Európa a változá ok korát éli.

Az Európai Unió bővülé ével át-

értékelődik az Europa különböző régiói ban élő népek szerepe,
jelentősége és az Unió keleti irányú bővítése megoldást hozhat
az etnikai konfliktusokra a térségben. Az egyes nemzetek békés
egymás mellen éléséhez szükséges azonban, hogy azok kölcsönö-
sen megismerjék egymás történelmét, kultúráját, a múltban be-
töltön szerepét. Bihari Péter A németek - 2000 év Európa k6zepén
című könyve a németség két évezredes történetéről ad ánekintést
a germán népcsoport ókori szerepétől egészen 'Németország
legújabbkori történeti fejlődéséig . A szerző a Fazekas Mihály
Gyakorló Gimnázium vezető tanáraként tisztában van munkája
hiánypótló jellegével é a Közép-Európai Egyetem PhD hallgatója-
ként átérezte a németség Európában betöltön kulturális szerepének
fontosságát.
A kötet a német történelem valamennyi fontos szakaszát
tárgyalja , a németség egyes történelmi korszakokban betöltön
szerepét a könyv terjedelmének megfelelő arányokban elemzi.
A szerző helyesen i meri fel a Németország története szem-
pontjából lényeges történeti korszakhatárokat és ábrázolja
az egységes Németország kialakulásáig vezető utat. A könyv
megkí érel választ adni Nyugat-Európa nemzetállamainak illetve
a német föderalizmus eltérő fejlődé ének kérdé ére, te zi ezt
a német történelem napjaink aktuálpolitikai történéseinek
ábrázolásával. Érdeme a kötetnek az 1945 utáni korszak "két"
Németországának objektív szemléletű tárgyalása, beleértve az
egyesítés utáni idő zak e eményeit is. A kötet függelékében
szereplő statisztikai adatok fontos információt nyújtanak a
németországi uralkodódinasztiákra, Németország kancellárjaira,
népességére, nyelvére, területére vonatkozóan.
Németország földrajzi helyzetéből adódóan a történelem
folyamán mindig is meghatározta Közép-Európa fejlődé ének
irányait. Mivel a német birodalom területe számos ma különálló
államot magába foglalt, émetország geopolitikai értelemben
sajátosan a nyugat- és a kelet-európai fejlődési modell között
helyezkedik el, s mint ilyen, vitathatatlanul meghatározó szerep-
pel bír az egységesülő Európa jövőbeli kialakítá ában.
Mannherz Károly
 A NÉMETEK
2000 év Európa közepén
 BIHARI PÉTER

A NEMETEK
2000 ÉV ,
EUROPA
KÖZEPÉN

MŰSZAKI KÖNYVKIADÓ
 Lektorálta: Katus László

© Bihari Péter, 2002

© Műszaki Könyvkiadó, 2002

ISBN 963 16 2762 4

Kiadja a Műszaki Könyvkiadó

Felelős kiadó: Bérczi Sándor ügyvezető igazgató
Felelős szerkesztő: Eszterág Ildikó
ülvasószerkesztő: Doba Dóra
Műszaki vezető: Abonyi Ferenc
Műszaki szerkesztő: Szigeti Róbertné
Borítóterv, tipográfia: Molnár Eszter
Tördelés: Susán Pál

Azonosító szám: MK-2762-4

Terjedelem: 23,17 (Al5 ív)
 TARTALOM

EURÓPA KÖZEPÉN - BEVEZETÉS .. . . . . .. .. . . . .. . . . .. . . . .. . . .. . .. .. .. 9

A GERMÁNOK ÉS A NÉMET-RÓMAI BIRODALOM (1250-IG) ... 15

Germánok római tükörben • A nagy népvándorlás • Hittérítés és
egyházszervezés • A germán királyságok • A Karolingok biro-
dalma • A császárság felújítása • A szász és a száli dinasztia •
Reformpápák és invesztitúraharcok • Lovagok, városok, ministe-
rialisok • Staufok és Welfek • A német széttagoltság • Krónika

ÚJ DINASZTIÁK VETÉLKEDÉS E (1250-1500) ........................ 41

Habsburgok, Luxemburgok, Wittelsbachok • IV. Károly, Csehor-
szág és az aranybulla • ínség és pestis • Városok és városszö-
vetségek • A Hanza-szövetség • A Német Lovagrend • "Drang
nach Osten" • Zsigmond király, Csehország és az egyházi refor-
mok • Leszakadó peremterilletek • A Habsburgok és a birodal-
mi reformkísérlet • Krónika

REFORMÁCIÓ ÉS VALLÁSI KÜZDELMEK (1500-1650) ............ 61

Korforduló • V. Károly és a világbirodalom kísérlete • A Fug-
gerek • Luther és a német reformáció • A nagy parasztháború •
A közösségek és a fejedelmek reformációja • Vallásháborúk és
vallásbéke • Ellenreformáció és katolikus megújulás • Török há-
borúk és a Habsburg hatalom válsága • A harmincéves háború •
Pusztulás és válság • A vesztfáliai béke • Krónika

POROSZORSZÁG FELEMELKEDÉSE 0650-1790) .................. 91

A régi birodalom • A francia hegemónia • A Habsburg nagyha-
talom • A választóvonalak • Az abszolutizmus és korlátai •
Négy Hohenzollern uralkodó • Brandenburg-Poroszország fel-
emelkedése • Szilézia és a porosz-osztrák dualizmus • Osztrák
és porosz reformpolitika • A német felvilágosodás • A művelt
társaság • Krónika

5
 TARTALOM

KÉT FORRADALOM KÖZÖTT 0789-1848) ........................ 117

A nagy francia forradalom és a németek • Napóleon és a Né-
met-római Birodalom vége • A német reformkor • A felszabadí-
tó hábOlúk • 1815, Bécs: Német Szövetség és Szent Szövetség •
Romantika és nacionalizmus német földön • A metternichi reak-
ció és a német konzervativizmus • Gyáripar és vasútépítés •
Zollverein és gazdasági nacionalizmus • Ínség és forrongás ok
1848 küszöbén • Krónika

A MÁSODIK BIRODALOM 084S-1890) ........................... 147

A német március • A frankfurti nemzetgyűlés • Hol fekszik Né-
metország? • Ellenforradalom és alkotmánykísérletek • A reak-
ció és a kivárás évtizede • "Szénnel és vassal" • Urbanizáció és
szociális kérdés • Bismarck színre lép • Bismarck három hábo-
rúja • Birodalomalapítás és alkotmány • Bismarck és a biroda-
lom belső egysége • Antiliberális átrendeződés • "Koalíciók
lidércnyomása" • Bismarck menesztése • Krónika

A NYUGHATATLAN NAGYHATALOM (1890-1918) ............... 183

Németország vilmosi korszaka • Gazdasági és szellemi fellendü-
lés • A polgári társadalom ellentmondásai • A szociáldemokrá-
cia reform és forradalom között • Militarizmus és radikális nacio-
nalizmus • Imperializmus és világpolitika • A kettős szövetség
kudarcai • Belpolitikai patthelyzetek • A júliusi válság és a há-
ború • ,,1914 szelleme" - "az új népközösség" • Villámháború és
állóháború • A nélkülöző hátország • Hindenburg és Ludendorff
uralma • Breszt-Litovszktól Compiegne-ig • Krónika

DEMOKRÁCIA ÉS DIKTATÚRA 091S-1945) 217

A lefékezett forradalom • A nemzetgyűlés és az alkotmány •
Versailles és a tőrdöfés-Iegenda • Puccsok, válságok, hiperinflá-
ció • A konszolidáció évei • Pártok és koalíciók • A weimari
köztársaság aranykora • Tömegkultúra és kultúrkritika • A világ-
válság és a nácik felemelkedése • Elnöki kormányok - A parla-
mentarizmus felszámolása • Hitler koalíciós kancellár • A totális
diktatúra • A náci népközösség • Fegyverkezés és diplomácia •
Hitler diadalai és kudarcai • A holokauszt • A másik Németor-
szág • A totális háborútól a totális vereségig • Krónika

6
 TARTALOM

KÉT ÁLLAM - EGY NÉP (1945-2000) 275 o .............................

"Németország, nulla óra" • A szövetséges megszállás • A hideg-

háboru és a két Németország • A berlini válságtól a berlini falig •
Adenauer és a CDU-CSU • Az SPD Schumachertől Brandtig •
A nyugatnémet "gazdasági csoda" • Az NSZK jóléti társadalma •
Az NDK "reális szocializmusa" • Szociálliberális koalíció és keleti
politika • Német-német kapcsolatok • A Kohl-korszak • "Egy
nép vagyunk!" • Az utolsó évtized • Befejezés - A múlt terhei •
Krónika

FÜGGELÉK .................................................................. 321

Uralkodódinasztiák o............................................... 323
Németország kancellárjai ........................................ o. 326
Statisztikai táblázatok .............................................. o. 327
Bibliográfia .......................................................... o. 339
A kötetben szereplő képek forrásai ............................ o. 343
Névmutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 344

7
 "Némethon? De merre van hát?
Nem tudom, e fó/det ho/ ta/á/om. "
Friedrich Schiller

EURÓPA KÖZEPÉN

BEVEZETÉS

mikor 1848-ban az első demokratikusan megválasztott német

A nemzetgyűlés a frankfurti Pál-templomban megkezdte az új

Németország alkotmányának kidolgozását, már annak első két
szava: "Minden német ... " napokig tartó heves vitákat váltott ki. Utóbb
sokan bírálták a frankfurti képviselők tehetetlenkedését, pedig aligha
történhetett volna másként: nem létezett egyértelmű válasz arra a kér-
désre, mi Németország és kik a németek. Hiszen a frankfurti viták
idején német nyelvű emberek százezrei éltek Franciaország, Svájc és
Dánia területén, sőt a távoli Erdélyben is, ugyanakkor a 39 német ál-
lamot lazán összefogó Német Szövetség határain belül jelentős volt
a cseh, lengyel és szlovén népesség aránya. A nemzetgyűlés képvi-
selői meglepve, sőt sértődötten vették tudomásul, hogy a csehek
nem mentek el Frankfurtba, hanem inkább szláv kongresszust hív-
tak össze az egyébként német többségű Prágában.
A németek történetében is sorsdöntő 1848-49-es év kiragadása
természetesen kissé önkényes, ám korántsem alaptalan. Az a "törté-
nelmi" probléma, amellyel a frankfurti nemzetgyűlés szembesült,
évszázadok óta érlelődött, és 150 év múltán is aktuális: az 1998-ban
hatalomra került "vörös-zöld" koalíció ugyanis módosította azt az
elavult 0913-as) törvényt, amely származási alapon állampolgárnak
tekintette a Volga mentén 1800 körül letelepedett Rajna-vidéki pa-
rasztoknak németül már nem is értő utódait, de megtagadta a pol-
gárjogot a Németországban született, annak nyelvét tökéletesen bí-
ró török fiataloktól.

Tehát, kedves olvasó, ez a - témájához mérten - vékony kötet

arra a csak látszólag egyszerű kérdésre keres válaszokat, hogy mi
Németország, kik a németek, és hogyan változott kétezer év alatt e
fogalmak tartalma.
Induljunk ki abból, ami a legegyértelműbb, és a fenti címben is
szerepel: Németország Európa közepén fekszik. Persze ez sem meg-
kérdőjelezhetetlen: földrajzi értelemben az Atlanti-óceántól az Ural

9
 EURÓPA KÖZEPÉN

hegységig tartó Európa közepét valahol Ukrajna nyugati vidékein

kell keresni; magyar szemmel viszont - gazdasági, politikai és kul-
turális tekintetben - a mai Németország egyértelműen Nyugat-Euró-
pa része. A német múlt hosszabb időszakának vizsgálata azonban
a Közép-Európához tartozás tézisét látszik erősíteni.
Ez - immár nem földrajzi, hanem történelmi értelemben - felté-
telezi, hogy megragadható egy nyugat-európai, illetve egy kelet-eu-
rópai fejlődési modell, Németország pedig valahol e kettő között
helyezkedik el. Itt kell utalnunk a Közép-Európa, s főként Kelet-Kö-
zép-Európa helyéről - illetve mindenekelőtt létezéséről - folytatott
újabb keletű vitákra. Az 1960-as és 1970-es évek óvatos tapogatózá-
sai után a Közép-Európa probléma elsősorban a cseh (emigráns)
Milan Kundera és a magyar Szűcs Jenő művei nyomán került a fi-
gyelem előterébe. A hazai közvélemény természetesen Szűcs Je-
nőnek Bibó István ihlette esszéjét ismeri jobban. Szűcs mondani-
valójának - az 1980-as évek elején erős politikai felhangokat is
hordozó - lényege leegyszerűsítve az, hogy amióta mintegy ezer
évvel ezelőtt kialakultak a középkori Európa körvonalai (államai),
a hűbéries, majd városias és rendies római keresztény Nyugat, illet-
ve az ortodox Kelet között többé vagy kevésbé határozottan mindig
létezett egy köztes régió, amely »vidékiesebb" változatban követte
a "nyugati modellt", de még azokban az időszakokban is arrafelé
húzták céljai, ambíciói, amikor a "keleti modellhez" került közelebb.
Ebben az értelemben a .köztes" Európa legalább annyira vágy és tö-
rekvés, mint amennyire valóság: éppen ez a "virtuális" Közép-Euró-
pa kép kapta a legkomolyabb bírálatokat. Napjainkban a történészek
többsége elfogadja a Közép-Európa koncepciót, és használ valamifé-
le Közép-Európa fogalmat, bár annak tartalmáról továbbra is meg-
oszlanak a vélemények. A történelmi Kelet-Közép-Európa alatt
nagyjából az egykori Osztrák-Magyar Monarchiát és Lengyelorszá-
got értik, esetleg a balti államokkal kiegészítve, mai használatban
pedig - némileg leszűkítve - az úgynevezett visegrádi országokat,
valamint Szlovéniát és Horvátországot. Elméleti kitérőnknek ezen
a pontján viszont felmerülhet a kérdés: mi végre e fejtegetés, ha Né-
metország nem is szerepel benne, s főként: miért nem szerepel, ha
egyszer a szerző szerint Németország Európa közepén (Közép-Eu-
rópában) van - sőt, az állítást merészebben megfogalmazva: Euró-
pa közepén Németország van?

10
 BEVEZET~S

Nos, a kapcsolódási pontokat nem nehéz észrevenni: ha igaz,

hogy Kelet-Közép-Európa valamilyen módon létezik, akkor éppen
azokat a területeket foglalja magába, ahol a német hatások (egyház-
szervezés, telepesek érkezése, városalapítás, kereskedelem stb.)
közvetlenül érvényesültek. Tagadhatatlan, hogy a "Drang nach
Osten", a "kelet felé nyomulás" határa lényegében megegyezett
a nyugati kereszténység határával, ami korántsem véletlen, hiszen
a "nyugat" alapvetően a német hatásokat jelentette - s részben je-
lenti napjainkig. Ebben az értelmezésben Közép-Európa Németor-
szággal és "vonzáskörzetével" azonos; nyugati fele magával Német-
országgal - esetleg Ausztriát beleértve Nyugat-Közép-Európának
lehetne nevezni, ha ez nem volna feleslegesen bonyolult -, keleti
fele pedig mindazzal, amit az imént Kelet-Közép-Európánál felso-
roltunk.
A központi fekvés, hozzá a nagy - bár az elmúlt ezer év alatt fo-
kozatosan csökkenő - országterület meghatározó geopolitikai adott-
ság. Nincs még egy európai állam, amelynek annyi szomszédja len-
ne, mint éppen Németországnak, a szomszédok pedig nem mindig
fogadták felhőtlen deru vel a német jelenlétet és erőt. A német újra-
egyesítés előestéjén holland és francia politikusok szájából is el-el-
hangzott a "bon mot": ők annyira szeretik Németországot, hogy ket-
tőt is szívesen látnak belőle. A németek viszont ezt a geopolitikai
adottságot gyakran fenyegető bekerítésként élték meg; ráadásul
központi fekvésük miatt a német államok bajosan vagy egyáltalán
nem maradhattak ki kontinensünk nagy háborúi ból - a harmincéves
háborút a kortársak például egyszeruen "teutscher Krieg"-nek, né-
met háborúnak nevezték.

Nem válaszoltunk arra a kérdésre, hogy mi különböztette meg

a német fejlődést a nyugat-európaitól. Könnyű belátni, hogy inkább
az állami-politikai szféra, mintsem a gazdaság és a kultúra különb-
ségeiről van szó. Míg a XVI-XVIII. századi Nyugat-Európában (Ang-
lia, Franciaország, Spanyolország, Dánia, Svédország) előrehaladt az
állami centralizáció, a bürokratikus abszolutizmus kiépítése, addig
a Német Nemzet Szent Római Birodalmán belül fennmaradt, sőt
megerősödött a kisállamiság, a föderalizmus - amely napjainkig
meghatározó jellegzetesség maradt. Felfogható úgy is, hogy míg
Nyugat-Európa a nemzetállamok területévé vált, Európa közepe
- Itália és Németország - a több államban élő nemzeteké lett, végül

11
 EURÓPA KÖZEP~N

Kelet-Közép- és Kelet-Európa a több nemzetiségű államoké vagy bi-

rodalmaké. Az 1648-1789 közötti időszakban a nyugati és a német
modell már határozottan, a kortársak számára is érzékelhetően eltért
egymástól, bár értékszempontokkal csak a XIX. század romantikus
történetírása ruházta fel őket: eszerint a kisállamiság káros és el-
avult, a nemzetállami fejlődés pedig pozitív és előremutató.
Mindezzel máris a német .különút", a "Sonderweg" sokat vitatott
kérdésénél járunk. A tézis eredetileg, 1914 előtt, pozitív német
különutat jelentett: a megkésett nemzetállami fejlődésért az 1870
után létrejött erős állam, a kitűnő bürokrácia, a nagy gazdasági és
kulturális teljesítmények kárpótoltak. . Ebben a megközelítésben
a németek új nemzeti állama mintegy kikerülte a "párt-uralomnak"
azt a káros korszakát, amely Nyugat-Európát, mindenekelőtt Fran-
ciaországot jellemezte. Az 1914-es eszmék hevületében a németek
kultúráját és alkotmányos monarchiáját az ellenséges nyugat elfaj-
zott civilizációjával és parlamentarizmusával állították szembe. Ez a
gondolat nemcsak Hindenburg környezetében, hanem Thomas
Mann-nál és más író knál is megfogalmazódott.
A kritikus Sonderweg-tézis csírái már Engelsnél és Max Webernél
megtalálhatók, majd a nácizmus tragédiája és a második világhábo-
rú katasztrófája után német történészek sora alakította elméletté. Lé-
nyege, hogy a német tradíció negatívumai - a tekintélyelvű, anti-
parlamentáris kormányzás, a közélet konzervatív-militarista-
bürokrata vonásai, az antiliberális, irracionális szellemi irányzatok
túlsúlya, a megkésett polgárosodás, illetve az erős, politikailag önál-
ló polgárság hiánya - voltak azok a tényezők, amelyek összességé-
ben lehetővé tették, sőt elősegítették Hitlernek és párt jának hata-
lomra kerülését. Ebben az értelmezésben - amelynek kiemelkedő
hazai képviselője Bibó István - a nácizmus nem .üzemi baleset", ha-
nem a német történelem hosszú távú folyamatainak eredménye. En-
nek a negatív teóriának még ma is fel-felbukkanó karikatúraszeru
változatai a németeket - legalábbis Luther óta - erőszakos szörnye-
tegekként ábrázolják, akiktől nem is várható más, mint a nácizmus
és egyéb gonoszságok.
Az utóbbi évtizedben a negatív német különút tétele háttérbe
szorult. Egyrészt, mert a német történelem egészét nem csak 1933
vagy 1945 felől lehet vizsgálni. Másrészt, mert egyre világosabbá vá-
lik, hogy nem létezett olyan "normális· nyugati fejlődés, amelyhez
képest Németország útja eleve különböző, "eltorzult" vagy "megké-

12
 BEVEZErts

.Múlt a jelenben": a kölni Hohenzollern hid. el6térben a birodalomalapftó I. Vilmos császár lovas
szobrával. háttérben az uralkodása alatt elkészült gótikus dómmal. Heine a dómot - amelynek mintája
az amiens-i katedrális volt - "megkövült Nibelung-éneknek" nevezte.

sett" lett volna. Az angol, a francia vagy a spanyol történelem leg-

alább annyira (legfeljebb másként) sajátos, mint a német, noha
egyik sem torkollott a némethez mérhető katasztrófába. A legtöbb
kutató immár azt a vélekedést is osztja, hogy nem egyetlen megha-
tározó német történelmi hagyomány érvényesült, nem kizárólag az
imént felsorolt "negatív kontinuitás" határozta meg Németország
sorsát, hanem - hol erősebben, hol halványabban - másféle hagyo-
mányok, folytonosságok is szerepet játszottak benne. A lehetősé­
gekhez mérten ez a könyv is igyekszik felfejteni a különböző tradí-
ciók alkotta szövetet.
A német múlt megismerését éppen a tradíciók sokfélesége teszi
izgalmas vállalkozássá. Futólag esett már szó a kisállamiságról és
a ma is eleven föderalisztikus hagyományról. Ennek másik oldala,
hogy egy valódi centrum ugyanúgy hiányzott, mint a jól elkülönítő
határvonalak. Aligha van még egy állam, amelynek annyi fővárosa
vagy politikai központja lett volna, mint Németországnak: Aachen,
Speyer, Goslar, Frankfurt, Nürnberg, Prága, Bécs, Berlin és Bonn -

13
 EURÓPA KÖZEPÉN

és akkor nem említettük még Wetzlart, a régi Birodalmi Kamarai

Bíróság vagy Regensburgot, a régi Birodalmi Gyűlés székhelyét.
A nálunk is jól ismert gazdag nyugat - szegény kelet (utóbb: NSZK
- NDK) megosztottságnál régebbi, sokáig ugyancsak jellegzetes
vonásnak számított észak és dél (eredeti formájában: a .civilizált
dél" és a "barbár észak") különbsége. S persze szólni kellene az év-
századokon át meghatározó katolikus-protestáns, illetve a nem csak
nagyhatalmi ellentétet tükröző osztrák-porosz dualizmusról vagy
a kreatív gazdaság és kultúra, illetve a destruktív politika kettőssé­
géről. De mindezzel máris visszakanyarodtunk ahhoz a kérdéshez,
amelyből kiindultunk, és amely megoldhatatlan dilemmát okozott
a frankfurti képviselőknek 1848-ban: kik a németek, mit jelent Né-
metország.

A fentiekből remélhetőleg kiderült, hogy Németország történeté-

ről sokféle könyvet lehet írni, és mindegyiket még többféle szem-
pontból lehetne bírálni. Hiszen bő terjedelem esetén is sok minden
kimarad, esetleg súlyához mérten kevés helyet kap. E rövid könyv
szerzőjének bőven volna oka a mentegetőzésre: a politikai esemé-
nyek történetéhez képest a szükségesnél rövidebben kell tárgyalnia
a gazdaság-, a társadalom- és a művelődéstörténet nem kevésbé
fontos folyamatait. Legfeljebb érzékeltetni tudja a német múlt sokfé-
leségét, mert képtelenség akárcsak utalni is az egyes régiók, államok,
városok saját történetének főbb csomópontjaira. Más országokkal
való összehasonlításra is csak ritkán adódik lehetőség. A szerző így
arra törekedhetett, hogy úgy egyeztesse a tárgyilagos informálás kö-
vetelményét a bevezetőben említett nagy kérdések felvetésével,
hogy az a magyar olvasó számára érdekes és érthető legyen.
Amint az hasonló szintéziseknél megszokott, a könyv egymást
követő fejezetei a jelenkorhoz közeledve mind rövidebb korszakok-
kal foglalkoznak. Azonban Rankénak a történelmi korszakok egyen-
értékűségéről mondott szavait megszívlelve nem követtük azoknak
az újabb összefoglalásoknak a példáját, amelyek a középkort csak
jelzésszefŰen érintik. Végül: a szöveg nem minden; az olvasó képek,
ábrák, térképek, statisztikai táblázatok és rövid kronológiák segítsé-
gével alkothat teljesebb képet a témáról. Bibliográfia valamint név-
mutató a kötet végén található.

14
 A GERMÁNOK
ÉS A NÉMET-RÓMAI BIRODALOM
• I2S0-IG •
 Nagy Károly.
Festett üvegablak a strasbourgi sZékesegyházban. 1180 körül
 "Két olyan Intézmény van, amely
elsósorban kormányozza ezt a világot:
az egyik a f6papok megszentelt tekintélye,
a másik pedig a királyi batalom."
I. Gelasius pápa

GERMÁNOK RÓMAI TÜKÖRBEN

tulajdonképpeni német történelem a Krisztus utáni X. század

A első felében kezdődik, de a környezet és az előzmények

megértéséhez legalább ezer évet kell visszalépni az időben.
Szólni kell a németek eredetéről és az európai fejlődés alapjairól.
A kelta eredetű germán szót először Poszeidónosz görög-római
filozófus említette a Kr. e. I. század elején: addigra az általa így ne-
vezett, skandináv-balti törzsterületükről dél felé nyomuló törzsek l
már összecsaptak római seregekkel. Pár évtizeddel később írt róluk
a kelta gallokkal háborúzó Iulius Caesar; Tacitus pedig - már a Kr. u.
I. század végén - Germania címmel egész könyvecskét szentelt ne-
kik. Tacitus értesülései szerint a nemzetségi szervezetben élő germá-
nok fő foglalatossága az állattenyésztés és a harc. Leírta társadalmi
és politikai szervezetüket, hadviselésük módját, házaikat, öltözékü-
ket, szokásaikat, vallásukat. Egyenes, bátor, becsületes, mértékletes
és vendégszerető népként ábrázolta őket - egyszerű, tiszta életmód-
jukat mintegy példaként állítva az elpuhult rómaiak elé. Azért azt
bizton állíthatjuk, hogy a rómaiak életmódja jobban hatott a germá-
nokéra, mint megfordítva.
A deutsch elnevezés a thiutisk - latinosan teutonicus - szóból
ered, amely bajor területről terjedt el a VIII-IX. századtól, és (olykor
theodiscus, teotisca alakban) néphez tartozót, népi nyelvet jelentett.
Nem egységes "germán" nyelvet, hanem azokat a dialektusokat,
amelyek különböztek a műveltek latinjától, valamint a román és
a szláv nyelvektől. Német területeket vagy német királyságot (terra
teutonica, regnum teutonicum) majd a X. századtól kezdenek emle-
getni, de csak a sokféle elnevezés (Germania, Francia, Saxonia, Ala-
mannia, Regnum Germanicum, Regnum Saxonum, Regnum Alaman-

l I északi
A germán népeket - nyelvi ismérvek alapján - általában három csoportra osztják.
germánok (vikingek, normannok) a skandinávok ősei;
Az
a keletiek közé tartoz-
tak a g6tok, a burgundok, a vandálok és a szkírek; a nyugatiak közé pedig a fran-
kok, az alemannok, a langobárdok, a bajorok, a frízek és az angolszászok.

17
 A GERMÁNOK ÉS A NÉMET-RÓMAI BIRODALOM

niae) egyike ként. Először 1075 körül a N. Henrik királlyal harcba

szálló VII. Gergely pápa címezte ellenfelét a németek királyának
(rex Teutonicum) az addig használatos rex Romanorum helyett,
hogy imperátori magasságából a francia vagy a dán király mellé
szállítsa le. A birodalmat 1157-től szent birodalomnak (sacrum
imperium) nevezték, a XIV. századtól gyakran német birodalomnak
vagy német császárságnak is, 1512-től pedig a Német Nemzet Szent
Római Birodalmának. Maga a "Németország" [DeutschlandJ kifejezés
a XVI. századi humanisták alkotása, akik megfelelő "népi" névvel
akarták illetni Tacitus frissen felfedezett Germániáját.
Ez a változatosság magyarázza, hogy a deutsch szót angolul Ger-
man-nek, franciául allemande-nak, olaszul tedesco-nak mondják,
míg a mi német megnevezésünk ismert módon a szláv nyemec-ből
ered, ami eredetileg némát jelentett.

A NAGY NÉPVÁNDORLÁS2

Évszázadokon át éltek egymás mellett "civilizált" rómaiak és "barbár"

germánok, gyakran békében, máskor harcban. Caius Marius Kr. e.
100 körül visszaverte az első germán támadásokat; Caesar a Rajnáig
nyomult, sőt át is kelt a folyón. Augustus három légióját Kr. u. 9-ben
a teutoburgi erdőben azonban megsemmisítették a germánok.
A nagy győzelmet a Rómában felnőtt és kiképzett cherusk fejede-
lem, Arminius (germán nevén: Hermann) vívta ki: dicsőségét 1875
óta emlékmű [Hermannsdenkmal1 hirdeti a teutoburgi erdőben.
Arminiusnak azonban nem sikerült általános Róma-ellenes felkelést
kirobbantania, így az Augustus és utódai által kiépített védővonal,
a limes évszázadokra megállapodott a Rajna-Duna vonala mentén.
A germán törzsek nyomása a II. század második felében, a fi-
lozófus-császár Marcus Aurelius korától erősödött meg. A IV. szá-
zadban a római császárok szövetségesként telepítették be őket
a határok őrzésére - akkoriban a hadsereg· már "elbarbarizálódott",
a testőrgárdában is jórészt germán katonák szolgáltak. Ugyanakkor
a határvidéken élő, földművelő germánság szoros kapcsolatokat
2 A kézikönyvek hagyományosan 375 és 568 (a hun invázió és a langobárdok Itáliába
érkezése) közötti két évszázadot tekintik a .nagy népvándorlás' korának. A Római
Birodalom területére nyomuló germán törzsek - valójában törzsszövetségek - tagjai-
nak száma néhány tízezer és egy-két százezer között mozoghatott. (A törzsek már a
népvándorlás korában is csak fiktív leszármazási közösséget jelentettek.)

18
 1250-IG

A detmoldi Arminius-emlékmű
a teutoburgi erdóben. A nemzeti-
romantikus történelemfelfogást tükrözó
17 méter magas emlékművet 1875-ben.
a nemzeti egység kivfvása után négy
éwel maga I. Vilmos császár leplezte le.
Az emlékműállítás konkrét politikai célokat is
szolgált: a bismarcki porosz állam a harcos
Hermann-nal "üzent" az ellenségnek tekintett
rÓmai katolikus kisebbségnek.

alakított ki a rómaiakkal, életmódja "romanizálódott". Mindez még-

sem mentette meg Rómát: a hunok 375 körüli nyugatra nyomulása
megindította a germán népvándorlást, amely az ezeréves birodalom
összeomlásához vezetett. Rómát előbb (410-ben) Alarik nyugati gót-
jai, majd (455-ben) Geiserich vandáljai fosztották ki. "Mindenütt
csak halál és halá t' ... " - tudósított Hieronymus, a Biblia latin fordí-
tója. (A germánok körében egyébként nem dívott a módszeres rom-
bolás; a városok a helyi kormányzat központjai maradtak.)
Odoaker szkír vezér 476-ban lemondatta az utolsó nyugatrómai
császárt, és önmagát Itália királyává nyilvánította - ezt a pillanatot
a történetírás a Nyugatrómai Birodalom bukása ként tartja számon,
a kortársak számára azonban semmilyen cezúrát nem jelentett.
A germánok nem kételkedtek abban, hogy a Római Birodalom él,
ahogyan élt és erősödött a vele összefonódott római egyház, még
ha az "örök város" - mint általában a városi élet - a pusztulás képét
mutatta is. Róma öröksége több téren fennmaradt: a latin nyelvben,
az építészetben, az oktatásban, a művészet ideáljaiban és a jog va-
lóságában.

19
 A GERMÁNOK );S A N);MET-RÓMAI BIRODALOM

A néPvándorlást nem tekinthetjük gyökeresen más világból ér-

kező barbár népek inváziójának. Sokkal inkább a hun hadjá-
ratoktól megrémült germán parasztok irányított betelepülése
volt, akik el akartak vegyülni a határ délt oldalán élőkkel.
A Róma által hagyományozott birodalmi gondolat nem egysze-
ruen a hódítást jelentette, hanem egyúttal civilizációs örökséget,
sokféle nép békes és biztonságos kormányzásának eszményét.
A ,/öldi" centrum nem lehetett más, mint Róma, miközben az
"égi" központ még sokáig jeruzsálem maradt.

HITTÉRíTÉS ÉS EGYHÁZSZERVEZÉS

A kereszténység több évszázad alatt, hullámokban hódította meg

a germán népeket. A térítésben kezdeményező szerepet játszott
a Konstantinápolyba került, majd onnan visszatért gót püspök, Wul-
fila (Ulma), aki a IV. század közepén anyanyelvére fordította le
a Bibliát, és a görög betűk felhasználásával ábécét alkotott népének.
A gótoktól vette át a kereszténység - eretnekségnek minősített - ariá-
nus változatát3 a többi germán nép (vandálok, langobárdok, bur-
gundok).
Az új hit vagy a városok, azaz a püspökségek hálózatán keresz-
tül terjedt (püspökök és érsekek kizárólag városban élhettek), vagy
- a városok nélküli peremterületeken - kolostorok alapítása révén.
A germánok között a VIII. század első felében a wessexi születésű
Szent Bonifác (Winfrid) ért el nagy eredményeket: püspökségeket
és kolostorokat alapított, kiépítette az egyházszervezetet Közép- és
Dél-Németország területén. Tevékenységét a már korábban Róma-
hű katolikussá lett frank uralkodók is támogatták. A VIII. század kö-
zepén már csak a szászok voltak pogányok - őket a birodalomépí-
tő Nagy Károly térítette tűzzel-vassal a keresztény hitre. Nagy Károly
a kölni, trieri, mainzi és salzburgi érsekség felállításával tette teljes-
sé a német egyház szervezetét. Utódai hozták létre a IX. században
a hamburgi, majd a X. században a magdeburgi érsekséget - az
előbbit a skandinávok, az utóbbit a szlávok térítése érdekében.

31 A:z arianizmus talán annak köszönhette népszeruségét, hogy tagadta Krisztus isteni
természetét. A germánok marcona lelke vélhet6en nem lett volna képes olyan lényt
tisztelni, aki hagyta magát keresztre feszíteni.

20
 1250-IG

A pogány szokások természetesen nem tűntek el egyik napról

a másikra. A kereszténység ezeket olykor magába olvasztotta - töb-
bek között pogány szentélyek kisajátításával.

A GERMÁN KIRÁLYSÁGOK

A felbomlott Nyugatrómai Birodalom területén hat germán királyság

osztozott. Gallia középső és északi vidékén a frankok alapítottak ki-
rályságot, Hispániában és Gallia déli részén a nyugati gótok (vizi-
gótok), a RhÖne folyónál a burgundok, Itáliában a keleti gótok
(osztrogótok), majd - Justinianus hódításai után - a langobárdok,
Észak-Afrikában pedig a vandálok.
Közülük a legjelentősebb Nagy Theodorik (474-526) Ravenna
központú keleti gót királysága volt, amely három évtizeden át biz-
tosította a békét Itáliában. Az ariánus, de Rómát tisztelő Theodorik
türelemmel viseltetett a katolikus lakosság iránt. »Miután az istenség
több vallást megtűr egymás mellett, nem merészelhetjük, hogy egyet
erőszakoljunk rá mindenkire" - mondta. Az itáliai félsziget (1870-ig)
ekkor állt utoljára egységes irányítás alatt. Theodorik utódainak ki-
rályságát, akárcsak a vandálokét, Justinianus hadvezérei döntötték
meg: Bizánc elfoglalta Itália középső és déli részét. A nyugati gótok
hispániai országa 711 után az előrenyomuló araboké lett, Burgundiát
pedig hosszú harcok után a frankok szerezték meg.
A frankok - nevük jelentése »bátor, merész, vad" - törzsei már a
III. század végén szövetséget (foedus) kötöttek a rómaiakkal, majd
egyre nagyobb területet foglaltak el a Rajna alsó és középső folyása
mentén. A Tours-i Gergely püspök által feljegyzett frank hagyomány
szerint a száli ("sós, tengerparti") frankok törzsében a Meroving
nemzetség töltött be vezető szerepet. Ósük az V. század közepén
élt, félig-meddig legendás Merovech (»tengeri harcos") volt. Fiának,
Childeriknek gazdag sírját 1653-ban Tournai városában, egy római
temetőnél találták meg, benne Cbiderici regis CChilderik királyé")
feliratú pecsétgyűrű vel.
Childerik tehát királynak tekintette magát, fia, Cblodvig Ca harc-
ban kiváló"; 482-511) pedig már el is ismertette királyságát. Chlod-
vig - Nagy Theodorik kortársa - új típusú, erős frank királyságot
akart létrehozni. Tours-i Gergely szerint ezt erőszakkal és ravaszság-
gal érte el. Legyőzte Syagrius római helytartót, a pogány alernannokat,

21
 A GERMÁNOK ÉS A NÉMET-RÓMAI BIRODALOM

végül a nyugati gótokat, így országa határait a Pireneusokig tolta ki.

A belső rendet a római közigazgatás átvételével, valamint a frank jog-
szokásokat tartalmazó latin nyelvű törvénykönyv, a Lex Salica kibo-
csátásával erősítette meg. Chlodvig pogány törzsi vezérből akkor lett
legitim király, amikor Reimsben - talán 496-ban, de későbbi időpon­
tok is felmerültek - 3000 katonájával együtt megkeresztelkedett. Jó
rómaihoz és katolikushoz illően a hadizsákmányból mindig jelentős
részt juttatott az egyháznak, amivel megnyerte a nagy hatalmú galliai
püspökök támogatását. A frank és a gall-római elit összeolvadása fel-
gyorsult.

A frankok feltűnő sikerét szerencsés földrajzi elhelyezkedésük

mellett - nem estek az arabok és bizánciak útjába - az magya-
rázza, hogy a germán királyságok közül egyedül ők tértek át a
római katolikus hitre. A korszak fő integráló ereje az egyház
volt; a Meroving-, majd a Karoling-dinasztia és a római egy-
ház kapcsolatára jellemző szoros szövetség már Chlodvig ural-
kodása alatt formálódni kezdett.

Eleinte a legtöbb germán királyságban külön településeken, kü-

lön törvények szerint éltek a pogány vagy ariánus germánok és a
katolikus rómaiak. A VII. században felgyorsult a kétféle népesség
összeolvadása, amit megkönnyített, hogy a burgundok, a vizigótok
és a langobárdok is áttértek a katolikus vallásra. A germánok átvet-
ték a számbeli fölényben lévő rómaiak nyelvét,4 jogrendjét és az an-
tik kultúra számos elemét. A rómaiak germán módra nadrágot és
hosszú hajat kezdtek viselni. "A gazdag gót olyanná akar válni, mint
egy római, csak a szegény római szeretne gót lenni" - jegyezte meg
már Nagy Theodorik.

Európát többféle dualizmus formálta: Róma és Bizánc, germá-

nok és rómaiak, antikvitás és kereszténység, egyházi és állami
hatalom kettőssége. Mindez hozzájárult a "Nyugat sikerét"
megalapozó sokszínűség, sokközpontúság kialakulásához.

4 I A gennán és latin nyelvek közti határ többé-kevésbé már a Karolingok korára kialakult.

22
 1250-IG

A KAROLING OK BIRODALMA

Chlodvig, a frankok első keresztény királya új székvárosában, Pá-

rizsban halt meg; birodalmán négy fia frank szokás szerint megosz-
tozott. A birodalom folyton ismétlődő felosztása a Meroving-ház ha-
nyatlásának egyik oka volt. Mellettük emelkedett ki a Karolingok,
az austrasiai terület majordomusainak (udvarnagy) új dinasztiája.
"Középső" Pippin és törvénytelen fia, Martell C"Pöröly") Károly
(714-741) fokozatosan megkaparintotta az egész birodalom feletti
uralmat. Utóbbi 732-ben Poitiers-nél megállított egy Tours kifosztá-
sára induló muszlim sereget, leigázta a frízeket, a bajorokat és az
alemannokat, s ezzel újra rettegetté tette a frank harcosok nevét. Fia,
Kis PipPin (751-768) - pápai jóváhagyással - 751-ben kolostorba
küldte az utolsó Meroving árnyékkirályt, önmagát Soissons-ban
a frankok királyává kiáltana ki, majd a pápa képviselője is felszen-
telte. Ennek során Pippint megkenték szentelt olajjal (chrismávaD:
hatalma isteni eredetűvé vált, rex et sacerdos (király és főpap) lett,
"Krisztus földi helytartója", az egyháziak világi feje. A langobárdok-
tól szorongatott pápa 754-ben Saint-Denis-ben ismét királlyá kente
Pippint, majd koronát is küldött neki. Cserébe megkapta tőle a tá-
mogatást a langobárdok ellen: Pippin hadjárata nyomán Közép-Itá-
liában létrejött az egyházi állam; a frank királya .rómaiak patríciu-
sa" (patricius romanorum), s ezzel a pápaság védnöke lett. A frank
állam és a pápaság közti szövetség megerősödött; új lendületet vett
a keleti térítés és a püspökségek, kolostorok alapítása.
Pippin fia, Nagy Károly (768-814) szinte egész uralkodását végig-
háborúzta: 47 év alatt 53 nagyobb hadjáratáról tudunk. Délen
a muszlimok, délkeleten a langobárdok, északon a szászok, keleten
az avarok rovására hódított; a frank királyság területét kétszeresére
növelte, amivel a középkori nyugati világ legnagyobb és talán leg-
jobban kormányzott birodalmát hozta létre. 5 Életrajzírója, Einhard
szerint a .leghosszabb, legkegyetlenebb és a frankok népére leg-
megerőltetőbb" háborúkat a pogány szászok ellen vívta. A háborúk
nem kevésbé lehettek "megerőltetők" a szászok számára: Károly
782-ben egyetlen nap alatt állítólag 4500 felkelőt végeztetett ki kö-
zülük (bár ez a szám vitatott). A frank királyság mellé ő is megkap-

51 Károly birodalma így is eltörpült kortársa, Harun ar-Rasíd, a bagdadi Abbászida kali-
fa birodalma mögött. A két király között diplomáciai kapcsolat létesült; a bagdadi ka-
lifa elefántot ajándékozott a frankok királyának.

23
 A GERMÁNOK ÉS A NÉMET-RÓMAI BIRODALOM

Nagy Károly császár ókori

filozófusok - Cato és Seneca -
társaságában. A halberstadti
székesegyház falisz6nyege
a XII. századból. A császár
maga sem írni, sem olvasni
nem tudott, mégis méltán
tekintették a tudományok és
a művészetek pártfogójának.

ta a "rómaiak védnöke" címet; 774-ben a langobárdok királya lett,

800 karácsonyán pedig III. Leó pápa Rómában császárrá koronázta,
azaz ráruházta a nyugati birodalom örökségét. Császárságát 812-ben
Bizánc is elismerte. 6 .
A dinasztia legjelentősebb uralkodója az "Európa atyja" állandó jel-
zőt érdemelte ki. Miben alkottak hát maradandót a Karolingok? Első
helyen magát a hűbéri rendszert7 említhetjük, amelyre Martell Károly
a hadszervezetet, majd Nagy Károly az államszervezetet alapozta. Igaz,
nem ez jelentette a Karoling konnányzat egyedüli alapját, sokkal in-
kább a királyi birtokoknak, a királyi vazallusok személyes függésének
és a királyi hatalmat szolgáló egyháznak a hármassága. Másodszor: egy
birodalmi főváros megteremtésének igénye a hőforrásairól ismert
Aachenben. Bár a palota és a város kisméretű maradt, Róma felújítá-
sának igénye tagadhatatlan: "Messze fenn a palotában áll Károly, és ki-
jelöli mindennek a helyét, meghatározza, hol emelkedjenek a jövendő
Róma falai. Itt legyen a piac és a szenátus tiszteletreméltó háza ... Buz-
gón gyűjtik az anyagot a nagyszerű Róma felépítéséhez" - írta az is-
6 A római császárkoronázás egyik oka az lehetett, hogy a bizánci trónt éppen egy asz-
szony, Iréné császárnő foglalta el. Ezt sem a pápa, sem Károly nem helyeselhette.
7 A hűbériség egyik gyökerének a germán uralkodói .kíséret" (comitatus) Tacitus által
részletesen leírt intézménye tekinthető. A kíséret [Gefolgschaftl ellátásának biztosítá-
sa a hadjáratok fontos ösztönzője volt.

24
 1250-IG

meretlen krónikás. (Károly egyébként nagy palotaépíttető és kolostor-

alapító volt.) Harmadszor: az egyházi tized bevezetése, a birodalom
pénz-, súly- és mértékrendszerének Kis Pippin által elkezdett, Nagy
Károly által befejezett egységesítése (egy font - 491 granun - ezüst 20
schillinget vagy 240 denariust ért). Negyedszer: a túlzás nélkül felvilá-
gosultnak nevezhető uralkodó által támogatott kulturális megújulás,
a Karoling-reneszánsz, amelyet az angolszász Alkuin apát vezette ud-
vari tudóskör teremtett meg. Ermek legmaradandóbb eleme egy új
(kisbetű s) írásfajta, a Karoling minuszkula megalkotása volt, amely
a káptalani iskolák hálózata révén az egész birodalomban elterjedt, és
a későbbi európai írások alapja lett. Végül: a Karoling királykoronázá-
sok szertartásrendje Európa-szerte meghonosodott. Ez három tradíciót
egyesített: az olajjal való megkenés és felszentelés zsid6-keresztény,
a koronázás római-bizánci, valamint a közfelkiáltás és trónra ültetés
gennán hagyományát. (A szláv króVkrál és a magyar király szé közis-
merten Nagy Károly nevéből ered.)

A CSÁSZÁRSÁG FELÚJíTÁSA

.Látjátok feleim, mint dúl az Úr haragja .. Csupa elnéptelenedett vá-

o

ros, földig rombolt kolostor, kietlen pusztává vált mező ... Az erős
mindenütt elnyomja a gyengét; az emberek, akár a tenger halai, egy-
mást falják fel" - panaszolták 909-ben a Reimsben összegyűlt püspö-
kök. A Nagy Károly halála és Nagy Ottó trónra lépése közötti bő év-
század Európáját többnyire a káosz, romlás, válság szavakkal jellem-
zik. Norrnarm és magyar inváziók, arab betörések és belháborúk
pusztították. Nemcsak későbbi önmagához, de a korabeli Bizánchoz,
az arab világhoz vagy Kínához képest is primitív terület volt, ami el-
sősorban a városok hanyatlásában nyilvánult meg. Ibn Khurradadhbeh
arab utazó a 850 körüli évek Európáját "rabszolgák, bőrök, szablyák
és enyvféleségek" forrásaként említette, ahol egyéb kincsek nem talál-
hatók. A X-XIII. század folyamán a helyzet gyökeresen megváltozott:
Európa nyugati része gazdaságilag és kulturálisan utolérte a többi ci-
vilizációt, sőt ez a korszak teremtette meg majdani világhegemóniájá-
nak alapjait. A változások kiindulópontja a mezőgazdaság fellendülé-
se, leglátványosabb jele pedig a városok újjáéledése volt.
Nagy Károly birodalmát utódai többször felosztották (853 Ver-
dun, 870 Mersen, 880 Ribemont), mígnem körvonalazódott a nyu-

25
 A GERMÁNOK ÉS A NÉMET-RÓMAI BIRODALOM

Németország I. Ottó korában

ga ti frank (körülbelül a későbbi francia) és a keleti frank királyság.

A keleti frank területen 900 körül négy törzsi hercegség alakult ki,
a szász, a frank, a sváb és a bajor. Ötödikként hamarosan felzárkó-
zott melléjük a lotaringiai, míg Thüringia a szász hercegek uralma
alá került. E törzsi területek vezetői megszerezték a dux (herceg)
címet. Az utolsó keleti frank Karoling "ágacska", Gyermek Lajos 911-
ben halt meg. I. Konrád rövid uralkodása után a szász dinasztiából
származó l. Henriket (919-936) választották a kialakulóban lévő Né-
metország királyává. I. (Madarász) Henrik a magyar támadók legyő-

26
 I250-IG

I. Ottó
- a baloldali apró alak -
átadja Krisztusnak az általa
alapított magdeburgi
székesegyház "modelljét".
A császárt Szent Mauritius
és egy angyal kíséri. Szent
Péter és a katedrális két
véd6szentje figyeli.
Az elefántcsont faragvány
valószínűleg észak-itáliai
munka. I. Ottót és angol
feleségét. Edgithát
az érsekség f6templomában.
a magdeburgi székesegyházban
temették el.
sírjuk ma is ott látható.

zésével (933, Merseburg) már megmutatta erejét. Uralkodása végén

elérte, hogy másodszülött fia, Ottó legyen az egyetlen örököse, akit
a hercegek egyhangúan választottak a "Német Királyság" élére.
/. (Nagy) Ottó (936-973) kemény kézzel leverte rokonainak meg-
megújuló felkeléseit, és külháborúiban is eredményes volt. 951-ben
a "langobárdok", azaz Itália királya lett, négy évvel később nagy
győzelmet aratott a lázadó fiát és vejét segítő magyar sereg felett
(955, Augsburg), és még ugyanebben az évben a szlávokat is le-
győzte. A pápa 962-ben a római Szent Péter templomban császárrá
koronázta: ezzel Ottó - aki "a rómaiak és a frankok császárának" ne-
vezte magát - megalapította az 1806-ig fennálló Német-római Csá-
szárságot, röviden a Birodalmat. A császári címet ettől kezdve csak
a mindenkori német király nyerhette el, ám ehhez Rómában a pá-
pával meg kellett koronáztatnia magát. Halála előtt, 973-ban Ottó
quedlinburgi palotájában bizánci, dán, cseh, lengyel, kijevi, magyar
és más követek jelenlétében ünnepelte a húsvétot - a császár va-
lóban úgy érezhette, hogy az európai uralkodók családjának atyja,
birodalma pedig Európa vezető hatalma.
I. Ottónak és utódainak hatalma családi birtokaikon és a birodalmi
egyházon nyugodott; a központi kormányzat és a helyi közigazga-
tás a püspökök és apátok kezébe került. A király nagy birtokado-

27
 A GERMÁNOK ts A NtMET-RÓMAI BIRODALOM

mányokkal látta el az egyházat, immunitást (mentességet)8 adon

a főpapoknak, akiket - mint rex et sacerdos, a birodalmi egyház
feje - ő nevezett ki és iktaton be tisztségükbe (invesztitúra joga).
I. Onó apápát egyértelmű en a császár alá rendelte, amennyiben
előírta, hogy a pápaválasztáshoz a császár előzetes hozzájárulása
szükséges, a megválasztott pápa pedig köteles hűséges küt tenni
"előttünk, vagy fiunk előtt, vagy küldötteink előtt, mindenki megelé-
gedésére, a béke érdekében".

Az újjáalakított birodalom német jellege természetesen vitatha-

tó és vitatott. Lassan előrehaladt az a folyamat, amely a ger-
mán törzsek összeolvadásával valamiféle" német etnikum" ki-
alakulása felé mutatott. Ugyanakkor a birodalom ternietén
kelta népcsoportok maradványai, továbbá szlávok is éltek:
a szláv népesség tartós jelenléte könnyen igazolható például
a helységnevek alapján. 9

A SZÁSZ ÉS A SZÁLI DINASZTIA

A szász és a száli dinasztia uralkodása - egészen az 1075 körül ki-

robbanó invesztitúra-harcokig - a fejlődés és egységesülés koraként
jellemezhető. Az uralkodók lehetőségeit behatárolta, hogy három ál-
lam, Németország, Itália és (örökség révén, 1033-tól) Burgundia ki-
rályai voltak, ezért intenzív kapcsolatokat ápoltak a pápákkal, és
rendszeresen beavatkoztak az itáliai viszonyokba. A gazdag itáliai
városoktól beszedett adók előnyt jelentettek, míg a költséges hadjá-
ratok és a többi terület óhatatlan háttérbe szorulása hátrányokkal
járt. Szintén behatároita az uralkodók lehetőségeit, hogy Németor-
szágban együtt kellett működniük a továbbra is hatalmas helyi fő­
urakkal. Ezért egyrészt az egyházra támaszkodtak, másrészt saját bir-
tokaikat próbálták növelni, illetve arra törekedtek, hogy minél na-
gyobb területet járjanak be és ellenőrizzenek személyesen. A német
király és kísérete szinte mindig úton volt; az udvartartás palotákban,
püspöki székhelyeken, birodalmi kolostorokban rendezkedett be.

81 Az egyházi birtokokon minden állami funkciót a főpap gyakorolt.

9 A Német Demokratikus Köztársaságban ritkán mulasztották el hangsúlyozni, hogy a
szocialista állam példamutató nemzetiségi politikát folytat a Bautzen környékén élő
szláv (szorb) népesség irányában.

28
 1250-IG

APárizshoz, Londonhoz vagy Prágához fogható állandó ural-

kodói központ hiánya a német fejlődés egyik sajátossága lett.
A birodalom kormányzata az angol vagy a francia királyságé-
nál archaikusabb, de az észak- és kelet-európai monarchiáké-
nál fejlettebb volt - Például az írásbeliség tekintetében.

Il. Ottó (973-983) korántsem volt olyan sikeres uralkodó, mint

atyja: 982-ben Dél-Itáliában vereséget szenvedett az araboktól, 983-
ban - halála évében - pedig kitört a nagy szláv felkelés,lo amelynek
nyomán az Elbán túli területek hosszú időre elvesztek. A hároméves
korában trónra lépő III. Ottó (983-1002) az .Imperium Romanum",
egy univerzális, nemzetek felett álló keresztény birodalom felújítá-
sáról és na már nagyrészt eltűnt régi római szokások" felélesztéséről
ábrándozott. A tehetséges és nagyra törő fiatalembernek a sors alig
néhány évet engedélyezett, hogy terveit megvalósítsa, de ez a törté-
nelmi pillanat is elég volt ahhoz, hogy személyes közreműködésé­
vel létrejöjjön a birodalmi egyháztól független lengyel és magyar
egyházszervezet, valamint a némettől független magyar és lengyel
királyság.

A X. század vége az államalapítások koraként vonult be Európa

történelmébe. Szinte egyszerre hozták létre keresztény királysá-
gukat a dánok, a norvégok, a csehek, a lengyelek, a magyarok
és az oroszok. Ha ehhez hozzávesszük afrancia királyság meg-
újulását a Capet-ház uralma alatt, akkor elmondható, hogy ki-
alakultak Európa politikai keretei.

Míg az Ottók Szászországra, a Rajna-vidékre és Frankföldre tá-

maszkodhattak, a száli (frank) dinasztia királyai a délebbi - bajor,
sváb, elzászi - területeken is új hatalmi centrumokat hoztak létre
(például Ulmban, Baselben, Strassburgban, Augsburgban). Az egy-
háziak mellett a kisebb nemesekre és a ministerialisok - eredetileg
függő - szolgáló rétegére támaszkodhattak. A középkori német bi-
rodalom III. Henrik uralkodása idején (1039-1056) élte virágkorát:
hűbéresévé tette Csehországot és Lengyelországot, és Magyarország
is közel került ehhez az állapothoz. A mélyen vallásos császár támo-

101 Egy számítás szerint 789 és 1157 között a germánok, illetve a németek 175 háborút
vívtak a szlávokkal.

29
 A GERMÁNOK ÉS A NÉMET-RÓMAI BIRODALOM

gatta a cluny bencés kolostorból induló egyházi reformmozgalmat,

de ennek irányítását önmagának tartotta fenn. Az 1046-os sutri zsi-
naton leváltott három civakodó római főpapot, akik mindannyian
pápának mondták magukat, és kinevezett egy negyediket, egy né-
metet. Paradox módon az 1046 és 1058 közön uralkodó öt német
pápa kezdeményezte azokat az újabb reformokat, amelyeket már
nem leheten összeegyeztetni a birodalmi egyház rendszerével, és
amelyek az invesztitúraharc során alapjaiban rendítenék meg a né-
met királyságot.

REFORMPÁPÁK ÉS INVESZTITÚRAHARCOK

A római egyház az ezredforduló utáni évtizedekben nagy változáso-

kon ment át. A pápai kúria a XII. században már körülbelül ezer
dekrétumot adott ki, annyit, mint a megelőző évezred pápái együtt-
véve. A nyilvános, közösségi vezeklés helyét átvette a magángyó-
nás, a szenné avatást formális eljáráshoz kötötték, új szerzetesren-
dek alakultak, terjedt a Franciaországból induló "Isten békéje"
Ctreuga dei)l1 mozgalom. Nem véletlen, hogy ekkor, 1054-ben ke-
rült sor a végleges szakításra a bizánci ortodox egyház és Róma kö-
zön. Az 1059-es lateráni zsinat már fellépett a papi nőtlenségért és
a papi tisztségek adásvétele (simonia) ellen, továbbá új törvénnyel
szabályozta a pápaválasztás módját. A döntés a bíborosi testület ke-
zébe került, amelynek illett figyelembe vennie a császár óhaját.
A szász előkelők 1073-ban felkelést robbantotta k ki az erőszakos
IV Henrik király 0056-1106) ellen - az 1075-ig elhúzódó küzdelem
a szászok meghódolásával végződött. Szintén 1073-ban történt,
hogya fanatikus Hildebrand bíborost VII. Gergely néven pápává vá-
lasztonák. Az új pápa 27 pontos Dictatus papae című dekrétuma
korlátlan hatalmat igényelt az egész keresztény egyház, sőt a világi
hatalmak felett is. Ebbe beletartozott a világi invesztitúrának - az
egyházi méltóságokba való beiktatásnak és a birtok átruházásának -
a tilalma is, márpedig a birodalom belső rendje Nagy Onó óta a fő­
papi hűbéreken nyugodott. Az "invesztitúraharc" a milánói érsekség
betöltése körül robbant ki: IV. Henrik király 1076-ban letétette a pá-

I
11 A treuga dei olyan időszakot jelenten, amelyben - egyházi kiátkozás terhe mellen -
minden háborúskodást, fegyveres összecsapást be kellen szüntetni.

30
 1250-IG

Invesztitúra: Adalbert prágai érsek átveszi a méltóságát jelképező pásztorbotot

II. Ottó császár kezéből. A gnieznói székesegyház bronz kapujának faragványa az 1120 körüli
évekből. A középkorban a gesztusoknak és a jelképeknek legalább akkora jelentőséget
tulajdonítottak. mint az írott szövegeknek.

pát CHildebrand ... hamis szerzetes ... , az apostoli széken nem ma-
radhat"), aki viszont kiátkozta ellenfelét, és híveit feloldozta a neki
tett hűségeskü alól. Európa legelső uralkodójának 1076/1077 ke-
gyetlen telén feleségével, kétéves fiával és néhány kísérőjével
a szinte járhatatlan alpesi hágókon kellett átkelnie, hogy Canossa
váránál három napon át mezítláb, szőrcsuhában könyörögjön a pá-
pai feloldozásért. 12 Az igazi küzdelem azonban a kényszerű feloldo-
zás után kezdődött.
Ellenkirályok és ellenpápák bukkantak fel, kiátkozások és felol-
dozások követték egymást, változó összetétel ű pápa- és császárpárti
koaIíciók alakultak. A német világi főurak zöme a király, a német
főpapok többsége a pápa ellen fordult. A pápák fő támaszai Dél-Itá-
lia normann uralkodói lettek - maga VII. Gergely száműzöttként halt
meg Salernóban pártfogójánál, Robert Guiscard normann herceg-
nél.13 A küzdelem első szakasza 1122-ben V Henrik császár
(1106-1125) és II. Callixtus pápa kompromisszumával, a wormsi

12 Canossa utóbb szimbolikus jelentőséget kapott: .fordított Canossa-járás'-ként emle-

gették VI. Pius pápa II. József császárnál tett 1782-es látogatását; az 1870-es évek .kul-
túrharca' közepette pedig Bismarck kancellár szájából hangzott el, hogy kormánya
sohasem fog Canossát járni.
13 VII. Gergelynek nem utolsósorban azért kellett elmenekülnie Rómából, mert nor-
mann szövetségesei l084-ben feldúlták és kirabolták a várost.

31
 A GERMÁNOK ÉS A NÉMET-RÓMAI BIRODALOM

konkordátummal zárult. Ez szétválasztotta a spirituáliákat és a regá-

liákat: előbbiek - a püspöki gyűrű és pásztorbot átadása - ezentúl
a pápát, utóbbi - a hűbérbirtokba való beiktatás joga - a császárt il-
lette. A német királyok által addig gyakorolt közvetlen irányítás az
egyház feletti közvetett befolyássá alakult át.

Az invesztitúraharc 14 szerteágazó következményei közül Né-

metország történetének további alakulásában elsősorban az
uralkodók tekintélyvesztése és az főurak megerősödése játszott
fontos szerepet. A pápák és császárok harcait komoly pamflet-
irodalom, általános szellemi megélénkülés és nyugtalanság kí-
sérte. A kortársak polgárháborúként élték meg az eseményeket,
amelyben" testvér testvér ellen fordult". "Mindenütt megosztott-
ság van: kettős hercegek, kettős pápa, kettős király" - írta egy
krónikás.

LOVAGOK, VÁROSOK, MINISTERlALISOK

Bár az első keresztes hadjáratot 1095-ben hirdette meg II. Orbán

pápalS - ez a VII. Gergelyhez hasonló nézeteket valló, de taktikus
és rugalmas egyházfő -, a szellemi és érzelmi előkészületek már
évtizedek óta folytak: a szentföldi hadjárat tulajdonképpen az egyre
gyakoribb jeruzsálemi zarándoklatok folytatása volt. Az első hadjá-
ratot - amelyben a francia lovagság dominált - a középkor első zs i-
dópogromjai kísérték. A Rajna-vidéki városok zsidó közösségeit 16
a helyi püspökök általában sikertelenül próbálták megvédeni; a túl-
élők egy része keletre, főleg Lengyelországba menekült. A teljes ku-
darccal végződő második keresztes hadjáratban (1147-1149) már fő­
ként német lovagok vettek részt, élükön III. Konrád császárral
(113~1152). A Franciaországból átvett lovagi kultúra (zászló, címer,
lovagi torna és - főként - a lovagi erények gyakorlása) ebben az

14 Az egyházi és a világi hatalom közti összeütközés a pápa-császár küzdelemben

csúcsosodott ki, de más országokban is előfordult. Ezek sorába tartozott például az
angol II. Henrik király és Thomas Becket, Canterbury érseke közötti küzdelem.
A világi invesztitúráról a német után a többi uralkodó is lemondott.
15 II. Orbán zseniálisan oldotta fel az evilág és túlvilág közti feszültséget: a hitért harco-
lóknak megváltást ígért, tehát a lovagok immár szent cél érdekében folytathatták
megszokott tevékenységüket.
16 Az első olyan írásos adat, amely fallal elkülönített zsidónegyedre utal, 1084-001, Speyer
városából való.

32
 12S0-IG

III. Henrik császár

solymászata.
A vadászat és a solymászat
több volt. mint id6tölté~
és szórakozás.
Az előkel6k presztízsb61 is
úzték. amúgy pedig
tudománynak tekintették.
értekezések születtek róla.
A középkori német császárság
III. Henrik korában. a XI. század
közepén érte el hatalmának
és tekintélyének csúcspontját.

időszakban kezdett meghonosodni a németek földjén. A lovagok

éthoszát és eszményeit énekelte meg a középkor legnagyobb német
költője, Walther von der Vogelweide- egyszerre lovag és vándor dal-
nok, akinek egyedülállóan személyes hangú lírája egyesítette a nép-
dalt, az énekmondó k költészetét, a vágáns gúnydalt és az udvari
szerelmi dalt, a Minnesang-ot.
Az elsősorban pénzkölcsönzéssel foglalkozó zsidók jelenléte
egyúttal jelzi, hogy a XI. században nagy lendülettel bontakozott ki a
német városfejlődés, és általában is népesebb települések jöttek
létre,l7 Ez a folyamat nem mutatott az önálló városállamok irányába,
mint Itáliában, ahol a városok a vidék, sőt a nemesség felett is ural-
kodtak. A német városok nem politikai-katonai, hanem alapvetően
gazdasági funkciókat láttak el - ez viszont az antik várostól különböz-

171 Az ezredfordulótól kezdve nőtt a falvak átlagos lélekszáma. Ez - többek között - an-
nak tulajdonítható, hogy a lassú ökröt sokfelé felváltotta a sebesebb ló, így a távo-
labb fekvő földek gyorsabban elérhetővé váltak, nagyobb összefüggő mezőgazdasági
területek alakulhattak ki, és nagyobb települések jöhettek létre.

33
 A GERMÁNOK ÉS A NÉMET-RÓMAI BIRODALOM

teti meg őket. A középkori városok privilégiumaik révén elkülönült

közösséget alkottak, de - a nemzetségek kultikus közösségeként
szerveződött antik poliszoktól eltérően - minden polgár alapvetően
önmagáért viselt felelősséget. A méretekből is következően a birodal-
mon belül többféle várostípus jött létre: alapvetően a főként kézmű­
iparral foglalkozó délnémet, illetve az inkább helyi és távolsági keres-
kedelembői élő északnémet városok között húzódott a választóvonal.
A két terület elkülönülő gazdasági egységet alkotott.
A német társadalomfejlődés egyik sajátossága a ministerialisok
csoportjának egyre jelentősebb szerepe volt. A ministerialisok ere-
detileg jogi értelemben függő szolgáló réteget alkottak; a XI. század-
tól mint udvari és városi hivatalnokok, katonák, követek vagy vár-
nagyok sokféle funkciót töltöttek be. Társadalmi presztízsük nőtt,
önálló földbirtokosokká váltak - a késő középkorban lényegében
ők alkották a kisnemesség rétegét.
Köztudott, hogy a középkori társadalom a rendek elkülönülésé-
re és hierarchiájára épült. A Karoling-korra nyúlik vissza a három
nagy Junkcionális" rend (harcosok, egyháziak, dolgozók) elkülönü-
lése. A politikai társadalom - jogilag is körülhatárolt - rendjei a XIII.
század első felében kezdtek formálódni (fő- és köznemesség, felső­
és alsópapság, városok). Az emberek egyenlőtlensége a földi élet
természetes vonása volt, amit a leghíresebb német apátnő, Hilde-
gard von Bingen így fejezett ki: .A nép különböző osztályainak nem
szabad keveredniük, mert [különben) az önhittség és gőg megront-
ja őket ... Isten itt a földön is, mint az égben, különbséget tesz az
emberek között; vannak angyalok, arkangyalok, királyok stb."
A német hűbériség tagolódását különösen merevvé tette a ka-
tonai hierarchia lépcsőfokait kijelölő .hadipajzs-rendszer" (Heer-
schildordnungJ. Ebből is kiderül, hogy a nemesség lényegében
a harcosok rendje volt: az első pajzs a királyt, a második az egy-
házi fejedelmeket, a harmadik a világi fejedelmeket, a negyedik
az utóbbi két csoport fő hűbéreseit, az ötödik a közönséges neme-
seket, a hatodik a ministerialisokat, a hetedik az egyedül hadba
vonuló kishűbéreseket illette.

34
 1250-IG

STAUFOK ÉS WELFEK

Az invesztitúraharcok miatti bizonytalanság - akárcsak majd Ma-

gyarországon a tatárjárás - ösztönözte a kővárak építését. Az ebben
az időben kiemelkedő főúri családok gyakran egy-egy várról nyer-
ték nevüket, mint a Staufok, a Luxemburgok vagy a Habsburgok. Az
első 5tauf (Hohenstauj) uralkodót, III. Konrádot a "csuhások kirá-
lyának" tartották, mert megválasztásában döntő szerepet játszott a
pápa. Amikor keresztes lovagjaival együtt átvonult Magyarországon,
az őt kísérő krónikás - Ottó fresingi püspök, I. Frigyes császár nagy-
bátyja - elcsodálkozott a magyar királyok alig korlátozott hatalmán.
"A fejedelem nem kér, mint nálunk szokásos" - írta a püspök a né-
met és a magyar állapotokat összehasonlítva.
Konrádot unokaöccse, /. Barbarossa (Rőtszakállú) Frigyes
(1152-1190) követte a trónon, aki apja révén a Staufokkal, anyja ré-
vén a rivális Welfekkel volt rokonságban, így a belső béke szem-
pontjából remek választásnak bizonyult. I. Frigyes már uralkodása
kezdetén érzékeltette, hogy nem kér Róma gyámkodásából: trónra
lépéséről tájékoztatta a pápát, de jóváhagyását nem kérte ki. Bar-
barossa Frigyes, a pápaság új ellenfele a tökéletes lovag ideálját tes-
tesítette meg, máig ő a német középkor legnépszerűbb alakja. Fri-
gyes a birodalom "becsületét" és itáliai jogait akarta helyreállítani, de
helyzete talán elődeinél is nehezebb volt, mert hatalmas ellenfelek-
kel kellett megküzdenie: a pápákkal, a lombard városokkal, majd
rokonaival, a német Welfekkel. Csak személyes népszerűségére,
a bolognai egyetem jogászai által felújított császáreszmére, IB továb-
bá nem túlságosan kiterjedt családi birtokaira támaszkodhatott.
Itália szinte Frigyes császár rögeszméjévé vált: hat hadjáratot
vezetett Itáliába, és 38 évig tartó uralkodásából 16 évet töltött itt.
Ennek gyakorlati okai is voltak: Lombardia és a lombard városok
egyet jelentettek a gazdagsággal; a jobb években évi százezer fon-
tos jövedelmet biztosítottak Frigyesnek. A császár közvetlen hatal-
mat akart gyakorolni az itáliai városok felett, élükre német helytar-
tókat (podestákat) állított, a városok ellenállását pedig fegyveres
erővel törte le. A hosszú ostrom után bevett Milánó falait 1162-ben

181 A bolognai egyetem tudós jogászaival Frigyes már első itáliai útján kapcsolatba ke-
rult. Örömmel fogadta a korlátlan császári hatalmat hirdető római jog felélesztését, és
ügyes propagandával önmagát a római császárok és Nagy Károly utódjaként állítana
be (akinek csak szolgái a pápák).

35
 A GERMÁNOK ÉS A NÉMET-RÓMAI BIRODALOM

földig romboltatta, helyüket felszántatta. "Ki tette a németeket

a népek bírájává? Ki adott jogot ennek a durva és erőszakos fajnak
ahhoz, hogy az ember gyermekei fölött uralkodjon?" - tette fel ek-
kor a kérdést az angol John of Salisbury püspök. Milánó azonban
rövid idő alatt újból megerősödött. Az addig civakodó városköztár-
saságok összefogtak, és létrehozták a Lombard Ligát, amelyet
a császár elkeseredett ellenfele, III. Sándor pápa "Itália szabadsá-
ga" nevében buzdított a harcra. A szövetkezett városok 1176-ban
Legnano mellett döntő győzelmet arattak Frigyes felett, akinek így
előbb a pápával (1177), majd a városokkal is békét kellett kötnie
(1183).
Az itáliai békesség alkalmat adott Frigyesnek arra, hogy leszá-
moljon legnagyobb hazai ellenfelével, a Welf Oroszlán Henrik her-
ceggel.1 9 Henrik, Szászország és Bajorország ura afféle "szupervazal-
lus" volt: II. Henrik angol király lányát, Matildát vette nőül, önálló
külpolitikát folytatott - felgyorsította az Elbán túli szláv területek
kolonializációját -, városokat alapított (például Lübecket és Mün-
chent), braunschweigi vára és udvartartása pedig a császári udvar
pompáját is elhomályosította. Frigyes királyi birtokok láncolatát
hozta létre Közép-Németországban, megszerezte a hűbérurak tá-
mogatását, majd pert indított Oroszlán Henrik ellen, aki a lombar-
diai háború idején megtagadta tőle a támogatást. A hercegségeitől
megfosztott Henrik csak családi birtokait tarthatta meg, és angliai
száműzetésbe vonult apósához. A szász és bajor hercegség e t azon-
ban Frigyes - a német szokásoknak megfelelően - kénytelen volt
kisebb területekre bontva újra szétosztani. Ekkor jutott a Wittels-
bach-család Bajorország birtokába, amelyet egészen az 1918-as for-
radalomig megtartott. Ausztria különállását egy 1156-os oklevél biz-
tosította; a hercegség 1246-ig a Babenbergeké maradt. (A kialakuló
területi fejedelemségek már nem kapcsolódtak az egykori törzsi
hercegségekhez.)
Barbarossa Frigyes élete végén felvette a keresztet. II. Fülöp
Ágost francia és Oroszlánszívű Richárd angol királlyal együtt a har-
madik keresztes hadjárat élén elindult a Szentföldre, de el sem ju-
tott odáig, mert útközben belefulladt a kisázsiai Saleph folyóba. Egy
késő középkorban keletkezett legenda szerint a császár valójában

191 A Hohenstauf-Welf szembenállást Itáliában a ghibellin és a guelf párt küzdelmeként

emlegették. A guelf szóban felismerhető a Welf név, a ghibellin elnevezés pedig a
Staufok egyik várának, Waiblingennek a nevéből ered.

36
 1250-IG

nem halt meg: a thüringiai hegyekben, Kyffhauser barlangjánál vár-

ja a feltámadást,20 hogy megsegíthesse német népét.
I. Frigyes nemcsak a birodalom, de - a normann uralkodóház ki-
halása után - Nápoly és Szicília trónját is biztosította fia, W. Henrik
CI 190-1197) számára. A rátermett Henrik már az egész keresztény vi-
lág feletti uralomról szőtte terveit, amikor a Szentföldre készülődve vá-
ratlanul meghalt. Korai halála súlyos csapást jelentett Németországnak,
mivel fia, a Palermóban nevelkedő Frigyes még csak hároméves kis-
fiú volt. Fellángolt a Stauf-Welf küzdelem a trónért: 1198-ban a Stauf-
pártiak az elhunyt császár öccsét, Sváb Fülöpöt, a Welf-pártiak
Oroszlán Henrik fiát, IV Ottót választották királlyá. Az )stennél ala-
csonyabban, de embernél magasabban" trónoló III. Ince pápa Ottót
támogatta, császárrá is koronázta, majd a kiújult pápa-császár konf-
liktusok miatt hamarosan kiközösítette. A német trónviszályt az
1214-es bouvines-i csata döntötte el. Ebben a francia II. Fülöp Ágost
király, a Hohenstaufok szövetségese legyőzte az angol Földnélküli
János és IV. Ottó koalícióját. A pápa gyámfiát, ll. Frigyest (1215-1250)
ismét, immár véglegesen királlyá, majd - miután ígéretet tett, hogy
nem egyesíti Szicíliát a birodalommal - császárrá koronázták.
A hívei által "a világ csodájának", ellenségei által "Antikrisztus-
nak", "koronás szultánnak" nevezett II. Frigyes a középkor egyik
legszínesebb, legeredetibb uralkodáegyénisége volt: gátlástalanul
célratörő politikus és széles látóköru államférfi, keleties despota és
racionális nyugati király. Állami egyetemet alapított Nápolyban,
olasz nyelven verselt, latinul művelte a tudományokat, palermói ud-
varában elefántokat és eunuchokat tartott, normann, arab és zsidó
tudósokat foglalkoztatott. Frigyes legnagyobb sikere Jeruzsálem
visszaszerzése volt, mégpedig harc helyett tárgyalásokkal. Önmagát
jeruzsálemi királlyá is koronázta. Uralkodása azonban összességében
felgyorsította a birodalom széttagolódását, mert a Mediterráneum
vonzásában élő császárt Németország nemigen érdekelte - évtizede-
ken át feléje sem nézett -, és mert ugyanúgy engesztelhetetlenül
szembekerült a pápákkal, mint elődei az invesztitúraharc idején. Fri-
gyes új pápaellenes hadjáratra készülődve, kiközösítettként halt meg.
Birodalmát nem lehetett egyben tartani; a pápaság - átmenetileg -
újra felülkerekedett.

201 A legenda eredetileg 0519 előtt) I. Frigyes unokájára, II. Frigyes császárra vonatko-
zott. Kyffhauser hegyénél a XIX. század végén két, a birodalmi nacionalizmus szelle-
mét tükröző emlékművet is felállítottak.

37
 A GERMÁNOK ÉS A NÉMET-RÓMAI IlIRODALOM

A Német Birodalom középkori

koronázási jelvényei. Zsigmond császár
a huszita veszély miatt Prágából
szül6városába. Nürnbergbe vitette őket.
ahonnan a régi birodalom felbomlásakor
- a XIX. század elején - Bécsbe kerültek.
Hitler vissza szállíttatta őket Nürnbergbe.
1945 óta ismét a bécsi Burg kiállításának
ékességei.

Itália és a pápaság a Staufok végzete lett. Dinasztiájukat túl-

terhelte, szinte szétszakította a sokféle bel- és külpolitikai köte-
lezettség - az eredményességhez hiányoztak az erőforrások,
mindenekelőtt a szövetségesek. Végül Németország amolyan
mellékes hadszíntérré vált, aminek súlyos következményeivel
Il. Frigyes utődainak kellett szembenézniük.

A NÉMET SZÉTIAGOLTS ÁG

II. Frigyes halálával lezárult a német császárság első korszaka. Az

utolsó Hohenstauf császárral a világbirodalom álma is sírba szállt.
Fia, IV Konrád (1250-1254) négy évvel később maláriában halt
meg; másik fia, Manfréd az Anjou Károllyal (IX. Lajos francia király
öccsével) Szicíliáért vívott csatában esett el (1266). A Hohenstauf-
család utolsó férfitagját, Conradinót - lY. Konrád fiát - ugyanez az
Anjou Károly fejeztette le Nápolyban, mint árulót és felségsértőt
(1268). Németországban ekkor már 14 éve, lY. Konrád halála óta
tartott a törvényes király nélküli időszak, a nagy interregnum, amely
csak 1273-ban, Habsburg Rudolf királlyá választásával ért véget.
Sokkal tovább tartott a császárság interregnuma: 1250 és 1312 kö-
zött a nyugati világban nem koronáztak császárt.

38
 1250-IG

Az egységes és erős német birodalom már Il. Frigyes életében sem

volt realitás; fokozatosan felülkerekedett, és végül diadalmaskodott
a tartományok különállása. A történészek magyarázatként már
több birodalom hanyatlásához elegendő okot találtak. Eszerint Né-
metország "eredendő" gyengeségei közé tartozott a nagy méretek
miatti "regionalizmus" és széthúzás. Hiányzott a gazdasági integ-
ráció, a birodalom északi és déli, nyugati és keleti részei gazdasá-
gilag is elkülönülő egységeket alkottak. Hiányoztak a központosítást
elősegítő állandó uralkodói jövedelmek, nem alakult ki állandó kor-
mányzati központ. De a birodalmat sújtó legnagyobb csapás alig-
hanem az volt, hogy a sorra kihaló, sűrűn váltakozó dinasztiák
gyengébbnek bizonyultak, mint a független fejedelmekként fellépő
főurak. 21 Örökös dinasztia híján pedig szokássá vált a király vá-
lasztása, ami az új uralkodót eleve hátrányos helyzetbe hozta.
Ha egyetlen elemet kellene kiragadni a német "különút" magyará-
zatai közül, akkor az a birodalom-ország ellentétpár volna. Német-
ország inkább és előbb volt birodalom, mint egységes vagy legalább-
is egységesülő ország (fővárossal, "nemzeti" uralkodódinasztiával
stb) Ennek legfőbb oka viszont nem a királyság méreteiben, hanem
inkább az uralkodó - mint császár - nemzetek feletti kötelezettsé-
geiben rejlett. Ez vitte bele a birodalmat a pápákkal vívott, aligha-
nem elkerülhetetlen harcokba és krízisekbe, amelyek azután a bom-
lás legfontosabb előidézői lettek. A birodalom mítosza azonban a
XX. század derekáig történelemformáló erő maradt.

KRÓNIKA

Kr. e. 113-101 A rómaiak harcai a kimber és teuton törzsekkel.

Kr. e. 58-53 Caesar a Rajnáig tolja ki a római határt, két ízben át is kel a Rajnán.
Kr. u. 9 A germánok a teutoburgi erd6ben megsemmisítik a Varus vezette római
légiókat.
9B Tacitus megírja Germania címú múvét.
165--lBO Marcus Aurelius császár harcai a markomann törzsek ellen.

211 "A német hűbéri jogban nem figyelhető meg a francia királyok számára kedvező irá-
nyú fejlődés: nem alakult ki az uralkodó legfőbb hűbérurasága, az alvazallusokkal
nem volt kapcsolata ... A német hűbéri fejlődés a nagyvazallusoknak kedvezett" - ír-
ta Katus László professzor.

39
 A GERMÁNOK ÉS A NÉMET-RÓMAI BIRODALOM

375 A hunok betörésével megkezdődik a nagy népvándorlás kora.

378 A nyugati gótok győzelme a rómaiak ellen a hadrianopolisi csatában.
419-711 A nyugati gótok birodalma az Ibériai-félszigeten.
429-534 Vandál birodalom Észak-Afrikában.
443-534 Burgund királyság a nyugati Alpokban.
482-511 Chlodvig a frankok királya (Meroving-dinasztia).
568-774 langobárd birodalom Észak-Itáliában.
751 A Karoling (Kis) Pippin pápai támogatással átveszi az uralmat a frank
királyságban.
768-814 Nagy Károly uralkodása. (800-ban Rómában császárrá koronáuák.)
843 Nagy Károly unokái a verduni szerződésben három részre osztják a frank
birodalmat.
911 Kihal a Karolingok keleti ága. Az új királya frank I. Konrád.
919-1024 A szász dinasztia (Ottók) uralkodása a német királyságban.
962. I. (Nagy) Ottót Rómában császárrá koronázzák.
983 A szláv felkelés következtében elvesznek az Elbán túli német hódítások.
1024-1125 A száli (frank) dinasztia uralkodása.
1075 Megkezdődik az invesztitúraharc IV. Henrik király és VII. Gergely pápa között.
A szász előkelők felkelnek IV. Henrik ellen.
1077 IV. Henrik Canossa váránál feloldozásért könyörög VII. Gergelyhez.
1122 A wormsi konkordátum lezárja az invesztitúraharcokat.
1138-1254 AStauf (Hohenstauf) dinasztia uralkodása.
1147-1149 A német lovagok részvétele a második keresztes hadjáratban.
1156 I. Frigyes császár Ausztriát birodalmi hercegséggé teszi. (Bécs fejedelmi
székhely.)
1160 után A gotiandi német kereskedők szövetséget kötnek (a Hanza-szövetség
előzménye).

1178-1180 I. Frigyes császár megfosztja birtokaitól a Welf Oroszlán Henriket.

1198 A harmadik keresztes hadjáratban a Szentföldön megalapítják a Német
Lovagrendet.
1214 A bouvines-i csatában II. Frigyes király francia támogatással biztosítja trónját
a Welf IV. Ottóval szemben. (II. Frigyes 1198-tól SzicOia királya is.)
1254 IV. Konrád halálával Németországban elkezdődik a nagy interregnum korszaka.

40
ÚJ DINASZTIÁK VETÉLKEDÉS E
• 1250-1500 •
lIIusztráci6 a Manesse-dalgyújteményb61. Zürich !?l.
XIV. század eleje
 ,Jól ülj meg a trónusodon,
fönséges Úristen,
mert különben [Habsburg! Rudolf
még azt is elfoglalja!"
Basel püspökének sóhaja

HABSBURGOK, LUXEMBURGOK,
WITTELSBACHOK

Német-római Birodalom késő középkora 1250-ben, II. Fri-

A gyes császár halálával kezdődött, és a Habsburgok 1500 kö-

rül kiépülő hatalomkoncentrációjával zárult. A gazdasági-tár-
sadalmi folyamatok alapján természetesen nehezen húzható k efféle
határvonalak - inkább a XIV. század első felének ínséges, járványos
évtizedei jelezték egy új korszak beköszöntét.
A két évtizeden át tartó zűrzavaros interregnumot 1273-ban a sváb
Habsburg Rudolf gróf (127~1291) német királlyá történő egyhangú
megválasztása zárta le. Az 55 éves főurat sógora, Hohenzollem Fri-
gyes nürnbergi várgróf ajánlotta a királyválasztó fejedelmeknek. Mel-
lette szólt X. Gergely pápa támogatása, viszonylag idős kora, számos
kiváló tulajdonsága - hadviselésben jártas, bölcs, nyájas és szívós fér-
fiúnak tartották -, de leginkább az, hogy a leghatalmasabb fejedelem,
II. (Premysl) Ottokár cseh királyI megválasztását mindenki ellenezte.
Ottokár nem is ismerte el Rudolf királyságát: kettejük küzdelmében a
fegyverek döntöttek. Az 1278. augusztus 26-i dürnkruti (morvamezei)
ütközetben a Rudolf szövetségeseként harcoló magyar seregrész vív-
ta ki a győzelmet. Ottokár holtan maradt a csatatéren, fia, II. Vencel
csak Cseh- és Morvaországot tarthatta meg. Ausztria, Stájerország,
Karintia és Krajna (a mai Szlovénia) a birodalmi gyűlés jóváhagyásá-
val- 1918-ig - a Habsburgok birtokába került. Ez is mutatja, hogy Ru-
dolf szakított az itáliai ambíciókkal, német király akart lenni, amihez
a dinasztia tartományúri hatalmát kellett megalapoznia.

Habsburg Rudolf sikeres uralkodó volt: megszerezte Ausztriát,

és helyreállította a királyi tekintélyt Németországban. Olyan
hatalmakra támaszkodhatott, amelyek később is segítették
a Habsburgokat: a pápaság ra, a birodalmi rendek többségére,
a bajorok és - olykor - a magyarok szövetségére.

l I ll. Ottokár a Babenberg-dinasztia kihalása (1246) után megszerezte Ausztriát, Stá-

jerországot, Karintiát és Krajnát; hatalma Szászországtól az Adriai-tengerig terjedt.

43
 Új DINASZTIÁK VETtLKEOtSE

Bár Rudolf egyik fiát, Albertet 0298-1308), majd unokáját, Szép

Frigyest 0314-1330) is megválasztották német királlyá, a Habsbur-
gok örökletes királyságát nem sikerült biztosítani, sőt a család 1322
után több mint egy évszázadra kiszorult a német trónért folytatott
versengésből. Politikájuk színtere Ausztria és Svájc lett: további szer-
zeményekkel igyekeztek megteremteni a két terület közötti kapcso-
latot. Megszerezték Tirolt (363), ami gazdag bányák birtoklását és
az Itáliába vezető utak ellenőrzését jelentette. Ugyanakkor a szövet-
kezett kantonok elleni vesztes csaták után le kellett mondaniuk
Svájcról, ahol a Habsburg grófok öröklött uradalmai terültek el. Még
maga Habsburg vára (Habichtsburg, "Héjavár"), a család ősi fészke
is a svájci szövetség [Eidgenossenschaftl kezére került. A német tró-
non új dinasztiák tűntek fel: a szintén nyugati eredetű Luxemburgok
és a bajor Wittelsbachok. Annyiban hasonlította k a Habsburgokra,
hogy általában nem birodalmi politikát folytattak, hanem saját di-
nasztiájuk erejét, családi birtokaikat próbálták növelni.
VII. (Luxemburg) Henrik király 0308-1313) hosszú idő után elő­
ször avatkozott be Itália ügyeibe, és ghibellin hívei támogatásával
1312-ben a császári koronát is elnyerte: 1250 óta először volt a nyu-
gatnak császára, igaz, csupán egyetlen évig. Fia, I. János számára
megszerezte a Premysl-ház kihalásával megürült cseh trónt, majd
a család Prágába tette át székhelyét. Utóda, a Wittelsbach-dinasztiá-
ból származó IV (Bajor) Lajos 0314-1347) legyőzte vetélytársát, az
osztrák (Habsburg) Szép Frigyest 0322, Mühldorf), megszerezte
Brandenburgot, és újból igényt formált Itáliára. Ez volt az utolsó
- kiátkozásokkal, röpiratokkal - vívott küzdelem császárság és pá-
paság között, amelyben az Avignonban székelő pápák a francia
monarchia érdekeit is képviselték. Ekkor hozták a német választó-
fejedelmek azt a határozatot 0338, Rhens) , hogy az általuk meg-
választott király nem szorul pápai megerősítésre, amivel puszta
formasággá degradálták a császárkoronázást.

A XlII-XIV században a hatalom a fejedelmek kezébe került.

A felemelkedő dinasztiák ugyanekkor többnyire keleten építették
ki tartományúri hatalmukat: a Wittelsbachok Bajorországban,
a Habsburgok Ausztriában, a Luxemburgok Csehországban,
a Wettinek Szászország ba n, a Hohenzollernek pedig Branden-
burgban. A nyugati Németország sokkal elaprózottabb volt, ami
megkönnyítette a francia beavatkozást és előrenyomulásI.

44
 1250-1500

IV. KÁROLY, CSEHORSZÁG ÉS AZ ARANYBULLA

A franciás műveltségű, öt nyelven beszélő Luxemburg Károly

0346-1378) morva őrgróf inkább diplomata volt, mint harcos, és in-
kább "világpolgár" , mint német uralkodó. Már Bajor Lajos életében
német királlyá választották, majd birodalmának ITÚndhárom fővárosá­
ban, Aachenben, Milánóban és Arles-ban is megkoronázták. Jellem-
ző, hogy a császárkoronázás alkalmából Károly mindössze egyetlen
napot töltött Rómában. Itáliát és a pápaságot békén hagyta, de felvi-
rágoztatta Csehors?ágot: Prágában önálló érsekséget hozott létre,
majd 1348-ban megalapította Közép-Európa első (német nyelvű)
egyetemét. Brandenburg, Szilézia, Lausitz, valamint Felső-Pfalz meg-
szerzésével számottevően növelte a Luxemburgok birtokait.
1356-ban, Rómából visszatérve IV. Károly birodalmi gyűlést hívott
össze Nürnbergben, ahol elfogadtatta a birodalom alaptörvényének
tekinthető német aranybullát. A 31 fejezetből álló oklevél királyvá-
lasztással foglalkozó fejezetei megerősítették a választófejedelmek
[Kurfürsten] több mint egy évszázaddal korábban kialakult jogait. 2
Rögzítették, hogy a német király megválasztása három főpap
(a mainzi, a kölni és a trieri érsek) és négy világi főúr (a cseh király,
a szász herceg, a rajnai palotagróf és a brandenburgi őrgróO feladata
- az újítást jelentő többségi elv alapján már nem kellett egyhangú-
an dönteniük. A pápa kikapcsolása nem volt újdonság - annál in-
kább a rivális bajor és osztrák fejedelemé. Az aranybulla részletesen
szabályozta a hét választófejedelem kiváltságait. Biztosította szá-
mukra a pénzverés, a vám- és adószedés, valamint a bányászat re-
gáléit, továbbá a legfőbb igazságszolgáltatás jogát. Kimondta, hogy
a választófejedelemség oszthatatlan, és az elsőszülöttség jogán örök-
lődik. De a legfontosabbnak alighanem az az intézkedés bizonyult,
amely a választók (elektorok) beleegyezéséhez kötötte a korona bir-
tokainak elidegenítését.
lY. Károly elérte, hogy legidősebb fiát, Vencelt.még életében né-
met királlyá válasszák és megkoronázzák. Második fia, Zsigmond
hamarosan a magyar trónra lépett: a XIV. század végén körvonala-
zódott a Luxemburg-dinasztiának az Adriai-tengertől a Balti-tengerig
terjedő közép-európai birodalma.

21 Már az 1215 és 1235 között keletkezett Szász Tükör ISachsenspiegelJ című jogkönyv
szerint is három érsek és három világi főúr választja meg a német királyt - ez a sor
egészült ki később a cseh királlyal.

45
 ÚJ DINASZTIÁK VETÉLKEDÉSE

IV. Károly császár mellszobra a sírhelyéül is

szolgáló prágai Szent Vitus székesegyházban.
A szobor Peter Parler műve: a német építész
és szobrász a közép-európai, de különösen
a csehországi és prágai gótika meghatározó
alakja volt a XlV. században.

A kor legnagyobb formátumú európai uralkodójának emléke-

zetét inkább a csehek őrizték meg, mint a németek vagy az ola-
szok. Petrarca csalódottan említette" üres" császári címét, míg
a németek szerint IV. Károly" Csebországnak atyja, Németor-
szágnak mostohaanyja" volt. Az aranybulla valóban vég leg es í-
tette a császári dinasztiák vá/tozékonyságát és a választófeje-
delmek hatalmának állandóságát.

A XlV. században a német államokban is kialakult a rendi dua-

lizmus rendszere, amely itt kétszeres dualizmust jelentett: egyfelől
a császár és a fejedelmek, másfelől a fejedelmek és a helyi rendek
között. A legtöbb német fejedelemségben háromkamarás rendi gyű­
lés [Landtagl jött létre a papság, a nemesség és a városok külön ka-
maráivaJ.3 A kutatás tisztázta, hogy ez a (francia és német területek-
re jellemző) "rendi-kuriális" szervezet gyengébb volt, mint az angol
vagy a magyar területi országgyűlések, amelyek nem kúriánként,
hanem két táblán tanácskoztak. Ez azonban az angol, illetve a ma-
gyar királyság centralizáltabb szervezetéből is következett.

31 Ez alól Ausztria kivételt jelentett: a főurak [Herren) és a lovagok [Ritterschaft] itt két
külön rendet alkottak, nem olvadtak össze nemességgé [Adel).

46
 1250--1500

íNSÉG ÉS PESTIS

A XIV. század első évtizedeiben Európa-szerte megállt a mezőgaz­

dasági termelés növekedése, megtorpant a népesség számának
emelkedése. 1315 és 1317 között Nyugat-Európát szörnyű éhínség
sújtotta. A XIV. század közepén - ötszáz év után - visszatért a pes-
tisjárvány, mégpedig annak legpusztítóbb változata. Belső-Ázsiából
kiindulva 1347-ben elérte a földközi-tengeri kikötőket, és 1351-ig a
kontinens szinte minden részébe eljutott. A "fekete halál" mintegy
20-25 millió áldozatot követelt, ami megfelelt az európai népesség
egynegyedének~gyharmadának, de egyes vidékeken elérte 40-50
százalékát. A következő két évszázadban 17 nagyobb járvány vonult
végig Európán (tehát szinte évtizedenként visszatért); egy kutató
1670-ig egyetlen évet sem talált, amikor a kontinensen valahol ne
pusztított volna pestis. A kórokozókat és a gyógymódokat még nem
ismerték, a rémült kortársak szerint a pestis néha "tölgyfa nagyságú
óriásként" jelent meg, máskor "csikó képében nyargalt föl s alá"
vagy "borjú képében futkosott".
A katasztrófát újfajta vallásos mozgalmak, a flagellánsok ön kor-
bácsoló menetei, valamint a pestisért felelősnek tartott zsidók elleni
pogromok kísérték. Egyedül Nürnbergben 560 zsidót öltek meg.
A rövid idő alatt híressé váló prágai egyetemet "Károly úr" úgy bő­
vítette ki, hogy "a diákoknak ajándékozta a[z elmenekült] zsidók há-
zait". Az általános nyugtalanság közepette megszaporodtak a láza-
dások, főként a városi lakosság 50-70 százalékát kitevő szegények
felkelései: 1368-ban Augsburgban, 1370-ben Kölnben, 1374 és 1386
között Braunschweigben törtek ki véres harcok a polgárok külön-
böző csoportjai között.

VÁROSOK ÉS VÁROSSZÖVETSÉGEK

A XIII. század második felében német földön már közel kétezer ön-
kormányzattal rendelkező város létezett. Jogállásuk szerint lehettek
egyházi vagy világi fejedelem fennhatósága alatt álló tartományi vá-
rosok [Landesstadt] vagy közvetlenül császári fennhatóság alá tarto-
zó birodalmi városok [Reichsstadtl. Az ipar, a kereskedelem- és a
pénzforgalom fellendülése ellenére - vagy talán éppen azért - a né-
met városok gazdaságilag változatlanul különböző körökhöz kap-

47
 ÚJ DINASZTIÁK VETÉLKEDtSE

Heidelberg 1225-ben épült vára, a rajnai palotagr6fok rezidenciája.

A palota 1689 és 1693 között elpusztult, majd úÜáépítették. A Neckar-parti város els6sorban 1386-ban
alapított egyetemér61 vált híressé.

csolódtak. Az északi területek kereskedeImét a Hanza-szövetség

városai bonyolították le, míg a délnémet városok gyorsan fejlődő
textil- és fémipara elsősorban Észak-Itália piacaira támaszkodott.
A prágai után Németország városaiban sorra nyíltak az egyetemek.
A másodikat 1365-ben Bécsben alapította az oklevélhamisító Habs-
burg lY. Rudolf herceg,4 majd következett a heidelbergi, a kölni, az
erfurti, a lipcsei, a rostocki, a freiburgi, a tübingeni és - a reformá-
ció előestéjén - a wittenbergi univerzitás. Ezeket külföldi, köztük
magyar diákok is látogatták.
Itáliai és német egyetemeken (Padova, Heidelberg, Köln) tanult
a XV. század legjelentősebb német gondolkodója, Nicolaus Cusanus
(Nikolaus von Kues) bíboros teológus, filozófus és természettudós,
akit Giordano Bruno "isteni Cusanusnak" nevezett. Meghökkentően
eredeti gondolkodása - például a nem föld-központú végtelen uni-
verzumról, amely megszámlálhatatlanul sok csillagrendszert foglal
magában - a misztikát és a racionalizmust ötvözve a középkorból
az újkorba való átmenetet tükrözte. A világ sokfélesége, ellentétei
szerinte a végtelen Istenben oldódnak fel, akinek lényege az érte-

41 IV. Rudolf, az ,Alapító" hét oklevelet hamisíttatott, köztük az úgynevezett ,privilegium

maiust" , amely az osztrák hercegség függetlenségét volt hivatott megerősíteni. A Cae-
sar és Nero adományaira is hivatkozó hamisítványokat már Rudolf ellenlábasa, IV. Ká-
roly császár és tanácsadója, a költő Petrarca is felette gyanúsaknak találta.

48
 1250-1500

lern számára nem nyílik meg. Cusanus nem maradt meg az elvont
tudománynál: Aeneas Silvius Piccolominivel, a későbbi II. Pius pá-
pával együtt rá akarta beszélni II. Mohamed szultánt, hogy császári
címének megtartása mellett térjen át a keresztény vallásra, ám végül
nem került sor kapcsolatfelvétel re Konstantinápoly urával.
Az interregnum zűrzavaros időszakában a városok regionális
szövetségeket [Liga, Bund] alakítottak, hogy a belső békét biztosít-
sák. Közülük az első a Rajnai Városszövetség volt (1254), amelyhez
Aachentől Zürichig több mint 70 város csatlakozott. Bár a német
aranybulla a fejedelmek követelésére megtiltotta az effajta szövet-
ségeket,S 1376-ban létrejött a Sváb Városszövetség, amelyhez rövide-
sen az Elzászi és az újabb Rajnai Városszövetség is csatlakozott.
A városok és a fejedelmek között kitört "nagy városháborúban"
0387-1388) az utóbbiak győztek, így a kisebb városok betagolód-

lovagi toma a nürnbergi piactéren a XVI. században.

A résztvev6k nem lovagok, hanem a város patrícius fiataljai. Körben jómódú polgárházak, hátul egy gótikus
templom, a Frauenkirche látható, amelynek órajátékára napjainkban is összegyúlnek a városba látogatók.

51 Kisebb nemesurak, lovagok is hoztak létre szövetségeket a fejedelmek vagy a váro-

sok ellen. A bajor hercegséggel szemben 1488-ban alakult Sváb Szövetség kis neme-
seket, városokat és fejedelmeket fogon össze.

49
 ÚJ DINASZTIÁK VETÉLKEDÉSE

tak a területi fejedelemségek rendszerébe. A nagyobb birodalmi vá-

rosok viszont meg tudták őrizni önállóságukat, és a birodalom ren-
di struktúrájának egyenrangú tagjai lettek.

A német városok nem tudtak tartósan a királyra támaszkodni

a főurakkal szemben, ahogyan az Franciaországban történt.
Nem ment végbe az a rendi kiegyenlítődés sem, ami a jómódú
polgárok egy részének vidékre, illetve a nemesek városba költö-
zése révén Angliában játszódott le. Németországban az éles
rendi elhatárolódás egészen a XIX. századig fennmaradt.

A HANZA-SZÖVETSÉG

A középkor legnevezetesebb városszövetsége az északnémet Hanza

volt, amely fénykorában mintegy 200 város laza konföderációjaként
működött. CA hanse társaságot, testületet jelent.) Eredete a XII. szá-
zad derekáig nyúlik vissza: 1160 körül jött létre a Gotland szigetét
járó németek szövetsége Wisby központtal. Célja a kereskedők vé-
delme, majd különböző előnyök (árurnegállító jog, monopóliumok
stb.) kiharcolása volt. A balti-tengeri kereskedelem központja rövi-
desen az Oroszlán Henrik herceg által 1158-ban alapított Lübeck vá-
rosa lett. Lübeck mindvégig megőrizte vezető szerepét, az ottani
nyelvjárás a Hanza .hivatalos nyelve" lett. A szövetség formálisan
csak az 1358-ban tartott első Hanza-gyűléssel [Hansetagl alakult
meg.
A Hanza széleskörű gazdasági aktivitásával sajátos ellentétben
állt amorf, laza szerkezete: végrehajtó szervvel nem rendelkezett,
a városok megtartották önállóságukat, vitáikat pedig igyekeztek bé-
kés úton megoldani. Ennek ellenére előfordult, hogy fegyverrel véd-
ték meg érdekeiket, olykor egymás ellen, de gyakrabban a rivális
Dániával, később pedig a németalföldiekkel szemben. A szövetség
1400 körül élte fénykorát, ekkor mintegy ezer Hanza-hajó (200 ton-
nás kogge) 60-80 OOO embere szállította a mindennapi élethez szük-
séges gabonát, fát, sót, bort, mézet, heringet, prémet, gyapjút, posz-
tót, vasat és kátrányt. A kereskedők önálló vállalkozók voltak, akik
a XIII. századtól általában otthonukból irányították az üzletet. A szö-
vetség vezető városainak - Lübeck mellett - Köln, Bréma, Braun-
schweig, Danzig és Riga tekinthetők. A Hanza-hegemónia fenntartá-

50
 1250-1500

sában nagyon fontos szerepet töltött be a négy külföldi Hanza-

lerakat (kontor) Brügge-ben, Londonban, Novgorodban és a norvé-
giai Bergenben.
A dánok elleni győzelmeket a XVI. században a hollandok elle-
ni vereségek követték - a szövetség lehanyatlott. Az utolsó Hanza-
gyűlést, amelyen mindössze hat város képviseltette magát, 1669-ben
tartották. (Hamburg és Bréma ma is "Hansestadt" -nak nevezi magát,
amit a gépkocsik rendszámtábláján található HH és HB betű k jelez-
nek.)

A Hanza jelentősége abban áll, hogy ötszáz éven át többnyire

békés eszközökkel integráIta az Északi- és Balti-tenger vidéké-
nek gazdasági életét, mialatt délen az itáliai kereskedővárosok
szüntelenül hábonískodtak az elsőségért. Hanyatlását nagy-
, részt az állami támogatás hiánya okozta - az egyetlen német
uralkodó, aki Lübecket meglátogatta, IV. Károly császár volt.
A Hanza expanziója egyébként a "Drang nach Osten "-nel,
a németek keleti kolonizációjával is összefonódott.

A NÉMET LOVAGREND

A Szentföldön alapított Német Lovagrend [Deutscher Orden1 tagjai

fehér köpenyt viseltek, rajta fekete kereszttel. A XIII. század elején
Erdélyben telepedtek meg, ahonnan II. András király - túlzott önál-
lósulási törekvéseik miatt - egy évtized múlva elűzte őket. Ekkor,
1226-ban II. Frigyes császár nekik adományozta Poroszországot, az-
zal a feladattal, hogy térítsék meg a pogány poroszokat (a balti népek
egyikét). Egy évtized múlva a rend egyesült a Baltikumban működő
- ott vereséget szenvedett - Kardtestvérek Rendjével, és hozzákezdett
a porosz területek meghódításához, amelyet a XIII. század végére
- .tűzzel-vassal" - befejezett, miközben a poroszokat részben kiir-
totta. Novgorod elleni támadásukat azonban Alekszandr Nyevszkij
herceg a Csúd-tó jegén vívott csatában visszaverte (1242).
Az elfoglalt területeken városokat létesítettek (Thom, Elbing,
Königsberg, Memel, Marienburg - a nagymester VelencébőI1309-ben
ide helyezte át a székhelyét), és megindult a parasztok telepítése is,
ami a terület e1németesedését eredményezte. A Német Lovagrend
a XlV. század végén, Winrich von Kniprode nagymestersége idején

51
 ÚJ DINASZTIÁK VET~LKEDtsE

élte fénykorát, amikor Kelet-Pomerániát és Neumarkot is megsze-

rezte. A földbirtokokból származó jövedelmek mellett a rend maga
is kereskedett, tagja lett a Hanza-szövetségnek, kölcsönügyletekkel
foglalkozott, és több száz házzal rendelkezett németországi és itáliai
rendtartományaiban. A rend tagjai papok, lovagok és laikus testvé-
rek voltak, élén a főkáptalan által élethossziglanra választott nagy-
mester állt.
A rend arra törekedett, hogy egyesítse déli porosz és északi balti
területeit, amelyeket Litvánia választott el egymástól. A folytonos
harcokban végül a lengyelekkel perszonálunióra lépett litvánok ke-
rekedtek fölül: 1410-ben Grünwald és Tannenberg között a Jagelló
Ulászló király vezette lengyel-litván sereg megsemmisítő vereséget
mért a lovagokra. A csatában a nagymester is elesett. Újabb vere-
ségek után az 1466-os thorni (toruru) békében a lovagrendnek
Kelet-Pomerániáról, Danzigról és Marienburgról is le kellett mon-
dania, továbbá el kellett fogadnia a lengyel király hűbéruraságát.

"DRANG NACH OSTEN"

A németek 1125 és 1350 közötti kelet felé nyomulása [Drang nach

Osten, Ostsiedlung, Ostbewegung] a németség és a szomszédos
népek történetében egyaránt fontos folyamat volt. Hozzávetőleg
500 OOO telepessel számolhatunk: mozgásuk eredményeként a XIV.
század második felére a német településhatár az Elba-Saale vonal-
tól az Oderán túlra, a Balti-tenger és a Finn-öböl vidékére került -
a határvidék Magdeburg helyett már Breslau (Boroszló, Wrodaw)
környékén húzódott. A kolonizáció legintenzívebben a XIII. század
első felében folyt, amikor német lakossággal töltődött fel Mecklen-
burg, Pomeránia, Livónia és Szilézia.
E nagyarányú népmozgás többféle módon ment végbe. Azok
a területek, ahol a még pogány szlávok és poroszok (olykor erő­
szakos) térítése német parasztok és városlakók betelepítésével pár-
huzamosan folyt, fokozatosan elnémetesedtek, vagyis a német ura-
lom, valamint a német népesség és nyelv kiterjedése együtt haladt.
Ahol a Német Lovagrend előrenyomult és városokat alapított, ott a
litván, lett, lív és észt parasztok a német birtokosok jobbágyai let-
tek, de megtartották saját nyelvüket. A földbirtokosok és a városok
lakossága német volt, a földművelő lakosság azonban nem lett azzá.

52
 1250-1500

Kelet-Poroszország

A "keletre nyomulás" harmadik típusa valósult meg a németek len-

gyel-, magyar- és csehországi betelepülésével vagy betelepítésével,
akik ezeken a területeken a létező keresztény királyságok - több-
nyire önkormányzattal rendelkező - alattvalói lettek. Német jogú
falvak ezrei jöttek létre; az említett monarchiák városi lakosságának
többségét a német etnikum adta Ca Zsigmond-kori Budai Jogkönyv
kereskedőivel kapcsolatban például rendre visszatér a .kétharmad
rész német - egyharmad rész magyar" formula), akik magukkal
hozták a lübecki, magdeburgi, hallei stb. városjogokat.
A kolonizáció fejedelmek, lovagok, apátok, kereskedők és pa-
rasztok közös műveként haladt előre, kevés koordinációval és min-
den .birodalmi" támogatás nélkül. A telepítést a helyi fejedelem
vagy földesúr megbízása és kiváltságlevele alapján vállalkozók (10-

S3
 ÚJ DINASZTIÁK VETÉLKEDÉS E

cator, SchultheiB - magyarosan soltész, Erdélyben geréb) végezték,

akik a vendégeket (hospes) új hazájukba vezették, és ott tervsze-
rűen megépített falvakban telepítették le. A német telepesek ma-
gukkal hozták a mezőgazdaság, a kézművesség és a bányászat
korszerűbb módszereit, így érkezésük mind a vidék, mind a váro-
sok számára jelentős civilizációs emelkedést eredményezett. Mindez
hozzáj árult ahhoz, hogy a befogadó Cseh-, Magyar- és Lengyelor-
szág a XIII-XV. században valamelyest felzárkózzon az európai
centrum országaihoz.

A "Drang nach Osten" összességében - a vendek elleni XII. szá-

zadi és a poroszok elleni XIII. századi hadjáratokat leszámít-
va - aránylag békésen folyt. A folyamatot tévedés volna (a
XIX-XX. század felől visszatekintve) német-szláv kérdésként
kezelni, hiszen a telepeseket gyakran a "keleti" uralkodók hív-
ták be: II. Géza az erdélyi szászokat, Konrád mazóviai herceg
a német lovagokat, II. Ottokár - saját cseh nemességének féken
tartására - a német nemeseket.

ZSIGMOND KIRÁLY, CSEHORSZÁG

ÉS AZ EGYHÁZI REFORMOK

Sem Luxemburg Vencel 0378-1419), sem Luxemburg Zsigmond

0410-1437) nem örökölte apjuk, IV. Károly császár kiváló képessé-
geit. A kettejük közül rátermettebb Zsigmondnak tizenöt évébe ke-
rült, hogy megszilárdítsa magyarországi uralmát - igaz, bárói ezután
távollétében is elkormányozták az országot. Vencel egyszerre bizo-
nyult tehetetlennek és erőszakosnak, ezért 1400-ban a választófeje-
delmek többsége Ruprecht rajnai palotagrófot választotta helyette
német királlyá. (A cseh királyságot Vencel nagy nehezen élete végéig
megtartotta.) Ruprecht halála után, 141O-ben Zsigmond - a magyar
királyság és a brandenburgi őrgrófság mellé· - elnyerte a német trónt,
majd 1419-ben a cseh királyi címe t is.
Az "érett" Zsigmond számára a legtöbb gondot az egyházszaka-
dás és a csehországi huszitizmus okozta. Már az avignoni pápák
idején felvetődött az egyház "fejében és tagjaiban" való reformjának
kérdése. Ez a sokat hangoztatott követelés fölerősödött, amikor
- a Rómába való viss za költözés után - egyszerre két egyházfőt vá-

54
 1250-1500

lasztottak: bekövetkezett a "szörnyű egyházszakadás". A helyzetet

rontotta, hogy az 1409-es pisai zsinat óta már három pápa követel-
te magának Szent Péter trónját (ráadásul 141O-ben - rövid ideig -
a német királyok száma is éppen három volt). Az egyház radikális
reformját sürgették a XIV. századi angol teológus és bibliafordító
John Wyclif hívei, akik csak a Szentírást fogadták el: elutasították
a cölibátust, a szerzetességet, a gyónást, a búcsút, az átlényegülés
tanát, sőt az egyházi vagyont és magát a pápaság intézményét is.
Habár Wyclif tételeit eretnekségként elítélték, nagy hatás ú követőre
talált Husz János (Jan Hus) prágai teológiaprofesszor és prédikátor
személyében, akinek híveit huszitáknak (kezdetben wiklefitáknak
is) nevezték. (Nem kizárt, hogy Wyclif csehországi hatása a Luxem-
burgok és az angol Plantagenet-ház közötti házassági kapcsolatok-
kai is magyarázható.)
Frantisek Palack)' cseh történész szerint a csehek már a XIII. szá-
zad óta hajlottak a Rómával való szembenállásra. Akár igaz ez, akár
nem, Zsigmondnak, illetve a Luxemburgoknak valósággal a végze-
tük lett Csehország - valahogy úgy, ahogyan kétszáz évvel korábban
a Hohenstauf császároknak Itália. Husz János a csehországi viszo-
nyokhoz igazította Wyclif tanításait, amennyiben a papi kiváltságok
eltörlése, a kolostorok felszámolása, valamint a két szín alatti áldo-
zás bevezetése mellett követelte a cseh nyelv használatát az istentisz-
teleteken (a latin helyett) és a prágai egyetemen (a német helyett).
Az egyetemen ugyanis a csehek a négy natio egyikeként egyetlen
szavazattal rendelkeztek, mire Vencel király 1409-ben elrendelte,
hogy ezután a cseheké legyen három, a többieké pedig csak egy
szavazat. A döntés ellen tiltakozó németek ekkor elhagyták Prágát,
és megalapították a lipcsei egyetemet.

Az egyetemi nyelvhasználat körüli küzdelemmel a kibontako-

zó huszitizmus vallási és szociális töltése mellé nemzeti színe-
zetet kapott. Valamiféle "protonacionalizmus " tapintható ki
ebben, amely - mutatis mutandis - némi rokonságot mutat
Jeanne d'Arc ugyanebben az időben jelentkező hazafias moz-
galmával.

Az egyházi reformok előmozdításának, az egyházszakadás meg-

szüntetetésének és a "tévtanok" leküzdésének hármas céljával ösz-
szehívott konstanzi zsinat (1414-1418) a középkor egyik legna-

55
 ÚJ DINASZTIÁK VETÉLKEDÉSE

Husz Jánost,
a prágai egyetem tanárát a máglyához
kísérik 1415-ben, a konstanzi zsinaton.
Egykorú miniatúra.

gyobb, legfényesebb egyházi gyűlése volt, amelyen a keleti egyház

is képviseltette magát. Harminc bíboros, kétszáz püspök és több
száz doktor 42 ülést tartott Zsigmond király elnökletével; a Boden-
tó partján fekvő kisvárosban olykor húszezer ember tolongott. A zsi-
nat - Zsigmond menlevele ellenére - elítélte és máglyahalállal bün-
tette Husz Jánost, majd tanítványát, Prágai Jeromost. A tehetséges
diplomatának mondott Zsigmond eközben elérte az egyházszakadás
megszüntetését: a három rivális pápa letétele után V. Márton néven
egy negyedik főpapot választottak meg. Kevés előrelépés történt vi-
szont az egyházi reformok ügyében.
Vencel halálakor a cseh rendek a huszitizmus engedélyezéséhez
kötötték Zsigmond elismerését, de Zsigmond nem akart alkudozni.
Ahogyan a cseh küldöttek Konstanzban megjósolták, Prágában fel-
kelés robbant ki (1419). V. Márton pápa keresztes háborút hirdetett
- elkezdődött a Közép-Európát másfél évtizeden át lángba borító
huszita hábonlk időszaka. A husziták sorozatos katonai sikerei nyo-
mán 6 mind maga Zsigmond, mind a Bázelben ülésező új zsinat haj-
landónak mutatkozott az egyezkedésre. Az úgynevezett prágai kom-
paktátumokban a mérsékelt kelyhesek megegyeztek a katolikus egy-
61 A huszita seregek sikerei megmutanák, hogy a XIV-XV. század folyamán kudarcot
kudarera halmozó lovagi harcmodor végképp a múlté.

56
 1250-1500

ház képviselőivel,és a következő évben Lipanynál együttes erővel

legyőzték a radikális taboritákat (1434). Zsigmond 1436-ban végre
bevonulhatott Prágába, ahol fogadta a cseh rendek hódolatát. A csá-
szár egy évvel később a morvaországi Znaimban meghalt, és mivel
N. Károly mindhárom fia fiúutód nélkül hunyt el, a Luxemburg-
dinasztia végleg kiesett a közép-európai uralkodóházak versengésé-
böl. Megnőttek a Habsburgok esélyei.

LESZAKADÓ PEREMTERÜLETEK

A kelyhesek győzelme azt is jelezte, hogy Csehország sajátos külön-

állást élvez a birodalmon belül, sőt a nyugati világban. (Amennyi-
ben a huszitizmust övező általános gyanakvás miatt "élvezetről" le-
het beszélni.) Mintegy garantálta e különállást, hogy - a magyar
Corvin Mátyás trónra lépésével egy időben - a cseh trónon egy
kelyhe sekhez tartozó főúr, Podjebrád György követte a Habsburgo-
kat. Később, a Jagelló királyok idején Csehország a birodalmon kí-
vüli országokkal, Lengyelországgal vagy Magyarországgallépett per-
szonálunióra.
A XV. század második felében a - már ismét Habsburgok uralta -
birodalom helyzete a korábbinál is zavarosabbá vált. A délkeleti ha-
tárvidéken megjelent a török; az ambiciózus Corvin Mátyás Auszt-
riát támadta. Északon Dánia megszerezte Schleswig tartományt.
Nyugaton Merész Károly vereségével felbomlott a "köztes" burgund
állam: az örökség nagyobb része ugyan a Habsburgoknak jutott, de
a szerzemény miatt megkezdődött a francia háborúk sorozata.
A svájci polgárok és parasztok újabb vereségeket mértek a Habsbur-
gok lovagseregére, majd 13 tagúvá bővült kantonszövetségük 1499-
ben végleg, immár formálisan is elszakadt a birodalomtól. Keleten
a nagyhatalommá vált lengyel-litván unió - mint említettük - le-
győzte és hűbéresévé tette a gyengülő Német Lovagrendet.

A birodalom területe tehát csökkent, ereje és tekintélye tovább

fogyott. A "peremtemletek" leszakadásával kialakult az a sajá-
tos helyzet, hogy a birodalom politikai, illetve nyelvi-etnikai
határai sehol sem estek egybe, ami a későbbi évszázadokban
még sok bonyodalmat okozott. Mégsem helyes egyoldalúan ha-
nyatlástörténetként ábrázolni az egész korszakot: a német tör-

57
 Új DINASZTIÁK VETÉLKEDÉS E

téne/em egyik jellegzetes vonása, hogy a központ gyengeségével

megfér az önállósuló területek (Ausztria, Csehország, Bajoror-
szág, Szászország stb.) virágzása - ilyen folyamat játszódott le
a tárgyalt korszakban is.

A HABSBURGOK
ÉS A BIRODALMI REFORMKÍSÉRLET

Zsigmond után előbb vejét, Habsburg Albertet (1438-1439), majd

ennek váratlan halála után Habsburg Frigyest választották meg német
királlyá. Ill. Frigyes (1440-1493) volt az utolsó császár, akit Rómában
koronáztak meg, és az első, akivel állandósult a Habsburg-ház ural-
ma - egészen a birodalom 1806-ban bekövetkezett megszűnéséig.
A tunyaságig passzív Frigyes követte a családi hagyományt, ameny-
nyiben bécsi vagy bécsújhelyi székhelyéről az osztrák tartományok
egyesítésére törekedett;' a tulajdonképpeni Németországba - saját
családi birtokain kívüli területekre - 27 éven át be sem tette a lábát.
Maradandó eredményt egyházpolitikájával ért el, mivel a pápával
1448-ban megkötött konkordátum a XIX. század elejéig szabályozta
a birodalom és a Szentszék viszonyát, a püspöki székek betöltését.
Háborúit III. Frigyes - többek között a Bécs városát is elfoglaló
Corvin Mátyással szemben - rendre elveszítette, viszont összes el-
lenfelét túlélve sikeres házasságokkal és családi szerződésekkel
építgette a Habsburgok birodalmát. Fia, Miksa számára megszerez-
te Burgundiai Mária kezét, és vele a korabeli Európa egyik leggaz-
dagabb országát. A még apja életében német királlyá választott
I. Miksa (1493-1519) a Jagellókkal kötött házassági szerződések ré-
vén előbb a magyar és a cseh trón megszerzése felé tett jelentős lé-
péseket, majd hasonló szerződésekkel a spanyol trónt igyekezett
biztosítani utódainak. Ekkoriban terjedhetett el a - Corvin Mátyás-
nak tulajdonított - szállóige: nA háborúkat csak vívják mások, te,
boldog Ausztria, házasodj; mert másoknak Mars, neked Venus adja
az országokat!" Miksa unokáinak korára (1527-re) már létrejött
a Habsburgok - Spanyolországra támaszkodó - világbirodalma.

71 Ill. Frigyes nevezetes személyes betűjeIképe, az AEIOU többféleképpen értelmezhe-

tő: .Az egész földkerekség Ausztriának van alárendelve" (Alles Erdreich ist Österreich
untertan), esetleg: .Ausztria rendeltetése, hogy az egész földkerekség felett uralkod-
jon" (Austriae est imperare orbi universo).

58
 1250--1500

I. Miksának apjánál többet kellett foglalkoznia a német ügyekkel,

különösen a birodalom sürgető reformjával. Ez a követelés - az egy-
házi reformok ügyével együtt - már Zsigmond idején megfogalmazó-
dott, de gyakorlati lépések nem történtek. Valamivel később Nicolaus
Cusanus dolgozott ki fontos javaslatokat a birodalmi reformokkal
kapcsolatban. A Habsburgok idején a XV. század végétől rendszeres-
sé váló birodalmi gyűlések tűzték napirendre a reformok ügyét. Vé-
gül az 1495-ös wormsi birodalmi gyűlésen meg is születtek az első
reformhatározatok: az örökös országos békével [Reichslandfriedenl
megtiltották a tartományurak egymás elleni harcait, szabályozták
a birodalmi gyűlés [Reichstagl hárornkamarás szervezetét,8 és két ál-
landóan ülésező legfelső bíróságot állítottak fel. A Birodalmi Kama-
rai Bíróság [Reichskammergerichtl az elektorok, a Birodalmi Udvari
Tanács [Reichshofratl a császár felügyelete alatt állt.
A két legfontosabb kérdésben azonban végleg megfeneklettek
a reformok: megállapodtak ugyan a birodalom egységes adóiról, de
ezek tényleges beszedésére nem került sorj elhatározták egy biro-
dalmi hadsereg felállítását, ám ez is papíron maradt. A birodalmat
a XVI. század elején tíz katonai kerületre osztották fel [Reichskreisel,
a szervezeti újítás azonban nem pótolhatta az állandó hadsereget.
Az áhított központi kormányzat létrehozására kísérlet sem történt.
Mégis: a központosítás e nagyon szerény lépeseinek ellenté tel ezé-
sére a választófejedelmek a XVI. századtól írásba foglaltatták válasz-
tási feltételeiket [Wahlkapitulationl ama különös államkonglomerá-
tum uralkodói számára, amelyet egyre gyakrabban a Német Nemzet
Szent Római Birodalmaként emlegettek.

Németország a középkor végén változatlanul "politikai szilán-

kok valóságos tengere" volt, amelyben" néhány nagyobb darab-
ka úszott", a "szilánkok" pedig élték a maguk önálló életét.
A késő középkori birodalomban újfajta dualizmusok alakultak
ki: az észa~dél különbség kiegészült az újonnan kolonizált ke-
let és a megállapodottabb nyugat különbségével, az uralkodó és
a fejedelmek kettőssége a választás és az öröklés kettősségével.
A xv7. században ezekhez járult egy újabb, a németeket tartó-
san megosztó tényező: a katolikusok és a protestánsok ellentéte.

81 A Reichstag első kamarájában a választófejedelmek, a másodikban az egyházi és vi-

lági fejedelmek, a harmadikban a birodalmi városok küldöuei tanácskoztak.

59
 ÚJ DINASZTIÁK VETHKEDÉSE

KRÓNIKA

1254 A Rajnai Városszövetség megalakulása.

1273-1291 I. (Habsburg) Rudolf német király.
1278 Habsburg Rudolf a dürnkruti csatában legy6zi II. Ottokár cseh királyt.
(1282-ben Ausztria és Stájeroroszág húbérként Rudolf fiainak birtokába
kerüL)
1308-1313 VII. (Luxemburg) Henrik német király uralkodása (1312-t61 császár).
1309 A Német Lovagrend megszerzi Danzigot; a nagymester Velencéb61
Marienburgba költözik.
1315 A svájciak Morgartennéllegy6zik a Habsburgok seregét. Az 1322 -es mühldorfi
csatában ismét a svájciak gy6znek.
1314-1347 IV. (Bajor) Lajos német király uralkodása (1328-t61 császár).
1338 A választófejedelmek rhensi gyúlése úgy dönt. hogy nincsen szükség
a királyválasztás pápai meger6sítésére.
1346-1378 IV. (Luxemburg) Károly német király uralkodása (1355-t61 császár).
1348 IV. Károly egyetemet alapít székvárosában. Prágában.
1348-1349 Európa-szerte pusztít a nagy pestisjárvány.
1356 IV. Károly császár kiadja a német Aranybullát.
1358 A Hanza-városok els6 gyúlésével a szövetség hivatalosan is megalakul.
1365 IV. (Habsburg) Rudolf herceg Bécsben egyetemet alapít.
1378-1417 A nagy nyugati egyházszakadás id6szaka.
1378-1400 Luxemburg Vencel német király uralkodása (1400-ban lemondatják).
1410-1437 Luxemburg Zsigmond német király uralkodása (1433-tól császár).
1414-1418 A konstanzi zsinat megszünteti az egyházszakadást és elítéli Husz Jánost.
1419-1436 Huszita háborúk Csehországban.
1440-1493 III. (Habsburg) Frigyes német király uralkodása (1452-t61 császár).
1448 A bécsi konkordátum szabályozza az egyház helyzetét a birodalomban.
1477 Merész Károly halálával a burgund állam felbomlik.
1488 A Sváb Szövetség megalakulása.
1495 A wormsi Reichstag határoz a birodalmi reformokról.

60
REFORMÁCIÓ ÉS VALLÁSI KÜZDELMEK
• 1500-1650 •
 Albrecht Dürer: Szent Mihály.
Az Apokalipszis fametszet-sorozatból. 1498.
 ,Yégül az Úristen kiosztja a lapokat,
és apápát Lutherral üti,
mert lsten kezében Luther az ász."
Martin Luther

KORFORDULÓ

· T ezdetben volt Luther - vallották évszázadokon át a történé-

szek -, az ő robusztus alakja áll az új kor kezdetén. Ám e ki-
T l'
. . \... jelentés ebben a formában torzít. Egyrészt, mert nagy kortár-
sai: Erasmus, Machiavelli, Leonardo, Kálvin, Kopernikusz, Kolum-
busz, a Mediciek és a Fuggerek sem álltak máshol, másrészt mert
Luther Márton jelentőségét nem kisebbíti annak felismerése, hogy
modernségénél feltűnőbbek középkorias vonásai. Abban viszont
ma sincs vita, hogy az 1500 körüli évtizedek nagy felfedezései, a re-
neszánsz és a reformáció, a centralizáltabb államok kiépülése a mo-
dern kor hajnalát jelezték. A korszakos változások a németeket is
érintették - némelyik ben egyenesen főszerepet játszottak.
Németországból terjedt el Európa-szerte a magaskohó, akárcsak
a bányászat korszerű módszerei, amelyeket a tudós Georgius Agri-
cola De re metal/ica című kézikönyvéből ismerünk. A hagyomány
Berthold Schwarz szerzetesnek tulajdonítja a lőpor európai felfede-
zését 0310 körül). Földgömböt először a nürnbergi Martin Behaim
készített 1492-ben, Kolumbusz első utazásának évében. Az ugyan-
csak nürnbergi Peter HenIein rugót épített óráiba; a hordozható órák
alakjuk után a "nürnbergi tojás" nevet kapták. A mainzi Johannes
Gutenberg 1450 körül feltalálta a fémből készített, mozgatható be-
tűkből összeállítható sorokat és oldalakat - röviden: a könyvnyom-
tatást. Műhelyének első ismert nyomtatványai búcsúcédulák voltak,
utánuk következett a híres 42 soros "Gutenberg-Biblia".
Ha tehát I. Jakab angol király kancellárja, Francis Bacon igazat írt
Novum Organum című művében, vagyis "a dolgok menetét és ar-
culatát az egész világon megváltoztató" három találmány a könyv-
nyomtatás, a lőpor és az iránytű voltak, akkor a németek kettőben
döntő érdemeket szereztek - a Hanza kogge típusú hajója pedig
hozzájárult az óceánjáró vitorlások kifejlesztéséhez. S itt csak meg-
említhetjük a németországi reneszánsz olyan kiválóságait, mint
a Corvin Mátyás udvarában is megfordult asztronómus, Johannes

63
 REFORMÁCIÓ ts VALLÁSI KÜZDELMEK

Regiomontanus, az OIVOS és filozófus Paracelsus, a festő A/brecht

Dürer, id. Lucas Cranach és ifj. Hans Ho/hein. Igaz, Dürer azt írta,
hogy "otthon, Németországban élősködőnek tartanak, itt, Itáliában
úrnak tarthatom magam". (Művészek és kereskedők számára szinte
kötelezőnek száoútott az itáliai tanulmányút.)
Ez a kulturális virágzás nem lehetett a véletlen műve: 1500 kö-
rül Németország területén több mint kétezer volt a városok száma,
köztük 65 a birodalmi városoké. Gazdagságukat, hatalmukat Ma-
chiavelli is megcsodálta. 1506-ban a birodalomban már 14 egyetem
működött, a diákok száma egy évszázad alatt megötszöröződött.
Egyes kutatók összefüggést sejtenek a viszonylagos .értelmiségi túl-
termelés" és a reformáció gyors terjedése között.
A korforduló évtizedei azonban - talán éppen a gazdasági fellen-
dülés következtében - súlyos társadalmi feszültségeket is hordozta k.
A XVI. század elején városi plebejusok felkelései söpörtek végig a bi-
rodalmon. Egész országrészekre kiterjedő egyenlősítő parasztmoz-
galmak okozta k riadalmakat. Az elszegényedett kisnemesek néhol
rablólovagnak csaptak föl, másutt szövetséget kötöttek, és harcot in-

A 42 soros Gutenberg-Biblia egyik oldala.

az 1--4. zsoltár szövegével.
A Biblia kinyomtatása 6riási teljesítmény
volt: tizennyolc nyomdász három év alatt
készitette el az 1292 oldalas - kéziratos
k6dexre emlékeztet6 - mú l BO példányát.
Ezek közül napjainkban 4B-at 6riznek.

64
 1500-1650

A negyvenezer lakosú Köln, a 15 milliós Német-római Birodalom legnépesebb városa 1531-ben.

Velencének ebben az id6ben kb. 120 OOO, Budának kb. 15 OOO lakosa volt. A jobb oldalon látható dóm
építését csak a XIX. század vége felé fejezték be. A felirat (balra, lent) a város római eredetére utal.

dítottak a főurak ellen. Az áldatlan állapotok miatt megfogalmazó-

dott a birodalom politikai egységének terve.
Végül: 1500 körül jelentek meg a német nemzettudat első csírái.
Poggio Bracciolini olasz humanista 1455-ben felfedezte és kiadta Ta-
citus Germaniáját, amely Németországban 1497-ben jelent meg.
A legnagyobb római történetíró sorai megerősítették, hogy a germá-
nok, akik a kortárs németek ősének tekinthetők, régi, erős, tekinté-
lyes nép. Jakob Wimpfeling, a németek történetét feldolgozó legel-
ső könyv (Epistola Germanornm, 1505) szerzője Nagy Károlyt né-
met királynak tartotta, aki történetesen a franciák felett is uralkodott.
A Luther előfutáraként emlegetett Róma-ellenes humanista, Ulrich
von Hutten a Varus légióit legyőző Arminiust nemzeti hősnek, egy
Rómától megszabadult "Germánia" élharcosának ábrázolta.
Nem tudjuk, milyen körben és mennyire terjedtek el a humanis-
ták új nézetei, de az kétségtelen, hogy az 1500 körüli évtizedekben
kialakuló, eredetmítoszokat is magába foglaló német nemzettudat
már túlmutatott a primitív ők-mi megkülönböztetésen. A változó vi-
szonyokat a birodalom 1512-től hivatalossá váló új neve - a Német
Nemzet Szent Római Birodalma [das Heilige Römische Reich
Deutscher Nationl- is tükrözte. Ez egyúttal az univerzális monarchia
igényének háttérbe szorulását jelentette.

65
 REFORMÁCIÓ ~S VALLÁSI KÜZDELMEK

szláv
I,"""
szlovák
; ,", , m,
germán

/ / alnémet
~ francia
~olasz
latin

------ szerb·horvát -:-:.:-:-: ~~~::d V~

.... ,
bi~alom '~
határa /

;' ;'
41
,/ l' ;' ;'

;' ;' ;' ;'

l' ;' ;' / ,/ ;' ;' ,/

;' ,/ ;' ;' ;' ;' ;' ;' ,/

;' ,/ ;' ;' l'

;' ;' ,/ ;' l' ;' ,/
;' ;' ;' ;' ;' ;'

l' ;' ;' ;' ;'

/ / /

A német társadalomban tehát a megosztottság mellett bizonyos

kulturális egységesülés is megfigyelhető. A könyvnyomtatás ha-
tására már Luther előtt megindult az egységesebb német iro-
dalmi nyelv kialakulása.
Politikailag a német" nemzetet" a Róma-ellenesség és az egy-
ház reformjának régi követelése kapcsolta össze. Francia és
cseh példa nyomán megfogalmazódott egy német "nemzeti"
egyház igénye: a lutheri reformáció nem volt előzmények
nélküli.

66
 1500-1650

V. KÁROLY
ÉS A VILÁGBIRODALOM KÍSÉRLETE

Az 1500 körüli évtizedekre esik a Habsburgok világbirodalmának

megalapozása, amiben I. Miksa 0493-1519) és unokája, V. Károly
0519-1556) játszotta a főszerepet.
Színtelen apjával, a minden ellenfelét túlélt III. Frigyessel ellen-
tétben az 1493-ban trónra lépő 1. Miksa színes, sokoldalú, ambició-
zus uralkodó volt. Megpróbálkozott a birodalom, illetve az osztrák
tartományok megreformálásával - központi intézmények létrehozá-
sával -, ám sikert csak Ausztriában ért el. Energiáit háborúk és há-
zassági tervek kötötték le: életében huszonöt hadjáratot vezetett, ál-
landó pénzhiánytól fenyegetve. Tulajdonképpen vele, illetve az ő
burgund házasságával vette kezdetét a Habsburg-ház csaknem há-
romszáz éven át tartó küzdelme a francia királyokkal. Előbb
0477-1493) a burgund örökségért harcolt, amelyet nagyrészt sike-
rült megtartania, majd 1494-ben VIII. Károly francia király támadá-
sával elkezdődött az itáliai háborúk sorozata, amelyet csak 1559-ben
zárt le a cateau-cambrésis-i béke.
Miksa a legmaradandóbbat házassági politikájával alkotta. Első,
Burgundiai Máriával kötött frigyével a gazdag Németalföldet vehet-
te birtokba. Második feleségével, a milánói Bianca Sforza hercegnő­
vel az itáliai kapcsolatokat erősítette. Egy generációval később fia,
Szép Fülöp számára megszerezte (Őrült) Johannának, az aragóniai és
kasztíliai trón várományosának kezét. Végül kiházasította három
unokáját: Károly Portugáliai Izabella, Ferdinánd Jagelló Anna férje
lett, Máriát pedig Jagelló II. Lajoshoz, a magyar és cseh trón örökö-
séhez adta. Így nyugatra, délre és keletre egyformán tekintve építet-
te a Habsburgok hatalmát. Mégis a véletlenek egybeesésén múlott,
hogy Miksa halálakor, 1519-ben az egész Habsburg örökség egyet-
len kézben összpontosult - V. Károlyéban, "akinek birodalmában
sohasem nyugszik le a nap".
V. Károly igazi európai jelenség: bár Spanyolország királya és a
Német-római Birodalom császára, nem volt sem spanyol, sem német.
A flamand Gent városában született, hatévesen - apja halálakor - Bur-
gundia hercege lett. 1516-ben, Aragóniai Ferdinánd halála után Ara-
gónia és Kasztília királyságát örökölte, 1519-ben pedig - a Fuggerek
segítségével - császárrá választották. Ö volt az utolsó német-római
császár, akit cl 530-ban) a pápa koronázott meg.

67
 REFORMÁCIÓ ÉS VALLÁSI KÜZDELMEK

Lehetséges, hogy Károly hasonlított Miksa nagyapjára, mert

mindkettőjüket gyakran illetik "az utolsó lovagkirály" titulus-
sal. Mindketten két korszak határán éltek, eszményük - a ki-
alakuló nemzeti államok korában - az univerzális császárság
megvalósítása volt. Ez az ellentmondás határolta be lehetősé­
geiket: az öröksége megtartásáért és tényleges birtoklásáért
küzdő Károlyét még jobban, mint az alapító Miksáét.

Nagy Károly óta nem látott Európa a Habsburgokéhoz fogható

birodalmat: Manilától Nápolyig, Antwerpentől Limáig 30-40 millió
alattvaló hódolt V. Károlynak. A spanyolországi felkeléseket kemé-
nyen leverte, így megtehette, hogy legerősebb tartománya, Kasztília
adóit és katonáit használja fel világuralmi terveinek megvalósításá-
hoz. E tervek végső kudarcát a megtört, fáradt, testileg-lelkileg be-
teg uralkodó példátlan lemondása ékesen bizonyítja. Pedig - mint
írta - "szakadatlanul úton voltam, keresztülvonultam Európán, az
egyik végétől a másikig". Csatáit személyesen irányította, többször
győzött, mint veszített, háborúit mégsem tudta megnyerni. Harcolt
I. Ferenc francia királlyal, aki nemcsak Itáliában és a német fejedel-
mek között, hanem a török portán is talált szövetségeseket; háború-
zott a katolikus hitet támadó muszlimokkal és protestánsokkal -
általában egyszerre több ellenséggel, több Jronton" is.
A nyugalomra vágyó császár 1555 októberében Brüsszelben - a zo-
kogó rendek előtt -lemondott Németalföld trónjáról, majd 1556 ele-
jén többi címéről is. Spanyolországban a Jeromos-rendi szerzetesek
yuste-i kolostorához csatlakozott; 1558-ban ottani villájába n érte
a halál. A császári címet CAusztriával, Magyarországgal, Csehország-
gal) öccsére, I. Ferdinándra, Spanyolországot (az Indiákkal) fiára,
II. Fülöpre hagyta.

V. Károly kudarca birodalmának méreteiből

és komplexitásá-
ból következett. Európa nem kért a Habsburg túlhatalomból -
ahogyan a németek mondták, "a spanyol rabszolgaságból". Az
egyetemes császárság eszméjének 1550 körül végleg leáldozott.

68
 1500-1650

A FUGGEREK

Németország 1500 körül gazdaságilag Európa élvonal ához tartozott.

A korai kapitalizmus kialakulásában komoly szerepet játszottak a
délnémet városok tőkés vállalkozói, a Welserek, Höchstetterek,
Paumgartnerek. E családok felemelkedésének jellemző - bár kivéte-
les ívű - példája az augsburgi Fuggereké.
A Fugger család ősei a XlV. század végén lenszövőként érkeztek
Augsburgba, és 1400 körül már tekintélyes vagyonnal rendelkeztek.
A nagy áttörés Jakob Fugger, "a Gazdag" nevéhez fűződik. Velencé-
ben tanulta meg az üzleti fogásokat, majd átvette az innsbrucki le-
rakat (faktor) vezetését. Szerencsecsillaga a Habsburgokéval együtt
emelkedett: tiroli réz- és ezüstbánya-koncessziók fejében kölcsönö-
ket nyújtott az örökös háborúi miatt állandó pénzhiánnyal küzdő
I. Miksának. A kapcsolat még magasabb szintre emelkedett V. Ká-
roly idején, akinek Jakob több mint félmillió rajnai forintot kölcsön-
zött, hogy császárrá választásához elnyerje a választófejedelmek
szavazatait. A bankár önérzetesen írta: "... ismeretes és napnál vilá-
gosabb, hogy Császári Felséged a római koronát az én segítségem
nélkül nem szerezhette volna meg."
A Fuggerek az angol és a spanyol királyok, valamint - a Mediciek
örökébe lépve - a pápák hitelezői lenek, és a búcsúcédulákkal folyta-
lott üzletekbe is bekapesolódtak. ,,Az összes német püspökség betöl-
tésében közreműködtem, némelyikben kétszer-háromszor is" - jegyez-
te meg "Gazdag" Jakob. X. Leó pápa szolgálataiért a "Laterán gróf-
ja" címet adományozta neki; ő volt az első német üzletember, akit
grófi rangra emeltek. Halálakor a Fugger-vagyon kétmillió forintot ten
ki, a XVI. század közepén pedig ötmillió forintra nőn - ezzel feltehe-
tően minden idők legvagyonosabb családjának mondhatók.
A Fugger-birodalom ekkor már bankok, kereskedelmi lerakatok, bá-
nyák és ipari üzemek Sevillától Nagyszebenig, Londontól Moszkváig
terjeszkedő hálózatát jelentette, sőt chilei és perui üzletekkel is fog-
lalkoztak. A magyarországi nemesfémek kiaknázására a Thurzó
családdal társultak. A magyar ezüstöt és rezet Velencébe, majd a vi-
lágkereskedelmi utak áthelyeződését követve a németalföldi Ant-
werpenbe szállították.
Akárcsak a család felemelkedése, hanyatlása is a Habsburgokhoz
kötődött: a spanyol korona tartós fizetésképtelensége miatt milliókat
veszítettek; megmaradt pénzüket földbirtokokba fektették, és föld-

69
 REFORMÁCIÓ ÉS VALLÁSI KÜZDELMEK

birtokosként éltek. Emléküket a magyar nyelv fukar szava és az

augsburgi Fuggerei munkás-lakótelep őrzi (ahol a lakások évi bére
még 2000-ben is egy rajnai forint, azaz 1,72 márka volt).

LUTHER ÉS A NÉMET REFORMÁCIÓ

A reformáció születésnapja 1517. október 31-e, amikor Luther Már-

ton Ágoston-rendi szerzetes, wittenbergi teológiaprofesszor Vitatko-
zás a búcsú erejéről cínunel közzétette 95 tételét a búcsúcédula-áru-
sítás ellen. (Az újabb kutatások szerint téziseit levélben küldte szét,
nem a wittenbergi vártemplom kapujára tűzte ki.) Luther fellépéséig
az egyház "fejében és tagjaiban" való megújításán egyházkormány-
zati, jogi vagy erkölcsi reformokat értettek, nem a dogmák megvál-
toztatását.
A búcsú Cindulgencia) - a purgatóriumbeli szenvedés megrövi-
dítését vagy akár teljes elengedését lehetővé tevő egyházi felmen-
tés - régóta botránykőnek számított, hiszen a böjtöt, zarándoklatot
és a vezeklés egyéb formáit ily módon pénzért lehetett megváltani,
akár rokonok, sőt elhunytak részére is. Az 1517-es búcsúárusítást
különösen élesen ítélték el Németországban: a bevételek fele Ró-
mába került, hogy X. Leó pápa (Giovanni Medici, a nagy Lorenzo
fia) felépíthesse az új Szent Péter-templomot. A másik fele Albert
brandenburgi herceg adósságainak fejében a Fuggerekhez vándorolt
- a hercegnek nagy összegek kel kellett megvesztegetnie a pápai kú-
riát, hogy egyszerre élvezhesse a mainzi és a magdeburgi érsekség,
valamint a halberstadti püspökség javadalmait. A legismertebb bú-
csúprédikátor, johannes Tetzel egyszerre volt pápai inkvizítor és
a Fuggerek pénztárnoka.
Luther 95 tézisével az egyház megtisztulását sürgette a búcsú mi-
atti romlottságtól. Már 1517 októbere előtt hirdette - Pál apostolra és
Szent Ágostonra hivatkozva -, hogy az isteni kegyelmet nem külsőd­
leges "jó cselekedetekkel", formálisan, fizetseggel lehet elnyerni, ha-
nem egyedül a hit által. A hit általi üdvözülés tana összekapcsolódott
a búcsú elutasításával; az ismeretlen szerzetes tézisei és vitairatai Né-
metország-, sőt Európa-szerte ismertté váltak. Luther, saját maga szá-
mára is váratlanul, egy német forradalmi mozgalom főszereplöjévé
vált - Szászországban parasztok állították meg az utazókat, és aki
a "Márton oldalán állsz?" kérdésre nenunel felelt, azt elverték.

70
 1500-1650

Német röpirat a búcsúcédula-árusítás ellen. A korabeli versike szerint:

"Amint a pénz a ládikába hullik, a tisztítótúzb61 a lélek kiugrik."

Szemhetűnő a német reformáció terjedésének viharos gyorsa-

sága, eleinte a városokban, majd a falvakban is. A Róma-elle-
nesség mellett ez az intimebb, emberköze/ibb vallásosság iránti
igénnyel, valamint a központi hatalom gyengeségével magya-
rázható. A széttagolt birodalomban sokkal kevésbé lehetett
.. rendet tartani ", mint az angol, a francia vagy a spanyol ki-
rályságban (ame~yek előbb-utóbb megalkották a maguk önálló
államegyházátJ .
lvfindehhez járult a propaganda - azaz a könyvnyomtatás -
óriási hatása: míg 1518-ban német földön 150 könyvet nyom-
tattak ki, addig 1524-ben a kiadott művek száma már megkö-
zelítette az ezret.

Luther határozottan elutasította Róma felszólításait téziseinek

visszavonására, így a szakítás elkerülhetetlenné vált. 1520 júniusában
x. Leó kiadta Exsurge Dominus kezdető bulláját, amely 41 tételben
ítélte el "az Isten szőlejét pusztító vaddisznót" . A nyakas szerzetes
válaszul nagy tömeg jelenlétében égette el "az Antikrisztus utálatos
bulláját". Az 1521 januárjában kibocsátott második pápai bullában

71
 REFORMÁCiÓ ÉS VALLÁSI KÜZDELMEK

Luthert az egyház kiközösítette, majd - miután a wormsi birodalmi

gyűlésen V. Károly császár előtt is fenntartotta tanait - májusban biro-
dalmi átokkal sújtották. Ez azt jelentette, hogy bárki büntetlenül elfog-
hatta, akár meg is ölhette. "Husziták vagyunk mindannyian, anélkül,
hogy tudnánk róla, Szent Pál és Szent Ágoston is husziták voltak" -
ismerte fel a reformátor.
Luther nézetei a teológus Cajetannal és Eck-kel folytatott hitviták
nyomán öltöttek formát. 1520-ban három nagy traktátust tett közzé
A német nemzet keresztény nemességéhez a kereszténység meRrefor-
málásáról, Az egyház babilóni fogságáról és Egy keresztény ember
szabadságáról címmel. Ezek lényege a "három sola": sola fide, sola
gratia, sola scriptura - csak a hit, a kegyelem és az Írás által lehet
üdvözülni. Az igaz keresztény maga értelmezi a Bibliát, bűneivel
egyedül áll szemben Istennel. Egyházi közvetítők nélkül az élet fel-
adatot, terhet, gyötrő kétségeket (is) jelentett.
Az üldözött Luthert a humanista m. (Bölcs) Frigyes 0486-1525)
szász választófejedelem, a wittenbergi egyetem alapítója vette védel-
mébe. Wartburg várába vitette, ahol Luther tíz hónap alatt lefordí-
totta az Újszövetséget, mivel már korábban elhatározta, hogy a Bib-
liát az egyszeru emberek otthonaiba is eljuttat ja. "Nem a latin nyelv
betűiből kell kérdezgetni, hogyan beszéljünk németül" - írta. A tel-
jes Német Biblia 1534-ben készült el, és Luther zsoltáraival és kate-
kizmusával együtt a megreformált vallás, illetve a német irodalmi
nyelv alapja lett. Egyúttal hatalmas impulzust adott a filológia és
a hermeneutika fejlődésének.

A thüringiai őrgrófok
wartburgi vára, amelyben
már a XII. század elején
el6kel6 udvar székelt.
Itt találkozott a német
középkor két nagy költóje,
Wolfram von Eschenbach és
Walther von der Vogelweide.
A vár ma nemzeti emlék-
helynek számít, mert falai
között fordította le 1521-es
fogsága idején Luther
Márton aBibliát.

72
 1500-1650

"Akik a muzsikát kicsibe veszik, azok nem ínyemre valók, mert

a muzsika Isten adománya és ajándéka, nem pedig emberi talál-
mány. Az ördögöt elűzi, az embereket felvidítja" - írta Luther. A kö-
zös, anyanyelvi éneklés bevezetésével a nagy reformátor rendkívüli
hatást ért el, a jezsuiták szerint több embert "tett átkozottá" a koráI-
jaival, mint összes írásával.
A lutheránus egyházat. sokkal inkább Luther hívei, tanítványai
szervezték meg, semmint maga Luther, aki sohasem tudott vagy
akart intézményekben és politikai erőkben gondolkodni. "Én sem-
mit sem tettem, mindent az Ige tett" - írta, és nem kis megelégedés-
sel állapította meg: "Helyreállítottam a jó rendet és lelkiismeretet a
társadalom mindegyik rendje számára, így mind tudni fogják, ho-
gyan éljenek és hogyan szolgálják Istent kijelölt helyükön. Azoknak,
akik elfogadták, az én reformációm nem kis előnyt, békét és tiszta
erényt hozott."

Luther személyiségének ellentmondásai részben a reformáció

egészének ellentmondásosságát, egyszerre modern és konzer-
vatív jellegét tükrözik. Radikális gondolkodású, de konzervatív
vérmérsékletű férfi volt, aki a humanisták" nemzetközi arisz-
tokrác iájával" szemben megőrizte kissé vaskosan nyers" népi"
vonásait. 1 Tanításai személyhez szóltak, de szembenálltak a
reneszánsz individualizmussal. A humanistákkal ellentétben
nem szabadította fel az egyént, hanem az addiginál nagyobb
mértékben a vallás hatalma alá rendelte, 2 ám a katolikusoknál
és a kálvinistáknál barátságosabban tekintett a laikus világra.
A szorgos munkálkodás nála is központi szerepet kapott - né-
met bibliafordításáhan ő használta először a hivatás fBerujJ
szót világi foglalkozások megjelölésére -, mégsem azonosította
a munkát a teljesítménnyel, a sikerrel és a haszonnal, mint
a kálvinizmus.

Wartburg várában még ma is mutogatják azt a - gondosan karbantartott - foltot Lu-

ther írószobájának falán, amely a reformátor tintásüvegének nyomát őrzi. Mérgében
azt vágta a folyton körülötte ólálkodó ördöghöz. A felvilágosodás koráig a hozzá ha-
sonlóan művelt emberek is többnyire az ördög jelenlétével, ártó tetteivel magyaráz-
ták a betegségeket és más természeti jelenségeket.
2 Lutber "megtörte a tekintélybe vetett hitet, mert visszaállította a hit tekintélyét" - írta
a paradoxonokat kedvelő Karl Marx.

73
 REFORMÁCIÓ ÉS VALLÁSI KÜZDELMEK

A NAGY PARASZTHÁBORÚ

Az I524-I525-ös nagy német parasztháború okairól, hátteréről épp-

olyan kevés biztosat tudni, mint a korszak többi parasztfelkeléséréíl.
Az kétségtelen, hogy e tömegfelkelések a középkor és az újkor hatá-
rán kirobbant németországi mozgalmak sorába illeszkedtek. Elsősor­
ban az I493-ban, I502-ben, I513-ban és 15I7-ben kitört "bocskor"
[Bundschuhl -felkeléseket kell említeni. Az a tény, hogy a paraszthá-
ború súlypontja a fejlettebb, városiasabb délnémet területekre esett,
igazolni látszik az I5I4-es Dózsa-felkelés kapcsán megfogalmazott té-
zist: nem a legnyomorultabbak fogtak fegyvert. A sorozatos felkelé-
sek tétje Németországban is az volt, hogy mely társadalmi rétegek él-
vezzék a XVI. század nagy gazdasági fellendülésének előnyeit.
Az is nyilvánvaló, hogy a felkelt parasztok követeléseinek - ezek
többnyire a földesúri szolgáltatások mérséklését, a falu önigazgatását
és általában a hagyományos szokásjoghoz való visszatérést sürgették -
hatalmas erőt adott a reformáció. A sváb parasztok Tizenkét artiku-
lusának első cikkelye például követelte, hogy a közösség maga vá-
laszthassa meg lelkipásztorát, az utolsó cikkely szerint pedig mindent
"szigorúan az Írás szerint kell szabályozni". A szászországi parasztok
vezetője, 1bomas Münzer lelkész Luther követője volt, mielótt az
ezeréves krisztusi birodalom eljövetelét kezdte hirdetni.
Luther, akinek apja paraszti sorból lett módos bányavállalkozó,
ismerte a parasztok helyzetét. Elítélte a földesurak zsarnokoskodá-
sát, a parasztok számos követelését támogatta, a fegyveres harccal
azonban nem értett egyet. Amikor értesült a parasztok vérengzései-
ről, megírta hírhedt (mindössze négyoldalas) művét A gyilkos és rab-
ló parasztbandák ellen. Ebben felszólítja a fejedelmeket, hogy kö-
nyörüljenek a szegény embereken, "de az elvetemülteket szúrjátok,
vágjátok, öljétek, ahol tudjátok ... , mert semmi sem lehet ördögibb
és ártalmasabb, mit a lázadó ember".

A rendpárti reformátor sohasem értette meg, illetve elutasította

a vallási megújulás és a társadalmi elégedetlenség összefonó-
dását. Harcos kiállása 3 nemcsak az "alul lévők" e//enszenvét
váltotta ki, de végleg meghiúsította annak lehetőségét, hogy a
reformáció az egész német társadalom mozgalma legyen.
31 Megfigyelhető, hogy Luther egyre nyersebben, egyre durvábban lépett fel ellenfelei-
vel szemben - legyen szó a pápáról, az újrakeresztelőkről vagy a zsidókróL

74
 1500-1650

Bár a meglepően szervezett parasztseregek némelyik ét nemesek

vezették - mint Florian Geyer vagy Götz von Berlichingen -, a végső
vereséget nem kerülhették el. Becslések szerint legalább hetvenezer
parasztot öltek meg a harcokban vagy a megtorlások során. A pa-
rasztháború okainál is vitatottabbak azonban annak hatásai. Egyes
kutatók a fejedelmek győzelme kapcsán a parasztok alávetésének
erősödéséről, az agrárviszonyok megmerevedéséről írnak - mások
a jobb bánásmódról, különösen a bíráskodásban beállott kedvező
változásokról.
A reformáció szélsőséges hajtásai még egyszer erőre kaptak:
1534-ben Münsterben uralomra jutott az újrakeresztelők Canabaptis-
ták) egyik ága. A város hosszú ostroma alatt bevezették a köztulaj-
dont, a többnejűséget, a magánélet szigorú ellenőrzését és a terrort.
A "keresztelőhitűeket" legyőző fejedelmek megtorlásul vérfürdőt ren-
deztek.

A KÖZÖSSÉGEK ÉS A FEJEDELMEK
REFORMÁCIÓJA

A birodalmi városok többsége már 1530 körül az evangélikus hitel-

veket fogadta el, és a reformáció térhódítása a XVI. század végéig
folytatódott. A Luther wartburgi látszatfogságától aparasztháborúig
tartó időszakot mégis a közösségek reformációjából a fejedelmek re-
formációjába való átmenetnek nevezhetjük. A hitújítás értelmiségi és
városi mozgalomként indult, intézményesüléséhez azonban szüksé-
ge volt a császári hatalommal és Rómával szembenálló tartomány-
urak támogatására.
Az 1526-os speyeri birodalmi gyűlés úgy határozott, hogy - szász
mintára - egyelőre a tartományurakra bízza az istentisztelet, az egy-
házi tanítások és az iskolaügy ellenőrzését és egységesítését. Az
1529-es második speyeri birodalmi gyűlésen Luther hívei tiltakoztak
(protestáltak) a császár és a katolikusok eljárásai ellen: innen szárma-
zik a protestáns elnevezés. Az ezt követő 1530-as augsburgi birodal-
mi gyűlés volt az utolsó, amelyen még némi remény mutatkozott a
vallási kompromisszumra. Luther helyett, akit továbbra is sújtott a bi-
rodalmi átok, wittenbergi kollégája, a szelíd és hajlékony görögtudós,
Philipp Melanchton fogalmazta meg az augsburgi vagy ágostai hit-
vallásként CConfessio Augustana) ismert, békülékeny hangvételű

75
 REFORMÁCiÓ ÉS VALLÁSI KÜZDELMEK

dokumentumot. Ez az engedékenység felbőszítette a lutheránusok

szigorúbb szárnyát, még inkább a svájci reformátorokat. A jelenlévő
protestáns tartományurak aláírásukkal szentesítették a hitvallást,
amely a lutheránus hit alapja maradt. V. Károly azonban mégsem
engedett, a radikálisabb reformáció hívei (Ulrich Zwingli, KálvinJá-
nos és követőik) pedig végleg új utakat kerestek, így a vallási egy-
séget már sem a birodalomban, sem a protestáns táborban nem Ie-
hetett helyreállítani. 1531-ben a lutheránus rendek megalakították
a Schmalkaldeni Szövetséget, közös haderővel és közös pénztárral.
A szövetség felvette a kapcsolatot r. Ferenc francia királlyal.
A lutheránusok a szentségek számát hétről kettőre csökkentenék
(keresztség és úrvacsora). A kálvinisták az úrvacsorának csak jelké-
pes értelmet tulajdonítottak. A lutheránus egyház irányítása, mint
említettük, a fejedelmek kezébe került. A püspöki hatalmat felszá-
molva létrehoztak ugyan egyháztanácsokat (konzisztórium), ám en-
nek tagjait a tartományúr nevezhette ki. A reformok eredményeként
enyhült az egyházi adminisztráció korruptsága. A klérus és a klérus
vagyona felett gyakorolt fejedelmi hatalom az állami kormányzat ha-
tékonyságát - és a hatalmaskodás lehetőségét - is megsokszorozta.

A reformáció jelentőségéről szólva - Max Weber óta 4 - általá-

ban a modern kapitalizmushoz, az individualizmushoz, a tu-
dományos fejlődéshez, a szekularizációhoz és a demokráciá-
hoz való hozzájárulását hangsúlyozzák. Természetesen Weber
szerint is bonyolult kölcsönhatások halmazáról van szó, rá-
adásul ezek elsősorban a kálvinizmus és a modernizáció kö-
zött mutathatók ki.
A németországi reformáció legfontosabb sajátossága, hogy idő­
ben az első volt, és ezzel mintegy végrehajtotta" az ugrást a sö-
tétbe". A hitviták, káték, zsoltárok stb. német "anyanyelve"
h ozzájá ru It a nyelvi-kulturális egység megteremtéséhez. és új-
fajta közösségtudatot alakított ki a társadalomban. Ez még ak-
kor is említésre érdemes, ha tudjuk, hogya német reformáció
végső soron az elkülönülés és széttagolódás irányába mutatott.

41 Max Weber A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme című alapvető műve ekjsziir
1905-ben jelent meg.

76
 1500-1650

VALLÁSHÁBORÚK ÉS VALLÁSBÉKE

Luther szerint a reformációig az egyszerű emberek semmit sem tud-

tak a kereszténységről, "manapság viszont - írta - egy tizenöt éves
fiú vagy lányka többet tud a keresztény tanításokról, mint régebben
a nagy egyetemek összes teológusai". A túlzásoktól eltekintve abban
valóban igaza lehetett, hogy a hitújítás egyúttal a vallás és a Biblia
iránti felfokozott érdeklődés időszaka is volt. Ám nem kevésbé igaz,
hogy hitszakadást, sőt hitszakadásokat is jelentett: az egyik ember-
nek igazabb, mélyebb hitet, a másiknak káoszt, szellemi zűrzavart .
.,Egyesek azt mondják, annyi egymással hadakozó hit nőtt fel, hogy
nem tudják, miben higgyenek 00" mások megpróbálnak mindegyik
valláshoz alkalmazkodni" - írta egy brüsszeli lelkész a viharos XVI.
század végén. Egy német szerző 1650 körül azon elmélkedett, hogy
"a pápista, lutheránus, kálvinista felekezetek között" vajon "hová ke-
rült a kereszténység?". A XVI. századi Európa - benne mindenek-
előtt Németország - a kereszténység győzeIme óta legmélyebb szel-
lemi válságát élte ár.
Köln katolikus érseke és a pfalzi választó áttért a protestáns hit-
re, így Luther, illetve a Schmalkaldeni Szövetség hívei többségbe ke-
rültek a választófejedelmek között. V. Károly fegyverszünetet kötött
Szulejmán szultánnal és békét I. Ferenc királlyal, hogy fegyveresen
léphessen fel a protestánsok ellen. A protestáns fejedelernek közötti
ellentéteket kihasználva maga mellé állította Fülöp hesseni és Móric
szász herceget, és a katolikus tartományurakkal együtt 1547-ben
Mühlbergnél szétverte a Schlmakaldeni Szövetség hadait. Hatalma
ezzel tetőpontjára ért, de éppen ez fordította szembe vele híveinek
egy részét, akik az új francia királlyal, II. Henrikkel szövetkeztek.
1552-ben Károly menekülni kényszerült az immár Szász Móric ve-
zette protestáns seregek elől, csapatai a franciáktól is vereséget
szenvedtek. A megtört császár Ferdinánd öccsére hagyta a békekö-
tés feladatát.
Az 1555-ös augsburgi vallásbéke zárta le a német vallásháború-
kat. Elismerte a katolikus és a lutheránus felekezetet, de továbbia-
kat nem. A kettő közötti választást a fejedelmek jogává tette, ezt ne-
vezték később az "akié a föld, azé a vallás" (cuius regio, eius reli-
gio) elvének. Ennek megfelelően például Oppenheim városa száz
év alatt tízszer, a pfalzi választófejedelemség negyven év alatt négy-
szer változtatott vallást. Aki eltérő hitet vallott, annak el kellett ván-

77
 REfORMÁCIÓ ÉS VALLÁSI KÜZDELMEK

dorolnia, egyedül a birodalmi városokban tűrték meg a másik fele-

kezet híveit. Az addig elvett egyházi birtokokat nem kellett vissza-
adni, de a későbbiekben lutheránus hitre térő főpapnak le kellett
mondania hivataláról és jövedelmeiről.

Augsburgban inkább tartósfegyverszünet, mintsem béke szüle-

tett. A vallás meg választása rendi előjoggá vált, a birodalom
vallási és politikai egységének helyreállítása kudarcot vallott,
a béke tisztázatlan pontjai (például a kálvinisták kizárása) pe-
dig későbbi konfliktusok" csíráít érlelték".

ELLENREFORMÁCIÓ
ÉS KATOLIKUS MEG ÚJULÁS

A katolikus megújulást és az ellenreformációt5 egyazon folyamat két

oldalának tekinthetjük, amelynek elég kevés sajátosan német voná-
sa ragadható meg. A meggyengült katolikus egyház a német terüle-
teken is csak a XVI. század közepén kapott erőre, kezdte újjászer-
vezni önmagát. Sikerét - a rekatolizációt - három alapvető tényező­
re vezethetjük vissza: a katolikus dinasztiák erejére, az új szerzetes-
rendekre és a tridenti zsinat rendelkezéseire.
Katolikus dinasztiák alatt nem csak a Habsburgokat kell érteni;
a német ellenreformáció központja Bajorország, illetve a Wittels-
bach-ház volt, amely a kölni "püspöki háborúban" megszerezte
magának az érseki széket (588). Az új szerzetesrendek közül ter-
mészetesen a jézus Társaságé (a jezsuitáké) volt a főszerep: sza-
bályzatukat 1540-ben hagyta jóvá III. Pál pápa. A spanyol Loyola
Ignác fegyelmezett szerzetesseregének hatása az oktatás, a hitté-
rítés és a politikai befolyás hármasságán alapult. A jezsuiták első­
sorban a XVI-XVII. század fordulóján lendületesen terjeszkedő
kálvinizmust próbálták visszaszorítani.
A megszakításokkal majdnem két évtizeden át ülésező tridenti
zsinat feladatát III. Pál pápa "az egyházi tévtanok kiirtásában, az
egyházi fegyelem és erkölcsök helyreállításában, végül az egész

5 I Az ellenreformáció kifejezést először a protestáns göttingeni egyetemen. a német tör-

ténettudomány bölcsőjében használták az 1770-es években: az 1555-1648 közötti év-
század német történeimét jelölték vele.

78
 1500-1650

egyház örök békéjének biztosításában" jelölte meg. A zsinat fenn-

tartotta a papi nőtlenséget, a fülbegyónást, a szentek tiszteletét,
a búcsút és a jó cselekedetek általi üdvözülés tanítását. A Biblia ér-
telmezése és a hit igazságainak eldöntése az egyház kizárólagos
joga maradt. Ugyanakkor előírták, hogya püspököknek állandóan
egyházmegyéjükben kell tartózkodniuk, egyszerre több javadaimat
nem tölthetnek be, és a papi tisztségek nem válhatnak adásvétel tár-
gyává. A búcsúcédulákkaÍ kapcsolatos visszaéléseket megszüntet-
ték, a papok képzésére egyházmegyénként szemináriumok felállítá-
sát rendelték el. A tridenti határozatok egészen az 1965-ben zárult
II. vatikáni zsinatig lényeges változtatások nélkül érvényben marad-
tak, akárcsak az 1564-ben bevezetett Index, a tiltott könyvek jegy-
zéke. A tridenti normák a gyakorlatban csak a XVII. század dereká-
tól kezdtek általánosa n érvényesülni.
Reformáció és ellenreformáció küzdelmében különös jelentősé­
get nyertek az iskolák - oktatás és propaganda kéz a kézben járt.
Az új egyetemalapítási hullám részeként Marburgban és Königsberg-
ben lutheránus, Würzburgban, Salzburgban és Grazban katolikus
egyetem létesült, a bajorországi Ingolstadtban pedig jezsuita főisko­
lát szerveztek. A katolikus-protestáns versengés új szellemi közpon-
tok létrejöttéhez, a barokk kultúra virágzásához is hozzájárult.

TÖRÖK HÁBORÚK
ÉS A HABSBURG HATALOM VÁLSÁGA

A különc II. Rudolf6 császár 0576-1612) - apjával, II. Miksáva/7

056 1.-1576) ellentétben - buzgó katolikus volt. Uralkodásával újfaj-
ta - a hit egységére és a birodalom kohéziójára törekvő - küldetés-
tudat jelent meg a Habsburg-házban.
Rudolf, a művelt dilettáns, legszívesebben a művészetek kel , az
alkímiával, az asztrológiával és a szép órákkal foglalkozott prágai
udvarában. Eközben törökverőnek, a kereszténység bajnokának
képzelte magát, de melankóliája, döntésképtelensége miatt minden-
kivel szembekerült, és egyre kevésbé tudta irányítani birodalma
ügyeit.

61 Magyar királyként I. Rudolf.

7 Magyar királyként I. Miksa.

79
 REFORMÁCIÓ ÉS VALLÁSI KÜZDELMEK

A legfontosabb "ügy" az 1590-es évek elején kiújult - később

hosszúnak vagy tizenöt évesnek nevezett - török háború volt, ame-
lyet Rudolf is akart. Ebben egyik fél sem tudott döntő sikert kivívni,
miközben a hadjáratok, az azokat kísérő járványok és éhínségek el-
pusztították mindazt, ami a XVI. századi Magyarországból még
megmaradt. A kiürült császári kincstárat Németország fokozott
adóztatásával és a magyar főurak elleni hűtlenségi perekkel próbálták
bevételekhez juttatni. "Elszegényedett országaival, fegyelmezetlen
katonáival, leromlott végváraival, a nagy lőszer- és élelmiszerhiány-
nyal, a felhalmozott adósságokkal ... Felséged állapota ugyancsak
nem a legjobb" - állapította meg Rudolfhoz írott levelében öccse.
Mátyás főh erceg. Mivel Rudolf a magyar rendekkel szemben minden
téren az esztelenség határát súroló politikát folytatott, egykori híve,
Bocskai István is ellene fordult, és vezetésével országos felkelés
robbant ki a császár ellen.
A Bocskai-felkelés sikere elmélyítette a Habsburg hatalom vál-
ságát. Az 1606-os békék után a magyar, az ausztriai és a morva
rendek konföderációt kötöttek, hogy Rudolfot lemondassák.
A Habsburg főhercegek is fellázadtak, kinyilvánították, hogy Má-
tyás főherceget tekintik a család fejének. Mátyás hajdúkat tobor-
zott, mire Rudolf - császári és cseh királyi címeit megtartva - le-
mondott a trónról öccse javára.
A következő évtizedek a rendek fölényének jegyében teltek.
A cseh és osztrák nemesség kikényszerítette Mátyástól a vallássza-
badság biztosítását, a magyar nemesség az 1608-as törvényekben
pedig már-már az ország kormányozhatóságát veszélyeztető mérték-
ben korlátozta Bécs központi hatalmát. Az erőviszonyok csak a har-
mincéves háborúval és a Habsburgok ellenreformációs fanatizmusá-
nak új képviselőjével, II. Ferdinánd trónra lépésével változtak meg.

A HARMINCÉVES HÁBORÚ

1618-ban Európa nagyobbik felén kivételesen béke honolt, de II. Ru-

dolf udvari asztrológusa, ]ohannes Kepler májusra nagy bajokat jósolt.
Igaza lett: 1618. május 23-án a prágai defenesztrációval megkezdődött
az utóbb harmincévesnek nevezett nagy háború. Az új királlyal, JI. Fer-
dinánddal (1619-1637) elégedetlen cseh rendek a Habsburgok két fő­
hivatalnokát és titkárukat kihajították a prágai vár, a Hradzsin ablakán.

80
 1500-1650

A felkelők ezután felkérték protestáns hittestvéreiket, hogy támogas-

sák ügyüket, Ferdinánd helyett pedig meghívták királyuknak a kálvi-
nista V Plalzi Frigyest, L Jakab angol király vejét. Ám az időközben
császárrá választott Ferdinánd hadvezére, Tilly generális 1620 őszén a
Prága melletti Fehérhegyen másfél óra alatt szétverte a csehek seregét.
A "téli király" -nak gúnyolt Frigyesnek menekülnie kellett Csehország-
ból. II. Ferdinánd a felkelés 27 vezetőjét lefejeztette, és a saját tőrével
aprította miszlikbe a vallásszabadságot biztosító kiváltságlevelet. Mint-
egy ötvenezer protestáns család emigrált, helyüket katolikus németek
foglalták el. A prágai egyetem - Közép-Európa első egyeteme - a je-
zsuitáké lett.

A konfliktus "eszkalálódott". A háború egyszerre volt európai

és német, dinasztikus és nemzeti, vallási és rendi jellegű, okai
ennek megfelelően sokrétűek. Németországban első helyen em-
lítendő a vallási megosztottság, amelyet csak azért nem jelle-
mezhetünk pa tth elyzetkén t, mert a katolikus és a kálvinista
előretörés mintegy két tűz közé szorította a számban erős, de
megosztott lutheránusokat. A vallási kérdés a XVII. század ele-
jére a birodalmi intézmények működését is megbénította.

A birodalmi gyűlés 1555 és 1603 között csak hat alkalommal ült

össze, majd működésképtelenné vált. A Birodalmi Kamarai Bíróság
határozatait nem mindegyik tartomány fogadta el. Mindehhez járult
Rudolf császár már említett döntésképtelensége és a császári hata-
lom tekintélyvesztése.
1606-ban a dél-németországi Donauwörth városában éleződtek
ki a vallási ellentétek, amelynek Miksa 0597-1651), Bajorország ka-
tolikus fejedelme fegyverrel vetett véget: a várost megszállta, Bajor-
országhoz csatolta, és a jezsuiták segítségéve I a katolikus táborba
kényszerítette. Válaszu I a protestáns államok jogaik és érdekeik vé-
delmére 1608-ban megalakították a Protestáns Uniót, amelynek ve-
zetöje a pfalzi választófejedelem lett. A következő évben Katolikus
Lip,tl néven Bajor Miksa vezetésével létrejött az ellenszövetség.
Mindkét tábor lázas fegyverkezésbe kezdett. A következő konflik-
tushan, amely Kleve, Jülich és Berg hercegségek örökösödése kap-
csán alakult ki, az Unió és a Liga egyaránt külföldi szövetségeseket
keresett, bár a válság ezúttal még kompromisszummal - a vitatott te-
rület megosztásával - oldódott meg. Ugyanez a cseh felkelésnél

81
 REFORMÁCiÓ ÉS VALLÁSI KÜZDELMEK

II. Ferdinánd 1629-es restitúciós rendeletének protestáns kommentárja. A röpirat szerint Augsburgot
a katolikus ellenreformáció fenyegeti: bal oldalról a hétfejű szörnyeteg pestist és szerzeteseket.
jobb oldalról az Antikrisztus jezsuita hazugságokat hoz rá. A háttérben kivehet6 a kéttornyú városháza.
a dóm és a város er6dítései.

azért sem sikerült, mert a három katolikus és a három protestáns vá-

1asztófejede
em Ca három érsek, illetve a szász, a brandenburgi és
a pfalzi uralkodó) mellett a cseh király jelentette "a mérleg nyelvét"
- ha ő a katolikus táborból a protestánsba áll át, az jóvátehetetlen
csapást mért volna a katolikus Habsburg hatalomra, sőt a németor-
szági és az európai egyensúly felborításával fenyegetett. A helyzetet
tovább nehezítette egyfelől a jezsuiták nevelte Ferdinánd, másfelől
a protestáns hatalmakban bízó Pfalzi Frigyes hajthatatlansága.
A harmincéves háborút rendszerint több szakaszra osztják, bár
inkább az történt, hogy az újabb és újabb hatalmak beavatkozása
nyomán - a svéd király találó szavaival - "minden európai háború
egyetlen háborúvá egyesült". Az első, kb. 1630-ig tartó éVlizedet
még vallásháborúnak tekinthetjük. Rendre a Habsburg seregek
győztek, de - főként a holland diplomácia erőfeszítéseinek eredmé-
nyeként - mindig újabb ellenfelekkel kerültek szembe: a hadi eré-
nyek inkább a katolikus, a pénz és a diplomáciai ügyesség inkább
a protestáns táborban összpontosultak.
A dán királlyal 1629-ben kötött béke után II. Ferdinánd kiadta
úgynevezett Restitúciós Ediktumát, amelyben minden 1552 után
protestáns hitre tért várost, püspökséget, birtokot és jövedelmet
rekatolizált vagy "restituált". Intézkedése felrúgta az augsburgi val-

82
 1500-1650

lásbékében rögzített megállapodást, ráadásul megszegte a biroda-

lom alkotmányát, mivel az ediktumot a rendek megkérdezése nél-
kül bocsátotta ki. A Habsburgok hatalmának növekedése már a ka-
tolikus fejedelmekben is félelmet keltett, de csak a túlságosan önál-
lóvá váló császári főparancsnok, Wallenstein 8 elbocsátás át érték el,
a Restitúciós Ediktum módosítását nem.
1630 után a háború még nemzetközibbé vált. A zseniális svéd
hadvezér, II. Gusztáv Adolf király holland mintára megszervezett,
mozgékony, fegyelmezett hadserege benyomult Németországba, és
legyőzte TiIlyt (1631, Breitenfeld). Gusztáv Adolf, aki legnagyobb
győzelmének kivívása közben a csatatéren lelte halálát (1632,
Lützen), egy évszázadra megalapozta a Baltikumban a svéd hege-
móniát. Bár a svédek elleni győzelmükkel (1634, Nördlingen) még
utoljára felragyogott a spanyol fegyverek - és velük II. Ferdinánd -
szerencsecsillaga, a válaszként bekövetkező francia hadüzenet lelo-
hasztotta a Habsburgok reményeit.
A háború utolsó, francia-svéd szakasza - amelyben Richelieu bí-
boros egy protestáns állammal szövetkezett a császár ellen - már
nem vallásháború, hanem nagyhatalmi konfliktus volt. Franciaor-
szág és Svédország sem az erők egyensúlyára törekedett: a maguk
hegemóniájával akarták felváltani a Habsburgokét. Ez végül a felek
általános kimerülése és a franciaországi Fronde-lázadások miatt nem
sikerült - a hosszú háborúskodás megegyezése s békével ért véget.
A békekötés okmányait 1648. október 24-én a császár, illetve a fran-
cia és a svéd király képviselői kemény alkudozások után a vesztfá-
liai Münster és Osnabrück városában írták alá.

PUSZTULÁS ÉS VÁLSÁG

A "német háború" a legtöbb áldozatot értelemszerűen Németország-

ban követelte, hiszen "Európa kóborló csőcseléke harminc éven ke-
resztül Németországot választotta főhadiszállásául". A népesség fe-
8 Albrecht Wenzel Eusebius von Wallenstein (eredetileg Valdstein) a háború legismer-
tebb hadvezére és hadivállalkozója volt. Pályája csúcspontján II. Ferdinándtól biro-
dalmi hercegi rangot kapott, hozzá Mecklenburg hercegségét és fényes palotát Prá-
gában. Övé volt Csehország egynegyede, főhadiszállásán saját kincstárral, kancellá-
riával, hadbírósággal és tábori nyomdával rendelkezett. A hadsereg élelmezésének és
fizetésének fejében a császár felhatalmazta az elfoglalt területek "kiaknázására". Önál-
lóságát, túlzott hatalmát a féltékeny Ferdinánd végül megelégelte, és a csehországi
Eger (Cheb) városában meggyilkoltatta.

83
 REFORMÁCIÓ ÉS VALLÁSI KÜZDELMEK

Tilly császári generális seregei megostromolják Magdeburgot. Id. Matthaus Merian rézmetszete, 1637.
Az 1631. májusi ostrom, majd a zsoldosok garázdálkodása nyomán a negyvenezres város minden
második lakosa meghalt. A jezsuiták nevelte, spanyol szolgálatban feln6tt Tilly nem sokkal később
a II. Gusztáv Adolf svéd király ellen vívott breitenfeldi csatában esett el.

lének-kétharmadának pusztulásáról szóló korábbi becsléseket ma

már irreálisnak tartják, ám továbbra is csak becslésekre vagyunk
utalva. Ezek szerint a birodalom 1600 körül mintegy 20 milliós né-
pessége 1650-re kb. 15-16 millióra csökkent, majd 1700 körül ismét
elérte a húszmillió főt. Óriásiak a regionális eltérések: Württemberg
a háború alatt lakosságának háromnegyedét vesztette el, a tíz ostro-
mot átvészeIt Magdeburg negyvenezres lakosságának talán a fele él-
te túl Tilly generális 1631-es hadjáratát.
Mindez jórészt a korabeli hadviselés módszereivel magyarázható.
A kora újkori államok nem tudtak hosszabb időn át nagy létszámú
hadseregeket fenntartani, ezért zsoldosvezéreket bíztak meg kato-
nák toborzásával. A hónapokig tartó hadjáratokat általában az ellen-
ség utánpótlásának megbénításával lehetett megnyerni - ilyenkor
a seregek ellátása a lakosságra hárult. A zsoldosok közeledésének
hírére a módosabbak a városba, a szegényebbek az erdőbe mene-
kültek. Egy Neenstetten nevű faluban élő cipész, bizonyos Hans

R4
 1500-1650

Heberle feljegyezte, hogy a háború alatt harmincszor menekült el

családjával együtt a nagyobb biztonságot nyújtó Ulm városába, de
így sem menthette meg testvéreit és gyermekeit.
Nem lehet azonban minden bajt a háború számlájára írni.
A "XVII. század általános válságaként" ismert jelenségek Németor-
szágot sem kímélték. A népesség növekedése már 1600 körül meg-
torpant. A szórványos adatokból is kikövetkeztethető az általános
gazdasági-pénzügyi stagnálás, amely az ínséges-járványos-háborús
években válságba csapott át. A nehézségek hátterében a világkeres-
kedelem súlypont jának a Mediterráneumból az atlanti országokba
való áthelyeződése állt, amely súlyosan érintette a birodalom régi,
híres központ jait, például Kölnt, Frankfurtot, Lübecket, Nürnberget,
Augsburgot. Egykori hatalmuk, gazdagságuk végleg a múlté lett. He-
lyettük új központok erősödtek meg: München, Hannover, Kassel,
Drezda, Düsseldorf, Bonn, Mannheim és Karlsruhe, ezek azonban
nem kereskedelmi, hanem fejedelmi központokként [Residenzstadtl
kerültek előtérbe.
Talán e korszak válságaival magyarázható, hogya legtöbb bo-
szorkányperre éppen a XVII. század első felében került sor, szá-
muk csak a század utolsó évtizedeiben kezdett csökkenni. Német-
ország katolikus és protestáns részei egyaránt derekasan kivették
részüket a "boszorkányok" üldözéséből. Nem mellékes az a körül-
mény sem, hogy az elítéltek ingó és ingatlan javait a hatóságok
foglalták le. A perek 1700 körüli lanyhulása az új, tudományos vi-
lágszemlélet térhódításának köszönhető, amelyben az ördög las-
san jelképpé szelídült. Tanult emberek - illetve az államhatalom
képviselői - már nem adtak hitelt az ördög és az öregasszonyok
szövetségén alapuló vádaknak, így a boszorkányok lassan megtér-
hettek a mesék világába.

A boszorkányperek kérdésének napjainkra áttekinthetetlenné

duzzadt irodalma nem szolgál egységes magyarázattaI. Egyes
kutatók a konzervatív falusi társadalom konfliktusaiban, má-
sok a nőkről vallott egykorú véleményekben, ismét mások a re-
formáció és ellenreformáció kiélezett küzdelmében vélték meg-
találni a boszorkány-hisztéria okait, esetleg magának a vál-
ságnak a kísérőjelenségét látják benne. Feltűnő, hogy azokon
ti területeken rendezték a legkevesebb boszorkánypert, ahol az
inkvizíció hatékonyan üldözte az eltérő vallásúakat. Az a fel-

85
 REFORMÁCIÓ ÉS VALLÁSI KÜZDELMEK

vetés sem érdektelen, amely szerint a hegyes-völgyes területeken

rendre több "boszorkányt" lepleztek le, mint a szelídebb alföl-
di tájakon.

A VESZTFÁLIAI BÉKE

A konstanzi zsinat óta nem került sor olyan nagyszabású és hosszas

tanácskozássorozatra, mint amilyen a harmincéves háborút lezáró
béke megkötését előzte meg - a feladatok bonyolultsága ezt indo-
kolttá is tette. A vesztfáliai béke egyrészt a protestánsok és a katoli-
kusok, másrészt a császár és a birodalmi fejedelmek, harmadrészt a
Habsburg-párti és a Habsburg-ellenes koalíció államainak küzdel-
mét volt hivatva lezárni. Az idők változását jelezte, hogy a pápa
képviselője alig szólt bele a béketárgyalásokba, és végül alá sem ír-
ta a békeokmányt.
Vallási téren megerősítették az 1555-ös augsburgi vallásbékét,
továbbá harmadik felekezetként elismerték a kálvinizmust a biro-
dalom területén - kivéve a Habsburg örökös tartományokat és
Csehországot. 1648 után a vallási határok Európában már nemigen
változtak, a nemzetközi politikában pedig megszűnt a vallás addig
meghatározó szerepe.
Területi szempontból véglegessé vált Svájc és Hollandia kiválása
a Német-római Birodalomból, a két állam függetlenségét az aláírók
garantálták. Emellett jelentős német területeket csatoltak Franciaor-
szághoz és Svédországhoz. Brandenburg, Szászország és Bajoror-
szág is új területeket szerzett a birodalmon belül.
Alkotmányos szempontból a Német-római Birodalom államai
nagyfokú önállóságot kaptak, beleértve az önálló külpolitikának,
a szövetség-, illetve szerződéskötésnek a jogát is (azzal a feltétellel,
hogy ezek nem a császár ellen irányulnak). A birodalom berendez-
kedését csak a békét aláíró hatalmak egyetértésével lehetett megvál-
toztatni.
A vesztfáliai béke olyan kompromisszumot hozott létre, amely
elismerte az egyenjogú és szuverén államokat Európában, sőt
- a következő fél évszázadban érvényesülő francia, illetve svéd fö-
lény dacára - hallgatólagosan a hatalmi egyensúly gondolatából in-
dult ki. Ami Németországot illeti, a béke valóban megpecsételte
a birodalom széttagoltságát. Területén 1648 után 314 dinasztikus fe-

86
 1500-1650

katolikusok
kálvinisták
lutheránusok
egyházi birtokok
- a Német-római Birodalom

Reformáció és ellenreformáció a harmincéves háború végén

jedelem, világi főúr, egyházi állam és birodalmi város osztozott. Eh-

hez járult még összesen 540 birodalmi lovag 1475 önálló birtoka
- a politikai egységek száma így éppen 1789-et tett ki -, ez utóbbi-
ak azonban együttvéve is csak az összterület kettő, illetve az össz-
lakosság egy százalékát jelentették.

A következő kétszáz évben a központi akaratot nélkülöző Né-

metország inkább csak földrajzi fogalmat jelölt, az európai po-
litikának tárgya és nem alakítója volt. Európa közepén hatal-

87
 REfORMÁCiÓ ÉS VALLÁSI KÜZDELMEK

mi vákuum alakult ki, amin a fokozatosan keleti tartományaik

felé forduló Habsburg császárok sem tudtak változtatni. Mind-
ez persze nem a békének, hanem a megelőző százötven vagy
még több év német történelmének volt az eredménye. A Né-
met-római Birodalom mint keret, mint az alkotórészek jogai-
nak és önállóságának, Németország vallási és politikai egyen-
súlyának biztosítéka még másfél évszázadon át változatlanul
fennmaradt. Ennyiben a Münsterben és Osnabrückben kialku-
dott kompromisszumot Németország Napóleon koráig érvényes
alkotmányának tekinthetjük.
A hitújítás és a vallásháborúk hatásai összességében egészen
a xx. századig meghatározónak bizonyultak a német történe-
lem alakulásában - vannak, akik a "német külön utat " kijelö-
lő eseménysort látnak bennük.

KRÓNIKA

1493-1519 I. Miksa császár uralkodása.

1517 luther Márton közzéteszi a búcsút bíráló tézisei t.
1519-1556 V. Károly császár uralkodása.
1521 luthert a pápa egyházi. a császár birodalmi átokkal sújtja.
1524-1525 A nagy német parasztháború.
1527 "Sacco di Roma": V. Károly zsoldosai feldúlják Rómát.
1529 A speyeri birodalmi gyűlésen luther hívei protestálnak.
1529 A török el6ször ostromolja Bécset.
1530 Az augsburgi (ágostai) hitvallás elfogadása.
1531 A Schmalkaldeni Szövetség megalakulása.
1545-1563 A tridenti zsinat.
1546-1547 A schmalkaldeni háború.
1555 Az augsburgi vallásbéke.
1559 A cateau-cambrésis-i békével lezárul nak az itáliai háborúk.
1556-1564 I. Ferdinánd császár uralkodása.
1564-1576 II. Miksa császár uralkodása.
1576-1612 II. RudoH császár uralkodása.

88
 1500-1650

1593-1606 A .. hosszú" vagy ..tizenöt éves" török háború.

1608 Megalakul a Protestáns Unió.
1609 Megalakul a Katolikus liga.
1612-1619 I. Mátyás császár uralkodása.
1618 A cseh rendek prágai felkelése.
1618-1648 A harmincéves háború.
1619-1637 II. Ferdinánd császár uralkodása.
1620 A fehérhegyi csatában a császáriak legy6zik a cseheket.
1629 II. Ferdinánd restitúciós rendelete.
1632 A lützeni csatában meghal II. Gusztáv Adolf svéd király.
1634 Wallenstein meggyilkolása.
1637-1657 III. Ferdinánd császár uralkodása.
1648 Münsterben és Osnabrückben aláírják a vesztfáliai békét.

89
POROSZORSZÁG FELEMELKEDÉSE
• 1650-1790 •
Részlet Anton Kern: Sci pio nagylelkűsége című festményból
 "A német birodalom és a német nemzet
két különböző dolog. A németek nagysága
sohasem függött fejedelmeiktől .
Erkölcsi nagyság az, amely a nemzet
kultúrájában és jellemében lakozik,
függetlenül a politika sorsfordulataitől."
Frieurich Schiller

A RÉGI BIRODALOM

f skót filozófus, David Hume 1748-ban a következőket írta: "Né-

l\. metország tagadhatatlanul nagyon szép ország, tele becsületes
.il. és szorgalmas emberekkel; ha egységesülne, a legerősebb ha-
talom volna, amelyet a világ valaha látott." Kortársa, Voltaire csak
gúnyolódott a régi birodalmon, mondván, hogy az nem szent, nem
is római és a legkevésbé sem birodalom, Schiller pedig - valamivel ké-
sőbb cl 796-ban) - feltette a kérdést: "Némethon? De merre van hát? ... "
A német területek modernizációja - mind politikai-katonai, mind
gazdasági-kulturális téren - valóban késésben volt az atlanti orszá-
gokéhoz képest, sőt lemaradásuk fokozódott. Ugyanakkor a legtöbb
német továbbra is második, tágabb hazájának érezte a régi birodal-
mat; reformjának szükségességéről sokan írtak, felszámolásáról senki.
A birodalmi intézmények - a Birodalmi Gyűlés, a Birodalmi Kamarai
Bíróság és a szintén legfelsőbb bíróságként funkcionáló Birodalmi
Udvari Tanács - ha lassan, nehézkesen, látványos eredmények nélkül
is, de - működtek.
A birodalom olyan keretet jelentett, amely garantálta mindegyik
tagjának létét, önállóságát és jogait, hatalmi és vallási egyensúlyai
révén fenntartotta a belső békét. A kisebb államok védelmet remél-
hettek a nagyobbakkal szemben, az alattvalók az uralkodói önkény
ellen: amikor 1764-ben Károly Jenő württembergi herceg zsarnoksá-
ga miatt az ország rendjei a bécsi Udvari Tanácshoz fordultak, az ne-
kik adott igazat, és az önkényúr visszakozni kényszerült.
A regensburgi Birodalmi Gyűlés 1663 után a német államok kö-
veteinek állandóan ülésező értekezletévé vált. Első kamarájában a
választófejedelmek (a XVIII. században többnyire kilenc volt belő­
lük), a másodikban a világi és egyházi fejedelmek, a harmadikban
a hatvanöt birodalmi város küldöttei tanácskoztak. Az egyezkedés
hosszú folyamat volt, amit a vallási megosztottság is nehezített:
mindhárom kamarában külön-külön határozta k a protestánsok és a
katolikusok (Corpus Evangelicorum - Corpus Catholicorum), majd

93
 POROSZORSZÁG FELEMELKEDÉSE

a szavazatok számlálása helyett tárgyalások útján próbáltak komp-

romisszumra jutni. A kisebb katolikus államok, illetve fejedelmeik
gyakran a Habsburg császár mellett foglaltak állást a nagyobh pro-
testáns államokkal (fejedelmekkel) szemben. Fontos törvények, ta-
lán a két birodalmi céhszabályzatot kivéve, nem is születtek e más-
fél évszázad alatt.
A császári cím presztízs e a XVIII. században sem szűnt meg,
ám ez nem változtatott azon, hogya császár hatalma kizárólag
a Habsburg területek feletti uralmán alapult. A birodalom nélkü-
Iözte az egységes adó- és pénzrendszert, valamint a közös had-
erőt, így államnak aligha volt tekinthető. Igazán eredményesen
csak a 1burn und Taxis hercegek kezében lévő hirodalmi posta
működött, amelynek kétfejű sasos címere Németország-szerte lát-
ható volt a postahivatalokon és a postakocsik oldalán.
A birodalom lakosságának száma 1700 körül valószínűleg újra
meghaladta a harmincéves háború előtti 15-16 milliót, majd 1800-r3
mintegy 25 millióra nőtt. A jelentős népességnövekedés a mezőgaz­
daság fejlődésével magyarázható: nagyobb területet vontak művelés
alá, emelkedtek a terméshozamok és elterjedt a burgonyafogyasztás.
Ugyanakkor a népesség növekedése miatt az életszínvonal stagnált.

A birodalmi posta kétfejű

sasos jelvénye a XVIII. század
közepén. A kétfejű sas a német
birodalmi jelképek közül került át
a Habsburgok címerébe.

94
 1650-1790

A régi birodalom szétforgácsoltsága és megreformálhatatlansá-

ga, ebből következő anakronisztikus mivolta a XVIII. század-
ban már világosan érzékelhető volt, azonban - mai kutatók
szerint - ez nem igazolja azt a későbbi romantikus-nacionalista
szemléletet, amelye birodalmi kereteket egészében elavultnak,
a történelem szemétdombjára valónak tekintette.

A FRANCIA HEGEMÓNIA

J\émetország olyan labda, amelyet a nagyhatalmak ide-oda hajigál-

nak" - állapította meg a filozófus Gottfried Wilhelm Leibniz: megál-
lapítása nemcsak a birodalom gyengeségére, hanem a külpolitika
meghatározó szerepére is utalt. Európa az 1648-as vesztfáliai béke
és az 1714-ben lezárult spanyol örökösödési háború között Francia-
ország (a Bourbonok) hegemóniáját nyögte, ami kiváltképp igaz
a német területekre. A Németországban kialakult hatalmi vákuum
felerősítette a francia expanziós törekvéseket; a "született agresz-
szorként" számon tartott XlV. Lajos- az építkezések mellett - a há-
borúkban kereste az uralkodói dicsőséget, a gloire-t. A francia ter-
jeszkedés útjában álló fő akadályt továbbra is a Habsburg császár
jelentette, akivel szemben Lajos diplomáciája a svédeket, a törökö-
ket, olykor a magyar "rebelliseket" is felsorakoztatta. A francia táma-
dás gyakran a svéddel vagy a törökkel egyszerre következett be,
ami "kétfrontos" háborúk sorozatát jelentette a Habsburgok számára.
Az 1670-es évektől a Napkirály "újraegyesítési" (reuniós) törvény-
székeket állított fel, amelyek homályos jogcímek alapján készségesen
szállították az érveket a Rajnán túli birodalmi területek francia meg-
szállásához. A legnagyobb siker 1681-ben Strassburg annexiója volt,
amelyet 1684-ben Luxemburg megszállása követett. Vauban márki
megkezdte az új határokat védő erődrendszer kiépítését. Az 1683-
ban kirobbant török háború miatt I. Lipót császár (165~1705) kény-
telen volt elismerni az "újraegyesítéseket". Azonban az 168~1697
közötti - a gazdag Rajna menti területeket elpusztító, parasztok
C"svábok") tízezreit keletre űző - pfalzi háború fordulópontot jelen-
tett: az angol trónra lépett holland Orániai Vilmos és I. Lipót létre-
hozta azt a franciaellenes koalíciót, amely később a spanyol örökö-
södési háborúban is kiválóan működött. A szövetségesek győzelmei
nyomán megkötött 1713-1714-es békék a (brit) egyensúlypolitika

9S
 POROSZORSZÁG FELEMELKEDÉSE

győzeImét hozták, bár Franciaország megtarthatta Elzászt és a rajnai

határvonalat.
A XVIII. század új nagyhatalmának, a svédeket és törököket visz-
szaszorító Oroszországnak a felemelkedését Ausztria és Poroszor-
szág nyugtalanul figyelte. Mindketten szövetkezni próbáltak a cár-
ral: törekvéseik egyik kétes eredménye Lengyelország felosztása lett
0772, 1793, 1795), Ebben a korszakban több német állam megerő­
sítette birodalmon kívüli hatalmi bázisát: Ausztria és Brandenburg-
Poroszország kelet felé terjeszkedett,l a szász Wettin-dinasztia tagjai-
ból 0697-1763 között) lengyel, a hannoveri választófejedelmekből
0714-1837 között) brit uralkodók lettek. E perszonáluniók fokozták
a külpolitikai bonyodalmakat: nem véletlen, hogy Nagy-Britannia
többször bekapcsolódott a XVIII. század ("civilizáltabb", a harminc-
évesnél kevésbé pusztító) németországi háborúiba.
A "fény századában" a francia hegemónia a kultúra minden terü-
letén éreztette hatását. Pompás barokk fejedelmi kastélyok sorát
építették fel Versailles mintájára (München, Bécs, Ludwigsburg,
Würzburg, Drezda, Berlin, Potsdam stb.), amelyekben operákat,
baletteket, bálokat rendeztek. Divatba jött a francia nyelv és iroda-
lom, a párizsi öltözködés és életstílus. Az udvarias viselkedés
[Höflichkeit] a barokk, majd rokokó udvarhoz [Hot] illő magatartást
és modort jelentett - növelve a különbséget az elit és a közrendű
tömeg életmódja között.

A HABSBURG NAGYHATALOM

Az osztrák Habsburgok birodalma az 1720-as, 1730-as években érte

el legnagyobb kiterjedését - ezúttal nem a dinasztia eredményes há-
zasodási stratégiájának, hanem katonai sikereinek köszönhetően.
0495 és 1918 között a Habsburgok 64 háborút vívtak; 191 békeév-
vel 232 háborús év állt szemben.)
Először r. Lipót császár egyesítette egyetlen kézben az egyre
gyakrabban csak Ausztriaként emlegetett Habsburg birtokokat. Az
előnytelen külsejű, átlagos képességekkel rendelkező Lipót növe/te

1 I legfontosabb
"Annak. hogy Ausztria és Poroszország, a középkori német 'Dmng nach Osten' e ké!
államalakulata európai nagyhatalommá válhatott, közös a gyökere:
mindkettő jórészt annak köszönhette hatalmát, hogyabirodalomhoz nem !anozó te-
rületeket foglalt magába" - írja új szintézisében H. A. Winkler berlini történész.

96
 1650-1790

az adókat, hogy állandó hadsereget állíthasson fel. Neki megadatott

az, ami 150 éven át egyetlen ősének sem: hadai a XVII. század vé-
gére kiverték a törököt Magyarországról. Csak a magyar rendekkel
nem boldogult: idősebb fiára, a világias, reformer hajlamú I. józsefre
(1705-1711) maradt a leghosszabb és legnagyobb területre kiterjedő
magyarországi felkelés, a Rákóczi-szabadságharc kompromisszumos
lezárása. Kisebbik fia, a politikusként középszerű, szertartásos
VI. Károly2 0711-1740) sikeresen fejezte be a spanyol örökösödési
háborút (megszerezte Belgiumot, Milánót, Nápolyt és Szardíniát), az
új török háborúban serege Belgrádig nyomult (1718), a spanyol
Bourbonok legyőzésével pedig Szicíliát csatolta birodalmához
(1720). Károly uralkodása egyébként - Magyarország területén is -
a katolikus osztrák barokk rendkívüli építkezési lázzal kísért fény-
kora volt.
A Habsburgok feltűnő sikersorozata jórészt a véletleneken és
a nemzetközi viszonyok kedvező alakulásán múlott. Maga Lipót
egészen Bécs 1683-as ostromáig a francia hódítások visszaverésére
és a törökkel való békesség fenntartására törekedett, ami jól megfért
a "rebellis" és protestáns magyarok megtörésének szándékával.
A császár egy új francia háború kirobbanásától tartva kötötte meg az
166~4-es török háború végén a "szégyenletes" vasvári békét, ame-
lyet a Wesselényi-féle összeesküvés, majd az udvar megtorlása kö-
vetett. (A magyar rendek általában két ok miatt elégedetlenkedtek:
ha a bécsi udvar nem - vagy lanyhán -, illetve ha túl komolyan há-
borúzott a törökkel, ami sok pusztulással, sok kiadással járt.)
Lipótnak nagy szerencséje volt hadvezéreivel, Lotaringiai Ká-
rolzyal és főleg Savoyaijenövel. Utóbbit vézna termete miatt a Nap-
király elutasította - vesztére, mert Jenő herceg a török hadszíntéren
aratott diadalok után nyugaton, a franciák ellen is győzelmet győ­
zelemre halmozott. Később, az Udvari Haditanács [Hofkriegsratl
koncepciózus elnökeként három császárt szolgált, a birodalom leg-
tekintélyesebb (és leggazdagabb) államférfia lett. Véletlen-e vagy
sem? - 1736-ban bekövetkezett halálával az osztrák sikereknek egy
csapásra vége szakadt. A lengyel örökösödési háborúban Ausztria
elveszítette Nápolyt és Szicíliát (1738), az ugyanekkor zajló török há-
borúban pedig Észak-Szerbiát és Olténiát (1739). A kétfrontos hábo-
rúkban való helytállás többnyire meghaladta Ausztria lehetőségeit.

2 I Magyar királyként Ill. Károly.

97
 POROSZORSZÁG FELEMELKEDÉSE

Az 1648-as vesztfáliai béke után a Habsburg birodalom súly-

pontja keletebbre, a dunai országokra tevődött át, bár a bécsi
udvar - alapvetően XlV. Lajos politikája miatt - erről 1683-ig
nem akart tudomást venni. Az eltolódás a XVIII. században is
folytatódott: Szicília és Nápoly, majd Szilézia és Belgiu m el-
vesztését az elmaradott Galícia és Bukovina megszerzése sem
ellensúlyozhatta.
Ausztria komoly eredményeket ért el hadseregének korszerűsi­
tésével és a katolikus kultúra elterjesztésével, de a birodalom
örökölt gyengeségei megmaradtak: területeinek szétszórtsága
és sebezhetősége, gazdaságának és infrastruktúrájának fejlet-
lensége.

A VÁLASZTÓVONALAK

A változó határok ellenére még mindig óriási méretű Német-római

Birodalom nagyon különböző területeket fogott közös keretbe, rá-
adásul a régi választóvonalak mellett újak is kialakultak.
Az eltérő vallás és kultúra választotta el a többnyire katoliktls
déli és nyugati országrészeket a protestánsok lakta északiaktól és
keletiektől. De a mindennapi életben meglévő választóvonal már
nem járt együtt olyan engesztelhetetlenül harcias szembenállással,
mint a harmincéves háború előtt. A kompromisszumok keresésé-
nek és a teológiai közömbösségnek sajátos példája volt Osnabrück
városa, amelynek püspöki székét felváltva töltötték be lutheránu-
sok és katolikusok. Még a vallási vitáktól gyakran hangos - luthe-
ránus többség ű - Szászország polgárai is könnyen túltették magu-
kat azon, hogy fejedelmük a lengyel trón megszerzése érdekében
áttért a katolikus hitre. A vallás még nem számított magánügynek,
de már nem mozgatta a nagypolitika szálait.
Külföldi megfigyelőknek is feltűnt, milyen élesek Németország-
ban a társadalom rendjeit elválasztó jogi, nyelvi és kulturális hatá-
rok. Ezek megerősítésére sorra születtek a hierarchia minden egyes
rétegének ruházatát előíró rendeletek [Kleiderordnungenl. A rendi
társadalomban a fő választóvonal nemesek és közrendűek között
húzódott. "A közrendűek ... közönséges gondolkodásúak, belőlük
rossz katonatisztek lennének" - állapította meg Nagy Frigyes, a fel-
világosult porosz király. A népesség egy százalékát kitevő nemesség

98
 1650-1790

a (formálisan) csak a császárnak alárendelt [reichsunmittelbarJ fő­

urakra és a helyi fejedelmektől is függő [reichsmittelbarJ "közneme-
sekre" tagolódott. Talán felesleges hozzátenni, hogy ez a jogi meg-
különböztetés Németországban sem tükrözte a nemességen belüli
vagyoni viszonyokat.
Az iparosok és kereskedők - röviden: a polgárok - felfelé is, le-
felé is őrizték rendi elkülönülésüket. A Patriot című hamburgi lap
1726-os cikke szerint "ismerik és betartják a polgári jólét és a neme-
si vagy vidéki életmód közti határokat; a polgárság nem bálokkal,
gálákkal, estélyekkel és kártyajátékokkal tűnik ki a társas életben".
Egy kortárs 1746-ban amiatt panaszkodott, hogy "mindegyik osztály
[értsd: rendj kizárja és kerüli a többit, s ahol valaki kiharcolt egy po-
zíciót, ott lecövekel, a saját világán belül".
A XVIII. századra határozottabban kirajzolódott a nyugati és
keleti területek agrárfejlődésének különbsége. Nyugaton a föld-
birtokos akisüzemként működő parasztgazdaságok - helyi szoká-
sok szerint kialakult - pénz- és terményszolgáltatásaiból élt
[GrundherrschaftJ. Becslések szerint egy közepes méretű (kb. húsz
hektáros) gazdaságban a termésnek mintegy negyven százaléka a
földesúré, az egyházé és az államé lett; másik negyven százaléka ve-
tömagnak és takarmánynak kellett - a maradék húsz százalék ma-
radt a megélhetésre.
Az Elbától keletre a paraszti gazdaságok rovására létrejöttek
a robotoltató földesúri majorságok [Gutsherrschaftl, és a "második
jobbágyság" erre épülő rendszere [LeibeigenschaftP Az "örökös"
jobbágyok nem a röghöz, hanem a földesúrhoz voltak kötve - min-
denesetre nehéz sorsa ellenére e területek parasztsága (talán a föl-
desúr állandó jelenléte, a személyes függés szorossága miatt) rit-
kábban lázongott, mint a szabadabb déliek és nyugatiak.
Végül azt sem szabad elfelejteni, hogy a XVIII. század még az
iparosodás előtti régi rend, a céhek és a fallal körülvett városok ko-
ra. Németországban mindenfelé vámsorompók emelkedtek, a Raj-
nán, az Elbán és más folyókon S-1O mérföldenként kellett vámot fi-
zetni. A közepesen nagy államnak számító Badenben 1750 körül

3 1800 körül a brit gabonaimportnak mintegy ötven százaléka a Lengyelországgal meg-

növelt Kelet-Poroszország kommercializál6dó nagybirtokairól származott. Figyelemre
méltó jelenség, hogy a "második jobbágyság" rendszere - mindmáig nem teljesen fel-
tárt okokból - elsősorban éppen a német kolonizáció C"Drang nach Osten") egykori
területén terjedt el.

99
 POROSZORSZÁG FELEMELKEDÉSE

112 féle hossz- és 80 féle súlymértéket használtak, 163 különböző

mértékegységet pedig egyedül a gabona mennyiségének meghatá-
rozására.

AZ ABSZOLUTIZMUS ÉS KORLÁTAI

A XVII-XVIII. századot régóta az abszolutizmus koraként emlegetik,

mégis szembeötlő a politikai rendszerek sokfélesége; a birodalom
1790 kisebb-nagyobb területi egységét lehetetlen közös nevezőre
hozni. Az egyik végletet Poroszország militarista, már-már zsarnok-
ságba hajló abszolutizmusa képviselte. "A lélek Istené, minden más
az enyém" - jelentette ki I. Frigyes Vilmos király. Az ehhez hason-
ló kijelentések sokszor nem jelentettek többet az uralkodói igény
megfogalmazásánál, ám az ő esetében - mint látni fogjuk - nem te-
kinthetők üres szólamnak. Utóda, Nagy Frigyes is minden fontos
ügyben egymaga döntött. Ausztria - tulajdonképpen 1867-ig - meg-
megújuló kísérleteket tett a nemesség megtörésére és a hatékony
központi kormányzat kiépítésére. A másik oldalon a Württembergi
Hercegség rendjei eredményesen hárították el az abszolutizmus helyi
próbálkozásait, megőrizték parlamenti hagyományaikat, amelyeket
gyakran hasonlítottak az angolokéihoz. A XVIII. századi Badenben
Károly Frigyes herceg (1738-1811) hosszú uralkodása alatt felvilágo-
sult abszolutista mintaállamot hozott létre, eltörölte a kínvallatást és
a jobbágyrendszert. Északon, a két Mecklenburgban fennmaradt
a rendi kormányzás, ami az uralkodó mellett a jobbágyokat is kiszol-
gáltatta a nemesek önkényének.
A kisállamok uralkodói követték, olykor majmolták a francia min-
tákat. Ez a méret- és erőkülönbség miatt nem volt könnyű, ugyanis
választaniuk kellett: vagy pompás kastélyokat építenek, bennük a fé-
nyes udvari élet minden kellékével, vagy kaszárnyákat, bennük nyal-
ka katonákkal. Rendszerint egyiket sem tudták fedezni a bevételeik-
ből, amin változatos módszerekkel igyekeztek segíteni: leggyakrab-
ban katonák "exportjához" folyamodtak - a hesseni "zsoldosállam"
például ezrével küldte őket az amerikai forradalom csatatereire.
A miniatűr zsarnok szinte karikatúrába illő példánya volt a már
említett württembergi Károly Jenő herceg, akire a költő Friedrich
Schiller kapcsán térünk vissza. Schiller egyházi pályára készült, de
apját az ifjú tehetségeket szemmel tartó herceg arra kényszerítette,

100
 1650-1790

hogy az általa alapított Karlsschuléba küldje a fiút, katonai iskolába.

Élményeinek hatására a német irodalomban nem is akadt Schillernél
szenvedélyesebb ostorozója a zsarnokságnak és lelkesebb rajongója
a szabadságnak: kifejezésre jut ez a Don Car/osban, a Haramiákban,
s legerőteljesebben a kor német viszonyait kíméletlenül bíráló Ár-
mány és szerelemben.

A németeknek az állam közelebbi, közvetlenebb jelenség volt,

mint a nagy monarchiák alattvalóinak. Úgy tűnik, a nagyon
széttagolt, városias nyugati Németországban az abszolutista
kormányzásnak kevesebb esélye volt, mint az elmaradottabb,
kevésbé városias, de nagyobb területű államokból álló keleti
Németországban. Az abszolutizmus általában megmaradt
a francia mintákat másoló uralkodói törekvésnek; a sokféle ér-
dek, szokás és hagyomány miatt teljes kiépítése soha, sehol nem
történt meg - még magában Franciaországban sem.
Indokoltabb az állam korszerűsödéséről és terjeszkedéséről be-
szélni: a XVI-XVIII. századi Németországban az élet minden
területét átfogó rendeletek fLandes- und PolizeiordnungenJ
egész serege szabályozta részletekbe menően az adott állam
lakóinak mindennapjait, hogy immár ne csupán jó kereszté-
nyek, hanem hasznos állampolgárok is legyenek. A rendeletek
egy része természetesen csupán törekvést fejezett ki, hiszen még
nem alakult ki az ellenőrzésükre hivatott bürokrácia.

NÉGY HOHENZOLLERN URALKODÓ

Az 1701-ben királysággá alakult Poroszország egy évszázad leforgá-

sa alatt Észak-Németország legerősebb állama és - fokozatosan -
Ausztria ellenlábasa lett. Pedig nem sok eséllyel indult harcba
a nagyhatalmi státusért. Területe a dinasztikus államokra jellemző
széttagoltságot mutatta: a központinak tekinthető Brandenburgot
lengyel terület választotta el az 1618-ban megörökölt Porosz Herceg-
ségtöl, ráadásul - az első északi háborút lezáró 1660-as olivai béké-
ig - a lengyel királyok Poroszország hűbérurai voltak. Az 1614-ben
megszerzett Rajna menti Kleve-Mark maga is össze nem függő bir-
tokok halmaza volt - a három eltérő helyzetű és jogállású területet
kizárólag a Hohenzollern uralkodók személye kötötte össze.

101
 POROSZORSZÁG FELEMELKEDÉSE

MAGYARORSZÁG

brandenburgi területek 164O-ben

s erzemén~ 1640-1688 között
szerzemények 1688-1786 között

Poroszország terjeszkedése a XVII-XVIII. században

Az északkeleti vidék termőföldje silány volt (Brandenburgot elő­

szeretettel nevezeték a birodalom "homokosládájának"), jelentősebb
városokkal vagy tengeri kikötőkkel sem rendelkezett4 - Berlin-
Cölln, a választófejedelmi székhely legfeljebb 6000 lakost számlált a
harmincéves háború végén. Mi magyarázza hát a Hohenzollernek
látványos sikereit?
Először is maguk a Hohenzollernek, akik 1415 óta - amikor Lu-
xemburg Zsigmond király Hohenzollern Frigyes nürnbergi várgrófot
(húgának sógorát) brandenburgi választófejedelemmé tette - ered-
ményesen gyarapították birtokaikat. A fordulatot Frigyes Vilmos
(1640--1688) uralkodása jelentette. A Hollandiában nevelkedett feje-

41 Ugyanakkor ez a terület hajózható folyók gazdasági szempontból kitűnő hálózatá,·al

rendelkezett.

102
 1650-1790

delem tudta, hogy a harmincéves háború hoz hasonló csapás e1kerii-

lése, a külpolitikai önállóság megteremtése érdekében hadseregre
van szüksége. Szinte szabályos szerződéssel csikarta ki a branden-
burgi, majd a porosz nemességtől - a junkerektől 5 -, hogy évekre
előre megszavazzák az állandó hadsereg fenntartásához szükséges
adót. Cserébe megerősítette a nemesi adómentességet, és a neme-
sek korlátlan hatalmat kaptak jobbágyaik fölött. Ezzel a »nagy vá-
lasztó" állandó hadseregre és állandó jövedelemre tett szert, megala-
pozta a hatékony központi adminisztrációt, és ami még fontosabb:
évszázadokra kialakította az új hatalmi rendet. Ennek az volt a lénye-
ge, hogy a politikai hatalmától megfosztott nemesség - a brandenbur-
gi tartományi rendi gyűlések [LandtagokJ elsorvadtak - a hadseregben
és a hivatalokban szolgál, »helyben» pedig uralkodik a jobbágyok
fölött.

Feltűnő,hogy az abszolutizmusnak ez a kelet-európai változa-

ta mennyi hasonlóságot mutat az oroszországival (szolgáló
nemesség, jogfosztott parasztság), és mennyire különbözik a
mintának tekintett franciától, amely a nemesség helyi hatal-
mát intendánsokkal korlátozta, de az elitet az udvar fényével
és kegydijaival kárpótolta. Ez persze a puritán porosz udvar-
ban elképzelhetetlen lett volna.

A nagy választófejedelem a külpolitikában is ügyese n lavírozott,

új hadseregével pedig 1675-ben Fehrbellinnéllegyőzte a svédeket -
az esemény a porosz katonai hagyományok születésének pillanata
lett. Energiáiból még egy guineai gyarmatosítási kísérletre is futotta -
ilyesmivel utódai a XIX. század végéig nem próbálkoztak.
A Frigyes Vilmost követő, a művészetek és tudományok iránt ér-
deklődő, pompakedvelő III. Frigyest (1688-1713) kevesebbet emlege-
tik, pedig ő csikarta ki I. Lipót császártól a királyi címet, és l70l-ben
I. Frigyes néven az ősi porosz fővárosban, Königsbergben megkoro-
náztatta magát. (A Német Lovagrend által egykor leigázott Kelet-Po-
roszország a birodalom határain kívül feküdt, ami megkönnyítette a
királyi titulus megszerzését.) Emellett Halléban megalapította orszá-
ga negyedik - nagyságát, kiválóságát tekintve a birodalomban az el-
sők közé emelkedő - egyetemét, továbbá kegyesen hozzájáruit,

sI A junker elnevezés a Jung Herr Cfiatal úr"') kifejezésből ered.

103
 POROSZORSZÁG FElEMElKEDÉSE

I. Frigyes Vilmos porosz király dohánykabinetje: a szigorú uralkodó bizalmasaival sörözget.

Figyelemre méltó. hogy mindannyian egyenruhát viselnek. A környezet egyszerű. s6t puritán
A naiv kép a "Poroszország: észak Spártája" mítoszt er6sítette. Christian Lisiewski festménye.
1738-39.

hogy a zseniális Leibniz 1700-ban Tudományos Akadémiát létesítsen

a még provinciális Berlinben.
I. Frigyest a mélyen vallásos, de gorombasága miatt "káplárki-
rály"-ként emlegetett I. Frigyes Vilmos 0713-1740) követte a trónon.
Felismerte, hogy Poroszország nem járhatja egyszerre Athén és Spár-
ta útját, és az utóbbit választotta. A végletekig takarékosan, minden-
re személyesen felügyelve kormányzott. Minisztereit, fiát - Frigyes
trónörököst -, sőt állítólag a dologtalanul őgyelgő polgárokat is sa-
ját kezűleg pofozta fel: "Fussunk, mert jön a király!", mondogatták
szegény berliniek. A merkantilista gazdaságpolitika, az új manufak-
túrák, a burgonyatermelés fejlesztése, a közigazgatás és az államap-
parátus átszervezése 0723-ban létrehozta a lefordíthatatlanul hosz-
szú nevű Generáldirektóriumot, a katonai és polgári igazgatás és a
pénzügyek irányításának legfőbb szervét) - mind a katonaság szük-
ségleteit szolgálták. 1740-ben az állami bevételek 75-80 százalékát
költötték a hadseregre, bár a király nem háborúzott, csak gyönyör-

104
 1650-1790

ködön katonáiban. Bevezette az állandó uniformist, amelyet maga

is felöltött. A kötelességtudó zsarnok rendezett országot, kiváló bü-
rokráciát, tele kincstárat, jól felszerelt és kiképzett hadsereget ha-
gyott fiára. Halálakor, 1740-ben Poroszország területe (119 ooo km 2)
a tizedik, lakosságának száma (kb. 2,5 millió fő) a tizenharmadik,
hadereje (80 OOO fő) a harmadik-negyedik helyet foglalta el az eu-
rópai rangsorban.
A leghíresebb porosz király, II. (Nagy) Frigyes (1740-1786) apjá-
hoz hasonlóan többnyire egyenruhában mutatkozott, tőle eltérően
azonban ő használta is hadseregét. Az érzékeny Frigyes filozófiával,
történelemmel, matematikával, természettudományokkal, költé-
szettel és zenével foglalkozott. Voltaire majdani barátja gyakran
késő éjjelig olvasott és jegyzetelt. Szimfóniákat, szonátákat és fu-
volaversenyeket komponált; maga is kiváló fuvolajátékos volt.
Trónörökösként egy ideig tűrte apja gorombaságait, majd tizen-
nyolc évesen barátjával együtt megszökött hazulról. A szökés nem
sikerült, a trónörököst Küstrin erődjébe zárták, és kényszerítették,
hogy az ablakból nézze végig barátja lefejezését. Frigyes elájult.
Talán ez az esemény is közrejátszott abban, hogy élete utolsó évti-
zedeire cinikus embergyűlölővé vált - igaz, lelkiismeretes uralkodó-
ként szinte egyedül kormányozta gyarapodó országát.

A fenti négy portréból is kiviláglik, mennyire különbözött egy-

mástól a porosz uralkodók egyénisége és udvara: avasakaratú
Frigyes Vilmost a pompakedvelö I. Frigyes, őt a puritán I. Fri-
gyes Vilmos, majd a franciás műveltségű, a vallással nem so-
kat törődő II. Frigyes követte. Szinte önmagukban testesítették
meg Poroszország lehetőségeit, miközben - talán I. Frigyest ki-
véve - a végletekig kötelességtudóan munkálkodtak az állam és
a hadsereg erősítésén. Egyetérthetünk a történészi vélemények-
kel: 1640 és 1786 között négy Hohenzollern uralkodó szétszórt
tartományok halmazából európai nagyhatalommá tette Po-
roszországot.

105
 POROSZORSZÁG FELEMELKEDÉSE

BRANDENBURG-POROSZORSZÁG
FELEMELKEDÉSE

Poroszország több is, kevesebb is volt, mint "észak Spártája"; sike-

rében a fegyverek ereje mellett egyéb tényezők is közrejátszottak.
A szomszédos hatalmak (Svédország és Lengyelország) meggyengül-
tek, a többi német állam pedig sokáig nem tartotta veszélyes riválisnak
a birodalom perifériáján élő poroszokat - I. Frigyes újsütetű királysá-
gát inkább megmosolyogták. A korábban erős hatalomnak tekintett
Bajorország túl közel feküdt a Habsburg területekhez, és a XVlIl.
századi Wittelsbachok jóval többet törődtek az udvar pompájával,
mint a hadsereg fejlesztésével. Szászország gazdagságát e1szívták
uralkodóinak Lengyelország megszerzésére és megtartására tett erö-
feszítései. Poroszország riválisai így sorra kiestek a versenyből.
Az abszolutizmussal szembeni rendi ellenállás sem jelentett szá-
mottevő akadályt: a porosz junkerek Angliában vagy Magyarorszá-
gon csak középnemeseknek számítottak volna, nagyobb városok
pedig - mint láttuk - nem léteztek.
A protestantizmus itt is a belső kohéziót, az önálló identitást erő­
sítette (bár nem Rómával, hanem Béccsel szemben). A Hohen-
zollernek korán, 1535-ben elfogadták - államvallássá tették - a lu-
theri reformációt, és kisajátították a földterület csaknem egyharmad
részét kitevő egyházi birtokokat. Ezek az állami bevételeknek közel
felét biztosították. Később az uralkodócsalád áttért a kálvinizmusra,
ám a lakosság és a fejedelem eltérő hite nem okozott zavart a kivé-
telesen toleráns porosz államban.
A korban legalábbis szokatlan vallási türelem tudatos telepítési
politikával kapcsolódott össze - sokkal nagyvonalúbban, mint a ka-
tolikus Habsburgok esetében. A nagy választó a fejlettebb mezőgaz­
dasági módszereket ismerő fríz és svájci családokat hívott országá-
ba, sőt Lengyelországból érkezett, illetve Bécsből elűzött zsidókat is
befogadott. A Franciaországban üldözött hugenották útikalauzokat,
útiköltséget, majd földet, építőanyagot és adómentességet kaptak.
1685-től mintegy húszezren telepedtek le Brandenburgban - egy
időben Berlin lakosságának egyötödét tették ki, és döntő szerepük
volt a város gazdaságának és kultúrájának fellendítésében. A XVIII.
században a Salzburgból elűzött lutheránusok éppúgy menedéket
találtak a porosz királyoknál, mint a katolikus országokban betiltott
jezsuita rend tagjai.

106
 1650-1790

Mindez korántsem jelenti, hogy Poroszországot vallási közöm-

bösség jellemezte. Itteni lutheránusok körébő I indult ki 1675 kötill
a pietizmus, a dogmákkal szemben a személyes vallási élményt, az
intimitást, a jámborságot, az elmélyülést előtérbe állító mozgalom,
amely átjárta az oktatást, sőt - önzetlen szolgálat-etikájával - a po-
rosz államigazgatást és a hadsereget is. A pietista irányzatoktól a fel-
világosodás, a szentimentalizmus és a romantika felé is vezettek
utak - a már említett hallei egyetem a XVIII. században egyszerre
volt a pietizmus és a felvilágosodás központja. 6

A pietizmus kétségkívül párhuzamba állítható az angol purita-

nizmussal - azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy
az angol puritánok az abszolutizmus fő ellenfelei, a porosz
pietisták viszont az abszolutista állam fő támaszai voltak.

SZILÉZIA ÉS A POROSZ-OSZTRÁK
DUALIZMUS

Száz évvel L Frigyes Vilmos, a nagy választó trónra lépése után Po-
roszország még nem volt nagyhatalom - Nagy Frigyes tette azzá.
Mária Teréziával (1740--1780) egy időben lépett trónra, ám öröksé-
gük gyökeresen különbözött. Bár VI. Károly abban a hitben halt
meg, hogya Pragmatica Sanctióval biztosította lánya örökösödését,
rövidesen a bajor Károly Albert is bejelentette igényét a császári
trónra. (VII. Károly néven meg is koronázták.) A politikában járat-
lan ifjú királynőnek se pénze, se megfelelő hadserege, se hatékony
kormánya nem volt - Frigyes mindezekkel rendelkezett. A porosz
király, aki nemrégen fejezte be Antimachiavelli című művét, most
hamisítatlan machiavellistaként lépett fel.
Azonnal eldöntötte, hogy Ausztria szorongatott helyzetét és a kö-
zelgő európai háborút kihasználva megszerzi Sziléziát. Először tár-
gyalni akart, de Mária Terézia megmakacsolta magát. Így Frigyes 22
ezer katona élén betört a legnépesebb és leggazdagabb Habsburg
tartományba, miközben öröklött jogait hangoztatta, a jó hazafiak

6 Halléban tanított Christian Wolff, Samuel von Pufendorf és Christian Thomasius mel-
lett a korai német felvilágosodás úgynevezett természetjogi irányzatának egyik leg-
jelentősebb képviselője. Az irányzat józan racionalizmusa jelentette a felvilágosult
ahszolutizmus eszmei alapját.

107
 POROSZORSZÁG FELEMELKEDÉSE

vérző szívéről és a megelőző csapás indokoltságáról beszélt. (A tér-

képre pillantva kiderül, hogy a széttagolt Poroszország számára
szinte kötelező feladat volt Szilézia birtokbavétele.)
Az osztrák örökösödési háború egyfelől Ausztria és Poroszország
Sziléziáért vívott küzdelme volt, másfelől a világméretű brit-francia
rivalizálás egyik "színtere". Valóban szinte az összes európai hatalom
beavatkozott: spanyolok és hollandok, svédek és oroszok, szavojaiak
és szárdok, szászok és bajorok harcoltak - jócskán eltérő célokért.
A több szakaszból álló küzdelemben Frigyes kiváló hadvezérnek bi-
zonyult (pedig a XVIII. században királyok már ritkán vezettek ha-
dat). Ausztria és Poroszország 1745-ben Drezdában kötött békét,
amit 1748-ban Aachenben (Aix-la Chapelle) a britek és a franciák
bevonásával erősítettek meg. Poroszország megtarthatta Sziléziát, de
a császári korona - a rövid bajor epizód után - Mária Terézia férje,
Lotaringiai Ferenc CI 745-1765) fejére került.
A visszavágóra 1756 és 1763 között, a hétéves háborúban került
sor, némileg eltérő körülmények között. A Kaunitz herceg7 által ki-
válóan irányított osztrák diplomáciának sikerült biztosítania Francia-
ország szövetségét: a váratlan lépés - amelyet Lajos francia trónörö-
kös és Mária Antónia (Marie Antoinette) hercegnő házassága pecsé-
teit meg - a Habsburg-francia rivalizálás háromszáz éves korszakát
zárta le. A britek természetesen Poroszország mellé álltak, ez volt a
"szövetségek megfordulása", amelyet a XVIII. század diplomáciai
forradalmána k is neveztek.
A háborút megint Frigyes kezdte; ismét nagyszeru en harcolt, de
az osztrák-francia-orosz-svéd-szász túlerővel szembeni vereségtöl
ezúttal csak a szerencse, az orosz trónváltozás mentette meg. Az el-
mebeteg III. Péter cár - Frigyes csodálója - elhagyta a koalíciót,
a kimerült felek pedig Hubertusburgban békét kötöttek. Szilézia
mellett a végsőkig kitartó király új Hohenzollern-mítosza is a poro-
szoké lett; Franciaország elvesztette amerikai gyarmatait. A hétéves
háború további következményeként megerősödött Oroszország eu-
rópai befolyása. A háború okozta kimerültség és idegfeszültség mel-
lett az oroszoktól való félelem magyarázza Frigyes békülékeny, kon-
szolidációra törekvő politikáját uralkodásának második felében.
Ausztria és Poroszország 1778--79-ben ugyan még egy harmadik há-

71 A tehetséges Wenzel Anton Kaunitz-Rietberg gróf, majd herceg 1753-től négy évti7.e-
den át Ausztria legjelentősebb államférfia volt - képességeit különösen a diplomácia
területén csillogtatta.

108
 1650-1790

borút is vívott a bajor örökségért,B de ez komoly ütközet nélkül,

gyors békekötéssel ért véget.

Bár a két porosz-osztrák háború tétje Szilézia volt, világossá

vált, hogy Ausztriának ezúttal jelentős ellenfele akadt Német-
országon helül. A nagyhatalmi dualizmus és rivalizálás 1866-ig,
a bismarcki" második birodalom" létrehozásáig meghatározta
a német politikát. Ausztria és Poroszország szembenállása
akár testvérharcnak is felfogható - Goethe visszaemlékezéséből
tudjuk, milyen békétlenséget okozott amúgy békés családjá-
ban, hogy apja a poroszok, nagyapja az osztrákok pártját fog-
ta. A "harmadik Németország" fiatalsága a dinamikus, a né-
met erényeket inkább megtestesítő Frigyessel rokonszenvezett,
aki egyébként nyí/tan elvetette a birodalomban kialakult nor-
mákat és szokásokat.
Míg a katolikus Ausztria a barokk udvari és egyházi kultúra
fellegvárának számított - II. józsefig a vallási türelem minimá-
lis jegyeivel -, addig Poroszország protestáns, takarékos és to-
leráns maradt. Nagy Frigyes katolikus székesegyház építését
engedélyezte Berlinben - ugyanez például Londonban elkép-
zelhetetlen lett volna. Az új hatalmi dualizmus így többé-ke-
vésbé egybeesett Németország régen kialakult vallási-kulturális
megosztottságával - a határ valahol a Majna folyónál hú-
zódott.

OSZTRÁK ÉS POROSZ REFORMPOLITIKA

Jórészt az osztrák vereségeknek tudható be, hogy Mária Terézia és

JI. józsef 0765-1790)9 gazdasági és társadalmi reformjai sokkal
messzebbre mentek el, mint II. Frigyeséi. Poroszország nemcsak el-
lenfél, de - II. József számára - példakép is volt: a Hohenzoller-
nekhez hasonlóan ő is egyenruhában járt.

H A bajor örökösödési háhorú egyetlen kézzelfogható eredménye az Inn-negyed Auszt-

riához csatolása volt. Pontosan száz évvel a békekötés után itt, Braunau városában
született Adolf Hitler.
9 Il. József 1765-ben, apja halála után lett német-római császár. a Habsburg országokat
pedig 1780-ban, anyja halálával örökölte.

109
 POROSZORSZÁG FELEMELKEDÉSE

Mária Terézia az örökös tartományokban bevezette a nemesi

adózást, úrbéri rendeletével szabályozta a magyarországi jobbágyvi-
szonyokat, korszerűsítette az oktatást, az igazságszolgáltatást és a
kormányzati rendszert. II. józsef a hadseregfejlesztés követelményét
összekapcsolta a fiziokrata lO tanokból eredő parasztvédelemmel.
Felvilágosult abszolutista kísérlete a rendi kiváltságok elleni általá-
nos támadássá vált.
Az "állam első szolgájának" új uralkodóeszményét megfogalma-
zó Nagy Frigyes megelégedett a gazdaság merkantilista szellemű fej-
lesztésével Ca mezőgazdaság és az infrastruktúra korszerűsítése,
központosított manufaktúrák létrehozása, állami monopóliumok,
vámvédelem). A nemesség megadóztatását meg sem kísérelte, az
örökös jobbágyságot pedig csak az állami birtokokon merte meg-
szüntetni - igaz, a parasztok megfosztását a földtől [Bauernlegenl til-
totta. Földbirtokot továbbra is kizárólag nemesek szerezhettek. Az
óvatos Frigyes nem akarta megingatni a junkerekkel létrejött szövet-
séget, arról pedig meg volt győződve, hogy a tiszti szolgálat egye-
dül a nemesség feladata. Így a nem túl jómódú, a háborúk terheit is
nyögő földbirtokosok fele-kétharmada katonáskodott, monopolizál-
va a tiszti pályát: 1740-ben mind a 34 tábornok, az 57 ezredesből 56,
a 46 alezredesből 44 és a 108 őrnagyból 106 a nemesek közül ke-
rült ki. A junkerek ugyanúgy alávetették magukat a hírhedten ke-
mény, "poroszos drill"-nek, mint a közkatonák - utóbbiak között
"hazai" parasztokon kívül bőven akadtak idegen zsoldosok is.
Köztudott, hogy II. józsef merész - és néhány évig sikeresnek
tűnő - reformpolitikája kül- és belpolitikai kudarcsorozattal zárult;
csődről sem túlzás beszélni. Kevésbé ismert, hogy ugyanez áll biro-
dalmi politikájára is: a - századok óta első egyhangúan választott -
császár elhanyagolta Németországot, feltűnő érzéketlenséggel hagy-
ta figyelmen kívül, hogy szüksége lehet a kisebb államok támogatá-
sára - legalábbis ameddig hadseregének fele birodalmi németekből
áll. Szinte felcserélődtek a szerepek: a játékszabályokkal nem törődő
józseffel szemben Frigyes a rend és nyugalom biztosítékaként jelent
meg. A császári tekintély hanyatlása ahhoz vezetett, hogy 1785-ben
porosz vezetéssel, számos német állam részvételével fejedelmi szövet-
ség [Deutscher Fürstenbundl alakult a Habsburgokkal szemben.
101 A XVIII. század második felében Franciaországban született közgazdasági elmélet
szerin! csak a föld (a mezőgazdaság és a bányászat) termel új értéket, ez a gazdag-
ság egyetlen forrása.

110
 1650-1790

A reformhullám lecsillapodtával kiderült, hogyamegkésve

hajrázó osztrákok nem előzték meg a később induló, ezért ko-
rábban reformáló poroszokat. A Habsburgok régi birodalma
tartományok konglomerátuma maradt, Belgium és Magyaror-
szág különállásával, míg a felkapaszkodott Hohenzollernek-
nek sikerült megteremteniük a centralizált államot. Az európai
"fél-periféria" felvilágosult abszolutizmusnak nevezett - nem
eredménytelen - felzárkózási kísérlete az 1770-1780-as évek-
ben mindenhol megbukott: Dániában 5truensee, Spanyolor-
szágban Aranda, Portugáliában Pombal menesztésével, Svéd-
országban III. Gusztáv meggyilkolásával. Poroszország a nagy
kivétel, bár 1806-ban bekövetkezett összeomlása legalábbis el-
gondolkodtató.

A NÉMET FELVILÁGOSODÁS

A felvilágosodás legismertebb meghatározása Immanuel Kanttól,

a königsbergi filozófustól származik: a felvilágosodás "az ember ki-
lábalása maga okozta kiskorúságából ... Merj a magad értelmére tá-
maszkodni! - ez ... a felvilágosodás jelmondata" (Válasz a kérdésre:
Mi a felvilágosodás?, 1784). A német területek szellemi irányzatai
azonban sok mindenben eltértek a klasszikusnak, sőt mintának szá-
mító franciától.
Először is a felvilágosodás [Aufklarungl Németországban vi-
szonylag későn - kb. 1760-tól - bontakozott ki. Másodszor: sokkal
kevésbé bizonyult radikálisnak, illetve - a vallási megosztottság mi-
att - egyházellenesnek, mint a franciaországi. Fő képviselői, a lap-
kiadó Friedrich Nico/ai, az Író Gotthold Ephraim Lessing és barátja,
a zsidó filozófus Moses Mendelssohn a tolerancia szellemében sokat
foglalkoztak vallási kérdésekkel. Harmadszor: mint látni fogjuk,
a kialakuló német nyilvánosság (klubok, olvasókörök, társaságok,
szabadkőműves páholyok) főként az egyetemi embereket, állami hi-
vatalnokokat és más értelmiségieket jelentette, a középosztály
egyéb csoportjai kevésbé képviseltették magukat. Végül: a szétta-
goltság miatt a felvilágosodás is sokközpontú volt, egyes kutatók
erősebb protestáns és gyengébb katolikus mozgalomról beszélnek.
A XVIII. században új szellemi centrumként jelent meg a szászországi
Lipcse, a könyvkiadás és könyvkereskedelem fővárosa, valamint

III
 POROSZORSZÁG fELEMELKEDÉSE

Hamburg, a birodalom legangolosabb kereskedővárosa, ahol az el-

ső városi operaházat alapították.
Az oktatási reformokban a protestáns államok jártak élen: gyakran
hivatkoznak I. Frigyes Vilmosnak és Nagy Frigyesnek az elemi iskolá-
kat érintő reformjaira. Ezek részleteibe nem érdemes belemenni, mert
az oktatás (volt és maradt) az a terület, ahol a központi szándékok, ren-
deletek, illetve a mindennapi gyakorlat között a legnagyobb a szaka-
dék. A német írástudók aránya mindenesetre Európában a legmagasab-
bak között volt. Poroszországban a XVIII. század közepén előbb a jo-
gászokat, majd a felsőbb hivatalnokokat kötelezték állami vizsgára, ami
növelte a középiskolai és az egyetemi képzés jelentőségét.
Az egyetemek kiváltságos testületekből állami intézményekké
váltak, falaik között immár több jogászt képeztek, mint teológust.
A II. György hannoveri választó és brit király által alapított Göttin-
gen (1734) számított a legjobb és leggazdagabb német egyetemnek,
másutt általános volt a pénzhiány. Halléban például nevetséges ösz-
szeg, évi száz tallér ll jutott az egyetemi könyvtár fejlesztésére.
Végül: mennyire volt német a német felvilágosodás? A kérdést a
francia nyelv elsősége, a francia kultúra erős hatása indokolja. Ma-
ga Goethe Költészet és valóság című művében megjegyzi: "A német
költészetbe Nagy Frigyes és a hétéves háború eseményei leheltek
először igazi életet, magasabb tartalmat." Ha igaza van, az a közös
témák és élmények hiányára, egyúttal pedig a politikai-katonai ese-
mények fontosságára utal. Ugyanakkor komikus a Nagy Frigyesnek
tulajdonított katalizátor-szerep, hiszen közismert, hogy a porosz ki-
rály franciául írt és olvasott, a német nyelvet pedig megvetette, egy-
szerűen alkalmatlannak tartotta magasabb rendű gondolatok kifeje-
zésére.

Mindenesetre az 1760-as évektől valami tényleg meg változott:

a széttöredezettség ellenére megkezdődött egy országos nyilt'á-
nosság kialakulása. E kulturális folyamat hátterében a felvilá-
gosodás terjedése-terjesztése mellett az egész németség figye/-
mét felkeltő porosz-osztrák rivalizálás állt.

III Egy
tem.
német diáknak a XVIII. század végén legalább évi 300 tallérjába került az egye-

112
 1650-1790

A MŰVELT TÁRSASÁG

"Úgy tömik itt olvasmányokkal az embert, mint nokedlivel akacsát"

- fakadt ki bizonyos Stolberg grófnő szalonjáról szólva egy Luise
Mejer nevű hölgy 1784-ben. Egy évtizeddel később Johann Georg
Heinzmann, konzervatív svájci könyvkereskedő rosszallóan állapí-
totta meg: "Amióta a világ világ, nem volt még két annyira különös
dolog, mint a Romanleserey [regényolvasásJ Németországban és a
forradalom Franciaországban. E két dolog egymással párhuzamosan
alakult ki, és egyáltalán nem valószínűtlen, hogy a regény éppannyi
embert és családot tett boldogtalanná titokban, mint a rettenetes
francia forradalom nyíltan. "
Az utóbbi évtizedek történettudománya a XVIII. századi Európa
leírásakor előszeretettel használja az ipari forradalom, agrárforrada-
lom, tudományos forradalom, pénzügyi forradalom, hadügyi forra-
dalom, sőt szervezési forradalom kifejezéseket. Ezekhez csatlakozott
újabban "az olvasás forradalma", mégpedig - nem kizárólag, de el-
sősorban - a német területek vonatkozásában. Miközben Angliában
ipari, Franciaországban politikai forradalom ment végbe, Németor-
szágot - amely nagyhatalom nem lehetett - "a költők és gondolko-
dók hona"-ként kezdték emlegetni. Ez elképzelhetetlen lett volna
művelt olvasóközönség nélkül. A lipcsei könyvvásár katalógusai
nemcsak a könyvkiadás meglepően gyors fejlődését tükrözik, ha-
nem az emberek átalakuló érdeklődését is: 1700-ban 978 kiadvány
közül 430 teológiai tárgyú volt, míg 1800-ban 4012 közül már csu-
pán 24!.
Németország-szerte sokasodtak az újságok és folyóiratok. A leg-
fontosabb folyóirat, az Allgemeine Deutsche Bibliothek 265 kötetét
Nicolai, "a felvilágosodás berlini apostola" 1765 és 1806 között
mindvégig egymaga szerkesztette. Átlagos példányszáma 2500 körül
mozgott, az olvasóké nyilván ennek többszöröse lehetett. CA Nyugat
példányszáma az 1920-as évek Magyarországán nem érte el az ez-
ret.) A XVIII. század második felében megnyíltak az első kölcsön-
könyvtárak.
Az olvasók eleinte az angol Richardson regényeiért rajongtak,
később Rousseau új Hélofse-áért. Az első német "bestseller"
Friedrich Gottlieb Klopstock bibliai tárgyú, szubjektív és érzelmes
modorban megírt eposza, a Messiás volt (1749). Ám minden koráb-
bi könyvsikert felülmúlt Goethe Az ifjú Werther szenvedéseivel

113
 POROSZORSZÁG FELEMELKEDÉSE

(I774) - a "félreértett recepció" nyomán a Werther-olvasók körében

világszerte öngyilkossági hullám söpört végig. A józanabbak csak
Werther-csészét vásároltak vagy megelégedtek a főhős kék frakkjá-
nak és sárga harisnyájának kultikus viselésével. Mindez az olvasási
szokások átalakulását tükrözi: a XVIII. század "olvasási dühében"
valósággal falták az új és új műveket - sokkal inkább érzelmes be-
leéléssel, mint kritikus távolságtartással.
Olvastak a hölgyek,12 olvasott a régi - iparos és kereskedő -,
még inkább az új - értelmiségiekből, hivatalnokokból kialakuló -
középosztály. A kor német társadalomtörténetének meghatározó vo-
nása ennek a modernizálódó államokhoz kötődő akadémikus-bü-
rokrata rétegnek a megerősödése és növekvő presztízse. Elsősorban
ők alkották a gomba módra szaporodó olvasókörök és szalonok
művelt közönségét. Egyfelől az egyetemi világhoz kapcsolódtak,
másfelől - legalábbis sokan közülük - a protestáns papsághoz. A tu-
dományok, a könyvek központi szerepet kaptak a lutheránus egy-
házban; Lessing, Herder, Wieland, Schelling és a Schlegel fivérek
ugyanúgy lelkészek fiai voltak, mint a XIX. században Burckhardt
vagy Nietzsche. Ezek a lelkészcsaládok az adott közösség szellemi-
társadalmi központját, egyúttal gyakran a hagyományos és a mo-
dern értékek összefonódásának körét jelentették.
A "költők és gondolkodók hona" a zenészek és zenekedvelök
hazája is volt. Alig egy évtizeddel Johann Sebastian Bach halála
(I750) után a csodagyerek Wolfgang Amadeus Mozart már első
műveit komponálta; Mozart halálakor (I791) Ludwig van Beethoven
- Joseph Haydn tanítványaként - már Bécsben tartózkodott (ahol
később egy utcában lakott Franz SchuberltelJ. A barokktól a klassz i-
cizmuson és a roman tik án át egészen a XX. századi atonális zenéig
kétség sem férhetett a német muzsikusok kiemelkedő szerepéhez és
hatásához.

12 Az 1800 körüli német nyilvánosságnak fontos szeletét alkották a berlini zsidó polgár-
asszonyok szalonjai, amelyeket a kortársak .érzékeny és értelmes" publikumnak
mondtak. Közülük a leghíresebb a Goethéért lelkesedő Rachel Leviné volt. aki férj-
hez ment a liberális író-diplomatához, a keresztény Karl August Varnhagen von Ensé-
hez, és Rachel Varnhagen von Enseként lett ismert. Szalonjának gyakori vendége volt
Ludwig Tieck, Chamisso, Friedrich Schlegel, Clemens Brentano, Jean Paul, Heine,
Börne, Schleiermacher és a Humboldt fivérek.

114
 1650-1790

A széttagolt Németországnak nem lehetett egyetlen - Párizshoz

hasonló - szellemi központja. De a XVIII. század "olvasási for-
radalmának " hatására a kulturális centrumok, a különféle
hagyományok közelebb kerültek egymáshoz. A felvilágosodás
így lett a német "kultúrnemzet" megszületésének kora. Ezzel
egy időben (a hétéves háború megrázkódtatása itól nemfügget-
lenül) néhány értelmiséginél először szólaltak meg - legalábbis
vágyak formájában - a német patriotizmus hangjai. A haza-
fias törekvés, a demokratikus szabadságeszme és a boldogság
keresése még harmonikus egységet alkotott az ártatlanságnak e
vonzó időszakában.

A publicista Friedrich Carl von Moser 1765-ben a következőket

írta A németek nemzeti szelleméről CÍmű művében: "Egy nép va-
gyunk, egy a nevünk és a nyelvünk. Közös államfő alatt, azonos tör-
vények szerint élünk, amelyek megszabják alkotmányos jogainkat
és kötelességeinket, és összekapcsol bennünket a szabadság iránti
nagy, közös elkötelezettség ... Belső erőnk és hatalmunk alapján Eu-
rópa első birodalma lehetnénk ... , mégis: jelen állapotunkban poli-
tikai rendszerünk kibogozhatatlan rejtvény, önmagunkban megosz-
tottak vagyunk és gyengék, szomszédainknak pedig zsákmányai;
önmagunk megsebzésére van csak erőnk, de megmentésére nem ...
Egy nagy, ugyanakkor megvetett nép [vagyunk], amelynek lenne
esélye a boldogságra, és most mégis nagyon szánalomra méltó."

KRÓNIKA

1640-1688 I. Frigyes Vilmos. a "nagy választófejedelem" uralkodása Brandenburgban.

1643-1715 XlV. lajos uralkodása Franciaországban.
1655-1660 Az els6 északi háború - olivai béke.
1658-1705 I. lipót császár uralkodása.
1681 A franciák birtokba veszik Strassburg IStrasbourg) városát.
1683-1699 A nagy török háború - karlócai béke.
1701-1713 I. Frigyes királyként uralkodik Brandenburg-Poroszországban.
1701-1714 Spanyol örökösödési háború - utrechti béke.
1705-1711 I. JÓzsef császár uralkodása.

115
 POROSZORSZÁG FELEMELKEOtSE

1713-1740 I. Frigyes Vilmos uralkodása Poroszországban.

1713 A Habsburg-ház Pragmatica Sanctiója.
1716-1718 Török háború - pozsareváci béke.
1737-1739 Török háború - belgrádi béke.
1740--1786 II. Frigyes uralkodása Poroszországban.
1740--1780 Mária Terézia uralkodása.
1740-1748 Osztrák örökösödési háború - aacheni béke.
1756-1763 Hétéves háború - hubertusburgi béke.
1765-1790 II. József császár uralkodása.
1772 Lengyelország első felosztása.
1778-1779 Bajor örökösödési háború - tescheni béke.
1785 A német fejedelmek szövetsége porosz vezetéssel.

116
KÉT FORRADALOM KÖZÖTT
• 1789-1848 •
Caspar David Friedrich: Krétasziklák Rügenen.
1818 körül
 "Ha egyszer a képzelet birodalmában
már lejátszódott a forradalom,
a valóság sem tarthat ki sokáig."
Georg Wilhelm Friedrich Hegel

A NAGY FRANCIA FORRADALOM

ÉS A NÉMETEK

Z 1789-es francia forradalmat Németország-szerte lelkesedés

/. fogadta. A szellem emberei közül Herder, Kant, Klopstock,
; \ . _Wieland, Fichte, Hegel, Schelling, Hölderlin, Tieck, Nicolai,
Görres és sokan mások örömmel üdvözölték a párizsi eseményeket.
Közülük néhányan tartósan forradalom- és Napóleon-barátok ma-
radtak (mint Hegel, aki 1789-et "ragyogó napfelkeltének" nevezte),
ám a többség a háborúk és diktatúrák időszakában szembefordult
Franciaországgal; konzervatív (Gentz), német patrióta (Görres,
Fichte) és/vagy német romantikus lett (Novalis, Tieck stb.).
A kezdeti lelkesedés dacára abban mindenki egyetértett, hogy
német földön semmi szükség forradalmi változásokra, mert a Né-
met-római Birodalom államainak kormányzata felvilágosultabb,
mint a francia, a parasztok helyzete kedvezőbb; nincs "tékozló" ver-
sailles-i udvar, sem Párizshoz mérhető forradalmi központ. A két or-
szágot összehasonlítva a kortársak Franciaországot "új Rómaként" ,
Németországot "új Görögországként" emlegették: előbbi az erős ka-
tonai hatalom megtestesítője, utóbbi - bár megosztott, erőtlen -
szellemileg a legmagasabb szinten áll.
Eleinte az uralkodók sem mutattak határozott forradalomellenes-
séget. A II. Józsefet követő II. Lipót 0790-1792) - még mint Toscana
felvilágosult nagyhercege - követendő példaként magasztalta "Fran-
ciaország újjászületését", "amelynek utánzására akarva-akaratlanul
minden európai uralkodó és kormány rá fog kényszerülni. Ebből
mindenütt végtelen boldogság származik majd, az igazságtalansá-
gok, háborúk és konfliktusok megszűnése; egyszóval Franciaország
most a legjobb divatot vezeti be Európában." Az uralkodó körök vé-
leményét az a cáfolhatatlannak tűnő érv is befolyásolta, amely sze-
rint a válságtól gyötört Franciaország "befelé fordulása" előnyös lesz
a többi hatalom számára. Hamarosan kiderült, hogy ennek éppen az
ellenkezője igaz: a francia forradalom és Napóleon fegyverei pár év
alatt a felismerhetetlenségig átalakították az 1648 óta mozdulatlan-
nak látszó régi birodalmat.

119
 KÉT FORRADALOM KÖZÖTT

Németországban nem volt súlyosabb válság, sem forradalom -

helyi lázadások azonban előfordultak. 1789-90-ben a Rajna-vidéken
és Szászországban törtek ki felkelések; Szászországban a lázadó pa-
rasztok ellen a hadsereget is bevetették. A sokat kutatott német
jakobinusoki viszont inkább köztársaságpárti csoportocskák voltak,
semmint valódi radikálisok; mozgalmaikat a megrettent uralkodók
"reagálták túl". (A lényeget a bécsi és bajor kapcsolatokkal rendel-
kező magyar "jakobinusok" tragikus történetéből ismerhetjük.)
A "forradalmi háborúk" 1792-es kirobbanása számos tényezőre
vezethető vissza: a franciák gyengeségére számító Poroszország ter-
jeszkedési vágyára, a párizsi udvar intrikáira (Marie Antoinette n. Li-
pót császár testvérhúga volt), a német földön tevékenykedő emig-
ránsok szervezkedésére, és mindenekelőtt a "keresztes háborút" hir-
dető francia forradalom saját dinamizmusára. Franciaország üzent
hadat, de a háborút II. Ferenc császár (1792-1835) sem ellenezte, hi-
szen - mint szinte mindenki - ő is rövid küzdelemre számított.
XVI. Lajos kivégzése után Nagy-Britannia, Hollandia, Spanyoh)r-
szág, Piemont, Ausztria és Poroszország részvételével megalakult az
első franciaellenes koalíció (1793), amelyet a poroszok már 179'5-
ben otthagytak. Az ekkor megkötött baseli béke titkos záradékában
Poroszország - későbbi kompenzációért cserébe - elfogadta a Raj-
na-balpart francia megszállását. Nyilvánvalóvá vált, hogy a lengyel
felosztásokból szerezhető zsákmány fontosabb Poroszország számá-
ra az össznémet érdekeknél; ez a lépés ugyanakkor egy évtizedre
garantálta a békét Németország északi fele számára. Ausztria persze
tovább háborúzott és rendre veszített a franciák ellen, miközben ke-
leten kivette részét Lengyelország 1795-ös felosztásából.

NAPÓLEON
ÉS A NÉMET-RÓMAI BIRODALOM VÉGE

A porosz Carl von Clausewitz tábornok szerint "l793-ban új, minden

képzeletet felülmúló erő jelent meg": "a hagyományos korlátokon át-
csapó", "elemi szenvedéllyel" kibontakozó háború "egyszeriben ismét
a nép ügye lett". Bár e háborúk fő hadszíntere 1795 után Itáliába te-
vődött át, hatásukat Németországban is alaposan megérezték.

1 I 1792-1793-ban rövid ideig állt fenn a jakobinusok úgynevezett Mainzi Köztársasága.

amely nem vált népszerűvé a helyi lakosság körében.

120
 1789-1848

A francia megszállás hatalmas terheket rótt a Rajna-vidék lakos-

ságára. A megszállóknak élelmiszer, pénz és ember (katona) kellett.
Más értékeket sem vetettek meg; Stendhalnak például a híres wol-
fenbütteli hercegi könyvtár kincseit kellett kiválogatnia. A mainzi
polgárok panaszá ból - nyomorúságuk mellett - a valóság és a jel-
szavak kontraszt ja is kitűnik: nA kereskedelmet brutálisan végrehaj-
tott, ostoba törvények tették tönkre; a kereskedők és iparosok
nincstelenné váltak a papság és a nemesség kiűzésével; a közadók
ezernyi fajtáját a csillagokig emelték; az igazságszolgáltatás lassú és
költséges; a vallás gyakorlását förtelmes törvények tiltják; a legjöve-
delmezőbb és legtekintélyesebb hivatalokat olyan külföldiek töltik
be, akik semmit sem tudnak országunkról és annak érdekeiről, a mi
jólétünk cseppet sem érdekli őket, csakis a saját meggazdagodásuk;
javainkat - rekvirálás örve alatt - módszeresen fosztogat ják. Íme,
Uram, a hiteles összehasonlítás 'régi szolgaságunk' és a 'franda sza-
badság' mai 'áldásai' között!" Mindez a legkevésbé sem tette népsze-
rűvé a francia uralmat.
Az új típusú hadsereg után megjelent az új típusú hadúr, Bona-
parte Napóleon. A lunéville-i (1801) és amiens-i béke (1802) utáni
szusszanásnyi szünetben az első konzul hozzáfogott a német viszo-
nyok átrendezéséhez. Egy nyolctagú birodalmi bizottság 1803-ban
- francia és orosz elképzelések alapján - meghozott, a Reichstag ál-
tal jóváhagyott döntése [Reichsdeputationshauptschlussl112 államot
számolt fel, köztük Mainz kivételével az összes egyházi államot és
hat kivételével (Hamburg, Lübeck, Bréma, Frankfurt, Augsburg,
Nürnberg - utóbbi kettő csak 1806-ig őrizte meg önállóságát) az
összes birodalmi várost. Az addig csak a császártól függő birodalmi
lovagokat a tartományurak alá rendelték (mediatizálták). A hatalmi
viszonyoknak ez a gyökeres átalakítása főleg a "középhatalmak"
(Bajorország, Baden, Württemberg, Hessen) érdekeit szolgálta, ők
hatékonyan együttműködtek a birodalmi bizottságban, és bekebelez-
ték a felszámolt területek zömét. nA birodalmi diéta olyan vásárra
emlékeztetett, amelyen területekkel és lelkekkel üzletelnek" - írta
egy szemtanú.
A változások következő hulláma már Ausztriát és Poroszországot
is érintette. Az ulmi és austerlitzi vereséget követő pozsonyi béké-
ben (1805) Ausztriának jelentős területekről kellett lemondania. Még
többet veszített Poroszország, amely 1806 októberében kellő előké­
szítés nélkül hadat üzent Napóleonnak, és még ugyanabban a hó-

121
 KÉT FORRADALOM KÖZÖTT

napban a ]ena-Auerstedt-i kettős csatában megsemmisítő vereséget

szenvedett a franciáktóJ.2 III. Frigyes Vilmos király 0797-1840) és
udvara Kelet-Poroszországba menekült, Napóleon pedig éljenző
berliniek között vonult be a porosz székvárosba. Az 1807 júliusában
orosz bábáskodással megkötött tilsiti béke Poroszország területét
a felére zsugorította, a nyugati német és keleti lengyel területek el-
csatolásával csonka állammá redukálta. Míg a bécsi udvart Napóleon
a Mária Lujza-házassággal alázta meg, Poroszországot hatalmas ha-
disarccal terhelte meg, továbbá kötelezte, hogy csatlakozzon
a Nagy-Britannia ellen - 1806 végén Berlinben - elrendelt kontinen-
tális zárlathoz.
Időközben Napóleon a franciák, II. Ferenc pedig (I. Ferenc néven,
koronázás nélkül) Ausztria császára lett, ami előrevetítette lemondá-
sát a német-római császári círnről. Az egyházi államok felszámolásá-
val ráadásul többségbe kerültek a protestáns választófejedelmek, ami
tovább gyengítette a Habsburg pozíciókat. A pozsonyi béke királyság-
gá alakította Bajorországot és Württemberget, nagyhercegséggé
Badent és Hessen-Darmstadtot. 1806 júliusában 16 nyugat- és délné-
met fejedelem kivált a birodalomból, és Napóleon védnöksége alatt
megalapította a Rajnai Szövetséget. Ezt heteken belül követte II. Fe-
renc császár lemondása, amivel a 962 óta fennálló Német-római Bi-
rodalom formálisan is megszűnt. Minthogy a folyamat logikusnak,
már-már természetesnek tűnt, könnyeket - egyetlen, a franciák által
röpirata miatt kivégzett nürnbergi könyvkereskedőt kivéve - senki
sem ejtett érte. Egyébként a franciáknál is két koncepció versengett:
Napóleon teljesen átszervezte volna Németországot, míg Talleyrand
külügyminiszter fenn akarta tartani a kisállamiságot, mert megérezte,
hogy annak megszüntetése majdan egy Franciaországra veszélyessé
váló, erős német államot hívhat életre.
1807 végére az egykori birodalom négy jól elkülönülő területre
oszlott: a franciák által annektált Rajna-balpartra, a francia védnök-
ség alatt álló Rajnai Szövetségre - itt bevezették a Code Napoléont,3
és számos reformintézkedést hoztak, köztük a jobbágyrendszer fel-
számolásáról szólót -, végül a megcsonkított és francia szövetségre
kényszerített Ausztriára és Poroszországra, amelyeket kizártak a né-
2 Ekkor, 1807. október 17-én bocsátotta ki a Berlint kormányzó von Schulenburg gróf
híressé vált felhívását: "A király csatát vesztett. Most a nyugalom a legfőbb polgárkö-
telesség. Erre szólítom fel Berlin lakóit ... "
3 A napóleoni törvénykönyv számos német államban a XIX. század végéig érvényben
maradt.

122
 1789-1848

met ügyekből. Napóleon - a Rajnai Szövetség keretein belül - po-

rosz területekből ki hasított egy Veszifáliai Királyságot, amelyet
Jér6me öccsének adott, egyúttal megküldve neki új országának al-
kotmányát (az elsőt a német történelemben).
A viharos napóleoni időszak öröksége ellentmondásos és vita-
tott. Gazdasági szempontból a kontinentális zárlat bizonyosan ártott
a távolsági kereskedelemből élő városoknak, ám fellendítette Né-
metország belső vidékeinek textiliparát. Mindez azonban nem ellen-
súlyozhatta a brit kapcsolatok megszakadásával járó hátrányokat:
a 25 éven át tartó háborúskodás fékezte le annyira a kontinens gaz-
dasági fejlődését, hogy Anglia a "világ műhelyévé" válhatott. "Nagy-
Britannia senkinek sem köszönhet annyit, mint ennek a banditának"
- írta, Napóleonra célozva, Gneisenau tábornok, a porosz katonai
reformok egyik atyja. Politikai téren a francia uralom egyfelől szét-
törte a régi kereteket - a Rajnai Szövetség előrevetítette a későbbi
Német Szövetség alkotmányos berendezkedését -, másfelől megad-
ta a szükséges lökést a német államok reformjainak megindításához.
Szellemileg a francia modernizáció követendő, majd kerülendő pél-
da lett. Megerősödtek a liberális irányzatok, és - mint látni fogjuk -
a szerény XVIII. századi kezdetek után a francia uralom óriási ösz-
tönzést adott a német nacionalizmus kialakulásának. Itt a hatás és
ellenhatás elve lépett működésbe.

A régi birodalom az európai egyensúllyal együtt omlott össze,

alulmaradt egy modern nemzetá//ammal való összeütközés-
ben. Pusztulását döntően - bár nem kizárólag - külső erő
okozta. Noha gyakran fölvetik, hogy Németországban a nagy
változások többnyire külső erők hatására következtek be, a bu-
kásra adott válasz, az 1806 utáni német reformhu//ám ko-
rántsem csak a francia beavatkozás következménye volt.

A NÉMET REFORMKOR

A francia forradalomból és Napóleon győzelmeiből gondolkodó fők

azt a tapasztalatot szűrték le, hogy mélyreható reformokra van szük-
ség, de ezeket felülről kell irányítani. A reformerek nagyjából a fel-
világosult abszolutizmus gyakorlatához tértek vissza, bár a népnek,
a képviseletnek valamivel nagyobb szerepet szántak (volna).

123
 KÉT FORRADALOM KÖZÖTT

Bajorországot Maximilian von Montgelas főminiszter harmadik

német hatalommá akarta tenni. Reszortminisztériumok felállításával
átszervezte az állami bürokráciát, a pénzügyek rendezésénél kijelöl-
te a dinasztia és az állam közti határvonalat, korszerű oktatási rend-
szert alakított ki, majd - a reformok megkoronázásaként - az alap-
vető jogokat is tartalmazó alkotmányt bocsátott ki (amely azonban
csak 1818-ban lépett életbe). A jobbágyfelszabadítás a nemesek el-
lenállása miatt 1848-ig váratott magára.
A reformok Bajorországéhoz hasonló felvilágosult-alkotmányos
útját járta Baden, Württemberg, Hessen-Darmstadt és Nassau - 1824-ig
tizenöt közép- és délnémet állam uralkodója adott ki alkotmányt.
A helyi parlamentekben iskolázódott az új politikai elit; Badenben
a férfiak többsége választójogot kapott.
Az 1806-1819 közötti - Stein és Hardenberg nevével fémjelzett -
porosz reformok gyökeresen átalakították az államszervezetet, az
oktatást és a hadügyet. Az államapparátus csúcsán öt reszortminisz-
tériumot létesítettek. A humanista Wilhelm von Humboldt megalapí-
totta a kutatás és oktatás szabadságát és egységét hirdető berlini
egyetemet, amelynek első rektora a német nemzet felsőbbrendűsé­
gét hirdető filozófus, Johann Gottlieb Fichte lett. A németországi
egyetemisták száma egyetlen évtized alatt megkétszereződött: szá-
muk 1819-ben 7378, 1830-ban 15 838 fő volt. 1812-től a beiratkozás-
hoz gimnáziumi érettségi kellett, a tanári pályához pedig sikeres ál-
lamvizsga. Scharnhorst és Gneisenau tábornokok katonai reformjai
nyomán az 1806-ban szolgáló 143 tábornokból 1813-ra nyolcan ma-
radtak; a tisztikarban 90 százalékról 50 százalékra csökkent az arisz-
tokraták aránya.
Legalább ilyen fontos, hogya felszabadítás, megnemesítés, rész-
vétel, autonómia, felelősség (kanti, Adam Smith-i) jelszavait megfo-
galmazó reformerek a társadalom minél szélesebb rétegeit akarták
bevonni, érdekeltté tenni a változásokban. Fichte egyenesen úgy fo-
galmazott, hogy "a polgár járja át az államot". A jobbágyság fel-
szabadítása,4 a letelepedési és iparűzési szabadság megteremtése,
a belső vámok eltörlése, a városi önkormányzat megerősítése és ki-

4 Az 1807-es jobbágyrendelet deklarálta a személyes szabadságot, a tulajdon- és-birtok-

szerzés jogát. A robotot eltörölték, a közös földeket felosztották. A jobbágyi terheket
a földek egy részének átadásával, terménnyel vagy pénzzel lehetett megváltani. Ez
súlyos terhet jelentett a parasztoknak, ráadásul a folyamat egészen az 1850-es évek ig
elhúzódott.

124
 1789-1848

szélesítése, a zsidók emancipációja S ugyanúgy a jogi egyenlőségen,

mobilitáson és teljesítményen alapuló társadalom irányába mutatott,
mint az általános hadkötelezettség és a tankötelezettség bevezetése.
A junkerek ellenálltak: "Majorságaink pokollá válnak számunkra, ha
szabad paraszt-tulajdonosok lesznek a szomszédaink" - panaszolták
a királynak. Lehet, hogy rájuk gondolt Stein, amikor leírta: nE nagy-
számú félművelt embercsoport gyakorol fennhatóság ot polgártársai
fölött."
Heinrich vom und zum Steint és Karl August von Hardenberget
együtt emlegetik, noha személyes ellenfelek voltak, koncepciójuk is
különbözött. A jobbágyfelszabadítást a magát német patriótának
valló Stein báró kezdeményezte, ám neki egy évig tartó főminisz­
terkedés után - francia követelésre - távoznia kellett. Fontosabb
szerep jutott a liberális Hardenbergnek, aki - elsőként a porosz tör-
ténelemben - 181O-ben államkancellár lett, és tisztségét - kiváló tak-
tikusként - 1822-ben bekövetkezett haláláig megtartotta.
Hardenberg kitartóa n kísérletezett a népképviselet valamilyen
formájával. "Demokratikus elvek egy monarchikus kormányzatban -
számomra ez tűnik a korszellem megfelelő formájának" - vallotta.
E téren végül kudarcot vallott: homályos ígéreteit meg szegve a
Metternichhez igazodó III. Frigyes Vilmos végül úgy határozott:
parlamentre nincs szükség. Döntése lezárta a reformok korát. Ter-
mészetesen nem ez volt a reformerek egyetlen kudarca: a tervezett
földadót visszavonták, a csendőrség szervezése megakadt - fenn-
maradt a porosz nemesek adómentessége, valamint alig korlátozott
helyi bíráskodási és közigazgatási hatalma.

A nagyszabású átalakulás Németország-szerte félbemaradt,

amit a reformerek társadalmi elszigeteltsége és a konzervatív
nemesség ellenállása magyaráz. A porosz reformok az eredeti
liberális-képviseleti szándékokhoz képest inkább a bürokrati-
kus-etatista vonásokat erősítették meg, de általuk Poroszország
sokkal felkészültebben nézhetett szembe a XIX. század kihívá-

'; 1812-ben felszámolták a poroszországi zsidókra vonatkozó foglalkozási korlátozások

többségét, engedélyezték a szabad letelepedést, megszüntették a külön adókat, de
fenntartották az államhivatalnoki és katonai pályák tilalmát. 1848 előtt a német gaz-
dasági és szellemi életben már komoly szerepet játszottak zsidók vagy áttért zsidók:
;l Rmhschildok, Heinrich Heine, Karl Marx, Ludwig Börne, Moses Hess, Felix Men-
deIssohn-Bartholdy stb.

125
 KÉT FORRADALOM KÖZÖTT

saival. A délnémet államok - a poroszokénál kevésbé lendüle-

tesen induló - reformjai eljutottak az alkotmányos képviselet-
hez, ami persze nem jelentett parlamentarizmust. Csak Auszt-
ria maradt ki a nagy reformhullámból; Stadion gróf erejéből
csupán a hadügy átszervezésére futotta. J. Ferenc és Metter-
nich konzervatív meggyőződésén túl a II. józsef-féle kísérlet
kudarca, majd a "jakobinizmus élménye" is a reformok ellen
hatott.

A FELSZABADÍTÓ HÁBORÚK

Napóleon kontinentális uralma az 1808-as spanyol felkeléssel kapta

az első súlyos, az 1812-es orosz hadjárattal a halálos sebet. A néme-
tek csöndben tőrtek, komolyabb franciaellenes felkelés csak 1809-
ben a bajor fennhatóság alá került Tirolban robbant ki, Andreas
Hofer kocsmáros vezetésével. A vendée-i háborúra emlékeztetően
istenfélő, szeparatista és militáns mozgalmat 18tO-re elfojtották,
Hofert agyonlőtték.
Napóleon oroszországi hadjáratában sok tízezer német katona
vett részt. A franciák vereségei nyomán Ludwig Yorck von Wtlrten-
burg tábornok, a porosz csapatok parancsnoka - egyébként a stei-
ni-hardenbergi reformpolitika ókonzervatív ellenfele - önhatalmúlag
átállt a franciák oldaláról az oroszokéra; lépését a porosz politika vo-
nakodva követte, így 1813 elején Poroszország ismét hadiállapotba
került Franciaországgal.
Innentől kezdve nem könnyű elválasztani a "nemzeti felszabadí-
tás", sőt "újjászületés" tényeit annak legendáitól. A Hohenzollernek
(és a Habsburgok) a megszállók ellen fordultak, de III. Frigyes Vil-
mos és I. Ferenc legalább annyira félt egy német népi mozgalomtól,
mint Napóleontól. Az új Hohenzollern-mítosz szerint "a király szólí-
tott, s mindenki hadba vonult", a kortársak szerint viszont "minden-
ki szólt, s a király végül hadba szállt". Hogy ki volt a "mindenki"?
Poroszország, amelynek a tilsiti béke csak 42 ezres hadsereget en-
gedélyezett, a sorsdöntő lipcsei csata idejére (1813. október) már
280 ezer katonát tudott kiállítani, ám - a legendákkal ellentétben -
az önkéntesek száma legfeljebb harmincezer fő volt: főleg kézmő­
vesek, munkások és diákok. A porosz király új katonai kitüntetést
alapított, a vaskereszt-rendet.

126
 1789-1848

A régebbi porosz-német történetírás torzított, amikor német ha-

zafias tömegmozgalomként írt a felszabadító háborúkról. Az azon-
ban kétségtelen, hogya hagyományos patriotizmuson túlmutató ér-
telmiségi nacionalizmus6 ebben a két évben "szökkent szárba".
A költő Theodor Körner "szent", "keresztes háborút" hirdetett, a he-
ves Heimich von Kleist a franciák "agyonverésére" szólított fel,
a szelíd Clemens Brentano minden ellenségnek ezt a sorsot szánta.
Stein báró titkára, Ernst Moritz Arndt "a gyűlölet vallásáról" prédikált,
az alábbi felhívással tüzelve honfitársait: "Talpra német nép! ... Has-
son át benneteket az oly régen elfeledett testvériség! ... Ne legyen
többé katolikus és protestáns, ne legyen többé porosz és osztrák,
szász és bajor, sziléziai és hannoveri... Legyetek végre németek, le-
gyetek végre egységesek, akarjatok végre egyet, szeretettel és hűség­
gel eb'Ymás iránt, és nincs az az ördög, aki legyőzhetne benneteket!"

A német nacionalizmus születésében a franciák elleni felsza-

badító háború élménye meghatározó szerepet játszott. Még
nem dominált, de már jelentkezett benne a mindenirányú ki-
rekesztés is: a német tornaegylet-mozgalom megalapítója,
Friedrich LudwigJahn a "junkerek, zsidók, csalók és kóklerek",
továbbá" minden francia elleni" hazafias küzdelemre szólított
fel. Az Arndtéhoz hasonló "össznémet" hangok azonban még
a nacionalista érteimiségen belül is elszigeteltek maradtak.
Hazán többnyire az adott államot értették; egy egységes Német-
ország gondolata vagy fel sem merült, vagy - mint például
Wilhelm von Humboldtnál- a hagyományokkal ellentétesnek
találtatott. Ezért 1815 után a német nacionalizmus (egykorú
nevén "teutománia") szellemét a Szent Szövetség uralkodói
még viszonylag könnyen vissza tudták tuszkolni a palackba.

61 A patriotizmus és a nacionalizmus szétválasztása szinte lehetetlen feladat. Itt talán ele-

gemlő annak jelzése, hogy a nacionalizmus kirekesztő(vé válhat), míg a patriotizmus
nem feltétlenül zárja ki a kozmopolitizmust.

127
 KÉT FORRADALOM KÖZÖTT

1815, BÉCS: NÉMET SZÖVETSÉG

ÉS SZENT SZÖVETSÉG

1814 őszén összeült az Európa újrarendezésére hivatott bécsi kong-

resszus, amelyen Törökország kivételével minden jelentős európai
állam részt vett. A 121 cikkelyből álló záróaktát csak 1815 júniusá-
ban írták alá - közbejött Napóleon "száz napos" visszatérése, amely-
nek sokkja ugyanakkor fel is gyorsította a tárgyalásokat.
A kongresszus célja a legitimitás (a törvényes uralkodóházak)
helyreállítása és a hatalmi egyensúly újbóli megteremtése volt. Tel-
jes restaurációról, amint éppen Németország példája mutatja, szó
sem lehetett: a Német Szövetséget7 35 monarchia és négy szabad vá-
ros laza társulásaként alakították meg, és leginkább Napóleon Raj-
nai Szövetségére emlékeztetett.
Az egyensúly nevében nagyszabású teruletcserék történtek. Po-
roszország lengyel szerzeményeinek jelentős részét átengedte
a cárnak, de megkapta Szászország egy részét, a Rajna-vidéket és
Vesztfáliát. Az ily módon megnövelt és "nyugatra tolt" porosz állam
kereskedelmileg és iparilag gazdag teruletekhez jutott, lakossága
megkétszereződött. Bár Ausztria - Belgium és lengyel teruletek fe-
jében - megszerezte Észak-Itáliát, Dalmáciát és Salzburgot, a két
német nagyhatalom közötti erőviszonyok 1815 után fokozatosan
Poroszország javára változtak. Igaz, a protestáns porosz állam szá-
mára majdnem akkora feladatot jelentett a katolikus Rajna-vidék
integrálása, mint Ausztriának az itáliai uralom fenntartása.
A bécsi kongresszus tehát nem hozott létre egységes német álla-
mot - ezt legfeljebb néhány patrióta értelmiségi remélhette -, de a kö-
zépkorias széttagoltságot végleg megszüntette. Az 1866-ig fennálló
Német Szövetség nem szövetségi állam [Bundesstaatl, hanem állam-
szövetség [StaatenbundJ volt, közös államfő és végrehajtó szervek, kö-
zös jogrendszer vagy állampolgárság nélkül. A frankfurti Szövetségi
Gyűlés [Bundestagl a tagállamok nagyköveteinek kongresszusaként
működött, eléggé korlátozott hatáskörrel. A fontos döntések tovább-
ra is Ausztrián és Poroszországon múltak, és a két német nagyhata-
lom - ellentétben a nagy francia forradalom előtti fél évszázaddal -

71 A közel harmincmilliós népességű Német Szövetség 39 tagja közül mindössze hat ál-
lamnak (Ausztria, Poroszország, Bajorország, WÜlltemberg, Szászország, Hannover)
volt egymilliónál több lakosa. A monarchák közé tartozott Nagy-Britannia (Hanno-
ver), Dánia (Holstein) és Hollandia (Luxemburg) uralkodója is.

128
 1789-1848

Biedermeier idill: polgárgyerekek óvodája 1840 körül.

A biedermeier kifejezés egy írói álnévb61 származik; a Fliegende 81iitter címú újság két szerz6je
Gottlieb Biedermeier néven tette közzé nyárspolgárokat gúnyoló verseit Ibieder = derékI.
Eleinte az Iparmúvészetre. lakáskultúrára. festészetre. kés6bb már általában a kor irodalmára.
közízlésére. életfelfogására is használták az elnevezést.

jól együtt tudott működni az 1815-ös rendszer fenntartása érdekében.

És "ameddig Ausztria és Poroszország együttműködik, a többi német
udvar követi őket" - jegyezte meg a Burke-rajongó8 Friedrich von
Gentz, Metternich főtanácsadója. A német ügyekben III., majd IV. Fri-
gyes Vi/mos (1840-1861) általában elfogadta Ausztria hagyományokon
nyugvó vezető szerepét. Együttműködésük természetesen nem lehe-
tett zavartalan, mert a porosz külpolitika változatlanul Oroszország
szövetségét kereste, míg Ausztria - Nagy-Britanniával együtt - a cári
túlsúly megakadályozásában volt érdekelt.
E szolid biedermeier korban a politikai élet ellaposadott. A híres
Madame de StaeJ ezt nemzeti jellemvonásként értékelte De " Alle-

H I A hril Edmund Burke a konzervatív gondolkodás első kiemelkedő képviselője volt.

129
 KÉT FORRADALOM KÖZÖTT

magne ("Németországról") című - betiltott és elkobzott - könyvé-

ben: "Művelt németek a legnagyobb élénkséggel vitatkoznak teóri-
ákról, és semmiféle korlátozást nem ismernének el ezen a téren,
ugyanakkor tökéletesen megelégedni látszanak azzal, hogy a való
élet egészét földi irányítóikra hagyják."
A nagyhatalmi együttműködés új fóruma az 1815 őszén megala-
kított Szent Szövetség lett, amelyről utóbb az egész 1848-ig tartó kor-
szakot elnevezték. L Sándor cár, L Ferenc császár és III. Frigyes Vil-
mos király meglehetősen homályos szövegezésű hitvédő nyilatkoza-
tához a brit uralkodó, a pápa és a török szultán kivételével minden
európai hatalom csatlakozott. Maga Clemens Metternich herceg,
osztrák külügyminiszter majd államkancellár, a Szent Szövetség "lel-
ke" úgy vélte, hogy a forradalmak és háborúk kettős veszedelmével
szemben a rend fenntartása a nagyhatalmak feladata, akiknek ennek
érdekében rendszeres konzultációkat kell tartaniuk. Ez a közös fel-
lépés - békeidőben - feltétlenül újdonság volt a nemzetközi kap-
csolatokban. Igaz, hogy a nagyhatalmi kongresszusok 1822 után
megszűntek, ám az 1830-as forradalmak után az osztrák, az orosz és
a porosz uralkodó - mintegy megerősítve a Szent Szövetséget - tit-
kos szerződésben ígért egymásnak katonai segítséget "felfordulá-
sok" esetére.

A történelmi köztudat a bécsi kongresszust túlságosan sötét

színben látja, mivel a záróakta (döntően területi) rendelkezé-
sei összemosódnak a Szent Szövetség céljaival. Pedig 1815-ben
- Európa történetében talán utoljára - az uralkodóknak és mi-
nisztereiknek sikerült az érdekek ésszerű kiegyenlítésével mél-
tányos, az erőegyensúlyon alapuló békerendszert alkotniuk, és
évtizedekre megakadályozni az újabb nagy háborúkat. Ezt
persze azért tehették meg, mert - szintén utoljára - teljesen fi-
gyelmen kívül hagyták a tömegek akaratát és érzelmeit. Az éb-
redező nacionalizmust és liberalizmust nem vették figyelem be,
a későbbiekben pedig veszélyes és pusztító eszmékként kezelték.
Ez azután olyan feszültségeket okozott - nem utolsósorban ép-
pen a német kérdésben -, amelyek a rendezés egészét megkér-
dőjelezték.

130
 1789-1848

ROMANTIKA ÉS NACIONALIZMUS
NÉMET FÖLDÖN

Meg sem kíséreljük a nemzet, a nacionalizmus vagy a romantika

meghatározását, bár érdemes rögzíteni, hogy a modern nemzettudat
(nacionalizmus) kialakulása összefonódott a romantikával. Minden-
esetre azokkal a kutatókkal értünk egyet, akik a nemzeteket nem
időtlen, "természetadta", hanem meglehetősen modern képződmé­
nyeknek tartják. Létrejöttük elképzelhetetlen egyfelől a központosí-
tott államok megerősödése és a nyomtatás útján terjedő anyanyelvi
kultúra terjedése, másfelől a vallásos világkép és a rendi társadalom
bomlása nélkül. A modernizálódó társadalmak újfajta integrációja az
állam és a (többségi) nép körül formálódott ki: ahol a kettő egybe-
esett (a nemzeti államok esetében), ott a folyamat jelentősebb ne-
hézségek nélkül ment végbe - ez ritkán történt meg; ahol nem esett
egybe, ott hosszú folyamat eredményeként és küzdelmesen.
A németeket a nemzetté válás .korparancsa" sajátos köztes hely-
zetben találta: a britekkel vagy a franciákkal ellentétben nem éltek
egységes nemzeti államban, de más nép vagy idegen uralkodó ural-
ma alatt sem, mint a Habsburgok, az Oszmán ok vagy a Romanovok
alattvalói. Anyanyelvüket, kultúrájukat nem fenyegette veszély. A né-
met nacionalizmus első, 1790 előtti korszaka a felvilágosult állam-
hoz kötődött, amelytől a legtöbb polgár legnagyobb boldogságát
várták. A második, romantikus-nacionalista korszak már a francia
forradalomrnal fonódott össze, hívószava nem az állam, hanem a
nép, a nemzet, a haza volt. De 1840 előtt még ez sem a tömegek,
hanem a (protestáns) értelmiség - és a diákok - franciaellenes na-
cionalizmusa volt.
Ha a brit liberális Isaiah Berlinnek igaza van, és .a nacionalizmus
hit egy nemzet különleges küldetésében", akkor ez feltétlenül illik a
németekre. Az .ősatya" a felvilágosodás és a romantika határán álló
Johann Gottfried Herder volt, Rousseau és Kant követője; Goethétől
Fichtéig mindenki tanítómestere. Számára a néP [Volkl- amelynek
dalait gyűjtötte - valódi kulturális közösség, az anyanyelven beszé-
lők összessége. "Atyáink nyelvében rejlik a hagyomány egész intel-
lektuális ereje, a történelem, a vallás, az életelvek, egyszóval egész
teste és lelke" - írta. Az ártatlan kulturális nacionalizmustól rögtön
tovább is lépett, amikor a nemzeti kultúrákat szerves egészként fog-
ta fel, mondván, hogy minden nép állandó közös tulajdonságokkal,

131
 KÉT FORRADALOM KÖZÖTT

egyfajta "nemzeti jellemmel" rendelkezik. Ezt visszhangozta a vallás-

filozófus Friedrich Schleiermacher - szerinte "Isten kijelölte minden
nép különös hivatását ezen a földön". Ezt a gondolatot vitte tovább
a .német nemzethez" intézett beszédeiben Fichte, amikor az "ősnép­
nek" [Urvolk] tekintett németség egész emberiséget megváltó kultu-
rális küldetését taglalta.
Ezen a ponton megkerülhetetlen a romantika, a talán összes töb-
binél mélyebb és meghatározóbb német romantika 9 szerepe. Egyik
központi alakja, Friedrich Schlegel panaszolta, hogy "a régiekkel" el-
lentétben "nekünk nincsen mitológiánk". A romantika alapélménye:
a modern művésznek immár szilárd fogódzók nélkül kell élnie és
alkotnia. Ha viszont az eredeti kontextust módosítva "nekünk" alatt
a németeket értjük, máris ott a kulturális, egyúttal nemzeti feladat:
a mitológia meg- avagy újrateremtése. A kiemelkedő tehetségek so-
kaságán kívül ettől különleges hatású a német romantika: a kisszerű
jelenne!, az elgépiesedő modern világgal szemben fel lehetett fedez-
ni a dicső (német) középkort, a (német) gótika ragyogását - és ma-
gát a "romlatlan" népet. (Mindez ismerős lehet a magyar példából is,
ám a németeknél sokkal erőteljesebben jelentkezett.)
A francia uralom idején, 1808-ban a bajor kormány felkérte Goe-
thét - az első német történelmi dráma, a Götz von Berlichingen szer-
zőjét -, hogy alkosson "népkönyvet" [Volksbuchl a német kultúra ki-
fejezésére és előmozdítására. Goethe nem állt kötélnek, de addigra
már elkészült joseph Görres Német népkönyvek (Die deutschen Vol ks-
bücher) című monográfiája, kiadás előtt állt Clemens Brentano és
Achim von Amim háromkötetes népdalgyűjteménye, A.fiú csodakürtje
(Des Knaben Wunderhorn),jacob és Wilhelm Grimm pedig már gy(íj-
tötte Hessenben a Gyermek- és családi mesék (Kinder- und Haus-
marchen) anyagát. A Grimm testvérek a mesék után kiadták a német
mondákat, a hősi mondákat és a mitológiát; német nyelvtanukkal,
nyelvtörténetükkel és értelmező szótárukkal pedig megteremtették a
modern germanisztikát. A .hagyomány felfedezését" még a szkepti-
kus, gúnyolódásra hajlamos Heinrich Heine is nagy lelkesedéssel fo-
gadta: "Mintha a német hársak illatát szívnám magamba ... Ezekben a
dalokban a német nép szívverését érezni" - írta A.fiú csodakürtjéről.

91 A német romantika egyszerre jelentette a modem világtól való elfordulást és a vele

szembeni lázadást. NovaIis értelmezésében .romantizálni annyit tesz, mint az alantas-
nak magasabb értelmet, a közönségesnek titokzatos megjelenést, az ismer6snek az
ismeretlen méltóságát, a végesnek a végtelenség látszatát adni".

132
 1789-1848

Német táj - romantikus ecsettel: Caspar David Friedrich Fa, hollókkal GÍmú festménye (1822).

Megkezdődött a nemzeti történelem módszeres feldolgozása.

Stein báró a bécsi kongresszuson kezdeményezte, hogy a Német
Szövetség államai működjenek együtt a múlt feltárásában. 1826-ban
meg is jelent a Monumenta Germaniae Historia CÍmű forráskiad-
'lány-sorozat első kötete, amelyet száznál is több követett. Az egye-
temeken, mindenekelőtt Berlinben, Ranke-szintű tudósok foglalkoz-
tak a nemzeti történelem forrásokon alapuló feldolgozásával.
Múlt és jövő összekapcsolása - ha úgy tetszik, az értelmiségi
"kultúrnacionalizmus" tömeges politikai nacionalizmussá alakulása -
más szférákban is előrehaladt. Az 1848 márciusa előtti években
[Vormarz] sokasodtak az emlékművek és emlékünnepélyek. A nürn-
bergi Dürer-jubileumot a mainzi Gutenberg-ünnepség követte, azt
a stuttgarti Schiller-emlékmű leleplezése, majd sorban a Bach, Mo-
zart, Goethe és Jean Paul emlékünnepélyek. I. Lajos bajor király

133
 KÉT FORRADALOM KÖZÖTT

kezdeményezésére Regensburg közelében megépült a görög stílu-

sú Walhalla, a kiemelkedő németek dicsőségcsarnoka. (Lajos fia,
Ottó a független Görögország első királya lett, ami hozzájáru It a gö-
rögbarát társaságok népszerűségéhez.) A teutoburgi erdőben felavat-
ták a római légiókat legyőző Hermann emlékművét. A Walhallához
és a Hermann-emlékműhöz hasonlóan a felszabadító háborúk alatt
vetődött fel a kölni dóm - mint nemzeti emlékhely - befejezésének
terve, ám ezt akadályozta a gótika francia eredetének felfedezése
(így csak 1880-ra készült el).
Készen állt a többi nemzeti jelkép is. A diákegyesületek feke-
te-piros-arany színű zászlaja az egységes és demokratikus Német-
ország szimbóluma lett. A két talán legismertebb hazafias dal
- a Die Wacht am Rhein CRajnai őrségen") és a Lied der Deutschen
CNémetek dala")10 - az 1840-es rajnai válság eredményeként szü-
letett, amikor a Napóleon kultuszát ápoló Franciaország ismét a
Rajna-vidéket fenyegette. Az utóbbi dal kezdősora: "Németország,
Németország mindenek felett ... " ekkor még inkább az egység gon-
dolatát sugallta.
A felszabadító háborúk időszakában alakultak meg az első haza-
fias egyesületek; mindenekelőtt a test és lélek görög ideálját utánzó,
de nevükkel [TurnvereinJ a középkori bajvívásokra utaló tornaegy-
letek. Alapítójuk, Friedrich Ludwig Jahn tanár számára ezek testesí-
tették meg az ősi germán szellemet, praktikusan pedig a francia
megszállók elleni harcra mozgósította k. Jahn hozta létre Jénában az
első német diákszövetséget [BurschenschaftJ, amely 1817 októberé-
ben, a reformáció háromszázadik és a lipcsei csata negyedik évfor-
dulóján emlékünnepséget rendezett Wartburg váránál. A mintegy
ötszáz diák a németek egységét éltette, majd az esti fáklyásmenet
során a lángok közé vetették az ellenségesnek minősített könyveket,
köztük a napóleoni törvénykönyvet. l8l8-ban 14 egyetem kép-
viselői megalakították az országos Német Diákszövetséget
[Allgemeine Deutsche BurschenschaftJ, amelyet a hatóságok a kö-
vetkező évben - Jahn tornaegyletével együtt - betiltottak. Az egye-
sületek nagy korszaka az l830-as, de még inkább az l840-es évek-

10 Mindkét vers kevésbé ismert szerzők alkotása: a Die Wacht am Rhein Max Sch ne-
ekenburger, a Lied der Deutschen - közismertebb nevén Deutschlandlied - August
Heinrich Hoffmann von Fallersleben műve. Utóbbi a weimari köztársaság idején.
1922-ben len Németország hivatalos nemzeti himnusza. A második világháború után
néhány évig nem használták, 1952 óta pedig a harmadik versszak (.Egység. jog, sza-
badság ..... ) szövegével éneklik. Zenéjét Joseph Haydn szerezte.

134
 1789-1848

ben jött el. Többségük olvasókör, dalárda vagy tornászegylet volt,

ám a metternichi tilalmak miatt a legártalmatlanabbak is többé-ke-
vésbé átpolitizálódtak.

Az 1830-as évekre az írók, filozófusok, tudósok és művészek ki-

alakították a német nacionalizmus érv- és szimbólumrendsze-
rét. Ennek gyökerei a XVIII. századi nyelvi-kulturális ébredé-
sig, a francia forradalom és megszállás kiváltotta el/enál/ásig,
a radikális diákszervezetekig, majd az újabb (rajnai és
schleswigiJ határviták általfelkeltett érzelmekig nyúltak. A kis-
állami identitás már nem volt vonzó, az avítt Német Szövetség
sem váltott ki lojális érzelmeket. Ezzel együtt a nacionalizmus
csak 1830 után vált jelentős erővé, amikor összefonódott az
önkényuralom ellenzékének liberális-alkotmányos követelései-
vel. A széttagoltság következtében azonban a német naciona-
lizmus és liberalizmus döntően a protestáns városi polgárság
és értelmiség ügyének számított.

A METIERNICHI REAKCIÓ
ÉS A NÉMET KONZERVATIVIZMUS

A wartburgi diákünnepély, majd a cári ügynöknek tartott August

von Kotzebue író 1819-es meggyilkolása után kibontakozott a me t-
ternichi reakció. ll A Német Szövetség karlsbadi kongresszusán
(1819) a diákegyesületeket betiltották, az egyetemeket felügyelet alá
helyezték, a "demagógokat" üldözték, a sajtócenzúrát megszigorítot-
ták. 12 Metternich önmagát "Európa első számú rendőrminiszterének"
nevezte, és kijelentette: "Csak a rend fogalmán nyugodhat a szabad-
ság." I. Ferenc császár nemcsak az "újítás kórságától" óvott, hanem
azt is közölte: "Nem ismerek népeket, csak alattvalókat ismerek." Az
Ausztriához és "Botos" Miklós orosz cárhoz igazodó porosz politika
végleg felhagyott az alkotmányemlegetésével.

ll. Kotzebuc gyilkosa, Karl Ludwig Sand teológushallgató a Német Diákszövetség tagja
. [Hu rschenschaftlerl volt.
121 Minden húsz ívnél (320 oldal) rövidehb kiadványt előzetes cenzúrának vetettek alá,
, ezén a szerzők és a kiadók minden módon növeIni igyekeztek a könyvek terjedel-
mét. A kiadot! művek, a könyvesholtak és az olvasók száma 1820 és 1848 között
I - a tilalmak ellenére - ugrásszerűen nőtt.

135
 KÉT FORRADALOM KÖZÖlT

Mannheim Károly óta tudjuk, hogy a konzeroativizmus, amely

inkább magatartásforma és szellemi habitus, mint" ideológia ",
nem azonos a hagyományőrzéssel. Ráadásul több fajtája kü-
lönböztethető meg: az angol Disraeli reformkonzeroatívnak te-
kinthető, Metternich inkább "állagőrzőnek", míg Bismarckban
a reakciós, a reformer és az "állagőrző" egyaránt megtalálha-
tó. Ha politikusok helyett konzeroatív gondolkodókat elem-
zünk, az eredmény még zavarba ejtőbh sokféleség lesz.

Németországban a konzervativizmus számos válfaja felbukkant,

némelyik már a felvilágosodással egy időben. Feltűnően sok német
gondolkodó fordult igen határozottan a modernizáció ellen - ami-
kor az még alig-alig jelentkezett országukban. NovaIis jellegzetesen
romantikus véleménye szerint "a reformáció és a reneszánsz, a szub-
jektivizmus és a racionalizmus széttörték Európát és a kereszténysé-
get, ezzel hidegséget és elidegenedést hoztak a világba". Goethe,
akit nem sorolunk a konzervatívok közé, azt írta: "A világ a gazdag-
ságot és a sebességet csodálja, ezekért küzdenek az emberek ... Mi,
akik egy többé vissza nem térő korszak utolsó képviselői vagyunk
... , tartsuk fenn azokat az ideálokat, amelyeknek a nevében felnöt-
tünk. " Éles és pontos korképet adott a steini-hardenbergi reformok
legelszántabb ellenfele, a porosz junker Friedrich von der Marv.ritz:
"Megindult ... a tulajdon nélküliek harca a tulajdon; az ipar harca a
mezőgazdaság; a mozgás harca a stabilitás; a nyers materializmus
harca az Isten megszabta rend; a haszon harca a jog; a jelen harca
a múlt; az individuum harca a család; a bürokrácia harca a megálla-
podott kapcsolatok; a tudás és szerzett képességek harca az erény
és a jellem ellen."
A tilalmak ellenére az 1830-as forradalmi hullám Németországot
sem kerülte el: Szászországban, Braunschweigben, Hannoverben és
Hessen-Kasselben törtek ki felkelések. Szászországban és Hessen-
ben a nép alkotmányt harcolt ki: utóbbi első ízben tartalmazta a par-
lament törvénykezdeményezési jogát. A tisztviselők és a katonák az
alkotmányra esküdtek fel.
1832 májusában a pfalzi Hambach váránál rendeztek népünne-
pélyt, amelyre - a tizenöt évvel korábbi wartburgitól eltérően - a diá-
kok mellett polgárok, kézművesek, munkások is elmentek. A közel
harmincezer résztvevő szabad és egységes Németországot követelt,
kinyilvánítva, hogya nép az uralkodók nélkül vagy ellenére is kész

136
 1789-1848

A Szent Szövetség elleni legnagyobb német tüntetés. az 1832. május 27-i hazafias ünnepség
résztvevői a hambachi várnál. A mintegy harmincezres tömeg túlnyomó része fiatal republikánus volt.
Többen háromszínú. fekete-piros-arany lobogót visznek.

ennek megvalósítására. Megtorlásul Metternich felújította és kiegé-

szíttette a karlsbadi határozatokat; újabb tiltások, szigorítások és le-
tartóztatások következtek. CA hambachi harmincezer természetesen
jelentös tömeg, de eltörpül egy 1844-es trieri katolikus ünnep félmil-
liónyi zarándokához képest.)

Az 1830-as években a német helyzet tovább bonyolódott. Az el-

lenzéki liberalizmus összekapcsolódott a nacionalizmussal,
miközben a liberalizmusról lassan leváltak a köztársasággal és
az általános választójoggal kacérkodó demokratikus áram-
latok. Az "egység és szabadság" nevében fellépő mozgalmak
- dacolva a szent szövetségi reakcióval - lassan az egész or-
szágra kiterjedtek, miközben a Német Szövetség mintegy ön-
magán belül mutatta fel a liberális-alkotmányos Nyugat és a
konzervatív-abszolutista Kelet 1830 után Európa egészét jel-
lemző kettősségét.

137
 KÉT FORRADALOM KÖZÖn

GYÁRIPAR ÉS VASÚTÉPÍTÉS

Az újkor kezdetén gazdasági fejlettségét tekintve Németország még

az európai élvonalhoz tartozott, de 1800 körülre jócskán lemaradt az
atlanti országokhoz - mindenekelőtt Nagy-Britanniához - képest, és
nem sok jel utalt arra, hogy egy évszázad leforgása alatt Európa el-
ső számú gazdasági nagyhatalma lesz. Noha már léteztek a kézmű­
ves szinten túlmutató ipari gócok (Sziléziában, Szászországban,
Thüringiában és a Rajna-vidéken), ezek rendkívül egyenetlenül osz-
lottak el. A gazdaság "nekilendülése" csak a XIX. század derekán
következett be, "érett" ipari társadalomról pedig csak az első világ-
háború küszöbén beszélhetünk.
Az iparosodás előfeltételei csak részben voltak adottak. Láttuk,
hogy a francia uralom sok tekintetben visszavetette a német fejlő­
dést, ugyanakkor a polgári jogrend megszilárdulása kedvezőnek
bizonyult. Még inkább igaz ez a szabadságot és tulajdont biztosító
porosz reformokra. Az, hogy a jobbágyfelszabadítást megfizettet-
ték a parasztokkal, a javak jelentős átcsoportosításával járt a nemesi
földbirtokosok javára, miközben nagyszámú paraszti munkaerő
szabadult fel. (Ezt nevezte később Lenin a mezőgazdaság "porosz
útjának": Kelet-Európában kétségkívül a porosz nagybirtok kapita-
lizálódott a leggyorsabb ütemben.) Más kérdés, hogy az 1815 utáni
mezőgazdasági krízis idején sok junker nem tudta modernizálni
birtokát, eladósodott, és a földek tekintélyes része polgári, illetve
paraszti tulajdonba került.
Németországban a textilipar kisebb szerepet játszott, mint Angliá-
ban; a német területek inkább az iparosodás második hullámába
kapcsolódtak be, amely a szén és vas korszaka volt. Igazi húzóága-
zattá a vasútépítés vált. Ennek egyik energikus szorgalmazója az
Egyesült Államokból hazatért württembergi közgazda, Friedrich List
lett. Felismerte, hogy nem elegendő, ha egyes vállalkozók imitt-
amott vasútépítésbe fognak, hanem országos hálózatra, tervszerű
fejlesztésre van szükség. Ez egyúttal előmozdítja egy országos piac
kialakulását: "A vasutak rendszere és a vámunió sziámi ikrek" - írta
List. Az első, alig hat kilométeres szakasz 1835-ben nyílt meg Nürn-
berg és Fürth között, amelyet egymás után követtek a hosszabb vo-
nalak. A vasutak terjedése a lelkesedés mellett rémületet is okozott:
"A gyors mozgás miatt az utasok nál kétségkívül elmebetegség lép
fel" - fogalmazott egy 1838-as bajor jelentés. Ekkor Németország

138
 1789-1848

Köln a XIX. század elején. A képen az iparosodás el6tti "régi világ" jellegzetességei láthatók:
az asszonyok például a Rajna vizében mosnak. A még mindig befejezetlen dóm alapkövét csak
1842-ben rakta le IV. Frigyes Vilmos porosz király.

még nem volt képes elegendő acél, vas, szén és a szükséges gépek
előállítására, (brit) importra szorult. Az 1842-ben készült gazdasági
statisztika először mutatott negatív külkereskedelmi mérleget.
A korszak német vállalkozói közül kiemelkedtek a Siemens fivé-
rek (Friedrich, Werner és Wilhelm). Werner, a legtehetségesebb
1846-ban távírógyárat alapított. Az ő nevéhez fűződik az elektromos
dinamó feltalálása, élete alkonyán pedig a Siemens-művekben elké-
szült az első elektromos felvonó és az első elektromos mozdony.
Alfred Krnpp tizennégy évesen vette át apja kis műhelyét a Ruhr-vi-
déki Essenben, ahol eleinte "tisztviselő, levelező, pénztáros, kovács,
kohász, kokszoló és éjjeliőr" volt egy személyben. Halála előtt az
"ágyúkirály"-ként emlegetett nagyiparos szén- és ércbányák, vala-
mint a Krupp-művek tulajdonosaként mintegy hetvenezer embert
foglalkoztatott. A bankár-vállalkozó típusát a Frankfurt zsidónegye-
déből kiemelkedő Rothschild család testesítette meg. A dinasztiaala-
pító Meyer Amschel Rothschild a napóleoni háborúkban sokszoroz-
ta meg vagyonát, amelyet öt fia Frankfurtban, Bécsben, Londonban,
Párizsban és Nápolyban gyarapított tovább. Leglátványosabb üzleti

139
 KÉT FORRADALOM KÖZÖTT

sikerük alighanem az volt, amikor 1875-ben megszerezték a brit

kormány számára a Szuezi-csatorna részvényeit. Egyébként a Krupp-
okhoz és Siemensekhez hasonlóan a RothschiIdok is nemesi címet
kaptak, az arisztokrácia köreibe emelkedtek.
A munkások helyzete - Angliához hasonlóan - nyomorúságos
volt, különösen ott, ahol nőket és gyerekeket is alkalmaztak. "Sá-
padt arcok, bágyadt, kiégett szemek, lesoványodott testek, hajlott
hátak, püffedt ajkak, szakadozott körmök, duzzadt nyaki mirigyek,
csúf bőrkiütések és asztmatikus hajlamok ... " - írta egy 1818-as mi-
nisztériumi jelentés a korai iparosítás gyermek áldozatairól. Mindez
mégsem feledtetheti el, hogy a XIX. század második feléig Német-
országban a mezőgazdaság maradt a vezető ágazat, a népesség túl-
nyomó többsége pedig továbbra is falvakban és kisvárosokban élt. 13

A kor német gondolkodói Franciaország mellett Angliára is fi-

gyeltek. A többség pozitív példát látott az iparosodáshan és
a brit parlamentáris monarchiában, de riasztónak tartotta
a szociális kérdés megoldatlanságát. Az angliainál homogénahh
társadalmat szerettek volna, erős középosztá Ilya l. A megoldást
a "manchesteri liberalizmuson " túlmutató állami szerepválla-
lásban látták, ami megfelelőbbnek is tűnt a felvilágosult-pater-
nalista hagyományokon felnőtt németek számára.

ZOLLVEREIN
ÉS GAZDASÁGI NACIONALIZMUS

A bécsi kongresszuson szóba került a Német Szövetség államainak

gazdasági együttműködése, de konkrét lépések nem történtek. Az
1816-os katasztrofális aratás és az azt követő ínség újból aktualitást
adott a vám- és kereskedelmi kérdések nek. Bajorország, Baden és
Württemberg már a napóleoni időszakban meg szüntette a belső vá-
mokat. A korábbinál is széttagoltabb porosz területeken 1818-ban
minden belső vámot eltöröltek; a vámunióval 10,5 milliós egységes
piac alakult ki. Ugyanakkor a köztes területeken továbbra is tranzit-
vámokat kellett fizetni. 1819-ben a már említett Friedrich List veze-

131 1850-ben a német lakosság mintegy 55 százaléka földműveléssel foglalkozott, és több

mint 90 százaléka húszezresnél kisebb lélekszámú településeken élt.

140
 1789-1848

AZollverein szétveri a belső vámok sűrű erdejét. ezzel jelképesen leszámol a német középkor
maradványaival. Az 1834·ben porosz vezetés sel megalakult vámszövetség Ausztria kiszorításának
egyik leghatékonyabb eszközévé vált.

tésével megalakult az Általános Német Kereskedelmi és Iparszövetség,

amely lapot is kiadon, ám működését - Metternich sürgetésére - ha-
marosan ellehetetlenítették.
A folyamat lassan haladt előre az 1820-as években: a porosz
vámuniót egy-két kisebb szomszédra is kiterjesztették, vámszövet-
ségre léptek egymással a délnémet, illetve a közé p német államok -
1828-ban már három különböző vámunió volt Németországban. Az
egységesítésnek újabb lendületet adtak az 1830-as forradalmak, így
1834. január l-jén megalakulhatott a 23,5 millió embert tömörítő Né-
met Vámszövetség, a Zol/verein. Formálisan 18 egyenjogú tagállam
szövetkezett (mindegyikük vétójoggal rendelkezett), de ténylegesen
Poroszország játszotta a vezető szerepet, a vámszövetségen belül a
porosz Thaler lett a közös pénznem.
Eleinte a hazai ipar védelménél sokkal fontosabbak voltak a
vámbevételek, ám az integrációban rejlő előnyök egyre nyilvánva-
lóbbá váltak. A Német Szövetségben politikailag Ausztria, gazdasá-
gilag viszont Poroszország számított első számú hatalomnak, ami
Metternichnek máris fejfájást okozott: "Poroszország arra használja

141
 KÉT FORRADALOM KÖZÖTT

majd anyagi érdekeinek kielégítését, hogy Ausztria befolyását gyen-

gítse, a többi német udvar Ausztriával fenntartott kapcsolatait lerom-
bolja, és hozzászoktassa őket ahhoz, hogy Berlinre tekintsenek" -
írta az államkancellár. Ám a meg-megújuló próbálkozások ellenére
Ausztria mindvégig a vámunión kívül rekedt.
A kalandos életű (kormányhivatalnok, egyetemi tanár, politikai
fogoly, üzletember, farmer, újságíró, emigráns, diplomata és lobbista)
Friedrich List az első jelentős német közgazdász és gazdasági érte-
lemben vett nacionalista volt. Mint a vámvédelem teoretikusa és
Kossuth eszméinek egyik ihletője ismert,14 pedig gondolatai jóval
sokrétű bbek. List egységes és demokratikus Németországot akart,
amely gazdaságilag megerősödve felveheti a versenyt az élenjáró
britekkel. Ebből következik, hogy - Karl Marxhoz hasonlóan - az
ipar és a modernizáció pártján állt, és elismerte, hogy a nemzetek
fejlődését a kereskedelem, az "interakció" segíti elő.
Ugyanakkor kárhoztatta az angol közgazdaságtant, amiért az el-
hanyagolja az állam szerepét: Adam Smith "mindent egy szatócs né-
zőpontjából lát" - írta. Szerinte a gazdaságilag elmaradott Németor-
szág gyorsabb fejlődéséhez az állam beavatkozására van szükség,
ami mindenekelőtt vámvédelmet kell, hogy jelentsen szabadkeres-
kedelem helyett. Mindez nem maradt meg a teória szintjén: a gya-
korlatias List a vasutakkal, a kereskedelmi és iparszövetség létreho-
zásával ugyanazt a célt szolgálta, mint közgazdasági munkáival. Az
elméleti és gyakorlati műveinek fogadtatásával elégedetlen férfiú vé-
gül önkezével vetett véget életének.
Az egyesülés és szövetkezés fontossága azonban bekerült a köz-
tudatba - List halálának évében vetette papírra az író Berthold Auer-
bach, hogy "napjainknak mestere és uralkodója, jövőnknek hőse:
a társulás".

14 List főművét, Apolitikaigazdaságlan nemzeti rendszerét (1841) elsőkén! magyar nyelv·

re fordították le, és adták ki 1843-ban, Kőszegen. A szerző 1844-ben Magyarországon
ján, tanulmányt is ín a magyar közlekedésügy fejlesztéséről. Németül egyébként a po-
litikai gazdaságtan! .Nationalökonomie"-nak vagy .Staatswirtschaftslehre"-nek nevez·
ték, ami közvetlenebbül utal a tárgy nemzethez vagy államhoz kapcsolódására.

142
 1789-1848

ÍNSÉG ÉS FORRONGÁSOK 1848 KÜSZÖBÉN

A kibontakozó iparosodást már az 1840-es évek derekán gazdasági

válság kísérte. A helyzetet súlyosbította, hogy a kapitalizmus egyik
első általános ipari és pénzügyi krízise - ezúttal először és utoljára -
összekapcsolódott az utolsó "régi típusú" agrárválsággal. Ebben rej-
lik az 1848-as európai forradalmak legáltalánosabb magyarázata.
Németországban a brit textil ipar konkurenciája és az új termelési
módszerek miatt nyomorgó sziléziai takácsok 1844-ben felkelést
robbantottak ki munkaadóik ellen. Mozgalmukat három napig tartó
véres harcok után a porosz hadsereg verte le. A porosz tartomány-
gyülésben a takácsok ügyének szószólója egy konzervatív képviselő,
Felix Lichnowsky herceg volt.
Az 1846-47-es katasztrofális termés ("burgonyavész") miatt emel-
kedtek az élelmiszerárak; éhínség és járványok fenyegettek. Az éhe-
zők sokfelé - például Berlinben - élelmiszerüzleteket fosztottak ki.
Felgyorsult a kivándorlás üteme: 1830 és 1870 között 2,5 millió né-
met települt át a tengerentúlra, többségük az "ígéret földjének" tar-
tott Észak-Amerikába.
Metternich rendszerén egyre több repedés mutatkozott. 1846-
ban Krakkóban és Galíciában robbant ki felkelés. Megmozdult
Itália: 1847-ben az óvatos reformokra válaszul osztrák csapatok
vonultak be Ferrarába - a tüntető olaszok Ausztria elleni háborút
követeltek. Szintén 1847-ben tört ki Svájcban a liberális és katoli-
kus kantonok közötti polgárháború, a "Bundok háborúja", amely
új szövetségi alkotmányt eredményezett.
A délnyugat-németországi Badenben és Hessen-Darmstadtban
előretört az ellenzék. A hesseni liberálisok vezetője, Heinrich von
Gagem - egy év múlva már a frankfurti parlament elnöke - egyik
1847-es beszédében elégedetten állapította meg: "Új szellem terjed
ellenállhatatlanul Németországban ... Az egész nép meggyőződése,
hogy csak a parlamenti képviselet, az alkotmányos monarchia elveire
épülhet a haza egységének, a szabadságnak, a törvények uralmának
megvalósítása." Szavai akár liberális hitvallásna k is felfoghatók. IS
Akadtak persze ellentétes vélemények: .Demokraták ellen csak ka-

151 Rotteck és Welc~er professzor 1834-ben kezdték kiadni a német liberalizmus bibliá-
jának tekintett Allamtudományi lexikont, amelynek 1848-ig 18 kötete jelent meg.
A liberális ellenzék a Heidelbergben megjelenő Deutsche Zeitung révén 1847-től or-
szágos lappal is rendelkezett.

143
 KÉT FORRADALOM KÖZÖTI

tonák segíthetnek" - jelentette ki lY. Frigyes Vilmos porosz király,

aki felséges apjánál nem kevésbé elszántan védte "abszolút" hatal-
mát. Az 1848-as forradalmak mégsem német földről, hanem Itáliá-
ból és Párizsból indultak ki.

Az 1840-es években a vállalkozók, értelmiségiek és hivatalno-

kok alkotta - régebben rendies széttagoltságot mutató - közép-
osztály [Mittelstandl egységesebbé vált, kialakult egy általa kép-
viselt liberális közvélemény. E polgári réteg birtokba vette a köz-
élet hagyományos színtereit (színház, opera, koncert, szalon),
és mellette újakat alakított ki (múzeum, könyvtár, kávéház
stb.). Magától értetődően saját felada tá nak tartotta az egységes,
szabad, modern Németország megteremtését.

KRÓNIKA

1786-1797 II. Frigyes Vilmos király uralkodása Poroszországban.

1789-1799 A nagy francia forradalom.
1790-1792 II. Lipót császár uralkodása.
1791 II. Lipót és II. Frigyes Vilmos pillnitzi nyilatkozata megfenyegeti a forradalmi
Franciaországot.
1792 A francia hadüzenettel megkezdődnek a forradalmi háborúk.
1792-1806 II. Ferenc császár uralkodása (1804-1835 közölt I. Ferenc, Ausztria császára).
1793 Lengyelország második felosztása.
1794 Hatályba lép az új porosz törvénykönyv.
1795 Lengyelország harmadik felosztása.
1797-1840 III. Frigyes Vilmos király uralkodása Poroszországban.
1799 Bonaparte Napóleon államcsínnyel Franciaország diktátora.
1803 A birodalmi reformbizottság határozatai.
1806 A Rajnai Szövetség megalakulása, a Német-római Birodalom megszúnése.
Napóleon a Jena-Auerstedt-i csatában szétveri a porosz hadsereget.
1807 A tilsiti békében Poroszország területének csaknem a felét elveszíti.
Porosz rendelet a jobbágyok felszabadításáról.
1810 A berlini egyetem alapítása.
1813-1814 Felkelések Németország-szerte a francia uralom ellen.

144
 1789-1848

1814-1815 Az európai hatalmak bécsi kongresszusa.

1815 A Német Szövetség, illetve a Szent Szövetség megalakulása.
1817 A diákegyesületek wartburgi emlékünnepsége .
1818 Jénában megalakul a Német Diákszövetség.
1819 A Német Szövetség karisbadi határozatai a liberális-nemzeti mozgalmak ellen.
1830-1831 Forradalmi megmozdulások Európában és Németország több államában.
1832 A hambachi ünnepség résztvev6i szabad és egységes Németországot
követelnek.
1834 Életbe lép a porosz vezetésú Német Vámunió (Zollverein) .
1835 Megnyitják az els 6 németországi vasútvonalat.
1835-1848 I. Ferdinánd Ausztria császára.
1840-1861 IV. Frigyes Vilmos Poroszország királya.
1844 A sziléziai takácsok felkelése.
1846-1847 Gazdasági válság Németország-szerte.

145
A MÁSODIK BIRODALOM
• 1848-1890 •
 Max Klinger: ASzépséghez.
A Halálról rézkarc-sorozatból, 1889.
 " ... a kor nagy kérdéseit nem beszédekkel
és többségi határozatokkal
döntik el- ez volt 1848-49
nagy hibája -, hanem vérrel és vassal."
OUo von Bismarck

A NÉMET MÁRCIUS

Z orosz cár, I. Miklós 1848 áprilisában a következőket pana-

I- szolta Viktória királynőnek: "Mi marad épségben Európában?
Á \ Csak Nagy-Britannia és Oroszország" A "népek tavaszán" egy-
értelmű nek tűnt, hogy a régi rend mindenütt romokban hever. A for-
radalmak januárban Itáliában (Palermo, Nápoly) kezdődtek, de a lánc-
reakciót a párizsi forradalom indította el: a francia főváros - ezúttal
utoljára és rövid ideig - az európai forradalmak központja volt.
A németországi forradalmak három centrumból terjedtek el viha-
ros gyorsasággal: a Rajna-vidékről (Badenből és a Poroszországhoz
tartozó Kölnbő\), majd Bécsből és Berlinből. A márciusi tüntetése-
ken megfogalmazott petíciók mindenütt sajtószabadságot, esküdt-
szék és polgárőrség felállítását, továbbá az össznémet parlament
összehívását követelték.
A Habsburg Birodalom mindegyik nagyváros a (Pest-Buda, Velen-
ce, Milánó, Prága) forradalmasodott. A 400 ezres Bécsben a közép-
rétegek politikai elnyomása a külvárosi munkásság nélkülözésével
párosult: a robbanás elsöpörte Metternichet és rendszerét. "A legma-
gasabb helyeken uralkodó tanácstalanság leírhatatlan ... A felforga-
tók fokról fokra mindent kikényszerítettek: a diákok felfegyverzését,
a nemzeti gárdát, a sajtószabadságot, az alkotmányt" - jelentette
Bécsből von Vitzthum szász diplomata. A császárváros egészen ok-
tóber végéig a radikális demokraták kezében volt, miközben az ud-
vari politikát a gyengeelméjű I. FerdinándJ. (1835-1848) körüli kon-
zervatív klikkek próbálták irányítani.
A szintén 400 ezresre nőtt Berlinben heves utcai harcok törtek
ki a katonaság és a polgárok között. A megrettent lY. Frigyes Vil-
mos király "kedves berlini polgáraihoz" intézett felhívásában ígére-
tet tett a helyőrség kivonására, és a nemzeti mozgalom fekete-vö-
rös-arany színeit felöltve levett kalappal tisztelgett az utcai harcok

l I Magyar királyként V. Ferdinánd.

149
 A MÁSODIK BIRODALOM

/"--"',
-'" "-l
I
(
\
BIRODALOM .;
\
~
\

, , , " ' - - ... _

,- ---
német többségű területek
I

,
, " o, "
,~' <::;:
~~
\ -

__
- - Poroszország határa

az Osztrák Birodalom határa

, ~
..... .... ..... :\ _ _ a Német Vámunió határa
~
' . ............ a Német Szövetség határa

Németország és Ausztria 1848-ban

303 áldozata előtt. Új, liberális kormányt nevezett ki, amely az álta-
lános választójog alapján összehívta a porosz alkotmányozó gyű­
lést. A király - a közhangulattallátszólag azonosulva - kijelentette,
hogy Poroszország Jeloldódik" Németországban, ő maga pedig e
folyamat élére áll.
Az uralkodók - a bajor I. Lajos kivételével 2 - a helyükön marad-
tak, de Németország-szerte új kormányok alakultak, amelyek a
Frankfurtba összehívott "előparlament" határozatának megfelelően
előkészítették a nemzetgyűlési választásokat. A megoldás megfelelt

211. Uijos király fia,n. Miksa javára mondott le a trónról. Lemondásának hátterében Lola
Montez táncosnőhöz fűződő botrányos kapcsolata állt - a bajorországi trónváltozás
volt az egyetlen a német negyvennyolc során.

ISO
 1848-1890

a liberális többség elképzelésének, amely az alkotmányos monarchi-

ák keretei között együtt akart működni az uralkodókkal. "Mi Porosz-
országban békés reformokat és liberális alkotmányt akartunk, de
semmi esetre sem forradalmat" - írta egyikük, a gyáros Friedrich
Harkort. Ezt tükrözte az előparlament alapvető kompromisszuma is:
üljön össze a német alkotmányozó nemzetgyűlés, de ismerjék el a
fennálló államokat és kor:mányaikat. A liberális elképzelést - mint
fokozatosan kiderült - a csak átmenetileg meghátrált uralkodók re-
akciója, illetve a gyorsan különvált radikális demokraták hiányzó
együttműködési készsége ítélte kudarcra. Ezért a magukat egész Né-
metország természetes képviselőinek tekintő mérsékeIt liberálisok
már korán "kétfrontos harcra" kényszerültek.

Az egyik szélső ponton, Franciaországban a forradalom tétje

az államforma és a társadalmi berendezkedés volt - utóbbi rö-
vid időn be/ül megosztottsághoz vezetett. A másik szélső pon-
ton, Magya ro rszág o n a nemzeti önállóság és a polgári refor-
mok követelése egyesítette az erőket. Középen, Németországban
és Itáliában a nemzeti egység alapkérdése összefonódott
a Habsburg Birodalom sorsával. Ennek fennmaradása 1848
tavaszán - a német, olasz és magyar mozgalom sikerei nyo-
mán - felettébb kétségesnek tűnt. "Bécs negyvenmilliós biroda-
I lom fővárosából ötmilliós 'birodalom' fővárosává lesz" - írta
I a már idézett szász diplomata.

A FRANKFURTI NEMZETGYŰLÉS

1848. május l8-án ágyúdörgés és harangzúgás közepette vonultak

be a frankfurti Pál-templomba az első össznémet nemzetgyűlés
képviselői, akiket az egyes államok felnőtt férfilakossága választott
meg. A férfiaknak legalább háromnegyede kapott szavazati jogot,
és a jogosultak nagyobbik fele elment választani. Mintegy ötven-
ezer lakosra jutott egy képviselő. A "honoráciorok parJamentjé-
nek" 585 küldöttje közül a többség mint hivatalnok, bíró, ügyész,
katona, diplomata, egyetemi vagy gimnáziumi tanár az államhatal-
mat képviselte. A második nagy csoportot a szabadfoglalkozású
értelmiségiek alkották (ügyvédek, orvosok, írók, újságírók), majd
a kereskedők és a földbirtokosok következtek. Az iparosok na-

151
 A MÁSODIK BIRODALOM

gyon kevesen voltak, az egyetlen parasztember pedig - lévén szilé-

ziai lengyel - egészen egyedül érezhette magát. A honatyák hetven
százaléka német nemzetiségű volt, mert a Habsburg Birodalom 19:3
körzetéből 60 - így Cseh- és Morvaország, valamint Szlovénia - nem
küldött képviselőt Frankfurtba.
A nemzetgyűlés - talán nem annak ellenére, hanem éppen azért,
mert pártszerűen működő frakciókra oszlott3 - rendkívül gyorsan
megszervezte a munkát, és a hesseni Heinrich von Gagern elnökle-
tével hozzálátott az alapvető szabadságjogok kidolgozásához. Az év
végére elkészült dokumentum minden későbbi demokratikus német
alkotmánynak, így a weimari és a bonni köztársaság alaptörvényének
is mintául szolgált.
Kemény vita bontakozott ki a mérsékelt liberálisok és a köztár-
saságpárti demokraták között az ideiglenes központi hatalomról. Vé-
gül Gagern, "a kompromisszumok robotosa" azzal hidalta át a konf-
liktust, hogy a liberális hírében álló János Habsburg főherceget - az
uralkodók megkérdezése nélkül- birodalmi kormányzónak javasol-
ta; "nem azért, hanem annak ellenére, hogy főherceg". János főher­
ceg megválasztása tükrözte a képviselők többségének azt a szándé-
kát, hogy a régi birodalomnak valamiféle alkotmányos-liberális vál-
tozata, azaz "nagynémet" egység jöjjön létre, osztrák vezetéssel
(amely a Habsburg Birodalom egyéb részeivel perszonáluniós vi-
szonyban állna - mindez a magyar elképzelésekkel is maximálisan
találkozott) .
A Habsburg vezetésű "nagynémet" megoldás akadályain ironizált
Friedrich Hebbel német író: "A drága osztrákok! Most azon törik a
fejüket, hogy miként egyesülhetnének Németországgal anélkül,
hogy Németországgal egyesülnének!" És hozzátette: "Ezt azonban
legalább olyan nehéz kivitelezni, mint ha két szerető egymásnak há-
tat fordítva akar csókolózni." A "nagynémet" megoldást véglegesen
Radetzky és Windisch-Gratz győzelmei, majd ezek nyomán Felix
Schwarzenberg miniszterelnöksége és az ifjú Ferenc józsef
(1848-1916) trónra lépése hiúsította meg az 1848-as esztendő utolsó
hónapjaiban.

31 A parlamenti frakci6k a frankfurti fogadókról kapták nevüket. Négy fő irányzat ala·

kult ki: a konzervatívok a Milani kávéházban, a mérsékelt liberálisok a Casinoban,
a balközép a WürtIembergi Udvarban, a demokraták a Német Udvarban találkoztak.

152
 1848-1890

Addigra - súlyos bel- és külpolitikai konfliktusok közepette - ki-

derült, hogy hiába van Franlifurtban nemzetgyűlés, kormány-
zó, sőt (Leiningen herceg, majd Schmerling lovag elnökletével)
ideiglenes kormány, ha a hatalom legfontosabb eszközei - min-
denekelőtt a hadsereg és a bürokrácia - hiányoznak.

1848 májusa után sem a frankfurti Pál-templom volt azonban a

politika kizárólagos színtere. Berlinben és Bécsben is összeült a de-
mokratikusan választott parlament, a többi államban pedig a tarto-
mányi gyűlések [LandtagokJ. Az etnikai és társadalmi összetételében
rendkívül vegyes osztrák Reichstag 1848 nyarán megszavazta a job-
bágyfelszabadítást, majd 1849. márciusi szétkergetése előtt - immár
a morvaországi Kremsierben - kidolgozta az új alkotmány terveze-
tét. Az egyhatod részben gazdákból és iparosokból álló - Berlinből
Brandenburgba kényszerített - porosz alkotmányozó gyűlés nem ér-
te meg az 1848. év végét.
Folytatódott a nyilvánosság átpolitizálódása; gomba módra sza-
porodtak a politikai és társadalmi egyesületek (munkásszervezetek
jöttek létre, 1848 végén megalakult az első németországi nőegylet),
új lapokat alapítottak (így az első női magazint), özönlöttek a petí-
ciók (a frankfurti parlament például tizenhétezret kapott); rendsze-
ressé váltak a politikai gyűlések, tüntetések és ellentüntetések.

A "csodálatos" vagy "őrült" év eseményei összességében inkább

kiélezték a szociális, vallási, regionális és politikai választóvo-
nalakat - a német egység első nagy kísérlete egyúttal a különb-
ségek tudatosításának időszaka lett.

HOL FEKSZIK NÉMETORSZÁG?

Az alapvető jogok elfogadása után a frankfurti képviselők figyelme

a nemzeti kérdés felé fordult: hol húzódjanak az egységes Német-
ország határai, mi legyen az államforma, milyen viszonyban álljanak
a tagállamok a központi kormányzattal? Ráadásul e bonyolult, egy-
mással szorosan összefüggő problémákra az európai és hazai viha-
rok közepette kellett megoldást találniuk. Németország területével
és határaival kapcsolatban öt kérdés merült fel: a poseni, a dél-tiroli,
a cseh-morva, a limburgi, valamint a schleswig-holsteini. A képvise-

153
 A MÁSODIK BIRODALOM

lők többsége - a német birodalmi koncepció jegyében - mindegyik

vitatott területet (akár a Német Szövetséghez tartoztak, akár nem) az
új Németország részének nyilvánította, ennek érdekében akár kato-
nai erő alkalmazását is célszerűnek tartotta, esetleg egyenesen üd-
vözölte (mint például Windisch-Gratz prágai intervencióját).
A frankfurti parlament vitái mintegy "eredeti tisztaságukban" tük-
rözik a nemzeti kérdésben vallott különböző politikai-ideológiai ál-
láspontokat. A demokrata kisebbség szerint "a közös jogok és kö-
zös szabadságok kétségtelenül sokkal fontosabbak, mint az etnikai
kötelékek, különösen ha ez utóbbiak széttöredeztek és elhalványul-
tak". A liberális többség - az 1841-es Lied der Deutschen szövegére
emlékeztetően CA Maastól a MemeIig, / Az Etschtől a Beltig ... "4) -
azzal érvelt, hogy "nem Németország egy részének, hanem az
egésznek a megalapozását vállaltuk" . Gagern hozzátette: "Én úgy
fogtam fel a német nép hivatását, mint egy nagy, uralkodó nemze-
tét", amely a "Duna-táj kisebb népeit csatlós ként kapcsolja a maga
bolygórendszere köré". A lengyel többség ű Posenről (Poznan) tar-
tott vitában Wilhelm Jordan porosz író a sovinizmus hangján szó-
nokolt a "lengyelbarátok"S ellen: "A német néptörzs fölénye a
szlávokkal szemben ... ténykérdés ... A mi jogunk az erősebb jo-
ga, a hódító joga" - aki Posent el akarja szakítani Németországtól,
az "legalábbis öntudatlanul népének árulója". A nemzeti kérdés-
ben elfoglalt állásponto k ugyanakkor nem egyszerűen a radikális
és a konzervatív szemlélet különbségét tükrözték, hiszen például
Friedrich Engels szerint "Ausztria összes nemzetei és nemzetecskéi
között csak három van, amelyek a haladás hordozói voltak ... [és]
még most is életképesek - a németek, a lengyelek és a magyaro k.
Ezek forradalmiak most."
Míg Posenben és Prágában csak felkelők ellen vetették be a po-
rosz és osztrák katonákat, Schleswig-Holstein miatt szabályos hábo-
rú tört ki a két tartományt magának követelő Dán Királyság ellen.
A dán háború, főleg annak lezárása a forradalom egyik fordulópont-
jának bizonyult: kiderült, hogy a nemzetgyűlés és a közvélemény
nacionalizmusa mögül hiányzik az erő, azzal a porosz hadsereg ren-
delkezik. Az is egyértelművé vált, hogy sem Nagy-Britannia, sem
4 A németek lakta területeket határoló folyók, illetve tengeröböl.
5 Az 183~31-es lengyel felkelés idején Németország-szerte lengyelbarát körök alakul-
tak. 1848 tavaszán sok német liberális és baloldali demokrata Lengyelország helyre-
állítását szorgalmazta, akár egy Oroszország elleni háború árán i,<;. Nyárra a lelke~e·
dés lelohadt, a többség a német uralom fenntartása mellett állt ki.

154
 1848-1890

Oroszország nem támogatja a német nagyhatalmi ambíciókat - ezért

kellett a győztes poroszoknak megkötniük a malmöi fegyverszüne-
tet. A nemzetgyűlés először hangot adott a közvélemény felháboro-
dásának, majd - döntését megváltoztatva - kénytelen volt elfogad-
ni a fegyverszünetet. A Leiningen-kormány lemondott. Az "árulás"
miatt 1H48 szeptemberében a radikálisok Badenben és magában
Frankfurtban is felkeléseket robbantottak ki CBécsben októberben)
- a forradalom második hulláma ezúttal sikertelennek bizonyult.
A felkelések gyors bukása és a nemzetgyűlés erőtlensége a reak-
ciót segítette, amely novembertől már nyíltan lépett fel.

ELLENFORRADALOM
ÉS ALKOTMÁNYKÍSÉRLETEK

Az udvarok ellenforradalma láncreakciószerűen bontakozott ki,

akárcsak márciusban a forradalmak. A folyamat már áprilisban el-
kezdődött, amikor osztrák csapatok verték le a krakkói felkelést;
folytatódott a poroszoknak a poseni felkelők elleni májusi sikerével,
júniusban Prága és Párizs következett, júliusban Észak-Itália, szep-
temberben pedig a Habsburg-hű horvát katonaság már Pest-Buda
felé meneteIt.
Ha Németország számára a dán háború volt az egyik forduló-
pont, akkor az októberi bécsi felkelés a másik. "Németország, de ta-
lán egész Európa sorsa Bécsben dől el" - jelentette ki Robert B/um,
a frankfurti parlament demokrata szárnyának vezetője, amikor a bé-
csi forradalmárokhoz sietett. Vesztére, mert Windisch-Gratz herceg
nem törődött a képviselői immunitás sal: statáriális eljárás után
agyonlövette. Blum sorsa egész Németországban megdöbbenést
keltett, ahogyan döbbenetes volt az a tapasztalat is, hogy az udva-
rok nem haboznak katonasággal támadni saját polgáraikra - ez
a német parasztháború óta alig-alig fordult elő.
Ausztria új erős embere, Schwarzenberg herceg nem hagyott
kétséget afelől, hogy országa semmilyen formában sem lesz egy
egységes német állam része. Schmerling lemondott az "össznémet"
kormány vezetéséről, a frankfurti osztrák küldötteket hazahívták.
A bécsi események kellő biztatást adtak a tétova lY. Frigyes Vilmos-
nak, hogy új miniszterelnökével, von Brandenburg generálissal, va-
lamint a poseni és holsteini győzővel, von Wrangel generálissal

155
 A MÁSODIK BIRODALOM

megvalósítsa a "lopakodó" vagy "preventív" ellenforradalmat.

Wrangel nyolcvanezer emberével bevonult Berlinbe, kihirdették az
ostromállapotot, az alkotmányozó gyűlést feloszlatták. Ám ezzel egy
időben a király új alkotmányt oktrojált népére, amely kimondta
a gyülekezés, a szólás és a pártalakítás szabadságát, valamint az ál-
talános szavazati jogot a képviselők választásáná\.
Ausztria és Poroszország tehát kész helyzet elé állította a frank-
furti képviselőket. Mivel a "nagynémet" megoldás lehetetlenné vált,
maradt a "kisnémet" út, porosz vezetéssel. Nehéz tárgyalások után
az "össznémet" kormányfővé előlépett Gagern megint kompromisz-
szu mos megoldást talált: 1849. március 28-án Frankfurtban - csekély
többséggel - megszavazták a birodalom alkotmányát, benne IV Fri-
gyes Vilmos örökletes császárságáva\. Remélték, hogy a porosz ki-
rály vállalja a megbízatást. Az alkotmányos monarchiaként felépülő
"Német Birodalomnak egyetlen részét sem lehet nem német orszá-
gokkal egy állammá egyesíteni" - ez a cikkely a Habsburg Biroda-
lom kizárására utalt. Az alkotmány egy másik cikkelye értelmében

IV. Frigyes Vilmos elutasítja

a császári koronát.
Korabeli karikatúra.
A porosz király (mint kisgyerek)
a kép jobb oldalán az orosz
medvével barátkozik,
APoroszországot jelképez6 sisakos
n6alak kérdésére a Pál-templomi
képvisel6 sírva panaszolja:
"Faragtam a kisfiúnak egy koronát.
és most nem kell neki,"

156
 1848-1890

- a centralizáló tendenciák ellenére - "az egyes német államok

megtartják önállóságukat".
lY. Frigyes Vilmos azonban nem kért a nemzetgyűlés által fel-
ajánlott koronából. Az őt felkereső frankfurti küldöttség előtt "a né-
met hűség és becsület" útjáról beszélt, amely nem engedi, hogy a
többi német uralkodó akarata nélkül legyen császár - bizalmasai
előtt viszont "kutyapórázhoz" hasonlította az alkotmányos monar-
chiát, amelynek "mocsokból és sárból készült" koronáját nem teheti
a fejére.
A porosz "nem" ellenére a német államok többsége támogatta a
frankfurti alkotmányt. A csökkenő létszámú, de radikalizálódó nem-
zetgyűlés a polgárok támogatását kérte: 1849 áprilisa a felkelések
harmadik - az alkotmány védelmében megindult - hullámát hozta.
Ezek azonban már csupán utóvédharcok voltak. A csonka nemzet-
gyűlés rövid ideig Stuttgartban folytatta a munkáját, a felke16eket
azonban a mindvégig udvarhű katonaság végül mindenütt leverte -
legutoljára Badenben, ahonnét 1848 tavaszán a forradalmak elindul-
tak. Az utolsó "márciusi minisztérium" egészen 1850 októberéig mű­
ködött Hannoverben - ekkorra Frankfurtban már visszaállították
a Német Szövetség gyűlését, a Bundestagot.

Az 1848-49-es német események menete nagyjából az európai

trendet követte (a magyar volt a kivétel).· az ellenzéki erők
megdöntötték a kormányt; a demokraták kiválásával az ellen-
zék egysége megbomlott; a radikális demokraták sikertelenül
próbáltákfolytatni aforradalmat; végül az ellenforradalom fe-
/ülkerekedett, és a mérsékelt liberálisokat is félreállította.
Az utókor sokáig kizárólag kudarcnak látta a német forra-
dalmat, amiért a fő felelősséget" a mindent szubjektíve és ob-
jektíve" forgató, a dolgokat a végtelenségig "distingváló és
subdistingváló professzor-parlament" viselné. Pedig a frank-
fu rti liberálisok nem keveset értek el: a folyton változó, romló
külpolitikai viszonyok dacára tíz hónap alatt tefő alá hozták
az egységes, alkotmányos Németország alaptörvényét. Frank-
fu rt viszont nem lehetett a német forradalom központja; a si-
ker előfeltételei közül paradox módon éppen az hiányzott,
amit el akartak érni: egy Párizshoz vagy Pest-Budához fogha-
tó politikai centrum. Végül Bécs, Berlin és Frankfurt között
a forradalom valahogy elkallódott.

157
 A MÁSODIK BIRODALOM

A német negyvennyolc kudarcáért okolhatók az alkotmányos-

ságot elutasító uralkodók, az előrerohanó radikálisok és a li-
berális többség is, amely sokáig azonosította saját érdekeit a
társadalom érdekeivel; túl sokat várt a törvényektől és túl ke-
veset gondolt a tömegek szociális követeléseivel, majd jobban
tartott a demokratáktól, mint a királyoktól. Ám inkábh arról
van szó, hogy nagy kérdések sorát - a nemzeti, az alkotmá-
nyos, a szociális kérdést - kellett volna egyszerre megoldani
egy már meglehetősen tagolt társadalomban. Ezek egyidejú je-
lentkezése új választóvonalakat teremtett: élesebbeket, mint a
magyarországiak, de egyelőre nem szakadékokat, mint Fran-
ciaországban.

A REAKCIÓ ÉS A KIVÁRÁS ÉVTIZEDE

A megtorlás kemény volt, néhol igen széles körre terjedt ki; a "negy-
vennyolcasság" még évtizedekkel később is megbélyegzőnek mi-
nősült. Badenből mintegy 80 OOO ember, a tartomány lakóinak hat
százaléka emigrált. Mindenütt létrehozták vagy megerősítették
a rendőrségeket. (Berlinben 1848 márciusában még csak 200 rend-
őr - tulajdonképpen éjjeliőr - szolgált, ezért maradt a rendfenntar-
tás a katonák feladata.)
Mégis le kell írni a közhelyszeru megállapítást: 1848--49 egészé-
ben nem volt kudarc; a gyökeresen átalakult Németországban nem
lehetett visszatérni a forradalom előtti állapotokhoz. A jobbágyi
függést mindenütt felszámolták, a modernizáció fő akadályai elhá-
rultak. A német államok - Ausztria kivételével, ahol még az olmützi
alkotmányt sem léptették életbe - alkotmányos monarchiává ala-
kultak. Igaz, az 1848-as porosz alkotmányt az antidemokratikus há-
romosztályos választójog [Dreiklassenwahlrechtl bevezetésével már
1849-ben módosították.
1848-49-től kezdett kirajzolódni a Németországra tartósan jellem-
ző ötosztatú pártrendszer: a konzervatív, katolikus, liberális, demok-
rata és munkásszervezetek blokkjai. Látható, hogy a liberálisok
ugyanúgy megosztottak voltak, mint maga a középosztály. Megszer-
veződtek az 1848-ra már-már "leírt" tekintélyelvű-konzervatív erők
Ca címoldalán vaskereszttel megjelenő Kreuz-Zeitunggal befolyásos
lapra is szert tettek), amelyek a hatalom hatékony támaszai lehettek.

158
 1848--1890

A háromosztályos porosz
választójog a Lustige B/after címú
lap 1893-as karikatúráján. A rajz
egykorú aláírása: "Miért ér többet
egy vagyonos a porosz választáso-
kon, mint száz vagyontalan? Súlyos
és nyomós okok miatt." A három-
osztályos választójog alapján
a népesség legnagyobb adót fizető
4.7 százaléka, a második osztályba
tartozó 12,6 százalék és a maradék
82,6 százalék azonos számú
elektort választott, akik azután
képvisel6ket jelöltek a porosz
alsóházba. A sokat támadott
rendszer egészen 1918 őszéig
fennmaradt, az arányok is csak
minimális mértékben változtak.

A nacionalizmus harciasabbá, eredeti humanista vonásait lassan fe-

ledve kirekesztőbbé vált - az olasz forradalmár, Giuseppe Mazzini
szavaival: "A nacionalizmus szűk látókörű szelleme lépett a nemzeti
eszme helyébe."

Az önkényuralom megerősítése, módszereinek tökéletesítése -

ugyanakkor a modernizáció igenlése (még Schwarzenberg és
Bach Ausztriájában is), sőt bizonyos alkotmányos játéksza-
hályok elfogadása: ez a kettősség volt az 1850-es évtized egyik
jellegzetessége. A reakciós hatalmak nem tértek vissza a merev
metternichi állagőrzéshez, hanem hatékonyabhan kezdték ki-
használni a társadalmi és politikai csoportok ellentéteit. Az ef-
fajta manipulációk egyik mestere majd a szárnyait éppen
1848-han bontogató Bismarck lett.

Kemény porosz-osztrák konfliktusok után 1850-re - Ausztria ve-

zetésével - helyreállították a Német Szövetséget. Poroszország is-
mét a másodhegedűs szerepébe kényszerült. Ám amikor az erejét
túlbecsülő Schwarzenberg az egész Habsburg Birodalmat be akar-
ta léptetni a Német Szövetségbe és a német vámunióba - hogy Po-

1'59
 A MÁSODIK BIRODALOM

roszország befolyását "végleg és tökéletesen megtörjük" -, kudar-

cot vallott, az ambiciózus tervet 1851-ben a német államok elvetet-
ték. Az osztrák-porosz dualizmus egyelőre "befagyott". Schwarzen-
berg diplomáciai vereségében lehetett némi szerepe a Bundestag új
porosz képviselőjének, Otto von Bismarcknak is, aki minden alkal-
mat megragadott Bécs politikájának támadására és a porosz egyen-
jogúság demonstrálására: például amikor az osztrák küldött ingujjra
vetkőzött, ő is levetette a zakóját, amikor az szivarra gyújtott, ő is
tüzet kért.
A nemzetközi politikát a nagyhatalmak Napóleon utáni első
összecsapása, a krími háború (1853-1856) hozta ismét mozgásba.
A háború a semlegességét őrző Poroszország számára kínált na-
gyobb mozgásteret: az Oroszországgal szembekerült Ausztria elszi-
getelődött, egy 1848. évihez hasonló közös angol-orosz fellépés
esélye pedig minimálisra csökkent. Közben a változatlanul megha-
tározó súlyú liberális közvélemény a humanista ideálok helyett
egyre többször és egyre erőteljesebben visszahangozta a hatalmi
viszonyokkal számoló reálpolitika fontosságát. Óriási könyvsiker-
nek bizonyult Johann Gustav Droysen Nagy Sándor-monográfiája,
amelyben a félbarbár északi őserő rendet teremtett a régi, kifino-
mult, de kaotikus déli államok között, majd meghódította a vilá-
got. Az utalásokat mindenki megértette. A német egyetemeken
működ ő történészóriások - Ranke, Dahlmann, Sybel, Treitschke,
Droysen - a német protestantizmus szerepéről és Poroszország
küldetéséről adtak elő.
Az 1859-es franci~piemonti-osztrák hábon1 Ausztria újabb sú-
lyos kudarcát és a Ferenc ]ózsef-i abszolutizmus válságát eredmé-
nyezte. A hivatalos Poroszország ismét semleges maradt, a közvéle-
mény és a sajtó azonban nem: olasz mintát követve megalakult a
"kisnémet" egységet támogató Német Nemzeti Szövetség [Deutscher
Nationalvereinl. A Schiller-centenáriumon országos ünnepségeket
rendeztek, majd 1861-ben baloldali porosz liberálisok megalakítot-
ták a Német Haladó Pártot [Deutsche Fortschrittsparteil. A német
egység ügye egy évtized után megint mozgásba lendült, a nemzeti-
liberális mozgalom új erőre kapott.

160
 1848-1890

"SZÉNNEL ÉS VASSAL"

Statisztikai adatok alapján a gazdaságtörténészek egybehangzóan ál-

lítják: .'\émetországban az ipar nekilendülése, a gyors és tartós gaz-
dasági növekedés 1850 körül kezdődött. Az 1873-as "nagy válságig"
tartó csaknem töretlen konjunktúra évtizedeiben a német gazdaság
évente átlagosan 2,5 százalékkal nőtt, ami jócskán meghaladta a né-
pesség ugyancsak gyors növekedését. Az ipari termelés a kétszere-
sére, a kereskedelmi forgalom a háromszorosára nőtt, miközben a
mezőgazdaság sem stagnált.
Viharos sebességgel terjedtek el a gőzgépek. A kohókban faszén
helyett kőszenet használtak. Új iparágak és új ipari gócok jöttek
létre - mindenekelőtt a Ruhr-vidéken. Újonnan alapított vállalatok
lettek rövid idő alatt világhírűek, mint a Bayer, a BASF, a Hoechst,
szén pamut
100
%

80

60

40

20

1800 1840 1860 1891- 1911- 1830 1850 1870 1892- 1911-
1900 1913 1900 1913
nyersvas acél
100
%

80 Nagy-Britannia

c]

-
60
USA
40

Németország
20

Egyéb országOk
1800 1840 1860 1891- 1911- 1850 1870 1891- 1911-
1900 1913 1900 1913
Nagy·Britannia, az Egyesült Államok és Németország részesedése egyes ipari termékek elóállításában

161
 A MÁSODIK BIRODALOM

a Mannesmann, vagy a Hapag hajózási részvénytársaság. Az 1850-

ben hatezer kilométer hosszú vasúthálózat 1870-re már megközelí-
tette a húszezer kilométert. A vasútépítés egyszerre előfeltétele és
eredménye volt a gazdaság gyors növekedésének: az összes tőke
egynegyedét6 avasutakba fektették. A vasúthálózat kiépítésében -
megrendelőként - jelentős szerepet vállalt az állam.
A német iparosodás üteme nem meglepő, hiszen az előfeltételek
többségében adottak voltak: a koncentrált népesség, a többletterme-
lésre képes mezőgazdaság, a nagy és egységesülő piac, a javuló,
Európában centrális helyzetben lévő közlekedési hálózat, a világ él-
vonalába tartozó oktatás és tudományosság. Ezt egészítette ki az
1850 után kiépülő bankrendszer.

A részvénytársaságként alapított nagybankok töhbnyire beru-

házási bankként is működtek, így összefonódtak az iparral. Az
új típusú bankoknak ez a kulcsszerepe elősegítette a nagyvál-
lalatok Németországra annyira jellemző koncerltrációját. EI
kell viszont oszlatni az állam gazdasági szerepvállalásának té-
zisét: a német iparosodás hordozói a vállalkozók voltak, az ál-
lamok bizonyos infrastrukturális feladatokon kívül (mint a
vasútépítés) közvetlenül nem avatkoztak a gazdaság múködé-
séhe.

A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya 1870-re ötven

százalék alá csökkent. Ekkor az agrárszektor negyven százalékkal
részesedett a nemzeti jövedelemből. A mezőgazdaság 1850 utáni
negyedszázados "aranykorának" tulajdonítható, hogya német ipa-
rosodás az angliainál kisebb áldozatokkal járt. Az ugar helyét elfog-
lalták a szántók és legelők. A termésátlagok - az új technikák, agro-
kémiai felfedezések eredményeként - jelentősen nőttek. A tömegek
is jobban táplálkoztak: az 1850-ben még évi húsz kilogramm alatti
(fejenkénti átlagos) húsfogyasztás 1870-re harminc kilogramm fölé
emelkedett, a helyi éhínségek végleg megszűntek.
Az iparosodás kibontakozásával tovább erősödött a porosz gaz-
daság fölénye: a vámunióba tömörült államok exportja a krími há-
ború végén már háromszorosával múlta felül a Habsburg Birodalo-

61 A tőkefelhalmozás! nagyban elősegítette az 1870-71-es háborúhan vesztes franciaor-

szágra kirótt ötmilliárd aranyfrankos hadisarc, az iparosodást pedig az Elzá~z-Lot'Hin­
giában megszerzett bányák, vas- és textilgyárak.

162
 1848-1890

mét. Igaza lehetett John Maynard Keynesnek: a porosz vezetésű né-

met egységet nem annyira vérrel és vassal, mint inkább szénnel és
vassal vívták ki.
A birodalomalapítás még a nagy fellendülés időszakában ment
végbe, ám a "Criinderzeit" ("alapítási láz") konjunktúráját rövidesen
megtörte az 1873-as közép-európai válság. Az 1870-es évek végéig
tartó depresszió jobban megrendítette a korlátlan fejlődésbe vetett
hitet, mint magát a növekedést. "Más sem hallatszik, mint a nélkü-
lözók panaszai minden oldalról: nélkülöző földművelő k, nélkülöző
kisipar, nélkülöző kereskedelem, nélkülöző nagyipar, nélkülöző kö-
zéposztály, nélkülöző proletariátus - és vég nélküli vita azon, me-
lyikük a leginkább nélkülöző" - írta a jogtudós Rudolf Gneist, aki
megérezte, hogya válság legalább annyira az instabilitásból eredő
tünetek együttese, mint "objektív" gazdasági jelenség. "Az állítólagos
nélkülözés sokkal inkább abból az érzésből táplálkozik, hogy
- a konjunktúra ingadozásai következtében - a nyereség válik bi-
zonytalanná ebben a mi még le nem zárult tömegtermelő korunk-
ban" - tette hozzá.
A "nagy válság" után a növekedés egészen az 1890-es évek kö-
zepéig némileg lelassult. Az olcsó tengerentúli hús és gabona miatti
áresés különösen súlyosan érintene a mezőgazdaságot. A pozícióikat
addig eredményesen őrző junkerek most állami segítséget - minde-
nekelőtt vámvédelmet - követeltek, és a veszélyeztetett kispolgárság
egy részét is csatasorba állították. Bár Németország még csak úton
volt a fejlett ipari társadalom felé, a piaci versenyt támadó, a "nem-
zetietlen" liberalizmust kárhoztató hangok már elterjedtek a közbe-
szédben. A konzervatív Kreuz-Zeitung a pénzemberekkel azonosí-
tott zsidókra utalva 1878-ban a következőket írta: "A liberalizmus
népünket szellemileg és anyagilag egyaránt rombolja ... , általa Né-
metország nemzeti erői szenvednek károkat."
.,Az ipari társadalomban - minden csillogás és a fejlődés minden
nagyszerűsége ellenére - hiányzik az egykori stabilitás" - vélte
a már idézett kortárs, Gneist. "Ezért kapcsolódik a társadalmi alapú
nagy pártok, pártszövetségek létrejötte a nagy válságokhoz, ame-
lyek rendszeresen visszatérnek a világpiacon, és amelyek időlege­
sen a társadalom népes csoportjait taszítják nélkülözésbe."

163
 A MÁSODIK BIRODALOM

URBANIZÁCIÓ ÉS SZOCIÁLIS KÉRDÉS

A Német Birodalom (azonos területre számított) népessége az 1815-

ös 23 millióról 1850-re 32, 1890-re 50, 1910-re 65 millió főre nőtt:
a növekedés üteme megfelel más gyorsan iparosodott országok át-
lagának. Az adatok még imponálóbbak, ha figyelembe vesszük
a nagyarányú kivándorlást: csak az 1845-1895 közötti fél évszázad-
ban mintegy négymillió (főleg nyugatO német kelt át az óceánon
Amerikába. A kivándorlás mellett jelentős volt az országon belüli
migráció, főként a fejletlenebb keleti területekről a gyorsan iparoso-
dó nyugatiak felé való áramlás. A távozók helyét a keletporosz
nagybirtokokon lengyel mezőgazdasági munkások töltötték be, aki-
ket a junkerek gazdaként örömmel fogadtak, német hazafiként
ugyanakkor aggodalmaikat hangoztatták velük kapcsolatban.
Viharosnak mondható az urbanizáció tempója: 1850-ben a német
lakosság 93 százaléka élt húszezresnél kisebb lélekszámú települé-
seken - arányuk 1870-ben 88, 1890-ben 78, 191O-ben 65 százalékra
csökkent. Berlin világvárossá vált: 1850-ben 400 ezres lakosságszá-
ma 1870-re megkétszereződött, 191O-re megötszöröződött. A Ruhr-
vidéki Essen 1850-ben kilencezres kisváros volt, 191O-re - a helyi
Krupp-művek jóvoltából - 295 OOO fős iparvárossá nőtt.
A füst, a bűz, a zaj, a zsúfoltság a németországi "kokszvárosokat"
is jellemezte. Berlin a hatalmas bérkaszárnyák és a fallal körülvett
sivár hátsó udvarok metropoliszává vált. A sziléziai Breslauban
(Wrodaw, Boroszló) "a munkások általában nedves alagsorokban
laknak oo., gyakran egy egész család egyetlen szobában, esetleg
egyetlen ágyuk van, és mindenre ezt a szobát használják oo. Étrend-
jük többnyire kenyérből és burgonyából áll. Ez az a két ok, ami mi-
att a görvélykór annyira elterjedt errefelé" - írta egy orvos.
Ugyanakkor nem szabad kizárólag az urbanizáció árnyoldalait
hangsúlyozni. A XIX. század derekán a nagyobb városokban meg-
kezdték a közművek korszerűsítését, a szélesebb utak és közpar-
kok építését stb. A közegészségügyi viszonyok lassú javulása nyo-
mán a halálozások aránya már a nagyvárosokban sem haladta meg
a születésekét. A változásokban szerepet játszottak az 1830-tól a
XIX. század végéig vissza-visszatérő kolerajárványok és a nyomuk-
ban kirobbanó lázongások is. A járványok miatt Berlinben aránylag
gyorsan kiépítették a víz- és csatornahálózatot - a hamburgi város-
atyák erre nem akartak költeni, és az Elba fertőzött vize még 1893-

164
 1848-1890

ban is súlyos kolerajárványt okozott Németország második legna-

gyobb városában.
Megerősödött a gyári munkások 7 rétege: arányuk a munkaválla-
lók között az 1850. évi négy százalékról 1873-ra tíz százalék ra nőtt.
De még a kisüzemek domináltak: 1882-ben az iparban foglalkozta-
tottak hatvan százaléka 1-5 fős üzemekben dolgozott. A munkások
heJyzetén önsegélyző egyletek, különféle fogyasztási, jóléti és egész-
ségügyi szervezetek próbáltak javítani. A Lorenz von Stein által 1850
körül megfogalmazott "gondoskodó állam" [Sozialstaatl elképzelése
Bismarck köré ig is eljutott. A liberális Hermann Schulze-Delitzsch se-
gélypénztárakat és szövetkezeti bankokat alapított. A XIX. század
legjelentősebb német katolikus közéleti személyisége, Kettelermainzi
püspök átfogó szociálpolitikai koncepciót dolgozott ki.

Az említett kezdeményezések őszinte segítő szándékból fakad-

tak; egyúttal a reformok révén megpróbálták meggátolni vagy
legalábbis megelőzni a "tudatlan munkástömeg" akcióit.
A munkaadók jó része is "paternalista" beállítottságú volt:
a kedvezményekért (olcsóbb lakás stb.) cserébe megkövetelték,
hogy munkásaik mondjanak le az önálló szervezkedésről.

BISMARCK SZÍNRE LÉP

Az utolsó éveiben elmebeteg IV. Frigyes Vilmos után öccse, 1. Vil-

mos OR61-1888) lépett a porosz trónra. Uralkodása kezdetét beár-
nyékolta a korona és a parlament között kialakult alkotmánykonf-
lik/us. A király és tábornok ai átfogó hadseregreformot akartak vég-
rehajtani, amihez a csaknem kétharmados többségben lévő liberális
pártok képviselői csak feltételekkel járultak volna hozzá. Egyik fél
sem engedett, a vita holtpontra jutott, és I. Vilmos már lemondását
fontolgatta. Végül hadügyminisztere, Albrecht von Roon gróf taná-
csára inkább Poroszország párizsi követét jelölte miniszterelnöknek,
aki eltökélte, hogya parlament hozzájárulása nélkül is végigviszi a

71 A "munkás" lArbeiterJ szó a XIX. század második feléig szakképzetlen munkást jelen-
ten, men a szakmunkásoknak és segédeiknek a gyárban is kiján a szakmájuk szerinti
megszólítás. Csak 1850 után terjedt el az Arbeiter szó szakmától független használata,
de a "proletár"-t akkor sem kedvelték.

165
 A MÁSODIK BIRODALOM

hadseregreformot. "Átszervezem a hadsereget - akár támogat ebben

a parlament, akár nem" - jelentette ki Otto von Bismarck.
Bismarck pályafutása korántsem mondható szokványosnak. Az
egyetemi tanulmányokat követő hivatalnokoskodást néhány hónap
után otthagyta a schönhauseni családi birtok kedvéért - különös
szokásai miatt környezetében "őrült junkernek" nevezték. Az udvar-
nál nem szolgált, még a helyi politikai életben sem vállalt szerepet.
Karrierjének indulását annak az 1847--48-as alkotmányos-parlamen-
táris politikai kurzusnak köszönhette, amely ellen egész életében
küzdött: a konzervatív körök felfigyeltek szokatlan, már-már riasztóan
éles hangú forradalomellenes felszólalásaira. Ekkor jelentette ki:
"Poroszország küldetését abban látom, hogy tartsa távol magát a de-
mokráciával való mindenfajta szégyenletes kapcsolattól." 1848--49-
ben azt tanulta meg, hogy az "igazi nép", a parasztság hagyomány-
őrző beállítottságú, a régi Poroszországnak a liberális polgárság és a
"városi csőcselék" a fő ellenfele.
Diplomáciai előképzettség és tapasztalat nélkül lett Frankfurtban
porosz Bundestag-képviselő, majd pétervári, végül párizsi követ. Ta-
pasztalta a cári udvar Ausztria-ellenességét és az általa "titkok nél-
küli szfinxnek" nevezett III. Napóleon francia császár ingadozásait.

Az 1906-ban felavatott monumentális hamburgi

Bismarck-emlékmű; Hugo Lederer alkotása.
Németország-szerte szobrok és emlékművek
százai hirdették avaskancellár dics6ségét.

166
 IB48-1890

Bismarck jellegzetes, de - sokoldalú műveltsége miatt8 - semmi-

képpen sem átlagos porosz junker és meghökkentő lépésekre is vál-
lalkozó konzervatív politikus volt. Elvbarátai nem tudták követni,
amikor 0866-ban) megfenyegette az olasz királyt: ha kell, Mazzini-
val és Garibaldival fog együttműködni;9 amikor magánbankára,
a zsidó Gerson Bleichröder által egy esetleges magyar felkelés ter-
veit pénzelte; vagy amikor a szocialista Lassalle-Ial az általános vá-
lasztójogról tárgyalt. Együttműködött a liberálisokkal a konzervatí-
vok, majd a konzervatívokkal a liberálisok ellen - következetesen
a saját céljai érdekében. "Azt hitte, hogy minden olyan áramlatot,
amely neki kellemetlen vagy kényelmetlen, az állam erejével meg
tud szüntetni. Így a katolikus, a lengyel és a szocialista mozgalmat" -
ína róla a szociáldemokrata August Bebel.
Amilyen népszenltlenül indult, olyan diadalmasan érkezett be a
"vas kancellár" - az irányításával megvívott győztes háborúk és az új
német birodalom megteremtése után. 1871 és 1890 között, immár
mint porosz miniszterelnök és birodalmi kancellár Európa legtekin-
télyesebb, a nagyhatalmi politikában meghatározó szerepet játszó
államférfia volt - hogy azután a fiatal és becsvágyó II. Vilmos csá-
szár úgy szabaduljon meg tőle, ahogyan a kiöregedett cselédektől
szokás. Sértett visszavonultságban töltött utolsó éveiben birtoka va-
lóságos zarándokhely lett - országszerte szobrok, emlékművek so-
kasága jelezte, hogy kialakult a "birodalomalapító" mítosza.

BISMARCK HÁROM HÁBORÚJA

Az alkotmánykonfliktus népszerűtlenné tette Poroszországot a "har-

madik Németország" előtt. Ezt a helyzetet használta ki a kísérletezés
- a provizórium - idejét élő Ausztria liberális Schmerling-kormánya:
a '-Iémet Szövetség reformja ügyében összehívta a német fejedelmek
gyűlését. Bismarck lebeszélte uralkodóját a részvételről, így a ta-
nácskozás Poroszország távolmaradása miatt kudarcba fulladt. Ez

il A fiat:!1 Bismarck Shakespeare-én, Byronén és Beethovenén rajongott, a görög és

a latin mellett tökéletesen tudott franciául, kiválóan angolul, és pétervári szolgálata
idej('n oroszul is megtanul! valamelyest. Olyan stilisztának tartják, akivel egyetlen ké-
sőbbi kancellár scm versenyezhetett a német nyelv művelésében.
9 Ekkor jelentette ki: "Ha muszáj, hogy forradalom legyen, akkor inkább mi csináljuk
meg, mintsem el kelljen szenvednünk." Egy mai életrajzírója, Lothar Gall ..fehér for-
radalmárnak" nevezte.

167
 A MÁSODIK BIRODALOM

volt Ausztria utolsó kísérlete a német kérdés megoldására. Bismarck

azt vallotta: "Németországban nincs hely mindkettőnk számára" -
ám ez még nem jelentett konkrét cselekvési programot. Az alkalmat
az újabb dán háború kínálta.
Az 1864-ben ismét Schleswig és Holstein miatt kirobban t kontlik-
tusban Ausztria és Poroszország vállvetve harcolt, majd összevesz-
tek a zsákmányon, a két hercegség igazgatásán. A küszöbön álló há-
borútól Bismarck egyszerre várta Ausztria kizárását és az elhúzódó
alkotmánykonfliktus lezárását. Mindent előkészített: ködös ígérete-
ket tett III. Napóleonnak, titkos katonai szerződést írt alá Olaszor-
szággal, és össznémet parlamentet javasolt az általános választójog
alapján. Tudta, hogy - Dahlmann liberális történészprofesszor sza-
vaival - "Ausztria nem adhat népeinek alkotmányos szabadságot
anélkül, hogy fennállását ne veszélyeztetné" .
A testvérharcban a német államok többsége Ausztriát támogatta,
ám akorszerűbben felszerelt, jobban szervezett és főleg - Helmuth
von Moltke tábornok által - kiválóan vezetett poroszok egyetlen nap
alatt, 1866. június 3-án Königgratz és Sadowa között megsemmi-
sítették az osztrákok északi hadseregét. Hiába győzött az osztrák
sereg Itáliában, a poroszok számára megnyílt az út Prága és Bécs
felé. Bismarck már a francia háborúra gondolt, amikor - minden
rábeszélő képességét latba vetve - megakadályozta a tábornokokat
Ausztria megalázásában, netán feldarabolásában. Így a prágai bé-
kében Ausztria csak Velencét veszítette el, ugyanakkor tudomásul
vette, hogy kirekesztették Németországból. Poroszország részben
annektálta az Ausztriával szövetségben harcoló német államokat
(például Hannovert), és megalakította az Északnémet Szövetséget,
amelyet katonai szerződés és az átszervezett Zollverein kapcsolt
a déli államokhoz. Nem utolsósorban: a porosz parlament 1862-ig
visszamenőleg jóváhagyta a katonai költségvetést. "A liberálisok
többé nem kérdőjelezhetik meg az állam hatalmát" - jelentette ki
a szabadelvű tábor újabb szakadásával megalakult Nemzeti Liberális
Párt egyik vezetője. Otto von Bismarck egy csapásra Poroszország
legnépszerűbb politikusává vált.
III. Napóleon érthetően csalódott volt; Bismarck még Luxemburg
átengedésébe sem egyezett bele - a nagyhercegséget semleges ál-
lammá nyilvánították. A porosz-francia viszony megromlott. ,.Gyöz-
ni fogunk, és az eredmény az ellenkezője lesz annak, amire Napó-
leon törekszik: Németország teljes egyesítése ... , esetleg Napóleon

168
 1848-1890

bukása" - írta Bismarck. A német-francia hábom végül Hohen-

zoHern Lipót főherceg spanyol trónjelöltsége 10 ürügyén robbant ki.
Az éles francia tiltakozás nyomán a jelölést visszavonták - a baklö-
vés miatt Bismarck már lemondását fontolgatta. A francia diplomá-
cia azonban túlfeszítette a húrt: biztosítékot követelt, hogy a Hohen-
zoHernek sohasem fogják elfogadni a spanyol koronát. Bismarck ka-
pott az alkalmon: a táviratot, amelyet I. Vilmostól ez ügyben kapott,
átszerkesztette, és a megrövidíten, sértő hangú szöveget közölte
a sajtóval. A hírhedt emsi sürgönnyel megsértett presztízs lett a casus
belli: a párizsi tüntetők "Berlinbe!, Berlinbe!" kiáltásokkal követelték
a háborút. III. Napóleon kénytelen volt szövetségesek nélkül hadat
üzenni, ráadásul a nemzeti ügy védelmében ezúttal az egész német
közvélemény Poroszország mögött sorakozott fel.
A háború hetek alatt eldőlt. A határ melleni Sedannál körülzárt
francia fősereg 1870. szeptember l-jén letene a fegyvert. Másnap
a betegeskedő III. Napóleon is fogságba esett. Ezzel a kisnémet egy-
ség megvalósulása előtt álló utolsó akadály is elhárult. "Micsoda for-
dulat Isten irányításával!" - táviratozta Auguszta királynénak I. Vil-
mos, a németek leendő császára.

A poroszok győzelm e évtizedes folyamatok eredménye volt.

A felülről bevezetett reformok hatásához, a kisnémet liberális
nacionalizmus erejéhez, az iparosodással járó gazdasági és
katonai potenciálhoz járult Bismarck politikai és Moltke had-
vezéri tehetsége - mindez együtt biztosította a sikert. Ám nem
kevésbé igaz, hogy a kisnémet egység adott fo rmájá tI 1 véletle-
nek sorozata eredményezte, a csatákban és a diplomáciai
játszmákban a szerencse nem egyszer hajszálon függött - min-
den historizáló legendával szemben a birodalomalapítás ko-
rántsem eleve elrendelt úton valósult meg.

10 Mivel 1866-ban az önállóvá vált Románia trónjára is egy Hohenzollern-házból szár-

mazó herceg került, a spanyol trónigény a porosz mértéktelenség jeiének tűnt.
11 A német egység 1866-1f171-ben megvalósult formája természetesen sok millió néme-
tet rekesztett ki a birodalomból, akik Ausztria-Magyarország, Svájc, Oroszország és
más államok területén éltek. Óket csak a xx. században, főként a náci uralom ide-
jén próbálták mozgalommá szelVezni.

169
 A MÁSODIK BIRODALOM

BIRODALOMALAPÍTÁS ÉS ALKOTMÁNY

Az új Német Birodalmat már a polgárháborúba süllyedt francia köz-

társasággal való békekötés előtt megalapították. 1871. január l8-án
- I. Frigyes königsbergi koronázásának 170. évfordulóján - a német
főhadiszállásként funkcionáló versailles-i palota tükörtermében
Baden nagyhercege felkiáltott az összegyűlt méltóságok előtt: .. So-
káig éljen Ö Császári és Királyi Felsége, Vilmos császár!" Magát a
"császárproklamációt" Anton von Werner l885-ben készült festmé-
nyéről ismerjük: a képen kizárólag uralkodók és tábornokok látha-
tók, sehol egy polgári öltözék, sehol egy képviselő - a birodalom-
alapítás dinasztikus-katonai esemény volt, a "nép" részvétele nélkül.
Persze nem minden jelenlevő örült: a bajor trónörökös "végtelen
szomorúságáról" számolt be - Bismarcknak egyébként különösen
hosszan kellett győzködnie a bajorokat -, de maga I. Vilmos is meg-
jegyezte: "Ez életem legkeserűbb napja. Eltemetjük a régi Poroszor-

Braunschweig
Anhalt
Waldeck
Hessen
thüringiai államok
Bajorország
birodalmi városok

A Német Császárság 1871-ben

170
 184R-IB90

szágot, és ezért Ön a felelős, Bismarck herceg." Talán a király bol-

dogtalansága is szerepet játszott abban, hogy nem rendeztek koro-
názást, sőt később is inkább szeptember 2-át, a "Sedantag"-ot ünne-
pelték, nem pedig január 18-át, a császárság kikiáltásának napját.
Hogy l. Vilmos nem tévedett nagyot, azt a liberálisok lelkesedé-
se is jelezte. "Ez az a lépés, amellyel nemzetünk végleg és teljesen
meghaladta ... a középkort, a feudalizmust" - írta a Nationale Zei-
tung című lap. Heinrich von Sybel történészprofesszor személyes el-
ragadtatását fejezte ki: "Ami húsz éve minden vágy, minden törek-
vés tárgya volt, immár végtelenü l pompás módon beteljesült! Hon-
nan találjunk új tartalmat életünk hátralevő részének?"
A második hirodalom létrejöttének kényes pontja Elzász és Lota-
ringia bekebelezése volt, amelyet német részről Strasbourg
(Strassburg) visszavételeként fogtak fel. A nagy svájci történész,
Jacob Burckhardt azonban figyelmeztetett a vesztes megalázásának
veszélyére: "Mennyire téved a német nemzet, ha azt hiszi, most a sa-
rokba rakhat ja a puskát, és a kultúra meg a béke egyéb örömei fe-
lé fordulhat!" A német egységet egyébként üdvözlő Karl Marx meg-
jósolta: "Elzász-Lotaringia annexiója Franciaországot előbb vagy
utóbb hizonyosan a cári Oroszország karjaiba taszítja, ami Németor-
szág számára hatalmas méretű kétfrontos háború veszélyét idézi
fel." A francia háborúban önkéntesként szolgáló Friedrich Nietzsche
megvetően jegyezte fel, hogy ami történik, az "a német szellem ki-
irtása a német birodalom kedvéért".
Végül a Bismarckot nagyra becsülő, politikáját jóindulatú sem-
legességgel támogató brit miniszterelnököt, Benjamin Disraelit
idézzük, aki azonnal átlátta, hogy a német egység és a birodalom-
alapítás egyúttal maga a - felülről megvalósult - forradalom: "Ez
nem közönséges háború ... Ez a háború jelenti a német forradal-
mat - nagyobb politikai eseményt, mint a múlt századi francia for-
radalom volt -, bár nem állítom, hogy nagyobb vagy olyan nagy tár-
sadalmi eseményt... Nincs egyetlen diplomáciai hagyomány sem,
amit ez az esemény ne söpört volna félre. Új világban élünk. .. A ha-
talmi egyensúlyt teljesen lerombolták" - nyilatkozta a parlamentben.
"Az alkotmány legyen rövid és homályos" - mondta egyszer
l. Napóleon. Bismarck maga írta az Északnémet Szövetség alkotmá-
nyát - a déli államok jogait érintő módosításokkal ebből lett a biro-
dalmi alkotmány -, és a homályt illetően követte a franciák császá-
rának tanácsát: bonyolult, föderalisztikus és centralizáló, liberális és

171
 A MÁSODIK BIRODALOM

autoriter elemeket ötvöző alaptörvény született. A belügyek (köz-

igazgatás, igazságszolgáltatás, kultúra, oktatás) a 25 szövetségi
állam 12 hatáskörében maradtak, egyenes adókat is csak ők szedhet-
tek. A külpolitika és a hadügyek irányítása összbirodaimi (a gyakor-
latban porosz) kézbe került. A törvényeket az egyes államok képvi-
selőiből álló 58 tagú Szövetségi Tanács [Bundesratl terjesztette elő,
amelyben a porosz király elnökölt, a 17 porosz képviselő pedig vé-
tójogot gyakorolhatott. A törvényhozás másik házát, a Birodalmi
Gyűlést [Reichstagl a 25 év feletti férfiak általános és titkos szavazati
joga alapján választották. Bismarck számos alkotmányos fék be-
építésével biztosította, hogy a Reichstag csak vitatkozzon, de ne
birtokoljon valóságos hatalmat: a képviselők 0906-ig) nem kap-
tak fizetést, a kancellár az uralkodónak volt felelős - a parlament
nem válthatta le -, a katonai költségekről hét évre előre döntöt-
tek a képviselők. Mindezeken túl Poroszországban fennmaradt az
antidemokratikus háromosztályos választójog. Az alkotmányos és
autokratikus elemek, a birodalmi és állami hatáskörök kiegyensú-
lyozásának eredményeként a főhatalom a császár, a kancellár és
a katonai vezetők kezében összpontosult. Az alkotmány ugyan nem
mondta ki, hogy a birodalmi kancellár a mindenkori porosz minisz-
terelnök, és hogy a hadsereget a porosz hadügyminisztérium és
a porosz vezérkar irányítja, de a gyakorlatban ez történt. A Bis-
marckra mindvégig hallgató I. Vilmos uralkodása alatt - némi túl-
zással - "kancellárdiktatúrát" emlegettek, ám ezt követően nem volt
alkotmányos akadálya II. Vilmos alig leplezett egyeduralmának.

A majdnem-alkotmányos, fél-demokratikus, alig-parlamentáris

bismarcki "hibrid" nem egyszerüen avaskancellár machiavel-
lista ambícióit, de a különféle politikai és társadalmi érdekek
elismerésére irányuló hajlandóságát is tükrözte. A birodalom-
alapítás alkotmányos értelemben is a porosz hatalom és a libe-
rális nemzeti mozgalom kompromisszuma volt - ebből adódott
a Német Birodalom kettős arculata.

121 A birodalmat huszonkét monarchia és három szabad város (Hamburg, Bréma és LU-
beck) föderációja, valamint Elzász-Lotaringia alkotta, amely I911-ben kapolt "alkot-
mányt". A tagállamok nagyfokú önállóságát jelzi, hogy közüluk a nagyobhak saját kiJ-
vetségekkel rendelkeztek a többi német államban és külföldön.

172
 1848-1890

BISMARCK
ÉS A BIRODALOM BELSÖ EGYSÉGE

"Megteremtettük Olaszországot, most meg kell teremtenünk az ola-

szokat" - mondta 1860-ban d'Azeglio olasz politikus. Az új Német-
országban nem voltak akkora szakadékok, mint Itália északi és déli
fele között, de a mégis létező választóvonalak miatt a kortársak és
az utókor előszeretettel emlegették a birodalom "belső megalapí-
tásának" szükségességét. Ennek négy alapvető konfliktus állt az
útjában.
Először: a Németország területén élő lengyel, francia és dán né-
pességet potenciális (esetleg aktuális) ellenségnek tekintették, mind-
hármuk kal szemben - elsősorban az oktatásban - a germanizáció
politikáját érvényesítették. A nemzetiségi kérdés kezelése közelebb
állt a cári Oroszország gyakorlatához, mint Ausztriáéhoz vagy akár
Magyarországéhoz.
Másodszor: Ausztria kizárása után is jelentős maradt a katolikus
kisebbség, amelyet Bismarck és a liberális pártok közösen vívott
"kulfÚ rharca" [Kulturkampt1 fordított szembe a porosz állammal.
A birodalomalapítással szinte egy időben kibontakozó kultúrharcot
sokféle forrás táplálta, előzményei egészen az 1848 előtti évtizedig
nyúltak vissza. l3 IX. Pius pápasága idején az egyház engesztelhe-
tetlenül szembenálIt a modern világgal és a liberális államokkal.
lR70-ben az első vatikáni zsinat meghirdette a pápai csalhatatlan-
ság dogmáját. Ugyanebben az évben alakult meg a katolikus érde-
keket képviselő Centrum Párt, amely az 1871-es választásokon a
második legerősebb frakciót küldhette a Reichstagba. A Ludwig
Windthorst vezette párt lojális volt a pápaság, következésképp
- Bismarck nézőpontjából - illojális Németország iránt. A helyze-
tet bonyolította a lengyel katolikus egyház kisebbségvédő maga-
tartása, amely erősítette a kancellár meggyőződését a birodalom
belső és külső ellenségeinek összejátszásáról.
Bismarck és a parlament liberális többsége elérte a jezsuita rend
betiltását, az iskolák állami felügyelet alá helyezését, a polgári eskü-
vő és anyakönyvezés bevezetését. Az ellenálló egyházi vezetőket

13 1R37·hen a porosz hatóságok letanóztatták a kölni érseket, aki elutasította a vegyes

I házasságok reverzális (az utódok katolikus hitben való felnevelését biztosító irat) nél·

' küli megkötését. Ebhől a konfliktushól született a német politikai katolicizmus, A Raj-
I na-VIdék lH48-49-es ünnepségein is domináltak a katolikus vallás elemei.

173
 A MÁSODIK IlIRODALOM

börtönbe zárták. A küzdelem csak 1878-ra csillapodott le, amikor az

elődjénél rugalmasabb XIII. Leó pápasága idején a katolikusokra
nézve sérelmes intézkedéseket részben visszavonták, Bismarck pe-
dig új ellenfél, a szociáldemokrácia ellen fordult. Paradox módon a
hadjárat fő eredménye a néppárti vonásokat mutató Centrum tartós
megerősödése lett - a párt Hitlerig a német belpolitika egyik legsta-
bilabb tényezőjének bizonyult.

A kultúrharcban Bismarck lengyelellenessége összekapcsoló-

dott a protestáns porosz államnak a katolikus nyugati és déli
államokkal szembeni fellépésével, a birodalmi centralizáció és
a föderalizmus küzdelmével, végül a liberalizmus és a klerika-
lizmus ellentétével. Mindemellett figyelembe kell venni, hogy az
állam és az egyház közötti küzdelem a kor francia, olasz és
magyar belpolitikai életére is jellemző volt.

Harmadszor: alig csillapultak a kultúrharc hullámai, a kancellár

máris az 187S-ben alakult szociáldemokrata pártot [Sozialdemokra-
tische Partei Oeutschlands, SPO] minősítette az állam legfőbb ellen-
ségének. A szocialistaellenes kivételes töroényekhez (1878) két l. Vil-
mos elleni merényletkísérlet szolgáltatta az ürügyet, amelyekhez
a szociáldemokratáknak nem volt közük. A kivételes törvények
alapján betiltották az SPO gyűléseit, újságjait és szervezeteit - ered-
ménytelenül, mert a parlamenti választásokon a párt részt vehetett,
sőt növeIni tudta képviselőinek számát. A Der Sozialdemokrat CÍmű
pártlapot tízezerszámra csempészték be Németországba. A párt tit-
kos gyűléseinek helyszínei - August Bebel memoárjából tudjuk -
"az erdő, a liget, a kő- és kavicsbányák" voltak. Bismarck politikája
hozzájárult a munkásság legnagyobb szervezetének a nemzetből va-
ló kirekesztéséhez.
Negyedszer: a birodalmi alkotmánnyal éppen csak lezárult a
zsidók egyenjogúsításának hatvan éven át tartó folyamata, amikor
máris jelentkezett a modern antiszemitizmus, vagyis - a kifejezés
"feltalálója" , Wilhelm Marr szerint - "a germán faj tiltakozása a be-
hatolt idegen törzs ellen". A zsidóellenesség - mint említettük - az
1870-es évek gazdasági válsága nyomán erősödött fel. A hangadó
antiszemita szerzők egyszerre támadták a liberalizmust, a zsidósá-
got és a szabad versenyt, mint amelyek a német nemzet összes ba-
jáért felelősek. Az 1880-as években megalakult antiszemita pár-

174
 1848-1890

(Ocskák még az 1893-as csúcsponton is mindössze 16 képviselőt

tudtak bejuttatni a Reichstagba. Az antiszemita mozgalom átmeneti,
már-már marginális jelenség maradt; a német népességnek mind-
össze egy százalékát alkotó zsidóságra nézve súlyosabb következ-
ményekkel nem járt.

Az államhatalom képviselői, maga a kancellár és a közvéle-

mény tú.lnyomó többsége nem támogatta az antiszemitákat.
Ugyanakkor a "háttérben" érzékelhető volt egy "lappangó" an-
tiszemitizmus, amelyet tekintélyes emberek is tápláltak. Marr-
nál és követőinél jóval többet nyomott a latban például Hein-
rich von Treitschke történészprofesszor szava - ő is a modern,
asszimilálódó zsidókat vádolta. Szerinte na szemitáknak nagy
részük van a hazugságokban és hamisságokban, a vállalkozók
szemérmetlen kapzsiságában, karunk alávaló materializmu-
sában ". Végül leírta a majd a nácik által jel.~zóvá formált
mondatot: "A zsidók a mi szerencsétlenségünk."14

Már Hegel megírta, hogy "az egyénnek csak úgy van objektivitá-
sa, igazsága és erkölcsisége, hogy tagja az államnak". A németek
- főként a poroszok - többsége hagyományosan tisztelte a "felsőbb­
séget" [Obrigkeitl: az államot, az elismerte n kitűnő bürokráciát és az
egyenruhát. A győztes háborúk, a birodalomalapítás körülményei
tovább erősítetté k a hatóságok és a hadsereg iránti odaadást. Ami-
kor Bismarck belpolitikai problémák sorát próbálta "erőből", illetve
adminisztratív úton megoldani, a tekintélytisztelő közvéleményre is
támaszkodhatott. Treitschke a német filozófiai hagyományhoz kap-
csolódott, amikor az államot kifejezetten a társadalom fölé emelte:
.Jog, rend és béke nem eredhet az örökösen egymással küzdő ér-
dekek sokaságából, hanem csakis olyan hatalomból, amely a társa-
dalom fölött áll ... Az állam hoz igazságot és kölcsönös türelmet a tár-
sadalmi konfliktusok világába ... Az állam lényege először a hatalom,
másodszor a hatalom és harmadszor is csak a hatalom" - írta.

1'11 Treitschke Heinének a saját zsidóságáról szóló szavait forgatta ki. Nézeteitől sok ér-
telmiségi elhatárolódott, például Theodor Mommsen, a nagy ókonudós. Hírhedt anti-
szemita könyvet adott ki a zeneszerző Richard Wagner is, aki körül már életében
valóságos kultusz alakult ki.

175
 A MÁSODIK BIRODALOM

ANTILIBERÁLIS ÁTRENDEZ6DÉS

Az 1870-es évek gazdasági válsága és politikai változásai megérlel-

ték az évtized végének konzelVatív fordulatát, amelyet utóbb kissé
túlzón "második birodalomalapításnak" neveztek. Valójában olyan
lépések soráról volt szó, amelyek csak utólag értelmezhetők tudatos
áttérésként az antiliberális politikára. A kultúrharc beszüntetése és a
szocialistaellenes tÖlVénykezés egybeesett a földbirtokosok által kö-
vetelt védővámok bevezetésével. (A gabonavámok az 1879 utáni
egy évtized alatt ötszörösükre nőttek.) Ezzel az irányváltással a bis-
marcki politika a liberalizmus alappilléreit kezdte ki. Logikus, hogy
a vaskancellár szakított a Nemzeti Liberális Párttal, és bukásáig a bi-
rodalom adott kereteit immár elfogadó konzelVatívokra támaszkod-
va kormányzott. Elveit nem kellett föladnia, hiszen - von Benda
képviselő szerint - "sosem titkolta, hogy számára a pártok, legyenek
konzelVatívok vagy liberálisok, teljesen közömbösek. 6 megy a sa-
ját útján, és aki vele tart, az barátja, aki nem, az ellenfele, egészen
a megsemmisítésig". Egyébként a német pártok mindegyike - értel-
miségi kötődéseik, talán a hatalomtól való meglehetős távolságuk
okán is - erősen világnézeti beállítottságú volt. A választási kampá-
nyok során a jelölteknek illett számot adniuk személyes filozófiai
hitvallásukról.

A liberális pártok - szinte győzelmük pillanatában - Közép-

Európa-szerte, így Németországban is háttérbe szorultakl) Az
"előbb egységet, azután szabadságot" jelszavával sorakoztak
fel Bismarck és az "erős állam" (MachtstaatJ mögött; a tömeg-
politizálástól elitista módon elzárkóztak. "Ostobaság és becste-
lenség" figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogya dolgozó osz-
tályok "mindent a középosztálynak, azaz a liberális pártnak ".
köszönhetnek; önmaguktól "ötven év alatt sem haladtak volna
egyetlenegy léPést sem" - írta az egyik liberális lap.

A német munkásosztály igen rövid idő alatt erős szeIVezeteket

hozott létre. Ferdinand LassaIle meghirdette, hogy na munkásosz-
tályt független politikai párttá kell szelVezni, és e párt fő jelmon-

151 A liberalizmus háttérbe szorulása az országos politikára vonatkozott - a nagyobh nl'-

met városokat a weimari köztársaság időszakáig jórészt liberális tiibbségű ilnkor-
mányzatok irányították.

176
 1848-1890

data ... az általános, egyenlő és közvetlen választójog kell, hogy le-

gyen". 1863-ban megalakította az Általános Német Munkásegyletet,
amelynek etatista irányvonalát a Londonban élő Marx és Engels erő­
sen bírálták. A tehetséges és népszerű Lassalle egy szerelmi ügy mi-
att vívott párbajban fiatalon meghalt; az 1869-ben August Bebel és
Wilhelm Liebknecht vezetésével megalakult Szociáldemokrata Mun-
káspárt közelebb állt Marxék internacionalista vonalához. A két
szervezet 1875-ben a gothai kongresszuson egyesült (Németországi
Szocialista Munkáspárt, később Németországi Szociáldemokrata Párt
- SPO), és az új párt egyre sikeresebben szerepelt a választásokon.
Bismarck a birodalom ellenségeinek tekintett szocialistákat po-
litikai karanténba kényszerítette, ám a munkásságot nagyszabású
szociális törvényekkel akarta az államhoz édesgetni. Az 1880-as
években sorra fogadtatta el a kötelező betegbiztosítási, balesetbiz-
cosítási, majd öregségi és rokkantsági törvényeket. Ezzel Ném~tor­
szág - paternalista hagyományainak megfelelően - az ipari társa-
dalmak közül elsőként egyedülálló társadalombiztosítási rendszert
épített ki. A költségeket felerészben a munkaadók, felerészben
a munkavállalók és az állam fedezték. A kancellár nem titkolta a tör-
vények legfontosabb célját: "A szociáldemokrata urak hiába hallat-
nak szirénhangokat, sokkal kevesebben tódulnak majd hozzájuk, ha
a munkások látják, hogya kormány és a törvényhozás komolya n
foglalkozik a jólétükkel." Bár a szociálpolitikai rendszer eredménye-
sen működött, Bismarck ez egyszer tévedett: a liberálisok által elve-
szített szavazatok nem a konzervatívokhoz vándoroltak.

"KOALÍCIÓK LIDÉRCNYOMÁSA"

Bismarck nem csak a forradalomtól rettegett - félt a külpolitikai el-

szigeteltségtől, a bekerítéstől is. A kancellár 1871 után többször és
őszintén kijelentette, hogy Németország megelégszik a birodalom-
alapítással; nem terjeszkedésre, hanem békepolitikára törekszik. Er-
re intette az 1875-ös újabb háborús válság, amelynek során Orosz-
ország is, Nagy-Britannia is kifejezte rosszallását egy esetleges újabb
Franciaország elleni támadással kapcsolatban.
Bismarck külpolitikai axiómája egyszerűnek tűnt: "Franciaország-
gal sosem leszünk békében, Oroszország ellen pedig sosem leszünk
kénytelenek háborúba lépni, hacsak el nem rontják a helyzetet libe-

177
 A MÁSODIK BIRODALOM

Bismarck, a hatalmas kancellár

dróton rángatja a három aprócska
császárt.
A londoni Punch címú lap karikatúrája
1884 szeptemberében, a német,
az orosz és az osztrák császár
egyezményének megújításakor látott
napvilágot. Valójában Bismarck sem
tudta tartósan kiegyenlíteni
Oroszország és a Monarchia balkáni
ellentéteit.

rális képtelenségek vagy dinasztikus ostobaságok." Következtetése

nem kevésbé világos: Franciaországot úgy lehet hatékonya n izolál-
ni, ha Németország maga lép koalícióra annak potenciális szövetsé-
geseivel - azaz: "Igyekezz hármasban lenni, ameddig a világot öt
nagyhatalom bizonytalan egyensúlya kormányozza." A megvalósítás
már nehezebb feladatnak látszott: "Olyan politikai helyzetet kell ki-
alakítanunk, amelyben Franciaországon kívül minden hatalomnak
szüksége van ránk, ezáltal az ellenünk irányuló koalíciókat lehető­
ség szerint meggátolhatjuk. "
Az utókor joggal hajt fejet a reál politikus Bismarck külpolitikai
téren nyújtott teljesítménye előtt: Németországot két szövetségi
rendszer - a német-orosz-osztrák-magyar három császár egyezmé-
nye és a német-olasz-osztrák-magyar hármas szövetség - közép-
pontjába manőverezte. A Balkánon "becsületes alkuszként" többnyi-
re sikerült csillapítania a Monarchia és Oroszország ellentéteit, a bri-
tekkel pedig jó kapcsolatot alakított ki, amit 1887-ben a Törökország
és a földközi-tengeri status quo védelmében aláírt egyezmény pecsé-
telt meg. Ugyanebben az évben hozta tető alá egyik legkülönösebb
diplomáciai alkotását, az Oroszországgal kötött viszonthiztosítási
szerződést [RückversicherungsvertragJ. Ebben Németország semleges-
séget vállalt, amennyiben Ausztria-Magyarország "nem provokált"

178
 1848-1890

támadást hajt végre Oroszország ellen, Oroszország pedig semle-

gességre kötelezte magát egy Németország ellen irányuló (nem
provokált) francia támadás esetén. A szerződés lényegében a kettős
szövetség kiegészítését jelentette, általa Franciaország elszigetelése
minden korábbinál teljesebbé vált.

Bismarck szövetségi politikájának sikere - az ügyes diplomá-

ciai manőverezésen túl- mérsékelt "étvágyának" tulajdonít-
ható. Nem érdekelte sem a Közel-Kelet, sem - egyet/en rövid
1884-85-ös epizódot leszámítva 16 - egy távoli gyarmatbiroda-
lom. Újabban azonban joggal mutatnak rá, hogy utolsó évei-
ben a kancellár mind kevésbé tudta összeegyeztetni békétlen
szövetségeseinek egymást kizáró igényeit - ezt jelzi a bizarr vi-
szontbiztosítási szerződés is. A csőd kevésbé tehetséges utódai-
ra maradt, de ez nem egyedül rajtuk múlott.

BISMARCK MENESZTÉSE

.. Micsoda paradicsom ez az ország! Milyen tiszta öltözékek, milyen jó

arcok, milyen csöndes megelégedettség, milyen jólét, milyen természe-
tes szabadság, milyen kitűnő kormányzat!" - írta Németországról az
amerikai Mark Twain 1878-ban, Bismarck hatalmának tetőpontján. Egy
évtizeddel később meghalt az agg I. Vilmos, amit pontosan két év múl-
va követett a vaskancellár lemondása.
Az öregedő Bismarck egyre akaratosabb és zsarnokoskodóbb
lett. környezetében nem tűrt meg politikusokat, csakis "statisztákat".
Az "antikvált nézetű államférfi" (Kemény Zsigmond nevezte így)
már nem szőtt nagy terveket, inkább csak óvatosan egyensúlyozott
- ezt persze bőven indokolta, hogy támaszai, a konzervatív pártok
nem rendelkeztek parlamenti többséggel. Bismarck tartott a liberá-
lis szellemű új császártól, III. Frigyestől, aki azonban halálos betegen
lépett trónra, és alig három hónapig uralkodott. Fia, a becsvágyó
II. Vi/mos 0888--1918) tisztelte a birodalomalapító kancellárt, de

16 Az 1884--85-ös "Afrika-láz" idején Németország is szerzett néhány gyarmatot Fekete-

Afrikában (Togo, Kamerun, Délnyugat-Afrika), ám a jelek szerint Bismarck célja in-
kább a belpolitikai nyomás levezetése, valamint a brit-francia szembenállás elmélyí-
tése volt. A bismarcki diplomácia gyarmatok szerzésére biztatta Franciaországot, hogy
ezáltal Európán kívül oldja meg az európai ellentéteket.

179
 A MÁSODIK BIRODALOM

nem kért a gyámkodás ából. Bismarck éretlennek, pukkancsnak tar-

totta az ifjú császárt, olyan léggömbhöz hasonlította, amelynek a zsi-
nórját tartani kell, különben "Isten tudja, merre száll".
II. Vilmos nem osztotta Bismarck oroszbarát külpolitikai felfogá-
sát, ellenezte a viszontbiztosítási egyezményt. A kancellár erre meg-
jegyezte, hogy uralkodója egyszer még "háborúba taszítja Németor-
szágot - anélkül, hogy akarná vagy akár sejtené". Kettejük között
komoly belpolitikai ellentét merült fel a szocialistaellenes törvények
kapcsán: Vilmos ugyan legalább annyira gyűlölte a szocialistákat.
mint Bismarck, de uralkodását nagyvonalú gesztusokkal akarta kez-
deni. Ezért nem járult hozzá a kivételes törvények szigorításához,
sem meghosszabbításukhoz. A két erős ember kötélhúzása azzal
végződött, hogy Bismarck sértődötten benyújtotta lemondását, amit
az uralkodó elfogadott. A közvélemény megkönnyebbüléssel fogad-
ta a hírt.
A "révkalauz távozása" 1890 tavaszán, majd a vilmosi "személyes
kormányzás" meghirdetése egyszerre jelentett korszakhatárt és fordu-
lópontot a második birodalom történetében. Megkezdődött a német
"nagyzási hóbort", a "hübrisz", a "gigantománia" kora - ebben Bis-
marcknak nem lehetett helye.

Egyoldalúnak tűnik az a kortárs vélemény, hogy Bismarck

"Németországot naggyá, a németeket törpévé tette" - meggyő­
zőbbnek Max Weberé, aki szerint Bismarckot terheli a legfőhh
felelősség, amiért a németek megosztott, politikai/ag éretlen
nemzetként léptek át a xx. századba.

KRÓNIKA

1848. március Forradalom a Rajna·vidéken. Bécsben és Berlinben.

1848. április Republikánus felkelés Badenben.
1848. április- Német-dán háború Schleswigért és Hólsteinért.
augusztus
1848. május Összeül a frankfurti össznémet parlament.
1848. június János osztrák fóherceg a birodalom ideiglenes államfóje 11849 decemberéig).
1848. szept. Felkelések Frankfurtban és Badenben.
1848. október Újab b bécsi felkelés - Windisch-Gratz csapatai leverik.

180
 1848-1890

1848 december I. Ferdinánd lemond, az új császár i. Ferenc József (1916-ig).

IV. Frigyes Vilmos kormánya oktrojált alkotmányt ad Poroszország nak.
1849 március Az osztrák Schwarzenberg-kormány kiadja az olmützi oktrojált alkotmányt,
majd feloszlatja az osztrák parlamentet.
A frankfurti parlament elfogadja a birodalmi alkotmányt.
1849. április IV. Frigyes Vilmos visszautasítja a császári koronát.
1849. április- Felkelések a frankfurti alkotmány védelmében (Drezda, Baden) .
május
1849. május Poroszországban bevezetik a háromosztályos választójogot.
1849. június A csonka frankfurti parlament feloszlatásáig Stuttgartban ülésezik.
1850. szept. Frankfurtban újra megnynik a Szövetségi Gyűlés.

1861-1888 i. Vilmos porosz király uralkodása.

1862. szept. Bismarck porosz miniszterelnök (1 B90-ig).
1864 A második német-dán háború (bécsi béke).
1866 Porosz-osztrák háború (prágai béke). A Német Szövetség feloszlik.
1867 Elfogadják az Északnémet Szövetség alkotmányát.
1870-1871 Német-francia háború (frankfurti béke).
1871. január i. Vilmos királyt Versailles-ban német császárrá nyilvánítják.
1873 A gazdasági válság véget vet a "Gründerzeit" fellendülésének.
1878 A szocialistaellenes törvény ellehetetleníti a német szociáldemokrata párt
működését.

1879 A véd6vámok bevezetése teljessé teszi Bismarck antiliberális fordulatát.

Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia kett6s szövetsége.
(1 BB l-ben Olaszország belépésével hármas szövetség gé b6vüi.)
1883 Az els6 Bismarck-féle szociális törvény a kötelező betegbiztosításról.
1888 A három császár éve: I. Vilmos halála után három hónappal meghal fia,
Ili. Frigyes is. Ennek fia, 11. Vilmos császár lép trónra (191 B-ig).
1890. március li. Vilmos meneszti Bismarck kancellárt.

181
A NYUGHATATLAN NAGYHATALOM
• 1890-1918 •

I
I
~ in
George Grosz: Katonai szolgálatra alkalmas,
1916-17
 "Angliában mindenki állampolgár-
Németországban mindenki alatwa/ó."
Friedrich I'aulsen

NÉMETORSZÁG VILMOSI KORSZAKA

"t ismarck távozása több szempontból is új korszakot nyitott

)~ a második birodalom alig 47 éves történetében. A gazdasági
,",;; depressziót 1895 körül az első világháborúig tartó gyors nö-
vekedés váltotta fel, amely Németországot a kontinens legerősebb
hatalmává tette. Az Európára koncentráló, visszafogott külpolitikai
kurzus helyébe a ,.világpolitika" kifejezéssel jelölt harcias imperializ-
mus lépett. Ezt a váltást azonban sajátosan ellenpontozta, hogy
a kultúrharc és a kivételes törvények korszaka után a belpolitikai
feszültségek enyhültek. Németország irányítása mégsem lett egy-
szerűbb: az 1890 előtti erős, egyközpontú kormányzás helyett el-
uralkodó policentrizmus egyre nehezebben követhető irányváltások
sorát eredményezte.
A közélet középpontjában természetesen II. Vilmos állt, bár nem
annyira, amennyire ő maga hitte. A hősi pózokban tetszelgő császár
romantikus vállalkozásnak tartotta az uralkodást; önmagát leginkább
b'Yőztes hadúrként akarta látni. Rajongott az egyenruhákért, istenítet-
te a hadsereget, a német flottaépítést pedig személyes ügyének tekin-
tette. Az egyébként kiváló szellemi adottságokkal rendelkező Vilmos
éretlen, már-már gyermeki személyiség volt, akinek negatív tulajdon-
ságai a trónon eltöltött évekkel csak erősödtek. Akiről vagy amiről
úgy vélte, hogy "cézári" törekvéseiben akadályozza, azt - legalábbis
szavakban - erőszakkal akarta eltávolítani. A parlamentet rendszere-
sen disznóólnak, a szociáldemokratákat majmoknak, a konzervatív
nemeseket kutyáknak, tábornokait seggfejeknek nevezte. Ám "sze-
mélyes kormányzására" mindvégig jellemző volt, hogy harcias kiro-
hanásait legfeljebb tétova lépések követték, amivel az egész állam-
gépezetet bizonytalanságban tartotta. Döntésképtelensége az első
világháború időszakában egyenesen krónikusnak mondható.
"Minisztereimet a legmagasabb bizalom kifejezéseként teljesen sza-
badon én nevezem ki, és ameddig ez a bizalom fennáll, semmi egyéb-
bel nem kell törődniük" - jelentette ki II. Vilmos. Bismarck kancellár

185
 A NYUGHATATLAN NAGYHATALOM

II. Vilmos császár mint legfőbb hadúr

Max Kroner festménye 1890-b61.
A harcias uralkodót szinte kizárólag
jobb oldaláról ábrázolták, mert bal
karja születése óta rövidebb és
csököttebb volt a jobbnál.
Egyébként - személyes
feljegyzéseinek tanúsága szerint -
II. Vilmos számos tulajdonságában
hasonlított a későbbi hadúrhoz,
Adolf Hitlerhez. A hollandiai
száműzetésben él6 "Kaiser" 1940-ben,
nem sokkal halála előtt. még gratulált
Hitler nagy nyugati gy6zelmeihez.

utódai az autoriter hajlamú császár szolgái voltak, és - talán von

Bülow-t leszámítva - inkább hivatalnokok, mint államférfiak. Capril'it,
a liberális tábornokot az agrárius nagybirtokosok buktatták meg, az
idős Hahen/ahe után csak elhalasztott döntések maradtak, Bülow vé-
gül mind a Reichstag, mind 11_ Vilmos bizaimát elveszítette, Bethmarm-
Hallweg pedig napról-napra vergődött az ellentétes erők szorításában.
Hiába állapította meg Max Weber, hogy "a modern állam társadalom-
tudományi szempontból ugyanúgy 'üzem', mint a modern gyár" - oly-
kor hozzá kellett tennie: elborzad, ha arra gondol, kik kormányozzák
Németországot Egyes kutatók szerint a császári Németország egy ap-
ró és tökéletlen aggyal működő hatalmas, erős állathoz hasonlított.
A másik két nyugati nagyhatalmat a vilmosi kor Németországával
összevetve megállapítható, hogy a brit parlamentáris monarchiát egy
tradicionális, de "nyitott" és liberális elit vezette, ráadásul a politikai
rendszer nem nevezhető bürokratikusnak. A centralizált és bürokra-
tikus francia köztársaságot egy meglehetősen modern és mohil pol-
gári-értelmiségi elit irányította_ Egyedül a fél-parlamentáris császári
Németországot jellemezte - a bürokratikus állam túlsúlya mellett -
egy szívós és a modernizáció társadalmi-szellemi következményei-
vel szembenálló régi elit uralma_

lH6
 1890-1918

Mindezzel összefüggött a politikai intézmények megreformál-

hatatlansága és a három nagy problémakör - nemzeti, alkot-
mányos és szociális - megoldatlansága. A bismarcki birodalmi
alkotmány 1918-ig változatlan maradt. Szintén érintetlen ma-
radt a háromosztá~yos porosz választójog. A francia, dán és
lengyel kisebbségI helyzete nem javult. Az előremutató szociá-
lis törvények dacára lassan haladt a munkásosztály" nemzet-
be integrálása ". A német gazdasági és szellemi teljesítmények
kiIJáltották a kortársak lelkesedését, mégsem tudták enyhíteni
a sokszorosan megosztott társadalom belső feszültségeit.

GAZDASÁGI ÉS SZELLEMI FELLENDÜLÉS

.. Ez már egy új, más világ" - mondogatta az agg Bismarck, amikor

meghívottként részt vett az új hamburgi kikötő avatási ünnepségén.
Az első világháboru előtti negyedszázad rohamos gazdasági fejlődé­
se modern ipari társadalmat teremtett Németországban. A városiaso-
dás ütemét jelzi, hogy 1870-ben csak nyolc, 1914-ben már 46 német
város lakossága haladta meg a százezer főt - a világ háboru előestéjén
a 68 mílliós népességnek 2 közel egynegyede élt nagyvárosokban.
A széntermelés húsz év alatt megháromszorozódott: 1913-ban a né-
met bányák adták a vílágtermelés egynegyed részét. Nagy-Britannia
1890-ben több mint másfélszer annyi acélt állított elő, mint Német-
ország - 1913-ban a német acéltermelés 2,7-szeresen múlta felül a
britekét, sőt nagyobb volt, mint az angol, a francia és az orosz
együttvéve. Németország - "a kartellek klasszikus hazája" - világel-
ső lett az elektronikai és a vegyiparban: egyetlen vegyipari óriás, a
Badische Anilin und Soda Fabrik Ca BASF, amely 1870-ben hétezer,
1885-ben hetvenhétezer főt foglalkoztatott) több benzolt termelt,
mint az egész francia vegyipar. A német mezőgazdaság termelé-
kenységével csak a dán és a holland vehette fel a versenyt; a ter-
mésátlagok jelentősen meghaladták például az egyesült államokbe-
A hárommilliós lengyel kisebbség helyzete romlott: szigorították a germanizáló isko-
latörvényeket, a németeknek kedvező letelepedési és röldkisajátítási törvényeket
hoztak stb .• Hibás keleti politikánk a németségnek sem használt, ráadásul a lengye-
lekben szinte leküzdhetetlen bizalmatlanságot alakított ki minden némettel szemben"
- írta utólag Hans Delbrück liberális történész, politikus.
2 Az 1890-es évektől a születések és halálozások aránya számottevően javult, a csecse-
mőhalandóság pedig jelentősen csökkent. A Németországból kivándorlók száma me-
redeken zuhant.

187
 A NYUGHATATLAN NAGYHATALOM

A modern Berlin 1905-ben. A közlekedést forradalmasító gyorsvasúthálózat (S-Bahn) a Dennewitz·

stral!e-nál egy épületen futott keresztül. Az épület ma is áll, az S-Bahn is ugyanígy közlekedik
A metrót kés6bb Berlinben is a föld alá vitték, de csak a jómódú polgári negyedekben.

lieket. Igaz, Németország így is élelmiszer-behozatalra szorult, ami

később az első világháborúban sorsdöntőnek bizonyult.
A brit közvéleményt először az őket régi piacaikról (Észak-Euró-
pa, Latin-Amerika, Közel-Kelet stb.) kiszorító német exportoffenzíva
rázta feL Bizonyos E. E. Williams I896-ban Made in Germany cím-
mel adott ki sikerkönyvet: e szerint már a brit fogyasztó környeze-
tében is minden termék "Németországban készült", sőt maga Szent
Péter is - "kezében Rajna-vidéki kulcscsomót csörgetve" megtagad-
ja majd a bejutást a mennyek országába, "csak mert homlokodon
nincs rajta: Made in Germany". Az I880-ban még a spanyolnál is ki-
sebb német kereskedelmi flotta I910-re a franciánál háromszor, az
amerikainál négyszer volt nagyobb, egyedül a briteké előzte meg.
Sokféle elmélet született már a német sikerek magyarázatára. Szá-
mos kutató a minden szinten kiváló és gyakorlatias német oktatás 3
311900-ban a porosz állami iskolákban .. nemi felvilágosítás" néven új tantárgyat vc·zet·
tek be - ez a világnak nem sok más pontján lett volna lehetséges.

IHH
 1890-1918

;,\ ~ rt
----+..:,~~-:.~..... ~.. . .,'

"Made in Germany":
egy még er6sen "ló nélküli
kocsira" emlékeztet6 1896-os
Daimler autót hirdetnek
a brit fogyasztóknak.
Az 1890-es években a német
t:# 2 ~ ""''1;I 6 _JOQWU. import valóságos pánikot
"'n -I"'"'-I~ .......1- AND LOYtI' ot Tlft OOUN'DtY'SID
m~g. f"lri n 1t do.. lWlf.eliltl.t rn. okozott aszigetországban,
wil ~_ ti... -':I.hb!. .pM of H.. . W'*'~ M
LVft MlLB:$ PHP. KOtlR "'••• H.A1II..\,.'1P MI
ami hozzájárult a két ország
WfINT~D vnw nn .),...
_tt..!r..l,wkJeh..lhfttlloe-*d
....I d....d.d in .J.ty
ol
ellentéteinek kiéleződéséhez.
«- "'1-".m ..... 40t ~:::-_~,~ Bár néhány ágazatban
THI: TWIN'CYlJNDERe H P. WAaON&TTE (~J a németek megel6zték
a briteket, a t6keexportban
és a nemzetközi pénzügyek
terén London meg6rizte
els6ségét.

fölényével érvel: 1914-ben a német egyetemi hallgatók száma meg-

haladta a hatvanezret, a briteké a tízezret sem érte el. Ezer besoro-
zott olasz újonc közül 330 volt írástudatlan, Ausztria-Magyarorszá-
gon 220, Franciaországban 68, Németországban egyetlenegy. Az
I880-as években egyedül Berlinben több könyvesbolt működött,
mint egész Ausztria Ca Lajtántúl") területén.
Mások a németországi nagyvállalatok 4 korszerű szervezetét, ha-
tékony irányítását emelik ki, amelyek - Max Weber szavaival -
.. a szigorúan bürokratikus szervezés páratlan modelljei" voltak.
Werner Siemens szerint "a porosz vállalat fölénye az angollal szem-
hen szervezetében rejlik": a technikai felfedezések és a termelés kö-
zötti kapcsolat a kutatási részlegeket, teljes laboratóriumokat mű­
ködtető német nagyvállalatoknál volt a legközvetlenebb. Siemens
saját cége 1870 körül hatszáz főt foglalkoztatott, köztük ötven "fe-
hérgalléros" alkalmazottat. 1912-ben 57 OOO dolgozóból 12500 volt
..fehérgalléros": a kétkezi és a nem kétkezi munkások aránya ll: I-
ről 3,5:I-re változott. A nagyvállalatoknál a "paternalista" irányítás
helyébe a racionális munkaszervezés lépett. "A belépés napján min-
den hivatalnok nyomtatott tájékoztatót kap a vállalat házirendjéről.
Ehhől továbhi kérdezősködés nélkül megismerheti munkakörét,

·1 1907-bm az összes ipari üzem 42,4 százaléka foglalkoztatott ötvennél több főt, de az
ezer féínél többet foglalkoztató óriásvállalatok aránya csak 4,7 százalék volt. Hangsú-
lyozni kell a nagy befektetési bankok különleges szerepét: a 25 legnagyobb vállalko-
z;'sból 17 nagybank volt. Ipari kötődéseik révén döntően ezek finanszírozták a tech-
nológiai fejlesztéseket. 1914-ben Németország tizenhat leghatalmasabb bankára 437
igazgatósági elnökséggel és milliárdos érdekeltségekkel rendelkezett az iparban.

189
 A NYUGHATATLAN NAGYHATALOM

jogait és kötelezettségeit..., tevékenységének fajtáit, munkaidejét,

betegségi pótlékát ... " - írták I91I-ben a Berlini Gépgyárról.
Talán nem hat erőltetetten, ha itt utalunk azokra az óriási szelle-
mi teljesítményekre, amelyekhez hasonlóakat legfeljebb Goethe és
Schiller kora produkált. A legkiemelkedőbb tudósok és művészek
neveinek, alkotásainak felsorolása helyett azt érdemes hangsúlyoz-
ni, hogy a XIX. század végének és a xx. század első felének meg-
határozó gondolkodói szinte kivétel nélkül a német kultúrkörből ke-
rültek ki - ha nem is voltak valamennyien a Német Birodalom pol-
gárai, német nyelven alkottak. Karl MatXra, Friedrich Nietzschére,
Sigmund Freudra, Albert Einsteinre és Max Weberre gondolunk.
Max Weber sem marxista, sem nietzscheánus nem volt, kettőjük ha-
tását mégis elismerte. "A mi szellemi világunkra Marx és Nietzsche
döntő mértékben nyomta rá a bélyegét" - írta.

A dinamikus gazdaság, a virágzó kultúra és a modern szociál-

politikai rendszer egy merev, megújulásra képtelen politikai
szisztémával élt együtt: talán ez volt a legfeltűnőbb a német
féloldalasságok között.

A POLGÁRI TÁRSADALOM ELLENTMONDÁSAI

"A polgár munkára, nem uralomra termett" - jegyezte meg Bismarck

antiliberális fordulata után Hermann Baumgarten liberális történész.
Az ókortudós Theodor Mommsen végrendeletében azt írta: "Leg-
bensőbb lényegem szerint ... mindig 'politikai állat' voltam, és pol-
gár szerettem volna lenni. Ez azonban a mi nemzetünk esetében
nem lehetséges, nálunk az egyénnek, még a legjobbnak is, az
egésznek a szolgálatába kell állnia, és a politikai fetisizmust nem
rázhat ja le." Véleménye közel állt Max Weberéhez - Németország-
ban az ember lehetett "burzsoá", de bajosan lehetett "citoyen".
Mi volt hát a baj - volt-e egyáltalán - a német polgársággal? Bi-
zonyos szempontból semmi. A németországi fejlődésnek az angol-
hoz vagy a franciához viszonyított megkésettsége ellenére joggal
beszélhetünk kialakult polgári társadalomról, ahol a "polgári" jel-
ző alapvetően közös kultúrát és értékrendet jelent: a munka, a csa-
lád és a művelődés "szent" hármasságát. Ezek a szavak a XIX. szá-
zadban már-már vallásos árnyalatot hordoztak.

190
 Hl90-1918

Mégis felismerhető néhány német sajátosság. Az első a humán

múveltségú értelmiségi polgárság [Bildungsbürgertum] kiemelkedő
szerepe, amelyet a kortársak sem hagytak említés nélkül: "Németor-
szágban az egyetemet végzettek olyan új nemességet alkotnak,
amelynek tagjai műveltségük révén egyenlőnek ismerik el egymást.
Az egyetemi végzettséget sem a vagyon, sem a születés nem pótol-
hatja, a kereskedő, a gyáros, a bankár, sőt a nagybirtokos is érezheti
a hiányát... Következésképpen ... legalább a belépőül szolgáló érett-
ségi megszerzése egyfajta társadalmi szükségletté vált" - írta Friedrich
Paulsen professzor.
A második - az akadémikus-bürokratikus hagyománnyal össze-
függésben - az államhoz kapcsolódás, az állami tekintély feltétlen
tisztelete. 750 poroszországi eset közül egyetlenegyszer sem fordult
elő, hogy az elismerés legfelsőbb jeleként felajánlott tanácsosi
(Kommerzienrat] vagy titkos tanácsosi [Geheimer Kommerzienratl cí-
met bárki elutasította volna. A XIX. század végének nagy porosz író-
ja, a francia hugenotta családból származó Theodor Fontane szerint
"az a hit, hogy értéket, kiválóságot csakis vizsgák, hivatalos jóváha-
gyás, hivatal, cím, rang - röviden: minden, ami állam - hordoznak,
jobban uralja az emberek gondolkodását, mint korábban bármikor".
A hivatalos tekintély túlburjánzásán a századelő kiemelkedő (egy-
mást nemigen szívelő) író testvérpárja is szívesen gúnyolódott. "Herr
Dr. General von Staat" ("Nemes Dr. Állam Tábornok Úr") - foglalta
össze 7bomas Mann mindazt, amit a német polgár tisztel. Heinrich
Mann 1914-ben kezdte közölni a vilmosi korszak torzulásait karikí-
rozó regényét, Az alattvalót. 5 (A karikírozó szót érdemes aláhúzni:
egy közelmúltbeli történészvita tisztázta, hogya vilmosi kor társa-
dalmában az alattvalói attitűd korántsem volt kizárólagos, amit pél-
dául az avantgarde irányzatok erősödése is mutat.)
A "felsőségnek" kijáró tisztelet azonban az alkotmányos intézmé-
nyeket - mindenekelőtt aparlamentet - kevéssé illette meg. A libe-
rális-demokratikus értékek háttérbe szorulása, a militáns nacionaliz-
mus erősödése jócskán érintette a német polgárságot - ez lehet
a harmadik sajátosság. A már idézett Friedrich Paulsen szerint
"a pártrendszer akadályozza azokat az erőket, amelyek másként

51 Heinrich Mann regényének közlése a világháború kitörése miat! félbemaradt, a teljes

mű c~ak 1919-ben jclenhetet! meg. Hitler alan természetesen nem lehetet! kiadni, így
194;-hen jelent meg az újabh kiadás, mire a szerző megjegyezte: valahányszor a né-
metek elveszítenek egy világháborút, kiadják Az alattvalóI.

191
 A NYUGHATATLAN NAGYHATALOM

hasznos tevékenységre egyesülhetnének. .. Arra irányul, hogy rom-

lást hozzon a közéletre, lerombolja a jogot és az igazságot, és tönk-
retegye az egyéni jellemeket" . Egy osztrák tudós az "alkotmányos
antiparlamentarizmust" mint a németeket általában jellemző szemlé-
letet említette. A parlamentarizmus elutasítása talán összefüggött
a Reichstag korlátozott jogkörével, igaz, a választásokon való rész-
vétel folyamatosan nőtt.
Végül hozzátehetjük, hogya közös kultúra ellenére bőven ma-
radtak olyan vallási és regionális különbségek vagy újabb politikai
ellentétek, amelyek indokolják a társadalom "blokkosodásának",
"oszlopossá merevülésének" tézisét. Fontane kifejezetten a tágabb
értelemben vett polgárságról írta: "Minden csak azon múlik, hogy
életét mindenki a számára adott keretbe illessze be. Ha azonban c
megfelelő keretből kilóg, kész a szerencsétlenség. A bankárfiúkat
tiszti vagy professzorkörökben a legnagyobb tiszteletlenséggel fo-
gadják, a tisztekkel bankárkörökben úgy bánnak, mint az éhenkó-
rászokkal. "

A császári Németország egyszerre volt tekintélyelvíi állam

!ObrigkeitsstaatJ és jogálIam !RechtsstaatJ. Leegyszeríisítve: az
egyik a szellemiséget, a másik a formát jelentette. Egy Martin
Arons nevíi fiatal fizikust 1895-ben a porosz kultuszminiszté-
rium követelésére eltanácsoltak a berlini egyetemről, mert tag-
ja volt a szociáldemokrata pártnak. Ám az egyetemi autonó-
mia miatt a minisztériumnak két évébe került, hogy a " lex
Arons" parlamenti megszavazásával elérje célját, ráadásul a
kormányzat nem minden esetben tudott hasonló "sikert" fel-
mutatni.

A SZOCIÁLDEMOKRÁCIA
REFORM ÉS FORRADALOM KÖZÖTT

A korán megszerveződő munkásmozgalom, az erős szociáldemok-

rácia legalább annyira sajátosan német jelenség volt, mint az ellent-
mondásos polgárosodás. Ezzel együtt 1905-ig a szociáldemokrata
párt (SPO) még a bismarcki "kivétel es törvények" korának fél-legá-
lis körülményeihez igazította működését: a beérkezett postát eléget-
ték, az elküldött levelekről nem készítettek másolatot, nyilvántartá-

192
 1890-1918

sokat nem vezeuek. Amikor Friedrich Ebert a párt fizeteu titkáraként

1906-ban Brémából Berlinbe érkezeu, döbbenten tapasztalta, hogy
a központban nincsen se telefon, se írógép. Ezután az SPO rövid
időn belül az egyik legmodernebb, legszervezettebb párttá vált: tag-
díjat fizető tagsággal, alapszervezetekkel, székházakkal, irodákkal,
telefonokkal, sőt gépkocsival - és a mindezzel óhatatlanul együu járó
pártbürokráciával. A párt "elbürokratizálódása" azonban csak egyi-
ke volt a növekedéssel járó gondoknak. Még több dilemmát okozou
a célok és eszközök megválasztása, ami tulajdonképpen a rendszer-
be való integrálódás kérdését veteue fel.
Az SPO büszkén valloua, hogy a világ legnagyobb - marxista -
munkáspárt jaként a kizsákmányolásmentes szocialista társadalomért
és a népek testvériségéért harcol. A jövő ígéretesnek látszou. 1891-
ben, a kivételes törvények életbelépése utáni erfurti kongresszuson
August Bebel, a párt legtekintélyesebb vezetője kijelenteue: "A kapi-
talizmus olyan erőteljesen munkálkodik saját bukásán, hogy nekünk
csak a pillanatot kell kivárnunk, amikor az ölünkbe hulló hatalmat
megragadjuk ... Céljaink megvalósulása oly közeli, hogy csupán né-
hányan vagyunk ebben a teremben, akik azt a napot már nem ér-
hetjük meg." Optimizmusa megalapozottnak tűnt: az 1871-es válasz-
tásokon a párt a szavazatok 3,2%-át, 1890-ben 19,8%-át, 1903-ban
31,7o/o-át szerezte meg - miközben a részvételi arány 50 ,7-ről 75,3°/o-ra
nőtt. De ki lehet-e kényszeríteni az új társadalmi rendszert a szava-
zófülkékben, avagy a tömegek általános sztrájkja az alkalmas esz-
köz) - döntően e kérdés vitájában formálódtak ki az SPO frakciói.
Elsőként Eduard Bernstein veue revízió alá a marxizmus alaptéte-
leit. Nem igaz, hogy a munkásosztályelnyomorodik - ellenkezőleg:
élet,>zínvonala folyamatosan nő, már nem csak "láncait veszítheti".
A társadalom nem szakad két részre - ellenkezőleg: a középrétegek
erősödnek. Következtetése: nem forradalomra és proletárdiktatúrára
van szükség, hanem fokozatos reformokra és lehetőleg a polgári
pártokkal való együuműködésre. Bernstein fő szövetségesei a szak-
szervezeti vezetők voltak - a "szabad szakszervezetek" és a szociál-
demokrata párt egyfajta szimbiózisban éltek egymás melleu. 6
A forradalmi szárny vezetője, a Lengyelországból érkezeu Rosa

611913-han az SPD taglétszáma meghaladta az egymilliót, a szakszervezeti tagoké a 2,5

millióI. A nagyüzemi munkások hatmilliónál többen lehettek; e számokat a választási
eredményekkel összevetve kiderül, hogy - noha a párt bázisa kétségkívül a városok
nagyipari munkássága volt - az SPD kitört az .osztálypárt" keretei közül.

193
 A NYUGHATATLAN NA(;YIIATALOM

Rosa Luxemburg, a német szociáldemokrácia radikális vezetője egy 1907 -es tömeggyúlésen beszél
Körülötte vörös zászlók, Marx és Lassalle arcképe A karizmatikus "vörös Róza" Lengyelországból
bevándorolt zsidó volt. aki a valódi proletárdiktatúra nevében utasította el a pártvezetés reformizmusát.
majd a bolsevikok bürokratikus diktatúráját. 1919 januárjában a spartakistákat leverő katonák
brutálisan meggyilkolták; neve még az NDK-ban is a zsarnokság elleni küzdelemmel fonódott össze

Luxemburg elutasította a revizionizmust és a reformizmust: a töme-

gek közvetlen akcióit sürgette. A hosszú és heves viták során kiala-
kult egy középen álló, mozdulatlanságával apártegység megörzé-
sén őrködő centrista irányzat, élén Karl Kautskyval. A forradalmi
szavak és a reformista politika ellentmondását Kautsky az alábbi
formulával vélte feloldani: JAz SPD) olyan forradalmi párt, amely -
miközben forradalmi - nem akar forradalmat csinálni." Max Weher
félig csalódottan, félig megkönnyebbülve jelentette ki: "Ezek az
urak többé nem ijesztenek meg." A francia testvérpárt vezetöje,
Jean Jaures a német párt bénultságát bírálva megállapította: ,Jelen-
leg a szocializmus és a munkásság legnagyobb tehertétele a német
szociáldemokrácia tehetetlensége."

A német szociáldemokrácia problémái részint abból adódtak.

hogy az ország legnagyobb pártja lett, részint viszont abból,
hogy a munkásmozgalom sosem vetkőzte le kettős természetét.
(legalább egy lábbal) benne állt az általa tagadott polf.!.ári l)j-

194
 1890-1918

lágban. A társadalmi változások és a parlamentarizmus elfo-

gadása az SPD-t óhatatlanul a reformizmus felé tolta, ám
"rendszeroáltó" pá rtkén t ezt nem vállalta fel. A paradox helyze-
tet több kutató a vilmosi rendszerbe való "negatív integráció-
ként" jellemzi, ráadásul- írják - az SPD hozzájárult e rend-
szer stabilitásához, hiszen attól már nem kellett tartani, hogy
"forradalmat csinál", ahhoz viszont elég ijesztő maradt, hogy
a többi párt összefogjon ellene.

MILITARIZMUS
ÉS RADIKÁLIS NACIONALIZMUS

A német császárság egységének legfőbb őre és biztosítéka a hadse-

reg volt. Az általános hadkötelezettség (háromévi szolgálat, utána
tartalékos állomány) érvényben maradt. A tábornoki kar túlnyomó-
részt nemesekből állt, de a hivatásos és még inkább a tartalékos tisz-
tek körében fokozatosan csökkent a nemesi származásúak aránya.
A franciaországi Dreyfus-ügy7 nem fordulhatott volna elő a porosz
hadseregben, ahol zsidók továbbra sem lehettek hivatásos tisztek.
A tartalékosok magatartását ugyanolyan szigorú előírások szabá-
lyozták, mint a hivatásosokét. "Tartalékos tiszt sohasem tartozhat
olyan párthoz, amelyik a császári vagy a helyi kormányzattal szem-
behelyezkedik. Amennyiben úgy érzi, hogy lelkiismerete megaka-
dályozná ebben, kérnie kell elbocsátását" - írta elő a szabályzat.
Amikor a Reichstag korlátozni akarta a párbajozásnak a hadsereg-
ben különösen elharapózott szokását, a porosz hadügyminiszter le-
szögezte: "Kötelességemnek tartom, hogy szembeszálljak minden
kísérlettel, amely közvetlenül vagy közvetve a tisztikar szemléletét
és szellemét akarja megváltoztatni."
Miben állt hát a sokat emlegetett porosz-német militarizmus
lényege? Egyrészt abban a szellemiségben, amely kritikátlanul ma-
gasztalta a katonaságot, követendő példát látott a "nemzet iskolá-

7 . Alfred Dreyfus zsidó származású francia tüzérkapitányt 1894-ban azzal vádol ták meg,
hogy a Német Birodalom számára kémkedett. A katonai bíróság - szabálytalan eljá-
rás során - hazaárulásban bűnösnek mondta ki, és életfogytiglani börtönbüntetésre
ítélte. Az antiszemita közvélemény lelkesen fogadta az ítéleteI. Hamarosan azonban
újabb bizonyítékok kerültek elő, fény derült az eljárás szabálytalanságaira, és a köz-
élet több neves képviselője, köztük f:mile Zola is a per felülvizsgálata mellell emelt
sZÓI. Dreyfust végül 1906-ban rehabilitálták.

195
 A NYUGHATATLAN NAGYHATALOM

jaként" emlegetett hadseregben. Carl Ferdinand von Stumm-

Halberg nagyvállalkozó így szónokolt beosztottai előtt: "Ahogyan
a katonaság átfogja a hadsereg minden tagját a marsalltól az újon-
cig, és mindnyájan közösen lépnek fel az ellenséggel szemben,
úgy fog össze egy emberként a Neunkircher Werke, ha arra van
szükség, hogy legyőzzük a konkurenciát vagy a bukás sötét hatal-
mait." Az egyenruha tekintélyét és hatalmát illusztrálta a "köpenicki
kapitány" híres esete is. 8
Másodszor: a parlament az alkotmány értelmében sem gyakorol-
hatott ellenőrzést a hadsereg fölött, a Reichstag a katonai költségek-
ről csak hétévenként szavazhatott. De míg Bismarck nem tűrte el.
hogy a hadvezetés kikerüljön a kormány irányítása alól, addig
II. Vilmos alatt ez is megváltozott. A mindig egyenruhában feszítő
császár elsősorban legfőbb hadúrnak tartotta magát, és közvetlenül
- a kormányt mellőzve - gyakorolta az őt törvényesen megillető pa-
rancsadási jogot [KommandogewaltJ.9 Olykor arról beszélt, hogy ka-
tonáit a "hazátlan fickók"-ként emlegetett szociáldemokraták ellen is
kész bevetni, sőt egyszer kijelentette: "Ha a mostani szocialista üzel-
meket figyelembe véve ... azt parancsolom nektek, hogy lc'Jjétek le
a saját rokonaitokat, bátyátokat, sőt szüleiteket, ... akkor is zokszó
nélkül kell követnetek parancsaimat."
Harmadszor: a vilmosi Németországban érezhetően fölerősödő
agresszív nacionalizmus képviselői között első helyen álltak a (féllka-
tonai szervezetek és a milliós létszámú veteránegyletek. Erről a radi-
kális nacionalizmusról mondta a liberális Ludwig Bamberger: "Olyan
nemzedék van nálunk születőben, amelynél a hazaszen~tet a gyűlö­
let formájában szokott megnyilvánulni." Nem könnyű felelni arra
a kérdésre, hogy hogyan lett a liberális értelmiségi eszmeként induló
nacionalizmusból tömegeket megmozgató, kirekesztő sovinizmus.
Bamberger csak az alábbi magyarázatot tudta adni: "A nemzeti zászló
a porosz ultrák és a szász szaktársak kezében mindannak a karika-
túrája, amit egykor jelentett, és ez a karikatúra egyszeruen úgy jött
létre, hogy a legyőzött ellenfél megszerezte a gyöztes otthagyott öl-

8 1906-ban wilhelm Voigt munkanélküli cipész kapitányi egyenruhát szerzett, és tiz mit
sem sejtő kawna élén beállított a Berlin melletti Köpenick városka elöljár()ságár3. Ott
letanóztatta a polgármesten. és magával vitte a kasszát. A szenzációs esetet több <;zín-
darab is feldolgozta. a legnagyohb sikerrel Cl931-ben) Carl Zuckmayer A köpenicki
kapitány című műve.
9 A királyi parancsadási jog visszafelé is érvényesült: a fötisztek. kawnai parancsnokok
közvetlenül kapcsolatba léphettek az uralkodóval, illetve katonai irodájával.

196
 1890-1918

tözékét, azt a saját alakjára igazította, színezte és nyesegette, hogy

mint a nemzeti mozgalom nevető örököse abban tetszelegjen. "
Mindenesetre az 1880-as évektől általánossá váló alfabetizmus,
a minden férfire kiterjedő választójog és kötelező katonai szolgálat
révén Németországot is elérte a tömegdemokrácia. A klubpártokban
megtestesülő elitpolitika ("Honoratiorenpolitik"] fölött eljárt az idő;
a legtöbb ember már nem követte automatikusan urai vagy feljebb-
valói nézeteit, hanem az újságokból tájékozódott. A szervezett tömeg-
pártok megjelenésével a milliókat megnyerni akaró politika eszmék
és érvek helyen egyre inkább jelszavakat és jelképeket, gylíléseket és
felvonulásokat jelentett. Úgy tűnt, ez a liberálisok rovására egyolda-
lúan a szociáldemokráciának kedvez, ám az új egyletalapítási láz
megmutatta, hogy a radikális nacionalizmusnak van még keresniva-
lója. A sort a Külföldi Németségért Társaság nyitotta meg, majd kö-
vetkezett - a legfontosabbakat említve - a Gyarmati Társaság, az
Össznémet Szövetség, 10 a Keleti Területekért Társaság, a Flottaszövetség,
a Szociáldemokrácia Elleni Birodalmi Liga, a Patrióta Könyvszövetség,
végül a Német Védelmi Liga. E több tíz-, olykor százezres létszámú,
harcosan jobboldali szervezetek főként a kispolgárságot, a művelt
középrétegeket és az értelmiségi fiatalokat mozgósították: a németek
növekvő erejének tudatában energikusabb külpolitikát, a nemzetet
fenyegető külső és belső ellenségekkel való határozott leszámolást
követeltek. Az ugyancsak radikálisan antiliberális-antiszemita érdek-
csoportok legerősebbike, az agrárius Gazdaszövetség (Bund deutscher
Landwirte, BdL] szinte bekebelezte a konzervatív pártokat. A másik
oldal pacifista szervezetei - a szociáldemokrata párt és a szakszer-
vezetek kivételével - sokkal kisebbek és erőtlenebbek voltak.

A militarizmus és a sovinizmus erősödése nem volt német spe-

cialitás - csaknem ugyanilyen mértékben jelen volt például
a köztársasági Franciaországban. A radikális nacionalizmus
mozgalmait nem a régi elitek manipulálták, legfeljebb megpró-
báltak kiegyezni velük. A tömegek aktivizálására törekvő jobb-
oldali radikalizmus nem tekinthető a konzervativizmus egy-
szerü folytatásának - új, teljes erejükkel csak 1918 után kibon-
takozó politikai eszmék és módszerek születtek.

101 Az Alldeutscher Verband régebbi magyar fordítása általában Pángermán Szövetség.

197
 A NYUGHATATLAN NAGYHATALOM

IMPERIALIZMUS ÉS VILÁGPOLITIKA

II. Vilmos alig néhány évvel a birodalomépítési láz - az imperializ-

mus - 1880 körüli világméretű kibontakozása után lépett trónra. Am-
biciózus uralkodó, erős gazdaság, jó hadsereg, a kor (rasszizmussal
határos) szociáldarwinizmusára fogékony közvélemény - minden
feltétel adott volt ahhoz, hogy a németek bekapcsolódjanak a gyar-
matosítási versenybe. Az ideológusok szállították a német kiildetés-
tudat érveit. "Az Európán kívüli világ felosztásából Németországot
mindeddig kirekesztették, pedig ... nem maradhatunk nagyhatalom,
ha a tengerentúlon nem terjeszkedünk. Máskülönben az a rettenetes
kilátásunk, hogy Anglia és Oroszország osztja fel a világot, és akkor
valóban nem lehet megmondani, melyik volna iszonyatosabb: az
orosz korbács vagy az angol pénzeszsák" - írta Treitschke.
Az imperialista egységfrontból csak az óporosz konzervatívok és
a szociáldemokraták vonták ki magukat, a liberálisok lelkesen támo-
gatták a német ambíciókat. A vilmosi rendszerrel szemben nagyon

A századel6 nagy nemzeti célja volt a csatahajó·építés. hogya németek a tengereken is uralkodjanak
Az 1904-es plakát egy a berlini Kurfürstendammon látható bemutatót hirdet. Az 1898-ban alakult
Német Flottaegylet több tízezer tagot számlált.

198
 1890-1918

kritikus Max Weber egyenlőségjel et tett gazdaság és hatalom közé:

"Egyedül az erő fogja meghatározni, milyen mértékben részesül az
illető nemzet a világ gazdasági vezetéséből ... Csak a hatalom, a csu-
pasz hatalom számít a nemzetközi piacon." El-elhangzottak - bár jó-
részt szólamok maradtak - utóbb "szociálimperialistának" nevezett
érvek is. E szerint a munkásosztályt is részesíteni kell a birodalom-
építés áldásaiból, sőt integrálásának egyik legfontosabb eszköze le-
het a terjeszkedés. A szintén liberális Friedrich Naumann szavaival:
.,Az új korszak imperialista lesz és proletár."
A vilmos i új kurzus, a "világpolitika" meghirdetése Bülow kan-
cellárságának idejére esett, aki sikeres külpolitikával akarta egység-
be tömöríteni a szocialistaellenes erőket. "Helyet a nap alatt" - kö-
vetelte Bülow -, akár az "idegen ]upiterek" ellenében is. Egyetlen
eszköz hiányzott, a hadiflotta: a II. Vilmos és Alfred von Tirpitz ten-
gernagy ihlette két flottatörvény (1898, 1900) ezen kívánt segíteni.
A német tengeri hatalom kiépítése és a hozzá kapcsolódó harsány
propaganda tudatosan a brit hegemónia ellen irányult. Az ered-
mény: a századelőn az angol közvélemény és a politika egyre hatá-
rozottabban vallotta, hogy Németország az első számú ellenfél, II
amely a kontinentális főhatalom mellett immár világuralomra tör.
A búr háború tapasztalatai mellett ez magyarázza a brit politika las-
sú, de határozott fordulatát a "fényes elszigeteltségtől" a japánokkal,
a franciákkal, majd az oroszokkal kötött antant felé. Az évekig elhú-
zódó angol-német flottatárgyalások végül eredménytelenül zárultak.
A német imperializmus egyik sajátossága, hogy gazdasági hasz-
not nem hozott: a német kereskedelemnek kevesebb mint egy szá-
zaléka irányult a gyarmatokra, a tőkebefektetések jelentéktelenek
maradtak. Így a német tőke - az angollal ellentétben - a hazai gaz-
daságban hasznosulhatott. Tudományos megfogalmazásban: a for-
mális (birodalmi) és az informális (gazdasági) imperializmus külön-
vált, a német gazdasági expanzió színtere továbbra is Európa, Latin-
Amerika és Ázsia maradt. A gyarmatok főként a presztízs kedvéért
kellettek - Európa-szerte dogmává merevült a nagyhatalmi létet
a gyarmatokkal összekapcsoló felfogás. "Az a nemzet, amelyik üres

II Az angol-német kapcsolatok romlásához II. Vilmos is hozzájárult a korszak számos

jellegzctességét tükröző Dai~y Telegraph-botránnyal. 1908 őszén tapintatlan és részben
sértő interjút adon az angollapnak, majd a felelősséget Bülow kancellárra hárította,
aki a következő évben le is mondott. A császár - Viktória királynő unokája - gyűlö­
lettel vegyes csodálatot táplált családjának angol fele és általában az angolok iránt.

199
 A NYUGHATATLAN NAGYHATALOM

kézzel kerül ki az osztozkodásból oo., megszűnik a nagy nemzetek

közé tartozni" - szögezte le Hans Delbrück professzor.

A német világpolitika nem különbözött a korábban beérkezett

britekétől vagy franciákétól; erkölcstelenebb sem volt a régi
gyarmatosítókénál. Mégis ellenszenvessé tette a későn jövők
mohósága, a propaganda mértéktelensége, de mindenekelőtt
maga a helyzet: az, hogy a világot már felosztották, az újrafel-
osztás követelése pedig komoly konfliktusokat okozott.

A KETTŐS SZÖVETSÉG KUDARCAI

A vilmosi világpolitika első próbatéteIét az 1905-1906-05 marokkói

válság jelentette. A terület a XX. század elejéig független szultánság
volt, számottevő francia és spanyol befolyással. Elvileg semmi sem
gátolta a német jelenlétet, a gyakorlatban azonban Franciaország ki
akarta használni abritekkel frissen megkötött antant-szerződést,
amely az egyiptomi brit uralomért cserébe Marokkót nekik juttatta.
Ekkor lépett színre Németország, amelynek vezetői felismerték,
hogy az oroszok japánoktól elszenvedett veresége miatt Franciaor-
szág nem számíthat szövetségese segítségére. II. Vilmos Marokkóba
látogatott, ahol a szultánt egy független állam fejének nevezte. A be-
következő diplomáciai válság során sikerült kierőszakolni egy Ma-
rokkóval foglalkozó nemzetközi konferenciát, amelyen azonban
Németország elszigetelődött, és végül üres kézzel távozott.
Az eredmény az angol-francia antant megszilárdulása és az an-
gol-orosz közeledés felgyorsulása lett. Ennek tudatában dolgozta ki
haditervét Alfred von Schlieffen tábornok, a vezérkar főnöke, hogy
a kétfrontos háború dilenunáját megoldja. A Schlieffen-tero szerint
a német haderő zömének (a semleges) Belgiumon keresztül óriási át-
karoló támadással hat hét alan be kell kerítenie és le kell gyöznie
a francia hadsereget, hogy utána a keleti fronton végezhessen Orosz-
országgal. A sokszor átdolgozott és "tökéletesíten" villámháborús ha-
diterv napra és órára lebontva szabta meg az előrenyomulás ütemét.
Az 1911-es második marokkói válság súlyosabb volt, mint az el-
ső. A francia katonaság Fezbe történt bevonulása elleni tiltakozásul
a Panther (Párduc) nevű német hadihajó befutott Agadir marokkói
város kikötőjébe - ez volt a "párducugrás Agadirba". Az újahb Ma-

200
 1890-1918

rokkó-konferencián London határozottan Párizs mellé állt: a szultán-

ság a franciáké maradt, Németországnak be kellett érnie egy Kon-
gó-vidéki területtel. Az újabb krízis még jobban összekovácsolta az
antantot; brit-francia katonai és flottaügyi tárgyalások kezdődtek.
A közvélemény nyomását is érzékelő német vezetés viszont eldön-
tötte, hogy még egy megaláztatást nem fog eltűrni, legközelebb nem
enged. Egy 1912 végén II. Vilmos elnökletével tartott "haditaná-
cson"12 Helmuth von Moltke tábornok, vezérkari főnök (a nagy
Moltke kis unokaöccse) kijelentette: "minél előbb [lesz háborúI, an-
nál jobb" Németországnak, amely előnyt szerzett a fegyverkezési
versenyben.
A német aktivitás másik fő színtere a Balkán és a Közel-Kelet volt
- az eIóbbiról Bismarck még azt mondta, hogy "egyetlen porosz grá-
nátos csontjait sem éri meg". 1903-ban megkezdődött a nevezetes
Berlin-Bizánc-Bagdad vasútvonal építése, amely azonban az első
világháborúig nem készült el. A német expanzió tovább rontotta a
Berlin és Szentpétervár közötti - a vámkérdések és a folytonos bal-
káni krízisek miatt - amúgy is feszült viszonyt. Németország követ-
kezetesen a Monarchia mellé állt, de igyekezett visszatartani szövet-
ségesét egy Szerbia elleni háborútól. Ez nem ment könnyen. "A mi
régi dilemmánk minden balkáni osztrák akció alkalmával újjáéled.
Ha kinyilvánítjuk a támogatásunkat, azt mondják, mi kényszerítjük
őket bele, ha viszont lebeszéljük őket, azzal vádolnak bennünket,
hogy cserbenhagytuk őket" - panaszkodott Bethmann-Hollweg
kancellár. Az 1912-13-as két Balkán-háború tanulsága ugyanaz volt,
mint a marokkói válságoké: harmadszor nem szabad engedni, kü-
lönben az osztrákok - Bethmann-Hollweg szerint - "az antanthoz
közelednek majd, akik tárt karokkal várják őket, és mi utolsó szö-
vetségesünket is elveszítjük".

A német világpolitika siralmas mérlegét a józanul gondolkodó

kortársak is érzékelték. Egyetlen valamirevaló gyarmatot sem
sikerült szerezni, de - Walther Rathenau nagyiparos szavaival-

12 Az 1912. december 8-i haditanács [Kriegsratl értékelésénen megoszlanak a vélemé-

nyek. Az a tény, hogy sem Bethmann-Hollweg kancellár, sem a külügyminisztérium
vezetúi nem voltak jelen, egyesek szerint azt mutatja, hogy a tánornokok a civilek ki-
kapc~olásával döntöuek a háború időzítéséről. Más vélemények szerint a civil politi-
kusok távolmaradása éppen arra utal, hogya megbeszélés jelentőségét nem szabad
eltúlozni, nem a hánorú "menetrendjéről" volt szó, "csupán" arról, hogya marokkói
rIaskó megerősítette: a háború elkerülhetetlen.

201
 A NYUGHATATIAN NAGYHATALOM

"az egész világ ellenünk fordult". "Mindenkit kihívtunk, min-

denkinek útjába kerültünk, miközben valójában senkit sem
gyengítettünk meg" - kesergett a kancellár is. (Még nem tud-
hatták, hogy az óriási költséggel létrehozott flotta a háborúban
mit sem ér majd.)
A kudarcokért túl egyszeru volna kizárólag a császárt és az á/-
tala kinevezett politikusokat hibáztatni. A német "hübrisz",
a "világhatalom vagy bukás" jelszava nemcsak erőt és maga-
biztosságot, hanem a nagyhatalmi versenyben való lemara-
dástól, az ellenséges bekerítéstől, a szláv terjeszkedéstő/ való
- részben irracionális - félelmeket is takart. A birodalom fél-
parlamentáris rendszere a civilek és katonák, az udvari körök
és a kormány közötti kompetenciákat sem határolta el világo-
san: mindennek logikus következménye bizonytalan erőde­
monstrációk és kínos visszavonulások sorozata lett.

BELPOLITIKAI PATTHELYZETEK

A kudarccal végződött második marokkói válság után kiéleződtek

a belpolitikai ellentétek. A radikális nacionalista szervezetek - pél-
dául a befolyásos Alldeutsch-ok (Össznémet Szövetség) - engesz-
telhetetlenül agitáltak a "puhányok" kormánya ellen. Az 1912-es
parlamenti választásokon a szociáldemokrácia ismét előretört: az
SPD - 84,5%-os részvétel mellett - a szavazatok 35%-ával immár
a legnagyobb Reichstag-frakciót alkotta; a vele szembeni blokkpo-
litika nehezebbé vált. Ugyanekkor a háromosztályos választójog
alapján egybegyűlt porosz Landtag a korábbinál is konzervatívabb
irányba tolódott.
Az új Reichstag 1913-ban példátlan arányban (293:54) leszavazta
a kormányt. Ezt a hírhedt Zabern-ügy váltotta ki: az elzászi kisvá-
rosban botrányt keltő, a polgárokkal erőszakoskodó katonákat
a császár és hadügyminisztere teljes vehemenciával, Bethmann-
Hollweg pedig jobb meggyőződése ellenére vette védelmébe a mi-
litarizmust ostorozó képviselők kel szemben. A Reichstag döntése
azonban következmények nélkül maradt - a Zabern-ügyben kiala-
kult pártközi együttműködés megszűnt, sőt a törvényhozás rövide-
sen elfogadta az addigi legmagasabb német katonai költségvetést.
A szárazföldi hadsereg békelétszámát 800 OOO főre emelték.

202
 1890-1918

A tábornokok öröme mégsem volt felhőtlen, mert a létszámeme-

lés egyet jelentett a tisztikar Jelhígulásával" , a polgári elemek
benyomulásával. 13 Még kevésbé lehetett elégedett a pénzügymi-
nisztérium: a szövetségi költségvetésnek már több mint kilencven
százalékát fordították a hadseregre és a hadiflottára. Mivel az egye-
nes adók továbbra is kizárólag a tagállamokhoz folytak be, a hadse-
regfejlesztéssel együtt emelkedtek a birodalom adósságai - pénzügyi
téren különösen élesen megmutatkozott az alkotmányos keretek me-
revsége. Ekkor állt elő az a paradox helyzet, hogy a konzervatív pár-
tok megszavazták a létszámemelést, de elutasították a fedezetéül
szolgáló egyszeri vagyonadót; a szociáldemokrata párt elutasította a
létszámemelést, de ezúttal megszavazta a vagyonadót. A "szociálde-
mokrata császárként" is emlegetett veterán Bebel utolsó parlamenti
beszédében keserűen mondta: "Poroszországot lehetetlen megrefor-
málni, ugyanolyan junkerállam marad, amilyen most - vagy dara-
bokra hullik. A dolgok nem mehetnek így tovább ... Minden egy
nagy német krízis felé mutat... Meg vagyok győződve arról, hogy a leg-
szörnyűbb háború küszöbén állunk, amelyet Európa valaha látott."
A válságokkal terhes belpolitikai patthelyzetben időnként felme-
rült a kiutat jelentő külső háború gondolata. Bethmann-Hollweg
kancellár óvott ettől: "Vannak olyan körök a birodalomban, amelyek
egy háborútól a németországi belső viszonyok rendbetétel ét várják,
éspedig konzervatív értelemben. Én azonban ... úgy gondolom,
hogya háború a maga kiszámíthatatlan következményeivel ... a szo-
ciáldemokratákat erősítheti, sőt trónokat dönthet meg."

A német példa is azt az általános szabályt erősíti, hogy még

a legerősebb európai hatalom sem engedheti meg hadiflottájá-
nak és szárazföldi hadseregének egyidejű fejlesztését. Nem si-
került ez a XVI. században Spanyolországnak, sem később
Franciaországnak, a britek komolyan meg sem kísérelték, és
a közelmúltban a Szovjetunió is belebukott.

131 A porosz hadvezetésben is megfigyelhető a konzervatív és a modernizáló főtisztek

ellentéte: az, előbbi csoport mindennél fontosabbnak tartotta a hagyományos szellem
fenntartását. az utóbbiak - köztük például Erich Ludendorff ezredes - a minél gyor-
sabb ütemű fejlesztés hívei voltak, tekintet nélkül a társadalmi hatásokra.

203
 A NYUGHATATLAN NAGYHATALOM

A JÚLIUSI VÁLSÁG ÉS A HÁBORÚ

A német közvélemény évtizedeken át vallotta, hogy Németország

nem felelős a világháború ért - vagy legfeljebb annyira, mint a többi
nagyhatalom. Csak az utóbbi évtizedek éles történészvitái nyomán
fogadták el azt az álláspontot, hogy a háborúért a fő felelősség
Németországot terhelp4 Nem azért, mert mindenáron világháborút
akart kirobbantani, hanem mert a nagy háború kockázatának tuda-
tában is mindent megtett a helyzet élezéséért.
Berlin 1914 júniusában, Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilko-
lása után feltétlen támogatásával "biankó csekket" adott Bécsnek, majd
egész júliusban gyors cselekvésre ösztökélte nehézkes szövetségesét.
A Monarchia egyedül nem kezdhetett háborút, viszont roskadozó mi-
voltában is Németország egyetlen, tehát kulcsfontosságú szövetségese
volt. A fő döntéshozók, II. Vilmos és Bethmann-Hollweg kancellár
osztották a katonai vezetők vélekedését, miszerint az elkerülhetetlen-
nek vélt háborút inkább most 0914-ben) kell megvívni, mint később,
amikor egy megerősödött Oroszországgal szemben már nincsen esély
a győzelemre. Két lehetőséggel számoltak: az egyik a háború volt,
a másik - amennyiben Oroszország vagy Franciaország visszariad a
szélsőséges kockázattól - az antant "szétrobbantása" (ami sem 1905-
ben, sem 1911-ben nem sikerült). A Monarchia ultimátumára adott
- váratlanul ügyes és mértéktartó - szerb válasz zavart okozott, maga
II. Vilmos is hajlott volna a brit közvetítési kísérletek mérlegelésére, de
akkorra már a katonáké, illetve régen elhatározott mozgósítás i és tá-
madási terveiké lett a döntő szó. Ausztria hadat üzent; világossá vált,
hogy a Monarchia eltökéltsége Németországon nyugszik. Berlin már
csak az orosz mozgósítás t várta, amelynek híre július 31-én megérke-
zett. Másnap a császár is kiadta a mozgósítás i parancsot, majd hadat
üzent Oroszországnak és Franciaországnak. Sietni kellett, hogy a ke-
leti "fenyegetés" ürügyén a német hadigépezet - a Schlieffen-tervnek
megfelelően - azonnal megindulhasson nyugat felé.
Bethmann két célt akart elérni: az orosz mozgósítást, hogy a szo-
ciáldemokrácia támogatásával biztosítsa a nemzeti egységet; továbbá

14 A német háborús felelősségről szóló vita 1960 körül Fritz Fischer hamburgi tiirténész
nagy feltűnést keltő könyveivel kezdődött újra. Fischer elvetette azt az által:ínos vé·
leményt, hogy Németország csak az egyik felelős a sok közül; feltárta a német kato-
nai és politikai vezetés eltökélt és tervszerú háborús politikáját, valamint - nem mel-
lékesen - párhuzamosságot, folytonosságot mutatott ki az 191O-es és az 1930-as évek
külpolitikája között. Fischer tézisét ebben a formában ma már nem sokan osztják

204
 1890-1918

a brit semlegességet - bár kétséges, hogy az 1913-14-es "enyhülés" el-

lenére ebben komolyan reménykedhetett-e. A Schlieffen-terv tartal-
mazta Belgium semlegességének megsértését, ami logikusan maga
után vonta a brit hadüzenetet. Úgy tűnik, Berlinben képtelenek voltak
megérteni a londoni politikát meghatározó motívumokat, különösen
azt, hogy Nagy-Britannia valóban "ősellenségével", a cárral szövetke-
zik. Pedig a 1be Times cikke világosan fogalmazott: "Nem állhatunk
egyedül egy olyan Európában, amelyet egyetlen hatalom ural."
A belpolitikai feltételt viszont sikerült teljesíteni: az SPO vezeté-
se a hadihitelek megszavazásával a kormány mellé állt "a veszély
órájában". Érthető hát a császár lelkesedése: "Mostantól nem isme-
rek pál1okat, csak németeket ismerek" - mondta. Ahogyan érthető
a szocialistákkal foglalkozó detektív csodálkozása is: "Ugyanazok az
emberek, akik nemrég tiltakozó gyűléseken éltették az Internacio-
nálét, most tele vannak túláradó hazafisággal." A szociáldemokrácia
egy csapásra megtért a nemzet kebelébe - mai mérlegelések szerint
az adott helyzetben nem is tehetett volna mást. Ám az adott helyze-
tet a hatalmon lévők alakították ki: "A hangulat remek. A kormány
ügyesen lépett, sikerült bennünket megtámadottként feltüntetnie"
- írta a legmagasabb körökbe bejáratos von Müller admirális.
Bethmann feltehetően jobban örült volna a "szakadék szélén tán-
colással" elért diplomáciai győzelemnek - erre utalnak aggodalmasko-
dó szavai a "sötétbe ugrás" kockázatáról. A közhiedelenunel ellentét-
ben a tábornokok se mind vártak gyors győzelmet, de valamennyien
úsztak a boldogságban: "Ha tönkre is megyünk bele, azért elmondhat-
juk, hogy szép volt" - mondta Falkenhayn porosz hadügyminiszter
Bethmann-Hollweg kancellárnak a hadüzenet napján.

A "nagy háborút" nem a végzet mérte Európára, hanem min-

denekelőtt a központi hatalmak vezetői. Politikájukban eltúl-
zott félelmek, indokolatlan várakozások és dilettáns hibák ke-
veredtek az orosz terjeszkedéssel, a brit semlegességgel és a
szerb ultimátum kezelésével kapcsolatban. Kétségtelen, hogy
Berlin döntéseit kül- és belpolitikai tényezők egyaránt motivál-
ták: a fenyegető bekerítésként érzékelt antant-szövetség széttö-
résének szándéka mellett a kilátástalan, válságokkal terhes
belpolitikai heZvzethől való kilábalás vágya. Az első hónapok
nagy nemzeti összeborulása mindenesetre feledtette a "sötétbe
ugrás" kockázatait.

20'5
 A NYUGHATATLAN NAGYHATALOM

,,1914 SZELLEME" - "AZ ÚJ NÉPKÖZÖSSÉG"

Közismert tény, hogy a háború kirobbanását mindenütt lelkesedés-

sel fogadta a lakosság - a korabeli fényképek és visszaemlékezések
legalábbis örömtől sugárzó emberekről tudósítanak. Az első augusz-
tusi napok élménye ["Augusterlebnis") sehol sem volt erőteljesebb,
mint éppen Németországban.1 5 A szellem emberei ugyanúgy a ha-
tása alá kerültek, mint "az utca embere", sőt főként ők táplálták
a tüzet. Még a reálisan gondolkodó liberális Max Weber is "nagynak
és csodálatosnak" nevezte a háborút; mások egyenesen felszabadu-
lásróI, megváltásról beszéltek.
"Háború! Megtisztulást, felszabadulást éreztünk és határtalan re-
ménységet ... Ez volt a Nemzet sohasem hallott, erőteljes és ujjon-
gó összefogása" - írta a már nagyhírű Thomas Mann, aki hálát
adott az unalmas, kisszerű polgári "békevilág" összeomlásáért.
A fiatal Carl Zuckmayer felszabadulást érzett, megmenekülést
"a polgári szűkösségtől és kicsinyességtől, az iskolától és a mago-
lástól, a szakmaválasztás kényszerétől." Számára "a háború véresen
komoly és szent, erőszakos és részegítő kirándulássá vált ... Úgy
éreztük, egy csapásra férfivá váltunk". A dologkerülő Adolf Hitlert
- akinek a müncheni tömegben lelkesedő arcát később udvari
fényképésze nagyította ki - az ürességtől és az ínségtől szabadítot -
ta meg a háború. "Ezek az órák megváltást jelentettek az ifjúkorom
óta rám nehezedő nélkülözéstől. Ma sem szégyellem bevallani.
hogy térdre hullottam, hogy megköszönjem az égnek, amiért ilyen
időkben élhetek" - írta.
Racionálisan mindebből három dolog hámozható ki. Az elsö a be-
kerítettség, a fenyegetettség tudata: "Német kultúránkat keleti barbá-
rok fenyegetik, német értékeinket nyugati ellenségek irigylik ...
Megkezdődik a Szent Háború" - szólt az egyetemi tanárok felhívá-
sa, a német küldetéstudat újabb megfogalmazása. A szellem embe-
reinél emellett döntően a polgári realitásokat elvető kultúrkritika,
a XIX. századi romantika újjáéledése hatott. Ennek speciális német
változata a dekadens nyugati (demokratikus-liberális-materialista)
civilizációval szembenálló "organikus-idealista" német kultúra heroi-
zálása volt - például Thomas Mann Egy apolitikus ember elmélkedé-

151 Egy becslés szerint 1914 augusztusában a német újságo khoz naponta mintegy 50 1)00
háborús vers érkezett.

206
 1890-1918

seiben. Feltalálták ,,1914 szellemét", amely - népi és germán lévén

- egyenesen 1789 szellemének "megszüntetve megőrzését" jelentette.
A hivatalos propaganda és az írástudók teljes egyetértésben a mitizált
Angliát tették meg fő ellenségnek: az előző évtizedek összes frusztrá-
ciója az "angol kufárszellem" pocskondiázásában összpontosult,
amellyel - például a szociológus Werner Sombartnál - a német hő­
siességnek kell megküzdenie. ,,1914 szellemének" harmadik fő mo-
tívuma a korábbi megosZtottságokat egy csapásra megszüntető
nemzeti összefogás, a német "népközösség" [Volksgemeinschaftl in-
tenzív átélése volt.

Ne felejtsük el, hogy Németország egységesülése későn és töké-

letlenül ment végbe; a társadalmi-politikai választóvonalak
élesek maradtak. Ennekfényében a háborús összefogás rendkí-
vüli és feltétlenül megőrzendő értéknek számított.

VILLÁMHÁBORÚ ÉS ÁLLÓHÁBORÚ

A Schlieffen-féle villámháborús terv megvalósítása az előírt tempó-

ban haladt, a német csapatok Belgium és Észak-Franciaország lero-
hanása után szeptember elején Párizs előtt, a Marne folyónál álltak.
Az addig folyamatosan hátráló franciák ellencsapása meglepetés-
ként érte a német főparancsnokságot, amely sietve elrendelte a visz-
szavonulást az Aisne folyóhoz. A villámháborús terv közvetlenül
a cél előtt összeomlott: 16 az így létrejött - csaknem négy éven át tartó
- patthelyzetben a katonák be ásták magukat. A lövészárkok össze-
függő vonala a svájci határtól a flandriai tengerpartig húzódott - ki-
alakult az állóháború, amely minden borzalma ellenére is kevesebb
áldozatot követelt, mint előtte a mozgó háború.
A marne-i vereség egyik következménye Moltke leváltása és
Erich von Falkenhayn tábornok vezérkari főnök i kinevezése volt,
a másik pedig a keleti fronton az oroszok ellen kivívott tannenbergi
győzelem mértéktelen felnagyítása és Paul von Hindenburg tábor-

16 A villámháború kudarcával könyvtárnyi irodalom foglalkozik. Az okokat - változó

hangsúlyokkal - a Schlieffen-terv eredendő fogyatékosságaiban. annak Moltke-féle
átalakításában (meggyengítette a támadó jobbszárnyat), az oroszok vártnál gyorsabb
mozgósításában, a Monarchia gyengeségében, az olasz semlegességben stb. keresik.
Tény, hogy a haditerv megszabta feszített tempó pontos betartása a lehetetlennel volt
határos.

207
 A NYUGHATATLAN NAGYHATALOM

Otto Dix Flandria GÍmű képe az els6 világháborúban hold béli tájjá változtatott harctérr61.
Az 1934-1936 között készült festmény volt az utolsó, amelyet a frontot megjárt művész az első világ-
háborúról festett. Később a nácik Dixet is az "elfajzott művészet" képvisel6i közé sorolták.

nok nemzeti hőssé emelése. A keleti front főparancsnokává [Ober-

ost) kinevezett Hindenburg és vezérkari főnöke, Erich LudendOlff
tábornok elérték, hogy az 1915-ös offenzíva Oroszország teljes le-
győzésére irányuljon. A központi hatalmak támadása látványos si-
kerek után őszre - mélyen orosz területen - elakadt. Falkenhayn
koncepciója egyébként alapvetően eltért a Schlieffen-Moltke-féle
- időben korlátozott, egyetlen megsemmisítő csatára alapozott - el-
képzeléstől. Az új vezérkari főnök felismerte, hogy a háborút :\'é-
metország katonai eszközökkel nem nyerheti meg, ezért olyan kor-
látozott jellegű, "felőrlő" hadműveleteket erőltetett, amelyek a ki-
merült ellenfelet mégis béketárgyalásokra kényszerítik. E koncepció
kísérleti terepe a verduni erődrendszer 1916-os ostroma lett, amely-
nél azonban nemcsak a francia, hanem a német haderéS is elvérzett.
Az immár milliósra nőtt brit hadsereg somme-i offenzívájában
a védekező németek is súlyos veszteségeket szenvedtek. Falken-
hayn bukását végül Románia hadba lépése pecsételte meg, amely
egyúttal alkalmat adott a generálisnak, hogy frontparancsnokként
kiköszörülje a csorbát. Romániát 1916 végére legyőzték, és a min-
den fronton diadalmas Németország megfelelőnek tartotta a pilla-
natot, hogy amerikai közvetítéssel békeajánlatot tegyen az antant-
nak.

20R
 1890-1918

A belpolitikai békét a hadi célokról folytatott egyre elkeseredet-

tebb viták ásták alá. Kissé leegyszerűsítve: az Alldeutsch-ok és más
szélsőségesen soviniszta csoportok óriási annexiókat és vazallus ál-
lamok sorának kialakítását - lényegében Németország korlátlan
kontinentális dominanciáját - követelték; a mérsékeltek inkább ki-
igazításokat és gazdasági expanziót. Ehhez a vitához kapcsolódott
Lengyelország helyreállításának kérdése és a Monarchiában nagy
feltűnést keltő Mitteleuropa-tero (Közép-Európa-terv)17 is. Beth-
mann-Hollweg szokásá hoz híven a két álláspont között lavírozott,
miközben a küzdő felek egyre kíméletlenebbül támadták egymást.
Az úgynevezett Spartacus-levelekkel 1916-ra a baloldali szociálde-
mokraták háborúellenes tevékenysége is feléledt, repedezni kezdett
a nemzeti egység.

A NÉLKÜLÖZÖ HÁTORSZÁG

:\'émetország hadserege felkészült egy rövid háborúra, de gazdasága

nem készült fel a hosszú háború megpróbáltatásaira. 1914-15 fordu-
lóján nyilvánvalóvá vált, hogy mindenből hiány fenyeget: munka-
erőbői, nyersanyagokból és főleg élelmiszerből. Az államnak mind
erőteljesebben kellett beavatkoznia - a kortársak zavarukban hadi-
gazdaságot, kényszergazdaságot, irányított gazdaságot, államkapita-
lizmust, szervezett kapitalizmust vagy éppen államszocializmust em-
legettek. A munkaerőhiányon nők és orosz hadifoglyok munkába
állításával próbáltak úrrá lenni. A pénzhiányon az állam hazai hadi-
kölcsönök felvételével igyekezett segíteni - míg Németország a há-
borús költségeknek csupán hat százalékát tudta adókból előterem­
teni, addig Nagy-Britannia 21 százalékát.
1914 augusztusában Walther Rathenau, az AEG elektronikai óriás-
konszern elnöke elment Falkenhayn porosz hadügyminiszterhez,
hogya nyersanyag-utánpótlásról érdeklődjön a brit blokád körülmé-
nyei között. Meglepetésére a beszélgetés végén a tábornok megbízta

17 Friedrich Naumann haloldali Iiherális politikus 1915-hen puhlikálta Mitte/europa cí-

mű könyvét egy Németország által vezetett közép-európai ga7.dasági integrációról.
Terve a mérsékel t-informális német imperializmus jellegzetes céljait fogalmazta meg,
és az Osztrák-Magyar Monarchia mindkét feléhen élénk vitákat váltott ki. A Monar-
chia egyre erősehh függése német szővetségesétől fokozta a Mitteleuropa-terv miatti
aggodalmakat. A Mitteleuropa-gondolatot egyébként Friedrich List fogalmazta meg
e1sókénl al. 1R40-es években.

209
 A NYUGHATATLAN NAGYHATALOM

a háborús nyersanyaghivatal IKriegsrohstoffamt, KRAl felállításával

és vezetésével, IB és a KRA igen találékonyan és hatékonyan oldotta
meg feladatait. Ugyanez nem mondható el az élelmiszer-ellátásról,
amelyben 1915-től kezdve egyre súlyosabb zavarok mutatkoztak.
A hazai termelés visszaesett, az import gyakorlatilag nullára reduká-
lódott. Az statisztikák 1918-ig legalább háromszoros áremelkedést
regisztráltak (az 1914-es szinthez képest), ám a kiterjedt feketepiac
miatt az infláció ennél biztosan magasabb volt. A háborús élelmi-
szerhivatalt IKriegsernahrungsamt, KEAl csak 1916 tavaszán állítot-
ták fel - hatékonyságát mutatja, hogy az 1916-17-es telet Németor-
szág-szerte "marha répa-tél ként" emlegették, mert még krumplihoz
sem lehetett hozzájutni. Egyes becslések 800 ezer főre teszik a há-
ború négy éve alatt alultápláltság következtében meghalt németek
számát. Egy 1917-es (bizalmas) bajor hangulat jelentés szerint "ami-
kor az emberek a gyűlöletről beszélnek, nem az angolokra vagy
a franciákra gondolnak, hanem azokra, akiknek több ennivaló jut,
mint nekik". A háború második felében több nagyvárosban élelmi-
szer-lázadások törtek ki, amelyekben főszerepet játszottak a hosszú
sorban állástól elcsigázott asszonyok.
Az elhúzódó háború Németországban is kiélezte a társadalmi el-
lentéteket. A hadiszállítók természetesen gazdagodtak, a nagyipari
munkásság képes volt megvédeni az érdekeit Creálbérét), de a kö-
zéprétegek - elsősorban a fix fizetésű hivatalnokok - életszínvo-
nala rohamosan csökkent. Egy braunschweigi lap 1917-es cikke
szerint "a negyedik rend felemelkedik, és elfoglalja a süllyedő har-
madik rend helyét. A kisiparosok-kiskereskedők nagyobb része,
a magántisztviselők és az állami hivatalnokok a háború vesztesei
közé tartoznak".
A háború utolsó éveire a német társadalmat a "mindenki harca
mindenki ellen", de legalábbis a "mindenki gyűlölete mindenki el-
len" állapota jellemezte. A porosz hadügyminisztérium a legkisebb
ellenállás irányába indult el, amikor - a közhangulatra hivatkozva -
1916 őszén zsidószámlálást rendelt el a hadseregben. Az eredményt
nem hozták nyilvánosságra, de maga a tény is érzékelteti, mi lett az
ünnepelt nemzeti egységből.

181 Rathenau az erősödő antiszemitizmust érzékelve már 1915-ben lemondan a KRA ve-
zetéséről, de a közvélemény egy része továbbra is berlini "zsidóvircsaftként" élte meg
a hadigazdálkodást.

210
 1890-1918

Nemcsak a tőké~munkás osztályellentét éleződött ki, hanem

a falu-város, termel6-fogyasztó, önáll6-alkalmazott ellentét
is. Az erősödő antiszemitizmus logikája szerint: ha a "nem-
zetfenntartó" középosztály lesüllyed, a "spekulánsok" (értsd:
zsidók) viszont jól élnek, akkor hazafiságuk sem lehet őszinte,
sőt belső ellenségként kell őket kezelni.

HINDENBURG ÉS LUDENDORFF URALMA

A falkenhayni stratégia kudarca előrevetítette az új "csodafegyver",

a korlátlan tengeralattjáró-háború alkalmazását 19 - az 1916-os évet
végigkísérte a "héják" és a "galambok" erről folytatott éles vitája.
Bethmann-Hollweg végül engedett az általa favorizált - végül őt ma-
gát is megbuktató - Hindenburg-Ludendorff-féle új hadvezetésnek:
1917. február l-jétől a németek minden ellenséges avagy semleges
hajót figyelmeztetés nélkül megtámadtak az antant-közeli tengere-
ken. A hírre Rathenau megjegyezte: "Ne engedjük, hogy az illúziók
erényként, a józan ítéletek bűnként jelenjenek meg." Ernst Troeltsch
teológiaprofesszor pedig kijelentette: "Ma veszítettük el Elzász-Lota-
ringiát." A német lépésre válaszu l áprilisban az Egyesült Államok is
bekapcsolódott a háborúba.
A Hindenburg nevével fémjelzett - valójában az ambiciózus
Ludendorff és csapata által kidolgozott - új koncepció nem merült
ki a búvárhajóharcban. A hátország mozgósításával totálissá akarták
tenni a háborút: a haditermelés fokozását célzó "Hindenburg-prog-
ram ., legfontosabb eleme a minden 17 és 60 év közötti német férfit
"hazafias kisegítő munkára" kötelező törvény [Hilfsdienstgesetz]
volt. Ennek kidolgozásába a szakszervezeteket is bevonták.
1917 folyamán alaposan megváltoztak a kül- és belpolitikai fel-
tételek. Az orosz forradalom kirobbanásával és az USA hadba lépé-
sével a kompromisszumos béke addig is halovány esélye végképp
semmivé lett. A két korszakos esemény közül az orosz forradalom
hatása érvényesült gyorsabban: a keleti front fokozatos megszű­
nése a győzelem új esélyét kínálta, és a német vezetés mindent
meg is tett az oroszországi káosz állandósítására. (Lenin a néme-

191 A már említett 1916 végi (fellengzős és általánosságokban mozgó) békedeklaráció

- illetve annak az antant általi elutasítása - valójában ürügyként szolgált a tengeralatt-
járó-háború megindításához.

211
 A NYUGHATATLAN NAGYHATALOM

tek által biztosított "lepecsételt" vagonban utazott Svájcból orosz

területre.)
A belpolitika különös módon egyszerre tolódott demokratikus-
parlamentáris-békepárti, illetve militarista-diktatorikus-annexionista
irányba. Példa az előbbire: II. Vilmos húsvéti üzenetében végre ígé-
retet tett a háromosztályos porosz választójog eltörlésére. Példa az
utóbbira: Bethmann-Hollweg kancellárt a hadvezetőség megbuktatta,
helyébe - a Reichstag kikapcsolásával - súlytalan figurákat (Michaelis.
Hertling) ültetett. 20 Ugyanakkor a szociáldemokrata-liberális-kato-
likus Reichstag-többség egyre intenzívebb együttműködésének és
külpolitikai önállósodásának látványos jeleként parlamenti határoza-
tot fogadta k el az annexiók és jóvátételek nélküli békéről. Válaszu I
a jobboldali annexionisták megalakították a Német Haza Pártot
[Deutsche Vaterlandsparteil; ehhez csatlakozott Anton Drexler laka-
tos is - ő valamivel később a náci párt elődjének, a Német Munkás-
pártnak [Deutsche Arbeiterpartei, DAPI lett a vezetője. A középbal
tömb formálódásának ára a szociáldemokrata párt régóta érlelödö
szakadása lett egy radikális-kisebbségi Független Szociáldemokrata
Pártra [Unabhangige Sozialdemokratische Partei Deutschlands,
USPDI és egy mérsékelt-többségi MSPD-re [Mehrheitliche Sozial-
demokratische Partei DeutschlandsI. A vázlatos képből két megszo-
kott elem hiányzik: a hadvezetőséghez és a Reichstaghoz képest
a valóság elől menekülő császár és Ludendorff gyönge kancellár-
kreatúrái már csak formálisan vettek részt a döntéshozatalhan.
A közvélemény mindenesetre továbbra is sokkal többre becsülte
a hadvezéreket, mint a civil politikusokat.

A történészek joggal írnak Ludendorff leplezett diktatúrájáról

és a birodalom egyidejű pa rla men ta rizálódásá ról. A német
belpolitika 1917-re "tömbösödött": az egyik oldalon könJonala-
zódott a majdani weimari koalíció, a másik oldalon a radiká-
lis nacionalisták blokkja. S hogy ez se legyen túl egyszerű:
a ludendorffi hadvezetöség messzemenően akceptálta a szak-
szervezetek igényeit, igyekezett - a győzelem érdekében - integ-
ráini az SPD-t. Ennek a folyamatnak is lett folytatása ti hábo-
rús vereség után.

201 A Michaelis-kormány volt az első Németországban. amelybe államtitkár-helyettt'sként

szociáldemokrata politikus (August Müller) is bekerül!: ez is jelzi a szervezett mun-
kásság felértékelődését a hadvezetőség szemében.

212
 1890-1918

BRESZT-LITOVSZKTÓL COMPIEGNE-IG

"Ahhoz, hogy az ember egyáltalán aludni tudjon, erősen kell hinnie

Istenben és az orosz forradalomban" - jegyezte meg Bethmann-
Hollweg még kancellársága idején. A német hadvezetőség által tá-
mogatott bolsevikok 1917. novemberi győzelmével megnyílt a béke-
tárgyalások lehetősége. A keleti fronton decemberben megkötötték
a fegyverszünetet, majd 1918 márciusában aláírták a Szovjet-Orosz-
ország számára óriási veszteségekkel járó breszt-litovszki békét.
A békediktátum megvalósította a szélsőséges annexionisták céljait,
és egyúttal Ukrajna kirablásával lehetőséget teremtett a német hábo-
rús terhek enyhítésére. Az ukrán gabona azonban éppúgy nem for-
díthatta meg a háború menetét, mint a hibás számításokra épülő, si-
kertelen Hindenburg-program.
A breszti békével egy időben a nyugati fronton Ludendorff
Amiens irányába megindította a régen előkészített, döntőnek szánt
offenzívát. A háború újra mozgásba jött. "Feloldódott az évekig tar-
tó frontszolgálat okozta dermedtség. A vezetésben és a győzelem­
ben való hit sohasem volt nagyobb, még 1914 augusztusában sem"
- írta Max von Baden herceg, a későbbi kancellár. A német sikerek
következtében az antant összes haderőit - a háború során először -
közös parancsnokság alá helyezték a francia Foch marsall irányítá-
sa alatt. A meg-megújuló német támadások azonban egyre gyengül-
tck. és ismét megtorpantak a cél előtt. Júliustól felülkerekedtek a
frissebb, sokkal jobban felszerelt, tankokkal támadó szövetségesek,
akiknek soraiban már közel egymillió amerikai katona harcolt.
Augusztus 8-át a német hadsereg "fekete napjaként" emlegetik: elő­
ször fordult elő, hogy a katonák tömegesen adták meg magukat az
előrenyomuló antant-csapatoknak. A hadsereg és a hátország a vég-
sőkig kimerült, ám a német visszavonulás tervszerűen folyt - a tem-
pót a bolgár, török és osztrák-magyar hadsereg láncreakciószerűen
bekövetkező összeomlása gyorsította fel.
Szeptember végén Ludendorff pánikba esett, és közölte: a neve-
zetes 14 pont alapján azonnal fegyverszünetet kell kérni Wilson
amerikai elnöktől. Helyzetértékelése az addig csak győzelmi jelen-
tésekkel traktált kormánytagokat és képviselőket is megdöbbentet-
te. Újabb fordulatot jelentett, hogy október 3-án a liberális Max von
Baden elnökletével, a (többségi) szociáldemokraták, a baloldali
liberálisok és a Centrum részvételével - a Reichstag többségére

213
 A NYUGHATATLAN NAGYHATALOM

támaszkodó - új kormányalakult 21 , amely másnap elküldte Wilson-

nak a német fegyverszüneti kérelmet. A gyors parlamentarizálódást
október végén a kancellár parlamenti felelősségét rögzítő alkot-
mánymódosítás erősítette meg.
Az események magyarázata kettős: a hadvezetőség egyrészt elébe
akart menni a wilsoni válaszjegyzékekben követelt demokratizálási
igényeknek. De ennél sokkal fontosabb szempont volt a hadsereg
intaktságának és presztízsének megőrzése, a felelősség áthárítása
a polgári politikusokra. Ludendorff maga jelentette ki a főhadiszál­
láson, hogy a parlamenti urak most "egyék meg, amit főztek" . Az
urak pedig - talán naivitásból, még inkább az oroszországihoz ha-
sonló káosz elkerülése érdekében - megették, amit a hadvezetőség
föltálalt nekik.

A birodalom demokratikus-parlamentáris átalakulása - híven

a német hagyományokhoz - ismét felülről, külső fenyegetésre
és parancsszóra ment végbe, méghozzá a vereséggel egy idő­
ben. Így 1918 őszén már félig készen állt a weimari idők jobb-
oldali alaphazugsága a le nem győzött, a belső ellenség által
orvul "hátbadöfött" hadsereg ről. A tájékozatlan tömeg az ösz-
szeomlást az október elején kormányra jutott "senkiházi" poli-
tikusok művének tarthatta, akik addig beszéltek a megegyezéses
békéről, amíg megkapták a vereséggel felérő fegyverszünetet.

A szigorú fegyverszüneti egyezményt22 tehát nem a katonák írták

alá, hanem a Centrum-párti Matthias Erzberger23 vezette polgári kül-
döttség tagjai; Compiegne-nél, egy vasúti kocsiban. 1918. november
ll-én délelőtt 11 órakor a - még belga és francia területen húzódó -
frontok mentén véget értek a harcok. A német köztársaságban ek-
korra már győzött a forradalom, és érlelődött a polgárháború.

21 A stabil választói bázissal rendelkező. kompromisszurnkész Centrum Párt a vilmosi

korszakban - és később a weimari köztársaságban is - a belpolitikai mérleg nyelvét
jelentette.
22 Németországnak ki kellett ürítenie a még megszállt területeket, hozzá kellett járulnia
néhány Rajna-parti város és stratégiai pont antant-megszállásához, le kellett szerelnie
hadseregét, át kellett adnia hadiflottáját, továbbá nagy mennyiségű hadianyagOl és
hadfelszerelésI. A breszt-Iitovszki és bukaresti békék érvényüket vesztették.
23 Erzberger - aki annexiópárti, élesen szocialistaellenes politikusból a weimari köztár-
saság egyik alapító atyja lett - életével fizetett a fegyverszünet aláírásáért: a bajor
Organisation Consul nevű titkos szervezet két merénylője agyonlőtte. Gyilkosai, akik
egy ideig Magyarországon rejtőzködtek, csak 1945 után kerültek bíróság elé.

214
 1890-1918

KRÓNIKA

1890-1894 leo von Caprivi birodalmi kancellár.

1890. márcIus Az új német kormány sem az Oroszországgal kötött viszontbiztosítási
szerzódést. sem a szociáldemokrácia elleni kivételes törvények hatályát nem
hosszabbítja meg.
1891 Az ÖssznémetSzövetség megalakulása.
1894-1900 Chlodwig zu Hohenlohe-Schillingsfürst herceg birodalmi kancellár.
1898 Az elsó német Hottatörvény. (1900-ban követi a második. I
1900 Az új Polgári Törvénykönyv bevezetése.
1900-1909 Bernhard von Bülow birodalmi kancellár.
1905. rnárcius II. Vilmos császár marokkói látogatása; elsó marokkói válság.
1908. október II. Vilmos szerencsétlen interjúja kiváltja a "Oaily Telegraph-affért".
1909-1917 Theobald von Bethmann-Hollweg birodalmi kancellár.
1911 . július "Párduc ugrás Agadirba" ; második marokkói válság.
1912. január A Reichstag-választások eredményeként az SPO-é a legerósebb pártfrakció.
1913 A labern-ügy végleg meghiúsítja az Elzász-lotaringia békés integrálására tett
erófeszítéseket.
1914. augusztus Kirobban az elsó világháború. Német gyózelem Tannenbergnél.
1914. szeptember A németek marne-i visszavonulása - az állóháború kezdete nyugaton.
1915 A központi hatalmak sikeres támadásai a keleti fronton.
1916. február- A verduni és somme-i ütközetek a nyugati fronton.
december
1916. augusztus Hindenburg és ludendorff veszik át a hadsereg fóparancsnokságát.
1917. február A "korlátlan tengeralattjáró-háború" bejelentése.
1917. április Az Egyesült Államok hadba lép az antant oldalán.
1918. március Oroszország és Németország aláírják a breszt-litovszki békét.
1918. márclus- Sorozatos német offenzívák a nyugati fronton.
júliUS
1918. szeptember Megalakul Max von Baden kormánya; német fegyverszüneti kérelem.
1918. október Parlamentáris alkotmány bevezetése.ludendorff távozása.
A flottánál elkezdódnek a forradalomba torkolló matrózfelkelések.
1918. nov. 11. Németország Compiegne-ben aláírja a fegyverszünetet.

215
DEMOKRÁCIA ÉS DIKTATÚRA
• 1918-1945 •
Heinz Schulz-Neudamm: UFA plakát. 1927.
 "Nem vagyunk PO/fiá rak.
A háborúk és a po/gárháborúk
gyermekei vagyunk."
Ernst Jünger

A LEFÉKEZETT FORRADALOM

~
Z európai történelem 1914 és 1945 közötti periódusát okkal
L nevezik az "új harmincéves háború" vagy az "európai polgár-
. L. háború" korának. Egyetlen hatalomra sem igaz ez annyira,
mint Németországra, ahol az első világháború utáni két évtizedben
béke helyett hol valóságos, hol látens polgárháború dúlt - ideértve
a náci diktatúra éveit is. A polgárháború újabb világháborúba és a
korábbinál is nagyobb katasztrófába torkolIt. Ám 1918-ban, a kor-
szak kezdetén még élt a remény, hogy a világháborús vereségből
egy új, demokratikus Németország fog felépülni.
A második német forradalom 1918 októberének végén az észa-
ki flotta matrózainak lázadásával kezdődött. Parancsnokaik a fegy-
verszüneti tárgyalások idején elrendelték, hogya hadihajók a nyílt
tengeren, a britek kel szemben köszörüljék ki a német becsületen
esett csorbát. A matrózok épp olyan elszántan ellenszegültek, mint
korábban kronstadti vagy cattarói bajtársaik. Felkelésük november
elején átterjedt Kielre, majd az északi kikötővárosokra, végül egész
Németország nagyvárosaira. Mindenhol katona-, matróz- és mun-
kástanácsok [Rate] alakultak. Egymás után dőltek meg a trónok:
a sort Münchenben a csaknem 750 éve uralkodó Wittelsbachok le-
mondása nyitotta meg - a bajor kormány irányítását november 7-én
Kurt Eisner, berlini szocialista újságíró vette át. November 9-én
a forradalom elérte Berlint. Max von Baden kancellár átadta a ha-
talmat Friedrich Ebertnek, a többségi szociáldemokraták vezetőjé­
nek. Ugyanezen a napon Ebert legközelebbi munkatársa, Philipp
Scheidemann kikiáltotta a német köztársaságot, amit Ebert a mé-
regtől kivörösödve fogadott: az államforma ügyében a mielőbb
megválasztandó nemzetgyűlés hivatott dönteni - mondta. Scheide-
mann azonban ezzel a lépéssel megelőzte a radikális Spartacus
Szövetség vezetőjét, Karl Liebknechtet, aki két órával később ugyan-
ott proklamálta a "szabad, szocialista német köztársaság" megalaku-
lását. A baloldal megosztottsága tehát már kezdetben nyilvánvaló
volt. A belgiumi főhadiszálláson tartózkodó II. Vilmos császár - aki

219
 DEMOKRÁCIA ÉS DIKTATÚRA

"pár száz zsidó agitátor és néhány ezer elégedetlen munkás miatt"

nem akart lemondani - másnap Hollandiába szökött. 1941-ben be-
következett haláláig itt élt száműzetésben.
A új köztársaság vezetőinek a vesztes háború következményeivel
- a blokád miatti élelmiszer- és nyersanyaghiánnyal, nyolcmillió lesze-
relő katona elhelyezésével, a gazdaság béketermelésre való átállításá-
val, a spanyolnátha-járvánnyal, az országszerte kirobbanó lázongá-
sokkal,l röviden: a káosszal - kellett szembenézniük, miközben egy
demokratikus alkotmányon alapuló rendszert próbáltak megterem-
teni. Az önmagát "csődgondnoknak" aposztrofáló Ebert és a több-
ségi szociáldemokrata párt (MSPO) vezetése kezdettől fogva a for-
radalom konszolidálására törekedett, hogy Németország elkerülje az
oroszországihoz hasonló anarchiát, ínséget és polgárháborút, és be-
illeszkedjen a győztesek "wilsoni alapokon épülő" új világrendjébe.
Ennek érdekében készen állt az elitekkel: a bürokráciával, a tiszti-
karral és a nagyváUalkozókkal való együttműködésre. A szociálde-
mokrata vezetők három alapvető kompromisszumot kötöttek; az el-
sőt a tőlük balra álló független szocialistákkal (USPO) a közös kor-
mányzásról: november lO-én három MSPD- és három USPD-taggal.
Ebert elnökletével megalakult a Népmegbízottak Tanácsa. Az új kor-
mány első nyilatkozatában deklarálta a nőkre is kiterjedő általános
választójogot, a nyolcórás munkaidő t és minden addigi háborús kor-
látozás megszüntetését. A második kompromisszum Ebert és a had-
vezetőség között jött létre. Wilhelm Groener tábornok felajánlotta a
katonák segítségét a bolsevizmus elleni harcban, ha cserébe
a kormány támogatja a hadsereg rendjének és fegyelmének megőr­
zését. "Ettől kezdve a kancellári hivatal és a hadvezetőség között
működő titkos vonalon minden este megállapodtunk a szükséges
rendszabályokról. A szövetség bevált" - írta Groener. Van igazság
abban, hogya demokratikus köztársaság születésénél a császárra
felesketett tisztikar és az osztályharcra esküdő szociáldemokrácia
bábáskodott. A harmadik megállapodást, a Stinne~Legien paktumot
Hugo Stinnes iparmágnás és Carl Legien szakszervezeti vezető kö-
tötte meg: a munkaadók partnerként ismerték el a szakszervezete-
ket, és hozzájárultak a nyolcórás munkaidő bevezetéséhez - így el-
kerülték a nagyipar fenyegető szocializálását. .

l I Parasztmozgalmakra Németországban nem keru It sor, a földkérdés komoly formában

fel sem merult. A parasztság többnyire a konzervatív erőket támogatta.

220
 1918-1945

Forradalom a spartakista felkel6k 1919 januárjában papírhalmok között harcolnak a berlini

sajtónegyedben. Az esélytelen kommunista felkelést a katonaság napok alatt leverte és megtorolta.

Az l JSPD radikálisai, mindenekelőtt a szélsőbal szárnyat képviseli)

,\partakisták nem támogatták az alkotmányozó nemzetgyűlés ösz-
szchívását - szovjet-orosz mintára a tanács rendszer és a "világforra-
dalom " mellett agitáltak. A parlamentarizmus vagy tanácsrendszer
kérdésben a döntő szót a december közepén Berlinben összeülő or-
szágos tanácskongresszus mondta ki. A 490 küldött többsége az
\'lSPD tagja volt, mindössze tízen tartoztak a spartakistákhoz.
A kongresszus heves viták után elfogadta Ebert és az MSPD javasla-
tát a nemzetgyűlési választások mielőbbi megtartásáról. Bebizonyo-
sodott, hogy a német helyzet gyökeresen eltér az orosztól: még a ta-
nácsok is parlamentáris viszonyokat akartak, nem "szovjetrendszert" .
A csalódott spartakisták 1918 utolsó napjaiban önálló kommunista
pártot IKommunistische Partei Deutschlands, KPD] alapítottak, így
1919-re már három - önmagát marxistának nevezéS - munkáspárt
múködött Németországban. (Az USPD egyébként december végén
kilépett Ebert kormányából.) A KPD döntésre akarta vinni a dolgot,
ezért január elséS felében - Eichhorn berlini rendőrfönök leváltása
ürügyén - felkelést robbantott ki Berlinben. A kormány elmenekült,

221
 DEMOKRÁCIA ~S DIKTATÚRA

a spartakistákat - saját szavai szerint - "a véreb szerepét vállaló"

Gustav Noske szociáldemokrata hadügyminiszter által behívott sza-
badcsapatok [FreikorpsJ2 véres harcban leverték, két vezetőjüket,
Karl Liebknechtet és Rosa Luxemburgot pedig - utóbbi hasztalan
óvta elvtársait az elsietett felkeléstől - elfogták, és "szökés közben"
meggyilkolták. A kommunizmust, ahogy a Centrum-párti Erzberger
megjósolta, a szocializmussal verték le. "Ez volt a német munkásmoz-
galom marne-i csatája, amelyet soha többé nem tudott kiheverni" -
állapította meg 1919 januárjáról a szociáldemokrata Rudolf Hilferding.

Lenin és a bolsevik vezetők gyakran gúnyolódtak azon, hogy

a német forradalom képtelenség, a németek "egy pályaudvart
se rohamoznának meg, ha előlte nem vettek peronjegyet ".
1918 őszének felemás reformjai mégsem tudták feltartóztatni
a német forradalmat, amely azonban egészen másként játszó-
dott le, mint 1917-ben az orosz. Ennek egyik oka éppen az
volt, hogy a tagolt, demokratikus hagyományokkal is rendelke-
ző német társadalom és a politikai erők túlnyomó többsége el-
utasította az orosz utat. De legalább ilyen fontos tényező, hogy
a német forradalom egy iparosodott államban robbant ki, ahol
az élet normális kereteinekfenntartása érdekében az államgé-
pezetet sem lehetett teljesen "széttörni ". A kormányzó szociál-
demokratáknak tehát bizonyos mértékig együtt kellett működ­
niük a régi elitekkel. De mintha a szükségesnél is jobban
együttműködtek volna velük: nem tettek komoly kísérletet
a hadsereg és a felső bürokrácia átalakítására. A "többségi"
szociáldemokraták a kommunista fenyegetés miatt kissé bátor-
talanul politizáltak - a legyőzött régi elitek azért is nyerték vissza
hamar az önbizalmukat, mert Eberték saját mozgásterüket
szűkebbnek hitték a ténylegesnél.

2 A hivatásos tisztekből, altisztekből és önkéntesekből álló szabadcsapatokat a nagy-

iparosok pénzén a hadvezetőség szervezte. 1919 folyamán egyik városban a másik
után állították helyre kíméletlenül a "rendet" - ürügyként bármilyen rendzavarást
vagy fosztogatást felhasználtak. Erejüket a vitatott keleti határok menti csatározások-
ban is kipróbálták. A német szabadcsapatok mintául szolgáltak a baltikumi, lengyel,
magyar, olasz stb. ellenforradalmi különítményeknek.

222
 1918-1945

A NEMZETGYŰLÉS ÉS AZ ALKOTMÁNY

Négy nappal Liebknecht és Luxemburg meggyilkolása után, 1919.

január 19-én tartották a nemzetgyűlési választásokat - a forradalom
első szakasza lezárult. Az (M)SPD-nek a szavazatok 37,9%-a, a katoli-
kus Centrum Pártnak 19,7o/o-a, a baloldali liberális Német Demokrata
Pártnak [Deutsche Demokratische Partei, DDPl18,5o/o-a jutott. E három
mérsékelt középpárt együttesen a mandátumok 78%-át szerezte meg:
a már 1917-18-ban formálódó "weimari koalíció" tehát fölényes
győzelmet aratott. A képviselők 9,6%-a nő volt - ehhez hasonló
arány az 1970-es évekig nem fordult elő a német törvényhozásban.
Az alkotmányozó nemzetgyűlés február 6-án a német kultúra egyik
régi fellegvárában, Weimaman ült össze; a lázongó, nyugtalan
Berlin nem számított biztonságosnak. Friedrich Ebert, a birodalmi
elnökké választott egykori nyeregkészítő szakmunkás augusztus
ll-én írta alá a köztársaság alkotmányát. Az új kormányfő Schei-
demann lett.
A weimari alkotmány3 aparlamentet - a német történelemben
először - a politika meghatározó tényezőjévé tette: a kormány a
Reichstagnak tartozott felelősséggel. A párturalom ellensúlyozására
a birodalmi elnököt közvetlenül a nép választotta, hét évre. Az el-
nök volt a fegyveres erők főparancsnoka, ő nevezte ki a birodalmi
kancellárt és a kormány tagjait, jogában állt feloszlatni a törvényho-
zást, népszavazást írhatott ki. Az államfő kivételesen erős hatalmi
pozícióba került az alkotmány híres-hírhedt 48. cikkelye által,
amely "a közrend és a közbiztonság jelentékeny zavarai vagy ve-
szélyeztetése esetén" feljogosította, hogy szükségállapotot hirdes-
sen ki, rendeletekkel kormányozzon, sőt az alkotmányos jogok egy
részét is felfüggessze. Noha az alkotmány ezt az eszközt csak kivé-
teles esetekben engedélyezte, már Ebert elnök is többször élt vele
a törvényhozás meggyorsítása érdekében, utóda, Hindenburg pe-
dig - 1930 után - erre támaszkodva lényegében elnöki kormány-
zást vezetett be.

31 Németország neve 1919 után is birodalom [Deutsch es Reichl maradt; hivatalos színe
a fekcte-piros-fehér helyett az 1848-as fekete-piros-arany lett, bár a zászlókérdés to-
váhbi belpolitikai csatározásokat eredményezett.

223
 DEMOKRÁCIA ~S IlIKTATÚRA

A 48. cikkelyalkalmazásának feltételeiről és végrehajtásáról

nem alkottak külőn tő rvényt, így a normális és a szükségálla-
pot közti határ értelmezés kérdése maradt. Az elnököt már
a kortársak "pótcsászárként" emlegették, a történészek pedi!!,
a 48. cikkely kapcsán "pótalkotmányról" írnak. Nem az elnök
jogállása volt a weimari alkotmány egyetlen fogyatékossága.
A parlamenti küszöb hiánya tucatnyi pártot jutatott be
a Reichstagba, ami nagyon megnehezítette kormányképes
többség kialakulását. 4 Mivel a "konstruktív bizalmatlansági in-
dítványt" nem vezették be, új kormány alakítása nélkül is meg
lehetett buktatni a kormányt, ami még instabilabbá tette a hel-
politikai viszonyokat. Mindez - az elnök szerepének felértéke-
lődése esetén - magában rejtette annak a veszélyét, hogya de-
mokrácia tekintélyuralmi irányba tolódik el.

Az alkotmánya három koalíciós párt kompromisszumainak ered-

ményeként jött létre. A tulajdonnal és az örökléssel kapcsolatos ren-
delkezések a liberális, a hittan és az egyházi iskolák fenntartása a
katolikus, a széleskörű szociális jogok a szocialista álláspontot tük-
rözték. Utóbbiak közé tartozott például a gyermek után járó mun-
kaidő-kedvezmény C"anyanap") bevezetése vagy az egészséges la-
káshoz való jog kimondása, amelynek alapján Frankfurtban és más
nagyvároso kban szociális lakások tízezreit építették fel. A császárság
alkotmányához képest a köztársaságé a centralizáció irányába moz-
dult el, bár az eredeti szándékoknál jóval kisebb mértékben. (1918
végéll még Poroszország megszüntetése is szóba került.) A délné-
met államok - mindenekelőtt Bajorország - különleges jogait meg-
szüntették, a porosz és a birodalmi kormányzatot különválasztották.
a második kamara, a Birodalmi Tanács [Reichsratl törvényhozó Sle-
repét pedig szűkebbre szabták.
A weimari viták éleződő belpolitikai harcok közepette zajlottak.
Az 1919 januárja és áprilisa közötti időszak sokkal nyugtalanabbul
telt, mint 1918 novembere és decembere; a parlamentáris többséget
- az addig elkerült - polgárháború fenyegette. Rövid életű tanács-
köztársaság jött létre Brémában és Münchenben - Bajorország

41 Téves az az elképzelés, hogy az arányos képviselet önmagában elósegítette Hitler ha-

talomra jutását. Ha a német választási rendszer a győztest "jutalmazta" volna. akkor a
náci párt már 1932-ben megszerezhette volna a mandátumok abszolút töbhségét

224
 191H-1945

mindvégig a birodalomtól különböző utakon járt. A Ruhr-vidéken

tömeges politikai sztrájkokra került sor, amelyek célja a szénbányák
államosítása és az üzemi tanácsok elismertetése volt. A "megoldást"
- kísérteties egyhangúsággal - a szabadcsapatok bevonulása jelen-
tette, és a vörösterrort sokszorosan felülmúló vérengzés.

VERSAILLES ÉS A T6ROÖFÉS-LEGENOA

Az alkotmány mellett a weimari köztársaság másik alapdokumentu-

ma az 1919. június 28-án aláírt versailles-i békeszerződés volt. Bibó
Istv{m Versailles öt "sárkányfog-vetéséről" írt: a békeszerződés dik-
tátum jellegéről, a területi veszteségekről, a jóvátételekről, a lefegy-
\"Crzésröl és az Ausztriával való egyesülés [Anschluss) tilalmáról.
Hozzátehetünk egy hatodikat: a 231. cikkelyt, amely a jóvátételi kö-
telezettséget Németország és szövetségesei háborús felelősségével
indokolta. A legtöbb németet ez legalább annyira sértette, mint a ma-
teriális veszteségek és tilalmak. Talán más lett volna a helyzet, ha
a szociáldemokrata kormány azonnal nyilvánosságra hozza a Német-
ország háborús felelősségét bizonyító diplomáciai iratokat. Ezt azon-
ban éppen a várható békeszerzödés miatt nem akarta megtenni, így
a nacionalista hazugságok még jobban átjárhatták a közéletet.

A Simplicissimus
karikatúrája húen tükrözi
a versailles-i békéhez
kapcsolódó német érzelmeket
a Németországot jelképező
lecsupaszított áldozat
megkötözött kézzel megy
a nyaktiló alá.
Körülötte a három hóhér:
az amerikai Wilson,
a francia Clemenceau
és a brit Lloyd George.

225
 DEMOKRÁCIA ÉS DIKTATlJRA

~ Braunschweig
_ Anhalt
~ Waldeck

=
rZlI

_
Hessen
thünngiai államok
Bajorország
birodalmi városok

Németország az 1919-es békeszerz6dés után

A békeszerződés értelmében Németország 70 OOO km 2-t, terüle-

tének 14 százalékát kényszerült átengedni Franciaországnak, Belgi-
umnak, Dániának, Lengyelországnak és Litvániának, népességének
pedig 13 százalékát veszítette el. A német gyarmatok - mint nép-
szövetségi mandátumterületek - a győztesek birtokába kerültek.
A sokat emlegetett "önrendelkezési elv" 5zilézia és 5chleswig-
Holstein esetében a gyakorlatban is megvalósult: népszavazások
eredményeként a két területet megosztották Németország és Len-
gyelország, illetve Németország és Dánia között. A 5aar-vidék ideig-
lenesen a Népszövetség igazgatása alá került, azzal a kikötéssel,
hogy tizenöt év múlva népszavazást kell tartani a terület sorsáról.
A 5aar-vidék bányáit addig Franciaország aknázhatta ki. Danzig
(Gdansk) szabad várost ugyancsak a Népszövetség igazgatta. A német
hadsereg létszámát 100 OOO főben maximálták, légiereje, nehézfegy-
verei és vezérkara nem lehetett. A hadiflottánál 15 OOO főnyi legény-
ség szolgálhatott. A Rajna bal partján és a jobbpart 50 km széles

226
 1918-1945

lao ~ com h1IlloloOM Hlilil/l lik<

. . tol lIO
__ h ....... ""'.. :O'~ ..I:o._r.lk( ... u_p"""_r fm
_~"fooI
~ ..... ..,...t.......
..... "~1.,."lIt ....ia<.'
bI. .. bI. _ _ _ , . , , . _

_
....
...
iiIi"j;i"""'................ _~ II1II _ _ PCPM'"
~--....,.. . !!!!­

~"""""""''''''''D bK_ oaMff\,

~_ ........... ..-rom..·IlfcIo .....
..... -...r-ro.. n6 ro ... 1I4 w_a MImIOII4 .... _ _.....,
lIl«'.. " .. ~ ..rit _
'. Ilcomo""r.a'"~:8of/'''
-.r O k _.... ,01110 ",*_11.-...1
A hadvezetést61 eredő
"tórdöfés-Iegenda" a jobboldal e.,_offt.3tueiten
__ ....'DO(d}ftoB
_ _ ....
~
leghatékonyabb választási JU !5f(oben ber ~ntente mad)e~
fogása lett. Ezen az 1924-es Ilf"".""
-
.... fOl_mer
plakáton a Német Nemzeti <lB!)«t fOr ki nfcf>t.
Párt (DNVP) hirdet
harcot az árulók ellen. <méil)lt beutfd)nationaC!

sávjáhan demilitarizált övezetet hoztak létre, amelyet a szövetsége-

sek ellenőriztek. A leghevesebb vitákat a német jóvátétel megálla-
pítása okozta; ennek összegéről a mérsékletre intő britek és a hajt-
hatatlan franciák 25 nemzetközi konferencián hiába próbáltak dű­
lóre jutni. Végül 1921 tavaszán 132 milliárd aranymárkában állapí-
tották meg a hadikárpótlás összegét, amelyet harminc év alatt kel-
lett kifizetni. A német törlesztés biztosítékaként a szövetséges csa-
pfltok tizenöt évre megszállhatták a Rajna-balpartot, valamint
a kölni, kohl enz i és mainzi hídfőt - kiürítésük a jóvátételek teljesí-
tésének függvénye volt.
A váratlanul kemény - a wilsoni pontokat nem tükröző - béke-
feltételek elementáris felháborodást váltotta k ki Németországban.
A Scheidemann-kormány lemondott C"száradjon el a népünk bék-
lyóba verését aláíró kéz") - helyébe a békefeltételek elfogadását vál-
laló, szintén szociáldemokrata Gustav Bauer vezette koalíció lépett.
Közhen egyre szélesehb körökhen terjedt, Hindenburg marsall kije-

227
 DEMOKRÁCIA ~S DIKTATÚRA

lentése 5 nyomán pedig legfelsőbb megerősítést kapott a "tőrdöfés­

legenda" [DolchstoBlegendel. E szerint a hadsereg nem szenvedett
vereséget, az összeomlás t a belső ellenség (szocialisták, zsidók stb.)
aknamunkája okozta, akik a hátországból bomlasztottak. Akaratla-
nul Ebert kancellár is a köztársaságellenes jobboldal kezére játszott,
amikor 1918 decemberében ezzel a mondattal üdvözölte a Berlinbe
hazatérő katonákat: "Nem az ellenség győzött le benneteket!"

Ha a versailles-i békeszerződést a wilsoni deklarációkhoz mér-

jük, akkor a német közvéleménynek minden oka megvolt rá,
hogy szőröstül-bőröstül elutasítsa. Ha viszont az egy évvel ko-
rábbi breszt-litovszki békéhez, akkor Németország sokkal jobb
békét kapott, mint amilyent ő szánt Oroszo rszág nak. Ez azon-
ban nem változtat azon, hogy a németek egyedül a "szégyen-
letes rablóbéke" teljes elutasításában, rendelkezéseinek szabo-
tálásában voltak egységesek. A köztársaság immár nem a csá-
szárság, hanem Versailles árnyékában élt. Mivel a kialakult
európai normákkal valóban ellentétes diktátumot a demokrá-
ciák mérték Németországra, maga a demokrácia lett gyanús és
megvetendő, a nyers erőt leplező puszta szólam. Mindehhez já-
rult a háborús "ártatlanság" és a "tőrdöfés" hazug mítosza-
nem szükséges tovább bizonygatni, mennyire hátrányos he~v­
zetből indult a fiatal német demokrácia.

PUCCSOK, VÁLSÁGOK, HIPERINFLÁCIÓ

A forradalom kaotikus állapotban találta a jobboldalt, amelyből

a szabadcsapatok megerősödésével és a versailles-i békeszerződéssel
kapaszkodott ki. 1920 márciusában Wolfgang Kapp szélsőjobboldali
politikus és Walther Lüftwitz tábornok puccsal akarta megdönteni
a kormányt. A Stuttgartba menekült kabinet ellenállásra buzdított,
a minisztériumi hivatalnokok passzív ellenállása a szakszervezet ek ál-
talános sztrájkjával együtt pedig napok alatt véget vetett a puccskí-

5 Hindenburg tábornagy 1919. november IH-án a Reichstag háborús összeomlás!

vizsgáló bizottsága előtt nyilatkozott. Szavai szerint "egy angol tábornok joggal álla-
pította meg, hogya német hadsereget hátulról döfték le". Sohasem derült ki. ki volt
az általa említett angoltáhornok. Hans von Seeckt tábornok ugyanakkor már 1917
nyarán egyik leveléhen arról ín, hogy "hogyan harcolhatnánk tovább", ha egyszer
"a hátország hátba döfött bennünkee".

228
 1918--1945

sérletnek. Kapp Svédországba menekült, a zűrzavar azonban foko-

zódott. Bajorországban a hadsereg jobboldali kormányt segített ha-
talomra. A Ruhr-vidéken újabb, minden korábbinál erőteljesebb
spontán sztrájkmozgalom és munkásfelkelés bontakozott ki. Az
iparvidék a helyi "vörös hadsereg" kezére került - a munkásoknak
a szabadcsapatok és a hadsereg [Reichswehrl ellen vívott csatái,
majd a leszámolások során legalább ezren haltak meg. A puccsok
és felkelések igazi győztese a "semlegességét" deklaráló, "apoliti-
kus" hadsereg volt; főparancsnoka, Hans von Seeckt tábornok a
Kapp-puccs idején megtagadta a támogatást a törvényes kormány-
tól, de támogatta a baloldali felkelőkkel szemben.
Az 1920. júniusi Reichstag-választásokon a jobb-, illetve a szélső­
baloldal (USPD) tört előre, ami a polgárság jobbra- és a munkásság
balratolódásával magyarázható. A weimari koalíció súlyos vereséget
szenvedett, három párt ja a mandátumok 78%-áról 450/0-ra esett visz-
sza, és a köztársaság fennállása idején többé nem is jutott 50% fölé.
Az új, kisebbségi kabinetben a szociáldemokraták helyét a mérsékel-
ten jobboldali Német Néppárt [Deutsche Volkspartei, DVPl foglalta el,
de az SPD - kívülről- tolerálta a polgári kormányt. A kancellári tiszt-
ség - mint a weimari időszakban legtöbbször - a Centrum Pártnak
jutott. A kommunisták a választásokon csak 2%-ot értek el, ám az
USPD kettészakadásával megerősödtek. A KPD - a radikalizálódó
Komintern utasításai6 alapján - 1921 márciusában előkészítetlen fel-
kelést robbantott ki Szászországban l"Marzaktion"l, amelynek vérbe-
fojtása mély válságba sodorta a pártot.
Az 1921-es és 1922-es évet a szélsőjobboldal politikai gyilkossá-
gai tették emlékezetessé. 7 A bajor Organisation Consul nevű szer-
vezet két legprominensebb áldozata Matthias Erzberger korábbi
pénzügyminiszter és Walther Rathenau külügyminiszter volt. Erz-
berger a megegyezéses béke híveként lett a radikális nacionalisták
gyűlöletének tárgya, Rathenau pedig, a zsidó származású milliomos
vállalkozó, liberális értelmiségi és karizmatikus politikus, külügymi-

6 A Komintern utasításait a KPO ultrabalosait támogató Kun Béla közvetítette a német

elvtársaknak.
"1
1919 és 1922 közöt! - Liebknecht, Luxemburg, Erzberger és Rathenau mellett - poli-
tikai merénylet áldozata lett Hugo Haase, az USPO elnöke, Kun Eisner bajor minisz-
terelnök (USPO) és Karl Gareis bajor frakcióvezető (USPO). Erhard Auer bajor bel-
ügyminiszter (SPO), Maximilian Harden liberális szerkesztő és Philipp Scheidemann
(SPO) "csak" megsebesültek az ellenük elkövetett merényletekben. A merénylők Ba-
jorországban, a nácizmus szülőhazájában voltak a legaktívabbak.

229
 DEMOKRÁCIA ÉS DIKTATúRA

niszterként az antanttal szembeni "teljesítési politika" híve - ideális

célpontnak számított. A Rathenau halálát követő országos felhábo-
rodás egy röpke pillanatra egyesítette a demokrácia híveit. Joseph
Wirth kancellár gyászbeszédében kijelentette: "Az ellenség a jobb-
oldalon ált." Törvényt fogadta k el a köztársaság védelméről, amely-
nek alapján a kormány 43 szélsőséges szervezetet tiltott be. A gyil-
kosoknak menedéket adó Bajorország megfegyelmezéséhez azon-
ban hiányzott az erő; a mérsékelt jobboldalnak a szélsőjobboldal­
tól való leválasztását nem sikerült elérni.

Weimar egyik eredendő gyöngesége a terrort és az orgyílkossá-

got is megengedett eszköznek tekintő gyűlölködés volt. Ehhez
járult a bíróságok politikai elfogultsága, amely egyenesen há-
torította amerényletek elkövetőit. Egy számítás szerint a balol-
daliak által elkövetett 22 politikai gyilkosságért 10 halálos íté-
letet és átlagosan 15 év börtönt szabtak ki - a jobboldaliak 354
politikai gyí/kossága átlagosan négy hónap fogházat érdemelt,
halálos ítélet egyet sem.

Az 1923-as év válságok sorozatát hozta. Januárban a német jóvá-

tételi szállítások elmaradásának ürügyén francia és belga csapatok
vonultak be a Ruhr-vidékre, és ellenőrzésük alá vonták a bányákat,
ipari üzemeket és vasutakat. A megszállással Németország vas- és
széntermelésének nagyobbik részét elveszítette. Poincaré, a hajthatat-
lan francia miniszterelnök döntését részben az 1922-es rapallói né-
met-szovjet (Rathenau-Csicserin) megállapodás motiválta: a két pária-
hatalom a Nyugat rovására egyezett meg a kapcsolatok felvételéről.
Wilhelm Cuno kormánya - a lakosság támogatásával - a passzív ellen-
állást választotta. Ószre az ellenállás - a felfokozott nacionalista agitá-
ció ellenére - kifulladt, a válság tetőpontjára ért. A Memel-vidékért lit-
vánia ellen harcoló félkatonai alakulatok Berlinbe akartak masírozni;
Hamburgban, Szászországban és Thüringiában kommunista felkelések
robbantak ki; Koblenzben francia támogatással megalakították a Raj-
nai Köztársaság kormányát; a pfalzi és a bajor szeparatisták autonó-
miára törekedtek. Ebert elnök szükségállapotot rendelt el, a bajorok
ellenálltak; Gustav von Kahr bajor miniszterelnök Münchenben le-
mondásra szólította fel a berlini kormányt. Ekkor, 1923. november
9-én robbantotta ki Adolf Hitler a müncheni "sörpuccsot" - az akció-
hoz Mussolini római menetelése adta a mintát -, de a rendőrség sor-

230
 1918-1945

tüze órák alatt helyreállította a rendet. A Stresemann-kormánynak

tulajdonképpen kapóra jött a Hitler-puccs, mert meghiúsította Kahr
sokkal veszélyesebbnek tűnő fellépését. A nácik és a konzervatív
jobboldal szövetségét 1923-ban tehát még nem sikerült megterem-
teni. A szintén diktátori terveket szövögető Seeckt tábornok ezúttal
is csak Szászországban és Thüringiában engedélyezte a hadsereg
bevetését - a Reichswehr őrizte "semlegességét" .
Ebben a válságos évben a németeket a történelem addigi legna-
gyobb mértékű inflációja sújtotta. A csúcs- (vagy inkább mély)ponton,
1923 novemberében egy kiló kenyér 400 milliárd márkába került.
(A világháború költségeit 154 milliárd márkára becsülték.) "Száz dol-
lárért egész házsort vásárolhatott bárki a Kurfürstendammon,8 hat-
emeletes épületeket ... A villamoson millió kkal fizettünk, teherautók
szállították a papírpénzt a Birodalmi Bankból a bankokba, és két hét
múlva már százezer márkások úsztak a szennyvízlefolyókban" .- em-
lékezett Stefan Zweig író. Az infláció 19I4-ben kezdődött, de csak
I92I-22-ben gyorsult fel, majd vált megfékezhetetlenné. A kormá-
nyok, a vállalkozók és a szakszervezetek között I922-ig "inflációs
konszenzus" állt fenn - a pénzrontásban látták a háború utáni válság
elkerülésének, a belső államadósságok és a jóvátételek fizetésének
egyetlen esélyét. Németország gazdasága a háború utáni években
- Nagy-Britanniáéval, Franciaországéval ellentétben - gyorsan nö-
vekedett, ám a mesterséges konjunktúra árát I923-ban meg kellett
fizetni. Emberek milliói, elsősorban a bérből, fizetésből élők és
a nyugdíjasok nélkülöztek. A középosztály megtakarításai hetek
alatt semmivé váltak, önálló kisiparosok és kiskereskedők tömege
ment tönkre, miközben maroknyi nagyiparos és spekuláns busás
haszonra tett szert.

Kisehhfajta csodának tekinthető, hogy az "ostromlott köztársa-

ság ,. túlélte az 1923-as megpróbáltatásokat, és Németország
egysége is fennmaradt. Ebben szerepet játszott a demokrácia
ellenségeinek megosztottsága, a franciánál rugalmasabb brit
politika, valamint a weimari időszak legkiemelkedőbb ál/am-
férfiának, Gustav Stresemann-nak a határozottsága. Ugyan-
akkor az infláció és az azt kísérő válságjelenségek hatására
egyre többen ábrándultak ki a "tehetetlen köztársaságból".

H I A Kurfürstendamm Berlin egyik előkelő föútja.

231
 DEMOKRÁCIA ÉS DIKTATÚRA

A KONSZOLIDÁCIÓ ÉVEI

A válságokkal terhes első öt év után a köztársaság második öt éve

a gazdasági fellendülés és a politikai konszolidáció jegyében telt.
A stresemanni nagykoalíció egyik utolsó intézkedéseként 1923. no-
vember IS-én véghezvitte a pénzügyi stabilizációt: egy Új Renten-
mark egybillió papírmárkát ért. Charles G. Dawes amerikai bankár
és politikus 1924 nyarán - Poincaré bukásával egy időben - elfoga-
dott jóvátételi tervének sikerült összeegyeztetnie a francia, a brit,
a német és az amerikai érdekeket. Németországnak évenként emel-
kedő részletekben kellett törlesztenie, és ehhez nemzetközi - első­
sorban amerikai - hiteleket kapott. Egy évvel később a francia csa-
patok kiürítették az elfoglalt területeket, majd az első Rajna menti
megszállási zónát. Az éledező gazdasági együttműködést Németor-
szág és Franciaország politikai közeledése követte. 1925 őszén
a svájci Locarnoban Németország, Franciaország, Belgium, Nagy-
Britannia és Olaszország aláírták a német-francia és a német-belga
határt garantáló megállapodásokat, továbbá megerősítették a rajnai
demilitarizált övezetre vonatkozó előírásokat. A következő évben
Németországot felvették a Népszövetségbe, majd megszüntették ka-
tonai ellenőrzését. Az enyhülési folyamat csúcspontjaként 1928 nya-
rán Párizsban a francia és az amerikai külügyminiszter aláírta a
Briand-Kellogg paktumot, a háborút elítélő nemzetközi egyezményt,
amelyhez összesen 59 állam - köztük Németország is - csatlakozott.
Úgy látszott, Versailles szelleme végleg a múlté.
A német belpolitikai élet is normalizálódott. Igaz, az 1924. májusi
Reichstag-választásokon még a szélsőséges pártok szerepeltek job-
ban, de az 1924. decemberi újabb választások a mérsékelt erők - az
SPD, a katolikus és a liberális pártok - sikerét hozták. Bár birodal-
mi szinten a kormányok továbbra is sűrűn cserélődtek, a két legna-
gyobb állam vezetése szilárd maradt: Poroszországot 1920 és 1932
között a szociáldemokrata Otto Braun, Bajorországot 1924 és 1933
között a katolikus Bajor Néppánhoz [Bayerische Volkspartei, BVP]
tartozó Heinrich Held irányította. A kormányzati folytonosság leg-
főbb biztosítékát az a Gustav Stresemann jelentette, aki 1923-tól ha-
láláig a köztársaság külügyminisztere volt. A jogi és közgazdaságI
végzettségű Stresemann a világháború alatt - Erzbergerhez hasonlóan
- a szélsőséges annexiópártiak közé tartozott. Az 1918-ban alapított
Német Néppárt (DVP), amely elnökévé választotta, a konzervatív-

232
 1918-1945

nacionalista vállalkozókhoz állt közel. Ilyen "múlttal" lett Strese-

mann a weimari demokrácia és a Franciaországgal való együttmű­
ködés híve (korabeli szóval "Vernunftrepublikaner":9 köztársaság-
párti az eszével, de nem a szívéve!) - fokozatos pálfordulásában
alighanem döntő szerepet játszott Erzberger és Rathenau meggyilko-
lása, valamint a Ruhr-krízis. A kis lépések diplomáciájával, a Briand-
nal kialakított bizalmas kapcsolat révén elérte, hogy az 1920-as évek
végére a versailles-i békeszerződés legtöbb korlátozása megszűnt,
Németország - a fegyverkezést kivéve - ismét egyenrangú európai
hatalommá vált. "Áruló" teljesítési politikája miatt természetesen a
nacionalista támadások kereszttüzében állt, akárcsak Briand Francia-
országban.

Stresemann stabil francia-német kapcsolatokra éPülő európai

együttműkődést akart kialakítani. A "balkanizálódás" elkerü-
lése érdekében olyan európai szabadkereskedelmi övezet létre-
hozásában gondolkodott, amely elősegítené a német gazdaság
megerősödését, és ezáltal biztosítaná Németország újbóli poli-
tikai-katonai vezető szerepét. Ez tenné lehetővé - mondta bi-
zalmas körben -, hogy keleten 10 (mindenekelőtt Lengyelország-
tól) visszaszerezzék az 1919-ben elveszített területeket.

1925 elején meghalt Friedrich Ebert. Korai halálában része Iehe-

tett a szélsőjobboldal szüntelen gyalázkodásának is - hivatali ideje
alatt az elnök 173 becsületsértési pert indított, jóllehet így sem rea-
gált valamennyi támadásra. Az új elnökválasztás rávilágított a
weimari alkotmány és pártpolitika néhány furcsaságára. A második
forduló - szoros versenyben - az idős Paul von Hindenburg mar-
sall győzelmét hozta a weimari koalíció közös jelöltjével, a Cent-
rum-párti Wilhelm Marx volt kancellárral szemben. Hindenburg az
első fordulóban nem is indult, csak utólag lett a jobboldal közös je-
löltje - ezt az alkotmány lehetővé tette. Ugyanakkor - első fordu-
lóbeli negyedik helye ellenére - a második fordulóban is indulha-

9 Ilyen .. Vernunftrepublikaner"-nek tartotta magát Thomas Mann is.

J()Lcx:arno csak Németország nyugati határait garantálta, a keleti határok garantálásától
a német diplomácia elzárkózott. Ugyanakkor - mintegy Locarno kiegészítéseként -
1926 tavaslán aláírták a szovjet-német semlegességi szerződésI. Folytatódott a két ál-
lam hadseregének (titkos) együttműködése: a szovjet fél német technikához és szak-
ért6khöz jutott, a németek pedig szovjet területen gyakorlatozhattak.

233
 DEMOKRÁCIA ÉS DIKTATÚRA

tott a kommunista Ernst Thalmann; az általa szerzett majdnem két-

millió voks bőven elég lett volna Marx győzelméhez. Mégsem egye-
düi a KPO jelöltjén múlt az eredmény: a Bajor Néppárt a katolikus
Marxszal szemben a protestáns Hindenburg támogatására szólította
fel híveit.

Hindenburg elnöksége a nemzeti nagyság, az erős vezetés

iránti igényt fejezte ki, és a köztársaság konzeroatív fordulatát
jelezte. A választák többsége Weimarral szemben foglalt állást.
Másfelől éppen az agg tábornagy személye könnyítette meg a
jobboldal számottevő részének, hogy - akkor még úgy tűnt,
végleg - "modus vivendit " kössön az utált köztársasággal.

PÁRTOK ÉS KOALfcIÓK

A német pártviszonyok a császárkorhoz képest még összetettebbé

és szétforgácsoltabbá váltak, ami nem tett jót a parlamentarizmusnak.
A közepesnél kisebb méretű Hessen-Nassau államban az 1932-es
parlamenti választásokon például 34 párt indult. Az eredeti "ötös"
pártrendszer (konzervatív, katolikus, nemzeti liberális, liberális-de-
mokrata, szociáldemokrata) "kinyílt" a szélsőbal- (KPO) és a szélső­
jobboldal C"népi"-antiszemita csoportok) felé. A Bajor Néppárt kivá-
lása a Centrumból a regionalizálódás erősödését mutatja. A liberális
pártok visszaesése már a világválság előtt feltartóztathatatlannak
tűnt - a folyamat haszonélvező i egyelőre nem a nácik, hanem a kö-
zéposztályt szervező "töredékpártok" voltak; egyik jellegzetes kép-
viselőjük, a Gazdaságpárt [Wirtschaftsparteil például országosan 4-5
százalékos eredményt ért el. Egy másik, 1930 körül határozottan ki-
rajzolódó tendencia apártok jobbratolódása volt. A demokrata OOP
Állampártra [Staatsparteil változtatta a nevét, és felfedezte a kor po-
ratív (rendies) társadalomszervezés iránti fogékonyságát - de ez sem
mentette meg a jelentéktelenségbe süllyedéstől. A nemzeti liberális
OVP Stresemann halála után ugyanúgy jobbra tartott, mint a Cent-
rum Párt Wilhelm Marx lemondása után. A pártpaletta jobb szélén
- a konzervatívok utódpártjaként - a német nemzetiek [Oeutsch-
nationale Volkspartei, ONVPl fenntartották soviniszta-antiszemita
irányvonalukat. "Pártunk az marad, ami volt: monarchista és népies,
keresztény és szociális. Céljaink változatlanok, mint a nevünk: né-

234
 1918-1945

A weimari köztársaság
gondjai: "Űk hordozzák
a cég tábláját. de ki
hordozza aszellemét?" -
kérdezi Thomas Heine
karikatúrája. Érdekes. hogy
a rajzon egy horogkeresztes
náci is feltűnik. de még
érdekesebb. hogy
a karikatúra 1927 -ben.
a weimari demokrácia
"legjobb" évében készült.

met és nemzeti. Dicsőséges színünk a fekete-fehér-piros ll marad;

akaratunk szilárdabb, mint valaha: Németországot megszabadítani a
zsidóuralomtól, a franciauralomtól, a demokratikus tőkeuralomtól és
a parlamenti klikkektől" - szögezte le az 1924-es pártprogram.
A ONVP élére I928-ban a sajtómágnás Alfred Hugenberg került, akit
- egy ideig - csak a személyes ellenszenv tartott vissza a Hitlerrel
való nyílt és tartós együttműködéstől.
A szociáldemokrácia, a tulajdonképpeni "rendszerfenntartó"
párt 12 helyzete egyre bonyolultabbá vált. Elkötelezte magát a refor-
mok és a parlamenti demokrácia mellett, de - részben a kommunista
párt vonzása miatt - marxista-osztályharcos jelszavait sem adta fel.
Az a nagy dilemma állt e mögött, hogy az SPO munkáspártként vagy
néppártként definiálja önmagát. A "Rubicont" végül nem lépte át:
még harminc évig munkáspárt maradt. A gyakorlatban - az általá-
nos johbratolódás és a parlament tekintélyvesztése közepette - egyre

II A fekete-fehér-piros a Hohenzollernek színe volt.

12 A rendszert fenntartani, illetve támadni a voksok mellett a pártok félkatonai osztagai-
val lehetett. Ilyen volt a köztársaságpárti - az SPD-hez kütödö - ReichshaII Iler,
a kilztársaságellenes veteránszervezet, a Stahlhelm és a náci párt rohamosztaga.
a SturmahteilullR (SA). A párthad~eregek nagy mértékhen felelősek voltak a politika
eldurvulásáért.

235
 DEMOKRÁCIA ÉS DIKTATÚRA

nehezebben tudta eldönteni, hogy csatlakozzon-e a polgári koalíci-

ókhoz, vagy inkább ellenzékbe vonuljon.
Mindez nem könnyítette meg a pártok együttműködését és koa-
lícióját, amire pedig rászorultak (volna). A német pártokat már 1918
előtt is a világnézeti alapokhoz való ragaszkodás, a gyakorlatias
kompromisszumok elutasítása jellemezte. Ez a tulajdonságuk 1918
után sem sokat változott, így a weimari koalíciók rendkívül töré-
kenynek bizonyultak: 1919 és 1933 között Németország húsz kor-
mányt használt el - bukásuk olykor képtelen és komolytalan okok
miatt következett be. Az 1924 utáni viszonylagos nyugalom idősza­
kában előtérbe került a "szimbolikus" politizálás: a fejedelmi vagyo-
nok kárpótlása, a zászlóügy (fekete-piros-arany legyen vagy feke-
te-Fehér-piros) és a csatahajó-építés, amellyel Németország nagyha-
talmi voltát lehetett bizonyítani.

A weimari Németországban nem alakult ki a parlamenti váltó-

gazdaság, és modern néppártok sem jöttek létre. Az első való-
ban modern német néPpárt Adolf Hitler náci pártja volt.

A WEIMARI KÖZTÁRSASÁG ARANYKORA

A rövid ideig tartó weimari aranykorban a gazdaság teljesítménye 50

százalékkal nőtt; 1927-ben némileg meghaladta az 1913-as szintet.
Közelebbről nézve azonban az eredmények kevésbé voltak biztató-
ak: a növekedés döntően az exportágazatokra l3 korlátozódott, és
192B-29-ben újabb visszaesés jelei mutatkoztak. Az életszínvonal to-
vábbra sem érte el az 1913-as szintet, a munkanélküliség viszont
mindvégig sokkal magasabb volt. Ráadásul a német gazdaság a rö-
vidtávú amerikai hitelek miatt egyoldalúan az Egyesült Államok gaz-
daságához kötődött - igaz, ez 1929-ig nem tűnt veszélyesnek.
Weimar szociális demokrácia volt, a jóléti kiadások (reálértékü-
kön) 1913 és 1929 között tizenháromszorosukra nőttek. Szociális
lakásépítésre a nemzeti jövedelem jóval nagyobb hányadát fordí-
tották, mint katonai kiadásokra; az oktatás és az egészségügy kor-
szerusítésére is komoly összegeket költötték. Egy 1927-es törvény

131 Németország 1913-ban 13,2 százalékkal, 1928-ban 9,1 százalékkal részesedett a világ
exporrjáhól.

236
 1918-1945

teljessé tette a társadalombiztosítást, amennyiben fél évre biztosí-

totta a munkanélküliek segélyezését. CA kommunista párt - a jobb-
oldallal együtt - elutasította a "megaiázó alamizsna" megszavazását.)
Ami az állami bevételeket illeti, Erzberger pénzügyi reformjai nyo-
mán az adóztatás mértéke 9-ről 18 százalékra nőtt, de a legjobb
években sem fedezte a jóléti kiadásokat. Nemcsak a konzervatív
politikusok és a vállalkozók prüszköltek emiatt, a mai történészek
is ,.túlfejlett" jóléti államot emlegetnek, amelynek terheit a korabeli
Németország - különösen az 1929-es világválságtól kezdve - nem
bírta eL
1929-ben már több téren mutatkoztak a válság jelei. A mezőgaz­
daságban felgyorsult az árak esése, a gazdák elégedetlenkedtek. Öt
év után először fordultak elő véres összecsapások: a május elsejei
berlini kommunista tüntetésnek 31 halottja és több mint száz sebe-
sült je volt. Újra felizzott a jóvátételek körüli belpolitikai harc. Az
Owen D. Young amerikai bankár vezette bizottság lényegesen csök-
kentette Németország pénzügyi terheit, a törlesztést pedig 1988-ig
tolta ki. A szélsőjobboldal agitációja azt hangoztatta, hogy "még a
harmadik generáció is Versailles-ért fog robotolni" . Hitler csatlako-
zott Hugenbergék és más szélsőjobboldali szervezetek kampányá-
hoz, így az 1923-as fiaskót feledtetve ismét a figyelem középpontjá-
ba került. A Young-tervet aláírták és ratifikálták ugyan, de ez sem
sokat segített a köztársaságon.

Németország 1919 és 1931 között - a jóvátételi fizetések leállí-

tásáig - 25 milliárd márkát fizetett ki a szövetségeseknek; az
összeg felét készpénzben. Ehhez járult 14,5 milliárd márka a
megszállás költségeire. Hogy ez az összeg sok vagy kevés, hogy
a németek vajon képesek lettek volna többet fizetni vagy sem -
Keynes A béke gazdasági következményei címü nevezetes mü-
ve óta vég nélküli viták tárgya. A Németország által felvett köl-
csönök összege mindenesetre magasabb volt a jóvátételeknél,
ami megkérdőjelezi a jóvátételek katasztrofális hatásáról szóló
elméleteket.

237
 DEMOKRÁCIA ÉS DIKTATÚRA

TÖMEGKULTÚRA ÉS KULTÚRKRITIKA

Bauhaus és expresszionizmus, mélylélektan és "frankfurti iskola".

tudásszociológia és relativitáselmélet, mozdulatművészet és atonális
zene, Dada és új tárgyiasság: Weimar nemcsak politikai válságokat,
hanem kimagasló szellemi teljesítményeket is jelentett. Németor-
szágban készült az első tévéadás, itt adta át Konrad Adenauer kölni
főpolgármester az első európai autópályát, itt építették a legna-
gyobb repülőgépeket és a leggyorsabb autókat. A művészeti ava nt-
garde már a vilmosi korszakban megjelent, de 1918 előtt nem tudta
áttörni az akadémikus konzervativizmus korlátait. Új kisugárzásának
jeleként Bartók Béla például 1927-ben Kölnben mutatta be A csodá-
latos mandarint - Budapesten képtelenség lett volna -, igaz, a bot-
rányt követően Adenauer főpolgármester betiltotta a további előadá­
sokat.
Berlin - 1920 óta a négymillió lakosú Nagy-Berlin - a világ egyik
kulturális fővárosává vált, ahol Max Reinhardt és Fritz Lang rende-
zett, Kleiber, Furtwangler, Klemperer, Fritz Busch és Bruno Walter
vezényelt - olykor egy időben. A városközpontban toronyházak
épültek, áruházak, mozik, dzsesszklubok, bárok és kabarék nyíltak, 14

A dessaui Bauhaus.
Walter Gropius műve a két
világháború közötti
modernizmus jelképe lett.
A funkcionális és internacionális
építészet iskolájának 1925-ben
politikai okok miatt kellett
Weimarból Dessauba költöznie.
A Bauhaust 1933-ban
a nácik számolták fel,
alkotói szétszéledtek.

14 A weimari kultúra "dekadens" és "erkölcstelen" vonásai, különösen a nók új szerepei és

szokásai (rövid szoknya, bubifrizura, dohányzás stb.) sok bírálatot váltottak ki. Egy
1930-as közvélemény-kutatás szerint a megkérdezett városi munkások és alkalmazottak
kétharmada ellenezte, hogy a férjezett nók dolgozzanak. Ugyanilyen arányban lltasítot-
ták el a nemi felvilágosítást, és csak egyharmadlIk vallotta. hogy verés nélkül is lehet
gyereket nevelni. Egy vidéki felmérés még konzeIVatívabb eredményt hozott volna.

238
 1918--1945

Modern berlini hölgyek térdig érő szoknyában. rövid hajjal. fiús kalapban az 1920-as évek végén

1933-ban a nagyvárosi háztartások felében volt rádió - falun még

csak tíz százalékukban. Sűrűn emlegették az élet felgyorsulását, "el-
tömegesedését", "amerikanizálódását": Walther Rathenau szerint
a Spree-parti Athén átadta helyét a Spree-parti Chicagónak. Igaz,
a filmrendező Ernst Lubitsch hozzátette, hogy "Németország és
a Kurfürstendamm két teljesen különböző dolog", amivel a vidéki
Németország konzervatívabb ízlésére utalt. Ha túlzás is a modern
szellem elszigeteltségét, a "kívülállók" kultúráját emlegetni, azért
a kulturális szakadékok megmaradtak.
Az avantgarde sokféleségében is a baloldalhoz, a köztársasághoz
kötődött. Ugyanakkor a világháború után a demokráciával szemben-
álló szellemi irányzatok is olyan mértékben korszerűsödtek, hogy a
kutatók egyenesen "konzervatív forradalomról ", "reakciós modern iz-
musról" vagy "forradalmi nacionalizmusról" beszélnek. Az egyik so-
kat idézett szerző Oswald Spengler, aki a nietzschei ihletésű kultúr-
pesszimizmust a német kiválasztottságtudattal ötvözte; a másik Ernst
jünf.!,er, aki háborús élményei hatására a modern technikára és a né-
met erényekre épülő harcos-elitista ideológiát konstruált. Hasonlóan
gondolkodó társaikkal együtt ők is a nácizmus szellemi előkészítői­
nek tekinthetők, noha mindketten a mozgalmon kívül maradtak.

239
 DEMOKRÁCIA ~S DIKTATÚRA

A "konzeroatív forradalom" irányzatainak közös nevezőjét

megtalálni - a parlamentáris demokrácia, a liberalizmus és
a "gyökértelen" avantgarde heves elutasításán túl - szinte re-
ménytelen vállalkozás, bár a népi-faji [völkisch} nacionaliz-
mus, az irracionális romanticizmus és az etatizmus az irány-
zatok többségében jelen volt.
Az avantgarde és általában a "weimari szellem" polgárpuk-
kasztással, polgárellenességgel tüntetett, mégis ezer szállal
kapcsolódott a polgári kultúrához. A reakciós modernizmusfól
távol állt a polgárpukkasztás, szelleme mégis a polgári értékek
tagadását, valamiféle új barbarizmus igenlését jelentette.

A VILÁGVÁLSÁG
ÉS A NÁCIK FELEMELKEDÉSE

1929. október 3-án elhunyt Stresemann külügyminiszter - halála

előtt megüzente Genevieve Tabouis francia sztárriporternek, hogy
inkább Adolf Hitlerhez menjen interjú t készíteni. Három héttel ké-
sóbb bekövetkezett a New York-i tőzsdekrach, amelynek hatását
- az amerikai kölcsönök visszavonása miatt - Németország azonnal
megérezte. A nagy gazdasági világválság az Egyesült Államok mel-
lett Németországot érintette a legsúlyosabban. A munkanélküliek
száma 1929 ősze és 1930 ősze között 1,3 millióról hárommillióra
szökött. Újabb egy év elteltével 4,3 millióan, 193211933 fordulóján
pedig több mint hatmillióan voltak állás nélkül.
Közel kétévi kormányzás után 1930 márciusában - formálisan
a munkanélküli hozzájárulás fél százalékos emelése körüli vita mi-
att - felbomlott a szociáldemokrata Hermann Müller vezette nagy-
koalíció, a weimari köztársaság utolsó parlamentáris kormánya.
Valójában az egymástól távolodó pártok egyike sem akarta "mene-
dzselni" a válságot, miközben a gazdasági elitek és maga Hinden-
burg elnök (tanácsadóival) már jó ideje a szociáldemokráciának a
hatalomból való végleges kiszorításán munkálkodott. Hindenburg
a Centrum-párti Heinrich Brüninget, az "aszketikus agglegényt"
bízta meg az új, kisebbségi kormány vezetésével. A közvélemény
Hindenburg-kabinetről beszélt, mert Brüning szükség esetén - az
alkotmány nevezetes 48. cikkelye alapján - elnöki rendeletekkel
kormányozhatott. Egyik rendeletét a Reichstag utólag érvény tele-

240
 191B--1945

nítette, ezért Brüning új választásokat írt ki. A kancellár könnyel-

műségét nehéz megmagyarázni, hiszen a háttérbe szorított parla-
ment még két évig együtt maradhatott volna, viszont több tartomá-
nyi választáson már előretörtek a szélsőséges pártok. Thüringiában
a nácik 1930 elején megszerezték a belügyminiszteri posztot.
Az 1930. szeptemberi választások eredménye óriási meglepetést
okozott: magas részvétel mellett a náci párt a voksok 18,3%-ával 6,4
millió szavazatot szerzett, így az SPO mögött a második helyen vég-
zett. 0928-ban még 2,6%-kal és 12 mandátununal kellett beérnie.)
Hitler egy csapásra komoly tényezővé vált a német, sőt az európai
politikában. Jól szerepelt a KPO is, amely 4,6 millió szavazattal
03.1%) 77 képviselői helyhez jutott - az összes többi párt súlyos ve-
reséget szenvedett. A 107 náci képviselő barna egyenruhában vo-
nult be a Reichstagba, hogy a képviselői inununitás birtokában da-
coljon a párthadseregek visszaszorítása érdekében bevezetett po-
roszországi egyenruha-tilalommal.
A náci párt elődjét, a Német Munkáspártot [Oeutsche Arbeiter-
partei, DA P] 1919-ben Münchenben alapította Anton Drexler laka-
tos. A jelentéktelen "völkisch" pártocska (kasszájában 7,50 birodal-
mi márkávaD egyike volt annak a hetvenháromnak, amelyek 1918
és 1920 között alakultak: egyedül Münchenben, ahol a tanácsköz-
társaság óta hisztérikusan rettegtek a bolsevizmustól, legalább tizen-
öt működött belőlük. Adolf Hitler káplár 1919 őszén 55. számú tag-
ként lépett be Orexler párt jába, ahol hamarosan felfigyeltek nem
mindennapi szónoki képességeire.
Hitler életének első harminc évéről kevés biztosat tudunk. Gyen-
ge testalkatú, hirtelen haragú, akaratos, a nőkkel szemben félénk,
vidámságra, fesztelen együttlét re képtelen ifjú lehetett. Művészi am-
bícióiban csalódott, tanulni nem szeretett, a rendszeres munkát ke-
rülte. Bécsben szedte fel a Nagy-Németország gondolatot, a fajok
harcának és a fajnemesítésnek az eszméjét, valamint a politikai
néptribunok és fáradhatatlan pártszervezők iránti csodálatát. A Mah-
ler vezényelte opera-előadásokon vált Wagner-rajongóvá. Az élhe-
tetlen, kallódó fiatalember megtanulta gyűlölni a parlamenti demok-
rác:iát, Bécs "faji Bábelét" és általában a Habsburgok soknemzetiségű
birodalmát. Megismerte a "Heil!" köszöntést, a horogkereszt "á~a"
szimbólumát, és hallott arról az elgondolásról is, hogy a cigányokat
az alsó karjukra tetovált számmal kellene megjelölni. Azonban sem-
mi nem utal arra, hogy politikai pályára akart lépni, vagy antiszemi-

241
 DEMOKRÁCIA ÉS DIKTATÚRA

ta nézeteket vallott volna. I913-ban Münchenbe költözött, hogy ne

kelljen az osztrák hadseregben szolgálnia. A boldog megkönnyeb-
büléssel fogadott világháborúban bátor hírvivő [MeldegangerJ volt.
Megsebesült, kitüntették - mégis csupán a káplári rangig jutott: egy
jelentés szerint "a vezetői képességek hiánya" miatt.
A fordulatot feltehetően a világháború utolsó évei és az I9I8-I9-es
müncheni élmények jelentették. Hitlerben új gyűlöletek ébredtek a
"novemberi árulók", a marxisták és a zsidók ellen - utóbbi kettő lé-
nyegében együtt testesítette meg az ellenséget. A kusza egyveleg,
amelyet kitűnő memóriájában elraktározou, "sziklaszilárd világné-
zetté" állt össze. Ebben talán hihetünk Mein Kampf ("Harcom") CÍ-
mű önéletírásának: 15 elhatározta, hogy harcolni fog, politikus lesz.
Ezzel egyúttal elkerülte, hogy leszerelve ismét nyomorba süllyedjen.
Helytálló megállapítás, hogy Hitlernek - aki híjával volt minden em-
berinek: iskoláknak, hivatásnak, szerelmeknek, barátoknak, család-
nak, házasságnak, gyermeknek, aki egyetlen idegen nyelven sem
tudott, és sohasem járt külföldön - a politika magát az életet helyet-
tesítette.
Hitler fellépései tömegeket vonzottak, hamarosan a DAP legis-
mertebb tagja lett. I920-ban már ő fogalmazta a 25 pontos pártprog-
ramot (ez mindvégig változatlan maradt, Hitler nem tulajdonított ne-
ki fontosságot), majd az ő követelésére változtatták a párt nevét
Nemzetiszocialista Német Munkáspártra [Nationalsozialistische
Deutsche Arbeiterpartei, NSDAP - röviden: náci párt). I92I-ben lét-
rehozták a párt fegyveres osztagát, az SA-t ISturmabteilung, "roham-
csapat"], és ugyanebben az évben Hitler elérte, hogy az NSDAP
szinte korlátlan hatalommal felruházott vezetője legyen. I922-ben a
náci párt Bajorország-szerte megvetette a lábár; egy szimpatizáns
már a német Mussolinit látta Hitlerben. Kialakultak a szélsőséges
mozgalmakban központi szerepet játszó szimbólumok és hatásva-
dász technikák: a barna ing, a karlendítés, a horogkeresztes zászló
- ezt Hitler, az elvetélt képzőművész maga tervezte -, a gyűléseket,
szónoklatokat övező rítusok és a Führer C. vezér") kultusza. 1926-tól
az NSDAP-ban kötelezően »Heil Hitler!" -rel kellett köszönni. Az

15 A Mein Kampf-ot Hitler a müncheni sörpuccs után, a kényelmes landsbergi börtön-

ben diktálta helyettesének, Rudolf HeBnek. Állítólag azért vették rá az írásra, hogy
így vessenek véget vég nélküli monológjainak. A Mein Kampf 1933 utáni ~zámtalan
kiadása egyébként gazdag emberré tette szerzőjét. Minden házasságot kötö pár ka-
pott belőle egy példányt.

242
 1918-1945

1923-as "sörpuccs" kudarca és a börtönben töltött egyetlen eszten-

dő nem változtatta meg Hitler "megingathatatlan" nézeteit, de takti-
káját igen: eldöntötte, hogy a legalitás látszatát megőrizve "hosszabb
úton" tör hatalomra. "Bemegyünk a Reichstagba, hogy a parlamen-
tarizmus fegyvereivel harcoljunk a parlament ellen" - fogalmazta
meg a feladatot Hitler rajongója, Joseph Goebbe/s. A propaganda és
az organizáció az addiginál is nagyobb szerepet kapott. 1925-ben
Hitler újjászervezte pártját, majd az 1929-ig tartó időszakban a
félkatonai-"völkisch" csoportok fokozatos beolvasztásával az egész
szélsőjobboldal vezérévé vált.
A náci párt nagy áttörése 1929 második felében, a válság első je-
leivel egy időben következett be, kemény munka eredményeként.
Az 1930-as kampány utolsó négy hetében harmincezernél több vá-
lasztási gyűlést tartottak, 1932-ben legalább kétszer annyit. A párt-
központ - gyakorlatilag a kiváló szervező Gregor Strasser - nyilván-
tartotta és utasításokkal látta el a szónokokat. Külön minta-szövegek
készültek a nyugdíjasok, a hadiözvegyek, a fiatal munkások, a me-
zőgazdasági dolgozók, az értelmiségi nők, a polgárok, a hadirokkan-
tak, sőt a kommunista-szimpatizánsok számára; a választások előtt
küldött személyes levelek az általános gondok mellett helyi sérel-
meket is tárgyaltak. A nácik szakmai szervezeteket alapítottak
(nemzetiszocialista orvosok, tanárok stb. szövetségei), rátelepedtek
a kisvárosi klubokra, kocsmákra, egyesületekre (utóbbiakból pél-
dául a tízezer lakosú Northeimben 161 működött) és ünnepségek-
re, ily módon a politikától addig érintetlen rétegeket is magukhoz
vonzottak. Először a trösztök és áruházak által fenyegetett kisiparosok-
kiskereskedők és a zsidó értelmiség konkurenciájától tartó egyetemi
hallgatók fordultak feléjük - az antiszemita propaganda ezekben a
körökben hatott igazán. Az egyetemi diákság országos szervezete volt
az elsö és egyetlen, amelyben a nácik már hatalomra kerülésük előtt
- 1931 nyarán - megszerezték a vezetést. Nem sokkal ez után a me-
zőgazdasági válság által sújtott parasztgazdák körében hódított a ná-
cik "talajgyökér" ["Blut und Boden") ideológiája. A gazdasági válság
mélyülésével az értelmiségi középrétegek (hivatalnokok, tanárok
stb.) nagyobb, végül a munkások kisebb része is az NSDAP támoga-
tója lett. Figyelemre méltó, hogy a világválságig erősen "ideologikus"
náci párt 1929 után pragmatikusabbá vált, például a zsidókérdéssel
szinte kizárólag belső pártrendezvényeken foglalkoztak. Hitler be-
szédei a versailles-i és a weimari rendszert, a bankokat és az áruhá-

243
 DEMOKRÁCIA ÉS DIKTATÚRA

zakat ostorozták, a középosztály megmentését, Németország újjászü-

letését, a pártok és osztályok ellentétein felülemelkedő "új népközös-
ség" [Volksgemeinschaftl megteremtését hirdették.

A náci párt tiltakozásból fogant néppárt volt - a világválság

nélkül nyilván nem lehetett volna azzá, ám a válság önmagá-
ban nem elégséges magyarázat. (J 932-ben a dán vagy a nor-
vég munkanélküliek aránya a németországival azonos szintet
ért el.) A nácik egy kivételes pillanatban - nem kizárólag de-
magógiájuk és propagandájuk révén - egészen ellentétes tö-
megigényeket tudtak kielégíteni: nemzetiek és szocialisták, ple-
bejusok és elitisták, forradalmárok és rendpártiak, radikálisok
és konzervatívok, modernek és reakciósok voltak egyszerre 16 -
vagy legalábbis mindezeket elhitették magukról. Vezérükben
a fanatikus messiás jól megfért a cinikus nihilistával. E kivételes
állapotot Bibó István "német hisztériaként" jellemezte - a Wei-
marból kiábrándult szellemi elit jelentős képviselői 17 és milliós
tömegek találkoztak valamilyen pártok nélküli népuralom, po-
litikamentes demokrácia, egy megváltó vezér által irányított új
népközösség és új birodalom iránti vágyban.

ELNÖKI KORMÁNYOK -
A PARLAMENTARIZMUS FELSZÁMOLÁSA

Az 1930-as választások után nem lehetett visszatérni a ,.normális"

parlamenti rendszerhez - Hindenburg maga is állandósítani akarta az
elnöki kormányzást. A parlamenti patthelyzetben a szociáldemokra-
ták tolerálták Brüning kormányát, mivel ettől függött a szociálde-
mokrata Otto Braun vezette poroszországi koalíció fennmaradása. Az
SPD legalább annyira tartott a kommunistáktól, mint anáciktól - ez
lehetett a pártba n eluralkodó bénultság legfőbb oka. Olyan kor-

16 A nácik a "rög" és a "talajgyökér" irámi r.ljongásuk mellett (vagy ellenére) istenítették

a modern technikát. "Korunk egyszerre romamikus és acélos" - mondta Goebbels
Több volt ez szimpla megtévesztésnél: a nácizmus radikálisan, olykor forradalmian
modern stílusban fordult szembe a modernizáció társadalmi hatásaival.
17 A filozófus Martin Heidegger belépett a náci pártba, elvállalta a freiburgi egyetem rek-
tori tisztségét, Hitlert "a jelen és a jövő egyetlen német valóságának és törvényének"
nevezte, magánleveleit "Heil Hitler!" üdvözléssel zárta. 6t a nácizmus forradalmi
oldala vonzotta. A jogtudós Carl Schmitt - aki még Ernst Röhm és társai meggyd-
kolására is talált jogi igazolást - a rend pártját látta az NSDAP-ban.

244
 1918-1945

mányt, illetve politikát kellett eltűrniük, amely egyre kevésbé volt az

övék, hogy ezáltal elkerüljék a legrosszabbat, a nyílt polgárháborút.
Maga Brüning mindent egy lapra, a jóvátételek megszüntetésére tett
fel. Ennek érdekében a végletekig takarékos deflációs politikát foly-
tatott, és elzárkózott mindennemű gazdaságélénkítéstől, hogy ezzel
is igazolja: a nyomorgó Németország nem tud fizetni. A kancellár
1931 nyarán elérte, hogy a Hoover amerikai elnök nevéhez fűződő
moratórium egy évre felfüggesztette, majd 1932 nyarán a lausanne-i
konferencia végleg leállította a jóvátételi fizetéseket. Igaz, a sikeres
operáció közben a beteg - Németország - kiszenvedett.

Brüning a válságot az állam konzervatív-tekintélyelvű átalakí-

tására akarta felhasználni, miközben a revízió és a megfelelő
"élettér" fLebensraumJ emlegetésével külpolitikai téren is mesz-
sze távolodott Stresemann örökségétől.

A válság mélypont ján, 1932-ben a német politika három "színté-

ren" zajlott: az utcán, a pártokban és az elnököt befolyásolni akaró
elitek körül. A párthadseregek csatái úgyszólván az élet részévé vál-
tak - az SA-legények és a KPD-aktivisták brutalitása csak az 1932.
júliusi választások előtti hónapban 86 halottat és legalább ezer se-
besültet követelt. Németország a polgárháború küszöbén állt. A vá-
lasztások felértékelődése - 1932 folyamán a németek ötször mentek
szavazni - paradox jelenség, hiszen a Hindenburg körüli kamarilla 18
a parlamentarizmust tekintélyelvű kormányzattal, a nácik és a kom-
munisták diktatúrával akarták felváltani.
Az elnökválasztáson Hindenburg csak a második fordulóban tu-
dott abszolút többséget szerezni Hitlerrel szemben. A két fő rivális
személye is jelzi a weimari köztársaság jobbratolódásának, "wei ma-
rizálódásának" mértékét. Az agg marsalIt különösen kellemetlenül
érintette, hogy döntően szociáldemokrata és katolikus szavazóknak
köszönhette újabb megbízatását. A tartományi választásokon - Ba-
jorországot kivéve - a nácik győztek. Poroszországban a szociál-
18 A Hindenburg körüli informális csoport állandó tagja volt fia, Oscar von Hindenburg
és titkára. Otto MeiBner - utóbbit az elnök Eberttől örökölte, és később Hitler is
átvene tőle. Mellettük elsősorban Papen, Schleicher, valamint kelet-poroszországi
birtokszomszédja, Elard von Oldenburg-Januschau tanácsai ra hallgatott. Az ókon-
zervatív porosz agrárlobbi befolyása Hindenburg elnöksége alatt jóval felülmúlta
a gazdaságilag összehasonlíthatatlanul erősebb nagyiparos csoportokét; a junker
elit mind Bruning, mind Schleicher megbuktatásában főszerepet játszott, egyúttal
lelkes támogatója volt egy Hitler-Papen-Hugenberg kormánynak.

245
 DEMOKRÁCIA ÉS DIKTATÚRA

Berlini járókel6k náci plakátot néznek az 1932-es elnökválasrtások el6tt.

A munkanélkülieket ábrázoló plakát hírhedt jelszava: "Utolsó reménységünk: Hitler."

demokrata Otto Braun koalíciós kormánya azért maradhatott ügy-

vezetőként hivatalában, mert a "negatív többségben" lévő (együtt
52 százalékot elérő) nácik és kommunisták nem alakítottak közös
kormányt.
1932 júliusában ismét Reichstag-választásokat tartottak, bár a par-
lament feloszlatását ezúttal is el lehetett volna kerülni. Már sem
a nácik első helye, sem 37,4 százalékos eredménye nem keltett
meglepetést. A liberális középpártok eltűntek, a hagyományos jobb-
oldal (DNVP) töredékére zsugorodott, szavazóik inkább az NSDAP-t
támogatták. A nácik a túlnyomórészt protestáns északi-északkeleti
országrész kisvárosi polgárainak köszönhették elsöprő sikerüket, 19
elsősorban a legfiatalabb (25 év alatti) és az idősebb (65 év feletti)
szavazóknak. A katolikus területeken még őrizte pozícióit a Cent-
rum és a BVP, a nagyvárosokban az SPD és a KPD. Miután az új
Reichstagban a nácik és a kommunisták "negatív többségbe" kerül-
tek, a parlament végképp működésképtelenné vált. 1930-ban 94,
19 A náci propaganda új eszközöke! vetett be: Hitler repülőgépen járta Németországot.
hangját gramofonlemezeken sokszorosították, tömeggyűléseiről filmeket forgattak.
A kampányok költségeit jórészt a tagdíjakból fedezték, anagyiparosok kiizül - 1933
előtt - elenyészően kevesen pénzelték a nácikal. Az NSDAP 1932. novemberi vi"za-
esése részben a krónikus pénzhiánnyal magyarázható.

246
 1918-1945

1932-ben 13 napot ülésezett; 98, illetve 5 törvényt fogadott el. Az el-

nöki rendeletek száma 1930-ban 5, 1932-ben 66 volt.
Hindenburg 1932 májusában elbocsátotta Brüninget, aki bukását
hasonló intrikáknak köszönhette, mint két évvel korábban kor-
mányra kerülését: az elnök tanácsadóinak nem volt elég jobboldali,
nem lépett fel ugyanolyan energikusan a szociáldemokrata Reichs-
banner, mint a náci SA ellen, ráadásul egyik (tervezett) intézkedése
sértette a keleti junker birtokosok érdekeit. Jött helyette a Hinden-
burg szívének kedves, de a politikai életben szinte ismeretlen Franz
von Papen és a "bárók kormánya". Papen gazdaságélénkítő próbál-
kozásai az ipari és az agrárlobbiknak kedveztek, a porosz kormány
alkotmányellenes elmozdítása [PreuBenschlagl és az ottani demok-
ratikus intézmények felszámolása az egész jobboldal tetszésével ta-
lálkozott, míg az SA működésének engedélyezésével a kancellár
Hitlert akarta megnyerni. Csak a parlamenti többség hiányzott,
amely nélkül a parlamentarizmust sem lehetett fölszámolni, de az
nagyon - 560 Reichstag-képviselő közül 512-en szavaztak "nem"-
mel "a nemzeti koncentráció kormányára" . Hitler sem kért a felkí-
nált alkancellárságból - érezte, hogy nem érdemes osztozni a kor-
mány népszerűtlenségében -, a kancellári tisztséget követelte, ebbe
viszont Hindenburg nem egyezett bele. Hitler hazardírozott, mint
mindig, de egyelőre sikertelenül: első találkozójuk után Hindenburg
állítólag azt mondta, hogy legszívesebben postamesteri vagy állo-
másfőnöki posztot adna a náci vezérnek.
Az 1932. novemberi újabb Reichstag-választásokon az "összes tar-
talékait kimerítő" NSOAP kétmillió szavazatot veszített, így 33,1 o/o-ra
esett vissza - ezúttal alacsonyabb részvételi arány mellett. A másik
póluson a KPO 16,5)O/o-ra jött fel, azaz már csak 3,5%-kal maradt el
a szociáldemokrata párttól. Az eredmény a kommunista vezetők
számára megerősítette addigi ultraforradalmi taktikájuk helyességét.
Ernst Thalmann - Sztálin tézisét visszhangozva - kijelentette: "Az
SPO és a náci párt ikertestvérek ... A fő csapást a szociáldemokráciá-
ra mérjük. " Paradox módon a nácik hatalomra kerülését éppen nép-
szerűségük csökkenése segítette elő - Hitler párt jának felbomlása
esetén (voltak erre utaló jelek) a jobboldalon nem maradt volna a
.,kommunista fenyegetést" feltartóztatni képes erő. Hindenburg egy-
előre egy nácik nélküli megoldással próbálkozott: decemberben a
szürke eminenciás, Kurt von Schleicher hadügyminiszter lépett elő
miniszterelnökké. A politizáló tábornok a szakszervezetektől Gregor

247
 DEMOKRÁCIA ÉS DIKTATíJRA

Strasserig - aHitlerrel szembekerült náci vezérig - ívelő koalíciót

akart létrehozni, de tapasztalnia kellett, hogy egy kormányt köny-
nyebb megbuktatni, mint működtetni. A nagy intrikustól hetek alatt
mindenki elfordult, Hindenburg bizaImát is elvesztette. Érlelődött
Hitler kanceIIársága.

Németországban 1930 után már az volt a kérdés, hogy mi~yen

formában bomlik fel a köztársaság, és mi jön utána. Baloldali
fordulatban csak a kommunisták hittek. Az SPD-től johbra ál-
lók kitartóan kísérleteztek valamiféle tekintélyelvű megoldás-
sal, amelyben a nácik legfeljebb segédcsapatként jöttek számí-
tásba. 1932/33 fordulójára világossá vált ennek lehetetlensége:
a demokratikus hagyományok ahhoz túl erősek voltak, hogy
a régi elitek az 1918 előtti rendszer valamiféle autokrata vál-
tozatát állítsák vissza. A nácik plebejus-radikális tömegmoz-
galma nélkül a gyengülő köztársaságnak sem tudták megadni
a kegyelemdöfést, és képtelenek voltak bármit is a helyéhe állí-
tani, amit a többség támogat. De Hitlernek is szüksége volt
Papenre és Hugenbergre: a jobboldali elitek intrikái nélkül
milliós szavazótábora sem lett volna képes hatalomra juttatni
- ez volt az 1933 januárjában létrejött egyezség, sőt szövetség
alapja.

HITLER KOALÍCIÓS KANCELLÁR

A Schleicher bukását megpecsételő kamarilIának végül sikerült meg-

győznie Hindenburg elnököt, hogy nincsen más választása, Hitlert
kell kinevezni kancellárrá. A kormánylistát összeállító Papen (a le-
endő alkancellár) és a "régi jobboldal" számára biztosítékot jelentett,
hogya tíztagú kabinetben csupán két náci kapott helyet - Wilhelm
Fnck belügyminiszterként és az álláshalmozó Hermann Göring 20
tárca nélküli miniszterként -, ugyanakkor Schleicher kormányának
négy minisztere megtartotta tárcáját. A Hitlert még mindig alábecsülő
Papen bizalmas körben kijelentette: "Egyszeruen felfogadtuk őt ...
Két hónap sem telik bele, és úgy sarokba szorítjuk, hogy visítani fog

201 Göring ekkor a Reichstag elnöke, tárca nélküli birodalmi miniszter és a légi közleke-
dés birodalmi biztosa volt. továbbá megbízták a porosz belügyminiszteri teendők el-
látásával is.

248
 1918-1945

kínjában." Hitler egykori elvtársa, Erich Ludendorff tábornok ugyan-

akkor szenvedélyes szavakkal figyelmeztette Hindenburgot: "Szent
német hazánkat kiszolgáltattad minden idők egyik legnagyobb de-
magógjának ... A jövő nemzedékek a sírodban is meg fognak átkozni
ezért." Hugenberg, a DNVP vezére - aki az új kormányban gazda-
sági miniszter lett - amiatt aggódott, hogy Hindenburg az immár
kormányra került Hitlert új választások kiírására is felhatalmazta.
A kancellárjelölt mindenesetre becsületszavát adta, hogy a választá-
sok után is együtt fog működni koalíciós partnereivel. 1933. január
30-án a Hitler-kormány letette az esküt. "És most, Uraim, Isten ne-
vében előre!" - zárta le a rövid ceremóniát a birodalmi elnök.
Hitler kancellári kinevezésének éjszakáján az SA fáklyás tömeg-
felvonulást rendezett. A náci propaganda "a hatalom megragadásá-
ról" [Machtergreifung] harsogott; az elitek alkujának eredményeként
végbement kormányváltást "nemzeti forradalomnak" állította be. "Az
1789-es évet ezennel kiiktattuk a történelemből" - jelentette ki
Goebbels doktor. Hitler valójában egyelőre "elnöki kabinet" élén
állt. Kancellársága a jobboldali elitek számára eleinte semmiféle ce-
zúrát nem jelentett, mivel folytatta a Papen, sőt egyes területeken
már Brüning által megkezdett irányvonalat: a demokratikus intézmé-
nyek fölszámolását, a revízió felé mutató külpolitikai irányváltást
és a munkahelyteremtő gazdaságélénkítést. Akárcsak korábban
Papené, az új kabinet is "a nemzeti koncentráció kormányának" ne-
vezte magát. A náci tömegek és ellenfeleik viszont azonnal megérez-
ték a változást: előbbiek a német népi erők győzelmeként ünnepel-
ték "a hatalom megragadás át" , utóbbiaknak a Göring irányította po-
rosz rendőrség és a "segédrendőrséggé" előlépett SA terrorját kellett
elszenvedniük. A régi elitek képviselői már kezdetben sem tudták,
és nem is akarták megakadályozni a civilizált normák áthágását -
a rombolás mértékét a hatalomváltás békés módja sem indokolta.
A "barna forradalom" az erőszakkal azonosult.
A szisztematikus terror - a legalitás látszatának megőrzésével -
1933. február 27-én, a Reichstag épületének felgyújtásával vette kez-
detét. A mai napig nem tudható biztosan, hogy a helyszínen letar-
tóztatott holland Marinus van der Lubbe egyedül gyújtogatott-e,
vagy a nácik is segítettek neki. A nácik kommunista összeesküvést
emlegettek, de ezzel kapcsolatos vádjaikat a lipcsei perben sikerült
megcáfolni. A tűz másnapján Hindenburg elnök elrendelte a szük-
ségállapotot "a nép és az állam védelmében"; hatályon kívül helyez-

249
 DEMOKRÁCIA ÉS DIKTATÚRA

A régi és az új elit nagy találkozása: Hitler és Hindenburg egy Mercedesben Uléllll<. al ÚJ nerenstag
ünnepéJyes megnyitására 1933. március 21-én, a "potsdami napon". A nyájas Hitler elnyerte
a konzervatívok jóindulatát, és meg szerezte szavazataikat a felhatalmazási törvényhez, ami egyet
jelentett a korlátlan diktatúrával.

ték az alkotmánynak a személyes szabadságról szóló pontjait. A jog

uralma helyébe az erőszak lépett; a rendőrség teljhatalmat kapott.
az állampolgár kiszolgáltatott páriává vált. Tízezrével tartóztattak le
kommunistákat, szociáldemokratákat és ismert baloldali értelmisé-
gieket. Márciusban a München melletti Dachauban ünnepélyesen
megnyitottá k az első koncentrációs tábort, áprilisban pedig felállítot-
ták a Titkos Államrendőrséget [Geheime Staatspolizei - Gestapo].
Ebben a légkörben rendezték meg március 5-én a parlamenti vá-
lasztásokat. Az NSDAP addigi rekordját túlszárnyalva 44 százalékot
ért el, de nem szerzett abszolút többséget. Hitlernek még egyszer
- utoljára - szüksége volt koalíciós partnereire, hogya kormányt
korlátlan hatalommal felruházó törvényt fogadtasson el a parlament-
tel. Ennek érdekében Potsdamban nyitották meg a Reichstagot. Tör-
ténelmi helyszínen, a régi és az új elit jelenlétében nyújtott egym:ís-
nak kezet Hindenburg és Hitler, a régi és az új Németország két ve-
zéralakja, A szmokingba öltözött Hitler meghatott, mérsékel t hangú
beszédet mondott, és egyébként is az elnök hű szolgájának szere-
pét játszotta, A pompás színjáték, majd a hozzá kapcsolódó ígéretek
és fenyegetések hatottak: Hitler megkapta a szükséges kétharmados

2'iO
 1918-1945

többséget; a marclus 24-i ülésen csak a 94 fős szociáldemokrata

frakció szavazott bátran "nem" -meI. A kommunistákat ekkorra már
kizárták aparlamentből. A/elhatalmazási töroény négy évre a kor-
mányra ruházta a törvényalkotás jogát, beleértve az alkotmánymó-
dosítást és az államközi szerződések megkötését is. Lejárta után a
törvény hatályát meghosszabbították - a weimari alkotmányt for-
málisan sohasem érvénytelenítették. Immár senki és semmi nem
akadályozhatta meg a nácik totális diktatúráját.

A náci hatalomátvétel és a diktatúra kiépítése ellenállás nél-

kül, a gazdasági-politikai-katonai elitek együttműködésével,
a legalitás látszatának megőrzésével ment végbe. "A hitleriz-
must nem a hitleristák összessége juttatta uralomra, hanem leg-
alább annyira az antihitleristák bénasága" - írta Bibó István.

A TOTÁLIS DIKTATÚRA

Bruning, Papen és Schleicher fél parlamentáris-autokratikus rendsze-

rét rendkívül rövid idő, mindössze fél esztendő alatt totális diktatú-
rává alakította a nácik "nemzeti forradalma". A társadalom autonóm
szerveződése inek felszámolását, kiiktatását - az elektrotechnikából
kölcsönzött szóval - "gleichschaltolás"-nak [Gleichschaltung] nevez-
ték, amit az egyenlősítés, uniformizálás szavakkal szokás visszaad-
ni, bár az "agyagba döngölés" kifejezőbb volna. A kommunista és
a szociáldemokrata párt betiltása után 1933 júliusáig az NSDAP-n
kívül minden párt beszüntette működését. Még ugyanabban a hó-
napban törvényt hoztak apártok újjáalakításának tilalmáról - ezzel
lényegében létrejött a náci pártállam. A pártok ifjúsági és egyéb
szervezetei, sőt a kifejezette n jobboldali-nacionalista egyesületek
(Stahlheim, Össznémet Szövetség stb.) szintén feloszlottak vagy be-
olvadtak. Hitler - a német történelemben először - fizetett ünnep-
nappá tette május elsejét, majd "a nemzeti munka napján" tartott
grandiózus tömeggyűlést követően feloszlatta a szakszervezeteket.
Vezetőik egy részét őrizetbe vették. Helyükbe az új náci szervezőtit­
kár, Robert Ley vezette Nemzeti Munka/ront [Deutsche Arbeitsfront,
DAFllépett, amelynek fő feladata az "ideológiai tömegmunka" lett.
Az osztályharc megszűnt - az osztályok csak látszólag.

251
 DEMOKRÁCIA ÉS DIKTATlJRA

Á negyedik Nagynémet Mávészeti Kiál1ftás megnyitója a müncheni Német Művészet Házában

1940. július 27 -én. Középen Rudolf HeB, Hitler pártbeli helyettese legyenruhában, kezében sapkával)
egy hölggyel beszélget.

A "gleichschaltolás" talán legnagyobb hatású intézkedése meg-

szüntette a német államok önállóságát, amellyel a nácik nem ötven-
száz, hanem csaknem ezeréves hagyományokat számoltak feL A tar-
tományok élére "birodalmi helytartókat" [Reichsstatthalterl neveztek
ki - előfordult, hogy az NSDAP területi főnöke a helytartói tisztsé-
get is megkapta. Egyidejűleg a közhivatalokból, a bíróságokról eltá-
volították a zsidókat és más nemkívánatos elemeket. A közintézmé-
nyekben 1933 júliusától előírták a "Heil Hitler!" köszöntést.
"Gleichschaltolták" a kulturális életet is. A rendkívül energikus
Goebbels doktor - a még márciusban megszervezett Népfelvilágosító
és Propagandaminisztérium élén - valóságos diktátorként söpörte ki
az "elfajzott, németidegen szennyet" a sajtóból, a rádióból, az iroda-
lomból és a művészeti életbőL Óriási propagandakampány kísérte
májusban az első könyvégetést, amelynek során Heinrich Mann,
Freud, Marx, Kautsky, Kastner, Tucholsky, Ossietzky, Remarque.
Arnold Zweig, Stefan Zweig és mások műveit vetették ünnepélye-
sen a lángok közé. Később festményeket is égettek.
A barna birodalomban egyedül az evangélikus és a katolikus
egyház tudta megőrizni viszonylagos önállóságát. Hitler elsö külpo-
litikai sikerét éppen a Vatikánnal 1933 júliusában Rómában aláírt
konkordátum jelentette, amely a katolikus hit gyakorlásának, vala-

252
 1918-1945

mint az egyházi iskolák és egyéb intézmények működésének fel té-

teléül szabta a katolikusoknak a politikától való tartózkodását. Fel-
tehető, hogy Faulhaber bíboros, München érseke nem kizárólag
a konkordátumra gondolt, amikor így köszöntötte a Führert: "Amit
a régi parlament és párt jai hatvan év alatt nem értek el, azt az ön ál-
lamférfiúi előrelátása hat hónap alatt véghezvitte."
A náci forradalom tempója 1933 nyarától lelassult, ami kiváltotta
Ernst Röhm és az általa vezetett SA rosszallását. Az SA a nagytőke
elleni "második forradalmat" sürgette, de ezt Hitlernek esze ágában
sem volt végrehajtani. Számára a "szocializmus" legfeljebb a "rabló,
harácsoló zsidó tőke" elleni fellépést jelentette. A Hitler és Röhm
közti viszony egyre feszültebb lett,21 azért is, mert a Führer a had-
sereg és az SA rivalizálásában a hadsereg pártját fogta - hogy cseré-
be megszerezze annak támogatását Hindenburg elnök halála esetén.
Hosszú habozás után Hitler - a hadsereg és főként az SS támúgatá-
sával - 1934. június 30-án megrendezte a "hosszú kések éjszakája"-
ként ismertté vált vérfürdőt. Röhmön kívül száznál több SA-parancs-
nokot végeztek ki, továbbá Hitler számos korábbi ellenlábasát
- többek között Gregor Strassert, Schleicher tábornokot és Kahr volt
bajor kormányfőt. A hálás hadsereg Hindenburg augusztus 2-án be-
következett halála után önként fölesküdött Hitler személyére. Hitler
a "vezér és birodalmi kancellár" címet adományozta önmagának,
egyúttal magához ragadta a Reichswehr főparancsnoki tisztségét.
"Egy nép, egy birodalom, egy vezér" - hirdette a jelsZó. A közvéle-
mény által is helyeselt leszámolás igazi győztese azonban a Führer
300 fős személyes testőrségéből létrejött SS [Schutzstaffel, "védőosz­
tag") és annak parancsnoka, Heinrich Himmler lett.
A nemzetiszocialista állam mégsem volt egészen "totális". Ez rész-
ben magán Hitleren múlott, aki a teljhatalom birtokában egyre kevés-
bé foglalkozott a politikai ügyek részleteivel, és egy idő után nemcsak
a rendszeres munkát kerülte - jelentéseket mind rendszertelenebbül
olvasott, utasításokat többnyire szóban adott -, hanem a döntéseket is,
amivel olykor őrületbe kergette alárendeltjeit. A kormányülések egyre
ritkultak, az utolsót 1938 februárjában tartották. 22 Hitlernek nem vol-

21 Röhm túlbecsülte hefolyását; az, hogy a Hitlert a mozgalom hőskora óta tegező és
keresztnevén szólító négy személy egyike volt, inkább rontott a helyzetén. Himmler
egyébként eredetileg Röhm alárendelt je volt.
22 Nem véletlen, hogy Hitler kormányának tagjait még a korszak iránt érdeklődők sem
szokták ismerni - töhhségük párton kívüli szakértő volt. Az egyetlen kivétel Goehbcls,
ami egyúttal jelzi, hogy a nácik számára a politika alapvetően propaganda volt.

253
 DEMOKRÁCIA ÉS DIKTATÚRA

StUlt foantt,
au Sd4nuu,."ou tJtdtidtglt,
. ,.". Ilf'" fifo,,...,,,
N .......... . ~ una dnigtt 4tt ~U~VLn~
Hitler mint a porosz-német történelem végpontja egy náci plakáton.
Felirata: "Amit a király meghódított, a herceg kialakított és a tábornagy megvédett. azt a katona
megmentette és egyesítette."

tak elképzelései az állam irányításáról - mi több, az nem is érdekelte.

A különböző feladatokra "különleges felhatalmazású" megbízottakat
nevezett ki, akiknek kompetenciája, hatásköre folyton ütközött a lé-
nyegében érintetlenül hagyott államapparátuséval. Mindez számos kö-
vetkezménnyel járt. Egyrészt a meglehetősen önálló helytartók és he-
lyi pártfőnökök [Gauleiterekl "hűbérként" kezelték a rájuk bízott terü-
leteket. Másrészt az állami és pártszervek egymásba fonódása miatti
sokközpontúság, az elhatalmasodó káosz megerősítette a Führer dön-
tőbírói szerepét, egyúttal fokozta a kegyeiért folytatott versengést. Vé-
gül: e versengés egyre inkább "a legkisebb ellenállás" - az embertelen
célok és brutális módszerek - irányába tolódott: a náci állam "struktu-
rális zűrzavara" és "pusztító dinamikája" egymást erősítette.

A hitleri rendszert "karizmatikus cézárizmusnak " is nevezhet-

jük. Noha Hitler ügyelt az államférfiúi látszat fenntartására.
a rendszerető bürokrácia, valamint a hadsereg és a Ilag}'vá/-
lalkozák együttműködése nélkül a nácizmus még hamarahh
(ön)pusztítá ámokfutássá faju It volna. A radikalizáládásnak
logikus következménye volt a háború.

254
 1918-1945

A NÁCI NÉPKÖZÖSSÉG

"Legyőztem a káoszt Németországban, helyreállítottam a rendet, és

a nemzetgazdaság minden ágában hatalmas mértékben megnövel-
tern a termelést" - jelentette ki Hitler 1939 áprilisában. Néhány
nyugodtabb évében - 1934 második felétől 1937 végéig - a náci
rendszer valóban számos eredménnyel büszkélkedhetett. A német
gazdaság - amely egyébként már 1932 végén túljutott a mélypon-
ton - erősödött, a munkanélküliség folyamatosan csökkent. Még
nem a hadiipar, hanem a már 1933 előtt beindított, utána felgyorsí-
tott közmunkák - például az autópálya-építés - szívták fel a mun-
kanélküliek tömegét. A beruházások érdekében a belső fogyasztást
korlátozták, 23 ezért a bér- és az életszínvonal nagyon lassan emel-
kedett, csak 1939-ben érte el az 1929-es szintet. A náci gazdaságpo-
litika igazi nyertesei az állami megrendelések he z jutott ipari nagy-
vállalkozók voltak - bár profitjuk növekedéséért cserébe el kellett
viselniük az állami szervek gyakori beavatkozását: cégükkel együtt
amolyan fél-privát, fél-hivatalos státusba kerültek. A nácik egyéb-
ként - nagy csinnadrattával kísérve - minden néprétegnek vetettek
néhány morzsát. A parasztságot a kis- és középbirtokok hitbizo-
mánnyá alakításával akarták renddé formálni, ám hitel híján ezeket
a birtokokat nem lehetett modernizálni, így a földpiac befagyott.
A kiskereskedők egyetlen napig örülhettek a zsidó üzletek bojkott já-
nak (1933. április 1.); Hitler a munkanélküliség idején még a zsidó
tulajdonban lévő nagyáruházak korlátozásába sem egyezett bele.
Úgy tűnik, a németek többsége - nem kizárólag a meggyőződé­
ses nácik - értékelte a szociális biztonságot, valamint a népszóra-
koztató nagyüzemmé átalakult munkafront sokrétű szolgáltatásait.
A DAF megszervezte a "Kraft durch Freude" Cörömből merített
erő")24 mozgalmat, amely a tömegek számára biztosította - állami
támogatással - a szabadidő olcsó, hasznos, többé-kevésbé ideo-
2.3 Bár a nácik igyekeztek munkahelyeket teremteni, gazdaságpolitikájukat - az önel-
látásra és a lakossági fogyasztás mérséklésére való törekvés miatt - mégsem lehet
.. keynesi jellegűnek" minősíteni.
24 A náci rend~zer rövid idő alatt kialakította a maga sajátos nyelvezetét, amely rövidí-
tések tömkelegében, sajátos kifejezésekben (.Kraft durch Freude" stb.) nyilvánult
meg. A legnagyobb nyelvi lelemények a romboláshoz és pusztításhoz kapcsolódtak.
A tartományok önállóságának megszüntetéséről szóló törvény ,a birodalom újjáépí-
tésérőr, a közhivatalokban folyó tisztogatásokat elrendelő ,a hivatalnoki szolgálat
megújításáról·' címet viselte. A könyvégetés ,a németidegen szellem elleni akciókénr"·,
a zsidók elleni 19.38-as pogrom ,birodalmi kristályéjszakaként", tömeges legyilkolá-
suk mint .,végső megoldás·· [Endlösung] szerepelt a náci ,.újbeszéd" szótárában.

255
 DEMOKRÁCIA ÉS DIKTATÚRA

A "Kraft durch Freude" mozgalom

autóhirdetése az 1930-as évek
derekán. Ezt a típust nemsokára
egyszerúen népautónak
[Volkswagen] nevezték.
A plakát szerint heti öt márka
megtakarításával bármely néptárs
hozzájuthatott.

lógiamentes eltöltését. Mindegyik társadalmi csoportnak megvolt

a maga náci egylete, szövetsége, szervezete, amelyek minden [ehet-
séges alkalommal demonstrálták az egész néphez való tartozásukat,
és mellékesen sok kicsi führernek juttattak részt a hatalombó!. Jeles
alkalom pedig bőven akadt: megünnepelték "a hatalom megragadá-
sát", a párt és a Führer születésnapját, a hősök emléknapját, a nem-
zeti munka ünnepét, ünnepelték az anyákat, a fiatalokat, az arató-
kat és a veteránokat. Minden évben megemlékeztek a sörpuccs ál-
dozatairól, valamint a mozgalom egyes mártírjairól, mint a franciák
által kivégzett Albert Leo Schlageter vagy a kommunisták által meg-
gyilkolt Horst Wessel - utóbbi népszerű indulót is írt. "Miért államo-
sítanám az ipart és a bankokat? Én a németeket fogom államosítani"
- mondta Hitler, A csúcspontot a nürnbergi pártnapok, és ezeken
a Führer százezres tömegek előtt tartott beszédei jelentették. Hitler
arra is ügyelt, hogy fontos akcióit népszavazással hagyassa jóvá, így
a kilépést a Népszövetségből 1933-ban, az elnöki jogkör átvételét
1934-ben, az Anschlusst 1938-ban - ezek is kiváló alkalmat jelentet-
tek az ünneplésre és a felvonulásokra. "A német nemzet végre meg-

2'56
 1918-1945

BLAUPUNKT

A niici Németország rádiói kétféle nézőpontból: a baloldali kép felirata szerint "egész Németország
a Führert hallgatja a néprádión", a jobb oldali szerint a Blaupunkt cég olyan készüléket kínál. amelyen
Amerikát is fogni lehet. Érdemes megfigyelni, hogy még a betűk típusa is eltér egymástól.
193B-ban Németországban 9,1 millió rádiókészülék működött, kétszer annyi, mint Franciaországban.

találja saját életstílusát ... , amely nem más, mint amenetoszlop" - lel-
kendezett Alfred Rosenherg, a nácik egyik főideológusa.
A rendszer különös figyelmet fordított az ifjúságra. A német fiúk-
kal szembeni elvárásait Hitler egyetlen mondatban foglalta össze: le-
gyenek .,gyorsak, mint a vadászkutya, szívósak, mint a bőr és erősek,
mint a Krupp-acél". A lányok egyszerűbb feladatot kaptak, amennyi-
ben .,mindig szem előtt kell tartaniuk a végcélt, hogy egy napon
anyák lesznek". A nők irányában a nácizmus ókonzervatív arcát
mutatta; helyüket három ,,K"-val jelölte ki: "Kinder, Küche, Kirche"
- vagyis: "gyerek, konyha, templom". Ennek megfelelően - miután
1933 végére minden ifjúsági szervezetet felszámoltak vagy beolvasz-
tottak - a fiúk Hitlerjugendbe (HJ) szervezése sokkal gyorsabb ütem-
ben haladt, mint a lányoké a BDM-be [Bund Deutscher Madel]. Vé-
gül 1959-ben kötelezövé tették az ifjúsági szervezetekben teljesített

257
 DEMOKRÁCIA ÉS DIKTATl';RA

Szolidaritás a népközösséggel: téli segélyre gyújtenek. A felirat szerint "Berlin ma egytálételt eszik"
A háttérben. a konyha és a Hitler-kép mögött egyenruhás zenészek láthatók.

szolgálatot Hans és Sophie Scho/l, az ellenállás késöhh mártírhalált

halt testvérpárja szerint "kifejezetten komolyan vettek bennünket.
ami különleges energiát adott .. _ Úgy éreztük, hogya tömeget nép-
pé formáló folyamat részesei vagyunk". A HJ és BDM szinte teljesen
kitöltötte a fiatalok szahadidejét, lekötötte energiáikat, viszont óha-
tatlanul leértékelte az egyházak és az iskola hagyományos szerepét.

A náci kezdeményezések zöme nem Hitlertől vagy környezeté-

től indult ki - lelkes, tevékenypárttagok százezrei "dolgoztak a
Führerért". Ha igaz is, hogy a németek többségét nem kr:ilönö-
sebben vonzotta a náci ideológia, azért a Hitler-kultuszra fo-
gékonyak voltak. Gyakran megvetették a helyi kiskirályokat, te-
vékenységüket a "ha ezt a Führer tudná ... " sóhajjal kísérték.
A rendszer egyéhként nem kívánt túlsokat, a népközösséghez
tartozást elegendő volt némi külsődleges alkalmazkodással je-
lezni. Ennek mértékét a náci hierarchia legalján álló - éppen
ezért kulcsszerepet játszó - "tömbmegbízottak " [Blockleiter}
ítélték meg. Northeim városka 80 Blockleiterének mindegyiké-
hez körülhelül 45 háztartás tartozott_ Ezeket általáhan hetente
egyszer meglátogatták.

2'58
 1911H94S

Bizonyos csoportok - faji, világnézeti vagy politikai okokból -

nem csatlakoztak a náci népközösséghez. Közülük 1933 után mint-
egy félmillió ember hagyta el Németországot; az emigránsok kéthar-
mada minősült zsidónak. Hatezer természettudós vándorolt ki, közü-
lük 24-en voltak Nobel-díjasok - tudásuk ezután Hitler ellenségeit
segítette.

FEGYVERKEZÉS ÉS DIPLOMÁCIA

.. A hatalom megragadása" utáni első néhány évben Hitler lényegé-

hen a hrüningi-papeni békés revízió kül politikáját folytatta - olykor
agresszívabb stílusban, de békés szándékait sűrűn hangoztatva. Való-
színűleg nem rendelkezett pontos külpolitikai menetrenddel, és
egészen 1937-ig ritkán tett vagy mondott bármit a külügyminiszté-
rium nélkül, netán ellenére. Addigra a rendszer már számos sikerrel
büszkélkedhetett: Németország 1933-ban konkordátumot kötött a
Vatikánnal, 1934-ben barátsági és megnemtámadási egyezményt írt
alá Lengyelországgal (ezt az árulás vádja nélkül csakis Hitler tehet-
te meg), 1935-ben népszavazással elérte a Saar-vidék visszacsatolá-
sát, még ugyanabban az évben bevezette az általános hadkötelezett-
séget, légierőt és hadiflottát állított fel, 1936-ban pedig - a locarnói
szerződést megszegve - csapatai bevonultak a Rajna-vidékre (remi-
litarizálták azt). Németország egyenrangú európai nagyhatalom lett,
és körvonalazódott a Berlin-Róma- Tokió tengelynek nevezett új
szövetségi rendszer is - a kifejezést először Mussolini használta egy
1936. novemberi beszédében. A hitleri külpolitikának egyetlen ko-
moly kudarcot kellett elkönyvelnie: az osztrák nácik Berlinből báto-
rított 1934-es puccskísérlete - Engelbert DollfujS kancellár meggyil-
kolása ellenére - nem sikerült.
A német vezetés jó érzékkel használta ki, illetve igyekezett elmé-
Iyíteni ellenfeleinek megosztottságát - ez történt a lengyel szerződés
vagy az Olaszországhoz való közeledés esetében. Hitler érezte,
hogy Franciaország csak szavakban eltökélt, ténylegesen semmit
sem tud vagy akar tenni Nagy-Britannia támogatása nélkül. A hely-
zet kulcsa valóban Londonban volt, ám a brit politikusok az utolsó
utáni pillanatig Németország békítgetésével próbálkoztak, és abban
reménykedtek, hogy Herr Hitlerrel meg lehet egyezni a békeszerző­
dés igazságtalanságainak orvoslásáról. Mussolini - akit Hitler régóta

259
 DEMOKRÁCIA ÉS DIKTATÚRA

csodált - jó ideig nem akart a német Führerrel barátkozni; Ausztria

függetlenségének kérdésében homlokegyenest ellenkezett a véle-
ményük. Az olasz magatartás az abesszin háború miatt változott
meg: a Népszövetség szankciói felbőszítették a Ducét, aki ettől
kezdve egyre határozottabban állt ki Németország mellett.
Az 1936-os év tekinthető a fordulat kezdetének a német politi-
kában. Hitler - bár továbbra is a békéről szónokolt - egyre türel-
metlenebbül kereste a nemzetközi helyzet élezésének lehetöségeit.
Augusztusban - miközben a berlini olimpián Németország békés,
egészséges, megelégedett arcát mutatta a hiszékeny külvilágnak -
a Führer (kivételesen) maga fogalmazta meg a gazdaság négyéves
tervének fő célkitűzéseit. Az emlékiratot így fejezte be: ,,1. A német
hadseregnek négy éven belül bevetésre késznek kell lennie. II.
A német gazdaságnak négy éven belül fel kell készülnie a háború-
ra." Felállították a Hadigazdasági Hivatalt, majd Hitler megbízta
a "vaj helyett ágyút" jelszót meghirdető Göringet a négyéves terv irá-
nyításával. A "belső front" megerősítésének jeleként Himmlert, az új
álláshalmozót Németország rendőrfőnökévé nevezték ki. 2s Az addigi
lassú, inkább az infrastrukturális alapok megteremtésére koncentrá-
ló háborús felkészülésben nagyobb sebességre kapcsoltak. Hjalmar
Schacht, a Birodalmi Bank elnöke, gazdasági miniszter, aki kulcs-
szerepet játszott a német gazdaság fellendítésében, szembe került
a laikus és mohó Göringgel, ezért lemondott miniszteri, és késöbb
bankelnöki poszt járól is.
1937 kivételesen német külpolitikai akciók nélkül, de már egyér-
telműen a háborús felkészülés jegyében telt. Novemberben Hitler
a hadsereg vezetői, valamint a kül- és a hadügyminiszter előtt hosz-
szú beszédben vázolta expanziós terveit. Kifejtette, hogy nem vár-
hat, mert hosszú távon az erőviszonyok Németország hátrányára
változnának, személy szerint pedig minél fiatalabb korában akar há-
borút vezetni. Már 1938-ban meg kell kezdeni a Csehszlovákia.
Ausztria, majd Lengyelország elleni akciókat - ha elég gyorsa san
lépnek, szerinte nem kell a nyugati hatalmak fegyveres fellépésével
számolni, de ha mégis, ő vállalja a kockázatot. A külügy- és a had-
ügyminiszter, továbbá a szárazföldi haderő főparancsnoka aggályait
25 Himmler irányította - az SS mellett - az összes erőszakszervezetet felügyel6 Birodal-
mi Biztonsági Főhivatalt lReichssicherheitshauptamt, RSHAJ. Az egykori tyúktenyész-
tót 1939-ben "a német faj erősítésének" birodalmi komisszárjává, 1943-ban belügy-
miniszterré, 1944-ben pedig a tartalékos hadsereg főparancsnokává nevezték ki.
Össznémet rendőrség korábban nem létezett.

260
 1918-1945

fejezte ki, aminek következtében négy hónap múlva már nem ők

töltötték be ezeket a posztokat. A tapasztalt Neurath helyett a dip-
lomáciában járatlan, de Hitlerhez feltétlenül hűséges joachim von
Rihhentrop lett a külügyminiszter, az (alaptalanul) homoszexuális
kapcsolattal vádolt Fritsch tábornok helyett pedig Walther von
Brauchitsch tábornok vette át a szárazföldi haderő irányítását.
Blomberg tábornok távozása után a hadügyminiszteri tisztséget Hit-
ler nem töltötte be - a hadSereget lényegében saját közvetlen irányí-
tása alá vonta. Ugyanakkor létrehozta a - már korábban Wehrmacht
névre keresztelt - véderő új főparancsnokságát [Oberkommando der
Wehrmacht, OKW1, amelynek vezetőjévé a lakájtermészetű Wilhelm
Keitel tábornokot nevezte ki. Hitler helyzete a hadsereg vonatkozá-
sában tovább erősödött, bár a katonai parancsnokságok számának
sza porítása ezen a téren is állandó hatalmi harcokat eredményezett.

Hitler nemcsak ügyességének és gátlástalanságának, hanem el-

tenfelei megosztottságának és pacifizmusának is köszönhette
kétségtelen sikereit. A bomladozó versailles-i rendszer képvise-
lőit valahogy úgy kezelte, mint korábban a weimari köztársa-
ság politikusait. Két fő célját, a világuralmat és a zsidó faj "el-
távolítását" eredményesen titkolta - sokáig a németek többsége
is elhitte, hogy az egykori frontkatona csak diplomáciai győ­
zelmeket akar, nem háborút.

HITLER DIADALAI ÉS KUDARCAI

Ausztria bekebelezése 0938. március 12-13.) ellenállás, sőt tiltako-

zás nélkül ment végbe; a nagyhatalmak német belügy ként kezelték
a kérdést. Ausztriát ezentúl hivatalosan a Nagynémet Birodalom Ke-
leti Tartományának nevezték. Csehszlovákiával már nem lehetett
ilyen könnyen elbánni, bár a forgatókönyv annyiban megegyezett
az osztrákkal, hogy itt is belülről, a Hitler utasításait követő szudéta-
német kisebbség elégedetlenségének szításával indították az akciót.
Chamberlain brit miniszterelnök háromszor repült el Hitlerhez, aki
egyre feljebb srófolta követeléseit. Szeptember végén Európa már a
háború küszöbén állt, amikor - olasz közvetítés nyomán - összehív-
ták a müncheni konferenciát. A csehek és a szovjetek kizárásával
tartott négyhatalmi tanácskozáson Hitler gyakorlatilag mindent meg-

261
 DEMOKRÁCIA ÉS DIKTATt"JRA

kapott, mégis elégedetlen volt: ösztönei már háborús megoldást dik-

táltak volna, ám ezúttal - tábornokainak ódzkodása és a német köz-
vélemény érzékelhető békevágya miatt - még be kellett érnie a bé-
kés hódítással.
1939-ben Németország újabb sikereket ért el, és alaposan össze-
kuszálta a diplomáciai erővonalakat. Márciusban Hitler bekebelezte
a maradék cseh államot, majd - ugyanebben a hónapban - elra-
gadta Litvániától a Memel-vidéket. Ekkor a német sajtó már Danzigot
követelte. Mivel Csehszlovákia feldarabolását már nem lehetett a
versailles-i "igazságtalansággal" indokolni, a brit kormány eldöntöt-
te: nem tesz több engedményt. Egy küszöbönálló német támadástól
tartva Chamberlain garanciát adott Lengyelország függetlenségének
és területi épségének fenntartására. Sztálin eközben éppen ellentétes
következtetésre jutott: ha a Nyugat a Szovjetunió háta mögött egyez-
kedik a németekkel, hogy kelet felé terelje őket, akkor titokban ö is
tárgyal velük, és ezzel elkerüli a háborút. 1939 forró nyarán minden-
ki mindenkivel alkudozott - a Nyugat és Sztálin a háború elkerülése
érdekében; Hitler azért, hogy csak egy fronto n kelljen harcolnia (ő
sem hitt a brit és francia eltökéltségben). Miután - Hitler ismételt
sürgetésére és a világ ámulatára - 1939. augusztus 23-án Moszkvában
aláírták a Lengyelország felosztását jelentő német-szovjet megnem-
támadási egyezményt (a Molotov-Ribbentrop paktumot), a háború
elkerülhetetlenné vált. Az erejükben és szövetségeseikben bízó len-
gyeleket semmilyen engedményre nem lehetett rávenni. Szeptember
l-jén hajnalban a Schleswig-Holstein német csatahajó tüzet nyitott
a gdanski Westerplattéra, megindultak a szárazföldi csapatok -,
a hadüzenet nélküli háború elkezdődött. Két nappal később a bri-
tek és a franciák - Hitler meglepetésére és csalódására - hadat
üzentek Németországnak. Olaszország 1940-ig semleges maradt.
A német sikersorozat villámháborús győzelmekkel folytatódott.
Németország a lengyel hadjáratot 13 111 fős veszteséggel négy hét
alatt, a Norvégia és Dánia elleni hadjáratot 0940 áprilisában) 1317
[ös veszteséggel három hét alatt, a Belgium, Hollandia és Franciaor-
szág elleni nyugati hadjáratot 0940 május-júniusában) 27 074 fós
veszteséggel hat hét alatt nyerte meg - mindehhez az első világhá-
horúban négy év és közel kétmillió áldozat sem volt e1egendéí.
A magyarázat a harckocsik koncentrált bevetésében és a légierő kí-
méletlen bombatámadásaiban rejlett - hiába rendelkeztek a franci-
ák jóval több tankkal, azokat szétszórtan, légi támogatás nélkül \'e-

262
 1918-1945

tették harcba. 1941 áprilisában három hét sem kellett Jugoszlávia és

Görögország lerohanásához. 1941-ben Európa nagyobb részét köz-
vetve vagy közvetlenül Németország uralta; a közvélemény mellett
már a tábornokok egy része is elhitte, hogy "minden idők legna-
gyobb hadvezére"26 irányítja őket. Az egyetlen bökkenő a britek
csökönyössége volt; a Chamberlaint felváltó Churchill elutasította
Hitler ismételt békeajánlatait, az "angliai csatának" nevezett légi há-
ború pedig nem tudta megteremteni a német csapatok partraszállá-
sának feltételeit. Az inváziót Hitler újra és újra elhalasztotta, végül
- 1940 6szén - könnyebbnek tűnő feladat, a Szovjetunió elleni Bar-
barossa-tero kidolgozására utasította tábornokait.
Az 1941. június 22-én megindított "villámháború" eleinte terv-
szerűen haladt. "Nem túlzás azt állítani, hogy az Oroszország elle-
ni hadjáratot 14 nap alatt megnyertük" - írta naplójában Franz
Halder vezérezredes, a szárazföldi erők vezérkari főnöke. A Vörös
Hadsereg azonban a rettenetes veszteségek ellenére sem omlott
össze, és a zord orosz télben, Moszkva alatt vereséget mért a hi á-
nyosan felszerelt német csapatokra. A moszkvai csat ával egy idő­
ben Japán megtámadta az Egyesült Államokat: az európai háború
világháborúvá terebélyesedett. Hitler azonnal hadat üzent Ameri-
kának - döntésének oka a mai napig vitatott, hiszen nagyjából tisz-
tában volt az USA gazdasági és katonai potenciáljával, ráadásul
a Japán és a Szovjetunió közötti semlegességi szerződés 1945 nya-
ráig érvényben maradt. 1942-43 folyamán minden fronto n bekö-
vetkezett a lassú fordulat. A brit és amerikai csapatok kiszorították
Észak-Afrikából Erwin Rommel tábornok sivatagi hadtestét.
Friedrich Paulus tábornok 6. hadseregének maradványai 1943 feb-
ruárjában Sztálingrádnál megadták magukat. A Wehrmacht hátrált.
Németország a világ nagyobbik részével hadban állt, miközben
mindinkább érezhetővé vált az ember, a nyersanyag, a felszerelés
és a hatékony vezetés hiánya.

2(, Hitler a hadvezetéshen is dilettáns volt. hár tájékozotI, olykor eredeti elképzelé5ek-
kel rendelkezö diletláns. Legnagyohh katonai érdemének az tekinthető, hogy 1940
tava,ún felkarolta az ardenneki áttörés Erich von Manstein tábornok által kidolgo-
zott tervét, amely lehetóvé tette Franciaország gyors legyőzését. Később - Sztálinnal
ellentétben - egyre kevéshé volt képes irányítani a hadműveleteket, a legapróbh
I rész kt kérdésekbe is beleszólt, és él1elmetlenül felülbírálta tábornokail, akik egymás
köziill gLJnyosan .,giifac"-nak nevezték. A rövidítés a Führer "gröBter Feldherr aller
I Zeilt'n", vagyis _minden id6k legnagyobb hadvezére" állandó jelzójére utalt.

263
 DEMOKRÁCIA ÉS DIKTATÚRA

A hitleri Németország villámháborúk sorozatával bizonyította

gazdasági és katonai fölényét. Ám a villámháború 1941-től to-
tális háborúvá vált, amiben érvényesült Nagy-Britannia tengeri.
a Szovjetunió szárazföldi és az Egyesült Államok minden téren
megmutatkozó fölénye.

A HOLOKAUSZT

A nácik nem szélsőséges antiszemitizmusuk miatt jutottak hatalomra.

Az első világháborúig inkább csak lappangó zsidóellenesség azonban
a háború és a weimari köztársaság időszakában fölerősödötl, és bi-
zonyos körökben a közbeszéd állandó tárgya lett, így a náci propa-
ganda jó alapokra építhetett. A túlnyomórészt asszimilált, németül
beszélő és német érzelmű zsidóság aránya a lakosságon belül a 0.8
százalékot sem érte el, és folyamatosan csökkent. Bár a gazdasági és
a szellemi élet néhány területén ezt jóval felülmúló arányban voltak
jelen, a magyarországihoz fogható meghatározó szerepet sehol sem
töltöttek be. Hitler 1933-as hatalomra jutásával helyzetükben éles for-
dulat következett be. "Egy csapásra zsidókká váltunk" - írta egyikük.
Szinte bizonyos, hogy Hitler és a náci vezetés az "eltávolításon ..
túl kezdetben nem rendelkezett határozott elképzelésekkel "a zsidó-
kérdés megoldásáról". Hitler egyfelől ügyelt arra, hogy kerülje a Der
Stürmer című szennylapra jellemző mocskolódást, másfelől cseppet
sem volt ellenére, hogy - lehetőleg "rendezett formában" - kielégítse
a radikálisok követeléseit. Így került sor a zsidó üzletek elleni boj-
kottra, amelyet a lakosság túlnyomó többsége közönyösen, söt ellen-
érzésekkel fogadott. 1935-ben a nürnbergi pártnap felfokozott han-
gulatának hatása alatt fogadták el a rohamtempóban összeállított
nürnbergi törvényeket. Az egyik, A német vér és német becsület védel-
méről című törvény kimondta, hogy németek és zsidók nem köthet-
nek házasságot, sőt nemi kapcsolatot sem létesíthetnek. A másik a
politikai jogok gyakorlásától tiltotta el a zsidókat - már amennyire
ilyenek még egyáltalán léteztek. A törvényeket kiegészítő végrehaj-
tási utasítások már a háború kitörése előtt kitaszították, elszigetelték,
egzisztenciálisan ellehetetlenítették a németországi zsidóságot. 27

271 Az 1933-as "árja-rendelet" az árja fajúakhoz képest mindenkit alacsonyahh rendűnek

minősítell. akinek szülei vagy nagyszülei közölt akár csak egyetlen nem árja is akadt.
Külön kategóriát alkoltak a "keverékek" [MischlingeJ.

264
 1918-1945

Antiszemita propaganda egy náci gyerekkönyvben: a fekete kaftáno s zsidók elégedetlenül

sugdolóznak. mert a sz6ke árja gyerekek a Der Stürmer címú zsidóellenes lapot tanulmányozzák.
Eivlra Bauer rajza 1936-bóL

Két év viszonylagos csöndje után az 1937-es pártnap éles zsidó-

ellenes kirohanásai jelezték a rendszer radikalizálódását, a "hábo-
rús szelek" közeledtét. A zsidók külön igazolványt kaptak, útleve-
lüket ,r betűvel (Jude", zsidó) pecsételték le, előírták, hogya nők
a Sára, a férfiak az Izrael nevet vegyék fel. Az 1938. november
9/ lO-i 2k - eufemisztikusan "kristályéjszakának" vagy "üvegcserepek
éjszakájának" nevezett - zsidópogromhoz az szolgáltatta az ürü-
gyet, hogy egy zsidó kamaszfiú meggyilkolt egy párizsi német dip-
lomatát. A Goebbels által szervezett akció során a náci osztagok
zsidó üzletek ezreit dúlták fel, zsinagógák százait rombolták le, 91
embert megöltek, több mint húszezret letartóztattak. Göring az ak-
ció után óriási összeg megfizetésére kötelezte a zsidókat, az oko-
zott károk megtérítése címén. Goebbels könnyen megszerezhette
28 :-;ovemher 9-e a xx. századi német történelem "mágikus" idíípontja lett. 1918-han
ezen a napon kiáltották ki a köztársaságot, 1923-han ezen a napon rohhantotta ki Hit-
ler a sörpuccsot, 1938-han a nácik ezen a napon szervezték meg a kristályéjszakát
(utóhh a zsidógyűlölővé vált Luther november !O-i születésnapjára is hivatkoztak),
'·égül 1989-hen ezen a napon "omlott le" a herlini faL

265
 DEMOKRÁCIA ÉS DIKTAT(;RA

Az örök zSidó cimű 1937-es müncheni kiállítás Felix Nussbaum Onarckép ZSidó igazolvánnyal
plakát ja. A kaftános alak egyik kezében pénzt, GÍmú képe 1943-bóL A festőt az auschwitzI
másik kezében ostort markol, hóna alatt koncentrációs táborban ölték meg.
sarló-kalapácsos Németországot visz.

Hitler beleegyezését, hiszen a müncheni konferencia után már nem

kellett tartani a külföldi tiltakozásoktól. A német lakosságot - Bécs
kivételével - sehol sem sikerült bevonni a rombolásba. Bár a né-
metek nem álltak a zsidók mellé, és többségük feltehetóen hozó-
szokott kirekesztésükhöz, elkülönítésükhöz, sőt talán helyeselte i,~
azt, az eröszakot nem pártol ták. A kristályéjszaka után a zsid()kat
érintő újabb intézkedéseket titokban tartották, végrehajtáslIkat is
igyekeztek leplezni,
Lengyelország lerohanása után a zsidókérdés dimenziói gyökere-
sen megváltoztak. A zsidókat gettókba zsúfolták, majd megkezdték
Lengyelországba telepítésüket (deportálásukat)_ Elóbb egy LlIhlin
környéki óriási "rezervátum" kialakítását tervezték, majd komoly for-
mában felmerült a zsidók Madagaszkár szigetére telepítésénck tervc.
A zsidókérdés "végs ó megoldása" [Endlösungl 1941 nyarán, a Szo\' -
jetunió megtámadása után öltött formát. A keleti hadjáratot Ilitler C'S
a náci vezérek eleve az "alsóbbrendű fajok" elleni megsemmisítö 11:1-
borúnak [Vernichtungskriegl szánták. Az európai zsidóság egC'szének
fizikai elpusztítása ugyan a rendszer addigi politikájából és fokoz{)(I()

266
 1918--1945

radikalizálódásából egyaránt következett, mégis minőségi ugrást je-

lentett. A történészek biztosra veszik, hogya zsidóság teljes kiirtását
valamikor 1941 második felében határozták el, de írásos parancs so-
sem került elő, feltehetően nem is fog. Lehetséges, hogy Hitler egyet-
len bólintása döntött embermilliók életéről vagy haláláról. A neveze-
tes warmseei konferencián, 1942. január 20-án a végrehajtás techni-
kai részleteit rögzítették, miközben - 1941 őszétől - már működtek
az dsö megsemmisítő táborok C"halálgyárak") a lengyelországi
Chelmnóban és Belzecben. A tömeges elgázosítás rendszerét Treblin-
kában, Majdanekben és Auschwitzban tökéletesítették. Auschwitz,
amelynek lágereiben másfél millió embert gyilkoltak meg - köztük az
utolsó nagyobb akció során, 1944 nyarától mintegy négyszázezer ma-
gyart -, a holokauszt, sőt a náci rendszer jelképévé vált.
A göri)g eredetű holokauszt szóval a zsidó vészkorszakot jelölik, de
nem szabad megfeledkezni a nácizmus nem zsidó áldozatairól sem:
a politikai foglyokról, cigányokról, homoszexuálisokról, "munkakerü-
léíkról" és közönséges bűnözők ről (a lágerekben mindegyik csoport
más-más jelet viselt a kabát ján); a szláv értelmiségről és a hadifoglyok-
róI - 5,7 millió szovjet hadifogoly közül csak 2,4 millióan érték meg a
háború végét -, valamint a náci "eutanázia-program" keretében meg-
gyilkolt betegekről. 29 A halálgyárak személyzete az első időkben az
.. eutanázia-program" során ölésre kiképzettek közül került ki.

Egyes vélemények szerint a háború 1942 körüli fordulata után

Hitler számára a germán faj vi/águralma helyett a zsidóság
I megsemmisítése lett a fö cél, ezért harcolt tovább. A ma már
felmérhetetlen holokauszt-irodalomban úgyszólván nincsen
lezárt kérdés: a népirtás motívumai, a döntés időpontja, a ná-
cik, az áldozatok és az "átlag németek" magatartása, a szövet-
séges hatalmak tétlensége - mind újabb és ú,jabh viták tárgya.

291 Az .. eutanázia-programot" - amely a már 1933-tól folyó "sterilizációs programot" kö-

\ ette - Hitler rövid, írásos utasítása alapján indították el. 1939 őszétől 1941 nyaráig
I '.>3 OOO heteget öltek meg, majd - részben az egyházi tiltakozások miatt - leállították
; " gyilkosságsorozatot.

267
 DEMOKRÁCIA ÉS DIKTATÚRA

A MÁSIK NÉMETORSZÁG

Miközben a németek többségének magatartását az elfogadás vagy

a beletörődés jellemezte, egy kisebbség kitartóa n próbálkozott az
ellenállással. Sokféle formát és szervezetet lehetne említeni, az óva-
tos egyházi köröktől a KPD illegális sejt jein át a harmadik biroda-
lomban tiltott dzsesszért és swingért rajongó ifjúsági csoportok ig
I"EdelweiB-Piraten"J, A rezsim megdöntésére azonban csakis állam-
csíny útján lehetett némi - történészek szerint nagyon kevés - esély,
amire a diktátor félreállításával nyílt volna lehetőség. Kísérletekben
nem volt hiány: tizenöt Hitler elleni merénylet tervéről tudunk -
mindegyik kudarcot vallott. 30
A katonai vezetők egy része már 1938 óta tervezgette az állam-
csínyt. A katonai elit ugyan részese volt a hatalomnak, ám a háború
alatt a Wehrmacht egyre inkább Hitler eszközévé, illetve áldozatá-
vá vált. Az összeesküvés meglepően széles körökre terjedt ki, anél-
kül, hogya Gestapo tudomást szerzett volna róla: tábornokok és
tisztek tucatjaira (élükön Ludwig Beck és Erwin von Witzleben ge-
nerálissal), konzervatív polgári politikusokra (Carl Goerdeler ko-
rábbi lipcsei polgármestert31 Hitler utódául szemelték ki), nácielle-
nes diplomatákra (Ulrich von Hassell), ifjú arisztokratákra - az úgy-
nevezett Kreisaui Kör Helmuth James von Moltke grófnak, a nagy
Moltke leszármazott jának birtokáról kapta a nevét -, néhány szociál-
demokrata politikusra és szakszervezeti vezetőre (Julius Leber,
Wilhelm Leuschner).
Az összeesküvő k nem voltak könnyű helyzetben. Amíg Hitler si-
kereket ért el, azért tűnt kockázatosnak az akció - amikor jöttek a
vereségek, árulással (vagy egy újabb "tőrdöféssel") vádolhatták vol-
na őket. Abban nem bízhattak, hogya totális rendszer atomizált tár-
sadalmának számottevő része melléjük áll. A szövetségesek kel ke-
resték a kapcsolatot, de a britek és az amerikaiak a Jeltétel nélküli
kapituláció" követelése alapján hallani sem akartak olyan tekinrély-
elvű nacionalistákról, akik minimális célként az 1914-es német hatá-
rok visszaállítását tűzték ki - mint maga Goerdeler. A legnagyobb

30 Közel járt a sikerhez egy magányos sváb asztalos, Georg Eber, aki 1939. november
9-én, a sörpuccs évfordulóján tartott ünnepségen akarta pokolgépével felrobbantani
Hitlert, de a diktátor a robbanás előtt távozott a müncheni Bürgerbraukeller söröző­
bőI. Hitler egyébként gyakran az utolsó pillanatban változtatott programjain.
31 Goerdeler 1937-ben azért mondott le a lipcsei főpolgármesterségről. mert a Gewand-
haus koncertterem elől - engedélye nélkül - eltávolították Mendeissohn szobrát.

268
 191R-1945

gondot a merénylet megszervezése okozta: ki vállalja, ki van egyál-

talán abban a helyzetben, hogy egy bombával eljusson Hitlerig? "Az
egyik csak akkor cselekszik, ha parancsot kap, a másik csak akkor
ad parancsot, ha beindul az akció" - összegezte a helyzetet egy be-
avatott tiszt.
A merénylet végrehajtására végül az összeesküvés fő mozgatója,
gróf Claus Schenk von Stauffenberg ezredes vállalkozott. A frontról
súlyos sérülésekkel hazatért főtiszt 32 1944. július 20-án - egyetlen
kezének három megmaradt ujjával - összerakott egy bombát (a nála
levő másikra már nem volt ideje), és aktatáskájába rejtve elhelyezte
azt a führeri helyzetértékelő megbeszélés helyszínén, a rastenburgi
Wolfschanze ("Farkasverem") főhadiszálláson. Miután távozott a
barakkból, a bomba fölrobbant, a jelenlévő 24 emberből négyet
megölt, de a vastag asztallap fölé hajló Hitlert csak könnyebben
sebesítette meg. Stauffenberg azt hitte, hogya vezér halott, és uta-
sítást adott a "Walkür" akció megindítására, de miután a merénylet
nem sikerült, a gyatrán szervezett puccskísérlet is hamar összeomlott.
Stauffenberget és néhány társát azonnal kivégezték, az összeeskü-
vők többségét népbírósági színjáték után felakasztották. A júliusi
merénylettel kapcsolatban mintegy hétezer embert tartóztattak le;
a kivégzések a rendszer végnapjaiig folytak. Lehetett még fokozni
a terrort és a rettegést.

Az összeesküvés sok résztvevőjét Németország becsületének

megmentése motiválta. Egy sikeres merénylet ugyanakkor meg-
rövidíthette volna a háborút, a szenvedéseket. A németekét is:
7939. szeptember 1. és 1944. július 20. között 2,8 millió német
katona és civil halt meg a harcok során - 1944. július 20. és
1945. május 8. között nem kevesebb, mint 4,8 millió.

32! Stauffenherg a fiatal Wehrmacht-liszteknek ahhoz a jellegzetes csoport jához tartozoll,

amely sokáig vakon hill a Führerben. de amelyet a fronton szerzett tapasztalatok
a nácizmus elkeseredell ellenfeIévé tettek.

269
 DEMOKRÁCIA ÉS DIKTATlJRA

A TOTÁLIS HÁBORÚTÓL A TOTÁLIS VERESÉGIG

"Akarjátok-e a totális háborút?" - tette fel a kérdést Goebbels a sztá-

lingrádi vereség után. Hallgatósága harsány igennel válaszolt. A há-
ború persze a propagandaminiszter felszólítása nélkül is "totálissá"
vált. Az 1942~3-tól mindennapossá váló (minden éjszakai) brit és
amerikai bombatámadások otthonok százezreit pusztították el, embe-
rek millióit tették földönfutóvá. Goebbels nem bánta: "Végre eltemetik
a burzsoá XIX. század úgynevezett vívmányait" - írta. A bombázások
ellenére a német haditermelés 1944 nyarán érte el csúcspontját, az
1940-es szint háromszorosát. Fokozására - a súlyosbodó munkaerő­
hiány miatt - külföldi kényszermunkások tömegét vonták be a terme-
lésbe: 1944-ben csak Németországban mintegy nyolcmillióan dolgoz-
tak a Harmadik vagy Nagynémet Birodalomért. 33 Göring kiépítette
a világ legnagyobb vállalatbirodalmát, a 600 ooo embert - többségé-
ben rabszolga-munkaerőt - foglalkoztató Hermann Göring MLíveket.
Nem sokkal maradt el tőle a Siemens A. G., a Krupp-művek és a gáz-
kamrákban használt "Zyklon-B" mérget előállító I. G. Farben sem.
Az SS - amely valósággal állam lett az államban - a régi elitek
kiszorítását-felbomlását követően a hatalom centrumába került. Alá-
rendelt szervei, több száz hivatala végezte a megszállt területek teljes
kirablás át - módszereiket azután a birodalom egész területén alkal-
mazták. A feketeingesek működtették a lágereket; több országban to-
borzott hadseregük, a Waffen-SS 1945-re félmillió - csak felerészben
német - harcost számlált. Az óriási SS-vagyont többek között a Magyar-
ország megszállása után megszerzett Weiss-Chorin-Kornfeld ér-
dekeltségek is gyarapították. Ebből a körből terjedt el a cinikus
mondás: "Élvezd a háborút, mert a béke rettenetes lesz."
A totális háborúval a Führer legbelső körei is átrendeződtek:
a hadigazdaságot irányító szervezőzseni, Albert Speer, az erőszak­
szervezeteket uraló Himmler, valamint a rejtélyes körülmények kö-
zött Angliába repült HeB34 pártbeli utóda, Martin Bormann kerültek

33 A Némel-római Birodalom és a bismarcki hirodalom ulán megalapílandó és eljöven-

dő "harmadik birodalom" eszméjél Arthur Mc>eller van den 13ruck újkonzervatív szer-
ző Das Drltte Reich című, 1923-ban megjelent könyve tette népszeruvé. Hitler ismer-
te a művel, de nem kedvelte, és nem is használta a kifejezést. 1939-1ŐI Nagynémet
Birodalom [GroBdeulsches Reichllett Németország hivatalos elnevezése.
34 HeB abban a reményben indulI el titkos angliai missziójára, hogy még a SLOvjetunió
elleni támadás megindítása előtt tárgyalhat a német-angol békekötés ről , amit Hitler
is óhajton. A balul sikerült leszállás közben azonban lelepleződött; egyébként IS
esélytelen küldetése így kudarcot vallott, mielőtt egyáltalán elkezdődhetelt volna.

270
 1918-1945

Hamburg a brit légier6 1943. augusztusi bombatámadása után. A légitámadásnak a kiköt6város

mmtegy 40 OOO lakosa esett áldozatul. A világháborúban csaknem 600 OOO német halt meg
a légitámadások következtében.

előtérhe. Goebhels a nyilvánosság előtt egyre ritkábban mutatkozó

Hitler helyett is változatlan energiával lelkesítette néptársait. Hitler
se a frontra, se a lebombázott városrészekbe nem látogatott el.
A szövetségesek 1944. júniusi normandiai partraszállásával és
a szovjet csapatok lendületes előrenyomulásával a három fronton har-
coló Németország helyzete válságosra fordult. Akibombázottak
meliett immár a Vörös Hadsereg elől menekülők is tömegesen kel-
tek útra. Az addig - az első világháború éveihez képest - tűrhető élel-
miszerellátás fokozatosan romlott. Németország "a végsőkig" kitartott,
ám az apatikussá váló német társadalom széthullott. A 16-60 éves fér-
fiakat besorozták a népfelkelő [Volkssturml alakulatokba, végül már
a nők, a gyerekek és az öregek kezébe is fegyvert nyomtak. A kato-
naszökevényekre, "defetistákra" az utolsó napokig vadásztak.

271
 DEMOKRÁCIA ÉS DIKTATÚRA

1945 elején, az ardenneki offenzíva kudarca után nyugaton las-

san megszűnt a német hadsereg ellenállása. Keleten még keményen
védték Berlint, még keményebben Budapestet és a Dunántúlt. Az
utolsó hetekben Hitler bezárkózott a berlini kancellária bunkerébe,
onnan adott parancsokat nem létező hadseregeknek, elmélkedett
- Nagy Frigyessel példálózva - a hadiszerencse forgandóságáról, és
csepülte a hitvány németeket, akik meg sem érdemlik, hogy túl-
éljék a háborút. Május 8-án, amikor a német hadsereg képviselői
aláírták a feltétel nélküli kapitulációról szóló okmányt, Hitler már
halott volt. "Ezeréves" birodalma - Európa nagyobb részével
együtt - romokban hevert.

A második világháborún belül a "totális háború" megkülön-

böztetése nem pusztán a történészek leleménye. Sok "egyszeríi"
némettel készült interjú igazolja, hogy az 1934 és 1943 közti
évtizede! úgy élték meg, mint a világválság utáni normális,
nyugodt ko rsza kat, amelyet 194~ 1948 között a háború,
a megszállás és a nélkülözés évei követtek, hogy azután aZ.,öt-
venes években" a dolgok ismét visszazökkenjenek a rendes ke-
rékvágásba.

KRÓNIKA

191 B. okt. 2B. Akieli matrózfelkelés kezdete.

191 B. nov. 9. A német köztársaság kikiáltása. II. Vilmos császár lemondása.
191B. nov. 10. Népmegbízottak Tanácsa néven új kormány alakul.
191 B. nov. 11. Aláírják a compiegne-i fegyverszünetet.
1919. jan. 6-15. Spartacus-felkelés Berlinben; Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg
meggyilkolása.
1919. febr. 6. Weimarban megnyílik az Alkotmányozó Nemzetgyűlés. Friedrich Ebertet
a köztársaság elnökévé választják. lAz új alkotmányaugusztusban lép életbe)
1919. jún. 28. Versailles-ban aláírják a német békeszerződést.
1920. március Szélsőjobboldali puccskísérlet jKapp-Lüttwitz-puccs).
1920. június Az első Reichstag-választásokon vereséget szenved a weimari koalíció.
1921. április A német jóvátétel összegét 132 milliárd aranymárkában állapítják meg
1921. augusztus Szélsőjobboldali merénylők meggyilkolják Matthias Erzbergert.

272
 1918-1945

1922. április Szovjet-Oroszország és Németország aláírja arapallói szerz6dést

1922. június Széls6jobboldali merényl6k meggyilkolják Walther Rathenau külügyminisztert.
1923. január A jóvátételek kikényszerítése érdekében francia és belga csapatok száll ják
meg a Ruhr-vidéket A lakosság passzív ellenállással válaszol a megszállásra.
1923. november Az új fizet6eszköz [Rentenmark] bevezetése véget vet az elszabadult infláció-
nak.
Hitler sikertelen müncheni puccskísérlete I"sörpuccs").
1924. augusztus A Reichstag elfogadja a jóvátételek rendezését célzó Oawes-tervet
1925. április Ebert halála után Paul von Hindenburgot választják a köztársaság elnökévé.
1925. október Aláírják a locarnói szerz6déseket
1926. szeptember Németországat felveszik a Nemzetek Szövetségébe.
1929. október Meghal Gustav Stresemann külügyminiszter.
A New York-i t6zsdekrachhal kezdetét veszi a világgazdasági válság.
1930. március A Reichstag elfogadja a jóvátételekkel kapcsolatos Young-tervet I :einrich
Brüning kancellári kinevezésével megkezd6dik Hindenburg elnöki kormányzása.
1930. június A franciák kiürítik az utolsó megszállt területet a Rajna mentén.
1930. szeptember A Reichstag-választásokon a náci párt a második helyet szerzi meg.
1931. október Megalakul a széls6jobboldali pártokat és csoportokat tömörít6 Harzburgi Front.
1932. április Hindenburgot másodszor is köztársasági elnökké választják.
1932. június A lausanne-i konferencia eltörli a német jóvátételi kötelezettséget.
1932. július Franz von Papen jobboldali kormánya alkotmányellenesen lemondásra
kényszeríti a baloldali porosz kormányt.
A Reichstag-választásokon a náci párt szerez tÖbbséget.
1932. november Az újabb Reichstag-választásokon a náci párt szavazatokat veszít
1933 lan. 30. Hindenburg elnök kinevezi Adolf Hitlert birodalmi kancellárrá
1933. febr. 27. Gyújtogatás következtében leég a Reichstag épülete.
1933. március A Reichstag megszavazza a felhatalmazási törvényt.
1933 március- "Gleichschaltolás"; a tagállamok önállóságának megszüntetése,
július a szakszervezetek feloszlatása, a pártok betiltása, a hivatalnoki kar
megtisztítása.
1933. július A birodalom konkordátumot köt a Vatikánnal.
1933. október Németország kilép a Népszövetségb61.
1934. június 30. A "hosszú kések éjszakáján" Hitler leszámol az SA-val.
1934. augusztus Hindenburg elnök halálával Hitler vezér és birodalmi kancellár lesz.
1935. január A Saar-vidék népszavazás útján visszakerül Németországhoz.

273
 DEMOKRÁCIA ÉS DIKTATÚRA

1935. március Németországban bevezetik az általános hadkötelezettséget.

1935. szeptember A nürnbergi törvények megfosztják jogaitól a zsidó lakosságot.
1936. március Német csapatok vonulnak be a demilitarizált Rajna-vidékre.
1936. október Megalakul a "Berlin-Róma tengely".
1936. november Németország és Japán aláírja az Antikomintern Paktumot.
1938. március Németország bekebelezi Ausztriát IAnschlussl.
1938. október A müncheni egyezmény alapján német csapatok foglalják el
a Szudéta-vidéket.
1938. nov. 9-10. "Birodalmi kristályéjszaka" - szervezett erószakhullám a zsidók ellen.
1939. március Németország bevonul Csehország megmaradt területeire.
1939. május Németország és Olaszország megköti az "acélpaktumot".
1939. augusztus Aláírják a német-szovjet megnemtámadási szerzódést.
1939. szept. 1. Megkezdódik a második világháború.
1941. június 22. Megindul a Szovjetunió elleni német támadás.
1942. január 20. A wanseei konferencia határoz "a zsid6kérdés végsó megoldásával"
kapcsolatos feladatokról.
1943. február 2. A 6. német hadsereg kapitulál Sztálingrádnál.
1944. június 6. A nyugati szövetségesek partra szállnak Normandiában.
1944. július 20. Sikertelen merénylet és puccskísérlet Hitler ellen.
1945. április 30. Hitler Berlinben öngyilkosságot követ el.
1945. május 8. A német hadsereg képviselói aláírják a kapitulációs okmányt.

274
KÉT ÁLLAM - EGY NÉP
• 1945-2000 •
Josef Istier: Fej, 196B.
 "Bevallom, hogy félek a némel
romok/ól - a kó/örmelékek/ól és az
emberi roncsok/ól egyformán."
Thomas Mann

"NÉMETORSZÁG, NULLA 6RA"

hadsereg-főparancsnokság utolsó jelentése 1945. május 9-én

\. arról számolt be, hogy "a Német Véderő az óriási túlerővel
II szemben végül dicsőséges küzdelemben alulmaradt" A Német-
ország által ki robbantott második világháború 55 millió áldozata kö-
zül mintegy 7,5 millió volt német. Négymillió katona, legalább fél-
millió kibombázott civil, közel másfél millió keleti menekült halt
meg; 300 ezer embert gázkamrákban, 140 ezret koncentrációs tábo-
rokban és börtönökben végeztek ki. A Szovjetunióba került hadifog-
lyok közül egymillióan sohasem tértek haza.
Az ország romokban hevert, elsősorban a nagyobb városok. Ber-
lint hold béli tájhoz vagy a barbár inváziók utáni Rómához hasonlí-
tották. Köln belvárosának 93 százalékát pusztították el a bomba tá-

Amerikai katonák és egy német néni a hesseni Bensheim városában 1945. március 27 ·én.
A romokat már az utca két szélére takarították.

277
 KÉT ÁLLAM - EGY NÉP

madások; a 770 ezer lakos közül mindössze húszezren maradtak

a törmelékek között - fő foglalatosságként főzéshez és vízforralás-
hoz szükséges tűzifát keresgéltek. A romeltakarítás feladata a nőkre
hárult !"Trümmerfrauen"] - 1945-ben 11,5 millió férfi volt hadifog-
ságban. A katasztrófát súlyosbította, hogy Lengyelország, Csehszlo-
vákia és Magyarország területéről - a történelem egyik legnagyohb
méretű exodusa során - legalább 12 millió németet űztek el Német-
országba, ami mindenesetre pótolta az emberveszteséget. A kitelepí-
téseket általában embertelenül hajtották végre, ezért újabb kétmillió
ember vesztette életét.
Az első éveket ínség és káosz jellemezte. Az emberek energiáit
életük puszta fenntartása kötötte le. A Reichstag romjai mellett
a berliniek krumplit ültettek. A kenyér árát a szövetséges hatalmak
árhatósága 50 pfennigben rögzítette, de a virágzó feketepiacon az
ötvenszeresét, 25 márkát is megadtak érte. Egyetlen szál amerikai ci-
garetta 30 márkát ért: ez számított elfogadott valutának. Keleten,
ahol a háborús károk kisebbek voltak, eleinte több élelem állt ren-
delkezésre, de a szovjet zsákmányolás hamar kiegyenlítette a kü-
lönbséget. A mozikat, színházakat és hangversenytermeket gyorsan
rendbe hozták és megnyitották, de a közélet normalizálódására,
a múlttal való komoly szembenézésre csak később kerülhetett sor.

Az 1914-ben még önbizalommal teli, sikeres, gazdagodó né-

met társadalom egyetlen nemzedék alatt megtapasztalhatta két
világháború elvesztését, három rendszer összeomlását, minden
idők legsúlyosabb inf/ációjának, majd gazdasági válságának
pusztítását, a világhatalmi helyzetből a pária sorba kerülést.
1918-ban a legtöbb német nem akarta tudomásul venni a ve-
reséget, de az 1945-ös katasztrófa végleges volt és visszavonha-
tatlan. "Németország kaputt" - mondogatták.

A SZÖVETSÉGES MEGSZÁLLÁS

1918 nem ismétlődött meg, a győztesek ezúttal egész Németorszá-

got elfoglalták. 1945 februárjában a szövetséges hatalmak jaltai kon-
ferenciája határozott Németország (és Ausztria) három megszállási
övezetre osztásáról. Később - mint a negyedik megszálló hatalom-
nak - Franciaországnak is biztosítottak egy-egy kisebb zónát. A kü-

278
 1945-2000

_ Nemzetközi Ruhr Hatóság

_ Saar-vidék - francia igazgatás

D a Német Birodalomba bekebelezett ter. 1939-40~

D Szudétavidék, a Német Birodalomba

1938-ban bekebelezve

• föhadiszállás

-O négyhatalmi iga;~gal~s,LI-Y~,1

Fennhat6ságok
_ brit
IT1IIIII szovjet
~francia
_ amerikai

Németország 1945-ben

vetkező csúcskonferencián - Potsdamban, 1945 nyarán - a britek,

az amerikaiak és a szovjetek elvi megegyezésre jutottak a "négy de"-
ről: a legyőzött Németország denácifikálásáról, demilitarizálásáról,
dekartellizálásáról és demokratizálásáról. A végleges békeszerződé­
sig a lengyel-német határt az Odera és a (nyugati) Neisse mentén
jelölték ki. Németországot tehát nyugat felé "tolták el", amire a len-
gyel határok nyugatra tolása miatt volt szükség. Sztálin így Lengyel-
országot a Szovjetunióhoz kötötte, egyúttal újabb okot szolgáltatott
a német-lengyel gyűlölködés fennmaradásához.

279
 KÉT ÁLLAM - EGY NÉP

Németország felosztásáról sem Jaltában, sem Potsdamban nem

esett szó - ezt a négy megszálló hatalom közül egyedül a franciák
akarták -, a dolgok lassanként mégis ebbe az irányba mozdultak.
Először azért, mert a jóvá tétele ket mindegyik hatalom alapvetően a
saját zónájából szállította el, noha ez ellentmondott a "Németország
egyetlen gazdasági egység" Potsdamban elfogadott elvének. Másod-
szor azért, mert a főhatalmat nem a négy győztes államot képviselö
Szövetséges Ellenőrző Bizottság gyakorolta, hanem az egyes meg-
szállás i övezetek (saját területükön gyakorlatilag korlátlan hatalom-
mal rendelkező) katonai parancsnokai - ezáltal a szovjetek nem
maradtak állandóan kisebbségben. Harmadszor azért, mert a köz-
igazgatás működtetéséhez szükséges ideiglenes német központi
adminisztrációt - amelyre a potsdami határozatok utaltak - a fran-
cia vétó miatt mégsem hozták létre.

Párizsban annyira féltek egy újra egységesülő Németországtól.

hogy gyakran Moszkvával működtek együtt London és Wa-
shington ellenében. Igaz, később gratulálhattak maguknak,
amiért csökönyösségük megakadályozta, hogya szovjetek
a Rajnáig tolják ki befolyási övezetük határát.

A háborús főbűnösök elleni nürnbergi perben! a győztes hatal-

mak még együttműködtek egymással, de a "nácitlanítás" során már
nyilvánvalóvá váltak az egyes zónák közötti eltérések. A szovjet zó-
nában a "nácitlanítást" a radikális társadalmi változások felgyorsítá-
sára, a középrétegek és az értelmiség felszámolására 2 használták fel,
miközben a "kis nácikat" örömmel fogadták a kommunisták sorai-
ban. Nyugaton a pragmatikus britek számítottak a helyi elitre, míg
az amerikaiak bürokratikus megoldással próbálkoztak, de 131 pon-
tos kérdőívük és a németek öt kategóriába történő besorolása az
érintettek et inkább a múlt eltussolására ösztönözte. Az emberek úgy
érezték, hogya "nagy halak" kibújnak a hálóból, és közben a kis
nácikon verik el a port. Az eljárásokat már 1948-ban lezárták: a há-
rom nyugati övezetben 486 nácit végeztek ki, a keleti zónáról nem
rendelkezünk megbízható adatokkal.
A 22 vádlott közül a nemzetközi bíróság tizenkettőt halálra ítélt, hármat felmentett.
a többiek hosszú börtönbüntetést kaptak.
2 A keleti zónában 1948 végéig az elemi iskolai tanárok 76 százaléka kicserélódiitl:
az új tanárok, tanítók pedig tömegesen léptek be a Német Szocialista Egységpártha
A nyugati zónákban sokkal nagyobb arányú volt a kontinuitás.

280
 1945-2000

Zónánként eltérően alakult a jóvátételek sorsa is. A szovjetek - há-

borús veszteségeik alapján tulajdonképpen érthetően - minden
mozdíthatót elvittek a maguk övezetéből: 60 milliárd márka értékű
gépet és berendezést szereltek le, míg a nyugati zónákban összesen
4 milliárd márkányit. Amikor 1946 májusában Lucius D. Clay tábor-
nok leállíttatta az amerikai zónából - a potsdami szerződés alapján -
a Szovjetunióba és Franciaországba irányuló jóvátételi szállításokat,
lépése az amerikai politika átértékelését és a szövetségesek együtt-
működésének de facto felmondását jelentette. Küszöbön állt a hi-
degháború.

A totális vereség véglegessé tette a porosz militarizmus és a jun-

ker elit felszámolását. 3 Annál is inkább, mert maga Poroszor-
szág is megszünt - hivatalosan 1947-ben. Bizonyos területe-
ken mégis érvényesült a folytonosság' Nyugat-Németországban
fennmaradt a magántulajdon, a nagyvállalkozók rétege, a hi-
vatásos bürokrácia, valamint az állam föderális szerkezete. Ez
azonhan nem jelentett restaurációt, inkább a modernizációt
segítette elő.

A HIDEGHÁBORÚ ÉS A KÉT NÉMETORSZÁG

A háború végén még nem sokan számolta k a kelet-nyugati kapcso-

latok gyors megromlásával. A kivételek közé tartozott Winston
Churchill, aki Truman elnöknek küldött 1945. májusi táviratában
már használta a "vasfüggöny" kifejezést. George F. Kennan amerikai
diplomata pedig 1945 nyarán megírta: "Az az elképzelés, hogy Né-
metországot az oroszokkal együtt kormányozzuk, őrültség. De
ugyanilyen őrültség azt képzelni, hogy az oroszok meg mi egy szép
napon udvariasan visszavonulunk, és a vákuumból egy békés, szi-
lárd és baráti Németország fog kiemelkedni. Nincs más választá-
sunk, mint hogya saját németországi övezete inket a függetlenség
olyan formájához vezessük el, amely annyira kiegyensúlyozott és
biztonságos, olyan fölényben van, hogy a kelet nem veszélyeztetheti.
Inkább egy feldarabolt Németországot, amelynek legalább a nyugati

.3 'I A régi katonai és junker elitet már Hitler megfosztotta a hatalomtól, és az 1944. júli-
usi merénylet után képviselőik egy részével fizikailag is végzett. Felszámolásukat
a keletnémet és a lengyel földreformok tették teljessé.

281
 KÉT ÁLLAM - EGY NÉP

része bástya a totalitárius rendszer erőivel szemben, mint egy egy-

séges Németországot, amely ezeket az erőket az Északi-tengerig en-
gedi előrejutni." Konrad Adenauer volt kölni főpolgármester Euró-
pa és benne Németország kettéosztását 1945 őszén már kész tény-
nek tekintette.
Az amerikaiak hazamentek vagy hazakészültek. 1945-ben 3,5
millió katonájuk szolgált Európában, egy év múltán négyszázezren
maradtak. Ugyanez alatt az idő alatt az Európában állomásozó szov-
jet katonák létszámát 4 millióról 3,5 millióra csökkentették. Sztálin
németországi politikája, úgy tűnik, ellenmondásos célokat követett.
Egyrészt lefegyverzett, semleges, gyenge német ütközöállamot
akart, másfelől minél több jóvátételt szeretett volna kicsikarni, har-
madrészt a Szovjet Katonai Közigazgatás (SMAD) és a Walter
Ulbricht vezette kommunista párt közreműködése révén elél akarta
segíteni a "demokratikus irányú" változásokat. 4 Ennek érdekében a
szovjet övezetben engedélyezték először pártok működését, majd
1946 tavaszán - a SMAD nyomására - a szociáldemokrata párt egye-
sült a kommunista pártta!. A szovjet zónában megalakult új párt
neve Német Szocialista Egységpárt ISozialistische Einheitspartei
Deutschlands, SEOl lett: 1948-ban már 1,8 millió keletnémet, a la-
kosság egytized része e párt tagja volt. A remélt "demokratikus át-
törés" mégsem következett be; a rengeteg erőszak,5 az internálások,
a gyárak leszerelése, majd a pártegyesülés körülményei a német
közvéleményt végképp a kommunisták ellen fordították.
A szovjet lépések hatására és a britek sürgetésére 1946 folyamán
átalakult az amerikai politika: npuhult" a németek, "keményedett" a
szovjetek irányába. Immár az újjáépítésre, a gazdaság rendbetéte-
lére helyezték a hangsúlyt ("éhezőkből nem lesznek demokraták").
demokratikus alkotmány és ideiglenes kormány létrehozásáról be-
széltek, és bejelentették, hogy egyelőre nem vonulnak ki Németor-
szágbó!. Az irányváltást 1947 februárjában a "szabad világ" védelmét
meghirdető Tntman-elv, majd 1947 júniusában az ahhoz kapcso-
lódó Marshall-segély tette teljessé. 1947 januárjában a brit és az ame-
rikai megszállási övezetet Bizónia néven egyesítették, Frankfurtban
pedig Német Gazdasági Tanács néven kormányszerűen működö,
4 A "demokratikus" Sztálin szótárában olyasmit jelenten, hogy a kommuniqa párt más
baloldali erőkkel is megosztja a hatalmat, a ..szocialista" pedig azt, hogy egyedül ural-
kodik.
') A szovjet katonák által megerőszakolt némel nők számát a becslések több százezer
és kétmillió közé teszik.

2H2
 1945-2000

németekből álló testületet hoztak létre, amelyet bevontak ennek irá-

nyításába. Visszaállították a tartományok rendszerét, engedélyezték
a pártok és a szakszervezetek működését. Válaszul a szovjet zóná-
ban Német Gazdasági Bizottságot alakítottak, egy szintén "elő-kor­
mányzatként" funkcionáló szervet. "Inkább Németország felét egé-
szen, mint egész Németországot félig" - vélte Ulbricht és csapata.
Bizóniából csak 1949 tavaszán, a francia övezet csatlakozásával lett
Trizónia - ez már közvetlenül megelőzte Németország kettészaka-
dását.
Alig két héttel a prágai kommunista hatalomátvétel után, 1948
márciusában a nyugatiak ismertették egy föderatív Nyugat-Németor-
szággal kapcsolatos terveiket - tiltakozásul a szovjetek elhagyták a
Szövetséges Ellenőrző Bizottságot. Válaszul 1948 júniusában a há-
rom nyugati övezetben végrehajtották a titokban előkészített pénz-
reformot: az új Deutschmark (DM) megjelenésekor az üzletek egy
csapásra megteltek évek óta nem látott árukkal. A szovjetek saját
"keleti" márkát vezettek be - Németország gazdasági kettéválása
egy évvel megelőzte a teljes politikai szakadást. Továbbra is kérdé-
ses volt, hogy mi történjék Berlinnel.

I A hidegháborút nem a német kérdés, hanem általában a nyu-

I gati és a szovjet elképzelések összeegyeztethetetlensége okozta,
I de annak lefifontosabb csataterévé Németország, illetve Berlin
i vált. Németország - 1918/19, 1933 és 1941 után - ismét a bol-
I sevik remények temetöje lett, ráadásul a csalódások sorában
I nem az 1947-48-as év volt az utolsó.
~-----------------------------------------------------

A BERLINI VÁLSÁGTÓl A BERLINI FALIG

1948 már a Kelet és Nyugat közti nyílt konfrontáció éve volt. Az

1945-ben - Németországhoz hasonlóan - négy szektorra osztott
Berlin egy nyugati és egy keleti részre tagolódott. A nyugati pénz-
reformra válaszu I 1948 júniusában a Szovjetunió lezárta a Berlinbe
vezető utakat, és megszüntette a nyugati városrész áru- és energia-
ellátását. A brutális berlini blokáddal Sztálin meg akarta akadályozni
~émetország végleges kettéválását, illetve el akarta érni egész Ber-
lin átengedését. A nyugatiak légihíddal válaszoltak: a blokád 322
napja alatt a brit és amerikai légierő "mazsolabombázói" majdnem

283
 KÉT ÁLLAM - EG Y '<ÉP

"Mazsolabombázók": nyugat-berlini gyerekek figyelik a létfontosságú cikkeket szállító amenkai

repűlógép leszállását. A brit és amerikai repűl6ket azért nevezték el mazsolabombázóknak. mert olykor
édessége t is hoztak a berlini gyerekeknek. A 11 hónapig tartó légihíd során 72 angolszász pilóta
és hat német polgár vesztette életét.

kétmillió tonna élelmiszert, szenet és iparcikket szállítottak a hezár1

nyugat-herlinieknek. A légihíd és az Ernst Reuter (SPD) fc'Spolgár-
mester vezette herliniek kitar1ottak: 1949 májusában a szovjetek
meghátráltak, és megszüntették a hlokádot.

Az angolszász pilótákban a lakosság most - alig hárO/n él'l'eI

a német kapituláció után - megmentőit látta; az egykori győz­
tesek és vesztesek egymásra találtak. Berlin, amely addig a po-
rosz militarizmus és a német nacionalizmus bástyájának szá-
mított, egy csapásra a nyugati szabadság és demokrácia jel-
képévé vált. A szovjet vezetés nagy hibát követett el: a blokád
megadta a végső lökést a nyugati német állam létrehozásához
és a NATO megalakításához. A katonai szövetség célja - a hrit
Lord Ismay tábornok szavai szerint - az volt, hog}' ,.az ame-
rikaiakat bent, az oroszokat kint, a németeket pedig lent"
tartsák.

284
 1945-2000

1948 őszén megkezdődött a nyugatnémet alkotmány kidolgozása.

Az e célból összehívott 65 tagú testület el akarta kerülni, hogy Német-
ország "szétszakítójaként" bélyegezzék meg, ezért új kifejezéseket al-
kotott: alkotmány helyett - mintegy ideiglenes jelleggel - alaptörvényt
[Grundgesetz] fogadott el, önmagát pedig nem alkotmányozó nem-
zetgyúlésnek, hanem Parlamenti Tanácsnak 6 nevezte. A ma is ha-
tályos német alaptörvény 1949. május 24-én lépett életbe. Az új. 45
milliós nyugati német állam neve Német Szövetségi Köztársaság
[Bundesrepublik Deutschland, BRD] lett, zászlaja ismét fekete-pi-
ros-arany, himnusza az 1841-es Lied der Deutschen harmadik vers-
szaka ("Egység. jog, szabadság ... "), fővárosa Berlin, a kormányzat
székhelye pedig egy Rajna-parti kisváros, Bonn. A weimari alkot-
mányhoz képest az új alaptörvény még nagyobb hangsúlyt fektetett
az emberi jogok és az emberi méltóság védelmére, de rövidebben
intézte el a szociális jogokat. A kétkamarás parlament [Bundestag,
Bundesratl megfelelt az állam föderatív jellegének. Míg 1919-ben
- a pártok iránti bizalmatlanság miatt - a nép által választott állam-
főt szinte az alkotmány fölé emelték, 1949-ben a nép iránti bizalmat-
lanság miatt kiküszöbölték a népszavazás intézményét. A politikai
rendszer stabilitását az ötszázalékos parlamenti küszöb és a "konst-
ruktív bizalmatlansági indítvány" bevezetése biztosította. A Bundes-
tagba és a tartományi parlamentekbe csak olyan párt kerülhetett be,
amelyik megkapta a voksok öt százalékát, a parlamentben pedig
csak úgy lehetett kormányt buktatni, ha a többség egyúttal új kan-
cellár mögé sorakozik fel. Ezáltal a szövetségi kancellár "erős",
a szövetségi elnök "gyenge" lett, inkább reprezentatív szerepet ka-
pott. Az alkotmány és az emberi jogok védelmére Karlsruhe szék-
hellyel alkotmánybíróságot hoztak létre.
Az NSZK megalakulását nem az alaptörvény elfogadásától, ha-
nem első kormányának 1949. szeptemberi beiktatásától számítják.
Talán mert az alaptörvény mellett érvényben maradt a megszállási
statútum, ami kifejezte, hogy az új német állam - noha már nem áll
katonai irányítás alatt - továbbra is korlátozott szuverenitással ren-

6 A Parlamenti Tanács [Parlamentarischer Ratl tagjai a nyugati tartományok képviselői

közül kerültek ki. a már lezajlott választásokon kialakult erőviszonyoknak megfele-
lően. A 65 tag közül hárman már 1919-ben is képviselők voltak. Elnökké Konrad
:\denauert (COU) választották, hogy az idős, de ambiciózus és akadékoskodó termé-
szetű politikusnak reprezentatív pozíciót juttassanak. Az alaptörvény tényleges meg-
szövegezést a Carlo Schmid (SPO) vezette főbizottság végezte. Végül 53:12 arányban
I fogadták el, a tartományok közül egyedül Bajorország szavazott ellene.

285
 K~T ÁLLAM - EGY N~P

NATIONALESAUFBAUPROGRAMMBERÚN

A reprezentatívnak szánt
kelet-berlini Sztálin sugárút
[Stalinallee]. a korábbi
Frankfurter Allee építésére
buzdító plakát 1952-b61.
A felirat "nemzeti újjáépítést"
hirdet. Egy évvel később
a sztálinista uralom elleni júniusi
felkelés éppen a Stalinallee
épít6munkásainak a norma-
emelések elleni tiltakozásával
kezdődött. majd csakhamar
általános tiltakozásba
csapott át.

delkezik. A keleti zónában a Német Néptanács 1949 októberében

elfogadta az alkotmányt, és kikiáltotta a Német Demokratikus Köz-
társaságot [Deutsche Demokratische Republik, DDRl. A 17 milliós
ország fővárosa Kelet-Berlin lett, államfője a régi kommunista Wilhelm
Pieck, miniszterelnöke pedig a korábbi szociáldemokrata Otto Grote-
wohl, de az igazi hatalom az 1950-ben pártfőtitkárrá választott
Walter Ulbricht kezében összpontosult. Ugyanebben az évben
hozták létre a hírhedt Állambiztonsági Hivatalt, a Stasi-t [Staats-
sicherheitsdienstl.
Bár Németország megosztottságát az emberek többsége eleinte
átmeneti helyzetként fogta fel - mindkét alkotmánya német egység
helyreállításáról szólt -, a két állam kapcsolatai gyakorlatilag befagy-
tak. Nyugaton az NDK-t "a zóna"-ként emlegették. A keletnémet
o
írók első NSZK-ban kiadott antológiája 960-ban, tizenegy évvel

286
 1945-2000

a szétválás után) az Irodalom Közép-Németországban címet kapta -

Kelet-Németországon ugyanis a Lengyelországhoz csatolt területeket
értették. A korábbi zónahatárt az NDK 1952-ben lezárta, és meg-
kezdte a műszaki zár kiépítését, így Berlin maradt az egyetlen "rés"
a .,vasfüggönyön". Az országot illegális an elhagyók - számuk az
1945 utáni másfél évtizedben elérte a hárommilliót - 1957 -től bör-
tönhüntetésre számíthattak. Az 1950-ben kirobbant koreai háború
fokozta a (hideg)háborús hisztériát: mindkét fél németországi össze-
csapásra készült a közeljövőben, és megkezdte az előkészületeket
saját haderejének létrehozására, ami az ötvenes évek derekán meg
is türtént.
A szovjet tankok által levert 1953. júniusi keletnémet munkásfelke-
lés megrendítette az NDK szocializmusát.7 A Nyugat beérte tiltakozá-
sokkai, az NSZK-ban június 17-ét állami ünnepnappá nyilvánították.
Átmeneti engedmények után, az ötvenes évek végén Ulbricht ismét
.. keményítette" a rendszert, mire a keletiek "a lábukkal szavaztak":
a disszidensek száma 1961 első felében különöse n magasra szökött.
Csak augusztus 1. és 12. között majdnem ötvenezren települtek át
nyugatra. ráadásul leginkább fiatal, szakképzett emberek hagyták ott
az :-.IDK-t. Ulbricht végül megkapta Hruscsov szovjet pártfőtitkár
engedélyét: 1961. augusztus 13-án hajnalban megkezdték a 166 ki-
lométer hosszú berlini fal építését a két városrész között, illetve
:\yugat-Berlin körül. Az NDK határőrei tűzparancsot kaptak. Mivel

Szögesdrót. spanyollovasok és
a szigorú felügyelet mellett épülő
berlini fal egy szakasza.
Berlin er6szakos kettészakításá·
nak napja, 1961. augusztus 13-a
- a XX. század sok más tragikus
eseményéhez hasonlóan - vasár-
napra esett.
A fal fennállásának 28 éve alatt
az NDK határőrei 81 menekülőt
16ttek le. Az utolsó áldozatot, egy
fiatal pincért 1989 tavaszán, alig
néhány hónappal a fal leomlása
el6tt ölték meg.

~ I Az 1,),).'I-as események ugyanakkor - paradox módon - megerósítették Ulbricht ha-

talmút, mert fó ellenfele, Berija éppen ekkor tűnt el a szovjet vezetésból. Ulbricht ke-
mény megtorló intézkedéseket foganatosított a tüntetések résztvevóivel szemben.
A pártvl'zl'tés "liberálisabb" tagjait a tisztogatás i hullámok során kizárták az SED-ból.

287
 KÉT ÁLLAM - EGY NÉP

az amerikaiak többször jelezték, hogy számukra csak Nyugat-Berlin

megtartása fontos, a keletnémetek bezárása gyakorlatilag belügynek
minősült. Washington csak erőtlen diplomáciai jegyzékeket küldön -
Nyugat-Berlin kormányzó polgármestere, a szociáldemokrata Wi/(r
Brandt keserűen írta, hogy Kennedy elnök még hétvégi hajókázását
sem szakította félbe Berlin kedvéért. Adenauer kancellár is csak ki-
lenc nap múlva látogatott el a "kettévágon" fővárosba.

ADENAUER ÉS A eDU-CSU

A nyugatnémet választási kampány az alkotmány életbelépésével

megkezdődött. Az auguszrus 14-i választásokon a szavazatok 31o/o-á-
val egy új pártszövetség, a Kereszténydemokrata-Keresztényszociális
Unió [Christlich-Demokratische Union, CDU - Christlich-Soziale
Union, CSU] győzött. Szorosan mögöttük végeztek a szociáldemokra-
ták (SPD) 29,2o/o-kal. Egy hónappal később a Bundestag a CDU egyik
vezetőjét, a 73 éves Dr. Konrad Adenauert - egyetlen szavazanöbb-
séggel - az NSZK első kancellárjává választona. 8 Senki sem sejtette,
hogy 14 éven át ül majd a kancellári székben: ez utoljára Bismarck-
nak sikerült. (Ugyanennyi ideig állt fenn a weimari köztársaság.)
Maga Adenauer három szakaszra osztotta az életét: az első negy-
ven évben felkészült, a másodikban - 1917 és 1933 között - Köln
főpolgármestere volt (közben kétszer is szóba került birodalmi kan-
cellárként), a harmadik korszak pedig 1945-tel kezdődött. A náci
dikta(úra éveit nem említette: visszavonultan élt, műszaki találmá-
nyaival foglalkozott, bár rövid időt a Gestapo fogságában is töltött.
Számos tulajdonsága predesztinálta arra, hogya megosztott Német-
ország "hidegháborús" kancellárja legyen. Sokkal inkább rajnai
katolikusnak, mint német nacionalistának tartotta magát; Porosz-
országot - militarista és szocialista hagyományaival együtt - mélyen
megvetette. "Az Elbán túli területek lakosságát későn és rosszul ke-
resztelték meg" - mondogatta. Mindig is a francia-német együtt-
működésen alapuló Európában gondolkodott. Charles de Gaulle
tábornok szavait - "nincs más európai realitás, mint Franciaország
és Németország" - Adenauer legfeljebb azzal egészítette volna ki,

H I Az 1949-es választásokon a CDU-nak nem volt hivatalos kancellárjclöltjc. Adcnaucr

pcdig csak 1950-ben leli a párt elnöke. 1%6-ig maradt a "kancellárpártként'· jcllcmcz-
hető CDU élén.

288
 1945-2000

"Csak semmi kísérlet! Konrad Adenauer"

- hirdeti a Keresztényszociális UniÓ
választási plakátja 1957-ben. Ebben az
esztendőben a CDU-CSU szövetség
meg szerezte a szavazatok több mint 50
százalékát; Adenauer kancellár
Keine EHPerimentet
HOnrad Adenauer
CSU
sikereinek csúcsára ért.

hogy ez "Nagy Károly óta" így van. Kritikusai szerint Németország

egységét feláldozta egy katolikus "mini-Európáért" - amire a kancel-
lár azt felelte, hogya világháborús vereségért és a hidegháború ért
nem az ő politikája a felelős.
Méltóságteljes volt és goromba, cinikus és taktikus, autokrata ve-
zető - humánus vonásokkal. Remekül kihasználta, hogy az NSZK
hiányos szuverenitásából adódóan csak ő érintkezhetett a szövetsé-
ges hatalmak főmegbízottaival: a külpolitikát egyedül intézte. Ami-
kor az NSZK 1951-ben engedélyt kapott külügyminisztérium és kül-
képviseletek felállítására, a külügyi tárcát saját maga töltötte be.
"A külügyminiszter az egyetlen, akiben a kancellár maradéktalanul
megbízik" - mondogatták a rossznyelvek Bonnban. Adenauer fok-
ról-fokra szélesítette az NSZK mozgásterét, hogy végül egyenjogú
hatalom legyen a nyugat-európai államok közösségében. A szövet-
ségi köztársaság belépett az Európai Gazdasági Együttműködés
Szervezetébe (OEEC, 1949), az Európa Tanácsba (950), valamint az
Európai Szén- és Acélközösségbe (ECSC/Montánunió, 1951). 1957-
ben a római szerződés hat aláírójának egyikeként az NSZK az Euró-
pai Gazdasági Közösség (Közös Piac) egyik alapító tagja volt. Heves
tiltakozások és belpolitikai viták közepette megkezdődött az újra-

289
 KÉT ÁLLAM - EGY NÉP

fegyverkezés; 1955-ben Nyugat-Németországot felvették alVATO-ba.

amivel érvényét veszítette a megszállási statútum, és az ország visz-
szanyerte teljes szuverenitását. Az NDK szuverenitását már 1954-ben
deklarálták, majd az ország tagja lett az 1955-ben létrehozott Varsói
Szerződésnek - ezzel a kettős államalapítás befejeződött. Talán nem
véletlen, hogy e folyamat vége egybeesett Ausztria egységének és
semlegességének garantálásával - ami a nagyhatalmaknak Ausztriá-
ban sikerülhetett, az Németországban nem, mert egészen különbö-
ző súlycsoportot képviseltek a világpolitikában.
Időközben a COU és bajor testvérpártja, a CSU világnézeti és val-
lási ellentéteken felülemelkedő néppárttá vált. Olyannyira, hogy egy
francia újságíró gúnyos kommentárja szerint "a CDU Berlinben szo-
ciális és radikális, Kölnben konzervatív és klerikális, Hamburgban
kapitalista és reakciós, Münchenben ellenforradalmi és szeparatista".
Mindenesetre Adenauerrel a keresztény uniópártok még három vá-
lasztást nyertek 0953, 1957, 1961); 1957-ben a CDU-CSU a szava-
zatok 50,2 százalékát szerezte meg, és az abszolút többség birtoká-
ban - ha csak négy évig is - koalíciós partnerek nélkül kormányoz-
hatott. A választók értékelték a kancellár külpolitikai sikereit,'! az
erőteljes gazdasági fellendülést és a "kísérletektől mentes" biztonsá-
got. "A németek elvesztettek egy gonosz apát, de nyertek egy jó
nagyapát" - írta egy tudósító Hitlerre és Adenauerre utalva. Valójá-
ban még egy jó nagypapát nyertek, mert az első köztársasági elnök,
a szabaddemokrata [Freie Oemokratische Partei, FOP) 77Jeodo/"
Heuss az államéletből oly sokáig hiányzó humanista-demokrata ha-
gyományokat testesítette meg.

Adenauer - szociáldemokrata ellenfeleitől eltérően - nem

a német társadalom átalakítását, hanem annak ú.Jjáépítését
ígérte. Nem a nácizmustól megszabadult kisebbséget, hanem
a legyőzött többséget képviselte. Mégis tévedés volna az Ade-
nauer-korszakot restaurációként értékelni - a "szociális piac-
gazdaság" kiépülésével modernizálódott a társadalom, és az
átfogó reformok (például a nyugdíjrendszer átalakítása) sem
maradtak el.

91 A nyugati integráció mellett ezek sorába tartozik, hogy a kancellár 19';';-ü.~ moszk\ai
útján elérte a még Szovjetunióban sínylődéí tízezer német hadifogoly hazaengedé,,'t.
Izraellel pedig megegyezett a zsidó kárpótlásról. A Saar-vidék 1957-hen végleg viv.-
szakerult az NSZK-hoz.

290
 1945-2000

AZ SPO SCHUMACHERTÓL BRANOTIG

A szociáldemokraták, mint a legrégibb és a nácizmussal mindvégig

legkövetkezetesebben szembenálló párt képviselői, biztosak voltak
abban, hogy az első választást megnyerik. De elvesztették, ahogyan
sorban a következő négyet is: sokáig képtelenek voltak túljutni a
harminc százalékos küszöbön, és ezért elsősorban saját maguknak
tehettek szemrehányást.
Az SPD háború utáni első elnöke, Kurt Schumacher mindenben
Adenauer ellentéte volt: porosz születésű, vallását nem gyakorló
protestáns, szocialista meggyőződése mellett harcos nacionalista,
rokkantsága ellenérelo vehemens népszónok, azonban nem túl
ügyes taktikus. Pártjának ellentmondásos programja a választók
többségét taszította: egyszerre követelte a szocializmus és a tervgaz-
dálkodás megvalósítását, a Szovjetunió és a kommunizmus vissza-
szorítását, továbbá Németország újraegyesítését és a Nyugattól való
függés lerázását. Schumacher mint az ellenzék vezetője olyan heve-
sen fordult szembe a nyugati integráció politikájával, hogy Ade-
nauert egy parlamenti vitában "a szövetségesek kancellárjának" ne-
vezte. Ezzel persze nem állt messze az igazságtól, hiszen maguk
a szövetségesek is elismerték, hogy Adenauer "a lehető legjobb
[kancellárJ, akit találhattunk" .
Schumacher halála után és az 1957-es nagy választási vereség ha-
tására az SPD-ben változások kezdődtek. A pártnak, ha nem akart
örökké ellenzékben maradni, néppárttá, a CDU-CSU riválisává kellett
válnia - annál is inkább, mert az NSZK-ban inunár nemcsak a mező­
gazdaságból élők, de az ipari munkások aránya is csökkenni kezdett,
míg a "tercier szektor" alkalmazottaié megnőtt. Már az 1958-as párt-
kongresszuson 11 új tag került be a 33 tagú vezetőségbe, köztük Willy
Brandt és Helmut Schmidt későbbi kancell árok , továbbá az Adenauer-
kormányból - az újrafegyverkezés miatt - kivált Gustav Heinemann,
késöbbi államelnök. Ezen a kongresszuson döntötték el, hogy a par-
lamenti frakció nagyobb szerepet kap a párt irányvonalának meghatá-
rozásában. Az igazi fordulatot az egy évvel későbbi, 1959-es Bad
Godesberg-i kongresszus hozta meg. Az itt jóváhagyott új pártprogram
(amely az 1925-ös régit váltotta fel) szakított a szocializálás és a terv-

101 Kun Schumacher az elsó világháborúban az egyik karját, majd hosszú koncentrációs
táb()rl)L~li fogsága következtében az egyik lábát veszítette el.

291
 KÉT ÁLLAM - EGY NÉP

gazdaság céljaival, elfogadta a magántulajdont és a piacgazdaság ke-

reteit - azokon belül követelte a beleszólás [Mitbestimmungl jogának
szélesítését. Rövidesen a Német Szakszervezeti Szövetség [Deutscher
Gewerkschaftsbund, DGBl is hasonló reformista célokat fogalmazott
meg. Az SPD a külpolitikában szintén irányt váltott. Heroett Wehner,
a párt új alelnöke közölte: a szociáldemokraták egyetértenek a
CDU-CSU-val abban, hogy "az európai és atlanti szerződésrendszer
mindenfajta kül- és védelmi politikának alapját és kereteit képezi", és
az SPD - kormányra kerülése esetén - nem szünteti meg az általános
hadkötelezettséget. A fordulatot 1964-ben a népszerű nyugat-berlini
polgármester, Willy Brandt pártelnökké választása zárta le. Ekkorra
a párt már elhagyta a munkásmozgalom olyan hagyományos jelké-
peit, mint a vörös zászló vagy az "elvtárs" megszólítás.

A hatvanas évek elejére az SPD messzire távolodott osztályhar-

cos-marxista gyökereitől: munkáspártból koalícióképes balkö-
zép néppárttá vált. Ezt a folyamatot elősegítette, hogya kom-
munista párt (KPD)11 törpepárttá zsugorodott, így baloldali
konkurenciától már nem kellett tartani.

A NYUGATNÉMET "GAZDASÁGI CSODA"

A háború utáni talpra állást követően a nyugati világban példátlan

gazdasági fejlődés bontakozott ki. Az 1948-tól az 1973-as első olaj-
árrobbanásig tartó negyedszázadban az ipari termelés - komolyabb
visszaesés nélkül - évente mintegy 5 százalékkal nőtt. ám ezt is
meghaladta a világkereskedelem évi kb. 7-8 százalékos bővülése.
A növekedés egyetlen országban sem volt látványosabb, mint az
NSZK-ban, ahol a gazdaság teljesítménye az 1871-1913 közötti szin-
tet kétszeresen meghaladó ütemben (az ötvenes évekbe,1 évente
csaknem tíz százalékkal) nőtt. A később általánosan elterjedt "gaz-
dasági csoda" kifejezést 1950-ben aDerspiegel című hetilapban 12
II Az akkor 2,2 százalékos KPD-t 1956-ban az alkotmánybíróság betiltotta; a párt úJjá-
alakítására csak l 968-ba n került sor, sokkal kisebb taglétszámmal. Az alkotmánybíró-
ság 1952-ben egy újnáci pártot is betilton.
12 Az 1947-ben indult Der Spiegel az NSZK legfontosabb politikai hetilapjává vált. Külö-
nös figyelmet keltett a folyóirat ellen 1962-ben foganatosított rendőri akció, amelybe
végül az azt elrendelő CSU-párti hadügyminiszter, Franz Josef StrauB bukott hele
A .Spiegel-ügy" következménye a sajtószabadság megerősödése és Adenauer népsze-
rűségének csökkenése lett.

292
 1945-2000

Nyugatnémet asszonyok hitetlenkedve nézik az áruval teli kirakatot az 1948-as valutareform után.
Közel egy évtizede nem lehetett részük hasonló látványban.

írták le elöször. Bár az 1960-as években a növekedés lelassult, az

'\SZK - az Egyesült Államok mögött - így is a világ második ipari
nat,'Yhatalma lett, és ezt a helyét, Japánnal versenyezve, azóta is tartja.
A kivitelnek a nemzeti jövedelemhez viszonyított aránya elérte, sőt
meghaladta az első világháború előtti szintet.
A sikernek számos oka, de csak egy igazi bábája volt. A háború
és a gyárak leszerelése sem pusztított el mindent, főleg a németek
szakképzettségét, műszaki kultúráját és szorgalmát nem. Az NSZK
végső soron jól járt az amerikai megszállókkal: a Marshall-segély, de
még inkább a Marshall-hitelek a kezdő lökéshez szükséges beruhá-
zásokat biztosították. Egyes történészek véleménye szerint amennyit
a Szovjetunió kivett (az amúgy is szegényebb) Kelet-Európából,
annyit .,tett be" az USA (az amúgy is gazdagabb) Nyugat-Európába.
A következő lökést - mint Japán esetében is - a koreai háború adta:
megnött a német áruk iránti kereslet, majd Németország a gyengél-
kedö Nagy-Britannia helyébe lépett az európai piacokon. A bérek
- akárcsak Japánban - eleinte alacsonyak voltak,13 a katonai kiadá-
UI geA hl'"zÍnvonalat
IS
a "mohil" és minden munkát elvállalni kénytelen menekültek töme-
lefelé nyomta.

293
 KÉT ÁllAM - EGY NÉP

sok - Japánhoz hasonlóan - minimálisak. Mindez azonban nem lett

volna elég a gazdasági talpra álláshoz stabil valuta, jól működő
bankrendszer és kiszámítható állami gazdaságpolitika nélkül - eze-
kért az a Ludwig Erhard professzor felelt, akit előbb a Német Gaz-
dasági Tanács vezetőjeként, majd 1949 és 1963 között Adenauer
kormányai nak gazdasági minisztereként a pénzreform és a gazdasá-
gi csoda atyjaként tisztelnek. Erhard felszámolta a kényszergazdaság
maradványait, sőt kartelltörvényével a vállalatbirodalmakat is korlá-
tok közé szorította, ami elősegítette a szabad verseny kibontakozá-
sát. (Igaz, az 1970-es években új óriásvállalatok jöttek létre: míg az
ötven legnagyobb cég 1960-ban az NSZK ipari termelésének egyhar-
madát adta, addig 1980-ban már a felét.)
A bonni köztársaság ugyan kevesebb szociális vívmanyt ígért.
mégis többet adott, mint a weimari. A menekültek integrálása,
a nyugdíjrendszer reformja, a tartományok terheinek kiegyenlítése
és a szociális lakásépítés megakadályozta, hogy a jövedelmi olló túl-
ságosan nagyra nyíljon; az iparban megvalósuló "szociális partneri
viszony" révén el lehetett kerülni, hogy a vállalkozók és munkavál-
lalók közti konfliktusok e1mérgesedjenek vagy politikai természetű­
vé váljanak. A háború utáni vállalatvezetők általában pozitívabban
viszonyultak a szakszervezetekhez, mint az előző nemzedéknek "az
én gyáram, az én váram" álláspontján álló nagyvállalkozói.

A "szociális piacgazdaság " kifejezést nem Erhard találta ki, de

illik az általa követett gazdaságpolitikára: az állam legfeljebb
közvetett eszközökkel avatkozott be a gazdasági folyamatokba,
lehetőségei szerillt azonban segítette a versenyhen lemara-
dákat, és ezáltal a társadalmi igazságosság elvének érvénye-
sülését.

AZ NSZK JÓLÉTI TÁRSADALMA

A "gazdasági cSL-.!a·' bő két évtizede alatt a nyugatnémet társadalom

a felismerhetetlenségig átalakult. Az első köztársaságban volt fo-
gyasztás - szociális biztonság nélkül; a nácizmus alatt volt szociális
biztonság - fogyasztás nélkül. (Utóbbi az NDK-ról is elmondható.)
Most mindkettőt elérték: a munkanélküliség az ötvenes évek köze-
pére megszünt, sőt egyre töhb külföldi munkavállaló érkezett: elö-

294
 1945-2000

ször olaszok és spanyolok, majd görögök, törökök, marokkóiak,

portugálok és jugoszlávok - a vendégmunkások [GastarbeiterJ ará-
nya az 1960-as 1,5 százalékról 1970-re 9 százalékra nőtt. 1950-ben
még a munkavállalók 23 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban -
1987-ban már csak 3 százalékuk, miközben a "tercier szektor" alkal-
mazotrainak aránya 20 százalékról 50 százalékra nőtt. Csökkent az
önállók és a segítő családtagok aránya; a "klasszikus" proletariátus
már-már eltűnt. A Ruhr-vidék szénbányáiban például 1960-ban még
csaknem félmillió, 1990-ben már csupán 130 OOO bányász dolgozott.
Kialakult a tömegfogyasztáson alapuló jóléti társadalom, amelyben
a népesség döntő többsége az "egydimenziós" új középosztályhoz
tartozik - ez már nem önállóság és tulajdon, hanem jövedelem és
fogyasztás alapján definiálja önmagát. Az ötvenes évek nyárspolgári-
fogyasztói mentalitását Erich Kastner gunyorosa n "motorizált bieder-
meiernek" nevezte.
A tömeges motorizációval és a média térhódításával a régiók kö-
zötti eltérések csökkentek, a város és falu közti különbségek foko-
zatosan megszűntek. 1970-ben már a háztartások 80 százalékában
volt tévékészülék, 1988-ban majdnem minden második nyugatné-
met rendelkezett autóval - 62 millió emberre 29 millió autó jutott.
A nyaralás, sőt a külföldi utazás sem maradt a módosabb városla-
kók kiváltsága: a hatvanas évektől németek milliói indultak útnak
autóikkal Dél-Európa országaiba, ahonnan a vendégmunkások jöt-
tek. (Az unalmasnak tartott német konyha is új ízekkel gazdago-
dott.) A hol pozitív értelemben, hol rosszallóan "amerikanizálódás-
ként" emlegetett Jii kulturális modernizáció az emberek mentalitását
is megváltoztatta. Egy 1951-es felmérés szerint a válaszolók 41 szá-
zaléka a rendszeretetet és a szorgalmat, 28 százaléka az önállóságot
és a szabad akaratot, 25 százaléka az alázatot és az alárendelődést
tartotta a legfontosabb értékek nek. 1995-ben 62 százalék választot-
tJ az cJnállóságot és a szabad akaratot, 31 százalék a rendszeretetet
és a szorgalmat, 8 százalék az alázatot és az alárendelődést. A poli-
tikai kultúra átalakulásáról is számos közvélemény-kutatási ered-
mény tanúskodik: 1946-ban még a válaszolók fele vélte úgy, hogy
a nemzetiszocializmus helyes elképzelés volt, csak a megvalósításá-
ha ,.csúsztak hibák" - egy-két évtizeddel később a nácizmust és Hit-
Iert pozitívan értékelők aránya néhány százalékra csökkent. A vallási
14! Olyan jól ismert jelenségek tartoznak ide, mint a farmernadrág, a Coca-Cola, az ame-
rikai filmek. a rock and roll és a gyors(·ttermek térhódítása.

295
 KÉT ÁLLAM - EGY NÉP

Berlin - Brigitte és Martin

Matchinsky-Denninghoff
acél szobra a megosztott
városról. A háttérben
a Kurfürstendamm sugárút
torkolata a Kaiser Wilhelm
emléktemplom romjával és
annak modern kiegészítésével.

hovatartozásiS már csak annyiban számított, hogy a hívők - katoli-

kusok és protestánsok - jóval nagyobb arányban szavaztak a ke-
resztény pártokra, mint a nem hívők.
Az ötvenes években a németek önérzetét az újjáépítés sikere.
a "gazdasági csodából" fakadó jólét táplálta. A nemzeti büszkeség
azonban először 1954-ben dagadozhatott: az NSZK (az esélyes Ma-
gyarországot legyőzve) megnyerte a svájci labdarugó-világbajnokság
döntőjét - sokak számára ez jelentette a háboru utáni nehéz időszak
végleges lezárását.

AZ NDK "REÁLIS SZOCIALIZMUSA"

A "másik" Németországnak nemcsak az elnevezése, de a "minösítése'"

is sok fejtörést okozott és okoz. Ha a két szélsőségtől - "Stasi-dik-
tatúra", illetve az "első német munkás-paraszt állam" - eltekintünk, ak-
kor is bőven marad lehetőség olyan "köztes" interpretációkra. amilyen

151 A háború alatt és után a felekezetek összekeveredtek: 1939-hen Bajorországban m0g.,

1424 vallásilag egységes település volt, 1946-han már csak kilenc. Megn{)tt a vegw'
házasságok száma.

296
 1945-2000

a .. szocialisztikus rendi társadalom" vagy a "gondviselő diktatúra".

A pártállami sajtó és média a hetvenes évektől - mintegy érzékeltetve,
hogy a kommunista utópiát már nem tartja érvényesnek - a józanság-
ra intő ,.reálisan létező szocializmus" kifejezést használta.
Mialatt az NSZK fogyasztói társadalommá vált, azért az NDK la-
kossága sem nyomorgott, sőt a "keleti tömb" országai közül a leg-
magasabb életszínvonaIon élt. Az NDK negyvenéves fennállását
azonban végigkísérte az áruhiány - 1958-ig az élelmiszerek egy cso-
portját jegyre adták, az ellátást csak az 1970-es évektől sikerült fo-
lyamatosan biztosítani. Jobb minőségű termékekhez csak speciális
Delikat- vagy Intershop-boltokban lehetett hozzájutni - aránytalanul
drágán vagy valuta ellenében. A két Németország közti különbség
az autópályán suhanó Volkswagen és Mercedes, illetve a rossz mi-
nöségű aszfalton pöfögő Trabant és Wartburg szembeállításával is
érzékeltethető - hozzátéve, hogya Trabantra és a Wartburgra hosz-
szú éveket (esetleg egy-másfél évtizedet) kellett várni.

1945: "Bnlder!"

.. Nyugati integráció
vagy újraegyesülés?"
A két Németország
polgárainak az idő múlásával
megváltozó viszonyát
bemutató nyugatnémet
karikatúra 194B-ból.
.. 1945 Testvér!; 1955: Kedves
unokatestvér!; 1965: Na ja.
vannak valamilyen távoli
rokonaink külföldön .....
Hanns E. Köhler. a rajzoló
már 194B-ban megsejtette,
hogya kettéválás hosszú ideig
fog tartani. és falakat emel 1965: "Ac" ja . Iri,. hahen irgelldeilU'" cl/r[enlfell
a németek közé. Venl'ClIIdrel/ im Au.\ /wul... "

297
 KÉT ÁLLAM - EGY NÉP

A rendszer - az 1953-as és az 1961-es sokk után - megszilárdult,

az SED keményen őrizte hatalmát. "Demokratikusan kell kinéznie, de
mindent a saját kezünkben kell tartanunk" - mondta annak idején
Ulbricht bizalmas körben. 16 Ennek megfelelően az NDK-ban formáli-
san fennmaradt a többpártrendszer: négy kisebb párt és persze még
számos, az SED-től függő tömegszeIVezet - a szakszeIVezetek, az ifjú-
sági szövetség [Freie Deutsche )ugend, FD)l, a nőtanács stb. - játszot-
ta a párt "transzmissziós szíjának" szerepét. AStasi - különösen az
1970-es évektől - egyre hatalmasabb, az egész országot behálózó
szeIVezetet épített ki, noha végig a pártvezetés ellenőrzése alatt ma-
radt. A rendszer fennállásának utolsó éveiben 90 OOO főállású alkal-
mazott és 11 OOO főnyi fegyveres erő mellett mintegy 175 OOO besúgó
("nemhivatalos munkatárs") dolgozott az állambiztonságnak. Ezekhől
a számokból az következik, hogy az NDK fennállása alatt a hivatásos
és nem hivatásos Stasi-alkalmazottak száma megközelítette, esetleg
elérhette az egymillió főt.
Az 1953 utáni megtorlásokat követően a szűkebb pártvezetés 1-
aránylag keveset változott. A keményvonalas Ulbricht a többi szocia-
lista országban végbe ment "sztálintalanítási" hullámot is átvészel te -
talán az NDK kivételes helyzete miatt, talán azért, mert arra hivatko-
zott hogy náluk nem rendeztek látványos pereket. Ulbricht 1971-ben
az NSZK-ban hatalomra került szociálliberális koalíció új keleti po-
litikájának áldozata lett: az agg - egyes vélemények szerint már sze-
nilis - pártvezető még Moszkva számára is túlságosan merevnek hi-
zonyult, akadályozta az enyhülési politika kibontakozását. Utóda,
a színtelen Erich Honecker minden tekintetben rugalmasabbnak
próbált mutatkozni, ám a rugalmasság korlátait már az 1976-os Wulf
Biermann-ügy jelezte: a rendszert bíráló dalénekest száműzctésoc
kényszerítették, és ezen a határozaton a 12 író és 93 művész által
aláírt tiltakozó levél sem változtatott.
A Honecker-korszak egyetlen tekintetben hozott tényleges
hangsúlyeltolódást: Ulbricht idején a német egyesítést - természe-
tesen a szocializmus jegyében - még ugyanúgy "kötelezően" emle-

16 Ulbrichtnak el. a kijelentése hasonlít Goebbels naplójának arra al. 1933-as bt'Jegyzt·sé·
re, miszerint a nácik csak akkor adják át a hatalmat, ha holttesteiket viszik ki a kanL'd·
láriáról. Ulbricht a KPD és Goebbels az NSDAP részéről egyébként vállvetve szerv(:'zte
az 19)2, őszi nagy sztrájkot a berlini közlekedési vállalatnál.
17 A keletnémet pártelit (.wandlitzi elvtársak") Berlin \1('andlitz nevű elzárt villanq.,>vedébcn
lakolt.

29R
 1()'1~-2()1l"
-------------_.- --

gették, mint Nyugaton. Honeckl:r idején már nagy erővel munkál-

kodtak az "NOK-identitá,," megerősítésén. A német, Németország
szavakat lényegében szJ.Il1lizték - 1974-től, az alkotmány módosí-
tásának évétől "D" helyett még az autókat is "DOR" betűkkel jelöl-
ték. Már csak a vasút viselte a régi "Oeutsche Reichshahn" feliratot.
Az identitás erősítését szolgáila a sport, amelyben az NDK kétség-
telenül hatalmas sikereket ért el - ha nem is mindig kifogá~lalan
eszközökkel. Ugyanilyen okokból ünnepelte a rendszer 1%,) ban a
Luther-évfordulót vagy 1987-hen Berlin alapításának 750 éves jubi-
leumát. Nemcsak Nagy Frigyesről, de még Bismarckról is adtak ki
rokonszenvező monográfiát. (Liberális-demokratikus politikusokról
sohasem.)

Egy az NDK-éhoz hasonló diktatúrában rendkívül nehéz meg-

ítdni, nút érez, hogyan gondolkodik az emberek többsége_ Úgy
tünik. hogya rendszer "johb éveiben" - n agyjá hól 1970 és
] 985 között - a szocialista német állam létét nemcsak elfogad-
ták, de kiatt-tkultak egy saját "NDK-identitás" körvonalai is.
Bár II többség irigyelte a nyugati életszínvonalat, és lelkes né-
zője volt az ottani tévéadók műsorainak (egy felmérés szerint
85 százalékuk), de a te(jes foglalkoztatottságot, a valóban szé-
leskörű egészségügyi gondoskodást és a szociális biztonságot
megőrzendő vívmánynak tartották. A pártvezetés számára a
legnagyobb problémát az ifjúság jelentette, amelyet - tömeges
FDJ-tagsága ellenére - nem lehetett megóvni a nyugati kultúra
hatásaitól.

SZOCIÁLLIBERÁLIS KOALÍCIÓ
ÉS KELETI POLITIKA

Az 1960-as évek közepén korszakos változásokra került sor Nyugat-

:\"émetországban, amelyek előkészítették a szociáldemokrata-liberá-
lis koalíció hatalomra jutását. Az egyik változást a világpolitikai eny-
hülés jelentette, amely természetesen a német-német kapcsolatokra
is hatott. Adenauer - Ulbrichthoz hasonlóan - a hidegháború embe-
re volt, aki mindig attól tartott, hogya győztes nagyhatalmak Német-
ország rovására fognak egyezkedni. Az NSZK már a szuverenitás
visszanyerésének pillanatában, 1955-ben megfogalmazta a l/allstein-

299
 KÉT ÁLLAM - EGY NÉP

elvet,18 amely kimondta, hogy megszakítják a diplomáciai kapcso-

latot azokkal az államokkal, amelyek elismerik "az úgynevezett
NDK-t" - kivétel a Szovjetunió. A hatvanas években ennek a me-
rev doktrínának a fenntartása egyre képtelenebbé vált. A második
változás a gazdasági növekedés lelassulása volt. 1966-ban - elő­
ször és csak egyetlen évre - visszaesés következett be; a "német
csoda" korszaka lezárult. A harmadik, és talán legfontosabb fejle-
ményt a politikai kultúra és a "közbeszéd" megváltozása jelentet-
te: a háború után született új nemzedék feltette szüleinek azokat
a kínos kérdéseket a nácizmussal kapcsolatban, amelyeket addig
szívesen söpörtek a szőnyeg alá. A múlttal való kritikus szembe-
nézésre a jeruzsálemi Eichmann-per és a frankfurti Auschwitz-per
is alkalmat adott - utóbbiban a haláltábor őrei ültek a vádlottak
padján.
Adenaeuer kudarcai és rossz tulajdonságai az utolsó években
kezdték elhomályosítani sikereit; makacssága mintha mozdulatlan-
ságra kárhoztatta volna az NSZK-t. A "tévékorszakban" amúgy is ne-
hezen vehette fel a versenyt a média olyan kedvenceivel, mint a né-
met Kennedynek tartott Brandt, ezért 87 évesen, 1963-ban távoznia
kellett a kormány éléről. Hozzá hasonló tekintélyre egyetlen utóda
sem tett szert, "kancellárdemokráciát" kizárólag Adenauerrel kap-
csolatban emlegettek. A makacs öregúr lemondása előtt még el-
könyvelhetett egy külpolitikai diadalt: de Gaulle elnökkel aláírta
a francia-német együttműködési szerződést, amely lezárta az évszá-
zados ellenségeskedést, ezáltal az újkori európai történelem egyik
fordulópont ját jelentette. Bár Németországban fel-fellángolt az
Egyesült Államokat, illetve a Franciaországot favorizáló "atlanti" és
"európai" irányvonal híveinek vitája, ez inkább a hangsúlyokról
szólt - mindkét kapcsolatrendszer a német külpolitika stabil alapját
képezte, és képezi napjainkig.
Adenauer utóda Ludwig Erhard lett, ám ő kancellárként koránt-
sem bizonyult olyan sikeresnek, mint gazdasági miniszterként: három
évig maradt a kormány élén, szerencsétlenségére még az 1966-os re-
cesszió is az ő nyakába szakadt. Erhard lemondása után új politikai
kísérlet következett: a CDU-CSU és az SPD nagykoalíciója. Az erő­
viszonyoknak megfelelően a kancellárt a CDU adta, Kurt Georg

181 Walter Hallstein Adenauer külügyi államtitkáraként fogalmazta meg a róla elnevezett
doktrínát. Ennek alapján az NSZK megszakította diplomáciai kapcsolatait ]ugoszlá\ü-
val, de később Romániával kivételt tett.

300
 1945-2000

Az "ósellenségek" kibékülnek, épül az európai egység: de Gaulle francia elnök és Adenauer

~yugatnémet kancellár 1963-as bonni találkozója. Ekkor írták alá a két ország együttműködési
szerzódését. A lelkes tüntetók táblái Franciaországo!. az európai egységet és a föderális
Európát éltetik.

Kiesinp,er koráhbi haden-württembergi miniszterelnök l 9 személyéhen

- a külügyminiszter a szociáldemokrata Willy Brandt lett. A nagykoa-
líció a szokásosnál is bizarrabhnak tűnt: Kiesinger tagja volt a náci
pártnak. amikor az SPD haloldalán álló ifjú Willy Brandt norvégiai
emigrációjáhól az ellenállás szervezésével próhálkozott. A gazdasági
visszaesés megállítását a partnerek azonban fontosabbnak tartották
az ideológiai ellentéteknél, és ebben - némi keynesi típus ú állami
beavatkozással - rövidesen sikereket értek el.
Az 1969-es választásokon minden korábhinál szorosahh ered-
mény született: bár a CDU-CSU 46,1 %-kal újra első lett, az SPD fel-
jcitt 42,7%-ra. A szabaddemokratáknak mindössze 5,8% jutott; az új-
náci l\PD [Nationaldemokratische Partei Deutschlandsl 4,3%-kal
nem került he a parlamenthe. A Walter Seheel vezette FDP ekkor
úgy döntött, hogya szociáldemokratákkal lép koalícióra, ami lehe-
tövé tette a hatalomváltást: az új szociálliberális kormányt Willy

1<) I Kiesingcr kancellár és utódai sikeres tartományi politikusokból lettek szövetségi kan-
,'ellálok: Brandt Berlinben, Schmidt Hamhurghan, Kohl Rajna-pfalzhan. Schrodcr Ab,,-
Szászorsóghan töltött he magas hivatalokat.

301
 KÉT ÁLLAM - EGY NÉP

Brandt alakíthatta meg, külügyminisztere Walter Scheel lett.

A Brandt-kormánynak mindössze 12 főnyi többsége volt a Bundes-
tagban, és várható volt, hogy az uniópártok nem fognak belenyu-
godni a hatalom elvesztésébe. A kormányprogram mélyreható refor-
mokat ígért: "Merjünk több demokráciát!" - hirdette Németország
negyven év óta első szociáldemokrata kancellárja.
A szociálliberális koalíció fennállásának tizenhárom éve alatt szá-
mos reformot valósított meg. Az oktatásban támogatta új iskolatípu-
sok létrehozását és az egyetemi képzés tömegessé tételét. Az iparban
kiszélesítette a munkavállalók beleszólási lehetőségeit. Fellépett
a nők tényleges munkahelyi egyenlőségéért, és enyhítette az abor-
tusztilalmat. A büntető törvénykönyvből kikerültel-. az istenkárom-
lást, a házasságtörést, valamint a felnőttek homoszexuális kapcsola-
tát szankcionáló paragrafusok. Az új koalíció azonban külpolitikai
téren érte el az igazi áttörést: Adenauer idején - az SPO ellenkezé-
se dacára - az NSZK szilárdan integrálódott a nyugati világha;
Brandt alatt - a CDU-CSU tiltakozása ellenére - "kibékült" a Kelet-
tel, normális kapcsolatokat épített ki a szocialista országokkal. Az új
keleti politika [Ostpolitik] nem volt ugyan előzmények nélküli - a
Szovjetunióval már 1955-ben diplomáciai kapcsolatot létesítettek,
majd Erhard és Kiesinger idején megélénkültek az NSZK keleti ke-
reskedelmi kapcsolatai -, de áttörés nem történt. Brandt és tanács-
adói az 1961-es "fal-sokkból" azt a következtetést vonták le, hogya
status quo megváltoztatására csak annak elismerése esetén nyílik le-
hetőség, azaz tudomásul kell venni a fennálló német határokat és az
NDK létezését. A két német állam lakóinak közvetlen és távlati ér-
dekeit az elzárkózás helyett a közeledés szolgálja.
Az első lépést természetesen Moszkvával együtt kellett megtenni:
1970 nyarán aláírták a német-szovjet szerződést a fennálló európai
határok tiszteletben tartásáról és a kapcsolatok normalizálásáról. Ezt
1970 végén a német-lengyel megállapodás követte az Odera-Neisse-
határ elismeréséről. Brandt letérdelve tisztelgett a varsói gettó áldo-
zatainak emlékművénél - az erről készült fotók az új keleti politika
jelképeként járták be a világot. Nehezebben haladtak az NDK-val
folytatott tárgyalások, bár a Nyugat-Berlin státusáról kötött 1971-es
négyhatalmi megállapodás jótékonyan hatott azok légkörére. Végül
1972-ben megkötötték a két Németország alapszerződését, amely
- az NDK kívánságára - rögzítette a két egyenjogú német állam lé-
tezésének tényét, ugyanakkor az NSZK elérte, hogy a "különleges

302
 19 4~-2000
-----------------------------------------------------------

A fénykép, amely bejárta

a világot : Willy Brandt
kancel lár 1970 decemberében
letérdel a varsói gettó
harcosai nak e mlékműve előtt.
"ri kér bocsánatot. akinek
a legkevé sbé volna rá oka"
jegyezte meg egy német
újságíró
A közvélemény-kutatások
szerml a németeknek mintegy
lele vél te eltúlzotlnak
a kancellár gesztusát.

kapc-;obtok" alapján nem nagyköveteket, hanem "állandó képvisel6-

ket " l'seréltek. A szerzödést számos, a mindennapi életd (határforga-
lom. ki izlekedés, családegyesítés, újságírók mozgása stb) megköny-
nyítcí rendelkezés egészítette ki, Az ellenzéki CDU-CSlJ elkeseredet-
ten harcolt a keleti szerződések ratifikálása ellen, és úgy tünt, hogy
kon-;truktív bizalmatlansági indítvánnyal" sikerül is leváltania a
Brandt-kmmányt. Az indítvány azonban két szavazat miatt elbukott,
az ekírehozott választásokat pedig a szociálliberális koalíció nyerte
meg . A "Willy-Wahl"-nak elnevezet[ 1972-es választásokon - 91,1%-os
rész\étel mellett - az SPO 45,8%-kal, fennállásának legjobb eredmé-
ny6'e1 llIegekízte a 44,9%-ot elért keresztény pártokat, és az FOP-vel
l'gyütt kényelmes többségre tett szert. A COU-CSU az egyetlen na-
gyobh parlamenti párt volt Nyugat-Európában, amely 1975-ben
a Helsinki Záróokmány ellen szavazott.
A koalíciónak nem csak a parlamenti ellenzékkel gyült meg a baja,
196'-68 körül Németországban is radikális diákmozgalom szerve-
I.<ídiilt . amely az új parlamenten kívüli ellenzék [Auge rparlamen-
tarischc Opposition, APO] magját alkotta. Dialektikáról és elide-
genl'désról. lIt(>piáról és Í(!t:ológiáról folytak a viták . a tüntetök

;)03
 KÉT ÁLLAM - EGY NÉP

- a "demo"-kon való részvétel egyesek számára életformává vált -

Marx, Mao, Marcuse, Che Guevara és Ho Shi-minh arcképeivel vo-
nultak fel. A Rudi Dutschke diákvezér elleni merénylet után több tíz-
ezer fiatal vett részt a tiltakozó akciókban, de olyan zavargásokra,
amilyenek Párizsban és egy-két amerikai egyetemen robbantak ki,
Németországban nem került sor. Az eleve heterogén diákmozgalom
később több ágra szakadt: egy része a környezetvédő Zöldekhez
[die Grünen] csatlakozott, egy másik visszatalált a szociáldemokráci-
ához, egy veszélyes kisebbség a terrorizmust, egy másik pedig
a szélsőjobboldalt választotta.
Az alkotmányvédő hivatal (vagyis a kémelhárítás) 1974 tavaszán
kiderítette, hogy Willy Brandt egyik közvetlen munkatársa a Stasi-
nak dolgozik. A kancellár ennek következtében írta meg lemondó
levelét, de távozásának hátterében a szociáldemokrata "trojka"
- Brandt pártelnök, Helmut Schmidt pénzügyminiszter és Herbert
Wehner frakcióvezető - megromlott viszonya és Brandtnak a napi
problémák megoldásában tanúsított erélytelensége állt. Brandt párt-
elnök maradt, Schmidt szövetségi kancellárrá, Scheel államelnökké
lépett elő; a külügyminiszter Hans-Dietrich Genscher, az FDP új el-
nöke lett. A védelmi és gazdaságpolitikai kérdésekben jártas Schmidt
rátennett, "menedzser" típusú kancellár volt. Említett ismereteinek
nagy hasznát vette, mert a német Vörös Hadsereg Frakció [Rote
Armee Fraktion, RAF]2o terrortámadások sorozatával próbálta aláásni
a jogállamot, a világgazdaság az olajválság után recesszióba került.
a NATO pedig a szovjet rakétatelepítésekre válaszul e\1enlépésekre
készült. A nyugati világ egyik legtekintélyesebb politikusaként
Schmidt mindhárom területen ért el eredményeket, miközben saját
párt jának baloldala, a szerveződő környezetvédő és pacifista csopor-
tok, valamint a jobbra tartó FDP részéről nem kevés akadályba ütkö-
zött. Kormányzása azzal fejeződött be, hogy a szabaddemokraták
a gazdaságpolitikai viták miatt 1982-ben (ismét) a CDU-CSU-hoz
pártoltak, ami lehetővé tette, hogy a Bundestag "konstruktív bizal-
matlansági indítvánnyal" - Helmut Kohl CDU-elnök személyében -
új kancellárt válasszon Schmidt helyébe. (Ez volt az egyetlen alka-
lom, amikor sikerrel alkalmazták ezt az alkotmányos eszközt.) Az
1983-as választásokon a szavazók megerősítették a bonni fordulatot.

I
20 A terroristacsoport vezetői - Andreas Baader, Ulrike Meinhof és Gudrun Ensslin -
a börtönben öngyilkosságot követtek el.

304
 1945-2000

Az újabb konzervatív koalícióval a hosszú kereszténydemok-

rata uralom, majd a szociáldemokrata időszak után az NSZK
történetének harmadik korszakába lépett. A karizmatikus
Brandt és a pragmatikus Schmidt szociáldemokrata kormá-
nyai három dologban alkottak maradandót: az új keleti politi-
kában, a párt kormány- és koalícióképességének bizonyításá-
han, végül abban, hogy a nemzet és a demokrácia kérdését
nem egymás rovására, hanem együtt kezelték. Az SPD vitatha-
tatlanul messze távolodott egykori - weimari - önmagától.

NÉMET-NÉMET KAPCSOLATOK

A.z 1970-es és 1980-as években a "változás közeledés által", a "kis lépé-

sek"' koncepciója annyiban valósult meg, hogy a két Németország - il-
Ietve polgáraik - közötti kapcsolatok jóval intenzívebbé váltak. Míg
1969-ben az NSZK-ból az NDK-ba mindössze félmillió telefonhívást re-
gisztráltak, addig 1988-ban már negyvenmilliót. 1970-ig Nyugat-Berlin-
ből Kelet-Berlinbe még telefonálni sem lehetett. A Keletre látogató nyu-
gatiak száma az 1972 utáni néhány év alatt nyolcszorosára nőtt, és csak
azért nem emelkedett még tovább, mert az NDK hatóságai felemelték
a kötelező átváltás összegét. CA kétféle márka átváltási arányát egy az
egyhez szabták meg.) Közeledésről mégsem beszélhetünk, változásról
is legfeljebb annyiban, hogy a két ország közötti távolság sok szem-
pontból tovább nőtt. Az NSZK gazdasága megerősödve keJÜlt ki az
1970-es évek válságaiból, vezető ágazat lett az informatika, a mikro-
elektronika és más csúcstechnológiai iparágak. Az NDK hagyományos
ipari társadalom maradt, a bányászat, az alapanyaggyártás és a nehéz-
ipar megőrizte vezető szerepét. Jellemző adat, hogy 1988-ban az
NDK-beli háztartásoknak 17 százaléka, az NSZK-belieknek 93 száza-
léka rendelkezett telefonnal. A környezetszennyezés itt is, ott is óriá-
si problémává vált, csak éppen az NDK-ban alig törődtek vele, míg
az NSZK-ban - a Zöldek nyomására - kénytelenek voltak tenni ellene.
A nyolcvanas évekre lassan mindenki tudomásul vette, hogy két
különböző, már-már idegen szomszéd él egymás mellett; az újra-
egyesítés a köztudatnak abba a kategóriájába keriilt át, amelyikbe
- mondjuk - a messiás eljövetele. Egy 1987-es felmérés szerint
anyugatnémetek 9 százaléka remélte, hogy megéri az újraegyesí-
tést. Az NSZK vezetői nagyjából tisztában voltak az NDK gazdasági

305
 KÉT ÁLLAM - EGY NÉP

gondjaival, a mindennél fontosabbnak tartott stabilitás érdekéhen

azonban hatalmas kölcsönökkel siettek Honeckerék segítségére.
Még Franz Josef StrauB, a Kohltól jobbra álló CSU-vezér is kijárt egy
milliárdos hitelt - az 1980-as években a nyugatnémet politikusok
egyébként is egymásnak adták a kilincset Kelet-Berlinben. A Saar-
vidékről származó Honecker pályafutása csúcspontjának érezhette,
hogy 1987-ben - a moszkvai aggályok miatti többszöri halasztás
után - végre sor kerülhetett bonni látogatására, és ott a legmagasabb
külföldi államférfiaknak kijáró fogadtatásban részesült.
Az NDK vezetése kihasználta a helyzetet, és minden lehetséges
módon pumpolta a gazdag szomszédot. A vámmentes belnémet ke-
reskedelem révén a keleti tömbből egyedül az itteni áruk juthattak
be akadály nélkül a Közös Piac országaiba. A nyugatnémet turisták-
ra kirótt kötelező beváltás milliárdokat hozott az NDK gyengélkedő
gazdaságának. Rendszeres üzletté vált a politikai foglyok "kivásárlá-
sa" az NSZK által: csupán ebből összesen mintegy 3,5 milliárd (nyu-
gati) márka folyt be a kelet-berlini kasszába. 21

Az egy nagy rossztól- az erősebb, gazdagabb, sikeresebh nyu-

gati német állam lététől - eltekintve az NDK számára a meg-
osztottság sok kicsi jót eredményezett. 22 Végső soron az NSZK
- össznémet és európai felelőssége tudatában - késleltette a ke-
leti összeomlást: egyrészt, mert a válság sú~yosságával Bonn
sem volt tisztában, másrészt, mert tartott a 17 millió keletné-
metet érintő moszkvai retorzióktól. Mindez azt az - akkoriban
kevesek által feszegetett - kérdést veti fel, hogy beigazolódot!-e
a "változás közeledés által" elmélete, amikor látszólag semmi
sem változott, a közeledés előnyeit pedig inkább az NDK politi-
kusai, nem pedig polgárai élvezték.

21 1%4 és 1989 között 33 755 keletnémet politikai elítéltet "vásároltak meg" az "'SZK
hatóságai.
22 Utaltunk már a Stasi igen hatékony ténykedésére - újabban kiuerült, hogy Kohl kan-
cellár telcfonbeszélgetéseit is lehallgatták. A Stasi IllO kilométernyi iratanyaga l 'JC)O
óta szabadon hozzáférhető a berlini Gauck-lntézetben.

306
 1945-2000

A KOHL-KORSZAK

A testes, joviális, eleinte jellegtelennek tartott Helmut Kohl még

Adenauert is túlszárnyalta tizenhat éves kancellárságával. A csúcs-
javításhoz hozzásegítette, hogy kiváló érzékkel választotta meg
munkatársait, a problémák egy részét "kiülte", azaz megvárta, amíg
maguktól megoldódnak, más részüknél viszont - ilyen volt a német
újraegyesítés is - jó tempóérzékkel, határozottan lépett. Az új koa-
líció nem hajtott végre jelentős fordulatot: a thatcheri-reagani "pi-
acpárti" gazdaságpolitika és a nyolcvanas évek első felére jellemző
hidegh{lhorús retorika az NSZK-t elkerülte. De a stabilitás és a fo-
lyamatosság következtében az a fellendülés sem mutatkozott,
amely az 1990-es években az amerikai vagy a brit gazdaságot jelle-
mezte - mindez természetesen az újraegyesülés utáni problémákkal
is magyarázható. A külkapcsolatokban Kohl kormányai - bár-
mennyi sarat dobált a CDU-CSU egy évtizeden át a szociálliberális
koalíció keleti politikájára - árnyalatnyi módosításokkal ezt az
örökséget vitték tovább. A külpolitikai irányvonal változatlanságá-
ra garanciát jelentett az 1974-től közel két évtizeden át külügymi-
niszterként tevékenykedő szabaddemokrata pártelnök, Genscher
személye is.

Figyelmet érdemel, hogy az PDp, amely a választásokon csak

kivételesen ért el tíz százalék fölötti eredményt, az 1949 és
1998 közötti 49 évből 42 éven át a hatalom részese maradha-
tott. Ez is azt mutatja, hogya bonni köztársaság jelentősen kü-
lönbözött a weimaritól: a pártok pragmatikusabbak lettek,
koalícíóképesebbek, és a hatalom érdekében - mint a régi nyu-
gati demokráciákban - "középre" törekedtek.

A bonni pártpolitika igazi újdonsága a Zölde k megszerveződése

és parlamenti párttá válása volt. A környezetvédő mozgalom az
1983-as választásokon a szavazatok 5,6 százalékával jutott be a Bun-
destagha - 1957 óta első ízben fordult elő, hogy az ötszázalékos
küszöb átlépésével egy negyedik frakció is alakult. A Zölde k sike-
re azzal magyarázható, hogy eredményesen képviselték a pacifista,
az államhatalom iránt gyanakvó, a korlátlan növekedést és a jóléti
társadalmat mint legfőbb célt elutasító, a nemzeti hagyományokkal
szemben kritikus - főként diplomás, fiatal (radikális, de nem szél-

307
 KÉT ÁLLAM - EGY NÉP

sőséges) - csoportokat. 23 A laza szövetű párt viszonylagos gyenge-

ségét a hatalommal és a hagyományos parlamenti politizálással kap-
csolatos ambivalenciája okozza: kívül is akar maradni az "establish-
menten" , de át is akarja alakítani belülről. Bár a Zölde k már 1985-
ben bekerültek a hesseni tartományi kormányba, ezt a dilemmát
még az 1998-as választások után országosan hatalomra került "vö-
rös-zöld" koalíció sem oldotta meg.
Jelentős belső reformokra a Kohl-korszakban nem került sor, de
a kontinens integrációjának elmélyítésén és kiszélesítésén fáradozó
kancellár mint jelentős európai államférfi vonult be a jelenkor tÖllé-
nelmébe.

"EGY NÉP VAGYUNK!"

A rendszerváltásnak is nevezett fordulat IWendeJ "Lengyelország-

ban tíz évig, Magyarországon tíz hónapig, az NDK-ban tíz hétig,
Csehszlovákiában tíz napig, Romániában tíz óráig tallott" - állapí-
totta meg szellemesen Timothy Garton Ash, oxfordi Közép-Európa
szakértő.

Németország esetében háromszoros "fordu/at" következett be:

megszűnt a két világrendszer szembenállása, fe/számo/ták az
NDK diktatúráját, és véget ért az állam megosztottsága. Az új
(berlini) köztársaság a Nyugat "végvárábó/" Európa közepére
került - de továbbra is a Nyugat szerves része maradt.

A gorbacsovi reformok felgyorsulása, majd a kelet-európai szocia-

lista rendszerek összeomlása mindkét Németországot váratlanul élle.
Az NDK gazdasága rossz állapotban volt - évente ötvenmilliárd már-
kát költöttek ártámogatásokra, a nyugati államadósság tízmilliárd
dollárt tett ki -, de a válság súlyosságát csak néhány páJlVezető is-
merhette. A Szovjetunióban meghirdetett reformokat az NDK veze-
tői veszélyesnek ítélték, és mindenféle változástól mereven elzár-
kóztak - a hatóságok 1988 elején még egy szovjet folyóirat terjesz-
tését is betiltották. "Számunkra életbevágó, hogy egy, ne pedig két

231 A nyolcvanas években az NSZK-ban is fölerősödön a konzervatív színezetű nemzeti

retorika, de ez inkább a hagyományos (marxista) baloldal általános térvesztésével.
nem pedig a német kormány irányváltásával magyarázható.

308
 1945-2000

~8)

Az elfogyó DDR - a Die Tageszeitung címú lap 1989. szeptemberi karikatúrája

az NDK lakosságának fokozódó nyugatra vándorlásáról.

fronton kelljen harcolnunk" - mondta bizalmas körben Erich

Honecker a Nyugatra és a Keletre utalva. A lakosságon úrrá lett a
kilátástalanság érzése, sőt kisebb rendzavarások is előfordultak.
A hagyományos Liebknecht-Luxemburg emlékünnepségen, 1988 ja-
nuárjában polgári jogi csoportok ellentüntetést rendeztek; transzpa-
renseikre a Rosa Luxemburgtól származó jelszó került: "A szabadság
a másként gondolkodók szabadsága." A hatóságok 120 tüntetőt vet-
tek őrizetbe, 54 főt "hazaáruló tevékenység" miatt kiutasítottak az
l'iDK-ból.
Az eseményeket a lengyel és a magyar rendszerváltás hozta moz-
gásha. A budapesti, varsói és prágai német nagykövetségeket kelet-
németek ezrei foglal ták el, akik ki akartak vándorolni, és végül meg
is kapták a kiutazási engedélyt. Az osztrák-magyar határon húzódó
vasfüggöny lebontása mintegy felhívás volt az NDK polgárai számá-
ra: itt hagyhat ják el országukat, amelyet nem éreznek hazájuknak.
1989. szeptember ll-én a magyar kormány - az NDK tiltakozása el-
lenére - több ezer menekültet engedett ki Ausztrián keresztül az
NSZK-ba. Ezzel egy időben megalakult az első és legjelentősebb el-
lenzéki politikai szervezet, az új Fórnm. Szeptember utolsó hetében
megkezdődtek a Miklós-templomból kiinduló rendszeres lipcsei
tüntetések. Az evangélikus egyház egyre nyíltabban és határozottab-
ban támogatta a formálódó ellenzéket. A tüntetők a korábbi jelszót

309
 KÉT ÁLLAM - EGY NÉP

.. Falomlás" után a brandenburgi kapunál:

1989. november 1O-ének reggelén a legtöbb berlini boldogságot, s6t mámort érezhetett
- az elkerülhetetlen kijózanodás még hátra volt.

- "Ki akarunk menni!" - új jelszóra cserélték: .,Itt maradunk!". Eköz-

ben az NDK vezetői az ország fennállásának 40. évfordulója alkal-
mából rendezett színpompás ünnepségekre készülődtek.
A jubileumot október 7-én, Mihail Gorbacsov jelenlétében, nagy-
szabású díszszemlével ünnepelték. A szovjet pártvezető burkoltan
figyelmeztette szklerotikus német kollégáját: "Az élet megbünteti
a késlekedőket." Az NDK vezetői megértették, hogya szovjet tankok-
ra már ők sem számíthatnak. CA Gorbacsov-hatás és a "Gorbi-rnánia"
a keleti tömb országai közül érthetően a Szovjetunióra leginkább rá-
utalt NDK-ban volt a legerősebb.) A központi ünnepséggel egy idé)-
ben tízezrek tüntenek Berlinben, Lipcsében - a megmozdulásokat
a rendőrség brutálisan szétverte. Az NDK forradalmának első fordu-
lópontját az október 9-i hetvenezres lipcsei tüntetés jelentette, mert
a rendőrség ezúttal nem avatkozott közbe. Első ízben hangzott fcl
a népszerű jelszó: "Mi vagyunk a nép!". Tíz nappal később megbukott
Honecker; utódául E[?on Krenzet, az egyébként már régen kijelölt
"trónörököst" választották, aki ötven napig sem tudott a helyén
maradni.

310
 1945-2000

A következő fordulópont a berlini fal megnyitása - szenvedélye-

sebh változatban: leomlása - volt, 1989. november 9-ének éjjelén,
28 éven és 91 napon át tartó fennállás után. A Krenz-féle új vezetés
ugyanis utazási könnyítéseket jelentett be; az ezekről rendezett sajtó-
konferencián egy olasz tudósító feltette a kérdést Günter Schabowski
berlini párttitkárnak, hogy mikor lépnek életbe az intézkedések.
Schabowski zavarában azt felelte, hogy akár azonnal, mire berliniek
tömege özönlötte el az átke1őhelyeket. A tehetetlen határőrök áten-
gedték az embereket; az éjszaka afféle népünnepéllyé vált. A kö-
vetkezó napokban (november 12-ig) mintegy kétmillió keletnémet
látogatott el Nyugat-Berlinbe. A november 13-i lipcsei tüntetésen
először hangzott fel az új jelszó: "Mi egy nép vagyunk!"

A német újraegyesítés ezzel egy csapásra napirendre került.

A tüntetők addig a keletnémet állam demokratizálását köz/etel-
ték - november 9-étől már az NDK létéről vagy (egyre inkább)
nemlétéről volt szó. Ezt fejezte ki az úja bb jelszó: "Németország
az egységes haza!" - amelyet paradox módon az NDK himnu-
szábál vettek át.

\!ovember végétől az irányítás ismét a politikusok és a jogászok

kezébe keIi.ilt. Kohl kancellár megfogalmazta a két Németország
kapcsolatainak rendezéséről szóló tízpontos tervét - az újraegyesí-
tés ebben még csak távoli lehetőségként szerepelt. Decemberben az
"DK-ban megkezdódtek az SED és az ellenzék közötti kerekasztal-
tárgyalások, amelyet már 1990 februárjában követtek a német újra-
egyesítéssel foglalkozó "kettő-plusz-négyes" tárgyalások a két német
állam és a négy gyóztes nagyhatalom részvételével. A "kettő-plusz­
négy" valójában már ekkor "másfél-plusz-négy" volt, hiszen az NDK
vezetése egyre kevésbé képviselhetett önálló politikát. Március 18-án
mcgtartották az NDK történetének első és utolsó szabad választását,
amelyen 40,9 százalékkal a fájdalommentes átmenetet ígérő Kohl és
a CDU győzött. Nyilvánvalóvá vált, hogyakeletnémetek nagy több-
sége a gyors - lényegében beolvadást jelentő - egyesítésre voksolt.
A demokratikus átmenetben fontos szerepet játszó NDK szerveze-
tek, mint az Új Fórum, lényegében eltűntek. Nyáron megkötötték
a gazdasági-, szociális- és valutauniót; szeptemberben, az utolsó ket-
tö-plusz-négyes találkozón pedig aláírták Németország szabályozá-
sállak szerződését, amelynek tíz cikkelye jogi értelemben is lezárta

311
 KÉT ÁLLAM - EGY NÉP

a második világháborút. 24 Végül 1990. október 3-án hatályba lépett a

két Németország egyesülési szerződése. Június 17-e helyett ez a nap
lett a német egység új ünnepe.

AZ UTOLSÓ ÉVTIZED

Az örömünnepet - akárcsak Közép- és Kelet-Európa többi "poszt-

szocialista" országában - törvényszerűen követte a kijózanodás vagy
inkább a "macskajaj". (Elegánsabb kifejezéssel: az "egyesülési krí-
zis".) Az NDK tönkrement üzemei sorra bezártak, a GDP az 1989
utáni öt év alatt 40 százalékkal esett, az össznémet termelésnek csu-
pán 7,9 százalékát adta. A munkanélküliek aránya magasra szökött,
a fordulat után egy évtizeddel is több mint kétszerese a nyugati tar-
tományokénak. A munkanélküliség különösen a nőket és a fiatalo-
kat sújtja. A nehézségeket csak részben ellensúlyozta, hogy az öt új
tartományba 25 ömlöttek a segélyek, hitelek és különféle támogatá-
sok: értékük 2000-ig bőven meghaladta az ezermilliárd márkát, ami
még a nyugatnémet gazdaságot is megterhelte.
"Összenő, ami összetartozik" - mondta az idős Willy Brandt 1989
mámoros novemberének egyik tömeggyűlésén. Ám hamarosan ki-
derült, hogy az összenövés lassú folyamat. Míg 1990 márciusában,
a választáso k hónapjában a keletiek 32 százaléka tartotta magát "in-
kább" keletnémetnek, addig 1992 januárjában már 59 százalékuk
nyilatkozott így. Nyugaton a megkérdezettek II százaléka vallotta
magát "inkább" nyugatnémetnek. Sok keleti érezte úgy, hogy hátrá-
nyos helyzetbe került (bár 1997-ben a keleti bérek színvonala elérte
a nyugatiak 75 százalékát - 60 százalékos gazdasági teljesítmény
mellett); hogy beolvasztott tartomány lakója (bár egy statisztika sze-

24 A békeszerződést helyettesítő megállapodás véglegesítette a határokat. 370 ezer ló-

ben korlátozta az egyesített Németország haderejét, és rögzítette az ABC-fegyverekröl
való lemondást. A Szovjetunió garantálta, hogy katonáit 1994 végéig kivonja Némel-
országból - az utolsó orosz katonák ténylegesen 1994 augusztusában távoztak.
A nyugatiak maradtak, de immár nem mint megszállók, hanem mint NATO-haderő.
Az új Németország NATO-tag maradt - ahogyan Dulles, egykori amerikai külügymi-
niszter mondta: "Nem engedhetjük meg, hogy egy egyesített és felfegyverzett Német-
ország Kelet és Nyugat között a senki földjén tévelyegjen." Ezekkel a korlátozások-
kai az aggődó európai szövetségeseket - Minerand francia elnököt és Thateher brit
kormányfőt - is sikerült megnyugtatni.
25 Az egyesült Németország 16 tartományból áll: a tíz nyugatiból és az öt újonnan
megs;1ervezett keletiből. valamint Berlin fővárosból, amely a Bundestag 1991-e.'; ha-
tározata alapján 2000-től ismét a kormányzat székhelye. A 16 közül mindilssze keuö
történelmi tartomány: Bajorország és Hamburg.

312
 1945-2000

~~~ államhatár
~i tart0!J.'ányhatárok
_ _ _ _o keril~feR
~ 3 mil if1íi'rtc?"TUiÁ~Ok lakosságszáma

MECKLENBU~~O~
ELÖ-POME~~~ ~
2,~
BRANDENBURG (
,
2,7 millió "',
~
Bs~L1N
r\.
3,4 millió )
)
I
\

Az egyesült Németország 1990 után

rint a volt NDK területén a 402 vezető pozíció 60 százalékát kele-

tiek töltötték be). A közvélemény-kutatások rendre azt mutatták,
hogya keletiek többsége a fordulat vesztesei közé sorolja önmagát.
Új kifejezések születtek "a fejekben lévő falról", a mindent jobban
tudó nyugatiról ["Besserwessi"] és a folyton panaszkodó keletiről
LJammerossi"l. A nosztalgiát szójátékkal "Ostalgie"-nak nevezték -

313
 KÉT ÁLLAM - EGY NÉP

egy derék Trabant kalandjairól például sikeres film készült. A csaló-

dottságot tükrözik az SED utódpártjának, a Demokratikus Szocia-
lizmus Pártjának [Partei des Demokratischen Sozialismus, PDS]
sorozatos választási sikerei: míg nyugaton a párt gyakorlatilag nem
létezik, addig keleten - és Kelet-Berlinben - a szavazatok 20-25
százalékára számíthat. A PDS-t az elemzők olyan regionális párt-
nak tartják, amilyen Bajorországban a CSU. 26
Az 1990-es évtized végére mintha mégis enyhült volna az egye-
sülés sokkja; az egykori NDK polgárainak többsége - minden gond-
ja, baja ellenére - kezd magára találni az új Németországban. A va-
lóság napjainkban is kétarcú: új autópályák és városközpontok
épülnek, de nem tudni, hogy mi lesz a leromlott, elhagyott lakóte-
lepekkel, amelyekben egykor a keletnémetek 40 százaléka élt; hogy
hogyan számolják fel a környezetszennyezés hatásait stb. Míg az
idősebb korosztálynak kedvezett a nyugdíjak DM-esítése, a fiatalok
helyzete nehezebbnek tűnik. Nemcsak a munkanélküliség, hanem
általában a nyugati társadalomba való beilleszkedési és identitási
problémák miatt is. Nem véletlen, hogya szélsőséges jobboldali
mozgalmak [RechtsextremismusJ rájuk jóval nagyobb vonzeröt
gyakorolnak, mint a demokráciához szokott nyugatiakra: az ide-
gengyűlölet, a bevándorlók elleni erőszak a keleti tartományokban
sokkal gyakoribb jelenség - pedig a külföldiek aránya itt sokkal
alacsonyabb.

Az ezredfordulóra Németország két fele 27 hiztosan közelebh ke-

rült egymáshoz gazdasági és társadalmi szemponthól, mint
mentálisan. A keletiek még meg sem szokhatták, hogy németek,
máris európaiaknak kell lenniük. Ezért - az identitás zavarai
közepette - a kirekesztő nacionalizmus is itt jelentkezett a kí-
vánatosnál erőte(jesehhen.

Négy választási győzelem után 1998-ban a szavazók többsége

a változásra voksolt, leváltotta Kohl konzervatív koalícióját. E sorok
írásakor (2001 nyarán) szociáldemokrata-zöld koalíció kormányoz-

26 Németországon kívül egyedül Olaszországban mlíködik jelentös regionális - de n<:m

etnikai alapokon álló - párt (az Ésuki Liga).
27 Jó volna tudni, hogyan változott Németország nyugati felc az újraegyesítés után. de
erről a szerzó - annak ismétclgetésén túl, hogy 1990·oen a régi NSZK is nwgszúnt.
és valami új kezdődött - nem talált érdemi információkal.

314
 1')45-2000

za a Német Szövetségi Köztársaságot, élén két, a "hatvannyolcas

nemzedékhez" tartozó lendületes politikussal, Gerhard Schröder
szociáldemokrata kancellárral és joschka Fischer Zöld-párt i külügy-
miniszterrel. Kohl bukásához hozzájárult a gazdaság stagnálása és
a rekordméretű - négymilliós - munkanélküliség, de az alapvető ok
kormányának a reformokra való képtelenségében rejlett l"Reform-
stau"l. A jóléti állam növekvő költségeit a német gazdaság is egyre
nehezehben viseli, ezért halaszthatatlanná vált - egyebek mellett -
a társadalombiztosítás és a nyugdíjrendszer átalakítása. A reformok
elmaradásáért nem egyedül Kohl hibáztatható, hanem a törvény-
hozásban kialakult patthelyzet is: hiába rendelkezett a kormánykoa-
líció kénye/mes többséggel a Bundestagban - bátortalan törvény-
javaslataikat az ellenzéki többségű tartományok a Bundesratban
leszavazták.

BEFEJEZÉS - A MÚLT TERHEI

Erőltetett ütemben vezettük végig az olvasót a németek (germánok)

mintegy kétezer éves és Németország csaknem 1100 éves történe/-
mén. Határozott következtetések, netán tanulságok levonásához
a német történelem - mint a bevezetésben már említettük - túlságo-
san is gazdag, sokrétű és bonyolult, ezért befejezésül csak néhány
gondolat felvetésére szorítkozunk.
Kevés ország történetében váltakozik annyi fényes és sötét feje-
zet, annyi előremutató, illetve negatívan értékelt periódus, mint a
németekében. Különösen igaz ez a XX. századra, amelynek első és
utolsó évtizede sikerkorszak volt, de arról, ami a kettő között tör-
tént, sokan szívesen elfelejtkeznének. Mindenesetre megkockáztat-
ható (bár a "mi lett volna, ha ... " típusú kérdésekre sohasem lehet
egyértelmű válaszokat adni), hogy - amennyiben a németek több-
sége annak idején nem akar világbirodaimat építeni - Németország
mai nem csekély súlyánál is sokkal erőteljesebben lenne jelen az eu-
rópai gazdaságban és politikában.
Az 1945-ös "nulla óra" állapotához képest a második (bonni)
és - 1990 óta - a harmadik (berlini) köztársaság története alapve-
tóen sikertörténet. Elsó ízben fordult elő, hogya nemzet és a de-
mokrácia, a szabadság és az egység nem egymás ellen, hanem
együtt valósult meg - igaz, megfogyatkozott területen. Első ízben

315
 KÉT ÁLLAM - EGY NÉP

fordult elő, hogy Németország összes szomszédjával békében él,

senki sem fenyegeti, és senkit sem fenyeget. S bár a legnagyobb
németek egyúttal nagy európaiak is voltak, a nagy Németország
nem mindig találta a helyét Európában. Napjainkban semmilyen
jel nem utal arra, hogy ez megismétlődhet. "Német és európai
most és mindörökre összetartozik" - hangsúlyozta az újraegyesí-
tés pillanatában is Willy Brandt.
Mindebből még legalább két dolog következik. Az egyik, hogy
a "német kérdés" egyszer s mindenkorra lezárult. Legkésőbb 1990
óta többé nem érdemes feltenni a költők kérdéseit arról, hogy merre
van Németország, mi a német haza. A másik, hogy az 1945-1990-es
periódusban Németország teljesen integrálódott a nyugati világba,
és ezzel visszatért az európai történelem "fővonal ához" , amelyről
(talán) valamikor kétszáz évvel korábban letért. Mert igaz ugyan,
hogy az évszázados német "különút" tézisét - mint univerzális ma-
gyarázatot - az újabb kutatások cáfolják, azt viszont nem cáfolják,
hogy bizonyos korszakokban a militarista-autoriter hagyományok
erősebbek voltak a parlamentáris-demokratikus hagyományoknál,
ami katasztrofális következményekkel járt a XX. század első felében. 28
Utóbbiak előtérbe kerülése jelenti az európai fővonal hoz való visz-
szatérést.
Lehetséges, hogy az olvasó túlságosan "rózsaszínűnek" fogja ta-
lálni a fenti fejtegetést, mondván: a szerző szerint korábban sok
minden rosszul ment Németországban, mostanra viszont - két vi-
lágháború árán - a dolgok rendbe jöttek. A valóság azonban bo-
nyolultabb ennél. A felszín - a közélet, a politikai nyilatkozatok -
nyugalma, kiegyensúlyozottsága sem rejtheti el teljesen a német
nemzettudat, a német identitás (nem csak az Elbától keletre jelent-
kező) tartós és súlyos zavarait. Olyan kérdésekről van szó, mint

28 A kézirat lezárása után került a kezembe Heinrich August Winkler nerlini történész
Hosszú út a Nyugathoz (Der lange Weg nach Westen) című két kötetes könyve I\é·
metország 1789-2000 közötti politikatörténetéről. Winkler - mint könyvének címe is
jelzi - részben felújította a német .különút" régebbi tézisét, amennyiben a távoli múlt-
ban, a középkorban gyökerező kettős megkésettségről: a nemzetálIam és a demokd-
cia megteremtésének a Nyugathoz viszonyított késéséről ír. Winkler szerint Németor-
szág történetében különösen nagy szerepet játszottak a meggyökeresedett mítoszok.
ideologikus konstrukciók és sztereotípiák, amelyek közül a .birodalom" mítoszát tartja
a legerősenbnek; a birodalom meg- vagy újrateremtésének igénye - 1945-ig - rendre
erősebbnek bizonyult, mint a demokratikus-parlamentáris hagyományok és vágyak.
Könyvünk korábbi fejezeteiben mindenesetre igyekeztünk kifejteni, hogy a .. negatív"
hagyományok sem a német lélek sötét bugyraiból fakadtak, hanem abból. hogy
a XIX. század nemzeti, alkotmányos és szociális kérdéseit nem lehetett egyszerre
megoldani a világnak eme kényes pontján, Európa közepén.

316
 1945-2000

hogy kire legyünk büszkék a múltból, kinek állítsunk emlékművet,

kiről nevezzünk el utcát. A németek esetében - történelmük kanyar-
jai és zsákutcái, a hagyományok sokfélesége miatt - még kevésbé
tapintható ki konszenzus, mint Magyarországon, ahol ezek a gon-
dok csak valahol 1867-nél kezdődnek. Márpedig - írta a német-
angol szociológus Lord Dahrendorf - azok a szerencsés országok,
amelyekben éles vitákat folytatnak a jövőről, de alapvetően egysé-
gesek a múlt megítélésében. A kevésbé szerencsés országokban ez
fordítva van. A németeknek nincsen Szent Istvánjuk és Mátyás kirá-
lyuk, se Kossuthjuk vagy Deákjuk - talán még Nagy Imréjük,
Bibójuk sincs. Stauffenberg ezredes búcsúkiáltása 1944. július 20-i
kivégzése előtt - "Éljen a szent Németország!" - a mai NSZK-ban va-
lahogy úgy hangzana, mint egy ősi legenda szavai. Itt a patriotizmus
más országokban normálisnak számító megnyilvánulásai is gyanú-
sak lehetnek, miközben - a nácizmus örökségeként - a németek
hajlamosak jó adag visszamenőleges bűntudattal a negatívumok, kü-
lönösen a szélsőjobboldali erőszak démonizálására. Egyik kiváló
történészük "hipermoralizmust" emlegetett ezzel kapcsolatban.
A németek hozzászoktak, hogy a világ - ha róluk van szó - a leg-
kisebb nyugtalanító jelre is felkapja a fejét, mi több, ők maguk
ugyanígy tesznek. A befejezés befejezéseként bizakodjunk hát ab-
han, hogy erre komoly okuk egyhamar nem lesz. Bízzunk benne,
hogy egyszer s mindenkorra érvényüket vesztették Sebastian
Haffner, a kiváló publicista 1939-ből származó szavai: "Népemnek
különleges képessége van arra, hogy tömegpszichózisoknak vesse
alá magát. Olyan adottság ez, amely talán az egyéni boldogsághoz
való csekély tehetségének kiegyenlítésére szolgál."

317
 KÉT ÁLLAM - EGY NÉP

KRÓNIKA

1945. június
~ A szövetségesek berlini nyilatkozata Németország négy megszállási zónára

1945. július- i osztásáról és Szövetséges Ellenőrző Tanács felállításáról.

Amerikai-brit-szovjet csúcstalálkozó Potsdamban.

1945. ~~~~::~: i~
1946. október
A náci háborús főbúnösök nürnbergi pere.

1946. szept.

1947. január
1947. február
1947. június
l
I
I
Byrnes amerikai külügyminiszter stuttgarti beszéde az Egyesült Államok új
Németország-politikájáról.
A brit és az amerikai zóna Bizónia néven egyesül.
Poroszország ot formálisan is megszüntetik.
Marshall amerikai külügyminiszter bejelenti az európai újjáépítési tervet

~
(Marshall-terv).
Frankfurtban megalakul a Német Gazdasági Tanács.
1948. március
1948. június
I A szovjet képviselők elhagyják a Szövetséges Ellenőrző Tanácsot.
A három nyugati zónában valutareformot vezetnek be. A Szovjetunió blokádot
~ von Berlin köré. A blokád és a brit-amerikai légihíd 1949 májusáig tart.
1
1948. szeptember
i~ Bonnban megkezdi munkáját a 65 tagú Parlamenti Tanács.
~
1949. április i, Megalakul az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO).
1949. május ~
~
Elfogadják és kihirdetik az NSZK alaptörvényét.
1949. szeptember i Theodor Heuss szövetségi elnökké és Konrad Adenauer (CDU) szövetségi
kancellárrá választásával megalakul a Német Szövetségi Köztársaság.
~
1949. október
1950. június
1951. április
;
~
Az alkotmányelfogadásával megalakul a Német Demokratikus Köztársaság.
Németország belép az Európa Tanácsba.
Megalakul az Európai Szén- és Acélközösség (Mantánunió).
'l
1951. július- A nyugati szövetségesek megszüntetik a hadiállapotot Németországgal.
október ~
~
~
1952. március ~ Sztálin jegyzéke az egységes Németországgal kötendő békeszerződésre tesz
~ javaslatot - a nyugati hatalmak elutasítják.
~~
1953. június Munkásfelkelés Kelet-Berlinben és további 250 keletnémet településen.
~
Életbe lépnek a párizsi szerződések: az NSZK a NATO tagjaként visszanyeri

I
1955. május
teljes szuverenitását.
1955. december ~ Az NDK-ellenes Hallstein-doktrína meghirdetése.
~
1956. január ~., Megalakul az NDK Nemzeti Néphadserege.
~
1957. január "v: A Saar-vidék csatlakozik az NSZK-hoz.

31H
 1945-2000

1957. márcIus • A római szerződés alapján az NSZK az Európai Gazdasági Közösség

! IKözös Piac) alapító tagja.
~
1958. november i Hruscsov ultimátuma Nyugat-Berlin demilitarizálását követeli.
1959. november I Az SPD Bad Godesberg-i kongresszusa elfogadja az új pártprogramot.
1961. aug 13. ~ Az NDK megkezdi a Nyugat-Berlin körüli fal építését.
fo
1962. október
1963. január I
~
A Spiegel-botrány kirobbanása.
Párizsban de Gaulle és Adenauer aláírják a francia-német együttműködési
1 szerződést.
t
1961 október
f,. Adenauer lemondása után Ludwig Erhard az új szövetségi kancellár.
1966. nov8mber ~ Erhard lemondása után nagykoalíció alakul Kurt-Georg Kiesinger ICDU)
~ szövetségi kancellár vezetésével.
1967-1968 ~ Benno Ohnesorg diák lelövése, majd a Rudi Dutschke diákvezető elleni
~ merénylet után megélénkül a diákmozgalmak és a parlamenten kívüli
li ellenzék tevékenysége.
~
&
1969. október ~ A választások eredményeként SPD-FOP koalíció alakul Willy Brandt ISPD)
~ szövetségi kancellár vezetésével.
1970 március, ~ Willi Stoph NDK miniszterelnök és Willy Brandt NSZK kancellár
május
1970 augusztus
i
f
erfurti és kasseli találkozói.
Brandt moszkvai látogatásán aláírják az NSZK és a Szovjetunió szerződés ét.
1970. december
!t Brandt varsói látogatásán aláírják az NSZK és Lengyelország szerződés ét.

1971 május ,
i
t
<
Walter Ulbrichtot Erich Honecker követi az SED első titkári posztján.
~
1972 december ~ Aláírják az NDK és az NSZK alapszerződését.
~
1971 szeptember i A két Németországat felveszik az ENSZ tagállamai közé.
~
1974. május Willy Brandt lemondása után Helmut Schmidt ISPD) lesz az NSZK új
kancellárja.
1977 tavasz- A Vörös Hadsereg Frakció IRAF) sorozatos terrortámadásai prominens

:::~mber i nyugatnémet közéleti személyiségek ellen.

1979 A NATO kettős határozata ellenrakéták telepítéséről. A rakétatelepítési
~
~ program miatt nagyszabású béketüntetésekre kerül sor az NSZK-ban.
1982. szeptember
•t Helmut Schmidtet Helmut KohIICDU) váltja fel a szövetségi kancellárr
tisztségben.
~
1983. március ~ Először kerülnek be Zöld-párti képviselők a Bundestagba.
1987. szeptember I Erich Honecker hivatalos látogatást tesz az NSZK-ban.
1988. Január 1 A kelet-berlinivesznek
lüntetőket
Liebknecht-Luxemburg emlékünnepségen a biztonsági
őrizetbe.
erők

~
1989. szeptember i A magyar hatóságok megnyitják a "vasfüggönyt" a nyugatra menekülő NDK
~ polgárok előtt.

319
 KÉT ÁLLAM - EGY NÉP

1989. október Tömegtüntetések Lipcsében és az NDK más városaiban.

Honeckert Egon Krenz váltja fel az SED élén.
1989. nov. 9. Megnyílik a berlini fal.
1990. február Megkezdődnek a .. kettő-plusz-négyes" tárgyalások a két német állam
egyesítéséről.

1990. március Szabad választások az NDK -ban.

1990. július 1. Életbe lép a két Németország gazdasági-, szociális- és valutauniója.
1990. okt. 3. A két Németország egyesül.
1994. augusztus Az utolsónak kivonuló szovjet csapatokat ünnepélyesen búcsúztatják Berlin-
ben.
1998. október Helmut Kohlt - szociáldemokrata-zöld koalíció élén - Gerhard Schröder
(SPO) váltja fel a kancellári tisztségben. (Ó az NSZK hetedik kancellárja 1949
óta.)
1999-2000 A német törvényhozás és a kormányhivatalok egy része Bonnból Berlinbe
költözik.
2002. január 1. Az Európai Unió 15 tagállamában - köztük Németországban - bevezetik
a közös pénzt, az eurót. A márka törvényes fizetőeszközként megszúnik.

320
 URALKODÓ DINASZTIÁK

Kamling-dinasztia
Kis Pippin 751-768
I. Károly (Nagy) 768-814
I. Lajos <Jámbor) 814-840
I. Lothár 840-855
II. Lajos (Német) 843-876
II. Károly (Kopasz) 843-877
III. Károly (Kövér) 881-887
Karintiai Arnulf 887-899
Gyermek Lajos 900-911

Frankóniai I. Konrád 911-918

A Német-római Birodalom császárai a X-XV században

Szász dinasztia (Ottók)

I. Henrik (Madarász) 919-936
I. Ottó (Nagy) 936-973
II. Ottó 973-983
Ill. Ottó 983-1002
II. Henrik 1002-1024

Száli ifrank) dinasztia

II. Konrád 1024-1039
III. Henrik 1039-1056
IV. Henrik 1056-1106
V. Henrik 1106-1125

II. Lothár 1125-1137

323
Sváb (Stauf/Hohenstauj) dinasztia
III. Konrád 1138-1152
I. Frigyes (Barbarossa) 1152-1190
VI. Henrik 1190-1197
Sváb Fülöp 1198-1208
Welf IV Ottó 1198-1218
II. Frigyes 1212-1250
IV. Konrád 1250-1254

Habsburg I. Rudolf 1273-1291

Nassaui Adolf 1292-1298
Habsburg I. Albert 1298-1308
Luxemburg VII. Henrik 1308-1313
Wittelsbach (Bajor) IV Lajos 1314-1347
Habsburg III. Frigyes (Szép) 1314-1330
Luxemburg IV. Károly 1346--1378
Luxemburg Vencel 1378-1400
Wittelsbach (Pfalzi) Ruprecht 1400-1410
Luxemburg Zsigmond 1410-1437

Habsburg uralkodók a xv-xx. században

(német-római, majd 1806-tól osztrák császárok)

II. Albert 1438-1439

III. OV) Frigyes 1440-1493
I. Miksa 1493-1519
V Károly 1519-1556
I. Ferdinánd 1556--1564
II. Miksa 1564-1576
II. Rudolf 1576--1612
I. Mátyás 1612-1619
II. Ferdinánd 1619-1637
III. Ferdinánd 1637-1657
I. Lipót 1658-1705
I. József 1705-1711
VI. Károly 1711-1740
[Mária Terézia 1740-1780]
VII. Károly (Albert) 1742-1745

324
 I. Ferenc (Lotaringiai) 1745-1765
Il. József 1765-1790
Il. Lipót 1790-1792
[I. O.) Ferenc 1792-1835
I. Ferdinánd 1835-1848
I. Ferenc József 1848--1916
I. Károly 1916-1918

Porosz (Hohenzollern) uralkodók a X VlI-XX. században

(brandenburgi választófejedelmek, 1701-től porosz királyok,
1871-t61 német császárok)

János Zsigmond 1608--1619

György Vilmos 1619-1640
I. Frigyes Vilmos (Nagy) 1640-1688
I. Frigyes 1688--1713
I. Frigyes Vilmos 1713-1740
II. Frigyes (Nagy) 1740-1786
II. Frigyes Vilmos 1786-1797
III. Frigyes Vilmos 1797-1840
IV Frigyes Vilmos 1840-1861
I. Vilmos 1861-1888
III. Frigyes 1888
II. Vilmos 1888--1918

325
 FŰGGF.LfK

NÉMETORSZÁG KANCELLÁRJA!
1871-2000

1871-1890 Otto von Bismarck

1890-1894 Leo von Caprivi
1894-1900 Chlodwig zu Hohenlohe-Schillingsfürst
1900-1909 Bernhard von Bülow
1909-1917 Theobald von Bethmann-Hollweg
1917 Georg Michaelis
1917-1918 Georg von Hertling
1918 Max von Baden
1918-1919 Friedrich Ebert (SPO)
1919 Philipp Scheidemann (SPO)
1919-1920 Gustav Bauer (SPO)
1920 Hermann Müller (SPO)
1920-1921 Konstantin Fehrenbach (Centrum)
1921-1922 Joseph Wirth (Centrum)
1922-1923 Wilhelm Cuno (pártonkívüli)
1923 Gustav Stresemann (OVP)
1923-1925 Wilhelm Marx (Centrum)
1925-1926 Hans Luther (pártonkívüli)
1926-1928 Wilhelm Marx (Centrum)
1928-1930 Hermann Müller (SPO)
1930-1932 Heinrich Bruning (Centrum)
1932 Franz von Papen (pártonkívüli)
1932-1933 Kurt von Schleicher (pártonkívüli)
1933-1945 Adolf Hitler (NSOAP)

1949-1963 Konrad Adenauer (COU)

1963-1966 Ludwig Erhard (COU)
1966--1969 Kurt-Georg Kiesinger (COU)
1969-1974 Willy Brandt (SPO)
1974-1982 Helmut Schmidt (SPO)
1982-1998 Helmut Kohl (CO U)
1998- Gerhard Schröder (SPO)
 fÜGGF.LÉK

STATISZTIKAI TÁBLÁZATOK

NÉMETORSZÁG TERÜLETE ÉS NÉPESSÉGE 1789-1990

A német Németo. Németo.

Év államok területe lakossága
száma (km l ) (millió fő)
Német-római
1789 kb. 365 693353 26270
Birodalom
1805 82
Rajnai Szövetség 1812 35 286327 13 475
Német Szövetség 1815 39 630086 33940
1857 39 630086 43110
Északnémet
1868 23 414 899 29310
Szövetség
Német Birodalom 1871 25 540777 40820
1890 25 540m 49428
1925 17 468 746 62411
1937 470714 67831
Nagynémet
1940 680872 89940
Hirodalom
Németország· 1946 6 356100 66 004
NSZK 10 tartomány 248709 55480
1960
NDK 108333 17220
NSZK 10 tartomány 248709 61090
1980
NDK 108333 16780
Német Szövetségi
1990 16 tartomány 356957 79113
Köztársaság

.:\ négy megsz:Hlási övezet, Berlin városa és a Saar-vidék

F()HI{:\~: Olto Dann: Nation und Nationalisl1lus in Deutschland 1770-1990, München,

C. ll. !leck, 1996., 401-40~ o.

327
 F()GGHÉK

A SZÜLETÉSKOR VÁRHATÓ ÁTLAGOS ÉLETTARTAM

NÉMETORSZÁGBAN 1820-1980 (ÉV)

Németország NSZK NDK

férfi 26,5
1821-25
nő 28,7
férfi 32,5
1865--67
nő 34,9
férfi 44,8
1901-10
nő 48,3
férfi 59,9
1933-34
nő 62,8
férfi 64,6 65,1
1949-51
nő 68,5 69,1
férfi 67,4 68,0
1967--69
nő 73,5 T~,2
férfi 69,3
1980-81
nő 76,1

ro,,,,,,s: Carlo M. CipolIa <ecU: The romana Economic Hislory of Europe, Lond()n,
1')76., 61 l. kÖlel, 2:\'i. o.

A NÉMET CSALÁDOK ÁTLAGOS NAGYSÁGA 1900, 1%0

(20 ÉVI HÁZASSÁG UTÁN, lOOO PÁR KÖZÜL)

gyermek- egy két három háromnál

telen gyerek gyerek gyerek töhh gyerek
1900-ban 100 105 150 147 498
1960-han 162 210 302 173 15,1

rO""AS: Carlo M. Cipolia <ed.), i. 111.,2,)). o.

328
 FOGGElÉK

A NÉMET LAKOSSÁG VALLÁSI MEGOSZLÁSA (SZÁZALÉK)

Egyéb, ill.
Katolikus Evangélikus Zsidó felekezeten
kívüli
Német Birodalom
1871 36,2 62,3 1,3 0,2
1939 33,2 60,8 0,3 5,7
!\émet Szilv. Közt.
19'50 44,3 51,5 0,1 4,1
F)70 44,6 49,0 0,1 6,4
19Hú 43,1 41,5 0,2 1'5,2
Német Dem. Közt.
1986 6,2 38,7 0,1 55,0

h H<H' .... : (). Il"nn. i. 111 .. ·i06. o.

EURÓPA NÉMET NYELVŰ NÉPESSÉGE (EZER FÓ)

1900 1935 1948 1987

Ausztria 9362 6342 6548 7151
Svájc 2314 2924 3399 4158
Olaszország 251 192 260
Belgium 31 73 59 67
Lengyelország 988 435 250
Danzig (Gdansk) 380
Csehszlovákia 3218 165 57
.\lagyarország 623 270 220
Jugoszlávia 537 82 9
Románia 786 400 345
Balti államok és Memel-vidék 249
()f(lsz(lrszáglSzovjetunió 1800 1427 1520 1936

h '"1<\" o. Ilann. i. 111 .• /jOl{. o.

329
 FÜGGELÉK

A NEMZETI JÖVEDELEM MEGOSZLÁSA NÉMETORSZÁGBAN (SZÁZALÉK)

Idöszak Mezög. Bány. Ipar Köz\. Keresk. Szolg. Egyéb OSSZ."

185~54 45,2 0,8 20,4 0,7 7,0 23,0 2,9 9555
187~74 37,9 2,0 29,7 2,1 8,1 16,9 3.3 15678
1885-89 35,3 2,8 31,3 3,3 8,5 14,4 4,4 21490
19~4 29,0 3,2 36,6 5,0 9,2 12,1 4,9 34037
191~13 23,4 3,7 40,9 6,4 9,1 11,4 5,1 45590
1925-29 16,2 3,3 44,6 7,0 10,1 14,0 4,8 49643
193~34 20,5 2,9 38,9 6,1 10,2 15,9 5,5 46 192
195~54 10,6 3,1 51,9 7,0 9,5 14,6 3,3 46678

"1913-as árakon, birodalmi márkában

FOHI'''S: W. G. Hoffmann: Das Wachstum der deutschen Wirtschaft, Berlin. 19ú'i .. 3:\. o

A NEMZETI JÖVEDELEM FELHASZNÁLÁSA NÉMETORSZÁGBAN (SZÁZALÉK)

Kiadások
Év
szövetségi állami helyi összes
1880 10,4
1913 6,1 3,8 5,0 14,9
1925 11,3 5,9 7,8 25,0
1928 14,8 5,8 8,8 29,4
1933 18,9 7,2 10,7 36,8
1938 33,5 3,2 5,8 42,5
1950 25,3 9,1 6,4 40,8
1958 27,9 9,3 6,8 44,0
1982 50,2
1990 47,4

I'OI<l<ÁS: Carlo M. CipolIa (ed.>, i. m., 24R o.

.:BO
 FÜGGELÉK

A NEMZETI JÖVEDELEM NÖVEKEDÉSI RÁTÁJA 1880-1989 (SZÁZALÉK)

1880-90 3,4
1890-1910 2,7
1925-29 2,4
1938--50 -0,7
1950-58 8,2
1958--67 4,8
1968--75 3,5
1976--83 2,3
1983--89 2,5

fOkK·'" Volker Berghahn: Modern Germany, Cambridge University Press, 1987., 284. o.

A NYILVÁNTARTOTT MUNKANÉLKÜLiEK ARÁNYA A DOLGOZÓ NÉPESSÉG

KÖRÉBEN 1900-2002 (SZÁZALÉK)

1900 1,9
1910 1,9
1925 3,4
1929 8,5
1932 29,9
1936 7,4
1939 0,5
1955 4,2
1965 0,5
1975 4,1
1980 3,8
1985 8,9
1990 7,6
2002 10,4

FOkk.·'" K. Lmes-P. Panayi (ed.): The Federal Republic of Germany since 1949,
Longman, 1996., 12., 27. o.
 A NÉMET MUNKAVÁLLALÓK MEGOSZLÁSA GAZDASÁGI ÁGAK SZERINT
(SZÁZALÉK)

1. szektor 2. szektor 3. szektor

(mezőgazdaság) (ipar és bányászat) (közlekedés.
kereskedelem.
szolgáltatások.
egyéb)
1800 63,0 20,0 17.0
1846 57,0 23,0 20.0
1871 49,0 29,0 22,0
1880 43,4 32,8 22,4
1895 39,8 35,8 24,2
1910 35,2 39,0 2'5.1
1925 31,5 40,1 28,4
1933 28,9 39,8 30,7
1950· 23,2 42,3 32,3
1970· 7,5 48,9 45,6
1997 2,9 34,3 62,8

'Német Szövetségi Köztársaság

FOlmAs: (). Dann, i. m., 410. o. és Mary rulhrooK: German History since lHOO. Arnold.
l.ondon. 1997., 229. o.

NÉMETORSZÁG RÉSZESEDÉSE A VlLÁG EXPORTJÁBÓL (SZÁZALl~K)

1913 12,1
1928 9,3
1937 8,3
1950 3,7
1958 7,5
1970 10,1

FOI'I,As: Carlo M. CipolIa (elU, i. m., 2';2. o.

 FOGGELÉK

A MUNKAKÖRÜLMÉNYEK NÉMETORSZÁGBAN ÉS AZ USA-BAN, 1995

Németország USA
Munkaidő (óra/év) 1562 1957
~linimálhér (DM/óra) 18,50 10,46
Háztartási bevétel (DWév) 60 240 58010
legkevesebb 4 hét
Felmondási határidő idő és indok nélkül
(csak indokkal)
Kollektív szerződéssel
több mint 6oo!o 14%
dolgozók aránya
Fizetett szabadság (nap/év) max. 30 nap max. 14 nap
nem kötelező
törvényileg
Betegbiztosítás (a lakosság
szabályozott 16%-ának nincs)
~lunkanélküli-segély
(az utolsó jövedelem 67% kb. 50%
százalékában) (max. 6 hónapra)

FI >HI< ' " l kr Spiegel. l ')')ú.

TERMELÉS ÉS FOGLALKOZTATOTTSÁG A RUHR-VIDÉKEN

Évi össztermelés Foglalkoztatottak

Év
(ezer tonna) száma (fő)
1850 1 %1 12741
lH70 11 571 50749
1885 28865 102292
1900 60119 238693
191.3 114226 404406
193.~ 87962 196389
1939 127824 323661
1950 101 500 433040
1960 142 OOO 448950
1970 III OOO 253 OOO
1980 87 OOO 187 OOO
1990 70 OOO 130 OOO

h Jim.'" I'rOlxis Geschichte 'i/2000, 10. o.

 FC'(;GELÉK

SZEMÉLYGÉPKOCSIK A FEJLElT VILÁGBAN (EZER DB)

,
Ev USA Nagy-Britannia Franciao. Olaszo. Németo.
1905 77,4 32,0 21,5 11,3
1913 l 194,2 209,0 91,0 24,0 70,6
1925 17512,6 903,0 721,0 117,6 254,6
1935 26221,0 1997,0 2005,0 326,1 1054.0
1950 49161,6 3290,0 2440,0 571,0 1059,1
1960 73768,5 7017,0 7180,0 2451,0 '5618,0
1970 108997,1 13209,0 15804,0 11085,0 16342,0
1989 29500,0

Forrás: Porter-Teich (ed.): Fin du Siede and ilS Legacy, Cambridge University Press.
1990 .. ó'i. o.

A RÁDIÓKÉSZÜLÉKEK sZÁMA NÉMETORSZÁGBAN (DB)

1924 9900
1925 549 ooo
1927 1 277 OOO
1928 2010 OOO
1930 2630 OOO
1933 4310 OOO
1938 9087 OOO
1939 12342 OOO

FOI<I<,'" Kaspar Maase: (;renzenloses Vergnügen, Fischer Verlag, Frankfurt a. M .. ['.)'.)7 ..

.'\00. o.

AZ 1000 FÓRE JUTÓ RÁDIÓKÉSZÜLÉKEK szÁMA 1935 KÖRÜL

Németország 136
Franciaország 99
Csehszlovákia 68
Magyarország 43
Lengyelország 25
Románia 12

FOI<I<"" Dupcsik-Repárszky: Tilrténelem lY. - XX. százaú. Forrásgylíj!emény.

Mlíszaki Kiaúó, Budapes!, 2002. 'i'i. o.

334
 FOGGF.LÉK

URBANIZÁCIÓ: A NÉMET TELEPÜLÉSEK NÉPESSÉGE (SZÁZALÉK)

ebből
2ooo főnél 2000- 5000- 20 OOO
100 OOO
kevesebb 5ooo fő 20000 fő fő felett fő felett
1871 63,9 12,4 11,2 12,5 4,8
1H90 53,0 12,0 13,1 21,9 12, l
1910 40,0 11,2. 14,1 34,7 21,3
1925 35,5 10,8 13,2 40,5 26,8
1957" 20,7 12,2 18,2 48,9 32,5
19HO· 6,9 9,7 23,5 59,9 34,0

• "<'met Sz"vl'Iségi Köztársaság

Ft JI"'.,,: \'()Iker Ilerghahn, i. 111., 271. o.

A LIPCSEI KÖNYVVÁSÁR KÖNYVEINEK MEGOSZLÁSA

TÉMAKÖRÖK SZERINT 1720-1800

1720 1740 1760 1780 1800

teológiai 430 436 269 389 241
jogi 85 172 52 149 143
orvosi 63 101 70 191 198
történelmi 157 221 277 469 631
filozófiai 197 334 392 %8 1590
kült('szet 46 62 138 476 1209
összesen 978 1326 1198 2642 4012

AZ 1WíH-HAN ELESETT 303 BERLINI LAKOS TÁRSADALMI MEGOSZLÁSA

munkás, proletár 52 fő
tanonc 13 fő
iparossegéd 115 fő
iparosmester 19 fő
kiskereskedő és szolga 34 fő
a művelt osztályhoz tartozó 15 fő
foglalkozás nélküli nó 7 ró
gyerek 4 fő
nem azonosított 34 fó

:ns
 HJC;(;ELÉK

SZILÉZIÁBAN BEVONULT ÚJONCOK "MÚVELTSÉGI" KÉROÓÍVE, 1903"

Helyes választ adott

l. Kik háborúztak 1870-ben? 79,9°/;'
2. Ki uralkodott ekkor Franciaországban? 41 ,4 01c,
3. Ki nyerte meg az 1870-71-es háborút? 98,3%
4. Nevezzen meg csata helyeket az 1870-71-es háborúból! H4.5'r;,
5. Nevezzen meg tábornokokat az 1870-71-es háborúból! 75,9%
6. Mit kapott Németország a háború után? 67,2%
7. Nevezzen meg városokat Elzász-Lotaringiában! 51,1%
8. Mikor van a "Sedantag"? 71,3'Vo
9. Mikor kiáltották ki a német császárságot? 47,1%
10. Hol kiáltották ki a német császárságot? 44,.1%
ll. Hallott-e már Bismarckról? 100,0%
12. Ki volt az első német császár? 66,1%
13. Ki a jelenlegi birodalmi kancellár? 24,1%
14. Mennyi 12-szer lY 51,7%
15. Nevezzen meg Goethe-műveket! 3,4%

• Ernst Hodenw~klt 174 munkásszármazású sziléziai újoncot kérdezett meg egyl'nkénl.

sZ<Íh~n - csak pontos válaszokat fog~dott el.
r()KH,W Alfred Kelly: Whose W~r' Whose N~tion! Memories of the rrance--{;ernun ,,":Ir.
ln: M. F Boemeke-L. Chickering-S. rörster: Anticip~ting Total War. lH7l--l911.
Camhridge University Press, 1999., 2H2-2H.~. o.

POLITIKAI GYILKOSSÁGOK NÉMETORSZÁGBAN 1918-1922

Baloldaliak Joblxlldaliak
által által Összesen
elkövetett elkövetett
Osszes politikai gyilkosság 22 354 376
ebből büntetlen 4 326 330
részben büntetett 1 27 28
büntetett 17 1 18
Elítélt személyek száma 38 24 62
Elítéltek átlagos büntetése 15 év 4 hónap
Halálbüntetések száma 10 10

rOI<l<Á" Spiegel der Zeiten IV .. Diesterweg. 1972., 7j. o.

3.%
 FÜGGElÉK

ZSIDÓK KIVÁNOORLÁSA NÉMETORSZÁGBÓl (FÓ)

1933 63 400
1934 45 OOO
1935 35500
1936 34 OOO
1937 25 OOO
1938 49 OOO
1939 68 OOO
Összesen 319900

h "'HA" Manin Broszat: Der Staat Hitlers, München, DlV, 1%9., 429. o.

A PARLAMENTI VÁLASZTÁSO K EREDMÉNYEI NÉMETORSZÁGBAN

1871-1998

l. Német Birodalom, 1871-1912 (a leadott szavazatok százalékában)

balo. nemzeti konz. nemzeti

Év SPO Centrum egyéb
Hb. Hb. jobbo. kisebbség"
1871 3,2 18,6 8,8 30,1 23,0 4,5 11,8
1874 6,8 27,9 8,6 29,7 14,1 8,3 4,6
1877 9,1 24,8 7,7 27,2 17,6 7,7 5,9
1878 7,6 23,1 6,7 23,1 26,6 6,7 6,2
1881 6,1 23,2 12,7 14,7 23,7 6,8 12,9
1884 9,7 22,6 17,6 17,6 22,1 6,5 3,9
1887 10,1 20,1 12,9 22,2 25,0 6,0 3,7
lH90 19,7 18,6 16,0 16,3 19,1 4,8 5,5
1893 23,3 19,1 12,6 13,0 19,2 4,5 8,3
1H98 27,2 18,8 9,7 12,5 15,5 4,6 11,7
1903 31,7 19,7 8,3 13,8 13,5 4,8 8,2
1907 29,0 19,4 9,7 14,5 13,6 4,9 8,9
1912 34,8 16,4 12,3 13,6 12,2 4,9 5,8

• lengyel. elzász-lotaringiai, dán

I'<'HH.\>: Thomas Nipperdey: Deutsche Geschichte 1866-1918, C. H. Beck, München,
I'J')';., IljjI';., ';22. o.

337
 FOGGEL":K

2. Weimari köztársaság (a leadott szavazatok százalékában)

USPD-
SPD DDP DVP Centrum DNVP NSDAP egyéb
KPD
1919 7,6 37,9 18,5 4,4 19,7 10,3 9,2
1920 20,0 21,7 8,3 13,9 13,6 15,1 25,4
1924/1. 13,6 .20,5 5,7 9,2 13,4 19,5 6,5 11,6
192412. 9,3 26,0 6,3 10,1 13,6 20,5 3,0 11.2
1928 10,7 29,8 4,9 8,7 12,1 14,2 2,6 17,0
1930 13,1 24,5 3,8 4,5 11,8 7,0 18,3 17.0
193211. 14,5 21,6 1,0 1,2 12,5 5,9 37,4 5,9
193212. 16,9 20,4 1,0 1,9 11,9 8,9 33,1 5.l)
1933 12,3 18,3 0,9 1,1 11,2 8,0 43,9 4J
FORRÁS: Heinz Kürten (Hg.): DeulSche Geschichte in Quellen und I)arstellung ,!"
Redam. Stuttgart, l '!9'i. , 144-145. o.

3. Német Szövetségi Köztársaság

(a pártlistákra leadott szavazatok százalékában)

részvétel SPD tib. konz. szélsőjobb zöldek egyé h

1949 78,5 29,2 11,9 31,0 1,8 26,1
1953 85,8 28,8 9,5 45,2 l, l 15,4
1957 87,8 31,8 7,7 50,2 1,0 9,3
1961 87,7 36,2 12,8 45,3 0,8 4,9
1965 86,8 39,3 9,5 47,6 2,0 1,6
1969 86,7 42,7 5,8 46,1 4,3 1.1
1972 91,2 45,8 8,4 44,9 0,6 0,3
1976 90,2 42,6 7,9 48,6 0,3 0,6
1980 88,6 42,9 10,6 44,5 0,2 1,5 0,3
1983 89,1 38,2 7,0 48,8 0,2 5,6 0,2
1987 84,4 37,0 9,1 44,3 0,6 8,3 0,7
1990' 77,8 33,5 11,0 43,8 2,1 5,1 4.5
1994' 79,0 36,4 6,9 41,4 1,9 7,2 6,2
1998' 82,2 40,9 6,2 35,1 6,7 ll, l"

, az egyesült Németországban
•• döntöen a szocialista PDS (a szélsőjobboldalra leadott szavazatokbl együtt)
FORI<ÁS: Peter Pulzer: German Politics 194'i--199'i., Oxford University Press. l'!'!'i. HP ().

338
 FÜGGELÉK

BIBLIOGRÁFIA

A hibliográfiában csak magyar nyelvű könyveket soroltunk fel; ezek több-

ségében további - részben idegen nyelvű - szakirodalmi tájékoztatás
található.

A bevezetőfejezethez

WOLFGANG GOETZ: A német nép története, Bp., Athenaeum, 1936.

TOKODY GYULA-NIEDERHAUSER EMIL: Németország története,
Bp .. Akadémiai, 1972.
MARY FULBROOK: Németország története, Bp., Maecenas, 1993. (több
kiadás)
BIBÓ IS1VÁN: Az európai egyensúlyról és békéről (Válogatott tanulmányok
Ll. Bp., Magvető, 1986.
GEORG G. IGGERS: A német historizmus, Bp., Gondolat, 1988.
MARY FULBROOK: A német nemzeti identitás a holokauszt után,
Bp .. Helikon, 2001.
GYÖRFFY MIKLÓS: A német irodalom története, Bp., Corvina, 1995.
RUBICON (folyóirat), 1999/1-2. szám: Németország

Az l. fejezethez

KATIJS LÁSZLÓ: A középkor története, Bp., Pannon ica-Rubicon, 2000.

PETER BROWN: Az európai kereszténység kialakulása 200-1000.,
Bp .. Atlantisz, 2000.
PHILIP DIXON: Britek, frankok, vikingek, Bp., Helikon, 1985.
OROSZ IS1VÁN (szerk.): Európa a korai középkorban, Debrecen, DUP,
1999.
PAPP IMRE: Nagy Károly és kora, Debrecen, Csokonai, 1997.
S. FISCHER-FABIAN: Nagy Károly: az első európai, Bp., Corvina, 2000.
S FISCHER-FABIAN: A német cézárok, Bp., Európa, 1985.
GUNST PÉTER: Barbarossa Frigyes, Bp., Akadémiai, 1976.

A ll. fejezethez

SZ. JÓNÁS ILONA: A középkor nagy császárai, Bp., Kossuth, 1993.

WEISZHÁR ATTILA-WEISZHÁR BALÁZS: Német királyok, római császárok,
Bp .. Maecenas, 1998.

339
 FÜG<iF.I.ÉK

FONT MÁRIA: A német lovagrend alkonya, Pécs, JPTE TK, 1997.

WALTER ZÖLLNER: Ausztria története, Bp., Osiris, 1998.
BRIGITrE HAMANN: Habsburg lexikon, Bp., Új Géniusz, 1990.
GONDA IMRE-NIEDERHAUSER EMIL: A Habsburgok, Bp., Gondolat, 1997.
FRANTISEK PALACKY: A huszitizmus története, Bp., Európa, 1984.
LEONARDO BENEVOLO: A város Európa történetében,
Bp., Atlantisz, 1994.

A Ill. fejezethez

HAJNAL ISTVÁN: Az újkor története, Bp., 1936.0988'>

HABSBURG OlTÖ: V. Károly, Bp., Európa, 1994.
GUNST PÉTER: V. Károly, Bp., Akadémiai, 1976.
GÜNTIIER OGGER: A Fuggerek, Bp., Európa, 1999
HERMANN ZSUZSANNA: Jakob Fugger, Bp., Akadémiai, 1976.
PÉTER KATALIN: Hitújítók és hitvédők, Bp., Kossuth, 1993.
ERIK H. ERIKSON: A fiatal Luther, Bp., Gondolat, 1991.
OWEN CHADWICK: A reformáció, Bp., Osiris, 1998.

A N. fejezethez

PERRY ANDERSSON: Az abszolutista állam, Bp., Gondolat, 1989.

ULRICH IM HOF: A felvilágosodás Európája, Bp., Atlantisz, 1995.
BERNDT ENGELMANN: Poroszország - A lehetőségek hazája,
Bp., Gondolat, 1986.
FRANZ MEHRING: Tanulmányok a német történelemről, Bp., Gondolat. 19H1.
NIEDERHAUSER EMIL: Nagy Frigyes, Bp., Akadémiai, 1976.
IFJ. BARTA JÁNOS: Mária Terézia, Bp., Gondolat, 1988.
MOLITOR FERENC: II. József, a császári Don Quijote, Bp., Gondolat. 19H7
POÖR JÁNOS: Az állam első szolgái, Bp., Progresszió, 1989.

Az V fejezethez

ERIC J. HOBSBAWM: A forradalmak kora, Bp., 1964.

ERIC J. HOBSBAWM: A nacionalizmus kétszáz éve, Bp., Maecenas, 1997.
ERDÓDY GÁBOR: A 19. századi német liberalizmus,
Bp., Argumentum, 1993.
NIEDERHAUSER EMIL: A jobbágyfelszabadítás Kelet-Európában,
Bp., Akadémiai, 1962.

340
 FÜGGELÉK

H. A. DlEDERlKS (szerk): Nyugat-Európai gazdaság- és társadalomtörténet,

Bp .. Osiris, 1995.
NÉMETH G. BÉLA: Az egyensúly elvesztése, Bp., Magvető, 1978.
GERGELY ANDRÁS: Így élt Engels Frigyes, Bp., Móra, 1980.
PERJÉS GÉZA: Clausewitz, Bp., Magvető, 1983.

A n. fejezethez

GERGELY ANDRÁS: 1848-ban hogy is volt?, Bp., Osiris, 2001.

URBÁN ALADÁR: Európa a forradalom forgószelében, Bp., 1970.
ERIC]. HOBSBAWM: A tőke kora, Bp., 1978.
PAUL KENNEDY: A nagyhatalmak tündöklése és bukása,
Bp., Akadémiai, 1992.
A. ]. P. TAYLOR: Bismarck, Bp., Scholar, 1999.
GONDA IMRE: Bismarck, Bp., Akadémiai, 1976.
AUGUST BE BEL: Életemből, Bp., Népszava, 1922.
DAVID S. LANDES: Az elszabadult Prométheusz, Bp., Gondolat, 1986.

A HI. fejezethez

BEREND T. IVÁN-RÁNKI GYÖRGY: Európa gazdasága a 19. században,

Bp., Gondolat, 1987.
SOMLAI PÉTER: Hivatalnoki szervezet és intenzív iparosítás,
Bp., Akadémiai, 1977.
HENRY A. KISSINGER: Diplomácia, Bp., 1996.
GALÁNTAI JÓZSEF: Az első világháború, Bp., Korona, 2000.
MERÉNYI LÁSZLÓ: Amiens, 1918, Bp., Móra, 1986.
FARKAS MÁRTON: Hindenburg, Bp., Akadémiai, 1976.
FARKAS MÁRTON: A császári sas lehull, Bp., Kossuth, 1982.
IRINYI KÁROLY: A Mitteleuropa-tervek és az osztrák-magyar politikai
közgondolkodás, Bp., Akadémiai, 1973.

A VIII. fejezethez

GOLO MANN: Németország története 1919-1945, Bp, Balassi, 1997.

KEREKES LAJOS: A weimari köztársaság, Bp., Kossuth, 1985.
SZARÓ ISTVÁN: Az államfő jogállása a weimari köztársaságban,
Bp., Osiris, 2000.
WOLFGANG SCHIVELBUSCH: Írástudók alkonya, Bp., Akadémiai, 1994.

341
ALBERT SPEER: Hitler bizalmasa voltam, Bp., Zrínyi, 1997.
ORMOS MÁRIA: Hitler, T-Twins, 1993.
ORMOS MÁRIA: Nácizmus, fasizmus, Bp., Magvető, 1987.
SEBASTlAN HAFFNER: Megjegyzések Hitlerhez, Bp., Európa, 2002.
JOHN LUKÁCS: A történelmi Hitler, Bp., Európa, 1998.
SZÉKELY GÁBOR: Hitler hatalomra jutása, Bp., Kossuth, 1983.
WILLIAM SHIRER: A harmadik birodalom felemelkedése és bukása.
Bp., Teleteaeher, 1996.
MICHAEL DURLEIGH (szerk.): Szembesülve a náci múlttal,
Debrecen, Hajja és fiai, é. n.
VICTOR KLEMPERER: A harmadik birodalom nyelve, Bp.,
Tömegkommunikációs kutatóközpont, 1984.
MAX GALLO: Gyilkosok éjszakája, Bp., Árkádia, 1986.
LUCY S. DAWIDOWICZ: Háború a zsidók ellen, Dp .. Múlt és Jövő. 2000.
KOMORÓCZY GÉZA: Holocaust, Dp., Osiris, 2000.
RÁNKI GYÖRGY: A Il. világháború gazdaságtörténete, Bp., Közgazdasági
és Jogi, 1990.

A lX. fejezerhez

NÉMETH ISTVÁN: A német kérdés dokumentumokban, Bp., Nemzeti

Tankönyvkiadó, 1993
MEZEI GÉZA: Németország és a hidegháború, Dp., Új Mandátum, 1999.
MANN MIKLÓS (szerk.): A Német Szövetségi Köztársaság története.
Bp., Kossuth, 1986.
KOLOSI TAMÁS: A tőkés osztályviszonyak fejlődéstendenciái az NSZK-
ban, Bp., Kossuth, 1977.
PÁLFY JÓZSEF: A "keményfejű" bajor: Franz Jasef Straug, Bp., Zrínyi,
1990.
GILBERT BADlA: Németország tegnap és ma, Bp., Kossuth, 1965.
JOHN LEWIS GADDIS: Most már tudjuk, Bp., Európa, 2001.
BRAUN RÓBERT: Holocaust, elbeszélés, történelem, Bp., Osiris, 1995
TIMOTHY GARTON ASH: A balsors édes hasznai, Bp.,
Európa-Századvég, 1991.

342
 fOGGElÉK

A KÖTETBEN SZEREPLŐ KÉPEK FORRÁSAI

T C. W. Blanning (cd.): The Oxford Illustrated History of Modern Europe,

Oxford University Press, 1996.
;\brtin Kilchen (ed.): The Cambridge Illustrated History of Germany, Cambridge
L'niversity Press, 1996.
Werner Conze (Hg.): Ploetz Deutsche Geschichte, Darmstadt, 1998.
Fragen an dic Deutsche Geschichte, 4th English Edition, Berlin, 1992.
Helmut Müller (Hg.): Deutsche Geschichte in Schlaglichtern, Meyers
Lexikonverlag, 1990.
H. Heinlolh (Hg.): Geschichte 2., List-Oldenbourg, München, 1985.
Cornelsen: Geschichtsbuch 3., 4., Berlin, 1995.
Geschichlliche Weltkunde 2., 3., Diesterweg, Frankfurt a. M., 1990.
Fréderic Delouche (Hg.): Europaisches Geschichtsbuch, Ernst KIett,
Stuttgart. 1992.
Anthony Read-David Fisher: Berlin. The Biography of a City, Pimlico, London,
1994.
David Blackbourn: The Long Nineteenth Century (The Fontana History of Ger-
ma ny PHO-I918), London, 1997.
Volker Ullrich: Otto von Bismarck, Rowolt, 1998.
Harald Steffahn: Richard von Weizsacker, Rowolt, 1991.
Haug von Kuenheim: Marion Dönho[f, Rowolt, 1999.
l'hilip Sauvain: Germany in the Twentieth Century, Stanley Thornes, 1997.
franz Bahl (Hg.): Spiegel der Zeiten 2-4., Diesterweg, frankfurt a. M., 1978.
Horst I'ötsch: Deutsche Geschichte nach 1945 im Spiegel der Karikatur,
G. Olzog, 1997.
Obcrlander-Strotzka (Hg.): Wie?, Woher?, Warum? 3., Wien, 1988.
Tkadlecková-Kratohvíl: Történelem 4., Orbis Pictus Istropolitana,
Bralislava. 1996.
Charles Sala: Caspar David Friedrich and Romantic Painting, Terrdil, Paris, 1993.
Horst Ziethen: Köln am Rllein, Die Hohenzollernbrucke (színes fényképfelvétel)

343
 rir(;GHÉK

NÉVMUTATÓ

Az uralkodók neve utáni három év- Arndt, Ernst Moritz 0769-1860) 127
szám születésüket, uralkodásuk kezde- Amim, Achim von 0781-1831) 132
tét, illetve annak végét jelöli; a pápák Arons, Martin 0860-1919) 192
neve utáni évszámok hivatali idejüket Ash, Timothy Garton 0955- ) 308
jelzik; az évszámok minden más eset- Auer, Erhard (1874-1945) 229
ben a születési és halálozási évet adják Auerbach, Berthold (1812-1882) 142
meg. Auguszta német császárné
(1811-1890) 169
Adalbert prágai érsek (956 k.-997) 30 Augustus római császár (Kr. e. 63/Kr.
Adenauer, Konrad (1876--1967) 238, e. 31-Kr. u. 14) 18
282, 285, 288-292, 294, 299-302, Azeglio márki, Massimo Tapparelli
307, 318, 319 (1798-1866) 173
Ágoston (Szent) (354--430) 70, 72
Agricola, Georgius (1494-1555) 63 Baader, Andreas 0944-1977) 304
Alarik nyugati gót király (370 Bach, Alexander 0813-1893) 159
k.l395--41O) 18 Bach, Johann Sebastian (1685-1750)
Albert brandenhurgi herceg 114, 133
(1490-1545) 70 Bacon, Francis 0561-1626) 6.~
l. Albert római (német) király Baden, Max von -+ Max von Haden
(1255/1298-1308) 44 herceg
II. Albert római (német) király Bamberger, Ludwig (1823-1899) 196
0397/1438-1439) 58 Barharossa Frigyes -+ l. Frigyes
Alekszandr Nyevszkij vlagyimiri (Barharossa) német-római császár
nagytejedelem (1220 Bartók Béla 0881-1945) 238
k.l1236-1263) 51 Bauer, Gustav 0870-1944) 227
Alkuin (730 k.-804) 25 Baumgarten, Hermann 0825-1893)
II. András magyar király (1177 190
k.l1205-1235) 51 Bebel, August (1840-1913) 167, 174.
Anjou Károly -+ l. Károly 177,193,203
nápoly-szicíliai király Beck, Ludwig (1880-1944) 268
Anna, Jagelló (1503-1547) 67 Becket, Thomas -+ Thomas Becket
Aragóniai Ferdinánd -+ II. Ferdinánd Beethoven, Ludwig van (1770-1824)
aragóniai király 114, 167
Aranda grófja, Pedro Pablo Abarca Behaim, Martin 0459-1507) 63
de Bolea (1718-1798) 111 Bcrija, Lavrentyij Pavlovics
Arminius (Kr. e. 16 k.-Kr. u. 21 k.) (1899-1953) 287
18, 19, 65, 134

344
Berlichingcn, Götz (Gottfried) von Briand, Aristide 0862-1932) 232, 233
0480-1562) 75, 132 Bruno, Giordano (1548-1600) 48
Berlin, Isaiah 0909-1997) 131 Bri.ining, Heinrich (1885--1970) 240,
Bernstein, Eduard 0850-1932) 193 241, 244, 245, 247, 249, 251, 273
Benhold. Schwarz (XIV. sz.) 63 Burckhardt, Jacob (1818-1897) 114,
Bethmann-Hollweg, Theobald von 171
(1856--1921) 1H6, 201-205, 209, Burgundiai Mária ....... Mária, Burgun-
2J1-21~. 215 diai
Bibó István 0911-1979) 10, 12,225, Burke, Edmund 0729-1797) 129
244, 251. 317 Busch, Fritz (1890-1951) 238
Biermann. Wolf 0936-- ) 298 Bülow, Bernhard von 0849-1929)
Bismarck. Otto von 0815--1898) 32, 186,199,215
149. 159, 160, 165--181,185,187, Byrnes, James Francis (1879-1972)
190, 196, 201, 288, 299 318
Bleichrooer. Gerson 0822-1893) 167 Byron, George Gordon lord
Blomberg. Werner von (1878-1946) 0788-1824) 167
2(>1
Blum. Robert 0807-1848) 155 Caesar, Caius lulius (Kr. e. 100-44)
Bocskai István erdélyi fejedelem 17, 18, 39, 48
(1557/1605-1606) 80 Cajetan, Thomas 0469-1534) 72
Bonapane. Jérome vesztfáliai király II. Callixtus pápa (1119-1124) 32
(1784/1807-1813) 123 Caprivi, Leo von (1831-1899) 186,
Bonaparte. Napoleon ....... I. Napóleon 215
francia császár Cato, Marcus Portius (Kr. e. 234-149)
Bonifác (Szent) (672-754) 20 24
Bormann. Martin 0900-1945?) 270 Chamberlain, Arthur Neville
Börne, Ludwig 0786--1837) 114, 125 0869-1940) 261-263
Bracciolini, Poggio ....... Poggio Bracci- Chamisso, Adelbert von 0781-1838)
olini. Gian Francesco 114
Brandenburg, Friedrich Wilhelm von Che Guevara ....... Guevara Sema,
(1792-1850) 155 Ernesto
Brandt. Willy 0913-1992) 288, 291, Childerik száli frank király
292, 300-305, 312, 316, 319 (?/457-482) 21
Brauchitsch, Walther von Chi od vig frank király (466
(1881-1948) 261 kj482-511) 21-23, 39
Braun, Otto 0872-1955) 232, 244, Churchill, Winston 0874-1965) 263,
246 281
Brentano. Clemens (]778-1842) 114, Clausewitz, Carl von (1780-1831)
127. 132 120

345
 FOCC;Fl.ÉK

Clay, Lucius Dubignon 0897-1978) Eichmann, Adolf 0906-1962) JOO

281 Einhard (770 k.--840) 23
Clemenceau, Georges (1841-1929) Einstein, Albert 0879-1955) 190
225 Ebner, Kurt 0867-1919) 219, 229
Conradino 0252-1268) 38 Eber, Georg (I 90 3-1945) 268
Cranach, Lucas id. 0472-1553) 65 Engels, Friedrich (1820--1895) 12,
Cuno, Wilhelm 0876--1933) 230 154,177
Csicserin, Georgij Vasziljevics Ensslin, Gudrun (I 940--1977) 304
0872-1936) 230 Erasmus, Rotterdami 0466--1'536) 6:~
Erhard, Ludwig 0897-1977) 294.
Dahlmann, Friedrich Christoph 300, 302, 319
0785-1860) 160, 168 Erzberger, Matthias 0875-1920 214,
Dahrendorf, Ralf Gustav 0929- ) 317 222, 229, 232, 233, 237, 272
Dawes, Charles Gates 0865-1951)
232,273 Falkenhayn, Erich von 0861-1922)
d'Azeglio --+ Azeglio márki, Massimo 205. 207-209, 211
Tapparelli Faulhaber, Michael von OH69--1952)
Deák Ferenc (]803-1876) 317 253
Delbrück, Hans 0848--1929) 187, Ferdinánd, Aragóniai --+ II. Ferdi-
200 nánd aragóniai király
Disraeli, Benjamin (1804-1881) 136, r. Ferdinánd német-római csá.~zár
171 0503/1556--1564) 67, GH, 77,88
Dix, Otto 0891-1969) 208 I. Ferdinánd osztrák császár
DollfuB, Engelbert (1892-1934) 259 0793/1835-1848) 145, 149, 181
Drexler, Anton (1884-1942) 212, 241 II. Ferdinánd aragóniai király
Dreyfus, Alfred (1859-1935) 195 0452/1479-1516) 67
Droysen, Johann Gustav (]808--1884) II. Ferdinánd német-római cs;""tszár
160 0578/1619-1637) 80--83, 89
Dulles, John Foster (1888-1959) 312 III. Ferdinánd német-római császár
Dutschke, Rudi 0940--1979) 304, 319 0608/1637-1657) 89
Dürer, Albrecht (1471-1528) 65, 133 V. Ferdinánd magyar király --+ I. Fer-
dinánd osztrák császár
Ebert, Friedrich (1871-1925) 193, Ferenc, Lotaringiai --+ r. Ferenc né-
219-223. 228, 230, 233, 245, 272 met-római császár
Eck, Johannes Mai(e)r aus r. Ferenc francia király
(1486--1543) 72 0494/1515-1547) 68, 76, 77
Edgitha (megh. 946) 27 r. Ferenc német-római császár
Eichhorn, Emil Robert (1863-1925) 0708/1745-1765) 108
221 I. Ferenc osztrák császár

346
 1'l'(ó(ól'I.F.K

(1768/1792-1835) 120, 122, 126, III. Frigyes nürnbergi várgróf (1225

130. 135, 144 k./1273-1297) 43
II. Ferenc német-római császár -+ L (III.) Frigyes (Szép) római (német)
Ferenc osztrák császár ellenkirály 0289/1314-1330) 44
Ferenc Ferdinánd 0863-1914) 204 III. (Iv.) Frigyes német-római csá-
I. ferenc József osztrák császár szár 0415/1440--1493) 58, 60, 67
(}83011848-1916) 152, 160, 181 V. Frigyes pfalzi őrgróf
Fichte, Johann Gottlieb 0762-1814) 05%/1610--1632) 81, 82
119, 124, 131, 132 I. Frigyes Vilmos (Nagy) branden-
Fischer, Fritz 0908-1999) 204 burgi választófejedelem
Fischer. Joschka 0948- ) 315 0620/1640--1688) 102, 103, 105,
Foch, Ferdinand 0851-1929) 213 107, 115
Fontane, Theodor 0819-1898) 191, L Frigyes Vilmos porosz király
192 0688/1713-1740) 100, 104, 105,
Freisingi Ottó -+ Ottó, Freisingi 112, 116
Freud, Sigmund (1856--1939) 190, II. Frigyes Vilmos porosz király
252 (1744/1786--1797) 144
frick, Wilhelm 0877-1946) 248 III. Frigyes Vilmos porosz király
Friedrich, Caspar David 0774-1840) 0770/1797-1840) 122, 125, 126,
133 129, 130, 144
I. Frigyes (Barbarossa) német-római IV. Frigyes Vilmos porosz király
császár (1122/1152-1190) 35,36, (1795/1840--1860 129, 138, 144,
40 145, 149, 155-157, 165, 181
I. Frigyes brandenburgi választófeje- Fritsch, Werner 0880--1939) 261
delem 0371/1415-1440) 102 Fugger, Jakob (Gazdag) 0459-1525)
I. Frigyes porosz király 69
0657/1688-1713) 103-106, 115, Furtwangler, Wilhelm 0886--1954)
170 238
II. Frigyes (Nagy) porosz király Fülöp hesseni herceg
(}712/1740--1786) 98,100,104, 0504/1509-1567) 77
105. 107-110, 112, 116, 272, 299 Fülöp (Sváb) római (német) király
II. Frigyes német-római császár (1178 k./1198-1208) 37
019411215-1250) 36--38, 40, 43, 51 Fülöp (Szép) kasztíliai király
III. Frigyes (Bölcs) szász választófe- (1478/1506) 67
jedelem 0463/1486--1525) 72 IL Fülöp spanyol király
III. Frigyes brandenburgi választófe- 0527/1556--1598) 68
jedelem -+ I. Frigyes porosz király IL Fülöp Ágost francia király
III. Frigyes német császár 0165/1180--1223) 36, 37
0831/1888) 179, 181

347
 FÜGGF.l.ÉK

Gagem, Heinrich von (1799-1880) Götz von Berlichingen ~ Berlichin-

143, 152, 154, 156 gen, Götz von
Gall, Lothar (1936- ) 167 Grimm, Jacob (1785-1863) 132
Garibaldi, Giuseppe (1807-1882) 167 Grimm, Wilhelm (1786-1859) 132
Gaulle, Charles de (1890--1970) 288, Groener, Wilhelm 0867-1939) 220
300, 301, 319 Gropius, Walter (1883-1969) 238
Geiserich vandál király (390 Grotewohl, Qtto 0894-1964) 286
k./428--477) 19 Guevara Sema, Emesto 0928-1967)
I. Gelasius pápa (492-496) 17 304
Genscher, Hans-Dietrich (1927- ) Gu iscard , Robert ~ Robert Guiscard
304, 307 apuliai herceg
Gentz, Friedrich von 0764-1832) III. Gusztáv svéd király
119, 129 (1746/1771-1792) III
Gergely, Tours-i (538-594) 21 II. Gusztáv Adolf svéd király
VII. Gergely pápa (1073-1085) 18, (1594/1611-1632) 83, 84, 89
31-33, 40 Gutenberg, Johannes 0400 k.-14(8)
x. Gergely pápa (1271-1276) 43 63, 133
Geyer, Florian 0490 k.-1525) 75 Gyermek Lajos ~ Lajos (Gyermek)
II. Géza magyar király 0130 keleti frank (német) király
k./1141-1162) 54 György, Podjebrád cseh király
Giordano Bruno ~ Bruno, Giordano 0420/1458-1471) 57
Gneisenau, August Wilhelm Anton II. György angol király
Neidhardt von (1760--1831) 123, (1683/1727-1760) 112
124
Gneist, Rudolf von 0816-1895) 163 Haase, Hugo 0863-1919) 229
Goebbels, Joseph (1897-1945) 243, Habsburg Albert ~ I. Albert római
244, 249, 252, 253, 265, 270, 271, (német) király
298 Habsburg János --+ János, Habsburg
Goerdeler, Carl 0884-1945) 268 főherceg
Goethe, Johann Wolfgang von Habsburg Mária ~ Mária, Habsburg
(1749-1832) 109, 112-114, Habsburg Rudolf ~ I. Rudolf római
131-133, 136, 190 (német) király
Gorbacsov, Mihail Szergejevics Haffner, Sebastian 0907-1999) 317
0931- ) 308, 310 Halder, Franz 0884-1972) 263
Göring, Hermann (1893-1946) 248, Hallstein, Walter 0901-1982) 299,
249, 260, 265, 270 300, 318
Görres, Joseph von (1776-1848) 119, Harden, Maximilian (1861-1927) 229
132 Hardenberg, Karl August von
(1750--1822) 124-126, 136

.'348
Harkort. friedrich Wilhelm Herder, Johann Gottfried
(1793-1880) 151 (1744-1803) 114, 119, 131
Harun ar-Rasíd bagdadi kalifa Hermann -+ Arminius
063/786--809) 23 Hertling, Georg von (1843-1919) 212
Hassell. Ulrich von (1881-1944) 268 Hess, Moses 0812-1875) 125
Haydn. Joseph 0732-1809) 114, 134 HeB, Rudolf (1894-1987) 242, 252,
Hebbel, Friedrich (1813-1863) .152 270
Hegel, Georg Wilhelm Friedrich Hesseni Fülöp -+ Fülöp hesseni her-
0770--1831) 119, 175 ceg
Heidegger, Martin (1889-1976) 244 Heuss, Theodor (1884-1963) 290,
Heine. Heinrich 0797-1856) B, 114, 318
125, 132. 175 Hieronymus (347 k.-419) 19
Heine. Thomas Theodor 0867-1948) Hildebrand -+ VII. Gergely pápa
235 Hildegard von Bingen (1098-1179)
Heinemann, Gustav 0899-1976) 291 34
Heinzmann, Johann Georg Hilferding, Rudolf (1877-1941) 222
(1757-1802) 113 Himmler, Heinrich 0900--1945) 253,
Held, Heinrich (1886--1938) 232 260,270
HenIein, Peter (1480 k.-1542) 63 Hindenburg, Oscar von (1883-1960)
Henrik (Oroszlán) szász és bajor 245
herceg 0129 k./1142-1l95) 36, Hindenburg, Paul von (1847-1934)
40,50 12, 207, 208, 211, 213, 215, 223,
/. Henrik (Madarász) keleti frank 227, 228, 233, 234, 240, 244, 245,
(német) király (875 k./919-936) 247-250, 253, 273
26 Hitler, Adolf (1889-1945) 12, 38,
ll. Henrik angol király 109, 174, 186, 191,206,224, 230,
(1133/1154-1189) 32, 36 231, 235-237, 240--274, 281, 290,
II. Henrik francia király 295
(1519/1547-1559) 77 Hofer, Andreas (1767-1810) 126
III. Henrik német-római császár Hoffmann von Fallerslehen, August
(1017/1039-1056) 29,30 Heinrich (1798-1874) 134
lY. Henrik német-római császár Hohenlohe-Schillingsfürst, Chlodwig
( 1050/1056--11 06) 18, 31, 40 zu (1819-1901) 186, 215
V. Henrik német-római császár Hohenzollern Frigyes brandenburgi
(1086/1106--1125) 32 választófejedelem -+ I. Frigyes
VI. Henrik német-római császár brandenburgi választófejedelem
<1165/1190--1197) 36 Hohenzollern Frigyes nürnbergi vár-
VII. Henrik német-római császár gróf -+ III. Frigyes nürnbergi vár-
<1275 k./1308-1313) 44,60 gróf

349
Hohenzollern Lipót --o Lipót, Hohen- Jagelló Ulászló --o Ulászló litván
zollern főherceg nagyfejedelem
Holbein, Hans ifj. (1497-1543) 65 Jahn, Friedrich Ludwig 0778-1K52)
Honecker, Erich 0912-1994) 298, 127, 134
299, 306, 309, 310, 319, 320 I. Jakab angol király
Hoover, Herbert Clark (1874-1964) (1566/1603-1625) 63, 81
245 János, Habsburg főherceg
Ho Shi-minh (1890-1969) 304 0782-1859) 152, 180
Hölderlin, Friedrich (1770-1843) 119 I. János cseh király
Hruscsov, Nyikita Szergejevics 0296/1311-1346) 44
(1894-1971) 287, 319 I. János (Földnélküli) angol király
Hugenberg, Alfred (1865-1951) 235, 0167/1199-1216) 37
237, 245, 248, 249 Jaures, Jean 0859-1914) 194
Humboldt, Alexander von Jeanne d'Arc 0410 k.-1431) 55
(1769-1859) 114 Jean Paul Qohann Paul Friedrich
Humboldt, Wilhelm von 0767-1835) Richter) 0763-1825) 114, LB
114, 124, 127 Jenő, Savoyai (1663-1736) 97
Hume, David (1711-1776) 93 Jéröme vesztfáliai király --o Bonaparte,
Hus, Jan --o Husz János Jérőme
Husz János (1370 k.-1415) 55, 56, 60 Jeromos, Prágai 0360-1416) 56
Hutten, Ulrich von (1488-1523) 65 Johanna (Órült) 0479-1555) 67
John ofSalisbury (1115 k.-1l80) 35
Ibn Khurradadhbeh, Ubaid Allah ibn Jordan, Wilhelm (1819-1904) 154
Ahmed (820 k.-912 k.) 25 I. József német-római császár
Ignác, Loyola 0491-1556) 78 (1678/l705-1711) 97, 115
III. Ince pápa 0198-1216) 37 II. József német-római császár
Iréné bizánci császárnő 0741/1765-1790) 32, 109, lIO,
(7521797-802) 24 116, 119, 126
Ismay, Hastings Lionel lord Justinianus bizánci császár
0887-1965) 284 (482/527-565) 21
I. István (Szent) magyar király (970 Jünger, Ernst (1895-1998) 219, 2.19
k./997-1038) 317
Iulius Caesar --o Caesar, Caius Iulius Kahr, Gustav von 0862-1934) 2.~0,
Izabella, Portugáliai 0503-1539) 67 231, 253
Kálvin János 0509-1564) 63, 7()
Jagelló Anna --o Anna, Jagelló Kant, Immanue1 0724-1804) 111,
Jagelló (II.) Lajos --o II. Lajos magyar 119, 124, 131
és cseh király Kapp, Wolfgang (1858-1922) 22H,
229, 272

.'"150
Károly, Anjou -+ I. Károly Kennan, George Frost 0904- ) 281
nápoly-szicíliai király Kennedy, John Fitzgerald
Károly, Lotaringiai 0643-1690) 97 0917-1963) 288, 300
Károly (Martell) (688--741) 23, 24 Kepler, Johannes 0571-1630) 80
Károly (Merész) burgundiai uralkodó Ketteler, Wilhelm Emmanuel von
(1433/ 1467-1477) 57, 60 0811-1877) 165
I. Károly (Nagy) frank (német) ki- Keynes, John Maynard 0883-1946)
rály. császár (747/768-814) 20, 163, 237, 255, 301
23-25, 35, 40, 65, 68, 289 Kiesinger, Kurt Georg 0904-1988)
I. Károly nápoly-szicíliai király 300--302, 319
(1226/1266-1285) 38 Kleiber, Erich 0890-1956) 2.'38
III. Károly magyar király -+ VI. Kár- Kleist, Heinrich von 0777-1811) 127
oly német-római császár Klemperer, Otto 0885-1973) 238
IV Károly német-római császár Klopstock, Friedrich Gottlieb
(n 16/1346--1378) 45-48, 51, 54, 0724-1803) 11.'3, 119
57, 60 Kohl, Helmut 0930- ) .'301, 304,
V. Károly német-római császár 306-308, .'311, .'314, 315, 319, 320
(1500/1519-1556) 67-f>9, 72, 76, Köhler, Hanns Erich 0905-198.'3) 297
77,8H Kolumbusz Kristóf 0451-1506) 6.'3
VI Károly német-római császár Konrád mazóviai herceg
(lúH511711-1740) 97, 107 0187/1202-1247) 54
VII. Károly német-római császár I. Konrád keleti frank (német) király
<I697/1742-1745) 107 (?/911-918) 26, 40
\'111. Károly francia király III. Konrád római (német) király
(1470/1483-1498) 67 (109.'311138--1152) 33, 34
K:lroly Albert bajor herceg -+ VII. IV. Konrád római (német) király
Károly német-római császár 0228/1250-1254) 38, 40
K:lroly frigyes badeni herceg Kopernikusz, Nikolausz 0473-1543)
( 172H/ 1738--181 1) 100 63
Károly .lené) württemhergi herceg Kossuth Lajos 0802-1894) 142, 317
(1728/17.37-179.3) 93,100 Kotzebue, August von 0761-1819)
Kaunitz( -Hietberg), Wenzel Anton 135
von <I711-1794) 108 Körner, Theodor 0791-1813) 127
Kautsky. Karl 0854-1938) 194, 252 Krenz, Egon 0937- ) .'310, 311, 320
K;istner, Erich UH99-1974) 252, 295 Krupp, Alfred (1812-1887) 1.'39
Keite\. Wilhelm (1882-1946) 261 Kun Béla 0886--1938) 229
Kellogg. Frank Billings 0856--1937) Kundera, Milan 0929- ) 10
2.12
Kemény Zsigmond U814-1875) 179

.~51
lajos francia trónörökös -+ XV. Lajos Ley. Robert 0890-1945) 251
francia király Lichnowsky, Felix herceg
Lajos (Gyermek) keleti frank (né- (1814-1848) 143
met) király (900-911) 26 Liebknecht, Karl 0871-19]9) 219.
r. Lajos bajor király 22~ 223, 229, 272, 309, 319

0786/1825-1848) 133, 134, 150 Liebknecht, Wilhelm (1826--1900)

II. Lajos magyar és cseh király 177
0506/1516--1526) 67 Lipót, Hohenzollern főherceg
lY. Lajos (Bajor) német-római csá- (1835-1905) 169
szár 0282/1314-1347) 44, 45, 60 I. Lipót német-római császár
IX. Lajos (Szent) francia király 0640/1658--1705) 95-97, 103, 115
0214/1226--1270) 38 II. Lipót német-római császár
XIV. Lajos francia király (1747/1790-1792) 119, 120, 144
063811643-1715) 95,97,98, 115 Lisiewski, Christian 0725-1794) 104
XV. Lajos francia király List, Friedrich 0789-1846) 138. 140.
(1710/1715-1774) 108 142, 209
XVl. Lajos francia király Lloyd George, David 0863-19'Í5)
(1754/1774-1792) 120 225
Lang. Fritz 0890-1976) 238 Lotaringiai Ferenc -+ I. Ferenc né-
LassaIle, Ferdinand 0825-1864) 167, met-római császár
176, 177, 194 Lotaringiai Károly -+ Károly, Lotarin-
Leber, Julius 0891-1945) 268 giai
Lederer, Hugo 0871-1940) 166 Loyola Ignác -+ Ignác, Loyola
Legien, Carl 0861-1920) 220 Lubbe, Marinus van der 0909-1934)
Leibniz, Gottfried Wilhelm 249
0646--1716) 95, 104 Lubitsch, Ernst 0892-1947) 23c)
Leiningen, Karl Emich herceg Ludendorff, Erich (1865-1937) 203.
0804-1856) 153, 155 208, 2] ]-215, 249
Lenin, Vlagyimir I1jics 0870-1924) Luther, Márton (Martin) 0483-1546)
138, 212, 222 12, 63, 65, 66, 70-75, 77, 8R 265.
Ill. Leó pápa (795-816) 24 299
X. Leó pápa 0513-1521) 69-71 Luxemburg, Rosa 0871-1919) ]<)3,
XlII. Leó pápa 0878--1903) 174 194,222,223,229,272. 309. j19
Leonardo da Vinci 0452-1519) 63 Lüttwitz, Walther von (1859-1942)
Lessing, Gotthold Ephraim 228, 272
0729-1781) 111, 114
Leuschner, Wilhelm (1890-1945) 268 Machiavelli, Niccolo (1469-1527) 63.
Levin, Rachcl -+ Varnhagen von 65
Ense, Rachel Mahler, Gustav (1860-19]1) 24]

352
\Ianfréd szicíliai király I. Mátyás német-római császár
( 1232/1258-1266) 38 0557/1612-1619) 80,89
\lann. Heinrich <1871-1950) 191, Max von Baden herceg 0867-1929)
252 213, 215, 219
\1ann, Thomas 0875-1955) 12, 191, Mazzini, Giuseppe (1805-1872) 159,
206. 2.:B, 277 167
\Iannheim Károly 0893-1947J 136 Medici, Giovanni -> X. Leó pápa
\Ianstein. Erich von 0887-1973) 26.~ Medici, Lorenzo (il Magnifico)
.\Iao Ce-tung 0893-1976) 304 0449-1492) 70
.\larcus Aurelius római császár Meinhof, Ulrike 0934-1976) 304
021/161-180) 18, 39 MeiBner, Otto (1880-1953) 245
.\Iarcuse. Herhert 0898-1979) 304 Melanchton, Philipp 0497-1560) 75
.\lária, Hurgundiai (1457-1482) 58, Mendelssohn, Moses (1728-1786)
(17 III
.\lária, Hahsburg 0505-1558) 67 Mendelssohn-Bartholdy, Felix
.\Iária Antónia 0755-1793) 108, 120 0809-1847) 125, 268
.\Iária Lujza (1791-1847) 122 Merian, Matthaus id. 0593-1650) 84
!\lária Terézia magyar és cseh király- Merovech (V. sz. közepe) 21
nó (1717/1740-1780) 107-110, Metternich, Clemens Wenzel von
116 (1773-1859) 125, 126, 129, 130,
.\Iarie Antoinette -> Mária Antónia 135-137, 141, 143, 149
:--Iarius. Caius (Kr. e. 156-86) 18 Michaelis, Georg 0857-1936) 212
!\-Iark Twain (Samuel Langhorne I. Miklós orosz cár 0796/1825-1855)
Clemens) 0835-1910) 179 135, 149
.\Iarr. Wilhelm (1818-1904) 174, 175 l. Miksa bajor fejedelem
.\larshal1. George Catlett 0880-1959) 0573/1597-165081
282, 293, 318 l. Miksa magyar király -> II. Miksa
Martell Károly -> Károly (Martell) német-római császár
\' .\1árton pápa <1417-1430 56 I. Miksa német-római császár
.\larwitz. Friedrich Ludwig von der 0459/1493-1519) 58,59,67-69,88
Cl777-1837J 136 II. Miksa bajor király
\1arx, Karl 0818-1883) 73, 125, 142, 0811/1848-1864) 150
171. 177. 190, 194,252,304 II. Miksa német-római császár
.\larx, Wilhelm 0863-1946) 233, 234 0527/1564-1576) 79,88
.\Iatilda (mcgh. 1189) 36 Mitterand, Fran~ois 0916- ) 312
.\Iátyás. Habsburg főherceg -> I. Má- Moeller van den Bruck, Arthur
tyás német-római császár 0876-1925) 270
I. Mátyás (Corvin) magyar király II. Mohamed török szultán
(114.111458-1490) 57, 58, 63, 317 0432/1451-1481) 48

353
Molowv, Vjacseszlav Mihajlovics Nicolai, Friedrich 0733--1811) lll.
(1890-1986) 262 113,119
Moltke, Helmuth von (1800--1891) Nicolaus Cusanus 0401-14(4) qH. 59
168, 169, 201, 268 Nikolaus von Kues --t Nicolaus
Moltke, Helmuth von (az előbbi Cusanus
unokaöccse) 0848-1916) 201, Nietzsche, Friedrich 0844-1900>
207, 208 114, 171, 190
Moltke, Helmuth James von Noske, Gustav (186R--1946) 222
0907-1945) 268 NovaIis (Friedrich von Hardenbcrg)
Mommsen, Theodor 0817-1903) 0772-1801) 119, 132, 136
175, 190 Nussbaum, Felix 0904-1944) 2()()
Montez, Lola (Maria Dolores Gilbert)
0818-1861) 150 Odoaker (430 k.-493) 19
Montgelas, Maximilian von Ohnesorg, Benno 0941-1967) :H9
0759-1838) 124 Oldenburg-Januschau, Elard von
Móric szász herceg 0855-1937) 245
0521/1541-1553) 77 Orániai Vilmos --t III. Vilmos angol
Moser, Friedrich Carl von király
CI 723--1798) 115 II. Orbán pápa 008R--1099) 33
Mozart, Wolfgang Amadeus Oroszlán Henrik --t Henrik (Orosz-
0756--1791) 114, 133 lán) szász és bajor herceg
Mussolini, Benito 088.'3-1945) 231, Ossietzky, Carl von 0889-1938) 252
242, 259, 260 Ottó, Freisingi (1112 k.- 1158) .~5
Müller, August 0873--1946) 212 l. Ottó görög király
Müller, Hermann 0876--1931) 240 (1815/1833-1862) 134
Müller, Karl von 0873--1923) 205 l. Ottó (Nagy) n~met-római császár
Münzer, Thomas 0490 k.-1525) 74 (912/936-973) 25-28, 31. 40
II. Ottó német-római császár
Nagy Imre (1896--1958) 317 (955/973--983) 29, 30
l. Napóleon francia császár III. Ottó német-római császár
(1769/1804-1814/1815) 119-123, (980/98.1-1002) 29
126, 128. n4, 144, 160,171 lY. Ottó német-római császár (1177
III. Napóleon francia császár k./119s.:.1218) 37. 40
0808/1852-(870) 166. 168, 169 ll. Ottokár cseh király (1233
Naumann, friedrich (1860-1919) k./1253--1278) 43, 51t, 60
199, 209
Nero római császár (37/54-68) 48 Pál (Szent) (I. sz. eleje-60 k.) 70. 72
Ncurath, Konstantin von lll. Pál pápa 0534-1549) 78
(1873-1956) 261 Palacky, Frantisek <I79R--187() 'j'i

.154
Papen, Franz von 0879-1969) 245, Reagan, Ronaid 0911- ) 307
2'í7-249, 251, 273 Regiomontanus (johannes Müller)
Paracelsus (Philippus Theophrastus) (1436--1476) 65
(1493-1541) 65 Reinhardt, Max (1873-1943) 238
Parler, Peter O:BO k.-1399) 46 Remarque, Erich Maria (Erich Paul
Paulsen, Friedrich 0846--1908) 185, Remark) (1898--1970) 252
1':)1 Reuter, Ernst 0889-1953) 284
Paulus, Friedrich 0890-1957) 263 Rihbentrop, Joachim von
III. Péter orosz cár (1728/1762) 108 0893-1946) 261,262
Petrarca, Francesco 0304-1374) 46, I. Richárd (Oroszlánszívű) angol ki-
/j8 rály (1157/1189-1199) 36
Piccolomini, Aeneas Silvius -4 Il. Richardson, Samuel (1689-1761) 113
Pius p:ípa Richelieu híboros (Armand-Jean du
Pieck. Wilhelm 0876-1 %0) 286 Plessis herceg) 0585-1642) 83
Pippin (Kis) frank király (715 Robert Guiscard apuliai herceg
k./751-768) 23, 25, 40 0016/1059-1085) 32
I'ippin ("Középsó") (635 k.-714) 23 Rommel, Erwin 0891-1944) 263
II. Pius pápa (1458--1464) 48 Roon, Alhrecht von 0803-1879) 165
VI. Pius pápa 0775-1799) 32 Rosenberg, Alfred (1893-1946) 257
IX. Pius pápa 0846--1878) 173 Rothschild, Meyer Amschel
Podjebr:ícl Gyiirgy -4 Gyiirgy, Podje- (1744-1812) 139
brád cseh király Rotteck, Karl von (1775-1840) 143
Poggio Bracciolini, Gian Francesco Rotterdami Erasmus -4 Erasmus, Rot-
(1380-1459) 65 terdami
Poincaré. Raymond (1860-1934) 230, Rousseau, Jean-Jacques (1712-1778)
232 113, 131
Pombal márki, Seb"stiao José dc Röhm, Ernst 0887-1934) 244, 253
Carvalho e Mello 0699-1782) 111 I. Rudolf magyar király -4 ll. Rudolf
Poszeidónosz (Kr. e. 135 k.-51 k.) 17 német-róm"i császár
Pr:igai Jeromos -4 Jeromos, Prágai I. Rudolf római (német) király
Pufendorf. Samuel von 0632-1(94) (1218/1273-1291) 38, 43, 60
107 Il. Rudolf német-római császár
0552/1576-1612) 79-81,88
Radetzky. Joseph Wenzel von lY. Rudolf, Habshurg (osztrák) her-
(17CJú-1858) 152 ceg 0339/1358-1365) 48, 60
H.anke. Leopold von 0795-1886) 14, Ruprecht (pfalzj) római (német) ki-
133, 160 rály 0352/1400-1410) 54
Rathenau, Walther 0867-1922) 201,
209-211, 229, 230, 23.', 239, 273

.155
 HIGGHÉK

Sand, Karl Ludwig 0795-1820) 135 ScholI, Sophie 0921-1943) 258

l. Sándor orosz cár Schröder, Gerhard 0944-) 301. 315.
0777/1801-1825) 130 320
III. Sándor pápa 0159-1181) 35 Schubert, Franz 0797-1828) 114
Savoyai Jenő -4 Jenő, Savoyai Schulenburg, Friedrich Wilhelm von
Schahowski, Günter 0929- ) 311 (1742-1815) 122
Schacht, Hjalmar 0877-1970) 260 Schulze-Delitzsch, Hermann
Scharnhorst, Gerhard Johann David 0808-1883) 165
von 0755--1813) 124 Schumacher, Kurt (1895--1952) 291
Scheel, Walter (1919- ) 301, 302, 304 Schwarz, Berthold -4 Berthold,
Scheidemann, Philipp 08ú5-1939) Schwarz
219, 223, 227, 229 Schwarzenberg, Felix zu 0800-1852)
Schelling, Friedrich Wilhelm von 152, 155, 159, 160, 181
(1775-1854) 114, 119 Seeckt, Hans von (1866--1936) 228,
Schenk von Stauffenberg, Claus 229, 231
0907-1944) 269, 317 Seneca, Lucius Annaeus (Kr. e. 'Í
Schiller, Friedrich 0759-1805) 9, 93, k.-Kr. u. 65) 24
100, 101, 133, 160, 190 Sforza, Bianea 0472-1510) 67
Schlageter, Albert Leo (1894-1923) Shakespeare, William 0564-161ú) 167
256 Siemens, Friedrich 0826--1904) 139
Schlegel, August Wilhelm Siemens, Werner (1816--1892) 139.
0767-1845) 114 189
Schlegel, Friedrich 0772-1829) 114, Siemens, Wilhelm (1823-1883) 139
132 Smith, Adam 0723-1790) 124, 142
Schleicher, Kurt von (l882-19.~4) Sombart, Werner 0863-1941) 20ú
245, 247, 248, 251, 253 Speer, Albert 0905-1981) 270
Schleiermacher, Friedrich Spengler, Oswald (1880-1936) 239
(1768--1834) 114, 132 Stadion, Johann Philipp von
Schlieffen, Alfred von (1833-1913) 0763-1824) 126
200, 207, 208 Stael, Madame de CGermaine von
Schmerling, Anton von (1805--1893) Stad-Holstein) (]766--1817) 129
153. 155, 167 Stein, Heinrich vom und wm
Schmid, Carlo 0896--1979) 285 (1757-1831) 124-127, 133, 13ú
Schmidt, Helmut (1918- ) 291, 301, Stein, Lorenz von (1815--1890) lú5
304, 305, 319 Stendhal (Henri Beyle) (1783-1842)
Schmitt, Carl (1888-1985) 244 121
Schneckenburger, Max (1819-1849) Stinnes, Hugo 0870-1924) 220
134 Stolberg(-Stolberg), Sophie zu
ScholI. Hans 0918-1943) 258 0765--1842) 113

356
Stoph, Willi 0914--1999) 319 Tirpitz, Alfred von 0849-1930) 199
Strasser, Gregor 0892-1934) 243, Tours-i Gergely -+ Gergely, Tours-i
248, 253 Treitschke, Heinrich von
StrauB, Franz Josef 0915-1988) 292, 0834-1896) 160, 175, 198
306 Troeltsch, Ernst (1865-1923) 211
Stresemann, Gustav (l87B--1929) Truman, Harry Spencer (1884-1972)
2.'31-234, 240, 245, 273 281, 282
Struensee, Johann Friedrich von Tucholsky, Kurt (1890-1935) 252
(1737-1772) III Twain, Mark -+ Mark Twain
Stumm-Halberg, Carl Ferdinand von
083(}-190l) 196 Ulászló litván nagyfejedelem 0351
Syagrius (v. sz. második fele) 21 k./1377-1434) 52
Sybcl, Heinrich von 0817-1895) Ulbricht, Walter (1893-1973) 282,
160, 171 283, 286, 287, 298, 299, 319
Szász Móric -+ Móric szász herceg Ulfila -+ Wulfila
Sztálin, Joszif Visszarionovics
0879-1953) 247, 262, 263, 279, Varnhagen von Ense, Karl August
282, 283, 286, 318 0785-1858) 114
l. Szulejmán török szultán Varnhagen von Ense, Rachel
(I494;1520-1566) 77 0771-1833) 114
Szűcs Jenő 092B--19R8) 10 Varus, Publius Quintilius (Kr. e. 46
k.-Kr. u. 9) 39, 65
Tahouis, Genevieve 0892-?) 240 Vauban, Sébastien le Prestre de
Tacitus, Puhlius Cornelius (Kr. u. 0633-1707) 95
55-116 k.l 17, 18, 24, 39, 65 Vencel római (német) és cseh király
Talleyrand, Charles Maurice de (I361/137B--1419) 45, 54-56, 60
(1754-1838) 122 II. Vencel cseh király
Tetlel, Johannes (1465 k.-1519) 70 0271/127B--1305) 43
Thiilmann, Ernst (1886-1944) 234, Viktória angol királynő
247 0809/1837-1901) 149, 199
Thatcher. Margaret 0925- ) 307, 312 Vilmos, Orániai -+ III. Vilmos angol
Theodorik (Nagy) keleti gót király király
(451 k./474-526) 21,22 I. Vilmos német császár
Thomas Becket 011B--1170) 32 0797/1861-1888) 13, 19, 165,
Thomasius, Christian (1655-1728) 169-172, 174, 179, 181
107 II. Vilmos német császár
Tieck, Ludwig 0773-1853) 114, 119 0859/1888-1918) 167, 172,
Tilly, Johann Tserclaes von 179-181,185,186, 196, 19B--201,
(1559-1632) 81, 83, 84 204, 205, 212, 215, 219, 272

357
III. Vilmos angol király Windthorst, Ludwig 0812-189]) 17.">
(1650/1689-1702) 95 Winfrid ...... Bonifác (Szent)
Voigt, Wilhelm (1849-1922) 196 Winkler, Heinrich August 0938- )
Voltaire (Fran<;ois Marie Arouet) 96,316
0694-1778) 93, 105 Winrich von Kniprode 0310
k.-1.382) 51
Wagner, Richard (1813-188.'\) 175, Wirth, Joseph 0879-1956) 230
241 Witzlehen, Erwin von 0881-19·í4)
Wallenstein (Valdstein), Alhrecht 268
Wenzel Eusebius von 058.'\-1634) Wolff, Christian (]679-175'Í) 107
83,89 Wolfram von Eschenbach (1170
Walter, Bruno (1876--1962) 238 k.-1220 k.) 72
Walther von der Vogelweide (1170 Wrangel, Friedrich Heinrich Ernst
k.-1230 k.) 33, 72 von (1784-1877) 155, 156
Weher, Max 0864-1920) 12, 76, 180, Wulfila (311 k.-383) 20
186, 189, 190, 194, 199, 206 Wyclif, John (1330 k.-1384) 55
Wehner, Herbert 0906-1990) 292,
304 Yorck von Wartenburg, Ludwig
We\cker, Karl Theodor (1790-1869) (1759-1830) 126
143 Young, Owen D. (]874-1962) 2.">7.
Wc\f Henrik ...... Henrik (Oroszlán) 273
szász és bajor herceg
Werner, Anton von (1843-1915) 170 Zola, Emile (]840-1902) 195
Wessel, Horst 0907-1930) 256 Zuckmayer, Carl 0896--1977) 196,
Wieland, Christoph Martin 206
0733-181.3) 114, 119 Zweig, Arnold (1887-1968) 252
Wilson, Thomas Woodrow Zweig, Stefan (1881-1942) 231. 252
(1856--1924) 213, 214, 225 Zwingli, Ulrich (1484-1531) 76
Wimpfeling, Jakob 0450-1528) 65 Zsigmond német-római császár
Windisch-Gratz, Alfred zu 0368/1410-1437) 38, 45, 54-60.
(1787-1862) 152, 154, 155, 180 102

358
Nyomta és kötötte a Szegedi Kossuth Nyomda Rt.
Felelős vezető: Gera Imre ügyvezető igazgató
 BIHARI PÉTER (957)
történész, a Fazekas Mihály Fővárosi
Gyakorló Gimnázium vezetőtanára.
zámo általános és középiskolai tankönyv
szerzője, a Befejezetlen múlt cÍffiű
tankönyvcsalád sorozatszerkesztője.
Jelenleg a Budapesti Közép-E urópai Egyetem
PhD ö ztöndíjasa.

Mú zaki Könyvkiadó
1033 Budapest, zentendrei út 89-93.
Telefon: 437-2405; fax : 37-2404
E-mail: vevozolg@muszakikiado.hu.
Honlap: www .mu ·za kikiado .hu

ISBN 963-16-2762-4

111111111111111111111111
9 789631 627626

MK-2762 -4

Piarista Központi Könyvtár

1/11111111111111111111111111
0020421