I- Gl

l3 F o
l= L ,l
, lE o
- v
E
l
G
la
vo
=
- F

!t
a
3
=
a

(r)
iE'é
\ n"=
/3F
qH

o6'Y rí ró
§
s
rr
ó p
5
§

IFF
:o,o,
Fll Np
E§
or{ A
§\ Y,
§§§,§
?#.fi
?§s.xdó'
üNof R-
É-5ts.9
B.§§
,íp

ts ts§ x8 x B § B,8 c; § á; F i.p i,; o \o @ { 6u § o l,J F

sB3 Hs B s § B 3
*8§ 5E §
í § pg +
É á íÉí i íB í § § § í i iÉ
F- ííi'***§'í$$ee§*--§aa* §i í a i §ÉÉilí x§
Ots§'é
=,^9od
g 9.3 t-F E-§§$ Égi
áa
*€ Eá*§á§Éígáííi
á5 3,e §
öá
€ §§_ 3a § a §5' t
 napJítl
Olvasókönyv

Negyedik kiadás

Tankönyvkiadó, Buda,pest, 1989

l.
li:
ti
 Fedélterv : Boromisaa Zsolt

Felelős srerkesztő: Boronkai S. Áenes

l,;.i'
,i, ,].'.

§]:,r''
,,,i,,

A borítón az ,,Ihlet" cimű falfcstmény Pompejib6l

ISBN %3 l8 2lt9 6 '

 Tartalom

Előszó (Huszti Vilmos) 7

Vilmos)
Itrilia és Rőma (Huszti 12
Itália földje 12 1

Itáliaő§órténete .... 15
Az etruszkok 16
A görögök 20
.
Egy pillantás Róma történetére es intezrnényeire 23
Mib8l éltek a rómaiak? (Sztermen Gusztówté) 30
Amezőgazda§ág ., 30
Az ipar 35
A kereskedelem .... 38
Közlekedés, utazís, hírközlés ( Sztermen Gusztávné ) 42
Iustitia mérlegén (Katona Rezúné) 52l
A római igazságszolgáltatás általrinos vonásai 53
A törvényhoás .... 55
A per (iudicium privatum) 56
Az ún. bűnvádi eljáras (iudicium publicum) 59
Az ,,ügyvédek 60 1

A római jog ösvefoglalősa, a Codificatio Iustiniana 62

Sasok és légők (Regős Géza) . ó5
Világhódító légiók . 66
A légiók tisztjei, parancsnokok 69
Felszerelés, íegyverzet, íegyvernemek 7l
A római katonai ábor . 74
,l7
A menetelő és harcoló légiók .
A diadalmenet. Katonai jutalom és büntetés 79 '\1

,,Do ut des" - istenek és emberek (Tatdr Albertné) ... 83

Találkoások a vallással 89
Nyilvános istentisáeletek . .. . .. .'. 98
,,Tempora mutantur. . . " - idősámítás, naptár, tinnepek ( Inkatos Éva)
Az idősámítás ...... ll9
Az év kisebb egysegei ....... I23
Azünnepekjellege. ......... 131
,,Nomen esi omen"-(névadás) (dr. Pásztor Ottóné) . . . , . 13ó
 ' Istvón) . .. . . .
]': ,,A legnagyobb tisztelet illeti meg a gyermeket" (Koszoni,s l43
Anevelésieszmény ......... l43
A római nevelés és oktatás korszakai ....... l45

tráLrsadalmi helyzete
A pedagógusok .. 164
', Rómapedagógiaiöröksége ......... 166

, Azírás. .....169
Könyvkiadás-könyvkereskedés-könyüárak ..;.....,,... 177
,,Panemetcircenses!" (TerényiJózsef) ....... ........ l82
i. Szórakozások,játékok ...... l82
,,'' ,,, Szinjátékok ....._...l93
',,, Cirkuszi játékok .... ,.:.,.. ........ l98
r. Gladiátori(amfiteátrumi)játékok ....2Ol
Nemesebbsárakozások .....208
.. Az antik lakáskultura (Móritz Miklósné) .,... 2l0
. Vagánházak ....,... 2l2
;i- Bérházak .... 222

l A nyaralók .....,... 227

:'. Ptkezés - római módra (Jánosné Perruska Magdolna) ..... . . .. 232
,, Azétkezéstörténete ........232
, ''' Azétkezés,,művészete" .....233
i. Ars bibendi - azivás,,művészete" ....1.. ... 243
),:", Nőidivat -férfidivat (Katona Rezsőne) .......245
. . A férfiak öltözködése .. ..... 245
. Aaőiruházatdarabjai ......i. .._,..253
:' { császárkori Rómaés a provinciáLk öltözködése .... 258
. Testvérmúzsák(Zólyominé-CsabaKaralin) ..... .......260
, Értékekés eszmények ....... 260
. arómaiakésagörögök
----.:.--..,---o".,.-o-^-,..:...,. ....._.. .....262
Muzsák és mest€rek vidékein .. ...., . 267
,, A Danuvius partján (Jánomé Petruska Magdolna) 300

,
1 Pannonia története 300
. ' Aláthatónyomok 30,1

:
322
356
frlft,L1ljffin[W",:':'ffi?:: :::::::: ::::: :::: :,:::: ..,:: 359
 Előszó

A korszerű oktatási követelményeknek megfelelő tág szemléletű, olvasmányos,

amellett a szükséges tárgyí anyagot is tartalmazó segédkönyv megírására vállalko-
zotí a Borsod megyei latin nyelvtanárok munkaközössége néhány éwel ezelőtt
dr. Banó István, az OPI tanszékvezetője és Terényi József szakfelügyelő irányitá-
sával. Munkánkat mindenben segítette a Borsod-Abai$-ZempIén megyei Pedagógus
Továbbképzési Intézet. Elsősorban a latin nyelv középiskolai oktatasához kívánunk
segítségetnyújtani. Úgy törekedtink az anyag feldolgozására, hogy több tantárgy
keretében is felhasználható legyen, sőt az ókor világa iránt általában érdeklődők
is haszonnal forgathassák, A római nyelv és kultúra napjainkig gyűrúző hatásai-
nak feltárásával módszertani példát szeretnénk nyújtani a művelődéstörténet
komplex szemléletére.
Közös munkánkban szeretnénk bemutatni és emberi közelségbe homi a korunk
számáramár oly távolinak tűnő római világot. Mindenekelőtt szeretnénk érzékeltet-
ni, miképpen élt a római kor embere. Törekszünk szemléletesen bemutatni azt atát-
sadalmi és nyagi valóságot, ami életétkörülvette és meghatározta. Szólunk ltalia
földjéről és népéről. Bemutatjuk Rómát, a világbirodalom fővárosát. Szólunk arról,
milyen volt közéletük, azaz állami berendezkedésük, politikájuk és jogrendjük. Be-
szélünk a hódító törekvéseket megvalósító római hadseregről. Nagy figyelmet fordi-
tunk a szellemi élet alapjait megteremtő termelő munka, a gazdaság élet ismertete-
sére. Természetesen ismertetjük a római nép hitvilágát is. Bemutatjuk isteneiket és a
hozzájukfűződő vallásos hiedelmeket. Rámutatunk a vallás szerepére a római állam
életébenis, mert a vallási tevékenység Rómában akőzé|eí területéhez tartozott. Be-
tekinthetünk továbbá a római polgár magánéletébe. Megszemléljük lakóhelyeiket,
Rómát és a jelentősebb városokat, továbbá a városok utcáit, a római polgárok ott-
honait és azok berendezését. Külön figyelemmel kísérjük névadási gyakorlatukat,
hiszen a római személynevek egy része ma is használatos egész Európában és az
európai műveltség kisugárzásában é|ő más világrészeken.
Megjelenünk az előkelők lakomáin, és részt veszünk az egyszetű étkezéseken,
hogy megtudjuk, mit ettek és mit ittak. Együtt fogunk szőrakozni. Megszemléljtik a
, §L,lrÉ-
}_\E
t,
&V Aé
[É.o

.s*:"BoARtUM
@
vEsTA
TEMP. (örrnncur.ts
-íEMP.
l o
 l VENUs GF,NITRlx Tl-MPLO\lA lll lUNo MoN|TA TEMPLo!lA
2 coNCoRt)lA l9MAxENTlUS BAslLI( ÁJA
3 SATURNUS TEMPLOMA 20 VENUS ÉSRÓMA TEMPLOVA
4 BASILICA AE\llLlA )l NFRO PoRTl( UsA
5 ANTONINUS és FAUSTINA TF-MPLOMA ]: TltUs DlADALÍVl,
6 (,AFsAR Tt,MPLoMA 23 (,ALlGULA PALOTÁJA
7 VESTATEMPLo.|A 24 AUGUsTUs TFMPL()MA
íl CASA Vl sTALIs 25 TlBF.RlUs PALoTÁJA

9 CASTOR és POLLUX TEMPLO\lA 26 CUlilA

l0 RoMULUs Tí-MPLo iIA 21 CoNsTANTlNUs DtADALÍvt,
Il s. SEVERU§ DIADALÍVI- 28 A FLAVIUSOK PALOTÁJA
l2 coMITlUM 29 1-IVIA HÁ./A
l3 M^MFRTlNUsoK BÖRTÖNi 30 FoRTUNA VlRILls TEMPLoM^
14 A BÉKFTFMPLo\lA 3l ARA MAXIMA
l5 TRAIANUs TEMPLoMA _12 s. SEvEl{Us PALoTÁJA
|6 TRAlANUS oszLoPA 11 MrTA SU /ANs
l7 TRAIANUS VÁSÁRCSARNOKA

gyermekek játékait. Komoly és vidám szinháÁelőadásokat hallgatunk. Megvizsgál-

juk szellemi életüket: mit tanultak az iskolákban a gyennekek, és mit tudtak önma-
gukról és a környező világról a művelt felnőttek. Végül a római légiók nyomán mi is
elmegyünk a Danuvius, azaz a Duna partjára. Megtekintjik azt a tartományt, ame-
lyet Augustus császár zseniális politikai előrelátással arra a c,élra sznrvezett meg,
hogy a Birodalom határait védje az észak felől fenyegető germán és egyéb törzsek
betörései ellen.
Végül számba vesszük azt az örökséget, amit a római nép a szellemi javak, erköl_
csi értékekés azanyagikultúra területén ránkhagyott. Ilyen közkinccsé vált értékek:
a római irodalom remekművei, amelyek utánzásaazet;rőpai népek irodalmát elindi
totta vagy íe|virágoztatta, állami és közjogi intézmények. Szólnunk kell itt néhány
szót magáról a latin nyelvről is! Kulturális örökségünk talán legmesszebbre és leg-
közvetlenebbül ható tényezője a rómaiak nyelve, a latin nyelv. Ez a görög-római
kultúra természetes kőmetitő eszköze. Hatása alá került minden európai nép és
Európa szellemi befolyása alatt lévő más világrészek lakói is. Evszázadokon át ez
kapcsolta össze a fiatal európai népeket és államokat. Hatása kiterjedt a köz- és a
magánéletre, a vallási gyakorlatra, a tudomány és a művészet minden ágazatára,
Ugyanígy érvényesülthatása azipar, a kereskedelem, sőt a hadviselés területén is.
Elmondhatjuk, hogy a latin nyelv légköre azélet minden területén, minden oldalról
köriilvesz minket. Olyan természetes közegünk, mint a levegő. Túlzás nélkül el-
mondhatjuk: hazánkban is mindenki tud egy kicsit latinul, akár van erről tudomása,
akár nincs. A magyarok évszázadokon keresztül élen jártak a latin nyelv ismereté-
ben. Ez a nyelv egyéb jelentős hatásai mellett hosszabb időn át még nemzeti kultÚ-
 l, A Forum Romanum látképe

ránk védelmétis szolgálta a Habsburg-uralkodók németesítésitörekvéseivel szem-

ben.
A görög-római kultúra legfőbb értékeaz emberközpontúság, a humanitás. Lucre-
tius, a nagY római költő és filozófus szavai szerint: ,,Quasi cursores vitai lampada
tradunt." vegyük át mi is, és szítsuk magasra a nemes emberi eszmények lobogó
lángiát! Ha könyvünk a tanulókbanésazérdeklődő felnőttekben fel tudja ébreszteni
a római műveltség és a római élet megismerésének vágyát, több éves munkánk nem
volt hiábavaló.

A munkaközösség ( l98l )

l0
,,Ám a te mesterséged, római, az,hogy uralkodj,
El ne feledd, hogy békéstörvényekkel igazgass,
Es kíméld,aki meghódolt, de leverd, aki|ázad."
Vergilius: Aen. VI. 851-853. (Lakatos István ford.)

,,Róma, világuralomra jelölte ki neved a végzet,"

Tibullus: II. 5. 5l. (Kálnoky László ford.;

l1
 Itália és Róma

A római birodalom kétezer esztendővel ezelőtt és még ezután is, hossá évszáza-
dokon át az akkor ismert földkerekség vezető állama volt. Ez a birodalom i. sz.
476-ban Összeomlott, és elvesztette politikai vezető szerepét. A római nép későbbi vi-
lághatalmának kiindulópontja és csaknem mindvégig központja Róma városa és az
e§ész ltália, azaz a mai Olaszország területe volt. Ismerkedjünk meg először ezzsl a
területtel !

ítália földje
Az Ókori Itália, amai Olaszor szágegy hatalmas, a Földközi-tengerbe nyúló félszi-
getből, két nagyobb szigetből (Szicília ós Szardínia) és több kis szigetecskéből áll.
Félsziget és sziget mivoltából következik, hogy tengerek veszik körül. Hegységek
csak északon határolják. Itália területének csupán egyötöde fekszik száz kilométer-
nél nagyobb távolságra a tengertől. Az egész országot körülvevő öt tenger partjai-
nak hossza 8870 km, Itália a tengerek országa; területe 301 000 km2-t foglal el Euró-
Pa térkéPén,háromszor nagyobb Magyarországná|. Az Itáliát köriilvevő tengerek
nYáron rendszerint békések,tükörsímák. A napsütésben valószínűtlenül szép, sejtel-
mes kék Párába burkolóznak. Ezeken a tengereken - az óceánokkal ellentétben
- észte sem vehető az apály és a dagály közötti különbség. ugyanakkor már egy kis
fuvallatra is berzenkednek, a szeles téli időkben pedig teljes erővel tombolnak. Az
ókorban az őszi-téli viharok idején (nov. ll.*márc. 10.) állandó hajőzási tilalom
volt a Földközi-tengeren és az Adrián.
Itália azonban nemcsak a tengerek, hanem a hegyek országa is. Az ország Auszt-
riával és Svájccal határos északi részénaz Alpok nyúlványai emelkednek több ezer
méteres magasságba. Az Alpok hófödte óriásai tövében délszaki növényzettel öve-
zett kis és nagyobb tavak gyöngyíizére ejti bámulatba az utazőkat. A félsziget köze-
pétől a legdélibb csücskéig az Appenninek vonulata húzódik végig. Délen ma is mű-
kÖdő vulkánokat láthatunk. Szicíliában, Messina és Catania között hossá ideig fut

12
a gyorsvonat a földkerekségegyik legnyugtalanabb vulkánja, azBtna tövében, a ten-
ger kékje és zöldellő narancsligetek között. A mély tengereken,és az Alpok fenyege-
tően égbemeredő havas hegycsúcsain kívü vannak Itáliában lágy hajlatú, szelíd
4ombok, sőt található itt asztalsimaságú összefüsgő alföldi vidék is. Számtalan gon-
dosan megművelt konyhakerttel találkoáatunk a Pó-síkságon, mint nálunk Kecs-
kemét vagy Szeged környékén. Itália mindenütt megtalálható természeti szépségei
délen szinte egymásra halmozódva, összezsúfoltan jelentkezrek. Szicília a lélegzetel-
állitó szépsegek, megdöbbentően zotdlátványok és mindenképpen a meglepetések
földje. Apárjátritkító szépségűtermészeti környezet nemcsak nappal nyújt felejthe-
tetlen látványt, de egyes helyeken még éjjel is. A Messinába éjjel érkező utazót nem-
csak a pazar fénnyel kivilágított kikötőváros képe nyűgözi le, hanem a magasban iz-
zó kohóként világító Etna kráterének vörös fényei és a körüötte világító ezer kis
fénysugár is, a magas sziklacsúcsokra merészen felépítettkis városok odatükröződő
kivilágítása. Szicília legnyugatibb csücske mindössze másfélszázkilométerre esik Af-
rika legészakibb pontjától. A forró sivatagok közelségét jelzi, hogy Szicíliában a
gyümölcskertek véd6 sövényeként 3-4 méteres kaktuszbozótokat lehet látni. Ugyan-
csak ezt a közelséget bizonyítják a nyáron kiszáradt folyómedrek és a városok palk-
jaiban díszelgő karc,'sú pálmafák. Afrika közvetlen szomszédságáta figyelmeztet a
hőmérő egyes nyári napokon ötven fokig felkúszó higanyszála. A keskeny tenger-
szoroson azonban Afrika maga is átlátogat időnként, amikor a Szahara pusztító vi-
hara, a számum vörös homokját áthordja Palermo tengerparti sétányaira és szépsé-
ges tereire.
Itáliának a történelemben és a művészet terénszerzettésévszázadokonát gyako-
rolt vezető szerepének egyik okát feltétlenül kedvező természeti adottságaiban keres-
hetjük. Vessünk egy átfogó pillantást az ltáliát övező tengerekre és szemet-lelket
gyönyörködtetően változatos szép tájair al A tengerek közelsége hatékonyan, erőtel-
jesen segítette elő Róma világuralmi helyzetének kialakulását is.
Itá|iaégbajlata is igen kellemes. A félszigeten jellegzetesen földközi-tengeri (medi-
terrán) klíma uralkodik. Az éghajlatot a félszigetet körüölelő tenger szabályozza,
amelynek mélyebb vízrétegeiben állandóan 12-13 "C hőmérséklet uralkodik. A ten-
ger felszínének hőállapota természetesen változékony. Az év legnagyobb részében
meleg vagy langyos, és így tavasztól késő őszig lehetőséget ad azűditő tengervízben
való fürdésre; Italiában az ókortól napjainkig mindig voltak kitűnő, sokszor gyógy-
haással is rendelkező tengeri fürdők. Azévi középhőmérséklet változó. A magasabb
hegyvidékeken nagyjából a Közép-Európában megszokott hőmérséklet uralkodik.
A Pó-síkságon és a félsziget közepeig már jóval enyhébb az éghajlat.Itt a téli hóna-
pokban is alig van fagy. Helyette kiadós, néha szinte tropikus jellegű esők áztatják és
teszik termővé a talajt. Dél-Itáliában és Szicíliában szinte már ismeretlen a fagy, és
szokatlan tátvány a hó. A nyarak forrósága sokszor a 40 "C-t is meghaladja. A kőke-
ményre szikkadt földeket hatalmas záporok lazitjákfel az ősn és a téli esőzések ide-
jén, Ugyancsak ezek töltik meg a kiszáradt folyómedreket is. A meleg éghajlat kö-

l3
vetkeztében ltáliában és általában a mediterrán vidékeken az élet ritmusa is eltér a
közép-Európában megszokottól. A déli forróság idején lelassul vagy szünetel a
munka. Az alkony és a reggel nemcsak varázsos színekben pompázik, hanem az élet-
és munkakedvet is fokozza. Ezt már az ókorban is ésnevették. Homérosz, a nagy
görög költő, utolérhetetlenül szép hasonlattal ,,Rózsaujjú hajnal"-ról beszél. Még a
kevésbéköltői hajlamú rómaiak is azt tartották, hogy ,,a hajnal a múzsák barátla''
(aurora Musis amica), tehát az alkotő munka ösztönzője. Sokat írt ltáliáről Johann
Wolfgang Goethe (1749-1832), a német és a világirodalom egyik legnagyobb írója.
A 18. sz. végénkét évigtartőzkodott ltáliában (l786-t787). Minden érdekelte, min-
dent megfigyelt és leírt ,Jtá|iai útazás" c. naplójában, amely azőta is egyik peldaképe
az időkÖzben igen nagyszámúvá szaporodott.itáliai útleírásoknak. Az éghajlatra vo-
natkoző megfigyeléseit így összegzi: ,,A telet itt észre sem lehet venni: a kertekben
örökzöld fák virulnak. a nap fényesen, melegen süt, havat csak észak felé, a legtávo-
labbi hegyeken látni." Máshol megállapítja: ,,A tél itt mindössze két hónap: decem-
ber és január."
Itália növényvllága legnagyobbré,szt délszaki jellegű. Az Alpokban lomboserdők,
nagyobb magasságokban fenyvesek uralkodnak. közép-Itáliában gyakori a sudár
növésű ciprus, az örőkzőld tölgy, délebbre jellegzetes az ernyőszerűen ágas-bogas,
pineának nevezett fenyő. A lombardiai síkságon (a pó völgyében) sok a selyemher-
nYÓ-tenyésztés szempontjából nélkülözhetetlen eperfa. Délen meghonosodott az Af-
rikából áttelepített pálma, ugyancsak Délen terjedt el a több méter magasságra
megnövő, élősövényként kedvelt kaktusz is.
ValÓban változatos, szemetJelket gyönyörködtető eza vidék! Itália lakói évezre-
dek Óta lankadatlan szorgalommal munkálkodtak a természettől oly kedvezően
megaldott föld felvirágortatásán. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy nincs még olyan ré-'
sze a világnak, ahol a szellemi és anyagi kultúra ilyen magas fokon és ilyen hianyta-
lan folytonossággal fejlődnék és virágoznék évezredek óta. A teljesség kedvéért még
hozzátebetjik, hogy Itáliában - a földkerekségen szintén példa nélkü rálló módon
- anagl és kis helységek átlagos életkora egyaránt kb. kétezer esztendő. De minden
rajongó ékesszólást túlszárnyalnak a legnagyobb római költőnek, Vergiliusnak sze-
retett hazájáról írt ihletett sorai:

,,Ám sem a méd erdők, ama gazdagtáj, sem a Ganges,

Sem Hermus ragyogó aranyával nincsen olyan szép,
Mint amilyen te, Itália!
Itt az olajfa virít, legelészik a csorda a réten,
Es a mezőn ttizesen vágtatnak a vad hadi mének.
Innen a szép juhokat s a bikát diadalmenet élén
Hajtja a győztes Róma, hogy áldozatul bemutassa.
Itt a tavasz meg a termő nyár örökös, sose múló,
Kétszer is ellik a nyáj, a fa kétszer hozza gyimölcsét,

l4
 Nincs vad oroszlán s nincs vérengző tigris e tájon,
Gyilkos nedvü bogyó nem mérgez gyűjtögetőket,
S nem csúsznak snszsgő fejüket felemelve a porban,
Nem tekerednek a fű közt nagy karikákba a kígyók.
S mennyi a város ! Mind szorgalmas munka emelte.
Nézd csak a házakat ott a magasban a sziklatetőkön,
S íme: az ősi falak lábát a folyók vize mossa,
S kétfelül őrzi a sósvizű tenger Itália partját.
Bőven hordja e föld áldott méhében az ércet,
Gazdag ezüst-ereket rejt, terhes sárga arannyal.
Üdvözlégy, saturnusi föld! Termékeny a méhed!
Bő termés és férfiak anyja te,!"
Georgica II. l3Gl38, 144-158; 173-174 (Lator László ford.)

Itá|ia őstörténete
Itália kedvező fekvésű, kellemes éghajlatú,termékeny földjén az ember már az
írott történelem előtti időkben megtelepedett. Az őslakók eleinte barlangokban hú-
ződtak meg, kőeszközöket használtak, és az ősközösségi társadalom gazdasági szint-
jének megfelelően vadász és gyűjtögető életmódot folytattak. Az i. e.IV. évezred vé-
gén már kezdtek kunyhókat építeniés falvakat képeme csoportosan letetepedni.
Ugyanekkor megkezdték az állattenyésztést is. Ilyen lakóhelyeket Italia különböző
vidékein találtak. A harmadik évezredben a kőeszközök mellett már a fémeket is
kezdték megmunkálni. Eleinte rezet olvasztanak, később a réz és az ón ötvözetéből
bronzot készítenek. Azi. e. második évezred elején Itália északi vidékénúj népcso-
port tűnik fel, az űn. terramare kultúra képviselői, akik nevüket (terra marna am.
,,termékeny föld") onnan kapták, hogy legfontosabb telephelyeikre szántóföldeken
akadtak rá. Ennek tagjai lakóhelyeiket cölöpökre építettéka folyók és tavak sekély
partú vizein, később a szárazíőldőn is. Itt jelenik meg - Italiában először -háziáIlat-
ként a ló. Az állattenyésztés mellett nagy szerepet kap a földművelés is. A fémeszkö-
zök területén a vas hasmálatára i. e. 1000 körül térnek átltirlia lakói. Először a kitű-
nő vasércet tartalmaző szigeteken, Szardínián és Szicíliában. A vaseszközök széles
körű hasmálatának elterjesztése É,szak-ttáliában egy új népcsoport feltűnésével kap-
csolatos. Ezek műveltségételső feltárt szálláshelyükről, a Bologna melletti Villanova
községről, villanovai kultúrdnak nevezték el.
Mikor ltalia lakói azi, e.9. sz. körül az őskor homalyából kilépnek a történelem
szinpadára, a fényes megvilágításban a népek, fajok és nyelvek sokszínű, tarka egy-
velegét mutatják. Az ezatán elkezdődő nagy történelmi színjátékban egyesek to-
vábbra is néma szereplők maradnak, mások a nyílt sánen tevékenykednek, néhá-
nyan pedig főszerepet kapnak.

l5
 AzItáliát benépesitő törzsek közül minden valószínűseg szerint a Genova környé_
kén lakó ligurok lehettek Itália legősibb lakói. Beszédmódjukat csak néhány meg-
maradt szó őrzi. Így nyelvi rokonságukat nem lehet megállapítani. Ósi telepeik
ma is virágzó városok: Nicaea (Nizza), Herculis Monoeci porlzs (Monaco), Albinum
Iniamelium (Ventimiglia), Augusta Taurinorum (Torino). Az Adria északi partjai
mentén, a mai Velence környékén telepednek le az i. e. II. évezred végéna venétek.
Eredeti települési helyük a mai Sálézia volt. Nyomaik egyébként a Balkánon, Né-
metországban és Franciaországban is kimutathatók, Vándorlásaik során kapcsolat-
ba kerültek germán és szláv törzsekkel. Ez utóbbi körülményből magyarázhatő,
hogy nevük ma egyes nyelvekben szláv népeket jelöl (vendek). Az aránylag kevés
emléket hátrahagyó nyelvük indoeurópai volt. Nevezetes városaik voltak a ma is né_
pei Patavium(Padova), Vicetia(Yicenza), Feltria(Feltre), Tarvitium(Treviso). Az ed_
dig említett népek jóformán nyom nélkül tűntek el Itália történelmének színpadáról.
Az ókori Itália népeinek utolsó csoportját a latinnal rokon nyelveket beszélő tör-
zsek alkotják. Ezek közül néhányat ismerünk alaposabban: a Nápoly környékén la-
kó oszkuszokat és aközÉp-itáliai umbereket, valamint a Róma környékén lakő szabi
nokat és volszkuszokaí. Közismert a szabin nők elrablásának története, és az is, hogy
ahazaárulő Coriolanus a volszkuszoknál talált üímogatast. Van azonban egy itáliai
nép, amely az összes eddig említettnél nagyobb hatással volt a római történelem kez-
deteire. Ezek voltak az etruszkok, akik évszázadokon át mintegy álarcban játszották
történelmi szereptiket.

Az etruszkok
Azi. e.800 körül tűnnek fel ltáliában. Elfoglalják a félsziget közepet a Pó_síkság_
tól campaniáig. kilétük, származásuk már az ókorban is vita tárgya volt. A kortár-
saknak feltűnt, hogy az etruszk nép életmódja, sajátosságai sokban különböznek
más népek bevett szokásaitól. Az bizonyos, hogy rendkívül tehetséges, sokoldalú
népnek mutatkoáak. Rendezett városokban laktak. Ertettek az épitészethez,ügyes
iparosok és kereskedők, szorgalmas földművelők, kiváló hajósok, de ha kellett bátor
harcosok is voltak. Tudták, hogyan kell a mocsarakat lecsapolni, a városokat csa-
tornázni, és a hegyek méhébenrejlő kincseket napvilágrahozni. Nem volt egységes
etruszk állam, városállamoklaza szsrvezptébenéltek. Etruszk alapításúak a ma is je-
lentős városok közül: Pisae (Pisa), Felsina (Bologna), Perusia (Perugia), Arretium
(Arezzo). Ugyancsak virágző etruszk városok voltak : a gazdag Caere (ma: Cervete-
r1), Tarquinii, melyet a későbbi korokban Cornettának hívtak, s ma ismét az eredeti
nevén neveznek. Ezt a várost az etruszkok Tarchunnak nevezték, és egyik politikai
központjukvolt. Másikilyen jelentősvárosuk voltClusium (Chiusi), amelynek dicső
múltját követő középkori hanyatlását Dante is siratja. (Par. XVI. 73-78,) Még egy

l6
 2. Cerveteri (Caere), etruszk temető kerek halomsirokkal légi felvételen

sor jelentős, etruszk alapítású várost emlithetünk. Ilyenek a Róma közelében fekvő
Praeneste (Palestrina), Falerii (ma: Civitas Castellana). Egyes itáliai városok ma is
őrákazetruszk építészetemlékeit. A Pisa közelében fekvő Vola terrae (ma: Volter-
ra) város egykori falai mindmáig hét kilométer hosszúságban maradtak fenn.
Ugyancsak azetruszk korból maradt vaskos falak veszik körül a második pun hábo-
ruból (i. e.2l820l) emlékezetes Trasimenusi tó mellett fekvő és ma is ókori nevét
viselő Cortonavárosát, A városállamok élénálló királyok nem örökölték, hanem vá-
lasztás útján nyerték el a főhatalmat.
Feltűnő vonása volt az etruszk társadalom életének,hogy a nők a férfiakkal
egyenlő jogokat élveztek. Ez igen modern felfogásnak látszik. Valójában azonban az
ősközösségi berendezkedés egy formájának, a matriarchátusnak, az anyajogú társa-
dalomnak egyik-másik népnéljelenkorunkig tartó továbbélésétjelentette. Megerősí-
ti ezi a megállapitást az a szokásuk is, hogy a gyermekek nemcsak apjuk, hanem

1,7
 ii:::a
"::i.i]W§!W*si:

3. Etruszk házaspár szarkofágja

anyjuk nevét is viselték. A művészet több ágában is jeleskedtek. Művészi képessé-

geikről fennmaradt szobraik, sírkamráik falait elborító - ma is eleven színű - fest-
ményeik, remekművű ékszerek és vázák tanúskodnak. Nem lehet csodálni, ha a kö-
zelükben élő latinok nemcsak ellenfeleiket, de tanítómestereiket is látták bennük.
Tőtük veszik át a rómaiak a boltözatos építkezésiformát, a városok csatornázásá-
nak technikáját is. Tőlük tanulják azipari foglalkozások és a művészi munka alap-
elemeit is. Az etruszkoktól veszik át a rómaiak az ál|amszervezet felépítésénekmód-
szerét. Tőlük mintázzák a főbb állami tisztségeket és ezek jelvényeit. Ugyancsak tő-
lük veszik át azállaÁéIetetátszővő vallási szertartások rendszerét is. politikai hatal-
muk az i. e. VII. sz.-tól mindinkább megnövekedett. Egy időben Rómára is kiter-
jesáették uralmukat. A római történelem első ismert és azonosítható alakjai a Tar-
quiniiből származő etruszk királyok. A rómaiak azonbanlerázták az etruszk ural-
mat.
Később az etruszkoknak egyre nagyobb vetélytársuk támad a dél-itáliai görög vá-
rosokban. A görögök i, e. 474-ben Cumaenál szétverik az etruszk hajóhadat. Ké-
sőbb pedig azi. e,390-es gall betörés vet véget véglegesen az etruszkok politikai ha-
talmának. Kulturális fölényüket azonban a rómaiakkal szemben még sokáig meg-
őrizíék.
Az etruszk művészet alkotásait ma már ltália sok múzeumában és a világ más
nagy gyűjteményeiben csodálhatjuk. A római és görög írók elbeszéléseialapján
nagyjá§ól ismerjük történelmiik főbb eseményeit is. Ugyancsak az em|itett források
alapján mérhetjük íet azt a döntő hatást, amelyet ez a nép a'római kultúra fejlődésé-

18
re gyakorolt, Egy szempontból azonbanazegésznép még mindig rejtély számunkra.
Nem ismerjük ugyanis a nép legbensőbb lényének,gondolkodásmódjának, s az őt
körülvevő valóságnak legfontosabb és leglényegesebb kifejezési és megielenítési esz-
közét,magátazetruszknyelvet. Ezazegylkoka annak is, hogy eredetük kérdésében
sem tudunk végleges véleményt mondani. Nem tudjuk ugyanis nyelvi emlékeik segít-
ségével felderíteni származásuk helyét, sem megjelö|ni azt az vtat, amelyen ltáliába
érkeztek, mindazt a gondolkodásmódjukra gyakorolt hatást, amelyet más népektől
kaptak.
Pedig a nyelv megfejtése szempontjából vanpak fogódzóink. Először is bőven van
nyelvemlékünk, szám szerint közsltizezer.Igaz,hogy a legtöbb néhány szavas sírfel-
irat, de rendelkezésünkre állnak bővebb szövegek is. A nyelvtudomány megfejtett
már kevesebb szövegemlékkel rendelkező nyelveket is. További lényeges mozza,
nat: ismerjük és maradéktalanul tudjuk olvasni is a rendelkezésünkre álló szövegem-
lékeket. Ezek után még különösebb, hogy a nyelv megfejtése mindeddig nem sike-
rült, hiszen a legtöbb megfejtett ismeretlen nyelv emlékeit ismeretlen írással jegyez-
ték fel a maguk korában. A meglévő támpontok segítségéveltermészetesen sikerült
már néhány szó megfejtése. Így az etruszkológusok, az etruszk nyelwel foglalkozó
tudósok azonosították néhány etruszk és római isten nevét. Eszerint a Juppiternek

4. Etruszk sírkamra belseje

l9
megfelelő etruszk istenség : Tinia, lunoé : Uni, Minerv áé : Menr va. Tisztelték lanust,
etruszk neve: Ani, és Marsot is, akit Marinakneveztek, A római sánjátszás az egyéb
hatások mellett átveszi a szinész etruszk nevét is: histrio, és az etőadások alatt hasz-
nált álarc megnevezésétis: persona, Az utóbbi szó később ,,szamély" jelentésben az
európai nyelvek révénaz egész világon elterjedt. Ismerjük még néhány tőszám ne-
vét, pl.: du:1, sal:2, ci:3, és igen sok szót is. De mindez kevésnek bizonyult!
Még mindig nincs a megfejtéshez megfelelő kiindulópont, mert az etruszk nyelv sza-
vai és kifejezései nem rokoníthatók egyetlen más nyelv szavaival vagy kifejezéseivel
sem. A csekély.számú megfejtett sző alapjánnem lehet az etruszk nyelvet egyetlen is-
mert nyelvcsaládba vagy nyelvcsoportba besorolni. A segítség itt is egy olyan úgyne-
vezett bilingvis (: kétnyelvű) szöveg lenne, mint amilyenek segítségévelsikerült
megfejteni az óegyiptomi és más keleti nyelveket.
Az etruszk nyelv és műveltség hatása a rómaiaknál a birodalom végéigfolyamato_
san kimutatható. Szertartásaikat azi.e.II. sz.-ban ,,Disciplina Etrusca" ((: etruszk
tudomány ) címen a római szenótus törvénybe iktatta, Az etruszk szarmazósú C. Cilni-
us Maecenas (kb. i. e. 70-8), Augustus bizalmas munkatársa és a római költők támo-
gatőja,,mecénása" volt. Augustus császár egyik rokona és utóda, Claudius (41-54)
nagy szorgalommal foglalkozott az etruszk történelmi és vallási régiségek kutatásá-
val, Ő már az utolsók kőzé tartozott, aki még tudott etruszkul, noha a család tagjai
akkor már nyilván latinul és nem etruszkul beszéltek. Még egy családtörténeti adat
az etruszkok fennmaradására! Az etruszk származásű Caecina-család az i, e. I.
sz.-ban tűnik fel a római történelemben. A birodalom bukásáigg76) igen jelentős
szerepet visz. A nemzetség a közép- és újkorban is szívósan fennmarad, ós csak
l765-ben hal ki.

A görögök
A későbbi időkben az etruszkoknál is nagyobb hatást gyakorolt a római nép fejlő-
désérea görög kultúra, A görögök már korán gyarmatokat létesítetteka Balkán
félszigettől keletre, Kisázsiában és a tőle nyugatra elterülő, sokáig mesés földnek
tartott Itáliában, amelyet éppen azért Magna Graeciának is szoktak nevezni.
A gyarmatosítás ideje azi. e. VIII-VI. sz.-ra esik. A gyarmatosítás igazi okát Hé-
sziodosz, a VII. sz.-ban, tehát Homérosz után egy-két nemzedékkel később élő gö-
rögköltő árulja el döbbenetesen egyszerű szavakkal. sztilőföldjéről, a görög Boio-
tiában fekvő Aszkráről azt mondja, hogy ott egyaránt kínzó és kegyetlen a nyár is
meg a tél is. Az élet tehát ott ,,sohasem jó". Az eszes, szorgalmas görögök Itáliában a
boldogság ígéretétlátták. Nem csoda, hogy nagy rajokban települtek át oda Hellasz-
ból, és egyre-másra alapították a virágző városokat. Az első gyarmatosítók Euboia
szigetéről kb, i. e. 735-ben jönnek és az általuk alapított - egyébkéntma is jelentős

20
várost a régi lakóhelyükről Kümének nevezik el. Később a Kümé-beliek a közelben
maguk is egy telepet létesítenek.Ennek az Űjváros nevet adják. Az elnevezés külön-
böző nyelvű formái: az eredeti görög név: Neapolisz, ugyanígy hangzik latinul is:
Neapolis. Az olasz nyelv Napolit mond, míg a magyar Nápolynak levezi ezt a szép
várost. Ugyancsak az euboiaiak a|apitják Rhégiont a Messinai-öböl partján (ma:
Reggio di Calabria). Nevezetesebb gyarmatok még: a spártaiak által alapított Ta-
rasz, latin nevén Tarentum, ma: Taranto. Erősen összefonódott Szübarisz, Krotón
és Thurioi gyarmatvárosok története. Ezek kőztll az elsőt i. e, 720 körül létesítettéka
Tarantói-öböl partján, és rövid időn belül nagy jólétre tett szert, sőt lakói elpuhult-
ságukról váltak hírhedtté.Nevük idővel a kényelemszeretet, renyheség, elpuhultság
fogalmává lett. Így a mi Berzsenyi Dánielünk is (l77Gl856) egyik ódájában ,,rút szi-
baita váz"-nak nevezi az őnző, elpuhult, a haza sorsával mitsem törődő magyar ne-
meseket. I. e. 5lO-ben a legyengült és tehetetlenné vált Szübariszra rátört a tőle dé_
lebbre fekvő, duzzadő erejű Krotón (ma: Crotone), kirabolta és elpusztította. Ké-
sőbb ennek helyén új gyarmatot alapítottak, Thourioi néven, Ezt Szübarisz fölé épi
tették, A város romjai ma a tenger vizn, alatt rejtőznek.
Azitáliai görög gyarmatosítás nemcsak a görögök számára volt előnyös és hasz-
not hajtó, de sok tekintetben előmozdította a félsziget többi népelemének, elsősor-
banazetruszkok és főleg a rómaiak fejlődését. Róma népe a görögökhöz képest so-
káigdurvánakés faragatlannak tűnt. A római történelem első'öt évszázada, a város
alapitásátől (a hagyományos adat szerint i. e. 753-ban alapították) Dél-Itália meghó-
dításáig (i. e.272) a környező népekkel, néptörzsekkel a puszta létért,a fennmaradá-
sért való ádáz harcokban telt el, Az ez id,ő a|att a dél-itáliai városokban megforduló
rómaiak találkozhattak a civilizáció olyan vírrmányaival, mint a tervszerűen felépí_
tett, tágas terek, széles sugárutak, sporttelepek, szinházak és a minden kényelemmel
berendezett lakőházakkal rendelkező városok. A parasztos itáliai étkek (kása, bab,
szalonna, ecet) után megismerték a görög konyha ínyencségeit. A görögöktől elta-
nulták a szőlő- és olajtermelés művészetét, A görögöknek köszönhető a latin írás_
rendszer kialakulása is; először az etruszkok veszik át, majd átadják a rómaiaknak.
A rómaiak később még ugyancsak a görögöktől kölcsönöznek négy betűt, az et-
ruszkból hiányzőírásjelek pótlására. Az anyagikultúra egyes vívmányait a rómaiak
már az etruszkokkal valő érintkezÉsfolyamán is elsajátították. A szellemi élet maga-
sabb megnyilvánulásaival, amilyen az irodalom és főleg a bölcselet, először a görö-
gökkel való érintkezés folyamán találkoztak. A város alapitása utáni első szíaadok-
ban a római férfihoz illő foglalkozásnak béke idején a földművelést, a közéletben va-
1ó részvételt, háború esetén pedig a katonai szolgálatot tartották. Az ősi római er-
kölcs egyik késői képviselője, a közéleti erkölcsiség mindmáig fogalommá lett példa-
képe, az idősebb Cato (i. e. 234-149) összekapcsolja a két római életeszményt. Sze-
rinte a legnagyobb dicséret az,hava|akit jő gazdának mondanak, s azután így indo-
kolja: ,,A földmívesekből válnak a legjobb katonák." Ehhez képest az ,,önélú" szel-
lemi munka csak otium, azazpuszta időtöltés, lustálkodás. A kezdeti időkben a ró-

2l
mai nem kedvelője a költészetnek. Szerinte ez nem szabad emberhez illő foglalkozás.
A költői ihlet eredménye csupán semmiség, tréfa, bohós ág, latin szóval : nugae. Mi-
vel azetruszkoknak nem volt irodalmuk, tőlük erre valő ösztönzést nem kaphattak.
Ez az oka annak, hogy a római irodalom csak viszonylag későn, az i. e.IV. sz. folya-
mán alakult ki. Csupán a dél-itáliai gyarmatosok közvetítésével megismert görög
nyelv és irodalom volt képes felébresáeni a római irodalmi tudatot, és megindítani a
gÖrÖgÖkkel sokban egyenórtékű, önálló római irodalom fejlődését. Így aztán érthte-
tŐ, hogY azegyik első római író, a Tarentumból származő görőg Livius Andronicus
(kb. i. e. 284 - kb. 204)lesz, aki rabszolgaként kerül Rómába. Itt később görög isko-
látnyiíaz előkelők gyermekei számára.Irodalmi működésének csúcspontja Homé-
rosz Odüsszeiájának latin fordítása. Magna Graecia meghódítása ós az italiai görö-
gökkel való kapcsolat megerősödése aztán azt eredményezte,hogy a görög nyelvtu-
dás közkinccsé vrilik. Így érthető, hogy plautus, a legnagyobb római vígjátékíró (kb.
i. e. 250-184) már görög szójátékokat is megkockáztat a rőmai színpadon.
A Dél-Itáliában megforduló rómaiak először itt láthattak, hallhattak igazi bölcse-
lőket, filozófusokat is. Az emberi műveltség kialakulása folyamán ugyanis a görö-
gÖk voltak az elsők, akik megkísérelték a tapasztalati, gyakorlati ismereteket elméle-
tileg is alátámasztani, azaz általános törvényszerűségekbe foglalni. Ez a törekvésük
vetette meg mindmáig ható érvénnyel az összes tudomány, mindenek előtt abölcse-
let tudományának alapjait. Bármennyit tanultak azonban a rómaiak a görögöktől,
eredeti filozófiai rendszerek kidolgozására sohasem telt erejükből. Dél-Itália váro_
saiban nemcsak néha fordult meg egy-egy vándor bölcselő, hanem valóságos bölcse-
leti iskolákat, messze földre is kiható vonzáskörű filozófiai központokat teremtettek.
A Dél-Itáliában működő bölcselők közül legismertebb a görög szigetek egyikéről
származott és végiil Krotónban letelepedett Püthagorasz (kb. i. e. 570-kb. 500). Sok-
felé járt, §ok hasznos ismeretet, tudást gyűjtött össze. Nézeteit tanítványai szigorúan
zárt körében terjesztette. Alakja és tanítása már az ókorban is sok legenda és találga_
tás tárgyát képezte. Püthagorasz legkiválóbb követője Arkhütasz (kb. i. e. 400-365).
Szintén több matematikai tételt fedezett fel. Püthagorasznak és tanítványainak élete
nyomot hagyott a római irodalomban is. Püthagorasznak ovidius (i. e. 43-i. u. l7),
Arkhütasznak pedig maga Horatius (i. e. 65-8), a legnagyobb római költő állított
maradandó irodalmi emléket.
A görög szépirodalom, tudomány és művészet egyre nagyobb hatást gyakorol a
rómaiakra. A régi római felfogás képviselői védekemi próbálnak az idegen behatás
ellen. Ennek a szellemi reakciónak v ezetője a már említett idősebb Cato (i. e. 25 5- 1 49)
lesz. kikel a lábrakapott fényűzésellen. Emiatt főleg a római nőket ostorozza. A gö-
rögöket a rómaiak sziiletett ellenségeinek tartja. Fiának megtiltja, hogy görög orvos-
hoz forduljon. Téves véleménye szerint azok nem gyógyítják, hanem megmérgezik a
bozzájuk forduló rómaiakat. A görög kultúra térhódítását azonban nem képes meg-
akadiályozni, Feljegyezték róla, hogy öreg korában ő is kénytelen volt megtanulni
görögül. ugyancsak hatástalanok maradnak a görög és keleti fényűzés, könnyelmű-

22
ség, pazarlás megakadály ozásárae korban hozott szenátusi intézkedések.Ugyanigy
nem értékel a kívánt eredményt a görög színművek, rétoriskolák kiküszöbölésére
hozott rendszabályok sem. Az sem tudta feltartónatni a görög szellem diadalmas
előretörését, hogy a görög szónoklattanítókat és bölcselőket is kiűzték Rómából (i. e.
16l). Mire elérkezik a köztársaság korának vége, a műveltségére valamit is adó ró-
mai szinte kötelességének érzi, hogy megtanuljon görögül, sőt, hogy tanulmár_ryait
valamelyik görög ,,egyetemen" fejezze be.
Azltáliában uralkodó többnyelvűség a római irodalomban is jelentkezik. Az első
írók közül Naeyius (i. e. III. sz.) campániai, tehát oszk származású, Livius Androni-
cus (i. e.III. sz.) pedig tarentumi görög. Quintus Ennius (i. e. 239-169) viszont büsz-
kén állítja, hogy keblében három szív dobog, mert egyformán ismeri és szereti az
oszkusz, a görög és a latin nyelvet. Így személyben testesíti meg Itália legfonto-
"gy
sabb nyelveit és szellemét.

Egy pillantás Róma történetére

és intézményeire
Nem szabad azonbanelfelednünk, hogy azeddig felsorolt és jelentős itáliai népek
közül a kis latin törzs volt az, amely szívós kitartással, céltudatos akarással a kezdeti
kis faluközösségből nem egészen egy évezred alatt világbirodalmat teremtett. Publius
Cornelius Taciíus (kb. 55-kb. l20) a rőmai irodalom, de egyúttal minden idők egyik
legnagyobb történetírója, a császárság első századának történetét tárgyalő, 16
könyvből álló művének bevezetésében így foglalja össze Róma addigi történetét:
,,Róma városának kezdetben királyok voltak az urai. A szabad köztársaságot és a
konzulságot L. Brutus intézményesítette.A diktátori hatalom birtoklása időhöz volt
kötve, és a katonai tribunusok konzuli joga sem maradt sokáig érvényben.Cinna
vagy Sulla egyeduralma sem volt hosszú életű; Pompeius és Crassus hatalma gyor-
san Caesarra, Lepidus és Antonius katonai ereje Augustusra szállt, aki a polgárhá_
borúban kimerült birodalmat princeps néven velette hatalma alá." (Borzsák István
forditása.)
Rómát a hagyomány szerint i. e.753-ban alapították, de a latin és szabin pászto-
rok valószínűleg már előbb megtelepedtek a Tiberis folyó bal partján emelkedő hal-
mokon. Az etruszkok hamarosan befolyásuk, sőt uralmuk alá vetették Rómát, de a
megerősödő városállamnak végül is sikerült megszabadulnia az idegen uralomtól.
Az etruszk uralom lerázásának történelmi tényétőrizte meg az utolsó római király,
Tarquinius Superbus elüldözésének törtenete. A királyok elűzésénekdátuma (i. e.
510) már történelmileg hitelesnek mondható. A római köztársaság állami és politi-
kai szerkezete hosszú ideig alapjaiban véve arisztokratikus volt. A római szabadok
két legfőbb rétegéta patríciusok és a plebeiusok alkották. Patríciusoknak nevezték
magukat a város- és államalapító ősi családok leszármazottai. A plebeiusok minden
valószínűség szerint a Rómában betelepülő környékbeliekből, aleigázott latin tör-

23
 i
-
zsek tagiaiból kerültek ki. Idővelzbeléjük olvadtak a nemzetségek elszegényedett
családjai. A királyt helyettesítő állami tisztségeket és tisáségviselőket egyaránt ma-
gistratusnak nevezték. A köaársasági jelleg abban nyilvánult meg, hogy a tisztsége-
ket válaszás útján töltötték be, a hivatali idő altalában egy év volt, és végül a tisztsé-
geket egyszerre többen viselték. A tisztségviselők egymást ellenőriaék, nehogy vala-
melyik magához akarja ragadni a főhatalmat. Az aisztokrata érzrlmű római patr!
ciusok irtőztak minden alávetettségtől. Főleg a királyi hatalmat s/űlölték, még a
,,király" szó is gyűlöletes volt számukra.

A íőbb köztórsasági magistratusok a következők voltak:

l. Aconsulok. Békébenőket illette meg a polgári főhatalom (imperium maius), há-

boruban hivatalból ők voltak a hadsereg vezetői. A köztársaság korában végig a két
consulé volt a főhatalom, kivéve azt a néhány évet, amikor a katonai tribunusok
(tribuni militum) gyakorolták a consuli jogkört, ahogyan ezt az imént idézett Taci_
tus részletben is olvashattuk. A főhatalomjeleként a consul előtt t2, vesszőnyalábot
(fasces) hordozó lictor (hivatalszolga) haladt. A városon kívül ezekbe a vesszőnya-
lábokba bárdot tűztek a consul korlátlan hatalmának jeléül. Hivatali ruházatuk volt
a bíborszegélyűtőga (togapraetexta) ésatámla nélküli díszszék (sella curulis). Az
éveket hivatalosan is a két consul nevével jelölték. hivatalba lépésükrendszerint ja-
nuár l-én történt. Fennmaradt azi. e. 509-23-ig terjedő idő consuljainak névjegyzé-
ke. A császárság korában a consuli hivatal elveszti jelentőségét. A consuli hivatal a
császártől függő, kinevezett közigazgatási beosztás lesz. Tiberius (i. sz. 14-37) és
Claudius (i. sz,41-54) csak pár hónapra neveáék ki a consulokat. Commodus (i. sz.
180-192) császár önkényesen huszonöt consult is kinevezett egy esztendőre. Cons-
tantinus császár (i. sz. 30G337) ismét 12hőnapra nevezte ki a consulokat. Justinia-
nus császár (i. sz. 527-565) pedig végleg
megszüntette a consuli hivatalt (54l). Az
elnevezés itt-ott még visszatér az európai
történelemben. I. Napóleon (1769-182l)
l799-ben a francia köztársaság első kon-
zulja lett. A konzuli hivatal a mai értelme-
zésben diplomáciaijellegű. A követnél ala-
csonyabb rangú, főleg kereskedelmi ésjogi
vonatkozású kiilképviseleti megbízottat
nevezik konzulnak.

5. Bárd

24
 2. A consul mellett műkö{ő helyettes i. e.366 őta a prateor. Feladata a városi rend
fenntartása, s ennek keretében a polgári és büntető ügyek legfőbb bírája. A prateort
6 lictor illette meg. Hivatali ténykedése közben is mellette állt kettő.

3. A consulok penzügyi és adminisztratív segítőtársai a quaestorok voltak. Ezek

felügyeltek az államkincstárra, a pénzügyekre és az állami okmányokra. A hadjára-
tok idején kezelték a hadsereg pénztárát, fizstték a katonák zsoldját, felosztották és
értékesítették a zsákmányt. Néhol még ma is quaestura-nak neveznek egyes állami
hivatalokat.

4. Egészsn különleges helyet foglaltak el a hivatali ranglétrán a néptribunusok

(tribunus plebis), A római hagyomány szerint i. e. 495-ben az elkeseredett nép csak
azza| afeltétellel volt hajlandó hadba vonulni, és harcolni Rómáért, ha a patríciusok
szabadon bocsátják azadősság miatt bebörtönzötteket. Az egyik consul ígéretettett
a követelés teljesítésére,de a másik, mihelyt elmúlt a veszély, ismétbezáratta az adős|
plebeiusokat. Erre a nép elhagyta Róma városát, és kivonult a7,űn. szenthegyre az-
zal afenyegetéssel, hogy ott új várost fog alapítani. A megrémült senatus békéltető
követeket küldött utánuk, mert tudta, hogy plebeiusok nélkül Róma gyenge.
A plebeiusokat lényeges engedmények bírták rá a visszatérésre. A patríciusok béle-
egyeztek abba, hogy a plebeiusok évről évre saját tisztviselőket váLlaszthassanak
érdekeik védelmében. Ezeket néptribunusoknak nevezték. Fő feladatuk a plebs
érdekeinek védelme volt. Ennek biztosítására beleszólhattak a fő magistratusok
intézkedéseibe, hatálytalaníthatták azok rendelkezéseit. A néptribunusok személye
szent és sérthetetlen (sacrosanctus/ volt a város falain belül. Lakőházuk minden
plebeius számára menedékü szolgáLlt. Számuk eleinte kettő, aztán négy volt, majd
tízre emelkedett. A tribunusi hivatal az eurőpai történelem későbbi szakaszaiban
is felbukkan. Legnevezetesebb viselője a magát néptribunnak nevező, tragikus véget
ért római Cola di Rienzo ( l3l3-1354).
5. Igen nagy tekintélye volt a censori hivatalnak. L e. 443-től öt évenkéntkét-két
censor-tválasztottak másfél évi felhatalmazással. Hatáskörükbe tartozott a vagyoni
becslés; népszámlálást rendeltek el, adókat vetettek ki. Joguk vo|t az erkölcsileg
méltatlanokat a senatus tagjai közül törölni. Erre a tisztségre csak igen kiváló, kon-
zulviselt polgárokat választottak. Legnevezetesebbek voltak Appius Claudius Cae-
cus,aki i. e. 3l2-ben volt censor. Ő építetteazelső műutat, a Rómából Capuába vi-
vő, ma ishasznált Via Appiát. Méltó utóda yo|taz előbb már említett Marcus Porcius
Cato (i. e.234-149), aki i. e. 184-ben lett censor. Ez a tisztség mind elnevezésében,
mind hivatali jelentésében mindmáig fennáll. Ma a sajtótermékek, irodalmi és más
művészeti alkotások politikai ellenőrzését végző személyeket hívják Qenzoroknak.
6. A római köztársaság ismert még egy átmeneti vagy rendkivüli tisztséget, ez a
dictatura. Dictatort csak kivételesen választottak félévesidőtartamra, akkor, ha az
államot különösen nagy veszély íenyegette, pl. külső veszély, vagy az osztályharc ki-

25
 éleződése, A dictatura a köztársaság idején több ízben igen lrasznosnak bizonyult.
Azi,e. I. sz. Polgárháborúi alattafőhatalom egykézbeösszpontosításának a hiva-
talos formája lett. A dictator hatalmának külső jelvényei is díszesebbek voltak, mint
bármely más magistratusé. Természetesen őt is megillette a biborszegélyű tőga, a
díszszék.A dictatort - minden más magistratusnál nagyobb hatalmának kihangsú-
lYozására - kétszer annyi lictor kísérte,mint a consulokat, tehát összese n 24. A főha-
talom a birodalom egész területénaz ő kezében volt. A polgárháborík idején Sulla
i. e. 81-ben dictatorrá, azazafőhatalom birtokosává választattamagát.Iulius
Caesar
több ízben is megszerezte a dictatori jogkört, így i. e. 49, 48 és 45-ien. Egy évre rá
pedig fölvette az örökös dictatori cimet (dictator perpetuus).
A hivatalok betöltésével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a rómaiaknál a
kÖztársaság idején a tisztségek betöltéséért nemjárt fizetség. A tisztségek általában
meghatározott sorrendhez és korhoz voltak kötve. A tisztségekre pályázni kellett.
Alegalsó fokozatota quaestorképviselte. Ezta30. életévtől kezdve lehetett betölteni.
Csak ennek sikeres ellátása után lehetett pályázni az aedilisi tisztségre. Az aedilis fel-
adata volt vi gYázni a város rendjére, tisztaság áta. Praetornak ezentisztségek betöltése
után és kb. 40 éves korában válasáhattak meg csak valakit. Végül a tisztségek koro-
nája,betetőzése, a consuli hivatal következett, amit 42 éves korban |ehetett megpá-
lYázni. FŐtisztségeket, különösen a consulságot nehéz volt olyannak elnyerni, aki-
nek ősei nem viseltek magas hivatalt, Az
ilyen ,,új ember"-nek (homo novus) számí-
tott, és csakis egész különös érdemek alap-
ján választották meg. Ilyen ,,homo no-
vus"-sok voltak Marius (i. e. 156-86), a
nagy hadvezér, akit hét ízben is consullá
választottak és Cicero (i. e. 106-43), aki a
haza megmentőjeként nyert€ el ugy anezt a
tisztséget.

6. Sulla

26
7. A pornpeji fórum egy részlete

2,7
 8. Forum Romanum: septimius severus diadalive és saturnus templomának romjai

28
 A polgárháboruk végétjelentő császárság új korszakot nyitott Róma történelmé-,
ben.A köztársaság korának utolsó századában Róma városa hatalmas fejlődésnek
indult. Sulla (i. e. 138-78) és utána Iulius Caesar (i. e. 100-44) pompás építmények_
kel látják el a várost. Augustus császár (i, e. 31*i. u, 14) további díszes épületeket
emeltet. Végrendeletében azzal dicsekszik, hogy téglából épült várost vett át, de ő
márványépületekkel zsúfolt várost hagy azutódaira. Nero császár (i. sz. 5zt-68) alatt
Róma egy része tűzvész áldozatalesz. A császár azonban esztelen pazarlással újraépít-
teti. Vespasianus, Domitianus alatt tovább épült Róma. A legdíszesebb épületek, így
egy pompás fórum (forum)is Traianus építészeitdicsérik. Utóda, Hadrianus császár
(i. sz. ll7-138) is szenvedélyes építkező. Birgdalomszerte hatalmas emlékműveket
emeltet. Egyik legpompásabb építményehatalmas római síremléke,amelyet ma An-
gyalvárnak neveznek. Epülnek a városban hatalmas fürdők is a nép üdülésére és szó-
rakoztatására. A közelgő barbár betörések elleni védekezésül Aurelianus császár
(i. sz.270-275) hatalmas fallal veszi körül Rómát, amelynek jó része még ma is fenn-
áll. A császárkorban Róma lakóinak számaegymillió körül jár. Így mindenképpen a
legnagyobb és legragyogóbb város azegész ókori világban. A három világrészre ki-
terjedő óriási birodalom központj a az őkori világ emberének szemében ne mcsak hó-
dító, hanem a békét,civilizáciőt,jogot adó és rendet teremtő hatalom központja is.
Ezért halmozzákel a birodalmat jelképző Várost a polgárok és az idegenek, kortár-
sak és az utókor a tisztelet és a magasztalás minden jelzőjével.
Végezetü hadd idézzünk két magyar eredetű méltatást Róma egyetemes jelentősé-
géről. Egy Rómában eltemetett magyarnak, Lászay Jánosnak sírkövén lévő latin
nyelvű felirat ezt mondja: ,,Vándor, ha látod, hogy az, aki a fagyos Dunánál szüe-
tett, most római sírban pihen, ne csodálkozz; Róma mindnyájunknak édesanyja."
A század elején pedig Ady Endre így foglalja össze a maga Róma-élményét: ,,Oh,
gyönyörű örök ég, Yáltoző, ős szent község, Urbs te feledtető, Az én élet poklából,
Lelkem-testem kilából, Te szent, védő tető." (Nyárdélutáni F.Iold Rómában, 1912.)

29
 Miből'éltek a rőmaiak?

A mezőgazdaság
Plinius Maior a Naturalis historiá-ban áradozva ir ltáliáról, a Tiberis, Róma és
campania vidékéről. szerinte ez a táj az égboltnál is szebb. ,,Hogyan varázsoljam a
világ szeme elé - kérdi - tiindéri partjait, boldoggá tevő és elbűvölő vidékeit, melye-
ket a természet saját kedvtelésére mind ide zsúfolt össze ! Hogyan irjam le éghajlatát,
egészségetadó és állandóan kellemes hőmérsékletét,számos termékeny mezőit, nap-
sütötte halmait, szelíd hajlású hegyeit, a sok árnyas erdőt, a hasmos erdőségek sok-
féleségét,melyek oly termékenyek gyümölcsökben, szőlőkben és olajbogyókban,
ahol ajuhok kiváló gyapjúval bírnak, ahol oly sok akövérrehizott bika, továbbá a
számos tavakat, a rengeteg forrást, a földeket gazdagon őntöző folyókat." Plinius:
A természet históriája III. 5. (ford. Yáczy Kálmán) Vergilius szerint sincs szebb, ter-
mókenyebb föld Itáliánál:

,,Ití a tavaszmeg a termő nyár örökös, sose múló,

kétszer is ellik a nyáj, a fakétszer hozza gyimölcsét."

Vergilius; Itália dicsérete, Georgica II. l49-150. (ford. Lator Lászlő)

Nem véletlen, hogy azItália szép és termékeny földjén élő rómaiak ltazájuk nagy-
ságának egyik biztositékát a mezőgazdaságban látták. A földművelést tartották
hosszú ideig szabad emberhez egyediil méltó foglalkozásnak. cato szsint a földmű-
vesek közül a legderekabb emberek és a legkiválóbb katonák kerülnek ki, az ő kere-
setük a legfeddhetetlenebb, legbiztonságosabb és a legkevésbévan kitéve az irigység-
nek: s a legkevésbéhelytelen gondolkodásúak azok az emberek, akik ezt a foglalko-
zástfolytatják. . . Arómaiak jó gazdánaktartották azt, akinek éIéskamrája tele volt
mindenféle jóval. Akinél tej, sajt, móz bőviben volt, disznó, kecske, bárány akadt a
ház körül, és nem volt üres az olajos és boros pince sem. A korai századokban ter-
mészetes volt az, hogy kiváló államférfiak, hadvezérek a béke napjaiban földjüket
művelték. Egyes családi nevek is e foglalkozás eredményességérőltanúskodnak.
A Lentulus (/ens - lencse), Cicero (cicer - borsó), Fabius (faba - bab) családok föld-

30
jein valamikot dúsan teremhettek a hüvelyesek, a Porcius Qlarcus - sertés), Ovinius
(ovls- juh), Asellius (asellus - szamár) családok inkább az állattenyésztés területén
tűnhettek ki.
A földbirtokok kezdetben kicsinyek voltak, a tulajdonos családtagiaival együtt
művelte meg, de a köztársaság vége felé óriási méretű latifundiumok alakultak ki.
A hódító háborúk következtében áradtltáliába az olcsó munkaerő, arabszolga, a
provinciák bőven ontották a termést, mindez tönkretette a kisparaszti gazdaságokat,
és kevés kézben nagy birtoktestek összpontosultak.
Eleinte a gabona volt a fő termény: búza, árpa, zab, azonkivil hüvelyesek és zöld-
sédéték.Evenként háromszor szántottak, eleinte fa- majd vasekével. A gabonasze-
meket kézzelvetették el. ,,Ut sementem feceris, ita metes" (Ahogy vetsz, úgy aratsz.)
- mondta a jő gazda. Földjeiket gondosan művelték. Nyári hónapokban sokszor
bajt okozott aszárazság.Ezenűgy segítettek, hogy patakok, folyók vizének egy ré-
szét csöveken a termőterületekre vezették. Később komoly vízvezetékeket (aquae-
ductus)építettek, Agazdaköteles volt a birtokán áthaladó részt jól karbantartani, s
ezértbizonyos mennyiségű öntözővizethasználhatott fel. Az aratás sarlókkal tör-
tént. A begyűjtött kalászokat emberi erővel csépelték ki. Egy ismeretlen költő így ír
az őrlés nehéz munkájáről egy paraszt reggelét ábrázolva:

,,. . . &z ajtó reteszét elhűzva kinyitja a kamrát:

hűs földjére leöntve maroknyi halom gabonája.
Ebből mer valamennyit, amennyit a mérce mutat, mely
kétszer nyolc font súllyal van terhelve előre.
Aztán megy s odaáll a malom mellé, s a parányi
deszkácskára, mit íly célból ékeltek a falba,
ráteszi hű mécsét.. .
Majd kezeit szólítja dologra, megosztva a munkát:
jobbja feszül neki, balja segíti csupán; amazewre
kergeti körbe a nagy kereket s gyorsítja futását
(súrűn csapja akő, megzűzva csorog le a gabna),
közben fáradt nővérétfelváltja abalkéz
és így kölcsönösen... S rágyújt paraszti dalokra
s a nyers énekszótól könnyül fáradozása".

Moretum 15-21,24-30. (Csorba Győző ford.)

Később. a principátus korában a latifundiumok megnövekedésével a gabona-

termelés Itáliában háttérbe szorult, és a szükségleteket főleg importtal elégitették ki.
Ugyanakkor viszont virágzásnak indult a szőlő-, olaj- és g.vümölcstermelés. Ekkor
a munka túlnyomó részétmár rabszolgák végezték. A rómaiak legfontosabb itala
a bor volt. Íróik kiváló száraz^ édeskés. vörös és fehér borokat emlegetnek. Horatius

31
 többször is megénekli a jó falernusi, massicusi és caecubusi bort. volt olyan fajta,
melYet akkor tartottakigazántüzesnek. ha legalább 10-20 évtgraktározták. Szerették
a mustot is. Készítettekbelőle szirupot, amit édesitésre használtak. a borecetnek
Pedig ugYancsak a szakácsművészetben volt jelentősége. A szőlőtermelésben mennyi-
ségre és minőségre törekedtek. Igyekeztek megválogatni a tala1 tulajdonságaihoz
legmegfelelőbb szőlőtőkéket. Columella, mezőgazdasági szakíró (i. sz. I. sz.) már
60-féle szőlőtőkét ismert. A szőlőt karóval támasztották meg. vagy fára futtatták,
Háromszor kapálták. A szüret a legtöbb helyen októberben volt, A fürtöket késsel
szedték. majd hordókban lábbal taposták. A mustot agyagedénybe öntötték. hogy
kiforrja magát. majd amphorákba helyezték. gyakran úgy. hogy füst érhesse. A ró-
maiak véleményeszerint a füst kellemes mellékízt adott a bornak. A szállítás is
amphorákban történt. Itáliának elég nagy volt a kivitele. Egy ideig a császárok a
provinciákban akadályozták is a szőlészetet, hogy Róma vezető szerepe meg-
maradjon. később azonban megváltozott a helyzet^ és hallunk kiváló egyiptomi,
gÖrÖg. hispániai borokról is, sőt Pannoniának is volt fejlett szőlő- és bortermelése.
Abban egyet értett a közvélemény. hogy:
,,A bornál nincs kellemesebb. nincs jobb ital
bajűző, búfeledtető orvosszerünk,
vidámság magvetője, édes iskola,
a társaságot összeforrasztő erő."

, Varro: A bor dicsérete, frg, 1l1. (Kerényi Gácia ford.)

A nagy gazdaságok másik jellemző terméke az olaj volt. Nélkülözhetetlen afőzés-
nél, világításnál, de kenőcsöket, gyógyszereket, kozmetikai cikkeket is készítettek
belőle. Termelése komoly befektetést igényelt, mert azolajfák lassan nőttek, és soká-
rahoztak termést; termőképességüket viszont sokáig megőrizték. Az olaj bogyóját
hagytákjól megérni a fán, majd kézzel ővatosan kosarakba szedték, utána úgyneve-
zett olajprésben sajtolták. Az olajat amphorákban, néhol hordókban tárolták. Ez is
értékeskiviteli cikk volt.
A római gazdasághozgyümölcsös is tartozott. Legelterjedtebb gyümölcs volt a fü-
ge. Nagyon kedvelt és olcsó népélelmezésicikknek számitott. Még állati takarmá-
nyul is szolgált. Igen közismert volt az alma (malum), a körte (pirum) Arméniából
kerÜlt RÓmába a sárgabarack (malum Armeniacum) és Perzsiából az őszlb.arack
(malum Persicum). A cseresznyét Kisázsiában ismerte meg egy hadvezÉr (Lucullus),
és meghonosította itáliai birtokán. Ennek a páratlanul fényűző életmódot folytató
hadvezérnek nevét őrzí a nálunk is elterjedt ,,luculluszi lakoma" kifejezés. Mivel ét-
kezést a rómaiak gyümölcs nélkül el sem tudtak képzelni, ezért sok hasmot hajtó
vállalkozás volt a gyümölcstermelés
ValószínŰ, hogy elterjedt volt a virágkertészet is. Az ókor mezőga zdasági szakírói
nyomatékosan ajánlották, hogy főIeg a városok környékén élő gazd,ák foglalkozza-
nak a mindig értékesíthetővirágok termelésével.
32
 Fontos gazdasági ág volt a rómaiaknál
a méhészet. Mivel nem ismerték a cukrot,
a mézet fogyasztották a legfontosabb éde-
sítő szerként. Azonkívül még sokféle célra
használták, csecsemők táplálására, torok-
fájás és egyób hűléses betegségek győgyitá-
sára, gyümölcsök téli tartósítására, és
alapanyaga volt a cukrászok és a pékek bi-
zonyos termékeinek. A méhészkedésnek
olyan jelentősége volt, hogy Vergilius Ge-
orgica című művének 4. könyvében egye-
dül ennek módszereivel, hasznával foglal-
kozott.

9. Virágárus

10. Baromfikereskedés

33
 E

Mindig jól jövedelmezett az állattenyésztés is. Az egyik mezőgazd,asági szakirő,

Varro, mégapénz(pecunia) szó eredetét is a marha (pecus) szóból származtatta, s a
nyelvészek véleményeszerint apecunia szó eredete valóban ez. Agazdagságotegy bi-
zonyos korban a marhaállomány jelentette. Négyféle szarvasmarhát tenyésztáttek.
Haszrálták igavonó állatnak, de nagyon szerették húsát és a tejtermékeket is. Lovat
háromféle élra tenyésztettek: igavonásra, lovaglásra és versenyzésre. Már a ró-
maiak ismerték a lovak rendkívüli okosságát és hűségét.Megbecsülték a szamarat
is, de még inkább az öszvéreket. Az utóbbiakat utazások alkalmával hasznalták elő-
szeretettel, mert az öszvér óvatosan és biztosan mozog a hegyi utakon. Sertést, ju-
hot, kecskét szinte minden gazdaságban lehetett találni. Nagyon szerették a kecske-
tejből készült sajtot, a sertés hurkáját, kolbászát, szalonnáját is szívesen fogyasztot-
ták.
A nagybirtokosok versengtek egymással, hogy kinek van értékesebb halgazdasá-
ga. Általános volt a baromfinevelés, de az ínyencek tészérekülönféle kisállatokat és
szárnyasokat tartottak. Van tudomásunk rigó - és pávatenyésztésről is, melyek
ugyancsak jövedelmezőek voltak.
A rómaiak a köztársaságkor végénés a császárkor elején a földművelő és a'pász-
tor tevékenységétidilli hangulattal ruházták fel. A falusi élet után való sóvárgásuk
abban nyilvánult meg, hogy az előkelők fényes vidéki lakhelyeket építettekmaguk-
nak. szerették a vidéki csendet, de az igazság az, hogy egyre többen voltak, akiket
vonzott a városi élet csillogása, szőrakozási lehetőségei, s a birtokaikon aránylag rö-
vid időt töltöttek. A költők műveiben a vidéki élet általában mindig vonzóan jelent
meg, mint ahogy ez Vergilius egyik eclogájában is kitűnik Meliboeus pásztor szavai-
ból, melyeket társához intéz:

,,Boldog öreg, hát jól-ismert folyamok fövenyágyán )

szent forrás-habnál így hűs lomb-árnynak örülhetsz.

Hol, zümmögve szelíd susogással, a hyblai méhek,
kik szívják a.virágszirmot, tetejében a szomszéd
fűzfasövényének, szórnak szendert szemeidbe ;
ott meg a szirtfok alól egy vincellér dala csendül,
míg kedvenced, a vad-tuba pár turbékol eközben
és nem szűnik a gerlice sem fenn búgni a szilfán."

I. 51-58. (Lakatos István ford.)

34
 Az ipar
A köztársaság korai századalban mindenki falusi birtokán készíttette eI azt az
iparcikket, amire szüksége volt, később azonbankialakult a finomabb áruk és luxus-
cikkek iránti igény, és komoly ipar fejlődött. A római ember azonban nem becsülte
Úgy az iparosokat, mint a földművelőket, sokáig a kézművességet nem is tartották
szabad,emberhez móltó foglalkozásnak. Iparosok nempályázhattak magasabb hiva-
talokra, jelentőségük mégis nagy volt az akkori életben. sokféle iparos volt Rómá-
ban; Plautus,,Bögre" című vígjátékában beszél ötvös, timár, takács, himző, női sza-
bő.fűzőkészítő, övkészítő, cipész, ács, rojtkószítő, ibolya-, sáfrány- vagy mályvaszi-
nű kelmét festő, papucs- és sarukészítő mesterekről, de sok más szakma is ismeretes a
római irodalomból és régészetileletekből.
A kézművesek közül legnagyobb megbecsülésnek örvendtek az ácsok, a faber tig-
narius-ok, akik házak vagy középületek létesítésénél működtek közre. A faber elne_
vezés pontosan aztjelenti, hogy ,jól, szépen összeillesztő". Eleinte főleg fából ké-
szültek az épületek, később általánossá vált akőből, majd elsősorban az égetett tég-
lából való építkezés.Ekkor már nemcsak fával munkálkodó ácsok dolgoztak az
épületen, hanem tervezők, kőművesek, űvegesek, lakatosok, szobrászok, lépcsőké-
szitők, asztalosok stb. Ezeket közös néven mindfaber-nek nevezték. A faber-ek kő-
zÜl sokra becsülték a kovácsokat és lakatosokat, akik a gazdáknak ekevasat, gereb-
lyét, sarlót, a katonáknak pajzsot, s az erre igényeseknek bonyolult szerkezetűzára-
kat tudtak készíteni.
Az igények növekedése idővel minden
területen jó minőségű szakmunkát kívánt.
Nemcsak az épületek voltak fényűzőek,
hanem a lakások bútorzata is. Termószete-
sen a szegények lakásai messze elmaradtak
az előkelő rómaiakétól. Az előbbiek a vá-
rosokban többnyire több emeletes és nem
túl kényelmes lakásokban éltek,

1l. Kovácsműhely

l
35
, Aházak építéséhezkülönféle téglákat használtak. Ahol padlófűtést alkalmaztak,
ott üreges téglával építkeáek, mert az épület alatti főtőtérből a meleg levegő az űre-
geken felfelé haladva temperálta a lakások hőmérsékletét.Padlóburkoló anyagnak
aprő téglákat használtak, amelyek átmelegedve egy napig azonos hőfokot tartottak
a lakásban. A téglaégetésjövedelmező foglalkozás volt. A téglaégető kemencék
többnyire gazdaglovagok kezében voltak, de tudunk róla, hogy császárok is szíve_
sen tartottak fenn saját üzemeket.
A ruha a rómaiaknál elsősorban gyapjúból és lenből készült, később az előkelők
között elterjedt a selyemöltözet is. voltak, akik saját szabó-varró rabszol gát vagy
rabszolganőt tartottak, a többség azonban tunikáját ( tunica ) , tőgáját ( toga ) raktár-
készletet is tartó szabászmestertől vette. A ruhákat csontból, bronzból, vagy vasból
készített tűkkel varrták. Jó szakma volt a kelmék festése. A legtöbb kelmefestő egy-
egy szép színnek volt a specialistája : voltak ibolyaszínre , l7lára, bíborra, sáfrány szí-
nűre festő iparosok, hogy az egyszerűbb színekről ne is beszéljünk.
Fontos szerepe volt a kallósoknak, akik a cyapjú anyagokat kallőzták, posztót,
nemezt állítottak elŐ, azonkivül a hasznalt ruhákat tisztították, újították fel. Külön-
féle anyagok segítségévela piszkos gyapjút ismét fehérítették,frissé, csillogóvá v3rá_
zsolták, Munkájuk nehéz volt, mert többnyire kádban ugrálva, szennyes, bűzös fo-
lyadékban taposták a ruhát. A kallósok műhelyének kellemetlen szaga (íisztitáshoz
vizeletet is hasmáltak) messzire terjedt, ezért a rómaiak lenéztékőket. A legtöbb
kallós felszabadított rabszolga volt.
A cipészek a cserzővargátől átvett nyers bőrökkel dolgoztak. Megrendelésre is ké-
szítettek lábbelit, de tartottak raktáron is, eladásra. A szép cipő divatja legalább
olyan fontos volt a császárkori Rómában, mint'manapság. A gazdag nők finom,
könnyű bőrből készült, néha ékkövekkel, gyöngyökkel kivarrt cipőkben jártak.
A császárkorban elterjedt a térdig érő, könnyű, vörös bőrből készítettcsizma. Az
előkelők résúrea cipőtalpat a felsőrészhezhozzávarrták, az egyszerű nép bakancsa-
it viszont szegelték. Voltak foltozó vargák is, de ezeknek a szakmáját nem sokra
becsülték.
Az utóbbiaknál lényegesen jobban szerették az élelmezés területén nélkülözhetet-
len pekek munkáját. A köztársaság korában még főleg otthon sütötték a kenyeret,
később ennél a szokásnál csak a gazdagok maradtak meg, s olyan fontos lett a pékek
szerepe, hogy munkájukat és a kenyér minőségétállami tisztviselő, az aedilis ellen-
Őrizte. A kenyeret bűzáből készítettók, kovásszal kelesztették, és gömbölyűre sütöt-
ték. valószínűleg nehezebb volt, mint a mi kenyerünk. A pekek egyszerű süteménye-
ket is készítettek.Kedveltek voltak ezek mellett a cukrászok csemegéi is.
A városokban sok hentes is műtodott. A városi lakások nem voltak berendezve
arra, hogy élelmiszereket hosszabb időre tárolni tudjanak, igy állandőan venni kel-
lett a friss húst vagy halat. korabeli ábrázolásokból tudjuk, hogy a mészárszékek-
ben akkor is ott függött, mint napjainkban, a hasított sertés, a kolbász, a hurka,
vagy a frissen vágott baromfi.

36
 Sajátságos élelmezési ág volt azúgynevezett garumkészités. Ez finom mártás volt,
melyet különféle halakból csináltak, többféle ízesitőszerrel tartósítottak, és tettek al-
kalmassá akár export szállitásra is. A tengerparti Pompei városának egyik legiöve-
delmezőbb iparága éppen ez volt.
Ha elmegyünk az aquincumi múzeumba, sok úgynevezett római porcnlánt, ,,terra
sigillata"-t láthatunk ott. A birodalomban mindenfelé elterjedtek a vörös agyagból
formált, fémmázas, finom domborművekkel díszített aszta|i tálak, serlegek, edé-
nyek. Annál érdekesebbek voltak, minél vékonyabbra sikerült azedény fa|át alakita-
ni. Ismerték Rómában azezűst, s a finom bronzedényeket is, de ezeket csak kevesen
tudták megvenni. A ,,terra sigillata"-t viszont meg lehetett találni az egyszerűbb há=
zakban is. Még exportálták is ezeket az edényeket. Indiában szintén találtak Arre-
tiumban készült vörös agyagos edényeket. Arretium volt az itá|iai fazekasság fő köz-
pontja. Olyan jó üzletnek bizonyult a ,,terra sigillata", hogy a tehetősebbek igyekez-
tek fazekassághozértő rabszolgákat vásárolni, és velük árut készíttetni.Arretumban
léteztek olyan műhelyek, ahol 40-50 ember is dolgozott. A kerámiaiparnak volt még
egy igen keresett tömegcikke, az o|ajlámpa. Ezí általában olyan olcsón adták, hogy a
legszegényebbek is megvehették.
Üveget az üvegesek öntéssel, préseléssel vagy fújással állítottak elő. Nemcsak
edényeket készítetteküvegből, hanem ablaktáblákat is, bár az utóbbiak nem terjed-
tekelazegész birodalomban. A hagyomány szerint egy kéznűves feltalálta a törhe-
tetlen üveget, de Tiberius császár kivégeáette, mert attól félt, hogy a törhetetlen
üveg a virágző iparágak alkonyát okozza.
Nem véletlen, hogy Rómában, ahol hosszabb időn keresztül olyan elterjedt volt a
fényűzés, sok borbély, kozmetikus, illatszerkészítő és ékszerész dolgozott. Az utób-
biak többnyire hozott anyagból készítettekkülönféle disztárgyakat, ékszereket,
nyakláncokat, aranyhajtűket, homlokabroncsokat, aranyszálakból font hajhálót, a
ruhák összefűzésére fibulákat, gyűrűket, pecsétgyűrűket. Eleinte rendelkezésekkel
próbálták útját állni a tűlzott fényűzésnek,de ez sikertelen volt. Később már épp
egyik_másik császár vagy a családtagjai jártak élen a mértéktelen luxus kifejtésében.
(ll8. ábra)
A kézműveseknek megvolt Rómában a maguk utcácskája, ahol a ház elé kiülve
gyakran háromlábú széken dolgozgattak. Sokszor a lakást és a műhelyt alig válasz-
totta el valami. A fejlődés ellenére az ipar a római történelem folyamán általában
kisüzemi jellegű maradt. A kézművesek érdekeinek védelmére egyesületeket, úgyne-
vezntt collegium-okat hoztak létre. A legrégibb collégiumokat a ,,gyűrűkészítők, ék-
szerészek, ruhatisztítók, koszorúkötők, ácsok, fazekasok, költők és színészek"
(Ürögdi: Róma kenyere, Róma aranya)hoztáklétre, de később a gazdasági élet fejlő-
désévelallandóan bővüt a számuk, Ezeknek a testületeknek érdekvédelem volt a fel-
adata, gondoskodtak az elhaltak végtisztességéről, szükség esetén segélyezték egy-
mást. Sok helyen politikával is foglalkoztak. Ezt a tevékenységüket a császárok nem
néztékjő szemmel, és akadályozták is. A collegiumok egy-egy istenség védnöksége

37
alá hűződtak, és annak ünnepét majális jellegű mulatsággal tették minden évben
emlékezetessé.
De honnan szerezték be a kézművesek az iparukhoz szükséges alapanyagokat?
EgY résziiket a kereskedelem, más részüket a bányászat szolgáltaíta hadd ejtsünk
-
néhány szőt az utóbbiról is. A többi iparágtől sok tekintetben eltér ma is a bdnyá-
szaí, igY volt ez az Ókorban is. A legnehezebb munkaterületnek számított, és a rab-
szolgák helyzete itt volt a legsúlyosabb. A rossz bánásmód mellett, hogy el ne szökje-
nek, arcukra, kezükre bélyeget sütöttek, és néhol összebilincselve kellett aludniok éj-
szaka. Mikor megszűntek a hódító háborúk, kezdett kevés lenni a munkaerő a bá-
nYákban, épp ezért később itt-ott szabad emberek is dolgoztak. Ezeknek érdekeit
már védték.Hadrianus császár pl, elr.endelte, hogy a bányászok számára fürdőt ren-
dezzenek be.
A bányákat főleg külszíni fejtéssel művelték. Később a feltételezett lelőhelyeken
kutató aknákat ástak, majd tárnákaí alakítottak ki. Ezeknek magassága sokszor
csak l m volt, szélessége esetleg 1_2 m, Tartóoszlopokkal próbáltak védekezni az
omlások ellen. A munkások csákánnyal, feszítővassal dolgoztak. sok gondot oko-
zoít avizvéóelem. A vizet többnyire összegyűjtve, oldalaknákon vezették ki. Sokfelé
bánYásztak a birodalomban épitkezéshez szükséges köveket, mészkövet, gránitot,
márványt, különböző érceket, rezgt,vasat, ólmot, ezüstöt. A bányák a köztársaság
korában magánkézben voltak, később azonban a császárok kiterjesaették föléjük
hatalmukat. Attól kezdve az állami jövedelmek jelentős része abányászattő| szárma-
zott.

A kereskedelem
RÓma kereskedelmi élete, mint az egész birodalom története, szerény kezdetektől
indult. Az első kereskedők úttalan utakon, az etruszkok nyomdokain indultak el, fő-
legészak felé, és igyekeztek értókes árukat szerezni. Ahogy növekedett a birodalom,
Úgy nőttek a kereskedelmi összeköttetések is, bár sokszor fordítva történt: előbb ju-
tottak el a kereskedők olyan helyre ahová a római lógiók csak később tették be a lá_
bukat. A kÖaársaság vége felé Rómában már hozzá lehetett jutni finom keleti áruk-
hoz, mégkínai selyemhez is, kaphatók voltak Afrika termékei, vagy Eszak-Európa
kincse, a borostyánkŐ. A híres ,,borostyán út" éppen Pannonián keresztül vezetett.
Maradványai ma is láthatók Szombathelyen.
Eleinte Ünnepnapokon rendeztek Rómában vásárokat, később azonban kialakult
a társadalomnak az a csoportja, amely állandóan kereskedelemmel foglalkozott.
Ahogy az iparosok szerettek egy-egy utcában tömörülni, hasonlókóppen a kereske-
dők sokszor egymás szomszédságában telepedtek le.
A gabonakereskedők a Vicus Frumentariu.r-on laktak, a kozmetikai cikkeket áru-
sítók a Vicus Unguentarius-on. A gyümölcs-, méz- és virágkereskedők, az ékszeré-

38
l 2. Élelmisz€rkereskedő

13. Posáókereskedés

39
 l4. Textilüzlet

szek és a hangszerkereskedők a Forum Romanum-ot átszelő Via Sacra mentén- a

luxuscikkek fő üzlethelyiségei pedig a Mars mezőnyoltak. Róma egyes terein rendsze-
resenazonosárutlehetettkapni. igy a Forum Cuppedinis-en nyalánkságokat. a Forum
Holitorium-on zöldségfélét, a Forum Piscatorium-on halat, a Forum Suarium-on
sertéseket. a Forum Boarium-on szarvasmarhákat. Azi. e. II. sz.-ban épült Rómában
az első nagy vásárcsarnok, amacellum. Később több hasonlót emeltek. A macellum-
ban belÜl árusitóhelyek voltak. de kivülről is körülvették boltocskák. A macellum
többnyire kör alakú volt, felülről kapott világítást és friss levegőt. Traianus császár a
II. sz.-ban 6 emeletes izletházat épittetett, amelynek minden emeletén másféle árut
lehetett kapni.
RÓma ellátásában nagy szerepe volt Ostiának, az Urbs-tól 20 km-re fekvő kikötő-
városnak. Ide jÖttek a világ minden részébőlaz árucikkekkel megrakott hajók, és in-
nen szállították Itália kincseit is exportra. A kikötőnek oly nagy volt a forgalma,
hogY a város főterén - a régészektanúsága szerint * valamikor 70 üzletiroda műkö-
dÖtt. Ezek az irodák hajós cégek vagy kereskedői társulások helyiségei voltak, és
ezekben bonyoütották le a kereskedelmi ügyleteket.

40
 ]

Hasonló gazdagáruforgalomról tanúskodnak Pompei leletei is. Fő útvonalain vé-

gig boltocskák voltak, azonkívül két hatalmas macellumban is lehetett vásárolni. Az
egyikben főleg élelmiszereket árusítottak, halat, húst. gyümölcsöket és zöldségfélét.
Ezt az épületet űgy tervezték. hogy az elárusítóhelyek minél kevesebb fényt kapja-
nak. s ne romoljon gyorsan a portéka. A másik macellum főleg a posztóárusok
céljait szolgálta.
A kereskedők utcáiban és a macellumokban óriási volt a zsivaj. Általában hango-
san kínálták a portékát, egy-egy mintadarabot kifüggesztettek, néha valóságos kira-
katot készítettek. Több helyen fehér vászonfüggöny takarta a bejár atot, Szokás volt,
hogy ezt a vászonfüggönyt telefestették hirdetésekkel. Más helyeken domborműves
cÉgtáblát akasztottak ki.
A kereskedelem fő problémája a szállitás volt. Nagy mennyiségű árut szárazfőldi
úton nehéz volt szállítani, ezért a karavánkereskedelem inkább csak drága és köny-
nyű súlyúcikkekkel foglalkozott. A tömegméretű szállitás elsősorban vízi utakon
történt. Hajókkal hozták a legfontosabb behozatali cikket, a gabonát, és főleg azo-
kon szállították exportra Itália legértékesebbcikkeit, a sót, olajat, a jó borokat.
Aszáraúőldi kereskedők gyakran fegyvereseket fogadtak, hogy azok védjékőket a
rablókkal szemben. A tengeri kereskedelemnek is megvoltak azért a maga veszélyei.
Nemcsak a viharoktól kellett félni, hanem a Földközi-tengeren alaposan elterjedt
kalózkodástól is. A kalózok főleg Kisázsia partvidékeinek lakóiból kerültek ki. Cice-
ro azt mondja róluk, hogy elrejtőznek a tengerparton, azutak környékén és a szik-
lák hasadékaiban, megfigyelik a hajósokat, akik éjszakaapartná| horgonyt vetnek.
Amikor látják, hogy a legénység elszunnyadt, négykézláb lopóznak elő, óvatosan,
nehogy zajt csapjanak, beülnek kis ladikjaikba és gyorsanahajóhoz eveznek. Kap-
zsiságuk táplálja kegyetlenségüket, így még azoknak sem kegyelmeznek, akik meg-
adják magukat, hanem mindenkit lemészárolnak.
Tudjuk azt is, hogy sok embert meg azért fogtak el élve, mert elszállították őket a
déloszi rabszolgavásárra. Miután a kalózok már erősen veszélyeáették a kereskedel-
met, a szenátus Pompeiust bizta megleverésükkel, aki valóban hosszabb időre ren-
det és nyugalmat tudott teremteni a tengeri kereskedelem számára.

4l
 Közlekedés, utazás, hírközlés

A kereskedelem és közlekedés egymástól szinte elválaszthatatlan fogalmak. Jó

szárazfőldi és víá utak nélkül nem lehet virágző kereskedelem. Ezeket ajó utakat a
rómaiak meg is teremtették, de nemcsak kereskedelmi célokból használták: itt vb-
nultak a légiók, itt közlekedett az állami posta- és hírszolgálat és részben ezeken bo-
nyolódott az utasforgalom is.
A római birodalom csodálatos útjai és civilizáciőja lehetővé tették ezeknek az igé-
nyeknek a kielégítését.A római utak, melyeknek maradványait sok helyütt láthatjuk
még, nemcsak Itálián keresztül híződtak, hanem átszelték azegész birodalmat. Kb.
l00 000 km új utat építettek a rómaiak és kb. 200 000 km-t korszerűsítettek a régebbi
perzsa, görög, egyiptomi és más utakból. Különösen a perzsák tapasztalatait hasz-
nálták felazűtépítésbenés a közlekedés megszervezésében. Öt fontos útvonal volt,
amely mind Rómából indult, a Forum Romanum-on levő arany mérföldkőtől. Az
egyik a hires Via Appia-val kezdődött, s a fővárosból Capuán át, majd Szicílián ke-
resztül vezeíett, s folytatása Afrika északi partvidékén épült ki.
A második vonal Rómától Brundisiumig, majd az Adrián túl a görög területeken
keresztül Kisázsiába irányult és elhúzódott Egyiptomig.
Volt egy útvonal Aquileián keresztül is. Ez távolabb elágazott Pannonia és Dácia
felé.
A negyedik útvonal Rómától a Pireneusokon át Gibraltárig húzódott. Az ötödik
az Alpokon keresztül biztosította a közlekedést a germánok és Britannia felé.
Az utaknak nemcsak a kiterjedése volt bámulatos, hanem a megépítésükis. lrhe-
tőleg egyenesen mérték ki azutaí, azután két árkot ástak a készülő úttest két olda-
lán. Az árkok belső felét kőtömbökkel megerősítették, majd a kőtömbök közötti
földet kiemelték. Az út legalsó rétegét nagy, majd felette kisebb kövekkel rakták ki,
végül kavicsréteg következett. Mindegyik réteget mészhabarcsba ágyazták, jól le_
döngölték, s az egészet domborúra képeztékki. Így az eső is lefolyt az úttestről. Az
uíak 4-6 m szélesek voltak, a magas hegyekben keskenyebbek.
Fontos feladatnak tartották azutak állapotának ellenőrzését, sőt még az utasokra
is gondoltak . 25-30 km-re egymástól - mint egykor a perzsáknál - pihenőhelyek vol-
42
 l

15. A római birodalom fő útvonalai

T:.T"T.-

:?Yff;47773-:=_€_EE-::?{r:--::=_==
t6. A római út keresztmetszete. A fedőréteg a summa crusta

43
tak az utak mentén. Ezeket a megállóhelyeket latinul positae mansiones-nek (előírt
megrállóhelyek) nevezték. Ebből a kifejezésből alakult ki később a posta szó. A meg-
állóhelyeken álltak fogadók, ahol többnyire nemcsak étkezni, hanem megszallni is
lehetett. Á|tatában úgy építettékezekeí, hogy legyen bennük egy kocsmaszerű étke-
zŐ, egy bolt, az udvarban kocsiszín istállóval és a földszinten, esetleg az emeleten is,
fogadószobák. Ezek a fogadók csakúgy, mint a városi kocsmák, különféle feliratok-
kal csalogatták az embereket. Hasonlóképpen, mint ahogy a szír korcsmárosné csa-
logatja afáradt utast egy ismeretlen költő versében:

,,Hőségtől, portól tikkadtan jobb, ha továbbmégy?

Itt lepihenhetnél, vár eleven füves ágy.

Várnak a sajtocskák melyeket kicsi háncssáta szárit,

Vár viaszos héjúszilva, sok őszi gyümölcs,
vajpuha gesztenye vár, édesre pirulva az almák,

P.." Uur.un"sos ! lásd, izzad fáradtcsacsikád már,

jaj, ne gyötörd! .. ... ."
Copa 4-5, 17-19,25-26. (Kurcz Ágnes ford.)

l7. Egy fogadó alaprajlza Pompejiben. 1. bejárat, 2. caupona,3. bolt, 4. ud-

var, és kocsiszín isállóval, továbbá a földszinten és emeleten fogadó-
szobák

Ez a kocsmárosné valószínűleg egy kisebb út mellett lakott, mert komoly útvona-

lakon nem csacsival, hanem lovakkal, vagy lovaskocsikkal közlekedtek.
Komolyabb útvonalakon, ahol szükséges volt, hidakkal biztosították a közleke-
dést. Némelyik híd még ma is áll, és nehéz terheket bír ki. A korai időszakot leszá-
mítva, kőből építettéka hidakat, melyek félköríves dongaboltozaton találkoző lába-
kon álltak. Sokszor középen egy-egy erődszerű zárőtorony állt. Rómában még meg-
van az i. sz. 136-ban épiúltPons Aelius (Angyal-híd), a Pons Fabricius (ma Ponte di

44
 .1*-

; ;'&-*

§*;;.* = F*
,:,
' .}<_,-_,* "^L_:,'t-,",,, -_> :_

18. A római Angyal-híd eredeti alakja (Coll : Már az ókorban is tudták)

Qua_ttro Capi, 20. ábra) és a Pons Milvius (Ponte Molle, 19. ábra). Az utóbbin a
második világháború időszakában gyakran nehéz páncélosok vonultak át. Francia-
országban, Nimes-ben még ma is ál1 egy háromemeletes boltíves vimezsték, amely a
Garonne folyót szeli át. Ezen az aquaeductuson az alsó boltívsort úgy kiszélesítették,
hogy hídként is tudták használni gyalogos és kocsiforgalom szálmára.
A rómaiak a köztársasági kor vége felé már négykerekű kocsiban, az úgynevezett
rheda-ban utaztak. Elöl ült a bakon a kocsis, hátul a kocsitérben az utasok. Ez a
fedett kocsi megvédte az embereket az időjárás viszontagságaitól, viszont oldalt ki
lehetett tekinteni, igy a íáj szépségeitis élvezhette az utas.
Megjegyzendő, hogy a rómaiak a kedves, szelíd tájakat szerették, irtóztak a ma_
gas, sziklás hegyektől. Voltak olyan utazókocsik, melyeket háló, ill. konyharésszel
is elláttak. Volt, aki írőasztalt szereltetett fel kocsijában, volt aki játékasztalt. A
postaállomásokon gyorsírókat is lehetett igényelni. Az utas menetközben lediktálta
a levelet, s a legközelebbi állomásról gyorsfutárral juttatták el a címzetthez. Ókori
írók, államférfiak jelentéseiből kitűnik, hogy a mansiókon biztosított lóvaltással
300 km-t is meg tudtak tenni egy nap.
A rómaiak idővel rendszeres járatokat alakítottak ki az utakon. Ezt nevezték
cursus publicas-rrak. Ezeket a járatokat díj ellenében mindenki igénybe vehette. Nem
volt túl &ága. Annyira törődtek az utasok kényelmével, hogy a mai menetrend-
könyvhöz hasonló tájékoztatőt adtak ki, amelyeket itinerarium-nak (útikönyv) ne-

45
 :l:]i:lii:,i]:.l,

[ 9. A Pon§ Milüus Rómában

20. A Pons Fabricius Rómában

2l. carruca dormiíoria, hosszabb utakon használták
22. Római postaFovas (Coll: Már az ókorban is tudták)

veztek. Ezekben tájékozódni lehetett arról, hogy az egyes helységeket hogyan lehet
megközelíteni, hol van pihenő, étkező stb. Voltak olyan itinerariumok, amelyek a
fontos látnivalókat, az űn. idegenforgalmi nevezete§ségeket is felsorolták.
Augustus idején olyan tömegek vették már igénybe a cursus publicust, hogy
rendelettel kellett szabá|yozni azutazási lehetőségeket. Elsőbbségük azoknak volt,
akik állami érdekből utaztak, csak utána következhettek a magánszemélyek.
Nem véletlen, hogy élelmes vállalkozók ezt kihasználva magánjáratokat indítottak
és ezeket omnibus-nak(mindenki számára) nevezték el. Jól jöved elmező foglatkozás
volí az ilyen omnibusok üzemeltetése.

A cursus publicuson bonyolódott le a hírköztésjava része is. A leveleket vagy fon-

tos állami intézkedéseket a cursus publicuson, vagy méginkább lovasfutárokkal
küldték el rendeltetési helyükre. A lovasfutárok többnyire ügyes fiatal férfiak voltak,
akik mezítláb, kengyel nélkül ülték meg a lovat, a kijelölt megállóhelyeken tünemé-
nyes györsasággal pattantak át az eléjük vezetett pihent lóra._
Leveleket szívesen küldtek a rómaiak postagalambokkal is. Különösen az i. e.I.
sz.-ban terjedt el nagyon a galambok tenyésztése.Áruk igen drága volt, külön tor-
nyokat építettek számukra és törzskönyvezték őket. A postagalambok óránként 60
km-t is tudnak repülni. Ez óriási sebesség, s a hírközlés gyorsaságát csak fo-
kozta, hogy a szárnyas üzenetközvetítők légvonalban tették meg a távolságot. Időn-
ként a hadsereg is felhasználta üzenetek küldésére a postagalambokat, és divatba
jött, hogy a gladiátorok postagalambokkal értesítsékbarátaikat győztes viadalaik-
ró1.
A levelek megírásakor néha titkosírást hasznáitak, Ha államtitkokról volt szó,
Augustus is igénybe vett egy jelrendszert, mely pontokkal és vonalakkal helyettesí-
tette a betűket.

47
 Háborúban, vagy egy-egy város ostroma idején, sziikség volt a gyors híradásra,
segítségkérésre.Füstjelek, fényjelek adták tudtul a veszedelmet, vagy az esetleg előre
rrregbeszélt közléseket. A római légiók ismerték az éjszakai táviratozásnak egy olyan
módját, hogy fáklyajelzésekkel betűsort továbbítottak arra a helyre, ahová az üzene-
tet szánták. Az egyes betűk fáklyajele titkos volt, hogy az ellenség ne tudhassa meg,
miről van szÓ. Ha szükség volt rá, több állomáson keresztül továbbították a fényje-
leket, s hogy ne lehessen félreértés,egyes parancsnokok megkövetelték, hogy a vevő-
allomások ismételjékmeg az adóállomások jelzéseit.
De a hírközlés módozataival való ismerkedés után térjünk vissza még egy kicsit az
utazásra. A rómaiak szerettek utazni, különösen a műveltebbek. Ilabb Plinius így ír
egyik levelébenbaútjának: ,,Vállalni szoktuk az utazást, áthajőzzuk a tengert, hogy
olyasmit lássunk, amire, ha szemünk előtt van, ügyet sem vetünk. . . Bármi is lehet
az oka, sok minden van városunkban és környékén, amit nemcsak hogy nem lát-
tunk, de hallomásból sem ismerünk. De ha mindez Görögország, Egyiptom, Ázsia
vagy más, annyi csodálatosjelenséggel teli és vonzó országföldjén volna, hallanánk
és olvasnánk róluk, s megbámulnánk mindegyiket.?'

Plinius: levelek VIII. 20, 1-2. (Muraközy Gyula ford.)

Ugyanúgy megvolt tehát a rómaiakban a világlátás vágya,mint a -ui e-be.ben.

A gazdagok saját kocsijukon utaztak. Vittek magukkal szolgákat, drága takarókat,
szőnyegeket, kristályokat, ezüstedényeket. A magasabb körökben szégyen volt egy-
szerűen utazni. Nero császár egyszerre 500 kocsival indult útnak, azi. sz. IIL sz, ele-
jén Heliogabalus császár 600 szekérrel utazott, hogy elődein túltegyenl'Kocsijait drá-
gakövekkel és arannyal díszítette, és megvetette az olyan járműveket, amelyeket
csak ezüst, elefántcsont vagy bronz berakások díszítettek."

Historia Augusta Heliogabalus 29. (Terényi István ford.)

Azátlag római persze megmaradt a cursus publicus vagy az omnibus mellett.

Nem volt körükben ismeretlen a szervezatt társasutazás sem. voltak a birodalom-
ban vállalatok, amelyek utazások szervezésével foglalkoztak. Sokszor átalányban
kértékaz útiköltséget, s akkor benne volt azutazás, a szállás, az étkezés is. Minden
művelt római kötelességének taftotta, hogy ellátogasson Görögországba, Trójába,
esetleg Egyiptomba. Ezeken a helyeken elsősorban nem a táj, hanem a műemlékek
megtekintése volt fontos számukra. Az idegenvezető fogalma sem volt ismeretlen
azokon a helyeken, ahol nagy volt a turistaforgalom. Ertékes vagy giccses emléktár-
gyak árusítása csakúgy jövedelmező volt akkoriban, mint manapság. A látogatott
helyek kőzé íartoztak a divatos fürdőhelyek is, melyek között a legnagyobb híre a
campaniai Baiae-nak volt. A meleg időszakban ezek a fürdők hemzsegtek a divatos
hölgyektől, a semmittevő ayanylflaktól. Nem véletlen, hogy Properllu§ féltékenyen

48
írja Baiae-ban nyáraló kedvesének: ,,. . ,most elegáns strandon az qljas hízelgésre
figyelszT s aggódva kérdi Cynthiától:

,,. . .hogyha a víg Baiae-t odahagyva kirándulsz

Sziklás partra, ahol Hercules útja futott,
vagy mikor arrafelé kőszálsz, hol az isteni tenger
százalakú táncát lejti Misenum alatt,
Gondolsz rám?"
Propertius I. l l, 1-5. Cynthia BaiaJ-ban. (Szabó Lőrinc ford.)

Azutaző lakosság részére nemcsak szárazfő|dőn, hanem tengeren is voltak rend-

szeres járatok, különösen a mare nosirum-on (a .,mi tengerünk", Földköá-tenger).
A rómaiak hajőzásaazelső pun háború után öltött csak nagyobb méreteket, de még
sokáig,,túl" bátornak tartották azt, aki a vad hullámokrabizza életét:

,,Erje utól átkom, ki először tárt ki vitorlát,

Útnak eresztve hajót tiltakozó habokon"
- mondja Propertius Távol a kedvestől című költeményében.
I. l'7, 13-14. (Trencsényi-Waldapfel Imre ford.)

23. Folyami szállitás

49
 A rómaiak hajóinak többsége aránylagkis méretű volt. Kb, 20 m hosszú, 6 m szé-
les és 200-250 tonna súly befogadására volt képes egy átlagos hajó, Epítettek azért
nagYobb hajókat is, melyek 700-800 tonnát tudtak szállitani, s 400_ó00 utas elhelye-
zésérevoltak alkalmasak, A hajókat elláttákevezőkkel, de a rómaiak idejében már a
vitorlának volt elsőrendű szerepe, s az evezőket csak szélcsendes időben haszrrálták.
Nem ismerték aziránytűt ezért elsősorban a nap és a csillagok állása szerint tájéko-
zőőtak. sok függött a parancsnokok, kormányosok ügyességétől. Nemigen merész-
kedtek a nyílt tengerre, inkább a partok mellett közlekedtek. A part mentén jól lát-
ható jelzések, éjjel világító tornyok segítségévelirányították a hajókormányt. Nap-
pal is jól látható jel volt az űgynevezett rhodoszi kolosszus, amely hatalmas, 34 m
magas szobor volt, Héliosz napistennek aszobra, mely Rhodosz kikötőjének bejára_
tátjelezte. Az Ókorban ezí a szobrot tartották a hetedik világcsodának, később egy
fÖldrengés miatt darabokra tört, s most már csak az antik tájékoztatásokból tudunk
róla. A híres Pharosz-szigeti világítótornyon kívül, mely Alexandria kikötője előtt
álltazÍ. században már szinte minden római kikötőben volt világítótorony.'A uilá-
gítójelzést valószínűleg úgy adták, hogy a tornyok tetején egy négyszögletű, oldalt
nyitott helyiségben az őrök éjjel fával tüzeltek, spanyolország északnyugati partjai
mentén La Corufia közelében még ma is áll egy jelzőtorony, melyet Traianus császár
parancsára építetteki. sz. l00 körül.

<.;==!i]:*:*-**
:;;,,:,, ,: ,-{

á::::-,,-
'f_.::_=_

__" }

;ij..li...],,i:.*', i,..,_].i"a],].|,|J
.$.. ;,.rlr
iui:11.1_r'!'f

24. Y lágitőtorony (Coll : Már az őkorban is tudák)

50
 Az időjárás nehézségei miatt ősztő| tavaszig túlnyomórészt szünetelt a bajózás.
Ilyenkor tatarozták a hajókat és tavasszal, ahogy Horatius írja Sestiushoz:

,,Enged a tél a tayasz meg a langy szelek édes ostromának,

A gépek vizre tolják a hajókat."
Carm. I. 4, l2. (Szabó Lőrinc ford.)

A hajózásnak a jelentősége a birodalom életébenállandóan fokozódott. RÓma

nagyságának egyik biztositéka az volt, hogy töretlenül tartotta hatalma alatt az
egész Földközi-tenger területét. A római hajósok azonban túl is merészkedtek a
Földközi-tengeren, különösen a kereskedők. ÁtitOtag egy Hippalosz nevű hajókor-
mányos a monszun szelek segítségérehagyatkozva eljutott azIndiai-őceánon India
nyugati partjáig. Utána kialakult azIndia felé való köiilekedés rendszeres útiránya.
Kb. 3 és 112 hőnap a}att el lehetett jutni Itáliából Indiáig. Általában októberben ér-
keztek meg a hajók, és többnyire áprilisban indultak vissza.
Plinius a Naturalis historia-ban említi, hogy Taprobane-ban (Ceylon szigete) is ta-
láltak római pénzeket. Római pénzeken kívül a birodalom egykori kiviteli cikkei kö-
zül színes üvegtárgyakat, poharakat, nyakékeket találtak a római birodalom hatá-
rain messze túl, a Vietnami-öbölben, Kína délkeleti partvidékén, de Britanniában és
Közép-Afrikában is. A hajósok, akik messzire merészkedtek, hajónaplóikban felje-
gyezték tapasztalataikat, s valósánűleg ezeknek alapján jöttek létre ahajőzási zseb-
könyvek. Ilyen az a mű is, melynek címe: Az Erüthreai tenger (Indiai-óceán) körül-
hajőzásáről. Ennek az irőja valószínűleg egy római állampolgárságú, Berenikében
lakó görög kereskedő volt, aki bizonyára többször megtette azIndiába vezptő utat,
Ebben ahajózási könyvben Távol-Keletről szóló feljegyzesek is vannak.
Nagyszerú hajósoknak kellett azoknak lenniük, akik olyan bizonytalan körülmé-
nyek között, ilyen hatalmas utakat tettek meg sikerrel. Ezeknek az embereknek az
önbizalma szólal meg egy ismeretlen költőtől származő hajósénekben, mely a késő
császárkorban keletkezhetett :

,,Rajta, legények, a visszhang z1gtra szavlnkat, rajta!

Járjanak az evezők, nem baj, ha recsegnek a deszkák,
Habból fényes ezüst csíkot hadd vágjon a bárka,
fusson a viz hátán delfinekkel vetekedve.
Rajta, legények, a visszhang zűgsa szavunkat; rajta!
Sír a dühödt tenger: felharsog mégis a rajta!
Széttépett hullám zúg: harsog mégis a rajta!
Nem gyöngülve, szűntelen, partig harsog a rajta|"
Poetae Latini Minoles III. 25. (Rónai Pál ford.)

5l
 Iustitia mérlegén

,,A tömeg örtil, szánakozik, nevet, sír, szeret, gyűlöl, megvet, irigyel, könyörület-
re, szégyenkezésre, restelkedésre hajlik, haragra gyullad, ámul, remél, fél - mindez
pedig attól függ hogy a jelenlevők lelkére a szavak, a gondolatok és az egész előadás
miként hat. Mit várjunk itt még valami szakértő ítéletére?Hisz ami a nagy tömeg-
nek tetszik, az a szakértőnek is kell, hogy tessék."

Cicero: Brutus, IL l92. (Posch Árpád ford.)

Azt hihetnők, hogy színházi előadásról mondja eztCicero,pedig csak törvénysák

előtt elmondott vád- vagy védőbeszédről van szó. Mégsem véletlen, hogy a hatás le-
írásában a szinházi szőrakozás megnyilvánulásaira ismerünk. Az ókori embernek
elég sok szabad ideje volt, s eá nem kötötték le a rádió, televiáő, képes magazinok,
- s a színházi és a gladiátori játékok sem voltak mindennapos, bármikor elérhető
szórakozások. A bírósági tárgyalások azonban - nyilvánosak lévén- alkalmat adtak
arra, hogy azutca embere bepillantson a gazdag, irigyelt előkelők kiteregetett ma_
gánügyeibe, kétes tisztaságú üzleteibe, távoli provinciák hétköznapjaiba, ahol meg-
vesztegették a római tisztviselőket; hatalmi harcokba és acsarkodó örökösödési
ügyekbe.
Megértjük azőkoriembert, hogy a kívüálló kandi kíváncsiságával akarta követni
a ,,nagyok" magánéletét a polgári perekben, és mint adőfrzatő polgár aggályos figye-
lemmel kísérte,hogyan hasznáúják fel a közpénzeket, és hogyan élnek vissza a rájuk
ruházott hatalommal a tisztségüselők.
Van azonban egy félelmetes mozzanat is Cicero szavaiban: ,,Ami a tömegnek rel_
szik." Abből lesz tehát igazság,jog, ítélet,ami tetszik?

52
 A ró mai igazságszo|gáltatás ál tal án o s. vo n ás ai
Egyértelmű választ nem adhatunk a fenti kérdésre, az ókori szerzők műveit olvas-
va hol erre, hol arra billenne az a bizonyos mérleg, amit az igazság bekötött szemű
istennője, Iustitia tart akezében. Fogadjuk el a római igazságszolgáltatás jelképe-
ként ezt az istenalakot a magunk értelmezésében:a római igazságszolgáltatás töre-
kedett a jogi egyensűlyra, a pártatlan itélethozatalra, de Iustitia bekötött szeme nem
annyira a senkire tekintettel nem lévő, ,,vak" igazságosságot jelenti, hanem inkább
bizonyos erősebb pártérdekek előtti szemethunyást.
,,Ha a (felperes) törvénybe bivja (az alperest), az men-
jen! Ha nem megy, hívjon valakit tanúnak (a felperes),
azán vigye el (magával a törvény elé). Ha vonako-
dik vagy elfut, tegye á kezét (azaz erőszakosan vezesse
elő)!"

25. Iustitiát ábrázoló érem

Igy kötelezte a XII táblás törvény az alperest a törvény előtti megjelenésre,

azaz igy írta elő a XII táblás törvény a per meginditását a polgári törvénykezésben,
A tizenkét táblára ft§zitett polgárjogi rendelkezések a legősibb ránk maradt római
törvények. I. e. 45l-ben tíz férfiból álló bizottságot választottak Rómában törvények
szerkesztésére (decemviri). Két év alatt foglalták írásba a már eddig is élő, de le
nem rögzítettjogszokásokat, amelyeket a népgyűlésjóváhagyása után 12érctáblára
vésve kifüggesztettek a comitiumon, azaz azon a kis téren, ahol a népgyűléseket
tartották, és a törvénykezést szokták gyakorolni.
Az első három tábla foglalta össze az ún. eljárásjog szabályait (amelyből az iméní
olvashattunk), a negyedik a családjogot, pl. a családfő korlátlan hatalmának, a pat-
ria potestasnak némileg határt szabó tö_rvényt a megszövegezés korának archaikus
latin nyelvén: ,,Si pater filium ter venumduvit, filius a patre liber esto". Ha az apa
háromszor eladja fiát, a fiú legyen szabad az aplátől, azaz ne legyen többé hatalma
felette annak a kegyetlen apának, aki képes háromszor eladni rabszolgának a tulaj_
don fiát, Az örökösödési jogot tarta|maző ötödik táblán olvashatjuk: Ha végrendel-
kezés nélkül hal meg az, akinek közvetlen örököse (azaz egyenesági leszármazottja)
nincs, a legközelebbi rokonáé legyen a családi vagyon. Ha nincs rokona, a nemzetsé-
géheztaftozó személyek örököljék vagyonát, (Szádeczky-Kardos Samu: Régi latin
szövegek jegyzéke)
Nem véletlen, hogy a tulajdonjogra vonatkozó törvények két táblát is elfoglalnak,
A rabszolgatartó társadalomban nagyon fontosnak tartották a magántulajdon vé-

53
 26. A XII táblás törvény rekonstrukciója

delmét, a tulajdonviszonyok pontos meghatározását. számunkra már megdöbbentő

e törvények aggályos pontossággal párosuló kegyetlensége, amint pl. kimondja,
hogy ha az adós a bevallott, elismert adósságát 30 napi haladék után sem tudja kifi-
zetni, és senki sem vállal érte kezességet, hitelezői verjék bilincsbe, méghozzá 15

54
fontnál nem nagyobb súlyúba. A büntetés ideje alatt saját költségén étkeáet, ha
nem, a hitelezője köteles etetni, napi 1 fontnál (kb. 30 dkg) nem több lisztből készült
kenyérrel. Eközben még joga volt kiegyezni, s ha ez nem történt meg, 60 napig
maradt bilincsben, ezalatt három alkalommal a praetor elé vezették. A harmadik
alkalom után hitelezői részekre vágbatták.
Ezekután nem meglepó, hogy a büntetőjogra vonatkozó kilencedik táblán azt ol-
vashatjuk, hogy ha az éjszakai tolvajt a károsult megöli, az nem gyilkosság.
A XII táblás törvények közt szerepelt az is, hogy ha ugyanarra a dologra vonatko-
zőanűj törvényt hoznak, arégihatályátvesziti.Ezmagára a XII táblás törvénysorra
is érvényesvolt. Egyre újabb és újabb törvények születtek, árnyaltabbak, a megviil-
tozott gazdasági és társadalmi körülményeknek megfelelőek. Így módosult a rab-
szolgaság általános tartalmának értelmezése is az évsztaadok folyamán, hiszen a
rabszolgák tényleges helyzete változott aszerint, hogy az úgynevezett patriarchális
rabszolgaság yagy az árutermelő rabszolgaság korában yagy a császárkorban éltek-e,
amikor a rabsáo\ga-utánpótlás forrásai elapadtak. A törvényekből követni le-
het a patríciusok és plebeiusok közti osztályharc ingadozó erőviszonyait. Pl. a lex
canuleia (a törvény : lex szóhoz jelzőként a törvényjavaslatot előterjesztő római
tisztviselő családneve járult; itt Caius Canuleius volt a törvényjavasló) kimondja,
hogy patrícius és plebeius hazasságot köthet egymással.
Alex Icilia azi. e.IY. században megerősíti a néptribunusok sérthetetlenségét,és
pénzbírságot rő arra, aki a néphez szóló tribunust zavarni meri.
Cornelius Sullának, a diktátornak az i. e. 82-ben hozott törvénye azonban - a lex
Cornelia - elrendelte, hogy a néptribunusok csak a senatus felhatalmazásából lép-
hetnek a népgyűlés elé, valamint, hogy aki már volt néptribunus, más hivatalra ne
pályázhassék.

A törvényhozás
E kiragadott három törvény isjól tükrözi a hatalomért folytatott harc ingadozá-
sát. De ki fogadta el, kik szavazták meg, ki ,,iktatta be" ezeket a törvényjavaslato-
kat? A királyság idejében (s ez megelőzi a XII táblás törvények korát) a király alkot-
ta az állam törvényeit. A köztársaság korában a comitia centuriata (azaz a vagyonuk
alapján századokba osztott fszázad: centuria] római nép gyűlése) gyakorolta a tör-
vényhozás jogát. A javasolt törvényt a comitia megtartása előtt 30, később 27 nap-
pal ki kellett hirdetni. A comita előtt közvetlenül előzetes gyűlést tartottak (contio),
melyen bárki felszólalhatott a javaslat mellett vagy ellen. Ezt követte a népgyűlés,
ahol azelnöklő magistratus feltette a kérdést(rogatio): ,,Velitis iubeatis. . . sic fie-
ri?" (Akarjátok-e, hogy így legyen?). Kezdetben élőszóval szavaztak, később azon-
_ban (a lex Gabinia alapján) titkosan, táblácskákkal (tabella) történt a szavazás. Az
egyik táblára ezvolt írva: U. R. azaz [Jti rogas: amint. kérdezed, tehát e volt az
:
igenlő válasz; a másikra A betűt írtak, (antiquo aréEi mellett maradok), az az eluta-
55
 sító váLlasz- A szavazők a táblácskát a szavazőurnába tették, ezeket a szavazatgyűj-
tők megszámolták, és kihirdették az eredményt. A gyűlések helye a Mars mező
volt.
I. sz. 98-ban szaYazott meg utoljára törvényt a comitia centuriata,
de már az i. e. II.
századtő| kezdve lassan.átvette a szerepét a szenátus, mely jogot vívott
ki, hogy a
törvényjavaslatok csak előzetes jóváhagyása után kerüljenek a népgyűléselé. Az
i. sz. II. sázadtől kezdve a törvényhozás a császár jogává vált.
A tÖrvénYek - a fentiekből úgy tűnik - demokratikus körülmények között jöttek
létre; beterjesztés, előzeteshozzászőlás, a teljes népgyűlés titkos szavazása
után. Ha
azonbanelolvassuk, mit mond a népgyűlési beszédről Cicero szónoklatelméleti mes_
tere, Arisztotelész, akit a római szónok gyakran idézett és követett, rá kell jönnünk,
mennyire befolyásolható, manipulalható volt a szavazők tömege, és így a szavazáő
eredménye, igazságossága is. ,,A népgyűlésibeszéd olyan, mint a szinházi díszlet,
mert mennél nagyobb a nézők köre, annál kevésbénézhetik meg közelrő!, ezért
a
részletek gondos rajzolásamindkettőben felesleges, sőt hiba." Másutt:
,,Nemcsak az
igazat, hanem a valósánűt is tekintetbe kell venni... s dicséretre vagy gáncsolásra
használni. Pl. a magát meggondoló és hidegvérű embert félősnek és alattomos
ál-
noknak, az egYŰgyűt jószívűnek rajzolni . . . Aztis meg kell gondolni, kik előtt
dicsé-
rünk, mert. . .az athéniek előtt nem nehéz dicsérni az athénieket. . . Azon kell
tehát
lennünk, hogy kitudjuk, miképpen ítélneka hallgatók minden dologról,
és azután
kell ítéletünket általános állítással kifejeznünk.''

Arisztotelész: Rétorika (Kiss János ford.)

Ezeka tanácsok aztbizonyitják, hogy a népgyűléstbefolyásolni kívánó szónok

nem ragaszkodott a teljes igazsághoz,hiszen állandóan szeme előtt kellett tartania
saját Politikai célját, s ehhez vá|asztania meg az eszközöket, számolva a hallgatók
hangulatával is.

A per (iudicium privatum)

Az igazságszolgáltatásnak, jogrendnek csak az egylk oldala a törvényhozás.
A másik a tÖrvénYek végrehajtása, a törvényeknek való érvénytszs,rzés. Ez a feladat
nagYobbrésztamagisíratusoknak jutott, közülük is elsősorban apraetornak.
Azi. e.
IIL századig a consul jogkörébe taftoző igazságszolgáltatás átment a praetoréba.
Magas rangú tisztviselő volt, rögíön a consul után követke zett; őtis a comitia
centu-
riatayálasztotta. Megválasztásában nem játszott szerepet, van-e jogi végzettsége,
hi-
vatali műkÖdése alatt jogtudósok álltak mellette tanácsadóként. (Óe a rőmai
,,áita-
lános képzéshez" ajog annyira hozzá tartozott, hogy szinte minden művelt
ember
tanult jogot) . Az| e.II. századtólkezdve két praetor volt Rómáb an: a praetor
urba-
nus, aki a római polgárok egymás közötti, s a praetor peregrinus (: idegen, jöve-

56
vény), aki az idegenek és a rómaiak közötti peres ügyeket bíralta el. Később l6-ra
emelkedett a praetorok száma.
A peres ügyeknek, ajogi eljárásoknak kétfajtája volt: a iudicium privatumazaz a
polgári törvénykezés, amikor tehát magánszemély vádolt magánszemélyt valamilyen
bűntettel; a másik a iudicium publicum, az á|lam ellen elkövetett bűnökben az állam
nevében történő törvénykezés, másszóval bűnvádi eljárás. Áilamellenes bűntettnek
számított a zsarolás, a megvesztegetés, a sikkasztás, ahazaárllás, a gyilkosság stb.
A bűnvádi eljárást, magát a tárgyalást is és az elbírálására alakult törvényszéket is
quaestio-naknevezték, míg a magánjogi eljárást és a tárgyaláson elmondott beszédet
actio-nak. A kétféle perben kétféleeljárás volt érvényben.Mindkétféleperes eljárás
formai követelményei közé tartozott,bogy az eljárást egyáltalán elkezdeni is csak az
erre alkalmas napokon (diesfasti) lehetett. A provinciákban télen voltak a kitűzött
törvénynapok.

Kövessük először a magdnjogiperes eljárást római irodalmi szemelvények alap-

ján!
Horatius gyanútlanul ballag a Szent úton, a Forum közelében, amikor egy feliile-
tesen ismert ,,alak" csatlakozik hozzá,locsog, fecseg, dicséri önmagát, tolakodóan
kérdezősködik Horatius barátai felől, nem lehet lerázni. Kiderül ugyan, hogy a fe-
csegőt törvényszek elé idézték,kezese álljót érte, s a pört elveszti, ha nem jelenik
meg időben, mégsem tágita költő mellől, mert el akarja érni, hogy az bemutassa ba-
rátjának, a mindenható Maecenasnak. Szerencsére azonban

,o-u" u föi;;;.,,ú;, i i H;;; ;gy, ;; ;;;;k; i" i - traii .a,Ji"j'r#":','r'rTi

- s hozám: ,,Ha szabadna tanúnak?. . . Nyújtom már a fülem, - Visz a törvény-
székre; köröttünk vad zsivaj és nagy csődület... .. ."

Horatius: Sermones I.9. 74-]8. (Meller Péter ford.)

Nem nehéz ebben az időszámításunk kezdete táján keletkezett szatirában felfedez-

ni a XII táblás törvónyben megszabott eljárásjogi szabályokat, köztük a fül megérin-
tésének,,szertartását"; ezzsl je|képeztékui,, hogy emlókeztetik a tanút a tanúsítandó
eseményre.
Mikor már mind a két fél jelen volt a praetor előtt, megkezdődött az ,,actio in
iure" . Bizonyos ünnepélyes szavakkal, később pedig előre megállapított,,formulák"
alkalmazásával tisztázta a praetor, hogy mi is a kereset lényege. Fontos volt,
hogy a megfelelő formulát alkalmazzák, mert kiilönben elveszett a per, újabb k"r.."-
tet kellett indítani.
A formula tehát az a törvény vagy rendelet, amire a vádat alapozni kellett, illetve
lehetett, Maga az eljárás a következő részekből allott:

57
 l. a per körüményeinek az előadása
volt a leglényegesebb, nyelvtani alakja többnyire egy
2. a felperes követelése (ez
feltételes mondatsor volt, pl. ,,ba az alperes valóban tartozik a mondott összeg-
gel a felperesnek, akkor ítéljékaz összeg megfizetésére; ha bebizonyosodik az
ellenkeóje, fel kell menteni".)
(Természetesen más nyelvtani sémájú formulák is léteztek.)
3. A bíró kijelölése
A praetor a bírákat kijelölte. Birő (: iudex) lehetett minden tisztességes római
Polgár, még a császárság idejében is. A praetor olyan bírói névsort terjesztett eló,
amelyből mind a vádló, mind pedig a vádlott kihúzhatott neveket, míg végül azok
maradtak meg, akiknek a személyét mindketten elfogadták. Augustus császár tör-
vényben rendelte el, hogy jegyzékbe vegyék azokat a tisztviselőket, akik bírákként
szóba jöhettek.
Az actio ezek után már ,,in iudicio" folytatódott tovább. Itt a két fél felmutatta a
praetortól kapott iratot a formulával, majd a közösen megállapított napon kezdetét
vette a bizonyító eljárás. A tárgyalás színhelye a basilica volt, egy hatalmas, oszlop-
csarnokos ,,igazságigyipalota". Abasilicák általábanavárosok főterén álltak, a fo-
rumon. A felek, illetve képviselőjük, a patronus összefüggő beszédben előadta bizo-
nyítékaités cáfolataikat, majd következett a probatio, a bizonyítás, immáron a ta-
núk, szakértők, később iratok bevonásával. A bírák ezután kimondták a ,,sententi-
át" az itéletet, amely megfellebbezhetetlen volt. Későbbi időben a bizonyítás során
előfordult az eskü is; a császárság korában pedig márjegyzőkönyveket is vezettek a
tárgyalásról, az itéletet - előzőleg írásba foglalva - a periratokhoz csatolták.
A perekben mind a peres ügyekbe keveredett magánszemélynek, mind a praetor-
nak vagy a iudexnek voltak jogi tanácsadói, akik meg is jelentek a törvényszéken
mintegy ,,segítségül hívottak"-ként, ,,odahívottak"-ként ezért is advocatus a nevük
latinul. Később ez a fogalom összeolvadt a patronu§ fogalmával. A patronus felada-
ta kezdetben a peres felek hivatalos, törvény előtti képviselete volt, mint a mai érte-
lemben vett védőügyvédé. Sem a patronusi, sem az advocatusi működésért (később
már csak advocatusnak nevezték) nemjárt dijazás a köztársaság korában, de ezt va-
lÓszínűleg nem tartották meg, legalább is újabb és újabb törvényekkel kellett megtil-
taniazügyvédek dijazását. Akorirodalmából ránkmaradt kép azadvocatusró| nem
hizelgő : agresszív, haszonleső, könnyen meggazdagodó embertípusként állítja elénk
plinius és Martialis is.
Plinius ilyennek láttatja őket az egyik levelében:
,, . . . oly kevés jogász van, akivel az ember szívesen lép fel a törvény előtt; több-
nyire tolakodó, nagyrészt ifiú emberkék; ide tódulnak, hogy felmondják iskolai lec-
kéjÜket, s olYan tiszteletlenek és felelőtlenek, hogy azt hiszem, az én kedves Atiliu-
Som nagyon taláIŐan jegyezte meg: most a Folumon a kisfiúk a törvényszék előtt
éppúgyHomérosznál kezdik a szónoklatukat" Üint az iskolában''.

Plinius Secundus: Levelek II. 14. 2. (Muraközy Gyula ford.)

58
 Bizonyára megtérült a rámenősség, hiszen Martialis epigrammájában az ügyvéd-
kedés a meggazdagodás lehetőségeként szerepel :

,,pár százast kértem kölcsön. s annak, kitől én ezt

méltán elvártam, semmi se volna e pénz,
mert hisz dúsgazdag s oly boldog e régi barátom,
azt mondják, már-már fólveti nagy vagyona.
Ügyvédkednél * szól - majd volna denárod ezernyi!'
. . .Pénzt kértem, Gaius, nem a tanácsaidat !"

Martialis II. 30. (Balogh Károly ford.)

Az űn. bűnvádi e§árás (iudicium publicum)

Az államellenes bűntetteknek - iudicium publicum - más volt a perrendtartása. A ki-

rályság idején természetesen a király vagy az általa kijelölt duumvirek, a köztársaság
korában a praetor elnöklete alatt működő törvényszék, a quaestio gyakorolta az
igazságszolgáltatást. A praetorok vagy helyetteseik kisorsolták maguk közőtt az
egyes quaestiokat (ti. a zsarolással, megvesztegetéssel, hazaárulással stb. foglalkozó
törvényszékeket); ezek mindegyikének megvolt a maga szervezete és törvényes es-
küdtbírája azokközűl a tisztviselők közül, akiket jegyzékbe (album iudicum) vettek.
A quaestiók előtt csak hatósági személy léphetett fól vádlóként. Ha ugyanazzal az
üggyel, bűnténnyel kapcsolatban többen léptek fel egyszerre vádlóként, akkor a tör-
vényszéknek el kellett döntenie, ,,ki kellett találnia" (: divinari), hogy melyiküknek
van több joga a vádemelésre. Ennek megtörténte után a vádló a kitűzött időben
meghatározott formula szerint előadta vádját, és megesküdött, hogy nem rágalmaz.
Ha a praetor elfogadta a vádemelést, beiktatta a hivatalos jegyzékbe. Ettől kezdve
'ellen
az, aki vádat emeltek, hivatalosan is vádlott, reus lett. Toga sordida-t, piszkos
tőgát, azaz gyászruhát kellett öltenie; hivatalra nem pályázltatott, sőt, vagyonával
sem rendelkezett. A törvényszék előtti megjelenéskor a praetor megkérdezte, beis-
meri-e a bűnösségét. Ha beismerte, nem volt szükség további eljárásra, elítélték,,in
iure". Ha tagadta, de ártatlanságát nem tudta nyilvánvalóan bizonyítani, akkor az
ügy a bíróság elé került (in iudiciis). A praetor a vádlóval és a vádlottal megallapo-
dott a bírák személyében, és kijelölték a tárgyalás napját.
Atárgyalásonelőbb avádlő,azutánavádlottmondtael beszédét (oratio), ponto-
sabban elmondhatták maguk is, de elmondhatták - s ez volt a gyakoribb - helyettük
az ügyvédeik (orator).
Ezután következett a bizonyító eljárás (tanúkihallgatás, okiratok, levelek, tárgyi
bizonyítékok bemutatása).Miután a felek még egyszer felszólaltak, berekesztették a
tárgyalást.

59
 A bírak egyenként megesküdtek, majd összeültek tanácskozni és szavazni. Ha a
bűn nagyon súlyos volt, a senatus hozott ítéletet,halalbüntetés lehetőségénélpedig a
néPgYŰlés, a comitia. Itt három tárgyalást tartottak, utána szavazás következett.
Háromféle táblát osztottak ki: egyiken A betű áilt (absolvo:felmentem), a
másikon C (condemno: elítélem),a harmadikon N. L. (non liquet : íl€íl vagyok
tisztaban a dologgal).
Aszavazatszámlálás után került sor az ítélethirdetésre, s azt nyomban végre is haj-
tották, A halálbüntetés római polgár számáraa lefejezés vaily a megfojtás volt; ke-
resztre feszíteni csak a rabszolgákat lehetett. Persze mint minden törvényt, ezt is
megszegték olykor, pl. a hírhedt Verres propraetor Szicíliában megfeszíttetett egy
római polgárjoggal rendelkező szicíliai férfit, szegény hiába kiáltozta gyötrelmei kö-
zepette. hogy: ..Civis Romanus sum! Civis Romanus sum!"
A halálbüntetés kimondásat meg lehetett előzni, ha még itélethozatal előtt önkén-
tes száműzetésbe ment a vádlott. a halálbüntetés végrehajtását pedig el lehetett ke-
rÜlni, ha azelitélt aYesta-szűzekhez menekült. és ők oltalmukba vették. A Capito_
lium alatt ma is megtekinthető az a börtön, amelynek föld alatti helyiségében a ki-
végzéseketvégrehajtották. Meglehetősen hátborzongatő mozzanat, hogy a halálra-
itéltet az Ítéletetkimondó főtisztviselőnek volt kötelessége kézen fogva idevezetnie.
ígY Pl. Cicerónak is i. e. 63 dec. 5-én a Catilina-féle összeesküvés öt halálraitélt
vezetőjét. Négy évvel később pedig Cicerónak kellett számkivetésbe mennie. mert
nem tartotta meg a törvényt. hogy ti. a catilináriusok halálbüntetéséről a népgyűlést
kellett volna megkérdeznie. Ezért Clodius néptribunusnak, Cicero ellenségének
törvényjavaslata (lex clodia) szerint most őt tiltották el ,,igni et aqua", tűztől és
viztő| - ez volt ui. a száműzetésbe küldés formulája.

Az ,,igyvédek"
A quaestiók, azaz a büntetőtörvényszékek előtti ügyvédkedésreugyanazak a sza.
bálYok vonatkoztak, mint a magánjogi perekben szónokló advocatusra illetve patro_
nusra: nem volt szabad a peres féltől sem pénzt, sem ajándékot elfogadni. Tanulsá-
gos eset ezzel kapcsolatban a római igazságszolgáltatás egyik látványos és jellemző
Pere, az Ún. Verres-per, amelynek lefolyását Cicero ránk maradt beszédeiből ponto_
san ismerjük.
A Per vádlottja C. Verres, aki szicíliai propraetor korában hatalmas vagyont hará-
csolt Össze, köztük rengeteg értékesműkincset. Hivatali idejének leteltekor a szici-
liaiak bevádolták, s a vád képviseletére Cicerót kértékfel. Verres védője Hortensius
volt, korának híres szónoka, Bát azügyvédnek szigorúan tilos volt bármi értéketel-
fogadni védencétől, Hortensius mégis elfogadott egy szfinx-szobrot Verres gyanús
eredetű műkincseiből. A szfinx, a félig oroszlán, félig nő testű lény az őkori mítosz
szerint (oidipusz-monita) rejtvényeket adfől az embereknek, s aki nem tudja meg-

ó0
fejteni, azt megöli. MQgazán. altercatio során, tehát amikor a védő és a vádló egy-
más után, felváltva szólhatnak, Hortensius Cicero egy vádlára azt felelte, hogy be-
széljen világosabban, ne rejtvényekben, mert ő nem érti, mire céloz. Cicero erre így
felelt: Pedig neked meg kell fejtened a rejtvényeket, hiszen szfinxet tartasz aházad-
ban. Hortensius erre elnémult, s átadta védencét a sorsának.
Claudius császár korában (i. sz, 41-57) már megengedték a tiszteletdíj elfogadá-
sát, de az összeg nem haladhatta meg a l0 ezer sestertiust. Később ismét megszűnt ez
az engedmény.
A tárgyalás során a szónokoknak kiszabott idő állt rendelkezésükre. Erről Plinius
levele tudósít bennünket
,,Beszédemet, akár a csatákat, azéjszaka szakította félbe. Három és fél óráig be-
széltem, volt még másfél órám. Mert a törvény szerint a vádló hat, a vádlott kilenc
órát beszélhet. Védencem úgy osztotta meg ezt az időt köztem és a másik védő kö-
zőtt,hogy én kaptam öt őrát, amaz meg ahátralévő időt. Beszédem olyan jól sike-
rült, hogy jobbnak láttam, ha befejezem és elhallgatok. . . . Ám Bassus* szinte sírva
könyörgött, hogy használjam ki a rendelkezésemre álló időt. Jól ütött ki a dolog: a
senatus oly feszülten és élénkenfigyelt, mint akinek azelső beszéd csak felkeltette, de
nem elégítette ki érdeklődését."

Plinius Secundus: lrvelek IV. 9, 9-10. (Muraközy Gyula ford.)

Számunkra kibírhatatlanul hosszúnak tűnik egy ötórás szónoklat, de hinnünk kell

a római kortárs-szerzőknek: képes volt az őkori hallgatóság ilyen tartós figyelemre,
különösen akkor, amikor közismerten ékesszóló volt az ügyvéd.
Cicero a Brutus c. szónoklatelméleti művében életképszerűen mutatja be az ilyen
helyzetet:
,,É,n csak aztkivánoma szónoknak, hogy amikor híre jár, hogy beszélni fog, már
előre foglalják el az ülőhelyeket, teljék meg a bírósági emelvény, a jegyzők a helyü-
ket szívességből adják át, a közönség tolongjon, a bíró feszültségben legyen, amikor
pedig feláll az, aki szónokolni készül, a hallgatóság körében legoííjelezzék, hogy
csend legyen, azután pedig legyen sűrű a helyeslés, sokszor nyilatkozzék meg a cso-
dálkozás; legyen nevetés, amikor a szónok akarja, s amikor akarja, sírás. . . "
Cicero; Brutus LXI.18. (Posch Árpád ford.)

A szónokok nem riadtak vissza a színpadias eszközöktől, érzelemkifejezésektől

sem. Cicero szemére hányja egy szónoktársának, hogy túlságosan nyugodt az elő-
adásmódja. Eztfel is használta ellene: amikor azva|akiről aztbizonygatta, hogy őt
megakarta mérgezni, Cicero, avédő azzalvágott vissza, hogy ha ezigaz lenne, nem
adná elő ilyen nyugodtan. ,,Sem lelki, sem testi megrázkódtatásnak nincs nyoma raj-

* Bassus Plinius ügyfele volt.

6l
tad. sem homlokodhoznem kapál kezeddel, sem csípődre nem ütöttél, sőt ami a
legkevesebb, lábaddal sem toppant otál."
Afentiekből Úgy tűnik, egy-egy ügy'et a kedvező ítéletigaz ügyes szónokjuttat el.
Az érzelmekre-hatás, a tömeghangulat kiszámitása, az ellenfól magánéletóre vagy
politikai szereplésérevalő célozgatások olyan eszközök, amelyek kívül állnak a
,jog" és az ,,igazság" fogalomkörén, de legalább mindkét félnek volt joga és lehető-
sége ezeknek az eszközöknek a felhasm álására, sőt, egymást kölcsönösen mintegy rá
is kényszerítettékerre - igy hozván egyensúlyba azt a bizonyos mérleget Iustitia is-
tenasszony kezében.

A római jog összefoglalása, a Codificatio Iustiniana

De az igazságszolgáltatás is sok mindenben megváltozik később, a császárságnak
abban a korszakában, amely Diocletianus uralkodásával (i. sz. 284-305) kezdődik, s
amelyet dominatusnak szoktunk nevezni.
A köztársaság állami szervei ekkor már minden jelentőségüket elvesztik. A consu-
lokat a császár nevezi ki, sjelentőségük csak annyi, hogy róluk nevezik el az éveket,
ésőkelnökölneka senatusban, A praetorokjogköre a gyámhatósági ügyekre korlá-
tozódik, viszont ők töltik be a teljesen megszűnt aedilisi feladatot: az ünnepi játékok
rendezését.A jogszolgáltatás most már azún. praefectus urbi (városi elöljáró) felada-
ta mindkét fővárosban: Rómában és konstantinápolyban. A császár jogi tanács-
adója és acsászári rendeletek elkészítője, a quaestor sacri palatii (a szent palota, azaz
a császári ház tisztviselője).
Az Óriási birodalmat valóban csak monarchikus eszközökkel lehetett kormányoz-
ni s ez egyben azt is jelentette, hogy egységessé vált a római birodalom jogrendszere.
Nem volt mód helyi jogszokások alkalmazására, de éppen ezért fontossá (sőt első-
rendűvé) váltaz írásbeliség. A törvényeket és a császári rendeleteket csak írásban le-
hetett eljuttatni a távoli kis provinciák városaiba, s egy fellebbezés is csak írásos for_
mában juthatott át a tisztviselők szigorúan megszabott hierarchiájának lépcsőfo-
kain. Mert a korábbi, köztársaságkori perrenddel szemben a császárkorban lehetett
fellebbezni, mégpedig végső fokon magához a császárhoz. Az egyesülési folyamat
hatására elhalványult a magánjog és a közjog közti gyakorlati ktilönbség is,
s a továbbiakban csak mint jogtudományi fogalom élt tovább a hivatásos jogászok
gondolkodásában, az állampolgár számára azonban nem érzékelhetően. Az egy-
ségesjogrendszer kialakulásának mintegy betetőzése volt a Codex Iustinianus, az a
törvénykönyv, amelyet lustinianus keletrómai császár rendeletére keszítettek el híres
jogtudósok i. sz. 528-ban, részben az Iustinianus által kiadott, részben korábbi
törvények alapján. Ez a kötet tulajdonképpen nem más, mint a római jognak
egyetlen hatalmas, átfogó törvénykönyvben való összegyűjtése, lefektetése, kodifiká-
ciója.

62
 Egy egészen mai példa is igazolhatja, milyen messzire gyűrűző, máig terjedő hatá-
sa van a római jognak. A tévénépszerű adása, a Jogi esetek l 978-ban egy telekfogla-
lással kapcsolatos esetet ismertetett: a parlagon hagyott telekrészt megművelő szom-
széd eljárását a bíróság jogosnak minősítette, s a telekrészt a szomszédnak ítélte,
- akárcsak a római jog klasszikus korában. Az indok is ugyanaz volt: az államnak
érdekében áll, hogy a földek ne maradjanak műveletlenül.
Kövessük hát végig a föld birtoklásának kérdésébenajogi fejlődést! A köztársa-
ság korában az a tulajdonos, aki hosszabb ideig (két évnéltovább) megműveletlenül
hagyta a földjét, még nem veszítette el. Ám ha valaki művelni kezdte ezt a parlagon
hagyott földet, az átment az ő tulajdonába, a korábbi tulajdonos pedig elveszítette,
Iiustinianus azonban-bár a birodalom gazdasági érdeke a földek művelését kíván-
ta volna meg - a tulajdonosi érdeket tartja szem előtt, s rablónak nevezi azt, aki el-
hagyott földet foglal el, mert:
,,A birtokot testileg és szándékkal (corpore et animo) szprezzik meg" - mondja ki
a Codex Iustinianus. A ,,corpore" itt annyit jelent, hogy teitünkkel, corpusunkkal
úgy hatunk a dologra, hogy az uralmunk alá kerüljön. Az,,animo" a birtoklási szán-
dékot, akaratotjelenti. A birtok megszűnik, ha csak a ,,corpore" hatás vész el, de az
,,animu§" változatlanul fennáll. Ha valamit elveszítünk, hiába akarjuk továbbra is
birtokolni. Ulpianus, a neves jogtudós példakénta Tiberisbe borult kövek esetét idé-
ú.Hiábatudjaazillető volt birtokos, hogy hol hever gazdátlanul a kőszállítmány,
amíg onnan ki nem emeli, nem azővé. Minthogy a birtoklás tényéheza ,,corpore" ós
,,animo" (testileg és szándékkal) követelmény tartozik hozzá, akkor is megszűnik a
birtok, ha a szándék biányzik. A 42. könyv 2. cimszavának 6. §-ában ui. ezí találjuk:
,,Ha ott vagy a telken, de mégsem akarod azt tovább birtokolni, tüstént elveszted a
birtokot. Tehát elveszteni puszta akarattal is lehet, de megszerezni nem lehet".
A jogi szemlélet folytonossága tehát az őkortől napjainkig kimutatható, De való-
jában mi biztosította a római jog továbbélését?Azt a tényt, hogy a jogi egyetemeken
ma is minden államban tanitják a római jogot?
A római jog abizánci birodalomban folytatólagosan élt tovább, és hatást gyako-
rolt a balkáni államok (Bulgária, Szerbia) jogfejlődésére. Európa többi részénideig_
lenesen helyi jogszokások kerekednek felül, de mihelyt Észak-Itáliában a XI. század,-
tól fellendül az ipar és a kereskedelem, a bonyolult árutermelés és árucsere feléleszti
a bonyolult viszonyokra épülő római jogot. Főként a bolognai egyetem válik híres
jogi egyetemmé, innen terjed át a római jog ismerete és tisztelete francia földre is.
(Az l804-ben megteremtettfrancia polgári törvénykönyv, a Code Civil, végső soron
a iustinianusi jogra vezethető vissza.) A xII. és a XIII. századi német egyházjogi
művekben szintén megtalálhatók a római jog normái.
A bolognai egyetemnek a XIII. században voltak magyar joghallgatói (130l-ben
pl. 80 diák), s az l367-ben alapitott pécsi egyetemen római jogot is oktattak. Wer-
bőczy hírhedt Hármaskönyve szintén római jogi hatást mutat, de hogy mi volt Wer-
bőczy közvetlen forrása, vagy, hogy ő maga hol tanult római jogot, nem tudjuk.

63
 27, A Basilica rorqiai Pompejiben

A Corpus Iuris (: a jog teste azaz joggyújtemény) ós benne a Tripartitum min_

denesetre három évszázadon át a nemesség bibliája volt.
A római jog tehát történelmi folyamatosságában is eljutott az eurőpai népekhez s
igy hozzánk is. Gyakorlati oka pedig mai oktatásának az, hogy a római jogtudósok
fejlett jogászi gondolkodásmódja a mai jogászok számára nélkülözhetetlen, akár-
csak a nemzetközileg ismert latin szakkifejezések elsajátítása. Ezenkívül a szocialista
polgári jog is foglalkozik olyan, az árutermelésből következő viszonyokkal, mint pl.
az elbirtoklás, a kötbér, aze|ad,ői szavatosság stb. Mindezeknek jogi formáit a ró-
maiak részletesen kidolgozták, s igy ma is alkalmazhatók.

64
 Sasok és légiók

Hosszú évszázadokon át Róma uralkodott majdnem az egész akkor ismert világ

fölött. Birodalmának határai a Perzsa-öbö|től az Eszaki-tengerig, a FelsŐ-NÍlustól a
Dunáig és Rajnáig, a Kaukázus előhegyeitől az Atlasz hegységig húzódtak. Határai
mintegy ötmillió négyzetkilométert zártak körü. Óriási birodalom, hatalmas állam-
gépezstre, megfelelő hadseregre volt szüksége.
A rómaiak történelmük kezdetétől szüntelenül háboruskodtak; hol ők kényszeri
tették másokra a háborút, hol mások kényszerítettékrájuk. Amint a római köztarsa-
ság belsőleg megerősödött,egészltátiáraki akarta terjeszteni hatalmát. A kisbirto-
kos plebeitrsi réteg is, a vagyonos patríciusok is újabb földekhez akartak jutni, Ki-
használva fejlettebb állami és katonai szervezetüket, sorra meghódolásra kényszerÍ-
tették azitáliai népeket, majd a közeli és távolabbi országokat is. Nézetük szerint a
köztársaság csak igazságos háborút folytatott, mindenkor az oltár és aházi tűzhely
(pro aris et focis) védelmében. Annyi mindenesetre igaz, hogy a rómaiak nem egy-
könnyen indítottak háborút. Ha lehetett, igyekeztek elkerülni a fegyveres Összecsa-
pást, és cselvetéssel, az ellenfelek megosztásával, kiilönféle szerződésekkel próbaltak
Róma hatalmát és vezető szerepét elismertetni. A hadüzenetet egyébkéntis mindig
bonyolult formaságok e|őzték meg. Sokat adtakarra, hogy a már ,,elkerülhetetlen"
háború mindenkor össáangban álljonaz,,emberi és isteni sugallatokkal", s ooigazsá-
gos és az isteneknek tetsző" legyen (iustum piumque bellum).
A hadseregnek, a légióknak (legio) nagy * esetenként döntő - szerepe volt mind a
köztársaság, mind a császárság korában, Röviden szólva, a római birodalom fogal-
ma összeforrott katonáival, Nem csoda, hogy a légiók a császárkorban beleszóltak a
trónutódlásba is, A katonacsászárok korában szinte alig lehet nyilvántartani a sok,
gyakranegyidejűlegmagátcsászárhak nevezőhadvezért. A császári bíbor a testőrök
vagy legionáriusok kegyétől függött, nemegyszer a legtöbbet fizetőnek vagy ígérőnek
adták el. A ,jő császárok" majdnem százeszíendős (96-180) uralkodása után, Com,
modusuralomra juglsával a romlás és a hanyatlás századakövetkezett. Barbár, csak-
nem tudatlan katonák lettek császárok - innen a ,,katonacsászárok" elnevezés -,

65
 \
/
többen még csak Rómába sem jutottak el, a zsoldosok már útközben meggyilkolták
őket, és új császárnak adták el a méltóságot.
kiemelkedett közülük ugyan néhány keménykezű uralkodó, mint septimius seve-
rus (l93*2ll), akit a pannoniai tégiók kiáltottak ki császárrá, Eredményesen harcolt
a barbár népek ellen, leszámolt a két ellencsászárral. Ugyancsak pannonia adta
Aurelianust (27U275) és Probust (276-282), akik Rómát hatalmas védőfalakkal vet-
ték körül, hogy megvédhessék a betörő ellenséges hadak ellen.

Világhódító légiók
A rómaiak nagy figyelmet forditottak a legionáriusok nevelésére és kiképzésére.
Vegefius - az i. sz. IY. század végénélt katonai író - szerint ,,a római nép a katonai
gYakorlatoknak, a táborozás rnűvészetének és katonai tudásának köszönheti, hogy
meghódította az egész világegyetemet."
A légió (mai szóhasználattal hadosztály) volt a római hadsereg alapvető harci ala-
kulata, szr,rvezeti és harcászati egysége. kezdetben a szükséges haderőt Róma há-
rom tÖrzse adta, mindegyik ezer gyalogost és száz lovast allított ki. Így a légió létszá-
ma 3300 főből áúlt. Minden katona maga szerezte be fegyvereit. csak később egysé-
gesítették a fegyverzetet.
A hagyomány szerint servius Tullius (a hatodik király) nevéhez fűződik a polgá-
rok osztályokba sorolása vagyonuk szerint. Ennek kapcsán módosult a t a-ar"ieg
szervezete is. Mindegyik osztály meghatározott számú katonai egységet (centuria)
volt kÖteles kiállítani. Így a katonailétszám 8400 gyalogosra és 600 lovasra emelke-
dett. Ebből a létszámból két légió alakult. Az egyik táborba szállt, amásik tartalék-
ban maradt a város védelmére.
Polübiosz történetíró (kb. i. e. 2l0-128-ig) feljegyzései szerint a legifiabb és a leg-
szegényebb katonák (velites) fegyverzete kard, hat darab kétméteres dárda, íj és pa-
rittya volt. A könnyű fegyverzetű gyalogság létszáma légiónként 1200 főt tett ki.
Eletkoruk és vagyoni helyzetük alapjin a nehézfegyierzetű gyalogosok háro-
csoportot alkottak. A fiatalabbak a kopjások (hastati) neyet viselték. Ezek karddal,
könnyű és nehéz hajító kopjával (pilum) és teljes védőfegyverzettel (sisak, pajzs,
mell- és lábvért) rendelkeztek. A másik csoport a princepsek. ugyanolyan fegyvirzet
tel, mint a hastatusok. A légióba l20a1200 hastatus és princeps tartozott. A 1egidő-
sebbeket triariusoknak nevezték. pilum helyett egyszerű kopját hordtak. A légióba
600 triariust osztottak be.
A lovasokat kopjával, a gyalogosokénál másfélszer hosszabb karddal és pajzzsa|
szerelték fel.
A kÖvetkező reformot Camillus dictatornak tulajdonítják. Camillus reformja elő_
Írta, hogY a katonáknak illetményt, zsoldot kell adni, amelynek terhére ruházattal,
fegyverekkel és élelemmel kell ellátni őket. Így tehát megszűnt a vagyonos és va-

66
gyontalan katonák közti különbség, ami jelentősen elősegítette az egyöntetű fegy-
verzpt &vezetését. A reform (i. e. 406-ban) pontosan megállapította a szövetseges
alakulatok hadműveleti rendjét is. Róma szövetsegeseinek (sociusainak) fel kellett
tölteniök emberanyaggal a római hadsereget. A szövetségi szerződésben előirták,
mekkora sereget kellett kószenlétben tartani a szövetségeseknek a római hadvezerek
rendelkezésére. Ezeket a kisegítő csapatokat (auxilia) szétosztották az egyes légiók
között. A szövetségesek rendszerint minden római légió után ötezer gyalogost és 900
lovast állítottak ki, Ezek fenntartásáról is ők gcindoskodtak. A szövetséges csapatok
a légiók szárnyain álltak fel, és a római magasabb parancsnokság alárendeltségébe
tartoztak. Az alacsonyabb beosztású parancsnokok kerültek ki saját csapatukból.
Camillus idejében a római hadsereg négy légióból allt, amelynek állománya össze-
sen t 6 800 gyalogost és 1 200 lovast tett ki. Az egységes fegyverzet lehetővé tette a lé-
giő szervezetének a megjavítását is. Minden tégiőt manipulusokra osztottak. A mani-
pulus 60 vagy l20 nehédegyverzetű legionáriusból állt, és két centuriá-ra tagolódott.
A légió harci rendje kezdetben az 500-600 főnyi szélességbenfelsorakoző falanx
volt. Ez azonban nehézkesnek bizonyult. Enltán a manipulusokat qakktáblaszerűen
helyezték el, egymástól megfelelő távolságban. A légió arcvonalának ez a tagolása
megnövelte a manőverezs,si lehetőségeket.
Az i.e.III. században - még a Karthágó elleni háború megindulása előtt - ilyen
volt a római hadsereg felépítése:

A hadraí.9.t.oya.íta3aDal . coDaulol aoííand

]raalnt Parlncanololtak

l.aoarll lrd..í.a

'4UlU§§.'=lx\N
rÉüüüüt
l x.btedurdr
prtncrprot
l

EEl _l E::
-rlE
,l.\,".o.A
ao

/X /X
üoo-3oo krton. nlid.iülts
ban

ciITlr-ir-r cii-r u-ili rl

Tuínak
3o-ao lov..a.i

28. A római hadsereg szeívezÉte

67
 Avázlatonláthatő, hogy a légió 30 riranipulusból állt, amelyek mindegyike l20 (a
triariusok manipu,llrsa 60) legionáriust fogadott be. Ezenkívül minden légiónak volt
10 osztag (turma)lovasa is. A légió egész állománya 4500 ember. Ezek köziil t200 fő
könnyű fegyverzetű, 300 fő pedig lovas volt.
A hadkötelezettség a 17. életévtőlkezd,ődötí és a 46. életévigtartott, de egy-egy
Polgárt, ha gyalogos volt, legfeljebb 20 hadjáratra lehetett bevinni, ha lovas, tízre.
Később az önkéntes katonai szolgálat bevezetésével egyre nőtt az önkéntesek száma,
a császárkorban pedig már az önkéntesek alkották a hadsereg állományának legérté-
kesebb részét.
Ha a háború megkívánta, Róma több légiót is kiállított. A második pun háboru
idejón (i. e. 2l820l) éveken keresztül több mint húsz légió állt fegyverben:
A köztársasági hadsereg utolsó nagy átszervezését Gaius Marius (i. e. lO7-ben)
haj totta végre. Megs zintette a könnyűfegy v er zstű gyal ogságot, amelynek feladatait
a szövetségesek alakulatairaháritotta, ugyancsak ezt tette a lovassággal is. Az egész
légiót most már csak nehézfegyverzetű gyalogosok alkották, a létszámot is 6000 főre
emelte. Három-három manipulus összevonásával kialakította a légió új taktikai alap_
egységét a cohorsot (600 fő), A cohorsok két vonalban (mindegyikben öt-öt cohors)
álltak fel. A legfontosabb azonban az önkéntes katonai szolgálat bevezetése volt. Te-
hát a vagyontalan polgárok is a hadseregbe léphettek. A katonák az államtól teljes
fegyvetzetet és felszerelést kaptak, rendesen fizették őket, részesültek a hadizsák-
mányból, s l6 évi szolgálat után végkielégítéstkaptak, földet igényelhettek valame-
lyik provinciában. Így az eredeti polgár-hadsereg önkéntesekből álló zsoldos sereggé
változott, és a légiókban vállalt katonai
szolgálat hivatássá vált.
Az így'megerősített hadsereg, amelynek
egy-egy légiójában l0 cohors, tehát kb.
6000 katona volt, komoly tényezővéváIt
a köztársaság politikai életébenis. A had-
vezér szerepe rendkívül megnőtt, tőle
függött a hivatásos katona személyes jóléte
is. A hadvezérek seregük erejére támasz-
kodva olykor függetleníthették magukat
a senatustól is, saját politikai céljaikra
használhatták fel a kezükben levő katonai
erőt.

29, Marius

68
 I

A légiók időkben is különböző jelvényeket és jelké-

és alakulataik már a legrégibb
peket választottak maguknak, de ezek basználatát csak Marius idején, tehát az i, e.
II. század végénrendszeresítették. A manipulusok jelvénye nyitott tenyérben végző-
dő díszes rúd volt (manus, -us f. : kéz), a lovasságot és a segédalakulatokat fehér
vagy piros posztóból varrt négyszögletű zászlő, a légiókat kiterjesztett szárnyú ezüst
sas jelképezte. A jelvénytartó rudakat fémkoszorúkkal, pajzsra erősített kitünteté-
sekkel, az istenek képeivel ésjelzésekkel díszítették.A légiókjelvényrúdján az ezist
sas alatt posztódarab feszült, amelyen alégő nevét és számát tüntették fel. Menet
közben ajelvényeket a csapatok élénvitték, de harcban rendszerint a hátsó alakza-
tokhoz továbbították.
A rórnai hadsereg - Vegetius szerint ,|étszám tekintetében nem tudta túlszárnyal-
ni a gallok emberfölényéí; a rőmai katonákat a germánok magas növésükkel, a his-
paniaiak erejükkel múlták felil; az afrikaiak ravaszabbak és gazdagabbak voltak,
mint a rómaiak: a görögök hadművészet és katonai elméleti ismeretek dolgában all-
tak magasabb szinten a rómaiaknál. ,,Mi viszont azzal nyertink - írja Vegetius
-, hogy mesterien ki tudtuk választani az újoncokat, mesterien meg tudtuk őket taní-
tani a fegyverek törvényeire; meg tudtuk edzeni őket a mindennapos gyakorlatok-
kal; a gyakorlatok és a tábori élet idején előreláttuk mindazt, ami a harcrendben és
azitközetben történhet, és szigorúan megbüntettük a naplopókat. Harcban a kato-
nai ismeretek birtoklása táp|álja a bátorságot. Hiszen senki se fél cselekedni, ha tud-
ja, hogy jól ismeri amaga feladatát. Háború idején a kis lótszámú, de jól kiképzett
osztag valójában mindig hamarább győz, a nyers és kiképzetlen tömeg viszont min-
dig halálra van kárhoztatva." Véleményeszerint aki békétakat, az készüljön hábo-
rúra, aki győzni akar, szorgalmasan képezzs katonáit, aki kedvező eredményt akar
elérni, az ahozzáértésre, a tudásra és ne a véletlenre támaszkodva viseljen háborut.

A légiók tisztjei, parancsnokok

A római légiókat kezdettől fogva a feladatok és a ranggal együtt járó hatáskörök
pontos meghatározása jellemezte . Az egész hadsereg főparancsnoki tiszte a consulo-
kat vagy nagy veszély esetén a dictatort illette meg. Camillustól mindegyik consul-
nak két-kétlégióból álló sereg állt rendelkezésére, és tizenkét tribunus militum (lé-
giónként hat) segítette munkájában. De a két légió külön-külön, más hadszíntérenis
működhetett. Ilyenkor az egyiket közvetlenül a consul vezényelte, a másikat legatusi
(alvezér|) rangban valamelyik tribunus. Szükségesetén a két hadsereget egyesítették.
Ebben az esetben a consulok egymást naponta váltva, látták e| a vezetés teendőit.
A főparancsnoki tiszt cserélésenem mindig volt szerencsés, mert előfordult, hogy
nem egyezett a két consul véleménye, Ez pedig csökkentette a sereg harcképességét.
Parancsnoki rangban teljesítettek szolgálatot a lovasság, a szövetséges hadtestek
és a műszaki alakulatokpraefectusai. Szükség szerint táborpraefectust is kineveztek,

69
aki a tábor építéséreós rendjére ügyelt. A katonai gazdasági hivatalok tevékenységét
tiszti minőségben a quaestorok irányították.
A senatus a főparancsnok mellé külön tanácsadókat és segítőtársakat osztott be,
akik rangban mind a katonai tribunusokat, mind a praefectusokat megelőzték. Ők
voltak azűn. legatusoÉ, hadsegédek, ,,megbízottak", s egyúttal a főparancsnok he-
lyettesei. A legatusokat a senatus feltétlen politikai és katonai illetékességükés szak-
értelmük alapján nevezte ki. Feladatuk pedig azvolt, hogy a főparancsnokot kísér-
jék, elvégezzenek minden olyan tennivalót, amelynek véghezvitelére a főparancsnok_
nak nem volt lehetősége. Idővel a legátusok lettek a harcoló légiók igazi parancsno-
ka1, igy aztán érezhetően csökkent a katonai tribunusok szerepe.

30. Római legionárius (rekonstrukció) 3l. Római centúrió (rekonstrukció)

70
 Az alacsonyabb rangú tiszteket centurióknak (századosok) nevezték. Minden lé-
gióban hatvanan voltak, a légió hatvan centuriájának az élén,mert egy-egy manipu-
lus két centuriára tagolódott. A cerrturiókat a közkatonák soraiból választották ki a
tribunusok, kinevezésük a főparancsnoktól függött. A manipulus két centuriájából
az elsőnek a parancsnoka, a centurio prior áílt az egész egység élén.Polübiosz sze-
rint: ,, . . . a rómaiak a centurióktól nem annyira bátorságot, mint inkább szívóssá-
got és lelki szilárdságot követeltek, Megkövetelték, hogy szükségtelenül ne rohanják
meg az ellenséget, feleslegesen ne kezdjenek ütközetet, de legyenek képesek arra,
hogy megállítsák a győzniakaró ellenség előretörését, és utolsó leheletükig maradja-
nak a helyükön."
Rangban a centuriók és a közkatonák között álltak az igen fontos kiképző és ki-
sebb parancsnoki szerepet betöltő altisztek, a principálisok (zászlővivők, jelvényhor-
dozók).
A légió lovasságának élénmagas rangú tiszt állt. Minden egység osztagokra, tur-
mákra oszlott, minden turmában három decurio (tizedes) parancsnokolt. A szövetsé-
gesek csapatai saját parancsnokaik vezetésével harcoltak, de egy magas rangú római
tiszt ( praefectus ) el|enőrizte őket.
A tisztek és altisztek ruháján külön jelvény mutatta rangjukat és külÖnleges fel-
adatukat. Kitüntetéseiket csak ünnepi alkalmakkor viselhették, szolgálatban soha.
A főparancsnokok, hadvezérek bíborszínű,a legátusok és tisztek piros szegélyű
fehér tunicát hordtak. A centuriók rangját szőlővesszőnyaláb jelezte, meg a sisakon
keresztben elhelyezett forgó.
Az imperiummal, vagyis a kivételes jogkörrel felruházott parancsnokokát meg-
illette a lictorok díszkísérete,akik vesszőnyalábba foglalt bárdot (fasces ) vittek előt-
tük. Az ünnepi szertartásokon, felvonulásokon rangiuk különleges öltözékét visel-
ték, a bíborszinű gyapjű palástot, a paludamentumot.

Felszerelés, fegyver zet, fe gyvernemek

A római katona fiő fegyvere a pilumés a kard volt. A kard kétélű,mintegy fél mé-
ter hosszú és 4-7 centiméter széles pengéje kereszt alakú markolatban végződőtt.
Sárni és vágni lehetett vele. A pilum rövid, kb. két méter hosszú és 4-5 kilogramm
súlyu kopja volt, és hossá sáró része horgos vasvégben végződőtt. A pilumot 7-10
méterre hajítottak. Az ellenség pajzsát kellett vele eltalálni. SÚlyával átszakjtotta a
pajzsot, alkalmatlannátetteavédekezésre. Apilum anehéz gyalogság hajító fegyve-
re volt.
A könnyűgyalogságot dárdával és íjjal fegyverezték íel. Az íjjal maximálisan 200
méterre lőttek. Hatásosan azonban 100 méterig lehetett használni. Percenként 4-6
nyilat tudtak kilőni. A dárdát 25 méterre hajították, abőrszillal ellátott dárdát pedig
80 méterre.

7l
 ., l

A Pajzs eleinte kör alakú, később félhengerpalást alakú volt, Favázán bőr feszült,
széleit keskeny szegélyben megvasalták. A legionárius menetben pajzsát a hátán
hordszíjon vitte, a mellén fémsisak függött, rajta piros vagy fekete tollforgó. A legio- "
nárius tÖrzsét fémlemezekkel borított mellvért védte. A mellvért alatt gyapjútunicát
hordtak (fehér alsóing), vállukra köpenyt ( sagum ) vetettek, amelyet elöl csattal erő-
sítettek meg. Nadrágot csak a császárság korában és akkor is csak a hidegebb pro-
vinciákban hordtak. Lábukon szíjakkal felerősített és a lábujjaknál nyitott lábbelit
hordtak.
Az ókori római hadseregben két fegyvernem volt: a gyalogság és a lovasság.
Eleinte eznka fegyvernemek egyneműek voltak, csak később következett be a gya--
logság és a lovasság nehéz-, könnyű-, és közepes gyalogságra illetve lovasságra
osztása.
De hamar megielent a,,íábori tüzérség"is, a katapulták és a ballistdk, amelyek a
császári RÓma légióinak fegyverzetéheztartoztak. A katapulta a féltonnás súlyúkö-
vet 500 méterre hajította. A ballista a nagy nyilakat és köveket 800-1000 méter tá-
volságra is ellőtte. Az onager két kilogrammos golyókat hajított 300 méterre. A hají-
tógéPek lőtávolsága többszörösen túlhaladta azijlőtávolságát, de az íj lőgyorsasága
sokszorosan nagyobb volt, mint a gépeké.
A római légiók gyakran kerültek szembe erődítményekkel, maguk is nagy gondot
fordítottak az erőditmények kiépítésére.Ideiglenes és téli táboraikat is alaposan
megerősítették, Voltak ostromlók és ostromlottak. Ennek megfelelően tökéletese-
dett ostromtechnikájuk. A már említett és a gyalogsági harcban is alkalmazott gépe-
ken kívül használták az erődök ellen a scorpiókat (köveket, égő olajos anyagokat és
vesszőnyalábokat hajító gépk),faltörő kosokat ésfaltépő horgokat. Az erődök ost-
romakor a gyalogság rendszerint ,,teknősbékáí", azaz olyan felállást alkalmazott;

32. Fedett laltörő kos (rekonstrukció)

72
 33. Biremis, kétsorevezős hadihajó, a hajó orrán roslfum

amelynél a katonákat minden oldalról pajzs védte. Komoly műszaki alakulatok,

mérnökök kísértéka légiókat. Lívius közlése szerint ilyeneket már Servius is csatolt
a légiókhoz. Feladatuk volt az utak, hidak építése,az összes műszaki munkák
ellátása,
Tökéletesedett és fejlődött aflotta is, különösen a punok elleni háború, a tengeri
utak ellenőrzése követelte meg erős flotta (csata- és szállítóhajók) létrehozását. Az
első pun háború kezdetére elkészült római flotta technikailag is fölénybe került a pu-
nokéval szemben, mert hajóikon csáklyás hidacskák, boronák voltak, amelyeket le
tudtak ereszteni az ellenséges hajókra. Ez lehetővé tette, hogy a nehézfegyverzptűka-
tonák rátörjenekazellenséges hajóra, és ott kézitusát vívjanak. A tengeri ütközetek-
nél is alkalmazták a rómaiak a ballistákat, katapultákat. A tengeri flotta jól kiegészi
tette és támogatta a légiók harcát,
A római hadsereg összetételében, fegyverzetében és harcászatában bekövetkezett
változások megvá|toztatták a hadsereg szervezetét is. A korábbi szervezeti egység a
falanx volt, nagy átütőerővel rendelkezett ugyan, deharcászatilag nem tagoződott,
ezért alkotő elemei nem tudtak manőveremi, szárnyai pedig igen érzékenyekvoltak.
A légióknál jelenik meg a harcászati tagozódás : a manipulus - barcászati egység; a
légió - önálló egység; a consuli hadsereg * magasabb egység. A római hadsereg szer-
vezeti tagozódása pedig: légió, cohors, manipulus.
A légió így jól manőverezett, változatos terepen is tudott harcolni. A könnyű és a
közepes fegyverzetű gyalogság szétszőrtharcalakzatban hajítófegyverekkel harcolt.
Fejlesztették a lovasság harcának alapvető elveit is.

73
 De nagy figyelmet fordítottak azőkorihadvezérek a háboru politikai előkészítésé_
re, és a hadjáratok politikai biztosítására is.
A rómaiak nemcsak újjá tudták szervez-
ni szétvert léglóikat, peldául a pun háboru egyes szakaszaiban, hanem a karthágóiak
Politikájával szembe tudták áilitani a saját, sokkal mesteribb diplomáciájukat is.
Joggal fogalmazta meg Hannibál: ,,Róma hatalma nem katonai erejében van, ha-
nem abban a képességében,hogy ellenségeit §zét tudta egymástól választani," Í]s ezt
hányszor sikerült elérniök hadjárataik során!

A római katonai tábor

A rómaiak nagy figyelmet forditottak a megerődített tábor építésére.A püdnai üt-
kÖzet előtt (i. e. l68-ban, a makedon hadsereg az ellenfél) Lucius Aemilius paullus
consul Így beszélt katonáihoz: ,,Őseitek a megerődített tábort mindig a sereg nyílt
kikÖtőjének tekintették, ahonnan megindultak az ellenségre, és ahol az ütközet üha_
rától megtépázottan biztos menedéket találhattak maguknak. A tábor pihenőhely a
győztesek számára és támasz a legyőzötteknek. A tábor - katonai lakóhely, második
otthon; a földsánc - fal; a sátor - minden katona háza és feszke.''
A római sereg a napi menet után - bármennyire fáradságos munka is volt ez
- mindig tábort ütött. A helyet azelőreküldött centuriók választották ki, ők végez_
ték el a tábor felosztását is. A leglényegesebb követelmények a táborhely kiválasztá-
sánál a következők voltak: a tábor jól védhető és biztosítható legyen, továbbá viz,
tűzlfa, takarmány legyen a közelében. Szívesen vertek tábort a rómaiak enyhe lejtésű
domboldalon úgy, hogy a tábor eleje a lejtő legalján legyen. Még jobbnak tartották,
ha a tábor bejáratáva| szemben természetes akadály * vídolyás, árok, mocsár
- Óvott a meglepetésszerűtámadástól. Az árok, a földsánc és a rajta létesített mell-
véd kötelezően előírt alkotórészei voltak a tábornak (vallum, agger),
A centuriók, miután kiválasztotíák a tábor helyét, meghatározták hosszát és szé-
lességét.Alakja rendszerint négyzet vagy téglalap volt. A tábor egy részp a consulok
és kíséretük elhelyezésére szolgált, továbbá a legionariusok sorákozó helyéül. A ka-

"tonák bőrsátrait pontosan meghatározott rendben, több sorban helyezték el.

A négyszög méreteit természetesen azhatározta meg, hogy hány légiónak kellett he-
lYet biztosítani, Iulius Caesar tizlégiőbőlálló serege Galliában (a mai Franciaország
Aisne megyéjében) 41 hektárnyi terüeten építetttábort. Figyelembe kell venni aá is,
hogy a fÖldsánc és a sátrak között elég széles út húzódott körös-körül. Ez lehetővé
tette a csapatok szabad mozgását.
A tábor minden oldalán nagy kapuk voltak, a két-kót szemben lévő kaput is utak
kötötték össze. A légiók az ellenség felénéző kapun vonultak ki a táborból, és a hát-
só kapun keresztül tértek vissza.
Amikor közel volt az ellenség, igen elővigyázatosan éltek a táborépítésés az ott
tartózkodás ideje alatt is. A környéken mindenfelé lovas osztagok cirkáltak, a kato-

74
 Porta praeteíra

,i--
Via principaüs

ffiní" t lffi 1-1 F

an
iii

i*

iil iiiil::+ iL

llli,,:!

il-,:ii;li

:i]ii:,.,i:i
ii
:!illÉ
iii :,:,::::::i: ]i ;,,,:ri::::i

(könnyű gyalog§íg)
porta decumana

34. Két légióból álló római s€reg tábora

nák pedig gyorsított ütemben dolgoztak, hogy felhúzzák a védősáncot, az aggert.

Ennek elkészülte után a lovasság zöme a sáncok mögé húzódott, de néhány egység
egymást váltva egész éjjel felderítő szolgálatot yégzett. Ugyanakkor a kapuknál is
őrködött egy-egy cohors, és őrszemek helyezkedtek el egyenlő távolságban végig a
földhányás mentén. Az éjszakát - délután hattól hajnali hatig - négy, egyenként há-
romórás időszakra, vigíliára osztották. Az őrségváltást kürtszó jelezte. Az Őrsége-
ket szigoruan ellenőrizték, rendszerint a centuriók, de nemritkán a tribunusok, le-
gatusok, sőt maga 3 főparancsnok is.
Azállandő gyakorlás eredményeként a római legionáriusok a tábort igen gyorsan
felépítették,és ugyancsak gyorsan tudták elhagyni. Reggel a katonák az első jelre le-
bontották sátraikat, s másodikra összerakták málhájukat és a harmadikra szervezet-
ten elvonultak a menetrend vagy a harcrend megalakítására.
Ha az ellenség megerődített állásait ostromolták, vagy állandó (télD tábort építet-
tek, sokkal tartósabb védőművek készültek. A sátrak helyett szalmatetős barakko-

75
 1

kat épitettek. A tábor körül gyakran kettős árkot ástak, továbbá 3,5 méter magas és
széles földsáncot emeltek, amelyet gyeptéglával boritottak be, és földbe vert karók-
kal erősítettek meg. Néha fa, ritkábban kőtornyokat is emeltek, amelyekről a tábor-
hozvezető utakat lőhették. A megközelítési útvonalakon pedig gyakran mesterséges
akadályokat, fatorlaszokat, farkasvermeket és ágas szigonymezőket létesítettek.
Ezek a védőművek olyan erősek voltak, hogy az ellenség nem igen merte megro-
hamozni a táborokat. Rendszerint különböző cselekhez folyamodtak, hogy a római
sereget a nyílt mezőre csalják.
Végül egy kis ízelítő egy Galliában megépítettrómai tábor ostromáról. Forrása
Caesar: A gall háború című műve (5, 43 sk.)
,,Az ostrom hetedik napján dühöngő szélvihar támadt. A nerviusok agyagból
gyűrt,izző parittyalövedékeket és áttüzesített lándzsákat szórtak a kunyhókra, me-
lyek tetejét katonáink gall szokás szerint szalmával fedték be. A szalma hamar tüzet
fogott, a lángokat a tomboló szél a tábor egész területén széthordta. Az ellenséges
harcosok tüstént előrevontatták a tornyokat meg a teknősbékákat, s ostrornlétráik
segítségéveligyekeztek felhágni sáncainkra; mindezt harsány diadalüvöltések köze-
pett, mint akik már teljesen biznakgyőzelmükben. De katonáink bátran, hidegvérrel
küzdöttek. Bár innen is, onnan is perzselték őket a lángok, záporoztak rájuk az e!-
lenséges lövedékek, és tudták, hogy felszerelésük, összes holmijuk a tűz marta|éka
lesz, egyikük sem húzódott vissza a sáncról, senki sem keresett menedéket, sőtjófor-
mán a fejüket sem fordítottákhátra: valamennyien éppen most harcoltak a leghősie-
sebben. Ezvolt a mieinknek a legmelegebb napja, mégis eredménnyel járt: ezen a na-
pon sebesült meg, illetve esett el a legnagyobb számú ellensóges harcos, mert össze-
torlódtak a sánc előtt, és a hátsó sorok nem adtak teret az elöl küzdőknek, hogy
visszavonulhassanak, Mikor a tűzvész ereje némileg alábbhagyott, a tábor egyik
pontján tornyot toltak a sánc mellé. A harmadik cohors centuriói elhagyták helyü-
ket, övéiket is visszakoztatták, aztán szőval és taglejtésekkel hívogatták az ellensé-
get, hogyjöjjenekcsak, haakarnak. De egyikük sem mert közeledni. Ekkor katoná-
ink minden oldalról kőzáportzűditottakfeléjük, elűztékőket, és lángba borították a
tornyot." (Fordította: Szepessy Tibor - Európa Könyvkiadó Bp. 1964.)
Mindhiába, a légió mégis végveszélybenvan. Azéletben maradottak még hősiesen
ellenállnak, de mind sebesült, a gallusok száma meg napról napra félelmetesen nö-
vekszik, Az a remény tartja bennük a lelket, hogy tudják: a parancsnoknak sikerült
küldöncöt menesztenie caesarhoz.
Az Őrszemek most már alátőhatárnak csak azt az egyetlen részétfürkészik, ahol
megszűnik azerdŐ, és várják, mikor tűnnek fel a füstoszlopok, melyek az ellenséges
területen átvonuló Caesar közeledtét jelzik.

76
 i]
A menetelő és harcoló légiók
A római hadsereg vo|t az ókor legjobb katonai szrrvezpte nemcsak összetétele, ha-
nem a csapatok vezetése tekintetében is. Róma a szükséges helyen nagy erőket tu-
dott összpontosítani, hozzáértően tudott velük manőverezni, ami lehetővé tette a
számbeli fölény megteremtését és az ellenség leverését.A jól szervezett római hadse-
reget kiváló fegyverzettel látták el, eléggéképzett volt a parancsnoki kara, kemény
volt a katonai fegyelem, és gazdag harci tapasztalatokkal rendelkezett. Ez persze
nem jelenti azí, hogy nem lehetett |egyőzni alégiőkat, hiszen peldául a germánok a
teutoburgi erdőben három légiót vertek szét, a parthusok hét római légiót és négy-
ezef lovast semmisítettek meg, nem is beszélve Hannibálnak a rómaiak elleni győztes
csatáiról.
Mint érdekességet említjük meg a római hadsereg ellátását. A legionárius egy nap-
ra körülbelül 900 gramm kenyérmagot kapott, amelyet kézimalomban őrölt meg.
A lisztből kását készítettmagának, később lepényt sütöttek, majd kétszersültet fo-
gyasztottak. Ecetes vizet ittak. A legionárius fejadagjával a parancsnok rendelkezett.
Hadjáratba indulás előtt az élelmet 15, sőt néha 30 napra is kiadták, de azt is meg-
engedték, hogy a katona helyi beszerzés útján élelmezze magát, vagyis törvényesítet-
ték a szervezett rablást. A zsold egy részétvisszatartották élelemre és ruhára, a töb-
bit kifizették.
Milyen is volt a legionárius menetfelszerelése? Nem csupán a súlyos fegyverzetet
vitte, hanem a l5-30 napra elegendő élelmet, íűrészí,kosarat, ásót, baltát, egy lábast
is és két-három sánccölöpöt. Ez volt a kötelező személyi málha! Marius rendelte el,
hogy a batyut a katonák kössék egy karó végére.Ezt aztán a legionárius a jobb vál-
lán vitte, baljában pedig a dárdákat fogta, A batyu súlya meghaladta a 30 kilóL Nem
csoda, hogy Marius ellenfelei a római katonákat mindenféle ,,málhával terhelt sza-
maraknak" nevezték.
Ilyen terheléssel természetesen nem lehetett túl sokat menetelni. legfeljebb napi
4-5 őrát. Ezen idő alatt átlagosan 12-15 kilométert kellett megtenniök. (Iulius Cae-
sar 2025 kilométert követelt meg !) A légiók és a teherszállítók általában a hadosz-
lop közepén menetÖltek, előttük és mögöttük a szövetséges lovasság és könnyű gya-
logság egységei haladtak. Általában háromféle alakzttban meneteltek a légiók: egy-
szerű oszlopban, csatarendben vagy négyszögben, ahogyan a körülmények megki
vánták.
Harcban először a könnyűfegyveresek indították a csatát. Miután lándzsálkat az
ellenségre dobták, a csapatszárnyakra bűződtak vissza, ahol a lovasság várakozott.
Azitkőzetet mindenekelőtt a hastatusoknak és a princepseknek kellett eldönteniök.
A legtapasztaltabb harcosokból álló triáriusok csak végszükségbenavatkoztak a
küzdelembe. Mintegy tartalékot alkottak. Ha a rómaiak aá mondták, hogy sor ke-
rült a triariusokra is, ez ,,nagy bajt" jelentett.

77
 A római hadsereg aranykorában (Mariustól Caesarig) az új taktikai egységen, a
cohorson alapult. A négyezres légiókat véve alapul inkább, mint a hatezrest * ötven fő
szélességbenés nyolcsoros mélységben álltak fel, I(ét sor között !,2 méter, az egyes
sorokban két ember között 0,9 méter volt a távolság. Yédekező allásban szélesebb
arcvonalba fejlődtek. Ilyenkor két légiós katona között a távolság megkétszerező-
dött. 1,8 méter lett.
Védekezésesetén (peldául a tábor sáncainak védelmére) a légió egyetlen ötsoros
vonalban állt fel; két sor a védősáncon helyezkedett el, a többi három, mint tartalék,
a sánc lábánáL Körkörös felállást (valójában négyszögalakút) sík területen alkal-
maztak, hogy minden oldalról megvédhessék az ellenség elől a hátráló légiót.
A rómaiak inkább a támadást kedvelték. Frontinus is (I. század) a támadásnak
adja az elsőbbséget hadtörténeti munkájában, mert ez jelenti a kezdeményezés elő-
nyét, lehetőséget ad aharc idejének és helyének helyes megválasztására, a harcrend
célszerű meghatározására. Tehát a támadók rákényszeríthetik az ellenségre saját el-
képzeléseiket,akaratukat.
Támadó hadműveletben a légiók egymás mellett sorakoztak fel. Mindegyik általá-

R+
ban a szokásos három sorban, amelyeket felváltva küldtek rohamra egymás után oly
módon, hogy az első sor kifáradt cohorsai pihenőre visszatértek a második sor co-
horsai közé.

'6'
€ ,€
a
§
a
a
F
Io'.,
35. Harc Püdnánál i. e. 168-ban

?8
 A lovassági egységek rendszerint a sereg két szárnyán sorakoztak fel. hogy meg-
védjék a légiókat az ellenség oldataző mozdulataitól, bekerítésimanővereitől, és al-
kalmas időben maguk intézhessenek oldaltámadásokat, hogy összehúzódásra kény-
szerítsékaz ellenség szárnyait, üldözőbe vegyék a menekülő ellenséget.
A főparancsnok a csata előtt megszemlélte és harcra buzdította katonáit. Majd el-
foglalta helyét testőrségével ( cohors praetoria) általában ajobb szárnyon. Intett kür-
tösének, adjon jelt a rohamra, A kürtjelet továbbadták az egyes légiók kürtösei. Vá-
laszul pedig felharsant azegész sereg csatakiáltása.
Példaként álljon itt a püdnai csata leírása (vö. a vázlattal),
Fölálltak a harcrendek. Elsőként a makedón sereg vonult előre, és erős nyomásá-
val elsöpörte a rómaiak előre tolt részeit. Ezután a falanx csapásafelborította a has-
tatusok harcrendjét is, akiket a princepsek is támogattak. A légiók folyamatosan,
váltva vonalaikat, megkezdték a visszavonulást.
A légiók visszavonulása idején Paullus consul észrevette, hogy a makedón falanx
nem egyenlete§en nyomul előre, az arcvonalán rések támadnak. Ezért megparan-
csolta: ,,Figyelni ketl az ellenség soraiban keletkező minden hézagot, és ékalakban
benyomulva mindennemű résbe, minél nagyobb erővel be kell hatolni oda !" Ez meg-
történt, Az első két sor manipulusai beékelődtek a falanx hézagaiba, a harmadik vo-
nal manipulusai pedig aszárnyről és hátulról átkarolták a falanxot. Ebben abelyzst-
ben a makedón falanxot csak a lovassága menthette volna meg, de az tétlenkedett,
később pedig látva saját gyalogsága vereségét, rendezetlenül elvágtatott a harc szín-
helyéről. A makedón sereget szétverték, ÁttitOtag 20 ezer ember esett el, 11 ezer ke-
rült fogságba. Titus Livius igy magyarázza a sikert:,,Győzelmüknek nem volt más,
szemmel láthatóbb oka, mint az, hogy a sok ütközet különböző helyeken folyt, és
kezdetben a rómaiak kavarodást idéztek elő a megrendült falanxban, majd azután
szétverték,Amikor azonban a falanx összefüggő és kopják tüskefala haárolja, akkor
ereje leküzdhetetlen. De ha ilyenkor részleges rácsapásokkal sikerül a mozdulatlan
ellenséget, akit akadályoz a kopja hossza, arcvonalváltoztaásra kényszeriteni, akkor
a falanx mozgás közben önmagától összekavarodik. Ha ugyanekkor oldalról vagy
hátulról is veszély fenyegeti, az összekavarodás pusztuláshoz vezet."

A diadalmenet. Katonai jutalom és büntetés

,,A győztes hadvezérnek a senatus engedélyt adott, hogy ünnepélyes menetben se-
regével a Mars-mezőről kiindulva, a Forumon át a capitoliümra vonuljon, s ott há-
lát adjon, áldozatoímutasson be Iuppiternek. A diadalmenet, a triumphus ritka lát-
ványként, nagyon ünnepólyes, hagyományos külsőségek között zajloííle. A Foru-
mon lelátókat építettek a nézőközönség számára, hogy minél többen láthassák ezt a
színes menetet, amelynek élénkatonák vonultak, babérkoszorúval a fejtikön, nagy
táblákon ahadjárat legérdekesebb győzelmeinek festményeit mutatták be a népnek,

79
más táblákon az elfoglalt városok neveit)a gyózelmi jelentéseket vitték, ígylCaesar-
nak a pontusi háborújáért engedélyezett triumphusában híressévált ,,Veni, vidi, vi-
ci!" (,,Jöttem,láttam, győztem!") szavait írták egy táblára. Azután a feldíszített fe-
hér á|dozati barmokat vezették a menetben, majd a foglyok, túszok következtek,
gyakran ők maguk hordozták a hadizsákmányt. Most tűnt fel a győztes hadvezér,
amint négy almásszürke vontatta kétkerekű kocsiján bíborszínű,aranyhímzésestó-
gában állott, arcát - a capitoliumi Iuppiter szobrához hasonlóan - cinóberrel vörös-
re festette, fejét babérág koszorúzta. Mögötte rabszolgája állott, a triumphator feje
fölé koronát tartott, és a nép ujjongó üdvözlésére, a győztes fülébe súgta: ,,Respice
post te , hominem esse memento /" (,,Gondolj arra, hogy ember vagy !") Közvetlenül a
triumphator koc.sija előtt, vörös hadiköpenybe öltözött lictorok, babérkoszorúzta
vesszőnyalábjukba bárdot tűzve, baljósan haladtak; őkvégezték ki szokás szerint a
rabszolgiinak el nem adott hadifoglyokat, tehát az ellenség vezéreit, főembereit.
A triumphator kocsiját tisztjei, lóháton vagy gyalogosan követték, majd a hadifog-
ságból kiszabadított római polgárok jöttek, a menetet végül a katonás rendben vo-
nuló sereg zártabe: minden harcos összes kitüntetésétviselte. Hangos üdvrivalgás-
sal köszöntötték győztes vezérüket, de a gúnydal sem maradt el, csípős-, vaskos hu-
morú verseket költöttek és ezeket énekelték, ilyenkor minden szabad volt, a hadve_
zér nem büntetett ! A menet a Via Sacrán délkeletről északnyugat felé haladva érte el
a Capitoliumot, majd a foglyokat elvezették a Forum közelében levő börtönbe (Car-
cer Mamertinus), ahol a kegyetlen hagyomány szerint sorsuk beteljesedett. A hadve-
zér kíséretévelbevonult a Iuppiter-templomba, felment (Caesar térden csúszott) a
lépcsőn, és babérkoszorűját az isten szobrának az őlébe helyezte, majd áldozatot
mutatott be, s hálaimát mondott. Innen a menet a Circus Maximusba vonult, ahol a
nép ismét ünnepelhette hőseit. Utána a győztes hadvezér megvendégelte a Város né-
pét, voltak, akik hallatlan bőséggel terített asztalokhoz ültették a rómaiak tizszreit,
A római férfiúéletének legszebb, legdicsőségesebb napja volt ez, amikor diadalme-
netben, Iuppiterképeben vonulhatott végigaz ujjongó nép örömrivalgása közepette
a Városon, és talán nem is volt indokolatlan a rabszolga figyelmeztetése: nem isten
vagy, csak ember, aki ebben a dicsősógben részesülsz! A császárok csak a maguk
számára tartották fenn a triumphus ünnepségét, mivel - így mondották - a győztes
badvezér az ő nevükben, az ő kópükben vezette diadalra a császári sereget az ellen-
ség ellen, mégtalán el is bízta volna magát egy trimpháló tábornok!" (Ürögdi
György: A régi Róma c. könyvéből),
De nemcsak a győztes hadvezért illette meg a jutalorn, a kitüntetés. A hadvezér is
jutalmazott, A győztes csata után a táborban felsorakozott katonák előtt idézte fel a
csatamozzanatait, megdicsérte a sereget, gratulált tisztjeinek, majd bejelentette a ju-
talmakat, a zsákmányrész mértékét,pénzjutalmakat, zsoldemeléseket, a kitüntetése-
ket. Az altiszteket és egyszerű katonákat kitüntetésképpen karperecekkel, nyaklán-
cokkal, érmékkel vagy díszes tűkkel jutalmazták, a tiszteket zászlócskákkal, disz-
kopjákkal vagy koszorúkkal. A koszorúk néhány fajtájával aközkatonákat is ki le-

80
36.a) Cororu civica b) Corona muralis c) Corona vallaris

hetett tüntetni. Ilyen volt a corona civica annak, aki a csatában megmentette egy ró-
mai polgár életét,a corona muralis annak, aki elsőnek mászta meg az ellenséges vá-
ros falát, ya1y a corona vallaris annak a katonának, aki elsőnek hatolt fel az ellensé-
ges tábor sáncfalára.
A legnagyobb megtiszteltetés azonban afővezér és egyúttal azegész sereg számára
kétségtelenül a már leírt diadalmenet volt. De a győzelmi ünnepek egy szerényebb
formája is dívott, az ovatio. A katonák ilyenkor is a Capitoliumra vonultak, de a
hadvezér nem diadalszskérrő| integetett a hódoló népnek, hanem lóháton ült (eset-
leg gyalogszerrel lépegetett), és homlokát babérkoszorú helyett mirtuszkoszorú
övezte.
Ahadvezér azonban a palancsnokok jelentései alapján büntetett is. A római had-
seregben közismerten szilárd és megalkuvást nem ismerő fegyelem uralkodott. A ka-
tonai esküt szentnek és megszeghetetlennek tartottáLk, a háborúban tanúsítotthő-
siességet mindig nagyra értékelték.A parancsot gondolkodás nélkül végre kellett
hajtani, a parancsnokok a vétkest testi fenyítésben részesíthették,a hadvezérek pe-
dig a súlyosabb cselekmények elkövetőit halállal büntethették, s döntésük ellen föl-
lebbezésnek nem volt helye. Súlyosan büntettékaztaz őrszemet, aki elaludt szolgá-
lata közben, vagy elhagyta őrhelyét. A tribunusokból megalakult haditörvényszék
halálra ítélte,társai agyonpálcázták vagy megkövezték. A gyáváktól megvonták a
zsoldot, a hadizsákmányt, vagy abadjáratban való részvételüketsemmisnek mond-
ták ki. Ezeket egész csapattestekre is alkalmazták. Kisebb vétségekértmegszégyení-
tés járt, például egyenruha nélkül, mezitláb kellett szolgálatot teljesíteni, vagy bünte-
tő gyakorlatokat végeztettek velük teljes menetfelszereléssel. Csökkenthették az éIe|-
met, árpakenyeret kaptak búzakenyér helyett, vagy meghatározott időre megfosz-
tották a vétkest fegyvereitől.
A fegyelmi büntetóseket a katonai tribunusok rőtták ki a legionáriusokra, a szö-
vetséges katonákra saját parancsnokaik. A főparancsnok a tisztek és a halállal bün-
tethető vétségekesetében itélkezett.
Felsorolni is sok volna, hol, mikor, milyen létszámban küzdöttek a légiók. Az i. e.
Y. században Róma a szomszédos területekért harcolt, azi. e.IY. században meghó-

8l
37. Aquila-t vivő katona (rekonstr,,rrció) 38.
3 8. Hadijelvények
Hadijelvények római domborművön
domborművön

dította Közép-Itáliát, az i. e. III. század elejéig elfoglalta Dél-Itáliát, az ott virágző

gazdag görög gyarmatvárosokat, köztük a legnagyobbat és legjelentősebbet, Taren-
tumot, l 18 éven át folyt Róma küzdelme Karthágó ellen. Légiók meneteltek és csa-
táztak azEszaki-tengertől a Perzsa-öbölig, a Rajna és Duna vonalától a Felső-Nílu-
sig, az Atlasz hegységtől a Kaukázus előhegyeiig, de légiók verték le Spartacus hatal-
mas rabszolgaseregét, és légiók küzdöttek egymás ellen a polgárháborúk éveiben is.
Nagy seregek csaptak össze, kiváló hadvezérek tűntek fel, győzelmek és vereségek
váltották egymást szárazfőldön és tengeren. Ianus isten római templomát, amelyet
háború idején nyitva kellett tartani, hogy kitárt kapui befogadhassák a győztesen
bazatérő légiókat, a köztársaság egész története során mindössze kétszer zártákbe,
később sem sokszor. A népi, polgár hadsereget zsoldos és állandó hadsereg váltotta
fel, aköztátsasági hadakból császáriak lettek, de a légiók maradtak. Megmaradtak
mindaddig, míg Róma végzete beteljesedett!

82
 ,,Do ut des" - istenek és emberek

,,Félsz alkotta az isteneket legelőször" - mondta az i. sz. I. században Petronius,

római író, Ez az oka, hogy a vallás kialakulása és fejlődése megközelítőleg azonos
módon ment végbe minden népnél.Kezdetben a természeti környezet tele volt a pri-
mitív ember számára érthetetlen jelenségekkel. A felhős égből szikra pattant le a
földre, s közben erős hang hallatszott, pedig olyan lény, akitől származhatott volna,
nem látszott sehol. Micsoda döbbenet lehetett felismerni, hogy a földbe hullott vagy
temetett gabonaszem megtizszerezte-hússzorozta.önmagát a belőle kifejlődött ka-
lászban. Máskor meg a szépen kikelt, szárba szökkent gabona megfoltosodott, való-
sággal megperzselődött, elpusáult valami ismeretlen erő hatására. Nem látva az
okokat, összefüggéseket, arégi korok embere magánál hatalmasabb, erősebb lénye-
ket tételezett fel, melyek aszámárahol kedvező, hol meg kedvezőtlen eseményekben
adják jelét létezésüknek, hatalmuknak.
Ennek a primitív vallásosságnak néhány jellegzetességét, mint a totem-t\szteletet, a
mágikus szertartásokat és az animizmust, sokszor ugyan már csökevényes formá-
ban, a régi római vallásban is megtaláljuk. Az ember egy-egy közösség alapitőjának,
védelmezőjének vélt egy náIa erősebbnek, ügyesebbnek vagy okosabbnak tartott ál-
latot, s mivel azt hitte, hogy létfenntartása ftigg tőle, megkülönböztetett tisztelettel
ővezte. Nem ölte meg, vagy ha megölte, különböző mágikus szertartásokkal igyeke-
zett kiengesztelni, jóindulatát megtartani. (Ilyen totemállat volt a Tiberis-parti dom-
bokon letelepedő nép számára a farkas, mint azt a Romulus-Remus-monda meg is
őrizte.)
A mágia tulajdonképpen arra szolgált, hogy az ember a természet erőit próbálja
befolyásolni , a magahasznára fordítani, (bőséges vadászzsákmány, a betegségek el-
hárítása, idegen törzsek legyőzése). A mágikus szertartásokból lettek később az
egyes istenek tiszteletére rendezett ceremóniák, a mágikus szertartásokat végrehajtó
varázslóból pedig a pap, De Rómában - később még látni fogjuk - a mágiának egé-
szen primitív formái is megmaradtak.
A vallásnak azt a korszakát, amikor az ember a jelenségek mögött természetfölöt-
ti lényeket sejtett, amikor megszemélyesítette, lélekkel telítette a természeti hatalma-

83
 kat, animizmusnak nevezzik. Így lett külön irányítója, istene avirágzásnak
az eleinte
főleg ftildműveléssel foglalkozó rómaiak körében Flora, a jó terméinek
Bonus Even-
tus, a gabonaüszögnek Robigus vagy Robigo. (185. ábra.)
Amikor állattenYésztéssel. földműveléssel kezdtek foglalkozni, egyre több lett
a
féltenivalójuk: a nyáj egészsége. gyarapodása. biztonsága. a gabona
bőséges termé-
se. a szántófÖldek határa s az otthon tárolt, nehezen megszerzett javak.
Ebből az
időből származik Pales, anyájak védelmezője. de erre vezethető vissza a penates,
a
házi istenek tisztelete. akiknek neve a latin penus (: élelem, éléskamra) szóból
keletkezett.
Lassan minden egyéni és közösségi cselekvésnek lett védelme zője; arögök
fellaz!
tásának, a termények betakarításának, azoképségbenvalő megőrlésének
stb. A me-
zőgazdasági munkák 12 ,,isten" védelme ataít álltak. Még a trágyahordás
sikeréhez
is szükség volt a megíelelő isten, Sterculius segítségére.
Összefoglaló nevük is volt ezeknek az istenségeknek: numen-nek,isteni
akaratnak
nevezték Őket. Numen azonban sokféle volt a mezőgazdaságon és
állattenyésztésen
kívÜl a mindennaPi életben is. Magánéletük minden legapróbb tevékenységét
is ezek
irányításától véltékfüggőnek. A kisgyerekeket enni Edusa, inni potina tanította
(edere : enni, Potare : inni), ha elmentek otthonról, Abeona, haza Adeona kísérte
őket (eo: me§}ek, ad : -hoz, ab : -tő1).
Az állammá szerveződés után a hábo-
rúk győzelmének, a belső rendnek és nyu-
galomnak az őhaja is szült ilyen megsze-
mélyesítéseket.Így lett istenség gé Con-
cordia (az egyetértés), Felicitas (a boldog-
ság), Fide s (a hűség), Fo r t una (a szerencse),
Libertas (a szabadság); de istenség lett
Mens (az értelem), Pax (abéke), Victoria
(a győzel,em), Virtus (az erény), Honor
(a tisztelet) és Pavor, Pallor (a félelem) is.

39. Concordia bronzszobra Tamásiból

84
 Már eddig is láttuk, hogy az istenhit alakulása szofosan összefüggött a közösség
életénekvá|tozásaival. Amikor megjelent az osztályokra tagozódás, s a közösség irá-
nyítása kevesek kezében összpontosult, az istenek között is rangkülönbségek kelet-
keztek. I. e. 600 körü, amikor lezárult a római vallás első korszaka, kialakult a leg-
inkább tisztelt istenek köre, rangsora s a közösség életétvédő három legfőbb isten:
Iuppiter, Mars és Quirinus. Kultuszuk csak időben volt állandó, térben még nem,
nem volt határozott szentélyhez, templomhoz kapcsolva.
A második vallási korszakot az etruszkokkal és a görögökkel kialakuló gazdasági
és szellemi kapcsolat indította el. Vallási térenaz antropomorf - emberalakú - isten-
ábrázolás jellemezte. Eddig a rómaiak isteneiket szimbólumok formájában ábrázol-
ták, tiszteletüket ezek előtt rótták le (Iuppiter jelképe valamely szent kő, Marsé a
szent lándzsa). Ettől kezdve az istenek emberi alakot kaptak. Terentius Varro jegyzi
fel a hagyományt, hogy a város alapításától (i. e, 753) számitott 170 éven át (fehát
kb. 580-ig) nem volt ember formájú istenábrázolás. Az etruszk királyok által épített
templomokba azonban már ilyen szobrok keriiltek (így a legrégibb és legtiszteltebb
római templomba, a capitoliumi Iuppiter-templomba is).
A dél-itáliai gyarmatvárosok görög vallási kultuszának hatására egyre több ősi
itáliai isten eddig körvona|azatlan képe öltött testet görög istenek alakjában, Valódi
templomról, szentélyről is csupán ettől az időtől kezdve beszélhetünk. Az istenek
közül pedig azok, amelyeknek nem sikerült görög megfelelőt találni, elvesztették je-
lentőségüket, tekintólyüket. Átalakult az á|lami főisten-hármas is, A gőrög Pallas
Athéné mintájára s a kézművesség megnövekedett jelen-
tőségének hatására az ész, az
ügyesség istent kap
Minerva személyében, és luppiterrel, Iunóval együtt a
capitoliumi templomba, vagyis Róma központi szentélyé-
be került. Ekkor zárult |e a római vallás második kor-
szaka.

40. A capitoliumi luppiter-templom római pénzen

Ettól kezdve figyelhető meg az a törekvés, hogy az istenek iránti tiszteletet szoro-
sabban összekapcsolják az állam érdekeinek védelmével.A folyamat külső jele az
volt, hogy a legfőbb papi funkciókat nem valamiféle ,,hivatásos", hanem az állami
hivatalnokok közül kiválasztott személyek látták el: Cicero azi. e.I. században nagy
elismeréssel adőzottennek az elvnek. Így írt erről: ,,Óseink isteni sugallatra számos
bölcsintézkedést hoztak, de legkitűnőbbnek azazalapelvik bizonyult, hogy ugyan-
azoka személyek irányítsák a halhatatlan isteneknekjáró tiszteletet és köztársasá-
gunk allami ügyeit. Így a legtekintélyesebb és legkiválóbb polgárok az állam ügyei-
nek helyes irányitásával egyúttal a vallás, a vallási előírások bölcs értelmezósével pe-
digaz iúIam fennmaradását is szolgálták." (De domo sua I. 1.) Istenes cselekedet az

85
volt tehát, amiáz állam, akőz javát szolgálta. Az istenek tisztelete valójában Róma
és a birodalom védelmétjelentette. Azért tartották be a szertartások szövegét szóról
szóra, a rituális cselekedeteket mozdulatról mozdulatra, hogy az államot megóvják
az istenek megbántásának következményeitől.
RÓma a hódítások során számt alan országot leigázoít, ahonnan fogolyként, rab-
szolgaként vagy katonaként sokan kerültek a birodalomba. Ezsk vallási szokásai-
kat, isteneiket is magukkalhozták. A tartományokban pedig a rómaiasodás követ-
keZében a helyi istenek kultusza keveredett az eredeti rómaiakéval. Ezek kultuszát a
birodalomban nem tiltották. Mivel a római vallás maga is többistenhit volt, termó_
szetszerűen nem rekesztették ki más istenek tisáeletét. Azt taríották: létüket nem le-
het tagadni, haragjukat nem érdemes Róma ellen fordítani. Úgy vélték,nem volt ká-
rára a birodalomnak valamikor az etruszk és görög istenek befogadása sem; az újak
tisztelete Rómának csak újabb segítőket szerezhet a ,,magasságosok" között. Csak
akkor fordultak kultuszuk, misztériumaik ellen, ha híveiket s azok tevékenységéta
közösségre ártalmasnak talá|ták, tehát nem vallási, hanem pbtititui okokból. Ró-
mának ez a rragy vallási türelme később súlyos következményekkel is járt : a régi ró-
mai vallás háttérbe szorult, hiába próbalta Augustus császár mesterségesen is fel-
éleszteni a császárkorban. A birodalom növekvő gazdasági nehézségeinek hatására
egyre inkább tért hódítottak főként keleti eredetű szokások és kultuszok, mint az
uralkodók istenítéseés a misztériumvallások. Ez utóbbiak a földi lét nyomorúságá-
val szemben - a beavatottak egy szűkebb kQrének (müsztész: beavatott, innen a
misztérium szó) * túlvilági boldogságot ígértek.
Ezek közül a misztériumvallások közül a legerősebbnek a kereszténységbizo_
nyult, mely már azi, sz. I. században jelentősen megerősödött. Tacitus a Rómát Ne-
ró korában sűjtőtűzvészről írva néven említi őket, de hitükben nem lát egyebet kár_
hozatos babonánál,
Bár koronként voltak keresztényüldözések, Traianus császár egyik levelében is_
mét a rómaiak türelmét bizonyító utasítást ad a provinciákban is terjedő vallásra
vonatkozóan:
,,Nem kell utánuk nyomozni, ha azonban följelentik és vádolják őket, bünteten_
dők; de Úgy, hogy az, aki nem vallja magát kereszténynek, és ezt kézzelfoghatóan bi-
zonyitja, azaz áldozatot mutat be isteneinknek - bár gyanús a múltja megbánása
-,
alapján bocsánatot nyerjen." (Plinius X. 97. Borzsák István ford.)
Azegészbirodalombanévszázadokon át egymás mellett éltek a legkülönfélébb is-
tenek és kultuszok, rómaiak és nem rómaiak. Sokan legjobb megoldásnak tartották
mindegYiket tisztelni. Ezt a párhuzamos tiszteletet igazolják azok az oltárok, melye_
ket,,valamennyi istennek és istennőnek" ajánlanak, yagy az a Szekszárdon talált ol-
tár, melyet egyszerre szenteltek Iuppiternek és Napistennek, vagy éppen egy dáciai
főPaPnak az oltára, melyen ,,Az örök istennek, Iunónak-és az angyaloknak'i felirat a
minden irányban eleget tevés szándékát jelzi. A párviadal az ősi római vallás, a mel-
lette élő kisebb-nagyobb jelentőségű vallási irányzatok és a kereszténységkőzőtt

86
4l. Az ún. ,,görög kápolna" a Priscilla katakombában

8,|
 végÜl is az utóbbi javára dőltel. Hiába vetették őket az amphitheatrumijátékokon
vadállatok elé, már az első századtőlkezdve főpapja
- pápája- volt a §okáig csak
katakombák mélYén,titkon istentiszteletet tartó keresáényeknek, s az
apostolok ta-
nitvánYaiegYre szelesebb kÖrben terjesztették a megbocsátás, a földi élet
szenvedése-
iért járő túlvilági jutalom, a krisztusban való egyenlőség vallását. Mégis
három szá-
zadbarcára és ÜldÖztetésérevolt szükség, hogy 3l3-ban megszülessen Constantinus
császár rendelete a kereszténység hivatalos elismeréséről, De még i. sz.
383-ban is
csak császári utasításra távolították el a senatus csarnokából victoria oltárát
és
szobrát, a régi államvallás legősibb jelképét.Es a császári edictumnak nem
kevés el-
lenzője akadt, mert amikor a következő évben meggyilkolták Gratianus
császárt és
rettentő szárazság pusztította az itáliai földeket, a régi vallás hivatalos képviselői
SYmmachust, RÓmapraefectusáta Mediolanumban trónoló új császárhoz,
II. Valen_
tinianushoz kÜldték, hogy könyörögie ki a szimbolikus jelenóségű szobor visszahe-
lyezését a senatusba. Az is igaz viszont, hogy a vita, melyet symmachus folytatott
Mediolanum püspökével, Szent Ambrus§al, a keresztény főpap győzslméthozta.
Hi-
ába érvelt Symmachus azzal,hogy Róma az istenek állandó oltalmának köszönhette
nagyságát, hiába könyörgött, hogy ne távolítsilk el a Győzelem szobrát, vagyis azét
az istenét, aki legtöbbet tett Róma dicsőségéért,különben az egészbirodalÁ
el fog
pusztulni. - Nem is annyira érvelésvo7t ez már, hanem jövendölés
- amely a század
végérebe is teljesedett. A régi, pogány Rómának valóban bealkonyult.
Az istenek
szobrai sutba kerÜltek, helyüket lassanként a keresztény mitológia alakjai, jelképei
foglalják el. A régi istenek elnéptelenedő templomai melie so.ra éf,ünek
a keiesztány
templomok ós kápolnák, ahol a papok többé nem a capitoliumi isteneknek,
hanem
a diadalmas Új vallás Istenének áldoznak. és a Megváltóként tisztelt Jézus
tanitását
hirdetik hiveiknek,
AIY. században Rómában a Curiosum Urbis című útikönyv 423 pogány templo-
mot sorolt fel, s ma a templomok száma kb. ugyanennyi. Mivel e két vallás közötti
kÜzdelem végső soron nem volt egyéb, mint két társadalmi forma közötti
harc, s en-
nek szükségszerűen a régi pusztulásával kellett végződnie.

88
 T alálkozások a vallással

Ebben a fejezetben meglessük az,,imádkozó rómait." Megfigyeljük otthon és nyil-

vános istentiszteleten, mikor magáért vagy közösségi célokértfohászkodik.

A névadás
Ajövendő római polgár először a születésétkövető 8-9. napon találkozott a vallás-
sal. A család és az örvendező rokonok jelenlétébenaz apa felvette a földről, nevet
adott neki, a házioltáron tömjénnel elvégezte a megtisztitási szertartást, áldozatot
mutatott be a ház isteneinek, jóindulatukba ajánlva a gyermeket. Ha fiú volt, a geniu-
sának is áldoztak. Majd minden rontás elháritására kicsiny talizmánt, űn, bullót
akasztottak a nyakába (aranyból, ezüstből lencse vagy tányér alakú figurácska, szép
rajzolatű kaücs vagy borostyán, lásd a 69. ábrát). Említettünk néhány fogalmat,
melyet közelebbről is meg kell vizsgálnunk. A házioltór minden ház atriumában,
központi helyiségében talá|hatő aprócska, oltárszerű edény, melyben a tűznek nem
volt szabad kialudnia. Ez a háziasszony gondja volt. Este betakarta forró hamuval,
reggel lefújta róla, felélesztette, s néhány csepp bort csöppentett rá, Ha a bor hatásá-
ra vidám lángocska lobbant, jó jelnek számitott egész napra. Mellette állt egy szek-
rényke vagy félkör alakú falmélyedésa háziistenek számára, Ennek neye lararium,
Onnan az elnevezés, högy ebben őriztók a család jó szellemeinek, a l-ar-oknak a
szobrait. De ebben álltak a család védőisteneinek a szobrai is, melyek közt biz-
tosan jelen volt Iunóé, Vestáé s az aW foglalkozásától függően a kereskedelem, a
tenger, az orvostudomány vagy épp a mezőgazdaság valamelyik védőistenéé. Ezek-
nek összefoglaló neve Penates volt, mert mint korábbanmár láttuk, ők őrködtek a
házjavai felett, Ide helyezték el a szertartásokhoz szükséges eszközöket: az áldoző-
csészét, a sószórót és a tömjéntartót. Ezek azeszkőzők minden család féltve őrzött,
apárőlfiúra hagyományozottkincsei voltak. Es itt volt láthatő aháziűr genius-ának
szobra vagy falra festett képe is, egyik kezében bőségszaruval, másikban áldozati
csészevel.
A genius olyan lény a rómaiak hite szerint, aki az újszülöttet - eredetileg csak a
fiúgyermeket;akitől a családi név továbbörökítését várták - fogantatása pillanatában
pártfogásába veszi,vigyázrá, segíti, halálakorpedig sírjára telepedve őrziháboritat-
lanságát. Mindig kígyó képébenábrázolták.

c saládi istentiszte le t

A római gyermek felcseperedve naponta részese lett az istenek otthoni tiszteletének.

Aháziakreggel azelső étkezéselőtt aházioltár körül gyűltek össze, a családfő rövid
fohásztmondott, a reggeli ételből, italból tűzbe vetett egy keveset, s a hétköznapi ál-

89
dozatbemutatás véget is ért. Esti hazaérkezéskor ismét mutattak be áldozatot a La-
roknak ajándékkal és imával. Ünnepnapokon azonban az isteneket is megvendégel-
ték kis talakon eléjük helyezett étellel-itallal, fejiikre koszorút téve, testüket illatos
olajjal megkenve. Tibullus igy irja le a bensőséges családi szprtartást:

,,Szálljon tiszta imánk, jön a Szellem, várja az oltár;

asszony, s férfl, ügyelj, csönd legyen, ünnepi csönd.
Egjen a lángon a tömjén, égen az illatozó szer. . .
Jöjjön a Szellem, s lássa a pompát, mely neki szól itt,
szentelt fürtjeit is födje szelíd koszorú,
nárdusi csöpp csurranjon alá szép homloka boltján,
drága kalácsot egyen, tiszta nedűket igyon."

II. 2, 2, 1-3,1-8. (Kardos László ford,)

Az itt megelevenített ünnep a család valamely tagjának sziiletósnapja volt, mikor

az ünnepelt geniusának, ,,Szellemé"-nek szólt az áldozat. Voltak a családi életnek
sorsdöntő nagy eseményei is, amelyeken szintén szerepet játszottak az istenek, a
vallás.
Amikor a fiúgyermek betöltötte a l 6. életévet,a következ ő mdjus 17-e örömünnep
volt: a fiú nagykoruvá válásának, a férfitóga felöltésének ünnepe. A szertartás első
mozzanata otthon játszódott le. A nap főszereplője gyermekkori ruháját hófehér fér-
fitógávalváltvafel, apjával áldozatotmutatott be, s a születésétől viselt bullát aházi-
oltárra helyezte. Ezzsl jelezte, hogy véget ért gyermekkora. Eztttán a család férfitag-
jainak kíséretébena capitoliumi Iuppiter templomba vonult nyilvános és közös ál-
dozatbemutatásra, majd a Forumra, ahol a római polgárok sorába iktatták.

Esküvő

A másik fontos esemény a házasságkörés volt. A római családban az apa gyermekei-

nek szinte korlátlan ura. A fiatalok szüleik akarata szerint házasodtak. Gyakran
már gyermekkorukban eljegyezték őket. Az esküvői ceremónia olyan ősi mozzana-
tokat tartalmazott, hogy eredetüket már maguk a rómaiak sem ismerték. A nagy
nap előtti este a lányos házkapuját virágkoszorúkkal díszítették,jelezvén a járóke_
lőknek is aház örömét. A leány haját vörös hálóval kötötték be, majd szegély nélkü-
li fehér tunikát (tunica) adtakrá, derekára pedig kettős gyapjúövet hurkoltak Her-
cules csomój ával,talánazért, hogy a csomót kibogoző íflűfér1olyan gazdag gyermek-
áldásban részesüljön, mint Hercules, aki a monda szerint 70 gyermeket hagyott
hátra. Majd a menyasszony elővette kedves gyermekkori játékait, s egy ruhájával
együtt aházioltárrahelyezte őket. Így búcsúzott leánykorától. Másnap reggel a ro-
konság a§szonytagjai felöltöztették. Minden ruhadarab, a szépitéshezhasznált min-

90
den eszköz valami ősi mágia emlékétőrizte. Az esküvói ceremónia előtt a menyasz-
szony fehér tunikájára sáfrány színű köpenykét adtak, lábára hasonló színű sarut,
nyakába pedig fémnyakláncot. Haját hat ágba fonták, s a fonatokat szalagokkal át-
fűzve |ándzsahegyekkel tűzték fel. Ezeknek neve a nőket védő Iuno Curitis - lándzsa-
hordó - tiszteletére ,,szűz-lándzsa" volt. A fonatokat narancsszínű fátyollal borítot-
ták. A vőlegény tőgába öltözve érkezett,
A jegyespár malacot áldozott Iunónak - aki a házasság védelmezője is volt * úgy,
hogy kivették és éldobták az állat epéjét, nehogy házasságukat bármi is megkeserít-
se. Eközben megérkeztek a vendégek és a tanúk, valamint a szertartásra meghívott
pap.A fiatalok aláirták a házassági szerződést, a tanúk is, majd pecsétgyűrűjükkel
hitelesítették.Ezutánaziflű pár megfogta egymás kezét, s a menyasszony az áhitatos
csendben kijelentette: ,,Ahol te Gaius, ott én Gaia" - vagyis hűséget fogadott, elvá-
laszthatatlanságot ígért.Ezt a meghívott pap vagy a családfő fohásza és áldozata kö-
vette. A fiatalok boldogságáért, kölcsönös megértéséért könyörögtek. Az egész szer-
tartás alatt 5 fáklya égett, aminek magyarázata Plutarchos szerint az, hogy a fény a
szülésjelképe, s a természet törvénye szerint az asszonyok legfeljebb ötös ikreknek
adhatnak életet. Ezután hangos ,,feliciter" kialtással és a hagyományos mennyegzői
dallal, azűn. Talassio-énekkel üdvözölték ai újdonsült házaspárt, majd megkezdő-
dőtt az esküvői lakoma. Az éj beköszöntével az iflakat a násznép égő fáklyákkal a
férjházába kísérte,mialatt azlflű férj a termékenység jelképeként diót szórt a bá-
mészkodók közé. A fehér lepellel és zöld gallyakkal díszítettház küszöbén azűj asz-
szonyt férje átemelte, mert a küszöbön megbotlás rossz előjelnek számított, külön-
ben sem illett szüzességének feláldozása előti lábbal rátiporni olyasmire, ami a leg-
szűziesebb istenség, Vesta védnőksége alatt állt.

A temetés

A legszomorúbb szertartások ősidőktől kezdve azok voltak, amelyeket a halott kö-

rül végzett a rokonság. A rómaiak hitték, hogy a lélek tovább él ahalál után. Szerin-
tük kétfélelólek lótezik : az egyik a meleg |élek ( animusl, amely a halál pillanatában
megsemmisül, ennek jele a test kihűlése. A másik a hideg lélek (anima), amely to-
vább él a test enyészete után is. Ez az irodalmi alkotásokban gyakran szereplő umb-
ra, amely megjelenhet a rómaiak hite szerint a szokottnál nagyobb alakban ( imago) ,
s amelynek érzelmei vannak, beszélni tud, de amikor szerettei meg akarják ölelni, ki-
suhan kezük közül, mint a szél. Tartőzkodási helye az A|vllág, ahol halála módjától
függően más-más területen,,él". Külön mezőn vannak a természetes halallal haltak,
a gyilkosság áldozatai, az öngyilkosok, a szüleik szeme |áttára máglyára helyezett
fiatalok, a temetetlenek és a boldog lelkek, A temetetlen vagy nem méltóképpen el-
búcsúztatott és halála évfordulóján áldozattal meg nem tisztelt lélek nem nyugod-
hat, gyakran akár ártő szellem, Lemur vagy Larva formájában vissza is jár. Ezért
rendkívül fontosnak tartották a temetési szertartás előírásszerű végzését.

9l
 42, Ravatal és halottsiraás

i: Ha a családtagok közül haldoklott va-

i; laki, az utolsó pillanatokban letették a
földre, s lehelletét valamelyik családtagia
csókjával fogta fel. Majd a halott nevét
többször hangosan kiáltották. Ezután tes-
tét lemosták, illatos kenőcsökkel megken-
ték, ünneplőbe öltöztették. Nyelve alá
pénzdarubot (obulust) helyeztek, hogy
Charónnak, az A|világ révészénekmeg tudja frzetni az Acheron folyón valő átszálli-
tast,A ház előcsarnokában ravata|ozták fel - lábbal az ajtő felé. Köréje füstölőket, s
ha volt, kitüntetéseit és hivatali jelvényeit helyezték. A ház bejáratát vörösfenyővel
és a gyász fájával, ciprussal övezték, jelezvén, hogy a házban halott van.
volt Rómában egy templom, ennek papsága vezette a nyilvántartást az elhuny-
takról, s intézte szolgahadával a temetést. Ide, a Libitina istennő templomába kellett
bejelenteni a halálesetet, és lefizetni a temetkezés költségeit. Minden egyébről a
templom papjai gondoskodtak. (A temetést a legkisebb római városban is külön
szervezetek, egyletek intézték, melyek a tagsági díjakból segélyeztéka szegények
temetkezését).
Amikor a hivatalos részteliníézték,aháználmegtörtént a halott elsiratása, a hiva-
tal egyik embere elkészítetteaz elhunyt viaszképmását, elindult a temetési menet.
A gyászmenetben elöl jöttek a zenészek, mögöttük a táncosok és színészek.Köz-
tÜk egy azelhunytalakját,mozgását imitálta. Erdekes, hogy itt komolytalan tréfál-

43. Temetési menet iüiliai domborművön

92
 44. Temetési menet egy urnán

kozás, trágárságig menő élcelődés folyt a halálról, mintha az élet és halál rokonsá-
gát, ahalá| után is folytatódó életet akarták volna tudatosítani. Utánuk feldíszített
szekereken a család tagjai vagy fogadott színészek az ősök viaszképmásait tartották
arcuk előtt, mintha az elődök jeleznék, hogy társaságukba fogadták a megholtat.
Ezután fáklyások következtek, kiknek létszámáből következtetni lehetett a család
gazdagságára, mert afáklya drágavilágitőeszközvolt. Őket követte a halottat szállí-
tó kocsi, a gyászolő család, a rokonok és jó ismerősök. A menet megállt a Forumon,
ahol a család valamely férfitagja elbúcsúztatta az elhunytat. Innen a temetőbe yagy a
családi sírkertbe vezetettazút. (A XII táblás törvények óta a Város területén tilos
volt a temetkezés.) A rómaiak mind a halottégetést, mind a földbe temetést alltal-
mazták. Ha hamvasáani akartak, akkor a temetkezési vá|la|at díszbe öltözött embe-
rei feltették a holttestet amáglyára, körülrakták kedvenc tárgyaival, a hozzátarto-
zók síri ajándékaival, s meggyújtották alatta a hasábokat. Hogy milyen fákat hasz-
náltak amáglyához, Vergilius Aeneisének VI. énekéből: Aeneas Misenus nevű har-
costársa holttestének elégetésijelenetébőltudhatjuk meg. A részletből kiderül az is,
mit tesznek a családtagok a test elégetéseutárr.

,,Tölgyfahasábokat, erre szurokfenyvet. ragadósat.

M á g|y áznak, h arago szöld lombokkal teletűzdelt
Es szomorú ciprussal bússá tett piramissá,
Melynek fényes fegyvereket szúrnak tetejébe. . .

93
 ..,Majd - szomorú tisztség - odaállnak,
Ősi szokáshoz híven, a roppant máglya tövéhez
S elfordulva alátartják fáklyájuk. Ajándék
sok tömjén, kiürült olajos korsó, eledel mind,
Mind égnek. Hogy aláng kilobog, s beomolnak a hamvak,
Borral a test maradékait és a tüzpt lelocsolja,
S érc-korsóba begyűjti a csontokat is Corynaeus.
Háromszor jár körbe kövér olajággal utána,
Friss vízben megmártva behinti a társakat azzal,
Hogy tiszták legyenek."
Aen. VI. 2l4-2l7.. 22I-23l. (Lakatos István ford.)

A hamvakat tartalmaző urna sorsa kétfélelehetett: vagy eltemették a sírba a cson-

tokkal, vagy sírboltba állitották egy díszes asztalkára. Rögtön ezután engesztelő ál_
dozatot mutattak be az alvilág istenének, Dls-nek. IJtána következett a halotti tor.
A gazdag halott emlékéneka temetése utáni 9. napon ünnepi harci játékkal áIdoz-
tak. Hitük szerint ugyanis a halott tiszteletére ontott emberi vér biztosítja az elhunyt
lelkének tartós továbbélését.

45. Pomponius Hylas columbariuma aScipiők kertjében, i. sz. I. sz.

 A szegény halottnak nem volt búcsúztatója a Forumon, nem is a költséges égetést,
hanem a földbe temetést választották Ha mégis összeadta a'család az égetésre a
pénzt, ahamvakat közös épületben, a sok apró, megvásárolható fülkéből állő colum-
bariumban helyezték el, mely galambdúcra (columba: galamb) emlékeztetett.
A földbe temetkezés helye a legszegényebbek számára az Esquilinus-domb olda-
lán volt évszázadokon keresztül. Mivel a rosszul kezelt nyilvános temető aközegész-
ségnek káráravolt, Maecenasazegésztemetőt hatalmas tömegű földdel behordatta,
és kerteket varázsolt a helyére.
A városokból kivezető utak mentén sok
kőkoporsó, űn, szarkofág állott. (Lásd. a
168. ábrát.) A gazdagabbak esetleg apró,
csinos házikókat építetteka kőkoporsó fö-
lé, árnyas pihenővel, hogy az úton járók
ott megenyhülve emlékezzenek a halottra.
A sirok oldalán életből vett jeleneteket
faragtak ki, melyek az elhunyt foglalkozá-
sával is összefüggtek. Láthatunk rajtuk
kovács- ós pékműhelyt, hentesüzletet, or-
vost munka közben, Ezek mellett sokat
elárulnak a római hétköznapokból a sír-
kamrákban, de még az urnákban elhelye-
zett íárgyak is: a műszerek, ékszerek,
szerszámok, illat- és szépítőszerek, gyer-
mekjátékok. A nagyon gazdag emberek-
nek vagy népszerű közéleti személyiségek-
nek mauzóleum épült. Így csodálhatjuk
még ma is Eurysaces pékmester kemen-
cére emlékeztető, domborművekkel díszí-
tett síremlékét,Caecilia Metella mauző-
leumát a Via Appián, Hadrianqs császár
Angyalvár néven ismert hatalmTs síremlé-
két, vagy Augustus császárét a Mars-
mezőn.

46, Caecilia Metella sírja a Via Appián

95
 47. Augustus mauzóleuma, Róma

A sírkő vagy sírkamra mindenkori felirata D. M. volt (Dis Manibus), amely az al-
világ isteneinek jóindulatába ajánlja azelhunytat.Ezenkívül rávéshették a halott ne-
vét, a síremlék állítóját és valamilyen búcsúzó vagy bölcs (ritkább esetben tréfás)
mondást, A világ múzeumainak lapidariumaiban (kőtár), igy a dunántúli múzeu-
mokban is, sok római kori sírkövet láthatunk. Néha még azt is megtudjuk róluk,
mennYibe került a készíttetésük. Eztfőlegaz örökösök tartották fontosnak, akiknek
kötelességük volt a síremlék-állítás,így jelezték, hogy íme, ők megtették kötelességü-
ket, a halott vissza ne járjon vagyonához-rangtrához méltóbb temetést követelni.
Tiszteletre méltó és megható is van a feliratok kőzőtt. Egy kis pannoniai rabszol-
galánY, Uppu a gazdájának készített emléket. Egy katona volt katonat ársa számára
állíttatott, rávésve a kőre: ,,Fratri" - a ,,testvérének" - mert a katonák valószínűleg
Így szÓlÍtották egymást. Egy fiatal lány, Fabia Secundina édesanyjától búcsúzik ma
is szívünkig hatő bánattal: ,,Mammulae benemerenti" (,,Drága jó anyukámnak'').
A ritka tréfás feliratok egyike, melyet egy - nyilván főként hitelben poharazgató bor-
issza sírkövén olvashatunk: ,,kocsmáros, ide a számlát|," vagy egy rejtvényszerű
,,Itt nyugszik két anya, két leány, összesen hárman". (Nyilván a nagyanya,,az anya
és a lánya feküdtek abban a sírban). Meghatottságot érzünk Rodolfo Lanciáni olasz
régészhangjából is, amikor leírja, hogyantalált rá a 19. sz. végénRóma határában
egy sírboltra, melyben réges-régi,,ismerőse", azi|labb Plinius V. könyvének l6. leve-
lében elsiratott szép és okos fiatal lány, Minicia Marcella (Minicius Fundanus 1eány-
kája) nyugodott: ,,A Minicius család kriptája szerény építészetiidomokkal bír, egy
26 négyszőgláb nagyságú szobából áll, melynek padlója téglákkal van kirakva , ajtői,
léPcsői, ajtófélfái közönséges kőből készültek, a falak tiszta fehérre vannak meszel-

96
ve. Mikor megzavartuk, és átléptük azt a küszö-
a hely csendjét és magányát először
böt, amelyet soha sem szentségtelenítettek meg a leány temetése óta, azaz 17 és fél
század óta, hat sima márványládát pillantottam meg, melyek párosával a szoba há_
rom oldalfala mellett voltak elhelyezve. Felirat nem volt rajtuk. Az ajtóval szemben
lévő fal mellett egy márvány hamvtartó állott, amelyre Statoria Marcella, hősnőnk
anyjának neve volt bevésve. A szoba közepén egy szép, remekül mintázott és díszi
tett márványtömb állott. A reá vésett felirat a következő:
DM MINICIAE MARCELLAE FUNDANI
FVIXAXIIMXIDVII
Azaz a rövidítéseket feloldva:
DIS MANIBUS MINICIAE MARCELLAE FUNDANI
FILIAE VIXIT ANNORUM XII MENSIUM xI DIERUM VII: Minicia Mar-
cella Fundus leánya lelkének, aki 12 éves, l l hónapos és 7 napos korában halt meg."
A legtöbb helyen a ma is használt szomorú kívánságot olvashatjuk: ,,Sit tibi terra
levis !" (Legyen neked könnyű a föld !) yagy abúcsút: ,,Ave pia anima !" (Isten veled,
drága lélek !). A holtak szellemének évente kétszer közös ünnepen áldoztak (február
2l-én, a Ferialia és május elején, a Lemuria ünnepén), de a család megtartotta a maga
megemlékezésétaz elhalálozás napjának évfordulóin, sőt némelyeknek a születés-
napján is. Az elhunytak arcképe viaszban megmaradt az ősök arcképcsarnokában,
sírjukon kis tálkában rendszeresen étel, ital ál1r, vázában friss virág, hogy megkapva
minden tisztességet, soha ne jöjjenek vissza ártó szellemként volt szeretteikhez.
A szertartások közül utolsónak egy olyanról beszéljünk, mely átmenet a családi Ós
közösségi között. Februór 23-dn, Terminalia innepén a határokat je|ző kőnél vagy
facölöpnél összejöttek az egymással szomszédos földek tulajdonosai. A két gazda a
Terminus-t(tehát a hatáTe|zőt)virággal borította be. Egy-egy koszorút s egy-egy ka-
lácsot hozott a két család. Oltárt raktak kövekből, ráatizpt cserépben az asszonyok
hozták az otthoni tűzből. A családfők fát raktak ügyesen halomba, száraz háncsot
helyezve rá. Meggyújtották. Mellettük fiaik állottak gabonás kosarat tartva kezÜk-
ben. Ebből a gazdák háromszor vetettek a tűzbe, majd friss lépesmézetis lángra
gyújtottak. Ezután bort öntöttek a tűzbe, majd bárányt öltek, és vérétis az oltárta
csorgatták. Ezt követően szopós malacot áldoztak. A szertartás után egYütt falato-
zott a két család a levágott állatokból. Az egész dtus két célt feltétlenül jól szolgált: a
határok sérthetetlenségénektudatát s a szomszédok közötti jó viszonyt.

9,|
 Nyilvános istentiszteletek
Valamikor a Tiberis menti dombokra letelepült pásztornép természeti isteneit
az
erdőkben, mezőkön, barlangokban maga állította föld- vagy kőoltárokon
tisztelte
megáldozatával. Később az augurok (madárjósok) által kijelölt, szentté nyilvánított
helyen fa- vagy vályogkunyhókat állítottak szalmatetővel, ahol az istenek
szimbólu-
mait elhelyezték, oltárukat elrejtették, áldozatukat bemutatták. A római polgár
ké-
sőbb is ott állított oltárt, ahol akart, azutcán,a templom lépcsőjén ya1y
azamfiteát-
rum kaPuja mellett. Az etruszk és görög istenhit hatására megépítettékaz
első díszes
temPlomokat, beléjük állitva emberformájú szobrokba álmodott isteneiket. Temp-
lomaik azonban sohasem lettek közös ájtatosság színhelyeivé, mint a mai templo_
mok. Belső terÜletüket általábancsak akkorára képezték ki, hogy elférjen a tempiom
istenének szobra és egy oltár. Ez volt a szentély. később a templom hátuljában
fÜlkéket éPitettek a kegytárgyak. áldozati eszközök számára. Ez a rész aztán
egyre
bővült. mivel a meghallgatott könyörgésekért a hívek gyakr an
gazdag ajándékot
hoztak az istenek számára. s a papok ide helyezték azokat. A győztes csaták
után is
kijárt a hálarész a zsákmányból valamelyik templomnak, s azt is itt tárolták. Hallat-
lan értékekvoltak felhalm ozva egy-egy szentély mögött. Augustus császár
írja önélet-
rajzában, hogY uralkodása alatt Róma legnagyobb 5 szentélye számáraösszesen
l00
millió sestertius értékűadománY küldött. Hadrianus császár még i. sz. II. sz.-ban
is talált olYan dÜledező Öregtemplomot, melyben három font arany és kétszáz
font
ezÜst kincs rejtőzőtt. A szentélyekbe legfeljebb a legelvetemültebb rabló mert
be-
tÖrni-vagYegYescsászárok. amikor pénzre volt szükségük. Suetonius írja Neróról:
,,VégezetÜl már a legtöbb templomból is kivonta a kegyeleti ajándékokat , az arany-
és ezüstszobrokat beolvasztotta." (Caesarok élete. Nero 32. Kis Ferencné
ford.)
A temPlom helYének kijelölésekor a papok akörnyező térségetis szenteltté nyilvá-
- nították, ezletÍ afanum. Ami kívül esett rajta, fanum előtti, azaz prffin terűlet volt,
innen az elnevezés : ,,llem szent' , ,,valamit nem tisztelő '' :
,,profin' .
A templomok alaprajza általábannégyszögű, volt azonban kör alakú is, igy
a ves-
ta-templom a Forumon vagy a tiburi Sibylla-templom. Általánosságban
minden is-
ten külön szentélyt kapott, de a Capitoliumon már i. e. 507-ben Iuppiter,
Iuno és
Minerva szobra közös templomba került, ugyanígy közös szentélyt építettek
a ple-
beiusok egységes renddé szerveződésük után az Aventinus-dombon a maguk isten-
hármasának, Ceresnek, Liberának és Libernek,
Az dldozatbemutatósnak több élja lehetett: kérés,hála, tisztelet és átok. De itt
meg kell állnunk! Amikor meglestük azimádkoző rómait, csak azokat az
a|kalma-
kat mondtuk el, melyeken az isten elé járult. Azt a sajátos
,,viszonyt'o azonban nem
érintettük, mely a római fohászkodó és az istenek között volt. A római vallásból tel-
jesen hiánYzott az istenek iránt érzett melegség, szeretet.
A vatlástjelentő religio sző

98
 §,§@\cP8,%e*q
iiii:::]:§ie
" : " -^.-,,, .
:
i

$],\.;§llW$iá.l,ffi
§í.Y.!].l;l,"E!
é__'l"§Ég.1
H:§'li:.x]l"!=

48, A Fortuna virilis szentélye

49. A Vesta-templom domborművön

50. Sybitla körternploma Tiburban

99
 /

egyszerre tartalmazzaa megkötött ség (ritigareJ és a kötelességteljesítés (relegere-re-

ligere : megfontolni-mérlegelni) fogalmát, de az egyéni érzelmeket nem. Legjellem-
zőbb vonása a ,,Do, ut des" - Adok, hogy adj ! - elve volt. A római ember ima köz-
ben szerződő fél. Mikor pl, a paraszt tavasszal az elvetésre szánt magvakból a föld-
művelést védelmező Ceres oltáráru áldozatot hozott, könyörgött az istennőhőz,
hogY adjon bőséges termést földjein, s ajándékot ígértennek teljesülése esetére. Beta-
karításkor, ha a termés jó volt, elhoztabetőle az istennek a megígértrészt, és el-
lnondta azimaformaszövegét: ,,. . .igéretét az isten érdemei szerint, jókedwel telje-
sítette." ugyanígy tett a kereskedő, a hajós, ahadjáratbainduló katona, a perbe kez-
dő vagy gyógyulást kereső római is. Ha az isten nem teljesítette a kérést,a fogada-
lomtevő nem volt köteles az igért ajándékot megadni. Számtalan tárgyat ta|áltak a
templomokban, melyek a fogadalom teljesítésérőltanúskodnak, így aranyból, ezüst-
ből Öntött testrészeket, figurákat, táblácskákat, az előbb említett szöveg latin kezdő_
betílivel: VSLM (votum solvit libens merito). Ez volt tehát az imádság két fajtája _ a
kérésés a hálaadás. Az istenek ünnepein vagy győze|em esetén azonban tiszteleta-
dő áldozat be.mutatására jprultak a templomba,
HogYan folytak le az egyes szertartások? A szertarások szövege szóról szóra meg
volt szabva, a mozdulatok iránya, sorrendje is szigoru előírás szerint következett. Az
idősebb plinius írja művében: ,,Azt is láthatjuk, hogy a legfőbb magistratusok meg-
határozott imaformákkal fordulnak az istenekhez annak érdekében, hogy egyetlen
előírt szót se mulasszanak vagy hlbázzanak el, valaki mindig írott szövegből mondja
előttük az imát. egy másik figyelmesen őrködik, egy harmadlk azért áll ott, hogy
mindenkit csendre,intsen, és még egy fuvolás is játszik. hogy minden külső hangot
elnyomjon." (Naturalis Historia XXVIII. 3. l0.)
MegtÖrtént, hogy egy-egy hivatalos személyt, aki valamely szertartást végzett, ha
a kérésnem teljesült, papi hivatalától megfosztottakés perbe fogtak; azzal váóolták,
hogy valamit elvétett a szertartásban, s ezzel megsértette az istent. A szent cselek-
mény előtt a rósztvevők tisztulást végeztek. Ez több módon történhetett: megmosa-
kodtak, megfürödtek vagy tűzstgyújtottak, ebbe tömjént, ként dobtak, s a felszálló
füst előtt átfutottak, esetleg a tizet is átug-
rották. Így megtisztulva már elindulhattak
a templomba. Nagyobb ünnepeken tiszta
fehérbe öltöztek, fejüket o|ajággal övez-
ték, kezükbe n v itték az áldozati aj ándóko t.
Az istenszobor elé érve tógájukat a fejükre
hűzták, mert azt tartották, hogy minden
odá nem illő szó meghallása az áldo-

5 1. Fogadalmi hálaajándékok

l00
 |' Br,,,q
*l*::_ ".. "".. * !."4u
,':* *r .."
t:"q l ,t"
,

'&.

52. Marcus Aure|ius császár áldozatot mutat be a Capitoliumon

l0l
zat sikertelenségét okoáatja. Ez;itán letették ajándékukat az oltána, s megkezdték
azimát. Jobb kezüket a szobor felé nyújtva csókot intettek, majd balról jobbra el-
indulva megkerülték azt, jelemén, hogy tisztelettel közelednek az istenhez, bárhol le-
gYen is. (Az égl isteneknek mondott ima közben végig felemeltkézzsl, az alvilágtrak-
hoz lefele nyújtott kérzelfohászkodtak.) Az ima egy általános inyocatio-val (fohász-
kodással) indult, melyben először Ianust, Iuppitert és Vestát szólították meg. Utána
következett azazisten, akihez éppen könyörögni akartak,vagy akinek megköszön-
ték jótettét. Az ima végénazonban valamennyi istent megnevezték, nehogy akár
egYnek a megbántása elfordítsa tőlük a többi jóindulatát is. Fontosnak tartották,
hogy ima után mi ötlik először a fohászkodó szemébe. Suetonius írja Vespasianus_
ról, hogy közvetlenü hatalomra kerülése előtt, amikor imája végeztévela templom-
ból kijött, felszabadított rabszolgáját, Basilidest vélte szembejönni ; ezt 1ő előjelnek
fogta fel, mert a név - ,,király'Lt jelent - mintegy megjósolta közeli császárrá
választását.

Áldozatt ajándék

Mit vittek áldozatként a rómaiak isteneiknek? kétféleáldozatvolt: vértelen és vé-

res.A yértelen áldozat az ősibb: gyümölcsök a fák első terméséből,gabona az első
kalászokból, kalácska tönkölydarával kevert lisztből, pogácsa, bor, méz, A libatio
elnevezésű áldozatmézzp,léstejjel kevert vagy esetleg tiszta bor kiloccsantása az iste-
nek tiszteletére. Azegyóni és családi áldozatok általában vértelenek maradtak. Per-
sze a magánember vagy a család tehetett fogadalmat véres áldozatra is, de azt nem ő,
hanem a papok cselekedték meg a nevében.
A véres áldazatok fontos ünnepi esernénynek számítottak a család vagy aváros, il-
letve a templom életében.Pontosan meg volt szabva, hogy mely istennek milyen ál-
latot kell álóomi Egi istennek világos, alvilágiaknak sötét szinű; férfiistennek hím,
istennőnek nőstény allat volt kötelező. A kiválasztott peldánynak hibátlannak, igát
még nem üselt fiatal állatnak kellett lennie.

Átdozati szertartás

A szertartás a következőképpen folyt le. A szalagokkal feldíszített állatot - pl. be-

aranyozott szarvű bikát - az oltárhoz vezstték. Elöl ment a pap, mögötte legalább
egy szolga, akialazánfüggő szalagokat fogta. Nagy baj volt, ha az állatvonakodva
jÖtt, vagy kiszakította magát és elmenekült. Meg kellett ismételni a szertartást, de
ilyen esemény mindenképpen ro§sz előjel volt. Az oltár elé érve a szalagokat egy ge-
rendához kötötték. A kikiáltó a nem ájtatosakat távozásra szólította fel, a többieket
csendre intette. A pap az állat homlokáról levágott egy kevés szőrt, azt az áldozati
tűzbe dobta. Aztán a jőszág egész testét szentelt sós tönkölyd arával hintette be, há-
tánvégighűzva a kés fokát, hangosan szólt: ,,Macta est!" (Fel van szentelve!) A be-

102
53. Áldozatbemutatás, dombormű Traianus oszlopáról

54. Ald,ozat Iuppiternek, Symmachus elefántcsont diptichonja

avatott szolga most kezébe vette a bárdot. Mielőtt felemelte, megkérdezte a papot:
,,Megtegyem?" Mire a válasz: ,,Rajta !" Ekkor az állatot homlokon sújtotta, inait és
torkát gyorsan elvágta. Vérétfelfogták, liszttel és borral keverve a tűzre öntötték.
Testét felbontva azerre kijelölt személyek megvizsgálták a zsigereit, s ha rendben ta-
lálták, a hús egy részétborral, mézzs|, tönkölydarával elégették.A többit az áldozat
felajánlója vendégeivel és a templom papjaival elfogyasztotta.
Minden év szeptember 13-án, a templom felavatásának évfordulóján, a capitoliu-
mi legfőbb templomban megvendégelték Iuppitert, Iunót és Minervát. Az egész se-
nátus megjelent a templomban, fehór tulkot áldoztak, s az áldozat bemutatása után
itt a szent helyen fogyasztották el a gondosan megsütötí áldozati pecsenyét. Párnák-
ra helyezték az istenszobrokat, s eléjük rakott kis talakon a legfinomabb részekkel
kínálták meg őket, Ezt a szertartást lectisternium-nak nevezték.
A leghívebb ábrázo|ást az áló,ozat bemutatására felvonulókról a ma islátbatő Ara
Pacis (a Béke oltára) adja. Ezen idősebb, fiatalabb férfiakat, fiúgyermekeket látunk,
nőket azonban nem, mert a rómaiak nőknek nem engedtek áldozatot bemutatni,
(57. ábra.) M. Portius Cato írja a földművelésről szóló művében: asszonyok csak
otthonukban végezzsnek vallási szertartást (,,rem divinam ne faciant").
Az emlitett oltár domborművén az ünneplőbe öltözött. olajfakoszorús férfiak há-
rom állatot vezetnek: egy sertést, egy juhot és egy bikát. Ez a hármas áldozat aleg-

l03
 55. A suoyetaurilia alkalmával feláldozott állatok

nagyobb hálajele csaták vagy háborúk sikeres befejezése után. Neve a három állat
nevéből összerakva suovetaurilia(srzs :
disznó, ovis : juh és taurus : bika). Ezt az
áldozatot ajánlja Cato A földművelésről című munkájában lanus, Iuppiter és Mars
jóindulatának biztosítására is.(mivel a földből kikényszerítettjavak
eredetileg ezeké
az isteneké voltak).
Még egy, ma már elképzelhetetlennek tőnő áld,ozatról, a felajánlásról, az emberál-
dozatrŐlkell beszélnünk.Eztvégveszélyvagyvalami nagy bűn kiengesztelése esetén
hajtották végre a rómaiak. Feláldozhattak idegen népből valakit, de önmagát is
ajánlhatta valaki a közösség érdekében áldozatul. A II. pun háború idején, i. e.
228-ban és 2l6-ban két-kétgörög és gall személyt temettek el élve a földbe. I. e.
217-ben pedig ver sacrum-ot rendeltek el, ami azt jelentette, hogy a következő ta-
vasszal szÜlető gyermekeket felserdülésük után ki fogiák utasítani a városból, ha az
istenek gYŐzelemre segítik Rómát. Ezt maguk a rómaiak is barbár ősi szokásnak tar-
tották. Plutarchos meg is jegyzi, hogy,,isteneknek embert áldozni szentségtelen do-
log a rómaiak szemében" , s aztánhozzáfűzi, hogy csak ,,a sibylla-könyvek utasítá-
sára áldoztak embert". Valóban, j. e.97 óta tilos volt az emberáldozat Rómában,
bár nyomait még később is megőrizte a március l7-én rendezett Argei ünnep.
Legnagyobb értékűnek véltékazonb an a devoíio-t, az önfeláld ozást. Ez az áld,ozat
összeköti a votum-oí és az utolsó érinteni kívánt imaformát, az átkot.I. e. 340-ben
Decius Mus a rómaiak élénharcolt a latin szövetségesek ellen, A már-már hátrálő
rómaiak láttán Decius elmondta az ünnepélyes áldozati szöveget: ,,Ianus, Iuppiter,
Mars atYánk, Qurinus, Bellona, Larok, jövevény és hazai istenek, akiknek hatalma
van rajtunk és ellenségeinken, s ti halottak istenei l. Azért esdek, azért könyörgök
hozzátok, fogadjátok kegyesen felajánlásomat, adjatok erőt és győzelmeta quirisek
római népének, sújtsátok félelemmel, rémülettel, halállal a quirisek római népének
ellenségeit ! E szavakkal kifejezett ígéretemszerint a quirisek római népeért, álla-

lu
máért, seregéért, légióiért. segédcsapataiért. magammal együtt felajánlom az a|világ
isteneinek és a Földnek az ellenséglégióit, segédcsapatait.'(Livius VIII. 9, Muraközy
Gyula ford.) Az ima után megüzente fogadalmát vezértársának, és az ellenség közé
vágtatva emberfeletti erővel vetette magát a küzdelembe. Katonái az ő példáján fel-
buzdulva megfutamították az ellenséget, maga Decius Mus azonban elesett.
Az átok, ez a sajátos imafajta a primitív mágia továbbélésétbizonyitja; hátterében
az a hiedelem all, hogy bizonyos imaformulák és bizonyos istenek segítségévelaz
ember bárkire rákényszerítheti az akaratát. Apró ólomtáblákra sokan rávéstékha-
ragosuk vagy nehezen meghódítható szerelmesük elátkozásának szövegét, s szenté-
lyek vagy sírok mellett helyezték el. Rendszerint idegen istenekhez fohászkodtak,
mert úgy vélték,ezekvarázsereje, mágikus hatalma nagyobb. Kettőt válasszunk ki e
táblácskák közül: ,,Te démon ! Add halálnak Aselle fiát, Praseticius péket, aki a ki-
lencedik kerületben lakik, állítólag ott végzi munkáját is - és add őt át Plutónak, a
halottak elöljárójának ! , , . Törjön rá a láz, hideglelés, görcs, sápkór, izzadásésnyava-
lyatörés reggel, délben, este és éjszaka, ettől a naptól és ettől az őrátől fogva. Zavard
meg elméjét, hogy gyógyulást ne találjon - és ha netán alkalmad van rá, fojtsd őt,
Praestestiust (itt már igy irja!), Aselle fiát a forró vizbe . ..''(Ólomtábla, - Inscriptio-
nes Latinae Selectae 8750). ,,Idézlek (te démon) a nagy istennek, s az Anteros-iste-
neknek nevében, annak nevében, akinek karvaly van a feje fölött (Horus), valamint
a hét csillag nevében, hogy azon őrátőlkezdve, amikor ezt írom, ne aludjon Sextili-
us, Dionysia fia, hanem őrjöngjön, perzselje atűz, ne tudjon se aludni, se nyugodtan
ülni, se beszélni, csakis én Septima, Amoena lánya járjak azeszében. Őrjöngve per-
zse|je az irántam való szerelem és vágyakozás, (szerelmi) tűzben égjen Sextiliusnak,
Dionysia fiának lelke és szíve. . . " (Görög betűkkel írt latin nyelvű ólomtábla Had-
rumentumból - Inscriptiones Latinae Selectae 8757 Hahn István ford.)

Papi testületek

A római vallás, mint láttuk, sokban különbözött |egyőzőjétől, a máig is élő keresz-
ténységtől; nem egy-, hanem többistenhivő volt, hívei nem személyes, hanem üzleti
viszonyban álltak isteneikkel, nem igyekeztek hittételeket, dogmákat megfogalmaz-
ni, még kevésbé ebből egységes tanítást, teológiai rendszert formálni. Nem csoda
hát, hogy papjaik, papi szervezeteik szerepe és feladatköre is eltér egymástól. Papi
testületeik a rómaiaknak is voltak, de nem a hitoktatás vagy erkölcsi oktatás, egye-
dül a szertartások végzéseés áldozatok bemutatása céljából. Tagjaik az i. e. 252-ig
csak arisztokrata származásúak lehettek. Mentesítették őket a katonáskodás alól,
adót nem fizettek, a törvényszék előtt nem kellett megjelenniük. Ruhájuk bíborral
szegett fehér tóga volt. Fizetéssel nem jártak az egyházi tisztségek, ellátni csak ko-
moly anyagi befektetéssel lehetett őket. Sokszor elnyerni is. . . Amikor Julius Caesar
a pontifex maximusi hivatalt el akarta érni, rengetegpénzt ölt bele a választók meg-
nyerésébe.A választásra indulva búcsúcsók közben aztmondta édesanyjának, vagy

105
 főPaPként tér vissza vagy sehogy, mert hitelezői börtönbe juttatják ! Ez természete-
sen ugYanósak megnehezitette, hogy az alacsonyabb rendűek bekeriilhessenek az
egYházi magistraturába, bár elvben már i. e. 300-tól lehetővé tette a lex ogulnia.
A kÜlÖnféle Papi funkciók ellátására hivatott személyeket a klasszikus köztársa-
ság idején választották vagy egyszerűen ktjelölték; ezek aztán vagy saját vagyonuk-
ból, vagY a templomok részéretett alapitványokból és az áldozati allatok n"ilit
;a.o
részébőléltek.Nagy hatalmuk volt ugyan, de rendeletet nem adhattak ki, népgyűlést
nem hívhattak Össze, s az államügyekbe kezdeményezően nem szólhattak bele. Min-
den tevékenységükben a senátus vagy egy-egy magas rangú magistratus rendelkezé-
seit követték.
A papi testületek közt voltak magasabb (collegium) és alacsonyabb rangúak (so-
dalitas), s voltak papok, akiket összefoglaló néven flamenekként emlegetünk, de
mindegyikük kÜlön végezte vallásos kötelességét.

ColIegiumok

A legfőbb papi testületet és papi hatóságot a pontifexekalkották (l6 fő), élükön a

ponttfex maximussal, az államvallás fejével. A főpapot egy sajátos összetételű nép-
gYŰlés választotta, ezzel is jeleme, hogy a római nép képviselőjének és funkcionáriu-
sának tekintik. A pontifexek (nevük eredete homályos; talán ők építettékaz első cö-
lÖPhidat, a Pons subliciust a Tiberisen) a hivatalos állami kultusz irányitői voltak.
őt jetottet ki a mozgó ünnepnapok at, jegyeztékfel az évek eseményeit, a consulok
sorát, intézkedtek a szökőhónapok beiktatásáról, minden vallást érintő dologban
véleményt mondtak és döntöttek. Mivel a politikai életre is nagy befolyásuk volt, a
császárkortól a pontifex maximus - maga a császár.

A második jelentős testületazaugurok collegiuma volt (16 fő). Feladatuk a jóslás,

melYet igen szigorúan előirt szertartás alapjánvégeztek. Az etruszkoktól vették át a
rómaiak azt a meggyőződést, hogy az istenek mindig adnak figyelmeztető jeleket,
vagYis a természetben bekövetkező rendkívüli történés az emberi világban is rendkí-
vÜli eseménY elŐjele. Ha pedig az istenek ilyen áttételesen jelzik akaratukat, Ilozzáér-
tő megfejtők kellenek, szakemberek, akik tudományukat mestereiktől sajátították
el, és tovább is adhatják tanítványaiknak.
Az isteni eredetű előjelek megfejtésének egyik módja az auspicium (avispicium), a
madárszemle volt. A madarak viselkedésének figyelése, bizonyos madárfajták repü-
lése, másoknak a hangja vagy létszáma szolgálta következtetés alapjául. A szertar_
tás úgy kezdődött, hogy az augur (tehát a jós) felment egy megbatározott kiemel-
kedő helYre, egYenes, görcs nélküli botjával azégboltotkét részre osztotta, mintegy
,,felszelte". Ezlett a ..templum' (a görög temno: vágni. szétosztani igéből). Figyelt
minden jelet, majd azokatmagyarázta. Romulus és Remus mondájában is madár-
jóslással választották ki a város alapitőjátl Remusnak a maga
felén hat, Romulus-
nak kétszer hat madár jelent meg, eldöntve ezzel az elsőbbség jogát.

l06
 De jósoltak a ,,szent csirkék" evésébőlis. A hadvezéri sátor mellett hadjáratok
idején ketrec állt a templomban nevelkedett csirkékkel. Csata előtt kiengedték őket
és az ildozati sós darából szórtak eléjük, Ha felkapkodták, jó jelnek, ha nem ették
vagykisemjöttek,rossznakszámított. (Azmárazaugur dolgavolt,hogyacsirkéka
hadvezérek akarata szerint cselekedjenek, . .)
Más jósok égi jeleket olvastak ki a levágott áldazaíi állatok belső részeiből, a máj,
asziv helyzetébőt és állapotából is; ezeket ajósokat nevezték haruspexeknek. Aleg-
rosszabb jel azvolt, ha valamelyik szerv hiányzott. Amikor Julius Caesar i, e. 44.
március idusán a senátusba menet áldozatot mutatott be, az állatnak állítólag hiány-
zottaszive.Augustus császár első áldozatbemutatásán viszont a szívből és a májból
kettőt találtak, s ez igen jó jelnek számitott.
Jel lehetett még a nap- és holdfogyatkozás, a csillaghullás, a szivárvány, a menny-
dörgés is. Sőt a szent területen áthaladó négylábú állatok járásából is következteté-
seket vontak le.
Az augurok tehát - mivel minden állami aktus előtt kikérték véleményüket- igen
nagy politikai befolyással rendelkeztek, beavatkozhattakahivatali-állami élet mene-
tébe is. Hatalmuk illusztrálására hadd álljon itt Cicerónak a törvényekról szóló mŰ-
véből néhány sző: ,,Ha egy augur bármiről kijelenti, hogy meg nem engedett, jogta-
lan, bűnös, ártalmas, az|egyen érvénytelenés végre nem hajtható; bárki, aki nem
engedelmeskedik, halállal bűnhődjék." (De legibus 2, 8.)
A harmadik collegium a Tizenötös bizoííság volt. Az eredetileg kéttagú(duumviri)
i. e.367 őta tiztag6, Sulla óta tizenőttagű testiiLlet legfontosabb feladatának a Sibyl-
la-könyvek őrzését, szükség szerinti értelmezéséttekintették. Ezek a könyvek homá-
lyos értelmű előírásokat tartalmaztak melyeket aztán sorsdöntő pillanatokban a bi-
zottságtagjai magyaráztak. Maguktól azonban sohasem vehették elő a könyveket,
csakis a senátus rendeletére. Honnan származott a könyvek neve? A görögöknól
több Sibylla nevű jósnőről is tudunk, A monda szerint Tarquinius Superbust, a zsar-
nok királyt egy öregasszony - a későbbiek szerint e jósnők valamelyike személyesen
- kereste fel, és kilenc könyvet ajánlott neki megvételre. A könyvekért nagy összeget
kért, * a király elutasította. Az öregasszony még kétszer visszatért, először hármat,
majd hatot égetett el a könyvek közül, de a megmaradtakért mindig ugyanannyit kö_
vetelt. A király végül madárjósok javaslatára megvette az irásokat, s melléjük ren-
delt két előkelő polgárt. Az őrök száma idővel növekedett, mert a királyok elűzése
után a Város vállalta magára az őrzést. A Iuppiter Capitolinus temploma alatt tar-
tották a könyveket kőlád,ábazárva.I. e. l73-ban a templom leégett, az eredeti köny-
vek megsemmisültek. A senátus az em7ékezeíben élő szövegekből két könyvben ösz-
szegyűjtötteajóslatokat. Sullaóta 15fősbizottságőrizteazokat. Augustus császár a
Palatinus_dombon épült Apollo templom istenszobrának talapzatába helyezte el a
gyűjteményt két aranyból készült ládában. Az utolsó adatunk ezekről a RÓma és az
ókori világ történetével oly szoros kapcsolatban levő könyvekről i. sz. 363. március
18-19. éjszakáláről van. Ekkor az Apollo templom kigyulladt, s alapjáig leégett.
l07
 5ó. Fiatal vesta-papnő, Róma

::r|::r:.:r::1
:.:::+ai':
,:!# Egyetlen tárgy, mit meg tudtak menteni, a
|j# két Sibylla-könyv volt. Későbbi sorsuk
teljesen ismeretlen.
| ,,' A Tizenötös bizottsághoz
hizr kapcsolódott
:.r:. még egy collegium, a Septemviri epulones,
egy 7 (később 10) tagú testület, amely az
istenek tiszteletére rendezett szent lako-

',
mák rendezésével foglalkozott.
A negyedik collegium a Vesta-szüzek
\ .''.Á hatfőscsoportjavolt.(l76.ábra.)őkőriz-
,-,.z<:= 11 ,1 ':::: +L7- ^ 1í^^L^ L_

:ixl;?;:"JiJ,TTffi:íii::*iÍl
szabad kialudnia. Ők készítettékaszertartáshoz szükséges szent darát. Rájuk voltak
bina azok a tárgyak, melyektől - a rómaiak hite szerint - a birodalom biztonsága
fÜggÖtt. ÍgY Minerva szent szobra és a Palladiun,,, ez a rejtélyes, soha senki által nem
látott tárgy, melyről cicero határozottan állitotta, hogy egy szobor, mely az égből
hullott alá.
Mindig csak hat Vesta-szíiz volt, számukat elhalálozás esetén kiegészítették.A leg-
idősebb volt a fejedelemasszony, a virgo Yestalis maxima. Az új tagot a senatus vá-
lasztotta ki a pályáző 6-10 éves, előkelő lánykák közül. Igen szigorú feltételeknek
kellett megfelelniük. Csak teljesen hibátlan testi felépítésűés beszédű jöhetett számi-
tásba. Mindkét szülőnek élnie kellett, s a család feddhetetlen híre is követelmény
volt. A szolgálatuk 30 évig tartott: l0 évet tanulással, 1O-et szertartások végzésével,
10-et pedig az iflŰ papnők oktatásával töltöttek el. Ezután visszatérhettek a magán-
életbe, akár íérjhezis mehettek, de ezzel a lehetőséggel nagyon kevesen éltek.
Lakóházukba, az Aírium vestae-be más férfi nem léphetett be, csak a király és a
pontifex maximus. orvosi kezelésükre csak szüleik vagy valamely megbízható idő-
sebb matrónaházában kerülhetett sor. Nagyon gazdagok voltak: egyrészt Róma
kÖrnYéki hatalmas birtokaik miatt, másrészt az államtól nagy összegű járadékot él-
veztek. Kiváltságaik kőzé taríozott, hogy javaikkal szabadon rendelkeztek, végren-
delkezhettek, nem tartoztak a rendes igazságszolg áltatás hatóságai alá, még a censor
alá sem. Szentek és sérthetetlenek voltak. Elítélt-hahozzájuk menekült kegyelmet
-
kaPott, deazőketmegsértő halá|lal lakolt. Saját istállót tarthattak, s Róma utcáin
nappal is végigkocsizbattak (mindenki más csak gyaloghintón közlekedhetett), s
ilYenkor egy lictor futott előttük, mindenkinek ki kellett térnie - még a consuloknak

l08
is.A város falain belül csak ők temetkezhettek. A cirkuszban, a szinházakban és az
amfiteátrumokban tisztelethelyek voltak nekik fenntartia, s az i. sz. 24ben hozott
senátusi rendelet alapján a császárné csak az ő páholyukban üve vehetett részt a
rendezvényeken. Két bűnért azonban kegyetlen büntetést kellett elszenvedniük: ha a
szpnttűz kialudt, megkorbácsolta őket a pontifex maximus; ha elvesztették szüzes-
ségüket, a Quirinalis-domb északi oldalán lévő Caúpus Sceleratus-on elevenen te-
mették el őket. A collegium 11 évszázados történetében mindössze 10 ilyen esetről
van adatunk. Utolsó percig kitartottak a halálra ítéltrómai vallás mellett: i. sz. 394
szeptemberében száműzték őket Rómából.

Nézzük végig'a kevésbó rangos papi szervezetek sorát is! A sodalitások közül a
legősibb a Fratres Arvales (Mezei testvérek), a szántóföldek termékenységéért fo-
hászkodó testület. Május végén körmenettel tisztelegtek Ceres, Dea Dia. a Larok és
§emo isten előtt a jó termés érdekében. A papok és a nép felváltva énekeltek
- már emberemlékezet őta elhomályosult jelentésű - énekeket. Ilyen himnusz a
római irodalom máig fennmaradt legrégibb irodalmi emléke.
A Lupercusok (lupus : farkas) 12 íagot számlálő testületét a hagyomány szerint
maga Romulus alapította az őket táp|álő farkas tiszteletére. (Szertartásukat lásd:
,,A római időszámítás, ünnepek".) A'Salius (ugráló)-papok, szám szerint l2-en,
Mars és,Quirinus papjai voltak. Március l-én énekelve, táncolva vonultak végig Ró-
mán abaljukban pajzzsal,jobbjukban lándzsával. A 12 pajzs egylke,az volt, melyet
a monda szerint - Mars hullatott aláazégbőI, s melyről Numa Pompilius 11 máso-
latot készittetett, mert egy jövendölés szerint Róma addig áll fenn, amíg ez a pajzs a
birtokában van. A Fetialis-ok - a ,,diplomácia" vallási szentesítői, szakértői voltak,
Jelenlétükben kötötték a szerződéseket idegen népekkel, az ő közreműködésükkel
történt a hadiizenet és a békekötés. Mágikus szertartásaik közül legérdekesebb a had-
üzenet. A papokból kiválasztott háromtagú bizottság vezetője egy vörösre festett
vagy vérbe mártott dárdátdobott a sértő állam területére; később a birodalom növe-
kedósével már csak a Mars-mezői Bellona templom előtt álló Columna Be|licáről az
ellenség országának irányába. Eközben kijelentette : ,,bellum iustum indico , facioque"
(igazságos háborút jelentek be és indítok). Jelentőségük az idők folyamán csökkent,
mert a hadviselés és a nemzetekkel való egyezkedés a senátus jogköre lett. Augustus
azonban ezt a szervezetet is felújította, magát is megválasztatta fetialis-nak, s megint
a hagyományok szerint indította el az Antonius és Cleopatra elleni háborút,
A Flamenek-ről összefoglaló néven beszélünk, de külön-külön isten tisáeletét |át-
ták el. Számuk ősidőktől kezdve 15 volt, közülük a három magasabb rangú csak
arisztokrata származásű lehetett, míg a többi tizenkettő kőzé a plebejusok is beke-
rülhettek. A legfőbb közülük Iuppiter papja, aflamen Dialis, nehéz hivatalt viselt.
Megkülönböztetett tisztelete jeléül lictor állt a rendelkezésére, és saját hivatali helyi-
sége volt. Ennek ellenében sok ősi tilalom közt élte életét.Lóra nem ülhetett, fegyve-
res erőket a város határán kívül sem szemlélhetett meg (így nem is lehetett consul),

l09
 57. Részlet az Ara Pacis-ról, Augustus és családja áldozatotmutat be

nem tehetett esküt, nem köthetett csomót sem övére, sem ruhája bármely részére.
Nem érinthetett kecskét, nyers húst, borostyánt és babot. Három egymást követő éj-
szakánáI többet nem tölthetett saját ágyán kívül, heverője lábánál áldozati kalácskát
tartalmaző ládának kellett állnia. Körmének és hajának levágott darabjait termőfa
31att földbe kellett ásni. Nem tartózkodhatott szabad levegőn süveg nélkül. Halottat
nem láthatott, ezért felesége halálakor meg kellett válnia tisztségétől. (Feleségére
ugyanezek a tilalmak voltak érvényesek). Ünnepi lakomán senki nem ülhetett nála
magasabban, csak a rex sacrorum (az áldoző pap). Az utóbbi papi tisztség a király-
ság megszűnése után keltkezett. Akkor ő volt a legfőbb papi tisztviselő, akire az egy-
kor a király általvégzettszertartásoÉ szálltak.Idővel a pontifex maximus alárendelt-
je lett, az egykor előkelő hivatal hangzatos, de fontosságát veszt'ett címmésüllyedt.

Istenek

Az istenek első csoportj ába az erdők-mezők, szántóföldek és gyümölcsösök védel-

mezői tartoztak. A legősibbek nyilván azok, melyek még a matriarchátus emlékét
őrizve nőneműek : Terra maíer (a Földanya). Tetlus (a termőföld istennője)" Bona
Dea (a Jó Istennő), ops (a bőségnek, a föld termékenységének istennője), Vesía (a
házitűzhely védelmezője, a női tisztaság őrzőle).
A pásztorélet és a fejlettebb földművelés létrehozta azokat - a jobbára férfi - iste-
neket, akik mindannyian egy-egy emberi tevókenység védelmezői voltak, nevüket
is funkciójukből szárrnaztatták. Consus a termények betakarítását és tartóssá gát vi-

110
 58. Silvanus isten, fogadalmi kő Aquincumból

gyázta; Pales (a neme tisztázatlan), a nyá-

jak szaporodását, egészségétvédte; Robi-
gus (vagy nőnemű Robigo) gabonarozsdá-
val verheti, de attól meg is óvhatja a
földeket; Pomona, a gyümölcsök bő ter-
méséneklétrehozója; Saturnus, Iuppiter
elűzött apja, aki földművelésre tanította
meg a római népet (nem hiába nevezték
l1áliát saturnusi földnek), aztán Silvanus,
azetdők istene; Terminus, a Város és az
egyéni birtok határaira egyaránt vigyáző.
Terentius Yarro 12 isten elengedhetet-
lenül szükséges segítségérőlbeszélt amező-
gazdaság munkájában. Az eddig felsorol-
takon kívül kiemelte Iuppiter mindenkor
fontos közreműködését, de beszélt ,§o/-ról,
a Napistenről, Luna-rő| a Holdistenről,
akik járásukkal adnak útmutatást a szántővetőnek. A szőlőművelés elterjedésével
szükségesséváIt Liber-nek, a szőlő és a bor istenének támogatása is; így lett ő a sző-
lőt termelő plebejusok egyik főistene. A másik Ceres, a termékenység, a gabona is-
tennője, akinek templomaiban kévéket,kövér kalászokat, aratókoszorút, sarlót és
kaszát helyeztek el a mezei emberek áldozati ajándékképpen. Azolajfák a tudatos
termesztés megkezdését őI Minerva felügyelete alá tartoztak. Venus pedig az állatok
szaporodásáért volt felelős. De megállapitotta az író, hogy víz nélkül nincs mezőgaz-
dasági művelés, s így a vizek eredeténéla források istenének, Lympha-nak állítottak
oltárokat. A név görög eredete azonban már figyelmeztet bennünket egy újabb fejlő-
dési fokozatra, mikor a görögök hatása érvényesült.
Azállam legfőbb istenei Iuppiter, Iuno és Minerva voltak. Iuppiter eredetileg a vi
lágosság és az égboltoza-t uralkodój a; az animizmus idején jelképe a villám és a ko-
vakő volt. Ő tette derültté az eget, ő idézte fel a ziyatarokat. Valahányszor a rómaiak
fontos döntések előtt álltak vagy jósjelet vártak, az eget figyelték: ha mennydörgés
hallatszott balról, Iuppiter kedvező jelének vélték.Ha valahol villám csapott le, a
villám sújtotta földet a jósok összeszedték, helyén kovakőásóval elásták, kútkávafé-
lével bekerítették, és egy kétévesjuhot áldoztak engesztelésül. A helyet ezentúl szent-
nek tartották. Később, a görög Zeushatására afrzikai, erkölcsi és politikai világrend
kormányzója, ,,az istenek atyja" lett. Temploma - Iunóval és Minervával közösen

11l
- a Capitoliumon állt, s az állami élet központja volt. A consulok hivataluk megkez-
désekor itt mutattak be aldozatot, a hadsereg innen indult a háborúba, a győztes
hadvezér diadalmenetének éz volt a végső célja.
Iuno neve a iuvmis : fiatal szóval van összefüggésben; ilyen órtelemben a női fia-
talság és termékenyseg istennője lehetett. Amikor a görög vallást megismerték a ró-
maiak, Hera és Zeus viszonyának mintájára Iuppiter testvérénekés feleségének
kezdték hinni. Mint legfőbb női'isten, ő volt a női nem és a családi élet tisztaságának
oltalmazőja, ő kötötte és óvta - láttuk - a házasságot.
Minervaelőszőr azolajfatermesztés védőistene volt, majd a kézművesség fejlődésé-
nek hatására a görög Pallasz Athénévonásaival ruháztákfeli és az ügyesség, a művé-
szet és a tudomány istennője lett. Amikor ábrázolni kezdték, szent állatával - a ba-
gollyal együtt jelent meg. A bölcsesség eme szimbóluma mai napig megmaradt a
mi jelkóprendszerünkben is.
Hármójuk szobra Róma egyik kapujában állott, s mindenkinek, aki a városba jött
- meg kellett érinteni őket. Nem csoda, hogy az i. e, I. század táján már egész kopot-
tak voltak az érintésektől!
A Iuppitert - Iunót * Minervát megelőző első istenhármas kót taga, Mars és Qui-
rinus az ötödik századtől kissé háttérbe szorult, de a sokat háborúzó rómaiak mindig
igen tisztelték őket. Mars az ősi itáliai istenek közé tartozott, Később nem került ne_
hézségbe, hogy a görög Arésszel azonosítsák, mert az eredeti istenhármasban ő volt
a harcolÓ, előretörő hadi isten. Tiszteletében osztozott istentársa és fra, Quirinus,
vagyis más néveir az istenné vált Romulus, aki így a polgárok természetfeletti jelké-
pévélett: a római polgárok ,,Quirites" megszólítása ugyanis a Quirinus néwel áll
kapcsolatban. Quirinus - Romulust a monda szerint egy népgyűlés alkalmával dör-
gós, villámlás közepette ragadta ki atyja a polgárok közül, istenné nyilvánította s el-
rendelte, hogy építsenek neki templomot. Temploma a Quirinalis-dombon állt, ün-
nepét február l7-én ülték.
A legnépszerűbb ősi isten lanus volt. Az eredeti hit szerint ő nyitotta ki reggel és ő
zártabe este az ég kapuit. Idővel már a ki- és bejáratok isteneként is tisztelték. Ő volt
a ,,kétarcű", a kezdet és a vég. Ezt a jellegét megőrizte: az imádkozást mindig az ő
nevével kezdték, nagy ünnepeken övé volt az első aldozat. Neki szentelték a hóna-
pok első napját, róla nevezték el az első hónapot (Januarius), s az utcákon, kereszt-
utakon, a Forumon épített kapu alakú átjárőkat (iani). A Forum északi részénállt
Numa Pompilius által építettcsarnoka, melynek egyik kapuja keletre, másik nyugat-
ra nézptt. Ha ezt a csarnokot kinyitották, az háborűt jelentett a római birodalom te-
rületén; habezárták, béke volt. Jellemző a római történelemre, amit Suetonius írt:
o,Ianus templomát, melyet Róma alapításától fogva (Augustus) uralkodásának kez-
detéig csak kétszer tartottak zárva, Augustus ennél rövidebb idő alatt békétteremtve
szárazföldön és tengeren, három izben záratta be." (Caesarok élete, Augustus Octa-
vianus 22. Kis Ferencné ford.)

t12
 A kovácsok segítőiből a görög tűzisten, Hephaistos hatására Iuppiter és Iuno fiá-
vá, Venus férjévélépett elő Vulcanus. A mechanikai ügyesség és erő képviselője volt,
csodálatos művésze a íegyverkészítésnek,a kovácsok és ércöntők védőistene. Mind
a görög, mind a római mitoló gia tűzhányő belsejébe képzelte műhelyét, innen ered a
tűzhányők mai neve: vulkán.
Diananagyon régi istennője azitáliai népeknek, de kultusza olyan sok változáson
ment keresztül, hogy a hagyomány már csak a görögösített végeredményt őrizte meg
róla. A görög Artemisszel azonositva a vadászat istennője lett, de az alsóbb néposz-
tályok továbbra is mint a Hold és a szabad természet istennőjét tisztelték. Irodalmi
alkotásokban úgy örökítik meg, hogy holdas éjeken a nimfák kartáncát vezeti, ezért
kéri a költő a táncoló lányok élérenagyobb ünnepeken. Fivére a nagyon kedvelt
Apollón, akit a rómaiak Apollo néven tiszteltek.
Liber vagy Bacchus sok gondot okozott a római államvezetésnek az idők folya-
mán. Alakja megegyezik a görög Dionüszosz alakjával. Eredetileg a szőlőművelés is-
teneként tisztelték. Neve a liber ( : szabad) melléknélryelazonos, mert azt tartot-
ták, hogy a bor okozta mámor megszabadítja az embert a gondoktól. Faluhelyen a
szüret alkalmával tréfás, dalos, táncos mulatozásokon, a városokban március 17-én,
a toga virilis napján ünnepelték. Később elterjedtek Rómában is a görög eredetű
Dionüszosz-Bakhosz misztériumok, melyeknek hívei éjszakai összejövetelek során
titkos szertartásokkal hódoltak az isten-
nek. A senatus i. e. l86-ban éppen titkos
összeesküvés-jellegük miatt, tehát inkább
politikai, mint vallási szempontoktól vezé-
relve, megtiltotta, illetve erősen korlá-
íozta, szigorú feltételekhez kötötte ezek-
nek a szertartásoknak a rnegrendezesét.
Mercurius-nak (a görög Hermész) sok
§zerep jutott a római vallásban. Az adás-
vevés védőistene,az istenek hírvivője volt,
éséppemiatt azűton járők, a hírnökök vé-
delmezőjévé vált, Megtisztelő feladata volt
még átkísérni a holtak lelkét az alvilág-
ba. Átalában szárnyakkal a lábán ábrá-
zolták gyorsasága jelképezésére.

59, Mercurius képe Verecundus kereskedő

boltjában, Pompeji

ll3
 A görög mitológia szerint zeusz, amikor apjátlegyőzve a világegyetem ura lett,
megosztozott testvéreivel a hatalmon. poszeidón kapta a tengerek királyságát,
Há-
dész pedig azalvilágét. A rómaiak átvették a történetet, csak úeveken
változtattak:
amikor luPPiter |egyőzte és Itália-szerte bolyongani kényszerítette apját, Saturnust,
űgy egyezett meg testvéreivel, hogy Neptunrrsé lett a tenger, plutóé az
atvilág. Neptu-
nus tehát minden víz és tenger ura. vergilius így festi meg képétaz
Aeneis első
énekében:

o:... s lecsitítja a vad habokat, hamarébb e szavaknál,

Es a nehéz felhők közt szétver, a nap ragyog ismét.
Triton s Cymothoe meg közben a szirtre feneklett
Gályákat tolják le; segít maga is szigonyával, l
Rést nyit a roppant zátonyokon, kisimítja a tengert
S könnyű kétkerekű fogatán tovaszáguld.
S csillapodott a haragvó hab. . ."
142-149. (Lakatos István ford.)

A másik testvér, Plutó vagy Dis pater

a monda szerint olyan magányosnak érez-
te magát homályos, vigasztalan birodal-
mában, hogy elrabolta s feleségül vette
Proserpinát, Ceres istennő leányát. A
rómaiak mégsem képzelték kegyetlen,
rosszindulatú istennek. Lám, feleségét is
visszabocsátja anyjához ősztől tavasÁg a
földre, hogy ne fájjon a szívük egymás
után. S Vergilius képzeletében megengedte
Aeneas alvilági látogatását, atyja szellemé-
vel és a haragvó Didóval va|ő ta|átlkozá-
sát is.
A római vallás legkedveltebb istennőjé-
hez, Venus-hoz érkeztünk. (Vigyázzunk
nevének helyes ejtésére], Az égitest neve
Vénusz, de az istennőé Venusz!) Mint
Aeneasnak, a Trójából menekült hősnek
- a rőmaiak ősatyjának - isteni édes-
anyjáí a rómaiak saját népük anyjának te-
kintették. Eredetileg a kedves kikelet, a
kertek és virágok istennője volt. A görög
vallás hatására a szépségés a szerelem
isteni megtestesítőjóvé vált. A hagyomány
60. Venus bronzszobrocskája Kővágószőllősről szerint a tenger habjaiból szülétett. Férje

l14
Vulcanus, de a mitológia tud Mars isten Venus iránti olthatatlan szerelméól is.
Lucretius, I. szíz_adi költő a termeszetről rjzóló művében gyönyörű himnuszban
festi le venus hatalmát: ,

,,Római népünk anyja, halandók s istenek üdve,

Megtartó Venusunk, ki a bolygó égi jelet s a
Gályás tengert, dús földeinket megsokasítod
Sok-sok néppel, mert ami él, az mind a Te műved.. .

Mindenik élőnek szívébe beoltva az édes

Yágyat, eléred, hogy fajukat fenntartani törnek.
Minthogy a természet rendjét te igazgatod Úrnőm,
S nálad nélkül semmi se jön ki az isteni fényre,
S nem lesz semmi vidám vagy kedves. . ."
De rerum natura I. 14, 1923. (Tóth Béla ford.)

Venus fiáról s egyben kis segítőjéről , Amor-ről is meg kell emlékeznünk. Mint i|jal
és nyíllal felfegyverzett, az emberekbe szerelmet oltó ifiú istent az Ókorban is, a ké-
sőbbi korok művészetében is szívesen ábrázo|ták. Mindenható erejét az Ókori sen-
tentia így fogalmazza meg: Omnia yincit Amor (A szerelem mindent legyőz). I_eg,
szebb megörökítését az i. sz.II. századi Apuleius Aranyszamár c, regényének egyik
betétnovellája - Amor és Psyche története - adja. Ez azt mondja el, hogyan lobban
lángrh a mindenkit szerelemre gyújtó Amor maga is egy földi leány, Psyche iránt, s
anyja minden tiltakozása ellenére hogyan veszi feleségül. Apuleius így írja le az ámu-
ló psyche elé táruló látványt: ,,Nézi-nézia drága fejnek ambrőziáva7 illatosított iste-
nihajzatát,hófehér nyakára"bíbor arcárakörös-körül hullámosan lehullÓ, díszes ko-
szorúval összefogott fürtjeit, melyeknek cikáző sugárözönében meg-megtáncolt a
lámpa lángja is. A röpke isten vallain harmatos szárnyaí friss-üdén, csillagok fehér-
lenek, s összecsukott szárnyahegyén e finom, gyenge pihék reszketve rezegnek, csin-
talanul fickándoznak, különben a bőre tükörsima, csoda-gyönyörű... Ílla, tegze,
nyilai, e hatalmas isten boldogságos fegyverei, ott hevertek az ágy előtt." (V. 22. Ré-
vay József ford.)
Azi. e.II. századtől kezdve különböző keleti istenek és istennők többnyire misz-
tikus szertartásokkal járó tisztelete jelent meg Rómában. Tacitus az Annalesben
megállapította,hogy Rómában ,,mindenünnen minden szörnyű és szegyenletes do-
log összefolyik és hívekre talál ".(XV. 44. c Borzsák István ford.) Ez az új vallási
kultuszokra és szertartásokra is vonatkozik.
I. e. I. században terjedt el Egyiptomből az Isis*Osiris kultusz. Tengerészek, ke-
reskedők és rabszolgákhozták be Athénbe, Szicília és Dél-Itália kikötőibe, Pompei-
be és Rómába. Isis az anya, Osiris Lzapa, Hórusz pedig a fiuk. Ceremóniájukon bár_
ki részt vehetett, még a hetérák is. Irgfőbb ünnepük december 24-rŐ| 25-re virradó

l15
 6 l. Mithras-dombormű Sárkesziből

62. Isis-dombormű a savariai Iseumból

éjszaka, amelyben a kis Hórusz szobíát

imádásra a hívek elé tárják - mondván:
,,Örvendezzetek : a Szűz szült, a Világosság
győzelmeskedik !" Megdöbbentő hasorrló-
ságot mutat ez az ünrrep a keresztények
karácsonyával.
Két idegen isten kultusza volt még
népszerű a birodalomban : Mithrasé és Ne-
mesisé.
Mithras a petzsa Napisten. Az ábrá-
zolásokon meztelenül vagy fríg öltözetben,
fején csúcsos fríg sapkával látható. Feje
körül sugárkoszorú a fény jelképeként.
Rendszerint bika legy őzése közben mutat-
ják, ami a sötétséget legyőző fényt szim-
bolizálja. Ezért kellett megölt bika vérével
meghinteni magukat azoknak, akik Mith-
ras hívei szerettek volna lenni. szertartá-
saikat barlangszerű templomokban tartot-
ták (az isten ugyanis barlangban szüle-
tett, nem fóldi anyától, hanem sziklából,
63. Fortuna - Nemesis kőszobra az aquincumi születésnapja december 25 !). Fáklyák vilá-
helytartó palotájából gították me9az isten képéta falon. A be-

l16
avatás hat fokozatban történt, mind kiilön szertartáson. A hívek a beavatottság
mértékeszerint rövidebb-hosszabb ideig vehettek részt a ceremóniákon. Legrövidebb
ideig a ,,holló" és a ,,láthatatlan" fokozatban levők, valamivel tovább a ,,katorta", az
,,oroszlán" és a,,perzsa". A ,,napfutó" már majdnem végig láthatta az istentiszteletet,
de a legmagasabb, csak keveseknek kijutó megtisztelő cím a ,,pater" volt. Az óbudai
Hajőgyár-szigeten feltárt Mithras-templom oltárán ma is olvasható a Pater szó. A
vallás népszerűségétbizonyítja, hogy csak Aquincumban négy Mithras-templom
volt. A másik isten neve magyar köznéwé lett: nemezis, sorsot, végzetetjelent. Ezt
az istent a veszélyek közepette élők - kiiLlönösen a katonák és gladiátorok - borzadva
és szent félelemmel tisztelték. Nemesist, a kiszámíthatatlan végzetet, az örökéletű
véres istennőt, aki a küzdő ember sorsát megszabja, számtalan oltárral engesztelte
az ókori ember. Különösenazamfiteátrum közelében (sőt Pannóniában egy amfiteát-
rum közepén) álltak oltárai,

Isíenné vált emberek

Amióta - etruszk, görög hatásra - a rómaiak isteneiket emberformájúnak képzelték.

azt is lehetségesnek tartották, hogy legkiválóbb embertársaik istenné válhassanak
(Apotheosis). A monda szerint Romulus igy vált atyja mellett a második - a sznli-
debb hadiistenné. Anna Perenna egyszerű fejkendős, vidéki öregasszony volt, amikor
a plebejusok jogaik követelésére a Szent Hegyre vonultak. Az arisztokráciával valő
egyezkedés azonbanoly soká tartott, hogy elfogyott a plebs élelme. Ez a kis öregasz-
szony maga sütötte kaláccsal és lepénnyel látta el őket napokon át, ezzel győzelemre
segitette ügyüket. Hálából istenné nyilvánították, ünnepet szenteltek neki.
Vergilius az Aeneisben megörökítette, hogy Aeneas isteni megtiszteltetéssel adó-
zott édesapjának halála évfodulóján :

,,Rajta tehát, tartsuk meg szívből ünnepe napját:

Kérjük jó szelekért és hogy várost alapítván,
Már neki szánt templomban rebegjük el évi imánkat."
Aen. V. 58-60. (Lakatos István ford.)

Julius Caesqr halála után 2 hónappal üstökös jelent meg az égen. Ezt égi jelnek
fogták fel Rómában, s fogadott fia, a későbbi Augustus császár a Capitoliumon
szobrot állitottneki, és papokat rendelt tiszteletére. Mint Suetonius írja ,,56. évében
halt meg, az istenek sorába iktatták, és pedig nemcsak a senatus határozatának ele-
get téve, hanem a nép őszinte meggyőződéséből." (J. C. 88.) Augustus halála után
szintén megkapta az,,isteni" jelzőt. Tiberius még megtiltotta, hogy életébentemplo-
mokat emeljenek és papokat rendeljenek a tiszteletére, szobrait sem engedte az isten-
szobrok kőzéhelyearti, Caligula azonban már kevéssel uralkodása megkezdése után
megparancsolta, hogy az olimpiai Zeus-szobrot hozzák Rómába, fejét yágják le, s

ll7
 helYére tegYék az Ő képmását. Castor és Pollux ikeristenek templomában a szobraik
közé odaállíttatta a magáét is, majd templomot alapított saját magának papi testü-
lettel, részletesen kidolgozott áldozati sza,bályzattal. Szobra aranyból öntve élet-
nagYságban állt a szentélyben, s mindennap fel kellett öltöztetni olyan ruhába, ami-
lyet ő viselt azonanapon. Hizetgőemberek törték magukat, hogy papjai közé kerül-
hessenek, tisáeletére flamingót, pávát, fajdkakast, gyöngytyúko t, fácánt aldozhassa-
nak.
Claudius császár életébennem tűrte istenítését,de halála után mar nem tudta meg_
akadályozni, hogy az istenek sorába iktassák. (Ez jő alkalmat adott senecának,
hogY költeményben csúfolódjon a volt császár rovására, egy szójátékkal az apotheo.
zis szót apokolokynthosis, ,,tökké válás" szóval helyettesítse.)
Domitianus, a,,szÖrny" már maga kezdte így leveleit, rendeleteit: ,,IJrunk és iste_
nÜnk Így parancsolta"; nem is merte ezltán sem írásban, sem szóban másként szólí-
tani senki.
Vespanianus császárróljegyeztékfel (i. sz. 69-79), hogy amikor betegségénekelső
jeleit észlelte magán, felkiáltott: ,,Ó, juj, azthiszem, isten lesz belőlem !" Ezek
az ,,is-
teni császárok" uralkodásuk alatt annyi gonoszságot, kegyetlenséget követtek el,
hogY már csak ezért sem csodálkozhatunk a kereszténységegyre szólesebb körű ter_
jedésén,hiszen az Ő tanitásvk szerint a leghatalmasabb isten válik emberré,
szenved
a földön üldöztetést, megaláztatást, halált, hogy az emberiséget egy igazságos,
egyenl őségen alapuló, boldog élethez segítse.
Amikor i. sz. 39l-ben I. Theodosius császár a kereszténységet államvallássá nyil-
vánította, s kiadta a rendeletet minden más kultusz eltiltásáról, megszűnt a világ
egyik legsajátosabb istenhite, mely a mi
fogalmaink szerint talán vallásnak nem is
nevezhetó. Mégis tisztelettel nézünk vissza
rá, mert majd ezer óven át szabályozta
egy nagy nép cselekedeteit azzal, hogy éle-
tének szerves részévévált, beleszólt az ál-
Iam, az egyének és családok döntéseibe, át-
meg áthatotta hétköznapjaikat és ünne-
peiket.

64. A capitolitíiü irtenek a császárt vrfiák, donbor-

rrú a beneventói Traianus-diadativen

l18
 ,,Temp aíamutantut ." - időszámítás,
..

naptár, ünnepek

,,Római év rendjét s latin ünnepek ősi alapját

zengem az égijelek kelteJenyugta nyomán.

Ódon könyvekből kiszedett vallási szokások,

s ősi dicsőségünk napjai tűnnek eléd.
Házatok ünnepeit szintén beleszőve talalod:
gyakran atyád s nagyatyád tetteit olvasod itt."
Ovidius: Fasti I. 1-2.;7-10. (GaáLl László ford.)
Ezekkel a sorokkal kezdi Ovidius szárnyasiegett próbálkozását, a Fastit. A ,,Nap
tár" nélkülöáetetlen kalauzunk, ha a római év vallási szokásaival, az antikvitás ün-
nepeivel akarunk megismerkedni. Milyen kár, hory csak az első hat hóüapra futotta
a sz.erző erejéből !

De hát milyen is volt a latin nép kalerrdáriuma? Milyen volt az időszárnítása? Mi-
kor, miért, hogyan ünnepelt? Vajon az általa kialakított rendszerből hagyott-e ránk
valamit örökségül?

A z időszámitás
Az év
Azióőszérritásleghosszabbegysegeaz annus, vagyisazév (vö.: l'annee [r.]; anno
tol.]).
Mindenki tudja, hogy az év aFöld Nap körtili keringésének ideje. Az áltablnk tro-
pikus évnek nevezett időszak - a Nap tavaszponttól tavaszpontig megtett látszólagos
útja - 365 és egynegyed napnál l1 perccel és 14 másodperccel rövidebb időtartam.
Valamikor, a történeti idők kezdetén az emberek az év hosszát, beosztását a ter-
melőmunkábozigazitották,sazegészés a részek terjedelme azidőjárásnak megfele-
lően változott. Később - tapasztalatokban gazdxgodva - felismerték, hogy egyes
égitestek szabáyosan mozognak, s előbb a Hold (Lma), majd a Nap íSoD járását
vették naptáruk alapjául. Így jött létre a hnóris, majd ennek alkalmatlansága után a
szoláris év.
ll9
 RÓmában azelső királyok'idején a 304 napból és 10 hónapból álló űn. romulusi
évet használták.
A hagYomány szerint Numa Pompilius király volt az első naptárreformer, aki a 12
holdhónapből állő időszámítást bevezette. Minthogy 2 holdtölte közötti idő 29 és fél
naP, a holdév napjainak számacsak 354 volt.Eúrt a páros számtól irtózó rómaiak a
napok számát 355-re emelték, de még így is l0 nappal kurtább volt a naptár, mint az
említett tropikus év időtartama. (3 év múlva már több mint egy holdhónap volt az
eltérés.)
Az államvezetői a kalendáriumban keletkezptt zűrzavar kiküszöbölésére az i, e.
II. században a pontifex testület segítségétvették igénybe. De ahogyan a már idézett
művében Oüdius írja:

,,. , . &z időszámítás még zavaros marad így is,

míg maga Caesar nem rendezi ezt az igyet."

Ovidius: Fasti III. l55-156. (A Fastiszemelvények Gaál László fordításai.)

A vallási tisztségviselők tehát nem vetettek véget a kaotikus állapotnak, sőt még
inkább Összekuszáltákanaptárt Feladatuk azvolt,hogy kihirdessék az új év kezde-
tét, illetve megállapítsák kétévenkénta lunóris és szoláris év különbsé gét kiigazitani
hivatott Ún. ,,toldalékhónapok" (mensis intercalaris vagy mercedonius) hosszát.
E testület tagjai azonban nem álltak mindig hivatásuk magaslatán, nemegy§zer na-
gYon is részrehajlóan nyújtották vagy szabták rövidebbre azévet: aszerint, hogy hi
veik vagy ellenségeik ütek-e a hivatali székekben.
Már az i. e. II. századra teljesen felborult az időszámitás rendje. Feljegyezték,
hogy pl. i. e. l90-ben március idusa a 189. év november 6-ára esett.
Ezen a tragikomikus helyzeten segit Julius Caesar, s reformja egy időre rendet te-
remt a kalendáriumban.
Az i. sz. I. században élt Plutarchos így számol be e jelentős eseményről:
,,NaPtárreformja, . . és az időszámításban keletkezett zavarok kiküszöbölése, me-
lYet nagy, tudományos felkészüttséggel hajtott végre, végül is igen hasznos és szüksé-
ges intézkedésnekbizonyult. Már a régi időben is sok zavart okozott a rómaiaknál,
hogY nem értettékés nem vették kellőképpen tekintetbe a hold- és a napév különbö-
zőségét; igy aztán az ünnepek és az áldozati napok fokozatosan eltolódtak, és nem-
egYszer éPPen ellenkező évszakban tartották meg őket, mint ahogy a vallás eredeti-
leg előirta."

Plutarchos: Párhuzamos életrajzok. Julius Caesar 59. (Máthé Elek ford.)

Julius Caesar parancsára i. e. 46-ban Szószigenész alexandriai csillagász és Marcus
Flavius Scriba Új időszámítást vezetett be. Egy korábban élt alexandriai tudős Era-
toszthenész számításait vették alapul. Az általuk kialakított év 365 napból (szoláris
év) állt; ez a szabáIyozás megszüntette a kétévenkénti,,toldalék-hónapokat''. A két

l20
tudós négyévenként1-1 szökőnappal hosszabbította meg az annust, és ezt a ,,tolda-
lékot" a február hónapba tették. A szökőnap ( dies bis sextus) a febraár 24-ét követő
napra esett. A szökőévet annus bissextilisnek nevezték. Az említett módosításra azért
volt szükség, mert Eratoszthenész számitásai szerint az év ténylegesen 365 és egyne-
gyed nap hossáságú. Ebből is látszik, milyen zseniális tudós volt, hiszen csak né-
hány percet tévedett!
Ezt az időszámítást az áI|amférfr nevéről Julianus naptárnak nevezzik, s a XVI.
sz.-ig ezt használták Európa keresztény államai.
Azi. e.46. évvolt a történelem ismert leghosszabb esztendeje, azűn. zavaros év
(annus confusus),mely 445 napból állt, mert:
,,. . . hogy január elsejétől kezdve az iőőszámitás rendje kiigazodjék, november és
december közé (Caesar) beiktatott két hónapot ; ezért az év, melynek során a rend-
szabályokat bevezette, a szökőhónappal együtt - mert a régi szokásnak megfelelően
az is éppen erre az évre esett - -
tizpnőí hónapból állí." olvashatjuk Suetonius
munkájában.
Suetonius: Caesarok élete. Julius Caesar 40. (A Suetonius-szemelvények Kis
Ferencné fordításai)
A nagy reformer halála után a szökőszabály helytelen alkalmazása miatt kelgtke-
zett egyenetlenségeket Augustus intézkedése szüntette meg. I. e.8-ban pontifex maxi-
musként kijavíttatta a naptárt.
A sextilis hónap napjainak számát eggyel növelte, a februárét eggyel csökkentette
(A kérdéspontosabb kifejtését lásd a Hónapok c. alfejezetben.), valamint az első-
ként említett hónapot saját magáról nevezte el. (Augustus).
Azigy kiigazitolt időszámítás egészen aXY. századig jól megfelelt a kívánalmak-
nak; bár már utaltunk rá, hogy a naptár néhány perccel hosszabb, mint a csillagá-
szati méréseken alapuló tropikus év. E ,,picinység" évszázadok.során azonban na-
pokra gyarapodott, és ezt korrigálni kellett. Hosszú huzavona úán XIII. Gergely
pópalátotthozzá a kalendárium újabb tökéletesítéséhez, szintén két tudós * Clavius
matematikus és Lilius csillagász - segitségével.
l582. február 24lén jelentmeg az a pápai bulla, mely a naptárreformot tartalmaz-
ta, Eszerint azonév október 4_ét, csütörtököt október l5-e, péntek követte. Minden
negyedik év továbbra is szökőév maradt, de a kerek századok közül csak az, amelyik
400-zal maradéktalanul osztható. Ggy pl. 1900 nem volt szökőév, de 2000 már az
lesz.)
AGregorianus,naptárt hamar bevezették minden katolikus országban, de a pro-
testáns és keleti keresztény egyházak- úgy gondolván, hogy ami a pápától szárma-
zik, azcsak rossz lehet - nehezen fogadták el. Oroszországban pl. csak l918. február
l-én tértek át a Gergely-féle időszámításra. Ezaz oka, hogy a pravoszláv naptár sze,
rint október 25-én|ezajlott pétervári fegyveres felkelésről * mely a szocialista forra-
dalom győze|métjelentette - mi november 7-én emlékezünk meg,
A XVI. században elfogadott kalendárium majd 4882_ben fog egy napot ,,késni".
121
 A kronológia, az év megjelölése

,,Augustus M. Tullius Cicero és Marcus Antonius consulsága idején szeptember

23-án snlletett, kevéssel napkelte előtt. . ." irja Suetonius a Caesarok
- élete c. mű-
vében a Princepsről (Augusztus 5.) azaz a rómaiak első császára i. e. 63_ban látta
meg a napvilágot. (A születésnapjára még később visszatérünk.)
A kronológia a görög,,kronosz" (idő) és ,,logosz" (szó. törvény) összetételéből.
származik; a szó tehát kortant vagy időszámítást jelent. Az időrend segítségévelle-
hetővé válik az egyes történeti események ,,egymásutániságának'' megállapítása.
HogYan tudtak a régi rómaiak eligazodni a múltban? Mihez viszonyítotiák az
időszámításukat?
Az imPerium lakói éveiket a köztársaság korában consuljaik alapján tartották
számon. Nevüket a fasti consulares őfine meg, a jegyzéket a pontifex maximus
készítette.
Azidőszámitás kezdőpontjáratöbb variáció is sziiletett. Az egyik változat a ,,post
reges exactos", azaz a királyok elűzetését(i, e. 510.) vette alapul.
Augustus actiumi győznlme után átmenetileg i. e. 3l-hez viszonyították a történel-
mi eseményeket.
A császárkorban ,,divatba jött" a város alapításától (ab urbe condita) számitani az
éveket. Azalapitásidátumot két híres köztársaságkori tudós és államférfi egymás-
-
nak ellentmondóan -,,követkeaette ki": mert M. Porcius Cato i. e.75l-re, Teren-
tius Varro pedig i. e. 753-ra esküdött.
Később az uralkodók trónra lépesénekdátuma lesz a kiindulópont. Azűn. diocle-
lianusi időszámítás i, sz. 282-ben kezdődött, s főleg a birodalom keleti részében
alkalmazták.
Az időszámításunk előtt és időszeimítósunk szerint kifejezések, melyeket manapság
egY-egY eseménY kronológiai meghatározásakor használunk, tartalmilag u"o.róp"k
a korábbi krisztus szüJetése előtt és krisztus szüIetése után formulákkal.
A VI. sz. elején egy apát, Dionysius Exiguus különböző források a|apján megkí-
sérelte kiszámítani a.kereszténység alapítójának, Jézusnak a szüetési évét.Az á|tala
kikÖvetkeztetett dátum váltaztána keresztény időszámítás alapjává, és azűj kiindu-
lópont krisztus születése előtti és utáni időkre bontotta a történelmet, En hasznéi-
juk ma is, bár a tudományos kutatások kiderítették, hogy a buzgő
egyháúkb. 4-5
éwel elszámolta a Messiás születésének esztendejét.

l22
 Az év kisebb egységei

Evszakok

Azévetkisebb egységekre osztották. Már korán megtalaljuk az évszakokía (aetas)

való tagolást.
Négy évszakot ismertek: a tavaszt, melynek latin megnevezése (ver), a,,felra-
gyogni"jelentésű szanszkrit gyökből származtatható, és a görÖg ear tavaszt jelentő
szóval rokon, anyuíat (aestas) a meleg évszakét (aestus: forróság, hőség), amikor
a Kutya (Canis) csillagkép fenn van azégen (vö.l kánikula); a két évszakot kÖveti a
bús, borongós ősz (latin megfelelője az autumnus szó etimológiája vitatott); végÜl a
viharokban gazdag,,frigidus aílnus", atél (hiems) zárla a sort,
Az egyes évszakok neveit felfedezhetjük a neolatin nyelvekben (olasz: Primavera,
estate, autunno; spanyol: primavera, verano, autumnal stb,),

Hónapok

Az évszakoknál kisebb egységek a hónapok (mensis). Az antik ember az év hőna,

pokra való tagolását Romulusnak tulajdonította. A mondabeli időkben még csak 10
hónap volt a naptárban. Azelső hónap március volt, s így lehetett a szeptember, ok-
tóber, november, december a hetedik, nyolcadik, kilencedik, tizedik (septem:'|, oc-
to:8, noyem:9, decem:lO). Csak utólag egészült ki a hónapok száma még kettő-
vel.

,,Majd Numa Janusról, meg a holtakról nevezett el

kettőt, és ezeket tette a többi elé. . . "
Ovidius: Fasti I.4344,

világosít fel bennünket Ovidius a már többs zör idézptt Fasti-ban. Azaz a korábban
már említett Numa Pompilius emelte a hónapok számát l}-re, Ő volt az, aki a
január
és február hónappal megtoldotta az évet.
A kezdet és a vég istenének hónapja valószínűleg már Numa korában az első helY-
re került, míg a halottak hónapja vagyis február, egyelőre még az utols ő, vagyis a |2.
volt.
E reform után tehát ajanuár lettazesztendő kezdő hónapja, s ÖrÖkÖlte a márciusi
szertartások, szokások egy részét.Így pl. a consulok korábban március l-én léptek
hivatalba, a köztársaságkor végénazonban már január l-én tartották beiktatrási
szertartásukat.
Julius Caesar idején a február már a második helyen állt a hónapok sorában, s az
óévet a december búcsúztatta.

l23
 A legősibb római hónapok igen eltérő hossáságuak voltak: a március p!.
36, a
szept'ember pedig csak 16 napig tartott.
A romulusi év hónapjai 3l vagy 30 napot számláltak, a Numa Pompilius
által be-
vezetett holdhónapok közül a március, május, július
és október 31 naptól, a többi 29
napból, a február pedig 28 napból rállt.
A Julianus-naptár a páros hónapok napjainak számát 30-ban, a páratlanokét
3l-ben, a februárét 29-ben határozta meg; ezen a beosztáson
módosított később
Augustus i. e. 8-ban, amikor a februári napok számát eggyel
csökkentette ) az au-
gusztusét eggyel növelte,
- s így is maradt mindmáig.
De vajon mi az általunk is használt hónapnevek értelme?

A hónapok nevének magyardzata

Januór: nevét Ianus istenről kapta. A kezdet és a vég istenének nevét
őrző hónap
nem véletlenÜl kerÜlt a főhelyre a hónapok sorában. (A Ianusról
szóló ismertetést
lásd az Istenhit a rómaiak idejében c. fejezetben.)
Február: neve és a februári rítusok jellege egyértelműen jelzik,
hogy valami kor az
esztendő utolsó hónaPja volt. Maga a név a tisztitani (februare:)
szőből származik,
mert ovidius szerint:

,,Februa volt mindaz, mivel engeszteltek atyáink''.

Ovidius: Fasti II. 9.

UgYanakkor kaPcsolatban áll Februus istennel, akit egyesek a farkaskerge

tő Fau_
nusszal ( Lupercus) , mások Plutova\, az alvltág urával azonosítottak.
A hónap ünne-
Peire valóban a tisztitŐ, engesztelő szertartások sora jellemző. A primitív, földműve_
lő néPek kÖZtük a rómaiak is azév végénártő szellernektől és
démonoktól tartottak,
s ilyen szertartásokkal príbálták elűzrri a rosszindulatú túlvilági
erőket.
Március: elnevezését az Ősként tisztelt Marstólnyerte. A szántó,
arató közösségek
számára ekkor kÖszÖntÖtt be azűj esztendő, s vette kezdetét
a harci készülődés is.
(Mars kettős funkciójáról az Istenhit a rómaiak idejében
c. fejezetben olvashat az
érdeklődő.)
Április: a ,,primavera", a kikelet nyitánya. Védnöke ugyan ki is lehetne
más, mint
Aphrodite, a szépség,szerelem, de főként a vegetáció istennője.
A Fasti szetzője az
április szót a kinyitni (aperire)igéből vezeti le, mert:

,,Azt mondják, a tavaszmindent kinyit, elfut a zord tél,'' . , .

Ovidius: Fasti IV. 87.

l24
 Mdjus : a név etimol ógiáját tekintve két vá|tozatot is említ az ünnepek vallatója,
Ovidius: l. A május szó a nagyobb, idősebb értelmű maius-bőlszármazik.2. Maia, a
föld termékenységi istennője adta nevét a hónapnak.
Június: a római poéta így kezdi e havi kommentárlát:

,,Június elnevezésének magyarázata több van.

Vedd, amelyik tetszik ! Mindet elédbe adom !"

Ovidius: Fasti VI. 1-2.

Egyik magy arázat szerint Juno fő hónapja, és ezért nevéből származíathatő.

A másik szerint a fiatalabb (iunior) melléknévaz alapja.
Jtilius: a hetedik hónapot, mely a Romulus-féle naptárban még quintilis (ötödik
hónap) volt, i. e. 44-ben Marcus Antonius javaslatára nevezték el júliusnak Julius
Caesar tiszteletére. (Ti, a nagy államférfi születésnapja július l1-én volt.)
Augustus: hónap ugyancsak nevet cserélt, Korábbi neve sextilis (hatodik hónap)
volt. Augustus pontifex maximusként ,,. . .z naptár rendezésekor annak emlékére,
hogy az első consulságát és kimagasló győzelmeit a sextilis hónapban érte el, azt je-
lölte a maga nevével, nem pedig a szeptember hónapot, melyben született." - olvas-
hatjuk a már idézett Caesarok élete c. könyvben Augustusról.
Suetonius: Caesarok élete. Augustus 31.

Az augusztus után következő hónapok - szeptember, október, november,

december * mint már korábban utaltunk út - a romulusi év emlékét őrzik,
amikor csak l0 hónapból állt egy esztendő. Így lehet a kilencedik hónapunk je-
lentése hetedik, a. tizediké nyolcadik és így tovább.

Hetek, napok

A hónapokat * a Hold fényváltozás ai alapján- hetekre, a heteket napokra (dies)

bontották. Minden egyes nap egy-egy isten védelme alatt állt, s a napok neve egyút-
tal megfelelt annak a 7 bolygónak, amelyet az ókorban ismertek.
A hét első napja, a mi vasárnapunk a dies Solis, azaz a Nap napja. A hét többi
napjai a következőek:
hétfő: dies Lunae (Luna)
kedd: dies Martis (Mars)
szerda: dies Mercurü (Mercurius)
csütörtök: dies lovis (Juppiter)
péntek : dies Veneris (Venus)
szombat: dies Saturni (Saturnus)

l25
 Ezeket érdemes összehasonlítani a neolatin és germán népek napelnevezéseivel:
hétfő: Montag (német); lunedi (ol.); lundi (fr.)
kedd: mardi (fr.); martedi (ol.)
szerda: mercredi (fr.); mercoledi (ol.)
csütörtök: jeudi (fr.); giovedi (ol.)
péntek: vendredi (fr.); venerdi (ol.)
szombat: Saturday (ang.) samedi (fr.)
vasárnap : Sonntag (német)

A dótum (do, dare, dedi, datum: ad)

A Hold játszik fontos szerepet a hónap ama három napjának kiemelésében is, ame-
lyekhez a napok számitása igazodott. Az első nap volt a Calendae, az újhold sztileté-
se. A szó az összehív, -kiabál (calo) igéből származik. A pontifex maximusi időszak
emlékét őrzi, amikor a főpap jelentette be a naptári időszak rendjét, ünnepeit, az új
hónap kezdetét. A nap védője luno, akit luno Lucina néven holdistennő alakban is
tiszteltek.
A másik főnap az ldus volt, a telihold megjelenésének ideje, ez a holdfázist felezte
(ólatinul: iduebat), s Juppiter fennhatósága alatt állt.
A kettő között helyezkedett el a Nonae, mely a Hold első negyedét határozta meg.
Ez a nap az Idustól visszafele a 9. napra esett. (A rómaiak ugyanis számoláskor
mind a kezdő, mind a végnapot figyelembe vették.) védő nélkiil maradt a naptár-
ban.
A Nonae a március, május, július és október hónapokban a hetedik, az Idus a ti-
zenÖtÖdik napot, a többiben az ötödik és a tizenharmadik napot jelölte. A rómaiak a
három naphoz igazodva adták meg a hónapok napjait úgy, hogy a határnapok utáni
napokat már a következő főnaphoz viszonyították. Hogy milyen nehézkes lenne ma
ilYen módon kelteznünk, arra jó példa a korábban idézett Suetonius részlet, amely
szerint Augustus i. e. 63. szeptember 23-án született. Láttuk, hogy számunkra már
azév azonosítása is fejtörést okozhatott, de most nézzíjkmeg, hogyan adja meg a la-
tinszerző a születési hónapot és napot. Nos, a latin szöveg szerint Augustus,,Natus
est... ante diemYIil. Calendas octobres", azazoktőber első napja előtt 8 nappal.
Ha a nevezetes esemény időpontját a ma szokásos módon akarjuk megadni, akkor
- figYelembe véve, hogy szeptember 30 napos hónap * az ujjunkon visszafelé kell szá-
molnunk S-ig, úgy kapjuk meg a keresett időpontot: szeptember 23-át, Yagy nézák,
mikor halt meg a princeps: ante diemXIII. Calendas Septembres, azaz ismét l3-at
kell visszaszámolni a 31 napos augusztus hónapból, Augustus tehát a nevét viselő
hónap 19. napján hunyt el. végül még egy példa. Mindenki számára ismert tény,
hogY Iulius Caesart i. e. 44-ben Idibus Martiis ötték meg az összeesküvők. Ennek a
dátumnak azátirásamár egyszerűbb, csak éppn azt kell tudnunk hozzá, hogy már-
cius idusa 15-re esik.

126
 Ha a főnapokon történt valamilyen esemény, puszta ablativus temporist használ-
tak, természetesen a megfelelő hónap nevének hozzácsatolásával, tehát Calendis
Ianuariis vagy Nonis Novembribus. A haárnapokat közvetlenül megelőző és követő
napot apridie, illetve a postridie adverbiummal, és a határnap accusativusával tün-
tették fel. Így a vérengző Caligula pridie Calendas Septembres született i. sz. l2-ben.
De bővíthetjiik példaárunkat Suetonius alapján is: ,,,{ugustus végrendeletét L.
Plancus és C. Silius consulsága idején postridie Calendcs Apriles, azaz március 2-án
maga készítette,"
Suetonius: Caesarok élete. Augustus 101.

A hónap többi napját az elsőként említett módon datálták (ante diem XY Calen-
das, Nonas, Idus), s a visszakövetkeztetésnél - ez fontos ! - mindig figyelembe kellett
venni a határ- és a megjelölendő napot is.
Ennyi talán elég is izelitőnek a kissé bonyolult római dátumokból, Akit részlete-
sebben érdekel, lapozza fel a Latin nyelvtan c. segédkönyv 182. oldalát, s az ott talált
táblázat - reméljük * megfelelően kielégítikíváncsiságát.
Még csak annyit, hogy a Calendae, Nonae, Idus utáni napoktól rettegtek a babo-
nás latinok. Ezért irja az i. sz.II. századi Gellius, hogy: ,,Valahányszor a háború si-
keréérta Calendae, Nonae vagy az Idus után következő napon mutattak be a római
állami tisztviselők áldozatot, az erre következő háboruban az első összecsapásnál
mindannyiszor ők húzták a rövidebbet."
Gellius : Attikai éjszakák 3.2. (Barcza József ford.)

A rupok beosztósa, kisebb egységek: az órók

Egy napon belül a következő napszakokat ismerték a rómaiak: reggel (mane) , dél-
előtt (admeridiem), dél (meridiesl, délután (de meridie), este (vesper vagy suprema
ti. tempestas), éj (nox), éjfél(media nox).
Rómában a napszakok időtartama, akárcsak ma, az évszaktól függött.
Az antikvitás embere * hozzánk hasonlóan - az időt kisebb egységekre, órákra
(hora) bontotta.
,o.. .zzóránmárodaért azőtreazárnyék." -irjaazl. sz.-ban Persius, s az olvasó-
ban rögtön több kérdésis felmerülhet.
Persius: Szatírák 3, 4. (Muraközy Gyula ford.)

Van-e hasonlóság vagy különbség az akkori és a mai órabeosztás között? Egyálta-

lán hány órából allt náluk egy nap? Hogyan mértékazidőt? Hány órát mutat az em-
lített napóra ( solarium) ?
Ha nem ismerjük a latinok órabeosztását, könnyen rámondhatjuk, hogy a fenti
idézet szerint du, 5 óra van.

l27
 Csakhogy a rómaialia hétkömapi életben különváasztották a nappalt az éjszaká-
tól. A nappal a Lucifer eltűnésétől (első óra) a Vesper megielenéséi g (l2. őra) tartott.
Azéjjelt kezdetben 4 részre osztották, ez a gyakorlat a katonai élet, az őrségváltás
emlékétőrzi. Később ez azid,őszak is 12 egységből állt.
így viszont egy-egy római óra mai értékecsak hozzávetőlegesen adható meg, hi-
szen hosszuk évszakok szerint változott. A római nap a mi időszámításunk szerint
reggel kb. 6 Órakor kezdődött - nyáron 5-kor, télen 7-kor és 7-igtartott azelső őra.
-
Így a szövegben szereplő 5. óra ma kb. dólelőtt 11 órának felelne meg.
Ennek ismeretében könnyű már kiszámítani, hogy ha Augustus a nap kilencedik
Őrájában halt meg a római számítás szerint, akkor a halál beálltakor a mi óránk du.
3 órát mutatott volna.
A hétköznapi mellett volt egy tudományosabb időszámítás is, melyben az űj nap
éjfélkorkezdődött. E kétféleidőszámitás ütközésére, illetve egymás mellett élésérejó
példa a következő Gellius idézet: ,,Gyakran felvetik azt a kérdést,hogy azoknak,
kik az éj harmadik vagy negyedik, vagy valamely más órájában születtek, a két nap
közül melyik az igazi születésnapjuk. vajon a kérdéseséjt megelőző vagy pedig a
rákövetkező."
Gellius: Attikai éjszakák 3,2.
Adél, az éjfélfogalma, a nap 24 őrára osztása nem római találmány; keletről gö-
rÖg közvetítéssel vették át. De ha átvették, mi az oka, hogy a
rómaiak ezsket az ered-
ményeket nem hasznosították mindennapi életükben? Úgy, hogy az időmérő szerke-
zeteik meglehetősen tökéletlenek voltak.

Az időmérő eszközök

Az ókorban nem ismerték még a rugós és ingaórákat, csak a nagyon kezdetleges

naP- és homokórát (horologium).Ekét óra működési elvét nem ismertetjük részlete_
sen; az egyik esetben egy egyszerű bot árnyéka mutatja az idő múlását, a másik eset-
ben a homokszemek pergése.
RÓmában i. e.263-banvezettékbe a solarium ltasználatát,i. e. l53-tól pedig elter-
jedt a bonyolultabb szerkezetű vizőra. kétfélevizőrát ismertek : az abszolűt ós a re-
latív időmérőt. Az utóbbit (clepsydra) a törvényszéki tárgyalásokon alkalmazták.
Az első valódi vizőrát állítólag Platón szerkesztette . Arisztotelész leírása szerint ez
egy nagy gömb alakú, üvegfalú lombik volt, melyen az,őrákat vízszintes vonalakkal
jelölték, Ebbe az edénybe állandó sugárral folydogált a víz felülről. A folyadék emel-
kedése mutatta az idő múlását, melyet az üvegfalon levő vonalak jeleztek,
Ezt a szerkezetet tökéletesítette az alexandriai Ktészibiosz azi. e.III. sz.-ban. Az ő
vizőrája a következőkóppen működött. A víz állandó, egyenletes csöpögéssel művé-
szien kiképzett vízköpőből tölcséren keresztül érkezett egy ércfalú,függőleges tenge-
lyű hengerbe. Az edényben aviz felszínénparafa úszott, melyhez egy pálcát tartó

l28
65. Ktészibiosz rilzótája. A keresztmelszeten látható
a vízóra múködési elve is

figura volt íögzitye. A figura keze előtt

hengeren volt feltüntetye az órabeosztás.
Ahogy a parafa emelkedett a viz felszinén,
úgy mutatta a pálcás emberke az időt. Az
időmérő henger |2 részre volt osztva, s
minthogy az őrák hossza más volt télen
mint nyáron, a hengeren levő órabeosztás
sem volt egyenletes.
ktészibiosz tehát tökéletesítette az őrát,
ügyelt az esztétikumra is, és emellett, mi-
helyt a folyadéktartó megtelt, egy szívó-
rendszer automatikusan ki is ürítette.
Ugyancsak híres volt az ókorban az em7i-
tett alexandriai tudós, Hérón vizőrája is.

A napok osztólyozása
A mai ember számára a napoknak két fő típusa van: pirosbetűs ünnepnap és fekete
betűs hétközrap, azazmunkanap. Ám, ha egy kicsit figyelmesebben vizsgáljuk meg
az ünnepnapok jellegét, már többféleképpen csoportosíthatjuk őket (pl. nemzeti ün-
nepek, nemzetközi évfordulók stb.).
Az imperium lakói vallási
és politikai szempont szerint osztá|yozták napjaikat,
mindegyiknek megvolt amaga ünnep- és hétköznapja, s a kettő nem feltétleniil vá-
gott egybe.

Vallási szempontból rnegktilönböztettek :

a) dies festi-t, azaz ünnepnapot, mely egyúttal munkaszüneti nap volt, s valamely
közösségi évfordulónak vagy vallási szertartásnak volt szentelve;
) dies profesti-t, hétköznapokat.
b

A másik szempont azthatározta meg, hogy mikor lehetett politikai életet élni, ma
úgy mondanánk, hogy mikor volt a praetornak,,fogadónapja". De talán jobban
tesszük, ha ez ügyben is hűséges kalauzunkhoz, Ovidiushoz fordulunk felvilágositá-
sért:

129
 ,,Mo§t pedig értsd meg jól a napok sokféle szabáiyát,
mert minden hajnal más feladatra derüt.
Tiltott nap, ha a három szót ki nem ejti a birő,
törvény napja, melyen pörben itélni szabad.
Ám ae ne hidd, hogy egész napon át érvényese törvény:
_ reggel tiltottat felszabadíthat a dél."
Ovidius: Fasti I. 45-50.

Ezek szerint ismerünk tiltott napokat (dies nefasti), melyen tilos volt törvénykez_
ni, s a praetornak a do, dico, addico szavakat kimondani. Másodsorban tudunk tör_
vénynapokről (diesfasti) (vö,:for,fari,fatus sum : beszél), amelyeken a bíró itél-
kezhetett. Ezek a napok vallási szempontból hétköznapok. S voltak kettéosztott na_
pok (dies intercisi); ezBkről Ovidius a harmadik helyen tesz említést.
Az eddigiekből kitűnik, hogy egy egyszerű polgárnak.nem is volt olyan könnyű ki-
igazodnia a napok tarkaságában.Ezpn segített a pontifex maximus, aki a naptárban
(íasti) kiemelte a törvénykezési napokat, megjelölte azállandóés mozgó ünnepeket.
Az antik naptár másik elnevezésétmáig is őrizzük a kalenürium szavunkban
(alapja a calendae). De volia szónak egyéb értelme is a régi Rómában, melyet ma
már nem érzünk: az adóskönyvet jelentette. Az uzsorások ugyanis hó elsején adtak
kÖlcsönt a rászorulóknak, mint Horatius,,hőse", az egyszerű paraszti életértszínleg
annyira lelkesedő Alfius:

,,Míg igy beszélt a tőkepénzes Alfius,

már-már parasztnak csapva föl,
a hónap idusán beszedte penzsit,
kamatra adni elsején."

Horatius: Epodi 2.
(Meller Péter ford.).

xvl o
XVll a
X Vttt 1
x Vllll.
Xxo
XXl a
xxll a
xxl|í o
xxllll a
xxv o
rxVl o
Xx Vll o
xxvlll o
xxvtlll o
}xx o
66. Kalendárium az ókori Rómából

l30
 Az ünnepek jellege
A rómaiak kezdetben földművelő, állattenyésztő nép voltak. Hittek a termé§zetfe-
letti erőkben, és kialakították a maguk földművelö istenvilágát. Védőik tiszteletére
megtartott ünnepeik a földdel, a termékenységgel álltak kapcsolatban. Időpontjaik
éppen ezért a vetés és az aratás, illetve a betakarítás idejére estek s így a márciusi ün-
nepsornak az október-novemberi volt a párja. Az ünnepek (feriae) kezdetben egy
napig tartottak, később 1-2 nappal megtoldották, és különböző játékokkal (ludi)
kapcsolták össze őket. (Ezeket lásd A római nép szórakozása c. fejezetben.)
Ahogy a napok, aferiae is több kategóriába sorolhatók. Voltak rÖgzitett ünnepek
(feriae stativae),melyeknek időpontja állandó volt, s voltak mozgó ünnepek (feriae
conceptae), melyeknek idejét évente a íőpap állapította meg. De az állami ünnepe-
ken (feriae publicae) túl természetesen voltak magánünnepek (feriae privatae) is.

A naptdr és ünnepei

Távol áll tőlünk, hogy beporosodott, ásatagszertartások ismertetésével untassuk az

olvasót; afejezntet csak eligazítónak, bevezetőnek szánjuk. Ahhoz, hogy a latin ün-
nepekről hosszasan értekezzünk, nincs elég helyünk, ugyanakkorjó néhány szokás,
ünnep értelme feledésbe merült, vagy a XX. század emberének keveset mond.
E rész megírásával célunk az, hogy kronológiailag rendszerezúik a római eszten-
dő legfontosabb eseményeit, melyekkel könyvünk az Istenhit a rómaiak idején c. fe-
jezetben ismerkedhetnek meg bővebben az érdeklődők. A latinok naptárából csak
-azokat
az eseményeket emeltük ki, melyek évszáiadok múltán is frissek, elevenek,
korunk emberei is találkoáatnak velük, csak esetleg nem tudjáLk, hogy egy letűnt
kultúra maradványaival van dolguk.
Január.Főünnepe aCalendae lanuariaevolt,azúj évköszöntése. Azegyszerű nép
babonásan hitt abban, hogy azév sikere az első nap kimenetelétől függ, ezért _ hogy
az új esztendő szorgalmas fáradozással teljék el - a január elsejét hétköznapnak nyil-
vánították. Munkára azonban még az állami életben is csak szimbolikusan kerÜlt
sor, Ezen a napon vették át a stafétabotot az új consulok, akiknek nagy ceremóniá-
val történő felvonulásáról a Naptár szerzője is említésttesz:

,,Tiszta fehér díszben menet indul a tarpeivárba;

ünnepi színben anap, s ünnepi mezben a nép.
Ú; rara csillog elöl, új bíbor villan utána,
s rnár új terhe alatt görnyed a consuli szék."
Ovidius: Fasti I. 79-82.

l31
 Azűjhivatalnokok lictoraikkíséretében áldozatotmutattak be a,,tarpei várban,,
vagyis a capitoliumon. majd jelképesen megkezdték hivataluk gyakorlását.
A Plebs tÖbbnyire szórakozással töltötte el az időt. Vigadozásár ől igy ir Liba-
niosz IY. századi rhétor: ,,Már az tinnep előtti éjszakában népesek az utcák.
Minden
lakásban ivással és szibarita lakomákkal egybekötött ünnepségeket tartanak. Az
emberek mulatnak, jó hangulatban vannak." Ünnepi eledelül édes ételek és magvas
gyümölcsök szolgáltak (méz, diő, füge, datolya), hogy azévet,,megédesítsék'',ésbő-
séget, gazdagságot hozzanak. ,,Perpetuam felicitatem!"
- és más jókívánságokkal
köszöntötték egymást a barátok.
A császárkorban - Ovidius szerint az erkölcsök romlásával és a nagyravágyás el-
terjedésével- szokásba jött, hogy az uralkodók ez alkalommal pénzt szórtak a nép
közé. F. hagyomány a késő századokig tovább élt, és más országokban is meghono-
sodott. Galeotto Marzio beszámol arról, hogy Mátyás királyunk is ajándékokat osz-
togatott azűj esztendő reggelén.
Az antik január elsejei szokások túléltéka római birodalmat: mi is hiszünk kissé a
kezdet varázsában, s BuEk-ot kívánunk ismerőseinknek, esszük a diós és mákos
süteményt, nem is gondolva arra,hogy a töltelékek a bőség és termékenység szimbó-
lumai. De a római Újévi szokásokat őrzi a karácsonyi terített asztal is. Annál is in-
kább, mert egyes országokban (pl. a szovjetunióban) ma is január elsején ünneplik a
karácsonyt.

Februar. E hónap vallási eseményei általában komor hangulatúak voltak. Közü-

lÜk kiemelkedett a több napig tartő Feralia vagy Parentalia; ez alkalommal az el-
hunYt szeretteiknek á7doztak a rómaiak. Virágkoszorút, ibolyát helyeztek a sírra,
fáklyát gyújtottak, sót, gabonát, tejet, bort hagytak azűtközspén lóvő tálon. A ke-
gYelet Ünnepén szÜnetelt a hivatalos élet. A magistratusok nem hordták jelvényeiket,
a templomok zárvavoltak, azoltárokonatűzet kioltották, s tilos volt a házasságkö-
tés. szokásai sok szempontból emlékeáetnek a Halottak napja hagyományaira.
Március. A harcra, a munkára való felkészülés hónapja volt, s hagyományai is en-
nek megfelelően alakultak: az ünnepi szokások egy része azonban századok során
elvesztette jelentőségét, funkciója feledésbe merült, és üres, értelmetlen külsőséggé
vált.
Azidőszak figyelemre méltó látványosságát Mars és Quirinus papjai, a salius-pa-
pok felvonulása nyitottq, akik pajzsokat kongatva vonultak végigavároson, hógy
aztán eljáqák az ősi fegyvertáncot.
Március idusa az év megújulásának ünnepe, a tavasz köszöntése volt. Anna peren-
na napján ezrek zarándokoltak a Tiberis partjára, hogy ki-ki megmérje hány boros-
korsó tartalmát tudja lecsorgatni a torkán. A babona szerint ugyanis ahány kupa
bort ivott e ,,majálison" részt vevő római polgár az ősi itáliai istennő tisaeletéie,
annyi évig élt. ovidius szerint akadtak férfiak és nők, akik Nesztór és Sibylla korát
iparkodtak felülmúlni.

132
 17-én a Liberalia alkalmával öltötték fel a férfitógát a 16. életévüket betöltött
ifiak.
Április. A vegetáció, a növények fejlődésénekidőszaka.
4énnagy zenebonával köszöntötték bivei az egyik keleti misztériumvallás isten-
nőjét. Magna Maíert.
' 12-19.közöttváltakozott aleányavisszatértén örvendező Ceres ünnepe, a Cerea-
lia.
l5-én a termőföld védőjét, Tellust üdvözölték a Fordicidia napján.
A római polgár szátmáratalán az egyik legjelentősebb időpont volt a hónap 2l.
napja: Palilia ünnepe, melynek tisztító szertartásai azősipásztoréletre utaltak. E na-
pot tartották Róma,,születésnapj ának".
Április végénmájusba nyúló dínomdánommal adózott a birodalom aptaja-nagyja
Flóraistennőneka Floralia alkalmából. A mi majálisunk erre a hagyományra vezst-
hető vissza. Evéssel, ivással, a zöld gyepen való vigadozással töltötték el e néhány
napot. Cirkuszi játékokat tartottak, obszcén színdarabokat adtak elő. Nem csoda,
ha a szigorú öregek némi megbotránkozással fogadták a sztriptizjelenetekkel tarki
tott mulatságot.

Május. A májust feszült várakozással, szorongással töltötte a római földművelő,

hiszen a növekvő ,,életet" még sok veszély fenyegette, míg a zsenge hajtás tömött fejű
kalásszá fejlődött.
A hónap elején 9-én, 11-én, l3-án a Lemuria komor rituáléjával engesztelték a ha-
lottak gonosz, rosszindulatú szellemeit. A szertartás egyik fontos mozzanata a ,,ká-
ka-baba" vízbedobása, a *hazánk egyes vidékein fellelhető - kiszebáb-pusztítás szo-
kásával mutat rokonságot.

Június. A terméséréshónapja, anyár kezdete. A szántó-vető közösség gondolko-

dása szerint az égiek kegyén és jóindulatán múlik, mennyit terem a föld. A tűz és a
viz egy.aránt veszélyes a szárba szökkenő gabonára.
A hónap ,,rendezvényei" közül kiemelkedett a 1l-én kezdődő Vestalia. A tűz is-
tennőjének ünnepe egy hétig tartott, és ez idő alatt semmiféle új vállalkozásba nem
volt szabad kezdeni.
Július. A rekkenő hőségben a tikkadt mezőket aggódva figyelő ,,halandók" buz-
gón fohászkodtak isteneikhez, hogy hárítsák el az aszá|yt, Pomona, a gyümölcsfák
istennője és Vertumnus, a kertek védője bőven kapott áldozatot, de másjelentősebb
vallási vagy állami ünnep nem volt a hónapban.
Augusztus, A nyár vége, a termés betakarításának, az aratásnak a hónapja. Pihe-
nőnapjain a termékenység isteneinek mondtak köszönetet a jó termésért, 2l-én Ops,
nak,Z1-én Consumak anapján kóstolgatták a hegy levét a jól sikerült aratás örömé-
re a boldog rómaiak (Consualia, Opisconsiva).

l33
 Szeptember. Legnevezetesebb ünnepe az űn. Ludi Romani volt, melyet Juppiter
tiszteletére tartottak.

október.Azegykori nyolcadik hónap a betakarítási munkák végétidézte.Napja-

in a márciusi rituálék ismétlődtek ellentétes tartalommal.

Október 25-én az equus October mágikus szertartásaival mondtak búcsúta harci

életnek; l9-én tartották a szent pajzsok körülhordozásával a búcsúfegyverszemlét.

November, A mezőgazdasági munkák befejeztével a mindennapok gondjaiból a

két hétig tartő Ludi plebei forgataga zökkentette ki a római lakosokat.

December. Az október, november viszonylag csendesebb napjai után nagy zajjal

búcsúztatták az utolsó hónapot. Az antik kor embere ekkor késztilt fel a téli semmit-
tevésre, ajól megérdemelt pihenésre. Az allatokat a téli szállásra hajtotta, a munka-
eszközöket rendbe tette.
E munkálatok egyik fontos állomása volt az 5-i Faunalia. Ekkor búcsúztaka pász-
torok Faunus istentől, akiről korábban, a február sző magyarázatakor már tettünk
említést.
A hónap közepén Bona Dea-t köszöntötték a férjes asszonyok.
Az év legzajosabb ,,plebeius" eredetű mulatsága a Saturnalia volt, mellyel szoros
kaPcsolatban állt az Opalia, Saturnus a vetés istene, Ops - kinek nevével már talál-
koáunk -, a felesége pedig a termékenység istennője volt.
A népünnepély idején - kb. l7-e és23-a között - szünetelt a munka, az iskolák be.
záttak, a bíróságok nem hoztak ítéletet,a már kiszabott büntetések végrehajtását át_
menetileg felfüggesztették.
Az ünnep az egykori ,,aranykor" €mtékét idézte fel, amikor - a hagyomány szerint
- Saturnus uralkodott ltáliában. A mondabeli időben a föld még művelés nélkül
nyújtotta ajándékait az embereknek, nem voltak társadalmi ellentétek, hiszen nem
volt Úr és szolga. Ezt a ,,paradicsomi állapotot" á|litották vissza rövid időre a Satur-
nalia napjain . Az előkésziletekben boldog-boldogtalan részt vett. ,,Decemberben já-
runk: - Írja Seneca - most verejtékeák legjobban a város. Jogunkban áll a nyilvános
hejehuja. Zsibong minden az őriási előkészületektől, . . " (Seneca: Erkölcsi levelek
18. Kurcz Ágnes ford.) Mikor aztánkezdetét vette az ünnep, a gazdaés szolga szere_
Pet cserélt, az elnyomottak egy aszta]nál ültek kizsákmányolóikkal, a rabszolgatar-
tók vallalták a felszolgaló szerepét, s a szabadságukat vesáett emberek véleményt
nyilváníthattak (libertas Decembris). A nép evett, ivott, a rokonok megajándékoz-
ták egymást. E néhány nap azosztiilybéke, a felebaráti szeretet időszaka volt. A mu-
latozásközben azivászatvezetésére borkirályt (princeps Saturnalicius) választottak,
aki a vigalom végénleköszönt tisztségéről.
E népszerű ünnep hagyománya, hangulata századokon át friss és eleven maradt,
és tovább élt a keresztény karácsonyban. Ha nem tudnánk, hogy a kitűnő filozófus,
Seneca a fent idézptt mondatait az antik mulatság előkésztileteiről irta, akkor sorai
134
 .l

nyomán a mai kor emberére és a mi decemberi szeretetünnepünket megelőző nagy

sürgésre-forgásra is gondolhatna.
Utaltunk már rá, hogy a latinoknak voltak ún. mozgó ünnepeik is.
Kiemelkedett közüliik a Compitalia, melyet a Saturnalia szomszédságában, de_
cember-január hónapban rendeztek meg. Ez a mulatság egyaránt népszerű volt fa-
lun és városon. Ezeken a napokon az űtkereszteződéseken á|lő Larok tiszteletére
mutattak be áldozatot az istenek tiszteletére sokat adó rómaiak. A földművelők a
mezei munkák befejezése után megtisztitott szprszámaikat a Larok szentélyében he-
lyeztékel. Áldozatot mutattak be aházakatvédelmező ősi isteneknek, majd utcabal-
lal ért véget a nap. E mulatozásokon - ellentétben a decemberi népiinnepéllyel - csak
a nép alsó rétege vehetett részt. Ez a szertartás a szilveszteri táncos, vidám szórako-
zás ókori őse volt.
Mind a Saturnalia, mind a Compitalia afféle évbúcsűztatő, újévköszöntő ünnep
volt. Ezekben a hagyományokban fedezhetjiik fel a farsangi szokások eredetét is.
A farsangot lezárő látványos felvonulás, a karnevál szintén az ókori Rómából
származik. Elnevezését valószínűleg arrő| ahajőt ábrázoló szekérről kapta (carrus
navalis),melyet az álarcos, állati alakot öltött tömeg vidám dalokat énekelve és tré-
fálkomavontatott végig márciusban az űn. Navidium Islls ünnepén. A lampionos
felvonulást többnyire utcabál követte. Ezt a mulatságot - mely a császárkorban vált
rendszeressé - Iszisz, egyiptomi istennő tiszteletére tartották; Oüdius még nem em-
lékezett meg róla.

l35
 ,,Nomen est omen" (névadás)

Az odüsszeiában olvashatjuk, hogy Alkino osz, a phaiákokl királya igy szől

odüsszeuszhoz:

,,Áruld el nevedet, min apád meg anyád szava hívott

és kik a városodat lakják s körülötte
lakoznak.

Mert olyan ember nincs, akinek neve semmi ne volna,

sem hitvány, se neme§, miután már megszíiletett, mert
néki, ha megszülték, a szülők nevet adnak azonnal.''

Homérosz: Odüsszeia 8, 550-554. (Devecseri Gábor ford.)

Valóban, mióta ismerjük az emberiség történet ét, az embereknek van egyéni neve.
Hogy milyen ezanév, mit jelöl vagy fejezki, az eltérést,de hasonlóságokat is mutat
a kÜlÖnbÖző néPeknélazonos korszakban. A névadás a társadalmi viszonyoknák
megfelelően változik.
Eredetileg a legtöbb népnél egyelemű név volt szokásban. A pontosabb megkü-
lÖnbÖztetés végett azonban, főképp a vagyoni különbségek tialakulasával,
szüksé-
gessé vált a személy félreérthetetlen megjelölése,

A görögöknél peldául a homéroszi korban mindenki egy nevet viselt, de a nemes-

ség kialakulása után előfordult, hogy azegyéni név mellett az apai yagy a nemzetség-
név is szerepelt. Ezért emlegetheti Homérosz Agamemnónt vagy Menelaoszt így is:
Atreidész, azaz Atreusz fia, az Iliász bevezetésébenpedig eá olvassuk:

,,Istennő, haragot zengi, PéleidészAkhileuszét''

Homérosz; Iliász l. l (Devecseri Gábor ford.)

l Mesebeli hajósnéP, amelyik párrtfogásba veszi a szerencsétlenül járt tengeri utast és visszaviszi
hazájába.

l36
 Később minden szabad polgárnak lehetett három neye: azegyéni név, az apa neve
birtokos esetben és a törzs vagy kerület nevéből alkotott melléknév:pl. Démoszthe-
nész, Démoszthenész fra, a paianíai (magyarosan: a paianiai Démoszthenészfia, Dé-
moszthenész). Gyakorlatilag azonban egy nevet használtak, pl- Démoszthenész (: v
nép ereje), Philippos (: lókedvelő) stb. Latin közvetítéssel hozzánk is eljutott a gö-
rög nevek egy része, sőt a keresztény névadássa|azegész világon elterjedt, pl.: And-
reasz - András, Geórgiosz - György, Szophia - Zsőfia, Eiréné- Irén, Helené - Ilona
stb.
A szláv névadás inkább a kételemű nevet kedvelte. Ennek második tagja rendsze-
rint a ,,slav", dicsőség vagy a ,,mir" , béke, pl. Jaroslav (tavaszi dicsőség), Stanislav
(állandó dicsőség), ez utóbbi magyar megfelelője a Szaniszló név. Igen népszerű
nyelvünkben a Vladiszlav (hatalom - dicsőség) magyar vá|tozata: Lászlő. Az egyéni
név mellett a ragadványnevet használták, amely az apa neve is lehetett. A 18. századi
Oroszországban hivatalosan bevezették a hármas nevet, amely egyéni névből (ke_
resztnév), apanévből és vezetéknévből áll. Ezt anévrendszert a Szovjetunió is átvet-
te, és ma is használja; pl. Alekszej Nyikolajevics Ivanov fia Jurij Alekszejevics Iva-
nov, leánya Tatyjana Alekszejevna lvanova" A nőknél ugyanis az apanév és a veze-
téknévnőnemű végződést kap (mint a rómaiaknál), s ez a szokás más szláv népeknél
is hivataloss á vált, így a szlovák Vladimir Ivanöo felesége Margita lvanöová.
Folytathatnók az érdekes vizsgálódást a
germán, a török s a különböző finnugor
népek névadásában, de ez túl messze ve-
zetne, most térjünk át inkább a rómaiak
névadásának módjára.
A legrégibb időben a rómaiak is csak
egy nevet viseltek, pl. Romulus, Remus; de
már régtől fogva, a szabinokkal2 tőítént
egyesülés után két nevük volt, pl. Numa
Pompilius, Servius Tullius.

67. Appius Claudius C. F. Caecus sírfelirata

2 Ókori nép Itáliában

l37
 Az első név,apraenomen, a mi egyéni nevünknek (keresanév) felelt meg, és több-
nYire us-ra végződött: Marcus, Caius, Tullus, de előfordult ilyen is: publius, Lucius
stb. Ezek kÖzül csak kb. tizennyolc volt általános használatban, és többnyire rövidít_
ve írták:
A. :
Aulus ; App. : Appius ; C. : Caius ; Cn. : Cnaeus ;
D. :Decius; K.:Kaeso; L. :Lucius; Lae, :Laelius;
M.:Marcus; P.:Publius; Q.:Qüntus; S. vagy Sex.:Sextus;
Ser.:Servius; Sp. :5plrius; T. :Titus; Ti. vagy Tib. :Tiberius
Mivel az egyéni nevek száma ilyen csekély volt, szokáss á vált a római családok-
ban, hogy az apa csak az első fiainak választott egyéni neyet, az ötödiktől kezdve
sorszámmal jelölte meg őket: Quintus (ötödik), Sextus (hatodik), Septimus (hete-
dik) stb. Így e sorszámok is egyéni nevekké váltak, pl. Quintus Horatius, Sextus Pro-
Pertius, Decimus luvenalis. A kisebb sorszámok ritkábbak ugyanilyen szerepben:
Primus (első), Secunlzs (második), Tertius (harmadik), Quartus (negyedik).
A praenoment a fiúk kilenc, a lányok nyolcnapos korukban kapták meg.
A második név: nomen gentile vagy egyszerűen csak nomen, megfelel a mi vezeték-
nevünknek. Utalt a nemzetségre, amelyhez a név tulajdonosa tartozott; majdnem
mind -izs végződésű, pl. Marcius, Tullius, Octayius. Az -a, -as végződésűek etruszk
eredetűek, mint Maecenas. Egy részük megfejthető, pl. Claudius (claudus:sánta, bi-
cegŐ), Fabius (faba:bab), Flavius (flavus:szőke.), Asinius (asinus:szamár), Tiberi-
us (Tiberis melléki). A szélesen elterjedt Cornelius nemztségnéva cornus (somfa)
szóból ered. Az Ovidius nemzetségnév valószínűleg az ovis (uh) szóból származik.
A köztársaság korában a szabad embernek már rendszerint három neve van; az
előbb említett praenomen, a nomen gentile és a cognomen.
A harmadik nevet az tette szükségessé,hogy a nemzetség tagjainak száma szapo-
rodott, a nemzetség különféle családokra bomlott; meg kellett küönböztetni egy-
mástól az ugyanolyan nemzetség más-más családjába tartoző egyéneket. Erre szol-
gált a cognomen, mely - éppen eredetét tekintve - általában melléknév, s vagy testi
tulajdonságra utal: Longus:hosszú, Naso:nagyorrú, vagy származásra: Collati-
nus, sabinus stb.; az előbbiek leggyakrabban gúny-, illetve ragadványnevek. cicero
(cicer:borsó) melléknevétesetleg onnan nyerhette, hogy egyik ősének borsó alakú
szemölcs volt az arcán. caesar (hosszú hajú): e külső tulajdonság a család férfitag-
jaira bizonyára oly jellemző volt, hogy cognomenné válhatott. A sors iróniájakép-
pen e név leghíresebb viselője, Caius Julius Caesar kopasz volt. Közismert és meg-
-
fejthető cognomenek az alábbiak js:'Flaccus:lógó fülű (Horatius mellékneve),
Gracchus:csóka, Agricola:földműves, Plautu3:lúdtalpú, Maximus:nagynövé-
sű, Pilatus:dárdás, Catullus:kutyakölyök, Postumus:utószülött. Némelykor a
melléknévbókot is tartalmazott, pl. a Claudiusok két családjában: Pulcher:szép és
Nero:bátor, férfias - de mint láttuk, sokkal gyakrabban azellenkezőjét jelentette:
gúnyt, iróniát.

138
 Ezeket a neveket eleinte a család azon tagjának adták, amelyre ráillettek, később
azonban örökölték, és haszrálatuk során éppen olyan keveset gondoltak arra, hogy
illenek-e viselőjükre, mint a magyar névadásban a Nagy, Kis, Szabó vagy az Edes,
Szép, Zsíros nevek esetében.
A cognomen hivatalos okmányokban is szerepelt, de mindig a tulajdonképpeni
név mögött. A hivatalos címzések eltértek a mindennapi hasmálattÓl, mert abban je-
lölték az apát, anagyapát és a tribust (törzset) is, így: Marcus Tullius Marci filius
Marci nepos Cornelia tribu Cicero (Marcus Tullius Cicero Marcus fia, Marcus uno-
kátla a Cornelia törzsből).
otthon a család, a cliensek,3 a rabszolgák aházurát praenomenjén szólították, a
barátok cognomenjén, a nomen gentile pedig csak a hivatalos címzésekbenszerePelt.
Petronius szellemes, szőrakoztatő regényének Trimalchio-epizódjábŐ| olvashatjuk a
következő részleteket :

,,. . .legjobban felkeltette csodalkozásomat az, hogy az ebédlőajtó félfáin vesszŐ-

nyalábok függtek bárdokkal, egyik végük bronzból való hajóorrfélében zárődott,
rajta ezzel a felirattal:
GAIUS POMPEIUS TRIMALCHIO
CSÁSZÁRI ELÖLJÁRÓNAK
CINNAMUS PENZTÁROS"
Ez hivatalos címnek számított, tehát mindhárom nevet feltüntették, de az előbbi
felirat alatt levő másik táb|án, amelyet ,,magánköz)eménynek" szántak, ez állt:
,,DECEMBER 30-ÁN Bs :t_BN
GAZDÁNK, GAIUS
HÁzoN rívür Énl<gzItr-
A vendégek pedig a cognomenjén emlegették a ház urát:
,oTi nem tudjátok, kinél lesz máma az eszem-iszom? Trimalchionál! Ez aztán a
pompás ember ! yizőra van az ebédlőjében, s rajta kürtös, hogy mindig tudja, meny-
nyi múlt el az életéből"
Petronius: Trimalchio lakomája 30., ill- 27. (Révay József ford.)

É,rdekes, hogy azutókor gyakran nemzetségnevükön emlegeti a római írókat, köl-

tőket. Aztmondjuk : Vergiliust , Ovidiust, Horatiust olvasunk, pedig a teljes név Pub-
lius Vergilius Maro, Publius Ovidius Naso, Quintus Horatius Flaccus. De találunk
példát arra is bőven, amikor cognomenükön nevezzük az ókori Róma híres embe-
reit: pl. Caesar (Caius Iulius Caesar), Cicero (Marcus Tullius Cicero), Tibullus (Albi,
us Tibullus), Seneca (Lucius Annaeus Seneca), Tacitus (Publius Cornelius Tacitus).

3 Az antik Rómában a patronusoktól (az előkelő páffogóktól) függő, felszabadított, de polgárjoggal

nem bíró ember, akit törvényszék előtt a patronus kópviselt. (Ma is él a szó ,,ügyfél" jelentésben)

l39
 68, c. Ca§tricius Victor.sírköve Aquincumból

Meg kell még jegyeznünk, hogy cogno-

menje több is lehetett egy előkelő római-
nak. Legtöbbször valamilyen kiváló tetté-
ért, vitézségéértkapta kitüntető címként,
mint pl, Publius Cornelius Scipio Afri-
canus. Amint a névből is kitűnik, Scipio
Afrikában elért hadi sikereiért kapta a
fenti melléknevet. Ugyancsak szerencsés
hadjáratok után adományozták a had-
vezéreknek a Macedonicus, Creticus, Ger-
manicus, Britannicus cognomeneket. Eze-
ket a kitüntetést jelölő cognomeneket a
gyermekek nem örökölték.
A nőknek eredetileg csak egy nevük volt, s mellé tették genitivusban az apjuk ne-
vét, ha leánYok voltak, vagy a férjük nevét, ha asszonyokról vott sző: Caecilia
Me-
telli (ti. filia:leánya), Caecilia Crassi (ti. uxor:felesége). Később is csak úgy
emle-
gették őket, mint egy-egy családhoz tartoző nőket; nevük tehát a családi
név nőne-
mű alakja vo|t: Fabia, Valeria, Livia, illetve apjuk nemzetség- vagy családneve
nő-
nemben. Pl. Marcus Livius Drusus leánya: Livia Drusilla. Ha ugyánabban
a család-
ban több leány volt, a maxima (legidősebb), maior (idősebb), minor (fiata|abb)
vagy
Prima (elsŐ), secunda (második), tertia (harmadik) jelzővel különböztették meg őket
egymástól.
Mivel a római névadásban szinte minden férfinévből lehetett női nevet alkotni,
még a latinosított gÖrÖg eredetű nevek is megkaphatták a nőnemű végződést: Iulia
(Iulius), Valeria (Valerius), Camilla (Camillus), Cornelia (Cornelius), iltetye
Stepha-
nia (Stephanus), Theodora (Theodorus), Andrea (Andreas),
Az ÖrÖkbefogadottak az örökbefogadó nevét vették fel, de saját nemzetségnevü-
ketishozzátették negyedik névként, pl. L. Aemilius Paulust örökbe fogadta P.
Co.-
nelius Scipio, a neve ezért: P. Cornelius Scipio Aemilianus.
A rabszolgák társadalmi kitaszítotts ága a névhasználatban is megmutatkozik.
Egyetlen nevük volt, mint valami tárgynak; Syrus, Tiro, Davus, (Jrsus. Ezutóbbi
bi-
zonyára sokaknak jó ismerőse, hiszen sienkiewicz világhírű regényének, a
Quo va-
dis?-nak egYik főszereplője. Nevükhöz olykor hozzátették uruk nevét is genitivus-
ban, pl. Marciti. puer, s ebből alakult a Marcipor név vagy
Quintipor. Utóbbi Móra
Ferenc felejthetetlen regényének, az Aranykoporsónak kedves alakja.
Ha a rabszolgátfelszabadították, fölvette urának első két nevét, és ehhez csatolta

l40
a magáét: Tirot (aki az őkori gyorsírást feltalálta), miután Cicero felszabadította,
így nevezték: Marcus Tullius Tiro.
A császárkorban elhanyagolták a nevek használatában kialakult régi szabalyokat.
Voltrá eset, hogy a praenomenthasználták a családi név helyett, ahogyan Titus csá-
szár, vagy a cognoment a|kalmazták a családban is a praenomen helyett, pl. Nero
esetében. Arra is bőven találhatunk példát, hogy az előkelőek a nevek halmozásá-
ban lelik kedvüket; van, aki harminc nevet is felvesz, a legcsekélyebb rend nélkül
halmozva őket egymásra.
A császárok rendszerint viselték az Imperator, Caesar, Augustus címeket, Hadria-
nus teljes neve a consuli méltóság harmadszori elnyerése után a címekkel együtt így
hangzott: Imperator Caesar Traianus Hadrianus Augustus pontifex maximus tribuni-
cia potestate consul tertium pater patriae. (Traianus Hadrianus Caesar Augustus csá-
szár, főpap, tribunusi hatalommal [ti. felruházva], harmadízben consul , a haza
atyja.)
Erdemes még egy pillantást vetni a provinciák névadására, hiszen a mai Dunántúl
római provincia volt: Pannonia.
Mivel a római névhasználat a név tulajdonosának jogállását is tükrözte, a sze-
mélynévalapján meg lehet állapítani, hogy római polgár-e azillető, vagy peregrinus
(idegen, polgárjoggal nem rendelkező). A római polgár a provinciában is a hármas
nevet viselte, a peregrinusoknak csak egy nevük volt, ez megfelelt a római cogno-
mennek. Gyakran előfordult azonban, hogy feltüntették az apa nevét is. Amikor
polgárjogot kapott valamelyik peregrinus, felvette saját neve elé az uralmon levő
császár előnevét és nemzetségi nevét. Így azt is megmutatják a nevek, hogy viselőik,
illetve azok elődei mikor váltak római polgárokká; a Caius Iulius név viselői pl.
Augustustól vagy Caligulától kaptak polgárjogot, Savaria (Szombathely) bennszü-
lött lakosságárrak nagyobb része Claudius császár nevét viselte.
A feliratokon megőrzött nevek a név viselőjének származására is utalhatnak: Pl.
,,Aurelius Polideucus, Brigeíio municipiuma (ma Szőny, Komárom megye) decuriója,
Doliches yárosának körzetéből" ,vagy: ,,Har [ . , , J triinus, Szírióból, a Doliche körze-
tébenfekvő Arfuaris erű viükéről." A kutató ebből világosan meg tudja állapítani,
hogy mindketten egy észak-sziriai város környékéről származtak, majd Pannóniá-
ban telepedtek le, s az előbbi a városi decurio, azaz városi vagy községi tanácsos
rangját is elnyerte. Jelezhetik a nevek ahovatartozást úgy is, hogy megőrizték a vala-
mely nyelvre jellemző sajátságokat : pl. az Arpocras név viselője eqyiptomi eredetű le-
hetett, neve Harpocrates egyiptomi istennévb ől származtathatő.
A kereszténység elterjedésóvel a római nevek szabályossága még inkább feledésbe
ment; a középkor emberónek egy neve volt, legfeljebb a kortársaktól vagy az utő-
kortól kapott megkülönböáető nevet.

a vidéki város
5 észak-szíriai város

14l
 A ma is haszrrálatos magyar nevek egy része római eredetű , pl. Viota (ibolya), Fló-
ra (wrág), Orsolya ([Irsula: kis medve), Margit (Margarita: gyöngy), Pól (Pau-
/zs: kicsi), Beáta (beatus: boldog), Beatrix (boldogító), Klára (clarus: világos, tisz-
ta, ragyogó), Piroska (Prisca:rég!, szigorú, komoly), Viktor (victor:győztes, győ-
zŐ), Yiktória (victoria:győzslem), Renáta (renatus:űltrászületett), Rózsa, Rozdtia
(rosa:rózsa), IÓrinc (Inurentius:Laurentum üdékéről sármaző), Dezső (desideri-
um:óhaj: desideratus:óhajtott, kívánt), Mdrton (Martinus:Marshoz hasonló,
bátor), Szilveszter (Sylvester: erdei) stb.
így él tehát a római név tovább, ha megváltozott formában is, a magyú és más
európai népek névrendszerében. Irgtöbbször már a neveknek sem eredetére, sem je-
lentésere nem gondolu4k, de használjuk, és teljesen magunkénak érezzíikőket, mint
a római kultúra más ránk hagyott értékeit.

|'

l42
 ,,A legnagyobb tisztelet illeti meg
a gyermeket"

A nevelési eszmény

Az iskolába j árás, a tanulás, a kor színvonalának megfelelő műveltseg megszerzé-

se a római ifiak számára is kemény munka volt.

,,Azki futásban a célt elsőnek akarja

elérni,
már mint gyermek tűtt, azadt,
gyakorolt" - allapította meg Horatius
hires,,Ars poetica"-jában.
Epist. 2, 3. 4l2-4l3. sor
(Muraközy Gyula ford.)
A költői verssorok a kor nézeteit tük-
rözik: felnőtt korban sem érhet el igazán
nagy eredményt senki ifiúkori önfegyelem,
önmegtagadás, erőfeszítés nélkül.
Így nem csoda, ha - a mai diákokhoz
hasonlóan - a tanulmányok egy-egy szaka-
szának befejezésekor a kiválóbbak is fel-
lélegzettek egy kicsit. Még a nagy Vergilius
is érezhető megkönnyebbüléssel vett végső
búcsúta rétoriskolától :

,,Eredjetek, hiú rétor-cikornyák

már, ...
Mi vásznainkat boldog révbe
fordítjuk, ..."
Catalepton 5. (Szabó Kálmán ford.)
69. Gyermek tógában, nyakán bullával. A bulla
ereklye a szemmel verés ellen arany- y3g, 66.-
tokocskában

l43
 Az iskolák igényesen követeltek. Így,kivántaezt * különösen a köztársasági kor-
ban - a szigoru erkölcsű szülői társadalom. A rómaiak tudták, hogy nagyra törő vá-
rosállamukat bátor, kemény férfiak tudják csak megvédeni és gyarapitani. Ezértlett
a nevelés legfőbb eszménye a ,,virtus", a férfias helytállás, a bátorság erénye. Emel-
lett a tisztesség, becsület, szerénység,törhetetlen kitartás és gyakorlatias gondolko-
dás szellemét kívánták elsősorban az iflűi lelkekbe plántálni. Az érzelmek nemesíté-
sére, az esztétikai fogékonyság kifejlesztésére kevesebb gondot íordítottak. Attól fél-
tek, hogy a tűlzásba vitt lelki finomítás éppen a fórfias jellemvonások megszilárdítá-
sát gátolja meg.
A nagY Írók is önzetlen, közösségi szellemű férfijellemek kimunkálásán fárad,oz-
tak. Cicero egyik művében emlékezetesen szép sorokban utasította vissza azún. ön-
célúnevelést:
,,. . .ahazanemazért szült és nevelt bennünket, hogy ennek ellenében semmiféle
jutalmat se várjon tőlünk, hanem hogy lelkünknek, szellemünknek, belátásunknak
lehető legtöbb és legnagyobb részétamaga haszniira kösse le, s annyit adjon vissza
nekünk saját basználatunkra, amennyi nek i rrlagának fölöslegül megmarad.''

De re publica l, 4. (Fináczy Ernő ford.)

Pe dagó giai műs z avak ér t e lme zé se

Elöljáróbancélszerű - a továbbiak jobb megértóse végett - néhány görög-római pe-

dagógiai műszó eredetét, jelentését, használatát megvizsgálni.
SzókincsÜnkben, mint minden európai nyelvben, a görögJatin szkholé-schola ho-
nosodott megatanitás helyének a jelölésére (magyar: iskqla; olasz: scuola,.orosz:
ulKona; angol: school; német: Schule stb.). Meg kell azonban jegyezni, hogy a ró-
maiaknál a ,,schola" szó csak a köztársaság végső idejében honosodott meg, s min-
dig az eleminél magasabb fokú iskolát jelentett. A görög ,,szkholé" szó értelme ere-
detileg: ,,pihenés, szabad idő". A jelentésnek ,,tudományos, irodalmi foglalkozás''-
sá, ,,iskolá"-vá fejlődése társadalmi szinezetű is, ui. magasabb művelődésre csak a
vagyonosabbaknak volt lehetőségük :,,szabad idejük".
Az elemi ismereteket a kis iskolában, latinul ,,ludus"-ban (eredeti jelentése; játék,
mulatság) tanították. Ez a sző sem lehet teljesen ismeretlen azoknak, akik az általá-
nos iskolában figyelmesen olvasták el Fazekas Ludas Matyiját. A mű cselekménye
idején az elemi iskolai oktatót nálunk is ,,ludimagister"-nek nevezték. Ezért is akarta
a tanitőt DÖbrÖgi - másodszori kiporoltatása után - elkergetni a falujából, mert a
latin elnevezés ,,lud"- szókezdete a félelmetes Matyira emlékeztette. A mester végül
is úgy menekült meg a reá várő sorstól, hogy ezután ,,rektor"-nak hívatta magát.
Agimnózium szayunk a görög,,gümnaszion"-ból származik. A gümnaszion a testi
nevelés, a testgyakorlás helye, nagyobb szabású intézményvolt, azathéni államtar-
totta fenn. Díszes épületek, szobrok ékesítették,oszlopcsarnokok, tágas sétahelyek

l44
tartoztakhozzá. A szó később vette fel az,,iskola" értelmet, a görög filozófusok ui. a
gümnaszionokban tartották olykor előadásaikat. Itt sok ifiú emberen kívül idősebb
koru közönségük is akadt, ti. felnőtt férfiak is jártak ide tornázni és társalogni.
A többszörös jelentésváltozáson átesett giimnaszion-gimnázium szó a modern kor-
ban először olyan középiskolát jelentett, ahol görög és latin nyelvet, később, ahol
legalább latin nyelvet tanítottak. Napjainkban az általánol, azaz nem csupán szak-
műveltséget nyújtó középiskolákat jelöli (tehát már a klasszikus nyelv tanítása sem
tartozik nélkülözhetetlen fogalmi jegyei közé). Az angol nyelvben a szó megtartotta
eredeti jelentését, a,,gimnasium" értelme: tornaterem, tornacsarnok.
Ma a pefugógus sző a kiilönböző fokú iskolai intézrnényekbennevelő és oktató
dolgozók általános összefoglaló neve. Az ókori görögöknél a paidagógosz (:gyer-
mekvezető) nem nevelőt, hanem cselédfélét,rendszerint rabszolgát jelentett, aki - a
szó pontos alapjelentése szerint - a gyermeket az iskolába vezette. A latinba ,,paeda-
gogus" alakban került át - azonos értelemmel.

A római nevelés és oktatás korszakai

Igen hossá időn át (kb. i. e. 3l}-ig)Rómában csupán Forum és a kato-

a család, a
náskodás nevelte a fiatal nemzedéket. A régi római család, ahol az apa kivételes jo-
gokat Qlatria potestas:atyai hatalom) élvezett, de ahol az anyát is tisáelet övezte, a
maga egyszerűségével, erkölcsösségével, a múlt nemes hagyományainak ápolásával
alkalmas helye volt aziflak életre való előkészítésének.7 éves koráig a gyermeket az
anya nevelte , ezután a fií az apjátől tanulta meg az elemi ismereteket: az olvasást,
írást, számolást s a gyakorlati élet legfontosabb szabályait, tőle hallhatott jogokról
és kötelességekről (XII táblás törvények). A fiúk családi nevelése l7 éves korukig
tartott, ekkor értékel a nagykorúságot. A Forumon a polgárok névsorába bevezet,
ték a nevüket, s ettől fogva vehettek részt a nyilvános életben. Ifiabb Plinius időszá-
mításunk I. századában így írt erről a már számára is régi korról, annak neveléséról:
_
,,Régen azvolta gyakorlat, hogy az öregebbektől tanultuk meg neincsak a fü-
lünk, hanem a szemünk segítségével-, hogy nemsokára nekünk is mit kell cseleked-
nünk, majd pedig - hasonló módon - átadnunk a még ifiabbaknak. Ezért az iflak
mindjárt katonai szolgálatot is teljesítettek, hogy megszokják engedelmeskedés köz-
ben a parancsolást, s másokat követve a vezérkedést.Aztúán a tisztségekre pályázva
ott álldogáltak a tanácsház kapuiban, s először nézői voltak a nyilvános tanácsko-
zásnak, csak később résztvevői. Az apja kinek-kinek egyben tanítója is volt, s ha
nem volt apja, valamelyik tekintélyesebb és idősebb senator vallalta el az apa szere-
pét." (Epist. 8, l4. Muraközy Gyula ford.)
A nevelés következő korszaka kb. Görögország meghódításáig (i. e. 300-146-ig)
tartott. Ekkorra Róma egészltáliaura lett, Itálián kívüli területeket is magához csa-
tolt, hatalmas ellenségeket győzött le. Mindezek a sikerek azonban idegen hatások

l45
 70. A családi élet jelenetei római szarkofágon

betódulásához is hozzájárultak. Egyes hagyományokhoz ragaszkodó rómaiak (pl.

M. Porcius Cato - i. e, 234-149) erős rosszallással figyelték a nevelés régi rendjének a
felbomlását, s az Új intézményeket, tárgyakat, módszereket ellenszenwel fogadták:
azűjtérbődításától anemzet régi erkölcseit féltették.Cato a régi római szokások
-
szerint - maga tanitotta fiait Írásra, olvasásra, a fegyverek forgatására, lovaglásra,
Úszásra. Megismertette velük a hazai törvényeket, és a római múlt legendás hőseit
állította eléjük példaképül. Megállani azonban nem lehetett; Róma világhatalommá
fejlődése parancsoló követelményként írta elő azűjműveltséganyag befogad ását. Az
oktatás is kilépett a családi körből: megalakultak és némileg tagozódtak is az iskolai
intézmények.Az első nyilvános elemi iskolát Rómában az i. e. Y. században nyitot-
ták meg (Plutarkhosz adata szerint csak az i. e.III. sz.-ban). A magasabb fokú
- grammatikai, retorikai - oktatás később (kb. az i. e. IL sz.-ban) kezdődött el.
A római nevelés és oktatás harmadík korszakánuk kezdetét i. e. 146-tól, Görögor-
szág meghódításának évétőlszámithatjuk. Ettől kezdve a görög szellem és műveliség
hatása mind nagyobb arányban volt érezhető Rómában,
a{ horatiusi szállóige:
,,Graecia captaferum victorem cepit" (Episi.2, |. 156,), azaz ,,A meghódított Gör8g-
ország legyőztevadleigázőját" általánosan elismert igazságot fogalmazott rn"g, u

l46
büszke rómaiaknak meg kellett hajolniuk a görög kultúra felsőbbrendűsége előtt.
Lassanként csak az a római számitottművelt embernek, aki a görög szellem alkotá-
saiban is járatos volt. Minden vagyonosabb római ember görög tudósokkal, felolva-
sókkal, írnokokkal, orvosokkal, művészekkel vette magát körül. A görögösség a ne-
velésben és tanításban is éreztette hatását: a görög nyelv ismerete mindinkább nél-
külözhetetlenné vált, a görög alkotók műveit az iskolákban is tanulmányozták, a
gazdagabb római ifiak görögországi tanulmányaikat tekintették művelődésük bete-
tőzésének. Azáta|akulási folyamat csattanójaként a hagyományőrző ellenzék vezér-
egyénisége, a már emlegetett M. Porcius Cato is belátta álláspontjának időszerűtlen-
ségét,s öreg korára elkezdett görögül tanulni (Caío senex litteras Graecas didicit),
A csószárkorban agrammatikai és retorikai tanulmányok mind szélesebb kÖrben
terjedtek el, s felvirágoztak a szaktudományok is. Vespasianus uralkodásától (i. sz.
6g-,I9)kapták meg egyes - főleg magasabb fokú - iskolák az állami támogatást. (Az
i. sz. I. századig minden iskola magánintézménykéntműködött.) Hadrianus (i. sz.
l l7*138) alapította Rómában azelső nyilvános főiskolát. Ez volt a híres Athenaeum.
Ebben grammatikát, retorikát, filozófiát, jog- és orvostudományt tanítottak, és a ta-
nárokat az á|lampénztárbő| fizették. A közoktatási intézményekhálőzata egYre bŐ-
vült, s a szülők még a kis vidéki településeken is igyekeztek iskoláról gondoskodni
gyermekeik számára. Ifiabb Plinius irt az egylk, Tacitusnak cimzett levelében (EPist.
4, 13.) arról, hogyan beszélte rá szülővárosának, az észak,itáliai Comumnak a lakóit
arra, hogy lakóhelyükre tanítót fogadjanak. Lelkesült szavakkal ecseteli itt, hogY a
költségmegtakarításnál (szállás, útiköltség) is lényegesebb a várható pedagógiai
eredmény: az otthon tanuló gyermeket erősebb kapocs fogja fűzni szülőföldjéhez.
Neves iskolaváros volt még Mediolanum, a mai Milánó. A provinciákban az athéni
egyetem említhető az első helyen, továbbá híres művelődési központként tartották
számon Alexandridt, Egyiptom tartomány fővárosát, Massiliát, a mai Marseille-t,
Pergamumot és Antiochiát is.
Az oktatási intézményeknagyarányú fejlődéséhez a nevelés nem mindig zárkőzott
fel kellőképpen, A császárkor kiváló írói, költői nem győztek emiatt eleget panasz-
kodni. Tacitus reménytelen visszasóvárgással gondolt a köztársaság korának utolsó
századaira,bár azerkölcsök már akkor sem tündököltek a régi fónytikben. Mégsem
volt ritka, hogy a legelőkelőbb családanyák is maguk irányitották gyermekeik neve-
lését,mint Cornelia a Gracchusokét, Aurelia Caesarét, Atia Augustusét. ,,Az anya
- irta Taciru.s - gyermekeinek nemcsak komoly gonddal végzett tanulmányaira, ha_
nem pihenő idejére ésjátékairais tiszteletre méltó erkölcsi felelősségtudattal ügYelt,
. . . Bezzsgmost - íúztehozzákeserűen - a csecsemőt kiadják valami
görög nősze-
mélynek, aki mellé még adnak néhányat a szolgák seregéből, többnyire a leghitvá_
nyabbakat, akik semmiféle komoly szolgá|atra nem alkalmasak. A gyermekek friss
és befolyasolatlan lelkét rögtön ezeknek zavaros beszédei itatják ár. ...Így szerin-
tem ennek a városnak sajátos és jellemző hibái szinte már az anyaméhben megfo-
gamzanak; ha pedig már a gyermeki lelket elfoglalja és megszállja a szinészimádat,

l4,I
 meg a 8ladiátormérkőzesek és lóversenyek iranti szenvedély, mennyicske
hely marad
a tisztes művészetek számára? Há,nyat taláIsz, aki otthon másról beszél?''

Dialogus de oratoribus 28-29. (Borzsák István ford.).

Quintilianus (kb. i. sz. 30-96), a retorika tanára,író, a szónoklás elméletének kivá_

ló művelője és luvenalis (kb. i. sz, 6Ll32)szatíraköltő egyaránta szülőket
hibáztatja
rossz példaadásukért.
,,Örvendezünk, ha (ti. a gyermekek) valami illetlenséget mondanak. . . . Nem cso-
da: mi tanítottuk, tőlünk hallják ! . . . olyan dolgokat néznek végig, amikről beszélni
is szégYen. Mindez előbb szokássá, majd természetté válik, megtanuljak a
szeren-
csétlenek, mielőtt tudnák, hogy bűn; s mert eleve féktelenek és ingatagok, nem
az
is-
kolából hozzák az ilyen rossz tulajdonságokat, hanem ők viszik az iskolába !''

Quintilianus: Institutio oratoria l, 2, 6-'8 (Korchmáros Valéria ford.).

Az ifiúság iránt megnyilvánutó mély felelősségérzetcsendül ki Iuvenalis verssorá_

ból: ,,A legnagyobb tisztelet illeti meg a gyermeket". A költő korának léha, csak
szó-
rakozni vágYÓ szÜlőit igyekezett felrámi közönyükből. A gyermek iránti
,,tisztelet-
nek" szerinte a felnőttek követelésre méltó magatartásában kell megmutatkoznia:

,,Szent figyelemmel kell a gyerekkort nézned. Akármily

bűnt teszel is, ne feledd a fiacskád évei számát,
s kisfiad álljon eléd, amikor vétkezni szeretnél,''

Sat. 14, 4749. (Muraközy Gyula ford.)

A leányok nevelése

A római leánYok a közéletben semmilyen jelentősebb szerepre nem számíthattak: a

társadalom aztvártael tőlük csupán, hogyjó feleségekké, gondos édesanyákká
vál-
janak. Így nevelésük jelentősen ktilonbozóti a fiúkétól. Nyilvános
iskotákba csak a
szegénYebb Polgárok leányaijártak. A vagyonosabbakat otthon édesanyjuk
nevelte,
tőle sajátították el az elemi ismereteket, de továbbtanulásukra nem gondoltak.
A családi kÖrnYezetben tanulták megaháztartás irányítását, a szövést, fonást, var-
rást. csak az előkelőbb leányoknak volt módjuk arra, hogy a görög nyelvben,
zené-
ben, táncban, kÖltemények s egyéb irodalmi művek olvasásában is iejleszthessék
ké-
Pességeiket. A kÖzvélemény a leányokat kevésbéféltette azesztétikainevelés (feltéte-
lezett!) elpuhító hatásától: a jellemszilárdság, a bátorság megtörésétől, mint
a fiú-
kat, M. Terentius Yarro, a jeles tudományos író (i. e. 116_27)mégajánlotta
is a leá-
nyoknak, hogy tanuljanak meg festeni. szerinte így jobban tudják majd értékelni,
szépen dolgozott-e a himző- vagy takácsmesterük. Ifiabb ptinius harmadik
nejét,

148
7l.Citera (rekonstrukció, ókori freskó, ill. sírlelet T2.Lant (rekonstrukció)
alapján)

Calpurniát a szellemi munkát értékelő és megértő feleségkéntjellemzi, aki férjének

szép hivatásában is méltó társa tudott lenni: ,,. . . munkáim olvasgatja és tanulmá-
nyozza. ...S valahányszor felolvasást tartok, ugyancsak ott ül a közelemben egy
függöny mögött, s feszült figyelemmel fogadja az elismerő megjegyzeseket. Versei-
met énekli, lantkíséretet rögtönöz hozzájuk." Epist. 4, 19. (Maróti Egon ford.)
A művészi fogékonyságot bizonyára Calpurniában is ifiúkori neveltetése fejlesztet-
te ki.

A tanítás, az oktatási intézmények

Rómábart az oktatást magánügynek tartották, aziskoláztatás nem is vált sohasem

kötelezővé. Így meglepőnek tűnik, hogy a -Város"-ban az írást-olvasást mégis szinte
mindenki megtanulta, s ha akadtak is írástudatlanok, ezekrő| többnyire kiderült,
hogy nem született rómaiak, hanem valamelyik idegen nép Rómába vetődött fiai.
A mai óvodákhoz hasonló intézménytnem hívtak életre, de játékszerek (labda, csi-
ga, korong) és társasjátékok (kockázás, labdajátékok stb.) akkor is segítették az is-
kolás kor előtt álló kicsinyek testiszellemi fejlődését.

149
 Ha az apa fra tanitását nem tekintette saját feladatának, 7 éves korában valami-
lyen - rendszerint görög származásű - rabszolgára bizta oktatását, vagy nyilvános
iskolába küldte. Az otthoni tanítás számitottköltségesebbnek, így erre csak a vagyo-
nosabbaknak nyílt lehetőségük. Az is előfordult, hogy egy-egy családnal tanító kivá-
lóbb rabszolgához más szülők is elküldték gyermekeiket. Aházi oktatás azért sem
vált általánossá, mert a tanítókban - a szegényes kereset és a foglalkozás lenézett
volta miatt - nagyobb volt a kereslet, mint a kínálat.

A ,,ludus"

A nyilvános iskolákat - allami támogatás híján - tandijakbóI tartották fenn, ezt a

szülők havonta, a hónap közepén, idusán fizették. Az összeg nem volt túl magas, a
szegényebbeknek semiplentett súlyos anyagi megterhelóst. Az elemi iskoldban (lu-
dus ) a tanttó ( Iudimagister, litterator ) az alapismeretekre : olvasásra, írásra, számo-
lásra oktatta a növendékeket. Azokkal a tanulókkal, akik a számtannal alaposab-
ban akartak megismerkedni, kiiLlön mester, azűn, ,,calculator" (az elemi számtan ta-
nítója) foglalkozott.
A tanítás elég mostoha körülmények között folyt, olykor csupán elkerített utca-
részleteken, különösén útkereszteződéseknél,néha oszlopcsarnokokban. Iskolaépü-
letül,haegyáltalánvolt ilyen, valamilyen szerény földszintes helyiség, többnyire egy-
szerű fabódé szolgált. Ezeket gyakran kifeszített ponyvával határolták el azutcátől,
hogy se annak forgalma ne vonja el a gyerekek figyelmét, se a napsütés ne váljék szá-
mukra elviselhetetlenné, A kis tanulók padon vagy zsámolyon ültek, asztaluk nem
volt. Az iskola bútorzatáhoztartozott még a dobogő (pulpitum), a tanitő támla nél-
küli szeke ( sella) vagy támlás széke ( cathedra) , A diákokat tanulmányi éveik szerint
osztották csoportokba. A napi foglalkozási idő - ebédszünettel - délelőtt és délután
kb. 6 óra hosszat tartott. Az iskolaév márciusban kezdődött, s csak a legnagyobb
melegek és hidegek alkalmával, a nyári és télri ,,vacatio" idején szünetelt. Martialis
epigrammaköltő (kb. i. sz. 42-102) egyik költeményében arra utal, hogy a nyári
szünidő október közepéig tartott:

,,Pedagógusok pálcái, vészes vesszői

október-Idusig heverjenek sutban :
eleget tanultunk...

Epigr. l0, 62, (Kárpáty Csilla ford.)

A folyamatos olvasós arőmai iskolákban is huzamos gyakorlás eredménye volt, és

csak bizonyos fokozatokban - a betűk felirása, kimondása, szótagos ejtegetés: ,,sila-
bízálás" (a ,,syllaba" szótagotjelent) - valósult meg. Feljegyezték (Horatius : Sat. l, l,
2526.), hogy a mesterek süteménnyel is kedveskedtek a gyerekeknek, hogy végképp

l50
73. Első |épésekaz olvasásban, falfestmény a pompeji
,,Villadei Misteri"-ben

el ne veszítsék kedvüket a gyótrelmes gya-

korolgatás közben. Egy másik adat szerint
elefántcsontból készült betűket adtak a kis
növendékeknek, hogy a játékos foglalko-
zás is segítse őket a betűképek rőgzité,
sében.
Az írás tanrrlásának is megvoltak a ma-
ga módszeres lépései- a tanító segítsé-
gével megtett első vonásoktól a minták
másolásán át a teljes önállóságig.
,,készíttesd el az ábécébetűit, akár
puszpángfából, akár elefántcsontból
buzdítgatta Hieronymus (kb. i. sz, 340-
420) a mestereket -,s mutasd meg neki (ti.
a tanulónak): melyiket minek kell ejteni.
S hadd játsszék velük, hadd szolgáljon a szórakozás is okulására. A hangokat
azonban ne csak sorrendben jegyezze meg, hogy az ábécét, mint valami nótát,
csak egyvégtében tudja fújni! Keverd össze minél többször a sorrendet, kerüljÖn
középre, ami hátul, s előre, ami középütt volt, hogy az írott betűket is megis_
merje, s ne csak puszta hangalakjukat tudja. Mikor pedig bizonytalan kezecské-
jével már az irővesszőt kezdi vezetgetni a viaszáb|án, akkor ... fogja meg va-
laki s igazgassa pici ujjait,. . . A silabizálásért jutalmazd meg, s általában: serkent-
gessed buzgalmát olyan apró ajándékokkal, melyek az ilyen korú gyermeknek örö-
met szereznek."
Epist. l07, 4, (Hegyi György ford.)

A számolóst Rómában - egyesek szerint túlzottan is - fontosnak tartották. Hora-

tius erről gondolkodva hasonlította össze ,,Ars poetica"-jában az őnzetlenebb, ma-
gasabb értékekreis törekvő görög (athéni) és a gyakorlatibb római közgondolko-
dást:

,,Szellemet és kicsiszolt szólást a görögnek adott a

Múzsa, dicsőséget kívánt ez a nép, egyebet nem.
Rómában csak az,,as"-t osztják száz részre - tanulva -
hosszú példákban .fiaink."
Epist. 2, 3,323*326. (Muraközy Gyula ford.)

l5l
 Tehát a rómaiak anyagiasabb nézeteiértaz iskolát, a tanitómestereket
is oko§a.
Elmondja, hogy jól számoló tanítványaikat így dicsérik meg a
,,magister''-ek: ,,Jól
van ! Te kivaló gazda leszr|!" Epist. 2, 3, 328-329. (Muraközy
Gy. ford,) S ezzsl va-
gYongYaraPÍtásra buzdítanak. A költő szerint az ilyen egyoldalúan
hasznossági szel_
Iemben neveltektől nem is lehet elvárni, hogy majdan orokbecsű
művekkel gazdagit-
ják az irodalmat.
Egyébként a számtan megtanulása jóval nagyobb nehézségetjelentett
a római,
mint a mai gyermekek számára. Ennek főoka az volt, hogy a római
számok a mai
számrendszerÜnknél sokkal kevésbé voltak alkalmasak a legegyszerűbb
alapművele-
tek elvégzéséreis. Hogyan segítettek magukon? Igen jelentős ,r"."p jutotia
fejszá-
molásnak. Az ujiakkal valŐ számtátást valóságos művészetté fejlesztették
1a b6 kcz
ujjaival - bizonyos elfogadott jelrendszer alapján- az egyeseket és tízeseket, jobb
a
kézzsl Pedig a százasokat és ezreseket jelezték). Kétféleszámolótábl ájuk (abacis)
is
volt, egy nagyobb, melyet a bonyolultabb számításoknál vettek igénybe és
egy ki-
sebb, egyszerűbb, ez utóbbit használták az iskolákban. (Hasonlított a magyar
alap-
fokú oktatásban is ismert - tologatható golyócskákkal ellátott számológépekhez.;
-
Az abacusra gyakran aháztartásban és az üzleti életben is rászorultak.
Az abacuson kíviil még más szemléltető- és gyakorlóeszközök is segítették az
okta-
tást: pl. a mértan tanulását gömbök és koc*ák. Néhány iskola-
,,bódé'lban ún.
,,ilioni táblák" (márványdomborművek) függtek a falakon a homéroszi eposzok
egyes jeleneteinek a szemléltetésére,Néhol az irők, költők mellszobrai
diszitették az
osztálytermeket. Sőt - meglepő módon - itt-ott térképet (!) is használtak. Ezek
na-
gYobb tájegYségek vagy kisebb területek földrajzi helyzstétmutatták
be, olykor az
égbolt legfontosabb csillagait, csillagképeit ábrázolták. (Természetesen az
akkori
műszaki fejlettségnek megfelelő színvonalon.)
A tanulók táskával (capsa) mentek iskolába, ebben szükséges írószereket és
uzsonnát vittek magukkal. A tankönyv ismeretlen volt a római iskolaéletben . Ezért
az olvasást mégazépiiletekfeliratainak vagy pl. a Forumon közszemlére
- tett - hí-
res XII táblás törvényeknek a böngészgetésével is gyakorolták.
Bár azt lehetne hinni, hogy a - többnyire rabszolga-sz ármazásű
- tanítók nem
mertek elég határozottanfellépni a szabadok gyermekeivel szemben, valóságban
a a
fegyelem nagyon is szigoru volt. A római ember kemény jelleme a nevelésben is meg-
mutatkozott. A módszerekben itt-ott jelentkező játússág (elefántcsontbetűkkel
való gYakorlás) nem jelentette azt, mintha az iskolai magatartásban és a szorgalom-
ban mutatkozőlazaságoteltűrték volna. A testi fenyítés sem volt ritka, gyakian
su-
hogott afűzÍavesszŐ, és'csapkodott a szíjkorbács, (Egy herculaneumi falfestmény
is
megörökített az utókor számára egy ilyen jelenetet.) Horatius egy orbitius nevű,
ve-
rekedő természetű mesterének az,,iitlegelő;'(plagosus) j elzővelÜizosított
kétes érté-
kű halhatatlanságot.
Martialis az egyik tanítót elviselhetetlen kiabálása miatt pellengérezte ki:

l52
 74, Iskolamester tanítványaival. Ajobb oldalon alló tanuló capsa-ttaíí a kezében

,,Rőt tarajú kakasok szava meg sem törte a csöndet,

s már te veszett lármát ütve rikoltsz, verekedsz.
ÜttOton kalapált fém cseng ily fülsüketítőn,. . ."
,,Lanyhább lárma rivall, ha rajong anagy amphitheatrum.. .

Kérlel a szomszédnép:szundítana egy kicsit éjjel!"

Epigr. 9, 68. (Kárpáty Csilla ford.)
Az iskolák utcaközelsége miatt a tanítás zavartalan csöndjét nem is lehetett bizto-
sítani, De -úgy látszik * néhány, hangiával is erőteljesen fegyelmező tanító bősége-
sen visszafizette a kapott zajt, lármát a környezetnek.
Egyébkénta testi fenyitésnek már a kortársak között is akadtak elítélői, Quintilia-
nus igy érvel e durva ,,módszer" ellen: ,,. . . ha valaki olyan alantas jellem, hogy szi-
dással nem lehet megiavítani, azaveréstől csak megmakacsolja magát,, . . ha a kicsi
gyermeket veréssel tartod kordában, mit fogsz csinálni az iflűval, akivel szemben
ilyen megfélemlítéstnem alkalmazhatsz, s akinek még nehezebb a tanulnivalója?. . .
akit sokat vernek,, . . a szégyenérzet. ..letöri, és arra készteti, hogy még a napvilág-
tól is viszolyogva meneküljön." Institutio oratoria l, 3, l3-16. (Korchmáros Valéria
ford.)

A grammatikai iskola (Schola I.)

Az elemi ismeretek elsajátítása után kerültek a római ifiak a grammatikai iskolába.
Ennek tanitőja a grammaticus ( litteratus ) volt. Az iskola neve megtévesztő lehet, ui.
itt nem pusztán nyelvtannal foglalkoztak a nörrendékek. Tanultak aá is: görög és la-
tin grammatikát, de ezen a fokon tanulmányaik lényege irodalmi szövegek olvasása
és elemzése volt. A költői alkotásokból elsősorban Homérosz műveit (az Odüsszeiát

153
Livius Andronicuslatinfordításában is), a császárkortól kezdve Terentius vígjátékait,
Vergilius nemzeti eposzát, az Aeneist, továbbá Horatius egyes költeményeit olvasták
és magyarázták. Ezenkivül történetirókat is tanulmányoztak.
A tanulók a grammatikai iskolában a nyelvtani, nyelvhelyességi, helyesírási tudni-
valókon kívül egy csomó egyéb (stilisztikai, történelmi, mitológiai, földrajzi, mérta-
ni, természettudományos) ismerettel is találkoztak, legalább olyan mértékben,
amennyire ez a művek megértéséhezszükséges volt. Nagy gondot fordítottak a he-
lYes hangsÚlyozásra és a szép kiejtésre, sok szöveget könyv nélkül is megtanultak a
nÖvendékek, Így ezek a tanulmányok a látókör- és készségfejlesztéstis szolgálták:
elsajátittatták az értelmes és szép olvasást, s minthogy a diákok a művekről vélemé-
nyÜket is elmondták, élesedett ítélőképességük,finomodott szóbeli és írásbeli kifeje-
zésmódjuk. Afogalmazást- az irodalmi szövegekhez kapcsolódva - módszeres fo-
kozatossággal tanulták. Még a versírásból is tettek próbát.
Eleinte a retorikat (szónoklatta nt) is a grammgtikai iskolában taníto tták. Augustus
Óta a retorikai oktatás általában külön helyen folyt, de még Suetonius történetíró
(kb, i. sz. 68-16l) arról emlékezettmeg, hogy egy Princeps nevű grammatikusuk egy-
ben ékesszólásra is oktatta őket diákkorukban.
A grammatikai oktatás említett előnyei
ellenére mégis meglehetősen egyoldalú
volt. Egyesek már a kortársak közül is (pl.
az emlegetett M. Porcius Cato) tűlsáEo-
san elméletinek itéltékezt az iskolatípust.
Az egyszerűbb római polgár számára ilen
kevés gyakorlati ismeretet nyújtott jöven-
dő foglalkozásához. Inkább az uralkodó
osztályok fiainak felelt meg, mert későbbi
szónoki és jogi tanulmányaikat kielégítő-
en készítette elő. Ezek pedig a műszaki,
természettudományos, gazdasági tudniva-
lókat inkább megvetették, semhogy hiá-
nyolták volna: a termelőmunka nem reá-
juk, hanem a rabszolgákra és a nyomorú-
,ságosabb sorsú szabadokra várt.

'|iB 75.Görög grammaticus - grammaticus Graecus

l54
A retorikai nÉola (Schola II.)
A római iskolarendszer legmagasabb fokát az,6n. retorikai iskolákban értékel a ta-
nulók. Ezek főként a szónokká képzéstszolgálták. Így főleg a hivatali ranglistán, a
politikai életben érvényesülni kívánó ifiak látogatták, különösen a kiváltságosabb
származásűak sorából. Ezeknek elsősorban egyéni pályafutásuk lebegett a szemük
előtt. Jól tudták, hogy Rómában hivatalra pályázáskor, a senatusban, a népgyűlése-
ken vagy a bíróságok előtt csak a szó fegyverével lehet eredményesen szerepelni. Az
ékesszólás legnagyobb római művésze, M. Tullius Cicero szebb, nemesebb távlato-
kat villantott fel a jövendő szónokai előtt:
,,...azt állítom, hogy a tökéletes szónok helyes arányérzéke és bölcsessége nem-
csak saját tekintélyét, hanem sok magánszemélynek és az egész államnak a boldogu-
lását is a legnagyobb mértékben biztosítja, Ezétt, ő ifiak, folytassátok, ahogy elkezd-
tétek, s feküdjetek neki azoknak a tanulmányoknak, amelyeket vállaltatok, hogy
magatoknak becsületet szerezhessetek, és barátaitoknak használni, az állam javát
előmozdítani képesék legyetek." De oratore (Trencsényi-Waldapfel Imre ford.)
Meglepő, hogy azékesszólás magas fokú értékeléseellenére a rómaiak hossá ide-
ig helytelenítettéka szónoklattan iskolaszerű oktatását. Létrejöttek ugyan előbb gö-
rög (i. e. 2. sz.), majd latin nyelvű rétoriskolák, de ezek munkáját az uralkodó körök,
az aisztokraták nyílt rosszallással figyelték. Az ok művelődési kiváltságaik féltésé-
ben rejlett: attól kezdve,hogy azékesszólást nyilvános iskolákban Rómában is el le-
hetett sajátítani, a plebeius családok fiai is hozzájuthattak a közéleti érvényesülést
megnyitó képzéshez. A befolyásosak nyomására előbb a görög szónoklattan-tanáro-
kat tiltották ki a városból mint ,,ve§zedelmes egyéneket", az i. e.I. sz. elején pedig a
latin nyelvű retorikai iskolák bezárását rendelték el. A tilalom azonban nem sokáig
volt érvényben(Iulius Caesar oldotta fel). Ettől kezdve aztfjak - most már a kevésbé
vagyonosak is - szinte tódultak a szép jőyőt igérő iskolatípusba.
Persze szónoki szereplésre ezeknek az iskoláknak a megielenése előtt, a római tör-
ténelem régebbi századalban is szükség volt, de akkor még a gyakorlati életben sajá-
tították el a fiatalok azékesszólást. Egy-egy elismertebb szónok tanítványaiul sze-
gődtek, őt követték, az ő beszédeit hallgatták a törvényszekeken, a népgyűléseken.
Tacitus szavaival:,,. . .a csatában tanultak meg harcolni,",,. ..és bár egyetlen sze-
mélyt követtek, mégis a sokféle peres ügyben a kor minden yezető szónokát meg-
ismerhették. . ." Határozottan a régi képzésmellett foglal állást: ,,Tehát nem hiány-
zott a legiobb, legkörültekintőbben megválasztott tanító, aki az ékesszőlás igazi ar-
cát, nem hiú hasonmását mutatta meg; sem az ellenfelek és vetélytársak, akik fegy-
verrel, nem fakarddal küzdöttek;..." Dialogus de oratoribus 34. (Borzsák István
ford.)
Az idézetben,,az ékesszólás igazi arca" és a ,,fegyver" a szónokká nevelés régi
módjára vonatkoznak, melyet az író sokkal értékesebbnek, célravezetőbbnek tartott
az űjnál, a ,,hiú hasonmás" és a ,,fakard" pedig a császárkori retorikai iskolákra,

155
amelYeknek a gYakorlattól elszakadt képzésévela dolgok mélyére látő nagy történet-
író joggal volt elégedetlen.
A császárkor beköszöntése igen kedvezőtlenül hatott az addigvirágző és nagy te-
hetségeket is kitermelő ékesszólásra. Ekkor a szolgalelkűségig fajuló iekintélytiszte-
let, a csuPán egyetlen személyt körülvevő hódolat, abizalmatlanság légköre elfojtot-
ta a nYÍlt véleménynyilvánítás lehetőségét. Az érvényesülésalapja a továbbiakban
nem annyira a szónoki tehetség, inkább a császári kegy volt. A retorikai iskolákban
azonbana változások ellenére is a régi módon folyt tovább a tanítás. A növendékek
buzgón írogatták és adták elő ,,declamatio"-ikat (szónoki gyakorlataikat), s gyako-
rolták ezek kétÍŐ fajtáját: az űn. ,,suasoria"-kat (tanácsadő) és ,,controversia,,-kat
(vitázó jellegű) beszédformákat. Tacitus szerint: ,,. . .a suasoriákat. . . a gyermekek-
nek adják ki, a controversiákat pedig a serdültebbeknek osztják, de milyeneket, hi-
temre ! és milyen hihetetlenül mesterkélteket ! A következő lépéspedig az, hogy a va-
lóságtól elrugaszkodő anyaghoz igazitják az előadást is." Dialogus de oratoribus 35.
(Borzsák István fordítása)
Erdemes egy-két szónoki gyakorlat témóját közelebbről is megismerni. Áljon itt
példaként egy suasoria-téma! Agamemnón mükénéi király azt fontolgatja magában,
feláldozza-eleányát, Iphigeneidt (latinosan: Iphigeniát) Artemisz istennőnek. Ennyi
a tulajdonképpeni tétel, amelyet az akkori tanulóknak beszédkéntkellett megfogal-
mazniuk. Az ókorban még mindenki tudta, hogyan került a király ilyen nehéz dön-
tés elé. A monda szerint ugyanis Agamemnón egyszer fogadalmat tett Artemisznek,
hogy az év legszebb termését néki áldozza. A fogadalom évébenszületett meg leá_
nya: ő lett az év legszebb termése. A király azonban megpróbálta halasztgatni meg-
fontolatlan felajánlása teljesítését.Esztendők múltán, mikorra lphigenia szép nagy
leánnyá serdüt, Agamemnónl tisztelték meg a Trója ellen induló görög seregek főve-
zérletével. Az au|iszi kikötőben gyülekező hajóhad a szélcsönd miatt nem tudott el-
indulni. Kalkhasz jős a fővezért okolja: azért nincs szél, mert Artemisz istennő a fo_
gadalom teljesítésérevár, Akirály a sereg követelésére nehéz sziwel elszánja ma-
- -
gátleányafeláldozására. A történet ulge - hogy ti. az istennő a végső pillanatban
megmentette lphigeneiót - a beszéd készítőjétmár nernérdekelte. Neki tanácsaival a
királyt kellett döntésében befolyásolnia, segítenie.
Es Íme egy másik, tÖrténelmi témájúsuasária-fela dat: ,,Cicero azon tépelődik, kö-
nYÖrÖgiÖn-e az életéértAntoniusnak " A suasoriákban általában egy történelmi
vagY mondai, elképzelt személy áll fontos döntés előtt. Több választási lehetősége
van, de az iratlan erkölcsi törvények szerint csak egyféleképpencselekedhet helye-
sen, Agamemnón szeretileányát, de adott szava és a közösség érdeke miatt nem
véd-
heti még. Ciceróban etős azéletösztön, de múltja kötelezi: nem alázkodhat meg el-
lenfele előtt. A tanulóknak a témákban szereplő személyekhez kellett szólniuk,
őket
kellettcselekvésre bírniuk: innen a,,suasoria" név: tanácsadó beszéd (suadeo,2, -si,
-sum ige jelentése: tanácsot ad, javasol).
Ismerkedjünk meg conlroversia-témókkal ís| I(ét fiútestvér megharagszik egymás-

l56
ra. Az egyik gyermektelen, a másiknak egy fia van. A nagybácsi elvesái mindenét, a
fiú - apja tilalma ellenére - támogatja őt. Ezért apja kitagadja. A nagybácsi viszont
fiává fogadja, s ezután váratlanul nagy vagyont örököl, Az édesapa közben tönkre-
megy. Most a fiú a nagybácsi, gyámapja engedélye nélkül apját segíti. Ezért ekkor a
nagybácsi tagadja ki. - A fiú mindkét esetben emberséges voltáról tett bizonyságot.
RÓmai felfogás szerint mégsem járt el jogszerűen: ui. megsértette a rendkivüli tiszte-
letnek örvendő ,,atyai hatalmat" (,,patria potestas"-t). Ennek szellemében az apáiől
(gyámapától), mint a családi vagyon egyedüli birtokosától kellett volna kérnie a tila_
Íom feloldását. Íme egy másik példa ! ,,Egy nyári napon római fiatalemberek ér-
kezvén Ostiába, kimentek a tengerpartra, odamentek a hálójukat éppen kifelé húzó
halászokhoz, és kialkudták, hogy bizonyos összegért megveszik a fogásukat.
A pénzt kifizették, majd jó ideig vártak, mig partra vonják a hálókat. Végre ki-
vonták, ám egy szem hal sem volt bennük, volt ellenben egy vesszőkosárnyi
aranyholmi. Erre a vevők is sajátjuknak nyilvánították a fogást, meg a halászok is."
Suetonius: De rhetoribus l. (Boronkai Iván ford.)
A controversiák témája rendszerint - valamilyen kigondolt - pere§ ügyhöz kap-
csolódott. A megoldás sikeréhez hozzájárulhatott némi jogi tájékozottság is. Két-két
tanuló vitázott egymással: egyiknek a védő, másiknak a vádlő szerepét kellett vállal-
nia, Tehát első példánkban a fiú magatartásáthibáztatták vagy helyeselték, a máso-
dikban a halászok, illetve a fiatalemberek álláspontját védtékvagy támadták.
A tanulók szónoki gyakorlataikat olykor verseny keretében adták elő - hasonlóan
a mai vetélkedőkhöz. Ilyenkor igyekeztek a retorika minél teljesebb kelléktárát fel-
vonultatni, és hangszínükkel, szóhasználatukkal, néha a szokottnál erősebb érzelmi
színezésükkel is minél jobban hatni a hallgatóságra, főleg a versenybírákra.
A
szónoklás központi helyet foglalt el az egész római művelődésben. Tacitus
,,Dialogus de oratoribus" c. művének egyik szereplője római véleménytszólalta-
tott meg a következő sorokban: ,,Melyik mesterségnek hírnevétés megbecsülését le-
het összehasonlítani a szónoki dicsőség-
gel?" (7. c. Lakatos Pál ford,) Sokan más
tudományok jelentőségét is a szónoklás
szempontjából értékelték.Így több szónok
főleg azért foglalkozott irodalommal, filo-
zőfrával és egyéb szellemi alkotásokkal,
hogy a hallgatóságát ne csak ékes előadás-
módjával és nyelvhasznáIatával, hanem
műveltségének sokoldalúságával is el tudja
bűvölni.

76. A rhétoriskolában, dombormű egy i. sz. II. sz.-ból

származó márvány szarkofágon

157
Septem artes liberales

A római birodalomban alakult ki a tudományos és művészeti ágaknak az azűj rend-

szere, kerete, mely - huzamosabb érlelődés után - a ,,Hét szabad művészet" ( Septem
artes liberales/ néven vált ismeretessé. Ez fogja össze és hatja át az ed,dig tárgyalt is-
kolatípusokat. A hét művelődési ág, melyet ide soroltak: a grammatika, a retorika: a
gondolatok szabatos szóbeli kifejezésének a tudománya, a dialektiko., a gondolatok
logikus kifejtéséneka tantárgya, az asztronómia: csillagászat, az aritmetika: szám-
tan, a geomeíria: mértan, a musica: zeneelmélet volt. ,,Szabad"-nak azért nevezték
őket, mert - római véleményszerint - csak szabad emberhez illenek, csak a szaba-
dok méltók a művelésükre. Nem meglepő, hogy a tárgyak között művészi és tudo-
mányos jellegúek is találhatók, mert az elnevezésben szereplő ,,ars" sző egyaránt je-
lent tudományt és művészetet. Számuk hosszabb ideig ingadozott, s csak - nem sok-
kal a nyugatrómai birodalom bukása előtt - egy bizonyos Mgrtianus Capella (i. sz. 5.
sz.) nevű író könyvében lett véglegesen: hót. Korábbanpl. M. Terentius Varro (i. e.
116-27) az orvostudományt és az építészetetis a ,,szabad művészetek" közé sorolta.
A ,,művészet"-ekből hat - ha nem is teljesen a mai tantárgyi jelleggel - jelen volt a
római iskolai képzésvalamelyik fokozatában (a grammatika, retorika és dialektika
kiemelten is !). A ,,musica" az egyetlen kivétel, de bizonyára némi zenei ismeretekkel
is találkozhattak a tanulók - főleg az irodalmi művek olvasásakor. A bölcselő ,Sene-
ca (i. e. 4-i, sz.65) egy terjedelmes levelót teljesen a szabad művészeteknek szentelte.
Ő ezeknek inkább csak eszköz szerepét értékelte:jóknak, hasznosaknak tartotta
őket, de csak akkor, ha elősegitik az erkölcsöket is nemesítő filozőfia tanulmányozá-
sát.,,Miértneveljükhátfiainkat aszabadtudományokkal?.. .azért... mertalelket
előkészítik azerény befogadására." Majd így folytatta: ,,Egyetlen dolog viszi tökély-
re a lelket, a jó és rossz megváltozhatatlan ismerete . . . ", vagyis a filozőfra. Erkölcsi
levelek 88. (Kurcz Ágnes ford.)

I sk o lán k ívüli k épz ésformák

A fiatalság tanulmányi ideje alatt és után - iskolai kereteken kívű - testneveléssel,

tánccal, sőt filozófiával is foglalkozott. A görög társadalom a lestneveléstől a testi-
lelki nevelés össáangját várta, a rómaiak megelégedtek azzal, ha a katonáskodásra
jól előkészítiaziflakat. Azat|étikának a,,Város"-ban sohasem volt az athénivel ösz-
szevethető becsülete. A gyakorlatozás helyéül eleinte csak a szabad tér, főleg a Mars-
mező szolgált, A sportágakból különösen az űszást, futást, súlydobást, disz-
koszvetést, gerelyhajítást, birkózást, vívást, lovaglást kedvelték. Horatius egylk
,,ének"-ébenfelrótta egy fiatal leánynak, hogy szerelmével visszatart egy ifiút a
sportolástól, holott az korábban bátran viselte a napsütést és a port, tüzes gall
paripákon lovagolt, a Tiberisben úszott, diszkoszvetésben és gerelyhajításban felül-
múlta társait. (Carm. 1. 8.)

l58
 A ósászárkorban már tornatermek is álltak a sportolni kívánók rendelkezésére,
főleg a nagy pompával, fényűző módon építettfürdőpaloták, azűn. therruik mellett.
Ezeknek azathéni gümnaszionok szolgáltak mintául. Valamennyi spbrtágból a leg-
népszerűbbek - már Rómában is - a labdajátékok voltak. Az akkori labdák közül
ismeretes a kisméretű ,,pila", a nagyobb, levegővel töltött ,follis" és a tollal bélelt
,,paganica". A labdázás céljára külön térségeket,ún. ,,sphaeristerium"-okat alakítot-
tak ki. A nagyobb anyagi ráfordítással berendezett házakban a kerti utakat és osz-
lopcsarnokokat jelölték ki a testedzés céljára, Sportoktatás folyt az Augustus által
alapított - vallásos jellegű * egyesületekben, az ún. ,,ifiak kollégiumai"-ban is.
A zene- és tdnctanítósnak eleinte merev előítéletekkel kellett megküzdenie. A régi
rómaiak véleményót a legtalálóbban Cor-
nelius Nepos történet- és életrajzíró (i. e.
2-|. sz.) fogalmazta meg egyik művében:
,,Tudjuk, hogy a zene a mi erkölcsi felfogá-
sunk szerint nem fér meg az előkelőség
mivoltával, a tánc pedig egyenesen vétek-
számba megy, Mindezeket Görögország-
ban kedves és dicséretre méltó dolgoknak
tartják." Epam. 1. (Fináczy Ernő ford.)
Pedig az ének- és tánctanítás Rómában
elég korán, a tudós Macrobius (i, sz,
4-5. sz,) szerint már az i. e. 2. században
megkezdődött. Tőle tudjuk, hogy Scipio
Africanus Aemilianus, a uagy ltadvezér,
Karthágó lerombolója is ellátogatott egy-
szer egy tánciskolába, majd élményeiről a
- magyarázatot sem taláIő - megdöbbenés
hangján számolt be egy politikai beszédé-
ben: .hárfával és lanttal a kezükben
,, . .
mennek (ti. a fiatalok) a színészekiskolá-
jába, s ott énekelni tanulnak, amit őseink
szatllc emberhez méltatlannak ítéltek,
Menrrek, mondom, a tánciskolába, a mit-
ugrászok kőzé, szabaő születésű hajado-
nok és ifiak! ..,láttam ebben az iskolá-
ban... egy serdületlen fiúcskát,.,. aki
csattogtatókkal l'elszerelve táncolt egy

77. Tornagyakorlatot irányitó rabszolga, római mo-

l59
 :ti;i:.jr: ]:i
: .i.l:iie.

78. Költészet és zenetaniás, falfestmény Pompejiben

olYan táncot, amit holmi pimasz rabszolgakölöknek sem illenék eljárnia!,, Satur-
nalia 3,14. (Maróti Egon ford.) Mind .Sclplo, mind Nepos megnyilatkozásaiban a
kor szelleme: az előkelők, a ,Joga"-sok méltóságféltése érezhető.
A császárkor első századától mindjobban oldódott az ellenszenv az ún. ,játékos
Múzsák" iránt, hiszen Terpszikhorénak (atánc múzsája) és Euterpének (a zene mű-
zsája) a császárok között is akadtak pártfogóik. Caligula például szenvedélyesen sze-
retett táncolni, Nero pedig nyilvánosan is feltépett mint énekes. Ettől fogva igen ká-
PÓsakká váltak a zene- és iánctanitók, szivesen fogadták őket azelőkelők is ltáza-
ikba.
A retorikai iskola elvégzéseután a becsvágyó ifiak filozófiai képzéséreis igényt
tartottak. A kÖztársaság vége felé egyes retorikai iskolákbanfilozófiát iskezdtek ta-
nítani, de ez a tárgy a rómaiaknál sohasem'illeszkedett be a tanulmányok rendjébe,
vele szabad váLlasztás formájában, egyéni hajlamból foglalkoztak csupán. Rómában
hosszú ideig keveset tudtak a mibenlétéről. Plutarkhosz görög filozófus és történet-

l60
író (kb. i, sz. 46-|20) leírja, milyen újszerűen hatott előadásával a római iflűságra az
a görög bölcselő, aki azi. e. 2. században követség tag|aként érkezett Rómába. ,,Hí-
re ment, hogy egy csodás tudású görög férfiú(ti. Karneadész) .. .olyan lelkesedést
kelt az ifiakban a tudomány iránt, hogy lemondanak minden más élvezetről és szó-
rakozásról, s csak a filozőfiáért rajonganak." Párhuzamos életrajzok. Marcus Cato
22. (Máthé Elek ford.) M. Porcius Cato he|ytelenítette ezt a hirtelen támadt tudás-
szomjat, Helyesebbnek tartotta, ha az iflak,,gyanús görög tanok" helyett inkább
testneveléssel, katonai gyakorlatokkal foglalkoznak, Egy szenátushatározat (i. e.2.
sz.) ki is tiltott minden görög bölcselőt a városból - a rétorokkal együtt. Azonban
hamarosan újra megjelentek, s tanításukat az iflűság szine-java is hallgatta: Cicero
Phaidrosz, Diodotosz, Philón nevű bölcselőktől tanult Rómában, Vergilius mestere
az epikureista Szeirón volt,
A tehetősebb ifiak - tanulmányaik betetőzése céljából - Görögországba utaztak,
ltogy azottani akadémiákon és főiskolákon fejlesszék görög nyelvi tudásukat, töké-
letesítsék magukat a szónoklásban és a filozófia ismeretében, s hallgassák Athénben,
Rhodoszban, Pergamumban, Alexandriában valamelyik híres szónok vagy filozófus
előadásait. A bölcselet Rómában csakazi. sz.2. sz.-tól - Hadrianus Athenaeumában
- lett főiskolai tantárgy.

79. Filozófus és hallgatói, római márványszarkofag töredéke

161
A szakművelt ség magasabb képzésformái

A szónoklás és a filozófia népszerűségévelcsaknem vetekedett ajogi tanulmányoké

is. Ez érthetŐ, hiszen a hatalmas birodalomra kiterjedő államigazgatásnak mind
tÖbb -jogban és törvényekben jártas - tisztviselőre volt szüksége, s emellett ügyvédi,
jogtudósi pályárais sokan készültek. Hossz.u ideig csak a
,,forum''-i gyakorlatra (ti-
rociniumfori) korlátoződott a képzéslehetősége. Az ifiak nagyjából a retorikai isko_
la látogatása idején és után értékel a nagykorúságot, vetették le a gyermeki és öltöt-
ték fel a férfiúitőgát (töga praetexta, ill. taga virilis). Ha nem utaáak Görögország-
ba, vagY már túl voltak tanulmányútjukon - pílyaválasztásuknak megfelelőerr
-egy-egy híres szónok oldalán készültekjövendő hivatásukra, vagy valamilyen ne-
vesebb ügyvédhez, jogtudóshoz csatlakoztak.
Jogi iskolák (stationes) az i. sz. 2. századtő| keletkeztek. Tanáraikat ,,anteces-
sor"-oknak (elöljáróknak) nevezték, RómáÜan az egylk ilyen iskola a Capitolium-
tól nyugatra, az Apollo-templom mellett állott, s ennek - feltehetően * jogi könyv-
tára is volt. Itáüián kívül Berytus (a mai Beyrouth, Libanon fővárosa) jogi iskolája
örvendett nagy hírnévnek. A hallgatók elméleti és gyakorlati képésbenegyaránt
részesültek.
A jocl iskolák mégazi. sz.34. sz.-ban is magánjellegűek voltak, tehát maguk a
jogtanárok tartották fenn őket. Államosításuk csak a keresztény császárok idején,
II. Theodosius alatt 425-ben következett be. A császár kélkétjogi tanszéket rendsze-
resített RÓmában, Berytusban, Konstantinápolyban egyaránt. A kötelező tanítási
időt - mai egyetemeinkhez hasonlóan - 5 évben szabtameg. Ebből három évben elő-
adásokat kellett aziflaknaklátogatniuk, a két utolsó évet ajogi önképzésnek szen-
telték. A ,,forum"-i gyakorlat (szónokok, bírósági tárgyalások hallgatása) a jogi is-
kolák létrejötte után sem vált feleslegessé.
NagY jelentősége miatt a mérnök- és orvosképzés is méltó a megemlítésre. Az első
éPÍtésáskolát csak Septimius Severus császár alapította i. sz. 200 körűl. Ez azért
meglepő, mert a római ,,mérnök"-ök már akőztársaság korában is bámulatra méltó
alkotásokat hoztak létre, találmányaiknak, újításaiknak, ötletes megoldásaiknak
(utak, hidak, fűtőberendezések, emeletek, kupolák slb.) nem volt se szeri, se száma.
Az iskolák létrejötte előtt a műszaki emberek jobbára a gyakorlatból lesték el a tud-
nivalókat, sokat tanultak azetruszkoktól és a görögöktől is, Augustus korától pedig
kitűnő római szakkönyvek is álltak rendelkezésükre. Ilyen volt Vitruvius pollio-nai
(i. e. L sz. második fele), a korai császáruralom legnagyobb építészének s egyben
szakírójának Tíz könyv az építészetrőlc. műve. vitruvius enciklopediája, nagy össze-
foglaló műve - épitészetikérdésekben - még a reneszánsz kor embereinek is kivaló
szakkÖnYvÜ szolgált. Fontos tudnivalókattaría\mazott Frontinus szakíró (kb. i. sz,
40-105) Róma városának vímezstékeiről szóló munkája is.
Azorvosok főleg görög származásűrabszolgák vagy szabadosok voltak. M. porci-
us Cato már nemzetiségük miatt is erős bizalmatlansággal fogadta őket. Fiának lrta

t62
egy alkalommal: a görög orvosok ,o. . . megesküdtek egymásnak, hogy minden bar_
bárt megölnek gyógyszereikkel." Id. Plinius: Naturalis historia 29, 14. (Fináczy Er-
nő ford.) A,,barbár"-on itt rómait is kell érteni |. Martialis egy epigrammájában még
több ,,bors"-ot kevert csipkelődésébe: egy ismerőse pusztán azérthalt meg, mert ál-
mában meglátta orvosát.

,,Köztünk fürdött még tegnap, vígan vacsorázott,

s holtan leltek rá Andragorasra ma már.
Gyors vesztének okát, Faustinus, tudni kívánod?
Álmában feltűnt orvosa, Hermocrates."
Epigr. 6,53. (Bede Anna ford.)

A gyanakodás nem is volt indokolatlan: Aesculapiusnak, a gyógyítás istenének

sok méltatlan szolgája jogosan részesiilt az ilyen fricskázásokban. A jó kereset remé-
nyében kontár_ és szélhámos elemek is csapódtak apáIyához.Ezskképzsttsége cse-
kély volt. Egy Nero-korabeli ,,doktor" (korábban takácsinas) dicsekedett azzal,
hogy az orvosi ismeretek megszerzésére bőven elég egy fél év is. Némi szakmai tu-
dást a gyakorlatból sajátítottak el. A divatosabb orvosokat uszályként vette kÖrül a
tanítváhyok serege beteglátogatások alkalmával is. Ilyenkor a mester vizsgáló és
gyógyító eljárása, egészmagatartása szolgált peldául a pálya Úttörőinek. Egy ilyen
ókori ,,vizit" -ethozközel számunkra - a szatira megbocsátható túlzásával - Martia,
lis:

,,Gyengélkedtem. Jött s megvizsgált Symnachus engem -

Csakhogy száz tanu|ő ifiú kisérte ide.
Es a jeges széltől dermedt százkéz tapogatván -
Most már Lázam van. Már ki-kiráz a hideg."
Epigr. 5, 9. (Balogh Károly ford.)

Bár abirálatokból sok a megérdemelt, mégis igazságtalan lenne RÓma orvosait

pusztán az irőnia hangján emlegetni. Sokan szolgáltak rá az utőkor halájára is.
A császárkortól kezdve - mióta Augustusnak udvari orvosa, Antonius Musa vissza-
adtaegészségét- egyre több kiváltságban (polgárjog, mentességek) részesültek. Kü-
lönböző orvosi iskolák, tudós társulatok keletkeztek - gyakran egymásnak ellent-
mondó elméletekkel. Az orvostudomány legnevezetesebb központjaiként Alexandri-
át és Rómát emlegették, ui. az Athenaeumban orvosi előadások is elhangzottak.
A legjobb orvosok e két városban szerezték tudásukat. Orvosi szakkönyvek jelentek
meg. A legnevezetesebb görög származásű római orvosnak, Galenusnak (i. sz,
l29-kb. 200) nagy összefoglaló művei másfél évezreden át - egészen az újkorig
- olyan tiszteletben részesültek, hogy könyveinek szinte minden mondatát, megálla-
l63
pitását csalhatatlannak tekintették. Még Celsus nevét illő megemlitenünk. Ő sem
pusztán gyakorló orvos volt, hanem - Tiberius császársága idején * De medicina ci-
men tudományos művet is írt a győgyászatről. Mind Galenus, mind celsus igen so-
kat köszönhetett a legnagyobb görög orvosnak, Hippokratésznek (l. e.469-399).

A pedagógusok társadalmi helyzete

Milyen volt a nevelés egyszerű - korunk számáramár többnyire névtelen mun-
-
kásainak, a pedagógusoknak a sorsa? Bizony fényes életmód nem jutott osztályré-
szükül, a legtöbben szegényesen éltek, majdnem nyomorban tengődtek .Iőézzik bi-
zonyságul luvenalis szép szavait!

,,Hány szív lett keserű az üres nevelői kenyéren !"

Sat.7.203.
.
S nemcsak a kenyér volt sovány, hiányzott a társadalom megbecsiiLlése is. A leg-
tÖbb nevelő a rabszolgák, szabadosok vagy szegény szabadok sorából toborzódott,
A kiváltságos osztályok minden ,,kereső" foglalkozást megvetettek . (Ezek sorából
mégazépítészetés az orvosi pálya volt a legbecsültebb. Az ügyvédeket nem kell ide-
számitani: nekik a védelemért sokáig tilos volt tiszteletdíjat elfogadni !)
A tanítás kora hajnalban, olykor sötétben kezdődött. Ezért irta Iuvenalis az egylk
ismert nevelőről, Palaemonról: ,,. . . ahány gyerek ült körül, annyi lámpa bűzét sziv-
tad. . . " (Sat. 7,225-226.) A munkakörülmények tehát enyhén szólva nem voltak
kedvezőek, Mégis a szülők a nevelés egész terhét, felelősségét a pedagógusra kíván-
ták áthárítani:

,,Rá kell bírni, hogy úgy formálja az ujja az iflű

lelket, mint szobrász a viaszt, s rá, hogy legyen atyja
ifiainak, trágár játék le ne kösse figyelmük,
s egymás közt se tegyék; nem könnyű annyi fiúnak
lesni kezét s végül már oly remegő szeme tükrét."

Iuvenalis: Sat. 7, 237J4l.

Ráadásul a diákok felelőtlenebb részétakkor isjobban érdekelte atananyagnála
színesen kavargó római élet, a jáíék,a sport, a szerelem ós sok minden más. persius
szatíraköltő (kb. i. sz. 34-62) igy idézte maga elé elröppent diákkorát:

,,Rég szemem - emlékszem - sokszor kentem be olajjal,

mert Cato végső nagy szavait felmondani nem volt
kedvem..." Sat.3, 44 46.

l64
 '-- ,-l

(Yö. Radnóti Nem tudhatom c. versével: ,,. . . hogy ne feleljek aznap, egy kőre lép-
tem én...")
De maguk a tanárok is szenvedtek a sok egyformán előadott s unalomig ismételt
szónoki gyakorlattól, az űlra és újra felmelegített ,,káposztátől". Iuvenalis irta:

,,Mert ugyanazt mondják, ha felálltak, mint amit ülve

olvastak fel előbb, lgyanazt kántálva el éppúgy.
Ennyiszer. átfőzött káposzta kivégúa mestert!"

Sat.7, l52*l54.

A szütők nagy tudást, figyelmet, lelkiismeretességet követeltek a pedagógustól,

maguk azonban a hónap közepén járó 8 ,,as" rézpénzt (Horatius adata) is vonakod-
va fizették, gyakran a hatóságoknak kellett behajtaniok tőlük. Pedig ezt a kis össze-
get a nevelő nemcsak munkadíjként kapta, ebből kellett az iskolát is fenntartania.
Aházitanitők sokszor amiatt panaszkodtak, hogy a gyermeknevelésen kívül egy cso-
mó más - nem vállalt,_ olykor megaláző - munkát is végeztettek velük.
A latin anyanyelvűek némi irigységgel tekintettek a bevándorolt görög nevelőkre,
akik igen keresettek voltak, és - kiváltságos helyzetüket kihasználva - valósággal
,,körülfonták" a gazdagokat. ,,...akármit ért éhes görögünk! Kívánd, s felröppen
azégbe!.. . Nincsen a rómainak sehol itt helye már, . . . azilyen mással sosem osztja
urát meg, egymaga fonja be." Iuvenalis Sat,3,77-78. - ll9-122. (A luvenalis- és Per-
sirzs-idézetek: Muraközy Gyula fordításai !)
A szónoklat tanárai valamivel jobb_ helyzetben voltak, mint az elemi és a gramma-
tikai iskola tanítói: nagyobb fizetést kaptak, és néhányan át is léphették a pálya
szűkre szabott határait. Néhány rétortanárt a császárok a lovagrendbe emeltek,
vagy titkári hivatalukba fogadtak. Quintilianust - hosszabb ideig tartó szónoklattan-
tanári működés után - Domitianu,s császár (i. sz, 81-96) az unokáinak tanítására kér-
te fel. Az ilyen kitüntetések azonban kivételszámba mentek. Hogy a pálya iránt való
megvetés a retorika tanárait is sújtotta, kétségtelennéteszi iftabb Plinius egy levél-
részlete:,,Hallottad, hogy Valerius Licinianus Siciliában tanít?. .. Praetor volt még
a minap, Rómában a legékesebben szóló ügyvédek közé sorolták, s most milyen
mélyre süllyedt: senatorból száműzőtt, szónokból szónoklattantanár lett," Epist. 4,
11. (Szepessy Tibor ford.) Iulius Caesar többre becsülte a nevelőket. Egy rendeletével
az orvosokon kívül a pedagógusoknak is megadta a polgárjogot. Ez a rabszolgane-
velőknek a felszabadulást jelentette !

l65
 Róma pedagógiai öröksége
Mit adott Róma a nevelés és az oktatás terén az utókornak? közvetlen felelet he-
lyett álljon itt elgondolkodtatónak Martialis egyik gyönyörű verse!

,,Hogy ragyog és fénylik Phaéthónnak csöppibe zártan

Egy kicsi méh, mintegy önmaga méziben itt!
Szorgosságáért méltán elnyerte jutalmát,
Ő maga - vélhetnők - így keresé a halált,''

Epigr. 4,32. (Balogh Károly ford.)

A vers főgondolata: a ,,mŰ" megörökíti, szinte időtlenné növeszt' ,,uruo15"-ját.

,,Phaéthón csöppje"*: a borostyánkő méznek látszik, s úgy tűnik, a ,,kicsi méh'' saját
alkotásában érte el megdicsőülését, a halhatatlanságot.
IlYen borostyánkövekként őrzika római szellemi termékek, így ennek a fejezetnek
azidézetei is RÓma íróinak, költőinek, pedagógusainak a nevelésről írott gondolata-
it. S ezek között - ki tagadhatná - alig akad olyan, amely ma elawltként hatna. Ci-
cerónak a kÖzÖsség szolgálatára nevelő szavai, az az iflűság iránt érzett felelősség,
melYet Tacitus, Quintilianus, Iuvenalisa felnőttek részérőlmegkövetelt ifiabb phnűs
,
ragaszkodása szülőföldjéhez, a szatiraköltők javítási szándékkal korholó zsörtölő_
dései, Hieronymus gyermekszeretete és módszeres tanácsai vajon nem időszerűek_e
naPjainkban is? Mindez,.Phaéthón csöppjé:nek áttetsző tisztaságával mutatja: Ró-
ma Pedagógiai örökségének legsajátosabb vonása, hogy oktatása sohasem vált öncé-
lúvá, a nevelők a tanítás munkája közben mindig fontos nevelési eszmények elérésé-
ért, az erkölcs nemesítéséértis küzdöttek.
Ha az oktatás-nevelés olykor ilyen magaslatokat is megközelített, nem csoda,
hogY tÖbb nagY Író hálával emlékezett meg egykori tanárairól; igy Vergilius Szeirón-
ról, Marcus Aurelius, a ,,filozófuscsászár" (i. sz.2. sz.) pedig több oktatójáról, neve-
lőjéről is. Az utóbbi jelleme nemesebb vonásainak kifejlődését elsősorban pedagógu-
sainak tulajdonította: ,,Diognéto,sz óvott a hiú törtetéstől... Ő tanitott az őszinte
beszéd eltűrésére . . . Rusíicus gyökereztette meg bennem a meggyőződést, hogy jelle-
memet javítanom, gondoznom kell; Apollóniosz-tól tanultam, . . . hogy egy pillana-
tigse nézzek más vezércsillagra, mint azészre, hogy lelkem egyensúlyát mindig meg-
tartsam..." M. Antoninus imperator ad se ipsum l, 6-8. (Huszti József ford.)

* Phaéthón csöppje: a borosúyánkő.

A monda szerint egYszer Phaöthón - megirigyelve atyja, Hé|iosz napisten dicsőségét , maga is megkí_
sérelte a tÜzes naPszekér irányítását, de gyenge kezével nem tudta a szárnyas lovakat féken
taitani, s azok
oly kÖzel ragadták a kocsit a FÖldhöz, hogy azt csaknem lángra lobbantották. Zensz villámával halálra
sújtotta a vakmerő ifiút. A bátyjukért keserves könnyeket hullató nővéreit, a Héliádákat az istenek szá-
-
nalomból - vörösfenyőkké (nyárfákká) változtaíták, könnyeiket pedig ragyogó g)yantává.

l66
 Illő megemlékeznünk a nevelés néhány olyan élharcosáról, kiknek emlékétmun-
kásságuk kiemelkedő értékei őrizték meg számunkra. Quintilianus neve már több-
ször szóba került az előzők során. szónok, szónoklattantanár volt elsősorban, de
hogy nevelői szív dobogott benne, jól mutatja egyik művének néhány mondata: ,,Az
a szónok, kit mi akarunk nevelni, legyen szónok a szó ideális értelmében, s ez csak
tetőtől talpig derék ember lehet; épp ezért nemcsak kiváló beszélőképességet kívá-
nunk meg tőle, hanem a szívnek, léleknek összes jeles tulajdonságait. Institutio ora-
toria, Előszó. (Prácser Albert ford.)
Hasonlóképpen ismerős már az Ifiabb Seneca (Lucius Annaeus Seneca) neve is.
Előkelő családból született, vagyonos, befolyásos ember volt, s érdeklődése elsősor-
ban a filozófia és a tragikus témák felé vonzotta. A bölcselő és a tragédiaíró azonban
mind életével, mind műveivel a ,,nevelő" névre is érdemesnek bizonyult. Sorsának
szeszélye Nero tanárává, majd áldozatává tette, Tacitus leírása szerint (Ann. 15,
60-64.), miután megkapta a császár öngyilkosságn szőlitő parancsát, maga vigasz-
taltabarátait, arraemlékeztetve őket, hogy afi7ozőfratanításairól, a lélek nyugalmá-
ről'anehézórákban, a halál közvetlen szomszédságában sem szabad megfeledkezni.
Művei közül elég a Luciliushozintézett Erkölcsi leveleket említeni, melyekben Sene-
ca az első laptől az utolsóig ,,neveli", erkölcsi jótanácsokkal látla el levelei cimzptt-
jét é§ minden más, olvasóját. Nem csoda, hogy közben az oktatás elméleti kérdé-
sein is afelfedező kíváncsiságával és örömével gondolkodott, s a tanítás, a módszer
számos alapelvét szinte örökérvényűen, szállóigeszerűen örökítette meg. ,,Hossá az
űt a szabályokon keresztül, rövid és hathatós a példákon át" (Longum est iter per
praecepta, breve et fficax per exempla) - irta egyik levelében. Epist. 1, 6. (Fináczy
Ernő ford.) A tanítás módszerének akad-e most - csaknem kéíezerév elteltével * e
mondásnál jobb, érzékenyebbmérőeszköze?
De Róma szorgalmas ,,mg|lei" nemcsak a nevelői gondolatok gyűjtögetésében
voltak fáradhatatlanok,hal{{m a szervezésben is. A korábbi kultúrák lazapedagő-
giai szerkezetével szembe n - a ludus, a grammatikai és retorikai iskola egymásra épü-
lő fokozataival * napjaink számára is példát nyújtó iskolarendszerl teremtettek. Eb-
ben, ha figyelmünk a szabadabb önképzésre, a szakműveltséget nyújtó intézmények-
re s az idegenben, görög nyelvterüeten töltött tanulmányutakra is kiterjed, modern
képzésformáink szinte minden alapelemét felfedezhetjük.
A múlt is sokat köszönhetett Róma nevelőinek. A középkori Európa oktatóinak
nemigen kellett tananyagon törni fejüket : változtatás nélkül vették át a ,septem ar-
tes liberales" taníárgyait A Karoling-korban, a 8. sz.-ban ezeket két csoportba
osztották, A ,,trivium"-ba (a latin 7795:,,háíom" szóból) a szóval-szöveggel foglal-
kozó tudományokat, a ,,quadrivium"-ba (a quattuor:unégy" szóból) a számviszo-
nyokat tárgy alő ismeretköröket sorolták.
A magyar iskolatípusok egymásra épülése,egészen l848-ig hű másolata volt a ró-
mainak, s nagyjából a római minta szerint tanultak minden országban a francia for-
radalomig Európa-szerte. S minthogy a korábbi: keleti, etruszk, görög művelődések

l6,1
 -::áa,
| |,

Róma @agóglájáfa seni maradtak hatástalanok , |gy a,,Város'' kdtúraközvetítő

szefepe igen iielentős a nerrelés terén is.
A római nwelők -borostyánköveil tehát.a mához is sóló, örökbecsű éttékeket
foglal magában. Ezért is érdemes avatagnak látszó könyveikről a port leverni, s ta_
nácso\at, ÖsáÖnrerseket el,fogadni azoktól a férfiaktól, akik ezerösáz*kétezer éve
oly Őszinteelmáyedessel tÖprengtek a mindig jobb felé törekvő nevelés problémáin.

l68
 ,,Verba volant, scripta manent"

Az irás
Mi azirás? Mindannyian tudjuk: a nyelvileg kifejezhető gondolatok rögzítésének
módja. Ma már egészen természetes, hogy gondolatainkat leírjuk, pedig hosszú út,
több évezredes fejlődés yezetett idáig. Kezdetben képek és ábrák voltak a gondola-
tok rögzítésének eszközei, majd a képek leegyszerűsített formái, a jelek és végül
egyes hangokat vagy hangok kapcsolatait ábráuo\ő betűk. A betűírás történetének
idejét a szakemberek kb. 5000 évre teszik, és eredetét az egyiptomi szent jelektől, a
hieroglifáktól számítják. Lassú fejlődése akkor érkezeít fordulóponthoz a Földközi-
tenger partvidékén,amikor a föníciaiak kialakították 22betűből álló mássalhangző,
rendszerüket. Mivel a régi keleti nyelvekben a magánhangzók ejtése elmosódott, bi-
zonytalan volt, azokat írásban nem is jelölték. Ezt mutatja egyes ókori keleti nevek
különféle későbbi átírásainak tarkasága is: Nabukadnezár Nabukodonozor és
újabban Nabu-kudurri-uszur;Jahve - Jehova stb. Magánhangzőkat tehát a föníciai
írás sem ismert. Ezek ,,felfedezése" a görögökre várt, akik a föníciai írásból fejlesztet-
ték ki a maguk írásrendszerét, s a mássalhangzók mellett a magánhangzókat is
jelölték.

80. Választási feliratok egy pompeji ház falán

169
 8l. Római kapiüílis írás, részlet Traianus császár
oszlopáról

:,
Mp A magánhangzókkal együtt az ember
'R beszéde mindössze 35-40 hang variáciőja,
Csak akkor látjuk, hogy a betűírás milyen
forradalmi újítást jelentett, ha arra gon-
dolunk, hogy az ókori Egyiptomban több
mint 3000 képírásos jelet használtak, vagy
hogy a mai Japánban kb. 2500 írásjelet kell
elsajátítani, a kínaiaknak pedig legalább
3000-et, hogy csak a napilapokat olvashas-
sák. Ennéljóval többet használnak a köl-
tők és a tudományos irodalom.

A latin írás
A latin Írás, amely ma is a legelterjedtebb írásforma a világon, a görög írásból szár-
mazott, de az etraszkok közvetítésével és az általuk átalakított betűrendszerrel ke-
rÜlt ltáliába. A rómaiak közvetlenül csak négy betűt vettek át a délitáliai görög gyar_
matosoktól. A latin Írás két és fél évezredes fejlődése sok eltérő változatonkeresz-
-
tÜl - létrehozta a mai nyomtatott és írott, kis- és nagybetűkből álló kurzív (folyó)
és
az űn. blokk írásos (a betűket nem összekapcsoló) formákat,
Az ókori Rómában ugyanis csak nagybetűkkel, majuszkulákkal irtak.|Alatin ma-
iusculumanngnusmelléknévközépfokú semlegesnemű alakja (maius:nagyobb) ki-
csinyítő kópzővel. Jelentése tulajdonképpen: nagyobbacska. A nyomdászati szak-
nYelvben a tÖbbes számű alakját használjuk a nagybetűk jelölésére, fonetikus
átirás-
ban. ugyanígy a minus (kisebb) latin szóból származik a kisbetűk elnevezése,
a mi-
nuszkula- A nagYbetűs Írást másként kapitális írásnak is nevezik. A latin caput (fej)
főnévből képzntt capitalis melléknévjelentése: nagyszabású, nagyszerű vagy csak
egyszerűen: nagy.]
Az első latin Írásemlékek azi. e. IV-ik századbőlvalók. Ekkor móg a betűk esetlen
formájúak, de azirástechnika és azfuőeszkőzök fejlődésével egyre tetszetósebbé, esz-
tétikusabbá válik az íráskép.A fejlődés tetőfokát a római Traianus oszlop feliratá-
nak gyönyörűen formált kapitális betűi mutatj ák. (Az oszlopot a császárnak a dá-
kok felett aratott győzelme emlékéreemelték i. sz. ll3-ban.) Időközben a papirusz
és Pergamen elterjedése már kerekdedebb betűk használatátis lehetővé tette, melye-
ket gYorsabban és könnyebben lehetett egymás után sorako ztatni. Ez azűn. unciális
írás, szintén csupa nagybetűvel. A kisbetűk, minuszkulák, csak jóval később, Nagy

l70
Károly császár (i. sz. 768-814) idejében alakultak ki Európában, majd pedig később
a gót (csúcsíves,hegyes) betűk és ezeknek összekapcsolása révéna XIII. században
az összekötött vagy folyóírás.
Az ókori római írásnak másik érdekes sajátossága volt, hogy az egyes szavakat
nem választották el térközzel egymástól (scriptio continua), azirás megszakítás nél-
kül folyt. Ez az irásmőd nem tartott az antikvitás végéig,már időszámításunk előtt
kezdett szokásbajönni a szavaknak ponttal történő elválasztása, melyet aztán köve-
tett a praktikusabb, ma szokásos térkőzzel való elválasztás.

A gyorsírós

A gyorsírás tulajdonképpen római találmány, bár egyes keleti népek, pl. a zsidók is,
ismertek különféle rövidítési jeleket. Rómában a szónoklásnak az állami életben ját-
szott óriási szerepe szinte parancsolólag követelte, hogy a gyorsan szállő szavakat
megpróbálják írással is nyomon követni, hogy így a beszédeket lehetőleg hitelesen
rögzíthessék az archivumok számára vagy késóbbi kiadás céljára. Verbá volant,
scripta manent ! (A szó elszáll, azirás megmarad !) Nem véletlen tehát, hogy a gyors-
írás a rómaiak legnagyobb szónokának és legtermékenyebb levélírójának, Ciceró-
nak az ,,irodájában" született meg. Ó titkáraként kora egyik legműveltebb emberót,
a volt rabszolgát, M. Tullius Tiro-talkalmazta.Ez a találékony írnok, akit a szükség
tett újítóvá, a diktált szövegeket részben más népektől átvett, részben maga-kitalálta
jelekkel és rövidítésekkel (notae Tironianae) lejegyezte, majd később - saját jó me-
móriájára is támaszkodva - visszaolvasta, illetőleg visszatette közönséges írásra.
Gyorsírás volt már ez a javáből! A szellemes tirói módszer egyik sajátosságaként
említhetjük, hogy kezdőbetűk vagy betűkapcsolatok szerepeltek egyes gyakori sza-
vak helyett, melyeknek az értelme a szöveg összefüggéséből kitűnt * de valószínűleg
csak a gyorsíró számára. Pl. az ,,A" az ,,absolvo" vagy ,,anno" szavak helyett állt s a
,,SA" kezdőszőtaga ,,salus" vagy ,,sacerdos" főneveket rövidítette, mikor melyiket.
eilitOtag a ,,QPN" betűk egymásba írt kombinációja a Catilina ellen mondott első
beszéd világhírű sorait rögzítette: ,,Qouosque tandem abutere, Catilina, Patientia
Nostra?" (Catilina, meddig élsz még vissza a mi türelmünkkel?)
Az ilyenfajta rövidítések visszatételéhez igencsak kellett a jó emlékezőtehetség.és
fantázia, melyekkel Tiro bőségesen rendelkezett. Többek közt ez a tény tette Tiro
szolgálataitfelbecsülhetetlen értékűvégazdájaszámára, akiháláját és barátságát - a
felszabadítás és anyagi megbecsülés mellett - gondoskodó szeretettől átitatott levele-
iben többször is kifejezte. ,,Nagyon aggódom egészségi állapotod miatt - ída Cicero,
Ha ettől az aggődástől megszabaditasz, én is megszabadítalak minden gondodtól.
Többet is írnók, ha tudnám, hogy már élvezetet okoz neked az olvasás. Tehetsége-
det, amelyet én nagyrabecsülök, fordítsd arra, hogy egészségedet számomra és saját
magad számára megőrizd." Cicero, Epist. ad fam. (Terényi lőzsef fordítása)

l7l
 EgY másik levelében kedves kötekedéssel ,,írásaim örökös kritizálőjának,, (Sze-
PessY Tibor fordítása) szőlitja, ami kapcsolatuk bensőséges voltára igen jellemzően
utal.

íróeszközök. stilus és viasztáblű

Nem kétséges,hogy az Írás fejlődése §zorosan összefüggött azzal is,hogy azadott idő-
ben milyen íróeszközök, írószerek állottak réndelkezésre. A kezdet kezdetén, amikor
a legfőbb cél a maradandóság volt (uralkodók neveinek és tetteinek megörökítése,
tÖrvénYek stb.), a kemény kő vagy érctábla és a vésésre alkalmas fémeszközök szol-
gáltak,,írószerül". A betűk és jelek ekkor inkább szögletesek vagy ék alakúak vol-
tak. Ez az ,,irás" neltéz, lassú és fárasztő munka volt. Később, amikor az irásnak
egYéb Praktikus célokat is ki kellett elégíteni,könnyebben kezelhető anyagok után
néztek. Használatba kerültek a gipsz, fa, viasz és a különféle formájú íróvesszők.
A rómaiak klasszikus íróeszköze a viasztábla (tabula cerata, pugillares) és a stílus
volt. A viasztábla kisebb-nagyobb méretű, de általában kb. 30-40 cm széles zömök,
inkább négYzethez hasonlító fatábta volt, néhány centiméteres kiálló peremmel.

|-

sz. Ótori irószerek

172
A peremen lyukak szolgáltak arra a célra,
hogy néhányat zsinórral össze is fűzhesse-
nek. Ilyenkor a belső táblák mindkét ol-
dalát vastag viaszréteggel vonták be, a fe-
dőtábláknak, illetve az egyedüli tábláknak
azonban csak egyik oldalát, A betűket a vi-
aszba karcolták, miközben a kiálló perem
83. Hármas viasztábla
védte az irást az elmosódástól. Bármilyen
furcsa is, még 50-60 évvel eze|őtí nálunk is ezekhez hasonló palatáblákat használ-
tak a kisiskolások az írás megtanulására.
A stílus egyik végénhegyes volt, mert ezzelkarcolták be a betűket; a másik végét
lapos formájúra képeztók ki, hogy elsimíthassák a viaszt, Ez az irővessző kemény fá-
ból, később egyre gyakrabban elefántcsontból vagy fémből készült, és meglehetősen
veszedelmes szerszám volt, jobb hiján akár védekező fegyverül is hasmálhatták.
Suetonius leírja, hogy Caesar, amikor azon az emlékezetes március idusán az össze-
esküvők rátámadtak, egyiknek a karját épp a stílusával döfte át. Hogy véletlenül
meg ne szúrhassák vele magukat vagy egymást a tanulók, írnokok és másolók, ezt az
elmaradhatatlan kelléküket tokban (graphiarium] hordták. Talán nem is kellene
megemlíteni, hiszen annyira köztudomású, hogy a sok értelemben használt stílus
szavunk az irővessző latin nevére megy vissza.
A viasztábla és a stílus nemcsak az irás megtanulására és gyakorlására szolgált,
hanem feljegyzésekre, szerződések, végrendeletek és egyéb állami vagy magánjellegű
dokumentumok elkészítésére,valamint levelezésre is használták őket. Az ifiabb Pli-
nius, a nagy műveltségű levélíró jegyzeteitáltalában viasztáblára írta, amint egyik is-
mert leveléből megtudjuk. ,,Ott üldögéltem a vadászhálők mellett, kezem ügyében
azonban nem dárda vagy lándzsa volt, hanem íróvessző és viasztáblák. Elmólkedtem
valamin és jegyezgettem, hogy ha üres kézzel térnékis haza (ti. a vadászatról), leg-
alább a viasztabláim legyenek teleírva... Körös-körűl az erdő magánya és az a
csend, mely együtt jár avadászattal: a gondolkodásnak nagyszerű serkentői. Ezért,
ha majd vadászni mégy, saját peldámon ajánlom, hogy a vadásztáska és flaskó mel-
lett viasztáblát is vigyél magaddal . . ." - sző| a baráti levél Tacitushoz, a jeles törté-
netíróhoz. (Plinius, Epist. I. 6. Terényi József ford.)
Hosszabb írásokhoz több viasztáblát összefűztek ( duplices, triplices stb.). A leve-
leket és más fontosabb közleményeket, mint pl. kinevezési okleveleket, megbízásokat,
a zsinórok két végénviasszal le is pecsételték. Az állami dokumentumokat és min-
den más megőrzésre szánt írást az állami levéltárban (tabularium) helyeztek el,
amelynek először Ceres istennő, később Saturnus temploma nyújtott fedelet és isteni
védelmet. Viasztáblákat szoktak aze|adő rabszolgák nyakába is akasztani (titulus,
nyelvünkben is továbbélő szó), amelyek hirdették az ,,árll" jó és rossz tulajdonságait
és árát, mindezt az esetleges későbbi reklamálások elkerülésére.A viasztáblák igen

173
 sokáig voltak használatban, még akkor is, amikor a modernebb írószerek,
a papi-
rusz és még később a Pergamen, egJre nagyobb teret hódítottak. Az
említett plinius
leveleiben gyakran szerepelnek erre utaló kifejezések
Qloposcit tabulam, magyarul:
kérte a viasztáblát; stilum accepit, azaz: stílust fogott; az akkor már
,,modernséget''
jelentő ,,evolvit librum" (kitekergette a könyvtekercset) és
,,volumen'' (könyvtekeics)
kifejezések mellett,

Papirusz

A fent említett,,liber" és,,volumen'' szavak

ugyanis egyformán azt a papiruszteker-
csetjelölik, amely a fejlődés folyamán hát-
tórbe szorította a nehézkesnek bizonyult
viasztáblát. Az Egyiptomből származő pa-
pirusz a mi papírunknak nemcsak szerep-
ben, de nevében is.őse. Az i. e, II-ik szá-
zadíől kezdve vált ismeretessé a rómaiak
előtt, amikor a politikai események révén
kapcsolatba kerültek Görögországgal és
Egyiptommal. Erdekesen irjale azidőseb-
bik, a természettudós Plinius a papirusz
készítését.A papyrus növény szárárő! le-
rántották ahéját, a húsát igen vékony, kö-
rülbelül méternyi hosszúságú sávokra vag-
dalták, amelyeket egymáshoz illesztettek
úgy, hogy összefüggő réteget alkossanak.
Ezekre keresztben ugyanannyi csíkot fek-
tettek, ós így egy hálószerű szövetjött létre.
Az egészet összepréselték, kiszárították,
kalapáccsal laposra verték és kiegyenget-
ték. Így jött létre a kiváló minőségű papi-
ruszlap, a charta, amelynek neve a mi kár-
tya szavunkbanél tovább. A gyakorlati ér-

84. Olvasó férfi tekerccsel

85. Papirusztekercsek tokkal, capsa

174
zékű rőmaiak a charta készítésébenhamarosan túlszárnyalták egyiptomi mesterei-
ket. A Fannius mester által készitett hófehér, finom papirusz, a ,,chatta Fannia", mi-
nőségben az importált kitűnő alexandriai chartát is felülmúlta.
A papirusz feltalálása lehetővé tette a könyvkészítést, A könyv eredeti alakjában
nagyon kül§l§62611a mai könyvtől. A rómaiak kb. egy hexameter sáles ({6-56 6"-
tűhelyes) papirusz szalagokat ragasztottak hosszában egymáshoz. Az igy kapott 1-4
méter hossá szalagot egyik (sima) oldalán teleírták, majd feltekerték egy csont-
vagy farudacskára, amelynek két végétlegtöbbször gomb-, de néha más, díszes for-
májúra képezték ki. A rudacska a papiruszszalagvégéhez volt ragasáva és a felteke-
rést olyan irányban kezdték, hogy a szöveg kívül maradjon. A papirusz alsó és felső
szélót a rojtosodás megakadályozására körülvágták, habkővel lecsiszolták, esetleg
be is festették, majd az egészet átkötötték. Olvasáskor ezeket a könyvtekercseket le-
tekerték. Megőrzés céljából hengeres dobozokba (capsa) helyezték őket.

Pergamen

A papirusznak sok jó tulajdonsága mellett komoly hibája volt, hogy könnyen sza-
kadt, és a széle minden,előzetes kezelés ellenére hamar kirojtozódott. Nagyon ártott
neki a nedvesség is, Innen van, hogy papiruszkönyv teljes egészébennem is maradt
ránk, csupán kisebb-nagyobb töredékek, azoknak javarészétis az Egyiptom száraz
homokjától betemetett római kori települések romjai között, vagy nedvességtől vé-
dett barlangokban találták, mint az utóbbi évtizedek legszsnzáciősabb papiruszlele-
tét, az ún. Holt-tengeri tekercseket is.
Ezprtaz i. e. II. századtól kezdve vékony bőrhártyára is írtak, melyet a feltaláló
pergamoni tudósokról ma is pergamen néven ismerünk. Ez jőval tartósabbnak bizo-
nyult a papirusznál, nem foszladozott, mindkét oldalára írhattak, sőt az eredeti írást
ismételt felhasználás végett ki is tudták kaparni. Ezeket az űn. palimpsestus-okat
már Catullusék is használták, mert nekik nem telt arra, hogy verseiket, mint egyes
gazdagabb fűzfapoéták, díszkiadásban jelentessék meg.

,,Suffenusunk, hisz ismered te jól, Varus,

Ügyes-beszédü, szellemes, finom fickó.
S ugyancsak ő halomnyi verset ír össze.
Úgy gondolom, tizezret is megírt, vagy még
Többet s nem ú!y, miként mi, megkapart-hártydn
Tisztázva, §őt, királypapiruszon, szép, új,
Boglárdiszes, vöröskötésü könyvekben
Ólmos soron s horzskőn csiszolva két végét.
De olvass csak belé. . . "

Catullus, 22. (Horváth István Károly ford.)

175
 86. Pergamenkönyvek brondedelei

A pergamen különben szintén nagyon drága anyag yolt, és ezért csak a fennmara-
dásra szánt dokumentumokat, tudományos írásokat, költői vagy prőzai irodalmi
műveket Írták rájuk. A kereszténység első századaiban a bibliai szent szövegek, az
egybázatyák művei lettek az értékesebbek és ezek kedvéértszámos klasszikus szerző
műveit kivakarták. Szerencsére sok palimpsestus-on különféle eljárásokkal újra o1-
vashatóvá lehetett tenni a törölt szöveget, s így az ókortudomány máshonnan nem
ismert írások birtokába jutott.
A Pergamen súlyosabb volt a papirusznál, ezért a könyvkészítésben a tekercsfor-
máről áttértek a mai könyv ősének tekinthető kódex-formára, &nnyival is inkább,
mert Így a lapok mindkét oldaláralehetett írni. Mintául az összeszíj azott viaszíáblák
szolgáltak : aziveket összehajtogatták és ívfüzeteket alkottak. Ezek az összehajtoga-
tás száma szerint lehettek két-, három-, négyrétűek. 15_20, fa- vagy bronztáblák kö-
zé kötött ivíiúzetalkotta a kódexet, amelyet - a mai könyvekhez hasonlóan
- köny-
nYebben tudtak tárolni és főként kezelni, hiszen mennyivel egyszerűbb volt hátra-
vagy előrelapozniuk egy könyvben, mint hátra- vagy előretekerniük egy papiruszte-
kercset !

A Papirusz és a pergamen természetesen másféle írószereket is követelt. A stílus

szerepét átvette a kihegyezett nád (calamus) , vagy a madártoll (penna). A két szó
kőzij'l az elsőt nyelvünkben a kalamáris sző őrzi, a másodikat pedig eredet i alaklá-
ban a legutóbbi időkig az élő magyar beszéd is ismerte. Az angol,,pen" (toll) szó
szintén a PennábÓl szátmazlk, és így válik nyomban érthetővé a Nemzetkö zi írősző-
vetség angol neve is, a Pen Club.

|76
 Ezekkel az írószerqkkel festékanyagot kentek a papirusz sima oldalára vagy a wr-
gamenre. A festéket vagy tintát sötét színe mialt atramentum-nak nevezték el (ater,
-a, -um:fekete, sötét). De a tinta szó szintén latin eredetű, olaszul és spanyolul is
,,linta", németül,,Tinte".
A festék sokféle anyag keverékéből állott. Szerepelt ezek között a csergubó nedve,
korom, szurok, szépia, gumi arabicum, sőt még a borseprő is ! A fekete mellett vörös
tintát is használtak, főleg a címek írására, sőt mi több, nem volt ismeretlen előttük a
mai kémtörténetek ,,1áthatatlan" tintája sem, amelyet az ilyen tintával írt levél cím-
zettje csak különleges kezelési eljárásokkal tehetett láthatővá. A tintákat hengeres
tintatartókban tartották.

Könyvkiadás - könyvkereskedés - könyvtárak

Fentiek alapján könnyen elképzelhető, hogy a könyvek elkészítéseés sokszorosí-
tása mennyi fáradságot, időt és természetesen költséget igényelt. Az ókori könyv te-
hát nem volt olcsó mulatság, könyvet gyűjteni és főként ,,kiadni" csak a gazdagok-
nak állt módjában. Azis igaz viszont, hogy a ,,könyvkiadás" sokaknak jól fizetett
szakmát, a szsrzőnek pedig óriási bevételi lehetőségekkel kecsegtető üzletet biztosí-
tott. A világbirodalommá szerveződő Rómában ugyanis sokan érdeklődtek az irők
vagy atudósok új művei iránt; már Cicero idejében élénkkeresletet kellett kielégíte-
ni|, A szerző tehát másolóműhelyt létesített - ez a mai nyomdák és kiadóhivatalok
elődje. Itt több szakképzelt rabszolga (servus litteratus) másolta a szövegeket, élü-
kön a művelt és irodalmilagképzettvezetővel, aki azegészvállalkozást iránfította és
a legigényesebb munkákat végezíe.Az egyik leghíresebb kiadó Cicero barátja volt,
Titus Pomponius Atticus. Barátságuk emlékétkötetnyi |evél őrzi. Később, amikor
egyes népszerű művek példányszáma az ezret is meghaladta, és alkalomadtán újabb
kiadások váltak szükségessé,a másolást a sznrző megbízásából már hivatásszerűen
az,,antiquarii" vagy,,archaeologi" céhe,vállalta és végezte. Íme, megint egy példa
arra, hogyan élnek tovább az antlk Róma fogalmai, igaz, megváltozott jelentésben:
ma az antlkváriusok használt könyvek árusításával foglalkoznak, archeológusoknak
pedig a régészeket nevezzük.
A mű, lett légyen az verseskötet vagy tudományos értekezés,attől a pillanattól
kezdve, hogy a kiadó rendszerint potom áron megvásárolta, egyszer s mindenkorra
az ő személyes tulajdonába ment át. A szerzőnek az ij,zleti szerződés megkötése r,rtán
többé nem voltak jogai és nem lehettek további igényei. Minden bevétel a kiadót, a
könyvkereskedőt illette. Erdekesen ír erről Seneca: ,,Mi azt mondjuk: ,Cicero köny-
vei'- viszont ugyanazokat Dorus, a könyvárus ,az én könyveimnek' nevezi és mind-
két állítás igaz: azelőbbi aszerző, az utóbbi a megvásárló jogaira hivatkozik. Helye-
sen állítják, hogy a könyvek mindkettőjüké, mert valóban mindkettőjükhöz tartoz-
nak, csak nem egyforma módon. S így Titus Livius is (a híres történetíró) megveheti

l7,|
 vagy megkaphatja Dorustól ,saját'könyveit". (De beneficiis, Szepessy Tibor fordi
tása)
Mint minden üzleti vállalk ozás, a könyvkiadás kockázattal is járt, mind a szerző,
mind a kiadók számára. Ésnem is csak anyagi kockázattal! Elég gyakran előfordult,
hogY egYes császárok bizonyos műveket
- rendszerint szabadszájiságuk vagy politi-
kai élzásaik miatt - elkoboztattak és elégettettek, s ilyenkor sem a kiadó, sem a
szerző nem Úszta meg szárazon. Ezért a nyilvános könyvtárak vezetőiés a könyváru-
dák tulajdonosai kénytelenek voltak éberen vigyázni arra, hogy nejuthasson a kö-
zönség kezébe olYan mű, amelynek elterjedése a császáriudvarban rossz vért szülhet,

Könyvkereskedés

A kÖnyvkereskedés * ide értve a Keletről és Görögországből importált könyvek áru-

sítását is - RÓmában Üzletszerűen azi. e.II. században kezdett kialakulni, a császár-
korban már virágkorát éIte, Ekkor már többnyire szabados ok (liberti) kezen volt,
akiket ,,biblioPola" , vagy ha másolással is foglalkozt ak, ,,librarius" elnevezéssel illet-
tek. A kÖnYvesboltok neve: ,,tabernae librariae". Ezekben a könyveket polcokra he-
lyeme mutatták be az.olvasóknak, a könyvesbódék előtt pedig ki volt függesztve a
boltokban kapható könyvek szerzőinek jegyzéke, rendszerint a könyvek árával
együtt. Martialis írja :

,,Caesar foruma végénott a bódé,

Melynek lécfala telve édulákkal:
Költők névsora van reájuk írva.
Köztük lelsz hamar. Es ha még Atrectust
- Így hívják ma a bolt tulajdonosát -
Nem kérnédis, a polcrul adja tüstént,
megsimitva, biborszinü burokban,
Öt dénárnyi ra tartva, Martialist. "
I, l7., (Balogh Károly ford.)

A könyvesboltokban gyakran találkoztak a szerzők is egymással vagy olvasóik-

kal, és, miként az irodalmi szalonokban, a fürdők ,,kultúrhelyiségeiben" és más nyil-
vános helyen tartott felolvasásokon, alkalomadtán itt adtak izelitőt késziilő műveik_
ből, itt kritizálták, vitatták meg az újdonságokat.
A könyvesboltok zöme cicero idejében a Forumon kínálta portékáját, később egy
mellékutcaba szorultak. Leghíresebb volt a Sosius testvérek boltja a Ianus szobor
kÖzelében. A fentebb idézstt Martialis idejében élénkforgalmat bonyolított le, főleg
kis terjedelmű, pergamenre írott művekből, az Argiletumon (vagyis apax, azazaBé-
ke temploma mögötti téren) lévő könyvesbolt, amelynek tulajdonosait a költő gyak-
ran névszerint is említi.

178
 ,,S hogy tudd, hol vehető meg a könyv és hogy ne barangolj
Tétova, téves uton, jer, vezetőd leszek én.
Árusa Lucensis szabadossa: Secundus. Eléred
pallasi forumon át, Béke küszöbje mögött" - igazitja Útba Martialis epigram-
májában egyik vevőjét a bolt felé. (I, 2., Balogh Károly ford,)

A könyvkereskedés a szerzetesrendek megalakulásáig virágzott, utána fokozato-

san megsánt. viszont éppen ezeknek a középkori szerzeteseknek köszönhetjük,
hogy szárgalmas másolómunkájukkal átmentették az utókor számára az antik szö-
u.g"t"t, hiszen a görög és római írók legelső nyomtatott kiadásai középkori másola-
tok alapján készültek.

Könyvtárak

A könyvtárak eredete a régmúltba,a görög és római kultúra virágzása előtti időkre

nyúlik vissza. Ninive (Asszíria fővárosa) romjai közt találták a legkorábbit, egy
égetett agyagtáb|á_
,,cserépköny vtárat" ;az ebben tárolt ,,könyvek" anyagául ugyanis
kat használtak. A görögöknél már sok magánkönyvtár létezett, a legértékesebbet ál-
lítólag a filozófus Arisztotelész gyűjtötte össze. A közkönyvtárak közül leghíresebb
47-ben részben leégett, 624-ben pedig az ara_
az aleiandriai könyvtár volt, amely i. e.
A másik híres könyvtárat Per-
bok pusztítása következtében teljesen megsemmisült.
gamonban alapították.
vol-
Ezeknek a könyvtáraknakavezetői írók és tudósok, az irodalmi élet iránYÍtói
tak. Ők állítottákössze és vezették a katalógusokat, ők ál|apitották meg a
művek hi-
karbantartásáról, készitettek kivo-
telességét, ők gondoskodtak a könyvek szakszerű
Hellász Földközi-tenger keleti,
natokatbelőlük stb. Rómában a döntő fordulatot és a

hellenizált partvidékének meghódítása jelentette: egy-egy hadvezér vagy államfórfi

gazdag magánkönyvtáraí gyűjtőtt össze a hadjáratok alkalmával összeharácsolt
tonyu.tuot. Az i, e.I. században már általános divat volt az előkelők kÖzt a kÖnY-
vek gyűjtése. Gellius így szól egy Szerencsés könywásárlásáról: ,,Amikor Görögor_
,ragútlott"m vissza \táliábaés Brundisiumban partra szállva sétáltam ebben a hÍ-
,", tittiiOt"n, egy egész sereg eladásra kitett könyvet pillantottam meg és tüstént kí-
váncsian odasiettem. Egytől-egyig görög könyvek voltak és csodálatos meséket, hal-
jónevű szerzők, , ,
latlan és hihetetlen történeteket tarta|maztak, amelyeket régi és
bepiszkoló dtak az árus asztalán és kÜlsejÜk
írtak. A könyvek - vevőre hiába várva -
azelsőpillanatra undorító volt. Mégis odaléptem és megkérde ztem árukat Erdeklő_
désemet csak fokozta nem várt, csodálatos olcsóságuk. Kis összegért nagy részüket
megvettem.. . olvasás közben egy_két gyönyörű részt, amilyeneket a latin íróknál
mé! nem tapasztaltam, kiválasztottam és feljegyzéseim közé iktattam. . . " Noctes
Atticae IX. 4,, (Lessi Viktor ford.)

|,79
 ,.4 ,;"

87, A tivoli (Tibur1 Hadrianus-villa könyvtára alapján rekonstruált ,,magánkönyvtár''

180
 Rómában az első közkönyvtárat Caesar tervezte, de a megvalósítás dicsősége
Augustus és Asinius Pollio nevéhezíűződik. Pétdájukat a császárok közül Tiberius,
Vespasianus és Traianus követték, sőt ők már a provinciákban is létesítettek nyilvá-
nos könyvtárakat, nemcsak a fővárosban, ahol időközben a számuk a28-at is elérte.
A könyvtárak általában olvasótermekkel is rendelkeztek, könyvkikölcsönzesről
nincs tudomásunk. Ezekaközkönyvtárak azonban nem sokáig maradtak fenn, álta-
lában tűzvész áldozatai lettek. csak a Traianus által a Forumon létesített, és a csá-
szár nevét (Ulpius) viselő Bibliotheca Ulpia állott fenn azY. század végéig,dacolva
az emberi gondatlansá Bvaw barbárság pusztító erejével, mely a római irodalom oly
sok, korábban nagyrabecsült alkotását aóta át véglegesen az enyészstnek. Habent
sua fata libelli ! A könyveknek is megvan a maguk sorsa _ ilyen értelemben is igaz ez
a régi mondás.

l8l
 ,,Panem et circenses!"

Szőrakozások, játékok
,,Futnak, s lassanként kirabolnak minket az évek.
Elvitték a kacajt, lakomát, tréfát, a szerelmet,
s végül a verstől is megfosztanak."

Horatius Epist. II, 2, 55-57. (Muraközy Gyula ford.)

Az elmúlás gondolatának nagy római költője halála előtt néhány éwel írta le eze-
ket a sorokat, mintegy búcsútmondván mindannak, ami számára az éleíetjelentette.
valóban, a római ember életéhezszorosanhozzátartozott a hasznos és kellemes idő-
töltés. A fenti idézet eredetijében a ludus főnév (a fordításban kacaj) nemcsak a játé-
kot jelentette, hanem általában mindenféle testi és szellemi szőrakozást, a szinházat,
a cirkuszt, a viadalokat, sőt ,,ludus"-nak nevezték a rómaiak a hasznos tudomá-
nyokra oktató alapfokú iskolát is.
Aszőrakozás tárgya, mértékeés formái jellemzőek a szőrakoző emberre. A régi
rómaiak karakterét is sajátos oldaláról láthatjuk, ha szőrakozásaik közben próbál-
juk megfigyelni őket.

Gyermekkori szórakozások

Minden életkornak megvoltak a jellemző szőrakozásai. A római gyermek életének

javarészét ugyanúgy a játék töltötte ki, mint a maiakét. Iátszott mindennel, ami a
keze ügyébe akadt, utánozta a felnőttek életmódját. Erdekes módon a felnőttek so_
hasem akadtak fenn azon, ha a gyermekek játékból őket imitálták, viszont illetlen
dolognak, sőt esztelenségnek tartották, ha érett ember adta fejét gyermekes szórako-
zásokra.

,,Valakit, ha szakállasan is lenyűgözne,

hogy kunyhót épít,egeret kocsikába fog, és űz
páros-páratlant, s lovagol vesszőparip án : azt
elmebaj üldözné. . ." - iia Horatius.

Sat. II, 3,247-249, (Kárpáty Csilla ford.)

l82
 Eztermészptesen csak néhány a sokféle gyermekjáték közül. Jellegzetes római já-
ték volt a páros_páratlan (ludere par impar), amelynek lényegét aztette, hogy ki kel_
lett találni, vajon a játszótárs páros vagy páratlan számű kavicsot, golyócskát stb.
tart csukott kezeben. (Hasonló játékot, a snóblit, ma is játszanak egyes helyeken a
felnőttek is - penzre.)
A kisebb gyermekek nemre való tekintet nélkül homokoztak,bázacskát építettek,
kockáztak, dióval vagy mogyoróval golyőztak. Nagy kedwel hajtották a karikákat
is (orbis, trochus), amelyekre sokszor csillogó diszeket vagy csengettyűket akasztot-
tak.
A fiúk egyik kedveltjátékszere volt a pörgettyű (turbo) , egy csúcsos végű fadarab,
melyet kezükkel sodortak meg úgy, hogy sokáig pörög|ön. Mindig nagy mulatságot
jelentett a kocsikázás. Nemcsak a Horatius említette ,,egérfogat" szerepelt ilyen játé-
kaik közt, hanem készítetteknagyobb, két- vagy négykerekű kocsikat is, melyek elé
kutyát, kecskét, sőt törpelovat fogtak a kamaszodó gyerekek, máskor saját maguk,
vagy rabszolgafiúcskák hizták azokat nagy ricsaj közepette. Valóságos kocsiverse-
nyeket is rendeztek a ,,nagy" cirkuszi kocsiversenyek mintájára. A fentebbi idézet
,,vesszőparipája" Horatiusnál valójában hossá nádszálvolt (harundo longa), akár-
csak Petőfi ,,szilaj nádparipája", de ló gyanánt nyilván a római fiúknak is megfelelt
bármilyen botdarab.

88. A karikázó római gyereket

89. Labdáző gyerekek

l83
 A kislánYok szívesen babáztakRómában is. Az ásatások folyamán sokszor kerül_
tek elő az emberi testet elnagyoltan ábrázoló primitív agyagbabácskák,
melyek kö-
zött művészi szépséggel megmunkált, végtagokkal rendelkező babák is akadnak,
úgyhogy már őltőztstni is lehetett őket Qrupa, németül Puppe).
Jellemző volt a gyermekjátékokra - miként a felnőttek szóiakozásaira is
jelleg. ,,HogYha beszél a gyerek már és tud járni, hasonló játszótársak -
a társas
után vá-
cyik. . ." - irja ugyancsak Horatius, említett művében (Kárpáty Csilla ford.). Együtt
labdáztak, golyőztak, egymás nyakában ülve futóversenyelet rendeztek,
a fiúk bo-
tokkal katonásdit játszottak. Játszottak szembekötősdit is, melyben a bekötözött
szemű játszőtárs igyekezett elfogni az őt csúfondárosan ingerlő es botoktal piszkáló
többieket, hogy azok kerüljenek helyette a kör közepere.
,,Rézlégy kergetés'' volt en-
nek a játéknak a neve. Lehetne még sorolni a sok eredeti római vagy görögöktől
át-
vett társas gyermekjátékot, amelyek többségéhez hasonlókat a mai gyerekek
is szíve-
sen játszanak. Pl. a ,,fej vagy írás"-t (capita aut navia) pénzdarabokkal,*

Sportjátékok

Az idősebb fiúkorosztályok igyekeztek minél hamarabb részt venni a felnőtt férfiak

szórakozásaiban, különösen pedig a kemény sportjátékokban, amelyek szőtakozlat-
va ugyan, de egyszersmind a szigorú római nevelés részeként a katonáskodásra
készítettékfel Őket. A versenyek tehát elsősorban a test edzésétszolgálták, íő
szá-
maik a diszkoszvetés, fakarddal yaló vívás, teljes fegyverzetben való futás és a
lovaglás voltak. Az Örömet a jó teljesítmények eléréseokozta, bár a rómaiaknál
távolról sem alakult ki olyan versenyszellem, mint a görögöknél.
A férfias sportjátékoktól való Visszahúzódást az elpuhultságjelének vették és meg-
vetették. Horatius sok költeményében ítéliel azokatazifiakat, akik
,,oly elpuhultak,
hogy még lovagolni sem tudnak és félénkszivű vad,ászok, de játszani mind
ügyesek''
- ti. a karikázásban és a kockajátékokban. (Carm. III,24,54-58.) A visszahúzódás-
ra nem mentség a férfiakat ,,tönkretevő" szerelem sem, s igy a kőItő bizony
számon-
kéri Lydiától, hogy szerelmese, Sybaris,

,,társai közt vitéztil

mért nem ugrat már, fogazott zabla alá csikarva
gall paripája gőgjét, -
szelni mért retteg Tiberis szőke vizét, riadtan
mért fut a jó olajtól,
mint a kígyó vére elől? Bajnoki torna mért nem
kékítikarját, bár
túl a célon játsma vetett annyi gerelyt s korongot?''
Horatius, Carm. I, 8, 5-12. (Grigássy Eva ford.)
* Egyik oldalukon
a kótarcú Ianus voltláíhatő (capita), a másikon egy hajó képe (navia).

l84
 A vaűszat (venatio) a régi időkben csak az élelemszerzéscélját szolgálta,s főleg
rabszolga munka (servile opus) volt. Itáliában a jó társaságboz tartozó férfiak
aránylagkésőn kaptak rá és inkább csak azért, mert a harcnak és háborúnak előis-
koláját látták benne. Sportszerűen és szórakozásbő| tudomásunk szerint az i|labb
Scipio járt először vadászni, de Horatius idejében avadászat kezdett általánossá vál-
ni előkelő társaságokban, sőt valóságos szenvedéllyé is lett. Főleg nagyvadakra
(szarvas, vaddisznó) vadásztak. Nem annyira a vadak elejtése volt a cél, mint inkább
azelfogása, ami úgy történt, hogy betanított kutyákkal előre kifeszített hálóba ker-
gették őket, és csak azután ölték meg vadászlándzsával (venabulum). A sikeres va-
dász hírnévretett szert, de a vadászat testi és szellemi felüdülést is jelentett, mint pl.
az Lflabb Pliniusnak, aki az erdő csendjét vadra lesve elmélkedésre és irodalmi tevé-
kenységre is felhasználta (Epist. I. 6.).
Testedző jellegük mellett is elsősorban a szőrakozás célját szolgálták a különféle
labdajdtékok. amelyekben a fiatalok mellett az idősebbek is szívesen részt vettek.
Homérosz tanúsága szerint Görögországban már az ősi időkben is labdáztak, és a
rómaiak a labdajátékok néhány fajtáját épp a görögöktől vették át. A játékeszköz
többféle lehetett. A rómaiak főleg bőrből készült és valamilyen könnyű anyaggal bé-
lelt labdákat (pila), felfújt hólyagokat (follisJ és tollal bélelt gömböket (paganica)
haszniiLltak. Ezeket dobálták egymásnak, vagy alkarjukkal ütötték, amelyre ilyenkor
védő fagyűrűket húztak. Horatius említi a trigo játékot, amelyet háromszög alakban
felállott háiom játékos játszott, akik szigorúan csak balkézze| kaphatták el a labdát
egymástól. (Egyébkénta játék neve görög eredetű, és háromszöget jelent.) Lehetsé-
ges, hogy csapatjátékot is játszottak labdával, mint pl. a Spártában kedvelt, a mi ki-
szorítós játékunkra emlékeztető labdázást.

Társasjátékok

A sportjellegű játékokon kívül többféle más társasjátékkal is szórako ztak a fiatalok

és felnőttek. Egyik legáltalánosabb volt a kockajdték (atea). Ehhez a kockákat /la-
lus, íessera) csontból vagy kőből készítették.A talus-nak csak négy lapján voltak
.
számok : 1,3, 4 és 6. A 2 és 5 szám hiányzott, a kocka ugyanis két lapján domború
volt, és igy nem tudott ezeken megállni. Négy ilyen kockát ráztak meg egy pohárban,
és egy táblára szórták. Az volt a legjobb dobás, ha mind a négy kocka fölül különbö-
ző számokat mutatott, Ezt a dobást Venus-ról, a játékosokat pártfogoló istennőről
,,venus"-nak nevezték. (A mulatozásokat dirigáló rex bibendi is az lett, aki ,,venus"-t
dobott.) A legrosszabb dobásnak a,,canis"-t (kutya) tekintették, amikor minden lap
l-est mutatott. A tessera hatlapos kocka volt, minden lapján egy számmal l-től 6-ig.
A kockázás nagy népszerűségnek örvendett az ilyenfajta szórakozást kedvelő ró-
maiak között. Később, részben mert nagy összegű tétekben szerencsejátékot űztek
vele, részben vallásos okokból - mert a mítoszok szerint az istenek nem szeretik és

185
 büntetéssel sújtják a túl szerencsés embert
-, egy időben tiltották a törvények, és
csak a Saturnus isten tiszteletére rendezett ünnepségek alkalmával
lehetett kockázni.
A császárság idején a játék ismét széltében-hosszában elterjedt, maga Claudius
csá-
szár is szenvedélyesen űzte, Kirívó példakénttesz említéstHoratius (Sat.
II, 7,
15-19.) egY Volanerius nevű hírhedt társaságbeli alakról, aki
még akkor sem tudott
lemondani kockaszenvedélyéről, amikor a köszvény miatt mái
kezeit sem tudta
mozgatni és naPidíjat fizetettvalakinek, hogy helyette szedje fel és
dobja a kockákat.
Az Űn. deszkajátékokat is szívesen j átszották.Ilyenkor mezőkre osztott négyzete_
ket és köveket hasznaltak, mint mi a malomhoz vagy a dámáboz.
kevés tudomá-
sunk szerint ennél a játéknál a cél az volt, hogy meghatározott játéksabályok
sze-
rint kÖrÜlárják vagy elvegyék az ellenfél köveit. Játszottak egyfajta
ostromjátékot is
(ludus latrunculorum), Itt feltehetőleg két csapat küzdött a
aeszkan, a ,,rablók'' (lat-
runculus-rablócska)és az őket űldöző reguláris hadsereg. Az egyes kövek
katonát,
vezért, ostromgépet stb. jelentettek, amelyek harcoltak Erdekes, hogy eu-
ben a játékban volt egy figyelmeztető felszólítás: "gy*ársui.
,,Cavareg|!'', azaz ,,Yigyázz aki-
rályra!", amely lényegében a sakkjáték ,,Sakk!" bemondásának felel
meg.
VégÜl megemlíthetjük, hogy egyesek odahaza szívesen játszottak bóbszínhdzat
is,
olyan fafigurákkal, amelyeket zsinórokon rángattak, mint a későbbi időkben
a ma_
rionett bábukat, Ezt minden bizonnyal a görögök honosították meg
Itáliában . eua-
lánosan nem terjedt el, mert az ilyenféte játszadozást- különösen
a frata1oknál - az
elpuhultság jelének vették.

szórakozdsok a lakonuikon

A,társaságot igen kedvelő rómaiak gyakran rendeztek társas étkezéseket,

valóságos
lakomákat, amelyek kora délutántól olykor késő éjszakáig eltartottak.
A bőséges és
fényűző étkezésekköái szüneteket kiilönféle szőrakoztató műsorszámokkal
töltöt-
ték ki.
A szórakoztatásokról való gondoskodás a bázigazdafeladata volt, aki ennek
a fel-
adatnak igYekezett is minél tökéletesebben eleget tenni. Már a meghivottak
listáját is
úgy állította össze, hogy minél több elmés társalgó, szellemesen
viccelődő ,jópofa''
legYen kÖzÖttÜk. RÓma jellegzetes társaságbeli figurái voltak
a ,,scurra,,_k, eredetileg
műkedvelő szónokok, később hivatásos mulattatók, akik főleg abból
éltek, hogy lai
komákra jártak és hangos élcelődésekkel, tréfás ugratásokkal és veszekedésekkel
biztosították a vidám hangulatot. Ezeknek a hangnernére jellemző volt,
amit Hora-
tius írt arról a lakomáról, melyet egy vidéki úriember rendezett a költő
tiszteletére:

,,Múzsa, dalold ki, hogyan ment

pukkancs Messius és a bohóc Sarmentus ökölre,
és milyen ősöktől született ez akét perelő fél.

l8ó
 Messius apja a hírhedt oscus törzs ivadéka,
asszonyná,l rabszolga a másik. Ilyen születésű
volt ez a két küzdő. Sarmentus kezdi: ,,Olyan vagy,
mint egy vadló, azt mondom !" Nevetünk, de felel már
Messius: ,,Áilok elé - s megtázza fejét -, hova lennél,
hogyha a szarvad még mindig megvolna, hiszen még
csonkán is fenyegetsz?". . .

Sat. I, 5, 53-60. (Bede Anna ford.)

Majd a kibontakozó szőpárviadalban egymás testi hibáit, ragyás képét,bozontos

ábrázatát, apró termetét és ,,dicső" tetteit vagdossák egymás fejéhez, a vendégek
harsogó kacagása közepette. (A humor fokozására szolgál itt az ePoszi forma, a sze-
replők előkelő hősökként való szerepeltetésével, a nevetséges ,,párviadal" jelentősé-
gének komikus eltúlzásával. Összehasonlításul lásd Csokonai Dorottyáját!)
Mindig sikeres ,,szám" volt a vendégek meghökkentése, akár furfangosan elkészÍ-
tett,étyágyatéppen nem gerjesztő ,,ételkülönlegességekkel" vagy tréfás,jőizű kacajt
kiváltó ajándékokkal, ahogy erről Petronius írt (Satyricon, 56.). Ugyancsak ő szá,
molt be arról, hogy aházigazdákgyakran szerződtettek komédiásokat, akik cirkuszi
mutatványokkal (létra tetején való táncolás énekszóra, tüzes karikákon való átugr á-
lás, erőprodukciók) szőrakoztatták az ita|től már amúgy is emelkedett hangulatú
vendégsereget, vagy pedig rögtönzött - sokszor ízléstelen és trágár hangú - bohóza-
tokat adtak elő. Nem csoda, hogy azilyen lakomák féktelen tivornyázásokká fajul-
tak, s végül a vendégek többsége eszméletlenül hevert a padlőzaton, amely inkább a
cannae_i csatatérhez hasonlított, mint egy vendégséghez. (Cicero hasonlata.)
Természetesen nem mindig azilyenfajta,,szőrakozás" jellemezte a rómaiak lako-
máit. Sokszor a szerződtetett comoedus-ok irodalmilag művelt rabszolgák voltak,
akik többnyire a régi görög tragédiákból adtak elő részleteket - a vendégek igazi
gyönyörűségére. A baj csupán azvolt, hogy alkalmakként magának aházigazdának
is voltak irodalmi és színésziambíciói. Ilyenkor a vendégek a házigazdának kijáró
tiszteletből udvariasan tapsoltak is, de lényegében fanyalogva unatkoztak. A kÖltő
Martialis már eleve szkeptikusan fogadja a meghívást a gazdagok lakomá,ira, mert
tudja, hogy azelső fogás után jön a vers yagy a filozófiai értekezés,amelyhez illik jó
képet vágni. Szédül szinte, mikor már a negyedik-ötödik irodalmi produkció jÖn, és
meg is üzeni a gazdag versfaragó Ligurinusnak:

,,Hogyha megint meghivsz, sok rongy könyvedbe a konyhán

néma halat csomagolj - vagy vacsorázz egyedül,"
Mart. III, 50. (Balogh Károly ford.)

187
szórakozások a termákban

A római ember a hasznosat össze tudta kapcsolni a kellemessel fürdéskor is. A für-
dők kezdetben, amíg nem építetteknyilvánosakat, inkább csak tisztálkodási és
egészségügyi szükségleteket elégítettekki. Aki csak tehette, lakásában biztosította
ezeknek minden kényelmét.A rómaiak a szabadban való fürdéssel, a tengerrel álta-
lában nem voltak jó viszonyban, strandra nem jártak, és nem úsztak a mi korunk
sPortjához hasonlóan. Fürdőiket fedett épületekben rendezték be meleg és hideg víz-
zel,Lég- és gődürdővel. A szükséges hőenergiát fafűtéssel biztosították azép§let alá
helyezett kemencékből. A fürdő kiváló alkalmat nyújtott a megpihenésre, de a
társas együttlétre is a rómaiaknak, akik sohasem voltak foglalkozásuk rabjai, és nem
sajnálták azidőt a test és szellem felüdítésére.Ez a közös fürdés és szőrakozás a mai
ember számára már kissé kiilönös. Még különösebb, hogy a gazdagemberek magán-
fÜrdőinek ÖrÖmeiről nem egyszer írók és költők is megemlékeztek (Statius, Martialis
stb.).
A kÖzfürdők (balneae ) az i. e. I. században terjedtek el. Ezeket élelmes vállalko-
zók építették,és üzemeltetésükből nagy jövedelmeket szereztek. I. e. 33-ban még
nem kevesebb, mint l70 fürdő között válogathattak a Város (Urbs, t. i, Róma)
lakói, s szerény belépődíj ellenében megtalálhatták bennük kellemes társalgási le-
hetőségeiket és egyéb szórakozásaikat.
A császárkorban megépültek Rómában - majd a II. századtól kezdve a provin-
ciákban is-atermdk (thermae),azazahatalmas nyilvános fürdő- és szórakozóhe-
lYek, amelyekkel a modern élet egyetlen intézménye sem hasonlítható össze. Az elsőt
M. Vipsanius Agrippa építettei. sz. 19-ben a Mars-mezőn, ahol a belépésborotvál-
kozással egYütt ingyenes volt, Nero császár termájában egyetlen épületrendszerben
volt melegés hideg fürdő, uszoda, tornaterem, múzeum, felolvasóterem, klubszobák
stb. Az egész komplexumhoz szobrokkal és kutakkal ékes kertek járultak, melyeket
vastag kőfállal vettek körül. Domitianus császár ezt a termát még görög és latin
nyelvű könyvtárral is gazd,agitotta,
Később Caracalla és Diocletianus császárok építettekóriási befogadóképességű,
fénYŰzőenberendezett és mindenfajta szolgáltatást, tökéletes szervezettséget biztosí-
tó termákat. Ezekben több ezer személyt is
ki tudtak egyszerre szolgálni, többszörö-
sét annak, ahányat ma akár a legnagyobb
,,fürdőkombinátok" képesek. Róma há-
rom nagy termájában a napi forgalom a
legóvatosabb becslés szerint is átlagosan
5000 fő volt, akikhez legalább dupla lét-
számú kiszolgáló volt szükséges. Egy-egy

90. Római fürdőszoba (rekonstrukció)

l88
 91. Caracalla fürdői (makett)

92. Caracalla fürdői (égi felvétel)

189
ilyen intézrnény szinte önálló várossá fejlődött, hiszen a szolgáltatásokhoz biztosíta-
ni kellett azételeket, gyümölcsöt, frissítőket stb. Zajlott itt az élet nappal, sőt kivéte-
les napokon éjszaka is. Ilyenkor hatalmas bronzlámpásokkal biztosították a világí-
táSt.
JÓ képet ad erről a fürdőéletről az alábbi, Seneca levelei alapján készült leírás: ,,A
hivatalban, boltban, műhelyben eltöltött munkanap után a termákban az ember új-
jászületik, még akkor is, ha belekábul az italárusok kiabálásába, a kolbászsütők,
dióárusok és pogácsakészitők erőszakos kínálgatásába és abba a zajongásba, ahogy
ajóbarátok a fürdők sűrű gőzében a terem távoli sarkaiból szólongatják egymást.
Ha még hozzávesszük, ahogy a vendéglők pincérei siralmasan kántalva reklámozzák
ezt vagy azt a jő falatot, teljes a kép. . .
Százés százfáradbatatlan szolga buzgólkodik az alagsorban, rőzsét, fahasábokat
szállítanak, ápolják avizetmelegítő tűzet, alégvezető csöveken keresztül kellő fokra
hevítik a helyiségek hőmérsékletét.Más szolgák aviz áramlását szabályozzák, gon-
doskodnak arról, hogy a caldarium, tepidarium és frigidarium (meleg, langyos és hi-
deg levegőjű szobák) tartá|yaiban mindig azonos szinten legyen a víz, nehogy bárki
is félig megfürödve álljon a forró vagy langyos vizben.Ismét más szolgák mint ár-
nyak suhannak a sűrű gőzködben, karjukon törülközők tornyosulnak, kis amforák-
ban illatos olajat visznek amasszázshoz vagy kocsiban fövenyt tolnak a homokfür-
dőbe, gyorsan feltörlik az értékesmozaikpadlón a sáros talpnyomokat, amelyeket a
homokfürdőből kilépők lába otthagyott. Mert itt tiszták és világosak a helyiségek,
sőt még egy uszoda is van: két sportjáték és a szereken végzett tornagyakorlatok
után a vendégek fejest ugranak és úsznak egyet. . .
Aki a csendet és magányt szereti, az ne já1on a termákba ; hiszen már száz méter-
ről hallani a ricsajt. A súlyemelők, akik vonalaikra ügyelnek, nyögnek és szuszog-
nak, akár afijtatő: hiába, a háj fojtogatja őket, meg erőlködnek is. A másik terem-
ből kihallatszik, ahogy a masszőrök paskolják a testeket, és tenyérrel csapdossák a
páciensek beolajozott hátát. . , A labdázőteremben (sphaeristerium) sninet nélkül
harsognak...
A legjobban a rohamozó árusok cifra kiabálása, a szolgálatait felajánló borbély
kántálása zavar. Es amikor csak a hangok elcsendesednének, rikácsolni kezdenek
azok, akik a borbély vagy szőrtelenítő mester kezébe kerülnek. Eleinte még türtőzte-
tik magukat, de azután úgy ordítanak, mintha nyúznák őket !. . . De különben, mi
értelme is volna termákba járni?" (Az antik Róma c. könyv alapján rövidítve)
Az utolsó termát a IY. században Constantinus császár épittette. Az ő idejében
Itáliábanmár 867 közfürdő működött, mindegyik más és más speciális nevezetessóg-
gel. Ma azt mondanánk, hogy ezek voltak akkor a legdemokratikusabb intézmé-
nyek, császárok, rabszolgák, napszámosok egyaránt járhattak ide, hiszen levetkőzve
nem lehetett köztük rangkiilönbséget tenni!

l90
93. Fürdő belseje Pompejiben

l9l
 A termák mellett emlitést érdemel az őkor legfényűzőbb divatfiirdője is, Baiae, a
gYÓgYÍtó melegforrásokban gazdag Nápolyi-öbölben. Kénes fürdőivel, szanatóriu_
maival, szállóival, villáival, erdős hegykoszorujával kiérdemelte az őkori íróktól a
legPomPásabb nemzetközi üdülőhely nevet. Baiae-ban tavasszal egymást értéka vi-
dám ünnepségek, társaslakomák, zenés és táncos mulatságok, A nagy fedett uszodá-
ban Úszóversenyeket, a tenger vizénlátványos vitorlásversenyeket rendeztek az elő-
kelő és dúsgazdag közönség gyönyörködtetésére. Mert Baiae viszont csak az övék
volt, a kisemberek nem engedhették meg maguknak az ilyen luxus nyaralásokat.

Nyilvános jtitékok ( ludi )

A rómaiaknak mindig volt idejük a nyilvános szórakozásokra, a játékok megtekin-

tésére,hiszen mindet ünnepnapokon rendeztók. Az ünnepek (feriae) és ünnepi játé-
kok vallásijelentősége kezdetben nagy volt, szigoru vallási szertartások kapcsolód-
takhozzájuk A rendezóst és ellenőrzést különféle papi testületek vagy maga§ állami
tisztviselők ( consul , aedilis ) feladatául szabták. Az ünnepi játékok eleinte fél napig,
majd egész nap késő éjszakáigtartottak, és ha a rendezésbe hiba csúszott, meg kei-
lett őket ismételni. A játékok szerepe annyira megnövekedett, hogy magukat azűn-
nePeket is ,,ludi"-nak fátékok) nevezték: Ludi Romani (Juppiter tiszteletére),.Ludi
Cereales, Ludi Apollinares stb,
Augustus Óta a játékokat, amelyek egyre jobban elvilágiasodtak, és fő funkciójuk
aszőrakoztatás mellett a hatalmon lévők érdekeinek a szolgálata volt, a praetorok
rendezték, részben magán-, részben állami költségen. A költségek lassan már olyan
Óriási Összegtket tettek ki, hogy rendeletileg kellett a hatalmas fényűzést korlátok
kÖzé szoritani. A kenyeret és cirkuszt (panem et circenses) követelő népnek ez nem
tetszett, mert bővelkedtek szabad időben és munka nélkül, tizezerszám lebzseltek az
utcákon: életszükségletük volt a szőrakozás. De politikailag is fontos célt szolgáltak
ajátékok: elterelték a figyelmet kényes gazdaságikérdésekről, elejét vették esetleges
zendÜléseknek, leszerelték a forradalmi megmozdulásokat. Az egykori hatalom bir-
tokosa, a nép idővel meg is elégedett azzal, ha ingyen táplálékot kaphatott gyomrá-
nak és szemének * sajnálkozik keserűen a költő luvenalis,
A szőrakozás neme szerint háromféle játékról beszélhetünk : ludi scaenici (szinjá-
tékok), ludi circenses (cirkuszi játékok) és ludi vagy munus gladiatorum (kardvívók
kiizdelmei).

l92
 Színjátékok

színházak

A ludi scenicli mint idegen eredetű és kezdetben szigorúan vallásos jellegű, az istenek
kegyeiért esedező színjátékok honosodtak meg Rómában. Állandó helyük nem volt,
rendszerint a szabadban tartották őket, sebtében összeácsolt és szétszedhető pódiu-
mokon, amelyeket anézők körülállottak. Az i, e,II. században, amikor lassan már
elvesztették rituális (szertartási) kötöttségüket, megindult a szinházépitészet. ÜtOtre-
lyeket létesítettek falépcsőkkel, anézőteretbefedték, sazigy akusztikája révénalkal-
mas lett kórus- és zenei előadásokra is (odeum, azaz éneklőterem). Az első igazi ál-
landó színház, Pompeius szinháza, azi. e.I. század dereka ráján épűlt, majd Augus-
tus idejében létesültek Balbus és Marcellus pompás szinházai, modern külső és belső
berendezésekkel (függönyök, kulisszák, gépezetek, kertek, sétányok stb.). Mindezek
terén a császárkorban szertelen fényűzést fejtettek ki.

94. Vígiátek-jelenetet ábrázoló dcirnbormű 95, Komikus és tragikus maszkok

színdarabok

A szinházi előadásokon, amelyek kezdetben a kultuszhoz, az istentisztelethez kap-

csolódtak, s csak vallási kötöttségük elvesztése után váltak pusztán szőrakoztatő lát,
ványossággá, először idegen eredetű művek utánzását, átdo|gozását adták elŐ. Ezp-
ket etruszk színészek (udio) kedveltették meg Rómában az i. e.IY. században, az ő
előadásaiknak azonban csakhamar versenytársa támadt az etrlszk eredetű fabula
Atellanában, mely egy Capua környéki faluról kapta a nevét. Az etruszkok álarc
nélkül, az Ate|lana szinészei egyes típusokat ábr ázolő hatalmas maszkokban játszot-
tak. Műsoruk borsos, tréfás jelenetekből, szabadszájű történetekből állott, kevós
193
 szereplővel, akik egy-egy jellegzetes típust, vagy hagyományos maskarát elevenítet-
tek meg, aíavaszpúpost, a pöffeszkedő vén hülyét, a babonás fösvényt stb. Az Atel-
lana plebeius szabadszájúsága csípős, népi hunrora nagy hatással volt a római
komédiaírásra.
Azi. e.III. századtől kezdve a színpadot elfoglaltak a görög tragédiák átültetései
(Livius Andronicus), majd az ún. fabula togata (tógába öltöztetett mese, római tör-
ténelmi tárgyú komédia) és a fabula praetextata (rólrai tátgyű tragédia), továbbá a
római drámairodalom aranykorát jelentő Plautus és Terentius darabjai. A tragédiák
azonban, de még Terentius komédiái is, igazi érdeklődésre csak a műveltebb római
polgárok közt találtak. A köznép nem művelődni akart, hanem a könnyebb, déva-
jabb és vaskosabb szőrakozást kivánta, bár Plautus darabjainak helyzetkomikuma
azértvonzotta a plebs egy részét.

A színhóz és a közönség
A szinházlátogatását férfinak, nőnek, gyermeknek egyaránt megengedték, csak a
rabszolgáknak volt tilos, bár a tilalom kósőbb nem volt olyan szigorű. Anézőtéren
az első helyeket a szenátori rend foglalta el, az utánuk következő 1 4 sort a lovagrend
tagai. A plebs és a nők a legfelsőbb padsorokat kapták. A színpadhoz legközelebb
eső páholyok a császár és neje számára voltak fenntartva (proscenium). Belépődíjat
a rórnaiak nem szedtek, hiszen a játékok mindig valamilyen ünnep részétalkották.

:ii-q

96. A Marcellus-színház mai allapotában

194
Belépőjegyeket a császári időkben osztogattak ugyan, de ezek a szektorok és sorok
közti eligazodás célj át szolgálták.
A római közönség a szinielőadás alatt nem nagyon igyekezett fegyelmezni magát.
Ettek, mozgolódtak, megjegyzéseket tettek - néha bizony a zaj miatt hallani sem le-
hetett a szinész hangját. Az is sűrűn megesett, hogy elégedetlenségükben kifütyülték

97, A Marcellus-sznház (makett)

l95
a darabot. Ha meg történetesen odafigyeltek és felharsant a taps, sokszor nem a
köl-
tő szavainak, azelőadás tartalmának szólt a tetszésnyilvánítás, hanem a látványos
ruházatnak vagy valamilyen nevetésre ingerlő ügyetlenségnek, balesetnek vagy el-
szólásnak. olykor meg sem kezdődhetett azelőadás_ ahogy Terentius Hecyra c. da-
rabjának prológusából megtudhatjuk -, mert a közönség nagy zajongással már az
elején elhagyta helyét, hogy ökölvívók, kötéltáncosok produkcióit nézhesse, vagy
egyéb, őketjobban vonző látványosságban gyönyörködjék. Máskor előadás közben
követelték hangosan, hogy a színpadon inkább ökölvívást vagy állatviadalokat ren-
dezzenek, írja Horatius (Epist. II, 1, 185-186), aki szerint a szinházban ülő tömeg
,,minden játéknál figyelemlekötőbb, fura látvány". Nem egyszer fizetett tapsolók és
botránykeltők működtek közre a ,,siker", a közönség igazi szórakozásának érdeké-
ben.
Már csak ezért sem csoda, ha a komoly szinbáz válságba került, és seneca, az
utolsó nagy római drámaíró főleg tanítványa, Nero császár kedvéértírta tragédiáit,
inkább felolvasásra, mint színielőadásra. A verses forma és a komoly tartalmú dialó-
gusok nem vonzottak, a közönség átpártolt a látványos zenés és táncos műfajokhoz,
a mimus-hoz és a pantomimus-hoz.

Mimus

A mimus (lásd a mimika, mímelni szavakat!) még a régl atellánánál is népszerűbb

műfaj volt. Egy álandó főszereplője, a harlekinruhás kopasz, pocakos bohóc (stupi-
dus) álarc nélkül játszott, akárcsak a mellékszereplők, akik közt - az ókori sÁnját-
szásra egyáltalán nem jellemző módon - nők is akadtak már. A mimus főleg a nagy-
városi élet fonákságait, furcsaságait á|litotta szinpadra; kedvelt témái és motívumai
kőzé tartozott aházasságtörés, a lopás, a bírósági tárgya|ás, a mérgezés, a verekedés,
s az előadások gyakran egyes kiválóságokat - néha magát a császártés az isteneket is
kifigurázták. Mindezt egyszerű jelmezekben, de remek szinjátsző művészettel. A mi-
mus-ban a vaskos élcekkel tarkított párbeszédek mellett fontos szerepet játszottak a
sziporkázőan szellemes kuplék, sőt a groteszk tánc is. Eletképességétbizonyítja,
hogy még azy. században is tömegeket vonzott, sőt figurái (pojáca, pagliaccio) és
motívumai a cirkuszokban és kabarékban mindmáig tovább élnek.

pantomimus

A műveltebbek között a legkedveltebb színházi szőrakozás a császárkor színpadá-

nak harmadik műfaja volt, a pantomimus (a mai pantomim). Eztaműfajt Rómában
a provinciákbőlszármazó Pylades és Bathyllus vitte diadalra. Az eredeti római pan_
tomimus-t kezdetben csak egy szinész játszotta, aki a darab valamennyi szerepét
egyedül adta elő. Produkciója rendkívüli táncosi és egyúttal kiváló szinészi képessé-
geket követelt, hiszen táncával és némajátékával kellett mindent érzékeltetnie. Pilla-

196
natok alatt öltözött át, amikor a darabban másik szerefrre került a sor, de emjatt az
előadásban nem lehetett zökkenő. Egy kiváló művész, mint a Nero korabeli Paris,
soha nem követett el hibát. Nem is követhetett, mert az igényes kÖzÖnség azonna7
kifejezte volna nemtetszését,sőt félbe is szakította volna az előadást. HogY ilyen tel-
jesítményre legyenek képesek, a pantomimus-ok nem hagyatkozhattak pusztán a te-
hetségükre vagy afelkészültségükre. Valóságos aszkéta életet kellett élniÖk, s akár a
mai kiváló sportemberek, ők is szigorú diétával, torna_ és táncgyakorlatokkal igye-
keztek testük ruganyosságát és hajlékonyságát megtartani, aminek küönösen a női
szerepek eljátszásában látták hasznát,
Később egy_egy előadáson nőtt a pantomimus-ok és mellékszereplők száma, nők
is kaptak szerepeket, ós kialakult azőkotibalett, amely - ha elolvassuk APuleiusnak
egy ilyen balettelőadásról szóló színes és költői leírását (Metamorphoses X. 29-34.)
* mintegy előfutára volt a modern balettnek.
Az ókori balettek rendszerint mitológiai tárgyat dolgoztak fel, az előadás alaPjául
meglévő költői művek vagy ilyenekből megírt szövegkönyvek szolgáltak. Kedvenc
téma volt Dido és Aeneas szerelme, az istennőknek a mitológiából ismert szePség-
versenye, Orpheus története stb. Pylades újításakéntaz antik balettelőadást halkan
zümmögő kórusének, fuvolaszó, majd egész zenekar kísértesípokkal, lanttal, citerá-
val. Azütemet a táncosok talpára erősített összeverődő fémlapok, esetleg csengety-
tyűk adták.

sztarkultusz

Az i. e. I. századvégétől kezdve a kor szórakozására egyre inkább rányomta bélye-

gét a sztárkultusz, a kedvenc színészek és táncosok bálványozása, Ha egy szinész kÖ-
zepes tehetségével nem tűnt ki a szürke tömegből, névtelen maradt, a kÖzÖnség kifÜ-
tytilte, és rabszolga lévén,a gazdája meg is korbácsoltathatta. A kiválókért viszont
elképesztő lelkesedéssel tudtak rajongani. A közönség elsősorban valósághűséget
várt a játéktől. Hogy a valóság illúzióját még teljesebbé tegyék, a rendezők nem egy_
szer mai szemmel nézve megdöbbentő ,,fogásokhoz" folyamodtak. Ha - mondjuk
- a forgatókönyv azt irtaelő, hogy a főszereplőt kivégzik, az utolsó pillanatban egY
halálra ítéltbűnözőt állítottak a helyére, akin aztán a kivégzést, a kÖzÖnség vér-
szomjasabb részénektetszésóre, csakugyan végrehajtották. Ilyen elŐadásra került
sor Caligula császár meggyilkolásának napján is. A mimus cselekménye a főszerep_
lő, egy rab|ővezér keresztrefeszítésével végződött, s itt, az utolsó jelenetben aznaP
igazi keresztrefeszítés szemtanúi lehettek a nézők,
A híres sztárok kőzé tartozott Cicero idejében Roscius Gallus Comoedus, aki mŰ-
vészetével hatalmas vagyont szetzett, sőt szabadságát is elnyerte, és lovagi rangot
kapott. ünnepelt sztár volt Cicero barátja, Clodius Aesopus, aki annyira beleélte
magáta szerepébe, hogy színésztársát valóban megfojtotta a színpadon. Nagy hír_
névre tett szert az őrütt Caligula császár kedvence, Apelles. Az Ő hangtra állítólag

197
még akkor is művészien csengett, mikor a császár haragiában megkorbácsoltatta, és
jajveszekelve rimánkodott kegyelemért. A pantomimusok közül Mnester neve kí-
vánkozik ide, akit császá,ri gazdája annyira kedvelt, hogy megkorbácsoltatta, sőt ki
is végeztette azt, akinek a szinész produkciója nem tetszett.
Valamennyi közta legkiválóbb és legkedveltebb mégis Nero korának csillaga volt,
a már említett pantomimus Paris, akit Nero, a császári,,vetélytárs", féltékenységé-
ben kivégeztetett. Nevét az utókor számáraa költő Martialis szép versben örökítette
meg:

,,{,Jtas, ha jársz a Via Flaminián,

Áttj meg a mátvány síremlékelőtt:
E sírban Paris nyugszik és vele
Róma szépsége,Egyiptom humora,
Művészet, báj és tréfa és gyönyör.
Színpadunk dísze és örökre gyásza:
parisszal itt e néma sírba hullt."

(Révay József ford.)

kedveltósünnepelt hősök voltak e sztárok, ugyanakkor gazdáik kénye-kedvének

kiszolgáltatott rabszolgák, az akkori társadalmi viszonyok kettősségének, ellent-
mondásainak jő pÉldázői. A fenti vers azonban jelzi, hogy az igaá értékeketRóma
népe mindig és mindenben meg tudta becsülni !

Cirkuszi játékok
A nyilvános játékok közül a legrégebbiek a cirkuszijátékok (ludi circenses) vol-
tak. Színhelyükül Róma három circusa szolgált. A legrégibb és legnagyobb, a Cir-
cus Maximus 800 méter hosszú és 80 méter széles pályával rendelkezett. Ennek a kö-
zePénegy hosszúföldhányás (spina) húzódott, istenszobrokkalés a két végénoszlo_
Pokkal (meta). A két kisebb, Flaminius és Caligula circusa, ennek mintájára épült.
A cirkuszokban idők folyamán a tegkülönfélébb versenyeket és bemutatókat tar-
tották: lovas és gyalog csatajátékokat, elefántversényeket, lándzsás műlovasok ak-
robatikus produkcióit, galoppversenyeket lóról való le- és felugrásokkal stb. De a
legfőbb cirkuszi látványosság mindenkor a kettes és négyes fogatok ( bigae, it|. quad-
rigae) versenye volt. Ez ajzotta fel leginkább a közönséget, hiszen a látványosságon
túl politikai és gazdasági érdekek is fűződtek hozzá.

l98
98. a) Circus Maximus (makett)

b) A Circus Maximus egy részlete

199
 \

'l'
Kocsiversenyek
Két részből állottak, mint általában a többi hasonló látványosság is: a felvonulásból
(pompa) és a tulajdonképpeni versenyből, a futamokból.
A PomPa szertartásos kÖrmenet volt, mely a Capitoliumról meghatározott útvo-
nalon keresztÜl egészen a császár páholyáig halad t. Ezen részt vettek a rendező tiszt-
üselők, papok, a római ifiúság gyalog és lovon, zenészs,k, táncosok, egy sereg bo-
hócruhás alak, A menet saroglyán vagy kocsin jelvényeket és istenszobrokat is vitt,
melyeket aztán a spinán allítottak fel, jelezve ezzel, hogy a játékok legfőbb döntőbí-
rái maguk az istenek. (A mostani nagy világversenyeknek is fontos részp aszínpom_
pás felvonulás !)
KÖzben megtelt anézőtér. Anézőktippeltek, fogadtak, társalogtak, fiatal fiúk és
leánYok ismeretséget kötöttek, szórakoztak. Anézőtérlázas és mozgalmas látványt
nYÚjtott, amikor megszólaltak a harsonák és a rendező bíborszegélyes tógában, fején
aranYos levelekből készült koszorúval bedobta a porondra a verseny megnyitását
jelző fehér kendőt.
A kocsik eddig sorsolási sorrendben a korlát ( carcer) előtt álltak; most berontot-
tak a pályára, és megkezdődött az izgalmas verseny. Egy-egy futamban 4 kocsi
in-
dult, amelYeknek kb. 8400 méteres távon a metákat hétszer meg kellett kerülniük,
A futam kb. l5 percig tartott. A fémsisakos, istállóik színeibe öltözött hajtők (auri
gae) a pompás lovak, azegymást előző, kerülgető kocsik lenyűgőző látványt nyúj-
tottak.
A tÖmeg pedig szakadatlanul biztatott, szurkolt, tombolt, kiki a saját színéértés
kedvencéért.De inkább a színekért.Meg is jegyzi rosszallólag Plinius:
,,E, ha leg-
alább a lovak gyorsasága vagy a hajtók ügyessége vonzaná őket, még volna a dolol-
nak valami értelme, de hát a ruháknak szől a biztatás, ruhákért rajonganak, s ha a
futtatás alatt, a verseny kellős közepen ezt a színt oda, ezt emide helyeznék át, a ro-
konszenv és biáatás azonnal átpártolna, cserbenhagynák tüstént kedvenc hajtóikat,
kedvenc lovaikat, bár eddig messziről rájuk ismertek, folyton az ő nevüket harsog-
ták. Ekkora közkedveltségben, ekkora tekintélyben áll egy silány tunika _ hagyjái,
,
hogy a tunikánál is silányabb csőcselék, de néhány komoly ember előtt is.'' Epist.
IX, (Maróti Egon ford.)
Igen, a színek ugyanis egyúttal pártállást, társadalmi poúciőt is jelentettek
- in-
nen a tömegek ingadozása. A négy, később batpárt (factio) közül a két legfonto-
sabb a zÖld és a kék volt, az előbbit a császár és a köznép az utóbbit a senatus és az
arisáokrácia támogatta. Ezeknek nemcsak sportbeli, hanem politikai színezetű ösz-
szecsapása olyanindulatokatkorbácsoltfel, hogy pl. a császár nem egyszer több he-
vesvérű szurkolót halálra is ítéltetett.
A futamok végéna győztes párt szurkolói tomboló lelkesedéssel tógájukat lobog-
tatva ÜnnePelték kedvencüket, viszont a veszte§ek ugyanolyan hevesen átkozták
őket. A tömegverekedés sem tartozott a ritkaságok közé.

200
 A kocsiverseny nem volt veszélytelen sport, és - különösen a meták megkerülésé-
nél, amikor az ügyes versenyző elónyhöz juthatott - elég gyakran történtek halálos
kimenetelű szerencsétlenségek. Sokan pusztultak el így kora ifiúságukban, mint a
mai autóversenyeken is. Viszont egyes neves aurigák ezernél is több győzelemmel di-
csekedhettek. A rekordot a feljegyzések szerint egy Diocletianus nevű hajtó tartotta
4462 győzelemmel, Ez a nagy szám úgy érthető, hogy egy-egy versenynap alkalmával
30-40, sőt ennél is több futamot bonyolítottak le. A sportsztárok a színészekhez ha-
sonlóan óriási népszerűségnek örvendtek, hiszen a rájuk fogadókat ügyességükkel
egy csapásra vagyonos emberekké tehették. Persze a népszerűségürügyén sokat meg
is engedtek maguknak, hatalmas fizetést kaptak, hagyományos sértetlenséget élvez-
tek, nagyurak és császárok keresték a társaságukat. Nero császárról tudjuk, hogy
nemcsak barátkozott az aurigákkal, hanem mint hajtó, népszerűséghajhászásból
maga is többször benevezett a versenyekbe. Ilyenkor persze a hivatásosok - érthető
okoknál fogva - általában győzni engedték a császári,,vetélytársat".
Hozzátartozott még a cirkuszi szórakozáshoz, hogy verseny közben és utána zá-
poroztak a népre a császár busás ajándékai: édességek, pénzzel teli erszények,ház-
építésrejogosító utalványok stb. A versenyt a csásár költségére rendezett nagy la-
komázással zárták be, amelyen a vesztesek kedélye megnyugodott, és elcsitultak a
,,pártok" egymás ellen parázsló indulatai.

Gladiátori (amfiteátrumi) játékok

A római,emberek számára a szőrakozás tetőíokát, azigazi csemegét, a gladiátori
játékok jelentették.

Amfiteátrumok

Az etruszk eredetű gladiátori játékok színhelyéül kezdetben a Circus szolgált, majd

i. e. 29-től az amfiteátrum. Az,,amphitheatrum" szó jelentése: kettős szinház, azaz
két felkör alakú színház egymás felé fordulva, kőrszinház. (Megjegyzendő, hogy az
így keletkezett kör inkább zömök ellipszis volt, mert ez a forma alkalmasabbnak bi-
zonyult azittisnagy szerepet játsző felvonulás számáru) Minthogy az amfiteátrum-
ban többek között olyan állatviadalokat, és vadászatokat (venatioJ tartottak melye-.
ken vérengző vadállatok is felléptek, a közönséget az aréna köré húzott magas fal
(podium) védte. Ebbe a falba vágták a vadállatok ketreceihez vezető ajtókat. A né-
zők számára ülőhelyül az amfrteátrum körfalának a lépcsői szolgáltak, mint ma is a
spanyol bikaviadalok arénáiban. Maga a körfal négy emeletre volt osáva.
Az első római amfiteátrum, amelyet i. e. 29-ben kőből építettek, a Nero parancsá.
ra keletkezett híres tűzvészalkalmával elpusztult. A Flaviusok, Vespasianus és Titus
császár, építettékfel azután minden idők leghatalmasabb amfiteátrumát RÓmában,

201
 'x'
s"-
n tii:§

.f ..,.e

99. a) Colosseum (makett)

45 000 állÓ- és 5000 ülőhellyel. Ez volt az Amphitheatrum Flavium, amelyet ,,kolosz-

szális" méretei miatt ma Colosseumnaft (olaszul Colosseo) neveznek, és az ókori Ró-
mának leghíresebb emléke. Nagysága valóban \enyűgöző mai állapotában is : l 88 m
hosszú és 156 m széles masszív épület, 3600 négyzetméter területű arénával. Ezt az
arénát annak idején egy földalatti csatornarendszer segítségévelvizzelisel lehetett
árasztani, tengeri csaták bemutatására.
A vidéki és Provinciabeli amfiteátrumok közül híres volt a capuai, mely méretei-
ben megközelítette a Colosseumot(1701140 m), a veronai, polai (Pula, Jugosz!ávia)
és a nemaususi (Nimes, Franciaország).
A hazánk területén épült aquincumi amfiteátrum ezekhe z viszonyitva kevesebb
nézőtfogadott be, de arénája elérte a legnagyobbak méreteit, Ma a körfalnak csak
alapjai láthatók. Egyébként Európában több amfiteátrumot restauráltak, és néme-
lYik, mint a Pulai és a veronai, hangversenyek vagy színielőadások megtartására ma
is alkalmas.
Az amfiteátrumi látványosságok közül kiemelkedtek a vadászatok és állatviada-
lok, a tengeri csaták és mindeneketőtt a kardvívók (gladidtorok) egymás elleni
küzdelmei.

202
 b) A Colosseum ma (légi felvétel)

l-*Fi**t=

c) A Colosseum belseje

203
 Tengeri csata ( naumachia)

NaÜmachiát első Ízben Julius Caesar rendeztetett egy erre a célra mesterségesen léte_
sített tavon. A harc méreteire jellemző, hogy a résztvevő gályákat 2000 evezős haj-
totta és kb. 1000 o,katona'o harcolt egymás ellen két táborban. Ezek a,,katonák'' ha-
difoglyok, halálraítéltek, hivatásos bajvívók voltak, de szép számmal akadtak köz-
tÜk Önként jelentkező, kalandvágyó római ifiak is. Mivel a közönség lelkesen fogad_
ta alátvánYosságot, a későbbi császárok több ízben rendeztek naumachiákat, a leg-
nagYobb szabásút Claudius, a Fucinus tavon kb. 100 hajóval és 19000 emberrel!
Titus és Domitianus császárok már rendszeresen a colosseumban tartották a nau-
machiákat, melYeket a gladiátorviadalokon kialakult szokás szerint díszes felvonu_
lás és a császár üdvözlésevezstettbe. Azilyen csata nem játék volt csupán, a résztve-
vők életre-halálra harcoltak egymással, és többségük életétis vesztette.

Áltatviadal és vaüszat

Kezdetben a közönség csak vadállatok egymás elleni küzdelmét láthatta az aréná-

ban. Az első üadalon (i. e. II. század) állitőlag 63 fenevad (oroszlánok, medvék,
vadkanok) marcangolta egymást. Pompeius szinházának felavatása alkalmából, i. e.
55-ben, már 1000 állat -fele oroszlán - küzdött egymással. Híresek voltak Caesar és
Augustus venatio-i, különösen az utóbbié i. e.26-ban, amikor is a tömegek 100 na-
pon át nézhették a 3000-rté1 több állat véres látványt nyújtó pusáulását. Valameny-
nYin túltett Trajanus császár, akinek uralkodása alatt 4 hónapig tartott egy állatvia-
dal. El lehet képzelni, milyen tengernyi pépzbe került, hogy ennyi állatot élve elfog-
janak és RÓmába szállítsanak, ahol aztán egy részüket a császárok (Nero, Caligula)
vadaskertjeiben tartották. Africa provincia nagy részÉrőlszinte teljesen kiirtották a
vadállatokat, Úg;l, hogy már császári rendelet kellett a vadak további pusztításának
korlátozására.
Az első császárok venatio címen már emberek és allatok küzdelmeit is megrendez-
tették, amelYek, mivel ezekhez a produkciókhoz a gladiátoriskolákban hivatásos
harcosokat képeztek ki, férfias élvezetet nyújtó, batoi es látványos küzdelmek vol-
tak. A vadállatokat szépen feldíszítették,aranyos lemezekkel aggatták tele, hogy
ezek csÖrgésétől és villogásától annál dühödtebbé és harciasabbá váljanak. De más
eszkÖzÖkkel is ingerelték őket; ostorral, tüzes üszökkel,vörös kendővel, miként ma
is a bikákat a bikaviadalokon.
Augustus Óta jött szokásba, hogy a halálraítélteket az amfiteátrumban végeaék
ki, ha más műsorszám éppen nem akadt. Ez rendszerint úgy történt, hogy a szeren-
csétleneket egy fütykössel vagy egyéb, védelmet alig nyújtó fegyverrel a kezükben ki-
éheztetett oroszlánok vagy medvék elé kergették. A keresztényüldözések korában
fegYvertelen tÖmegeket dobtak a fenevadak martalékául (ad bestias). Harcról, igazi
izgalomról ilyen körülmények között szó sem lehetett, mégis, ez avalőban vérlázitő-

204
 l00. A pular amfrteátrtlm (Pola)

an kegyetlen színjáték tekintélyes közönséget vonzott. Nem is akárkiket. Claudius

császár * feljegyezték - még azebédjéről is lemondott, hogy borzongva gyönyörköd-
hessen a meggyilkoltak utolsó vonaglásaiban.

Kardvívók küzdelmei ( munus gladiatorum)

A gladiátorküzdelmek eredetileg a halottkultuszhoztartoztak, s mint az isteneknek

hozott méltó áldozat a temetési szertartások részétalkották. Innen a ,,munus" elne-
vezés, ami kötelező ajándékot jelent. A hagyomány szerint az első ilyen viadalt i. e.
264-benrendezték egy temetésen, 3 kardvívó pár részvételével.De kultikus szerepü-
kön túl a rómaiak mást, többet is láttak ezekben a küzdelmekben. Úgy vélték,isko-
lái a jellemnevelésnek, azonkívül jó alkalmat nyújtanak arra, hogy gyakorolhassák a
fegyverforgatást, vagy, mint Cicero mondja, hogy példát adhassanak a halálmegve-
tésből.
Később azonban a halottkultusszal való kapcsolat teljesen háttérbe szorult, és a
munus a köznép számáracsupán szőrakoztatő látványosságul szolgált - tegyük hoz-
zá, számunkra már meglehetősen visszataszító látványosságul, A gladiátorok ugyan-

205
is életre-halálra kiizdöttek az arénán, és az életben maradás reményét az egyéni
ÜgYesség és bátorság adta meg: a nézősereg ezt alétértvaló küzdelmet izgulta végig,
azigazi harcot, azigaú vér fröcskendezését kívánta.
A gladiátorjátékokat kezdetben a hivatásos viadalrendezők (lanista), vívómeste_
rek rendezték, a császárkorban az áilam, tisztviselői útján. A gladiátorokat speciális
iskolákban képezték ki. Leghíresebb volt ezekközta capuai, ahonnan a legendás hí_
rű Spartacus és gladiátortársai a történelemből ismert rabszolgaháborújukat elindí-
tották. Mert Ők is rabszolgák voltak, akik a lanista-nak eladták testüketJelküket,
minden jogukat. Voltak köztük halálraítéltek, hadifoglyok, kalandvágyó fiatalok,
akiket vonzott a kemény élet, aharc, az elérhető vagyon és dicsőség. Nehéz és fá-
rasztó edzésekkel, önmegtartóztató élettel váltak a porondra érettekké.
A viadal előestéjén nagy lakomáí rendeztek. Ezsn bárki résa vehetett, tanulmá-
nyozhatta a harcosok ,,erőnlétét"és nagy összegű fogadásokat köthetett. A gladiá-
torok is vidáman belevetették magukat ebbe a mulatozásba, amely jónéhányuknak
utolsó szórakozása volt.
A küzdelem napján bíborvörös köpenyben, fegyvertelenül, díszmenetben fölvo-
nultak a porondon (lásd: a torreádorok felvonulását a spanyol bikaviadalokon), és
megállván acsászár páholyaelőtt, így köszöntötték: ,,Ave Caesar imperator, moritu-
ri te salutaní." (Üavozlegy császár, aha|álba indulók köszöntenek.)
A kijelÖlt Párok harca a rendező jeladására kezdődött meg. Eleinte bemutatót vív-
tak, tompa fegyverekkel, és csak miután a közönség izgalombajött, kerültek e!ő az
éles fegyverek a lanista parancsára. A harc különféle harci eszkőzökkel folyt, több-
nyire karddal, szigonnyal, vad,ászhálóval. védőfegyverekül pajzsot, sisakot, vala-
mint bőrbŐl és fémből való karvédőket használtak. A párviadalban a legkülönbfé-
lébb népek harcmodorát, fogásait mutatták be és néha harckocsikról is küzdöttek.
A rendezők meglepetésekkel is szolgáltak, igy pl. ,,andabatákat" küldtek a porondra,
akik szemnyílás nélküli sisakban, vakon keresték és csapdosták egymást.
Rendeztek csoportos viadalokat vagy,,végnélküli" küzdelmeket (munus sine mis-
sione) , amelyek a legkegyetlenebbek voltak valamennyi harc között: a párviadalban
elesett harcos helyébe mindig újnak kellett lépnie. Így a győztes újra meg újra pihent
ellenféllel került össze, és aligha lehetett kétséges,hogy bármilyen erős és ügyes har-
cos, végÜl is alulmarad. Többször kedvetlenül folyt a küzdelem, ilyenkor szidták,
sőt
rabszolgákkal meg is ostoroztatták a lanyha gladiátorokat: valamelyiküknek el kel-
lett esnie. A vesztes gladiátor fejét a Charon-nak, vagyis azalvilághalottakat szállitő
mitikus csónakosának maszkírozott szolgák kalapáccsal szétvertók.
A döntetlen, amikor is mindkét fél annyira kimerült, hogy egyik sem tudott felül-
kerekedni, ritkaságszámba ment. Ilyenkor a küzdelem érvénytelennek számított.
Néha az egyik megadta magát és a viadalt rendező császár dönthetett sorsáról,
vagyis inkább a nézők - mert a császár természetesen igyekezett az ő óhajuknak
megfelelően dönteni. Így aztán,ha alegyőzöttbátran harcolt, és a közönség java ré-
sze is a ,,miíte" (: ,,engedd el") szót harsogta, hüvelykujjának felfelé fordításával ad_

206
 10l. Gladiátorok harcát ábrázoló mozaik

tajelét,hogy megkegyelmez. Ha viszont az

alulmaradt gladiátor csak lagymatagon
vagy gyáván forgatta a fegyvert, s ezért a
csalódott tömeg soraiból felzúgott a meg-
vető ,,iugula" (- ,,végezz vele")o a császár
lefelé bökött a hüvelykujjával. S ekkor a
győztes a nézőtér üdvrival§ása közepette
megadta ellenfelének a kegyelemdöfést.
A győztes nagy értékűjutalmakat kapott, néha a szabadság elnyerésétjelképező
vesszőt vagy fakardot. Ilyenkor a gladiátorok vissza is vonulhattak, de többségük a
dicsőségtől mámorosan újabb és űjabb szerződést kötött és visszatért a porondra.
Egy Flamma nevű gladiátorról tudjuk, hogy négyszer nyerte el és négyszer utasította
vissza a szabadságot - ahogyan sírfeliratán olvasni lehetett.
A férfias gladiátorviadalok azonban sokszor el is fajultak és puszta embermészár-
lássá váltak. A közönségnek nem is annyira az egyenlő erők férfias harca tetszett
már, hanem avér látványa, az emberölés. Seneca így ír egyik levelében: ,,Véletlenül
betévedtem egy délelőtti látványosságra, j,átékot, tréfát és valami olyan felüdülést
keresvén, amelyben az ember szemei,az emberi vór látványát kipihenhessék. Ellenke-
zőleg történt. Bármilyen régebbi viadal ehhez képest könyörületes cselekedet volt.
Most szórakozás nélkül puszta emberölés rnegy. Nincs, mivel védekezzenek. A csa-
pásoknakkitetttestekenminden vágástalál. Eztjobban szeretik a közönséges, hiva-
tásszerű párharcoknál. Miért is ne szeretnék jobban? Hiszen sem sisak, sem pajzs
nem veri vissza a kardot. Minek ide védekezés? Mire jó az ügyesség? Hiszen csak
késleltetik ahalált." (Epist. mor. I, 7,,|-6. Fordította: Terényi József)
De a Senecához hasonló, egy-két jobbérzésűrómai tiltakozása pusztábakiáltő szó
maradt, Azamfiteátrumi játékoknak csak a diadalmaskodó kereszténység tudott vé-
get vetni azY. században.

207
 Nemesebb szórakozások

Amint láttuk, a kezdetben tisáes szórakozást nyújtó nyilvános játékok a kőziz|és el-
fajulásával alantas szenvedélyeket kielégítő időtöltéssé silányultak, Elsősorban a
kömép rajongott értük, de a gazdagabb és műveltebb rétegek nagy része is behódolt
a megvá|tozott Ízlésnek. Mégis, a régi írók szerint sokan távoltartották magukat a
tömegek szórakozásaitól, és többre becsülték a szolidabb örömökkel és a hasznos
szellemi táplálékkal kecsegtető foglalatosságokat. Ilyenek voltak - amíg idővel ezek
is divathóborttá nem váltak - a nyilvános helyeken, könyvesboltokban, fürdők fel-
olvasótermeiben és egyes műveltebb emberek magánházaiban tartott felolvasások
(recitationesJ. A felolvasások változatos tartalmukkal (költőversenyek, irodalmi ve-
télkedők, új művek bemutatása stb.) vonzották az igényes közönséget. Kezdetben
színvonalukat és komolyságukat szigorúan megőrizték, kinéztéka tehetségtelen
versfaragókat, és csak azigaa értékeketrészesítettékelismerésben. Később, a csá-
szárkorban erősen esett ez a színvonal, plinius már arról panaszkodik, hogy a fel-
olvasások inkább zajos találkozásoknak illenek be, és nemegyszer botrányba fullad-
nak. (Epist. VI, l5.)
Sokan szerették a kellemes asztaltársaságot ( convivium) , a tartalmas beszélgetése-
ket, amelyek azértnem nélkülözték a csípősen szellemes, de mindig mértéktartó tré-
fálkozásokat sem. Különösen az idősebb emberek leltek örömet ós pihenést a lako-
mával egybekötött esti összejövetelekben. ,,Engem mulattat az abeszéd,, amelyet az
ősök szokása szerint a legfölül ülő (vagyis a legmegbecsültebb vendég) kezd meg po-
harazás közben. . . Szeretek bűtőzni nyáron, télen viszont a napon sütkérezrri vagy a
kandallónál melegedni. Így szoktam én cselekedni szabinföldi jószágomon, és szom-
szédaimat mindennap asztalom köré gyűjtöm, ahol késő éjig, ameddig csak bírjuk,
különféle beszélgetésekközben maradunk együtt" - mondta az idősebbik Cato. (Ci-
cero: De senectute, 14. c. (Nómethy Géza ford.)
A híres szónok, Cicero sok írásából kicsendül ajókedvű társaság szeretete. Egyik
levelében írja Paetushoz: ,,Szőval így éldegélünknap nap után. Egy kis olvasás, egy
kis írás, artán, hogy barátainknak se fordítsunk végleg hátat, közös lakomát csa-
punk. . . Nincs okod félni jövetelemtől: nem fenemód nagy bendőjű, csak fenemód
jókedvű vendéged leszek !" (Szepessy Tibor ford.)
plinius szerint sok öröm forrása lehet a testi és szellemi felüdülést kereső ember-
nekazügyesen beosztott és változatos napirend is. Kocsizás és séta, testgyakorlás és
kiadós labdajáték, amit hol pihenés, hol olvasás szakít meg, barátok társaságában
elköltött könnyű ebéd és olykor a késő éjszakábanyúló magvas beszélgetések- ilyen
napirenddel tartotta frissen a szellemét és a testét Plinius példaképe,a 77 esztendős
Vestricius Spurinna, így igyekezett napjait vidámakká és tartalmasakká tenni.
Befejező gondolatként a rómaiak szőrakozásalhoz idézzük ismét cicero meg-
szívlelendő szavait a De fficiis (A kötelességről) című művének 29. fejezetéből:

208
 inkább komolY-
,,Atermészet nem játékra és időtöltésre teremtett bennünket, hanem
ságra, tiszteletreméltóbb és nagyobb törekvésekre, Szabad játszani és szórakozni,
de csak úgy, ahogy aludni és pihenni, azaz,ha már eleget tettünk a komoly és fontos

dolgoknak. É,smaga a szórakozás ne legyen se zabolátlan, se féktelen, hanem tisztes

séges és vidám. Ahogy a gyermekeknek sem engedünk korlátlan szabadságot a
jáiekban, csak ami megfér a tivtességes magatartással, ugyanúgy szőrakozásainkban
i, *"g kell csillannia a j1izlés bizonyos fényének.Két fajtája van a szórakozásnak:
az egyik illetlen, arcát|an, gyalázatos és közönseges; a másik választékos, finom,
szellemes és illemtudó." (Fordította Havas László) A korok erkÖlcse, Ízléseváltozott
a történelem folyamán, A tiszt€sséges és üsztességtelen szórakozás cicerói
kategóriái
tartalmilag módosulhattak ugyan, de a nagy szónok és filozófus szavainak igazsága
a mai napig érvényes maradt.

209
 Az antik lakáskultúra

Ha az Ókori rómaiakról esik szó, képzeletünkben többnyire egy felvér tezett rőmai
harcos jelenik meg vagy éppen egy tógás szónok. Rómát említve a Forum Roma-
numra, a Colosseumra, a Pantheonra, a diadalívekre s a többi építészeticsodára
gondolunk, amelyekhez turisták százszrei zarándokolnak nap mint nap, s amelyek
kéPétszínes fotókon csodálhatjuk meg akkor is, ha még nem volt alkalmunk eljutni
Itália földjére. De vajon eszünkbe jut -e az antik Rómával ismerkedve, hogy a csak-
nem kétezer éve itt élt embereknek nemcsak a Colosseum, nemcsak a laniheon je-
lentette RÓmát, hanem a zsivajgő sikátorok, a bérházak szűkös és kényelmetien
emeleti szobácskái is? Gondolunk-e arra, amikor manapság az urbanizáció ártal-
maira Panaszkodunk, hogy a kétezer év előtti milliós nagyvárosból
- a mindenki ál-
tal csak Urbs-nak neyezatt Rómából - a tehetősebbek vidéki nyaralójukba menekül_
tek a városi élettel járó kényelmetlenségek, az ,,urbanizációs ártalmak" elől, már ek-
kor is. (Lá§d a színes melléklet ábráit.)
Hol tÖltÖtte napjait a római ember, milyen lakásban élt, hol fogadta vendégeit és
ÜgYfeleit, milyen fekhelyen pihente ki fárpdalmait, milyen vitágítóeszközök fényénél
olvasott, vagy tett-vett esténként, * tehát milyen otthont igényelt magának, s milyen
lehetőségei voltak az igények megvalósítására?
A régészek.. az elmúlt korok emlékeinek vallatói - természetesen már hossá idők
Óta keresik a Yálasztezekrea kérdésekre. Szakértő vizsgálódásaik nyomán
szinte élet-
re kelnek az ásatások során felszínre került tárgyi errrlékek, és két
évezrede élt gazdá-
ik mindennapjairól mesélnek. Itália-szerte,.sőt azegészhajdani Imperium Romanum
terÜletén folYnak ásatások, s igen gazdag leletanyag áll a kutatjk rendelkezésére.
Az Ókori lakáskÖrülményekre vonatkozó vizsgálódásokhoz felbecsülhetetlen érté-
kű forrásanyagot nyújtanak Róma, ostia, Herculaneum ókori leletei, de aleggazda-
gabb forrás PomPei. A Veáv 79. augusztus 24i kitörésetragédiábafullasztotta
a vi_
tágző campaniai kisváros életét,vulkáni törmelékkel temetve be azt. A vulkáni tör-
melék Óvta meg a betemetett várost a későbbi korok viharaitól, s a XVIIL sz.
végén
megindult módszeres feltárás feltámasztotta Pompeit sok évszázados álmából. Bár a
csaknem kétezer éve tÖrtént tragédia, amelynek szemléletes korabeli leírását plinius

210
 jL|!:]i:;
l6.,i
!.
\

l02. Pompeji ,,zBbra"

levelében (VI. l6.) olvashatjuk, részvétet és

döbbenetet kelt bennünk, ez tette lehető-
vé, hogy ma csoda történhet meg velünk
Itália kék ege alatt: az őkort város utcáin
sétálhatunk, beléphetünk a házakba, meg-
csodálhatjuk az épen mar adt falfestménye-
ket, szobrokat, s minden kő a régi-régi
város életérőlmesél.

l03. Pompeji utcarészlet kereknyomokkal

2ll
 De nemcsak ltáliában, hanem az egykori provinciák területén is kerütek elő érté-
kes emlékek. Hazánkban - az ókori pannonia proünciában, a mai Dunántúlon
- szintén napvilágra került a föld mélyébőlsok olyan lelet (magánházak romjai, köz-
ponti fűtőberendezés maradványai, edények és más használati tárgyak), amelyek érté-
kes adatokat szolgáltatnak az ókori lakáskörülmények megismeréséhez.
A tárgyi emlékek mellett a régésrek igen fontos forrásai az őkori szövegek. A ko-
rabeli leírások, az ismert római szerzők örökbecsű művei, nélkülözhetetlen segítő_
tarsai a római birodalom korával foglalkozó tudósoknak.

Magánházak
A rómaiak otthona nagy változásokon ment át az idők során, mint ahogy maga
RÓma is Óriási utat tett meg, míg a néhány házas földműves-pásztor telepütésből
milliós világvárossá lett.
Az Ősi itáliai parasaházbőletruszk hatásra fejlődött ki a kényelmes városi épii{et,
amelynek teljesen kialakult formáját már az i. e. IV. sz.-ban ismerték. Erről tanús-
kodnak a Pompei ásatások, és ilyen háztípust ír le Vitruvius is az építészetrőlszóló
kÖnYvében, A korai köaársaság (i. e. V-III. század)lakőházaita Pompeiben felszín-
re került legrégibb lakóházak alapján képzelhetjiik el.
Az ősi római ház központja,legfontosabb helyisége az atrium volt. Ez a terem on-
nan kaPta a nevét, hogy az itt alló családi tűzhely füstje a mennyezetet befeketítette
(ater:fekete, sötét). Az atrium kezdetben valószínűleg fedetlen kis udvar volt,
amelYből aházlakŐ- és gazdasági helyiségei nyíltak. Az atriumot később sem fedték
be teljesen, hanem a tető kőzcpén négyszögletes nyílást hagytak a füst elvezetésére.
A tetőnyílás (compluvium) alatt kis medence (impluvium) volt, amely felfoga a be-
felé lejtő tetőről lecsurgó esővizet, Ezt a medenceből kis csatorna yevÉtte egy vizgyűj-
tőbe. A hán vizgyűjtő ( cisterna) nélküöáetetlen volt a korai időszakban, amíg
meg nem épültek a még ma is híres vizllezetékek,
Amig az atrium volt aház legfontosabb (vagy éppen egyetlen) helyisége, szükség-
képpen ebben összpontosult a rómaiak otthoni élete. Itt állt az étkezőaszta| és aházi
tűzhely (focus), amelynél nemcsak főrtek, hanem áldoztak is a házi isteneknek (pe-
nates, lares). A ház védőszentjeinek kis szobrocskai a tűáely közelében voltak elhe-
lYez-le egy kis szekrényben. A hátfalnal állt a házastársak fekvőhelye, s itt volt a csa-
ládPénzét és értékeitrejtő vaspántos láda. Ugyancsak az atriumban állt a szövőszék,
amely mellett a háziasszony dolgozott.
AzősÖkerysrerűéletmódjaszerintélőcsalád fejeazapa (paterfamilias) volt, aki
naPjának nagy részéta család többi férfitagiaival a mezőn töltötte. A családanya
(mater familias) felad,ata a család ellátása, a gyerekek nevelése volt, A római nő
hossá évszázadokon át háziasszony maradt, helyzete később annyiban változott,
hogY a gazdagabb házak asszonyai egyre kevesebb kétkezi munkával vettek részt a

212
104. A köz&írsaság-kori,lakólrázak általános típusa

b) keresztmetszete

a) rekonstrukció

c) alaprajza

PERlsTYLluM
VE5TiB. FAVCES

105. Magánház a|aprajza a császárkorban

 Y.",?|
|5s;
'i.:,í:.,:i!
d]
i;:í:.i,i

l0ó. Előkelő lakóház atium-a Pompejiben, i. e. II. sz, vege

214
 t07, A Vettiusok házának peristylium-a Pompejiben

háztartásban, hanem mint a rabszolgák és a cselédség úrnői inkább csak irányították

aházétetét. Allázura- feleségével az oldalán - az atriumban fogadta a vendégeket.
Ha gyászba borult aház, a halottat ugyancsak az atriumban ravatalozták fel, és itt
tartották a család tisáeletre méltó őseinek emlékeit, halotti maszkjait.
Az esetleges többi helyisé gek az atriumból nyíltak. Hálófülkék és kamrák voltak
ezek, később pedig a konyha ésazétkező is egy-egy oldalszobába került, A legfonto-
sabb szoba abejárattal szemben |evő tablinumlett. Ez volt a családfő tartózkodási
helye, egyben a szülők hálószobája. Itt tartották aház értékeités a család fontos ok-
mányait (valósánűleg innen kapta a tablinum nevet). A tablinumból a családfő átte-
kinthette az egész házat, irányithatta a családtagok és a személyzet munkáját.
Egyenesen a tablinumból vagy egy másik folyosón át lehetett a bázhátső részeben
levő kis konyhakertbejutni, amely egyben a levegő és a fény forrása volt a külÖnben
teljesen zárt és világosságot csak az atriumból kapó épületnek.
A hellenizmus századaiban a lakóházépitésben óriási változások mentek végbe.
Az eddigi paraszti jelleget nagyvilági, elegáns építkezésvaltja fel. A görögöktől át-
vett fejlettebb gazdaságsmódszerek,a rabszolgaerő hatalmas méreteket öltő felhasz-
nálása, azőiásimértékben fellendülő kereskedelem egyre gyors'ulő meggazdagodást

215
eredményezett. A meggazdagodás és a görög kultúra hatása eredményezte aháúpi-
tésben is végbemenő változásokat.
Azitáiiai lakóház - görög hatásra - a tablinum mögött egy oszlopos tornáccal bő-
víilt (peristylium) , amely gondosan rendben tartott belső kertet fogott közre. .Az at-
rium-ház kiegészítésea peristyliummal nem más, mint a hellenisztikus hatásra tovább
fejlesztett itáliai ház: a domus,
A Peristyliumnak és az ezt övező helyisegeknek az atriummal szemben sok elő-
nyiik volt. Migaz atriumból nyíló szobák mindig sötétek, homályosak voltak, addig
a peristyliumból nyíló helyiségekbe beáradt a napfény és a levegő. Ez sokkal.öarát-
ságosabbá, hangulatosabbá tette aházat. Az udvar közepen levő ápolt kert a nap
minden szakában kínalt napos vagy éppen árnyékos zlgot - csakúgy, mint az azt
övező szobák - így mindig kellemes, üdítő volt ott tartózkodni.
A peristyliummal bővült háznagy előrelépést jelentett a lakás kultúrája és kényel-
me terén, s a változás átalakitotta a lakás hasznáLlatát is. A család élete áttevődött az
atriumból a peristyliumba és a belőle nyíló szobákba. A nyugalmat, a szépséget
árasztő belső házrész meghitt környezetet nyujtott a család magánéletének és a
vendégfogadásnak.
A peristylium köré küönböző fogadóhelyiségeket, lakomaszobákat, hálószobá-
kat és fürdőt építettek.
Az atrium - az ősi rőmaibáz magja - továbbra is megmaradt, funkciója azonban
megváltozott. A ház balljává, rcpreznntativ előcsarnokává vált, ahol a családfő fo_
gadta clienseit és más hivatalos látogatóit. Itt maradt továbbra is a házi szentély és
az Ősök galériája, de ahángazdák kevesetjártak-keltek benne. A korai köztársaság
házainakegyszerűsége már rég feledésbe merült, a késő köztársasági domusok pom-
pája egyre fokozódott.
Alakőháza társadalmi-politikai szerep kifejezőjelett. Azelőkelő rómaiak számá-
ra egyre fontosabb lettaháauk, amelyben laktak, és hivatalos látogatóikat fogadták.
Cicero gondolkodik el egyik munkájában azon: ,,...milyennek illik lennie egy te-
kintélyes és vezető férfiiházának. Célja a használhatóság. Ehhez kell alkalmazkod-
nia az épitkezésnek, de Úgy, hogy a kényelemre és a tiszteletet parancsoló külsőre is
tekintettel legyen. . . . Méltóságunk fényétnövelje otthonunk, mégse teljesen há-
zunktól várjuk ezt: nem abáz szprzi meg a tiszteletet urának, hanem az űr aházá-
nak. Ahogy egyébkéntnemcsak magunkkal, hanem másokkal is törődntink kell,
ugyanúgy arra is ügyeljünk, hogy hires ember háza tágas legyen, mivel sok vendéget
kell fogadnia, és sokféle embert kell tömegestül bebocsátani. Máskülönben a nagy
ház gyakran szégyenéreválik tulajdonosának, ha kong az ürességtől." cicero: De
officiis. I. 39. (Havas LásÁő ford.) Vitruviusnál, az Augustus korabeli kiváló épitész-
nél is találunk utalást arra, hogy mennyire fontos volt az előkelő rómaiak számára
házukbeosztása, egyes helyiségeinek rendeltetése: ,,Miután aházrészpitigy égtájak
szerint elhelyeáük, arra kell gondolnunk, hogy milyen elvek alapján építsük meg a
magánházakban a családfő személyes céljaira szolgáló helyiségeket, ós milyen mó-

216
don azokat, amelyeket az idegenekkel közösen hasmálnak. Ugyanis a szemflyes cél-
ra szolgáló helyiségekbe, mint például a hálószobákba, ebédlőkbe, fiirdőkbe és a
többi hasonlóan használt helyiségbe nem léphet be akárki, csak a meghívottak.
A közös haszná|atűak pedig azok, melyekbe bárkinek joga van hívatlanul is belépni,
mint peldául az előcsarnokok, az udvarok, a peristyliumok, és amelyek hasonló célt
szolgálnak. Tehát azok számára, akik közembernek számítanak, nem szükségesek
pompás előcsarnokok, sem tablinumok, sem atriumok, minthogy nem őket látogat-
ják, hanem az ő kötelességük másokat látogatni. . . . az előkelőknek pedig, akik a
tisztségeket és a hivatalokat viselve kötelesek polgártársaik szolgálatára lenni, sánte
kiralyi palotáhozhasonló méretű előcsarnokokat kell készíteni, igen nagy méretű at-
riumokat és peristyliumokat, ligeteket és tágabb sétatereket méltóságuk díszéül.
Ezenkíviil könyvtáraik, képtáraik és basilicáik is legyenek, mégpedig a középületek
nagyszerűségéhez foghatóak, minthogy házukban gyakran tárgyalnak közügyeket,
vagy magánügyekben nyilvániíanak véleményt és hozrak döntéseket. Tehát ha ezek-
nek azelveknekazalapján a különböző helyzetű emberekhez igazodva (. . .) készül-
nek el az épületek, nem lesz, amit gáncsolni lehetne; az ilyen épületek ugyanis min-
den tekintetben kényelmesek és kifogástalan beosztásúak lesznek." Vitruvius: De
architectura. VI. 5. (Lóránth István ford.)

iNf,|!Y$i
,i
*§]; ] a
9 Y]] lr;

]!N§§ss§"§,,i
l08. Római villa mozaikpadlója madárral

217
 Aházak alapterületével és pompájával együtt rohamosan nőtt a rájuk fordított
kÖltség is. UgYancsak vastag pénztárcával ketlett rendelkeznie annak, aki a város
előkelő negyedeiben akartházatszerezni, Cicero - egyik levelének tanúsága szerint
- 3 millió 500000 sestertiusért vásárolt egy házat a Palatinuson. S ha hozzávesszük,
hogy ebben a korban már elterjedt a vidéki nyaralók építíetésénekszokása (sőt egy-
egy római előkelőnek többháza és nyaralója is volt), elképzelhetjük, hogy micsoda
gazdagság halmozódott fel a korabeli Rómában.
Az idők folyamán nemcsak a ház alaprajza és mérete i v áltoztak, hanem a házak
berendezési tárgyaiis.A rómaiak lakberendezésére a kevés számú, de mesterien, sőt
gyakran művészien megmunkált bútor a jellemző. Annál feltűnőbb viszont, kivált
mai szemmel néme, mennyi gondot fordítottak a padló burkolására. A lakás helyi-
ségei mindig kőpadlósak voltak, de a márványpadló sem számított ritkaságnak, s
ezt olykor még színes kőberakás is élénkítette,Egyes termek és szobák padlóját
rajzos,legtöbbször színes mozaikkal fedték. Annál értékesebb volt a mozaik, minél
kisebb kövecskékből rakta ki a mester a mintákat. Az ókori mozaikművészet egyik
legismertebb darabja, a Nagy sándor-mozaik pl. az egylk pompeiben feltárt báz
padlóját díszitette!
A régi római szokás továbbélése a mai Itáliában, hogy a lakások többségének ma
is minden helyisége kőpadlós, s hogy a mai itáliai otthonokban a legváItozatosabb
mozaiklapos és csempés megoldásokkal találkoáatunk. A kőpadló nagy előnye,
hogY kÖnnyen tisztán tartható, s az év nagy részébenhűsítő hatású. A rómaiak vad_
mirtuszból vagy pálmagallyakból készült seprűvel söpörték, amihez az előkelőbbek
tarka, sőt illatos fűrészport is haszráltak.
A kevés bútor ellenére sem hatottak üresnek a domusok tágas termei , mert az ol-
dalfalakat freskók, falfestmények fedték be. Egy-egy ilyen freskó gyakran az egész
falat beborította, a plafontól egészen le a padlóig, s a rajta ábrázolt kert, gyümölcsös
VagY tengerparti táj azt az Lllúnőt keltette a bent időzőben, mintha nem lenne falak
kőzÉ zínva, hanem a szabad természet venné körül : valósággal odavarázsol ták a ház
belsejébe a természet világát. ugyancsak kedvelték a mitológiai tárgyú festménye-
ket, melyek a görög és római mondak jól ismert hőseit és isteneit ábrázották, hol egy
táj, hol egy épiilet előterében. Ahogyan a falakat freskók, úgy díszítettéka kertet és a
PeristYliumot a szobrok, általában a természet erőit megtestesítő istenségek, Bacc-
hus, a szatírok, a nimfák, Pán és Diana kőbe vésett vagy bronzba öntött alakjai.
A késői köáársaság korától kezdve már aligha akadt olyan jobb módú lakóház a
birodalomban, amelynek falait festmények, padlóját pedig mozaikok ne díszítették
volna. A ház termeiben és a díszkertben szobrok sokasága állt. Cato, a régi római er-
kölcsök és szokások szigorú védelmezője, még megbotránkozott azon, hogy a görög
i stenszobrok at a magánh ázak diszitésérei s felhasz nálták,
de az i. e. el ső században a
"római tarsadalom vagyonos rétegei már szenvedélyesen gyűjtötték a görög szobro-
kat. A gazdagrómai megbizattjai útján bonyolította le a szobrok és más műkincsek
vételét.A kevésbémódosak számára viszont az élelmes kereskedők és vallalkozók

218
szállították a múkincseket Görögországből Itáliába. Az egyre növekvő igényeket
azonbanmár nem lehetett eredeti szobrokkal kielégíteni,ezéft gőrőg és itáliai műhe-
lyekben másolták azokat. A szobrokat nemcsak aháztermeiben és az oszlopos tor-
nácon helyezték el, hanem a díszkertben a növények között is, ahogy Pompei egyné-
hányházában ma is láthatő. A kerteket egyébként a szobrokon kívül gyakran felsze-
relték egy olyan berendezéssel is, mely a szemet is gyönyörködtette, de gyakorlati cé-
lokat is szolgált: szökőkutakat építettek bennük, hogy a buján zöldelő növényzettel
együtt a folyton csörgedező viz annál hathatósabban enyhítse a hőséget.
A római otthon legfontosabb bútordarabjaazágy volt, amelyen nemcsak aludtak,
de írtak, olvastak, sőt félkönyékre dőlve, heverőn is étkeztek, A lakomaszobák kere-
vetjeit drága takaúkkal terítettékle, karjukkal vánkosokra támaszkodtak, Az ágy
formája hasonló volt a mai heverőinkhez, csak magasabb lábakon á|lt, gyakran zsá-
molyról léptek fel rá, Az ágy lábaií szépen megmunkálták, gyakran elefántcsonttal,
nemesfémekkel vagy teknőchéjberakással díszítették.Hasonlóan díszes lábai voltak
az asztaloknak, amelyeket annyifélérehasználtak a római házban. Az ebédlőasztal
csak könnyen mozdítható alkotmány lehetett mert előfordult, hogy a lakomákon fo-
gásonként az asztalt is cserélték. Erre a céira leginkább a görög háromlábú típus fe-
lelt meg. Kiilön asztalszolgált a mulatságok alkalmával a boros edények lerakására,
megint másféle a háztartási edények tátolására. Ha pedig áldozatot mutatott be a
család, megint más, márvány-) arany-, vagy ezüstasztalt tettek a hánoltár elé. Egy-

l09. Terra sigillata-k, üvegpoharak, agyagmécses,

eilények Pannoniából

2l9
egy ilyen asztal egész vagyont ért. Az asztallábakat gyakran fantasztikus állat alakú-
ra képeáék ki, az aszta|lapot is művészien kidolgozták a mesterek. A tehetősebbek
gyűjtötték a díszes, szép erezetű asztallapokat, s azokat a lakomák alkalmával gyak-
ran cserélgették. Senecának, a híres ókori filozófusnak 500 cserélhető asztallapja
volt.
Az ülőbútorok közül a zsámoly, az összecsukható szék és a támlásszék nagyjából
változatlanul megmaradt. Közhivatalt viselő személyeknek a sella curulis, a támla
nélküli, összecsukható, elefántcsont burkolatú szék járt.
Szekrényt a római bázban alig használtak, inkább csak az üzletberendezések tar-
tozéka volt. A házi felszerelési tárgyakat, a ruhaneműt többnyire díszes ládákban
tartották, hasonlóképpen ládában őriztéka család pénzétésértéktárgyait. A ládákat
zárrallátták el (a rómaiak ismerték a kulccsal nyitható zárakat), az atriumban levő
vaspántos ládát pedig néha elmozdíthatatlanul a padozathoz erősítették.
Ládában őrizték a család asztali ezüstkészletét is, amely - a fényűzés terjedésével
eryre több darabból állt. A művészetpártolő báÁgazdák nemcsak az ezüstedények
nagyságáraés súlyrára voltak büszkék, hanem megmunkálásukra, díszítésükreis. Az
előkelőbbek ezüstedényeit őseik dicső tétteit ábrázolő domborművek díszítették.
Vergilius, feltehetően azelőkelő rómaiak otthonát veszi mintául, amikor leírja Di-
do királynő palotáját:

,,Bent ezalatt palotájában fejedelmi a pompa,

Díszes termeinek közepén lakomára teríttet:
büszke remekművek, bíbor takarók sora fénylik
S terhes ezüstnemü asáalain, melyeken szinarannyal
vésve atyaiknak nagy tettei látszanak. . . "

Vergilius : Aeneis I. 637-64l. (Lakatos István ford.)

Az ezüstkészletek mellett természetesen a legkorábbi időktől fogva széltében-

hosszában alkalmazták a 1őval olcsóbb és igen sokféle célra használható kerámia-
edényeket. Később azegyszerű,mázatlancsészék, korsók és csuprok mellett fokoza-
tosan megjelentek a művészi kivitelű, festett vagy domborművel díszített edények,
melyek formára, színre, rendeltetésre a legkényesebb igényeket is kielégítették.Ezek-
nek az edényeknek az összefoglaló neve a mi váza szavunkban él tovább. Csakhogy
a rómaiak yas-on sokkal többféle edényt értettek: egy részüket a konyhában , az asz-
talnálvagy tárolásnál haszná|ták, más részük szobadíszül szolgált, de az isteneknek
szántíogadalmi ajándékot is ebben helyezték el az oltáton.
Igen fontos haszrálati tfugyak voltak a lakásban a világítoeszközök. Természete-
sen a rómaiak is ismerték a viaszgyertyát (candela), de leginkább mécsessel (lucer-
na) vi|ágitottak. A mécsesek rendszerint cserépből készültek, de a bronz-, ezüst-,
arany- és márványmécsesek sem mentek ritkaságszámba. S ha a luxusmécseseket

220
 Mecsesek
l l0. Mecsesek
11l. Kandeláber
1l0.

mindig, gyakran még a legegyszerűbb agyagmécsest is domborítás vagy monogíam

díszítette.A mécsesbe olajat töltöttek, a finnyásabbak persze finom, illatos fajtát.
Erősebb megvilágításhozegy tartőállványon (candelabrum) több mécsest yagy gyer-
tyát helyeztek el. A candelabrumokat különböző anyagből és igen változatos for-
mákban készítették.Vergilius sorait olvasva mint fényes csillár jelenik meg képzele-
tünkben:

,,Fent aranyos mécsek sora szórja tizét a magasból

s fáklyak fényei tépik szét szövetét a vak éjnek."

Vergilius: Aeneis. I.726-727. (Lakatos István ford.)

Gyakori volt a szurokfaklya hasmálatais; a kései hazatérőkis ilyesmivel tájéko-

zódtak a kömilágitást nem ismerő rórnai utcákon.
A belső elrendezés változásaival párhuzamosan változik aházak külső kiképzése
is. A városiasodás velejárója, hogy forgalmasabb utcákon gombamódra szaporocl-

22l
 l 12. A legépebben megmaradt üzlethelyiség boros amforákkal

nak a műhellyel, ill. üzlethelyiséggel (tabernal kibővített lakőházak. Az ilyen, utcára

nyíló üzlethelyiségek, műhelyek pedig lassanként megbontották a lakőház eddig zárt
homlokzatát. Azi. e. II. sz.-ra már teljesen megszokottá válik a házakutcaífrontjá-
nak boltsora. A boltok gyakran nemcsak azutca, hanem a ház belseje felől is meg-
közelíthetők, sokszor maga altázura működtette őket, Nem egy műhelyt és üzletet
azonban kereskedő vagy iparos bérlője lakásul is használt - de hát a város szegé-
nyebb polgárainak nem telt telekre, önálló házra.

Bérházak
A város, amely a kezdeti időkben még kényeimes otthont adott a nem nagyszá-
mÚ, nagyrészt földművelésből élő római családoknak, időszámításunk kezdetére
már milliós világvárossá nőtt, s egyre nehezebben tudta a hatalmas embertömegeket
tető alájuttatni. S kétezer éwel ezelőtt megielentek Rómában az emeletes házak,
amelyeket a római nép insula-nak nevezett, mert négy utca vette körül őket, s való-
ban ,,sziget"-szerűen magasodtak fölébük. Az előkelők továbbra is kényelmes ma-

222
ginházakban, a város előkelő negyedeiben, kertvárosaiban laktak, vagy pompás vi-
déki villáikban töltötték az időt, a nagy tömegek viszont a többemeletes bérházak-
ban zsúfolódtak össze. Ezek a nagyvárosi lakőházak megoldották a sok százezres tö-
megek elhelyezésének gondját, de korántse gondoljuk, hogy a mai sokemeletes lakó-
házakhozhasonló kényelmet nyújtottak volna a bennük élőknek. Az emeletes háza-
kat magánvállalkozók épitették, akiknek elsősorban a minél nagyobb haszon szerzé-
se volt a céljuk, s nem a lakók kényelme. Amikor Vitruvius az emeletes házak szük-

ii:::i

|::.É:i

113. Nagyvárosi utca Rómában emeletes házzal

223
ségességéről ír munkájában, lelkesedik azűj építkezésiformáért: ,,Ily módon a Vá-
ros területe az emeletek révénfüggőleges térnyeréssel szinte megsokszorozódik, s a
római nép nehézség nélkü jut kitünő lakásokhoz." Vitruvius: De architectura. II. 8.
(Maróti Egon ford.) De ő maga is említi, hogy a törvények megszabták a falak vas-
tagságát, s a megengedett falvastagság csak egy emeletet bír el - a korabeli bérházak
pedig többemeletesek voltak. Így aztán nem csoda, ha gyakran össze is dőltek, ma-
guk alá temetve lakóikat, Később - kiilönböző császári rendelkezések hatására - ja-
vult az emeletes bázak állag4 de a lakások nem lettek kényelmesebbek. A tűz is
gyakran pusztított az insulákban, hiszen itt is nyitott tűzhelyeket használtak (a ró-
maiak nem ismerték a kéményt).S e tűzveszélyt még fokozta, hogy a házak tartő-
szsrkezpte fából, fagerendából állt! Ráadásul az insulabeli lakások, ha egyáltalán,
hát alig-alig nyújtottak valami kényelmet. Mindennek ellenére a nagy kereslet miatt
meglehetősen magas volt a lakbér, s bizony gyakran megesett, hogy a legfelső emele-
tek szegény lakói csak nehezen tudták az esedékes lakbért leszurkolni aháztu|ajdo-
nosnak. Ha pedig adósok maradtak, kilakoltatták őket, s mehettek még olcsóbb,
még nyomoruságosabb odút keresni.
A lakásokban konyha nem volt, a szo-
bában álltazegyszerű, nyitott tűzhely, igy
a füst befeketítette a falakat és a mennye-
zetet, s alevegőt is szennyezte. Némi köny-
nyebbseget jelentett viszont, hogy - elté-
rően a kívülről többnyire zárt, levegővel-
,i világossággal belülről, az udvar felől ellá-
.., tott magánházaktól - a bérházak oldalfa-
.. laiba ablakot vágtak. Ablaküveget azon-
]. ban, a magánházakat is beleértve, csak
'; kevés házra szereltek fel: az ablaknyílást
i. fatáblákzárták.|gaz, a mindössze néhány
.:, hétig tartó hideg miatt Italiában az ablak-
,.i üveg egyáltalán nem tartozott a nélkülöz-
iil hetetlen berendezési tárgyak közé. Legfel-
iii.. jebU a mi vidékünkön lett volna ugyanez
már akkor is elképzelhetetlen. Bizonyság
',. rá, hogy az aquincumi ásatások során szá-
:'; mos ablaktábla maradványai és nyomai
kerültek elő. Persze azért a telet (ha nem
i

:'.
]:

t t+. Hordoáató kályha

224
süllyedt is a hőmérséklet olyan alacsonyra, mint a mi éghajlatunk alatt) nehezen vi-
selték az insulák bérlői. Mrégazelőkelő domusok lakói is gyakran dideregtek a hide-
gebb évszakban, hiszen a központi fűtést - a hypocaustumot - amelyet az i. e. I. sz.,
ban talált fel egy római lovag, egyelőre inkább csak a ködürdőben és a paloták für_
dőiben alkal mazták. Amagánházakban és a bérházakban a lakók többsége bronzból,
illetve vasból készült tartályokban faszenet izzitott, úgy melengette gémberedett
tagjait.
A nagyvárosibérházakföldszintjeit üzletek és műhelyek foglalták el. A boltokban
az árusitás széles ajtónyiláshoz hasonló portálon át történt. A bolthelyiség mögött
raktár és műhely húzódott meg. A bérházak földszinti helyiségei aránylag magasab,
bak voltak, mint azemeletiek, ezt a helyiséget a tulajdonosok deszkafödémmel ketté-
választották, s a felső helyiséget használták lakásként. Nem nehéz elképzelni, hogy
ezekbenazapró, szűkös szobácskátban milyen lehetett a család élete. A levegőtlen és
homályos helyiségek lakói igyekeztek is a nap java részétaházon kívül tölteni, az ut-
cákon, köztereken lézengtek, s többnyire kocsmákban ebédeltek. A kÖztársaság ál-
lamférfiai és a császárok is tisztában voltak a szűkös lakásviszonyokkal, s pomPás
középületek, köáerek létesítéséveligyekeztek kárpótolni a népet szűkös lakásaikért.
Szegényes otthonaikba abérházak lakói jóformán csak éjszakára tértek haza, job-
ban éreáékmagukat a parkokban, a fórumokon, vagy éppen a pompás közfürdők_
ben, amelyek nemegyszer ingyenesen álltak a római nép rendelkezésére.
A császárkori Róma képéhez teháta nagyszerű középüetek, a templomok, fürdő-
ó riá sok, az elők§rő lakónegye dek mellett hozzátartoztak a bérházakkal, üzletekkel,

kocsmákkal és műhelyekkel zsúfolt zegzu1os utcák, sikátorok, ahol hajnaltól naPes-

tig pezsgett a hamisítatlan római élet. Cipészek, borbélyok, kovácsok, gyapjúkészi
tők,lenszövők, kereskedők, kikiáltók laktak és dolgoztak itt, kiáltozásuktól, mun-
kájuk zalátől visszhangzott azutca naphosszat. De éjszaka sem volt teljes a nyuga-
lom, a csendet minduntalan felverték a kocsmákból,lakomázásokról kitóduló duhaj
hangoskodók, Békésen hazatérő polgárokba is belekötöttek, s az örülhetett, ha csak
erszényétvették el, és ép bőrrel megúszta a nem kívánt éjszakai találkozót. Az sem
volt ritkaság, hogy az emeleti ablakokból szsnnyvizzel öntötték nyakon a gyanútlan
járókelőket.
Azéjszakaidorbézolásokat Nero császár is nagyon kedvelte, s ilyenkor hazatérŐ,
ben gyakran megtámadta a járókelőket, igaz, egy izbeún csúnyán pórul járt, mert ki-
szemelt áldozataa sötétben alaposan elagyabugyálta. Legalábbis ezt olvassuk a tör-
ténetíró Dio Cassius (i. sz. III. század) művében: ,,Ejszaka titkon garázdálkodott
szerte a Városban, megtámadta a nőket, szemérmetlenkedett az iflakkal, levetkőz-
tette a járókelőket, verekedett, sebeket osztott, ölt. Valamiképp azt képzelte, nem is-
merik fel, ha minden alkalommal más ruhát és parókát visel. Elárulták azonban kÍ-
sérete és tettei, hisz senki sem mert volna ily vakmerően ennyi és ily becstelen me-
rényletet elkövetni. De még otthonában sem lehetett nyugodt senki: betÖrt a műhe-
lyekbe és lakásokba is.

225
 Egy senator, Iulius Montanus, felbőszÜve a feleségét ért sérelmen, nekiesett és jól
helybenhagyta, úgyho€y az arcán levő ütésnyomok miatt napokig el kellett rejtáz-
nie.EzÉrt még nem is lett volna Montanusnak semmi baja, ha levélben nem kér tőle
bocsánatot. Nero ugyanis aá hitte, hogy ismeretlenül verte össze, s egyáltalán nem
haragudott rá. De amikor elolvasta a levelét, igy szőlt: Tudta hát, hogy Neróra eme-
li kezétl -, s kivégeztette." Dio Cassius, 61,9,24. (Kapitánffy István ford.)
Az éjszakai Róma közbiztonságatehát nem volt valami megnyugtató. A közvilá-
gítást még csak kö2épületekre és a fogadókra kifüggesztett lámpás jelentette, ezért
az
éjszakai járókelőknek ajánlatos volt lámpát vinniük magukkal. yalőszinűleg az éj
lePle alatt szÜettek a római utca képéhezhozzátartozó falfeliratok is, amelyeket á
Plakátok, hirdetmények ,,Őseinek" tekinthetünk . A választási feliratoktól kezdve a
legszemélYesebb (vagy személyeskedőbb) hangúakig mindenfélével találkozhatott az
utca embere. A ,,szelídebbek" közü íme egy ókori boromissza szellemeskedése:
,,MindannYiotokat kérünk, válasszátok aedilisszé M. Cerrinius Vatiát, ez a.korhe_
lyek egyhangú kívánsága!" Egy kárvallott gazda viszont így ,,hirdetett';: ,,Egy
bronzÜst eltűnt az üzletbő| aki visszahozza, 65 sestertius jutalomban részesül!,,
S még az antik éhenkórász üzenetét is megőriaék a falak:

,,Hívj meg ebédre,.az isten is megáld !"

CIL (Corpus Inscriptionum Latinarum) 4, 58l ;64;1937. (Szepessy Tibor ford.)

A császárok palotái
A rómaiak otthonáról
beszélve eddig már megismerkedtünk az előkelő é.-u ,r"-
génY római Polgárok otthonaival, pillantsunk be a római császárok otthonaiba, a
palotákba is. Az előkelőek fényűző házait véve alapul nem nehéz elképzelnünk,
hogy a csásárok milyen kéjlakokban élhettek. Hogy mégis keveset tudunk a császá-
ri palotákról, az annak köszönhető, hogy a császárok akőz javáraépített fórumok-
kal, temPlomokkal, pazar fürdőkkel és más középületekkel igyekeztek halhatatlan-
ná - saját korukban pedig népszerűvé- tenni maguk at, s ezért a korabeli leírások és
történetírók inkább ezeket emlegetik. A szerencsés kivételek közé tartozik a hírhedt
Nero császár Domus Aureája - a híres arany palota -. mert a feltárt romok alapján
csak a méreteiről alkothatnánk némi fogalmat, de a történetíró Suetonius elrettentő
PeldakéPPen fénYŰző berendezésének minden elképzeléstfelülmúló gazdagságát is
ecseteli: ,,Semmilyen téren sem volt olyan tékoztó írja Suetonius
- -, mint az épitke-
zésekben, ennek megfelelően a Palatinustól egészen az Esquilinusig nyúló palotát
építtetett, s ezt először,,szükséglakásnak", később pedig, mikor leégett és újjáépíttet-
te, ,,aíany palotának" nevezte. Méreteiről és pompájáról elég a következőket meg-
említeni: Előcsarnokábanl20láb magas, őt ábrázoló óriási szobor állt; kiterjedésé-

226
re jellemző, hogy három oszlopsoros sétánya egy mérföld hosszú volt; közbül tó
nagyságúmedenie, körös-körül épületek, valóságos város; ezen felül egy nagy liget,
ahol szántóföldek és legelők, legelők és erdők vá|takoztak, tele mindenféle házi- és
vadállattal. Az épüetet belül mindenitt aranyozás, drágakő- és gyöngyhazbevonat
diszitetíe; az ebédlők mennyezete mozgatható elefántcsontJapokkal és csőhálózat-
tal volt ellátva, hogy rózsaszirmot hinthessenek és illatszert permetezhessenek a ven-
dégekre; a díszebédlő kör alakú volt, s akát az égbolt, éjjel-nappal szakadatlanul
körben forgott; a fürdőhelyiségeket a tenger és az Albula-forrás vizével látták el.
Mikor ezapalotaelkészült és felavatta, elégedetten csak annyit mondott, hogy most
már végre emberhez méltó lakása van. . . " Suetonius: Nero, 31, 1-4. (Maróti Egon
ford.)

A nyaralók
Minthogy a világvárossá lett Róma |ármája, nyüzsgése egyre nagyobb méreteket
öltött, a tehetősebb polgárok a város falain kívül kerestek csendet, felüdülést. S már
a késői köztársaság idején divatba jött a vidéki nyaraló, a villa építése.
A rómaiak villának neveztek minden házat, ame|y a város falain kívül esett. Kez-
detben a villa kizárőlag a gazdálkodás céljait szolgálta, idővel azonban az előkelő
földbirtokosok vidéki ltázának, nyaralójának szerepét is betöltötte. Ettől az időtől
kezdve megkülönböztették a kizárő|ag gazdasági célokat szolgáló - a földbirtok
központját képező * épületet (villa rustica) a városi házak kényelmével vetekedő,
sőt ezt felülmúló nyaralótól (villa urbana).
A villa rustica egy_egy nagyobb földterület központjában, a várostól és a lakott
helyektől távolabb fekvő épület volt, amely két részből állt. Az egyik részben a tulaj-
donos lakott. Itt pihente ki a nagyvárosi élet fáradalmait, itt vezette számadásait, itt
fogadta vendégeit. Aház másik része a gazdasági rendeltetésű épületeket foglalta
magába: az istallók, pajták, szőlőprések, borpincék, olajsajtolók tartoztak ide, és
itt helyezkedtek el a különféle termények táro|ására szolgáló raktárak. A hámak eb-
ben a falusi részébenvolt a konyha és a rabszolgák kamrái is.
Cato így jelöli meg a fóldművelésről írott könyvében a villa rustica építésénekés
berendezésének szempontjait: ,,. . . Úgy épitkezzél, hogy se az épületek ne igényelje-
nek még nagyobb birtokot, se a birtok ne kívánjon még több épületet. Előnyös, ha a
házuránakvannak jól kiépített gazdasági épületei, jó olaj- és borpincéje. . . A városi
típusú lakosztályt anyagi lehetőségeidhez mérten építsdki. Ha a jó birtokon jól épít-
keztél,jól rendezkedtél b€, ha a falun megfelelő módon laksz, akkor szívesebben és
gyakrabbanjössz ki: birtokodjobb állapotban lesz, kevesebb a kártevés és több a
hasznod," Cato: De agricultura, 3-4. (Kun József ford.)
A városi lakásokhoz kópest a villa rustica konyhája jóval tágasabbra épült, mert
itt tartózkodtak munka után a rabszolgák, s hideg téli napokon a munka is itt folyt a

22,7
 ;.áa§.éÉ,is
lq,Tr,;l.%;\i

1l5. Részlet Hadrianus tiburi villájából

tűzhely körül: kötelet sodortak, szőlőkarókat faragtak, kosarat fontak, egyszerű

§zerszámokat készítettek.A konyha legfontosabb berendezési tárgya a tűzhely volt,
s nem hiányzott alaraium sem, a házi istenek szobrocskáinak helyet adó kis oltár.
Aház berendezését azegyszerűség jellemezte; luxusigények és művészi meggon-
dolások sem az építéssorán, sem a bútorok elkészítésénél nemjutottak szóhoz. An-
nál inkább a villaurbana esetében ! Minél elviselhetetlenebbé vált a nagyváros lármá-
ja, annál szívesebben menekültek azelőkelő rómaiak vidéki nyaralójukba. Azi. e.
II. sz-tól kezdve a római ,,felső tizezer" körében megindult a vidéki rezidenciák ép!
tésénekfolyamata. A késő köáársaság és a korai császárság idején a vagyonos ró-
maiak már inkább otthonuknak éreztéka vidéki birtokon építettós nagy luxussal
berendezett villákat, mint a városban lévő házukat.

228
' A villa urbanák többségéhez is csatlakozott valamilyen gazdaság - hol szőlő, hol
gyümölcsös, vadaskert, vagy haltenyészet-, de a gazdasági szempontokat alárendel-
ték a villa kényelmének. A legkedveltebb üdülőhelyeken, Róma környékén és a cam-
paniai tengerparton sok olyan villa volt, amelyet eleve is nyaralónak és csakis nya-
ralónak építettek.
A villa urbana természetesen hiánytalanul nyújtotta mindazt a kényelmet, amit a
kényes városi ember megkívánt. Rendszerint nagy park és díszkert közepen emelke-
dett, s a városi bázzal ellentétben kívül is nyílt, sok bejáratú és ablakú, világos épület
volt. Oszlopcsarnokai és átriumai, a lakomatermek, dolgozó- és hálószobák, test-
gyakorló- és fürdőhelyiségek valóban biztosították, hogy gazda és vendégei jól érez-
hessék magukat.
A villaépítkezésa városi domus alapelemeiből indult ki, majd hamarosan önálló
utakra tért, és igenváltozatos formákat hozott |étre, Az átrium, amely a városi do-
musok elmaradhatatlan alkotóeleme volt, alárendelt szerepet kapott, vagy teljesen
eltűnt. A tervezők elsősorban arra törekedtek, hogy a minden kényelmet biztosító
lakosztályok minél közvetlenebbül és szabadabban érintkezznnek a természettel,
hogy a tulajdonos a nap és az év bármely szakában a lehető legkellemesebben tölt-
hesse itt az idejét.
Bár a szabad természet látványát igen nagyra becsülték a rómaiak, a villatulajdo-
nosok még mesterségesen formált művészi parkot is teremtettek villáik körül, Görö-
gös oszlopcsarnokok szelték át és fogták keretbe a parkokat, amelyekben mestersé-
ges tavak és csatornák tükre csillogott, márványszobrok fehérlettek, kis szentélyek,
szökőkutak, vízesések,pavilonok és lugasok sorakoztak egymás mellett. Az ilyen lu-
xusvillák váltak az előkelő rómaiak igazi otthonává, magánéletük és kedvteléseik
keretévé.A római nagyurak villáikra pazarolták mindazt a gazdagságot, amit a ha-
talma csúcsára érkezett állam vezetőiként szereztek.
De miért ecsetelnénk hosszan a villa urbanák vonző tulajdonságait, mikor ke-
zünkben van Plinius levele, aki egyik barátjilcsábítja villájába. S hogy szavá,nak na-
gyobb foganatja legyen, mellesleg aprólékos pontossággal le is festi nyaralóját:
,,Kedves Gallusom! Csodálkozol, hogy én annyi örömet találok laurentumi - yzgy,
ha így tetszik: laurensi - birtokomban. De talán nem csodálkozol, ha jobban meg-
ismered elragadó nyaralómat, a csodálatos fekvésű vidéket és a tágas tengerpartot.
Ezahely tizenhét mérföldre van Rómától, . . . Nyaralóm tágas, minden igényt kielé-
gít, s fenntartása sem túl költséges. Bejáratánál egyszerű, ám mégsem szegényes atri-
um fogad, ehhez csatlakozik egy D alakban körbefutó oszlopcsarnok, amely kicsiny,
de nagyon kedves udvart vesz körül. ... Az oszlopcsarnok mögött barátságos kis
helyiség, mellette elég csinos, a tengerpart felé nyúló ebédlő, melyet, ha a déli szél fel-
kavarja avizet,lágyan bepermeteznek a megtörő, szétporlandó hullámok. ,.. Bal-
ra, kissé távolabb aviztől egy nagyobb, majd egy kisebb szoba, melynek egyik abla-
ka a kelő nap sugaraival telik meg, a másik pedig az utolsó, alkonyi fényt őrzi. Innen
is kilátás nyílik a tengerre, de távolabbraészavartalanabbul. E szoba azelőrenyűlő

229
 ebedlővel beszögellést alkot, ahol a nap legtisztább sugarai gyűlnek össze, forrósod-
nak fel. Ez embereimnek téli tartózkodási és testgyakorló helye. Idáig érve minden
szél elpihen, legfeljebb azok nem, melyek elhajtják a felhőket, de itt még akkor is
nYugodtan lehet tartózkodni, ha fentazég beborult. Ide csatlakonkegy félkör alakú
szoba, amelYnek ablakai a nap pályáját követik. Ennek afatánálkönyvtárul is szol-
gáló írópolc áll, megrakva nem egyszeri olvasásra, hanem komolyabb tanulmányo-
zásra szánt kÖnyvekkel. Innen függőfolyosó vezst át a hálószobába, s fűtőcsöveivel
jótékonYan megszelídítve, arányosan sugározza szét a felvett meleget.
A ház többi
részP ezsn az oldalon szolgáim és szabadosaim rendelkezésére áll, de általában oly
rendes és csinos, hogy vendégeim elhelyezésére is alkalmas. . . . Azután következik
azelég széles, hideg vizű fürdőszoba, melynek két szemben lévő falánálegy-egy me-
dence áll. Elég tágasak, itt fürödve azt hiheted, hogy a tengerben lubickolsz. Szoro_
sanmellette a kenŐ, azizzasztőszoba, a fürdő fűtőszobája,majd még két fürdőszoba,
inkább csinosak, mintfényűzőek. Igen ügyes megoldással kapcsolódik hozzájuk egy
medence, amelyből a benne úszó kiláthat a tengerre. Nem messze van a labdázőte-
rem, ide még a legnagyobb hőség idején is csak alkonyatkor süt be a nap. Majd egy
torony emelkedik, földszintjén és emeletenként két-kétszobával. van benne még egy
ebédlőterem, kilátással a távolba vesző tengerre, a messze elnyúló partra s a leggyö-
nyörűbb nyaralókra. Majd egy másik, egyszobás házlkő, ahonnan a napkeltét és
napnyugtát lehet látni. Emellett nagy borraktár és gabonás kamra. Alatta ebédlő, in-
nen jól lehet hallani, hogyan viharzik és zőg, majd hogyan csendesedik el a tenger,
Innen a kertre s a kertet övező sétaútranyílik kilátás. A sétaútmellett puszpáng, s
aholez nem nő meg, rozmaring. Mert a puszpáng pompásan virul, ahol tető védi, de
szabad égalatt, ahol a nap éri, és - ha messziről is - behinti a tengerviz, kipusául.
A sétaútbelső oldalán fiatal, árnyékos szőlőskert földjén mégmezitláb is puhán, ké-
nYelmesen lehetjárni. A kertben buján tenyészik a szederfa és fügefa, a talaj ezeket
kitűnően táplá|ja, más fa viszont nem él meg benne. Ezt, a tengeréhez hasonló szép-
ségű látványt a tengertől távolabb eső ebédlőből élvezhetjük, amelyet hátul két te-
rem határol, s ahonnan az előtérre s egy másik bujább zöldségeskertre látfiatsz.
Itt egy zárt,majdnem középületnek ható oszlopcsarnok áll. . . . A zárt oszlopcsar-
nok előtt violákkal illatoző tetasz. A zárt csarnok összegyűjti a nap beáramló mele-
gét, s amilYen kellemesen őrzi a meleget, olyan erővel tartja fel és zárja ki az északi
szelet; ... Ezért olyan kellemes a tartózkodás itt télen, s még kellemesebb nyá-
ron...
A terasz végénmég egy fedett csarnok, majd virágház; ez az én szenvedélyem, szó
szerint szenvedélyem: én magam építtettem. Itt található egy déli fekvésű szoba is,
egYik oldalán aterasz, másik oldalán az erkély, s mindkét felől napos. Innen az ajtón
a másik szobába, az ablakon át a fedett csarnokra látni. A tenger felőli oldalon, a
kÖzéPső fallal szemben, csinos kis fülke van, ajtóval és függönnyel elrekesztve, s eze-
ket össze- vagy szétllűzva lehet elkülöníteni vagy egybenyitni a szobával. Egy ágy és
két szék található még itt. Ha lefekszünk, lábunknál a tenger, mögöttünk a többi

23o
 ,/

nyaraló, fejünknél az erdők. Ennyiféle kilátást tár elénk ugyangnnyi ablak együtt
vagy külön-külön. Mellette hálószoba. Ide nem jut el a szolgák zaja, sem a tenger
monrnolása, vagy a zivatarok süvöltése, sem a villámok fénye, s a napot is csak nyi-
tott ablaknál láthatjuk. E mély, magányos csend titka a szoba és a kert fala közt futó
folyosó, amelynek mélyébenminden zaj elhal. Ehhez a szobához csatlakozik ery
alulról fűtött kis helyiség, amelynek kis nyílása a feltörő meleget szükség szprint zár-
jakivagyengedi be. Innen egy kis szoba nyílik, előtérrel. Itt állandó a napsütés reg-
geltől délutánig, amikor még a nap ferde sugarait is felfogja. Ha ide elvonulok, úgy
érzem, mintha egészen elkülönültem volna a háztóL S igen kellemes az itt-tartőzko,
dás, különösen ha Saturnalia van, amikor a ház többi része csak úgy visszhangzik a
zsivajtól, az ünnep pajkos hangjaitól. Mert itt én se zavarom háznépem szőrakozá,
sát, ők se az én tanulmányaimat.
E kényelmes és termékeny magányhoz csak egy szökőkút csobogása hiányzik, bár
van itt elég sok kút, illetve forrás. Általában az egész partvidék nagyon sajátságos:
ahol egy kicsit leásunk, mindjárt előszökken a víz, méghozzáédesviz, s nem rontja el
a tenger közelsége. Tűzifáta közeli erdők szolgáltatnak, s ami még kell, a közeli Os-
tiáből szrrezzik be. , . . A partot kellemes változatosság teszi elragadővá. Villasorok
váltakomak egyes nyaralókkal részben a tengeren, részben közvetlenül a parton.
A part szélcsendben lágy, puha, de ha - mint gyakran megesik - viharos habok
ostromolják, kőkemény lesz. A víz értékesebb halakban nemigen bővelkedik, pom-
pás félszegúszó és tengeri rák azonban itt is akad. Birtokunk magalátja el magát ter-
mékekkel, elsősorban tejjel, mert ide vonul le a jőszág, ha vizet és árnyékot keres.
Elhiszed-e már, milyen igazam van, hogy ez a birtok az én legkedvesebb pihenőhe-
lyem? Menthetetlenül megrögzött városi ember vagy, há nem vágyódsz te is ide. Bár
vágyódnál ! Bárcsak nyaralóm annyi nagyszerű előnyéhez újabb vonzóerő'is járulna,
az,hogy te is itt időzöl velem együtt. Minden jót!" Plinius: Epist. II, 17. (Muraközy
Gyula ford.)
Nem tudjuk, elfogadta-e Gallus a szíves invitálást. De a ma turistái közül bizo-
nyára sokan lennének, akik kapva kapnának a csábító lehetőségen...

23L
 Í)tkezés- római módra

Az étkezéstörténete
A ,,város" legendákba vesző hőskorában a rómaiak csak igen egyszerűen étkez-
tek, a táplalkozás csupán a szükségletek kielégítéséreszolgált, nem ismerte a luxust,
a konyha ,,művészetét". Az egyszerű római polgár a köáársaság kezdete táján, ha
épp nem háborúskodott, szorgalmasan művelte földecskéjét, őrizte a családi tűzhely
melegét, szentségét, s a családfő (paterfamilias/ kis családja körében költötte el sze-
rény vacsoráját. Az emberek szegényebbek, erkölcsösebbek voltak, miqt a köztársa_
ság későbbi századaiban,yagy a császárság korában, Legalábbis erre lehet következ-
tetni az öreg Cato és mások aranykort, ősi erkölcsöket (mores maiorum-ot) visszas!
ró nosztalgiájából. Miből éltek hát a rómaiak, mivel ,,verték el az éhet s a szomjat"?
Kezdetben húst csak igen keveset ettek, azt is inkább áldozati lakomák (epulum)
alkalmával; annál több gabonafélét,főleg a tönkölybőt (far, ador -régbúzafajta)
készült puls-t vagy polentát, tehát valamilyen puliszkához hasonlatos ételt, s hozzá
pulmentum-ot, amely konyhaveteményekből (olus vagy holus) vagy hüvelyesekből
állt. Mellé tejterméket: tejet, sajtot vagy könnyen elérhető gyümölcsöket (pl. olajbo-
gyót) fogyasztotíak. Nem ismerték még a kenyeret, s az ínyencfalatokat,
A II. pun háború után Róma hatalmasabbá, gazdagabbá kezd válni, és az élet-
módban, életszínvonalban rohamos változás követkeák be. Megnőnek az igények,
egYebek közt az étkezésterén is. S a mezőgazdaság igyekszik megfelelni e fokozott
kívánalmaknak; ennek egyik jele, hogy feltűnnek az első mezőgazdasággal foglalko-
zó szakkönyvek, mint Marcus Porcius Catőévagy Terentius Varróé, sőt a téma.Ver-
gilius tollából még költői megfogalmazást is nyert. Az étkezési kultúra fejlődése, az
étrend változatosabbá válása természetes és szükségszerű volt. Az mát kevésbé,
hogy sokszor luxussá, esztelen tókozlássá fajult. A császárkorra az előkelő magánhá-
zak legfontosabb része a konyha, illetve az ebédlő lesz, szolgák hada felelős azért,
hogy a házigazda és vendégei jől érenékmagukat a lakomán, a személyzet legmeg-
becsÜtebb tagja - ha kellő eleganciával ós ínyenc ízekkel kápráztatjael a lakmározó-
kat - a szakács. Mi több, az ebédlő étkezés közben szinházteremmé alakul át, s a há-
ziúr igényeitől függően színészek, bohócok, táncosok, csepűrágók szőrakoztatják
többször ízléstelen, sikamlós tréfáikkal a lakomavendégeket. Hiába próbáltak erköl-

232
csi intelmekkel, rendeletekkel, törvényekkel határt szabni azefféle pazarlásnak, egY
karrierista, elismerésre vágyó úr ezernyi módot talált arra, hogyan csörgesse ara-
nyait minél látványosabban. Egy ,,lucullusi" lakomára vagyonokat kÖltÖttek el, s a
luxus értékmérője már rég nem a panis plebeius (szegények kenyere - fekete kenyér)
vagy panis candidus (fehér kenyér) volt, hanem az, hogy borból márkás falernumi-t,
setiai-tvagy csak vatikani lőrét isznak. A hajdani étkezésiforma, amelynek sokszor
vallásos áhitatavolt, teljesen eltűnt, s ha keretében megőrzött is valamit a vallásos
szokásokból, tartalmában nagyon is profán ösztönöket, emberi gyengeségeket, úr-
hatnámságot, kivagyiságot, csömörbe fúló élvhajhászást jelentett.
Csak a császárkor vége felé, a kereszténység terjedésével párhuzamosan, az Új hit
hatására kezdett ismét erénnyéválni a szegénység.Emlékezzűnk a bibliai mondásra:
mennyek or-
,,könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint egy gazdagnak bejutni a
szágába"! így keresztény körökben a táplá|kozás (nem ,,evés"!) ideális mértékea
következő volt; ,,Etelből csak annyit fogyasáunk, amennyi éhünket elveri, italból
csak annyit, amennyi nem tesz szégyentelenné. Úgy eszünk-iszunk, hogy közben
nem feledjük , éjszakais imádni kell Istent; a szó is úgy folyik köztünk, hogy tudjuk,
hallja azÚr." tertullianus: Apologeticus 39, l6_19; (Hegyi György ford,)

Az étkezés,,művé szete"

Szegények és gazdagok étele

Jóllehet azétkezésiszokásokat is a nagypénzőek szabta divat irányította, mégis so-

kan voltak, akik nem tudtak, vagy nem akartak lépésttartani az étkezésben megnyil-
vánuló esztelen fényűzéssel. Az előbbieket a kényszer, az utóbbiakat a mértékletes-
ség jóval humánusabb elve tartotta vissza a pazarlástől. Az utóbbiak kőzé tartoztak
az e gy es k ö t t ő k, ír ó k, filo z ófusok, akik belecsömörlöttek a felkapaszkodott na gYurak
duhaj lakomáiba, dőzsöléseibe, Ez a réteg a mértékletes evés-ivásban, csÖndes baráti
beszélgetésekben lelte örömét, s gyilkos, vesébe marő szatirával gúnyolták ki az esz-
telen fényűzést. Horatius egyik szatirála épp a gazdagNasidienust veszi célba, aki a
lakomán feltálalt ínyencségeketmagyarázatokkal kíséri,s nem veszi észre, hogY elŐ-
adása senkit sem érdekel. Ámigazáncsak akkor válik nevetséges§é, mikor a pompá-
san előkészített dekorációt egy kis baleset éri:

,,Ekkor a fölfeszitett kárpit roppant zuhanással

éppen a tálra zuhant, s oly port vert föl, amennyit
nem szór szét Aquilo se talán Campania síkján."
Satirae II. 8. 5,t-56 skk. (Bede Anna ford.)

233
 l ló, Pompejiből előkerült megszenesedett cipó

A szegényebbek viszont, vagyis a plebs

-igaz sokkal inkább szüksegből, mint
erényből * megőrizték azt az ősi takaré-
kosságot, ami minden megkülönböztetés
nélkül jellemezte a régiek életét.Hosszú
ideig hagyományos ételnek számított a
már emlitett puls vagy pulmentum, a kerti
zöldségek, főzelékfélék. Majdjött a kenyér,
és kiszorította a polentát. A kenyérnek három fajtájátismerték. A
szegények termé-
szetesen a rosszabb minőségű fekete kenyeret, a panis plebeius-t ették, ritkán
a valami-
vel fehérebb panis secundarius-t, s csak a gazdagokengedhették meg maguknak
a hó-
fehér kalácskenYér, a panis candidus luxusát. A húsfélékkőzüt iz apró sózott
hal
(menavagy gerris) volt a legolcsóbb, így a szegények aztfogyasztották.
Ilyen körül-
mények között, mondani sem kell, hogy nem tarthattak, de még egy alkalomra
sem
fogadhattak szakácsot, egyszerű ételeiket tehát maguk kószítették.
Persze azértaszegények között is akadtak, kivált a városokban olyanok, akik
hé-
be-korba részesÜlhettek a gazdagok és előkelők rafinált konyhaművészetéből.
ott
voltak például a kliensek, akik - pénzük nem lévéngazdagkonyhára
- mindenben
kiszolgálták Pártfogójukat (patronus),elhallgatták róla alkotott, nem éppen hizelgő
véleményüket egy-egy jó lakoma, ajándék vagy napidíj (sportula) reményében,
mint
Plautus komédiájában az a patazita (élősdi), aki azért dicséri hiú patrónusának nem
(étező ,,vitén" erényeit, mert ott:
,,epiturum estur insanum bene" , azaz ,,őrűlt jól lehet
enni". Miles gloriosus act.I.24. (Tegyey Imre ford.)
Es elképzelhető, hogy ezek a szegényebb polgárok is kapva kaptak az alkalmon,
ha valamelYik hivatalába lépő lovag, szenátor vagy császár nyilvános lakomát
ren-
dezett, Melyik éhenkórász nem örül annak, ha potyán jóllakhat? Más
szemszögből
néme a dolgot, egy ilyen ,,lovagias gesztusnak" óriási politikai jelentősége
vott.
A vendéglátó megnyerhette saját politikai céljainak a tömegeket, másrészt lecsende-
síthette az elégedetlenkedőket.

Apicius szakác skönyvéből

Most Pedig válogassunk egy kicsit a római ízek és illatok tárházábő|,lapozzuk fel
Apicius szakácskönyvét! Hogyan ajánlotta a finom orrú, jó ízlésűínyenc pl. a főtt
strucc tálalását? Már az alapanyag is meghökkentő egy kissé, hát még a hozzáké-
szült mártás:

234
 ,,Bors, menta, pirított kömény, zellermag, datolya vagy sárgarépa, méz, ecet,
aszúbor, kevéske húsléés olaj. Lábasban forrald fel, töményítsd keményítővel, Öntsd
a tálon elhelyezett struccfalatokra, és szórd meg borssal ! Ha még Ízesebbéakarod
tenni, adj hozzátőnkőlyt." (De re coquinaria 6.1,)
Első pillantásra különös, mai ember számára korántsem Ínycsiklandónak tűnő
mártás: gyümölcsök és fűszerek, bor és olaj, édes és savanyú - egyszóval túlságosan
is sokféle ellentétes iz és zamat keveréke. Pedig a római ételkülönlegességek titka
leggyakrabban a mártás volt, amely lehetett narancssárga, vörös vagy barna, lényege
a sokféle izű-íl|atű, gyakran egymásnak ellentmondó diszharmonikus fűszerezés.
A legnépszerűbb mártásféle a garum-nak nevezett hallé, amely apró tengeri halak
belsőségeiből készült. A sóban pácolt anyagot előbb napon rothasztották, majd egy
kétrészes taríály felső rekeszébe helyezték. A felső részből egy szitán át az alső részbe
csepegő folyadék volt a tulajdonképpeni garum.

Mi honnan került a konyhdra?

Egy előkelő pénzes úr azt is megengedhette magának, hogy az alapanyagok nagy ré-
szét saját portáján szerezze be, illetve termelje meg. Saját erdeiben vadászhatott Őz-
re, nyúlra, vadkanra, mókusra, szarvasra; hálóiból foglyok, fácánok, fenyőrigók
legszebb példányait foghatta ki; a baromfiudvarban pedig a tyúkokon, libákon, ka-
csákon kívül a bókésen sétálgató pávákból is választhatott. Saját halastavaiban te-

l l7, Mészárszék

235
nYészthette a sok kedvelt halfajtát. az angolnát, murénát, felszegúszót. rhombusr
osztrigatelePet létesithetett. Hortensiusról, a híres szónokról járta az anekd,ota, hogy
mesebe illő vagyona s csodaszép halastava volt, s mellesleg annyira szereti a murénáit.
hogY valahányszor egy elpusztult. azt sokáig, vigasztalhatatlanrrl siratta. A felsorolt
állatok bármelyike fazékba kertilhetett, azonban gyakran mégezsem elégítette ki a
gazdaigényeit. Mindene mégsem lehetett, s ha netalán gazellára vagy antilop ra fájt a
foga, azt már hozatni kellett a kereskedőkkel a messze Afrikából. A zöldség-.
gYÜmÖlcsfélékhez sem volt nehéz hozzájutni az effajta gazda3ágban, csak a fűszer-
különlegességeket kellett boltban vásárolni.

Mikor, hogyan ettek a rómaiak?

Mielőtt azonban meghívatnánk magunkat egy ,,lucullusi" lakomára, nézzúkmeg,

hol, hogYan étkeztek a rómaiak ! Akárcsak manapság, már a rómaiaknál is kialakult
a napi háromszori étkezés,amely ugyanúgy meghatározta a napirendet, mint most,
csak az időbeosztásban, a reggeli-ebéd-vacsora mennyiségében és minőségében van
némi különbség.
EgY átlagos római polgár napja, ha történetesen nem dorbézolta át az előző éjsza-
kát, virradatkor rövid toalettel kezdődött: mosakodás, borotválkozás, öltözködés,
sminkelés, rövid fohász az istenekhez, aztán a reggeli, ientaculum következett, a mi
időszámításunk szerint ]-9 őra között. Ez az étkezés könnyű, hideg ételekből állt.
Mézes, fokhagymás vagy borba mártott kenyér, pár harapás sajt vagy tojás, pár
szem olajbogyó, datolya, friss vagy aszalt gyümölcs. Ez a rövid reggeli nem járt sok
ceremóniával, volt, aki el is hagyta, a gyerekek pedig többnyire iskolába menet vásá-
rolták meg a reggelire valót. A délelótt rendszerint házon kívül zajlott. A férfiak
ilYenkor járták a forumot, intéztékügyes-bajos dolgaikat; az asszonyok ezalatt szol_
gáik kíséretében,a piacon szerezték be az aznapra való élelmiszert. Dél felé, 11-12
Óra kÖzÖtt, amikor már erősen tűzött a nap, aki tehette, haza igyekezett. F,z volt az
ebéd, a Prandium ideje. Valamikor cena-nak nevezték, de mivel a fejlődés során a fő
étkezésestére maradto a cena foglalta el a vesperna,.a vacsora helyét. Az ebéd sem
volt nagYon bőséges. Ilyenkor kerti zöldségből készült főzeléket vagy salátát, a tehe-
tősebbek főttvagy sült húst, halat, gombát, tojást fogyasáottak. A'takarékosabbak
az előző vacsora maradványait tették az asztalra. Ezután rövid szieszta, majd az
egYik legnéPszerűbb szórakozás, a délutáni fürdőzés következett. Ez nemcsak nép-
szerű, de olcsó szórakozás is volt, a filléres belépődíjakat viszonylag sokan meg tud-
ták fizetni. A fürdőben akár napestig is eltölthették azidőt, csak azsietett haza, aki
vendégeket'várt estére, és még ellenőrizni akarta, rendben folynak_e az előkészüle-
tek.

236
 i

Egy baróti meghívds

l

vacsora előtt olvassuk el Martialis baráti invitálását!

,,Jösztök-e Stella, Nepos, Flaccus, Canius, Cerialis?

Számunk hat, Lupusom, így te vagy a hetedik.
Kertem termésétmajorosném már ide hozta,
S mályvát, mely a belet könnyíti nagyszerüen;
Itt a saláta, fejes, hasadékony hagymagumóval
Menta, böfögnivaló és buja éruka-fű.
Rutás tengeri hal, koszorúzva tojás-szeletekkel,
S tintahal sós levitől jól csepegő kocatőgy.
Eddig az ize|itő.| Asztalra fogás csakis egy jön;
Egy gida, a farkas szája elől menekült,
Es apró kolbász, mit fölszeletelni nem is kell,
Véle kovácsoknak babja, s a gyönge kel is.
Csirke jön és sódar, három tornak maradéka,
Hogy már jóllaktunk, gyönge gyümölcsöt adok.
Sepró nélküli bort ad Nomentum2 csobolyója;
Frontin consul alatt harmadik éves italt.3
Tréfa kiséri torunk, nem epés bátorszavu szólás
Reggel amit nem bánsz, hogy kibeszélte a szád,
Szóljon azöld, pártról, vendégem, szóljon a kékrő1,3
Vádlottá nem tesz senkit az ily borozás."
Martialis: Epigrammák 10. 52 (Csengery János lbrd.)

Milyen képet vágha tott azemlített Stella ehhez az ajánlathoz, nem tudjuk. AnnYi
bizonyos, hogy megtalalható benne minden, ami szem-szájnak ingere, bár ezaz éílap,
még meglehetősen szerénynek mondható. Az imént ajánlott lakoma a korabeli vi-
szonyokhoz képest nem kerülhetett túl sokba. Pedig a fényűzésmar korábban is
olyan méreteket öltött, hogy a mérhetetlen pazarlást azi. e.I. század elején tÖrvé-
nyekkel kellett korlátozni:
,,Lucius Sulla diktátor törvényjavaslatot terjesztett a nép elé, és ebben megszabta,
hogy Kalendae, Idus és Nonae alkalmával, továbbá a játékok napjain és,bizonyos
ünnepnapokon esetenkéntltáromszáz, az összes többi napon pedig legfeljebb har_

| ízelítő gustatio
-
2 Nomentum - ott volt szőlője Martialisnak
3 Frontin consul alatt - i. sz, 98-ban
a kékek, zöldek
- cirkuszi pártok
237
 W: lal.é!
,".;:lái.taé

l 18. Ezüst asztali készlet Vestorius Priscus sírjából, Pompeji

minc-harminc sestertiust szabad és jogos lakomára költeni." Gellius: Noctes Atticae

2. 1124 (Győry Gyula ford.).
De ugYan ki vette ezt komolyan? Már ahíres kortárs, Lucullus is kijátszotta a tör-
vényt, sőt még a barátok szemfülességét is.
,,Cicero és Pompeius a Forumon sétálgattak, mikor találkoztak Lucullussal. Kitö-
rő örömmel üdvözölték egymást és cicero megkérdezte, mit szólna hozzá, ha meglá-
togatnák. Lucullus kijelentette, hogy az ötlet kitűnő, és szívesen látja őket, mire Ci-
cero lecsapottrá: - Ma szeretnónk nálad ebédelni, ugyanazt, amit neked feltálalnak !

238
 l 19. Kerti íriclinium Pompejiben

Lucullus hímezett-hámozott, más napía akaíta halasztani a meghívást, de a másik

kettő hajthatatlan maradt. Még a szolgáival sem engedték beszélni, nehogy paran-
csára gazdagabb menüt készítsen el, mint amit neki készítettekvolna. Csak egyetlen
kérésnekadtak helyt; jelenlétükben közölhette egyik szolgájával, hogy aznep az
Apollo-teremben ebédel, így hívták egyik fényűzően berendezett ebédlőjéí.Ezzpl a
fo§ással túl isjárt a két ferfieszén. Alighanem eleve meg volt szabya, hogy egy-egy
ebédlőben milyen fényes lakomát rendeznek, mindegyiknek megvolt amaga költség-
vetése és felszerelése, tehát a szolgák, mihelyt meghallották, hol akar étkezni, már

239
tudták is, mennyi pénzbőI, mekkora fénnyel, milyen fogásokból kell összeállítaniuk
az ebédet. Az Apollo-teremben történetesen ötvenezer sestertiusba került minden
ebéd, s most is ennyit költöttek rá, pompeiusék csak ámultak-bámultak, mikor a
PomPás lakoma egykettőre elkészült." Plutarchos: Párhuzamos életrajzok 4t;4-7.
(Kapitánffy István ford.)

A tablinum (ebédlő)

Most végre beléphetünk egy háziúr - nevezzük Marcusnak - ebédlőjébe. Elegáns,

arra rendelt háziszolgák fogadják a vendégeket szeretetteljes üdvözléssel. Asztalhoz,
1llelve triclinium-hoz kísérikőket, ahol leteszik saruikat, s bal könyökre dőlve ké-
nYelmesen elhelyezkednek a bíbor takarókkal díszített kereveten. Egy kereveten
(lebtus) hárman foglaltak helyet, tehát összesen kilencen a három fekvőhelyen. Eny-
nyi volt egy asztaltársaság ideális létszáma.
|. lectus medius: középső ágy, itt
az l. hely a locus consularis,
vagyis consuli hely, amely ma-
gyarul az aszíalfőnek felel meg,
s aházigazda helye
II. lectus summus: felső ágy
III. lectus imus: alső ágy

l20. Triclinium vázlata

Nők nemigen kaptak he|yet az ilyen kereveten, legföljebb egy-két félvilági nő,
vag| a gazda felesége. Amíg kikerekedett a|étszám, a vendégeknek addig sem kellett
koplalniuk, mert a szolgák máris tálalták az étvágygerjesztő előételeket.

A vacsora

Cena ( 1.) - gustatio- kóstoló. Eteklistáján osztriga, pikáns mártású halak (garum),
saláta és tojás szerepelt, italként méhsert (mulsum) szolgáltak fel. Mielőtt azonban
hozzáláttakvolnaazételhez, a szolgák aranytálban vizet hordtak körbe, amelyben
mindenki megmoshattaakezét. Annal is inkább szükség volt erre, mert a rómaiak

240
kanalon kívül más evőeszköa nem használtak, csak a kezüket. A húsok szeletelésé-
vel sem, kellett vesződniük, a szolgák végezték el helyettük. Mátr az első falatok el-
költése közben megindult a könnyed csevegés, a napi hírek kicserélése. Ery_két fa-
lánkabb vendég azonban már az előételekből jóllakott, ezérthánytatót vett be, ÍgY
készítve elő gyomrát a további megterheléshez. Nagyon is érthető Seneca dühös ki-
rohanása a falánkság ityetén megrryilvánulásai ellen: ,,. . . ínyencfalatot, ismerőst és
ismeretlent, mindent mindenfelől összehordanak a finnyáskodó torkosoknak, távoli
tengerekről szállítják ide art, amit a csemegéktől megcsömörlött gyomor már csak
ímmel-ámmal fogad be; hánynak, hogy ehessenek, esznek, hogy hanyhassanak, s az
egész világról összehordott fejedelmi falatokat még csak megemészteni sem méltóz-
tatnak." Consolatio ad Helüam t0;2_3. (Révay József ford.) A lakoma lényegi ré_
sze tulajdonképpen csak ezután következett. A serénykedő szolgák válogatott
finomságokat hordtak azasrtalra, a vendégek pedig sokat és sokfélétettek, de csak
mértékkelittak, mivel az ivászat a lakoma végtelenbe nytló zárőaktusa volt.
Cena (2.) Fogásai a következők lehettek: szárnyasok (galamb, kacsa, liba, páva,
strucc, gólya, császármadár stb.), halak (félszeguszó, muréna, tintahal, széPiahal
stb.), vadak (nyűl, őz, szarvas, gazslla, antilop, vadkan, mókus stb.), nagyobb ítázi,
állatok (sertés, szarvasmarha), mind-mind különleges módon sülve-főve, pácolva,
nyakon öntve a legkülönfélébb mártásokkal. Kedvelték az állatok egyes részeit kÜ-
lön elkészítve,így ínyenc falatnak számított - Martialis is említi - a kocaemlŐ. Lát-
ható tehát, hogy a lakoma második részébenszereplő fogások meglehetősen próbára
tették a vendégek teljesítőképességét,pedig a szakácsok bűvészmutatványai még
ezeken túl is szolgáttak meglepetéssel. Lássunk néhány ilyen fortélyt Petronius SatY-
ricon c; regényéből!
,,Ebben a pillanatban két rabszolga lépett a terembe, mintha a viztárolő medencé-
nél vesztek volna össze, tény az, hogy a vödrök még mindig a nyakukban lógtak. Mi-
kor Trimalcttio (aházura) a civakodók közt igazságot tett, egyikük sem nyugodott
bele az ítéletbe,hanem egymás vödreit botjaikkal ütlegelni kezdték. Elképedve a ré-
szegség e szokatlan kitörésétől, figyelmünket a veszekedő szolgákra iránYÍtottuk, és
észrevettük, hogy azedényekből osárigák és tengeri kagylók potyognak ki, melye-
ket egy szolgafiú hirtelen összeszedve atálcáján körbekínált." 1.47-50. (Horváth
István Károly ford.)
A lakomának egy másik eseménye még ennél is nagyobb meglepetéssel szolgált.
Alighogy leszedték a terítéket, három dismót vezettek az ebédlőbe. Trimalchio pa-
rancsára nyomban levágták azegyiket, s pár perc múlva már tálalták is. A vendégse-
reg ámult-bámult, alig hitt a szemének. A diszró feltálalva nagyobb volt, mint amit
azelőttláttak. A gazdarögtön gyanút fogott : ,,-Mi ez, mi történt? Ez a disznó nincs
kizsigerelve !" A szakács töredelmesen bevallotta, hogy erről csakugyan megfeledke-
zett, és várta a büntetést. ,,- Ha már olyan rossz az enlékezőtehetséged - szólt Tri-
malchio a szakácshoz -, zsigereld ki itt előttünk a disznót !" A szakács magárakapta
tunicáját, kést húzott elő, s a dismó,hasát innen is, onnan is remegő kézzpl fÖlvágta.

24l
 Ebben a Pillanatban - a belülről kidomborodó súlytól mind tovább repedő nyíláson
át-hurkák és kolbászok buggyantak elő. ,,A bűvészmutatványtaszolgasereg tapssal
fogadta és ,,éljen Caius"-t kiáltott. A szakácsot egy kancsó borral jutalm azták,
s rá-
adásul még ezÜstkoszorút és corinthusi tálcán serleget is kapott ajándékba.,, (idézet:
ugyanonnan)
persze Trimalchio, a felkapaszkodott parvenü
lakomáját egyéb látvanyosságok is
kísérték,igY a homeristák (Homérosz eposzaiból jeleneteket előadó színészek) színi-
előadása, zenészek és táncosok játéka, s az est ,,legmeghatóbb'' eseményeként el-
hangzik Trimalchio sajátkezűleg szerkesáett sírfelirata is. De nem minden lakoma
zajlottilYen látványosan. Az egyszerűbb vendég, a barátok meghitt társasága beérte
az irodalommal, filozófiával,vagy azidőszerűpolitikai események megbeszélésével.
BizonYára Plinius is megcsömörlött már a lakomák ízléstelenségeitől,mégis aá irja
bar átjának :,,legyünk elnézőek" .
,,Megkaptam leveledet - irja -, melyben elpanaszlod, hogy undor környékezett
azona bizonyos lakomán, mert bármilyen pompás is volt, bohócok, táncosok, idió-
ták nyüzsögtekazasztal körül. Nrilam ugyan sosincs ilyen műsor, de ahol van, ott
azért elviselem." Epistulae 9. 7. (Szepessy Tibor ford.)
E levél arra is bizonyíték, hogy az uralkodó közízléssel szemben sem plinius, sem
ahozzá hasonlók nem tehettek mást: türelmesen elviselték.
cena (3.), azétkezés utolsó fázisabizonyos könnyű ételek és sütemények fogyasz-
tásából állt. Ekkor készítettékelő a ,,talajt" a bornak, tehát borkorcsolyákat e{tek, s
a vacsorát gyümölcsökkel fejezték be. Aki végigette az étlapot (ab ovo usque mala
: a tojástól az almáig), az degeszre tömött hassal, elégedetten piszkálhatta adfogait.
Nem úgy azegyik Martialis-epigramma hőse, Aefulanus, ki fogak híján csupán va-
lószínűleg lágyabb ételeket fogyaszthatott, de a c*,navégeztével ő sem akarván elma-
radni szerencsésebb társaitól, serényen imitalta a fogpiszkálást:

,,Aki ott alant aközépső pamlagon pihen*

Kenőcstül áző három szálhajával,
Es mastix-fával szájában turkál,
Hazudik Aefulanus: foga nincs neki.''

6. 74. (Csengery János ford.)

+ Lectus medius

242
 Ars bibendi - az ivás,,művészete"

A lakoma fénypontja a tulajdonképpeni zárőaktus, a közös borozás volt. A borki-

rályí (rex bibendi) kockavetéssel sorsolták ki, tőle függött, hogy kinek az egészségé-
re mikor és hányszor kell inni. Martialis szerint egy hölgyre annyiszor kellett poha-
rat üríteni, ahány betű volt a nevében, s az italt ,bene tibi" vagy ,,bene le" köszöntés-
sel kívánták egymás egészségére.A borkirály határozta meg az egyes borok keverési
arányát is, ti. a rómaiak az erős délvidékiborokat sohasem itták tisztán, hanem
előbb borkeverő edényben (crater) melegvizzsl hígították, azután hóval lehűtötték,
majd merítőedénnyel (cyathus) töltögették a kétfülű boroskupákba (cantharus).
Nagyobb ivászatokon ita|bárcátis osztogattak, s a vendégek a bárcák ellenében csak
meghatározott számú cantharus bort fogyaszthattak. A rómaiak borozgatása szinte
szertartásszerű folyamat volt: nemcsak a borkirály választása, a serlegek meghatá-
tozottrend szerinti ürítése, vagy abor keverése tette ünnepélyessé, hanem a ház iste-
neinek (I^ar-ok)ésaboristenének (Bacchus) bemutatott 61dozatis. Áldozatbemuta-
tás után illatos olajjal kenték be testüket, fejükre koszorút tettek, Így foglaltak helyet
a kereveten.

Borfajtdk

A borkirály - ha volt rá módja * a márkásabb borfajtákból válogatott. Ezek a faler,

numi, setiai, caecubusi, borok voltak, valamennyi a termőhelyéről kapta nevét, Az
italok értékétnövelte az idő, minél régebben termett, annál jobb volt a minősége.
,,Még a silányabb bort is megnemesíti azidő" - írja Martialis, különösen, ha ampho-
ráját hosszú ideig füstre teszik. Az óborok között sokáig emlegették azt abort, ame-
lyet még Opimius consul idejében, i. e. l2l-ben tettek el, ezt az évjáratot különös-
képpen kedvelték az ínyencek. Voltak p€rsze a római borok között is gyengébb mi-
nőségűek, mint a közmondásosan rossz ,,kocsis bor", a vaticanus, ezt azonban Ín-
lóbb csak az vtca embere itta, nem az előkelő lakomán heverésző tógás nagyúr.

A lakoma vége

A közös ivászat általában belenyúlt a késő éjszakába, s közben mindig akadtak

nagyivók, akik fáradságot nem kímélveegyre csak bővebb serlegeket követeltek, s
bizony még idő előtt alaposan eláztak. Mindenesetre még hajnal előtt tanácsos volt a
mulatozást befejezri, nehogy hazafelé botorkáLlva valamelyik ismerősükkel vagy
kliensükkel akadjanak össze. Asztalbontás után a házigazda megajándékozta vendé-
geit. A legemlékezetesebb ajándékozás Verus császár híres lakomáján történt, mikor
is: ,,. . . minden egyes vendégnek. . . odaaj ándékozták a tála|ő rabszolgákat, meg a
tálakat is, ajándékoztak nekik élő állatokat, szelídeket és vadakat..., ajándékként
243
szerepeltek még arany-, ezüst- és drágakőkupák, . . .alabástrommódra formalt edé-
nyek, teli drága kenetekkel ...kocsik öszvérekkel és ezüst kocsiszerszámmal egye-
temben. A lakoma állitőlag hatvanmillió ( !) sestertiusba kerüt." Historia Augusta:
Verus 5; 1-6. (Boronkai Iván ford.)
Így folyhatott le egy valóban nagyszabású római lakoma, Hogy azilyenpazar|a-
komák a kivételek közétartonak? Nem kétséges. Hogy azételek közül sokat furcsá_
nak, azétkezésiszokások közül néhanyat meglepőnek, sőt visszataszítónak tartunk?
Bizonyára. Annyit mégis elismerhetünk: A régi rómaiak egyebek közt a gasztronó-
mia tudományához is értettek.

l20la. M. Loreius Tiburtinus házának kertje

244
 Női divat - férfi divat

A férfiak öltözködése
A római nép földmüveléssel foglalkozott, öltözködésében ehhez a foglalkoáshoz
és a mediterran éghajlathoz való élszerű alkalmazkodás nyilvánul meg.
A legáltalánosabb viseletük éppen ezÉrtaza ruhadarab, amelyet az egész ülágon
évezredek óta hordtak a földműveló emberek, sót hordanak ma is, s amelyet a legko-
rábbi görög szobrokon éppúgy megfigyelhetiilrk, mint a XIX, sáza.di magyar pa-
raságyerekeken. Ezt a ruhát mi pendetynek, az egyiptomiak kalazirisznek, a görö-
gök khitónnak - a rómaiak tunicá-nak nevezték, manapság, aXX. században ingru-
ha a neve, s voltaképp egyszerű páraszti családban bázúag is elkészíthető vászonin-
getjelent. (Maga a tunica szó a gyapot kisázsiai nevéből, a semi khitunából ered, vö.
a görög khitónnal).
A vásznat a két szelén kell összevarrni úgy, hogy helyet hagyunk ki a karok sá-
mára, s kivágiuk a fejnyílást. Ez1 az alapvető ruhadarabot hordták korra és nerníe
való tekintet nélkül a rómaiak is, csak a kelme minősége változott aszerint, hogy sze-
geny vagy gazdagemtler hordta+.
Atunikahosszaakétnemnéleltérő: anőknekabokáig ért (tunicatalaris),afér-
fiaknak a lábszárközepig vagy térdig. A férfiak csak a lakodalmukon viselték a tuni-
ca talaris-t. (Ma is közismert azegyhíÁszertartások és a hagyományőrző egyetemek
díszruhája: a hossá, bő talár. Több államban a bírák és az ügyvédek ezt viselik hi-
vatali ténykedésük közben. Azegyszerű nép sziirke vagy fekete tunikát viselt, az elő-
kelők fehéret. Később a tunika alját és nyakát is színes szegéllyel űszítették; a dia-
dalmenetet tartó hadvezer pl. úgynevez.ett tunica palmata-t hordott, azaz arany pál,
maágakkal űszített fehér tunikát. -Ezt az ingruhát öv fogta a derékon összr ( cingu-
lum) , s az öwel egyúttal a hosszúságát is szabályozták oly módon, hogy a tunikát az
öv felett kihúzták és lazán visszahajtották. A tunika hossza, anya$a es színe a divat
szerint változott, illetve a hölgyek egyéni érdeke befolyásolta, ahogyan Ovidius, a
köttő (i. e, 43_| sz. 17) is tanácsolta: ,,Öltsön a tejbőrű feketét,. . ", ,,hordjon a barna
[ehért", majd később:

245
 ,,Üry, ha kicsiny vagy, hogy jártodban is ülni ne láttass;
Tested amily hosszú, nyúljon el egy nyoszolyán.
Ott is, hogy rólad mértéketa szem ne vehessen,
Rejtsék bő köpönye g ráncai lábaidat.
Yézna ha vagy, válassz vastag szövetet viselésre,
S tedd, hogy vállaidról dúsan omoljon alá"

Oüdius: Ars amatoria,III. 263-268. (Gáspár Endre ford.)

Az élesnyelvű Petronius (meghalt, i. sz. 66-ban) így mutatja be Fortunátát, a hirte-
len meggazdagodott Trimalchio ízléstelen tarkasággal öltözködő feleségét:,,. . . sár-
ga Öwel magasra felhúzott ruhában, úgy, hogy kilátszott köntöse alól cseresznyevö-
rös tunikája..." Petronius: Satyricon XVII. (Révay József ford.)
Ismerték az ujjas tunikát is. A fázósabbak több tunikát hordtak (tunica iníerior,
tunica exteriorl. Augustus császár peldául négy tunikát vett egymásra. A rabszolgák
öltözéke a szürke vagy színes tunikával be is fejeződött. Otthonukban a szabad ró-
mai polgárok is csak tunikában jártak-keltek, de a nyilvánosság előtt, köáleti tevé_
kenységükgyakorlásaközben tőgában, vagy hogy a helyes latin kiejtést használjuk:
toga-ban mutatkoztak,
A tóga viselésére jellemző peldát nyújt a köztársaság egyik férfieszménye, cincin-
natus is, akit i. e, 485-ben az aequusok elleni háború diktátorává neveztek ki. Eppen
a fÖldjét széntotta-,,féligcsupaszon" a történetíró Livius szerint -, amikor át kellett
vennie a kÖvetektől a senatus kinevezési mandátumát. Noha a szántóföldön rajtuk
kivül bizonyára senki sem volt, Cincinnatus letisztítva magáról a port és azizzadsá-
got, előhozatja feleségévela tőgáját, s most már tógásan , azaz állampolgári díszben
fogadja az ál|ami megbízatást és a követek gratulációját.
Hogy a tóga mikor vált a rómaiakra jellemző viseletté, nehéz megmondani. A vi-
selettörténet a legrégibb időktől ismeri Eurazsia népeinek azt a ruhadarabját pon-
-
tosabban egy olyan leplet, amelyet lazábban vagy szorosabban közvetlenül a testre
vagy az alsó ruhára csavartak.
A szövőszékről lekerült nagy négyszögű vászon- vagy gyapjúszövet-darabot saj-
nálták szétvágni. Úgy öltötték magukra, hogy az egész testet fe_dje, fehér színével
visszaverje a forró napsugarakat, dús redőzetével harmonikus kísérője legyen a test
vonalának, laza rögzitettsége folytán megóvjon a hirtelen mozdulatoktól s ezáltal
méltóságteljes, fegyelmezettmozgásra, önuralomra neveljen. Ilyen lepelruhát figyel-
hetÜnk meg a mezopotámiai ábrázolásokon, ilyet hordtak az ókori zsidók és a görö_
gÖk is (Ők hümation-nak nevezték). A meleg éghajtatú vidékeken ma is ez a kedvelt
viselet, ilyen pl. az arabok,,haik"-nak nevezett ruhája is, az indiaiak szárija, a já-
vaiak szaron gsa, a szomáliak tobéja. Miért lett hát a világszerte ismert ruhadarabból
jellegzetesen római ruha, hogyan lett a római nép ,,gens togata'' ?
Az Ókorban ismert világ nagy részétmeghódító népnek a viseletét ismerték, elfo-
gadták, utánozták a meghódolt népek, bizonyára így vált közismertté, történelmi

246
okokból, mint ahogy annak meg politikai okai vannak, hogy a hódító nép mi§rt ra_
gaszkodott a sajátságosan felöltött lepelruhához. A római tőga drága ruhadarab,
nem szerény háziszőttes, mint a görög hümation. A köztársaságkor végefeléafiákai
munkát már nem véEző hatalmasok viselik, akiknek számtalan rabszolgájuk van
otthon és egy sereg vasba öltözött katonájuk a határokon. Költséges holmi, elég ké-
nyelmetlen ahhoz,hogy tüntetően lehessen hordani. Aki tógában jár, nyilván megte-
heti, hogy pusztán tetszetős külsőségekre erőt és időt á|dozzon. Mert ez már nem a
praktitus, ioőjárási szélsőségektől megóvó lepelruha ! A hódító nép megielenésében
is a, úr fogalmát kívánta megtestesíteni: méltóságteljes volt a tógában, a gyapjú fe_
hér színével hangsúlyozta dologtalanságát, adús redőzettel ünnepélyességet sugallt,
A nagy kiterjedésű kelme sok mindent elfed abból, ami esetleg előnytelerr (pókhasat,
pipaszár lábat, csapott vallat), az emberi testnek csak a körvonalát emeli ki, azt is a
i"ire, tirrtu sugárzásába vonva. Ez akedvező összhatás csak úgy jöhetett létre, ha az
ember tudta viselni a tőgát, ha a kelme és a mozgás összhangban volt.
De hát hogyan is kellett viselni illetve felölteni a tőgát? - A legrégibb tóga kes-
keny, hossá vászon, szögletes vagy lekerekített véggel. később a hossza megközelí_
tően háromszorosa egy felnótt férfi magasságának (kb. 6 méter), lásd a 121. a) b) c) d)
e) ábrákat; szélessége pedig nem egészen a kétszerese egy férfi magasságának (kb. 3
méter). De voltak ennél hosszabb és szélesebb vásznak is. A fórmája is változott, né-
hány szakember szerilrt szabott ruhadaiab lett belőle. Ezt a hossákás kelmét gon-
dolatban osszuk be három, nagyjából egyenlő részre. Az anyag első harmadát a rő-
maiak testük előtt sűrűn redőue lógatták le, majd a bal vállukon átvetették. A má-
sodik harmad részben a hátukat borította, részben az anyagot kettéhajtva (ásd a
_
szaggatott vonalat) - ajobb karjuk alatt előre vonták, s még egyszer átvetették a bal
válúon. A tóga harmadik harmada igy mfu a hátukon csüngött végig. A derekuk
,,,sinus"-t
előtt kettőzött anya§ból redő keletkezett, affa még ráhűztak egy öblöt, a
tóga első harmadrészéből.Ezzseb céljait is szolgálta. A tóga ilyenformán a függőle-
g", és az ellipszist megközelítő párhuzamos vonalak harmonikus egységét
"gy"n".
alkotta.
Atógafelöltése egyre bonyolultabb lett, segítség kellett hozzá, tÖbb szakértő rab-
szolga, hiszen a császárkorban a hagyományos apuliai cyapjú helyett lengébb, se-
lyem vagy félselyem anyagokból készült, s ezek dúsabban redőzhetők s egyben csú-
szósabb kelmék voltak, más felöltési módot követeltek.
Erthető, hogy Quintilianusnak (i. sz. 30-96), a császárkor híres szónoklattanárá-
nak a tóga viselésérevonatkozó tanácsait követni sem tudjuk, olYan bonYolultak.
De hogyan is adhatott egy szónoklattanar öltözködési tanácsokat? Mi kÖze a szÓ-
noklásnak a üvathoz?
Már esett sző a tóga és az emberi test trarmonikus egymásra hatásáról. A római
szónokok nagyon jól tudták, milyen fontos kelléke a szép beszédhang mellett ahatá-
sos beszédnek a hatásos látvány. Cicerp szavaival: ,,Az előadás hatása két dolgon
múlik: a megielenésen és a szavaláson. Mert a megielenés a test ékesszólása". (Cice-
ro: Orator XVII. 18. Fábián Gábor ford.)
247
 F

l2l. a) a tcljcs rászon b) a ,,szabott'rászon

3, harrtad .t'
rt
E
!
{s
_É
+
c) a tóga clsó'harmadának felöltésc

248
 d) a tóga harmadik harmadának felöltése

e) a tógába öltözött férfi

A második pun háboru küszöben a háborut megüzenő követek eryikéről írja Livi-
us, hogy amikor a pun államtanács előtt a döntő szó kimondásához érkezstt:
,,. . . háborút vagy bekét hozunk nektek, melyik tetszik, válasszatok", öblöt formált
tógájából, azuzpatetikusan bal vállára vetette atóga végét;a karthagóiak erre felki-
altottak: Mondja meg nyíltan, mit akar! A római követ ekkor _ bizonyáta hatriso-
san - kanyarított egyet atőgavégével,,,kibontotta annak öblét", sjobb kezeben le_
bocsátva tartva, végre kimondt: Háborút! (Livius: Ab urbe condita, XXI. l8.
Muraközy Gyula ford.)
Éreznünk kell ebben ajelenetben a lepelruha és az emberi gesztus együttesének ki
fejezó erejét, amely szinte a jelbeszédig fokozódik. Az öbölformalás a maga zártvo,
nalával a&zárkőzást, a titokzatosságot, a diplomata merevsegét jelenti. Az ÖbÖtki-
nyitása, a lepel lebocsátása a feszültseg feloldását, a nyiltságot jelképezi s a fÖldre
omló redők, a maguk tágyabb vonalaival talán még a gyászos eseménynek, a hábo-
rúnak a bejelentéséhez illó szomorúságot is, megielenítik. (Érdekes, hog5l a magyar
nyelv is az öltözködésből kölcsönzi azokat a szóképeket, amelyekkel az előbb leírt

z49
két magatartást kifejezi: ha valaki titoktartó, azt mondják róla:
,,begombolkozott,,,
,,leplezi" valódi érzÉ,seit,s ha elárulja szándékát: ,,nyílt sisakkal küzd''.)
Aszónokmozgásaéstaglejtésetekintetében azatanykor szónokai a középutatja-
vasolták, amelY illik a római ,,gravitas"-hoz a7uza méltóságteljes viselkedéshez.
jó szónok - mondja cicero gesztusaiban mérsékelt,sétát .itkán .a
- é, nem nagyon
hosszút tesz, kilépésemérsékeltés ritka, nyaka nem meredt, ujjaival nem játszik.''
(Cicero: Orator XVIII. Fábián Gábor ford.) A végleteket Cicero elítéli.
- Curiusról,
egY korabeli szónokról, aki túlzásba vitte a gesztikulálást, két anekdotát
is mesél,
curius egyik hallgatőja,látva, hogy a beszéd hevében hol jobbra, hol balra hajol,
megkérdeáe: ugyan ki látott már embert ladikban szónokolni?
- Más alkalommal
a consul curius a népgyűlésen beszédet mondott. consultársa, a beteg, győgyirral
bekent Octavius mellette Üt. A népgyűlés végeztévelegy Sicinius nevű férfi így
szólt
hozzá:,,Sosem hálálkodhatsz eleget tiszttársadnak, Octavius, mert ha ó szokása
sze-
rint nem hányja-veti magát, téged itt ma megesznek a legyek.'' (Cicero: Brutus LIX.
6. Posch Árpád ford.)
A szónok mozgásárőlidéz§tt megjegyzések szoros kapcsolatban vannak az öltö-
zettel, a tóga kevésbéméltóságteljes viselésével.
Azi. e. e|ső évszázad híres szónokát, Hortensiust éppen ,,csinossága'' és
,,körülte-
kintően elrendezett ( compositus) öltözködése" miatt dicséri az i. sz. II. évszázad
so-
kat olvasott irója, Gellius. Petronius, az ,,e|egenciamestere" sem csak esztétikai
né_
zeteinek tévedhetetlenségéértnyerte el az i. sz. I. század, csodálatát, hanem elegáns
öltözködéséért.
A tóga egész életen végigkísértea római polgárt magánemberként és közéleti férfi-
Úként egYaránt. 17 éves korában öltötte fel először ünnepélyes keretek közőtt
a ,,to-
ga virilis"-t, a nagykorúságot és a teljes
jogú római polgár voltát jelző férfi-tógát.
Ha hivatalra pályázott valaki, magistra-
tus-jelöltként hófehér toga candida-ban
hívta fel magára a figyelmet. (Kandidátu-
soknak ma is a jelölteket, mégpedig az
akadémiai első tudományos fokozat meg-
szerzőit, vagyis további fokozatokra jelöl-
hetőket nevezik.) Ha a tisztviselő elnyerte
a tisztséget, bíborszegélyű tőgával, toga
praetextata-val vívta ki a tisztségétmeg-
illető megkülönböztetést.

122. Az áldozatot bemrrtató Augustus csíszár

250
 Győztes hadvezérként toga picta-ban (festett tógában) pompázott, a vádlottnak
pdig toga sordida-t illett öltenie, hogy elhanyagolt, piszkos ruhájában a megvetés és
a szánalom kísérje.
, Ezze|azőltőzsttelfejeztékki külsőleg azáhitatot, az istenek iránti tiszteletet: az
imádkozó és áldozatot bemutató római fejére borította a tőgát. A gyász jele a toga
pulla (sőtétszínű tóga) volt.
A császárkorban a sok provincia sokféle viseletének hatására egyre ritkábban
hordtak a római férfiak tógát. A szatiraitő Iuvenalis (i. sz. 60-130) panaszkodik is
emiatt: ,,,..Itália nagy részében senki se hordja - szó, ami szó - a tógát, csak a
holt." (Muraközy Gyula ford.)
Végül császári rendelettel kellett kötelezővé tenni a tógaviselést, a forumon, a se-
natusban ésazállamiünnepeken. - A római divat tehát éppúgyváltozott, mint nap-
jaink divatja; amikor összefoglalóan római viseletről beszélünk, szorosabban véve a
köztársaság korának öltözködési szokásaira gondolunk.

Egyéb férfiruhók

A katonák tóga helyett rövid, jobb vállukon csattal (fibula) összefogott köpenyt
hordtak, sagum-ot. Katonaköpeny volt eredetileg a vastag posztóból készült lacerna
is, amelyet hűvös időben a polgári lakosság is viselt. Eső ellen a csuklyás körgallér
(paenula) védte őket, amelyet utazáskor is hordtak. (Ez a ruhadarab tovább élt a
középkor szerzeteseinek öltözködésében), Tűző napsütésben a széles karimájú ka-
lap, a petasus nyújtott menedéket.
A nadrágot ismerték (bracae volt a neve), az északi pro,
vinciákban állomásozó légiók katonái hordták is, de általá-
nos polgári viseletté sohasem vált.
Lábbelijük otthon a szandál ( sandalia ) , utcán a calceus, a
bőrszíjakból készült magas szárú cipő. A cipőről ugyanúgy
meg lehetett állapítani visel őjének társadalmi hov atartozá,
sát, mint a tógáról. A patríciusok calceusa piros bőrből
készült, s ezüst vagy elefántcsont félhold díszítette,a szená-
toroké fekete bőrből. A katonák természetesen csizmát
viseltek, de az ő csizmájuk nem azonos azzal a teljesen zárt
lábbelivel, amit mi csizmának nevezünk. Ennek a caliga-nak
a talpát vastag, hegyes szögekkel verték ki, a felsőrészt
bőrszíjakból fonták, így erősen tartotta a bokát, de szaba-
don hagyta a lábujjakat, hogy a hosszú meneteléskor ne
törjön és jól rögzítse a lábat. A hírhedt Caligula császár

l23. Római légionárius nadrágban

25l
azokróI a kis csizmákról kapta a nevét, amelyeket gyermekként apja táborában
hordott.
íme, előttünk áll a római férfi, szemügyre vettük minden ruhadarabját; tudjuk,
mit hordott jó időben és esőben, gyermekként és családtagait gyászoló aggastyán-
ként, magistratusjelölti vagy consuli minőségben. A hajviseletéről azonban Áég n"*
szóltunk.

Aférfiak hajviselete
A régi római (i. e. IL sáz.aóelőtt) hossá hajat és szakállt viselt. A borotválást a III.
Pun háború hőse, Scipio Africanus tette általános divattá, de - mint az öltözködés
minden elemében - a rómaiak itt is megtalálták a lehetőséget a krilső megielenés és a
belső tartalom összefüggésének kifejezesére: a gyászolók, a vádlottak, s akiket vala-
milyen csapás ért, nem borotválkoztak. Igaz, ugyan, ha meghallgatjuk Martialis
( i. sz. 42-102) epigrammáj át a ,jó" borbélyról, úgy gondoljuk, nem volt feltétlenül
szükséges egy sórscsapás közbejötte, hogy valaki rnessze elkerülje a borbélyt és
szerszámát.

,,Nem készül el, ínikor borotvál

a lassu Eutrapelusz;
kapar-vakar, órákig ott áll,
részletre nyúz.
Míg egyik orcámat sikosra,
csupaszra késziti ki ő,
másik orcámon a borosta
megint kinő"

Martialis, A jó borbély (Kosztolányi Dezső ford.)

Az időszámítasunk köriili évszázadokban a rövidre nyírt, homlokba fésült haj volt

a divatos, a leghíresebb allamférfiakat (Caesar, Pompeius, Augustus) ábrázoló szob_
rokon ezt a fnntát figyelhetjük meg. Az elegáns és divatos }iajviselet érdekébena
mesterséges beavatkoástól, a hajbodofitástól illetve a kopasz fejbőrre ráfestett haj-
Üncsektől sem riadtak vissza. A csásárkorban újból divatos lett a teljes kömzakáll és
a hosszabb haj. ugyanekkor a dnígább keleti selymek, élazerek a korábbi egyszerű
alapÖltÖzéket a luxus kiilsőségeivel bodtoták el. A római öltözködés alapformái
solcíigéltekBiáncban és a közepkorban is, jóval tovább, mint a birodalom maga; a
hodító nép azonban már a közüírsaságkor végefelé- cato szavaival - így kesereg:
,, . . . mi a világ minden nemzetén uralkodunk, de asszonyaink leigáznak bennünket."
(plutarchos, kemény Márta ford.) Ésa szigorú erkölcsbíró háborgása egy kicsit a
női ruházkodásnak is szólt.

252
 A női rlházat darabjai
Római mozaikról ismerünk egy szóhasználattal élve - bikiniben lévő höl-
- mai
gyet, kezében napernyővel.Ezafürdőbeli öltözék meglep modernségével, s mindjárt
arról is ájékoztat, hogy mit hordtak a hölgyek a tunika alatt.
A tunikáról már beszéltünk; a nőké hosszabb és színesebb volt, mint a férfiaké,
anyaga is egyre vékonyabb, áttetszőbb. Épp"oezért több tunikát is hordtak egy-
szerre. .

A női felsőruha a tunikaszabásű, földet seprő stőla (stola), amelyet gyakran fodor
is szegélyezett és derékon öv fogott össze. Az utcán még palla is került a stólára.
A palla tulajdonképpen keskeny és négyszögletes tóga, amelyet a test köré tekertek
és könnyedén a fejre is borítottak. (Tógát csak a le$égibb időben hordtak a nők, ké-
sőbb kifejezetten tilos volt számukra a tógaviselés).
A fejre borított íátylat, a ricinum-ot elszórt csillogó ékszerekkel vagy rojtokkal
ékesítették.A menyasszony fátyla narancssárga volt (fiammeum). Áldozatbemuta-
táskor négyszögletes szövetkendővel, rica-val fedték fejüket. Rossz idő esetén ők is a
csuklyás, kerek paenulába bújtak. Cipőjük könnyű bőrből készült szandál vagy
calceus.

l24.Nő napernyővel, mozaik a szici|iai Piazza

Armerinán
125.Lány tunikában

253
 12ó. Nők használati tárgyai: fésű és ernyő, táska és legyező, bronztükör

A női öltözködés tehát egészében véve egyszerűnek mondható, a ruhadarabok év-

századokon át megtaítják szabásukat. A pompakifejtés az ékszerekben nyilvánul
meg: arannYal díszítettékövüket, a cipőjüket, arany fibulával kapcsolták össze a
pallát (a gombot nem ismerték), egyszerre több láncot, karperecet, gyűrűt, fülbeva-
lót is viseltek. A drágakövek közül a smaragdot, opált, gyöngyöt kedvelték, a szegé-
nYebbek a koráll- és borostyánékszereket, Bizonyáta kevés nő tartotta ékszereinek a
fiait, mint Cornelia, a Gracchusok anyja, a római matróna, a tiszteletreméltó család-
anya eszményképe. Tipikusabb annak a nőnek az alakja, aki óraszámra mutogatja
dicsekedve az ékszereit a barátnőjének.

254
Hajviselet és kozmetika

A hajviseletről és a kozmetikáról hallgassuk meg a római nők híres szaktanácsadó-

ját, Ovidiust, a költőt. ,,A szerelem művészete" c. művének harmadik könyvében
így ír:

,,Hajviselet nem is egy van, ezért ki-ki jól tegye latra,

hory melyik illik: előbb nézze ki tükre előtt.
Hosszúdad archoz a választék, nem a hajtorony illő. . .

Ám kerek orcáhozjól illik a fej tetejére

feltűzött kicsi konty, mely kitakarja fülét;
Másnak a vállan repdessen a fürtje,
más meg kösse csak össze .
Ehhez az illik jól, ha sörénye lazán, lobogón leng,
fonjon más ehelyett hajfonatot, feszeset,
Ezt csinosan cicomázza a Cylléné-beli fésű,
tűzzele hajtűvel kunkori tincseit az."
Ovidius, Ars amatoria III. 197*204, 208*212, 226*228. (Gáspár Endre ford.)

A választék és a hajfonatoknak a tarkóra tűzése régi, köztársaságkor eleji hajvise-

let volt, de egyéb frizurákkal párhuzamosan sokáig tartotta magát, A Livia-szobor-

íxl#ilÍiffi

:á
i;] |f-:

ia,iÉ
i;ie_,llj,,:
:,:;d1=,,ir:

ri:!)i|':r:::.,:
a:!!=.:!:a:::
:;:]]Lts..= lÉ
a

l27. Iulia Sabina l28. Livia portréja

255
l29, NóI hajvi§eletek

256
ról jól ismerjük a római nők kedvelt haj-
viseletét: középen elválasztott haj kétol-
dalt hullámosan a fülre fésülve.
Ennek továbbfejlesztett formája a hom-
lokba fésült tincsekkel egészült ki. A tar-
kón rögzített kontyot felváltotta a lapos
pogácsakonty vagy a fejtetőre fektetett
konty. Majd megmaradt a pogácsakonty,
de az arc körül nem hajhullámokat talá-
lunk, hanem göndör fürtök csigasorát.
A bodorított haj - megszemlélve a római
női portrékat - kevés hölgynek állt jól.
Szegény fáradt arcú Plotina császárné
szinte tragikomikus látvány a fejét turbán-
szerűen övező hajhullárrrokkal, amelyek
annyira nem illenek korához.
Sokan hordták azűn. görögdinnye-frinlrát, amelyet a görögöktől vettek át. Az
egész fejen párhuzamosan futó választékok valóban a görögdinnye csíkjaihoz tették
hasonlatossá ezt a hajviseletet. A helyenként szinte elképesztő hajköltemények két-
ségtelenné teszik számunkra, amit egyébként őkori szeruőktől is tudunk, hogy az
ügyes kezű tonsitrix-ek, a fodrásznők parókát alkalmaztak, sőt, ismerték a hajfestést
és a sminkelés, szépítkezésmegannyi más fogását:

,,Mondjam-e el, mily rút látvány, ha a nő foga sá,rga,

S kérjem-e, bogy száját mossa naponta ki jól?
Tudjátok ti, milyen szÉpszint ad a fognak a mészpor,
Es mit a vér nem fest rőtre, befesti a kéz.
Majd a szemöldök üres helyeit feketítitek így be,
Majd meg flastromokat raktok az arctahiűn,
Majd szemetek héját árnyaljátok hamuval be,
S sáfránnyal, mit a dús Cydnus aranypora hajt. ..
Ám nehogy asztalodon meglássa a kedves ahasznált
Szert:kendőzd,magad, ám senki se lássa, mikor.
Rettenetes látvány a kenőcs, ha a véle lemázolt
Arcról súlyánal fogva a mellre csöpög. ..
Félmunkával ugyan senki elé ne kerülj !
Kell minekünk tudnunk, bőröd mi mutatja fehérnek?
Zárdbe az ajtőtjól, s nyisd ki, ha kész van a ,omű".
Ovidius: Ars amatoria (Gáspár Endre ford.)

257
 A technikai tanác§ok tehát kiegeszülnek lélektaniakkal, s így a női öltözködésről
szólvais eljutottunk oda, mint a tógánál: az a fontos, hogy összhangban legyen az
egyéniséggel és megfeleljen a római mérsékletnek,a jóízlésnek.
Propertius a római ízlésnevében ítéliel a túlzottan kozmetikázott Cyntbiát:

,,Mondd, igaz-é, hogy utánzod a festett képü britannust,

és aranyos szerrel mázolod átbajadat?
A természet minden igazformát kiszabott:
a belga szinekbe takart római arc iszonyú.
Mert valahol valamely nő kékkel fente ki arcát,
vajon máris a kék szín a helyes csakugyan?
Hantja alatt is gyötrődjék az alány, ki először
kent idegen szineket balgán fürtjeire!"

Propertius: Cynthia (Dzsida Jenő ford.)

A császárkori Róma és a provinciák öltözködése

A jóízlés és a mérséklet a császárkorban egyre jobban elvész: mértéktelennéválik

a fényűzésa császári udvarban, s ennek nyomán az uralkodó osztály körében. Pop-
pea Sabina, Nero felesége naponta százszamárkanca tejében fürdött meg, hogy sely-
mes maradjon a bőre. Caligula nejének, Lolliának az ékszerci 40 millió sestertius ér-
tékűek voltak.
A tartományok lakói - római polgárok lévén- átveszik ennek a címnek elenged-
hetetlen tartozékát, a tőgát, a nők azonban megőrzik a helyi népviselet számos ele-
mét. Beszéltünk már a germániai és észak-galliai bőrnadrághordásról, de ha meg-
néznjk a pannóniai (Aquincum, Gorsium) sírkövek relie§eit, niegismerhetjük ezek-
ből az eraviscusok és más kelta népek viseletét. A sírkövek tanúsága szerint a nők
kettős kötényt viseltek, egyet elöl, egyet hátul, s a két kötényt a vállukon ún. szár-
nyas fibulával fogták össze. A fejkendőt turbánszerűen csavarták a fejükre (lásd Ul_
pia Amasia gorsiumi sírkövén: 169., l70. ábrák).
De több síron látunk prémsapka és prémes ábrázolásokat, férfi és női sírköveken
egyaránt, Róma ízlésénekirányitő szerepe természetesen áttör a helyi hagyományo-
kon. Veruca, az aquincumi Danuvius úr leánya valószínűleg úgy örökíttette meg ma-
gát, hogy összes ékszerét magáraag9atta; a sopianaei Apulia Paula a császárnék tor-
nyos.frizuráját viseli. A római divat tehát türelmes volt az idegen öltözködési hatá-
sok iránt (ahogyan türelmesen és nagylelkűen befogadta az idegen isteúeket is), de
ugyanakkor meglepően sokáig megtartotta az ősi formáLkat és ruhadarabokat. Ezek
egy részétátvette a bizánci kor viselete (a hossá tunikát és a stólát), más részp az
egyltázi szertartások ruháiban és a polgári öltözködésben él tovább a középkor
századalban,

258
 fi,

l30. Római ékszerek l31. Reggeli toalett, fésülködés

Napóleon korának klassziciznusa mesterségesen elevenítifel az ókori öltözkÖdési

hagyományotat, de ez már nem hosszú életű. Tartósabbak azok a ruhadarabok,
amilyek célszerűségükmiatt őrződnek meg az európai népi öltözködésben, vagy
amelyeket a modern ember XX. századi praktikussága fedez fel újra (mint az
ingruhát).
, A római öltözködés tükörképe a római polgárnak és az egész római társadalom-
nak. Bár nem a ruha teszi az embert, abból, hogy hogy_an öltözködik egy nő vagy
férfi, mindig lehet következtetni a jellemére is, korára is. Es a római öltÖzkÖdés válto-
zását követve a római nép történelmének változásait is tulajdonképpen végigkísér-
hettük: hogyan lett a termés zethez, időjáráshoz alkalmazkodó egyszerű fÖldművelő
népből az1táliátmeghódító méltóságteljes gens togata, mely tiszteletreméltó megkÖ-
zelíthetetlenséget sugalló fehérbe és vérszínű bíborba burkolta magát; s hogyan igye-
kezett ugyanazanép,már azakkori világ uralcént, túlékszerezettésszínPomPás Öl-
tözködésével is a maga gazdagságát felsőbbrendűségét fitogtatni.
A test védelmétszolgáló ruha így lett a politikai és hatalmi erőviszonyokat megie-
lenítő öltözék, amellyel szegénységet és hatalmat, örömet és bánatot is ki lehet fejez-
ni. De a sajátos római vonások mellett az örök emberit is fel kell fedeznünk a római
divat történetében, s a latin hölgy öltözőasztalkájáről felvett nyeles ttikÖrben nYom-
ban megpillantjuk - saját arcunkat.
259
 Testvórmúzsák

Ertékek és eszmények
Amikor egy-egy régmúlt kor kultúrájával kezdünk foglalkomi, először önkéntele-
nül is azt kutatjuk, mi az, amit már abban az időben is tudtak az emberek, mi ju-
tott el abból a kultúrából mai ismereteirikbe. Modern, a tudományos-technikai
forradalomra oly büszke korunkban pedig sánte kötelező olyan elképesztőnek szánt
Peldákkal védeni azantlk műveltséget, mint a kétezpr éves központi fűtés vagy a rő-
mai naPtárrendszer, aminek örökében (némi közepkori módosítással) máig Julius
Caesar határozatasz.erint pergetjük napjainkat. Mintha bizony ez a műveltség véde-
lemre szorulna!
Kiragadott peldák helyett először legyen sző azantik kultúra néhány olyan altalá_
nos jellemzőjéről, amely_ek követendő példát jelentettek, és jelenthetnek esetleg ma
is, vagY amelyek egészen századunkig biztosították ennek a kultúrának a vonző
hatását,
Irgelső helyre améríéktisztelete kivánkozik. Mert peldául Vitruvius, római épi.
tész és éPÍtészelmélet-íróoly gyakran leírt és magyarázott mérték,arány szavai Cice-
rónak, a gondolkodónak a szavaival esnek egybe: ,,enim suus cuique modus est
- mindennek megvan ugyanis amaga mértéke".(orator 22) Mértéktartás, arányos-
ság anYagi kultúrában és emberi magatartásban, és az általuk létrehozott harmónia
keltette fel elsősorban az utókor csodálatát és tiszteletét az antik műveltség iránt. Ez
a mértékteremtő és -tartó harmónia, legalábbis az erre való törekvés hatotta át az
életet a kÖzélettől a különböző művészeti ágakon át a filozófiai gondolkodásig e kul-
túra legnagyobb korszakaiban: az i. e. Yl-Y. századi Athénban és a pax Romana
korabeli,,aranykorban".
Nern kell azonban azt gondolnunk, hogy a mértéktisztelete valamiféle tűlzott
visszafogottságot, beklyókat és merev határokat jelent: ez még a bennünket most
kÖzelebbről érdeklő, jőzanságátől, gyakorlatias szelleméről híres római világban
sincs így. A klasszikus műveltséggel ismerkedő modern embert éppen ennek a kultú-
tának a gazdagsága és sokszínűsége ragadja magával. Az a tény, hogy az anyagi és
szellemi kultúra minden területén kimagasló eredményekkel talalkozik: hatalmas
kuPolájú templomokkal és hatalmas ívű és szerkezetűeposzokkal, nagy távolságból

260
friss hegyi patakok vizét a nagyvárosba vezető viz:rczetékekkel és az idő nagy távla-
tait átfo1ó történeti munkákkal, élethű portrékkal freskótöredékeken és epigram:
mákban, a mindennapi élet kis súrlódásai felől is egységes jogrendszer szerint intéz-
kedő törvényekkel és azélet mibenlétét,lényegét kereső gondolatokkal.
A klasszikus kor alkotásairól szólva gyakran beszélnek mégteljességet,hiánytalan
befejezettségel sugalló voltukról is. Mintha a legnagyobbak mind Horatius, a költő
megfogalmazta ars poeti§ajegyében alkottak volna: ,,Denique sit quodvis simplex
dumtaxat et unum - Bármibe fogsz, legyen egyöntésű, teljes egésszé !" (Ep. Il, 3, 23.
Muraközy Gyula ford.) Ennek a követelménynek a megvalósulása kelti a későbbi
korokban azt a tökéletességérzetet, amelyre törekedve maga is újra és Újra mintául
veszi azantik kultúra értékeit.Akár egy hétkömapi római tárgy is érzékletesen bizo-
nyiíjaamai ember számára a forma és funkció egységének modern iparművésze-
tünkben, oly gyakran (és hányszor hiába!) hangoztatott elvét.,Sőt magasabb szin-
ten: eszmei tartalom és forma egységétma hiába ismételgetjük iskolás unalomig,
nem mi találtuk ki. A már említett Vitruvius könnyedén megérteti velünk a lényeget,
amikor felsorolja, hogy melyik isten számára milyen stílusútemplomot való építeni;
amagaeszközeivel is stigítve, hogy értőn igazodjunk el az antik mitológia elbűvölő
világában. (A szöveget lásd a 287. lapon.)
Az általános jellemzők között végül a legfontosabb : az antlk kultúra emberköz-
pontúsdga. Szállóige is bizonyítja allításunkat mindkét klasszikus nyelven. ,,Sok van,
mi csorlálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb" * írta Szophoklesz görö-
gíól. ,,Homo srrn: hwnani nil a me alienwn puto - Fmber vagyok: úgy gondolom,
semmi emberi nem idegen tőlem" - vallotta Terentius, a latin drámaíró. Ez az em,
berközpontúság életszeretetet sugall. Hihettek az emberi boldogságban, ha az az
egyes ember számáranem is volt mindig elérhető, hihettek abban, hogy az élet minő-
ségétmeg lehetváltoztatni, ha saját koruk köz- és magánéletének hibáit kijavítják.
Ebben a világban vált művelődési eszménnyéa görög ,,paideia" ,emberformálás' és a
latin ,,humanitas", amelyek légkörében kialakult a máig is vonzó hatású antik
kultúra.
Ne felejtsük azonban el, hogy az emlitettjellemvonások altalánosságban érten-
dők, az utókor szemében kialakult egységes képet igyekeznek bemutatni,'aminek
más-más részlete válik világossá,ha az antik kultúra különböző korszakait, külön-
bőző ágait, különösen pedig ha az egyes alkotásokat vesszük figyelembe.

26I
 A rómaiak és a görögök

Eddig egyseges antik kultúráról beszéltünk, és az ókori Görögországban és a Ró-

mai Birodalomban kb. i. e. VIII.-i. sz, V. sz.-ig élt görög és latin(nyelvű) kultúrát ér-
tettük rajta. A kettő összefoglalásának több oka van: elsősorban természetesen a két
kultúra szerves történeti összefonódása, másodsorban a modern európai kultúrára
gyakorolt hatás hasonlősága, illetve a római kultúránaka görögöt közvetitő szerepe.
Ezért a római művészet és tudomány különböző ágatt tárgyaló munkákban mindig
szó van a görögökrő,l is. Már maguk az ókorj rómaiak is tudatosan és módszeresen
foglalkoztak tudományosságuknak és művészetüknek a göröggel való összehasonlí-
tásával. Már akkor feltették azt a kérdést,amelyet azóta is rendre fel szokás tenni:
vajon melyiket illeti az elsőbbség, melyik a magasabbrendű? A rómait gyakran vá-
dolják másolással, utánzással, és hangoztatják, hogy a görögök eredetibb alkotók
voltak, lényegében minden műfaj szabályát ők munkálták ki; a rómaiak témáértés
formáért a görög tanítómestereikhez fordíltak. Ahhoz, hogy a két évezredes viszály-
nak legalábbis a magunk számáravégét vessünk, tekintsük át nagy vonásokban a ró-
mai kultúra történeti korszakait, megvizsgálva egyúttal, hogy az egyes korokban mi-
lyen volt a kapcsolata a göröggel.
A két kultúra közül a görögöt illeti az időbeli elsőbbség. A görög kultúra arany-
kora, az i. e. VI.-V. sz. idején Róma történelmének első korszaka, az űgynevezstt ki-
ralyok kora lezárul (a hagyomány szerint i. e. 5lO-ben űzték el az utolsó királyt), de
a köztársasá g első századaiban is még igaznak bizonyul a mondás : inter arma silent
Musae - háboruban hallgatnak a múzsák. A rómaiak legfőbb gondja először Italia,
majd a félszigetet körülvevő földközi-tengeri tertiLletek katonai meghódítása, állam-
szervezetük kiépítése.De éppen ez a terjeszkedés teszi lehetővé, majd szükségessé,
hogy a hagyományos ős-római erényeket: az egyszerűséget, szigorúságot, a köz-
ügyekben való aktív részvételt és legfőképpen a yirtus-t megőrizve (legalábbis meg-
őrzésükre törekedve) megismerkedjenek, először a dél-itáliai Magna Graecia közve-
títésével,a korabeli hellenisztikus kultúrával. A hellenizmus a Földközi-tenger me-
dencéjébeni. e. IV. sz,végétőlazi.e. I. sz, közepéigvirágzott. A név a görög eredet-
re utal. Kiterjedésének alapját hadjáratával az ókor egyik legnagyobb hadvezére és
allamférfija, Nagy Sándor teremtette meg, aki arról álmodott, hogy egységes biro-
dalmat hoz létre az akkor ismert világon. A legendás hírű vezér halála után a meghó-
dított tertiüeteken önálló államok alakulnak, de a görög kultúra, és ezen belül a mű-
vészet, Macedóniától Kisázsián át az őriási perzsa területeket átfogva Egyiptomig
terjed el, sőt igen tartós hatású új korszaka bontakozik ki: a hellenizmus. A III.-II.
sz.-ban másfél évszázadalatta katonai és politikai hatalom ezeken a területeken sor-
ra Rómáé lesz, és bekövetkezik az aváltozás, amit Horatius igy foglal össze: ,,Grae-
cia captaferum victorem cepit et artis intulit agresti Latio - Durva legyőzőjén győzött
a levert Görögország, s pór népétI atiumnak művészetre kapatta" (Epist. II. l. Mu-
raközy Gyula ford.).

262
 i
----/

Róma azonban a meghódított területek szellemiségétől megtermékenYiilve Önáltó

arculatú kultúrát teremt. Művészeti és tudományos életétbefolyásolja a Íeladat: az
imperium nagyságának, a vezntő társadalmi erők hatalmának a bizonYÍtása. Erre
kell vállalkozniuk az első görög származásű,legtöbbször rabszolgaként RÓmába ke-
rülő építészeknek,akik a világ fővárosához méltó templomokat, köz- majd magán-
éptileteket terveznek, és a költőknek, akik az állami Ünnepek kÖrmenetei számára a
káréneket fogalmazzák A késő köztársaság korában Róma már nemcsak az Íilami,
politikai vezetés, hanem a művészeti élet egyik központja is lesz. Óriási tömegben
áradnak ide a görög városokból szobrok és egyéb műkincsek. A politikai hatalom-
mal bíró családok kezén olyan nagy vagyon halmozódik fel, hogy luxus_igények ki
elégítésére,a művészi alkotások támogatására és megrendelésére készteti Őket. Az
előLelő vagy legalábbis tehetős római ifiak maguk is görögországi tanulmányutakra
indulnak, megvaltozik a múvészetek, lassan a művészettel való foglalkozás, a művé-
szek,,társadalmi megítélése".
Eztakort,a'hellenisztikus római művészet első virágzását követi a Polgárháborúk
után Augustus principátusa, a pax Romana idején azigazi ,,aranykor", az úgyneve_
Ekkor már nem a kortárs görög mű_
zett augustusi klasszikus római művészet kora.
vészrt a peldakép, hanem a görög művészet virágkorát jelentő VI_V. sz. stílusa,
amely a sajátos római mértéktartás és méltóság igényéveltársul. E korszak nagY kÖl-
tője, Vergilius, Aeneiseben így fogalmaztameg Róma hivatását:

,,Mások alélegző ércet véssékki puhábbra

(Elhiszem én) s eleven képpe messék ki a márványt,
Pertjobban vigYenek, mérjékki azég sugarának
Pályáját okosan, s mondják meg a csillagok útját.
Ámde te, római, arra ügYelj, hogy a népeken úr léry
(Ez művészeted), és hogy szabd meg a béke szokását,
Éskíméldalegyőzőttet, de tipord le a dölyföst!"
VI, 847-853, (Devecseri Gábor ford.)

A központi eszlne, Róma hatalmának es vezető szerepének bizonyítása, tehát

most is változatlan.Ezazonbannem alacsonyabb rendű, hanem más művészet létre-
hozőjalesz: a görög szepségeszmény nemzeti elhivatottsággal egészül ki. Tehát ép
pen abban a korszakban rajzolódott ki a legsajátosabb római ,,arcél", amikor a latin
műveltség a görögnek legnagyobb értékűés hatású hagyományaihoz kötődött.
A császárság viharos, az évszízadok múltával zavarossá való korszakaiban a rÓ-
mai civilizáció szétterjedésétfigyelhetjük meg. Ugyanekkor a meghódított provin-
ciák lassan önállósodni kezdenek, megbomlik a klasszikus korszak egyetemessége.
A világszemléleti változás végül az eurőpai műveltség új, keresztény-kÖzépkori kor-
szakát bontakoztatja ki.

263
 Abirodalombukása (i.sz.476) őtaazanban-változó kiindulópontból és változő
igénnyel - minden korszak kapcsolatot tartott az antik civilizáciőval.
,,A római mű-
veltséghez az Újkori Európát a közvetlen leszármazás szülő-gyermek viszonya íűzi,
annak megujuló lázadásaivalés szenvedélyes szeretetfellobbanásaival, a görögökhöz
a nagYszÜlőknek járó megilletődött tisztelet és tanulni vágyás, a mindenkor kész haj_
lam a kézfogásra a szülők ellen és mögött."*

A művész és a tudós - a művészet és a tudomány rangJa

Már utaltunk arra, hogy a római történelem folyamán nem állt mindig egyforma
becsben a művészetek, tudományok művelése.
Két tényező is befolyásolta az erről való vélekedést. Egyrészt Róma történetén
-
át tÖbbé-kevésbé változatlanul - a mi szemünkben szellemi vagy értelmiségi foglalko-
zások nem minden ágát taították szabad római polgárhoz méltónak. Cicero erről
ÍgY Ír: ,,Szabad emberhez nem illő és szégyenletes minden bérértűzött foglalkozás,
ha afáradozást és nem a művészi ügyességet fizetik meg, de ezekben az esetekben is a
bér az alárendeltség zsoldja. . . . De azok a foglalkozások, amelyek nagyobb tudást
feltételeznek, vagy nem csekély hasznosságot jelentenek, mint az orvoslás, az épité-
szet, az erény oktatása, tisztesek azok számára, akiknek társadalmi rang|ához ille-
nek." (De officiis, I,42,150-15l. Lóránth István ford.) Az egyes művészeti ága( kö-
zÜl azoknak volt a legkisebb megbecsülése, amelyeknek a művelői fizikai munkát vé-
geztek, Peldául a szobrászok. Gyakran láthatjuk a feliratokon, hogy a Cicero szerint
megbecsültnek számító épitésznevét is csak másodsorban említik meg, az épület
megrendelője, éPÍttetője után. Egyértelműen megvetett foglalkozásnak számított a
mavalósággaldicsfénnyel övezettszinészet. Tudunkegyrómailovagról, aki atörvé-
nYek értelmébenelveszítette római polgárjogát, mert ráadásul nem önszántából
-
- színPadra állt. Igaz, a maga eszközeivel bosszút is állt azon, aki a szereplésre ,,fel-
kérte". A kÖvetkező figyelmeztető kiáltást foglalta a szöve§ébe: ,,Sokaktó1 féljen az,
kitől félnek sokan!" Akinek a figyelmeztetés szólt, ott üt a díszhelyen: Iulius
Caesar.
A másik kÖrÜlmény, amit figyelembe kell vennünk, ha a római szellemi élet sajá-
tosságait vizsgáljuk, egy ellentétpárnak: az otium-negorium e|lentétének történetileg
változő megítélése.Ezekaszavak igen összetett jelentésűek, lényegüket tekintve a
római polgárok,,alkotmányos kötelességére" figyelmeztet szembenállásuk. A nego-
tiumkÖzéletet jelent, amelyben aktív részvételtkövetelt a szokás és a törvény az oti-
,
um pedig azt az időt és életformát, amelyet a római polgár nem a köznek szentel.

* (Szilágyi János György:

Seneca, a tragédiaköltő. Utószó Seneca tragédiáihoz).

264
 .l

A közügyekkel való foglalkozás, a hivatali kötelességek teljesítése(amelyekért a rÓ-

mai előkelő polgár nem kapott fizetést, éppen ellenkezőleg, gyakran neki került nagy
összegbe megszerezni és teljesíteni amegbizatást) a negotiun. Minden egyebet, tehát
testi és szellemi kikapcsolódást, mondjuk sétát vagy filozófiai értekezésolvasását oli-
umnak tartottak. A merev szembeállítás azonban nem marad változatlan a római
történelem századai során, de még Cicerónak is szinte magyarázkodnia kell: ,, . . .t€
azt hiszed, hogy kielégít minket az, ha nap mint nap a legkülönbözőbb ügyekben
szót emeltiink anélkül, hogy lelkünket a tudománnyal kiművelnénk, vagy hogy lel-
künk kibírna ily erőfeszítést anélkül, hogy ugyanez a tudomány fel-feloldja feszültsé-
gét? Ami engem illet, nem csinálok titkot belőle, hogy odaadóan foglalkozom ezek-
kel a tudományokkal. Másoknak okuk lehet aszégyenkezésre, ha annyira elbújtak a
könyvek közé, hogy nem tudnak belőlük semmit érvényesítenia köz hasmára, sem
pedig napvilágrahozni, a nyilvánosság elé de miért szégyenkezzem én, aki annyi
esztendő óta élek úgy, ó bírák, hogy semmi olyan lehetőségtől, amikor valakinek
hasznáralehettem, el nem vont szellemi foglalkozásnak szentelt szabad időm, sem el
nem szólított szőrakozás, sem az álom vissza nem tartott?" (Pro Archia poeta, VI.
Trencsényi-Waldapfel Imre ford.)
Augustus principátusának kell eljönni ahhoz, és Horatiusnak lenni, hogy valaki
leirhassa:

,,De boldog az, kit nem szorít sziyíéleügy. . .

a Forumon se jár, hatalmasok kevély

küszöbjén sem ácsorog. . ."
Epod. 2. (Meller Péter ford.)
(

(Igaz. ebben a köItemény ben azősi parasái életforma. a békésfalusi élet a vágyott
ellenképe a városi, pénzhajhászó nyüzsgésnek.) Ebben a korban azonban már éppen
az á||ami vezetők tudják a legjobban, hogy az egykor megv€tett szellemi foglalatos-
kodás igen fontos politikai eszkőz, és ők maguk támogatják - anyagilag is - az alko-
tókat. A császárkorban pedig valóságos irodalmi hóbort uralkodik el, mindenki ír,
és sokan, nagyon sokan ebből is akarnak megélni. Néhany császár maga is foglalko-
zik irodalommal, filozófiával, és lesz olyan is, aki a színészibabért is magának.köve-
teli: Nero.

szellemi közéler
Vajon milyen lehetett azirők, művészek élete? Hogyan teltek napjaik, milyen kap-
csolatban álltak egymással? A dolog természetéből következően e tekintetben leg-
többet az irodalmi életről tudunk.
A közös érdeklődés,a hasonló nézetek - miként ma - a római világban is baráti-
szellemi csoportosulásokat hoztak létre. Amíg nem volt ,,könyvkiadás", nem lehe-

265
i, 1 :- :'-'' i,-

tett könyve§boltokban és könfvtárakban hozzájutni a (tennészetesen rabszolgák ál_

tal kézzcl írott) másolatokhoz, addig a művek egyetlen terjesaési módja az volt,
hogy a srerző baráti összejövetelen felolvasta művét. Ezek afelolvasások (recitatio-
nes) kezdetben valóban sákebb-tágabb baráti találkozók voltak, később azonban
egyre inkább ,,rendezvény"-számba mentek, ahová eljárni divat lett, és a hallgatók
Úgy is viselkedtek, ahogy a divatmajmolók szoktak: nem figyeltek a felolvasásra,
késve érkeztek, és korábban távoztak, zayatya ki-bevonulásukkal a többieket. Igé-
nyesebb Írók ezért nem is nagyon vettek részt már ilyen nyilvános recitatión, hallga-
tóként is ritkán jelentek meg. Vonzóbb volt az értők és teljes szíwel figyelők szűk
köre, akiknek társaságában bölcs filozofálgatás, szellemes társalgás, egymás nézpteit
tiszteletben tartó vitajárta. Ilyen társaságban a szinte féktelen mulatozás napjaiban,
a Saturnália ünnepén is ,,a szórakozás kellemes és tisztességes örömei" voltak szo-
kásban. Gellius (i. sz. II. sz.) peldául igy irjale az Athénban tanuló római ifiak egy
baráti összejövetelét: ,,Ilyen alkalmakkor ebédre szép számmal jöttünk össze ró-
maiak, akik Görögországba |átogatva ugyanazokat az előadásokat és tudósokat
hallgattuk. Akire ilyenkor az ebéd megrendezésének feladata jutott, fejtörő kérdés
megoldásrá.ra egy-egy régi görög vagy latin szprző könyvét tűzte ki jutalmul és egy
babérkoszorút. Annyi kérdéstallított össze, ahányan ott megjelentünk: mikor már
minden kérdéstfeladott, sorsolással döntöttük el, ki melyik kérdésre, és milyen sor_
rendben válaszol. Aki a feladott kérdést megfejtette, megkapta a koszorút és a jutal-
mat: ha azonban nem oldotta meg, az jutott szőhoz, aki a sorsolás szerint utána kö-
vetkezett, és ezt körben mindenki megtartotta. Ha senki sem fejtette meg a kérdést,
akkor annak az istennek ajánlottuk fel a kérdéssel kapcsolatos koszorút, akinek az
ünnepét éppen ültük." (Noctes Atticae, XVIII, 2. Lessi Viktor ford.) Íme televíziós
vetélkedőink majd kétezer éves őse. Gellius néhány kérdéstis idéz. vajon mi tud- .
nánk-e kielégítően váIaszolni rájuk? ,,A fejtörő mely szavaiban van a félreértés,és
hogyan lehet azt megfejteni és magyarázni: >>amit nem vesztettél el, az megvan:
szarvakat nem vesztettél el, tehát vannak szarvaid<. A másik fejtörő : >ami ón vagyok,
, az te nem vagy, én ember vagyok, tehát te nem vagy ember<<. . . Mi ennek az okosko-
dásnak a megfejtése: >Midőn hazudok, és azt mondom, hogy hazudok, hazudok-e
vagy igazat mondok?< Milyen növény az asphodelos, amelyet Hesiodos említ?"
Majdnem kétezer év telt el Gellius óta, de azért valljuk be, nem is olyan könnyű sza-
batos és kielégítő vál,aszt adni ezekre a régi-régikérdésekre.
Azirodalmikörökközűlnéhány, részben tagjainak tehetsége, részben a kör képvi_
selte nézetek révénirodalomtörténeti jelentőségre tett szert. Elsőként az i. e. II.
sz.-ban élt előkelő római, P. Cornelius Scipio Africanus Aemilianus központi alakjá-
ről Scipio-körnek nevezett társaságot kell említenünk. A kör tagiai a névadóhoz ha-
sonlóan előkelő rokonok, barátok és Rómába került görög írók voltak. Am azutó-
kor előtt a legnagyobb nevet egy felszabadított rabszolga: Terentius Afer, a komé-
diairodalom klasszikusa érte el. A Scipio-kör irodalomtörténeti jelentősége az,hogy
tagiai rangot szereztek az irodalmi, filozófiai műveltségnek. Az ősróniai erényeket

266

]
 !$]i,-
;',,-']

, \:
] <'ii

(Scipio nevét i§ a nagy karthágói győzőtől: Scipio Africanustól orátotte; a görög

eredetű szabadabb, liberális eszrnényekkel egyeztettécö.r"e. Nagy ellenfelük, a
kon_
a
zewativ felfogású cato hiába dörgött beszédeiben ,,hitvány és javíthatatlan nép
ség", a goróbók ellen. A Scipio-kör igyekezett először módszeresen ,,világszínvonal-
.ui a római kultúrát, átplántálni Rómába mindazL amiben a görögök előt-
"melni
tük jártak.
Egy évszázad múlva irodalmi kör alakul minden idők talán legtapintatosabb mŰ-
ucs"eii pártibgója, Augustus belpolitikájának irányítója, Maecenas körül. A
kör hal_
hatatlan tagtrá: Yergilius, Horatius, de a többiek is (Varius, a tragédiairő, Propertius,
1
azelégiakölto)ancrr<tiiie;;;;k"ii;;talos ideológia propagálói, hogy elvtelen dicsé-
retre iagy tömjénezésre kényszertilnének. Bensőséges, a tarsadalmi
különbségeken
felülemelledő,igazbarátság fűzi Őket össze. A számos irodalmi bizonyiték közül
Horatius egy költeményére utalunk (Serm. I. 5.), amelyben Rómától Brundisiumig
politikai kül_
tartó l5 napos közös útjuk eseményeit idézi fel. Az utazóknak fontos
kel-
detésük volt: Maecenasnak az Antonius és octavianus közötti nézeteltéréseket
lett elsimítania. Erre azonban mindössze két sor utal. A költemény igazi
témája az
egymásnak, az egymás társaságában szerzett élményeknek örvendők barátsága: _o,
qui complexus et gaudia quanta fuerunt!_ Mily ölelések voltak,_ mekkora volt a
vidámság!" (Bede Anna ford.)

Múzsák és mesterek vidékein

Az antik római műveltség egyes területeire térve először is meg kell állapítani, hogy
az őkorravonatkozólag nincs értelme a tudományok és művészetek mai szétválasz_
tásának. A római kultúrában ugyanis nem vált el élesen a
mai értelemben vett szep
és szakirodalom. Egy művön belül is összefonódhatakettő, de azmégáltalánosabb,
peldául
hory egy-egy auctor különböző területeken eryaránt munkálkodott. Seneca
rogrario"oii természetraj zzal, filozőfrával, irt leveleket, tragédiákat, szatirákat. Áz-
zai is számolnunk kell, hogy ami tudományos igénnyel készült az ókorban, az -
rész-
ben a szaktudomány módszereinek fejlődése, részben az ókori alkotó művének esz-
tétikai értékerévén ma inkább szépirodalomnak számít.
_ Gondolunk itt peldául a

történeti munkára, amelyeket beszédek, novellisztikus vagy dramatizalt részletek

közelítenek a mai történetmi regény felé.
Haazantikkultúra alkotásait valamiképpen osztályozni akarjuk, nagy általános_
pedig nyel-
ságban csak formális alapon tehetjük: a közvetítő_közeg szerint. Eszerint
hog! a modern klasszi-
viés anyagi közvetítésű iultúráról beszélhetünk. így érthető,
ka ffotágia figyelme kiterjed a mai értelemben vett szépirodalmon kívül a filozófiai,
jogi, törteneti, retorikai, orvostudom ányi, gazdasági, sőt hadtörténeti, matematika_

267
tÖrténeti irodalbmra is, a művészettörténeté, a klasszikus archeológiáé peÁig
az épi-
tészet,szobrászat, festeszet, érmék,iparművészet mellett az őkoitechnikara, gepet-
re, műszaki, tudományos es2közökre.

Drdmairodolom

A latin nYelv, a római kultúra e halhatatlan holt nyelve általmegőrzött irodalmi mű-
fajok kÖnil elsőként a latin drámai műfajokra: a komédiákra és a tragédiákra
ves_
sÜnk egY Pillantást. Ezt az ősi műfajt ugyanis a latin irodalomtörténet archaikus
korszakában már olyan alkotások képviselik, amelyeket később sem múlt felül ró-
a
mai irodalomtÖrténet: Plautus és Terentiuskornédiáira gondolunk. Mindketten
a/a-
bula palliata. a görög öltőzetű szereplőket görög környezetben bemutató műfaj
mes-
terei. (A római tárgyú darabok elnevezése alatjnirodalomban a rőmai polgár visele,
térőlfabula to?ata vagy praetexra). Noha kortársak voltak, művészetük sok ellenté-
tes vonást mutat. Plautus nagyobb engedményeket tett az ősi itáliai népi színjátszás
csíPŐs hangnemének, mint a sztoikus görög filozófia és a rőmai humanilas
erkölcsi
Parancsait a Scipio-kÖr szellemében és igényességeszerint kifejező Terentius. plau-
tus (i. e. 250-184) 21 fennmaradt darabja sziporkáző párbeszédeiben a latin
nyelv minden stílusrétegemegielenik.
Hozzáfordllhatunk például akkor is, ha a
hétköznapi latin beszéd fordulataira va-
gyunk kíváncsiak. Az eredeti görög dara-
bot - amit a mőfa1 szabályai szerint
alapul kellett vennie - igyekezett minél
rómaibbá tenni. A szereplők görög ruhát
viselnek ugyan, a színhely is Athén,
Ephesos, Théba stb., s így a honi öntudat
megsértése nélkül ki lehet őket gúnyolni és
nevetni, azonban számos apró részlet a
római életet idézi, Lar, a rómaiak házi
istene vigyázza a szereplők sorsát, római ,

törvényekre hivatkoznak , az itáliai szoká-

sok szerint élnek, praetort, aedilist emle-
getnek. Plautus többnyire egy-két vonással
jellemezte alakjait - így válhatÁk azok
a későbbi komédiairodalom újra és újra
felbukkanó tipikus figuráivá. Már nála ta-
lálkozunk például a hetvenkedő katoná-

l32. Plautus feltételezett szobra

268
 l33. Terentius középkori kódex címlapján

val, a hűséges, de nem túl találékony

'
szerelmesekkel, s az annál furfangosabb
szolgájukkal, akinek a jóvoltából számta- t
lan helyzetkomikumra épüő bonyodalom ,,

után minden jóra fordul, A kutatók fel- l

tételezik, hogy nagy közönségsikeréllez a
',

szövegbe iktatott áriák, fuvolakísérettel !

előadott zenei betétek is hozzájárultak.
Terentius (ti. e. 160) darabjait azonban, j
úgy látszik, az utókor többre becsülte, '; ,:
mint a kortárs római közönség, amely
egyszer ott is hagyta az előadást a szomszéd cirkuszban fellépő kötéltáncosok
kedvéért. A fennmaradt 6 darabból kibontakozó erkölcsi tanítás, a római irodalom-
történetben nála először megjelenő műgond és a műveltek csiszolt latin nyelve azon-
ban biztositotta számára az utókor tiszteletét, Igen jelentős volt a szerepe a régi ma-
gyar iskolai sziajátszásban - és ha hihetünk a csodákban, ajelenkoriban is: a gorsiu-
mi játékokon budapesti középiskolások őt is játsszák.
Ha a komédia műfajában a római irodalomtörténet kezdete, atragédiával kapcso-
latban már inkább az úgynevezett ,,ezüstkor" (i. sz. I-II. sz.) irodalma érdemel
figyelmet. A tragédiairodalom virágkora ugyan a köztársaság utolsó két évszázadára
(i. e. 230-30-ig) esett, de ebből a korból csak töredékek maradtak ránk. Sok más
mellett elveszett az aranykori irodalom legelőkelőbb szerzőjének, Augustus Caesar-
nak Aiaxról írt (befejezetlen) drámája, s a kortársak ítélete szerint a legjobb római tra-
gédiák: Varius Thyestese és Ovidius Medeaja is. A római drámairodalom jelentős
részénekpusztulása főként azzal magyarázhatő, hogy a római életben nem volt
olyan jelentős szerepe aszinháznak, mint a görögben. Igazi nagy közönségsikerekről
azi. e.I. sz.-tól amimus műfajában tudunk. Ezaszinpadi rögtönzést is lehetővé tevő
műfaj az ősi itáliai népi színjátszás utóda és a commedia dell'arte e|őzménye, az
egyetlen színpadi játék, amelyben nők is játszhattak. Szövegükből azonban szinte
semmi nem maradt ránk, részben mert gyakran nem is írták le előre, részben mert
mindig,,irodalom alatt|" műfajnak számították.
A római tragédiairodalom ránk maradt darabjait L. Annaeus Seneca (i. e.
l

4-i. sz. 65.) irta, akit sokoldalú tehetségén kívül hírhedt tanítványa, Nero császár pa-
rancsára,,f,lozófus bölcsességgel" vállalt öngyilkossága tett nevezetessé. Seneca da-
rabjai - noha a közbeeső korok nagy drámaírói, elsősorban Shakespeare, követői-
nek számítanak - a legutóbbi időkig nem nagyon találtak utat a közönséghez. Volt
olyan véleményis, hogy előadhatatlanok, hiszen nem is abból a célból készültek, ha-
nem olvasásra szánta őket a szerző, úgynevezett könyvdrámának. Modern dráma-

269
 l 34. Seneca marvány portréja

irodalomunk ijesztő viziőkat, pusztító

szenvedélyt bemutató, gyakran program-
szerűen kegyetlen szinháza azonban na-
gyon is közel áll Senecához. Az ő tragé-
diái ugyanis az ókori görög mitológia azon
témáit dolgo ztákfel, amelyekkel szerzőjük
saját korának, azaz Nero császár ural-
kodásának fékevesztett, erkölcsöt, vallást
és szinte a jőzan észt tagadő légkörét
érzékeltethette.
Ha a római drámai műfajokról a fe.nn-
maradt művek kis száma miatt általários
jellemzést nem adhatunk is, annyit_e mű-
vek alapján talán mégsem merészség fel-
tételeznünk, hogy a római drámaírók is arra törekedtek, amit jó másfélezer évvel
kósőbb Shakespeare Hamletje megkövetelt: hogy művük ,,tükröt tartson a ter-
mészetnek".

Elhe,szélő költé,szct

A verses elbeszélő költészet műfajáról teljesebb képünk van, mint a drámáről. Ez a

műfaj is művelőre talált már a római irodalomtörténet korai szakaszában De talán
mondanunk sem kell, ebben is a görögök voltak a rómaiak mesterei: elsó eposzként
a Rómába került görög rabszolga, Livius Andronicus Odysseia fordítását tartotta
számon a római hagyomány.
A római eposz azonban már korán, Naevius Bellum Poenicumcímű művével eltér
a mitológiai eposz görög hagyományaitőt.Igaz, hogy szerepeltek e műben a trójai
mondakör folytatasaként Aeneas és társai bolyongásának eseményei, fő témája
azonban azelső pun háború részletes, a szerző sajáttapasztalataiból ismert történe-
te. Quintus Ennius (i. e.239-169) tudatosan törekedett a nagy előd, Homérosz köve-
tésére(ő peldául már hexameterben írta eposzát), Annales című munkájában mégis
jellegzetesen római művet alkotott: az események időrendjét pontosan követve, a ki-
rályság és a köztársaság történetét írta meg saját koráig. Bár istenek is szerepelnek
az eposzban, a hajdan élt hősök és nagyságok tetteit kívánta emlékezetbe idézni,
Ezeket a műveket töredékesen, többnyire idézetekből ismerjük.
A latin eposz klasszikus csúcspoütját jelentő Aeneis, P. Vergilius Maro (i. e.
70-19,) műve, pedig éppen azáltal válik az egész római irodalom legielentő-
sebb alkotásainak egyikévé, hogy a homéroszi eredményeket, amelyeket magas mű-
vészi színvonalon használt fel, új, római eszmeiség szolgálatába állította, Szoros a

zio
 r,*§

135. Vergiliuí Clio és Melpomene múzsik között,

i. sz. III. sz.-i mozaik

kapcsolataz Aeneis első hat énekébenleírt

bolyongások, megismétlődő útra indulá-
sok és az Odüsszeia kalandsorozata; az
Aöneis második hat énekébefoglalt harci
események és a trójai háborút feldolgozó
Iliász között, de inkább csak a külsősé-
gekben. Vergiliusnakegy nemzet hivatását,
egy óriási birodalmat kormányozni képes
államrend nemes törekvéseit, nemzeti eré-
nyeket, tiszta vallásosságot és egy uralko-
dó, Augustus, valamint egy család, a gens
Iulia, elhivatottságát kellett, részben nyílt
programszerűséggel (minta263.lapon idézett világhírű sorokban), de sokkal inkább
az egész mű mondanivalójával, hangulatával, hatásával kifejeznie. Ezért tesz az
eposz főhőse Aeneas, a római erények megtestesítője, akinek fiát, Iulust, Augustus
és a Iulius család legendás ősének tartották. Vergiliuséhoz hasonló cél a nagy görög
eposzok alkotója előtt nem állt, nem is állhatott, A latin költő pedig úgy tett eleget
feladatának, hogy mindazok, akik később azeurőpai irodalomban hasonló feladat
elé kerültek, azaVilág;útján őt kísérőül választő Dantétól ami Zrinyinkig és VÖrÖs-
martynkig, az ő nyomdokaiba léptek.
Még egy évszínadsem telik el, és az augustusi aranykor múltával hamar feléledő
ellenzéki, egyeduralom-ellenes gondolat kifejezésével találkozunk az eposzban. Lu-
canus_(i. sz. 39-65.), Nero császár egyik áldozaía, Pharsalia című történeti eposzá-
ban a polgárháború szörnyűségeitidézifel, az ,,isteni" Caesart pedig bűnÖs ŐrÜltnek
tartja, minden baj okozójának. A politikus szenvedély a művet formai szemPontból
is szembeállítja a Vergiliuséval, szerkezetét, stílusát nem az ünnepélyes kiegyensÚ-
lyozottság, hanem a drámai hevület, a harag pátosza határozza meg.
A latin verses epikában ezenkívül születik néhány olyan jelentős mű i's, ami csak
szándékában eposz. Ovidius (i. e. 43-i. sz. t7) Metamorphoses című művére
gondolunk, ami szerkesáésében a hellenisáikus alexandriai görög költészet több,
rövidebb-hosszabb elbeszélést lazább-szorosabb szálra fűző költeményeire emlékez-
tet. A költő
ugyan változatos, de néha bizony erőszakoltnak ható eszkÖzÖkkel
igyekszik lehetővé tenni a lehetetlent: egységes szá|ra fűzni a görög-római mitológia
csodás átváltozásokat elbeszélő történeteit, még valamiféle elképzelt időrendet is fel-
állítva. A mű mégis epizódokra esik szét _igaz, ez.ek azepiződok gyönyörködtető ol-
vasmányai lettek minden kor latinul értő olvasóinak. Főképpen pedig azoknak, akik
élvemi tudják, természetszeretet és a mitológia iránti érdeklődés birtokában, hogyan
teszi meg űtját a mítosz visszafelé: a természet'megfigyelésébŐ| származí mitológiai

27l
 ,\

alakok itt ismét találkoznak lényegükkel, amikor a költő a hűs forrás habjaiba. ma-
dár röptébe, lehajló ág rezzenésébelelket álmodik, ovidius másik, római ihletésű
epikai alkotása a Fasíi. Görög minták után íródott ugyan, de nemzeti célja van: a
római ünnepek, szokások eredetét tárgyatja. Itt végképpformális elem vesú át az
ePikai szsrkezet helyét: a naptár szerint meghatározott rendben követik egymást az
egyes történetek. (L. a ,,Tempora mutantur" c. fejezetet is !)

Tan it ó, filozófiai köI t észe r

A kÖltői művek körétazókorban olyan alkotások is gazdagították, amelyek ma már

elképzelhetetlenek, A szaktudományosság és a szépirodalom összefonódását leg-
inkább kéPviselő tankölteményekről van szó. A múfaj két kimagasló er4léke: Lucre_
tius De rerum nalura című filozófiai költeménye és vergitius Georgica-ja. közös jel-
lemzőjÜk, hogy egyik sem csupán versbe szedett gyűjteménye filozófiai, illetve mező-
gazdasági ismereteknek, hanem mindkettő művészi alkotás. Lucretius (kb. i. e,.
97-55.) a lélek nyugalmáró|, az ,,önmaganak elégséges",szenvedélyektől mentes
életről szóló epikuroszi tanítást kívánta ismertté tenni. A különböző keleti vallási
kultuszok, babonák, titkos misaériumok felé forduló, és a túlvilági gyötrelmektől
rettegő kortársait akarta a religio és a halálfélelem rabságából felszabadítani. Mind-
ezr,khez Új, filozófiai elméletek kifejtésére alkalmas, és az elméletet láttatni, érzékle-
tessé tenni tudó latin nyelvet kellett alkotnia. Bpp.r, nyelvteremtő ereje, az elvontat
is megjeleníteni tudó képességetesn őt igaá költővé. Leírásainak szuggesztív hatá-
sát mi sem bizonyítja jobban, mint az. hogy a művét bevezető híres venus himnusz
ihlette a reneszánsz festészet nagy művészenek, Botticellinek két képétis: a Tavaszt
és a venus születését.
A hétkÖznapibb témájú Georgica szerzője látszőlag sántén tanÉani akart: a szán-
tás-vetés, a gYÜmölcstermesztés, az állatgond,ozás, a méhészetalapelemeit és teendő-
itfogalÁazta meg. De lényegileg másról van szó: az életformaszépségeiről,a költő-
nek olY kedves nyugalmas vidéki élet gondjairól és örömeiről szól a tanköltemény,
amelyeknek szerves részétképeák a gyönyörű tájleírások, természeti képek. Nem
sokra mehetett volna egy római földműves sem ezzpl a munkával, ha ebből akarja
megtanulni, mit hogyan kell csinálnia. Annál is kevésbé, meít az itt felsorako ztatott
ismeretek alighanem közkincsnek számítottak, a nemzedékről nemzedékre öröklődő
paraszti tudomány részei voltak. De a modern kor emberét talrán még hevesebb
nosztalgia Űzi a városból üdéki telkére, éshaazsem lenne elképzelhetetlen, hogy ott
vergiliust olvasson, bizonyára szellemi rokonát fedezné fel a latin költőben.

272
 !

Lírai költészeí
A latin vers legfiatalabb ága a személyes lírai költészet. Eryéni érzelmek, a belső én
közvetlen kifejezése sokáig idegen volt a római szellemiségtől. Csak Caesar politikai
szereplése előtti viharos évtizedekben jelenik meg az a réteg, amelynek tagjai - meg-
elégelve az ősi szigoruságról, közösségi erényekről szólammá silányult frázisokat
- az egyéni élet szépségeités szenvedéseit szólaltatják meg a kortárs hellenisztikus
költőktől tanult költői eszközökkel. E ,,polgárpukkasztó" költők közül csak Catul-
lus (kb. i. e. 87-54) versei maradtak ránk. Az ő 116 költemérlye azonban kü-
lönleges egyénivarázs hordozója: érzelmi őszintesége, emberi nyíltsága megragadó
és utánozhatatlan költészetet teremtett. A csipkelődő, másszor metsző éllel fogalma-
zott epigrammák, két hosszabb lélegzetű költemény, valamint ktilönféle (köztiik ha-
lott testvére emlékének és a sziilőfóldje dicséretének szentelt) versek mellett a kis kö-
tet életének meghatároző élményét,a Lesbiának nevezett asszony iránt érzett oltha-
tatlan és ellentmondásos szerelmét tette halhatatlanná. Ennek az érzésnek minden
változatát átélte és remekbe foglalta, a gyengéd, becéző szeretettől a múló kis viszá-
lyokon, a testi és szellemi egység felemelő tudatán át a másik csalárdsága miatt fo-
gant tehetetlen gyűlöletig. Lefordítani nem, csak magyarázgatni, vagy átélni lehet hí-
res két sorát, amiben mindez benne foglaltatik:

Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem ezt. }{át

nem tudom, érzem csak: szerteszakít, ez a kin.
LXXXV. (Devecseri Gábor ford.)
A görög eredetű paszlori költészet, a bukolikus költemények váltak Vergilius vá,
logatott verseiben, az Eclogókban aköltő egyéni tragédiájának és a Caesar halála kö-
tI rüli polgárháborús idők zak|atott, félelemmel, bizonytalansággal teli légkörének ki-
fejezőjévé. (Kétszer is kiforgatták vagyonából, veteránoknak adományozva kis bir-
I
tokát.) A hagyományos műfaj örökölt elemeit, a pásztori élet békésidilljét Vergi-
lius formálta az ijesztő jelen és kétséges jövő ellenében vágyott harmónia énekévó.
Ezt a sajátosan római bukolikát folytathatta azán sok tekintetben hasonló körül-
mények között a mi Radnótink is.
A latin irodalom legnagyobb lírikusa Quintus Horatius Flaccus (i. e. 65-8)
aki mint maga mondja: princeps Aeolium Carmen ad ltalos deduxisse modos"
(Carmina, III, 30.). Azaz ő volt az első, aki a klasszikus görög lírát latinul tovább
építveörök érvényű életművet hagyott hátra. A mennyiségileg is nagy hagyaték jel-
lemző vonásait igen nehéz röviden összefoglalni. Verseinek első kötetében, az epo-
dus-okban a vates szerepét vállalja, aki a Caesar megölését követő polgárháborús,
vérzivataros, közösségi (és a költő számára személyes) létbizonytalanságot hozó
korban mesés, dúsgazdag szigetre vezeti kortársai közül azokat, akikben erkölcsi erő
van (,,quibus esí virtus" ), A többiek, a magukat e belső emigrációval meg nem men-
tők sorsa a pÜsztulás lesz:

273
 136. Horatius feltételezett portreja egy i. sz. I. sz.-i
domborművön

,,Győztes barbár fogja tiporni haló pora-

inkat, lován robogva vágtat át a Városon. "

Epod. l6., 11-12. (Radó György ford,)

EzahazátféltŐ, a kor bűneit ostorozó indulat amagyar Horatius, Berzsenyi Dá_

niel költeményeiben tovább élve válik majd megrendítő nemzeti élményünkké.
Megváltozott, lassan-lassan nyugalmat, majd békéthozó korban születtek Hora-
tius carmen-jei. A vates, az elhivatott költő ,,addig meg sem kísérelt harmóniában
szólaltathatja meg Rómában az aiol (gőrög) líra hagyományos témáit, énekelhet ba-
rátságról, borról, édes szerelemről, virághervadásról, bölcs mértékletességről,oko-
san élvezett örömről és országos dolgokról, az élet rövidségéről és Róma örökkéva-
lóságának most már biztos tudatáról:'. (Borzsák István: Horatius: Óaat es epodu-
sok. Bevezetés.) A tökéletesre csiszolt görög versmértékolyan költészet kerete lesz,
amelY a jelzett gazdaságból és változatos színekből egységes egészet, egyéni költői
világot teremt.
A sermÓ,k (beszélgetések,Horatius szatirái) mindkét és az epistulae (levelek) első
kÖnYve a hexameterek könnyed, de nem megformálatlanpatakzásában a hétköznapi
élet ezpr színét,forgatagát - és az azt bölcs mosollyal, a gyakorlati erkölcsben jártas
filozófus derűjével szemlélő költőt állítja elénk. Irodalomesztétikai elveit, irodalom
és politikai viszonyárólvallott nézsteit, a költészet műfaji kérdéseit,a kritikára vo-
natkozó megállapításait foglalja össze három nagy költemény az epistulák második
kötetében, amelyek közül kiemelkedik az Ars poetica nagy hatású végrendelete.
Hossá fejlődés, megszenvedett életbölcsesség eredménye az a kristályosan tiszta
formákban megszólaló - elsődlegesen - gondolati líra, amelyet Horatius teremtett
kora és a következő ezredévek nem könnyű olvasmányt, de emberformáló élményt
kereső olvasói számára.
ÉPp"n csak említve még a szerelmi elégiát (Propertius, Tibullus és Ovidius szerel-
mi kÖltészetét),,végüla latin költészetbe hangnem szempontjából oly otthonosan il-
leszkedő műfajról, az epigrammóról és a szatíráróllegyen szó. Az utóbbiról mondták

2,74
a rómaiak, hogy ,,satira quidem tota nostra est _ a szatira pedig teljesen a miénk"
(Quintilianus). Közös jellemzőjük, hogy mindkettőt a már Plautus komédiáiban je-
lentkező itáliai csípősség, az ,,acetum ltalicum" hatja át, mely különböző hőfokon,
különböző indítóokokból, a finom szellemességtől a durva szavakig, olykor bizony
trágárságigterjedő széles skálán szólal meg bennük. A műfaj legismertebb szerzői:
Martialis (epigrammákban), illetve Persius és luvenalis (szatírákban) a császárkor tár-
sadálmi visszásságait, emberi hibáit gúnyolják ki. Valamennyien olyannak látják a
saját korukat, amikor ,,dfficile est saturam non scribere * nehéz szatirát nem Írni"
(Iuvenalis). Két célból is kézbe vehetjük ezeket a verseket: ha a római élet
visszásságait akarjuk kinevetni - és ha a magunkéit.

szónoki beszéd

A latin prőza múíajaiközül kiemelkedik idején közéleti szempontból

a köztársaság
is központi jelentőségű római ékesszólás, a szónoki beszéd műfaja és az ezzsl foglal,
kozó elméleti irodalom. Elre kívánkozik ez a téma azért is, mert akinek
a neve már az ókorban magát az ékesszólást jelentette, M. Tullius Cicero (i. e.
10Ó-43) egyben a klasszikus prózastílus megteremtője. Senki más közéleti
szereplése nem peldázhatná jobban a szónoklásnak a római életben betöltött fontos
szerepét, mintazövé. Végső soron a ,,pater patriae - ahaza atyja" kitüntető címet is
a Catilina öss2eesküvés kapcsán elmondott beszédeinek köszönhette. de halálát is az
Antonius ellen dörgött Phiüppicák okozták. Az ókori Rómában a köz, és magán-
ügyeket nem aktatömegek gy ártásáv zl, ha-
nem élőszóval intézték.Hogyne lett volna
nagy becsülete annak, aki mesterien érvelt,
minden csínját-bínját ismerte a meggyó-
zésnek, könnyűszerrel leleplezte az ellenfél
logikai, tárgyi hibáit, s még a hallgatóság
jóindulatát is meg tudta nyerni, hogy csak
a közkeletű szónoki eszközöket említsük?
A szónoklás a római élet összes színterét
áthatotta. Szónoki beszédek hangzottak el
a polgári perektől a temetési szertartá-
sokig, a politikai gyűlésektől a törvényha-
tározatokat előkészitő tárgyalásokig, a
hadi tanácskozástól a hadsereget buzdító
beszédig mindenütt és minden alkalom-
mal. Mivel a közéleti szereplés elenged-
hetetlen feltétele volt a szónoki képesség,

l37. Cicero márvány portr§a

275
 l38. Római szónok szobra

a retorikai képzésa római iskolázás nél-

kiilözhetetlen eleme lett (l,: a nevelésről és
az oktatásről szóló fejezet), és hamar szo-
kássá valt a nevezetes beszédek feljegyzése
is, (Cicero például elődjének, a szigorú-
ságáról híres M. Porcius Catonak l50
beszédét ismerte.) A rőgziíettforma per§ze
el,térhetett, gyakran nagymértékben el is
tért az elhangzott szövegtől; minden bi-
zonnyal az utólagos tudatos művészi ala-
kítás formálta a ránk hagyományozott
Cicero-szövegeket is. Említett klasszikus
prózastílusa kimunkálásában meg kellett
szabaditania beszédeit a korábban diva-
toző ,,ázsiai" stílus pompázatos, dagályos
elemeitől. Igen magas színvonalú(görög)
műveltsége, formakészsége es ízléserévén
a túlzásoktól megszabadulva is hatásos
stílusban tudott megszólalni. Legsajáto-
sabb stíluseszkőze, az űgynevezett cicerói
körmondat, a periodus ', amelynek vilá-
gos és tagolt szerkezete érzelmi feszültsé-
get hordoz.
Cicero nagy tisztelője volt a császárkori Róma legfelkészültebb irodalomtudósa,
az i. sz. I. sz. retorikaprofesszora, Quintilianus. A rétoriskolai képzésnekazonban,
melynek Ő kétségkívülnagy szakértője volt, tehetségtelen kezekben az idők folya-
mán hátrányai is mutatkoztak: egyrészt az iskolás közhelyek, az üres formalizmus,
másrészt a deklamálásnak más műfajokba (pl. a kisepikai költeményekbe és a drá-
mába) való beszivárgása. A társadalmi körülmények megváltoásával a császár-
korban a szabad szólás lehetőségei különben is egyre ritkábbá váltak, ami szintén
a szónoklás hanyatlását vonta maga után.

276
Történetírds

A másik legielentősebb latin prőzai műfaj a történetírds. Hossá története során az

annalistáktól (annales: évkönyv) Tacitus drámai művészete magasságába emelke_
dik, Az annalisztika -haazelső képviselői nem is olyan jelentősek, hogy itt felsorol-
juk nevüket - igen jellemző római műfaj. A korai munkák mutatják, hogy ez is a
gyakorlati élet szüksógleteiből nőtt ki: pontos időrendben feljegyeáék a fontosabb
eseményeket, a tisztségviselők neveit. Szemlélet- és ábrázolásmódjuk: az évről évre
haladó, konkrét eseményekre figyelő tárgyiasság még más művészi ágakban (pl. a
diadaloszlopok szalagszerűen körbefutó domborműveinek kompozíciós megoldásá-
ban is) érezteti hatását.
A jelentős római történeti munkák közé tartoznak a nagy római politikus, ru[us
Caesar (i. e. 100-44), Commentarii de bello Gallico és Commentarii de bello
civili cimű könyvei. Caesar azonban elsősorban a tettek embere volt, így művei át-
menetet képeznek a katonai jelentés, hadvezéri memoár és a történetírás között.
Szóban ugyan udvariasan kifejezte nagyrabecsülését politikusnak kétségtelenülsze-
rényebb képességűvetélytársa, Cicero munkái iránt, de sem politikai cselekvésben,
sem irodalmi stílusban nem igazodotthozzá. Műveire a csaknem puritán tárgyszrrű-
ség, a minden fölöslegeset mellőző szűkszavúság jellemző. Így a latint tanulók köré-
ben mindig könnyű auctor-nak sámitott,
ugyanakkor kielégítette az erősebb nern
érdeklődesét az ókori hadi gépezetek, ost-
romok, taborok leírásával. A modern tör-
ténettudomány sámára is fontosak ezeka
munkák, mert Caesar galliai hadjárataról,
majd Pompeius és pártja ellen a teljhata-
lom megszerzéséértvívott harcokról szól-
nak, s ha nem is elfogulatlan, de kétség-
telenül a legilletékesebb személy írásai.
Caesar politikai híve volt a korszak je-
lentős történetirója, Caim Sallustius Cris-
pus (kb. i. e. 86-35), aki a római történelem
két fontos eseményét, a Catilina-féle össze-
esküvést és Jugurtha, numidiani trónköve-
telő elleni harcokat tárgyalta monografi-
kus igénnyel. Mindkét mű bőséges alkal-
mat ad a római belpolitika visszásságainak
kutaására.

l39. Caesar portréja Tusculumból, i. e. 44 körül

217
 140. Sallustius i. sz. IV. sz.-i em|ékérmen

(Jugurtha az ellene folytatott háború előtt sokat időzött

Rómában, ügyének sikerét megvesztegetéssel igyeke zett biz-
tosítani, s ez a módszer hosszú ideig eredményesnek is
;bizonyult.) A szemben álló felek párhuzamos jelletnzése,'az
események mélyebb, társadalmi okainak a kutatása, az érzékletes, de szigorú, tömör
stílus Sallustius történetírói tehetségének legfőbb jellemzői.
Azegész római irodalom legnagyobb történetírói vállalkozása Titus Livius (i. e.
59-i. sz. 17) Ab urbe condita - A város alapításától című munkája. A szívé-
ben mindig köztársasági eszményeket őrző itő Augustus uralkodása alatt bántódás
nélkül végezhette alkotói munkáját, a messzire tekintő princeps úgy vélte, hogy a mű
alapkoncepciója beleillik politikai programjába . Azegészművet áthatjaugyanis az a
- megírásra ösztönző - gondolat, bogy: ,,nulla unquam res publica nec maior nec
sanctior nec bonis exemplis ditior fuit - soha egyetlen más állam sem volt nagyobb,
szentebb, jó peldákban gazdagabb!" (Praefatio 11.) Livius tehátazt tette történetirói
munkásságában, amit Horatius és Vergilius a költői műfajokban: az augustusi kor
eszményeit öntötte-formalta írásba. A 142 könyvből álló hatalmas műnek sajnos
csak kis része, 35 könyv maradt ránk. Ezek a könyvek alakították azonbankéső szá-
zadok hazafias gondolkodá§át, p€ldát szolgaltatva a régi római mondák hőseinek
önfelaldozó hazaszpretetével, erkölcsi állhatatosságával. Alakjait Livius sokszorjel-
lemzi saját szavaikkal, és mintegy 1,t0 közbeiktatott beszed bizonyítja itt is a római
szónoklás fontosságát.
A latin próza egyik legnagyobb szelleme, legnagyobb hatású történetírója, igazi
nagy szépírója Publius Cornelius Tacítus (kb. 55-120) volt. A principatus
születését és a császárkor I. századának véres eseményeit dolgoáa fel a Nerótól
Traianusig uralkodó császárokat személyes tapasztalataiból ismerő író. Magasztos
erkölcsi felfogás, a zsarnoki uralom minden formájának elvhű elutasítása jellemezte,
amelynek forrása köaársaságpárti meggyőződése volt. Bár Annales című művének
bevezetésében a ,,sine ira et studio - harag és részrehajlás nélkül" elvét fogalmazta
meg, politikai nézetei nem tették lehetővé, hogy tárgyilagos elfogulatlansággal lássa
és ábrázoljaaz eseményeket. A legnagyobb római tragédiaírónak is szokták nevezni,
nem az egymást követő tragikus események feldolgozása, hanem azok drámai meg-
jelenítése, a műveiből kibontakozó kathartikus hatás miatt. Ez utóbbi a szsrző min-
den bűnt, álnokságot, fondorlatot leleplező és elutasító szemléletmódjából követke-
zik. A lélek és jellem belső rugóit feltáró művészetével a modern próza elengedhetet-
len követelményének tett eleget. Ez a szemléleti igényességnyelvi szigorral, tömör_
séggel, minden hétköznapi fordulat, nyelvi játék elkerülésével párosult.

278
 A latin történetírás talán legolvasottabb művei pedig Suetonius ftb. 68_16l) Ú;-
maradt életrajzimunkái. Már-a műfajválasztás is mutatja írojuk étdeklődéset a sze-
mélyes sorsok, egyéni tulajdonságok, érdekességekiránt. De viris illustribus - a hires
férfiakról, és De vita Caesarum - acsászárok életéről írt, számos anekdotikus részlet-
te1, a különleges, sőt különc jellemvonásokat, híres és hírhedt cselekedeteket, izgal,
mas és botrányos eseményeket megjelenítve. Színes, csevegŐ, olvasmánYos az Íitala
képviselt ókori történetírói irány.

Regény

Színes, érdekes, olvasmányos az antik regény is, amelynek két

jelentős latin kéPvise-
lője Petronius a Satyricon, és Apuleius, Az aranyszamór íroja. Ha a modern lélekáb_
rizolő prőza előzményét Tacitus történetírói munkásságában jelöltük meg, tetttik
jellemzését, mint
ezt arra gondolva is, hogy azantik regény nem annyira a szereplők
inkább kalandjaik - sokszor szerelmi kalandok - ábrázolását tartotta feladatának.
A latin regények követik azeműfajban is irányt adó görög peldák szerkesáés_ és áb-
rázolásmódj át. Azemlített két műről mégis szólni kell. Petronius tÖredékesen fenn-
maradt műve nemcsak ma is szórak oztatő olvasmány, hanem egyúttal a Nero_kora_
beli élet szándékosan bizarr hangvételű,,keserű szatirája is. A nem éPpen feddhetet-
len,,hősök" kalandsorozata a modern európai kópéregényekben talál folytatásra, s
nemrég a legfiatalabb múzsát is megihlette: a híres olasz rendezŐ, Fellini, Petronius
Satyriconját választotta alapul, hogy saját korával szemben érzett viszolygását a film
nyeivén megfogalmazza. Az aranyszamárral pedig Apuleius az eurőpai irodalom
egyik vándormotívumának, az allati bőrbe bújtatott emberi értelem kalandjainak
egyik első és sikeres ábrázolását nyújtotta.
E regények gazdageseménysora számos lehetőséget ad arra is, hogy megismerjiik
a hétköznapi római életet, bepillantsunk a rómaiak maganéletébe.

Levél

Hasonló céllal tallóáattnk levelezésükbenis, amit ugyan nem mindannyian vesznek

jó néven. Cicerónak peldául, akinek több kötetre menő levelezése maradt ránk,
számtalan olyan értelmű megjegyzese van, hogy közlendője csak a címzettnek szól,
De Tacitus barátja,az iíj. Plinius (61-kb. l 14) már irodalmi műfajként művelte a le-
vélírást.Természetesen képtelenségmég csak felsorolni is azt a sok témát, napi Poli-
tikai vagy birodalmi jelentőségű eseményt, személyes kérést,olvasmánYélménYt, Úti
beszámolót, magánéletre vagy politikai lépesre vonatkozó tervet, amit e levelek tar-
ta|mamak. Példakéntcsak híres beszámolóját említjük a Veáv PomPeji és Hercula-
.reum pusztulását okozó'kitöréséről. (Epistulae, VI, 16.) Szépírói ambíciói sokszor
egész kis novellává kerekítik a leveleket.

279
 A klasszikus latin nyelvű irodalom műfajait áttekintve tehát megállapíthatjuk,
hogY a gÖrÖgség által kimunkált stíluseszményeketők
sajátos római mondanivaló_
juk szolgálatába állították. Ezáltal nemcsak
megőrizték ésközvetítették a latin nyel_
vű középkori és humanista kultúra, majd a nemzeti irodalmak
számáraezeket a gö-
rÖg eszményeket, hanem Új szempontjaikkal kitágították
a műfaji lehetőségeket, ria_
guk is olYan alkotásokat hoztaklétre, amelyettrez trot
tematikai, hol eszrrrei, hol for_
mai szempontból modern európai iro{almunk is kapcsolódhaiott.

Filozófia

A római irodalomhoz szervesen kapcsolódik a rőmai

filozófia. Műuelői ugyanazok
az alkotók, akiknek az előzőkben szónoki, költői, drámaíroi
tevékenységérolszól-
tunk (Lucretius, Cicero, Horatius, Seneca). Két tényre figyelmeztet
azonban ez a
névsor. Az egylk műfaji kérdés: a filozőfiallag művelt romaút
nem mindnyájan mű-
velték a filozófiai értekezes vagy dialógus műfaját; e korban
más műfajok, versek, le-
velek is szolgálhattak keretül afilozőfiaigondolatoknak.
A másik tartalmi oldal: ön_
állő filozőfrai gondolkodó nem volt közöttük. Lucretiusnak peldául
bevallott célja
volt a görög filozőfia terjesztése. megismertetése, és ha némeiyikük
eredeti gonaá-
kodónak tartottais magát, meg kell állapítanunk, hogy a filozófia
azaterület,ahol a
rómaiak mindig csak tanítványai maradtak a görögöknek. Itt most nem térhetünk ki
filo,zófia irányzatainalr ismertetésére, legfeljebb megemlíthetjük,
9 hogy a rómaiakra
leginkább a sztoikus és az epikureista irányzat hatott. Igazitömeghatása
mégis a
sztoikus erkÖlcstannak volt, amely megkövetelte a polgáriol a közéletben
való rész_
vételt, Így Szervesen illeszkedett a római közfelfogásbu, é, u görög
eredetű nézetek
sajátos római felfogására adott lehetőséget. Később az esemériyeká
feltilemeÚ.ari,
a sors rendelésébe belenyugodni tudó embert eszménnyé emelő
sáoikus tanítás me_
nedék lett a császárkor vagyont, életet fenyege tő zavaros korszakaiban.
vajon a filo-
zőfia mely részterüetei érdekeltékkülönösen a rómaiakat?
Nagyon jellemző, hogy
gondolkodásukban első helyre az etika kerül, az a filozófiai
teűet, amelynek - ha
szabad így fogalmazni - legtöbb a gyakorlati haszna, értelme,
a legkönnyebben kap-
csolatba hozhatő a mindennapi élettel, Az őriási birodalmat
m egírewezőés igazga-
tó rómaiak szinte törvényszerűen ismerték fel a közösségi
és az magatartás
méleti megalapozásának fontoss ágát, Ezérta jó és helyes "ÖLi a boldogság,el_a
életveáés,
kötelesség, az emberi kapcsolatok harmóniája, az öregség,
ahaláIprobtémája foglal-
koztatta Őket, ahogYan Cicero Á legf;őbb jórót as rosszral irott
műve, Seneca Erkölcsi
levelei, a filozófus császár, Marcus Aurelius görög nyelv
ű Elmélkedései bizonyitják.
Természetesen foglalkoztatta őket az államelmélet is, főként
Cicerót, akinek állam_
elméleti művei nem véletlenül azűj államforma felé haladó polgárháborús
korszak_
ban szÜlettek. Vallásfilozófiájukban is elsősorban az istenek
és a, embe.ek világának
egYmáshoz való viszonyát, az istenhit gyakorlati kérdéseit
taglalták. Távol áIltak

280
azonban a rómaiaktól a metafizikai problémák, a világ keletkezésére, lényegére vo-
natkozó elméleti fejtegetések, hiszen Lucretius sem kidolgozója; hanem csak zseniá-
lis közvetítője volt az antik atomelméletnek.

Jogtudomóny

Ha a filozófiáról, mint nem önálló római tudományról beszéltünk, a jogratérve első

mondanivalónk, hogy ez pedig a legsajátosabban római tudomány. A rómaiak gya-
korlatiasságával, jőzan szellemével, tárgyilagosságával, körültekintő alaposságával
és rendszerezőképességével szokás magyarázni azt a fontos szerepet, amit a jog ját-
szott a rómaiak életében,és a rómaiak játszottak a jog történetében.
Ha korábban a költők és filozófusok sokáig megvetett vagy legalábbis szelíd mo-
sollyal lenézett társadalmi helyzetéről volt szó, most meg kell állapítanunk, hogy a
találékony ügyvédek, a törvény előírásaiban eligazodó jogászok annál nagyobb
megbecsülésben részesültek. Mivel a római jog már viszonylag korán egységes rend-
szerré fejlődött, és a köz- és magánélet minden mozzanatát áthaíotta, bizonyos fokú
jogi tájékozottság általánosan jellemző volt a római polgárokra, amit - közvetett
módon - éppen irodalmi pelda igazol: a nagy közönségsikerű Plautus-darabok nem
egy csattanója csak jogi műveltséggel érthető. Ennek látszőlag ellentmond, hogy a
bírák, ügyvédek az ókori Rómában nem mind rendelkeztek jogi képzettséggel.
A bíróságok vezetői, a praetorok, elsősorban politikusok voltak, akik az egy-
éves hivatali megbízatásban csak politikai karrierjük egyik láncszemét látták. A fele-
ket képviselő ügyvédek képességeiközött pedig előbbre valónak tartották a szónoki
tudást, hiszen - mint már sző esett róla - annak igen nagy befolyásoló ereje volt. Az
eljárásoknak ezen szereplői azonban a perre kószülve többnyire tanácsot kértek ajo-
gászoktól, jogtudósoktól ,azokválaszára, ,,responsumá"-ra hivatkoztak a per folya-
mán. A törvényekhez hasonló tekintélyű ,,responsum" adásának jog3 Augustus
uralkodásától kezdve császári megbízástól függött. A római jogtudomány történeté-
ből említsünk meg néháiry ismert nevet: Appius Clauüus-t peldául, akinek emlékét
az általa építtetett Via Appia is őrzi, Labeo-t, aki Augustustól a consuli méltóságot
sem fogadta el, hogy biztosítsa függetlenségét, Paulu§-t, Pomponius-t és Papinianus-t.
S hadd idézzünk egy-két érdekes ,,responsum"-ot annak igazolására, hogy ez a jogal-
kotás milyen körültekintő és aprólékos, ugyanakkor milyen életközeli volt.
,,Szabadnak sziilettek azok, akiket szabad anya hozott a világra. Elég ugyanis, ha
azanyaabban az időben volt szabad, amikor szült, jóllehet rabszolganőként esett te-
herbe. De ellenkező esetben is, ha szabad nőként esett teherbe, majd rabszolganő-
ként szült, úgy döntöttek, hogy az, aki a világrajött, szabadnak született (közöm-
bös, hogytörvényesházasságban vagyházasságonkívülfogant-e), mivel az anyának
abaja nem árthat annak, akit a méhében |ord". (Marcianus)
,,A válás nem igazi, ha nem a végleges különválás szándékával történik. Tehát
mindaz, amit a harag hevében tesznek vagy mondínak, mindaddig nem hatályos,

28l
amíg a következetességből ki nem tűnik9 hogy az elhatározás komoly. Tehát nem le-
het a feleséget elváltnak tekinteni, ha felindulásábanaházasság felbontására vonat-
kozó kijelentést tévén,visszatért §zalet házanoz.'' (Paulus)
,,Ha százamfora bort azzalttagyományoztak neked, hogy azok a tieid, amelyeket
kiválasztasz, akkor a végrendelet alapján perrel követelbeted, hogy engedjék meg
neked azok megkóstolását." (Pomponius) (Visky Károly fordításai)
Mindezeket a peldákat Iustinianus, kelet-római császár parancsára (i. sz. VI.
sz.-ban) kodifikált római jogi gyűjteményből, a jogtudósok irásaiból összeállított Dl-
gestó-ből idéztük, mely még a XIX. sz.-i nemzeti törvénykönyveknek (például a na-
póleoni Code Civil-nek is) forrásul'szolgált, de a római elsősorban magán- jog
- -
alaPelemei a mi jogalkotásunkban is benne foglaltatnak. Méltán nevezzük tehát a
jogot a római szellem legnagyobb alkotásának.

Szaktudományok

Még inkább gyakorlati célokat követtek a rómaiak a szaktudományok terűletén.

A gÖrÖgÖkkel ellentétben nemazelvont, elméleti kutatások vonzották őket, hanem
a tudományok eredményeinek gyakorlati alkalmazása. Ennek érdekébenazonban
igen alapos és kiterjedt gyújtő- és rendszerező munkát végeztek. A provinciák előt-
tÜk létrehozott tudományos eredményeit is összefoglalták, hasznosították, és ülág_
birodalmi arányokban terjesztették.Ezértmár azegyes tudományok művelőire is az
encikloPédikus igeny jellemző, s így nem csoda, ha a rómaiak nagy polihisztorokat is
adtak a kultúrtörténetnek. Kiemelkedik közülük M. Terentius Varro (i. e. 116-27),
aki hossá élete folyamán mennyiségileg is óriási munk át végzett. Eletművét mint-
egy 74 műre, illetőleg 600liber (római könyv) terjedelemre becsülik. Ebből a hatal-
mas anYagból csak kis rész (A mezőgazdnsógról és A latin nyelvrőI) maradt ránk, de
Varro foglalkozott a római történelemmel és a régiségekkel,filológiával, szépiroda_
lommal, rendszerezte és enciklopédiába foglalta kora egész tudományosságát. Ez
utóbbi munkájának hatása kimutatható az egész európai iskolai oktatás rendszeré_
ben.
A levélíró Pliniusnak nagybátyja volt az idősebb Plínius, a másik római polihisz-
tor, akinek Naturalis historia című műve ismét enciklopédikus igényű és hatalmas
tárgYismeretről tanúskodik. Mintegy 450 antik szerzőt hasmált forrásul az ókori tu-
dománY minden részterületéről. Halálával pedig örök peldáját adta az önfeláldozó
tudományos érdeklődésnek: a Vezúv kitörésekor ő ,,properat illuc, unde alii
fugiunt
- sietve igyekszik oda, ahonnan mások menekülnek". (ifi. Plinius: Epistolae, VI, l6.,
10.)
Amezőgazdaság becsét és jelentőségét bizonyítja talán, hogy M. portius cato (i. e.
234-144) művei közül szintén csak a De re rusticamaradt ránk, a többi műve (példá-
ul a fia számárakészült szintén enciklopédikus munka) több_kevesebb töredék híjan

282
elveszett. Ugyancsak alapvető kézikönyv volt sokáig a császárkori szerzŐ, Columel-
la, De agricultura című műve.
Röviden szólnunk kell az ókori tudományosság és babona határait igen gyakran
egymásba moső asztronómia és asztrológia római fogadtatásáról is. Az e téren vezető
egyiptomi és kaldeus tudósok tudománya állandóan az ellentétes megítélésekke-
reszttüzében állt. Gyakran utasították ki őket Rómából és Itáliából, akár a filozófu-
sokat. Máskor pedig nem tudták kivonni magukat a hatásuk alól, hitetlénkedő cso-
dálattal kísérvehoroszkópjaik jóslatait. Jellemző az asztro|Őgia sorsa a császárkor-
ban, amikor az uralkodók általában nem tartották kívánatosnak, hogy alattvalóik
esetleg éppn az ő jövendőjük kifürkészésérea csillagiósokhoz forduljanak, és ezért
szigorúan üldözték azaszftolőgiát. Ók maguk ugyanakkor esetleg vakon hittek saját
horoszkópjukban. Tiberius például egyszer egy Thrasyllos nevű asztrológust tett
próbára. Azzal azelhatározással vitte ki a tengerpartra, hogy avizbe Öleti, ha hossá
életet jövendöl magának. Az asztrológus azonban - szerencséjére - nagy veszedelmet
látott a csillagokban, így életben maradt.
Tiberiust pedig éppen ez az esemény tette
az asztto|őgia feltétlen hívóvé. Számunkra
ezeknél nagyobb jelentősége yan az aszt-
ronómiának, vagyis annak a csillagászati
tudásnak, amelynek birtokában az egyip-
tomi származású Sosigenes Iulius Caesar
naptárreformját tudományosan megala-
pozta.
Ugyanilyen ellentétes érzülettel viseltet-
tek a rómaiak az orvosokkal szemben.
Egyrészt akkor is élt az emberekben a máig
megőrzött, tisztelettel vegyes félelem az
orvostudomány iránt, másrészt a gyógyító
munka sem volt mindig eredményes, rá-
adásul összefonódott a kuruzslással, má-
giával. Végü pedig az is befolyásolta a ró-
maiakat, hogy az orvosok altalában azide-
genek, legtöbbször a görögök közül keriil-
tek ki. kezdetben különösen heves volt az
ellenszenv, a görögellenes Cato például
egyenesen a rómaiak elpusztítására tett es-
küvel vádolta őket. Pedig a görög orvoso-

l4l. Sebeszeti beavatkozás ábázo|ása ,"ff;f,;il

283
 142. Sebészeti eszközök a római korból

kat kötötte az a máig érvényes, Hippokratész által fogalmazott

eskü, hogy tudásu-
kat csakis az emberek j avárahasználhatják. Nyilvánvalóan
az ismeretek és az eszkö_
zÖk hiánYossága okozott inkább bajt, mint az orvos rossz szándéka.
Bár erre is
akadt Példa;'az őriásijövedelemmel és hirnéwel rendelkező orvost,
c"iu, si".iiu,
xenophónt azzal vádolták, hogy Agrippina (Nero anyja) az ő segítségével
mérgezte
meg Claudius császárt.
A leghíresebb római orvos (a szintén görög szárm azásű)Galenus volt (i.
sz. II. sz.).
Az Ő Őriási tekintélye másfél évezreden át befolyásolta e szaktudomány
fejlődését.
Az anatómia, a fizialő gia, a kőrtan, a gy ő gy szertan, a sebészeti gyógyítás
tudn ivalóit
foglalta össze nagy hatású műveiben.
A sebészet egyébként igen fontos és fejlett ága volt a római orvostudománynak.
EgY PomPeji házbanPéldául több mint 200, operáci őkhozbasználtrnűszert
találtak.
Foghúzástól koPonYaműtétig sok olyasmit végeztek el, ami
ma szinte hihetetlennek
tűnik; még hályogot is operaltak, az elszürkült lencsét tűvel
emelték ki a szemből.
A sebészet fejlődését nem utolsósorban a római hadseregben oly
mintaszerűen meg-
szewezett katonai orvoslás segítette elő.Kőrházakat is a
hadserág szükségleteire óp1_
tettek először, élszerű tervezésük és berendezésük máig
mintául szolgálhat.
A római egészségvédelemlegnagyobb sikerei azonban a kozegészségügy
érdeké-
ben tett intézkedésekvoltak. Ezek eredményeképpa római
váro-sokban bőséges és
tisztavizet biztosító viwezrtékekés fejlett fűrdőhálőzat épült
ki. (Tudjuk, hogy már

284
 .,:.ijlr'.-i§Tiiffi
;^+;i"*;*R§*,
l43. Castra Vetera katonai kórháza (makett)

l44. A tartagonai (Tarraco, Hispania) vizyezp-

ték tetején levó vájú, amelyben a viz folyt
l45. Római vízvezsték Segoviában. Hispania

285
 146. Római vizvezeték Tarragonában (Tarraco), Traianus alatt épült

286
azi. e.III. sz,-ban törvény tiltotta a Tiberis vizét ivővizül használni, helyette forrás-
vizetvezrttek a városba. Vagy gondo§uk meg, hogy'Rómában mintegy 2000 fürdő
működött.) Az orvostudomány helyzete és eredményei ismét a rómaiak gyakorlati
érzékét,szervezőképességét dicsérik.
A legrómaibbnak tartott római művészat, az ópítészet szakirodalmábŐ| az Augus-
tus korabeli Vitruvius Pollio munkássága, az architektúra (építőművészet)minden
problémáját összefoglaló könyvei emelkednek ki. Máig ható érvénnyelfogalmaáa
meg például azépitészethivatását, a gyakorlásához szükséges emberi tulajdonságok
és szellemi képességek körét. Röviden szemléltessük itt a tartalom és forma viszo-
nyáról vallott nézeteitegy részlettel, amely egyben kora klasszikus művészetfelfogá-
sára is pelda: ,,Minervának, Marsnak és Herculesnek dór templomaik legyenek:
eme istenek erőre valló tetteihez olyan épületek illenek, amelyek híján vannak a gyö-
nyörködtető dísmek. Venus, Flora, Proserpina yagy a forrásnymphák számára vi-
szont kétségkívülkorinthosi stílusúépületek a megfelelőek, mert ezeknek a törékeny
bájú istennőknek nyilvánvalóan a kecsesebb és a virágokkal, levelekkel meg volu-
tákkal gazdagon ellátott alkotások nyújtják az őket megillető díszt. Ha viszont Iu-
nónak, Dianának, Liber Paternek és a többi hasonló istennek ión stílusútemplomok
épülnek, akkor okvetlenül mértéktartásra van szükség, nehogy ezeket az épületeket
is a dór stílus szigorúsága vagy a korinthosi törékeny bája jellemezze." (De architec-
tura, I, 5. Lóránth István ford.)

Epítészet

Maga a rőmai építészetitevékenység az egész ókori épitészet betetőzése. Számos

technikai újítással, ma is haszná|atos eljárással gazdagították az emberiséget. Az
égetett tégla gyártását ők tették nagyüz,emivé, ők használtak először építészeti
anyagként üveget, és ők találták fel a betont. Legnagyobb eredményeiket a különbö-
zőboltozatiformák kialakításában értékel, s ennek csúcspontja a hatalmas kupolák
építésevolt. Kényelmes lépcsőházakaí, világítóudvarokat, a padlófűtést lehetővé te-
vő ,,lebegő" padozatokat terVeztek és épitettek. Előre elkészítetttervek alapján dol-
goztak, s ezeket pergamenre fém kihúzótollakkal rajzo|ták meg. A fontosabb terv-
rajzokat kőbe is vésték.Ezek közül megmaradt Róma várostérképe, a Forma Urbis
Romae,melyen 1 : 250léptékszerint mégazegyes épületek beosztását is feltüntették.
Mindez azonban csak eszköz volt a tehetséges és igényes építészekkezében. Eze-
ket az eszközöket olyan feladatok szolgálaiába állították, amelyek maguk is újdon-
ságot jelentettek. Már többször volt szó arról, hogy a római világszemlélet a|apja az
öírbecsülés, a birodalom örök időkig való fennállásának tudata. Az épitészettőrté-
netében korábban is találkoztunk azzal a szándékkal, hogy az ember építményeivel
mintegy le akarta győzni az időt. Gondoljunk például az egyiptomi piramisokra.
Csakhogy ott a túlvilági örök élet, a halottkultu sz szolgálatába állt az épitészet,itt az

28,1
 l47. A császárkori Róma. A Forma Urbis Romae alapján készült makett

Urbs aeterna - az ÖrÖk város megteremtése volt a cél. A köztársaság korának

büszke
Öntudatát, majd a Principátus és a császárs ághatalmát hivatottak képviselni
mind a
Rómában és Itáliában, mind a provinciákban emelt épületek. A rómaiak
újabb ma-
gaslatokra emelték a városi építészeticivjlizáciőt, és eddig nem látott
harmóniát te-
remtettek az épilet kÜlső megjelenése és belső térkiképzéseközött.
Ilyen eredmó_
nyek nélkül elképzelhetetlen volna mai életünk építészetikerete is.
AnagYszabású és igényes szándék először a középületekben és a közhasznú
épít-
ménYekben jutott kifejezésre: templomok, utak és hidak, vizvezetékek,
szinbázai és
fürdők, a város közéletének teret adó fórum, illetve Rómában fórumok
tanúskod-
nak róla. Utóbb már a magán- és bérházakat, azelőkelőek villáit,
a császári palotá_
kat is ilyen igénnyel építették.
A római civilizáciő elterjedésének és a katonai hatalom biztosításának egyaránt
elengedhetetlen feltétele volt aza kiterjedt útrendszer, amivel a rómaiak
az egész ak-
kor ismert világot behálőzták. Nemcsak hosszúságával és sűrűségével,hanem
tartós-
ságával is igazolja a hajdani építésitechnika magas színvonalát. A városokon
belül
is kikövezték azutcákat, sőt járdákat és ,,zebrákat'' is építettek, noha például
magá-
ban RÓmában a szűk utcák és a nagy forgalom miatt csak a Vesta-szüzek járhattak

288
148. A ,,Via di Mercurio" Pompejiben

289
 149. Venus és Roma templomának maradványai, a háttérben a Colosseum

290
 ]iii:.j.1

l50. Constantinus diadalíve, és a Colosseum egy részlete

kocsin. Fogalmat alkothatunk a nyilegyenes vezetésű utcák é§ utak hangulatáról, ha

a pompeji kereskedők utcájába képzeljük magunkat. (102. ábra).
A városi utcák mentén és alatt a szennyvíz elvezetéséreés azivővizellátás biztosí-
tására csatornahálózatot építettek. Még csodálnivalóbb, hogy a friss vizet néha több
tíz kilométer távolságból vezették be a városba, ahol a szép mívúközkutak és a tehe-
tősebbek magánkútjai állandóan csobogtak, mert elzárő csapot ritkán alkalmaztak.
A vízérttermészetesen vízdijat kellett fizetni, mégpedig a szabványos csövek által
mért fogyasztás szerint. Egy magánház átlagosan napi 420 l vizet kapott !
Az utakat is, vízvezetékeketis lehetőleg toronyiránt, a legrövidebb nyomvonalon
építették.Ezért igen nagy eredményeket értek el a völgyeken és folyómedreken átíve-
lő hidak építésébenis. Az árkádos, boltíves hidak némelyike több mint 2000 év óta
á1l, mint Rómában a Pons Milvius. (l9. ábra)
A nagy tömegeket befogadó középületek közül a szinházakat nemcsak színi és
más előadásokra, hanem gyűlések tartására is használták. Így Caesart a Pompeius
szinházához csatlakozó csarnokban tartott szenátusi ülésen ölték meg. A rómaiak
nem a természet adta domboldalakra építettéka magasodó nézőíeret, mint a görö-
gök; náluk emeletes árkádsorok és boltívek alkották az épűlet szerkezetét. Gondol-
hatjuk, milyen átgondolt tervezői munkára volt szükség, hogy a l l 000 nézőtbefoga-

291
 l5l. A Pantheon

dó Marcellus-szinház közönségének csak a ki- és bejutást biztosítsák. (96.,97, ábra.)

A nagy méretek, a hihetetlennek tűnő számok még jellemzőbbek a két egymásnak
háttal állő szinházből létrejött amphi-theatrumokra. A birodalomszerte épült, gla-
diátori játékok rendezésérealkalmas amphitheatrumok között a leghíresebb a Flavi-
usok álta| építtetett . Colosseum. Egyszerre 50 000 nézőt fogadott be. Az
épület harmonikus tagolását az emeletenként eltérő görög oszloprenddel és az ár-
kádsorokkal, belülről pedig az ovális nézőtéren4 zőnáva| biztosították. Technikai
csodái közétartoznak a bonyolult belső lépcső- és folyosórendszerek, ahová hirtelen
támadt zápor esetén bemenekülhetett a tömeg, az aréna körül és a|att ajátékokon
résztvevő szereplők helyiségei, az állatok számára készítettbiztonságos ketrecek, és
a csatornahálőzat, amelynek segítségévela porondot mesterséges tóvá tudták alaki
tani.
A szinházakkal ellentétben a római templomoknak nem kellett nagy tömegeket
befogadniuk. A templomban ugyanis csak az isten (vagy az istenek) szobrai álltak,
és a papok tevékenykedtek, az áldozatot azonban a templom előtti téren mutatták
be, és oda gyűlt a hivő közönség is. Az istenek méltóságát azonban mégis igyekeztek
kifejezni ezekaz épületek, amelyek nem belső terük nagyságával, hanem az előttük

292
emelkedő lépcsősorral , afőbejáratelőtt sorakozó magas oszlopokkal, az aránYos te-
tőszsrkezet koronájával keltették a monumentalitás érzetét.Idővel maga a belső tér
is növekedett, így került sor az összes isten tiszteletére épült Pantheonban a hatal-
mas, azégboltozatot jelképező kupola építésére.A templomot a kupola tetején lévő
egyetlen kerek ablakon beeső fénynyaláb világitja meg. A dísztelen külső megjele_
néssel ellentétben a templom belső tere igazolja azt a megáIlapításunkat, hogy a ró-
maiak a meghatározottcélszolgálatába állított belső térhatás nagy művészei voltak.
Róma építészeineka császárkorban kb. egymillió ember számára kellett otthont,
legalábbis lakást építeni. Ha meggondoljuk, hogy a népsűrűségkétszerese volt az
1960-as budapestinek, fogalmat alkothatunk az előttük tornyosuló feladatokról.
Egy, Róma kikötőjében, Ostiában épült bérház peldája mutatja szemléletesen, hogy
még ezeknek a tömegigényeknek megfelelő lakásépítkezésbenis mi mindenre voltak
fig}elemmel a rómaiak. A Casa di Diana sarokház volt, közepén kerengő övezte ud-
varral, az utca felől két szintet elfoglaló üzletekkel. Az emeletekre két lépcső veze-
tett. Azelső emeleten csak udvari, a másodikon az egész épület szélességételfoglaló
lakások voltak.
Mivel Róma lakosainak nagy része bérházakban lakott, ahol fürdőszoba azért
mégsem volt, igen fontos szerepet töltöttek be a már említett közfürdők. Annál is in-

l52. Romok Ostiából

293
 kább, mert ezek nemcsak a tisztálkodás, hanem a testedzés, a találkozások,
sőt oly-
kor a szellemi szórakozások, felolvasások színhelyéül is szolgáltak. A fürdőépületek
szerkezete a fÜrdés rendjét követte, az ún. fürdőutat. A helyiségsor a vetkőzővel
kez-
dődött, innen a hideg vizes terem, afrigidarium nyílt, majd a langyos tepidarium, vé-
gÜl a jól fűthetőség érdekében kör alakúra építettcaldarium, arrot forró
a vizes ká-
dak álltak. A kiszolgáló helyiségeken kívül szabadtéri medence és edzésre alkalmas
tér is tartozott az épületkomplexumhoz. A legimpozánsabb fürdőket a császárkor-
ban építették.
A mindennaPi élet színtere azonban - mint ma is sok délvidékivárosban az utca,
-
a város terei voltak. A rőmaiforum, a görög agora utőda. eredetileg szintén piactér,
később üzletek és más középületek ővezte központja a városnak. A Forum Roma-
numon kívÜl, amely a város történelme során többször átformálódott, a császárkor-
ban több fórum épült, amelyeket egységes elgondolás alaplán építettek.Ezek ugyan-
ÚgY mutatják a római építészekszigorú sarkos beépítésielgondolásait, miként a ró-
maiak által alapitott új városok tervei, amelyek a római katonai táborok, castrumok
alaPrajzielrendezését követték. A fórumokon egyebek közt templomok és bazilikák
álltak. Ez utóbbiak a római korban még nélkülözték a vallási jelleget: körüljárható
imPozáns oszlopcsarnokaik a közigazgatáson kívül az üzleti, kereskedelmi élet szín-
terei voltak.

szobrászat

A Íilrumok nyújtották a legalkalmasabb helyeit a római katonai dicsőséget hirdető

éPÍtrnénYeknek,a diadalíveknek is. Ilyen volt Titus császár diadalíve, amelynek egy-
szerŰ, tÖkéletes arányú szerkezete móltó keretül szolgált a belsejében lévő dombor-
műhöz.
Ezznl a római művészet másik ágához, a szobrászathoz értűnk. A római szobrá-
szatnak két kiemelkedő műfaja a dombormű és a portré. Mindkét műfaj fejlődésé-
nek sajátosan római rugói voltak: a domborműé ismét csak a reprezentációs szán-
dék, a Portrészobrászaté pedig a fejlett római valóságigény, Ez utóbbih oz járult az a
római szokás, hogy a családok őseit istenként tisztelték, és viaszból vagy nemesebb
anYagból készített képmásukat a hán oltárokon őizték, Így a portrékészítésnek
nagy hagyománya volt.
A szobrászattal kapcsolatban kell beszélnünk a római ember művészethezvaló vi-
szonYának egY Új oldaláról is. A római előkelő és tehetős rétegek körében alakult ki
ugYanis előszÖr a műgyűjtés szokása. Itália, majd a Földközi-tenger keleti medencé-
jének meghódított városaiből a győztesek először
,,gyakorlati" céllal hozták Rómá_
ba a városvédő istenek szobrait, ti. hogy azok ezentűl Rómát védelmezzék. Így,
majd a birtoklás vágyáből, még később esztétikai igényből fakadóan, az állam szá-
mára, de magánérdekből is rengeteg szobrot, reliefdt, díszes edényt, egyéb műkincset

294
l53. A Colosseum, az előtérben Titus diadalívének egy részlete

l54. A jeruzsalemi zsákmány, dombormú Titus diadalívén

 l55. Ara Pacis Augustae (Augustus bekeoltára)

l56. Férfiportre l 57. Vespasianus császár portreja

296
 158.Pompeius l59. Nero

szállítottak Rómába. Ennek a modern szemlélet szerint nem éppen etikus magatar-
tásnak a művészettörténet mégis sokat köszönhet, Az ideszállított értékek
ugyanis a
nagy mennyiség ellenére sem tudták kielégíteni az igényeket , ezért nagyarányú má_

soű tevékenység kezdődött. sok klasszikus görög szobor éppen római másolatban
maradt csak ránk. A mesterségbeli tudást is fejlesztette ez a másoló munka.
A domborművek tehát a történelmi események megismertetését és a római részt-
igye-
vevők dicsőítésétszolgálták. Innen van, hogy a római domborművek általában
kezneka figurákat lehetőleg valósághűen ábrázolni, s másfelől többnyire a konkrét,
a reális ábrázolásratörekszenek. Még az olyan szimbolikus jelentőségű emléken is,
mint az Augustus békepolitikáját jelképező Ara Pacis Augustae-n két hosszú dom-
borműszalag ábrázo|jaa valóságos történelmi eseményt, az Augustus által bemuta-
íottáldozatra vonuló menetet. A római domborművek a mozgás és a tér érzékelteté-
sének problémáját is megoldották
A portrészob rászat kezdetben a rómainak tartott tulajdonságok, a méltósá g és az
jellem kifejezésére vállalkozott. Később fiziológiai hűségre törekedett,
"gy"rr",bátran megmutatta a modell természetadta csúnyaságát is, Augustus ko_
amely
rában a klasszikus görög szépségeszmény hatására idedrizálő, ugyanakkor római
jellem bel_
erőtsugárzőstílus alakult ki, A későbbi császárportrék legjobbjai pedig a
ső, sokszor rejtett tulajdonságait is képesek voltak kifejezri,

297
 Festészet

A római festészetnek is két fontos műfajáról kell szólni: a történelmi táblafestmé-

nyekről.és a freskókról. Az előbbi alapvető vonásaiban megegyezett
a dombormű-
vekkel. Eredeti szerepkörüket ugyanis a diadalmenetben toitotték
be, a győzelmes
hadjárat eseményeit dolgozták fel. A diadalmenet után templomokban,
oszlopcsar-
nokokban állították ki a képeket. könnyen pusztuló fa vagy vászon
anyaguk miatt
azonban nem maradtak ránk.
A freskófestészet mennyiségileg is legjelentősebb emlékeit ayezűv kitörésekor
ha-
mu alá temetett városok, pompeji és Herculaneum feltárt falai őrtzték
meg szá-
munkra. A római festészet egyes korszakait is a pompeji stílusok változásávalszokás
jellemezni. A késő köztársaságtól kezdve valószínűleg
minden jobb módú házat fest_
ménYek díszítettek.A római lakószobákban kevés bútor volt,
a mai zsúfolt polgári
lakások ismeretében már önmagában is bizonyos jeleként a jó ízlésnek.
A szobák
belső terének hangulatát a freskók teremtették meg. Előszö r áz
épüet belső terében
is a kÜlső márvánYboritást utánozták, esetleg koszorút, egyszerűtb
diszitő motívu_

r
]s
i.s]'
:i:.

,::]]

§+

l60. Festett faldekoráció Augustus palatinusi htázából

298
mokat festettek aíalra.Később alakult ki a sajátos ,,architektonikus" stílus, amely a
szoba falára újabb épületeket, osáopsorokat, városrészeket, valóságos látképet va-
rázsolt.Ezekazépítészetielemek fogták kőzre a zsánerjeleneteket, mitológiai tárgyű
képeket vagy színházi díszleteket utánző ábrázolásokat. Hamarosan megjele-
nik a portré is, felejthetetlen arcokkal ajándékozva meg a római művészet tisztelőit.
(L. a borítót.) A császárkorban pedig már a falak téralkotó szerepét hangsúlyozták,
az egységes díszítménnyelbiztosítva a belső tér valóban bensőséges hangulatát.
Mindehhez méghozzájárult az, amiről fehér papíron fekete nyomdafestékkel szinte
felesleges is szólni: a falfestmények szép színe, (Lásd a mellékletet.)
Szorosan kapcsolódik a festészethe z a fejlett római mozaikművészet, amelynek az
egyszerű, például meander-szalagos díszítményeitőlkezdve egészen a padlóra terített
mozgalmas kompozíciókig, sok emlékétcsodálhatjuk meg még itthon, Pannóniá_
ban is.
Az emberiség kultúrtörténetében nincsenek éles határok. A folyamatosságot biz-
tosítja a nemzedékek egymást követő természetes sora, és az utódoknak az a tudatos
törekvése is, hogy a múlt értékeitmegődzzék. A római kultúra továbbélésételősegi
tette, hogy a birodalom bukása utáni századokban is a latin maradt a szellemi elet
nyelve. De a középkori embert és az ókori kultúrát a nyelvi értetlenségnélerősebben
választotta el egymástól a keresztény világszemlélet és az egyház hivatalos ideológiá-
ja. Amikor azonbanennek a merevsége oldódott, amegőrzőttlatin tudás új felvirág-
zásalapjalett a humanizmus kultúrájában.Ezakor tudatosan és programszerűen
törekedett az anllk hagyomány felélesztésére.Pogány szerzőket olvastak, felmérték
és lerajzolták a megmaradt épüeteket, szobrokat. Mégsem csak Újjászületésről van
itt szó, hanem új értékeket alkotó virágzásrőI. Dante, Janus Pannonius, Michelange- .
lo, Erasmus múvészete,szellemisége tanúsítjaés bizonyítja a forrás, a római kultúra
erejét, és mutat egyúttal a nemzeti kultúrák, köztük a magyar kibontakozásának
irányába.

299
 A Danuvius partján

pannonia története

Pannonia meghódítása

,,A pannoniai törzseket, amelyeket az én principatusom előtt a római nép sohasem

közelített meg, Tiberius Nero révén,aki mostohafiam és legatusom volt, legyőztem,
a római nép hatalma alá vettem, és Illyricum határait előbbre vittem, egészen a Da-
nuvius folyó partjáig." (Augustus: Monumentum Ancyranum, Borzsák István ford.)
Ez azidézet, melyet az Augustus ,,önéletrajzát" megőrző ankarai felirat tartalmaz,
még csak a Duná felső folyására vonatkozik, de már jelöli Augustus hódítási kon-
cepcióját. A terület teljes birtokbavételét azonban utódai fejezik be. A barbárok
ugyanis régőtaveszélyeztették a birodalom északi haárait, ezért olyan természetes
határt kellett keresni, amely nemcsak biztos védelmet, hanem a limest őrző katonai
egységek szabad mozgását, zavartalan ellátását is lehetővé teszi. Ennek a követel-
ménynek a Kárpát-medencében legjobban á Duna vonala felelt meg, a tőle délre és
nyugatra elterülő vidék jól járhatő vizi- és szárazfőldi útjaival. Amig azonb an a tő.-
maiak birtokba vették a mai Dunántúl egószót, egy jó fél évszázad telt el. Augustus
korában Pannonia elnevezéssel még csak a Szávátől délre fekvő keskeny földszala-
got illették, az is a nagyobb Illyricum része volt. Tiberius hódította meg a Dráva-
Száva közét, Domitianus korára pedig már hatalmukban tartották a Duna teljes
magy ar országi vonalát.
Pannonia kb, i. sz. l0-től szerepel külön tartományként. Ennek az egységes pro-
vinciának a területe azl. sz. vége felé északon és keleten a Duna vonaláig terjedt; dé-
li és nyugati határait kb. a két hegylánc, az Alpok és a kelet-nyugati irányú dalmát
hegyláncok jelentették. Székhelye feltehetően Poetovio (Ptuj - Jugoszlávia) volt, s
egy helytartó irányította. Majd, kb. i. sz. 103-107 kőzőtt, Traianus uralkodása ide-
jén a kÖnnyebbközigazgatás végett kettéosztották a tartományt. Ekkor lett a Duna-
kanyartól a Balaton keleti csücskénát Sopianae (Pécs) felé tartó határvonaltól nyu-
gatra eső rész Pannonia Superior (Felső-Pannonia), keletre pedig Pannonia Inferior
(AlsÓ-Pannonia). Pannonia Superior tartományi központja Carnuntum (Petronell),
helytartója a császár consulságot viselt személyes megbízottja lett. Pannonia Inferior
fővárosa Aquincum (óbuda), de itt csak praetori rangú helytartó kormányzott.
A harmadik-negyedik század fordulóján Diocletianus kőngazgatási reformja során

300
 PANN,óN,IA
A tt. szÁzADBAN

0 50 l00 kn

o erőd
Római o
Léci]o §Zékbgly. \
: Római út
+

- a fentiekhez hasonló okokból - Pannoniát még kisebb egységekre osztva megne-

gyedelte. Így pannonia superior északi részét
pannonia prima (Első pannonia), a
Drávától délre Savia(aSzáva folyóról) néven szervezte Űlá, a hajdani Inferior észa-
ki csücske a Valéria (Diocletianus társcsászárának feleségéről), a déli része Pedig a
Pannonia Secunda (Második Pannonia) nevet kapta.

Harcok pannoniáért

A területet természetesen sokkal kOnnyebt volt meghóditani, mint megtartani és

megvédeni az egyre gyakrabban támadó barbár népektől. Az első másfél évszázad
viszonylagosan békéskorszakát Marcus Aurelius uralkodása alatt 165-ben a qua-
dok, marcomannok és sarmaták betörése zavarlameg. A súlyos harcokat nehezítette
mégazakkoriban dúló pestisjárvány, amelynek maga a császár is áldozatául esett,
mégpedig épp Pannonföldön, Vindobona (Bécs) mellett. Mégis ennek a császárnak
köszonhette a birodalom,hogy bukása nem 180,ban, hanem pár száz éwel később
301
 *:t::1,3,61
ffi,**_., l61. Római őrháza Dunánál

következettbe. Ő építtettemeg ugyanis azt

a limest, amelyet az utána következő
uralkodók is legfőbb védelmi vonalnak
tekintettek. Ő már nemcsak a Duna jobb
partján, hanem itt-ott a bal parton is léte-
§ített eIőretolt állásokat. (A bal parti erődí-
tések közül Contra-Aquincum romjai ma
is láthatók még a Március l5-e téren, az
Erzsébet-hídpesti hídfőjénél.)Marcus
Aurelius után fia, Commodus is harcolt a
limes mentén, de ő már sokkal felszíneseb-
ben intézte a birodalom ügyeit. A külső tá-
madások alatt és után pannonia belülről is megbolydult, s ennek eredményeképp
császárt ( !) adott Rómának: azt a Septimius Severust, aki előbb Felső-pannonia
helytartója volt carnuntumban. Ennek az erőskezű katonacsászárnak köszönhető,
hogy kb. egy fél évszázadig megint békésidőszak következik.
A Severus-dinasztia bukásával azonban ismét fellángolnak a belső és külső har-
cok. Ez már a fejetlenség időszaka, a katonai anarchia kora. S mintha csak erre vár-
tak volna akőrnyező barbár népek, egyszerre több helyen is kikezdik a birodalom
határait.260-ban roxolan betörésekről tudunk, s27l-ben a rómaiak már kénytele-
nek feladni Dacia provinciát, a mai Erdélyt. A III-IV. sz. fordulóján, Diocletianus
uralkodása idején erőteljes stabilizációs törekvések indulnak meg, köziga zgatási re-
formokról (l. Pannonia 4 részre osztása) és győzelmes csatákról hallunk. Ez a biz-
tonságos időszak sem tart sokáig, a Iv. sz. vége felé újra megszaporodnak a barbár
betÖrések. Valentinianus császár is hosszú, kemény harcokat vívott a dunai limes
mentén. Haláláról, amely Brigetio-nál (Ószőny) következett be, Ammianus Marcel-
linus történetíró számol be igen élményszerűen. A császár épp savarlz-ból (szom-
bathelY) készült visszatérni Brigetioba, de szerencsétlenségéreleomlott a városkapu,
amit a babonás császár igen rossz előjelnek tekintett. A kaput sürgősen helyreállítot-
ták, s az uralkodó továbbment. Ahaláta előtti éjszakán a feleségét látta gyászruhá-
ban. Reggel egy lovásza véletlenül meglökte, mire a császár végtelen haragra gerjedt.
Ámigazán csak akkor dühödött fel, amikor a quadok követeit fogadta. A követek
ugyanis jogtalannak és sértőnek találták, hogy erődítéseket épitenek a földjükön.
A császárt elfÜtotta a méreg, elkezdte szidni a quadokat, de hamarosan elállt a léleg-
zete, száján is vér buggyant ki. Emberei beí,ezették a szobájába. s ágyba fektették.
Később eret vágtak rajta, de életétmár nem tudták megmenteni. A történetíró drá-
mai beszámolója már-már egy történelmi fordulópontra állit irodalmi emléket. Az
utolsó Pannoniára vonatkozó császári rendelet ugyanis öt éwel Valentinianus halála

302
után, 380-bankelt Sirmium-ban (Mitrovica - Jugoszlávia), ami már a rómaiak pan-
noniai uralmának a végétjelzi. A légiók kivonulása után megindult a népvándorlás,
Pannonia a népek országtltlává vált. A rómaiak tevékenységének nyomai megma-
radtak, de azt a kultúrát, amelyet Róma terjesztett el, a beözönlő népek sem megtar-
tani, sem továbbfejleszteni nem tudták.

A pannon hadsereg

A területi felosztás és a határok csak keretét adták a római életnek, ám ehhez feltét-
len szükség volt még két fontos támaszta: a hadseregre és a hatalmi-hivatali bürok-
ráciára. Pannonia a hadseregből élt, és a hadsereg Pannoniából. A provincia meghó-
dításában sokféle legio vett részt, de utána már csak négy légió állomásozott a Duna
pannon szakaszánállandó jelleggel. Ezek a limes legveszélyeztetettebb pontjain néz-
tek farka§szemet a barbárokkal: Vindobonábana legio X. Gemina, Carnuntumban a
legio XIV. Gemina, Brigetióban a legio I. Adiutrix, Aquincumban a legio II. Adiutrix.
(A Gemina nevet valószínűleg azért viselték, mert két korábbi légióból egyesítették;
az Adiutrix segédlégiót jelent.) A légiók állomáshelyei közé eső Duna-szakaszon ki-
sebb erődítések, őrhelyek álltak, amelyek különösen a II. századi építkezésekután
olyan sűrűn betöltötték a limest, hogy szinte áthatolhatatlan erődláncolatot alkot-
tak.
A legtekintélyesebb erőt természetesen maga a limest védő katonaság jelentette.
Már ókori viszonylatban -, ha meggondo§uk,
a lótszámuk is félelmetes - legalább is
hogy egy-egy légió hatezer főből állt, s ehhez méghozzájárultak a különböző helyről
toborzott auxiliaris (kisegítő) csapatok, igy az összlétszám megközelíti az ötvenez-
ret. S mindenképpen figyelembe kell venni, hogy ezek az emberek harcedzett, fegyel-
mezett, jól felszerelt katonák voltak. Az, aki egyszer elhatározta, hogy katona lesz,
ettől a hivatástól egykönnyen nem szabadulhatott. A szolgálati idő ugyanis húsz-hu-
szonöt év volt, tehát sokak számára életfogytiglan tartott. Ezalatt nem nősülhetett,
nem telepedhetett le. Ha viszont bírta erővel és szerencsével és végigszolgálta ezt az
időt, olyan végkielégítéstkapott pénzben vagy földben, hogy abból kényelmesen
megélhetett élete végéig. A veterán harcos rendszerint ilyenkor törvényesítette felesé-
gét, addig született gyermekeit, ha addig nem lett volna római polgár, ezután azt a
jogot is megkapta, s megkezdhette karrierjét a polgári életben. E rigorózus törvénye-
ken Septimius Severus enyhített, aki már szolgálati idejük alatt megengedte katonái-
nak a nősülést és a letelepedést, így héúálvameg azt, hogy császárt csináltak belőle.
A hadseregnek háborúban és békébenegyaránt volt teendője. Ha éppen nem folyt
háború, biztosította a provincia belső rendjéí,részt vett a nagyobb építkezéseken
(utak, táborok építése;téglaégetésstb.). Mindennek megmaradt a nyoma a köve-
ken, feliratokon is. A pannon hadsereg fontossága azonban elsőként a kül- és belpo-
litikai küzdelmekben, harcokban játszott szerepén mérhető le. Már i. sz. 6-ban, illet-
ve 14-ben is fellázadtak a pannon légiók, 69-ben ők segítették trónra Vespasianust,

303
aki Galba, Otho, Vitellius seregével szállt szembe; 193-ban pedig Pannoniából vo-
nult be Rómába Septimius Severus. Utána egy sor császár jött rnég Pannoniából,
bár ekkor már a provincia déli része, a mai Szerémségjátszotta a vezető szerepet,
sirmium birodalmi székhellyéis kinőtte magát. Úgy látszik, a barbár támadások
zÖme ekkor nem Pannoniára nehezedett, hanem a szomszédos Daciára, ezért kissé
délebbre csoportosultak a katonai egységek. Mindenesetre a Severusokkal kezdődő
fél évszázad jelentette Pannonia ,,világuralmát", amennyiben az itteni hadsereg
jutott túlsúlybaa politikai döntések meghozatalában.

Ró mai kö zigaz gat ás, urbani z ác ió

A romanizáció másik fontos eszkőze a hadsereg után a hatalmi-hivatali bürokrácia

kiépítésevolt. Ez együtt járt a városiasodási folyamattal. A lulius-Claudius dinasztia
idején i. sz. 69-ig még csak két pannon városról tudunk: az egylk Emona (Ljubljana
- Jugoszlávia), a másik Savaria (Szombathely). A Flaviusok idején aDráva*Száva
mentén újabb négy város, Savaria közelében pedig Scarbantia (Sopron) létesült. Tra-
ianus-Hadrianus alatt tovább sűrűsödnek a két déli folyó partján a települések, de a
provincia belsejében is keletkezik két város a Borostyán út mentén (az utakról a ké-
sőbbiekben még szólunk): Carnuntum, illetve dél felé §alc. Ekkor azonban mát a
Duna keleti szakasza is kezd jobban szőhoz jutni, itt létesül, viszonylag hamar
Aquincum.
Ezeknek a városoknak két fő típusa volt. Egyik részük telepítéssel keletkezett (ve-
teránoknak osáottak végkielégítésként földet - deductio), s ekkor többnyire még
nem lakott területet építettek be, így kelet-
kezett a colonia: példa rá Savaria, melyet
Claudius császár alapított valamikor az
I. sz. közepén. A coloniák egyenrangú vá-
rosok voltak Rómával,lakóiisa teljes jogú
római polgárok közé tartoztak. A városok
másik típusa a municipium, amely önkor-
mányzattal rendelkező település, s római
polgároktól p er e gr inus (idegen) benszülöt-
tekig bárki lakója lehetett. Municipium
volt pl. Scarbantia, illetve Aquincum is
addig, míg 194-ben meg nem kapta a colo-
nia rangot, É,rdekes, hogy a kétféle telepü-
lés alaprajzában is jól elkülönithető egy-
mástóI. Savaria nem épült rá semmiféle
más településre, így jól rekonstruálható

l62. A Villa Amasia alaprajza Corsiumban

304
 .§eiS;l*-§.S5u+

*,
§§::,:llÉili
;.:.il.};;i
;]li§.\:.i*

$t:;l§

l63. Az Iseum Savariában

sakktáblaszerű alaprajza. utcái derékszögben metszették egymást, a lakóépületek

pedig insulákban (szigetekben) helyezkedtek el. Teljesen más a közelben fekvő
Scarbantia alaprajza. ott iS láthatóak ugyan aZ egyenes utcák, de ezek nem min_
den esetben párhuzamosak. ,{ városfal pedig nem téglalap alakú, hanem ováLlis
vonalban halad.

305
 A Provincia városai kicsiben RÓmát utánozták. Az utazőkmindenütt megtaláltak
a birodalom más városaiban is működő tisztviselői kart: az aediliseket, decuriokat,
az állami istenek kultuszának papjait és templomait; bárhol elmehettek
az amphi-
theatrumba megnézni egy-egy állatviadalt, megizzasztltatták maguk
at a város gőz-
fÜrdőjében, vagY éPPen ha kedviik szottyant, kisétálhattak a fórumra.
Igazánotthon
érezhették magukat Pannonia városaiban, legföljebb ritkábban hallottak
latin szót,
hisz a Provinciában minden bennszülött őslakos hasmálhatta a saját nyelvét,
s in-
kább csak akkor tanult meg latinul, ha hivatalnoki pátyáralépett. A római
vallás is
olyan rugalmas volt, hogy hovatovább már egyetlen idegen isten tiszteletét
sem til_
totta. A keresáényeket §em azért ildőzték, mintha istenük nem fért volna
el a po-
gánY istenek kÖzÖtt, hanem mert a keresztények többnyire vonakodtak
bemutatni a
császár geniusának kÖtelező áIdozatoí. Nagy népszerűségnek örvendtek pannoniá-
ban olyan perzsa, egyiptomi származású istenségek, mint Isis, Serapis, Mithras.
Mindezeket a katonaság, illetve a kereskedő réteg terjesztette el. Gyak ran maga
a
császár szorgalmazta egy-egy keleti istenség kultuszát. Így nem lehet csodálkozni
azon, hogY a bennszÜlÖttek nem éreztékzsarnoki gyarmatosítóknak a rómaiakat.
Egy római polgár a birodalom bármely részénugyanazokkal a jogokkal rendelke-
zett, egy rabszolga viszont mindenütt ugyanolyan jogfosztott maradt.

Forrósok

Honnan tudhatjuk mindezt? Honnan ismerhetjük meg a rómaiak közel négy évszá-
zados pannoniai uralmának eseményeit? Először is arra gondolnánk, hogy a törté-
netírók műveiből, ám Ők viszonylag kevés felvilágosítást nyújtanak. S akik írtak
Pannoniáról, azok is csak akkor, ha a provincia történetesen valamilyen fontos ese-
mény színtere volt. KÖzÖttük kell megemlíteni mindenekelőtt Tacitust, aki
azI. szá-
zad eseményeit ÖrÖkítette meg műveiben (ő számol be a pannon légiók lázadásáről).
Ammianus Marcellinus aIY. század eseményeit foglalta könyveiúe, s mint láttuk,
Valentinianus halálát is épp az ő leírásából ismerjük. Több-kevesebb
utalással talal-
kozhatunk az idősebb és ifiabb Plinius műveiben, ugyancsak hasznos adatokat
szol-
gáltatnak Cassius Dio, Velleius Paterculus munkái, valamint a Historia
Augusta c.
császáréletrajzi gyűjtemény. Fennmaradt továbbá sztrabón Geógraphika
c. műve s
néhány útikönyv (pl. az Itinerarium Antonini) illetve térkép(pl. á Tabula Peutinge-
riana), amelYek segítségévelegyes települések helyét és nevéi azonosítani
tudjuk a
megmaradt romokkal. Ezeken kívül azután tényleg nem marad más hátra,
mint
szemÜgYre venni az égnek meredező falcsonkokat. betűzgetni a kőemlékek
feliratait,
kiásni a sírokat, s a leletek mögé odaképzslni az egysznrűrómai polgár hétköznapja-
it. kövessük most figyelemmel, mit tettek már hozzáférhetővé, mit derítettek
ki a
múlt lelkes kutatói, a történészek, régészek !

306
 A láthatő nyomok
utak - útfuilózat

Ha megfigyeljük Pannonia régószek felfedezte űthá|őzatát, rögtön szemünkbe ötlik,

hogy a mai utak, a római mérnökök nagyobb dicsőségére, olyan irányban futnak,
azokon a csomópontokon találkoznak, mint egykor a rómaiak idejében. Pannonia
hazánk területét is keresztülszs|ő űtjai közül a legfontosabb, legforgalmasabb két út
a Borostyan út és a limes menti Hadi út volt. Az utak funkcióját elnevezésük is jelöli.
Az előbbi az északről Itália felé szállított igen népszerű kereskedelmi cikkről, a bo-
rostyánról kapta nevét, tehát inkább kereskedelmi út volt, az utóbbi pedig főként
hadi út lehetett. Az elsó városok is ezek mentén keletkeztek (Savaria, Scarbantia,
Aquincum stb.). Manapság a forgalmas országutak lehetőleg elkerülik a zsúfolt vá-
rosokat, akkor viszont az volt a cél, hogy az űt keresztül haladjon településeken.
A vándornak ugyanis védelmet, szállást, élelmet jelentett egy város, a városlakóknak
új árut hoztak a kereskedők, tehát kölcsönösen egymásra voltak utalva. Az említett
két út három oldalról úgyszólván ,,bekeretezte" a provinciát. A Borostyán út
Aquileia-bőlindult (Eszak-Itália), és igen kevés kitérővel, Savarián, Scarbantián, ke-
resztiil a Duna partjáig futott, Scarbantiánál Carnuntum illetve Vindobona felé el-
ágazva. Ezt az utat kereszte zte a Hadi út az előbb említett két városnál, iránya pedig
pontosan követte a Duna vonalát. A provincia belsejét is meglehetősenbehá|őzták az
utak. Külön út kötötte össze a két colonia rangú várost: Savariát és Aquincumot.
Ezt metszette egy észak*déliirányú út Sopianae és Brigetio között. Egészen biztos,
hogy a Balatont is megkerülte két oldalról egy-egy út, csak még az nem világos, hol.
Ezekből az utakból ma már csak keveset láthatunk. Egyik 1055-ben keletkezett
nyelvemlékünk, a Tihanyi Alapítólevél híres mondattöredéke, a ,,Fehérvárra menő
hadi útra" azonbanfényes bizonyítékaannak, hogy az egyik, talán épp a Balaton
északi partján haladó római utat még a XI. században is ismerték és használták.
Szombathelyen (Savaria) sikerült a Borostyán út egy részétfeltarni, mégpedig épp
egy elágazást. Jellegzetes szabálytalan sokszög alakú, hatalmas bazaltlapjaiban a ko-
csik koptatta keréknyomok is megfigyelhetők. Az Aquincumtól északra haladó ha-
tár menti úton pedig a római út középkori kiegészítésétláthatjuk, bizonyságául an-
nak, hogy még akkor is használták, illetve gazdaságosabb volt kijavítani, mint újat
építeni helyette. A városi utcákon még járdát is építettek,sőt egyes helyeken a ,,zeb-
rárő1" sem feledkeztek meg. Itt az úttestet kb. egy méternyi szélességbenegy szintbe
hoztáka jfudával, két oldalt bemélyedést hagyva a kocsikerekek számára. Mindezt
megfigyelhetjük az aquincumi polgárváros romjai között.

3o7
 lnii::í.i:

164, MérfÖIdkŐ, Severus Alexander császár állitatta 230-ban Aquincumtól

három római mérföldre

308
 r t..:"E
i,i.§]$.i}i;::]
Wl].,=Áii
§,,:.álü ,:,:Y
iisg:..]:_;
='

i]i::::i.i]]i;:::_:

*§,l5
irS.:.:g-;$
l s:=- ,G_!
:::xi§,]]]::\ii

§§+{§
l65. A főutca részlete Aquincumban

309
 Vízi utak

Csak dicsérni lehet a római mérnökök, geológusok tudását, ha a folyami átkelőhe-

lYek megválasztására gondolunk. Több helyen ugyanott építettekhidat a rómaiak,
ahol ma is hidak állnak, így pl. a Rákospatak és az Óbudai-sziget között, az Árpád-,,
illetve az Erzsébet-hídhelyén. Többnyire ezeken zajlott a barbárok és a rómaiak kö-
zötti kereskedelem is. De a sió-csatorna ötlete sem új találmány, ha meggondoljuk,
hogY Galerius, Diocletianus alkotó szenvedélyű társcsászára a termőterületek növe-
lése éljából csatornát hűzatott a Balaton (római nevén: Pelso) és a Duna között,
s lám, Jókai milyen félelmetesnek mutatja be Az aranyemberben a vaskaput és kör-
nYékét,Pedig a Dunát már a rómaiak teljes hosszában hajőzhatővátettéli. kátiáIloz
mérten elég zord természeti viszonyok jellemezték Pannoniát, azéletmozgását azon-
ban nem éilithatta meg semmi. A római tudás megszelídítette, és az ember szolgála-
tába állitotta a természetet.

Amphitheatrumpk

A katonai tábor közelében, de egyes polgári településeken is találkozhatunk az

amPhitheatrumok jellegzetes ellipszisével, a letátók maradványaival. Aquincumban
két ilYen építményis maradt fenn, jóllehet korábban a nagy tekintélyű német tudós,
Mommsen tagadta, hogy egy városban két amphitheatrum létezhet. Mivel azonban
Aquincum kettős település volt, amphitheatrum is kettő épült benne, egy a légiós tá-
bor mellett épült, egy pedig ettől északra vagy két kilométerrel. Az egyik amphithe-
atrumot a mai Nagyszombat utcában láthatjuk, ez a nagyobbik építmény.A másik,
a Polgárvárosi pedig a szabadtéri múzeummal szemben talátható. Az egykori nézők
még a nevÜket is bevésték akőpadozatba, igy advántudtára minden betolakodónak,
hogy ez itt tÖrzsvendég helye. Az egyik aquincumi amphitheatrum lelátójának első
sorában épp egy előkelő hölgy nevét olvashatjuk: Valeria Nonia.

Városi építészet

Pannonia éPÍtkezésénekszínvonaláról a városok, városiasjellegű települések tanús-

kodnak vagY inkább tanúskodnának. Módszeres feltárásukat ugyanis neheziti az a
körülmény, hogy a későbbi városok leggyakrabban ráépültek a rómaira, s olyan
éPÜletek, sőt városnegyedek vannak fölöttük, amelyek lebontása szóba sem kerülhet
(Savaria, Sopianae). Ritka szerencse, ha a romok fölött később nem építkeztek,mint
Gorsium-bun a mai Tác község mellett. A benszülött őslakosság házáből nem ma-
radt figYelemreméltó emlék. Egyszerű, igénytelen, vert falú, kevés helyiségből álló
házaik voltak, tartósságuk, pompájuk meg sem közelítette a római házakét. Az elő-
kelő római Űr azonbanrendszerint kőből, tégláből,sőt márványból építetteluxusvil-
láit. A lakőházak építésekoris azitáliaiházakat vették alapul, legföljebb az ablakok

310
 --_re:!l#§

1 66. A nagyfürd ő'uzasztőszobája ( laconicum ) Aquincumban

voltak kisebbek, a terek zártabbak a zordabb éghajlat miatt. Sok előkelő villában
megtalálhatjuk a rómaiak jellegzetes központi fűtésének(hypocaustum) maradvá-
nyait, amelynek segítségévela padlót és a falat egyenletes hőmérsékleten lehetett tar-
tani, - egyebek kőzt ezért őrizték meg a falfestmények is oly sokáig élénkszínüket.
Hasonló technikával oldották meg a fürdők vizének melegítésétis. Az aquincumi
polgárvárosi közfürdőben pl. a gőzfürdő esett legközelebb a fűtőkamrához, mert itt

3ll
a padló alatt áramló levegő még forró volt, mellette a langyos vizű medence helyez-
kedett el, itt már hűlt a levegő, legtávolabb pedig a hideg vizű medence volt. A vizet
legtÖbb helyen akőrnyező hegyek forrásai biztosították, s ha kellett, több kilométe-
ren keresáÜl magas pillérekre emelt vizvezetékeken juttatták el a városokba, lakó-
házakba. A csatornázás nyomait ma is láthatjuk Gorsiumban, Aquincumban; az
aquincumi vizyezeíéknéhány pillérétnemrég állították helyre a Szentendrei út men_
tén. MilYen pompás lehetett az a szökőkút is, amelynek maradványait azaquincumi
Polgárvárosban, a collegium iuventutis (ifiúsági egyestilet) székházának oszlopokkal
körülvett belső udvarán láthatjuk !

Mozaikok

A Pénzes római Úr diszitő szenvedélyének bizonyítékai.a mozaikpadlók. Mutatóba

ezekből is maradt egy néhány, jóllehet legtöbbjük töredékesen. A legeljesebb for-
mában az egylk Balácapuszt áről származó mozaikpadlót láthatjuk a Nemzeti Mú-
zeumban; művészi kivitelét tekintve figyelemreméltó a savariai Quirinus -bazilika
hatalmas mozalkja, sajnos ennek épp a legórtékesebb, figurális díszítésűközépső ré-
sze nem maradt ránk. KÜlÖn hely illeti ebben a sorban a Meggyfa utcai Hercules_vil-

167. Héraklészés Deianeira mítoszát ábrázolő mozaik a Meggyfa utcából (Óbuda)

312
la mozaikjait. (Óbuda) A feltehetően helytartói palota két legnagyobb termének
padlóján Hercules életénekegy-egy jelenetét láthatjuk (erről a palota neve). Az egyik
ábrázolásonarészsgHerculest támogatják kísérői, távolabb pedig bacchánsnők kÖ-
vetik. Ezek az alakok is csak deréktól lefelé láthatók, a padlókép többi része meg-
sernmisült. Egy másik jelenet Hercules és Deianeira történetét dolgozza fel. Nessus
kentaur, azEuénoszfolyó révésze Hercules ifiú feleségétszállitjaát a folYÓn. A széP-
asszony felkelti a kentaur vágyait,s a folyó közepén erőszakoskodni kezd Deianei_
rával. ivíeglátja ezt a férj, s mérgezett nyilával halálra sebzi Nessust. A kéPen csak
ennyi láthátó, ámamitológia szerint a dráma folytatódik. Epp"r, Nessus kiontott
vére fogja majd Hercules halálát okozni. A jelenetet megörökítő képmező olyan
mestermunkáról tanúskodik, amely színvonalban messze felülmúlja a helyi készít-
ményekét. Valószínűleg nem is Pannoniában készült, hanem valamelyik alexandriai
műhelyből hozattaa megrendelő. Micsoda munka volt ez, ha meggondoljuk, hogy
egy cm2-en 8-9 mozaikszemcsét helyezett el a mester, s az egész képmező 60 000 kis
kockából áll !

Falfestmények

Falfestményekkel jóval ritkábban ta|á|kozhatunk, hisz a falakkal együtt azok is el-

pusztultak. Az imént említett Hercules-villából, a katonavárosból, a gorsiumi villák-
ból előkerült azért néhány töredék, de ezek művészi szinvonala meg sem kÖzeliti a
pompei falfestményekét, a provinciális művészet sablonos ,,tucattermékei". A menY-
nyezeteket egyszerűbb, geometrikus ornamentikájú kazettákkal díszítették,de ezek-
ből természetesen még kevesebb maradt, mint a freskókból. Mindenesetre megje-
gyezhetjük, hogy a belső tér dekorációját általában a divat irányította, s a megrende-
iő kívánsága rendszerint azvo|t,hogy azelkészült ,,mű" a lehető legjobban hasonlít-
son a mintául választott görög vagy római eredetihez. Mindebből két dolog kÖvetke-
zlk: azegyik, hogy a ,,művész" mintakönyvekből dolgozott, tehát alig engedett teret
azegyénifantáziának, a másik pedig, hogy _ mint minden provinciában - alkotása
itt sem ütötte meg az itátiai művészet szílvonalát. S ugyanez a megállapítás vonat-
kozik a szobrászatra. sírkőplasztikára s a többi művészeti ágra,

Temetkezési szokások

Lássuk most az írott, faragott emlékeket ! A sír, a temető sok évszázad hiedelemvilá-
gában tükrözi a túlvilágról alkotott elképzeléseket. A rómaiak hagyományos temet-
kezési formája a hamvasztás volt. A halottat mág|yára helyezték, s a hamvakat a
csontokkal együtt urnába gyűjtve sírba tették, föléje sírkövet állítottak. Ez a szokás
élt pannoniában is az I-II. században, de aII. század második felétől kezdve hama-
rosan feltűnik a csontvázas temetkezés. Ezentúl a legkülönbözőbb szokások élnek
egymás mellett. A bennszülött lakosság hamarosan átvette a sirkőállitás szokását,

3l3
 168. Római szarkofág Aquincumban

sírszimbolikájuk azonban - nap, hold, csillagok még őriz valamit ősi hiedelemvilá-
-
gukból. A temetkezés sajátosan pannoniai fajtája a kocsitemetkezés.
Ez esetben a
halottat egY kívÜl-belül gazdagon díszítettkocsiba helyezték, amely szerintük
a túl-
világra tÖrténő utazáshoz szükséges. Erre a költséges temetkezésre azonban
nem
mindenkinek volt lehetősége, így nagyon sokan megelégedtek azzal, hogy
a felállí-
tott sírkÖvÖn ábrázolják a túlvilági utazást. Szép példája ennek Flavia
Usaiu sírköve
Gorsiumban , AII. századvégén megjelennek a hatalmas kőből farago
tt sirládák, az
úgynevezett szarkffigok (szarkofágos z: a. m. húsevő, húspusztító),
melynek oldalait
figurális ábrázolásokkal díszítették,illetve felirattal látták el. Háztető
alakú fedelü_
ket vaskaPoccsal vagy cementtel erősítették az aljához, de még így
is ki voltak téve a
sírfosztogatók kincskereső szenvedélyének.Ennek a temetkezési
szokásnak egyik
legszebb bizonYitéka az Amor és Psyche szerelmének epiződjávaldíszített
szekszárdi
szarkofág.
A sírleletek közül legértékesebbeka pénzek, valamint a kerámiatárgyak. E két
leletfajta ugyanis a legkönnyebben datálható. A pénz elárulja, hogy mikor helyez-
ték sírba a halottat, melyik császár idején, a hátlap ábrázolása és felirata sokat
el-
árul a kor Politikai eseményeiből. Az edények díszítésérőlmegállapítható, melyik
műhelYből származik, néha még azt is, ki készítette. Előkerülhet még a sírokból
étel-

314
maradék, ékszer, kozmetikai szerekkel teli ládika, gyermekek mellett játékok, szop-
tatóüvegek és más használati tárgyak egész sora. Találtak Pannoniában olyan sírt,
amelyben a halott mellett augurbot volt, jelezve azt, hogy az il|ető életében milyen
fontos vallási teendőket látott el. A kereszténység elterjedésével - puritánabb vallás
lévén- megfogyatko ztak a sírmellékletek.

S ír kő áb r óz ol á sok - fe lir at o k

Miről vallanak a feliratok, sírkőábrázolások? Ezek megőrizték az utókornak,egy-

egy halott hajdani rangját, vagyoni állapotát, adatait. Átt3on itt példának P. Aelius
Respectus sírköve Gorsiumból.
D(is) M(anibus). P(ublius) Ael(ius) Respectus dec(urio) mun(icipii) v(ivus) (ecit)
s(ibi) et Ulp(iae) Amasiae coniugi. Aelia Materio fil(ia) ann(orum) x h(ic) s(ita)
e(st). Parentes t(itulum) m(emoriae) p(osuerunt).
Magyarul : Az alvllágisteneinek. P. Aelius Respectus, a városi tanács tagja (a mu-
nicipium decurioja), állította (ezt a sírkövet) életébenmagának és feleségének, Ulpia
Amasiának. Aelia Materio, leányuk, élt 10 évet, itt nyugszik. Szülei állították ezt az
emléket.
A felső képmezőben két női alak mellképétláthatjuk, feltehetően ők az anya és
leánya. Mindkettő jellegzetes bennszülött női népviseletet hord. Az anya fején
turbánszerű fejkendő, nyakában torques
és medallion (ékszerek), csuklóján karpe-
rec, kezében gránátalma. Tőle jobbra a
leány öltözéke hasonló, de fejét párta díszi
Ii. Az anya a leány vállára helyezi bal
kezét. Mit olvashatunk le erről a síremlék-
rő1? EgyfelőI azí, hogy az apa viszonylag
szép karriert futhatott be, ha tagja volt a
decuriók rendjének, másfelől láthatjlk azt
is, hogy a nők, akik nem viseltek közéleti
funkciót, jobban megőrizték a helyi szoká-
sokat, így a bennszülött népviseletet. Egy
katona sírkövén olvashatjuk: ,,Az aquin-
cumi légió katonája, elesett a quadok elleni
háborúban." Ebből pedig arra következ-
tethet a történész, ltogy az a légió harcolt a
quadok ellen, s ez az adat pontosíthatja,
kiegészítheti a történetírók Pannoniára

169,P, Aelius Respectus

" |;ixff-"'§;1,iffi:,;

3l5
 l70, Flavia Usaiu síremléke Gorsiumban

l7l. C. Sextilius Senecio elöljáró sírköve Sopronban

vonatkozó §zórványos rttalásait. A katonák sírkőábrázolásaibó1 azt is megtudhatjuk,

hogY milYen fegyvernemben harcolt az 1ltető, s milyen funkciót töltött be, milyen
rangot viselt. Castricius Victor pl. a légió jelvényhordozója lehetett, ugyanis a teljes
alakos ábrázoláson a férfijobbján hosszú rudat tart, amelyen jelvényeket láthatunk.

3l6
sírversek

A feliratok adathalmazamellett néhányszor sírvers is olvashatÓ. Ezek egyike valósá-

gos rébuszban mondja el, kit is takarnak a hantok. ,,Itt nyugszik két anya két lányá-
val, szám szerint hárman vannak." A megoldás: egy nagymama, a lánya és az uílo-
kája. Siscidból (Sziszek- Jugoszlávia) került elő a következő sírvers: ,,Sokszor meg-
halt már, de így még Soha." Itt a halállal íréfá|koző halott egy szinész volt, aki életé-
ben a színpadon,,gyakorolta" ahalált. A sírversek persze nem számithatók a művé-
szi alkotások közé. Előre gyártott elemekből faragta őket a ,,paeí,a". De hát miféle
versek születhettek olyan témából, mint pl. a halott életkora. Kb. olyan, mint Aelia
Sabina sírverse: ,,Háromszor tizévetélt, jaj, sajnos öttel kevesebbet, de három hó-
nappal és kétszer hét nappal többet." Egy ilyen pannoniai versfaragót név szerint is
ismerünk, mert nevét egyik versének akrosztichonjába rejtette. A sorok kezdőbetűit
összeolvasva ezt kapjuk: ,,Lupus fecit" - Lupus készítette.

Egyéb feliratok

Bővelkednek még feliratos anyagban a vallási élet emlékei, az o|tárok, fogadalmi

táblácskák. Ezek között igen gyakoriak a császár üdvéért állított oltárkÖvek, megle-
hetósen sablonos, sztereotip szövegekkel. Ezze| tartozott jóformán minden római
város a császár geniusának. Erdekesebbek azonban azok a kövek, melYeknek szöve-
ge az á|littató magánéletének egy-egy jelentős eseményéreutal. Egy brigetioi oltáron
olvashatjuk: ,,Amit a jelvényhordozó fogadotí, azt az altiszt beváltotta." Itt minden
bizonnyal arang|éíránvaló előbbrejutást hálálta meg istenének a katona. Az Aquin-
cumban állomásozó légió egyik tisztje, Lucius Serenus Bassus ,,a legsÚlyosabb beteg-
ségtől megszabadulván", tehát gyógyulása emlékére állította oltárát a gyógyító iste-
neknek, A sokféle témájúfeliratból hadd emeljünk ki még egyet. Septimius Severust
üdvözli a felirat abből az alkalomból, hogy 202-ben meglátogatta a provinciát, igy
Gorsiumot is. A szöveg a következő: ,,Septimius Severus és Marcus Aurelius Anto-
ninus császárok, és Septimius Geta Caesar üdvére". a harmadik néV SePtimius Seve-
rus fiát jelenti, akit l0 éwel később testvére Marcus Aurelius Antoninus ismertebb
nevén Caracalla, a majdani császár meggyilkolt. A lelkiismeretlen uralkodó azonban
nem elégedett meg ennyivel, öccse nevét még az utókor emlékezetéből is tÖrÖlni
akarta. Ennek az ítéletneka nyoma látható a kövön, ugyanis Geta nevét lekaParták
a feliratról.

Kerámia

A mindennapi élet haszrr áIatitárgyalból, iparcikkeiből első helyen kell említenÜnk a

pannoniai kerámiát. A Rajna menti kereskedők hozták ide először azokat a csodála-
ios fényű, vörös színű edényeket, amelyeket készítésükmódjáról terra sigillatdknak

3l,|
nevezÜnk (a kifejezésjelentése: pecsételt föld, agyag), Tetszetős külsejük, művészi
kivitelű díszítésükmegnyerte mind az itáliai, mind a pannoniai vásárlók tetszését,s
fellendítette a kereskedelmet. Özönlött az áru mindkét nagy útvonal mentén Itáliá-
ba, de jó piacnak bizonyult pannonia is, olyannyira, hogy colonia Agrippina (köln)
városának kereskedői Aquincumban is nyitottak fióküzletet, s hamarosan megnyílt
pacatus mester edénygyára. Igaz, ahazai anyagból gyártott
terra sigillaták nem ér-
ték el azt a színvonalat, mint a rajnai edények, mégis, az aquincumi mesterek vállal-
kozása sikerült: termékeik iránt nemcsak a helybeli piacon, hanem távolabbi vidéke-
ken is nagy volt a kereslet. Ez elsősorban Kelet-Pannonia déli részétjelentette, de
szállítottak a mai Erdély területén fekvő Dacia provinciába is. Aquincumban a gáz-
gYár területén találták meg ennek a fazekasműhelynek a maradványait. Persze nem-
csak tálakat, csészéketgyártottak agyagból, hanem a római háztartás legkülönbö-
zőbb basználati eszközeit: mécseseket, lepénysütő formákat, szűrőket, fazskakat.
S amennyire lehetett, mindet diszítették is. Hol politikai tartalmú ez a díszítés,hol
Pedig Profánul erotikus. Az egyik lepenysütő mintán pl. Marcus Aurelius császárt
látjuk, amint éppen diadalmenetet tart (Aquincum), valószinű, hogy a pénzérmék
veretei szolgáltatták hozzáamintát. Egy gorsiumi darabon viszont ágyon fekvő sze-
relmespárt láthatunk.

A gy ag s z o brás zat - fémműve s s ég

Készültek a fazekasoknál kisebb méretű terrakotta szobrocskák is, valószínűleg fo-

gadalmi ajándéknak, vagy a házi szentély részére. Ezek azonban rendkívül primitív,
ügyetlen kis gyártmányok voltak. Többségük istenfigura, venusnak és más népszerű
i steneknek az ábr ázolásai.

Ha az agyagszobrászatnak nem is, a fémművességnek maradtak ránk figyelemre-

méltó darabjai. A kisebb méretű bronzból készült termékek között kiemelkedik a
nagYdémi APollo szobrocska, valamint a gorsiumi Venus szobrok . Ezek azonban ide-
genből kerültek ide. Leheletfinom kidolgozásuk, arányos testalkatuk kirí a provin-
ciális tömegtermelés igénytelen darabjai közül. A fémből - bronzból, ezüstből
- ké-
szült hasmálati tárgyakból legalább akkora a választék, mint az agyagtárgyakból.
Fémből is készítettekmécseseket, ezek közül a legszebb pannoniai példány a Juppi-
ter-portréval díszített móri mécses ; készítettek áIdozati asztalkákat ( tripus ) , áldoza-
ti edényeket (patera), vizeskorsókat (hydria).Igen szép munka a gorsiumi bronz
ládikaveret, alakos díszítéssel,domborítással készült. Es végül a fegyverekről. Ha
Pannoniában annyi katona állomásozott, mint arrrennyit fentebb összeszámoltunk,
elképzelhető, hogy egyetlen fémáru sem volt olyan kelendő, mint a fegyver, s ahol
csak hadicselekmények voltak - hol nem voltak? -, mindenütt előbukkantak a kato-
nai viselet egyszerű kidolgozású tárgyai, Ezek között ritkaságszámba megy egy-egy

318
 l 72. Venus bronzszobrocskája Gorsiumból

173. Tükröt tartó Venus Gorsiumból

díszes tiszti sisak, ezüstberakásos tőrhüvely, istenalakokkal díszített domborműves

díszpáncél,amelyek bizonyára a hadsereg központi műhelyeiben készültek, s onnan
került egyikük-másikuk a limes vidékére.

319
 Pénzek

A p,énzleletekről korábban már elmondtuk, hogy milyen fontosak a régészekszámá-

ra. Ám a halott nyelve aláhelyezstt obulus csak egy darab. Ennek csak akkor van
időmeghatározó értéke,ha más közeli sírokban is találtak hasonló pénzdarabot.
Még többet érnek és mondanak azok az érmek, amelyek tömegesen kerülnek elő.
Bár ritka, de erre is akad pelda. A camponai (Nagytétény)katonai tábor romjai kö-
zül került elő egy több, mint l0 ezer darabból álló éremlelet. A pénzek többsége még
verdefénYes Példány lévén,a kincs nem lehetett más, mint a katonák zsoldja, melyei
valamilyen okból, feltehetően egy hirtelen jött barbár támadás miatt már nem tud-
tak kiosztani.
A pénzverés császáti monopólium volt, amit az uralkodók gyakran a propa-
ganda, a hírközlés eszközéül is használtak . Az egysze.rő római polgár gyakran a pén-
zekelőlapjáról tudta meg, ki azúj császár. Az érem másik oldala még ennél is hűsé-
gesebb krónikása volt az eseményeknek. Tanulságos ebben a témában megfigyelni
Antonius Pius császár 14Vl42 között kiadott pénzeit. A bronzveretek hátlapján a
császárt látjuk, amint egy idegen ruházatű, hosszú szakállas férfinak uralkodói jelvé-
nyeket ad át. Körben ez a szöveg olvasható: ,,REX QUADIS DATUS'', vagyis:
,,királyt ad,ott a quadoknak". Nyilvánvalóan egy győztes hadjárat zárő akkordját
követő diplomáciai lépésről van szó: a quadok elfogadták a rómaiak által kijelölt ki-
rálYt, ezzel elismerték vereségüket. Az ityenfajta híradásokat még az is megértette,
aki nem tudott olvasni. Ha egy victoria alakot fedezett fel valamelyik pénzen, rög-
tön tudta, hogy a császár győzőtt. Ha két császár kézfogását látta, abból egy nemrég
megkÖtÖtt békérekövetkeaethetett. Így tehát azérmékegyszersmind a kor króniká-
sai, s a hírek, politikaiváltozások terjesztői és tudatositói is voltak,

szobrászat

végül lássuk még a pannoniai szobrászat néhány emlékét, melyeket csak azzal a
megszoritással nevezhetünk,,pannoniainak", amennyiben ezen aterületen talált em-
lékeket értjük rajtuk, hiszen a legszebb darabokat aligha készítette helyi művész. Bi-
zonYára sok szép szobor díszítettevalamikor a templomokat, szentélyeket, fürdőket
és más középületeket, de azelőkelő villák, lakőházakelőtereit is. Ábrázolásuk témá-
ja leggyakrabban egy isten, császár vagy valamilyen mitológiai alak lehetett. Egy ré-
szük, főleg a bronzból készült alkotások, majdnem teljesen megsemmisültek, és
nemcsak pannon földön. A bronz ugyanis olyan anyag, amelyet még más célra is fel
lehet használni, így nem egy szoborból fegyvert kovácsoltak , vagy egyszerűen azért
olvaszották be, mert a következő kornak más volt az izlése. Marcus Aurelius híres
római lovasszobra csupán annak köszönhette megmaradását, hogy a keresztény utó-
kor azt hitte róla, Szent Péter szobra. Pannoniában is voltak bronzszobrok, Aquin-
cumban nagyobb méretű talpazat mellett egy atanyozott császárszobor sarus lába és

320
kéztöredékei kerültek felszínre. Több helyen találtak lovasszobor-töredéket is. E le-
letcsoport legszebb darabja egy Dunaszekcsőn előkeriilt Marcus Aurelius fej, amely-
nek művészi kvalitása nem marad el a római mögött. Talán ugyanabból a központi
műhelybő l származna.k?
A kőszobrokat sem kíméltejobban az idő, mint a bronzokat. Btső helyen emlit-
hetjük ebben a sorban a savariai hatalmas méretű istenszobrokat. Talán éppen egy
capitoliumi triász töredékei lehettek, ebben azonban a kutatók még nem tudtak
megegyezni. Bizonyíthatóan a leghatalmasabb három isten, Juppiter, Juno és Mi-
nerva szobortöredékeit láthatjuk viszont Scarbantiában. Mindhárom trónon ülő
alakot ábrázol,de erősen töredékes formában, Pusztulásukat még a nekibuzdult ke-
resztény düh is segítette, mert a törések erőszakos beavatkoásról tanúskodnak.
Gyönyörű még a nemrég előkerüt intercisai (Dunaújváros) Mithras-s?Éntélynagy
reliefie (dombormű), ám ilyen kiemelkedő minőségű műremeket a legritkább eset-
ben találhatunk. Mindezek inkább nagy művészek ide vándorolt munkái, nem pedig
helyi alkotások.

Eleven örökseg
A rómaiak tehát itt vannak, sánte lglrnyújtásnyira tőlünk. Hiába pusáult el Panno-
nia a népvándorlás viharaiban, hiába tűnt le a kétezer éve még oly hatalmas biroda-
lom, nagy írók és költők művei ott sorakoznak a könyvtárak polcain; nyelvüknek
nemcsak a tudományos meghatározások elvont világában, hanem a hétközna_
pi tarsalgás közben is nem egyszer vesszük hasznát, és nem kell külföldre utaznunk
ahhoz,hogy művészeik és mérnökeik alkotásaival találkozzunk. RÓma öröksége itt,
a mai Pannoniában, MagyarÖrszágon is eleven örökség.

pannonia római kori történelmének időrendi áttekintése

események császárok
i. sz. l. sz. Pannonia meghódítása i. e.27-i. sz. 1.4 Augustus
4| -5 4 Savar ia alapítása Claudius
85-89 Domitianus háborúi a szarmaták és dákok
ellen 81-9ó Domitianus
tOó után a pannoniai limes 98-1 17 Traianus
kiépítése l38_1 ól Antoninus pius
l 6+17 9 szAímatz, makromann ló1_180 Marcus Aurelius
betörések l80_192 Commodus
l94 Aquincum és Carnuntum colonia tangra emelése l93rll Septimius Severus
202 Septimius Severus látogatása Pannoniában 2llJl1 caracalla
260 roxolán betörés 253Jffi valerianus
27I Dacia feladása 28+305 Diocletianus
285-305 Pannonia négy részre osztása
374 barbát betörések ia+_sls valentinianus
380 utolsó császári rendelet sirmiumban

321
 Név- és szójegyzék
rboolvo (-ere, solvi, solutus) felold, felment valami alót (Ma inkább;
,,befejez" - pl. főiskolai, egyetemi ta-
nulmányokat -,,végrehajt" értelemben használjuk,,,abszolvál'' alakban.)
actio (onisl,) A cselekvés, éltudatos tevékenyseg, hivatalos eljáráq kereset, per
Actium GÖrÖgorság nyugati partjánál levő ftildnyelv, Apollo ősi templomával. I. e.
3t-ben octaüanus itt
g)rőzte le Antoniust (és Kleopátrát) teng€ri csat ában. Ezzrl
szerczte meg az egyeduralmat a római biro_
dalom fÖlÖtt, melYnek Au8u§tus néven első császára lett. Győzelme szintretyen _
Apollo tisáeletére
- versenyjátékokat rendezett és várost alapitott.
advocrtus (.i z)jogi tanácsadó, ügyvéd
aedilis (-isz.) római tisztviselő, haáskórébe tartozik: a nyilvános épületek gondozása, a város (utak, pia-
cok) felügyelete, ajátékok rendezese, az élelmezési ügyei.
Aeneas vergilius Aeneis című eposának hőse, a rómaiak mondabeli őse .

AesculaPius (gÖr. Aszklépiosz) Apollo fia, az orvostudomány istene; jelvénye a

botra tekerőd ző kigyő.
Epidauroszban állt ősi szentélye.
Agamemnrfur Atreu§z fia, MÜkéné kiráya, a Trda elleni háborúban az egyesült górög csapatok fővezére.
Gyermekei: Oresztész, Élektra, Iphigeneia.
ag8er (-eris rrr.) töltés, földhányás, sánc, haiom (illetve ezek késátésérehaszrrát anyag)
Agrippl, M. Vipsenius (i. e. ó3-i. sz. 12) híres római hadvezér és épitész.
Aisne francia folyó. párizstól északkeletre

Akhitleusz (lat. Acbilleus, Achilles) a trójai háború legragyobb hőse; a thesszaliai

király, péleusz és The-
tisz istennő fia
rlee (-rel,) kocka, kockajáték, kockázat (,,Alea iacta est" - akocka el van vetve _ J. Caesartól származó
mondás.)
Alexrndrie tÖbb, NagY Sándor (i. e. 35G323) ráttal-alapított város neve. A legnevezetesebb
közülük a Nílus
torkolatánál feksák, mliúg is ezt a nevet viseli. A hellenizmus korának egyik legfontosabb
kulturális
központja (Muszeion, könyvtár). világitótornya az ókori világ 7 csodájának egylte.
Nkinoom az odüsszeiában szereplő mesés népnek, a phaiákoknak a királya, Nauszikaa
apja
altercaúio (-onisl) szóváltás, pereskedés
_vita,
AmmimrsMrícellinus(i. sz. 330 körüt) Késő római üirtenetíró, folytatja Tacifus történelmi
művét. Ner-
va uralkoűsától (i. sz. 9ó) Valcns c*íszár haláláig (37S) írja meg a római
birodalom törtéEetét.

322
rmphithettrum (-i n.) gtadiátori játékok és állatviadalok sÁmőraépült, ellipszis alakÚ, fokozatosan emet-
kedó nézőtérrel ellátott, fedetlen épület
Ancus Mrrcirrs a monda szerint Róma 4. kiníüya
Andreasz András (görög eredetű férfinév)

animus (-i n.) lélek

Annr Perennr Istennő és mondabeli örcgasszony, aki a hagyomány szerint az i. e. 494,bel a Szent HegYre
(Mons Sacer) kivonuló plebeiusok részére kenyeret sütött. Ezért nem tudták Óket kiéheztetésselmeg-
törni és igy vá{t lehetővé. hogy kiharcolják maguknak a néptribunusok intezményét.
anno évben (annus, -i m.: év)

Antiodria ma Antakya Törökorságban, i. e. 300-tól a Szeleukidák szekhelye az Ókori Szíriában. Fontos

kulturális központ.
rntiqurrius a (régi) római nyelv és irodalom ismerője, kedvelóje; régisegbúvár
Antoniu§, M.rcu§ (i. e. 83-30) Római hadvezer és államférfi, Caesar rokona és párthíve, a második trium-
virátus tagia (i. e. 43). I. e. 3l_ben Actiumnál megútközik Octavianusszal, egykori triumvirársával. Az
egyeduralomért folytatott küzdelem vesáesekéni öngyilkosságot követ el.
Antonius Muse Augustus orvosa (i. e. I. sz.)
az atődja. Uralma viszonylag bekés kÜlpolitikát, kiegyen-
Antoninus pius Hadrianus adoptált fia, l 38-tól
súlyozott kormányást jelent a római birodalom történetében, ezéít a ,,pius" (kegYes) melléknevet
kapja.
Aphrodité a szerelem és a szepség istennője a görög mitológiában (arómuakná!: venus)

Apicirr§, M. Gavius I. sz. I. sz.-ban élt, pazar lakomáiról híres római inyenc. Legend ás alakját aza l0 kÖte-
tes szakácskönyv (De re coquinaria) - őrizte meg, mely valójában a harmadik-negycdik sázadban
ke-
letkezett. A közmondássá vrilt római ínyencról különböző ételeket neveztek el.

Apolto (gör: lp ollón) A gőrög rrtltológiában a fény. világosság, művészetek istene, Zeusz és Létó fia, Arte-
misz testvére, a múzsák vezetője. Szép ifiú alakjában ábrázolják, lanttal a kezeben. Szentélye Delphoi-
ban híres jóshely. Szent növénye a babér.
Apollóniosz (i. sz. II. sz.) Marcus Aurelius császár egyik nevelője (i. sz. II. sz,)
Agíu Clrrdiu Caecus Római álamférfi, censor, consul, diktátor. Censorsíga alatt (i. e. 3l2) építteti
meg a Rómából Capu.íba vezető utat (Via Appia) és az első Ázyezetéket (Aqua Appia). Késóbb
megvakul, ezért kapja a ,,Caecus" (:
vak) melléknevet.
Apuleius, Lutius híres késő római iró (kb. 124-180 után), legfontosabb múvei: ,,Asinus aureus" (Arany-
szamár) és,,Apologia" (Védőbeszed)
Aquileia Az Adria partján, a venétek földjén i. e. 18 l-ben alapitott római colónia, észak és kelet felé vezetó
fontos utak csomópon§a, virágzó kereskedőváros. A hunok 452-ben Attila vezetésevel le-
- -
rombolták.
Aquincum eredetileg illir-kelta falrr" i. sz. II. sz.-tól Pannonia provincia fővárosa (romjai BudapesttÖl
északra a Duna jobb partján ma is láthatók).

arclreologus régész,a régi dolgok (művészetek, tárgyak) szakértője, kedvelője

Arkhütesz (i. e. 400-365) filozófus, matematikus, politikus. hadvezer. Püthagorasz követője
Argiletum Róma városának egyik része, aho|'az iparosok és könyvárusok Üzletei voltak

323
Arisztotelész (i. e.384122)hires görög filozófus, tudó§, Platón tanitvrinya, Nagl Sándor nevelője (a per!
patetikus iskola megalapitőja}, a trrdományok rendszerezője

Artemisz a gÖrÖg mitológiában a hold és a vad,ászat istennője, Apollón testvére, Zeusz és Létó leá,,ítya (A
, rómaiaknál: Diana)
Asinius római gens neve
Asinius Polüo Neves költő, szónok, az i. e. l, száadban. Ő alapította Rómában az első nyilvános
könyvtárat.
Athén az ókori Attika fővárosa, i. e. y . században az antik görög kultúra központja
Atia Augustus anyja (i. e. L sz.)
atramentum (-i z.) fekete folyadék, festék, tinta

Atrerrz PeloPsz és Hippodameia fia, Tantalos2 unokája, Mükéné királya, Agamemnón és Menelaosz apja
atrium Eredetileg fü§ttót fekete lakóhelyiseg, később az elókelő római ház fogadóterme. Nyilvános épüle-
tekben: csarnokot jelent. Ma nagyméretű nappali szoba, fogadószoba értelemben hasmáljuk.
Atticuq T. Pomponius (i. e. l l}-32.) Gazda§, igen művelt római lovag. Cicero barátja, levelezésük értékes
dokumentumgyűjtemény a kor megismeréséhez. Görög műveltségét 20 éves athéni tartózkodása alatt
szerezte - innen az ,,Atticus" (attikai) melléknév. Történetirói működésenek eredménye a ,,Liber an-
nalis", rövid visszatekintés Róma korábbi történelmére.
Augustrrseredeti neverr C. Iulius Caesar Octüvianus, (i. e, 63-i. sz. 14) uralkodott: i. e. 30-i. sz. 14; I. Cae_
sar fogadott fia, akinek meggyilkolása uán az ún. második triumvirátus tag|a Antoniusszal és Lep!
dusszal. Az i. e. 31-ben Actiumnál aratott győzelme után korlátlan hatalommal rendelkezik. A véres
polgárháboru után bekés, nyugodt korszakot teremt, mely a római kultúra virágkora. I. e. 27-ben fel-
veszi az,,augustus" (: magasztos, fenséges) melléknevet, melyet ezuián minden római császár visel.

Aulisz kikötőváros Boiótiában, innen indultak el a görög hadihajók Trójába

Aulus római pra€nomen
Aurelia (i. e. II.-I. sz.) C. Iulius Caesar anyja
Auelianus, Lucius Domitius (2l 4-275)|llit szármiazású katonacsászár 270-től. Leveri a provinciák lázadá_
sait és a különféle népek támadásait. Megszilárdítja a római uralmat a provinciákban, ezért kapja a
,,Restitutor orbis" (birodalom helyreállítója) melléknevet. Róma védelmére falakat épít.Bevezeti Ro_
mába a keleti eredetű Napisten (Sol invictus : legyőáetetlen Nap) kultuszát.
Aurelius Polideucus a pannóniai légiók egyik sziriu szátmazású tisztje, decurio

auxilia (-orum /,.) segitő csapatok, segitőewközök

Bacchus Dionüszosz isten egyik nevének latinos alakja. A görög mitológiában a termékenyseg a bor, a
mámor istene. (A rómaiaknál: Zlóer)
Baiee (-eruml,) tengerparti város Campaniában, az előkelő rómaiak híres fürdőhelye

be|lista (_ael,; hajító, hajitógép (görög eredetű szó)

hdnere (-rruml) fri"dő
besilica (ael) A görög és a római építeszetben a nagy törvénykezési és kereskedelmi csarnokok neve. Ké-
sőbb a Üasonló daprajzű és elrendezesű, nagy tömegek befogadására alkalmas keresáény templomo,
kat is így nevezik.
Bathyllus a pa,ntomimus egyik meghonositója Rómában

324
Beáta, Beatrix a|atin beatus, -a, -urn (-_ boldog) melléknéwől képzett női nevek, A Beatrix név olaszos
alakja : Beatrice (beátricse)

Bc.ytü§ főníciai város a Földközi-tenger par§án (ma a libanoli Beirut)

HHiopola C* m:) könyvkereskedő (görög eredetű szó)

Biilioe€c. UlÉrMarcus Ulpius Traianus (i. sz. 53-1 17) római császar, az ,,Optimus Princeps" (a legiobb
uralkodó) által Rómában létesítettkönyvtár.
biremis (-e) kétevezős: biremis hajó: két eveósorral ellátott hajó.

BonaDea(= ,,ajó istennő") A római nók védőistenasszonya, Faunus feleúge. Tivteletére decemberben
egy magas állású római tisztviselő háábaa éjvakai ünnepséget rendeztek, melyen csak nők vehettek
részt.

borostyán út ltatiát az Eszaki_tengerrel összekötő kereskedelmi út neve; Pannonián vezetett keresztÜl

bracae (-arrrm /.) nadrág

Brigetio (ma: Szőny, Komarom megye) Város Pannonia provinciában, a Duna
jobb Par§án, ahol állan-
dóan egy római légió rillomásozott. Régészetiásatások - részbe n - felszínre hoztá,k a régi erődítmény-
rendszert, valamint a tábor és a polgárváros, vízvezetékek es a temető maradványait.

Britannicus (i. sz. I. sz.) Claudius császár és Messalina fia, hadvezér. Nevét Britannia provinciáról kaPja,
melyet apja, Claudius csásár i. sz. 43_ban meghóditott és római provinciává lett.

Brrndisium (a mai Brindis) Fontos kikötőváros Dél_Itáüában, Calabdában. Az eredetileg illír teleptilés-
bőli. e.244-benlesz latin kolónia, majd i. e. 89 uüin municipium. Brundi§umban sálltak hajóra a regi
rómaiak, ha ltáiából Görögorságba akartak utazni, Hogy a nary tavolság ellenére RÓmából kÖnyl
nyen'elérhető legyen a kikötőváros, i. e. II. században meghosszabbi§ák a Via Appiát délkeleti
irányban.

Brutus, Lucius lunius A római köztársaság legendás megalapítója. Tarquinius Superbus királyt elúzi, é§
Collatinusszal a köztársaság első consula lcsz (i. e. 509-ben),
Brutrr§, Mrrcu§ Imirrs (i. e. 85-42)A régi római köztársaság hive, az egyeduralomra törekvő Caesar elleni
összeesküvés vezstője, Cassiusszal együtt. I. e. 42-ben Philippinél megütkÖznek Octavianusszal es
Antoniu§szal, tőlük vereséget szenvednek, ezert mindketten öngyilkossággal vetnek véget élettiknek.
A hagyomány szerint Caesar, amikor rátámadnak az összeesküvők (i. e. 44), Brutushoz intéz/"e -
szállóigévé vált - utolsó szavait: ,,Et tu mi fili, Brute?!" (Te is fiam, Brutus?!)

Caecúia római név; mai formájában Cecília

Caecina Etruriából sÁrmaző elókelő római család (gens Licinia) mellékneve

Caccubus (-a, -um) caecubusi, Campaniának Gaeta nevű vidékeről való; híres borfajta (Caecubum)
Caesar, Gaius lulius (i. e. 100-,t4) Hires római államférfi, kiváló hadvezér, irÓ. HÓdiásai jelentékenyen
megnövelték a római birodalom területét (Gallia, Britannia, Egyiptom). I. e. 6Gban az elsÖ triumvirá-
tus tagia (Pompeius és Crassus mellett), l. e. 44ben összeesküvés il,doz,ata lesz. MÜveiben De bello
Gallico (A gall háborúról) és De bello civili (A polgárháborúról) cimmel kora tÖrténelmi eseményeit,
saját harcait írja meg.

Caius vagy Gaius (róvidítve: C.) római férfinév

calamus |-i m.) nád, sár. A kihegyezett nádtollal papiruszra, pergamenre Írtak. EbbÖl szármaÁk a
,,kalamáris" (tintatartó) - ma már nem használt - vawnk is.
calceus (-i m.\ cipő,mely az egészlábat betakarta, méga .solea" (saru) fedetlenÜl hagyta a láb ujjait

325
 celiga (rel,) csizma, bakancs; Ennek kicsinyitőképzős alakjáról kapja Germanicus
fia _ Tiberius csása'r
utóda - a ,,Caligula" (csianácska) melléknevet, mert gyerekkorában kis
katonabakancsot viselt apja
táborában.
Cügulr Grius Caesar (i. sz- l24l) Germanicus fia, i. sz. 37-től arómai birodalom
császára. Lápadó tri-
bunusai és saját testőrsége gyilkolja meg, és segíti ezáLltal uralomra utó ját,
claudiust.
calderium (caliáls, -a,,um :,,meleg" szóból) melegvizes fiirdőhelyisegetjelent.
calpurnia (i. sz. L sz.) caius caecilius plinius §ecundus harmadik felesége
Camillus M, Furius (i. e. IV. sz.) Egyszerűségéről, bölcsességéről és vitézségéről
hires római államférfi,
hadvezér. Sokat harcolt a volscusok, etruszkok (háboru Veii ellen _ i.
e. 40ó-396), késóbb a gallok el-
len (i, e. 387), Megkapja a harcok után a,,Pater patriae" (ahazaatyja)cimet.
Nagy szerepe van a gal-
loktól lerombolt Róma újiáépítésében is.

campania l(özepltália sik vidéke, igen termékeny terület (capua környéke)

candela (-ael) gyertya
candelabrum Ci r?.) gyertyatartó,,,kandeláber'.
canis (: kutYa) A kockajátékban a legrosszabb dobás neve: ilyenkor mindkét kockán az egyes van felü.
Cazis csillagkéP: Canis Maior és Canis Minor (Nagykuiy4 Kiskutya) az orion es a Rák
csillagképek
között helyezkednek el.
Cannae Az Aufidus fotyó partján, Apuliában levő helység. Itt zajlott le i. e. 2l6-ban,
a második pun hábo-
rú legvéresebb csatája, amelyben Hannibál megsemmisítette a római hadsereget.
cantharus (-i z.) öblös ivópohár, kupa, kancsó
Canuleiuq Caius Plebeius családból származő római államférfi, aki i. e. uí45-ben
a patríciusok és plebeiu-
sok közötti házassagkötést törvényesíti (Lex Canuleia)
caPitalis nagYbetűs irás; A ,,capitalis quadrata", a négyszögletes és a
,,capitalis fustica,,pedig a hossá,
keskeny formájú betűtipusokat jelenti.
CaPitolium ( Mons Capitolinrrs,/ Róma 7 dombjának
egyike a Forumtól nyugatra. Rajta álott a vár (arx)
és afőtemPlom (Templum Iovis Capilolini). Ide vonultak a fórumról a győzelmüket
ünneplő római
hadvezérek is háLlaadásra.
cgP§a (-ae.Í,) tok, szekrénYke a könyvtekercsek megőrzésére (Kicsinyítőképzős származéka a .kapszula.
szavunk.)

Cepua Campaniavirágző városa, hires amfiteátrumáról, gladiátoriskolájaról,

melynek tagiai i. e. 73_ban
Spartacus vezetésevel fellázadtak. Ez volt az ókor legrragyobb rabszolgafelkelése,
csak két év múlva
sikerüt leverni,
ceprrt (-itis z.) fő. fej, fejezet

Caracalla, Marcus Aurelius Severus Antonlrzs császár (i. sz. 2t1-217) gúnyneve, 212-benő adja
meg a ró-
mai birodalom valamennyi szabadnak született lakosának a római polgáfogot (Constitutio Antoni_
niana). önkényeskedései, kegyetlenkedései miatt egyik testőrtiszqe mejgyittorya.
carcer (+ris z.) bÖrtÖn; (Iskolai zárka értelemben a magyar diáknyelv is használta.) Carcer Mamertinus:
a Forum Romanum kÖzelében levő állami börtön (A,,Mamertini" szó jelentése: Mars fiai)
Carnrmtum Város Pannoniában a Duna mellett a mai\Petronell és Haimburg
között (Ausária). Fontos
kereskedőváros a borostyán Út mentén. I. e. 8-tól katonai táborhely. L v. lOGtó| pannonia
Superior
fővárosa. A IV. sz.-ban elpusztul. Romjait ásatások tárják fel.

326
Cassiu§, Dio Cmceianus (i. sz. 150-235) Görög történetíró,. római főtisztviselő (229-ben consul). 80
könyvben megirja Róma töíténetét alapitásától Alexander severus uralkodásáig.

Catilina, Lucius §ergius (i. e. 108-62) Római patricius, államférfi. Miután a kÖztársaság ellen szőtt Össze-
esküvését i. e. 63_ban Cicero szónoklataiban (In Catilinam) leleplezi, Etruriába menekülni kényszerÜl,
ahol sereget gyűjt. Pistoria mellett vereséget szenved, s maga is elesik.
Cato, Marcus Porcius (i. e.23+149) Kiváló római államférfi, katona, ÍrÓ. Plebeius szátmazása ellenére
magas állami üsztségeket tölt be. É,letmód;a egyszerü, gyűlóli a fényűzést,a görögös kultúrát, tiszteli a
régi, egyszerű, tisáa erkölcsöket. Karthágó áűz ellenfele, ,,Ceterum censeo Carthaginem esse delen-
dam,, (egyébként az a véleményem, hogy Karthagót el kell pusztitanunk) szállóigévé vált mondatával
fejeá be a senatusban beszedeit. A Cato maior de senectute Cicero művének cime
Cahrllus, Caius Valerios (kb. i. e. 87-54) római költő. Közvetlen hangú szerelmi lírájának kÖáppontjában
Lesbia áll. Mind a római, mind a világirodalomra igen nagy hatással volt,
Cave regi! szószerint: Óvd a királyt! Kb. a mai sakkban hasmált ,,sakk" szónak felel meg.

Celsus, C. Aulus Corneüus (i. sz. I. sz.) Római tudós, összefoglaló jellegű tudományos enciklopediájából
(,,Artes:, :
mesterségek, művészetek) csak az orvostudományra vonatkozó 8 kÖnyv maradt fenn,
amelyben a gyógyítás elméleti és gyakorlati kérdéseivelfoglalkozik. Sokáig az orvostudomány alapve-
tő kézikönyvének számított.
cena Gael,) ebéd, étkezés, lakoma

centuria (ae f,) A hadseregben egy 60 emberből álló csapat, ,,sázaó" neve. Jelentheti még a polgárok egY
csoportját (Servius Tullius ugyanis a polgárok 5 osztáyát l93 centuriába osztotta), §Őt teriiletmérté-
ket is.

centurio (-onis rz.) szépados, a hadseregben egy ,,centúria" vezetője

Ceres A foldművelés é§ a gabonatermelés istenasszonya (mint a görögöknél Démétér).A rómaiak Liber-
rel és Liberával együtt ti§ztelik. Templomuk az Aventinuson állt. A három isten Ünnepét, a ,,Cerea-
/lc"-t április l9-én tartották.
charta 1-ael) írásra való papiruszlap, papiros; irat, levél, költemény (Ebből a görög eredetÜ szóbÓ| szát-
mazik a ,,kártya" és a ,,hártya" szavunk.)
Cicero, Marcus Tulüus (i. e. 10643) Lovagi származású római államférfr, kivriló szónok, nagyművelt§égű
iró. Szónoki művei közüI a leghíresebbek: Orationes In Catilinam (Catilina elleni beszédek), Orationes
in Verrem (,Ierres elleni beszédek). Szónoklatelméleti műve: De oratore (A szónokról), Orator (A SzG
nok), Brutus. Álamelméleti művei: De legibus (A törvényekről). De re publica (Az államról). FilozÓ-
fiai_erkölcstani művei: De finibus bonorum et malorum (A legfőbb jóról és rosszról), Cato maior de se,
nectute (Azidősebb Cato az öregségről), De fficiis (A kötelességekről). De natura deorürrí
(Az istenek
természetéről), Laelius de amicitla (Laelius a barátságíól), Tuscalanae disputationes (Tusculumi beszel-
getések).

Cincinnatus, Lucius Quinctius con§ul (i. e. 460), kiváló római hadvezer, akit i. e.458-ban az ekeszarva mel-
lől hivnak el és ruhámak fel diktátorijogkörrel, hogy az aequusok ellen megvédje RÓmát. A régi római
erkölcsök, a bátorság, azegyszerűség,a szerénység mintaképe. (A cincinnatus melléknév
jelentéSe: fÜr-

tös, göndörhajú.)

cingutum (-i n.) öv, kardkötő, földöv

Cinna, Lucius Cornelius i. e. I. sz.; néppárti politikus, Marius híve

Clarrdius, Tiberius C. Nero Germenicrs (i. e. lQ-i. sz. 54) Drusus fia, római csásár (i, sz, 41_54),

32"l
 l

Clavinq ChristoPh XVI. sz-i matematikus, akit a pápa naptárreform etkésátésével

bízott meg (ehh ez a ko-
pernikuszi rendszert is felhasználta).

cÜms (-tis rn.) A mai ,,Ügyfél" jelentésúszavunk a rómaiakná ,,védenc"-et jelentett. Eredetileg fel-
wabaditott, de Polgárjoggal még nem rendelkező egyén neve volt, akit
a törvinysz eu erc1- pot}:inÁ-a
kéPÜselt; kesőbb vegény Plebeiug aki volgáa taiéft gazdagpatrícius patrónulínak
anyagi segítsegét,
erkölcsi támogatását kapta.
Clodius Aesopus (i. e. I. sz.) híres római színész

Clodiuc P. Puldrer (i. e,92-53) római államférfi, Cicero ellenfele

Chaeius (Cn.) Cnaeus, Gnaeus római praenomen

codex (-icis m) A kÖuyvnyomtatás elteúedé§e előtti időből sÁrmaző, kézzel irott könyvek neve. (Eredeti
jelentése: fatörzs.) Ma bizonyos szabályok
ryűjteményét, törvénykönyvet jetent.
cognomen családnév. később melléknevet is jelent, melyet valaki pl, érdemeiért kap
cohors (_tisl) 6 centuriából (azaz360 katonából) átló csapatot, ,aásÁőalj''-atjelent a hadseregben;
cohors praetoia: a főveúr őrsége, később a csíszár testőiségét jelenti
collegium, (-i r.) TestÜet, egyesület (szó szerint ,,együtt hivataloskodás":t jelent). Tagiai
a ,,collega,,-k, a
hivatali társak, akiket egyszaíre választottak bizonyos tisztségek, hivatalok betöltésére. Jelentheti
az
iránYÍtó intézménYek vezető testületét i§. (A mai szóhasználatban diákotthont, illetve
az egyetemeken:
szaktárgli előadás-sorozatotjelent.) collegium iuventutis: fiatalok testüIete
colonia (-ael) telep, gyarmat; (Az ókori római birodalom polgárainak telepü|ését jelentette valamely
meghóditott teriileten, Ma: idegen államba kivándorolt
- vagy oda helyezett '- azonos nemzetiségúek
c§oportja.)
Colonir Agrippina, (Colonia Agrippinensis) : Ma KöIn városa, mely nevét Agrippina-ról (Nero
anyjáról,
Claudius csásár negyedik feleségéről) kapta, aki itt szűletett i, sz. l 5-ben. A város i. e. 50 óta
római ka-
tonai támaszpont.
columelle (-ae l) oszlopocska (a columna, -ae f. szó kicsinyitőképzős alakja)
Columella, Lucius Iunius Moderatu§ (i. sz. I. sz.) Gades-ből (mai Spanyolorságb ó!) származő mezőgazda-
sági szakirÓ. MŰvében (,,De re rustica" :
A mezőEazdaság) összefoglalja kora mezőgazdasági ismere-
teit (fÖldmÜvelés, szőlőművelés, kertgazdálkodás, gyümölcstermelés, állattenyésáé§) és a földműves
gazda munkáLlatait.

comitium (_ii z.) népgyűlés(illetve a népgyűléshelye)

Commodug Lucius Aurelius (i. sz. 161-192) Marcus Aurelius fia, l80-tól a római birodalom
császára. Is-
tenként, Új Herculesként tisáelteti magát. Sokat harcol a provinciákban (Gallia, Germania). palota_
forradalom áld.ozata lesz, Hadriánus mauzóleumában (Moles Hadriani, ma: Angyalvár)
temetik el.
comoedus (a comaeáa-ban, vígiátékban szereplő) komikus sánész

compluvium Az atriumtetején lévő nyílás, amelyen keresztül jutott a fény és a levegó

a római házba. Az
esőviz az alatta levő medencébe, az impluvium-ba hullott.
compodtu§ Gq -um) elrendezett, megalkotott, ósveáIlított

Lornürl s Felső-Itáliában
condenno (-are, -avi, -atum) elitél, vádol

328
Constantinus, FlaviusYelerim (i. sz. 30ó-337) magyarosan Nagy Konstantil:
A dominatus korának egyik
legrragyobb császára 323-tő1.3l3-ban elism€ r i a ker€ s ztény vallás szabad gyakorlásának ajogát a rÓ-
területén (milánói Edictum), 330-ban átteszi a birodalom székhelyét a róla elnevezett
mai birodalom
városb4 Konstantinápolytra,
conirrt1_is 712.1 L e. 510 óta a római köztársaság
élénálló két tisztviseló egyike, Ők gyakorolták a végreha1-
viselői
tó hatalmat. Évenkéntválasztották őket. A császárság korában a consuli méltóság megmaradt,
azonban csupán a csaszári utasíások végrehajtóivá váltak.
(a gabonát is vala-
Consus A begyűjtött termények ősrégi római istene. A Palatinuson állt földalatti oltára
mikor földalatti vermekben örizték !). Ünnepein, az évenként kétszer megrendezett ,,Consualia"-n 1Ó-
versenyeket taítottak.

contio (-misl,) gyűlés, népgyúlés

plebeiusok ádáz ellenfele, Mel-
Coriolanrn, Gnreus Marcius Legendás hírű hadvezér, gazdag patricius, a
léknevéti, e.489/,+88-ban Corioli volscus városról kapja, amelynek b€ v ételénél harcol, Később átáll a
Anyja, veturia és felesége, volumnia kéréséreeláll
volscusokhoa és seregük élénmegtámadjahazáját.
az o§tromtól, elvezeti az ellenséges csapatokat Róma falai alól. A feldiihÖdÖttvolscusok megÖlik.

aleánya, az
Corneüa (i. e. II. sz.) a Gracchusok anyja, P. Cornelius Scipio, a II. pun háború hadveárének
előkelő római nó és anya mintaképe
Cornelirs ósrégi római nemzetségrrév; a római történelemnek sok kiváló államférfija származott ebből a
családból (Scipió, Sulla, Cinna)
jogtudós
corpus (-oris n.) test, testület; gyűjtemény ; Corpus luris Civilis l583-ban (Dionysius Gothofreúts
kindásábao; megielent törvénykönyv, melynek alapját a lustinianus császár korában (i, sz. VI. sz.) Ösz-

szegyüjtött és kiadott római törvények, császári rendeletek, jogszokások Összessége kéPezi.

Crassrrs, Marcus Licinirs Dives (i. e, 114_53) római államférfi, hadvezér.

A Spartacus vezette rabszol8a-
első triumviratus (i. e. 60) tagja, A parthusok clleni had_
felkeles leverője, Caesarral és Pompeiusszal az
járatban esik el. (A zassus, -a, ,um me|léklévjelentése: vastag kövér,)
és a hellenisztikus kÖlteménYekben
Creticrrs krétai, Kréta szigetéről való. Jelenthet még - a vígiátékokban
_ _ egy hosszú §zótagból áll: _u_,
gyakran előforduló _ verslábat, mely egy hosszú egy rövid
cuHculum (-i n.) háószoba
Beneventumnál le-
Curius római nemzetségrr,év, leghíresebb képviselője M. Curius Dentatus, aki 275-ben
győzi Pürrhosz épeiroszi kirá,lyt

cursus (-us n.) futás, futam, pálya, folyamat. verseny

(kb, 4 cl Űrtartalomnak fe-
cyathü§ merőedény, mellyel a bort a vegyítő edénybő| (crater) a serlegbe mérik
lel meg)
Drcie a thnik eredetű d,íkok földje (kb. a későbbi Erdely). Két hosszú hadjárat után - legyőzve
Decebalus királyt _ Traianus hódítja meg és teszi (i. sz, l06-ban) római provinciává. Győzelmének
emlékére emelték Rómában a Traianus-o§zlopot, ennek spirál alakban futÓ.domborművei
a hadjárat
eseményeit ábrázolják.
Dante, Alighieri (1265_132l) nagy olasz költő, a Divina Commedia (lsteni vinjáték) írója

Danuvius/Danubius A Duna - kelta eredetű - latin neve. (Az Ókpri görÖgÖk thrak nevén Isztrosz-nak
hivják.) Hosszú időn keresztül a római birodalom egyik északi határát képezi, (Régi szerűk műveiben
Hister, illetve Ister a]akban is szerepel.)
rlecemviri 10 férfiből álló törvényhozó testület (i. e.45l-ben választották Őket a tÖrvények Összeírásara)

Decius rövidítve: (D.) római családnév

32g
 decuria (_ael) tizfőből álló bsoport, szakasz (&cem: ,,tiz'' szóból)
decwio (-onb rr.) lovassági tizedes; közsegi tanácsos

deductio (-onisl) levezetés (ebben az értelemben hasznáatos ma is); áttelepités, gyarmatositás

Démoszthenész (i. e. 38+*322) A legnagyobb athéni szónok - Cicero peldaképe. Hiresek a makedón ki_
ráLlY,PhiliPPosz ellen inézett tcszédei, a ,,filippikák". Ő tartottaa gyászbeszédet a khaironeiai
ütkö-
zet (i. e,338) hősi halottjai fölött. Hogy ne essék makedón ellenfelei kezébe,
megmérgeá magát.
démón ártó, rossz szellem (1at. daemon; gör. daimón)

Diana (a gÖrÖg l rtemisz) Ahold,, avadászat,a szüés (születés)

istennője, a nők védelmez ője. Szentélye az
Aventinus dombon állott, ünnepe augusztu§ l3-a, a rabszolgák számára iinnepnapot jelentett.
dictator (-oris rn.) A korai kÖaársaság idejében rendkivrili veszélyhelyzetben főleg
- háboruk esetéb€n
- teljhatalommal felruházott tisztviselőt jelent. Megbízatása 6 hónapig tarthatott. Később Sulla, majd
Caesar is viselik ezt a címet, de ez niiluk már egyeduralmuk egyik megnyilvánulási
formája.
Dido (más néven: .Eftssa) Karthágó városának mondabeli megalapitója, kiráJynője.
Vergilius Áeneis c.
eposzának tragikus nőalakja: megszereti a menekülő trójai hőst, aki elhagyja, hogy
történelmi hivatá_
sát teljesitse. Az elhagyott Dido öngyilkos lesz.

dies fasti törvénykezési napok

Diocletianrrs, C. Aurelius Valerius (|. sz. 243-316) Illír származású római csaszáLr
Q8+305), az antik ab.
szolút monarchia (korlátlan egyeduralom), a dominatus megteremtője. A 4 tars-csaszár
(tetrarcha) egyi_
keként kormányoz, és intézkedéseivel sikerül egy időre megállítania a birodalom
hanyatlását. lós_i"n
lemond és élete végéig a dalmáciai spa,latoban (ma: split Jugoszláviában) él.

Diocletianus hires kocsiversenyző

Diodotosz (i. e. II-I. sz) a fiatal Cicero egyik tanitója a frlozófiában

Diognétosz (i. sz. II. sz.) Marcus Aurelius császár egyik nevelője
DionYsius Exiguus (i. sz. 500-545) Rómában élő szerzetes, világtórténelmet ír. Fordításainak
nagy szere-
PÜk van a gÖrÖg kultúra elterjesztésében és közvetítéséb€n. Ő teszi meg 525-ben időszámításunk kezde_
tének a RÓma alapításátÓ| eltelt 753, esáendő dec,25-ét, Krisztus születésének
idejét.
divino (-are, -avi, _atum) sejt, előrelát, eltalál
dominatus (-us rn.) egYeduralom (a dominus, -i m. :
úr szóból). A késő császárkor jellegzetes államformá-
ja, mely az uralkodó te§es egyeduralmát jelenti. Diocletianus (28+305)
valósítia meg.
Domitianug Titus Flavius (császár, i. sz, 81-9ó) Vespasianus fia, sokat harcol
Britanniában, Germániában
és Dáciában, hogY bizosítsa a római birodalom északi határait. Fiatalon
elhalt bátyja, Titu§ által fel_
avatott Colos§eumban - pazarlásukról hírhedtté vált ünnepi játékokat rendez,
- hogy népszerűségét
biaositsa. A császárok közül ő hívatja magát először ,,Dominus et Deus,, (úr és isten) néven.
domus (-usl) ház, lakás
duplex (-icis) kétrétú,kettős, ,,dupla'', páros, kétszeres; álnok
duplum (-i n.) valaminek a kétszerese

duumyir (-i n.) két férfiből álló testület

Eiréné Irén (a görög szó eredeti jelenlése: ,,béke'')

Emona város délnyugat Pannóniában, a Szávajobb partján

330
Ennius, Quintus (i. e. 239*ló9) az első nagy római költők egyike, a római nép történelmét megörökitő
eposz, az Annales (: évkönyvek) szerzője

Epirlerrrmz ókori görög város a Peloponnészoszon, a gyógyítás i§tenének, Aszklépiosznak (latin: Aescula-
plas) hires szentélye állt a közelében

epulum (-i n.) ünnepi |akoma, vendégség

Eratoszthenesz (i. e. 282J02) kürénéi sármazású görög matematikus és földrajztudós (csillagász),

24Gtó1 az egyiitomi Alexandria híres könyvtárának egyik igazgatója.

Esquilinus (mons) Róma egyik dombja, a váro§ keleti részén terül el

Eu|er, Leonbard (1707-1783) svírlci származású világhírű német matematikus

Euterpe a zene műzsája (a görög szó jelentése : gyönyörködtető)

evolvitlibrum,,kigöngyöliti a könyvet" (t. i. a papirusztekercset); kinyitja a könyvet

Fabius előkeló patrícius család (i. e. IV-II. sz.), tag|ai kivá,ló harcosok és államférfiak (pl. Fabius Cunctator)
fabuta (_ael) me*;fabula Atellana: A rómar vrgláték egyik fajtája, nevét egy campaniai oszk városról,
Atelláról kapta. Tulajdonképpen népies bohózat volt, négy bizarr, maszkok altaljól felismerhető tí-
pu§§al. A császárkorban kiszorítja a pantomimus,

fa|enx (lgisl) (a gőúgphalanx eredeti jelentéx:karó); Zárt, tómött soru csatarend, sereg; a híres make-
dón nehédegyverzetű gyalogság négyszögű csatarendje (ez összesen mintegy 16-18 ezer harcosból
á1lott.)

Falernus ager Észak-Campania mindmáig híre§ bortermő vidéke. Az itt termett bort (vinum Falernum)
nevezték falernusi bor-nak.

fasces vesszőnyaláb, afascis, -is m: nyaláb, kötegjelentésű szóból, Az ókori Rómában a bőrszalaggaJ
ös§zekötözött vesszőnyaláb a hivatali hatalom jelképe volt, a büntetőhatalmat jelképező bárddal
együtt. Ünnepelyes alkalmakkor 12 lictor (törvényszolga) vitte ezeket a consul élőtt (a dictator előtt
24),haazokanyilvánosság előtt megjelentek. A császárkorban a fasces-t babérral fonták be: fasces lau-
reatí. Aíaces-t választottajelvényének (és róla kapta a nevét) azolaszoíszági fasiszta párt, igy aszó a
fasizmus révénnemcsak ismertté, hanem hírhedtté is vált.

Faunus Latium mondabeli királya, Latinus apja. Halála után a termékenységistene, az állattenyésáés,
földművelés, az erdők és a mezők védője (a görög Pan-nal azonosíthatÓ). Ünnepet, a Lupercalia-t, feb
_ ruár15-éntartották.Nőneműpárja:Fauna.Maezzelaszóvaljelöljükvalamelyvidékjellegzetesállat-
vi|áeáí_ míg növényvilágát,flóra"-nak hívjuk, ugyancsak egy római istennő nevéről. (Lásd: Flora.)
Fauni : (tulajdotftéppen az előző szó többesszámú alakja) : kecskelábú erdei szellemek, akik a vándoro-
kat ijesztgették
Februa (-orum z,) engesztelőszer; február (Februarius),hónapban tartott engesáeló tinnep

feriae (_arum l) ünnepnapok, pihenőnapok, amelyeken a törvénykezés és minden munka szünetelt

fétis varázserővel rendelkező tárgy (francia eredetű szó)
fibu|a (-ael) dísáű, csat, kapocs
Flaccus több nemzetség mellékneve, többek között a nagy római költőé is ( Q. Horutius Flaccus) ; (A szó
jelentése : bágyadt, lekonyult fülű.)

Elavf1s nomen gentile, rőmai nemzetségnév (A ciászárok közül Vespasianus, Titus és Domitianus neve.)
Flora a virágok és a tavasz istennője (lásd még Faunus cimsző)
folüs (-is m.) bőrzsik, pénzeszacskó, labda

33l
 fortunatus (-a, -um) szerencsés, boldog, áldott, (Fortuna : a szerencse istennője)
forum (-i n.) tér, piac; ma inkább hatóság vagy nyilvánosság, ill. ,,közelet" jelentesben hasmáljuk
Forum Romanun a Capitolinus és a Palatinus domb között elhelyezkedő főtér, a törvénykezÉs, az íilami
élet közeppontja

frigidarium (afrigus, -oris n. : ,,fagy" jelentésű szóból) a hidegvizes fürdő

'Frontinug Sextus Iulius (kb. i. sz. 4&103) Római helytartó Britanniában,
majd Rómában a vízellátás fel-
ÜgYelője. Erről Írja egyik könyvét, De aquis urbis Romae (Róma vizei) címmel. Egyéb művei: Groma-
tici (Földmérők) és a Stratégémata(Hadicselek).
Galcnus (gÖr. Galenosz), Clairdius (129-199) Kisázsiai szüetesű, a római császári udvar nagymüveltségú
orvosa. TudománYos munkásságának mintegy l0O kötete maradt ránk, melyek évszázadokon keresz_
tÜl az orvostudománY legfontosabb kézikönyvei voltak. Fontos művei: De morbis et symptomatibus
(A betegségekről és tiineteikről); Definitiones medicae (Gyógyító szabályok); {Jniversalis doctrina de
compositione pharmacorum 1Általános gyógyszertan).

Galeotto Maruio (1427-97) Olasz költó. humanista, hossá éveket töIt Hunyadi Mátyás udvarában, De
egregie sapíeníer et iocose dictis ac factis Matthiae regis ( : Mátyás kirdly jetes, bölcs és elmés mondásai
és tettei) c. tnűve - melyet Corvin Jdnosnak ajánlott - sok magyar művelődéstörténeti adatoí tartalmaz.
Geleriug G. Veterius Maximianus (i. sz. 250-3l1) Diocletianus császár egykori gárdatisáje, majd 305-től
tár§uralkodója. Udvara a dél-pannóniai Sirmiumban (ma MitrovicaJugoszláviában), a Száva partján
volt.
Gallir a gallok, illetve a kelták földje, Magába foglalta a Pó-síkság nyugati ré§zét, a mai Nyugat-Svájc,
Franciaország és Belgium területét. Iulius Caesar hódítja meg (i. e. 58-5l) egy részét.
garum (-i n.) sőzott halakból késziilt hallé, halmártás

Gauss, Carl Friedrich (1177-1855) egyik legnagyobb német matematiku§

Gellius' Aulus (kb. i. sz, 130-180) római író. Neve a iy'ocles Atticae (: Altikai éjszakák) c. tanulmány_
gYŰjteménye révén vált híresse, melyet attikai tartózkodása alatt készített.Ez egyik legértékesebb
for-
rásunk Róma irodalmi életévelkapcsolatban.
gemma (-ael) vésett, alakos ábrázolással di§zített drágakő (ill. féldrágakő)

Górgiosz György (görög eredetű férfinév)

XIII. Gergely pápa (1512-85, pápa I572-től) nevéhez fűződik a naptárreform, ezenkívű kiváló jogtudós
Germanicus, C. lulius Caestr (i. e, l 5-i. sz. l 9) Kiváló római hadvezér, Drusus fia, a későbbi Caligula
csá-
szár aPja. Sok hadjáratot vezetett a kütönböző germán törzsek ellen, innen kapta melléknevét.
germlnok Az indogermán népekhez tartozó nyelvcsalád, 5 törzsből állt: nyugati, (friz,
frarlk), északi
(szász, angol, kimber, teuton), középső (alemann, bajor, sváb, longobárd), keteti (gót, gepida,
burgund,
vandál) es s&azdináv (dán, svéd, norvég) törzsekffil. A felsorolás alapján nagyjábóI azonosítani
tudjuk
Őket EuróPa mai lakosaival. SegítsegiiLl: a nyugati gótok, frankok és a rómaiak keveredéséből
származ-
nak az Újlatin néPek: francia, spanyol, olasz. A szász,ba|or, frank, sváb törzsekből alakult
ki a német
néP. TÖbb tÖrz§ nyomtatanul kivevett vagy beleolvadt más törzsekbe (p1. az egészkeleti
törzs).
gravitas (-ati§l) méltóság
gusúatorium (-ii z.) első étele§ tal

Habent sua fata übe|li! A könyveknek megvan a (maguk) sorsa, (Terentius)

332
Hedrianus, P. Aeüus (i. sz. 7G-l38) l 17 óta római csr{szár. Feladja Trajanus hóditó politikáját, inkább a
határokat akarja biaositani. Sokat utazik. Bejárja az egész birodalmat. Rendezi e birodalom pénz-
ügyeit, megszervezi adminisztrativ irányitását, Nagy tisxelője a görög krrltúrának, §okat építtet, így
Rómában az Angyalvárat (Moles Hadria ni), és Tiburban (a mat Tivoli) a Villa Hadrianát.

Hannibál (i. e,247_183) Hamilcar Barcas pun hadvezér fi4 maga is kivriló tr'dvezér, a I[- pun háború
hőse. Félelrnetes híréttükrözi a szállóigévé vált mondás: ,,Hannibal ante portas!" (Hannibál a kapuk
előtt.)

Harpocrates (Arpocras) A gyermek-Hórosz hellenisztikus megielenítese: Egyiptomon kivÜl i§

mint naP-
istent és a hallgatás istcnét ti§áelték. Fiatal gyermekkerrt, szájára tett ujjal ábrázolták.
(h)arundo longa hosszú nád, nádból készüt különféle tárgyak
hastatug hastati karddal, hajítódárdával felfegyverzett római harcosok, többnyire a hadsereg legfiatalabb
tag|ai

Hecyra Terentius egyik drámájának cime (Az anyós), i. e. l6Gban mutatják be

Heteú A belőle származó llona rÉv a görög mitológia legszebb asszonyától nyerte eredetét. Menelaosz
spártai kirrá,üy felesége. (parisz trójai királyfi megszökteti, így lesz a 10 évig tartó véres háború okozója.)

hellenizmus Nagy Sándor hódító hadjáratait követő idószak, nagyjából az i. e. III-I. század. A meghódÍ-
tott terüetek ,,elgórögösödését", a görög ku|túra elterjedését, az igy létrejÖtt sajátos irodalmi, művé-
szeti stílust jelenti.
Hercu|aneum Campania egyik városa, melyet a Vezúv (i. sz. 79-ben) Pompejivel együtt elpusztitott
Hérón Görög mérnök, matematiius i. sz. L sz. végénélt Alexandriában. MÜvei évszáaadokon keresztÜl a
mérnökképzés tankönyvei voltak.

Hésztodosz (i, e. VII. sz.) Boiótia-ból származó görög költő. Művei: a Theogonia (Az istenek szÜletése), és
az Erga kai hémerai (Munkák és napok).
Hiermymrrs Sopbronius Eusebius (i. sz.340-420) Nagyműveltségű keresztény tudós és irÓ. Újra lefordítia
a bibliát, több teológiai művet ir, és tőle származtk az első keresztény irodalomtÖrténet, De viris il-
lusrribuscímmel. Levelei, bibliamagyarázatai szintén jelentősek. Összekötő kapocs a klasszikus és a
korai keresztény irodalom között.
Hippokratész (i. e. ,l00 körül) A leghiresebb görög orvos. Tanításainak gyűjteményét,,Corpus Hippocra-
ticum" címen adják ki, mely évsázadokon keresztü az orvostudomány kézikÖnyve. Az orvosok mind-
máúg Hippokratesz szavaival mondják el hivatali esküjük szöve gét. Peri aerón, hÜatón kai topon (A Ie,
vegő, avizés a környezet) c. múvébena betegségek okait a körülrnényekben keresi. Nevéhez fiizódik
a 4 jellemtípus, a melankólikus, szangvinikus, kolerikus és flegmatikus megkÜlÖnbÖztetése.
Ilistoria Augusta császárok története. Valószinűleg i. ,sz. IV. vagy V. században keletkezett gyújtemény,
mely a római birodalom császárainak (I_IIL sz.) regényes életíajzát tartalmazza.
(h)olus (-erís z.) zöldseg, kelkáposáa

Homérosz (kb. i. e. VIII. sz. derekán) göróg költő, azlliász és az Odűsszeia c. eposzok Írója

Horatirrs Flaccu$ Quintus (i. e. ó5-8) Augustus korának egyik legrragyobb lirtkusa. Carmina
(dalok), Epo,
d, (ódák), Episrulae (levelek), Sermones (beszelgetések), Ars poetica (A kÖltészet művészete) című mŰ-
veinek igen nagy hatása van a magyar irodalomra (Pl: Berzsenyire) is,

Hortendw Qrdntus Hortahn (i, e. l 1,1-50) Híres politikus, kiváló szónok, 69-ben konzul- A szónoklásban
. a2 ,gsiurinrus" (= ázsiai, a dagílyos, túldi§zit€tt stílusirányzat) képviselóje, §zembn Cicero ,gtti,
cizmus"-ával (: attikai azzzegyszerű, világos stilus)

333
 HÓrosz (at. Horus) Egyiptomi isten, Iszisz és Oszirisz fia, karvaly alakjában
ábrázolták.öt tekintették a
fáraók ősatyjrá,nak.
hydra (iör. hüdra) vízikígyó
hydria (gör. hüdria) fém vagy agyag vizeskorsó, vizesedény
hypocaustum A kÖzponti fúté§ Őse, a hagyomány szerint Sergius orata (i.
e. 80 körül) találmánya. Maga a
szó a fűtőkamrát jelenti, ahonnan a keletkező forró levegőt a padlózat alatt
vagy a falak mögött veze_
tik el a fűtendő (lakás- vagy fürdő-) helyiségekbe.
Ianus Ősrégi római istenseg. Két (etőre és hátra néző) arccal ábrázolták: kapuk,
bejárati ajtók jellegzete§
díszítése.(RÓla mint a kezdet istenéról kapja ajanuár hónap a nevét.) Kapuját
Rómában bekeidőben
zárva tartották.
imtecuhn (_i n.) reggeü

Iüósz Homérosz egyik eposának a cime, melyben Trója ( Ilion) városának ostromát írja
le
Illyricum a Balkán félsziget északnyugati resze, az Adriai.tenger partvidékével (a mai
Albánia és Dalmá-
cia területe).
impQrator (-oris n.; parancsnok, hadvezér, fővezét; később cs.iszá.Lr
imperium (,ii, n.) parancs, rendelet, hatalom (polgrá,ri vagy katonai); birodalom,
állam; Imperium Roma_
num a római birodalom a római császrá.,rság idején

impluüum (-ii z.) lásd ,compluvium'' címszó alatt.

1
insula (-ael) sziget; jelenthetiméga ,,domus" (magánház) épülettípussal szemben a soklakásos
bérházat
IPhigeneia Agamemnón mükénei kiráy legidősebb leánya, akit apja a monda
- szerint - feláldozott, hogy
hajóhada jó szelet kaPjon és elindulhasson Trója meghóditására, (A monda másik
változata szerint
Artemisz istennő megmentette a királylányt.)
Isis Ősi egYiPtomi istennŐ, a hellenizmus korában tisztelÖte elterjedt a Földközltenger
egész vidékén,
§Ót eljutott a római birodalom távolabtii tcrüeteire, igy Pannóniába (Savaria *- Szombathely) is.
itinererium (-ii n.) útikönyv, útikalauz
iudex (-icis m.) biró
iudicium (-ii z.) itélet, bírói végzes
Iulia (IÜus) HÍres római családnév, leghíresebb viselői ( Iulius Caesar és octavianus)
révén igen elterjedt,
Júlia alakban napjainkig népszerű keresztnévként hasznalját.
luno lásd Juno cimszó

Iupiter (Juppiter) lásd Jupiter cimszó

IucÚinimus csószir (i. sz. 482-565) 527 Óta keletrómai császár, az egyik
legielentősebb bizánci uratkodó.
Megkísórli uralma alatt Újra egyesiteni a hajdani római birodalmat, ez,éít
sok háborút folytat. Saját
rendeleteivel egYÜtt kiadatja a római jog g}üjteményét Corpus Iuris
Civiüs (lásd ott) címmel, mely
hosszú időn keresáül az európai törvénykezes alapja.

Iustitia (-ael) aziga.zságistennője. Bekötött szemmel, kezeben karddal és mérleggel

ábrázolják, jelene
prirtatlanságát, bÖlcs megfontoltságát, mellyel a tényeket
,,mérlegeli", es aa, ho§ iogában és hatalmá-
ban áll büntetni.
lustum piumqne Ecllm ,,igazságos és kegyes háboru''

334
Iwenrlb Decimus Imius (i. sz. I. sz., kb. 50-132) A korai császirkor trirsadalrnának és erkólcsi rorrlásá_
nak éleshangú birálőja, azegylk legnagyobb római szatirikus költő. Sok megállapítása vált szállóigévé.
pl. ,,Mens sana in corpore sano" (ép testben - ep lélek).
Jézrs A Biblia újszövetségi könyveinek központi alakja. Ébtéről,tanitásairót szól a négy evangélium.
Benne látjí,k hivei az igért Messiást és Isten fiát.
Jrno(görög: Héra) Arőmaifőisten, Iupiterfelesége,azistenekkiráynője,ahrizasság,acsalád,anőkvé_
delmezője. Rómában nemcsak a Templum Ioüs Capitolini-ben tisztelték, az Arx_on még egy §zentélye
is állott, ahol szent állatait, a ludakat tartott.ít. Ugyancsak itt volt az istennő védelme alatt a rómaiak
penzverdéje, amelyből kikerüő fémpenz Iuno egyik melléknevéről a ,,Moneta"-ról kapta a ,,moireta"
(figyelmeáető, intő) nevet. (Olaszorságban máig is. így neveák az aptópénzt.)

Jupiter (Inppiter) Ósi itáliai isten, Saturnus és Rhea fia, a római vallás főisterie (a görög Zeusszal azono-
sítják). Mint ,,Iupiler Optimus Maximus" (a legiobb és legnagyobb), az ég tlra, az állam(rend) őre. Fő_
temploma, a ,,Templum lovis Capitolini" (a capitoliumi Jupiter temploma) a Capitoliumon álott, ahol
feleségevel, Iunóval és (a kézrrrűvesség a művészetek istennőjével) Minervával együtt tisztelték az iste-
ni ,,Trias"-t.
kelendórium Naptrir, a latin Calen/ae (vagy Kalendae) szóból, mely a hónap első napját jelentette. ,,Calen-

.
darium"-nak eredetileg az adósok könyvét hívák, mert az adóssagok, illetve a kamatok d hónap elején
voltak esedékesek. Innen ered a mondás: ad Graecas Calendas, azaz sohanapján - a görögök ugyanis
nem ismerték a ,,Calendae" szót.
Kaem (Caeso,rövidítve: K) római előnév, praenomen (A ,,K" betű az ősi latin írásban még használatos
volt, csak késóbb szorította ki - szinte teljesen - a ,,c".)
KalLhesz a Trója alatt táborozó görög seregjósa
Karneadész (i. e. II. sz. kb. i. e,214-129) eszak-afrikai (Kiiréné)szüetésű görög filozófus
Karthágó gazdag föniciai kereskedő- és kikötőváros É,szak-Afrikában. Róma ádázbarcot vív vele a Föld-
közi-tenger feletti uralomért (három pun háború), míg végül i. e, l46-ban legyőzi és megsemmisíti,
Klrára latin eredetű női név (a clarus, -a -um mel|éknévból, jelentése: tisáa, fényes, ülágos)
Kleopátra egyiptomi királynó i. e. 3üig
kataprlta a görög eredetű szó hajítógépet jelent, de jelentheti még a kihajított lövedéket is

kretér (lat. cr.ter €rb m.) vegyítőedény, olajos korsó

kisze @áb) a teletjelképező szalmabábu, melyet a tél végén- régi népszo,kás maiadványaként - szertartá-
sosan elégetnek (dél-magyarországs szokás)

Kmstantinápoly (gör. Konsaantinu potisz) Constantinus városa, a későbbi Bizánc fővárosa, a mai Isztam_
bul. Constantinus császár i. sz. 330-ban teszi a római birodalom fővárosává.
Ktészibiosz (i. e. III. sz.) Sámos találr.nányáról (vizóra,tűzoltő-készülékstb.) híres alexandriai tuitós. Írásai
nem maradtak ránk, Vitruvius római épitészhivatkozik rá több alkalommal.

Laelius római nemzetségnév, nomen gentile

Ler A halottak lelke, ezért inkább többes sámban használják ([ares). A rómaiak hiedelme szerint a meg-
halt ősök szelleme védi a házat, a földek h atirait, a keresálrtakat. Ezért az ősök képmását a ház belse_
jében kis ftilkében őriaék és tisztelték. Lararium házi szentéIy, ahol a halott ősök képmását ( Lares)
őrizték, é§ tisáeletükre áldozatot mutattak be.
latrmoilus (-irz ,) A'larro -onis m. ,,zsoldos katona, rabló, zsivány" (vö. magyar: ,]ator") jelentésű szó ki-
csinyítőképző§ alakja; egy római társasjáték neve.

335
lectus (-i m.) áEy, heverő, kerevet. Jelentheti még a ravatalt is
legatus (-i z.) követ, alvezér. Jelentheti a provinciákban a köágazgatás intézőjét, a császárkorban pedig a
tartományok helytartóját, illetve egy legio (hadosztáLly) vezérét. (Ma: pápai küldött.)
legio(-onisl) Eredetileg azegész római hadsegetjelenti, később egy-egy hadosztrilyt. (Aiatin nyelvben a
legio,,e" hangja röÜden hangzott, a más szótőből származő legatus ,,e"-je viszont hosszan: légátusz.
A magyarban fordítva ejtjük.)
LePidus, Marcus AemiÜus L e. óGban Octavianusszal és Antoniusszal együtt a második triumvirátus tagia.

tex (egisl) törvény

liber (-bri m.) kÖnyv (eredeti jelentése: háncs), A mai nyelvünkben is élő alakja,.a ,,libretto" (opera_) szö_
vegkönyvet jelent.
Liber Ősrégi itáliai isten, a görög Dionüszosz római megfelelője. Ünnepe : a Liberalia (márc. l7.), ekkor
öltötték fel a római i§ak a toga virilist (fér§ tógát).
liberti/ibertini (órurn.) felszabaditott rabszolgák
librarius (-ii z,) könyvmásoló, irnok. Melléknévkénthasználva jelentése: ,,könyves".(szekrényre, boltra
vonatkoáatva),
lictor (-oris z.) hatósági szolga, állami hivatalban dolgozó szolga
limes (-iúis m.) Az eredetileg a birtokot határoló ,,mezsgye" jelentésű szó később a birodalom határvona_
lát, a határ mentén húzódó, katonailag biáositott utatjelenti, melyet árkokkal, sáncokkal, töltésekkel,
' falakkal, ŐrtolnYokkal erősitettek meg. Leghíresebbek Hadrianus é§ Antoninus áltat tpitett limesek
Britanniában.
Livia Drusilla (i. e. 58-i. sz. 29) 38-tól Octavianus felesége. Előző házassá\ából származó gyermekei: az
idősebb Drusus és a, későbbi Tiberius császár.
Livius Andronicus (i. e. III. század, kb. i. e, 2M-ben halt meg) Az első'névrőI ismert latin költő, görög
sármazású felszabaditott rabvolga. Latinra fordítja az Odüsszeiát, mely hossá időn kerevtül iskolai
célokat is szolgá. Görög drámákat is fordít, átÁolgoz, sőt ő írja meg az első latin nye|vű színpadi
művet.

Livius, Titus (i. e. 59-i. sz. 17) Augustus korának nagyhatású történetírója, az Ab urbe condita (A város
alapításától) c. művének 142 könyvében nagy művészettel írja meg Róma történetét.
locus (-i m.)hely, helyiség, rang, helyzet
LoUia Caligula csásár kedvese
Lncanus, Marcus Annaeus (i. sz. 39-65) Az idősebb Seneca unokaöccie, római eposzíró, a Pharsalia (Bel_
lum civile), a polgárháboruról szóló eposzszerzője. Nero császár, aki féltékenya költő sikereire, arra
kényszeríti, hogy öngyilkosságot kövessen el.
Lucensis lucal (Lucca) város Etruriában, Pisatól északra(i, e. 5ó-ban itt újitják meg az I. triumvirátust)

lucerna (-ael) (olaj)lámpa, mécses

lucifer (-eri m.) esthajnalcsillag (szó szerint: fényt hozó, fényt árasztó)
Lucina Eredetileg Ősi istennője volt a fénynek. Megfelelt a görög Eileithüa (Ilithyia)-nak, később szülés_
kor ezen a néven hívják segítsegül a római nők Junót vagy Dianát mint a nők védelmezőjét.
Lucius (röüdítve;L) római előnév, praenomen

336
Lucretius Cgrus,
,|,itu§
(kb. i. e. 97*55) Költő é§ filozófus, Epikurosz tanainak képviselője RÓmában. Filo-
foglalja Össze,
zófiai ismereteit a De rerum natura (A természetről) című filozófiai tanitó kÖlteménYében
voltak pazar
Lucullus, L. Licinus (i, e. t 17_57) Dúsgazdag római, kiváló ltadvezér és államíérfi. Hiresek
a
lakomái, innen ,,lukulluszi" jelző, mellyel a fényűzően pazar étkezéseketilletik.

ludere par impar páros - páratlant játszani

július elején
Ludi Apollinares Apollo isten tisztel€tére rendezett ünnepi játékok
Ludi Cereates Ceres istennő tiszteletére rendezett ünnepi játékok április közepen
ludi circmses cirkuszi játékok
ludi glaüatorum gladiátor-játékok
első felében, a circus Maximus_
Lrrdi Romani a legrégibb állandó ünnep Jupiter tisaeletére, szeptember
Dan tartották

ludi screnici színpadi színi játékok (i, e, 364_től)

ludio (-onis lz.) némajátékos, pantomimművész

ludus (-i n.) játék; iskola

lrnáris év holdév (a luna ,ae f, : hold szóbóI)

tiszte|etére tartották, ősrégi ter_
Lupercalia (-ium n.) Eredetileg a nyájak védőistene, a farkasűző Lupercus
Lupercus szerepkörét is, ezt az ünnepet az ő tiszte_
mékenységi ünnep. később, amikor Faunus átvette
papjai, a luperci írissenleö|t bak bőrébe öltözve a Palatinus dombot futva megkerÜl-
letére rendezték.
ték (itt volt ugyanis az isten szent barlangia;,
származó) "
Lydia költött leánynév Horatiusnál fielentése: Lydiából ,
római provinciává tette
Macedonicus makedóniai; Caecilus Metellus mellékneve, aki Makedóniát
hatóságot és a tisztseget
magistratusrómai tőtisztviselő, fóhivatal (egyaránt jelenthette magát a hivatalt, a
betöltő személyt)
L e, IlL sz,_ban Ró_
Magrra Matér ( gőt. Megalé Métér,másnéven Kűelélkisázsiai termékenységistennő,
mában is elterjedt a tisztelete.
lovag, oc-
Maecenas, Gaius Cilnirrs (i. e. 7G8) Előkelő etruszk nemesi családból szirmaző Eazdalrómai
Augustus kori szellemi élet nagyműveltségű ve_
tavianus barátja és politikai élkitűzéseinek segitője, az
vergilius, Horatius, propertius, akiket anya-
zetője, körébe tartoznak korának legielentősebb kö|tői:
gilag is támogatott. Nevéből közfőnév |ett" mecénás :bőkezű műpártoló'

magnus (-a, -um) nagy

pleiaszok (Fiastyúk) egyik
Maia a görög mitológiában: Atlasz leánya, Hermész anyja, hegfnimfa" a
csillaga. A római mitológiában: ősi latin (?) istennő,

mrior (-iü§) nagyobb, a nugnus, -a, -um ,,nagy" melléknév közepfoka

manipulus (eredeti jelentése: maroknyl, egy csomó) kb, l20 emberből
álló katonai egység, szakasz, a co_
hors harmadrésze (a manus :
kéz, csapat szóból)
megfelelő helyzetét kereső mozgása
manőver hadmozdulat, hadgyakorlat; cse|fogás; a hajó helyes irányt,
a császár örökbe fogadott, Róla
Mercetlus, Marcus Claudius Octavianus nővérénekfiatalon elhalt fia, akit
neveáék el az l. e. l l-ben épített szinházat Rómában,

33,7
 Marcm AnreÜus római csásár (i. sz. 161-180) Antoninus Pius császar adoptált fia. Uralkodása
alatt
rállandó harcokat folYtat a birodalom határainak védelméert(a Duna vonalán
a quadok és marko-
mannok ellen). Mint filozófus is a legnagyobbak közé tartozik: a késői vtoicizmus kepviselője.
Had-
járatai alatt Írja - sokat olvasott és idézett - művét .Ia eisz heauton" (önmagráLhoz)
címmel. Ebben
filozófiaiés erkölcsi nézeteit foglalja ösve, me|yeknek nagy hatása van az utókorra.
Marcus (rövidítve: M.) római elónév, praenomen (a magyar Márk név őse)
Mari az etruszk hadisten
Martialis, Marcus Valerius (kb,42-102) Hispániai származású római költő, az epigramma-költészet
leg-
nagyobb hatású római képviselője.

Mertianus Felix Capella (kb, i. sz, 410_439) Karthágóból származó író. Műve: De nuptiis philologiae
et
Mercurii (Filológia és Mercurius házassága) a köápkorban fontos kézikönyv, a
,;eptem artes libera-
les" (a 7 szabad művészet) enciklopediája.
Marirn, Caius (i. e. 156-86) Plebejus családból szátmazó,,homo novu§' (új ember) hadvezér, népszerű
Politikus (hétszer nyeri el a konzuli tisztséget), a néppárt vezére, a patricius Srrlla ádáz ellenfele. Kettő-
jÜk harcával kezdődnek meg az i. e. I. században a polgárháborúk, melyek
i. e. 3l után, Octavianus
(: Augustus) felemelkedésével a köaársaság bukását és a cs.íszárság megalakulását eredményezik.
Mindeá tulajdonkéPPen Marius i. e, l05-ben életbe lépett hadseregreformja alapozza meg, amely
megteremti - az egyéni célokra is felhasználható
- fizetett zsoldos hadsereget.
Massilia (a mai Marseille) görög alapítású (i. e. VI. sz.) keieskedő- és kikötőváros a Rhöne torkolatánál,
a görög kultúra közvetítője Nyugat felé
Mars római hadist n (a gör. Arész) Ró|a kapja nevét a római naptárban az év első hónapja, a március
( mensis Martius) . A hagyomány szerint Mars
isten volt az apja Rhea Silvia gyermekeinek, Romulus-
nak és Remusnak. A Mars-mező (Campus Martius) a római politikai és vallásos életnek egyik fontos
színtere volt. Mars isten papjai: a,,salii"; szent állatai: a farkas és a harkály.
Medlolanum amai Milano latin neve, Gallia Cisalpina egyik városa, i. e.222-ben foglalják el a rómaiak

mena (maena) apró tengeri hal, sózva fogyasztják

Menelaosz Atreusz fia, spártai kirá|y. A monda szerint feleségét,-Helenát megszökteti a trójai királyfi,
Pa_
risz; ez az esemény lesz a Trója elleni harcok okozója.
Menenius AgriPPa (i. e. V. század) rómaipatricius, consul. Liüus verint a Szent Hegyre (Mons
Sacer) ki-
vonuló Plebeiusokat Ő békiti meg az emberi test részeinek (sáj, gyomor és végtagok)
együttműködésé-
ről elmondott példázatáv al.
Menrva etru§zk istennő a római Minerva őse
Messiás:héberszÓ,,,felkent'|-etjelent.Görögül: Khriszlosz.A,,felkenés",azolajkenetteltörtónőjelképes
megtisztítás a papi, illetve királyi méItósá8 beiktatási szertartásának részét alkotta. A szót eredetileg
csakjelzőként ha§ználták, később azt a személyt is ezzel jelölték, akit Isten küldötteként
a zsidók vár_
tak (,,messianizmus"). A ,,Messiás" megtestesülését a keresztények Jézusban Iátják.
Messius Horatiusnál a ,,scurra" (naplöpó, szélhámos. tréfamester) neve
Metellus A Plebeiuseredetű Caecilius nemzetség mellékneve; tagtrai az i. e. II. és I. sz. fordulóján fontos
állami tisztségeket viselnek (consulok, praetorok), és komoly szerepet játszanak a polgárháborúban.
Metella: Caecilia Maella, Q. Caecilius Metellus Creticus lánya es M. Crassus felesége (i. e. I. sz.); sír_
eínléke Rómában a Via Appia menten áll,

338
mimrrs (gör. mimosz) A mindennapi élet jellegzetes eseményeit megielenítő népi, realista mÍ1 eleinte
rögtönzött, kósőbb irodalmi, kötött formában. Szicíüából és Görögorságból kerül Rónrába, ahol
röüdesen (i. e. |. századtól kezdve) igen népszerúlesz.

Minerva a harc, a tudományok, művészetek és a kézművesség istennője RÓmában, a capitoliumi ,,isten

Triász" egyike (görög: Pallesz Athéné)
misztérium (gör. müsztérion.: titok, rejtély) Az ókorbanezzrl a szóval olyan vallási titkokat, szertartáso,
katjelöltek, melyeket csak a beavatottak ismerhettek, akik titoktartást fogadtak. Sok isten, Így a görÖg
Démétérés Dionüszosz, a római Ceres és Bacchus, a peru§a Mithrász, a kisizsiai Kübelé és Atlisz, az
egyiptoml l§ztsz ü§ztelete tartalmazott misztikus e|emeket.
Mithrász A perzsa eredetű napisten. Tisztelete i. e. I. sz.-tól kezdve elterjedt a római birodalornban.

Mt6r|atész Eupatór YI. (i. e. l l l-ó3) pontoszi király, a rómaiak ádrá,a ellenfele. Uralkoűsának első w-

tizedében megrröveli hatatmát a Fekete-tenger északkeleti tefületének, Kisazsiának és a Balkán félsziget

jelentős reszének meghódításával. Ez felkelti a rómaiak féltékenységét,akik 3 hadjáratot (88-85;
83_8l;7,{_63)vezetnek e|lene, de Pompeiusnak csak az utolsó ütközetben sikerült döntő gyózelmet
aratnia Mithridatész felett.
mitológie (Eöí, müthológia) valamely nép mítoszainak, mondáinak összessége

mítosz (gör. müthosz) isteni lényekről, hősökről, az ősidők eseményeiről szóló monda, hitrege

M16no§zibé Uranosz és Gaia leánya, a kilenc múzsa anyja. (A görög szó jelentése: emlékezet, emlékezes)

Mnester híres táncmüvész Rómában

nores maiorum az ősök szokása, erkölcse

Mucius Régi római plebeius nemzetségnév, leghiresebb képviselői voltak: C. Mucius Scaevola, Porsenna
etruszk király leleplezett merénylője, aki elfogatása után bátorságát es elszántságát azzal bizonyitotta
be, hogy a király előtt elégette a jobb karját majd késóbb a II-I. század fordulóján élt Publiu§ Mucius
scaevola es ennek fia, Quintus Mucius scaevola, mindkettő hires politikus és jogudós.

mulsum (-i n.) méznl vegyített bor

mrmicipium (-i n.) város, szabadváros (Itáliában vagy a provinciákban). melynek lakossága - tÖbbnyire
római polgárjoggal és önkormányzattal rendelkezik
munus (+ris n.) köt€lezett§ég, szolgáltatás, munka, szívesseg, ajándék; ünnepi játék;
munus gladiatorrrrn., gladiátorviadal
,
Múzsák A görög mitológiában a költészet, a művészet és a tudomány istennői, Zeusz és MnémoszÜné
(emlékezet) leányai, akik Helikón, illetve a Parnasszosz hegyén élnek. Nevükből származnak a múze-
um (gör. muszeion :
a múzyik ligete), a muzsika és muzsikus szavaink.
Erató a szerelmi költészet
Euterpé a zele
Kalliopé az epikus költészet
Kleió a tőrénetírás (Clio)
Melpomené a tragédiaínis és a lirai költészet
p olühümnia a himnuszkölteszet
Ter p s z ik hór é a táncművészet
Thale ia a szinMzmüvészet
Urania a csillagászat muzsája

339
 Miikéné (gÖr. MÜkénai,lat. Mycenae) Ókori görög város a Peloponnészoszon,
az argoszisíkság EK_i ré-
szén, AlaPÍtása i. e. harmadik évezredre nyúlik vissza. A görög mondák
mint Agamemnón király szek_
helYét említik. Az i. e, XIV,-XII. században étte virágkorát. A város
maradványait H. Schliemann ré_
gész tárta fel az l876l77-ben yégzett ásatásai során.

Naeviug Gnaeus (i, e. III. sz. 2. fele) RÓma elsőjelentős kölrőinek egyike.
írt tragédiákat, epo§zt a pun há_
borúkról Bellum Poeniculz (A pun háborúról) címmel. Állítólag annyit támaáta
a rendkívül befo|yásos
Metel|us családot, hogy azok a költőt bosszúból börtönbe záratták.
Cornelius Nepos (i. e. kb. 100-25) római történetíró, Cicero barátja. Fő műve
a híres államférfiakról, had,
vezérekről, tudósokról, irókról szóló életrajzi gyűjteménye a De viris illustribus (Híres
férfiakról),
amelYben neves rómaiakat kütföldiekkel állít párhuzamba. A mű egyszerű,
anekdotikus stílusa miatl
igen kedvelt.
Nero, L. Donritius (i, sz. 37-68, császár : i. sz. 54-ó8) Kegyetlenségeiről hirhedtté
vált római császár. Kor-
mánYzásának első Öt esáendejében ugyan visszaállítja a §enatus tekintélyét és
megnyeri támogatásu-
kat, de késóbb zsarnoki féltékenységébenés beteges becsvágyában hivei ellen ro.aut,
es közülüi sokat
meggYilkoltat vagy Öngyilkosságra kényszerit (pl. egykori nevelőjét, Senecát). Sajáthozzátartozóit
sem
kiméli, A néP megnyerésérepazaí cirkuszi játékokat rendez, sót saját költeményeit,
- dalait előadva
- énekeskéntls fellép. Uralmát palotaforradalom dönti meg; menekülés közben ő maga is öngyilkos-
ságra kényszerül. Halála egyben a claudius-dinasztia kihalását isjelenti.

Nesztór GÖrÖg hősmondai alak: Pülosz királya. Részt vesz a kentaurok és lapithák
harcában, később az
argonauták Útján, végÜl majd a trójai háborúban, aho| kilcs tanácsaival
segiti a görögöket. Ró|a ne_
vezzik ma is a társaság legidősebb, bölcs és tekintélyes tagiát
,,Nesztór''-nak.
nimfák (gÖr. nÜmpha) a göróg mitológiában a természetet megszemélyesitő fiatal és szép
istennők; najá_
doknak a vizek, nereidáknak a tenger, driádoknak az erdő nimfáit hivják
Noctes Atticae Gellius művének címe (lásd ott)

nomen (-inis z.) név; nomen est omen: anév-előjel, ,,nevébe n végzete" nomen
; familiare : csa)ádnév; nomen
gentile: nemzetségnév

notreTironienre,,Tirojelei": gyorsírásijelek. Nevét feltalálójáról, a gyorsirás megalapítójáról, a rómar

Tiróról kaPta; aki Cicerónak felszabadított rabszolgaként titkára volt, és ura
beszédeinek lejegyzése-
hez rövidítéseket alkalmazott, hogy azélőbeszédet írásban követni tudja.
Numr Pompilius a hagyomány szerint Róma második királya
OdÜsszeusz (lat. Ulixes) gÖrÖg mondai hős, Ithaka királya. A trójai háborúban
vitézsége mellett |elemé-
nYességével tűnik ki, az ő ötlete volt a faló. A háború befejezese
után l0 évig bolyoingott a tengeren,
mighazaért. Erről szól Homérosz eposla,, az Odüsszeia.
onager/onagrrr (-i m.) vadszamár, hajítógép, kőhajító

Opimius consul i. e. 12l-ben. Consuli évében igen jó bortermés volt

OPs Ősi római istennŐ, Saturnus felesége, később Rhea-val azonosítják. A Földanya, a termékenység, a
bőség, a gazdagság istenasszonya.

orator (_oris rn.) szónok, szószóló, közbenjáró

Orbilius PuPillus (i. e. I. sz.) Horatiusnak, a hires római költőnek nyelv- és irodalom
tanára, akiről mint
,,verekedŐ" (Plagosus) Orbiliusról írt késóbbi rnűveiben. Így maradt ránk azegykori iskolamester
ne"
ve, RÓla kaPta az,,orbilianizmus" nevet a kemény büntetésen és a testi fenyítésen
alapuló nevelési elv.
orbis (-is rz.) kÖr, kerekség, körforgás, világmindenség, égitestek, égbolt; minden kerek tárgy : korong, ke-
rék, karika

340
orHs terrgrum földkerekseg

orgherrsz A göróg mitológia varázslatos dalú énekese, Eurüdikéhez íüződő tragikus szerelmének tÖrténe-
tét az irodalom, müvészetek sámos alkotásban örökítették meg (igy Gluck operája).

orsolya Leánynéva latin ..lJrsula" főnévből(az,,ursa,-ael ,,nősténymedve" kicsinyítőképzős alakja) szár-

mazik. Azókorban Ursa Maior (Nagymedve) és Ursa Minor (Kismedve) volt a Kis és Nagy GÖncÖl
csillagkép neve.

Ostia Római teleprilés a Tiberis torkolatánál, 27 km-re Rómától, Az Ókori RÓma kikÖtővárosa és hadi-
hajó_támaszpontja. Az 1855-ben kezdódő ásaások tártak fel maradványait (fórurr\ szinház, Íiirdők,
vizvezetékek, kikötői berendezések stb.).
jelent)
ovatio (-onisl) zajos ünneplés, viharos éljenzés (eredetileg kisebb diadalmenetet
ovidiusNaso, pubtius(i. e. 43._i.i.sz.l7-18) Az aranykori római költészet utolsó nagy alakja. KÖnnyed-
hangú lirikus, hosszabb költeményeiben sok mitológiai és kultúrtörténeti adatot is feldolgoz. Augustus
a Fekete-tenger partjára, Tomiba (ma: Konstan{a) száműzi, ahonnan hiába kiiLldözgeti kegYelemért
esedezó irásait, melyeket az Epistulae ex Ponto (Pontusi levelek), Tristro (Keservek) c. versgYŰjteménY
íartalmaz.Távolhazájátől itt fejezi b€ életét.Egyéb művei: az Amores (Szerelmek), Ars attwtoria (A
szerelem művészete), a Farli (Ünnepek"1, a Heroitlas (Hősnők levelei). a Meíamorpltoscs (Atvá|tozá-
sok). Az utóbbi a görög-római mitoszok feldolgozásait foglalja magába,
paenula (-ae1,1 körgallér
palatium (mons Palatinus) Róma 7 dombjának egyike, a Forum Romanum kÖzelében, RÓma legrégeb-
fénYŰző Palo,
ben lakott területe. Különösen a császárkorban vált jelentőssé: ide építettéka császárok
középkorban a ,,palatinus" feudális méltÓ-
taikat. (A ma használt ,,palota" szó is innen veszi eredetét.) A
ság: a magyar ,,nádor" latin rnegnevezése is ,,palatinus".
pales A nyájak és a pásztorok istennője. Róma alapításának napján, április 21-én tartják Ünnepet, amelY-
nek neve : Palilia/Parilia.

palla (_ael,) az ókori római nők felső ruhája, hosszú, négyszögű, fehér vag] sárga köpeny
köpönyegszerű ruhadarabja, a kÖzepkorban kirrá,Úyi (koroná-
pallium (_ii z.) Az ókori görögök és rómaiak
zó) palást,
palimpszesarrsz olyan pergamen, amelyre az e|őző írást letörölve újra irhatnak. 1Újabtan kÜÖnféle vegyi
eljárásokkal a letörölt _ tulajdonkeppen: elhalvánltott - szöv€get is láthatóvá tudják tenni.)
Pallas Gadis í) a görög Athéné és a római Minerva mellékneve; Palladis ales: bago|y; Palladis arbor:
olajía ; Palladis ars., szövés-fonás
paludamentum (-i n.) katonaköpeny
pan Mercurius fia, a legelők és az erdők védőistene (gyakran félig ember, félig kecske alakban ábrázo|-
ják), A hagyomány szerint a pásztorsip (pánsíp, szürinx) feltalálója,
panem et circemes! ,,Kenyeret és cirkuszi játékokat!" Iuvenaüs egyik watírájából szriÜÓigévé vált idezet.
Aztalenéző szemléletet szokták vele kifejezni, amely verint a tönpgeknek a legfőbb igerrye az enni-
való és az olcsó szórakozás. Panis mndidus: fehér kenyér; panis secundari*s.' ,,másodrendŰ" (fekete)
kenyér.

.pennmia A római brodalom taítománya, a íiai Dunántúl, Ausztria keleti resze és a Dráva-Szávakőzé-
nek terüetén. pannonia lakói eredetileg illirek (ezek eryik törzséről, a pannonokról kapta
ez a terűet
a latin nevét) voltak, akiket kelta népek igÁzlakle, Pannoniát Augustus uralkodása alatt,
i. sz.9-|2
A Duna határként (limes) fontos szerepet ját§zott
között hódították meg a rómaiak. megerősített
a keleti lovas népek elleni védekezesben. A katonai támaszpontok egyűttalvirá8z'Ő
kereskedővárosok-

34|
 káfejlődtsk(Aquincum,Vindobona, Carnuntum, Scar.bantia,
Savaria, Sopianae, Brigetio, Arrabona, sőt
Sirmiumfmai Mitrovica] a IV. sz.-ban császári székhely). A meg-megújuló
támadások mtatt azy. szá_
zadban a rómaiak feladták Pannonia provinciát. Pannonia Iderior pannonia
pannoniát két részre osztják: - SuperiorTrajanus alatt
Alsó pannonia és Felső pannonia. Diocletianus uralkodása alatt a 4
részre osztott pannonia neve: pannonia prima pannonía
- secunda - p, savia - p. valeria.
prntomimB GÖrÖg eredetű szÓ,sző szerinti jelentése: utánző"
,,mindent (lásd még ,,mímel,,, ,,rrimikri,,,
,,mimika" szavaink). Az Ókori gÖrögöknól és rómaiaknál a szavak nélkül játszó színészt(és
színészi já-
tékot) jelentette . A magyarázatul szolgáló szöveget esetleg a kórus
énekelte hozzá. Malértelme : néma_
játék, vagyis a cselekmények szavak nélküli megielenítése
-
uánzó -
mozdulatokkal.
PaPinianug AemiÜus (140-212) Az egyik legjelentősebb római jogtudós, Septimius Severus császár barát_
ja;Caracallacsászárhalálraitéli.ACorpusIurisCivilisgyűjteménysokidézetet
tartalmazpapinianus
műveiből_

PaPirwz(gÖr. PaPÜrosz,lat. Papyrus -i m.) Azegyiptomi (nilusi) sás, valamint a belőle készült írásra alkal-
mas anYag. Ezeket tekercs alakjában göngyölítették össze. A papirusztekerc§ek
az ókori élet megisme-
résének fontos forrásai. olvasásukkal és értelmezésükkel a
,,papirológia'' foglalkozik
Prrthusok Az Ókori iráni ország, a Kaszpi-tengertől délkeletre levő parthia |ovasnomád lakói. A Szeleuki_
dák uralma alól visszanyerve függetlenségét, Parthia az i. e, III. század
végére hatalmas elő-ázsiai ál-
lammá vált (legnagyobb kiterjedése idején az Indusig terjedtek a birodalom
keleti határai), így Róma
keleti versenytársa lett, ezért hosszas harcokat folytattak egymással,
a harcok és a belső ellentmondások
kÖvetkeztében - Parthia me88yen8ült, elvesztette függetlenségét, es
i. sz. 226-tól beleolvadt a perzsa
birodalomba.
patera (-ael) lapos, ivóedény, áld,ozatiedény, csésze, tii,i
pater familias családapa (a ,"familias'' görögös genitiws)
patronus (-i m.) pártfogó, jogi képviselő

Pau|lus, Lucius Aemilirn, Macedonicus Perszeusz (lat. Perses), az utolsó

makedón király legyőzője (i. e,
ló8. Püdna)
Paulus római lérfrnév,ma: Pál '
Paulus, Iulius (i. sz. IIL század, első fele) jelentős római jogtudós. Papinianus-szal
együtt a ,,consilium
principis" (a fejedelmi tanács) tagia Septimius Severus alatt.
Pex a római békeistennő (gö r. Eirénfl.Augustus óta (i . e.9) az Ara Pacis Augusrae-n (Békeoltár),
a Mars-
mezőn mutattak be áldozatokat a tisáeletére, jelezve, hogy a hosszú polgárháborúk
vérávatarai után
Augustus teremtette meg a békét(Pax Augusta) a római birodalomban.

P€nate§ a római vallásban a család (és az állam) vedőistenei, házi istenek; átvitt
ertelemb€n aházi tílz-
helyet, az otthont is jelentheti.
penna (-ael) szárny, toll; írótoll
peregrinus (-a, um) idegen, külföldi, vándor
Pergamon: Ókori kisázsiai város, azi. e. 283-133 között Kisázsia nyugati részen
fennálló birodalom köz-
pontja. A pergamoni birodalom i. e. l33-ban kerül római fennhatóság
alá, és 13l_ben Asia néven pro_
vincia lesz. Az ásatások során felszínre került leletek egyik legszebbike az i.
e. II. századból származő
Zeusz,oltár, amely az istenek és a gigászok harcát örökiti meg. Híres volt még
könyvtára. 180 körül itt
kezdték gYártani a,,charta pergamena"-t (pergamen),'mely nevét a városról
kapta, A szó eredetileg
finoman kikészitett, Írásra alkalmas bőrt jelentett, melyből a középkori kódexek
lapjai készütek.
Tartóssága miatt még később is erre írák a nemesi kiváltságleveleket.

342
 Pergamum (Homérosznál: Pergamosz) Trója vára
peristylium (-ii n.) az antik építészetbena négy oldalán oszlopsorral körülvett belső udvart jelenÜ

PersiusFlaccus, Aulus(kb. 34-ó2) Római költő, nevét 6 fennmaradt szatiíája őriztemeg. A sztoikus élet-
bölcselet híve, erkölcsi nézetei miatt a közepkorban közkedvelt és olvasott antik lzerzŐ.
petasu§ (-i n.) (úti)kalap

Petronius Arbiter (meghalt i. sz. 66) Római iró, Nero császár kegyeltje, később kegyvesztett lesz es ön-
gyilkosságra kényszerül. Töredékesen maradt ránk szatirikus erkölcsregénye, a ,,Satyricon", melynek
15.,,könyve" különösen híres: Trimalchio lakomája. Petronius a hőse Sienkiewicz: ,,Quo vadis?"
című töíténelmi regényének.
Phaetlrón Héliosz, a napisten fia a görög mitológiában; Phaethontiadesz: Phaethón nyárfákká yáútozott
nővérei

Phaidrosz (i. e. II_I. sz.) a fia€l Cicero egyik filozófia tanára Athénben, Epikurosz taníásainak egyik ne-

ves hirdetője

Phiüpposz (: lószerető) görög férfinév, ma: Fülöp; Több makedón uralkodó neve, közülük leghíresebb
II. Philippos, Nagy Sándor apja.
Philón (i. e. II-I. sz.) a fiatal Cicero egyik tanítója a filozófiában
pila (-ael) mozsár; támasztóoszlop, ólöp; labda
Pilatus, Pcntius Római helytartó Judeában és S zamariábani. sz.26-36. Az evangéliumok szerint - a jeru-
zsálemi zsidók követelésére - ő ítéltehalálra és feszittette keresáre Jézust a Golgota hegyén.
pilum (-i ,?.) hajítódárda. gerely
platón (i. e.427_347) Ókori görög fi|ozófus, az objektív idealizmus megalapítója és legnevesebb képvise-
lője. 387-ben Athénben, Akadémosz lélisten ligetében nyitotta meg az első görög filozófiai iskolát.
plautus, Titus Maccius (kb. i. e. 250-184) Kivá|ó római vigiátékiró, kitűnő stílusművész, mestere a fordu-
latos párbeszedeknek, a helyzrt- ésjellemkomikumnak. Múvei nagy hatással voltak az európai vͧá-
tékirodalom fejlődésére.Moliöre és Shakespeare is tanult tőle. Leghíresebb művei: az Asinaria (Sza-
márvásár), a Miles gloriosus (A hetvenkedő katona), az Aulularia (A bögre), a Trinummus (Három
ezüst), a Captivi (Fof,yok), az Amphitruo stb.

Plinius Secundus, Caius az idősebb (i. sz. 23-79) Római tudós, író és tengernagy. A Vezuv kitörésekor hal
meg. Eletét és halálának körülményeit unokaöccse, az ifiabb Plinius műveiből ismerhetjük meg. A lía-
turalis historiae libri (Természettörténet) című műve kora természettudományos ismereteinek enciklo-
pédiája, a középkori természettudományok legfőbb forrásmunkája.
plinius Secundus, Caius Ceecüus, űabb (i. sz. 61-kb. l 14) Római író, Tacitus barátja. Tiz kötetes levél-
gyűjteményéből a korabeli Rómával ismerkedhetünk meg.

Plotina császárné (i. sz. l00 körül), Traianus császár felesége

Plutarkhosz (i, sz.46_126) görög filozófus és történetiró. Sokat utazik, korának vezető politikusaival
(Traianus, Hadrianus) személyes kapcsolata van. A ,,Párhuzamos é|etrajzok" (Bioí paralléloi) cimű
művében egy_egy híres görög és római államférfi életétállítja egymás mellé. Az Éthika (lat. Moralia) ci-
mű értekezésgyűjteményében filozófiai, erkölcsi, irodalmi és vallási kérdéseketfejteget.
pluto(gör. plutón)az alvilág istene a görög-római mitológiában, más néven Dis Pater, illetve Hádész

Poetovio vagy Petovia, Petuvium Jelentős kelta eredetű város és római légiós tábor a Dráva mentén, a mai
Ptuj (Jugoszlávia). Három Mithrász-templomot tártak fel, Itt született az utolsó római császár, Romu-
lus Augustulus.
343

I
 polenta (ae l) árpadara; jelentheti még a belőie készült ételt : a kását
PolÜbiosz (kb, i. e. 201-120): Górög államférf1 az ókor egyik le§elentősebb,
rendszeres oknyomozó tör_
ténetirÓla. TÚszként kerül RÓmába, ott írja meg 40 kötetes egyetemes történelmi
munkáját.
Pomona a gyÜmÖlcsfák istenas§zonya (a latin ,8om0" :,,fán termő gyümölcs" szóból) (vertumnus, a vál-
tozás istene hódítja meg)
Pompeji: oszk eredetű város Campaniában, a nápolyi öböl partján. Sulla hodítja
meg római coloniának.
I. sz. 79-ben aYezúv kitör駀 követkeaében a várost kb, 2 méteres horzsaká
és 4 m-es hamuréteg te-
meti be, A város 20 ezer lakosának nagyobb része megrnenekül. Ásatások
hozták felszinre a hamuré_
teg alatt konzerválódott város maradványait, melyek az ókori ltália városainak,
az ókori életnek érde_
kes dokumentumai.
PomPeius, Cnaeus Maglus (i. e. l06-43) római hadvezér és politikus. Páyafutását
Sulla hiveként kezdte.
I. e. 7l-ben résá vett a Spartacus vezette rabszolgafelkelés leverésében.
Sikerrel harcol a tengeri kaló-
zokellen. Keleti hadjáratának eredményekónt i. e. 64ben megszerzi a római birodalomnak
Syria pro-
vinciát. I. e. ÓO-ban az első triumviratus tagia lesz, később szembefordul Caesarral.
I. e. 48_ban Phar-
szalosznál ÜtkÖmek meg, Caesar győz, Pompeius Egyiptomba menekül, ahol
orvul meggyilkolják.
PomPonius, Sextus (i, sz. II. sz.)jogtudós. Többek között megída a római jogtudomány történetét, ennek
kivonata a Digestákban található (lásd Corpus luris Civilis címszó).

Pontifex maximus főPap, a papi testüet feje. Augustus óta az uralkodók töltötték b ezt améltóságot is.
(Később a pápák is felveszik ezt a címet.)

Pontifex (-icis lz.) Előkelő főpapi testület tagsa azókori Rómában. Hatáskörükbe tartozotta naptárszer_
kesáés, az időszámitás, az egyes napokhoz fűződő események és tudnivalók
feljegyzese, az évkönyv_
irás, áldozatok bemutatása, temetkezési kultusz stb.

Poppea Sebina i. sz. 62-től Nero császár felesége

potestas patria atyai hata|om, családfői hatalom

prreceptor (-oris n.) tanitó, oktató

Praefectus (-i rn.) magas katonai és polgári rang, jelentése: elöljáró, parancsnok; pra eíectus castrorum: tá-
borparancsnok ; praefectus classrJ., tengernagy; praefectus praetorio : császári testőrség (
cohors praeto-
rlc,/ parancsnoka; praefectus urbilurbis: városi elöljáró, (a consul távollétében
Róma kormá,,rryzója);
praefectusvigilum:tűzoltóparancsnok;praefectusannonae:agabonaügyek
intézője;későbbaprovin-
ciri,Ü< helYtartóit is igY nevezik. (Ma: egyes nyugati
országokban a rendőrfőnök vagy nagyobb területi
egységek [megyék] hivatalos elötjárójának a neve.)
prsenomen (-inis z.) elönév, személynév

Praetor (-oris rz.) A consul után a legmagasabb rangú római hivatalnok. Jogkörébe tartozik az igazság-
szolgáltatás. Praetor urbanus : a római polgárok közótti vitás ügyek, perek
fő bitája; praeror peregrinus
főbírÓ, a római államPolgárok és az idegenek közötti perekben (illetve a nem .ómai átlampo[árok
egymás köai vitás ügyeiben)

Praetorianus (-i rz.) a császári testőrség katonája.

A késő császárkorban igen nagy szerepük volt a csásár
megválasztásában, illetve megbuktatásában, ezért sok kedvezményben részesültek.
prandium (_i n.) villásreggeli (déltájban fogyasztották)

Pdapls DionÜszosz és Aphrodité fia, a termékenység istene. Védelme alatt álltak

a kecske_ és juhnyájak, a
méhészet, kertészet, szőlőtermelés, halászat. Szobrait madárijesztőül
állitották fel a kertekben, gyü-
mölcsösökben.

34
hinceps i. sz. I. sz.-i római grammatikus neve
princeps (-ipis lz.) Jelentése: a legelső, főnök, vezető, valaminek a feje, eredetileg ,,princeps senatus" (a se-
natus első tagia), később: fejedelem, császár, uralkodó. Erről a szóról kapja nevét a csásárság első
szakasza,a ,,principátu§", amikor a császár a köztársasági alkotmány névleges fenntartásával mint a
senatus ,,első" tagia gyakorolja az egyeduralmat. Princeps iuventutis az ifiúsag yezÉtője (eredetileg a
patriciusi lovasság vezetője, utóbb kitüntető cím, melyet a császári család fiatal férfitagjai viseltek).
pnincipalis (-e) első. eredeti; iejedelmi, császári
pro arls et focis szó szerint: ,,az oltárokétt és a tűzhelyekért", azaz,,ahazáért és a családért" (ti.

harcolunk)
probatio (-onis/) bizonyítás, bizonyíték
propertiug Sextus Aurelius (kb. i. e. 49-1 5) Római elégiaköltő, Maecenas kÖréhez tartozott. Cynthia irán-
ti szenvedélyes szerelmét és csalódását énekelte meg elégiáiban. Augustus kívánságára néhánY római
ünnep eredetét is megírta.
proscaenium (-ii n.)A szinpad egyik része, előtere, a sánfalak és az orchestra közötti - többnYire magasÍ-
tott _játéktér. A mai szinhazban a függöny és az:;nekali árok közötti szinpadrész. Innen kapják nevÜ-
ket a színpadhoz legközelebb eső páholyok is: proszcénium páholy.
proscriptio (-mful) ,,kiirás" ; A halálra vagy vagyonelkobzásra - es€tleg mindkettóre - Ítéltpolgárok név-
sorának közzétét€le, kifügge§ztése. I. e. I. sz.-i polgárháborúkban a wőztes pártok ellensegeik névsorát
közzé^ették, azzal a meghagyással, hogy bárki megölheti a névjegyzékben szereplőket, es senki nem
nyújthat számukra védelmet. Sok kiváló római pusztult el igy (pl. Cicero is).

provincia (-rc í.) Az ókorban a római brodalom fennhatósriga alá került - az Appennin-félszigeten kivÜl
eső - tartományok neve, melyeket a senatus (később a csíszár) által megbízOtt helytartó (proconsul,
propraetor) kormányzott. Ma: a fővárostól távol eső országrésá hivják Így (innen a ,,provincializmus'),
illetve egyes európai államokban közigazgatási területi egysegek* is így neveznek.
Publius (rövidítve: P.) római praenomen

Pubülius Syrus (i. e. I. sz,) Antiochiából származó mimus-költó és előadóművév. Korában híres volt rÖg-
tönzéseiről. Műveinek töredékeit, az életbölcsességeket tartalmazó aforizmáit ,,S€ntentiae" címmel
gyűjtötték össze és adták ki. A középkorban igen kedvelték.
pugillares (_ium z.) irótáblák, jegyzetkönyvek
Pulmentum (-i n.) (vagy pulpamentum) hússzelet, húsétel
pu|s (tis/) (bab)lisáből ké§zült kása, sűrú pepes étel
prrpt Gae"[) baba, játékbaba

Piidna (lat.: Pydna) makdőniai kikötőváros, ahol Aemilius Paullus i. e. 1Ó8-ban legyőzi Pcrszeusz (lat.
perses) makedón királyt. A győzelem a makedón kirriilyság megszíinésétjelenti (l'l{l-tól már római
provincia).
piitatlesz A görög mondavilágban Agamemnón egyik nővérének (Anaxibia) a fia. aki hú kísérője a házuk-
ban felnövekvő unokatestvérének, oresztésznek.

Pylades a pantomimus egyik meghonosítója Rómában

pürrhosz(lat. Pyrrhus,l.e.307J72)agörögÉpeiroszkirálya(i. e.292*272). A Földközi-tengeí nyugati
medenéjében hatalmas birodalmat kiván létrehoni.Ezért28D-ban hadjáratot indít RÓma ellen. Soro-
zatos győzelmei után 275-ben Beneventumnál olyan súlyos vereséget szenved, hogY kénYtelen feladni
hódító terveit, és elhagyja ltá,liát. A róla elnevezett,,pürrhoszi győzelem" az aránytalanll nagy vér-

345
 áldozatokat kÖvetelŐ, nem végleges győzelmet jelenti. (,,Még egy ilyen győzelem, s nem marad
kato-
nám" - jelentette ki maga az uralkodó a saját ,,diadaláról'',)
quadriga (-ael,) négyesfogat (egy sorba fogott 4lő által vont kocsi)
quaestio (-onisl) keresés, kérdezés,bűnvádi nyomozás, törvényszék
quaestor (_oris rn-) vizsgálóbiró, penzügyi tisztviselő

Quintilianug Marcus Fabius (kb. 30-96): Hires szónok, i. sz. 68tól az első államila g fizetettretorika tanár
RÓmában. Domitianus alatt a császári udvarban él mint nevelő. ,,Institutio oratoria" (Szónoki
neve-
lés) című műve az ékesszólás kitűnő tankönyve, rnelyben elsősorban Cicerót állítja peldaképül.
A t0.
kÖtetben értékesjellemzéstad a görögJatin irodalom számos egyéniségéről.Nagy hatással
van a hu-
manistákra és a késői századok szónoki nevelésére.

Quintipor Mőra Aranvkoporsó cimű regényének egyik férfiszereplője

Quinfus (röviditve: Q.) római praenomen (ielentése: ötödik)
QuirinaÜs RÓma hét dombjának egyike. Nevét az ősi római hadistenről, Quirinus-ról kapta, akit később
Romulusszal azonosítottak.

Quirites római polgárok

,Quousque tandem abutere, Catilina, patientia nostra?' (Ugyan meddig élsz vissza türelmünkkel, Catili_
na?): cicero catilina elleni híres vádbeszédének - szállóigévé vált kezdő mondata,
-
Q. Remmius Palaemon (i. sz, I. sz.) neves római pedagógus és grammatikus
Remus Romulus ikertestvére (lásd ott)
Renáta latin eredetű |eánynév (a renascor, renasci, renatus : ,,újra megszületni, újra nőni'' igéből)
retigrius (-ii n.) gtadiátor, aki hálót igyekezett ellenfelére dobni, s azzal földre rántani

reus (-i z.) vádlott

rex (regis zr.) király ; Rex bibenü: ,,az iálozás kirá,lya", ünnepi lakomák alkalmából az
italt kínáló (és jól
bíró) vezéregyéniség
rheda (raeda -ael,) kelta eredetű szó: négykerekű utazókocsi, melyet a raedarius (kocsis) hajt
Rhodosz (lat : Rhodus) Sziget és város az Egei-tenger kijáratánál, Kisázsia délnyugati részén,
híres kikötő_
és kereskedő város, Ókori kulturális központ, neves szónoki iskolával. A kikötő bejáratánálemelkedő
hatalmas,szobor, a rhodoszi ,,Colossus", az ókori világ 7 csodájának egyike.

rica (-ael) négyszögletes kendő

ricinum (_i n.) fejkendő, fátyol
ricinum flammeum sárga (,,lángszinű") fátyol
rogatio (-onisl) kérdés,törvényjavaslat, indítvány
Romulrs A római hősmonda szerint RÓma alapítója és első kiúLlya (i. e. 753_7lQ, Mars hadisten és Rhea
Silvia gYermeke, Numitornak, Alba Longa királyának unokája. A hagyomány szerint Numitor vetély-
társa kitéteti Őt csecsemőkorában ikertestvérével, Remusszal együtt a megáradt Tiberisre.
Itt egy nős-
tényfarkas szoptatja, majd egy pásáor (Faustulus) talá|ja meg és neveli fel az ikreket. Róma
alapjainak
lerakásakor az ikertestvérek kÖzött viszály támadt, mely Remus halálával végződik. Uralkodása
alatt
tÖrtént a ,,szabin nők elrablása", az aákövető háború a két nép közötti bekekötéssel
ér véget, majd a
két nép összeolvadását eredményeá.

346
Roscius, Quintus Gallus Commdus (i. e. I. sz.): római színész, Cicero barátja és tanítómestere a ,,declata-
tio"-ban (: szónoki előadás)
Ro§tra (_orum n.) A római Forumon levő nyilvános szónoki emelvény. Nevét i, e. 338-ban kapja, amikor
C, Maenius a szószéket alegyőzött Antium város hajóinak ,,rostrum"-aival (rostrum, -i n :
bajőorr)
diszitette.
sagum (i n.) katonai köpönyeg

Sallustius Crispus, Caius (kb. i. e. 8G35) Római néppártipolitikus és tórténetiró, Caesar híve, akinek a ha-
lála után visszavonul a közélettől és tórténetírással foglalkozik. Egyik legkiválóbb római stiliszta, nagy
hatással van az utókorra. Míivei a De bello Jugurthino (A lugurtha elleni háboruról) és De coniuratione
Catilinae (Catilina összeesküvéséről).
salus (-utisl,) egészség, jólét, üdv, üdvözlet

sanülium (-ii z.) szandál, könnyű lább€li (görög eredetű szó)

Sgrtnentus a ,,scurra" (bohóc, naplopó) neve Horatiusnál

Saturnalia Saturnus dec. l7én kezdődő üdám, karneváli hangulatú ünnepei. Ezalatt minden állami hiva-
tal szünetelt. Az egykori aranykori egyenlóség emlékére a házirubszolgák ilyenkor kiváltságokat é|vez-
nek, ajándékokat kapnak. (A mi karácsonyunk - Sálveszterünk őse.)

Saturnus Ősrégi itáliai isten, latium mesés k iríiya, azistenek ősatyjaként tisztélték, a görög Krorro.s"ál
azonosították. Uralkodása alatt élte az emberiség az,,aranykorát".

Satyricon Petronius Arbiter műve (lásd ott)

Savaria (Sabaria) város Felső-Pannóniában, a mai Szombathely

Scarbantia város Felső-Pannóniában, a mai Sopron

Scipio (Africanus Maior), Publius Cornelius (kb. i. e. 235-183) a második pun háboru idején, mint a római
seregek parancsnoka i. e. 2li+ől Hispaniában harcol, elfoglalja Új-Karthágót, majd te§esen kiszorítja
a punokat Hispaniából, Később partra száll Afrikában, és Zámánál (i. e. 202-ben) megsemmisíti Han-
nibál seregét.
Scipio Aemitianus (Africanus Minor), Publius Corneüus (i. e, l 85-1 29) a 3. pun háború idején i. e. I47-íől a
római sereg főparancsnoka. l46-ban elfoglalja és a földig lerombolja Karthágót.
scorpio (-onis z.) skorpió; hajítógép; Skorpió-csillagkép
scriptio continua: folyamatos írás
scurra (-ae m.)léhűtő, piperkőc, naplopó, tréfamester, bohóc
secundus (a, -um) következő, második, másodrendű, szerencsés, kedvező
sella curulis a legfőbb római tisztviselők hivatali szeke
senio a játékban a hatos szám mint dobószám

senrtus (_u§ m) a szenátus; A §enatorok testüete a köztársaság korában a rórnai politikai élet legfőbb irá-

nyitó szerve. Hatásköre egyaránt kiterjedt Róma kü- és belpolitikájára, sót a népgyűlésekenmegsza-
vazott törvények jóváhagyása is a senatust illette. A császárkorban hatásköre nagyon leszűkÜt, bár jo-
gai forma szerint megmaradtak, az állam vezetése a c§ászár kezóbe került, ós a senatus tagiait is ő ne-
vezte ki.

§PQR a Senatus Populusque Romanus kifejezés rövidítése; (ez állott a római szenátusi határozatokon)

347
 Seneca, tocius AnnreÜs (i. e. 4-i. v. 65) Filoófus,
dnímaíró, Nero császár nevélője (k€sőbb első áldoza_
tainak egYike), Filozófiai munk ái: Consolationes
(Vigasztaláso k), De tranquitlitate animi(A telki nyu_
galomról), De vita beata (A botdog
életről), Epist)be ad Lucilium (Erkölciilevelek),
rales (TermészettudománYi kérdések). Quaestiones natu_
szatináj a az Apocolocyn os,,§ (Az i§teni
Tragédiái' a Medea, Phae&a, Eercuks, oedipus, Claudius ,,tökkéváiása,,).
Agamemnon, Thyestesnagy hatást gyakorolnak
sőbbi - főIeg a francia klasszikus a ké_
drámairodaloára.
-
seiltentia (-ae f,) ítélet.vélemény,később
szálóigévé vált jeles mondás
SePÍimius Severus (i, sz, l4L2ll)A római birodalom első katonacsris zára, rrllntpannonia
l93-ban a Carnuntumban állomásozó légiók kormányzdát
kiáltják ki császárrá. Megerősíti a provinciák
kormányzatát, Úiiászervezi a császári testőiséget, katonai
so"kat épittet. (Uralkodása alatt és
működnek a csásárkor legkiválóbb jogászai: megbizása alapján
Papinianus, Ulpianus, P;ir;.r'-
se*lis (-e) Meltéknévi alakja a servus (-i m) :
,,rabszolga" főnévnek. Jelentése: (rab)szolgai.
Serüus (rövidítve §er.) római férfinév,paenomen
§ervius Tutlius RÓma legendás 7 királyánakegyike
(i. e, 578-534). Neki tulajdonitják
Új besorolrisát (vagYoni helYzet es a város lakosainak
hkótertilei alapjrin; centtirlakba. A hagyomány
fallal arómai7dombot. szerint ő véteti körüt

servus ÜttcratG Írá§tudó (és irodalmi műveltséggel rendelkező) római rabszolga; gyakran rábiaák
a
gyermekek nevelését, tanítását, sőt fel is szabadítják.

sesúertius (-ii n.) római ezüstpénz (értéke 2,5 as)

§etia boráról híres viiros Latiumban (,,vinum Setinum'' )
-Sextus (röviditve:
§. vagy §ex.) római férfinév(,,hatodik'' fiú)
sibylla (-ael) jósnó A leghíresebb római jósnő; cumae-ban müködött, ő kalauzolta a monda szerint
Aeneast is az alvilágban. ,,Oracula Sibyllina" : többnyire hexameteres lormában elmondott, homályos
értelmű jóslatok.

Sienkiewicz, Henryk (l84G19ló) Nobel-díjas (1905) lengyel regényiró. Történelmi tárgyú regényei kózül
hires a római császárkorban játszódó ,,Quo vadis?''.
sinus (-us lz.) öböl; a tőga ,,z*be"
Sirmium város AlsÓ-Pannóniában, aSzáva mentén (a mai Mitrovica helyén), a IY. században császári
szekhely

Sirnio (-misl) az egykori Lacus Benacus (a mai Garda-tó) déli részen fekvő félsziget, Catullus szülő_
f<ildje

Siscia város Pannoniában aSzáva mentén (a horvát §isak városa)

socius (-ii z.) társ, szÖvetséges , (Korábban a Latiumon kívül lakó itáliai szövetségeseketjelenti, később
-a
szóvetséges háboru után - azl.tátlián kivül lakó meghódítottakat.)

solariun (-ii z.) napóra (elenthet még lapos háztetőt; erkélyt)

solstitium (_ii z.) nyári napforduló; nyár, hőség
§opianre város az ókori Pannoniában (a mai Plcs)
Sosius római családnév Neves tagiai Horatius idején könyvkereskedók voltak; a köItő többször is meg-
emlékeák róluk költeményeiben.

sPhaeristerium (-ii z.) (gÖrÖg eredetű wÓ) olyan termet jelent, ahol különféle labdajátekokat játvanak

348
spinr 1-ael) így neveaék a római circus közepén végieüúzódó'ialat, mely a porondot két egyenlő reszre
osztotta, (eredeti jelentése :,tövis). A fal két végen kúp alakú oszlopok álltak ( ,,meta" ) , melyeket - álta-
lábal - hétszer kellett a versenykocsival megkerühi.'
sportula (ael,) kiskosár, ételes kosár, ajándék. A benne feltálalt hideg ételt ,,sportella"-nak nevezték,
(sporta, -ae f. = vesszőkosár).

Spurius (rövidítve: Sp.) római férfinév I

§tatius P. Papintns (i. sz. 40_96) Római költő és tanító, számos költői verseny győáese. Eposzainak és ,§Ú
vae (Erdők) című alkalmi versgyüjteményének nagy hatása van a középkorra.

stilus (-i m; A sző íróvesszőt jelentett, melynek hegyes végevel a viasztáblára Írtak, lapos végévelpedig a
hibákat elsimították. Atütt értelemben jelentheti a fogalmazismódot (§őt vi§elkedésmódot is); stilum
accepit :,,tollat ragadott"

stola (-ael,) hossá felső női ruha

stopidus (-a, -um) zsibbadt, merev, elkábult, meghökkent, ostoba, buta

Suetonius Tranquiuus, Crius (kb. 70_1zlo) Híres római történetifó, az ifiabb Plinius barátja, Traianus
a|att

a császári kancellária vezetője. Művei: De viris illustilbus (A híres férfiakról) és a De vita Caesarum
(Császárok élete): ez utóbbi a 12 császár é|etrajzát tartalmazza, Caesartól Domitianusig.

Suffmus (i. e. I. sz.) íűúapoéta,Catullus kortársa

gaz-
Sybaris költött fiúnévHoratiusnál. Maga a §zó a tarentumi öbolben levő, görög alapítású (i. e.709)
dag kereskedőváros neve, melynek lakói fényúzésükről és elpuhultságukról voltak híresek.

Szaórok mondabeli lények, félig lóalakban ábrázol1ák őket. Dionüszosz vidám kísérői,a természet vad,
nyers erejének megszemélyesítői, akik olykor a nimfákat üdözik szerelmükkel. Később kecskealakban
ábrazolják óket, spánkiserőilesmek. A rómaiak FaunusszaÍazonositják Őket. (A szatír-játékokban
Ők

alkotják a kórust.)
Szeirón (i. e. I. sz.) eiikureista görög bölcselő, Vergilius mestere a filozófiában

Szerapisz Egyiptomi istenség, a Ptolemaiosz-dinasztia uralkodása idején a birOdalom f6istene lesz. FŐ-
tisztele-
temploma a memphiszi Serapeum. Misztériumokkal kísértkultusza a hellenimlus idején Iszisz
tével együtt terjed el Görögországban, Itáliában, Germániában, sőt Pannóniában is.

Sziheszter római eredaű. férfinév(a silva, -ae f. : ,,erdő, vadon" jelentesü szó melléknévialakjából)

Szophía a ,,bölcsesség" jelentésü görög szóból származő női név: Zsófra

(Cae-
Sószigenész (la t; Sosigenes i. e. I. sz) Alexand rlrábó| származó görög asáronómus és matematikus.
sar hívja Rómába, hogy a Julianus_naptár összeállitásánál és bevezetésénél tanácsadója legyen..

Sárabón (kb. i. e. ó3._i. sz. 20) Sokat olvasott, nagy műveltségúgÖrÖg tÖrténetíró és fÖ|drajztudós. Be-
utazza csaknem azegészakkor ismert világot, hogy ne csak olvasmányai, hanem személyes élményei
alapján írja meg művét, a,,Geographika"-t. Ebben az egyes területeknek nemcsak a fÖldrajzi sajátossá-
gait, hanem történelmi és kultúrtörténeti nevezetességeit is leirja,

tábeülGrcl) táblácska, többes sámban: levelet, okiratot isjelenthet. (A tabuh szó - melyből a mi "áb.
la" szavunk is származik - kicsinyítőképzős alakja.)
taberna/taverna (-ael) kunyhó, bolt, műhely, kocsma, cirkuszi nézőtér
tabernae librariae könyvesboltok

tabula cerata viasztábla, amelyre a rómaiak kihegyezett Íróvesszővel, a stilus-szal irtak,

349
 Tebula Peutingeriana Konrad Peutinger-rBl, egy XVL századi
augsburgi nagyműveltsegű humanistáról
kapta a nevét, aki ezt a régi (ILIII. századravisszamenŐ) római útiterképei
lemásolta. (MegtaláLlható
az Osztrák Nemzeti Könyvtárban, Bécsben.)
tabularirrm (-ii z.) levéltár, archívum

Taciúus, Publius CorneÜm (kb. 55-120) A legnagyobb .ómai történetíró,

97_ben consul, majd Kisázsia
helytartója. A De vita et moribus Iulii Agricolce (Iulius Agricola élete jelleme)
és című könyvében apó_
sának, Britannia egYkori helytartójának éIetíajzát írja meg, akit a régi
ómai patrícius eszményi meg_
testesítőjének tart- Dialogus de oratoribus (Besúlgetés a szónokokról)
cimű művében szónoklástani né- .
zeteit fejti ki, Két nagyjelentÓ§égű történelmi műve: Historiae (Történetek)
és az,Ánnales@rkö;;;;k)
a császárkor tÖrténetéről szól Augustus halátától
Domitianus meggyilkolásáig (i. sz. 96.), de csak töre-
dékesen maradt ránk. Jellemzéseinek drámai ereje, stílusának tömörsége
igei nagy hatást gyakorol az
utókorra, ítéleteisokáig meghatározták történelemszemIéletünket.
talus (-i z.) csont, boka; kocka (talis ludit = kockázik). Olyan kocka, amelynek két oldala legömbölyített
volt, igY dobásnál csak a másik négl oldalára eshetett, ezeken számok voltak (1,
3, 4, 6), Egyszerre 4 db
dobókockávaljátszottak, szerencsés dobásnak számított (Venus vagy iactus Veneris),
ha mind a 4 koc-
kán más-más szám került feliilre. Szerencsétlen dobás volt, ha valamennyi
kocka ugyanazt a számot
mutatta; ezt nevezték cazis (kutyá)-nak (ásd ott).
Tanagra Kelet-Boiotia városa (itt győzték le i. e. 457-ben az athénieket
a spártaiak). Híres terrakotta figu-
ráiról, melYek az ásatások sorrin sirokból kerültek elő. Ezek a napi é|et esemén}eit
ábrázolják. ltyeriti
pusú, festett, főleg női figurákat megielenitő kisplasáikai alkotásokat
erről a városról nevezzük ,,ta-
nagra szobrok'lnak.
Tarentum (ma Taranto)I. e. zOs-ben spártai görög gyarmatositók alapították, virágzó kikötő- és kereske-
dőváros DéllLáliában a Tarentumi.öból partján. Hosszú időn keresztül védi
függetlenségét a terjeszke_
dő rómaiakkal szemben, akik csak i. e. l23-ban foglalják el. Később bizánci,
l,ongobárd, arab, majd
normann hódítók birtokolják.
tava§4ont Az ekliPtika és az égi egyenlítő azon metszéspontj_a, ahol a látszólagos
évi mozgását végző Nap
miircius 2l-én taítőzkodik, és az égi egyenlítőn Délről Északfelé halad át.
Tellus (-urisl) a FÖld-istennő (közfőnévként is használják:,,föld, talaj, vidék, birtok, tartomány,,
értelemben)
tepidarium (-ii z -) (a tepidus , -q, -um -- ,,Iangyos" melléknévből) A fürdők langyos vizű medenéjét jelen_
ti, illetve aá a termet, ahol ilyen medence van.
Terentius, Publius Afer (kb. i, e. 195-159) Karthágói születésű,
afrikai származású rórnai vígiátékiró,
Rabszolgaként kerÜl Karthágóból Rómába, majd felszabaditása
után a Scipiók baráti körében meg_
ismerkedik a hellenisztikus gÖrög kultúrával. Nagy hatással van rá
Menandrosz, a hírésgörög dráma_
ÍrÓ, Vigiátékai: Ándria(Azandroszi lány), Heautontimorumenos (Az
önkínzó), Eunuchus(A herélt),
Adclphoe (A testvérek), Hecyra (Az anyós), Phormio (Az élósdi).
Terminrrs (-i rn.) a határok védőistene, akit a parasztok igen iisaelnek. (ünnepá,
a ,,Terminalia,,-t február
23-án tartják.) Maga a ,szó határkövet jelent, a mai nyelvhasználatunkban:
határidőt, kiszabott időt,
haÜirpontot, illetve meghatározást; ,,terminus technicus': műsió, szakkifejezés.
(Ezekkel foglalkozik
a terminológi4 a szakszókincs-, a szaknyelvtudorrrány.)

Terpszikhoré a tánc és a kardal múzsája (nevének jelentése: tánckedvelő)

terrrkottr (égetett ftild) éEetett, mázatlan cserép, az agyagmüvesség legkorábbi

terméke

350
t€frrmare (terra marna: kövér, zsíros föld) Észak-Olaszorságűjabb kőkori, rézkori és bronzkOri tele-
püéseinek neve. Jellegzetességük az egymásra épüt cölöpépítmény-rendszer. Ezt a II. évezred vegén a
,,villanova" kultúra váltja fel.
terra sigitlata Római kori vörös mázas, domború diszítésekkel ellátott, égetett agyagedényfajta, vÖrÖs szi
nű. (Magyarországon is találtak az ásatások során ilyeneket: Aquincumban is gyá|rtották.) lrghíre-
sebb itáliai előállítá§i helye az ókori Arretium (ma Arezzo).

Tertulüanu§ Quintus Septimius Florens (kb. i. sz. |&.220) keresáény egyltázi lrŐ. Karthágói szÜetésii
előkelő, múvelt pogány család gyermeke, felnőtt korában tér át a keresáény vallásra, és lesz a latin
nyelvű keresztény hitvédő iroda}om egyik jelentős képviselője.

tessera (-ael,) jelentései : l , négyszögletű kő- vag} fadarab, ismertetőjegy, igazolvány (pl. ingyen
gaboná_

ra, szinházlátogatásra való jogosultság igazolásához);2. katonai parancs, jelszÓ; 3, játékkocka (resse-

ras iacere, mittere; tesseris ludere = kockázni).

Teutoburgi-erdő (Teutoburgiensis sahus) Hegyvonulat Németorságban (100 km hosszu, 7-15 km'szeles,
átlag 15G-200 m magas). I. sz. 9-ben Arminius (Hermann) germán hadvezér itt semmisíti meg a Quinti,
lius Varus által vezetett római seregeket.
(i.
tbeatrum (-i n.) sznház(görög eredetü szó); Azelső allandó kőszínházat Pompeius építteti RÓmában
e. 55.). Augustus nevéhez fűződik a Marcellus-szilház épitése (i. e. l 1), ennek nézőtere három emeletes.

í.) (a gőrög thermosz : ,,meleg" jelentésű melléknévből) a római nyilvá,rros

therma€ (_rrum fÜrdők elneve-
zése, hőforrások neve. Mai nyelvhasmálatunkban ebből származrlak a termál, termosz (hőPalack)
szavak, illetve valamennyi ,,termo_" előtagú összetett szó: pl. termodinamika, termonukleáris, termo-
meter stb.
Theodosiuq Flavus (vagy,,Nagy Theodosius" i. sz. 34'|*395) római császár 3'19-től. A 382-ben kÖtÖtt bé-
kéve1 _ egy időre _ megáLllitja a gótok támadásait, és egy részüket letolepíti a birodalom terÜletén.
Leverve Maximus és Eugenius ellencsászárokat (388-ban, ill. 394ben), fiai kÖzÖtt osája meg a biroda-
lom kormányzását: Honorius kapja a nyugati részt, Arcadius pedig a keletit. Ez a kettéosztottság halá-
lával véglegesséválik (395). Az utókortól a ,,Nary" melléknevet ÍŐleg azért kapja, mert mint mélyen
vallásos uralkodó, ő teszi a kereszténységet állámvallássá, s ezze\ egyidejúleg betiltja a pogány (ill. eret-
nek) vallások gyakorlását a római'birodalom területén.
II. Theodosius (i. sz. 't08-450) Nagy Theodosius unokája, ,t08-ól a keletrómai birodalom császára, He-
lyette először leánytestvére, Pulcheria, később pedig felesége, Eudoxia uralkodik. Gyámja, Anthemius
sokat harcol a hunok ellen. 438-ban kiadja a ,,Codex Theodosianus"-t, mely a 313*438 kÖzÖtt kiadott
császári rendeleteket íarta|mazza.

thürszosz Qat. thyrsuq -l rt.) repkénnyel és szólőlombbal körüfont bot, melyet Bacchus
(DionÜszosz) tisz-
teletére rendezett ünnepeken az isten papjai hordoztak

Tiberius (rövidítve: Ti. vagy: Tib.) római férfinév,praenomen

Tiberius, C,leuüus Nero i. e. 42._i. sz. 37) római cs ászár i. sz. l4-tól. Augustus csásár mostohafia, egyben
(

leányának, Juliának harmadik férje. Hadvezeri képességeit bizonyítja azaíménai hadjárat (i. e. 20), a
(i. sz.
germán törzsek (i. e. 15-8), valamint a majnai és dunai limest védő,lázadó római légiók leverése
6_9). Augustus halála után trónra lépve, erőskézzrlkormányozzaa birodalmat, kor|átozzz a §enatu§

befolyását, ezért az utókor meglehető§en negatív képet őriz róla,

Tiro, Marcus Trrllius (i. e. 103*i. e. 4) Cicero felszabaditott rabszolgája (i. e. 53-Ól), inagántitkára és bi,
(takhÜgraphin és a
zalmas barátja. Gyorsirási jelekkel ő jegyÁ le beszedeit, így őt tartják a gyorsírás
sztenographia) feltalálójának, bár ilyen irá,rryú munkásságának megvoltak már azelőzményei. cicero
halala után rneg irja életrajzát _ metyet Plutarkhosz is felhaszná -, kiadja szónoki beszedeit, Összegyűjti
és rehdezi leveleit.
351
 Tibilus, AJbius (i. e. 50-es évek - 19) A római elégiaköltészet egyik legnagyobb mestere, Messatla
koltői
kÖrének tag|a, HoraÜus barátja. Elégiában a falusi élet bekéjét, és a Delia,
illetve a Nemesis iilnéven
emlitett nő iránt érzett szerelmének örömeit és csalódásait irja meg.
titrrlus (-i zz.) felirat, kitüntető elnevezés, cím, dicsőseg, megszólítás, ürügy (lásd
a magyarban: ,,tituláLl,, :
valaminek nevez és a ,,titulus" :
megszólítás, cimzes jelentésű szavainkat)
Titus (óvidítve: T.) római férfinév,praenomen

fr'* Tr:]|o"
V*lasirnnus (i. sz. 39-8l) római császár (7},81). Apjával, Vespasianusszal együtt résá vett
zsidó háborúban (66-73), majd miután Vespasianus elfoglalja a császári trónt, Titus palesáinában
a
a
harcoló római seregek fővezérelész, 70-ben elfoglalja és lerombo§a Jeruzsálemet (ennek
a győzelem,
nek emlékétőrÁ ma is látható diadalive [,,arcus triumphalis"] a Forumon).

toga (acl) tóga, kÖntÖs; toga picta: festett tóga; toga pulb: sötét szinű tóga; toga praetexta: biborszegé-
lYŰ tóga; toga candida: fehér tóga (innen a ,,kandidátus"
- eredetileg = ,jelölt" _ szavunk); ,ogo ,ridi
da.'sÖtétszínŰ, szó szerint: piszkos tóga, agyász jele; toga virilis: férfrűiga, amelyet a római polgár
nagy-
korúságának eIérésekor - 17 éves korában
- öltött magára
torques/torquis (-is l) nyaklá,,rrc, vitágfiúr ;járom, iga
totematermészeti népeknéla nemzetség vagy a törzs ősének tekintett állat (esetleg
növény), illetve azeú"
ábráZoló vagy jelképező trá,,rgy (pl, az indiánoknál az oszlop)
toíemizmus a vallás egyik legősibb formája, a totem tisztelete, a tőle való leszármazásnak
a hiedelme.
A totem nem isten, de a hiedelem szerint segíti a,,1eszármazottait'.
Traianrrs, Marcus Ulpius (i. sz. 53-117) Nervától örökbe fogadott, Hispaniában
§zületett római császár
(98-1l7) A senatustól az,,Optimus Princeps" (leg|obb fejedelem) nevet kapja,
A római birodalom, Dá-
cia, Armenia és Parthia meghódításával, az ő uralkodása alatt érte el legrlagyobb
kiterjedését.A biro_
dalom belső rendjének megsálárdításira törek§zik, átszervezia Rajna és a Duna
menti légiókat, ren-
delkezéseket hoz a mezőgazdasági vá,Llság leküzdésére,támogatja az építkezéseket(Forum
Traianum,
Basilica UlPia, Bibliotheca lJlpia Rómában), Uralkodói alapelveit az ifiabb pliniussza1 (Bithynia
kor_
mány zőjával) folytatott levé|váltásából is megismerhetjük.

triarius(-ii m-)(a tres, tria : ,,háro:n" szóból) A római légiók tegidős€bb, tapa§ztalt harcosái,
nevüket
onnan kaPják, hogy a csatarendún a harmadik helyet fogtalják el. Rájuk a csata döntő pillanataiban
kerÜ sor. A,,Res ad trialios rediit" aztjelenti, hogy a csata kimenetele válságosra fordult,
és minden
tartalékot be kell vetni. (Szó szerint: a triáriusokra kerül sor.)
tribunus (-i n.) az Ókori RÓmában különféle testületek elöljáróinak és a katonatisáeknek
a neve; ,rj,buru,
plebis.: néptribun, a plebeiusok által válasáott tisztviselő, i. e. 490 óta ő képviseli
a köznép érdekeit a
patríciusokkal szemben. Érenként először kettőt valasztanak, később számuk lo-re
emelkedik. sze-
mélYÜk ,sacrosanctus" (szentés sérthetetlen), a senatus határozataival szemben joggal (:
,,veto,, meg_
tiltom, ma: vétÓ) rendelkeznek. Bármikor összehívhatják a népgyúlest.A császárkorban
ez a hatáskör
tribuniciapotesías 'cimén acsászártl7leti;tribunusmilitum: katonai tribunus, a légiók legFóbb
tisztje.
Minden légióban 6-6 tribunus militum van, kettesével 2.-2 hónapra kapnak beosztást, (Ezeket
olykor
consuli hatalommal is felruházzák: tribunls militaris consulari potestate.\
Tribonianusjogtudós a VI. században és - Justinianus császár alatt- állami főtisztviselő:
,,quaestor sacri
Palatii",(a császárjogi tanácsadója és a császriri rendeletek előkészitője), a ,,Corpus Iuris Civilis,, tör-
vénygyűjtemény egyik főszerkesztője
tíibus(-u§l)tÖrzs(atres,tria:,,háíom" vóbót).Eredetilegvalamennyi rómaipolgárhárom,,tribus,,_ba
tartozott. I. e.5. században azután 4városi és l 6 vidéki tribus létesü, ahová a po|gárokat _ lakóhelyük
szerint,, beosztják. Később a területi hóditásokka| és a polgárok számának növekedésével ,_
i. e. 24l-re
- a tribusok száma eléri a 35-öt. Ezltán már az új polgá,rokat is a meglévő tribusokba osztják be.
352
 l
,i

triclinium (ii n.) háromszemétyes kerevet, ebedlőparrrlag; ebedlő

_
trigo(n) (-orris n.) kis, kemény labda, mellyel hárman háromszög alakban felállva _ játszottak

Trimalchio, Geius Pompeius Trimalchio, az űjgazdagneve Petronius Satyricon című művében,

hiumphus (_i n.) (a tres, tfia : ,,hi§om" és a pes, peás: ,,lépés" szóból) Eredetileg olyan
győrelmi tán_
coi jelentett, melynek alapját egy három lépesMl rá,iló ritmikai egyseg képezte. Később: diadalmenet,
diadal.

triumphrtor (+ris n.) a diadalmenetet tartó, a ,,triumphalis vir"

equi (fehér
triumphüa ornrmenta a diadalmenethez szükséges kellékek: corona aurea (aranykoszorÚ), albi
loiak), scipio eburneus (elefántcsont prilca), toga picta (szines tóga), tunica palmata (pá|mdhímzessel dí-
szített tunika), currus triumphai,s (diadals2ekér), porta triumphalis (diadalkapu)
trisices (-um m.) a triplex,_lcls : j
,,háromszoros, háromrétegü, hármas" szóból három lapból
álló író_
táblát jelent.
melyet a ,,clavis adunca"-val (meg-
tíochus (-i m.) csörgőkkel ellátott (fém-)karik4 kedvelt gyermekiátéh
hajlított vékony fémrúd) irányitottak maguk előtt (gör, eredetű szó).
_ egyszeri keringésenek ideje (365 nap, 5 óra" 4{l
tropikus év a Föld - tavaszponttól tavaszpontig tartó
alapja.
perc, z16 mp). Mivel az évszakok váltoása e keringéstől függ, a tropikus év naptárrendszeriink
A görög ,,tropus" szó eredetijelentése ,,fordulat". Egyaránt vonatkoáat a ,,napforduló"_ra, a Ráktéri
tő és a Baktérítő közötti -mintegy 47 szélessegi foknyi - gómbív égbajlatára és a beszédtinkben hasz-
nálatos ,,fordulatok"-ra (szóképekre). :

Tullus Hmtilius Róma mondabeli harmadik királya. Irgyóá és lerombolja Alba Longát,
a vá,ros takóit a

Caelius dombra telepiti. (Ennek a harcnak errlékétőrzi a Horatius-ok és a Curiatus-ok mondája.)

tumrrlus(-im.)sirhatom'földhalom(vagykőhalom),mellyelsírhelyetjelölnek
: bo,
trmica (ael) tunika,a rómpiak gyapjúból vagy vászonból készült ingszerű alsóruhája; tunica talaris
káig érő tunika ; tunica palmata.. hímzett pálmaággal díszitett tlnika; tunica exterior: felső tunika; ru-

nica interior: alsó tunika. Mivel a szegényeknek többnyire ez volt az es/etlen ruhadarabjuk, ezert a
,,tunicati,, (tunkások) szó a szegényeket, a szegély néposztály tágiaitjelentette.
turbo(.orrbm.)aturba-aef:,,zűrzavar,tolongás,csődiilet,tömeg''sóból:forgris,gomolygás,forgószel'
vihar,zavar. Jelenthet még gyermekjátékot is: pörgettyűt, csi§át. (Ma i§ él a turbina,
turbógenerátor,
turbókompresszor, turbátor szavakban.)

turmt (_aeí) lovas vakas4 csapat, kb. 30 lovas, a római a/a (lovashadosztály) tizedrésze. A császár,
korban az önálló lovashadosztályokat 1ó (vagy később 24) turma alko{ia,
Ulpianrs Domitius (i. sz. 170-228\ római jogtudós, Severus Atexander (222J35) uralkodása
alatt a ,,con-
ember szabadnak szÜletett. és a raF
silium principis,, (uralkodóitanács) tagia. Hirdeü, hogy minden
jognak. Ugyanakkor hangoztatja az uralkodó korlátlan hatalmá-
szolgaság elléntmond a természetes
*ti"tiir*o..üségét. Müvei többek között megórzik számunkra a praetori edictwnokat (rendelete-
ket). , :

Urbs (-bisl) a város, általában Róma vá,rosát nevezik így (Urbs Aeterna: az örök város);
ló urbe conöta
: :
A város alapitásától (Livius múvénekc ime) ; urbi er orbí ( RÓma városának és a fÖldkerekségnek)
.

Mai szóhasználatunkban : urbanus, urbanisztika, interurbán,

ursrrs (-i rn.) medve (lásd még ,,Orsolya" címszó alatt)

353
 Valentinianug Flavius (i. sz. 321-375) Pannoniábaa ( Cibalae) született
római csás2ár (364-375). Testvóré_
vel, valensszel együtt, akit társcsásárként maga mellé vesz, sokat
harcol a kvádokkal, alemannokkal
és szarmatakkal, hogy a birodalom határait a Rajnánát és a Dunáná megvedje.
Eglk hadjárata
alkalmából Pannoniában halt meg-
Valentinianuq F|avirn V. Plecidirr (i. sz. 419455) (Honorius jelöü utódjának),
a nyugatrómai birodalom
egYik utolsó csiiszára (42U55). Helyette anyja, Placidia és Aötius hadvezér
közösen kormányoznak.
Uralkodrisa alatt bomlik fel a római birodalom: a vandálok elfoglalják Afrikát,
az an§olszászok Bri_
tanniát, maga a császár átengedi Pannoniát a germánoknak. Féltékenysegből
meggyilkoltatja Aétius
hadvezért (aki 45t-ben Catalaünúmniil legyőzte a hunokat). Ezéxt a császátt
megölik a vott hadvezér
hívei, hogy megbosszulják Aétius halálát.

vallum (-i z.) cÖlÖpÖkkel megerősitett sánc, védőbástya, védősánc, védelem (a vallus, -i
n. : ,,karó, cö-
vek, cölöp, sánckaró" szóból)
Varix Rufus, Lucius (i. e. l. szitzad, Augustus idejében) Maecenas irodalmi köréhez tartozó
római költő,
Vergilius és Horatius barátja. Hires drámája (Thyestes) és epikus-tanitó költeménye (De morte :
a
halálról) elveszett, elégiáiból is csak töredékek maradtak ránk. Erdeme, hogy plotus Tucca-val
égyütt
kiadja Vergilius Aeneis című eposzát a költő halála után.
Varro, Mercus Terentirn Reatinus {i. e. 116-27) Lovagi családból szátmazó,nag5rműveltségű
római tudós,
ÍrÓ. Mint Politikus eleinte Cáesar ellenfele, ennek ellenére később mégis tőle nyer
megbízatást a római
kÖnYvtárak vezetesére. (Caesar rendkívÜ nagyra becsülte Varro műveltsegét es
tudományos tckinté-
lYet.) MŰvei - bár igen nagy részük elveszett - az ókori tudományok fontos forrásai. Elveszett
munkái
kÖzÜl a legfontosabbak az Antiquitates rerum humanarum et divinarum (A római
élet és vallás régiségei_
ről) és a De comoediis Plautinis (Plautus vígiátékairól); fennmaradt a De lingua Latí*a (:
A|atir
nYelvről) és a Tres libri rerum rusticarum (A mezőgazdaság 3 könyve). A régi, hamisítatlan
római er-
kólcsÖk, szokások védelmezője és felújítója, így az Augustus-kori eszmék előkészitőjének is
tekinthet-
jük.
Yaruq hlbliu§ Quintilius (kb. i. e. 53-i. sz. 9) Római hadvezér, Syria, majd i. sz. 7_től Germania provincia
helYtartója. Erőskezú korminyzásaellen lázadó germánok Arminius vezetésével a Teutoburgi
- - er-
dőben mindhárom légióját megsemmisítik. A vereség után varus öngyilkos lesz.
Yaticanus (-i n.) RÓma halmainak egyike a Tiberis jobb paítján (ezÉn terül el a mai egyházi állam, a
Vatikán)
Yegeűrr Flevlus Rcnatrrs (I. e. IV, sz.) katonatiszt, aki a hadászat tudományának kézikönyvét
készítetteel
EPitoma rei militaris címrnel. Ebből megisrrerhetjük a köztársaságkori Róma hadrendjet,
harci szo-
kásait. Egy másik könyve az állatgyógyászattal foglalkozik.
vas(-isr.)edénY, égetett agyagedényl többes száma (vasa -orum n,)jelentheti a hadi felszerelést
vagy az
útipoggyása is
velitet (-um m.) a velum: ,,kendŐ" szóból, gyalogos könnyűfegyveresek, akik testét
fémpáncel helyett
kendő védte. A kÖaársaság korában még nem ismerték őket, később légiónként 1200
velites harcolt, 2
m hosszú hajítódárdával, nyíltal és kőparittyával. (Jelentheti még a portyáző katonákat
is.)
venabrrlum (-i z.) vadászgerely (a venor, -ari, -atus:
,,vadászik'' szóból)
venrtio (_onisl) vadászat, rillatviadal, elejtett vad, vadászzsákmány
Vcnus (,eris) a szerelem Ls a szepseg Ő§ itáliai istennője, akinek kultusza később görög
a Aphrodite tisáe-
letével azonosul. A mitosz szerint Aeneasanyja volt, íg} a rómaiak ósanyjukként
is tisztelték. Jelent-
heti még a - néPiesen esthajnalcsillagrrak nevezett Vénusz bolygót. Közfőnévként jelentése:
- a szerelem,
szerelmi vágY, széPseg, kedvesseg (sőt a kockajátékban ,,a verencsés dobás'',
amikor mind a 4 kockán
más sám van felül).
354
,Verba volant, §cripta manent' ,,a szó elrepül, az írás megmarad"
Vergilius Maro, Publius (i. e. 70-19) az őkori Róma legragyobb eposzköltője. Theokritosz görög költő
hatása alatt írt pásztorénekeket (Bucolica vagy) Eclogac cimmel. A falusi élet idillikus képétrajzolja
megaGeorgica (a földművelésről szóló) tanítókólteményében. Legbiresebb műve: az Aeneis, melyb€n
a Trójából meneküő Aeneas bolyongásait írja meg. (Az eposz második lele az új haza megalapításaról
szól.) Világirodalmi hatása igen nagy: Dante, Tasso, Milton, egyaránt követik művészi elveit és stílu-
sát. A magyar költők közüI lőleg Zrínyi és Vörösmarty eposzain érződik a nagy előd peldája.
vertunmus mindenféle viúlozás, igy az évszakok, a kereskedelem, a. forgalom - valószinűleg etruszk
eredetú - istene , alatin verto, -ere, uerti, ve6um -_ ,f,ordít, forgat" igéből. (Mai nyelvhasmrilatunkban :

a verzió, az univerzum, sőt a vers szavunk is ebből származik.)

Vespasianus, Titus Flavius (i. sz.l7J9) Kiváló hadvezer, Germániában és Britanniában harcol, Nero ide-
jében Judea helytartója és a zsidó háboruban részt vevő római seregek főparancsnoka. Nero halála
után katoniii kiáltják ki császárrá, hozzá csatlakomak a Duna menti provinciák légiói is, Így szerzi
megalapítója). Uralkodása tiz esztendejét a
meg i. sz. 69_ben a császári trónt (és lesz a Flavius-dinasztia
birodalom zilált penzügyi helyzetének megszilárdítására fordítja. TŐle ered a mondás: ,,Pecunia non
olet" (A pénznek nincs szaga). Pártolja a művészeteket. Ekkor épül RÓmában a Templum Pacis (a Bé-
ke temploma) és a Colosseum (Amphitheatrum Flaüum).

Vesper (-i z.) esti csillag, este, vacsoraidő (átvitt órtelemben: nyulat)

Vesta (-ael,) A görög Hesztia-aak megfelelő római istennö, Saturnus és ops leánya, a házi tűáely és a
családi élet tiszt aságának őrzője. A római Forum kör alakú Vesta-szentélyé&n( Aedes Vestae) Őrizték
papnői ( virgines Yestales) az örök tüzet, melyet minden év március l-én ÜnnepélYesen felszitanak. Eá
úgy tekintették, mint azállam jólétének zilogát. Papnői előkelő római családok lányai kÖzÜl keriiltek
ki, és igen nagy tiszteletben részesültek.
Via Sacra római Forumon át a Capitolium rave7ltő,,Szent Út", melyen az ünnepélyes felvonulások,
a
ÍgY

a diadalmenetek is áthaladnak

vigilia (_eel) virraszás, ébrenlét (éjszakai) örség, órségválüis, éjszakai ünnep (Ma inkább Ünnepek elóes-
téjéreszoktuk mondani.)

Viktor magyarul Győző (római eredetű férfinéva vinco, vincere, vici, vicnm = ,,győmi" igéből, illetve a
victor'.oris777':,,győztes''főnévből).NőimegfelelőjeaViktória(avictoria,-aef.:,,ryőzelem''
szóból).
vitla (-ael) vidéki ház, tanya, majorság, nyaraló
üllanova tultrfire I. e. l. évezredben Észak-Itáliának és Etruriának vaskori kultúrája, amely felváltja a
terramare kultúrát. Nagy hatással van az etruszk müvészetre,
Vindobona (ma: Bécs) Kelta eredetű település, később megerősített római tábor és virágzó kereskedővá-
ros, az i. sz. I_V. században, Itt halt meg Marcus Aurelius császár i, sz. 18Gban, a markomannok elleni
hadjárata során.

Yiola (-aeí) görög eredetű szó, jelentése : ibolya, ibolyaszinü (Máig kedvelt női név lesz a - szintén ', wan-
ebből a szóból sármaző - Ibolyával együtt.)
Vitruvius pollio, Marcus (i, e. I. század, Augustus idejében) Római építesz, hadmérnök, építészetiirŐ. Yiz-
vezetékeket, hajítófegyvereket tervez. A De architectura Az építészetrőlcímű művének igen nagY hatá-
sa van a reneszánsz építészetéreis. Egyaránt foglalkonk az építészetstatikai és esztétikai Problémáival
és az építészetnél alkalmazott egyszerú gépekkel.
Volanerius hirhedt társaságbeli alak, scurra
volumen(-inisr,)tekerózés,kanyarodás,tekercs,mű,könyv,kötet(a volvo,-ere,volvi,volutus,=,,gÖrdít,
teker, forgat _ könyvtekercset kigöngyölít, o}vas" jelentesű igéből; pl. ,,libro§ volvit")
 Időrendi táblázat
I. e. 2000_1 100 Itáliai bronzkor
1860 körü Terramar e kultúra Észak-Itáliában
t l0e-700 villanova kultúra
753 Róma alapításának hagyományos dátuma
753-510 A,,hét király" uralma Rómában
590 körül Az etruszk befolyás erősödése Rómában
510_509 A királyság bukása, Tarquinius Superbus elűzese, Respublica
Romana
5l0 után A patrícius-plebeius osztályharc kiéleződése
494 A plebs első kivonulása a Szent Hegyre néptiribunusok
-
493 Latin gzövetség
474 Ütközet Cumae-nál: az etruszkok veresége
458 A volscusok, sabinok és aequusok elleni harcok (Cincinnatus)
451450 A XII táblás törvény - decemviri
u9 A plebs második kivonulása a Szent Hegyre
396 A rómaiak elfoglalják Veii-t (Cmtillus)
390 körüt A gallok m§gostromolják és kiraboljék Rómát
366 Az első plebejus származásű konzul
354 Róma és a §amnisok szövetsége
340-338 Róma harcai a latin szövetseggel
338 A latin háboru befejezese, Latium római uralom alatt
326 Az adósrabszolgaság eltörlése
280_2?2 Pyrrhus epeiroszi (|at. epirus) király elleni harcok Dél-Itáliá-
ban (Tarentum)
272 Dél-Italia .meghódítása
26+-24l Első pun háboru .

218r01 Második pun háboru

216 Ütközet Cannae-náú,

356
 2@ Hispaniamegtiódítása
l48 Macedonia római provincia lesz
' 146 Corinthus meghódítása, Áchaia provincia
149-146 A harmadik pun háború Cartlugo (Karthágó) pusztulása
146 Róma uralma a Földközi-tenger nyugati medenéje felett
133 Pergamon római provincia (III. Attalosz öröksége)
L33-12l A Gracchus-testvérek (Tiberius és Gaius) agtármozga|lta
l07-100 Marius hatszoros consulsága
l05 Marius hadseregreformja
9G-88 Háboru azitáliaiszövetsegesekkel, a Lex lulia, mely ltália min-
den szabad lakosára kiterjesai a római polgárjogot
88-86 Marius és Sutla közötti polgárháború, proscriptiók
83-:79 Sulla dictaturá$a
73-7l Sparíacus felkelése
63 Catilina-féle összeesküvés
60 Az első triumvirátus: Caesar, Pompeius, Crassus
58-50 Caesar galliai és britanniai hódíásai /

49-4 Caesar dictaturája

4746 Caesar Afrikában
44. márc.15. Caesar meggyilkolása (Brutus)
43 , '
A második triumürátus: Octavianus, Antonius, Lepiúts,
42 Ütközet Philippi,nél (Brutus halala)
43-3l Octavianus harcai az egyeduralomért
3l Octavianus győzelme Actiumná
2í-i. sz,14 Augltstw principátusa
30 Egyiptom rómar provincia (Antonrus és Cleopatra halala)
l2-8 Pannonia meghódítása
I. sz. 14-37 Tiberius
374l Caliguh
41-54 Claudius
43 Britannia meghódítasa
54-68 Nero
64 Róma felgyújtása
65 Seneca halála (fi'so-féle összeesküvés)
70 Jeruzsólemelfoglalása (Titus)
A Colosseum (Amphitheatrum Flavium) építése
7U7g Vespasianus
79-81 Titus
79 a Yesuv kitörése elpusztída Pompejit és Herculaneumot
81-96 Domitianus
9G98 Nerva

357
 98_1l7 Traianus (utalkodása alatt a rórnai biro,dalom eléri le§nag}obb
kiterjedését)
10ljl07 Három üciai hadjárat
1 17-t38 Hadrianus
l61-180 Marcus Aurelius
193-21l Septimius Seyerus
212 A római birodalom minden szabad polgára megkapja a római
állampolgárságot ( Constitutio Antoniniana )
212Jl7 caracalla
235-325 katona császárok kora
28+305 Diocletianus, A,,dominatus'' megalapítása
306_324 Harcok Diocletianus utódai között
306_337 C onsíantinus (324-tő1 császár)
3l3 Milánói Edictum (a keresztény vallás szabad gyakorlása)
330 Konstantinápoly a birodalom új fővárosa
379_395 Nagy Theodosius
395 A birodalom végleges kettészakadá sa (Nagy Theodosius halála)
408 Ravenna a Nyugatrómai Birodalom fővárosa
4l0 A lar i ch elfoglalja Rómát
452 Attilahtn király Róma falai alatt
476 A nyugatrómai birodalom bukása
(527_565 Iustinianus uralkodása, a bizánci birodalom kezdete)

358
 Ajánló bibliográfia
Aiszóposz meséi (ford. Bodor András, Bukarest, Kriterion) 1970.
ANox PÁI-: A technika fejlődése az őskortól az atomkor küszöbéig, 1965.
Antik portrék (szerk. Szabó György, Bukarest, Kriterion) 1979.
AnrNEn TIveoan: Az ókor művészete, 1979.
R. Aucurr: Kegyetlenség és civilizáciő,1978.
Áros KÁnorv: Vasárnap. Istenek nyomában, 196l.
BarÁzs-FÉNyEs-GÉczy-HonvÁrH: Mi az idő? 1980.
BelÁzs SÁNoon: Viharfelhők Róma felett,1973.
BÉxÉsIsrvÁN : Napjaink szá||őigéi, 1977.
J. BocrrrNsry: Az isteni Julius, 1964. .
BonoxrnI IvÁN: Római regék és mondák, 1980.
Cersen, Iurtus: A gall háború, (ford. Szepessy Tibor) 1964.
Censan, Iultus: A polgárháború, (ford. Ürögdy György) 1966.
Cnsrlcltol.tg LAsztó : Pompeji, l 973.
C,q.srrcLIoNE LAsztó: A római művészet világa, 1974.
C^q.silcl-roNr L : Pompeji, Herculaneum, l97 9.
^szLó
C.lslcuoNs Lfuszl,ó; Az ókor nagyjai,197L
CesncrtoNp LÁszró: A hellenisztikus művészet, 1980.
M. T. Cicero válogatott művei, (ford. Boronkailván) 1974.
Cor.t, PIprsn: Már az ókorban is tudták, . ., 1966.
CunrIus Rupus: A makedón Nagy Sándor története, (ford. Kárpáty Csilla) 1967.
DtvrcsrRI GÁson: Antik tanulmányok L, 1980.
DIósoI Gyöncy: A római jogvilága,1973.
DoIrlRnovszxy ENnnr: Korok rubá| 1979.
DöMöTöR Trrr-e: Naptári ünnepek, népi színjátszás,1979.
Fl,.lrrr Tnon: Itália, 1966.
Felus RósBnr: A római irodalom története, 1970.
Fnrus Rórpnr: Görög harmónia, 1980.
Felus Rósnnr: Az antik világ irodalmai, !980.
FIrz JsNő: Gorsium, (Szekesfehérváí) 1976,

359
 Gnevns, RorBnr: Én, Claudius, 1957.
Gnevns, RorBnr: Claudius, azisten, 1957.
Gputus: Attikai éjszakák (vál. Simon Ró,bert, ford. Muraközy Gyula) 1968.
Glese, ALpxnnpen: Marcus Aurelius, l979,
Gorrrre: Utazás Itáliában (ford. Rónay György), 196l.
Gyeley-Mscyrn-Rnoór: Ki mondta? Miért mondta? 1977.
A. H. M. Joxps: Augustus, 1976.
HerNóczl Gyure: Az épitészettörténete. Ókor,1967.
HaHN IsrvÁN; Az időszámítás története, 1960.
H.qHN IsrvÁi.i: Az idő sodrában I. Az ókor története, 1976.
HagN IsrvÁN: Róma istenei, 1975.
HaHN-MÁrÉ : Karthágó, 1972.
Hrcroűs GÉze:FÖldönjaró csillagok, 1966. (.A költő végrendelete című drámai jel-
lemrajz Vergiliusról)
Historia Augu§ta (vál. Ferenczy Endre, Terényi István) 1968.
HorrueNN, WlHeLIvI: Hannibál, Gondolat, 1962.
Horatius összes versei Bevezető: Borzsák István, (kétnyelvű), 1961.
HonvÁrH IsrvÁN KÁnory: Irodalmi élet a régi Rómában, 19ó2.
KÁrosy LAsztó: Egyiptom és az antik csillaghit, 1978.
KÁrvÁN BÉu: A nevek világa, 1963.
KÉrpKöppczl : Az írás története, l97 5,
Leucyel DÉNEs: Ókori bölcsek nyomában, l98l.
Llvlus: A római nép története a várós alapításától, I. kötet, 1963.
LucRstlus, T. Canus: A természetről, (Debrecen) l957.
Mnnórt Econ: Rabszolgák az ókori Rómában, 1969.
MnnórI*HonvÁrrr-CesrIGLIoNE: A régi Róma aranykora, 1967.
Mitológiai ABC, 1978.
N. A. MesrlN: Az ókori Róma története, l95l.
N. A. Mesrn: Augustus principátusa, 1953.
Mócsy ANonÁs: Pannonia a korai császárság idején, 1975.
Mócsy ANonÁs: Pannonia a késői császárkorban, 1974-
H. Monervr: Az iparművészet története, !9?6.
A kétezer éves ovidius, (ford. Babits Mihráty stb,) Bevezető: Marót Károly, 1958.
Ovlotus: Átváltozások, (ford. Devecseri Cator) ilO+.
Prnronusmeséi (ford. Terényi István), 1961.
Ifiabb PllNlus: Levelek, (ford. Borzsák István stb.) 19ó6. l980.
PBnslusés luvtNelts: Szatírák, (ford. Muraközy Gyula) 1977. (kétnyelvű)
Prurnnrtrós z: Párltuzamos életrajzok, (ford. Máthé Elek) 1967.
Prutenrrrosz: Híres rómaiak, (Móra - Kárpáti Kiadó, ford. Máthé Elek) 1976.
Póczy KlÁna: Pannóniai varosok, 1976.
PrrnoNrus: Trimalchio lakomája (ford. Révay József), 1977. (kétnyelvű)

360
PocÁNv Fnlcyps: Róma, 1967.
Régészetibarangolások Magyarországon (szerk. Szombathy Viktor), 1978. l
RÉvny Józsnr,: A császári Róma, 1957.
RÉvny Józsrr,: A költő és a császár, 1967.
RÉvey Józsp,r,: Raevius ezredes utazásai, 1981.
RÉvey Józsrr,: A százarcű őkor,1962.
RÉvey Józsnr,: A párduc, 1963.
RÉvey Józsrp: Séták a római Magyarországon, 1965.
RÉvey Józsnp: Tűzfolyam, 1958.
RÉvey JózsBp: Az aranygyűrű, 196l.
Római költők antológiája, (szerk. Szepessy Tibor. ford. Arany János stb.) 1964.
Római vígiátékok(ford. Devecseri Gábor, stb.) 196l,
Snllusrlus: Összes művei, l978.
Szasó ÁnpÁo: A trójai háboru, 1957.
Szesó ÁnpÁo: Az aranygyapjú, 1966.
SpNnce: Vigasztalások - Erkölcsi levelek (ford. Kurcz Ágnes stb.) l980.
Srurca tragédÁi, (ford. Jánosy István stb.) 1977.
SurroNtus: A caesarok élete, (ford. Kiss Ferencné.) l975.
Szepnssy Ttsox: A régi Róma napjai, 1968.
M. SzpncrrENro: Pompei, 1960.
SzlrvIrzry Mnnctt: Az öltözködés röüd története, 1970.
Tnclrus : Iulius Agric o|a életrajza, l9'lg.
Tecrrus: Válogatott művei (ford. Borzsák István, Szabó Árpád), 1961.
Tlsur-rus és PnopBnrtus összes költeményei, (ford. Babits Mihály stb.) 1962.
J. TonaeN: Tiberius és Caligula, 196ó.
TórH IsrvÁN: A rómaiak Magyarországon,19'19.
TnsNcsÉNyt-WALDApFEL Ir"rnn: Mitológia, 1956. (és későbbi kiadások)
TnrNcsÉNyt-WeI-oRpreI- IvnE : Görö g regék, l97 6.
TüsrÉs Tlnon: Testvérmúzsák, |979.
ÜnöcpI Gyöncy: A régi Róma, 1963.
Ünöcor Gyöncy: Hogyan utaztak arőmaiak? l9't9.
Ünöcol Gyöncv: Kard és törvény,1974.
Ünöcot Gyöncy: Nero, 1977.
Ünöcol Gyöncy: Róma kenyere, Róma aranya, 1969.
Ünöcot Gyöncy : Kleopátra, l97 2.
Venyó LAszró: Az ókeresztény egyház és irodalma, 1980.
Vpncluus: Összes művei (ford: Lakatos István), 1967.
WALTER, Gnn.q*o: Brutus, 1975.
WnnNln, Rrx: Julius Caesar, 1969,
Zeuenovszry, VoltrcH: A világ hét csodája, (Bratislava-Budapest, Tatrane-Móra
Kiadó) l966.
ZInsrnLIHG, Vsne: A nő a klasszikus ókorban, 1973.
3ó1
 Hibaigazítás a második kiadáshoz

9.lap az ábra magyarázatainá

5. Antonius es Faustina helyett: Antoninus és Fautina
ll. és 32. S. §everus helyett: Septimfus Severus
16, lap alulíól a 4. sor: Tarquinia helyett: I arqu,nu
24. Iap l. sor: nemzetiségek helyett: nemzetségek
57. Iap alulról a 12. sor: Satirae helyett: Sermones
60. lap 1116. sor: Capitoüumon helyett: Capitolitltt .alau
77.tapalulról a 12. sor: Iuilushelyett: Iulius
93.Iap 14. sor: ... V. énekébölhelyett: .,. YI. élnkeből
17. sor: szurokenyvet helyett: szwokfenyvet
%.lap ll. sor: Aen. V. helyett, ] Aen. YI.
97.tap 12. sor: FUIT VIX ANNORUM
helyett FILIA YIXIT ANNORUM
l22.1ap 5. sor: (tan, törvény)helyett: (beszéd, szó, törvény)
l24.1ap alulról a 2. sor: (aprire) helyett: (aperire)
l32. lap 3-4. sor: Libeaniov hglyett: Libutiosz
l33. lap 6-7. sor: Ceriüa helyett: Cerealia
l92.1ap alulról a 2. son scenici helyett: scaenici
l98. lap alulról a 3. sor:
két- e§ nérykerekúkocsik helyett: kettes és negyes fogatok
N7.|ap 6. sor: mutatóuiiával helyett: hűvelykujjával
Tl5.tap 20. sor: Philippikrák helyett: Philippicák
3l4. lap 6. sor: Usiau helyett Usaiu
1l|. l"p l|. sor: (itulum) m(emoria) helyett: t(itulwt) m(emoriae)
3lE. lap alulról a 9. son (hydra) helyett: (hyeia)
321. lap az idórc,ndi átt€kinté§ben:
Antonius Pius helyett: Antoninus pius
325.Iap a Brufu cím§zó 2. sora:
Cassiussal, az egykori triumvirrel
€yutt helyett: Cassiussal egfrtt
329.1ap a Corlolmus címszó 2. sora:
Corioli volszkusz városról helyett: corioli volscus vótosról

362
332.1a9 a Gdcns cín§zó 3. sora:
DG morbis et s}rmptomat§helyett: De morbis et syttptottutibus ,

335.lap a Kortendnipo§ cím§zó 1. sora:

Gör. Konsztantiu polis) helptt: ( gör. Konsztutthu polisz )
33E. lap aMctelhs cín§zó 3. sora:
" M. Grassus felcsóse hclyett: lí. Crasus felésége
340. Iap az ona3er címszó hclyesbítése: ry/wrc G m)vadszuúr;
haj ítógépe z e t, k ő laj ító
az orrúor cín§zó helyesbítésc: otrfu (qb n.)
34l. lap az Or@ cím§ó l. sora:
Euridikéhez fűz&tö helyett: Eurüikéluz titzőö
345. lap a Püfu címszó 1. sora:
Pemusz hclyett: perszansz
349. lap a §llrtgúcr cínsó hclycsbítésc: SdIyeE
356. lap 18. sor: 390-3t7 helyett: 39o1387
358. lap t. sor: (Constitutio Antoniana)
helyett: ( C otls t itut io Ant onbiana )

363
 ]:;.:!,,,
:--:*].1j,
,].,l

-l:{':
TrnkönYvkiadó Yállalat. A kisdásért fclelós: Petró Andrós igazgató. §zedte a Nyomdaipari Fényszedó
-Bótint
Üzern (S2889ÓS). Dabasi Nyomda (88-2558) Budapest Dabas. Felelős veeet6:
-
n: ,i
csaba igazgató.
, Raktári szám: 8198 TA-4óJ6-1I/C-7*899L.
$$,. Felelós szerkeszlÓ: Boronkai S. Ágnes. Műszaki igazgatóhelyetto,!§f,ffiJcrarikai szerkeszt6:
Boromisea Zsolt. Műszaki szérlesztő: Srnál Ferencné. A kézirat nyomdíb. érkezctt: l9E8.. novanber.
Mcgjelent: 1989. jrinius. Példánysám: ?000. Terjede}em: 31,85 (A/5) lv *0,5 mclléklct. Késztttt az
t986., évi harmadik kiadás alapján, átló montlrung felhasmálásával, ives ofszctnyomással, az |vlSZ
5ff)1-59,és az MSZ 5602*55 szabvány szerint

:.:.,,1 ]"l.
#
":,:,,.

;:i.