hittek a bölcsességnek, magukhoz.
vonzották a velük rokon Szellemet, akik azonban elutasí-
tották a fáradozó Isten szolgáját (diakonosz)35, inkább
Isten ellenségeinek, mint tisztelőinek mutatkoztak.

14.
1. Ilyenek vagytok ti, görögök, a beszédben csiszoltak,
gondolkodásmódotok azonban természetellenes, az egyed-
uralom helyett inkább a többfejűségnek adjátok az előnyt,
mert azt hiszitek, a hatalmas démonokat követitek.
2. Ahogyan a rabló embertelen, mert arra vetemedett, hogy
erőszakkal a hozzá hasonlók fölébe kerekedjék, a sokféle-
bajt okozó démonok is így vezetik félre a tudatlanság és
képzelődés miatt elmagányosodott lelkeket. 3. Nem halnak
meg könnyen, mert nincs testük, de élve követik el a halál
cselekedeteit mindannyiszor, és meghalnak valahányszor
csak bűnre tanítják követőiket, és ez az, ami előnyük az;
emberekkel szemben. 4. Mivel nem kell nekik az emberek-
hez hasonló módon meghalniok, ezért még keservesen
bűnhődni fognak a jövőben, mivel nem az örök életben
részesednek, hanem a halhatatlan halált nyerik el. 5. Aho-
gyan mi - akiknél a halál jelenleg könnyen bekövetkezik -
azután vagy a halhatatlanságot nyerjük el az örömmel,
vagy a szomorúságot a halhatatlansággal, így a démonok is,
akik visszaélnek a jelen élettel, azt a megtévesztésre hasz-
nálják fel, és életük folytán halnak meg, majd halhatatlan--
ságuk is hasonló lesz időbeli életükhöz, mivel alkatuk.
hasonló az emberekéhez, akik időbeli létük során akarattal
hajtják végre azt, amit a törvények előírnak. 6. Követőik-
nél (az embereknél) azonban kevesebb fajta bűn virágzik,
mert nem élnek olyan hosszú ideig, az említett démonok
körében viszont sokkal több bűn fordul elő, mert élet-
tartamuknak nincs határa.
329`
 15.
1. A továbbiakban nekünk úgy kell élnünk, hogy meg-
találjuk azt, amit elveszítettünk, a lelket a Szentlélekhez
kapcsoljuk és az Istennel való összekapcsolódás kösse le
figyelmünket. 2. Az emberi lélek azonban nem egy, hanem
több részből áll. Összetett, ahogyan ez megnyilvánul a
testen. Soha nem jelenik meg a test nélkül, viszont a test
nem támad fel a lélek nélkül. 3. Az ember ugyanis nem
eszes állat3°, mely képes a gondolkodásra és a tudomány
művelésére, amint azt bizonyos varjúhangok károgják;
szerintük még az is bebizonyosodik, hogy az állatok is
képesek a gondolkodásra és a tudomány művelésére;
4. ezzel szemben, csak az ember Isten képe és hasonlatos-
sága (Ter 1, 26), s nem is az állatokhoz hasonlóan cselekvőt
nevezem embernek, hanem azt, aki az emberségen túl
magához Istenhez törekszik. 5. Ezekkel a kérdésekkel
Az állatokról c. munkámban behatóbban foglalkoztam,
jelenleg az érdekel minket, milyen jellegű is az Isten képe és
hasonlatossága. 6. Ami összehasonlíthatatlan, az nem más,
mint maga a lét, ami viszont összehasonlítható, az a tőle
alig eltérő. A tökéletes Isten tehát testetlen, az ember meg
test, a test köteléke a lélek37, a test pedig a lélek korlátja.
7. Az ilyen fajta állag a templomhoz hasonlítható, benne
akar lakni az Isten követe, a Lélek által, de ha nem ilyen
lakóhely, akkor megelőzi ugyan az ember az állatokat, de
kizárólag csak tagolt beszéde miatt, különben ugyanúgy él,
mint azok, s nem Isten hasonlósága. 8. Egy démonnak
sincsen teste, állaguk szellemi, mint a tűzé és a levegőé.
9. A démonok testét csak azok látják világosan, akiket
áthat Isten Lelke, a többiek azonban semmiképpen se,
s itt a csak pszichikusokról” beszélek. Az alacsonyabb
rendű ugyanis képtelen felfogni a magasabb rendűt.
10. Ezért is van úgy, hogy a démoni természet nem képes a
megtérésre. Az anyagnak és a gonoszságnak a kisugárzásai.
11. Az anyag pedig a lélek korlátozására törekszik, és a
330
szabadság alapján ezek a halál törvényét hagyják az embe-
rekre; az emberek azonban a halhatatlanság elvesztése után
a hit általi halállal győzik le a halált, s a megtérés által
ajándékba kapják a meghívást az ige értelmében, mely így
szól: ,,mert kevéssé aláztad őt az angyalok alá” (Zsolt 8,5).
12. Minden legyőzöttnek lehetséges tehát ismét a győzelem
a halál alkotmányának elutasítása. Hogy ez mi, azt könnyen
beláthatják azok az emberek, akik a halhatatlanságra töre-
kednek.

16.
1. Az embereken uralkodó démonok nem azonosak az
emberi lelkekkel. Hogyan lehetnének tevékenyek a halál
után is, hacsak nem él a gondolkodásra képtelenné és
erőtlenné vált ember, holttá válva pedig a továbbiakban
elhihető, hogy még nagyobb cselekvőképesség részese
lesz? 2. Nem így van azonban, amint ezt már más helyeken
is kimutattuk, és nehezen elképzelhető, hogy a testrészek
által korlátozott halhatatlan okosabb lesz a testtől való
elválása után. 3. A démonok ugyan saját gonoszságukkal
hozzák önkívületbe az embereket3°, tarka és álnok szín-
játékokkal elferdítik gondolat- és szándékvilágukat, mely
elnehezül, hogy így lehetetlenné tegyék a mennyekbe való
felemelkedés útját. 4. A földi dolgok sincsenek rejtve
előttünk, ugyanakkor jól megértjük az istenséget is, mert
eljött hozzánk a lelkeket halhatatlanná tevő ereje4°. 5. Időn-
ként a pszichikusokfl is látják a démonokat, mert néha
megmutatják magukat az embereknek, hogy valamiknek
tartsák őket, vagy hogy ellenségként valamit ártsanak,
vagy hogy a hozzájuk hasonlóknak alkalmat adjanak az
imádásra, mint hatalmukba kerítő gonosz barátok. 6. Ha
megtehetnék, bizonyára szétrombolnák az eget a teremtés
többi részével együtt, most azonban ezt semmiképpen
sem teszik, mert nem tudják megtenni, de az alantas
anyaggal küzdenek a hozzájuk hasonló anyag ellen. Aki
331
győzni akar fölöttük, az vesse el az anyagot; a mennyei
Lélek páncélzatával felfegyverkezve megmenthető lesz
minden, amit a Lélek vesz körül. 7. A bennünk levő
anyagban most is vannak betegségek és harcok, és ezeket
a démonok váltják ki bennünk, miután hatalmukba keríte-
nek, birtokba vesznek, amikor jönnek, megszáll minket
a fáradtság. Az is megtörténik, hogy esztelen gonoszságuk
következtében nyomorult testi állapotot idéznek elő. Aki-
ket azonban megérint Isten erejének Igéje, azoktól meg-
félemlítve távoznak, s a beteg meggyógyul.

17.
1. Mi mondanivalónk volna a Démokritosz-féle vonzá-
sokról és taszításokról, hacsak nem az, hogy az Abderából
származott férfi abderai módon is beszélt? Ennek a város-
nak a névadóját - mint mondják -, aki Héraklész barátja
volt, Diomedész lovai széttépték, úgy Démokritoszt is, aki
azzal dicsekedett, hogy a mágus Osztanész42 tanítványa,
örök tűz emészti meg a világ lángbaborulásának napján.
2. És nektek is, kik nevetni nem szűntök, ugyanabban a
büntetésben lesz részetek, mint a varázslóknak. Görögök,
úgy hallgassatok most azért engem, mint aki a mennyből
kiált hozzátok, s ne gúnyolódjatok, és saját oktalanságoto-
kat ne kenjétek az igazság hírnökérel 3. Egyik betegség-
nek nem egy másik betegség vet véget, a bőrön függő
amulett sem gyógyít meg egyetlen őrjöngőt sem. A démo-
nok támadnak, és aki beteg, aki azt mondja, hogy szerel-
mes, aki gyűlöl, aki bosszút akar állni, ezek segítségéhez
folyamodik. Mesterkedésüket a következőképpen űzik.
4. Ahogyan a betűk és sorok maguktól képtelenek kife-
jezni egy mondatot, a gondolatok jeleit az emberek alkot-
ják meg maguknak, s összerakásuk módjából, a meghatá-
rozott sorrendből veszik ki a jelentést, a különféle gyökér-,
ín és csontrecepteknek önmagukban ugyanígy nincs sem-
miféle hatékonyságuk, hanem a démoni gonoszság kifeje-
332
ződései, a démonok szabják meg ezeknek a hatását külön-
külön. 5. Amikor látják, hogy az emberek elfogadják az
általuk nyújtott segítséget, akkor megszállják és szolgáikká
teszik őket. 6. Hogy lehetne jónak tartani azt, hogy a
házasságtörők szolgálatára állnak? Hogy volna kívánatos,
hogy bizonyos embereket a gyűlölködésben támogatnak?
Hogy lenne helyes, hogy az említett segítséget az anyagnak
és nem Istennek tulajdonítják? 7. Mesterkedéseik eltérítik
az embereket Isten tiszteletétől, füvekkel, gyökerekkel
nyerik meg őket maguknak. 8. Isten azonban - ha őket
annak teljesítésére rendelte volna, amiket az emberek
kívánnak tőlük - gonosz cselekedetek teremtője volna, de
mivel mindaz, amit alkotott, az jó, a démoni elvetemültség
használta fel gonosz tettek elkövetésére a világban található
dolgokat, a rossz fajai is hozzájuk, és nem a tökéletes Isten-
hez tartoznak. 9. Hogyan volna lehetséges, hogy amíg élek,
egyáltalán nem vagyok gonosz, amikor meg meghalok,
a nyugalom állapotában maradványaim nem tesznek semmi,
de még csak valami érzékileg észrevehető működést sem
végeznek? Miként volna elképzelhető, hogy egy nyomo-
rúságos halált halt ember bosszú céljából valakinek segí-
teni fog? Ha ez így lenne, akkor már inkább saját ellensé-
gein állna bosszút. Ha másoknak segít, annál inkább szol-
gáltat igazságot önmagának.

18.
1. A gyógyszerkészítés tudománya és minden, ami ahhoz
tartozik, ugyanebből a sarlatánságból ered. Ha valaki hisz
benne, hogy az anyaggal gyógyíttatja magát, mennyivel
inkább meg fog gyógyulni, ha Isten erejére hagyatkozik.
2. Ahogyan a mérgek anyagi keverékek, ugyanúgy ugyan-
abból az alapanyagból származnak a gyógyító anyagok is.
Ha mi az anyagot kisebb vagy nagyobb mérvű silánysága
miatt elvetjük, nem egyszer vállalkoznak mások arra, hogy
a jóval kevert rosszat gyógyításra használják fel, mégha jó
333
célt követnek is, visszaélnek a rosszakkal. 3. Aki rablóval
lakmározik egy asztalnál, jóllehet maga nem rabló, a közös
étkezés miatt azonban mégis ugyanúgy megtorlásban
részesül, ahogyan az is, aki maga ugyan nem gonosz, de
valamilyen vélt jó elérése érdekében a gonosszal szövetke-
zett, a gonoszt elítélő Isten őt is meg fogja büntetni a
közösség miatt. 4. Aki hisz az anyag hatékonyságában,
miért nem akar hinni Istenben? Miért nem járul a sokkal
hatalmasabb Úrhoz, aki inkább meggyógyítja őt, mint az,
aki a kutyát fűvel, a szarvast viperával, a sertést folyami
rákkal, az oroszlánt majommal gyógyítja? 5. Miért teszed
Istenné a világban található dolgokat? Miért hívatod ma-
gadat jótevőnek, amikor felebarátodat ápolod ? 6. Kövessed
az Ige erejét! A démonok nem gyógyítanak, azok csak
foglyul ejtik az embereket mesterkedéseikkel! Az oly
csodálatra méltó Jusztinosz igen helyesen mondta, hogy a
démonok banditák. 7. Ahogyan a banditák szokása, hogy
élve fognak el egyeseket, azután bizonyos összegért vissza-
szolgáltatják hozzátartozóiknak, úgy tesznek ezek az iste-
neknek véltek is, beköltöznek egyes emberek tagjaiba,
majd álomban felszólítják az ilyeneket, hogy mindenki
szemeláttára menjenek a nagy nyilvánosság elé, majd ami-
kor megelégelték dicséretüket, elszállnak a betegekből,
véget ér az általuk okozott betegség, az embereket vissza-
helyezik eredeti állapotukba.

19.
1. Nincs tudomásotok ezekről a dolgokról, de mi, akik
ismerjük ezeket, megtaníthatunk rá benneteket. . .43, tite-
ket, kik a halálmegvetést és az önfegyelem gyakorlását
hirdetitek. 2. Bölcselőitek annyira lemaradtak az aszkézis-
ben, hogy némelyek évente hatszáz aranyat kapnak a római
császártól, s másra egyáltalán nem is valók, mint hogy
hosszú szakállukat lengessék. 3. Crescens44 befészkelte
magát a nagyvárosba, fiúk iránti szerelmével mindenkit
334
felülmúlt, pénzsóvársásával is az élen járt. 4. Tanácsolta a
halálmegvetést, de maga félt leginkább a haláltól. Arra
törekedett, hogy bennünket, Jusztinoszt és engem is, akik
az igazságot hirdettük, galádul a halálba juttasson, mivel
lelepleztük a filozófusok falánkságát és csalárdságát. Kik-
nek is lenne a kötelességük a filozófus követése, ha kizáró-
lag nem nektek? 5. Ezért, ha azt állítjátok, hogy a haláltól
félni nem kell, osztjátok a mi tanainkat, de ne emberi
dicsőséghajhászásból haljatok meg, mint Anaxarkhosz,
hanem Isten ismeretéért vessétek meg a halált. 6. Szép
alkotás a világ, a benne zajló élet azonban silány, olyan,
mint a piac, amelyen Istent nem ismerő mutatványosoknak
tapsolnak az emberek. Mert mi a jóslás művészete?
7. Miért hagyjátok félrevezetni magatokat? Földi vágyaid
kielégítésére szolgál. Harcolni akarsz, Apollón azt taná-
csolja, hogy ölj. Leányt akarsz rabolni, s szándékod meg-
valósításáért küzd a démon. Te magad vagy bajod oka, s
Agamemnonhoz hasonlóan45 kívánod, hogy veled legye-
nek az istenek, mint tíz tanácsadó. 8. Egy nő vizet iszik,
önkívületbe esik, a tömjénfüsttől réveteggé válik, s te azt
állítod, hogy jövendöl. A jövő ismerője volt Apollón és
a jósok mestere, de Daphné esete rácáfolt. 9. Mondd meg
nekem, jövendöl-e a tölgyfa, előre hirdetik-e a madarak
a jövendőt, te meg akkor alacsonyabb rendű vagy az álla-
toknál és a növényeknél? jó lenne, ha jövendőmondó fává
változnál, a levegőég madaraitól pedig szárnyakat kapnál.
10. Aki azt akarja, hogy kapzsi légy, az meggazdagodást
jövendöl neked; aki viszályokat és lázadásokat szít, az
győzelmet jósol a harcban. 11. Ha fölötte állnál a szenvedé-
lyeknek, megvetnél mindent, ami a világban van. Ne ször-
nyűlködjetek azon, hogy mi ilyenek vagyunk, hanem
mondjatok ellent a démonoknak, s az egyetlen Istent köves-
sétek. ,,Minden általa lett és nélküle semmi se lett” (]n 1, 3).
12. Ha a természetben van valami ártalmas méreg, azt a mi

335
bűnünk hozta létre. Ki tudom mutatni ennek összefüggé-
seit. Hallgassátok meg, és aki hisz, az meg fogja érteni.

20.
1. Hogy orvosságaitokkal alkalmakként gyógyítotok is
(azt udvariasságból megengedem neked), de a tanúság-
tételt add Istennek. A gyöngeség miatt hiányzik nekünk az
anyag, még lehúz bennünket a világ. 2. A lélek szárnya
a tökéletes szellem, mely a bűn miatt lehullott, madár-
fıókaként röpködött és földön járó lett, miután a mennyei
közösségből kiköltözött, elepedt az alantasabb dolgok
utáni vágyakozásban. 3. A démonok áttelepültek, az ősszü-
lők kirekesztettek! Amazokat a mennyből vetették le, eze-
ket a földről, de az nem ugyanilyen volt, mert az akkori
állapota jobb volt, s most már vágyakoznunk kell az ősi
után, el kell vetni mindazt, ami akadállyá vált. 4. Ember,
nem határtalan az ég, hanem véges és határai vannak!
A felette levő világok jobbak, nincsenek évszakváltozások,
amelyek annyi megbetegedést okoznak, mert ott minde-
nütt szelíd éghajlat uralkodik, megszakítás nélkül nappal és
világos van, ami az itteni emberek számára megközelíthe-
tetlen. 5. A geográfia tudományának művelői leírják a
különböző országokat, amennyire az embernek lehetséges,
az azokon túllevőről azonban nem tudnak mondani sem-
mit, mert azok szemlélése nem lehetséges, megakadtak az
apályokról és dagályokról szóló locsogásoknál, tárgyaltak
a tengerekről, melyek közül az egyik zöldes színű, a másik
sáros, zavaros, magyarázgatták a föld forró és hideg
pólusait. 6. Mi a prófétáktól tudtuk meg, amit nem ismer-
tünk, ők meg voltak győződve róla, hogy a lélek - a meny-
nyei Szellemmel, mely halandóságának öltözete - a halha-
tatlanság birtokába jut, és megmondták előre azt, amit a
többi lélek nem tudott. 7. Minden mezítelen birtoka lehet
majd ez a dísz, s lehetséges lesz, hogy visszajusson eredeti
rokonához.
336
 21.
1. Nem vagyunk bolondok, görög férfiak, nem is locso-
gunk balgaságokat, azt hirdetjük, hogy Isten emberi alak-
ban megjelent. 2. Ti ócsároltok ugyan minket, de csak
hasonlítsátok össze mítoszaitokat a mi elbeszéléseinkkel.
Mint beszélik, Deiphobosszá vált Athéné Hektor miatt46,
és a bozontos Phoibosz Admetosz miatt legeltette a hátra-
fordított patájú barmokat, s öregasszony alakjában jött
Szemeléhez Zeusz felesége. 3. Amikor ilyeneket énekeltek,
hogy nem nevetitek el magatokat? Meghalt Aszklépiosz,
meghalt az, aki Theszpesziában egyetlen éjszaka ötven
lányt fosztott meg szüzességétől, a tűznek adta magát.
Prométheusz a Kaukázusban megláncolva bűnhődött,
mert az emberek jótevője volt. Zeusz irigy szerintetek,
s homályos álmokat küld akkor, amikor vesztetekre tör47.
4. Tehát a saját nevezetes dolgaitokra való tekintettel
minket is olyanoknak vesztek, mint akik veletek versenyt
mitologizálunk. Nem mi esztelenkedünk azonban, hanem
a ti vallásotok oktalanság. 5. Beszéltek az istenek születésé-
ről, s halottaknak is nyilvánítjátok őket. Ma miért nem
szül Héra? Talán megöregedett már, vagy nincs, aki ezt
megmondja nektek? 6. Higgyetek ma nekem, görög
férfiak, ne allegorizáljátok se mítoszaitokat, se isteneiteket!
De még ha vállalkoznátok is erre, isteneiteknek vége, nem-
csak mi miattuk, hanem miattatok is. Démonjaitok vagy
valóban olyanok, mint amilyeneknek mondjátok őket,
akkor gyatrák, vagy átvitt értelemben magyarázva nem
olyanok, mint amilyeneknek mondjátok azokat. Nem
vagyok hajlandó imádni az elemek lényegét, ahogyan
embertársaimat sem43. 7. Metrodórosz Lampszakosz Ho-
méroszról írt munkájában annyira igyekszik átvitt értelem-
ben magyarázni mindent. Azt állítja, hogy sem Héra, sem
Athéné, sem Zeusz nem azok, amiknek hiszik őket azok,
akik templomokat és ligeteket szentelnek nekik, hanem
természeti valóságok és az elemek rendjét jelentik.
337
22 A II. századi görög apologéták
8. Héktort és Akhilleuszt, nyilván Agamemnont és rövi-
den a görögöket és a barbárokat Helénával és Poszeido-
niosszal együtt ugyanazon természetből származtatjátok,
csak a költők találmányai a különböző személyek, akik
valójában nem is léteznek. 9. Mi mindezeket fenntartással
mondjuk. A mi Istenről alkotott felfogásunkat káromlás
mégcsak összehasonlítani is azokéval, akik a sárban és az
anyagban hemperegnek.

22.
1. Milyenek is tanaitok? Ki ne nevetne a nagy nyilvá-
nosság előtt tartott rendezvényeken, melyeket a gonosz
démonok tiszteletére rendeztek, kik gyalázatba döntik az
embereket. 2. Sokszor láttam egy bizonyos személyt,
miután láttam, csodálkoztam rajta, majd csodálkozásom
megvetésre vált, mert hogy lehet valaki bensőleg más,
kifelé pedig valami olyat színlel, ami nem ő, hol szenvedé-
lyesen kérkedve, hol teljesen zavartan, egyszer villámló
szemekkel játssza szerepét, máskor kezét ügyesen forgatva,
agyagmaszkjában hol Aphroditeként, hol Apollóként tob-
zódik, egymagában vád az összes istenek ellen, a babona-
ság tömör foglalata, meghamisítja a hősi tetteket, eljátssza
a gyilkosságokat, emlékezetbe idéz házasságtöréseket, az
ilyen a megszállottság kincsesháza, a fajtalankodás tanítója,
az igazságtalan ítéletek mintája, és az ilyet mindenki meg-
tapsolja. 3. Én azonban megvetem azt, aki mindent meg-
hazudtol, az embert is, istentelenségét is, mesterségét is.
4. Titeket azonban lebilincselnek az ilyenek, leszóljátok
azokat, akik nem közösködnek veletek ezekben a cseleke-
detekben. Még a számat sem akarom kinyitni, ha énekel a
kórus, nem akarok azokhoz tartozni, akik természetellene-
sen illegetik magukat. 5. Mi furcsaságot ki nem találtok és
meg nem tesztek? Szégyelletes dolgokat lihegnek és
beszélnek, úgy gesztikulálnak, ahogyan nem volna szabad,
leányaitok és fıaitok nézik azokat, akik sátor alatt mutat-
338
ják be, hogy miként kell megcsalni valakit. 6. Szép nektek
az, amit a tárgyalóteremben kérdeznek, minden, amit az éj
leple alatt gonoszul elkövetnek, s a mocskos szavak kiejté-
sével megrontják a hallgatóságot. Szépségesek még hazu-
dozó költőitek is, akik képzelt alakjaikkal vezetik félre
hallgatóikat.

23.
1. Láttam a sportversenyektől megizmosodott, izmaik
súlyát cipelő férfiakat, akikre győzelmi díjak és koszorúk
várnak, melyeket az ígérő versenybírák nem nemes tettei-
kért ígérnek számukra, hanem az erőszak és a sikeres
lázadás szeretetéért, hogy az nyerje el sa koszorút, amelyik-
nek nagyobb a hangja. 2. És ezek még mindig kisebb bajt
jelentenek. Ki habozna megemlíteni a sokkal nagyobbat?
A hitványság néhány embert már annyira elragad, hogy
ezek bujaságból kiárusítják magukat, hogy azután lemé-
szárolják őket. A szegény magát adja el, a gazdag meg meg-
vásárolja azokat, akiknek a mészárlást végre kell hajta-
niok. Ezek tanúiként ülnek le, az ökölvívók meg párvia-
dalt folytatnak a semmiért, s nincs aki segítsen. 3. Vagy
talán helyes az, hogy ilyen cselekedeteket visztek véghez?
Nyilvánosan hirdetni kellene, hogy az az előkelőség, ha
nálatok valaki gyilkos csapatot verbuvál, rablóbandát tart
fenn, fellépteti az öldöklőket, ti pedig mind, akik a látvá-
nyosságra összegyülekeztetek, bírái vagytok mind a ren-
dezők, mind a párviadalozók elvetemültségének. 4. Aki
netán nem tud részt venni az öldöklésen nézőként, az
sajnálkozik, mert nem méltattatott arra, hogy a silány és
gyalázatos cselekedetek szernlélője legyen. 5. Aldozatokat
is a húsevés miatt mutattok be, s emberekre van szüksé-
getek, akiket megvásároltok, hogy emberhússal zabáltassá-
tok a lelket is, a legistentelenebb vérontással táplálva.
A rabló azért öl, hogy megszerezzen valamit, a gazdag csak
3 gyilkolás kedvéért vásárol gladiátort magának.
339
22|!
 24.
1. Mi hasznom nekem Euripidész tragédiájából, mely az
őrjöngő és anyagyilkos Alkmaiónt mutatja be, a színész
nem egyszer saját alakját mutatja, szörnyen kiabál, karddal
hadonászik, ordítozva rohangál, s emberhez nem méltó
ruhát visel? 2. Kíméljenek meg engem Hégésziasz meséi,
az ő nyelvén verselő Menandroszéi is. 3. Miért kellene
csodálnom a mitikus furulyázót? Minek kellene legalább
annyira érdeklődnöm a thébai Antigenidész iránt, mint
Arisztoxenosznak? Meghagyjuk nektek ezeket a haszonta-
lan dolgokat. Ti is vagy hisztek saját tanaitokban, vagy
nekünk is megengeditek, hogy a mieinket ugyanúgy köves-
sük, mint ti a tieiteket.

25.
1. Mi nagy dolgot vittek végbe a filozófusok? Némelyek
egyik vállukat meztelenül hagyták, mások nagy szakállt
eresztettek, hosszú hajat növesztettek, olyan karmokkal
jártak-keltek, mint a vadállatok, hirdették, hogy senki
emberfiára nem szorulnak, jóllehet, mint Próteusznek4°,
szükségük volt a tímárra a tarisznya rrıiatt, a takácsra a ruha
miatt, a fafaragóra a bot miatt, a falánkság miatt rászorul-
tak a gazdagokra és a szakácsokra. 2. Te, a kutyát buzgón
követő ember azonban Istent nem ismered, s áttérsz az
állatok utánzására? Miután mindezt a nagy nyilvánosság
előtt kikiabáltad, s nagy meggyőző erővel, önmagad bí-
rája leszel, ha nem nyersz semmit, szitkozódol, és a böl-
cselkedés pénzkeresési eszköz számodra. 3. Te Platón ta-
nait követed, de ellentmond neked, aki úgy okoskodik,
mint Epikurosz. Arisztotelészből kiindulva akarod felépí-
teni az állam életét, de Démokritosz tanítványa leszól té-
ged. 4. Püthagorasz azt mondta, ő volt Euphorbosz és
Phereküdész tételeinek örököse. Arisztotelész tagadtaa lé-
lek halhatatlanságát. 5. Mivel a tanok követői nem értenek
egyet, viszálykodnak egymással és azokkal is, akik saját
340
köreiken belül egyetértenek. 6. Az egyik tökéletes testnek
mondja Istent, én meg testetlennek; megsemmisíthetetlen-
nek mondja a világot, és azt állítom, hogy mulandó; beszél
koronkéntí lángbaborulásról, véleményem az: egyszer fog
kiégni. Minószt és Radamanthüszt tartják ítélőbíráknak,
én azonban magát Istent; azt tartják, csak a lélek lesz hal-
hatatlan, és azt mondom: a lélekkel együtt a test is. 7. Mit
ártunk nektek, görögök? Az Isten Igéjét követőket miért
gyűlölitek úgy, mintha vér szennyezné a kezünket? Ná-
lunk nem fordul elő emberevés, ti, akik műveltek vagytok,
hamis tanúk is lettetek. Pelopsz lett nálatok az istenek
lakomája, noha Poszeidón szeretője volt, Kronosz falta fel
fiaít, Zeusz meg Métiszt nyelte le.

26.
1. Szüntessétek be tehát az idegen tanokkal való büszkél-
kedést, ne díszelegjetek idegen tollakkal, mint a hollók.
Ha az egyes városok megvonnák tőletek saját kifejezései-
ket, okoskodásaitok bizony igen ingatagokká válnának.
2. Kutatjátok, hogy mi az Isten, közben meg nem tudjátok,
mi van bennetek! Az eget csodáljátok, közben a pocso-
lyába huppantok. Könyveitek ellentmondásai labirintus-
hoz hasonlítanak, felolvasóik meg a danaidák hordójához.
3. Miért osztjátok fel az időt, azt állítva, hogy egy része a
múlt, másik része a jelen, amaz meg a jövő? Hogyan kö-
vetkezhet be a jövő, ha még megvan a jelen? A hajózók-
hoz vagytok hasonlók, akik az ímbolygó hajón tudatlan-
ságból azt gondolják, hogy a hegyek remegnek, így nem
ismeritek fel ti sem, hogy ti magatok múltok el, a világídő
azonban fennáll, egészen addig, amíg a Teremtő akarja.
4. Miért szidalmaztok, ha előhozakodom tanaimmal, miért
akarjátok eltörölni mindazt, ami az enyém? Nem ugyan-
úgy születtetek talán, mint mi, nem ugyanannak a világ-
rendnek vagytok részesei? Miért állítjátok, hogy csak a tie-
tek a bölcsesség, mikor rátok sem ragyog más nap, nektek
341
sem tündökölnek más csillagok, születéstek és halálotok
sem különösebb, nem kivételesebb, mint a többi emberé?
5. A grammatikusoktól ered a sarlatánkodás, a bölcsesség
megrontása, amikor elszakították azt az igaz bölcsesség-
től, s a részek neveit bizonyos személyek között kiosztot-
tátok. Istent nem ismerve egymás ellen küzdenek, egy-
mást semmisítik meg. 6. Ezért mind semmik vagytok,
bitoroljátok a beszédet, úgy társalkodtok egymással, mint
a vak a sükettel. 7. Minek vesztek kezetekbe építő szerszá-
mokat, mikor nem tudtok építeni? Minek dicsekedtek a
szavakkal, amikor tetteitek nincsenek? A szerencse felfu-
valkodottá tesz titeket, balszerencse esetén meg esztelenül
használjátok szónoki fordulataitokat. A nyilvánosság előtt
pompáztok, különben pedig a zugokban rejtegetitek tanai-
tokat5°. 8. Miután ilyeneknek ismertelek meg, otthagytalak
benneteket, hozzá sem nyúlok dolgaitokhoz, helyette
Isten Igéjét követem. 9. Ember, minek kezdesz háborúba
a betűk körül? Azok kiejtését minek állítod szembe egy-
mással, mint az ökölvívókat, azért-e, mert az athéniek
suttognak, holott sokkal természetesebben kellene beszél-
ned? Ha az attikai kiejtést követed, bár nem vagy athéni,
mondd meg nekem, miért nem a dór dialektust választod?
Miért tűnik neked az egyik barbárnak a társalgáshoz, a má-
sik pedig kellemesnek?

27.
1. Ha Te műveltséged következtében azokhoz tartod
magad, miért gondolod, hogy harcolnod kell ellenem, aki
a nekem tetsző tanokat választottam? Már hogyne volna
képtelenség, hogy a rablót, noha neve miatt is gyanúba
került, megkímélik a büntetéstől addig, amíg az igazságot
a legapróbb részletekig meg nem tudják, minket pedig
rágalmazó feltevések alapján vizsgálat nélkül gyűlölnek?
2. Diogenész istentelen volt, kinevette az athéniek által
tiszteletben tartott misztériumokatãl, az ő frigiai értekezé-
342
seitazonban olvassátok, minket-meg gyűlöltök. 3. Keze-
fekben tartjátok León kommentárjátãz, a mi érveink vi-
szont felháborítanak titeket! Ismeritek Apion nézeteit az
egyiptomiak isteneiről53, hiszen olvashatjátok, de rólunk
hirdetitek mégis, hogy mi vagyunk a legistentelenebbek.
4. Ti -mutogatjátok az olümpiai Zeusz sírját, s ugyancsak
közületek mondta hazugoknak a krétaiakat valaki54.
5. Az istenek serege is elég nehéz eset! Bár az istenek meg-
vetésében Epikurosz a fáklyavivő, az alapelemeket sem
tisztelem jobban, mint Istent. A világmindenségről vallott
felfogásomat nem titkolomel. 6. Miért tanácsolod nekem,
hogy tagadjam meg életmódomat? Miért tanítod a halál
megvetését, amikor azt tanácsolod, hogy csellel kikerül-
hető? Én nem vagyok nyúlszívű, a ti nagyszájúskodástok
meg Therszitész mértéktelen ordítozásához hasonlóãã.
7. Hogyan higgyek akkor annak, aki azt mondja, hogy a
Nap izzó tömeg, a Hold pedig földből van? Az ,ilyen
tanok vitatottak, s nem jelentenek biztos igazságot.
8. Hogyne volna balgaság hitelt adni Herodórosz Hérak-
lész történetéről írt könyvének, melyben hirdeti, hogy a
Héraklész által megölt oroszlán egy felsőbb földről jött le?
9. Mi haszna van az attikai kiejtésnek, a filozófusok követ-
keztetéshalmazainak, a valószínű következtetéseknek, a
föld megmérésének, a csillagok állásának, a Hold pályájá-
nak? Az ilyenek kutatására időt szentelni olyannak a dolga,
aki saját nézeteit valóságnak tekinti.

28.
1. Ez az oka annak, hogy törvényeiteket is elítélem.
Mert egynek és ugyanolyannak kell lenni mindenki élet-
módjának. Most azonban ahányféle állam van, annyifélék
a hozott törvények is, közülük némelyek gyalázatosak,
másokat meg tisztességeseknek tartanak. 2. A görögök
szerint tilos bárkinek saját anyjával hálni, a perzsa mágu-
sok víszont ezt tartják a legnagyszerűbbnek. A barbárok
343
büntetik a gyermekek megrontóit, a rómaiaknál viszont
előjogai vannak, úgy ápolják a fiúcsordát, ahogyan a mé-
neseket szokás összeterelni.

29.
1. Miután mindezeket láttam, beavattak a misztériu-
mokba, a mindenütt elterjedt, elnőíesedett férfiak és hím-
nősök által ápolt szertartásokat megvízsgáltam, a rómaiak-
nál úgy találtam, hogy Zeusz Latiarísznak öröme telik az
emberáldozatokban, s élvezi a megölt emberek vérét, a
nagy várostól-"° nem messze Artémisz hasonló cselekmé-
nyekre tart igényt, itt az egyik, amott a másik démon leli
örömét a szégyenletesen elfajzott szertartásokban, s ma-
gamban azt kutattam, mi módon találhatom meg az igazsá-
got. 2. Miközben azon elmélkedtem, mi a jó, barbár írások
kerültek kezembe véletlenül, melyeknek tanai a görögök-
nél ősibbek voltak, s tévedéseiknél isteníbbek voltak!
3. És történt, hogy ezeknek az írásoknak egyszerű kifeje-
zésmódja, keresetlen beszéde, a világ teremtésének jól
érthető bemutatása, a jövő ismerete, a parancsok kiváló-
sága, a világ fölötti hatalom egy Úrra való visszavezetése,
mindezek meggyőztek engem. 4. Miután lelkem tanítást
kapott Istentől, megértettem, hogy a görög tanok a kár-
hozatba visznek, emezek viszont megszüntetik a világban
való szolgaságot, megszabadítanak a sok úrtól és sokféle
zsarnoktól, nem azt adják nekünk, amit nem kaphattunk
volna meg, hanem abban részesítenek, aminek elnyerését
a tévedés akadályozta meg.

30.
1. Miután ezeket megértettem, le akarom vetni amazo-
kat, mint a gyermek az illetlen szokásokat57. 2. Tudjuk
ugyanis, hogy a rossz keletkezése apró magocskához ha-
sonlít, mely a legcsekélyebb kínálkozó alkalommal gyöke-
ret ereszt, de elfonnyad megint, amikor Isten szavának en-
344
gedelmeskedünk és nem szórjuk szét önmagunkat.
3. Bizonyos elrejtett kincs által (vö. Mt 13, 44) jutott bir-
tokunkba Isten Igéje, a kincs kiásásakor bizony porosak
leszünk, de így biztosítjuk a lehetőséget, hogy az Ige ná-
lunk legyen. Aki az Ige egész vagyonát megszerezte, annak
a nagy tiszteletben álló dúsgazdagnak a birtoka van a kezé-
ben. 4. Ennyit kellett mondanunk dolgainkról. Nektek
pedig, görögök, mi más marad hátra, minthogy ne becs-
méreljétek azt, ami felsőbbrendű, s az se adjon nektek
alkalmat vihogásra, hogy barbároknak nevezitek! 5. Ha
akarjátok, megtudhatjátok, mert most még nem érti meg
minden ember egymást. Akik meg akarják vizsgálni a mi
tanainkat, azoknak szívesen adok jól érthető és teljes fel-
világosítást azokról.

31.
1. Úgy gondolom, illendő most már azt kimutatnom,
hogy a mi bölcseletünk ősibb a görögök tanrendszerénél.
2. Kiindulási pontunk legyen Mózes és Homérosz, mind-
kettő igen régi; Homérosz korábbi mint a költők és törté-
netírók, Mózes pedig mindennemű barbár bölcsesség szer-
zője; most hasonlítsuk össze őket, és azt kapjuk eredmény-
ként, hogy a mi tanításunk nemcsak a görög műveltség-
nél, de még az írás feltalálásánál is sokkal korábbi. 3. Nem
is azok .lesznek tanúim, akik a mi házunk táján megtalál-
hatók, hanem inkább a görögök segítségére támaszko-
dom. Amaz érthetetlen lenne, hisz nem fogadjátok el,
emez ellenben csodálatos bizonyíték lesz, amikor saját
fegyverzeteteket felhasználva, tőletek veszek olyan ellen-
érvet, ami titeket is meg fog lepni. 4. Akik” Homérosz
költészetének eredetét és virágzásának idejét Odaadóan
kutatták, már igen korán, azok a következők: regioni
Theagenész Kambüszész korában, thaszoni Szteszimbro-
tosz és kolofóni Antimakhosz, halikarnasszoszi Hérodo-
tosz, s olünthoszi Dionüsziosz; ezek után következtek:
345
a kumeai Epherosz, az athéni Philokhorosz, sa peripateti-
kus Megakleidész és Khamaileón; majd atgrammatikusok,
Zénodotosz, Arisztophanész, Kallísztratosz, .Kratész, Era-
toszthenész, Arisztarkhosz, Apollodórosz. 5. Ezek közül
Kratész iskolájának követői szerint Homérosz költészete
a hérakleidák visszatérése előtt vírágzott, legkésőbb a tró-
jai háború után nyolcvan esztendővel; Eratoszthenész
iskolája az Ilion elfoglalása utáni századik évet jelöli meg;
Arisztarkhosz iskolája az ión bevándorlás korára, azaz az
ilioni események után száznegyven évre teszi; Philokho-
rosz az ión vándorlás utánra, amikor Athénben a vezér
Arkhipposz volt, száznyolcvan évvel az ilioni események
utánra; Apollodórosz iskolája pedig száz évvel az ión ván-
dorlás utánra, ami a trójai események utáni kettőszáznegy-
venedik évvel azonos. 6. Némelyek állították, hogy az
olümpiai játékok előtt virágzott már Homérosz költészete,
azaz négyszáz esztendővel Ilion elfoglalása után. Mások
későbbre tették az időt, azt mondták, Homérosz Arkhilo-
khosz kortársa volt, Arkhilokhosz pedig a huszonharmadik
olümpia idején volt virágjában, a lüdiaí Gügesz kortársa-
ként, ötszáz évvel az ilioni harcok után. 7. A fent említett
költő korára vonatkozóan - Homéroszról beszélek - a ku-
tatók véleménye ellentmondó, nincs összhang köztük,
ezt röviden előadtam, ami elég is azoknak, akik adataimat
alaposabban meg tudják vizsgálni. Bárki állíthatja, hogy
a költő tanaira vonatkozó nézetek sem igazak. Akiknél
ugyanis az időpont megjelölése nem egyezik, azoknál a
történet sem lehet igaz. Hogy mi az oka a leírásban elő-
forduló tévedéseknek? Mi más, mint az, hogy valótlansá-
gokat hordtak össze adatokként?

32.
1. Nálunk viszont ismeretlen ez a dicsőséghajhászás,
nincs is szükségünk ennyiféle véleményre. A közönséges,
földi tanítást távol tartjuk magunktól, Isten utasításainak
346
engedelmeskedünk, a romolhatatlanság Atyjának törvé-
nyeit követjük, elutasítunk mindent, ami -emberi véleke-
désen múlik. 2. Köztünk nemcsak a gazdagok bölcselked-
nek, hanem a szegények is ingyen élvezik a tanítást; Isten
ajándéka felülmúlja ugyanis azt, amit viszonzásul a világ
adhat. 3. Akik hallgatni akarják, azokat mind odaenged-
jük, legyenek korosak, fiatalok, mert -nálunk egészen
egyszerűen minden életkor becsben áll. Csak a feslettséget
tartjuk távol magunktól. Ha mi beszélünk, akkor nem ha-
zudozunk. jó lenne, ha abbahagynátok makacs hitetlen-
kedéseteket. Tehát, ha mi azt állítjuk, hogy tanításunkat
Isten akarata erősíti meg, ti meg ezen nevettek, akkor majd
fogtok sírni is! 4. Ugyan hogyne volna képtelenség, hogy
Nesztort - aki elaggott kora és gyengesége .miatt csak
nagy nehezen tudta levágni lovai kantárszárát5° - tisztelni
kell, mivel a harcban nem akart lemaradni az ifjak mögött,
nálunk viszont ki kell nevetni azokat, akik küzdenek a kor-
ral és Isten dolgaival törődnek? 5. Ki ne nevetné el magát,
amikor az amazonokról és Szemiramiszról regéltek, és
a többi harcias nőről, s ugyanakkor gyalázni kell a mi
szűzeínket? 6. Akhilleusz még gyermek volt, de már igen
nemes gondolkodású volt! Neoptolemosz ugyan még fia-
talabb volt, de erős volt! Philoktetész gyenge volt, de
mégis őt használta fel a démon Trója ellen. Milyen volt
Therszitész? De hadvezér volt! Ha tudatlansága miatt
nem lett volna oly bőbeszédű, akkor senki sem tartotta
volna éleselméjű kopasznak6°. 7. Mindazok, akik közülünk
bölcselkednek, nem a láthatót tartjuk a legértékesebbnek,
a hozzánk közeledőket nem is kinézetük alapján ítéljük
meg, mert az a véleményünk, hogy a gondolkodás és aka-
rat szilárdsága meglehet azokban is, akik testileg gyengék
Ti viszont tele vagytok irigységgel és mindenféle ostoba-
sággal.

347
 33.
1. Ezért az a szándékom, hogy ami számotokra tiszte-
letre méltónak számít, abból mutassam ki, a mi erkölcse..
ink tiszták, a tietekben viszont igen sok az oktalanság,
2. Ti, akik azt állítjátok, hogy mi asszonyokkal és fiúkkal
továbbá vénasszonyokkal fecsegünk, és ezért kigúnyeltojš
bennünket, mert nem tartunk veletek, halljátok hát a gõ..
rögök dőre dolgait! 3. Megszégyeníti intézményeiteket a
sokféle vélemény, kultuszaitokat pedig az istenek háremei..
ben folyó szégyentelenségfil. 4. Lüszipposz ércbe öntötte
Praxilla szobrát, aki költeményeivel semmi hasznosat nem
mondott; Menesztratosz meg Learkhiszt, Szilanión a he.
téra Szapphót, Nauküdész a leszboszi Erinnát, Boiszkosz
Mürtiszt, Képhiszodotosz a bizánci Mürót, Gomphosz
Praxagoriszt és Amphisztratosz Kleitót. 5. Mi beszélníva-
lóm lenne Anütáról, Telassziláról és Nossziszról ? Az elsőt
megmintázta Euthükratész és Képhiszodotosz, a másodi-
kat Nikeratosz, a harmadikat pedig Arísztodotosz. Az
efezusi Mneszarkhisz szobrát Euthükratész, Korinnaét
Szilanion, az argivai Thaliarkiszét Euthükratész. 6. Csak
azért említettem őket, nehogy úgy gondoljátok, nálunk
valami furcsaság történik, és összehasonlítva a szemmel
látható üzelmeket, ne gúnyolódjatok azokon az asszonyo-
kon, akik a bölcselkedésre adják magukat nálunk. 7.
Szapphó szerelemről megszállott, parázna nőszemély volt,
aki megénekelte saját kéjelgéseit; a mi asszonyaink ezzel
szemben mind szemérmesek, szűzeink Istennek tetsző
énekeket zengenek a rokka mellett, sokkal tisztesebbek,
mint a ti szolgálóleányaitok. 8. Ezért szégyelljétek maga-
tokat, mert miközben ti magatok asszonyok tanítványai-
nak bizonyultok, a hozzánk csatlakozókat és velük együtt
a gyülekezetet is kicsúfoljátok. 9. Miféle tisztes dolgot
nyújtott nektek Glaukippé, aki torzszülöttet hozott a
világra, mint képe is mutatja, melyet aztán az athéni Eukté-
monosz fia, Nikératosz míntázott meg? Mert elefántot
348
szült, minek kellene nyilvános tiszteletben részesíteni
Gjaukippét? 10. A hetéra Phrünét Praxitelész és. Hérodo-
tosz mintázta meg, s a megrontójától teherbe ejtett Pan-
teukhíszt Euthükratész. öntötte ércbe. Deınomenész azért
örökítette meg a paióniaiak királynőjét, Bészantiszt,,mert
egy fekete gyermeket hozott an vılagra. 11.. Én meg az
Európát a bika hataraı ulteto Puthagoraszt is elítélem, és
titeket is, akik olyant tiszteltek művészetéért, aki Zeuszt is
sérti. 12. Nevetek Mikón művészi készségén, aki fiatal
bika hátán ülve ábrázolta Nikét, mert Agénor leányának
elrablója°2 a zabolátlanság és paráznaság versenydíját
nyerte el. 13. Az olünthoszi Hérodotosz ugyan. minek ké-
szítette el a hetéra Glükera és a citerázó Argeia szobrát?
B1-üaxisz pedig felállította Pasziphae szobrát, így hát nem-
esak kéjelgéseinek állított emléket, de csaknem úgy tűnik,
mintha azt szeretnétek, ha asszonyaitok is ilyenek lenné-
nek. 14. Okos leány volt az a bizonyos Melanippé, és
Lüszisztratosz ezért örökítette meg szobrával. Azt azon-
ban már nem hiszitek, hogy köztünk is vannak olyan asz-
szonyok, akik okosak.

34
1. Minden bizonnyal nagy tiszteletet érdemel a zsarnok
Phalarisz63, aki csecsemőket öletett le és szolgáltatott fel
ebédre, akit az amprakiótai Polüsztratosz műve révén
mindmáig mint valami csodálatos férfiút mutogatnak!
Még az agrigentóiak is irtóztak az említett férfi arcának
látásától az emberevés miatt, pedig képmásának megszem-
lélésére csábítják őket a műveltség képviselői. 2. Hogyne
lehetne haragudni azért, hogy ti még a testvérgyilkosságot
is becsben tartjátok, megnézitek Polüneikosz és Eteoklész
szobrait, ahelyett, hogy alkotójukkal, Püthagorasszal
együtt döntenétek le a gonoszság emlékművét. 3. Periklü-
menosz által miért buzdíttok az asszony szobrának meg-
tekintésére, aki harminc gyermeket hozott a világra, ezt
349
miért tartjátok csodálatos és igen figyelemre méltó alko-
tásnak? Inkább utálni kellene a sokféle feslettség áldozati
adományai miatt, hisz a római kocához hasonlít, amelyet
éppen ezen hasonlatosság miatt - mint mondják - még
titokzatosabb szertartásokban való részességre érdemesi-
tenek. 4. Arész elcsábította Aphroditét, Harmonia nevű
leányuk szobrát pedig a szobrász Andrón készítette el.
5. Szófron mindmáig fennmaradt bronzszobraí miatt sok.
kal híresebb, mint a könyvekben feljegyzett tréfák és mon-
dák miatt. 6. A hamis szavú Aíszoposzt nemcsak meséi tet-
ték. híressé, hanem méginkább Arisztodémosz szobra.
7. És mégcsak nem is pirultok, amikor ilyen semmirevalók
költőnőitek, kéjnőitek, semrnirekellők férfiaitok, akik
gyalázzák a mi asszonyaink tisztaságát? 8. Minek kellene
tudnom, hogy Euanthét séta közben szülték, miért kellene
megcsodálnom Kallisztratosz művészetét? Miért emeljem
szememet Kalliadosz Neairájára? Hiszen hetéra volt!
Laisz paráználkodott, bűntársa pedig a prostitúció emlék-
művévé magasztalta. 9. Miért nem szégyellitek a Hépha-
isztiont szemérmetlensége miatt, sőt, Philón még meg is
örökítette? Leokharosz kéjenc Ganümédeszét, s Praxite-
lész karpereces nőcskéjét miért tartjátok tiszteletben?
10. El kellene vetnetek minden effélét, ezek helyett azt kel-
lene kutatnotok, ami tényleg tisztességes, nem kellene kap-
notok Philainisz és Elephantisz trágárságain, utálkozni
viszont a mi életmódunk fölött.

35.
1. Mindezeket nem úgy mondtam el, mintha mástól
tanultam volna, hiszen sok földet bejártam, és a ti szofisz-
tikátokat űztem, betekintést nyertem sok találmányba és
művészetbe, végül a rómaiak városában időztem, s a tőle-
tek odavítt rengeteg szobor tarka tömegét is megszemlél-
tem. Mivel nem mások véleményével akarom alátámasz-
tani a magamét, mint sokan teszik, hanem mindenek előtt
350
arról akarok beszámolni, amit magam megértettem.
2. Ezért mondtam búcsút a rómaiak nagyszájúságának és
az athéniek szélhámosságának. . . az egymásnak ellent-
mondó nézeteknek, és a mi barbár filozófiánk híve lettem.
Már elkezdtem ecsetelni, hogy ez a ti szertartásaitoknál
sokkal ősibb, s most erről a tanításról akarok beszélni, és
mivel a kitűzött tárgy kifejtése sürget, megkísérlem lezárni
fejtegetésemet. 3. Ne nézzetek ferde szemmel tanításunkra,
ne hozzátok fel ellenünk, hogy locsogással és buta rábe-
széléssel állunk elő: Tatianosz az új barbár tanokkal hoza-
kodik elő, a görög bölcsek megszámlálhatatlan tömegén
túl újít! 4. Ez annyira elviselhetetlen, hogy embereket,
akiknek tudatlansága nyilvánvaló lett, megcáfol egy olyan,
aki valaha együtt érzett velük? Mi különös volna ebben,
mikor éppen a ti bölcsetek mondta: megöregedve is foly-
ton mindent tanulunk°4?

36
1. Tegyük fel, hogy Homérosz nem későbbi az ilioni
eseményeknél, fogadjuk el, hogy a trójai háború kortársa
volt, sőt, hogy Agamemnon seregében harcolt, és ha még
valakinek úgy tetszik, még az írás feltalálásánál is régebbi.
Akkor az is világos, hogy az említett Mózes Ilion elfogla-
lásánál is sok esztendővel korábban élt, sokkal korábban
Ilion alapításánál és Troszná! és Dardanosznál is korábban
élt. 2. A bizonyítás végett tanúkul hívom a káldeusokat,
föníciaiakat, egyiptomiakat, s még kiket idézzek meg?
3. Aki azt ígéri, hogy meggyőzi az olvasót, annak rövidre
kell fognia a dolgok elbeszélését, mint a babilóniai pap,
Bérószoszfiã tette, aki Nagy Sándor korában élt, és aki a
Nagy Sándort követő harmadik uralkodónak, Antio-
khosznak három könyvben megírta a káldeusok történetét,
művében beszélt a királyokról, néhányat név szerint is
megemlített, mint Nabukodonozort, aki háborút viselt
a föníciaiak és indiaiak ellen. 4. Ezeket az eseményeket mi
351
prófétáinktól tudjuk, akik mindezekröl szólottak, ezek a
próféták pedig Mózes koránál jóval későbbiek, a perzsa
uralomnál hatvan évvel korábbiak. Bérószosz szavahihe-
tőségének jele az is, hogy Iobasz°6, amikor megírta művet
az Asszírokról címmel, azt mondta, Bérószosztól tanulta
a történelmet. Az Asszírokról c. munkája két könyvre
terjed ki.

37.
1. A káldeusok után a föníciaiakkal így áll a helyzet.
Náluk három férfi tevékenykedett, Theodotosz, Hüpszi-
kratész és Mókhosz67, az ő könyveiket Leitoszfis fordította
görög nyelvre, aki behatóan foglalkozott a filozófusok
életrajzaival is. 2. Az említett szerzők könyveiben az is
megtalálható, mely királyok uralkodása alatt történt
Európa elrablása, Menelaosz megérkezése Föníciába, szó
van Heiramoszról (Hirám), aki Salamonnak feleségül adta
leányát, és mindenféle anyagot ajándékozott neki a temp-
lom építéséhez. A pergamoni Menandroszüg is feljegyezte
ugyanezeket az eseményeket. 3. Kheiram (Hirám) király
kora már közel van az ilioni eseményekhez; Kheiram
(Hirám) kortársa, Salamon pedig sokkal későbbi Mózes
koránál.

38.
1. Az egyiptomiak igen pontosan vezették az évkönyve-
ket, az ő írásaik tolmácsa Ptolemaiosz7°, nem a király,
hanem a mendészi pap. 2. Amikor elbeszéli a királyok
cselekedeteit, Amószisz egyiptomi király korára teszi a
zsidók kivonulását Egyiptomból Mózes vezetésével a vá-
gyott országba. 3. Ezt mondja: ,,Amószisz pedig Inakhosz
király kortársa volt”. 4. Őutána a grammatikus Apiónil,
- aki igen tekintélyes férfiú volt - az ,,Egyiptomi történe-
tek” negyedik könyvében (öt írása van ugyanis), többek
között ezt is mondja: ,,az argiviai Inakhosz király kortársa,
352
Amoszisz lerombolta Auria72 városát, ahogyan ezt Króni-
kájaban a mendészioszi pap, Ptolemaiosz feljegyezte”.
5, A Inakhosz korától Ilion elfoglalásáig terjedő időszak
húsz nemzedéket tesz ki. Ezt a következőképpen bizonyít-
juk.

39.
1. Az argiviai királyok a következők: Inakhosz,
Phoróneosz, Apisz, Argeion, Kriaszosz, Phorbasz,
Triopasz, Krotóposz, Szthenelaosz, Danaosz, Lünkeosz,
Abasz, Proitosz, Akrisziosz, Perszeosz, Szthenelaosz,
Eurüsztheüsz, Atreon, Thüesztész, Agamemnon, az ő
királysága tizennyolcadik évében esett el Trója. 2. Aki-
nek esze van, az teljesen világosan látja, hogy a görögök
hagyománya szerint mégcsak valamiféle történetírás sem
volt náluk. Kadmosz, aki a fent említett görögöknek az
írás ismeretét adta, csak igen sok nemzedékkel később jött
Boiótiába. Inakhosz után, Phoróneosz urakodása alatt lett
vége nagy nehezen a nomád életmódnak, s valamivel mű-
veltebbek lettek az emberek. 3. Ezért, ha Mózes Inakhosz
korában tűnt fel, akkor ez azt jelenti, hogy a trójai esemé-
nyek előtt négyszáz évvel korábban. Hogy ez így volt, arra
bizonyíték az attikai királyok sora is (a makedónoké,
ptolemaidáké és antiokhuszoké szintén). Következéskép-
pen, ha a görögöknél a különféle eseményeket csak
Inakhosz után kezdték feljegyezni és számon tartani, akkor
nyilvánvalóan csak Mózes kora után. 4. Phoróneosz korá-
ban - aki Inakhosz után következett- az athéniek a követ-
kezőkre emlékeznek: Ogügész, akinek uralkodása alatt
volt az első áradás; 5. Phorbasz kortársa Aktaiosz, akiről
az attikai Aktaia is a nevét kapta; 6. Triopasz kortársa volt
Prométheusz és Epimétheusz, meg Atlasz és a kettős alakú
Kekropsz, és még Ió; 7. Krotóposz uralkodása alatt volt
a phaétoni tűzvész, és az árvíz Deukalionban; 8. Szthene-
laosz kortársaként uralkodott Amphiktion, ekkor érkezett
353
23 A II. századi görög apologéták
Peloponészoszba Danaosz, ugyanekkor alapította meg
Dardania városát Dardanosz, ekkor tért vissza Európa
Föníciából Krétára, erre az időre esik az eleusziszi templom
építése, Triptolemosz gazdálkodása, Kadmosz krétai kö-
vetsége, Minósz uralkodása; 10. Proitosz uralkodása alatt
vezetett hadjáratot Eumolposz az athéniek ellen; 11.
Akrisziosz uralkodásának idejére esik Pélopsz kivonulása
Frígiából, Ió megérkezése Athénbe, második Kekropsz
korára pedig Perszeusz Dionüszosz tettei, és ekkor volt
Orpheusz tanítványa Muszaiosz; 12. Agamemnon király-
sága idején vették be Iliont.

40.
1. Az előbb mondottakból kitűnik, hogy Mózes ősibb,
mint a hősök, a háborúk és a démonok. Kora miatt az
ősibbnek kell inkább hitelt adni73, mint a görögöknek, akik
tanaikat ebből a forrásból merítették, (csak nem nevezték
meg74). 2. Szofistáik igen agyafúrtan próbálták meg felhasz-
nálni mindazt, amit Mózestől és a hozzá hasonló bölcsektől
tanultak, először megkísérelték átalakítani, hogy elhites-
sék, valami eredetit mondanak, másodszor, hogy amit nem
értettek meg, azt szóáradattal takargassák, s az igazságot
így mitológiává hamisítsák.
3. Amit a művelt görögök a mi életformánk történetéről
és törvényeinkről, legyenek akárhányan és akárkik, emlí-
tést tettek, arról ,,Az Isten dolgaival törődőkről” cimű
írásomban fogok foglalkozni.

41
1. Most pedig egészen pontosan megkísérlem megvilá-
gitani, hogy Mózes nemcsak Homérosznál ősibb, de még
a Homérosz előtti költőknél is, Linosznál, Philammonnál,
Thamürisznél, Amphionnál, Orpheusznál, Muszaiosznál,
Démodokosznál, Phémiosznál és a Szibillánál is, még a
krétai Epimenidésznél is, aki Spártába érkezett, a prokon-
354
nészoszi Ariszteasznál, aki az Arimaszpiákat75 írta, régebbi
a kentaur Aszbolosznál, Bakisznál, de még az athéni
Pronapidésznél is korábbi. 2. Héraklész mestere volt a
trójai háborút megelőző nemzedékhez tartozó Linosz;
3. ez kiderül abból, hogy az ő fia, Tlepolemosz a trója ellen
vonuló hadseregben küzdött. Orpheusz Héraklész kortársa
volt, különben is azt mondják, a neki tulajdonított írások
szerzője az athéni Onomakritosz, aki Peiszisztratosz zsar-
noksága idején élt, az ötvenedik olümpia korában.
Muszaiosz pedig Orpheusz tanítványa volt. 4. Amphion
két nemzedékkel előzte meg a trójai háborút, ezért ez
mentesít a feladat alól, hogy a tudásra vágyóknak többet is
mondjak róla. 4. Démodokhosz és Phémiosz ugyancsak a
trójai háború korában éltek. Az egyik az ünnepekről érte-
kezett, a másik a phaiákoktól. Thamürisz és Philammón
sem sokkal régebbi ezeknél. 6. Így hát, ha tömören is, de
kielégítő módon megtárgyaltam nektek az írók működésé-
nek korát, tevékenységük időrendjét, de hogy teljessé
tegyük azt, ami még hiányzik, elkészítem még a bölcsek-
nek tartott törvényhozók kimutatását is. 7. A mindenféle
bölcsességben, elmeélben és törvényhozásban legkiválóbb-
nak tartott Minósz Lünkeosz uralkodása alatt élt, 8. aki
viszont Danaoszt követte az uralkodásban, az Inakhosz
utáni tizennegyedik nemzedék tagjaként. Lükurgosz Ilion
elfoglalása után csak jóval később született, 9. száz évvel az
olümpiák előtt hozta törvényeit a lakedaimoniaíaknak.
Drakón a harminckilencedik olümpia táján született.
10. Szolón a negyvenhatodik körül, Püthagorász a hatvan-
kettedik táján. Az olümpiai játékok - amint ezt már kimu-
tattuk - a trójai háború után négyszázhét évvel később
kezdődtek. 11. Miután mindezeket így röviden kimutattuk,
vázoljuk fel a kort, melyben a hét bölcs élt. Mivel az emlí-
tettek közül a legrégebbi Thalész, aki az ötvenedik olümpia
táján született, ez rövid felvilágosítással szolgál arra nézve
is, hogy az utána következők körülbelül mikor éltek.
355
23*
 42.
1. Görög férfiak! A barbárok módján bölcselkedő
Tatianosz állította össze nektek ezeket, aki az asszirok
földjén született, először a ti tanításotokban nevelkedett,
másodszorra azonban azt a tanítást tanulmányoztam, amit
most is hirdetek nektek. 2. Immár tudván, hogy ki az Isten
és mi az ő teremtése, önként állok ki elétek a tanok meg-
ítélése szempontjából, de azzal az elhatározással, hogy az
Istennek tetsző életformát meg nem tagadom.

356
 BEVEZETÉS
ATHENAGORASZ MŰVEIHEZ

Nevén kívül alig tudunk róla mást. A feledés homályá-

ból a X. században élt Arethasz, (kappadókiai) Caesarea
metropolitája hozta elő, a IV. században egyedül Metho-
diosz - aki maga is nehezen azonosítható személy - említi
meg nevét és Kérvény a keresztények ügyében c. írását,
311 körül (De resurr. I, 36-37 PG 18; 265 kk). Az V. szá-
zadi történetíró, Szidei Philipposz feljegyzése szerint
(PG 6; 182) Athénagorasz az alexandriai iskola első veze-
tője Hadrianus (117-138) és Antoninus (138-161) uralko-
dása alatt. Ezek az adatok azonban nem egyeznek meg
Euszebiosz adataival, azért óvatosan kell kezelni őket.

KERvENY__A KERESZTENYEK
UGYEBEN
Címzettjei csak L. Aurelius Verus (161-169) és Commo-
dus (szül: 161-ben, caesar 166-ban, imperator 176-ban,
társuralkodó 177-ben) lehettek. Az írás jellegzetessége,
hogy az Ige megtestesülésére csak homályosan céloz
(21, 4-ben), annál részletesebb fejtegetéseket olvashatunk
benne a preegzisztens Logoszról. Megírásának legvaló-
színűbb dátuma 176-180 közötti évek (180 Marcus
Aurelius halálának éve), pontosabban a 176-187 közötti
évekre tehető, mert a szerző a Kérvény 1, 2-ben „mélységes
357
békéről” beszél. Feltehetően a 177-es galliai keresztény-
üldözés indíthatta műve megírására, bár erről alig van
adatunk. Különös a címzésben, hogy úgy emlegeti Marcus
Aureliuszt, mint ,,Örményország legyőzőjét”, mely
L. Aurelius Veruszt illette meg, de úgy látszik megkapta
Marcus Aurelius, sőt Commodus is, mert L. Aurelius
Verus 169-ben már halott volt.
Az írás műfaját tekintve kérő irat, de ahhoz szokatlanul
hosszú, hogy egyszerűen hivatalos beadványnak tekinthet-
nénk. A császári udvarban elég sok szofista dolgozott a
görög nyelvű kérelmek feldolgozásán. Athénagorasz írása
egészen bizonyosan nem sorolható a ,,legatio” műfajába,
azaz nem a császár előtt elmondott beszéd volt ,mint pl.
Philón Legatio ad Gaium-a. Inkább tekinthető attikizáló
stílusban megírt nyílt levélnek. Szerkezeti felépítése nem
sokban különbözik a többi apologéta hasonló jellegű
művétől: a bevezetés, megszólítás (I, 1-2, 6) után sorra
veszi a keresztényekről terjesztett hamis vádakat (ateizmus,
erkölcstelenség), cáfolja ezeket, teológiai érvekkel tá-
masztja alá a keresztények által képviselt igazi erkölcsisé-
get, mely hitük és életről vallott felfogásuk következménye
(3, 1-36, 3). Athénagorasz azonban mindezt sokkal fegyel-
mezettebb gondolati rendben fejti ki, mint bármely más
apologéta. Kérvényét rövid befejezés zárja (37, 1-3).

A HALOTTAK FELTAMADASARÓL
A mű Athénagorasz-i szerzősége ellen szól az a tény,
hogy Methodiosz IV. században írt hasonló című műve
éppen erről az írásról nem tesz említést, csupán a Kérvény-
ről. R. M. Grant figyelemre méltó érvek alapján tagadja
Athénagorasz szerzőségét (Athenagoras or Pseudo-
Athenagoras, Harvard Theological Review, 47, 1954,
121-129. old.). A mű foglalkozik a kérdéssel (4, 3-4),
358
hogyan lehetséges az elhalt testek újraegyesítése, mikor
még élő testeket is megesznek a ragadozók, ezek azután
más állatok prédáivá válhatnak, így a testi részek sokfelé
eloszlanak a világban, amiért igen nehezen képzelhető el
ugyanazon testek feltámadása. R. M. Grant véleménye
szerint ez a kérdés a II. századi traktátusokban még isme-
retlen volt. Gyanúját csak megerősíti, hogy feltűnő pár-
huzamokat lát Nüsszai Gergely és Methodiosz hasonló
témájú írásai között. Az Athénagorasz neve alatt ránk
maradt írásra már hatással volt a görög orvosi irodalom
szókészlete, főként Galénosz művei, ami ismét arra enged
következtetni: a mű a II. század után íródott. W. R.
Schodel (Athenagoras Legatio and De Resurrectione,
Oxford Early Christian Texts, Oxford, 1972, Introduction,
XXVIII old.) megfontolandónak tartja R. M. Grant érveit,
s további kétségeket hoz fel: semmi sem késztet arra,
hogy a feltámadás tanának ellenfeleit pogányok, vagy
gnosztikusok között feltételezzük. Ez annyit jelent, hogy
a mű egy már hosszabb múltra visszatekintő, egyházon
belüli kontroverziát tükröz, ami szintén a későbbi datálást
javasolja.
Nem tartja kielégítőeknek ezeket az érveket a szerzőség
elvitatásához L. W. Barnard (Athenagoras, A Study in
Second Century Christian Apologetic, Théologie Histori-
que, 18, Beauchesne, Paris, 1972). Valóban, a tematika
bizonyos mérvű hasonlósága Nüsszai Gergely és Metho-
diosz hasonló című műveivel még nem indokolja a
traktátus III. századi datálását, mert ugyanakkor hiányoz-
nak belőle azok a jellegzetességek, amelyek a későbbi ilyen
tartalmú írásokra jellemzők. Nüsszai Gergely Lélekről és
feltámadásról c. dialógusa sokkal összetettebb problema-
tikát tárgyal, teológiailag mélyebb, sokkal többet alapoza
Szentírásra, mint az Athénagorasz neve alatt ránk maradt
mű. Hasonlóképpen elmondható ez utóbbi Methodioszról
is. A Halottak feltámadásáról írt traktátus elején a szerző
359
 tényleg gnosztikusokra célozhat, s nem Origenész párt-
híveire. A szentírási idézetekkel ily takarékosan gazdál-
kodó szerző aligha állhatott volna ki vitára Órigenésszel
vagy követőivel. A görög orvosi irodalom terminológiájá-
nak hatása sem kényszerít későbbi datálásra. Galénosz a
dogmatikus iskola képviselője volt, aki eklektikus princí-
pium szerint rendezte nézeteit. Éppen ezért lehettek meg
életművének elemei már a II. század vége előtt, és bizonyos
elméletek tükröződhetnek Athénagorasz traktátusában
Galénosz hatásáról függetlenül is. A hagyományos szerző-
ség mellett szól továbbá az a tény, hogy nincs lényeges
stilisztikai eltérés a Kérvény és a Halottak feltámadásáról
c. művek között, sőt a Kérvény (a 37, 1-ben) utal rá, hogy
külön értekezést szentel majd a feltámadás tanának.
A Halottak feltámadásáról c. mű az ókeresztény iroda-
lom e tárgykörben megírt egyik legjobb értekezése.
A világ vége, az ítélet közös téma minden apologetánál.
Athénagorasz az egyén halál utáni sorsával foglalkozik,
amit a vértanúk kora élesen vetett fel.
A fordítás W. R. Schodel, Athenagoras Legatio and
De Resurrectione, Oxford, 1972 szövegkiadása alapján
készült.

360
 ATHENAGORASZ ATHÉN1
KERESZTENY FILOZÓFUSNAK
KÉRVÉNYE A KERESZTENYEK
ÜGYEBEN

Marcus Aurelius Antonius és Lucius Aurelius Commo-

dus császároknak > az örménYek és szarmaták fölötti
győzteseknek, és mindenekelőtt filozófusoknak

1.
1. Bírodalmatokban, nagy uralkodók, különböző szoká-
sokat és törvényeket követnek, s a lakosságot senki sem
fenyegeti törvénnyel vagy büntetéssel, mert a népek ragasz-
kodnak atyáik hagyományához, ami nevetséges is volna.
Az ilioni Héktort tartja istennek, Helénát pedig Andrasz-
teíánakl vallva tiszteli, a lakedaimoniainak Agamemnon
Zeusz, és Tündarész leányát2, Phüloneat Enodiaként félik;
az athéniek Erekteionnak mint Poszeidónnak mutatnak be
áldozatot, ünneplik a beavatásokat, Agraulosz és Pandro-
szosz misztériumait, akikről pedig azt tartják, hogy szent-
ségtörők voltak, amikor kinyitották a szentélytf* Egyszó-
val: az emberiség különböző nemzetei és népei olyan
áldozatokat mutatnak be, olyan misztériumokat ünnepel-
nek, amilyeneket akarnak. Az egyiptomiak macskákat,
krokodilokat, kígyókat, bikákat és kutyákat is isteneknek
tartanak. 2. És ezeket mind megengedik törvényeitek és ti
még azt sem tartjátok istentelenségnek, ha valaki egyálta-
lán nem hisz istenben, szükségesnek tartjátok, hogy min-
denkinek olyan istene legyen, amilyet akar, csakhogy az
isteni valóságtól való félelem visszatartsa őket a gaztettek-
361
től. A mi nevünk (és meg ne tévesszen benneteket a szó-
beszéd, mint a tömeget) miért gyűlöletes azonban nektek?
Nem a nevet kell gyűlölni, hanem a gaztettet kell megto-
rolni és büntetni.4 Mi is csodáljuk mindenkivel szemben
megmutatkozó szelídségeteket, nyugalmatokat, békés 'és
emberséges magatartástokat, ti a törvény előtt egyenlőnek
tekintetek mindenkit, a városok rangjuknak megfelelően
egyformán megtiszteltetésben részesülnek, s bölcsessége-
tek eredményeként az egész földkerekség mélységes békét
élvez. 3. Bennünket viszont, akiket keresztényeknek ne-
veznek, hogyhogy nem részesíttek ugyanabban a gondos-
kodásban, hanem - bár semmiféle igazságtalanság nem
terhel minket, amiért büntetni kellene bennünket, mint ezt
beszédünk során bebizonyítjuk - megengeditek, hogy
fenyegessenek, meghurcoljanak és üldözzenek, noha maga-
tartásunk a lehető legjámborabb és legigazságosabb az
istenséggel és birodalmatokkal szemben, ezért szüntessé-
tek be meghurcoltatásunkat és üldözésünket, szorongatá-
sunkat, mivel a tömeg csak a név miatt ellenségünk, mi
pedig ügyünket a nyilvánosság elé tárni merészeljük, (tud-
játok meg ebből, mennyire igazságtalanul, minden törvé-
nyes és ésszerű indok nélkül szenvedünk), s arra kérünk
Benneteket, fontoljátok meg ügyünket, s rágalmazóink
szüntessék be valahára csipkelődéseiket. 4. Üldözőink nem
anyagilag károsítanak meg minket, nem is társadalmi hely-
zetünket rontják, vagy más nagyobb jót sem érintenek,
hiszen az említetteket mi megvetjük, annak ellenére, hogy
sokan éppen ezekre törekednek, mert minket nem a sértés
visszaadására tanítottak (vö. 1 Kor 6, 9), hanem arra, hogy
akik arculütnek, azoknak tartsuk oda másik arcunkat is, aki
pedig elveszi tőlünk felső ruhánkat, annak adjuk oda az al-
sót is (Mt 5, 39-40; Lk 6, 29). Miután a vagyonról lemond-
tunk, rátörnek még testünkre és lelkünkre is, egész sor vá-
dat szórnak ránk, amikről még csak sejtelmünk sincs, de az
unatkozó fecsegőkre és a hozzájuk hasonló fajtára jellemző.
362
 2.
1. Ha valaki kisebb vagy nagyobb bűntényt bizonyítana
fánk, nem tiltakoznánk a büntetés ellen, sőt bármilyen
keserves és kegyetlen büntetést is méltányolnánk. Ha
azonban a vád csupán a nevet érinti, (mert mindmáig meg-
gondolatlan és közönséges emberi szóbeszéd az, amit
rólunk híresztelnek, és senki nem bizonyított gaztettet a
keresztényekre), és a jogtalanság törvény: általi megszün-
tetése a ti dolgotok, ó emberszerető és tudományokat ked-
velő császárok, ahogyan az egész világ, az egyének és a
városok élvezik jótéteményeíteket, úgy legyen nekünk is
részünk e kegyben, hogy tiszteletteljes hálánkat fejezhes-
sük ki irántatok, mert megszűntek a rágalmak. 2. Nem is
illik jogrendetekhez, hogy míg másokat - ha valamilyen
bűn miatt bíróság elé állítanak - a vád bizonyítása előtt
nem büntettek, a mi esetünkben viszont nagyobb súlya van
a névnek, mint a bizonyításnak magának, mert a bírák nem
azt vizsgálják, elkövetett-e valaki valamilyen bűnt, hanem
a név alapján visszaélést követnek el, mintha a név már
önmagában bűntény lenne. Önmagában véve azonban
egyetlen nevet sem lehet jónak vagy rossznak tartani,
hanem a mögötte meghúzódó jó vagy rossz cselekedetek
miatt lehet kiválónak vagy gyalázatosnak vélni. 3. Az álta-
latok elítéltek - mégha a lehető legsúlyosabb bűntényt
követték is el-, bizakodóak, mert tudják, kivizsgálják élet-
vitelüket, a hiábavaló szóbeszéden fel nem indulnak, sem a
vádlók vádjain, ha tudják, hogy azok hamisak, mert az
egyenlőség rendjében kapják a büntető vagy felmentő
ítéletet. 4. Mi is megérdemeljük azt, ami mindenkit meg-
illet, azt, hogy ne gyűlöljetek minket, ne büntessetek azért,
mert keresztények vagyunk (mert ugyan miért tenne
gonosszá minket nevünk ?), hanem abban az ügyben ítél-
kezzetek felettünk, ami miatt a bíróság elé idéztek, a vádak
cáfolata után pedig bocsássatok el, vagy a bűntény bebizo-
nyítása után büntessetek meg (egyetlen keresztény sem
363
gonosztevő, hacsak nem színleli a tant), de ne a név miatt,
hanem a bűntény miatt ítéljetek el. 5. Azt látjuk, így hoz-
nak itéletet azok is, akik filozofálnak. Csupán mestersége
vagy tudománya alapján senkit sem tekintenek jónak vagy
rossznak az ítélet meghozatala előtt, hanem azért büntetik,
mert vétkesnek tartják, a filozófia miatt még senki nem von
magára vádat, (hiszen az a rossz, aki nem a törvénynek
megfelelően bölcselkedik, a tudományt azonban nem lehet
vádolni), ha pedig tisztázza magát a vád alól, elbocsátják.
6. Tanításunk miatt kell nekem védekezésbe kezdenem,
kérnem kell Titeket hatalmas uralkodók, az egyenlőség
alapján hallgassatok meg minket is, ne tegyen Benneteket
elfogulttá az alaptalan és közönséges szóbeszéd, félre ne
vezessen Titeket, hanem tanulékonyan és az igazság szere-
tetétől vezérelve figyeljetek fejtegetésünkre. Így ti sem
követtek el hibát tudatlanságból és mi is, miután tisztáztuk
magunkat a tömeg alaptalan rágalmaival szemben, abba-
hagyjuk a küzdelmet.

3.
1. Három vádat hoznak fel ellenünk: az istentelenséget,
a thüesztikus lakomákat, az oídiposzi közösülést.~'3 De ha
ezek igazak, akkor semmi fajtát közülünk ne kíméljetek,
büntessétek meg a vétkeket, ha bármely ember állati
módon él, gyökerestől irtsatok ki minket asszonyokkal és
gyermekekkel együtt. Mert még az állat sem nyúl a saját
fajtájához tartozóhoz, s az utódnemzés céljából a természet
törvényének megfelelően bizonyos időszakokban közösül,
de sohasem szabadosságból s azt is tudja, melyikkel
szabad.6 Ha egy ember még az állatoknál is elvadultabb,
annak ugyan milyen ítélettel kell számolnía, mi lehet méltó
büntetése? 2. Ha viszont ezek csak rágalmak és nem bizo-
nyíthadó vádak, mert a rossz természetszerűleg ellenkezik
az erénnyel, az ellentétek pedig isteni törvény alapján küz-
denek egymás ellen, és ha Ti is tanúsítjátok, hogy ezekben
364
nem vagyunk vétkesek, megtiltjátok vallatásunkat, azután
már az tartozik rátok, hogy megvizsgáljátok életformán-
kat, tanainkat, az irántatok, házatokkal, s a birodalommal
szemben tanúsított odaadásunkat és engedelmességünket,
így nem engedtek meg nekünk sem többet, mint üldözőink-
nek. Mert mi fogunk győzni fölöttük, akik az igazságért
habozás nélkül a lelkünket is odaadjuk.

4.
1. Sorba veszem a vádakat annak bebizonyítására, hogy
nem vagyunk istentelenek, ha ugyan ezek hirdetőinek
cáfolása nem nevetséges már önmagában. Az athéniek
méltán vádolták istentelenséggel Diagoraszt7, mert a nyil-
vánosság elé tárta az orphikus tant, kibeszélte az eleusziszi-
ak és a kabirok misztériumait, darabokra vágta Héraklész
fából készült szobrát, hogy megfőzze, egyenesen azt állí-
totta, hogy egyáltalán nincs isten. Mi azonban különbséget
teszünk Isten és az anyag között, bebizonyítjuk az anyag s
Isten különbségét, valamint azt, hogy milyen nagy a
különbség a kettő között, (mert az isteni valóság örök és
nincs keletkezése, csak értelemmel és szellemmel szemlél-
hető, az anyag viszont keletkezik és elmúlik), s akkor nem
alaptalanul ragasztják ránk az istentelen jelzőt? 2. Ha úgy
gondolnánk, mint Diagorasz, akkor számunkra is a világ
szép rendjében, alakjában, szinében, tökéletes összhangjá-
ban, elhelyezkedésében lenne a vallásosság biztosítéka,
akkor hihető volna a vélemény, hogy mi nem tiszteljük
Istent, s mi magunk szolgáltatnák okot az üldözésre.
Miután azonban tanításunk egy Istent ismer, aki a világ
Teremtője, ő maga azonban nem keletkezett, (mert aki van,
az nem keletkezik, csak a nem létező), hanem mindent a
tőle származó Ige által alkotott, így mindkét váddal alap-
talanul illetnek bennünket, rosszindulatúan rágalmaznak és
üldöznek.

365
 5.
1. A költők és bölcselők, akik foglalkoztak Istennel,
nem tűntek istenteleneknek. A közfelfogás alapján nem
tudományosan isteneknek nevezett lények létét Euripidész
kétségbe vonta:
,,Zeusz, ha lakik a fényes égben, nem engedheti
Balsorsra jutni ugyanazt az embert”.3
Ésszerű belátás alapján állítja, hogy a szellemi lénynek
értelme van:
,,Látod a fennséges véghetetlen étert,
mely nedves karjával öleli a földet?
Ezt hidd Zeusznek, ezt tartsd istennek!”°
2. Nem tudta megkülönbözteni sem a lényegeket,
amikről a neveket, mint alanyokról állítani szokták (,,mert
hogy Zeusz Zeusz, azt csak hallomásból tudom”1°), sem az
elnevezéseket, melyeket valamilyen mögöttük álló valóság-
ról szoktak állítani, a tevékenységek alapján azonban már
igen, mert a láthatatlan dolgok látványának gondolta a
jelenségeket. 3. Akinek alkotásai vannak, akinek a szelleme
vezérel, azt fogja fel istennek,11 és ezzel megegyezik vele
Szophoklész is:
,,Egy az isten az igaziak között,
aki kifeszítette az eget és az elterülő földet,”12
az Isten természetéhez hozzátartozik, hogy szépségével
betölti az eget és a földet, ezért tanítja, hogy kell lennie, s
egynek kell lennie.

6.
1. Amikor Philolaosz azt állította, hogy Isten börtönként
zár magába mindent, azzal azt is bizonyította, hogy Isten
egy és az anyag fölött áll. Lüszisz és Opszimosz13 pedig,
az egyikük kimondhatatlan számnak határozta meg az
366
Istent, a másik a hozzá legközelebb eső legnagyobb számot
is felülmúlónak. A pitagoreusok szerint a tíz a legnagyobb
szám, mert ez a ,,tetraktüsz”, mely magában foglalja az
összes számtani és harmonikus arányokat,14 s ha a kilenc
esik hozzá legközelebb, az isten pedig egység, azaz egy.
Eggyel haladja meg a hozzá legközelebb eső kisebbet.
2. Nem megyek bele a filozófusok nézeteinek részletes
kífejtésébe, csak arról beszélek, amit Platón és Arisztotelész
mondott az Istenről. Tudom ugyanis, hogy műveltség
tekintetében mindenkit megelőztök, kormányzástok böl-
csességében és hatalmában is felülmúljátok a többit,
a tudományok egyetlen részterületén sem maradtok le,
hanem minden téren teljesítményeitek vannak. Mivel
lehetetlen nevek említése nélkül kimutatni, hogy nemcsak
mi foglaljuk az egységbe az Istent, ezért ideje a vélemé-
nyekhez fordulni. Platón ezt mondja: ,,Ennek a világnak
alkotóját és atyját megtalálni igen nehéz, s a megtaláltat
mindenkinek elmondani szinte lehetetlen”15. Örökkévaló-
nak és keletkezés nélkülinek gondolja Istent. Ha más dol-
gokat is isteneknek ismert el, mint a Napot, a Holdat,
a csillagokat, ezeket mégis létrejött valóságoknak gon-
dolta. ,,Istenek az istenektől, mely műveknek én vagyok
alkotó atyja, nem múlnak el, ha én nem akarom, minden
megkötött azonban elmúlhat”1°. Ha tehát Platón nem
istentelen, amikor a mindenség alkotójának a születetlen
Istent tartja, akkor mi sem vagyunk istentelenek, akik úgy
tudjuk, hogy Isten Igéje által alkotott és az Ő Lelke tart
össze mindent, s ural. 3. Arisztotelész és követői összetett
élőlényhez hasonló valaminek tartották Istent, állították,
hogy teste és lelke van17, testének tekintették az étert,
a bolygókat és az álló csillagok szféráját, melyek körmoz-
gást végeznek, lelkének vették a test mozgásait irányító
értelmet, mely maga nem mozog, hanem a test mozgásának
oka. 4. A sztoa követői sok nevet használtak az isteni lény
jelölésére, a nevek a jelzett valóságoknak megfelelően
367
váltakoztak, az anyagi valóság változásait az azt átjáró
isteni áramlatnak (pneumának) tulajdonították, igazában
azonban azt gondolták, hogy egy Isten van. Ha tehát az
isten a tűz-művész, aki meghatározott úton és módon fog
hozzá a világ létesítéséhez, miközben magában foglalja az
összes logosz-csírát, melyeknek megfelelően minden sors-
szerűen történik, az Isten szelleme (pneuma) pedig átjárja a
egész mindenséget, akkor szerintük is egy az Isten, a tüzes
anyagot nevezték Zeusznek, Hérát meg a levegőnek, és a
többit is az anyag megfelelő része szerint, melyeket áthat az
isteni pneuma.

7.
1. Miután azok, akik visszamentek egészen a dolgok
eredetéig, a legtöbben - jóllehet akaratuk ellenére - arra az
eredményre jutottak, hogy az isteni valóság egy, mi pedig
azt tartjuk, az az Isten, aki az egész világmindenséget
elrendezte, akkor mi az oka annak, hogy egyesek oly
szabadosan beszélhetnek, írhatnak Istenről, ahogyan csak
akarnak, ellenünk viszont - akik helyesen tartjuk és hisz-
szük, hogy az Isten egy, és ezt igazi csodákkal és érvekkel
igazoljuk - törvényt hoznak? 2. A költők és filozófusok
- mint számos más kérdésre - erre is rásejtettek, mindenkit
saját lelke ösztönöz - az isteni lehellettel való rokonsága
által - a keresésre, hogy ha lehetséges, keresse és fogja fel az
igazságot. Annyira képesek erre azonban csupán, hogy
gondolatilag körüljárják, de nem találhatnak rá a létezőre,
mert Isten nem méltatta őket arra, hogy Ő maga tanítsa
őket, hanem mindegyik önmaga mestere volt, ezért mind
másként és másként vélekedett Istenről, az anyagról, a for-
mákról és a világról. 3. Amit viszont mi hiszünk és gondo-
lunk, arra tanúink a próféták, akik a Lélek sugallatára
nyilatkoztak Istenről, a vele kapcsolatos dolgokról. Ezt Ti
magatok is tanúsíthatjátok, akik az igaz isteni valóság
tiszteletében és a bölcsességben mindenki mást felülmúl-
368
tok, hogy mennyire esztelen volna nem hinni az Istentől
származó Lélekben, aki hangszerként mozgatta a próféták
ajkát, s nem volt figyelemmel emberi nézetekre.

8.
1. Fontoljátok meg ti is, hogy kezdettől fogva egy ennek
a világmindenségnek alkotó Istene, hogy osszátok Ti is
z mi hitünk érvét. Ha kezdettől fogva két vagy több isten
volt, vagy azonosak voltak, vagy különbözők. 2. Nem
tartozhattak azonban ugyanabba a kategóriában. Ha
ugyanis istenek lennének, nem lennének hasonlók. Ellen-
ben, mivel keletkezés nélküliek lennének, nem volnának
hasonlók, mert a létesített dolgok mintáikra hasonlítanak1°,
a keletkezés nélküliek nem hasonlítanak, mert nem valami-
ből és valamire való tekintettel jöttek létre. 3. Ha, ahogyan
a kéz, a szem, a láb egy testnek a részei, és belőlük egy test
kerekedik ki, ugyanúgy az Isten is, arra így válaszolunk:
ahogyan Szókratész - mivel született és mulandó - részek-
ből áll egybe, részekre is bontható, de Isten nem keletke-
zett, nincs kitéve hatásoknak, nem osztható fel, tehát nem
is áll részekből. 4. Ha mindez azoknak a tulajdonsága, amik
keletkeztek, a világot teremtő Isten pedig felülmúlja ezeket
és ha ezek a tulajdonságok az általa teremtett és elrendezett
dolgoké, akkor hol a másik isten vagy a többi isten?2° Ha
ugyanis a világot, mely gömbölyű, szférák és az égi testek
zárják körül, a világ Teremtője meg felsőbbrendű a terem-
tett dolgoknál, Ő ezek gondviselője, hol van hely a másik
istennek, vagy a többi istennek P A világban nincs, mert az
más istenhez tartozik. A világ körül nem lehet, mert a világ
is más Istené, aki azt teremtette, s fölötte áll. 5. Ha tehát
nincs a világban, de a világ körül sincs, mert mindent a
világ körül emez foglal el, akkor hol van? Felsőbbrendű a
világnál és Istennél, vagy egy másik világban van, vagy
más világ körül? De ha egy másik világban van, vagy
egy másik világ körül, akkor már nem körülöttünk van,

24 A II. századi görög apologéták

(a világon sem uralkodik), hatalma sem nagy, (mert körül-
írt helyen van). 6. Ha pedig egy másik világban sincsen,
(mert ennek a világnak a Teremtője mindent betölt), sem
egy másik világ körül nincs, (mert ezt a világot lefoglalja
Alkotója), akkor nincs is, mert nincs, amiben lenne.
Mi tennivalója volna egyébként, amikor a világ másé,
ő maga meg a világ Teremtője felett áll, nincs sem a világ-
ban, sem a világ körülzz? 7. Vagy van valamilyen más
hely, ahol megállhat az, ami a lét ellenében jött létre? Nem,
mert Isten és Isten dolgai felette állnak. Mi hely marad még
a világ fölött, melyet betölthet? 8. Lehet talán gondviselő?
Ha nem teremtett semmit, nem lehet gondviselő. Ha nem
képes semmit teremteni, nem lehet gondja semmire, s ha
nincs hely, melyet elfoglalhatna, akkor csak a világ teremtő
Istene az egyedüli, aki kezdettől fogva létezik.

9.
1. Ha ilyenfajta gondolatokkal megelégednénk, bárki
emberi tannak tarthatná tanításunkat. Mivel azonban a
próféták szavai erősítik meg érveinket, - s gondolom Ti is,
hiszen igen tanultak vagytok, és igen buzgólkodtok a
tudományok terén, nem ismeretlen előttetek, amit Mózes,
Izaiás, Jeremiás, vagy a többi próféta írt, akik elragadtatás-
ban mondták ki azokat a gondolatokat, amiket az isteni
Lélek sugallt nekik, a Lélek pedig eszközként használta
őket, ahogyan a furulyás szokta fújni furulyáját23. Mit
mondtak hát ők? 2. ,,Az Ur a mi Istenünk, mást ne hason-
lítsanak hozzál” (vö. Kiv 21, 2-3 Bar 3, 36). Ismét:
,,Én vagyok az Isten, az első és utolsó, rajtam kívül nincs
Isten” (Iz 44, 6 és 41, 4). Hasonlóképpen mondja: „Nem
volt más Isten, sem előttem, sem utánam nem lesz;
én Isten vagyok és nincs más rajtam kívül” (Iz 43, 10-11).
Nagyságáról pedig: „Az ég az én trónom és a föld lábam
zsámolya. Milyen hajlékot építenétek nekem, vagy miféle
hely nyugalmam helye P” (Iz 66, 1). 3. Rátok hagyom,
370
alaposabban is kutassátok a jövendöléseket a könyvekben,
hogy kellő megfontolással magatok vessetek véget az
ellenünk elkövetett jogtalanságoknak.

10.
1. Eléggé bizonyítottam nektek, hogy istentelenek nem
vagyunk, valljuk az egy, keletkezés nélküli, örök, láthatat-
lan, szenvedélyektől mentes, felfoghatatlan, fénnyel és
szépséggel, Lelkével és kimondhatatlan hatalmával körül-
vett Istent, aki a tőle származott Ige által rendezte el és
tartja fenn a világmindenséget. 2. Azt is gondoljuk, hogy
Istennek Fia van. Senki ne tartsa nevetséges beszédnek,
hogy Istennek Fia van. Mi ezt nem úgy gondoljuk, aho-
gyan a költők mítoszai elbeszélik, melyek szerint az istenek
sem bizonyulnak jobbaknak az embereknél, nem így gon-
dolkodunk az Atyáról és a Fiúról. Ezzel szemben: a Fiú
Isten Fia, az Atya Igéjének formájában (idea) és tevékeny
erejében24, az ő hasonlatosságára és általa lett minden,
mert egy az Atya és a Fiú. Mivel a Fiú az Atyában van és az
Atya a Fiúban, a Lélek egységében és erejében, Isten Fia az
Atya értelme és gondolata. 3. Ha nagy bölcsességetekben
tudni szeretnétek, hogy mit jelent a „Fiú”, kifejtem rövi-
den: az Atya első szülöttét, nem a keletkezés értelmében,
(hiszen Isten az örök értelem, akiben megvan a gondolat,
az Ige kezdettől fogva, mivel öröktől fogva értelmes lény),
hanem azért jött elő, hogy mint mintaszerű forma és tevé-
keny erő legyen minden anyagi dologban, mely a minőség-
nélküli létezőhöz hasonló, ilyen az egész anyagi termé-
szet25, és alá van vetve az igazságszolgáltatásnak, a durvább
és finomabb részecskék keveredése* jellemző rá. 4. A pró-
fétai Lélek is összhangban van ezzel a tanítással: „Az Ur
alkotott engem útjai kezdetén műveire” (Péld 8, 22).
És valóban, a prófétai megnyilatkozásokban Isten kiáradá-
sának mondják a Szentlelket (vö. Bölcs 7, 25), aki kiárad és
visszatér, mint a Nap sugara. 5. Ki ne csodálkozna, hogy
371
24*
istenteleneknek mondanak minket, akik Atyaistenıõl
Fiúistenről és Szentlélektől beszélünk, bizonyítva az egy:
ségben a hatalmat és a különbséget a rangban? Az isten__
ségre vonatkozó tanításunk ezzel még nem fejeződik be
hanem az angyalok és a szolgáló szellemek sokaságát 1;
ismerjük, akiket a világ teremtő Istene Igéje által osztott
szét és rendelt az elemekhez, az éghez és a földhöz, hogy jó
rendje legyen mindennek, ami bennük van.

11
1. Ne lepődjetek meg, ha részletezem tanításunkat. Azért
fejtem ki alaposabban, hadd tudjátok meg az igazságot,
s el ne ragadjon benneteket a közönséges és értelemellenes
vélemény. Arról is meg akarunk győzni Titeket, hogy nem
vagyunk istentelenek, sőt azok a tételek, melyekhez ragasz-
kodunk, nem emberi eredetűek, hanem Isten tanított
minket azokra. 2. Milyen az a tanítás, amelyben felnevel-
kedtünk? Megmondom nektek: szeressétek ellenségeite-
ket, áldjátok átkozóitokat, imádkozzatok üldözőitekért,
hogy mennyei Atyátok fiai legyetek, aki napját felkelti
jókra és gonoszokra egyformán, ugyanúgy árasztja sugarát
igazakra, mint igaztalanokra (vö. Mt 5, 44 45). 3. Engedjé-
tek meg tehát nekem, mint aki bölcselő uralkodók előtt
tartom védőbeszédemet, hogy hangos szóval, jól hallha-
tóan, nyíltan és bizalommal adhassam elő érveimet. Kik
azok, akik a következtetéseket megoldják, a kétértelműsé-
geket feloldják, megvilágítják egy-egy szó származását,
vagy megtanítják azt, melyek egynevűek, melyek hasonló-
nevűek, mi az állítmány és tétel, mi az alany és állítmány
közötti különbség, akik azt állítják, hallgatóikat az ilyen ČS
efféle tanokkal boldoggá teszik, akik annyira megtisz-
tították lelküket, hogy az ellenséget nem gyűlölik, hanem
szeretik, és az őket átkozókat - ez igen nagy mérsékletre
vall - szitkozódás helyett áldják, s imádkoznak azokért.
akik életükre törnek? Mások, ellenkezőleg, folyton rosSZ-
372
índulatúan nyomoznak ezek után, állandó vágyuk, hogy
Valami gonoszat cselekedjenek, dolguk a szavakkal valo
művészkedés, és nem a tettekkel valobizonyítás. 4. Köztünk
találtok műveletlent és kézművest, idős asszonyokat, akik
szavakkal ugyan nem tudják kimutatni a tanitásból eredő
jót, az elhatározásukból származó hasznot azonban csele-
kedetekkel bizonyítják, mert nem szavakra emlékeznek,
hanem jó tetteket mutatnak fel. Ha megütik őket, nem
ümok vissza, ha megrabolják őket, nem perlekednek, a
kërőnek adnak, felebarátjukat mint önmagukat szeretik
(vö. Mt 5, 39-40, 42 43; Lk 6, 29-30 Mt 22, 39).

12.
1. Lehetnénk-e ilyen tiszták, ha nem azt gondolnánk,
hogy Isten az emberi nem elöljárója? Bizonyára nem.
Mivel azonban hisszük, hogy az egész itt leélt életről szá-
mot kell adnunk a minket és a világot teremtő Istennek,
ezért döntünk a mértékletes, emberséges és kemény élet-
mód mellett, s nem gondoljuk, hogy bármi rossz történhet
velünk itt, még ha egyesek életünket is elveszik, mert odaát
megkapjuk a nagy Bírótól a szelíd, jóságos, mértékletes
életmód jutalmát. 2. Platón” azt mondta, hogy Minósz és
Radamantüsz ítéli és bünteti meg a gonoszokat, mi viszont
azt állítjuk, hogy lehet akár Minósz vagy Radamantüsz
atyja is, még az sem kerüli el Isten ítéletét. 3. Akik azt
tartják, hogy ez az élet nem más, mint ,,együnk, igyunk,
mert holnap úgyis meghalunk” (Iz 22, 13; 1 Kor 15, 32),
s állítják, hogy a halál álom és felejtés (mivel a halál és az
alvás ikertestvérek)2“, el lehet hinni azok istenfélelmét?
A mi vallásosságunknak meg nincs hitele, akik ezt az életet
rövidnek, csekély értékűnek tartjuk, egyedül az hajt ben-
nünket, hogy megismerjük Istent és a tőle származó Igét,
a Fiú és az Atya kapcsolatát, az Atya és Fiú közösségét,
h0gy mi a Lélek és miben áll egységük, mi az egyesültek
közötti különbség, nevezetesen az Atyáé, Fiúé és a Léleké,

373
 az általunk reméltet annál sokkal jobbnak tartjuk, semmint
szóval kifejezhető volna, ha mindennemű igazságtalanság-
tól tisztán jutunk el rá, de mindaddig is sokkal embersége-
sebbek vagyunk, mivel nemcsak barátainkat szeretjük,
mert mint mondja: „Ha csak azokat szeretitek, akik tite-
ket szeretnek, és csak azoknak adtok, akik nektek is adnak,
milyen jutalmat érdemeltek ?” (vö. Lk 6, 32 Mt 5, 46) ),
ilyenek vagyunk, így élünk, hogy elkerüljük az elítélést?
4. A számos fontos dolog közül ez egy kicsi, kevés a sok
közül, hogy többel ne terheljünk Titeket. Aki az méz és az
ecet rnilyenségét vizsgálja, az egész kevésből is meg tudja
állapítani, hogy jó-e.

13
1. Mivel azok többségének, akik minket vádolnak isten-
telenséggel, még csak halvány sejtelmük sincs Isten termé-
szetéről, sem teológiai, sem természetes alapon nincs bete-
kintésük az Istenre vonatkozó tanításba, az áldozati törvé-
nyekkel mérik a vallásosságot, nekünk hánytorgatják fel,
hogy nem ismerjük el a városok isteneit, ezért hallgassatok
meg engem Uralkodók mindkét kérdésben, s legelőször
arról szólok, hogy mi nem mutatunk be áldozatot.
2. A világmindenség Teremtőjének és Atyjának nincs
szüksége az áldozati vérre és húsra, sem a virágok és
fűszerek illatára, lévén ő maga a tökéletes jóillat, aki nem
szorul semmire, nincs hiánya semmiben. Számára az a leg-
nagyobb áldozat, hogy tudjuk, ki feszítette ki és ki illesz-
tette össze a mennyei szférákat, ki szilárdította meg közép-
pontként a földet, ki gyűjtötte össze a vizeket a tengerbe,
ki ékesítette csillagokkal az étert, kinek a műve, hogy a
föld magvakat sarjasszon, ki teremtette az állatokat és az
embert29. 3. Ha mi Istenünkről azt tartjuk, hogy a világ-
mindenséget tudással és hozzáértéssel kormányzó és fenn-
tartó Teremtő, aki felügyel rá, és akihez jámbor kezünket
emeljük,3° akkor milyen hekatombára lenne szüksége?
374
 4. „S őket is áldozatokkal, szép fogadalmas imákkal,
és boritallal és illattal meg tudja az ember
engesztelni esengve, ha vétett és ha hibázott.”31

Mi közöm lenne az egészen elégő áldozatokhoz, ha Isten-

nek nincs szüksége ezekre? Mit kezdenék az áldozatokkal
mikor szeplőtelen áldozatot és ésszerű szolgálatot kell fel:
ajánlani? (Róm 12, 1)”

14.
1. Az is szokásos kérdésük, hogy mi miért nem tiszteljük
és ismerjük el azokat az isteneket, amelyeket a városok
tisztelnek. Az istenek tisztelete tekintetében még azok sem
egyeznek meg egymással, akik istentelenségét fognak ránk,
ők sem tudják, melyikeket ismerjék el. Az athéniek istenek-
nek tartották Keleoszt és Metaneirat,33 a spártaiak meg
Menelaoszt, akit ünnepeltek és áldozatokat is mutattak be
neki, akinek nevét viszont a trójaiak még hallani sem akar-
ják, hanem Hektort ünneplik, a khiosziak meg Arisz-
taioszt,34 akiről azt gondolják, hogy ő Zeusz és Apollón;
a thasziasziak Theagenészt, aki az olümpiai játékokon
gyilkosságokat is követett el,35 a szamioniak Lüszandroszt
tisztelték annyi öldöklés és gonoszság elkövetése után.
(Tisztelték Alkmét, Hésziodoszt meg Médeiát, a kilikiaiak
Niobét is). A szicíliaiak Bütakídész fiát, Philipposzt
tisztelték, az amathuszaiak Oneszilaoszt, a karthágóiak
pedig Hamilcart.36 Egy nap nem volna elegendő felsorolá-
sukhoz. 2. Mikor még maguk között sem egyeznek meg,
hogy kiket tartsanak isteneknek, akkor miért vádolnak
bennünket, ha nem osztjuk nézetüket? Nem nevetséges az,
ami az egyiptomiaknál megy? ,A templomokban az imák
közben úgy verik a mellüket, mintha halottakat siratnának,
s mégis mint isteneknek mutatnak be áldozatokat. De ez
még semmi. Az állatokat is isteneknek tartják, levágják a
hajukat, ha ezek az állatok megdöglenek, templomaikban
375
temetik el azokat, és nyilvános gyászt tartanak. 3. Ha tehát
mi istentelenek vagyunk, mert nem veszünk részt szertaf-
tásaikon, akkor minden város és nép is istentelen, mert
nem mind ugyanazokat az isteneket tiszteli.

15.
1. Tegyük fel azonban, hogy mind ugyanazokat isme-
rik el. Akkor mi van? Mivel sokan nem tudják megkülön-
böztetni, hogy mi az anyag, mi Isten, mi a kettő közötti
különbség, az anyagból készített bálványok elé járulnak,
s miattuk boruljunk le mi is, akik különbséget teszünk a
kezdet nélküli és a keletkezett dolog között, elválasztjuk
egymástól ezeket, mint a létezőt és a nem létezőt, és a szel-
lemit és érzékit is megkülönböztetjük, mindegyiket meg-
felelő névvel illetjük, akkor mi is álljunk oda a bálványok
elé és boruljunk le előttük? 2. Ha az anyag és Isten azonos,
egy és ugyanannak a dolognak van két neve, s vallástala-
nok vagyunk, mert a követ és a fát, az ezüstöt és az aranyat
nem tartjuk isteneknek. Ha ellenben ezek egészen külön-
böző valóságok, s olyan különbség mutatkozik közöttük,
mint a művész és az alkotás között, akkor miért vádolnak
minket? Mert ahogyan a fazekashoz viszonyul az agyag
(az agyag az anyag, a mester a fazekas), úgy viszonyul egy-
máshoz a teremtő Isten és az ő művészetének engedelmes-
kedő anyag. Ahogyan az agyag mesterség nélkül nem tud
edénnyé formálódni, úgy a minden alakot felvevő anyag
sem tudott tagolódni, alakot és formát ölteni, rendeződni
a teremtő Isten nélkül. 3. Ahogyan a cserépedényt nem
tartjuk többre alkotójánál, sem a fıolákat és ezüst vázákat
az ötvösnél, hanem a bennük megmutatkozó művészet
alapján a mestert magasztaljuk, aki az edényekből származó
dicsőséget learatja, övé a hírnév, ugyanígy van ez Isten és
az anyag viszonyában, az elrendezett dolgok viszonyából
méltán nem az anyagé a tisztelet és dicsőség, hanem annak
teremtő Istenéé. 4. Mert ha az anyag formáit tekintjük
376
isteneknek, akkor érzéketleneknek mutatkoznánk az igaz
Istennel szemben, egyenlővé téve a romlandót és mulandót
az örökkévalóval.

16.
1. Bizonyos, hogy ez a tágas világ szép, terjedelmével,
elhelyezkedésével, a sarkok és az ekliptika körüli dolgok
elrendezésével, szférikus formájával. 2. Az elétek, vezetők
elé járuló alattvalók is köszöntenek Titeket, hiszen tőletek
nyerik el kéréseik teljesítését, alkalmasint megcsodálják
császári székhelyeteket, annak szép díszeit, Titeket pedig,
akiktől minden függ, minden szempontból, mindenek
fölöttdicsérnek. 3. Ti királyok, Ti magatoknak ékesítitek
a császári palotákat, a világ azonban nem azért lett, mert
Istennek szüksége volt rá, hiszen Isten önmagában minden:
megközelíthetetlen fény,3? tökéletes rend, szellem, hatalom,
értelem. Ha tehát a világ gondosan felépített, ritmikusan
működő hangszer, mely azt a melódiát zengi, amit hango-
lója és kezelője leüt rajta, akkor nem a hangszert, hanem a
harmonikus dallam szerzőjét tisztelem. A versenyeken sem
a citerákat koszorúzzák meg a versenybírák, eltekintve a
citerásoktól. Vagy - (ahogyan Platón” mondja - Isten
művészete nagyszerűségének megcsodálása elvezet a mű-
vészhezfi” Legyen akár lényeg, akár test - amint a peripate-
tikusok mondják4°, - a testet mozgató oknak, Istennek
a tiszteletéről nem szabad megfeledkezni, s visszazuhanunk
a nyomorult és szegényes elemekhez,” tisztelve a hatások-
nak kitett anyagot, csupán azért, mert ők az étert hatások-
tól mentesnek tartották.” Mégha Isten erőinek gondolná is
bárki a világ részeit, nem ezen erők elé járulunk tisztelettel,
hanem alkotójukat és urukat tiszteljük. 4. Nem kívánhatom
az anyagról azt, amije nincs, sem Istent mellőzve nem
tisztelem az elemeket, melyek nem képesek többre, mint
amire parancsot kaptak; ha észrevehető is a szépség a
Teremtő művében, ez mégis az anyag természetében rejlik.
377
Platón szava is tanúsítja: „Amit égnek és világnak nevezett,
azt az atya nagy boldogságban részesítette, de részesítette
a testben is, ezért lehetetlen, hogy részese ne legyen a vál-
tozásoknak”43. 5. Ha tehát meg is csodálom az eget és a
műalkotás elemeit, azokat mégsem imádom istenekként,
mert tudom, bennük van a bomlás törvénye, akkor hogyan
nevezhetném isteneknek azokat, amikről tudom, hogy
emberek alkotásai? Gondolkodjatok el ezen csak egy
kicsit isl

17.
1. Amikor védekezünk, akkor szükség van a pontosabb
számadásra is a neveket illetően, mert némelyek egészen
újak, valamint a bálványképekről, melyek tegnapiak, vagy
tegnapelőttiek, amit Ti még jobban is tudtok, mert min-
denben és mindenekelőtt a régiek szokásait követitek.
Azt mondom: Orpheusz, Homérosz és Hésziodosz voltak
azok, akik összeállították nemzetségtáblájukat és neveket
adtak az úgynevezett isteneknek. 2. Ezt tanúsítja Hérodo-
tosz: „Úgy látom, hogy Hésziodosz és Homérosz négyszáz
évvel, s nem többel, korábbiak nálam. Ők adták a görögök-
nek az istenek nemzetségtábláját, az istenneveket, elosztot-
ták tisztségeiket és mesterségeiket, leírták megjelenésü-
ket”44. 3. Nem is ábrázolták őket, amíg nem létezett a
festő- és szobrászművészet, nem volt meg ez a szokás, amíg
nem volt a szamoszi Szauriosz, a szükioni Krató, s a
korinthoszi leány. Szauriosz találta fel az árnyékrajzot,
amikor egy napfényben álló ló körvonalait kirajzolta;
a festés feltalálója Kratón volt, aki egy fehér táblán kiszí-
nezte egy férfı és egy asszony alakjának körvonalait.
A dombormű mintázását a korinthoszi lány találta fel:
szerelembe esett valakivel, akinek árnyékát kirajzolta a
falra, mely mellett aludt, aztán atyja, aki fazekas volt, mivel
nagyon tetszett neki a hasonlatosság, kivéste a körvonala-
kat, majd kitöltötte agyaggal, s ezt a képet ma is őrzik
378
Korinthoszban. Ezek után következtek: Daidalosz,
Theodórosz, Szmilisz, akik a szobrászat és mintázás fel-
találói voltak. 4. Ilyen rövid idő óta vannak bálványok és
készítenek bálványszobrokat, úgyhogy minden egyes isten
készítőjét meg tudjuk nevezni. Daidalosz tanítványa,
Endoiosz készítette az efezusi Artemisz szobrát és Athéné
,_-égi, olajfából faragott szobrát (vagy Athéláét, mert az
,,athélé”, a „nem szoptatott”, mert így beszélnek róla
nıisztikusabb értelemben), és az ülő Athénét. Az Apollón
Püthiosz szobra Theodórosz és Teleklész munkája.
Tektaiosz és Angelión műve a déloszi Apollón és Artémisz.
A szamoszi és argoszi Héra pedig Szmilisz kezének alko-
tása. . . A knidoszi Aphrodité-hetéra Praxitelész egy másik
szobra, az epidauroszi Aszkléioszt pedig Pheidiasz min-
tázta meg. 5. Egyszóval: egy sem kerülheti el, hogy emberi
kéz munkájával ne azonosítsák. Ha ugyanis istenek, miért
nincsenek kezdettől fogva? Miért későbbiek alkotóiknál?
Létrejöttükhöz miért van szükség emberi művészetre?
Mindezek föld, kő, anyag és gondos művészet.

18.
1. Mivel azt mondják némelyek, ezek csak képek, de
léteznek azok az istenek, akiknek a képei, és az előttük
végzett könyörgéseket és áldozatokat az isteneknek kell
tulajdonítani, nekik szólnak, hisz másként nem lehet az
istenekhez közeledni, csak ilyen módon, (,,mert amikor
nyíltan jelenik meg, szörnyű az isten”45), és ennek jeleként
hozzák fel néhány bálványszobor hatását, ezért vizsgáljuk
meg a nevükben rejlő erőt. 2. Hatalmas uralkodók, kérlek
Titeket, még mielőtt érvelni kezdenék az igazság mellett,
bocsássatok meg nekem; nem a képmások elmarasztalása
a célom, hanem az ellenünk felhozott vádak eloszlatása, a
mi elhatározásunk indítékának feltárása. Ti magatok is,
saját erőitekből kikutathatjátok a mennyei királyságot, mert
minden a kezetekben van, apa és fia, akik fentről nyerté-
379
tek el a királyságot, mert a király lelke Isten kezében van,
amint a prófétai Lélek mondja (Péld 21, 1), s ugyanígy
rendelődik alá minden az egy Istennek és a tőle származó
Igének, akit mi tőle el nem választható Fiúnak gondolunk.
3. Mindenekelőtt ezen gondolkodjatok el. Nem kezdettől
ahogy léteztek az istenek - így mondják -, hanem mind
ugyanúgy jött létre, mint mi. Ezzel egyetért mindenki,
ahogy Homérosz mondja: Ókeanosz az isteni ős, s Téthüsz
anya.” 4. Orpheusz pedig, (aki elsőnek neveiket is kita-
lálta és születésüket leírta, elbeszélte mindegyik tetteit,
és általában mindenki a lehető legmegbízhatóbbnak tartja,
amit az istenekről mondott, a legtöbb esetben őt követi
Homérosz is, amikor az istenekről beszél), a vízből szár-
maztatja első nemzetségüket: ,,Ókeanosz. . ., ő az első
nemző, mindennek az apja”. 4. Véleménye szerint a víz
volt mindennek az eredete, a vízből keletkezett a nyálka,
és a kettőből jött létre egy élőlény, az oroszlánfejű kígyó,
közöttük az isten arca. Ennek neve volt Kronosz és
Héraklész. 5. Ez a Héraklész mérhetetlen nagy tojást
nemzett, mely telve volt nemzőjének roppant erejével, s ez
a dörzsölés folytán kettétört. Felső része lett az ég, az alsó
a föld. Így jött elő a kettős testű isten, a föld. 6. Az ég és
a föld nászából született a női nemzetség, Klóthó,
Lakheszisz, Atroposz, a százkezű férfiak, Kottüsz, Gürgész,
Briareosz, a küklopszok, Brontész és Szteropesz, s Argész.
Az ég ezeket megkötözve a Tartaroszba taszította, mert
megtudta, hogy leszármazottai elragadják tőle a vezetést.
A föld megharagudott ezért és megszülte a titánokat:

„Föld úrnőnk mennyei gyermekeket szült,

kiket az emberek ,,titánoknak” is hívnak,
mert ők állnak bosszút a csillagszerű hatalmas égen.4°”

380
 19.
1. Ez az istenek és a mindenség keletkezésének a kezdete
szerintük. Mi ez hát? Minden lényt istennek mondanak,
mert kezdete van. Ha nem voltak és lettek, mint állítják
róluk, akkor nincsenek is. Mert vagy kezdet nélküli, s
örökké létezik, vagy keletkezik és el is múlik. 2. Itt nincs is
eltérés köztem és a filozófusok között. „Mi az, ami örökké
van, nincs keletkezése, avagy mi az, ami keletkezett, de
nincs soha ?”4°. A szellemiről és érzékiről értekezve Platón
azt tanítja, hogy az örök létező szellemi, nincs keletkezése,
a nemlétező, az érzékelhető az, ami keletkezik, kezdete van
és megszűnik. 3. Ezen az alapon állítják a Sztoa bölcselői,
hogy a világmindenség kiég és ismét létrejön, a világ újra
kezdődik. Az ok szerintük kettős, az elsődleges és cselekvő
(létesítő), mint a gondviselés, és a szenvedő és változé-
kony, mint amilyen az anyag, de az lehetetlen, hogy a
gondviselés alapján keletkezett világmindenség ugyan-
abban az állapotban maradjon meg, hisz hogyan lehetne
maradandó azoknak a létezőknek az állapota, melyek nem
természetesek, hanem létesítettek? Ha az istenek vízből
keletkeztek, miért lennének jobbak, mint az anyag?
4. Szerintük azonban nem is mindennek a víz az eredete.
Az egyszerű és egyforma elemekből ugyan mi keletkezhet?
Az anyagnak művészre, a művésznek anyagra van szük-
sége. Hogyan alakulnának ki a formák az anyag és a művész
nélkül? Annak nincs értelme, hogy az anyagot Istennel
ősibbnek tartsák, mert a teremtő oknak szükségképpen
meg kell előznie a létesített dolgokat.

20.
1. Ha csak addig mennének el állításaikban, hogy az
istenek keletkeztek és a vízből jöttek létre, és csupán ez
volna képtelenség az istenekről szóló beszédükben, csak
azt bizonyítanám, hogy a felbomlást semmi olyan el nem
kerüli, ami keletkezett, s áttérnék a további vádakra.
381
2. De még testalkatukat is leírják. Héraklészről beszélik,
hogy ő a sárkányba burkolódzott isten, mások százkezűnek
nevezik, s Zeusz leányáról, akit Rea anyától, avagy az Ő
Démétérétől5° nemzett, azt beszélik, a rendes helyén volt
két természetes szeme, másik kettő a homlokán, hátul
állatarca volt, továbbá szarvai, amiért Rea megijedt a
szörnyű gyermektől, s nem adta oda neki a keblét, ezért
misztikusan Athélának, általában azonban Perszephóné-
nak, Kórénak nevezik, de nem azonos a szűznek nevezett
Athénévalfil 3. A történetek részletes elbeszélői mindezt
világosan tudni vélik, hogy Kronosz hogyan vágta le apja
szeméremtestét és ledobta kocsijáról, hogy az megölte és
lenyelte fiúgyermekeit, Zeusz meg megkötözte apját,
s a mélységbe taszította, (pont így tett Uranosz is fiaival),
megküzdött a titánokkal a dicsőségért, üldözte anyját,
Reát, mert nem akart nászra kelni vele, amikor Rea
kígyóvá vált, akkor ő is kígyóvá vált, a Héraklészről
nevezett hurokkal megfogta, hogy közösüljön vele, együtt-
hálásuk jelképe Hermész botja, majd hogy leányát,
Perszephónét is erőszakkal hatalmába kerítette, őt is kígyó
alakjában, s ebből a nászból született Dionüszosz. 4. El
kellett mondanom, mert így van. Mi szép és tisztességes
van az ilyen történetben, hogy hihető is legyen? Kronosz,
Zeusz és Koré, meg a többiek istenek? És még testformá-
jukl Melyik ítélő képességgel megáldott és értelmes ember
hiszi el, hogy az istentől egy vipera származik? Orpheusz:
Phanész most más félelmetes fajt nemzett
a szent méhből, látni is félelmetes viperát,
fején hosszú sörény, arca gyönyörű
kinézetre, többi része félelmetes kígyóé,
a nyakszirtjétől kezdve-52
Vagy azt kell elfogadni, hogy Phánész maga, az elsőszülött
isten (aki a tojásból emelkedett ki), neki volt kígyóteste,
vagy hogy Zeusz azért nyelte el, hogy mérhetetlenné
382
váljon? 5. Ha tehát semmiben sem különböznek a leg-
vadabb állatoktól, (pedig nyilván különbözniök kell a föl-
diektől és az anyagból készített dolgoktól az isteneknek),
akkor nem is istenek. Minek járuljunk elébük, akik állatok
módján születtek, maguk is állatformájúak, csúfak?

21
1. Már ha csak annyit állítanának, hogy testük, vérük,
magjuk, haragjuk és vágyuk van, akkor is elégséges alap
volna ahhoz, hogy nevetséges beszédnek tartsuk az ilyene-
ket, mert Istenben nincs harag, nincs vágy, nincs gerjede-
lem, nincs gyermeknemző magja. 2. Tegyük fel, hogy van
testi alakjuk, de álljanak felette a haragnak és indulatnak,
nehogy így tűnjön fel Athéné:
„Zeusz atya ellen bosszúsan, s elfogta a vad düh”53.
Héra meg így mutatkozik:
„Héra azonban nem rejtette szívébe haragját”-”*4.
Ne fogja el őket szomorúság sem:
„]aj, be nagyon szeretett féríit látok szemeimmel,
mint üzik bástyák körül őt: sír bennem a lélek. . .”55.
Én bizony még az emberek között is oktalanoknak, műve-
letleneknek tartom azokat, akiket elfog a harag és abánat.
Hát még, ha az „istenek és emberek atyját”, és siratja fiát:
,,]aj nékem, Szarpédónt, kit legjobban szeretek, most
így leigázza a Moira, Menoitiadész keze által”56.
Mert panaszkodott ugyan, de nem tudta megmenteni a
veszedelemtől: ,,Szarpédón, Zeusz gyermeke: s ő a fiát
nem is óvja”-57.
Ki hívná istentisztelőknek, és nem inkább istenteleneknek
azokat, akik ilyen mesékkel hozakodnak elő? 3. Tegyük
fel, legyen testük, de Aphrodité testét ne sebezze meg
Diomédész:
„Tüdeusz gyermeke sebzett meg, dölyfös Diomédész”53

383
Avagy, amikor Arész ejt sebet a lelkén:
,,engem, a sántát, Aphrodité, Zeusz leánya örökké
hogy megvet, s a veszélyes Arésszel esik szerelembe”5°
. . .,,ott vert rajta sebet, szép bőrét áthasította”6°.
A harcban oly félelmetes, aki Zeuszt segítette a titánok
elleni harcban, gyengébbnek tűnik Diomédésznél: „mint
dzsida-rázó Arész. . . tombolt”61. Némulj el Homérosz, az
Isten nem tombol. Te azt mondod, gyilkosság szennyezi be
és árt az embereknek az isten: ,,Arész, gyilkos Arész,
vérmocskolt, bástyalerontó”62, és még fogságát és házas-
ságtörését is elbeszéled?
,,Végigdőltek az ágyon ketten: rájuk is omlott
erre a fortélyos Héphaisztosz mesteri lánca,
tagjaikat mozdítani már, megemelni se tudták”63.
4. Hát nem sok ilyen szégyenletes pletykát terjesztenek az
istenekről? Uranoszt férfiatlanítják, megkötözve a
Tartaroszba dobják Kronoszt, a titánok fellázadnak, Sztüx
meghal a csatában, s még holtaknak is tüntetik fel őket,
szeretkeznek egymással, szeretkeznek az emberekkel:
„Jó Aineiasz volt, kit a fénylő Aphrodité szült,
Ida hegyén a halandóval szerelembe vegyülve”°4.
Hát nem szeretkeznek? Nemde szenvednek? Ha istenek,
akkor ne kerítse őket hatalmába a vágy! S ha isten isteni
rendeletre testet vesz fel, akkor már a vágy rabszolgája?
5. „Mert soha még nem igázta le így körülöntve a lelkem
bent keblemben a vágy sem földi, sem isteni nőért:
sem mikor Ixion felesége után cpekedtem,
sem mikor Akrisziosz lányáért, szép Danaéért,
sem mikoron hires Phoinix nemzette leányért,
sem mikoron Szemeléért s thébai Alkménéért,
sem mikor úrnő Démétérért, széphajú nőért,
sem mikoron nagy Létóért, s magadért sem idáig”°5.
Születik, elmúlik, nincs benne semmi, ami egy istenre
jellemző. Sőt, még embereknek is szolgálnak:

384
 ,,Admetosz háza, benned én a szolgaság
Kenyerét isten-létemre szívesen evém”66,
és nyájat legeltet:
„E földre jöttem, szolgálatba álltam itt,
És ezt a házat híven őrzém mindmáig”67.
Admetosz tehát nagyobb mint az isten. 6. Ó te jós, te bölcs,
aki mások jövőjét előre láttad, nem jövendölted a szerető
megölését, hanem saját kezeddel gyilkoltad meg bará-
todat:
,,És én reméltem, hogy Phoibosz isteni ajka hazugságot
nem ismer,
hanem a jövendölés művészetét harmatozza,
mert Aiszkhülosz hazugsággal vádolja meg Apollónt:
Ő maga zeng himnuszt, jelen volt maga is a lakomán,
ily szavakat szólott, s ő az, aki megölte
gyermekemet.”63

22.
1. Ezek azonban talán csak költői tévesztések, s lehet,
hogy van bennük valami tudományos jelentés, mint
ebben is: „Zeusz tündöklő, (mint Empedoklész mondja),
Héra élethozó, s Aidóneusz, Nesztisz meg könnyekkel
áztatja az emberi forrást'°°9. 2. Ha tehát Zeusz tűz, Héra
meg föld, Aidóneusz pedig levegő, Nésztisz víz, ezek az
elemek - a tűz, víz, levegő - egyike sem isten, akkor Zeusz
sem az, Héra sem, Aidoneusz sem, mert az Isten által elvá-
lasztott anyagból nyerik létüket és keletkeznek:
,,Tűz, víz, föld és a lég nyájas fensége,
és add a barátságot még ezekhez”7°.
3. Hogyan nevezhetők isteneknek azok az elemek, melyek
a barátság nélkül nem képesek fennmaradni, mert a viszály
összezavarja azokat? Empedoklész szerint a barátság kor-
mányozza, irányítja az egységre lépőket, az irányító pedig
uralkodik. Ha tehát egynek állítjuk az uralkodó és az
uraltak feletti hatalmat, a változékony, mulandó, folyton
3 85
25 A II. századi görög apologéták
alakuló anyagot eggyé tesszük a keletkezés nélküli, örökké-
való, önmagával mindig azonos Istennel. 4. A sztoikusok
szerint Zeusz forró lényeg, Héra a levegőn, Poszeidoniosz
- már nevével elkerülhetetlenül kimondjuk - az, ami italnak
való. Mindenki másként és másként beszél az istenek
természetéről, egyesek a kettős természetű levegőt nevezik
a himnős Zeusznak, mások az időváltozás korának hívják
őt, mint aki mérsékelt időt hoz, csak ezért is menekült meg
Kronosz elől. 5. Mi azonban azt mondjuk a Sztoa híveinek:
ha hiszitek a kezdet nélküli, legfőbb, örök Istent, a keveré-
kek pedig mind egyformán az anyag változatai, és hiszitek
Isten Lelkét, mely mindent átjár, s azt mondjátok, a külön-
böző változatok miatt nevezitek más és más néven, a test
meg Isten neme, és mivel a világégés értelmében az elemek
változékonyak, a formákkal szükségképpen változniok kell
a neveknek is, és csupán Isten Lelke maradandó, akkor ki
tartja isteneknek ezeket, amely testek az anyag változásai-
val együtt változnak? 6. Akik pedig Kronoszt időnek
mondják, azoknak így válaszolunk: Rea a föld, aki
Kronosztól fogant és szült, amiért mindenek szülőanyjá-
nak nevezik, s hogy ennek az életmentő szervnek a lemet-
szése a férfı és nő egyesülését jelenti, melyet kívánsága után
az anyaméhbe dobnak magként, s így nemződik az ember,
aki magában hordja a vágyat, mely Aphrodité, Kronosz
tombolása meg az időszakok váltakozása, mely megront
élőt és élettelent, a szakaszosan váltakozó idő pedig börtön
és Tartarosz, mely megsemmisít, azokhoz így szólunk:
ha Kronosz a változékony idő, vagy ha ő az évszakok for-
dulása, akkor változik, ha sötét van, ha fagy van, ha esős
idő, ezek mind változnak, az isteni természet ezzel szemben
halhatatlan, mozdulatlan, változatlan, ezért sem Kronosz,
sem bálványa nem isten. 7. Ami Zeuszt illeti, ha ő valóban
a Kronosztól származó lég, melynek hímnemű alakja
Zeusz, nőnemű pedig Héra (amiért nővére és felesége),
változik, márpedig ha idő, akkor változása van. Az isteni
386
természet ezzel szemben nem változik és nincs benne
másulás. 8. Mire lenne jó a további, nektek terhes beszéd,
hogy külön-külön ki mit tanított a természetükről, mit
gondoltak róla az írók, vagy mit tartottak Athénérőliz, aki
szerintük mindent áthat, vagy Iziszről, akinek természete
az aión, akitől minden ered, mondják, vagy Oziriszről, akit
meggyilkolt testvére, Tüphón, Izisz pedig fiával, Horusszal
keresésére indult, és amikor rátalált, sírt emelt neki, mely
síremléknek mindmáig Oziriaké a neve? 9. Ide-oda há-
nyódnak az anyag különféle nemei körül, eltévelyedtek a
értelemmel belátható Istentől, az anyag fajainak részeit és
elemeit teszik meg istennek, hol ezzel, hol azzal a névvel
ruházva fel őket, Ozirisznek hívják, (mert a misztériumban
tagjai, avagy a magok megtalálásakor így kiáltanak Izisz-
hez: ,,Megtaláltukl Örvendjünkl”), a szőlő termését Dio-
nüszosznak, a szőlő magját Szemelének, a Nap sugarát meg
villámnak nevezik. 10. Minden mást tesznek azok, akik
mítoszokat költenek, mint teologizálnak. . . mert nem
tudják, hogy éppen amivel isteneik miatt védekeznek, azzal
erősítik meg ellenük szóló érveinket. 11. Mi köze Európá-
nak és a bikának, a hattyúnak és Lédának a földhöz és a
levegőhöz, hogy Zeusz velük való gyalázatos násza a föld
és levegő egyesülése legyen? 12. Miután azonban nem
láthatják Isten nagyságát, nem is tudnak hozzá értelemmel
felemelkedni, (mert nincs bennük vonzódás a mennyei
térséghez), elvesznek az anyag formáiban, a változékony
elemeket teszik meg isteneknek, miután ezekhez hullnak
vissza. Olyan ez, mint amikor valaki a kormányos helyett
a hajót tiszteli, melyen utazik. Ahogyan a hajó mindenki-
nek készült, de kormányos nélkül vajmit ér, az elrendezett
elemeknek sincs hasznuk Isten gondviselése nélkül. A hajó
sem szeli magától a habokat, az elemek sem mozognak a
Teremtő nélkül.

387
25*
 23.
1. Ti, akik belátásban mindenkit felülmúltok, ezt vála-
szoljátok: Akkor hogyan lehet valami hatékonyságuk a
bálványoknak, ha nem léteznek azok az istenek, melyeknek
állították azokat? Hiszen nem valószínű, hogy az élettelen
és merev képmások maguktól is mozogni tudnának moz-
gató nélkül? 2. Azt mi sem tagadjuk, hogy egyes helyeken,
városokban és népek között a bálványok nevében végbe-
mennek bizonyos tevékenységek, de nem úgy, hogy egye-
seket megsegítenének, másokat megszomorítanának, ha-
nam azért, mert bármely esetet előidézik, még nem tarta-
nánk őket isteneknek. Mi inkább azt mérlegeljü k, hogy Ti
milyen okból tulajdoníttok efféle képességet a bálványok-
nak, és amelyeknek valamilyen hatásuk van, azoknak neve-
ket tulajdoníttok. 3. Nekem, aki ki akarom mutatni, hogy
melyik bálványnak milyen hatása van, s hogy nem istenek,
szükségem van néhány filozófus tanúságtételére, amikre
hivatkozhatom. 4. Thalész az első, - mint véleményének
gondos feljegyzői említik -, aki különbséget tett az isten,
a démonok, a hősök között. Istent a világ értelmének
ismerte el, a démonokat élőlényeknek tartotta, a hősökről
meg azt gondolta, hogy azok az emberekből eltávozott
lelkek, jók, rosszak73. 5. Platón pedig tartózkodott ítéletet
alkotni a többiről, a keletkezés nélküli Istenre, az ég
díszítésére a keletkezés nélküli, általa létesített bolygókra és
álló csillagokra, valamint démonokra osztotta őket, bizo-
nyos démonokról ő maga sem méltóztatott nyilatkozni,
figyelemre méltatta azokat, akik ezekről már szóltak74.
,,Meghaladja képességeinket, hogy valamit is mondjunk
a többi démonról. Higgyünk azoknak, akik előttünk már
szólottak róluk, mert mint mondják, ők az istenek leszár-
mazottai, s nyilván ismerik elődeiket. Az istenek utódaiban
kételkedni nem szabad, noha biztosíték és bizonyító érvek
nélkül beszélnek ők, de mivel állítják, hogy saját ügyükről
van szó, ezért a törvény szerint hiendő dolgokat kell
388
követni. 6. Így mi is az ő véleményüket tartjuk, ebben az
értelemben beszélünk az istenek eredetével kapcsolatos
dolgokról. Az égtől és földtől születtek a gyermekek,
Ókeanosz és Téthüsz, tőlük pedig Kronosz és Rea, és az
azután következők, Kronosztól és Reától Zeusz meg Héra,
s az összes többi, akiket mind ismerünk és az ő testvéreik-
nek mondunk, rajtuk kívül pedig még leszármazottaik”75.
7. Aki tehát az örökkévaló, szellemmel és értelemmel fel-
fogható istenről beszél, felsorolja tulajdonságait, hogy
ő az igazi létező, akinek egyetlen természete van, aki
kiárasztja önmagából a jót, aki az igazság, s a legfőbb erő-
ről beszél, hogy minden a mindenség királya körül forog,
minden érette van, aki mindennek az oka, foglalkozik a
„másodikkal” és „harmadikkal” - a második a másod-
rendű dolgokra, a harmadik a harmadrendűekre felügyel -,
aki azt gondolja, hogy a lét igazságának megismerése meg-
haladja erejét, az tán azt gondolja, hogy az istenek az ég és
föld érzékelhető valóságából jöttek létre ?76 Ezt nem mond-
hatja. 8. Mivel lehetetlennek tartotta, hogy az istenek
között nemzés, szülés legyen, mert a keletkező dolgoknak
végük is van, s ami még ezeknél is lehetetlenebb, hogy meg-
győzze a mítoszokat gondolkodás nélkül elfogadó töme-
get, ezért mondja, hogy ezek ismerete meghaladja képes-
ségeit, a többi démon nemzetségéről is azt mondja, hogy
„beszélik”, ,,mondják”, mert sem tanítani, sem beszélni
nem tud az istenek születéséről. 9. Ezt mondja: „Az ég
vezére, Zeusz, szárnyas kocsit hajt, élen jár, elrendez
mindent és gondoskodik mindenről, őt követi a_z istenek és
démonok serege”7'7. Ennek nincs köze a Kronosztól szár-
mazó Zeuszhoz, ennek neve: a mindenség Alkotója.
10. Ezt maga Platón világítja meg. Mivel a népszerű elne-
vezésen kívül semmilyen más megfelelő névvel illetni nem
tudta az Istent, bár ezzel sem mint megfelelővel, hanem
csak jelzésképpen, mert nem tudott Istenről úgy értekezni,
hogy az megfeleljen minden ember képességének, ezt a
389
nevet használta, hozzátéve a „nagy” jelzőt, ezzel különböz-
tette meg a mennyeit a földitől, a kezdet nélkülit a születet-
től, mely utóbbi későbbi az égnél és a földnél, a krétaiak-
nál, akik ellopták őt, nehogy apja áldozata legyen.

24.
1. Mi szükségetek is van nektek mások véleményének
megvizsgálására, a költők felidézésére, hiszen Ti járatosak
vagytok minden tudományban? Elég csupán annyit mon-
dani: Ha a költők és filozófusok egy Istent ismertek el,
emezekről meg úgy vélekedtek mint démonoktól, mások
pedig anyagnak tartották őket, ismét mások szerint embe-
rekké lettek, úgy nyilván van rá okunk, hogy Istennel, az
anyaggal és a démonok lényegével kapcsolatban saját
szempontunkat érvényesítsük. 2. Ahogyan azt mondjuk,
hogy Isten és az ő Igéje, a Fiú és a Szentlélek vannak, s a
hatalom szempontjából egy az Atya, a Fiú és a Szentlélek,
mert Szellem, Ige, Bölcsesség az Atya Fia, a Lélek pedig
a tűz fényének kiáradása, így az anyaggal kapcsolatban és
az anyag által ható erőtől különbözőnek fogjuk fel őket,
s egy erőt tekintünk Isten ellenségének, nem mintha Isten
ellenfelének lehetne gondolni bármit is, ahogyan Empe-
doklész szerint a barátság ellenfele a viszály, a nappalé az
éjszaka a jelenségek alapján, (mert ami Istennel ellentétes,
az megszűnik létezni, mivel Isten hatalmas és ereje meg-
szünteti létét), hanem mert Isten jóságával - mely az ő
tulajdonsága és vele együtt áll fenn, mint a testtel a szín, s
mely nélkül nem létezik (nem részeként, hanem vele szük-
ségképpen együtt létező következményként, mely egy vele,
hozzá kapcsolódik, mint a tűzhöz a meleg, a levegőhöz az
ég színe) -, ellentétes az anyag körül sürgölődő szellem,
melyet ugyan Isten teremtett, ahogyan a többi angyal is az
ő teremtménye, akikre az anyagi valóságok és az anyag
különféle formáinak elrendezését bízta. 3. Ezért hívta létre
Isten az angyalokat, hogy gondját viseljék az általa elren-
390
dezett dolgoknak, hogy a mindenség egyetemes gond-
viselése Istenre, a részleges gondviselés pedig az angya-
lokra tartozzon". 4. Ahogyan az emberek is szabadon
választják az erényt vagy a bűnt (különben nem lehetne
jutalmazni a jókat és büntetni a gonoszokat, ha nem rajtuk
múlna a bűn és az erény, ebből a szempontból Ti is
dicséretesnek, megbízhatónak tartjátok az egyiket, míg
a másikat megbízhatatlannak), és ugyanez a helyzet az
angyalokkal is. 5. Közülük egyesek döntésük alapján meg-
maradtak olyanoknak, amilyeneknek Isten megteremtette
őket, betöltötték rendeltetésüket, mások ellenben gőgösek
lettek, túllépték mind lényegi állaguk, mind feladatkörük
határát, és az, amelyik az anyagot és annak különféle for-
máit igazgatta, míg a többiek az égboltozatot, (tudjátok,
mi semmit ki nem jelentünk tanúsítás nélkül, csak azt
állítjuk, amit megmondtak a próféták), vágyakozni kezdtek
a szűzek után, s legyűrte őket a testi kívánkozás (vö.
Ter 6, 2 kk),7° amaz elhanyagolta a rábízott dolgok fel-
ügyeletét és gonosz lett. 6. A szűzek után törekvők nem-
zették az úgynevezett gigászokat. Ha a költők írásai is
beszélnek a gigászrkról, azon ne csodálkozzatok, de a világi
bölcsesség és a próféták bölcsessége oly mértékben külön-
bözik egymástól, mint az igazság és a valószínűség, lévén
az egyik mennyei, a másik meg földi, és az anyag fejedelme
szerint: ,,Szánkon tarka hazugság, mind a valóra hason-
lít”S°.

25.
1. Ezek tehát a mennyekből kitaszított angyalok, akik-
nek tartózkodási helye a levegőég és a föld körüli térség, s
többé nem tudnak már visszahatolni az egek feletti fen-
ségbe. És a gigászok föld körül keringő lelkei a démonok,
mozgásuk megfelel kapott természetüknek, az angyaloké
pedig megfelel a vágynak, mely hatalmába kerítette őket.
Az anyag felett uralkodó fejedelem, mint az eseményekből
391
 látható, Isten jóságával ellenkező irányban tevékenykedik
és irányítja a dolgokat.
Sokszor elfogja szívem a gondolat:
szerencse vagy démon uralja a földi halandó életét.
Egyeseket igazságtalanul és reménytelenül űz el ottho-
nukból az istentől letekintve, míg másokat szerencséssé
teszfil.
2. A jó vagy rossz igazságszolgáltatás nélküli és reményte-
len megtevése fojtotta bele a szót Euripidészbe, és akire a
föld körüli ügyek ilyenfajta irányítása tartozik, arról ezt
mondja egy valaki:
Ha ilyen dolgokat látunk, miként mondhatjuk,
létezik az istenek neme, vagy hogy törvények szerint
élünk.”
Arisztotelész szerint sem terjed ki a gondviselés az ég
alsóbb részeire noha ránk vonatkozóan azonos mértékű
Isten gondviselése.”
„A föld, akarja vagy se, kénytelen nekem
Füvet teremni és hizlalni nyájamat”34.
Isten részletekbe menő gondviselése azonban az igaz-
ságra és nem a találgatásra vonatkozik, s el is ér azokig,
akik méltók rá, míg mások az értelem törvénye közvetíté-
sével tartoznak a gondviselés alá, egy általános rendszernek
megfelelően. 3. Mivelazonban az ellenséges szellem ösztön-
zései és működései váltják ki ezeket a rendetlen támadáso-
kat, ráadásul az embereket is - mindegyiket másként,
egyénenként és egész népeket, részlegesen vagy teljesen,
kívülről és belülről mozgatnak, mert rokonságban vannak
mind az anyaggal, mind az isteni természettel -, ez okból
némelyek, akiknek tekintélye nem is csekély, úgy vélték, ez
a világmindenség nem valamilyen rendezett formában jött
létre, hanem a vak véletlen irányítja és sodorja magával,
mivel nem tudták, hogy a világ keletkezésében semmi
véletlen és meggondolatlan nincsen, minden értelemmel
keletkezett, ezért nem is hágja át a megszabott rendet,
392
4. az ember maga is jól rendezett az őt Teremtő szerint,
teremtésének megfelelően egy és egyetemes értelernrnel bír,
és teremtettségének megfelelő magatartásából követke-
zően lépi át a benne levő törvényt, mivel az élet vége
ugyanaz és egyetemes marad, de a benne levő saját gondo-
lat és az uralkodó fejedelem, valamint az azt követő démo-
nok tevékenységének megfelelően így vagy úgy sodródik,
vagy mozog, bár mindannyian ugyanazt az értelmességet
hordják magukban.

26.
1. A fent említett, az embereket a bálványok elé von-
szoló démonokat illetően: azok az áldozatok kifolyó vérére
tapadnak, azt felnyalják. Az istenek, akiket sokak azoknak
tartanak, akiknek neveit a képmásokra írják, valamikor
emberek voltak, mint történetükből megtudjuk. 2. Es hogy
az istenek nevében a démonok tevékenykednek, azt hitele-
síti mindegyikük hatása. Némelyek - Rea tisztelőire gon-
dolok* - kasztrálják magukat, mások - Artémisz hívei 36 -
szeméremtagjukat vágják le és megsebzik magukat,
(és Artémisz a taurosziaknál idegeneket öl lel). Nem is
beszélek azokról, akik tőrökkel és korbácsokkal kínozzák
magukat, ugyan miféle démonjuk van? Isten ugyanis nem
ösztönöz természetellenes dolgokra. „Valahányszor rosz-
szat eszel ki a démon, először az ember elméjét rontja
meg”Ü7. Isten azonban lévén tökéletes jó, mindig jótevő.
3. Mások azok, akik kifejtik hatásukat, s mások, akiknek
az emlékművet állítják, ennek legnagyobb jele Troasz és
Parion. Troaszban van Nerüllinosz szobra (egy kortárs
férfié), a parioniaké Alexandrosz és Próteusz szobra.
Alexandrosz síremléke és szobra” mindezideig a piacon
áll. Nerüllinosz többi szobra a köztereket díszíti, ha ugyan
ezek ékesítik a városokat, s ezek egyikéről azt tartják, hogy
jóslatokat ad és gyógyít, amiért áldozatokat is mutatnak be
előtte, a troásziak arannyal vonják be és megkoszorúzzák.
393
4. Ami Alexandrosz és Próteusz szobrait illeti, (ez utóbbi-
ról tudjátok, hogy tűzbe vetette magát Olümpiában) és
mondják, az ő szobra is megjósolja a jövendőt, az előbbi
pedig - ,,gyász-Parisz, arca remek, csábító, nőkbe-bolon-
dult”“° -, nyilvános ünneplésben részesül, áldozatokat
mutatnak be előtte, mintha valamilyen kérést meghallgató
isten volna. 5. Vajon egyedül Nerüllinosz, Próteusz,
Alexandrosz azok egyedül, akiknek a szobraikkal kapcso-
latos jelenségek tulajdoníthatók, vagy a szobraikhoz fel-
használt anyagnak? Anyaguk azonban bronz. Ugyan miféle
bronz - melyet ismét más alakra is át lehet alakítani -
képes valamit is tenni önmagában, mint Amaszisz teszi a
tállal Hérodotosznál?“1 Mi többet tud tenni a betegekért
Nerüllinosz, Próteusz, Alexandrosz? Ami hatást most a
szobornak tulajdonítanak, azt az élő és beteg Nerüllinosz
váltja ki.

27.
1. Hogyan van hát? Először is a lélek nem értelemmel
irányított és tünemények körül forgó, képzelgő mozgásai
különféle képzeteket hívnak elő az anyagból. Különösen
akkor történik ez a lélekkel, ha az anyag szellemével társul
és egyesül, nem az égiek és azok Teremtője felé törekszik,
hanem lefelé húz, a földiekre tekintget, röviden szólva,
amikor csak test és vér, de már nem tiszta szellem. 2. A lé-
leknek ezek a nem értelemmel irányított, ábrándképeket
kergető mozgásai szülik a képzeteket. Ha azonban a lélek
gyenge és hajlékony, nem ismeri és nem járatos az erősebb
tanításokban, nem ismeri az igazságot, nincs tudomása a
világmindenség Teremtőjéről és Atyjától, akkor a lélekbe
önmagára vonatkozóan is hamis képzetek vésődnek be,
a démonok társulnak az anyaghoz, magukba szívják az
áldozatok vérét és illatát, az embereket pedig félrevezetik,
ez a feladatuk, segítségükre vannak a sokak lelkében ezeket
a hamis nézeteket kiváltó mozgások, megszállják elméjü-
394
ket, így árasztják el őket a bálványoktól és szobrokról
kialakított elképzelésekkel. Es ha a lélek, mivel halhatatlan,
8 értelmes mozgásai vannak, akár előre jelzi a jövőt, akár
a jelenre van gondja, mindezek dicsőségét a démonok
aratják le.

28.
1. A már mondottak után szükséges még néhány dolgot
megjegyezni neveikről. Hérodotosz és Philipposz fia,
Alexandrosz - anyjához írt levelében” -, (azt beszélik
mindkettőről, hogy Héliopoliszban, Memphiszben,
Thébaiszban beszélgetésbe elegyedtek a papokkal), s mind-
ketten - mondják - megtudták, hogy az istenek hajdan
emberek voltak. 2. Hérodotosz így beszél: „Akiknek
szobraik voltak, bebizonyították, hogy ugyanolyan termé-
szetűek, mint mi, messze voltak attól, hogy istenek legye-
nek. Az emberek közül legelőször Egyiptom uralkodói
lettek istenek, akik az emberek között laktak, közülük
mindig egynek a kezében volt a hatalom. Később Horusz
és Ozirisz uralkodott, akit a görögök Apollónnak nevez-
tek. Miután Tüphont eltiporta, Egyiptom utolsó uralkodója
lett. Oziriszt görögül Dionüszosznak nevezik”°3. 3. Így
tehát az utolsóig bezárólag mind egyiptomi király volt.
Az istennevek tőlük jöttek Görögországba°4. Ugyanez a
Hérodotosz mondja, hogy Apollón Dionüszosz és Izisz fia.
Apollónt és Artémiszt is Dionüszosz és Izisz gyermekeinek
mondják, dajkájuk és megmentőjük meg Létó volt°5.
4. Ezek a mennyei lények voltak első királyaik, de részben
az igaz istentisztelet felőli tudatlanság, részben az uralko-
dók iránti hála következtében ezeket feleségeikkel együtt
isteneknek kezdték tisztelni. „Minden egyiptomi hím
marhát és borjút áldoz fel, melyek tiszták, nőstényt nem
szabad áldozatul adni, ezeket Izisznek szentelik, akinek
bálványa nőalak tehénszarvakkal, ahogy a görögök ábrá-
zolják Iot”96. 5. Kik számolhatnak be erről hitelesebben,
395
mint éppen azok, akik folyamatosan, atyáról fiúra hagyták
a papságot és a történetet ?9? A bálványok tiszteletét szent-
nek tartó papok nyilván nem hazudtak, amikor azt mond-7
ták, hogy ezek emberek voltak. 6. Azért, mert Hérodotosz
mondja, hogy mindezt egyiptomiak beszélték el neki az
istenekről és emberekről, nem kell kétségbe vonni hitelét,
mintha kitalálta volna, bár ezt mondja: „Nem szívesen
mondom el ezeket az istenekről és emberekről elbeszélé-
sükből hallott dolgokat, csak neveiket említem meg”°3.
Ha Alexandrosz és a Triszmegisztosznak nevezett Hermész
Összekapcsolták magukat a halhatatlanok nemzetségével,
s megszámlálhatatlnul sokan mások, akiknek felsorolásától
eltekintenék, ne maradjon már továbbra is kétséges, hogy
királyok voltak, s nem tartották őket isteneknek. 7. Hogy
valóban emberek voltak, azt az értelmesebb egyiptomiak is
állítják, akik az étert, a földet, a Napot és a Holdat tekintik
isteneknek, és a templomokat halandó emberek sírjainak
tartják. Apollodórosz is ezt mondja az istenekről írt
könyvében. 8. Hérodotosz még szenvedéseik misztériu-
mairól is beszél: ,,Buszirisz városában - már beszéltem
róla - tartják Izisz ünnepét. Az áldozatot követően férfiak
és nők mindannyian korbácsolják magukat. Arról azonban,
hogy hogyan, nem szabad nyilatkoznom”99. Ha istenek,
akkor halhatatlanok, ha az emberek korbácsolják magukat
értük, s a szenvedés az ő misztériumuk, akkor csak embe-
rek, 9. mint maga Hérodotosz is mondja: ,,Szai városában
van a síremléke annak, akinek nevét ez alkalommal kimon-
dani vallástalanság volna, Athéné templomában, a temp-
lom épülete mögött, a templomot pedig fal veszi körül.
:Hozzá csatlakozik a tó,_körben kőpadlóval díszítve, nagy-
ságra akkora - ahogyan én láttam - mind a déloszi temp-
lom. Az egyiptomiak itt rendezik meg éjszakai szenvedések
misztériumának megjelenítését”1°°. 10. Nemcsak Ozirisz
sírját mutogatják, de bebalzsamozási helyét is. „Amikor
a holttestet odaviszik, a halottvivőknek megmutatják a
396
holtak fából készült miiitáit, melyet festéssel tesznek
hasonlóvá. Azt mondták, a legtökéletesebb bebalzsamozási
módszert annál alkalmazták, akinek nevét ilyen alkalommal
említeni sem szabad”1°1.

29.
1. De a történetírás és költészet területén bölcs görögök
is ezt mondják Héraklészről:
,,őt gonoszul, nem tisztelt istent, s mit maga nyújtoıt
néki, a vendégasztalt sem; de megölte a férfit”1°`*,
Iphitoszt. Az csak természetes, hogy egy ilyen egyén
tombol, tüzet rak, melyen elégeti önmagát. 2. Aszklépiosz-
rójameg Hpsgilpdosz mondjaíl Az emberek ésoiptenek atyjp.
aragra o anva tüzes vı ámot szórt az ümposzró ,
megölve a drága létói sarjat haragjában1°3.
Pindarosz pedig ezt mondja:
A nyereség még a bölcsességet is megkötözi.
Őt is felforgatta a kezében tündöklő kapott sok arany,
két kézzel dobálta Kronosz fia és kiszorította
belőle az éltető párát,
a villanó villám sújtotta halálra gyorsan1°4.
3. Vagy istenek voltak tehát, és akkor nem volt közük az
aranyhoz:
Ó arany, halandóknak legszebb ajándék,
hogy sem anya, sem fia náladnál
nagyobb örömöt nem lát”-5,
(mert az isteni természet nem szorul semmire, fölötte áll
mindezeknek a vágyaknak), nem is hal meg. Vagy pedig
emberek voltak, mivel tudatlanok voltak, gonoszok is
voltak, hatalmába kerítette őket a vagyonszerzés vágya.
4. Mi szükség a hosszas beszédre, minek említsem Kasztort
vagy Polüdeuktoszt, vagy Amphiareoszt, akiket úgy is
lehet mondani, hogy tegnap vagy tegnapelőtt kezdtek
isteneknek tartarıi, bár emberekként születtek? És Inót

397
tombolása után kezdték istennőnek tartani, s éppen az
őrület szenvedélyében vélik isteni lénynek,
,,a hajótöröttek fehér istennőnek nevezik”1°°,
és fiát „tiszteletre méltó Palaimónnak hívják a hajósok”1°?_

30.
1. Ha még a kérkedők és istengyűlölők is istenek híré-
ben álltak náluk, Derketosz leányát, Szemiramiszt, ezt
a buja és vérengző nőszemélyt Szíria istennőjének tisztelték,
és a szírek Derketosz miatt a halakat, Szemiramisz miatt
meg a galambokat részesítik tiszteletben, (pedig lehetetlen,
hogy a nő galambbá változzon, mely mítoszt Ktésziában
találták ki)1° 9, nincs abban semmi csodálatos, ha alattvalóik
zsarnokoskodásuk és önkényességük miatt isteneknek
hívják őket. A Szibilla, kit Platón is említ, ezt mondja:
Es akkor keletkezett a halandó emberek tizedik
nemzedéke,
melytől fogva pedig vízözön sújtotta a korábbi férfiakat,
és Kronosz és a Titán meg Iapetosz kormányzott,
kiket az ég és föld fenséges fiainak hívnak,
de emberek adták nekik a föld és az ég neveket,
mivel a halandók közül ők a legelsők lettek1°°.
Némelyeket erejük miatt, mint Héraklészt és Perszeoszt,
másokat művészetük miatt tartottak isteneknek, mint
Aszklépioszt. 2. Ezek közül némelyeknek maguk a kor-
mányzottak és kormányzók is megadják a tiszteletet, egye-
sek félelemből, mások valóságban, maguk is részesei lesz-
nek e címnek (éppen Antinouszm volt az, akit a ti elődei-
tek neveztek istennek emberséges érzéstől vezetve, és
fogadták el alattvalóik), az utánuk következők aztán min-
den vizsgálódás nélkül fogadják el ezt az igényt.
3. ,,Krétaiaik mindig hazugok”, hisz sírt is emeltek
néked utunk; de te nem haltál meg, mert vagy örökké”111.
Kallimakhosz, hiszel ugyan Zeusz születésében, de nem
398
hiszel sírjában, és azt véled, el tudod homályosítani az
igazságot, közben éppen te nyilvánítod ki róla, hogy tudat-
lan, mint bárki, aki meghal. A barlang látványa Rea szülé-
sét juttatja eszedbe, a sírt látva meg halottra gondolsz,
mert nem tudod, hogy csak a kezdet nélküli Isten örök.
4. Elfogadhatatlanok azok a mítoszok, melyeket annyian és
a költők is terjesztenek az istenekről, s fölösleges is tisztelni
őket, (mivel nem léteznek ők, akikről hazugságokat
beszélnek), vagy ha igaz születésük, szerelmük, véreng-
zéseik, lopásaik, megcsonkításuk, villámaik, akkor meg
már nem léteznek, megszűntek lenni, mert keletkeztek és
immár nincsenek. 5. Mi az értelme annak, hogy bizonyos
elbeszélések hihetők, mások nem, amit a költők regélnek
róluk, az mind hozzájárul tiszteletükhöz? Hiszen azokkal
a történetekkel, amikért isteneknek tartották őket, nem
tették őket tiszteletre méltóbbá, hazug történeteket találva
ki az istenek szenvedéséről. 6. Amennyire képességem
engedte, kifejtettem, hogy mi nem vagyunk istentelenek,
ennek a világmindenségnek Teremtőjét és Istenét tisztel-
jük, valamint a tőle származó Igét, bár ezzel nem foglal-
koztam annyit, amennyit megérdemelt volna.

31.
1. Azzal érvelnek, hogy még étkezéseink és a házasélet is
istentelen nálunk, hogy jogosnak tarthassák gyűlöletüket,
és kétszeresen is megalapozottnak tarthassák a vezetők
azon törekvését, hogy minket életmódunktól - igen éles és
súlyos vádak tömegével- eltérítsenek, idejüket olyanokkal
töltik, akik ősidők óta és nemcsak a mi korunkban ismerik
a szokást, hogy bizonyos isteni törvény és tanítás alapján az
erénnyel kell küzdeni a gonoszság ellen. 2. Ez az oka, hogy
Püthagorasz is háromszáz társával együtt tűzhalált halt,
Hérakleitoszt és Démokritoszt száműzték, amazt Efezus
városa űzte el, emezt az abderaiak vádolták esztelenség-
gel, az athéniek pedig Szókratészt ítélték halálra. Ahogyan
399
azonban ők sem lettek rosszabbá a tömeg véleményétől az
erényesség szempontjából, úgy erényes életünket sem feke_
títi be a némelyek által terjesztett alaptalan rágalom. Jo
hírünk van ugyanis Isten előtt. Mégis foglalkozom ezekkel
a vádakkal is. 3. A már mondottak által is tisztázva érzem
magamat előttetek. Ti, akik belátásban mindenkit felül-
múltok, tudjátok meg, életmódunk Istenhez igazodik
normaként, mindannyian feddhetetlen és elmarasztalhatat-
lan emberekként állunk előtte, a legkisebb bűnt sem enged-
jük meg még gondolatban sem. 4. Ha az volna meggyőző-
désünk, hogy csak ezt az egy földi életet éljük, talán gyanú-
síthatnátok bennünket, hogy a testnek és a vérnek szolga-
lunk, bűnt követünk el, amikor hatalmába kerít a kapzsiság
és a mohóság, miután azonban azt tudjuk, hogy Isten jelen
van minden gondolatunkban és szavunkban, nappal és
éjszaka, mert Isten egészen fény és belelát a szívünkbe, meg
vagyunk győződve arról, hogy eltávozva ebből az életből
más életet fogunk élni, ennél jobbat vagy az odaáti meny-
nyeit, nem, a földit, (mert lelkünk Istennél és Istennel
együtt él majd zavartalanul és nem érinti változás, testünk
lesz ugyan, de mégsem testekkel, hanem mennyei szelle-
mekkel leszünk együtt), avagy a többiekkel együtt rosz-
szabb állapotba zuhanunk, és tűz által bűnhődünk. Isten
nem azért teremtett minket, hogy juhok és barmok módján
hulljunk el, elvesszünk és megsemmisüljünk. Emiatt nyil-
ván nem akarunk rosszat, nem is kívánjuk kiszolgáltatni
magunkat büntetendő személyekként a nagy ítéletnek.

32.
1. Nincs abban semmi csodálatos, ha ugyanazokat a dol-
gokat fogják ránk, mint saját isteneikre, szenvedéseiket
misztériumokként mutogatják. Ha kárhoztatni kell a szaba-
dos, mindenfélével való közösülést, akkor gyűlölniök kel-
lene Zeuszt, aki anyjától Reától, és leányától Korétól nem-
zett gyermekeket, saját nővérét bírta asszonyául, avagy 22
400
efféléket költő Orpheuszt, mert történeteivel Thüesztésznél
vallástalanabbá és vérfertőzőbbé tette az istent. Mert az
előbbi leányával való érintkezése egy jövendölés beteljese-
dése volt, és ettől várta bosszúja teljesedését és a királyság
elnyerését. 2. Mi azonban oly mértékben közömbösek
vagyunk az ilyenekkel szemben, hisz még vágyakozással
sem szabad nézelődnünk. „Aki ugyanis asszonyt néz, hogy
megkívánja - mondja -, már házasságtörést követett el
szívében ”(Mt 5, 28). 3. Akiknek még látni sem szabad
többet annál, mint amire Isten a szemet teremtette, hogy
világosságunk legyen nevezetesen, és akiknek már az
élvezetes nézelődés is paráznaság, mert a szem rendeltetése
nekik más, és akiket már a gondolatért, nemcsak az érin-
tésért megítélnek, azok tisztaságában hogyan lehetne kétel-
kedni ? 4. Tanításunknak nincs köze emberi törvényekhez,
(mi azonban azt gondoljuk, Uraink, kezdetben Isten Tite-
ket is a mi tanításunkkal bízott meg), számunkra az a tör-
vény, amit magunk és felebarátaink számára is az igazsá-
gosság mértékének tartunk (Mt 7, 12 22, 39). 5. Ezért
némelyeket - koruktól függően - fiainknak és leányaink-
nak, másokat testvéreinknek vagy nővéreinknek tartunk,
az idősebbeknek az atyáknak és anyáknak kijáró tiszteletet
adjuk meg. Akiket testvéreknek és nővéreknek hívunk,
vagy más ilyen névvel illetünk, azokra igen nagy gondunk
van, hogy testük érintetlen és rontatlan maradjon, mert
a tanítás mondja nekünk ismét: ha valaki kétszer adott
csókot, mert öröme volt benne, . . .vétkezett. . . és hozzá-
teszi: ezért inkább kerülni kell a csókot vagy a köszöntést,
mert ha a legkisebb gondolat is már beszennyez minket,
az máris kizár az örök életből112.

33.
1. Mivel reményünk az örök élet, lenézzük ennek az
életnek dolgait, beleértve a lelki élvezeteket is. Mind-
cgyikünknek van felesége, akire mindegyikünknek gondja
401
26 A II. századi görög apologéták
van, s az általunk hozott törvények szerint tartjuk őket,
a gyermekáldás céljából. 2. Ahogyan a földműves az elve-
tett magból várja az aratást, nem vet rá még fölöslegesen,
úgy nekünk is, a gyermeknemzés a vágy mértéke. Sok
olyat is találsz nálunk - férfit és nőt egyaránt -, akik nem
kötöttek házasságot abban a reményben, hogy sokkal szo-
rosabban kapcsolódnak Istenhez. 3. Ha pedig a szüzesség-
ben és eunuchságban való megmaradás jobban köt Isten-
hez, és már az is eltávolít tőle, ha valaki a gondolatig és
vágyig eljut, amit kerülünk, akkor a cselekedeteket még-
inkább elutasítjuk. 4. Mi nem az ékesszólással törődünk,
hanem azzal, hogy olyan cselekedeteink legyenek, melyek
tanítanak, s bárki vagy maradjon meg olyannak, amilyen-
nek született, vagy egyszer kössön házasságot, s a második
házasság már nyilvánvalóan házasságtörésnek számít.
5. „Aki elbocsájtja feleségét és mást vesz el - mondja -,
házasságot tör” (Mt 19,9 Mk 10,11). A szüzességét már
korábban elvesztett asszonytól sem szabad elválni, sem az
újabb házasságkötés nem megengedett. 6. Aki megfosztja
magát első feleségétől, mégha az meg is halt, házasságtörő
titokban, mert bizony megkerülte Isten kezét, aki kezdet-
ben egy férfit és egy nőt teremtett, az ilyen feloldja a közös-
ségre rendelt nemek egységét, a test testtel való egyesülését.

34.
1. Mi, akik ilyenek vagyunk (hogy is mondhatok ilyen
illetlenségetlm), halljuk a közmondást: ,,a parázna meri
tanítani a szemérmest”114. 2. Ők azok, akik a piacon álldo-
gálnak és azt az ifjak számára a paráznaság és mindenféle
szemérmetlen élvezet bordélyává teszik, nem tesznek kivé-
telt még a férfiakkal sem, férfiak férfiakkal művelnek ocs-
mányságot115, annál inkább gyalázzák meg mindenfélekép-
pen, minél nemesebb és szebb formájú a testük, meggya-
lázva ezzel az Isten által teremtett szépséget, (mert a szép-
ség sem örımagát hozta létre a földön, hanem Isten keze és
402
akarata küldte ide), és éppen az ilyenek hányják szemünkre
vétkekként, ami az ő lelkiismeretüket és isteneiket terheli,
amivel maguk mint tiszteletre méltó dolgokkal dicseked-
nek, 3. s minket, az egynejűeket és eunuchokat sértegetnek
a házasságtörők és pederaszták, miközben ők úgy élnek,
mint a halakllö. A halak is bekapnak mindent, ami a vízbe
hullik, az erősebb üldözi a gyengébbet, és az emberi hús
ilyen érintése jelenti az igazságosság érdekében elődeitek
által hozott és érvényben levő törvények megsértését,
annyira, hogy az általatok a népekhez kiküldött helytartók
nem győzik kivizsgálni az ügyeket. Ezek vádolnak minket,
akik még csak ki sem térhetünk sértegetőink elől, s ha
rosszat mondanak rólunk, akkor is áldást kell mondanunk,
mert nem elég számunkra, hogy igazak vagyunk, (az igaz-
ságosság dolga ugyanis az egyenlő egyenlővel való viszon-
zása), hanem az a cél, hogy jók és türelmesek legyünk a
bűnösökkel szemben.

35.
1. Milyen józan gondolkodású személy nevezne gyilkos-
soknak minket? Emberhúst csak azután lehet enni, ha
valakit legyilkoltak. 2. Először is hazudnak, másodszor
pedig, ha megkérdik őket, vajon szemtanúi voltak-e mind-
annak, amit beszélnek, egyetlen egy sem mondja: láttam.
3. Közülünk némelyeknek szolgáik is vannak, egyeseknek
több, másoknak kevesebb, akik elől az efféléket nem lehetne
eltitkolni, de még ezek közül sem hazudott egy sem ilyene-
ket rólunkm. 4. Akikről tudják, hogy még a törvény alap-
ján elítéltek megölését sem bírják elviselni, ki vádolná az
olyanokat emberöléssel és emberevéssel? Közületek ki ne
nézné lelkesen a gladiátorok küzdelmét, vagy a vadállatok-
kal folytatott viadalokat, különösen akkor, ha Ti rendezi-
tek azokat? Mi elutasítjuk az ilyen látványosságokat, mert
a gyilkolás szemlélését csaknem azonosnak tartjuk a gyil-
kolással magával. 5. Hogy tudnánk ölni, mikor még annak
403
26*
látványát sem bírjuk elviselni, nehogy a látással valami
szenny és mocsok kenődjék ránk ?11'3 Még a magzatelhaj-
táshoz különféle szereket használó asszonyokat is gyilkos-
nak tartjuk, s véleményünk szerint ezért számadással tartoz-
nak Isten előtt, akkor hogyan tudnánk mi embert ölni?
6. Mi értelme lenne annak a gondolatnak, hogy mi gyilko-
sok vagyunk, mikor éppen mi tartjuk gyilkosnak a magzat-
elhajtást végző asszonyt, és véleményünk szerint számot fog
adni érte Isten előtt ? Ugyanaz az ember nem gondolkodhat
úgy, hogy élőlénynek, következésképpen Isten gondvise-
lése tárgyának tekinti a magzatot a méhben, de a világra
jöttet már megölhetőnek tartjam. Képtelenség, hogy aki
tiltja a gyermekek kitevését, mert akik így tesznek, azokat
gyilkosoknak tartja, az a felneveltet aztán megölje12°. Ellen-
kezőleg, mi mindig és mindenütt ugyanazok és ugyan-
olyanok vagyunk, szolgái és nem mesterei az értelemnek.

36.
1. Ki hinne a testben való feltámadásban, ha a feltáma-
dásra rendelt testben készítené elő saját sírját? Lehetetlen-
ség ugyanis, hogy higgyük testünk feltámadását, ugyan-
akkor elfogyasszuk, mint ami nem támad fel, hogyan tart-
hatnák, hogy a föld visszaadja halottainkat, a bennük elte-
metettek visszaadása azonban nem következik el ? 2. Éppen
ellenkezőleg, akik úgy gondolkodnak, hogy nem lesz fel-
támadás, nem lesz számadás az erényes életről, vagy az itt
leélt gonosz életért, hanem a testtel együtt veszik el a lélek
is, véleményük szerint valamiképpen ki fog hunyni, nyil-
ván azok nem tartóztatják meg magukat semmilyen elvete-
mültségtől. Akik ellenben meg vannak győződve arról,
hogy Isten előtt semmi sem marad megvizsgálatlanul, és a
lélek rendetlen vágyainak és ösztöneinek eszközül szolgáló
test is bűnhődni fog, azoknak még a legkisebb dolgokban
sincs értelme vétkezni. 3. Akiknek úgy tűnik, csupán szó-
beszéd, hogy a megromlott, feloszlott test, mely megsem-
404
misül, fel fog támadni ismét, és nem hisznek ebben, azok
nyilván nem gonoszoknak, hanem balgáknak tekintenek
minket, mert a tannal senkit nem károsítunk, csak magun-
katáltatjuk. Ez azonban valójában nemcsak a mi tanításunk,
hanem számos filozófus nézete szerint is feltámadnak a
testek, amit most körülményes volna kimutatni, nem is
akarunk olyan színben feltűnni, mint akik fejtegetésünk
çéljától eltérő tárgyat iktatunk közbe, vagy mintha a szel-
lemi és érzéki valóságoktól, az ezekből létrejövő dolgokról
akarnánk beszélnim, vagy arról, hogy a testi valóságoknál
korábbiak a testetlenek, a szellemiek megelőzik az érzékel-
hetőket, annak ellenére, hogy először az érzéki dolgokba
ütközünk, melyek a testetlen valóságokból, a szellemi dol-
gok felhalmozódásából keletkezett testek, és az érzéki való-
ságok a szelleniiekből jönnek létre. Püthagorasz és Platón
szerint annak nincsen semrni akadálya, hogy a testek fel-
bomlásának megtörténése után azok ugyanazokból (az ele-
mekből) megint létrejöjjenek, melyekből eredetileg kelet-
keztek. (Ezt azonban meghagyjuk a feltámadásról szóló
értekezésünkhözlzz).

37.
1. Ti pedig, akik természeteteknél és műveltségeteknél
fogva minden tekintetben jóságosak, mértékletesek, ember-
ségesek és az uralkodásra méltók vagytok, miután a váda-
kat megcáfoltam azzal, hogy bizonyítottam istenfélelmün-
ket, szelídségünket és lelki fegyelmezettségünket, bólintsa-
tok királyi fejetekkel beleegyezéstek jeleként. 2. Kik kap-
hatnák meg jogosabban azt, amit kérnek, mint mi, akik még
lelkeitekért is imádkozunk, hogy fiakként a lehető legigaz-
ságosabban vegyétek át a hatalmat atyátoktól, kormányzás-
tok pedig minden alattvalótok gyarapodására és növekedé-
sére szolgáljon? 3. Az a mi ügyünk is, hogy nyugalomban
és békében élhessünk123, s készséges lélekkel teljesíthessük
az összes parancsot.
405
 ATHÉNAGoRAszz
A HALOTTAK FELTÁMADÁsÁRoL

1.
1. Minden igaz tétel és tanítás mellett feltűnik valami
hamisítvány is, ami burjánzik ugyan, de nem az eredeti
tőről sarjad, nem is az egyes tantételek alapjából származik,
hanem azoktól való, akik tisztelik a törvénytelen vetést,
s azzal akarják megrontani az igazságot. 2. Ezt megtaláljuk
azoknál, akik hajdan időt áldoztak az efféle dolgok kutatá-
sának, és különbségek mutatkoztak köztük maguk között,
a náluk régebbiek és a kortársaik között, de nem is csekély
zavart okozott az időközben folytatott vita. Az igazságok
egyetlen tételét sem kímélték meg a félreértelmezéstől, sem
Isten lényegét, sem ismeretét, sem tevékenységét, sem azt,
ami ezek után sorjában következik, és még a vallásosságot
nekünk bemutató tant sem. Közülük egyesek teljesen és
mindenkorra kétségbe vonják az ilyen dolgok igazságának
megismerését, mások a nekik tetsző dolgokkal foglalkoz-
nak, ismét mások még a nyilvánvaló dolgokat is kétségbe
akarják vonni. 3. Akik tehát ezekkel foglalkoznak, azoknak
- úgy gondolom - kettős érveléssel kell élniök, először az
igazság mellett, másodszor meg az igazsággal magával.
Akik hitetlenkednek és kétkednek, azoknak az igazság
mellett kell érvelni, akik viszont az igazságot jóindulattal
és szívesenl fogadják el, azoknak az igazsággal kell érvelrıi.
Ezért, akik ezekkel a dolgokkal kívánnak foglalkozni,
mindenkor figyelembe kell venniök a célt, és ahhoz kell
szabni a fejtegetést, a gondolatmenetet pedig összhangba
kell hozni a szükséglettel, s nem szabad azt a látszatot
kelteni, hogy megfeledkezünk a mindegyiket megillető és
méltó helyről, miközben ugyanahhoz az elvhez tartjuk
magunkat. 4. Mert ami a bizonyítást és a természetes logi-
406
kat illeti, az igazság mellett való érvelést mindig megelőzi
az igazsággal való érvelés, mivel azonban figyelemmel kell
lenni a hasznossági szempontra, legyen fordítva, az igazság
melletti érvelés előzze meg az igazsággal való bizonyítást.
A földműves sem tudja rendesen elvetni a magvakat a
földbe, ha ki nem gyomlálta az elvetendő magokra ártalmas
és vad gazt, az orvos sem tudja kezeléskor a beteg testbe
juttatni a gyógyszereket, csak ha már megtisztította a benne
rejlő bajtól, vagy megakadályozta a betegség terjedését.
Aki az igazságot akarja tanítani, egész biztosan senkit sem
tud róla meggyőzni, ha - míg ő beszél - bizonyos hamis
nézetek bújnak meg hallgatói gondolkodásában, s ezek
ellenállnak az igazságnak. 5. Ezért mi is figyelembe vesszük
a hasznossági szempontot, és az igazsággal való érvelés elé
helyezzük az igazság mellett kifejtett érveket, így járunk el
feltámadásról szóló jelen értekezésünkben is, s nem látszik
fölöslegesnek a hasznossági szempont méltányolása. Ezen
a területen mindig találunk egészen hitetleneket, néhány
kétkedőt, és olyanokat, akik legalább annyira bizonytalan-
kodnak, mint amennyire kételkednek. Az a legkülönösebb,
hogy ilyen lelki állapotban vannak, jóllehet a tények nem
adnak alapot a hitetlenségre, de azt sem tudják megmon-
dani, mi az oka hitetlenségüknek, mi miatt nem hisznek és
kételkednek.

2.
1. Hadd mérlegeljükz a_ következőket. Ha bármiféle
hitetlenség nem csak felületes és meggondolatlan nézet
alapján alakul ki némelyekben, hanem nyomós okok szól-
nak mellette és az igazsággal szembeni bizonytalanság
hozza létre, akkor fenntartható a jogos ok, hisz hihetetlen-
nek látszik maga a dolog, melyet nem fogadnak el; a nem
hihetetlen dolgokkal szembeni hitetlenkedés azonban nem
Olyan emberek tulajdonsága, akik józanul itélnek az igaz-
Säg kérdésében. 2. Akik a feltámadásban kételkednek vagy

407
 azt 'lehetetlennek tartják, azok idevágó gondolataikat ne
hagyják a nekik tetsző és az erkölcsteleneknek kellemes
irányba sodródni; ellenben az ember teremtését vagy sem-
milyen októl ne tegyék függővé (amit könnyű megcá-
folni), vagy Istenbe helyezzék a létezők okát, ennek a tétel-
nek az alapját gondosan megvizsgálják, és ennek révén
bizonyítsák, hogy a feltámadás egyáltalán nem fogadható el.
3. Ezt megtehetnék, ha bebizonyítanák vagy azt, hogy
Isten nem képes, vagy nem akarja a meghalt, teljesen fel-
bomlott testeket újra egyesíteni és összehozni ugyanazok-
nak az embereknek a helyreállítására. Ha ezt nem tudják
bizonyítani, adják fel istentelen kételkedésüket, ne káro-
molják azt, akit tilos káromlással illetni, mert még akkor
sincs igazuk, amikor lehetetlennek mondják, de akkor sem,
ha szerintük Isten nem akarja ezt, ami világos lesz a követ-
kezőkből3. 4. Hogy valaki valamire képtelen, azt abból
lehet megtudni, hogy vagy nem tudja, mit kell tenni, vagy
nincs elég ereje a felismert tennivaló helyes megvalósításá-
hoz. Aki nem tudja, hogy mit kell tennie a megvalósítás-
hoz, az nem is fog hozzá a végrehajtáshoz, egyáltalán nem
tesz olyat, amit nem tud. Aki világosan tudja, mit kell
tennie, azt hol kezdje, hogyan vigye végbe, de vagy egyál-
talán nincs ereje hozzá, hogy megvalósítsa a megismert
dolgot, vagy elegendő ereje nincs hozzá, ha gondolkodik
és felméri erejét, akkor hozzá sem kezd, de ha meggondo-
latlanul hozzá is fogna, akkor sem válthatná valóra szándé-
kát. 5. Isten előtt azonban nem lehet ismeretlen a feltá-
masztandó testek természete, hogy milyen részekből áll
össze az egész és a tagok, sem az, hová kerültek az egyes
részek a felbomlás után, hogy milyen elemekből kösse
össze a szétvált részeket, s összehozza ismét az egymáshoz
tartozó elemeket4 - ami ugyan az embereknek teljesen
beláthatatlannak tűnhet -, hogy az egybetartozókat az
egésszel egyesítse. Aki minden egyes dolgot már létrejötte
előtt ismert, az ismerte a leendő elemek természetét is,
408
amelyek az emberi testet alkotni fogják, ismerte azokat a
részeket is, melyeket az emberi test célként kitűzött meg-
valósításához fel kellett használnia, nyilvánvalóan ismeri az
egészet a felbomlás után is, tudja, hová került az, amelyet
minden egyes megalkotásához igénybe vett. 6. Ami a mi
életünket meghatározó rend és egyéb dolgok megítélését
illeti, többre értékeljük azokat, amiket előre nem ismerünk;
ami viszont Isten fenségét és bölcsességét illeti, nála
mindkettő természetes, ugyanazzal a könnyedséggel ismeri
azt, ami még nem jött létre, mint azt, ami már felbomlott.

3.
1. A testek feltámasztásához elegendő erő bizonyítéka
azok létesítése. Mert ha nem voltak, s kezdetben a terem-
téskor megalkotta Isten az emberi testeket és azok elemeit,
ugyanolyan könnyen fogja feltámasztani a szétbomlott tes-
teket, bárhová kerültek is azok, mert az is egyformán
lehetséges neki. 2. Ennek a tételnek az érvényét az sem
csökkenti, ha valaki feltételezi az alapelemek anyagi termé-
szetét, vagy azt, hogy a testeknek alapelemeik vannak,
vagy azt gondolja, „magvakból” jönnek létre.5 Mert az az
erő - ahogyan ezek a filozófusok is vélik -, amelyik a for-
mátlan lényegnek alakot ad, és az alaktalan és rendezetlen
lényeget sok és változatos formákkal rendezetté tesziö, s az
elemek részeit egy valamivé egyesíti, a magot pedig, ame-
lyik egy valami és egyszerű, sokfélére osztja, a tagolatlant
taglalttá7 teszi, az élettelennek meg életet ad, az egyesíteni
tudja a szétbomlottat is, fel tudja támasztani a halottat, a
megholtat megint életre tudja hívni, a romlandót romol-
hatatlanra tudja átváltoztatni. 3. Ugyanaz az Isten, ugyanaz
a hatalom és bölcesség ki tudja választani azt, amit minden-
féle állattömeg - melyek étvágyuk csillapítására a miénkhez
hasonló testeket szoktak megtámadni - megemésztett, s a
töredékeket újra egyesíti a megfelelő részekkel és test-
tagokkal, akár egy, akár több állat falta is fel azokat, de
409
még akkor is, ha a töredékek ezekkel az állatokkal együtt
szétbomlottak volna, és beolvadtak már az alapelemekbe,
az alapelemekre bomlás természetes folyamatának megfele-
lően. Leginkább ez az a nézet, mely látszólag sokakat meg-
zavar, még azok közül is, akiket bölcsességükért csodálnak,
csak azt nem tudom, miért tulajdonítanak olyan súlyt
azoknak az érveknek, amikkel a tömeg előhozakodik. 9

4.
1. Ezek azt mondják:° sok hajótörött és folyóba fulladt
ember teste lett a halak tápláléka, rengeteg csatában elesett,
vagy más sajnálatos oknál fogva, vagy más körülmények
miatt temetetlenül maradt emberi test lett így az állatok
eledelévé. 2. Az így megemésztett testekről, az azokat
kitevő részekről, testtagokról, melyek állatban szétoszlot-
tak, táplálékként a tápláltak testével egyesültek, azt mond-
ják először is: lehetetlen elkülönítésük ezektől. Másod-
szorra meg egy még nagyobb nehézséggel állnak elő.
3. Az emberi testekkel táplált állatok1°, már amelyek emberi
fogyasztásra is alkalmasok, átmennek az emberek gyom-
rán, egyesülnek a felvevők testével, így azoknak az embe-
reknek a testrészei, melyek az őket felfaló állatok táplálé-
kává váltak, szükségképpen más emberek testébe jutnak,
mert ezek közbeeső élőlények áldozataik részeit közvetítik
azokba az emberekbe, amelyeknek táplálékává váltak.
4. Még szomorúbb színben tüntetik fel azoknak a gyerme-
keknek az esetét, akiket szüleik ínségben és esztelenségük-
ben megenni merészeltek, vagy azokét, akiket szülőik az
ellenség cselvetése miatt ettek megu, hozzáteszik még azt
a méd asztalt is, Thüesztész tragikus lakomáját, hozzáteszik
mindazt, amit csak új borzalmas eseménynek tartanak a
görögök és barbárok körében. Úgy vélik, ezek lehetetlen
színben tüntetik fel a feltámadást, mert nem támadhatnak
fel ugyanazok a tagok más és más testekkel, de az előzők
testei sem támadhatnak fel, mert a testet alkotó tagok
410
másokba kerültek, ha pedig ezek a részek az előbbiekhez
adódnak, akkor a későbbiek testrészei lesznek hiányo-
sak.

5.
1. Akik így érvelnek - nekem úgy tűnik -, először is
nem ismerik a mindenséget kormányzó és teremtő erőt,
azt a bölcsességet, mely minden egyes élőlény természeté-
vel és nemével összhangba hozta az alkalmas táplálékotlz,
melynek nem szándéka bármilyen természetnek akármilyen
testtel való egyesítése és összekeverése, és az sem lehetetlen
neki, hogy az egyesülteket szétválassza, viszont minden
megteremtett dolognak olyan tevékenységi lehetőséget
enged meg, amely megfelel természetes működési és ha-
tásokat befogadó természetes elveinek13; esetenként vala-
mit megakadályoz, megenged azonban mindent, amit akar,
amire szándéka irányul, vagy abba az irányba fordít.
Továbbá, akik ilyeneket állítanak, azok nem veszik [igye-
lembe sem a táplálék, sem a tápláltak természetét. 2. Kü-
lönben azt is felismernék, nem mindig az az élőlény meg-
felelő tápláléka, amit a külső szükség kínál fel; sőt, néme-
lyek azonnal bajt okoznak, mihelyst a gyomor körüli ré-
szekkel érintkeznek, az állatok hánynak, öklendeznek és
más módon távolítják el az ilyen ételt"-, így még csak
rövid időre sem bírják ki az emésztés első természetes
folyamatát, nemhogy egyesülnének a táplált alannyal.
3. Ahogyan nem is minden megemésztett és a legelső át-
alakuláson átment táplálék sem jut el a táplált alany ré-
szeibe, egyeseket a táplálkozási képesség a gyomorban
választ ki, másokat a következő átalakítás során a máj
működése választ ki, s máshová kerül, ahol már a táplál-
kozási képességen kívül van. És még magában a májban
lejátszódó átalakulás sem az embereknek nyújtandó táplá-
lék előállítására szolgál, hanem keletkeznek fölösleges és
kiürítésre való dolgok is, s a visszamaradó táplálék a táp-
411
lált részekben és tagokban időről-időre átalakul, a túltengő
és bővelkedő tápanyag eluralkodásának megfelelően, ami
a vele érintkezésbe lépőt vagy meg szokta rontani, vagy
önmagává változtatja azt.

6.
1. Mivel az élőlények közötti természetes változatosság
nagy, és a természetes táplálék is az egyes élőlények neme
és a táplált testek szerint váltakozik, minden élőlény há-
romféleképpen tisztítja meg és választja ki táplálékátlã,
mindent, ami az élőlény táplálására alkalmatlan, azt teljesen
meg kell semmisíteni vagy a szokásos módon eltávolítani,
vagy valami mássá kell átalakítani, mert a szervezet nem
tudja magáévá tenni; így a táplált test képessége és a táp-
lált élőlény képességei között természetes összhang van,
s ezt a szokásos kritériumoknak megfelelő, belejutott
táplálékot, melyet természetes tisztító eszközeivel a lehető
legalaposabban kiválasztott, ezt teszi magáévá. 2. Csak ez
nevezhető igazi értelemben tápláléknak, s el kell vetni
minden olyant, ami a táplált élőlénytől idegen, állagára
káros, gyomra megtöltéséhez túlságosan súlyos és csupán
az éhséget csillapítja. 3. Senki nem vonhatja kétségbe, hogy
ez egyesül a táplált testtel, beleszövődik és eloszlik részei-
ben, tagjaiban. Ami másmilyen, az könnyen természetelle-
nes romlást vált ki, egy sokkal nagyobb erejű képességgel
egyesülve lerontja azt, ami uralma alá került, ártalmassá
változtatja a nedveket és a mérgező tulajdonságokat, mert
semmiféle táplálót és alkalmasat nem nyújt a táplált test-
nek. 4. Ennek legfontosabb jele a nyomában fellépő fájda-
lom a legtöbb élőlényben, a rosszullét vagy a halál, ha
nagy éhségében az eleséggel együtt valami mérgezőt vagy
természetelleneset vesz magához; ez mindenképpen ártal-
mas a táplált testre nézve, hiszen a neki megfelelő és termé-
szetes eledelek táplálják, az ellenkezők pedig megrontják.
5. Ha tehát a különböző természetű élőlények tápláléka is
412
természetszerűleg különböző, így amit az élőlény magá-
hoz vesz, az nem mind egyesül a táplált testtel, csak az,
amit az emésztés megtisztított, kiválasztott és átalakított,
és a testtel való egyesülésre alkalmassá tett, a táplált test
tagjaival is összhangban van, s nyilvánvaló, hogy soha,
semmilyen természetellenes dolog nem egyesül ezekkel,
mert nem természetes és nem alkalmas táplálék, sőt néha
már maga a gyomor kiveti, mielőtt valamilyen más nedv
jönne létre belőle, durva és ártalmas, ami ha megtörténik,
többnyire fájdalmat és nehezen gyógyítható betegséget
okoz, megrontja mind a táplálékot, mind a táplálékot
befogadó testet. 6. Ha bizonyos orvosságokkal vagy jobb
eledellel el is hajtják ezeket, és leküzdik természetes erők-
kel, akkor sem múlik el jelentékeny kár nélkül, mert ami
a természetes dolgokkal összeférhetetlen, az azokat meg-
zavarja.

7.
1. Még ha el is fogadná valaki, hogy az ilyen dolgokból
valami a szervezetbe jut, azt természetellenes volta miatt
csak megszokásból lehet tápláléknak nevezni, ez kiválasz-
tódik és átalakul vagy valamilyen nedves, vagy száraz,
vagy meleg, vagy hideg lényeggélfi, ám az így nyert enged-
ményekből sem lesz semmi segítségükre, mert a feltámadó
testek saját részeikből állnak össze ismét, a szóban forgó
dolgok viszont nem testrészek, nincs is olyan jellegzetes-
ségük, mely a rész természetéhez vagy szerepéhez hason-
lóvá teszi őket. Nem is maradnak meg örökre a test táplált
részeivel, a feltámadó testekkel sem támadnak fel, hiszen
ahhoz az élethez már nem járul hozzá semmivel sem a vér,
sem a nyál, sem az epe, sem a légzés. Akkor ugyanis a tes-
tek már nem szorulnak ugyanezekre a táplálékokra, és a
táplálék szükségének és a romlásnak a megszüntével arra
sem fog rászorulni, ami eddig táplálta. 2. Még ha ezután
fel is tételezné valaki, hogy az ilyen táplálékból eredő
413
 átalakulás elér egészen a testig, akkor sem lesz szükséges,
hogy az ilyen tápláléktól újólag átalakult test, mely beépült
egy másik ember szervezetébe, részként szolgáljon a másik
kiegészítésére, s a magához vett húst sem szükséges mind-
örökre megtartania, hogy állandó jellegű legyen az, amivel
egyesült, és megmaradjon mindig az, amivel gyarapodott,
hanem sokféle változáson megy át egyik is, másik is, még-
pedig kétféle módon: a gondok és törődések forgácsolják
széjjel, vagy bajok, fájdalmak, betegségek pusztítják, a hő-
ségből és lehűlésből származó, minket érő kellemetlen
hatások következtében is olyan maradhat a test, amilyen
volt, noha felveszi a táplálékot, mert az nem alakul át
tömeggé, hússá, hájjá. 3. Ha pedig általában ez történik
a testtel kapcsolatos dolgokkal, akkor még inkább úgy
találhatja valaki, hogy így lesz a nem megfelelő étellel táp-
lált testtel. Időnként növekszik a súlya, meghízik mindar-
tól, amit magához vett, máskor meg ilyen vagy olyan
módon leadja azt, amiről beszéltünk, akár egy, akár több
oknál fogva. A testrészekkel együtt csak az marad meg,
amit a természet választ ki, ami alkalmas arra, hogy egye-
süljön a testtel, bensőséges kapcsolatra lépjen vele, mele-
gítse, és megfelelővé vált arra, hogy egyesüljön azokkal a
részekkel, melyeknek életéhez természetes módon hozzá-
járult és elősegítette az élet fenntartását szolgáló munkákat.
4. Azonban (lehetetlen bebizonyítani az igazságot ellen-
feleinknek, akár úgy, hogy az általunk kielégítően meg-
vizsgált kérdéseket saját kritériumaik alapján, akár az ezek-
ben a kérdésekben gyakorlottak bizonyítékainak engedve
fogadják el azt, amit mondunk nekik), az emberi testek
soha nem fognak összekeveredni azonos természetű tes-
tekkel, noha megtörténhet, hogy emberek tudatlanságból
elfogyasztanak ilyen testeket, érzékcsalódás miatt17, amikor
valami mássá alakítják át az ilyen testet, akár a nyomorú-
ság, akár az őrültség következtében szennyezik be magu-
kat az azonos fajtájú testtel. Úgy gondolom, nem feled-
414
kezhetünk meg arról, némelyek emberformájú állatok,
vagy vegyes természetűek, állatiak és emberiek, amilyene-
ket a gátlástalan költők találtak ki.

8.
1. Mit mondjunk azokról a testekről, melyeket nem
faltak fel vadállatok, csak a földbe temették azokat, a ter-
mészetük rangjának megfelelő tisztességben lett részük?
A Teremtő ugyanis nem arra rendelte a testet, hogy bár-
melyik is ugyanazon fajhoz tartozók tápláléka legyen, bár
bizonyos más fajokhoz tartozók természetes táplálékául
szolgálhat. 2. Ha be tudják bizonyítani azt, hogy más
emberek eledeléül szolgáljon, akkor semmi akadálya an-
nak, hogy természetesnek tekintsük egymás megevését,
ahogyan bármi mást is, amit a természet megenged, és
akik ilyeneket merészelnek mondani, élvezzék a nekik
legkedvesebb testet, mint a legmegfelelőbbet, tálalják fel
azt legjobb barátaiknak. 3. Ha viszont ilyenekről még
beszélni sem illik, akkor világos, hogy emberhús ember
általi fogyasztása szörnyű, förtelmes valami, s minden ter-
mészetellenes cselekedetnél vagy tápláléknál erkölcstele-
nebb, ami pedig természetellenes, az a rászoruló tagok és
részek táplálékának sem megengedhető, nem is egyesül
azokkal, amiknek táplálására alkalmatlan, az emberi testek
tehát nem is egyesülnek soha hasonló testekkel, melyeknek
természetellenes tápláléka lenne, bár gyakran gyomrunkba
juthat valamilyen szomorú véletlen folytán; 4. eltávolítja
ezt azonban a táplálkozó képesség, s eloszlatja azokra az
elemekre, melyekből keletkeztek eredetileg, addig marad
egységben ezekkel, amíg a kiválasztás ideje el nem érkezik.
Az az Erő és Bölcsesség, mely minden élőlényt a megfelelő
képességekkel lát el, ismét kiválasztja innen, mindegyi-
ket a neki megfelelővel egyesíti, akár tűz égette, akár víz
rothasztotta, megemészthették vadállatok vagy bármilyen
más élőlények, melyek ráakadtak, vagy egyik-másik test-
415
része a többitől leválva akár korábban is szétbomolhatott_
Amikor ismét egyesülnek egymással, ugyanazt a helyet
foglalják el a test felépítésében és harmóniájában, az elhalt
helyreállításában vagy a teljesen szétbomlott feltámasztása-
ban és életében (vö. ]n 11, 25). 5. Nem időszerű most
ennek további fejtegetése. Ezt elfogadhatják legalábbis
azok, akik nem félállatok.

9.
1. Mivel az előttünk álló vizsgálódások szempontjából
sok minden hasznos lenne most, ezért nem foglalkozom
azokkal, akik emberi művekhez és az azokat létesítő embe-
rek példájához menekednek, olyanokra hivatkoznak, akik
széttört és idővel ócskává vált, avagy valami más módon
elromlott szerkezetüket nem tudják megújítani. Azokkal
sem foglalkozunk, akik a fazekasok és takácsok példájával
akarják bizonyítani, hogy Isten sem nem akarja, sem nem
is akarhatja feltámasztani a halott és szétbomlott testeketlfi,
meg sem gondolják, ezzel a kijelentéssel súlyosan káro-
molják Istent, mert teljesen különböző lények képességeit
keverik össze1°, méginkább a mesterséges létesítményekkel
élő lényeket a természetes létesítményekkelm. 2. Ezekről
a kérdésekről ellenvetések nélkül tárgyalni nem lehet, de
gyermekded és hívságos érvek cáfolása is botor dolog
valóban. Sokkal elfogadhatóbb és mindennél igazabb azt
mondani: ami embernek nem lehetséges, az lehetséges
Istennek (vö. Lk 18, 27). Ha tehát fejtegetéseink ezekről
és a nem sokkal előbb megvizsgált dolgokról kimutatta,
hogy tarthatóak és lehetségesek, akkor nyilvánvalóan nem
lehetetlenek. Nem is Olyanok, mint amiket Isten ne akarna.

10.
1. Amit Isten nem akar, azt vagy azért nem akarja, mert
igazságtalanság volna részéről, vagy azért, mert nem
méltó hozzá. Ismét, ami igazságtalannak tekinthető, arra
416
V-onatkoztatható, ami fel fog támadni, vagy arra, ami azon
kívül van. Nyilvánvaló azonban, hogy egyetlen az embe-
rek körén kívül eső és a létezők között számon tartott
lény sem szenved igazságtalanságot. 2. A tisztán szellemi
lényeket nem sérti az emberek feltámadása. Az emberek
feltamasztása nem akadályozza meg őket létezésükben,
nem káros rájuk nézve, nem alázza meg őket, ahogyan az
állati és az élettelen természetet sem, melyek a feltámadás
után már nem is lesznek, a nem létezővel szemben pedig
nem lehet igazságtalanságot elkövetrii. 3. Az emberi testek
feltámadásával még akkor sem érné őket semmiféle jog-
talanság, ha valaki az állati és élettelen természetről is fel-
tételezné, hogy örökké létezni fog. Ha most semmiféle
igazságtalanságot nem jelent alávetettségük az emberi
természetnek - az emberek ugyanis rászorulnak ezek
használatára -, akkor annál kevésbé történik igazságtalan-
ság, amikor romolhatatlanná válik és megszabadul a szük-
ségből, az emberi természetnek sem lesz szüksége ezek
felhasználására, s megszabadul mindennemű szolgaságtól
(vö. Róm 8, 21). 4. Még ha beszélni tudna is az ilyen te-
remtmény, akkor sem vádolná azzal a Teremtőt, hogy
igazságtalanul bánt vele, mivel az emberekkel együtt nincs
része a feltámadásban. Amiknek a természete nem egy-
forma, azoknak rendeltetését sem ugyanabban szabta meg
az, aki igazságosan mér. Továbbá: amikben meg sem ta-
lálható az igazságosság fogalma, azoknál nincs szó az igaz-
ságosság,megsértéséről sem. 5. Azt sem lehet mondani,
hogy a feltámasztott emberrel kapcsolatban történik igaz-
ságtalanság. Testből és lélekből áll, de sem a testet, sem a
lelket nem éri jogtalanság. Józan ember nem is állítja,
hogy igazságtalanság történik a lélekkel, mert különben
óhatatlanul a feltámadással együtt elveti a jelen életet is.
Ha semmiféle igazságtalanságot nem jelent az, hogy a lélek
most halandó és hatásoknak kitett testben lakozik, még-
inkább nem jelent igazságtalanságot az, hogy romolhatat-
417
2-7 A II. századi görög apologéták
lan és szenvedélyektől mentes testben fog élni. A testet
sem éri azonban semmiféle igazságtalanság, mert ha a je-
lenben nem igazságtalanság az, hogy a romlandó együtt
van a romolhatatlannal, nyilván az sem lesz méltánytalan,
ha majd a romolhatatlan a romolhatatlannal lesz együtt,
6. Azt sem mondaná senki Istenhez méltatlan cselekedet-
nek, hogy a szétbomlott testeket egyesítse és feltámassza,
mert ha a silányabb - azaz a romlandó és hatásoknak alá-
vetett test megteremtése - nem méltatlan, sokkal inkább
nem méltatlan a kiválóbb, azaz a romlatlan és szenvedé-
lyektől mentes létrehozása.

11.
1. Ha minden egyes kutatott pontot a természetes alap-
elvekkel és azok következményeivel bizonyítottunk,
akkor nyilvánvaló, hogy a felbomlott testek feltámasztása
lehetséges, a Teremtő által szándékolt és hozzá méltó
cselekedet. Ezekkel bebizonyosodott, hogy nem igaz az
ellenkezőjük, és a hitetlenkedők észellenesen vélekednek.
2. Mit kell még beszélni ezek mindegyikének a másikkal
való kapcsolódásáról, összefonódásukról, ha ugyan össze-
fonódásról lehet beszélni, mintha bizonyos különbségek
választanák el ezeket egymástól? Nemde a lehetséges dol-
got kell szándékoltnak mondani, s az Isten által akart dol-
got lehetségesnek, akaratához méltónak kell tartani?
3. Hogy az igazsággal érvelni és az igazság mellett szót
emelni két dolgot jelent, azt már megfelelőképpen kifej-
tettük; azt is, miben különbözik egyik a másiktól, mikor
és kiknek az esetében hasznos. Nincs tehát akadálya annak,
hogy az általános megbizonyosodás és a mondottaknak a
mondandókkal való összefüggése miatt magukkal ezekkel
és a velük kapcsolatban álló dolgokkal kezdjünk megint
beszélni. Az egyiket természetes elsőség illeti meg, a másik
pedig testőrként illendően kísérje az előbbit, utat készítsen
neki, egyengessen el előtte mindenféle akadályt és mere-
418
délyt. 4. Az igaz tanításra minden embernek szüksége van
a megbizonyosodás és az üdvösség miatt; ez az első mind
a természet,~mind a rend, mind a szükséglet szempontjá-
ból. A természet szempontjából, mivel a dolgok ismeretét
szolgáltatja, a rend szempontjából, mert ezekkel és ezek-
ben áll fenn az, ami ezeket értelmezi, a szükséglet szempont-
jából pedig, mivel a bizonyosság és üdvösség azokat párt-
fogolja, akik megismerik. 5. Az igazság érdekében foly-
tatott beszéd természete és ereje szempontjából alacso-
nyabb rendű, mert a hazugság cáfolata kevesebb az igazság
megerősítésénél; a rend szempontjából is második helyen
áll, mert azokkal szemben van ereje, akik hamis véleményt
tartanak, a hamis nézetek pedig az elsőt elrontó, azon el-
burjánzó második vetésből származnak. Még ha így is van,
akkor is sokszor az első helyre kerül és hasznosabbá válik,
mert megszünteti és megtisztítja a sokakban lappangó hi-
tetlenséget, az éppen most hozzánk közeledők kételyeit és
hamis feltételezéseit. 6. A kettő célja azonos: mindegyik
a hazugságot leplezi le, az igazságosságot szolgálja és a val-
lásosságot. Nem lehet azonban minden további nélkül
azonosítani a kettőt, hanem - mint már mondottuk - az
egyik szükséges mindazoknak, akik hisznek és törődnek
az igazsággal, valamint saját üdvösségükkel, a másik vi-
szont időnként, egyeseknek és bizonyos alkalmakkal lesz
hasznosabb. 7. Ennyit bocsátunk előre röviden, emlékez-
tetve a már mondottakra. Forduljunk azonban kitűzött
célunkfelé, s mutassuk ki, hogy a feltámadás tana ugyan-
ezen oknál fogva igaz, mely ok szerint és által az első
ember, s az utána következők is létrejöttek, ha nem is
ugyanolyan módon, de mégis minden embernek mint
embernek közös természetéből, sőt a Teremtő rájuk vonat-
kozó ítéletéből, aminek megfelelő hosszúságú időt élt le
mindegyik, életét szabályozták a törvények, s senki nem
vonhatja kétségbe, hogy ez igaz ok.

419
 12.
1. Az okból származik egy érv, ha megfontoljuk, az
ember vajon csak úgy egyszerűen és hiába jött-e létre,
vagy valaminek a kedvéért? Ha valamiért, akkor vajon
magáért az életért, s vajon hogy természete ugyanolyan
maradjon-e, mint amikor keletkezett, vagy valami másnak
a hasznára jött létre. Ha valami másért jött létre, akkor
vajon Teremtője vagy a Teremtőhöz tartozó valakinek a
hasznára, akire a Teremtőnek több gondja van? 2. Ha álta-
lánosabb értelemben vesszük fontolóra tárgyunkat, úgy
találjuk, hogy mindenki, aki helyesen gondolkodik és
értelmes ítélettel lát a cselekvéshez, az semmit sem tesz
fölöslegesen, amit elhatározással hajt végre, hanem akár
saját hasznára, akár másnak a hasznára - akire gondot visel,
vagy magáért a végbevitt dologért teszi meg, mert bizo-
nyos természetes vonzalommal és szeretettel hajlik annak
megvalósítására. Így például (hasonlatként mondjuk, kitű-
zött tárgyunk megvilágítására) az ember házat épít saját
használatára, s azt ökrökkel vagy tevékkel, vagy más álla-
tok igénybe vételével készíti el, s a ház mindegyiknek meg-
felelő fedél, úgy tűnik, nem saját hasznát szolgálja, a végső
cél szempontjából azonban mégiscsak ezért készítette,
közvetlenül meg azért is, hogy gondot viseljen azokra,
amelyekre gondjának kell lennie. Gyermeket sem a saját,
vagy valamely más hozzátartozó hasznára nemzenek,
hanem hogy legyen, és amíg csak lehetséges, fennmaradja-
nak az általa nemzettek, a gyermekek és utódaik sora
vigasztalást adjon a saját elmúlásért, s így remélik halhatat-
lanná tenni a halandótzl. 3. Mindezt az emberek teszik.
Isten szintén nem hiába teremtette az embert. Bölcs és a
bölcsesség semmi fölöslegeset nem művel. Nem saját hasz-
nára teremtette az embert, mert nincs szüksége semmire.
Aki egyáltalán nem szorul semmire, az az általa létesítette-
ket sem saját hasznára alkotta. Mégcsak nem is valamely
általa alkotott műve miatt teremtette az embert. Az érte-
420
jemmel és ítélőképességgel élő lények közül sem a maga-
sabb-, sem az alacsonyabb rendűek22, egyetlen egy sem lett
e masik használatára, hanem azért jöttek létre, hogy saját
életüket éljék és megmaradjanak. 4. Az emberi ész sem
talál semmiféle hasznot, ami az ember teremtésének oka
lehetne, mert a halhatatlanok nem szorulnak rá, s létezésük-
ben az embertől semmiféle támogatást nem kapnak, erre
nem is szorulnak, az állatok természetszerűleg alávetettek,
mindegyik ellátja az embernek azt a szükségletét, amire
eppen alkalmas, egyiknek sem olyan azonban az alkata,
hogy eszközként tudna élni az emberrel. Ez soha nem volt
jogos, és most sem az, hogy az irányító és vezető eszköz-
ként szolgáljon az alacsonyabb rendűeknek, vagy hogy az
értelmes és az értelemmel nem rendelkező alávetettje
legyen, melyek vezetésre nem alkalmasak. 5. Tehát, ha az
ember sem nem oktalanul, nem is hiábavalóan jött létre,
(mert Isten teremtményei között fölösleges nincsen,
amennyiben a Teremtő akaratáról van szó), de nem is azért
hogy a Teremtő használja, vagy más, Isten által teremtett
lény használatára, így nyilvánvaló, hogy a legfőbb és leg-
egyetemesebb szempont szerint önmagáért és az egész
teremtésben szemlélhető jóságért és bölcsességért terem-
tette Isten az embert, a megteremtett emberben levő érte-
lemnek megfelelően pedig maguknak a teremtményeknek
az életéért, nem rövid fellobbanásra, hogy aztán teljesen
kihunyjon. 6. A csúszómászóknak, a madaraknak, vízi
állatoknak, vagy hogy általánosabban mondjam, minden
állatnak ilyen életet juttatott osztályrészül Isten, ahogyan
én gondolom. Akik azonban képmását hordják magukban
(Ter 1, 26)23, értelmesek, ítélő képességgel rendelkeznek,
azoknak örök megmaradást szánt a Teremtő, hogy meg-
ismerjék Alkotójukat, annak bölcsességét és hatalmát,
kövessék törvényét és ítéletét, hogy bennük mindörökre
megmaradjon az élet törődés nélkül, melyen előzőleg már
urrá lettek, bár romlandó és földi testekben voltak.
421
7. Minden, ami valami más miatt jött létre, elmúlik azok
elmúltával, amik miatt létrejött, megszűnik létezni, amikor
azok megszűnnek, nem marad meg fölöslegesen, mert
Isten teremtményei között nincs helye fölöslegesnek. Ami
ellenben azért jött létre, hogy legyen és a természetének
megfelelő életet élje, okát pedig természete foglalja magá-
ban, és az ok csak létében szemlélhető, az egyáltalán és
soha nem fogadhat be magába olyan okot, mely létét meg-
semmisítené. 8. Mivel ez az ok az örök létben szemlélhető,
ezért mindenképpen meg kell tartani a teremtett élőlényt,
mely megvalósítja és elszenvedi mindazt, ami természeté-
nek megfelel, továbbá mindazt, amit magukkal hoznak
belé alkotó részei, és mert a lélek is ugyanúgy megmarad
abban a természetben, amelyben keletkezett, teljesíti fel-
adatát, amire alkalmas (feladata pedig felügyelni a test
indulataira, minden alkalommal kritériumok és mértékek
szerint megítélni és mérlegelni azt, ami megfelelő), mert a
test is azokat a mozgásokat végzi, amelyekre alkalmas,
befogadója a neki osztályrészül jutott változásoknak,
többek között az életkornak, az alaknak, ,súlynak meg-
felelőket fogadja be, végül a feltámadást. 9. Mivel a feltá-
madás is a változásnak, éspedig a végső változásnak a faj-
tája, avagy - ha megéri a test azt az időt - az akkori testek
jobbá változása.

13.
1. Ezekben a várakozásokban nem kevésbé bízva, mint
a már megtörtént változásokban, s figyelembe véve saját
természetünket, azt az életet részesítjük előnyben már a
jelenlegi romlással és nélkülözéssel terhelt életben, mely
- mint illik - megmarad a romlatlanságban, s ezt szilárdan
reméljük. Nem hívságos emberi álmodozásként dédelget-
jük ezt, nem hamis reményekben ringatjuk magunkat, ha-
nem a tévedhetetlen bizonyosságnak adva hitelt, nevezete-
sen Teremtőnk akaratának, aki halhatatlan lélekből és test-
422
böl alkotta az embert, ellátta értelemmel, üdvösségére tör-
vényt is adott bele, hogy megtartson mindent, amit Ő adott
bele, ami az eszes életmódnak és értelmes létnek megfelel,
jol tudván, hogy nem alkotta volna ilyennek az élőlényt,
és nem díszítette volna mindazzal, ami megmaradásához
szükséges, ha nem akarta volna teremtménye fennmaradá-
sát. 2. Ha tehát ennek a világmindenségnek a Teremtője
azért alkottanmeg az embert, hogy az értelmes élet legyen
a része, az O fenségét szemlélje, megmaradjon mindent
felülmúló bölcsességének szemléletében - szándékának
megfelelően -, ennek megfelelő természetet kapott az
ember. Az ember teremtésének oka biztosítja örök fenn-
maradását, a fennmaradásba vetett hitet, a fennmaradás
pedig a feltámadást, mely nélkül az ember nem maradna
meg. A mondottakból eléggé világos, hogy a létesítési
okkal és a Teremtő szándékával beláthatóan bebizonyoso-
dott a feltámadás. 3. Mivel ilyen az ok, melynek alapján az
ember ebbe a világba jött, itt az ideje, hogy megfontoljuk
mindazt, ami a természetből következményként származik
és meg kell vizsgálni, milyen érvek származnak belőle.
A vizsgálódások arra az eredményre vezettek, hogy az
emberi természet összhangban áll a létesítő okkal, a te-
remtményi természetnek pedig megfelel, hogy a Teremtő
itéljen felette, s ez az igazságos ítélet, minden teremtményi
élet végcélja. Miután vizsgálódásaink első részét befejez-
tük, térjünk át az emberi természet vizsgálatára.

14.
1. Az igazság tételeinek vagy bármely megvizsgált do-
lognak bizonyítéka, ami tévedhetetlen hitelt biztosít a
mondottaknak, nem valahonnan kívülről származó elv,
nem is az, hogy valakinek így tetszett, vagy most így látja,
hanem a természetből mindenkiben bennlevő fogalmak-
ból24, valamint az alapelvek és következményeik kapcsola-
tából származik. 2. Mert vagy az alapvető tanokról van
423
szó, és csak a természettől belénk plántált fogalmak emlé..
kezetbe idézésére van szükség, vagy az alapelvek természe_
tes következményeire, a természetes egymásutániságra és
az azokban rejlő rendre van szükség, amely megmutatja,
hogy mi az, ami az alapelvek vagy az előzmények követ-
kezménye az igazságnak megfelelően, miközben nem sza-
bad megfeledkezni arról, hogy sem az igazságot, sem az
igazság megingathatatlanságát ne felejtsük el, ne keverjük
össze a természet által elrendelt, az ezen az alapon meg-
különböztetett dolgokat, s ne kenjük el a természetes sor-
rendet. 3. Ezért úgy gondolom, aki a kitűzött cél elérésére
törekszik, az tartózkodjon a részrehajlástól, és ésszerű íté-
letre törekedjen arra vonatkozóan, vajon az emberi testek
fel fognak-e támadni, vagy nem, először azt vegye alaposan
szemügyre, hogy a jelen dolgai közül mi járulhat hozzá
ennek bizonyításához, mindegyiknek milyen súlya van, mi
elsődleges és mi másodlagos, mi harmadrendű és még
azután következő. 4. Amikor mindezeket rendezzük, első
helyre kell tennünk az ember teremtésének okát, azaz a
Teremtő szándékát, melynek alapján embert alkotott, majd
ehhez kell kapcsolni a megteremtett emberi természetet,
nem mint a rendben későbbit, csak azért, mert egyszerre
nem lehet a kettőről ítéletet alkotni, bár nagyon szoros a
kapcsolat közöttük, s a kitűzött kérdés megválaszolása
szempontjából is egyformán jelentősek. 5. Miután ezek az
érvek világosan bizonyították a feltámadást, és ezek az
érvek elsődlegesek, a teremtésen alapulnak, a kérdésre
vonatkozóan nem kevésbé lehet bizonyosságot szerezni a
gondviselés tanából, azaz abból, hogy minden embernek
igazságos ítélet alapján jutalom vagy büntetés jár, az
emberi életnek megfelelő vég. 6. Sokan, akik a feltámadás
tanáról tárgyaltak* 25, csupán ebben a harmadikban jelölték

"25 a szerző „számos” traktátusra utal, mintha ismerné Nüsszénosz

De infantibus c. értekezésétl

424
meg kimerítő okát, azaz az ítéletben. Ennek helytelensége
elég világosan kiderül abból, hogy minden meghalt ember
feltámad, de nem minden feltámadt ember kerül ítéletre.
Ha a feltámadást csak az ítélet indokolná, fel sem kellene
tamadniok azoknak, akik semmilyen bűnt nem követtek el
és semmi jót nem cselekedtek, így kellene vélekedni a fiatal
gyermekekről. Ellenben, ha mindenki feltámad, a zsenge
életkorban elhalálozottak is, akkor az is bizonyítja, hogy
alapvetően nem az ítélet indokolja a feltámadást, hanem
ez a Teremtő akaratának és a teremtmények természetének
következménye.

15.
1. Noha az ember teremtésében észrevehető ok egyma-
gában is elégséges annak bizonyítására, hogy a testek szét-
bomlását természetes rendben követi a feltámadás, mégis
az a méltányos, hogy semmit el ne hanyagoljunk azokból,
amiket kitűztünk, követve a már mondottakat, fektessük le
az egyes következményekből származó eredményeket azok
számára, akik ezekből magukból nem tudják felfogni azo-
kat, s mindenekelőtt a létrejött emberek természetét, ami
ugyanerre az eredményre vezet, s ugyanazt a feltámadásba
vetett hitet szolgáltatja. 2. Mert ha egyetemlegesen véve az
egész emberi természet halhatatlan lélekből és a teremtésé-
nél vele egyesített testből áll, és ha sem az önmagában vett
lélek természetének, sem a testi természetnek nem adta
Isten osztályrészül a létet vagy az életet, ezt az egész élet-
formát, hanem e kettőből létesített embereknek, hogy
amikből keletkeztek és amikben élnek, azokban folytassák
életüket, és az egy közös célra eljussanak, ezért szükség-
képpen egynek kell lennie a kettőből létrejövő élőlénynek,
mely befogadja mind a lelket, mind a testet érő hatásokat,
végrehajtja mindazt, amit tőle az érzékek és az értelem
ítélete megkíván, hogy egy összefüggésbe és egy össz-
hangba fusson össze minden mindenen keresztül, ami az
425
ember teremtése, természete, élete, tettei, az őt érő hatások,
az életmód és a természetének megfelelő vég. 3. Ha tehát
az egész élőlény harmóniája és összefüggése egy valami,
ami a lélekből eredő és a test által kivitelezett dolgokból
teljesedik ki, mindezek végének is egynek kell lennie.
Egy lesz a vég valóban, az állaga szerint ugyanazon élő-
lényé, melynek beteljesülése ez a vég. Az élőlény pedig
teljes egészében ugyanaz lesz, ha ugyanazokból áll, melyek-
ből mint részekből létrejött. Ezek a részek pedig ugyan-
azok maradnak a nekik sajátos egyesülésben, amikor a szét-
bomlott részek ismét egyesülnek az élőlény helyreállítá-
sára. 4. Ugyanazoknak az embereknek a helyreállítása bizo-
nyítja a meghalt és szétbomlott testek szükségszerű feltá-
madását, mert enélkül nem egyesülnének egymással ter-
mészetszerűleg ugyanazok a részek, nem is ugyanazoknak
az embereknek a helyreállítása következne be, mint akik
voltak. 5. Ha az emberek észt és értelmet kaptak a szellemi
valóságok megkülönböztetésére, nemcsak a lényegekére,
de az észt és értelmet adó jóságnak, bölcsességnek és igaz-
ságosságnak észrevételére is, akkor, mivel megmaradnak
azok, amik miatt az ember az értelmes ítélőképességet
kapta, szükségképpen meg kell maradnia az ezekhez adott
ítélőképességnek is. Ez azonban nem maradhatna meg, ha
nem maradna meg a befogadó természet, és az ezeket be-
fogadó képességek. 6. Mert az ésszel és értelemmel fel-
ruházott ember nem csupán lélek. A kettőből - testből és
lélekből - létrejött embernek tehát meg kell maradnia
örökre. 7. Nem maradhat fenn azonban az ember mint
ember, ha nem támad fel. Ha nem maradandó az emberi
természet, hiábavaló a lélek kötődése a test szükségleteihez
és érzéseihez, hiába akadályozza meg a lélek a testet vágyai
elérésében, miközben alá van vetve a lélek zablájának és
gyeplőjének, fölösleges a szellem, a gondolat, az igazságos-
ság megtartása, de bármely erény gyakorlása is, a törvény-
hozás és törvénytartás szintúgy, röviden szólva minden,
426
ami az emberben vagy az általa végbevitt dolgokban cso-
dálatos, de elsősorban maga az ember létrejötte és termé-
szete. 8. Ha Isten egyetlenművében és adományaiban sincs
semmi feleslegesnek és hiábavalónak helye, akkor a lélek
örökkévalóságával természetszerűleg örökre meg kell ma-
radnia a testnek is.

16.
1. Nem szabad csodálkozni -azon, hogy maradandónak
nevezzük a halál és romlás által megszakított életet, arra
gondolva, hogy a megmaradás mértéke sem egy, és a kije-
lentésnek is több értelme van, ahogyan a megmaradók
természete sem egy. 2. Ha azok, amik megmaradnak, mind
saját természetüknek megfelelő módon maradnak meg,
akkor a tisztán romolhatatlanok és halhatatlanok fennma-
radása nem azonos a többiekével, mert az alacsonyabb
rendűek lényege semmiképpen sem azonosítható a maga-
sabb rendűekével, mert ezektől különböznek, de akkor az
emberre vonatkozóan is méltánytalan ennek a változatlan
egyformaságnak a kutatása, mert a fennmaradás csak a
Teremtő elhatározása alapján kezdettől fogva halhatatla-
noknak és maradandóknak teremtettek körében véget nem
érő, de nem így van az ember esetében, mert a kezdettől
fogva változatlan megmaradásról csak a lélekkel kapcsolat-
ban lehet beszélni, a test szempontjából azonban az emberek
magukba fogadják a változásból származó romlandóságot
is. 3. Ez magyarázatunk a feltámadásra. Ha tekintettel
vagyunk erre, alá vagyunk vetve a testi feloszlásnak, mint
ami az élet kísérője a romlással és hiányokkal, és ezutánra
várjuk a romolhatatlan állapotban való megmaradást, mely
nem engedi meg, hogy halálunkat azonosítsuk az értelem-
mel nem rendelkező lények kimúlásával, de azt sem, hogy
az emberek fennmaradását a halhatatlan lények maradandó
létével azonosítsuk. Erről ne feledkezzünk meg, az emberi
természetet és életet ne tegyük egyenlővé azokéval, mert
427
ezt nem szabad megtenni. 4. Nem kell tehát amiatt hábo-
rogni, hogy mintha valami rendellenességet tapasztalnánk
az emberi természettel kapcsolatban, melynek fennmarada..
sában bizonyos szakadás vehető észre, mivel a lélek elva-
lása a test tagjaitól és a testi részek feloszlása megszakítja az
élet folyamatosságát, s ezért tagadni kellene a feltámadást.
5. Hiszen az érzékek és a természetes képességek is elet-
nyednek álomban, ez is látszólag az élet megszakadása, azé
az életé, mely az érzékek össztevékenységében áll, s mert
azonos időközönként az emberek alszanak, majd bizonyos
módon ismét felébrednek, ezért még nem tagadjuk, hogy
élnek. Ugy vélem, ez az oka annak, hogy egyesek a halál
testvérének nevezték az alvást2°, nem abban az értelemben
ugyan, mintha azonos elődök és szülők nemzetségeként
vezették volna le azokat, hanem mert valami hasonló törté-
nik a holtakkal és az alvókkal, semmit nem érzékelnek
környezetük dolgaiból, sőt még saját létükből és életükből
sem. 6. Ha tehát a születéstől a halálig ilyen megszakítások
jellemzik minden ember életét, mint azt fent bemutattuk,
s mégsem habozunk azt életnek hívni, úgy a test feloszlását
követő, a feltámadást magával hozó életet sem kell két-
ségbe vonnunk, noha bizonyos időre megszakad a lélek
testtől való elválásával.

17.
1. Mivel maga az emberi természet fentről és a Teremtő
akaratnál fogva örökségként hordozza a szakaszosságot,
élete és fennmaradása olyan forma, hogy azt időnként meg-
szakítják hol a halál, hol azıalvás, hol az egyes életszaka-
szokra jellemző változások. Ezek a körülmények nem is
láthatók. világosan az első időszakokban, mert csak később
következnek be. 2. Vagy ki hinné el, ha meg nem tanítaná
rá a tapasztalat, hogy az azonos részekből álló és semmilyen
tagolódást nem mutató magban annyiféle és akkora képes-
ségek rejlenek, vagy hogy az ekkora különbségek egyesül-
428
nek és szilárd formát hoznak létre, ezeken értem a csonto-
kar, idegeket, inakat, sőt az izmokat, húst, a belső részeket,
5 a többi testrészt? A nedves természetű magban semmit
sem lehet látni mindezekből, a csecsemőkben sem látjuk
azt, ami majd a kifejlett ember lesz, vagy ami az öregedő
emberre jellemző, vagy az aggastyánra. 3. A fent mondot-
tak közül egy-két dolog egyáltalán nem, vagy csak nagyon
halványan világítja meg az emberi természetben végbe-
menő változásokat, s hacsak valaki nem rosszindulatú,vagy
nem elfogult, az tudja, először el kell vetni a magot, abból
bontakoznak ki a különböző részek, tagok, aztán a magzat
a világra jön, az első életszakaszban növekedik, kiteljese-
dik, ezutánpedig az öreg korig sorvadnak a természetes
képességek, majd bekövetkezik a törődött testek szétesése.
4. Ilyen körülmények között, ha a magban sincs meg az
ember élete vagy formája, sem alapelemeire való bontása,
úgy a természetes történések sorozata szolgál bizonyosság-
gal azok számára, akik magukból a jelenségekből nem tud-
nak meggyőződésre jutni, s a természetes sorrend alapján
nyomozó értelem még inkább igaznak fogadja el a feltáma-
dást, s ez sokkal megbízhatóbb és biztosabb, mint az
igazságot megerősítő tapasztalat.

18.
1. Az eddigi vizsgálódásaink során kifejtett és a feltáma-
dás elfogadtatását szolgáló érveink mind egy nembe tar-
toznak, szinte ugyanarról a tőről sarjadnak: alapjuk az első
emberek eredete a teremtésből. Bizonyos érvek erejüket
magukból az alapelvekből nyerik, melyekből származnak,
másokat Isten irántunk tanúsított gondviselése erősít meg,
mely követi az ember természetét és életmódját. Mert az
ok, amellyel összhangban és amely által az emberek létre-
jönnek, összefonódik az emberi természettel, ereje a terem-
tésből származik, az igazságosság szempontja pedig, mely
szerint Isten megítéli a jól vagy rosszul élő embereket,
429
ezek céljából ered. Az emberek ugyan onnan erednek, de
a gondviseléstől függenek. 2. Miután az elsőkből már bi..
zonyítottuk, amennyire ez lehetséges volt, jó volna az
utóbbiakból is bizonyítani szóban forgó tárgyunkat, amin
értem a minden embernek az igazságos ítélet szerint kijáró
jutalom vagy büntetés és az emberi életmódnak megfelelő
cél általi bizonyítást, s ezek elé kell helyezni azt, ami a ter-
mészet szempontjából a legfontosabb, ezért először az íté-
letről szóló tant vegyük szemügyre. Csak annyit jegyzünk
meg még: ügyelni kell a kiindulásra és a rendre az előttünk
álló feladatokban. Akik elfogadják, hogy Isten ennek a
világmindenségnek a teremtője, az ő bölcsességének és
igazságosságának megfelelően azoknak mindenre kiter-
jedő felügyeletét és gondviselését is állítaniok kell, ha
hűségesek akarnak maradni elveikhez, és ezekről így gon-
dolkodnak, azt is tartaniok kell, hogy sem a földön, sem
az égben nincs olyan dolog, ami ne tartozna eme irányítás
és gondviselés alá, el kell ismerni: a Teremtő gondviselése
mindent áthat, egyaránt kiterjed a látható és láthatatlan
dolgokra, kicsikre és nagyokra. 3. Hiszen minden teremt-
mény rászorul a Teremtő gondviselésére, mely összhang-
ban van minden egyes dolog természetével és rendeltetésé-
vel. Úgy találom, most fölösleges igyekezet volna felso-
rolni, vagy felosztani azt, ami minden természetnek meg-
felelő. 4. Az ember pedig, hiszen ő most fejtegetésünk tár-
gya, olyan lény, akinek szükségletei vannak, amennyiben
táplálékra, utánpótlásra szorul, mert halandó, értelmes
lényként pedig igényli az igazságos ítéletet. Ha pedig a
mondottak mind természeténél fogva megilletik az embert,
az élethez táplálékra van szüksége, a fajfenntartáshozjutód-
lásra, szüksége van az igazságosságra is a táplálkozás és
utódlás szabályozása miatt. Szükségszerű tehát, mert a táp-
lálkozás és a fajfenntartás összetett természetre vonatko-
zik, hogy az igazságosság is erre vonatkozzon, amin a ket-
tőből, azaz testből és lélekből álló embert értem, s ennek
430
az embernek a cselekedeteiről állítom, hogy ítélet alá es-
nek, ezekért kap büntetést vagy jutalmat. 5. A kettőből
összetett lény cselekedetei kívánják meg az igazságos ítéle-
tet, és azt nem csupán a lélekre kell vonatkoztatni, mert a
lélek a testtel együtt cselekedett, (hisz a lélek önmagában
nem hajlamos a testi gyönyörökkel és a táplálkozással, a
szenvedélyekkel elkövetett bűnökre), nem is csupán
a testre, (mert a test önmagában nem is tudja megítélni,
hogy mi a törvény és az igazságosság), hanem az ebből a
kettőből álló ember az, aki minden cselekedetéért kapja az
ítéletet. A kereső értelem úgy találja, hogy ez ebben az
életben nem történik meg, mert ebben az életben nem
mindenki nyeri el azt, amit megérdemel, (hiszen sok isten-
telen és törvényszegő, s gonosztevő haláláig műveli vétkes
tetteit vég nélkül, s előfordul ennek az ellenkezője is, hogy
akik életükben mindig az erényt gyakorolták, azoknak
része szenvedés, fájdalom, megszólás, törődés és minden-
féle kín), de a halál után sem (mert már nem a kettőből
összetett természet, hiszen a lélek elválik a testtől, a test
pedig eloszlik azokban az elemekben, amelyekből létre-
jött, előző természetéből és formájából nem marad meg
semmi, még cselekedetei emléke sem), így világos min-
denki előtt, mi van hátra az apostol szavai szerint: ennek
a romlandó és felbomló testnek fel kell öltenie a halhatat-
lanságot (1 Kor 15, 53), hogy amikor a holtak a feltámadás
által ismét életre kelnek és a szétváltak és teljesen felbom-
lottak egyesülnek, elnyerjék testben elkövetett cselekede-
teik viszonzását, akár jót, akár rosszat tettek (2 Kor 5, 10).

19.
1. Azokkal szemben, akik velünk együtt vallják a gond-
viselést, elfogadják ugyanazokat az alapelveket, de aztán
nem tudni miért, eltérnek saját kiindulási pontjuktól,
ugyanezeket az érveket lehet felhasználni, vagy még többet
is, s kívánság szerint lehet kibővíteni mindazt, amit rövi-
431
den, összefoglaló jelleggel mondtunk. 2. Azok esetében
viszont, akik még az alapelvekben sem egyeznek meg
velünk, jó lenne talán más, még ezeket megelőző kiindu-
lási pontot találni, kétségbe vonni nézeteiket, majd velük
együtt megvizsgálni olyan kérdéseket, mint: megvetendő-e
az ember egész élete és léte, nem borítja-e mélységes ho-
mály az egész földet, nem burkolja-e be tudatlanság és
hallgatás magukat az embereket és cselekedeteiket, avagy
nem biztonságosabb úgy vélekedni, hogy a Teremtő
teremtményei fölött áll, belátása van mindenbe, ami van és
ami lesz, egyaránt bírája a cselekedeteknek és a szándékok-
nak? 3. Ha az emberek tettei fölött sehol és soha nem lesz
ítélet, akkor az emberben sincs semmi többlet az állatok-
hoz képest, sőt még azoknál is nyomorultabbak cseleke-
detei, leigázzák a szenvedélyek, törődnek a vallással, az
igazságossággal és a többi erénnyel, de az állati és elvadult
élet a kiváló, mert nincs gond az erénnyel, a fenyegető
igazságszolgáltatás tiszta nevetség, az élvezet hajhászása
a legfőbb jó, s az ilyen emberek egyetemes tétele, a szaba-
dosok és kéjencek egyetlen törvénye lesz: ,,együnk és
igyunk, holnap úgyis meghalunk” (Iz 22, 13 1 Kor 15, 32).
Az ilyen életmód vége nem valamiféle élvezet egyesek
szerint27, hanem a tökéletes érzéketlenség23. 4. Ha az ember
Teremtőjének valamelyest is gondja van teremtményére,
akkor valamiképpen különbséget tesz a helyesen vagy
rosszul leélt élet között, akár a jelen életben, amíg élünk,
hogy erényesen vagy gonoszul viselkedtünk-e, akár a halál
után, amikor már végbement a szétoszlás és felbomlás.
5. Az említett esetek egyikében sem látjuk azonban az
igazságos ítéletet. Az ebben az életben törekvők sem
nyerik el az erény jutalmát, és a gonoszok sem kapják meg
bűneik büntetését. 6. Arról most nem is beszélek, hogy ha
a természet megmarad abban az állapotban, melyben most
vagyunk, a halandó természet el sem bírná viselni a sok és
súlyos bűnért járó büntetést. 7. Az ezer és ezer alkalom-
432
mal gonoszul gyílkoló lator, hatalmaskodó zsarnok egyet-
len halállal nem tölthetné le az ezekért kijáró igazságos
büntetést. Az, aki csupa hazugságot fog Isterıre, gőgöskö-
désben és káromlásban éli le életét, megveti Isten ügyeit,
megszegi a törvényeket, gyermekeket ront meg, asszo-
nyokat erőszakol meg, igazságtalanul felforgat városokat,
házakat gyújt fel lakóival együtt, országokat tesz puszta-
sággá, kiirtja azok népességét, lakosságát, vagy megsem-
misít egész népet is, annak halandó teste hogyan lenne elég-
séges az igazságos ítélet letöltésére, hiszen a halál elébe
vágna a méltányosságnak, s a halandó természet még csak
egyetlen elkövetett cselekedetért való bünhődéshez sem
volna elegendő. Érdemleges ítélet tehát nincs sem ebben
az életben, sem a halál után.

20.
1. A halál vagy az élet teljes kialvása, amikor a testtel
együtt elpusztul és megsemmisül a lélek is, vagy a lélek
megmarad magában és nem pusztul el, nem oszlik el, de
felbomlik és megromlik a test, még csak cselekedeteinek
emlékezete sem marad meg, de még a lelket ért hatások
érzékelése sem. 2. Ha az emberi élet teljes egészében kial-
szik, akkor nem is kell törődni a már nem élő emberekkel,
hiszen semmiféle ítélet nem vár az erényesen vagy bűnösen
élőkre. Megint visszatérhetnek a törvénytelen élet cseleke-
detei, a nyomukban járó lehetetlenségek serege, s az ilyen
törvénytelenségek legfőbbike: az istentelenség. 3. Ha a
test bomlik szét, és minden egyes elem szétválik, visszatér
a vele rokonnemű elemekbe, a lélek azonban mint romol-
hatatlan megmarad önmagában, a lélek megítélése akkor
sem helyénvaló, mivel nincs igazságosság; Istenről pedig
nem helyes feltételezni, hogy ítélkezni fog, ha nincs igaz-
ságosság. Ha pedig az ítéletben nincs igazságosság, a cse-
lekedetek törvényes vagy törvénytelen voltát sem lehet
fenntartani. Az ember ugyanis az, aki életében az ítéletre
433
28 A II. századi görög apologéták
kerülő tetteket elköveti, s nem a lélek önmagában. Röviden
szólva: az ilyen gondolatmenet semmilyen szempontból
sem tartja fenn az igazságosságot.

21
1. A cselekedetek viszorızásakor nyilván igazságtalanság
történik a test szempontjából, mivel az a lélekkel közösség-
ben buzgón törte magát a munkában, de nem lesz közös-
ségben a lélekkel akkor, amikor az megkapja a jutalmat-
a végbevitt cselekedetekért; akkor is, ha a lélek annyiszor-
megbocsátást nyer azokért a tévedésekért, melyeket a test
használata és hiányosságai miatt követett el, mert a testnek-
így nem lesz része az azokért az erényes cselekedetekért járó
jutalomban, melyekért ebben az életben sokat törte magát.
2. Es ha a tévedések megítélésre kerülnek, még a lélek
vonatkozásában sem lehet igazságosságról beszélni,
amennyiben azok miatt a cselekedetek miatt kerül meg-
ítélés alá, amelyek a testet terhelik, s a vétket a test követte
el, amikor vágyaival és indulataival magával húzta a lelket,
hol erőszakkal, hol csellel, néha nyomást gyakorolva rá,
néha kedvességgel, és a test ápolásában való részességre
véve rá. 3. Vagy hogyne volna igazságtalanság megítélni
a lelket olyan tettekért, melyekre tulajdon természete alap-
ján nem hajlamos és egyáltalán nem vágyódik, nem kíván-
kozik utána, mint amilyen a kéjelgés, erőszak, vagy hará-
csolás, vagy igazságtalanság, s ami gonoszság van még
ezeken kívül? 4. Az ilyen szenvedélyek legtöbbje abból
származik, hogy az emberek nem uralkodnak az őket szo-
rongató szenvedélyeken, lehúzza őket a testi szükség és
hiány, a test dédelgetése és fenntartásának gondja; (ezért
szereznek és főként használnak minden vagyont, ezért
házasodnak, és ezért van az élet minden tevékenysége,
s ezekkel kapcsolatos mindaz, ami elmarasztalható, s az is,
ami nem az); hol van akkor igazságosság azokban a dol-
gokban, melyekben a test előbb lobban szenvedélyre és
434
magával húzza a lelket, ezek részesévé teszi, bevonja azok-
nak a cselekedeteknek közösségébe, melyekre a testnek
van szüksége? Hol van akkor az igazságosság, ha egyedül
a lélek kerül ítéletre, amikor a vágy, a gyönyöt, a félelem
és fájdalom, az ezekkel kapcsolatos mértéktelenség kerül
ítéletre, s mindezek a testtől erednek, s a belőlük származó
vétkek és az azokért járó büntetés csak a lélekre vonatkoz-
zon, mely semmi effélére nem szorul, nem vágyik, ilyenek-
től nem szenved, nem fél, és semmi olyat sem, ami az em-
bert szokta érni? 5. Minthogy nemcsak a testnek, hanem
az embernek is szoktuk tulajdonítani a szenvedélyeket,
mert az ember életét helyesen mondjuk a kettőből létrejövő
egynek, s ha a szenvedélyek sajátos jellegét megvizsgáljuk,
még kevésbé állíthatjuk, hogy ezek a lélekre illenek. 6. Ha
ugyanis a lélek egészen egyszerűen semminemű eledelre
nem szorul, soha nem is vágyakozik olyan dolgok után,
amikre a létben való megmaradáshoz nincs szüksége, nem
vágyik továbbá egyetlen olyan dologra sem, amit nem
szokott használni, nem is szomorítja el akkor a gazdagság
és birtoklás hiánya, mivel nem is tartoznak hozzá. 7. Ha
meg a romlás sem fenyegeti, egyáltalán nem fél semmi
olyantól, ami őt elpusztíthatja, nem fél éhínségtől, beteg-
ségtől, csonkítástól, gyalázattól, tűzről vagy kardtól, mert
ezek nem tehetnek benne kárt, nem okozhatnak neki kínt,
mivel a testek és a testi sajátosságok nem hathatnak rá.
8. Ha tehát helytelen a sajátos értelemben vett szenvedé-
lyeket a léleknek tulajdonítani, akkor felettébb igazságta-
lan a szenvedélyekből származó bűnöknek és az azokért
járó büntetéseknek az önmagában vett lélekre való hárí-
tása, és Isten ítéletéhez is méltatlan.

22.
1. A már mondottakon túl: már hogyne volna képtelen-
ség, mikor még csak el sem tudjuk gondolni az erényt és
a bűnt külön a lélekben (az erényt ugyanis az ember eré-
435
28*
nyének ismerjük meg, ahogyan az erénnyel ellentétes bűnt
sem a testtől elvált, önmagában levő lélek erényének tud..
juk), és akkor az ezekért járó jutalmat vagy büntetést csu-
pán a lélekre kellene vonatkoztatnunk? 2. Vagy milyen
alapon gondolhatja bárki is, hogy a bátorságot, a kitartást
csak egyedül a lélekre kell vonatkoztatni, mikor a léleknek
nincs halálfélelme, nem sebezhető meg, nem csonkítható
meg, nem lehet kínozni, nem érheti kár, sem az ezekben
rejlő fájdalmak, vagy a belőlük származó szomorúság sem
érinti? 3. Hogyan lehet egyedül a léleknek tulajdonítani
a mérsékletet és megtartóztatást, amikor nem kíván táp-
lálkozni, nem hajtja a fajfenntartás ösztöne a kielégülésre,
más élvezetekre és örömökre sem hajlik, mivel belülről
sem, kívülről sem ösztönzi semmi? 4. Az okosságot mi-
képpen lehet megint csak a léleknek tulajdonítani, amikor
nem az ő feladata bizonyos dolgok megtevése vagy meg
nem tevése, egyes dolgok választása, mások kerülése,
mivel nincs benne semmiféle indítás vagy természetes len-
dület valaminek a véghezvitelére? 5. Egyáltalán, hol van
a lelkekben a kölcsönös igazságosság természetes alapon,
akár az azonos nembe, akár a más nembe tartozókkal
szemben, mikor ehhez nincsenek is meg az eszközeik, sem
az, hogy honnan, sem az, hogy mivel, sem az, hogy hogyan
adják meg azt, ami méltányos és az arányosság alapján
egyenlő2°, az Istennek kijáró tiszteletet kivéve, egyáltalán
nem is lévén törekvésük vagy haj lamuk a megfelelő dolgok
használatára és a tőlük idegenektől való megtartóztatásra?
Mert a természetszerűleg alkalmas dolgok használata és az
ezekkel ellentétesektől való tartózkodás az olyan valósá-
gokban szemlélhető, amelyeknek ez természetük, a lélek-
nek azonban nincs szüksége semmire, ezért nem is termé-
szete, hogy ezzel vagy azzal a dologgal eszközként éljen,
ez oknál fogva a testtagok sajátosnak mondott tevékeny-
ségét sem lehet megtalálni az ilyen alkatú lélekben.

436
 23.
1. Az pedig főként ellentmond az értelernnek, hogy a
kihirdetett törvényeket emberekre vonatkoztatjuk, viszont
a törvény szerinti vagy azzal ellentétes cselekedetekért járó
igazságszolgáltatást már kizárólag a lélekre ruházzuk.
2. Ha ugyanis az, aki a törvényt kapja, az kapja méltán az
igazságtalanságért járó büntetést is, ám a törvényt az em-
ber kapja, nem a lélek egymagában, ezért az embernek kell
elszenvednie az elkövetett bűnökért járó büntetést is,
s nem a léleknek egyedül. Ezért Isten nem lelkeknek pa-
rancsolta meg, hogy tartózkodjanak olyan cselekedetek-
től, melyekhez semmi közük, mint amilyenek a házasság-
törés, gyilkosság, lopás, rablás, a szülők iránti tiszteletlen-
ség, általában minden olyan vágytól, ami kárt tesz a fele-
barátnak. 3. A ,,tiszteld atyádat és anyádat” parancs (Kiv
20, 12 Lk 18, 20) sem egyedül a lélekkel van összhangban,
hisz nem is illenek a lélekhez ilyen fogalmak, mert nem
lelkek nemzenek lelkeket, hogy alkalmas legyen rájuk az
apa és anya elnevezés, hanem emberek embereket. 4. De a
„ne törj házasságot” parancs (Kiv 20, 14) sem a lelkeknek
szól, tulajdonképpen el sem képzelhető a lélekre vonatkoz-
tatva, miután köztük nincs meg a férfi és női különbsége,
sem a nemzésre való alkalmasság vagy az aziránti bármiféle
vágy. Nem lévén vágyuk, nem is tudnak egybekelni, ese-
tükben így nem lehet szó egyesüléstől, nincs törvényes
nemzés, mint amilyen a házasság. Mivel törvényes nemi
egyesülés nincsen, törvénytelen sem lehet, nem lehetséges
az idegen asszony iránt fellobbanó vágy, ami a házasságtö-
rés. 5. A lopás tilalma, vagy a kapzsiságé sem áll összhang-
ban a lélekkel, hiszen rá sem szorul mindarra, arninek
hiányában a természetes szükség vagy használat miatt az
emberek lopni vagy rabolni szoktak, például aranyat, ezüs-
töt, állatot vagy más valamit, ami táplálkozásra, öltözkö-
désre alkalmas, vagy felhasználható. A halhatatlan termé-
szetnek azonban semmi efféléből nincs haszna, ami a szük-
437
séget szenvedő természetnek hasznára van. 6. Ezeknek a
kérdéseknek részletesebb kifejtését hagyjuk azonban a
buzgóbbakra, akik mindegyiket külön-külön kívánják
szemügyre venni, vagy nagyobb igyekezettel akarnak szem-
beszállni azokkal, akik az ellenkező álláspontot képviselik.
Mi megelégszünk az eddig mondottakkal, s az azokkal
egybehangzó érvek hihetővé teszik a feltámadást, az ezek-
ről a kérdésekről való további értekezésre most nincs idő.
Célunk ugyanis nem az volt hogy lehetőleg semmit el ne
hagyj unk abból, ami elmondható, csak az, hogy főbb pont-
jaiban megmutassuk az összegyűlteknek, hogyan kell gon-
dolkodni a feltámadásról, és a jelenlevők képességeihez
mérni az erre vonatkozó érveket.

24.
1. Bizonyos mértékben tehát elvégeztük vizsgálódása-
inkat, de hátra van még a célon alapuló érvek megfonto-
lása, ami a már mondottakban meg-megcsillant, bizonyos
meggondolásra és kiegészítésre azonban még szükség van,
nehogy úgy látszódjon, mintha a röviden előadottakból
valamit kifelejtettünk volna, és ez ártalmára legyen érvelé-
sünknek és a kezdetben tett megkülönböztetésnek. 2. Ezek
és az ezekből következő vádak elkerülése miatt helyes
talán annyit jelezni csupán: mind a természetes, mind a
mesterséges úton létesített összes dolgok tulajdonsága,
hogy célja van, erre tanít minket a minden emberben benn-
levő meggyőződés, ezt tanúsítják a szemünk előtt történő
események is. 3. Vagy nem azt látjuk, hogy más a földmű-
ves célja, más az orvosé, ismét más at föld terményeié,
a terméssel táplálkozóké, és ezek az állatok bizonyos ter-
mészetes renddel összhangban születnek? 4. Ha pedig ez
világos és teljesen szükségszerű, hogy a természetes és
mesterséges erőknek, a belőlük származó tevékenységek-
nek a természetnek megfelelően valamilyen célt kell kö-
vetniök, akkor az is teljesen szükségszerű, hogy az embe-
438
rek célja sajátos természetük következtében elkülönül a
többi lényétől, mert nem szabad ugyanazt a célt tételezni
az értelmes ítélőképességet nélkülöző lényeknél, és azok-
nál, amelyek a természetüknél fogva beléjük oltott tör-
vény és értelem alapján cselekednek, eszes életet folytatnak
és igazságszolgáltatással élnek. 5. Ezeknek sajátos célja
a fájdalommentesség nem lehet, mert ez szükségképpen
a teljesen érzéketlen lények közösségébe utalná őket, de
nem lehet cél a testi gyönyörök élvezete és a táplálék bő-
sége sem, vagy különben szükségszerűen az állati életnek
kell adni az elsőséget, s céltalannak kell tartani az erényt.
Azt gondolom ugyanis, hogy a barmoknak megfelelő cél
ez, de nem az embereknek, akiknek halhatatlan lelkük van,
és értelmes ítélőképességgel rendelkeznek.

25.
1. A testtől elvált lélek boldogsága sem cél. Mert az éle-
tet és célt az embert alkotó elemek egyikében sem szem-
léljük külön-külön, hanem abban, ami a kettőből létrejön.
Ilyen minden ember, akinek az életben része van, s az ilyen
életnek sajátos céllal kell rendelkeznie. 2. Ha pedig a cél
a kettőből létrejövő embernek a célja, amit azonban nem
lehet megtalálni- a már említett számos okból - amíg ezt
az életet élik, de akkor sem, miután a lélek elvált a testtől,
mivel az ilyen szétbomlott embert egyáltalán nem is lehet
embernek nevezni, még ha a test teljes szétoszlása után
meg is marad a lélek önmagában, akkor teljes szükségsze-
rűséggel a mindkettőből összetett és ugyanazon élőlény
másféle állapotában lehet megjelölni az ember célját.
3. Mivel ez szükségszerűen következik, ezért biztosan be
kell következnie a meghalt és egészen szétbomlott testek
feltámadásának, és ugyanazoknak az embereknek kell fel-
támadriiok ismét. Mivel a természet nem egyszerűen és
nem is bármilyen embereknek állított célt, hanem olyanok-
nak, akik előzetesen már éltek, ugyanazok az emberek
439
azonban csak akkor állíthatók helyre ismét, ha ugyanazok
a testek ugyanazokat a lelkeket. kapják vissza megint_
Ugyanaz a test ugyanazt a lelket vıszontucsaka feltámadás
által kaphatja vissza, és amikor ez megtortenik, akkor tel..
jesedik be az emberi természettel összhangban álló ee1_
4. Nem téved az, aki azt mondja, hogy az eszes és ésszerű
megkülönböztetésen alapuló élet örök élet, főként és elsõ-
sorban azokban, akik a természetes értelemmel összhang..
ban élnek, ezektől a dolgoktól soha el nem fordulnak, az
ezeket megadó szemlélésében és parancsaiban lelik örö-
müket szüntelenül, jóllehet az emberek nagy része szenve-
délyesebben és hevesebben ragaszkodik ehhez az élethez,
és nem éri el ezt a célt. 5. Az egyetemes rendeltetést nem
teszi érvénytelenné az, hogy sokan nem érik .el a nekik
kijelölt célt, mert a jól vagy rosszul leélt életért járó bünte-
tés vagy jutalom minden egyes esetben külön vizsgálatot
igényel.

440
 BEVEZETÉS
ANTIOCHIAI szENT THEoPHiLosz
AUToLÜKoszHoz c. MŰVEHEZ

Az Antiochia hatodik püspökétől ránk maradt három

kötetes munkát különleges hely illeti meg az apologéta-
örökségben. Ez köszönhető a ténynek, hogy szerzője oly-
annyira túlélte Jusztinoszék nemzedékét, hogy a harmadik
könyvben még Marcus Aurelius 180-ban bekövetkezett
haláláról is említést tesz, így utolsóként zárkózik fel a
II. századi apologéták mögé. Theophilosz 169-ben kerül-
hetett az antiochiai egyház élére, melyet mintegy 13-15 éven
át vezetett. Ránk maradt egyetlen - de egyébként bizo-
nyára fő - művét 182 körül írhatta.
A többi apologéta mögötti néhány éves ,,lemaradásnak”
van néhány meglepő következménye. A második könyv-
ben például hosszú fejezeteken át magyarázza a teremtés-
történetet. Vitaszellemtől mentes hitmagyarázat ez, benne
kezdenek feloldódni az apologetika megszilárdult formái,
s néhány helyen már az alexandriai kateketikus iskolának,
a következő évszázad új módszerének előjelei pillanthatók
meg. Amikor a latin kereszténység számára Tertullianus és
Minucius Felix kezdik meghonosítani az apologetikát,
akkor jelentkezik az antiochiai püspök munkájában a
módszer kimerülésének és a kor szükségleteit kielégítő új
módszer keresésének nyoma.
Uj az apológia formája is. Nem a császárhoz címezte,
hanem egy öntııdatos, művelt pogányhoz, aki büszkén
mutogatja isteneit, bálványait, s gúnyosan szólítja fel a
441
keresztényt ismeretlen istenének bemutatására. Nem is
nagyon lényeges, vajon fiktív személy-e Autolükosz, vagy
történelmi személy, hiszen mindenképpen a konvertita
Theophilosz püspök volt baráti körének jellegzetes alakját
képviseli: az éjjel-nappal könyvtárát bújó, kritizáló, önbí-
rálatra képtelen ál-filozófust.
A könyv kihívásra válaszoló első mondataiból nyomban
kiderül, hogy az antiochiai püspök nem egyetlen személy
magánhasználatára állította össze művét, hanem a nyilvá-
nosság elé akarja vinni gondolatait.
Két könyvben foglalja össze azt a párbeszédet, melyben
nemrég védte meg hitét a pogány vádaskodással szemben.
Theophilosz Istene nem mutatkozik meg akárkinek - kezdi
az érvelést az I, 1-7-ben -, az igaz Isten képe csak a megtérő
szemei előtt bontakozik ki, de a szinről-színre látás a
kereszténynek is csak a halál után lehetséges. Ez után szinte
természetszerűleg tér át az I, 8-14. fejezetekben a feltáma-
dás tanának ismertetésére, a feltámadásban reménykedő
keresztény hit létjogosultságának igazolására. A második
könyv a fenti párbeszéd folytatását tartalmazza Autolükosz
kérdezősködéseire Theophilosz azzal válaszol: tanácsos
volna, ha kritikáját saját filozófiáján és mitológiáj án is érvé-
nyesítené. A vallási zűrzavar a költők teogóniáiban lelhető
fel, meg a filozófusoknál, akik születő istenekről és gond-
viselésnélküli világról beszélnek (II, 1-8). Ezekkel szembe-
állítja Theophilosz a teremtéstörténetet, mely biztos isme-
retet nyújt, mert a próféta isteni sugalmazásra írta le elbeszé-
lését (II, 9-32). Dicséretesek még a Szibilla-vezette pogány
„próféták” is, akik ugyanezen inspiráció révén leltek rá az
igazságra II, 33-38).
A harmadik könyv levélformában íródott. Autolükosz
újabb ellenvetései: a keresztény tanok újszerűek, nem ősiek
ezért bizonytalanok, megbízhatatlanok, sőt értéktelenek.
Theophilosz erre válaszul habozás nélkül sorolja fel a
nagymúltú pogány vallás minden szégyenét (III, 1-8),
442
amivel szemben erkölcsi téren is messze kitűnik a próféták
iratainak ősisége, felsőbbrendűsége (III, 9-15). Még ennyi-
vel sem elégszik meg Theophilosz, hanem nagy gonddal
hasonlítja össze a bibliai kronológiát egy egyetemes emberi
történelemmel annak bizonyítására, hogy a próféták ha-
gyományára támaszkodó kereszténységnek ősiség tekinte-
tében sincs miért szégyenkeznie (III, 16-30). Autolükosz-
nak nincs más lehetősége, mint hogy olvasgassa ezt az
útmutatást, mely előbb-utóbb az igazság záloga lehet
számára (III, 30).
Az antiochiai püspök írása tehát sajátos jellegű, buzdító
beszéd (logosz protreptikosz) Autolükoszhoz, de rajta
keresztül az egész pogány világot szólítja meg, mint a
Diognétoszhoz írt levél szerzője, Alexandriai Kelemen,
vagy az annak idején Theophilosznak író Szent Lukács.
Apológiát írt, de nem a filozófiában járatos Jusztinosz
tudásával és ékesszólásával, nem Tatianosz provokatív
megvetésével, lehengerlő mondataival. Theophilosz
püspök filozófiai képzettsége nem lehetett nagyon alapos
és kiváló, mert helyenként összekeveri Platón egy-egy
nevesebb művét (III, 6, 2 és 16, 6), mégis fontos tevékeny-
sége az apológia területén, mert személyében egy jelenté-
keny egyház püspöke védte a keresztény hitet a hagyo-
mány tekintélyével. S még ha a világ szférikus szerkezetét
hittel csodáló Athénagorasz (Kérvény 16) meg is lepődött
volna Theophilosz kissé felületes filozófia-kritikáján, bizo-
nyos, hogy az olvasó ennek ellenére a II. századi keresz-
ténységnek egyik jelentékeny dokumentumát tartja kezé-
ben. A pogányságból megtért püspök szavaiból, mondatai-
ból éppen az átlag-keresztény gondolkodása tűnik elő,
a hitért kiálló egyszerű hivő érvelése. Theophilosz mögött
már hagyomány áll, szinte természetességgel használja
- a teológia története során elsőként - a Háromság (Triasz)
kifejezést (II, 15), beszél az Ige teremtő tevékenységéről

443
(II, 10). Nála mindez az egyházi hagyomány, melyet vall
püspök és hívő.
A mű fordítása I. C. Th. Otto, Theophili Episcopi
Antiocheni ad Autolycum libri tres, Corpus Apologetarum
Christianorum Saeculi Secundi, Vol. VIII, Ienae,
MDCCCLXI görög szövege alapján készült.

444
 ANTIOCHIAI SZENT THEOPHILOSZ:
AUTO LUKOSZHOZ

ELSŐ KÖNYV1

1. Tetszésre talál és hiú dicsekvésre vivő magasztalást nyújt

a nyomorult, romlott értelmű emberek körében, ha bőbe-
szédű az ajak és hangzatos a kifejezésmód: az igazság
szerelmese viszont ügyet sem vet a kiszínezett beszédre,
hanem azt kutatja, mi a beszéd tárgya, s milyen jellegű az.
- Bizony barátom, te elképesztettél engem semmitmondó
szavaiddal, melyekben kő- és faisteneiddel büszkélkedtél,
meg mindazokkal a kovácsolt és öntött, kiformált vagy
festett alakokkal, melyek se nem látnak, se nem hallanak
(tudniillik bálványok, azaz emberi kéz alkotásai) 2. Ráadásul
olyan módon hívsz engem kereszténynek, mintha valami
gyalázatos névként nehezedne ez rám. En ellenben vallom,
hogy keresztény vagyok, és ezt az Istennek kedves
(theophilosz)3 nevet abban a reményben viselem, hogy
hasznára lehetek Istennek*-*. Alaptalanul képzeled, hogy
Isten neve terhelő: de talán épp azért gondolkodsz így
Istenről, mert te magad vagy hasznavehetetlen számára.
2. Am ha ezt mondod: „Mutasd meg nekem Istenedetl”,
én a következőképp felelek: „Mutasd meg nekem az
emberedet, s én is megmutatom Istenemet”. Mutasd csak
be, lelked szeme lát-e, szíved füle hall-el Mert miképp a
szemükre látó emberek figyelni tudják a földi élet esemény-
sorát, s rögtön megkülönböztetik a fényt és homályt, fehé-
ret és feketét, formátlant és szépet, meg ami harmonikusan
összeillik, s ami harmónia híján aránytalan, ami bő és
kurta; s hasonlóképpen a hallást illetően a magas, mély és
kellemes hangokat: nos ugyanígy juthat a szívnek füle és
a léleknek szeme oda, hogy szemlélje Istent. Abban az eset-
445
ben pillantják meg Istent, kik képesek látására, ha nyitva
tartják lelki szemüket. A szeme ugyanis mindenkinek meg-
van: csak némelyeké homályba merült, s ezért nem pil-
lantja meg a napfényt. Abból, hogy a vakok nem látnak,
aligha következik az, hogy nem ragyog a napfény: hiszen
a vakoknak önmagukat, tudniillik saját szemüket kell
okolniuk ezért.
Ember, a te lelked szemét is elborítja bűneid és gonosz
tetteid homálya. Akár a ragyogó fémtükör, ily tisztának
kell lennie az emberi léleknek. Ha a tükröt rozsda borítja,
az emberi arcot lehetetlen meglátni a tükörben: épp így ha
az emberben bűn rejlik, az efféle ember nem láthatja meg
Istent. - Mutasd hát meg önmagadat; nem vagy-e házasság-
törő, kéjsóvár, fiúgyalázó, rabló, fosztogató, és haragvó,
irigy és szélhámos ; öntelt, civakodó és pénzsóvár; vajon
nem vagy-e engedetlen a szüleid avagy árusításra kész a
gyermekeid iránt! Tudniillik Isten az ilyesmit elkövetők
felé nem mutatkozik, mígnem mindenekelőtt megtisztítják
magukat minden szennytől. Így hát számodra is mindent
homály borít: akárcsak mikor a szemet hályog lepi be,
mely lehetetlenné teszi a napfényre tekintést. Ember, reád
is így borul az istentelenség sötétje, s ezért nem láthatod
Istent.
3. Azt mondod nekem: ,,Te, aki látod, mutasd be Isten
ábrázatátl” Halljad hát, ember: az Isten ábrázata kimond-
hatatlan és kifejezhetetlen, a testnek szemével nem látható.
Mert dicsőségére nézve határtalan, a nagysága felfoghatat-
lan, fönsége el nem gondolható, ereje mérhetetlen, bölcses-
sége hasonlíthatatlan, jósága utánozhatatlan, s jótékony-
sága elmondhatatlan.
Ha fénynek hívom őt, teremtményéről beszélek; ha
Igének hívom, az elvét nevezem megã, ha értelemnek
hívom, gondolkodásáról beszélek, ha pedig léleknek,
akkor leheletéről. Amennyiben bölcsességnek hívom, iva-
dékáról beszélek; ha viszont erőnek, akkor uralmáról; ha
446
hatalomnak, akkor tevékenységéről, ha gondviselésnek,
akkor a jóságáról, ha királyságnak, akkor dicsőségéről.
Ha úrnak hívom, bírónak tartom; ha bírónak hívom, igaz-
ságosnak tartom, ha atyának nevezem, mindennek tartom
őt; ha pedig tűznek hívom, haragját említem meg.
Kérdezed tőlem: „Haragvó-e Isten”? - Igenis. Harag-
szik azokra, akik rosszat tesznek, de jóságos, kegyes és
könyörületes azok iránt, kik őt szeretik és félik. Az isten-
félők nevelője ő s az igazak atyja, ugyanakkor pedig bírája
és büntetője a gonosznakô.
4. Kezdetnélküli ő, hiszen nem keletkezett; vátozhatatlan,
minthogy halhatatlan. Istennek (theosz) azért hívjáki, mivel
mindent saját rendíthetetlenségére alapozott (dia to tet-
heikenai. . .), másrészt pedig a ,,theein” szó miatt: ez a
,,theein” tudniillik futást, mozgást, cselekvést jelent, aztán
pedig táplálást, gondoskodást és irányítást, tehát hogy életet
ad ő minden lénynek. Úr, mert uralkodik a mindenségen;
atya, mert létében mindent megelőz. Alkotónak meg
Teremtőnek hívják őt, minthogy ő hozott létre és alkotott
mindent. Fönségesnek nevezik, mert fölötte áll minden-
nek, s Mindenhatónak, mivel megtartja s átfogja a minden-
séget. Az égboltozat magassága s a mélység feneketlen-
sége, meg a földkerekség összes határa az ő kezében van,
s nincs olyan hely, hol megszűnne tevékenységes. A menny
az ő műve, a föld az ő létesítménye, a tenger az ő teremt-
ménye, az ember pedig alkotása és képe neki. A nap, hold
és csillagok az ő világítótestei, az időnek, a napoknak és
éveknek jelzésére°, az emberek szolgálatára és hasznára.
Mindent Isten hívott létre a semmiből, hogy műveiből meg-
ismerhető legyen, s így elgondolhassuk az ő nagyságátm.
5. Amint az emberben a lélek nem tapintható meg, hiszen
láthatatlan- az emberek számára, ám a testek mozgása által
mégis fölismerhető; hasonlóképp Isten sem látható emberi
szemmel, gondviselése és művei alapján mégis megpillant-
ható és elképzelhető.
447
 Mikor valamelyikünk tengerjáró hajót lát a legénységé-
vel part felé tartani, nyilvánvalóan úgy véli, van benne
kormányos, ki vezeti azt: ekképp kell hát elgondolni
Istennek, a mindenség kormányzójának létét is, noha testi
szemekkel nem látható, éppen határtalansága miatt.
Mikor még a napra, a picinyke égitestre sem tekinthet az
ember, rettenetes hősége és ereje miatt, mennyivel kevésbé
nézhet rá halandó ember Isten kimondhatatlan dicsősé-
gére!
Amint a gránátalmának a beburkoló héjon belül számos
külön fiókja van, hártyával elválasztva egymástól, s így
sok-sok mag helyezkedik el benne: úgy az egész teremtést
is körülveszi Isten szellemell, s ezt a beburkoló szellemet
a teremtéssel együtt Isten keze fogja körül. Miképp tehát
a héjon belül elhelyezkedő mag nem láthatja a burkolaton
kívül levő dolgokat, mivel belül van; úgy az egész terem-
téssel együtt Isten kezétől körülvett ember sem szemlélheti
Istent.
De ezenkívül hinni szoktak az emberek például földi
királyuknak létezésében, még ha nem is látja őt mindenki:
mert törvényei, rendeletei, hivatalnokai, katonasága és
szobrai fölismerhetővé teszik. Hát akkor éppen Istent nem
vagy hajlandó fölismerni tetteiből és hatalmi megnyilvánu-
lásaiból ?
6. Nézd csak végig, ember, az ő műveitlzz az évszakok idő-
szakos váltakozását és a szelek járását; az égitestek ütemes
mozgását, a napok és éjek rendezett haladását, a magvak,
növények és gyümölcsök tarka szépségét; a négylábúak,
madarak,csúszómászók és édesvízi meg tengeri halak faj-
táinak sokszínűségét; vagy figyeld meg az állatok nemző-
és táplálkozó ösztönét, mely még csak nem is saját hasz-
nukra van, hanem az emberi használatra: aztán a gond-
viselést, mellyel Isten élelmet készít minden test számára;
meg a rendelkezését, mellyel alája vetette az embernek
a mindenséget! Vedd szemügyre az édesvízi források és
448
szüntelenül hömpölygő folyamok árját, s a harmatból,
felhőszakadásokból avagy záporokból idejében megjövő
utánpótlást; az égitestek különféle mozgását: a hajnalcsil-
lag felkeltét, mely előre jelzi a nagy égitest érkezését; aztán
a Fiastyúk és Orion együttesét, a Nagymedvét és a többi
csillag körtáncát fönn az égboltozaton, ahol azokat Isten
sokszínű bölcsessége egytől egyig saját nevén szólítjalal
Ez az Isten egymaga teremtett a homályból fényt14:
ő alkotta a déli szél kamráit s a mélység kincsestárait;
a tengerek határait, a hónak és jégesőnek tárait; ő gyűjti
a vizeket a mélység tartályaibalã, ő őrzi házában a homályt
és tárja elő az üdítően kellemes, örvendetes fénytlf' a kin-
cseskamrájából. Ő vezeti elő a felhőket a föld végéből s
szaporítja a villámokat a zápor idején. Elküldi a menny-
dörgést megfélemlítésül, de zengését előre jelzi a villám-
lással, hogy a lélek a hirtelen rémülettől el ne pusztuljon.
Még az égből lesújtó villám erejét is mérsékli, nehogy az
lángra lobbantsa a földet, hiszen ha teljhatalomban része-
sülne a villám, szétégetné a földet, sőt a mennydörgés is
képes volna teljességgel szétrombolni azt.
7. Ő hát az én Istenem: a mindenség Ura, ki egyedül ter-
jesztette ki az eget17, és állapította meg szélességét a föld-
nek. Ő kavarja fel a tengerek öblét, ő zendíti meg annak
hullámaitlsz uralkodik az ereje fölött, s a habok háborgását
lecsillapítja. Ő szilárdította meg a földet a vizekenlg, s adta
neki tápláló lelkét. Az ő lehelete kelt életre mindent, s ha
lelkét visszatartaná, megsemmisülne a mindenség2°.
Az ő leheletéből beszélsz, te ember, az ő lelkéből léleg-
zel: s épp őt nem ismered! Azért van ez, mert lelked vak, s
szíved megkeményedett. Ha tetszik, gyógyíttathatod ma-
gad: bízd rá magad az orvosra, s majd ő leveszi a hályogot
lelked és szíved szeméről. Ki ez az orvos? Isten, ki
Igéjével és Bölcsességével gyógyít és támaszt életre21.
Igéje és Bölcsessége révén teremtette Isten a mindenséget:
az ő Szavára szilárdultak meg az egek, s az ő Lelkétől
449
29 A H. századi görög apologéták
annak összes seregei22. Rettenetes hatalma van Bölcsessé-
gének: az Isten ,,bölcsességével alkotta meg a földet,
s gondolatának alkotása az ég, tudtával nyíltak meg a
mélységek, s harmatoztak esőt a fellegek”23.
Ha ezt végiggondolod, ember, és életed tisztává, isten..
félővé s igazzá lesz, megláthatod az Istent. Am mindenek-
előtt juttasd szívedbe a hitet és istenfélelmet, s majd akkor
érted meg ezeket. Miután leveted azt, mi halandó, s a hal-
hatatlanságba öltözködsz, akkor majd érdemed szerint
megpillanthatod Istent. Mert Isten halhatatlanságra tá-
masztja fel testedet a lelkeddel együtt: s halhatatlanná lévén
megláthatod majd a Halhatatlant - akkor, ha most hiszel
benne, majdan pedig fölismered, hogy igazságtalanul ká-
romoltad őt.
8. Persze, te nem hiszel a holtak föltámadásában. . . Mikor
viszont majd megtörténik, akarva-akaratlanul kénytelen
leszel elhinni: de akkor hited már hitetlenségnek fog szá-
mítani, amennyiben most nem hiszel24.
Miért is vagy hitetlen? Tán nem tudod, hogy bármit is
teszel, azt hit előzi meg? Melyik földművelő arathatna, ha
előbb a magot nem bízná a földre ? Ki szelné át a tengert,
ha előbb nem bízna a hajóban s kormányosában? Melyik
beteg nyerhet gyógyulást anélkül, hogy előzőleg ne hinne
az orvosnak? Melyik mesterséget vagy tudományt tanul-
hatná meg bárki is, ha előbb nem szánná rá magát, hogy
higgyen tanítómesterének?
Ha tehát rábízza magát a földművelő a földre, a hajós
a hajóra, a gyengélkedő pedig az orvosra, egyedül te nem
akarsz megbízni Istenben, annak ellenére, hogy számtalan
záloggal biztosított már téged? Elsősorban létrehozott a
nemlétből, mert ha apád-anyád nem létezett volna, magad
végképp nem jöhettél volna a világra. Megformált téged
kevéske folyadékból meg egy még kisebb csöppből, mely
valaha szintén nem létezett: Isten vezetett tehát ide, ebbe
az életbe. Ezenkívül pedig te hiszel abban, hogy az embe-
450
rek által kialakított szobrok istenek s csodákat művelnek.
Csak pont a teremtő Istenről nem hiszed, hogy képes téged
újra teremteni?
9. Azok a nevek, 'melyekkel állítólag megtiszteled az iste-
neket, bizony, holt emberek nevei. Ráadásul kik ezek és
milyenek? Kronosz nemde gyermekevő volt, s saját fiait
pusztította el? Amennyiben viszont íiacskáját, Zeuszt
hoznád szóba: figyeld csak meg az ő tetteit és életmódjátl
Az Ida hegyén egy kecske nevelte fel, de ő a mítoszok
szerint levágta ezt, s a lenyúzott bőrből készített önmagá-
nak ruházatot. Többi cselekedetéről, a vérfertőzésről,
paráználkodásról, gyermekgyalázásról pedig hadd mesél-
gessenek bővebben Homérosz és költőtársai. Miért is
folytassam most a sort fiaival: Héraklésszel, ki önmagát
égette meg; a részeges és örjöngő Dionüszosszal; aztán
Apollóval, ki ijedten menekül Akhilleusztól, Daphnéba
beleszeret, s nem is tudja Hüakinthosz végzetét25? Sorol-
jam most tovább a sebet kapó Aphroditét, az embergyilkos
Arészt, s a sok-sok vért, mely ezekből az úgynevezett
istenekből patakzik?
Mindez még jelentéktelennek mondható. Találunk azon-
ban szétszabdalt istent, kit Ozirisznak hívnak, s évente
misztériummal ünnepelnek, mintha először elveszne,
majd pedig testrészenként megkeresve újra megtalálnák
- anélkül, hogy bárki is tudná, elveszett-e, s bárki is meg-
mutatná, hogy megtalálták.
Miért is beszéljek most a megcsonkított Attiszról, vagy
az erdőt járó és vadászat közben vadkan által megsebesített
Adóniszról, a villám-sújtotta Aszklépioszról, s a Szinopé-
ból Alexandriába menekült Szerapiszról? Mit szóljak a
szküthiai Arterrıiszhez, ki maga is menekült, embergyilkos
és vadász, s ezenkívül Endümosz szeretője? - Hiszen
ezekről nem is mi beszélünk, hanem a ti íróitok és költőitek
terjesztik hírüket.
10. Mit sorolgassam most a tömérdek állatot, mit az egyip-
451
tomiak imádnak: a csúszómászókat, barmokat, ragadozó-
kat, édesvízi halakat; nem is beszélve most lábfürdőikről
és illetlen hangoskodásukrólzö?
Netalán a görögöket és a többi népet említed ? Ök bizony,
ahogy említettük, köveknek, fáknak s a többi anyagnak
hódolnak, mint holt emberek képmásainak.
Tudjuk, hogy Pheidiasz Pisában az éleiaiak számára az
olümposzi Zeuszt alkotta meg, az athénieknek pedig az
Akropoliszon Athénét. - Hadd tegyem föl a kérdést tené-
ked, ember: hányat lehet találni a Zeuszokból? Mindenek-
előtt Olümposzi Zeuszt emlegetnek, aztán van lateári,
kaszioszi, van mennyköves Zeusz; Zeusz Ősatya, Éjsza_
kázó Zeusz, Városvédő Zeusz, Kapitóliumi Zeusz 27.
Aztán síremléke van Krétában a Kronosz fiaként számon-
tartott Zeusznak, ki Kréta királyává lett: de a többieket
talán még síremlékre sem tartották méltónak!
Most meg ezeknek az úgynevezett isteneknek Anyját
említed? Csak a tetteit ne kellene szájammal kimondanom
- tudniillik nálunk az ilyen dolgokat még megnevezni is
tilos -, meg aztán hódolóinak tetteit, melyekkel őt imád-
ják; és azt, hogy mennyi adóhoz és jövedelemhez juttatja
az uralkodót ő és fiai. ..
Nem istenek ám ezek, hanem bálványok, amint már az
imént említettük is: emberi kezek művei, azaz tisztátalan
démonok. Legyenek csak ilyenek azok is, kik alkották
őket, s kik reményüket beléjük vetikzfil
11. Tőlük jobban tisztelem én a császárt, jóllehet nem
imádom, hanem imádkozom érette. Istent imádom, a va-
lódi és igazi Istent, tudván hogy a császár is tőle van.
Igy szólsz hozzám: „miért nem imádod az uralkodót ?”
- Mert nem ezért lett császár, hogy imádják, hanem hogy
törvényes tisztelettel illessék. Nem isten ő, hanem ember,
akit Isten rendelt, de nem azért, hogy imádják, hanem
hogy igazságosan itéljen. Isten valamiképp rábízta a kor-
mányzást: ám az nem állt szándékában, hogy akiket ő ren-
452
delt, királyoknak hívassák magukat. Mert a Király az
ő neve, úgyhogy senki mást nem szabad így nevezni.
Kizárólag Istent illeti imádás: így hát te, ember, minden
tekintetben tévedsz!
Tiszteld az uralkodót, jószándékúan vesd magad alája
s imádkozz érte! Ha ezt teszed, Isten akaratát teljesíted.
Hiszen Isten törvénye így hangzik: ,,Fiam, tiszteld Istent
és a királyt! Sem egyiknek, sem a másiknak ne engedetlen-
kedj, hisz ők tüstént megbüntetik ellenségeiket!”29
12. Amikor engem kereszténynek nevezve gúnyolódsz
rajtam, bizony nem tudod, mit beszélsz. Először is mindaz,
mit „megkenték” (= khrisztosz)3°, az drága, hasznos és
nem nevetséges. Melyik hajót lehetne használni és épség-
ben tartani, ha előzőleg be nem kennék kátránnyal?
Melyik torony vagy lakóház lehetne jókinézésű és hasz-
nálható, ha festékkel be nem kennék? Ki az az ember,
akit az életbe érkezésekor vagy küzdelemre készületkor
nem kennek be olajjal? Melyik műalkotás vagy ékszer
lehetne szép, ha be nem kennék, s ki nem fényesítenék?
Még a légkört is, sőt bizonyos tekintetben az egész földet
is beszínezi a fény és a lehelet. - Te pedig nem akarod föl-
venni Isten kenetét?
Minket épp emiatt hívnak kereszténynek: mert föl
vagyunk kenve Isten olajávall
13. Továbbá aztán tagadod a holtak feltámadását. Azt
mondod: „Mutass nekem legalább egyvalakit, ki föltá-
madt a halálból, hogy lássam és higgyekl” - Először is:
mi a nagyszerű abban, ha azt hiszed el, amit már láttál? -
Aztán meg: te hiszel abban, hogy Héraklész, ki önmagát
égette el és a villámsújtotta Aszklépiosz föltámadott. Csak
éppen abban nem hiszel, amiket Isten mond neked? Meg-
eshet, hogy amikor mutatok néked egy holtat, ki föltáma-
dott és él, akkor is hitetlenkedsz majd. . .31
Isten sok-sok igazolást mutat be, hogy higgyél neki.
Ha úgy tetszik, gondolj arra, ahogyan az évszakok, a nap-
453
palok és éjszakák fejeződnek be és kezdődnek újra32_
- Vagy pedig nem ugyanígy támadnak föl a növények és
gyümölcsök is, szintén az emberek javára? Például amikor
a búzának avagy más növénynek magvát elvetik a földbe,
az először meghal és szétoszlik, majd pedig föltámad, s ka-
lász lesz belőle33.
Vajon nem Isten rendeléséből olyan-e a fák és gyümöl-
csök természete is, hogy időnként termést hoznak ott, hol
előzőleg semmi sem mutatkozott vagy látszott? Sőt mi
többl Megesett már az is, hogy egy veréb vagy más madár
lenyelt valami alma- vagy fügemagot, avagy más hasonlót,
majd pedig egy sziklaszirtre vagy sírboltba pottyantotta,
ahol ez a trágyában megfoganva fává növekedett - annak
ellenére, hogy miután lenyelte a madár, rendkívüli hőséget
vészelt át. Isten bölcsessége teszi mindezt, hogy ezáltal is
igazolja, mennyire hatalma van Istennek az egész emberi-
ség egyetemes föltámasztására.
Ha netán még bámulatosabb látványt akarnál megpil-
lantani a föltámadás igazolására, s méghozzá nem is csak
a földieknek, hanem az égieknek köréből, vedd szemügyre
a holdnak havonkénti föltámadását, ahogyan elfogyatkoz-
ván meghal, majd újra fölkel.
Sőt most figyelj, ember: benned is lezajlik a föltámadás
műve, ámbár tudomást sem veszel róla. Talán megesett
már veled, hogy beteg lettél, s megfogyatkozott tested,
erőd, s arcod kereksége; azonban Istentől újból irgalmat
és gyógyulást nyervén teljesen visszanyerted tested, arcod
és erődet. Nos, nem tudtad azt, hová tűnt húsod észrevét-
lenül, de ugyanígy azt sem érted, honnan került vissza,
merről érkezett. Persze azt mondod: a tápanyagokból
s a vérbe került nedvességtől. - Nagyon helyes: viszont
ez is Isten műve, aki ilyen módon alkotta meg, nem pedig
másvalakié.
14. Ne hitetlenkedj hát, hanem légy hivő34. Hiszen vala-
mikor magam sem hittem még, hogy ilyen a jövendő,
454
most viszont - miután mindent átgondoltam - hiszek,
tudniillik rábukkantam a szent próféták írásaira, kik Isten
Lelke révén megjövendölték múltunkat, ahogyan történt;
a jelent, amint épp zajlik; és a jövőt, amilyen rendben majd
megvalósulaã. Így bizonyságot szerezvén a beteljesült jós-
latokból nem vagyok már hitetlen, hanem hiszek, s enge-
delmeskedem Istennek. Neki rendeld alája magad a hitben,
nehogy mostani hitetlenséged miatt egykor majd örök
büntetéstől gyötrődve juss el a hivő elfogadásra.
Egyébként a próféták által említett kínokat a későbbi-
ekben költők és filozófusok lopkodták a Szentírástól,
hogy saját nézeteiket tegyék hihetővé ezzelflfi. Persze mint-
hogy ők is megjósolták a gonoszokra és hitetlenekre váró
eljövendő büntetéseket, mindenkinek bizonyossága lehet
erről, úgyhogy senki sem mondhatja: nem hallottuk
s nem tudjuk.
Szíveskedj buzgalommal olvasni a prófétai írásokat,
s akkor azok majd tisztán megmutatják az utat, melyen
megmenekülhetsz az örök büntetéstől, s Isten örök javait
nyerheted el. „Aki ajkat adott a beszédre, fület alkotott a
hallásra és szemet teremtett a látásra37, az megvizsgál min-
dent, s igazságos ítéletet tart, megfizetve mindenkinek
tettei szerint”3°. Akik jó tettek által kitartóan törekednek
az enyészhetetlenségre, azoknak örök életet, örömöt, bé-
két, nyugalmat ad majd, s olyan javaknak bőségét, miket
szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív föl nem fo-
gott3°. A hitetlenekre azonban, kik az igazságot makacsul
megvetik, s igazságtalanságnak hódolnak, telve vannak
bujasággal, paráznasággal, fiúgyalázással, kapzsisággal,
vétkes bálványimádással - rájuk harag és düh vár, gyötre-
lem és szorongattatás, s végül majd az örök tűzre jutnak.
Ha már egyszer ezt mondottad nekem: „Mutasd meg
Istenedetl”, nos, ez az én Istenem! Javaslom neked, hogy
tarts tőle és higgy benne!

455
 MÁSODIK KÖNYV
1. Mikor néhány napja elbeszélgettünk, megkérdezted,
derék Autolükosz, ki is az én Istenem; s aztán figyelmesen
füleltél egy picit fejtegetéseimre: úgyhogy én vallásomról
magyarázgattam neked. Még mikor búcsút vettünk egy-
mástól, akkor is a legjobb barátságban tértünk haza, jól-
lehet eleinte ridegnek mutatkoztál - persze tudod is ezt, és
emlékszel rá, mennyire badarságnak tartottad tanításun-
kat. Minthogy pedig azután magad ösztönöztél erre
- ámbár én az ékesszólásban járatlan vagyok -1, bizony
rászántam magam, hogy most ebben az írásban még gon-
dosabban bizonyítsam előtted fáradozásod hiábavalóságát
s rabságban tartó vallásosságod hasztalanságát. Egyúttal
igyekszem előtted az olvasmányaidban szereplő - de talán
igazából meg sem értett - történetek egyik-másik példájából
magát az igazságot föltárni.
2. Mert énnekem aztán nevetségesnek tűnik, mikor kőfa-
ragók, szobrászok, festők vagy bronzöntők isteneket for-
málnak, rajzolnak, vésnek, öntenek és gyártanak, de még
a mesterkézből kikerülve is semmiknek tartanak: bezzeg
aztán mikor valaki megveszi s egy úgynevezett szentélybe
vagy valarniféle házba lerakja azokat, még nem is csak a
vásárlók mutatnak be áldozatot, hanem maguk az előállí-
tók és elárusítók is buzgalommal érkeznek, s már rendez-
getik is áldozataikat meg adományaikat, hogy odaborul-
hassanak s isteneknek tarthassák azokat, kikről tudják,
hogy ugyanolyanok, amilyenek a készítéskor voltak, mint
kő, érc, fa, festék vagy egyéb anyag.
Így jártatok ám ti is, kik az állítólagos istenek történe-
teit és családfáját olvasgatjátok. Hiszen míg keletkezésük-
kel foglalkoztok, emberinek tekintitek, később mégis iste-
ninek hívjátok őket; az istentiszteletek során pedig nem
veszitek észre s nem látjátok be, hogy amilyennek kelet-

456
kezésüket ismertétek meg, ők pontosan ilyen létezőknek
születtek.
3. Hajdan az isteneknek - föltéve, hogy születtek ilyes-
mik - szapora volt nemzedékük. Am manapság ugyan hol
igazolható istenségek létrejötte? Ha hajdan szültek és
születtek, nyilvánvalóan egészen mindmáig kellene létre-
jönniük isteneknek, mert ellenkező esetben fajtájuk maga-
tehetetlennek tekinthető! Talán megvénhedtek, s ezért
nem nemzenek már, avagy meghaltak, s nincsenek tovább ?
Mert ha egykor születtek volna istenek, mindmáig szület-
niük kellene, mint ahogy emberek is születnek; illetve
még több istennek is kellene lennie, mint embernek, amint
Szibilla mondja:
„Ha az istenek halhatatlan létükre szaporodnának, több
isten születne biz' az embereknél is”2.
Mert ha arról bizonyosságunk van, hogy a halandó, rövid
életű emberek egészen mostanáig folytonosan hozzák
létre gyermeküket, és az emberi szaporodás egy pillanatra
sem állt meg - úgyhogy egyre több város meg falu jött
létre, sőt a mezők is benépesültek -, hogyne kellene akkor
a költők szerint haláltól is mentes isteneknek sokkal in-
kább szülniük és születniük, éppen a ti istenkeletkezések-
ről vallott elméletetek szerint?
Am akkor mi az oka, hogy az Olümposznak hívott,
hajdanában istenek-lakta hegy most egész elhagyatott?
Hogyan lehet az, hogy hajdan Zeusz lakhelye az Ida volt
(hisz ottlétéről tanúskodik Homérosz és a többi költő),
most viszont semmit se lehet tudni róla? Miért nem volt
ő mindenütt, miért csak a föld egyik pontján volt megta-
lálható? Talán nem érdekli a többi? Avagy képtelen arra,
hogy mindenütt ott legyen, és mindenkitől gondoskodjék?
Példának okáért: ha netán valahol keleten volt, akkor nem
lehetett nyugaton; ha viszont nyugati vidékeken járt, nem
volt ott a keletieken. A fönséges, mindenható és igaz
Istenre ellenben még nem is csak az jellemző, hogy minde-
457
nütt jelen van, hanem ő mindenre ügyel és mindent hall,
nem is említve azt, hogy helyhez nem kötődik. Ha ez nem
így volna, hatalmasabbnak tűnne az őt körülvevő hely
nála magánál, hiszen mindig nagyobb a befogadottnál
maga a befogadó. Istent lehetetlen valahol helyhez kötni,
mert ő maga a helye a mindenségnek. - Miért hagyta hát
el Zeusz az Idát? Meghalt talán, vagy már nem tetszett
a hegy? Akkor hát hová is mehetett? Az égbe? - Nem!
Mondd inkább azt, hogy Krétába! Ott mutogatják sírját
mind a mai napig. Aztán azt mondhatod még, hogy
Pisába, ahol mindmáig hírnevet biztosít Pheidiasz kezé-
nek. - Térjünk rá most a költők és filozófusok írásairal
4. Némelyek a sztoa hívei közül tagadják, hogy egyáltalán
létezhetne Isten, vagy pedig ha esetleg van is, úgy tartják,
hogy az Isten önmagán kívül senkivel sem törődik. Ezt
szemléltette valójában Epikurosz és Khrüszipposz balga-
sága. - Mások azt mondják, hogy véletlenszerű esemény-
sor a mindenség, a világ kezdetnélküli, s a természet időt-
len. Vakmerően kijelentették, hogy Isten mindenre kiter-
jedő gondviselése nem létezik, úgyhogy Isten nem más,
mint az egyedek lelkiismerete. - Ismét mások viszont a
mindenséget átfogó szellemet tartják Istennek.
Platón és párthívei kezdetnélküli Istent vallanak, aki
atyja és alkotója a mindenségnek: ám Isten mellett az
anyagot is teremtetlennek tartják, s azt mondják, hogy ez
együtt enyészik majd el Istennel. Ha viszont Isten kezdet-
nélküli és az anyag is teremtetlen, a platonisták szerint
már nem lehet Isten a mindenség alkotója, sőt - vélemé-
nyük szerint - Isten egyeduralma sem igazolható. Aztán
ahogy a kezdetnélküli Isten egyben változhatatlan, szint-
úgy változhatatlan a kezdetnélküli anyag is, és azonos
Istennel. Hiszen a teremtett létező változékony és átalaku-
lásra képes, a kezdetnélküli viszont változhatatlan s má-
síthatatlan. Mi nagy dolog ugyan, ha Isten már meglevő
anyagból teremti a világot? Hisz ha alapanyagot kap vala-
458
kitől, még a mesterember is azt csinál abból, amit csak
akar. Am Isten ereje abban nyilvánul meg, hogy a semmi-
ből teremt azt, amit akar; ahogyan a lélekadás és mozgatás
sem másé, csakis egyedül Istené. Szobrot az ember is ké-
szít: de beszédképességet, lélegzetet vagy érzékelést nem
adhat művének. Isten ennél sokkal többre képes: értelem-
mel, lélekkel és érzékekkel rendelkező lényt alkothat.
Miként tehát mindezekben Isten többre képes az ember-
nél, úgy képes arra is, hogy semmiből teremtsen és akképp
hozza létre a létezőket, amennyit csak akar és amint
akarja.
5. Így hát a filozófusok és írók nézetei ellentmondóak.
Míg amazok a már említett módon nyilatkoztak, másfajta
föltevése van Homérosznak; nem pusztán a világ, hanem
az istenek keletkezését illetően is. Tudniillik így szól:
,,. . .Ókeanoszhoz, az isteni őshöz, s Téthüsz anyához;
tőle erednek a földön tengerek és folyamok, mind.”3
Ezekkel a szavakkal bizony már nem istent mutat be.
Ugyan ki ne tudná, hogy az Ókeanosz vizet jelent? Nos,
ha ez víz, akkor biztos nem Isten. Ha viszont Isten a világ-
mindenség alkotója, amint tényleg az is, akkor nyilván
teremtője ő a víznek és tengereknek is.
Maga Hésziodosz sem pusztán az istenek keletkezéséről
beszélt, hanem a világéról is. Persze mikor a világ eredetét
említette, történetesen nem említette meg, kitől is eredt.
Ráadásul isteneknek nevezte Kronoszt meg a tőle szárma-
zott Zeuszt, Poszeidónt és Plútót, pedig úgy tudjuk, hogy
ők már a világot követően keletkeztek. S aztán elmeséli
azt is, amint Kronosznak a saját fia üzent hadat. Igy említi:
„Mert atyján, Kronoson diadalt vett, s rendben elosztott
mindent, rangot is egyformán a haláltalanok közt.”4
Ezekután felsorolja Zeusz leányait, kiket múzsáknak is
nevez; majd nyomban azért látjuk esedezni őt, hogy meg-
tudja ezektől, miként is jött létre a mindenség. Így beszél:

459
 ,,Üdv nektek, Zeusz lányai, adjatok nekem édes
dalt, zengjétek örökélők szent születését,
mindazokét, kik eredtek Földtől s csillagos Egtől,
és a sötét Éjtől s akiket Tenger vize táplált.
Sorra beszéljetek arról, hogy lettek legelőször
istenek, és föld és folyamok, meg a végtelenül nagy
tenger, tágas mennybolt, s fényes csillagok ott fenn,
és kik ezektől lettek, minden jó adományok
osztogatói, az istenek, és köztük hogyan oszlik
meg rang és vagyon és hogy lett övék az Olympos.
Ezt mind mondjátok el nekem, olymposi múzsák,
kezdve a kezdeteken, s hogy létre mi jött legelőször.”5
Hogyan is tudhatnák mindezt a múzsák, kik később jöt-
tek a világnál is létre ? S hogyan számolhatnának be Hészio-
dosznak arról a kortól, mikor még atyjuk sem született
meg ?
6. Valamiképp mégiscsak föltételez ősanyagot és világte-
remtést, hiszen így beszél:
,,Elsőnek jött létre Khaos, majd Gaia követte,
szélesmellű Föld, mindennek biztos alapja
- isteneké is, kik hófödte olymposi csúcson
laknak, s kik lent mélyen a Tartaros éji ködében -,
és Eros, az ki a legszebb mind a halhatatlanok közt,
elbágyasztja a testet, az istenek és a halandók
keblében leigázza a józanságot, a bölcs észt.
Szült Khaos és Erebos lett gyermeke és a sötét Éj,
Gaia először méltó párját hozta világra,
csillagos Égboltot, hogy mindent ez beborítson,
és legyen Úranos áldott istenek égi lakása.
Aztán szülte a nagy hegyeket, meghitt ligetekkel,
hol dombos-völgyes tájékon laknak a nymphák,
és ő szülte a zordon tenger végtelen árját,
Pontost, még szerelem nélkül, majd Úranos ágyán
mélyörvényü Ókeanoszt. . .”6
460
 Még ennyi beszédben sem tisztázta azt, kitől is eredt
mindez. Hogyha előbb létezett a Kháosz, és ha már előző-
leg volt valamilyen anyag, vajon ki készítette elő, kicsoda
rendezte el és alakította azt? Vajon az anyag önmagát ala-
kította ki és ékesítette fel? Hiszen Zeusz sokkal később
jött létre, nemhogy az anyagtól, hanem még a világtól és
az emberek sokaságáról is, sőt későbbi ezeknél még apja,
Kronosz is. Vagy valami fönségesebb lény hozta létre az
anyagot, tudniillik Isten, aki aztán rendbe is szedte azt?
Mellesleg Hésziodosszal kapcsolatban az nyilvánvaló,
hogy összevissza fecseg, és saját magával is ellentmondásra
jut. Mikor földről, égről és tengerről beszél, megpróbálja
ezektől eredeztetni az isteneket, majd pedig közéjük tarto-
zónak tekinteni s velük rokon nernzetségként bemutatni
a rettenetes embereket: a titánok nemzetségét és a küklop-
szok meg óriások sokaságát, aztán meg az egyiptomi isten-
ségeket, illetve bizonyos semmirekellő embereket - amint
ezt a Horapiosznak is nevezett Apollónidész leírja a
„Szemenúthi” című könyvében meg a többi Egyiptom
vallását és királyait tárgyaló történelmi művében7.
7. Mit emlegessem most a görögök mítoszait és azok hasz-
talanságát, például Plútót, a homály uralkodóját, meg a
tenger alatt megbúvó Poszeidónt, ki Melanippével ölel-
kezvén emberevő gyermeknek adott életet! Aztán Zeusz
gyermekeiről is hány meg hány tragédiát költöttek szer-
zőink: ők maguk sorolják fel azok nemzetségét, mert nyil-
vánvalóan emberek azok, s nem istenként születtek.
A komédiaszerző Arisztophanész pedig a „Madarak”-ról
elnevezett művében foglalkozott a világ teremtésével, s ott
azt mondotta, hogy kezdetben a világot egy tojás tartal-
mazta:
„Kezdetben tojást rakott le a fekete tollazatú éj . . .”°
Aztán itt van Szatürosz, aki Alexandria népének történe-
tét a Ptolemaiosz jelzőjű Philopatortól kezdi el, s azt állítja
róla, hogy ősatyja maga Dionüszosz volt: ezért képezte
461
Ptolemaiosz a legelső törzset. Ezt állítja Szatürosz:
Dionüszoszról és Althaiétól, Thesztisz lányától született
Déianeira, tőle és Héraklésztól, Zeusz fiától Hüllosz, tőle
Kleodémosz, tőle Arisztomakhosz, tőle Témenosz, tőle
Keiszosz, tőle Maron, tőle Theisztiosz, tőle Akoosz, tőle
Arisztomidasz, tőle Karanosz, tőle Koinosz, tőle Türim-
masz, tőle Perdikkasz, tőle Philipposz, tőle Aeropon, tőle
Alketasz, tőle Amüntasz, tőle Bokrosz, tőle Meleagrosz,
tőle Arszinoé, s neki és Lagosznak született meg a Szótér
elnevezésű Ptolemaiosz, neki meg Berenikének Ptolema-
iosz Philadelphosz, neki és Arszinoénak Ptolemaiosz
Euergetész, akinek a Kürénében uralkodó Maga leánya,
Bereniké megszülte Ptolemaiosz Philadelphoszt9. 1
Ilyen tehát Dionüszosz rokonsága Alexandria uralkodói-
val. Sőt eszerint még a dionüszoszi törzsön belül további
népek választhatók szét. Althéus nép: Dionüszosz hajdani
feleségétől, Thesztiosz lányától, Althaiétól. A déianiri nép:
Dionüszosz és Althaié lányától, Héraklész feleségétől.
Aztán az ő nemzetségeiknek újra csak sajátos jelzőik van-
nak: Ariadné népe, Minosz lányától és Dionüszosz felesé-
gétől, ki apja szeretője lett, azaz Dionüszosszal egy tenge-
rész képében egyesült1°. Thesztisz népe, Althaié apjától,
Thesztisztől. Thoaszi nép Dionüszosz gyermeke, Thoasz
révén. Sztaphüli nép Dionüszosz fiától Sztaphülosztól.
Euainisz népe Dionüszosz fiától Eunousztól; maróni nép
Ariadné és Dionüszosz fiától, Maróntól. Ezek ugyanis
mindnyájan Dionüszosz fiai. Am mindmáig sok egyéb
elnevezés is született és maradt fenn, mint például
Héraklésztól az úgynevezett héraklidák, Apollóntól az
apollónidák, Poszeidóntól a poszeidoniták, Zeusztól pedig
a dionok és diogenák.
8. Sorolgassam-e még ezt a sok-sok elnevezést és nemzet-
ségtáblát? Mindenféleképpen gúnyos játékot űz itt az
összes történetíró, költő és állítólagos filozófus, sőt még
a reájuk figyelők is. Mert jobbára meséket szőttek és
462
bolondságokat szedtek össze isteneikről: nem istenekként,
hanem emberekként mutatták be őket, egyeseket részegek,
másokat paráznák és gyilkosok alakjában.
A világ keletkezéséről is egymással ellenkező bolondsá-
got beszéltek. Némelyek először is azt állították, hogy a
világ teremtetlen, amint már ezt be is mutattuk. Akik
viszont így kezdetnélküli s örök természetűnek tartották,
azoknak állítása nem egyeztethető azokéval, kik teremtett-
nek vallják. Mert csak sejtések és emberi képzelgés alapján
harsogtak, de nem az igazságnak megfelelően. Ismét mások
azt mondották, hogy van gondviselés, s így újra csak meg-
döntötték az előbbi nézeteket. Aratosz pedig ezt mondja:
- ,,Induljunk hát el Zeusztól, hiszen mi emberek őt soha
ki nem hagyhatjuk beszédünkből. Zeusz tölti be az összes
emberi várost és teret, ővele telt be a tenger és partvidék:
rászorulunk mindnyájan mindenben Zeuszra. Az ő nem-
zetsége vagyunk: ő pedig jóságosan jobbját nyújtja az
emberek felé. Népeket ébreszt munkára: figyelmükbe
idézvén megélhetésük gondjait; megmondja, mikor legjobb
a szántóföld a marháknak és a megművelésre; szól, mikor
eljön az alkalmas évad gödörásásra az ültetéshez, s a vetésre
sorban a magvaknak”11.
Mármost kinek higgyünk? Aratosznak vagy Szophok-
lész szavainak:
,,ki-ki. . . előre semmit sem lát biztosan;
legjobb vaktában élni csak, ahogy ki tud” ?12
Homérosz viszont megint csak nem csatlakozik ehhez.
Így beszél:
„Zeusz a csatázók hős erejét szaporítja, lohasztja”13.
Aztán Szimonidész: ,
,,Istenek nélkül senki sem ért el kiválóságot: se város, se
halandó. Isten az, ki mindent ismer: amazok közt senki
sincs hibátlan. _ .”14
Hasonlóképp Euripidész:
,,Nem esik Isten nélkül semmi sem velünk”15.
463
 Menandrosz úgyszintén:
„Velünk bíz” nem törődik senki más, csak Isten”16.
Aztán újra csak Euripidész:
„Valahányszor jónak látja Isten megváltásod,
számtalan alkalmat ad a menekvésre”17.
Thesztiosz úgyszintén:
„Ha Isten akarja, nádszálon hajózhatol”1 8.
- Bizonyos, a nagy szóáradat miatt sok-sok állítás szembe-
kerül itt egymással. Maga Szophoklész mondja egy másik
helyen, a gondviselést tagadva:
,,Isten csapásától halandó meg nem menekülhet”19.
Olykor egészen sok istent neveztek meg, máskor viszont
egyetlen egynek uralmát vallották, s a gondviselés létezését
állították azok előtt, akik szerint nincs gondviselés.
Euripidész tesz például vallomást e szavakkal:
„S hiú reményt, lám, mégis hányat kergetünk,
hogy küszködünk, nem tudva semmi biztosat”2°.
Akaratlanul is bevallják tehát, hogy az igazságot nem
ismerik: démonok sugallatára lettek ily kevélyek, s démoni
hatásra mondották mindezt, mit elmondottak. Költőik,
Homérosz és Hésziodosz a közfelfogás szerint múzsai
ihletésre beszéltek ily beképzelten és tébolyodottan, tehát
nem tiszta, hanem eltévelyedett szellem sugallatára.
Az igazolja ezt fényesen, hogy mikor az igaz Isten nevé-
ben mind a mai napig ki-kiűznek egy-egy megszállottból
valami démont, akkor épp ezek a csalfa szellemek vallják
meg, hogy ők démonok, kik mindaddig e költőkben
működtek; ám ezektől megszabadulván némelyek józan
szellemben a prófétákkal egybehangzóan szólottak Isten
egyeduralmáról, ítéletétől meg a többi dologról, hogy így
tegyenek tanúságot önmaguk és minden ember számára.
9. Isten emberei ellenben, kik Szentlélekkel teli edények
módjára prófétaként működtek - ők bizony magának
Istennek ihletése révén váltak bölcsekké, s így Istentől
oktatottak, szentéletűek és igazak lettek. Méltókká is lettek
464
arra a bérre, hogy Isten eszközei lehessenek, melyek a tőle
jövő bölcsességet fogadják be. Eme bölcsesség révén
beszélhettek ők a világ teremtéséről és az összes többi dol-
gokról. Számos dögvészt, éhínséget és háborút megjöven-
döltek. Nem is pusztán egyedül vagy kettesével működtek,
hanem időről időre többen” is voltak a zsidók között, sőt a
görögöknél is, mint például Szibilla. Mindnyájan egymás-
sal egybevágó és összhangzó dolgokat hirdettek: arról is,
mi már előzőleg megtörtént, s ami majd korukban ment
végbe, s arról is, mi most szemünk láttára teljesül be.
Ezért is élünk abban a meggyőződésben, hogy az eljöven-
dők majd pontosan úgy valósulnak meg, mint ahogyan az
előzők teljesedtek be.
10. Először is teljes egyetértésben arra tanítottak bennün-
ket, hogy Isten semmiből alkotta a mindenséget. Mert
semmi sem létezett Istennel egyidejűleg, hanem ő maga
volt önmagának helye; szüksége semmire sem volt, s
minden időt megelőzően létezett, és épp ekkor akarta ő
megalkotni az embert, ki majd megismerheti őt: számára
rendezte be tehát a világot. Tudniillik a teremtett lény
rászorul a másikra, csak a teremtetlennek nincs szüksége
semmire.
Mikor Istenben ott volt bennlakó Igéje, saját bensőjében
nemzette őt, s tulajdon Bölcsességével együtt bocsátotta ki
magából a mindenséget megelőzőenm. Ez a Szó volt segít-
ségére összes művében, s mindent általa alkotott. Kezdet-
nek lehet hívni: mert elsősége van, és uralkodik mindazon,
ami általa jött létre. Ő az tehát, aki mint Isten Lelke,
Kezdet, Bölcsesség és a Magasságbeli Ereje leszállott a
prófétákra, s általuk mondotta el a világ teremtésével s az
összes többi eseménnyel kapcsolatos dolgokat. Hisz nem
léteztek még a próféták, mikor a világ létrejött, hanem
csakis a benne levő Bölcsesség, Isten Bölcsessége volt, és
szent Igéje, ki folyton vele volt. Ezért is szól ő Salamon
próféta által a következőképp: „Ott voltam, mikor az eget
465
30 A II. századi görög apologéták
 teremtette; s míg megszilárdította a föld alapjait, melléje
helyezkedtem”23.
Mózes, ki Salamontól sok-sok esztendővel korábban élt,
vagyis inkább az őt eszközként használó isteni Ige ezt
mondja: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet”24_
- Először viszont ,,kezdetet” és ,,teremtést” említett, s
majd csak ezután helyezte oda Istent: mert Istent nem sza-
bad könnyelműen, egyszerű semmiségért megnevezni,
Ugyanis előre látta azt Isten bölcsessége, hogy némelyek
ostoba fecsegésre készek, és isteneknek hívnának sok
mindent, ami nem az. Hogy az igazi Isten a művei által
váljék ismertté, s mivel Isten Szavával alkotott eget, földet,
s mindenfélét azokban; ezért beszélt így: „Kezdetben
teremtette Isten az eget és a földet”. Aztán miután már
elmondotta azok teremtését, közli velünk: „A föld pedig
beláthatatlan s rendezetlen volt; s homály borította a mély-
séget, és Isten Lelke lebegett a víz fölött”2-5.
Ezzel a tanítással kezdődik a Szentírás: miként jött létre
és keletkezett Isten erejéből az anyag, melyből aztán Isten
megteremtette s megalkotta a világot.
11. A teremtés a világossággal kezdődött, hiszen a rendbe-
szedett dolgokat a fény teszi fölismerhetővé. Ezért hangzik
így a szöveg: Isten szólt: „Legyen világosság”, és világos
lett. Isten látta, hogy a világosság jó. - Nyilvánvalóan az
ember számára lett jó! - Szétválasztotta egymástól a fényt
és a sötétséget26. A világosságot nappalnak nevezte Isten,
a sötétséget pedig éjszakának. Aztán este lett és reggel:
az első nap. Isten újra szólt: „A víznek közepén keletkezzék
szilárd boltozat, s alkosson válaszfalat víz és víz között.”
Úgy is lett. Isten megalkotta a szilárd boltozatot, s elvá-
lasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizet.
Isten a boltozatot égnek nevezte; és látta Isten, hogy jó.
Este lett és reggel: a második nap. Isten ismét szólt:
,,Gyűljön össze az ég alatti víz egy tömegbe, s jelenjék meg
a száraz.” Ugy is történt. Felgyülemlett az ég alatti víz a
466
saját helyére, s megjelent a száraz. Isten a szárazat földnek
nevezte, a vizek áradatát pedig tengernek. Isten látta, hogy
ez jó. Akkor megint szólt Isten: ,,Sarjasszon a föld zöldellő
növényzetet, mely magvat terem fajtája szerint a maga
hasonlatosságára; neveljen termő _gyümölcsfát, melyben
ott a magva hasonlósága szerint”. Ugy is lett. A föld fajtája
szerint termést hozó zöldellő növényzetet sarjasztott, s
gyümölcsöt érlelő fát nevelt, melyben a mag a fajtának
megfelelően terjed a földön. Isten látta, hogy ez jó. Este lett
és reggel: a harmadik nap.
Akkor megint szólt Isten: „Legyenek világítók az ég-
bolton, hogy besugározzák a földet, és elválasszák a nap-
palt az éjszakától. Ezek jelölik ki az ünnepeket, a napokat
és éveket. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg
a földet l” Ugy is lett. Isten megalkotta a két nagy világítót.
A nagyobbik világítót a nappal élére, és a kisebbik világítót
az éjszaka élére, s hozzá még a csillagokat. Isten az égboltra
helyezte őket, hogy világítsanak a földön, élén járjanak
nappalnak meg éjszakának, és válasszák el a világosságot
a sötétségtől. Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel:
a negyedik nap.
Isten szólt: ,,Bocsássanak ki a vizek csúszómászó élő-
lényeket, a föld felett pedig az égen röpködjenek madarak l”
Ugy is történt. Isten megalkotta a nagy tengeri szörnyeket
s az összes csúszámászó állatot, melyeket a vizek fajtájuk
szerint hoztak létre, továbbá minden röpködő madarat,
nemük szerint. Isten látta, hogy jó. Megáldotta őket Isten
és így szólt: ,,Növekedjetek és sokasodjatok, lepjétek be a
tenger vizét, s a madarak is szaporodjanak el a földön.”
Este lett és reggel: az ötödik nap.
Aztán szólt Isten: „Hozzon létre a föld állatot fajtája
szerint: négylábúakat, csúszómászókat s mezei vadakat
nemük szerinti” Úgy is történt. Megalkotta Isten a mezei
vadakat fajtájuk szerint, a háziállatokat fajuk szerint, meg

467
au*
 az összes csúszómászót a földkerekségen. Isten látta, hogy
ez jo.
Azt mondotta Isten: „Alkossunk embert képünkre és
hasonlatosságukra! Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég
madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszó-
mászó fölött, amely a földön mozog l” Isten megalkotta az
embert, Istennek képmására készítette őt, férfivá és nővé
tette őket. Isten megáldotta őket, ezekkel a szavakkal:
„Gyarapodjatok és szaporodjatok, töltsétek be a földet,
s vonjátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halai, az
ég madarai, az összes barom és az egész föld fölött, meg
minden csúszómászó fölött, mely a földön mozog l” Aztán
így szólt Isten: ,,Nézzétek, átadtam nektek az egész földön
minden magvas füvet, mely magját szórja szét, és minden
fát, mely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok
legyen. A föld minden vadjainak, az ég összes madarának
és mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, táplálékul
adtam minden virágzó füvet.” Ugy is történt. Isten látta,
hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel:
a hatodik nap.
Elkészült hát az ég s a föld, s ezeknek egész világrendje.
Isten a hatodik napon befejezte művét, amit alkotott, s a
hetedik napon megpihent munkája után, amit elvégzett.
Isten megáldotta a hetedik napot, majd megszentelte azt,
mivel azon pihent meg, abbahagyta összes munkáját,
melyekkel teremteni kezdett.”
12. Egyetlen ember sem képes arra, hogy e hat nap értel-
mezését és teljes üdvrendjét méltóképp elmondja, legyen
bár ezernyi szája és nyelve. Éldegélhet valaki akár ezred-
évekig is ebben a földi létben: még ez sem elegendő arra,
hogy valamelyest is méltóképp szólhasson, oly szerfölött
hatalmas és gazdag a mi Istenünk bölcsessége, mely jelen
van az előbb idézett hatnapos történetben. Számos törté-
netíró utánozta és szándékozott ezekről elbeszélést készí-
teni; ám jóllehet innen vették át anyagukat, mind a világ
468
teremtését, mind az ember létrehozását illetően, mégsem
fogalmazták meg az igazsághoz méltóan egy szemernyit
sem.
Látszólag hitelt érdemlő az, amit a filozófusok, történet-
írók és költők mondottak, díszes előadásmódjuk révén:
ám beszédük végtére is balgaságnak és tartalmatlannak
bizonyul, mert bőven van benne fecsegés, igazság viszont
alig-alig található. Még ha úgy tűnik is, kifejezésre juttattak
valami igazságot, menten keveredik ez a tévedéssel. Ugye,
a pusztító méreg mézbe, borba vagy más valamibe ve`gyítve
teljesen ártalmassá és használhatatlanná teszi azt? - Nos,
ugyanígy hasztalan kínlódás az ő szóáradatuk is, s inkább
csak ártanak vele követőiknek.
Van valami a hetedik nappal kapcsolatban is, melyet
minden ember megnevez, noha többségük nem is ismeri:
hogy a héber ,,szabbat” görögül hebdomát, hetedik napot
jelent, melyet ugyan minden nép így nevez, azt viszont
egyik sem tudja, miért is hívja így27. Mellesleg, amit
Hésziodosz állít, hogy a Kháosztól született Erebosz,
a Föld és Erósz, az ő kitalált isteneiknek és az embereknek
uralkodója, ez az állítás haszontalannak és tartalmatlannak
bizonyul, messze mindenféle igazságtól: hiszen Istenen
nem kerekedhet fölül a kéjelgés, mert még az emberek
körében is a józanabbak megtartóztatják magukat minden-
féle gyalázatos gyönyörtől és romlott vágyakozástól.
13. Egyébként ahogyan lentről, földi dolgokból kiindulva
mondja el a létezők teremtését, bizony gondolkodásmódja
az istenséget illetően egész emberies, silány és szegényes.
Az ember ugyanis, mivel földi, lentről kezd építkezni, s
míg az alapot le nem rakta, aligha készítheti el annak
rendje-módja szerint a tetőzetet. Isten hatalma viszont
abban mutatkozik meg, hogy azt, ami létrejött, először is
semmiből alkotta meg, aztán meg úgy, amint épp akarta.
Mert ami embereknél lehetetlen, az lehetséges Istennél28.
Ezért említette a próféta először az ég teremtését, mely
469
födém módjára terül ránk: „Kezdetben alkotta meg Isten
az eget”, azaz a Kezdet révén jött létre az ég, ahogy már
elmagyaráztuk. Aztán földnek mondja mintegy a padlóza-
tot és alapot, mélységnek pedig a vizek sokaságát. Beszél
homályról, minthogy az Isten által létrehozott égboltozat
szinte födémként takarta be a földdel együtt a vizeket; meg
a víz fölött lebegő pneumáról, melyet Isten adott föl-
élesztésként teremtményének - úgy, mint az embernek
a lelket -, az egyik finom elemet a másik finommal vegyítve
(hiszen a pneuma finom, s a víz is finom anyag), hogy a
pneuma táplálja a vizet, a víz pedig a pneumával együtt
mindenfelé behatolva tartja életben a teremtést. Ez az
egyetlen lehelet töltötte be a fény helyét a víz és égbolt
közötti közvetítőként, hogy semmiképp ne lehessen köze
a sötétségnek az Isten közelében levő éghez, mindaddig,
míg Isten kimondotta: „Legyen világosság”. Az ég pedig
boltozatként tartotta össze az anyagot, ami röghöz volt
hasonló. El is mondotta ezt az égtől egy másik próféta,
nevezetesen Izajás: ,,Isten az, ki boltozatként alkotta meg
az eget, s lakósátorként feszítette ki azt”2“.
Aztán Isten rendelkezése, azaz tulajdon Igéje akkora
tündökléssel világította be az ég alatt elterülő földet, mint
lámpás a bezárt lakást, míg a világtól külön létrehozta azt.
Isten a világosságot nappalnak nevezte, a sötétséget meg
éjszakának, minthogy az ember nem hívhatná nappalnak
a fényt, éjjelnek a homályt, sőt még a többi dolgot sem
tudná minek szólítani, ha az elnevezést a mindeneket
teremtő Istentől nem kapta volna.
Egyébként a világteremtés elbeszélésének első részében
a Szentírás még nem erről a boltozatról tett említést,
hanem egy számunkra láthatatlan másik égboltról; csak
később lett a számunkra látható ég neve boltozat: mikor
fölébe került a víznek egyik fele, hogy esőzést, harmatot s
záporokat biztosítson az emberiség számára. A víz másik
fele megmaradt a földön folyók, források és tengerek szá-
470
mára. - Mikor még belepte a víz a földet, főként a mélyedé-
seket, akkor gyűjtötte össze Isten Szavával a vizet egyetlen
áradattá, s tette láthatóvá a szárazföldet, melyet eleddig
látni sem lehetett. Am a láthatóvá lett föld még mindig
rendezetlen maradt. Isten tehát berendezte és felékesítette
azt a különféle füvek, magvak és növények által.
14. Vedd csak szemügyre ezek sokrétűségét, sokszínű
szépségét és temérdek gazdagságát, főleg pedig ahogyan
a föltámadás nyilvánul meg általuk, mintájául az emberi
nem eljövendő föltámasztásánakl Vajon ki tudná ámulat
nélkül végignézni, miként lesz a fügemagból fügefa, s
hogyan keletkezhet a többi apró magból irdatlan nagy-
ságú fa?3°
A világ - mondhatnánk -, hasonlóan működik a tenger-
hez. Ha a tenger táplálásához nem járulna hozzá folytono-
san folyók s folyamok áradata, bizony sótartalma révén már
rég kiszáradt volna31. Szintúgy a világ is: Isten törvénye
nélkül és azon próféták híján, kikből mint forrásokból árad
a kedvesség, irgalmasság, igazság és Isten szent rendelke-
zéseinek tanítása, a felgyülemlett gonoszság és vétek révén
elenyészett volna már a világ. Aztán ahogyan a tengeren
vannak szigetek, melyek láthatóak, bővizű folyókkal, gaz-
dag termékenységgel és kikötésre alkalmas partvidékkel
rendelkeznek, hol biztos menedékre lelnek a viharral küz-
dők; ugyanúgy adott Isten a bűnök viharos hullámai
közepette háborgott világ számára gyűjtőhelyeket, szent
egyházak elnevezéssel, melyekben a szigetek jó kikötőihez
hasonlóan állanak az igazság tanai, hogy ki-ki megváltást
keresvén hozzájuk futhasson, ha az igazságért rajong és
Isten haragjától s ítéletétől meg akar menekülni.
Persze a hajósok s vihartól űzöttek szerencsétlenségére
vannak másfajta szigetek is: sziklás, édesvíz nélküli, termé-
ketlen, vad és lakatlan vidékek, hol megsemmisülnek a
hajók s elpusztulnak az odaérkezők; nos ugyanilyenek a
tévtanítások azaz eretnekségek, melyek tönkreteszik ai
471
hozzájuk közelgőket. Mert nem az igazság igéje az ilyenek
útmutatója, hanem mint mikor a kalózok megtöltvén
hajóikat az imént bemutatott helyeken zúzzák szét azokat,
hogy utasaikat elpusztítsák, éppen így járnak ezek, kik az
igazságtól eltévedtek: ugyanis tévhitük pusztulásba viszi
őket.
15. Negyednapon jöttek létre a világítótestek. Isten előre-
látásában már ismerte e semmirekellő filozófusok mellé-
beszélését, kik majd azt állítják, hogy a földi dolgok a
csillagoknak köszönhetik létüket, csak hogy ezzel is Istent
mellőzhessék. Ezért hát, hogy az igazság nyilván megmu-
tatkozzék, korábban hozta létre az égi világítóknál a növé-
vényzetet s a magvakat: ami ugyanis később keletkezett,
nem lehet alkotója a korábban létrejöttnek.
Az égitestek egy nagy titoknak megnyilvánulásai és
képei. A nap ugyanis Isten képe, a hold pedig az emberé.
Es amint a nap erejében és dicsőségében sokszorosan
fölülmúlja a holdat, rendkívül különbözik az emberiségtől
maga Isten is. Miként a nap folyton teljes marad, fogyatko-
zástól mentes, úgy Isten is mindig tökéletes marad, telve
minden hatalommal, értelemmel, bölcsességgel, halhatat-
lansággal, és minden jóval. A hold viszont havonta fogyat-
kozik és szinte meghal - az ember mintájára: majd pedig
ujjáéled s felnövekszik - az eljövendő föltámadás jelzésére.
Ugyanilyen módon az égitestek létrejöttét megelőző
három nap "képmása a Háromságnak32: az Istennek, az ő
Igéjének és Bölcsességének. Negyedik jelképként pedig
ott az ember, aki a fényre rászorul, úgyhogy most már
együtt lehetnek: Isten, Ige, Bölcsesség, Ember. Emiatt
keletkeztek negyednapra az égitestek.
A csillagok elhelyezése azoknak összhangját és sorrend-
jét mutatja, akik mint igazak és szentéletűek tartják meg
Isten törvényét és rendelkezéseit. A legtündöklőbb fényű
csillagok a prófétákat utánozzák: rendíthetetlenül állanak,
nem bolyongván össze-vissza. Amelyek a fényesség követ-
472
 kező rendjéhez tartoznak, azok a hivő népet ábrázolják.
Amelyek pedig helyüket változtatva szaladgálnak ide-oda,
úgyhogy az elnevezésük is ,,bolygó”, azok az Istentől
elpártoló embereket jelképezik, kik törvényeit és parancso-
latait elhanyagolják.
16. Az ötödik napon aztán a vizekből élő állatok keletkez-
tek: bennük és általuk mutatkozik meg Isten sokrétű böl-
csessége. Ki is lenne képes felsorolni sokaságukat és min-
denféle fajtájukat?
Isten meg is áldotta a vizekből keletkezett lényeket,
hogy még ez is példaként szolgáljon a jövendő számára,
mikor az emberek majd víz és ujjászülő fürdő révén” meg-
térést és bűnbocsánatot nyerhetnek, amennyiben az igaz-
sághoz közelednek, újraélednek s befogadják Isten áldását.
A tengeri szörnyek meg ragadozó madarak viszont a
kapzsiknak és törvényszegőknek hasonlóságára szerepel-
nek itt. Mert ahogyan az egyugyanazon természetű vízi-
állatok illetve madarak közül egyesek megtartják a termé-
szet rendjét, t s a náluknál gyöngébbeket nem bántják,
hanem Isten törvényét betartva a föld magvaiból táplálkoz-
nak; némelyek viszont áthágják Isten törvényét, hiszen
húsevők s így a gyöngébbek rovására élnek; ugyanígy az
Isten törvényéhez hű és igaz emberek senkit sem sértenek
vagy bántanak, hanem szent és igaz módon élnek; a rablók,
gyilkosok és istentelenek ellenben hasonlók lettek a tengeri
szörnyekhez meg a ragadozó madarakhoz és vadakhoz:
mert úgyszólván felfalják a náluk gyöngébbeket.
A víziállatok és csúszómászók nemzetsége részesül
ugyan Isten áldásában: ám ezt egyáltalán nem saját javára
kapta!
17. Isten a hatodik napon megalkotja a négylábúakat, a
vadállatokat és szárazföldi csúszómászókat, de elhagyja itt
az áldást, mert áldását az ember számára tartogatja, kit a
hatodik napon hoz majd létre.
A négylábúak és vadállatok maguk is jelképei lettek
473
egyes embereknek: akik Istent nem ismerik, s nem tiszte-
lik, akik földies gondolkodásúak és megtérésre nem hajlan.
dók. Mert akik vétkeikből megtérnek és igaz emberként
élnek, azok lélekben szinte madárként szárnyalnak, a fönti
dolgokkal törődnek, s Isten akaratában gyönyörködnek.
Am akik Istent nem ismerik, akik őt nem tisztelik, hason-
latosak a szárny nélküli madarakhoz, hisz nem tudnak fel-
röppenni, hogy bejárják az istenség magasságait. Így ezek
jóllehet az ,,ember” nevet viselik, de bűneik terhétől meg-
roggyanva a legalantasabb földies dolgokkal törődnek.
A vadállatok (,,théria”) neve onnan származik, hogy elva-
dultak (thériuszthai”). Nem mintha kezdettől fogva rosz-
szak vagy mérgesek lettek volna (hisz eredetileg Istentől
semmi rossz nem származhatott), hanem jók és nagyon jók;
de aztán az emberrel együttjáró bűn megrontotta őket:
mert mikor az ember törvényszegő lett, ezek is vele tartot-
tak. Ha a ház ura jól viselkedik, kénytelen a háznép is helyes
módon élni; ám ha az úr bűnt követ el, vele együtt vétkez-
nek a szolgák is. Ugyanígy történt meg, hogy mikor az
ember uralkodó létére bűnbeesett, szolgái is gonoszakká
lettek. Mikor tehát az ember újra természetéhez méltó lesz,
s nem vétkezik tovább, azok is visszatérnek majd eredeti
szelídségükhöz.
18. Ami az ember létrehozását illeti, bizony ez a teremtés
emberileg kimondhatatlan, még ha a Szentírásban van is
valami tömör megfogalmazás róla. Amikor így szól Isten:
,,Teremtsünk embert képünkre és hasonlatosságunkral”,
ekkor adja először tudtul az ember méltóságát. Mert míg
szavával teremtett Isten, addig mindent szinte mellékter-
méknek tekintett: hisz csakis az ember létrehozását tar-
totta örök értékű, kezeihez méltó tevékenységnek. Sőt,
mintha még segítségre volna szüksége Istennek, úgy szólal
meg: ,,Teremtsünzê embert képünkre és hasonlatossá-
gunkral” Pedig nem másvalakinek mondotta ezt, hogy
,,teremtsünk”, hanem tulajdon Igéjének és Bölcsességének.
474
 Mikor aztán megalkotta az embert s megáldotta őt, hogy
gyarapodjék és töltse be a földet, szolgálatára keze alá
rendelt mindent, megparancsolván neki, hogy megélheté-
sét kezdettől fogva a föld gyümölcseiből, magvakból,
zöldségből és a fák terméséből biztosítsa. Elrendelte
ugyanakkor azt is, hogy az állatok az emberhez hasonlóan
táplálkozzanak, s a földnek magvait egyék.
19. A hatodik nappal elkészítette Isten az eget, földet,
tengert és mindent, mi bennük van, majd pedig a hetedik
napon megpihent összes munkája után, amit elvégzett.
A Szentírás következőképp foglalja össze újra az esemé-
nyeket: „Ez hát a leírása az ég és föld teremtésének, mikor
az létrejött. Amely napon megteremtette Isten az eget és a
földet, s még nem létezett a mező zöldje, s nem sarjadt ki
semmiféle mezei fűszál: akkor még Isten nem bocsátott
nedvességet a földre, s ember sem volt, ki megművelte
volna a földet”34. Ezzel tudatja velünk, hogy hajdan az
egész földet egy isteni forrás itatta, s nem volt szükséges,
hogy ember fáradozzon a megműveléssel, hanem Isten
parancsának megfelelően mindent önmagától sarjasztott ki
a föld, hogy az embernek ne kelljen munkában fáradoznia.
Hogy pedig az alkotás módja is előtűnjék (mert egyéb-
ként megoldhatatlan probléma lenne az ember számára,
hogy Isten ugyan kimondotta: ,,Teremtsünk emberrl”,
mégsem lehet megismerni teremtői munkálkodásár), a
Szentírás így tanít bennünket: „Forrás fakadt a földből,
s megnedvesítette a föld egész színét, Isten pedig meg-
alkotta az embert a föld sarából, majd arcára fújta az élet
leheletét, s így élőlénnyé lett az ember”35. Ezért is hívják
legtöbben a lelket halhatatlannak.
I Miután Isten megalkotta az embert, kelet tájain kiválasz-
tott számára egy rendkívül világos, ragyogóan tiszta leve-
gőjű és csodálatos növényzetű vidéket, és orr helyezte el az
embert.
20. A szent történetnek eseményeit a Szentírás következő-
475
 képp mondja el: ,,Isten paradicsomot telepített Édenbe,
kelet felé, és oda helyezte az embert, akit megalkotott.
Es a földből mindenféle fát sarjasztott Isten, melyek tekin-
terre szépek és érkezésre jók; a paradicsom közepén pedig
az élet fájár, meg a jó és rossz tudásának a fáját. Egy Éden-
ből eredő folyó öntözte a paradicsomot, mely itt négy ágra
szakadt. Egyiknek a neve: Pheiszón, ez környezi Evilat
egész földjét, hol az arany található. Kiváló ennek a föld-
nek aranya, ám orr van még a szén és a zöld drágakő is.
A második folyónak neve Geón: ez folyik körül Etiópia
egész földjén. A harmadik folyó a Tigris: ez az, mely
Asszíriával szemközt halad. A negyedik folyó az Eufrátesz.
Aztán fogta Isten az embert, kit teremtett, és a paradi-
csomba helyezte, hogy művelje és őrizze azt. Isten paran-
csot adott Adámnak e szavakkal: „A paradicsomban levő
összes fáról vehetsz táplálékot. De a jó és rossz tudásának
fájáról ne egyetek, mert amely napon eszrek róla, bizony
meghaltok.”
Aztán így szólt az Úristen: „Nem jó az embernek egye-
dül lennie. Alkossunk neki segítőrársat, hozzája hasonlót l”
Akkor megalkotta Isten a földből a mező összes vadját,
s az ég minden madarár. Adámhoz vezette őket. Amilyen
néven Adám hívta azokat, az élőlényeknek az is a nevük.
Néven nevezett Adám minden állatot, az ég összes mada-
rát s a mező minden vadjár.
Adám számára mégsem akadt hozzá hasonló segítőrárs.
Ezért Isten önkívületbe helyezte Ádámot, álmot bocsá-
tott rá, majd kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal
töltötte ki. Azután az Urisren az Adámból kivett oldal-
bordából megalkotta az asszonyt, s odavezette Adámhoz.
Adám így szólt: „Ez most már csont az én csonrjaimból és
hús az én húsomból. Asszony lesz a neve, minthogy férjé-
ből lett kivéve”. Ezért az ember elhagyja apját és anyját,
és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy rest lesz. Ők pedig

476
mindketten mezrelenek voltak, Adám is és felesége is,
mégsem szégyellték magukat.
21. A kígyó ravaszabb volt a föld minden állaránál, amit az
Úristen teremtett. Igy szólt a kígyó az asszonyhoz:
„Tényleg mondta Isten, hogy nem eherrek a paradicsom
egyetlen fájáról sem? Az asszony ezt válaszolta a kígyónak:
„A paradicsom minden fájáról ehetünk, ám a paradicsom
közepén álló fának rerméséről Isten azt mondta: Ne egye-
tek belőle, sőt ne is érinrsérek, nehogy meghaljarokl”
Erre a kígyó igy beszélt az asszonyhoz: „Semmi esetre sem
haltok meg. Isten tudja azt, hogy amely napon abból eszrek,
szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, kik
ismerik a jót és a rosszat.” Az asszony látta, hogy élvezhető
a fa, hogy a szemnek jóleső látványt nyújt, és csábír a tudás
megszerzésére. Vett tehát és evett a gyümölcséből, adott
vele együtt levő férjének is, s ettek belőle. Erre mind-
kerrőjüknek felnyílr a szeme, s rájöttek, hogy mezrelenek.
Fügefaleveleket tépkedrek, s kötényr csináltak maguknak.
Aztán hangot hallottak, mert az Úristen alkonyatkor a
paradicsomban járkált. Adám és felesége elrejtőzött Isten
színe elől a paradicsom közepén. De az Úristen hívta
Ádámot és így szólt neki: „Hol vagy?” Ö így felelt:
,,Hangodar hallottam a paradicsomban, és féltem, mivel
meztelen vagyok, tehát elrejtőzrem.” De ő így szólt:
„Ki adta tudrodra, hogy meztelen vagy? Nemde ettél arról
az egyedüli fáról, melyről megrilrorram, hogy egyél?”
Adám ezt válaszolta: ,,Az asszony, kit adtál nékem, ő adott
nékem a fáról, s azután ettem.” Isten rászólr az asszonyra:
,,Miérr tetted ezt ?” Az asszony így felelt: „A kígyó vezetett
félre, azért ettem.” Az Úristen így szólt a kígyóhoz:
„Mivel ezt tetted, átkozott vagy a földön élő összes állat
között. Melleden és hasadon fogsz járni, s földet eszel
életed minden egyes napján.
Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te
ivadékod és az ő ivadéka közé, ki majd szemmel tartja
477
fejedet, úgyhogy te sarkát lesheted.” Az asszonyhoz meg
így szólt: ,,Megsokasítom szomorúságodat s gyötrelmei-
det. Fájdalommal szülsz majd fiakat. Férjedhez menekülsz,
Ő pedig uralkodni fog rajtad.” Ádámnak azt mondta:
„Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet
elrendeltem, hogy erről az egyről nem ehetsz, mivel ettél
róla, a föld átkozott lesz munkáidban. Kínlódva szerzed
meg rajta táplálékodat életed minden napján. Töviseket s
bojtorjánt sarjaszt számodra, s a füvet eszed majd szántó-
földedről. Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza
nem térsz a földbe, ahonnan kivettelek. Mert föld vagy, s
földbe térsz majd vissza.”3“
Így számol hát be a Szentírás az ember és paradicsom
történetéről.
22. Erre így szólsz: „Éppen te mondod, hogy Istent térben
nem szabad elhelyezni; hogyan mondhatod tehát most,
hogy a paradicsomban járkált P” - Hallgasd hát meg, amit
válaszolok!
Isten, a mindenség atyja mérhetetlen, úgyhogy nincs
meghatározott helyen; hiszen ,,nyugalmának nincsen
helye”“7. Igéje azonban, aki által a mindenséget létrehozta,
s aki Ereje és Bölcsessége neki: Ő a mindenség Atyjának és
Urának ábrázatát fölvéve maga jött el Isten színében a
paradicsomba, és maga beszélgetett Ádámmal. Pontosan
a Szentírás tanít minket erre, hisz Ádám azt mondta, hogy
,,hangját hallja”33. Milyen egyéb hang lehetett volna itt,
mint Isten Igéje, aki egyúttal Fia is neki? Persze nem olyan
értelemben állítják a próféták, mint a meseírók, hogy az
istenfiak egyesülésből, testi módra jöttek létre; hanem
amint az igazság említi: a Logosz folyton bent lakozik
(endiathetosz) Isten szívében39.
Mert mielőtt bármi is létrejött volna, tanácsadója volt Ő
neki, lévén az Ő értelme és gondolkodása. S amikor Isten
létre akarta hozni mindazt, mit eltervezett, akkor nemzette
kimondott (prophorikosz) Igéjét, minden teremtmény első-
478
 szülöttjét: ám Igéje híján nem maradt üresen, hiszen úgy
nemzette Igéjét, hogy mindenkor társalgott is vele.
Ezen alapul az, amire a Szentírás tanít és az összes
Lélekkel telt férfıú, akik közül az egyik, nevezetesen János,
következőképp beszél: ,,Kezdetben volt az Ige, s az Ige
Istennél volt” (_]n 1, 1). Így mutatja be, hogy legelőször
csakis Isten létezett, meg benne az Ige. Majd ezt mondja:
„Az Ige Isten volt: minden őáltala lett, s nélküle semmi
sem keletkezett”4°. Minthogy tehát az Ige Isten és Istentől
sarjadt ki, a mindenség Atyja bármikor is akarja, elküldheti
Őt egy meghatározott helyre: Ő pedig odamegy, s ott hall-
ható és látható, tehát Atyja küldötteként térben is meg-
található.
23. Hatodnapon teremtette meg Isten az embert, ám alko-
tását csak a hetedik nap elmúltával hozta nyilvánosságra,
mikor már a paradicsom is elkészült, hogy az ember minél
jobb helyen és egész kiváló vidéken élhessen.
Hogy az elbeszélés igaz, maga a mű bizonyítja. Ki ne
figyelhetné meg a fájdalmat, mit szüléskor viselnek el az
asszonyok, meg ahogyan ezt követően kínjaik feledésbe
merülnek, hogy beteljesedjék az emberi nem számára
gyarapodást és szaporodást ígérő isteni szó? Ki ne venné
észre a kígyót ért ítéletet: hiszen most is gyűlölet tárgya,
amint hason csúszik, s földet eszik. Ez is azért van, hogy
számunkra bizonyítékul szolgáljon.
24. Kisarjasztott tehát Isten a földből mindenféle fát, ami
tekintette szép és étkezésre jó. Először tudniillik még csak
a harmadik napon teremtett vetemények, magvak és füvek
léteztek. A paradicsom növényzete viszont már rendkívüli
szépségű és igen tetszetős lett, úgyhogy még elnevezése is:
isteni telepítésű ültetvény. Egyébként a többi növényzet
az egész világon hasonló volt ehhez: de az életnek és
tudásnak két fája nem volt meg másfelé, csakis a paradi-
csomban. Azt pedig, hogy a paradicsom maga is föld, és
a földön kapott helyet, épp a Szentírás állítja: ,,Isten
479
paradicsomot telepített Édenbe, kelet felé, és oda helyezte
az embert. A földből pedig mindenféle fát sarjasztott Isten,
amelyek tekintetre szépek, s étkezésre jók”. Ezekkel a sza-
vakkal, hogy ,,a földből” és „keletre” a Szentírás világosan
tudatja velünk, hogy a paradicsom a mi egünk alatt van,
ahol mind kelet, mind a föld megtalálható. Különben az
Éden a héber nyelvben gyönyörűséget jelent.
Aztán szóba kerül, hogy egy folyó áradt ki Édenből,
mely megöntözi a paradicsomot, s hogy ez innen négy ágra
szakadt. Kettő közülük, melyeknek neve Pheiszón és Geón,
a keleti tájakat öntözi, főként Geón, mely körülfogja
Etiópia egész földjét, s állítólag Egyiptomban a Nílus
néven jelenik meg. A másik két folyam, melyeknek neve
Tigris és Eufrátesz, már nyilván ismeretes előttünk: hisz
ezek már a mi vidékeinkkel szomszédosak.
Amint említettük már, Isten elhelyezte az embert a
paradicsomban, hogy megmunkálja és őrizze azt. Meg-
hagyta neki, hogy ehet az összes termésből, tehát az élet
fájáéból is: csupán azt tiltotta meg neki, hogy a tudás
fájáról ízleljen.
Isten átköltöztette őt azon földről, amelyből létrejött, a
paradicsomba, megadván számára az előhaladás lehetősé-
gét, mellyel Ő növekedhet s tökéletesedhet, sőt istenivé
nyilvánítva, örök életet nyervén még a mennybe is följut-
hat. (Mert az ember valami közbülsőként jött létre, nem is
egészen halandó, nem is teljesen halhatatlan, hanem mind-
kettőt befogadhatja. Sőt ugyanilyen módon volt a paradi-
csom is szépséget illetően a világ és menny között.)
Az a szó pedig, hogy ,,munkálkodnia” kell, nem másféle
munkát jelent, minthogy be kell tartania Isten parancsát,
nehogy engedetlensége folytán a halálba rohanjon, mint
ahogy tényleg el is pusztult aztán a bűne miatt.
25. A tudás fája önmagában jó volt, s termése úgyszintén.
Nem a fa hozta magával a halált, hanem az engedetlenség.
Gyümölcsében semmi más nem volt, csakis tudás. A tudás
480
pedig jó, amennyiben helyesen használják. Adám viszont
akkoriban csak gyermekkorát élte: ezért még érdeme szerint
nem juthatott el az ismeretre. Mostanában is, ha gyermek
jön a világra, nem ehet rögtön kenyeret, hanem eleinte
tejjel táplálkozik, s aztán majd életkora haladásának meg-
felelően eljut a szilárd tápanyaghoz is. Így volt ez Adám-
mal is. Mert nem irigységből tiltotta meg neki Isten, hogy
a tudásba belekóstoljon, mint azt egyesek vélik. Inkább
próbára akarta tenni: vajon engedelmeskedik-e parancsá-
nak? Ugyanakkor azt is szerette volna, ha az ember hosz-
szabb időre megmarad gyermeki egyszerűségében és rom-
latlanságban engedelmeskedik szüleinek. Ha viszont a
gyermekek már szüleik iránt is engedelmességgel tartoz-
nak, mennyivel inkább Isten és a mindenség Atyja irántl
- Egyébként már az sem szerencsés dolog, ha kisgyerme-
kek koravén módon gondolkodnak. Mert amint az életkor
fokozatosan gyarapszik, ugyanúgy növekszik az ember
a gondolkodásban is.
Különben amikor törvény parancsára tartózkodni kell
valamitől, s ilyenkor valaki nem engedelmeskedik, a bűn-
tetést nyilvánvalóan nem a törvény okozza, hanem a hűt-
lenség és engedetlenség. Olykor még egy apa is azt rendeli
saját fiának, hogy tartózkodjék valamitől, s amennyiben
Ő nem engedelmeskedik az atyai parancsnak, verésben
s büntetésben részesül annak megszegése miatt: de ilyen-
kor sem ezek a dolgok okozzák a verést, hanem a szófo-
gadatlan épp az engedetlenségével vonja magára a kemény
büntetést. - Az első ember is ugyanígy engedetlenségével
vonta magára a paradicsomból való kiűzetést. Nem mintha
a tudás fája valami rosszat tartalmazna - hanem tulajdon
engedetlensége miatt kellett az embernek fáradozást, gyöt-
relmet és fájdalmat elszenvednie, végül meg a halál uralma
alá jutnia.
26. Isten nagy jótéteményeként biztosította azt az ember-
nek, hogy bűnben lévén nem kellett neki örökre Ottma-
481
31 A II. századi görög apologéták
radnia, hanem száműzetésszerűen kiűzte őt a paradicsom-
ból, hogy vétkéért a bűntetéssel bizonyos idő alatt meg-
bűnhődhessen, s majd megjavulva újra meghívást kaphas-
son. Az ember létrejöttét követően ezért titokzatos érte-
lemben az szerepel a Teremtés könyvében, hogy kétszer
helyezte őt Isten a paradicsomba: az első akkor tör-
tént meg, mikor Őt letelepítette, a második pedig majd
a föltámadás és ítélet után valósul meg. Ugye, ha egy
edénybe a készítésekor valami hiba csúszott, átgyúrják és
újra megformálják, hogy új és tökéletes legyen? Ugyanez
történik az emberrel is halálakor: úgyszólván szétroncsoló-
dik, hogy föltámadásakor épségben jelenjen meg, vagyis
Szeplőtelen, igaz és halhatatlan lényként.
Mikor aztán Isten így szólította meg őt: ,,Adám, hol
vagy ?” nem tudatlanságból tette ezt az Isten, hanem hogy
türelmesen alkalmat adjon számára a bánatra és bűne meg-
vallására.
27. Persze valaki megkérdezhetné: „Vajon a természet
szerint halandóként jött létre az ember P” - Semmi esetrel
„Akkor halhatatlanként P” - Ezt sem mondhatjuk. „Hát
akkor - teheti föl kérdését az illető - semmilyen sem volt P”
- Ilyesmit mi nem állítunk. A természettől fogva sem
halandó, sem halhatatlan nem volt. Mert ha Isten eredeti-
leg halhatatlanná alkotta volna őt, istenné tette volna.
Viszont ha halandónak teremtette, akkor látszólag a ha-
lálnak is Ő az oka. Nem tette hát sem halhatatlanná, sem
halandóvá, hanem amint már egyszer elmondottuk, mind-
kettőnek befogadójává. Így amennyiben a halhatatlanság
útja felé hajlik, Isten rendelkezéseit megtartván, tőle juta-
lomként megkapja a halhatatlanságot, és istenné lesz, azon-
ban ha Isten iránti engedetlenséggel a halál tettei felé for-
dul, akkor maga lesz oka saját halálának. Isten ugyanis
szabadnak és önállónak teremtette az embert.
Amit tehát az ember gondatlansága s engedetlensége
révén magára vont41, azt most szeretetből s irgalomból
482
ajándékul adja neki, amennyiben az ember hallgat a sza-
vára. Engedetlenségével a halált édesgette magához az
ember, ám ha Isten akaratát igyekszik megfogadni, ugyan-
úgy megszerezheti magának az örök életet42. Mert Isten
törvényt és szent parancsokat adott számunkra, hogy ezt
betartván mindenki üdvözülhessen és a föltámadásra el-
jutván részese legyen az enyészhetetlensé nek.
28. A paradicsomból kiűzetve ismert rá šdám feleségére,
Évára, kit Isten az Ő asszonyául alkotott oldalbordájából.
Nem mintha képtelen lett volna külön megalkotni a fele-
séget, ám előre tudta Isten, hogy majd temérdek istent
neveznek ki maguknak az emberek. Előre látta és tudta
azt, hogy majd a kígyó révén számos nem létező istent
talál ki a tévely. Mert annak dacára, hogy egyetlen Isten
van, a tévelygés már régtől fogva istenek sokaságát igye-
kezett a szívbe csempészni ilyen szavakkal: „Olyanok lesz-
tek, mint az istenek”43. Igy hát nehogy valaki azt képzelje,
hogy egyik isten teremtette a férfit, a másik pedig az asz-
szonyt, ezért is teremtette Isten kétszerre Őket.
Persze nem csupán azért alkotta meg Isten egyúttal a
feleséget is, hogy kinyilvánítsa ezáltal egyeduralma titkát,
hanem azért is, hogy irántuk tanúsított jóindulata még
bőségesebb legyen.
Adám így fordult Évához: „Ez mostmár csont az én
csontjaimból, s hús az én húsomból.” Sőt jövendölést is
mondott: „Ezért az ember elhagyja apját és anyját, és fele-
ségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz”44. Ez újracsak
félreismerhetetlenül beteljesült körünkben. Amikor valaki
törvényes házasságban él, nem hagyja-e háttérben anyját,
apját, egész családját s összes rokonát, csak hogy feleségé-
hez társulván s vele egyesülvén mindenekelőtt az Ő kedvé-
ben járhasson? Ezért teszik ki magukat némelyek még a
halálnak is házastársukért.
Ezt az Évát, ki a kígyó miatt rögtön eltévelyedett, s így
a bűn kezdeményezője lett, a sátánnak is elnevezett és
483
31*
hozzája kígyó által szólott gonosztevő démon, a saját ihle-
tésű emberekben mindmáig működvén Euan-nak szó-
lítja45. A démont meg sárkánynak4“ lehet nevezni, mint-
hogy elszökött Istentől: eredetileg ugyanis angyal volt.
Egyébként vele kapcsolatban rengeteget lehetne még
beszélni, úgyhogy most el is hagyom a további magyaráz-
kodást: egyébként is, máskor már esett szó róla".
29. Midőn Adám megismerte feleségét, Éva fogant, s aztán
fiút szült, kit Kainnak nevezett el. Ezt mondotta: ,,Isten
segítségével embert hoztam a világra.” Éva másod-
szorra is szült egy fiút, Ábelt. Ő lett az első juhpásztor,
Kain meg a földet művelte. Kettejük története egyébként
rendkívüli részletességet és hosszantartó magyarázatot
igényelne, ezért a tudásra szomjazókkal a történetet inkább
a „Világ teremtése” című könyv ismertetheti meg alapo-
sabban43.
Amikor meglátta a Sátán, hogy Ádám és felesége nem-
csak hogy él, de még gyermekeknek is adtak életet, irigy-
ségre gyúlt amiatt, hogy nem sikerült elpusztítania őket.
Ezért látván, hogy Abel tetszésre talált Istennél, fölizgatta
ellene testvérét, Kaint, hogy ölje meg fivérét, Abelt. Így
indult meg a halál mindmáig tartó vándorútja e világ felé,
hogy majd eljusson minden emberi nemzedékhez. Isten
azonban irgalmasságában igyekezett bűnbánatra s vallo-
másra késztetni Káint, mint hajdan Ádámot, s így szólt:
„Hol van a testvéred, Abel?” Kain viszont rideg választ
adott Istennek: „Nem tudom; talán őrzője vagyok én
testvéremnek ?” Akkor aztán Isten haragosan így felelt
neki: „Miért tetted ezt? Öcséd vére felkiált hozzám a föld-
ről. Ezért átkozott leszel a földön, mely megnyílott, hogy
beigya kezedből öcsédnek vérét. Sóhajtozni s rettegni
fogsz majd a földön”4°. Ezért a föld az iszonyattól azóta
sem issza be a vért, nemhogy az emberét, de még állatét
sem; nyilvánvalóvá tévén ezzel, hogy nem Ő Vádolandó,
hanem a bűnt elkövető ember.
484
30. Kainnak is lett egy fia, Enokh. Várost épített, melyet
fiának nevével Enokhnak hívott. Akkor kezdődött el a
városépítkezés, még a vízözön előtt, tehát semmiképp sem
áll helyt Homérosz hazugsága: ,,. _ .még a beszédes népek
városa nem volt”5°.
Enokh fıa Gaidad volt, Gaidad fia Meél, Meél fıa Matu-
zsálem, Matuzsálem fia pedig Lámek. Lámek két feleséget
vett, kiknek neve Ada és Szela. Ekkortól indult meg a
többnejűség, de kezdetét vette a zene is. Lámeknek
ugyanis három fıa született, Obél, jubal, Thobel. Obél
sátoros állattenyésztő lett, jubal találta föl a húros hang-
szert s a citerát, Thobel pedig a bronz- és vaskovácsolás
mestere lett. Eddig követhető soron Kain ivadéka: testvér-
gyilkossága miatt nemzetségének többi sarja feledésbe
merültãl.
Abel pótlására Isten megadta Évának, hogy újra fogan-
jon, s fiat szüljön, kit Szetnek nevezett el: tőle ered az
emberiség összes többi nemzedéke, egészen mindmáig.
Akik serényen törekszenek a tudásra, azoknak könnyedén
be lehet mutatni az összes nemzedéket a Szentírás alapján.
Sőt amint már említettük, részben már magunk is tárgyal-
tuk a leszármazás rendjét egy másik helyen, nevezetesen
a ,,TörténelemrŐl” szóló első könyvben52.
Mindezt számunkra a Szentlélek tanítja Mózesen és
a többi prófétán keresztül; úgyhogy a nálunk, azaz Isten
igaz imádóinál meglevő könyvek ősibbek, sőt kifejezetten
igazabbak, mint a történetírók s költők bármely írása.
Még a zenével kapcsolatban is egyesek olyasmit meséltek,
hogy Apolló találta azt fel, mások meg azt állítják, hogy a
muzsikára Orpheusz bukkant rá a madarak énekéből. Beszé-
dük azonban semmitmondónak és hasztalannak bizonyul,
hiszen mindez sok-sok esztendővel a vízözön utáni ese-
mény. Ami pedig Noét illeti, kit némelyek Deukaliónnak
is neveznek, az Ő történetét az imént említett könyvben

485
magyaráztuk, úgyhogy ha kedved van, magad is elolvas-
hatod.
31. A vízözön után újra csak városok jöttek létre, s kirá-
lyok támadtak, a következő rendben:
Az első város Babilon volt, aztán jött Orekh, majd
Arkháth, és Szennar földjén Khalané. A királyuknak Neb-
róth volt a neve. Innen eredt Asszur, amiről az asszírokat
nevezték el. Nebróth építette Ninive, Roboóm és Kalak
városát, meg Daszent, félúton Ninive és Kalak között.
Ninive kezdettől fogva hatalmas város volt53.
Szémnek, Noé fiának második fia, Meszarin lett őse a
luditáknak, az úgynevezett enemitáknak és labitáknak,
a nephtalitáknak, a patroszónitáknak, meg a haszlóniták-
nak, kiktől a filiszteusok származtak. Noé három fiától,
sorsukról és nemzetségtáblájukról rövid jegyzéket állítot--
tunk össze az említett könyvben.
Most viszont említést teszünk arról, mi a városokkal
s királyokkal kapcsolatban kimaradt, annak a kornak ese-
ményeiről, mikor még egy volt a száj, s egy volt a nyelv.
A nyelvek megoszlása előtt jöttek létre az említett városok.
Mielőtt pedig egymástól szétváltak volna, saját megfonto-
lásukból - azaz Isten indítványozása nélkül úgy döntöt-
tek, hogy várost meg tornyot építenek, melynek csúcsa
égig ér, s így majd híressé teszik nevüket. Minthogy Isten
szándéka ellenére merészeltek e fontos tettre vállalkozni,
Isten lerontotta városukat, és tornyukat szétverte. Ekkor
változtatta meg az emberi nyelveket, kinek-kinek másfajta
beszédmódot adván.
Szibilla pedig következőképp figyelmeztetett, mikor
a világra váró ítélet érkezését adta tudtul:
,,. . .Bezzeg mikor megvalósulnak a fönséges Isten
fenyegetései, miket annak idején a halandókhoz intézett,
kik tornyot raktak Asszíria földjén! - Egy nyelven beszél-
tek még mind, s a csillagos égbe akartak szállni. Am ki
Halhatatlan, súlyos végzést bízott egyszerre szeleire, azok
486
meg föntről szétszaggatták a magasló tornyot, és a halan-
dók közé kölcsönös széthúzást hintettek. Mikor aztán
lebukott a torony, szétoszlottak nyelvei a halandó emberi-
ségnek, sok-sok külön ágra”54. . . s így tovább.
Ez tehát a káldeusok földjén történt. Kánaán földjén
időközben létrejött a város, melynek neve Kharran. Ekko-
riban léphetett trónra Egyiptom első királya, Fáraó, kit az
egyiptomi nyelven Nakhaótnak hívnak; s aztán sorban
követte őt a többi király. Szennaar földjén, az úgynevezett
„káldeusoknál” az első király Ariókh volt, utána a második
Ellaszar, őt követte Elam királya Khodollagomor, majd
pedig Thargal, az úgynevezett asszír népek uralkodója.
Noé fiának, Kámnak területén öt másik város jött létre:
az elsőt Szodomának hívták, aztán meg Gomorra, Adama,
Szeobin és Balak, amit Szégornak is neveztek. Királyuk
neve a következő: Szodoma királya Ballasz, Gomorra
királya Barszasz, Adama királya Szennaar, Szeobin királya
Hümoor, a Balaknak is nevezett Szégor királya pedig
Balak. Tizenkét esztendeig Asszíria királyának, Khodol-
lagomornak alattvalói voltak. A tizenharmadik évben
aztán elszakadtak Khodollagomortól: így robbant ki
a négy asszír király háborúja az öt uralkodó ellen. Ez volt
a legelső eset, hogy háború tört ki a földön. Legyilkolták
a karnaimi óriásokat s velük együtt más erős népeket;
aztán az ommitákat benn a városukban, majd pedig a hori-
tákat a Szeir-hegységben, egészen Pharan terebintjéig,
mely a sivatagban van.
Ez idő tájt élt Szalim városában azaz a mai Jeruzsálem-
ben egy igazságos király, kit Melkizedeknek hívtak. Leg-
első pap volt a Magasságbeli Isten Összes papjai közül.
Tőle kapta nevét Jeruzsálem városa, melyet előzőleg
Hieroszolümának neveztek. Ettől fogva tapasztalható az,
hogy az egész földön működnek papok. Utóda a Gerárban
uralkodó Abimelek lett, ezé pedig egy másik Abimelek,
aki után Ephrón uralkodott, kit hetitának is neveztek.
487
Ekképpen alakultak tehát az elsőnek uralomra jutott kirá-
lyoknak nevei.
Asszíria többi királyának nevét viszont sok-sok eszten-
dőn át nem említi a krónikás. A későbbi, hozzánk közelebb
eső korból Asszíria királyaként emlegetik Theglaphaszart,
aztán Szelamanaszart és Szennakharimot. Ez utóbbiak
alkirálya volt az etiops Adramelekh, ki Egyiptomnak is
királya volt. - Persze mindezek a mi irodalmunkhoz viszo-
nyítva egészen újkeletű dolgok. . .
32. A továbbiakban most döntsenek hát a történelemről
a tudósok és régiségkedvelők, vajon amiket a szent prófé-
tákkal összhangban mondunk, azok újkeletű dolgok-el
- Eleinte még kevés ember élt Arábiában s a káldeus föl-
dön: csak mikor nyelvük megoszlott, akkor kezdtek folya-
matosan sokasodni és elterjedni az egész földön. Némelyek
jobbára kelet felé telepedtek le, mások inkább a nagy kon-
tinens egyes részeiben, meg észak felé, hol eljutottak egé-
szen a sarki éghajlatú Britanniáig. Ismét mások a kananeus
földre húzódtak, mit Judeának és Föníciának is hívnak,
aztán Etiópia, Egyiptom és Líbia vidékeire és az úgyneve-
zett száraz övezetbe, majd pedig a napnyugatig kiterjedő
tájakra. Mások a tengerparttól és Pamphiliából indultak el
Azsia, Görögország, Makedónia felé, aztán meg Itáliába
és a Galliának, Hispániának és Germániának nevezett
vidékekre, úgyhogy napjainkig az egész földet ellepték
a rajta lakozók.
Noha eleinte az emberek mindössze három részén tele-
pedtek le a földnek, napkeleten, délen és napnyugaton,
idővel csak benépesült a föld többi része is, az emberiség
túláradásának jóvoltából. Persze nem is tudnak erről az
írók, s ezért tartják a földet gömbölyűnek, vagy hasonlít-
gatják azt kockáhozãã. De miképp is tarthatnak ilyesmit
igaznak, mikor még a világ teremtését s a föld benépesü-
lésének rendjét sem ismerik ? Amint már mondottuk, foko-
zatosan szaporodott el az emberiség és lepte be a földet:
488
s ily módon váltak lakottá a tengeri szigetek meg a többi
tájék.
33. Ugyan ki mondhatott volna igazat ezzel kapcsolatban
a költőként és íróként számontartott bölcsek közül, mikor
ők csak később éltek, s olyan istenek seregével léptek
színre, melyek maguk is megannyi esztendővel a városokat
követően születtek, sőt későbbi eredetűek a királyoknál,
népeknél és háborúknál is.
Hiszen meg kellett volna említeni a vízözön előtti ese-
mények sorát; a világ teremtését és az ember létrehozását;
meg az összes többi eseményről is alaposan be kellett volna
számolniuk ezeknek az egyiptomi vagy káldeus próféták-
nak és történésztársaiknak, hogyha egyszer isteni és tiszta
lélek sugalmazására beszéltek volna és kijelentéseik igaz-
ságot adtak volna tudtul. Sőt akkor nemcsak a múltat és
jelent, de még a világ jövendőjét is meg kellett volna jö-
vendölniük.
Nyilvánvaló tehát, hogy mindenki a tévedés rabja, az
igazságot egyedül mi, keresztények értük el, kik attól
a Szentlélektől kaptunk oktatást, mely a szent prófétákban
szólt, s mindent előre megjövendölt.
34. Te tehát vizsgálgasd szorgalmasan Isten igazságait,
tudniillik a prófétai beszédeket, hogy összehasonlítván az
általunk és mások által mondottakat, rátalálhass az igaz-
ságral
Épp a történeti művekből igazoltuk - amint már ez itt is
szóba került -,56 hogy az isteneknek tartott lények nevei
az íróknál rendre emberi névként szerepelnek. Szobraik
mindmáig naponta készülnek, hisz bálványok, emberi kezek
alkotásai. S lám, a mihaszna emberek seregestül hódolnak
előttük, míg a mindenséget teremtő Alkotóról, a minden
lényt tápláló Teremtőről tudomást sem vesznek, mert
bolond nézeteket fogadtak el, s az apáról fiúra szálló tébo-
lyító rögeszmének hívei lettek.
Am Isten, a mindenség Atyja és Teremtője nem hagyta
489
cserben az emberiséget, hanem törvényt adott s szent pró-
fétákat küldött az emberi nem intésére és tanítására, hogy
mindegyikünk kijózanodjék, s rádöbbenjen arra, hogy egy
Isten van. Ők oktattak arra, hogy tartózkodni kell a tör-
vénnyel is ellentétben álló bálványimádástól, a házasság-
töréstől, gyilkosságtól, bujálkodástól, lopástól, kapzsiság-
tól, hamis eskütől, haragtól és mindenféle kicsapongástól
meg tisztátalanságtól; aztán hogy amiről nem akarja az
ember, hogy vele megtörténjék, azt másnak se tegye: mert
ily módon menekülhet meg az igazat cselekvő az örök bűn-
tetéstől, s így lehet méltóvá az Istentől elnyert örök életre.
35. Az isteni törvény nemcsak a bálványimádást tiltja,
hanem a nap, hold meg az összes csillag imádását is. Nem
szabad leborulni sem az ég, sem föld, sem tenger vagy for-
rások avagy folyamok előtt, hanem egyedül a valóságos
Istennek, a mindenség alkotójának kell szolgálni szent
szívvel és Őszinte szándékkal. Ezért hangoztatja a szent
törvény: „Ne paráználkodj! Ne ölj! Ne lopj! Hamisan ne
tanúskodjl Ne vágyakozz felebarátod feleségérel”-57
Ugyanígy beszélnek a próféták. Salamon arra oktat min-
ket, hogy még pillantásunkkal sem vétkezhetünk: ,,Sze-
med egyenesen tekintsen, a szempillád is igazságosan int-
sen !”5“ - Mózes, ki maga is próféta, ugyancsak Isten egyed-
uralmáról szól: „A ti Istenetek, Ő szilárdította meg az eget,
s hozta létre a földet, az Ő keze mutatta be az ég összes
erejét, de nem azért jelölte ki számotokra mindezt, hogy
azokhoz csatlakozzatok”5°. - Maga Izaíás is ezt mondja:
,,Így beszél az Úristen, aki az eget megerősítette, s lerakta
a föld alapjait meg mindazt, mi benne van, aki leheletet ad
a rajta lakó népnek és lelket a rajta járóknak. Ő az Úr, a ti
Istenetek”°°. Aztán újra csak őáltala szól Isten: ,,Én alkot-
tam a földet és én teremtettem rá embert. Kezemmel én
rögzítettem az eget.”'31 Egy másik fejezetben pedig:
,,Ő a ti Istenetek, ki a föld határait kijelölte: Ő éhes nem
lesz s nem fárad el, bölcsessége pedig kifürkészhetetlen.”62
490
Hasonlóképp Jeremiás is ezt mondja: ,,Ő alkotta erejével
a földet, Ő építette fel bölcsességével a világot: értelmével
kiterjesztette az eget, és a vizek áradatát az égboltozaton;
felhőket hozott elő a föld széléről, villámokat alkotott az
esőhöz, és szelet engedett ki kamráiból.”“3
Látni lehet, mennyire egységes összhangban szólott az
összes próféta: egy és ugyanazon szellemben hangoztatták
szavukat Isten abszolút hatalmáról, a világ teremtéséről és
az ember létrehozásáról. Igaz, jaj gattak is, mert gyászolták
az Isten nélküli emberiséget: ugyanakkor akik bölcseknek
látszottak, azokat megszégyenítették eltévelyedésük és ke-
ményszívűségük miatt. Ezt mondta Jeremiás is: „Bele-
bolondult tudásába minden ember, szégyent vallott mun-
káival minden aranyműves; hasztalan készíti műveit az
Ötvös: mert nincs lélek bennük, s így megvizsgálásuk
napján elpusztulnak.”54 Dávid is ugyanezt hangoztatja:
„Megromlottak ők, s iszonyatosak a tetteik: nincs, aki jót
tenne, nincs egyetlen egy sem: mindannyian meghátráltak,
s hasznavehetetlenné váltak.”“5 - Habakuk hasonlóképp:
,,Ötvösmunka mit használ az embernek? Hiszen hazug
képzelet véste ki azt! Jaj annak, ki a kőnek mondja:
ébredj! és a fának: kelj föll' 66
Hasonló módon beszélt az igazságnak többi prófétája is.
De mit is soroljam most a sok-sok prófétát, kik seregestül
tettek egybehangzó kijelentéseket? Bárki elolvashatja
mondásaikat, ha pontosan tudni akarja az igazságot, hogy
semmilyen hiú okoskodás révén el ne tévedhessen.
Az említett próféták tehát a zsidóknál működtek, mint
műveletlen pásztorok és egyszerű férfiak.
36. Szibilla viszont a görögök és a többi nép prófétanője:
s a jövendölése kezdetén mindjárt következőképp tesz
szemrehányást az emberiségnekzfii'
,,Halandó, hús-vér emberek, kik semmik vagytok:
miért vágtok föl oly gyorsan, rá sem hederítve éltetek
végére? Nem remegtek, s nem félitek Istent, aki rátok
491
ügyel, a Fönségest, ki tud s lát mindent, tanúja mindennek;
aki táplálgató teremtőként küldte le mindenekre drága
leheletét, élére helyezvén azt minden halandónak? - Egy az
Isten, s egyedüli uralkodó, mérhetetlen, teremtetlen, min-
denható. Láthatatlan Ő, de mindent csakis Ő láthat, miköz-
ben Őt magát halandó test meg nem pillanthatja. Mely testi
szem tekinthetne a mennyei, igaz, halhatatlan Istenre, ki
az égben lakik? Hisz még napsugarakkal szemközt sem tud
megállni az ember, a halandónak született férfiú, ki húsnak,
vérnek, s csontnak szövedékel Őt tiszteljétek hát, a világ
egyedüli kormányzóját, aki egymaga volt is, lesz is örökké!
Önmaga létrehozója s kezdetnélküli Ő, mindig mindent
fenntartó, ki minden halandóhoz eljuttatta a közös fényben
ragyogó megítélést. Méltó bér illet majd titeket a rossza-
ságért, hogy az igaz, örökkévaló Isten dicsőítését mellőz-
vén, s tőle a szent áldozatok végzését megtagadván, alvilági
démonoknak mutattatok be áldozatot. Gőggel s tébolyo-
dottan jártok, mert az egyenes jó ösvényt elhagyván tövi-
sek és bojtorján közé keveredtetek. Hagyjátok már abba, ti
halandók hasznavehetetlen kóborlástokat a homályos ko-
romsötét éjszakában: fordítsatok hátat az éji sötétnek, s
fogjátok föl a fényt! Látjátok ezt, mily félreérthetetlenül
tündököl mindenkire. Gyertek hát, ne az árnyat s homályt
hajszoljátok örökké: figyeljétek a napfényt, a szemet gyö-
nyörködtető tündöklést! Kebleteket töltse be a bölcsesség
s a tudás: egy az Isten, ki útnak ereszt esőzést, szeleket,
földrengést, villámlást, éhséget, járványt, panaszos gyászt,
hóvihart s jégverést. De minek is ezt külön-külön sorolni ?
Egyszerűen: az ég kormányzója és a föld fenntartója Ő
magal”
Az istenekről, kiknek valamikor keletkezniük kellett,
így beszélt Szibilla*-W:
„Hogyha enyészet rabja mindaz ki születik, bizony
férfiúi s anyai ágyékból isten aligha származhat. Egy Isten
van csak, a Fönséges, ki létrehozója égboltnak, nap, hold s
492
csillagoknak, gyümölcshozó földnek és tengervíz áradatá-
nak, magasló bérceknek és szüntelen csobogó forrásoknak.
Ő hozza létre a víziállatok tömérdek hadát, Ő kelti életre a
szárazföldi csúszómászót és mindenféle harsányhangú
vadat; a lágyhangú csiripelőket és a szárnycsapdosással
levegőt is áthasítókat. Hegyszorosokban Ő adott tanyát a
vadállatoknak: nekünk halandóknak meg szolgálatunkra
rendelte az összes igásjószágot. Mindenek kormányzójául
iktatott be minket, isteni műveket, s emberi uralomnak
hódolt be a fölfoghatatlanul sokszínű mindenség. Ugyan
melyik az a test a halandó világból, mely egytől-egyig
ismerné ezeket? Egyedül annak van tudása, ki kezdettől
alkotott: az enyészhetetlen Örök Teremtőnek, az éter lakó-
jának, ki a jóknak bőséges jutalmat készít, az igazságtalan
gonoszokra viszont dühöngő haragot, háborút és ragályt,
s könnyekre fakasztó kínokat enged. Ugyan miért is ágas-
kodtok mindaddig, emberek, mígnem gyökértelenül arcra-
borultok? Szégyenkezzetek hát, hogy macskákat s férgeket
istenítetek! Hogyne volna ott esztelen téboly rabja a lélek,
hol tálakat lopnak az istenek, és fazekat kirabolnak? Dús
aranyú égi lakások helyett hol férgek étkeiként, hol pókok
rabjaiként látja őket az ember! Kígyókat, kutyákat, macs-
kákat imádtak esztelenül, hódolattal illettek madarakat és
szárazföldi csúszómászókat, faragott köveket, kétkezi mun-
kával létrehozott szobrokat, s mindenféle kőrakásokat.
Sok-sok efféle hitványságot tiszteltek, mit iszonyat volna
fölsorolni is. Balgatag földi nép fondorlatos istenei ők, s
még szájukból is halált hordoz a kisuhanó nyíl. Csakis
annak jár főhajtás, akinél ott az élet és az örök, fogyhatat-
lan fény, aki jóízű méznél édesebb örömöt nyújt az emberi-
ségnek: őneki kellene ösvényét mindenkor jámborságban
követni. Ám ti lemondottatok erről: tébolyodott lélekkel
magatokhoz vettétek az ítélet tiszta, sűrű, erős, vegyítetlen
itallal telt kelyhét. Mégsem akartok kijózanodni, újra ész-
hez térni, s a mindent látó Isten országát megismerni.
493
Lángoló tűznek izzása közeleg hát rátok, és lobogó ragyo-
gás emészt majd fel, míg a hazug, tehetetlen bálványok
szégyene tölt el. Am akik az örök, igaz Istennek hódolnak,
örökségül az életet kapják, mindenkor a termékeny paradi-
csomkertben lakoznak, s drága kenyerük forrása a csillagos
ég lesz.”
Egészen nyilvánvaló, hogy ez mind igaz, hasznos és
helyes, úgyhogy minden embernek javára lehet. Akik tehát
gonoszul cselekszenek, számíthatnak a tetteikhez méltó
büntetésre is.
37. Persze már a költők közül is megmondották egyesek
- szinte ítéletként maguk ellen és bizonyságul a gazembe-
rekkel szemben -, hogy majd bekövetkezik a büntetés is.
Aiszkhülosz említi:
„Aki rosszat művelt, szenvedni is fog érte”6°.
De Pindarosz is megfogalmazta:
,,Az, ki valamit elkövetett, bűnhődjön is értel”7°
Euripidész szintúgy:
,,Viseld el szenvedésed: hiszen míg cselekedtél, örvendez-
tél!
Törvényszerűen bánsz rosszul ellenségeddel, amikor
elkapod”.71
Aztán újra csak Ő:
,,Ellenségekkel konokul elbánni szerintem emberi köteles-
ség”72.
Hasonlóképpen szól Arkhilokhosz:
„Egyet tudok, de fontosat: a gonosztevő keserves kínokkal
kapjon viszonzástl”73.
Azzal kapcsolatban, hogy Isten mindent lát, s előtte
semmi sem rejtőzhet, de mindazonáltal türelmes Ő az eljö-
vendő ítéletig, Dionüsziosz hangoztatta:
,,Dikének szeme nyugodt pillantással tekint körül: mégis
lát mindenkor mindent”74.
Aiszkhülosz pedig beszélt arról is, hogy majd eljön Isten
ítélete, s akkor a gonoszok tüstént megbűnhődnek:
494
„Sebes lépésekkel közelg a kín ahhoz,
ki vétkesen sértette meg a Rendelést.
Te látod is a hangtalan Dikét, kit még
nem láthat alvó, sétáló és az, ki ül.
Talán tüstént keresztezi utad, talán később.
Az éjszaka nem leplezi gonosz tetted:
akármi bűnt teszel, tudjad, hogy lát a Szeml”75
Vagy mi másról beszélne Szimonidész:
,,Váratlanul nem érheti csapás az emberiséget:
rövid időn belül mindent felforgat Isten.'”6
Aztán újra Euripidész:
,,Biztosnak sose tartsd a gonosznak boldogulását,
S jóléte büszke érzetét,
Se a jogtalanok virulását; a nem anyától
Ncmzett Idő zsinórfonalára veszi
Őket, s kimutatja a méltatlan gonoszt.”77
S ismét csak Euripidész:
„Az istenség nem tudatlan ám:
mert tudhat Ő e mostani galád eskütől,
és a benne kényszerből résztvevŐkrŐl”.7°
Aztán Szophoklész:
„Ha rosszat óhajtottál, tűrnöd is kell azt”7°.
Tehát költőitek is szinte jövendöltek arról, hogy a hamis
eskü és a többi vétség majd Isten ítéletének lesz alávetve.
Ugyanígy említették ők akarva-akaratlanul a világégést is,
hasonlóan a prófétákhoz, persze mivel ők jóval később
éltek, úgy vették át mindezt a törvényből és a prófétáktól.
38. Végül is ugyan mit számít, hogy későbbiek vagy koráb-
biak voltak? Lényeg, hogy ők is a prófétákhoz hasonlóan
beszéltek. A világégéssel kapcsolatban Malakiás próféta
jövendölt: ,,Eljön az Úr napja, akár izzó kemence, és
minden istentelent lángra lobbant”Ü°. Aztán Izajás is:
,,Elérkezik majd Isten haragja, akár a hevesen zúduló jég-
eső, és mint a hegyszorosban áradó víz”31.
Bemutatta tehát Szibilla meg a többi próféta, sőt maguk
495
a költők és filozófusok is az igazságot, ítéletet és büntetést;
sőt beszéltek a gondviselésről is, hogy nem csak velünk
élőkkel, hanem a holtakkal is törődik Isten - jóllehet ezt
már akaratlanul mondták: az igazság ugyanis meggyőzte
Őket erről. - Az egyik próféta, Salamon, ezért mondotta
a holtakról: „Gyógyulás jön majd testedre, s gondoskodás
veszi körül csontjaidat”32. Dávid ugyanezt mondja:
,,Orvendeznek majd a megalázott csontok”33. Ennek meg-
felelően beszélt Timoklész is: ,,Holtakhoz irgalmas a jógá-
gos Isten”34.
Még sokistenhitet valló írók is eljutottak az egyetlen
Fönséghez, még a véletlenszerűség szószólói is beszéltek
a Gondviselésről, még az ítéletet vitatók is bevallották,
hogy lesz majd ítélet, s akik tagadták a halál utáni tapaszta-
lást, azok is újra elismerték. Homérosz, aki így beszélt
valamikor:
,,. . .s lelkük, akárcsak az álomkép, röpül erre meg
arra. . .”35, máshol meg ezt mondja:
,,. . .lelke a tagjaiból kiröpült, s Hádészbe lesurrant. . .”8“.
Aztán újra:
,,Hantolj el mielőbb, jussak Hádész kapuján túll”Ü7
A többieket illetően, kiket végigolvastál, úgy vélem,
pontosan tudod azt, miképpen szólottak. Ezeket a dolgo-
kat viszont mindaz megértheti, aki Isten Bölcsességét
keresi, és hite, jócselekedetei meg igazságossága révén
tetszeni akar neki. - Az előbb emlegetett próféták közül
mondotta a következőt az egyik, Ozeás:
„Aki bölcs, belátja ezeket; aki értelmes, az megérti.
Mert egyenesek az Úr útjai, s az igazak haladnak rajtuk,
a gonoszok viszont elerőtlenednek útközben”f*3.
Aki tudásra szomjazik, annak rá kell szánnia magát 21
tanulásra. Igyekezz hát te is mind gyakrabban ide eljutni,
hogy az igazságot élőszóban hallgatván pontosan meg-
ismerhesdl

496
 HARMADIK KÖNYV

1_ Theophilosz üdvözli Autolükoszt.

Minthogy az írók merő dicsekvésből hajlandók megírni
egy halom könyvet is - istenekről, harcokról, korokról,
Sőt Olykor sernmirekellő mesékről, és egyéb haszontalan-
Ságokról, amikkel eddig magad is foglalkoztál -, s mint-
hogy te az ilyen fáradozástól aligha vonakodsz, velünk
szóba állván ellenben még mindig szószátyárkodásnak
tekinted az igazság szavát, hiszen Írásainkat frissiben kelet-
kezett újdonságoknak tekinted, ezért hát jómagam sem
sajnálom a fáradságot, hanem Isten segítségével röviden
bemutatom neked a kezünkben levő Írások ősiségét:
összeállítok számodra egy tömör jegyzetet, melybe bizo-
nyára nem esik majd nehezedre beleolvasgatni, s melyből
rájöhetsz a többi szerző badarságára.
2. Mert amiről az írók ilyen bizonyossággal szólanak, azt
mind látniuk kellett volna saját szemükkel, de legalábbis
részletesen érdeklődniük kellett volna felőlük azoktól, kik
közvetlen szemlélői voltak. Akik bizonytalan dolgokról
írnak, azok úgyszólván a levegőbe szövegelnek.
Mi értelme volt annak, hogy Homérosz megírta a trójai
háborút és félrevezetett sokakat? Mire volt jó, hogy
Hésziodosz összeállítsa azok létrejöttének jegyzékét, kiket
Ő isteneknek nevez ? Mit használt Orpheusznak_a háromszáz-
hatvanöt isten, kiket élete végén maga is megtagadott,
mikor ,,Végrendelet”-ében azt állította, hogy egyetlen
Isten létezik? Mi jó származott Aratosznak a kozmikus kör
gömbszerű ábrázolásából - vagy a többieknek a hasonló
állításokból - azon az emberies dicsőségen kívül, mely
még maga sem érdemeik szerint jutott ki nekik? Ugyan
milyen igazságot nyilvánitottak ki ők?
Mit használtak Euripidésznek, Szophoklésznek és a
többi tragédiaírónak a tragédiák, vagy Menandrosznak,
Arisztophanésznak és a többi komédiásnak a komédiák?

497
32 Á II. századi görög apologéták
Mit ért el Hérodotosz vagy Thuküdidész a történelmi mű-
veivel, meg Püthagorasz a szentélyeivel és a Héraklész-
oszlopokkall? Mit ért Diogenész a cinikus filozófiájával?
Mire volt jó Epikurosz véleménye, hogy nincs gondviselés*
és Empedoklész tanítása, hogy nincs Isten, vagy Szókratész
esküdözése kutyára, libára, platánfára, a villámsújtotta
Aszklépioszra és a leesdett démonokra3? Ugyan milyen
okból ment önként halálba: milyen és mekkora jutalom
elnyerésében reménykedett a halál után? Mit ért Platón
a nevelésével, s a többi filozófus az elméleteivel - hogy ezek
hatalmas számát most ne is sorolgassuk? Amit elmondot-
tunk, azt is csak azért tettük, hogy haszontalan és istentelen
gondolkodásmódjukat megmutassuk.
3. Mindnyájan csak üres, hiú dicsőségért rajongtak, de az
igazságot Ők maguk nem ismerték fel, úgyhogy másokat
sem ösztönözhettek az igazság felé. Épp beszédjük a
bizonyosság arra, hogy szavaik nem voltak összhangban
egymással, s többnyire tulajdon tantételeiket döntötték
meg - tudniillik nem csupán egymás nézeteit rombolgat-
ták, hanem olykor már egyesek a saját tanításukat is ér-
vénytelenítették, úgyhogy dicsőségük gyalázattá s bolond-
sággá változott, mert akiknek értelmük van, rájuk ismer-
tek. Jóllehet egykor még istenekről beszéltek: később már
maguk tanítottak ateizmust; ámbár a világ teremtését is
emlegették, végül csak azt mondották, hogy minden magá-
tól van; sőt még akik a gondviselésről beszéltek, azok is
vélekedtek úgy, hogy irányítása nélküli a világ. Mit szól-
junk hát hozzá? Talán amikor tisztaságról próbáltak írni,
akkor nem a kicsapongás, bujaság és házasságtörés elköve-
tésére tanítottak, sőt iszonyatos gyalázatosságokra bíztat-
tak ?
Különben ők az isteneiket legelöl említik a minősíthetet-
len párosulásokra s törvénytelen zabálásokra összejövők
között. Ugyan melyikük ne énekelne a gyermekevő
Kronoszról4 meg fıáról, Zeuszról, aki Métiszt megette és
498
véres vacsorát adott az istenekneké, ahol a sánta Héphaisz-
tosz, a kovács volt a felszolgálófi? Melyikük ne szólna
arról, hogy tulajdon nővérét, Hérát nemcsak hogy fele-
ségül vette Zeusz7, hanem ővele tisztátalan szájjal még faj-
talankodott is? - Bizonyára tisztában vagy egyébként az Ő
többi cselekedetével is, ahogy azokat a költők megénekel-
ték. Végül pedig minek emlegessem "' itt Poszeidón,
Apollón, Dionüszosz, Héraklész, a kebelrajongó Athéné
és a szégyentelen Aphrodité eseteit, mikor máshol már
teljes részletességgel megbeszéltük ezeketfl?
4. Nem is nagyon kellett volna ebbe belevágnom, ha nem
láttam volna, mennyi kétség kínoz téged az igazság szavát
illetően. Bölcs ember létedre túl szívesen viseled el az
együgyűeket: mert egyébként az oktalan emberek üres
szavai aligha vezethettek volna ennyire félre, hogy bedőlj
annak a szóbeszédnek, amit istentelen rágalmazók hazug
ajka terjesztett ellenünk, keresztényeknek nevezett isten-
félő emberek ellen, hogy tudniilik nőközösségben élünk,
s hajlandók vagyunk akárkivel együtt hálni; meg hogy
saját nővéreinkkel közösülünk, és végül ami a legistente-
lenebb s legiszonyatosabb, hogy emberhúst eszünk°.
Azt is mondogatják, hogy mivel vallásunk még nemrégi-
ben indult útjára, és mi aligha hozhatunk föl bármit is
igazunk és tanításunk bizonyítására, ezért eleve balgaság
a szavunk.
A magam részéről főleg rajtad döbbenek meg, hogy te
más dolgokban egészen szorgalmas vagy és mindennek
alaposan utánajársz, bennünket viszont közönyösen hall-
gatsz. Hiszen ha lehetőséged adódik, még éjszakádat sem
sajnálod könyvtárakban tölteni.
5. Ha már ennyire sok mindent olvastál, nos, milyennek
találtad azokat az ötleteket, miket Zénón, Diogenész és
Kleanthész könyvei tartalmaznak? E művek emberevésre
oktatnak1°, hiszen itt az apákat saját fiaik főzik meg és
fogyasztják el, ha pedig valamelyik résztvevő ezt nem
499
32*
óhajtja, vagy netán a förtelmes eledelt elveti, akkor őt is
meg kell enni, mert nem étkezett. - Persze ennél még
iszonyatosabb hang a Diogenészé, ki a gyermekeknek azt
a tanácsot adja, hogy mutassák be áldozatul saját szüleiket,
s őket egyék megll. Aztán nemde azt mondja a történész
Hérodotosz is, hogy Kambüszész lemészárolta Harpagosz
gyermekeit, s megfőzve eledelül tálalta fel őket apjuknak,
majd pedig az indiaiakról adja tudtul, hogy ott az édes-
gyermekek falják fel apjukat! Jaj azoknak, kik efféle
istentelen tant írtak, sőt tanítottak! Jaj az Ő vallástalansá-
guknak és istentelenségüknek! Jaj azok elméjének, akik
gondosan tervezgették és hirdették ezt a filozófiát! ~ Mert
épp az imigyen vélekedők töltötték meg istentelenséggel
a világot!
6. Újra csak szinte teljes az összhang a filozófusok rögesz-
més kórusában a törvénytelen aktust illetően. Éppen
Platón, ki látszólag a legerkölcsösebb filozófus, az „Állam”
című műve első kötetében” kifejezetten valamiféle tör-
vényként rendeli el, hogy mindenkinek köztulajdonai
legyenek az asszonyok, s itt példaként hivatkozik Zeusz
fiára, Kréta törvényhozójáran; mindezt pedig azon ürü-
gyen teszi, hogy ily módon bőséges lehet majd a ,,gyer-
mekhozam”, meg hogy a szomorúaknak efféle enyelgések
által lehetne megvigasztalódniuklä - Aztán Epikurosz
ugyanígy: amellett hogy istentelenségét tanít, javasolja az
anyával és nővérekkel való együtthálást, még a tiltakozó
törvények ellenére is. Tudniillik Szolónlã ezzel kapcsolat-
ban is világosan rendelkezett, hogy a gyermekek törvényes
házaséletből szülessenek, ne pedig kicsapongásból jöjjenek
világra, s nehogy azt valaki apaként tisztelje, aki nem
atyja, avagy másvalaki az igazi atyával tiszteletlenül bánjék,
nem tudván, hogy Ő az apja. Egyébként egységesen tilal-
mazza az ilyen dolgokat a rómaiak és görögök többi
törvénye ism.
Miért nevel hát Epikurosz és a többi sztoikus” ölelke-
500
zésre lánytestvérrel s fiúgyermekkel? Bizony, ezekkel a
tanokkal már megteltek a könyvtárak is, hogy ifjúkortól
fogva mindenki csak a törvénytelen közösülés tanítását
kaphassa. .. Persze, minek is ezt tovább sorolgatnom,
mikor még azokról is, akiket isteneknek mondanak, ha-
sonló dolgokat híresztelnek?
7. Mondogatták ugyan, hogy léteznek istenek, de aztán
megint semminek tekintették Őket. Némelyek azt állították
róluk, hogy atomi összetételűek, mások meg azt, hogy
atomokra bomlanak szét, úgyhogy az isteneknek semmivel
sincs több hatalmuk az embereknél. Platón ellenben vallja
az istenek létét, csak azt akarja hozzátenni, hogy anyagi
összetételűek. Püthagórasz még rengeteget bajlódott az
istenekkel, de miután mindent végigvett töviről hegyire,
végül mégiscsak elkülöníti a természetet, s a mindenség
véletlenszerúségét vallja: „Az isteneknek semmi gondjuk
emberekre. . .”. - Sok mindent felhozott aztán Isten léte-
zése ellen az akadémikus Klitomakhoszls. Aztán miért ne
szerepelne itt Kritiaszlg, meg amit az abdérai Prótagórasz2°
mondott: „Az istenekről annyit sem mondhatok, létez-
nek-e, főképp meg hogy milyenek: sok-sok akadály gátol
ugyanis ebben”? Euémeroszrólzl, az elvetemült ateistáról
pedig még beszélnünk is tiszta fölösleges. Mert miután
Ő sok vakmerőséget kijelentett már az istenekről, végül
arra jutott, hogy egyáltalán nem is léteznek, úgyhogy a vi-
lágot a véletlen irányítja. - De itt van Platón is, ki olyan
sokszor beszélt az egyedüli Isten hatalmáról meg az embe-
ri lélekről, s mindig a lélek halhatatlanságát hangoztatta:
talán Ő nem keveredik később önellentmondásba, azt
emlegetvén, hogy a lelkek más-más emberekbe vándorol-
nak, sőt némelyektől egyenesen állatokba távoznak? Hát
hogyne tűnne értelmes emberek előtt iszonyú gonoszság-
nak ez a nézet, hogy az, aki egykor ember volt, egyszerre
csak farkas, kutya, szamár vagy egyéb szótlan állat lesz?

501
 Mellesleg Püthagorasznál is hasonló badarságok vehetők
ki, amellett, hogy Ő már a gondviselést is eltörölte.
Kinek higgyünk hát közülük? A komédiás Philémon
szavainak:
„Az istentisztelőknek szép reményeik
lehetnek az üdvösségre”,
vagy inkább az imént említett Euémerosznak, Epikurosz-
nak, Püthagorasznak meg a többinek, kik elvetnek min-
denféle istentiszteletet és a gondviselést tagadják? ~ Min-
denesetre Arisztón ezt mondotta az Istenről és gondvise-
lésről:
,,- Bízzál, mert ki arra méltó, azt mind meg szokta segí-
teni Isten, az ilyeneket pedig főként. - Ha még előnyben
sem részesülnének akik úgy élnek, mint kell, mire való
volna az istenfélelem? - Persze, pillanatnyilag biztos ez!
De mégsem ártana tán messzebbre pillantva a mindenség
végső fordulását lesni. Mert nem úgy van ám, mint néme-
lyek kártékony, hasztalan nézete tartja, hogy véletlenül
sodródunk, s vak sors oszt ítéletet. Igaz, itteni készleteik-
kel mindig maguk módján rendelkeznek a rosszak. De van
jutalmazás is a szentéletűeknek, s büntetés a gonoszoknak,
'ki mint érdemli ezt: mert a gondviseléstől függetlenül
semmi se történhet!”22
Amit meg a többi író, azaz úgyszólván a túlnyomó több-
ség állított Istenről és a gondviselésről, az szemmel látha-
tóan tiszta következetlenség. Némelyek teljesen szakítot-
tak Isten és a gondviselés létezésével, mások viszont me-
gint helyrerakták Istent, s megvallották, hogy mindent a
gondviselés irányít.
Az értelmes hallgatónak és olvasónak tehát alaposan
oda kellene figyelnie arra, ami elhangzott, ahogyan már
Sziinolosz is megmondotta:
„A természeténél fogva legpompásabb költőt meg a
silányakat egyformán szokás megnevezni.
Azért mégis csak különbséget kellene tenni. . . l”23
502
 Ugyanígy szól Philémon is:
„Kellemetlen dolog, ha ostoba hallgatóság ül körül,
hiszen ez esztelenségéért egyedül önmagát nem szidja.”24
Fontos tehát, hogy ami a filozófusok és a többi költő
ajkán elhangzott, azt mind megfigyeljük, megértsük s aztán
alaposan megvizsgáljuk.
8. Mert éppen az istentagadók olykor mégiscsak megvall-
ják az istenek létét, és ilyenkor gonosz cselekedeteket tu-
lajdonítanak nekik. Méghozzá a költők főként épp Zeusz
gaztetteit éneklik meg igen nemes hangnemben. Ki ne
venné észre a szószátyár Khrüszipposz elszólását, hogy
Héra tisztátalan szájjal fajtalankodott Zeusszal?
Minek is sorolgassam most kicsapongásait annak, akit
istenek anyjának szokás nevezni, vagy az embervérre szom-
jazó lateari Zeusznak” és a megcsonkított Attisznak?
Minek emlegessem azt, hogy az úgynevezett ,,Tragédiás”
Zeusz állítólag elégette tulajdon kezét, s így a rómaiak
már istenként tisztelik? Mélyen hallgatok Antinouszzö és
a többi mondvacsinált isten szentélyeiről, hiszen az ilyen
történeteket értelmes ember aligha hallgatja végig kacagás
nélkül. Akik tehát efféle bölcselettel foglalatoskodnak,
azokra épp saját tételeik bizonyítják rájuk: nincs istenük,
de annál több a kéjvágyuk és törvénytelen kapcsolatuk.
Sőt ezenfelül még emberevés is szerepel írásaikban: és
elsőként épp azokról jegyeztek föl ilyen gaztettet, kiket
istenekként tisztelnek.
9. Mi szintén elismerjük Istent: de csak az egy Istent, aki
Teremtője, Alkotója és elkészítője az egész világnak;27
szintén tudjuk, hogy mindent gondviselés irányít: de
csakis az Ő gondviselése; szintén ismeretet szereztünk egy
szent törvényről: de a mi törvényhozónk az igaz Isten, aki
egyaránt oktat mindnyájunkat az igazságosság és vallásos-
ság gyakorlására, meg a jócselekedetre.
A vallásossággal kapcsolatban ezt mondja: „Ne legye-
nek rajtam kívül más isteneid! Ne csinálj magadnak szob-
503
rot semminek hasonlatosságára, mi odafönn az égben,
idelenn a földön, vagy a föld alatti vizekben van! Ne
hódolj ilyesminek, s ne imádd őket: mert én vagyok az
Úr, a te Istenedléf' - A jócselekedetről így beszélt: ,,Tisz-
teld atyádat és anyádat, hogy jól menjen sorod, s hosszú
életű légy e földön, melyet én, Urad és Istened adok ne-
ked!”2° - Aztán pedig az igazságosságról: „Ne paráznál-
kodj, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodj felebarátod
ellen, ne kívánd felebarátod feleségét; se ház, se mező, se
szolga, se szolgáló, se barom, sem igásjószág, sem egyéb
vagyon után ne vágyakozzál, ha az felebarátodé! A szegény
igazságát meg ne hamisítsd az Ő perében; kerülj minden-
féle igazságtalan beszédet; az ártatlant és igazat meg ne
öld; ne adj igazat a gonosznak és ajándékot ne végy el:
hiszen az ajándék megvakítja a látók szemét és akadá-
lyozza az igaz beszédet.”3°
Ennek az isteni törvénynek lett szolgája Mózes, aki
ugyanakkor szolgálatába szegődött Istennek is: az egész
világért, főként pedig a zsidóknak is nevezett héberekért,
kiket hajdan szolgaságban tartott Egyiptom királya, s kik
istenfélő és szentéletű embereknek, Abrahámnak, Izsák-
nak és Jákobnak ivadékai voltak. Isten megemlékezett
róluk, s csodákat és rendkívüli jeleket művelve Mózes
által megszabadította, kivezette őket Egyiptomból az
úgynevezett pusztaságon át. Hazavitte őket Kánaán föld-
jére, mit később Judeának hívtak, törvényt adott nekik és
erre megtanította őket. Nagy és csodálatos ez a törvény
mindenféle igazságot tekintve: és tíz fejezetét éppen az
imént felsorolt mondatok képezik.
10. Mivel a zsidók jövevényként éltek Egyiptom földjén,
hiszen a káldeus földről való héber törzshöz tartoztak
- egyébként egy akkoriban kitört éhínség kényszerítette
őket arra, hogy lemenjenek Egyiptomba, a gabonaárusí-
tás helyére, ahol aztán idővel le is telepedtek; de azért
mindez Isten előzetes jóslata szerint történt - mivel tehát
504
négyszázharminc esztendőn át Egyiptomban laktak,
mindaddig mígnem Mózes kivezette . Őket a pusztába,
Isten a törvény által ekképpen tanította Őket: „A jöve-
vényt ne nyomorgassátok: hiszen ti ismeritek a jövevény
életét, mert magatok is jövevények voltatok Egyiptom
földjén”.31
11. Midőn a nép megszegte az Istentől kapott törvényt,
a jóságos és könyörületes Isten nem akarta azt kiirtani,
hanem amellett, hogy törvényt adott nekik, később prófé-
tákat is küldött testvéreik köréből, hogy tanítsák s a tör-
vény rendeleteire emlékeztessék, meg a bűnből való meg-
térésre vezessék Őket. Amikor azonban makacsul folytat-
ták gonosz cselekedeteiket, ezek előre megjósolták nekik,
hogy Isten átadja majd Őket a föld minden királyságának
hatalma alá. Az, hogy mindez már meg is történt velük,
szemmel látható.
A megtéréssel kapcsolatban Izaiás próféta mindenkihez
egyaránt intézi szavait, de kifejezetten saját népéhez szól:
,,Keressétek az Urat, s kiáltsatok hozzája, mihelyt rátalál-
tok: amikor közeleg felétek, a gonosz hagyja el útjait, a
törvényszegő férfiú meg az Ő szándékait, és térjen vissza
Urához Istenéhez, ki majd megkönyörül rajta, mert Ő
bőségesen ad megbocsátást bűneitekre.”32
Ezekiel, a másik próféta ezt mondja:
„Ha a bűnös elfordul minden vétektől, amit elkövetett,
megtartja parancsaimat és igazságosságomat gyakorolja,
akkor életben marad és nem hal meg. Feledve lesz mindaz
a jogtalanság, melyet elkövetett, sőt a megtett igazságos-
ságáért élni fog: mert nem akarom a bűnös halálát, csak
hogy visszatéríthessem Őt gonoszsága útjáról, s életre
kelthessem.”33
Újra csak Izaiás: ,,Térjetek meg mind, kik alantas és
gonosz tervet fontolgattok magatokban, s így megmene-
kültökl”34
Aztán Jeremiás, egy másik próféta: ,,Térjetek vissza az
505
Úrhoz, Istenetekhez, mint a szüretelő a puttonyához, s
irgalomra leltek”.3§
Elég sok, mondhatni számtalan mondás szerepel a
Szentírásban a megtérésről, mert Isten szüntelenül vissza
akarja téríteni az emberiséget minden bűnétől.
12. - A törvényben előírt igazságosságról újra csak egy-
hangúan szólottak a próféták és az evangéliumi szövegek,
hiszen minden ihletett szerző Isten egyetlen Lelke által
beszélt.
Izaiás hangoztatta: ,,Vessétek ki lelketekből a gonosz-
ságot, tanuljatok meg jót cselekedni, keressétek az ítéletet,
védjétek meg azt, ki jogtalanságot szenved, méltányoljátok
az árvát, s szolgáltassatok igazságot az özvegynek!”3°
Aztán ugyanő mondta: ,,Törj össze minden jogtalan bi-
lincset, oldozd meg az erőszakos egyezmények kötelékeit,
bocsásd szabadon a meggyötörteket és szakíts szét minden
igazságtalan vádiratot! Oszd meg az éhezővel kenyeredet,
és a hajléktalan szegényeket vezesd be házadba! Ha mezí-
telent látsz, öltöztesd fel, vérrokonságodra pedig ne te-
kints dölyfösen! Akkor majd kora hajnalban virrad vilá-
gosságod, és sebesen eljő gyógyulásod: igazságosságod
pedig színed előtt fog haladni”.37
Hasonlóképpen szólt Jeremiás: „Álljatok ki az utakra
s nézelődjetekl Kérdezősködjetek, milyen a mi Urunk
Istenünk jó útja és azon járjatok: akkor majd nyugalmat
találtok lelketeknek. Ítéletetek jog szerint történjék, mert
ez az akarata Uratoknak, Isteneteknek”.33
Ugyanígy szól Ozeás is3°: ,,Tartsátok meg az ítéletet;
s közeledjetek Urunkhoz, Istenünkhöz, ki megszilárdí-
totta az eget és megteremtette a földetl”
A másik próféta, Joél is ehhez hasonlóan beszélt:
„Gyűjtsétek egybe a népet, szenteljétek meg a gyülekeze-
tet; fogadjátok a véneket, s gyűjtsétek össze a csecsszopó
gyermekeket; lépjen elő hálószobájából az ifjú férj és
nászházából az új asszony! Imádkozzatok állhatatosan az
506
Úrhoz, Istenetekhez, hogy irgalmazzon nektek, s törölje el
bűneiteketl”4°
Egy újabb próféta, Zakariás hasonlóképpen szól: „Ezt
mondja a mindenható Ur: Szolgáltassatok igaz ítéletet,
s mindannyian tanúsítsatok irgalmat és könyörületet tár-
saitok iránt! Az özvegyet, árvát és jövevényt ne nyomjá-
tok el, és egyiktek se forraljon szívében gonosz szándékot
testvére ellen, ezt mondja a mindenható Úr.”41
13. Erkölcsösség tekintetében nem csak arra tanít ben-
nünket a Szentírás, hogy cselekedettel ne vétkezzünk,
hanem arra, hogy gondolattal sem: még szívünkben sem
szabad rosszat gondolnunk, s még szemünk pillantásával
sem szabad más asszonyát megkívánnunk. Salamon, a ki-
rály és próféta így beszélt: ,,Egyenest előre nézzen a sze-
med, pillantásod pedig igaz legyen: készíts sima ösvénye-
ket a lábadnak!”42 Az Evangélium szava pedig még ke-
ményebb rendelkezéssel oktat a tisztaságra: ,,Mindaz, aki
azért tekint más asszonyára, hogy megkívánja Őt, szívében
már házasságtörést követett el vele.43 Aki férjétől elbocsá-
tott nőt vesz feleségül, paráználkodik, és aki feleségét
elbocsátja - hacsak nem paráznaság miatt -, alkalmat ad
neki a házasságtörésre.”44
Aztán Salamon szól így: ,,Rejthet-e az ember tüzet a
keblébe, úgy hogy ruhája ettől meg ne gyúljon? Lehet-e
járkálni izzó szén parazsán, úgy hogy az embernek meg ne
égjen lába? - Így van, ha valaki más asszonyához jár: nem
marad büntetlen.”45
14. Nem csupán saját népünk tagjait kell szeretnünk, annak
ellenére, hogy egyesek így vélekednek. Hiszen Izaiás
próféta következőképp beszélt: ,,Mondjátok azoknak, kik
gyűlölnek titeket s undorodnak tőletek: Testvéreink vagy-
tok! hogy az Úr neve dicsőségessé váljék és láthatóvá
legyen örömükben!”4°
Az Evangélium meg ezt hirdeti: „Szeressétek ellensé-
geiteket, s imádkozzatok bántalrnazóitokértl Ha ugyanis
507
azokat szeretitek, kik benneteket szeretnek, mi lesz a jutal-
matok? Megteszik ezt a gonosztevők és vámosok is !”4?
A jótékonykodókat arra oktatja, hogy ne dicsekedjenek,
nehogy így emberek tetszésére törekedjenek. Ezt mondja:
„Ne tudja meg a bal kezed, mit tesz jobb kezedl”43 Aztán
azt is elrendeli az isteni szó, hogy vessük alá magunkat a
hatalmaknak meg uralkodóknak, és imádkozzunk értük,
hogy ,,békés, nyugodt életet élhessünk”.49 Arra is tanít,
hogy mindenkinek adjuk meg azt, ami jár: „akinek tiszte-
let, annak tiszteletet, akinek hódolat, annak hódolatot,
akinek adó, annak adót: senkinek se tartozzunk mással,
mint szeretettel!”5°
15. Fontold meg hát, hogy akik ilyen tanítást kaptak, képe-
sek-e közönyös életmódra és törvénytelen nemi kapcsola-
tokra, főként meg a legnagyobb elvetemültségre, ember-
hús megfogására, mikor még a gladiátorharcokat sem
szabad végignéznünk, nehogy gyilkosságok bűnrészesei
és szemtanúi legyünklãl Különben nem nézzük a többi
színi látványosságot sem, nehogy beszennyeződjék sze-
münk és fülünk, részesedvén az ott megénekelt emberölé-
sekben.52
Emberevést akar talán emlegetni valaki? - Ott vannak
Thüesztész és Téreusz felfalt gyermekei! Paráznaságot?
Ott vannak a tragédiák, ahol nemcsak emberekről, de még
istenekről is ilyesmit zengedez mindenki a hősi és háborús
beszámolókban.
A keresztényekről azonban távol álljon az efféle tett
vágya! Ők ugyanis bölcs józanságban élnek, önmegtartóz-
tatást gyakorolnak, egynejűségben maradnak, tisztaságuk-
hoz ragaszkodnak, irtják a jogtalanságot, a bűnt megsem-
misítik, igazságosság a szívügyük, a törvényt betartják,
vallásosságukat tettekkel igazolják és Istent megvallják:
közöttük az igazság hoz ítéletet, a kegyelem áll őrt s a béke
oltalmaz, a szent szöveg az útmutató, a bölcsesség az ok-
tató, az élet az irányító és Isten az uralkodó.
508
 Sok mindent elmondhatnánk még vallási gyakorlatunk-
ról, az Istennek és az összes teremtmény Alkotójának tör-
vényeiről; de ezt most elegendőnek ítéljük ahhoz, hogy
megértsd főként eddigi olvasmányaidat, s továbbra is
akkora tudásvágy hevítsen, amekkora készséggel mosta-
náig fogadtad be a tanítást.
16. Most azonban Isten segítségével kronológiánkat sze-
retném részletesen bemutatni neked, hogy fölismerd: nem
újdonság és nem mese a tanításunk, hanem ősibb és iga-
zabb minden költőnél és írónál, kik vaktában állították
össze műveiket.
Mert akik kezdetnélkülinek tartották a világot, azok a
végtelenbe vesztek, akik pedig teremtésről beszéltek, azt
állították, hogy azóta már 153075 év telt el. Az egyiptomi
Apollóniosz írja le egyébként ezt.53
Még Platón is, akit legbölcsebb görögként tartanak
számon, micsoda Ostobaságokra jutott! Az „Állam” című
művében” ez kifejezésre is jut: „Hogyha kezdettől fogva
mindig a mostani állapot és elrendezés maradt volna meg,
miképp lehetett volna bármiféle újdonságot föltalálni?
Bizony, jó százmillió évig ismeretlen volt a haj daniak előtt,
s alig ezer vagy kétezer éve annak, hogy részben Daidalosz,
részben Orpheusz, részben Palamédesz föltárta mindezt.”
Ahogy tehát itt elmondja az események sorát, jó tízmillió
évet feltételez a vízözön és Daidalosz között. Amikor
aztán már bőséges beszámolót adott a földön megjelent
városokról, lakhelyekről és népekről, elismeri, hogy ezt
csak úgy föltevésként mondta. Következőképp fogalmaz:
„Ha valamelyik Isten megígérné nekünk, drága idegen,
hogy amennyiben mi a törvényhozás vizsgálatára vállal-
koznánk, az elmondottakhoz képest. . .”-'55 - Nyilvánvaló
tehát, hogy föltevésszerüen beszélt: ha pedig mindez csak
föltételezés, akkor felsorolt adatai korántsem mondhatók
igaznak.
17. Inkább az isteni törvényhozás iskolájában kellene
509
tanulni - ismerte el maga Platón is, mert pontos tudásra
másképp nem lehet szert tenni, csak ha Isten tanít a törvë-
nye által.56 Talán nem igaz, hogy még a költő, Homérosz,
Hésziodosz és Orpheusz is ezt mondta - hogy az isteni
gondviselés tanította őt? Sőt olyasmiről esik szó, hogy
jósok és próféták is éltek a történetírók idején, úgyhogy
ők azok szavai alapján készíthettek pontos leírásokat.
Persze, mennyivel jobban tudhatjuk az igazságot mi, mi-
kor a szent prófétáktól tanultıınk, akik Isten Szentlelkét
fogadták magukba!
Ezért is volt oly teljes egységben az összes próféta be-
széde, melyekkel ők az egész világra váró jövendőt hir-
dették meg. A tudás - vagy méginkább az igazság - sze-
relmesei épp az előre megjövendölt és aztán megvalósult
események beteljesüléséből jöhetnek rá, hogy a vízözönt
megelőző időkről és korokról elmondott prófétai adatok
a világ teremtésétől mostanáig eltelt éveknek megfelelően
valóban igazak: ezáltal pedig nyilvánvaló lesz az írók hazu-
dozó szószátyárkodása és adataik megbízhatatlansága,
tudniillik hogy nem igaz az, mit Ők mondanak.
18. Ahogyan mondottuk,” Platón említette, hogy volt
vízözön, ám úgy tartotta, hogy nem az egész földet, ha-
nem csak a sík vidékeket érintette, s így akik a magasabb
hegyekbe menekültek, azok oltalomra leltek. Mások va-
lami Deukalionról és Pürraszról beszélnek, akik egy bár-
kában menekültek meg: állítólag amikor Deukalion ki-
szállt a bárkából, köveket hajított maga mögé, és a kövek-
ből emberek lettek: ezért is lehet szerintük az emberek tö-
megét ,,nép”-nek hívni.” Ismét mások azt állítják, hogy
élt egy bizonyos Klümenosz, mégpedig a második víz-
özön idején.
Persze akik ilyen semmitmondóan írnak és bölcselked-
nek, azoknak nyomorúsága, istentelensége s esztelensége
az elmondottakból világosan kiderült. A mi prófétánk és
Isten szolgája Mózes viszont a világ teremtéséről szóló
510
beszámolójában azt írta le, hogyan zajlott le a vízözön a
földön, s melyek voltak a körülményei. Nem mesélgetett
holmi PÜ.I'1'aSZ1°Ől, DCul{2.llOnIŐl vagy Klümenggzfól, és
hogy a víz csak a sík vidéket árasztotta volna el, meg hogy
a hegyekbe menekülők elfuthattak előle.
19. Azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a második vízözön-
ről szó sem lehet, tudniillik beszámolója szerint soha töb-
bé nem sújtja a víz a világot ekkora áradattal, hiszen ilyes-
mi azelőtt sem volt, és azután sem lesz. Összesen nyolc
embert említ, kik megúszták az esetet abban a bárkában,
melyet mellesleg nem Deukalion, hanem Noé készített
Isten parancsára, akinek zsidó neve ,,nyugalmat” jelent.
Egy másik írásunkban arról már beszámoltunk,59 ho-
gyan jósolta meg a korabeli embereknek Noé a fenyegető
vízözönt: ,,Jöjjetek, Isten megtérésre szólít benneteketl”
Ezért nevezték el őt Deukalionnakfif'
Noénak három fia volt - így mondottuk a második
könyvben -,°1 a nevük Szem, Kám és Jáfet. Ott volt
mindhármuknak felesége is, ezenkívül maga Noé és saját
felesége. Némelyek Eunukhosznak is- hívják Őt. Összesen
tehát nyolc emberi lélek menekült meg, kik a bárkában
voltak.
Mózes úgy jegyezte föl, hogy a vízözön negyven napon
s negyven éjen át tartott, míg az égből lezúdúlt az áradat,
s a mélység minden forrása feltört, úgyhogy a víz tizenöt
könyöknyivel lepett be minden magas hegyet. Így pusz-
tult el teljesen az akkori emberiség. Egyedül azok mene-
kültek meg, kik a bárka oltalmára bízták magukat, és
amint már említettük, pontosan nyolcan. Ennek a bárká-
nak a maradványait rnindmáig mutogatják Arábia hegy-
ségében.62 Röviden tehát ez a története a vízözönnek.
20. Amint már említettük is, az elűzött zsidókat Mózes
vezette ki Egyiptom földjéről, méghozzá Tethmószisz”
fáraó uralma idején, aki Manaithósz számításai szerint a
nép kivonulása után még 25 évig s 4 hónapig uralkodott.
511
Utána Khebrón következett 13 évig, majd Amenophisz
20 évig és 7 hónapig. Őt nővére, Amesszé követte 21 éven
és 1 hónapon át, majd Méphrész 12 évig és 9 hónapig.
Azután Méphrammuthószisz uralkodott 20 éven s 1 hóna-
pon keresztül, és Tuthmószisz 9 évig s 8 hónapig; majd
Damphenophisz 30 évig meg 10 hónapig, őutána Orosz
36 évig s 5 hónapig, majd pedig leánya 10 évig és3 hó-
napig. Ezekután Merkherész következett 12 éy 3 hónapig,
utána meg Armaisz 4 éven és 1 hónapon át. Outána Ram-
szesz 1 évig s 4 hónapig, majd Miammosz fia, Messzész
6 évig és 2 hónapig. Ezt követően Amenophisz 19 évig és
6 hónapig, kinek utóda Thoiszosz lett meg Ramszesz 10
éven át, s az Ő korukban hatalmas lovas hadserege és ten-
geri flottája volt a birodalomnak. A zsidók, kik annak ide-
jén Egyiptomban telepedtek le, és majd az imént említett
Tethmószisz uralkodása alatt rabszolgasorsra (jutottak,
erődítményeket építettek: Peithó, Ramszesz és n váro-
sát, mely nem más, mint Héliopolisz. Ebből persze kitű-
nik, hogy még a híres egyiptomi városoknál is ősibbek a
zsidók, pedig nekünk ők az elődeink, hiszen tőlük vet-
tük át a már említett Szentírást, mely ősibb mű minden
más írói alkotásnál.
Egyiptom országa a nevét Szethosz királyról kapta, hi-
szen úgy mondják, ,,Szethosz” Egyiptomot jelent. Egyéb-
ként Szethosznak volt egy Armaisz nevű fivére, s Ő volt
az, aki Danaosz néven Egyiptomból Argoszba került:
nos, ezt az embert úgy emlegeti minden történetíró,-mint
aki igen régen élt.
21. Manaithósz ugyan rengeteg badarságot összehordott
az egyiptomiak javára, s ugyanakkor olyan rágalmakat
szórt Mózesre és a zsidókra, hogy például leprájuk miatt
kellett kivonulniuk Egyiptomból,°4 de az időrendet ille-
tően semmilyen pontos adatot nem határozott meg. Azt
mondja a zsidókról, hogy pásztorok és az egyiptomiak
ellenségei voltak. Persze pásztoroknak nem szántszán-
512
dékkal tartotta őket, csak az igazság ereje kényszerítette
erre, hiszen tényleg pásztorok voltak őseink, mikor Egyip-
tomban letelepedtek. Leprások viszont semmiképp sem
lehettek. Ugyanis amikor Jeruzsálem földjére jutottak,
ahol aztán letelepedtek, nyilvánvaló adataink vannak ar-
ról, hogy papjaik isteni parancsra folyton a templomban
tartózkodtak, s ott mindenféle betegséget kezeltek, úgy-
hogy az összes nyomorultat meggyógyították, beleértve a
leprásokat is. A Templomot egyébként Salamon, Judea
királya építette.
Az, hogy Manaithósz a kronológiájában tévedett, épp
saját szavaiból derül ki. Téves már a zsidókat elűző fáraó
uralmának meghatározása is. Mert ez semmiképp sem
uralkodhatott tovább: tudniillik amikor hadseregével a
zsidók üldözésére kelt, belefúlt a Vörös tengerbe. Aztán
hazugságot beszélt az egyiptomiakkal hadakozó pászto-
rokról is: tudniillik ezek 313 esztendővel azelőtt vonultak
ki Egyiptomból és telepedtek le a mindmáig Judeának
nevezett országban, mielőtt Danaosz Argoszba érkezett
volna. Az viszont köztudott, hogy Őt a görögök korábbi-
nak tartják mindenki másnál.
Manaithósz tehát írásaiban akarata ellenére is közölt ve-
lünk két valós tényt: egyik, hogy a zsidókat kifejezetten
pásztoroknak tartotta, második meg az a tény, hogy ők
kivonultak Egyiptomból. Következésképp tehát írásai
bizonyítékul szolgálnak arra, hogy Mózes és népe kilenc-
száz vagy ezer évvel korábban élt a trójai háborúnálfiã
22. A judeai templommal kapcsolatban, melyet Salamon
király 560 évvel a zsidók Egyiptomból való kivonulása
után épített, szintén készültek feljegyzések Türoszban ar-
ról, hogyan is épült fel a templom. Meg is maradtak levél-
tárainkban ezek a szövegek, melyekben leírták, hogy a
Templom 134 évvel és 8 hónappal készült el korábban an-
nál, mint a türosziak megalapították Karthágót. Ez a fel-
jegyzés Abeibalosz fiától, Hierómosz türoszi uralkodótól
51 3
33 A 11. századi görög apologéták
származik, aki apja által kialakított kapcsolatot megőrizve
s egyúttal Salamon hatalmas bölcsességétől vonzva került
baráti viszonyba Salamonnal. Problémáikat folyton meg-vi-
tatták egymás között: s ennek bizonyítékául állítólag
mindmáig őrzik levélmásolatukat Türoszban, hisz élénk
levelezésben állottak. Részletesen így beszél az efezusi
Menandrosz a ,,türoszi királyság történelmé”-ben: ,,Abei-
balosz türoszi király halálakor az országot fia, Hierómosz
vette át, aki 53 esztendeig élt. Az Ő utódja Bazórosz volt,
ki 43 évig élt, s 17 évig uralkodott. Utána Methuasztar-
tosz, aki 54 évig élt (s 9 évig uralkodott. Dajkájának négy
fia összeesküvést szőtt ellene, s meggyilkolta őt. A leg-
idősebb összeesküvő viselte a koronát 12 esztendőn át;
utánuk pedig Asztartosz, Déliosztartosz fia, aki 54 esz-
tendeig élt)°6 s 12 évig uralkodott. Utána testvére Atharü-
mosz, ki 58 évig élt, s 9 évig uralkodott. Őt Hellész nevű
testvére tette el láb alól, aki 50 évig élt, s 9 évig uralkodott.
Iuthóbalosz ölte meg Őt, Asztarte papja, ki 40 évig élt s
12 évig uralkodott. Az Ő utódja fia, Bazórosz lett, k.i 45
évig élt, s 7 évig uralkodott. Az ő fia Metténosz 32 évig
élt s 29 évig volt uralmon. Utódja Pügmalión lett, aki 56
évig élt és 7 évig uralkodott. Uralma hetedik esztendejé-
ben menekült el nővére Líbiába, hol felépítette a mind-
máig Karthágónak nevezett várost. Így tehát a Hierómosz
uralkodásától Karthágó alapításáig tartó időszak összesen
155 év és 8 hónap. A jeruzsálemi Templom pedig Hieró-
mosz uralmának 12. évében épült fel, úgyhogy a temp-
lomépítéstől Karthágó alapításáig tartó egész időszak 143
év és 8 hónap volt.
23. Legyen hát számunkra elég a föníciaiak és egyiptomi-
ak tanúságtételéből ez, ahogyan a bennünket érintő ko-
rokról az egyiptomi Manaithósz és az efezusi Menandrosz
nevű történetíró, meg a zsidóknak a rómaiak elleni hábo-
rúját Josephus megírta. Hiszen ezeknek az Ősi források-
nak alapján igazolható az, hogy az összes többi történet-
514
író alkotása is későbbi azoknál a könyveknél, miket Mó-
zes hagyott ránk: sőt még az utána megjelent prófétáknál
is, tudniillik az utolsó próféta, kinek Zakariás volt a neve,
Dáriusz uralkodása alatt működött. De a törvényhozók-
ról egytől egyig kiderül, hogy csak később alkották meg
jogrendjüket. Talán az athéni Szolónt lehetne megemlí-
teni: de Ő is Kürosz és Dáriusz király idején működött, az
imént említett Zakariás próféta korában, ám jónéhány
esztendővel őt követően. Vagy netán szóba jöhetne Lü-
kurgosz, Drakón és Minósz törvényhozóknak a neve, de
ezeknek ősiségét szintén túlszárnyalják a szent könyvek,
hiszen a Mózes által közvetített isteni törvénynek a köny-
vei bizonyíthatóan korábbiak Zeusz krétai uralmánál, s
főként a trójai háborúnál.
De hogy alaposabban is felvázolhassuk a kronológiát, s
Isten segítségével ne csak a vízözön utáni, hanem a víz-
özön előtti eseményekről is beszámolhassunk, ezért most
lehetőségeink szerint összeszedjük a világ esztendőinek
számát, visszatérvén a világ teremtésének kezdő pillana-
tához, amit Mózes, az Isten szolgája írt le Isten Lelke se-
gítségével. Ugyanis míg Ő a teremtésről, a világ létrejötté-
ről, az első emberről és az azt követő eseményekről be-
szélt, megadta a vízözönt megelőző évek számát. Jóma-
gam pedig azzegyedüli Isten malasztjáért esedezem, hogy
akaratának megfelelően mindent az igazságnak megfelelő
pontossággal mondhassak el, hogy te is, meg mindazok,
kik ezeket olvassák, az Ő igazságának s kegyelmének út-
ján járjanak. Legelőször a följegyzett nemzetségtáblákat
vizsgálom meg, tehát munkámat az első emberrel kezdem!
24. Adám - addig míg gyermeke született - 230 évet élt,
fia, Szet 205 évet, ennek fia Enósz 190 évet, ennek fia Ke-
nan 170 évet, ennek fia Maleleél165 évet, ennek fia Járeth
162 évet, ennek fia Hénok 165 évet, ennek fia Matuzsálem
167 évet, ennek fia Lámek 188 évet. Neki született a már
emlegetett Noé nevű fia, ki 500 éves korában nemzette
515
33-
Szemet. Az Ő idejében volt a vízözön, mikor 600 éves volt.
Igy tehát a vízözönig összesen 2242 év telt el. A vízözön
után közvetlenül született meg Szemnek Arpakhszad ne-
vű fia, 100 esztendős korában; Arpakhszad pedig 135 éves
korban lett atyja Szalának. Szala 130 évesen lett apa, Éber
nevű fia pedig - kiről a héberek törzse az elnevezését kap-
ta - 134 évesen. Az Ő fia Phaleg 130 évesen, ennek fia
Ragau 132 évesen, ennek fia Szerukh 130 évesen, ennek fia
Nakhór 75 évesen, ennek fia Tharra 70 évesen, az Ő fia,
Abrahám patriarkánk pedig 100 esztendős korában nem-
zette Izsákot. Abrahámig tehát 3278 esztendő telt el.
Az imént említett Izsák a gyermekáldásig 60 évet élt, s
akkor született neki Jákob. Jákob a már elmesélt egyipto-
mi átköltözésig 130 esztendőt élt, a zsidóknak egyiptomi
tartózkodása pedig 430 évig tartott, s miután kivonultak
Egyiptomból, a pusztának nevezett területen töltöttek el
40 évet. Összesen tehát 3938 esztendő telt el addig, míg
Mózes halálakor Nun fia, Józsue vette át az uralmat, aki
aztán 27 évig állott élükön. Aztán mikor a nép Józsuét
követően később megszegte Isten parancsait, 8 éven át
Mezopotámia királyának, Khuszarothónnak rabságában
élt. Majd megtért a nép, s bírák léptek föl. Gothoneél 40
esztendőn át, Eklón 18 évig, Aóth 8 évig. Aztán bűnbe
estek, s idegen uralom alá kerültek 20 esztendőre. Majd
Debóra bíráskodott köztük 40 éven át. Azután mádiáni-
ták uralkodtak rajtuk 7 évig. Majd Gedeon lett bírájuk 40
esztendőre, Abimelek 3 évre, Thóla 23 évre, s Jair 22 évre.
Aztán filiszteus és ammonita uralom alá kerültek 18 évre.
Utánuk Jephte bíráskodott fölötrük 6 évig, Eszbón 7 évig,
Ailón 10 évig, s Abdón 8 évig. Majd idegen uralom alá
kerültek 40 évre. Utána Sámson volt bírájuk 20 évig. Az-
tán béke volt még 40 éven át, majd Szamira lett bírájuk
egy esztendeig, Héli 20 évig és Sámuel 12 évig.
25. A bírák után királyaik voltak. Az első Saul lett, aki 20

516
évig uralkodott, aztán ősatyánk, Dávid 40 esztendeig. Dá-
vid uralkodásáig tehát összesen 4498 év telt el.
Utánuk az a Salamon uralkodott, aki Isten akaratából
először építette fel a jeruzsálemi templomot, 40 esztendőn
át, aztán meg Roboám 17 évig, őutána Abiasz 7 évig, utá-
na Asza 41 évig, utána Jozafát 25 évig, utána Jórám 8 évig,
utána Ohoziás egy évig, utána Godoliás 6 évig, ezt kö-
vetően pedig Joás 40 esztendőn át. Őutána Amesziás 39
évig, utána Ozeás 52 évig, utána Jóatham 16 évig, utána
Akhaz 17 évig, utána Ezekiás 29 évig, utána Manassze
55 évig, utána Ámosz 2 évig, utána Józsiás 31 évig, utána
Ókház három hónapig, utána Jóakim 11 évig, majd egy
másik Jóakim három hónapig és tíz napig, s Őutána Szede-
kiás 11 évig. Mivel pedig ezek uralma után a nép megátal-
kodott a bűnében és nem tért meg, Jeremiás jövendölése
szerint fölment Judeába Babilon királya Nabukodonozor.
Attelepítette a népet Judeából Babilonba, és elpusztította
a templomot, melyet Salamon épített. A babiloni fogság-
ban a nép 70 évet töltött. Így tehát a Babilon földjére való
betelepedésig összesen 4954 év 6 hónap és 10 nap telt el.
Am ahogyan Jeremiás próféta által előre megmondotta
Isten, hogy a nép fogolyként Babilonba kerül, úgy előre
jelezte azt is, hogy majd visszatérnek földjükre 70 év
múlva. Így aztán Kürosz perzsa király uralma második
esztendejében, 30 év elteltével Jeremiás jövendölésének
megfelelően írásos rendeletet tett közzé, hogy a birodal-
mában levő zsidók visszatérhetnek hazájukba, s fölépíthe-
tik Istennek a templomot, mit Babilónia előbb említett
királya semmisített meg. Ezenkívül Isten parancsára Kü-
rosz elrendelte csatlósainak, Szabesszarosznak és Mithrida-
tésznak, hogy a Judea templomából Nabukodonozor ál-
tal elrabolt edényeket szállítsák vissza, s helyezzék el a
templomban. Dáriusz második évében aztán betelt a 70
esztendő, amit Jeremiás megjövendölt.
26. Innen látható, mennyivel ősibbek és igazabbak a mi
517
szent könyveink a görögökénél és egyiptomiakénál, meg
az összes többi történetíróénál. Mert Hérodotosz, Thu-
küdidész, Xenophón és a többi író, kik főként Kürosz és
Dareiosz uralkodása táján kezdték fölfedezéseiket, képte-
lenek voltak arra, hogy az Ősi és korábbi időkről pontos
beszámolót adjanak. Mi érdekes volt abban, mikor a bar-
bár Dareiosz és Kürosz királyról beszéltek, vagy a görög
Zópüroszról és Hippiászról, vagy az athéniek és spártaiak
harcairól, vagy Xerxésznek és Pauszaniasznak tetteiről, kit
Athéné szentélyében az éhhalál fenyegetett, vagy a The-
misztoklésszel kapcsolatos eseményekről és a peloponné-
szoszi háborúról, meg Alkibiadész meg Traszübulosz
esetéről?
Én most nem bőbeszédűségre törekszem, hanem a vi-
lág teremtésétől eltelt évek számát akarom meghatározni,
hogy így megcáfolhassam az írók semmitmondó bolondo-
zását; mert nem húszezerszer tízezer év telt el, mint ahogy
ezt Platón mondotta, a vízözöntől a saját koráig eltelt évek
számát felbecsülve, és nem is 153075 esztendő, amint erről
a már említett egyiptomi Apolloniosz beszámol ; de nem is
kezdetnélküli a világ, hogy benne minden magától mű-
ködne, mint Püthagórasz és a többiek okoskodtak: ha-
nem teremtéssel kezdődött és a mindenséget alkotó Isten
gondviselésének irányítása alatt áll, úgyhogy annak teljes
koráról s minden évéről bizonyossága lehet mindannak,
aki hajlandó elfogadni az igazságot. - De nehogy úgy tűn-
jék, hogy csak Küroszig ismerjük ezt, s a következő idők-
kel már nem foglalkozunk, mintha híján lennénk a bizo-
nyítékoknak: ezért Isten segítségével megkíséreljük lehe-
tőségeink szerint bemutatni a további időrendet is.
27. Kürosz tehát 38 esztendeig uralkodott, és végül Tami-
risz királynő ölte meg őt, Masszagetiában, a 62. olümpiász
idején. A rómaiak ekkor már Isten erejéből egyre hatal-
masabbak lettek, hiszen Rómát az elbeszélések szerint
Arész és Ilia fia, Romulus a 7. olümpiász idején alapí-
518
torta, május kalendáinak 16. napján, mikor még az esz-
tendő tíz hónapból állt.
Kürosz halála tehát - minthogy az előbbiek szerint ak-
kor a 62. olümpiászt tartották - Róma alapításától számit-
va a 220. évben történt. Ekkor Rómában Tarquinius Su-
perbus uralkodott. Ő volt az első, aki már egy-egy rómait
száműzetésbe küldött, gyermekeket megrontott és eunu-
khoknak polgárjogot adott. Sőt mi több: meggyalázta a
szűzeket, azután pedig férjhez adta őket! Ezért is hívták őt
a rómaiak nyelvén joggal Superbusznak: mert ez annyit
jelent: ,,Pökhendi”. Ő rendelte el legelsőnek, hogy akik
köszöntik, azoknak egy másik ember köszönjön majd
vissza. 25 esztendőn át uralkodott. Őutána évenként új
konzulok, tribunusok és tisztviselők voltak hatalmon 453
esztendőn keresztül: az Ő nevük felsorolása most túl hosz-
szadalmas lenne, sőt szerintem egyenesen fölösleges. Ha
viszont valaki tudni szeretné, megtalálja mindezt azokban
az írásokban, miket Chryserus Nomenclator készített, a
M. Aurelius Verus által fölszabadított rabszolga, ki Róma
alapításától kezdve egészen urának, Verus császárnak ha-
láláig minden nevet és időpontot világosan följegyzett.
Amint mondottuk tehát, Róma egyéves kormányzói
453 esztendőn át voltak hatalmon. Ezt követően az úgy-
nevezett ,,császárok” kerültek uralornra, elsőként Caius
Iulius, aki 3 és 4 hónap és 6 napig uralkodott. Aztán Au-
gustus 56 évig, 4 hónapig 1 napig; majd Tiberius 22 évig;
aztán egy másik Caius 3 év 8 hónap és 7 napig; Claudius
13 év, 8 hónap és 24 napig; Nero 13 évig, 6 hónapig és 28
napig; Galba 7 hónapig és 6 napig; Otho 3 hónapig és 5
napig; Vitelius 6 hónapig és 22 napig; Vespasianus 9 év,
11 hónap s 22 napig; Titus 2 évig és 22 napig, Domitianus
15 évig, 5 hónapig és 6 napig; Nerva 1 év, 4 hónap 10 nap-
ig; Traianus 19 évig, 6 hónapig és 16 napig; Hadrianus 20
év, 10 hónap és 28 napig; Antonius 22 év, 7 hónap és 6
napig; Verus 19 évig és 10 napig.
519
 Tehát a császárok kora Verus császár haláláig 225 esz-
tendő volt. Így Kürosz halálától, illetve a római Tarquinius
Superbus uralmától a Verus császár imént említett haláláig
terjedő időszak együttvéve 741 esztendő.
28. Mindent egybevéve a világ kezdetétől eltelt idő egésze
a következőképp összegezhető: A világ teremtésétől a
vízözönig 2242 esztendő. A vízözöntől Abrahám Ősatyánk
fiának megszületéséig 1036 esztendő. Izsáktól, Abrahám
fiától addig, mikor a nép Mózessel a pusztában volt, 660
év. Mózes halálától, Nun fia Józsue uralmától Dávid pát-
riárkának haláláig 498 esztendő. Dávid halálától, Salamon
uralmától a nép babiloni száműzetéséig 518 év 6 hónap és
tíz nap. Kürosz uralmától Aurelius Verus császár haláláig
741 esztendő. Együttesen tehát a világ teremtésétől fogva
eltelt évek összege 5695, s ehhez még a hónapok és napok
jönnek hozzá.
29. Ha valaki ezeket az adatokat és szövegeket mind össze-
veti, rádöbbenhet a prófétai iratok Ősiségére és a vallásunk
isteni mivoltára, tehát hogy nem újkeletű dolog ez, és a
tanaink sem mesék vagy hazugságok, mint azt jónéhányan
vélik, hanem kétségtelenül ősibbek és igazabbak minden
egyébnél.
Tudniillik Thallosz említést tesz Bélosz asszír királyról
és a titán Kronoszról, s elmeséli róluk, hogyan szállott
harcra Bélosz a titánok oldalán Zeusszal és a hozzája tar-
tozókkal, kiket isteneknek szokás nevezni; majd ezt mond-
ja: „A legyőzött Gügosz Tartésszoszba menekült”, ezt a
vidéket pedig, hol Gügosz akkor uralomra jutott, hajda-
nában még Akténak hívták, ma viszont már Attikának ne-
vezik. A többi táj és város elnevezésének eredetét talán
már föl sem kell sorolnunk, főként a magadfajta történet-
búvár előtt. Az mindenesetre nyilvánvaló, hogy Mózes az
összes történetírótól régebbinek bizonyult (s nem is csak
Ő, hanem még az őt követő próféták többsége is): ősibb-
nek, mint Kronosz, Bélosz vagy a trójai háború. Thallosz
520
elbeszélése szerint ugyanis Bélosz 322 esztendővel előzte
meg a trójai háborút. Azt pedig már az előbbiekben tisz-
táztuk, hogy Mózes körülbelül 900 vagy 1000 évvel élt
korábban Trója elfoglalásánál. Egyébként mivel Kronosz
és Bélosz kortársai voltak egymásnak, a legtöbben azt
sem tudják, melyikük volt Kronosz és melyikük volt Bé-
losz. Némelyek úgy tisztelik Kronoszt, hogy közben Bél-
nek és Bálnak hívják - főleg a keleten lakók, akik nem is
ismerik sem Kronoszt, sem Béloszt. A rómaiak Saturnusz-
nak hívják: de ők sem tudják, melyik ez a kettő közül,
Kronosz-e vagy Bélosz.
Azt mondják, az olümpiászok gyakorlata Eiphitosztól
indult, de némelyek szerint inkább Limosztól, akit Iliosz-
nak is neveznek.
Az esztendők számát és az olümpiászok sorrendjét már
az eddigiekben tisztáztuk. Azt hiszem, most történelmünk
tisztes korát és egész kronológiánkat a lehetőségeimhez
képest igen alaposan bemutattam. Ha netán valamilyen
időtartam elkerülte a figyelmünket, és esetleg 50, 100 vagy
200 esztendő kimaradt, ez azért még mindig nem több tíz-
ezer vagy ezer év, mint amiről annak idején hazug módon
Platón, Apollóniosz és többi társuk beszélt. Lehetséges,
hogy az esztendők teljes összegét mi magunk sem tudjuk
egész pontosan - de ez csak annak tudható be, hogy a
szentírási könyvekben az elhanyagolható hónapok és na-
pok nincsenek megemlítve.
Amit a kronológiát illetően elmondottunk, az megegye-
zik a káldeus filozófus Bérószosz kijelentéseivel, aki a görö-
gökkel ismertette meg a káldeus irodalmat.” Ő Mózeshez
hasonlóan beszélt a vízözönről és sok más történetről. Sőt
részben még Jeremiás és Dániel prófétákkal is összhang-
ban beszélt: említi mindazt, mi a zsidókkal történt Babi-
lon királya idején, akit Ő Nabupolasszarnak, a zsidók pe-
dig Nabukodonozornak hívnak. A jeruzsálemi templom-
mal kapcsolatban szintén megernlíti, hogyan pusztította
521
el azt a káldeus király, és hogy Kürosz uralmának második
évében rakták le a templom alapjait, végül pedig, hogy a
templom Dareiosz király második esztendejében készült
el.
30. A görögök viszont az igazság ezen leírásairól említést
sem tesznek. Elsősorban azért, mert az írásművészetet
csak rövid ideje ismerték meg; és ezt maguk is bevallják,
hiszen a betűk föltalálását egyesek a káldeusoknak, mások
az egyiptomiaknak, ismét mások pedig a föníciaiaknak tu-
lajdonítják. Másodsorban pedig azért, mert abba a hibába
estek és esnek, hogy többnyire nem Istenről beszélnek,
hanem semmitmondó, hasztalan dolgokról.
Homéroszt, Hérodotoszt és a többi költőt öntudattal
emlegetik, az enyészhetetlen és egyetlen Isten dicsőségét
viszont nemcsak elfeledték, de egyenesen meggyalázták:
sőt üldözni kezdték és napról napra mindmáig üldözik az
Ő tisztelőit is. Akik hangzatosabban sértegetik Istent, azo-
kat megjutalmazták s tiszteletben részesítették, akik pedig
erényességre törekedtek és szentül éltek, azokat megkö-
vezték vagy halálra juttatták, s mind a mai napig iszonya-
tos bánásmódban részesítik. - Így közel sem véletlen,
hogy Isten bölcsességét elveszítették, és az igazságot nem
találták meg. ,
Te viszont - ha van hozzá kedved - olvasd végig gon-
dosan ezt az írást, hogy majdan útmutatód lehessen,
mint az igazság foglalója!

522
 BEVEZETÉS

sZARDEszI MELITÓN HOMILIÁJÁHOZ

És TÖREDÉKEIHEZ

Caesareai Euszebiosz még Melitón igen sok művét is-

merte (Egyháztörténelem, IV, 26, 1-14), írásait nagyjából
négy csoportra osztotta, nyilván annak a kódexnek a nyo-
mán, melyből a caesareai keresztény könyvtárban azokat
ebben a csoportosításban ismerte meg. Euszebiosz felsoro-
lásában azonban sokszor nehéz eldönteni (az „és” kötőszó
miatt), vajon egy avagy két műről van- e szó.
1940-ig csupán a régebbi keresztény íróknál megtalál-
ható idézeteket ismertük Melitón műveiből, míg Campbell
Bonner ki nem adta húsvéti homiliájának csaknem teljes
szövegét (The Homily on the Passion, Studies and Docu-
ments, XII., London, 1940). A szövegkiadás alapjául egy
IV. századból származó papirusz kódex szolgált, mely A.
Chester Beatty gyűjteményének darabja. Még teljesebb
szöveget publikált M. Testuz, aki a Papyrus Bodmer XIII
alapján adta ki a homilia görög szövegét (Bibliotheca
Bodrneriana, Cologny-Geneve, 1960). Ez a kódex a IV
század elejéről való.
A homilia szövegének kiadása után lehetővé vált a tö-
redékek azonosítása, melyekről kiderült, hogy valóban a
szardeszi püspök beszédéből valók. Már korábban ismert
volt egy görög töredék (P. Oxyr. 1600) rövidített latin
fordítása, annak két szír fordítása és két kopt változata.
A Bodmer-gyűjteményben felfedezték még a homilia két
kopt variánsát is, csaknem teljes szöveggel (Crosby Co-
523
dex). 1963-ban újabb felfedezés eredményeként kiadták a
homilia georgiai fordítását is.
A homilia hitelességét a szakemberek - P. Nautin kivé-
telével - elfogadják annak ellenére, hogy Euszebiosz kata-
lógusában két ilyen című munkát említ. Euszebiosz je-
gyezte meg továbbá, hogy Melitón a homiliát Servilius
Paulus prokonzulsága alatt írta. Ilyen nevű prokonzult a
II. századból nem ismerünk. További zavaró mozzanat,
hogy a prokonzul nevét Rufinus Egyháztörténelmében -
valószínűleg az ApCsel 13, 7 hatására - Sergius Paulusz-
nak írta. L. Sergius Paulus viszont kétszer viselt konzuli
méltóságot, másodszorra 168-ban nyerte el azt. Utána le-
hetett ázsiai prokonzul. A zavar forrása lehet a név rossz
másolása a kéziratokban. Amennyiben az eredeti név Ser-
vilius Pudens volt, úgy a homilia 160-170 között íródha-
tott, mert Pudens 166-ban volt konzul, utána pedig pro-
konzul.
Melitón írását, ill. beszédét A húsvétról szokásosan ho-
miliának nevezzük, de voltaképpen a római liturgiából is
ismert praeconium pascale-hoz (vö. Exultet) hasonlítható.
Az Exultet is kétszer fordul így a jelenlevőkhöz ,,fratres
dilectissimi”, és ugyanígy tesz Melitón is, kétszer szólítja
meg hallgatóit így: „kedves testvéreim”. A homilia a Ki-
vonulás könyve 12. fejezetét kommentálja, a zsidó hagga-
dikus egzegézis módszerével krisztológiai tipológiává
alakítja. Stílusa deklamatorikus, az elogium elemi formája
ez, amit a szofisták ,,meletai”-nak neveztek, Tertullianus
meg éppen Melitónra célozva ,,laudes”-nek (De baptismo
3, 6). A rómaiak soha nem szenvedhették ezt a számukra
túlságosan is szóbő retorikát, és Szent Jeromos is bírálta
a Laus cerei paschalis-t, azzal együtt a római diakónusokat
(vö. Ep 18 ad Praesidium PL 30; 182 kk). Ugyanebbea
műfajba tartozik azonban a Szent Ambrusnak tulajdoní-
tott Exultet (D. B. Capelle: Studi e Testi, CXXI, 1946,
219-246; Pinell: Liturgica, II., Monserrat, 1958, 1-119
524
old.), és az Ágostonnak tulajdonított Questiones Veteri et
Novi Testamenti c. írásban megtalálható Laus cerei pascha-
lis afrikai formája (CSEL 50, 363 kk). Ezek csak annyiban
térnek el Melitón homiliájától, hogy hiányzik belőlük a
húsvéti bárány antijudaista tipológiai értelmezése.
Melitón krisztológiai tipológiája nagy rokonságot mu-
tat Jusztinosz Párbeszédének és a Barnabás levélnek a
tipológiájával, s hatással volt Ireneuszra. Nyelvében
mindig emelkedett, himnikus, hasonlít Antiochiai Szent
Ignatiosz néhány helyére (pl. vö. Ef 7, 2), de felidézi az
Újszövetség számos himnikus részét (vö. Fil 2, 5-11; 1
Tim 3, 16), s található párhuzamos hely Ireneusznál is (vö.
AH II, 47, 2 Harvey, I, 368 old.).
Mind a homilia, mind a töredékek fordításához O.. Per-
ler, Méliton de Sardes Sur la Pâque et Fragments, Sources
Chrétiennes, 123, Paris, 1966 szövegkiadását használtuk.

525
 SZARDESZI MEL1TóNz
A HÚSVÉTRÓL

1. Miután felolvastuk a héberek kivonulását az Írásból,1

a misztérium igéi megvilágosodtak,
hogy hogyan áldozták fel a bárányt2, s hogyan
menekült meg a nép.
2. Értsétek meg tehát szeretteim,
a húsvét misztériuma
ilyenképpen új és régi3,
örök és ideiglenes'*,
romlandó és romolhatatlan5,
halandó és halhatatlan.
3. Régi a törvény szerintfi,
új az Ige szerint,
ideiglenes a képletesség miatt7,
örök azonban a kegyelem miatt,
romlandó a bárány leölése által,
romolhatatlan az Úr élete általa,
halandó a földbe temetés által,
halhatatlan a halottaiból való feltámadás által.
4. Mert a törvény régi,
de új az Ige,
mulandó az előkép,
a kegyelem viszont örök,
a bárány romlandó,
romolhatatlan azonban az Ur,
aki leöletett mint bárány,
s feltámadt mint Isten.
Ugyan mint „juh vitetett leölésre”°,
de nem juh volt,
s mint ,,szótlan bárány”,
de nem bárány volt.
526
 Az kép volt,
most azonban megvan az igazság.
5 A bárányt helyettesítette Isten1°,
a juhot az ember,
az emberben pedig Krisztus van,
aki mindent magában foglalll.
6 A bárány leölése,
a húsvét ünnepe, a törvény betűje
Krisztusban elrnúltlz;
a régi törvényben is Őérte volt minden,
s még több az új rendben13.
7. Az Ige lett ugyanis a törvény14,
megújult a régilã,
mely Sionból és Jeruzsálemből eredtlfi;
a parancs a kegyelem,
a kép az igazság17,
a bárány a Fiúlfi,
a juh az ember,
és az ember Isten lett".
8 Mert fiúként született2°,
bárányként vezették,
juhként leöltékzl,
eltemették mint embert,
feltámadt a halálból mint Isten
az, aki természetben Isten és ember.
9 Ő az, aki mindenzz,
törvény, amennyiben ítél,
Ige, amennyiben tanít,
Kegyelem, amennyiben megvált23,
Atya, amennyiben szülő,
Fiú, amennyiben szülött24,
bárány, amennyiben szenved25,
amennyiben eltemetik, ember,
amennyiben feltámad, Isten.
10 Ez Jézus Krisztus,
akinek dicsőség mindörökké. Amen2°.
1. Ez a húsvét misztériuma,
amint megíratott a törvényben,
melyet az imént felolvastak.
Megmagyarázom az Írás szavait27,
hogyan parancsolt Isten Mózesnek amikor csapásaival
sújtani akarta a fáraót,
meg akarta viszont menteni a csapásoktól Izraelt
Mózes karja által.
2. ,,Ime - mondja - végy tiszta és szeplőtlen bárányt,
és este vágd le azt Izrael fıaival,
és éjjel egyétek meg azt sietve23,
csontot ne törjetek bennel” - mondja az Irás2°.
3 ,,Így tegyetek - mondja az Írás -30,
egy éjszaka egyétek meg azt házanként és törzsenként,
felövezett csipővel és bottal kezetekbenal,
Az Úr paszkhája ez
örök emlékezetül Izrael fiainak”32.
4. „Vegyétek a bárány vérét,
s kenjétek meg az ajtófélfákat33,
jelet téve a gerendára,
az angyalt elriasztó vér jelét.
Íme, egyetlen éjjel megvetem Egyiptomot, s egyetlen
éjszaka gyermektelen lesz baromtól kezdve az
emberig”34.
15 Akkor Mózes levágta a bárányt35,
s éjszaka beteljesedett a misztérium Izrael fiain,
megpecsételték házuk ajtaját,
a nép védelmére,
s az angyal elriasztására.
16 Amikor ugyanis levágják a bárányt3°,
s amikor a húsvétot elfogyasztják37,
és a misztérium beteljesedik,
újjong a nép,
528
 Izrael megpecsételtetett,
akkor jön az angyal Egyiptom megbüntetéséreim.
Aki nincs beavatva a misztériumba,
akinek nincs része a paszkhában,
aki nincs megjelölve a vérrel,
akit nem véd a Lélek D

az ellenséget,
a hitetlent,
17 megbünteti egyetlen éjszaka, megfosztja gyermekeiről.
Az angyal körüljárván Izraelben” és látva, hogy meg
vannak jelölve a bárány vérével, Egyiptomba jött, s a
keménynyakú fáraót egyetlen éjszaka megbüntette,
nem fényes köpenybe, ragyogó stólába, de megszagga-
tott ruhába öltöztette egész Egyiptomot, mely gyászol-
ta elsőszülötteit.
18. Mert egész Egyiptom”
gyötrődött és szomorkodott a csapások miatt,
sírt és gyászolt,
s minden szenvedése elhatolt a fáraóhoz,
nemcsak külsőleg, hanem bensőleg is,
mert nemcsak a külső ruhákat szaggatta meg,
de a gőgös szíveket is.
9. És új látvány tárult fel
a gyászolók és szomorkodók között,
a fáraó gyászban és hamuban ült41,
gyászruhaként vette körül a tapintható homály42,
mely gyászöltözetként teljesen elborította Egyiptomot
is.
20 Mert gyászruhaként vette körül a fáraót Egyiptom.
Ilyen ruhát szőtt a zsarnok testére,
ilyen tunikát öltött a kemény fáraóra az igazságosság
angyala:
keserves fájdalmat,
áthatolhatatlan sötétségetfl,
s megfosztotta szülötteitől.
529
34 A II. századi görög apologéták
 És uralkodott az elsőszülötteken, gyors volt
s az elsőszülöttek halála sem tudta kielégíteni.
21 Egyetlen szempillantás alatt” feltűnt a győzelmi jel
a halálba hullottak felett.
A felfordult holtak a halál tápláléka lettek.
22 Új dolgot ha hallotok, csodálkozzatok! Mert valóban
ez vette körül Egyiptomot,
hatalmas éjszaka, áthatolhatalan sötétség borította be
és a tapintható halál45,
öldöklő angyal4°,
az elsőszülötteket elnyelő alvilág'-'=7.
23 De még újabb és félelmetesebb dolgot is halljatok.
Az áthatolhatatlan sötétségben rejtőzött a
kielégíthetetlen halál,
s a boldogtalan egyiptomiak a sötétségbe
kapaszkodtak,
a leselkedő halál pedig az angyal parancsára elragadta
Egyiptom elsőszülötteit.
4. Aki a sötétséget megtapintotta,
az a halálba jutott.
Amelyik elsőszülött karjával sötét testet ölelt,
dermedt lélekből keserű és ijedt kiáltás szakadt:
„Ki fogja jobbomat ?43
Lelkem mitől remeg?
Miféle sötétség borítja egész testemet?
Ha atyám, segítsen,
ha anyám, részvéttel legyen,
ha testvér, szólítson engem,
ha barát, gyámolítson,
ha ellenség, távozzon,
mert én elsőszülött vagyok”.
25 Még mielőtt elhallgattak volna az előszülöttek,
az őket fogva tartó nagy hallgatás így szólt:
„Az én elsőszülöttem vagy te, nekem rendeltettél,
a halál csendjének l”
530
26 Az elsőszülöttek egyike észrevéve az elsőszülöttek
megfogását, megtagadta magát, nehogy keserves halált
kelljen halnia: ,,Én nem vagyok elsőszülött, harmadik
termés vagyok”,
annak azonban hazudni nem lehetett,
megragadta az elsőszülöttet, mely szegett fővel, némán
elhullott.
Az egyiptomiak elsőszülött termése elhullott egy
szempillantás
alatt4°, az elsőszülött az első vetés;
a táplált és öntözött, a hamvas a földre hullt,
nemcsak az embereké, de az esztelen barmoké is.
7. Allatok kétségbeesett bőgése hallatszott az ország
síkságain,
táplálék után bőgtek.
A szopós csikó és borjú, s a többi állat,
melyek imént jöttek a világra és most szabadultak el,
keservesen és nyomorultan bőgtek, az elveszett
zsengék miatt.
28. Hasonlóképpen jajongtak és verték mellüket
az emberek a pusztulás miatt,
az elsőszülöttek halála miatt.
Egész Egyiptom bűzlött a temetetlen holttestektől5°.
29 Félelmetes látvány tárult a szemlélő elé, kibontott
hajú anyák, megőrült apák Egyiptomban, s saját nyel-
vükön kiáltották: ,,Szerencsétlenek vagyunk, egy szem-
pillantás megfoszott minket elsőszülötteinktőll”
Verték a mellüket és tapsoltak a halotti tánc ütemére.
30 Ez történt Egyiptomban, hirtelen elveszítették első-
szülötteiket, Izraelt azonban megvédte a bárány leölé-
se51, a bárány kiontott vére megvilágosította Őtã 2,
s úgy találták, a bárány halála védőfalul szolgál a
népnek.

531
H*
31 Ó új és kimondhatatlan misztérium,
a bárány leölése lett Izrael megváltása,
a juh halála a nép életévé lett,
s a vér elriasztotta az angyalt.
32. Mondd meg angyal, mi ijesztett meg,
a juh leölése,
vagy az Úr élete,
a bárány halála,
vagy az Úr előképe,
a bárány vére,
vagy az Úr Lelke?
33. Megfélemlített nyilván
az Ur misztériumának látása,
mely megvalósult a bárányban,
az Úr élete a bárány leölésében,
az Úr előképe
a juh feláldozásában.
Ezért nem Izraelt sújtottad,
csupán Egyiptomot fosztottad meg gyermekeiről.
34. Micsoda hallatlan új misztérium,
hogy eltiporja a pusztulásig Egyiptomot,
Izraelt azonban megőrzi a megmenekülésre ?53
Halljátok a misztérium hatalmát!
35 Ami mondatott és ami valóra vált, testvérek, annak
hasonlósága és előképe van! Minden, amit
megmondtak,
ami történt, az példaszerű,
a mondás hasonlat,
a történés előkép,
hogy az esemény megmutatkozzon az előképben,
hogy a mondást megvilágítsa a példázat.
36 Semmi nem jön létre minta nélkül, nemde az előképben
látni a jövendőt? Ezért a jövendőért készül a minta
viaszból, agyagból, fából, hogy felépüljön a jövendő,
mely nagyságában fenségesebb,
532
 erejében hatalmasabb,
alakjában szépségesebb,
fényében ékesebb,
37 mely kicsinyke, silány modellben szemlélhető. Amikor
azonban megvan az, amire utalt a rninta, mely hajdan
a jövendő képének hordozására volt rendelve,
hasztalanként
elenyész amaz, képének adja át helyét, mely természetes
és valós54. Az egykor hasznos elavult,
mert megjelent az,
mely természeténél fogva becses.
38 Mindegyiknek megvan a maga ideje55.
A modellnek is megvan a saját ideje,
az anyagnak is megvan az ideje. Te az igazság képét
mintázod. Az anyagot azonban te szolgáltatod
a műhöz.
Azért kívánod, mert a jövendő képét pillantod meg
benne.
Ha a művet végbe vitted, csak azt kívánod,
csak azt szereted,
csak benne látod már a mintát,
az anyagot és a valóságot.
39 Ahogyan a mulandó hasonlatokban,
úgy van a romolhatatlanokban is,
ahogyan a földiekben,
úgy a mennyeiekbenéfi,
az Úr üdvössége és igazsága előre formát kapott a nép
között,
a törvény előre hirdette az evangélium igazságát.
40. A nép tehát előzetes terv mintája volt,
a törvény pedig a hasonlat betűje,
az evangélium viszont a törvény kifejtése és
teljessége57',
az egyház meg az igazság befogadója.

533
41. Értéke volt a mintának az igazság előtt,
csodálatos volt a példa a kifejtés előtt.
Azaz:
becses volt a nép az egyház létrejötte előtt,
s csodás a törvény az evangélium világoskodása elŐtt5 9.
42. Miután az egyház létrejött,
s elöljárt az evangélium,
kiüresedett a minta,
az igazságnak adta át erejét,
betelt a törvény,
hatalmát az evangéliumnak adta5°,
fölösleges az előkép,
mert megmagyarázza a kifejtés,
43. az evangélium fényében
így teljesedett be a törvény°°,
így lett fölöslegessé a nép
az egyház támasztása után.
Elenyészett a minta
az Úr megjelenésévelfil,
az egykor drága elavult ma, mert megjelent az, ami
természeténél fogva értékes.
44. Értéke volt egykor a bárány leölésének,
fölösleges immár az Úr élete által.
Drága volt a juh halála,
fölösleges most azonban az Úr üdvössége által.
Becses volt a bárány vére,
de értéktelen lett az Úr Lelke által.
Drága volt a szótlan bárány”,
de értéktelen most már a szeplőtelen Fiú által°3.
Értékes volt a földi templom,
most azonban értéke elveszett az égből való Krisztus
által°4.
45. Értékes volt a földi Jeruzsálem°5,
fölösleges lett most a mennyei által.
A szűkös örökség is becses volt hajdan,
534
nem sokat ér azonban most a szélesen kiáradó
kegyelem miatt°°.
Mert Isten dicsősége nem korlátozódik egy helyre és
szűk területre” 9

hanem kegyelme kiárad a föld határaiig, ezért vert

sátrat itt a mindenható Isten, övé legyen a dicsőség
Jézus Krisztus által mindörökké, Amen.
Meghallgattátok a minta elbeszélését, hallgassátok meg
most a misztérium megvalósulását is.
Mi a húsvét? A történetről kapta nevét. A paszkha a
,,szenvedés” (pathein) szóból származik.
Tanuljátok meg, tudjátok meg, ki az, aki szenved,
s ki az, aki a szenvedővel együtt szenvedfis,
és miért jelent meg a földön az Úr“°. Azért, hogy
a szenvedőt magára öltve a mennyek magasába emelje.
„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet”,
s mindent, ami rajta van, az embert is, Igéje által
formálta a földből?°, és a formába lelket is adott.
A keleten levő Édenbe helyezte, hogy boldog legyen.
„A kert minden fájáról ehetsz, mely a paradicsomban
van,
a jó és rossz tudásának fájáról azonban ne egyél,
mert amely napon arról enni fogsz, halálnak halálával
halsz”i1.
Az ember természeténél fogva képes jót és rosszat is
befogadni, mint a föld röge a bárhonnan ráhulló
magot,
megfogadta az ember a gonosz és nyalánk sugallatot.
Szakított a fáról, nem hallgatott Istenre, a parancsot
megszegte. Kiűzetett onnan a világba, mint gonosztevő
a börtönbe72.
Elszaporodott a földön és megért hosszú időt,
visszatért a földbe a fa termésének megismerése miatt"-",
és ezt hagyta örökül utódainak.
Örökségül gyermekeinek
535
 nem a szentséget, hanem a paráznaságot hagyta74,
a romlást és nem a romolhatatlanságot,
nem a tisztességet, hanem a becstelenséget,
a szolgaságot és nem a szabadságot,
a királyság helyett a zsarnokságot,
a halált az élet helyett?-",
a kárhozatot az üdvösség helyett.
50. Új és félelmetes lett az ember kárhozata a földön76.
Ime ez történt vele: elragadta a bűn zsarnoksága, el-
csábította a vágyak területére, elöntötték a kielégít-
hetetlen ösztönök hullámai,
a házasságtörés
és a paráznaság,
a kéjelgés
és a vágy,
a kapzsiság
és a gyilkosság,
s a vér,
a zsarnoki hitványság
és a törvényszegés77.
51. Atya a fiára rántott tőrt,
a fiú atyja ellen emelte kezét,
kegyetlenül leütötték a dajkát keresőt,
testvér gyilkolta a testvért,
a vendég gonoszul bánt a vendéggel,
barát barátját ölte meg,
ember ember ellen emelte öklét zsarnokul".
52. Akik a földre születtek, mind gyilkosok, ezek testvér-
gyilkosok,
azok apagyilkosok, amazok gyermekgyilkosok.
Még újabbat és szörnyűbbet találtak ki, az anya ahhoz
a testhez nyúlt, melyet szült, melyet keblén táplált,
és méhe gyümölcsét méhébe temette, rettenetes
temetővé

536
 lett a szerencsétlen anya, ki felfalta gyermekét, akit
hordott7°.
53 Nem mondom tovább, sok más egyéb förtelmes,
ijesztő és
gyalázatos dolog történt az emberek között.
Apa leányával hált,
a fiú anyjával,
fivér nővérével,
férfi a férfivel3°,
mindegyik felebarátja feleségét kívántasl.
Diadalmaskodott rajtuk a bűn. Ez a halál segédje lévén,
áthatotta a lelkeket, s eledelül a halottak testét készí-
tette nekik. A bűn minden lélekben otthagyta nyomát, s
ahol otthagyta nyomát, ott meg kellett halniflz.
Minden test elhullt a bűn miatt,
minden test a halál alatt volt,
s minden lélek száműzetett a testi hajlékból,
és a földből vétetett visszatért a földbe,
az isteni adomány az alvilágba zuhant,
felbomlott a szép harmónia,
a szépséges test szétesettfia.
Megosztotta ugyanis az embert a halál. Újabb csel,
újabb
háló fogta be. Fogságba tartotta a halál árnyéka,
elhagyatott lett az Atya képmása.
Ez az ok, amiért beteljesedik az Úr testében a húsvét
misztériuma“4.
Az Úr előbb a patriarkákban és a prófétákban készítette
elő szenvedését az egész népben, megpecsételve a
törvényt
a próféták általfié. Mivel a jövendő új és hatalmas lesz,
már távol, messze előre gondoskodott róla, hogy
amikor
valóra válik, hitelt találjon. Ezért már rég előre ábrá-
zolta.
537
58. Igy az Úr misztériumának is
régtől megvolt az előábrázolása,
és csak ma látható,
amikor a hit beteljesül,
amikor az emberek úgy ítélik, hogy valóban
Mert régi és új az Ur misztériuma,
régi a minta szerint,
de új a kegyelem szerint.
Ha erre a mintára nézel, a kivitelezés által látod a
valódit.
59. Ha valaki látni akarja az Úr misztériumát, tekintsen
Ábelre, kit hozzá hasonlóan megöltek,
a hozzá hasonló megkötözött Izsákra nézzen,
tekintsen a hozzá hasonlóan eladott Józsefre,
fordítsa szemét a hasonlóan kitett Mózesre,
nézzen az ugyancsak üldözött Dávidra,
a prófétákra, kik Krisztusért hasonlóképpen
szenvedtekflfi.
60. Fordítsa figyelmét azonban
az Egyiptom földjén levágott bárányra is,
mely Csapásokkal sújtotta Egyiptomot,
és amely vére által megváltotta Izraelt37.
61. Az Ur misztériumát hirdette a próféták szózata is.
Hisz Mózes szólt így a néphez:
„Nézzétek éjjel és nappal szemetek láttára fel-
függesztett életeteket,
és ne saját életetekben bízzatok”f'3.
62. Dávid ezt mondja:
„Miért háborognak a nemzetek,
és miért gondolnak hívságot a népek?
Felkeltek a föld fejedelmei és királyai tanácsot
tartottak az Úr és Felkentje ellen”*'°.
63. eremiás:
„Mint ártatlan és leölésre szánt bárányt vezettek engem.
Gonoszat gondoltak ellenem és mondották:
538
 Gyertek, tegyünk fát a kenyerébe,
és tépjük ki az élők földjéről,
s ne emlékezzenek nevére”°°.
64 Izaiás:
„Mint a leölésre vitt juh,
s mint szótlan bárány nyírója előtt,
ez meg nem nyitotta száját.
Nemzetségét ki tudná elbeszélni ?”“1
65 A többi próféta is még sok mást is jövendölt a húsvét
misztériumáról, aki Krisztus, övé a dicsőség
_ mindörökké, Amen.
6 Ő a mennyből a földre jött a szenvedőért, melyet
magára
vett, felöltötte azt a Szűzanya által, emberként jelent
meg, a szenvedékeny testtel a szenvedők fájdalmát is
magára vette, s lerontotta a test szenvedéseit, a halha-
tatlan lélekkel pedig megölte a gyilkos halált°3.
7 Őt vezették, mint a bárányt,
leölték mint a juhot°4,
aki kiszabadított minket a világ szolgaságából,
mint Egyiptom földjéről,
felszabadított minket a Sátán szolgaságából,
mint a fáraó keze alól,
megpecsételte lelkünket
saját Lelkével,
mint testének tagjait
tulajdon vérével°5.
8 Ő öltötte fel a szégyenletes halált,
s gyászba öltöztette a Sátánt,
mint Mózes a fáraót.
Ő az, aki megverte az igazságtalanságotw,
aki a törvénytelenséget utódaitól megfosztotta,
mint Mózes Egyiptomot.
Ő az, aki kiszabadított minket”
a szolgaságból a szabadságra,
539
 a sötétségből a világosságra,
a halálból az életre°3,
a zsarnokságból az örökkévaló királyságra,
új papsággá alkotott minket,
s örökre megszerzett néppé°°.
9. Ő üdvösségünk húsvétja,
Ő az, aki sokakért sokat szenvedett,
Ő az, akit megöltek Abelben,
akit megkötöztek Izsákban,
aki idegenként vándorolt Jákobban,
akit eladtak Józsefben,
akit kitettek Mózesben,
akit a bárányban leöltek,
akit Dávidban üldöztek,
akit a prófétákban megaláztak1°°.
0. Ő testesült meg a Szűzben,
őt feszítették fel a fára,
eltemették a földbe,
halottaiból feltámadt,
Ő az, aki felvétetett a menny fenségébe1°1.
71. Ő a szótlan bárány,
Ő a leölt bárány,
Ö az, aki Máriától szép báránykaként született,
aki a nyájból vétetett,
s akit leölésre szántak,
kit este levágtak,
és éjjel eltemettek,
akit a kereszten össze nem törtek,
aki a földben el nem oszlott,
feltámadt a halottak közül,
és feltámasztotta az embert a mély sírból1°2.
72. Ezt ölték meg. Hol? Jeruzsálem közepén. Miért?
Mert bénáikat meggyógyította,
mert leprásaikat megtisztította,

540
a vakokat a fényre vezette,
halottaikat feltámasztottam.
Ezért szenvedett.
Ez áll valahol a törvényben és a prófétáknál:
,,Rosszal viszonoztak nekem a jó ellenében,
kiüresítették lelkemet.
Gonoszat gondoltak felőlem és mondták:
Támadjuk meg az igazat, mivel haszontalan nekünk”1°4.
Miért követted el az újabb igazságtalanságot Izrael?
Megcsúfoltad, aki megtisztelt téged,
meggyaláztad, aki megdicsőített téged,
megtagadtad a téged megvallót,
ellentmondtál annak, aki téged hirdetett,
Megölted, aki életre támaszt téged.
Mit tettél Izrael ?1°5
Avagy nem neked írták:
„Ne onts ártatlan vért, nehogy nyomorultul
megöljenek ?”1°°
Én valóban megöltem az Urat, mondja Izrael. Miért?
Mert szenvednie kellett1°7. Tévedsz azonban Izrael,
amikor
így vélekedsz az Úr megöléséről.
Kellett ugyan szenvednie, csak nem általad!
Meg kellett gyaláztatnia, de nem általad.
El kellett ítéltetnie, de nem általad.
Meg kellett feszíteni Őt, de nem a te jobbod által1°°.
E szónak van haszna számodra ó Izrael, mely így kiált
_ az Ürhoz:
Ó Uram, ha Fiadnak szenvednie is kellett,
és ha ez volt akaratod,
szenvedjen, csak ne kezem által.
Más néptől tűrje a szenvedést.
Itéljék el a körülmetéletlenek.
Vonszolják zsarnoki kezek,
de ne az enyém!1°°
541
 Te azonban Izrael nem ily szóval kiáltottál az Úrhoz,
s meg nem juhászodtál az Úr előtt,
nem hunyászkodtál meg művei előtt.
Nem lepett meg téged a béna kar,
mely a testen helyrejött,
a keze által
megnyitott szemek,
sem a béna testek,
melyek szavára meggyógyultak,
és még az újabb csoda sem szelidített meg,
amikor a négy napja holtat
a sírból kihozta.
Figyelmen kívül hagytad mindezt, az Úr megölésének
estéjén éles szögeket és hamis tanúkat készítettél elŐ11°,
kötelet, ostort, ecetet és epét, kardot és kínzást, mint
valami rablógyilkosnak, testének ostorozást szántál,
fejére
tövist, megkötözted jóságos kezét, mely a földből
alkotott
téged, szépséges ajkára vertél, mely életet lehelt rád,
megölted az Urat a nagy ünnepenlll-1
Te örömben úsztál, étkeztél,
míg Ő éhezett,
te bort ittál, etted kenyered,
addig Ő epét és ecetet.
Amikor arcod ragyogott,
az övé elsötétedett,
te örvendeztél,
míg Ő szenvedett.
Te zsoltárt zengtél,
Ő elítéltetett.
Te meghívott voltál,
Ő csak jövevény.
Te táncot jártál,
Ő pedig eltemettetett.
542
 Te puha szőnyegen pihentél,
O meg a koporsóban112.
81. Ó törvényszegő Izrael, miért követtél el újabb igazság-
talansagot, új szenvedéseket róva Uradra,
teremtődre,
gazdádra,
ki téged alkotott,
aki megtisztelt téged,
ki Izraelnek nevezett téged ?113
82. Te azonban nem találtattál ,,Izraelnek”,
mert nem ismerted fel Istent,
nem értetted meg az Urat,
nem félsz, ó Izrael,
hogy ez Isten Elsőszülötrje,
aki a hajnalcsillag előtt született,
aki a fényt támasztja,
aki világosságot ad a napnak,
aki elválasztja azt a sötétségtől,
akitől a legelső támasz származik,
aki felfüggesztette a földet
aki kiszárítja a mélységet,
aki kifeszítette az eget,
aki elrendezte a világot114,
83. összhangban hozta az ég csillagait,
a fényes égitesteket,
aki a mennybe angyalokat alkotott,
aki ott megerősítette a hatalmasságokat,
aki a földön az embert teremtette,
Ő volt az, aki téged kiválasztott,
aki Adámtól Noéig
vezetett téged,
majd Noétól Abrahámig,
Abrahámtól Izsákig és Jákobig, valamint a tizenkét
patriarkáigm.

543
84. Ő vezetett le Egyiptomba,
és ott táplált,
megőrzött téged.
Ő vezetett a felhőoszlopban,
a felhőbe borkolva téged,
Ő szelte ketté a Vörös tengert,
átevezett rajta,
és széjjelszórta ellenségedm.
85. Ő volt, aki mannát adott az égből,
és megitatott a sziklából,
ki Hóreb hegyén törvényt adott neked,
neked adta örökül a meg ígért földet,
aki prófétákat küldött hozzád,
aki királyokat támaszott nekedm.
86. Az látogatott el hozzád,
aki betegeidet gyógyította,
halottaidat feltámasztotta,
vele szemben voltál szentségtörő,
Őt gyaláztad meg,
Őt ölted meg,
Őt adtad el,
az Ő fejére kérted meg a didrakhmákatus.
87. Hálátlan Izrael jöjj, s ítéltess meg irántam mutatott
hálátlanságodért.
Mire becsülted, hogy Ő vezetett?
Mire tartottad atyáid kiválasztását?
Mennyire értékelted Egyiptomba vezérlésedet, s azt,
hogy ott a jóságos József táplált téged ?11°
88. Mire tartottad a tíz csapást?
Mennyire értékelted az éjszakai tűzoszlopot,
s a nappali felhőt,
és az átkelést a Vörös tengeren?
A mannával való táplálást, melyet az égből adott,
a vízfakasztást a sziklából,
a törvényadást Hóreben,
544
 az örökül adott földet
és annak termését ?12°
89. Mennyire becsülted, hogy amikor megjelent,
meggyógyította betegeidet?
Értékeld, hogy az elszáradt kezet
a testen helyreállítjalm
90. Becsüld fel, mit ér, hogy a vakon születettet
szavával meggyógyította?
Mit ér neked az, hogy holtakat támasztott fel,
melyek már három-négy napja a sírban feküdtek?
Felbecsülhetetlenek neked adott ajándékai.
Becstelenséggel viszonoztál, hálátlansággal fizettél
vissza neki, rosszal a jóért,
üldözéssel az örömért,
halállal az életért.
Ezért neked is meg kell halnod122.
91. Még ha egy nép királyát rabolja is el ellenség,
háború támad miatta,
falat törnek,
városokat rombolnak,
váltságdíjat fizetnek érte,
hogy visszakapják,
akár hogy élve térjen vissza,
vagy hogy holttestét eltemessék123.
92. Te ellenkezőleg, Urad ellen szavaztál.
Akinek hódolnak a népek,
akit megcsodáltak a körülmetéletlenek,
akit dicsőítettek az idegenek,
aki miatt Pilátus kezét mosta,
te azt ölted meg a nagy ünnepen124.
93. Ezért keserű neked a kovásztalanok ünnepe,
mint írva van
,,Kovásztalan kenyeret egyetek keserű füvekkel”125.
Élesek a szögek, melyeket te hegyeztél,

545
35 A II. századi görög apologéták
 csípős a nyelv, melyet köszörültél,
keserűek a hamis tanúk, kiket állítottál.
Kemény a kötél, melyet fontál,
csípnek az ütések, melyeket kiszabtál.
Keserves a bér, Júdás, melyet elfogadtál,
Heródes, akinek engedelmeskedtél,
Kaifás, akinek hittél.
Keserű az epe, melyet készítettél,
csíp az ecet, melyet termesztettél.
Szúrós a tövis, melyet szedtél,
keserves a kéz. melyet összevéreztél.
Megölted az Urat Jeruzsálem közepénm.
4. Népek családjai, mindnyájan halljátok és lássátok:127
megint gyilkosság történt Jeruzsálemben,
a törvény városában,
a héberek városában,
a próféták városában,
az igazságosnak tartott városban.
Kit öltek meg?
Ki a gyilkos?
Szégyellem megmondani,
s kénytelen vagyok beszélni.
Ha legalább éjszaka történt volna a gyilkosság,
avagy a pusztában ölték volna meg,
könnyű lenne a hallgatás!
Most azonban az utca és a város kellős közepén,
a város közepén mindenki szemeláttára
történt az igaz igazságtalan legyilkolásaml.
5 Így emelték fel a fára és feliratot raktak föléje, mely
jelezte, kit öltek meg. Ki volt ez? Nehéz megmondani,
és még félelmetesebb meg nem mondani. Halljátok
azonban remegve, azt, aki miatt rengett a föld:12°
96 megfeszítették azt, aki felfüggesztette a földet,
felfeszítették azt, aki kifeszítette az egeket.

546
 A fára függesztették azt, aki megszilárdította a
rnindenséget.
Az Urat alázták meg.
Istent gyilkolták meg.
Izrael királyát
egy izraelita jobbja emelte a magasba13°.
97. Micsoda soha nem látott gyilkosság, milyen hallatlan
igazságtalanság! Lemeztelenítették az Urat, még
arra sem méltatták, hogy ruhája legyen, ne lássák. Ezért
fordították el a csillagok szégyenkezve arcukat, elsöté-
tült a Nap, hogy elrejtse a fán meztelenül megfeszítettet,
de nem az Úr testének elhomályosítása miatt, hanem
csak az emberek szemének elsötétítése miattm.
8. És ha nem remegett meg a nép,
megrendült a föld.
Ha nem rettent meg a nép,
megrettentek az egek.
Mivel a nép nem szaggatta meg ruháit,
megszaggatta az angyal azt.
Mert a nép nem siratta meg,
,,dörgött a mennyből az Úr,
a Magasságbeli adott szózatot”132.
99 Ó Izrael, rnivel
az Úr felett meg nem rendültél,
az Úr előtt nem féltél,
az Úr rniatt nem gyászoltál,
elsőszülötteid felett hangosan feljajdultál,
a felfüggesztett Úr előtt ruháid meg nem szaggattad,
megszaggattad azonban azok fölött, akiket a tiedből
öltek meg.
Elhagytad az Urat,
és Ő sem fog megtalálni téged.
Eltiportad az Urat,
téged is a földig rombolnak.
És te holtan fogsz feküdni,
547
as*
100. Ő azonban feltámad halottaiból133,
és felmegy az ég fenségébe.
Az Ur, aki magára öltötte az embert,
és szenvedett a szenvedőkért,
és megkötözték az elnyomottért,
elítélték az elítéltért,
és eltemették az eltemetettet,134
101. halottaiból feltámadva íly szóval kiáltott:
,,Felettem ki ítél,
álljon eléml”
Az elítéltet én szabadon engedtem.
A holtat én életre támasztottam.
Az eltemetettet én feltámasztottamms.
102. Ki mond ellent nekem?
En vagyok - mondja - Krisztus,
Én, aki leromboltam a halált,
én győztem az ellenségen,
az alvilágot megvettem,
megkötöztem az erőst,
és felragadtam az embert
az ég fennségébe,
Én, - mondja -, a Felkent”13°.
103. ,,Jöjjetek hát mind emberiség családjai, kiket megron-
tott a bűn, és vegyétek bűneitek bocsánatát!
Mert én vagyok megbocsájtástok,
én vagyok üdvösségtek húsvétja,
énvagyok az értetek levágott bárány,
én vagyok váltságotok,
én vagyok életetek,
én vagyok feltámadástok,
én vagyok világosságotok,
én vagyok üdvösségetek,
én vagyok királyotok.
Én az ég fennségébe vezetlek titeket.

548
 Én az örök Atyát mutatom meg nektek.
Én jobbom által feltámasztlak titeket”137.
104. Ő az, aki az eget és a földet alkotta,
és kezdetben az embert teremtette,
akit a törvény és a próféták hirdettek,
aki a Szűzben testesült meg,
akit megfeszítettek,
akit a földbe temettek,
aki halottaiból feltámadt,
s aki felment a menny dicsőségébe,
aki az Atya jobbján ül,
akinek hatalma van ítélni és megváltani mindent,
amit az Atya kezdettől fogva mindörökké érte
alkotott139.
5 Ő az Alfa és az Omega,
a kezdet és a Vég,
- kimondhatatlan kezdet és felfoghatatlan vég -
„Ez a Krisztus”13°.
Ő a kiraly,
Ö Jézus,
Ő a vezér,
Ő az Úr,
Ő az, aki feltámadt halottaiból
Ő az, aki az Atya jobbján ül.
Ő az, aki az Atyát hordozza, s akit az Atya hordoz,
„akinek dicsőség és hatalom mindörökké, Amen14°.
Meliton a húsvétról.
Béke az írónak és a felolvasónak, s mindazoknak, akik
a szív egyszerűségében szeretik az Urat.

549
 MELITÓN TÖREDEKEI

I.
Magasztaljátok az Atyát, ti, szentek!
Éneket zengedezzetek az anyának, ti, szűzek!
Énekeljünk, szerfölött magasztaljuk, mi, szentek.
Dicsőüljetek meg menyasszonyok és vőlegények,
Mert megtaláltátok vőlegényeteket, Krisztust!
Igyátok a borotokat, menyasszonyok és vőlegények,
141
(Papyrus Bodmer XII, O. Perler, Méliton de Sardes, Sur la
Paque et fragments, SCh 123, 128. old.)

II.
(Euszebiosz, Egyháztörténelem IV, XXVI, 4-11).

III.
A szardeszi püspök Meliton, több más Jusztinosz által neki
sugallt dolog után, ezt mondja:
„Mi nem tisztelünk semmiféle érzéketlen sziklát, hanem az
egyetlen Istent, aki mindenek előtt létezett, s az Ő Krisztu-
sának, idők előtti Igéjének tisztelői vagyunk”.
(Chronicon Paschale PG 92; 632 A SCh 123, 222. old.)

IV.
Melitón Eklogái
(Euszebiósz, Egyháztörténelem IV, XXVI, 12-14)

V.
Melitón a húsvétról
(Euszébiosz, Egyháztörténelem, IV, XXVI, 3)

550
 VI
Melitón János Jelenések könyvéről
,,Az ázsiai Melitón azt mondja, hogy Ő (ti. a lázadó Absa-
lom) a Krisztus királysága ellen fellázadó Sátán előképe”.
(Origenész, ad Ps. 3. inscp. PG 12; 1120 A)

VII.
Melitón Krisztus megtestesüléséről
A Krisztus megtestesüléséről írt harmadik könyvében
Melitón ezt válaszolja:
„Akik ésszel bírnak, azok számára semmiféle szükségsze-
rűség nem következik abból, amit Krisztus megkeresztel-
kedése után cselekedett, az Ő testének és lelkének igazsága
és valósága hasonlatos a mi emberi természetünkhöz. Ami-
ket Krisztus a keresztség után cselekedett, főképpen a
csodák, rávilágítanak az Ő testbe rejtett istenségére, s meg-
győzték erről a világot. Egyszerre volt Isten és tökéletes
ember, meggyőzött bennünket két lényegről, és megke-
resztelkedése után a három éven át végbevitt csodáival
istenségéről, a megkeresztelkedése előtti harminc évével
pedig emberségéről, ez alatt az idő alatt a testhez tartozó
gyengeségek elfedték istenségének jeleit, noha az idők
előtt létező igaz Isten volt Ő.”
(Anastasius Sin. Hod. 12 PG 89; 228D-229 B)

VIII.
,,Izraelita kéz okozott szenvedést Istennek” - mondja a
szardeszi püspök, Melitón, a Szenvedésről tartott beszédé-
ben.
(Anastasius Sin. Hod. 12. PG 89; 197 A)

IX. a.
(Euszebiosz, Egyháztörténelem, V, XXVIII, 5)

551
 b.
Melitón szardeszi püspök a keresztségi fürdőről
„Melyik feltüzesített aranyat, ezüstöt, bronzot vagy vasat
nem merítenek a vízbe ? Ezek közül az egyiket azért, hogy
még ragyogóbb színű legyen, a másikat pedig azért, hogy
a bemártás által edződjék. Az egész földet esők és folyók
öntözik, és miután megázott, szépen megművelik. Hason-
lóképpen az egyiptomi föld is, ha megöntözte a folyó,
bőségesen termette a gabonát, teli kalászokat, a jó áztatás
által százszoros termést hozott. Az aláhulló esőcseppek
magát a levegőt is mossák. Mossák az esők anyját, a tarka
szivárványt, mely a felső vizeket ívben lefelé hajlítja,
amiért vizeket irányító szélnek is mondják.
Ha pedig a megfürdetett mennyei lényeket akarod látni,
fordulj most az óceán felé, ott újabb csodát mutatok neked;
áradó hullámokat, s mérhetetlen tengert, tiszta vizet, mely
a Nap keresztelő medencéje, a csillagok megfényesítésének
helye, a Hold fürdője. Biztos módon tudod meg tőlem,
miként veszik a misztikus fürdőt.
Amikor a Nap nappali pályáját tüzes paripáival meg-
nyitja, miközben körpályáját bejárja, tüzes formát ölt,
olyan, mint a lángra lobbant lámpa, áttüzesíti útjának
szakaszát is, így ha valaki közelebbről látná, úgy tűnne
neki, hogy tíz lángoló villáma elnyeli a földet, majd meg-
félemlítve leereszkedik az óceánba. Belül tűzzel telt érc-
gömbhöz hasonlít, nagy fénnyel ragyog, megfürdik a hi-
deg vízben, nagy hangot adva ki közben, de ragyog fénye;
a belső tűz nem alszik ki, hanem még jobban ragyog. Így
van ez a Nappal is, tüzes, mint a villám, fürdőt vesz a hideg
vízben, mely egyáltalán nem oltja ki, hanem kioltatlanul
megőrzi tüzét. Miután megmosdott a misztikus fürdőben,
nagyon örvendezik, mert a víz szinte tápláléka. Teljes
egészében ugyanaz marad, mégis új Napként kél az embe-
rek felett, miután megerősítettea mélység, megtisztította
a fürdő, elűzte az éjszaka sötétjét, ragyogó nappalt szült.
552
Pályájához igazodnak a csillagok, fejti ki hatását a Hold;
megfürödnek ezek is a Nap keresztelő medencéjében, mint
jó tanítványok, mert a csillagok a Holddal együtt a Nap
nyomában járnak, ezért tiszta a fényük.
Ha pedig a Nap a csillagokkal és a Holddal együtt meg-
fürdik az óceánban, miért ne merítkezett volna meg
Krisztus is a Jordánban? Az ég királya, a teremtés feje-
delme, a napkelet, aki az alvilágban levő holtaknak meg-
jelent és a földi halandóknak is, és egyedül Ő az a Nap, mely
a mennyből kél nekünk.”142
(Pitra, Analecta Sacra, II, 3-5. old. SCh 228-32. old)

X.
Szardeszi Szent Melitón egyik művéből
„Mert megkötöztetett, mint kos (Ter 22, 9 - mondja
Urunkról, Jézus Krisztusról -, s mint juhot vitték a le-
ölésre (Iz 53, 7), és mint a bárányt feszítették meg, a fát
vállain cipelte, úgy vitték a leölésre, ahogyan Izsákot vitte
atyja (Ter 22, 13). Krisztus szenvedett, Izsák azonban nem
szenvedett, Ő csak előképe volt Krisztusnak, aki a jövőben
szenvedni fog. (Krisztus előképeként mégis kelthetett cso-
dálatot és félelmet az emberekben. Mert új misztérium lett
láthatóvá, a fiú, akit atyja levágásra a hegyre vitt, össze-
kötözte és az áldozati fára tette, serényen készülve leölé-
sére. Izsák pedig hallgatott, mint a megkötözött kos, „nem
nyitotta meg ajkát”, szavát sem lehetett hallani. Nem ijesz-
tette meg a tőr, nem riasztotta meg a tűz, nem szomorí-
totta meg a szenvedés, az Ur előképeként viselkedett.
Középre volt téve Izsák, mint megkötözött kos, s ott állt
Ábrahám, tartotta a csupasz tőrt, nem szégyellte megölni
fiát.)”
(J. B. Pitra, Specilegium Solesmense, II, LXIII. old. SCh.
123, 234. old)

553
 XI
Szardeszi Melitón egyik művéből
„Az igaz Izsák helyett a kos jelent meg leölésre, hogy
megoldódjanak Izsák kötelékei. A kos leölése megváltotta
Izsákot. Igy mentett meg minket is az Úr megölése árán
megkötözve feloldozott, és feláldozva megváltott minket.”
(uo.)

XII.
Melitón egyik művéből
„Valóban bárány volt az Úr, mint a kos, melyet Abrahám
látott Szabek bokrán fennakadva (Ter 22, 13). A bozót
a keresztet jelentette, az a hely pedig Jeruzsálemet, és a
bárány az Urat, akit megkötöztek a leölésre.”
(uo.)

XIII.
Melitón egyik művéből
(A töredék hitelessége igen kétséges)
(,,A szarvakon fennakadt”, a szír és a héber a „felfüggesz-
tettet” a kereszt legvilágosabb előképének mondja ilyen-
képpen, és ezt még pontosabban fejezi ki ,,a kos”; nem
bárányról beszél, mely fiatal, mint Izsák, hanem ,,kosról”,
amilyen az Úr volt, azaz felnőttről. Ahogyan a ,,szabek”
bozótot - mely a megbocsátás - a szent keresztnek ne-
vezte, úgy Ezekiel is könyvének végén (Ez 47, 3) ,,a meg-
bocsátás vizének” nevezte azt, ami a szent keresztséget
előre ábrázolta. A bűnbocsánatot két dolog adja meg, a
Krisztus általi szenvedés és a keresztség.”) '
(uo.)

554
 XIV.
Melitón, szardeszi püspöknek a Lélekről
és testről írt értekezéséből
,,Az Atya azért küldte a mennyből test nélkül Fiát, hogy
miután a Szűz méhében megtestesült és emberként meg-
született, életre támassza az embert és összegyűjtse tagjait,
melyeket a halál szétszórt, amikor az embert megosz-
ÍOÉÍB.. . .
A föld remeg és alapjai meginognak, a Nap elrejtőzik,
az elemek rendje felborul (Mt 27, 51 Lk 23, 44 Ev Petri
V, 15), és a nappal elváltozott, mert nem tudták elviselni,
hogy Uruk a fán függött. A teremtés megborzadt és cso-
dálkozva mondta: Mi ez az új misztérium? Elítélik a bíró t,
s nem szólal meg, látni lehet a láthatatlant, s nem pirul el;
a felfoghatatlant elfogják, s nem méltatlankodik; a mérhe-
tetlent megmérik, s nem tiltakozik; aki mentes a szenvedés-
től, szenved, s nem áll bosszút; a halhatatlan meghal, s egy
szót nem szól; eltemetik a mennyeit, s ezt eltűri. Mi ez az
új misztérium? A teremtés elámul. Amikor Urunk fel-
támadt halottaiból, és eltiporta a halált, legyőzte az erőst,
és feloldozta az embert, akkor megértette minden teremt-
mény, az emberért ítélték el a bírót, miatta lett látható
a láthatatlan, (a felfoghatatlan felfogható), a mérhetetlen
megmérhető, a szenvedéstől mentes szenvedő, a halhatat-
lan halandó, érette temették el a mennyeit. A mi Urunk
ugyanis emberként született, elítéltetett, hogy megadja a
kegyelmet; legyőzetett, hogy feloldozzon, szorongatták,
hogy minket megoldjon, szenvedett, hogy az ember irgal-
masságot találjon, meghalt, hogy minket éltessen, elte-
mették, hogy feltámadjon.”
(Otto, Corpus Apologetarum, IX, 419. old. SCh 123,
236-38).

555
 XV.
Melitón A keresztről írt értekezéséből
„Emiatt jött el hozzánk, azért, hogy mivel testetlen, a mi
természetünkből alkosson magának testet. A bárány,
mely megjelent, pásztor maradt; akit szolgának tudtak be
(Fil 2, 7), nem tagadta meg a Fiú méltóságát. Mária hor-
dozta, Atyja öltöztette be; a földön járt, közben betöltötte
az eget; gyermekként jelent meg, s nem vesztette el örök-
kévaló természetét; testet öltött, s isteni természetének
egyszerűségét nem sértette meg ezzel; szegénynek látszott,
s nem vesztette el gazdagságát (2 Kor 8, 9); emberként
táplálékra szorult, Istenként nem szűnt meg a világot táp-
lálni (Mt 6, 26); szolga alakot öltött, s az Atyához való
hasonlóságát nem vesztette el, teljes egészében változatlan
természetű volt. Pilátus elött állt (Mt 27, 2), és az Atyánál
volt, a keresztre feszítették, s tartotta a világmindenséget.”
(Otto, Corpus Apologetarum, IX, 419. old. SCh 123,
238-39. old.)

XVI.
Melitón A hitről c. művéből
„A törvényből és a prófétákból gyűjtjük össze mindezt,
amit Urunk Jézus Krisztusról prédikálunk, hogy bizo-
nyítsuk Kedvességednek:
Ő a tökéletes értelem, Isten Igéje, aki a hajnalcsillag előtt
született (Zsolt 109, 3).
Ő a teremtő (az Atyával), az ember alkotója, aki
„mindenben minden” volt (1 Kor 15, 28),
aki a patriarkákban patriarka, a törvényben törvény,
a papok között papi fejedelem, a királyok között az első,
a prófétákban próféta, az angyalokban az angyalok
fejedelme,
a beszédben az Ige, a lélekben a Lélek,
az Atyában Fiú, az Istenben Isten,
király mindörökkön örökké.
556
Ő az, aki Noéban kormányos lett, aki Abrahámot vezette,
akit Izsákkal megkötöztek, aki Jákobbal vándorolt,
akit Józseffel eladtak, aki Mózessel vezetett,
(aki a népnek törvényt adott), aki Józsuéval, Nun fiával
kiosztotta az örökséget,
aki Dávidban (énekelt), és a prófétákban előre megmondta
szenvedését,
aki a Szűzben megtestesült, aki Betlehemben született,
akit a jászolban pólyába csavartak, akit láttak a pásztorok,
akit dicsőítettek az angyalok, imádtak a mágusok,
akit János bemutatott, (és akit a Jordánban megkeresztelt),
(aki a pusztában kísértést szenvedett, aki Úrnak bizonyult),
aki az apostolokat összegyűjtötte, aki a királyságot
hirdette,
aki meggyógyította a bénákat, (megtisztította a leprásokat),
aki a vakoknak fényt adott, aki feltámasztotta a halottakat,
aki a templomban megjelent, akinek a nép nem hitt,
akit Judás elárult, akit a papok elfogattak,
(akit Heródes elé vezettek), akit Pilátus elítélt,
kinek testét szegek fúrták át, akit a fára felfüggesztettek,
akit a földbe eltemettek, aki feltámadt a holtak házából,
aki megjelent az apostoloknak, aki a mennybe emelkedett,
aki az Atya jobbján ül, (és akit az Atya megdicsőített).
Ő a holtak nyugodalma, az elveszettek megtalálója,
világosság a sötétben levőknek, a foglyok megmentője,
a tévelygők vezetője, a szomorkodók menedéke,
(az üldözöttek pásztora), az egyház vőlegénye,
a kerubok kocsija, az angyali seregek vezére,
Isten az Istentől, Fiú az Atyától,
Jézus Krisztus, király mindörökké. Amen.”
(Otto, Corpus Apologetarum, IX, 420. old. SCh 123,
240-4-4. old.)

557
 Hierapoliszi Apollinarisz töredéke a Húsvétról
„Az ázsiai Hierapolisz igen szent püspöke, Apollinarisz,
aki az apostoli korhoz oly közel élt, a Húsvétról írt köny-
vében így mondja:
„Vannak tehát olyanok, akik tudatlanságból vitatkoznak
ezekről a dolgokról, megbocsátható dolgot követve el;
a tııdatlanságot ugyanis nem elítélni kell, hanem tanításra
szorul; azt mondják, hogy a 14. napon fogyasztotta el a bá-
rányt az Úr tanítványaival, a kovásztalanok nagy napján
pedig szenvedett, s úgy magyarázzák Mátét, mintha ezt
mondaná, amit ők is gondolnak. Elképzelésük összeegyez-
tethetetlen a törvénnyel, s még úgy is tűnik, hogy az
evangéliumok egymásnak ellentmondanak.” Ugyancsak
Ő könyvében ezt írja:
,,14-e az Úr igazi paszkhája, a nagy áldozat, melyben a bá-
rányt Isten Fia helyettesíti, akit megkötöztek, aki megkö-
tözte az erőst, akit elítéltek, az élők és holtak bíráját, akit
a bűnösök kezére adtak, hogy megfeszítsék, akit felma-
gasztaltak az egyszarvúl'-"3 szarvain, akinek szent oldalát
átszúrták, aki oldalából a két tisztító eszközt, a vizet és a
vért, az Igét és a Lelket kiárasztotta, és akit a pászkha
napján kősírba temettek.”
(Chronicon Pascale PG 92; 80C-81 A)

558
 BEVEZETÉS
HERMiAsz A POGÁNY F1LozóFUsoK
KIGUNYOLÁSA c. MŰVEHEZ

Az apologéták műveinek minden kiadásában megtalál-

juk ezt a szerzőt művével, noha igen kevéssé tisztázott
még, egyáltalán milyen szálak fűzik a kereszténységhez,
írásának van-e valami keresztény jellege, vagy voltaképpen
csak egy cinikus diatribé, mely a görög filozófusok könyör-
telen bírálata miatt keveredett a keresztény szerzők írásai
közé. Nyelvezetén nem fedezhető fel az Ószövetség görög
fordításának hatása, szerzőjét az Újszövetség nyelve és
szelleme sem érintette meg mélyen. Keletkezési idejét is
igen tág határok között jelölik meg, a II-VI. század között.
J. F. Kindstrand vizsgálta meg újból az írást (Date and
Character of Hermias'Irrisio, Vigiliae Christianae, 1980,
34, 4, 341-358), összehasonlítva annak tartalrni és stilisz-
tikai jellegzetességeit türoszi Maximoszéval. A í-ilológiai
és tartalmi elemek elemzése alapján a korai datálást java-
solja. Fennáll azonban a kérdés: keresztény szerző műve
hogyan tükrözhet ennyire szélsőségesen cinikus és szkep-
tikus felfogást a bölcseleti megismeréssel kapcsolatban?
Ha a szerző apologéta, miért nincs nyoma művében a ke-
reszténység iránti érdeklődésnek? Egyáltalán: kereszté-
nyeknek vagy pogányoknak íródott a könyvecske ? Csupán
címe és bevezetője tartalmaz keresztény elemeket. Lehet-
séges, hogy a szerző gúnyiratát nem keresztényként adta
ki, majd megtérése után - a címmel és bevezetéssel - adha-

559
tott neki keresztény színezetet. Az is elképzelhető azon-
ban, hogy a cím és bevezetés keresztény karaktere későbbi
keresztény kéz munkájának köszönhető.
A fordítás D. R. Bueno, Padres Apologistas Griegos
(s. II), Biblioteca de Autores Cristianos, Madrid, 1954
görög szövege alapján készült.

560
 HERM1AsZz A POGÁNY FILOZOFUSOK
KIGÚNYOLÁSA

I. 1. Pál, a boldog apostol, írja a görögországi Lakoni-

kében élő korintusiaknak: ,,Szeretteim” - jelentette ki -
„ennek a világnak bölcsessége Isten előtt balgaság” (1 Kor
3, 19), és nem hiába mondta ezt, mert nekem úgy tűnik, az
angyalok pártütéséből indult ki, hiszen ez az oka arınak,
hogy a bölcselők egymásnak ellentmondva fejtik ki tan-
tételeiket. 2. Némelyek azt állítják, hogy a lélek a tűzzel
azonosl, míg mások a levegővel azonosítják, mint a sztoi-
kusok; megint mások szerint a lélek az értelem, egyesek
szerint viszont a mozgás, mint ezt Hérakleitoszz mondja.
Akadnak olyanok is, akik a párolgással egynek veszik,
mások a csillagokból kiáradó erővel, ismét mások a moz-
gást jelző számmal tartják azonosnak, mint Püthagorasz3.
Olyanok is vannak, akik a termékenyítő vízzel azonosít-
ják, mint teszi ezt Hippón4, míg mások véleménye szerint
a lélek az alapelemekből keletkező elem, vagy éppen a har-
mónia a lélek, mint Deimarkhoszã állítja. Egyesek szerint
a lélek a vérrel azonos, mint Kritiászõ szerint, vagy a lehe-
lettel, vagy az alapvető eggyel (monasz), mint Püthago-
rasz? szerint, de az ősi kor filozófusai még az ellenségeske-
désben is megtalálni véltéks. Hányféle nézet sorolható fel
ezzel kapcsolatban! Hányan fáradtak ezen, a bölcselők
mennyi véleménynek adtak hangot, de inkább csak vitat-
koztak, az igazságot nem találták meg!
II. 3. Am legyen! A lélek lényegéről sokat vitatkoztak,
de más kérdésekben is ugyanígy tanítottak. Mert egyesek
szerint a gyönyör a lélekhez tartozik, jónak tartható, míg
mások szerint rossz, vannak azonban olyanok is, akik úgy
vélik, hogy a gyönyör a jó és rossz között van. Egyesek
állítása szerint a lélek természeténél fogva halhatatlan, míg
561
36 A II. századi görög apologéták
mások halandónak mondják°. Vannak olyanok, akik
szerint csak rövid tartamú, míg mások szerint állatokba
költözik át. Más nézetek szerint oszthatatlan részecskékre
esik szét, de némelyek azt is állítják, háromszor is megtes-
tesül, vagy éppen háromezer évig tart körforgása; így
ígérnek háromezer évet azoknak, akik még száz esztendőt
sem értek meg.1° 4. Minek nevezhetjük mindezt? Vélemé-
nyem szerint ez egyszerre ostobaság, szélhámosság, eszte-
lenkedés és bolondság, vagy valami ehhez hasonló! Mert
ha az igazságot megtalálták volna, akkor egységes lenne
tanításuk, egyetértenének és örömmel adnák hitelt nekik.
Szétszaggatják azonban a lelket, egyik is, másik is más ter-
mészetbe vonszolja, más lényegbe teszi, úgy alakítja, mint
az anyagból való anyagot. Bevallom, engem ingerel a dol-
gok efféle hullámzása. Mert ha én most éppen halhatatlan
vagyok, örülhetek neki, de ha halandó, akkor sírjak, hama-
rosan széthullhatok oszthatatlan részecskékre, levegő és
tűz, de rövid időn belül se levegő se tűz nem leszek, hanem
vadállat, vagy éppenséggel hal, és így természetesen a del-
finek lesznek testvéreim”. Amikor ilyennek látom maga-
mat, még saját testemtől is elszörnyedek, mert nem is
tudom, hogy igazában minek nevezzem magamat: talán
embernek, vagy kutyának, de lehet, hogy farkasnak, biká-
nak, madárnak, kígyónak, sárkánynak, avagy éppen kecs-
kének. A filozófusok szerint ugyanis mindenféle állattá
átváltozhatom, legyen az szárazföldi vagy a lég lakója,
bármilyen fajtájú, mezei vagy háziállat, néma vagy hangos,
valamilyen felfogóképességel megáldott vagy anélküli.
Úszni fogok, sőt repülni, szökellni vagy csúszrıi-mászni,
egy helyben topogni, sőt, Empedoklész még cserjévé is
átalakíthat.
III. 5. Ahogyan nem találunk megegyezést a filozófusok-
nál az emberi lélekre vonatkozóan, úgy az istenekkel és a
világgal kapcsolatban még nehezebb az igazságot megta-
lálni náluk. A merészség - hogy ne mondjam, a szégyente-
562
lenség - nem hiányzik ugyan belőlük, mert akik a lélekről
sem tudnak semmi biztosat mondani, azok az istenek ter-
mészetét” kutatják; akik még saját testüket sem ismerik,
a világ természetét vizsgálják. 6. A természet őselveiről ha-
sonlóképpen ellentétes nézeteket vallanak. Ha Anaxago-
rasz ragad meg, akkor a mindenség őselve az értelem, az
mindennek oka és ura, rendet visz a kaotikus dolgokba,
a mozdulatlanoknak mozgást ad, az elegyedett dolgokat
egymástól elhatárolja, harmóniát visz az összhang nélküli-
ekbe. Mikor Anaxagorasz így beszél, akkor Ő az én bará-
tom, követném is tanítását, csakhogy ellenzi ezt Melisszosz
és Parmenidész! Parmenidész költeményeiben azt hirdeti,
hogy egy a lényeg, az örök és határtalan, mely mozdulat-
lan és teljesen egyforma14. Nem tudom hogyan, de megint
más véleményen vagyok, most ezt a nézetet fogadtam el.
7. Parmenidész elűzte szívemből Anaxagoraszt. Miután
megbizonyosodtam a változatlanságot hirdető tanításban,
akkor szól közbe Anaximenészlãz Én viszont azt mondom
neked, hogy minden, ami csak van, az levegő, és ha ez
összesűrűsödik vagy összeáll, akkor víz és föld lesz belőle,
ha pedig megritkul és szétárad, akkor éter vagy tűz; ám
ha újra felveszi eredeti alakját, tiszta levegővé válik, de ha
megsűrűsödik, megint átváltozik. Igen megkedveltem
Anaximenészt, ezért az Ő véleményéhez szegődtem.
IV. 8. Csakhogy velem szemben most meg Empedoklész
állt meg igen haragosan, és az Etna csúcsáról hangosan így
kiáltott: A mindenség őselve a gyűlölet és a szeretetlö, ez
egybekapcsol, amaz pedig szétválaszt; a kettő kűzdelme
létesít mindent. Így a dolgokat hasonlóknak és különbözők-
nek, határoltaknak és határtalanoknak, örökkévalóknak és
keletkezetteknek határoztam meg! - Ó Enfpedoklész, jöjj,
egészen a vulkán kráteréig követlek! 9. De a másik oldalon
Protagorasz" húzott magához, és ezeket mondta: A dolgok
meghatározója és eldöntője maga az ember! Mindaz, ami
érzékeink alá esik, az létező, ami pedig nem, az nincs is a
563
as*
lényegi formák között. Így Protagorasz csábított magához,
és igen örültem annak, hogy minden - legalábbis a legtöbb
dolog - az emberen múlik. 10. A másik oldalról azonban
Thalész hívta fel figyelmemet az igazságra azt állítván,
hogy a víz az Ősforrása mindennek, a nedvességből jön
létre minden, abban is oldódik fel, még a földet is a víz
tartja fenn. Ha valóban így áll a dolog, miért ne higgyek az
iónok nagy öregének, Thalésznek? Igen ám, de éppen az Ő
honfitársa, Anaximandrosz mondja: a víznél Ősíbb eredet
az örök mozgás, melyben minden létrejön és meg is szű-
nik. Ezután már Anaximandrosznak kellett hinnem.
V. 11. De nem hiába oly híres Arkhelaosz, aki azt állítja,
hogy mindennek Őseredete a hideg és a meleg19, csak vele
meg a nagyhangú Platón nem ért egyet, mivel Ő az istent,
az anyagot és a mintát tartja az őseredetnek. Így most az Ő
szavai győztek meg, mert hát miért ne higgyek annak a filo-
zófusnak, aki összetákolta Zeusz szekerét2°. Ezután azonban
tanítványa, Arisztotelész állt elő, aki irigykedett kerék-
gyártó mesterére. Egészen másban jelölte meg az őselvet,
a tevékenységben és a szenvedésben. A cselekvő nem szen-
ved el hatásokat, ez az éter, ami hatásoknak van kitéve,
annak négy tulajdonsága van: száraz és nedves, meleg és
hideg.21. Ezek átalakulnak egymásba, így jön létre minden,
és ugyanígy múlik el minden. 12. Fárasztó ez a huzakodás
a tantételek között, ezért Arisztotelész tanai mellé álltam,
immár senki ne alkalmatlankodjék nekem mindenféle né-
zetekkel.
VI. Mi történhet még velem? Ezeknél még régebben
élt öregek kezdték nyugtalanítani lelkemet. Phereküdész”
Zeuszt és Khthoniét, meg Kronoszt mondta Őselvnek.
Zeusz az éternek, Khthonié a földnek, Kronosz pedig az
időnek felel meg. Az éter a cselekvő, a föld a hatást befo-
gadó, az idő pedig az, amiben minden létrejön. De még az
öregek között is akad egyenetlenkedés, mert Leukipposz”
mindezt merő locsogásnak tartja, Őselvnek vallja a határ-
564
talan, örökké mozgó és legkisebb részeket. A könnyebb
részecskék fenn helyezkednek el, tűz és levegő lesz belőlük,
a nehezebbek meg alul maradnak, belőlük lesz a víz és a
föld. 13. Lehetséges, hogy mire mindezt megtanulom,
semmi olyat nem tudok meg, ami igaz, Démokritosz sza-
badít meg ettől a tévedéstől, Ő azt állítja, hogy az őselv a
lét és a nemlét, a lét azonos azzal, ami ,,teli”, a nemlét meg
azzal, ami „üres”24. A „teli” hoz létre mindent az üresség-
ben, változtatás és alakítás révén. Így hát csatlakoztam a jó
Démokritoszhoz, vele együtt szerettem volna nevetgélni,
ha Hérakleitosz nem vett volna rá a sírása, mivel így szólt:
Mindennek eredete a tűz, és ennek kétféle hatása van, a
ritkulás és sűrűsödés, az egyik cselekvő, a másik befogadó,
és egyesítőzã. Ez mind untig elég lenne nekem, sőt már meg-
lehetősen meg is részegedtem az ilyen meg olyan Őselvek-
től. 14. Mégsem, mert most meg Epikurosz vigasztal, hogy
semmiképpen ne nézzem le az ő tanítását az oszthatatlanról
és az üresről26, valamint az oszthatatlanok sokféle és válto-
zatos kapcsolatait, mert így keletkezik és múlik el minden.
VII. Én nem ellenkezek veled Epikurosz, hisz te vagy a
legkiválóbb férfi, de éppen Kleantész emeli fel fejét a kúti
vályuból27, kineveti tanításodat, és Ő maga merít őselveket:
az istent és az anyagot. Szerinte a föld vízzé változik, a víz
pedig levegővé, a levegő felszáll, és a tűz a föld körüli te-
ret foglalja el. A lélek átjárja az egész világot, annak egy
részéből mi is részesedünk, és ez éltet bennünket. 15. Noha
oly számosan vannak, Líbiából egész tömeg árad felém,
így Karneadész és Klitomakhosz23, valamint tanítványaik,
akik mindenki más tanítását eltapossák, azt viszont határo-
zottan állítják, hogy minden felfoghatatlan, az igazság
mindig hamis képzeteken nyugszik. Minek is kinlódtam
hát oly régtől fogva? Mert ha semmit sem tudunk fel-
fogni, akkor igazság sincs az ember számára. Így az annyit
magasztalt filozófia inkább csak árnyakat kerget, mintsem
a létezők tudománya lenne.
565
 VIII. 16. Mások, ősi törzsből valók, Püthagorasz és
társai, ezek feddhetetlenek és hallgatagok, valami teljesen
más, egészen titkos tanítást adtak át nekem, mely nagy és
kimondhatatlan, az „Ő mondta”: Mindennek kezdete az
alapvető egy (monasz), ennek alakzatai és számai alkotják
az elemeket. Formájukról, mértékükről és számukról így
tanított: a tűz huszonnégy derékszögű háromszögből áll,
és ezeket négy egyenlő oldalú háromszög veszi körül;
minden egyenlő oldalú háromszög hat derékszögű három-
szögből áll, így áll össze piramis alakúvá. A levegő negy-
vennyolc háromszögből áll, és nyolc egyenlő oldalú három-
szög veszi körül, ezeknek mindegyike hat derékszögű
háromszögre bomlik szét, így lesz az egész negyvennyolc
háromszög. A víz százhúsz derékszögű háromszögből áll,
hasonlít az ikozaéderhez; húszegyenlő oldalú háromszög,
ezek mindegyike hat derékszögű háromszöget foglal magá-
ba, és így lesz az egész százhúsz. Az éter tizenkét egyenlő
oldalú ötszögből áll, a dodekaéderhez hasonlít. A föld
negyvennyolc háromszögből áll, hat egyenlő oldalú négy-
szög körül. Olyan, mint a kocka, a kockát pedig hat négy-
szög határolja, melyek mindegyikében négy háromszög
van, így az összes negyvennyolc derékszögű háromszög:-"°.
IX. 17. így méri fel a világot Püthagorasz. Én pedig már
valósággal isteni hevületbe kerültem, úgy hogy megvetek
házat és hazát, feleséget és gyermeket, nem törődöm többé
velük, egyenest az éteri világba megyek, átveszem
Püthagorasztól a mérőszerszámot, előbb a tüzet kezdem el
megméregetni; maga Zeusz sem lesz elég hozzá, hogy
megmérje, hanem ha én, ez a nagy élőlény, nagy test, nagy
lélek fel nem emelkedem az égbe, hogy felmérjem az étert,
bizony Zeusz birodalmának is leáldoznal Sőt, miután ezt
elvégeztem, maga Zeusz tudná meg tőlem, hogy hány
szögletű is a tűz. Majd újból leszállnék a földre, olajat,
zöldséget és fügét ennék, aztán gyorsan a vízhez rohannék,
mérőeszközökkel, az ujjal és a fél ujjal lemérném a vizek
566
lényegét, megállapítanám mélységét, hogy kioktathassam
még magát Poszeidónt is arra, voltaképpen milyen mély is
az a tenger, melynek Ő az ura. Egyetlen nap alatt bejárnám
az egész földet, feljegyezném számadatait, méretét és for-
máját. Meggyőződésem, hogy még egy fél egységnyit sem
hagynék ki a világmindenségből, én magam is azzá és
olyan óriásivá válnék. Megtudnám a csillagok számát,
a halakét, a vadállatokét, mérlegre tenném az egész világot,
így könnyen megismerhetném súlyát és méreteit. 18. Lel-
kem csak azért fáradozik - ez természetes -, hogy a
mindenségen uralkodjon.
X. Ekkor azonban Epikurosz hajolt oda hozzám, és ezt
súgta: Barátom, te csak egy világot mértél fel, pedig hát
sok, meghatározhatatlan számú világ létezik. Újra kell mér-
ned ezt a sok és annyiféle eget és étert! Menj, ne maradj itt
tovább, nem sokáig boldogított ez a tan! Járd be E ikurosz
vilá gait! Könnyedén átrepültem Tethüsz és Őlkeánosz
határain, a másik világba úgy érkeztem meg, mintha csak
egy másik városba4° mentem volna át. Néhány nap alatt
felmértem az egészet. Innen majd egy következő világba
megyek át, vagy akár egy negyedikbe is, sőt ötödikbe,
tizedikbe, tizenegyedikbe, ezredikbe és így tovább. . .
de meddig? Mindezeket egybevetve nekem az a vélemé-
nyem, hogy mindez homályos butaság csalása, sötét meg-
tévesztés, határtalan tévely, végtelen képzelgés és érthetet-
len esztelenség. Hát még ha az atomokat is meg akarnám
számlálni, melyekből a világ felépül, hogy semmi se marad-
jon megméretlenül, és leginkább azért szükséges mindez,
hogy otthonomat és városomat boldogítsam? 19. Miután
mindezeket átfutottam, csak a filozófiai vélemények ellent-
mondásaira szerettem volna rámutatni, hogy mennyire
parttalanságba, kiúttalanságba torkollik a dolgok kutatása,
végső eredménye pedig alaptalan és bizonytalan, sőt ha-
szontalan, mert semmiféle belátható tény és értelmes érv
nem erősíti meg azt.
567
 BEVEZETÉS
szENT 1RENEUsz Az APosToL1
IGEHIRDETÉS FELTARÁSA
c;MUVEHEZ

A műnek sokáig csak a címe volt ismert Euszebiosz utalá-

sából (Egyháztörténelem, V, 26) mindaddig,.amíg 1904
decemberében Karapet Ter-Mekerttschian archimandrita
meg nem találta egy örmény nyelvű kéziratát Jerevánban,
az Istenanya templomának könyvtárában. A kézirat több
más keresztény írás mellett tartalmazza Ireneusz másik
munkájának, az Adversus Haereses negyedik és ötödik
könyvének örmény fordítását is. Az újonnan felfedezett mű
szerzősége kétségtelen volt, Ireneusz mellett szóltak a rá
jellemző eszmék, még inkább az, hogy a megtalált mű
szerzőjének korábbi könyve, az Adversus Haereses.
(Vö. Az apostoli igehirdetés feltárása 99. fejezet; ennek
rövidítése a továbbiakban AH, az idézésben D. R.
Masseuti kiadásának számozása szerepel PG 7). Ireneusz
szerzőségét bizonyította még, hogy ez a mű is - mint az
AH II, 22, 5-6 - Claudius császár uralkodásának és Pon-
tius Pilátus helytartósága idejére teszi Jézus keresztre
feszítését (vö. 74. fejezet). A felfedezett mű örmény
szövegét és német fordítását a megtaláló Karapet Ter-
Mekerttschian és E. Ter-Minassiantz tette közzé a Texte
und Untersuchungen sorozatban (TU XXXI, 1 Leipzig,
1907). Ez a kiadás A. von Harnack utószavával és jegyze-
teivel jelent meg, Ő osztotta a művet 100 fejezetre. Ezt a
felosztást megtartották az azóta megjelent újabb modern
nyelvű fordítások is.
569
 Az örmény kéziratban Ireneusz műve után olvasható egy
záradék, mely a kézirat tulajdonosairól tudósít. Ezek a
személyek az örmény történelem valós alakjai. Az első,
a ,,vezérek vezére”, Konstantin, akit a kézirat a korona
őrének nevez, a fiatal örmény királynő, Zabel (vagy Izabel)
régense volt. Kényszerítette az ifjú királynőt, hogy menjen
hozzá fiához, Haitounhoz. Haitoun nagy király lett, 1226
június 14-én kenték fel, egészen lemondásáig, 1269-ig
uralkodott. János úr (Ter-Johannes) pedig nagy könyv-
pártoló volt. 1259-ben lett püspök, s 1289-ben halt meg.
A szöveg arkhiepiszkoposznak (érseknek) és a király test-
vérének mondja, a kézirat tehát feltehetően Haitoun
lemondása (1269) és János úr püspökké szentelése közé
(1259) datálható. A fordítás maga azonban már jóval
korábban elkészülhetett. A kutatók megállapítása szerint
a bizánci hellenista iskola kialakulása uán nem sokkal,
II. Tibériás uralkodása idején (575-582) készítették el a
fordítást.
A mű két részre tagolódik. Bevezetésében (1-3. fejeze-
tek) szerzője elmondja írása célkitűzését, összefoglalja a hit
tartalmát, igazolja az isteni tanítást. Ennek megfelelően
első része (3, b-42, a) a hittartalom kateketikus kifejtése.
Először bemutatja a hit három fő cikkelyét (6. fejezet),
melyek alapján a keresztséget kiszolgáltatják és a keresztel-
kedők a hitet elfogadják (7. fejezet). A továbbiakban
ugyanezt részletezi az üdvösség történetének bemutatása
keretében. A második rész jellegében különbözik az első-
től, amennyiben nem kifejtés, hanem bizonyítás. Az ószö-
vetségi jövendölések teljesedését mutatja be Jézus Krisztus-
ban. Ez igazolja, hogy az Egyház igehirdetése és tőle
kapott hite igaz (42. fejezet). Ebben a második részben
(42b-97 fejezetek) Ireneusz az egész Ószövetséget kriszto-
lógiai távlatban nézi, az Oszövetséggel igazolja Krisztus
személyét és művét. Mint Jusztinosz, Ireneusz is ,,testi-
monia”-gyűjteményeket (vö. Az ókeresztény egyház és
570
irodalma, 1980. 64. old.) használ fel, ószövetségi idézetei
ezért nem mindig egyeznek meg az általunk ismert szent-
írási szövegekkel. A ,,testimonia”-k témák szerint csopor-
tosították a szövegeket: Krisztus preegzisztenciáját igazol-
ják az ószövetségi teofániákkal (vö. 44. fejezet); a meg-
testesülésnél a szűzi születés igazolása a legfontosabb, ami-
hez Izaiásból veszi bizonyítékait; utána tárgyal a szenvedés
megjövendöléséről és beteljesedéséről (66-85. fejezetek).
Az Ószövetség nemcsak Krisztust hirdette meg előre,
hanem az apostolok küldetését is (86. fejezet), a törvény
érvénytelenné válását (87. fejezet), a pogányok meghívását
(91-92. fejezetek), Isten népének szentségét (93-94. fejeze-
tek). A mű végén ismét visszatér témaként a pogányok
meghívása és a törvény érvénytelenné válása (95-96. feje-
zetek). A második rész utolsó fejezete összefoglalja
Krisztus művét: ,,. . .egyesítette Istennek, az Atyának
Lelkét az Istentől alkotott testtel azért, hogy az ember
Isten képére és hasonlatosságára_legyen”.
A befejezés (98-100. fejezetek) levonja a végkövetkez-
tetést: ,,ez. .. az igazság igehirdetése” (98. fejezet), az
eretnekségekkel szemben figyelmeztet az alapvető hitcik-
kelyekre (99. fejezet), óv a hitetlenségtől az üdvösség el-
nyerése érdekében (100. fejezet).
Ireneusznak ez a műve nem eretnekek ellen íródott,
mint az AH. Feltehetően egy megkereszteltnek, Marcia-
nusznak ajánlotta. Írását kateketik us, oktató stílus jellemzi.
Magyarázatánál a keresztségből indul ki. Utal a keresztény
hagyományban gyakran felbukkanó két út tanítására
(vö. Didakhé 1, 1 Barnabás lev. 18, 1). -Címzettjét és azo-
kat, akik a keresztségben megkapták a hitet, meg akarja
erősíteni az égi birodalomhoz vezető úton (vö. 1. fejezet).
A műben minduntalan utalás található az Atya, Fiú és
Szentlélek nevében kiszolgáltatott keresztségre (vö. 3., 6.
és 99. fejezetek), ami egységet is kölcsönöz az írásnak.
Ireneusz azt a hitet akarja továbbadni, melyet maga is
571
hagyományból kapott (3. fejezet). Művével az egyház
kateketikai (első rész) és apologetikai (második rész) hagyo-
mányába illeszkedik bele, könyvének jellemző vonása
azonban, hogy ezt a hagyományt az üdvösség történetének
bemutatásán keresztül fejti ki.
Nem tudjuk, mikor írhatta Ireneusz ezt a munkáját, de
annyi biztos, az Adversus Haereses után íródott (vö.
99. fejezet). Az AH megírása 180-185 közé tehető, való-
színű tehát, hogy néhány évvel később készült el Az apos-
toli igehirdetés feltárása.
A mondottak alapján Ireneusz nem szoros értelemben
vett apologéta, nem is apológiát írt, könyvét nem pogá-
nyoknak, hanem keresztényeknek szánta. Mi indokolja
tehát, hogy mégis itt kap helyet Az apostoli igehirdetés
feltárása (Epideixis)? Mint már említettük, Ireneusz a ke-
resztény hagyomány őrzője és továbbadója akart lenni.
Felhasználja és bizonyos mértékben tovább is fejleszti
elődeinek, az apostoli atyáknak és az apologétáknak esz-
méit. A jelen művön keresztül lemérhető Jusztinosz Ire-
neuszra tett hatása. Az apostoli igehirdetés feltárása
57-66. fejezetei párhuzamba állíthatók Jusztinosz I. Apo-
lógiájának 32-35. fejezeteivel. Ugyanazokat az ószövetségi
helyeket idézik, valószinűleg közös források alapján.
Az összehasonlitásból - melyet megkönnyít a jegyzetekben
megadott számos utalás - nem csupán a gondolatok azo-
nossága, egy-egy eszmének a továbbélése fedezhető fel,
hanem kiderülnek különbségek is. Jusztinosz teológiai
felfogása az Ószövetségről nem egyértelmű, szerinte
a zsidók nem értették meg az Írás szimbolikáját, értetlenül
olvassák azt (vö. Dial XXIX, 2). A zsidók hibája a Szent-
írás szó szerinti értelmezése (Dial CXII, 4). A Jusztinosz
által kialakított tipológiát Ireneusz továbbfejlesztette,
ugyanakkor szembe kellett néznie az Ő Írás-értelmezését
is befolyásoló másik kérdéssel. A gnosztikusok, főleg
Markion tevékenysége nyomán két veszély merült fel:
572
egyrészt az Ószövetség radikális elvetése - mivel nem az
igaz Istentől valónak tartották -, másrészt puszta allegó-
riává silányítása. Ireneusz ezért a két szövetség egységét
hangsúlyozza, állítja, hogy mindkettő ugyanazon Istentől
van (AH IV, 9, 1), és hermeneutikai elvként állítja fel az
Egyház egyetemes hagyományát (AH I, 10, 2). Ireneusz
teológiája nem tagadja meg az Ószövetséget, hanem
igenli. Az előképekben Isten pedagógiáját látja (AH IV,
14, 3), aki ránevelte az embert saját erkölcsi törvényeire az
Ószövetségben (AH IV, 21, 3). Az ember akkor még nem
tudta meglátni Isten dolgait teljes dicsőségükben (AH
IV, 32, 2). A tipológiának ez a felfogása jól illik Ireneusz
alapeszméjéhez: Isten fokozatosan bontakozó üdvözítő
tervének gondolatához. Az üdvösség története során min-
den előre megmondatott (Az apostoli igehirdetés feltárása
42., 86. fejezetei), ami Krisztusban teljesedett. A két szö-
vetség közötti különbség nem a tanításban jelölhető meg,
hanem a meghirdetésben és megvalósulásban (AH IV, 23, 2).
A kettő közötti kapocs Krisztus személye.
A II. századi apologetikus írások között ez a mű a ke-
resztény hit első pozitív, polémikus szempontoktól mentes
bemutatása, de szerzőjének nem volt célja a keresztény
tanítás egészének ismertetése. ,,Elküldünk neked egy...
emlékeztetőt a fő dolgokról. . .” (1. fejezet). Az olvasónak
tehát lehetősége van arra, hogy összehasonlítsa a hitet
védő, vagy kifelé, pogányok előtt bemutató apologetikus
írásokat, valamint azt a benső keresztény köröknek írt
munkát, ugyanakkor nyomon követheti az apologéták
gondolatainak fejlődését és hatását, továbbélését az egy-
ház hagyományában.
Fordításunk több modern nyelvű kiadás alapján ké-
szült, alapul véve L. M. Froidevaux a Sources Chrétiennes
sorozatban megjelent fordítását (SC 62, Paris, 1971).
A jegyzetekben közöltük ennek a fordításnak az utalásait

573
Ireneusz másik művére, az Adversus Haereses-re, hogy
a párhuzamok elősegítsék a több fordításon átszűrődött
szöveg mind pontosabb megértését. Remélhetőleg egyszer
az olvasó kézbe veheti majd a II. század eme kiváló keresz-
tény szerzőjének főművét, az Adversus Haereses-t is
magyar fordításban.

574
 1RENEUsZz Az APosToLi IGEHIRDETES
FELTARASA

1
Ismerem, szeretett Marcianuszoml, hogy milyen buzgón
haladsz Isten szolgálatának útján - egyedül ez vezeti el az
embert az örök életre - osztozom örömödben és imádko-
zom azért, hogy a hit sértetlen megőrzésével elnyerd
Istennek, a te teremtődnek tetszését. Bárcsak megadná
azt nekünk Isten, hogy mindig együtt lehessünk, kölcsö-
nösen segítsük egymást, és a földi élet gondjain könnyít-
sünk azáltal, hogy hasznos témákról beszélünk, és kicse-
réljük gondolatainkat. Éppen ezért, mert a jelenlegi idő-
ben, test szerint távol vagyunk egymástól, amennyire
lehetséges késedelem nélkül, írásban* akarunk egy kicsit
érintkezni veled, kifejtjük neked az igazság igehirdetését,
összefoglalva azt, azért hogy hitedet megerősítsük. Elkül-
dünk neked egy olyan emlékeztetőt, a fő dolgokról, hogy
erről a néhány kis lapról sokat kapjál, és megtaláld ebben
a rövid (összefoglalásban) az igazság testének minden tag-
ját,3 és hogy ebből az összefoglalásból az isteni dolgok
bizonyítását birtokodba vegyed. Ennek gyümölcse üd-
vösséged lesz, ugyanakkor el fogod tudniihallgattatni a
téves vélemény minden tanát, és akárki akarja megismerni
a mi hitünket, teljes biztonsággal4 kézbe tudod adni üdvös
és hamisítatlan beszédünket. Mert azoknak, akik látnak,
valójában nincs más felfelé vezető útjuk, mint amit bevilá-
gít az égi fény, de azoknak, akik nem látnak, sok göröngyös
útjuk van, ezek ellenkező irányba mennek. Ez elvezet az
égi birodalomba, egyesíti az embert Istennel, azok pedig
lefelé mennek a halálhoz, elszakítják az embert Istentől.
Neked is és mindenkinek, aki üdvösségre törekszik, fel-
tétlenül szilárd, határozott léptekkel szükséges haladnia
575
az úton a hit segítségével, anélkül, hogy letérne róla. Meg
kell kímélni magát attól, hogy elhagyja az utat vagy meg-
álljon közben és állandóan belemerüljön az anyagi élveze-
tekbe vagy, hogy tévútra kerüljön, és szükséges, hogy le ne
térjen az egyenes útról.5

2
Mivel az ember testből és lélekből összetettfi élőlény, e
két elem által létezik, s mert mindkettő követhet el vétke-
ket, ezért van testi tisztaság, ez a megtartóztatás, mely
elutasít minden szégyenletes dolgot és igazságtalan csele-
kedetet, és van lelki tisztaság, mely az Istenbe vetett hit
sértetlen megőrzésében áll, mely a hitet sem meg nem rövi-
díti, sem hozzá nem ad semmit, mert a jámborságot elho-
mályosítja és bemocskolja a testi tisztátalanság fertője,
tönkremegy, beszennyeződik, és többé már nem sértetlen,
amikor a lélekbe befészkelődik a tévedés, de megőrzi azt
ezzel ellentétben szépségében és mértéktartásában, amikor
az igazság állandó lesz a lélekben és a tisztaság a testben.
Mert mire jó az, ha szóban ismerjük az igazságot egészen,
közben azonban a testet bemocskoljuk és cselekedeteink
gonoszak? Vagy mit használ az, ha a test tisztasága tényleg
megvan, de az igazság nincs a lélekben? Mert együtt ör-
vend egyik és a másik és azért vannak, hogy egyetértsenek
és örvendezzenek, hogy az embert Isten jelenlétébe he-
lyezzék.7 Ezért mondja a Szent Lélek Dávid által: „Boldog
az az ember, aki nem jár az istentagadók tanácsa szerint”B
- azokat mondja a népek tanácsának,9 akik nem ismerik
Istent, mert istentagadók, nem adják meg az imádást a ter-
mészeténél fogva létezőnek, Istennek; ezért mondja az Ige
Mózesnek: ,,Én vagyok a Van,”1° tehát azok, akik nem
adják meg az imádást a Van-nak, Istennek, azok az isten-
tagadók. - ,,És aki nem megy a bűnösök ösvényére”” - és
azok a bűnösök, akik ismerik Istent, mégsem tartják meg
parancsait, azaz az ócsárlók - ,,És akik nem ülnek a dög-
576
vész katedrájára” a pestisesek pedig azok, akik romlást
okoznak, nem csak maguknak, de még másoknak is, go-
nosz és téves tanításukkal; mert a katedra az iskola jelképe,
ezek az eretnekek: Ők ülnek a dögvész katedrájára, és rom-
lást okoznak azoknak, .akik tanításuk mérgét befogadják.

3
Azért, hogy semmi ilyen ne történjék velünk, a hit sza-
bályáhozll kell ragaszkodnunk hajlíthatatlanul, és Isten
parancsait kell teljesítenünk. Hiszünk benne és féljük őt,
mert Ő az Úr, és szeretjük mert Atya.” (Ezeknek a paran-
csoknak) a teljesítése a hit elnyerése, mert „ha nem hisztek,
mondja Izaiás, nem fogtok többé érteni”13. És az igazság
szerzi meg a hitet, mert a hit igaz tényeken nyugszik, úgy
hogy olyan dolgokat fogunk hinni, amelyek valóságosak
és olyanoknak hisszük a létezőket, amilyenek. Ebben a
tekintetben szilárdan tartjuk mindig meggyőződésünket.
A hit ezért tehát szorosan kötődik üdvösségünkhöz, nagy
gondot kell fordítani a dolgok igazi megértésére. Márpe-
dig ezt az a hit biztosítja nekünk, amelyet a presbiterek, az
apostolok tanítványai” adták át nekünk, mi is ezt adjuk
tovább (a hagyományban). Elsősorban azt hagyták meg,
hogy emlékezzünk: elnyertük a keresztséget a bűnök bo-
csánatára Istennek az Atyának a nevében, és Jézus Krisz-
tusnak, Isten Fiának a nevében, aki megtestesült, meghalt
és feltámadt, és Isten Szent. Lelkének a nevében. Emlékez-
zünk arra is, hogy ez a keresztség az örök élet pecsétje,15
és újjászületés az Istenben, úgyhogy többé már nem ha-
landó emberek vagyunk, hanem az örök Isten íiai lettünk.
Emlékezzünk még arra is, hogy örök lét az Isten, és
minden teremtett dolog fölött áll, minden neki van alá-
vetve, és mindent, ami neki van alávetve, Ő teremtett és
hogy Istennek nem más fölött van hatalma, hanem afölött,
ami az övé, és minden Istené, azért mert Isten mindenható
és minden Istentől ered.
577
37 A II. századi görög apologéták
 4.
A teremtett dolog létének kezdetéhez szükség van vala-
milyen nagy okra, és ezért mindennek kezdete Isten, mert
őt senki sem teremtette, hanem mindent Ő teremtett. És
ezért az első helyen azt kell hinni, hogy egy az Isten, az
Atya, aki mindent teremtett és elrendezett, aki a nemléte-
zőknek létet adott, és aki mindent magában foglal, de őt
nem foglalja magába semmi.” Ebben a mindenben, benne
van ez a mi világunk is,17 és a világon az ember, tehát ezt
a világot is az Isten alkotta.”

5
Ime tehát (ennek a tanításnak) kifejtése: Egyetlen Isten
az Atya, teremtetlen,1° láthatatlan, a mindenség teremtője,
más Isten nincsen fölötte2°, és más Isten nincsen alatta, és
ez az Isten értelem,21 és ezért a teremtést az értelemmel
vitte véghez, és az Isten lélek, a Lélek által rendezett el
mindent, ahogy a próféta mondja: „Az Úr szava által szi-
lárdította meg az eget és Lelke által van minden ereje.”22
Tehát, amíg az Ige teremt, azaz a testeken munkálkodik,
és ingyen adja a !étet,23 addig a Lélek a különböző erőket
alkotja és formálja,24 ezért joggal és megfelelően nevezik
az Igét Fiúnak, a Lelket pedig Isten Bölcsességének.*
Pál, az Ő apostola is helyesen mondja: „Egy az Isten, aki
minden fölött van, mindennel és mindenben.”2“ Valóban,
minden fölött van az Atya, és mindennel van az Ige, mert
vele együttműködve teremtett meg az Atya mindent27, és
bennünk van mindnyájunkban a Lélek, Ő kiáltja Abba,
Atya,23 és az embert az Isten hasonlatosságává teszi. Tehát
a Lélek az Igét mutatja és ezért hirdették előre a próféták
az Isten Fiát,2° de az Ige osztja a Lelket, és ezért Ő szólt
a prófétákhoz, és felemeli az embert az Atya közelébe.”

578
 6
Íme hitünk szabálya,31 az építmény alapja és az, ami
magatartásunkat szilárddá teszi:
Az Isten Atya, teremtetlen, nem foglalja magában
semmi32, láthatatlan, egyetlen Isten, a mindenség terem-
tője; ez hitünk (egész) első cikkelye.33
A második cikkelye pedig:
Az Isten Igéje, az Isten Fia, Jézus Krisztus a mi Urunk,
aki megjelent a prófétáknak jövendölésük módja szerint,
és az Atya tervének fokozata szerint,34 aki által minden
létrejött, aki továbbá az idők végén, azért, hogy mindent
önmagában összefoglaljon,35 ember lett az emberek között,
látható és tapintható, hogy megsemmisítse a halált és meg-
mutassa az életet,3° és megteremtse Isten és ember egysé-
gét.37
És a harmadik cikkely:
A Szent Lélek, általa jövendöltek a próféták, tőle tanul-
tak az ősatyák Istenről, az igazakat az igazságosság útján
vezette, és az idők végén pedig új módon áradt ki ember-
ségünkre,3° hogy az embert az egész földön megújítsa
Istennek.

7
Ezért újjászületésünkkor, a keresztelést ezen három
cikkely által végezzük, ez megadja nekünk az újjászületés
kegyelmét Istenben az Atyában a Fiú által a Szent Lélek-
ben.“" Mert, akik magukban hordják Isten Lelkét, azokat
Ő az Igéhez vezeti, azaz a Fiúhoz, és a Fiú bemutatja őket
az Atyának, és az Atya nekik adja a romolhatatlanságot.4°
Tehát a Lélek nélkül nem lehet látni az Isten Fiát, és a Fiú
nélkül senki sem tud közelíteni az Atyához, mert az Atya
tudása a Fiú,41 és az Isten Fiáról a Lélek által tudunk.
A Lelket azonban az Atya tetszése szerint a Fiú osztja
szét, mint ajándékozó azoknak, akiknek az Atya akarja és
úgy, ahogy Ő akarja.”
579
37*
 8
A Lélek által, az Atyát fenségesnek mondjuk, minden-
hatónak és a seregek Urának.” Altala értesültünk arról,
hogy az Isten éppen az, aki ez égnek és földnek, és ennek
az egész világnak a teremtője, az angyalok és az emberek
teremtője, és mindennek Ura. Altala létezik minden, Ő tart
fenn mindent,44irgalmasszívű, könyörülő, szeretettel teljes,
jóságos, igazságos, mindenkinek Istene, zsidóknak, pogá-
nyoknak és a hivőknek - de a hivőknek mint Atya, mert
az idők végén45 kinyilvánította az örökbefogadó végren-
deletét4° - a zsidóknak pedig mint Ur és törvényhozó,
mert idő multával,47 az emberek elfelejtették az Istent,
eltávolodtak tőle és fellázadtak ellene, ezért szolgasorba
juttatta őket a törvény által, azért, hogy megtudják, van
egy Urunk, aki teremtő és alkotó, Ő adja az élet leheletét
és neki kell bemutatnunk az imádás áldozatát nappal és
éjjel - a pogányoknak pedig mint teremtő, alkotó és rrıin-
denható. De mindenkinek kivétel nélkül ő az éltetője,
királya és bírája, mert senki sem menekül meg ítélete elől,
sem zsidó, sem pogány, sem a hivők közül a bűnösök,
sem az angyalok. Mert, azok akik most megtagadják azt,
hogy higgyenek jóságában, meg fogják ismerni hatalmát
az ítéletkor, ahogy a sugalmazott apostol mondja: „Nem
tudod, hogy Isten jósága bűnbánatra hív téged? Különben
szíved keménységével és megátalkodottságával haragot
gyűjtesz össze magad ellen a harag és Isten igazságosságá-
nak kinyilvánulása napjára, aki megfizet mindenkinek
tettei szerint.”43 És Ő az, akit a törvényben Abrahám Istené-
nek és Jákob Istenének4°, az élők Istenének neveznek.
Mindazonáltal Isten fönsége és nagysága kifejezhetetlen.

9
A világot hét ég veszi körül.5° Ezekben laknak az erős-
ségek, megszámlálhatatlan sokan, az angyalok és az arkan-
gyalok, Ők a mindenható Istennek és minden dolog terem-
580
tőjének állandóan megadják a tiszteletet. Nem mintha neki
szüksége lenne51 rá, hanem mert nem lehetnek tétlenek,
haszontalanok és hálátlanok.” Ezért Isten Lelkének belső
jelenléte megsokszorozott. Izaiás próféta a szolgálatok
hét formáját sorolja fel, ezek Isten Fián nyugodtak, azaz
az Igén, amikor emberként jött el.53 Valóban azt mondja:
„Rajta nyugodott az Isten Lelke, a .bölcsesség és értelem
lelke, a tanács, az erősség, a tudás és a jámborság lelke, és
eltölti Isten félelmének a Lelke.”54 Tehát az első ég felül-
ről kezdve, mely tartalmazza a többit: a bölcsesség, a má-
sodik ezután, az értelem (ege); a harmadik pedig a tanács
(ege), a negyedik felülről számolva: az erő (ege) az ötödik:
a tudás (ege), a hatodik: a jámborság (ege), a hetedik a
mennybolt a mi világunk felett. Ez telve van annak a Lé-
leknek félelmével, amely megvilágítja az egeket. Mózes
megkapta a mintáját ennek, a szent sátorban állandóan
ragyogó hétágú gyertyatartót.55 Az egek mintájára meg-
szervezte a szertartásokat, annak megfelelően, ahogy az
Ige mondta neki: „Csinálj mindent aszerint a minta szerint,
amit a hegyen láttál.”5°

10
Tehát ez az Isten megdicsőül Igéje által, aki az Ő Fia
örökre,és a szent Lélek által, aki minden dolog Atyjának
a Bölcsessége. Az erők - azaz az Igéjé és a Bölcsességé -,
akiket keruboknak és szeráfoknakãi neveznek, megdicsőí-
tik Istent énekükkel, mely sohasem szakad meg. Minden
más teremtmény,” amely az égben van, Istennek, minden
dolog Atyjának megadja a dicsőítést; Ő az, aki Igéje által
megadta az egész világnak, hogy létezzen és ebben a világ-
ban vannak az angyalok is.59 Ennek az egész világnak
Ő szabta meg törvényét, hogy mindenki saját helyén lakjon
és ne lépje át az Istentől megszabott határt, mindenki telje-
sítse a neki rendelt feladatot.

581
 11
Ami az embert illeti: Őt (Isten) tulajdon kezeivel°° al-
kotta. Vett a föld tiszta és finom anyagából és helyes mér-
tékkel egyesítette erejét a földdel. Valóban, a testen alak-
jának mintáját formálta meg, azért, hogy külső kinézetében
isteni formája legyen, mert saját képmására alkotta meg
Isten” és a földre helyezte. Azért, hogy éljen, (Isten)
arcába lehelte az élet leheletét. Igy mind a lehelet szerint,
mind a test formájában,°2 az ember hasonló lett Istenhez.
Szabad volt, tehát önmaga ura volt,°3 hatalmat kapott
Istentől minden fölött, ami a földön volt. Ezt a hatalmas
teremtett világot, mely mindent magában foglal, melyet
Isten az ember megalkotása előtt készített el, lakóhelyül
adta az embernek.” Ezen a területen annak az Istennek
a szolgálatát kellett ellátnia, aki mindent teremtett. Egy
vezér mint intéző volt ennek a lakóhelynek az őrzője, a
szolgatársak fölé állítva. A szolgák az angyalok voltak,
a vezér pedig egy arkangyal.

12
Tehát, az emberé volt az uralom a földön és mindenen,
ami azon volt. Titokban még azoknak az intézőknek is Ő
volt az ura, akik a földön voltak.°5 De, amíg ezek felnőtt
korúak voltak, addig az úr, azaz az ember, egészen kicsi
volt, még gyerek,“° és növekedrıie kellett, hogy a felnőtt
kort elérje. Azért, hogy örömét lelje a táplálkozásban és
növekedésben, egy helyet készített neki (Isten), a világ
közepén. Ellátta levegővel, szépséggel, fénnyel, élelemmel,
növényekkel, gyümölcsökkel, vízzel és minden mással,
ami az élethez szükséges. Ennek kert (Paradicsom) volt a
neve. Ebben az állapotban ez a kert jó és szép volt: Isten
Igéje állandóan körüljárt benne, beszélt az emberrel és
előre megmutatta” a jövendő dolgokat. Lakótársa lett,
társalgott vele és azért volt az emberrel, hogy megtanítsa

582
őt az igazságra. De az ember gyermek volt, még nem
voltak tökéletes ítéletei, s ezért könnyen félrevezette a
csábító.

13
Tehát, amikor az ember a kertben körüljárt, Isten oda-
vezetett eléje minden állatot és me arancsolta, hogy
mindnek adjon nevet. Amilyen nevet šiiám adott az élők-
nek, az lett a nevük.” Ő (Isten) azonfelül az embernek is
akart segítőt adni, ugyanis így szólt Isten: „Nem jó az
embernek egyedül. Alkossunk neki megfelelő segítő-
társat.”7° Mert minden más élőlény között nem talált
Adámhoz illő segítőrársat, neki megfelelőt és hozzá hason-
lót. Isten tehát elragadtatást bocsátott Adámra, és ő elaludt.
Azért, hogy végrehajtsa művét, egy másik műhöz folyamo-
dott, mert még nem volt álom a kertben, s ezért Isten
akaratából jött az álom Adámra. Isten kivette Adámnak
egyik bordáját,71 helyét hússal töltötte be, a kivett bordát
pedig asszonnyá formálta. Így vezette őt oda Adámhoz.
Amikor Adám meglátta, így szólt: ,,Íme ez most már
csont az én csontomból és hús az én húsomból. Asszony
lesz a neve, mert az Ő emberéből vétetett.”72

14
Adám és Éva - mert ez az asszony neve - mezrelenek
voltak, mégsem szégyenkeztek,73 ártatlan gondolkodásúak
voltak ugyanis, mint a gyermek. A képzelődés még nem
volt jellemző észjárásukra, és nem gondoltak olyan dol-
gokra, amelyek a rossz uralma alatt keletkeztek a lélekben
az érzéki vágy által, és amelyeket szégyenletes élvezetek
kísérnek. Akkor még sértetlen állapotban voltak, meg-
őrizték természetüket, mert az (a lehelet), amelyet a meg-
formált testbe lehelt Isten, az élet lehelete volt. Ez a lehe-
let megőrizte méltóságát és ereje teljében volt. A lélek nem

583
vétkezett és ocsmányságokat nem utánzott. Ezért nem
szégyenkeztek, amikor csókolództak és összeölelkeztek
tisztán, mint a gyerekek.”
15
De attól való félelmében, nehogy az ember gőgösen
gondolkodjon és büszkélkedjen, hogy nincs úr felette,
a neki adott szabadság miatt, és nehogy a szabadsággal
Isten ellen lázadjon és vétkezzen határának átlépésével, és
nehogy gőgös gondolatai támadjanak Isten ellen önelégült-
ségben, törvényt adott neki Isten, azért, hogy elismerje,
van fölötte Úr, aki mindennek az Ura. Isten biztos határt
szabott neki, hogy mindig olyan maradjon, amilyen volt,
azaz halhatatlan, de ha nem tartja meg azt, halandóvá válik,
eloszolva a földben, ahonnan a test formája vétetett. Íme
a parancs: „Minden fáról, amely a kerten belül van ehetsz,
de arról a fáról, amelyről a jó és rossz ismerete származik,75
ti ne egyetek, mert amely napon esztek arról, halálnak
halálával haltok meg.”
16
Ezt a parancsot az ember nem tartotta meg, nem enge-
delmeskedett Istennek. Tévútra vezette az angyal, mert
féltékenység és irigység” töltötte el, a számtalan ajándék
miatt, amit Isten az embernek adott, mindez föllá zította, az
ember romlására tört és az embert vétkessé tette engedet-
lenségre csábítva Isten parancsa ellen. Az angyal hazug-
ságával a bűnre vezetett és irányított? rászedte az embert,
hogy megbántsa Istent és kiűzze a kerten kívülre.” Azért
mert vezetésével fellázadtak és eltávolodtak Istentől, a
héberben Sátánnak hívják, azaz lázadónak,7° de ugyanakkor
vádlónak is nevezik. 90 Isten megátkozta a kígyót is, ez
vette magára a sugallót- Ez kapta az átkot, de az elérte
a benne megbújó Sátánt is. Az embert pedig elűzte színe
elől, áthelyezte és a kert közelében az úton adott neki lakó-
helyet, mert a kert nem fogadta be a bűnöst.
584
 17
A kerten kívül most már Ádámot és feleségét, Évát sok
baj érte. Szomorúságban, fáradtságban, és siránkozásban
töltötték életüket ezen a világon. Mert amikor a nap sugarai
alatt az ember megművelte a földet, az tövist és bojtorjánt
termett a bűn büntetéseként. 31 Ekkor történt az Írásnak ez
a részlete is: „Adám megismerte-feleségét, és az fogant,
Káint szülte és utána Abelt szülte.”'32 A lázadó angyal, aki
engedetlenségre csábította és bűnössé tette az embert, és
aki miatt kiűzték a kertből, minthogy nem elégedett meg
az elsővel, egy második gonoszságot művelt a testvérek
között. Eltöltötte Káint lelkével, és testvérgyilkossá tette. 33
Így halt meg Abel, a testvére ölte meg. Ez annak a jele
volt, hogy ezután mindig lesz üldözés, sanyargatás, és
halálraszánás, mert az igazságtalanok, akik gyilkolnak,
üldözik az igazakat. Ez fokozta Isten haragját, megátkozta
Káint,34 és ennek következtében egész nemzetsége,” nem-.
zedékről nemzedékre hasonló lett ősatyjához. A megölt
Abel helyére Isten másik fiat támasztott Adámnak.”

18
A gonoszság nagyon hosszú idő alatt elterjedt, elérte és
elárasztotta az emberek minden fajtáját, az igazaknak pedig
csak nagyon kevés magja maradt meg közöttük. Törvény-
ellenes szövetségek alakultak a földön: az angyalok az
emberek leányainak utódaival párosodtak, ezek iiakat szül-
tek nekik, akiket mérhetetlen nagyságuk miatt a föld
fiainak neveznek.” Akkor ezek az angyalok felajánlották
ajándékul asszonyaiknak, hogy megtanítják Őket a rosszra.
Megtanították őket a gyökerek és növények erejére, az arc
kikészítésére, és az arcfestékekre,33 a drága szövetek kita-
lálására, a bájitalokra, a gyűlölködésre, a szerelemre, a sze-
retkezésre, a szerelemre csábításra, a varázslat megkötő
erejére, mindenféle jövendölésre és a bálványimádásra.

585
Ezeket Isten gyűlöli. Most először tűntek fel ezek a világon.
A gonoszság ügye fellendült és elterjedt, az igazaké elsor-
vadt és hanyatlott.

19
Annyira, hogy amikor Isten ítéletet küldött a világra,
vízözön által a tizedik nemzedékben az első teremtés után,
Isten csak egy igazat talált, Noét.” Igazságossága miatt
megmenekült ő maga, felesége, három fia és fiának három
felesége. Elrejtőzködtek a bárka belsejében minden állattal
együtt, amelyekről azt parancsolta Isten, hogy Noé ve-
zesse be a bárkába. Miközben minden megsemmisült,
emberek, még a jók is, és minden más élőlény, ami a földön
volt, addig ők, akiket a bárka őrzött, megmenekültek. Noé-
nak három fia volt, Szem, Kám és Jáfet. Nemzetségük
újra megsokasodott, mert a vízözön után tőlük származnak
az emberek.”

20
De közülük az egyiket átok sújtotta, és csak a két másik
kapta meg örökségül az áldást tettei miatt. A legfiatalabb,
akit Kámnak hívtak, kicsúfolta atyját és elítélték, mert
atyját megsértette istentelenség bűnével és meggyalázásá-
val. Atkot vont magára, és az átterjedt a tőle származó
utódokra,°1 az egész nemzetség, mely utána következett,
átkozott lett, bűnben éltek és sokasodtak. Ezzel szemben
Szem és Jáfet, a testvérei, atyj uk iránti jámborságuk miatt,
elnyerték az áldást. Íme Kám átka, amellyel atyja Noé meg-
átkozta: „Atkozott legyen az ifjú Kám, legyen testvéreinek
a szolgája”°2. Felnőtt korában elérte (az átok), számtalan
utódja lett a földön, felnövekedtek sorjában a tizennegye-
dik nemzedékig, akkor, a korábban adott ítélet szerint
Isten kiirtotta fajtájukat. Mert a kánaániták, a hetiták,
a periziták, a hívviták, az ammorriták, a jebuziták, a
gergasiták, a szodomiták, az arabok, Fönícia lakói, minden
586
egyiptomi, és a lydiaiak Kám nemzetségéből valók.”
Átok alá estek, mert az átok bőven áradt az istentele-
nekre.

21
Hasonló módon, mint ahogy az átok, ugyanúgy az áldás
is elterjedt azokban a fajokban, akik az áldást kapták,
mindenkire sorjában. Közülük elsőként Szem kapott áldást
ezekkel a szavakkal: „Áldott legyen az Úr, Szem Istene és
Kám legyen a szolgája.”°4 Ilyen ennek az áldásnak az ereje.
Mindennek Ura és Istene tartogatott egy birtokot Szemnek
jámborsága miatt. Az Ő áldása kibontakozott és rászállt
Abrahámra, aki Szem utódai között található, a tizedik
nemzedékben a nemzetségek rendje szerint.” Azért tetszett
minden dolog Atyjának és Istenének, hogy Abrahám
Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének hívják,°°
mert Abrahámon teljesedett be és valósult meg Szem
áldása. Jáfet áldása ez volt: ,,Isten adjon tág teret Jáfetnek,
lakjon Szem házában, és Kám legyen szolgájuk.””
Ez az áldás az idők végén virágzott ki, amikor az Úr meg-
jelent a népeknek, hogy meghívja Őket - mert Isten ennyire
kiterjesztette a meghívását - és „minden földre elhat
szózatuk, a föld határáig az Ő beszédük.”°° A tág teret a
meghívás a népekre érti, azaz az egyházra,°° és ,,(Jáfet)
lakjon Szem házában” azaz az atyák örökségében, Krisztus
Jézusban az elsőszülöttségi jog elfogadásával. Így tehát,
amilyen sorrendben kapták az áldást, ugyanolyan sorrend-
ben nyerték el nemzedékek múlva az áldás gyümölcsét.

22
A vízözön után Isten szövetséget kötött az egész világ-
gal, különösképpen minden élőlénnyel és az emberrel.
Ez így szól: többé nem pusztít el semmit vízözönnel, ami
a földből előjön. Adott egy jelet: „Amikor felhő borítja be
az eget, szivárvány jelenik meg az égen, én megemlékezem
587
szövetségemről és többé semmit sem fogok elpusztítani
vízzel a földön, sem az élőket, sem a mozgókat.”1°° Meg-
változtatta az emberek táplálkozását is, megengedte, hogy
húst egyenek. Eddig az emberek ugyanis az első teremt-
ménytől, Adámtól kezdve, a vízözönig, csak magokkal és
fák gyümölcseivel táplálkoztak, mert nem volt szabad
nekik húst enni. Noé három fia az emberi faj kezdete lett,
ezért Isten megáldotta őket, hogy szaporodjanak és növe-
kedjenek, ezt mondta: ,,Növekedjetek és szaporodjatok,
töltsétek be a földet, és .uralkodjatok rajta. Félni és rettegni
fog tőletek minden állat és az ég minden madara, mert ezek
lesznek a táplálékotok, mint a zöld fű. Egyedül a húst nem
ehetitek meg az élet vérével, mert.számonkérem véreteket
minden vadállattól és az ember kezétől, aki vért ont,
cserébe ezért a vérért, az ő vérét is ontsák ki.”1°1 Mert az
embert Isten képmására alkotta, és Isten képmása a Fiú1°2,
az Ő képmására lett az ember megalkotva. A végső időben
azért jelent meg1°3, hogy megmutassa, milyen képmás
hasonló hozzá.1°4 Ezután a szövetség után az emberi faj
megsokasodott, elterjedt Noé háromfiától kezdve és egy
ajak volt a földön,1°5 azaz egy nyelv.

23
Felkeltek tehát, útnak- indultak Keletről, és miután
átvándoroltak a földeken, Sineár hatalmas kiterjedésű föld-
jére érkeztek,1°6 ahol egy torony építésébe fogtak.
Ennek segítségével akartak az égbe emelkedni és mű-
vükkel emléket állítani az utánuk élő embereknek. Az épít-
ményt téglából és aszfaltból készítették. Merész vállalko-
zásuk előrehaladt, mert egyetértettek, mindnyájan együtt
éltek, egy nyelvet beszéltek, s ezek akaratuk végrehajtására
szolgáltak. Azért, hogy Isten megakadályozza művük
mind nagyobb előrehaladását, megosztotta nyelvüket, azaz
nem voltak képesek többé megérteni egymást, szétszóród-
tak, betöltötték a földet, csoportokban laktak, nyelvük
588
szerint: ezért van a népek különbözősége és a nyelvek sok-
félesége a földön.1” Az emberek három nemzedéke így
vette birtokába a földet. Közülük az egyik átok alatt volt,
a másik kettő áldás alatt. Elsőként Szem kapta az áldást.
Nemzetsége Keleten lakott és a káldeusok területét
foglalta el.

24
Idő múltával, azaz a vízözön után a tizedik nemzedékben
élt Abrahám. Kutatta az Istent, ez illő volt hozzá és ősének
Szemnek áldása miatt kötelessége volt. Mert lelkének
buzgóságától serkentve keresztülvándorolt az egész világon
keresve hol van Isten, elgyengült és már lemondott a
keresésről. Ekkor Isten megkönyörült rajta, mert Ő egye-
dül kereste őt titokban. Megmutatta magát Igéje által
Abrahámnak, úgy hogy a ragyogás által felismerte Őt.
Valóban, az égből beszélt vele és ezt mondta neki: ,,Vonulj
ki földedről, néped köréből és atyád házából és menj arra a
földre, melyet mutatok neked, az lesz lakóhelyed”1°°.
Hitt az égi hangnak, bár már hetvenéves volt,1°9 élemedett
korú és volt egy felesége, mégis kivonult vele Mezopotá-
miából, maga mellé véve Lótot, meghalt testvérének a fiát.
Amikor arra a földre érkezett, melyet ma Judeának hívnak,
s melyet akkor hét nép, Kám utódai lakták,11° Isten meg-
jelent neki egy látomásban és azt mondta: ,,Ez az a föld,
melyet neked fogok adni és utánad utódaidnak örök tulaj-
donul”111. Ehhez még hozzátette, hogy utódai egy olyan
földre fognak tévedni, mely nem lesz az övék, bántalmazni,
fogják őket gyötrelemben és szolgaságban né J yszáz évig,
de a negyedik nemzedék vissza fog térni az iÍbrahámnak
megígért helyre és Isten megítéli azt a népet, mely szolga-
ságba vetette utódait.112 Azért, hogy Abrahám megismerje
számtalan utódjának dicsőségét, Isten kivezette őt az
éjszakába és ezt mondta neki: ,,Tekints föl az égre és nézd
a csillagokat az égen, vajon meg tudod számolni ezeket,
589
így lesznek utódaid is.”113 Isten látni akarta, hogy nem
kételkedik-e lelkében, ezért próbára tette és a Szent Lélek
által elmondja ezt az Írásban: ,,És Abrahám hitt és ez
beszámíttatott neki megigazulására.”114 Amikor ezt a
próbát kiállta, nem volt körülmetélve. Azért, hogy (Isten)
egy jellelnfi elismerje hitének nagyságát, neki adta a körül-
metélkedést a hit megigazulásának pecsétjéül, annak, amely
körülmetéletlenül volt az' övé.11° Ezután Sára, aki termé-
ketlen volt, Isten ígérete szerint szült neki egy fiút, Izsákot.
Ő körülmetélte, aszerint, ahogy Isten megegyezett vele a
szövetségben. Izsáknak született Jákob.117 Az áldás, melyet
kezdetben Szem kapott, átszállt Abrahámra, Abrahámtól
Izsákra, Izsákról Jákobra. A Lélek szétoszlott rájuk örök-
ségképpen, mert Istent Abrahám Istenének, Izsák Istené-
nek és Jákob Istenének hívják.11“ Jákobnak tizenkét fia
született. Róluk van elnevezve Izrael tizenkét törzse.

25
Éhség támadt az egész földön, sehol sem lehetett élelmet
találni, csak egyedül Egyiptomban. Jákob is elvándorolt
nemzetségével, hogy Egyiptomban lakjon.11° Hetvenöten
voltak mindössze a kivándorlókl” és négyszáz év múlva,
a jövendölés szavai szerintm hatszázhatvanezren lettek.122
Amikor ugyanis bántalmazták és elnyomták őket a nehéz
szolgaságban, siránkoztak és könyörögtek Istenhez. Atyáik
Abrahám, 'Izsák és Jákob kivezette őket Egyiptomból,
Mózes és Aron által. Az Egyiptomiakat tíz csapással súj-
totta. A tizedik csapáskor elküldte öldöklő angyalát, hogy
megölje az emberek és állatok elsŐszülötteit,123 Izrael fiait
azonban megmentette ettől, kinyilvánítva egy misztérium-
ban124 Krisztus szenvedését, a bűntelen bárány feláldozása
által és vérének a héberek házaira való kenése által,125 hogy
házuk sértetlen legyen. Ennek a misztériumnak a neve
SZENVEDÉS,12° a szabadulásért. Szétválasztva a Vörös
tengert, Izrael fiait nagy gonddal átvezette a pusztába.
590
Az egyiptomiak, akik üldözték őket és mögöttük voltak,
bementek a tengerbe és mind elvesztek. Ez volt Isten
ítélete azok ellen, akik igazságtalanul gyötörték Abrahám
utódait.1”
26
A pusztában Mózes megkapta Istentől a törvényt, a tíz-
parancsolatot, melyet Isten ujja írt rá a kőtáblára123 - az
Isten ujja az, ami kijön az Atyától - a Szent Lélekben.12°
(Mózes) a parancsokat és a jogot átadta Izrael fiainak, hogy
megtartsák azokat. Isten rendelkezése szerint felépítette
a tanúbizonyság sátrát, hogy láthatók legyenek a földön
azok, amik szellerniek és láthatatlanok az égben, és az egy-
ház képei. Megcsinálta a jövendő dolgok prófétai ábrázo-
lását, ezek között a szertartás eszközeit, az oltárokat,13° és
a frigyszekrényt, ebbe helyezte el a törvényt tábláit.131
Aront és fiait állította papoknak,132 ennek a nemzetségnek
adta az egész papságot. Ők Lévi utódai. De ezt az egész
törzset Isten szava hívta arra, hogy végezzék a szertartást
Isten templomában. A levitikus törvényben meghatá-
rozta, hogy milyen módon és hogyan vezessék a szertartá-
sok szolgálatát Isten templomában azok, akiknek azt állan-
dóan el kell végezni.1”*

27
Amikor annak az országnak a közelébe értek, melyet
Isten Abrahámnak és utódainak ígért, Mózes kiválasztott
minden törzsből egy embert. Előreküldte őket, hogy
kémleljék ki azt a földet, a rajta levő városokat és a városok
lakóit. Isten ekkor nyilatkoztatta ki azt a nevet, mely
egyedül tudja üdvözíteni azokat, akik hisznek134 benne.
Mózes felcserélte ugyanis Ozeának, Náve fiának a nevét,
Ő egy volt a küldöttek közül, és Jézusnak nevezte őt.135
Ennek a névnek erejében küldte őt, bízva abban, hogy ép
bőrrel és egészségesen visszatérnek, mert ez a név vezeti
591
Őket; valóban vissza is tértek. Mégis, miután elmentek,
szemügyre vették, megvizsgálták és visszatérve szőlő-
fürtöket hoztak magukkal, a tizenkettő közül az egyik a
népet rettegő félelembe sodorta, azt híresztelte, hogy hatal-
mas és erős városok vannak ott, és a föld szülötte fiak, az
óriások lakják azokat, olyanok, akik képesek megvédeni
a földet. Erre az egész nép sírva fakadt, kételkedni kezdett,
hitetlenkedtek, hogy van-e Isten, aki erőt ad, és mindent
nekik vet alá. Rosszakat mondtak a földről, mintha nem
lenne jó, sem pedig méltó arra, hogy érte ekkora veszély-
nek tegyék ki magukat. De kettő a tizenkettőből Jézus
Náve fia, és Káleb Jefonna fia megszaggatták ruháikat a
vészes események miatt és kérték a népet, hogy ne mondja-
nak le róla, és ne csüggedjen szívük, mert Isten mindent az
Ő kezükbe ad és a föld rendkívül jó. De mivel nem bíztak és
megmaradtak hitetlenségükben, Isten más irányt adott
útjuknak, hagyta, hadd tévelyegjenek, és megbüntette őket
a pusztában. Azoknak, akiket elküldtek kikémlelni és
szemügyre venni a földet negyven napig tartott, hogy
elmenjenek és visszatérjenek, ezért egy évet számolva egy
napért, (Isten) negyven évig tartotta őket a pusztában.
Azok közül, akik felnőtt korban voltak és értelmük haszná-
latára eljutottak, senkit sem ítélt méltónak hitetlensége
miatt arra, hogy bemenjen az országba, azon a kettőn
kívül, akik az örökség mellett tanúskodtak, Jézust Náve
fiát és Kálebet, Jefonna fiát, és mindazt, aki akkoriban kis
gyermek volt, és nem tudta a jobbot és a balt (megkülön-
böztetni). Az egész hitetlen nép meghalt és lassanként meg-
semmisült a pusztában, méltán szenvedett hitetlenségéért.
A gyerekek közben felnövekedtek a negyven év alatt,
kiegészitették és betöltötték azoknak a számát, akik meg-
haltak.

592
 28
A negyven év elteltével a nép a Jordán közelébe érke-
zett. Összegyülekeztek és felsorakoztak csatarendben
Jerikóval szemben.1”' Ekkor hívta össze Mózes a népet.
Ősszefoglalta mindazt ami történt velük, elbeszélte a nagy
tetteket, melyeket Isten vitt végbe addig a napig, hogy
azokat, akik a pusztában nőttek fel, előkészítse és nevelje
Isten félelmére és parancsainak megtartására. Ígymintegy
új törvényt adott, melyet az elsőhöz csatolt. Ezt nevezik
Második Törvénynek (Deuteronomium). Sok jövendölés
található leírva ebben Urunkról, Jézus Krisztusról, a nép-
ről, a nemzetek meghívásáról, és az országról.

29
Ekkor Mózes befejezte pályafutását. Ezt mondta neki
Isten: „Menj fel a hegyre meghalni, mert nem te vezeted
be népemet arra a földre, melyet látsz.”1” Az Úr szavai
szerint meghalt. Jézus Náve íia lett az utódja. Kettéválasz-
totta a Jordánt,133 és átvezette rajta a népet arra a földre.
Megsemmisítette és legyőzte a hét ott lakó népet, majd
szétosztotta azt (a földet) örökrészként a népnek,1” azt a
Jeruzsálemet,14° ahol Dávid lett a király és fia, Salamon,
aki felépítette a templomot Isten nevének, a sátor hason-
latosságára, melyet Mózes készített az égi és szellemi min-
tájára.141

30
Ez az, ahová Isten elküldte a prófétákat a Szent Lélek
által. Itt tanácsokat adtak a népnek és visszatérítették őket
atyáik mindenható Istenéhez, és a mi Urunk, Jézus Krisz-
tus, Isten Fia megjelenésének előhírnökeivé lettek. Ők
már tudták, hogy Dávid utódából fog sarjadni teste, ugyan-
is test szerint, egy hosszú leszármazási ágon keresztül
Dávid fia lesz. Ő 'Abrahám fia volt - de Lélek szerint,
Isten Fia, már ezelőtt létezett az Atyánál, aki a világ meg-
593
38 A II. századi görög apologéták
alkotása előtt nemzette. Az egész világnak az idők vé-
gén“2, mint ember jelent meg,“3 Isten Igéje összefoglalt
magában mindent, ami az égen és a földön van.144

31
Egyesítette az embert Istennel“5 és létrehozta Isten és
ember közösségét. Más módon nem tudtunk volna része-
sedni a romolhatalanságból, ha Ő nem jött volna el hoz-
zánk. Mert, ha a romolhatatlanság láthatatlan és elrejtett
maradt volna, nem lett volna hasznos nekünk. Így azonban
látható lett, hogy minden tekintetben elnyerjük a részese-
dést a romolhatalanságból. És mert az első teremtmé nyben,
Adámban, mindnyájunkat lebilincselt a halál az engedet-
lenség tette miatt, illő volt, hogy a halál bilincseit annak
engedelmessége törje össze, aki értünk emberré lett.14°
A halál a testen uralkodott, illő volt tehát, hogy a test által
legyen eltörölvel” és az ember felszabaduljon az elnyo-
másból. Az Ige azért lett testté, hogy a test által törölje el
a bűnt - mert a bűn a test által uralkodott és nyerte el az
uralom jogát -, és hogy a bűn többé ne legyen megtalál-
ható bennünk. Ezért a mi Urunk ugyanazt a testet vette
fel mint ami az első teremtményben volt, azért, hogy
harcra keljen1'"-'f az atyákért és legyőzze Adámban azt,
aki Adámban sújtott minket.“°

32
Honnan van tehát az első teremtés természete? Isten
akaratából, bölcsességéből és a szűz földről, „mert Isten
nem hullatott esőt - mondja az Írás -, mielőtt az embert
megalkotta és még nem volt ember, aki megművelje a föl-
det”.15° Ez az a föld, melyről Isten vette a port, amikor még
szűz volt, és megalkotta az embert,151 az emberi nem kez-
detét. Összefoglalta magában ezt az embert az Úr, amikor
testét ugyanabból a rendből vette, azaz, egy szűztől szüle-
tett Isten akarata és bölcsessége által, azért hogy ebben is
594
lıasonlóságot mutasson Adámmal, és megtörténjen az
amit kezdetben írtak: „az ember Isten képmására és hason-
latosságára lett.”

33
És amint egy szűz engedetlensége által az ember elbu-
kott, elesett és meghalt, ugyanúgy a szűz által, aki enge-
delmeskedett Isten szavának életre kelt az ember, az élet
által elnyerte az életet.1-52 Mert az Úr az elveszett bárányt
jött keresni, és az ember volt elveszve. És mert nem más
megformált testet vett fel, hanem ugyanazt, mint ami
Adám fajtájáé volt, megőrizte a hasonlatosságot ezzel a
megalkotott testtel.153 Illő volt ugyanis, hogy Adám
összefoglalva benne legyen Krisztusban, - azért, hogy azt,
aki halandó volt, azt eltörölje és elnyelje a halhatatlan, és
hogy Éva összefoglalva benne legyen Máriában154 - azért,
hogy szűz legyen a szűz védője, és a szűz engedetlen-
ségét155 lerombolja és eltörölje a szűz engedelmessége.15°
A törvényszegés, amely a fa által történt, eltöröltetett a
fán az engedelmesség által, azaz az Isten iránti engedel-
messég általl” az Ember Fia felszögeztetett a fára, eltö-
rölte a rossz tudását, és elhozta és megszerezte a jó tudását.
Az Isten iránti engedetlenség a rossz, a jó pedig az enge-
delmesség Istennek.15°

34
Az Ige Izaiás próféta által előre hírül adta a jövőt - mert
azért próféták, hogy a jövőt hírül adják.15° Az Ige, mond-
tam, nyilatkozik általa: „Nem szegülök ellen és nem be-
szélek vissza, hátamat odatartom a veréseknek és arcomat
az ütéseknek, ábrázatomat nem fordítom el a gyalázattól
és köpködéstől.”1” Halálig menő engedelmességévell”
a fán függve eltörölte a fán elkövetett engedetlenséget.1°2
Ő maga a mindenható Isten Igéje, aki láthatatlan jelenlété-
ben eltölt mindent ebben az egész világban és körülfogja
595
38*
hosszúságát és szélességét, magasságát és mélységét, mert
Isten Igéje által rendez el és kormányoz mindent, Isten
Fia bennünk van keresztre feszítve, mert a kereszt alakját
rányomta a világra - hisz amikor láthatóvá lett, ki kellett
nyilatkoztatnia ennek a világnak részesedését keresztre-
feszítésében, azért, hogy látható formája által megmutassa,
miként munkálkodik a láthatón, és megtudjuk, hogy Ő az,
aki megvilágítja a magasságot, Ő az, aki az égben van, aki
magában foglalja a mélységet, Ő az, aki a föld alatti térsé-
gekben van, aki kiterjeszti a hosszúságot Keletről Nyu-
gatra és Ő az, aki kormányozza mint uralkodó az északi
tájat és a dél szélességét, és Ő az, aki mindenhonnan az Atya
megismerésére összehívja azokat, akik szétszóródtak.1°3

35
Beteljesítette az Abrahámnak adott ígéretet is, Isten
megígérte ugyanis neki, hogy utódait olyannáteszi, mint
az ég csillagait.164 Ezt azáltal teljesítette Krisztus, hogy a
Szűztől született, aki Abrahámtól származott,165 és azokat,
akik hisznek benne, mint világítókat állította fel a világban
és a nemzetek megigazultak Abrahámmal együtt a hit által.
„Mert Abrahám hitt Istennek és ez beszámíttatott neki
megigazulására.”1”' Ugyanúgy mi is, ha hiszünk Istennek,
megigazultunk, mert „az igaz 'hitből él.”1” Tehát nem a
törvény által van az ígéret Abrahámnak, hanem a hit
által,1”' mert Abrahám a hit által igazult meg, és a törvény
nem eredményez megigazulást.1” Ugyanígy mi sem a tör-
vény által igazulunk meg, hanem a hit által, ami mellett
tanúskodtak17° a törvény és a próféták, és amit Isten Igéje
nyújt nekünk.

36
És Ő beteljesítette a Dávidnak tett ígéreteket is, mert
Isten megígérte, hogy ölének gyümölcsöt támaszt, egy
örök királyt, és az Ő királyságának nem lesz vége.171
596
Ez a király Krisztus, Isten Fia, aki ember fiává lett, azaz
attól a szűztől származott, mint gyümölcs, aki Dávidtól
származott.1” Ezért szólt az ígéret az Ő gyümölcsére, ami
annyit jelent: erre a születésre csak az anyai foganás a jel-
lemző, és nem az ágyék magjából és nem a lágyék magza-
tából jön létre, ami a férfiúi nemzés tulajdonsága. Ezt
azért adta hírül, hogy kifejezésre juttassa a Dávidtól szár-
mazó szűz öle termésének különlegességét és sajátosságát,
mert Ő uralkodik Dávid házán mindörökre, és uralmának
nem lesz vége.

37
Ilyenképpen dicsőségesen kiharcolta üdvösségünket,
beteljesítette egészen az Atyától adott ígéreteket, és véget
vetett az Ősi engedetlenségnek. Isten Fia Dávid fiává, és
Abrahám fıává lett, mert úgy irányította a jövendőléseket,
hogy benne teljesedjenek be, és összefoglalja azokat magá-
ban, azért, hogy nekünk megszerezze az életet. Isten Igéje
testté lett az üdvrendnek megfelelően, mely kiterjedt a
Szűzre is, hogy megsemmisítse a halált és életet adjon az
embernek, mert mi a bűn bilincsében voltunk és bűn álla-
pota általi születésre voltunk rendelve és a halállal együtt
éltünk.

38
De Isten, az Atya, telve volt irgalommal, s ezért elküldte
csodálatos alkotó Igéjét. Amikor eljött minket üdvözíteni
ugyanazon a helyen és ugyanazon a térségben volt mint
mi, ott ahol mi voltunk, mikor elveszítettük az életet és
börtönünk bilincseit feloldotta. Világossága megjelent és
szétosztotta a börtön sötétségét és megszentelte születé-
sünket, megsemmisítette a halált,173 és széttörte ugyanazon
a helyen, ahol mi megbilincselve voltunk. Megmutatta
feltámadását a holtak elsőszülötte lett 174 és felemelte
J 3.

magához a földre esett embert, felemelte a magasba, az ég

597
felső részébe, az Atya dicsőségének jobbjára, mint ahogy
Isten megígérte ezt a próféta által, ezt mondta: „Újra fel-
emelem Dávid sátrát, amely leomlott a földre.”“'5 Azaz a
testet, amely Dávidtól származik, és éppen ez az, amit a mi
Urunk Jézus Krisztus valóban beteljesített. Dicsőségesen
munkálkodott üdvösségünkön azért, hogy minket valóban
felemelve megmentsen az Atyának. Tehát ha valaki nem
fogadja el születését a Szűztől, az hogyan fogadja el feltá-
madását a halálból? Mert az nem lett volna csodálatos,
sem meglepő, sem váratlan, ha egy olyan valaki támad föl,
aki nem született, mert ott nem beszélhetünk feltámadás-
ról, ahol nincs születés, mert aki nem született az nem is
hal meg, aki nem veti alá magát a születésnek, az nem veti
alá magát a halálnak sem, mert aki nem veszi magára az
ember kezdetét, hogyan kaphatja meg annak végét?

39
Ha tehát nem született, nem is halt meg, és ha nem halt
meg, nem támadt fel a halálból,1?fi és ha nem támadt fel a
halálból, nem győzte le a halált, nem semmisítette meg
birodalmát; és ha a halált nem győzte le, hogyan emelked-
jünk fel az élethez, mi, akik kezdettől fogva a halál ural-
mának vagyunk kiszolgáltatva ?“'7 Akik tehát elragadják
az üdvösségüket az emberektől és nem hiszik, hogy Isten
feltámaszthatja Őket a halálból, azok azok, akik megvetik
a mi Urunk születését is. Az Isten Igéje testté lett, ezt ér-
tünk vállalta, azért, hogy megmutassa a test feltámadását
és minden fölötti elsőbbségét az égben. Mint az Atya gon-
dolatának elsőszülötte, tökéletes Ige, Ő irányít mindent
magában és Ő adott törvényeket a földre. Mint a Szűz
elsőszülötte, igaz, szent ember, jámbor, jó, Istennek tetsző,
mindenben tökéletes, kiszabadít a pokolból mindenkit,
aki követi őt. Mint a halál elsőszülötte Ő az Isten életének
szerzője és elseje.17“

598
 40
Ha tehát Isten Igéje -,,mindenben övé az elsőség”"° -
igaz ember, „csodálatos tanácsadó és erős Isten”,“'° az
embert újra közösségre hívja Istennel, azért, hogy a vele
való közösség által elnyerjük a részesedést a romolhatat-
lanságból. Övele tehát, aki hírül adta a törvényt Mózes
által, a fenséges és mindenható Isten prófétái által, aki
minden létező Atyjának a Fia, aki által minden van, aki
Mózessel beszélt és eljött Judeába, Istentől született a
Szent Lélek által és született Szűz Máriától, Ő Dávidtól és
Abrahámtól származik. Jézus Isten felkentje úgy lépett fel,
hogy Ő az, akit a próféták előre hirdettek.

41
Előfutára Keresztelő János előkészítette és alkalmassá
tette előre a népet az élet Igéjének a befogadására, hogy
felismerjék: az lesz a Krisztus, akin nyugodni fog Isten
Lelke, egyesülvel” testével. Tanítványait, minden jótetté-
nek, tanításának, szenvedésének, feltámadásának, a feltá-
madás után test szerint való mennybemenetelének tanúi-
ként az apostolokat küldte a Szent Lélek hatalmával az
egész földre, hogy megvalósítsák a népek meghívását.
Az élet útját mutatták meg az embereknek, hogy a bálvá-
nyoktól, a fajtalanságtól és a kapzsiságtól elforduljanak és
megtisztítsák lelküket és szívüket a víz és a Szent Lélek
keresztsége által.1” Azt a Szent Lelket, melyet az Úrtól
kaptak, ajándékozták és szétosztották a hivőknek, így szer-
vezték és alapították meg az Egyházat.“'3 Hitben, szere-
tetben és reményben megbízhatóan adták át a népeknek a
meghívást - amit előre hirdettek a próféták -, amely nekik
szólt Isten irgalmasszívűsége szerint, felhasználva szolgá-
latukat teljesen nyilvánosságra hozták és befogadhatóvá
tették azt, amit az atyák kaptak az ígéretekben, hogy akik
így hisznek és szeretik az Urat, és szentségben élnek, igaz-
ságban és türelemben, azoknak a minden létező. Istene
599
megadja a halálból való föltámadás által az örök életet,
általa, aki meghalt és feltámadt, azaz Jézus Krisztus
által. Neki adta át a királyságot minden létező fölött, a
kormányzást az élőkön és holtakon,1”= és az itéletet. Az
igazság szava által (az apostolok) buzdították őket, hogy
testüket őrzizzék meg szenny nélkül a feltámadásra, és
lelküket védjék meg a romlástól.

42
Mert úgy kell a hivőknek (élni), hogy állandóan ben-
nünklegyen a Szent Lélek, akit a keresztségben kaptak
általa,135 és akik kapták, megőrizzék azt az életükben,
igazsággal, szentséggel, igazságossággal és türelemmel,
mert a hívők feltámadása a Szent Lélek műve is.1”
A test ismét visszakapja a lelket és vele a Szent Lélek ereje
által feltámad és az bevezeti az Isten országába.1” Íme
Jáfet áldásának gyümölcse a népek meghívásában nyilvá-
nult ki az Egyház által. Isten ígérete szerint Szem házában
maradnak türelmesen várva. Mindent, ami történt, Isten
Lelke előre ismertté tette a próféták által, azért, hogy azok,
akik Istennek megadják az imádást igazságban, a szilárd
hit állapotában legyenek, mert mindaz, ami természetünk-
nek lehetetlen volt, és ami ezért az emberben hitetlenséget
támasztott, azt Isten a próféták által előre ismertté tette,
hosszú időre előre, és végül Ő teljesítette be azokat egészen
úgy, ahogy megmondta előre, hogy megismerjük, Ő az az
Isten, aki üdvösségünk történetét előre hírül adta.

43
Istennek mindenben hinni kell, mert Isten igaz minden-
ben. Ezért azt is (hinni kell), hogy a Fiú az Istentől lett és
nem csak akkor mielőtt a világon megjelent, hanem már
mielőtt a világ lett. Ez az, amit az első próféta Mózeslss
mond el héberül: „Bere' sit bara' 'elohim ben va' ahar' et
hassamajim ve' et ha' arec”, ez lefordítva azt jelenti: ,,Isten
600
kezdetben egy fiút teremtett, azután az eget és a földet”.1”
Erről tanúskodik még Jeremiás próféta, így fejezi ki ma-
gát: „A hajnalcsillag előtt szültelek téged, és a Nap előtt
van a neved.”1°° Azaz a világ megalkotása előtt, mert a
csillagok ugyanakkor lettek, mint amikor a világ. Ő mondja
még ezt is: „Boldog az, aki volt, mielőtt ember lett.”1”
Mert Isten számára a világ megalkotása előtt a Fiú volt
a kezdetm, de számunkra Ő most van, amikor megjelent.
Ezelőtt nem volt a számunkra, mert nem ismertük Őt.
Ezért mondja el János, a tanítványa, hogy Ő az Isten Fia,
aki a világteremtése előtt az Atyánál volt, és Ő az, aki által
minden lett. (János) így fejezi ki magát: „Kezdetben volt
az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, Ő volt
kezdetben Istennél, minden általa lett, nélküle semmi sem
lett.”1°3 Ezzel biztosan megmutatta, hogy Ő, aki kezdetben
mint Ige az Atyánál volt, s aki által minden lett, az Atya
Fia.

44
Mózes még ezt is elmondja: Isten Fia Abrahámhoz kö-
zeledett, hogy beszéljen vele: ,,És Isten megjelent neki
délben a mambrei tölgynél, amikor felemelte szemét látta,
hogy íme három ember áll előtte, leborult a földre és ezt
mondta: ,,Uram, ha kegyelmet találtam előtted. . .”1°4, és
ezután az Ürral beszélt és az Úr vele. A három közül kettő
angyal volt, de a harmadik az Isten Fia volt,1°5 pontosan
az, akivel Abrahám beszélt. Közbejárt a szodomaiakért,
hogy ne pusztuljanak el, ha van közöttük tíz igaz. Amíg
beszéltek, a két angyal lement Szodomába és Lót befo-
gadta őket. Az Írás erről ezt mondja: ,,És az Úr Szodo-
mára és Gomorrára ként és tüzet hullatott a magas ég Urá-
tól”.1°° Ezen a Fiút kell érteni, aki Abrahámmal beszélt.
Ő volt az Úr, aki hatalmat kapott a szodomaiak megbün-
tetésére a magas ég Urától, az Atyától, aki mindenen ural-
kodik.
601
 Abrahám tehát próféta volt, mert látta azt, ami a jövőben
fog történni, hogy Isten Fia emberi alakbanl” beszél az
emberrel, vele fogyasztja eledelét, és utána ítéletet tart,
mint ahogy hatalmat kapott a szodomaiak megbünteté-
sérel” az Atyától, aki mindenen uralkodik.

45
Jákob pedig, amikor Mezopotámiába vándorolt, látta
őt álmában, amint fent a létrán állt,1” azaz a fán, amely
úgy volt felállítva, hogy a földről az égig ért, mert ezáltal
a fa által emelkednek az égbe azok, akik hisznek benne.
Az Ö szenvedése, a mi felemelkedésünk. Mindenféle láto-
más azt mutatja, hogy Isten Fia az emberrel beszél és közöt-
tük van. Mert természetesen nem Ő a minden létezők
Atyja, aki láthatatlan a világnak, aki mindent teremtett, aki
joggal mondja: „Az ég a trónom és a föld lábamnak zsá-
molya, hogyan akartok házat építeni nekem, és hogyan
lesz az nyugalmam helye”2°°, és nem Ő, aki a földet tartja
markával és az eget kifesziti.2f“ Ő biztosan nem az, aki
ilyen szűk helyen időzöttm és Abrahámmal beszélt, hanem
valójában az Isten Igéje, aki mindig az emberiséggel volt,
és ismertté tette a jövő dolgokat, és az embereket Istenről
tanította.

46
Ő az, aki a csipkebokorban Mózessel beszélt és ezt
mondta: ,,Látván láttam Egyiptomban levő népem szenve-
déseit és leszálltam, hogy kiszabaditsam őket”.2°3 Ő az,
aki felkelt és leszállt a sanyargatottak kiszabadítására, és
kiragadott minket az egyiptomiak hatalmából, azaz a bál-
ványimádásból és az istentelenségből, és kimentett a Vörös
tengerből, azaz a pogányok halálthozó zűrzavarából,2°4 és
megszabadított minket az istenkáromlók keserű csábítá-
sából. Mert ez annak volt a mása, ami most ránk vonatko-
zik. Isten Igéje megmutatta akkor előre a jövendő dolgok
602
előképét, azt ami most már igazság, hogy kiragad bennün-
ket a pogányok kegyetlen szolgaságából. A pusztában
bőséges vízáradatot fakasztott a sziklából,2°5 és a szikla
Ő volt. Tizenkét forrást nyitott meg, azaz a tizenkét apos-
tol tanítását. Hagyta, hogy a hitetlenek meghaljanak és
kipusztuljanak a pusztában, de azokat, akik hittek benne
és gyermekként viselkedtek a rosszal szemben,2°° azokat
bevezette az atyák örökségébe. Ezt az örökséget nem
Mózes, hanem Jézus osztotta szét osztályrészül.2” Ő, aki
megszabadított minket Amalektől kezeinek kiterjesztése
által,2°3 Ő, aki vezet bennünket és az Atya birodalmába
emel.

47
Tehát Úr az Atya és Úr a Fiú, és Isten az Atya és Isten a
Fiú, mert aki Istentől született, az Isten.2°° Eképpen termé-
szetének lényege és hatalma szerint, egyetlen Istennek mu-
tatkozik, másrészről pedig, mint üdvösségünk adományo-
zásának kezelője, Fiú és Atya. Mert a minden létező Atyja
láthatatlan és minden teremtmény számára megközelíthe-
tetlen, s ezért azoknak, akik az Istenhez akarnak közeledni,
a Fiú által kell elnyerniük az Atyához való vezetést.21°
Világosabban és még érthetőbben, nyilvánvalóbban Dávid
így fejezi ki magát az Atyáról és a Fiúról: ,,Trónod Isten,
mindörökkön örökké, szeretted az igazságot és gyűlölted a
igazságtalanságot, ezért bőségesebben kent fel Téged Isten
az öröm olajával mint társaidat.”211 Valóban a Fiú minthogy
Isten, az Atyától, azaz Istentől megkapta az örök biroda-
lom trónját és a felkenés olaját bőségesebben mint társai.
A felkenés olaja a Lélek, tehát Ő kente fel,212 és társai a
próféták, az igazak, az apostolok, és mindaz, aki megkapta
a részesedést birodalmából, azaz a tanítványai.

603
 48
Dávid ezt mondja még: „Mondja az Úr az én Uramnak,
az én jobbornra, ıníg ellenségeidet lábad zsámolyává
teszem. Hatalmad jogarát kinyújtja az Úr Sionról: uralkod-
jál ellenségeid közepette. Veled az uralom erőd napján
a szentek világosságában, a méhből a hajnal előtt szültelek
téged. Megesküdött az Úr és nembánja meg: pap vagy te
mindörökre Melkizedek rendje szerint. Az Úr a te jobbo-
don haragja napján összezúzza a királyokat. Ítélkezni fog
a pogányokon, tel-jessé teszi a pusztítást, szétzúzza sokak
fejét a földön, a patakból fog inni az úton,azért emeli fel
a fejét.”213 Ezekkel a szavakkal Ő hírül adta, hogy
(Krisztus) elsőként létezett, uralkodik a pogányokon, min-
den embert megítél és a királyokat, azokat, akik most
gyűlölik Őt és üldözik nevét, mert ezek az ellenségei.
Azáltal, hogy örökre Isten papjának nevezte őt, ismertté
tette halhatatlanságát. Azért mondja ezt: ,,a patakból fog
inni az úton: azért emeli fel a fejét”,hogy hírül adja ember-
sége, megalázottsága és ismeretlensége után dicsőségbe
emelkedését.

49
Izaiás próféta pedig ezt modja: ,,Így szól az Úr, az Isten
felkentemhez az Úrhoz, akinek megragadtam a jobbját,
hogy a pogányok engedelmeskedjenek elŐtte.”214 Azt lehet
kérdezni, hogyan mondható Isten Fia Krisztusnak és a
pogányok királyának, azaz minden emberének. Azt, hogy
Krisztust annak kell mondani és, hogy valóban Isten Fia és
minden (ember) királya, azt eképpen mondja el Dávid:
„Az Úr mondja nekem, Fiam vagy te, ma szültelek téged,
kérd tőlem és neked adom a pogányokat örökségül és
birtokul a föld határait.”215 És ez nem Dávidnak szól, mert
neki sem a pogányok fölött, sem a világ fölött nem volt
hatalma, csak egyedül a zsidók fölött. Világos tehát, hogy
az ígéret, amely a föld határa fölött felkent uralkodónak
604
szól, az Isten “Fiáé, akit Dávid is Urának vallott meg, ami-
kor ezt' mondta: „Mondja az Úr az én Uramnak, az én
jobbomra. . . ”, ahogy ezt az előbb elmondtuk. Azt mondja,
hogy az Atya a Fiúval beszélt, ahogy egy kicsit korábban
Izaiásnál bemutattuk, ezt Ő így mondja: ,,Így szól az Isten
felkentemhez az Úrhoz, hogy a pogányok engedelmesked-
jenek előtte.” "Mert úgyanúgy szól az ígéret a két prófétá-
nál: Ő király lesz, következetesen egynek és ugyanannak
szóltak Is ten beszédei, akarom mondani Krisztusnak, Isten
Fiának. Hiszen Dávid ezt mondja: ,,Az Úr mondta nekem,”
ezért azt kell állítani, hogy ez nem Dávidnak és nem a
próféták közül valamelyiknek szólt, aki magáról beszélt,
mert nem ember az, aki a jövendölést mondja, hanem Isten
Lelke, aki a jelen személyhezlhasonló alakot és formát vesz
magára, és a prófétákban beszél, olykor Krisztus nevében,
olykor az Atya nevében.216

50
Tehát megfelelően mondja Krisztus Dávid által, hogy Ő
az Atyával beszél és a próféták által megfelelően mond el
más dolgokat magáról, a többi között Izaiás által is ily
módon: ,,És most ezt mondja az Úr, aki formált engem,
hogy anyám méhétől fogva szolgája legyek, hogy össze-
gyűjtsem Jákobot és köréje gyűjtsem Izraelt, és meg fogok
dicsőülni az Úr előtt és Istenem lesz az erőm. És ő ezt
mondta nekem: „Nagy dolog az, hogy téged szolgámnak
nevezlek, hogy megerősítsd és megszilárdítsd Jákob tör-
zseit és visszavezesd Izrael szétszóródott törzseit, a pogá-
nyok világosságává tettelek, hogy üdvösségük légy a föld
végső határáig”217 Í

51
Az, hogy már korábban Isten Fia volt, elsősorban abból
következik, hogy az Atya beszélt velem* és abból, hogy
születése előtt láthatóvá 'tette az embereknek, és azután
605
abból, hogy idő múltán születés által emberré kellett lennie
az emberek között, és, hogy Isten formálta a méhből
- azaz Isten Lelke által született - és, hogy minden ember
Ura és azoknak a megváltója, akik hisznek benne, zsidók-
nak és a többieknek. Izrael a neve a zsidók népének a héber
nyelvben, Jákob atyától, akit először neveztek Izraelnek,21°
és a pogányokat nevezi a többi embernek. A Fiú önmagát
mondta az Atya szolgájának, az Atya iránti engedelmessége
miatt, minden fiú ugyanis atyjának szolgája, az emberek-
nél is.

52
Tehát az, hogy Krisztus az Isten Fia az egész világ előtt
létezett, az Atyával és az Atyánál, ugyanakkor közel volt az
emberekhez, kapcsolatban volt velük, társuk volt és min-
dennek a királya volt - mert az Atya neki vet alá mindent -
és megváltója azoknak, akik hisznek benne, ezt az Írás
hírül adja. Mivel nem lehetséges, hogy az Írás minden
szövegét rendre felsoroljuk, ezért ha hiszel Krisztusnak s
kéred Istentől a bölcsességet és az értelmet, hogy felfogd
azt, amit a próféták elmondtak, ezek által a többit is felfog-
hatod, mert azok is ugyanazt mondják el.

53
Azt, hogy Krisztus, aki az Atyánál volt, mert Ő az Isten
Igéje, megtestesült, emberré lett, vállalta születését, a
Szűztől született és az emberek között élt és a minden létező
Atyja is működött megtestesülésén22°, Izaiás így mondja el:
„Ezért az Úr maga ad jelet, irne a szűz fogan és fiút szül és
Emmánuelnek fogjátok hívni. Vajat és mézet eszik majd
mielőtt megismeri vagy megkülönbözteti a rosszat, a jót
választja, mert mielőtt ez a gyermek a jót vagy rosszat
megismerné, visszautasítja a rosszat és a jót választja.”221
Ezzel hírül adta, hogy szűztől fog születni, s valóban
ember lesz, ezt azzal jelezte, hogy eszik és mert gyermek-
606
nek mondja, még azzal is, hogy nevet adott neki, mert
mindez az újszülöttnél (szokás). Két neve van a héber
nyelvben: Messiás, azaz Krisztus (Felkent) és Jézus, azaz
Megváltó. Ez a két név a földön véghezvitt tetteiből eredő
név. Azért kapta a Krisztus nevet, mert az Atya felkent és
felékesített222 általa mindent emberként való eljövetele
szerint, mert felkente Őt Isten Lelke, aki az Atyáé is, ahogy
Izaiás által Ő mondja el magáról: ,,Az Ur Lelke rajtam,
azért kent fel, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek.”223
És azért kapta a Megváltó nevet, mert Ő a megváltás oka
mindazoknak, akik akkoriban idejében megszabadultak ál-
tala különféle bajoktól, és a haláltól, és mert mindazoknak,
akik ezután hisznek majd benne, az elérkező és örök
üdvösség adományozója.

54
Ezért (hívják) tehát Megváltónak. Az Emmánuelnek
pedig ez a fordítása: Isten velünk, vagy a kívánságot
fejezi ki a próféta, ez hasonló ahhoz: Isten legyen velünk!
Eszerint az értelem szerint a jó hír értelmezése és kinyilvá-
nítása, mert ,,Íme - mondja - a Szűz foganni fog és egy fiút
szül, Őt, aki Isten, hogy velünk legyen”224, ugyanakkor
egészen elcsodálkozik a dolgon, hírül adja a jövő eseményt,
hogy Isten velünk lesz. Születéséről is ugyanaz a próféta
beszél egy másik helyen: „Mielőtt a szülő vajúdik és
mielőtt a szülési fájdalom jön kiszabadul és megszabadul
a rossztól.”225 Ezzel ismertté tette a szűz szülésének várat-
lan és nem remélt eseményét.22° Ugyanaz a próféta ezt
mondja még: „Fiú született nekünk és fiúgyermek adatott
nekünk, és az Ő neve: csodálatos tanácsadó, erős Isten.”2”

55
Az Atya csodálatos tanácsadójának hívják, ez arra utal,
hogy az Atya vele alkotott mindent, ahogy Mózes első
könyvében áll, melynek Genezis a címe: ,,És Isten szólt:
607
Alkossunk embert képünk szerint és hasonlatosságunk
szerint.”223 Valóban, nyilvánvaló, hogy az Atya a Fiúhoz
szól,22° az Atya csodálatos tanácsadójához. . . Nekünk is Ő
a tanácsadónk, tanácsot ad nekünk - mint Isten, kényszerí-
tés nélkül beszél, jóllehet erős Istenként23° -, azt tanácsolja,
mondjunk le a tudatlanságról és nyerjük el a tudást, for-
duljunk el a tévedéstől és menjünk az igazság felé, vessük el
a mulandót és legyen a miénk a romolhatatlanság.

56
Izaiás mondja ismét: ,,És kívánni fogják, hogy tűz
eméssze el őket, mert gyermek született nekünk és fiú ada-
tott nekünk, az Ő vállain lesz a hatalom, és így szólítják
nevét, a nagy tanács angyala, mert békét hozok majd a
fejedelmekre, békét és üdvösséget nekik, nagy az Ő hatalma
és békéjének nincs határa, Dávid trónján és birodalmán,
hogy kormányozza és megtartsa a királyságot igazságban
és jogban mostantól fogva és mindörökké”2”* - ezen
(szavak) által egyszerre hírül adja Isten Fiának születését és
azt, hogy örök király lesz. De ,,kívánni fogják”, hogy tűz
eméssze el őket”232 - ez azoknak szól, akik nem hisznek
benne, és akik ellene tesznek mindent, amit tesznek, mert
joggal fogják mondani „mennyivel jobb lett volna, ha tűz
égetett volna el bennünket Fia születése előtt, minthogy
nem hittünk a születésében.” Mert azoknak, akik meg-
haltak mielőtt Krisztus megjelent, van reményük, hogy
egyszer feltámadnak azítéleten az üdvösség elnyerésére,
mindazoknak, akik félték Istent, igazságban haltak meg és
Isten Lelkét magukba fogadták, mint a pátriárkák, a
próféták, és az igazak. De azoknak, akik Krisztus meg-
jelenése után nem hittek benne, könyörtelen a bosszú az
ítéleten. Az pedig, hogy „az Ő vállain lesz a hatalom”,233
a kereszt jelképes megjelölése, amelyre háttal volt rásze-
gezve, mert a kereszt gyalázat volt számára, és most is az
neki és őmiatta nekünk is, ugyanezt a keresztet mondja
608
(a próféta) hatalmának, ez királyságának a jele. És azt
mondja, Ő az Atya nagy tánácsának angyalam, akit hírül
adott nekünk.

57
Az, hogy Isten Fiának születnie kell235, és hogy miként,
az az elmondottakból világosan kitűnik, ahogy azt a prófé-
ták nagyon régen kifej tették. Azután pedig az, hogy milyen
földön és milyen embereknél kellett születnie, és megmu-
tatkoznia, az is előre kinyilváníttatott. Ezt ilyen szavakkal
mondja el Mózes a Genezisben: „Nem fog hiányozni a ve-
zér Judából, sem a fejedelem az Ő sorából, amíg el nem
jön az, aki megmarad, és Ő a pogányok reménysége. Meg
fogja mosni borban ruháját és a szőlő vérében köntö-
sét”.2” Juda pedig, Jákob fia, a zsidók őse, róla kapták
nevüket.2” És nem hiányzott a vezér közülük, sem a
fejedelem Krisztus eljöveteléig, de eljövetele óta tegzeik
nyilai elragadtattak, a zsidók földje a rómaiak fennhatósága
alá került és nincs többé vezérük, sem saját királyuk, mert
elérkezett az, akinek királysága megmarad az égben, és aki
megmosta ruháját a borban és a szőlő vérében köntö-
sét. Ruhája ugyanúgy mint köntöse, azok, akik hisznek
benne,2” akiket megtisztított, megváltva minket vére
által és az Ő vérét mondja a szőlő vérének. Ugyanis nem
ember csinálja a szőlő vérét, hanem Isten teszi és alakítja
jókedvűvé azokat, akik isszák, ugyanis testét és vérét nem
az ember teszi, hanem Isten teszi azt.23° Ugyanaz az Úr, aki
a szűz jelét adta, azaz, hogy a Szűz Emmánuelt szül, aki
örvendezővé teszi azokat, akik isszák őt, azaz azokat, akik
befogadják a Lelket, az örök örömöt. Ezért rá vártak a
pogányok, s azok akik reméltek benne, mert várjuk hogy
helyreállítja birodalmat.

609
39 A II. századi görög apologéták
 58
És ismét Mózes mondja: „Csillag kel fel Jákobból és
fejedelem támad Izraelből”. 24° Nagyon világosan adja hírül
ez megtestesülésének üdvtervét, melyet a zsidóknál valósít
meg, Jákobtól származik és Juda törzséből, aki itt született.
az égből szállt le és alávetette magát az üdvterv adományo-
zásának. Valóban „csillag jelent meg az égen”, és őt
nevezik fejedelemnek és királynak, mert mindazoknak
királya, akiket megmentett. Másrészről ez a csillag meg-
jelent születésekor a mágusoknak, akik Keleten laktak,
általa Krisztus születését megtudták, és eljöttek Judeába a
csillagtól vezetve, a csillag egészen odáig jött, ahol
Krisztus született és bementek a házba, melyben a gyermek
bepólyálva feküdt, az megállt a fejük felett, hogy mutassa
a mágusoknak Isten Fiát, Krisztust.241

59
Továbbá ezt mondja még róla Izaiás: ,,És vessző kél
Izái gyökeréből és virág hajt ki gyökeréből. Rá fogom
helyezni Isten lelkét, a bölcsesség és értelem lelkét, a tanács
és erősség lelkét, a tudás és jámborság lelkét, és betölti
Isten félelmének a lelke. Nem ítél látszat szerint, sem szó-
beszéd szerint nem fog vádolni, hanem az alacsonysorsú-
nak fog ítélni az ítéletkor, és a föld alacsonysorsúin meg fog
könyörülni. Szája szavával megveri a földet, és ajka lehele-
tével elpusztítja az istentelent. Igazságossággal lesz
ágyéka bevonva és csípője igazsággal körülövezve. A
farkas a báránnyal fog legelni, és a párduc a gidával és a
borjú az oroszlánnal együtt fog legelni. A kis gyermek
a vipera barlangjába és a kígyó fészkébe dugja a kezét és
azok nem fognak kárt tenni benne. És azon a napon vessző
kél Jesszéből, és Ő az, aki felkel uralkodni a pogányokon,
rá vártak a pogányok és felkelése nagyszerű lesz”.242
Ezekkel a (szavakkal) arról akart beszélni, aki Dávidtól és
Abrahámtól származik. Valóban, Jessze Abrahám utódja
610
volt és Dávid atyja, a szűz is utódja volt, aki foganta
Krisztust, Ő volt a vessző. És ezért Mózes bottal243
mutatta meg erejét afáraónak, más embereknél is a bot a
hatalom jele. És testét nevezi a virágnak, mert a Lélektől
volt az, hogy kihajtott, amint az előbb mondottuk.

60
(Ezekkel a szavakkal): „Nem itél látszat szerint, sem
szóbeszéd szerint nem fog vádolni, hanem az alacsony-
sorsúnak fog ítélni, és a föld alacsonysorsúin meg fog
könyörülni”244 biztosabban megmutatja istenségét, mert
részrehajlás nélkül ítélni, személyválogatás nélkül és a
jelenlevő személy tisztelete nélkül, elfogadva a szegény
érdemét és egyenlőségét, ez leginkább Isten legmagasabb és
mennyei igazságosságának felel meg, mert Istent nem
befolyásolja senki, és senkit sem szán meg, csak az igazat.
És az irgalmasszívűség különösképpen Istenre jellemző,
rá, aki irgalmasszívűsége által tud megváltani. És „meg-
veri a földet szavával és elpusztítja az istenteleneket pusz-
tán a szava által”245, ezt Isten (teszi), aki mindent szava
által tesz. Másrészről, amikor ezt mondja: ,,És igazságos-
sággal lesz ágyéka bevonva és csípője igazsággal”24° hí-
rül adja emberi formáját és valóban rendkivüli igazságos-
ságát.

61
A presbiterek azt mondják, hogy Krisztus eljövetelekor,
amikor minden fölött uralkodni fog, valóban megvalósul
az egyetértés, az összhang és a különböző állatfajok békéje,
olyanoké, amelyek természetük szerint ellentétesek egy-
mással. Mert már jelképes” módon hírül adta, hogy kü-
lönböző fajú emberek, de hasonló erkölcsűek összegyüle-
keznek egyetértésben és békében Krisztus neve által, mert
az igazak együtt (élnek), akik borjakhoz hasonlítottak,
bárányokhoz, kosokhoz és a kis gyerekekhez, nem szen-
611
39*
vednek el rosszat mások részéről, azoktól, akik az előző
korban, kapzsiságuk miatt, vadállatok erkölcsére voltak
példák, mind férfiak mind pedig nők, úgyhogy némelyek
közülük farkasokhoz, oroszlánokhoz hasonlítottak, a
gyengéket kirabolták és háborúskodtak a hozzájuk hason-
lókkal, és a nők hasonlítottak a leopárdokhoz és a viperák-
hoz, amelyek halálthozó méreggel még szeretteiket is ké-
pesek megölni, vagy vágyuk cselekedete alatt. . . (az utol-
sók), egyesültek ebben az egyetlen névben, elnyerték az
igazak erkölcseit Isten kegyelme által, felcserélték vad és
féktelen természetüket. Ez be is következett, mert azok,
akik azelőtt kegyetlenek voltak, olyannyira, hogy semmi-
lyen istentelen tettől nem hátráltak meg, amikor Krisz-
tusra ráépültek és hittek benne, mindnyájan hittek és meg-
változtak olyannyira, hogy az igazság túláradását nem
hagyják el. Ily nagy a változás, amit Krisztusba, az Isten
Fiába vetett hit művel azokban, akik hisznek benne. És
azt mondja: „Fel fog kelni, hogy uralkodjon a pogányo-
kon”,24° meghal, feltámad és elismerik és hiszik, hogy az
Isten Fia a király. Ezért mondja ezt: ,,És felkelése nagy-
szerű lesz”24° azaz dicsőséges, mert amikor feltámad, meg-
dicsőül, mint Isten.

62
Ezért mondja még a próféta: „Azon a napon újra fel-
emelem Dávid sátrát, amely leomlott a földre.”25° Ez alatt
Krisztus testét értette, amely Dávidtól született, ahogy azt
már fent mondottuk: nyilvánvaló, hogy ezzel hírül adta
halála utáni feltámadását a halottak közül, mert a testet
nevezi sátornak. És ezzel a kijelentéssel azt is elmondja,
hogy Krisztus, aki test szerint Dávidtól származik, Isten
Fia lesz, halála után fel fog támadni, kinézete szerint ember
lesz251, de hatalma szerint Isten, és hogy ezért Ő lesz az
egész világ ítélője és hogy egyedül tesz igazságot és üdvös-
séget - ezt mind hírül adta az Írás.
612
 63
Ezenkívül Mikeás próféta a helyről is beszélt, ahol
Krisztusnak születnie kellett, tudniillik a judeai Betlehem-
ben. Így mondja: ,,És te Judea Betleheme, nem vagy
kicsiny Juda fejedelmei között, mert belőled fog származni
a vezér, aki legeltetni fogja népemet, Izraelt”.252 Betlehem
azonban Dávid területén van, így tehát nem csupán a szűz
által, aki szülte őt, lett Krisztus Dávid utódja, hanem még
azáltal is, hogy Betlehemben született, Dávid területén.

64
Ezenkívül Dávid beszél arról is, hogy Krisztus az
ő utódja lesz. Az Ő szava így hangzik: ,,Dávidért, az én
szolgámért nem fordulok el felkented arcától, megesküdött
az Úr igazságban Dávidnak és nem hazudik neki: ágyékod
gyümölcsét fogom ültetni trónodra, ha fiaid megtartják
szövetségemet és tanúságomat, melyeket velük megkötöt-
tem, és fiaik mindörökké”. 253 Dávid fiai közül azonban egy
sem uralkodott örökre, királyságuk nem maradt fenn
örökre, mert elmúltak, de Ő, azaz Krisztus, aki Dávidtól
született király, uralkodik örökre. 254 Mindez a tanúság vilá-
gosan hírül adja a test szerinti származását, a fajt és a helyet,
ahol születnie kellett, úgyhogy az embernek nem kell keres-
ni Isten Fia születését a pogányoknál, sem máshol, hanem
Judea Betlehemében, Abrahám és Dávid utódai között.

65
És azt, hogyan vonult be Jeruzsálembe, Palesztina fővá-
rosába, oda, ahol a királyi palota van és az Isten temploma,
Izaiás próféta így mondja el: ,,Mondjad Sion leányának:
Íme, király jön hozzád, szelíd és szamáron ülő, szamár-
kanca fiatal csikóján.”2-'55 Mert szamárkanca csikóján ülve
vonult be Jeruzsálembe, miközben a sokaság ruháját lete-
ritette eléje és a földre fektette. ,,Sion leánya”-nak nevezi
(Izaiás) Jeruzsálemet.
613
 66
Íme így adták hírül a próféták Isten Fiának születését,
azt, hogy milyen módon született, és hogy hol és hogy
Krisztus az egyetlen örök király.256 Továbbá azt is előre
elmondták, hogy milyen alakban lesz az emberek között,
hogy meg fogja gyógyítani azokat, akiket meggyógyított,
fel fogja támasztani a halottakat, akiket feltámasztott,
gyűlölt és szidalmazott lesz, és aláveti magát a sérelmek-
nek, megölik és keresztrefeszítik, miként gyűlölt volt,
megvetett és megölt.

67
Most beszéljünk az Ő gyógyításairól. Izaiás így mondja
el: „Magára vette gyengeségeinket, és a mi betegségeinket
hordozta”,2” azaz, Ő fogja magára venni és Ő fogja hor-
dozni, mert erről azon a helyen beszél, ahol Isten Lelke a
próféta által már mint megtörtént eseményt, mondja el azt,
aminek a jövőben kell megtörténnie. Mert az Istennél ki-
próbált és eltervezett eseményt melynek bekövetkezése
eldöntött, már úgy tekinti, mint ami megtörtént, és a Lélek
kijelentéseit az időnek abban a távlatában teszi, amelyben
a jövendő események teljesedésbe mennek.253 A gyógyulás
neméről is említést tesz midőn azt mondja: „Azon a napon
a süketek hallani fogják az Írás szavát, és a vakok szeme
látni fog a sötétségben és a homályban”25°, még ezt is Ő
mondja: ,,Kapjon erőre ellankadt kezetek, ingadozó és
gyenge térdetek._Megvigasztalódtok kishitűek, kapjatok
erőre, ne féljetek, íme Istenünk megfizet az ítéletkor,
Ő maga fog eljönni és Ő fog megmenteni minket. Akkor a
vakok szeme megnyílik, a süketek füle hallani fog, akkor
a sánta ugrándozik majd mint a szarvas és a dadogó nyelve
érthető lesz”2”. A halottak feltámadásáról ezt mondja:
,,Így támadnak fel a halottak, és feltámadnak azok, akik a
sírokban lesznek”2”, és ezeknek beteljesedése miatt kell
hinni róla, hogy Ő az Isten Fia.
614
 68
És azt, hogy miután szidalmazták, meg fogják kínozni
és végül meghal, Izaiás mondja el: ,,Íme felismerik fiamat,
felmagasztalják, és fölöttébb megdicsőül. Amint sokan
álmélkodtak felette, oly dicstelen volt az arca az emberek
között, épp annyira fog csodálkozni sok nemzet és királyok
elnémulnak, mert amiről nem beszéltek nekik, azt meg
fogják látni, és amit nem hallottak, azt meg fogják érteni.
Uram, ki hitt a mi beszédünknek? Az Úr karja ki előtt
nyilvánult meg? Úgy beszéltünk színe előtt mint egy gyer-
mek (előtt) és olyan volt mint a gyökér a száraz földből,
nem volt neki kinézete, sem dicsősége, láttuk őt, és nem
volt neki formája, sem szépsége, külseje nem volt kívána-
tos, minden ember között a legutolsó volt; (a fájdalmak
embere volt), és ismerte a betegségeket, azért arca elrejtett
és megvetett volt, semmire sem becsültük azt, aki a mi
bűneinket hordozta és értünk sanyargatták a fájdalmak, és
mi azt gondoltuk, hogy méltó a fájdalmakra, ütésekre és
kínokra. Valóban a mi gonoszságainkért sebesítették meg
és a mi bűneinkért törték össze. A büntetés a mi békénkért
volt rajta, az Ő sebei által gyógyultunk meg.”2” Ezzel a
beszéddel hirdette, hogy megkínozzák, ahogy Dávid is
mondja: ,,És kínoztak engem”2”*. Dávidot sohasem kínoz-
ták meg, de Krisztust igen, amikor az ítélet őt a keresztre
feszítésre adta2”. És ismét az Ige mondja Izaiás által:
,,Hátamat átadtam az ütéseknek és arcomat az arculverés-
nek, és nem fordítottam el tekintetemet a leköpés gyaláza-
tától.”2'="5 És Jeremiás próféta ugyanezt mondja el, ekkép-
pen: ,,Odatartotta arcát annak, aki üti őt és szidalmakat
szórnak rá”.2” háindezeket Krisztus viselte el.

69
Ezek után íme ez áll Izaiásnál: „Az Ő sebei által gyógyııl-
tunk meg mi mindnyájan: mint a juhok tévelyegtünk, az
ember saját útjára tévedt, és az Úr őrá helyezte a mi bűne-
615
inket.”2” Nyilvánvaló tehát az, hogy az Atya akaratából
érték Őt ezek a mi üdvösségünkért. Továbbá ezeket
mondja még szenvedéséről: ,,Száját nem nyitotta ki, mint
a juhot vezették a leölésre, mint bárány nyírója előtt, elné-
mult"263; íme így adta hírül, hogy önként ment a halálba.
A prófétáknak ezek a szavai, hogy ,,megalázottságban a
halálos ítéletet elnyerte”2”, nyilvánvalóan megalázottságát
jelenti: erőtlenségének formája szerint kapta az ítéletet, és
az ítélet elfogadása némelyeket üdvösségre vezet, másokat
a halál fenyítékére, mert az egyik aláveti magát annak, és
elveszi azt másokról. Így van ez az ítélettel is: némelyeket
ez sújt, ezek magukra vették a halál fenyítékét; míg mások-
ról ezzel elvették, ezek a csapástól megmenekedtek; akik
magukra vonják az ítéletet, azok, akik keresztre feszítették
őt és ezt végrehajtva nem hittek benne. Az ítélet miatt,
amelyet miattuk szenvedett el, fenyítékben meghalnak.
Az ítéletet pedig elvette azokról, akik hittek benne, nem
sújtja többé öket csapás. Az ítélet, mely tűz által a bitetle-
neket pusztulásbadönti, a világ végén fog bekövetkezni.

70
Továbbá ezt mondja: ,,Nemzetségét ki beszéli el”?”°
Ezért, ellenségei és szenvedésének fájdalmai miatt nem
vetjük meg mint jelentéktelen és lenézendő embert. Erről
mondatott, hogy a mi megtérésünkért volt, mert Ő - aki
mindent elszenvedett - elmondhatatlan és kimondhatatlan
eredetű. Valóban, ezért mondja nemzetségének azt, aki őt
nemzette, tudniillik az Atyát,”1 Ő az, aki elmondhatatlan
és kimondhatatlan. Ismerd meg tehát újra milyen az ere-
dete annak, aki elviselte ezeket a szenvedéseket, és ne vesd
meg szenvedése miatt azt, aki érted viselte titkosan, hanem
tiszteld őt származása miatt.

616
 71
Egy másik helyen Jeremiás azt mondja: ,,Arcunk lelke
a Felkent Ur, és hogyan került az Ő hálójukba, akiről azt
mondottuk: az Ő árnyéka alatt fogunk élni a pogányok
között””2. Az Írás egyszerre adja tudtunkra, hogy Krisz-
tus mindig Isten Lelke volt, a szenvedésnek alávetett em-
berré kellett válnia, és (az Írás) mintegy álmélkodik és cso-
dálkozik gyötrelmein, hogy ilyen kínokat kell majd elszen-
vednie annak, akiről azt mondtuk, hogy árnyéka alatt fo-
gunk élni. És (az Írás) testét nevezi árnyéknak, mert amint
az árnyékot a test hozza létre, ugyanúgy Krisztus teste is
a Lélek által lett, de az árnyékkal testének megalázottsá-
gára és gyengeségére is utal, megalázott volt, mert egészen
úgy, mint ahogy az egyenes és álló test árnyéka a földre
vetődik és lábbal tapossák, ugyanúgy Krisztus teste is a
földre esett, hogy lá-bbal tapossák szenvedésekor. Azért
nevezi még (az Írás) Krisztus testét árnyéknak, mert a Lé-
lek dicsősége által lett és az beburkolta Őt, másrészről
pedig azért, mert amikor az Úr elvonult, különböző be-
tegségekben szenvedőket helyeztek útjába, és akiket az
árnyéka ért, azok megszabadultak.”3

72
És ugyanez a próféta ismét a következőket (mondja)
Krisztus szenvedéséről: ,,Íme, hogyan vész el az igaz, és
senki sem fogja fel, hogy az igazságtalanság színe elől
elragadják az igazakat, sírja béke lesz, elvétetett ő.””4 És
ki lenne más a tökéletes igaz, mint az Isten Fia, aki tökéle-
tesen igazakká teszi azokat, akik hisznek benne, akiket
- miután hasonlókká váltak hozzá - üldöznek, és halálra
adják? Azután, amikor ezt mondja: ,,Sírja béke lesz” tud-
tul adja, hogyan hal meg a mi düvösségünkért, mert az
üdvösség a békében van. És (közli) azt is, hogy halála által,
azok, akik korábban ellenségekként és ellenfelekként
szembe álltak egymással, azáltal, hogy rnindnyájan hisznek
617
benne, egyszerre megbékélnek, társakká és barátokká vál-
nak a benne való közös hit által, és ez be is teljesedett. De
amikor azt mondja: ,,Elvétetett” ez halálból való feltáma-
dására utal, valóban temetése után, többé már nem halott-
ként jelent meg, mert mihelyt meghalt, feltámadt és halha-
tatlanná vált és az is maradt. A próféta ezt ilyen szavakkal
mondja el: „Életet kért és te megadtad neki a hosszú életet
mindörökkön örökké.””5 Miért mondja tehát: ,,Eletet
kért,” amikor meg kellett halnia? Mert ezzel hirdeti feltá-
madását a halottak közül és azt, hogy mihelyt feltámad a
halottak közül, már halhatatlan, mert megkapta az életet,
hogy feltámadjon, és a hosszú életet mindörökkön örökké,
azért, hogy romolhatatlan legyen.

73
És ismét Dávid beszél Krisztus haláláról és feltámadásá-
ról, ekképpen: ,,Nyugalomra tértem és elaludtam, felébred-
tem, mert az Úr felkeltett engem”.”6 Ezt a kijelentést
Dávid nem saját magáról mondta, mert Ő nem támadt fel
a halálból, hanem Krisztus Lelke, aki más prófétáknálz” is
beszélt már magáról, most Dávid által mondja: ,,Nyuga-
lomra tértem és elaludtam, felébredtem, mert az Úr feléb-
resztett engem,” a halált nevezi álomnak, mert feltámadt.

74
Dávid továbbá ezt mondja még Krisztus szenvedésé-
ről: „Miért háborognak a nemzetek, és a népek miért gon-
dolnak hiábavalóságot? Felkelnek a királyok a földön, és
a fejedelmek összegyülekeznek az Úr ellen és felkentje
ellen””3. Ez megtörtént, amikor Heródes, a zsidók kirá-
lya, és Pontius Pilátus, Claudius császár helytartója”°
Összegyülekeztek, elítélték és keresztre feszítették Őt,
mert Heródes félt attól, hogy (Krisztus) földi király lesz,
és kitaszítja őt birodalmából. Ezért kényszerítette Heródes
és a zsidók környezete Pilátust, hogy akarata ellenére ha-
618
lálra adja - tegye meg azt, amit nem akart -, különben a
császár ellensége, mert egy olyan embert ment meg, akit
királynak hívnak.

75
És Krisztus szenvedéséről ugyanaz a próféta még ezt is
elmondja: ,,Eltaszítottál minket és megvetettél, és kive-
tetted Felkentedet: felbontottad szolgámmal szövetsége-
det, földre taszítottad Szentedet, lebontottad minden kő-
falát, romhalmazzá tetted bástyáit, akik az úton elhaladak,
azok kirabolták, megvetésnek tárgya lett szomszédai előtt,
felemelted elnyomói jobbját, megörvendeztetted ellensé-
geit, kardjától a segítséget elfordítottad, nem adtad neki
kezedet a háborúban, elválasztottad és elkülönítetted a
tisztáktól, a földre döntötted trónját, megrövidítetted
idejének napját, gyalázattal vetted körül.”2” És, hogy
Ő viselte ezeket, és hogy ez az Atya akaratából történt, azt
világosan tudomásunkra hozta, mert a szenvedést az Atya
akaratából kellett elszenvednie.2”

76
Zakariás pedig így beszélt erről: ,,Kard, kelj fel pász-
torom ellen és az ember ellen, aki az én társam. Verd
meg a pásztort, és a nyáj juhai szét fognak szóródni.”232
Es ez beteljesült, amikor a zsidók elfogták, mert minden
tanítványa elhagyta, féltek, nehogy meghaljanak vele
együtt, mert Ők sem hittek még benne szilárdan, amíg nem
látták feltámadni a halálból.

77
A tizenkét kispróféta ezt mondja még: ,,És megkötözve
ajándékként a királynak ajánlották.”233 S valóban, amikor
Pontius Pilátııs volt Judea helytartója, féltékenységgel teli
ellensége volt Heródesnek, a zsidók királyának. Ilyen
helyzetben vezették Krisztust megkötözve Pilátus elé, Ő
619
pedig elküldte Heródeshez, azzal az üzenettel, hogy alapo-
san kikérdezheti mindarról, amit tudni akar róla. Így
Krisztust használta fel arra, hogy kibéküljön a királlyal.2“4
78
Jeremiásnál ilyen kifejezésekkel él, hogy tudassa ha-
lálát és pokolra szállását: ,,És az Úr, Izrael Szentje meg-
emlékezett halottairól, azokról, akik már a föld porában
aludtak, és leszállt utánuk, hogy elv%ye nekik üdvösségük
örömhírét, megszabadulásukra.”235 me, megmutatta halá-
lának jelentőségét is, mert pokolra szállása az elhunytak
üdvössége.
79
Keresztjéről ismét csak Izaiás beszél ekképpen: „Kife-
szítettem kezeimet egész nap az oktalan és lázadó nép
felé,”236 mert ez a kereszt jele. És Dávid még világosabban
mondja: ,,Hajszolt kutyák körülvettek engem, gonoszte-
vők csapata körülöttem, kezemet és lábamat átszúrták”.2”
És ismét Ő mondja: „Szívem olyan lett bensőmben, mint
a szétfolyt viasz, csontjaimat szétszaggatták.”2f*3 Megint
Ő mondja: ,,Kiméld meg lelkemet a kardtól, és a szegektől
testemet, mert gonosztevők csapata felkelt ellenem.”2”
Ebben a részben világosan megmutatja és megmondja
keresztre feszítését. De már Mózes is beszélt erről a nép-
nek, ezekkel a szavakkal: ,,Szemed előtt fog függni életed
és rettegni fogsz éjjel és nappal, és nem bízol életedben.”2°°

80
Ismét Dávid mondja: ,,Felnéztek rám merően, szétosz-
tották egymás között ruháimat és köntösömre sorsot ve-
tettek.””1 S valóban, arnikor keresztre feszítették, a kato-
nák szétosztották ruháit, ahogy ez szokásuk volt, és miután
darabokra vágták rııháit szétosztották, de köntösére sorsot
vetettek, mert az felülről volt szőve és varratlan volt, hogy
azé legyen, akinek jut.
620
 81
Ismét Jeremiás próféta mondja ezt: ,,És vették a har-
minc ezüst pénzt, az eladottnak az árát, akit megvették
Izrael fiaitól, és a fazekas telkéért adták, ahogy az Úr meg-
parancsolta nekem.””2 Valóban, Judás, aki Krisztus tanít-
ványai közé tartozott, elígérkezett a zsidóknak és szövet-
ségre lépett velük mert látta, hogy halálra akarják adni,
mivel (Krisztus) megfeddte őt, elfogadta a zsidók harminc
sztatérját, és kiszolgáltatta nekik. Később lelkiismeret-
furdalása támadt tette miatt, zavartan visszaadta a pénzt
a zsidó vezetőknek, és felakasztotta magát. De azok nem
tartották méltónak, hogy az áldozati pénztárba tegyék,
mert vér díja volt, ezért megvásárolták rajta a földet, mely
a fazekasé volt, az idegenek sírhelyéül.
82
És miután keresztre feszítették, inni kért, ecettel ke-
vert keserű italt adtak neki inni, és Dávid ugyanezt mondja
el: ,,Keserűséggel tápláltak, és szomjúságomban ecettel
itattak.”2“3
83
És hogy mihelyt feltámad a halálból, az égbe kell ragad-
tatnia, íme hogyan mondja Dávid: ,,Isten tízezer szekere,
kocsihajtóinak ezrei, közöttük az Úr szentélyében Sionon
felvonult a magasba, a foglyokat fogságba ejtette, meg-
kapta és ajándékul adta az embereknek.”2°4 A lázadó an-
gyalok hatalmának a megszűnését mondja fogságnak, és
megmondja a helyet is, ahonnan a földről az égbe kell fel-
emelkednie, mert mondja: „az Úr a Sionról295 a magasba
emelkedik ;” valóban, halálából való feltámadása után
összegyűjtötte tanítványait a hegyre, Jeruzsálemmel szem-
ben, melyet ,,Olajfák” hegyének neveznek, és emlékeztette
Őket arra, amit a mennyek országáról (mondott), miközben
a szemük láttára felemelkedett, és ők látták, amint az egek
megnyílnak befogadására.2°6
621
 84
Ugyanezt elmondja Dávid is: ,,Emeljétek föl, fejedel-
mek kapuitokat, táruljatok föl örök kapuk, és bevonul a
dicsőség királya.”2” Az örök kapuk az egek. Mert amikor
az Ige leszállt, láthatatlan volt a teremtményeknek, s ezért
nem ismerték fel alászállását, de amikor megtestesült, lát-
hatóan emelkedett az Ige a magasba és ezért látták őt, tehát
az erősségek, azaz az arkangyalok kiáltanak azoknak, akik
a mennyboltban voltak: ,,Emeljétek fel a kapuitokat és
táruljatok föl örök kapuk, hogy bevonuljon a dicsőség
királya.” És amikor azok csodálkoztak és kérdezték:
„Ki Ő?” azok, akik már korábban látták, másodszor is
tanúsították: ,,Ő a hatalmas és erős Úr, a dicsőség ki-
rálya.”2°'3

85
És arról, hogy mihelyt feltámad, felmegy az Atya jobb-
jára és várja az Atya által meghatározott pillanatot, amikor
minden ellenséget meg fog ítélni, amelyek neki lesznek
alávetve - és ellenségei mindazok, akik lázadónak találtat-
tak, az angyalok, az arkangyalok, az erősségek és a trón-
állók,2°° akik megvetették az igazságot -, Dávid próféta
még a következőket mondja el: „Mondja az Úr az én
Uramnak: az én jobbomra, míg ellenségeidet lábad alá
vetem.”3°° És hogy oda emeltetett fel, ahonnan leszállt,
Dávid mondja el: ,,Felemelkedését az ég egyik végén vette,
és nyugalrna az ég másik végén van”, továbbá, ítélkezésére
utal, amikor azt mondja: „Senki sincs, aki elrejtőzködhet
tüzétől.”3°1

86
Ha tehát a próféták megjövendölték azt, hogy Isten Fia
meg fog mutatkozni a földön, és hogyha azt is megjöven-
dölték, hogy a földön hol történik ez, és milyen alakban
jelenik meg, és ha az Úr minden jövendölést magára vett,
622
akkor szilárd a hitünk benne, és az igazságnak megfelelő az
igehirdetés hagyománya, azaz az apostoloknak a tanúsága,
akiket az Úr küldött el hirdetni az egész világon, hogy
Isten Fia eljött a szenvedésre. Ő ezt elviselte, hogy meg-
semmisítse a halált és éltesse a testet azért, hogy megszün-
tesse az ellenségeskedést Istennel szemben, tudniillik az
igazságtalanságot, és elnyerjük vele a békét, megtéve azt,
ami neki tetszik. És ez az, amit hírül adott a próféták által,
mondván: „Milyen szép annak a lába, aki a béke jó hírét
hirdeti, és a boldogság jó l`ıírét.”3°2 És hogy ezeknek a
(követeknek) Judeából és Jeruzsálemből kell jönni, hogy
kifejtsék nekünk Isten szavát, amely számunkra törvény is,
azt Izaiás ezekkel a szavakkal mondja el: „Mert Sionról fog
jönni egy törvény és az Úr szava JeruzsálembŐl!.3°3
És hogy az egész földön el kell ennek terjednie. Dávid
mondja még: „Az egész földre elhat szózatuk, és a világ
határáig az Ő beszédük.”3°4

87
És hogy nem a törvény terjengőssége szerint, hanem a
hit és a szeretet tömörsége szerint kell üdvözülni az ember-
nek, Izaiás így mondja el: „Egy tömör és rövid szó az
igazságosságban, mert az Isten egy rövid szót vitt végbe az
egész világon.”3°5 És ezért mondja Pál apostol: „A törvény
teljessége a szeretet”,3°6 mert mindaz teljesítette a törvényt,
aki az Istent szereti. Hiszen az Úr is ezt mondta, amikor
megkérdezték tőle: Melyik az első parancs ?”, ,,Szeresd az
Urat, Istenedet teljes szívedből és teljes erődből, és a
második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önma-
gadat: ezen a két parancson múlik az egész törvény és a
próféták.”3” Tehát a benne való hit által növelte szerete-
tünket Isten és a felebarát iránt, jámborrá, igazzá és jóvá
tett minket; és ezért vitte végbe a tömör szót a földön a
világban.

623
 88
És hogy mennybemenetele után mindenek fölé kell
emeltetnie, és hogy senki sem lesz összehasonlítható vele,
Izaiás ezekkel a kifejezésekkel beszéli el: „Ki az, aki a per-
ben van? Nyíltan álljon elő! És ki az, ki megigazult?
Közeledjen az Úr Fiához! Jaj nektek, mert mindnyájan
elenyésztek, mint a ruha, és a moly fog megenni titeket!
Minden testet meg fognak alázni és lealacsonyítanak, és
egyedül az Úr magasztosul fel azok közül, akik felemeltet-
tek.”3°8 És, hogy végül azoknak, akik Istennek szolgálnak
üdvözülniük kell, Izaiás mondja el: ,,És azok, akik nekem
szolgálnak, új nevet fognak kapni, hogy áldottak legyenek
a földön, és áldani fogják az igaz Istent.”3” És hogy ez az
áldás az Ő személyében lesz, és hogy az Ő vére által leszünk
megváltva, Izaiás hirdette, mondván: „Nem valami köz-
benjáró, nem egy angyal, hanem az Úr maga váltott meg,
mert szerette Őket és gondoskodott róluk: Ő maga szaba-
dította meg Őket.””°

89
És hogy akiket megszabadított, azokat nem akarta visz-
szavezetni Mózes törvényére - mert a Törvényt beteljesí-
tette Krisztus 311 -, hanem meg vannak váltva az Isten Fia
iránti hit és a szeretet által a tariításnak köszönhető meg-
újulásban, Izaiás adta hírül így szólva: „Ne gondoljatok az
elsőre és arra, ami a kezdetben volt ne emlékezzetek: íme
újat alkotok, amely most serken és megismeritek. Utat
alkotok a pusztában és a száraz vidéken folyamokat, hogy
nemzetemet és választott népemet megitassam, akit keres-
tem, hogy elbeszéljék nagy tetteimet”.312 A puszta és a
szárazság korábban a pogányok hívását jelentette, mert az
Ige nem járt közöttük, sem a Szent Lélek nem öntözte
őket. (Az Ige) előkészítette a vallásosság és az igazságosság
új útját, és bőséges folyamokat fakasztotta” a Szent Lelket

624
szétosztva a földön, 314 aszerint, ahogy megígérte a próféta
által, hogy a napok végén kiárasztja Lelkét a föld szí-
nére.315
90
A Lélek megújulásában történt tehát meghívásunk és
nem a régi betűben.”6 Amint Jeremiás jövendölte: ,,Íme,
napok jönnek, mondja az Úr, és be fogok teljesíteni Izrael
háza és Juda háza miatt egy (új) szövetséget, (nem olyan)
szövetséget, mint amilyent atyáikkal kötöttem azon a
napon, amikor kezüknél fogva megragadtam Őket, hogy
kivezessem Őket Egyiptom földjéről - mert nem maradtak
meg szövetségemben és ezért nem törődtem velük, mondja
az Úr. S valóban, íme a szövetség, melyet kötni fogok
Izrael házával, ezen napok után, mondja az Úr: ezután
értelmükbe adom törvényemet és a szívükbe fogom írni.
Istenük leszek, és ők népemmé lesznek, és senki sem
tanítja akkor többé társát, sem testvérét, mondván: Ismerd
meg az Urat, mert közöttük mindnyájan ismerni fognak
engem, a legkisebbtől a legnagyobbig, s megbocsátom
igazságtalanságaikat és bűneikre nem emlékszem többé”317

91
És hogy ennek az ígéretnek a pogányok meghívása
idejére szóló örökségnek kellett lenni - akik számára az új
szövetség (könyve) nyitva van”3 - Izaiás mondja el,
ezekkel a kifejezésekkel: ,,Íme, ezt mondja Izrael Istene:
azon a napon az ember teremtőjébe veti reményét és szemei
Izrael Szentjére fognak tekinteni, és nem veti reményét
a bálványok oltáraiba, sem kezük művébe, melyet ujjaikkal
alkottak.””° S valóban, egészen természetes, hogy ezek
a (szavak) azoknak szólnak, akik elhagyták a bálványokat
és az Istenben, teremtőnkben hisznek, Izrael Szentje által.
És Izrael Szentje, Krisztus, láthatóvá lett az embereknek,
figyelemmel szemléljük, s nem helyezzük reményünket a
bálványokba, sem kezünk műveibe.
625
40 A II. századi görög apologéták
 92
És hogy meg kellett jelennie közöttünk - mert Isten Fia
az ember íiává lett - és mi is megtalálhatjuk, akik azelőtt,
nem ismertük, az Ige maga mondja el ezt Izaiásnál ezekkel
a szavakkal: ,,Megjelentem azoknak, akik nem kerestek,
megtalálták azok, akik nem kutattak utánam, azt mondtam;
Ime itt (vagyok) annak a népnek, amely nem tudta hívni
nevemet.”32°

93
És hogy, annak a népnek szent néppé kell lennie, azt
meghirdette a tizenkét kis prófétánál, Ozeás által: „A nem
népet népemnek fogom hívni, és a nem szeretettet szeretni
fogom, és azon a helyen, ahol azt mondták, nem népem,
ott azokat az élő Isten fiainak fogják hívni.”321 Ez az
értelme annak is, amit Keresztelő János mondott: ,,Isten
tud ezekből a kövekből is fiakat támasztani Abrahám-
nak.”322 S valóban, miután a hit elszakított a kövek tisztele-
tétől, szívünk látja Istent és Abrahám íiává lettünk, akik
megigazultunk a hit által. Ezért is mondja Isten Ezekiel
próféta által: „Másik szívet adok majd nekik és új lelket
adok beléjük, és kitépem kőszivüket, és hússzívet adok
nekik, hogy parancsaim szerint járjanak és megőrizzék
ítéleteimet és teljesítsék azokat, és az én népemmé lesznek,
és én az Ő Istenük leszek.'°323

94
Tehát az új meghívással megváltoztatta a pogányok
szívét Isten Igéje által, mihelyt megtestesült és felütötte
sátrát az emberek között, ahogy tanítványa, János mondja:
,,És az Ige testté lett és közöttünk lakott.”324 Az Egyház is
sok gyümölcsöt terem, tudniillik azokat, akik üdvözültek,
mert többé nem Mózes a közbenjáró, nem is Illés a
küldött,325 hanem az Úr maga váltott meg, több gyermeket
adva az Egyháznak, mint a régi zsinagógának, mint ahogy
626
Izaiás hirdette, mondván: ,,Örvendezz magtalan, akinek
nincs gyermeke”326 - a magtalan az Egyház, aki az első
időben egyáltalán nem teremte Isten fiait. ,,Kiálts te, akinek
nincs dolga, mert annak, aki egyedül volt, több gyermeke
van, mint annak, akinek férje van.”3” És az első zsinagóga
férje a törvény volt.
95
Másrészről Mózes is beszél arról a Második Törvény-
könyvben, hogy az oktalan nép, a pogányok lesznek a fő
a végén, továbbá ezt mondja még: „Ti féltékenységre
ingereltetek engem, azzal ami nem isten, és kihívtátok
haragomat bálványképeitekkel, én is felkeltem féltékeny-
ségeteket egy nem-néppel, és az esztelen nép által ki fogom
hívni haragotokat.”323 Mert elhagyták az Istent, aki van és
azoknak az isteneknek a tiszteletét fogadták el, melyek
nincsenek, halálra adták Isten prófétáit, és Baál által
jövendöltek - aki a kánaaniták bálványa volt -, és vissza-
utasították Isten Fiát, aki van, miközben választásuk
Barrabásra esett, a rablóra, akit nyilvánvalóan emberölésen
kaptak rajta. Megtagadták az örök királyt, és elismerték
királyuknak a császárt, akinek csak valamennyi ideje van.
Ezért Isten kedvét lelte abban, hogy örökségüket az oktalan
nemzetnek adja, azoknak, akik nem tartoztak hozzá Isten
városához,32° és nem tudták, hogy ki az Isten. Ezen meg-
hívás által, az út a miénk lett és Isten Ősszefoglalta bennünk
Abrahám hitét, ezért tehát nem kell visszatérnünk a múlt-
hoz, akarom mondani az első törvényadáshoz, mivel el-
nyertük a törvény urát, Isten Fiát. A benne való hit által
megtanuljuk teljes szívünkből szeretni Istent és a fele-
barátot, mint önmagunkat. Az Isten iránti szeretet pedig
kizár minden bűnt, és a felebarát iránti szeretet nem tesz
rosszat a másiknak.”'°

627
400
 96
Ezért nincs szükségünk a törvényre mint nevelőre.331
Íme az Atyával beszélünk, és szemtől szembe állunk előtte,
gyermekké lettünk a gonoszsággal szemben,332 és meg-
erősödtünk a teljes igazságban és egyszerűségben.
A törvény ugyanis többé nem mondja annak, aki egyálta-
lán nem kívánja a más asszonyát,333 hogy: Ne légy házasság-
töről; sem azt, hogy: Ne ölj! annak, aki megsemmisített
magában minden haragot és gyűlölködést,334 (sem pedig
azt, hogy): Ne kívánd felebarátod földjét, se marháját, se
szamarát,335 sem azoknak, akik egyáltalán semmivel sem
törődnek ezen a földön, hanem mennyei gyümölcsökkel
látják el magukat; azt sem mondja azoknak, akik senkit
sem tekintenek ellenségnek, hanem mindenkit felebarátnak
néznek, és ezért nem is tudják kinyújtani kezüket a bosz-
szúra,336 hogy: Szemet szemért! A tízparancsolatot, a
Törvényt nem kell követelni attól, aki mindenét Istennek
szenteli, elhagyja apját, anyját és az egész családját, és
Isten Igéjét követi.3” És a parancs, hogy a nyugalom
napján ne dolgozzál, nem szól annak, aki mindig szombatot
tart, azaz Isten templomában van, amely az ember teste,333
és mindenkor az igazságosságot gyakorolja. „Mert irgal-
masságot akarok - mondja -, és nem áldozatot, és inkább
Isten ismeretét, mint az égŐáldozatokat”. 3” „Az isten-
telen, aki bikát áldoz nekem, olyan mint aki megöl egy
kutyát, és aki ételáldozatot mutat be, olyan, mintha sertés-
vért áldozna.”34° „De bárki segítségül hívja az Úr nevét
üdvözülni fog”.341 ,,És nem adatott más Úrnak a neve az ég
alatt, ami által üdvözülnek az emberek,”342 csak az Úré, aki
a Jézus Krisztus, Isten Fia, neki engedelmeskednek a
démonok, a gonosz szellemek és minden lázadó hatalmas-
ság.

628
 97
Jézus Krisztus nevének segítségül hívásával, akit Pon-
tius Pilátus alatt keresztre feszítettek,343 a Sátán el van
különítve az emberektől, mindenütt, ahol valaki azok
közül, akik hisznek benne, segítségül hívja ezt a nevet és
megteszi akaratát, (Jézus) mindent megtesz az Őt kérőnek,
teljesíti azoknak kéréseit, akik szívük tisztaságában hívják
segítségül. És ekképpen elnyerve az üdvösséget, hálát
adunk minden nap Istennek, aki hatalmas és kifürkészhe-
tetlen bölcsessége által megváltott minket és meghirdette
az üdvösséget a (magas) égből - az üdvösség a mi Urunk
látható eljövetele, azaz emberi élete - amit magunkról el-
nyerni nem tudtunk,344 mert ami az embernek lehetetlen,
lehetséges az Istennek.345 Ezért mondja róla Jeremiás 346 is:
„Ki az, aki az égbe emelkedett, és megragadta, és ki szállt le
a felhőből? Ki kelt át a tengeren és megtalálta, ki hozta el
aranyért? Senki sem találja az utat, senki sem fogja föl az
ösvényt. De az, aki mindent bölcsessége által ismer, Ő az,
aki megalapította a földet mindörökre, és betöltötte kövér
négylábúakkal, aki elküldi a fényt és az elterjed - aki hívja,
és azok félelemmel meghallják - és a csillagok felemelked-
nek az előző estéért és örvendeznek; hívja őket, és azok
mondják: ,,Íme itt (vagyunk)” örömmel világítanak alko-
tójuknak. Ő a mi Urunk, hozzá senki sem hasonló, minden
utat megtalál tudása és Jákobnak, szolgájának adta és
Izraelnek kedveltjének, továbbá, megjelent a földön és az
emberek között járt. 3” Ez Isten parancsainak és Törvényé-
nek könyve, mindörökre, mindannak, akinek birtokában
van, életül (szolgál), de azok, akik elhagyják ,,meghalnak”.
De ő ,,Jákobot és Izraelt” nevezi Isten Fiának, aki meg-
kapta, a hatalmat az Atyától a mi életünk felett, és aki mi-
után megkapta ránk árasztotta, akik távol vagyunk tőle,
amikor megjelent a földön és az emberek körében járt, ösz-

629
szekötötte és egyesítette Istennek, az Atyának Lelkét az
Istentől alkotott testtel, azért, hogy az ember Isten képére
és hasonlatosságára legyen.343

98
Ez, kedves barátom, az igazság igehirdetése, a mi üdvös-
ségünk képe, és az élet útja,349 melyet a próféták hirdettek,
melyet Krisztus megszilárdított, és az apostolok hirdettek,
és az Egyház ezen az egész földön átad fiainak.35° Ő őrzi
teljes gondossággal, jóakarattal és Istennek tetszően a jó
tettek által, és egészséges gondolkodással.

99
Különben bárki azt vélhetné, hogy létezik valamilyen
más Isten Atya, mint a mi teremtőnk, mint ahogy az eret-
nekek képzelikf” ezek megvetik Istent, aki Van, és bál-
vánnyá teszik azt, ami nincs, egy felsőbb atyát alkotnak a
mi teremtőnk fölé és azt hiszik, az igazságnál valami na-
gyobb dolgot találtak. Így cselekedve, mindezek istentele-
nek és káromolják Teremtőjüket és Atyjukat, mint ahogy
megmutattuk könyveinkben: „A hamis gnózis bemutatása
és cáfolatá”-ban. «
Mások meg Isten Fiának eljövetelét és megtestesülésé-
nek üdvrendjét vetik el, melyet az apostolok hagyomá-
nyoztak, és korábban előre hirdettek a próféták, hogy ez
lesz emberségünk összefoglalása, ahogy azt röviden meg-
mutattuk neked. Az efféle embereket a hitetlenek közé kell
sorolni.
Mások nem fogadják el a Szent Lélek ajándékait és
visszautasítják a prófétai karizmát,352 amelyek által az em-
ber, amikor az megöntözi, Isten életének gyümölcseit ter-
mi. Ezekről mondta Izaiás: „Mert (ezek) - mondja - olya-
nok lesznek, mint egy terebintus, amely lehullajtotta leve-

630
leit, és mint egy kert, melyben nincs víz.”353 És az ilyen
fajta emberek semmit nem érnek Istennek, mert képtele-
nek bármilyen gyümölcsöt teremni.

100
Így tehát, a mi pecsétünk354 három cikkelyének bemuta-
tásából kitűnik, hogy a tévely messze eltér az igazságtól,
mert akár az Atyát vetik meg, akár a Fiút nem fogadják el,
megtestesülésének üdvrendje ellen beszélve, akár a Lelket
nem fogadják be, azaz megvetik a jövendöléseket, minden
effélétől őrizkednünk kell, és nézetüktől menekülni, ha
igazán tetszeni akarunk Istennek, és el akarjuk nyerni tőle
az üdvösséget.
(Ireneusz: Az Apostoli Igehirdetés Feltárása.
Dicsőség a legszentebb Szentháromságnak és az egy Is-
tenségnek, Atyának, Fiúnak és Szent Léleknek, a mindenre
gondot viselőnek, mindörökkön örökké. Amen.
Tisztelet Istennek és a háromszorosan boldog érseknek,
János úrnak, ezen könyvek tulajdonosának, és a szent
király testvérének, emlékezzetek meg róla az Úrban, és a
nyomorult másolóról.)

631
 JEGYZETEK ,
AR1szTiDEsZ APOLÓGIAJAHOZ

Az Apológia szír szövegében kettős felirat olvasha-

tó, ez a görög változatban hiányzik. Azörmény for-
dításban a következőket találjuk: ,,Hadrianus caesar-
nak és imperatornak Arisztidésztől”. Az eltérésekre
a következő magyarázatok vannak: a filozófus mind-
két császárt megszólítja, hiszen társuralkodók. Ezt
alátámasztják a ,,tiszteletreméltó” és ,,kegyelmes”
jelzők, melyeknek többes számú alakja szerepel a szír
szövegben. A ,,méltóságod” kifejezés később tűnik
fel, többes számú személyraggal! A „vedd és olvasd”
(XVI. fejezetben) felszólítás is többes számú a szír szö-
vegben! Az ,,ó királyl” megszólítás azonban mindig
egyes számban áll, és valóban, a császárok mindössze
csak néhány hónapig voltak társuralkodók 138-ban.
b) A hosszabb megszólítás lehet az eredeti, a rövidebb
esetleg a másolás révén került a szövegbe. Ebben az
esetben a ,,Hadrianus” megszólítás sem tartozik az
eredeti címhez, viszont a ,,tiszteletreméltó” és „ke-
gyelmes” jelzők tulajdonnévi értelemben vehetők, s
jelentésük: Augustus Pius (ez a szír szöveg kiadójának
R. Harrisnak a véleménye. (c) A rövidebb címzést
támasztja alá Euszebiosz és az örmény fordítás, ha
pedig így van, akkor a bővítés a szír fordítótól szár-
mazik. A ,,teljhatalmú” ('achid kol) kifejezés a szír
szövegben az ,,Isten” ('Alaha) szó után következik, de
attól pauza választja el. Teljhatalmat jelöl, s szinte tel-
jesen valószínűtlen, hogy keresztény író ezt az attribu-
tumot római császárnak tulajdonítsa! Feltehetően a
,,pantokratór” és az ,,autokratór;' (mindenható és kor-
látlan hatalmú) szavak felcseréléséről van szó.
2 Nagyon vitatott kérdés volt a korban, hogy a gond-
viselés (pronoia) mi mindenre terjed ki. Az apologéta
saját létét a gondviselő Istenre vezeti vissza, amivel
hitet tesz amellett, hogy a gondviselés nemcsak a Hold
feletti világra terjed ki, mint azt Arisztotelész és kö-
vetői vallották. Elutasítja a ,,deus otiosus” eszméjét,
Istent rriindig cselekvőnek, tevékenynek, teremtőnek
és alkotónak nevezi.
3 A „semmire rá nem szoruló Isten” fogalma lényeges
számára, mert ennek nevében elutasíthatja mind a
zsidó, mind a pogány áldozatbemutatási gyakorlatot.
Ugyanez a kritika lényegében a Levél Diognétoszhoz
c. iratban is megtalálható (II-IV. fejezet, Ókeresztény
írók, 3,368-71 old.).
4. Az örmény fordítás még hozzáteszi: „Mert amit ilyen
alapon meg lehet különböztetni, azt szenvedélyek irá-
nyítják”.
5 A II. századi íróknál más csoportosítás is található,
mint: zsidók, keresztények, görögök, barbárok.
6 Arisztidészre jellemző, hogy egy csoportba sorolja a
káldeusokat, görögöket, egyiptomiakat. A görögök
kulturális öntudatát nem veszi figyelembe, a csoporto-
sítást merőben vallási szempontok szabják meg.
7 A szír szó és a görög ,,oikonomia” fogalom helyett
megfelelő lenne az ,,üdvrend”, ,,üdvgondozás” sza-
vakat a ,,megtestesülés”-sel fordítani. A keresztény
teológiai nyelvben mind a szireknél, mind a görögök-
nél, az ,,oikonomia” szinte egyet jelentett az ,,incar-
natio”-val.
8 Ez a szövegösszefüggéshez lazán kapcsolódó mondat
megtalálható az örmény fordításban is, feltehetően
megvolt a görög eredetiben is. Az emberek négy cso-
portjának megfelel az elemek négyes száma (levegő,
tűz, föld, víz), és négy erő is uralkodik fölöttük. A né-
gyes csoportok (felosztások) egymásra épülnek.
633
 9 Róm 1, 25 Kol 2, 8
10. Ugyanez a gondolat a Levél Diognétoszhoz II. feje-
zetében.
11 Az ,,üdvösség” és ,,megmenekedés”, ,,megmentés”
minden fejezet végkövetkeztetésében szerepel.
12. Talán a Róm 1, 22 sugallta az apologéta gondolatait.
3. Az isteni mindenhatóság a világ elemeivel szembeni
transzcendencia kifejezője Arisztidésznél.
14. Homályos szöveg, nem világos, mire gondol Ariszti-
dész pontosan, mert még mindig a káldeusokról be-
szél, miközben az ókorban elismerten a görög vallá-
sosság jellegzetessége volt, hogy az isteneket ember-
alakban tisztelte. Esetleg az istenekként tisztelt keleti
nagykirályokra gondol.
15 Vagy:,,. . . s így kapja a világ is a kozmosz nevet”.
Ugyanúgy kétértelmű, mint a görögben: ”. .dio kai
koszmosz kaleitai”.
16 A sok ,,nemzŐ istent” azért kifogásolja, mert a szüle-
tés maga után vonja a halált is, ami az istenek esetében
képtelenség. A görög vallásos szövegekben, de költői
szövegekben is az istenek jelzője valóban a ,,halhatat-
lanok” (athanatoi). Különös azonban, hogy egy athé-
ni filozófus ezzel nem érvel!
17 A görög antropomorfizmust úgy tekinti, mint ami az
erkölcstelenségek igazolására szolgál az emberek kö-
zött.
18 A szír szövegben szenvedő többes szám szerepel:
,,beszennyeztettek”. Itt a fordításban Nöldeke szöveg-
javítását követtük.
1 9 Lehetséges, hogy Amosz 5,26-ra céloz (,,. .és Kevan
csillagisteneket. . .” vö. ApCsel 7,43).
20 A görög mitológiában ezt így nem találjuk meg,
Arisztidész forrása itt ismeretlen számunkra.
21 Zeusz Szemelénél (és nem Szeléné= Szahrá) tett láto-
gatásáról van itt szó.
634
22. R. Harris a ,,Palodosz” szót „vox nihili”-nek nyilvá-
nitja, és az előtte álló ,,Polüdeukész” név megromlott
variánsának tekinti. A felsorolásban a ,,Klütaimnész-
tra” névnek kellene következnie.
23. R. Harris a ,,férfi” (gavra) szót javította a szír szöveg-
ben ,,tolvajra” (ganava).
24. A „türannosz” (terunna), „zsarnok” jelző nem illik
Héraklészre. Valószínűleg a szakasz végén olvasható
,,részeges” (rawja) szó a helyes. (Vö. a görög változat
szövegében is !).
25. A kortárs pogány irodalomban is ,,aprepész” (illetlen)
jelzővel illetett részletekre utal Arisztidész. Ezeknek
a részleteknek a természeti vagyerkölcsi allegória se-
gítségével adtak ,,mélyebb”, ,,rejtett” értelmet a szto-
ikusok. Már Platón is élesen bírálta a homéroszi mí-
toszok ilyen részleteit. Különös és rejtélyes, hogy az
„athéni filozófus”, Arisztidész itt nem nyúl a platóni
kritikához!
26. Nemcsak a keresztény apologéta, de sok más pogány
szerző is ugyanígy vélekedett az egyiptomiak kultu-
szairól.
27. A mitikus vallásosság és annak bölcseleti értelmezése
közötti ellentmondásra céloz.
28. A mítoszt és az allegóriát Arisztidész szoros egységben
látja.
29. Az ,,ou kat” epignószin” (nem a felismerés szerint)
kifejezés arra utal, hogy a zsidók nem fogadták el a
Krisztusban adott istenismeretet. (Vö. 2 Kor 3, 12-18 ?)
30. A ,,khrisztianosz” (keresztény) név magyarázata An-
tiochiai Theophilosz Autolükoszhoz c. könyvében
I, 12-ben.
31. Ugyanezt a két szót használja Izisz esetében is, de a
keresztények nem olyanok, mint az istennő, Ők meg-
találták azt, amit kerestek.
32. A fenti szöveg egy hitvallás, un. ,,regula fidei”.
635
33 A keresztények erkölcsi életét ugyanúgy ecseteli,
mint a Levél Diognétoszhoz c. irat.
34. Nem óránkénti imádságra gondolhat talán, hanem in-
kább a zsidóságtól átvett imaórákra. A ,,hálaadás”
(eukharisztia) összefügghet a keresztények liturgikus
életével is.
35. Feltehetően a Tizenkét apostol tanítása c. irat két
útjára gondol (Vö. Didakhé 1. fejezet, Ókeresztény
írók, 3,93. old).
36. Vö. Plinius Trajanus császárhoz írt levele (Kr. u. 112):
„A jelentések szerint azonban az a legnagyobb vétkük,
vagy eltévelyedésük, hogy bizonyos meghatározott
napon hajnalhasadta előtt összegyülekeznek, és válta-
kozva karban énekelnek az istennek hitt Krisztus
tiszteletére” (Ifjabb Plinius, Levelek, Bibliotheca
classica, Budapest, 1981, 356. old.)
37. Korábban a keresztények szent írataira úgy hivatko-
zott, mint ismeretközlő könyvekre, s nem úgy, mint
magyarázatra szoruló, nehéz részleteket is tartalmazó
írásokra (Vö. 2 Péter 3, 16).

636
 JEGYZETEK
JUSZTINOSZ 1. APOLÓGIAJÁHOZ

1 Hadrianus császár 138. február 25-én adoptálta T. Au-

relius Antoninus Piuszt, aki ugyanezen év július 10-én
követte őt a trónon. Az uralkodók megszólításában
különös a ,,kaiszar” (= caesar) cím. A megszólítás így
aligha lehet eredeti, az eredeti forma azonban nem
rekonstruálható.
2 Maga Hadrianus nevezte ,,Verissimus”-nak Marcus
Annius Severuszt (vö. Dio Cassius, Hist. Rom.,
LXIX, 21, 2 Hist. Augusta, Marcus, 1, 10 és 4, 1).
3 Lucius Aelius Aurelius Commodus atyját, L. Ceionius
Commoduszt, 136-ban adoptálta Hadrianus. Aligha
érdemelte ki ,,a műveltség pártfogója”' címet, semmi
érdeklődést nem tanúsított a bölcselet iránt.
4 A „szent ”(=tiszteletreméltó) szenátus” is szerepel
Jusztinosz címzésében, de az Apológiában később
csak az uralkodóhoz fordul mindig.
5 Jusztinosz atyja Priszkosz (latinosan: Priscus), nagy-
atyja Bakkhiosz (latinosan: Bacchius) Flavia Neapolis
(a régi Szichem, a mai Nablus) polgárai voltak. Jusz-
tinosz neve jellegzetes latin név (Iustinus). Másik mű-
vében, a Párbeszédben, Szamariát hazájának, népét az
Ő népének, nemzetének is mondja. Őseinek neve,
amelyeket itt említ, római eredetre vallanak. Lehetsé-
ges, hogy félvér volt?
6 Nem kegyet kér az uralkodótól, hanem a kereszté-
nyek jogainak elismerését és biztosítását. Az „értel-
metlen harag”, a ,,rágalmak” a keresztényekről elter-
jesztett és elterjedt hiedelmekre vonatkoznak.
7. Vö. Platón, Szórakratész védőbeszéde 30 C; Párbe-
széd CX, 4
637
 8. võ. Platón, Aiıam V, 473 D Párbeszéd V111, i X1.
Apol. 10, 13
9. A ,,khrisztianosz” szó valójában nem a ,,khrészthai”
(=hasznosnak lenni) igéből származik, hanem a
,,khiein” (=felkenni) igéből, de Jusztinosz ezt nem
korrigálja, hagyja úgy, ahogyan pogány olvasói ér-
tették. Ittacizmussal a ,,khrésztosz” is ,,khrisztosz-
nak olvasható. (vö. Theophilosz, Ad Autol. I, 12,)
10. Vö. Mt 10, 33
11. Egy császárnak címzett iratban igen kemény vád ez,
hisz a pogányok is ismerték az un. jó démonokat is.
12. Vö. Ter 6,1 kk; Hénokh könyve 6. fejezete; Zsolt 95
13. Vö. Platón Szókratész védőbeszéde 24 B és 26 C
14. Ókori értelemben „ateista” az, aki nem tiszteli az ál-
lam isteneit.
15. Valószínűleg az Emberfia második eljövetelére utal
(mint az I. Apol 28, 1-ben, a Párbeszéd XLV, 4-ben és
C, 6-ban). A prófétai Lélek (= Szentlélek) és az angya-
lok felsorolásával azt akarta bizonyítani, hogy a ke-
resztények nem ateisták.
16. Platón, Szókratész védőbeszéde 30 D szerint az igaz-
ságtalan ítélet inkább árt a bíráknak, mint az elítéltek-
nek.
17. Platón, Timaiosz 28C-29A
18. Platón, Gorgiasz 523E kk; Phaidrosz 248C-294A;
Állam X, õi5A
19. A koszorú nemcsak az olümpiai versenyeken, de
minden vallási szertartásnál fontos jelkép volt.
20. Vö. Fil. 2, 6-7
21. Platón Timaiosz 29E és 51A; Bölcs 11, 17-18
22. Jusztinosz nézetei meglehetősen szigorúak, össze-
függhetnek eszkhatológikus felfogásával, vagy esetle-
ges montanista hatással.
23. A ,,szív” (semitizmus) helyett az ,,értelem” szót hasz-
nálja, pogány olvasói így jobban értették.
638
Feltűnően hangsúlyozza a keresztények loyalitását a
római államhatalommal szemben.
A ,,szibilla” itt nem személyre vonatkozik, hanem
írásokra. Hüsztapszész (méd fejedelem volt) neve alatt
hagyományozott iratot idéz Jusztinosz. Ez az írás
azonban már zsidó átdolgozásban volt ismeretes
elötte.
Az új attikai komédia legjelesebb képviselője (320
körül), Jusztinosz feltehetően egy neki tulajdonított
írásra (Peri monarkhiasz=Az egyeduralomról) utal.
Ebből idézetek maradtak ránk Alexandriai Kelemen
Protreptikoszában.
A ,,halhatatlanok” az istenek jelzője.
Az esetről beszámól Dio Cassius Hist. Romana LVI,
46, 2, valamint LIX, 11, 4.
Homérosznál és a későbbi költőknél állandó fordulat.
Nem tudjuk pontosan, honnan szerezhette Jusztinosz
Simon mágusra vonatkozó értesüléseit, a szoborra
vonatkozóan azonban tévedett. A feliratban nem
Simoni Deo állhatott, hanem Semo Sanctus Dius
Fidius, akit Itáliában az eskü és hűség isteneként tisz-
teltek.
Ez az írás nem maradt ránk.
Kübelé misztériumára céloz.
Vö. Jel 12, 9
Vö. Mt 25, 41
Lucius Munatius Felix 151 szeptemberében már
Egyiptom praefectusa volt, 154-ben viszont már más
volt a tartomány elöljárója, így az eset 150-154 közötti
időre tehető. A római törvények Nerva uralkodása
óta tilalmazták az öncsonkítást.
Antinousz Hadrianus császár kedvence volt. Az ural-
kodó egyiptomi utazása közben elég homályos körül-
mények között a Nílusba fulladt 130-ban. Antinouszt
halála után istenként tisztelték, áldozatokat mutattak
639
 be neki, istenszobrok készültek arcvonásaival. Jusz-
tinosz bátorságára vall, hogy Hadrianus fogadott fiai
előtt szóba hozza az esetet.
37. Jusztinosz az ún. ,,Ariszteasz levél” elbeszélésére tá-
maszkodik (szövege megtalálható: An Introduction
to The Old Testament in Greek, by H. B. Swete,
With an Appendix Containing The Letter for Aristeas
edited by H. Sr. Thackeray, Cambridge, 1914, vagy
újabb kiadása Sources Chrétiennes, 89, Paris, 1962).
Ptolemaiosz Philadelphosz (283-247) összehozása
Heródessel (37-Kr. u. 4) azonban érthetetlen anakro-
nizmus.
38. A zsidó nép nemzeti tragédiáját okozó lázadás Had-
rianus uralkodása alatt játszódott le (132-135).
A vezér neve: Bar-Kokhba = a csillagok fia, utalás
a Számok könyve 24, 17-re. Ezt a helyet Jusztinosz
sokszor idézi.
39 Az adatok talán a zsidó kronológiával magyarázha-
tók. A próféták működése ugyarıis kb. 400 esztendőt
tesz ki (Kr. e. 800-400). Jusztinosz a próféták közé
sorol minden szerzőt, akinél véleménye szerint mes-
siási vonatkozású hely található.
40 A Ter 49, 10-et (Jákob áldását) Mózes próféciájaként
idézi.
41 Vö. Lk 1, 35
42 Összevonva idézi az Iz 11, 1 és 10-et, valamint a Szám
24, 17-et. A helyet idézi a Róm 15, 12 is (vö. még
Párbeszéd CVI, 4).
43 A Mt 2, 6-ból elhagyja a mondatrészt: „aki legeltetni
fogja népemet, Izraelt”, mert a Messiás nemcsak
Izrael üdvözítője. A Párbeszédben Jusztinosz foglal-
kozik az Izrael név jelentésével, s Isten újszövetségi
népére vonatkoztatja.
44 Jusztinosz meg volt győződve róla, hogy Jézus neve
szerepelt a Quirinus-féle összeírási jegyzékben, noha
640
 azt maga soha nem látta. Az első római procurator
nem Quirinus volt.
45 Nem tudjuk, milyen aktákra vagy periratokra gondol.
46 A „prófétai Lelket” (= Szentlélek) a Szentírás szer-
zőjének tekinti.
47 Sorra veszi a helyeket, ahol a Szentírásban a Szentlé-
lek az Atya vagy a Fiú nevében (személyében) szólal
meg, és egyik vagy másik szentháromsági személyről
ad kinyilatkoztatást. Ez nem más, mint az ókori reto-
rikából ismert alakzat, a ,,proszopopoia” (megszemé-
lyesítés) alkalmazása a Bibliára.
48 Itt a Lélek önmagáról beszél.
49 Euripidész, Hippolütosz 607
50 Szent Pál is idézi ezt a helyet a Róm 10, 18-ban, de Ő
nem tekinti próféciának (a Zsolt 18, 2-5 a hely).
51 Nem is annyira a Zsoltár, mint inkább az I. Krónikák
16, 23 szerint idézi.
52 Mai ismereteinktől eltérően, Jusztinosz szerint Dávid
1055-1015-ig uralkodott.
53 Platón, Állam X, 617 D
54 Tilos volt jósoltatni a császár életéről, a birodalom
jövőjéről. Aki ezt tette, azt a római törvények halállal
büntették. Nem tudjuk, milyen törvényekről beszél
itt Jusztinosz.
55 Visszautalás az I Apológia 23, 3-ra.
56 A császárok ún. ,,consecratiós” érmeire gondol. Eze-
ken a római sas volt látható kiterjesztett szárnyakkal,
melyeket a kereszt vízszintes karjára értelmez Juszti-
nosz.
7. A mondottakhoz a 30. sz. jegyzet.
58 Vö. I. Apológia 26, 5
9 Az ,,alvilág” Il XVI, 327 és Od XI, 564; Jusztinosz-
nál a LXX nyelvhasználata alapján megfelel az
,,abüsszosz”-nak, a mélységnek.
60 Platón, Timaiosz 36 B és 30 B
641
41 A II. századi görög apologéták
61 Ps-Platón, Ep 2, 312
62 Vö. a 2 Kor 4, 4-6-ban, az Ef 1, 18-ban, a Zsid 6, 4-
ben, 10, 32-ben található keresztségi szakkifejezések-
kel.
63 Az ún. ,,angyalkrisztológia” nyomai Jusztinosznál.
Az ,,angelosz” görögül ,,küldött”, Krisztusnak a te-
vékenysége ezért az angyalok Ószövetségben leírt
tevékenységének kellékeivel is leírható, hisz Jézus
Krisztus is az Atya küldötte volt. Az ,,angelosz”
(angyal, küldött) ugyanakkor ,,pneuma” (szellem) is,
ezért található meg a legkorábbi keresztény iratokban
az ,,angyalkrisztológia” mellett az ún. ,,pneuma-
krisztológia” is.
64. Vö. I Apol 59, 2
65 A ,,lüó” görög igét használja.
66 A ,,proesztósz” (= elöljáró) szót használja. A római
misekánonban mindmáig a ,,proesztósz” latin megfe-
lelője található, az ,,antistes”, és nem az ,,episcopus”.
67 Az ,,eukharisztia” szónak tág értelme van, jelenti a
keresztények közösségi istentiszteletének egészét, az
imát, éneklést, hálaadást, felajánlást, átváltoztatást, az
áldozatban való részesedést. Nem szorítkozik jelen-
tése csak valamilyen ,,ritusra”, szertartásra, elszigetelt
cselekményre.
68 Különös, hogy Jusztinosz éppen pogány uralkodók-
nak írt beadványban beszél ilyen részletességgel az
eukharisztiáról. Azt, hogy ezt a kenyeret Jézus csak
apostolainak adta, Jusztinosz csak az evangéliumok-
ból következtethette ki (vö. Lk 22, 19 kk; Mt 26, 18).
69 Részletesebb ismereteink erről nincsenek.
70 Mivel pogányokhoz fordul írásával, ezért nem az „Úr
napjáról”, hanem a „Nap napjától” beszél, utána
azonban kifejti a „küriaké hémera” értelmét is. Ez
utóbbi kifejezés megtalálható már a Jel 1, 10-ben is.
71. Platón, Kritón 43 D
642
 JEGYZETEK
JUszTiNosz ii. APOLÓGIAJAHOZ

1 Q. Lollius Urbicus 144-160 között volt Róma prefek

tusa.
2 A ,,repudium” a válás.
3 Platón, Állam X, 595 C
4 Platón, Állam II, 377
5 Platón, Timaiosz 28 C
6 Euripidész, Alkesztisz 799
7 Xenophon, Memorabilia II, 1, 21 kk.

643
 JEGYZETEK
JUSZTINOSZ, PARBESZÉD A ZsIDó
TRIFONNAL C. MŰVEHEZ

1 Vitatott, mit jelenthet a Xüsztosz v. Xystus oszlop-

csarnoka kifejezés. A Xystus (Xüsztosz) lehet sze-
mélynév is, itt azonban inkább az efezusi Xüsztoszról
lehet szó, de ilyen csoport eszmecseréje számára elkép-
zelhetetlen színtér, mert magánterület volt. Inkább
arra gondolhatunk, hogy Jusztinosz a görög ,,gűm-
naszion” „xüsztosz”-nak nevezett oszlopcsarnokában
sétálgatott, ahol télen a sportgyakorlatokat tartották.
A „Xüsztosz” ez esetben fallal körülvett kert, a fal
mentén oszlopsorral és fedett sétánnyal.
2 Jusztinosz nem azért viselte megtérése után is a filo-
zófusok megkülönböztető ruhadarabját, a ,,pallium”-
ot, mert a kereszténységet a görög filozófia folytatá-
sának tekintette egyszerűen, hanem mert a keresztény
tanítást tartotta az egyetlen filozófiának.
3 Homéroszból vett idézetekkel (Il VI, 123 XV, 247
XXIV, 387) válaszol Jusztinosz.
4 Miután a kinyilatkoztatás alapján álló tanítást tartja
az igazi bölcseletnek, különösnek találja, hogy a zsidó
Trifon görög filozófiát tanult. Trifon a történelmi
Tarphon rabbival való azonosítása Euszebiosztól
ered (Egyháztörténelem IV, 18, 6).
5 Nem a filozófia fölösleges voltát állítja, csak annyit
akar mondani: a jelenben a görög bölcselet nem tölti
be rendeltetését, mert nem a legfontosabb kérdések-
kel foglalkozik.
6 Az „emberekhez elküldött filozófia” perszonális jel-
legű, a kifejezés már Jusztinosz keresztény hitét tük-

644
 rözi, mert ez az „elküldött filozófia” nem más, mint
a ,,Logosz”.
7. Nincs kielégítő és pontos magyarázat eddig arra,
kiket értsünk a ,,teoretikusok”-on. N. Hyldahl
(Philosophie und Christentum, Kopenhagen, 1966,
113 old.) szerint a pitagoreusok ezek. Ennek ellent-
mond a másik kommentátor, C. M. van Winden
(An Early Cristian Philosopher, Leiden, 1971, 45.
old).
8 A filozófiai iskolákat a kor sémája szerint sorolja fel
ugyan, de azért még nem tekinthető történelmietlen-
nek. Jusztinosz személyes érdeklődését árulja el,
mennyire elidőzik a platonikusoknál.
9. Homérosz, Il VI, 202
10 Ha az egész Párbeszédet irodalmi fikciónak kell tekin-
teni, akkor ezt a részletet - az idős férñvel való talál-
kozást - is. N. Hyldahl (vö. 7. jegyzet, im.) Lukianosz
Menipposzára hivatkozva állítja ezt. Ez még nem
zárja ki, hogy az aggastyánban a „barbár filozófia”
megtestesítőjét lássuk.
11 Az ,,atyám” megszólításnak itt nincs különösebb ke-
resztény színezete, idős emberekkel való találkozás-
nál az ókorban ez egészen természetes volt.
12 Platón Állam, VII 533D 2 Szophisztész 254A 10
13 Platón, Phaidrosz, 66 A 1
14 uo. 247 C 7
15 Platón, Lakoma 210C-212
16 Az uralkodó, „királyi értelemben” Platón Philébosz
30D-re utal. Ugyanez a kifejezés gyakran megtalálható
Albinosz Epitomé-jában (10, 2), aki Jusztinosz lehet-
séges tanítójaként jön számításba.
17 Platón, Phaidrosz 66 E-67 A
18 Lehetséges, hogy a Róm 1, 77 kk-re utal Jusztinosz.
19 A Párbeszéd V, 4-ben világosan kimondja, hogy a
,,teremtetlenség”, ,,halhatatlanság” v. ,,keletkezés-
645
 nélküliség”, ,,születetlenség” csak Istenről állitható
fogalmak.
20. Arisztotelész De coelo I, 11-12-ben támadja Platón
Timaioszát, mely szerinte a világnak kezdetet tulaj-
donít, ugyanakkor állítja, hogy vége nincsen. Az
arisztotelészi ,,születetlen-elpusztíthatatlan", ,,kelet-
kezett-mulandó” fogalompár klasszikussá vált a filo-
zófiai nyelvben.
21 Platón, Timaiosz 41 B 2 kk.
22 uo. 41 E 6 kk.
23 Nehezen dönthető el, hogy a fejtegetés Platón Phai-
dón 245 C-re, vagy Arisztotelész De anima I, 3-ra ala-
poz-e.
24. Nem gondolhat egyszerűen az ószövetségi prófétákra,
akik ugyan „egyedüli” képviselői az igazságnak, de
megközelíthetetlenek voltak sokak számára. Gondol-
hat ezzel szemben a hajdankor ,,bölcseire”, akikről
keresztények is azt tartották, hogy valami módon a
próféták írásaiból merítettek.
25 Jellegzetes Trifón reakciója Jusztinosz szavaira.
Számára ugyanis a görög filozófiának ugyanúgy
„előkészítő” jellege volt, mint a keresztény számára,
csak szemében a törvényre készített elő, míg Juszti-
nosz szerint az evangéliumra.
26 Platón Gorgiasz 473 A 3-ra utal.
27 Platón Protagorasz 335C8-D2-t idézi.
28 MTörv. 5, 15
29 Kiv 13, 7
30 A 132-135-ös zsidó háború után Hadrianus tiltotta
meg a zsidóknak, hogy Jeruzsálem területére tegyék
lábukat. A törvényt csak Nagy Theodosius oldotta fel.
31 A Kr. u. 80-as években a zsinagógai nagy átoklistára
felvették a keresztények nevét is.
32 Vö. Zsolt 109, 4
33 Az ószövetségi szertartási törvények érvényessége
646
 ellen érvel Jusztinosz. Szerinte ezek az üdvtörténet
bizonyos szakaszában lettek érvényesek, ezért nem
lehet azokat egyetemes érvényűeknek tekinteni. Ezzel
szemben utal rá, hogy a Logosz (Ige-Értelem) kez-
dettől fogva áthat mindent, jelen van már a teremtés-
ben, el fog jönni a végben, neki van egyetemes érvé-
nye.
34. A pogányok, akik a zsidó vallásra tértek, a ,,prozeli-
ták” (= jövevények). Ezek vagy felvették a szövetség
jelét (azaz körülmetélkedtek), vagy a keresztséghez
hasonló tisztulási szertartásnak vetették alá magukat.
Utána a zsinagóga teljes jogú tagjai lettek.
35. Szent Pál írásai nyomán Ábrahám alakja igen fontos
lett a keresztény apologétáknál, mert a patriárka az
ígéret letéteményese volt, s körülmetélkedése előtt
nyerte el a megigazulást, így lett a Krisztus előtti ke-
resztény példaképe.
36. Jusztinosz a keresztségre sokszor használja a ,,fótisz-
mosz” (= illuminatio, megvilágosítás) kifejezést is,
itt a ,,baptiszma” található, mely alámerülést jelent.
Az előbbit aztán főként gnósztikus körökben hasz-
nálták előszeretettel.
37. Ez ugyanis a szombati fegyelem megszegésének szá-
mított.
38. Jellegzetes, ,,Testimonia”-kifejezések sora.
39. Valamilyen gnosztikus szektához tartozó kereszté-
nyekről beszélhet.
40. A gnosztikus szektákat és a filozófiai iskolákat állítja
párhuzamba egymással. A gnosztikusok előszeretettel
nevezték csoportjaikat „iskolának” és nem egyháznak.
41. Sajátosan keresztény értelmezést ad a zsoltárnak.
A dicstelen külső utalás a szenvedés nyomaira Krisz-
tus feltámadt testén. A feltett kérdésre a Szentlélek
vagy valamilyen más, az Atya melletti szellemi lény
ad választ.
647
 42 Nem tudjuk, volt-e ilyen utasítás a zsidó tanítók részé-
ről, hogy ne álljanak szóba keresztényekkel és ne is
vitatkozzanak velük.
43 Mivel a Szentírás szerint nem halt meg, hanem Isten
tüzes szekéren magához ragadta.
4-4 A keresztényüldözésekre utal.
45 Nehéz eldönteni, tényleg dialógus, vagy Jusztinosz
gondolatmenetéhez szabott párbeszéd-utánzat.
46 Szó szerint ezt írja, nyilván a szemléletesség miatt
beszél a bárány ,,karjairól”.
47 Vö. Barnabás levél VII, 6 kk.
48 Vö. Párbeszéd XIII, 2-9
49 Itt megerősödik a gyanú, hogy előre felépített, gon-
dosan megszerkesztett gondolatmenetről van szó,
melyet esetleg a szerző utólag illesztett be párbeszéd
formába.
50 Az ószövetségi szertartási törvényeket történelmi
körülményekre vezeti vissza, így tudja kimutatni
időleges érvényüket.
51 Vö. Párbeszéd XIII, 6.
52 A késői zsidóság vallási tudatában a múlt nagyságai,
az igazak a nép közbenjáróiként, pártfogóiként lép-
nek fel Isten színe előtt (= paraklétoi). Ezekiel idézett
szavai ezt a felfogást tükrözik.
53 Vö. Párbeszéd XIII. fejezet.
54. Vö. Párbeszéd XLIV, 2.
55 A kortárs zsidókeresztényekről beszél, akik megtar-
tották a mózesi törvény előírásait is.
56 A kánoni evangéliumokban nem található Jézus-
mondás (logion): ,,Amiben talállak, abban ítéllek meg
titeket”.
57. Trifon a zsidó felfogásnak ad hangot, a Messiás eljö-
vetelét megelőzi Illés eljövetele.
58 Vö. Párbeszéd XIV. és XXXII. fejezetei.
59. Jusztinosz istenségéről mondott szavait Trifon úgy
648
 értelmezi, hogy keresztény partnere a Teremtőn kívül
még más Istent is ismer. A gnosztikusoknál ismert
dualizmust vetíti rá a keresztényekre ?
60 A messiási ország itt azonos az ezeréves birodalom-
mal.
61 Vö. Alexandriai Kelemen Strm VI, 24
62 Vö. Párbeszéd XXXIII, 5.
63 Jusztinosz itt írása címzettjéhez, Marcus Pompeia-
nuszhoz fordul.
64. A „kilépett (v. előugrott) szülött” kifejezés Tatianosz-
nál is megtalálható.
65 Vö. Párbeszéd XXXVIII, 4 LVI, 14
66 A keresztény név eredetéhez vö. I. Apológiához a 9.
jegyzet.
67 Vö. Párbeszéd XXXVII, 3-4
68 Vö. Párbeszéd XXXIV, 3-6
69 Vö. Párbeszéd XXX.
70 Vö. Párbeszéd XLIII, 5-6
71 Jusztinosz apológiáiban is foglalkozik ezekkel a pár-
huzamokkal, de újszövetségi összefüggésben.
72 Az eukharisztiáról beszél, vö. I Apológia 65-67.
73 Vö. Lactantius, Inst. IV, 18
74 Vö. Ireneusz, AH III, 20 IV, 22
75 A görög szöveg itt töredékes, hiányos.
76 Hasonló gondolatok megtalálhatók már Antiochiai
Ignácnál.
77 Az apokrif Jakab ősevangélium hagyománya, a ká-
noni evangéliumokban nincs szó róla.
78 A gnosztikusokra céloz.
79 A ,,keresztelők” azok a gnosztikusok, akik ezt a szer-
tartást átvették, megtartották, ugyan más értelmet
tulajdonítottak neki, mint az egyház.
80 A Septuaginta fordítás történetéről beszél (vö.
LXXXIV, 3), ehhez l. Apológia 37. jegyzet.
81 A mágiát nemcsak pogányok, hanem zsidók is űzték.
649
82 Testimonia-sor, olyan szentírási helyek füzére, me-
lyekben a ,,fa” szerepel.
3 Jusztinosz az egyetlen, aki Jézus megkeresztelkedésé-
nél ezt a mozzanatot ismeri. Talán erre megy vissza
a keresztségnek ez a neve: ,,fótiszmosz” (megvilágo-
sodás).
84 Az angyalkrisztológia nyomai, vö. I. Apológia 63.
jegyzet.
85 A hármas messiási cím, főpap, próféta, király, itt
világos.
86 Vö. Párbeszéd 31. jegyzet.
87 Testimonia-t idéz.
88 A 22. zsoltár a szenvedő Messiás imája. Ezt imád-
kozta Jézus is a kereszten.
9 ,,Hirtelen”, emberi közreműködés nélkül sarjadó
növény a csodát fejezi ki. Ugyanezt a gondolatot ta-
láljuk meg Khrüszosztomosz Máté - homíliáiban a
kenyérszaporítás magyarázatánál, vagy Nüsszai Ger-
gelynél, amikor a világ teremtéséről vagy a feltáma-
dásról beszél.
90 Ismét az angyalkrisztológia nyomai, vö. I. Apológia
63. jegyzete.
91 Az Ószövetség görög fordításáról folyik a vita. Az
idézett helyet másként értelmezte a Septuaginta for-
dítás, és másként a rabbik. A LXX fordítás nyomán
a keresztények a szövegben ,,aki”-t olvastak, a rabbik
,,ami”-t. Egyik értelmezés szerint a szöveg a Messiás
személyére vonatkozik, a másik szerint a messiási
országra.
2 Feltűnő, hogy Jusztinosz mindig egyetlen gnosztikus
tanitót, Simon mágust nevezi meg.
93 A prozelita (jövevény) zsidó vallásra tért pogány.
4. A ,,megvilágosodott” kifejezés használja, vö. Párbe-
széd 36 jegyzet.

650
 95 A görög szöveg itt annyira romlott, hogy szinte for-
díthatatlan.
96 Az ószövetségi teofániákban,Jusztinosz szerint min-
dig a Logosz jelent meg különböző formában. A kü-
lönböző formában való megjelenés (polümorfia) a ma-
gasabb rendű, isteni lét jele.
97 A Logosz az Atyából ,,elŐugró” (propedán) ,,erŐ”.
Úgy tűnik, Jusztinosznál a teremtésig a preegzisztens
Ige az Atya benső ereje, a teremtésben személyesül,
és az üdvtörténet során jelenik meg önálló személy-
ként.
8 Jusztinosz ismeri a zsidó és görög gondolkodás kü-
lönbségét a szellemi lényekre (angyalokra) vonatko-
zóan. Az utóbbi szerint a statikus létrendhez tartoz-
nak, az előbbi szerint csak küldetésük teljesítésének
tartamára személyesülnek.
99 Az eredeti görög szövegben ,,angelosz” (küldött =
angyal) áll.
0 Jusztinosz a görög ,,ouszia” (= lényeg) szót hasz-
nálja.
101 Igen népszerű példázattá válik a későbbi korokban,
noha nem veszélytelen a szentháromságtan területén
használata, a gnosztikusok is felkapták.
102 A tropologikus magyarázat a szellemi tartalmat érzéki
formában adja elő, az érzéki világból vett képet pedig
átszellemesíti.
3 Jusztinosz Párbeszédének ez a helye igen fontos lett
a IV. századi ariánus viták során is, mert az, hogy a
Logosz minden teremtmény előtt született, még nem
jelenti szükségképpen azt, hogy öröktől fogva az
Atya szülötte.
104. Marcus Pompeianus személyétől semmi közelebbit
nem tudunk.

651
 JEGYZETEK __ __
TATIANOSZ BESZÉD A GOROGOK ELLEN
ff

C. MUVEHEZ

1. A ,,görögök” (hellénesz) R. C. Kukula szerint (Vö.

Frühchristliche Apologeten und Märtyrerakten, Bib-
liothek der Kirchenväter, 12. Bd., München, 1913,
195. old) egyszerűen a pogányokat jelenti, a ,,barbá-
rok” pedig a zsidókeresztényeket. M. Elze (Tatian
und seine Theologie, 25. old ) véleménye szerint a
,,görögök” a ,,műveltek”.
2. Vö. Diogenis Laertii Vitae Phiosophorum (Oxford,
1964), Praefatio; Nazianzoszi Gergely Julianosz ellen
írt második beszéde (Or IV, 109) ; Alexandriai Kele-
men, Strm I, 16.
3. Mitilénéi Hellanikosz a Kr. e. V. században értekezést
írt Találmányok (Heurémata) címmel.
4. Arisztophanész, Békák 92 (Arany fordítása).
5. Lukianosz, Filozófusok árverése (Lukianosz összes
művei. Budapest, 1974,
6. Plutarkhosz, Alex., 51 (Plutarkhosz, I, 347. old)
Párhuzamos életrajzok, Budapest, 1978, I, 637. old);
Seneca, De ira III, 17. ,
7. Arisztotelész, Nikomakhoszi Etika (Budapeset, 1971,
21-23 old =I, 10 287-288 old=X,9).
8. Diels-Kranz 'Die Fragmente der Vorsokratiker,
frgm 80.
9. Diog. Laert. Vitae, IX, 1, 4
10. uo. VIII, 2, 11
11. Clem. Alex., Strm IV, 19 Lactantius, Inst., II. 15
12. Vö. Jusztinosz II. Apológia 3, ahol ugyanezt a szójá-
tékot találjuk. (philoszophosz-philoszophón)

652
13 Megkülönbözteti Tatianosz Isten Lelkét a sztoikus
világlélektől. Talán a Jn 4,24-re utal.
14. A Ter 1. fejezetét dramatizálja. Tatianosz elképzelése
szerint az Ige, miután ,,kilépett,” ,,elŐugrott”, „előállt
az Atyából, párbeszédet kezdett Istennel, ezt írja le a
Ter1,1 kk. Ugyenez az elgondolás mesterénél, Juszti-
nosznál: Párbeszéd LXI és CXXVIII, párhuzamos
hely Albinosznál: Eiszagógé cap. 10 (Platonis opera
VI, ed C. F. Herrmann, 165.0)
15 Talána Péld 8,25-re utal.
16 A ,,meriszmosz” és az ,,apokopé” kifejezésekkel él
Tatianosz. Az első ,,tagolódást”, ,,megosztást” jelent,
a második ,,levágást”, a leszakadás, levágás értelmé-
ben. Tatianosz azt akarja kifejezni: az Ige megkülön-
böztethető az Atyától, de nem szakadt el tőle.
17 A „proballó” igét használja, melynek származéka a
gnosztikusok által diszkriminált ,,probolé” (=ema-
natio) kifejezés. A gnoszticizáló kifejezések ellenére
sem gnosztikus Tatianosz, mert a gnoszticizmussal
összeegyeztethetetlen tételeket is vallott, mint a test
feltámadását.
18 A keresztény tant megkülönbözteti a sztoikus örök
visszatérés és világégés tanáról.
19 Iliasz I, 599 (Devecseri G. fordítása).
20 Hésziodosz, Istenek születése 287 és 979 (Trencsényi-
Waldapfel Imre fordítása.)
21 Iliasz XVIII, 401
22 Ismeretlen műből idéz.
23 Vö. Jusztinosz, I. Apológia 21
24. A szír teológusok általában elvetették a fatalizmust.
25 A léleknél nagyobb Lélek v. Szellem: a Szentlélek.
26. Nem Ádámra és Évára, hanem inkább az utánuk kö-
vetkező, még igen hosszúéletű nernzedék tagjaira
gondolhat (vö. Ter 5).

65.3
 27. Filozófiai tartalommal tölti meg a Ter 1, 2 kifejezése-
112.
28 Módosítja Platón halhatatlanságról vallott nézetét
(vö. Phaidón 73 a 106 b-d Phaidrosz 245 c 246 b Ál-
lam X, 608 d 611 e Timaiosz 90 c Törvények XII,
959 b Ep 981 e).
29 Sajátosan érelmezni a Jn 1, 5-öt (vö. 14. jegyzet). A sö-
tétség a lélek, mely nem fogta fel az Igét jelentő vilá-
gosságot. A világba bukó és elhomályosodó lélek
gnósztikus elképzelés. Tatianosz azonban nem beszél
a lélek bukásáról, sem világelőtti létéről.
30 Az emberi lélek és a Szentlélek egyesülése alapvető
eszme a későbbi szír teológiában.
31 A ,,páros” (szüzügia) gnosztikus eredetű fogalom.
32 Ez a hely világosan megmutatja, hogy Tatianosznál
nincs szó a lélek ,,bukásáról”, eredete ,,lent” van a
testi világban. A Szentléleknek megváltó szerepet tu-
lajdonít.
33 A Szellem (=Isten Lelke) rendeltetése az, hogy az
emberi lélek lakótársa legyen.
34 Az ószövetségi prófétákról beszél.
35 A Szentléleknek, mint „szolgáló szellemnek” a meg-
jelölés feltűnik a IV. századi pneumatomakhosz-viták
soran.
36 Arisztotelészre utal.
37 Megfordítja Platón ,,test-börtön” (szóma-széma) szó-
játékát (vö. Kratylos 400 c Gorgias 493 a).
38 Talán az I Kor 2,14-re támaszkodik szóhasználata.
39 Ezek a pogány rnisztériumok.
40 A görög szöveg hiányos itt a kéziratokban,
E. Schwartz egészítette ki az „ereje” hozzáadásával:
,,halhatatlanná tévő e r e e ”.
41 A ,,pszükhikoi” gnoszticizáló kifejezés, bár Pál is
használta.
42 Plinius, Hist Nat XXX, 8
654
43 A szöveg hiányos, romlott.
44 Vö. Jusztinosz II. Apológia 3.
45 Iliasz II. 327
46 Iliasz XXI, 226
47 Iliasz II. 6 kk.
48 A császárkultuszra célozhat. _
49 Lukianosz A zarándok halála c. írásának Proteuszára
céloz.
50 Az ,,aphtonia” utalás arra, az ókorban nem minden
filozófus adta elő tanai egészét mindenkinek, volt szű-
kebb körben hirdetett, benső, titkos tanítás.
51 A görög szöveg itt különösen romlott.
52 Nagy Sándor korának írója, idézte Alexandriai Kele-
men (Strm I, 3, 22) és Ágoston is (De civ. Dei VIII,
5, 27).
53 Alexandriai grammatikus, Tiberius császár nevezte
,,cymbalum mundi”-nak (Plinius Hist Nat Praef.;
Seneca Ep 88, 34). Nézeteivel foglalkozik Flavius Jo-
sephus Contra Apionem c. művében. `
54 Kallimakhosz, Zeuszhoz 8, kk; Athénagorasz, Kér-
vény 30.
55 Iliasz I, 25; II, 2 és 12
56 A város Róma.
57. Vö. Kol 3, 9 és Ef 4, 22
58 A nevek a görög szövegben rosszul olvashatók.
59 Iliasz VIII, 87
60 Iliasz II, 212 és 219
61 Minucius Felix Oct 25, 11 Iuvenalis VI, 489 IX, 24
Livius Hist Rom XXXIX, 8 (botrány Rómában Kr e.
186-ban, vagy Kru. 19-ben). Josephus, Antiquitates
XVIII, 65; Tacitus, Annales II, 85; Suetonius, Tibe-
rius 36.
62 Zeuszról ír.
63 Agrigentum zsarnoka Kr e. 565-549.

655
64. Solon, frgm 22. Antológia Graeca Lyrica (Teubner,
1936), 43. old.
65. Bérószosz babilóbiai pap, főműve volt a Babiloniaca
(vagy Chaldaica), melyet I. Antiokhosz Szótérnek
(Kr e. 280-261) ajánlott.
66. Kr e. 46-ban fogságba került, Rómában élt. (Vö. Clem.
Alex. Strm I, 21).
67. A görög írók által gyakran idézett Mókhosz, aki által
a görögök megismerték a nyugat-semita (szír) kozmo-
lógiai elképzeléseket.
68. A fordítás igen ritka volt az ókorban. Ezzel is a bar-
bárok (zsidók, keresztények) elsőbbségét akarta bizo-
nyítani Tatianosz. A görög írók által is sokszor idézett
Phoinikiaka c. művéről van szó.
69. Téves adat, nem pergamoni, hanem efezusi Menan-
droszról van szó.
70. Ptolemaioszt idézte Alexandriai Kelemen (Strm I, 21)
és Tertullianus (Apol., 19).
"71. Apión, vö. 52. sz. jegyzet.
72. Alsó-Egyiptom Szaisz tartományának városa volt.
73. Az antiquitas súlyos érv volt az ókorban.
74. A ,,furtum philosophorum” (a filozófusok lopása)
kiegészíti a kronológiára alapozó ősiség érvét.
75. A Kre. VII. század költője, említett műve igen olvasott
volt (vö. Aiszkhülosz Prooim., 803-802; Pindarosz
frgm 271; ismerte Hekateiosz, Hellanikosz, Hérodo-
tosz.)

656
 JEGYZETEK
ATHENAGORASZ KERVENY
A KERESZTENYEK ÜGYEBEN
e. MŰVEHEZ

1 A ,,nemeszisz” egyik neve Adraszteia. Helénát úgy

tekintették, mint Zeusz és Nemeszisz származékát
Cypruson. Az anya és leánya egy és ugyanazon való-
ság két oldala. Vö. Athénaiosz, Deipnoszoph., 8, 344 b
2 Hekaté címe vö. Euripidész Hel. 569-570
3 Az ifjú Erikhtorıioszt Athéné bezáratta egy ládába, s
Kakropsz leányaira bízta, megparancsolva nekik, hogy
ki ne nyissák a ládát. Ezek azonban kiváncsiságtól
hajtva kinyitották azt, majd megőrültek, s letaszitot-
ták Őket az Akropoliszról.
4. A mondat a görög szövegben is hiányos.
5 Ugyanezek a kifejezések megtalálhatók a lyoni ke-
resztények levelében (Euszebiosz, Egyháztörténelem,
V, 1, 14).
6 A felsorolt állati tulajdonságok száma megfelel a ke-
resztények ellen felhozott vádak számának.
7 Leleplezte az eleusziszi misztériumokat, később Ő lett
az „ateista” jellegzetes figurája.
8 Frgm 900 (ed Nauck).
9 Frgm 941 (ed Nauck); Cicero, de nat. deor., 2, 25, 65
10 Frgm 480 (ed Nauck); Lukianosz, Iov. Trag., 41.
11 Vö. Róm 1, 19-20
12 Frgm 1025 (ed Nauck); Hekateionnak tulajdonított,
valójában azonban zsidó-keresztény munka (vö. Clem
Alex. Strm V, 14, 114)
13 H. Diels, Die Fragmente 1934, Berlin, 414. old.
14 Aetius, Placita 1, 3, 8 1+2+3+4=10

657
42 A II. századi görög apologéták
15. Platón, Timaiosz 28 c, melyet a doxográfiák is mindig
idéznek
16. Platón, Timaiosz 41 a. Cicero fordítása: ,,vos qui de-
orum satu orti estis (Timaeus II, 40). Athénagorasz is
módosított értelemben idézi.
17. Aetius, Placita I, 7, 32. Valószínűleg a korai, platoni-
záló Arisztotelészről van szó. Tartalmilag a Met XII
e 7-tel azonosítható. (Aetius, Placita V, 20, 1).
18. A különféle filozófiai iskolák elvei szerint érvel: 1. az
istenek közössége arra alapozódik, hogy egy nembe
tartoznak; (platonikus érv); 2. egyazon organizmuson
belül alkotnak közösséget (sztoikus érvelés) (vö.
Marcus Aurel., VII, 13 VIII, 34).
19. Platorıikus terminológiát használ.
20. Vö.: Hermasz, Mand 1, 1; Philón, Leg all., I, 44 De
somn. I, 63 De sobr., 63 De conf. ling. 136; Cicero,
De nat deor., I, 37, 103; Arisztotelész ,,mozdítatlan
mozgatója” is platóni fogalmakkal leírt valóság (pl.
,,jó”); befogadja a szférákat (Diels, Doxographi 450.
old., Ariszt., Phys., 267 b 6-9); Athénagorasz Istene
ténylegesen ,,végtelen”, ,,határtalan”, „nem tartal-
mazza semmi”. A térbeli körülírtság különösen a
gnosztikusokkal folytatott vitában kapott különös je-
lentőséget (Iren., AH II, 1, 1 Tert., Adv Marc I, 3, 11
Adamantius Dial., 2, 1-2).
21. Így ugyanis nem érint minket.
22. Feltételezi, hogy az ilyen Isten nem kormányozza a
világot, nem törődik vele, de ilyen világ nincs, mert
mindent a Teremtő kormányoz. A nem kormányzó
Isten a Teremtő felett volna, de a semmit nem irányító
Isten nem létezik. (Vö. Tertullianus Adv Hermg 3 Ori-
genes, De princ I, 2, 10 III, 5, 3)
23. A kép Plutarkhosznál. De defectu orac., 436; Philon,
Quis rerum div. haer 259.

658
 24 Platóni és arisztotelikus fogalmakat kapcsol össze. Vö.
Theophilosz, Ad Autol., II, 10, 22
25 Platón, Timaiosz 50 c-51 b
26 uo. 53 a-b
27 Platón, Gorgiasz 523 c-524 a
28 Iliasz XVI, 672
29 Ter 1.
30 1 Tim 2, 8
31 Iliasz Ix 499-501 (Platón, Aıizm 364 d)
32 Róm 12,1
33 Pausanius, Descriptio I, 39, 2
34 Thesszaliai Küréné és Apollón fia.
35 Pausanius, Descriptio VI, 9 és 11
36 Lüszandroszhoz Plutarkhosz, Lys., 18, a többi név
Hérodotosznál V, 47 V, 104-114 VII, 107
37 1 Tim 6, 16
38 Platón, Tiamiosz 33 c
39 Bölcs 13, 1 és Róm 1, 25
40. Aetius, Placita V, 20, 1
41 Gal 4, 9
42 Arisztotelész tanította az éter ,,impassibilitását” (vö.
Aetius, Placita II, 7, 5), a kéziratokban azonban ,,aér”
levegő) áll az ,,aithér” (éter) helyett.
43 Platón, Állam 269 d
44. Hérodotosz II, 53
45 Iliasz XX, 131
46 Iliasz XIV, 201 és 302
47 Iliasz XIV, 246
48 Kern, Orphicorum fragmenta 57. A szójáték ,,titan”-
,,tinó” Hésziodosz, Istenek születése 207-211-ben.
49 Platón, Timaiosz 27 d
50. Az orfikusok szerint Zeusz megszületése után Reából
Démétér lett (Orphic. frgm. 188-189. old. No 145).
51 Démétér leányának, Perszephonének a címe: ,,kóré”.

659
42*
 Athéné címe ,,pallasz”. Az apologéta el akarja kerülni
a zavart.
52. Kern, Orphic. frgm. 58.
53. Iliasz IV, 23
54. Iliasz IV, 24
55. Iliasz XXII, 168-169
56. Iliasz XVI, 433-434
57. Iliasz XVI, 522
58. Iliasz V, 376
59. Odüsszeia VIII, 308-309
60. Iliasz V, 858
61. Iliasz XV, 605
62. Iliasz V, 31
63. Odüsszeia VIII, 296-298
64. Iliasz II, 820
65. Iliasz XIV, 315-327 (elhagyva a 318, 320, 322, 224,
225 sorokat).
66. Euripidész, Alcest., 1-2
67. Euripidész, Alcest., 8-9
68. Aiszkhülosz frgm 350 (Nauck); Platónnál, Állam, II,
383 a
69. Empedoklész frgm 6 (Diog. Laert. VIII, 76)
70. Empedoklész frgm 17, 18 és 20
71. Betűkombináció alapján (H)éra = aer, vö. Cicero,
De nat. deorum II, 26, 66
72. Hiányos a görög szöveg a kéziratokban (vö. Aetius,
Placita, I, 1, 1-3, 25)
73. Aetius, Placita I, 7, 11, I, 8, 2
74. Platón, Timaiosz 40 a-b
75. Platón, Timaiosz 40, d-c Clem. Alex. Strm V, 13, 84
Euszebiosz, Praep. Ev. II, 7, 1 13, 1 13, 14, 5
76. Ep 2, 312 e vö. Jusztinosz I. Apológia 60, 7 Orig.
Contra Cels. VI, 18
77. Platón, Phaidón 246 c
78. Platón Tirnaiosz 41 a (vö. Papiasz 4. töredéke)
660
Ter 6, 15 Hénokh 6 2
Hésziodosz Istenek születése 27 és 713 Odusszeia
XIX, 203
Euripidesz frgm 901 (Nauck)
frgm 99 (Nauck), szerzoje ismeretlen
Arisztotelész, De mundo 6
Euripidész, Kuklopszok 332-333
Reát azonosítottak Kubelevel
Az efezusi Artémisz is azonos Kubelével
frgm 455 (Nauck) ismeretlen szerzotol
Lukianosz gunyolta a rosszhiru Alexandroszt
A Lukianosz szatırajaból ismert Proteus peregrınus
Alexandrosz azonos Homerosz Pariszaval Illiasz
III, 39
Hérodotosz II 172
uo. II, 13
uo. II, 144
uo. II, 50
uo. II, 156
uo. II, 41
uo. II, 143
uo. II, 3
uo. II, 61
uo. II, 170
uo. II, 86
102. Odusszeia XXI 28-29
Hésziodosz frgm 125
Pindarosz Puth 3 54-55 57-58
Euripidesz frgm 324
Euripidesz Inone 205 frgm 100 (gazdatlan toredek)
frgm 101 ismeretlen szerzotol
F. Jacoby Die Fragmente der griechischen Histori er,
III, C, Leiden, 1958 438
Orac. Sib III 108-113 Lactantius, Div Inst , I
Jusztinosz, I Apológia 29 4
111. Kallimakhosz, Zeuszhoz 8-9
112. Apokirf idézet? -vö. Clem. Alex., Paed III, 11, 89
113. A kifejezések Euripidész Oresztészére emlékeztetnek
(vö. Oresztész 14).
114. A ,,sus Minervam” szólásra emlékeztető közmondás.
115. vö. Róm 1, 27
116. Hésziodosz, Munkák és napok 276-278
117. Jusztinosz II. Apológia 12, 4-ben az ellenkezője.
118. Ugyanezekkel foglalkozik Tertullianus de spect.-ban,
(vö. Seneca ep 7, 2 90, 45)
119. Philon, De spec. leg. III, 108-115 Josephus, C. Ap.
II, 202 Didakhé 2, 2 Barnabás levél 19, 5 Clem Alex.,
Paed II, 96, 1
120. Jusztinosz I Apológia17, 1 és 29, 1; Levél Diognétosz-
hoz 5, 5
121. Azaz a feltámadásról, s a feltámadt testek mintái a
platóni ideák lennének.
122. A doxográfusok szerint Platón és Püthagorasz taní-
totta az elemek egymásba való átalakulását (Aetius,
Placita I, 17, 4 I, 24, 2).
123. 1 Tim 2, 2

662
 JEGYZETEK
ATHENAGORASZ A HALOTTAK
FELTAMADASARÓL c. MÜVEHEZ

Vö. Lk 8, 13
Vö. Platón, Timaiosz 57 d Theophrasztosz, Doxai
(Diels, Doxographi Graeci 525 old).
Methodius, De resurr., I, 20-22 ugyanígy érvel. Nem
beszél arról, ami ,,lehetetlen”, és ami „nem méltó”
Istenhez.
Az elemek elosztásáról Platón, Timaiosz 57 b és 81 a
(vö. Aetius, Placita I, 1, 2).
Utalás a preszokratikusok anyag-fogalmára, amit Platón
és Arisztotelész „elemeknek” nevezett, Anaxagorasz
azonban még ,,magvaknak”. Az anyag = test első
princípium a milétoszi filozófusoknál (vö. Aetius,
Placita, II, 9, 6). Platónnál a fizikai realitás alkotó elemei
(Timaiosz, 48 c-53 c Aristoteles De gen et corr., 2, 1,
328 b 25).
Különösen a platonikusok (Timaiosz 30 a 51 a Aetius,
Placita I, 9, 4-5); vö. Bölcs 11, 17 Jusztinosz, I Apo-
lógia 10, 2.
Vö. Aetius, Placita 5, 20, 1-2
Párhuzamos helyek: Methodius, De resurr., I, 20, 4
II, 26, 2-5
Methodius (De resurr., I, 20, 4-5) dialógusában az
órigenista nézet képviselője tesz hasonló megjegyzést.
Vö. Greg. Nyssa, De hom. op. 26.
Ezek a madarak és a halak.
Utalás lehet Josephus Bell. Iud. V, 199-219-re. Vö.
Nüsszai Gergely, Az ember teremtése (De hom op.)
25. "fejezetével. Lk 23, 27-29 ugyancsak próféciaként
hozza. Euszebiosz Egyháztörténelein III, 6, 1-7, 6-ban
663
 is megtalálható, talán Nüsszai Gergely innen ismerte
Josephus elbeszélését?
12 Aetius, Placita 1, 3, 5 5, 27, 1 Galénosz, De nat. fac.,
I, 10 Nüsszai Gergely, Nagy kateketikus beszéd 37.
13 Aristoteles, De gen. et corr. I,6-10, 315 b 2-328 b 32;
Galénosz hasonló fogalmi készlettel értekezik az emész-
tésről, De nat. fac., 1, 2; 1, 3; 1, 14; 2, 8.
14 Galénosz, De alim., 3, 17
15 Galénosz, De nat. fac., 2, 8 3, 13
16 Methodius De resurr, II, 10-14 szintén Galénosz hasz-
nálja, a De alim., 1-et, De nat. fac., 1, 5-öt.
17 Thüesztészre utalhat.
18 Vö. Nüsszai Gergely Az ember teremtéséről (De
hom. op) 25-26. fejezeteit.
9 Isten és ember cselekvési képességéről van szó.
20 A cselekvési lehetőségből a természetre lehet következ-
tetni. Az emberi mű másodlagos, mesterséges, Isten
cselekvése eredeti.
21 Platón, Lakoma 206 c és 207 e
22 Feltehetően az angyalokról és emberekről beszél.
23 Ter 1, 26
4. Sztoikus szakkifejezés, vö. Stoicorum Veterorum
Fragmenta, II, 104 154 és 473
25 Utal ,,számos” erről a tárgyról írt értekezésre, és mintha
ismerné Nüsszai Gergely De infantibus c. traktátusát.
26 Iliasz XIX, 231 XVI, 672 és 682 Odüsszeia XIII, 79-80
7. Epikurosz Ep 3, 128
28 Hegesziasz- Epikurosz ep 1, 81 alapján - vallotta, hogy
a halál teljes érzéketlenség, amiért sokkal jobban
kívánja a bölcs ember, mint az életet (vö. Diog. Laert.
II, 86, 93-95 Cicero, Tusc. Disp. I, 83-84 Epiphaniosz
Panarion 3, 2, 9).
29 Arisztotelész Politika 1301 a 26; 1301 b 31

664
 JEGYZETEK
ANTi_ocH1A1 THEOPHILOSZ
AUToLUKoszHosz c. MÜVEHEZ

I. KÖNYV
1 A 887. „Párizsi” kódex címfelirata: ,,Antiochia hatodik
pátriárkájának, Theophilosznak írása a görög Autolü-
koszhoz a keresztények hitéről.”
2. Zsolt 115, 4-5 135, 15-17
3 A szerző saját nevét használja egy szójátékban, hiszen
az Ő neve ,,Theophilosz”, tehát ,,Istennek kedves”
4. A keresztények azzal büszkélkednek, hogy hasznosak
(khrésztoi), tudniillik egyesek a khrisztianosz nevet
ebből a jelzőből is vezetik le (vö. Jusztinosz: I. Apol.
IV. 1.)
5 Értelmezése sokáig vitatott volt. Valószínűleg ennyit
jelent: Isten az Ige által lehet őselve az összes létezőnek,
s nem pedig az Istennek előzetes elve (logoszal) az Ige.
6 vö. Péld 3, 11. Idézi: Zsid 12, 5
7 Ez a kettős etimológia gyakran megtalálható az ókori
szerzőknél. Hérodotosz (Hist. II. 52) szerint a pelasz-
gok azért adták az isteneknek a ,,theoi” nevet, mert
azok rendezték el (koszmó t/aentatz) az egész világmin-
denséget. Platón (Kratül. 397 d) szerint a görög föld
első lakói azért adták a csillagoknak a ,,theoi” nevet,
mert azoknak természetes képességük van a futásra
(thein). Persze a fejezetben szereplő gondolatok első-
sorban Theophilosz görög műveltségének bemutatását
szolgálják (vö. A. Puech: Les apologistes grecs du
II” siecle, 220. old.)
8 vö. Iz 66, 1 ApCsel 7, 48
9 vö. Ter 1, 14

665
10. Theophilosz a sztoikus módszerrel, a világrendből
kiindulva igazolja Isten létét (vö. Athénagorasz: Legat.
4; Tertullianus: Apol. 17). Meglepő, hogy éppen Ő, a
profán filozófia elszánt ellenfele ilyen merészen nyúl
a pogányok módszereihez. Persze ezt az érvelésmódot
olyan korán átvették már a keresztények, hogy végül
is már elveszíthette minden filozófiai színezetét.
11. Az a ,,pneuma”, melyről itt szó van, nem a Szentlélek.
Inkább a sztoikusoknál is szereplő ,,szellem”, mely a
a világmindenséget burkolja be.
12. A következő gondolatmenet erősen sztoikus színezetű.
Hasonlít Kelemen I. Kor leveléhez (20. és 33. f.).
13. Zsolt 147, 4
14. Jób 9, 9
15. Zsolt 33, 7
-16. Jer 10, 13; Zsolt 135, 7
17. Jób 9, 8'
18. Zsolt 65, 7; 89, 10
19.Ter1, 1; Zsolt 23, 12
20. Jób 34, 14
21. A ,,Bölcsesség” névvel Theophilosz itt a Szentlelket
jelöli (vö. II. 15). A Bölcsesség és Szentlélek azonosi-
tása gyakran előfordul Szent Ireneusznál is.
22. Zsolt 33, 6
23. Péld 3, 19-20
24. vö. Jak 2, 19: ,,A gonosz lelkek is hisznek, mégis
remegnek”.
25. Apolló az istenek közül elsőként tartott fenn homo-
szexuális kapcsolatot, mégpedig a spártai Hüakinthosz-
szal. Éppen diszkoszvetésre oktatta az ifjút, amikor a
nyugati szél féltékenységből egy visszatérő diszkosszal
agyoncsapta ezt.
26. Hérodotosz (Hist 2, 172) említi meg Amasziszról, hogy
mosdótálat bálványozott (vö. az apologétáknál: Jusz-
tinosz: I. Apol. 9, 2; Athénagorasz: Legat. 26.; Minu-
666
 cius Felix: Octav. 24, 7). A hasukból jövő otromba
hangokra céloz Kelemen homíliája (10, 16) és Minucius
Felix (Octav. 28, 9) is: ,, az egyiptomiak nem remegnek
inkább Szerapisztól, mint a test gyalázata során keltett
zajongástól”.
27 Casius hegye, ahol Zeusz-szentély volt, Egyiptomban
található. A capitoliumi Jupiter a latin népek őre volt:
fehér bikát áldoztak neki.
28 Zsolt 113, 8; 135, 18
29 Péld 24, 21-22
30 Theophilosz véleménye szerint a keresztényt azért
nevezik így, mert ,,fölkent”. Érdekes, hogy közben
nem utal Krisztusra, akitől a keresztények valójában
vették a nevüket. Valószínűleg Antiochia püspökének
nem kell beszélnie a .Megváltóról, Ő maga pedig nem
erőlteti ezt.
31 Szent Ireneusz (Adv. Haeres. II. 32, 4) állítja, hogy
korában még volt példa föltámasztásokra keresztény
körökben; és hogy a föltámadottak aztán az életbe való
visszaérkezésük után még sok-sok évet töltöttek itt.
Fölösleges tehát Theophilosz fogalmazásában valami
többé-kevésbé homályos célzást keresni Krisztus fel-
támadására (Lk 16, 31) I
32 vö. Kelemen: 1 Kor 24
33 vö. 1 Kor 15, 37; Jn12, 24
34 Jn 20, 27
35 Úgy néz ki, Theophilosz a saját megtérésére céloz itt.
Föltehetőleg tehát Ő is - akárcsak Jusztinosz és Tatia-
nosz - a Szentírás olvasása során jutott el a keresztény-
ségre. Viszont az itt használt megfogalmazásában nem
vehető észre különleges hév vagy személyes érzés - s ez
mindenképp meglepő. Persze kereszténységének mély-
sége vitathatatlan: közel sem annyira elsöprő azonban,
mint Jusztinosz egyszerű Őszintesége.
36 A tolvajlás-elméletnek komoly hagyománya van az
667
 apologétáknál. Alkalmazták ezt már a zsidók is, főként
J. Flavius. Egyébként Theophilosz nem erőlteti túl ezt
sem. Számára az a lényeg, hogy a profán szerzők össz-
hangban állnak a prófétákkal, bármi módon valósuljon
is meg ez az összhang.
37. Kiv 4, 11; Zsolt 94, 9
38 Róm 2, 6-9; Mt 16, 27
39 1 Kor 2, 8-9

II. KÖNYV
1. 2 Kor 11, 6
2. Szibillai jóslatok 2.
3. Iliász 14, 201 és 21, 196
4. Hésziodosz: Theog. 73-74 (ford.: Trencsényi-Waldap-
fel Imre)
5. uo. 104-115
6. uo. 116-133
7. vö. Müller: Fragmenta Historicorum graecorum,
Paris 1851, IV. 309.
8. Arisztophanész: Madarak 696. (A mű ezen a helyen az
orfikus theogóniát dolgozza föl.)
9. vö. Müller: im. m. III. 164-165. Az utolsó név a kó-
dexekben helytelenül szerepel, hiszen valójában Phila-
delphosz helyett Philopatornak kellene szerepelnie.
Az viszont kérdéses, hogy ez a hiba a történetírótól, az
apologétától vagy a másolóktól ered.
10. Az értelmezés homályos. A szövegváltozatoknak meg-
felelően többféle fordítás lehetséges: „in aliena forma”,
„in mutado aspetto” (Maran-Rapisarda); ,,sotto le
forme di nocchiero” (Frasca), ,,sous la forme d'un
marin” Sender).
11. Aratosz: Phainom. 9.
12. Szophoklész: Oidipusz király 978-979 (ford.: Ba-
bits
668
13. Iliász 20, 242 (ford.: Devecseri G.)
14. vö. Antholog. Lyr. Graecor., édit. Diehl II. 68;
fragm. 10.
15. Eur. fragm. 391 (Valószínűleg a Thüesztész c. elveszett
tragédiából) - Nauck: Tragicorum graecor. fragm.
Leipzig, 1889 (ford.: Csengery A
16. vö. Meineke: Fragmenta comic. graecor., Berlin 1841,
IV. 276.
17. Eur. fragm.' 1089; Nauck
18. Eur. fragm. 397; Nauck. A szerző megjelölése téves.
Valószínűleg a Thüesztész című tragédia címét tekin-
tette szerzőnek Theophilosz, illetve az általa használt
florilegium. (ford.: Csengery
19. Szophoklész: fragm. 876; Nauck.
20. Eur. fragm. 391; Nauck (ford. Csengery
21. A próféta elnevezés Theophilosznál akárcsak a többi
apologétánál - egészen általános értelmű. Minden isteni
ihletésű emberre vonatkozhat.
22. Első alkalommal található itt keresztény szövegben a
,,logosz endiathetosz” kifejezés, kevéssel ezt követően
pedig szintén első alkalommal szerepel majd az ehhez
kapcsolódó ,,logosz prophorikosz”. Mindkét szó-
összetétel sztoikus eredetű. Ám mivel Theophilosz
nem újdonságként emeli ki ezeket, elképzelhető, hogy
legalábbis Antiochiában már szakkifejezéseknek szá-
mítottak valamilyen keresztény iskolában.
23. Péld 8, 27-29
24. Ter 1, 1
25. Ter 1, 2
26. A Ter 1, 3-2, 3 fordításánál figyelemmel kell kísérni a
Septuaginta görög szövegben szereplő fontosabb el-
téréseket. Néhol jelentős szövegvariánsok bővítik a
héber szöveget: vö. 1, 8 és 1, 10 szövege!
27. Theopilosz a szabbaton szót a héber ,,seba”=,,hét”-
ből próbálja származtatni, noha valójában a ,,sabat”
669
=nyugalom szóval áll kapcsolatban. Régebbi szö-
vegértelmezők szerint itt az apolo éta a görögöket
vádolja téves etimológiájuk miatt. Em ma elfogadott
az a tény, hogy Theophilosz esett bele a helytelen szó-
magyarázat kínálta csapdába.
Lk 18, 27
Iz 40, 22
vö. I. 18-19. fejezetek!
vö. Arisztotelész: II. Meteor. III. Problemat. sect.,
23,30.
A keresztény irodalmon belül első alkalommal jelenik
meg itt Istenre alkalmazva a „Háromság” elnevezés.
Persze nem Theophilosz a ,,feltaláló” Sőt már
általánosan elfogadott kifejezésként említi ezt, hiszen
egyáltalán nem magyarázgatja. - A Bölcsesség itt a
Szentlélek jelöléseként szerepel.
vö. Tit 3, 5
Ter 2, 4-5
Ter 2, 6-7
Ter 2, 8-3, 19
vö. ApCsel 7, 49; Iz 66, 1
3, 10
Tehát a ,,logosz endiathetosz” már személyileg azo-
nos a ,,logosz prophorikosszal”. A II. 10-ben már sze-
repelt ez a tétel. Bár egyik helyen sem világos, hogy
vajon az Ige születése ténylegesen meg is változtatta-e
Őt magát, új helyzetet teremtett-e Istenben.
Jn 1, 1-3
A mondat első hallásra rendkívül furcsa, úgyhogy
könnyen meg lehet érteni, miért helyettesíti egy-egy
kiadásban a „tehát” (ún) szót „nem” (=uk): „amit
az ember nem tudott megszerezni, azt Isten megadta
neki”. Mégis talán inkább a kéziratok szövegéhez kell
ragaszkodni: a halál az élet forrásává lett. . .
vö. Róm 5, 19. Azonban a hasonlóság ellenére is meg-
döbbentően átalakult Szent Pál gondolata: mert itt
már szóba sem jön Krisztus megváltói szerepe, hanem
az ember szinte szabadon juthat el oda, ahonnan elő-
zőleg szabad döntése révén elbukott. A nagyfokú
moralizálást mindenesetre érthetővé teszi az apologéta
helyzete. `
Ter 3, 5
2, 23-24
A Sátán misztériumát végző bacchánsnők szokásos
felkiáltására céloz itt a szöveg: ,,Evan, Evanl” (vö.
Alex. Kelemen: Protr. II. 12,2; Arnobius: Adv. nat.
V. 19). Főleg a párhuzamos helyek miatt bizonytala-
nok maradnak a szövegértelmezőkz vajon a démon
ad-e nevet Évának, vagy pedig eredetileg az Ő neve
,,Evan”?
A ,,drakón” nevét a szerző szerint ,,dedrakenai” főné-
vi igenevet magyarázza. Az etiomólógia meglehető-
sen fantáziadús, bár teológiailag komoly mondaniva-
lója van: a rossznak nem lehet Isten a szerzője.
Nem az Autolükoszhoz írott harmadik könyvre, ha-
nem korábbi írásaira céloz itt Theophilosz.
Ismét homályos szövegrészlet, melyben Theophilosz
helyszűke miatt a tudásszomj kielégítésére a Teremtés
könyvét ajánlgatja.
4, 9-12
Iliász 20, 217. Az idézet nem pontos, mert Homérosz
még Trója alapítására vonatkoztatja kijelentését,
Theophilosz pedig egyetemes érvényűvé alakítja ezt.
Ter 4, 18-22 '
Theophilosz ,,TörténelemrŐl” írott könyvének azo-
nosítása rendkívül problematikus. A vitatott kér-
déseken túl annyi ma már bizonyosnak tűnik, hogy
ez a bibliai genealógiákat is tárgyaló mű nem azonos
az Autolükoszhoz írott III. könyvvel. Ez ugyanis iga-
zolhatóan később keletkezett, mint a II. könyv.
671
53. Ter 10, 10-14
54. Oracula Sibyll. III. 97-105; édit. Geffcken.
55. A föld gömbszerűségét először a püthagóreusok ta-
nították, de átvette ezt Parmenidész és az eleaiak is,
kiknek elmélete elsősorban Platón írásaiban fejeződött
ki (Phaidón, 1082). A kockaszerűséget pedig már
Anaximenész is vallotta (vö. Diels: Fragmente I. 199,
237). Theophilosz megvetéssel tekintett rájuk, hisz
kutatásaikat hasztalannak tartja. Számára egyedül a
Bibliai szavai fontosak.
56 vö. I. 1.
57 Kiv 20, 13-17
58 Péld 4, 25
59 Ter 1, 8; 2, 1; MTörv 4, 19; 17, 3 - Theophilosz nem
szó szerint idézi a Szentírást, hanem inkább értelem-
szerűen, emlékezetből.
60. Iz 42, 5
61 Iz 45, 12
62 Iz 40, 38
63 Jer 10, 12-13
64. Jer 10, 14
65 Zsolt 13, 1-3
66 Hab 2, 18
67 Oracula Sibyll., fragm. 1. (mely csakis itt maradt fenn !)
68 uo. fragm. 3.; édit. Geífcken (227-232. old)
69 Aiszkh. fragm. 456; Nauck
70 Pindarosz: Nem. IV. 51-52.
71 Eurip. fragm. 1090 és 1091; Nauck
72 Eurip. fragm. 1092; Nauck
73 Diehl: Anthol. lyr. graecor., I. 230; fragm. 66.
74 Dion. fragm. 5., Nauck
75 Valójában három eltérő eredetű idézet egybeolvasz-
tása: Aiszkhülosz: fragm. 22 +ismeretlen: fragm.
493 +Menandrosz: fragm. 493; Nauck.
76 Diehl. Anthologia lyr. graecor. II. 68. - fragm. 11.
672
 77 Eurip. fragm. 303.
78 Eurip. Iphig. 396
79 Szophoklész: fragm. 877; Nauck
80 Malak. 4, 1
81 Iz 30, 28-30
82 Péld 3, 8
83 Zsolt 51, 8
84. Timokl. fragm. 25.; Meineke
85 Odüsszeia, XI. 221 (ford.: Devecseri G.)
86 Iliász, XVI. 856, XXII. 362
87 Iliász, XXIII. 71
88 Oz 14,10

III. KÖNYV
1 Diogenész Laertiosz (8, 3) azt állítja, hogy Platón
szemlélte meg egykor egyiptomi utazása során ezeket
az oszlopokat, melyekről itt Theophilosz beszél.
Ezeknek az oszlopoknak építését rendszerint Mer-
kuriosznak tulajdonítják (vö. Jamblikhosz: De mys-
ter.) Am Héraklész maga is híres oszlopok létrehozó-
ja (vö. Philosztratosz: Vita Apollonii 1, 1)
2 vö. Epikurosz, fragm. 19.; Usener
3 Ezzel az esküformával kapcsolatban vö. Tertullianus:
Apolog. 14,7; Ad nation. 1,10; Acta Apollonii; Phi-
losztratosz: Vita Apoll. 6, 19; Lukianosz: Vita auct.
16.; Icarom. 9; Porphüriosz: De abstin. 3, 16)
4 Hésziodosz: “Theg. 459 kk
5 Platón: Conv. 203 b; Hésziodosz: Theog. 358; 889-
900
6 Homérosz: Iliász, I. 584
7 Lukianosz: De sacr. 5; Tertullianus: Apolog. 25, 8
8 vö. I. könyv 9-10. fejezetek!
9ÍA keresztények felé rendszeresen elhangzó vádakkal
(vérfertőzés, paráznaság, Thüesztész lakomája) kap-
673
43 A II. századi görög apologéták
 csolatban vö. Arisztidész: Apol. 15, 7; Athénagosz:
Legat. 32; Jusztinosz: I. Apol. 26, 7; Minucius Felix:
Octav. 9.; Tertullianus: Apolog. 7, 1; 8, 8; 39, 8; Ad
nation. 1, 7 Origenész: Contra Cels. 6, 27; Lactantius:
Dic. Inst. V. 15, 2
10. vö. Sextus Emp.: Pyrrh. Hypot. 3, 24; Diog. Laert.:
De vita ph. 7, 121. 128
11. Diogenész Laert.: De vita ph. 6, 73
12. Platón: Állam 5, 7
13. Minószról van szó, Kréta nagy törvényadójáról, ki ha-
lála után a három alvilági bíró egyike lett.
14. Platón: Állam 5.
15. A kéziratok ,,Salamon”-t említenek, akinek azonban
semmi köze ehhez. A Szolónnal való helyettesítés ál-
talánosan elfogadott.
16. Sextus Emp.: Pyrrh. Hypoth. 3,24.
17. Diogenész Laert. 7, 188
18. Sextus Emp.: Adv. Mathem. 8,8
19. Sextus Emp.: i. m. 9,54
20., Sextus Emp.: i. m. 9,56
21. Sextus Emp.: i. m. 9, 17. 51. 34.
22. Meineke: Fragmenta comic. graecor. I. 9-10
23. Meineke; i. m. I. 13-14
24. Koch: Comic. graecor. fragm. 143; II. 522
25. Tatianosz: Orat. 29; Tertullianus: Apolog. 9, 5 ; Mi-
nucius Felix: Octav. 30, 4; Lactantius: Div. Inst. I..
21, 3
26. vö. Athénagorasz: Legat. 30; Jusztinosz: I. Apol.
29, 4; Tatianosz: Orat. 10 ; Tertullianus: Adv. Marci-
on.1,18
27. vö. Jusztinosz: I. Apol. 20; Athénagorasz: Legat. 5;
28. Kiv. 20, 3-5
29. Kiv. 20, 12
30. Lev 20, 13-17; 23, 6-8; vö. MTörv 20, 19
31. Kiv 23, 9
674
 32. Iz 55, 6-7
33. Ez 18, 21. 23
34. Iz 45, 22
35. Jer 6, 9
36. Iz 1, 16
37. Iz 58, 6-8
38. Jer 6, 16
39. A kéziratokban ,,Mózes” szerepel, de itt egyik későb-
bi prófétáról van szó. Vagy Ozeásra (12, 6; 13, 4) vagy
Izajásra (41, 1; 15, 18) lehet gondolni.
40. Joel 2, 16
41. Zak 7, 9
42. Péld 4, 25
43. Mt 5, 28
44. Mt 5, 32
45. Péld 6, 27-29
46. Iz 66, 5
47. Mt 5, 44-46
48. Mt 6, 3
49. 1 Tim 2, 2
50. Róm 13, 7-8
51. Athénagorasz: Legat. 35; Minucius Felix: Octav. 30, 6
52. Tertullianus: De spectac.
53. vö. Müller: Fragmenta histor. graecor. IV. 310
54. Theophilosz tévesen tulajdonítja ezt a szakaszt az
„Állam”-nak, hiszen ez a „Törvények” II. 677-ben
szerepel. Nyilván ezt is valamilyen florilegiumból má-
solhatta ki, hiszen szövege is eltér a Platón-kézirato-
kétól
55. Az idézett szöveg folytatása Platónnál: ,,. . .sem silá-
nyabb, sem kevesebb beszédet nem kellene hallanunk,
akkor hosszú utazást tennék meg.” (Törv. II. 683 b)
56. Platón: Ménon: 100
57. vö. III. könyv 17. fejezettel!
58. Theophilosz itt szójátékot alkalmaz a lithosz és laosz
675
43*
 hasonló hangzása alapján: ez magyarázhatná ugyanis,
hogy a népek kövekből erednek.
59. vö. II. könyv 43. fejezettel!
60. Noé szavai így nem szerepelnek a Szentírásban. For-
rásuk bizonytalan. Ellenben a mondat kezdő két szava
rendkívül alkalmas a Deukalion név megmagyarázá-
sára: ,,deute kalein”l
61. vö. II. könyv 30-31. fejezettel!
62. A hagyomány szerint Noé bárkája Örményország
hegységében állapodott meg. Elképzelhető, hogy
Theophiloszt hagyta itt cserben az emlékezete, de az
is, hogy a másolók hibáztak.
63. Amaszisz fáraót Josephus Flavius (Contra Apionem,
I. 231) nevezi Tethmószisznak, Maneithósz alapján.
64. vö. Josephus Flavius: Contra Apion. 19, 2
65. Tertullianus: Apolog. 19, 2
66. Theophilosz szövegében kimaradt az idézetnek ez a
része. Valószínűleg a 12 év kétszeres említése tévesz-
tette meg.
67. vö. Josephus Flavius: Contra Apion. I. 128-153

676
 JEGYZETEK
MELITŐN HOMILIAJAHOZ
Es TOREDEKEIHEZ

Melitón a Kiv 12, 1-32-re utal. A „hé grafé tész

hebraikész exodu” felolvasásáról beszél. Ez érthető
úgy is, hogy héberül olvasták fel a szentírásból ezt a
részt - hiszen Szardesz keresztény közössége egy igen
tekintélyes zsinagóga mellett élte életét -, de érthető
úgy is, hogy a héberek kivonulásáról szóló részt
olvasták fel (mint O. Perler érti, SCh 123, 132. old).
Ez utóbbi esetben a hetvenes fordítás görög szövegét
olvasták.
Kiv 12, 21 és 27; Mtörv 16, 2; Iz 53, 7 Lk 22, 16
1 Kor 5, 7 1 Pét 1, 18 2, 10 Tit 2,14Jud 5
Mt 13, 52
2 Kor 4, 18
1 Kor 15, 23
Jn 17, 2 Kor 3, 1-16
Jn 1, 16
Ef 6, 24
Iz 53, 7 ApCsel 8, 32
Jn1, 14 és 29 és 36
Bölcs 1, 7 Ef4, 10 Kor 8, 6 Gal 3, 28 Kol 1, 15-18
Zsid 1, 3
Róm10, 4 Mt 5,17
Zsid 2, 10
Jn 1, 14
2 Kor 5, 17
Iz 2, 3 Mik 4, 2
Jn1, 14 és 17; Róm 6, 14
Jn 1, 29 és 36; 19, 36; 1 Kor 5, 7 1 Pétl, 11 Jel 5, 6
és 12
677
Jn 1, 12-14
Mt 1,21-25 Lk 1, 31 és 2,7
Iz 53, 7
1 Kor 15, 4 és 28 K011, 19 3,11 Efl, 23
Jn1,14és16Ef2,5és8
Jn 1,18 Zsid 1, 5 5, 5 ApCsel 13, 33 Zsolt 2, 7
1 Kor 5, 7
2 Tim 4,18 Gal1, 5 2 Pét 3,18
Kiv 12, 3-32
Kiv 12, 3-5 és 9-11 Pét 1, 18
Kiv12, 10 és 46 Szám 9,12Jn19, 36
Kiv 12, 11
Kiv12, 11 és 27
Kiv12, 1417 24
Kiv12, 713, 22
Kiv 12, 12 és 29 Zsolt 134, 8
Kiv 12, 28
Kiv 12, 28
Kiv 12, 46
Kiv 12, 29
Kiv 12, 29-30
Bölcs 18, 5-19
Jónás 3, 6
Bölcs 17, 2-21
Kiv 10, 21
Bölcs 18, 12
Bölcs 17, 2 Kiv 10, 21
Zsolt 34, 5
Péld 1, 12
Bölcs 17, 6 18, 10
Bölcs 18, 12
Bölcs 18, 12
Kiv 12, 13 és 23 Bölcs 18, 6-9
Ef 5, 14 Zsid 6, 4 10, 32
Bölcs 19, 6
K012, 17 Zsid 8, 5 és 10, 1
Préd 3, 1-8
Jn 3, 12
Jn1, 16-18 Mt 5,17 Lk 4, 21 Róm10, 4
Jn1, 17 Róm 3, 31 7, 14-16 1 Tim 1, 8
Róm 8, 4 Gal 4, 4 Ef 1,10
2 Kor 4, 4-6
1 Tim 3, 16
Iz 53, 7
1 Pét 1, 19 Zsid 9,14
Jel 21, 22
Gal 4, 24-26 Zsid 12, 22 Jel 3, 12 és 21, 2-5
Szám 34, 2 és 36, 2 Zsolt 2, 8
Mtörv 16, 5 Mal 1, 10-12 Róm 10,18 Zsolt 18, 5
ApCsel 2, 17 Joel 3, 1 Tit 3, 6
Zsid 4, 15
Fil 2, 5-11
Ter 1, 1 2, 4 Bölcs 8, 1 Zsolt 32, 6 Jn 1, 3 Ter 2, 7-8
Ter 2, 16
Ter 3, Mt 13, 24-30 Ter 3, 16-20 4, 1 6, 3
Ter 2, 17 és 3, 19
Ter 2, 25 és 3, 7 Bölcs 2, 23
Ter 3, 4 és 19 Róm 5,12
Róm 1, 24-32
Mt 15, 19 1 Pét 4, 31 Tim 6,10 Mt 15, 19 Róm 1,29
Róm 3,15 vö. Péld 1, 16 és Iz 59, 7
Ter4, 8 1 Jn3,12Jn8,44
Mtörv 28, 53-57
Róm 1, 27
Jer 5, 8
Róm 5, 12-21 Péld 1, 12
Róm 7, 14 és 17 és 24 2 Kor 5, 1 Ter 3,19 és 2,7
Péld 12, 7
Ef 4, 8 (vö. Zsolt 67, 19) Mt 4, 16 Lk 1, 79 (Iz 9, 1)
Jób 3, 5 Jób 12, 22 Ter 1, 26 Sirák 17, 3 Bölcs 2, 23
679
 85. Lk 24, 25-27 ApCsel 3, 18 8, 32-35 17, 2
86. Ter 4, 8 22, 9 37, 28 Kiv 2, 3 1 Sám 18, 6-11 és 19, 31
ApCsel 7, 52 Mt 5, 12 és 23, 31 Jak 5, 10
87. Kiv 12, 3
88. Mtörv 28, 66
89. Zsolt 2, 1 ApCsel 4, 25
90. Jer 11, 19
91. Iz 53, 7 kk
92. 1 Kor 5, 7
93. Jn 6, 33 és 41 és 51 Lk 1,26-38 Fil 2, 6 Iz 53, 4 Mt 8,17
1 Pét 2, 21-25
94. Jer 11, 19 Iz 53, 4 ApCsel 8, 32 Jel 5, 12
95.1 Pét 1, 18 Tit 2, 14 Zsid 2, 14 Ef 1, 13 és 4, 30
2 Kor 1, 22
96. Tit 2, 14
97. Róm 8, 21 Gal 5, 1
98. 1 Pét 2, 9 Kol 1, 12 Ef 5, 8 és 12-14 Jn 3, 19 ApCsel
2618 2 Kor 4, 6 Jn 3,14
99. 2 Pét 1, 11 Kiv 19, 5-6 1 Pét 2, 5-9 Jel 1, 6 5,10
Tit 2, 14
100. 1 Kor 5, 7 Zsid12, 2 Ter 4, 812, 9 28, 1 37, 28 Kiv 2, 3
Kiv 12, 1-28 1 Sám 15, 13 Mt 5, 12 és 23, 29-35
ApCsel 7, 52
101. Mt 1, 23 (vö. Iz 7, 14) Lk 1, 26 Gal3,13(Mtörv 21, 22)
ApCsel 5, 30 és 10, 39 1 Kor 15, 4Róm 8, 34 Mk 16, 19
ApCsel 1,11 1 Tim 3,16
102. Jer 11, 19 Jel 5, 12 Iz 53, 7ApCsel 8, 32 Mt 1, 21-23
(vö. Iz 7, 14) Lk 1, 31 Kiv 12, 3-5 és 21 12, 46 Szám
9, 12 Zsolt 33, 21 Jn 19, 33-36 ApCsel 2, 27-31
Zsolt 15, 10 Róm 8, 34 1 Kor 15, 1-58 Ef 4,8 Zsolt
15, 10
103. Mt 11, 5 Lk 7, 22
104. Zsolt 34, 12 Ter 44, 4 Zsolt 37, 21 1 Sám 25, 21
Iz 3,10Jer 11,19 Iz 52,14
105. Iz 52, 14 ApCsel 3, 14 és 5, 30 Mt 23, 37 1,Tessz 2, 15
680
106 Jer 7, 6 22, 3
107 Mt 16, 21 Lk 24, 26 ApCsel 3, 18 és 17, 3
108 Iz 53, 3 Mtörv 28, 66
109 Mt 26, 42 Jn 18, 31 19, 6
110 Mt 12, 9-13 9, 27-31 11, 5 Lk 5, 18-26 Jn11, 1-44
20, 25 Mt 26, 59-62 és 27, 2 Jn 18, 12 és 24, 19
Mt 27, 26 és 48
111 Mt 27, 34 (vö. Zsolt 68, 22) és 26, 47 és 55 27, 29
Jn19, 2 Mt 27, 2 Ter 2, 7 Am 6, 4-6 Mt 27, 48 és 34
112 Ja 20, 25 Liz 24, 40 Am 6, 4
O

113 Mik 6, 3-4 Ter 32, 31 és 35, 10

I

114 Ter 32, 21 Zsid 1, 6 Zsolt 109, 3 Ter 1, 3-5 Zsolt

Í

135, 7-9 Ter 1,6-9 Zsolt 135, 6 Sirák 16, 27

115 Ter1, 14-18 Zsolt 135, 7-9 Kol1,16 Ter 2, 7 Iz 44,1
Zsolt 32, 12 és 46, 5 ApCsel 13, 17 és 7, 8
6. Jer 2,6 Ter 37-50 fejezetek Kiv 1-12 és 13, 21
Zsolt 77, 14 Zsolt 104, 39 Kiv 14-15 Zsolt 135, 13-14
Zsolt 105, 9 Bölcs 10,18
117 Kiv 16,4-35 Zsolt 77, 24 104, 40 1 Kor 10, 3 Kiv
17, 4-7 Zsolt 135, 16 1 Kor 10, 4 Kiv 19-31 Józs 11, 23
Zsolt 77, 55 135, 21 Mt 23, 241 Sám 8, 5 ApCsel 13, 21
118 Mt 26, 14-15 17, 24-27
119 Mik 6, 1 Ter 12, 1 37-38 fej.
120 Kiv 7, 14 12, 36 13, 21 14-15 fej., 16, 2-35 17, 4-7
19-31 fej. Józs 11, 23 Zsolt 77, 55 135, 21
121 Mt 12, 13 ,
122 Mt 9, 2711, 515, 30 Jn 9,111, 3711,1Ter 44, 4
Zsolt 39, 12 Jer 18, 20
123 Mt 26, 59-66
124 Mt 27, 24
125 Kiv 12, 8
126 Jn 20, 25 Mt 27, 6-23 26, 59-61 27, 2 Jn 18, 12-14
Mt 27, 26 Jn 19, 1 Mt 26, 14 Péter ev. I, 2 Lk 23, 7-15
ApCsel 4, 27 Mt 27, 20 27, 34 Zsolt 68, 22 Mt 27, 48
27, 29
681
127 Zsolt 21, 28 95, 7
128 Bölcs 2, 10-20 Iz 52, 13-53 ApCsel 3, 14
129 Jn19, 19 Mk 15, 26 Mt 27, 51
130. ApCsel 5, 30 10, 29 (Mtörv 21, 22) ApCsel 2, 23
Mt 27, 39-43 Mk 15, 32 Jn 1, 49 12, 13
131 Mt 27, 35 Jn 19, 23 Mt 27, 45
132. Mt 27, 51 Zsolt 17, 14 Jn 12, 28
133 Róm 10, 20 Iz 65, 1 Róm 8, 34
134. Róm 8, 34 Mk 16, 19 ApCsel 1, 2 és 11 és 221 Tim
3, 16 1 Pét 2, 21-23
135 Iz 50, 8 Mik 6,1 ApCsel 1, 2 és 11 és 22 1 Tim 3,16
1 Pét 2, 21
136 Iz 50, 8 Mik 6, 1 Róm 4, 17 és 8, 11 1 Kor 15, 22
Jn 6,39 és 44 és 54
137. Efl, 71 Kor 5, 6 ApCsel 10, 43 26,18 2, 38 Mk 10, 45
1 Tim 2, 6 Kol 1, 4 Jn 1, 36 Jel 5, 12 Mt 20, 28
1 Kor 1, 30 Róm 3, 24 Zsid 9, 15 Jn 1, 4 6, 33 és 35 és
4811, 2514, 6 K013, 3 2Tim 1, 10 1 Jn 1, 2és 5,11
Jn11,25Jn1,4és9Jn3,19 8, 129, 512,461 Jn1, 5
Lk 2, 32 ApCsel 13, 47 2 Tim 2, 10 Zsid 2, 10 5, 9
1Pét 2, 2 Mt 21, 5 Zak 9,9 Jn 1, 4918, 33 Jel 15, 3
17,1419,16 Ef4, 8-10 Zsolt 67, 19 Jn 14, 8 5, 216, 40
138 Ter 1, 1 és 2, 7 Lk 24, 25-27 Mt 1, 23 Lk 1, 26
ApCsel 5, 30 Mtörv 2, 22 ApCsel 5, 30 Mtörv 21, 22
ApCsel 10, 39 1 Kor 15, 4 Róm 8, 34 Mk 16, 19
ApCsel 1, 2 1, 11 1, 22 1 Tim 3, 16 Zsolt 109, 1
Mt 26, 64 Mk 16, 19 Róm 8, 34 Kol 3, 1 Ef 1, 20
1 Pét 3, 22 Jn 5, 22 és 27 és 29 Jn 1, 3 Kol 1, 16
9. Jn 7, 26 Jel 1, 8 és 22, 13 ApCsel 9, 22 Mt 16, 16 és
26, 63
140 Mt 27, 11 és 37 és 42 Mk 15, 32 Mt 1, 21 ApCsel
4, 10-12 2, 36 Fil 2, 11
141 A Papyrus Bodmer XII töredéknél eltérünk O. Perler
számozásától (külön kezeli a papyrus-töredéket, mi
besorozzuk a többi töredék közé). Görög szövege
682
megtalálható: SCh 123, 128. old. O. Perler véleménye
szerint a töredék egy húsvéti vigilia-himnusz töredéke,
melyet tanulmányában „Ein Hymnus zur Ostervigil
von Meliton?” (Fribourg, Schweiz, 1960) fejtett ki.
Nézetét arra alapozta, hogy a töredék a Peir Paszkha
homiliát követi közvetlenül a Papyrus Bodmer utolsó
,,verso” oldalán (SCh 123, 129. old.).
A műből sajnálatosan csak ez a részlet maradt meg.
Melitón még így is érzékelteti, milyen népszerű volt
a Nap-kocsi hasonlat. A tüzes paripáit az égen vezető
Nap képe feltűnik katakombák falain is. A kereszté-
nyek hozzá társították a ,,sol iustitiae Christus Deus
noster”-t.
A ,,monokerosz” (unicornus) a kereszt szimbóluma.
A középkori és újkori keresztrefeszítés-ábrázolásokon
pontatlan elképzelések tűnnek fel. A megfeszítés
helyén állt a függőleges gerenda, melynek ,,ágára”,
,,szarvára” húzták fel azt a vízszintes gerendát, melyet
az elítéltnek kellett felvinni a kivégzés helyére.
Hierapoliszi Apollinarisz erre utal, a kereszt függőle-
ges gerendájára, mely állandóan a Golgotán állt, s
annak kiálló ,,szarvára” húzták fel a megfeszítettel
együtt a vízszintes gerendát.

683
 JEGYZETEK
HERM1Asz A POGANY F1i.ozoFUsoK
KIGUNYOLASA e. MUVEHEZ

1. A sztoikusok vonatkozó nézeteinek összefoglalása vö.

Diels, Doxographi Graeci (Berlin, Leipzig, 1929),
470, 16-471, 1-20. Továbbá: H. Diels-W. Kranz: Die
Fragmente der Vorsokratiker, Weidmann, Unver-
änderte Nachdrucke der 6. Auflage, 1974, II. kötet,
56, 3 (Diogenész Apolloniosz. (A közismert művet a
továbbiakban így idézzük: DK, I, stb)
2. DK, II, 56, 33 78, 22 (kötetszám, Oldalszám, sorszám).
3. DK, I, 109, 24
4. DK, I, 388,15-20 386 ,16
5. DK, I, 404, 21 462, 32; nem tudjuk azonban biztosan,
hogy Hermiasz milyen forrás alapján hivatkozik Dei-
markhoszra, aki Kr e. 342 körül tanult filozófiát Athén-
ben. Vö. Platón, Phaidon 86 b-c Aristoteles, De ani-
ma I, 4, 407 b 27
6. DK, II, 375, 24
7. DK, I, 420, 9
8. Utalhat Empedoklészre és Hérakleitoszra is.
9. A két filozófus Platón és Arisztotelész.
10. A széles körben elterjedt orfikus iratokra célozhat.
11. Homéroszi himnuszok VII, 53; Ovidius, Metamorph.
666 Lukianosz, Halottak párbeszéde 8.
12. A kortárs sztoikusra utalhat.
13. DK, II, 39, 13-40, 2
14. DK, I, 232, 12 252, 22 222, 36 266, 22 288, 13
15. DK, I, 95,17
16. DK, I, 288, 2
17. DK, II, 263, 3-5
18. DK, I, 80, 21-23
684
19 DK, II, 47, 4 Platón Szophisztész 242 D
20 Platón, Phaidrosz 246 e
21 Arisztotelész Physica II, 192 b 11-12
22 DK, I, 46, 22
23 DK, II, 75, 22
24.DK, II, 75, 1
25 DK, I, 145, 12
26 Vö. Epikurosz levele Hérodotosznak, Officina 84/85,
Canonica II, 36. old.
27 Diogenis Laert., Vitae Philosophorum, Oxford, 1964,
II. kötet, 371. old. (VII, 168).
28 Karneadész (Kr e. 214/3-129/8) az ,,új”, vagy ,,har-
madik” Akadémia megalapítója volt, tanítványa volt
Klithomakhosz (187/6-110/9), a karthágói szárma-
zású bölcselő - eredeti nevén Hasdrubal -, számos mű
szerzője.
29 Ilyen nézeteket hirdetett Platón és Albinosz is.
0 A világmindenség és a város összehasonlítást számos
egyházatya átvette a sztoikusoktól.

685
 JEGYZETEK
IRENEUSZ AZ APOSTOLI IGEHIRDETÉS
FELi`ARAsA” e. MŰVEHEZ

1 Marcianus Ireneusz művének címzettje. Nem azono-

sítható teljes bizonyossággal Polükarposz vértanú-
aktájának redaktorával, mivel a két írás keletkezési
ideje meglehetősen távolra esik egymástól. A
Marcianus név elég gyakori volt a galliai Lyonban.
250-255 között Cyprianus említi István pápához írt
(68-as számú) levelében, hogy Arles püspökét
Marcianusznak hívták. A mű címzettjéről közelebbit
nem tudunk. Ireneusz másik művét, „Az eretnekségek
ellen”-t, szintén általunk ismeretlen, azonosíthatatlan
személynek írta, akinek még nevét sem ismerjük, őt
egyszerűen ,,kedvesem”-nek (dilectissime) szólítja.
2. Vö. AH. 1. praef.
3 Vö. AH., 1, 9, 4
4. Vö. ApCsel 28, 31
5 A két útról szóló tanítás megtalálható a Péld 4, 18 és
12, 28-ban, a Didakhé első fejezetében, valamint a
Barnabás levél 18, 1 kk-ben.
6 Vö. AH IV. praef. 4; Ezzel szemben a tökéletes ember,
a keresztény, az, aki testből, lélekből és Szellemből áll.
Vö. AH V, 9, 1; V, 6, 1; V, 8,1
7. Vö. AH IV, 20, 7 és III, 18, 7
8 Zsolt 1, 1 vö. Jusztinosz 1 Apol., XL, 8
9 Az első zsoltár magyarázatánál Ireneusz előadja saját
üdvtörténeti elgondolását. Részletesen: Az Ókeresz-
tény Egyház és Irodalrna, Budapest, 1980. 292. old.
10 Kiv 3, 14 vö. Jusztinosz 1 Apol LXIII, 10-14 és Dialo-
gus LX. Ireneusz itt az Igének tulaj dorıítja a beszédet,
vö. Az apostoli igehirdetés feltárása 46. fejezetével.
686
Az AH III, 6, 2-ben az Atya szól a prófécia által.
Ireneusz szerint a láthatatlan Atyát csak a látható Fiú
által lehet megismerni, vö.: AH IV, 6, 6 és IV, 6, 3.
Az elgondolás, miszerint a jövendölésekben hol az
Atya, hol a Fiú, hol a Szentlélek személye szólal meg,
megtalálható Jusztinosz írásaiban is, eredete való-
színűleg az ,,enallagé”-nak nevezett szónoki alakzat,
mellyel az ókori rétor előadása során egy másik
személyt szólaltatott meg, szájába adva szavait.
Vö. jelen mő 6. fejezetét az AH I, 9, 24-szal, mindkét
helyen ún. ,,regula fidei” található, rövid,, hitszabály”°
Vö. Cyprianus, De oratione 15.
Iz 7, 9
AH V, 5, 1; IV, 32, 1; III, 3 ,4
Vö.: jelen mű 100. fejezetével.
Vö. Hermasz Pásztor, Parancsolat I, 1 ; AH IV, 20, 2
I, 22, 1
Vö.: AH IV, 20, 1; III, 11, 1
Vö.: AH II, 16, 1 és 2 Makk 7, 28
Vö.: Jusztinosz Dialogus V, 4 és AH I, 1, 1
Vö.: AH I, 30, 6; I, 22 5 ; Jusztinosz, Dialogus, LVI 4
és 2 Apol. XIII, 4
A János evangélium prológusának Igéjéről (logosz)
van szó.
Zsolt 32, 6, vö.: Antiochiai Szent Theophilosz Ad
Autolycum I, 7-tel, valamint AH, I, 22, 1-gyel.
Vö.: AH IV, 41, 4; IV, 20, 2
Róm 8, 38; Ef 1, 21; 1 Pét 3, 22; AH V, 17,1
Az Igének a Fiúval a Bölcsességnek a Lélekkel való
azonosítása lesz állandóvá. Vö.: jelen mű 10. fejezeté-
vel, és az AH II, 30, 9; IV, 20, 1-gyel. A Péld 8, 21-25
alapján Jusztinosz a Fiúval azonosította a Bölcsességét
vö.: Dialogus LXI, 3; LXII, 4; C, 4; CXXVI 1;
CXXIX, 3. Antiochiai Szent Theophilosz már a

687
 Szentlelket azonosította Fiúval, vö. Ad Autolycum
I, 7.
26. Utalás az Ef 4, 6-ra, Ireneusz gyakran idézi ezt a helyet
vö.: AH II, 2, 5; IV, 20, 2; IV, 32, 1; V, 18,1
27. Vö.: Jn 1, 3
28. Vö.: Gal 4, 6; Róm 8,15;ÁH V, 8,1
29. A prófétai inspirációt általában a Lélektől származ-
tatja, mint a jelen mű 6., 49., 100. fejezetei mutatják
(vö.: AH IV, 20, 4 és Jusztinos 1 Apol 36, 1), ezzel
szemben a 73. fejezetben az Ige az inspiráló.
30. Vö.: AH V, 9, 2 és jelen mű 7. fejezete.
31. Vö.: jelen mű 3. fejezetével.
32. Vö.: AH IV, 20, 5
33. Vö. jelen mű 7. és 100. fejezeteit.
34. Ireneusz itt arra utal, hogy Isten fokozatosan nyilat-
koztatta ki magát az Ószövetségben. Mivel azonban
az Atya láthatatlan, a Fiú lett láthatóvá, Ő nyilatkozott
meg az Ószövetségben is. Krisztus nemcsak az
Ószövetség beteljesedése, hanem az egyenesen az
Ő műve is, vö.: AH III, 16,6; III, 22, 3 köv.
35. Kulcsfogalom, melyet az egyházatya az Ef 1, 10-ből
vett át, megtalálható a Barnabás levél V, 11-ben is.
36. 2. Tim 1, 10 vö.: Barnabás levél V, 6 és jelen mű
38. fejezete
37. Vö. jelen mű 21. és 40. fejezeteivel, valamint
AH IV, 13, 1-gyel és 20, 4-gyel.
38. Vö.: AH IV, 33, 15
39. Vö.: AH IV, 14, 2 és 20, 6
40. Vö.: AH IV, 20, 5
41. Vö. Antiochiai Szent Ignatiosz Ef XVII, 2 és
AH IV, 6, 1. 3, 7
42. Vö.: AH IV, 20, 6; V, 18, 1
43. .Vö. Polükarposz vértanúsága XIV, 1
44. Vö.: Mt 6, 26 és Lk 12, 24; AH IV, 6, 2; Jusztinosz
1 Apol. XV, 14
688
 45. Vö.: AH I, 10, 3, valamint Antiocl`ıiai Szent Ignatiosz
Ef XI, 1
46. A kifejezés sok helyen előfordul Ireneusz főművében,
vö.: AH III, 10, 5; III, 17, 2; IV, 34, 3; V, 9, 4;
V, 33, 1, és jelen mű 91. fejezetében.
47. Vö. AH V, 30, 1
48. Róm 2, 4-6-ot idézi AH IV, 37, 1
49. A Kiv 3, 6-ot idézi Mt 22, 32, Mk 12, 26, Lk 20, 27,
Ireneusz jelen művének 21. és 24. fejezetei, valamint
az AH II, 30, 9
50. Az AH I, 5, 2-ben, I, 17-ben, I, 24, 3-ben és II, 35-ben
is foglalkozik Ireneusz a világot körülvevő egekre
vonatkozó gnósztikus spekulációkkal; Valentinosz
szerint hét az egek száma, Baszilidész szerint 365.
51. Vö.: 1 Kelemen levél LII, 1; Jusztinosz 1 Apol
XIII, 1; Dialógus XXII, 1 és 11. Ireneusz ugyanezt
a kifejezést használja az AH IV, 14, 1-ben és 18, 6-ben.
52. Vö.: AH V, 2, 3; IV, 17, 5
53. Vö.: jelen mű 53. fejezetével és az AH IV, 38, 1-,
38, 2-, V, 14, 4, és 21, 2-vel.
54. Az Iz 11, 2-t idézi jelen műve 59. fejezetében is
Ireneusz (vö.: AH III, 9, 3 és 17, 3).
55. Vö.: AH V, 20, 1
56. A Kiv 25, 40-et idézi a Zsid 8, 5 is, világosan utal rá
az ApCsel 7, 44 (vö.- AH IV, 14, 3; IV, 19,1; V, 35, 2,
ez utóbbi helyen az eszkatológikus Jeruzsálemre
alkalmazza ezt a tipológiát Ireneusz.).
57. Sem Jusztinosz, sem Ireneusz nem idézi Iz 6. fejezetét,
ha a szeráfokról van szó. A kerubokról Jusztinosznál
a Dialogus XXXVII, 3-ban és LXIV, 4-ben (vö.:
Zsolt 98, 1), Ireneusz pedig az AH III, 11, 8-ban
(vö.: Zsolt 79, 2) beszél.
58. Vö.: I Kelemen levél LX, 1 ; Ignatiosz, Trall., V, 2
59. Vö.: AH IV, 20, 1

689
44 A II. századi görög apologéták
 60 Isten ,,kezei”, a Fiú és a Szentlélek, vö.: AH V, 6, 1 és
28, 4
1 Vö.: Bölcs 2, 23 és Ter 9, 6
62 Ter 2, 7
63 Vö.: AH IV, 38, 3 és IV, 37, 1
4. Vö.: Nazianzoszi Gergely Or 44; 4 PG 36; 612 A
65 Vö.: 1 Kor 6, 3
66 Az AH IV, 38, 1-2-ben fejtegeti még ugyanezt
a gondolatot részletesebben (vö.: Antiochiai
Theophilosz, Ad Autolycum II, 25).
67 Vö.: AH V, 29, 2
8 Jn 1, 14; Báruch 3, 38 (vö.: AH IV, 20, 4 és jelen mű
9. fejezete)
69 Ter 2, 19b
70 Vö.: Ter, 2, 18
71 Vö.: Ter 2, 22
72 Ter 2, 23
73 Ter 2, 25 (vö.: AH III, 22, 4)
4. Vö.: AH III, 23, 5
75 Vö.: Ter 2, 16-17; jelen mű 18. fejezetében is arról
tárgyal, hogy a rossz tudása a lázadó angyalokról
származik, míg a jó tudása Jézus által lehetséges
(vö.: jelen mű 28. fejezetével).
6 Bölcs 2, 24 (vö.: IV, 40, 3; V, 24, 4), a kifejezés meg-
található I Kelemen levél IV, 7-VI 4-ben is.
77 Vö.: AH III, 23, 5 és IV, 40, 1
78 A kertből való kiűzetés Ireneusz felfogása szerint
Isten irgalmának a jele volt (vö.: AH III, 23, 6 és 23, 2)
79 Vö.: AH V, 21, 2
80 Vö.: Jusztinosz, 1 Apol XXVIII, 1
81 Ter 3, 17-19
82 Ter 4, 1
83 Ter 4, 8 vö.: 1 Jn 3, 12-vel.
84 Párhuzamba állítja Ádám üdvösségét és Káin elvesz-

690
 tét, feltehetően a Bölcs 10, 1-3 alapján (vö.: AH III,
23, 3-4).
85 Ter 4, 17-24
86 Ter 4, 25
87 Ter 6, 2-4; az ,,óriások”, illetve a ,,gigászok” törté-
netéről van szó, mely a bálványimádás és mágia ere-
detének magyarázatánál szinte minden apologéta alap-
szövege volt.
88 Ugyanez az eszme megtalálható Hénokh VII, 1-ben,
VIII, 1-ben. Tertullianus is felidézi a De cultu
feminarum I, 2-ben ésII, 10-ben.
89 Ter 6,8 vö.: Sir 44, 17
90 Ter 9, 18-19
91 Vö.: Jusztinosz, Dialogus CXXXIX, 1
92 Ter 9,25 vö.: Jusztinosz Dialogus CXXXIX, 3-mal.
93 Vö.: Józsue 24, 11 és Ter 10, 6-20
94 Ter 9, 26
95 Ter 11, 10-26
96 Kiv 3, 6 (vö.: jelen mű 8. fejezetével).
97 Ter 9, 27
98 Zsolt 19 (18), 5
99 Vö.: jelen mű 92. fejezetével.
100 Ter 9, 14-15
101 Ter 9, 16
102 Kol 1, 15 vö.: jelen mű 11. fejezetével.
103 1 Pét 1, 20
104 Vö.: AH V, 16, 1-3
105 Ter 11, 1 (a LXX szerint).
106 Ter 11, 2-4
107 Ter 11, 5-9
108 Ter 12, 1 (vö.: I Kelemen X, 3; Jusztinosz, Dialogus
CXIX, 5, 6; AH IV, 5, 4)
109. A Ter 12, 4 szerint hetvenöt éves volt.
110. Vö.: jelen mű 20. fejezetével.
111. Ter12, 7; 13, 15; 18, 8 és ApCsel 7, 2-5
691
44*
Vö.: ApCsel 7, 6 és Ter 15, 14-16
Ter 15, 5 (vö.: I Kelemen levél X, 6).
A Ter 15, 6-ra hivatkozva mutatja ki Jusztinosz a
körülmetélkedés fölöslegességét (vö.: Dialogus
XXIII, 4; XCII, 3; XXIX, 6). Ireneusz ismét idézi ezt
a helyet jelen műve 36. fejezetében.
Ter_17, 11 vö.: Jusztinosz, Dialogus XXIII, 4 és
XCII, 3.
Róm 4, 11 (vö.: AH IV, 25, 1)
ApCsel 7, 8; Ter 21, 1-4 és 25, 25
Kiv 3, 6 (vö.: jelen mű 8., 11., és 21. fejezeteivel).
Ter 41, 54 és 46, 6-7, valamint ApCsel 7, 11-15
ApCsel 7, 14; Ter 46, 27; Kiv 1, 5
Ter 15, 5 (vö.: jelen mű 24. fejezetével).
Kiv 38, 55
Kiv 7, 20-12, 3
A ,,n1isztérium” jelenti Isten szuverén elhatározásán
nyugvó, kinyilatkoztatott elhatározását, tervét
(oikonomia), melynek lényege: Krisztusban, mint
főben foglal össze mindent (vö.: Ef 1, 10), A II. és
III. század keresztény íróinál a megtestesülést jelenti
Kiv 12,7 és 13
A ,,paszkha”-t a „paszkhein” igéből vezeti le, mint
Meliton (Sur la Pâque, 46, 325 ed. O. Perler, Paris,
1966, SCh, 123, 84. old.), összekapcsolva az Úr szen-
vedésével (pathosz).
Kiv 14, 15-31, vö.: Bölcs 10, 15-19
Kiv 31, 18
Vö.: Barnabás levél XIV, 2
Kiv 27, 1-8
Kiv 25, 16
Kiv 28-29. fejezetek
Vö.: jelen mű 39-40 fejezeteivel.
Szám 13, 2-14, 38
135 Vö.: Jusztinosz, Dialogus LXX, 1-2; CXIII, 1;
Barnabás levél XII, 8
136 Számok 26, 3; 34, 13
137 MTörv 32, 49-52
138 Józsue 3, 14-17
139 Józsue 13, 7 és 14, 2
140 Jeruzsálem, a „béke városa” az egyház előképe. A vér-
tanúaktákban gyakran ezt vallják hazájuknak a kérde-
zettek, anélkül, hogy történelmi létéről tudnának. Itt
még a Józsue-Jézus tipológia is közrejátszik, mely a
patrisztikus egzegézisben egyre lényegesebb lesz,
Az örökrész szétosztásáról Ireneusz beszél még a
jelen mű 46. fejezetében is.
141 Vö.: jelen mű 25-26. fejezeteivel.
142 Vö.: 1 Kor 10, 11
143 Vö.: jelen mű 51. fejezetével.
144. Ef 1, 10
145 Vö.: AH III, 18, 7 és jelen mű 40. fejezetével.
146 Fil 2, 8; Róm 5, 12-19 (vö.: AH III, 21, 10)
147 1 Kor 15, 26 (vö.: Ignatiosz Ef XIX, 3 AH III, 23, 7)
148 Vö.: AH III, 23, 2
149 Vö.: AH III, 23, 7
150. Ter 2, 5
151 Vö.: AH II, 19, 4 III, 18, 7 és jelen mű 22. fejezetével.
152 Vö.: AH III, 21, 10; V, 14, 2
153 A Mária-Éva tipológiával Jusztinoszt követi Ireneusz
(vö.: Jusztinosz, Dialogus C, 3 és XXIII, 3 ; AH III,
21, 5). Az elveszett bárány megtalálása (vö.: AH V,
14, 2) utalhat Tatianosz nézetére, mely szerint az
elveszett bárány nem találtatott meg, Krisztus Ádámot
nem váltotta meg, amit Ireneusz élesen bírált
(AH III, 23, 8)
1 54. Vö.: AH III, 22, 4
155 Vö.: AH V, 19, 1
156 Mária engedelmességével - ami az üdvösség terve
693
megvalósulásának feltétele volt-, Éva ,,ellenképe”, aki
engedetlen volt, nem tartotta meg Isten parancsát.
Vö.: AH V, 16, 3
Vö.: AH IV, 39, 1
Vö.: AH IV, 20, 5
Iz 50, 6 vö.: jelen mű 68. fejezetével.
Fil 2, 8
Vö.: AH V, 17, 3-4 és 19,1
Vö.: Jusztinosz, 1 Apol. LV és LX fejezeteivel.
Ter 15, 5 vö.: jelen mű 24. fejezetével.
Vö.: Jusztinosz, Dialogus XXIII, 3
Ter 15, 3
Gal 3, 7 és 11; Róm 1, 17; Zsid10, 38
Róm 4, 3 vö.: AH IV, 5, 3
1 Tim 1, 9 vö.: AH IV, 16, 3
Róm 3, 21 vö.: AH IV, 34, 2 IV, 7, 2 IV, 5, 3
Vö.: 2 Sám 7, 12-13; Zsolt 131, 11; ApCsel 2, 30
Vö.: AH III, 12, 2 és III, 21, 5-öt, ahol Ireneusz össze-
kapcsolja a Zsolt 131, 11 és Iz 7, 14 jövendöléseket.
Vö.: 2 Tim 1, 10 és Barnabás levél V, 6-tal.
Jel 1, 5;Kol1, 18 vö.: AH IV, 20, 2
Am 8, ii
1 Kor 15, 12-17
Jel 1, 5; Kol1, 18
Vö.: AH IV, 20, 2 és III, 16, 6
Kol. 1, 18
Iz 9, 6
Vö.: Ignatiosz, Ef V, 1; Szmirn III, 2; I Kelemen
XXXVII, 4
Jn 3, 5
Vö.: AH III, 12, 7; 11, 8; 17, 3; 24, 1
Róm 14, 9
„Az Úr által” vö. az előző fejezetekkel.
A teljes, tökéletes ember Ireneusz szerint test, lélek,
valamint Szent Lélek (vö.: AH V, 7, 1; V, 6, 1 és 9, 1).
1 87. Hasonló kifejezésekkel él az AH V, 8, 1-ben és
V, 13, 4-ben.
188 Vö.: Jusztinosz, 1 Apol LIX, 1 és XXXII, 1 valamint
AH IV, 32, 1
189 Ter 1, 1
190 Nem Jeremiás könyvéből, hanem a 109. Zsoltárból
(3. vers) vett idézet (vö. 71 Zsoltár 17 versével).
Az idézetek összevonása gyakori Ireneusznál, pl. jelen
mű 79. fejezetében is.
191 A mondat nehezen érthető: „Boldog az, aki volt már,
mielőtt egy ember is lett volna”, annyit jelent:
Boldog az, aki az ember teremtése előtt megvolt már,
mert így bűnt nem látott.
1 92 Jn 8, 25 és Jel 3, 14
193 Jn 1, 1-3
1 94. Ter 18, 1-3
195 Ireneusz Jusztinosz nyomdokain halad, vö.: Dialogus
LVI, 1-10 és CXXVII, 4
196 Ter 19, 24 vö.: Jusztinosz, Dialogus LVI, 3;
CXXVII, 5; CXXIX, 1 és AH III, 6, 1
197 Vö.: AH IV, 5, 5
198 Vö.: Jusztinosz, Dialogus LX, 5
199 Ter 28, 12-15
200 Iz 66, 1; ApCsel 7, 49 ; vö.: Jusztinosz, Dialogus
XXII, 11 és AH IV, 2, 5
201 Vö.: Iz 40, 12
202 Vö.: Jusztinosz, Dialogus LX, 2, 3
203 Kiv 3, 7 szövegét Ireneusz az AH IV, 12, 4-ben az
Igére vonatkoztatja.
204 Zsolt 2, 1
205 Vö. Kiv17, 6 és 1 Kor 10, 4
206 Szám 14, 31; 1 Kor 14, 20; jelen mű 27 és 96 fejezetei,
valamint az AH IV, 28, 3
207 Vö.: AH IV, 30, 4-31, 1

695
208. Kiv 17,11; Barnabás levél XII, 2; Jusztinosz, Dialogus
XCI, 3; AH IV, 24, 1 és 33, 1.
209. Vö. AH I, 1, 8, 5
210. Ef 2, 18 és 3, 12 vö. AH IV, 14, 1
211. Zsolt 44, 7-8 vö. AH III, 6, 1
212. Vö. AH II.I, 18, 3
213. Zsolt 110 (109), 1-7 vö. AH III, 10, 6 és 6, 1; III, 12, 2
és III, 16, 2
214. Iz 44, 1 vö. Barnabás levél XII, 11, ahol a Kürosz név
helyett szintén Kürioszt olvas a szerző.
215. Zsolt 2, 7-8 vö. AH IV, 21, 3 szerint a 8. vers az
egyház egyetemességét jövendőli meg.
216. vö. Jusztinosz 1 Apol XXXVI, 2 és XXXVII, 1,
valamint XXXVIII, 1
217. Iz 49, 5-6
218. vö.: jelen mű 30. fejezetével és Jusztinosz, Dialogus
LXII, 4-gyel.
219. Vö. Ter 32, 28
220. Vö.: AH V, 1, 3
221. Iz 7, 14-16 vö. AH III, 21, 4
222. Vö. Jusztinosz 2. Apol VI, 3
223. Iz 61, 1 vö.: Barnabás levél XIX, 9 és jelen mű
60. fejezetével.
224. Iz 7, 14
225. Iz 66, 7 vö. Jusztinosz, Dialogus LXXXV, 8-9.
226. Vö. AH III, 21, 6
227. Az Iz 9, 6 Maszoréta- és Szeptuaginta-szövege között
különbség van, Ireneusz is különbözőképpen idézi és
használja fel a szövegeket (vö. AH III, 16, 3 ; III, 19, 2;
IV, 33, 11; jelen mű 45-55 és 56. fejezeteivel).
228. Ter 1, 26
229. Vö. AH IV, 20, 1; V, 15, 4 és Barnabás levél V, 5
230. Vö. Iz 9,6 (vö.: Diognétosz-levél VII, 4; AH IV, 37,1;
37, 2 és V, 1, 1).
231. Iz 9, 5-7
696
232 Iz 9, 5
233. Iz 9, 6
234 Iz 9, 6
235. Vö. Ignatiosz, Ef VII, 2 _
236 Ter 49, 10-11 (vö. AH IV, 5, 5)
237. Vö.: jelen mű 51-fejezetével és Jusztinosz, 1 Apol
XXXII, 3-mal
238. Vö. Jusztinosz, 1 Apol XXXII, 8
239. Vö. Jusztinosz, 1 Apol XXXII, 9 és Dialogus LIV2
240 Szám 24, 17 (vö. AH III, 9, 2)
241 vö. Mt 2, 1-11
242 Iz 11, 1-10 (az AH III, 19, 3-ben és III, 17, 1-2-ben
hozzákapcsolja az egyházatya még Iz 61, 1-et is).
243 Vö. Jusztinosz, Dialogus LXXXVI, 1-6
244 Az Iz 11, 3-4 itt adott egzegézise megtalálható
Ireneusz az AH III, 9, 3-ban is.
245 Iz 11, 4
246 Iz 11, 5
247. A próféták szimbolikus cselekedeteire utal.
248 Iz 11, 10
249 Iz 11, 10
250 Ám 9, 11 vö.: ApCsel 15, 16 és Ireneusz jelen műve
38. fejezetével.
251 Lehet utalás a Fil 2, 7-re.
252 Mik 5, 2 vö.: Mt 2, 6; Jusztinosz, 1 Apol XXXIV,1;
Dialogus LXXVIII, 1
253 Zsolt 131, 10-12 vö. AH III, 9, 2; 10, 4; 12, 2; 16, 1
254. Vö. ApCsel 2, 29 és 36; AH III, 12, 2
255 Mt 21, 5-9 és Zak 9, 9 utalással az Iz 62, 11-re.
Jusztinosz ezt a jövendölést Szoforiiásnak tulajdoní-
totta (vö.: 1 Apol XXXV, 10-11; a Dialogus LIII,
3-4-ben pedig Zakariásnak; analóg szöveg Ireneusznál
az AH IV, 11, 3).
256 A fejezet összefoglalása az előző 53-65 fejezeteknek és

697
bevezeti a következő fejezeteket, Jézus szenvedését,
feltámadását, mennybemenetelét, a 67-88 fejezeteket.
Iz 53, 4 vö. Mt 8, 17 és I Kelemen levél XVI, 3
Vö. Jusztinosz, Dialogus CXIV, 1
Iz 29, 18
Iz 35, 3-6 vö. AH III, 20, 2
Iz 26,19 vö. AH V, 15,1 és 34,1
Iz 52, 13-53, 5 vö. I Kelemen levél XVI, UJ -U1
Jusztinosz, Dialogus XIII, 2-6 és 1 Apol XXXV, 6
Zsolt 37, 18
Vö. Jusztinosz, 1 Apol XXXV, 6
Iz 1, 6
Siral 3, 30
Iz 53, 5-6 vö.: I Kelemen levél XVI, 5-7 és Barnabás
levél V, 2
Iz 53, 7
Iz 53, 8 vö. Fil 2, 8 és AH V, 21, 2
Iz 53, 8 vö.: Jusztinosz, 1 Apol LI, 1; Dialogus
XLIII, 3; LXXVI, 2 és AH IV, 33, 11
Vö. AH V, 33, 2
Siral 4, 20 vö. AH III, 10, 3
Az evangéliumokban erről nem olvasunk, az ApCsel
5, 15 viszont Péterről mondja ezt.
Iz 57, 1-2
Zsolt 20, 5 vö. AH II, 34, 3
Zsolt 3, 6 vö. I Kelemen levél XXVI, 2 ; AH IV, 31, 2
és 33, 12; Jusztinoszl Apol XXXVIII, 5 és Dialogus
XCVII, 1
Vö. Ignatiosz, Magn. IX, 3
Zsolt 2, 1-2 vö. AH III, 12, 5
Pilatus 27-37-ig volt helytartó, Claudius császár pedig
41-ben lépett trónra. Ireneusz így akarja igazolni,
hogy Krisztus a teljes emberi életet - a fiatal kortól az
öregkorig - magára vette (vö. AH II, 22, 4).
Zsolt 88, 39-46
Vö. Jusztinosz, Dialogus XCI, 2
Zak 13, 7 vö. Barnabás V, 12
Oz 10, 6 (a LXX szerint)
Vö. Lk 23, 6-12
Ez a szöveg nem található meg Jeremiásnál. Ireneus
sokszor idézi az AH-ben, olykor Izaiásnak, máskor
Jeremiásnak, vagy valamely másik prófétának tulaj do-
nítja (vö.: IV, 33; III, 20, 4; IV, 22, 1; V, 31, 2;
IV, 33, 12).
Iz 65, 2
Zsolt 21, 16
Zsolt 21, 16
Vö. Barnabás levél V, 13-mal (az idézet több zsoltár-
ból tevődik össze, vö.: 21, 21; 118, 120; 21, 17; 85, 14).
MTörv 28, 66
Zsolt 21, 19
Mt 27, 10; Zak 11, 12 (Jeremiás neve alatt)
Jn 19, 28; Mt 27, 34; Zsolt 68, 22; Barnabás VII, 3
Zsolt 67, 18-19
Zsolt 67, 18-19
Vö. ApCsel 1, 1-11
Zsolt 23, 7 vö. Jusztinosz, 1 Apol LI, 6-7; Dialogus
XXXVI, 4 LXXXV, 1-4; AH IV, 33, 13
Zsolt 23, 10
Hasonló felsorolás az AH III, 8, 3-ban, vö.: Jud 6 és
2, 4-5
Zsolt 109, 1 vö. jelen mű 48. fejezetével.
Zsolt 28, 7 vö. AH IV, 33, 13
Iz 52, 7 vö. AH III, 13, 1
Iz 2, 3 vö. AH IV, 34, 4
Zsolt 28,5 vö. jelen mű 21. fejezetével és Jusztinosz,
1 Apol XL, 3-mal
Iz 10, 23 (LXX)
Róm 13, 10 vö. AH IV, 12, 2
Mk 12, 30 Mt 22, 37 vö. AH IV, 12, 1-2
699
308. Iz 50, 8-9 és 2, 11 és 17; vö.: AH IV, 33, 13; Barnabás
levél VI, 1-2
309. Iz 65, 15-16
310. Iz 63, 9 vö.: jelen mű 94. fejezetével és AH III,
20, 4-gyel.
311. Utalás a Mt 5, 17-re vö. AH IV, 2, 6; 13, 1; III, 12, 8
312. Iz 43, 18-20 vö. AH IV, 33, 14
313. Lehet, hogy a Jn 7, 38-ra és Jel 22, 1-re utal.
314. Lehetséges utalás a Mt 13, 37-re és Mk 4, 26-ra.
315. Vö. ApCsel 2, 16-17 és Joel 2, 28-32
316. Vö. Róm 7, 6
317. Jer 31, 31-34
318. A kifejezés megtalálható: AH III, 10, 5; III, 17, 1;
IV, 34, 3; V, 9, 4; V, 33, 1
319. Iz 17, 7-8
320. Iz 65, 1
321. Oz 2, 24 és 1, 10 vö.: AH I, 10, 3 és IV, 20,12
322. Mt 3, 9 vö. AH IV, 7, 2
323. Ez 11, 19-20 vö.: Barnabás levél VI, 14
324. Jn 1, 14
325. Vö.: jelen mű 88. fejezetével, továbbá: 1 Kor 19, 5-7-
tel. Mózes és Illés Ószövetség két legnagyobb alakja
jelent meg a színeváltozáskor is Krisztus oldalán.
326. Iz 54, 1
327. Iz 54, 1, ezt a helyet hasonlóan kommentálja a
II. Kelemen levél II, 1-3 is.
328. MTörv 32, 21
329. vö. AH V, 13, 2
330. Vö.: Róm 13, 10 és Polükarposz Fil III, 3
331. Vö. Gal 3, 24 vö. AH IV, 2, 7
332. 1 Kor 14, 20
333. Kiv 20, 14 és Mt 5, 27-28
334. Kiv 20,13 és Mt 5, 21 Vö. Tertullianus, Apologeticus
XLV, 3
335. Kiv 20, 17
700
336. Kiv 21, 24 és Mt 5, 38
337. Kiv 22, 2 9 és Mt 19, 29
338. Vö. Jusztinosz. Dialogus XII, 3 1 Kor 3, 16
339. Oz 6, 6 Mt 9,13 és 12, 7 vö. AH IV, 17, 4
340. Iz 66, 3 vö. AH IV, 18, 3
341. ApCsel 2, 21 és Róm 10, 13
342. ApCsel 4, 12 vö. AH III, 12, 4
343. Vö. AH II, 32, 4-5
344. Vö. jelen mű 31. fejezetével.
345. Vö. Lk 18, 27 AH IV, 20, 5
346. Valójában Báruk 3, 29-4, 1 vö. AH V, 35, 1
347. Vö. AH IV, 20, 4-5
348. Vö. Ter 1, 16 és jelen mű 22. és 25. fejezetével.
349. Vö. jelen mű 1. fejezetével.
350. Vö. AH, V praefatioja.
351. A tévedések felsorolása, AH III, 11, 9, V, 1, 2-3;
V, 2, 1 V, 19, 2
352. Vö. AH III, 11, 9
353. Iz 1, 30
354. Vö. jelen mű 3. fejezetével és II Kelemen levél VI, 9 ;
VII, 6; VIII, 6

701
 BIBLIOGRÁFIA

L. Alfonsi: La teologia della storia nell' ,,Apologia” di

Aristide, Augustinianum, XVI, 1, 1976, 37-41
P. Aubin: Le probléme de la conversion, Beauchesne, Paris
1963
B. Bagatti: S. Giustino e la sua patria, Augustinianum,
XIX, 2, 1979, 319-333.
L. W. Barnard: The Philosophical and Biblical Background
of Athenagoras, Epektasis, Mélanges Patristiques
Offerts au Cardinal Jean Daniélou, Paris, Beauchesne,
1972, 2-17. old.
JustinMartyr, His LifeandThought,Cambridge,1967
Athenagoras, A Study in Second Century Christian
Apologetic, Beauchesne, Paris, 1972
A. Bellinzoni: The Sayings of Jesus in the Writings of
Justin Martyr, Leiden, 1967
J. Bentivegna: A Christianity Withouth Christ by Theophilus
of Antioch, TU, 116 (SP XIII), 107 kk.
F. Bolgiani: Taziano, Oratio ad Graecos cap 30, 1 Kyria-
kon, Festschrift Johannes Quasten, Münster, 1970,
I, 226-35. old.
A. Le Boulluec: Remarques á propos du problčme de
I Cor. 11, 19 et du ,,Logion” de Justin, Dialogue 35,
TU 115 (SP XII), 328-334.
G. Bardy: La conversion au christianisme durant les
premiers siecles, Aubier, Paris, 1949
703
N. Brox: Zum literarischen Verhältnis zwischen Justin
und Irenäus, Zeitschrift für Neutestamentliche
Wissenschaft, 58, 167, 121-128. old.
H. Chadwick: Early Christian Thought and Classical
Tradition, Studies in Justin, Clement and Origen,
Oxford, 1966
Ch. H. Cosgrove: Justin Martyr and the Emerging Canon,
Vigiliae Christianae, 1982, 36, 3, 209 kk.
S. Di Cristina: L'idea di dynamis nel de Mundo e nell'Ora-
tio ad Graecos di Taziano, Augustinianum, XVII,
1977, 3
F. Dölger: Der Schutz des werdenden Kindes durch das
Christentum nach den griechischen christlichen
Schriftstellern der ersten zwei Jahrhunderten, Jahr-
bücher für Antike und Christentum, IV, 1, 23-28.old.
,,Sacramentum infanticidiis”, Die Schlachtung eines
Kindes und der Genuss seines Fleisches und Blutes
als vermeintlicher Einweihungsakt im ältesten
Christentum, Jahrbücher für Antike und Christen-
tum, IV, 3, 188-228. old.
H. Drober: 15 Jahre Forschung zu Melito von Sardes
(1965-1980), Eine kritische Bibliographie, Vigiliae
Christianae, 1982, 36, 4, 313-333. old.
M. Elze: Tatian und seine Theologie, Vandenhoeck und
Ruprecht, Göttingen, 1960
F. X. Funk: Die Abendmahlselemente bei Justin, Kirchen-
geschichtliche Abhandlungen und Forschungen,
Paderborn, 1897, I, 278-292. old.
Zur Chronologie Tatians, Kirchengeschichtliche
Abhandlungen und Forschungen, 1899, II, 142-
152. old.
E. J. Goodspeed: Index Apologeticus, Leipzig, 1912
(Nachdruck, Leipzig, 1969)
J. Geífcken: Zwei griechische Apologeten, Teubner,

704
 Leipzig, 1907 Aus der Werdezeit des Christentums,
2. Aufl., Teubner, Leipzig, 1909
R. M. Grant: After the New Testament, Studies in Early
Christian Literature and Theology, Philadelphia,
1967
V. Grossi: Melitone di Sardi, Peri Pascha 72-99, 523-763,
(Dimensioni drammatiche della liturgia medioevale,
Atti del I Convegno di Studio-Viterbo, 31 maggio,
1-2 giugno) 1976, 203-215. old.
S. G. Hall: The Christology of Meliton: A Misinterpreta-
tion Exposed, TU 116 (SP XIII), 154-169. old.
T. Halton: Stylistic Device in Melito Peri Pascha, Kyria-
kon, Festschrift Johannes Quasten, Münster, 1970,
I, 249-255. old.
A. Hamman: Valeur et signification des renseignements
liturgiques de Justin, TU 116 (SP XIII), 364-375.
old.
W. Heuss: Das Verhältnis zwischen Diatessaron, Christli-
cher Gnosis und „Western Text”, Beihefte zur
Zeitschrift für Neutestamentliche Wissenschaft,
Gruyter, Berlin, 1967.
H. Lolfelder: Eûoefleıfot xoııf cpiltooocpíot - Literarische
Einheit und politischer Kontext von Justin Apolo-
gia, Zeitschrift für Neutestamentliche V!/issenschaft,
68, 1977, 1/2, 48-66. old.; 3/4, 231-251. old.
N. Hyldahl: Philosophie und Christentum, Eine Inter-
pretation und Einleitung zum Dialog Justins,
Kopenhagen, 1966.
J. Kaye: Apology of Justin Martyrs, Edingburgh, 1912.
J. F. Kindstrand: The Date and Character of Hermias”
Irrisio, Vigiliae Christianae, 34, 4, 1980, 341-358. old.
W. Krogmann: Heiland, Tatian und Thomasevangelium,
Zeitschrift für Neutestamentliche Wissenschaft, 51,
2960, 255-268. old.
G. Lüdemann: Zur Geschichte des ältesten Christentums
705
45 A II. századi görög apologéták
 in Rom, Zeitschrift für Neutestamentliche Wissen-
schaft, 70, 1979, 86. old.
A. Malherte: Athenagoras on Pagan Poets and Philo-
sophers, Kyriakon, I, 214-225. old.
J. I. H. Mc Donald: Some Comments on the Form of
Melito's Paschal Homily, TU, 115, (SP XII),
104-113. old.
M. Mees: Form und Komposition der Herrenworte in
Justin, Apol. 1, 15-17, Augustinianum, XVII, 2,
1977, 283-306. old.
F. Mendoza Rius:: Los „hapax legomena” en la Homilia
Pascual de Meliton de Sardes, TU, 115, (SP XII),
238-242. old.
M. Marcovich: On the Text of Athenagoras De Resurrec-
tione, Vigiliae Christianae, 33/34, 1979, 375-383. old.
P. Nautin: Genese 1, 1-2 de Justin a Origene, ,,In Prin-
cipio” Interpréation des premiers versets de la
Genese, Études Augustiniennes, Paris, 1973, 61-94.
old.
L. W. Noakes: Melito of Sardis and the Jews, TU 116
(SP XIII), 244-250. old.
A. D. Nock: Conversion, The Old and the New in Religion
from Alexander the Great to Augustin of Hippo,
Oxford, 1972
F. Normann: Christos Didaskalos, Münster, 1967
G. Otranto: La tipologia di Giosue nel Dialogo con Tri-
fone ebreo di Giustino, Augustinianum, XV, 1/2,
1975, 29-49.
M. Pellegrino: Studi su l'antica apologetica(Storia e lette-
ratura, Raccolta di Studi e testi 14), Roma, 1947
O. Perler: Typologie des Leidens des Herrn, in Melitone
Peri Pascha, Kyriakon, I, 256-265. old.
J. Pépin: Le ,,challenge” Homčre-Moise aux premiers
siecles chrétiens, Rev. Sc. Rel., 29, 2, 1955, 105-
122. old.
706
P. Prigent: Justin et l'Ancient Testament, Gabalda,
Paris, 1964
W. Rordorf: La Trinité dans les écrits de Justin Martyr,
Ecclesia Orans, Mélanges A. G. Hamman, Augusti-
rıianum, 1-2, 1980, 285-297. old.
M. Simonetti: La sacra scrittııra in Teofilo d'Antiochia,
Epektasis, 197-209. old.
M. Simon: Sur deux héresies juives mentionnées par Justin
Martyr, Le christianisme antique et son context
religieux, Scripta Varia, I, Sibeck und Mohr,
Tübingen, 1981, I, 103-108. old. (=Rev. Hist. Phil
et Re 1.)18, 1938, 54-58. old.)
P. M. Pfáttísch: Justinus des Philosophen und Märtyrers
Apologien, Kommentar, Aschendorffs Sammlung
lateinischer und griechischer Klassiker, Münster,
1912
W. R. Schoedel: Athenagoras Legatio and De Resurrec-
tione, Edited and Translated by. W. R. Schoedel,
Oxford, 1972
M. Spanneut: La stoicisme des peres de l'Église, De
Clément de Rome ä Clément d'Alexandrie, Patristica
Sorbonensia, I, Seuil, Paris, 1957
A. Strobel: Die Osterrechnung des Apologeten Aristides,
Zeitschrift für Neutestamentliche Wissenschaft, 55,
1964, 131 kk; 51, 1960, 95 kk.
J. C. M. van Winden: Le commencement du Dialogue
entre la foi et la raison, Kyriakon, I, 205-213. old.
An Early Christian Philosopher. Justin Martyr's
Dialogue with Triphon, chapters one to nine,
Leiden, 1971
Le portrait de la philosophie dans Justin Dialogue
I, 4-5, Vigiliae Christianae, 31, 3, 1977, 181-191. old.
M. Whittaker: Tatian's Educational Background, TU, 116
(SP XIII), 57-62. old.

707
45*
Nicole Zeegers-Vander Vorst: Les citations du Nouveau
Testament dans les Livres á Autolycus de Theophile
d'Antioche, TU, 115 (SP XII), 371-385. old.
La création de l'homme (Gn, 1, 23) chez Theophile
d'Antioche, Vigiliae Christianae, 30, 4, 1976, 258-
268. old.
Satan, Eva et le serpent chez Theophile d'Antioche,
Vigiliae Christianae, 35, 2, 1981, 152-170. old.

708
 NEVMUTATÓ

Abasz 353 Akrisziosz 353, 354, 384

Abdón 516 Aktaiosz 353
Abeibalosz 513 Albinosz 9, 653, 685
Abiasz 517 Alexandrosz 316, 351, 393,
Abimelek 487, 516 394,661
Ada 485 Alketasz 462
Admetosz 337, 385 Alkibiadész 518
Adónisz 38, 39, 83, 451 Alkmé 375
Aeropon 462 Alkméné 384, 33, 224
Aetius 657-660, 662-664 Althaié 462
Agamemnon 335, 338, Amalek 194, 251-253,
351,353,354,361 299,603
Agénor 349 Amaszisz 666, 676
Agraulosz 361 Ambrus 524
Aidóneosz 323, 385 Amenophisz (Echnaton)
Ailón 516 512
Aineiasz 384 Amesszé 512'
Aiolosz 18 Amessziás (Amaszja) 517
Aiszkhülosz 385, 494, 656, Amoszisz 352, 353
660, 672 Amphiareosz 397
Aiszoposz 350 Amphiktion 353
Akhaz 517 Amphilokhosz 78
Akhilleusz 83, 338, 347, Amphion 33, 354, 355
451 Amphisztratosz 348
Akoosz 462 Amüntasz 462
709
Ananiás 100 Aratosz 463, 497, 668
Anastasius (Sinait.) 551 Arethasz 357
Anaxagorasz 563 Argeia 349
Anaxarkhosz 335 Argeion 353
Anaximandrosz 564 Argész 380
Anaximenész 563, 672 Argó 324
Andrón 350 Ariadné 81, 462
Andramelekh 488 Arión 487
Andraszteia 361 Arisztaiosz 375
Angelion 379 Arisztarkhosz 346
Ankhisztész 38 Ariszteasz 355, 640
Antigenész 340 Arisztidész 5, 13-58, 632,
Antinousz 325, 398, 503, 633-635, 674
639 Arisztodémosz 350
Antiokhosz 351, 656 Arisztodotosz 348
Ántiopé 33, 83 Arisztomakhosz 462
Antoniuas 13, 357 Arisztomidasz 462
Antonius 519, 637 Arisztophanész 346, 461,
Anütosz 317 497, 652, 668
Anüta 348 Arisztotelész 11, 316, 340,
Aóth 516 367, 564, 633, 646, 652,
Aphrodité 32, 36, 38, 39, 654, 658, 659, 661, 663,
83, 322, 338, 350, 379, 664, 670, 684, 685
383, 384, 386, 451, 499 Arisztoxenosz 340
Apión 343, 352, 656 Arisztón 502
Ápisz 353 Arkhelaosz 266, 564
Apollinarisz 558, 683 Arkhilokhosz 346, 494
Apollodórosz 346, 396 Arkhipposz 346
Apollón 33, 38, 83, 323, Arpakhszad 516
335, 338, 375, 379, 385, Armaisz 512
395, 451, 462, 485, 499, Arnobius 671
666 Árszinoé 462
Apollónidész 461 Artémisz 33, 38, 317, 322,
Apollóniosz 509, 518, 521, 324, 379, 393, 395, 451
684 673, Asza (= Aza) 517
710
Aszbolosz 355 184_189, 191, 200-207,
Aszkléiosz 379 209-211,220,231,232,
Aszklépiosz 35, 36, 80, 82, 258,239,245,244,255,
88, 224, 322, 337, 397, 254,262,269,276-278,
398, 451, 452, 498 284,286,293-297,509,
Asztarte 514 504,516,520,543,553,
Asztartosz 514 554,557,580,587,589,
Asszur 486 590,591,593,596,597,
Atharümosz 514 601,602,610,613,626,
Athéla 379, 382 627
Athénagorasz 5, 6, 357- Adam 156, 181, 213, 240,
361, 406, 443, “655-664, 243, 249, 261, 262, 291,
666, 674, 675 297,298,300,476-478,
Athénaiosz 657 481-484,515,545,583,
Athéné 116, 322, 323, 337, 588, 594, 595, 690, 693
379,382,383,387,396, Ágoston 524, 655
452, 499, 518, 657, 660 Akáz 185,219
Atlante 322 Area 178, 216, 246, 252,
Atlasz 353 259,591
Atossza 315 Amosz 159, 517
Atreon 353 Arész 36, 38, 323, 350,
Atroposz 380 384,451,518
Attisz 40, 322, 451, 503
Augustus 519, 632 Baál 180, 189, 521, 627
Aurelius 357, 358, 519, Bacchus 83
520 Bakisz 355
Auszész 300 Bakkhaiosz 64, 487, 637
Autolükosz 6, 11, 441- Bar-Kokhba 640
445, 456, 497 Barkhókhebasz 87
Azariás 100 Barlaam 14
Ábel 156, 261, 484, 540, Barnabás 62, 525, 571,
585 627, 648, 662, 686, 688,
Abraham 18, 48, 100, 115, 692, 693-699, 700
116,147,148,155,157, Barszasz 487
162,163,166,175,178, Baszilidész 689
711
Bazórosz 514 Dániel 521
Bellerofontész 81 Dáriusz 515, 522, 517,
Bereniké 325, 462 518
Bélosz 520, 521 Dávid 169-172, 186, 187,
Bérószosz 351, 352, 521 226, 231, 237, 243, 248,
656 250, 259, 262, 238, 244,
Bészantisz 349 247, 285, 286, 290-295,
Boiszkosz 348 309, 310, 491, 496, 517,
Bokrosz 462 520, 538, 540, 557, 576,
Briareosz 380 593, 596-598, 604, 605
Briszeisz 83 610-613, 615, 618, 620-
Brontész 380 622, 641
Brüaxisz 349 Debóra 516
Buszirisz 317 Deimarkhosz 561, 684
Bütakídész 375 Deinomenész 349
Derketosz 398
Caius 519 Deukalion 353, 485, 510,
Chryserus 519 511, 676
Cicero 657, 658, 664 Déianeira 462
Claudius 83, 109, 519 Déliosztartosz 514
569,618,698 Délosz 324
Commodus 357, 358, 361 Démétér 323, 324, 382,
637 384,659
Crescens 61, 129, 3_34 Démodokhosz 354, 355
Cyprianus 686 Démokritosz 332, 340,
399, 565
Daidalosz 379, 509 Diagorasz 365
Damaszkénosz (Joannész ) Diké 494, 495
14 Dio Cassius 637, 639
Damphenophisz 512 Diogenész 316, 342, 498-
Danaé 33, 81, 220, 384 500, 684
Danaosz 18, 353, 354, 355, Diogenész Laertiosz 652,
512, 513 664, 673, 674, 685
Daphné 323, 335, 451 Diognétosz 13, 445, 634,
Dardanosz 351, 354 662, 696
712
Diomédész 332, 383, 384 Erzsébet 243
Dionüszosz 18, 33, 36, 81, Eszbón 516
107,224,316,323,382, Eteoklész 349
387, 395, 451, 461, 462, Euanthe 350
499 Enémereosz 501, 502
Dionüsziosz 494 Eumolposz 354
Dioszkurosz 81, 325 Eunousz 462
Domitianus 519 Eunukhosz 511
Drakón 355, 151 Euphorbosz 340
Euripidész 325, 340, 366,
Eiphitosz 521 392, 463, 464, 494, 495,
Eklón 516 497, 641, 643, 657, 660,
Elephantisz 350 661, 662, 672, 673
Eleuszisz 323 Europa 32, 349, 354, 387
Elizeus 247 Eurüsztheusz 353
Ellaszar 487 Euszebiosz 13, 313, 523,
Empedoklész 78, ~ 318, 524, 550, 569, 644, 660,
385, 498, 563, 660, 684 663
Endümosz 451 Euthükratész 348, 349
Enodia 361 Ezdrás 228, 285
Enokh 485 Ezekiás 172, 186, 195, 224,
Enósz 515 227, 232, 233, 307, 517
Ephrém 313 Ez6kie1104, 159, 187, 191,
Ephrón 487 239, 241, 505, 554, 626
Epikurosz 125, 340, 343, Éber 516
458, 498, 500, 502, 565, Éva 237, 243, 251, 483,
567, 664, 673, 685 484, 485, 583, 595, 653,
Epimenidész 354 693
Epimétheusz 353 Ézsau 209, 211, 284
Epiphaniosz 664
Erebosz 460, 469 Fáresz 285
Erekteiosz 361 Félix 86, 639
Erigoné 324
Erikhtoniosz 651 Gaia 460
Erósz 36, 460, 469 Gaidad 485
Galba 519 Helenosz 18
Galénosz 360, 664 Heléna 33, 84, 325, 338,
Ganümédész, 33, 81, 83 361, 657
324, 350 Hellanikosz 315, 652, 656
Gábriel (angyal) 262 Hellész 514
Gea 322 Hermasz 658
Gedeon 516 Hermész 35, 80, 81, 396,
Gergely (Nüsszai) 359 382
424, 650, 663, 664 Hermiasz 6, 559-562,
Gergely (Nazianzi) 652 679-680
690 Heródes 87, 94, 193, 197,
Glaukippé 348, 349 234, 235, 264, 266, 557,
Glükera 349 618,619,620,640
Godoliás (Gedalja) 517 Hégésziasz 340, 664
Gorgó 322 Héli 516
Gothoneél 516 Hénokh 156, 161, 184,
Gügész 380 187, 253, 515, 691
Gügosz 520 Héphaisztosz 35, 36, 322,
499,350,384
Habakuk 491 Héra 337, 368, 379, 385,
Hadrianus 13, 15, 119 386, 389, 499, 503
357, 519, 632, 637, 639 Hérakleitosz 100, 126,
640, 646 317, 399, 561, 565, 684
Hamilcar 375 Hérodotosz 685, 343, 378,
Haitoun 570 394, 395, 396 498, 500,
Harmonia 350 518, 522, 656, 659, 661,
Harpagosz 50/0 665, 666
Hasdrubal 685 Héraklész 33, 37, 81, 129,
Hádész 496 224, 317, 332, 343, 325,
Hágár 202 355, 365, 380, 382, 397,
Heiramosz (Hirám) 352 398, 451, 452, 462, 498,
Hekateion 657 499,635
Hekateinosz 656 Hésziodosz 375, 378, 397,
Hektor 337, 338, 361 459-461, 464, 469, 497,
375 510, 653, 661, 668, 673
714
Hierómosz 513, 514 Iuvenalis 655
Hippiász 518 Ixiosz 384
Hippolütosz 313, 641 Izajás 236, 239, 241, 242,
Hippón 561 244, 245-248, 253, 259,
Homérosz 78, 128, 337, 265, 274, 275, 277, 282,
345, 351, 354, 378, 380, 283, 286, 289, 290, 293,
384, 451, 457, 459, 463, 297, 306, 307, 370, 470,
464, 485, 496, 497, 510, 495, 505-507, 539, 581,
522, 644, 645, 661, 671 595, 604, 608, 610, 613-
Hór 252, 259 615, 620, 624, 626, 627,
Hórusz 41, 42, 387, 395 630, 675
Hüakinthosz 323, 451, Izisz 41, 42, 387, 395, 635
666 Izmael 284
Hüllosz 462 Izrael 92, 106, 114, 148,
Hümoor 487 151, 159, 174, 208, 210,
Hüpszikratész 352 217, 228, 231, 236, 253,
Hüsztapszész 80, 639 260, 261, 269, 272, 274,
278, 289, 290, 293, 298,
Iapetosz 398 301, 303, 305, 528, 529,
Ignác (Antiochiai) 63, 525, 532, 541-543, 544, 547,
649, 688, 689, 693, 694, 590, 591, 605, 620, 625,
697, 698 629, 640
Ilia 518 Izsák 18, 48, 115, 116, 147,
Iliosz 521 148, 175, 188, 202, 203,
Illés 100, 147, 180, 189, 209, 210, 211, 232, 237,
192, 193, 194, 248, 626 244, 284, 286, 293, 294,
Iobasz 352 295, 297, 309, 504, 516,
Ió 353, 354, 395, 398 520, 538, 540, 543, 553,
Inakhosz 18, 352, 353, 355 554, 557, 590
Iphitosz 397
Ireneusz 6, 7, 12, 59, 313, Jair 516
525, 569-574, 631, 649, Jakab 649
666, 667, 686-701 Jamblikhosz 673
Iulius (Caius) 519 Jáfet 307, 308, 511, 586,
Iuthóbalosz 514 587, 600
715
Jakob 19,48, 80, 106, 115, Josephus Flavius 514,
116,147,148,157,163, 655, 662, 663, 667, 676
164,165,175,177,186, Jóakim ( = Jojakim) 517
i87,188,197,199,207, Jóatham (= Jótam) 517
208,209-211,216,224, Jób 188, 237, 266
231,232,236,238,244, Jónás 270
246,261,262,269,271, Jórám 517
272,278,284,285,286, József 160, 234, 235, 250,
288,290,293-298,302- 261, 266, 290, 293, 538,
304,308,309,504,516, 540,544
543,557,580,590,602, Józsiás (= Jozija) 517
605,609,629 Józsue 211, 214, 231, 250,
Janos 193, 194, 195, 197, 251, 253, 269, 274, 276,
240,243,249,250,557, 279, 280, 516, 520, 557
570, 599, 601, 626, Jubal 485
631 Juda 88, 89, 90, 107, 148,
Járeth 515 167,184,185,195,197,
Jefonna 592 220, 234, 235, 241, 247,
Jephte 516 261, 269, 279, 285, 289,
Jeremiás 104, 147, 148, 290, 293, 304, 609, 625
160, 167, 228, 248, 278, Júdás 546, 557, 621
285, 370, 491, 505, 506, Jupiter 667
517, 521, 538, 601, 615, Jusztinosz 5, 6, 9, 11, 59-
617, 620, 621, 625, 629, 311, 314, 334, 335, 441,
695, 699 441, 525, 550, 570, 572,
Jeromos 13, 524 637-651, 653, 655, 660,
Jessze 89, 174, 247, 285, 661, 662, 665-667, 674,
610 686,687-699,701
Jézus (Józsue) 591, 592,
640, 641, 650, 690, 693 Kadmosz 18, 353, 354
Joasaph 14 Kakropsz 657
Joákim 517 Kalliadész 346
Joás 517 Kallimakhosz 398, 655,
Joél 506 662
Jozafát 517 Kallisztosz 324
716
Kallisztratosz 346, 350 Kleodémosz 462
Kambüszész 345, 500 Klóthó 380
Karanosz 462 Klümenosz 510, 511
Karneadész 565, 685 Klütaimnésztra 635
.Kasztor 33 Koinosz 462
Káin 261, 484, 585, 690 Konstantin 570
Káleb 592 Koré 40, 116, 323, 382,
Kám 487, 511, 586, 587, 400
589 Korinna 348
Kárész 315 Kottüsz 380
Keiszosz 462 Kratész 318, 346
Kekropsz 353, 354 Krató 378
Kelemen 313, 443, 639, Kratón 378
649, 655, 666, 667, 690- Kriaszosz 353
694, 698, 700 Kritiasz 501, 561
Keleosz 375 Kronosz 18, 31, 32, 130,
Kenan 515 323, 324, 241, 380, 384,
Kevan 634 386,389,397,398,451,
Képhiszodotosz 348 452, 459, 461, 498, 520,
Khaleb 276 521, 564
Khamaileón 346 Krotóposz 353
Kháosz 460, 469 Kübelé 639, 661
Khebrón 512 Küréné 659
Kheiram (= Hiram) 352 Küréniosz 235
Kheirón 324 Kürosz 515-520, 522, 696
Khodollagomor 487
Khrüszipposz 458, 503 Lactantius 649, 661, 674
Khrüszaor 322 Lagosz 462
Khrüszosztomosz 650 Laisz 350
Khtonié 564 Lakheszisz 380
Khuszarothón 516 Latiarisz 344
Kleanthész 499, 565 Lábán 208, 302, 303
Klitomakhosz 501, 565, Lámek 485, 515
685 Lea 188, 302, 303
Kleitó 348 Learkhisz 348
717
Leitosz 352 Maron 462
Leán 343 Marszüasz 315
Leokharosz 350 Masszagetia 518
Leukipposz 325, 564 Matuzsálem 485, 515
Léda 33, 81, 387 Mária 234, 235, 244, 262,
Létó 33, 83, 323, 324, 384 284, 540, 595, 693
395 Máté 558
Lévi 591 Meél 485
Linosz 354, 355, 521 Megakleidész 346
L6: 156, 203, 205, 589, Melanippé 461
601 Meleagrosz 322, 462
Lucius 64, 122 Melitón 6, 7, 12, 317, 523-
Lukács 443 526 677-683, 692
Lukianosz 645, 652, 655 Melkizedek 156, 172, 215,
657, 661, 673, 684 242, 277, 282, 487, 604
Lükurgosz 355, 515 Menandrosz 80, 84, 109,
Lünkeosz 353, 355 340, 352, 464, 497, 514,
Lüszandrosz 375, 659 656,672
Lüszipposz 248 Mendész 352
Lüszisz 366 Menelaosz 325, 338, 352,
Lüszisztratosz 349 375
Menesztratosz 348
Malakiás 167 9 183 J 282 3 Menoitiadész 383
Merkherész 512
Maleél 515 Merkuriosz 673
Manaithósz 511, 512-514 Meszarin 486
676 Messzész 512
Manassze 517 Metaneira 375
Marcianus 571, 686 Methodiosz 357-359, 663,
Marcus Annius 637 664
Marcus Aurelius 357, 358 Methuasztartosz 514
361, 441, 658 Metrodórosz Lampszakosz
Marcus Pompeianus 61, 337
310, 649, 651 Metténosz 514
Markion 84, 110 Médeia 375
718
Méphrammuthószisz 512 Nabukodonozor 351, 517
Mépherész 512 Nakhaót 487
Métisz 341 Nakhór 516
Miammosz 512 Nauküdész 348
Mikeás 90, 613 Neaira 350
\/likhaél 100 Nemeszisz 657
Mikón 349 Neoptolemosz 347
Minósz 33, 68, 320, 341, Nero 519
354, 355, 373, 462, 515 Nerüllinosz 393, 394
Minucius Felix 441, 655, Nerva 519, 639
666-667, 674, 675 Nesztisz 385
Mithridatész 517 Nesztor 385
\/ínaszeász 245 Niké 349
Mneszarkhisz 348 Nikeratosz 348
Mnémoszüné 33 Nióbé 375
Molok 159 Noé 125, 156, 157, 186,
Mókhosz 352, 656 187, 188, 253, 284, 294,
Mózes 49, 90, 98, 106,111, 303, 306, 307, 308, 485,
112-116,147,151,152, 486, 511, 515, 543, 557,
157,158,161-168,173, 586,588,676,
178,184,188-194,197- Nosszisz 348
203,207-216,221,224, Nun (Nave) 154, 211, 214,
231,232,237,238,246, 250, 251, 253, 274, 276,
248,251-257,269,273- 279, 299, 520, 516, 557,
277,283,293-297,306, 591
345,351-354,383,466,
490,504,505,510-516,
520-521, 528, 538-540, Obél 485
576,591,593,599-603, Ogügész 353
607-611,620,624,626- Ohoziás 517
640,675 Oidipusz 364
Muszaiosz 354 Olümposz 315
Muszóniosz 126 Oneszilaosz 375
Müró 348 Onomakritosz 355
Mürtisz 348 Opszimosz 366
719
Oresztész 325, 662 Perszephoné 39, 83, 324 3

Orpheusz 315, 323, 354 382, 659

355, 378, 380, 382, 401 Perszeosz 33, 81, 82, 109 3

485, 497, 510 220, 227, 353, 398

Ortügia 324 Pélopsz 354
Otho 519 Péter 262, 269, 698
Ovidius 684 Phaeton 324
Ozea 591 Phalag 516
Ozeás 152, 157, 496, 506 Phalarisz 349
517, 626, 675 Phanész 382
Ozirisz 41, 42, 387, 395, Pheidiasz 379, 452, 458
396, 451 Phereküdész 318, 340,
Ókeanosz 380, 389, 459 564
460, 567 Phémiosz 354, 355
óizhaz 517 Philainisz 350
Origenész 360, 551, 658 Philammón 354, 355
660, 674 Philémon 502, 503
Órosz 512 Philipposz 357, 375, 395,
462
Palaimón 398 Philokhorosz 346
Palodorosz 33 Philoktetész 347
Pandroszosz 361 Philolaosz 366
Panteukhisz 349 Phiiopator 668
Papiasz 660 Philosztratosz 673
Parisz 325, 394 Philón 350, 358, 658
Parmenidész 563, 672 Phoibosz 337, 385
Pasziphae 32, 349 Phoinix 384 "
Pauszaniasz 518, 659 Phorbasz 353
Pál 9, 561, 578, 623, 641, Phoróneosz 18, 353
654 Phrüné 349
Pegazosz 322 Phülonea 361
Peiszisztratosz 355 Pilátus 49, 73, 91, 94, 100
Pelopsz 341 101, 113, 125, 169, 232,
Perdikkasz 462 244, 264, 266, 545, 557,
Periklümenosz 349 698
720
Pindarosz 397, 494, 656, Pronapidész 355
661, 672 Prótagorasz 501, 563, 564
Pius (császár) 122 Próteusz 340, 393k 394,
Platón 68, 69, 78, 80, 98 655,661
111,130,131,136,138 Ptolemaiosz 87, 121, 223,
142, 143, 316, 318, 340 227, 243, 352, 353, 461,
367, 373, 377, 378, 381 462, 640, 656
388, 389, 398, 405, 441 Pügmalion 514
458,498,500,501,509 Pürrasz 510, 511
510, 518, 521, 564, 635 Püthagorasz 78, 142, 143,
643, 637, 638, 641, 645 318, 340, 349, 355, 399,
646, 653-665, 672-675 405, 498, 501, 502
684-5 Püthiosz 379
Plinius 636, 654, 655 Püthón 78
Plutarkhosz 658, 659
Plutón 40, 124, 459, 461 Quadratus 13
Polüdeukész 33, 635 Quirinus 90, 100, 640, 641
Polűdeuktosz 397 Radamantüsz 33, 68, 320,
Polükarposz 686, 688 341,373
Polüneikosz 349 Ragau 516
Polüsztratosz 349 Ramszesz 512
Pontius Pilatus 569, 618 Rácháb 274
619,629 Ráfán 159
Pontosz 460 Rákhel 188, 235, 302, 303
Porphüriosz 673 Rea 18, 31, 40, 322, 324,
Poszeidoniosz 386 382, 386, 389, 393, 399,
Poszeidón 341, 124, 322 400,659,661
323, 338, 361, 459, 461 Rebeka 188
462, 499, 567 Roboám 517
Praxagorisz 348 Romulus 518
Praxilla 348 Ruben 284
Praxitelész 349, 350, 379 Rufinus 524
Priszkosz 64, 637
Proitosz 353, 354 Salamon 173, 174, 177,
Prométheusz 325, 353 212, 213, 217, 243, 248,
721
46 A II. századi görög apologéták
 293, 295, 352, 465, 466, Szerapisz 451
507, 513, 514, 517, 520, Szerukh 516
593, 674 Szet 485, 515
Saul 268, 516 Szethosz 512
Sámson 516 Szibilla 80, 99, 354, 398,
Sámuel 178, 216, 243, 268, 465, 486, 491, 492, 496,
516 668, 672
Sára 188, 201, 204, 276, Szilanión 348
293 Szimolosz 502
Serenius 119 Szimonidész 463, 495
Servilius 524 Szofoniás 697, 91
Sextus Empiricus 674 Szmilisz 379
Simon 83, 109, 639, 650 Szolón 355, 500, 515, 656,
Suetonius 655 574
Szophoklész 366, 463, 464,
Szabesszarosz 517 495, 497, 668, 669, 673
Szala 516 Szókratész67,78,100,123,
Szamira 516 128, 317, 369, 399, 498,
Szapphó 348 637, 638
Szardanapalosz 125 Szóphron 350
Szarpédón 33, 383 Sztaphülosz 462
Szatürosz 461, 462 Szterópesz 380
Szauriosz 378 Szteszimbratosz 345
Szedekiás (Cidkija) 517 Szthenelaosz 353
Szelamanaszar 488 Sztüx 384
Szela 485
Szeléné (= Szahrá) 634 Tacitus 655
Szem 307, 486, 511, 516, Tamirisz 518
586, 587, 589, 600 Tarquinius Superbus 519,
Szemelé 83, 224, 337, 384, 520
634 Tartarosz 384, 386, 460
Szemeléne 33 Tatianosz 5, 10, 11, 313,
Szemiramisz 347, 398 351, 356, 443, 649, 652-
Szennaar 487 656, 667, 674, 693
Szennakharim 488 Támár 247
722
Tektaiosz 379 Thuküdidész 498
Teleklész 379 Thüesztész 353, 364, 401,
Telasszia 348 498, 508, 669, 674
Tertullianus 313, 441, Tiberiás (II.) 570
656, 658, 662, 666, 673, Tiberius 73, 519, 655
674, 675, 691, 700 Timoklész 496
Tethmószisz 511, 512, 676 Titanosz 37, 398
Témenosz 462 Titus 519
Téreusz 508 Tlepolemosz 355
Téthüsz 380, 389, 459, 567 Traianus 519, 636
Thalész 355, 388, 564 Traszübulosz 518
Thaliarkisz 348 Trifón 5, 59, 61, 133-311,
Thallosz 520 644-651
Thamürisz 354, 355 Triopasz 353
Thargal 487 Triptolemosz 324, 354
Tharra 516 Trosz 351
Theagenész 375 Tüdeusz 383
Theglaphaszar 488 Tündareósz 36
Theisztiosz 462 Tündarisz 325
Themisztoklész 518 Tüphón 41, 42, 387
Theodosius 646 Türimmasz 462
Theodotosz 352
Uranosz 382, 384, 460
Theodórosz 379
Urbicus 61, 120, 643
Theophilosz 6, 9, 11, 12,
Uriás 310
441, 444, 496, 635, 638,
659, 665-676, 687 Valentinosz 689
Theophrasztosz 663 Verissimus 64
Therszitész 343, 347 Verus 519, 520
Thesztiosz 464 Vespasianus 519
Thesztisz 462 Vitelius 519
Thetisz 83
Thoasz 462 Xenophón 129, 517, 643
Thobel 485 Xerxész 518
Thoiszosz 512 Xuthosz 18
Thóla 516 Xüsztosz 644
723
46*
Zabel (= Izabel) 570 224, 322, 323, 324, 337,
Zakariás 105, 168, 193, 341, 343, 344, 361, 366,
198, 199, 237, 266, 278, 368 , 375 , 382 , 383 , 384-
287, 293, 507, 515, 619, 389, 398, 400, 451, 452,
697 457-463, 498-500, 503,
Zebedus 269 515, 520, 564, 566, 634,
Zephürosz 323 655, 657, 659, 662, 667
Zeusz 18, 31, 32, 36, 66, Zénón 317, 499
80, 81, 82, 90, 105, 106, Zéthosz 33
107, 117, 124, 130, 220, Zópürosz 518

FÖLDRAJZI NEVEK JEGYZÉKE

Abdéra 399, 501 Achór 304

Adama 487 Amáth 159
Agrigentum 349 Ázsia 488, 558
Aktaia 353
Alexandria 86, 120, 451, Babilon 197, 279, 486, 517,
461,462 521
Amathuza 375 Balak 487
Antiochia 84, 441, 665 Betlehem 90, 234, 235,
Arábia 174, 235, 236, 263, 236, 264, 266, 557, 613
269, 511 Boiótia 353
Argiva 352, 353, 348 Bozor 164
Argosz 133, 512, 513, Britannia 488
379 Buszirisz 396
Arles 686 Büblosz 41
Asszíria 234, 266, 486
487-8 Caesarea 357
Athén 13, 346, 348, 351, Ciprus 324, 657
354, 355, 361, 365, 399, Casius-hegy 667
515, 518, 634, 684 Damaszkusz 159, 185, 220,
Attika (Akté) 353, 520 233-236
Auria 353 Dardania 354
724
Daszen 486 Gomorra 106, 200, 201,
Délosz 379 204-206, 487, 601
Görögország 395, 488, 561
Edom 164, 167
Edsmiatzin 13 Hárán 209
Efezus 63, 379, 399, 514 Héliopolisz 395, 512
Efraim 185, 220 Hierapolisz 683
Egyiptom 19,48, 114,115, Hispánia 488
148, 160, 167, 210, 227, Hóreb hegy 222, 544
235, 243, 269, 276, 285,
289, 299, 351, 352, 375,
Ida hegy 451, 457, 458,
395, 396, 461, 480, 487,
384
488, 504, 505, 509, 511-
111611 (Tzõja) 346,347, 351,
516, 528, 529-532, 539,
353, 354, 355, 361, 375,
543, 544, 587, 590, 602,
520,521
625, 639, 656
india 351
Elam 487
iaiia 488
Eleuszisz 354 Jabbok 208
Epidaurosz 379 Jerikó 214, 593
Etiópia 476, 480, 488 Jeruzsálem 88, 90, 91, 93,
Etna 563 99, 101, 105, 153, 163,
Eufrátesz 476, 480 164, 182, 195, 198, 237,
Evilat 476 238-242, 245, 246, 250,
252, 272, 277, 278-281,
Fõaieia 351, 352, 354, 488, 306, 487, 517, 513, 514,
586 527, 534, 540, 546, 554,
Fzigia 354 593, 613, 621, 689, 693
Jordán 193, 196, 225, 247,
Gallia 488 249, 250, 294, 557, 593
Geón 476, 480 Júdea 73, 90, 169, 235.,
Gerár 487 237, 488, 504, 513, 517,
Germania 488 589, 599, 613, 619, 623
Geth 159
Gittón 83 Kalak 486
Golgota 683 Kalné 159
725
Kapparetaia 84 Názáret 235
Karthágó 375, 513, 514, Neapolisz 64
685 Nílus 480, 639
Kaukázus 337 Ninive 270, 486
Kánaán 208, 276, 307, 487,
504 Olajfák hegye 265, 267 D

Kármel 225 621

Kedár 219 Olümposz 397, 452, 457 3

Kharran 487 460

Khiosz 437 Olümpia 355, 375, 394
Kiiikiz 375 Offikh 486
Korintus 133, 378, 561 (_
Knidosz 379 Örményország 358, 676
Kréta 354, 398, 452, 458,
500 Palesztina 64
Pamphülia 488
Lakedaimón (Spárta) 355, Parion 393
361 Peithó 512
Lakoniké 561 Peloponészosz 354
Libanon 174, 197, 225 Pergamon 352
Líbia 488, 514, 565 Phaéton 353
Lusz (Bétel) 208 Pharan 1487
Lüdia 346 Pheiszón 476, 480
Lyon 686 Pisa 452, 458
_ Prokonnészosz 355
Makedónia 488
Mámbre 200, 293, 601 Qumrán 62
Memphisz 395
Meadëszisz 353 Ramszesz 512
nem 299 Ráma 235
Mezopotámia 208, 516, Roboóm 486
589, 602 Róma 350, 351, 518, 519,
M6ab.167 655
Nabukodonozor 521 Sába 174
Nabupolasszar 521 Sínai-hegy 14
726
Sineár 588 Szikhem (Flavia Neapolis)
Sion 91, 93, 101, 159, 160, 637
164, 165, 195, 198, 216, Szinopé 451
226, 245, 271, 272, 278, Szíria 19, 64, 398
527, 604, 623, 613, 621 Szküthia 451
Spárta (Lakedaimón) 354, Szodoma 106, 156, 200,
355, 361, 375, 418 201, 203-206, 211, 294,
295,487,601
Szabek 554 Szükiosz 378
Szai 396
Szaisz 656 Tanisz 237
Szalim 487 Tartarosz 32
Szamária 159, 185, 220, Taurosz 393
233, 234, 236, 637 Theszperia 337
Szamion 375 Thébaisz 395
Szamosz 378, 379 Tiberis 84
Szardínia 324 Tigris 476, 480
Szárdesz 523-526, 550- Troasz 393,
558 Trója (Ilion) 353, 355, 671
Szegór 203, 205, 487 Türosz 179, 513, 514
Szeir hegység 487
Szennaar 486, 487 Velence 13
Szeobin 487 Vörös-tenger 513, 543,
Szicília 324, 375 544, 590
Szidón 174

MODERN SZERZŐK NEVMUTATOJA

Alfonsi, L. 703 Bardy, G. 703
Arany 652 Bellinzoni, A. J., 60, 703
Aubin, P. 703 Bentivega, 603
Babits M. 668 Bodmer 523, 682, -683
Bagatti, B. 703 Bolgiani, F. 703
Barnard, L. W. 359, 703 Bonner, C. 523
727
Boulluec, A. Le 703 Harnack, A. von 569
Brox, N. 704 Harris, J. R. 14, 633, 635
Bueno, D. R. 14, 63, 560 Hermann, C. F. 314, 653
Heuss, W. 705
Capelle, D. B. 524 Hyldahl, N. 645, 705
Chester-Beatty, A. 523
Chadwick, H. 704 Jacoby, E. 661
Conybeare, F. C. 13
Cosgrove, Ch. H. 704 Kaye, 705
Cristina, S. Di 704 Kern 659, 660
Crosby 523 Kindstrand, F. 559, 705
Koch 674
Csengeri 669 Kranz, W. 684
Krogmann, W. 705
Devecseri G. 653, 669, 673 Kukula, R. C. 652
Diehl 669, 672
Diels, H. 657, 658, 672, Leloir, L. 313
Lolfelder, H. 705
684
Dölger, F. 704 Lüdemann, G. 705
Drober, H. 704 Malherte, A. 706
Maran-Rapisarda 668
Elze, M. 314, 652,704 Marcovich, M. 706
McDonald, I. H. 706
Frasca 668 Mees, M. 706
Froidevaux, L. M. 573 Meineke 669, 674
Funk, F. X. 704 Mendoza Rius, F. 706
Geffcken, 672, 704 Müller 668, 675
Goodspeed, E. 704
Grant, R. M. 358, 359, Nauck 657, 660, 661,669,
705 672, 673
Grossi, V. 705 Nautin, P. 524, 706
Noakes, L. W. 706
Hall, S. G. 705 Nock, A. D. 706
Halton, T. 705 Normann, F. 706
Hamman, A. 705, 707 Nöldeke 634
728
Otranto, G. 706 Simon, M. 707
Otto, I. C. Th. 61, 444, Spanneut, M. 707
555, 556 Strobel, A. 707
Swete, H. B. 640
Pellegrino, M. 706 Ter-Mekerttschian, K. 569
Perler, O. 525, 550, 677, Ter-Minassiantz, E. 569
682, 683, 692, 706 Testuz, M. 523
Pépin, 706 Thackeray, H. Sr. 640
Pfättisch, P. M. 707 Trencsényi-Waldapfel I.
Pinell, 524 653, 668
Pitra, B. 13, 553
Prigent, P. 62, 707 Usener 673
Puech, A. 665
Vorst, V. 708
Robinson, A. 14
Rordorf, W. 707 Winden, C. M. van
645, 707
Schoedel, W. R. 359, 360 Whittaker, M. 707
707
Sender, 668 Zeegers, N. 708
Simonetti, M. 707

729
 TÁRGYMUTATÓ

A 232, 237, 241, 244, 249,

262, 264, 294, 298, 309,
adomány 54, 113, 118, 321, 390, 529kk, 580,
166, 240, 254, 350, 456, 582, 584, 590, 601, 608
537 kk, 621, 624
adó 77, 85, 508 anyag 70, 111, 118, 318,
agresszivitás 10 320, 326 kk, 330, 336,
ajándék 248, 483, 504, 365, 376, 386, 458 kk,
545, 584, 630 533,564,582,663
akarat 126, 141, 162, 214, apokrif 9
215, 231, 233, 243, 244, apologéta 7, 9, 10, 11, 12,
257,263,277,280,292, 59, 63, 314, 358, 441,
295, 305, 309, 321, 422 559
kk, 428, 594, 616, 619 apológia 13, 14, 15, 60, 64
akta 91, 101 apostol 88, 96, 103, 114-
alkotás 10, 80, 106, 110, 118, 183, 231-32, 240,
350 249, 262, 269, 431, 557,
alkotó 72, 115, 118, 175, 561, 577, 580, 600, 603,
194, 200, 243, 319, 447, 623,630
459, 629 aritmetika 138
allegória 48, 635 asszír 10, 233, 241, 313,
alvilág 261, 537, 548, 641 352,487
angyal 20, 49, 67, 90, 104, asztronómia 135, 138, 315
114, 115, 124, 126, 127, athéni 13, 15, 342
169, 187, 202, 209, 213, ateizmus 66, 67, 358, 498
730
atléta 35, 129 B
Atya 68, 72, 76, 81, 89,
94, 97, 99, 100, 112- barbár 18, 20, 28, 67, 68,
17, 122, 124, 129, 138, 100, 112, 282, 284, 314,
143, 147, 154, 158, 171, 328, 338, 343, 345, 356,
192, 210, 215, 221, 230- 410
32, 257, 259, 263, 268, bazilidiánus 176
272, 277, 278, 282, 292, bálvány 20-22, 28, 44,
294-96, 308-309, 319, 96, 102, 114, 130, 148,
321, 347, 371 kk, 390, 175, 189, 253, 376, 388,
447, 489, 549, 555, 577, 396, 441, 445 kk, 489,
578, 593, 596, 601, 603, 585, 599, 625
606, 608 kk, 619, 628 bárány 181, 182, 188, 228,
autarkeia 314 251, 526, kk, 538, 540,
ábrázolás 21, 591 548, 553, 590, 595, 610,
áldás 117, 162, 252, 261, 616,693
286, 308, 473, 586, bárka 156, 586
590 béke 71, 101, 358, 362,
áldozat 17, 45, 69, 71, 405,608,615,623
72, 83, 113, 124, 157, bika 32, 33, 43, 92, 265
159,161,162,168,182, birodalom 60, 85, 324,
184,188,221,253,275, 361, 365, 517, 598, 603,
281,305,315,361,375, 608, 609
379,394,410,456,500, bíró 65, 132, 176, 193, 282,
628 300, 320, 322, 373, 447,
állam 65, 340, 343 555, 580
államhatalom 59 bíróság 121, 128, 130
állat 41-43, 82, 157, 408 bizonyíték 80, 87, 122,
kk, 451, 467, 531 kk 200, 207
álom 78, 93, 211, 337, bocsánat 66, 112-13, 117,
618 186, 258, 274, 310, 473,
álomfejtés 315 577
álomjelenés 73 boldogság 71, 129, 134,
átok 170, 256, 586 135,137,145,378,623
árváltozás 117, 324 bor 117, 118
731
böjt 49, 92, 112, 152, 182, császár 60, 73, 77, 81, 109,
270 119, 121, 122, 286, 318,
bölcselet 64-65, 130, 345 334, 363, 619, 627, 632
bölcsesség 65, 71, 81, 112, csillag 81, 89, 269, 293,
135, 168, 179, 211-13, 323, 327, 367, 388, 472,
248, 286, 293, 316, 318, 552, 596, 601, 610, 629
329, 341, 345, 409, 415, csillagjóslás 315
446, 449, 465, 472, 474, csillagkép 23, 26, 27, 449
522, 578, 581, 594, 606, csipkebokor 209, 210,
610, 629 295
bűn 67, 84 kk, 90, 98, 102, csoda 49, 114, 143, 144,
kk, 112 kk, 126-29, 139, 368, 551
144, 154, 159, 161, 164, csók 117, 401
166, 182, 186, 191, 226,
D
257, 258, 265, 271, 280,
309, 326, 329, 336, démon 20, 34, 60, 67,
363, 435, 480, 483, 505, 70-73, 78, 81-84, 94 kk,
536, 548, 577, 586, 594, 99, 104, 107, 109 kk,
615, 625, 627 113-17, 120, 124-28,
bűnbánat 57, 85, 154, 257, 130, 144, 155, 157, 169,
271, 302, 308, 309, 580 194, 229, 232, 236, 242,
bűncselekmény 66, 68, 71, 244, 253, 287, 298, 301,
122 321, 323, 328, 331, 337,
brmhõdes 96, 105, 120, 354, 388, 390, 393, 452,
127,131,140,191 464, 484, 498, 628
büatetes 60, 69,71, 78, 80, diakónus 117-118
97, 98, 100, 125, 127, dialógus 11, 61, 63
134,140,249,281,342, dicséret 117, 321
361, 363, 430, 433, 481, dicsőítés 117, 118
585,615 dicsőség 212, 218, 219,
261, 295, 325, 498, 604
C, Cs
E
cél 10, 11, 22, 25, 81, 84, egyeduralom 59, 464, 483,
123, 136, 406, 430, 439 639
732
egyhaz 215, 533, 587, 591, 82, 86, 97,102,115,116,
599, 626 leit, 630, 647, 125, 129, 192, 209, 217,
693 277, 321, 451, 468, 474,
egyesülés 80, 90, 113, 116, 475, 555, 582, 606
478 Emberfia 104, 169, 170,
egyiptomi 18, 41 kk, 87, 231, 293, 595, 626, 638
167, 223, kk, 237, 284, emberszeretet 49, 70, 191
315, 343, 375, 396, 522, emlékirat 116 kk
587,591,602 engedelmesség 480, 595,
egyszülött 110, 268, 280 606
elem 11, 12, 20, kk, 27 kk, engedetlenség 480, 595
56, 124, 126, 162, 337, eredet 10, 18 kk, 22, 616
409 eretnekség 59, 196, 271,
elgondolás 97, 116, 136, 571, 577
213 erény 67, 71, 86, 97, 121,
eljövetel 74, 87, 92, 101, 126, 127-29, 364, 426,
104,107,109,176,188, 431,435
193, 194, 197, 226, 238, erkölcs 12, 146, 348, 612
240, 249, 272, 273, 282, erő 19, 74, 82, 83, 88,89,90
287,607,611,630 93, 100, 108, 111 kk,
ellenség 74, 87, 94, 99, 100, 129, 169, 194, 212, 236,
119,177,182,258,331, 247 kk, 262 kk, 268,
390, 494, 548, 604, 622 280, 296, 319, 321, 371
ellenvetés 86, 100, 194 kk, 390, 415, 446, 465,
elöljáró 117, 118, 373 578,591,605
elpártolás 237, 322 eskü 81, 495
előkép 60, 181, 182, 184, eukharisztia 117, 182, 183,
251, 532, 553, 573, 603 281, 636, 642
elsőszülött 80, 82, 100, evangélium 11, 117, 146,
105, 242, 244, 262, 292, 148,261,507,533
321, 478, 530 kk, 543, ékesszólás 66, 139, 402
590, 597 élet 52, 56, 68, 80, 110,
elv 55, 406, 411, 423, 429, 142, 143, 151, 262, 401,
446 427, 532, 548, 575, 577,
ember 10, 18, 22, 28, 70, 579, 595, 598, 600
733
eletmod 53, 65, 66, 74, 134, ide, 142 leit, 176,
287,323,327, 343,353, 314, 317, 351, 364, 500
399 1-ilozofss 12, 15,21 ide, 45
éneklés 315, 581 ide, 61, 64, 66 kk, 80 kk,
értelem 64 kk, 76, 112 kk, 98, 122 leit, 126, ide, 133
118, 120, 126 lde, 131, ide, 141 ide, 335, 343,
137, ıdz, 168, 248, 309, 368,390,405,409,442,
328, 337, 377, 389, 392, 455, 458, 469, 559
404, 437, 446, 581, 606, i-16 19, 82, 89 ldt, 94, 105,
610 109,124,253,608
Etteiem 59, 67, 72 ide, 76, Fiú 49, 67, 72, ide, 81 ide,
100,126,128,131 86 kk, 96,107,110,114,
értelmezés 227, 243 115,118, 124, 184,187,
et-v(eles) 59, 64, 129, 130, 192, 244, 253, 265, 267,
.293,296,343,358,368, 271, 276, 282, 292, kk,
ide, 372, 388, 419 ide, 300, 371 kk, 380, 390,
567 478, 541, 555, 577, kk,
etzeie 78, 80, 138, 428 593, 600, 603 kk, 608,
614,623,627
F fordítás 62, 223, 385, 291,
306,559,669
farizeus 264, 265, 268, 269 Fölkent 124, 184, 186, 188,
felajánlás 113, 221, 253 192, 204, 215, 246, 250,
felolvasó 118, 221, 253 253, kk, 260, 271 kk,
feltámadás 87, 99, 116, 276, 282, 285, 287 kk,
214,240,271,282,320, 290 ide, 302, 310 ld.-_,
359, 404, 407, 410 ide, 548, 599, 604, 607, 619
422,453,482,548,597, fõpap 166, 172, 183, 197,
599,600,612,614,618, 246, 258, 281
621 ftttdõ 113 ide, 117, 150 ide,
felelem 100, 122 kk, 127, 155,187,473,552
222, 361, 581, 584, 610
feny 58, 144, 155, 328, 446, G, GY
449 gaztett 64, 362, 363
filozófia 11, 60, 84, 133, geometria 135
734
gondolkodásmód 60, 234, halál 71, 78, 87, 88, 94, 96
P

255, 329, 469, 498 98, 99, 102, 110, 111 3

gondviselés 15, 124, 134, 116, 129, 130, 187, 244 3

270, 282, 316, 317, 391 262, 267, 320, 325, 329 9

kk, 404, 424, 429, 447, 331, 428, 480, 530 kk D

458, 463, 496, 498, 502, 537, 548, 579, 594, 598,
633 607
gonoszság 29, 65, 67, 97, halhatatlanság 10, 70, 73 3

113, 154, 166, 168, 305, 79, 81, 94, 96, 98, 104 3

586 188, 321, 328, 331, 340 7

görög10,11,18,20,28,32, 472, 482, 604, 645

34, 40, 44, 46 kk, 56, 59, halottidézés 78
62, 67 lik, 82, 87, 90, hztmoale 143, 315, 416,
98, 100, 111, 220, 224, 537
282, 314, 316, 327, 337, ltasotiioseg 326, 330, 371,
337,341,343,356,410, 468,504,578,595,608,
491, 500 629
gnósztikus 9, 62, 314, 359, hatalom 49, 70, 72, 74, 78,
360, 572, 647 94, 108, 142, 250, 268,
grammatikus 342, 346, 308, 320, 327, 344, 385,
352 409, 446, 491, 577, 582 3

gyermek 628 602, 604, 608, 612, 621

gyermekkor 481 háború 87, 133, 146, 163,
gyilkos 29, 86, 100,403 497, 518
gyilkosság 546, 547 hálaadás 72, 73, 117, 118,
gyógyszer 35 kk 281, 282
gyűlölet 80,126,151 háromság 10, 443, 472,
670
H házasság 74, 86, 120, 121,
318, 402, 437, 483
hagyomány 49, 179, 353, házasságtörés 30, 34, 36,
443, 571 kk, 573, 577, 37, 47, 122, 124, 255,
623 338, 490, 507, 536
hajó 25, 448 héber 19, 87, 90, 480, 526,
hal 43 590, 600, 606, 607
735
himnusz 48, 73, 174, 385 ige 59, 70, 73, 80 ide, 90,
hit 9, 11, 70, 73, 81, 102, 92, 100, 114, 115, 117,
148, 162, 197, 199, 262, 124,131,179,193,211,
274, 286, 358, 369, 573, 223,236,247,264,268,
575, 577, 578, 590, 596, 278, 296, 319, 321, 328
599, 600, 612, 618, 627 kk, 332, 345, 357, 365,
hitvallás 58, 68, 273 367, 371 ide, 380, 390,
homilia 7, 12, 13, 523 399,446,465,472,474,
húsvét 228, 526 kk, 537, 478, 526, 535, 550, 556,
548 558, 578 lelt, 599, 601,
622, 628, 653
I igehirdetés 569 kk, 575,
623, 630
idézet 59, 62, 360, 523, igetet 11, 184, 304, 590,
571 596, 604, 625
igazolás 115, 177, 181,192, ime 117, 118, 281, 282,
199, 219, 222, 227 375
igazság 12, 18, 28, 49, 54 imádás 71, 72, 215, 331,
kk, 64, 67, 71 kk, 86, 93, 490, 576, 600
98, 104, 109, 110, 116, imádság 78, 247, 255, 281,
119, 121, 123, 132, 135, 282
137, 143, 167, 181, 221, írás 52, 56, 87, 112, 114,
258, 273, 286, 297, 308, 115, 124, 143, 145, 162,
314, 328, 344, 365, 389, 166, 168, 170, 173, 181,
406, 424, 445, 456, 463, 198, 207, 211, 218, 220,
522, 561, 575, 583, 600, 227, 229, 236, 238, 244,
608, 610 kk, 630 315, 455, 497, 526
igazságosság 64, 67, 138, írástudó 155, 264, 265
140, 162, 255, 264, 309, író 46, 81, 92, 111, 131,
328, 426, 429, 433, 579, 459, 497
580, 600, 610 kk, 628 ismeret 20, 46, 54, 81,
igazságtalanság 66, 97, 92, 111, 131, 138, 166,
148, 154, 158, 191, 316, 131, 459, 481, 497
362, 417, 539, 541, 623 istenek 18, 20, 21 kk, 25,
ige 10, 56, 93, 99 28 kk, 31 kk, 41 kk, 67,
736
 80 lelt, 95, 129 ide, 242, jelkep 88,184, 198, 223,
291, 316, 319, 322 lzlz, 246, 273, 275, 472,473,
366, 378, 393 lelt, 452, 577
456, 483, 497, 500, 562, jog 120, 506, 587, 591, 594
628 jogtalanság 363, 508
istenfélő 147, 273 jóslat 32, 38, 78, 504
istenismeret 150, 327 jóslás 78, 328
istenség 10, 42, 45, 60, 69, jövő 72, 104, 321, 455,
297, 327, 362, 551, 611 595
istentelen 72, 75, 95, 100, jövendölés 86 kk, 96, 102
122, 191, 321, 342, 343, kk, 177, 184, 195, 199,
367, 473, 610 223, 225, 233, 243, 248,
istentelenség 41, 66, 82, 273, 282, 371, 401, 483,
86, 97, 111, 121, 123, 579, 585, 593, 605, 622,
191, 241, 338, 364, 374, 631
433, 446, 500, 586, 602 jutalom 54, 55, 66,78, 96,
istentisztelet 71, 132, 248, 137, 373,430
272, 456
ítélet 60 kk, 64 kk, 91 kk, K
97-99, 105, 121, 132,
141, 179, 180, 188, 207, karizma 249, 630
210, 216, 240, 253, 264, káldeus 18, 20, 21, 28, 41,
280, 307, 320, 322, 327, 44, 46, 106, 522, 589
338, 360, 400, 419, 425, kárhozat 71, 207
430, 464, 486, 494, 507, káromlás 84, 228, 338, 408
580, 586, 591, 600 kk, kegyelem 15, 131, 145,
608, 616 165, 168, 171, 207, 216,
236, 253, 262, 280, 283,
J 526,535,579
kehely 117, 183, 227, 281
jatele 120, (olimpiai) 346, kenyér 117, 118, 149, 151,
355 206, 226, 539
jel 49, 107 ide 111, 153, kereszt 73, 81, 88, 91, 92,
250 kk, 256, 270, 275, 95, 96, 100, 108, 111,
279, 504, 530, 587, 609, 118, 125, 182, 252, 274,
737
47 A II. számdi görög apologéták
 303, 554, 556, 596, 608, ıdtaiy 74, 78, 87, 91, 102,
620, 685 122,167,172,174,176
keresztény 18 kk, 20, 50 itt, 186, 196, 223, 233,
kk, 68, 70, 72, 87, 100, 243, 246,264, 303, 310,
106, 119, 121 kk, 131, 351 ide, 453, 487, 545,
154, 175, 236, 238, 256, 580,597,604,608,619,
258, 273, 362,, 453,499 627
kereszthalál 49, 221, 266 királyság 52, 70, 181, 188,
keresztség 60, 150, 168, 227, 231, 281, 286, 318,
185, 249, 250, 551, 554, 322, 379, 540, 557, 596,
570, 577, 579, 599, 600, 600, 609
647 kitartás 11, 314
kerub 581 kocsi 323, 621, 685
kezdet 16 kk, 27, 143, 253, koszorú 69, 325, 339
319, 381, 456, 566, 594, kozmosz 22, 327, 634
598, 601 kk kommentár 313, 343
kezdetnélküli 17, 320 költő 10 kk, 46, 80 kk, 90,
kép 20, 33, 250, 256, 321, 98, 105, 107, 124, 126,
326, 330, 447, 468, 591, 128 kk, 316, 338, 345,
608, 629, 630 366, 368, 399, 415, 457,
képmás 44, 77, 79, 109, 462, 489, 496
256, 275, 325, 349, 379, költészet 315, 316, 346 kk,
393, 582, 588, 595 397
képesség 70, 78, 85, 97, könyörgés 55, 270, 379
131 könyv 87, 92, 99, 115, 131,
kérvény 64, 86, 109, 119, 341, 343, 485, 497
121, 357 könyvtár 14, 87, 442, 499,
kiáradás 390 523,569
kígyó 37, 43, 85,111, 181, körülmetélkedés 49, 148,
187, 237, 249, 253, 256, 153, 155 kk, 161, 167,
262, 264, 266, 291, 292, 183, 189, 253, 277
299, 382, 477, 483, 610 közösség 74, 118, 215,594,
kinyilatkoztatás 10, 214, 599
234, 235, 240, 245, 251, lzõ 252 ıdz, 293, 626
279 lttltllze 10,443, 633
738
kronológia 443, 515, 521, M
640
kultusz 41, 42, 49, 55, 83, mag 79, 89, 92, 98, 106,
348 113,125,126,131,199,
küldött 72, 626 214, 223, 231
magyarázat 236, 237, 257,
L
279,280,316
lakoma 316, 410 manna 229, 299
lángbaborulás (vö. világ- markionita 176
égés) 341 mágia 73, 225, 315
látomás 279 mágikus 86, 109, 124
látványosság 67, 298, 322, mágus 78, 224, 234, 235,
403 236 kk, 249, 264, 266,
lelkiismeret 255, 403, 458 269, 286, 343, 610
lemosdás 113, 116, 168 meghívás 587, 593, 599,
lélek 10, 27, 72, 75, 78, 80 600, 625 kk
kk, 98, 102, 134, 139 kk, megigazulás 284, 590, 596
180, 193, 215, 243, 326 megismerés 49, 70, 85,
kk, 331, 426, 428, 434, 137, 138, 168, 596
440, 446, 551, 561 megszabadulás 73, 620
Lélek 59, 64, 67, 73, 87 megtartóztatás 67, 436,
kk, 100, 103, 106, 108, 576
111 kk, 138, 143, 145, megtestesülés 10, 226, 571,
163, 168, 171, 177, 178, 606, 610, 630, 631, 633
185, 194, 197, 199, 230, megtérés 75, 94, 150, 168,
233, 235, 247 kk, 253, 242, 250, 331, 505
276, 386, 390, 464, 485, megváltás 10, 44, 532
532, 539, 556, 558, 577 megvilágosítás 113
kk, 590, 593, 599, 605, Megváltó 90, 117, 118,
607 kk, 614, 624 kk, 629 155, 169, 606, 607
lényeg 16, 46, 122, 138, mennybemenetel 240, 599,
139, 296, 337, 366, 551, 624
561, 651 Messiás 19, 52, 54, 607
logosz 61, 128, 357, 645, minta 580-82
647, 651, 669, 670 misztérium13, 73, 83, 107,
739
47*
 117, 130, 162, 181, 185, 241,244,276,286,291,
186, 223, 226, 231, 236, 363,385,395,583,591,
240, 245, 247, 252-53, 593,601,605,607,626,
256, 259, 261, 269, 274, 628
275,278,286,292,303, nézet 98, 134, 175, 306,
306,310,315,323,342, 313,394,489,561
344, 361, 365, 400, 526, növény 41, 157
kk, 535 kk, 590, 692
mitológia 60, 354, 442 O
mítosz 31, 48, 84, 105, 124,
145,220,324,337 ok 97 kk, 123, 131, 137kk,
múzsa 33, 135, 138 142, 381, 408, 419 kk,
műveltség 64, 314, .342, 425, 482, 578
345, 349, 367, 405 ország 70, 74 kk, 112, 196,
művész 22, 69, 381 493, 591, 600, 621
művészet 277, 315, 325, orvos 35, 81, 86, 407
349,376,398 osztály 18, 20
ószõvetseg 11, 62, 222,
N 559,570
Ö
nap 118, 193, 306, '580, önmegtartóztatás 74, 86
604 ördög 85, 224, 237, 241,
Nap 118, 217, 287, 552 266
nep 11, 19 ide, 54 ide, 62 örökség 163 kk, 221, 276,
lelt, 74, 84, 90 lelt, 95, 284,289,298,304,534,
100 kk, 106 kk, 111, 535, 557, 586, 603 kk,
115 ide, 132, 156, 159, 625, 627
162 lelt, 217, 219, 238, örömhír 19 kk, 90, 96, 620
252,263,273,276,282,
284 ide, 298, 307, 473, P
528,587,599,600,618,
625 ide pap 156, 173, 237, 242,
nev 17, 65, 70, 82, 90 lelt, 279, 295, 351 ide, 487,
99,102,l13,124,135, 513,556,591,604
157,168,l75,183,231, papság 540, 591
740
paradicsom 477 kk, 480, 231, 238, 240, 245, 247,
483, 582 251, 256, 269, 274, 279,
parancs 74 kk, 116 kk, 283, 286, 298, 310, 336,
146 kk, 158, 166, 182, 352, 268, 391, 443, 445,
184, 189, 221 kk, 235, 464, 469, 472, 478, 488,
255, 258, 290, 405, 480, 496, 537, 556, 578, 593,
535, 576, 577, 583, 593 606, 608
paráznaság 85, 325, 401, prozelita 238, 287, 288,
536 289
paszkha 528 kk, 558, 692 pszichikus 330, 331
párbeszéd 11, 61, 442 püspök 7, 11 kk, 441, 443,
pátriarka 11, 164, 196, 523,550
207, 221, 236, 238, 243, rágalom 64, 84, 119, 146,
262, 269, 277, 286, 294, 156,316,364
537,543,556,608 remény 54, 68, 71, 133,
peripatetikus 135, 346 144, 146, 175, 186, 258,
pecsét 577, 590, 630 273, 401, 599, 608, 609,
példa 40, 76, 96, 456, 473, 625
534, 612 tend 22 leit, 71, 113, 303,
pitagoreus 135, 367 326,337,377,392,594,
platonikus 134, 136, 141, 604
458 részesedés 599, 603
pneuma 368, 470 repudium 121
pogány 49, 60 kk, 88, 95, rokonság 139, 368
105, 146, 156 kk, 174kk, romlás 27, 435, 600
191, 200, 225, 228, 242, római 49, 59, 60 kk, 109,
244, 257, 441, 580, 602, 120, 334, 344, 350, 500,
604, 610, 626 524
presbiter 577, 611 min 88 ide, 91, 129, 133,
prófécia 60, 94, 168, 175, 199,280,609
184, 285
S
próféta 11, 49, 86 kk, 90
kk, 10 kk, 118, 133, 144, sátor 591, 593, 612
151 kk, 157, 163 kk, Sátán 85, 232, 280, 292,
181, 193, 196, 222 kk, 298, 483, 539,551, 584
741
sots 21, 91, 96 ldz, 125 ldt, szertartás 117, 176, 344,
322,326 376, 581, 591
szobor 84, 109, 116, 349,
Sz
350, 379, 393, 451, 504
szabadakarat 249 szofista 74, 297, 354, 358
szabadakaratú 264, 321 524
szabadság 264, 321, 326, szofisztika 350
331, 536, 539, 584 szokás 74, 102, 105, 315,
szadduceus 239 344, 361
szamariai 83 kk, 106, 236 szolga 102, 605, 613, 619,
szamaritánus 62, 286 629
szaturniliánus 176 szolgálat 581, 582
szekta 239 szombat 49, 145, 146 kk,
szellem 27, 319, 321, 326, 155 kk, 162, 166, 183,
448, 458, 559, 628 253, 628, 669
Szellem 328 kk, 336, 390 szövetség 62, 147, 162,
szenátus 64, 109, 122 184, 196, 221, 283, 288,
szenvedély 29, 70, 106, 585, 587, 590, 613, 625
109,226,418,434 sztoikus 80, 125 kk, 131,
szenvedés 70, 80, 82, 89, 135, 320, 500
96, 102, 105, 110, 115, szükségszerűség 15, 22,
116, 134, 169, 176, 183, 113
188, 221, 224, 230, 251, szűz (Szűz) 19, 82, 87 kk,
259, 286, 299, 399, 400, 90, 100, 108, 116, 162,
537 kk, 555, 590, 599, 184, 185, 195, 214, 219,
601,616,623 220, 223, 227, 231, 242,
szentély 20, 69, 113, 114, 244, 247, 262, 263, 268,
282, 361, 498 268, 277, 549, 555, 557,
Szentírás 10 kk, 314, 474, 594 kk, 596, 606, 611,
480, 485, 506 613
szentség 599, 600 T
szentségtörés 69, 237
szeráf 581 tanítás 12, 46, 54, 60, 65
szeretet 53 kk, 85, 599, kk, 68, 74, 77, 82, 94,
623, 627 100, 105, 109 kk, 116kk,

742
 120-23, 126, 128, 131, természet 10, 16 kk, 22 kk,
135,141,145,i68,175, 28, 42, 46-48, 70, 79,
193,199,226,236,238, 97, 111, 113, 120, 125,
257,268, 271, 276,302, 131, 134, 139, 146, 322,
321, 346 lelt, 351, 356, 330, 335, 338, 366, 387,
372, 401, 405 ide, 456, 389, 391, 397, 411 kk,
499, 570, 577, 578, 599, 417, 423, 437, 527, 551,
603 583, 594
tánito 18, 61, 66,72, 80, 88 terv 70, 157, 289, 579
99, 110, 145, 178, 185, test 79, 117, 139, 140, 143,
192, 213, 223, 257, 265, 184, 213, 320, 341, 359,
272, 281, 305, 308, 310, 369, 404, 409, 415, 537,
314 551, 563, 582, 594, 599,
tanítvány 19, 74, 118, 198, 609,617
199, 247, 261, 267, 577, testimonia 11, 570
599, 621 tétel 80, 317, 340, 406, 561
tanú 11, 143, 339 tévedés 17, 21, 32, 41, 44,
táplálék 117, 409 kk, 415 48, 56 kk, 109, 190, 218,
kk 344, 608
templom 20, 45, 69, 88, tipológia 524, 572, 693
161,174,177,295,317, tisztelet 18, 21 kk, 67, 118,
323,330,353,375,396, 142, 169, 189, 436, 522,
513,521,557,591,613, 580
628 titán 37, 380, 384
teológia 12, 314, 443 tõmeny 19, 47 ide, 53, 65,
teremtés 15, 20, 73, 200, 70 lelt, 93, 120, 126, 145
213, 325, 344,429, 465, ide, 158, 162, 168, 171
469, 489 ide, 184, 187, 191, 221,
Teremtő 110, 124, 154, 228, 247, 250 ide, 258,
200,203,282,309,317, 272, 274, 288, 309, 318,
320,327,341,365,369, 321,323,331,347,354,
374,377,387,393,394, 361, 401, 419, 437, 490,
399, 415, 420 ide, 428, 504, 509, 526 ld-z, 584,
447,459,489,493,578, 591 lelt, 623, 625, 627,
580,625,630 628
743
törvénytelenség 41, 47, 77 üdvrend 169, 230, 310,
történetírás 353, 397 597, 630, 633
történetíró 462, 469, 514, ügyvéd 12, 55, 315
520 üldözés 57, 61, 280, 358,
tudás 57, 113, 480, 579, 362, 365, 545
595,608,610 ünnep 49, 145, 155, 162,
tudatlanság 72, 113, 122, 164, 184, 527, 545
131,292,321,608
tudomány 86, 131, 135, V
137, 138, 315, 323, 330,
333,565 valentinianus 176
tűz 20, 25, 74, 77 kk, 80 vallás (vallásosság) 18 kk,
kk, 97, 100 kk, 107, 114, 24, 48, 65, 86, 148, 337,
120, 125, 176, 188, 206, 442, 456, 499
209, 210, 249, 280, 286, vallomás 57, 123, 145
296,320,332,447,494, varázsló 29, 35, 125
608 vád 11, 59, 64, kk, 70, 78,
84, 102, 119, 121, 128,
U,Ü 267, 338, 358, 362, 381
kk,399
újjászületés 113, 117, 245, választás 97, 113, 125
577, 579 változás 80, 422, 429
uralkodó 65, 71 kk, 78, 92, verseny (olimpiai) 638
122, 123, 154, 453 vég 17, 27, 143, 579, 598,
uralom 91, 598, 604 616
utánzás 315, 320, 340 végzet 96, 126
Újszövetség 62, 559 vélemény 64, 84, 133, 313,
üdvösség 21, 53, 54, 85, 318, 389, 400
95, 116-17, 144, 171, vér 23, 88 kk, 92, 117, 130,
187, 190, 216-17, 232, 199, 214, 274, 528 kk,
253, 261, 265, 274, 419, 538, 588, 590, 609,
502, 534, 548, 575, 577, 624
597, 600, 605, 607 kk, világ 15, 54, 72, 80, 509,
612, 616, 620, 629 kk,.63 562,578,580,586,593
üdvözítő 125, 144, 303 kr,601
744
világégés 60, 61, 80, 99, Z, Zs
125, 386, 495
világosság 163, 219, 277, zodiakus 323
328, 466, 470, 548, 597, zsarnok 145, 344, 433
604, 605 zsidó 18 kk, 48 kk, 59, 61
viz 20, 23, 112, 116, 151, 87ld<, 101 ide, 106,111,
249, 278, 459, 466, 588, 115, 133, 228, 234, 239
599 511, 517, 580, 604,606
vizõzõn 125, 306, 485 lelt, 610,618, 621
510 ltlt,586 ide zsinágogz 154, 228, 258
626 ide
x
Xysztusz 133

745
 SZENTÍRÁSI IDÉZETEK JEGYZÉKE

ÓSZÖVETSÉG

Teremtés könyve
1. fej.: 659
1, 1: 666, 669, 679, 682,

o\ 3 0
_ 1,116 b: 690
2: 690
:- o\`°É81 o1 3: 690
- 3: 669 3-24: 671
- 681
000 .-900 5: 679
c„\ 0NU-.c72
\*->°?TU“ 5: 690
ı - \ o
ˇ!-\vi-1ˇ!-\
ˇ!-\uı-\
ˇ!-1
“I-1ˇ!-Á o \ o 4:
a o > l \ J ı - s ç f g 665 679
1, 14-18: 681
1, 16: 701
1, 26: 330, 421, 664, 679,
696
1, 26-28: 213
1, 81k: 201
2, 1: 672 ES
E"`oí`tCDCDVDE51
os
2, 4: 679
2, 4-5: 670
2, 5: 693 690
2, 6-7: 670 680, 690
2, 7: 679, 681, 682, 690 - 671
2, 7-8: 679 _ 691
;ı=~ˇ.t-_: ı>o,_ ˇL»ı§.>a, _oıˇu`§.»,_l×D`iıbo_l\D`t×Jı_lD\>,×lDJ 1-xo ı=\J»-Hvı=-~\<.ı1=-;TQ
pl×Di\>00ıııııı`_`.
-lD:×J»-1H` -o oixcx'\-o*-Íc>~1“\xˇo31--=ı_i\?“fixoxo
Euıxo-lciz\-ı-x\ox».sooiso

746
 8-22:671 17,2:147
5:691 17,11:692
. ej.: 653 17,14:146
kk:638 18,1-3:695
kk:391 18,1-17:294
-4:691 18, 8: 691
679 18,10:201
691 18,13k:204
5:661 18,16k:204
157 18,20-23:204
F?'olga
pp
-×»-t-'õDlHabo
×>690 18,33k:205
14-15:691 19,7k:201
`s_4-~.c>16:691
uı9Ha“ca
v-i„„ex
`_\:>
vo,yo_c.\
„cm 19,10:205
9,18-19:691 19,16-25:205
9,24-27:307 19, 23k: 203
9,25:691 19,24:295
9,26:691 21,1-4:692
9,27:691 21, 9-12: 202
10,6-20:691 22,9:553,680
10,10-14:672 22,13:553,554
11, 1: 691 24,4z284
11,2-4:691 25,25z692
11,5-9:691 28,:z680
11,6:264 28,10-19z209
11,10-26:691 28,12-15z695
12, 1: 681 28,:4z284
12,1; 691 31,:0z207
12, 4: 691 31,Í0k:208
12, 7: 691 32,21:681
12,9:680 32,23-30:208
13,15:691 32,24:293
15, 3: 694 32,28:696
15, 5: 692, 694 32,30:293
15,6:254,692 32,31:681
15,14-16:692 35,6-10:208
35,7z211 12, 3-32: 678
35,10z681 12, 9-11: 678
37-38. fej.z 681 12, 7: 678, 692
37-50. fej.z 681 12, 8: 681
37,28z680 12,10 678
41,54z692 12,11 678
44, 4z 680, 681 12,12 678
46,6-7z692 12,13 678,692
46,27z692 12,14 678
49,8-12z197 12,17z 678
49,10z88,285,640 12,21 677,680
49,10sz107 12,22 678
49,10-11z697 12,23 678
12,24 678
Kivonulás könyve 12,27 677,678
1, 5: 692 12,28 678
1-12. fej.: 681 12,29 678
2, 3: 680 12,29-30z678
2, 23: 210 12,36z681
2-4: 211 12,46z678,680
-5: 115, 116 13,7z646
114 13,21z681
689, 691, 692 14-15. feje 681
695 14,15-31z692
4: 686 16,2-35z681
6: 210 16,4-35z681
1: 668 17,4-7z681
-4: 293 17,6z695
4: 681 17,9kkz252
0-12, 3: 692 17,11z696
21:678 18,8z194
1-28: 680 19,5-6z680
" [\")ı-'l\)ı- ı-×1ç,\U1[\)1-32:
677 19-31. fej.z 681
3: 680 20,3-5z674
o1ıu-Ho1-Hıo -ı1olcx
UUU-FUU
UUUU\.ı 3-5: 678, 680
umvnmbagv 20,12z437,674
748
20,13:700 Második Törvénykonyv
20,13-17:672 2,22:682
20,14:437,700 2,23:171
20,17: 700 4,19:672
21, 2:-3: 370 5,15:646
21,24:701 6, 8: 189
22,29:701 6,13-14:292
23,9:674 10,16k:153
23,20-21:231 10,17:200
25,16:692 16, 2: 677
25,40:689 16,5:679
27,1-81692 16,5:182
28-29. fej.: 692 17, 3: 672
31,18:692 20,19:674
32,6:157 21,2-3:294
38,55:692 21,22:680,682
22,12:189
26,41:153
Leviták könyve
28,53-57:679
20,13-17:674
23,6-8:674
28,66z680,681 699
30,15:97
26,40:153
30,19:97
31,16-181231
Számok könyve 32,4:254
9,12:678,680 32,6:158
11,23:294 32,7-9:298
13,2-14,38z692 32,15:157
14, 31z 695 32,16-23:283
21,8z111 32,20:158
24,17z269,640,697 32,21:700
26,3:693 32,22:112
27,18:194 32,43:297
34, 2: 679 32,49-52:693
34,13:693 33,13-17:252
36,2:679 33,13-17:252
Józsue könyve 9,8:666
3,14-17:693 9,9:666
5,13-6,2:214 12,22:679
11,23:681 34,14:666
13,7:693
14, 2: 693 soltárok könyve
24,11:691 \ıI
1:686
-6: 95
Sámuel I. könyve 247
8, 5: 681 80,695
15,13:680 - 95,698
18,6-11:680 50,678
19, 31: 680 - 288,696
25,21:680 9
- 259
Sámuel II. könyve 3,698
7,12-13:694 uıcxxo 31
NE?
12,13:309 »-1-*i-3 „\1-3:672
“U1c
pp u1o -1-_J
ÉUÉUWUWUNUNUNUNUNUWUDW
ı_Ǹ

13,3:166
Királyok könyve I. 15,10:680
19,14:180 17, 14: 682
19,18:180,189 17,45:167
28,7:268 18,1-6:217
18,2-5:641
Királyok II. könyve 18,3-6:94
7,14-16:282 18,5:108,183,679
18,6:224
Krónikák I. könyve 18,8:173
16,23:641 19 (18), 5: 691
20,5:698
Makkabeusok II. könyve 21,2-23:260
7,28:687 21,8s:93 J
21,16:699
Jób könyve 21, 17: 91, 93
3, 5: 679 21,18-19:259
750
21,19:91, 93, 699 71,17z286,695
21, 28: 682 71,17-20z217
22-es: 650 77,14z681
23,1-10:177 77,24z681
23, 7: 104, 243, 295, 699 77,55z681
23,10z699 79,2z689
23,12z666 81,1-8z291
28,5z699 88,39-46z698
28,7z699 89,4z240
31,2z309 89,10z666
32,6z679,687 94,9z668
32,12z681 95-õsz 638
33,6z666 95,1-3z230
33,7z666 95,1-13z229
33, 21z 680 95, 5: 200, 238, 242
34,5z678 95,7:682
34,12z680 95,10:228
37,18z698 96,1-10:96
37,21z680 98,1-7:216
39,12z681 98,5-9:178
44,1-18z180 101,16:254
44,7z204,246 104,39:681
44,7-8z696 104,40:681
44,7-12z215 105, 9: 681
46,45z681 109,1 202,241 295 682
46,6-10z178 699
49,1-23z161 109,1-3z99
51, sz 673 109,1-4z242
52,7z699 109,1-7z172
65,7z666 109, 3: 556, 681 695
67,18-19z699 109,3-4z215
67,19z180,24 8,679,682 109,4z172,646
68, 22: 681, 699 110(109)1-7z696
71,1-7z217 113,8z667
71,2z173 115,4-5z665
127,3z273 Bölcsesség könyve
131,10-12z697 1, 7: 677
13i,11z694 2,10-20:682
:34,8z678 2,12:305
:35,6z681 2,23:679,690
:35,7z666 2,24:690
135,7-9z681 7,25:371
135,13-14z681 8,13 679
135,15-17z665 10,1-3:691
135,16z681 10,15-19:692
135,18z667 10,Í8:681
135,21z681 11,Í7:663
147,4z666 11,17-18:638
148,1z245 13,Í:659
Í7,2:678
Példabeszédek könyve 1
17, 2:-21: 678
1,12:678,679
Í 6:678
1, 16: 679
Í -19:678
3,8:673
-92678
3,11:665
Fifi 678
3,19-20:666
Í 678
4,18:686
Í KO O O O O-1 CN!-*I-\C»\U1 678
ıı
4,25:672,675 UUUUUU

27-29:675
Sirák fia könyve
1-25z297,687 16, 27: 681
1-36z212 17, 3: 679
2z371 44, 1: 691
lNl×D ×5z653
:>l×D
8,27-29z669 Izaiás könyve
12,7z679 Í, 3: 115
12,28z686 1, 3: 92, 114
21,1z380 Í, 3-4: 92
24,21-22z667 1, 6: 698
Prédikátor könyve 1, 7: 101
3, 1-8: 679 1,9z106,200,30
752
 6:155,675 11,1-10z697
6-20:98,113 11,2z180,689
3:241 11,3-4z697
0:701 11, 4z 697
77,699 11,5z697
UJ 11, 10z 89,640,697
- 304 14,1:288
700 15,18:675
700 0000 16,1:278
-10:305 17,7-8:700
-11:155 19,24-25z289
-15:301 22 13z373 432
0:680 26Í:9z698”
6:165 27,:z253,275
8kk:155 29,:3z166,308
8-25:302 29,-3z236
0:102 29,-4z172,179,289
1:181 29,:5z192
231 29,:8z698
0:148,172 30,:-5z237
687 30,28-30z673
C,\õı-\0ol)[\J»-\ >ı-= *\DO\ :3I-\U1bJL>JL>Jl\ * -
H.ÍÍ.
ICO.II 220 33,13-19z226
-J;4 §nz}§nig png}»§;o3 ;o3 -; 10-16:185 220 35 1-7:225
7: 14z 89, 227, 680, 694, 35: 3-6z 698
696 35, 5: 1 01
7,14-16:696 39,8-40,17:196
7,16:185 40,12:695
8,4:185,220,233 40,22:670
9,1:679 40,38:672
5:697 41, 1: 675
5-7:696 41,4:370
6:694,696,697 42,1-4z290,303
ÜÚ “GT
23(LXX): 699 42, 5: 672
I-*U- *\D\O\O1,1:89,640 42,5-13:219
11,1-3:247 42,6:164
H
'I
Ilıfi

48. A H. századi görög apologéták

42,6-7:288 53,7kk:680
42,8:218 53,8:185,214,223,698
42,16:287 , 53,8-12:104
42,19-20:289 53, 9: 259, 265
43,10:287 53,12:102
43,10-11:370 n
54,1:106,283,700
43,15:303 55,3-5:148
43,18-20:700 55,3-13:152
44,1:681,696 55,6-7:675
44,6:370 57,1:273
44,8-9:306 57,1:101
45,12:672 57,1-2:698
45,22:675 57,1-4:154
45,23:105 57, 2: 259
49,5-6:696 57,4:189
49, 6: 287 57,5:189
49,8:288 58,1-11:153
50,4:265 58, 2: 91
50,6:694 58,5-8:184
50,8: 682 58,6-8:675.
50,8-9: 700 58,13:165
51,42:147 59, 7: 679
52,5:154 61,1; 696
52,7:699 62,10-63,6:165
52,10-54,6:150 62,11:697
52,1 -531682 62,12:284
52,1 - 3,5 698 63,9:700
52,: - 3,8 103 63,15-64,12:164
52,: 80c,\U`lU'l 63,Í7:105
52,:01-l=~o-ıoıoı 283 64,10-12:101
53,3z681 64,: 1:105
53,4z680,698 65,: :284,682,700
53,5-6z698 65,* -3:102,163
53, 7z 274, 553, 677, 678 65,2 :91,259,699
679,680,698 65,9 -12:304
754
65,15-16:700 Bánflckönyve
65,17-25:240 . 3,29-4,1:701
66,1:161,370,665,670 3,36:370
695 '
66,3:701
Ezekiel könyve
66,5:675
3,17-19:241
66,5-11:246
11,9-20:700
66,7:696
12,20:157
66,24:105,186,308
14,14-20:308
Jeremiás könyve 14,20:186,187
2, 6: 681 16,3:234
3,8:278,279 18, 21: 675
4, 3: 167 18,23:675
4,22:172,177 20,19-26:159
5,8:679 33,12-20:191
6,9:675 36,12:290
6,16:675 37,7:104
7, 6: 681 44,3:282
7, 22: 160 47, 3: 554
9,25:167
9,26:106 Dániel könyve
10,12-13:672 7,9-28:170
10,13:666 7,13:104
10,14:672
11,19:228,680
18,20:681 Ózeás könyve
1,9:157
22, 3: 681
1,10:700
31,15:235
2,24:700
31,31:148
6, 6: 701
31,31-34:700
10,6:699
38,27:289
10, 16: 266
Siralmak könyve 12, 6: 675
3,30:698 13, 4: 675
4,20:108,698 14,10:673
Joelkönyve Habakuk könyve
2,13:105 2, 18: 672
2,16:675
2,28:249 Zakariás könyve
2,28-32:700 2, 6: 105
3,1:679 2, 10-12: 279
2, 11: 283
mosz könyve 3, 1-2: 237, 279
18-6, 7: 160 6, 12: 269
26: 634 7, 9: 675
4: 681 9, 9: 91, 198, 682, 697
4-6: 681 11,12:699
11: 694 12,10-12:105
>`11: 697
vo
vwHavaum
»U1
12, 12: 287
13, 7: 199, 699
Jónás könyve
3, 6: 678 Malakiás könyve
4, 1-11: 270 1, 2: 183
1,10:183
Mikeás könyve 1, 10-12: 167, 281, 679
4, 2: 677 4, 1: 673
5, 2: 90, 234, 697 4, 1-7: 272
6, 1: 681, 682 4, 5: 192
6, 3-4: 681

ÜJszovETsÉG
Máté evangéliuma 700
1, 21: 682 +00 s: 193
1, 21-23: 680 -10: 267
1, 21-25: 678 0-11: 292
1, 23: 680, 682 6: 679
2, 1-11: 697 2: 680
2, 6: 640, 697 l\Qı-\'-L~ 6: 76
ı-l-L
\-9
ı-L
VU-IUU1
VW
U-Wu-Wvb)vb)

756
 7:677,679,700 9,27:681
0:269 9,27-31:681
1:700 10,11:402
2:76 10,33:638
7-28:700 10,40:114
8:74,401,675 11,5:680,681
9:74 11,12-15:196
2:74,675 11,22:261
4-37:76 12,9-13:681
8:701 11,27:114,115
9-40:362,373 12, 7: 701
1:76 12,13:681
2:373 12,18-21:290
3:373 Í2,39:270
4:372 13,3-8:292
4-46:75,675 13,24-30:679
5:75,259,372 Í 37:700
6:374 28:77
76 Í 345
675 677
9-20:75 "183308
N*-LHI\l=-P -F2PILD UJLQN 0:75
NH _ 9:679
21:76 Í 01681
25:76 Í -4:270
26:556,688 Í 6:682
12:401 Í 1:681
15:175 Í 6:75
I\J t-*P-*ŠJ P.Ă
-*\OU1
15:77 27:668
21:77 Í 12:194
22:232 Í 24-27:681
;J4 ;§h §h >§n inLl cnm cnı imtnı 22:77 Í 39:263
8,11:232 Í 9:74
8,11-12:286,308 _ 9:402
8,17:680,698 Í 11:74
9,13:701 A
\|\|-A
fi\
|fJ„
,\ 12:74
vovo
ur]
voum\.ı_`]»IQ
Hauauavovovu'
vb)
umumum
umvb)
19,16-17:263 27,6-23:681
19,26:79 27,10:699
19,29:701 27,11:682
20,28:682 27,20:681
21, 5: 682 27,24:681
21,5-9zõ97 27,26:681
21,13z155 27,29:681
21,21z232 27,34zõ81,õ99
22,17z78 27,35:682
22,32zõ89 27,37:682
22,37z77,õ99 27,39:93
22 39 373 401 27,39-43:682
22 , 40: 255 27,42:682
23 , 15: 287 27,45:682
23,23:155 27,46:261
23,24: 681 27,48:681
23,27:155,276 27,51:555,682
23,29 3 5.680
° »
23,31:680 Márk evangéliuma
23,37:680 4,26z7OO
24,11:175 8,31z2õ2
25, 41 : 639 1O,17z77
26,14:681 1O,45zõ82
26,14-15:681 12,2õz689
26,18:642 12,3Oz699
26,39:261,267 12,30-31z255
26,42:681 15,26zõ82
26, 47: 681 15,29z263
26,55:681 15,32z682
26,59-61:681 15,34z2õ1
26,59-62:681 16,19:680,682
26,59-66:681
26,63:682 Lukács evangélıuma
26,64:682 1,2õzõ8O,õ82
27,2:556,681 1,26-38zõ8O
758
1,31:90,678,680 22,4sz2õ7
1 35:640 23,6-12zõ99
1 : 38 :262 23,7-15zõ81
1, 79 : 679 23,27-29zõõ3
2, 7: 678 23,35z2õ3
,32:682 23,44zs55
1-22: 2 50 23,4õz2õ8
2:266,267 24,25-27zõ8O,68z
-8:267 24,2õzõ81
679 24,4Ozõ81
~26:681
75 os evangéliuma
75 319
76,362 -3:670,695
-30:373 33s,679,õ82,õ88
374 682
75 654
-36:258 682
2:680 2-14:678
-n>uaıõnDorı»>+o~43:663
ıo v-ir \DU`ı-|=~L4:677,678,690,700
.ı0-\ı U5
9,22:233,262 16:677,678
10,16:77 16-18:679
10,19:232 ,17:677,679
10,27:255 18:678
11,52:155 20-23:250
12,4:80 29:677
12,24:688 ,36:677,682
12,48:78 49:682
16,31:667 5: 694
18,20:437 UJL,|_.\ |_ı; |_\;ıy.; ı|-A;tı-ki\ h-\ril L_| 12 :679
m`
UHUÜ
UHU U U U U U

18,27:416,670,701 3,19 :680,682

20,27:689 3,31 112
20, 35: 240 4,24 :653
22,16:677 5,21 :682
22,19kk:642 5,22 :682
759
 7:682 19,ı9zõ82
9:682 ı9,23zõ82
3:680,682 19,28zõ99
5:682 19,33-3õzõ8O
9:682 19,36:677,678
0:682 2O,25zõ81
1:680 2O,27zõõ7
4:682 24,19zõ81
8:682
1:680 Apostolok cselekedeteı
4:682 1,1-11:699
6:682 1, 2: 682
8:278,700 1,11:680,682
2:682 1,22:682
5:695 2, 3: 694
4:679 2,16-17:700
681 2,17:679
g ı
ˇ\D Oˇ@ ˇ®“NIu\lˇCı G\ˇCı \`9ˇG\@ˇG\ ˇU1: = z õ a » L r o ı n - L . a ı ~ „ u o L » f o t 682 2,21:701
11,1; 681 23:682
11,1-44:681 7-31:680
11,25z41õ,õ82 9:692
11,37:681 6:682,697
12,13:682 8:682
12,24:667 4:680,682
12,28:682 8:680,681
12,46:682 0~12:682
14,6:682 2:701
14, 8: 682 5:68O
18,12:681 7:681
18,12-14:681 5:698
18,31:681 0:680,682
18,33:682 - :691
19,1:681 92
19, 2: 681 O~c×U181,692
19,6:681 ;J 4;JfgpwjıL:>;D„pı§»3oJxgpJyo3 -g>§\bJLn~»to ı-~> =~1-15:692
*Ln »rot

760
 692 24:682
634 31:679
689 10:254
665 11:692
670,695 13:694
;o§ç5pZÉı»-D680 17:682
2:677,680 2:679
L»<»<n-nf.>-D2-35:680
fl 2-19:693
9,22:682 2-21:679
10,29:682 9:670
10,39:680,682 0:313
10,43:682 4:677
13,7:524 700
13,17:681 4:679
13,21:681 4~16:679
13,33:678 7:679
13,47:682 4:679
15,16:697 679
17, 2: 680 1:682
17, 3: 681 5:688
26,18:680,682 1:417,680
28,31:686 L;J[\_)ı- \.[: )ı- ıG\-[)ı\- ı84:680,682
ˇ00ˇ38:687 0“Oˇ0“GIUC0ˇ\l I-×1ˇ\GLI1ˇU 1ˇU`§.!1ˇ-[2 F=~ˇ-I lä-ˇUJ
Rómaiaknak írt levél 10, 4: 677, 679
1,17:694 10,13:701
1,22:634 1O,18zõ41,õ79
1,24-32:679 10,20:682
1,25:659 12,1:375
1,27:679 13,7-8:675
1,29:679 13,1Ozõ99,7OO
1,77kk:645 14,9zõ94
2,4-6:689 15,12zõ4O
2,6-9:668
3,15:679 Korintusiaknak L1:tI level
3,21:694 1,3Ozõ82
 -9: 668 5,1 7: 677
654 8, : 556
701 11, 6: 668

77, 678, 680 Galatáknak írt level

1,5 : 678
3,7 : 694
Cı\©L>J\1@l"'\|-*Í oııı
ıııııo "UJ
Ó\
C\
(Š Í
\lG\Cl\)
) '\l|f\J@ 3,1 1: 694
ı-zˇ0 `§,\ˇo u1ˇU0,
3: 681 1ˇL>ıˇl\Jˇt~o 3,1 3: 680
10, 4: 681, 695 2 4: 700
10,11:693 8: 677
11,19:175 : 679
14,20:695,700 : 688
15,1-58:680 : 659
Í5,4:678,680,682 4-26: 679
Í 12-17:694 l\).-\ : 680
C.\0
ı-L-Í=~
\
_ UIU1 uU 22:682
Í5,23:677 Efezusial-:nak írt level
Í5,26:693 1,7 : 682
15,28:556,678 1,1 0: 679, 692 693
15,32:373,432 1,1 3: 680
15, 37: 667 1,1 8: 642
15, 53: 431 1,2 0: 682
1,2 1: 687
Korintusiaknal-E írt II. 1,2 3: 678
levél 2,5 : 678
1, 22: 680 8 : 678
3,1-16z6õ7 8: 696
3,12-18zõ35 2: 696
4,4-õz642,õ79 : 688
4, 6: 680 : 679, 680
4, 18: 677 -10: 682
5, 1: 679 0: 677
5, 10: 431 Gb P-\ 2:
l\)
OOG\
00
i-\l-'
EONUN *
u-pD-D.0%9%
OL”
655

762
4,30z68O
5, 8: 680 662, 675
5, 12-14z 680
5,14:678 c\O×ONvaLnoo \Ol-P\J
6, 24z 677 6: 525, 679, 680, 682
0: 679
iuppizımek iz: levél N 6= 659
xOoo\
ı-`o=~
5-11: 525, 679 _
: 680 Tımóteusnak írt II. levél
_7, 633 1, 10: 682, 688, 694
556, 697 2, 10: 682
693, 694, 698 4, 18: 678
ı-\ 1:
o\cm
pp_\1 682
Titusznak írt levél
Kolosszeieknek íıft levél 2' 14: 677' 680
3, 5: 670
1 4: 682 3 6_ 679
12: 680 ' '
šãifâı677 zsidóknak iz: ızvõı
,.6_ 681 682 1, 3: 677
;j
-8.õ94 = 1,1 sz
6: 678
681
zãf NU , ıoz 677, 682
Í ' 4: 680
` 5: 679
678
O\G\O\ UTOOGD U1t\)l\J
' 682
ı-=\ObJ1: 678
642, 678
679, 689
Tesszalonikiaknak írt I. 4; 679
levél »-8KOsz 582
42-
U1
ı-\ı-Kı-\
2, 15: 680 9, 15z 582
10, 1: 679
Timóteusnak itt I. levél 10, 32: 642, 678
1, 8: 679 10, 38: 694
763
11,37z28õ jános I. levele
12,2zõ8O 1, 2: 682
12,szõõ5 1, 5: 682
12,22zõ79 3, 12: 679, 690
3, 14: 680
Jakab levele 5, 11: 682
2, 19: 666
5,10:680 Júdás levele
5: 677
Péter I. :levele
1, 11: 677 Jelenések könyve
1, 18: 677, 678, 680 1, 5: 694
1, 19: 679 1, 6: 680
1, 20: 691 1, 8: 682
2, 2: 682 1, 10: 642
5-9: 680 12: 679
680 4: 695
0: 677 677
1: 682 0: 680
1-23: 682 ı-`~'Lı-\2: 677, 680, 68 2
C,\
1-25: 680 r-*ˇU1ˇU1ˇU12,
ˇLDULDJ 9: 639
2: 682, 687 15, 3: 682
lvNN
5.9N
ga»-= 679 17,14:682
19, 16: 682
Péter II. levele 21, 2-5: 679
1, 11: 680 21, 22: 679
3, 16: 636 22, 1: 700
3, 18: 678 22, 13: 682

764
 P

ISSN 0209 - 7613

ISBN 963 360 303 X

KLADASERT FELEL: DR. ÁKOS GÉZA IGAZGATÓ

szENT ISTVÁN TÁRSULAT
1053 BUDAPEST, ı<ossUTH LAJOS U. 1.
84/1780 FRANKLIN NYOMDA, BUDAPEST
EELELOS vEzETÖz MÁTYÁS MIKLÓS IGAZGATÓ