Tamasi Aron Abel Elemzes

Tamási Áron: Ábel a rengetegben (1932)
című regény
Mottó: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne".
Ábel népmesei ihletésű hős, az ő sorsát kiséri végig Tamási Áron trilógiája:
Ábel a rengetegben, Ábel az országban, Ábel Amerikában.
1. Műfaji kérdések
A főhős egyes szám első személyben, szereplőként meséli el a vele történt
kalandokat, az emberekkel való találkozásait. A műben végig az Ábel értékrendje
érvényesül. Az ilyen művet énregénynek nevezzük.
A regény ugyanakkor fejlődésregény is. A fejlődésregényekben a hős mély
nyomorúságból, saját lelki nagysága és akaratereje által emelkedik a legszebb
emberi eszmék magasságába, és érvényesül az életben.
2. Tér és idő
Hargita hegység, Csíkcsicsó falu

3. A regény fontosabb szereplői:
 Szakállas Ábel (főszereplő)  bankigazgató

 Szakállas Gergely, Ábel édesapja  a bank pénztárosa
 Ábel édesanyja  Fuszulán, román kereskedő, rabló
 főbarát, a csíksomlyói páter  Surgyélán, román csendőr, majd
gvárgyián rabló
 Márkus, fiatal barát  (Bolha, Ábel kutyája)
 Furtunát, barát
4. Ábel jellemzése (a szövegrészlet alapján)
Csavaros észjárású, furfangos ember Ábel, aki kalandjai során

talpraesettségével, humorával, emberségével, segítőkészségével úrrá lesz a nehéz
helyzeteken. Megjárja a rengeteget, a várost, Amerikát, hogy aztán visszatérjen
szülőföldjére, a havasokhoz, mert ahogy a könyvben található, már szállóigévé vált
mondat állítja: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne".
Óriási talpraesettsége, humora, emberségessége, segítőkészsége korát
meghazudtolja. Reális térben mozog, de stilizált figura. Ábel leleményesen
kijátszodja ellenségeit, furfanggal kerekedik nálanál hatalmasabb emberek fölé.
Többszörösen alá van rendelve: magyar, gyermek, erdőpásztor – román, csendőr,
felnőtt.
Életelve: első a kötelesség (idealista), második a magam gyarapítása
(megvan a magához való esze). Nagy életerő, életszeretet, a nehéz helyzetekben
pedig megrendíthetetlen helytállás jellemzi. A legnemesebb emberi eszmék
képviselőjévé válik, az édesanyja sírjánál megfogadja, hogy a szegények és
elhagyatottak pártfogója lesz.
Bármiből ki tudja hámozni a jót, megvan hozzá a képessége. A hegyen
egyedül kell megküzdenie a magánnyal, a természettel és a társadalommal. A
természettel hamar megbarátkozik, az önmaga félelmeit is le tudja győzni, a
legnehezebben a társadalommal birkózik meg, Fuszulánnal és Surgyélánnal.
1
5. A regény alapkonfliktusa
Ábel és a világ között van. Egyedül áll szemben a világ gonoszságával, az

emberi bűnökkel (csalással, lopással, hazudozással, gyilkolással). Számára a
legfontosabbak a krisztusi értékek, ezek segítik emberségének megőrzésében (jó
cselekedet, segítőkészség, szegények pártolása). Kibékíthetetlen konfliktus van Ábel
és a hatalom képviselője, Surgyelán között. Ábel alkalmazkodik a túlélésért, de
mélyen megveti Surgyelánt. Generációs konfliktus van Ábel és apja között, folyton
rivalizálnak, Ábel bizonyítani szeretné, hogy önálló, felnőtt ember lett.
6. Népmesei motívumok:
A szegény legény elindul szerencsét próbálni (Ábel elindul a Hargitára),

útjában akadályokat kell legyőznie, segítők és ellenségek veszik körül (segítő: Bolha
kutya, a csíksomlyói papok). Szabadságvágya és igazságérzete is szinte csak a
mesékben van. A végén az igazság érvényre jut, a rossz elnyeri méltó büntetését, a
jó pedig megérdemelt jutalmát.
A mesei hős a gyermekkor határán áll (15 éves, most lép át a felnőttkorba), a
regény ideje folyamán felavatáson esik át, át kell élnie mindazt, amit egy felnőtt
átél.
7. A regény cselekménye
Szakállas Ábel tizenöt éves székely fiú, aki az első világháború után

Magyarországtól elszakadt Erdélyben, Csíkcsicsón lakik. Édesapja elszegődteti
erdőpásztornak a Hargitára. Az a feladata, hogy őrizze a csíkszeredai bank
tulajdonát, a kivágott fát, és ha vásárlók jönnek, akkor fizetés ellenében számlát
állítson ki nekik.
A fiú talált kutyájával, Bolhával, két tyúkkal, egy kecskével és egy macskával
tölti mindennapjait egy kis pásztorkunyhóban. Azelőtt egy borzsovai vénember
lakott ott, de meghalt, és megüresedett az erdőpásztori állás, így került a helyébe
Ábel.
Ábel egyik erdei sétája alkalmával puskákat és fekete, nagy vaskörtéket talál
(ágyúgolyók). Az egyik vaskörte alá tüzet rak, majd a hatalmas robbanás után
visszatérve a helyszínre, hatalmas pusztítást lát. Ábel örül ennek, mivel szerződése
szerint a viharban kidőlt fákat eladhatja, és az értük kapott pénzt megtarthatja.
Egy Fuszulán nevű román kereskedő becsapja, keveset fizet, több fát visz el.
Ábel leleplezvén a csalást, a bank igazgatójával együtt elfogja. Mivel a csaló
elmenekül, kirendelnek a fiú mellé egy marcona román csendőrt, Surgyélánt.
Ketten töltik a telet a hótól elzárt erdei házikóban. Alig van ennivalójuk. Egyik
nap a csendőr egy sassal tér haza, ami megöli a macskát, és a kutya fél szemét is
kikaparja. A sast végül megsütik és megeszik, de az emészthetetlen húsától Ábel
hosszú időre ágynak esik. Míg az otthonról kapott elemózsiát eszegeti titokban a
nagy fa alatt, addig a román csendőr megeszi a kecskét, és ellopja a fába rejtett
puskát, aminek a csövében benne volt ezer lej, a kidőlt fák eladásából szerzett
pénz.
Surgyélán később társul Fuszulánnal, ketten bujkálnak az erdőben. Akkor
térnek vissza az erdei házba, mikor Ábel édesapja is éppen ott tartózkodik, mert
meghozta a rossz hírt, hogy a szeretett édesanyja meghalt.
2
Az apa többet ivott a kelleténél, és kötekedni kezdett a két gonosztevővel.
Ábel nagy nehezen megmenti apját a verekedéstől, és ezzel életüket is.
Ábel összebarátkozik a csíksomlyói papokkal, akiknek legfiatalabb
növendékét, Márkust különösen a szívébe zárja. Ez a tüdőbeteg fiú végül is
felköltözik Ábelhez a Hargitára, hogy ott gyógyuljon. A két fiatalt felkeresi Surgyélán
és Fuszulán, majd az ifjú szerzetes lélekbe vágó beszédének hatására önként
jelentkeznek a rendőrségen a bűnözők.
Márkus végül belehal a betegségébe, és a Hargitán eltemetik. A temetés után
Ábel elmegy a csíkszeredai bankba, hogy felvegye a fizetését, és ott szembesül a
ténnyel, hogy télre csak a fele fizetés jár, mivel akkor nem kell fát eladni. Ábel
nagyot csalódik a bank embereinek világában, lemond az erdőpásztori munkáról,
visszatér falujába, ahol meglátogatja édesanyja sírját, és ott megfogadja, hogy
egész életében a szegények és elnyomottak szószólója lesz.

Tamasi Aron Abel Elemzes

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Tamasi Aron Abel Elemzes

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Tamási Áron: Ábel a rengetegben (1932)

Hargita hegység, Csíkcsicsó falu

 Szakállas Ábel (főszereplő)  bankigazgató

4. Ábel jellemzése (a szövegrészlet alapján)

Csavaros észjárású, furfangos ember Ábel, aki kalandjai során

Ábel és a világ között van. Egyedül áll szemben a világ gonoszságával, az

A szegény legény elindul szerencsét próbálni (Ábel elindul a Hargitára),

Szakállas Ábel tizenöt éves székely fiú, aki az első világháború után

You might also like